Skip to main content

Full text of "Fani kny"

See other formats









FOR THE PEOPLE 

FOR EDVCATION 

FOR SCIENCE 






LIBRARY 

OF 

THE AMERICAN MUSEUM 

OF 

NATURAL HISTORY 

BYGIFT OF 

OGDEN MILLS 





A.M.N.H.I 



FÖLDTANI KÖZLÖNY. 



4 HAVI FOLYÓIRAT fe - \ 



KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 

EGYSZERSMIND 

A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 

SZERKESZTIK 

BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 

A TÁRSULAT TITKÁRAI. 

NEGYVENHETEDIK (XLVII.) KÖTET. 1917. 

HAT TÁBLÁVAL ÉS HUSZONHAT SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL. 



FÖLDTANI KÖZLÖNY. 

(geologische mitteilungen.) 

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 

ZUGLEICH 

AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 

RKDIGIERT VON 

D£ R. BALLENEGGER und D£ K. v. PAPP 

SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 

SIEBENUNDiVIERZIGSTER (XLVIT) BÁND. 1917. 

MIT SECHS TAFELN UND SECHSUNDZWANZIG TEXTILLUSTRATIONEN. 



BUDAPEST, 1917. 

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. * EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. 



V 



1\>- loiflo^ G-u-A Mr 



TARTALOMJEGYZÉK. 



A) EBTEKEZESEK. 

Lap- 

Ballenegger Bóbert (h. : A tokajhegyaljai nyiroktalajról 20 

Bányai János : Kezdi vásárhely vidéke Háromszék vár- 
megyében (az 1—9. ábrával) 1 

Báró Fejérváry Géza Gyula clr.: Fosszilis békák a püspökfürdői príegla- 

ciális rétegekből (az I— III. táblával) 25 

Hollós András Lajos dr.: A csörögi andezittelérek földtani viszo- 
nyai (a IV.tábláva] ésa 12— 18. ábrával) 201 

Pávai Vájna Ferenc clr A Kis kapus -Kukkor közé eső terülel 

tektonikai viszonyai (az V. táblával és 
a 23-26. ábrával) 391 

Schafarzik Ferenc tli'. : A hevesmegyei Egercsehi barnaszéntele- 
pének geológiai koráról 387 

Scholtz Margit dr. : A Karancs-hegység andezitjei (a 19, 

20. ábrával) 224 



B) EÖYID KÖZLEMÉNYEK. 

Kormos Tivadar dr. : Nevezet* s új lelelek a m. kir. földiáin 

intézet múzeumában (a 21. ábrával). . 238 

Schréter Zoltán dr. : Mammutcsontok a pestmegyei Gomb; 

és Monor diluviális rétegeiben (a 10. áb- 
rával) 54 

— Diluviális őstmlős csontok a pestmegy* i 

Mende és Pécel hat árában (a 11. ábrával) 55 

- Mediterrán korú metaxytherium-váz 

Márczl'al várói (Sopron vni.) 57 



C) YEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Pávai Vájna Ferenc dr.: 



A földkéreg legfiatalabb tektonikus moz- 
gásairól 249 

Adatuk a borvátszlavonországi pleiszto- 
cén lerakodások ismeretéhez 253 

n* 



IV TARTALOMJEGYZÉK. 

Lap 

Kéthia' Antal dr. : A Baranyai Szigehegys égben 1909 tná- 

, jus 29-án észlelt földrengés (22 ábrával) 242 

Vadász Elemér dr.: A földtan és Ődénytan sz srepe a buda- 

p- i egyetemen (a VI. táblával) 404 

D) ISMERTETÉSEK ÉS IRODALOM. 

Abel, ü Paláobiologie der Cephalopoden aus der 

Gruppé der Dibranchia tcii. Jena 1916. 
Ismerteti : Vadász. Elemér dr 422 

Horumt'.ky Henrk: Pozsony környékének agrogeológiai vi- 
szonyai, Budapest 1917. Ismerteti: 

SOHAFARZIK FERENC dl' 259 

Nepf, Oscar Über Antimonit von Felsőbánya . 1915. 

Ismerteti: Zimányi Károly dr 58 

Papp Károly dr.: A Magyar Birodalom vasérc- é kŐ3zén 

készlete. Budapest, 1916. Ismerteti: 
Inkey Béla 412 

Schaffer, F. X Grundzüge der allgemeinen Geologie 

Leipzig, 1916. Ismerteti : Vadász Ele- 
mér dr 428 

Schöndorf: W.e sind geologiscke Karten und Profilé 

zuverstehen und praktischzuverwertni. 
Braunscliweig.. 1916. Ismerteti : Vadas/. 
Elemér dr 429 

Wedukind : Qber die Grundlagen und Methoden der 

Biostratigraphie, Berlin. 1916. Ismer- 
teti : Vadász Elemér dr 480 

\ magyar földtani irodalomjegyzéke az 1914. és 1915. években. Közli : Timkó 
Imre 93 

E) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 

a) A hazai egyetemeken a mineralógiai és geológiai tanszékek szétválasztása 
ügyében készíteti javaslal 444 

b) Kooh Antal jubileumi alapítvány geológiai pályamunkák jutalmazására 449 

F) ELHUNYT TAGTÁRSAINK EMLÉKE. 

Burohard Bblavary Konrád (1837—1916) 82 

Mabosdbcbei Déciiy Mób dr. (1848 L917) 886 

GróJ Estbbhazy Gyula (1868 L916 82 

Fbaas Ebbehabd (1862 L91ő 83 

Báró Gtőbffi Ábpad (1843 L916) 82 



TARTALOMJEGYZÉK. V 

l.ap 

Konkoly Thege Miklós (1842—1916) 83 

Lörenthey Imre dr. (1867—1917) 885 

Nagy Dezső (1841—1916) 88 

Palkovics József (1834—1916) 84 

Pantocsek József dr. (1846—1916) 85 

Posewitz Tivadar dr. (1850—1917) 386 

Schweiger Imre Ambrus (1850—1916) 86 

Steinhausz Gyula (1843-1916) 86 

Zsigmondy Béla (1848-1916) 86 



G) TÁRSULATI ÜGYEK. 

a) Évi rendes közgyűlés. 

Iglói Szontagh Tamás dr.: Elnöki megnyit óbeszéd a Magyarhoni Földtani 

Társulat 1917. február 7-én tartott 67-ik köz- 
gyűlésén 61 

Papp Karoly dr. : Titkári jelentés a közgyűlésen 72 

Jegyzőkönyv az 1917 febr. 7-én tartott 67-ik közgyűlésről 61 

Hidrológiai Szakosztály létesítése 87 

Jelentés a Magyarhoni Földtani Társulat pénztári forgalmáról és vagyonáról 88 

Költségvetés az 1917. évre 92 

A Barlangkutató és a Hidrológiai Szakoszt ályok- 

n a k nyújtott évi segély 92 

b) Rendkívüli közgyűlés, 

1917 jun. 6. Hidrológiai Szakosztály létesítése és Böckh János szobrának le- 
leplezése 228 

c) \ Hidrológiai Szakosztály. 

Első választó ülése 1917 jun. 16. Tisztikar és választmány választása 289 

A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának ügyrendje .. 292 

d) Szakülések. 

VII. szakülés. 1916 nov. 8. 1. Ballenegger Bobért dr. : A tokajhegyaljai 
nyiroktalajról. 2. Ifjú Lóczy Lajos: Az Északnyugati Kárpátok geo- 
lógiája. 8. Toborffy Géza dr. : A Kis Kárpátok dévény-mária völgyi 

vonulata 262 

VIII. szakülés. 1916 dec. 6. 1. Kormos Tivadar dr. : Az ajnác3kői pliocén 
rétegekről és faunájukról. 2. Lambrecht Kálmán dr.: A madarak pa- 
leontológiája. 8. VÍGH Gyula dr.: Földtani megfigyelések az Észak- 
nyugati Kárpátoki »an 265 



VI l'AKJ AUiM.IKl. Y/.KK. 

L:\p 

1. -/iikülés. 1917 jan. 8. Lbidbnfrost Gyula: KövosüH hala ka Nematog- 

nathák családjából 267 

II. szakul és. 1917 jan. 31. 1. Jugovics Lajos dr.: Az Alpok keleti szélén 
feltörő bazaltok. 2. Ifjú Lóczy Lajos: Az aranyos vidéki gosaui és Ili- 

képződmények 268 

III. s/.iiküh's. 1917 márc. 14. 1. Szontagh Tamá^ dr.: Tanulmányutunk 
Szerbiában. 2. Ballenegger Róbert dr. : A magyarországi talajtípusok 

kémiai ősszel étele 272 

IV. szakülés. 1917 ápr. 4. 1. Kormos Tivadar dr.: Nevezetes új leleteka m. 
kir. földtani intézel múzeumában. 2. Vadász Elemér dr.: A Baranyai 
szigethegység földtani szerkezete. 3. Pávai Vájna Ferenc dr.: Adatok 

a horvát-szlavonországi pleisztocén ismeretéhez - 27 I 

V. gzakülés. 1917 máj. 9. Lambrecht Kálmán dr. : A madarak paleontoló- 
giája 276 

VI. szakülés. 1917 jun. 6. Timkó Imre: Nyugat-Szerbia talajviszonyai ... 27f> 
VII. szakülés. 1917 no v. 7. 1. Hollóz András dr.: A csörögi andezittelérek 

földtani viszonyai; Papp Károly. Schafarzik Ferenc, Szentpétery 
Zsigmond és Májer István hozzászólásaival ; 2. ifjabb Lóczy Lajos dr. : 

Balatonfüred környékének részletes tektonikája 132 

VIII. szakülés. 1917 dec. 5. 1. Ballenegger Róber Tdr. : A lápok alatt 
történő mállásról ; 2. Ferenczy István dr.: Az Inovecz déli felénél 
geológiai viszonyai; 3. idősb Lóczy Lajos dr. : Egybehasonlító meg- 
figyelések az Északnyugati Kárpátok és az Erdélyi Érchegység flis- 
vonulatának szerkezete között t37 

e) Választmányi ülések. 

VII. ülés. 1916 nov. 8. Tagdíjfizetések alól a háború tartamára való föl- 
ment est sk 277 

,111. uk-. L916 dec. »'». A Magyarhoni Földtani Társulat csereviszonyosait i 

ni. kir. földtani intézel veszi át 280 

I. ülés 1917 jan. 3. A Magyarhoni Földtani Társulat folyóiratait a m. 

kir. földtani intézetnek átadja 281 

II. ülés. 1917 jan. 81". Hidrológiai Szakosztály keletkezése 282 

III. ülés. 1917 márc. 14. A Hidrológiai Szakosztály ügye 284 

IV. ülés. L917 ápr. I. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter elengedi a kiad- 
ványokért járó átalányt 286 

V. ülés. L917 máj. 9. Hidrológiai Szakosztály ügyrendjének tervezete .... - s 7 
V I. 1917 nov. 7. A sza kosztályok elnökei az anyatársulat választmányának 
tagjai. Változás a BzABÓ-érem bizottság tagjaiban |:; < 

VII. Ölés. 19J7 qov. 22. Pótlások a SzABÓ-ügyrendhez ; az egyetemi tan- 
azókek ügyében kiküldött bizottság jelentése '" 

Vili. ülés 1917 dec. 5. ^Hidrológiai Közlemények megindítása ti- 



INHALTSVERZEICHNTS DES SÜPPLEMENTS. 
A) ABHANDUINGEN. 

Seite 

Ballenegger. K.: Über den Nyirokboden des Tokaj -Hegyül jaer 

Gebirges 186 

Bányai. J. : Die geologischen Verháltnisse der Gegend von 

Kezdi vásárhely (Mit den Figuren 1—9) 113 

Báron G. J. de Fejérváry: Anoures fossiles de* couches préglaciaires de 

Püspökfürdő en Hongrie (Planches I— III) . 141 

Hollós. L. A Die geologischen Verháltnisse der Csöröger An- 

desit-Gánge (Mit d. Taf. IV und Fig. 12-18) 295 

Pávai- Vájna. Fr., von Die tektonischen Verháltnisse des Gebietes 

zwischen Kiskapus und Rukkor (Mit Tafel V 
und Figurien 23—36) 457 

Schafarzik. Fp« Zui' geologischen AJtersfrage des Braun- 

kohlenvorkommens von Egercsehi im Komi- 
ig 1 1 • Heves 453 

Scholtz, Marg Die Andesite des Karancs-Gebirges (Mit Fig. 

19-20) .321 



B) KUJiZE MITTEILÜNGEN. 

Kormos. Th. : Interessante neue Funde im Museum der kgl. 

Ung. Geologischen Reichsanstalt (Mit Fig. 21) 336 

Schréter. Z : Vorkommen. von Mammutknochen im Kom. 

Pest, bei Gomba und bei Monor (Mit der Fig. 10) 173 
Diluviale Knochen von Mammalia (Mit der 

Figur 11) 174 

Mediterránt s Metaxyth< rium-Skelett von 
Márcfalva (Kom. Sopron) 176 



C) VERSCHTEDEXE MITTEILÜNGEN. 

Béthly. A., Das im Baranyaer ínselgebirge am 29. Mai 

1909. beobachtete Brdbeben (Mit d. Fig. 21) 341 

Pávai- Vájna, Fr.. von : Über die jüngsten tektonischen Verschiebungen 

der Erdrinde 348 



VIII INHALTSA BRZEICHNIS DES SUPLEMENTS. 

Seite 

Pávai-Vajna. Fr:,voü Beitráge zur Kenntnis der pleistocánen Abla- 

gerungen von Kroatien-Slavonien :i 58 

Vadász. M. : Die Stellung der Geologie und der Paláontu 

logie auf der Budapestéi' Universitát (Mit 
Taiel VI.) 467 

D) BESPRECHUNGEN (REFERATE). 

Horusitzky. II.: Über die agrogeologischen Verháltnisse der 

Umgebung von PreBburu. 1917. Eef.: Franz 

SCHAFARZIK 359 

Papp. K.. v Die Eisenerz- und Kohlenvorráte des Ungari- 

schen Eeiches, Budapest 1917. Eef.: Béla 
Inkey von Pallin 471 



E) LITERÁTOR. 

Repertórium der auf Ungarn bezüglicben Geologischerj Ldteratur im Jahve 

1914-1915. Eef. : E. Timkó 93 

Ábel. 0. : Paláobiologie der Ceplialopoden aus der Grupp.' 

der Dibranchiaten, Jena , 1916 422 

Nbff, 0. : Über Antimonit ven Felsőbánya, 1915 58 

Schaffek. V : Grundzüge der allgemeinen Geologie. Leipzig, 

1916.... 428 

ScnÖNjjoHL' : Wie sind gcologiscbe Karten und Profilé /«i 

verstehen und praktiscb zu verwerten. Braun- 

scliweip, 1916 429 

Wedekind : Über die Grundlagen and Metboden der Bio- 

stratigrapbie, Berlin 1916. Eef.: Dr. E. 

M. Vadász 430 



F) TODESANZEIGE. 

Dr. Emerich Lörenthby, gestorb. 13. Aug. 1917 451 

Dr. Moriz Dbchy von Marosdécse. gestorb. 8. Febr. 1917 452 

Dr. Theodob Posewitz, gestorb. 12. Juni 1917 152 



G) VEREINS-NACHRICHTEN, 

Dr. Th. Szontagb von Toló: Eröffnungsrede des Prásidenten dtr Ungari- 

scben Geologiscben Gesellscbaft in dei 
7. Február 1917 stattgefundenen LXVII. 
eralversammlung 177 



INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. IX 

Mitteilungen :ms den Fachsltzungen. 

Seite 

V ! I. Fachsitzung am S. No v. 1916. l.Dr.R.BALLENEGOERtÜberdie Tokaj- 
Hegyaljáéi Nyirokboden. 2. Dr. L. v. Lóczy jun.: Die Goologie der 
Nbrdwastlichen Karpathen. 3. Dr. G. v. Tobobffy: Übor den Mária - 

völgy^r Zug der kleineren Karpathen 368 

VIII. Fachsitzung. 6. Dec. 1916. 1. Dl-. Th. Kormos: Über die Ajnácskőer 
IMozánschichten und derén Fauna. 2. Dr. K. Lambreght; Über die 
Paláontologie der Vügel. 3. Dr. J. Vígh: Über geologische Baobach- 

tungen in den Nordwestlichen Karpathen W>7 

I. Fachsitzung. 3. Jan. 1917. J. Leidenprost: Über Eossile Fische aus 

der Familie der Nematognatben 369 

11. Fachsitzung. 31. Jan. 1917. 1. Dr. L. Juoovics: Über die am öjtlichen 
Rmde der Alpan aufbreebenden Basalte. 2. Dr. L. v. Lóczy jun.: Zur 
Konntnis der Gosau- und Fiischbildungen in der Gegend von Aranyos 370 

III. Fachsitzung. 14. Márz 1917. 1. Th. v. Szontagh: Unsere Studionreise 
in Sarbien. 2. Dr. R. Ballenegger: Über die ehemische Zusanimen- 
setzung der Bodentypan Ungarns 875 

IV. Fachsitzung. 4. Apr. 1917. 1. Th. Kormos : Interessante neut; Fundeim 
Museum der kön. ung. Geologischen Beichsanstalt. 2. Dr. E. Vadász: 
Über die Tektonik des Baranyaer Inselgebirges . 3. Dr. Fr. Vájna von 
Páva: Beitráge zur Kenntnis des Pleistoziins von Kroatien-Slavonien 377 

V. Fachsitzung. 9. Mai 1917. Dr. Lambrecht : Die Paláontologie der Vögel 380 
VI. Fachsitzung. 6. Jani 1917. E. Timkó: Die B >denverhaltnisse von West- 

S.rbien 380 

VII. Fachsitzung am 7. Nov. 1917. 1. Dr. A. L. EEollós; Über die geolo- 
gischen Verháltnisse des Csörüger Andesitgünge. 2. Dr. L. v. Lóozy 
jun. ; Datailtektonik der Umgebung von B i latonfüred 483 



A TÁBLÁK JEGYZÉKE. 

(Verzeichnis der Tafeln. ) 

Oldar 

Tafel I., II., III. tábla. Báró FejérvÁbt Géza Gyula: Fosszilis békák 
a püspök fürdői praaglaciális rétegekből (magyarázata a 

193— 199. oldalakon) 25* 

(Báron G. J. de Fejérváry: Anoures fossiles des 
couches préglaciaires de Püspökfürdő en Hongrie) {Pag. 
193-190.) (Iái; 

Tafel IV. tábla. Hollós András Lajos dr. : A csörögi Kigyóhegy vidé- 

kének geológiai térképe 1 : 31,250 mértékben :ÍOt 

(Dr. L. A. Hollós: Geologieche Karte der Umgebung 

des Kigyóhegy bei Csörög, Ma&tab 1:31,250) ... (295) 

« V. Pávai Vájna Ferenc dr.: A Kiskapus Kukkor közötti 

terület tektonikai ég geológiai térképe 391 

(Dr. Franz Vájna von Páva: Tektonische und geolo- 
gische Karte des Gebietes zwischen Kis ke pus und Piukkor) I 57) 
VI. « Vadász M. Elemér dr.: A földtan és őslénytan szerepe 

a buda pesti i gyetemen 404 

(Dr. M. E. Vadász: Die Stellnng der Gcologie und der 
Paláontologie an der Budapester Universitát) (467 

A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGY/ÉKE. 
(Verzeichnis der Textfiguren.) 

Figur 1. ábra. Kézdivásárhély környékének geológiai térképe 2" 

(Geologische Karte der Umgebung von Kézdivásárhély) (114) 

2. Krétakorú homokkőbánya Kézdiszentkereszten 5- 

(Kreidesandstein-Steinbruch in Kézdiszentkereszt) — (118 

3. " Bultozatos településű paláshomokkőrétegek, nyeregfor- 

mában, Szárazpatak mellett 5- 

(Schieferige Sandsteinschichten mit gewölbtcr Lagerung 

in Battelform bei Szárazpatak) (118) 

4. Kvarcos andezit In 'inuk és a közbetelepült horzgakő 

hipilli feltárása a kézdivásárhelyi FehérmartoknáJ .... 7 

(AuíschluB von quarzigem Andesitsand und dazwischen 
gelagerten Bimmstein-Lapilli bei Fehérmartokin Kézdi- 

árhelyer Umgebung) (120) 

5. <> Kézdivésárhely környékének helyszínrajza 9 

(SituatiorjBplan der Umgebung von Kézdivásárhelyi — (122) 
<i 6. a A voláli dombok feltárása a kézdivásárhely-bálványos- 

füredi úi meni én 10" 

(AufschluB des Volálei Hügels l&ngs der Kézdivásárhély* 
Bálványosfüredei StraB^ (123) 



SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. XI 

Oldal 
(Scitc) 

Figur. 7. ábra Föld piramisok a vcláli dombokban 11 

(Erdpiramiden auf den Voláler Hügcln) (124) 

« s. . A kúzdi vásárhelyi fúrás geológiai szelvénye L3 

(Geologisches Profil der Kezdi vásárhelyei- Bohrung ... (127) 

« 9. >. A kőzd i vásárhelyi terraszok alatt fekvő részlet geológiai 

- zel vénye L8 

(Geologiscb.es Profil der Partio unterhalb der Terrassen 

um Kézdivásárhely) (134) 

10. « A monori pince szelvénye, mammutmaradványokkal .. 55 
(Profil des Monorer Kellerg, in welehem die Mammut- 

reste vorkamen) (17 1 

<, 11 . •< A péczeli téglagyár szelvénye 56 

(Profil der Péczeler Ziegelfabrik) (1 75) 

12. •« A csörögi Kigyóhegy andezittelérvonülata északról te- 

kintve : 202 

(Der Andesitdyke des Csöröger Kigyóhegy) (296) 

13. « A csörögi öreghegyen s a dukai Pokolvölgytetőn keresztül 

DNy-ról ÉK feié haladó harántszelvény 208 

(Querprofil von SWnach NE über den Csöröger öreghegy 

und den Gipfel des Pokol völgy) (303) 

-( 14. « Szelvény a váchartyáni Borokerdőtől QK felé a kisnémedi 

Cse kehegyen át a királygerendai völgyig 208 

(Profil von SW na eh NO vom Vácbartyáner Borokerdő 
über den Kisnémeder Csekehegy bis zum Királygerendaer 
Tal) • * (300) 

« 15. « A pokolvölgyi kőfejtő andezittelérének fényképe 215 

(Andesitgang im Pokolvölgyer Stéinbruch) (310) 

« 16. « Szelvény a pokolvölgyi nagy kőfejtőn keresztül 216 

(Profil über den groBen Pokolvölgyer Stéinbruch) (311) 

« 17. « A mediterrán márgarétegek közé benyomult andezit- 

apofizis, a pokolvölgyi kőfejtő bejáratán 220 

(Die zwischen den mediterránén Mergelschichten einge- 
drungene Andesit-Apophyse aro Eingang des Pokol- 
völgyer Steinbruches) (315) 

« lö. « Gömbös elválás ú andezit a kigyóhegyi kőfejtőben 222 

(Kugelig abgesondtrt Andesit ím Kígyóhegyer Stéin- 
bruch) (318) 

19. " A Karancshegység környékének geológiai térkép j 225 

(Geologischo Karte der TJmgebung des Karancsgebirges) ' 322 

20. « A Karancshegység geológiai szelvénye 2-J s 

(Geologisches Profil des Karancsgebirges) (325 

« 21. « Á Placochétys placodonta hátpáncólrészlete 239 

(Piückenschildteil von Placochehjs placodonta) <■>■'•'• 



XII SZÖVEGBELI AURÁK JEGYZEKE. 

Oldal 

(Seitc) 

Figur. 22. ábra A baranyai Szigethegységben 1009 május 29-én észleli 

földrengés 248 

(Das Schüttergebiet des im Baranyaer Insolgebirge :un 

•29. Mai 1909 beobachteten Erdbebens) (342) 

« 23. « A felsőgezési kettósredő mediterránrétegei, dacittufás 

diapirmagokkal, Alcina felől :v.)."> 

(Die Mediterranschichten der Felsőgezéser Doppelfalte 

mit den dazittnffháltigen Diapirkernen von Alcina aus) (460) 

« 24. « A glimbokai redő a faluval 395 

(Die Glimbokaer Falté mit dem Dorfe) 1 160) 

« 25. « Földfolyás az Olt északi partján 40] 

(ErdflieBen am nördlichen Ufer des Olt) 1 168 1 

« 26. « A feleki sóskút és környéke 403 

(Dar Feleker Salzbrunnen und seine Umgebung) (465) 



Sajtóhibák. 

I. Réthly Antal közleményében a 246. oldalon a fölülről számított 1., 30. 
és 18. sorokban «8'5 km sugarú, 40*2 km sugarú és 61'8 km sugarú* kifejezések 
helyett 8*5 km átmérőjű, 40"2 km átmérőjű és 61*8 km átmérőjű terület értendő. 
Ugyanezen közlemény német részében a 341. és 342. oldalakon a Fig. 21 Fig. 22-re 
helyesbítendő. 

II. Yígii Gyula dr. szakülési előadásában : 
266. old. felülről számított 14. sorban Zojár helyett olvasandó Zsjár. 



« 


« 


« 




« 


24. 


« 


darnellák li. 


« 


Daonctták. 


« 


« 


«• 




« 


25. 


« 


keupenpalák h. 


<< 


kewperpálák, 


« 


« 


« 




« 


28. 


« 


magna « 


« 


magra, 


<< 


« 


« 




« 


32. 


« 


Phylloceres « 


« 


Phylloceras, 


<( 


<s 






« 


82. 


« 


Arictites « 


« 


Arietites, 


(( 


« 


alulról 


sz 


ámított 


első 


« 


Rasensteini « 


« 


Nasenstevni. 



Druckfehlerberichtigung. 

Seitc 368. Zeile II von oben statt : . . . ., die den permisehen Quarzsandstein 
and das Konglomerat an mehreren Stellen unterbricht, lágert in einem 
schmalen Streifen . . . zu lesen ; 
, . ., der 'permische Quarzsandstein und das Konglomerat lágert inemem schmalen, 

méhrfach unterbrochenen Streifen . . . 
Beite 868. Zeile 20 von oben statt Orfcen zu lesen Gebirgen, 
« :í<'>8. « 21 « « << ausgeschliffen zu lesen aiisgeguetschte, 
« « « 19 c untén « rastrata zu lesen rostrata, 
« « L6 « « " armoniceras zu lesen Arnioceras, 

« 16 « « (semicostahi8, geometricus, Unterordnung 

von falcarie8) zu lesen: au-á der Gruppé des semicostatus, geometricus und 
falcaries, 



FÖLDTANI KÖZLÖNY 

XLVII. KÖTET. 1917 JANÜÁRr-FEBRUÁR-MÁRCIUS. 1~3. FÜZET. 

A) ÉRTEKEZÉSEK. 

KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 

Irta: Bányai János. 

- Az 1 -9. ábrákkal. 

I. Oro- és hidrográfiai viszonyok. 

A leírandó terület a Kézdivásárhely jelzésű 21. öv s XXXIV rovatbeli 
lap déli részét foglalja magában s egy kis részén délnyugat felől átnyúlik az 
alatta következő ko vásznai lapra is.« A háromszéki medence e részének 
fővízgyüjtője a Bereczk felől kiinduló F e k e t e ü g y, amelybe — körül- 
belül Szent katolna mellett — sugár irányból folynak -be az alaphegységből 
kiszaladó kisebb patakok. Legfontosabb e patakok közül a Kászo n- és 
Torja-patak, mert e két patak eróziós munkájának kell tekintenünk - 
mint ki fog tűnni — az árterületeket domináló terraszok felépítését. A falvak 
egy pár kivétellel (Oroszfalu, Szent katolna. Sárfalva) az alaphegység peremén, 
terrászokon feküsznek, maga Kézdivásárhely város is, csak az 
északi részén a Kanta nevű városrész terül el a Torja-patak árterületén. 
Mindaddig, míg körülbelül 20 évvel ezelőtt a Torja-patakot nem szabályoz- 
ták, a kantai rész folytonosan áradásnak volt kitéve s a talajvíz is oly magas 
állású volt, hogy a házak közt források alakjában bújt elő (Forráskeit). 
A terraszok alján húzódó árterületek nagyobb része mocsaras-turfás s mint 
általában a terraszok talajvizének gyűjtői a legnagyobb szárazságok idején 
is nedvesek. Ezek átlagosan véve 550 m magasan feküsznek a tenger színe 
felett. Az árterületekről a torjai völgy irányában haladva az alaphegység 
felé, három terrászt különböztethetünk meg, melyeket kézdivásár- 
hely i (570 m), torjai (600 m) és v o 1 á 1 i (650 m) nevekkel jelöl- 
hetünk meg legtalálóbban. 

Az agrikultura szempontjából legfontosabb és legnagyobb terjedelmű 
a kézdivásárhelyi (I), már kisebb értékű és nagyságú is a torjai (II), értékte- 
len az árkok által erősen felszabadult s bozótos voláli (III) terrász (9. ábra). 
A már feljebb következő homokkőalaphegységet — mint azt Lorenthey 

Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. * 



BÁNYAI JÁNOS 



Imre az Erdővidékre oly szépen kimutatta — itt is az erdők fellépée 
árulja el. A legömbölyített s jellemző lapos hegyhátak mindenütt vege- 
tációval vannak takarva. Hiányzanak itl a romantikus sziklacsoportok; 




1. ábra. Kézdivásárhely környékének geológiai térképe 1 : 180,000 mértékben. 
M j 'i zat : 1. holocén (alluvialis ártér); 2. az alaphegység eluviális lejtője; 3. pleisztocén 
(düuvialis) korú turf a-telepek ; l. pleisztocén (diluviális) kavics-telepek; ö. pliooén kavios- 
terrasz; ti. pliooén vörösagyag (nyirok); 7. pliooén kvarcos andezil homok; 8. krétakoré 
homokkő és ]»;• J;i (j4=alaphegység). T— V = törésvonal ; T x — F, = antiklinális tengelye; 
F x í\ — fúrások Bjézdivasárhelyen és Oroszfalun. 



;i magas, merész sziklafalak; mindenüti csak a barátságos, szelidhajláslü 
lejtők láthatók, melyek ha nincsenek erdővel borítva, akkor mini hegyi 
kaszálók és legelők adnak fontos kereseti forrást a oyarankénl tömegesen 
iil szorgalmatoskodó székelyeknek. 



KEZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 3 

A Kézdivásárhely felé nyugatról behúzódó hegynyúlványok mind a 
B o d o k i hegységhez tartoznak. Ugyan ha a Bodoki hegységet egy kissé 
tagoljuk, akkor annak egy része, mely a Torja- és Kászon-patakok közé esik. 
nagyon elkülönül a főtömegtől. Ez a vonulat, mely a Széni -Anna-tavi 
andezit erupciótól délkelet felé tart s Torja községnél végződik — én azt 
hiszem — Torjai hegység néven kiszakítható a Bodoki hegység 
tömegéből, ennek a lehetőségét a külső morfológiai viszonyok megengedik. 
A Torjai hegység két legfontosabb magaslata a C e c é 1 e tető (1178 m) 
és a Fej (1078 m), ezek közül a Cecéle a felvett területen már kívül esik. 

A medencébe keletről és északról behúzódó hegyhátak a Kászon- 
pataktól keletre már a határhegylánchoz tartoznak, melyek a Lóczy-féle 
beosztás szerint a Keleti Kárpátok Csiki-Háromszéki havasainak a nyúl- 
ványai. Megemlítésre érdemes magaslatok : a medence minden pontjáról 
már messziről feltűnő P e r k ő (719 m) s a P ó 1 y a tető (1022 m). 

II. Irodalmi áttekintés. 

1863. Hauer Fr. u. Stache G. dr. : Geologie Siebenbürgens. Wien. 

1878. Herbich P. : A Székelyföld föld- és őslénytani leírása. 
M. kir. Földtani Intézet Évkönyve. V. k. 

1879. Paul u. Tietze dr. : Neue Studien in der Sandsteinzone der Kar- 
pathen. Jahrb. d. k. k. geolog. Reichsanst. Wien, 29. B. II. H. 

1884. Primics Gy. dr. : A Keleti Kárpátok geológiai viszonyai. M. T. Akad. 

Értekezések a Természettud. köréből. XIV. k. 4. sz. 
1912. Papp Károly dr. : A futásfalvi Pokolvölgy környéke Háromszék 
vármegyében. Földtani Közlöny. Bpest XLII. k. 696—723 old. az 51—60 
ábrával. 

Azáltalam felvett terület főrészét képező, fiatal terraszszerű dombok 
irodalmi adataival könnyen végezhetünk. Részletes felvételek teljesen 
hiányoznak s az eddigi adatok tisztán csak nagy általánosságban odavetett 
megjegyzések. 

Legrégibb felvilágosítást e terület ismeretéhez Hauer és Stache 
-összefoglaló munkája ad, amennyiben a fiatal harmadkori képződmények- 
ről írva megemlíti (39. L), hogy ilyenek vannak a háromszéki medencének 
Sepsiszentgyörgy— Kézdivásárhely közti részén. Míg másik helyen (304. 1.) 
a torjai homokkővonulatot tárgyalva, mint írják: «weiter folgen bis Al. 
Torja, \vo man die Ebene von Háromszék betritt, jüngere Tertiarschichten». 

Már Herbich a bodoki hegység alját szegélyező képződményeket 
átnézetes felvételei alapján az erdővidéki kövületdús rétegek analógiájára, 
pontusi emeletbe sorozza. Munkájának a diluviális képződményekről szóló 
fejezetében (297. 1.) így ír : «A háromszéki medencebeli pontusi rétegeket 
-homokos agyag és lősz fedi ; ezek a bodoki hegység keleti részén fékszenek 

1* 



4 BANYAI JÁNOS 

s a Feketeügyig nyúlnak)). Az emiitett lőszl azonban e területen nem lehet 
kimutatni. 

Paul és Tietze. munkájukban jórészl az előző évben megjelent 
HERBicH-féle könyv alapján tisztán csak a homokkőterület tagolásával 
foglalkoznak (elenyészően kevés, amit ők hozzátettek). Végeredményben 

a neokoni márgát leszámítva a fölötte elterülő homokkő komplexumot a 
középső krétába helyezik. 

Primics György több kárpáti geológus munkájának és saját felvéte- 
leinek alapján igyekszik részlten petrografiai alapon tagolni a homok- 
kőterület képződményeit . 

Papp Károly a Büdöshe'gység közvetlen környékének tektonikájá- 
hoz szolgáltat igen becses adatokat, de ő is kénytelen volt már a szintezésnél 
a Baróti hegységben fekvő Élőpatak környéki breccsiás meszek faunáját 
(Favia hemis pherica Erőm., Thecosmilia Toblery Koby) segítségül venni. 

Látnivaló tehát, hogy részletes felvételek s főként paleontológiái 
anyag hiányában megleli* tősen fogyatékosok az eddigi ismereteink nem- 
csak a medence kit öltésről., hanem az alaphegység tagoltságáról is. 

III. Geológiai viszonyok. 

1 . Kréta homokkő. 

E csoportba általában az erdővel borított s a medencét körítő alap- 
hegység képződményeit kell osztanunk. Tekintve, hogy eddigi ielvételeim 
alkalmával a fősúlyt a medencekitöltésre fordítottam, azért nem is hatol- 
tam be még mélyen az alaphegységbe s így csak egy kis részletről tudók ez 
alkalommal beszámolni. Amint azonban eddig is sikerült meggyőződnöm, 
az egész kret akomplexumot márga-, a g y a g p a 1 á k, tömeges 
homokkő, palás homokkövek és agyagok s k o n g 1 o- 
ni e r a 1 a m o k alkotja k. Krétakorú homokköveket latunk Kézdi- 
szentkereszten (2. ábra), továbbá a Szárazpatak mellett (3. ábra), ahol 
a rétegek antiklinálét formálnak. 

Kézdivásárhelyről a homokkőterületet 1» gközelebb Kézdiszent- 
léle knél érjük el. hol a Per kőn hatalmas méretű kőbányák van; 
nak. A templom fölötti fejtéseknél a homokkő majdnem függőlegesen 
elváló padok alakjában van feltárva. A lehasított hasábokat részben mű- 
tárgyaknak faragják ki, részben mini jó építőkövet, talapzatok készítésére 
használják fel. Kézdivásárhely jórészl innen van felépítve. 

Mivel a perkői kő e vidéken iparilag a legkihasználtabb s a faragott 
tárgyakai még a szomszédos megyéken túlra is szállítják, nem lesz érdek- 
leien. 1i;i :i k i r. J ózs e f - Műe gy é t e m műs za ki - me oha- 
n i k a i laboratóriumával kapcsolatos kísérleti á 1 - 
I ni ás hivatalos vizsgálatának ;l x adatait is közlöm. 



KÉZDIVÁSÁHHELV VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 




2. ábra. Krétakoríí bomokkőbánva Kézdiszentkereszten. 




3. ábra. Boltozatos településű palás homokkőrétegek, nyereg formában (antiklinálisban) 

Szárazpatak mellet t . 



BANYAI JÁNOS 







A 


perkői homokkő 


szilárdság 


i viszonyai. 


1 

CO 

O 

fa 


f. 

ISI 

■r- a 

-O 
03 

g 


-*> 
-*^ 
O 

1 o 


eS 
bo 

< a 


>3 

■a 

C 

> 


c3 
>> 

a 

.a 

00 

a 

c 

>> 


00 

© 

> 


Törés határ 

értéke 

kg 


Jegyzet 


cm 2 


cm 


kg 


pro cm 4 


1 


7 


36,15 


6,00 


2,476 


I 





1073,8 




2 


8 


35,25 


6,00 


2,488 


I 


— 


1162,5 




3 


10 


35,82 


6,00 


2,478 


I 


— 


1129.8 




4 


11 


35,76 


6,03 


2.465 


I 


— 


1025,1 




5 


9 


35,16 


5,99 


2,486 


II 


— 


1145,5 




6 


12 


35,81 


6,05 


2,481 


II 


— 


1074,0 




7 
8 


1 

2 


34,78 
36,00 


5,93 

5,89 


2,485 
2.465 


I 

I 


2,1 
2,3 


936,9 

858,6 


> nedvesen törettek össze 


9 


5 


38,19 


6,23 


2,485 


I 


2,1 


884,8 


| 25 fagyás ntán nedvesen 


10 


6 


35,58 


6,08 


2,480 


I 


2,2 


848,5 


törettek össze 


11 


3 


37,27 


6,19 


2,478 


I 


2,2 


956,5 


| 25 fagyás Titán kiszárítva 


12 


4 


36,48 


6,20 


2,485 


I 


2,0 


883,3 


törettek össze 



Amint a hivatalos bizonyítvány (154-1906 sz.) a 12 drb próbakő 
vizsgálata alapján igazolja a fagyasztott kövek a 25 -szőr 
ismételt megfagyást minden észrevehető változás 
nélkül k i á 1 1 o 1 1 á k. Az összes fagyasztott próba- 
darabokon az élek és sarkok kismérvű letompu- 
1 á s á n kívül egyéb változás nem mutatkozott. A kő 
fagyállónak bizonyult. 

A kápolnához felvezető úton egy DNy-i irányban 30°-al dűlő márga - 
és homokkőpala-csoportot látunk feltárva. Könnyen máló lévén, fönn a 
tel őn a kibúvását egy kis nyereg árulja el. A feltárt márgák kagylós törésű k 
és a belsejükben össze-vissza haladó dendrites rajzokkal vannak átjárva. 
Itt a vékony palás homokkövet a romboidszerű hálós kidudorodási vonalak 
jellemzik, melyek a hasonlókép repedezett homokkő kiszivárgott limonitos 
lerakódásaiból keletkeztek. 



2. Pliocén. Levantei emelet. 

A levantei emeletbe az orografiailag 1, 11,111. sz. terrásszal jelzett 
medence kitölt és (9. ábra) tartozik. 

Az I. fcerrász jellemző feltárásait Kezdi vásárhelyen több helyen m< g- 
találjuk, melyek megegyező adataikkal biztossá teszik észleleteinket. 



KEZDIVASARHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VARMEGYEBEN. 7 

A legnagyobb méretű feltárást a Torjapatak balpartján a Fehér- 
in a r t o k n á 1 (4. ábra) találjuk. 

A meredek partfal nevét ép az alkotó világosszürke homoktól nyerte, 
mellyel a vegetációval fedett zöld környezet ébó'l igen élesen válik ki. Szer- 
kezetét nézve feltűnik a szép diagonális rétegzettség s köztük elég 
sűrűen még vékony, vörösbarna limonitos iszapbeágyazásokat is találunk. 
E tények szárazföldi esetleg f 1 u v i a t i 1 i s eredetre mutatnak. 

Felülről lefelé baladva a vékony termó'talaj után eleinte sárgás, majd 
lejebb világosszürke homok következik. Ezt mintegy 2 m-nyire a felszíntől 




4. ábra. Kvarcos andezit homok (H) és a közbetelepült horzsakö lapilli (A) feltárása a 
kezdi vásárhelvi Fehérmartoknál. 



egy 2 dm vastag amfibol-biotit andezit horzsakö lapilli réteg tagolja felső 
és alsó részre (4. ábra A réteg.) 

A h o r z s a k ő n e k rizsszemtől ökölnagyságig változó darabjai 
élénken kirívó réteget képeznek a homokban- Szövetét vizsgálva mái- 
szabad szemmel kivehetjük a likacsos szerkezetet s az alapanyagba be- 
ágyazott nagy (2—4 mm) tombak barna, hatszöges biotitlemezkéket, 
meg a fényes fekete amfibol-tűket (2— 3 mm hosszúak). Nagyítóval meg jól 
látszik a finom, fényes selymes szálakból álló szürkés-fehér alapanyag a 
benne levő plagioklaszokkal. 

A homok, melyet a kezdi vásárhelyiek szívesen használnak, többek 
közt a faedények súrolására is, igen sokféle ásványi kőzetanyagot tartalmaz. 



8 BANYAI JÁNOS 

Igen apró andezit darabkák, valamin! az andezil anyagál képező 
ásványok, biotit, a miiből, plagioklász 1 szerepelnek túl- 
nyomóan. Sok lekoptatott kvarc és homokkő szemese van még 
közt ük. Muszkovit, glaukonit és magnetit már gyérebben 
találhatók. Hígított savval leöntve a pezsgés által még mésztartal- 
mat is kimutathatunk. Ép azért legtalálóbban a leggyakoribb alkotó- 
részek alapján kvarcos-andezit homoknak nevezhetjük el. 

Az anyagnak egy részét tehát, amint láthatjuk, a Szent- Anna-tó 
környéki andezitek lehordott törmelékei alkotják. Innen van aztán, hogy 
az említett erupciós terület közvetlen környékén a Torja- 
patak vízgyűjtő területén az andezitek törmelékképződményei alig, 
vagy csak kis foszlányok alakjában mutathatók ki. 

A homoknak a többi része az alaphegység homokkőterületére mutat, 
mint eredési helyre. Tehát a homok anyaga is megerősíti e terrászok 
fluviatilis eredetét. 

Bár a Fehérmartok partfalai a Torjapatak széles árterülete által el 
vannak választva attól a terrásztól, melyen maga a város fekszik, az egykori 
összefüggés mégis kimutatható. 

A kezdi vásárhelyi városi feltárások (5. ábra) közt a legfontosabb hely a 
barompiacon Szotyory József fcimármester telkén van. Az itt történt domb- 
levágás szolgáltatta az összes eddigi két fajból álló faunát is. 

A szelvény a követ kezű rétegeket mutatja: 

1 m Humusz. 

1*5 « Sárga homokos agya-. 

1 « Sárga kavicsos kvarcos andezithomok. 
1—2 dm Horzsakő lapiíli. 

2 m Finom sárga kvarcos andezithomok. 

4 « Finom Bzűrke andezithomok (színes elegyrészei: biotit, amfibol). 

A legmélyebb Bzintből (10 m mélyen kb.) kerültek ki a koptatott unió - 
teknők, melyek legjobban a mai is élő Unió batavus alakköréhez tartozó TJ. crassus 
Retz-t közelítik meg. 

A feltárás a felsőbb Bzintekben kb. 4—5 m mélységig igen zavart települési 
mutat. Egyes helyeken fészekalakban összehalmozód Bzén, hamu, vastag cserép- 
darabok, csonttöredékek (5. ábra X 1 ) vannak. A nem messze fekvő oroszfalvi 
országúi bevágásánál (X 2 ) padig másféle prehisztorikus maradványok is kerül- 
tek napfényre s így valószínűen e terrászvégződések, kedvező helyzetüknél 
fogva ősemberi barlanglakásukul szolgálhattak. 

\- többi feltárások (Sólyom-féle kert, a barompiacra levezető át, 

a vasúti bevágás, a Május-rél homokbányái) mind a kvarcos andezithomok 
egyöntetű kifejlődésére mutatna k. 

1 A plagioklász kimutatásai 1'ái.i v Mók dr. főgeologua Árnak köszönhetem. 



KEZDIVASARHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VARMEGYÉBEN. 9 

Hogy tényleg nemcsak a terrász peremén találjuk e bomokot, hanem bel- 
jebb is, azt a Molnár KÁLMÁN-féle telken lemélyített kút (5, ábra VI.) is igazolja, 
mely felül a 2—3 m töltött föld elhagyása után még a 12 m-nél is kvarcos andezit- 
homokot tárt föl. 

A II. terrász (torjai) felé a homokréteg kiékül s vagy majd elmarad vagy 
vékony lepel alakjában fedi az alatta következő kavicsot. Felsőtorja és 




5. ábra. Kezdi vásárhely környékének helyszínrajza. 
Magyarázat: I. Főtéri fúrólyuk; II. Stefán-féle fúrás; III. Fortyogó fürdő; IV. Ásványos- 
vizű kút a Józsiás-malom mellett; V. Ásványosvizű forrás a Sinkovits dr.-féle birtokon; 
VI. Molnár K. kútja. - 1. Fehérmartok; 2. Forráskert; 3. Barompiac; 4. Május-rét; 
5. Akaszt ófadomb; G. Vasúti állomás ; 7. Református temető; S. Katholikus temető. F 1 — F 2 = 

Források. A' x - 2 = prehisztorikus lelőhelyek. 



F'it ás falva közti részén semmi feltárás nincs, de a szántóföldeken legöm- 
bölyített felületű kavicsok bevernek. Ezek közt találtam gránit, kristályos pala 
és különböző színű kvarcdarabokat, majd andezit- és homokkő-példányok is 
kerültek elő. A kavicstelep összefüggő feltárását a Felsőtorja —Futásfalva közti 



10 BÁNYAI JÁNOS 

úton a lövŐtér felé való elágazásnál látjuk. Itt a mély árok a következő feltárási 

mutatja : 

3 d ni Humusz. 

7 « Murvás kavics vörös agyagban. 

5 « Kvarcus andozitbomok. 

! « Ökölfej-nag3'ságú kavicsok vörös agyagban beágyazva. 

E kavicsos terrász Felső törj a között több belyen fel van tárva és 
ezen fekszik a várszerű ref. templom is. 

A III. tervászt (voláli) már a vörös agyag (nyirok) batalmas kifejlődése 
jellemzi, melyen még a kvarcus andezithomoktakaró több belyen megvan. 




6. ábra. A voláli dombok feltárása a Kezdi vásárhely— Bálványos fürcdi nt mentén. 
Magyarázat : hk = homokkő; h = kvarcos andezit homok; a — vörös agyag; k = kavics- 

Legjobb feltárásokat e terrászra Volál falu nyugati végén találunk, bol e 
képződmények közvetlen már a homokkőalaphegységre vannak rátelepedve. 
Tovább, mindinkálth kiékülve megtaláljuk Kőváron keresztül egész Száraz- 
pataki g. 

E dombok a Kezdi vásárhely— Bálványosfürdő közti útról megközelítve 
változatos Bzelvónyekel tárnak fel, bár itt is van egy kis sarok, moly az eredeti 
települési matatja (G. ábra). E zavart település csak látszólagos, melyet csak a 
külszínen a laza anyagból álló rétegeknek össze-vissza való Buvadásai okoztak. 

A 10—15 ni mély eróziós árkokkal összeszabdalt terület belülről a legszebb 
feltárást mutatja (7. ábra). Homok- és agyag-pir amis ok sorakoznak egymás 
mellett. A cserjék (főkénl ayirfa és boróka) fogják meg a fedő kis gyeprószt s 

alkotnak védő kalapot az alattuk levő laza tölnegiak. 



KEZDIVASARHELY VIDÉKE HAROMSZEE \ \KMEGYEBEN. 



II 



Az árkokat bejárva magunk előtt látjuk a medence három terraszának 
miniatűr szelvényét. 

2 dm Humusz. 

1*5 m Kvarcos andezithomok. 

3 « Agyag (nyirok). 
1 « Kavics. 

? « Kvarcos andezithomok kavicslencsékkel. 

Az 1 m-es kavics -telepnél az egymás fölött keresztül-kasul szaladó kavics- 
medrek közül egy, ép hosszában van feltárva, míg az alatta levő kavicsmedrek 
lencsealakú keresztmetszetükkel fordulnak felénk. 




Ma írva rázat 



7. ábra. Földpiramisok a voláli dombokban. 
U = kvarcos andezithomok; A = vörös agyag; K = kavics. 



A voláli terrász agyagnak megfelelő képződmények Futásfalva., 
Ikafalva és F. Csernáton faluk felé lassanként mintegy faciesként 
sárgás homokos agyagba mennek át, azonban a fedő kvarcos andezithomok itt 
is mindenütt kimutatható. E falvakban mindenütt volt rá eset, hogy kútásás 
közben barnaszénnyomokra akadtak, de ezek, mint a helyi körülmények mu- 
tatják, egymással összefüggésben nem álló beszáradt kisméretű mocsaraknak 
tekinthetők. 

A felsőcsernátoni ref. templom közelében a már nem annyira homokos 
fazekasagyagot a kézdivásárhelyi fazekasok emberemlékezet óta használjak. 

Az agyagtelep az út nyugati oldalán a templommal szemben folytatódik 



12 BÁNYAI JÁNOS 

s amelyben a vízlevezető áruk felőli oldalán (a szövetkezeti bolt mögött) egy 
prehisztorikus lelhelyre is akadtam, tele szíva tokkal és égetett cserép- 
darabokkal. Ez a hel} 7 prehisztoriai szempontból mindenesetre érdemes volna 
részletes ásatásokra. 

Meg kell még említenem, mint a medence kitöltő anyagokkal megegyező 
képződményeket, a kézdiszentkereszti padkát, a borvíz fölött, bol a levantei 
emeletbe tartozó kis reliktum mar nagyon össze vau keverve az eluvialis képződ- 
mények anyagával. 

3. A fúrások, kapcsolatban az altalaj hidrológiájával. 

A báromszéki medencének első mélyebb feltárása 1910. évben Orosz- 
faluban ép az általam felvett területen történt. Stbfán Miklós bolgár kertész 
terjedelmes birtokának az öntözésére, Seidl Gyula verseczi vállalkozóval mélyí- 
tetetl le egy 39 m-es kutat. A fúrás várakozáson felül jól sikerült. Felszálló vize 
azonban vasas savanyúvíz volt, amit a tulajdonos nem használhatott öntözésre. 

A fúrás vezetőjének, Szombathy Géza fúrómesternek szívességéből közlöm 
a feltárt szelvényt. (A fúrás helyét az 1. ábrán F 2 az 5. ábrán II jelzi). 

0— 4 m Humusz. 

Orosz- 4—15 « Fehér homok 

falvi ■ 15—22 « Kavics (édesvízzel), 

furas 22—24 « Fekete agyag. 

24—39 « Szürke kvarc-homok (savanyúvíz). 

Az oroszfalvi sikeren felbátorodva Kézdivásárhely városa is az 
slőbb említett céggel szerződést kötött egy 100 m-re tervezett artézikút fúrására, 
ily módon akarván megoldani az örökké kisértő vízkérdést. A fúrás meg is kez- 
dődött 1910. évben, de 100 m-ig nem kaptak elegendő vizet s így elhatározták 
a fúrásnak 200 m-ig való hajtását. A/, átütött kisebb víztartók vízmennyiségének 
fokozásai;! még 200 m-en túl is folytattak, mivel azonban csak 100 m-es kútnak 
ínegfelelő átmérőjű csövekkel kezdtek meg a fúrást, 230 m-nél mar tovább foly- 
tatni nem tudták. A felszálló víz elmaradl s hogy legalább szivattyú segítségéve] 
kapjanak elegendő vízmennyiséget, mind az üt víztartól bekapcsolták a csövek 
átlyukasztásával. A kézdivásárhelyi fúrás helyét az 1. ábrán F v az 5. ábrán 
1° jelzi, szelvényem k felső részét a 8. ábra tárja elénk. 

A kapott vizet a m. k i r. bakteriológiai intézet megvizsgálta 
b eredménykén! a következő véleményt közölte: 

A víz tartalma: összes szilárd anyag 370 mgr. Szerves anyag 52*2 mgr. 
Salétrom 6 mgr. Klór 41 mgr. Mész kevés. Magnezit igen kevés. Kéns: v kevés. 
Vas kev< 

Vél e in én y: Tiszta, egészséges víz. ivásra és háztartási célokra alkalmas. 

A víz lassanként azonban megváltozott, sűrű rozsdás üledéke miatt már- 
már ásványvízre kezdtet gondolni, de végre mégis csak teljesen használhatat- 
lanná vált. E változásnak okál abban kell keresnünk, hogy amint a feltárásokból 
is kitűnt (Fehérmartok) .a homokos lerakódások közi (tehál ép a vízszállító réte- 
gekben) vörös-barna limonitos iszapzsinorok vannak, melyeket a medence közepe 
leié áramló víz az útbaeső fúrásbíi mosotl ke. 



KEZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMBOYBBBN. 



13 



I. víztartó 
réteg 



A RETCG 



keid. 



- 2 

— 5 



- 10 
12 



— 37 

_ 3V 



l/c?5/ 



5-CWT5ZF. 



/l réíeg megnevezése 



rtordoii /olü 



^örga öqyőg{ftomono3.rKr-.',anóvtM\c 



biirQá kvarc homok [limomtos] 



flurvtíjKűVilS 



3zürKe kvarcos andezit homok 



fmom Jehér,mu5zkovito& kvarc homok 



Kavicsos kvarcos ancieiil homok 



Szürke agyag 



Hai/icsnh Kvűrcos andezií homok 
Szürke agyag z^zr: 




IV. víztartó 
réteg 



8. ábra. A kezdi vásárhelyi fúráa geológiai szelvénye. 
(Levantei és dáciai- pontusi emelet.) 



14 



BANYAI JÁNOS 



Ez a balsikerű túrás, mely a város lőterén sokáig volt a polgárok élcelő- 
désének a tárgya, a háromszéki medence legmélyebb feltárása. Kár. ha már nem 
lehetett kézzelfogható eredménye, legalább a pontos fúrási adatokkal szolgálhatta 
volna geológiai ismereteink kibővítését. 

Meglehetős nagy munkába került, míg a fúrási napló adatait, a félretett 
fúrópróbák vizsgálati eredményeit és a külszíni felvételeimet annyira összetudtam 
egyeztetni, hogy valamennyire elfogadható Bzelvényl állíthattam össze. (8. ábra.) 

Az összeállított szelvényt a fúrópróbáktól csak 143 m-ig dolgozhattam ki. 

(részit tezve a 
13. oldalon) 



0-2 


n. 


Hordott föld A.llo 


V 


i u ni, (Ho 


1 o c é n) 


2-56 


« 


Homok Le \ ; 


n 


t ei e in e 


let (I. viztai 


56-143 


« 


(II-IV. víztartók; 












143-151 


« 


Kavics, 1 






•- 






151-153 


« 


Fehér agyag, 






— 




v r 


153-162 


« 


Apróbb kavics, 










ti 


162-163 


« 


Fehér agyag, 






o ® 






163-164 


« 


Turfa, 






, © 




■^ ^» 


164-165 


« 


Homok, 










e3 s3 


165-205 


« 


Kék agyag, 






ü 




-a :0 


-205-208 


« 


Fehér agyag, 






Pl 




=*-( 


208-216 


« 


Finom iszap, 








e3 


216-217 


« 


Kemény homokkő, 












217-230 


« 


Homok (a 219 m-b 


'íi 


az 


V. víztartó). 





A fúrásban összesen 5 víztartalmú réteget találtak a 26—56—71—143—219 
1 1 1< lységben . A szelvényben 12—31 m közt szürke kvarcos andezithomok van fel- 
t üntetve s a 26. méternél kaptáka vizet. 2 Valószínűnek tartom, hogy itt egy közbe- 
uyazott agyagréteg is van, mely esetleg csekély vastagságánál fogva elkerülte a 
í'úrómester figyelmét. E föltevésemet bizonyítja az is, hogy a Májusréten bővizi 
állandó források vannak, melyeknek szintkülönbsége megegyezik a kút hasonló 
26 m-es vízrétegének az adataival. 

Szerves maradványok, a vékony turf a -rét egeket leszámítva, a fúrásból 
egyáltalán nem kerültek elő. 

A szelvény felső szintjében előforduló homok a lekoptatott kvarcszemek és 
az andezit ásványi alkotórészeiből áll s így talán mint említettem is, jelzésére a 
kvarcos andezithomok elnevezés a legtalálóbb. E homokot csak 56 m mélységig 
lehet kimutatni a.zon alul már a tiszta fehér kvarchojpok következik. 

4. Ásványos vizek. 

A Székelyföld gazdagsága ásványvizekben közismert. Már e kis területen 
is. F e l s ő t o r j á n (a régi Szemmosó), Kíb k a s z o n falu végén s a hegy túlsó 



1 Ez az ad.it valószínűen téves lesz, meri a Eúrópróbákná] agyagot találtam s itt 
.kapták meg a IV. víztartót is, ami Bzintén csafe agyagfeküre mutat, 
1 Ez állítólag gyenge Bavanyóviz volt. 



KEZDIVASARHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VARMEGYÉBEN. 



15 



oldalán, Kézdiszentke reszten a homokkőből bugyognak fel. Míg az 
■oroszfalvi Fortyogó, a Stefán-féle telken fúrt ós a J ó z s i á s - m a 1 o m 
mellett újabban ásott kutak már az árterületen feküsznek. Egy kevésbé ismert 
forrás a Sinkovits dr.-féle birtokon, az akasztófa -dombon túl a szentkatolnai 
határban van a tőzegtelep szélén. 

Ezek közül legjelentősebb a kézdiszent kereszti, mely az elsőrangú vizeink 
közé tartozik s már régóta forgalomban van (eleinte Venus-, később Sz é- 
kely -forrás néven!). A forrás fölé emelt házikóban egész modern módon 
kezelve, dugaszolják literes palackokba s manapság «Ma ris ka -f o r r ás» el- 
nevezés alatt kerül piacra. Legnagyobb kelendősége Kézdivásárbelyen és Brassó- 
ban van, hol igen nagy konkurrenciát csinál a székelyföldi karteles vizeknek. 

Ha vegyelemzési adatait nézzük, feltűnő az óriási szabad szénsavtartalom, 
mely oldóképességét emelve, érthetővé teszi a nagy ásványi tartalmat. 

Hankó Vilmos dr. elemzése szerint 1 liter vízben van. 



Az alkotórészek sókká csoportosítva 


Kézdiszent- 

kereszti 

« Mariska » 

forrás 


Oroszfalvi 
• Fortyogó* 


Kálciumhidrokarbonát .. __ 

Nátrium « „ „„ _ _ „ „ _ __ 

Magnézium « .... „ _ _ _ __ „ .... 

Vas « .... .... 

Lithium « _ __ „ „_ ... .... .... 

Mangán « „. . .... _ .„ 

Kálciumklorid „ „. _ „ 

Nátriumklorid .._ __ .... _ _ „_ __. .... „ 

Stronciumszulfát_ „ _ „ • „ _ _ .... „ „ 

Kalciumszulfát __ _ .._ _ .. _ 

Sziliciurndioxid „ _ 

Bórsav „.. „ .„. „.. . „ .... 

Káliumhidrokarbonát _ .... _ . .... ... 


1-7467 gr. 
0-7494 « 
0-4994 « 
0-0352 « 
00116 i 
0-0019 . 
0-0452 « 
0-0230 t 
0-0006 « 
0-0004 « 
0-0533 « 
Nyomok 


0-2802 gr. 
0-0690 « 
0-0626 « 
0-0210 • 
0-0058 « 
0-0067 « 

0-0825 t 

0-0072 « 
0-0680 « 

0-0210 « 


A szilárd részek összege . .„ 

Szabad széndioxid térfogata em 3 . __ „ 
A viz hőmérséklete _. _ .... 


3-1667 gr. 
2008-1 
7-5 C° 


0-6240 gr. 

564-3 
11 — 12C 



Elemzési adatai vannak az oroszfalvi Fo r t y o g ó-fürdőnek is. Ez azon- 
ban, ha az elemzési adatokat összehasonlítjuk, látnivaló, hogy messze mögötte 
marad a kézdiszentkeresztinek. Az ilyet a székelyek szej kés-víz névvel 
különböztetik meg az erős b o r v í ztől. 

Ezek az ásványvizek, mint azt Koch A.. Papp Károly és még többen 
kimutatták, a «B ü d ö s» környéki erupciók poszt vulkánikus hatásaira jöttek létre. 
Mivel nem vulkánikus kőzeten, hanem a homokkő-területen találhatók, nyilván- 
való, hogy fontos tektonikai vonalaknak a jelzői. Innen van aztán az, hogy a köz- 



16 BÁNYAI JÁNOS 

vétlen homokkő vön feltörő ásványos vizek a legdúsabb széndioxid tartalmúak, 
míg a medence közepén, hol az alaphegység repedései be vannak fedve, a forrá- 
sok sokkal gyengébbek, meri a feltörő széndioxid kijutást -keresve, nagyobb felü- 
leten eloszolva lép ki. Ezt az oroszfalvi ásványos fonásoknál láthatjuka legjobban. 
A kézdiszcntkcivs/t -kiskászoni törésvonal mentén, mint láttuk, igen dús szén- 
dioxidos fonások találhatók, de a szinte vonalszerűén megrajzolható repedéstől 
már 1 — 2 m-nyire csak édesvizek fakadnak. 

5. Pleisztocén (Dilúviu m). 

A diluviumban, vagy a pleisztocén idején területünkön a víz minden 
irányú munkájának nagy szerep jutott. 

A den udáció távolította el a Felsőtorjától keletre cső terrászokból a 
nyirkot, míg a kvarcos andezithomokot a medence széle felé annyira levékonyí- 
totta, hogy csak kiékülő lepel alakjában maradt meg valami belőle. A denudáciő 
egyes helyeken oly nagy volt, hogy a homok-, nyirok-, kavics-komplexumot tel- 
jesen eltávolítva az alaphegység homokkövét tárta fel. (1. ábra, A x , A 2 .) 

Más helyeken, mint a Kézdiszentl élekről Bélafalva felé húzódó homokkő- 
vonulat keleti lejtőjéről teljesen el is hordva a levantei képződmenyeket, az 
ablaciós működésről is tudomás! kell vennünk. Hogy tényleg itt is szerepeltek a 
deltaképződmények, azt elárulja a Kózdiszent kereszt határában — a borvíz 
fölött — elterülő kis padka, hol a delta m e d e n c e s z é 1 i csoportja maradt 
hátra. Az itt kiásott homokot, mint Kézdivásárhelyen is, súrolásra használjak 
és a kavicstelepből kikerült meszes márga -konkreciókat kiégetve, mint ragasztó 
habarcsot alkalmazták a római katolikus templom felépítésénél. 

A diluviumban kellett kialakulniuk a patakok mai széles völgyeinek is, 
a homokkőalap hegységből lejövő patakok eróziója által. A medence nyugati 
oldalát elfoglaló három teriászt e patakok darabolták fel, úgy, Hogy a mai oro- 
grafiai viszonyok az addig összefüggő delta helyett, a medence közepe felé tartó 
dombsorokat tüntetnek fel. 

E kor alkotó munkájának kell tartanunk a Szárazpatak— Kézdiszentlélek 
közt húzódó magas kavics-terraszt, mely anyagát a Kászon-patak gyűjtőterüle- 
téről vette (kristályos palák, bomokkőcsoporl darabjai.) 

Nagy valószínűség szerint már a diluviumban megkezdődött, a medence 
vizének lefolyása után visszamaradt tócsák elt őzegesedése is. Ilyeneket 
találunk Bélafalvától a kézdivásárhelyi Majusréten s Szentkatolnán keresztül, 
a Feketeügy mentén folytatódó terrász alatti nedves réteken. 

A Májusrét alagcsövezese alkalmával meggyőződtem, hogy átlagosan 8—4 
méter vastagnak vehetjük a tőzegtelep nagyságát. 

E tőzcgvonulat egyik ága a Fehérmartok alatt Torja felé is folytatódik. 
Ez azonban a patak Bzabályozása óta kiszáradásnak indult s így gazdaságilag 
kezd értékesíthetővé válni. A többi tőzegterületek eddig, mint kevés értékű, 
nedves kaszálók várjak a modern gazdasági kultúrát. 



KÉZDIVÁSÁKHKI.Y VIDÉKE HÁROMSZÉK VABMEGYEBEN. 17 

6. Holocen (Allúviu m). 

Az idetartozó képződmények közül, melyek terűiéire nézve jelentékeny 
részét teszik a térképlapunknak, meg kell említenem a Torja, Kászon- 
patakok és a F e k e t e ü g y á r t e r ül e t e i t. Ezek — a Torja-patak egy kis 

részét kivéve. — szabályozva nem lévén, gyakori áradásaik alkalmával nagymeny- 
nyiségű iszapot és homokot raknak le a tenászoknál mélyebben fekvő ár- 
területeken. 

Az alaphégys égből lefutó kisebb patakok -- meg a homokkő-területen 
inkább — a törmelékkúpok s ezek sorozatos összefüggéséből keletkező törmelék- 
lejtők képzése által vesznek fontos részt a térformák mai alakításában. Nagyobb 
esőzések alkalmával a könnyen széthulló palás képződmények valósággal elbo- 
rítják s több méternyi vastagon befedik még a közlekedő utakat is s így nemcsak 
veszélyeztetik azokat, hanem emelik a szintjét vagy egyenesen az útnak lejebb 
a völgybe való eltolására kényszerítik az utak kezelőségét. Ilymódon keletkezett 
elődombok az alaphegység lejtőjét szinte a feléig fedik, különösen a Kászon- 
patak völgyében! Ezek aztán újabb esőzések alkalmával átázva egyes helyeken 
leszakadnak s iszapárak alakjában csúsznak le a völgy felé, magukkal ragadva 
igen sok esetben az alaphegység lazábban álló rétegcsoportjait is. így tehát 
ezeknek a rétegeknek a fekvései teljesen hamis képét 
mutatják az alaphegység tektonikai viszonyainak s 
ezért e területen a jellemző feltárásokat a mélyen 
felnyúló völgyekben kell keresnünk. 

Az összehordott törmelék munkájára egy igen érdekes példát a Felsőcser- 
nátoni malmoknál láttam, hol a beszaladó patakok 20— 30 m vastagon töltötték 
ki a meglehetősen tág völgyteknőt. Ennek a szélén közvetlen már az erdő alatt, 
egy tiszta kénhidrogénes forrás van, melynek a vizét a község fürdőmedence ben 
foglalta össze. A szabad levegőre kijutott kénhidrogén felbomlik s a le- 
váltott kén bekérgezi a vízbe hullott tárgyakat. Ilyen forrást, mely csodálatra- 
méltóan nem tartalmaz széndioxidot, — a torjai «Büdös» hasonló forrásvizeinek 
közelsége dacára, — találtam már Miklósvár határában x is szintén homokkő- 
területen. 

A holocén képződmények csoportjába kell vennem még a Perkőhegy lábánál 
keletkezett kavics- és kvarchomok felhalmozódásokat is, melyek a pleisztocénben 
elhordott levantei rétegek helyét foglalják el. Ezek az alaphegység homokkövé- 
nek ós a közbe települt palák eluvialis származékai s majdnem felnyúlnak 
a kápolna mögötti kis nyeregig, lefelé pedig a turf a -telepekig húzódnak be. 

Ilyen eluvialis homok- és durva kavics-halmaz van a Kászon patakának 
balpartján is a Kézdiszent kereszt irányában be öblösöd öt t teknőben, mely az 
itt levő fiatal konglomerátok szóthullásából keletkezett. Hogy olyan feltűnő módon 
történt itt a konglomerátok szótesése, azt főképen a Kiskászon— Kézdiszentke- 
reszt közti törésvonal mentén felszálló széndioxid hatásának kell tulajdonítanunk. 
Ennek tényleges külső jelei a törésvonalba eső, az előbb említett községek határá- 

1 A barót-ajtai barnaszént erület. M. I<. föleit . int. 1913. Évi jelentése 111. oldal. 
Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. ^ 



18 



BANYAI JÁNOS 



ban fekvő igen dús széndioxidtartalmú savanyúvíz-források. A hatás főképen 
a kiskászoni oldalon látszik meg, úgy, hogy e törésvonal mentén levő konglomerá- 
tumok az ujjaink közt lágy cukor módjára szétmorzsolhatok. (Ez a CO t hatásából 
ered.) B területeket jellemzi közgazdaságilag az, hogy a folyton szaporodó víz- 
mosások és suvadások a földmívelés számára teljesen értéktelenné tették. 

IV. Összefoglalás. 

A Kezdi vásárhely— Torja irányában fektetett szelvényt (9. ábra) tekintve, 
a medence e részlete s valószínűen a még térképezetlen rész is, a homok, 
kavics és az agyag váltakozó és kiékülő rétegeiből van felépítve. A középen 



Volál 



Torja 



Kézdivásárhely 



K= fúrás 
570 ni. t. f. F=iorrás 




V 



mmmm 



homok agyae 

kő 
Kréta Pon- 
tusi 



ho- ka- 
mok vics 
Levantei 



nyi- 
rok 
Di- 
luv. 



tőzeg 



Al- 
luv. 



230 m. 
mély fúrás 



9. ábra. A kézdivásárhely! terraszok alatt fekvő részlet geológiai szelvénye. 

Magyarázat : I — III. terraszok. (I. kézdivásárhelyi, II. torjai, III. voláli terrasz) 

1. krétakorú homokkőből álló alaphegység; 2. szürke agyag; 3. kvarcos andezit homok ; 

4. durva kavics; 5. vörös terrasz agyag (nyirok); 6. turfa az ártéren. 

majdnem vízszintesen települő, finom, muszkovitos szürke agyagok foglalnak 
helyet. A felülről beereszkedő kavicsmedrek pedig, mint a voláli feltárás is mutálja, 
ág módjára vesznek el az agyagnak, a medence széle felé kiékülő rétegei között. 

A kiékülések helye éppen körülbelül Kézdivásárhely alá esik, úgy, hogy 
szinte ideálisan sem lehetne mélyfúrásra alkalmatlanabb helyet találni. 

A feltöltő anyag labilis természete hozza magával, hogy még a mai nap is 
keresi egyensúlyi helyzetét e tömeg. Lassú mozgásban van az egész a medence 
legmélyebb pontja felé, melyeknek gravitációs jellegét Keyer 1 mutatta ki kísér- 



1 Reyer: Ursachen der Defcrmat ionén . . . Lcip/.ig. 1892. p. 17. 



KÉZDIVÁSÁÍULELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VARMEGYÉBEN. 19 

letekkel. E mozgásoknak külső jeleit e vidéken is elég alkalom van megfigyelni 
kisebbméretű földrengések alakjában, melyek aránylag elég gyakoriak. 

A befelé való csúszás miatt a rétegek természetesen redőzöttek kell hogy 
legyenek s igy nem épen olyan zavartalan települést mutálnak, mint aminőt a 
megszerkesztett szelvény bemutat (9. ábra). így történhetett, hogy egy ilyen 
gyűrődés útján keletkezett kis antiklinális átfúrása által kapták meg Oroszfaluban 
(Stefán-féle kút!) a felszálló savanyúvizet. Ami azonban Bzinte előre is látható 
volt, mert az e határban fekvő többi ásványos víz is arra mutat, hogy a torjai 
«Büdös»-ből kiinduló törésvonalak egyike itt megy át. 

Hja a delta-kitöltés ■ külső morfológiai viszonyait vizsgáljuk, úgy ez is. 
mint minden más, akár recens-delta, fönt hirtelen merész, majd aztán enyhülő 
és végre a vízszintest majdnem megközelítő lejtéssel ereszkedik be a medencébe. 
Az is bizonyos — úgy általánosságban beszélve az egész háromszéki medencéről — 
hogy e kitöltést a törmeléklejtők és delták egymással összefüggő sorozatának kell 
vennünk. Itt emlékezem még meg a delta képződményekhez tartozó szénelőfordulá- 
sokról is, melyek nem egyszer vérmes reményeket ébresztettek a felfedezőkben. 

Az egykori delta védettebb s a berohanó víztömeg útjából kieső 
részein, körülbelül a mai Csemáton, Ikafalva, Futásfalva 
községek helyén ellaposodott mocsaras partrészletek voltak. Ezek elhalt 
növényeinek s a víz sodrásából kijutott fatörzsek, az ú. n. uszadékfáknak 
a felhalmozódásából apró kis szenesedésnek indult telepek keletkeztek, 
melyeket tehát a kevert, autochton-allochton széntelepek közé kell soroznunk. 

Az előbb említett falvakban kútásás közben tártak fel' néha részlete- 
ket belőlük s úgy felületesen nézve a dolgot, nagyon kedvezőnek látszott 
az a feltevés, hogy itt a három falu alatt végighúzódó lignit-telepről van szó. 
A terület bejárása alkalmával a mélyebb feltárásokból meggyőződtem arról, 
hogy ezek csak elszigetelt kihasználásra nem érdemes foltok lehetnek, sőt a 
amelyek a kutak vizének szennyezése által egyenesen károsak is. 

Jelenleg e telepek egyike sincs sehol feltárva, csak hallomásból tudom, 
hogy egy ilyen előfordulásra mintegy 30 évvel ezelőtt Alsószent márt ónban 
tárót is hajtottak, melyet a homok beomlása miatt félbeszakítottak. 
A kútásási adatok is mindig csak pár dm vastag szénről szólanak. 

Amint különben az egészet elgondolom, ezek az előfordulások hasonlók 
azokhoz, milyeneket S t e g 1 i t z ben, Berlin mellett láttam s amelyeket 
Potonié oly mesteri módon ír le a szenek keletkezéséről szóló munkájában. 1 

A medencét kitöltő képződmények korviszonyának megállapítására 
Lőrenthey F. felfogását fogadhatjuk el, ki a Baráthegységet 
környező dombokat, amelyek a Kézdivásárhely környékiekkel az egykori 
beltenger útján összefüggésben voltak, a 1 e v a n t e i emeletbe sorozza. 2 

1 Potonié: Entstehung der Steinkohle. Berlin. 1910. p. 4G. 

2 Lőrenthey F. dr. : A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. Orvos- 
Természettudományi Qrtesítő. Kolozsvár. XX. 1895. — Lőrenthey F. dr. : Ujabb adatok 
a Székelyföld geológiájához. Math. és Természet tud. Értesítő. Budapest 1909. 

-2* 



20 1*= BALLENEGGER RÓBERT 

Ezt támogatja az elég szegényes, de az eddigiekhez képest mégis 
számbavehető fauna, az Unió Crassus Retz. és a Bythinia Bodosensis 
Koth fiijukkal. Az alsóbb terr ászokban nagyobb faunára nincs kilátás, 
inkább a széncsomók alkalmas feltárásaiból remélhetünk valamit. 

Ha elgondoljuk, hogy az alsórákosi Olt áttörésnél az egykori bel- 
tenger magassága — mint a mai topográfiai viszonyok mutatják — meg- 
egyezett a torja— kézdiszentkereszti legmagasabb levantei előfordulások- 
kal, könnyű elképzelni a korszerinti összefüggést. 

A praktikus célok szempontjából végezetül felsorolom e területnek 
azokat a felhasználható anyagait, melyek ugyan jórészt már hasznosíttat- 
nak, de amelyek jelentőségük miatt nagyobb figyelmet érdemelnek. Ilyen 
anyagok: a homokkövek, a kézdivásárhelyi teriász homokja, az árterület 
t in fatelepei, a fazekas agyag, az ásványos vizek és a felsőcsernátoni 
kénes fürdő. 



Kellemes kötelességet telj* sitik most befejezésül, midőn Lóczy Lajos 
dr. föld. int. igazgató úrnak, ki oly szíves érdeklődéssel kísérte mun- 
kámat és hasznos útmutatásaival támogal ott . e helyi n is köszönetet mondok. 
Úgyszintén hálásan kell megemlékeznem Török Andor dr. kézdivásárhelyi 
polgármester és Szombathy Géza kútfúrómester urakról, kik a fúrásra 
vonatkozó adataikat bocsátották rendelkezésemre. 

Kelt Abrudbányán, 1915 december havában. 



A TOKAJHEGYALJAI NYIROK TALAJRÓL. 

Irta : Ballenegger Eóbert dr. 1 

Szabó József «Tokaj-Hegyalja talajának leírása és osztályozása* 
című 1866-ban megjelent akadémiai értekezésében 2 kitűnő leírását adja 
a tokajhegyaljai nyiroktalajnak, a következőket írván róla: 

♦Nyiroknak nevez a nép Tokaj -Hegyalján, ép; n úgy mint a Mátrában 
egy kötött képlékeny agyagtalajt, melynek rendesen veres a színe, s kitűnő 
fokban bir avval a tulajdonsággal, hogy a nedvességet megtartja. Ha kiszárad, 
oly kemény, hogy csak csákánynak enged, ha tul nedves, annyira ragadós 



1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 november S;in tnrtoit Bzakülésén 
J Math. éa Természettud. Közi. Kiadja a M. Tud. Akad. IV. (1866). 366-372. 



A TOKAJHEGYALJAI NYIROK TALAJRÓL. 21 

hogy az ásóhoz tapad; munkáltatni c-;ak a nedvesség biz myos mennyisége 
mellett engedi magát. A vizet nehazen veszi be, alig ereszti magán kere-ztul 
s kiszáradván kemény görö:igygyé le3Z, melyet külhatás porrá nem változtat 
át. Nyirok a legjobb talajnem a Hegyalján, ez adja a legerősebb, legtartó- 
sabb és legzamatdsabb bort. Ez egyszersmind a legelterjedtebb talaj. Ered a 
t rachy tokból és egyéb mint kőzetzárvány nem is jön elő benne.)) 

Az átnézetes agrogeológiai térképezés kapcsán alkalmam volt egy 
tokaj hegyaljai nyiroktalajt behatóbb vizsgálatnak alávetni és jelen alkalom- 
mal ennek a vizsgálatnak eredményeit kívánom bemutatni, miután az 
elemzés eredményeiből a talaj keletkezését és sajátságait illetőleg néhány 
általánosabb érdekű következtetést vonhatunk. 

A megvizsgált talaj egy mádi szőlőből való. Gyűjtötte Timkó Imre 
kartársam. Az altalajt riolit és tufája alkotják. Ezen az altalajon egy rend- 
kívül kötött, világos veresesbarna agyagtalaj fekszik, melyre Szabó Józsep- 
nek fentebb említett leírása kitűnően illik. Plasztikussági száma 23*4, a 
plasztikusság határai 44*5, illetve 21 '1. 

Mechanikai összetétele a következő táblázatban foglalható össze: 

A szemcsék átmérője % 

2*3 durva homok 
finom homok 

kőliszt 
< 0-002 « 40*9 agyag. 

A talajnak domináló alkatrésze tehát az agyag, rnely a talajnak 
majdnem felét alkotja. Ez magyarázza a vízzel szemben való visel- 
kedését. 

A talajnak chemiai összetételét megtudandó, megelemeztem a talajt, 
azután külön a talajból leiszapolt agyagot és a talajban foglalt nagyobb 
tufazárványokat. Mindenekelőtt lássuk a tufa elemzési adatait, össze- 
hasonlítva egy riolit elemzéssel, amelyet Pálfy Móric főgeológus úr volt 
szíves rendelkezésemre bocsátani. A tufa világosszürke, mikroszkóp alatt 
nézve üvegből áll, melyben csaknéhán}'' biotitfoszlány különböztethető meg. 
Az összehasonlításra szolgáló riolitban, amely ugyanezen riolitvonulat 
északibb részéből Pálházáról való, az üveges alapanyagban földpát és 
biotitkiválások láthatóak. 

Az elemzés adatai a következők (a pálházai riolit elemzése Emszt 
Iválmán dr. kartársamtól ered) : 



>0'2 mm 


2-3 


0-2 -0-06 « 


4-8 


0-06 -0-02 « 


26-3 


0-02 -0-006 « 


16-0 


0-006-0-002 « 


9-7 



22 K BAKLENEGGER RÓBERT 

Riolittufa (Mid) 

% Mol. % 

SiO, "0-19 82-21 

Al 2 3 11-86 8-17 

Fe 2 O a 0-96 

FeO 0-37 I 20 

MgO 0-39 0-68 

CaO 2-78 :5-49 

Sn 2 1-39 1-57 

K 2 358 2-68 

Izzítási vesztesség .V72 

H t O 105° -ná] ..' 2-78 

Ti0 2 0-07 

P t O s 0-03 

UnO 0-04 



Kiöl 


it (Pálháza) 


% 


Mol. % 


75-29 


82-38 


13-42 


8-66 


103 


_ 


062 


1-46 


nyom 


— 


1-16 


1-37 


337 


3-58 


365 


255 


1-25 


— 


nyom 


— 


nvom 


— 


nvom 


— 



Összesen 100-16 10000 99-77 ÍOO'OO 

Mindkét kőzet tehát igen savanyú kőzet, melynek felépítésében a 
vasnak igen alárendelt szerepe van. Feltűnő a két kőzet összetételének 
nagy hasonlatossága : a tufa a riolithoz képest kevesebb nátriumoxidot 
tartalmaz, vízi ártalma ellenben magasabb. Ebben a mállás első jeleit 
láthatjuk, amely vízfelvételben és a legkönnyebben kilúgozható bázis, a 
nátriumoxid oldódásában nyilvánul. 

A talajnak és a talajból leiszapolható agyagnak összetétele a követ- 
kező táblázatban foglaltatik, a táblázat harmadik oszlopa a talaj le nem 
iszapolt részeinek (homok és kőliszt) összetételét tartalmazza és számított 
érték, melyet úgy kaptam, hogy az agyagos rész összetételéből kiszámítot- 
tam, mennyi esik 40*9 g-ra, a talaj ugyanis ennyi agyagot tartalmaz ; az 
így kapott értéket kivonva az egész talaj %-os összetételéből, a maradék a 
le nem iszapolt rész összetételét adja; ezt 100-ra számítva át, kapjuk a 
harmadik oszlop értékeit, amelyek tehát a talaj durvább részeinek 

százalékos összetételét adják. 

i. n. in. 

Nyirok Nyirok Nyirok 

(egész talaj) (agyagos rész) (homok és kőliszt) 

SiO t r,:5S7 48-13 74-88 

M 2 l>z 14-78 20-41 10-9:5 

/ V>., 5-68 9-72 2-91 

\l<j<> 123 r9f) 0-74 

'«" 0-82 nvom 1-39 

X i z <> 1-00 027 1-51 

K 2 <) 231 2-54 215 

tzzítási veszteség 4-29 7C.7 1-95 

ffjO I05°-on 4-4K 8-01 2'Ofe 

TiO t 0-4!) 0-41 0'64 

l' 2 <>, 008 0-10 0-07 

V„(> out 0-02 0-10 

Organikus anyag 0*98 T31 0*77 

Összesen 100-os I00-54 9999 

Az elemzési adatok tanúsága szerint a nyirok a riolitokhoz hason- 
lítva kevesebb kovasavat, ellenben több aluminiumoxidot és főleg több 
vasoxidot tartalmaz. Különösen feltűnően látjuk ezt, ha a nyirok agyagos 



A TOKAJHEGYAI..IAI NYIROK TALAJRÓL. 23 

részét, a tulaj dónké póni mállási terméket vesszük tekintetbe. A mállási 
termék tehát igen bázisos és erősen hidratizált képződmény, melyben az 
alumínium és a vas hidroxidjai dominálnak, a többi bázis közül a kalcium- 
oxid teljesen és a nátriumoxid úgyszólván teljesen kilúgozódtak és csupán 
a nehezen kilúgozható kaliumoxid maradt meg, valószínűleg mint adsorp- 
ciós vegyület. A magas magneziumoxidtartalom arra mutat, hogy az agyagos 
részben egészen el nem mállott biotit pikkely kék is vannak nagyobb mennyi- 
ségben és ezek nagyban hozzájárulhatnak a talaj magas plasztikusságának 
előidézéséhez. Atterberg vizsgálataiból tudjuk ugyanis, hogy a talajokat 
alkotó ásványok közül legnagyobb plasztikussága az oxidált biotitnak 
van, ha pikkelyei elegendő finomságúak. 

A talaj el nem mállott részének összetételét (3-ik oszlop) tekintve, 
feltűnik a jó megegyezés a riolitok összetételével. A nyirok el nem mállott 
része tehát a riolit ásványegyedeiből áll. Ezt a következtetést meg- 
erősíti a talajból kiiszapolt finom homok mikroszkópos vizsgálata, ebben a 
finom homokban uralkodó az orthoklasz (szanidin) és a kvarc, sok a 
biotit pikkely, ezenkívül igen kevés plagioklasz, piroxén, maszkovit, zirkon 
és heihatit kristály látható. A piroxének főleg hipersztén egyénekből állnak 
és ezek alkotják a 2*9-nél nehezebb frakció túlnyomó részét. Ezek az 
ásványok a hipersztén és a muszkovit kivételével mind előfordulnak a 
riolitokban, a hipersztén eredetét a közelben levő piroxenandezitekben 
kereshetjük, mig a muszkovit már messzebbről kerülhetett ide a szél 
szárnyain. Az ásványszemcsók élesek, üdék, kopás nem látszik rajtuk, 
annak jeléül, hogy a kőzet szétbomlása után nem vitettek el víz vagy 
szél által, hanem helyben maradtak. Feltűnő a finom homokban az üveg 
teljes hiánya, holott a riolitok és tufájuk főleg üvegből állnak. 

A mikroszkópos kép és az elemzés adatai alapján tehát a riolitban 
a mállás tekintetéből élesen meg kellküiönböztetnünk az üvt ges alapanyagot 
és a kivált kristályegyéneket. Az üveges alapanyag könnyen mállik, ennek 
a mállása szolgáltatja a nyirok sajátságait megszabó anyagot, míg a kris- 
tályok sokkal lassabban mállanak és a talajnak vázrészeit adják. A nyirok 
kialakulása az üveg elmállásával be is fejeződik, a riolitokban levő kivált 
kristályegyének csak nagyon lassan járulnak hozzá a képződéséhez. A mállás 
kemizmusát pedig úgy foghatjuk föl, mint az üveg oldódását olyan víz- 
ben, amelyben humuszom anyagok nagyobb mennyiségben nem foglaltatnak. 
Az oldatból a lúgos vizek kimossák a kovasavat és a magnézium, a kalcium 
és a nátrium oxidjait, az alumínium és a vas hidroxidjai ellenben kicsapód- 
nak és adszorpció útján erősen megkötik a káliumoxidot, melyet a csapa- 
dékvizek nem tudnak kilúgozni. Az eredmény egy nagyon hidratizált, főleg 
az alumínium és vas hidroxidjaiból álló agyag, amely mint bázist, főleg 
káliumoxidot tartalmaz. 

Ha már most azt kérdezzük, mikor keletkezett a tokaj hegyaljai 



24 D5 BALLENEGGER RÓBERT 

nyirok, úgy nézzük rneg, hol keletkezik ma is ilyen sajátságokkal biró talaj. 
Hyen sajátságú talaj ma a Földközi-tenger vidékén, szubtrópusi klima alatt 
keletkezik, aránylag bó csapadék és magas évi középhőmérséklet mellett. 
Ilyen körülmények közt a szerves anyagok gyorsan bomlanak, oxidálódnak, 
humusz felhalmozódás nem áll be, a csapadékvizek tehát nem is tartalmaz- 
nak savanyú humuszos termékeket, reakciójuk alkalikus és ezzel megvan 
a nyirok keletkezésének feltétele. Ilyen nyirokszerű talajokat -írt le Ramann 
Délfranciaországból és Spanyolországból. 1 

A területünkön a riolit erupciók korát a miocénbe teszik, az erup- 
ciók a felsőmediterránban kezdődtek és a sarmatában fejeződtek be. A tu- 
fák több helyütt gazdag lomberdő vegetáció maradványait őrizték meg, 
igy Ceke házánál, Szántónál, Tályán és Erdőbényén. Ez a fiatal miocénkor- 
beli flóra oly növényekből áll, melyek hőmérsékletbeli igényei kissé maga- 
sabbak a mainál, melyek olyan klímában vegetáltak, amely a mai medi- 
terrán vidékek klímájától nem nagyon tér el. 2 

A nyirok keletkezésének kezdetét tehát ebbe a korba tehetjük, a 
kialakulás folytatódott a harmadkor végéig. A diluviumban lősz rakódott 
reá és borítja ma is sok helyen. A löszt a denudáció sok helyütt ismét el- 
szállította, míg a jóval konzisztensebb nyirok a denudációnak ellent állt. 
, ^Ha azt kérdjük, hogy ma minő változáson megy át a nyirok, erre a 
kérdésre a választ a Tokaj -Hegyalj a klimatikus helyzete adja meg. A Tokaj - 
Hegyalja két klímaterület határán fekszik, olyan két klima határán, melyek- 
nek egyike a mezőségi, másika pedig az erdei növényformáció kialakulását 
segíti elő. Ennek megfelelően a nyirok egy helyütt elhumuszosodik, belőle 
a fekete nyiroknak nevezeti talajféleség keletkezik, míg az erdő alatt ki- 
fakul, megszürkül, elpodzolosodik. 

A nyirok tehát a Tokaj -Hegyalján a fiatal harmadkori eruptív kőzetek 
és azok tufáinak szubtrópusi (mediterrán) klíma hatására keletkezett mállási 
terméke. Egy harmadkori «reliktum» talaj, mint amilyent Glinka 
írt le a Földtani Közlönvben Bikszád vidékéről. 8 



1 Ramann : Bodenkunde III. Aufl. 1911. p. "::::. 

2 Pax F. : Grundzüge der Pflanzenrerbreitung in den Karpatheu II. 190S. p. 8. 

3 Glinka K. D. : Mállási termények és talajok Bikszádfürdő környékén. Földtani 
Közlöny XII. (1911). Pag. 631-039. 



IOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜEBŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ANÜRÁK SACRUMÁNAK PHYLETIKAI FEJLŐDÉSÉRE. 

— Az I— III. táblával. - 

Irta : Báró Fejérváry Géza Gyula. 1 

Dr. Kormos Tivadar barátom azzal a megtisztelő feladattal bízott 
meg, hogy a püspökfürcló'i ásatásai eredményeként felszínre került faunának 
a herpetologia tárgykörébe tartozó maradványait — melyek a M. Kir. 
Földtani Intézet tulajdonában vannak — dolgozzam fel. A kétéltű 
anyag kizárólag békákból áll; farkos' kétéltűek ( Urodela) 
kövületei eddig nem jutottak kezembe. Bár e fossziliák számra nézve meg- 
lehetó'sen csekélyek, minőségüket tekintve mégis rendkívül értékeseknek 
bizonyultak, mivel eddigi idevágó ismereteinket nemcsak a magyarországi 
fosszilis faunára, de a tudományra nézve is új adatokkal bó'vítik ki, ame- 
lyek igen érdekes fényt vetnek a békák phyletikai fejlődésére. Nemcsak 
zoológiai, de geológiai szempontból is becses adatok ezek, amennyiben a 
franciaországi Rousillon pliocén állatvilágával egybevetve, további követ- 
keztetéseket engednek a nevezett püspökfürdői rétegek korára nézve, 
amelyet a szakirodalom épen faunája értékelése következtében nem itélt 
meg egységesen. 

Bolkay barátom egy három évvel ezelőtt Magyarország pannóniai 
és pr»glaciális herpetológiájáról szóló dolgozatában (4) foglalkozott ugyan 
már a püspökfürdői ^//ip/iibia-faunával, de az alább vázolandó palseonto- 
lógiai kincsek csak az újabb (1915 évi) gyűjtések eredményét képezik. 

őszinte köszönetemet fejezem ki e helyen dr. Kormos Tivadar bará- 
tomnak, a magy. kir. Földtani Intézet paleontológusának, hogy emez 
-anyag épen egy herpetológusra nézve fölötte érdekes és lekötő tanulmá- 
nyozására fölszólított, s egyúttal a paleontológiái irodalom némely idevágó 
termékére fölhívta figyelmemet, lehetővé tévén azok használatát. Hálás 
köszönettel adózom továbbá dr. F. SiEBENROCKnak, a bécsi Hofmuseum 
nagynevű herpetologusának, valamint dr. Lambrecht KÁLMÁNnak, a 
Magy. Ornith. Központ asszisztensének, akik irodalmi kérdéseket illetőleg 
részesítettek becses támogatásukban, s végül főnökömnek, dr. Horváth 

1 Ezen értekezés egy részét a szerző a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 évi június 
-hó 7-iki ülésén tartott előadásában felolvasta. 



26 BÁRÓ FEJÉRV ÁRY GÉZA GYULA 

GÉzinakj a M. N. Múzeum Állattani Osztályának igazgatója, aki az Inter- 
nationális Zoológiai Nomenclatura Bizottságának is tagja, s e tanulmányom 
folyamán felmerülő nomenclaturai kérdésekben volt szív- tanácsával 
támogatni. 

Mielőtt tárgyam részletes kifejtésébe bocsátkoznék, nagy általános- 
ságban rá óhajtanék mutatni amaz adatokra, amelyeket az őslénytani 
kutatás folyamán a békák törzsfejlődésére nézve nyertünk. 1 

A legrégibb adatok a f e 1 s ő juráig vezetnek vissza, s egy f Eoba- 
trachus agilis nevű, Moodie szerint bufonoid jellegű békára vonatkoznak, 
amelyei Prof. Marsh 1887-ben ellátott ugyan névvel, de ez MooDiEnak 
1912-ben megjelent értekezéséig (20) «nomen nudum» maradt. Boulenger 
(8, p. 191—192) ugyancsak a felső jurából, de ezúttal Spanyolországból — 
az előző lelei ugyanis az amerikai "Wyomingból vált ismeretessé — a f Palaeo- 
batrachus Gaudnji YiDAL-t említi; ez a lény csak provisórikusan soroltatott 
a Pálaeóbatrachus genusba, mondja Boulenger, de hozzáfűzi: «. . . il s'agit 
bien d'un véritable Ánöure, pas plus spécialisé en tout cas que nos Disco- 
glossides et Pélobatides actuels. Les restes de poissons associés a ce squelette 
ne permettent pas de douter de l'éxactitude de l'áge géologique qui lui 
est attribué.)) Sajnos, Vioal eredeti értekezését (23), mely a «Memorias de 
la K. Acadenúa de Barcelonaiban, 1902-ben látott napvilágot, sem Buda- 
pesten, sem Bécsben nem sikerült megszereznem, iigy hogy emez érdekes 
Aniim-Ydl jelenlég csak BROiLinak a «Neues Jahrb. f. Miner. Geolog. u. 
Palaont ologie» 1907. évi II. kötetében Vidal értekezéséről írt ismertetése 
alapján volt alkalmam foglalkozni. A kövület teljes hosszúsága alig haladja 
meg a "> cm-t, amiről a természetes nagyságban közölt s a nevezett ismer- 
fc( késben megjelent fénykép is tanúságot tesz. A sacrumvöl s arostyhól, 
sajnos, sem a leírás, sem az ábra alapján nem sikerüli a jelenleg minket 
érdeklő viszonyokról tiszta képei nyernem; Broili erre vonatkozólag a 
következőket írja: «Die Wirbe] selbsi sind undeutlich, dagegen ist der 
charakteristische Coccyx und das langgestreckte Qeum seht dentlich zu 
erkennen.D Etogy tehál a iacrum hány csigolyából áll. az ebből nem állapít- 
ható meg; s a llnon.i által «j<llemzó'»-nek mondott urostyleii sem tudok 
az ábra alapján mási konstatálni, mini azt. hogy látszólag elég vaskos 
alkotású. Ezek volnának tehál a legősibb béka-kövületek, melyeket mai 
napig ismerünk, - melyek, mint Boulenger (1. c.) írja is. a Dinosaúrusob 
és Pterodactylusok kortársai voltak. 

Indiából Boulenger (1. c.) a jelenleg is élő Oxyglossus Tschudí genus- 
hoz sorolt csontvázakat említ a f e 1 8 8 e o c é n b'ő I, s Európából ugyan e 
korból származó leleteket, amelyekel egyelőre a Itana L. nembe osztottak 
b'-. s melyek a Ranidaecsa Iádba tartoznak. Németország, Ausztria 

1 K helyen megjegyzi m, hogy a magyarországi béka-fossziliák termőhelyeinek 
geológiai korál Kobmos devágó tanulmányai, ill. szóbeli közlései alapján neveztem meg. 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLAClÁLIS RÉTEGEKBŐL. 27 

Franciaország o 1 i g o c é n és miocén rétegeiből a Discoglossidaer- 
családhoz tartozó Discoglossus Otth, f Latonia v. Meyer és f Pelo- 
philus Tschudi, valamint a Pelobatidae c s a 1 á d h o z tartozó Pelobates 
Laur. s a B a n i d á k h o z tartozó fíana L. genust említ i meg. Boulenger 
emez adatait még a Ch. Depéret (9) leírta s általa aDiscoglossidák- 
hoz sorolt f Diplopelturus Dep. nemmel egészíthetem ki. 1 Továbbá a 
f Palaeobatrachidae Cope család is e korból származik, a Palaeóbatrachus 
Tschudi genusszal, melynek lárváit Peters Probatrachus néven írta le 
(25, p. 10). Boulenger e családba sorolja a f Protopelobates Bieber 
(3 & 17) nemet is, szerény véleményem szerint azonban ez a Pelobatidae 
Lataste családba tartozik. Végül A. Portis (22) 1885-ben két új fosszilis 
békát írt le : a f Ranavus Scarabellii PoRTis-t s a f Bufavus Meneghinii 
PoRTis-t ; e két ősi, s kétségtelenül fölötte érdekes Anura a Sinigaglia-i 
felső miocén rétegekből került elő; systematikai helyzetük még nincsen 
tisztázva. Hogy az összes eddig ismeretes fosszilis béka-nemeket felemlítsem, 
a fentieket Zittel (26, p. 421— 432, Fig. 411— 421) alapján a következő ge- 
nusokkal egészíthetem ki: a Discoglossidá khoz tartozó Alytes Wagl. 
és Discoglossus Otth?, a E a n i d á khoz sorolt f Asphaerion v. Meyer, a 
B u f o n i d á khoz sorolt Bufo Laur. (=Palaeo])hrynus Tschudi) és f Pro- 
tophrynus Pomel végül pedig az f Amphirana Aymard és a f Batrachus 
Pomel, mely utóbbiak eystematikai helyzete még tisztázásra szorul. Zittel 
(op. cit. p. 430) a Pelobatidákra nézve azt írja, hogy a Weisenau-i 
miocén mészből számos ileum került elő, mely a Pelobates Laur. és Pelodytes 
Bonap. nemektől alig különböztethető meg. A Palaeóbatrachus genus 
részletes ismeretét W. WoLTERSTORFFnak, a Magdeburg-i Múzeum érdemes 
herpetológusának köszönjük, ki «Über fossile Frösche, insbesondere das Genus 
Pala3obatrachus» c. kiváló, s a szerző által rajzolt számos táblával ellátott 
művében (25), —amelyet, mint nem régiben egy hozzám intézett lapjában 
közli,, első éves egyetemi hallgató korában írt meg, — kimerítően foglal- 
kozott emez érdekes ősi béka-csoporttal, amelynek legtöbb faját épen 
ebben a munkában maga Wolterstorff írta le. 

Végül De l'Isle du Dréneuf «Notes sur un Génre nouveau de Ba- 
traciens Bufoniformes du terrain a Elephas meridionalis de Durfort (Gard)» 
c. dolgozatában (15), melyhez a szerző, sajnos, ábrákat nem mellékelt — 
egy pliocénkori békáról, a f Platosphus Gervaisiről számol be, melyet ő a 
felső állkapocs fogatlan voltára támaszkodva a Bufoni dá khoz sorol. 

Más Anurák maradványai, amelyek Dél-Amerika fiatalabb ré- 
tegeiből valók, 2 írja Boulenger, más, u. o. ma is élő fajokhoz tartoznak. 

1 Az alábbiakban kifejtettek alapján ezen genust a Bufonldae családba véltem 
sorolhatni. 

2 Boulenger itt bizonnyal a Cystignatkidae GÜNTH.-hez tartozó Ceratophrys Wied 
és Lf'ptodactylus Fitz. genusokra gondolt. 



28 BARO FEJKRVARY GÉZA GYULA 

Boulenger fent idézett és rendkívül praktikus kézikönyvének a 
fosszilis békákról szóló rövid fejezetét a következőkkel végzi: «Donc les 
Anoures fossiles qui nous sönt connus ne jettent, pas plus que les Urodéles, 
aucune lumiére sur l'origine des Batraciens actuels. Dés la fin du Jurassique 
ils existaient tels que nous les voyons aujourd'hui.» A jelen anyag, mely a 
praeglaciális kor békáinak ismeretét egészíti ki, e téren természetesen nem 
szolgál újabb adatokkal. 

A felsorolt csoportokat most már csak egy osteológiai fó'szem pontból 
óhajtanám áttekinteni, s ez a sacrumot alkotó csigolyákra s az ezekkel 
összefüggő' urostylusva vonatkozik, amennyiben a szóbanforgó anyagot 
tekintve e szempont bír legnagyobb fontossággal. 

Tudjuk, hogy a ma élő békák eddig ismeretes összes genu- 
sainál kivétel nélkül egy csigolyából alkotott sacrumot 
találunk; az alae ossis ilei elülsó' végükkel u. i. csak a vertébra 
sacralis igen különböző' alakú ú. n. processús transversieihez csatlakoznak ; 
vertébra sacralisként a kilencedik csigolya szolgál, s az előtte levő 8-ik és 
7-ik semmiféleképen sem vesz részt a sacrum alkotásában. 1 

Teljesen eltérő viszonyokat találunk a Palaeobatrachus Tschudi s a 
De l'Isle feírta Platosphus nemeknél. Tudomásom szerint csupán e 2 ősi 
béka-genus az, amelynél a sacrum alkotásában a t y p i k u s, v. i. s z o- 
rosabb értelemben vett vertébra sacralison kívül még 
synsacralis csigolyák is részt vesznek, 2 még pedig a Palaeobatrachusnhl 
1— 2, 3 a Platosphusná.l pedig 1 vert. synsacralis mihi. A fent elősorolt többi 

1 Eltekintve természetesen esetleges abnormális (ata vis t i k us?) jelenségektől 
* Lehetséges, hoey a Pobth (22) által leírt Ranavus- és Bufavus-ná\ is 3, ill. 2 csigolya 
vesz részt .1 sacrum, alkotásában ; előzőnél kétségtelenül előrecsúszott a kövületen az ileum, 
mely a 6-ik csigolya proc. trans.-eű érinti ; Portis ezt maga is fölteszi (p. 1179), s csak az 
nem érthető, mién írja az előző oldalon (p. 1178) ugyanezen jelenségről a következőket: 
«É questa nna novitá anatomica che non ha riscontro in nessun genere vivente o fossile di 
Batraci.» (Hasonló jelenséget volt alkalmam Pelobales csontvázak kikészítésénél tapasz- 
talni, a mikor a kifőzéskor, zsugorodás által az ileum ok hasonlóan előrecsúsztak). Portis 
úgy gondolja, hogy a Ranavusnál a három utolsó proc. trans.-pát lehetett az ííewmok 
függesztője : e proc. trana. s e m m ivei s e m v a s i a g a b b a k, mint az előző csigo- 
lyákon ; a Bufavus dil. aacr. -ein Portis egy varratvonalal vél felfedezhetni, valamint az 
e di 1 a t a t i ó k h o z tartozó csigolyatesten is; eszerint kél csigolya volna jelenje mor- 
phológiai viszonyok tisztázása, mely rendkívül érdekesés kívánatos volna, nem történvén 
meg, a aacrum és urostyl morphológiai s phylogeniai tárgyalásánál e kél An urára nem 
leszek tekintettel. 

8 H. v. Meyer (10, p. 150) a Palaeobutrachus diluvianus Goldf. (nála Palaeobalr. 
■Ooldfuftsi v. Meyer) nevű fajt illetőleg azt írja ugyan: ídass das Kreutzbein ursprünglioh 
aus mehreren Wirbeln bestand, gewöhnlich au~ drei, bisweüen glaubt man auch vier unter- 
scheideii zu können.1 Woi/rBBSTOEFB 1 azonban, aki a v. MEYER-féle anyagot is átvizsgálta, 
a szóban levő faj leírásakor (25, p, 48) a sacrumról azt írja, hogy h á r o m csigolyából alko- 
tott (vert. 8acr.-\-2 vert. syneacr. mihi), amelyek dilatatiói közt kél egyenlő nagyságú 
nyílás van. 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIALIS RÉTEGEKBŐL. 29' 

fosszilis A n u r á knál részben nem ismeretes a sacrum, ahol pedig elő- 
került, ott csak 1 csigolyából áll. 

A hatalmas termetű Platosphus 1 sacrumit s urostyluskt, sajnos, nem 
ismerjük képben, az itten számításba jövő részletek morphológiája pedig 
De l'Isle leírásából legnagyobbrészt nem állapítható meg. A sacrumot 
alkotó két csigolya (vert. sacralis + vert. synsacralis) «diapophysisei» a 
leírás szerint (15, p. 476) egymás felé eső peremük egész hosszúságában,, 
köz nélkül követik egymást, tehát így «prima vista» egy egyetlen, erősen 
kiszélesedett <<.diapophysis>) képét nyújthatják. Az urostyluson,me\y a vert.sacr.. 
(s. str.)-val összecsontosodott, De l'Isle szerint egy lam. horizontális nyomai 
láthatók («avec des traces de crétes latérales». 15, p. 475). A Palaeobatra- 
chusok, — amelyek idevágó ismereteink mai állását tekintve, semmi 
közelebbi kapcsolatba sem hozhatók a Plató sphussz&l — a sacrum alkotását 
s az urostylust (os coccygeum) illetve a következő formátiókat tüntetik 
föl : A) Sacrum: a vert. sacralis (sensu stricto) ú. n. diapophysisei végükön 
kiszélesedettek, a gerincoszlop tengelyével derékszöget alkotnak; a verL 
síjnsacralis 11. hasonló irányú, «diapophysisi>-ei végükön kiszélesedettek, 
s a vert. sacr. «diapophysis»-eive\ összecsontosodván, distális részük egy 
lemez alakjában jelenik meg, míg proximális részük (a csigolyatest felé esa 
szakasz) különvált, s a «diapophysis»-ek közt egyénenként változó nagyság- 
gal bíró nyilasok maradnak ; a vert. synsacralis 1. «diapophysis»-ei h á t r a- 
felé tartók s distális végükkel csekély felületen érintkeznek a vert. 
sacr. -f- vert. synsacr. 11. alkotta csontfelülettel, széles, háromszög alakú 
nyilast hagyva a második synsacr. csigolya «diapophysis»-einek elülső, 
s saját «diapophysis»-einek hátulsó pereme között. A vert. synsacr. I. 
«h a r á n t n y ú j t v á n y a i n a k» emez alakulatát találjuk, pl. igen 
typikusan kifejlődve a Palaeobatr. Fritschi WoLT.-nál, s a «haránt- 
nyujtványob) irányát illetve még ide számítható a Palaeobatr* 
bohemicus v. Meyer is, míg a Palaeobtr. grandipes GiEB.-nél s talán még 
inkább a Palaeobatr. gigás v. MEYER-nél a «processüs transversi»-nek neve- 
zett nyújt ványok raár határozott e 1 ő f e 1 é való irányulása tapasztal- 
hat ó ; ezeknél tehát már csak eg} r synsacr. csigolya van, s az előtte lévő 
már nem vesz részt a sacrum alkotásában. B) Uro- 
stylus: Az wrosíí/ZwsrólWoLTERSTORFF (25, p. 30—31) a következőket írja : 
«Xur das vordere Ende ist in 2 Falién gut überliefert, die wulstige gedrun- 
gene Form und die angedeuteten Querfortsátze sind bezeichnend, doch 
schwer in Wort und Bild wiederzugeben . . . Der aussergewöhnlich plumpe 
Knochen besitzt keine ausgebildete obere Leiste, 2 der enge Kanál für den 



1 Ebből: 7rAárv?=lapos. széles; oa<pvq^= csípő. 

2 Ügy látszik, bogy a Palaeobatrachidák is az általam Palnco-urosly 
névvel jelölt typust követik a coccyx alkotásában. (V. ö. 25, Taf XI, Fig. 11a & 6). 



30 BÁRÓ FEJÉRVÁR Y GÉZA GYULA 

Spinalnerven isi rund. Eine Anschwellung, mit 2 feinen Höckern und 
Löchera beiderseits, beweist, da£ der Knochen arsprünglich aus 2 Wirbeln 
bestand. 1 Der hint ere Teil ist nur im Abdruck erhalten. Ér verschmálert 
sich gegen das Ende hin mid ist máBig lang.» 

Magyarországról eddig o 1 y békákat, melyek- 
nek sacrimiát 2 csigolya alkotja. nem ismertünk. 
Az első ilyen lény M a g y arország 1 e r ületéről Kormos 
ásatásai alapján került elő, s így nekem jutott a szerencse, hogy behatóbban 
tanulmányozhattam, s az alábbiakban Pliobatracltus Lánghae néven le- 
írhattam. Állatunkat az általam f Platosplvinae névvel jelölt B u f o n i d a 
alcsaládba soroltam be. 2 

Az itt elmondottak dióhéjban tartalmazzák mindazt, amit a fosszilis 
A n u r á k r ó 1, az itt számításba jövő szempontból tudunk, úgy hogy 
ezek után áttérhetek szorosabb értelemben vett tárgyamra, v. i. a püspök- 
fürdői praeglaciális rétegekből eddig kezemhez került A n u r a-csontok 
leírására, majd a tanulmányozásukból leszűrt phyletikai jelenségekre, 

Família : BUFONIDAE Günth. 

Eme családot, — melyet a püspökfürdői leletek alapján 2 al- 
családra bontottam föl, — osteológiai szempontból Boulenger «Cata- 
logii,- of fche Batr. Sal.» c. kiváló művét követve s saját tapasztalataim- 
mal kibővítve, az alábbiakban jellemezhetem: 

Állkapocs fogatlan ; csigolyák procoelek ; a diajpophysisékhez nem 
csatlakoznak autogén elcsontosodású bordák; a rertebra sacralis cdia- 
popliysisrh) közepesen kiszélesedettek; az urostyl a vertebra sacralisazal 
annak két condylus^ tévén íz sül; az urostyl bázisánál bilaterálisán 
elhelyezett nyújtványok léphetnek föl (pl. Bufo viridis Laur.), melyekről 



1 Ű. I. erre vezethető vissza a kétségtelenül túlzott Pictet- (21, Atlas, Pl. XXX, 
Fig. 7) féle ábra, amelyen a socrum után egy élesen szembetűnő csigolya látható, melyről 
nem tudni, vájjon a Bzorosabb értelemben veti gerincoszlophoz, vagy az urostylhoz tarto- 
zik; Wolterstorff i I y pust saoralis csigolya differentiálódásról mm szól, s a Pictet közölte 
rajzon valószínűleg ■>/- wrostylon látható eredeti első coceygealis csigolya nyomai vannak 
ilv túlzottan visszaadva, ami azonban Wolterstorff (op. cit. p. Ml) leírását és ábráját 
(Taf. XI. Fig. 11") tekintve, a valóságnak aligha felel meg. 

* Ez eljárás helyességét bizonyítja a procoel vert. sy7isacr<ilis és vert. sacr. 
s. str., amennyiben állatunkat legfeljebb csak a Discogloesidae családdal hozhatnánk — 
természetesen csupán morphológiai szempontból közelebbi kapcsolatba, az utóbbi 
családija való orolás ellen azonban épen a csigolyáknak imént említeti alkata szól, mivel 
a D i s o g 1 o s s i d á knál opisthoooel csigolyaformátiót találunk. Nagy nyo- 
matékkal bírna, ha még valami maxiUa •töredék is felszínre kerülne, ú. m. a Pl<itos/>livs 
esetében, melynek 1> u l o ni d a voltál Db l'Islb a fogazatlan felső állkapocs alapján 
döntötte el. (V. ö. 16, p. 1T:í & 477.) 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 31 

Boulenoer (G, p. 232), (íaupp, s az eddigi irodalom proc. transversi 
néven emlékszik meg; a stemum rendszerint egészen porcos; omosternum 
rendesen nincs; distális phalanxok tompák, egyszerűek, vagy T, esetleg 
háromszög alakúak. — Az alcsaládokra szóló következő kulcsol ;i saarumra 
s az urostylm alapítottam. 

Subfamilia I. : f Platosphinae Fejérv. subfam. n. 

A sacruffi két csigolyából áll ; az urostylxm spina urostyli 
nincs s rajta laterális iránya kiszelt/ s e d é s I (bimina 
horizontalis mihi) találunk s ezáltal morphológiailag a sacrumiól ké- 
vé sbbé dif ferentiálódott ; az Urostyl ú. n. processus transversni 1 nem 
szabadon állók, csak csekély csontlécekként vagy kiemelkedésekként lát- 
hatók a lamina horizontalis felületében. 

Ide tartozó genusok : 

Platosphus De l'Isle (?) Di/píopelturus Dep. 

(?) Bufavus Portis ' Pliobatrachus Fejérv. n. g. 

Subfamilia II. : JBii/miittae Fejérv. subfam. n. 

A sacrum egy csigolyából áll; az urostyl spina urostyli v el 
van ellátva, laterális irányú kiszélesedés (lamina horizontalis 
mihi) nincs s így morphológiailag élesen differentiálódott a sacrum- 
iól; az ú. n. processus transversi (obliqui poster.9) az urostyhn — ritka 
előfordulásukkor — szabadon állók. 

Ide tartozó genusok : 2 

f Protophrynus Pomel . Atelophryne Blgr. 

Scutiger Theob. (=Gophophryne Blgr.) Nattereria Stdr. 

Ophryophryne Blgr. Pseudophryne Fitz. 

Bufo Laur. Notaden Güxth. 

Nectophryne Buchh. & Ptrs. Myobatrachus Schleg. 

Pseudobufo Tschudi (=Nectes Cope) Bhinophrynus D. & B. 

A Bufonidae család eme rövid synopsisa után vizsgáljuk meg 
közelebbről az első alcsaládba tartozó Pliobatrachus maradványait. 

1 Ezek jelenlétét csak a Diplopelturus- és Pliobatrachusná.] állapíthattam meg ; 
hogy vájjon a Platós phuanáA vannak-e ily képződmények, az De l'Isle leírásából nem 
tűnik ki. 

2 Ezen alcsaládba csak feltételesen soroltam be az összes ma élő, 
Botjlenger (8) által a Bujonidae családba osztott nemeket, ami természetesen osteologiai 
szempontból föltétlenül még systematikai revisiót igényel. 



23 BÁRÓ FKJÉRVÁRY GÉZA GYULA 

Subfam. I. : f Platosphinae Fejérv. 

Pliobatrachus Fejérv. n. g, 1 
Pliobatrachus Lánghae Fejérv. n. sp. 

E fajt, mély hálám jeléül, menyasszonyomnak, Lángh Aranka 
Mária a Magy. Nemz. Múzeum Állattani osztálya gyakornokának tiszte- 
letére nevezem el, ki jelen munkám megírásában hű segítőtársam volt. 

Ezen faj fosszilis maradványait egy igen jó megtartású sacrum és 
urostyl képviseli. Van ugyan még egy angulare s egy /mwerws-töredék is 
(I. táb. 1 áb. & II. táb. 1. áb.) mely nagysági viszonyai alapján esetleg 
ide sorolható volna, tekintve azonban, hogy Püspökfürdőről számos Bufo 
vulgáris maradvány került elő, lehetséges, sőt valószínű, hogy e marad- 
ványok is oda számítandók, minek következtében ezeket egyelőre ? Bufo 
vulgáris Laur. foss. jelzéssel láttam el a táblák magyarázatán. A Bufo vulgá- 
ris Laur. foss.-nak különben ileum&i is ismeretekek Püspökfürdőről s egy 
ilyen, e termőhelyről származó példányt irt le Bolkay (4, p. 195) Pelo- 
bates sp. néven, s valószínűleg ugyancsak a Bufo vulgáris ileuma, az is, 
a melyet a nevezett szerző Pelobates robustus By. néven írt le és ábrá- 
zolt (op. cit.). Ez ileumok hátulsó vége sajátságosan megcsonkított (v. ö. 
II. táb. 3. áb.) a mi Bolkay említett tévedését okozta ; eleinte magam 
sem voltam tisztában hovatartozásukkal, s egyideig e különös alakulat 
engem is félrevezetett, rigy hogy újaknak — a Pliobatrachushoz tartozók- 
nak — véltem e leleteket. Számos recens és fosszilis Bufo vulgáris csontváz 
ill. maradvány gondos vizsgálata azonban megadta a helyes útbaigazítást. 

Sacrum (I. táb. 2. & 3. áb.) : A sacrum a kezeim közt levő lelet 
alapján 2 csigolya összenövéséből áll; felülről tekintve egy egységes csont- 
nak látszik, amennyiben a synsacralis és sacralis csigolya ú. n. diapophysisei 
(processús transversi) teljesen összeforrtak, s határukat csupán az e traktus 
horizontális középvonalába, kissé előfelé tartó csont kiemelkedés jelzi; rés 
nem látható, legfeljebb a jobboldalon levő, körülbelül 1 mm hosszúságú 
és 0*3 min szelei nyílás volna oly pontnak tekinthető, melyre az össze- 
csontosodás nem terjedi ki. A synsacralis csigolyán a kissé dorsális 
irányba felhajló proc. obi. cmteriores erősen kiszélesedett kanál vagy lapát 
alakját mutatják; a proc. spinosusiuik megfelelő spina erős él alakjában 
tűnik szembe; az előbb említett sa «(liapophysisfhek határának tekinthető 
csonttaréjt véve figyelembe, a. synsacralis csigolya laterális kiszélesedései 
(«diapophyses>> a uctorum) erősen kiszélesedettek, s határozót t an 
előfelé tartók; a csigolya testével teljesen egybeolvadnak, ú. h. a 

1 A genus külön jellemzésétől <• helyen eltekintek, mivel ez idő szerint c^ak egy faj 
krp\ iseli 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEQLÁCIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 33 

proc. spinosusmik megfelelő spvnatői kétoldali egy lateráb's (distális) irány- 
ban fokozatosan elvesző homorulat látható, melyben a esigolyatest s az 
ú. n. h a r á n t n y u j t y ány o k közötti határ fel nem ismerhető. 

A szoros értelemben vett sacralis csigolya teste ugyancsak teljesen 
beleolvad a dilatationes sacraleshe. 1 A proc. spinosus\n\k megfelelő taraj 
jól látható ugyan, de nem emelkedik ki éles csontléc alakjában, mint a 
synsacralis csigolyán; a proc. spinosus nyomokban felismerhető. A dilat. 
sacrales niilii alakja leginkább hasonló az Ali/les vert. sacr.-ának megfelelő 
képződményeihez, amennyiben azoknak elülső, (a Pliobatrachusivkl a 
synsacr. csigolya dilat. sacraZmival egybeforrt) oldala, ill. pereme telje- 
sen követi a synsacr. csigolya dilat. sacralesamnk irányát, ami által 
az összefő írás lehetővé van téve s így gyönge ívben el őfelé 
t a r t ó. szemben pl. a Discoglossusivkl megfigyelhető typussal, amelynél 
a Bufoia emlékeztetően e dilatátiók elülső peremének iránya 
inkább derékszöget alkot a gerincoszlop tengelyével, vagy 
hátrafelé tartó, s a Bombinatoníű, amelynél viszont a nevezett 
perem hirtelen erős ívben kanyarodik elő felé, kisebb 
mértékben azt az alakulatot tüntetvén föl, amely a Pelobates, Pelodytes, 
Megalophrys s más Pelobatidákon lép fel. Hátsó peremük hátra- 
felé tartó s egymással (nem a gerincoszloppal!) közel derékszöget 
alkot. E dilatátiók határvonala, s így teljes alakja a maradvány 
töredékes volta miatt nem állapítható meg egész bizonyossággal; masszív, 
nagy kiterjedésű csontfelületet alkotnak, laposak, nem hengeresek. 
A sacrumot alulról tekintve feltűnő a csigolyatestek közepén látható 
varratszerű vonal, mely a k é t csigolya határát immár világosan jelöli 
meg, valamint a két pá r hatalmas neurális nyílás, mely a sacrumnak 
2 csigolyából való összeforrását a legkézzelfoghat óbban bizonyítja be. A 
synsacralis csigolya elül kivájt, hátulsó izületi felülete az ossz* 'forrás követ- 
keztében nem látható, de a varratvonal alakjából következtetve pro- 
coel, s nem amphicoel, minek következtében a vert. sacr. (s. str.)-nál 
is procoel typust kell feltételezni. 2 A sacralis csigolya az urostylusszaA 
dupla condylus által ízesül. Legnagyobb szélessége 17*6 mm. 

Urostylus (os coccyyis) (I. tábla, 4.-5. ábra & II. tábla, 2. ábra).: 

1 A sacralis (és synsacralis) csigolya eddig proc. írans.-nek tartott kiszélesedéseit 
dilatationes sacrales névvel jelölöm, mert, mint később látni fogjuk, "zek nem egyenlők a 
proc. trans.-VL-l (diapophyses), hanem ezeket csak magukban foglalják, tehát e kiszé- 
lesedéseknek a proc. trane. csak egy részét képezik. 

* BorLENGEE (<i, p. 38) ezen állítása : <<In those forms in which the vertebrre 
are proccelous the eighth is biconcave ; the ninth being invariably biconvex>> tehát nem 
általánosítható ily határozottsággal ; eddigi vizsgalataim folyamán u. i. a Buja vulgáris 
Laür. és B. viridis Laur. valamint a Pelobatesck VIII. és IX. (sacralis) csigolyáját 
is p r o c o e 1 n e k találtam. 

Földtani Közlöny XLV1I. köt. 1917 ;: 



34 BARO FEJERVARY GÉZA GYULA 

vaskos, inkább zömök alkotású, a Paheobatrachusok coccyxéve emlé- 
k/tét. Elülső dorsális részéri kétoldalt, vízszintes irányban, szárnyra, 
vagy mint Depéret (op. cit.) az ő DiplopelturuskYn vonatkozólag írja, 
pajzsra emlékeztető kiszélesedés látható; emez egészben véve háromszög- 
szerű kiszélesedést, mely hátrafelé fokozatosan vész el az urostyl tes- 
tében s melyet még erősebb kifejlődésben, pl. a Pelobates fuscus Laur.- 
nel s a Pelobates cultripes Cuv.-nél, is volt alkalmam megfigyelni, la- 
mina horizontalis urostyli néven vezetem be az osteologiai irodalomba. 
E kiszélesedésen található két assymetrikusan fellépő kiemelkedés, he- 
lyesebben befűződés a lamina horizontalison, melyek az eddigi csont - 
tani irodalomban mint rudiment aer proc. transversi szerepeltek s 
a melyek, mint alább látni fogjuk, analógia alapján egyes esetekben 
talán inkább az egykori első coccygealis csigolya proc. obi. posteriores- 
einek látszanak. Bizonyosat erről egyelőre nem mondhatok. A lamina 
horizontalis eredésével egy magasságban, tehát mindjárt az urostyl elülső 
végén, a középvonaltól jobbra s balra két erősen kiemelkedő, egyenlőtlen 
szárú derékszögű háromszög alakú csontléc (spinae gemellae urostyli mihi) 
veszi eredetét. Ezek közvetlenül eredési pontjuk mellett, tőle körülbelül 
1 mm-nyi távolságban érik el legnagyobb magasságukat, s fokozatosan 
csakhamar elvesznek a lamina horizontalisb&n. Közöttük egy körülbelül 
1 mm szélességű barázda (sulcus medialis urostyli mihi) látható. A sulcus 
medialis megszűnési pontjánál az alább ismertetett, ívben hajló pars tec- 
tiformis középvonalában egy igen csekély ormó van, mely feltevésem sze- 
rint az itt hiányzó spina urostyli dorsális peremének felel meg ; 
;iz tirostylus dorsális része u. i. a hengeralakú ventrális résztől a lamina 
horizontalis külső peremeiből folytatódó ormós csont kiemelkedések által 
van elválasztva, s e dorsális felület a középvonaltól háztető szerűen 
igen tompa szögben lejt bilaterális irányban, ami által a fent nevezett 
középormó keletkezik, amelyre a linea medialis urostyli elnevezést ajánlom. 
Az urostyl ily módon hosszanti irányban hogy úgy mondjam, két részre tago- 
zódik, a hasoldali hengeres pars cylindriformis mihi-re, amelynek erősen 
kiszélesedett elülső végén a széles dupla izülési gödrök láthatók, s az előbb 
részletezett hátoldali pars tectiformis mihi-re, melynek a lam. horizontális- 
ad] folytatódó csontperemek alatt, a hatalmas fejlettségű foramina late- 
ralia canalis coccygci mihi irányában végigvonuló fissura laterális urostyli 
mihi vonja meg határai ; mini később látni fogjuk, a pars tectiformis urostyli 
s a. spina urostyli származástanilag azonos alakulatoknak 
v lifők, s a linea medialis urostyli a spina urostyli dorsális peremének 
t del meg. Hosszúság (a coceyx hátsó vége letört): 19*2 mm; az izülési göd- 
rök szélső pontjai közt mért szélesség: 1 mm; a lamma horizontalis legna- 
gyobb szélessége (a aproo. bransv.)) végpontjai között): 6 mm. 

Ezek után csupán még egy dologra óhajtanék a Pliobatr. Lánghaeviú 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDOI PRAEGLACIALIS RÉTEGEKBŐL. 35 

kapcsolatban kitérni. 1890-ben Ch. Depéret (11, p. 172) Diplopelturus 
ruscinensis néven leírt a Eousillonból egy pliocénkori békái, melyei a 
Discoglossidákhoz vél sorolhatni, s melyből 1 urostyl-, 2 humerus-, 
1 antibrachium- és 2 íibia-töredék maradt fenn, melyekről sajnos, csak 
természetes nagyságban — fényképeket is közöl. 

Kétségtelenül az urostyl képezi a legjellemzőbb maradványt, sajnos 
a /ónban Depéret erre vonatkozó leírása s a közölt kép nem elég világos. 
A többi maradvány nincs a Diplopelturusnél s Pliobatrachusníű közösen 
képviselve s így támaszpontul sem szolgálhat ; ez az oka annak, hogy 
kételyek merültek fel bennem, vájjon az általam Pliobatraclius név alatt 
felállított genus nem azonos-e a ÜEPÉRET-féle Diplopelturussznl, bár 
Depéret leírása alapján ez nem valószinfí. 

Depéret a Diplopelturus urostyluskt a következőkben jellemzi: 
«Parmi de nombreux ossements isolés de Batraciens anoures recueillis pen- 
dant les fouilles du Serrat d'en Vacquer, se trouve un coceyx ou urostyle 
(Pl. XVII. fig. 15) de forme trés spéciale, et différente de tous les genre.s 
connus vivants ou fossiles. Cet os, qui s'articule avec le sacrum par une 
double cavité articulaire, ainsi que cela a lieu dans la pluspart des Batraciens, 
présente en dessus et un peu en arriére de cetté région articulaire une expan- 
sion osseuse sous forme de deux paires d'apophyses transverses, triangu- 
laires, de nature articulaire, dessinant dans leur ensemble une sorté d'écusson, 
étranglé au milieu ou de double bouclier, d'oü le nom de Diplopelturus 
que je propose pour ce nouveau génre pliocéne. En outre la créte verticale 
qui se voit chez nos Batraciens indigénes sur la ligne médiane supérieure 
de l'urostyle existe bien chez le Diplopelturus ; mais au lieu de commencer 
a la partié tout a fait antérieure de l'os oü elle présente mérne son maximum 
de saillie, elle ne se montre ici qu'á partir du milieu de l'écusson ci-dessus 
décrit et s 'élévé progressivement en arriére pour acquérir son maximum 
de saillie un peu avant la longueur totale de Purostyle. 

La dimension de cet urostyle est sensiblement supérieure a celle du 
mérne os dans une trés forte Grenouille ordinaire de nos pays, mais elle 
est lóin d'égaler la taille des grands Latonia d'Oeningen et de Sansan.* 

Ama különbségeket, melyek csupán faji jellegűek volnának, figyelmen 
kívül hagyva, csak egy bélyegre óhajtanék rámutatni, mely Depéret előbb 
idézett s az urostyl «créte verticale»-jára vonatkozó szavaiból világlik ki ; 
ezek szerint ugyanis a Diplopelturus coceyx? egy spina ossis coccygeivel van 
ellátva s ez a jelleg az én Pliobatrachusonmkl teljesen hiányzik. 
Itt csak a pars tectiformis középső ormója látható, mely semmiképen sem 
tekinthető emíanak; hogy ezek után sem merem határozottsággal kimon- 
dani a generikus különbözőséget Diplopelturus s Pliobatraclius között, az 
azért van, mert egyrészt a Depéret leírásához mellékelt fénykép dorsális 
oldalról lévén készítve, nem nyújt útbaigazítást Depéret szavaihoz, melyek- 

3* 



36 BÁRÓ FEJEBVARY GÉZA OYUÍ.A 

ínk határozottságát az «existe bien» kifejezés kissé tompítani látszik, más- 
részt pedig az ábra alapján ennek épen az ellenkezője is gondolható volna. 1 
Tekintetbe kell venni továbbá, hogy ily leírásoknál, főleg ha nem speciell 
ama tárgykörrel foglalkozó szakembertől erednek, elég tág tere nyílik az 
egyéni megítélésnek, mivel ily esetekben az egyes anatómiai elnevezések 
phyletikai s morphológiai értékeléséhez megkívánt részletes ismeretek 
hiányzanak s így még azt sem lehet teljesen kizártnak tekinteni, hogy 
Depbret a pars tectiformist mondja «créte»-nek. 

Az elmondottakból kiviláglik, hogy sem a leírás, sem az ábra a 
kellő világossággal és pontossággal nem bír, s én csak az e z e k b ő 1 meg- 
állapítható különbségekre támaszkodva voltam kénytelen a Plio- 
batrachus genust felállítani, de a szükséges bizonyítékok híjján a 
kérdést függőben kell tartanom mindaddig, míg a Diplopeíturus marad- 
ványairól részletes és kimerítő ismeretek birtokába nem jutunk. 

Annyi mégis kétségtelen, hogy a Diplopeíturus s Pliobatrachus - 
ha nem azonosak — igen közeli rokonok s körülbelül kortársak is lehettek; 
a DEPÉRET-féle leletnél csigolyák nem kerülvén elő, leírója az új állatot,, 
egyébb bélyegekalapján, az opisthocoel csigolya-typusú Discoglos- 
s idákhoz osztotta be; azonban a fentvázolt messzemenő, még az eset- 
I g s azonosságot sem kizáró megegyezés alapján, mely a Diplopeíturus 
s a procoel csigolya typusú Pliobatrachus között fennáll, úgy gondolom, 
hogy a Dvplopelturust is joggal számíthatom a Buf oni dákhoz; e kérdés 
végleges tiszt á z á s a természetesen még a jövő feladata. — A Diplo- 
peíturus pliocénkori, a Pliobatrachus a prseglacialis rétegekből, tehát 
még a pliocén határáról való; úgy a Diplopélturushoz való hasonlósága 
alapján, mint egyébb archaikus bélyegeit tekintve (dupla sacrum, urostyt 
alkata), a Plióbatrachusi főleg a pliocén állatának velem, mely a pleisz- 
tocénben mar kihall, amiéri is a Pliobatrachus nevet tartottam a leg- 
találóbbnak. 

T rmetét illetv • a Pliobatrachus Lánghae Fejérv. a Bufo vulgáris 
Laur. középeurópai példányaihoz hasonló. 

Termőhely: Püspökfürdő, II. sz. lelőhely. (Y. ö. irod. : 1G). 



1 Ugyanazon a táblán (Pl. XVIII) egy Bana esculenla L. foss. nrostylua-A is látható, 
ugyancsak dorsálú olda Iáról; bár /fonáknál ;i svina ossis coccygei hatalmasan fejlett, a dórnál is 
felületről készüli kép mégsem árulja el ennek jelenlétéi s csak hosszas vizsgálódás után. 
hasonló beállítású Rana uro8tylokk&] való egybevetését alapján ismerhető fel ;> képen. 
A képalapján tehál a svina lefutása nem konstatálha 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDOI PRAKGI. AClÁl.IS RÉTEGEKBŐL. 37 

Subfam. II. : Hitfoninae Fejérv. 

Bufo Laue. 

Bufo vulgáris Laur. foss. 
Lelőhely: Püspökfürdő, II. sz. termőhely. (II. tál>. 3. áb.) 

Bufo viridis Laur. foss. 
Lelőhely : Püspökfürdő, II. sz. termőhely. 

Família: PELOBATIDAE Lataste. 
Pelobates Wagl. 

Pelobates robustus By. 

1913-ban írta le eme fajt Bolkay barátom (4, p. 194—195). Nagyságát 
tekintve jóval felülmúlja a P. fuscus Laur. átlagos példányait, s megüti a 
P. cultri'pes Cuv.-nél tapasztalható méreteket. Különböző csontok marad- 
ványai jutottak felszínre, amelyekkel azonban, kapcsolatban a P. robustus 
By. systematikai s phyletikai értékével, valamint a többi püspökfürdői mái- 
ismert békafajokhoz tartozó maradványokkal, egy későbbi dolgozatomban 
óhajtok tüzetesebben foglalkozni. 1 A maradványok közül csupán egy sacrum- 
ról fogok még megemlékezni, mely eddig egyetlen példányban került fel- 
színre. Ez az urostylussz&l egybeforrt s azért érdemel különös figyelmet, 
mert roppant élesen szembeötlő alaktani viszonyaiból bizonyos származás- 
tani konklúziók vonhatók le. (II. táb. 4. & 5. ábra). 

Az urostyluson hatalmasan fejlett lamina horizontalis van, mely tel- 
jesen egybeforrasztja a vertebra sacralisszaA.. 2 A lamina horizont, mindkét 
oldalon csorba, úgy hogy külső peremének lefutása S teljes nagysága ez 
alapon nem igen állapítható meg. Amennyire következtetni lehet, az urosty- 
lusn&k körülbelül első ^g-étől fogva már igen hatalmasan diktált volt e 
lemez, s azután egybeolvadt a sacrum kétoldali kiszélesedésével, melyei 
eddig a Pelobates? knél, éppúgy mint más békáknál, a 9-ik csigolya processus 
transversuskiYAk tartottak. Példányunkon a vert. sacralist alkotó szakaszban 



1 Jelenleg még ezen alak különállóságának jogosultságára vonatkozólag som nyi- 
latkozhatom. 

1 E lam. hor. kifejlődésének mértéke az általam vizsgált recens Pdobatesc\u\é\ egyéni 
ingadozásoknak van alávetve. 



38 BÁRÓ FEJÉRVÁRV GBZA GYULA 

élesen differentiálódott részeket különböztethetünk meg, melyeket a P. cul~ 
tripes Cuv. és P. fuscus Laur. általam megvizsgált vert. sacraliskn kevésbbé 
élesen figyelhetők meg. Vájjon e nagyfokú differentiáltság, mely ez esetben 
kétségkívül az ősi typust mutatja, amidó'n az egyes részek a dilat. sacrales^n 
éles sculpturák alakjában még láthatók, a P. robustus By.-ra nézve jellemző 
sajátságnak tekinthető-e, vagy csak egy kivételes esettel állunk szemben, 
az természetesen ez esetben, midőn csak egy példány áll rendelkezésünkre, 
el nem dönthető. 

A vert. sacralison élesen szembeötlő a proc. obliqui anteriores, melyik 
erősen kiemelkednek a kétoldali dilatátiókból; ezektől előfelé a 
dilatátiókban két vastagabb, szilárdabb állományú, körülbelül 1 mm 
széles rész van, mely ezeknek elülső peremét alkotja, majd hátrafelé menve 
ugyancsak a dilatátiókban sculptura gyanánt világosan látható, 
mint fűződik be középen a széles proc. obi. ant. után a csigolyatest, melynek 
proc. obi. posterioresei hátrafelé két hosszú tüske alakjá- 
ban j e 1 e n t k e z n e k. 1 Az urostylus jobboldalán (tehát assy metrikusan 
kifejlődve), a foram. lat. can. coccyg. előtt, egy lapjával a lam. hor. felé for- 
dított, distális részébtn vele érintkező, hátrafelé irányuló, széles, lapos, 
tompa hegyű és rövid nyújtvány látható ; ez emlékeztet 2 a Discoglos- 
s i d á k urostyljkn kétoldalt fellépő nyujtványokra («proc. trans.))) ; a foram. 
lat. can. coccyg. előtt egyes Pawaknál is megfigj-elhetők kicsiny tüskék, 
melyek azonban aprók, alig észrevehetők (14, p. 25; 12, p. 134); Gaupp 
felteszi a kérdést, vájjon ezek nem atrophizált proc. trans.-e? E kérdésre 
nehéz volna feleletet adni; kérdés mindenekelőtt, hogy a Banak eme tüskéi 
homologok-e pl. a Discoglossidák urostyljkn hatalmasan fejlett nyúl- 
ványokkal ; e célból először is tisztába kellene jönni azzal, vájjon e két- 
féle nyújtvány (tüske) előfordulhat-e egyazon urostylon s ezután 
még mindig hátramarad phyletikai eredetük megállapítása, amely, mint 
alább látni fogjuk, — szerény véleményem szerinl — még a Discoglos- 
sidák n á 1 sem tekinthető megoldottnak. A processüs obliqui posteriores- 
között van a hosszúra nyúlt processüs spinosus, melynek megfelelőleg az 
egész csigolyatest közepén végig húzódik egy éles ormó s a proc. spinosus- 
ban csúcsosodik ki. 

Az urostylus pars tectiformistwk mediális vonalában alig láthat ó 
ormó van, mely az erősen kihúzott proc. spinosus után kezdődik, s vele 
nem függ össze. , 

A pars cylindriformis ezúttal nem felel meg nevének, amennyiben 



1 E proc. obi. posteriores azámoa más béka (pl. a Hyla arborea L.) vert. sacralixnn 
is feltalálható; nem kevésbbé azonos ezekkel ama domborulat, mely alatt elvonuló barázdát 
a R. Méhelyi Bw-nál *i alakhoz hasonlítottam. (12, p. 133.) 

* Homológ volta ezekkel nem állapítható meg bizonyosan. 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDOI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 39 

közepén erős élt alkot, széles egyenes oldalakkal, úgy hogy keresztmetszet- 
ben egyenlőszárú hegyesszögű háromszöghöz hasonló. Vént ralis oldalán a 
sacrumnnű való fusiónak semmiféle határa sem látható, míg a hátoldalon 
ezt az urostyln&k csekély domborulata jelzi ; az urostylt a hatalmasan fejlett 
lamina horizontális szegélyezi. A sac ralis csigolya itt is 
procoel. A maradvány középen mért hosszúsága 15*7 mm. 

E morphológiai viszonyok részben önmagukban, részben analógia 
folytán értékes phyletikai adatokat szolgáltatnak. 

E helyen még csupán a sacralis tájék néhány rendellenes formátiójára 
utalok, melyeket Adolphi (1) írt le, s melyeket atavistikus jelenségeknek 
vélek tekinthetni. E példányokon, mint az Adolphi rajzaiból kiviláglik, 
a 9-ik csigolyának élesen differentiálódott (a dilat sacr.-ekkel össze n e m 
függő) processüs transversiei vannak, amelyek iránya s alkata tökéletesen 
megegyezik az utolsó prassacralis csigolyák harántnyújt- 
ványaival, csupán valamivel vaskosabbak s nagyobbak ; végükön kis 
\>orc-epiphysis látható. A csigolyatest eléggé differentiálódott, a rajzok 
után Ítélve csupán proc. obi. posterioreseik olvadnak bele a sacrum bilaterális 
dilatátiójába ; az urostylus lamina horizontáliséi már az urostyl hátsó végéhez 
közel, vagy közepe táján kezdődik, majd erősen kiszélesedik, s a sacrum 
dilatátióit, ú. n. «diapophyses?it» alkotja, amelyeknek egyike egy 
esetben, a baloldalon (op. cit. Taf. XIX, Fig. 2), a külső peremén levő 
porcos állomány által a vert. sacr. valódi diapophíjsisének epiphysisével 
összeolvadt. Boulenger (6, Part I. p. 199, footnote) is hivatkozik az Adolphi 
ábrázolta példányokra, amelyeken — úgymond — a sacrum «is förmed 
entirely by the processes at the base of the urostyle, and there are thus 
nine instaed of eight praesacral vertabrse». Itt világosan szembetűnik, hogy 
tulajdonképen mily kevés szerepe jut a 9-ik csigolya (vertébra sacralis) 
proc. transversieinek a dilatationes sacrales alkotásában, amelyek ez esetben 
velük össze sem függenek, amit, ismétlem, atavisztikus jelenségnek tar- 
tok. 1 Ugyanilyen alakulatot találunk egy Boulenger cikkében ábrázolt 
(7, p. 409, Textfig. 78) Megalophrys pelodytoides Blgr. (III. táb. 3. áb.) 
s egy C 1 AMERANO-tól (9, p. 448, fig. 4.) leírt Bombinator pachypus 9-ik 
csigolyáján is. 

A fosszilis Pefo&aíes-niaradványok lelőhelye : Püspökfürdő, II. sz. 
termőhely. 



1 Ez nem zárja ki azt, hogy már ősidőkben is a vert. sacr. proc. trans.-ei részt vehettek 
a sacrum képzésében, de szerepük a lam. hor. -szál való egybeforrás után, a dilat. sacr. alko- 
tásában, a felületet tekintve, nagyon is alárendelt. 



40 BÁRÓ FEJERVÁRY GÉZA GYULA 

Família: RANIDAE Günth. 
Subfam. II. : liauinae Ptrs. 

Futna L. 

» 
Eana esculenta L. foss. 

A külömböző idetartozó kövületek megegyeznek ama maradványok- 
kal, melyekel Depéret (11, p. 173) Rana cf. esculenta néveo ismerteteti 
s ábrázolt (Pl. XVIII. fig. 21-25). 1 

Tüzetesebb vizsgálatnak, a fentiekkel együtt, csak kilátásba helyezeti 
dolgozatomban fogom alávetni. 

Lelőhely: Püspökfürdő, II. sz. termőhely. 



Térjünk mármost át az itt leszűrt rnorphológiai lényekből folyó pbylo- 
genetikai viszonyokra, lehetőségekre, s végül a kérdéses püspökfürdői fauna 
korára. 

Tekintsük elsőben is a sacrum alkotását ama szempontból, melyik 
vehető a béka kra nézve ősibb typusnak, az egy vagy a töbfe csigolyá- 
ból alkotott sacrum? Kétségtelen, hogy a több csigolyából álló sacrum ő ,- i 
forma, mert ma már csak ásatag alakokon látjuk, a Palaeobatrachusokon. a 
Plató sphuson s a Pliobatrachuson. 2 A legősibb alakok sacrumn nem ismeretes, 
így aWyomingj jurakori Eobatrachusé sem; Cope (10, p. 100) említ ugyan 
egy «probably incompletely developed tailless Batrachian»-t a «Green River 
<poch»-ból (alsó eocén) ugyancsak Wyomingból. melynek gerince s 
koponyájának egy része maradt fenn, de a sacrum alkotásaiéi hallgat a 
szerző. 

Ugyanazon korokból, melyekből a több csigolya alkotta sacrumú 
Palaeóbatrachusók, a Platospliu* s a PliobatracJius kerültek elő. ismeretesek 
egy sacralis csigolyával bíró alakok, melyek az előzőkkel sznn- 
ben túlnyomó számban vannak. Hogy vájjon ezek is több sacralis 
csigolyával bíró ősöktől származtak-e, az egyelőre nyill kérdés 

1 Az ábrák alapján ez esetben sem leijei Eöltétlen biztosai mondani: amennyire 
megállapítható, valóban R. esc. L. foss. -a] van dolgunk. A 24-ik ábra az. amelyről a legke.- 
vésbbé lehet határozott véleményt nyilvánítani. 

2 Az evolutió folyamán a békákőse i1 tekintve melyek még nem voltak 
a mai értelemben veti Anurák kétségtelen, hog3 az e g y e ze rü (1 osi- 
pólyás) sacrum a/, ó s i bb typos ; csak az a kérdés, hogy azon alakoknál, melyek mar va- 
lóságom Anurá l. voltak, persistált-e még egy idei- ez a formátió, vagy mar esek 
rendelkeztek több osigolyából álló aacrumm&l, továbbá hogy egyáltalában egységes jelenség 
volt-e hajdan az A n ura kn a I e több osigolya alkotta sacrum. 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÍJSPÖICFÜRDOI PRABOLÁOÍÁLIS RÉTEGEKBŐL. 41 

marad, bizonyítékunk erre nincs ; a Pala e o b a t r a c hi d á k kihalt 
csoportnak tekinthetők, s nem ismerünk olyan ma élő alakot sem, melyről — 
ismereteink mai fokát véve figyelembe - valami positiv tényre támasz- 
kodva, feltehetnénk, hogy a Platosplius vagy Pliobatrachus utódai, s így 
az orthogenetikus bizonyítás lehetőségétől elesünk. F ö 1 1 e h e t j ü k, 
hogy a békák ősi typusa több s a c r a 1 i s csigolyával bírt, s az 
újabbi alakokon e bélyegben az életmóddal kapcsolatban reductió állott 
be, a synsac ralis csigolyák, rendes csigolyákká lettek, s a vert. 
sacralis s. str. maradt csak meg a medence-öv függesztőjeként. De föltehető 
az is, hogy a több csigolyából álló sacrum, a békák phylogeniája folyamán, 
másodlagos sajátság, s csupán sporadikus tüneménynek tekinthető. Ugyan- 
e jelenséget láttuk ugyanis külömböző csoportoknál, v. i. a külön- 
álló Palaeobatracliusokivkl s a Bufoni dákhoz tartozó Platós pl tus- 
s Pliobatrachusnkl. E két csoport egymás közt semmiféle össze- 
függésben sincsen s alakjaikon eme külömböző geológiai korok- 
ban különböző mértékben föllépő jelenséget c o n v e r g e n- 
t i á n a k tekinthetjük, mely a sacralis regiónak egy h y p e r o s s i f i- 
c a t i ó j á r a volna visszavezethető. Ha utóbbi nézetet fogadnánk el, s 
ha valamely több sacralis csigolyával bíró alakról kiderülne, hogy nem 
fejlődési végpontot representált, hanem jelenleg is élő, tehát egy sacralis 
csigolyával rendelkező alakok őse, akkor a ma élő alakok egyszerű sac- 
i urna a phylogenesis folyamán egy visszatért (v. ö. p. 20, 2. lábjegyz.) 
jelenség volna. Mindez azonban, mint már mondottam, jelenleg sem nem 
bizonyítható, sem nem cáfolható, s erre vonatkozólag még atavistikusnak 
vehető esetekkel sem rendelkezünk, melyek esetleg útbaigazítással szol- 
gálhatnának. 1 

Hyperossificatióra, mint egy másodlagos jelenségre, hivatkoztam; ez 
szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogyan fejlődtek ki a vertebra sacralis 
kétoldali hatalmas dilatatiói, amelyeket az irodalom következetesen diapo- 
physiseknek mond? (V. ö. III. táb. 1.— 3. áb.). Lehetséges, hogy ezek 
egyes esetekben valóban túlnyomóan a 9-ik csigolya diapopliysisei- 



1 Ismeretes ugyan előttem egy eset — a B. pachypusnéú — ahol a 8-i k csigo- 
lyán is a dilatationes sacruleshez hasonló kiszélesedéseket találunk (Camerano, 9, p. 448 
fig. 3.); ez eset egyedülállósága azonban jelenleg még nem engedi meg, hogy reá, mint 
atavismusra, s ne mint esetleges monstruositásra hivatkozzunk. — Brotli (K. A. 
v. Zittel, Grundz. d. Paláont., neubearb. v. F. Broili, E. Kokén, M. Schlosser. — 
II. Abt. Vert., München u. Berlin, 1911, p. 177) ugyan azt irja, hogy ritka kivételek- 
ként jelenleg élő alakokon (Pelobates Wagl., Pipa Laur., Hymenochirus Blgr.) is két 
sacralis csigolya fordulhat elő, azonban a dolog közelebbről nincsen részletezve s le- 
hetséges, — főleg mivel a Pelobatest is említi — hogy ezen esetek a fent leírt Adolphi 
féle példákkal egyeznek meg s így e formátiók voltaképen az urostylusszaX állanak 
kapcsolatban, a miért is jelenleg nem vettem ezeket számításba. 



42 BABO FEJKRVARY GÉZA GYULA 

bői állanak, amelyekhez csupán a megnyúlt s velük összecsontosodott proc 
obi. posteriores járulnak, 1 velük együtt alkotván a vert. sacralis bilaterális 
kiszélesedését. Ilyen esetet vehetünk fel a Ranidáknál (typus: Cíjlindro- 
sacralia mihi), míg a Hylidák, BufonidáksDiscoglossidák 
(typus : Perasacralia 2 mini) morphológiai szempontból az előző 
typus s a Peloba ti dáknál (typus: Platysacralia mihi) megfigyelhető 
között állanak, mely utóbbiaknál a vert. sacr. dilatatiói korántsem 
tekinthetők diapophysisekne'k, hanem az urostylus lamina horizontálisa.' 
nak — vagy egy azzal szorosan összefüggő hyperossificatiós képződmény- 
nek — mely előfelé először is a vert. sacr. hátrafelé erősen megnyúlt 
proc. obi. posterioreseivel egyesül, mint azt az előzőkben a Pelobates; 
robustus kapcsán adott morphológiai leírásból láthattuk, majd kitölti 
az ezek s a 9-ik csigolya valódi diapophysisei (proc. transversi) közötti 
térséget s ez az elcsontosodási, illetőleg összeeső n- 
tosodási folyamat létesíti a vert. sacr. széles, lapát- 
alakú nyujtványait, amelyeknek tehát csak minimális alkotó- 
részeként szerepelnek az elülső peremüket képező valódi diapophysisek. 
Példát szolgáltatnak erre az alakulásra az idézett fosszilis sacrum- 
tól eltekintve, az Adolphi (1) s Boulenger (7, p. 409—410, Textfig. 78) 
leírta atavistikus esetek is; ezeknél világosan szembetűnik, miszerint a 
sacralis dilatatiók nem a 9-ik csigolya proc. trans.-eibői, hanem 
az urostyl lamina liorizontaliskhól indulnak ki, vagy legalább is azzal szoros 
összefüggés ben állanak s annak előfelé tartó kiszélesedését képezik. Ez ala- 
pon a Pelobates-t y p u s ú 3 sacrum kétoldali kiszélesedéseit, 
melyeket eddig harántnyújtványoknak tartottak, 
három különböző elem alkotja: 1 . a 9-ik csigolya 
haránt nyújt vány a, mely a kiszélesedések elülső peremét képezi ; 
2. a piocessus obliqui posteriores, melyek hátrafelé tüskeszerűen megnyúl- 
tak s a ha r á n t nyújt ványokkal együtt a dilatatio vastagabb 



1 Lehetséges az is, például a Bombinatomiü, hogy a proc. obi. post. a sacralis csigolyán 
is megőrzik eredeti alakjukat, nem nyúlnak meg s nem vesznek részt a sacralis dilatatiók 
alkotásában, hanem külön kis lebbenyekként jelentkeznek; ez azonban eddigi tapasztala- 
taim szerint, a többi genusokkal szemben, kivételes esetnek tekinthető. 

2 7ifprf<t>= keresztülmegyek, átmegyek. 

8 A Pelobalesckiw megfigyeli jelenségeket, s az ezekből levezetési elméletemet, 
hogy t. i a dilat. sacr. főtömegét a lam. hor. alkotja, még nem merem általánosítani, mert 
az erre jogosító tapasztalatoknak még nem vagyok birtokában ; az imént felsorolt egyébb 
alakokra nézve csak annyit állapíthattam meg, hogy a dilat. sacr. alkotásában, a felületet 
tekintve, a jiroc. trans. ezeknél is többé-ke vésbbé háttérbe szorulnak; hogy azonban . 
dilatatiók főtömegét képezd másodlagos anyag minden esetben egy lam. Aor.-ból 
vagy egy azzal ily szoros kapcsolatban álló dcsontosodási központból származtatható-e^ 
annak eldöntése a jövő feladata marad. 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÓKFÜRDÜI PRAEGLACIALIS RÉTEGEKBŐL. 4$ 

állagát képezik; 3. az urostylus lamina horizontálisa, mely a 9-ik csigolyát 
az wrostylussz&l köti össze, s ú. 1. a Pelobatidáknál azon elcson- 
tosodási központot képezi, ahonnét a proc. transversi s a proc. obi. post. 
között levő hézagot kitöltő secundser csontanyag származott, amely szilár- 
dító közegként szerepel ; kiterjedését véve figyelembe, ez alkotja a s a c- 
ralis dilatatiók legnagyobb részét. 1 A proc. transversi tehát csak 
a cylindrosacralis typuson játszik mint ilyen fontosabb szerepet a sacralis 
kiszélesedések alkotásában, míg a perasacralis 2 és platysacralis typusoknál 
ez iránj'ban csak igen alárendelt szereppel bír. 

Térjünk ezekután át az urostylus phyletikai fejlődésével kapcsolatos 
jelensége kre. (III. táb. 4.-6. ábra). Mindenekelőtt két typust különböz- 
tetek meg, a Palaeourostylus s a Neourostylus typusát. Előzőhöz azon 
urostyl formátiókat sorolom, melyek lamina horizontalisszal vannak el- 
látva, dorsális felületükön spina urostyli nincs, hanem széles tetőforma 
rész : a pars tectiformis; a canalis coccygeus mellső nyilasa, mely az uros- 
tylusn&k a sacrummoA való izesülése felett fekszik, tojásdadalakú. Ily 
urostylus typust látunk pl. a Pelobatidáknál, aPlatosphinák- 
nál 3 s többé-kevésbbé kifejlődve a Discoglossidáknál; e typus- 
ősiségét az is bizonyítja, hogy a jelen élő A n urak közül épen ősi jel- 
legekkel felruházott, kevés genusszal s kevés fajjal bíró családoknál 
lép föl. A Neourostyl typus ezzel szemben az, amidőn a lamina horizon- 
talis hiányzik, a dorsális felületet egy többé-kevésbé fejlett spina urostyli 
alkotja s a canalis coccygeus mellső nyílása háromszögalakú. 

Az urostylus phylogeniáját illetve három kérdéssel óhajtok foglalkozni : 
h Miből s hogy fejlődött a lamina horizontalis? 2. Mily phyletikai kapcsolat 
áll fenn a pars tectiformis s a spina urostyli között, melyeket homológ 
képződményeknek tartok, s 3. miből keletkeztek ama nyújtványok az 
urostylus elülső szakaszán, melyeket rudimentffir processűs transvei sinek 
tartanak ? 

1 Az, hogy a proc. obi. post. rés^.tveszn»k a sacralis kiszélesedések alkotásában, ki- 
tűnik egyes szerzők rajzaiból is, pl. Bayer (2, Tab. L JTig. 9, Tab. II. Fig 4), Méhelv 
(Ujguineai Engystomatidák [u. a. németül : Engystomatiden von Neu. 
Guinea] Természeti-. Füz. XXIV. V. tábla, 7. ábra) Dttméril, & Bibroít (Erpét. 
Gén., Atlas, Pl. IX, Fig. 2), akik a Pelobates fuscus Lat/r., Alytes obstetricans Latjr., 
Maiitophryne laterális Blgr. és Xenopus laevis Dattd. sacrumait ábrázolták. Nem- 
régen magam is utaltam (12, p. 133) a Rana Méhelyi By. és a Rana fusca Rös. csonttani 
viszonyaival kapcsolatban a sacralis csigolya eme sculpturájára, melyről mint erősen ki- 
domborodó térsé<;iől emlékeztem meg, de benne akkor még a proc. obi. post.-t fel nem is- 
mertem. 

2 A Pliobatrachus s valószínűleg a Platosphus s a Palaeobatrachidae, vagyis a több- 
■aacralis csigolyával bíró alakok, e typushoz tartoznak. 

3 A PliobatrachusnÁ\ a lamina horizontalis sokkal csekélyebb fejlettségű, mint a 
Peloba t idálfon, sa dilatationes sacralessz&l nem függ össze. 



44 BARO FEJERVARY GÉZA GYULA 

Ami a lamina horizontalis keletkezéséi illeti úgy föltehető volna, 
hogy ez az urostyluson egy ősi képződményt representál, mely a phyletikai 
fejlődés folyamán csak akkor lépett föl. amikor az urostyl már egységes 
csont képében jelent meg s rajta csigolyás segmentatio mai nem volt; 
e képződmény azután veszendőbe ment s manapság csak egyes ősi ala- 
kokon található meg. A lam. hor. egyes alakoknál észlelhető nagy kiterje- 
dése egy hyperossincatiós folyamatra volna visszavezethető, mely a lam. 
hor.-iű kapcsolatban a sacralis tájékot alkotó többi részekre is kiterjedt 
s létrejöttét mechanikai ingereknek köszönheti, oly módon, hogy ezek 
által az ott levő csontképző sejtek mindjobban elszaporodtak s későb- 
ben a bennük egyre nagyobb tömegben lerakodó mészsók által állaguk 
megszilárdult, miáltal masszivabbak lettek. E folyamat pontosabb magya- 
rázatát kétségtelenül csak beható phyletikai, fejlődésmechanikai és histoló- 
giai kutatásoktól várhatjuk. 

Ezzel szemben az is feltehető, hogy a lamina horizontális még abban 
az időben keletkezett, amikor az urostylus vertebralis segmentatiója csak 
megszűnőben volt, s a csökevényesedésnek indult proc. transversi (-\- proc. 
obi. post.'}) lemezalakú összecsontosodása a nyujtványok közt levő héza- 
gok csont anyaggal való kitöltése által keletkezett. Hogy utóbbi feltevést 
mai Anurakon illusztráljuk vegyük például a Pelobatidá k vertébra 
morálisának oldalsó kiszélesedéseit ; ha ezeket valódi dtapophysisckn^k 
tekintenénk, akkor a morphológiai megegyezés mely ezek közt s pl. a Me- 
galophrys pelodytoides Blgr. előbb említett abnormális (atavistikus) urosty- 
Zwsának egyik oldalán látható kiszélesedés között fennáll, megerősíteni 
látszanék e feltevést. A dolog ilyetén magyarázatának azonban ellene szol 
ama p o s i t i v tény, hogy a P e 1 o b a t i d á k sacrumának dilatatiói 
semmiesetre sem ennek h a r á n tn y ú 1 v á n y a i b ó 1 kelet keztek, 
hanem jórészt épen a lam. horizontalisból vagy egy ezzel összefüggő kép- 
ződményből állanak. A következtetés amaz iránya tehát helytelen volna. 
hogy a dilatationes sacralest, dia'pophysiséknek tekintve, a morphológiai 
megegyezés alapján az esetleg erősebben kiszélesedett lam. hor.-t (mint a 
Megal. pelod. előbb említett példányán) is diapophysiseha.elí tekintsük. 
inni azonban nem zárja ki azt, hogy e kiszélesedésekben benne ne foglal- 
tathassanak az urostyl egykori proc transrersU-x is. ép úgy mint a hogy a 
dilatationes sacralesbvn is benne foglaltainak a harántnyujt vanyok. illetőleg 
annak egy részéi képezik. A lam. hor. morphológiailag m glehetős egy- 
nemű szerkezete miatt a feltevések csak analógián alapulhatnak a így 
a kérdés egyelői.' nyill maiad. 

Foglalkozzunk már most a második kérdéssel, mely a spma ossis 
coceygei s a pars tectiformis ossis c<>cci)<j<i homológ voltát bizonyítja. 
Különböző mechanikai ingerek hatása alatt a pars tectiformis két oldala 
(a linea medialistól jobbra s balra) mindjobban összezáródott, s az általuk 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜKDOI PRAEGLACIALI8 RÉTEGEKBŐL. 45 

bezárt szög mind kisebbé vált. így az ősi kerekded nyilas (pl. Palaeoba- 
trachidae, Pliobatrachus, Pelobatidae ,) melyben a gerincvelő folytatódik, 
fokozatosan mind hegyesebb szögű egyenlőszárú háromszög képűvé lett : 
így keletkezett végre is ama rész, melyei spina ossis coccygen\> k nevezünk, 
s amelynél világosan látni a kél laterális csontlécből való összeolvadást; a 
canalis coccyyeus mellső nyilasa tehát itt már háromszög alakú, s felette az 
ősi pars tectiformis két oldala egy darabon teljesen összeforrt. A spina bal- 
oldali éle megfelel ily módon a pars tectif. li/nea medialisénák, mint azt már 
a Pliobatrachus leírásánál említettem; mivel pedig az ősi urostylus is elől 
szélesebb mint hátsó szakaszában, a pars tectiformis két oldala, a közep- 
éitől jobbra s balra, elől szintén szélesebb, mint a vége felé ; így magyaráz- 
ható az, hogy a két oldal összecsukódván, a spina urostyli legmagasabb 
pontja legelői fekszik, mivel a szélesség magassággá válván,, eredeti hori- 
zontális irányát verticálissal cserélte fel. 1 Említettem, hogy a Pliobatrachus 
urostyluskn elől két kis háromszög alakú képződmény van, melyet spinae 
gemellae névvel jelöltem. Ezekhez hasonlóan a Neourostyl typuson, a spina 
urostyli elülső pontján, ugyancsak két kis változó kifejlődésű kiemel- 
kedés látható; a látszólagos homologitás dacára sem merek a két urostyl- 
typus eme hasonló képződményeinek egyértékűségére következtetni, s e 
kérdést egyelőre függőben hagyom. 

Ami még az urostyl «proc. transversü-eit illeti, úgy csak arra óhajta- 
nék rámutatni, hogy alakjuknál fogva némelykor ezeket nem haránt- 
nyújt v á n y o k n a k, hanem megnyúlt proc. obi. posterioresnek tarthatnék ; 
ha u. i. összehasonlítjuk pl. a Pelobates robustus vagy valamely recens 
Pelobates vertebra sacralisknak proc. obi. posterioreseit a Discoglossi- 
d á k urostyluskn ívszerűen hátrahajló nyujtványokkal, akkor ezeknek 
morphológiai hasonlósága feltűnő. 2 Figyelembe kell venni továbbá azt is, 
hogy állandóan, bármely csigolyánál, a proc. transversi, noha irányuk vál- 
tozó, mégis mindig egyenes k, míg a proc. obi. post. — mint előbb a 
Pelobates s általában (kevésbbé világosan kifejezve) a többi béka sacralis 
csigolyáján láttuk, — megnyúlásukkor, többé-kevésbé hajlított, í v- 
szerű alakot ölthetnek. Vannak Discoglossidák, melyeken 
az urostyl nevezett nyújt ványai egyenesek s ez főleg azokra a for- 
mákra áll, ahol e nyújt ványok rövidek ú. m. (gyes Bufonidák (Pliobatr. 

1 E fejlődési folyamat tehát természetszerűleg hozza magával, hogy a spina oss. 
eoccyg. elülső pontján a legmagasabb; annál zavaróbban hat mármost Depéret leírása: 
mely szerint SUplopétturus urostyljének «créte»j-ei> középen éri el legnagyobb magasságát; 
a pars tectif. a Pliobatrarhusná\ középen kissé felfelé iveit, s nincs kizárva, hogy ezt az 
egészet nevezi *crét^»-nek, mint azt már előbb említem; így valóban nem tudni, mit 
ért Depéret a «créte» kifejezés alatt? 

- A Bonibinatornál az urostyl elülső végén az ősi csigolya alakja még igen jól kivi- 
hető; azonban itt sem merek véleményt nyilvánítani a belőle kiinduló, ívszerűen hátra- 
hajló nyújtványok eredetére vonatkozólag. 



46 BÁRÓ FEJÉRVÁR Y ÜBZA GYULA 

Lánghae Fejérv.) esetében is. Mind ennek ellenére az eddigi megfigyelé- 
seimből menthető morphológiai és correlativ-topographiai analógiák — 
közvetlen bizonyítékok ugyanis ezidő szerint teljesen hiányzanak, — nem 
engedik meg, hogy belőlük e nyújt ványok származására vonatkozólag 
kellő alappal bíró következtetéseket vonhassanak. 

Meg kell emlékeznem e helyen még egy olyan tényről is, amely az 
urostyl nyújt ványainak a proc. obi. po.st.-szel való homologitása ellen lát- 
szik szólni. Camerano egyik értekezésében (9) abnormálisan fejlett Bombina- 
tor sacrwraokról ír, s ennek kapcsán Goette egy rajzát is közli (p. 447, fig. 
2.), amelyen egy normális kifejlődésű dilatatiókkal bíró vert. sacr. 
látható, az urostylon pedig egy csigolyát találunk, mely jobboldalán egy 
egyenes, kissé hátrafelé tartó, széles 1 nyújt vánnyal bír, s ennek elülső 
sarka a dilatatio sacralis hátsó sarkával érintkezve, mindkettőnek peremén 
összefüggő porclemezt találunk (III. tábla, 7. ábra). Ez az állapot amidőn 
•az urostyliison még csigolyás elkülönülés látható, kétségtelenül ősi állapot, 
így tehát közelfekvő a gondolat, hogy az egyébb vele együtt fellépő je- 
lenségeket is atavistikus formátióknak tekintsük. Goette eme rajza a 
szerzők régi felfogását támogathatná, mely szerint az urostyl nyújtványai 
-a hajdani első postsacralis csigolya (urostyl 1-ső csigolyája) proc. trans- 
versiú volnának. Ha e széles nyujtvány proc. trans. volna, analógia alap- 
ján a dilatationes sacralest is az előző szerzők módjára diapophysiseknek 
lehetne tartani. (Invers következtetése azon esetnek, amelyet a Mega- 
lophrysnkl utoljára megcáfoltam.) E feltevés tarthatatlanságát még az 
alábbiakban fogom kimutatni. 

Szabadjon ezzel kapcsolatban egy kis kitérést tennem; vegyük kissé 
közelebbről szemügyre az európai Bombinatorok sacralis tájékát. Ezeknél 
u. i. a Goette- féle esettel szemben, az urostylon a rudiment ser csigolya 
középső befűződése után következő ívszerűen hátrahajló tüskék 
alakjukat illetve megint a sacralis csigolya proc. obi. post.-eihez hasonlók. 
A Bombinator urostylon a Palaeobatrac hidak hoz hasonlóan 
még két pár neurális nyílás van, az első a nevezeit tüskék alatt 
fekszik, a második, mely az elsőnél kisebb, valamivel hátrább, egy-egy 
finom kis ormó alatt van elhelyezve, mely mindkét oldalt a tüskék haj- 
lásánál kezdődik s az imént nevezett kis nyílások felett vész el az urostyl 
testében; e képződmény a Inni. hor. csökevényének vehető. Ami pedig 
a dilatationes sacralest illeti, azok ill sem tekinthetők, az előbb említett 
analógia alapján sem, proc. transversinek ; elülső peremük morphológiai 
.szerkezete megegyezik a 8-ik csigolya proc. trans.-vivel, úgy hogy ez utób- 
biak — akár a Pelobatesnél, — csak benne foglaltainak e kiszélesedésekben, 
amelyeknek csupán elülső peremét képezik, szemben a dilatatiókat 

1 Kétségtelenül Becundaer csontanyag álla], figy mint a düat. sacr. esetében. 



FOSSZILIS BEKAK A PÜSPÖKFÜRDOI PRAEGLACIALIS RÉTEGEKBŐL. 47 

.alkotó többi — secundaer — anyaggal. Ugyanezt bizonyítja. atavisti- 
kus módon — a Camerano-íóI leírt s már az előzőkben a P. robustus By. 
kapcsán megemlített «2° Caso» (p. 448, fig. 4.), ahol a vert. sacr.-on jobb- 
oldalt, a dilat. sacr. helyett egy proc. transv. látható mely az előző csigolyák 
haránt n y ú j t v á n y a i v a 1 egyezik meg. A dilat. sacr.-t (elülső 
peremüktől eltekintve) tehát itt is egy hajdani lam. /<or.-ból vagy az ehhez 
hasonló képződményből vélem származtathatni, amire ismét a Camerano- 
tól leírt, imént említett eset szolgáltat példát, ahol az urostylus jobboldalán 
— a Boulenger leírta Megalophryshez hasonlóan -- a dilat sacr. alak- 
jával egyező kiszélesedést találunk (= lam. horizont.). Hogy a vert. sacr. 
széles lapátszerű nyujtványai valóban összefüggésbe hozhatók az urostylou 
fellépő lam. /íor.-szal azt általánosságban az a körülmény is bizonyítaná, 
hogy ily széles, elnyújtott sacralis clilatatiók épen 
csak a békáknál fordulnak elő, tehát correlatióban lát- 
szanak állani egy a békák typusában kifejlődött 
urostylussz&l. 1 A cylindrosacralis typusnál, hol a lam. hor. -nak nyomát 
sem találjuk — eme typusok egyúttal N eourostyl- form-dtiót mutatnak — 
a dilat. sacr. alakja sem oly lapos és széles, szemben a lam. hor. -szál — és 
Palaeourostyl formatióval — bíró platysacralis alakokkal, amelyek között 
állanak — a dilat. sacr. morphológiáját tekintve — a hol Palaeo- hol 
Neo-urostyl typusú perasacralis formák. Hogy e három sacram-typus 
származástanilag mennyire s miként függ össze egymással s mily szárma- 
zástani érték tulajdonítható az ezek s a kétféle urostyl typus között 
fennálló correlatiónak, arról jelenleg véleményt nem nyilváníthatok. 2 

Visszatérve már most a GoETTE-féle példányra, 3 látjuk, hogy míg a 



1 Invers következtetés, hogy t. i a lam. hor. fellépését származtassuk a dilatationes 
sacralesből, az az eddig leszűrt tényeket tekintve, nem volna valószínű, bár absolut tagadás- 
sal ma még erre sem felelhetünk. 

2 Az urostyl fejlődése kapcsán kifejtett ama nézetemmel szemben, hogy a Palaeo- 
urostyl typust ősinek s a Neourostylt újabbnak mondottam, feltehetné valaki, hogy a két 
typus származástanilag egymástól különálló fejlődési irányzat kifejezője, melyek nem egy- 
másból, de valami ismeretlen közös typusból vezethetők le. Az én feltevésemet 
támogató okokat már az előzőkben kifejtettem s e helyen csak azt óhajtom megjegyezni, 
hogy a Neo- és Palaeourostyl typus származástanilag nem alkot áthidalhatatlan különbséget, 
amit a morphológiai bizonyítékoktól eltekintve az is igazol, hogy mindkét typus 
egy családon belül is megtalálható, mint például a Bufonidá knál. Hogy 
vájjon a Ranidae família is palaeourostylusoíi s platy- vagy perasacralis alakoktól szárma- 
zott-e, azt jelenleg bizonyítani még nem lehet s itt csak analógiák alapján való követ- 
keztetésre vagyunk utalva 

8 Ennél az is szembetűnő, hogy a nyujtványok a csigolyatest közepéből indul- 
nak ki s a rajz szerint a coceyx emez első csigolyájának proc. obi. post.-ei simán le kére ki- 
tettek, úgy hogy a nevezett nyujtványok valóban proc transversiiwk látszanak. 



48 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 

sacralis dilatatiók phylogeniájára vonatkozólag — útbaigazítást nyerve 
néhány atavistikus c<rt révén - sikerült némi positivumokat megálla- 
pítani, addig az urostyl nyujtványairól - sem a vizsgált normális béka- 
urostyhls., sem pedig a G-oettb által ábrázolt Bombinator-coccyx alapján 
bizonyosat mondani nem lehet, s ezt illetőleg csak azt óhajtottam felemlí- 
ti ni, hogy a sacralis csigolya proc. obi. post.-nt tekintve, gyakran feltűnő 
hasonlóság állapítható meg ezek s az urostyl nyújt ványai között; e mor- 
phológiai tények helyes megítélésében rejlő nehézségtől eltekintve, sok 
gondot okoz ily kei (leseknél, egyes komplikáltabb esetekben annak el- 
döntése is, vájjon bizonyos rendellenességekel atavismusoknak vagy csupán 
montruosit ásnak t ekintsünk-e ? 

Könnyű áttekintés szempontjából a sacrum és urostyl morphológiájá- 
ról és phylogéniájáról mondottakat a következőkben összegezhetem: 



Résumé. 

I. Tények: 

1. A dilat. sacrales, melyek platy sacralis, perasacralis é* cylindrosacralis 
typusokra oszthatók föl, 3 részből állanak : 
a) processus transversi. 
(}) processus obliqui posteriores. 

y) secundaer szilárdító csont anyag, mely a Pelobates typusú 
urostylnkl a lanmina horizotalisszal függ össze. 
•2. Az wrostylnk] 2 fő-typus különböztethető meg: 
a) Palaeourostyl. 
(3) Neourostyl. 

II. Bizonyításra szorul: 

1. Végleges tisztázásra szóiul a Pliobatrachus Lángliae 
Fejérv. és Diplopeltiirus ruscinensis Dep. generikus ill. specifikus kü- 
lönbözőségének Kérdése s kívánatos volna ezeknek az ugyancsak pliocén- 
kori Platos'phus Gervaisi De r/IsLE-al ugyanily szempontból való egybe- 
vetése is, valamin! e három alak s a Bufavus Meneghinii Poutis svs- 
tematikai s phylogéniaí ossz! uek megállapítása ill. tisztázása. 

2. Megfejtésre vár, vájjon az A un rak ősei (melyek kétségtelenül 
egyszerű* 3acrummal bíró alakoktól 3zármaztak) már maguk is t öbb csigo- 
lyából álló sacrummal bírtak-e, vagy ez a békák plrylogenesise folyamán 
csak később fellépő jelenség? Utóbbiakból származtak-e a mai egyszerű 
sacrumos alakok, mely utóbbi typus eszerint az evolutió folyamán egy 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRABOLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 49 

visszatérő jelenség volna, avagy csak közös törzsből eredt-e 
eme két formátió, melyek. közül az első ily módon származástani végpon- 
tot képviselne. 

3. Bizonyításra szorul továbbá vájjon a dilat. sacr. secundser anyagának 
képzésében az elcsontosodási centrum, mint az az atavistikus esetekből 
látszik, a lam. /ior.-ban keresendő-e s ha igen, alkalmazható-e ez egysé- 
gesen minden A nurá r a. — Miből származott a lamina horizontalis ? 
(V. ö. p. 24 & 27 : 1-ső lábjegyzet). 

4. Nyilt kérdés marad, miként és mily mértékben függenek össze 
egymással a phylogenesis folyamán a Palaeo- és Neourostyl-ty punok, a 
sacrumot tekintve pedig a platy- jpera- és cylindrosacralis typus, s végül 
milyen kapcsolatba hozhatók egymással e sacrum és urostyl for- 
mátiók ? 

5. Ugyancsak nyilt kérdés marad, hogy miből származtak az urostyl 
nyújtványai, proc. trans.- vagy proc. obi. post.-ből'? E képződmények ho- 
mologok-e minden A n u r á n á 1? 



A fentiekben vázolt phyletikai reflexiók tehát részben új vilá- 
gítást vetnek az Anura-sacrum és -urostylus fejlődésére. Mint láttuk, 
ezen reflexiók ma nem tekinthetők mind tényékként, de kétségtelenül 
vannak bennük positivumok is, amelyeknek további kiépítését a 
jövő palaeontológiai s fejlődéstani kutatásoktól várhatjuk. 

Befejezésül rátérek ama tekintetekre, amelyek útbaigazítással szol- 
gálnak a püspökfürdői fosszilis fauna korára nézve. 

Kormos x még 1911-ben a püspökfürdői Somló-hegy faunáját «a 
pleisztocén időszak legvégére* tartozónak tekintette; Méhely (18, p. 73) 
ebbeli nézetét Kormos fentidézett feltevésével szemben a következőkben 
fejezi ki : «... a püspökfürdői Somlóhegy faunája minden valószínűség 
szerint az első intelglaciális időszakba tartozik, s mindenesetre idősebb a 
brassói, túlnyomóan erdei faunánál, mely szerintem — a második inter- 
glaciális kor szülöttje*; továbbá: «...a püspökfürdői fauna a brassóinál 
idősebb, tehát semmikép sem helyezhető a pleiszto- 
cén időszak 1 e g v é g é r e». 

Legutóbbi erre vonatkozó közleményében Kormos (16, p. 505) már 



1 A püspökfürdői Somló-hegy pleisztocén faunája Bihar vármegyében. — Földt. 
Köz!. XLI, p. 742. — Német nyelven is megjelent : Die pleistocáne Fauna des Somló- 
hegy bei Piispökfürdő im Komitat Bihar (Ungarn). — Centralbl. f. .Miner. Geol. &c. 
Jahrg. 1911, p. 603 — (i07., Stuttgart. 

Földtani Közlöny. XLVII. köt 1917. * 



50 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 

praeglaciálisnak mondja a püspökfürdői Machaerodus-o* vörös agyagré- 
teget, melyet a Forestbed-del tart egyidősnek, míg egy másik szakasz, szerinte, 
mindenesetre fiatalabbnak tekintendő. A jelenleg minket érdeklő lelő- 
hely, a honnét a Pliobatrachus csontjai kerültek elő, Kormos szóbeli közlése 
alapján is praeglaciális s a legalsó pleisztocént a pliocén 
határán képviselné. Szerény véleményem szerint a Pliobatrachus 
archaikus jellegeit tekintve s figyelembe véve ama nagy hasonlóságot, 
melyet a pliocónkori Diplopelturusszal és PZafosp/msszal mutat, arra 
lehet következtetni, hogy ha esetleg nem is a pliocén, — de bizonyára 
ahhoz igen közel fekvő rétegekből, vagyis Kormos nézetének megfelelőleg, 
a pliocén és pleisztocén határán lévő területről származhatnak az e termő- 
helyen fennmaradt kövületek. 

Budapest, 1917 március 15-én. 



Jegyzet. A következő oldalon levő táblázatban foglalt adatokra vonatkozólag sza- 
badjon megjegyeznem, bogy azokat gyakran az irodalomnak nem modern termékei alapján 
voltam kénytelen összeállítani, úgy bogy egyes genus- vagy k o rmegbatározások revi- 
siót igényelhetnek. — Oly genusok e 1 é, melyek systematikai bovátartozósága még 
nincsen véglegesen tisztázva, zárójelben kérdőjelet tettem ; oly genusok melyeknek meg- 
határozása még bizonytalan, utánuk tett kérdőjellel, zárójelben szerepelnek s a reájuk 
vonatkozó korok is zárójelben vannak ; zárójelet alkalmaztam továbbá oly korokra nézve 
is, amelyeknél nem bizonyos vájjon a rétegeikben talált fosszilák valóban azon genusba 
tartoznak-e, a melyekre nézve az illető korok felsoroltattak. 



FOSSZILIS BEKAK A PUSPOKFURDOI PKAEGLACIALIS RÉTEGEKBŐL 



51 



^ 



CJ5 



o í» 
c "e 



*3 s 






.»s s 



V5 8 
3 is 

~8 ö 

8 o 

^ ^) 

8 8 

"S 8 
4-4- 



o 



5. 

o 

-iá 



e 1 8 



r *> r <u ^ 



c^^^o.^ 



8© 1 



O O 



--s 



SSS 



v 8 



05 

8 
a. 



s'a. 
S,if2 



,© 



© 



^ "<w .s 

■ g • Ö'jj 

üt jü & 5> -2 

a, a, o,fc.^ 



o 



á0 5 

(2 * ■ 

** s i. J 
-S-S « «► 

O cc g 



^ ci 5 -2 1 



pa . & 

.SÍ" 

o SP 

-2 "© © 
O O -~S 
&» "2- .3* 

cT ^ a, 
4- 



~3gj I 



Vj 



£°8 . 



"S *• "5 S2 -S < 
©•© ^ s£ 

s: 5: q <§ a, cg 



© 

8í 



o u j> 

o o « 



£<o 



F*-^ 



s -2 



>© © 



fe, 



fi 

— ■■ 8 



H 13 £ 



© 

8 Sj 



8 M> "X 



" 8 s 
0; 2 



!C 8 ; 

S 2^-2 

■ 2í -. ~a 

4-4—4— 



8 X 

s = - 

03+. 



-I 

5 



= ? 

85 fi 
8 8 



8 8 



SS 

8 8 



4* 



IRODALOM. 



1. Adolphi, H., Über Variat. d. Spinalnerven u. d. Wirbelsáule anurer 
Ampbibien. II. Pelob. fuscus "Wagl. u. E. esculenta L. — Morpholog. Jahrbuch, 
Bd. XX11, p. 449-490. Taf. XIX. Leipzig, 1895. 

2. Bayer, F., Okosti-e zab z őeledi Pelobatid. (PnSpevek srovnávaci osteologii 
obojáivelnikúv). (Mii deutschem Késumé des böhmischen Textes ü. d. Skelet d. 
Pelobatiden.) - Z. Pojednáni Kral. Ceské Spoltcn. Nauk Bady VI. Dil. 12. Tfida 
pro mathematiku a píivodozpyt. Tab. 1—11. Cis. 13. V. Praze, 1884. 

3. Bieber, V., Über zwei neue Bátra chier der böhmischen Braunkohlen- 
formation. — Sitzungsber, d. Math.-Naturwiss. Cl. d. kaiserl. Akad. d. Wissensch., 
Bd. LXXXII. I. Abih. (Jahrg. 1880), p. 102-124. Taf. 1-111. Wien, 1881. 

4. Bolkay, István J., Adatok Magyarország pannóniai és prseglaciáL 
herpetologiájához. — M. kir. Földtani Int. Évk. XXI. köt,, p. 193-206. X1-X1L 
táb. Budapest, 1913. 1 

5. — Beitráge z. Osteologie einiger exotischer Raniden. — Anat. Anz., 
Bd. 48. p. 172-183. Fig. 1-10. Jena, 1915. 

6. Boulenger, G. A., The Tailless Batrach. of Europe. (2 Vols.), London,. 
1897-98. 

7. — A revision of the Orientál Pelobatid Bátra chians (Genus Me- 
galophrys). - Proc. Zool. Soc. London, 1908, p. 407-430. Pl. XX11-XXV. 
Text-fig. 78. 

8. — Les Batraciens et principalement ceux d'Europe. — Encyel. Scientif.,. 
Biblioth. de Zool. Paris, 1910. 

9. Camerano, L.. Nóta int. allo soheletro del Bombinator igneus (Laur.) 2 
- Atti B. Acc. di Torino. Vol. XV. 1879-80, p. 445-450. Fig. 1-6. 

10. Cope, E. D., The Vertebr. of the Tertiary Formát, of the West, Book 1., 
IIayden's Report. — U. S. Geolog. Survey pf the Temtories, Vol. 111. Wa- 
shington, 1885. 

11. Depéret, Ch., Les aminaux pliocénes du Rousillon. — Mém. de la Soc. 
Géol. de Francé, Paléontologie, Mémoire No. 3 (av. 18 planches), Paris, 1890. 

12. Fejérváry, G. Gy. br., Adatok a Bana Méhelyi By. ismeretéhez. — 



1 U. a. angolul : Additions fco the fossil Herpetology of Eungary from the Pannonian 
and Praeglac. Period. — Mitteil. ;i. d. Jahrb. d. kgl. ungai Geol. Reichsanst., Bd. XXI, 
p. 117-230, Blgs. 1-5, Pl. XI -XII, Budapest, 1913. 

2 Camerano itt kétségtelenül a Bombinator pachypust vizsgálta, ami az olaszországi 
termőhelyekből világosan kitűnik; ami németországi példányai! illeti, a faj megállapítása 
a leírás szerint nem leh I t 



FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDOI PRAEGLAClÁLIS RÉTEGEKBŐL. 53 

M. kir. Földtani Int. Évk. XXI11. köt, p. 127-146., 1-22. szöv. áb. és XI-X11. 
táb. Budapest, 1915. 1 

13. Freudenberg, W., Die Sáugetiere d. álteren Quartárs v. Mitteleuropa. — 
•Geol. u. Paláontol. Abhandl. Neue Folge, Bd. 12. p. 455—671. Taf. XXIX— 
XLV111. Jena, 1914.» 

14. Gaupp, E., A. Ecker's u. K. Wiedersheim's Anatomie d. Frosches. 
1. Abth. 3. Aufl. Braunschweig, 1896. 

15. De l'Isle, A., Note sur un génre nouveau de Batraciens Bufuniformes 
du terrain á Eleplias meridionalis de Durfort (Gard). — Journal de Zoologie, 
T. VI. p. 472-478. Paris, 1877. 

16. Kormos, T., Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. — M. kir. 
Földtani Int, 1913. évi Jelentése, p. 498—540. Budapest, 1914. 3 

17..Laube, G. C, Amphibienreste a. d. Diatomaceenschiefer von Sullo- 
ditz im. Böbin. Mittelgebirge. (Mit einer Taf.) — S.-Abdr. a. d. Beitr. z. Paláon- 
tolog. Kenntn. d. Böbm. Mittelgeb., Abhandl. d. Vereins «Lotos», Bd. 1. Prag, 1898. 

18. Méhely, L., Fibrinae Hungáriáé, Magyarország harmad- és negyed- 
kori gyökeresfogú poczkai különös tekint, a fajformál, tényezőire és időszakaira. 
Budapest, 1914. 

19. Meyer, H. v., Frösche aus den Tertiárgebilden Deutschlands. — Palas- 
ontographica, Bd. Vll. p. 123-182. Tafel XV1-XXII. Cassel, 1859-1861. 

20. Moodie, K. L., An American Jurassic Frog. — Amer. Journ. of Science, 
Tol. XXXIV p. 286-288. Washington, 1912. 

21. Pictet, F. J., Traité de Paléont., Tome 1., 2 de Edit., (p. 560-564)' 
Paris, 1853. & Atlas, Pl. XXX. Fig. 7 & 8. 

22. Portis, A., Appunti paleontologici, II., Resti di Batr. Foss. ltaliani. — 
Atti. E. Acc. d. Torino, Vol. XX. 1884-1885, p. 1173-1201. Tav. XIII. 

23. [Vidal, L.M.,Sobre la presencia del tramo Kimeridgense en el Montsech 
y hallazgo de un Batracio en suo hiladus. — Mem. de la R. Acad. de Barcelona 
(3), T. IV. No 18. 1902.] 

24. Werner, F., Brehm's Tierleben, Bd. IV, Kriechtiere und Lurche, 
Teil I : Lurche. Leipzig u. Wien, 1912. 

25. Wolterstorff, W., Über fossile Frösche, insbes. d. Genus Palaeo- 
batrachus. (2 Theile), Magdeburg, 1885-1887. 

26. Zittel, K. A., Handb. d. Paláont., 1. Abth. Paláozoologie, Bd. III. 
München u. Leipzig 1887-1890. 

1 U. a. németül (ja vitással): Beitr. z. Kenntn. v. Rana Méhelyi By. — Mittei'L 
a. d Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst., Bd. XXIII, p. 133 — 155, Fig. 1-22, Taf. 
XI -XII, Budapest, 1915. 

* Ezen munkában csupán néhány közelebbről le nem írt és meg nem határozott 
^Í7í.wra-csont fényképe látható. 

3 U. a. németül : Über die Resultate meiner Au.sgrabungen im Jahr 1913. — 
Jahresber. d. Kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913, p. 559 — 604, Budapest, 1914. 



RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

Irta : Schréter Zoltán dr. 

Main nm( csontok a pestmegyei Gomba és Monor 
diluviális rétegeiben. 

— A 10. ábrával. — 

1 . A Gomba határában lelt m a m m u t - m a r a d v á n y o k. 

Az 1911. év március havában Szemere Huba földbirtokos úr értesítette a 
m. kir. Földtani Intézet igazgatóját, hogy Gomba község mellett nagy csontok v 
valószínűleg mammutcsontok kerültek napvilágra. 

Az igazgatóság megbízásából 1911 március 21-én a helyszínére utazva,. 
Szemere Huba úr a legnagyobb készséggel támogatott a lelet megtekintésénél,. 
majd a csontokat az Intézet gyűjteménye részére megszerezni és elküldeni szíves 
volt. 

A lelőhely a község mellett, dél felé, a templomtól DNy felé menő utca vé- 
gétől kissé északnyugatra, a patak jobbpartján emelkedő meredek lejtő alján van. 
Itten a lejtő anyagát a telek tulajdonosa, egy helybeli gazda, lefejtette és eltá- 
volította. A fejtési munkálatok közben akadt a csontokra. A feltárásban alul 
vízszintes rótegzósű, pleisztocénkorú sárga és szürke homok van, erre ferdén 
(mintegy diszkordánsan) barnássárga löszszerű homokos agyag telepszik, amely 
a csontokat tartalmazza. 

A lelt maradványok a ma mm útnak, az Elephas primigeniiis BLB.-nak 
vázrészei és pedig két zápfog és több nagy végtagcsont -töredék. 

Az agyainak is leltem apró törmelékét. A csontok meglehetősen lazák, 
porhanyók voltak, úgy, hogy kevés került ki épen a fejtési munkálatkor. Ellenben, 
a zápfogak szépek. A vázrészek legnagyobb részét, mire odaérkeztem, már kiszed- 
tek s csak néhány gyenge darab volt még benn a feltárásban. Miután a lejtő to- 
vábbi alkalmi leásása kilátásba volt helyezve, az ásatást nem találtam szükséges- 
nek. A csontokat Szedlyár István intézeti preparátor gondosan kipreparálta 
s azok, mint a telek tulajdonosának ajándékai, a m. kir. Földtani Intézet gyűjte- 
ményében vannak elhelyezve. 

2. M a m m u t csontok e 1 ő f o t d u 1 ás a Monoron, 

A ni. kir. Földtani Intézethez érkezeti értesítés szerint Monoron nagy álla- 
tok csontjait lelték pinceásás közben. A lelet megtekintése, esetleg megszerzése 



RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 55 

végett 1911 február 24-én Monorra átáztam s oti a reformétus lelkész úr adott 
útbaigazítást a csontok előfordulására vonatkozólag. A lelőhely a községtől észak- 
keletre, a gőzmalomtól DK-re menő út közelében (az 1 : 75,000-es méretű ka- 
tonai térképen az S. G.-vel jelzett homokgödörtől DK-re, kb. 200 m-rel). Itt, az 
egyik telken pincét ástak s eközben akadtak a fogakra ós csontokra is, amiket 
legott széthordták a faluban. 

A pince fenn sárga agyagos homokba, sárga homokba és legalul löszbe mé- 
lyült. A löszben kb. 5—6 m-re a felszín alatt bukkantak a mammut-maradvá- 




WS5 «lIIIÍÉfÍl 



10. ábra. A monori pince szelvénye, ahol a mammut -maradványok előkerültek. 1. lösz; 
2. sárga homok; 3. sárga agyagos homok; 4. humuszos talaj. 

nyokra. Sikerült megszereznem némi utánjárással két szép ma mm u t (Elcphas 
primigenius Blb.^ zápfogat, amelyek jó megtartásúak, továbbá néhány csont- 
töredéket. A pince falában az egyik agyarnak keresztmetszete ottlétemkor is benne 
volt, de kivételéről, mivel a pince biztonságát veszélyeztette volna, le kellett 
mondanom. A kiszedett agyarrész különben is szilánkokká hullott szét. 



Diluviális ősemlőscsontok a pestmegyei Mende és Pécel 

határában. 

— A 11. ábrával. — 

1. Pleisztocén csont maradványok Mendéről. 

A Mendétől 1 km-rel nyugatra eső Bille pusztáról (Pest megye) Eéthi 
Adolf gazdálkodó úr küldött be a m. kir. Földtani Intézetnek sárga homokos 
löszből származó csontmaradványokat és pedig : Eqtius caballus L. két zápfogát 
es egy végtagcsont-töredéket, továbbá egy, valószínűleg Ehinoceros sp.-től szár- 
mazó végtagcsont-töredéket . 

2. Pleisztocén csontmaradványok P é c z e 1 e n. 

Péczel nagyközség mellett, attól északkeletre, a vasúti állomástól keletre 
eső meredek lejtőbe a FÁY-féle téglagyár gödre van mélyítve, ahonnét 1911. év 
folyamán gerinces állatok csontmaradványai kerültek elő. 



66 



RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 



A leletről értesült Toborffy Géza dr., aki a lelt csontok egy részét a m. kir. 
Földtani Intézet gyűjteménye részére meg is szerezte. 1912 február 28-án 
Toborffy úrral néhányan kimentünk a helyszínére, abból a célból, hogy a 
csontok lelőhelyét megtekintsük s az előfordulási viszonyokat megállapítsuk. 

A téglagyár gödrében alul szürke és sárga homok többszörösen váltakozik 
ugyancsak szürke és sárga agyaggal. Rétegzése vízszintes az egész rétegcsoport - 
na k, amely körülbelül 15—20 m vastagságban van feltárva . Fölötte sárga homokos 




11. ábra. A péczeli téglagyár szehénye. 1. szürke és sárga homok és agyag; 2. lösz. A csilla- 
gok a csontok előfordulási helyeit jelzik. 



lőaz következik, jellemző meredek fallal, kb. szintén 15—20 m vastagságban. 
Ebben elég bőven fordulnak elő az ismert lőszcsigák. 

A csontok az alsó rótegcsoportból kerültek elő a téglagyári üzemvezető 
állítása szerint. Ég p >dig a té<_dagödör legalsó részéből, a vízszintje körül, továbbá 
az 1-gyel jelzett Tételcsoport legfelső részéből, a csillaggal jelzett helyről. A két 
helyről a téglagyári üzemvezetőtől a következő fajok maradványait kaptuk: 
Elephas primigenius 15lb. zápfogát, két csigolyáját és végtagcsont-töredékeit : 
Equus caballus L. állkapocs-darabját és zápfogát, valamint végtagcsont-töredé- 
keit, végül Sus serofa L. állkapocsda rabját egy zápfoggal. Megjegyzem még, 
hogy korábban, lÜlOőszén Krenner József egyetemi tanár úr Toborffy GÉzÁval 
együtt a téglagyártól kissé keletebbre, a felszín alatt kb. 1 m-re, két ép Elephas 
primigenius Blb. zápfogai lelt. amelyek a M. Nemzeti Múzeum ásvány-földtani 
osztályának gyűjteményébe kerültek. Tehát ágylátszik, hogy itten a pleisztocén 
ősemlősöknek elég gazdag lelőhelye van. amelynek időnkinti fölkereséee szép 
eredménnyel járhat. 



RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 57 

Mediterránkori metaxytherium-váz Márczfalváról 

(Sopron in.). 

1912 május hó 13-án dr. Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár úr arról 
értesítette a m.kir. Földtani Intézet igazgatóságát, hogy Márczfalván, Sopron me- 
gyében, az ottani körjegyző téglagyárában néhány kövesült csontdarabot leltek, 
amelyek valószínűleg egy halitharium-vázhoz tartoznak. Nézete szerint érdemes 
volna a lelethelyet megtekinteni s esetleg ásatást végeztetni. Addig is kérésére 
a tulajdonos a lelethelyet deszkával lefödette. 

A m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának utasítására május hó 16-án 
Márczfalvára utaztam s megtekintettem a lelőhelyet. A téglagyár Márczfalvától 
keletre, Fraknónádasdtól északra esik s a Vulka-patak jobbpartján, a vasúti 
állomás közelében van. A téglagyár gödre a lankásan emelkedő dombhát kékes- 
szürke, felső-mediterránkori agyagjába van vágva. A metaxytherium-váz marad- 
ványaira akkor bukkantak, amikor a téglagyár fölött északra lévő, addig érintetlen 
gyepes terület legfelső % — 1 m-nyi vastag talaj kérgét lefejtették s eltávolították 
abból a célból, hogy a tégla gyártásra alkalmas anyaghoz jussanak. Tehát a me- 
taxytherium-váz alig egy méternyire feküdt hosszú időkön keresztül a föld felszíne 
alatt, míg most a napfényre került. 

A lefödött helyen oda érkeztemkor mindössze néhány bordavég állott ki 
az agyagból, tehát egyáltalában nem lehetett tudni, vájjon többé-kevésbé teljes 
váz vagy pedig csak néhány borda van-e jelen. A leásatást legott megkezdtem 
s öt napon át folytattam. Eközben kiderült, hogy egy eléggé teljes metaxytheriuni- 
váz fekszik ott. Miután egyes darabok szétporlók és törékenyek voltak, távirati 
kérésemre a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága Haberl intézeti preparátort 
küldte le Márczfalvára, akivel azután a letakarított vázrészeket kiemeltük és el- 
csomagoltuk. Amikor a váz teljesen letakaríttatott, a csontok fekvéséről egy váz- 
latot készítettem s az egyes darabokat a valóságban és a vázlatrajzon számmal 
láttam el, ami a csontváznak idehaza való összeállítását lényegesen megkönnyebbíti. 

A metaxytherium-váz meglehetősen összenyomott állapotban feküdt az 
agyagban s egyes összetartozó részek egymástól többé-kevésbé eltolódtak. 
A vázrészek közül megvannak : a koponyatető, néhány zápfog, amelyeknek fe- 
lülete igen erősen le van majszolva, tehát az állat vén példány lehetett ; hat 
csigolya és valamennyi borda kitűnő megtartási állapotban. Továbbá a mellső 
végtagok csontjai közül számos darab, mint a bal humerus és alsókar (radius és 
ulna) végül több ujjperec, stb. 

Ábel 0. kitűnő monográfiája alapján 1 a márczfalvai példányt a Metaxythe- 
rium Petersi Ábel f;ijj;il ;izonosíthatom leginkább. 

Schréter Zoltán dr. 



1 O. Ábel: Die Sirenen der mediterránén Tertiárbildungen Österreichs. Abhandl. 
d. k. k. geol. Reichsanstalt. Bd. XIX. 1904. 



ISMERTETÉS. 



Oscar Neff : Über Antinionit von Felsőbánya. Alit 7 Tafeln. 
Inaugural-Dissertation. (Beitráge zur Krystallographie und Mineralogie. 1914 — 
1915. I. Bíl. 107-157 pag.) 

A felsőbányai antimonit első kimerítő, kristálytani feldolgozását és leírá- 
sát Kebnner x végezte ; a korábbi (Lévy, Hessenberq) és későbbi (Schraufs) 
kutatók dolgozatai csak néhány kristályra vonatkoznak. Ezen ismertetés tárgyát 
képező dolgozat Goldschmidt Viktor egyetemi tanár kristálytani intézetében 
készült, Jleidelbergben. A szerzőnek sok és szép anyag állott rendelkezésére vizs- 
gálataihoz, amely több tudományos intézet (Cambridge U. S. Amerika, Berlin, 
Prága, Freiberg, Heidelberg) és Seligmann G. (Koblenz) magángyűjteményéből 
való volt. 

A szerző 150 kristályt mért a kétkörös goniometeren és 17 soklapú és ki- 
tűnően kifejlett kristályon nyert mérésekből a geometriai elemeket meghatározta, 
amelyek azonban a régebbiektől alig térnek el. 

A szerző goniometeres mérésekkel 70 alakot biztosan megállapított, amelyek 
közül 13 (kövéren szedett) egyáltalában új az antimonitra, míg a *-gal 
jelölt 16 csak Felsőbányára új. 



*a {looj 


7 {130} 


r {343} 


*f {263} 


b {010} 


t {150} 


,3 {676} 


*x. {293} 


h r-;io> 


*» {Kid} 


v {in} 


*c {273} 


C {520} 


y {013} 


£ {878] 


V {146} 


// [210} 


x {012} 


« {434} 


/• {-214} 


t) 1530} 


A' {023} 


*t {133} 


A {361} 


, {320} 


u {011} 


*A" {-_>:::;} 


e {123} 


k {430] 


Q {043} 


c [331} 


P {153} 


{540} 


./ {053} 


*S {223} 


M {413} 


r {650} 


./ {031} 


n {112} 


? {143} 


m (Hó} 


R {106} 


X- {5.5.11} 


*<>; [563] 


** {560} 


L {103} 


i • {225} 


*m {:..lu.3} 


/• {340} 


y {102} 


l {113} 


O {10.16.21} 


d [230} 


i [101} 


Í> • {229} 


S {2.10.9} 


i {350} 


w {131} 


B {2.2.11} 


V {326} 


<> {Il'O} 


v {121} 


a {,'13} 


3f {296} 


>/. {250} 


'/ [353] 


b { {253} 


© {4.15.12} 

*9* {6.8.15} 

* {«• 416} 



1 Sitiunugber. Akademie. H. Wissen. Wien, 1865. 51. Bd. 436 pag 



ISMERTETÉS. 5£ 

A következő 18 alak valószínű, de még véglegesen biztosnaknem tekinthető : 

Egyáltalában ujak : Felsőbányára ujak : 

f {830} 21 {hkl} /'•{410} 

p {580} ö {4.1.18} i {140} 

(1 {470} í {4,1.12} z- {1.12.0} 

iü {270} r {142} n • {017} 

H {114} 

A kétkörös goniometerrel mért szögértékek a számítottakkal egybeállítva. 
az új alakokra vonatkozólag ezek: 

Mérés : 

<P 
C {520} 08° 24' 

í) {530} 
9 {540} 
r {650} 
A" • {5.5.11} 
L ■ {225} 
p • {229} 
P {2.2.11} 
{10.16.21} 
S {2.10.9} 
U {326} 
% {296} 
(S {4.15.12} 

Az alakok relatív gyakoriságát 103 kombináción állapította meg a szerző; 
azok mindegyikén kifejlett m {110} és csaknem mindegyiken b {010} és 
p {111} . Nagyon gyakoriak, amennyiben a kombinációknak mintegy a felén 
meg voltak n {210}, s {113}, r {343}; közönségesek n {112}, q {130}, o {120}. 
A többi alak már ritka, sőt tizenöt a 103 kombináción csak egyszer fejlett ki. 

Az új alakak egyike sem tartozik a közönségesek közé, aránylag azonban 
még elég gyakoriak C {520/, Z/{225}, p-{229} és O {10.16.21}, amelyek többször 
nagy, néha még a kristály habitusát is befolyásoló lapokkal fejlettek ki. 
#•{5.5.11} és L{225} gyakran egymásba átmennek, de nem váltakoznak egy- 
mással . 

Az új alakok közül K% L% p' és P a fősor piramisaihoz tartoznak ; 
O {10.16.2} a vele együtt fellépő piramisok közt a' leggyakoribb és legfonto- 
sabb, azonban lapjai nem fekszenek valamely fő övben. 

S {2-10-9} kis lapocskái O alatt jelennek meg /r{229}-el [209 : 010=902] 
és g {153}-mal az [150 : 001=510] övben fekszenek. 

U {326} lapjai o {213} és a {113} közt jelennek meg és ezekkel tautozo- 
nálisak. 

Sf {296} ritka alak ar{293} és L {103} lapjaival tgy övben fekszik. 

<£ {4.15.2} komplikált jelűs alak [2.10.9:253=15.12.10] övhez tartozik és 
e két piramisnak lapjai közt mint eltompító jelenik meg. 



59 


14 






51 


26 






50 


14 










33° 


24' 






30 


3 






17 


45 






14 


45 


32 


9 


42 


31 


11 


26 


49 


4 


56 


29 


31 


34 


Iá 


35 


•~>7 


30 


15 


16 


52 


58 





Számít 


ás : 






<P 






S 




68° 


21' 




— 




59 


13 




— 




51 


33 




— 




50 


24 




— 




4.") 


13 


33° 


» 


18' 


« 




30 




1' 


« 




17 




48 


« 




14 




43 


32 


12 


42 




30 


11 


24 


49 




5 


56 


30 


31 




35 


12. 


37 


57 




25 


15 


2 


52 




48 



•60 ISMERTETÉS. 

Aszalónaki antimoniton Schmidt S.-tól mar biztosan megállapította {100} 
a felsőbányai kristályokon többnyire keskeny, néha azonban szélesebb és jól 
mérhető lapokkal fejlett ki. 

A bizonytalan alakok közül gyakori egy görbüli lapú, meredek piramis 
21 sokszor nagy lapokkal (lásd az értekezés XI. tábláján a 13—22. ábrákat); 
a mérések azonban oly tág ba tárok közt ingadoztak, hogy az alakjelét nem lehe- 
tett megállapítani. 

A kristályok kivétel nélkül oszloposak, a rajtuk felismerhető alakok száma 
szerint k e v é s 1 a p ú (flachenarme) és soklapú (fláchenreiche) kombiná- 
ciókat különböztethetünk meg. A kevéslapnak vagy hegyes, meredek- vagy 
tompapiramisos n {112} végűek. A soklapú kristályokat mindig tompa piramisok 
tetőzik, amelyek közül több alárendelt és szabálytalan kifejlőd ésű; az esetleg 
fellépő begyesebb piramisok a kombináció jellegét nem változtatják. Az 1*5—2 mm 
vastag, soklapú kristályokon nem ritkán 17—20 különböző alak 60—70 egyes 
lappal figyelhető meg; ebben a tekintetben még csak a japáni antimonitok múlják 
felül a, felsőbányaiakat. 

Két kitűnően kifejlett és pontosan mérhető o {120} szerint alakult ikernek 
kombinációja a következő volt. 

Első iker. 

I. egyén : b, a, n, • m, r, o, <j, i, t, S-, r, p, n, L', s, o, c, K, N. 
II. « : b, ; n, i, m, r, o, q, i, ', &, r, p, n, L', s, a, -, K, N, c, v, w. 

Második iker. 

I. egyén : b, h, n, k, % m, r, o, ro, r, p, n, L; s, a, e, K, O, c, N. ', z, M. 
II. « : n, t, ', m r, o, ', r, p, re, L', s, o, e, K, •, c, N, L. 

A szerző a sajátmegfigyelte és a régebbi dolgozatokban leírt és ábrázolt 
103 kombinációt, továbbá ezekből az alakok gyakoriságát és fejlettségét táblá- 
zatokban állította egybe.; hét táblán pedig a mért kristályokat perspektivás és 
orthogonális rajzokban nagyobbrészt természetimen ábrázolta. 

A kristályok szabálytalan, eltorzult kifejlődése, úgyszintén azok görbültsége 
vagy csavarodottsága a vertikális c tengely szerint gyakori. 

Érdekesek azok a kristályok, amelyek belsejét rendkívül finom antimonit- 
szálak alkotják, ezek a végeken pamacsszerűen kinyúlnak. Ezeket a szálakat 
köpeny módjára, a későbbi "képződésű, kompakt anitmonit, mint a tulajdonképem 
kristály, zavartalan fekvésű oszlop- és terminádlapokkal veszi körül. 

ZlMÁNYI KÁROLY, 



TÁRSULATI ÜGYEK. 

Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 
1917 február 7-én tartott 67-ik közgyűléséről. 

A közgyűlés a kir. magy. Természettudományi Társulat Eszterházy-utca 
16. sz. üléstermében esti 6 órakor kezdődik. 

Elnök: Iglói Szontagh Tamás dr. m. k. udvari tanácsos. 

Megjelentek: Ifjú Entz Géza dr., Horváth Emil dr.. Kormos Tivadarné, 
Kres Teréz, Krepuska Gyula, Maucha Rezső, Kissármási Mály Sándor, 
Róna Zsigmond dr., Treitz Péterné, Vadász Elemérné dr., vendégek. 

Továbbá: Ascher Antal, Bogdánfy Ödön, Emszt Kálmán dr., báró 
Eötvös Lóránt dr., Grósz Lajos dr., Hollós Andor Lajos, Horusitzky Henrik, 
Jekelius Erich dr., Jugovics Lajos dr., Kaas Albert báró, Kadic Ottokár dr., 
Kormos Tivadar dr., Krenner József dr., Kulcsár Kálmán dr., Lambrecht 
Kálmán dr., Leidenfrost Gyula dr., Lóczy Lajos dr., Ifjú Lóczy Lajos dr., 
Lőrenthey Imre dr.. gróf Marenzi Ferenc, Marzsó Lajos, Oelhofer H. Gy., 
Pálfy Mór dr., Papp Károly dr., Pappné Balogh Margit dr., Papp Simon dr. r 
Pitter Tivadar, Prinz Gyula dr., Réthly Antal, Roller Benő, Rozlozsnik 
Pál. Schafarzik Ferenc dr., Schréter Zoltán dr., Szontagh Tamás dr., 
Telegdi Roth Lajos, Timkó Imre, Toborffy Géza dr., Toborffy Zoltán dr., 
Treitz Péter, Vadász Elemér dr., Vizer Vilmos, VoGLViKTORdr., Weszelszky 
Gyula dr., Zielinszky Szilárd dr., Zsigmondy Árpád tagok. Összesen 55-en. 

1. Elnök megtartja elnöki megnyitóját. 

Elnöki megnyitó beszéd, 

A Magyarhoni Földtani Társulat 1917 február 7-én tartott LXVII. köz- 
gyűlésén elmondotta 

Iglói Szontagh Tamás dr. 

Mélyen tisztelt Közgyűlés! 

Nehéz és szomorú időket élünk. 

A háború éhes szörnyetege már harmadik éve pusztít embert és va- 
gyont egyaránt. Szívünk e súlyos veszteségek közepette fájdalmasan meg- 
megdobban. Igazi mély bánkódással és aggodalommal gondolunk a pusztító 
tűzben, golyózáporban harcoló kedveseinkre, barátainkra és embertár- 
sainkba. A tudományt, művészetet, irodalmat, de mindent-mindent napról- 



<>2 TÁRSULATI ÜGYEK. 

napra nagy veszteségek érik. A komolyai] gondolkozót, bátor reményei 
közepette is aggodalom szállja meg, hogy hová jutottunk? — mi lesz 
velünk? 

Előttünk áll a nagyra tartott kultúra embere, modern köntös nélkül, 
természetének teljes meztelenségében. 

Vájjon ilyen kapzsi, rosszindulatú, ilyen kegyetlen volt-e az ősember, 
aki barlangfülkéjében hangyaszorgalommal és türelemmel kemény kőből 
formálgatta és pattintgatta szakóczáit és nyílhegyeit? 

Vájjon az a sok tudás, vallásos érzés, emberbaráti szeretet és irgalom, 
amely az újkor zászlójának jelmondata és büszke címereként csillogott, 
minő világításba kerül lelkiismeretünk szigorú ítélőszéke elé? 

Akaratlanul is ilyen és hasonló kérdések tolódnak a komolyan gon- 
dolkozó elé. 

Megdöbbenve kérdezzük, hogy hát évezredek haladásának, tökélete- 
sedésének és művelődésének, ez legyen-e igazi eredménye ? 

Veszteségeinkre gondolva, e helyen is elsősorban I. Ferencz József 
apostoli királyunk ű Felségéről emlékezünk meg, aki 1916-ik év november 
21-ikén Schönbrunnban csendesen elhunyt. A gyásznapok egyik szakülésén 
már megemlékeztünk ezen történetünkbe mélyen bevágódó eseményről. 
Sürgönyileg tolmácsoltuk Társulatunk mélységes gyászát és Közlönyünk 
7— 12-ik számát is az Elhunyt iránt érzett igaz bánatunknak hódolatteljes 
kifejezésével nyitottuk meg. 

Az agg uralkodó nyomába fiat a 1 erő lépett, kit alattvalói hű- 
séggel sürgönyileg üdvözöltünk, ö Cs. és Ap. Királyi felsége Társulatunk 
üdvözlését a m. k. Minisztérium útján meg is köszönte. 1916 évi december 
hó 30-ikán fején Szent István koronájával tette le IV. Károly apostoli 
királyi ö Felsége alkotmányos esküjét ; amely alkalomnál legislegelőször 
szállt a mindenség urához a nemzet fohászkodó himnusza. 

Mostan a mélyen tisztelt Közgyűlés hozzájárulásával előbbi hódolat- 
teljes üdvözlésünket megújítjuk és azzal a reménnyel hajlunk meg koronás 
apostoli királyunk előtt, hogy felséges személyében, a magyar tudományos 
élet erős es hathatós támaszt nyert ; aki fiatal, iide, a nagy harcokban ki- 
próbált nemes lelkével, legmagasabb hajlandósággal fogja majd kísérni ;i 
mi előre törekvő hazafias és becsületes munkásságunkat is. 

A Földtani Társulat belső életi-. 

Ezek után foglalkozzunk Társulatunk belső életével. 

A nehéz és gondteljes időben tagjaink Társulatunkat elég lelkesedés- 
sel és munkakedvvé] szolgálták. Tehetségükhöz képest, az anyagiakban sem 
fukarkodtak. 

Ha pedig Közlönyünk, az óriási előállítási árak miatt, mint másutt 



TÁRSULATI ÜGYEK. 63 

is: megapadt, gyűléseink előadásaiból kifolyólag a tartalom elég értékes 
maradt. 

Közlönyünk szerkesztése különben formulázott szabályokkal 
erősödött meg. 

Az új tisztikar, amennyire azt a körülmények megengedték, 
a külföldi és hazai rokontársulatoknak nyomtatvány útján bemutatkozott és 
azok szives rokonszenvét kérte ; mire sok helyről viszont szíves üdvözlések- 
ben részesült. 

Tagtársaink egy része távol tőlünk, még mindig a leg- 
nagyobb áldozatkészséggel szolgálja hazáját és királyát. Életök, egészségök 
annyi sokféle esélynek van kitéve, a szenvedések egész sorozatán magukat 
keresztül küzdve ; mint igazi férfiak rendületlenül hajlanak meg a törvény 
és a haza védelmének magasztos parancsa előtt. A hosszú időn át, kiszakíHa 
foglalkozásuk köréből, időt veszítenek, felejtenek, elmaradnak s leikökben 
is annyi változásnak vannak kitéve. 

Mi, kik itthon, még mindig elég kényelemben, hivatásunknak meg- 
szakítás nélkül tovább élhetünk, kik tudományos és más téren is hasznosan 
gyümölcsöztethetjük munkásságunkat és szolgálhatjuk ügyünket, bizony- 
bizony lelkiismeretünk intő szavára hallgatva : a legnagyobb hálával, el- 
ismeréssel és tisztelettel hajolhatunk meg nagy áldozatokat hozó társaink 
előtt. Az isteni gondviselés tartsa meg s hozza haza őket minél előbb, testi 
és szellemi teljes épségben ! 

Itthon is jóformán mindenkinek megnagyobbodott munkássága és a 
munkából tagtársaink is derekasan kivették részüket. 

Élvezettel hallgattuk tartalmas és tanulságos, gyakran tudományun- 
kat is előbbre vivő megfigyeléseikről és kutatásaikról szóló előadásaikat. 
Fogadják ezért Társulatunk hálás és legjobb köszönetét. Buzdítson mind- 
nyájunkat a további lelkiismeretes és szorgalmas munkásságra mostan 
már azon tudat is, hogy a fegyverharcot követő társadalmi, közgazdasági-, 
megélhetési nagy küzdelemben bizonyára ismét csak a tudomány, az igazi 
alapos tudás, az acélos, kitartó, becsületes munka, az akaraterő és szorgalom 
fogja a nemzeteket győzelemre vezetni, fennmaradásukat biztosítani. 

Tagtársainknak száma az elmúlt időben nem igen gyarapodott, de 
pótolta ezt a Társulat iránti komoly s nemcsak formai érdeklődés és hiva- 
tottság. Úgy érzem, hogy nem egyedül tagjaink nagy száma teend minket 
erőssé, hanem azoknak ügyünk iránti meleg érdeklődése, tudományunknak 
megértése és ebből kifolyólag annak minden irány báni fejlesztése és terjesz- 
tése. Ha a geológiai ismereteknek bárminő egyszerű és minőségű keret beni 
alkalmazása és használata valódi szükségletté fejlődött, akkor lesz Társula- 
tunk működése igazán áldásos s akkor leszünk igazán erősek. 

Barlangkutatószak osztályunk lelkes és sokoldalú mű- 
ködéséről, amellyel az anyatársulat tekintélyét is emelte : cs;ik nagy elisme- 



64 TÁRSULATI ÜGYEK. 

réssel és köszönettel emlékezhetünk meg. Pedig igen nagyon szerény anyagi 
segítséggel rendelkeztek. De hiába. Akarattal, kitartással és lelkes munkával 
az eperfa levelét is selyemmé varázsolhatjuk. 

A szakosztáty érdemes és ttídós elnöke dr. Lenhossék Mihály egye- 
temi tanár és udvari tanácsos, nagy sajnálatunkra az elnökségről lemondott. 
A vezetésért s a tudományos munkábani hathatós részvételért fogadja 
legjobb köszönetünket. 

A Böckh János- emlékmű Társulatunk kezdeményezésére már el- 
készült s elhelyezésre a m. k. Földtani Intézetnek át is adatott. 

A m. k. Földtani Intézet földmívelésügyim. k. Miniszter 
úr Excellenciájának nagybecsű engedélyével s anyagi támo- 
gatásával a márványemlékművet már el is helyezte. Egyes mellékmunkák 
azonban csak építkezési nehéz viszonyok miatt, még nincsenek teljesen 
befejezve. 

Keméljük, hogy tavaszi üléseink egyikén, csendes családi körben, 
már teljesen elkészülve bemutathatjuk azt a közönségnek is. 

Elhunyt tagtársaink emlékezete. 

Fájdalmas veszteségeinkről a mélyen tisztelt főtitkár 
úr fog részletesebben megemlékezni. Becses engedelmükkel én csak egészen 
röviden azon elhunyt tagtársainkról szólok pár szót, akik az én szívemhez 
is igen közel álltak. 

Elvesztettük Konkoly Thege Miklós dr.-t, a m. k. Országos Metero- 
lógiai és Földmágnességi Intézet igazgatóját, miniszteri tanácsost s a Ma- 
gyar Tudományos Akadémia igazgató-tagját, aki hazájának tudományos 
fejlesztésére, egész ősi vagyonát adta oda. Az ősi Koppány nemzetség- 
ből származó Konkoly Thege Miklós, a pusztuló középosztály egyik 
igen érdekes és kedves képviselője és hazánk egyik nagy korszakának eredeti 
egyénisége volt. Azon magánosan álló s lassan-lassan kipusztuló régi tere- 
bélyes tölgyfák egyikéhez hasonlíthatjuk őt, amellyel rendes időben nem 
sokat törődtünk, de ha a nap széditőn-izzón égetett vagy viharos idő ért el, 
-irt ve menekültünk tágas és védő lombsátora alá. Ravatalánál dr. Lóczy 
Lajos tiszteleti tagunk, tudományos életünk, Társulatunk és a 
magyarság nevében igen szép, formás, melegen átérzett és az elhunytat 
teljes egészében méltató és jellemző beszéddel búcsúzott el. 

Palkovics József nyűg. cs. <'s kir. altábornagy 83 év< s korában hunyt 
el. Az idővel és ;i korral bi állott gyöngülő testi szervezet, a természet szép- 
ségeiben annyira gyönyörködő, a férfias test< dző munkákban annyira kiváló 
katonát is leterelte földi ki dv. s vándorlásairól. A mindig fiatalosan moz^ó. 
szellemes és műveli társalgó áldott jó szíve, unokáival megtett kirándulás 
után, váratlanul és hirtelen megszünl dobogni. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 65 

Az én kedves jó Józsi bátyám elhunyta észrevehető hézagot hagyott 
sorainkban. 

Zsigmondy Béla örökítő tagot is elvesztettük. Igazi mestere volt a 
földfúrás szakmájának, ki már fiatal korában érezte választott foglalkozásá- 
nál a geológiai ismeretek fontosságát s ezért részt is vett a m. k. Földtani 
Intézet felvételeiben és szoros kapcsolatban élt a mi szakköreinkkel is. 

Olyan kellemes volt a vele való érintkezés. Gyakran dolgoztunk együtt 
s mostan is hálásan emlékezem vissza arra az elfogulatlan, higgadt és szak- 
értelemmel átgondolt jelentésre, amellyel a várhegyi alagút víztelenítésére 
vonatkozó tervezetünket az Országos Középítési'Tanács előtt dr. Zielinszky 
Szilárd műegyetemi tanár oldalán ő is pártolta. 

Távol tőlünk, Stuttgartban, a hatalmas taxusok és tsungák árnyékolta 
szépen fekvő házában végezte be munkás életét dr. Eberhard Fraas leve- 
lező tagunk. Fraas Eberhard ismertette Közlönyünkben a m. kir. Földtani 
Intézet Holzmadeni bőrös Ichthyosarusa egyik legelső példányát. Nekem 
Stuttgartban és a Sváb-jura területén végzett tanulmányozó bejárásaimban 
kedves baráti tanácsadóm és szíves támogatóm volt. Sok szeretettel és 
köszönettel emlékezem reá ez alkalommal is. 

Áldás és tisztelet kísérje mindnyájuk emlékezetét ! 

Ünnepelt tagtársaink. 

A sok veszteség és gyász közepette azonban örvendetes percei is voltak 
Társulatunk csendes életének. 

A múlt közgyűlésen megválasztott nagyérdemű tiszteleti tagjaink 
közül, mindjárt március hó 4-ikén, írásban üdvözöltük születésnapjának 
80-ik évfordulóján dr. Güstav von Tschermak nyugalmazott egyetemi 
tanárt, cs. és kir. udvari tanácsost, Wienben. 

Ilosvay Lajos dr. társulatunk tiszteleti tagját, ni. kir. vallás- és köz- 
oktatásügyi államtitkárt, mély tisztelettel és őszinte ragaszkodással üdvö- 
zöltük a Magyar Tudományos Akadémiának másodelnökévé történt meg- 
választása alkalmával. Társulatunk egyik igazán erős támaszát, régi ki- 
próbált barátját s a magyar tudományos munkásság egyik legelsőjét 
tiszteljük ő benne, aki tehetségének minden paiányát, idejének minden 
pillanatát hazánk javára, közművelődésünknek szenteli. Az isteni gond- 
viselés tartsa őt meg Magyarországnak s a tudománynak még igen-igen 
sokáig. 

Volt elnökünk, mostani tiszteleti tagunk, a geológiai tanítás nagyra- 
becsült nesztora, dr. Koch Antal még megboldogult I. Febencz József 
apostoli királyi ö Felségétől «bodrogi» előnévvel magyar nemességet 
kapott. A legmagasabb helyrőli elismerés volt ez a hűségesen betöltött, 
legislegnemesebb munkásságért, a tanításért. 

Tisztelettel üdvözöltük 1910. évi november hó 30-ikán dr. Kbenner 

. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 5 



66 TÁRSULATI ÜGYEK. 

József Sándor kiérdemült tudományegyetemi tanárt, nemzeti múzeumi 
osztályigazgatót, volt alelnökünket, állami szolgálatának ötven éves 
évfordulóján. Ha visszapillantunk a Nemzeti Múzeum ásványtanának 
ötven év előtti állapotára és keretére és összehasonlítjuk annak mostani 
igazán pompázó gazdagságával és becsességével, úgy nekünk is méltatni 
kell azt a nagy tudást, ritka finom érzéket és nemes ízlést, amellyel e nemzeti 
gyűjtemény anyaga ki lett válogatva és a szemlélőnek be van mutatva. 
Ezért a kitünó' munkáért az alkotó mesternek tisztelettel nyújthatjuk el- 
ismerésünk babérkoszorúját. 

Igaz, hogy nemzeti vagyonúnknak ez a becses meggyara podása csak 
egy Semsey Andor értelmes, nemes és önzetlen lelkének megnyilatkozásá- 
val volt lehetséges, de ezt az igazán nagyúri megnyilatkozást is Krenner 
József varázsvesszője ébresztette fel. Azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt 
közgyűlés is megragadja ezt az alkalmat és úgy dr. Semsey ANDORnak — 
aki betegsége következtében már régebben a Tátra lakosa lett, — mint dr. 
Krenner JózsEFnek, aki még mindig fiatalos elevenséggel és sok szeretettel 
foglalkozik múzeumunk ásványkincses termeiben, őszinte elismerését és 
legjobb köszönetét nyilvánítja. 

Elnökelődömet, dr. Schafarzik Ferenc műegyetemi tanárt, kir. 
bányatanácsost is örömmel és szeretettel üdvözöltük, amikor fáradhatatlan 
alapos tudományos munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia, a ren- 
des tagok sorába való előléptetéssel jutalmazta meg. 

Báró Eötvös Lóránd egyetemi tanár úr ö Excellenciája ötven 
év óta tagja Társulatunknak. Kimagasló s hazánk határait is messze túl- 
lépő és nagyszabású tudományos munkásságát nem vagyok hivatva itten 
méltatni. De azt hiszem, mindnyájunk őszinte megnyilatkozását tolmácso- 
lom, amikor afeletti örömünknek adok kifejezést, hogy ő Excellenciája 
ezt az évfordulót teljes szellemi és testi erőben és munkabírásban érte el. 

Az isteni gondviselés tartsa őt meg továbbra is. 

Köszönetek. 

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi, valamint f ö 1 d- 
mí ve lés ügyi Miniszter úr ö Excellenciájának hálásan köszönjük azt 
a kegyes anyagi támogatást, amellyel Társulatunk munkásságát elősegíteni 
méltóztatott. Reméljük, hogy a folyó évben is tekintetbe fogják venni a 
fennforgó súlyos körülményeket, valamint Társulatunk közhasznú tevé- 
kenységét is e- ismét részesíteni fognak a uagybecsű segélyezésében. 

Megalakuló hidrológiai szakosztályunk úgyis új gon- 
dokkal terheli az anyaegyesületet. 

Pártfogónknak, dr. herceg Eszterházy Miklós úr főméltóságának is 
hálásan köszönjük állandó hathatós segélyezéséi. Vajha például szolgálna 
Oherce gsé gének tudományos munkásságunk iránti érdeklődése és 
n.'messzívű támogatása, hazánk többi főurainak is. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 67 

Dr. senisei Semsey Andor úr pénzbeli támogatását, továbbá a m. kir. 
földtani Intézet és Kir. Magy. Természettudományi Társulat, mindenkor 
tanúsított szíves és segítő érdeklődését és pártfogását is legjobban köszönjük. 
Igen nagyon köszönöm még a mélyen tisztelt választmánynak, valamint 
elnöktársamnak s a titkár uraknak és pénztárosoknak, kedves jó bará- 
taimnak, hathatós és szeretetteljes támogatását és munkásságát. 

Földtani kutatások hazánkban. 
Tudományunk terén, az itthon kifejtett tevékenységre visszapillantva. 
először is a m. k. Földtani intézetet kell kiemelni. Nehéz időben 
nehéz körülmények között valóban nagy munkát végezett. Befejezte a 
«Geologica Hungarica» új folyóiratának első kötetét. Alig pár 
hete jelent meg az «intézet kiadványai*) sorozatában Papp Károly dr. 
volt m. k. osztály geológus, mostan egyetemi tanár s méryen tisztelt fő- 
titkárunk, monumentális és enciklopédikus munkája «A magyar biro- 
dalom vasérc- és kőszén készletér ől». Ebben a hézagpótló 
nagyszabású munkában, az ő alaposságával kimerítően foglalkozik iparunkra 
nézve két legfontosabb ősterményünkkel. Az intézet évi jelentése 
már két vaskos kötetet tölt meg és értékes tartalmú évkönyveinek füzetei 
egymásután gyorsan látnak napvilágot. Országos geológiai felvételeit 
szakadatlanul folytatta s emellett a vasútépítési, vízügyi és számos más 
közgazdasági kérdésben is sokat dolgozott. Foszforitos anyagokra vonatko- 
zólag a lehetőségig megvizsgálta hazánk mostan hozzáférhető barlangjait. 

Tájékozódó tanulmányútra vállalkozott a megszállott Szerbiában és 
kiküldöttei öt hetet töltöttek el a geologiailag s bányászatilag olyan érdekes 
terület kevésbbé ismert nyugati részén. 

Hasznos és szintén nagy munkát végzett a gyakorlati geológia terén 
a M. k i r. Pénzügyminisztérium újonnan szervezett és nagy 
hézagot pótló X-ik főosztálya, nagysúri Böckh Hugó dr. miniszteri 
tanácsos, bányászati főiskolai tanár hivatott vezetése alatt. 

Nagy munkát végzett e testület s vezetője, nemcsak a földgáz-ügyek 
továbbfejlesztésénél és lebonyolításánál, hanem még alapos és a legrész- 
letesebb geológiai felvételek után, a Morva-folyó völgyének általa fel- 
fedezett kőolajterületét is megcsapolta s kitartó szakavatott munkával 
egyre növeszti a nagy haszonnal járó s a nemzetgazdaságilag reánk olyan 
nagyon fontos kőolaj kiaknázását is. Máma már az aránylag kis terűiéiről 
167—230 m csekély mélységből mintegy napi két vagon f.ddolgozandu 
nyersanyagot szállítanak a magyar államvasutnak, úgy, hogy ebből a kincs- 
tár havi bruttó bevétele legalább negyedmillió korona. 

Az új osztály alapos képzettségű munkásait egyre tágabb területeken 
látjuk mozogni s meg vagyunk arról győződve, hogy a siker el nem ma- 
radhat. 

5* 



68 TÁRSULATI ÜGYEK. 

A M. Kir. Pénzügyminiszter úr igen hasznos intéz- 
kedését látjuk a X. osztály szervezésében és azt kartársi tisztelettel üd- 
vözöljük. 

Vajha a bányászat hathatósabb fejlesztésére és erősebben, egész- 
ségesebben lüktető erejére is minél előbb tekintettel lenne Pénzügyminiszter- 
úr őexcellenciája. 

A Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizott- 
sága kiadványainak sorozatában megjelent Lóczy Lajos dr. m. kir. 
földtani intézeti igazgató, tudományegyetemi tanár nagybecsű munkájá- 
nak német nyelvű fordítása is «Die geologischen Formationen der Balaton- 
gegend und ihre Begionale Tektonib) cím alatt. 

Ezzel a nemzetközi tudományos élet tulajdonába is átment ez a 
nagybecsű munka, amelyikre minden magyar büszke megnyugvással' 
tekinthet. 

Megalakult a Magyar Keleti Kultur központ (Turáni- 
Társaság) kebelében aFöld- és természettudományi szak- 
osztály, amely bizonyára szintén hathatósan fogja előbbre vinni 
geológiai ismereteinket. 

A nagy háború alatt, hazánk határain belül lázasan indult meg az 
ércek és más igen szükséges ősanyagok keresése. 

Sajnos, e téren teljesen előkészületlenül talált minket a rendkívüli 
események egész sorozata. 

Tapasztalhattuk, hogy ami a múltban, a rendes nemzet gazdászat- 
viszonyok között termelésre nem volt érdemes, az mostan a szükség kényszei 
lére igen is jól lenne értjékesíthető. Mindezekből tanulságot vonhatunk le a 
jövőre nézve, ha ugyan majd visszaemlékezünk a jobb időben a múlt keser- 
ves leckéire. Földtani intézetünk és bányászatunk minden iránybani erő- 
teljes fejlesztése a döntő körök jövő programmjának legelején kell hogy 
maradjon. Nemcsak igen zsenge iparunk, kereskedelmünk, de gazdaságaink 
egészséges haladása, valamint a minden iránybani jobb és többtermelés is 
feltétlenül megkívánja ezt. 

Néhány szó a geológia oktatásáról. 

Méltóztassanak megengedni, hogy mindezekkel kapcsolatban, egészen 
röviden, még a geológia oktatásával is foglalkozzak. 

I<, r ax ugyan, hogy ezen tárgy az elnöki beszédekben és szaktársaink 
irodalmi tanulmányaiban már elég sűrűn lett tárgyalva, de meggyőződés* m 
a/, hogy ezzel az igen fontos tárggyal nem lehet elég sűrűn, elég gyakran 
foglalkozni. Hiszen a követ is csak akkor vájja ki a vízcsepp, ha egy és 
ugyanazon helyre gyakran esik. 

A geológiai ismereteknek szükséges és becses voltál 
még a háborús idő is fényesen igazolja. A nagy német nemzet szakfélfiait — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 69 

igen fontos munkákra — lépten-nyomon használja. Ami pedig a háború 
utáni feladatokat illeti, azt e helyen teljesen feleslegesnek tartom fejtegei ni. 
A kémia és fizika mellett kell, hogy a geológia is mindjobban míveltessék. 

A földön és a földből élünk s így annak alapos ismerete és ezután 
annak szükségleteinkre és céljainkra való belterjes kihasználása 
legyen törekvéseink és tanulmányunk egyik főiránya. Az ember egyre 
nehezebb körülmények között fog majd megélni. Ha pedig teljes?n letörni 
és elpusztulni nem akarunk, úgy az anyagiakban is gyarapodnunk kell. 
Lépten-nyomon látjuk, hogy ma már a technikai és természettudományi 
ismeretek nemcsak békében, hanem ilyen óriási háborúban is vezetnek. 
Nemcsak a gyakorlati irányú, hanem még az orvosi s más tudományos 
foglalkozások is jóformán azokból élnek és gyarapodnak. Ottan tehát, 
ahol a lelki és a testi igazi jólét fokozására törekszünk, minden egyéb csak 
másodsorban jöhet tekintetbe. Mindezeknek helyes elintézésénél azonban 
nemcsak az állam vezetőit, hanem elsősorban magát a társadalmat is igen 
súlyos és sok időre kiható felelősség terheli. Mert hiszen nemcsak a jelennek 
élünk, hanem a jövőnek is elő kell készíteni, ki kell alakítani azokat a nem- 
zedékeket, amelyeknek a megélhetés és megmaradás életbevágó és nehéz 
problémáival kell majd sikeresen megküzdeni. 

Nemzetek és államok jövője az anyáktól és a tanítás minőségétől, 
fajsúlyától függ. A társadalmat erőssé, életképessé és naggyá csak pol- 
gárainak aiapos műveltsége, jellembeli szilárdsága, azaz azon lelki erőnek 
tökéletessége teheti, amely hasonlít azon szilárdan álló szirthez, melyen 
az igazság, a bátorság és a szeretet szentegyháza áll, vagy azon fényes 
meleg sugárhoz, mely az Istenség homlokából fakadva, ide világít életünk 
sáros piacára, anélkül, hogy kristálytiszta parányait beszennyezné. 

Fejtegetéseimből talán kiviláglik, hogy a természettudományok s 
így a geológia alapos tanításának is mindenütt elsőrendű hely adandó és 
reá a kellő gond és érdeklődés fordítandó. 

A varázsvesszőről. 

A természettudományok, nevezetesen a geológiai ismeretek terjesz- 
téséről szólva, foglalkozzunk még egészen röviden, a legutóbbi idők egyik 
sajátságos jelenségével, a varázsvesszővel. 

Vannak idők, amelyek bizonyos eszméket megragadnak, egy ideig 
viszik és terjesztik : azután egyszerre csak elejtik, bizonyára azért, mert 
azok nem életképesek, a természet igaz törvényeinek meg nem felelnek s 
így egészségesen tovább nem is fejleszthetők. Hajdanában, a babona és 
előítéletek korában, a varázsvessző is titokzatos, fontos eszköze lett a 
bányásznak és az érceket mohón kutatónak. Rendkívüli hatalmát a hír 
szárnyára kapta és a meggazdagodási vágy vakon hitt segítő erejében. 
Egy idő múlva azután megszűnt a benne tévelygő hit és bizalom. A kutató- 



70 , TÁRSULATI ÜGYEK. 

vessző eltűnt a bányász kezéből és lassan-lassan jóformán egészen feledésbe- 
is jutott s a legendák tárházába került. A bányász tudományos alapon,. 
,i geológia segélyével, tapasztalatainak logikus következtetéseivel kezdte 
érceit s más, a földben rejlő ősterményeit keresni. 

De ime, a legújabb időben, a kutatóvessző ismét felék dt. Alkalmazása 
mindegyre nagyobb területet bódít s mind sűrűbben vétetik igénybe.. 
Mainapság már nemcsak érceket keresnek vele. hanem kő- 
olajat, szenet, vizet, a színek, növények felismeré- 
s é i) é 1, s ő t a z e m 1) e r e k lelki -és t esti á 1 1 a p o t á n a k 
k ifürkészésénél is alkalmazzák. 

Sajátságos, hogy épen a Német birodalomban, ottan, ahol a ter- 
mészettudományok olyan behatóan és tág körben műveltetnek, vert mostan 
1. ^inkább gyökeret a kutatóvessző használata. A <<Wünschelrute» ma már 
számottevő nagy irodalommal rendelkezik és a «Ruttengánger»-ek tábo- 
rába főképen művelt emberek csoportosulnak, akik már 1911-ben Hannover 
városában az első kongresszust meg is tartották és pedig Franzius ad- 
miralitás] titkos tanácsos kezdeményezésére. Mostan már nem egyszerű,. 
babonás bányászok, hanem orvosok, magasrangú katonák, mérnökök, 
fúrótechnikusok, hölgyek stb. foglalkoznak a vesszoveli kutatással, fi 1- 
derítő erejének problémájával. 

A hannoveri kongresszus első, egészen helyes eredménye, a kutat ó- 
vi 3sző kérdését tisztázó és felderítő egyesület megalakulása volt. Az egye- 
sület elnöke Dr. R. Weyrauch, a stuttgarti műegyetem vizépítéstani 
tanára lett. Az új egyesület korunk szelleméhez mérten : fizikai, pszichológiai, 
metafizikai és élettani törvényszerűséget keres a kutatóvessző sikeres 
kezelésénél. Az emberi test alsó és felső részének külön-külön színű ki- 
sugárzását élettani tekintetben tanulmányozza. A térszín alatti anyagok- 
nak minden irányban terjedő függélyes kisugárzásából az ott rejlő anyagra 
következtet. Foglalkozik az emanációk sokféleségével. S mindezekh< z a 
kutatóvesszői használja. Úgylátszik, hogy a tudományok sorozatának 
valamelyik osztályába szeretnék eljárásukat behelyezni. 

Velők szemben eddig, a többek között, különösen a nemei geológusok 
egyrésze foglall állási. 

Annak idejében a megboldogult Dr. Richárd Lepsius és H. von 
CreüNER is a kutatóvesszők megbízhatósága ellen nyilatkozott. 

1003-ban ezen ügyben a «Naturwissenschaftliche Wochenschrifl 
hasábjain l ; . 1 íkysciii, \c l\ Wahnsohafpe, K. Keilhack és \. Leppla 
tanárok '•* geológusok hosszasabban nyilatkoznak. Fizikusok, ohemikusok 
és fiziologusok vizsgálatainak eredményeit is tekintetbe véve, a felsorol! 
tapasztalt és kiváló tanárok és geológusok véleménye az. hogy itten csakis 
eni- képzelődés szülte öntudatlan, ídeomotorikus izommozgásról lehel <r /á 



TÁRSULATI ÜGYEK. 71 

6 így nem is akarnak a babonás, és mar régen mi gcáfoll állításokkal tovább 
is foglalkozni. 

Dr. Salamon heidelbergi egyetemi tanár 1916-ban «Noch ein Geologe 
für die Wünschelrute» cím alatt megjelent értekezésében már tartózkodób- 
ban foglalkozik a kutatóvesszők ügyével s annak alános megvizsgálását, 
főképen és elsősorban az orvostól várja. Bizonyos lehel ősegeket elismer, 
de határozottabban azért nem nyilai kőzik. Én meg azt is hisz em, hogy e 
kutatási eljárásnál gyakran az emberek beteges szervezete, hisztérikus 
állapota is szerepelhet. Legislegújabban a kutatóvesszősök egyrésze taní- 
tásaiknál már keresik az igazi alapot. H. Kleiner fúrótechnikus mérnök 
1915-ben megjelent könyveljen a következőket írja : 

«Je unfangreicher des Rutengangers Erfahrungen sind und je 
nit'hr geologische Kentnisse e r b e s i t z t , d e s t o 
leistungsfáh i g e r \y i r d e r s e i n. M a n g e 1 h a f t e Kent- 
nisse beschránken sein Arbeitsfel d». 

Talán nem tévedek, ha ezt a nyilatkozatot úgy értelmezem, hogy a 
aki nem ért a hidrológiához és geológiához, az bizony csak úgy találomra 
kutat mutató- vesszője vei. 

Mélyen tisztelt közgyűlés ! Ezen a téren is kötelességszerű feladat áll 
előttünk, mert a vesszős kutatók száma nálunk is egyre szaporodik és pedig 
különösen import útján. 

Társulatunk jövendő céljai. 

A mélyen tisztelt főtitkár úr alapos jelentéséből méltóztatnak majd 
látni, hogy társulatunk ezen igen nehéz időben is iparkodott kötelességének 
eleget tenni s hogy úgy a kormány, mint az egyesek, valamint a társadalom 
szellemi és anyagi támogatását megérdemelte. 

Mély tisztelettel és bizalommal kérjük ezt az érdeklődést és támogatást 
számunkra a jövőben is, még pedig lehetőleg fokozott mértékben. 

El nem mulaszthatom mostan, amikor társulatunk támogatásáról 
szólok, még azt is felemlíteni, hogy nekünk, mint magántársulatnak, bizo- 
nyos fokig és a lehetőségig függetlenségünket is meg kell óvni, meg ke 11 
tartani. Társulatunknak oly súlyt és tekintélyt kell szerezni, hogy az tudo- 
mányunk terén a döntő fórumok közé soroltassék. Hogy pedig ezt fenn- 
tarthassuk, az alapos és becsületes munkásságon kívül az anyagiak gyara- 
pítása is szükséges. Az utóbbi pedig már a magyar társadalom vagyonos 
osztályainak feladata, amely azonban — kivéve a "tisztelettel ki veendőket - 
a t udományok istápolásával szemben ez ideig sajnos, bizony elég fukar volt. 
Talán kevesebb üres fényűzéssel, hiúsággal és élvezetekkel is be lehetne 
érni és emellett a hazai tudományosságért, kultúráért többet is lehetne 
termi. Nem elég meggazdagodni, hanem a gazdiigsággal okosan és hazafiak- 
hoz illően is kell tudni élni. 

Ez jóformán mindenkinek kötelessége is. 



72 TAR81 J.Al'J ÜGYEK. 

Mélyen Tiszteli Közgyűlés! Az idő emberi életünkhöz arányosított 
méreteiben feltartó/ha tatlanul halad tovább. Az egyes elmúlt korszakokra, 
történelmi feljegyzéseink dacára, mindinkább ráborul az éj sötétje. Emberek 
és eszmék eltűnnek. 

Egy van azonban, mi az éj feketére szőtt fátyolán is mindenkor — 
mint áldást hozó fényes csillag állandó és éltető sugara — átvilágít : s ez a 
tudomány. Minden egyéb, mint egy gyorsan kialvó fényes meteor, rövid 
pályafutás ulán, tündöklő sziporkáival gyorsan tűnik el a múlt messze- 
ségében. 

És ha megnyitónk elején aggodalmas szívünk fel is jajdult, bizonyára 
a borúra derű fog majd következni. A tudomány haladását a háború pusz- 
tító, véres éjszakája sem temetheti el. Élni, gyarapodni, haladni fog az 
ezentúl is és majd jótékony balzsamként gyógyítja meg egymástól elide- 
genedő, gyűlölködő szíveinket. 

A nagy magyar költő szavai csendülnek meg fülemben s az Úr szere- 
tetteljes szózatával zárom be megnyitómat. 

«Mondottam ember: Küzdj és bízva b í z z á 1 !» 

2. Iglói Szontagh Tamás dr. elnök bemutatja a múlt évi közgyűlés 
hitelesíteti jegyzőkönyvét s a mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesít^ 
ttlkéri Bogdánfy Ödön és báró Kaas Albert rendes tag urakat. 

3. Elnök bejelenti, hogy a mai közgyűlésről távolmaradásukat kimentei 1 ék : 
Ballenegger Kóbert dr. társulati másodtitkár, aki betegsége miatt nem vehet 
íVs/t. a mai közgyűlésen ; továbbá Ilosvay Lajos dr. m. kir. vallás- ós közoktatás- 
ügyi államtitkár, tiszteleti tag és gróf Teleki Pál dr., a Magyar Földrajzi Tár- 
ig főtitkára, örökítő tag, akik az országgyűlés délutáni ülésezése miatt nem 

jelenhetnek m>"_ r a mai közgyűlésen. 

4. Elnök felhívja az elsőül kárt titkári jelentésének megtételére. 

Papp Károly dr. elsőfcitkára következő jelentési terjeszti a közgyűlés elé: 

I ,ii tiszteli Közgyűlés! 
Alapízabályaink 20. §-a szerint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésén 
a titkár a társulat beléletéről és működéséről jelentést terjeszt elő. Bel éle - 
t unknek a mull évben egyik kimagasló ese menye, mélyen tisztelt 
elnökünknek: Iglói Szontagh Tamás dr. m. kir. földtani intézeti aligazgató úrnak 
kitüntetése, illetőleg udvari tanácsossá való kinevezése. Uj királyunknak: 
IV. Károly ő Császári és Apostoli Királyi Felségének legelső ténykedési közül 
v.'lúeza kinevezés, minthogy trónralépése után a harmadik héten, 1916 december 
ll-én írta alá Bécsben a kinevező iratot, őfelsége eme/, adományozása osztatlan 
örömet keheit .-, magyar geológusok körében. Tanúbizonysága ennek az a két- 
szeres ünneplés, amelyben őméltósága! egyrészl a m. kir. Földtani Intézet tiszti- 
kara s másrészt, társulatunk választmánya részesítette. A múlt év december 28-án 
az Országos Földtani Intézet tudós testülete — élén 
Lóozy Lajos igazgató árral fényes tanújelét adta annak a nagyrabecsülésnek, 

— 1 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 73 

amellyel ügyvivő aligazgatóját körülveszi. Megjelent emez ünneplésen a m. kiv. 
földmivelésügyi minisztérium illető főosztálya is, hat taggal képviselve, élén 
ZsedÉnyi Béla miniszteri tanácsos úrral. A másik ünneplésben elnök urunkat 
1917 január 3-án a Magyarhoni Földtani Társulat választ - 
m a nya részesítette, élén volt elnökünkkel : Schafarzik Ferenc tanár úr őméltó- 
ságával. Emelte emez ünneplésünk fényét Ilosvay Lajos dr. ni. kir. vallás- és 
közoktatásügyi államtitkár úr, társulatunk tiszteleti tagja, aki magas állásában 
ma is ép oly szeretettel és gondoskodással érdeklődik ügycink iránt, mint az el- 
múlt három évtized munkában telt évei alatt. 

Amidőn titkári kötelességem szerint mindezeket a mélyen tisztelt Köz- 
gyűlésnek jelenteni szerencsém van, egyben szabad legyen ama meggyőződésemet 
is kifejezni, hogy mélyen tisztelt Elnökünknek a móltóságot a magas trón kegye 
adta, de azt tartalommal a szaktársak szeretete, vonzalma és nagyrabecsülése 
töltötte meg. A Magyarhoni Földtani Társulat valóban szerencsés, hogy fenn- 
állásának 66-ik évében s talán életének legnehezebb idejében oly elnök vezetésé- 
vel indulhat útjának, akit szaktársainak tisztes kara s a magyar társadalom 
színe-java oly általános megbecsülésben részesít. 



Múlt évi jelentésemben részletesen ismertettem és névszerint 
is felsoroltam mindazokat a tagtársainkat, akik a világháborúban aktiv részi 
vesznek. Hazánkból s a szövetséges Ausztria s Németország polgárai közül 67 olyan 
tagtársunkat soroltam fel, akik katonai szolgálatot teljesítenek. Azóta ez a jegy- 
zék bővült s jelenleg kerekszámban 80 tagtársunk van katonai szolgálatban, 
részint a harctéren, részint orosz fogságban. 

Hősi halált halt a háború folyamán 8 tagunk, akikről részben már az 1915. és 
1916. évi közgyűlésünkön megemlékeztem, részben jelentésem végén fogok róluk 
néhány búcsúszót mondani. 

Harctéren küzdő tagtársaink viszonyairól csak szórványos adatokat kap- 
tam s így a múlt évben összeállított jegyzéket csak egyes részleteiben tudtam 
kiegészíteni. 

Adja a jó Ég, hogy jövő évi közgyűlésünkön ne kelljen már tovább ezt a 
jegyzéket vezetnünk, hanem ekkorára körünkben láthassuk és ünnepelhessük 
fiatal tagtársainkat, akik a szélrózsa minden irányában szétszórva küzdenek vagy 
fogságban sínylődnek. 

Társulatunk működésének ismertetésére térve át, méltóz- 
tassék megengedni, hogy kissé behatóbban szemlélődjem honn dolgozó tagtársaink 
munkássága fölött. Azért tartom ezt szükségesnek, hogy lássuk, mit művelnek 
idehaza a szakbeli geológusok, hogy mit dolgozunk mi mindannyian, akik honn 
vagyunk; akik részint korunknál, részint alkalmatlan voltunknál, részben nél- 
külözhetetlenségünknél fogva a katonai szolgálattól mentesek vagyunk és a froui 
mögött szenvedjük a háború nehéz viszonyait. 

A magyar királyi Földtani Intézet munkásságáról már 
az Elnöki Jelentés tájékoztatott bennünket, amiből kitűnik, hogy a Lóczy Lajos 
igazgató úr vezetésével dolgozó gárda csaknem háromszorannyi külső munkát 

— 2 — 



74 TÁRSULATI ÜGYEK. 

végzett, mint a béke éveiben; belső tudományos működésében pedig eddigelé 
;ili.u r tapasztalt buzgalmat, szinte lázas munkálkodás! feji ki. 

A Szerbiába vezetett expedíció, amely Szontagh aligazgató úr vezetésével 
iiej\ taggal, Zsigmondi Áepád bánjamérnök, Timkó Imre íőgeológus és Jekelius 
Erich dr. geológus urakkal indult emez életveszedelmes területre, gazdag tudo- 
mányos és gyakorlati zsákmánnyal tért vissza. A háború tebát egy csapásra 
hozzáférnél ővé tette azt a területei . amelyre eleddig alig gondolt magyar geológus. 

A in. kir. pénzügyminisztériumban Böckh Hugó dr. miniszteri tanácsos úr 
vezetésével történő korszakos kutatásokról, továbbá a Magyar Nemzeti 
Múzeumban látható intenzív munkásságról, amely épen a háború alait 
Krenner József osztályigazgató úr buzgalmából, egy gyönyörű új geológiai 
gyűjteménnyel gazdagította múzeumunkat, kimerítő ismertetést hallóit un k az 
elnöki jelentésből. 

Amidőn a teljesség kedvééri még fölemlítem, hogy Schafarzik Ferenc 
tanár úr műegyetemi ásványtani és földtani intézetében milyen megfeszített 
tudományos munkálkodás folyik, amikor tanársegédei a harctéren vannak s 
jóformán másodmagával végzi a mérnöknemzedékre olyannyira fontos geológiai 
oktatást; s amikor a kolozsvári egyetem s a s elme czb án yai 
i ő i s kóla geológus tanárainak mindenféle akadályokkal küzdő munkásságára 
utalok, csupán jeleztem mindazt a buzgalmat, amelyet honnmaradt szaktársaink 
kifejtenek. 

E helyütt tehát tisztán társulatunk működését ismertetem s elsősorban 
szaküléseink sorozatát veszem szemügyre. 

A régi hagyományokhoz híven, miként a béke éveiben, úgy az elmúlt év- 
ben is szaküléseinkel egyrészt a januártól júniusig terjedő hónapokban, másrészt 
november és december havában tartottuk. Nyolc szakülésünkön 17 előadó 23 elő- 
adási tartotl . Hogy eme szakülésekről összefoglaló képet nyújtsak, nem a Bzokásos 
időrendben sorolom fel, hanem tárgy szerint csoportosítom az előadásokat, néhány 
szóval kiemelve ezek lényegét. 

1 . Az általános geológiai értékű előadások sor< >za t á1 
I'ái.fy Móric dr. m. kir. főgeológus úr, társulatunk mélyen tiszteli másodelnöke 
nyitja meg: Az erupciós kőzetek zöldkövesedése című elő- 
adásával, amely értekezés teljes szövegében meg is jeleni a Földtani Közlöny 
4—6. füzetében, magyar és nemei oyelvén. A zöldkövesedés fontosságát illetőleg 
csupán arra az egy tényre utalok,hogy hazánk évszázados, sől évezredes arany-, 
ezüst- és őlombányái legnagyobbrészt a zöldkövekhez, a propilitekhez vannak 
kötve. A zöldkövesed ésl eddigelé leginkább vulkáni utóhatásokból magyarázták, 
PÁlfy dr. azonban számos hazai példából azt bizonyítja, hogy az andezitek 
zöldkövesedése nem egyszerű posztvulkános .jelenség, hanem a mélységben régi b- 
ben történt batolitszerű hatások eredménye. Az előadás fontosságát legjobban 
bizonyítja az a tudományos vita, amely Böckh Hugó, Schafarzik Fereni és 
Szontagií Tamás hozzászólása révén a tárgyról keletkezett. 

2. Ugyancsak általános fontosságú tárgyal adott elő Toborffy Géza dr. 
m. kir. geológus : A f öl d k ér e g b e n e g y mást keresztező kettős 
bullámrendszerről szóló elmefuttatásában, amelyben nevezett tag- 

— 3 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 75 

társunk a kettős hullámsorok keletkezésének elméletét a Kis-Kárpátok térületén 
ni igfigyell példákkal támogatja. Ez a szellemes tanulmány ugyancsak két nyelven 
szintén megjelent Közlönyünkben. 

8. A regionális geológia köréből, úgy a Kárpátok, mint a Balkán hegy- 
vidékeiről gazdag tárgysorozatunk volt. Nevezetesen Toborffy Géza dr. a 
Kis-Kárpátok d évén y—m ária völ g yi vonulatáról tartolt 
kimerítő, szabad előadást, gazdag kőzetanyag es számos szelvény bemutatásával. 

4. Az Északnyugati Kárpátok geológiáját összefog- 
lalóan ifjú Lóczy Lajos dr. egyetemi tanársegéd úr ismertette. Előadásának tárgya 
a Kis-Kárpátok Fehérhegysége, a Morvamenti Beszkid-határhegység, a Trencséni 
Pienini Szirtes-hegység és a Vág depressziója által határolt hegyvidék volt, amely- 
nek geológiai és tektonikai viszonyait azzal a mélyreható felfogással taglalta, 
amely a svájci iskolában képzett geológusokat jellemzi. 

5. Vígh Gyula dr. m. kir. geológus szintén az Északnyugati Kár- 
pátokban végzett fölvételeit ismertette, nevezetesen a Kis- 
Magura északi részének sztratigrafiai és hegyszerkezeti viszonyait, bemutatások- 
kal s rajzokkal szemléltetve. 

Mindhárom előadás teljes egészében a m. kir. Földtani Intézet évi jelen- 
téseiben fog megjelenni magyar és német nyelven. 

6. Úgy geológiáikig, mint hidrogra fiailag fontos tárgyról értekezett Schréter 
Zoltán dr. m. kir. geológus, nevezetesen a Bükk- hegység langyos 
forrásairól, ismertetve az egri, kácsi, diósgyőri és görömböly-tapolezii 
hévvizek geológiai eredetét. Nagyon kívánatos lenne, hogy ez a tanulmány minél 
előbb megjelenjen, minthogy különösen a Miskolez város vízvezetékét tápláló 
forrásoknak az 1913. év nyarán történt megzavarodása éles fényt vet s világosságot 
derít az egymás mellett bugyogó hévforrások és a hideg karszt-vizek viszonyain. 
úgy, hogy ez a tanulmány nemcsak helyi értékű viszonyokat tárgyal, hanem egy- 
ben általános fontosságú kérdéseket magyaráz meg a hidrológia mezején. 

7. Jekelius Erich dr. m. kir. geológus a Brassói hegység felső- 
júrakorú, partközeli képződményeiről, míg 

8. Vogl Viktor dr. m. kir. geológus T e n g e r m e 1 1 é k ün k t i t o n - 
képződményeiről értekezett, bemutatva a Krajna felől DK-i irányban 
csapó és Zenggig húzódó titon-sáv kövületeit. Mindkét tanulmány a m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelentéseiben fog megjelenni. 

9. Az elmúlt év elején, a januári szakülésen egy vidéki tagtársunknak: 
Bene Géza a n i n a i bányafelügyelőnek eredeti dolgozatát mutat- 
tam be, amely Szerbia északkeleti részének bányageológiai viszonyait tárgyalja. 
Ez a tanulmány főkép azért fontos, mert Kudna-Glava vidékének érctelepeit, a 
Mirocsvidéki liaszkorú szóntelepeket, s a Banovácvidéki karbonkorú szónfosz- 
lányokat a kellő értékükre redukálja, szemben azokkal a hivatalos becslésekkel, 
amiket még a szerb állam megbízásából főkép Milojkovits, volt királyi szerb 
bányainspektor végzett. 

10. Ugyanezen szakülésen bemutattam Badovanovics Szvetolik, belgrádi 
geológus tanár s volt szerb királyi külügyminiszter munkáját az A 1 d u n a és 
a Timok szögletének geológiai ós tektonikai viszo- 



76 TÁRSULATI ÜGYEK. 

íi y a i r ól. Rendkívül becses, magas színvonalú geológiai tanulmány ez, amely- 
hez csatolt eredeti felvétel csatlakozik ScnAFARZlK Ferenc tanainak vaskapu- 
vidéki felvételéhez, úgy bogy maga ez a térkép nagy értékel jeleni a geológusok 
szamára a ma már bolgár uralom alatt levő területen. 

11. A Balkánról szólva, májusi szakülésünkre térek át, amikor .Xopcsa 
Ferenc báró, kiváló magángeológusunk, É s / a k a I b á n i a, R a c o r s z á g 
és Keleti Montenegró geológiai szerkezetéről tartotl szabad előadásá- 
ban bemutatta az első átnézeti- térképet, amelyei részben a saját felvételei, rész- 
ben az osztrák geológusok munkái alapján az alpesi redőrendszer adriai szegélyé- 
ről készíteti . 

Mind a hárem balkáni tanulmán)', térképekkel és szelvényekkel illusztrálva, 
Közlönyünk 1916. évi 46-ik kötetének utolsó számában már teljesen készen, 
kinyomtatva várja a szétküldést. Ez a füzet a Balkán geológiai viszonyai- 
nak tanulmányozásához bizonyára mindenkor értékes forrásmunka Kend. 

12. Az a gro geológia körére térve át, a múlt évben Ballenegger 
Róbert di'. titkártársam nem kevesebb, mint három eredeti tanulmányt mutatott 
be üléseinken. Mindenekelőtt a magyarországi talajtípusok mechanikai össze- 
i ételéről tartott altalános értékű előadást, amelyhez Timkó Imre m. kir. főgeológus 
tapasztalataiból reflexiókat fűzött, nevezetesen a Hortobágyon és a békéscsabai 
-öntözött réteken tapasztalt kötött vízmennyiség-viszonyairól. 

13. Másik tanulmánya a Hegyes-Drócsa aradmeg y e i h e ,u r y - 
vonulat erdősé <_r e i n e k talajáról szól, amelyről kimutatja . hogy 
helyben keletkezett, vagyis az alatta fekvő kőzet málladéka, ú. n. kisfokú 
podzolosodás eredménye és nem porhullás terméke. 

14. Ugyancsak Ballenegger dr. harmadik előadásában: A tokaj- 
hegyaljai nyirok eredetével foglalkozott, bemutatva a mádi szőlőből 
való, Timkó biRÉtől gyűjtött talajt. A rendkívül kötött, vörösesbarna agyag- 
talaj, melyet Szabó József nyirok néven irt le félszazaddal ezelőtt, az 
újabb vizsgálat eredménye szerint a riolit tufából keletkezett, mediterrán 
klima hatására. 

15. Az őslénytan, paleontológia köréből szinten számos 
előadást hallottunk a múlt évben. így májusi ülésünkön bemutattam Hojnos 
Rezső dr. harctéren mi .^rokkant paleontológus tanárjelölt úr értekezéséi a 
magyarhoni fosszilis r a d i o 1 á r i á k r ó 1. a mely munka LŐrenthey 
Imre egyetemi tanár úr őslénytani intézetében készült s Közlönyünk utolsó 
számában márki is van nyomtatva egy táblamelléklettel, 

16. Kormos TivADARdr. egyetemi magántanár s osztálygeológus úr: Az 
első f088ZÍlÍS hiéna csontváza Magyarországon címen 
az igrici barlangból kiásotl Hyaena crocuta spelaea teljes csontvázái ismertette. 

17. Ugyancsak Kormos Tivadar dr. az ajn ácskői pliocén- 
rétegekről s faunájukról tartotl előadást, bebizonyítva, hogy az ott talált 
Bubursida: a Parailurus species alapján — az ajnácskői rétegek ;' háromszék- 
megyei barót-Jköpeci levantei rétegekkel egykorúak. 

18. Fejérváry Géza Gyula báró nemzeti múzeumi gyakornok a Nagy- 
várad mellett levő Püspökfürdő preglaciális rétegeiből 

— 5 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 77 

mutatta be azokat a fosszilis békamaradványokat, amiket 
Kormos Tivadar gyűjtött. Az értékos paleontológiái tanulmányt, amelyet a 
fiatal kutató Méhely Lajos és Kormos Tivadar buzdítására végzett, Köz- 
lönyünk ez évi 47. kötetében fogjuk közölni. 

19. Lambrecht Kálmán dr. ornitológus : A madarak paleoli- 
tul ógi áj a című értekezésében a paleo-ornitológia történeti fejlődését vázolta. 
Lambrecht dr. sorra vette az egyes genuszokon kívül a fosszilis tojásmarad- 
ványok, toll-lenyomatokstb. kérdését s a kihalóban levő madárfajok hisztorikumát. 
Ez a tanulmány különben a madarak őseiről készülő monográfiának bevezető 
része, amelyen a szerző már évek óta dolgozik. Magyarország fosszilis madár- 
maradványainak tanulmányozására eme kiváló specialistánk, társulatmik Szabó 
József emlékalapjából megbízást kapott s a jutalmazott pályamunkát szerzője 
idei májusi szakülésünkön fogja bemutatások kíséretében ismertetni. 

20. Ugyancsak Lambrecht Kálmán dr. egy másik szakülésünkön Ly- 
dekker ÍkIchardióI, korunk egyik legnagyobb paleontológusáról tartott han- 
gulatos emlékbeszédet. Lambrecht dr. tanulmányai részint németországi folyó- 
iratukban, részint a m. kir. ornitológiai központ közlönyében, az Aquilában fog- 
nak megjelenni. 

Lydekker elhunyt angol paleontológus emlékezetével kapcsolatosan 
fölemlítem, hogy egy másik ülésünkön. 

21. Ballenegger Róbert dr. titkártársam Hilgard agrogeológusnak, a 
kaliforniai egyetem nemrég elhunyt tanárának működéséit méltatta, aki sikeres 
munkálkodásával és eszméivel a magyar agrogeológusok működésére is termé- 
kenyítőleg hatott. 

22. Az ásványtan, a mineralógia az elmúlt évben, sajnos, nagyon 
szűk körben szerepelt üléseinken. Ennek az oka az, hogy fiatal mineralógusaink 
legnagyobbrészt katonai szolgálatban, harctéren, részben orosz fogságban vannak. 
Ezért a mineralógia köréből csak egy előadásunk volt és pedig az orosz fogságban 
levő kiváló geológusunknak: Vendl Aladár dr. tagtársunknak testvérhúga, 
Vendl Mária dr. kisasszony, felsőbb leányiskolái tanárnő, aki a griedeli barit 
kristályalakjai című értekezését mutatta be. 

23. Végül odaérek, ahonnét tulajdonkép ki kellett volna indulnom, t. i. a 
hadi geológia körére. Vadász Elemér dr. egyetemi segédtanár úr 
F ö 1 d t a n a hadi ismeretekben címen aktuális előadást tartott, 
hangoztatva a földtannak a katonai iskolákban és a polgári jellegű középiskolák- 
ban behatóbb tanítását. 

Eme szakalés kapcsán fölemlítem, hogy Schafarzik Ferenc tanár úr nem- 
csak elméleti módon, hanem konkrét következtetésekkel világította meg a háború 
és geológia közti vonatkozásokat. Ugyanis nagyérdemű volt elnökünk egyrészt 
katonatiszti tapasztalataival, másrészt geológiai tudásának biztosságával már két 
ízben is reámutatott, hogy mennyiben hasznosíthatja magát a mostani élet-halál 
harcban a geológus. Fejtegetéseinek végeredménye az, hogy a külön hadi geológia 
felállítása céltalan, mert a harctéren szükségeltető geológiai tudás a rendes geológiai 

foglalkozás körébe vág. 

* 

— 6 — 



78 TÁR8ULATI ÜGYEK. 

Ezekben vázoltam anyatársulatunknak inult évi működését, amelyből 
kitűnik, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat a tudományos geológiának csak- 
nem minden ágában, sőt a segédtudományok terén is, szinte, hogy úgy mondjam ; 
Bzokatlanul élénk munkát végzett. 

Mielőtt továbbmennénk, vessünk egy pillantást fiatal szakosztályunk 
működésére. 

A Barlangkutató Szakosztály mindössze 4 éves múltra te- 
kinthet vissza , minthogy az eredeti Barlangkutató Bizottság, Len- 
hossék Mihály elnök és Kadic Ottokár titkár urak buzgalmából, csak az 1913. 
évben alakult át önálló szakosztállyá. 

Miként Elnök úr megnyitójából már értesültünk is, a szakosztály vezetésé- 
ben az elmúlt év folyamán lényeges változás történt, amennyiben Lenhossék 
Mihály egyetemi tanár úr sokoldalú elfoglaltsága miatt 1916 május 31-én lemon- 
dott elnöki tisztéről s a szakosztály ügyeit az idei évzáró ülésig Bella Lajos 
alelnök úr vezette. A szakosztály ügyrendjében is történt változás, amennyiben 
a választmány tagjainak számát 6-ról 8-ra emelte, új tagokul beválasztva Bartucz 
Lajos egyetemi magántanár, antropológus és Mihók Ottó paleoeHtomológus 
urakat. A szakosztály folyóiratát: a Barlangkutatás IV. évfolyamát az 
elmúlt évben is a szakosztály ügybuzgó titkára : Kadic Ottokár úr szerkesztette, 
Kormos Tivadar dr. választmányi tag közreműködésével. A 150 tagot szám- 
láló szakosztály működését a következőkben ismertetem: 

Bár a szűkös anyagi viszonyok az 1916. évben nagyon korlátozták az osz- 
tály működését, a magyar barlangkutatás ügye a ni. kir. Földtani Intézet sa Nem- 
zeti Múzeum régiségtára jóvoltából mégsem akadt meg. Ezen intézmények kül- 
detésében számos jelentős ásatás történt. 

1. Így Hillebrand Jenő dr. nemzeti múzeumi segédőr a borsodmegyei 
Istallóskő-barlan.u'ban, Szilvásvárad vidékén ásatott s ezúttal is az aurignacien 
kulturaemeletbe tartozó paleolit kőeszközöket gyűjtött. Ugyanez a kutató a 
baj ó ti Jankovich-barlangban is ásatott s itt a solutréenbe tartozó kő- és csont- 
eszközökre bukkant. 

2. Kadió Ottokár dr. Herkulesfürdő környékén kutatott és pedig a) a 
Piatra Banici nevű sziklacsoportban nyíló Zoltán -barlangban diluviális vagy 
pleisztocénkorú emlősfaunát fedezett fel; b) a fürdő mellett levő híres Rabló- 
barlangban prehisztorikus anyagot, neolit-cserepeket talált, amelyek lényegesen 
különböznek az e korbeli felvidéki leletektől; c) végül a Domogled oldalában 
magasan nyíló Imre-barlangot térképezte. Ezenkívül a borsodmegyei Hámor 
határában, a Büdös-pestből rendszeres ásatásokkal egyrészl gazdag neolit-régi- 
ségeket, másrészt több száz paleolit-szilánkot tárt föl, amely utóbbiak kultúr- 
Bzintjél még nem sikerült megállapítani. 

3. Kormos Tivadar dr. az óruzsini Nagy-barlanghnn megtalálta azt a 
pleisztocén szenes-rétéül . amelyet már Bóth Samu is a diluviális ember tűzhelyé- 
nek tartott s épen ezért tiszteletére HÓTHSAMU-barlangnak nevezett el. Felkutatta 
azonkívül a híres jászói barlangot, amelyet a premontrei rend prépostjáról Takács 
MENYHÉRT-barlangnak nevezett el. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 79 

4. Lambrecht Kálmán dr. a Barlangkutató Szakosztály megbízásából 
a barlangok nURlár-marad ványait kutatta. 

5. Horusitzky Henrik, Kadió Ottokár és Kormos Tivadar urak a 
in. kir. földniívelésügyi minisztérium megbízásából számos felvidéki barlangot 
kerestek fel abból a célból, hogy bennük foszforsavas anyagokat tárjanak fel. 

A gondola t, hogy mezőgazdaságunk a barlangokban található foszfor- 
trágyát értékesítse, Horusitzky Henrik főgeológustól ered, aki erre a figyelmet 
a Természettudományi Közlöny 1912. évfolyamában hívta fel. A hosszas háború 
következtében nagyon aktuális lett a kérdés s ezért a kormány figyelme is rcá- 
terelődött a foszfort tartalmazó barlangi agyagokra. Mindannyiunk előtt ismeretes 
az a tudományos vita, amely épan ezen kérdés miatt egyrészt aMagyarFöld- 
rajzi Társaság nagyérdemű elnöke ; Cholnoky Jenő egyetemi tanár úr 
s másrészt igen tisztelt választmányi tagunk: Horusitzky Henrik m. kir. fő- 
geológus úr között a Földrajzi Közlemények hasábjain megindult. 

A kérdés akörül fordul meg, hogy gyakorlatilag értékesíthető-e, vagy sem 
barlangjaink eme kincse, s másrészt arányban van-e az esetleges anyagi haszon 
azzal a pusztítással, amelyet az üzleti vállalkozás a tudományos leletekben okozna. 
Mindezen kérdésekre szakosztályunk föntnevezett bizottsága fogja a feleletet 
megadni. 

Kívánatos volna, hogy a szakosztály a magyar társadalom támogatásával 
minél nagyobb anyagi erővel fogjon törekvései megvalósításához. Mert hazánk 
legrégibb történelmének kulcsa szakosztályunk kezében van s reményünk van, 
hogy hazánk a barlangkutatás terén mihamarabb vezetőszerephez jut a kultúr- 
nemzetek sorában. 

Társulatunk szellemi működésének másik főtényezője kiadványainkban 
van. Anyatársulatunk folyóiratának : a F ö 1 d t a n i Közlönynek az el- 
múlt évben 46-ik évfolyamát adtuk ki. A megdrágult nyomdai árak miatt kény- 
telenek voltunk összevont füzetekben kiadni, ezek közül az utolsó füzetet a jövő 
hetekben fogjuk igen tisztelt tagjainknak szétküldeni. Szakosztályunk folyóirata: 
aBarlangkutatása múlt évben IV. évfolyamából 2 összevont füzetet adott 
ki, 3-ik füzetét a jövő hetekben fogja expediálni. 

Tagsági illetmény gyanánt jár tagjainknak a m. kir. Földtani Intézet évi 
Jelentése és Évkönyve. 

Az évi jelentésekből a múlt évben mit sem adtunk tagjainknak, 
minthogy az 1914. évi jelentést még harmadéve szétküldtük, az 1915. évi jelentés 
pedig a nyomdai akadályok miatt csak a múlt napokban került ki a sajtó alól 
s így csak a jövő hónapban jut tagtársaink kezébe. 

A m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből a következő fü- 
zeteket juttattuk el tagtársainknak: 

A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve: XXIII. köt. 1. Báró Nopcsa F. 
Erdély Dinosaurusai, 4 táblával (4*20 kor.) — 2. Jekelius E. A brassói hegyek 
mezozóos faunája, 6. táblával (7. kor.) —3. Báró Fejérváry G. Adatoka Bana 
Méhelyi By. ismeretéhez, 2 táblával (2 kor.) — 4. Kadiő 0. A Szeleta -barlang 
kutatásának eredményei, 8 táblával (10 kor.) — 5. Vogl V. Tenger mell ékünk 



80 TÁRSULATI ÜGYEK. 

tithon képződményei és azok faunája. 1 táblával (1'50 kor.) — 6. Kormos T. 
A pilisszántói kőfülke, 6 táblával (10 kor.) összes értéke 34'7(^ korona . 

Más években közgyűlésünkön mindig be szoktam mutatni díszkötésben 
mindazon kiadványainkat, amiket társulatunk igen tisztelt tagtársainknak a 
10 K tagsági díj fejében juttat. Az idén « xt n< m tehetem, mert teljes kötetei egyik 
kiadványból sem volt módunkban nyújtani. Hogy kiadványaink expediálása 
némi késedelmet szenvedett, annak a nyomdai akadályok mellett több oka is 
volt. Ugyanis a m. kir. Földtani Intézel igazgatósága az intézet nagyarányú ter- 
jeszkedése miatt, kénytelen voU eddigi helyiségünkből egy másik helyiségbe 
áttelepíteni s a költözéssel járó akadályok, de főkép a szolgákban való hiány kés- 
leltették a már meglevő kiadványok szétküldését. A m. kir. Földtani Intézet 
igazgatóságának szíves engedélyéből és támogatásával most már átköltöztünk 
új helyiségünkbe s így a jövő hónapok folyamán bőven kárpótoljuk tagtársainkat 
kiadványokkal. 

Társulatunk vagyoni viszonyairól a Pénztárvizsgáló- 
Bizottság jelentése ad számot. 

Eszerint a Földtani Társulat vagyona az 1916. év végén: 

I. Alaptőkében, értékpapírokban és készpénzben vagyon 74,554 K 44 f 

II. Adóssága: az Osztrák-Magyar Banknál fennálló teher 6,600 « — 

Eme vagyonhoz járul még a társulatnak bútorokban, felszerelésekben és 
könyvekben levő ingósága, amelyek állása az 1916 december 31-én felvett leltá- 
rozás szerint a következő : 

A) Bútorok és felszerelések: 

Értéke korona 

1. 1 darab üveges, régi iratszekrény 150 

2. 1 darab üveges, régi iratszekrény 150 

3. 1 darali üveges, új iratszekrény 220 

4. 1 darab magas, félig festett új könyvállvány 80 

5. 1 darai) magas, félig festett új állvány 80 

6. 1 alacsony, félig festeti állvány 60 

7. 1 alacsony, félig festett állvány 60 

8. 1 pirosra festett, magas, új könyvtartó állvány 120 

9. 1 magas, régi nyers faállvány " ■ • • 20 

10. 1 magas, régi nyers faállvány 20 

II. 1 fenyőfaaszta], tölgyfaerezettel, rézbetéttel 80 

12. 1 polcra járó, félig festett lépcső 20 

13. 1 cédulatartó szekrény 50 

14. 1 Weitheim-szekrény 190 

15. 2 drb száraz pecsételő 20 

16. 1 drb kartonszorító vasból 40 



összesen 1360* - 



— 9 



TÁRSULATI ÜGYEK. Sl 

B) Be k öl öl t k öd y vek: 

Érték korona 

1. Földtani Közlöny, teljes sorozat, bőrkötésben, 40 köt. á 20 K . . . fSOO* - 

2. Földtani Közlöny, Értesítő, Munkálatok, vászonkötésben, 50 kötet 500* 

3. Földtani Közlöny, vászonkötésben, J0 köl . á 10 K 400* — 

4. M. kir. Földtani Intézeti Évkönyvek, vászonköl okén. 22 köt.á 10 K . 220" 

5. Mitteilungen aus d. Jl>. 22 köt. á 10 K 220- 

6. M. kir. Földtani Intézeti Évi Jelentések, 5 köt. á 20 K 100- 

7. Jahresbericht d. k. u. G. A., 5 köt. á 20 K 100- 

s. Barlangkutatás, 3 köt. á 10 K 30* 

9. Egyéb kiadványok, köt ve, 20 köt . a 10 K 200* 

10. Révai Lexikon, kötve, 12 köt. a 10 K 120'— 



Összesen....... 2690 



C) Raktáron levő k i a d a- á n y o k : 

1. Földtani Közlöny bejegyzett értéke 13,590* 

2. Egyéb Társulati kiadványok 6,730* 



Összesen 20,320* 

A -f- B + G összes ingóságok leltári értéke 24,370* — 

Tagjaink viszonyaira áttérve, a háború miatt tagjaink 
szamáról pontos kimutatást nem nyújthatok. Ugyanis régi szokások szerint. 
választmányunk jóváhagyásával azon tagokat, akik 3 év óta tagsági díjat nem 
fizettek, törlésre javasoltuk. A végleges -törlés előtt azonban mintegy 30 tagol 
felszólítottam nyilatkozatra, amikor kitűnt, hogy ezek jórészt katonai szolgálat- 
ban vannak, vagy pedig egyéb akadályok miatt nem küldték be tagsági díjukat. 
Természetes tehát, hogy mindazon tagjainkat, akik hátralékukat beküldik, to- 
vábbra is tagjainkul tekintjük s épen ezért a feltételesen törölt tagok névjegyzékét 
nem is tettük közzé. 

Fölemlítem még, hogy számos olyan tagtársunk is van, akiknek sorsáról 
mit sem tudunk ; kerülő utakon értesültünk, hogy a háború kitörése előtt többen 
Amerikába vitorláztak, különösen a bányakutatók sorából többen Angliában s 
Franciaországban rekedtek. Tagjaink között 44 külföldi is van, akiknek sorsáról 
nem sokat tudunk. A múlt közgyűlésünkön bemutatott lajstrom szerint az 1915. óv 
végén volt 704 tagunk, 52 előfizetőnk és 197 nagyobbrészt külföldi csere viszonyos 
folyóiratunk. Az 1916. év folyamán belépett 26 új tag. meghalt 11 tag, a szaporulat 
tehát 15. Ha tehát az 1915. év végén kimutatott 704 taghoz 15 főnyi szaporulatot 
veszünk, úgy az elmúlt év végén 719 volna tagjaink létszáma. Miként említettem, 
mintegy 30 tagot feltételesen töröltünk, akik közül azonban csaknem fele jelent- 
kezett, hogy továbbra is tagjaink sorában óhajt maradni. Uymódon tagjaink 
száma jelenleg 700 körül van. 

Ez alkalommal is újból kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy a Köz- 
lönyünk 1916. évi 4— 6. .füzetében közölt névsort méltóztassanak figyelemmel 

Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — 10 - (} 



82 TÁRSULATI ÜGYEK. 

kísérni s különösen hadiszolgálatban levő tagtársainkról, ezek viszonyairól néhány 
sorban kegyeskedjenek a titkárságot értesíteni. 

Ezekután elhunyt tagjaink emlékének szenteljünk néhány percet . 
Az 1916. évben következő tagjaink hunytak el: 

1. Burchard Bélaváry Konrád főrendiházi tag. a Pesti Hengermalom 
Társaság volt igazgatója, később elnöke. Eperjesen 1837 március 23-án szülét t tt ; 
az ottani kollégium elvégzése után külföldön tanult. Hazatérve, a gróf Széchenyi 
István alapította Hengermalom szolgálatába lépett, almi kiváló érdemeket szer- 
zett a magyar malomipar fejlesztésében és a magyar liszt kivitel megteremtésében. 
<5 alkotta meg az Országos Ali lomegyesületet, amelynek elnöke volt. A főrendi- 
ház újjászervezésekor, mint a nagyipar képviselőjét, a királya legelső kinevezeti 
5 tag között őt is e méltóságra" emelte. Tulajdonosa volt számos belföldi s külföldi 
n ndjelnek. Irodalmi működése az 1885. évi országos kiállítás alkalmából kiadotl 
malomipari szakosztály könyvalakú jelentésében nyilvánul. Társulatunkba 1885- 
ben lépett be, Schulek Vilmos ajánlatára. Halála 1916 július 2-án életének 80-ik 
évében következett be. Halála felett az Elnökség részvétét fejezte ki fiának: 
dr, Burchard Bélaváry Eezső belügyminiszteri osztálytanácsos úrnak. 

2. Gróf Esterházy Gyula cs. és kir. kamarás, bányatulajdonos. Múlt évi 
titkári jelentésemben még a következőket írtam róla: «Esterházy Gyula gróf 
magyarláposi földbirtokos s bányatulajdonos, 46 éves korában önként állt be 
katonának s a legendás Rusz-csoportban mint zászlós szolgál a harctéren.)) Idei 
jelentésemben, sajnos, már hősi haláláról kell beszámolnom. Fia volt Esterházy 
IsTVÁNgróf volt pozsonyi főispánnak. Egyik nagybátyja volt a hírneves Esterházy 
Kálmán gróf, aki a szabadságharcban félkarját vesztette s mint Kolozs megye 
főispánja a geológiával is foglalkozott. Ezen EsterhÁzyi'ÓI nevezte el PÁvay Elek 
1871-ben a Gryphaea EsterhÁzyí eocénkorú vezérkagylót, miként a szerző a 
m. kir. Földtani Évkönyv I. kötetében (382. old.) írja : «ezen új fajt Kolozs megye 
tudós főispánja s a geológiának a magyar arisztokráciában egyetlen bajnoka, 
gróf Esterházy Kálmán emlékének* szenteli. Afiatal Gyula gróf főkép bányászat- 
tal foglalkozott, i. i. az ő tulajdona volt a macskamezői mangánbánya Szolnok- 
Doboka vármegyében, amely bányát kellő geológiai szakértők s bányászok út- 
mutatásával hazánk egyik legszebben dolgozó mangán vasércbányájává fejlesztel te. 
A háború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatra s a Russ-féle külö- 
nít menyben küzdött . Már az 1915. év telén megsebesült, de sebéből felgyógyuK a . 
újra a harctérre ment s 1916 június 4-én az északi harctéren orosz srapnell comb- 
ja! szaggatta szét . (■sernovicba vitték, ahol június 7-ón sebeibe belehalt. Holttestet 
Pozsonyba szállították, ahol édesatyja mellé temettek el. 

A vitéz népfölkelő hadnagy mindössze 48 évet élt. Tagjaink sorába 1909-ben 
I'.w.fy MÓR dr. alelnök úr ajánlatára lépett. 

3. Báró Gyorffy Árpád bányatulajdonos, m. kir. népfelkelő főhadnagy. 
M'ilt évi jelentésemben, a katonai szolgálatot teljesítő tagjainkról írva, a követ- 
kezőkei mondtam: «A díszes sorozaAol örökítő tagjaink sorából, úgy betűrendben. 
mint hazafias lelkesedésben a Legelsők egyikével : báró Győrffy Árpád úr őméltó- 

ával nyitom meg. aki 72 éves korában kötötte fel azl a kardot, amelyet félszá- 
zaddal ezelőtt, mint fiatal hadnagy tett le. Akkor ot t hagyta fényesnek Ígérkező 

— 11 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 83 

katonai pályáját s Brádon letelepedve, az Erdélyi Érchegys égben bányakutatá- 
sokkal foglalkozott. Az olasz hadüzenet hírérc katonai szolgálatra jelentkezett 
s kezdetben a harctéren,' jelenleg pedig a budapesti védőműveknél mint főhadnagy 
szolgál.*) Azóta lelkes örökít ő-tagunk szintén elköltözött az élők sorából, ugyanis 
a budai hegyekben készített védőművek ellenőrzése közben meghűlt s 1916 má- 
jus 3-án reggel 73 éves korában elhunyt. Temetésén, amely a kerepesi-úti temető- 
ben május 5-én a református egyház szertartása szerint, katonai pompával tör- 
tént, társulatunk képviseletében részt vettem. Özvegyéhoz s unokaöccséhez: 
lozsádi báró Gyorffy Samu szőlészeti és borászati főfelügyelőhöz az Elnökség 
részvétiratot intézett. Tagjaink sorába, a titkár ejánlatával 1907-ben lépett. 

4. Fraas Eberhard német geológus és paleontológus, Fraas OszKÁRnak, 
a híres württembergi geológusnak s paleontológusnak fia, 1862 június 26-án 
Stuttgartban született. Kezdetben a müncheni egyetemen a paleontológia magán- 
tanára, majd 1891 óta a stuttgarti természettudományi múzeum konzervátora, 
tehát apjának az utódja volt. Nevezetesebb munkái a sváb triasz-labyrinth- 
odontjairól (Stuttgart, 1889), a délnémet triász ós jura -lerakod ások ichthyosaurusiü- 
ról (Tübingen. 1891) és a tengeri krokodiluso król (Stuttgart, 1902) szólna k. 
F (") 1 d t a ni Közlönyünk XXVIII. kötetében jelent meg a bőröstől meg- 
maradt iehtyosa urasok egy új példányáról írt tanulmánya, amely a m. kir. Föld- 
tani Intézet múzeumának eme remek példányát ismerteti. Társulatunknak 1895 
óta levelezőtagja volt. Halála 1915 március 6-án Stuttgartban következett be. 

5. Konkoly Thege Miklós világszerte ismert csillagász és asztrofizikus. 
Született 1842-ben Budapesten, régi nemes famíliából, 1862-ben 20 éves korában 
már doktorrá avatták a berlini egyetemen, 1864-ben letette a hajógépészi, majd 
hajóskapitányi vizsgát. De nem az óceánoknak, hanem a levegő-ég tengerének, az 
a t moszf érának lett hajósa. A múlt század hetvenes éveinek elején családja ősi birto- 
kán : a komáromvármegyei Ógyallán obszervatóriumot állított. fel, amely 1899-ig 
magántulajdona volt, amikor az államnak átadta. Nagy irodalmi munkássága ré- 
vén az egész földkerekségen ismert nevet szerzett a csillagászati szakkörökben. 
Legértékesebb munkája az üstökösök és hullócsillagok spektrumának észlelése, 
mintegy 29 üstökös spektrumán eszközölt méréseket, úgy, hogy e tekintetben 
a külföldi megfigyelőket is túlszárnyalta. A Magyar Tudományos Akadémiának 
1875 óta tagja volt ; s a tudományos csillagászat terén kifejtett működéséért, a 
Vas koronarendet, a Pro litteris et artibus nagy aranyérmét, ezenkívül számos 
érmet és díszokmányt nyert el. Mint 1891-től 1911-ig az országos meteorológiai 
intézet igazgatója, nagy érdemeket szerzett főkép abban, hogy ez intézetet szűk 
köréből kiemelte s működési ágak szerint külön osztályokat létesített. Az idő- 
prognózis távirati terjesztését az egész országban megvalósította. Halála szív- 
szélhűdés folytán 1916 február 17-én következett be ; temetésén, amely az Akadémia 
előcsarnokából történt, Társulatunkat Szontagh elnök úr személyesen képviselte 
s ravatalánál Lóczy Lajos igazgató úr magasszárnyalású búcsúbeszédet tartott. 
Társulatunkba 1902-ben lépett be Schafarzik Ferenc vál. tag ajánlatára. Eletét 
és működését a Földrajzi Társulatban Eóna Zsigmond dr. fogj i ismertetni. 

6. Nagy Dezső műegyetemi tanár szül. Székesfehérvárott 1841 december 
6-án. Középiskoláit Budán, szaktanulmányait a budai ós zürichi műegyetemeken 

_ 12 _ G* 



84 TÁRSULATI ÜGYEK. 

végezte s gépészmérnöki oklevelet nyert. 1870-ben a budapesti műegyetemen a 
gépszerkezettan s 1882-ben a mechanikai s elméleti géptani tanszék tanára lett. 
Az 1S85. évi országos kiállításon, mint a nemzetközi gépészeti osztály alelnöke, eme 
működése jutalmául a Ferenc József-rendet nyertééi. Legismertebb al- 
kotása az 1894-ben létesült hivatalos szilárdsági kísérleti állomás szervezése volt 
s bennünket közelről érdeklő művei: A természetes építő-anyagokról, kövekről 
szólnak, amelyek a kir. József-műegyetem műszaki-mechanikai laboratóriumá- 
ban kiadott Kísérleti Közleményekben jelentek meg. Temetésén Társulatunkat 
Schafarzik Ferenc választ mányi tag úr képviselte. 

7. Palkovics József cs. és kir. altábornagy élete a történelemnek valóság- 
gal egy kiszakított fejezete s ezért kissé behatóbban ismertetem életrajzát. Szüle- 
tett 1834-ben Budán. Atyja István főhercegnek, Magyarország utolsó nádorának 
szolgálatában állván, gyermekéveit együtt töltötte boldogalt József főherceggel, 
aki élete végéig a legnagyobb szeretettel pártfogolta egykori iskolatársát, amiként 
tudvalevő, hogy a boldogult főherceg évenkint egy-egy estét iskolatársai köréhen 
töltött. Középiskolai tanulmányait a pesti kegyesrendi gimnáziumban végezte. 
ahol Semsey ÁNDORiiak is iskolatársa volt, majd az egyetemen bölcsészettant 
is tanult. Katonai pályáját a 46-ik közös gyalogezredben kezdette, majd a huszár- 
sághoz lépett át. Készt vett az -1859. évi olasz hadjáratban. Amikor 1863-ban 
Mexikó küldöttsége Miksa osztrák főhercegnek (boldogult Ferenc József öccsének) 
felajánlotta a koronát s a főherceg 1864 április havában lemondva az osztrák 
s magyar koronára való igényéről, elfogadta a mexikói császárságot, Palkovics 
JÓZSEF, a fiatal főhadnagy önként jelentkezett oldala melles új császárával együtt 
1864 június 12-én vonult be Mexikóba, a francia hadak védelme alatt. Miksa 
császár oldalán végigküzdötte a mexikói harcokat s jász-kún huszárcsapatának 
élén, mint százados, vakmerő bátorságának számos tanújelét adta. megszerezve 
a Quadalup-rend nagy keresztjei s a mexikói érdemrendet. Amikor III. Napóleon 
francia császár az Egyesült Államok fenyegetésére 1866-ban visszavonta Mexikó- 
ból csapa tail s így cserben hagyta Miksa császárt, a magára hagyott császár kicsiny 
seregével Queretaro erősségbe vonult. Követte őt hűséges századosa, Palkovics 
József is. aki a császár haláláig híven kitartott oldalán. Hogy rövid legyek eme 
leírásomban, ismeretes, hogy Juarez köztársasági elnök Miksa császárt halálra 
ítéltette s a császári 1867 június 19-én két tábornokával együtt, agyonlövette. 
I'w.kovics József kegyelettel őrizte elete végéig azt a selyemkendőt, amellyel 
Miksa császár szeméi kivégzésekor bekötötték. A Novara hadihajón, a császár 
holttestéi kísérve, téri vissza Palkovics József hazánkba, ahol kezdetben a 7-ik 
huszárezrednél szolgált, majd a ni. kir. honvédséghez lepett át, ahol gyorsan 
emelkedett föl a z ezre< I, gj rangig.Müit ezredes 1883-tól 1893-ig 10 éven át a YáeZott 
állomásozó 6-ik honvédhuszárezred parancsnoka volt. ahol gyakorlatok alkalmá- 
val gyakran találkozotl Görgey ARTiiunral is. A váczi úri közönség még ma is 
rajongással emlékezik egykori ezredesére, amikénl ez a Váczi Hírlap 1916 
augusztus 27-iki számában közöli nekrológból is kitűnik. Később mint vezérőr- 
nagy a' nyitrai dandárparancsnokságot, majd mint altábornagy a kolozsvári 
hadosztályparancsnokságol vette ál. Kolozsvárotl ismerkedetl meg Szádeczky 
Gyula egyetemi tanárral, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. Szádeczky 

— 13 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 85 

tanár társaságában beutazta Erdély nagy részét s különös előszeretettel tanul- 
mányozta a Bihar-hegységet. Több mint 50 éves szolgálata után 1901-ben nyu- 
galomba vonult s kezdetben Kolozsvárott, majd Budapesten élt. 1910-ben SzÁ- 
deczky Gyula ajánlatára tagjaink sorába lépve. 6 éven át egyik legszorgalmasabb 
látogatója volt üléseinknek, Késztvett összes kirándulásainkon. Többen emlé- 
kezünk még az 1910 május 26-án Schafarzik elnök úr által vezetett nógrádi 
kirándulásra, ahol lel : s tagunk a nógrádi Várhegy dacit -kúpját koronázó romok- 
ról pompás előadást tartott. Élénk emlékezetünkben van még az 1911. évi pün- 
kösdjén, június 4— 7-én tartott tanulmányútunk, amelyet Lóczy Lajos igazgató 
úr vezetett s ahol fáradhatatlan öreg szaktársunk Alsóörs. Tihany, Aszófő, Bada- 
csony, Gulács s Szentgyörgy-hegy tanulmányozásában a legnagyobb gyönyörű- 
séggel vett részt. (A Földtani Közlő n y 1911. évi 41. kötetében (56. ábra) 
a Szentgyörg3'-hegy oldalában felvett fénykép a boldogultat turista - 
ruhában, kezében kalapáccsal mutatja.) A háború kitörésekor egyik váczi 
ismerősének a következőket írja : «Mennyire sajnálom, hogy korom miatt nincs 
módomban kipróbált váczi ezredemet a csaták mezején vezetni». A háború folyama 
alatt lelkülete kissé nyugtalan lett, különösen amióta egyetlen leányának: Olgá- 
nak férje: Jancsó Árpád alezredes a mezőlaborci ütközetben elesett. De azért a 
természetszeretete állandóan kísérte s 1916 augusztus 20-án unokáival kirándult 
a Vác melletti Naszályra, felkereste régi működésének helyeit — érezve, hogy 
ez búcsúlátogatása. Másnap augusztus 21-én, hétfőn reggelre holtan találták 
ágyában. Temetésén Szontagh Tamás elnök úr személyesen képviselte Társula- 
tunkat s ravatalára koszorút helyezett. 

Palkovics József széleskörű, általános műveltségű férfi volt, aki úgy a 
katonai, mint a polgári erényekben dísze volt a magyar társadalomnak s büszke- 
sége Társulatunknak. 

8. Pantocsek József botanikus, született Nagytapolcsányban 1846 ok- 
tóber 15-ón. Kora ifjúsága óta növénytannal foglalkozott, vakációit a Magas 
Tátrában botanizálással töltötte. 1872-ben 6 hónapon át Déli-Hercegovmát, 
Montenegrót s Dalmáciát utazta be s ennek eredménye a Pozsonyban 1874-ben 
megjelent Adnotationes ad flórára e t faunám Hercegovináé 
et Dalmatiae című munkája, amely miig alapvető munka a balkáni flóráról 
1876-ban Bécsben orvosi oklevelet szerzett s 1896 óta a pozsonyi országos köz- 
kórház igazgató főorvosa volt, de amikor az intézetet az egyetem vette át, nyuga- 
lomba vonult s tavamoki birtokán élt 1916 szeptember 7-én történt haláláig. 
Pantocsek 1880 óta főkép mikropaleontológiai munkákkal foglalkozott ; s e téren 
Magyarország fosszilis bacillariáiról háromkötetes munkát írt 102 táblával, amely 
német nyelven 1886—1892 között Nagytapolcsányban jelent meg, majd 1905-ben 
Berlinben. Pantocsek az első hazánkban, aki mikro fotográfiák készítésével fog- 
lalkozott s mikroszkópos diatoma-felvételeit az 1885. évi országos kiállítás arany- 
éremmel tüntette ki. Mikrológiai kutatásai kiterjednek az egész föld bacilláriás 
kőzeteire; a ha ciliáriákról mint kőzetképző lényekről 1894-ben Bécsben világszerte 
elismert munkát adott ki. A Balatoni kovamoszatokról 1902-ben írt egy 17 táblás 
tanulmányt. Gazdag gyűjteményét a pozsonyi természettudományi s orvosi 



14 



86 TÁRSULATI ÜGYEK. 

egyesületnek hagyta. Társulatunkba Szontagii Tamás dr. ajánlatára 1885-ben 
lépeti tagnak. 

9. Schweiger Imre Ambrus építési vállalkozó 1 í » 1 6 március 7-én elhunyt. 
Tagjaink sorába Palfy Mór dr. alelnök úr ajánlotta. 

10. Steinhausz Gyula ni. kir. főbányatanácsos, Bzületett 1843 február 
2-án Lőcsén,, ősi szepesi családból. Iskolai tanulmányait Lőcsén, Eperjesen, Eger- 
ben s Debreczen ben végezte, majd a selmeczbányai akadémián bányász-oklevelet 
szerzett. Állami szolgálatál Selmee«en kezdte ,majd Hodrusbányán és Urvölgyön 
szolgált. 1872-ben kilépett az állami szolgálatból s a Deutsch Peistritz 
peggaui Ludwigshütte horgany-, ólom- s ezüstbánya mérnöke lett. Stájerországi 
ban tartózkodása alatt a ludwigshüttei érces vidék bányászati viszonyairól több 
szakközleményt is írt. 1890-ben visszatért hazánkba s a szomolnoki kénkovand- 
bánya igazgatója lett, amelyet az államtól ekkortájt vásárolt meg a Fels őma- 
g y a rursz a g i B á n y a- e s K o liómű E. T. Itt irodalmilag is működött, 
1896-ban a szomolnoki réz- és kovandbánya monográfiáját írva meg, a Berg- 
und II ii t t e n ni án n i s eh e s Ja h r b u c li 44. kötetében. 1896-ban a nagy- 
ági kincstári és társulati bányamű igazgatójává nevezték ki s Nagyág bányászati 
viszonyait a Bányászati és Kohászati Lapok 1904. folyamában közölte. 1907-ben 
nyugalomba vonulván. Budapestre költözött s üléseink buzgó látogatója volt. 
Életrajzát s 6 munkájának tartalmát a Bányászati és Kohászati 
Lapok 1916 december 15-iki számában Vnutskó Ferenc ismertette. Tagjaink 
sorába 1871-ben lepett Staub Móric ajánlatara. Meghalt Budapesten, 1916 no- 
vember 25-én. 

11. Zsigmondy Béla mérnök, 1916 június 12-én pünkösd hétfőjén 68 éves 
korában elbunyt. Nagybátyjával: Zsigmondy ViLMOssal együtt a városligeti a 
margitszigeti artézi-fúrásokat végezte és igen sok alföldi artézi-kutat fúrt. A híd- 
építés terén legnevezetesebb alkotásai : a budapesti Ferencz József-híd, a 
margitszigeti s komáromi Duna híd, a varasdi Dráva-híd, a csongrádi, zentai 
Tisza-híd s egy egész sor híd a Maros, Aranyos, Körös és a Vág folyók fölött. 
Utolsó nagy művét : a Lánchíd újjáépít ését , amelyre oly büszke volt, még befejezte, 
azonban felavatásán már nem lehetett jelen. Egyik buzgó tagja volt a budai 
Várhegyi alagúti biztotságnak, amely bizottság az alagút víztelenítésének kérdé- 
sét, a magyar bányászok tervei szerint, Szontagh Tamás elnökletével s Zielinszky 
Szilárd közreműködésével sikeresen meg is oldotta. Társulatunknak 1871 óta 

rendes s 1875 óta örökítő tagja volt. 

* 

Az elmúlt évben összesen 11 tagtársunk költözött el az élők sorából, vala- 
mennyi a magyar társadalomnak egy-egy kiváló tagja, akik emellett Társulatunk 
ögyeil is szívükön viselték. Emléküket kegyelettel őrizzük! 

Jelentésem végeztével még a köszönet és hála szavait tolmácsolom mind- 
azoknak, akik társulatunk ügyeit támogatták. 

Mély köszönet és hála illeti dr. Lóczy Lajos egyetemi tanár urat. az orszá- 
gos ni. kir. Földtani Intézet igazgatóját, valamint dr. Szontagh Tamás elnök urat, 
mezen országos intézet aligazgatóját azért, hogy Társulatunknak a m. kir. 
Földtani Intézet palotájában állandó helyiségei engedélyezni szíveskedtek. Azon- 

— 15 — 



TÁRSULAT] ÜGYEK. 87 

kívül uiely köszönetet mondok Ilosvay Lajos dr. m. kir. vallás- és közoktatás- 
ügyi államtitkár úrnak, mint a kir. magyar Természettud ányi Társulat elnöké- 
nek, továbbá Gorka Sándor dr. egyetemi helyettes -tan ár úrnak, mint ugyanezen 

társulat főtitkárának, amiért eme díszes helyiséget üléseink számára átengedni 
kegyeskedtek. 

Amidőn végül úgy a magam, mint tit kartársam nevében megköszönöm a 
mélyen tisztelt Elnökségnek s a választmánynak, hogy 9 ülésében a titkárságot 
támogatni szíveskedtek, kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy jelentésemet 

tudomásul venni méltóztassék. 

* 

Az elhangzott titkári jelentést a közgyűlés tudomásul veszi. 

5. Elnök jelenti, hogy az 1917 január 31-iki válaszmányi ülés hidroló- 
giai szakosztály alakítását javasolja a közgyűlésnek. Felhívja az első- 
titkárt, hogy a választmány ezirányú határozatát a közgyűlés előtt olvassa fel. 

Papp Károly dr. jelenti, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat választ- 
mánya 1917 január 31-én tartott ülésén a következőket határozta : «Elnök hatá- 
rozatilag kimondja, hogy a választmány egyhangúlag elhatározza a Magyarhoni 
Földtani Társulat kebelében a hidrológiai szakosztály létesítését, 
amely szakosztálynak feladatát, működési körét külön ügyrendben a Társulat 
elnöksége a szakosztály tagjaival együtt fogja megállapítani j> 

Elnök a felolvasott határozat kiegészítéséül kifejti, hogy a h i d r o 1 ó g i a 
az a tudomány, amely a tengerek, folyamok, folyók, tavak, talajvizek, források, 
kutak, artézi-kutak és a csapadékok ismeretét foglalja magában. Ezek közül azon- 
ban ezidőszerint a tenger tanulmányozását kikapcsoljuk működésünk köréből, 
minthogy ezzel már úgyis az Adria-egyesület foglalkozik. A szóbanforgó hidro- 
lógiai szakosztály egyik feladata lesz a hidrológiának, mint tudománynak ápolása, 
a másik feladata pedig az, hogy a tudományos kutatások eredményeit a gyakor- 
lati élet számára megközelíthetővé tegye. Tárgykörébe a következő fontosabb 
fejezetek tartoznak: A víz körforgása, a levegőnedvesség, csapadék. A talajvíz 
áramlása, hőmérsékleti viszony; i és higiéniája. A talajvizet feltáró kutak és 
vízgyűjtő vágatok, a bányavíz, alagútvíz és karsztvíz. Források és ezek külön- 
böző formái, Az artézi kutak. A folyó víz tudományából : a potamologiából 
főkép a folyóvíz hordaléka, görgetegek, kavics, homok, iszap keletkezése és 
tovaszállítása . Az árvizek oka és hatása, Az álló víz, tavak, mocsarak, lápok 
és tőzegek. A vizek biológiája. 

Bogdánfy Ödön rendes tag reámutatva a keletkező szakosztály tudomá- 
nyos és gyakorlati fontosságára, elismeréssel adózik gróf Marenzi Ferenc Károly 
cs. és kir. gyalogsági tábornok úr ő excellen ciájának, aki a hidrológiai társulat 
alakítását már 1916-ban a nyilvánosság előtt javasolta ; de tekintve azt, hogy 
a háború miatt önálló társulat szervezése náehézségekbe ütközik, azért a földtani 
társulat kebelében a hidrológiai szakosztly létesítéséi (k eszméjét Szontagh 
Tamás dr. elnök úr őméltóságával együtt felvetette. 

Elnök határozatikig kimondja, hogy a közgyűlés egyhangúlag elhatározza 
a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében a Hidrológiai Szakosztály 
létesítését. 

— 16 — 



88 TÁRSULATI ÜGYEK. 



6. PÉNZTAEI JELENTÉS 

a Magyarhoni Földtani Társulat pénztári forgalmáról 

és vagyonának állásáról az 1916. év végén. 

I. Forgó tőke. 

A) Bevétel. 

35Í A bevételek megjelölése _ JfiSPSSi 

1. Pénztári maradvány az 1915. évről 879 K 59 f 

2. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 

segélye 3000 « — « 

3. M. kir. Földmívelésügyi Miniszter segélye . . 1000 « — « 

4. Herceg Eszterházy Miklós pártfogói díja . . 840 « — « 

5. Magánosok segélye (dr. Semsey Andor ado- 

mánya) 100 « — « 

6. Alaptőke és forgótőke kamatja 2200 « — « 

7. Hátralékos tagsági díjak 400 « — « 

S. 1916. évi tagsági díjak 4000 « — « 

9. 1916. évi előfizetések 400 « — « 

10. Eladott kiadványok 100 « — « 

11 . Vegyes bevételek 10 « 41 « 

12. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásra . . 400 « — « 

Társulati alaptőke gyarapítására. 

13. Horusitzky Henrik m. kir. főgeol. örökítő 

tagsági díja — « — « 

14. Maros Imre m. kir. geológus párt. tags. díja — « — « 

15. A kir. József-műegyetemi könyvtár párt. 

tagsági díja — « — « 

16. Első Magyar Általános Biztosító-Társulat párt. 

tagsági díja (I. részlet) « — « 

17. Dr. Papp Károly első titkár alapítványa . . — « — « 

18. Dr Jordán Károly örökítő tagsági díja — « — « 

19. Dr. Szentpétery Zsigmond (Kolozsvár) örö- 

kítő tagsági díja — « — « 

20. Takarékbetéti kamat az alaptőkéhez — « — « 

A Barlangkutató Szakosztály javára: 

21. Dr.Szontagh Tamás kir. udvari tanácsos, a m. 

kir. Földtani Intézet aligazgatójának ala- 
pítói díja — « — « 

22. Maros Imre m. kir. geológus párt. tagsági díja — « — « 
28. Dr. Hillebrand Jenő múzeumi segédőr alapítv. — « — « 

24. Borsod-Miskolczi múzeum alapít ványa — « — « 

25. Dr. Kadic Ottokár in. kir. főgeológus alapítói 

díjának gyarapítására — « — « 200 « - « 

26. Spiegl Adolf nyomdavezető alapítói dijának 

2-i k részlete — « — « 80 « — « 

27. A Eillebrand-féle alapítvány első szelv. ka- 

matai a szakosztály alaptőkéjéhez — « — « 4 « 50 « 

28. Takarékbetéti kamatok az alaptőkébe/. — « -« 1 (< 28 « 

— 17 — 



Tényleges bevétel 


&z 191 


5. évben. 


879 K 


59 f 


3000 


« 


— <i 


8000 


« 


— « 


840 


« 


— « 


300 


« 


— « 


2411 


« 


90 « 


590 


« 


— « 


3934 


« 


— <( 


520 


« 


— « 


1 


« 


50 « 


16 


« 


— . « 


300 


« 


— « 


200 


« 


— <t 


450 


« 


— « 


400 


« 


— « 


200 


« 


— « 


600 


« 


— « 


200 


« 


— « 


200 


<* 


— « 


25 


« 


30 « 



100 


« 


— 


« 


450 


« 


— 


« 


150 


« 


— 


« 


100 


« 


— 


« 



TARSn-ATl ÜGYEK. 



80 



G ü 1 1 V i 1 ni os síremlékalap jav á r a . 



29. Dicenty Dezső befizetése 

30. Takarékbet ót i kamat... 



10 K - f 
2 « 51 « 



- K-t 

A Barlangkutató Szakosztály javára. 

- K -f 

- « — « 



31. Alaptőkéje utáni szelvénykamatok 

32. A társulathoz befolyt tagsági díjak 



12 K 51 f 



lül K 50 f 

18 « — « 



Összesen 13330 K — f 19289 K 08 f 



B) Kiadás. 



Tétel- 
szám 



Előirányzat 
az 191G. évre 



A kiadások megjelölése 

1. Földtani Közlöny . . . . 4500 K • 

2. A m. kir. földtani intézet kiadványaiért.... 1000 « — 

3. Elsőtitkár tiszteletdíja 900 « — 

4. Másodtitkár tiszteletdíja (2% évről) 1500 « — 

5. Pénztáros tiszteletdíja 300 « — 

6. írnok juta lomdíja 360 « — 

7. Szolgák jutalomdíja 480 « — 

8. Postaköltség 1200 « — 

9. Irodai kiadások 1000 « — 

10. Vegyes kiadások 1 16 « — 

11. Teher törlesztésre: 

a) 6800 K kölcsön 5%% kamata 374 K — f 

b) ugyanezen kölcsön törlesztésére 200 « — « 

12. Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra .... 400 « — « 

13. A Barlangkutató Szakosztálynak segélyül . . 1000 « — « 



14. Társulati alaptőke gyarapítására: 

a) alapítványokból 2250 K — f 

b) takarékbetéti kamatokból 25 « 30 « — K — f 

15. A Barlangkutató Szakosztály a lap tőkéjé 

gyarapítására. 



Tényleges kiadás 
az 1916. évben 

5592 K 07 f 
— « 



900 
1500 
300 
240 
370 
631 
975 
256 



— « 

— « 

— « 

— « 

— « 
69 « 
50 « 
42 « 



a) Alapítványokból 1084 K 50 f 

b) Takarékbetéti kamatokból 4 « 28 « 



K -f 



359 K 02 f 

200 « - « 

300 « - « 

1000 « — « 



2275 K 30 

n e k 

1088 K 78 f 



16. A G ü 1 1 Vilmos síremlékalap gyarapítására. 

a) Adományból 10 K — f 

b) Takarékbetéti kamatokból 2 « 51 « - K - f 12 K 51 f 

17. A B a r 1 a n g k u t a t ó Szakosztály részére kiadottak: 

a) alaptőkéje utáni Belv. 

kamatok fejében 101 K 50 f 

b) a szakosztályt megillető 

tags. díj 18 « - « - K — f 119 K 50 f 

18. A társulati forgótőke pénzmaradványa — « — « 3168 « 29 « 



Összesen 13330 K - f 19289 K 08 f 



— 18 



90 TÁRSULATI ÜGYEK. 



H. A Földtani Társulat vagyona az 1916. év végén. 
1. Anyatársulati alaptőke 57224 K őü f 

.-» t\ n i ' iíi_.i._ nroo ,. nn .. 



2. Dr. Szabó emlékalap 9732 

3. Dr. Szabó emlékalap kamatai 226 

4. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje 2950 

5. Güll Vilmos síremlékalap 42 

6. Dr. Kalecsinszky Sándor sírémlékalap 598 

7. Böckb János szoboralap maradványa 611 

8. A társulati forgótőke maradványa 3168 



29 « 

78 

42 

51 

55 

10 

29 

Összesen 74554 K 44 f 



TTT. A Földtani Társulat adóssága. 

Teher: az Osztrák-Magyar Banktól felvett 7800 K kölcsönből 6600 K. 
Budapest, .1916. évi december hó 31-én. 

Ballenegger Bóbert dr. Ascher Antal 

másodtitkár, pénztáros. 

Jegyzőkönyv 

a Magyarhoni Földtani Társulatban 1917 január 24-én tartott 
pénztárvizsgálatról. 

Mi alulírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg 
választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók, a mai napon a pénztárban 
megjelenve, megbízatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük: 

Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló utasí- 
tásokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat egyenkint össze- 
hasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. 

A társulat v a g y o n a a z 1916. óv végén: 

1. Anyatársulati alaptőke értékpapírokban és takarékbetétekben 57224 K 50 f 

2. Dr. Szalió József emlékalap értékpapírokban 9732 « 29 « 

3. Dr. Szabó József emlékalap kamatai takarékkönyvben 226 « 78 « 

4. A Barlangkutató szakosztály alaptőkéje értékpapírban 2950 « 42 « 

5. Güll Vilmos sírémlékalap maradványa takarékkönyvben .... 42 « 51 « 

6. Dr. Kalecsinszky Sándor alap takarékkönyvben 598 « 55 « 

7. Böckh János szoboralap maradványa takarékkönyvben 611 « 10 « 

8. A társulati forgótőke maradványa takarékkönyvben 3168 « 29 « 



összesni 71.554 K 14 f 

Teher az 1916. év végén: 

Az Osztrák-Magyar Banknál a hadikölcsönkötvényekre még 

fennálló tartozás 6600 K — f 

A társulati vagyonkimutatásban szereplő összegeken kívül van még a tar-' 
sulatnak a m. kir. postatakarékpénztárnál 100 K letétje, mely összeg a csekk- 
számlanyiláskor fizettetett !"• biztosíték lejében és csak a csekkszámla felinon- 
dása esetében vehető fel. 

— 10 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 91 

Az 1916. évi bevételek összege 19,289 KOS f, amely az előirányzott 13,330 K 
összeget 5959 K 08 fillérrel fölülni alja . Ennek okai a következők : 1. mert a m. kir. 
föl (Imivel és ügyi miniszter segélye 2000 K-val múlja felül az előirányzott összeget, 
2. mert a magánosok segélye az előirányzott összeget 200 K-val felülmúlja, 3. mert 
az alaptőke és forgótőke kamatja az előirányzott összeget 211 K 90 fillérrel felül- 
múlja, 4. mert a hátralékos tagsági díjakból 190 K-val folyt be több, mint elő- 
irányozva volt, 5. mert az 1916. évi előfizetések 120 K többletet mutatnak, 6. mert 
az örökítő tagok a társulat céljára 2250 K-t, a Barlangkutató Szakosztály javára 
pedig 1080 K-t fizettek be. Ezenkívül néhány kisebb vegyes bevétel növelte az 
1916. évi bevételeinket magasabbra az előirányzatnál. 

A kiadások egyes tóteleit vizsgálva, az 1. tétel alatt szereplő Földtani 
Közlönynél 1192 K 07 f túlkiadást látunk, amely túlkiadást a nyomda részéről 
történt tetemes árdrágítás okozta. A 10. tétel alatt szereplő vegyes kiadásoknál 
140 K 42 f túlkiadás volt, aminek oka az, hogy itt könyveltetett el a m. kir. posta- 
takarékpénztárnál befizetett 100 K biztosíték. Megtakarítás mutatkozik a 2. té 
telnél, itt ugyanis tényleges kiadás nem történt, mert a társulat a tételben szereplő 
1000 K elengedését kérte a m. kir. földmívelésügyi minisztertől. Megtakarítás 
mutatkozik továbbá a 6. tételnél, írnok jutalomdíja, itt a megtakarítás 120 K; 
továbbá a 7. tételnél szolgák jutalomdíja, ahol a megtakarítás 110 K. Lényeges 
megtakarítás mutatkozik még a 8. tételben szereplő postaköltségnél, az itt meg- 
takarított 568 K 31 f a külföldi expediálások szünetelésének eredménye. 

A kiadások rovatain végigtekintve, a szigorú takarékosság elvét látjuk az 
idén is érvényesülni; úgy hogy a mérleg a nehéz pénzügyi viszonyok dacára is, 
3168 K 29 f pénztári fölösleggel záródott. 

Végül a társulat kebelében történt gyűjtések beszámolása a következő 
képet adja : 

l.Böckh János szoboralap 

1— 176. sz. alatt bevétel gyűjtésekből, kamatokkal 6615 K 60 f 

1 — 8. sz. alatt kiadás Stróbl tanárnak szoborra és márványra 6004 « 50 « 

Maradék 611 K 10 f 

2. Kalecsinszky Sándor plakettalap 

1—49. tétel alatt bevétel 542 K — f 

amely a takarékpénztárban 598 « 55 « 

növekedett. 

3. G ü 1 1 Vilmos síremlékala p 

1—67. tétel alatt bevétel 440 K — f 

1. tétel alatt sírkőre kiadás 400 « — « 

Maradék 40 K — f 

mely a takarékpénztárban 42 « 51 <t 

összegre növekedett. 

Mindezen összegek mint külön kezelt alapok maradványai összesen 1252 K 
16 f-t tesznek ki, amelyek mint takarékbetétek külön-külön őriztetnek. 

Mindezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztár- 
noknak a felmentést adja meg s buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. 

Kelt Budapesten, 1917. évi január hó 24-én. 

Petrik Lajos Lőrentiiey Imre dr. Timkó Imre. 

— 20 — 



92 TÁRSULATI ÜGYEK. 

7. Költségvetés az 1917. évre. 

A) Bevétel. 

1 . Pénztári fölösleg az 1916. évről 3168 K 29 f 

2. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter segélye 3000 « — « 

3. M. kir. Földmívelésügyi Miniszter segélye 4000 

4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja 840 

5. Magánosok segélye 100 

6. Alaptőke és forgótőke kamatja 2410 

7. Hátralékos tagsági díjak 400 

8. 1917. évi tagsági díjak 4000 

9. 1917. évi előfizetések 500 

10. Kiadványok eladásából 100 

1 1 . Vegyes bevételek 16 

12. A Szabó-alap kamataiból megbízásra 100 

13. Az alaptőke készpénzkészletéből adósság törlesztésére .... 1600 



— « 

— « 

— « 

— « 

— « 

— « 

— « 
71 « 

— « 



Összesen 20235 K — f 
B) Kiadás. 

1. Földtani Közlöny 11000 K - f 

2. Első titkár tiszteletdíja 900 « — « 

3. Másodtitkár t iszteletdíja 600 « — « 

4. Pénztáros tiszteletdíja 300 « — « 

5. lmok jutalomdíja 240 « — « 

6. Szolgák jutalomdíja 370 « — « 

7. Posta költség 1200 « — « 

8. Irodai kiadások 1200 « — « 

9. Vegyes kiadások 162 « — « 

10. Teber-törlesztésre : 

a) 6600 K kölcsön 5%%-os kamatja . . 363 K - f 

b) Ugyanezen kölcsön törlesztésére 1800 « — « 2163 K — f 

11. A Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra (bátra lék) 100 « — « 

12. A Barlangkutató szakosztálynak segély 1000 « — « 

13. A Hidrológiai Szakosztálynak segély 1000 « — « 

Összesen 20235 K — f 
Kelt Budapesten, 1917. január 21-én. 

Ascher Antal Ballenegger Kóbert dr. 

má>o<l pénztáros. másoiltitkár. 

A 6. pont alatt bemutatott pénztári jelentést a közgyűlés tudomásul veszi s 
íi pénztárvizsgáló-bizottság tagjaiul a jelen évre is felkéri Lőrenthey Imre dr., 
Petrik Lajos és Timkó Imre urakat. A 7. pont alatt szereplő költségvetési a köz- 
gyűlés egyhangúlag tudomásul véve,, elfogadja. 

Papp Károly dr. elsőtitkár kiemeli, hogy a B) kiadások 12. és 13. tételei- 
den szereplő összegek., úgymint a B a r 1 a n g k u t a t ó S z a ko s /. t á 1 y na k 
nyújtott 1000 K segély, valamint a mai közgyűlésen megalakult Hidrológiai 
S z a k o s z t ál y nak megszavazott 1000 K segély — örvendetes jelei a Társulat 
mindinkább Eejlődő t udományoa működésének — bármily csekélyek is az összegek, 
de a mai nehéz viszonyok között mégis lehetővé teszik mindkét szakosztály mű- 
ködésének fenntartását . 

Minthogy indítvánnyal senki nemjárull a közgyűlés ele. Elnök megköszönve 
a szépszámmal megjeleni ta^k ügybuzgó érdeklődését, az ülést esti 8 órakor 
berekeszti. Kelt Budapesten. 1917 február 7-én. 

Jegyezte: Papp Károly dr. elsőtitkár. 

— 21 — 



A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1914. és 1915. 

években. 

(Repertórium der auf Ungarn bezüglichen Geologischen 
Literatui" im Jahren 1914—1915). 

Ebben a jegyzékben mindazok a geológiai, paleontológiái, petrográfiai, geomorfológiai,, 
talajismereti, mineralógiai, ásványehemiai és bányageológiai munkák vannak felsorolva, 
melyek a Magyar Korona Országaira vonatkoznak, illetőleg amiket egyrészt magyar szer- 
zők hazai és külföldi folyóiratokbaji, másrészt külföldi szerzők hazai folyóiratokban írtak. 

Jn diesem Repertórium wurden allé jené geologischen, palaontologischen, petro- 
graphischen, geomorphoiogischen, agrogeologischen, mineralogischen und montangeologi- 
schen Arbeiten aufgenommen, die auf die Lánder der Ungarischen Krone Bezúg habén, 
bezw. die aus der Féder ungarischer Autoren in ungarischen und auslándischen Zeitschriften 
erschienen sind, oder von auswártigen Autoren in ungarischen Zeitschriften veröffentlicht 
wurden. 

Anderko A. : A hőmérséklet szakaszos ingása a pseudoisotrop talajban. Math. és természettud. 
Értesítő XXXII. köt. pag. 426. Budapest, 1914. 

Ardos F.: Lukács Ödön barlang és geysir -csatorna a Szent László— Püspökfürdő és Félixfürdő 
közelében. Nagyvárad, 1914. 

Ballenegger R.: Felvételi jelentés az 1913. év nyarán Liptó- és Szepes megyékben végzett átné- 
zetes agrogeológiai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 406. Buda- 
pest 1914. 

— Bericht über die im Sommer 1913 in den Komitaten Liptó und Szepes ausgeführten agro- 
geologischen Aufnahmen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 460. 
Budapest, 1914. 

— Az Erdélyi Mezőség fekete földje. Am. kir. Föld. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 403—411. 
Budapest, 1915. 

— Die Schwarzerde der Mezőség in Siebenbürgen. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. 
für 1914, pag. 461-469. Budapest, 1915. 

— Magyarországi talajtípusok növényi tápanyag-készlete. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1914-ről. pag. 492-500. Budapest, 1915. 

— Das Náhrstoffkapital ungarischer Bodentypen. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 
1914. pag. 544-562. Budapest, 1915. 

— Jelentés az 1913. év folyamán végzett chemiai talajvizsgálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról, pag. 483. Budapest, 1914. 

— Bericht über die im Laufe des Jahres 1913. durchgeführlen chemischen Bodenuntersuchungen. 
Jahresb. d. kgl. ungar. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 542. Budapest, 1914. 

— A talajok osztályozásáról, pag. 1 — 16. Budapest, 1913. 

— és László G. : A Balaton-vidék talajviszonyainak vázlata. A Balaton tud. tan. eredm. I. köt. 
1. rész. I. szakasz, pag. 577. Budapest, 1914. 



"94 a magvai: földtani irodalom jegyzéke az L91 I. És L915. években. 

Balló R.: Adutok a dolomitkeletkezéa elméletéhez. Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 40, 174 és 
XLV. köt. pag. 221. Budapest, 19U. és 1915. 

— Contributions d la théorie de la formation de la dolomie. Földt. Közi. Vol. XLIV. pag. 136 
520. XLV. pag. 286. Budapest, 1914. 1915. 

— Az achatok keletkezéséről Természettud. Közi. XLVI. köt. pag. 21. Budapest, 1914. 
BaloghE.: Nem egyközös tengelyű ikrek általános előfordulása u porphyrquarcok között. Múzeumi 

Fűzetek. II. köt. pag. 145. Kolozsvár. 1914. 

— Allgemeines Vorkommen von nicht parallelachsigen Zunllingen wnter d< „ Porphyrquarzen. 
Múzeumi Füzetek. Bd. 11. pag. S.'.r,. Kolozsvár, 1914. 

Bartucz Gy.: .1: obercasséli ősember. Természettud. Közi. XLVII. köt. Pótf. pag. 66. Buda- 
pest, 1915. 

- A weimari ősember állkapcsa. Természettud. Közi. XLVI. köt. Pótf. pag. 154. Budapest, 
1914. 

Bányai J.: A bajót-ajtai barnaszén-terület. A ni. kii'. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pa /. 106. 
Budapest, l'.il 1. 

- Das Braunkohlengebiet von Bajót-Ajta. Jahresb. d. kgl. angar. Geol. Reichsanst. f. 1913, 
pag. 114. Budapest, 1914. 

— Hadviselés és geológia (17 — 23 ábra). Föld. Közi. XLV. köt. pag. 213. Budapest, 1915. 

— Kriegfühning und Geologie. (Mit den Fig. 17 — 23.) XLV. köt. pag. 277. Budapest. 1913. 
Bekey I. G.: A csobánkai Macska-barlang. Barlankutatás, 11. köt. pag. 133. Budapest 1914. 

— Die Macskahöhle bei Csóbánka. Barlangkutatás Bd. IT. pag. 162. Budapest, 1914. 

— A piliscsabai Klotildbarlang. Barlangkutatás, 111. köt. pag. 163. Budapest 1915. 

— Die Klolildenhöhle bei Piliscsaba. Barlangkutatás, Bd. III. pag. 200. Budapest, 1915. 
Bemard E.: A kalcium chemiai és biológiai szerepéről a talajban. Természettud. Közi. 

XLVII. köt. pag. 256. Budapest, 191.1. 
BogdánfyÖ.: A talajvíz és a földárja. Természettud. Közi. XLVI. köt. pag. 366. Budapest, 

1914. 
Böckh H. : Mathematisch-physikalische Untersuchung der Eishöhlen und Wvndröhren. 

— Néhány megjegyzés a Morvavölgy és a Nagy Magyar Alföld fossilis szénhydrogén 
előfordulásairól. Bány. és Koh. Lapok. XLVII. Évf. 58. köt. pag. 705. Budapest, 1914. 

Cirbusz G.: A hegyek alakulásának újabb elmélete. Természettud. Közi. XLVI. köt., Pótf. 
pag. 151. Budapest, 1914. 

Éhik Gy.: A borsodmegyei Peskőbarlang pleisztocén faunája. Barlangkutatás II. köt., 4. füz. 
pag. 191. Budapest, 1914. 

— Die pleislozane Fauna der Peskőhöhle im Komitat Borsod. Barlangkutatás Bd. II. BeH 4. 
pag. 224. Budapest, 1914. 

- Az Órosdy -kő fülke faunája. Barlangkutatás II. köt. pag. 89. Budapest, 1914. 

— Die Fauna der Orosder Felsnische. Barlangkutatás Bd. II. pag. 113. Budapest, 1914. 
Ujabb adatok u keleti pézsmacickány hazai előfordulásához. Barlangkutatás III. köt. pag. 79 
Budapest, 1915. 

Ni in n Jjatcu -.mit Yurkummen der Bisamspitzmaus in Ungarn. Barlangkutatás Bd. III. 
pag. 113. Budapest, 1915. 
Emszt K.: Jelentés u m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumának 1913. évi működé- 
Béről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. L913-ról, pag. 128. Budapest, 1914. 

— Berichi über die Tátigkeit des chemischen Laboratóriuma di r kgl. wngar. geologischen 
Reichsnnslall im Julin 19 13. Jahresb. d. I ;1. ungar. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 487. 
Budapest, 191 l. 



A MAGYAB FÖLDTANI IKODAI.OM JEGYZÉKE AZ 1914. ÉS 1915. EVEKBEN. 95 

rhcmlai tanulmány a szinydipóczi «Salvator»- forrásról. Magyar Balneológia! Értesítő 
VII. évf. (5. sz., pag. 1-6. Budapest . 1!»I4. 

— Jelentés az 1914. évi munkálatokról. A ni. kir. Pöldt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 461 — 
481. Budapest, 1915. 

— Bericht iiber die Arbeiten im Jahre 1914. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914, 
pag. 523-543. Budapest, 1915. 

- és László G.: A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon. (Két fcábl. és 30 ábra.) Magy. 
kir. Földt. Int. kiadványai, pag. 3—155. Budapest, 1915. 

b. Fehérváry G.: Adatok a Rana Méhelyi, By. ismeretéhez. (2 tábla.) A m. kir. Földt. Int. 

Évk. XXIII. köt. Budapest, 1915. 
Ferenczy I.: Galgóc és környékének geológiai viszonyai. (Hét ábrával.) A in. kir. Földt. Int. 

Évi Jelent. 1914-ről. pag. 208-229. Budapest, 1915. 

— Die geologischen Verhaltnisse von Galgócz und seiner Umgebung. Jahresb. d. kgl. ung. 
geol. Reichsanst. für 1914, pag. 235 — 259. Budapest, 1915. 

— A zalatna-nagyahnási harmadkori medence (1 tábl. és 1—3 ábr.), Földt. Közi. XLV. köt. 
pag. 1-17. Budapest, 1915. 

— Das Tertiarbecken von Zalatna — Nagyalmás. (Mit den Fig. 1—3 und d. Taf. I.) Földt. 
Közi. Bd. XLV., pag. 57-68. Budapest, 1915. 

— Az Erdélyi Medencze területén előforduló sókivirágzások ismeretéhez. Múzeumi füzetek 
III. köt. 1. sz., pag. 25-29. Kolozsvár, 1915. 

- Einiges über die Salzausblühungen des Siebenbürger Beckens. Múzeumi Füzetek. III. Bd. 
Nr. 1. pag. 102-106. Kolozsvár 1916. 

Francé R. : Újabb vizsgálatok a termelőtalaj életéről. Természettud. Közi. XLVI. köt., pag. 93. 

Budapest 1914. 
Franzenau A. A diósgyőri kalcitról (egy tábl.). Math. és természettud. Értesítő XXXII. köt. 

pag. 318. Budapest 1914. 

Gaál L: Új limafaj a zalatnavidéki helyi üledékből. (A 18—19. ábr.) Földt. Közi. XLIV. köt. 
pag. 50. Budapest 1914. 

- Eine neue Lima- Art aus dem a-LokalsedimenU in der Umgebung von Zalatna. (Fig. 18 — 19.) 
Földt. Közi. Bd. XLIV. pag. 145. Budapest 1914. 

- Ősviláfji jégárak. Természettud. Közi. XLVI. köt. pag. 623. Budapest 1914. 

Gastaldi C. : Sulle compositione chlmica di un notevole lellururo di ovo di argento di Nagyág. 
Földt. Közi. XLIV. köt, pag. 427. Budapest 1914. 

Glück Z. és Pantó D. : Jelentés az 1913. évben Verespatak vidékén eszközölt bánya felni érési 
és bányageológiai felvételről. A m. kir. Földt. Int, Évi Jelent. 1913-ról, p. 391. Buda- 
pest 1914. 

- Bericht über die im Jahre 1913 in der Umgebung von Verespatak durchgeführte Gruben- 
vermessungs- und montangeologische Aufnahme. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
f. 1913, pag. 443. Budapest 1914. 

Gorjanovic— Kramberger D.: Geologijska karta kraljevine Hrvatsk di Slavonije. Tumac geolo- 
gijske karte Knin-Ervenik (Zóna 29, Col. XIV.). Svez. VIII. Snimio i obradio F. Koch. 
Zagreb 1914. 

— Geologijska karta kraljevine Hrvatske i Slavonije. Tumac geologijske karte Graaóac-Ermain. 
(Zóna 28, Col. XIV.) Svez. IX. Snimis i obradio F. Koch. Zagreb 1914. 

— Der Axillarrand des Schulterblattes des Menschen von Krapina. Glasnik hrv. prirod. drustva. 
God. XXVI. pag. 231-257. Zagreb 1914. 

— Die hydrogra phischen Verhaltnisse der Lössplateaus Slavoniens. Glasnik hrv. prirod. 
drustva. God. XXVII.. pag. 71-75. Zagreb 1915. 



96 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ÉS 1915. EVEKBEN. 

Hillebrand J. : A régibb kőkori ember. Természet tud. Közi. XLVII. köt. pag. 722. Buda- 
pest 1915. 

— A jégkorszaki ősember első magyar rekonstrukciója. (1 tábl.) Barlangkutatás. III. köt 
pag. 49. Budapest 1915. 

— Die erste ungarische Bekonstruktion des eiszeitlichen Urmenschen. Barlangkutatás. Bd. III 
pag. 95. Budapest 1915. 

— A bajóti Jankovich-barlangban 1914 és 1915. években végzett kutatások eredménye. Bar 
langkutatás III. köt., pag. 129. Budapest, 1915. 

— Die Erforschung der Bajóter Jankovichhöhle in den Jahren 1914 und 1915. Barlaniíkutata 
Bd. III., pag. 173. Budapest 1915. 

Horusitzky H.: Jelentés az 1913. év nyarán végzett átnézetes talajtani felvételről. A m. kir 
Földt. Int. Évf Jelent. 1913-ról. p. 402. Budapest 1914. 

— Bericht über die im Sommer 1913 ausgeführten agrogeologischen Übersichtsaufnahmen 
Jahresli. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 456. Budapest 1914. 

— Vágsellye, Nagysurány, Szencz és Tallós. Magyarázatok a magy. kor. orsz. részi, geol 
térképéhez. Budapest 1914. 

— Jelentés az 1914. év nyarán végzett átnézetes talajtani felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1914-ről, pag. 399-402. Budapest 1915. 

— Bericht über die übersichtliclie Bodenaufnahme im Sommer 1914. Jahresb. d. kgl. ung. 

1. Reichsanst. für 1914. pag. 456-460. Budapest 1915. 

— A barlangok rendszeres osztályozása. Barlangkutatás, III. köt. 2. íüz., pag. 71. Budapest. 

— Die Sysiematische Klassijikation der Höhlen. Barlangkutatás III. Bd., 2. Heft. pag. 111. 
Horusitzkyné Bartel Henriin : Geológia és háború. Földtani Közlöny 45. köt. 1915. 

Budapest 43 — 44. old. 
Horváth B.t Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumából. A m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 440. Budapest 1914. 

— Bericht aus dem chemischen Laboratórium der kgl. ungar. Geologíschen Reichsanstalt. Jahresb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 449. Budapest 1914. 

A talaj mangántartalmának mennyiségi meghatározásáról. Földt. Közl.XLIV. köt. pag. 490. 
Budapest 1914. 

— Über die quantitative Bestimmung des Mangans im Boden, Zeitschrift für Anal. Chernie 
Jahrg. LIII. pag. 581. Budapest 1914. 

— Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumából. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1914-tőI. pag. 482-491. Budapest 1915. 

— Bericht aus dem chemischen Laboratórium der kgl. ungar. geologíschen Reichsanst. Jahrb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 544—553. Budapest 1915. 

- A talaj kovasav tartalmának mennyiségi meghatározásáról. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv.) 
XLV. köt., pag. 263. Budapest, 1915. 

- Über den Kicselsáuregehalt des Bodens. Földt. Közi. (Prot. Auszug.) XLV. Bd. pag. 322. 
Budapest 1915. 

Az alumínium nyersanyagai Magyarországon. Természettud. Közi. 47-ik köt., pag. 795 
Budapest, 1915. 

— A talaj sziliciumdioxidtartalmának meghatározása. Magy. Chcm. Folyóirat. XXI. óvf., 
pag. 95. Budapest, 1915. 

Jablonszky J.: A tarnóci vurliterrán flóra. (A IX— X. tábl.) Am. kir. Földt. Int. Évk. XXII. 
köt. 4. füz. pag. 229. Budapesl 1914. 

— Die Mediterráné Flóra von Tarnóc. (Mit d. Taf. IX. u. X.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kgl. 
ung. geol. Reichsanst. XXII. Bd., 4. Heft. pag. 251-293. Budapest 1915. 



\ MAGYAB FÖLDTANI [RODALOM JEGYZÉKE AZ 1014. KS 1915. EVEKBENi 97 

Jahresbericht der hőnigUchen angarischen geologischen Reichsanstalt für 1914. II. Bánd. (Mit 

4 Taf. u. (51 Abbild.) pag. 3-580. Budapest 1915. 
Jekelius E.: A Keresztényhavas mezozoikus képződményei. A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 

1913-ról, pag. 142. Budapest 1914. 

- Die mezozoische Bildungen des Keresztényhavas. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1913. pag. 155. Budapest 1914. 

.4 Nagykőhavas és a Keresztényhavas földtani alkotása. (Nyolc ábrával.) A m. kir. Földt 

Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 272-286. Budapest 1915. 

Der geologische Bau des Nagykőhavas und Keresztényhavas. Jahresb. d. kgl; ung. Geol. 

Reichsanst. für 1914. pag. 310-325. Budapest* 1915. 

A brassói hegyek mezozóos faunája. A m. kir. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. pag. 

Budapest 1915. 

- Die mezozoischen Faunén der Berge von Brassó. (Mit den Taf. V— X. u. 19. Fig.) Mitteil. 
aus dem Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. XXIII. Bd. 2. Heft, pag. 29-133. Buda- 
pest, 1915. 

- A brassói neokom-márga földtani és őslénytani viszonyai. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv.) 
XLV. köt. pag 47. Budapest 1915. 

Über die geologischen und palaontologischen Verhaltnisse des Brassóer Neokom-Mergels. 
Földt. Közi. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 205. Budapest 1915. 
Juiíovícs L. : Kőzettani és földtani megfigyelések a borostyánkő— rohonci hegységben. A in. kir. 
Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 47-52. Budapest 1915. 

Petrographische und geologische Beobachtungen im Borostyánkő — Rohoncer Gebirge. 
Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 51 — 58. Budapest 1915. 

- Ásványtani Közlemények. (10—11. ábr.) Földt. Közi. XLV. köt. pag. 174 — 178. Buda- 
pest 1915. 

Mineralogische Mitteilungen. (Mit d. Fig. 10—11.) Földt. Közi. Bd. XLV. pag. 192-197. 
Budapest 1915. 

Kadic O.: -4 Platak és Gerovo közötti vidék geológiai viszonyai. Am. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 52. Budapest 1914. 

Die geologischen Verhaltnisse des Gebietes zwischen Platak und Gerovo. Jahresb. d. kgl. 
ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 55. Budapest 1914. 

- Geoloski odnosaji u predjelu izmedu Platka i Gerovo. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 602. Budapest 1914. 

Gornicko, Trstenik és Polica vidékének földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1914-ről. pag. 52-56. Budapest 1915. 

Die geologische Verhaltnisse der Umgebung von Gornicko, Trstenik und Polica. Jahresb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 59 — 63. Budapest 1915. 

- A Szeleta-barlang kutatásának eredményei. (A XIII — XX. tábl. és 39 ábr.) A m. kir. 
Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 4. fűz. pag. 155-278. Budapest 1915. 

Jelentés a Barlangkutató Szakosztály 1914. évi működéséről. Barlangkutatás III. köt. 
1. füz., pag. 12. Budapest 1915. 

- Bericht über die Tatigkeit der Fachsektion für Höhlenkunde im Jahre 1914. Barlangkutatás, 
Bd. III. Heft 1. pag. 32. Budapest 1915. 

- A barlangok kubikoló és fogásos ásatásáról. • Barlangkutatás III. köt. 2. füz. pa<_ r . 92. 
Budapest 1915. 

Über das bubierende und staffelweise Graben in Höhlen. Barlangkutatás, 111. Bd. 2. Heft, 
pag. 123. Budapest 1915. 
— Ujabb adatok a hámori barlangok ismeretéhez. Barlangkutatás III. köt. 3 — 4. füz. pag. 
148. Budapest 1915. 

Földtani Közlöny. XLVJJ. köt. 1917. ~> 



98 Á MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ES 191-">. EVEKBEN. 

— Neuere Beitráge zur Kenntnis der Höhlen von Hámor. Barlangkutatás 111. köt. 3—4. 
füz. pag. 192. Budapest 1915. 

— Oeoloiki odnosaji podruója izmedu Gorniókog, Trstenika. Jahrb. d. kgl. ung. Gcol. R«icbs- 
anst. für 1914. pag. 516-519. Budapest 1915. 

Khomenko J. : Im Faunt méotique du village Teraklia du district de Bendery. Földt. Közi. 

XLIV. köt. pag. 429. Budapest 1914. 
Kispatic M. : Neuer Beitrag zur Kenntnis der Bauxité des kroatischen Karstes. Glasnik hrv. 

prirod. drustva. God. XXVII. pag. 52-55. Zagreb 1915. 
Klüpfel W.: Kirándulás a horvát tengerpartra (a 13—16. ábr.). Földt. Közi. XLIV. köt. 

pag. 27. Budapest 1914. . • 

Eine Excursion ins kroalische Küstenland. (Mit den Fig. 13—16.) Budapest 1914. 
Koch F.: Jelentés a carlopago-jablanaci térképlap területén 1913. évben végzett /elveidről. 

A ra. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 89. Budapest 1914. 

— Bericht über die Detailaufnahme des Kartenblattes Karlobag—Jablanac. Jahresb. d. kgl. 
ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 94. Budapest 1914. 

— Izvjetéaj o detaljnom snimanju karit Karlobag — Jablanac. A m. kir. Földt. Int. Evi Jelent. 
1913-ról. pag. 61. Budapest 1914. 

— Über Trionyx croaticus nov. spec. aus dem Mittelmiozán von Voca in Kroatien. Glasnik 
hrv. prirod. drustva, God. XXVII. pag. 203-211. Zagreb 1915. 

— f Dr. Richárd Johann Schubert. Glasnik brv. prirod. drustva. God. XXVII. pag. 240. 
Zagreb 1915. 

Kormos T.: A Nagy-Kapella tengerpart lejtője Növi és Stalak között. A m. kir. Földt. Int. 
Évi Jelent. 1913-ról. pag. 61. Budapest 1914. 

— Die der Küste zugewendele Lehne der Grossen Kapella zwischen Növi und Stalak. Jahreob. 
d. kgl. ung. Geol. Reicbsanst. f. 1913. pag. 69. Budapest 1914. 

— Obali okrenuta strana velika Kapele izmedu Novog i Stalka. A m. kir. Földt. Int , Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 615. Budapest 1914. 

— Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról 
pag. 498. Budapest 1914. 

— Über die Resultate meiner Ausgrabungen im Jahre 1913. Jabresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs 
anst. f. 1913. pag. 559. Budapest 1914. 

— A keleti pézsmacickány (Desmana moschata, Páll.) o magyar pleisztocénben. Barlang- 
kutatás II. köt., 4. füz., pag. 172. Budapest 1914. 

— Die südrussische Bisamspitzmaus (Desmama moschata, Páll.) im Pleistozán l'ngariu. 
Barlangkutatás Bd. II. Heft, 4. pag. 206. Budapest 1914. 

— A barlangi medve (Ursus spelaeus, Blmb.) fölösszámú előzápfogairól. Barlangkutatás 
II. köt. 4. füz. pag. 199. Budapest 1914. 

— Über die überzáhligen Prámolare des Höhlenbahren (Ursus spaelus, Blmb.) Barlangkutatás 
Bd. II. Heft 4. pag. 229. Budapest 1914. 

— A lillafüredi sziklaüreg faunája. Barlangkutasás II. köt. 4. füz. pag. 202. Budapest 1914. 
_ Die Fauna der Lillafüreder Felsenhöhlung. Barlangkutatás Bd. II. Heft 4. pag. 233. 

Budapest 1914. 

— Néhány újabb adat a Pálffy -barlang faunájához. Barlangkutatás II. köt. 4. füz., pag. 204. 
Budapest, 1914. 

— Einige neuere Daten zur Fauna der PálffyHöhle. Barlangkutatás Bd. II. Heft 4. pag. 236. 
Budapest 1914. 

— Az őslénytan, mint nemzeti erőforrás. Az igazságügyi és közig, tisztv. részére tartott 
előadások, pag. 161. Budapest 1914. 

Kétezer kilométer az Adria szigetvilágában. Tenger V. füz. pag. 161. Budapest 1914. 



A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ES 191Ő. EVEKBEN. 99 

• Három új ragadozó a Püspökfürdő melletti Somlóhegy preglaciális rétegeiből. (1 tábl.) A m. 
kir. Földt. Int. Évk. XXII. k. 3. füz., pag. 205. Budapest 1914. 

Dre.i neue Raubtiere aus den Praglazial-Schichten des Somlóhegy bei P'úspökfürdó. (Mit 
Taf. VII.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. Bd. XXII. Heft 3., 
pag. 226. Budapest 1914. 

Uj adatok a hidegszamosi csontbarlang faunájához. Barlangkutatás II. köt. 3. füz., pag. 136. 
Budapest, 1914. 

Zur Fauna der Knochenhöhle im Kaltenszamos-Tal. Barlangkutatás Bd. II. Heft 3. patr. 
163. Budapest 1916. 

.4 magyar barlangkutatás érdekében. Barlangkutatás II. köt. 3. füz. pag. 141. Budapest 
1914. 

Jelentés az 1914. évben végzett gyűjtő és egyéb utazásaimról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1914-ről, pag. 509-511. Budapest 1915. 

Bericht über meine Sammelreisen und sonstigen Exkursionen im Jahre 1914. Jahresb. d. 
kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914, pag. 572—574. Budapest 1915. 
Jelentés a m. kir. Földtani Intézet ősgerinces gyűjteményéről. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1914-ről. pag. 514-515. Budapest 1915. 

Bericht über die Urwirbeltiersammlung der kgl. ungar. Geologischen Reichsanstalt. Jahrb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 578—579. Budapest 1915. 
Pleisztocén teknősök Dunaalmásról. Földt. Közi. (Társ. Jegyzk.) XLV. köt. pag. 44. 
Budapest 1915. 

Über Schildkröten aus dem Ple.istozan von Dunaalmás. Földt. Közi. (Prot. Ausz.) XLV. 
Bd. pag. 97. Budapest 1915. 

Űj Aceratheriummaradványok a magyarországi mediterránból. Földt. Közi. (Társ. Jegyzk.) 
XLV. köt. pag. 47. Budapest 1915. 

Neue Beste von Aceratherium aus dem Mediterrán Ungarns. Földt. Közi. (Prot. Ausz.) 
XLV. Bd. pag. 205. Budapest 1915. 

A kőszáli kecske és a zerge a magyarországi pleisztocénben. Földt. Közi. (Társ. Jegyzk v.) 
XLV. köt. pag. 266. Budapest 1915. 

Fundstellen von Ibex und Rupicapra im ungarischen Pleistozán. Földt. Közi. (Prot. Ausz.) 
XLV. Bd. pag. 328. Budapest 1915. 

A Devence-barlangi prehisztorikus telep Bihar vármegyében (6 ábr.) Barlangkutatás 
III. köt. 3-4. füz. pag. 153. Budapest 1915. 

Die práhistorische Niederlassung in der Devencehöhle (Komitat Bihar). Mit 6 Abbild. 
Barlangkutatás III. Bd. 3-4. Heft. pag. 192. Budapest 1915. 

Eleven földi kutya bemutatása. Fossilis emlős csontokon észlelhető betegségek és rendellenes- 
ségek. Természettud. Közi. 47-ik kötete, pag. 209. Budapest 1915. 

A Spalax graecus antiquus. Természettud. Közi. 47-ik köt. pag. 209. Budapest 1915. 
A pézsmacickány előfordulása Magyarország postglaciális faunájában. Természettud. 
Közi. 47-ik kötete, pag. 209. Budapest 1915. 

Az ősember első magyar rekonstrukciója. Természettud. Közi. 47-ik köt. pag. 602. Buda- 
pest 1915. 

és Hillebrand J.: A jégkorszaki ősember első magyar rekonstrukciója. (1 tábl.) Barlang- 
kutatás III. köt., 2. füz. pag. 49. Budapest 1915. 

Die erste ungarische Rekonstruktion des eiszeiflichen Urmenschen. Barlangkutatás Bd. 
III. Heft 2. pag. 95. Budapest 1915. 

és Lambrecht K. : A pilisszántói köfülke. Tanulmányok a postglaciális kor geológiája, ős 
ipara és faunája köréből. (XXII — XXIII. tábl. és 67 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. 
XXIII. köt. 6. füz. pag. 307-498. Budapest 1915. 



7* 



100 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ES 1915. EVEKBEN. 

és Lambrecht K. : -4 remetehegyi sziklafülke és postglaciális faunájs. (2 tábl. és 4 ábr.,. 
A ni. kii-. Földt. Int. Évk. XXII. k. 6. iü/.. pag. 347. Budapest 1914. 

Die phylogenetische und zoogeographische Bedeutung praglazialaer Faunén. Verhandl. 
(1. k. k. zool.-bot. Ges. in Wien. Bd. LXIV. Heft 5 6 u. 7-8. pag. 218-238. Wien, 1914. 
.1 bajóti öregkő nagy barlangjának faunája. Barlangkutatás II. köt. 2. füz. pag. 77. Buda- 
pest 1914. 

- Die Fauna der Öregkőhöhle bei Baját. Barlangkutatás Bd. II. Heft 2. Budapest 1914. 

— és Koch N.: A m. kir. földtani intézet részvétele az első magyar Adria-expedicióban. A m. 
kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 595. Budapest. 1914. 

— Die Teilnahme der kgl. ung. geol. Beichsanstált an der ersten ungarischen Adria-Expedition 
Jahresb. d. kgl. ung. Cici. Reichsanst. f. 1913, pag. 666. Budapest, 1914. 

Kövesligethy R.í: A Föld belsejének kutatása. Természettud. Közi. XLVI. köt. pag. 537. 

Budapest 1914. 
Kulcsár K. : A Gerecsehegység középső liaszkorú képződményei (az I — II. tábl. és a 20 — 21. ábr.). 

Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 54. Budapest 1914. 

Vii mitteíliassische Bildungen des Gerecsegebirges (mit den Taf. I — II u. d. Fig. 20 — 21). 

Földt. Közi. Bd. XLIV. pag. 150. Budapest 1914. 

— Ösavajó, Villabánya, Csicsmány és Zsolt környékének földtani viszonyai. (5 ábr.) A m. kir. 
Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 112-133. Budapest 1915. 

— Geologische Verhaltnisse der Umgebung von Csavajó, Villabánya, Csicsmány und Zsolt. 
Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 124 — 148. Budapest 1915. 

— A felső oligocén újabb előfordulása Budafok és Törökbálint között. (7 — 9. ábr.) Földt. Közi. 
XLV. köt. pag. 169-174. Budapest 1915. 

Üas neuere Vorkommen des Oberoligozáns zwischen Budafok und Törökbálint. (Fig. 7- 9.) 
Földt. Közi. Bd. XLV., pag. 187-192. Budapest 1915. 

- Földtani és hegyszerkezettani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban. Földt. Közi.. 
(Társ. Jegy/.kv.) XLV. köt. pag. 263. Budapest 1915. 

I In r die geol. Verhaltnisse d. NW-Karpathen. Földt. Közi. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. 
pag. 322. Budapest 1915. 
t Kucan F.: Pijesak u Hrvatskoj. (Svrsetak.) Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVI, 
pag. 1-7. Zagreb, 1914. 

Lambrecht K. : Két új ragadozó madárfaj a Jlúkklugység barlangjaiból. Barlangkutatás II. köt. 
pag. 145. Budapest 1914. 

Hennán Ottó. (Emlékbeszéd.) Barlangkutatás. III. köt. pag. 1. Budapest 1915. 
Ottó Hermán. Barlangkutatás. Bd. III. pag. 21. Budapest 1915. 

Krapina pleisztocén madárfaunája. Barlangkutatás 111. köti pag. 84. Budapest 1915.. 
Dit pleistozani Vogeljauna von Krapina. Barlangkutatás. Bd. 111. pag. 116. Budapest 1915. 
Kossuth Lajos mint barlangkutató. Barlangkutatás 111. köt. pag. 171. Budapest 1915. 
Ludivig Kossuth áls llöhlenforscher. Barlangkutatás Bd. III. pag. 206. Budapest 1915. 
A magyar föld első krétakori madara. Természettud. Közi. XLVII. köt. |>a<j. 591! Buda- 
pesl 1915. 

és Kormos T. : .1 remetéliegyi sziklafülke és postglaciális faunája. A m. kir. Földt. Int. 
Évk. XXII. köt. Budapest 1914. 

/>,. Felsnisch am "Remetehegy und ikre postglazialr Fauna. 
■ A bajóti öregkő nagy barlangjának faunája. Barlangkutatás II. köt. pag, 77. Budapest 1914. 
Dit Fauna der öregkőhöhl bei Baját. Barlangkutatás Bd. II. pag. 103. Budapest 1914. 

— A pilisszántói kőfülke. (6 tábla.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXI1I. köt. pag. 307-498. 
Budapest 191.".. 



A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1011. BS 1915. EVEKBEN. 101 

Langhoffer A.: Adatok a horvát barlangi fauna ismeretéhez. I. Barlangkutatás III. köt. pa«. G3. 
Budapest 1915. 

- Beitrage zur Kenntnis der Höhlenfauna Kroatiens. I. Barlangkutatás Bd. III. pae. 109 
Budapest 1915. 

- Fauna hrvatskih pecina (spilja) 

Laskarjev V.: Két löszperiodus a podoliai és ivolhiniai kormányzóságok területén. Földt. Közi. 

XLIV. köt. pag. 431. Budapest 1914. 
László G.: Jelentés az 1913. év nrjarán eszközölt átnézetes talajtérképezésről. A m. kir. Földi 

Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 414. Budapest 1914. 

- Bericht über die iyn Sommer 1913 ausgeführten übersichtlichen Bodenuufnahmen. Jahresb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. p. 469. Budapest 1914. 

és Ballenegger R.: A Balaton-vidék talajviszonyainak vázlata. A Balaton tud. tan. eredni 
I. köt. 1. rész. I. szakasz, pag. 577. Budapest 1913. 

és Emszt K.: A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon (10 tábl. és 30 szövegábr.) 
Magy. kir. Földt. Int. kiadványai pag. 3 — 155. Budapest 1915. 
Leidenfrost Gy. : Pleistocén halmaradványok magyarországi barlangokból. Barlangkutatás 
III. köt. pag. 49. Budapest 1915. 

- Pleistozáne Fischreste aus ungarischen Höhlen. Barlangkutatás Bd. III. pag. 100. Buda- 
pest 1915. és Természettud. Közi. XLVII. köt. pag. 602. Budapest 1915. 

hossék M. : A piltdoioni koponyaleletről. Barlangkutatás II. köt. pag. 1. Budapest 1914. 

- Der Piltdowner Schádelfund. Barlangkutatás. Bd. II. pag. 39. Budapest 1914. 

Liifa A. : Uj phillipsit előfordulása Badacsonytomajon (a 22 — 28. ábr.). Földt. Közi. XLIV. 
köt. pag. 80. Budapest 1914. 

- Ein neues Phillipsitvorkornmen in Badacsonytomaj. (Mit d. Fig. 22 — 28.) Földt Közi. 
Bd. XLIV. pag. 175. Budapest 1914. 

és Vendl A.: A Cindrel környékének geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. int. Évi Jelent. 
1913-ról, p. 166. Budapest 1914. 

- Die geologischen Verháltnisse der Umgebung des Cindrel. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs- 
anst. f. 1913. p. 182. Budapest 1914. 

LÓCzyL.: Igazgatói jelentés. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 9. Budapestl914. 

- Direktionsbericht. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1914. 

Elnöki jelentés az 1913. évről. Földr. Közi. XLII. köt. III. füz. pag. 125. Budapest 1914. 

- Jelentés a Balatonbizottság 1913. évi működéséről. Földt. Közi. XLII. köt. III. füz. pag. 150. 
Budapest 1914. 

- La geomorphologie des environs du Lac Balaton. X. Congresso internaz. di Geográfia, 
pag. 1 — 11. Roma 1914. 

— Az északnyugati Kárpátok reambulációja. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, 
pag. 98. Budapest 1914. 

— Eeambulation in den Nordwestkarpathen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. 
pag. 104. Budapest 1914. 

- Éles kavicsok keletkezése. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv.) XLIV. k. pag. 512. Budapest 1914. 

— A kenései partrogyás. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv.) XLIV. k. pag. 512. Budapest 1914. 
Igazgatósági jelentés. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 9 — 17. Budapest 1915. 

— Direktionsbericht. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 9 — 22. Budapest 1915. 
Suess Ede emlékezete (arcképpel). Földt. Közi. XLV. köt. pag. 105-120. Budapest 1915 
és Földr. Közi. XLIII. köt. pag. 79. Budapest 1915. 

— Gedachtnisrede über Eduárd Suess. (Mit Bildnis.) Földt. Közi. XLV. Bd. pag. 139—158 
Budapest 1915. 

Itj. Lóczy L.: .4 Báni hegység (Baranya rm.) geológiai viszonyai. A ni. kir. Földt. Int. Evi 
Jelent. 1913-ról. pag. 353. Budapest 1914. 



10-2 A MAGVAI-! FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ES 1915. EVEKBEN. 

— Geologische Verhöltnisee d<s Oebirges rom Bán (Kom. Baranya). Jahresb. d. kgl. ung. 
Geol. Reümsanst. f. L913. pag. 451. Budapest" 1914. 

— Az Északnyugati Kárfátok Vágujhely Óezombat—Jablánc közötti fekvő vidékeinek geo- 
lógiai viszonyai. (7 ábr.) A in. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 141—207. Buda- 
pest L915. 

- Die geologÍ8chen Verhaltnisst <l> r '•ujaidén zwischen Vágujhely, Ószombat und Jablánc 
in den Xordwestkurpathen. Jahivsl>. d, kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 157 — 234. 
Budapest L915. 

A villányi callovien-ammonitesek monográfiája. (XIII — XXVI. tábl. és L49. ábr.) Geo- 
logice Hungarica, I. köt. 3-4. fűz. pag. 229—454. Budapest 1915. 
LÖw M.: Bányageológiai tanulmányok Verespatak környékén. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 397. Budapest L914. 

— Montangeólogische Studien in der Gegend von Verespatak. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. f. L913. pag. 450. Budapest 1914. 

Magyar barlangtani irodalom jegyzéke (1914). Barlangkutatás III. köt. pag. 43. Buda- 
pest 1915. 

.1 vi. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1914-ről. 2 kötet 4 táblával é.s 61 ábrával ; pag. 
3 526. Budapest 1915. 

.1 m. kir. Földtani Intézet tisztviselőinek és külső munkatársainak irodalmi munkássága 
az 1913. évben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. Budapest 1914. 
.1 vi. kir. Földtani Intézel tisztviselőinek és külső munkatársainak irodalmi munkássága 
az 1914. érben. A in. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. Budapest 1915. 

Majer J. : A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződményei (a II. tábl. és a 4 — 5. 
ábr.) Földt. Közi. XLV. köt. pag. IS. Budapesl 1915. 

— Die sedimentáren Bildungen des nördlichen Teiles vom Börzsönyer Gebirge. (Mit d. Taf. II 
und d. Fig. 4 -5.) Földt. Közi. Bd. XLV. pag. 69. Budapest 1915. 

Nopcsa F. báró : Erdély Dinosaurusai. (4 táblval) A ui. kir. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 

Budapesl L915. 
Noszky J.: A Cserhál középső részének földtani viszonyai. A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 

L913-ról, pag. 305. Budapesl 1914. 

— Die geologisch n Verháltnisee des zentralen Teiles des Cserhát. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. f. 1913. pag. 344. Budapest 1914. 

— Szirtik kornyékének földtani viszonyai. A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 
335 33S. Budapest 1915. 

— Die geologiseh n I '< rhdltnisse der Umgebung von Szirák. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1914. pag. 383 386. Budapest 1915. 

Papp K. : Bucsony kornyéke Alsófehér vármegyében. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-rol. 
pag. 23S. Budapest 1914. 

— Die Umgebung von Bucsony im Komitat Alsófchér. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1913. pag. 26(3. Budapest 1914. 

— Jelentés az L913. évi olaszországi tanulmányútról, 24. ábrával (Róma vidékének ki- 
hall vulkánjai, Napolyvidéke, a Vesuvio és Monté Sommá, az Eoli szigeteken, az Etna 
megmászása, Szicília kénbányái) M. k. Földtani intézet L913. évi Jelentése, 54(1 — 588. o. 

- Berirht übrr dir Studienreise in Italien im Jahre/913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1913. pag. 612. Budapest 1914. 

- A zalainai meddő üledék. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pac. 305-311. Buda- 
pest 1915. 



A MAGYAR FÖLDTAXI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1911. Ks 1915. ÉVEKBEN. 103 

— Das taube Sediment von Zalatna. Jahlb. d. kgl. unt'. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 
345-355. Budapest 1915. 

— A bányászkodás közérdekű részeiről. A közigazgatási 8 igazságügyi tisztviselők tovább- 
képző előadásai, 363 — 387. old. Budapest 1914. 

— Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat LXV. közgyűléséről. Földt. Közi. XLV. köt. 
pag. 127-138. Budapest 1915. 

Pappné Balogh Margit dr. Alberta tartomány földgáz, kútjai Nyugati Kanadában. 
(Földtani Közlöny 4.->. köt. 1915, 40-43. old.) 

— Die Erdgasbrunnen der Provinz Alberta in Wert-Kanada (Földtani Közlöny 45. Bd. 
Pag. 94-97). 

Papp S. : Gzigányi, Egeres patak és Szilágy 'nagyfáin környékének geológiai viszonyai, különös 
tekintettel a földgáz- és peiroleumkutatásra. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évi. G0. köt. 
pag. 290. Budapest 1915. 

- A Congeria spathulata Partseh. és Limnocardium Penslii Fuchs pannóniai- pontusi kövü- 
letek új előfordulása hazánkban (a III. tábl.). Földt. Közi. XLV. köt. pag. 251. Budapest. 

- Das neue Vorkommen der pannonischen Petrefakten Congeria spathulata Partseh. und 
Limnocardium Penslii Fuchs in Ungarn. (Taf. III.) Földt. Közi. XLV. Bd. pag. 311. 
Budapest 1915. 

Pantó D. és Glück Z.: Jelentés az 1913. évben Verespatak vidékén eszközölt bányafelmérési 
és bányageológiai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 391. Buda- 
pest 1914. 

— Bericht über die im Jahre 1913 in der Umgebung von Verespatak durchgeführte Gruben- 
vermessungs und montangeologische Aufnahme. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1913. pag. 443. Budapest 1914. 

Pantocsek J.: A kopacseli andezittufa kovamoszatai. Természettud. Közi. XLVI. köt. pag. 243. 

Budapest 1914. 
Pálfy M.: Geológiai jegyzetek a Biharhegységből. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. 

pag. 207. Budapest 1914. 

Geologische Xotizen aus dem Bihargebirge. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 

1913. pag. 231. Budapest 1914. 

Geológiai jegyzetek a Biharhegységből és a Vlegyásza keleti oldaláról. A m. kir. Földt. Int. 

Évi Jelent. 1914-ről. pag. 293-302. Budapest 1915. 

— Geologische Notizen aus dem Bihargebirge und von der Ostlehne des Vlegyásza-Gebirges. 
Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 333-344. Budapest 1915. 

— A Pálháza környéki rhyolithterület Abauj-Torna megyében. A m. kir. Földt . Int. Évi Jelent. 
1914-ről. pag. 312 323. Budapest 1915. 

- Das Rhyolithgebiet der Gegend von Pálháza im Komitate Abauj-Torna. Jahresb. d. kgl. 
ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 356-369. Budapest 1915. 

A nagybányai bányaterület geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. 
pag. 385-398. Budapest 1915. 

— Die geologischen Verhaltnisse der Nagybányáét Bergreviers. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1914. pag. 441—455. Budapest 1915. 

Pávai-VajnaF.: A Marosvölgy kialakulásáról. (29 — 38. ábr.) Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 256. 
Budapest 1914. 

— t':ber die Ausgestaltung des Marostales. (Mit d. Fig. 29 — 38.) Földt. Közi. Bd. XLIV. 
pag. 357. Budapest 1914. 

— Az erdélyrészi medence gyűrődésének okai. Bány. és Koh. Lapok XLVIII. évf. 61. köt. 
pag. 225. Budapest 1915. 

Pécsi A.: A Föld kora. Természettud. Közi. XLVI. köt. pag. 165. Budapest 1914. 

— Foszjáttelepek Egyiptomban. Természettud. Közi. XLVI. köt. pag, 214. Budapest 1914. 



104 A MAGYAB FÖLDTANI [RODALOM JEGYZÉKE AZ L914. BS 1915. EVEKBEN. 

Podek F.: Előzetes jelentés a homoródalmási liarlangokban végzett kutatásaimról. Barlang- 
kutatás II. köt. pag. 178. Budapest 1914 

Vorláufiger Bericht über meine Forschungen int Homoródalmáser Höhlengebiet. Barlang- 
kutatás Bd. II. pag. 211. Budapesl 1914. 
Poljak J.: Jelentés a zengg-otoóaci térképlapon 1913-ban végzett földtani felvételről. A m. kir. 

Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. TG. Budapest 1914. 

Bericht über die Detnilaufnahmen im Bereiche des Kartenblattes Senj — Otoóac. A m. kir. 

Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 624. Budapest 1914. 

lzjeslaj o detaljnom inimanja Karte Senj—Otoőac. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. 

pag. 624. Budapest 1914. 

Peőine hrvatskoga kréa. I. Pecint okoliéa Lokvartkoga i Karlovaékoga. 
Posewitz T.: Felvételi jelenté': 1913-ról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 102. 

Budapesl L914. 

Aufnahmsbericht votn Jnhre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 109. 

Budapest 1914. 

A Tarac-vöígye Eperjes és Kassa között. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 

230-233. Budapest 1915. 

Das Taractal zwischen Eperjes und Kassa. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. 

pag. 260-264. Budapest 1915. 

Telegdi RÓth K. : .4 Rézliegység folytatólagos reambulációja. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 

1913-ról. pag. 22.'.. Budapest 1914. 

Fortsetzungsweise Reambulierung des Rézgebirges. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 

für 1913. pag. 251. Budapest 1914. 

Félsöoligocénfaima Magyarországból (I — VI. tábl. és 4. ábr.). Geologica Hungarica I. köt. 

I. füz. pag. I üli. Budapest 1914. 
Rosicky. V.: Miargyrit von Felsőbánya. Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 428. Budapest 1914. 
Rosmauith. E. : Mérgein in einem Teil des Zagreber Gebirges. Glasnik hrv. prirod. druátva. 

God. XXVII, pag. 182-202. Zagreb, L915. 
Rozlozsnik P. : Jelentés az 1913. év nyarán végzett felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 

L913-ról. pag. 221. Budapesl 1914. 

Bericht über me\ ihmcn im Summa- 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 

für L913. pag. 217. Budapesl 191 l. 

Földtani jegyzetek Dobsináról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 373. Buda- 
pesl L914. 

OeologÍ8ch Notizen über Dobsina, Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 

123. Budapest 1914 

Földtani megfigyelések a tágabb értelemben vett Bihar/ügycsoport különböző tagjaiban. 

A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 287—292. Budapest 1915. 

Geologisch Beobachtuiit/i n in >■, , , i, n ,h n> n 'Ilii dint der im iveiteren Sinne genommenen 

Bihar-Oebirgsgruppe. Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. fül 1914. pag. 310 325. 

Budapesl L915 

Dobsina környékének bányaföldtani felvétele. A m. kir. Földt. Int, Évi Jelent. 1914-ről 
365 379. Budapesl 1915. 

Dit montangeologisch Aufnahnu der Umgebung von Dobsina. Jahresb. d. kgl. ung. i 

Reichsanst. íüi 1914. pag. 118 123. Budapesl 1915. 
Rózsa M.". -1 thanil keletkezéséről és a káliunusótelepek rekainilizációa folyamatairól. Termé- 

jzettud. Kőzi. MAII. köt. pag. 209. Budapesl 1915. 
l Ochsenivs-féU elmélet és a kősótelepek anhydrittartalma. Természettud. Közi. XLVII. 

köt. pag. 209. Budapesl 1915. 



A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ÉS 1915. ÉVEKBEN. 105 

— Akálisóklepck másodlagos átalakulásairól. Földt: Közi. XLV. köt. pag; :.>:;:{. Budapest 1915. 

- Die sekundáren Umwandlungsvorgánge des Kaliumhauptsalzes. Földt, Közi. líd. XLV. 
pag, 293. Budapest 1015. 

Salopek M.: Jelentés a Gorski Kotar vidékén végzett földtani felvételről. A ni. kir. Füldt. Int 
Évi Jelent. 1913-ról. pag. 56. Budapest 1914. 

— Berichl über die geologische Aufnahme im Gorski Kotar. Jahresb. d. kgl. uhg. ( teol. Reíchs- 
anst. für 1910. pag. 59. Budapest 1914. 

lzvjeitaj o geologijskom kartiranju u Gorskom Kotar u. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 606. Budapest 1914. 

Moderna alpinska tektonika i geologija Hrvatske i Slavonije. Glasnik hrv. prirod. drustva. 
God. XXVI. pag. 85-109. Zagreb 1914. 
Schaíarzik F. : Krassószörény megye alaphegysége kristályos paláinak revíziója petrográfiai és 
tektonikai szempontból. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 177. Budapest l ( .H4 

- Bevision der kristallinischen Schiefer des Krassószörényer Grundgebirges in petrographi- 
scher und tektonischer Beziehung. Jahresb. d. kgl. ung. (leöl. Reiehsanst. f. 1913. p. 195. 
Budapest 1914. 

— Elnöki megnyitó előadás. Földt. Közi. XLV. köt. pag. 105. Budapest 1915. 

— Eröffnungsrede. Földt. Közi. Bd. XLV. pag. 158. Budapest 1915. 

— Böckh János. Emlékbeszédek a m. tud. Akad. tagjai felett. XVI. köt. pag. 1—40. Buda 
pesl 1915. 

SchréterZ. : A tapolczai (Zala m.) artézi kútfúrás földtani eredményei. A Balaton tud. tanúim. 
eredm. I. köt. I. rész. 1. szakasz, pag. 600. Budapest 1913. 
- Magyarországi földtani fölvételek és földtani térképek. Természettud. Közlöny 601. füzete. 
Budapest 1914. 

- A Búkk-hegység északnyugati része. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 292 
Budapest 1914. 

Der nordwestliche Te.il des Bükkgebirges. Jakresberichte der kgl. ung. Geol. Reiehsanstalt 
für 1913. p. 329. Budapest 1914. 

Die Überschwemmiing in Krassószörény. Földr. Közi., Bulletin de la soe. geogr. de Hongrie. 
Bd. XXXVIII. Heft 6-7. Budapest 1914. 

Tektonik des Krassószörényer Gebirges und der Südkarpathen auf Grund neuerer Unter- 
suchungen. Földr. Közi. Bulletin de la soc. geogr. de Hongrie. Budapest 1914. 
Német próna környékének földtani viszonyai. (2 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1914-ről. pag. 97—111. Budapest 1915. 

Geologische Verhaltnisse der Urngebung von Németpróna. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reiehs 
anst. für 1914. pag. 107-123. Budapest 1915. 

Földtani felvétel a borsodi Bükk-hegységben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. 
pag. 324-334. Budapest 1915. 

Geologische Aufnahme im Borsoder Bükkgebirge. Jahresb. d. kgl. tíhg. Geol. Reiehsanst. 
für 1914. pag. 370-382. Budapest 1915. 

Adatok a felsőőrsi és szászkabányai triász ismeretéhez. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv.) 
XLV. köt. pag. 51. Budapest 1915. 

Beitráge zur Kenntnis des Felsőőrser und Szászkabányaer Trias. Földt. Közi. (Prot. Ausz.) 
XLV. Bd. pag. 209. Budapest 1915. 
Sigmond E. : A talaj elemzéséhez "használt forró sósavas kivonat készítési módja. Földt. Közi. 
XLIV. köt. pag. 281. Budapest 1914. 

- Stúdium über die Herstellung d> r heissen Salz*áurelösung für dit ausführlicht chemische 
Bodenaiialysc Földt. Közi. Bd. XLIV. pau. 376. Budapest 1914. 



106 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ÉS 1915. EVKKBEN. 

— A chemiai talaj vizsgálati módszerek tanulmányozása. Természet tud. Közi. XLVII. köt. 
pag. 209. Budapest 1915. 

Somogyi K. : A gerecsei neokom. (3 tábl.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXII. köt. pag. Buda- 
pest 1914. 

Stein A.: A Kun-Lun havasi világában. Természet tud. Közi. XLVI. köt. pag. 249. Buda- 
pest 1914. 

Strömpl G.: A barlangok nomenklatúrája és terminológiája. Barlangkutatás II. köt. pag. 65. 
Budapest 1914. 

— Nomenklatur und Terminologie der Höhlen. Barlangkutatás. II. Bd. pag. 100. Buda- 
pest 1914. 

— A borsodi Bükk karsztja. Földr. Közi. XLII. köt. pag. 79. Budapest 1914. 

— A Kismagura és környéke. Földr. Közi. XLII. köt. pag. 255. Budapest 1914. 

— Bajmóci barlangok. Barlangkutatás III. köt. pag. 141. Budapest 1915. 

— Höhlen bei Bajmóc. Barlangkutatás. Bd. III. pag. 180. Budapest 1915. 

Szádeczky Gy.: A kanadai XII. nemzetközi geológiai kongresszus. (1 — 12. ábr.) Földt. Közi. 
XLIV. köt. pag. 1. Budapest 1914. 

— Der XH-te internationale Geologenkongress in Kanada. (Mit den Fig. 1 — 12.) Földt. Közi. 
XLIV. Bd. pag. 105. Budapest 1914. 

— Tujatanvhuányok Erdélyben. I. rész : Kolozs tujavon ulatai. Múzeumi Füzetek. II. köt. 
pag. 201. Kolozsvár 1914. 

— Tuffstudien in Siebenbürgen. I. Teil : Die Tujjzüge von Kolozs. Múzeumi Füzetek. Bd. II. 
pag. 295. Kolozsvár 1914. 

- Kissebes, Hodosjalva, Sebesvár, Marótlaka, Magyarókereke geológiai viszonyairól. (I — II. 
tábl.) Múzeumi Füzetek. III. köt. pag. 1 — 24. Kolozsvár 1915. 

— Die geologische Verhaltnisse von Kissebes, Hodosjalva, Sebesvár, Marótlaka und Magyaró- 
kereke. (Taf. I— II.) Múzeumi Füzetek. Bd. III. pag. 73 — 101. Kolozsvár 1915. 

— A Vlegyásza- Biharhegység erwptivus kőzetei újabb irodalmának kritikai áttekintése. (III. tábl.) 
Múzeumi Füzetek. III. köt. pag. 30 — 72. Kolozsvár 1915. 

— Kritischc Übersicht der neueren Literatur über die Eruptirgesteine des Vlegyásza- Bihar- 
gebirges. (Mit Taf. III.) Múzeumi Füzetek. Bd. III. pag. 107-156. Kolozsvár 1915. 

Szentpétery Zs.: Adatok Kolozsvár ősemlőseinek ismeretéhez. (IV— V. tábl. és 6. ábr.) Múzeumi 
Füzetek. II. köt. pag. 58. Kolozsvár 1914. 

— Beitragc zur Kenntnis der fleistozánen Sáugetiere von Kolozsvár. (Mit Taf. IV — V und 
6 Textfig.) Múzeumi Füzetek. Bd. II. pag. 125. Kolozsvár 1914. 

Szinyei MerseZs.: Jelentés 1913-ról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 475. Buda- 
pest 1914. 

— Bericht vom Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. (leöl. Reichsanst. f. 1913. p. 534. Buda- 
pest 1014. 

— A kén színeződéséről. A szelén oxydbromidról. Magy Chem. Folyóirat. XXI. évf. pag. 95. 
Budapest 1915. 

Szontagh T.: A bihar vármegyei Bokorvány, Vércsorog, Hollószeg és Felsőtopa község közé eső 
hegyvidék geológiai viszonyairól. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 200. Buda- 
pesl 1914. 

— Über die geologischen Verhaltnisse des zwischen den Gemeinden Bokorvány, Vércsorog, 
II ollószeg und Felsőtopa gelegenen Berglandes im Komitate Bihar. Jahresb. d. kgl. ung. 
Geol. Reicbsanst. f. 1913. p. 222. Budapest 1914. 

— A m. kir. Földtani Intézet vízügyeink szolgálatában. Az igazságügyi és közig, tisztviselők 
fcovábbképz. tanf. előad. Budapest 1914. 

- Biharosa (Rossia) környéke. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 303 — 304. 
Budapest 1915. 



A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ÉS 1915. EVEKBEN. 107 

- Die Umgebung von Biharosa (Rossia). Jabresb. d. kgl. ung. Gcol. Reichsanst. fiir 1914. 
pag. 345-347. Budapest 1915. 

— A gyógyhelyek törvényes védelme az Oroszbirodalomban. Magyai Balneológia] Értesítő 
VIII. évf. I. és II. füz. pag. 2-4. és 1—3. Budapest 1915. 

Taeger H.: A buda- pilis-esztergomi hegycsoport .szerkezete és arculata (a 46-4". ábr.) 
Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 555. Budapest 1914. 

— Über Bau und Bild der Buda-Pilis- Esztergomer Gebirgsgruppe (mit d. Fi<r. 46 — 47 ) 
Földt. Közi. Bd. XLIV. pag. 581. Budapest 1914. 

- A tulajdonképeni Bakony középső részére vonatkozó földtani jegyzetek. A ni. kir. Földt 
Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 326. Budpeast, 1914. 

— Notizen aus dem Centralteil des eigentlichen Bakony. Jahresber. d. kgl. une. Geol. 
Reicbsanst. für 1913. p. 369. Budapest 1914. 

— Ujabb meg figyelések a tulajdonképeni Bakony nyugati végéről és középső részéről. A m. kir. 

Földlnt. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 339-355. Budapest 1915. 

— Der Westau-sgang des eigentlichen Bakony und neue Skizzen aus seinem Zentralteil. Jahrb. 
d. kgl. ung. geol. Reicbsanst. für 1914. pag. 387 — 405. Budapest, 1915. 

Teutsch Gy. : A magyarbodzai aurignacien. Barlangkutatás. II. köt. pag., 51. Budapest 1914. 

— Dos Aurignacien von Magyarbodza. Barlangkutatás. Bd. II. pag. 91. Budapest 1914. 
Téglás G.t Újabb ősemlős leletek hazánk különböző vidékeiről. Földt. Közi. XLIV. köt. pas. 416. 

Budapest 1914. 

— Neuere Sáugetier-Funde aus verschiedenen Gegendcn Ungarns. Földt. Közi. XLIV. Bd. 
XLIV. köt., pag. 555. Budapest, 1914. 

pag. 470. Budapest 1914. 

— Újabb őslénytani adatok hazánk különböző vidékeiről. Földt. Közi. XLV. köt. pag. 255. 
Budapest, 1915. 

— Neuere paláontologische Fundorte in verschiedenen Gegenden Ungarns. Földt. Közi. XLV. 
Bd. pag. 315. Budapest, 1915. 

Timkó I.: Felvételi jelentés az 1913. évről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 409. 
Budapest 1914. 

— Aufnahmsbericht vom Jahre 1913. Jabresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 463. 
Budapest 1914. 

— A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1913. évben. Földt Közi. XLIV. köt. Budapest 1914. 

— Repertórium der auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur 1913. Földt. Közi. Bd. 
XLIV. Budapest, 1914. 

— Nagyatád község artézi kútjának szelvénye. A Balaton tud. tanulni, eredni. I. köt. I. rész. 
1. szakasz pag. 479. Budapest 1914. 

— Erdély központi részének talajviszonyai. (5 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, 
pag. 412-430. Budapest, 1915. 

— Die Bodenverháltnisse des zentralen Teiles von Siebenbürgen. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. 
Reicbsanst. für 1914. pag. 470-490. Budapest 1915. 

— Transzkaukázia pusztái. Földr. Közi. XLIII. köt. pag. 49. Budapest 1915. 

Toboröy G. : Előzetes jelentés a Bélapataka környékén végzett újrafelvétel eredményéről (4 ábr.) 
A ra. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 134-140. Budapest 1915. 

— Vorláufiger Bericht über das Resultat der Xeuaufnahme in der Umgebung von Bélapataka. 
Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reicbsanst. für 1914, pag. 149 — 156. Budapest 1915. 

— Cerussit-kristályok Damaraland és Brokenhill tartományokból (12—15 ábr.). Földt. Közi. 
XLV. köt. pag. 178-183. Budapest 1915. 

— Über Cerussit-Zwillinge aus Damaraland und von Brokenhill. (Fig. 12 — 15.) Földt. Közi. 
XLV. Bd. pag. 197-202. Budapest 1915. 



108 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ES 1915. EVEKBKN". 

Toborffy Z.: A valódi rubin megkülönböztetése a mesterségestől. Természettud. Közi. XLVI. 
köt. Pótf. pag. 157. Budapest 1914. 

- A grafit és a gyémánt kölcsönös átalakulása. Természettud. Közi. XLVll.köt. Pótf. pag. 70. 
Budapest 1915. 

Treitz P. : Jelentés az 1913. évben végzett agrogeológiai felvételekről. A m. kir. Földt. Int. 
Évi Jelent. 1913-ról. pag. 417. Budapest 1914. 

Bericht über die agrogeologischf n Aufnahmen im Jahre 1913. Jahresber d. I<lH. ung. Geol 
Reichsanst. f. 1913. pag. 472. Budapest 1914. 

Jelentés az 1914. évi agrogeológiai munkálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-röl 
pag. 431-460. Budapest 1915. 

- Bericht über die im Jahre 1914. ausgejührten agrogeologischen Arbeiten. Jahrb. d. kgl. 
ang. Geol. Reichsanst. für 1914, pag. 491 — 522. Budapest 1915. 

Tucan F. : Beitráge zur petrogra phischen Kenntnis der Fruékagora in Kroatien. Sa l tabl. 

i Bslika utekstu. Glasnikhrv. prirod. drustva. God. XXVI. pag. 23 — 50, 75-84, 145-163, 

207-220. Zagreb 1914. 

Beitrag zu Retgers-Theorie des Dolomits als Doppelsalzes. Glasnik hrv. prirod. drustva. 

God. XXVII. pag. 153-159. Zagreb 1915. 

Sirpentin ili zmijinac. Priroda. God. V. pag. 67—72. Zagreb 1915. 
Tuzson J.: Beitráge zur fossilen Flóra Ungarns. (Mit Taf. XIII — XXI.) Mitteil. aus d. Jahrb. 

kgl. ang. Geol. Reichsanstalt. Bd. XXI. Heft 8. pag. 233. Budapest 1914. 

Vadász M. E. : A Zengö-vonulat és a környező dombvidék földtani viszonyai. A m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 336. Budapest, 1914. 

- Die geologischen Verháltnisse des Zengözuges und der angrenzenden Hügellánder. Jahresb. d. 
kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913, pag. 381. Budapest, 1914. 

- Magyarország mediterrán tüskésbőrűi. (VII — XII. tábl. és 122. ábr.) Geologica Him- 
garica 1. köt. 2. füz. Budapest 1914 és Math. és Természettud. Ért. XXXII. köt. 
pag. 508. Budapest 1914. 

Földtani megfigyelések a Persányban és a Nagyhagymásban. (9. ábr.) A m. kir. Földt. 

Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 234-262. Budapest 1915. 

Über die Theorie des geologischen Unterrichtes. Földtani Közi. Bd. 45. Pag. 317—320. 

- A földtani tanítás elméiele Földtani Közlöny 45. köt. 1915. 257 — 259. old. 
Geologischt Beóbachtungen im Persány und N agyhagy más-Gebirge. Jahresb. d. kgl. ung. 
Geol. Reichsanst. íür 1914. pag. 265-298. Budapest 1915. 

A Mecsek-hegység északi pereméről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-röl. pag. 356- 
358. Budapesl 1915. 

- Der Nordrand des Mecsekgebirges. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst . für 1914. pag. 
406-409. Budapest, L915. 

Vakimiczu Tetsugoro : A Szakuradsima tűzhányó kitörése Japánban (a 17-ik ábra) Földt. 
Közi. XLIV. köt. pag. 38. Budapest 1914. 

— On the recent eruption of Sakurajima volcano in Japán. (Fig. 1 7.) Földt. Közi. XLIV. Bd. 
pag. 134. Budap j1 L914. 

Vendl A.: Tanulmányutam Németországban. A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról pag 
589. Budapesl L914. 

— Meine Studienreisi in Deutschland. Jahresb. d. kgl. ang. Geol. Reichsanst. t. 1913. pag. 
659. Budapesl 191 l. 

Kvarcporfiritok a Sebes völgyéből. ( W H. ábr.) Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 402. Buda- 
i'.U t. 

- A velenczei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. (1 IV. tábl. és 1-. ábr.) A m. kir. 



A MAGVAK FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ lí)14. ES 1915. EVEKBEN. 109 

PÖldt. Int. Évk. XXII. köt. 4 füz. pag. 1 — 169. Budapest 1914. és Math. Term.-tud. 
Ért. XXXII. köt. pag. 487. Budapest 1914. 

- Die geologischen und petrographischen Verhaltnisse des Gebirges von Velence. (Mit d Taf 
I-IV. u. 42 Textfig.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. Bd. XXIL 
Heft 1. pag. 1-185. Budapest 1914. 

I hatvani cukorgyár talajának vázrészei. Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 407. Budapest 1914. 

- .4 Surján környékének amfibolitjai. (1 tábl.) Math. és térmészettud. Értesítő. XXXIII. 
köt. pag. 256. Budapest 1915. 

és Liffa Au.: A Cindrel környékének geológiai viszonyai. A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 

1913-ról. pag. Hifi. Budapest 1914. 
Vendl M.: A bulzai antimonit kristályalakjai (a 16. ábr.). Földt. Közi. XLV. köt. pag. 183. 

Budapest 1915. 
— Antimonit von Bulza (mit d. Fig. 16). Földt. Közi. Bd. XLV. pag. 202. Budapest, 1915. 
Vernadskij V. N.: A földkéreg különböző gázairól. Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 434. Buda- 
pest 1914. 
Verzeichnis der ungarischen s pelaologischen Literatur (1914). Barlangkutatás. Bd. III. 

pag. 42. Budapest 1914. 
Vigh Gy.: Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez (a III — VI. tábl. és a 48. ábr.). Földt. 

Közi. XLIV. kot. pag. 572. Budapest 1914. 

Beitrage zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom. (Mit d. Taf. III — VI u. Fig. 48.) 

Földt. Közi. Bd. XLIV. pag. 599. Budapest 1914. 

- Az acanthicumos rétegek újabb előfordulása a Magyar Középhegységben. Földt. Közi. (Társ. 
Jegyzkv.) XLIV. köt. pag. 507. Budapest 1914. 

- Ein neues Vorkommen von Acanthicumschichtcn im Ungarischen Mittelgebirge. Földt. 
Közi. (Prot. Ausz.) Bd. XLIV. pag. 547. Budapest 1914. 

- Földtani megfigyelések Nyitra, Turóc és Trencsén vármegyék határhegységei között. (2 tábl. 
és 6 ábr.) A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 64 — 96. Budapest 1915. 

- Geologische. Beobachtungen in den Grenzgebirgen der Komitate Nyitra, Turóc und Trencsén. 
Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 71 — 106. Budapest 1915. 
Földtani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv.) 
XLV. köt. pag. 44. Budapest 1915. 

- Geologische Beobachtungen in den Nordwest- Karpathen. Földt. Közi. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. 
pag. 97. Budapest 1915. 

Vitális I.: A magyarországi magnezitelőfordulások földtantele pismerettani szempontból. Bány. 
és Koh. Lapok. XLVII. évi'. 58. köt. pag. 409 és 624. Budapest 1914. 

— Adatok a Magyar. Érchegység földtani és bányászati viszonyaihoz. A ni. kir. Földt. Int. 
Évi Jelentése 1914-ről. pag. 370-384. Budapest 1915. 

— Beitrage zu den geologischen inni montanistischen Verháltnissen des Ungarischen Erzgebirges. 
Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 424 — 440. Budapest 1915. 

Ifal fogta ii nlmányok. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag. 266. Budapest 1915. 

- Fossile Fischzahnr im Ungarischen Miozán. Földt. Közi. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 328. 
Budapest 1915. 

— A Congeria dactylus Brus. rendszertani helyzete. (1 tábl.) Math. és Térmészettud. Ért. 
XXXIII. köt. pag. 331. Budapest 1915. 

Adutok a Cserhát keleti részének geológiai viszonyaihoz. Math. és Természettud. Ért. 
XXXIII. köt. pag. 561. Budapest 1915. 

- A nyitramegyei Büdöskő környékétiek geológiai viszonyai tekintettel a morvamezei földolaj 
kutatásra. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 60-ik köt. pag. 141. Budapest 1915. 

— Kőszegi Winkler Benő emlékezete. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 61. köt. pag. 425. 
Budapest 1915. 



110 A MAGYAB FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. ÉS 1915. EVEKBEN. 

Vogl V.: A Delnice és a Kulpavölgy közötti terület földtani viszonyai. (2 ábr.) A ni. kir. Földt. 
Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 58-64. Budapest 1915. 

— Die geologischen Verháltnisse des Gebietes zwischen Delnice und dem Kul patai. Jahresb. 
d. kgl. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 64-70. Budapest 1915. 

— Tenger mellékünk tithonképzödinényei és azok faunája. (A XXI. tábl. és 8. ábr.) A m. kir. 
Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 5. füz. pag. 281-303. Budapest 1915. 

— Geolocki odnocaji podruója izmedu Delnicah i doline Kupé. Jahrb. d. kgl. ung. Geoi. 
Reichsanst. für 1914. pag. 520-525. Budapest 1915. 

— A Lökve. Crnilug és Delnice körüli terület geológiájához. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. Budapest 1914. 

— Zur Geologie des Gebietes zwischen Lokvt , Crnilug und Delnice. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1913. pag. 62. Budapest 1914. 

— Prilog geologiji podruója izmedu Lökve, Crnogluga i Delnice. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról. pag. 609. Budapest 1914. 

— Jelentés Boroszlóban tett utamról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 587. 
Budapest 1914. 

— Bericht über meine Reise nach Breslau. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. 
pag. 657. Budapest 1914. 

Volkó J.: A mezóberényi III. sz. artézi kút. (42. ábr.) Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 411. 
Budapest 1914. 

— Der III. artesische Brunnen in Mezőberény. (Fig. 42.) Földt. Közi. XLIV. Bd. pag. 465. 
Budapest 1914. 

Wachner H. : -4 brassómegyei Volkány és Keresztény falva környékének földtani viszonyai. 
A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 116. Budapest 1914. 

— Die geologischen Verháltnisse der Umgebung von Volkány und Keresztény falva im Komitát 
Brassó. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 126. Budapest 1914. 

— A Persányi-hegység déli részének földtani viszonyai. (Egy tábl. és két ábr.) A m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 263-271. Budapest 1915. 

— Die geologischen Verháltnissen des südlichen Teiles des Persányer-Gebirges. Jahresb. d. 
kgl. unt:. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 299-300. Budapest 1915. 

— A Fogarasi és Persányi-hegység kapcsolódása. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv. XLV. köt. 
pag. 44. Budapest 1915. 

— Über die Verbindung des Fogaraser und Persányer Gebirges. Földt. Közi. (Prot. Ausz.) 
XLV. Bd. pag. 97. Budapest 1915. 

Weszelszky Gy. : A herkulesfürdői hévforrások radioaktivitásáról. Földt. Közi. XLIV. köt. 
pag. 499. Budapest 1914. 

— Über die Badioaktivitüt der Thermalquellen des Uerkulesbades. Földt. Közi. Bd. XLIV. 
pag. 535. Budapest 1914. 

— A rádium és mezothorium természete. Terin észét tud. Közi. XLVI. köt. Pótf. pag. 53. 
Budapest 1914. 

Xantus J. : .Jelentés a Gyergyói havasok márványelöfordulásairól. A ni. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról. pag. 490. Budapest 1914. 

— Bericht über das Marmorvorkommen in den Gyergyóer Alpen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1913. pag. 549. Budapest 1914. 

Zalányi B.: Újabb adatok a bujturi felső mediterrán ismeretéhez. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról. pag. 541. Budapest 1914. 



A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. És 1915. EVEKBEN. 111 

— Neue Beitrage zur obermediterrancn Fauna von Bujtur. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reicks- 
anst. für 1913. pag. 605. Budapest 1914. 

Jelentés az 1913 — 14. évben rendezés alá került mélyfúrások kőzetanyagának feldolgozásáról 
és törzskönyvezéséről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 501 — 508. Buda- 
pest 1915. 

Bericht über die Bearbe.it ung und Evidenzhaltung des im Jahre 1913 — 14 geordneten Gesteins- 
materials der Tiefbohrungen. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Ruichsanst. für 1914. pag. 563 — 
571. Budapest 1915. 
Zimányi K.: Új ásványok. Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 418. Budapest 1914. 

Arsenopyrit és bournonit Rozsnyóról. Math. és Természettud. Értesítő. XXXII. köt. 
(1 tábl.) pag. 705. Budapest 1914. 

— Adatok Rozsnyó ásványainak ismeretéhez. (XI., XIII. tábl. és 5 szövegrajz.) Annál. Mus. 
Nation. Hung. Vol. XIII. pag. 557. Budapest 1915. 

Kennlnis der Minerale von Rozsnyó. (Taf. XI., XIII. u. 5 Textfig.) Annál. Mus. Nation. 
Hung. Vol. XIII. pag. 567. Budapest 1915. 
.Zsigmondy Á.: Görögországi vasérctelepek (a 39. ábr.). Földt. Közi. XLIV. köt. pag. 289. 
Budapest 1914. 

— Qriechissche Eisenvorkommen. (Mit d. Fig. 39.) Földt. Közi. Bd. XLIV. pag. 386. Buda- 
pest 1914. 

— Görögország bányászata és kohászata 1913-6(in. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 61. köt. 
pag. 135. Budapest 1915. 

.Zsivny V.: Gömör megyei ásványok chemiai elemzése. Annál. Mus. Nation. Hung. Vol. XIII. 
pag. 577. Budapest 1915. 

— Chemische Analyse von Mineralien aus dem Komitate Gömör. Annál. Mus. Nation. Hung. 
Vol. XIII. pag. 587. Budapest 1915. 

Közli Timkó Imre. 



SUPPLEMENT 

ZUM 

FÖLDTANI KÖZLÖNY 



XLVII. BÁND, JANÜAR-FEBRUAR-MÁRZ 1917. 1-8. HEFT 



A) ABHANDLUNGEN. 

DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DEK GEGENL) 
VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 

— Mit den Figuren 1 — 9. — 
Von JOHANN BÁNYAI. 

I. Oro- und hydrographische Verháltnisse. 

Das aufgenommene Gebiet liegt im Bereiche des Blattes «Kézdi- 
vásárhely», Zone 21, Kol. XXXIV. und zwar im südlichen Teile desselben, 
und reicht in einem kleinen Teil nach SW auch in den Bereich des unterhalb 
folgenden Blattes von Kovászna hinüber. 

Das Haupt-Wassersammelbassin dieses Teiles des Háromszékei - 
Beckens ist der von Berecsk austretende Feketeügy, in den ungefáhr 
bei Szentkatolna die aus dem Grundgebirge entspringenden kleineren 
Bache in strahlenfórmiger Bichtung einströmmen. Die wichtigsten unter 
diesen Báchen sind der K á s z o n- und der Torjába eh, da man — 
wie dies hervorgehen wird — den Aufbau der die Inundationsgebiete be- 
herrschenden Terrassen, als das Werk dieser beiden Bache betrachten muB. 

Die Dörfer Hegen mit einigen Ausnahmen (Oroszfalu, Szentkatolna, 
Sárfalva) auf Terrassen, am Bande des Grundgebirges, auch die Stadt 
Ké z d i v á s á r he 1 y selbst, nur der Kanta benannte Stadtteil 
breitet sich auf dem Überschwemmungsgebietr des Torjába ebes aus. So 
lange der Torja bach bis vor etwa 20 Jahren nicht reguliert war, war die 
Partié von Kanta bestándigen Überschwemmungen ausgesetzt, und auch 
das Grundwasser hatte cinen so hohen Stand, dafi es zwischen den Háusern 
in Form von Qaellen hervorquoll (Quellengarten). 

De]- gröBere Teil des am FuBe der Terrassen sich hinziehenden Über- 
schwemmungsterrains ist sumpfig-torfartig und, wie überhaupt bei den 
Sammelbecken der Terrassen-Grundwásser, auch wáhrend der Zeit der 

Földtani Köllöny. XTATI. köt. 1017. 8 



114 



JOHANN BANYAI 



gröBten Trockenheit feucht. Diese Terrassen liegen durchschnittlich 550 m 
über dem Meeresniveau. Vom Überschwemmungsgebiete in der Richtung 
des Torjaer Tales gegen das Grundgebirge weitet schreitend, könnenXwir 




Fi g. 1 Gcologisehe Karto der Umgebung. von Kezdi vásárhely. Ma lista l> 1 : 160,000. 
Zeichcnerkláning: 1 = Holozán (alluviales Überschwemmungst orrain) 2 = Ab- 
hang d s alluvialen Grundgebirges, 3 = Pleistozane (diluvialo) Torflager; 4 = Pleistozane 
(diluviale) Scbotterlager ; 5 = P.iozáne Schotterterrasse ; 6 = Pliozaner toter Ton (Nyirok); 
7 = Pliozaner quarziger Andesil ->and; 8 = Kretazischer Sandstcin und Schiefer (A = 
Grundgebirge); T— V = Bruchlinie ; T t — V t = Antiklinalaehse ; F lt F« — Bohrungen in 

Kezdi vásárhely and Oroszfalu. 



drei Terrasseri anterscheiden, die man am treffendsten als die Kezdi- 
vásárhelyei- (570 m), Torjaer (600 m) und Voláler (650 ni) 
bezeichnen kann. Das gröBte Interessé vom Standpunkte der Agrikultur 



DIE GEÜLOGISCHEN VBRHALTNBSB DER GEGEND VON KEZDIVÁSÁRHELY. 115 

und die gröfite Ausdehnung hat die Kézdivásárhelyer (I), geringeres und 
auch hinsichtlich ihrer GröBe die Torjaer (II) Terrasse, wáhrend die von 
Gráben stark eingeschnittene und mit Schilf bewachsene Voláler Terrasse 
(III) ganz ohne Interessé ist. 

Das weiteroben bereits folgende Sandsteingrundgebirge verrát, wie dies 
Lőrenthey bezüglich des Waldgebietes so schön nachgewiesen hat, auch 
hier das Auftreten der Wálder. Überallsind die abgerundeten und charakte- 
ristisch flachen Bergrücken mit Vegetation bedeckt. Es fehlen hier die ro- 
mantischen Felsgruppen, die hohen, kühnen Felswánde ; überall sind nur 
freundliche, sanftgeneigte Lehnen sichtbar, die, wenn sie nicht vom Wald 
bedeckt sind, den hier jeden Sommer in groBen Massen fleiBig arbeitenden 
Székiem als Bergwiesen und Weidegründe eine wichtige Verdienstquelle 
bieten. 

Die von Westen gegen Kézdivásárhely hin ziehenden Gebirgsaus- 
láufer gehören sámtlich zum Bodoker Gebirge. Doch sondert sich, 
wenn man das Bodoker Gebirge ein wenig gliedert, ein Teil desselben, der 
zwischen die Báche Torja und Kászon falit, stark von der Hauptmasse ab. 
Jener Zug, der sich südöstlich von der Andesiteruption des St. Anna-Sees 
erstreckt und bei der Gemeinde Torja endigt, kann — wie ich glaube — 
unter dem Namen To r j a e r-Gebirge von der Bodoker Gebirgs- 
masse herausgenommen werden ; diese Möglichkeit gestalten die áuBeren 
morphologischen Verháltnisse. Die zwei wichtigsten Höhenpunkte des Tor- 
jaer Gebirges sind der Ce céle-Gi pfe 1,(1,173 m) und der Fej (1,078 m), 
von welchen der Cecéle bereits auBerhalb des Aufnahmsgebietes falit. 

Die sich östlich vom Kászonbach in das Becken hineinziehenden 
Gebirgsrücken gehören schon zur Grenzgebirgskette, die der Lóczy'schen 
Einteilung gemáB die Ausláufer der Csik-Háromszéker Alpen der östlichen 
Karpathen darstellen. Hier sind als erwáhnenswerte Höhenpunkte zu nen- 
nen: der von jedem Punkte des Beckens schon von weitem auffallende 
P e r k ő (719 m) und der P ó 1 y a-G i p f e 1. (1 ,022 m.) 

II. Übersicht über die Literatur. 

1863. Fr. Hauer u. Dr. G. Stache: Geologie Siebenbürgens. Wien. 

1878. Franz Herbich: Das Széklerland, mit Berücksichtigung der an- 
grenzenden Landesteile. Mitteilungen aus dem Jahrbuche der k. ung. 
Geologischen Eeichsanstalt. V. Bd. 

1879. Paul u. Dr. Tietze: Neue Studien in der Sandsteinzone der Kar- 
pathen. Jahrb. d. k. k. Geol. Eeichsanstalt. Wien 29. Bd. II. H. 

1884. Dr. Gy. Primics: A Keleti-Kárpátok geológiai viszonyai. M. T. Akad. 
Ért. a Term. Tud. Köréből. XIV. Bd. Nr. 4. 



8* 



116 J01IANN BÁNYAI 

1912. Dr. K. von Papp: Die Umgebung des Pokoltal bei Futásfalva im 
Komital Eáromszék. (Fig. 51 — 60.) Földtani Közlöny. Budapest, 
XLI1. Bánd Pag. 808-837. 

Die literarischen Beitrage zu den cinen grófién Teil des von mir auí- 
genommenen Gebietes bildenden jungen terrassenartigen Flügeln kőimen 
leicht absolviert werden. Detailaufnahmen fehlen gánzlich und die bisheri- 
gen Beitrage bestében nuraus ganz allgemein eingestreuten Aufzeichnungen. 

Die álteste Aufklarung zur Kenntnis dieses Gebietes bietel die zu- 
sammenfassende Arbeit von Hauer und Stache, in welcher bei der Be- 
schreibung der jungtertiáren Bildungen erwáhnt wird (pag. 39), dafi es 
solche Bildungen in dem Teil zwischen Szepsiszentgyörgy und Kézdivásár- 
hely des Háromszéker Beckens gibt. An einer anderen Stelle (pag. 304), 
wo der Torjaer Sandsteinzug behandelt wird, heiBt es : (rweiter folgen bis 
Al. Tolja, wo maii die Ebene von Háromszék betritt, jüngere Térti ár- 
schichten». 

Schon Herbich reibt auf Grundlage seiner Übersichtsaufnahmen 
die den FuB des Bodoker Gebirges einsáumenden Bildungen nach der 
Analogie mit den petrefaktenreichen Schichten des Waldgebietes in die 
pontische Etage ein. Dem die diluvialen Bildungen behandelnden Abschnitte 
seines Werkes (pag. 297) gemáB «werden die pontische Schichten des Három- 
székár Beckens von sandigem Ton und LöB bedeckt; dicse lit gen am öst- 
lichen Teil des Bodoker Gebirges und dehnen sich bis zuni Feketeügy aus». 
Der erwáhnte LöB lásst sich jedoch auf diesem Gebiete nicht nachweisen. 

Paul und Tietze bescháftigen sich in ihrem Werke grofienteils auf 
( rrundlage des im vorangegangenen Jahre erschienenen Buches von Herbich 
(es isi verschwindend wenig, was sic hinzufügten) nur mii der Gliederung 
des Sandsteingebietes. Als Endergebnis wird, abgerechnei der Neokom- 
mergel, der oberhalb sich ausbreitende Sandsteinkomplex in die mittlere 
Knidc versetzt. 

Primics bestrebt sich, auf Grundlage der Arbeiten mehrerer Kar- 
pathen-Geologen und seiner eigenen Aufnahmen, die Bildungen des Sand- 
steingebietes teilweise auf petrographischer Basis zu gliedern. 

Dr. K. von Papp liefert sehr wertvolle Beitrage zur Tektonik der 
unmittelbaren umgebung <\'> Büdöshegy, aber aucb er war schon ge- 
zwungen, bei <\^r Horizontierung der Fauna die in dem Baróter Gebirge 
liegenden Breccienkalke der Umgebung von Élőpatak (Farm hemis'pherica 
Prom., Thecosműia Tóblery Koby) zu Hilfe zu nehmen. 

Es ist demnach ersichtlich, dafi unsere bisherigen Kenntnisse sowohl 
von der Ausfüllung des Beckens, wie von der genaueren Gliederung des- 
selben, in Ermangelung von Detailaufnahmen und hauptsachlich von 
palaontologischeni Matériái ziemlich dürftig sind. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 117 

III. Geologische Verháltnisse. 

1. Kr e i d e s a n d s t e i n. 

In diese Gruppi sind im allgemeinen die mii Wald bedeckten und das 
Becken umgebenden Bildungen des Grundgebirges einzuteilen. ]\lil Rück- 
sicht darauf, dafi ich bei meinen bisherigen Aufnahmen das Hauptgewicht 

auf die Beckenausfüllung verlegt habé, bin ich noch nicht tief in das Grund- 
gebirge eingedrungen und so kann ich bei dicsei- Gelegenheit nur über eine 
kleine Partié desselben berichten. 

Wie ich mich jedoch schon bis jetzt zu überzeugen vermochte, wird 
der ganze Kreide komplex von M e r g e 1- und Tonsohiefern, 
d i c h t e m Sandstein, schiefrig e n S a n d s t e i n e n und 
T o n e n und von K o n g 1 o m e r a t e n gebilde! . 

Das Sandsteingebiet treffen wir von Kézdivásárhely am náchsten 
bei Kezdi szentlélek, wo sich auf dem P e r k ő bedeutende 
Steinbrüche (Fig. 1) befinden. In den oberhalb der Kirche befindlichen 
Brüchen is! der Sandstein in Form von nahezu senkrecht abgesonderten 
Bánken aufgeschlossen. Die abgespalteten Gesteinspartien werden teils 
zu Kunstgegenstánde ausgehauen, teils zur Herstellung von guten Bau- 
steinen und Sockelsteinen verwendet. Ein groBer Teil von Kézdivásárhely 
isi aus diesen Steinen aufgebaut. Nachdem der Perkőer Stein der industriell 
am meisten ausgenützte Stein in dieser Gegend ist und die aus demselben 
gehauenen Gegenstánde selbst über die benachbarten Komitate hinaus 
transportiert werden, dürfte hier eine Mitteilung über die Ergebnisse der 
ámtlichen Festigkeitsproben, die man mit demselben in der mit dem 
technisch-mechanischen Laboratórium des kön. ung. Josephs-Polytechni- 
kums verbundenen Ve rsuchss tation vorgenommen hat, nicht ohne In- 
teressé s^in : 

Wie durch die amtliche Bescheinigung (Z. 154—1906) auf Grund der 
Untersuchung der 12 Stück Probesteine bestátigt wird, «h a b e n die 
z u m Gefrieren gebrachten S t e i n e das 25-m a 1 wie d e r- 
holté Gefrieren ohne j e d e w a h r n e h m b a r e Verán- 
d erung b e s t a n d e n». «A n s á ni t 1 i c h e n g e f r o r e n e n 
P r o b e s t ü c k e n hat sich a u 6 e r géringfügigen Ab- 
s t u ni p f u n g e n a n den Kantén und Ecken eine a n- 
derweitige Veránderung nicht g e z e i g t. Der Stein 
hat sich als frostbe standig erwiesen.» 

An dem zur Kapelle führenden Wege sieht man eine unter 30° SW-lich 
einfallende Mérgei- und Sandstcinschiefí^rgruppe aufgeschlossen. Dass diese 
Gesteine leicht verwitterbar sind, verrát ihr Ausgehendes ein kleiner Sattel 
oben am Gipfel. Die aufgeschlossenen Mérgei zeigen einen muschligen 



118 



JOHANN BANYAI 




Pig. 2. Kreidesandstein-Steinbruch in Kézdiszentkereszt. 







HHHHU& *A! 












mér ■> *\ 




Hb^i 


*i. *£: 








E?~ w . 


—*5 '" 




^■>-5^ - jl 


:>(jj*»*. . * 


s 


















H 






IKyJ^Alj 











Pi<:. 3. Sohieferige Sandsteiosohichten mit gcwölbter Lagerung in Sattelft nn (ir Antiklinalen), 

b( i Bzárazpatak. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSB DEB GEGEND \ ON KÉZDIVÁSARHELY. 119 



Festigkeitsverháltnisse. 



ti 


<D 

oo 

a ** 

3,3 

a £ 

a> o 

<D Aj 


Gedrückte 
Oberíiáche 


Höhe des 
Probestückes 


o 

<c 
öt 

a 

"o 

> 


öo 

a 

a 

'Ü 

o 
fl 
u 

Q 


® J3 
a o 

<B ■£ 

a öd 

a g 

? s 

3* 


Bruch- 

grenze 

kg 


Annieikung 

• 


cm 2 


cm 


kg 


pro cm 2 


1 


7 


36,15 


6,00 


2,476 


1 





1,073.8 




2 


8 


35,25 


6,00 


2,488 


I 


- 


1,162.5 




3 


lü 


35,82 


6,00 


2,478 


I 


— 


1,129.8 




4 


11 


35,76 


(i,03 


2,465 


I 


— 


1,025.1 




5 


9 


35,16 


5,99 


2,486 


II 




1,145.5 




6 


12 


35,81 


6,05 


2,481 


II 


— 


1,074.0 




7 


1 


34,78 


5,93 


2,485 


I 


2,1 


930.!) 


] im feuchten Zustande 


8 


2 


30,00 


5,89 


2,405 


I 


2,3 


858.6 


zerbrochen 

1 


9 


5 


38,19 


6,23 


2,485 


I 


2,1 


884.8 


| nach dem 25. Gefrieren 


10 





35,58 


0,08 


2,480 


I 


2,2 


848.5 


feucht zerbrochen 


11 


3 


37,27 


0,19 


2,478 


I 


2,2 


950.5 


| nach dem 25. Gefrieren 


12 


4 


3(i,48 


6,20 


2,485 


I 


2,0 


883.3 


getrocknet zerbrochen 



Bruch und sind im inneren von kreuz und quer laufenden dendritischen 
Zeichnungen diuchzogen. Hier ist der dünne schieferige Sandstein durch 
rhomboidartige netzförmig herausstehende Linien charakterisiert, die aus 
den hier durchgesickerten limonitischen Ablagerungen des gleichfalls zer- 
klüfteten Sandsteins entstanden ist. 



2. Pliozán. Levantische Etage. 

In die levantische Etage gehört die Beckenausfüllung der orographisch 
mit Nr. I, II und III bezeichneten Terrassen. 

Die charakteristischen Aufschlüsse der I. Terrasse finden wir in 
Kézdivásárhely an mehreren Orten und derén übereinstimmende Daten 
lassen unsere Beobachtungen als zuverlássige erscheinen. Den gröBten 
AufschluB findet man am linken Ufer des Torja baches bei Fehér- 
ín ártok (Fig. 4). 

Die steile Uferwand hat ihren Namen eben von dem hellgrauen Sand 
erhalten, aus dem sie geformt ist und von welchem sich die mit Vegetation 
bedeckte grüne Umgebung sehr scharf abscheidet. Hinsichtlich der Tek- 
tonik falit die schöne dia gona le Schichtung auf und dazwischen fin- 



120 



JOHANN BANYAI 



det man auch noch ziemlich dicht dünne, rotbraune limonitische Schlamm- 
einschlüsse. Diese Tatsachen weisen auf fluviatilen Ursprung hin. 

Von oben hinabschreitend, begegnel man nach dem dünnen Acker- 
bodén zuersl gelbem, dann weiter abwárts hellgrauem Sand. Dicsei- wird 
in zirka 2m von der Oberfláche voneim r '2 dm máchtigen Amphibol— Biotit- 
andesit— Bimsstein — Lapillisohichte in eine obere und antere Partié ge- 
gliederí . 

Der Bimsstein bildel im Sand eine von reiskorn- bis faustgroBen 
Ötücken stark durchsetzte Schichte. Untersuchi man das Gefüge, so kaim 




Fig. 4. AufschluB von quarzigem Andesitsand (H) und dazwischen gelagerten Bimsstein- 
Lapilli bei Fehérmartok (Kézdivásárhelyer Umgebung). 



man schon mit freiem Auge die luckige Struktur und die in der Grundmasse 
eingeschlossenen groBen (2—4 mm) tombakbraunen, sechseckigen líiotit- 
bláttchen, sowie die glánzend schwarzen Amphibolnadeln (von 2 3 mm 
Lángé) ausnehmen. Unter der Lupe siehl man gul die aus feinen s glánzen- 
den seidenartigen Fasern bestehende grauweiBe Grundmasse mit den 
darin befindlichen Plagioklasen. 

Der Sand. den die Einwohner von Kézdivásárhely unter anderem 
gern zum Scheuern der EolzgefáBe benützen, entháll vielerlei RíineraHen 
und Gesteinsmaterial. Vorherrs'chend treten sehr kleine Stückchen von 
A n d i' s i t . sowie die Andesitmasse bildenden Mineralien : Biotit, Arnfihibol 
und Pla<iinl:lns auf. Eben deshalb kann man auf Grund der am háufigsterj 



DlE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSB DER GEGEND VON KEZDIVÁSÁRHELY. 121 

auftíetenden bildenden Bestandteile dicsen Sand am treffendsten quar- 
z i g e n Andesitsand nennen. Hiiufig befinden sich femer darin 
abgeschliffene Quarz- und Sandstein korner. Muskovit, Glaükonit 
und Magnetit finden sich seltener. Bei der Behandlung mit verdünnter 
Sáure aufbrausend, kann in dem Sand auch noch Kaik nachge wiesen werden. 1 

Ein Teil der Masse wird alsó, wie man sieht, von dem aus der Um- 
gebung des St. Anna-Sees hinabgetragenen Andesitschutt gebildet. Von 
da rührt es ferner her, daB die Bildungen des Andesitschuttes in der u n- 
mittelbaren Umgebung des erwáhnten Eruptivgebietes auf 
dem Wassersammelgebiete des Torjabaches kaum oder nur in Form 
kleiner Partién nachweisbar sind. Der übrige Teil des Sandes 
weist auf das Sandsteingebiet des Grundgebirges als Ursprungsort hin. 

Sonach bekráftigt auch das Matériái des Sandes den fluviatilen Ur- 
sprung der Terrassen. Obgleich die Uferwánde des Fehérmartok durch das 
breite Inundatioiisgebiet des Torjabaches von jener Terrasse geschieden 
werden, auf welcher die Stadt selbst liegt, ist der einstige Zusammenhang 
demnoch nachweisbar. 

Unter den Aufschlüssen in der Stadt (Fig. 5) befindet sich der wichtigsti 
auf dem Viehmarkt, und zwar auf dem Grundstück des GLrbermeisters Josef 
Szotyory. Durch den hier erfolgten Hügeleinschnitt wurde auch die bisherige 
gesamte. aus zwei Arten bestehende Fauna zu Tagé gefürdert. 

Das Profil zeigt folgende Schichten : 

1 m Humus, 

1*5 « gélben sandigen Ton. 

1 « gélben, schottrigen quarzigen Andesitsand. 
1—2 dm Bimsstein Lapilli. 

2 m feinen, gélben quarzigen Andesitsand, 
4 « feinen, grauen « « 

Der AufschluB zeigt in den oberen Horizontén bis zu ungefábr 4—5 m 
Ticfe eine sehr verworrene Lagerung. An einzelnen Stellen finden sich in Nester- 
forni angeháufte Kohlé, Asche, dicke Sebeiben und Knochenf ragmente (Fig. 5 x'). 
Bei dem unweit entLrnten Einschnitt der Oroszfalvaer LandstraBe (x' f ) dagegen 
wurden andere práhistorische Überreste ans Tagcslicht gebracht. und 
konnten so die Enden dieser Terrasse zufolge ihrer günstigen Lage als urmensch- 
liche Höhlt-nwohnungen gedient habén. 

Allé übrigen Aufschlüsse (Sólyoni'scher Garten, die zum Viehmarkt führende 
StraBe. der Eisenbahneinschnitt, die Sandgruben der Májusrét) weisen sámtlich 
auf die gleichförmige Entwicklung des quarzigen Andesitsandes hin. 

DaB man tatsáchlich den Sand nicht allém am Terrassenrand findet, 

1 Die Nachweisung von Piagioklas verdanke ich dem Henri Chefííeologen Dr. M. v. PAí-fy. 



122 



JOHANN BANYAI 



sondern aucb weiter innen, wird auch durch den ani dem Grundstücke desjKoLO- 
man Molnár abgeteuften Brunnen (Fig. 5. VI) erwiesen, m welchem nach Durch- 
sinkong von 2—3 m Dammerdein 1*2 ro quarziger Andesitsand a uf geschlossen 
wurde. Gegen die Terrasse II (Torjaer Terrasse) keilf sich die Sandschichte aus 




Fig. 5. Situationsplan der Unigebung von Kezdi vásárhely. 
Zeichenerklárung: I = Bohrloch am Haupt platz ; II = Stefán'sche Bohrun<i ; 
III = Brausebad ; I V = Mineralwaaser-Brunnen m-ben dcr Józsiás-MQhle ; V = Mineral- 
irasser-Quelle auf dem Dr. Sinkovitc'schen Gute; VI = Brunnen des K. Molnár. — 1 = 
Pehérmartok; 2 = Quellengarten ; :! = Viebmarkt ; 4 — Maiwiese; 5 = Galgenhügel; 
6 = Eisenbahnstation ; 1 = RoformicrUii-Friedhof ; 8 = Katholischer Frndhof ; F x — F« = 
Qui-llcn; Xj— ar 2 = Práhistori-chc Fundorte. 



and bleibt dann entweder ans oder überziehi in Fönn einer dünnen Decke den 
darunterfolgenden Schottei . 

Zwischen Fe 1 b ő 1 o r j a ond F u t á s f a ] v a ünden sich keine Anf- 
3chltisse, doch Kndel man anf dem Ackerlande lose umherliegenden Schotter 
mit abgerundeter OU-rfláehf. Zwischen diesem fand ich Gránit, kristallinischen 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KEZDIVÁSARHELY. 123 

Schiefei und verschiödén g&f&rbte Quarzstücke, ferner kamen auch Exemplare 
von Andesit und Sandáiéin vor. 

Einen zusammenhángendtn Au.sclufi d t s Schotterlagers sieht man an der 
StraBe zwischen Felsőtorja und Futásialva, bei der Abzweigung gegen dié Bcbic fi- 
st átte. Hier zeigt der Tiefgraben folgenden AufscbluB: 

3 dm Humus, 

7 « griesiger Schotter in rőtem Ton, 

5 « quarziger Andesitsand, 

« faust- bis kopfgroBé Schotter, eingeschlossen in rőtem Ton. 




Fit:. <i. AufschluB des Voláler Hügels lángs der Kezdi vásárhely — Bálványosíüreder StraBe. 
Zcirhenerklárung: hk = Sandstein ; h = Quarziger Andesitsand : a = Roter Ton ; 

k = Schotter. 



Diese quarzige Terrasse ist bei Felsőtorja an rnehreren Orten auf- 
tíeschlossen und auf dieser liegt aucb die festungsartige refomiierte Kirche (Fig. 6). 

Die Terrasse III (Voláler Terrasse) kennzeichnet schon die mácbtige Ent- 
wicklung des rőten Tones («Nyirok»), auf welchem sich an vielen St ellen noch die 
quarzige Andesitsanddecke findet. 

Die bestén Aufschlüsse auf dieser Terrasse findet man am westlicben Ende 
des Dorfes Volál, wo diese Bildungen schon unmittelbar das Sandstcingrund- 
gebirge überlagern. Weiterhin findet man sie, ímmer mehr sich auskeilend, über 
Kővár bis Szárazpatak. 

Diese Hügel schlieBen bei ihrer Annáherung an die StraBe zwischen Kézdi- 
vásárhely und Bálványosfürdő ein mannigfaltiges Profil auf, obgleich es auch 



124 



JOIIANN BANYAI 



hier eine kleine Ecke gibt, die die orsprüngliche Lagerung zeigt (Fig. 7). Diese 
verworrene Lagerung ist nur scheinbar und blos ;m der Oberfláche durch das 
durcbeinanderfallen der aus lockerem Tori bestehenden Schichten verursacht. 
Das von 10 bis 15 ni tiefen Erosionsgráben zersohnittene Terrain zeigl 
iin inneren den schönsten AufscbluJS (Fit^. 8). Sand- und Tonpyramiden reihen 
sich nebeneinander an. Stráucher (hauptsácblich Birken und Wachholder nehmen 
die deckende kleine Rasenpartie cin und bilden cinen Schutz für die darunter 
befindlicbe lockere Masse. Wenn wir die Gráben durchscbreiten, sebén wir vor 
uns das Miniaturprofil dcr drei Terrassen des Beckens: 




Fig. 7. Erdpyramiden auí den Volálor Hügeln. 
Ze i c he ne r ki ar un g : H = Quarzig* r Andesitsand : A = Rote Ton : A' — Schotter. 



2 dm i luiiius. 

1*5 m quarziger Andesitsand, 

I <* Tod (Nyirok), 

1 « Scbotter, 

« quarziger Andesitsand mit Schotterhnsen. 

Bei dero l m machtigen Schotterlager ist onter den kreuz und quer iiber- 
einander lauf endon Schotterbetten eines in ganzer Lángé aufgeschlossen, wabrend 
sich die daruntor hcfindlichcn Scbot terítetten mit ihren linsenförmigen Quer- 
Bcnnitten gegen uns wenden. Die dem Ton dcr Voláler Terrasse entsprechenden 
Bildungen gebén gegen die Dörfer Fut ásfal va-Ikaf a 1 va und l'\- 
Cscrnát on nacb and nacb iingefábr Eaciesweise in cinen gelblichen Bandigen 



D1K GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KEZDIVÁSÁRHELY. 125 

Tón über. doeh ist auch hier der deckende quarzige Andesitsand überall nach- 
weisbar. In dicsen Dörfern kain es überall vor, daC man beim Brunnengraben 
auf Braunkohlenspuren gestoBen ist, doch sind diese, wie die lokálén Umstánde 
zeigen, blos als nicW zusammenhángende, eingetrocknete kleine Sünipfe anzu- 
sehen. Der niebt mehr so sandige Töpferton in der Náhe der Felsőmártoner re- 
formierten Kircbe wird von den Kézdivásárbelyer Töpíern sebon seit Menschen- 
gedenken benützt. Das Tonlager setzt an der westlichen Seite der StraBe, gegen- 
über der Kircbe, weiter fórt und bin ich in demselben auf der Seite des Wasser- 
abzugsgrabens (hinter dem genossenschaftbehen Verkaufsladen) auch auf eine 
prábistorische Fundstátte voll gebrannter' Scherbenstücke 'geraten. Dieser Ort 
wáre vom prábistoriseben Standpunkte jedenfalls Detailnachgrabungen wert. 

Erwáhnt sei hier noch als eine, mit den das Becken ausfüllenden Massen 
übereinstimmende Bildung, das Kézdiszentkereszter Bánkeben oberhalb dem 
Borviz, wo das kleine, zur levantischen Etage gehörige Behktum schon sehr mit 
dem Matériái der aluvialen Bildungen vermengt ist (Fig. 9). 

3. Bohrungen, mit den hidrologischen Verháltnissen. 

Der erste tiefere Auí'schluB des Háromszékei' Beckens erfolgte in Orosz- 
falu, im Jahre 1910, eben auf dem von mir aufgenommenen Gebiete. Behufs 
Bewásserung des ausgebreiteten Besitzes des bulgariscben Gártners Nikolaus 
Stefan, wurde durch d^n Verseczer Unternehmer Július Seidl ein 39 m tiefer 
Brunnen abgebobrt. Die Bobrung ist über Erwarten gut gelungen. Das aufstei- 
gende Wasser derselben war jedocb ein eisenháltiges Sauerwasser, welcbes der 
Eigentümer zur BegieBung nicht brauchen konnte. 

Der Leiter der Bohrung, Bobrmeister Géza Szombathy, war so freundlieh, 
mir das aufgeschlossene Profil mitzuteilen : 

0—4 m Humus, 

4—15 « WeiBer Sand, 
15—22 « Schotter (mit SüBwasser) 
22—24 « Schwarzer Ton, 
24—39 « Grauer Quarzsand (Sauer-wasser). 



Bohrung in 
Oroszfalu 



Die Oroszfalvaer Erfolge ennutigten auch die Stadt Kezdi vás ár- 
be 1 y, die mit der oben erwáhnten Firma einen Vertrag zur Bohrung eines auf 
100 ni Tiefe projektierten artesischen Brunnens abschloB, um auf solche Weise 
die bestándig schwebende Wasserfrage ?u lösen. Die Bobrung wurde denn auch 
im Jahre 1910 begonnen, doch erhielt man bis 100 m nicht hinlánglich Wasser, 
und so wurde die Fortsetzung der Bohrung bis 200 m Tiefe beschlossen. Behufs 
Steigerung der Wasserrmenge der dúrehsunkenen kleineren Wasserreservoirs 
setzte man die Bohrung noch über 200 m Tiefe fórt ; nachdem man jedocb 
die Bohrung blos mit Böhren von geringerem Durchmesser, wie solche einem 
100 m tiefen Bohrbrunnen entsprechen, begonnen hatte, konnte man die Bohrung 
über 230 m nicht mehr weiter fortsetzen. Das aufsteigende Wasser blieb aus, 
und um wenigstens mit Hilfe einer Pumpe eine hinlángliche Wassermenge zu er- 



126 



JOHANN BANYAI 



G«' ologisch.es Profil der K é z d i v á s á rh e 1-y e r Buhrun^. 



Bezeichnung 


0- 2 


m 


2- 5 


« 


5- 10 


« 


10- 12 


« 


12- 31 


« 


31- 34 


« 


34- 45 


« 


45— 49 


« 


49- 56 


« 


56- 57 


« 


57- 71 


« 


71- 73 


« 


73- 89 


« 


89-110 


« 


110-115 


« 


115-120 


« 


120-130 


« 


130-132 


« 


132-133 


« 


133-143 


« 


143-151 


« 


151-153 


« 


153-162 


« 


162-163 


« 


163-163* 


5 « 


163-5-165 


« 


165-205 


« 


205-208 


« 


208-216 


« 


216-216- 


5« 


216-5-230 


« 



(Fig. 9.) 
der Schichten 

Dammerde 

Gelber Ton mit sandigen BimS3teinen 

Gelber Quarzsand (limonitisch) 

Kiesschottcr 

Grauer quarziger Andesitsand (Ilii 26 m 
T i e f e Iwasserfuhrende S c h i c h t 
Feiner, weisser, muskovitischer Quarzsand 
Schottriger quarziger Andesitsand 
Grauer Ton 

Schotteriger quarziger Andesitsand (56 ni 
II wasserführende Schieht) 
Grauer Ton 

Grober weiss.r Quarzsand (71 m III wasser 
íührende Schieht) 
Limonitischer grauer Ton 
Feiner weisser Quarzsand 
Grauer limonitischer Ton 
Grober Schotter 

Grauer Ton, mit kohligen Pflanzenresten 
Grober Schotter 
Weisser sandiger Ton 
Torf 

Feiner weisser Quarzsand (143 m IV. wasser- 
führende Schieht) 
Schotter 1 
WeiBer Ton 
Kleinerer Schotter 
WeiBer Ton 
Torf 
Sand 

Blauer Ton 
WeiBer Ton 
Feiner Schlamm 
I [arter Sandstein 
Sand (bei 219 m das V. Wasserreservoir). 



A 1 1 u v i u m 



1 Dicse Angalu- dürfte wahrscheinlicb irrig Bein, da ioh bei dm Bohrgraben Tor ge- 
fnnden habé, und bier hat mari auoh das IV. Wasserreservoir erbohrt, was gleicbialls nur 
auf ein Ton-Liegend hinweist. 



DIE GEOLOGISCIIEN VBEHALTNISSB DER GEGEND VON KEZDI VÁSÁRHELY. 127 



L wasser- 
führende 
Schicht 



II. wasser- 
führende 
Schicht 



III. wasser- 
führende 
Schicht 



IV. wasser- 
t'ührende 
i| Schicht 



fi fííTÍG 



kezd. \íá5Í Ő707M5ZF 






BT 




IV 



A réteg imwíiíx 



hordón /old 



jdrqd dgyacifriomoJio.s.ncrr.aiweiiHd 



!)űrgd Kvarc homok flimonitosl 



fWvdJ Kai'iLb 



3ziirke kvarcos andezit homok 



finom /ehérmuszkovifo* kvarc homok 



Kavicsos kvdrcos andezit homok 



Szürke agyag 



rWicsn.s Kvarcos andezit homok 
=r Szürke agyag zzzzz 



Durva jeher Kvarc homok 



3zurke agi^ag[limonilo5) 



finom fehér kudrchbmoh 



Szürke agcjagpimonítas] 



Qurvd kavics 



5züfke aqijaq[5;ene5edettnöv.törm] 



Durva kavio 



feíier noműKos. agyag 
' Turfa 



Finom Jeher kvarc homok 

Szürke muszHovitos agyag 



Fig. 8. Geologisches Profil der Kézdivásárhelyer Bohrung. 
(Lsvantische and daaisoh-pontisohe Etage.) 



128 J0HANN BÁNYAI 

haltén, wurden allé fünf Wasserreservoirs durch Durchlöcherung der Eöhren 
ingeschaltet. 

Das .erhaltene Wasser wurde vun der kön. ung. ba kteri ologi- 
s c h e n A n s t a 1 1 untersucht und hat diese als Ergehnis dieser Untersuchung 
folgendes Gutachten abgegeben : 

In ha 1 1 <1 «• s Wa s s e r s: 

Gesamte feste Substanzen 370 mgr 

Organische Substanzen • 52*2 « 

Salpeter 6 « 

Chlor 44 « 

Kaik wenig 

Magnesit sehr wenig 

Schwefelsáure. wenig 

Eisen wenig 

Gutachten: Keines, gesundes Wasser, zum Trinken und zu Haus- 
haltungszwecken geeignet. Das Wasser hat sich indessen nach und nach verán- 
dert; wegen seinem dichten, rostigen Niederschlag hatte man bereits an Mineral- 
wasser gedacht, schlieBlich ist es aber doch gánzlich unbrauchbar geworden. 

Die Ursache dieser Veránderung ist darin zu suchen, daB es, wie dies auch 
a us den Aufschlüssen (Fehérmartok) hervorgeht, zwischen den sandigen Ab- 
lagerungen rotbraune Schlanimschnürchen gibt, die das gegen die Mitte des 
Beckens strömende Wasser in die in seinen Weg fallende Bohrung einge- 
schwemmt hat. 

Diese miBlungene Bohrung, die lange Zeit hindurch ani Hauptplatze der 
Stadt der Gegenstand der Witze der Bürger war, wáre der tiefstt AufschluB des 
Eáromszéker Beckens geworden. Schade, daB, wenn schon keine greiibaren Be- 
sultate möglich waren, nicht mindestens genaue Bohrungsdaten zui - Erweiterung 
unserer geologischen Kenntnisse hatten geliefert wevden können. Es kostete 
ziemlich viel Arbeit, bis ich die Daten des Bohrjournals, die Ergebnisse der 
Untersuchung der aufbewahrten Bohrproben und meine Oberí'láchenaufnahnien 
soweit miteinander zu vergleichen vermochte, um über Alles ein annehmbares 
Profil (Taf. 1) zusammenstellen zu können. 

Das zusammengestellte Profil habé ich nur bis 143 ni Tiefe ansgearbeitet, 
da ich Bohrproben nur bis zu dieser Tiefe erhalten hatte. Über diese Tiefe bináris 
kann ich auf Grund des Bohrjournals folgende Daten mitteilen: 

Durch die Bohrung wurden insgesammt 5 wasserführende Schichten er- 
-'•lih.ssni und zwar in 26, 56, 71, 143 und 219 ni. 

lm Profi] erscheinl zwischen 12 und 31 in grauer quarziger Andesitsand 
und ím 26 ni erbohrte man das Wasser. 1 Ich halié es für wahrscheinlich, daő 
sich hier auch eine dazwischen eingeschlossene Tonschichte befindet, die zufolge 
ihrer geringen Máchtigkeil eventuell der Anfmerksamkeil des Bohrmeisters 

1 Diesea Wasser ^<>i] arigeblich ein schwaoheE SauerwasBei gewesen Bein. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GBGBND VON KEZDIVÁSARHELY. 129 

entgangen ist. Diese meine Annahme wird auch durch den Umstand erwiesen, 
daB es auf der Májusrét wasserreichr permanente Quellén gibt, derén Niveauunter- 
schied mit den Daten der wasserführenden Bchichte ini 20 m des Bohrbrunnens 
übereinstimmt. 

Organische Keste kamen aufiei den dűnnen Torfschichten in der Buhrung 
iiberbaupt nicbt vor. 

Der im oberen Niveau des Proíils vorkommende Sand bestehi aus abge- 
schliffenen Quar/körnern und aus den mineralbildenden Bestandteilen des An- 
desits und dürfte so. wie icb bereits erwábnte, seine Benennung als quarziger 
Andesitsand die treííendste sein. Dieser Sand láfit sich nur bis zu einer Tiefe 
von 56 m nachweisen und darunter folgt bereits der weifie Quiirzsand. 

4. Mineral wa sser. 

Der Beiebtum des Széklerlandes an Mineralwássern ist allgemein bekannt. 
Aucb auf diesem kleinen Gebiete scbon sprudeln sie bei Felsőtorja (das 
einstige Szemniosó). am Ende des Dorfes Kiskászon und am jenseitigen 
Bergabhang bei Kézdiszentkereszt aus dein Sandstein hervor, wáhrend 
sich der Oroszfalvaer Fortyogó, der auf deni Stefán'schen Grundstück 
abgebohrte und die in neuerer Zeit neben der J ó z s i á s-Mühle gegrabenen 
Brunnen schon auf dem Inundationsgebiete befinden. Eine weniger bekannte 
Quelle befindet sich auf deni Grundbesitze dts Dr Sinkovits., jenseits des 
Akasztófa -Hügels un Szentka tolna er Hotter, am Bande der Löreganlagen. 

Die bedeutendste unter diesen Quellén ist die Kézdiszentkereszturer, derén 
Wasser zu den Mineralwássern ersten Banges gehört nud schon seit altersher 
ini Verkehr ist (zuerst unter deni Namen Ven us-, spáter Székel y-Quelle). 
In dem oberhalb der Quelle befindlichen Háuschen (Fig. 9) wird das Wasser 
in ganz rnoderner Weise in Literflaschen gefüllt und verstöpselt und gelangt 
s<> íegenwártig unter dem Namen «M a r i s ka f o r r á s» auf den Markt. Den 
gröfiten Absatz findet es in Kézdivásárhely und in Brassó, wo es den Székler 
Kartell-Wássern eine sehr starke Konkurrenz macht. 

Wenn maii die analytischen Daten dieses Wassers in Betracht zieht, 
erscheint der riesige Gehalt an freier Kohlensáure auffallend, der dessen Lösungs- 
fáhigkeit steigemd, den grófién Mineralgehalt verstándlich erscheinen láfit. 

Laut der Analyse von Dr Wilhelm Hankó sind in 1 Liter Wasser ent- 
halten: 



Földtani Közlöny. XLVII. köt. lüiT. 



130 



JOHANN BANYAI 



Die Bestandteile zu Salzen gruppiert 


Kézdiszent- 

kereszter 

« Mariska* 

Quelle 


Oroszfalvaer 
• Fortyogó* 


Kalziamhydrokarbonat _ „ _ .._ 

Nátrium « „ _„___.. 
Magnesium « .... ____.._„. __ _ ... 

Eiseu « _ _ ~ .._ 

Lithium « ... _ _.. _. __ „ _ .... _ .... 

Mangán « _ .. _. ... 

Kalziumchlorid — _ _ 

Natrinmchlorid. _ _ _ „ __ „ __ „ . .. . 

Strontiumsulfat _ „ ... . .... -_. 

Kalziuiusulfat 

Siliciumdioxyd ... „ . ... _ 

Borsa ure .. „ . .... __ „.. „.. ~. 
Kalinmhydrokarbonat „.. _ 


1-7467 gr 
0-7494 « 
4994 « 
0352 « 
00116 «. 
00019 t 
0-0452 • 
0-0230 ■ 
0-0006 • 
0-0004 t 
0-0533 « 
Spuren 


2802 gr 
0-0690 « 
0-062IÍ i 
0-0210 i 
0-0058 • 
0-0067 i 

0-0825 • 

0-0072 • 
0-0680 « 

0-0210 « 


Summe der festen Bestaudteile .._ „ 
Volumen des freien Kohlendioxyds cm 3 
Temperatur des Wassers 


3-1667 gr 
2008-1 
7-5 C° 


0-5740 gr 

564-3 
11— 12 C° 



Auch vöm Portyogó-Bad liegen Aualysendaten vor. Dieses Wasser 
bleibt jedoch, wemi wir die Daten miteinander vergleicben, weit hmter jenem von 
Kézdiszentkereszt zurück. Solches Wasser bezeichhen die Székler als <<szejkés víz» 
(sumpfiges Wasser) zum Unterschied von dem starken «Borvíz» (Sauerwasser). 

Diese Mineralwasser sind. wie dies A. Koch. Dr K. von Papp und andere 
nachgewiesen habén, durch die Wirkung der postvulkanischen Eruptionen der 
Umgebung des «Büdös» zustande gekommen. Nachdem sie nicht ini vulkani- 
schen Gesteine, sondern auf dem Gebiete des Sandsteines vorkommen, ist es 
óffenbar, daB sic das Merkmal wichtiger tektonischer Züge sird. Von da riihrt 
es ferner her. daB die unmittelbar auí dem Sandstein aufbrechenden Mineral- 
wasser die reichsten an Kohlendioxyd sind. wahrend die Quellén in der Beeken- 
mitte, wo die Klüfte des Grundgebirges bedeckt sind. viel schwácher sind, da das 
aufbrechende Kohlendioxyd. einen Austritt suchend, aui eine gröBere Ober- 
flache verteilt, austritt. Dies kann man am bestén bei den Oroszfalvaer Mineral- 
wasserquellen seben. Lángs der Kézdiszentkereszt- Kiskászoner Bruchlinie sind, 
wie wir selien. stark kohlendioxydische Quellén zu finden, doch entspringen 
schon 1 l>is -2 in von der gleichfalls als Zug darsteUbaren Spalte nur süBe Wasser. 



5. Pleistozán (Di l'uviu rn). 

In dicsér Periode ist die Ariéit <\<* Wassers auf anserem Gebiete oach 
jeder Richtung zu einer groBen I!"! 1 ! gelangt. 



DIB GE0L0GISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KEZDIVÁSARHELY. 131 

Die Denudation entfernte aus den, östlich von Felsőtorja befind- 
lichen Terrassen die «Nyirok», wáhrend sie den quarzigen Andesitsand gegen 
den Beckenwand so verschwáchte, daB von demselben nur eine sich auskeilende 
leichte Decke verblieb. Die Denudation ist an einzelnen Orten so groB gewesen, 
daB der Komplex von Sand, «Nyirok» und Scbotter ganz entfernt und der Sand- 
stein fensterförmig aufgeschlossen wurde. (Siehe geologiscbe Karte A v Aj.) An 
anderen Orten, wie an der östlichen Lehne des von Kézdiszentlélek na eh Béla- 
falva streichenden Sandsteinzuges, sind die levantischen Bildungen gánzlich 
fortgetragen worden und muB auch mit der ablaciven Tátigkeit gerechnet 
werden. DaB hier tatsáchlich auch die Deltabildungen eine Bolle gespielt ha- 
bén, verrát das in der Gemarkung von Kézdiszentkereszt, oberhalb dem Bor- 
víz (Fig. 9) sich ausbreitende Bánkehen, wo die Gruppé des Beekenrandes des 
Delta s zurückgeblieben ist. 

Den hier ausgegrabenen Sand benützt man, wie in Kezdi vásárhely, zum 
Scheuern und die im Schotterlager vorkommenden kalkigen Mergelkonkretionen 
wurden im gebrannten Zustande zur Erzeugung von Mörtel beim Bau der katho- 
lischen Kirche vewrendet. 

Im Pleistozán muBten sich auch die heutigen breiten Táler der Báche 
ausgestaltet habén und zwar durch die E r o s i o n der aus dem Sandsteingrund- 
gebirge herabkommenden Báche. Letztere zerstückelten die, die westliche Seite 
des Beckens einnenhmenden drei Terrassen, so daB die heutigen orographischen 
Verháltnisse uns an Stelle des bis dahin zusammenhángenden Deltas, die gegen 
die Beckenmitte sich erstreckenden Hügelreihen erscheinen lassen. Als eine 
Schöpfung dieser Periode muB die zwischen Szárazpatak und Kézdiszentlélek 
sich hinziehende hohe Schotterterrasse angesehen werden, die ihr Matériái (kri- 
stallinische Schiefer, Stücke von der Sandsteingruppe) aus dem Sammelgebiete 
des Kászonbaches entnommen hat. Aller Wahrscheinlichkeit nach auch die Ver- 
torfung der bereits im Pleistozán begonnenen und nach dem AbfluB des Wassers 
des Beckens zurückgebliebenen Pfützen. Solchen begegnet man Vv>n Bélafalva 
aus auf der Kézdivásárhelyer Májusrét und über Szentkatolna auf den feuchten 
Wiesen unter der lángs des Feketeügy fortlaufenden Terrasse. 

AnláBlich der Drainage der Májusrét übeízeugte ich mich, daB man die 
Máchtigkeit des Torflagers durchschnittlich mit 3—4 m annehmen kaim. 

Ein Zweig dieses Torfzuges setzt auch unter dem Fehérmartok gegen Torja 
hin fórt. Dieser geht jedoch seit der Regulierung des Baches der Austrocknung 
entgegen und fángt solcherart an, wirtschaftlich verwertbar zu werden. Die übri- 
gen Torfgebiete harren als minderwertige feuchte Wiesen noch der modernen 
wirtschaftlichen Kultur. 

6. Holocán (Alluvium). 

Unter den hierher gehörigen Bildungen, die einen bedeutenden Teil auf 
unserer Karte einnehmen, sind die Überschwemmungsgebiete der 
Báche Torja und K á s z o n und des Feketeügy zu erwáhnen. Da 
diese Wasserláufe mit Ausnahme eines kleinen Teiles des Torjabaches nicht re- 
guliert sind, lagern dieselben bei den háufigen Überschwemmungen auf den tiefer 

9* 



132 JOHANN BÁNYAI 

unter den Terrassen gelegenen Inundationsgebieten groBe Mengen von Schlamm 
und Sand ab. Die voni Grtrjidgebirge und noch mehr die vom Sandsteingebiel 
hinablaufenden kleineren Báche nehmen durch die Bildung der Schuttkegel 
und der aus veiben weisen Zusammenhang aus dicsen entstehenden Schutt- 
léhnen, ebien wichtigen Anteil an der jetzigen Gestaltung der Terrainfonrfien. 
Bei gröBeren Begengüssen lösen sicb die leicbt zerfallenden schiefrigen Bildui gen 
wirklich ab und bedecken mebrere Méter hoch die Verkehrswege, so daB diese 
hiedurch nicht alléin gefáhrdet sind, sondern auch ibr Niveau gehoben wird oder 
daB nian gezwungen ist, die StraBe direkt weiter abwárts in das Tal zu verlegen. 
Auf solcbe Weise entstandene Vorhügel bedecken das Niveau der Grundgebirgs- 
lebne bis zur Hálfte, insbesondere im Tal des Kaszonbacb.es. Diese Vorhügel wer- 
den bei neuerlichen Begengüssen durchweicht, reiBen sicb los und gleiten in Fönn 
von Schlammfluten in das Tal hinab, in sebr vielen Fállen auch die lockereren 
Schichtengruppen des Grundgebirges mit sich fortreiBend. Solcherart 
/(•igen dahei die L a g e n d i e s e r Schichten e i n g a n z f a 1- 
sebes B i 1 d von den tektonischen Verhaltnissen des 
Grundgebirges. weshalb ni a n auf diesem Gebiete die 
charakteristischen A u f s c h 1 ü s s e in den t i e f b i n a u f - 
r e i c b e n den T á 1 e r n s u c h e n ni u B. 

Ein sehr ineteressantes Beispiel von der Arbeit des zusammengetra génen 
Schuttes babé ich bei den Felsőcsernátoner Mühlen gesehen, wo die eirdaufenden 
Báche die ziemlicb weite Talmulde 20—30 m máchtig áusgeiüllt babén. Am 
Bande dieser Mulde l)efindet sich gleich unter dem Walde eine reine Schwefel- 
wasserstoffquelle, derén Wasser die Gemeinde in einem Badebassin (Fig. 10) 
aufgefangen hat. Der ins Freie gelangte Scbwefelwasserstoff zersetzt sich und 
der ausgeschiedene Schwefel überzieht die ins Wasser fallenden Gegenstánde 
mit einer Rinde. Eine solche Quelle, die merkwürdigerweise trotz der Náhe des 
Torjaer «Büdös». der ein áhnliches "Wasser führt, kein Kohlendioxyd enthalt, 
habé ich auch schon in der Gemarkung von Miklósvár 1 angetroffen und zwar 
gleichfalls auf dem Sandsteingebiete. 

Zur Gruppé der holozánen Bildungen nmíj ich auch noch die am FuGe 
des Perkőhegy entstandenen Anháufungen von Schotter und Quarzsand záhlen, 
die den Platz der im Pleistozán hinabgetragenen levantinischen Schichten ein- 
néhmen. Es sind dies die aluvialen Derivate des Sandsteines des Grund- 
gebirges und der zwischengel a gerlén Schiefer. die fást bis an den kleinen Sattel 
hinter der Kapelle hinaufreichen, nach abwárts aber sicb bis an die Torflagei 
binzielieii. 

Eine derartige Anháufung von aluvialem Sand und groben Schotter Eindet 
man auch am linken Ufer des Kászonbaches in der. in der Richtung von Kézdi- 
Bzentkereszl ausgehöhlten Mulde, die durch das Zerfallen der hier befindlichen 
jungen Konglomerate entstanden ist. DaB das Zerfallen der Konglomerate hiei 
in so auffálliger Weise geschah, ist hauptsáchlich der Wirkung des lángs 

1 Jiiimw l'.\\<,\i Das Braünkoblengebiel von Barót-Ajta. Jahresberichi derkön. 
ung. Geologiscben Reichsanstalt für L913. Budapest, l'.iu. 114. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DEIi GEGEND VON KEZDIVÁSÁBHELY. 133 

der Bruohlinie zwischen Kiskászon und Kézdiszentkereszt aufáteigenden 
Kohlendioxyds zuzuschreiben. Die tatsáchlichen áuBeren Anzeichen hievon sind 
die in die Bruohlinie fallenden, in den Gemarkungen der vorerwahnten Gemein- 
den liegenden, an Kohlendioxyd sehr reichen Sauerwasserquellen. Die Wirkung 
sieht raan vornehmlich auf der Kiskászoner Seite, so daB sich die der Bruoh- 
linie entlang befjndlichen Konglomerate wie ein weicher Zueker zwischen den 
Fingern zerbröckeln lassen. 

Diese Gebiete sind volkswirtschaftlich dadurch charakteristisch. daB die- 
selben durch die bestándig zunehmenden Alluvionen und Senkungen für den 
Ackerbau ganz wertlos geworden sind, ausgenommen den unterhalb der Komitats- 
straBe zwischen Kézdiszentlélek und Kézdiszentkereszt liegende Teil. Die kompe- 
tenten Bebörde nscheinen behufs weiterer Verhütung des Schadens keinerlei 
MaBregeln treffen zu wollen. 

IV. Resumé. 

Betrachten wir nun auf Grund der bisherigen Untersuchungen das 
in der Bichtung Kézdivásárhely — Torja gelegte Profil (Fig. 9). Diese Partié 
des Beckens und groBer Wahrscheinlichkeit zufolge auch die noch nicht 
kartographierte Partié ist aus wechsellagernden und auskeilenden Schichten 
von Sand, Schotter und Ton aufgebaut. In der Mitte Hegen fást horizontal 
gelagerte, feine, muskovitische, graue Tone. Die von oben eintretenden 
Schotterbetten aber verlieren sich, wie dies auch der Voláler AufschluB 
zeigt, zweigartig zwischen den gegen den Beckenrand sich auskeilenden 
Schichten. 

Die Stelle der Auskeilungen falit gerade ungefáhr unterhalb Kézdi- 
vásárhely, so daB man keinen für eine Tiefbohrung idealer geeigneten Platz 
finden kónnte. Die labile Natúr des auffüllenden Materials bringt es mit 
sich, daB diese Masse auch gegenwártig noch ihre Gleichgewichtslage sucht. 
Das ganze ist in einer langsamen Bewegung gegen den tiefsten Punkt des 
Beckens begriffen und weist Bbyeb 1 den Gravitationstypus der Masse 
an Versuchen nach. Die áuBeren Anzeichen dieser Bewegungen können 
auch in dieser Gegend bei kleineren Érdbe ben beobachtet werden, die 
verháltnismáBig ziemlich háufig sind. 

Wegen der inneren Butschung müssen die Schichten natürlich ge- 
faltet sein und zeigen diese eben nicht eine solche ungestörte Lagerung, 
wie dies das konstruierte Profil aufweist (Fig. 11). So konnte es geschehen, 
daB man beim durchbohren einer durch eine solche Faltung entstandenen 
kleinen Antiklinalen in Oroszfalu (beim Stefanschen Brunnen) das auf- 
steigende Sauerwasser erbohrt hat, was indessen auch vorauszusehen war, 
da auch die übrigen Mineralwasser innerhalb dieser Gemarkung darauf 

1 ReybR: Ursachen der D.foimationen. Lf-ipzit;. 1892 pag. 17. 



134 



JOHANN BANYAI 



hiriweisen, dafi eine der vom Torjaer «Büdös» ausgehenden Bruchlinien 
hier durchzieht. 

UntersucHt man die áufien n morphologischen Verhaltnisse der 
Deltaausfüllung, so findet man, dafi auch dieses, so wie jedes and< re, auch 
rezente Delta, oben' mit jáh aufsteigenden, sodann sarifter abfallenden 
und schlieBlich mit einein fást der Horizont alen sich naherhden Abhang in 
das Becken eintritt. Auch ist es gewiB — vom ganzen Háromszéker Becken 
im allgemeinen gesprochen - dafi diese Ausfüllung als eine untereinander 
zusammenhángende Serié von Schuttlehnen und Deltas ang<nommen 



Volál 



Torja 



Kézdivásárhely 



Z = Bohrunu, 
570 m. t. f. f , =Quelk- 




Sand- Tod Sand Schot- Roter Torf 

atein ter Tón 

deide Pont. Levantische Di- Al- 

Stufe Stufe luv. luv. 



230 m. 
Tiefe der BohruiK 



Fig. 9. Geologisches Profil der Partié anterhalb der Terrass e ír 

n ni K é z di v á s á r h e 1 y. 
Erklárung der Zeichen: I— IIJ '— Terrassen ; 1 = Aus kretazischem Sandstein. 
bestehendes Grundgebirge ; 2 = Grauer Ton; 8 = Quarziger Andesitsand ; 4 = Grobe 
Scbotter; 5=Roter Terrassenton (Nyirok); 6 = Torf aus dem Überschwemmungsterrain. 



werden muB. Hier will ich auch noch die zu den Deltabildungen gehörigen 
Kohlenvorkommeu erwáhnen, die bei den Entdeckera manohe sanguinisehe 
Hoffnungen erweckti n. 

Das einstige Delta ist geschützter gewesen, und an den áuBerhalb 
des Weges der hereinstürzenden Wassermassen fallenden Stellen, angefábr 
an der Stelle der heutigen Gemeinden Csernáton, Lka falva und 

Futásfalva, waren o rige, versumpfte üferpartien. Aus der \n- 

báufung dieser abgestorb n< o Pflanzen und der durch die Strömung hinaus- 
geschwemmten Treibhölzer sind durch eine geringe Verkohlung Koblenlager 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DEH GEGEND VON KE/DIVÁSARHELY. 135 

entstanden, die man sonach unter die a utocfeton-allochtone n' 
Kohlenflöze einreihen muB. 

Beim Graben von Brunnen in den erwáhnten Dörfern ha) maii cinige 
Partién von diesen Flözen auígeschlossen und schien solcherart, bei ober- 
flachlicher Beurteilung der Sache, die Annahme günstig, dali es sich hier 
uni ein unter den drei Dörfern hindurchstreichendes Lignitflöz handlé. 
Gelegentlich der Begehung des Gebietes habé ich inich bei den tieferen 
AufschlüBen davon überzeugt, dali diese Flöze nur isolierte, für die Aus- 
nützung wertlose Flecken und sogar durch die Beschmutzung der Brunnen- 
wasser direkt schadlich sind. Gegenwártig ist kein einziges díeser Flöze 
irgendwo auígeschlossen, nur vom Hörensagen weiB ich, daB man vor 
zirka 30 Jahren bei Alsócsernáton auch einen iStollen auf eines jener Kohlen- 
vorkommen vorgetrieben hat, den man wegen Einbruch des Sandes ein- 
stellte. In den Daten über die Brunnengrabungen ist auch stets nur von 
einer Máchtigkeit von einigen Dezimetern Kohlé die Re de. 

Ein diesem Kohlenvorkommen áhnliches sah ich in tí t e g 1 i t z 
bei Berlin, welches Potomé in seinem, die Entstehung der Steinkohle 
behandelnden Werke 1 in so meisterhafter Weise beschrieben hat. 

Was bei Feststellung der Altersverháltnisse der das Becken aus- 
füllenden Bildungen betriíft, kann man der Auffassung J. Lőrenthey's 
beipflichten, der die Hügeln, die das Baróter Gebirge umgeben und die mit 
jenen der Kezdi vásárhelyei - Gegend durch das einstige Binnenmeer im 
Zusammenhang gestanden waren, in die levantische Etage eingereiht. 2 

Dies unterstützt auch die ziemlich dürftige Fauna : die Gegenwart 
von Unió Crassus Retz und von Bythinia Bodosensis Roth. In den unteren 
Terrassen ist auf eine gröBere Fauna keine Aussicht, eher wáre etwas bei 
• inem geeigneten AufschluB der Kohlenknollen zu erhoffen. 

(Aus dem ungarischen Originál übersetzt von M. Przyborski dipl. 
Bergiug. j i;ieur. Berginspektor i. R.) 



1 Potonié: Entstehung der Steinkohle. Berlin, 1910. pag. 46. 

3 Dr. J. Lőrenthey: A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. Orvos- 
Természettudományi Értesítő. Kolozsvár, XX. 1895. 



ÜBER DEN NYIEOKBODEN DES TOKAJ-HEGYALJ AER 

GEBIRGES. 

Von Dr. Róbert Ballenegger. 1 

In seiner im Jahre 1866 unter dem Titel «Beschreibung und Klassi- 
fikation der Böden des Tokaj-Hegyalja» erschienenen Studie lieferte Josef 
v. Szabó eine vorzüglicho Beschreibung des Nyirokbodens des Tokaj- 
Hegyalja- Gebirges ; er schrieb dórt folgendo: 

«Als Nyirok bezeichnei das Volk im Tokaj -Hegyalja ebenso wie im Mátra - 
gebirge einen bindigen, plastischen Tonboden, der in der Eegel rot ist, und in bo- 
hém MaBe die Eigenschaft besitzt, die Feucbtigkeit festzuhalten. Wenn er aus- 
trocknet. wird er so hart, daB er bloB der Haue weicht, wenn er bingegen allzu 
feucht ist. wird er so klebrig, daB er am Stichel baften bleibt. Bearbeiten láBt 
er sich nur bei einem gewissen Feuchtigkeitsgrade. Das Wasser nimmt er scbwer 
auf, er láBt es kaum durch, ausgetrocknet wird er zu harten Sebollen, die auf 
auswártige Einflüsse nicht zerstáuben. Der Nyirok ist die beste Bodenart des 
Hegyalja, er gibt den stárksten, haltbarsten, aromatischesten Wein. Zugleich 
ist er der verbreitetste Boden. Er bildet sich aus den Trachyten, und auBer Ge- 
stcinseinschlussen konnnt darin nicbts vor.» 

lm Laufe der agrogeologischen Übersichtsaufnahmen hatte ich Ge- 
legenheit einen Nyirokboden aus dem To kaj -Hegyalj a gebirge einer einge- 
handeren Untersuchung zu unterziehen, und ich möchte diesmal die Resul- 
tate dieser Untersuchung vorführen, da aus den Ergebnissen der Analyse 
einige die Entstehung und die Eigenschafíen des Bodens betreffenden 
Schlüsse gezogen vrerden können. 

Der untersuchte Boden stamml aus einem Weingarten bei Mád und 
wuxde von meinem Kollegen I. Timkó gesammelt. Der üntergrund bestehl 
aus Rhyolith and seinero Tuff. Auf diesem Üntergrund liegt ein áuBersI 
bindiger, hell rötlichbrauner Tonboden, für welchen die obige Beschreibung 
von J. v. Szabó vorzüglich zutrifft. Seine Plastizitátszanl isi '23* 1. seine 
Plastizitátsgrenzen H\~>. bezw. 21*1 (nach der Methode von Atterberg). 

Seine mechanische Zusammensetzung kann in folgender Tabelle zu- 
sammengefaBi werden : 

1 Vorgctragcn in der Fachsitzung der Ungarischen Geologisclun GeseUsch. am 8. 

November, l!»l(i. 



ÜBER DEN NYIROKBODEN DES TOK AJ-HEGY ALJAER GEBIRGES. 137 

Durchniesser dcr Köruer o/o 

0-2 mm 2-3 grober Sand. 

0-2 —0-06 mm 4*8 ] 

0-06 -0-02 « 20-3 J femer Sand < M °)- 

0-02 -0-006 « • 16-0 | r , 

0-006-0-002 « 9 « 7 } Gestemsmehl (Schluff). 

< 0-002 « 40-9 Ton. 

Der vorherrschende Gemengteil des Bodens ist sonach der Ton, der 
Boden besteht fást zur Hálfte aus diesem. Hieraus erklárt sich das Ver- 
halten des Bodens zum Wasser. 

Um die chemische Zusammensetzung des Bodens kennen zu lemen, 
analysierte ich zunáchst den Boden, sodann den vom Boden abgeschlámm- 
ten Ton, und die im Boden eingeschlossenen gröBeren Tuffstücke. Vor 
allém willichdie Analysenresultate des Tuffes verglichen mit einer Rhyolith- 
analys, j vorführen, die mir von Herrn Dr. M. v. Pálfy gütigst zur Ver- 
fügung gestellt wurde. Der Tuff ist hellgrau, u. d. M. sieht man, da6 er aus 
Glas besteht, in welchem nur einzelne Biotitfetzchen zu unterscheiden sind. 
In dem zum Vergleich dienenden Bhyolith, welcher aus dem nördlicheren 
Teile desselben Gebirgszuges, aus der Umgebung von Pálháza stammt, sind 
in der glasigen Grundmasse Feldspat- und Biotitausscheidungen zu sehen. 

Die Daten der Analyse sind die folgenden (die Analyse des Ehyoliths 
von Pálháza stammt von Herrn Dr. K. Emszt) : 

Rhyolithtuff (Mád) Rhyolith (Pálháza) 

% Mol. % % Mol. % 

Si0 2 70-19 82-21 75-29 82*38 

AkO s 11-86 8-17 13-42 8'66 

Fe 2 3 0-96 1-03 

FeO 0-37 1-20 0'62 1'46 

MgO 0-39 0-68 Spur. 

CaO 2-78 3-49 116 1-37 

Na 2 1-39 1-57 3*37 3'58 

K 2 3-58 2-68 3'65 2-55 

Glühvermst 5*72 1*25 

P 2 bei 105° 2-78 - 

Ti0 2 0-07 Spur 

P 2 5 0-03 « 

MnO 0-04 « 

100-16 100-00 99-77 100-00 

Beidé Gesteine sind demnach sehr sauer, an ihrem Bau spielt Eisen 
eine sehr untergeordnete Rolle. Auffállig ist die groBe Áhnlichkeit in der 



138 K ROBEKT BALLBNEGGBR 

Zusammensetzung der beiden (jesteine, der Tuff enthalt weniger Natriurn- 
oxyd als der Khyolith, sein Wassergehalt hingegen ist höher. Hierin gebén 
sich die ersten Zeichen der Verwitterung zu erkennen, die .sich in Wasser- 
aufnahnie und Auslaugung der am leicbtesten löslichen Base, des Natrium- 
uxyd offenbart. 

Die Zusammensetzung des Bodens und des vom Boden abschlamm- 
baren Matériái (Ton) ist in folgender Tabelle zusammengefaBt, die dritte 
liubrik enthalt die Zusammensetzung der nicht abgeschwemmten Teile 
des Bodens (Sand- und Gesteinsmehl) ; letztere enthalt berechnete "Werte, 
zu denen ich auf die Weise gelangte, daB ich aus der Zusammensetzung 
des tonigen Teiles berechnete, wie viel auf 409 gr entfállt ; so viel Ton 
enthalt námlich der Boden ; durch Abzug des so erhaltenen Wertes aus 
der %-uellen Zusammensetzung des Bodens ergibt der Eest die Werte der 
Zusammensetzung des nicht abgeschlámmten Teiles, die sonach die %-uelle 
Zusammensetzung der gröberen Teile des Bodens angeben. 

i. ii. m. 

Nyirok Nyirok Nyirok 

(Vollboden) (Toniger Xeii) (Sand und Schlufl) 

Siű 2 63-87% 48-13% 74-88% 

Al 2 3 14-78 20-41 10-93 

Fe 2 3 5-68 9-72 2'91 

MyO 1-23 1-95 0-74 

CaO 0-82 • Spur 139 

Nozü 1-00 0-27 1-51 

K 2 2-31 2-54 2-15 

Glühverlusl 4-29 7*67 1'95 

H 2 bei 105° 4-48 8-01 2'05 

Ti0 2 0-49 0-41 0-54 

P 2 A 0-08 0-10 0-07 

Mnü 0-07 0-02 <H0 

Organische Substanz 0*98 1 -31 0-77 

. 1 OOOS 100-54 99-99 

\;ieh den Daten der Analysen enthalt der Nyirok weniger Kiesel- 
sáure als die Rhyolithe, hingegen mehr Aluminiumoxyd und namentlich 
mehr Bisenóxyd. Besonders auffallig gibt sich dies zu erkennen, w< nn man 
den tonigen Teil des Nyirok, das eigentliche Verwitterungsprodukt ins 
Auge fa Bt. Das Verwitterungsprodukt ist sonach eine sehr basische und 
hydratisierte Bildung, in welcher die Hydroxyde il«'S Aluminiums und 
Eisens vorherrschen. aus welcher von den übrigen Basen das Kalziumoxyd 
vollstándig und das Natriumoxyd nahezu vollkommen ausgelaugt wurde 
und mi) das schwer lösliche Kaliranoxyd, wahrscheinlich als Adsorptions- 
verbindung, zurückbíieb. Der hohe Gehall an Magnesiumoxyd deutel 



ÜBER DEN NY1ROKBODEN DES TOKAJ-HEGY ALJ AER ÜEBIRGES. 139 

darauf hin, daB in dem tömgen Teil auch nicht ganz verwitterte Biotit- 
sohüppchen in gröBerer Menge enthalten sind, die in hohem MaBe dazu 
beitragen, daB der Boden so plastisch ist. Aus den Untersuchungen Atter- 
bergs ist námlich bekannt, daB unter den bodenbildenden Mineralien der 
oxydierte Biotit die gröBte Plastizitát auíweist, nanientlich wenn seine 
Schüppchen genügend fein sind. 

Wenn man die Zusammensetzung des nicbt verwit térten Teiles des 
Bodens (3. Kolonne) ins Auge faBt, falit die gute Übereinstinmmng mit 
der Zusammensetzung der Rhyolithe auf. Der unverwitterte Teil des Nyirok- 
bodens beste bt sonacb aus den Mineralindividuen des Rhyoliths. Diesen 
SchluB bestátigt aucb die mikroskopiscbe Untersuchung des aus dem Boden 
ausgescnlánmiten feinen tíandes ; in diesem feinen Sande berrscht Orthoklas 
(Öanidin) und Quarz vor, auBerdem kommt viel Biotit, sebr wenig Plagioklas, 
Pyroxen, Muskovit, Zirkon und Hámatit vor. Die Pyroxene besteben vor- 
nehmlich aus Hyperstenindividuen, diese bilden den überwiegenden Teil 
der über 2*9 schweren Fraktion. Mit Ausnahme des Hyperstens und Musko- 
vits kommen allé diese Mineralien aucb in den Rhyolithen vor, Der Hypersten 
kaim aus den in der Náhe vorkommenden Pyroxenandesiten abgeleitet 
werden, der Muskovit hingegen kann von weiter durch Wind hergeweht sein. 

Die Mineralkörncben sind scbarf, friscb, nicbt abgerieben, was be- 
weist, daB sie nacb Verwitterung des Gesteines nicht durch Wind oder 
Wasser transportiert wurden, sondern an Ort und Stelle blieben. 

Auffállig ist im feinen Sande der völlige Mangel an Glas, obwobl 
die Rhyolitbe und ibre Tuffe hauptsáchlich aus Glas bestehen. 

Auf Grund des mikroskopischen Bildes und der Analysendaten muB 
alsó im Rhyolith aus dem Gesichtspunkte der Verwitterung ein scharfer 
Unterschied zwischen der glasigen Grundmasse und den ausgeschiedenen 
Kristallen gemacht werden. Die glasige GrundmaBe verwittert leicht und 
liefert durch ibre Verwitterung die den Nyirok cbarakterisierende Ton- 
substanz, wáhrend die Kristalle viel langsamer verwittern und die Skelet- 
teile des Bodens bilden. Die Bildung des Nyiroks schlieBt mit der Ver- 
witterung des Glases ab, die in den Rhyolithen ausgeschiedenen Kristalle 
nebmen nur sehr langsam an der Bildung desselben teil. Der Chemismus 
der Verwitterung aber kann auf die Weise aufgefaBt werden, wie die Lösung 
von Glas in einem Wasser, das nur sebr wenig Humussáuren enthált. Die 
alkalischen Wasser waschen aus der Lösung die ívieselsáure, sowie die 
Oxyde des Magnesiums, Kalziums und Nátriuma aus, die Hydroxyde des 
Aluminiums und Eisens hingegen werden niedergeschlagen und binden das 
Kaliumoxyd infolge Adsorption so fest, daB es durch die Niederschlags- 
wasser nicht ausgelaugt werden kann. Das Resultat ist ein sehr hydrati- 
sierter, besonders aus den Oxyden des Aluminiums und Eisens bestebender 
Ton, welcher als Base vornehmlich Kaliumoxyd enthált. 



140 IT. KOBBRT BALLENEGGEU 

Es frágt sich nun, wann der Nyirok des Tokaj -Hegyalj a entstanden 
ist. Um diese Frage zu beantworten, wollen wir untersuchen, wo aucb 
heute ein Boden mit den namlichen Eigenschaften entsteht. Böden mit 
solchen Eigenschaften énts tehén heute in der Gegend des Mittelmeeres, 
unter subtropischem Klíma, bei verháltnisrnaőig reichlichem Niederschlage 
und hoher mittlerer Jahrestemperatur. Unter solchen Umstanden zer- 
setzen sich die organischen Substanzen sehr rasch, sie oxydieren vollstándig, 
eine Humusanháufung tritt nicht ein, die Niederschlagswasser enthalten 
demzufolge keine saueren humosen Produkte, űrre Keaktion ist alkalisch, 
womit die Bedingung der Bildung von Nyirok gégében ist. tíolche nyirok* 
artige Böden wurden von Kamann aus Südfrankreich und Spanien be- 
schrieben. 1 

Die Rhyolitheruptionen werden in unserem Gebiete in das Miozan 
gestellt, sie begannen im oberen Mediterrán und endeten im Sarmatikum. 
Die Tuffe schliessen an mehreren Punkten Beste einer reichen Laubwald- 
vege tation ein, so bei Czekeháza, Szántó, Tálya und Erdőbénye. Diese 
jungmiozane Flóra besteht aus Pflanzen, derén Temperaturansprüche höher 
sind als die der heutigen, die unter einem Klima vegetierten, das sich von 
dem heutigen mediterránén Klima nicht wesentlich unterscheidet. 2 

Die Anfánge der Nyirokbildung müssen demnach in diese Zeit ge- 
stellt werden, dieselbe setzte sich sodann bis zu Ende des Tertiárs fórt. 
Im Diluvium lagerte sich LöB auf den Nyirok und dieser bedeckt den Boden 
auch heute aochan vielen Stellen. Die Denudation schaffte den Löfian vielen 
Punkten meder fórt. wáhrend der viel konsistentere Nyirok derselben 
leichter widerstand. 

Welchen Veránderungen unterliegt der Nyirok heute? Diese Frage 
wird durch die Lage des Tokaj -Hegyalja beantwortet. Das Tokaj-Hegyalja - 
gebirge liegt an der Grenze von zwei Klimazonen, an der Grenze von zwei 
solchen KHmaten, derén eines der Ausgestaltung von Steppenformationen, 
das andere aber der Bntstehung von Waldwegetation Vorschub leistet. 
Dementsprechend wird der Nyirok an der einen Stelle humos, es entsteht 
daraus die als schwarzer Nyirok bezeichnete Bodenart. wáhrend er unter 
der Waldvegetation ausblafit, grau, zu Podsol wird. 

Der Nyirok ist alsó im Tokaj-Hegyalja das unter Einwirkung von 
subtropischem Klima entstandene Verwitterungsproduki jungtertiárer 
Eruptivgesteine und derén Tuffe. Er ist ein tertiares Bodenrelikt, me ein 
solches von Glinka im Földtani Közlöny aus der Umgebung von Bikszád 
b schrieben wurde. 8 

1 Ramann: Bodenkande [II. A.uflage 1911. S. 533. 

8 Pax F. : Grundzüge d'-r Pflanzenverbreitung in den Karpathen II. 1908. S. 8. 

1 Glinka t>. : Földtani Közlöny, Bd. XLI. S. 675. 



ANOURES FOSSILES DES COÜCHES PRÉGLACIAIRES 
DE PÜSPÖKFÜRDŐ EN HONGRIE. 



- Planches I III. - 



Par le Báron G. J. de Fejérváry. 



Ayant eu l'honneur, il y a quelques mois, d'étre chargé par mon ami 
le Dr. Th. Kormos de m'occuper de la fauné herpétologique, appartenant 
á l'Institut de Géologie, et résultant de ses fouilles á Püspökfürdő, j'eus 
l'occasion de fairé les observations suivantes. 

Le materiéi Amphibien ne consiste exclusivement que d'Anou- 
r e s. Je n'y ai jusqu'ici découvert aucune pétrification d'U r o d é 1 e s. Bien 
que de quantité passablement restreintes, par leur qualité, ces fossiles ne 
laissent pas de nous étre extrémement précieux non seulement comme 
fournissant des données nouvelles sur la fauné fossile de la Hongrie, mais 
surtout par leur rapport á la science en général, jetant des lumiéres du plus 
haut interét sur le développement phylétique des A no üres. Outre leur 
valeur zoologique, ces données méritent encore, une appréciation toute 
particuliére, par le fait qu'en les rapprochant de la fauné pliocéne franchise 
du Bousillon, elles nous permettent de tirer quelques conclusions regar- 
dant l'áge des couches géologiques de Püspökfürdő qui du point de vue 
de leur fauné ont été sujettes á maintes opinions divergentes. 

La fauné Amphibienne de Püspökfürdő a déjá été l'objet d'une étude 
spéciale (4) de la part de mon ami, Mr. Bolkay qui, il y a trois ans, s'en 
occupa dans son aper<ju sur l'herpétologie pannonienne et préglaciaire de 
la Hongrie. Gependant les trésors paléontologiques dönt il va étre question 
sönt les heureux résultats de fouilles toutes récentes (1915). 

Je saisis l'occasion d'exprimer ici ma gratitude sincére á ]\Ir. Th. 
Kormos, paléontologiste de l'Institut B. Hongrois de Géologie, pour m'avoir 
invité á l'étude. de ce materiéi de si víf interét pour un herpétologiste, tout 
en attirant mon attention sur quelques oeuvres de la littérature paléonto- 
logique ayant rapport au sujet. Je dois en outre tous mes remercimens 
au Dr. F. Siebenrock, l'illustre herpétologiste du Musée Imperial de Vienne, 

1 L:i en partié á la session de la Société de Géologk '!<■ Hongrie le 7 juin 1916. 



142 BÁRON O. J. DE FKJERVARY 

et au Dr. C. Lambrecht assistant au Centre Ornithologique Hongrois qui 
voulurent bien m'aider en di verses questions littéraires. Je remercie aussi 
sincérement mon chef le Dr. G. Horváth, Directeur de la Section Zoologique 
du Musée National de Budapest, qui en sa qualité de membre du Comité 
International de Nomenclature Zoologique, eűt l'obligeance de m'assister 
de ses conseils dans les questions de nomenclature se présentant au cours 
de mon travail. 

Avant de m'engager dans l'expositiön détaillée de mon sujet, je 
voudrais relé ver en termes générauxles données que nous ont déjá foumies les 
fouilles paléontologiques sui' le développement phylétique des Anoures. 1 

Les premiers renseignéments qui nous sönt parvenus á ce sujet, nous 
portent á la période du J u r a s s i q u e supérieur et mentionnent 
un A nour e, V Eobatrachus agilis, d'aprés Moodie de caractére bufonoide, 
que le Prof. Marsh en 1887 pourvut il est vrai du nom précité, qui cependant 
resta nomen nudum jusqu'au traité de Moodie (20), paru en 1912. Boulenger 
(8, p. 191—192) mentionne comme provenant également du Jurassique 
supérieur, mais recueilli en Espagne (la pétrification citée plus haut résultait 
des fouilles faites au Wyoming en Amérique) le Pálaeobatrachus Gaudryi 
Vidal. Cet animál, dit Boulenger, n'est rangé que provisoirement dans 
le génre Palaeobalrachus, et il ajoute : «... il s'agit bien d'un véritable 
Anoure, pas plus spécialisé en tous cas que nos Discoglossides et Pélobatides 
actuels. Les restes de poissons associés á ce squelette ne permettent pas de 
douter de l'exactitude de l'áge géologique qui lui est attribué.» II ne me 
fut. malheureusement, pas possible de me procurer le traité originál de 
Vtdal (23) publié en 1902 dans les «Memorias de la Academia E. de Bar- 
celona.» Je fus ainsi réduit a devoir m'occuper de cet Anoure intéressant 
par l'entremise de l'article de Broili résumant l'oeuvre de Vidal et paru 
dans le «Neues Jalirbuch f. Miner., Geolog. u. Palaontologie» (Tome II. année 
1907). D'aprés la photographie grandeur naturelle, accompagnant l'article, 
la longueur entiére de cetté pétrification dépasserait a peine 3 cm. Au sujet 
des conditions qui nous intéressenl par rapport au sacrum et á Yurostyle 
ni le texte ni la figure ne permettent de s'en former une idée claire. Broili 
écrit comme suit : «T)ie Wirbel selbst sind undeutlich, dagegen isi der cha- 
rakteristische Coccyx und das langgestreckte Ileum sehx deutlich zu elken- 
nénk Cetté description trop sonmiaire ne nous offre aucun renseignement 
concemant le nombre des vertébres composanl le saerwm; je ne puis égale- 
ment iien découvrir de frappant sur Vurostyle défini par Broili comme 
«caractéristique» sí ce n'esl sa structure apparemment assez massive. 

1 L'age géologique des lieux de provenanoe d'Anoures fossiles se trouvanl 
en Eongrie est ici dénommé d'aprés les renseignéments puisés dans les ouvrages du Prof. 
Kokmus ou ilont il a bien v<»ilu me fairé |>art direotement. 



ANOURES FOSSILES DES COUCHES PREGLACIAIRES DB PÜSPÖKFÜRDŐ. 143 

Télies seraient donc les plus anoienneg pétrifications d'Anoures 
connues jusqu'á ce jour, et, comme Boulenger le fait observer (1. c), con- 
temporaines des D i n o s a u r i e n s et Pterodactyles. 

Boulenger (1. c.) mentionne des squelettes delapériode eocént 
supérieure, provenant des Indes, qu'il rangé dans le génre d'Oxyglossus 
Tschudi vivant encore de nos jours, ainsi que des pétrifications de la mérne 
période, découvertes en Europe, et classées provisoirement dans le génre 
Bana L. de la famille des B a n i d e s. II cite encore des couches o 1 i g o- 
c é n e s et pliocénes de l'AUemagne, de l'Autriche et de la Francé 
le Discoglossus Otth, la f Latonia v. Meyer et le f Pelophilus Tschudi, 
faisant partié des Discoglossides, le Pelobates Laur. appartenant 
aux Pelobatides, ainsi que le génre Bana L. faisant partié des B a n i- 
des. J'ajouterai encore le génre f Diplopelturus Dep. décrit par Ch. 
Depéret (9) et classé par lui parmi les D i s c o g 1 o s s i d e s. 1 La famille 
des Palaeobatrachidae Cope provient de la mérne période et renferme le 
génre Palaeobatrachus Tschudi dönt Peters décrit les larves sous le nom 
de Probatrachus (25, p. 16). Boulenger classe le génre Protopelobates Bieber 
(3 & 17) dans cetté famille qui toutefois, selon mon opinion, appartient 
á la famille des Pelobatidae Lataste. J'ajoute ici également les deux fossiles 
décrits par A. Portis (22) en 1885 le f Banavus Scarabellii Portis et le 
f Bufavus Meneghinii Portis ; ces deux Anoures de haut interét 
furent recueillis dans les couches du Miocéné supérieur de Sinigaglia. Leur 
place systématique n'a pas encore été déterminée. 

Pour énumérer tous les genres d'A noures fossiles jusqu'ici connus, 
la liste ci-dessus peut encore se compléter d'aprés Zittel (26, p. 421—432, 
Fig. 411—421) comme suit : YAlytes Wagl. et le Discoglossus Otth? de 
la famille des Discoglossides. Le génre Asphaerion v. Meyer des 
Ka ni des, celui du Bufo Laur. (= Palaeophrynus Tschudi) et du 
f Protophrynus Pomel des Bufonides, enfin les genres f Amphirana 
Aymard et f Batrachus Pomel, dönt la place systématique resté encore 
á définir. Au sujet des Pelobatides Zittel (op. cit. p. 430) nous 
parle de plusieurs ileums provenant de la chaüx miocéné de Weisenau, 
ileumz qu'on a peine a distinguer de ceux des genres Pelobates Laur. et 
Pelodytes Bonap. 

C'est á Péminent herpétologiste du Musée de Magdeburg, le Dr. W. 
Wolterstorff, que nous devons nos connaissances détaillées sur le génre 
Palaeobatrachus. Dans son excellent ouvrage «Über fossile Frösche insbeson- 
dere das Genus Pal8eobatrachus» écrit, comme il m'en fit part lui-méme 
il n'y a pas longtemps, durant la premiere année de ses études universi- 



1 D'aprés ce qui sera développé dans lea pages suivrantes j'ai cru pouvoir compter 
oe génre parmi les Bujonidae. 



144 BAROM G. J. DE FEJERVÁRY 

taires, et pourvu de plusieures planohes dessinées de sa main (25), il 
s'approfondit dans l'examen de ce groupe intéressant de Batrociens 
anciens et c'est précisément dans ce travail qu'il décrit la plus grandé 
partié de ces espéces. 

Pour conclnre je citerai encore les «Notes sur un Génre neuveau 
de Batraciens Bufoniformes du terrain á Elephas merididnalis de Dnrfort 
(Gard)» par De l'Isle du Dréneuf (15), auxquelles, malheureusement, 
l'auteur n'a pas ajouté de planches et qui comprend la description d'un 
Anoure de grandé taille de la période pliocéne, le f Platosphus Gervaisi, 
qu'il classe parmi les Bufonides se fondant sur la máchoire supérieure 
dépourvue de dents. Comme Boulenger l'écrit, nous trouvons aussi des 
restes d'A n o u r e s provenant de couches plus récén fces dans l'Amérique 
du Sud 1 qu'on relie facilémeut aux espéces prospórant encore de nos jours 
en ces parages. 

Dans le petit nianuel fórt pratique cité plus haut, Boulenger ter- 
rnine son bref chapitre sur les A no üres fossiles en ces termes: «Donc 
les Anoures fossiles qui nous sönt connus ne jettent pas plus que les 
Urodéles, aucune lumiére sur 1'origine des Batraciens actuels. Dés la fin 
du Jurassique ils existaient tels que nous les voyons aujourd'hui.» Le 
materiéi que nous allons examiner ne saurait iiaturellement nous offrir 
de nouveaux renseignements á ce sujel mais compléte cependant nos 
connaissances sur les Batraciens anoures de la période préglaciaire. 

Je désirerais maintenant parcourir les groupes énumerés plus haut 
d'un point de vue ostéologique tout spécial, c'est-a-dire par rapport aux 
vertébres formánt le sacrum ainsi qu' a l'u r o s t y le en dépendant. Con- 
3Ídéran1 le materiéi dönt il est question, ce point de vue me páráit de haute 
importance. 

Nous savons que tous les genres connus d ' A n o u r e s v i v a n t s a u- 
jourd'hui ont sans exception le sacrum composé 
d'uin seule vert ébre. C'est-á-dire que les extrémités antérieures 
des alae ossis ilei ne se joignent qu'aux prétendus -processűs tramversi de 
formes trés variées de la vertébra sacralis; la neuviéme vert ébre représente 
la vertébra sacralis, tandis que les 8 éme et 7 éme vertébres doni elle est 
précédée. ae pri rmenl aucune part á la formation du sacrum. 2 

Nous trouvons des conditions toutes différentes chez les genres 
Palaeobatrachus Tschudi et Platosphus De l'Isle. 

Ce ne sönt que ces deux anciens genres d'Anoures que je sache, 
ch< z lesquelles on trouve, outre la vertébra sacralis propremeni dite ou 



1 Boi m.s'.m: i i doiite pensé i<-i :mx genres Ceratofihryn WrBD el Leptodacty- 
hu l'i'iz. le la íamille dep Cystignatkidat Gíjjjth. 

: ' I! vasam dire que leH phénoménes anoimaux (ataviques?) sonl ici exceplép. 



ANOURES FOSSILES DES COUOHES PREGLACIAIRES DK PÜSPÖKFÜBDŐ. 145 

typique, des vertébrés synsacrales prenánt aussi part á la 
formation du sacrum, 1 á savpir 1—2 vertebra synsacralis mihi chez le Pa- 
laeobatracJius 2 et 1 chez le Platosphus. Le sacrum des autres Anoures 
fossiles précités nous demeure en partié incormu et la oű il a été trouvé 
on a pu constater qu'il n'était composé que d'une seule vertébre. 

Nous ne possédons malheureusement pas de reproduction du sacrum 
et de Vurostyle du Platosphus 3 aussi la description de Db l'Isle ne nous 
permet-elle qu'une revision insuffisante de la morphologie des détails 
considérés ici. D'aprés la description (15, p. 476) les apophyses de^ deux 
vertébrés formánt le sacrum (vert. sacralis et vert. synsacralis) se suivent 
sans intervalle sm tout le parcours de leurs bords se faisant face l'un á 
l'autre, c'est-á-dire qu'á premiere vue elles pourraient fairé l'effet d'une seule 
apophyse sensiblement élargie. L'urostyle soudé par l'ossification a la 
vert. sacr. (s. str.) présente suivant De l'Isle quelques vestiges d'une 
lam. horizontalis («avec des traces de crétes latérales.» 15, p. 475). Les Pa- 
laeobatrachus — qui d'aprés nos connaissances actuelles, ne peuvent étre 
reliés de plus prés au Platosphus — piésentent par rapport a la formation 
du sacrum et de Vurostyle (os coccygeum) les caractéres suivants : A) Sacrum: 
les prétendues apophyses de la vert. sacralis (sensu stricto) s'élargissent 
a leurs extrémités et forment un angle droit avec l'axe de la colonne ver- 
tébrale ; la vert. synsacralis II. suit la mérne direction, les extrémités de 



1 II est possible que chez le Banavus et le Bufavus décrits par Poetis (22) le sacrum 
sóit formé de 2 ou 3 vertébrés. Sur le premier, Yileum parait avoir glissé en avant atteignant 
ainsi les proc. trans. de la 6 éme vertébre. Pobtis lui-rnéme se prononce povir cetté supposi- 
tion (p. 1179) aussi ne comprend-t-on pas pourquoi sur la page précédente, (1178) a propos 
du mérne sujet, il fait la remarque suivante: «É questa una novitá anatomica ebe non ha 
riscontro in nessun genere vivente o fossile di Batraci.» ( J'ai fait moi-méme une observation 
analogue en préparant des squelettes de Belobates, lorsque le retrécissement causé par la 
cuisson fit glisser les ilea en avant de facon semblable.) Portis est de l'opinion que les 
3 derniéres paires de proc. trans. devaient étre les suspensoires de Yileum ; ces proc. trans. 
ne sönt aucunement p l.u s é p a i s que ceux des vertébrés précédente s. Sur 
les dil. sacr. du Bufavus, ainsi que sur le eorps de la vertébre sacrée, Portis croit 
découvrir une suture qui indiquerait la présence de 2 vertébrés. L'éclaircissement de ces 
questions morphologiques tout intéressant et désirable qu'il apparaisse, n'ayant pas encore 
eu lieu, je ne pourrai, en traitant de la morphologie et phylogénie du sacrum et de Vurostyle, 
tenir compte des deux Anoures ei-dessus nommés. 

2 II est vrai que H. v. Meyer (19, p. 150) éerit par rapport au Palaeobatrachxs 
dihiviamis Goldf. (nőmmé par lui Palacobatr. Goldfussi v. Meyer) comme suit: «dasa 
clas Kreutzbein \iis])iünglitb aus mehreren Wirheln bestand, gcwöbnlich aus drei, bisweiliH 
L'laubt maii auch vier unterscheiden zu können.D Wolterstorff par contre, qui lui au^i 
examina le materiéi de v. Meyer, décrivant le génre en question (25 p. 48) mentioune le 
•sacrum comme formé de t r o i s vertébrés [vert. sacr. + 2 vert. synsacr. mihi) dönt les dila- 
tations nous présentent deux ouvertures de srandeur égali 

3 De -Xáxu? = plat, large, et ö'jipua = hanche. 

Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. ' 10 



146 BÁRON G. J. DE FEJERVARY 

ses «apopkyses» s'élargissant égalemenl et s'ossíffiant avec les (wpo- 
physe$>> de la vert. sacr., leur partié distale présentant une surface unie, 
tandis que les proximales (celles se rapprochant du corps de la vertébre) 
s'éloignent l'une de l'autre de fa9on á laisser entre les «apophyses» des 
ouvertures de grandeurs variant suivanl l'individu; les <fapophyses» de la 
vert. synsacralis I. se dirigent en arriére et leurs extrémités distales 
rejoignent sur un court espace la surface ossifiée formée par la vert. sacr. 
e1 la vert. synsacr. II., laissant une large ouverture triangulaire entre le 
bord antérieur des «apophyses» de la secondr vertébre synsacr a le et 
le bord postérieur de ses propres «apopliyses>). Ces formations des aapophy- 
ses» le la vert. synsacr. I. se retrouvent trés caractéristiquement développées 
ebez de Palaeobatr. Fritschi Wolt. par exemple ; du point de vue de la 
direction suivie par les «apophyses» nous pouvons encore compter ici le 
Palaeobatr. bohemicus v. Meyer tandis qu'auprés du Palaeobatr. grandipes 
Gieb. et peut-éttv plus encore chez le Palaeobatr. gigás v. Meyer nous 
constatons une tendance trés marquée de ces prétendus processűs transversi 
a se diriger vers le d e v a n t ; nous ne trouvons donc chez ceux-ci 
qu'une vertébre s y n s a c r a 1 e, celle qui précéde n e p r e n a n t 
a u c u n e part a la formation d u sacru m. B) Urostylus: 
á propos de l'u r o s t y 1 e le Dr. Wolterstorff éerit comnie suit 
(25, p. 30—31): «Nur das vordere Ende ist in 2 Fállen gut überliefert, 
die wulstige gedrungene Form und die angedeuteten Querfortsatze sind 
bezeichnend, doch schwer in Wort und Bild wiederzugeben . . . Der ausser- 
gewöhnlich plumpe Knochen besitzt keine ausgebildete obere Leiste, 1 der 
enge Kanál für den Spinalnerven ist rund. Eine Anschwellung mit 2 feinerj 
Höckern und Löchern beiderseits, beweist, dass der Knochen ursprünglich 
aus 2 Wirbeln bestand. 2 Der hintere Teil ist nur im Abdruck erhalten. 
Er verschmálert sich gegen das Ende hin und ist mássig lang.» 

Nous ne connaissions j u s q u' ici a u c u n Ano u r e 
provenant de Hongrie dönt le sacrum aurait été 
formé de d e u x vertébre s. Le p.remier B a t r a c i e n 



1 II eemblerail que par rapport a la formation du coceyx les Pal a e o b a,\ r a o ii i <1 ea 
suivenl le <>']><■ designé par moi du nom de Páku owostyle (comparer 25, Taf. XT. Rg. 1 l a & b). 

2 C'eal probablemenl a ce fait que l'on peul attribuer lt- dessin sans doutc ezagéré 
de l'u Ti'.-i' (2 1 . Atlas, Pl. XXX, l?ig. 7), surléquel nioua voyons apréa lesaerum une vertébre 
aus contoura trés tnarqués, qui ne nous perméi pas de distinguer si elle se rattaehe á la 
colonne vertébrale propremenf dite <>u bien si elle fait partié de Vtttostyle. Woi/fbhstobiot 
ne tnentionne pas une diff érenciation de vertébres postsaoralea, aussi peut-on présumer que, 
but le dessin de Pictht, oe sonl les traces de la premiere rertébre cocoygale originalede 
l'u rost y 1 e qui se trouvenl on réesatel point, présentanl ainsiacet égard des oonditions 
niorphologiques qui, vu l.i ilisi ription de WoiíTBBSTORFB , (op. oit. p. 31 & Taf. XI. Fíl;. 11«), 
ne nous paraissent guére plausibles. 



NOURES FOSSILES DES COUCHES PHEGLACIAIRES DE PÜSPÓKFÜRDO. 147 

anoure présentant cetté particularité nous parvint par 
suite des fouilles du Dr. Kormos. C'est ainsi que me revint la bonne 
fortune de pouvoir m'approfondir dans l'étude de ce Batracien fossile 
que je décris plus bas sous le nom de Pliobatrachus Lánghae, le classant 
dans la sousfamille bufonoide désignée par moi comme f Platos'pliinae. 1 

Aprés cet exposé sommaire résumant en grands traits ce que nous 
savons par rapport aux points qui nous intéressent sur les A n o u r e s 
fossiles, je m'occuperai de mon sujet proprement dit, c'est-a-dire de la 
description des ossements d'A noures qui me sönt parvenus des couches 
préglaciaires de Püspökfürdő (Comitat de Bihar) tout en terminant cetté 
étude par mes conclusions relativement aux connexions et phénoménes 
phylétiques inférés de mes investigations. 

Família: BUFONIDAE Günth. 

D'aprés le materiéi de Püspökfürdő j'ai divisé cetté famille en deux 
sous-familles et me conformant du point de vue ostéologique au systérne 
suivi par Boulenger dans son excellent ouvrage «Catal. of the Batr. Sal.», 
amplifié de mes propres observations, je la caractériserai comme suit : 

Máchoires édenteés ; vertébres procéles ; apophyses trans- 
verses sans cötes autogénes ; (apophyses t r a n s v e r s e s» de 
la vertébre sacrée modérément dilatées ; urostyle a deux 
cavités articulaires ; des prolongements bilatéralement situés peuvent étre 
présents á la base de l'u r o s t y 1 e (par ex. chez le Bufo viridis Laur.), 
mentionnés dans la littérature par Boulenger (6, p. 232), Gaupp et 
d'autres auteurs comme processűs transversi; sternum généralement en- 
tiérement cartilagineux; omosternum généralemeiit absent ; phalangettes 
obtuses, pouvant étre simples ou en forme de T, cas échéant triangulaires. 
— J'ai établi pour les sous-familles la clef suivante fondée sur le sacrum et 
Yurostylus. 

Subfam. I. : f Platosphinae Fejérv. subfam. n. 

Sacrum composé de deux vertébres; urostyle sans 
spi?ia urostyli, pourvu d'une expansion latérale (lamina kori- 

1 La justesse de ma détérmination se trouve prouvée par le caractére pro célé 
de la vertebra synsacralis, aussi le Pliobatrachus ne pourrait-il tout au plus se relier —que 
du point de vue morphologique, cela va sans dire — á la famille des Discoglossides. 
Cependant c'est précisémment la structure mentionnée des vertébres qui réfuterait ce classe- 
ment, vu la formation opisthocéle des vertébres des Discoglossides. Un 
débris de maxilla fournirait évidemment un argument vigoureux pour trancher cetté question, 
comme dans le cas du Platosphus dönt lamáchoire supérieure édentée decida 
De l'Isle a le ranger parmi les Bufonides. (Cf. 15, p. 473 & 477.) 

10* 



148 BAKON C. J. DE FEJK1;\ \\l\ 

zontalis mihi) et par ce fait morphologiquement moins différencié du 
sacrum; les prétendus proc. transversi 1 de l'urostyle ne ressortcnt 
pas librement mais se présentent sous la forme de petites lattes osseuses 
ou de légéres proérainences d ans 1 a surf a c e de la lamina horizontalis. 
Genres faisanl partié de la sous-famille : 

Platosphus De l'Isle (?) Diplopelturus Dep. 

(?) Bufavus Portis Pliobatrachus Fejérv. n. g. 

Subfam. II. : Bufoninae Fejérv. subfam n. 

Sacrum composé d'une vert ébre; urostyle pourvu 
d'une spina urostyli; p a s d'expansions latérales ( lam. horizontalis mihi), 
par ce fait morphologiquemenl différencié du sacrum d'une facon trés 
m a r q u é e ; les prétendus proc. transversi (proc. obi. post.9) de l'u r o - 
s t y 1 e — lors de lem' rare présencc — ressortent librement des 
deux cőtés. 

Genres faisanl partié de la sous-famille 2 : 

f Protophrynus Pomel Atelophryne Blgr. 

Scutiger Theob. (=Cophophryne Blgr.) Nattereria Stdr. 

Ophryophryne Blgr. Pseudophryne Fitz. 

Bufo Laur. Notaden Günth. 

Nectophryne Buchh. & Ptrs. Myobatrachus Schleg. 

Pseudobufo Tschudi (=Nectes Cope) Rhinophrynus D. & B. 

Subfam. I. : f Platosphinae Fejérv. 
Pliobatrachus Fejérv. n. g. s 
Pliobatrachus Lánghae Fejérv. n. sp. 

Je Qomme cetté ^péce en l'honneur de ma fiancée, Aranka Marié 
Lángh, praticante a la Section Zoologique du Mnsée National Hongrois 
de Budapest, doni le concours fid éle me second;i dans i travail. 

1 Jc n'ai pu oonstatei la présenoe <lo ccux-ci que ohez le Dijilopclturus et le Plio- 
batrachus; j'ignore si le Plalospliu- pu-sédc dos fnnnationB pareilles <>u non, la description 
de De l'Jsí.k ne renferme pas de reneeignemente a oe Bnjet. 

2 Timi h genres vivants eomptés par Boulenoer (8) eomme appartenant aux 
Hv janidat n'oiit été que conditionnellennnt rénnis dana C( tte sous-famille, ceqtd,dil point 
de \uc de l'ostéologie, nécéesitera sans doute one revision systématique. 

3 Je ne m'occuperai pas spécialenient <1<- la caraotéristique de 06 génre vu qu'il n'est 
encore représenté que par une espéce. 



ANOUBES FOSSILES DES COUCHES PREGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 149 

Les restes fossiles de cetté espéce sönt iepreséntés par un sacrum 
rí un urostyle bien conservés. Nous trouvons encore un angulare et un 
débris d'humerus (Pl. I, fig. 1 & Pl. II, fig. 1), qui, d'aprés leurs dimen- 
sions pourraient cas échéant étre rapportés á cetté espéce. Cependaut vu que 
de nonibrcux débris du Bufo vulgáris Laur. foss. furent recueuillis 
á Püspökfürdő, il semblerait possible, et mérne probable que ces fossiles-ci 
fassent, eux aussi, partié de ce dernier, ce qui m'a porté á les mentionner 
sur Texplication des planches sous la désignation de ? Bufo vulgáris Laur. 
foss. Des ilea du B. vulg. Laur. foss. sönt d'ailleurs connus de Püspökfürdő, 
et un individu provenant de cetté localité fut décrit par Bolkay (4, p. 
219) comme Pelobates sp., aussi est-il probable que Yileum décrit et figuré 
par Bolkay dans la mérne publication sous le nom de Pelobates robustus 
By. se relie également au Bufo vulgáris. La partié posterieure de ces ilea 
est endommagée d'une faíjon curieuse (cf. Pl. II, fig. 3), et c'est le 
changement de l'aspect morphologique qui donna lieu á l'erreur com- 
mise par le Dr. Bolkay. Auparavant je n'étais pas au clair non plus 
par rapport á la place systématique que devaient cccuper ces os de 
type singulier, et séduit par leur formation je les considérais comme 
nouveaux, appartenant au Pliobatrachus . Cependant l'examen précis de 
nombreux squelettes récents et restes fossiles du Bufo vulgáris me 
mirent sur la bonne voie. 

Sacrum (Pl. I. fig. 2 & 3) : D'aprés le fossile en main le sacrum serait 
composé de la soudure de deux vertébres; vu d'en haut, le sacrum donne 
l'impression d'un os unique, les prétendues apophysesdela ver- 
tébre synsacrale et sacrale (processüs transversi) a bsolu- 
ment soudées et leurs limites réciproques marquées seulement dans la 
région médiane horizontale par une légére saillie en avant; aucune r a i- 
nure n'est visible a moins que nous ne considérions l'ouverture de droite, 
d'environ 1 mm de longueur et 03 mm de largeur comme point oú la coossi- 
fication n 'aurait pas eu lieu. Sur la vert ébre synsacralis les proc. obi. 
anteriores décrivent une courbe remontant tant sóit peu dans la direction 
dor^ale et qui s'élargit fortement en forme de cuillére ou de pelle ; la 
spina correspondant au proc. spinosus s 'élévé en tranchant marqué ; consi- 
dérant la créte ossifiée précitée qui pourrait servir de limité entre les 
«a p o p h y s e s», les prolongements latéra ux (wpo , p}iyses» auctorum) de la 
vertébre synsacrale sönt remarquabl ement élargies et s'in- 
clinent décidément en avant; elles se fondent entiérement dans le corps 
de la vertébre de sorté que des deux cőtés de la spina correspondant au 
proc. spinosus, nous apercevons un enfoncement s aplanissant graduelle- 
meut en sens latéral (distal) et dans lequel il est impossible de distinguer 
la limité entre les prétendues apophyses etle corps de la vert ébre. 

Le corps de la vert ébre sacralis proprement dite se fond complétement 



150 BAKON G. J. DE FEJERVAKY 

dans les dilatationes sacrales. 1 La créte correspondant au proc. spinosus est 
clairement visible mais ne fait pas saillie en lamé osseuse aigue comme 
sur la vert ébre synsacrale; on reconnait quelques traces du proc. 
spinosus. Par leurs formes les dilat. sacrales mihi rappellent le plus les for- 
ma tions correspondantes de la vert. sacr. de YAlytes, en tant que le cőté ou 
bord antérieur de celies-ci — chez le Pliobatrachus soudé aux dilat. sacrales de 
la vert. synsacr. — suit absolument la direction des dilat. sacrales de la 
vertébre synsacrale, ce qui permet la soudure et nous les voyons 
ainsi s e recourbant légére ment vers le devant. Chez 
le Discoglossus par contre le bord antérieur des dilatations rappelle le type 
Bufo formánt sóit un rectangle avec l'axe de la colonne ver- 
tébrale, sóit se dirigeant en a r r i é r e, tandis que chez les Bombinator*, 
le bord prémentionné décrit subitement une forte courbe 
e n a v a n t, rendant en moindre degré, la forme que nous trouvons chez 
le Pelobates, Pelodytes, la Megalophrys et d'autres Pelobatides. Les 
bords postérieurs des dilatations se dirigent en arriére et fornient 
ensemble (et non avec la colonne vertébrale) un angle droit. Vu l'état frag- 
mentaire du fossile les contours et par conséquent la forme entiére des dila- 
tations n'ont pu étre fixes avec certitude ; ces dilatations sönt massi ves, 
d'étendue considérable, p 1 a t e s et non cylindriques. Vu d'e n b a s nous 
distinguons clairement sur le sacrum, au milieu du corps des vertébres, 
sous l'apparence d'une suture, une ligne transversale prononcée, ligne 
marquant visible ment la limité entre les deux vertébres et qui, de mérne 
que les deux trous de conjugaison s'ouvrant de chaque cőté du sacrum, 
nous offrent des preuves évidentes de sa formation par la soudure de deux 
vertébres. La vert ébre synsacrale est creuse au devant mais par 
suite de la soudure, la surface de l'articulation postérieure n'est pas visible, 
cependant, considérant la forme décrite par la suture nous avons ici á fairé 
á une vert ébre pro célé et non amphicélc ce qui nous autorise á sup- 
poser le type pro célé pour la vert. sacr. (s. str.) aussi. 2 La vertébre 
s a c r a 1 e s'emboite dans Yurostyle par un double condylus. Largeur maxi- 
male 17*6 mm. 

Urostyle (os coccygis) (Pl. I. fig. 4—5 & Pl. II. fig. 2): Eobuste et plutőt 



1 Je designé du nom de dilatationes sacrales les élargissements de la vertébre sacraUé 
(et synsacralis) tenus jusqu' í * - 1 pour dea ptoe. trans. (a j> o p li y s e s). Colnme nous le verrons 
plus lóin ces deiniera ne iont poinl identiques aus premiere mais bien renf érmés en 
e u x; les proc. trans. ne foi meni dono qn'xi a e parti,- ,| ,■ ,- ,■ - é 1 a r g is s »• m e n ' s. 

2 II scn suit dono que la remaiquede Boulbngee (6, p. 38) «In those forms in which 
the vertebrte arc proco-lous tlic ciuhth i- biconcavej the ninth being invariablj biconven 
ne peul 6tre généralisée á tel point, Au conn de mea investigations j'ai pu jusqu'ioi constater 
que dans le Bujovulg. Lauh. et la ISujo riritli* Lauk. cinnmc Ar mcinc dans les Pelobates 
la 8 éme vertébre el la vert, sacralis c.i'" 11 ') - ógalemenl prooéles. 



ANOUBES POSSILBS DES COUCHES PREGLACI AIRES DE PÜSPÖKFÜKDO. 151 

trapu de forme, Yurostyle rappelle le coccyx des Palaeobatrachus. De ses 
deux cőtés antérieurs doreals il présente, en sens horizontal, un élargissement 
en forme d'aile, ou comme le remarque Depéret (op. cit.) relativement 
á son Diplopelturus, revőtant l'aspect d'un écusson. Cet élargissement 
triangulaire que j'introduirai dans la littérature ostéolpgique sous le nom 
de lamina horizontalis urostyli diminue graduellement en arriére pour se 
perdre dans le corps de Yurostyle; j'eus l'occasion de l'observer plus forte- 
ment dóveloppé encore chez le Pelobates fuscus Laur. et chez le Pelobates 
cultripes Cuv. Sur cetté lamina horizontalis urostyli nous trouvons deux 
protubérances assymétriques rentrant en sens médián et prises jusqu'ici 
pour des proc. transversi rudimentaires. Cependant, comme nous le verrons 
plus lóin ces deux protubérances dans certains cas sembleraient plutót, 
par analogie, représenter les proc. obliqui posteriores de l'ancienne premiere 
vertébre coccygienne. Je ne puis, á l'heure qu'il est me prononcer lá-dessus. 
\u niveau du point d'origine de la lamina horizontalis, donc tout prés de 
l'extrémité antérieure de l'u r o s t y 1 e, des deux cőtés de la ligne médiane, 
s'élévent formánt des triangles rectangulairesscalénes, deux arétes osseuses 
fórt accentuées (spinae gemellae urostyli mihi). A 1 mm á peine de leur sailhe 
elles atteignent lem hauteur maximale aprés quoi elles vont s'amoindrissant 
et disparaissent dans la lamina horizontalis. Entre ces deux arétes se trace 
nn Villon á'\in mm de isiTgem enyimn {sidcusmedialis urostyli mihi). Au point # 
oú se perdcesillon nous perce vons, dessinant une courbe, la pars tectiformis 
décrite plus bas, et, dans sa ligne médiane, une saillie trés légére qui pourrait 
peut-étre répondre au bord dorsal de la spina urostyli faisant ici défaut ; 
il nous faut remarquer ici que la région dorsale de l'u r o s t y 1 e est séparée 
de la partié ventrale cylindrique par de légéres crétes osseuses, prolongations 
des bords extérieurs de la lamina horizontalis; cetté surface dorsale, partant 
de la ligne médiane, s'incline doucement en sens bilatéral, décrivant un 
angle obtus en forme de tóit, d'oú le tranchant médián précité pom lequel 
je propose le nom de linea medialis urostyli. L'urosty le donc, se de- 
membre, pour ainsi dire, en sens horizontal formánt deux parties, dönt 
l'une serait sur le cöté ventral, la pars cylmdriformis mihi, sur l'extrémité 
antérieure fortement élargie de laquelle se percoivent les amples doubles 
cavités articulaires, et l'autre sur la partié dorsale, la pars tectiforrms mihi 
décrite plus haut, dönt les limites sönt marquées sous les bords osseux 
descendant de la lam. horizontalis par les fissurae laterales urostyli mim se 
prolongeant dans la direction des foramina lateralia canalis coccygei mihi 
puissamment développés ; comme nous le verrons plus lóin, du point 
de v u e de la descendance la pars tectiformis urostyli et la spma 
urostyli peuvent étre considérées comme forma tions i d e n 1 1- 
que s ; la linea medialis urostyli correspondant au tranchant dorsal de la 
spina urostyli. Longueur (l'extrémité postérieur du coccyx est endommagee): 



152 BAROX G. J DE FI.JKRV'ÁüY 

1 9*2 rom; largeur prise entre les points les plus éloignés des cavités arti- 
culaires : 4 mm; la largeur maximale de la lamina horizontalis (entre les 
extrémités des vproc. trans.») : 6 mm. 

II ne me resté encore plus qu' une remarque a fairé par rapporl au 
Pliobatr. Lánghae. Mr. Ch. Depéret décrivit en 1890 (11, p. 172) sous le 
nom de Diplopelturus ruscinensis, un Anoure pliocéne du Rousillon qu'il 
crut pouvoir classer parmi les D i s c o g 1 o s s i d e s. Les restes de cet 
Anoure consistent enl urostyle, 2 numerus, 1 antibrachium et 
2 fragments de tibia; Mr. Depéret joignit a sa publication quelques pho- 
tographies qui, malheureusement, ne sönt que de grandeur naturelle. 

Parmi ces ossements, c'est incontestablement Yurostyie qui offre le 
plus d'interét aussi est-il fórt regrettable que tant la description de Mr. 
Depéret que l'image qui l'accompagne, ne nous permettent pas de nous 
en former une idée claire. Les autres ossements n'étant pas représentés 
de maniére égale ebez le Diplopelturus et chez le Pliobatrachus ue peuvent 
servir de point d'appui ; c'est précisément de cetté raison que me surgirent 
des doutes par rapport á ma détermination et je me demandai si le génre 
auquel j'avais donné le nom de Pliobatrachus n'était point identique au 
Diplopelturus de Depéret, quoique d 'a prés la description de Depéret 
cetté supposition ne semblait pas probable. 

L'urostyle du Diplopelturus est caractérisé par Depéret dans les 
termes suivants : «Parmi de nombreux ossements isolés de Batraciens anoures 
recueillis pendant les fouilles duSerrat d'en Vacquer, se trouve un coceyx 
ou urostyle (Pl. XVII, fig. 15) de forme trés spéciale et différente de tous 
les genres connus vivants ou fossiles. Cet os qui s'articule avec le sacrum 
par une double cavité articulaire, ainsi que cela a lieu dans la plupart des 
Batraciens, présente en dessus et un peu en arriére de cetté région arti- 
culaire une expansion osseuse sous forme de deux paires d apophyses trans- 
verses, triangulaires, de nature articulaire, dessinant dans leur ensemble 
une sorté d'écusson, étranglé au milieu ou de double bouclier, d'oü le nom 
de Diplopelturus que je propose pour ce nouveau génre pliocéne. En outre 
lacréte verticale qui se voit chez nos Batraciens indigénessur la. lígne médiané 
supérieure de l'urostyle existe bien chez le Diplopelturus, mais au lieu de 
commencer a la partié tout á fait antérieure de l'os oü elle présente mérne 
son maximum de saillii , elle ne se montre ici qu'á parlii du milieu de l'écusson 
ci-dessus décrit et s'éléve progressivemenl en arriére pour acquérir son 
maximum de saillie un peu avant la longueni fcotale de l'urostyle. 

La dimension de cet urostyle esi Bensiblement supérieure a celle du 
mérne os dans une trés forte Grenouille ordinaire de nos pays, mais elle est 
lóin d'égalei la fcaille des grands Latonia d'Oéningen el d< 8ansan.» 

Ne m'arrétant pas aux diffórences qui ne seraieni que de caractére 
spécifique je voudrais considérei celle ressortanl de la description faite par 



ANOURES F08SILES DES COUCHBS P REGLACIATRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 153 

Depéret de la «créte vertica le» de l'u r o s t y 1 e. D'aprés cetté description 
Yos coccygeum du Diplopelturus serait muni d'une spina ossis coccygei, or 
chez mon Pliobatrachus ce caractéristique nianque totalement. Nous 
ne discernons chez ce dernier que le tranchant médián de la pars tectiformis 
qui ne pourrait en aucun cas étre considéré comme une créte. Si malgré 
ces faits j'hésite quand mérne a déclarer la différence générique entre le 
Diplopelturus et le Pliobatrachus, la raison en est d'une part que la photo- 
graphie accompagnant la description de Depéret étant prise du cőté dorsal, 
n'offre pas d'explications á ses observations, dönt la force de l'affirmation 
paraitrait tant sóit peu atténuée par l'expression un peu vague «existe bien», 
d'autre part que la photographie en question, nous laisserait tout aussi 
bien supposer juste le contraire de ce qu'énonce le texte. 1 

II ne faut pas oublier non plus que de pareilles descriptions, surtout 
lorsqu'elles ne proviennent pas de la plume d'un spécialiste s'occupant en 
parti culier de la branche donnée, se trouvent fréquemment sujettes au 
jugement subjectif de l'auteur. Trop souvent, dans ces cas, les connaissances 
approfondies indispensables á l'appréciation ele la valeur phylétique et 
morphologique des dénominations anatomiques, font-elles défaut ce qui 
n'exclut pas absolument la possibilité que Mr. Depéret donne le nom de 
«créte» á la pars tectiformis. 

II suit de ce qui est dit plus haut que la d e s c r i p t i o n et l'j m a g e 
donné par Mr. Depéret manquent de clarté et de précision et ce n'est, 
faute de mieux, que sur les quelques difiéi ences q u'i 1 m'a été 
p o s s i b 1 e d'y constater que j ai établi le génre Pliobatrachus. 
La question resté donc nécessaiiement ouveite jusqu'a l'obtention de 
lenseignements plus détaillés et plus explicites sui' les restes du Diplo- 
pelturus. 

Je crois cependant pouvoir affirmer que, si le Diplopelturus n'est 
point identique au Pliobatrachus du moins ont-ils dű étre contemporains 
et en trés proche connexion ; c'est sans doute par le fait qu'aucune 
vertébre du Diplopelturus n'a été encore jusqu'ici retrouvée que Mr. Depéret 
rangea le nouveau fossile parmi les D i s c o g 1 o s s i d e s ; considérant 
cependant l'accord si gérjéral n'excluant pas mérne l'existence d'une 
identité éventuelle entre le Diplopelturns et le Pliobatrachus pouivu de 
veitébres procéles, je crois avoir toutes les raisons de répartir le Diplopelturus 
parmi les Bufonides laissant aux inve stigations futures l'é c 1 a i r c i s e- 

1 Nous voyons anv la mérne planche (XVIII) l'urostyle d'une Bana esculenta L. fo.ss. 
vue également du cőté dorsal. Quoique la spina ossis coccygei des Rana sóit particuliérement 
développée, l'image représentant la surface dorsale n'accuse en rien la présen ce de ce caractére, 
aussi n'est -ce qu'aprés un examen minutieux et compaiaison faite avec des árost yles 
de Bana disposés de la mérne facon, que je parvins á le découvrir. On ne saurait donc, 
se fondant sur la figure de la planche en question, constater le développement de la spina. 



154 BÁRON G. J. DE FEJERVAKY 

ment définitif de la question. Le Diplojpelturus provient du 
Pliocéne et le Pliobatrachus de la période préglaciaire donc de couches se 
trouvant encore sur les confins du Pliocéne. Vu sa ressemblance au Diplo- 
pelturus ainsi que ses autres caractéres archaiques (sacrum double, forme 
de l'urostyle) je considérerais le Pliobatrachus comme appartenant 
principalement au Pliocéne, l'espéce s*éteignant déjá dans le Pleistocéne. 
C'est aussi la raison pour laquelle je choisis pour rőtre Batracien la 
dénomination de Pliobatrachus. 

Concernant sa taille le Pliobatrachus Lánghae Fejérv. aura eu de 
la ressemblance avec les exemplaires du Bufo vulgáris Laur. de l'Europe 
centrale. 

Ldeu d'origine: Püspökfürdő, ll d lieu de recueillement. (Voir Ind. 
Bibliogr.: 1G). 

Subfam. II. : Bufoninae Fejérv. 
Bufo Laur. 

Bufo vulgáris Laur. foss. 
Lieu d'origine: Püspökfürdő, II d lieu de recueillement. (Pl. II. fig. 3). 

Bufo viridis Laur. foss. 
Lieu d'origine: Püspökfürdő, II d lieu de recueillement. 

Familia: PELOBATIDAE Lataste. 
Pelobates Wagl. 

Pelobates róbustus By. 

Mod ami Mr. Bolkay décrivh cetté espéce au courant de l'année 1913 
(4, p. 219). D.' par ses dimensions le Pelobates róbustus est'bieu supérieur 
aux exemplaires de grandéra ordinaire du P.fuscus Laur., mérne atteint-il 
parfois les proportions constatées chez le P. cultrvpes Cuv. \\ a été recueilli 
divers restes d'ossementa du P. róbustus By. qui par leur rapport a la valeur 
systématique et phylétique de cetté espóce Eormeroni le Bujel d'une étude 
futun- spéciale, 1 renfermani en mérne kempa la description détaillée des 

i Je m'abstien al'heare aotaelle de me prononoer au sujd <!<■ la valeur Bystématique 
du r. róbustus By. 



ANOURES FOSS1LES DES COUCHES PREGLACI AIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 155 

autres Anoures déjá connus, provenant des fouilles de Püspökfürdő. 
Je rne bornerai donc a ne mentionner encoiv qu'un sacrum, jusqu'ici unique 
exemplaire de son espéce. Ce sacrum est soudé ál'urostyle et mérite 
notre attention toute spéciale par le fait de particularités morphologiques 
frappantes qui nous suggérent certaines conclusions intéressantes se rappor- 
tant á la descendance (Pl. II. fig. 4 & 5). 

Une lamina horizontális trés fortement développée s'étend des deux 
cőtés de Yurostyle et l'unit complétement á la vertebra sacralis. 1 La lamina 
horizontalis étant ébréchée des deux cőtés, ni sa grandeur totale ni le parcours 
entier de son bord extérieur ne peuvent se constater. Autant qu'il est perm is 
de présumer la lamina était déjá trés amplement dilatée á partir du premier 
neuviéme de l'u r o s t y 1 e pour aprés se confondre aux deux bords élargis 
du sacrum, que l'on a considéré jusqu'ici tant chez les Pelobates que chez 
les autres Anoures comme froc. transv. de la 9 éme vertébre. Sur l'exem- 
plaire en question nous distinguons dans la région formánt la vert. sacralis 
des parties remarquablement différenciées qui ne se retracent que faiblement 
sur la vert sacralis des P. cultri'pes Cuv. ou cles P. fuscus Laur. examinés. 
H est évident que vu l'unique exemplaire a disposition nous ne saurions 
a ce momént résoudre la question qui se pose á savoir si ces différences 
si accentuées qui dans ce cas indiquent évidemment le type primitif, — 
lorsque les parties diverses ressortent sur les dilat. sacrales sous forme de 
sculptures aigues, — doivent étre considérées comme caractéristique du 
P. robustus By., ou si nous avons á fairé ici á un phénoméne exceptionnel. 

Sm- la vert. sacralis les yroc. obliqui anteriores trés proéminents s'élévent 
des dilatations latérales ; en avant de ceux-lá nous trouvons, dans 
les dilatations, deux parties épaisses et consistantes, d'une largeur 
d'un mm environ formánt le bord antérieur des dilatations; nous 
apercevons ensuite en arriére clairement sculptés dans ces dilatations 
comment s'enserre au milieu, aprés les larges yroc. obi. ant., le corps de la 
vert ébre dönt les iproc. obi. 'posteriores font saillie en arriére reve- 
tant la forme de deux longues é p i n e s. 2 Sm le cőté droit 
de l'u r o s t y 1 e (donc assymétriquement développé) avant le foram. 
lat. can. coceyg., aplati contre la lam. hor. et la joignant dans sa partié (lis- 
taié, nous rencontrons un prolongement large, plat, court, a éxtremité 
arrondie se dirjgent en arriére et qui rappelle 8 les sortes d'a po ph} r s e B 

1 Le degré de développement deceMe lamina horizontalis chez les Pelobates réeentf 
examinés est sujette a des fluctuations individuelles. 

2 Nous trouvons ces proc. obi. posteriores également sur la vertebra sacralis de nombre 
d'autres Anoures (chez la Hyla arborea L. par exemple) ; nous constatons le cas identique 
sur la R. Méhelyi By. dans la bomsouflure soulignée par le sillon dönt j'ai cornparé la forme 
k un - (12, p. 140). 

3 Le caractére homologue de ces expansions n'a pu étre certifié. 



JOG BÁRON G. J. DE FKJEHVARY 

se trouvant sut les deux cőtés de Vurostyle cUs Di s coglos s i des 
(«proc. trans.»). Devant le foram. lat. can. coccyg. de certaines Rana nous 
apercevons aussi de petites épines mais eelles-ci a peine discemibks (14, 
p. 25; 12, p. 141); Gaupp se demande si elles ne seraient point des 
proc. trans. atrophiés. II u'est pas aisé de répondre a cetté question. 
11 faudrait pour cela en premier lieu s'assurer de la nature bomologue de 
c s épines des Rana aux sortes d'apophyses si puissamment déve- 
loppées sur Vurostyle des Di s co g lo s s i d e s par exemple; pour se 
rendre compte de ceci nous devrions savoir si ces deux espéces de 
prolongements (épines) peuvent se produire sur le ni é m e urostyle, outre 
Cv'la leur origine phylétique resterait ehcoré a determiner, question qui, 
comme nous le verrons plus bas, mérne pour quant aux D i s c o g 1 o s- 
sides ne peut encore étre, selon mon opinion, considérée comme résolue. 
Elitre les proc. obliqui posteriores s'étend le proc. spinosus trés allongé; 
üne aréte aigue lui correspondant parcourt au milieu le corps de la vertébre 
el se termine a son sommet. 

Sur la ligne médiane de la pars. tectiformis de l'u r o s t y 1 e se dessine 
une aréte á peine v i s i b lé qui prend naissance aprés le proc. spinosus 
trés marqué dönt elle se trouve toutefois détachée. 

La pars cylindriformis cetté fois-ci üe íépond pas a sa dénommation 
par le fait qu'elle s'éléve en lamé tiés prononcée, aux cőtés larges et droits, 
de fa^on qu'eu faisant une coupe verticale nous en obtenons un triangle 
á angles aigus. Du cőté ventral aucune trace de la fusion avec le sacrum, 
fcandis que sur la face dorsale un légér renflement ele Vurostyle nous en offre 
rindice. La lamina horizontalis remarquablement développée borde Vurostyle. 
La vert ébre sacrée est en ce cas également pro célé. Longueur 
(ilans la ligne médiane) du fossile 15*7 mm. 

Tant en elles-mémes que par l'analogie, ces conditions moipbologi- 
ques nous offrent de précieux renseigtíements pliylétiqiu is. 

J.' me bornerai a ne mentionner ici que quelques formations irrégu- 
liéresdela partié öacrée, décrites par Adolphi (1) et qu'il me semble pou- 
voii expliquer comine phénoménes ataviques. Comme nous le prouvent les 
déssins d'AüOLPHi, chez ó - indivídus la 9 émc vertébre a des processűs 
transversi d'une conformation toute spóciale (in dépendant s des 
dilat. sacr.), dönt la directiou et la structure s'accordenl absolumenl aveq 
les apophyses des derniéres vertébres praesacrées, si 
ce nVsf qu'ils soni tani -<«ii peu plus grands el plus épais ; a leurs extrémités 
nous distinguoris une petité épiphj 3e cartilagineuse. Le corps de la 
vertébre esi passablement differencia; seloti les dessins, si als les proc. obi. 
póst&riares se fondenl dans Les dilatations bilatérales du sacrum; la lamina 
horizontalis de l'u r o 8 1 y 1 e commence déjá trés prés de L'extrémité posté- 
rieure ou vers le milieu de ['urostyle, \m\^ s'élargil Eortement pour íorrner 



ANOUBBS FOSSILBS DES COUGHEŐ PRBGLACIAIRBS DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 157 

les dilations du sacrwn («a p o p h y s e s»), dönt l'une, dans un cas (op. cit. 
Taf. XIX, Fig. 2), se soude á gauche á Yepiphysis de la véritable 
a p o p h y s e de la vertébra sacralis de par le tissus cartilagineux de son bord 
extérieur. Boulenger (6, Part I, p. 199 footnote) cite aussi les exemplaires 
représentés par Adolphi en observant que le sacrum «is förmed entiroly 
by the processes at the base of the urostyle, and there are thus nine instead 
of eight praBsacral vertebrae.» Le rőle minimé joué par les proc. transversi 
de la 9 öme vert ébre (vert. sacr.) dans la construction des dilatations 
s a c r é e s ressort ici d'autant plus clairement qu'en ce cas ils ne se trouvcnt 
en aucune connexion avec celles-ci, ce que j 'estimé, je le répéte, accuser 
un caractére atavique. 1 Nons retrouvons la mérne conformation chez une 
Megalophrys pelodytoides Blgr. (Pl. III. fig. 3) dönt le dessin a'ccom- 
pagne un artiele de Boulenger (7, p. 409, Textfjg. 78), ainsi que sur la 
géme yertébre d'un Bombinator pachypus décrit par Camerano (9, p. 448, 
fig. 4.). 

Les fossiles de Pelobates ont été recueillis á Püspökfürdő, ll d lieu 
d'origine. 

Família: RANIDAE Günth. 

Subfam II. : Kaninae Ptrs. 

Bana L. 

Bana esculenta L. foss. 

Les pétrifications diverses composant ce groupe correspondent aux 
ossements décrits et dessinés par Depéret (11, p. 173) sous le nom de Bana cf. 
esculenta (Pl. XVIII, fig. 21 -25). 2 

Je me réserve pour l'avenir d'en fairé avec les espéces précitées l'objet 
de l'étude plus approfondie signalée ci-dessus. 

Kecuíállis a Püspökfürdő, II d lieu d'origine. 



Occupons-nous maintenant des conditions et possibilités phylétiques 
qui se présentent dérivant des faits morphologiques observés et pour conclure 
considérons l'áge de la fauné de Püspökfürdő dönt il est ici question. 

1 Ceci n'exclut point ]a poasibilité que iadis, dans les temps ancien?, les proc. trans. 
de la vert. sacr. eux aussi aient eu leur part dans la formation du sacrum, cependant, aprés 
la soudure avec la leim. horiz., — du point de vue de la surface — leur rőle dans la construc- 
tion des dúat. sacr. apparait comme trés subordonné. 

2 Ici non plus ne nous est-il possible d'aprés les dessins á notre disposition, de nous 
prononcer d'une facon absolument certaine, pour quant á la fig. 24 surtout ; autant qu'il 
aoua est permis de constater nous avons en effet a fairé a une B. esc. L. foss. 



158 BÁRON G. J. DE FBJÉRVÁRY 

Arrétons-nous tout d'abord á la conforniation du sacrum et voyons 
par rapport aux Anoure s, lequel peut étre considéré comme type primitif, 
lé .sacrum a une, ou celui á plusieurs vertébres? II paraít indiscutable que 
le sacrum composé de plusieurs vertébres représente une configuration 
aucieuue vu que de nos jours nous ne la retrouvons que parmi des formes 
fossiles, 1 elles que les Palaeobatrachus, le Platosyhus et le Pliobatrachus. 1 
Le sacrum des types les plus anciens nous est encore inconnu, comme par 
exemple celui de YEobatrachus jurassien du Wyoming. II esi vrai que Cope 
(10, p. 100) mentionne un «probably incompletely developed tailless Bátra- 
chian» de la «Green River Epocb) (éocéne inférieur) égalemenl du Wyoming, 
dönt la c o 1 o n n e v e i I é b c a I e subsiste ainsi que quelques fragments 
du cráne, l'auteur cependanl ae nous renseigne pas sur le sacrum. 

Nous connaissons, provenant de la mérne période que les Palaeo- 
batrachus, le Platosphus et le Pliobatrachus au sacrum a plusieurs vertébres, 
d'autres Anoures a une veri ébre sacrée unique, el ceux-ci 
en plus grand nombre que les précédents. II sémit intéressant de savoir 
si ces derniers descendaienl aussi d'ancétres á plusieurs vertébres 
s a crées, mais nous ne possédons, á l'heure qu'il est, aucune preuve 
a cet effet, aussi la question reste-t-elle ouverte aux investjgations futures. 
Considérant les Pa la e o b at r achi des comme groupe éteint, el ne 
sachant non plus de formes actuelles que — vu nos connaissances encore 
restreintes — nous; puissions, en nous basanl sur un fait positif, tenir pour 
les descendants du Platos'phus ou du Pliobatrachus: toute possibilité d'une 
preuve orthogénétique semble ici exelue. 

Nous pouvons supposer que le type primitif des Anoures 
possédait plusieurs vertébres s a c r é e s et que c'est par suite de leur 
génre de vie que les espéces contemporaines présentent une réduction de 
ce caractére, les veri ébres synsacrées devenant des vertébres 
ordinaires et seule la vert. sacralis s. sir. restant le suspensoire de l'os 
iliaque. Nous pourrions aussi admettre que le sacrum composé de 
plusieurs vertébres représente dans la phylogénie des Anoures un 
(m i,i ci &re secondaire el partanl ae dóit étre considéré que comme phénoméne 
sporadique. Nous avons en ( ffci rencontré cetté mérne particularité dana 



1 Considéranl lesancétre de ánoure q u i a'é t a i enl pas encore 

(I r s Anouree dans le b e ne a et ae 1 <i u t au cours de l'évolution le 

sacrum simple (á une Tertébre), représente incontestablemenl le type pi Imii ifj les 

questione qu'i] nous faudrail éclairoir Beraienl <\ i de ;>\<>u si cetté conformation a persősté 

un oertain espace de tempe doranl chezles Bátra ciens de ven ut de véritablea 
Anoure- dans le sens actuel du mot, ou bien si !<■ saoxum de oeua ci se composail cir-ja 
de plusieui vertébre . i I si, du poinl <!<■ vue général, il oous esi permis il<- tenir !<■ sm-rum 
consistanl >\<- plusieurs vertébres comme étanl autrefois un phénoméne oniformémenl 
répandu pai mi les A a o d r e s. 



ANOURES FOSSILES DES COUCHES PREGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDO. 159 

différents groupes, aussi bien chez le groupe isolé des P a 1 a e o - 
batrachides que chez le Platosjphus et le Pliobatrachus faisant partié 
des Bufonides. Ce phénoméne apparaissaut ádi verses époques 
géologiques á degrés différeurts dans deux groupes n'ayant 
entre eux aucune connexion, peut étre regardé comme une conver- 
g e n c e provenant d'une hyperossification de la région sacrale. 
En acceptant cetté derniére hypothése et si on parvenait á découvrir une 
forme quelconque a plusieurs vertébres sacrées qui représente bien 
l'ancétre de formes actuelles á une vertébre sacrée, et non un 
point final de développement, les formes contemporaines au sacrum a une 
vert ébre pourraient étre considérées comme exprimant un phénoméne 
réapparu (voir p. 158: note 1) au cours de la phylogénie. Cependant, 
á l'heure qu'il est, nous ne saurions ni réfuter ni affirmer ces suppósitions, 
d'autant moins que jusqu'ici aucun cas que l'on aurait pu prendre pour 
atavique ne s'est présenté pour nous offrir quelqu'indication a ce sujet. 1 
J'ai cité 1'hyperossification comme caractére secondaire ; ceci se 
trouve en rapport des plus étroits avec la question comment se développérent 
les puissantes dilatations bi latérales de la oert. sacralis auxquelles la litté- 
rature donne conséquemment le nom d' apophyses. (Cf. Pl. III, fig. 1— 8). 
II est possible que dans certains cas ces dilatations soient en 
grandé partié provenues des apophyses de la 9 éme vert ébre et que 
ces apophyses s'unissant aux proc. obi. posteriores 2 allongés et soudés 
á elles, forment avec ces derniers l'élargissement bilatéral de la vert. sacralis. 
Nous pouvons présumer un cas pareil chez les E a n i d e s (type : Cylindro- 
sacralia mihi) tandis que les H y 1 i d e s, les B u f o n i d e s et les D i s c o- 
glossides (type: Perasacralia 3 mihi) représentent du point de 

1 II est vrai que j'ai rencontré un cas — chez le B. pachypus — ou la 8 émc vert ébre 
présentait des élargissements ressemblant aux dilatationes sacrales (Camerano, 9, p. 448, 
fig. 3.). Cependant ce fait isolé ne fournit pas de preuve suffisante permettant de le considérer 
comme atavisme et non cas échéant comme monstruosité. — Beoili (K. A. v. Zittel, 
Grundz. d. Paláont., neubearb. v. F. Broili, E. Kokén, M. Schlossek. — II. Abt. Vert., 
München u. Berlin, 1911, p. 177) par contre écrit que, comme exception rare, deux vertébres 
sacrées peuvent se rencontrer chez des Anoiires récents (Pelobates Wagl., Pipa Latjr., 
Hymenochirus Blgr.); ce phénoméne n'est toutefois pas développé de plus piés, ce qui 
permet d'entrevoir la possibilité — vu surtout qu'il nomme aussi le Pelobates — que ces 
cas répondent aux précités décrits par Adolphi, et alors ces formations se rapporteraienl 
á l'urostyle, ce qui fait que je les laisse actuellement hors de considération. 

2 II est possible aussi — comme chez le Bombinator — que sur la vert ébre 
sacrale les proc. obi. post. conservent leur forme originale, ne s'allongent pas et ne prennent 
aucune part á la formát ion des dilatations sacrales. Dans ce cas nous les ren- 
controns libres, indépendants, sous la forme de petits lobes. Cependant mes expériences 
me portent á erőire que ceci ne peut étre considéré — étant le contraire de ce que nous 
voyons dans les autres genres — que comme cas isolé. 

3 -epár.) = je tra verse, je vais á travers. 



160 BÁRON G. J. DE PBJBRVÁBY 

v u e moi'phologique la phase intermédiaire entre le type précédent 
et celui des P e 1 o b a t i d e s (type : Platysacralia mihi) chez lequel les 
d i 1 a t a t i o n s de la vert. sacr. ne peuvent aucunement étre considérées 
comme apophyses mais bien co'mme la lamina horizontális de Yurostylus ou 
tout au moins comme une formation d'hyperossification étroitement reliée 
a elle. Cetté lamina horizontális se joint tout d'abord, par ses faces antérieures, 
aux proc. obi. fost. forteinent allongés en arriére, de la v e r t é b r e s a c- 
r é e — comme nous avons pu nous en rendre compte par la description 
morphologique du Pelobates robustus — puis s'en va remplir l'espace entre 
les proc. obi. 'posteriores et les véritables apophyses (proc. trans- 
versi) de la 9 éme vertébrej effectuant ainsi la co'ossif ioa ti o'-d des 
parties nommées, et formanl par ce p r o c é d é d'o s s i f i c a t i o n les 
1 a r g e s expansions a forme de p e 1 1 e de la vert. sacr. 
Le rebord antérieur de ces expansions est formé par les véritables 
apophyses qui ne constituent donc qu'une partié minimé de celles-ci. 
Comme exemple de cetté formation nous pouvons citer, sans compter le 
sacrum fossile dönt ilfut ici question,les cas d'atavisme décrits par Adolphi(I) 
et Boulenger (7, p. 409—410, Textfig. 78). II suffit de prendre connaissance 
de ceux-ci pour qu'il nous paraisse évident que lesdilatations s a c- 
rées ne proviennent pas des proc. trans. de la 9 öme vert ébre, mais 
de la lamina horizontális de l'urostyle ou se trouvent du moins en 
étroite connexité avec elle et formánt l'élargissement antérieur de celle-ci. 
Nous eonstatons ainsi que les d e u x dilatations latérales cl u 
sacrum type Pelobates, 1 prises j u s q u'i c i pour des 
apophyses, se constituent de trois élemen t s dif- 
iére n t s : 1 . L'a p o p h y s e de la 9 éme vertébre qui forme le bord 
antérieur de l'élargissement ; 2. les processűs obliqni posteriores, pro- 
longés en arriére sous la forme d'expansions épineuses et qui avec les 
apophyses représentent la substance la plus épaisse de la d i 1 a t a- 
t i o n ; P. la lamina horizontalis de Yurostylus, qui joint celui- ci a la 9 éme 
vertébre et, chez les Pelobatides, forme parait-il ce centre d'ossifica- 
t ion d'oö esi issvic la matiére osseuse secondaire qui, en qualité d'élemcnt 
consolidant, combié le vide entre les proc. transversi el les proc. obi. post.; 
par son étendue c'i sí la lamina horizontalis qui forme la plus grandé partié 

1 Faute d'expéríence en oette matiére je n'ose point encore généraliser ma déduction 
Eondée bui les phénoménes observéa éhez les Pelobates, ct d'aprée laquelle la lam. horiz. con- 
stitnerail !a masse essentielle deB dilat. sacr.; ]>ar rapport aux autrea formes mentionnéee 
plus haut tout ce que j'ai pu constater esi que pour quanl a la superfioie, chez elles aussí 
les proc. trans. ne prennenl qu'une pari acceeaoire a la ionnal ion des dilat. sacr.; il resté 
donc a déterminer encore si dana ohaque oas la matiéiv jecondaire, oonstituanl la masse 
principalc des dilat al ions, provienl d'une lamina horizontalia oo d'un oentre d'ossi- 
fication se trí.\iv;uii aus-i étroitemenl relió a oette derniére; 



ANOUBBS FOSSILES DES COUCHES PREGLACIA1RE6 DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 161 

des dilatations sácrées. 1 Ce n'est ainsi que chez les types 
cylindrosaorés que les proc. transversi jouent un rőle pródomi- 
nant dans la formation des d i 1 a t a t i o n s du s a c r u m, tandis que 
chez les types perasacrés 2 et p 1 a t y s a c 1 é s leur importance 
a cet égard diminue sensiblement. 

Occupons-nous maintenant des phénoniénes se lapportant au déve- 
loppeinent phylétique de l'urostyle (Pl. III. fjg. 4—6). Distinguons 
le, tout d'abord, en 'deux typus prononcés, le type du Palaeourostylus et 
le type du Neourostylus. Je classe paimi les représentants du premier les 
formations de l'urostyle qui possédent une lamina horizontalis, sur 
lesquels la surface dorsale ne présente pas de spina urosiyli, mais une large 
partié tectiforme, savoir la pars tectiformis; l'ouverture antérieure du canalis 
coccygeus, au dessus de l'articulation de l'urostyle avec le sacrum, 
est de forme ovale. Nous rencontrons ce type d'u r o s t y le chez les P e 1 o- 
bati des par exemple, ou chez les Platosphinae* et développé plus ou 
moins fortement, chez les Discoglossides; l'ancienneté de ce type 
semble aussi prouvée par le fait que parmi les A n o u r e s récents il apparait 
justement dans des familles pourvues de caractéres archaíques possé- 
dant p e u des genres et p e u d'espéces. Dans le type n e o-u r o s t y 1 e 
par contre, la lamina horizontalis manque, la surface dorsale est formée 
par une spina urostyli plus ou moins développée et l'ouverture antérieure 
du canalis coccygeus est de forme triangulaire. 

II se présente, par rapport á la phylogénie de l'urostyle trois 
questions á étudier. 1. De quoi et comment la lamina horizontalis se forma-t- 
elle? 2. Quel rapport phylétique peut-on établir entre la pars tectiformis 
et la spina urostyli, considérées par moi comme des formations homologues? 
3. De quoi les a p o p h y s e s sur la partié antérieure de l'u r o s t y 1 e 



1 Les dessins de certains auteurs font aussi clairement ressortir le fait que les proc. 
obi. post. ont leur part dans le développement des dilatations s a c r é e s ; je nora- 
merai á cet égard Bayer (2, Tab. I. fjg. 9, Tab. II. fig. 4) Méhely, (Engystomatiden 
von Neu-Guinea [paru aussi en hongrois], Természeti'. Füz. XXIV. Tab. V. Fig. 7), 
Duméril et Bibron (Erpét. Gén., Atlas, Pl. IX, Fig. 2), qui représentent les sacrum s 
du Pelobates juscus Latjr., Alytes obstreticans Latjr., Mantophryne laterális Blgr. et Xenopus 
laevis Datjd. Moi-méme, demiérement, a propos des conditions ostéologiques de la Rana 
Méhelyi By. et de la Rana jusca Rös. j'ai fait állásion (12, p. 140) á cetté sculpture 
de la vert ébre sacrée dans laquelle toutefois je ne reconnaissais encore les proc. 
obi. post. et que je citais alors ^implement comme une surface osseuse proéminante. 

2 Le Pliobatrachus, comme probablement aussi le Platosphus et les Palaeobatrachidae, 
donc les formes a plusieurs vertébres sacrées, font partié de ce type. 

3 Chez le Pliobatrachvs, par exemple, la lamina horizontalis est beaucoup moins 
développée que sur les Pelobatidcs et ne se trouve pas en connexion avec les dilata- 
tiones sacrales. 

Földtani Közlöny. XLVIT. köt. 1917. 1 "• 



162 BAKON G. J. DE FEJERVARY 

prises gónéralement pour des proc. transversi rudinientaires, se sont-elles 
formées? 

Concernant l'origine de la lamina Jiorizontalis nous pourrions supposer 
qu'elle représente sur l'u r o s t y 1 e une formation archaique qui — au 
cours du développement phylétique — ne se montra qu'aprés l'apparitioo 
de l'u r o s t y 1 e sous l'aspect d'un os uniformé sans segnientation verte bra le. 
Plus tárd cetté formation se perdil de sorté qu'aujourd'hui nous ne La 
retrouvons que ch, j z quelques formes primitives. La forte étendue que 
prend chez certaines formes la lamina Jiorizontalis, pourrait se retracer 
a un prpcédé d'hyperossification qui, en connexoin avec la lamina horizontalis 
s'ótendit aussi auxautres parties formánt la zone s a c r é e. Cetté hyperossi- 
fication aurait été le résultat d'irritations mécaniques favorisant la multi- 
plication des cellules formánt la substance osseuse, qui par l'effet de l'augmen- 
tation des sels calcaires se déposant en elles, se consolida toujours d'avantage 
tout en la rendant plus massive. Une explication plus précise du cours 
de cetté transformation ne pourrait étre obtenue qu'au prix d'études appro- 
fondies de la phylogénie, de la mécanique évolutive et de l'histologie. 

Contrairement á ceci l'on pourrait aussi supposer que la lamina hori- 
zontális se développa á l'époque oú la segmentation vertébrale de l'u r o s t y le 
n'était qu'en état de s'effacer,et que la coossification en forme de facettes des 
proc. transversi (-{-yroc. obi. post.?) s'atrophiant déjá, est dűe au dépőt 
venant de matiéres osseuses remplissant l'espace entre ces apophyses. 

Aiin d'illustrer cetté derniére supposition sur des Anoures con- 
temporains il nous suffit de prendre comme exemple les dilatations bilaté- 
rales de la vert. sacr. dans les P e 1 o b a t i cl e s ; en considérant celles-ci 
comme véritables apopbyses, l'analogie morphologique existant entre 
elles et, par exemple, l'élargissement qui se voit sur un cőté de l'u r o s t y le 
a normál (atavique) précité de la Megalophrys pelodytoides Blgr. paraitrait 
nous affermir dans nőtte hypothe3e. Une fcelle explication se trouve cepen- 
dant réfutée par le f a i t p o s i t i f des dilatations du sacr u m 
des Pelobatides ne provenanl en aucun cas des apophyses de 
celui-ci mais faisant principalement partié de la lam. horizontalis ou de 
forraations en eonnexion avec elle. Nous aurions donc tori de prendre les 
dilatations sacrées pour des proc. transv. et nous fondanl 
sur la eonformité morphologique de considérer également comme apo- 
physes la lam. horiz. cas échéant plus fortemenl développée (ainsi que 
nous la voyons chez la Megal. yelod. Blgr. cité plus haul). (Vei cependanl 
est lóin d'excmre la possibilité que ces élargissements renfermenl en eux 
les proc. transv. d'autre Eoia de l'urostyle, tout comme les a po- 
physes se trouveni contenues dans les <Jilatationes sacrales, c'est-a-dire 
en forment une part. Ét ant donné la structure morphologique passablemenl 
homogéne de la lamina horizontális, ces suppositions ne peuvent Be fonder 



ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACI AIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 163 

que sur l'analogie, aussi devront elles s'éclaircir par de nouvelles investi- 
gations. 

Considérons maintenant la question du rappprt komologue existant 
entre la spina ossis coccygei et la pars tectiformis ossis coccygei. Sous l'influence 
de diverses irritations inécaniques les deux cőtés de la pars tectiformis 
(á droiteet ágauche de la linea medialis) se refermérent toujours d'avantage, 
l'angle qu'ils décrivaient se retrócissant nécessairement de mérne. Ainsi 
l'ouverture, originellement de fornie plutőt ronde (comme chez les Palaeo- 
batrachidae, le Pliobatrachus, les Pelobatidae) donnant passage a la nioélle 
épiniére, revét peu a peu la forme d'un triangle équilatéral á angles tou- 
jours plus aigus; de cetté action graduelle se développa enfin la partié nommée 
spina ossis coccygei, sur laquelle la soudure des deux lames osseuses laté- 
rales se distingue encore facileruent ; ici le canalis coccygeus présente déjá 
une forme triangulaire et au dessus de lui nous trouvous les deux cőtés de 
l'ancierme pars tectifonnis complétement soudés en une piéce. C'est ainsi 
que le tranchant dorsal de la spina correspond a la linea medialis de la 
pars tectif., comme je l'ai mentionné dans ma description du Pliobatrachus; 
et par le fait de l'u r o s t y 1 e archaique étant également plus large 
devant que dans sa région postérieure, les deux cőtés de la pars tectiformis, 
a droite et a gauche de la ligne médiane., augmentent aussi en large ur de- 
vant, s'amoindrissant vers leurs extrémités. Ce fait nous explique la raison 
pourquoi, une fois la clőture réciproque des deux parties accomplie, nous 
trouvons iá partié la plus élevée de la spina urosttjli sur le devant, puisque 
la largeur s'étant convertie en hauteur elle échange sa direction primitive- 
ment horizontale contre le mouvement vertical. 1 J'ai mentionné pius haut 
que l'u r o s t y 1 e du Pliobatrachus présentait sur le cőté antérieur deux 
petites formations triangulaires auxquelles j'ai donné le nom de spinae 
gemellae. Eessemblant a celles-ci, sur la partié antérieure de la spina du 
type Neourostylus nous observons également deux légéres saillies de di- 
mensions variant selon Vindividu. Malgré le caractére apparemment homo- 
logue de ces formations sur les deux types d'urosty le je ne suis pas 
a mérne d'en tirer aucune conclusion par rapport a lem équivalence, aussi 
cetté question attend-t-elle une solution ultérieure. 

Quant aux «proc. transv.» de l'u r o s t y 1 e je dois encore fairé remar- 

1 C'est donc au cours du dóveloppement que tout naturellement s'opére le changement 
qui dóplace sur le devant le point proéminent de la spina ossis coccyg., aussi nous trouvons- 
nous tant sóit peu embarrassés pour comprendre ici la description de Depéret, d'apre-< 
laquelle la «créte» de l'urostyle du Diplopelturus atteindrait au milieu son maximum 
de saillie ; chez le Pliobatrachus la pars tectiformis est vers le milieu légérement busquée 
en forme d'arc, aussi n'est-il point impossible que comme il l'a été dit plus haut, la 
désignation de «créte» employée par Depéeet ne se rapporte á toute cetté partié; ainsi 
nouá ne saurions en effet ce que l'auteur entend par l'appellation de «créte». 

11* 



164 BÁRON G. J. DE FEJERVÁRY 

(jii i que considérant leur forme, on pourrait parfois les tenir non pour des 
a p o p h y s e 3 t r a n s v e r ses, mais pour des proc. obi. posteriores 
allongés. Cetté suppositiun se trouverail appuyée par la ressemblance 
morphologique frappante qui ressortira d'une comparaison des proc. obi. 
postevipres de la vertebra sacralis du Pelobates robustus par exemple, ou de 
Pelobates récents quelconques, aux expansions arquées en arriére de Vuro- 
stylas des D i s c o g 1 o s s i <l e s. 1 II faut aussi prendre en considération 
que sur chaque vert ébre en général, les proc. transversi, bien que de di- 
rections variables, sönt toujours droits, tandis que les proc. obi. 
post. comme nous l'avons vu dans le Pelobates et — moins clairement ex- 
primé — sur la vert ébre sacrée des autres An o u r e s, s'allon- 
g< ni tn décrivant une courbe plus ou moins a r q u é e. II existe des D i s- 
coglossides sur lcsquelles ces expansions de l'urostyle sönt 
d r o i t e s, ce qui a lieu surtout la oú elles sönt courtes, comme par exemple 
dans quelques Bufonides (Pliobatrachus Lánghae Fejérv.) aussi. 
Malgré ees observations, les analogies auxquelles j'ai abouti, fondées sur 
la niorphologie et sur la corrélation topographique, (les preuvts directes 
font á l'heure qu'il est complétement défaut,) ne permettent pas i neore 
de conclusion certaine relativement á l'origine des prolongements dönt ií 
s'agit. 

II faut ici relever un fait qui semblerait réfuter le caractére homo- 
logu ■ d< s expansions de l'u r o s t y 1 e avec les proc. obi. post. Dans un de 
ses traités (9) Camerano s'occupe de sacrums anormalement déve- 
loppés chez des Sonne ur s (Bombinator) et publie a cetté occasion un 
dessin de (íoette (p. 447, fig. 2.) représentant une vertébra sacralis possé- 
danl des d i 1 a t a t i o n s normales, tandis que l'u r o s t y 1 e présente 
une vert ébre avec, du cőté dfoit de celle-ci, un large 2 prolongement d r o i t, 
s'allongeanl en arriére. L'angte antérieur de ce dernier touche le coin 
postérieur de la dilatatio sacralis el au bord de chacun nous trouvons le 
tissu cartilagineux qui h s relie (Pl. III, fig. 7). L'u rost y 1 e p r i ni i t i f 
est incontestáblement celui présentant les traces de la ségmentation ver* 
tébrale, de quoi l'on pourrait facilement inférer que les divers autres 
caractéres se manifestanl simultanémenl a celui-ci se pourraient, • ux aussi, 
considérés comme phénoménes ataviqués. Le dessin de Goette préterail 
á soutenir l'ancienne théorie des auteurs, d'aprés laquelle les prolorige- 
iii ats de l'u r o s t y 1 e sönt les proc. transversi de la p r e m i ér e v e r- 
télire post sacrée d'autnfois (l érr vert. de l'urostyle). 



1 Dane le Bombinator l'ancienne vert ébre bc dessine encore olairemenl bui l'eztiémité 
antérieure de l'urostyle, je ne veux fcoutefois me prononcei au -\i)vt de l'origine des 
prolon^cnuiits recourbéfi en arriére cjui in reseortent. 

1 San« (loute par la matiére opseusc secondaire comme dans le cas des dilat. sacr. 



ANOURBS FOSSILES DES COUCHES PREGL ACIAIRES DE l'ÜSPÖKFÜRDO. 165 

Si ce large prolongement se trouvait vraiment n'étre qu'un proc. trans., 
l'on pourrait aussi bien, par effet d'analogie, a l'instar des auteurs pré- 
cités, identifier aux apophyses les dilatationes sacrales. (Conclusion 
inverse du cas réfutó en dernier lieu par rapport á la Megalophrys.) 
Comine j'essaierai encore de le démontrer plus bas, cetté opinion n'est pas 
soutenable. 

Qu'il ine sóit ici permis une légére digression relativement á ce sujet. 
Examinons par exemple, de plus prés, la région s a c r é e des So n- 
neurs ( Bombinator) d'Emope. Dans ceux-ci au contraire du cas de Goette, 
les prolongements (épines) recourbées en arriére en forme d'a r c, qui 
ressortent aprés l'échancrure bilatérale raédiane de la vert ébre rudinientaire 
sur l'u r o s t y 1 e, ressemblent dans ces B a t r a c i e n s, pour quant a leur 
jorme aussi, au proc. obi. yost. de la vertébre sacróe. L'u r o s t y 1 e 
du Bombinator de mérne que celui des Palaeobatrachides nous 
présente encore deux paires de trous de conjugaison. Le premier sous les 
épines en question, le second — de moindre circonférence — tant sóit peu 
plus en arriére , tout les deux abrités sousu ne aréte délicate prenant nais- 
sance des deux cőtés, prés de la courbe des épines pour se perdre ensuite 
dans le corps de l'u r o s t y 1 e au dessus des trous cités plus haut. Cetté 
formation pourrait représenter une lamina horizontalis atrophiée. Pour 
quant aux dilatationes sacrales celles-ci ne peuvent ici non plus, étre con- 
sidérées comme yroc. transversi, pas mérne par l'analogie dönt il a été question 
plus haut ; la construction morphologique de leur bord antérieur Concorde 
avec les proc. trans. de la 8 éme vert ébre — comme chez les Pelobates — ces 
derniers étant renfermés dans les expansions et ne formánt que leur bord 
antérieur au contraire du resté de la matiére — secondaire — constituant 
les dilatations. Ceci se trouve aussi prouvé, de maniére atavique, 
par le «2° Caso» (p. 448, fig. 4.) du traité de Camerano déjá mentionné 
relativement au P. robustus By. et qui nous présente une vert. sacr. sur 
laquelle se voit, á droite, au lieu de la dilat. sacr. un proc. transv. 
correspondant aux apophyses des vertébres précédentes. II paraitrait 
donc que dans ce cas aussi la dilat. sacr. — son bord antérieur excepté — 
sóit provenue d'une ancienne lamina horizontalis ou de quelque for- 
mation analogue. Cetté aff irmát ion est encore soutenue par l'exemple 
décrit par Camerano, oü sur l'u r o s t yl e a droite, tout comme dans la 
Megalophrys figuré par Boulenger, nous apercevons des élargissements 
dönt la forme répond á celle des dilat. sacr. (= lam. horiz.). Nous voyons 
encore une preuve générale de la connexion apparente entre les larges pro- 
longements en forme de pelle de la vert. sacr. et la lamina horiz. de l'u r o- 
style, dans le fait que des dilatations sacrées aussi 
larges et aussi prolongées ne se retrouvent que dans 
les Anoures et paraissent étre ainsi en correlation 



<>tj BÁRON G. J. DE FEJÉRVARY 

avec un urostyle 1 développé dans le type de ces 
d e r ii i e r s. Dans le type cylindrosacralis — formes présentant en mérne 
temps le type Neourostyl —, oú ne subsiste aucun vestige de lam. hor., 
les dilat. sacr. ne sönt ni aussi plates ni aussi larges que dans les formes 
platysacrées au type " Palaeourostylus possédant une lam. hor. 
Entre ces deux se rangent — par rapport a la morphologie d< s dilat. sacr. — 
les formes perasaorées, au type tantőt Neo-tantőt P a 1 a e o- 
u r o s t y 1 e. Je ne puis encore me prononcer sur le génre de connexion 
unissant ces trois types de sacrum du point de vue de la descendance, 2 ni 
quant á la valeur phylétique attribuable a la corrélation subsistant entre 
ceux-ci et les deux différents types d'urostyles. 

Pour en revenir a l'exemplaire de Goette 3 nous constatons par rapport 
á la phylogénie des dilat ati<ms sacrées que gráce á plusieurs cas ataviques, 
nous avons abouti a quelques conclusions de nature positive, tandis que 
relativement aux prolongements de l'urostyle, ni 1'examen des uro- 
style s normaux dans les A n o ur e s, ni le coccyx du Bombinator dessiné 
par Goette ne nous ont fourni de résultats positifs. A ce sujet je ne puis 
donc que noter la ressemblance frappante qui existe parfois entre les proc. 
obi. fost. de la vert ébre sacrée et les prolongements de l'u r o- 
s t y 1 e ; aux difficultés qui se rencontrent a vouloir juger scrupuleusement 
les faits morphologiques, il s'en ajoutent encore, et non des moins impor- 
tantes, lorsque nous cherchons a distinguer les cas dans lesquels certaines 
formations anormales doivent étre considérées comme atavismes, de ceux 
oü l'on se trouve en présence de monstruosités. 

Afin de faciliter une vue d'ensemble sur la morphologie et la phy- 



1 La conclusion inverse, qui ferait provenir la lam. hor. des dilat. sacr. bien que pas 
absolument réfutable d'aprés les expériences recueillies jusqu'ici ne parait du moins pas 
probable. 

2 L'on pourrail petit-étre présumer, au contraire de mon opinion émise au Bujet 
des types d'urost yl es (Palaeo- et Neotirostylus), que chacun de ees types représente 
pour soi un couTB de développemenl distinct, dérivant non l'iin de l'autre, mais pouvant 
étre retracé a un type commun inconnn. Ma Bupposition a ce sujet a déjá été 
développée plus haul aussi ne ferai-je iei que remarquerque les types Neo- el Ptdaeourostylvs, 
du poinl de vue de la descendance, ne sönt pas éloignés par des distances infranehissables, 
ce qui, a part les preuvea morphologiques, ressorl aussi du fait que nous retrouvons parfois 
I ,. ^ d e us t y p c s r e p r é b en t és d a a e u n e m I m e f a m ill e, comme c'est 
le cas chez les Ti u főni -I e i. Quant á la famille des J{ a o ideB on ne peut, a l'heure 
actuelle, prouver qu'elle dérive de formee pal aeour ost y 1 es el platy-ou pera- 
sacr é e b, noua somme? dono réduits ú par analogie. 

3 Entre autrea partioularité* nous Bommes frappés par Le fait des prolongements 
•ránt «ln m i I ieu du corps de la vertébre, aussi, d'aprés le dessin, les jnoc. obi. po.st. 

de la premiere vertébre du o o c c y x Boni -ilí lissi meni a r r o n d i b, de Borte que ces expan- 
sions ressemblenl vraimenl a d< - pr< 



ANOUKES FOSSILES DES COUCHES PREGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 167 

logénie du sacrum et de l'urostyle je récapitule briévement 
les points essentiels ayant ici rapport a cetté question. 

Résumé. 

I. F a i t s : 

1. Les dilat. sacrales, divisibles en types platysacralis, perasacralis 
et cyli/ndrosacralis, se composent de trois parties, a savoir : 

a) processús transversi. 

(í) processús obiiqui posteriores. 

7) matiére osseuse secondaire et consolidante en connexité 

avec la Lamina horizontális de l'urostyle au type 

Pelobates. 

2. Les urostyles se distinguent en deux types principaux: 

a) Palaeourostylus. 
/S) Neourostylus. 

II. Beste á p r é c i s e r : 

1. La question des différences génériques et spécifiques entre le Plio- 
batrachus Lánghae Fejérv. et le Diplopelturus ruscinensis Dep., qui exige 
un éclaircissement définitif ainsi que de ce mérne point de vue, la comparaison 
de ces deux fossiles avec le Platosphus Gervaisi De l'Isle provenant égale- 
ment du Pliocéne et la détermination de la connexion systématique et 
phylogénique des trois formes précédentes avec le Bufavus meneghinii 
Portis. 

2. Si les ancétres des Anoures (dérivant sans doute de forme 
au sacrum simple) possédaient déjá un sacrum a plusieurs vertébies 
ou si ce n'est la un phénoméne n'apparaissant qu'á une époque plus avancée 
dans la phylogénie de ces Bátra ciens? Est-ce de ces derniers que 
descendent les formes contemporaines au sacrum simple, ce qui porterait 
a erőire que ce type représente, un caractére qui s'est répété au cours de la 
phylogénie ou cetté forme est-elle simplement issue d'une souche 
commune, marquant par cela mérne, un terme final dans la descen- 
dance? 

3. Si, dans la formation de la matifere secondaire des d i 1 a t a t i o'n s 
s a cr é e 8 le centre de l'ossification se dóit chercher dans la lam. hor. — 
comme il le paraiterait par les exemples ataviques — et dans ce cas, cela 
peut-il s'affirmer uniformément par rapport a tous les Anoures? La 
lamina horizontalis de quoi s'est-elle développée? (voir p. 162—163 & 
166: note l ére .) 



168 BÁRON O. J. DB FEJERVARY 

4. La question se pose également de quelle ma ni ere el dans quelle me- 
sure les types Palaeo- ét Neourostylus se relient-ils entre eux au cours de 
leiir développement phylogénique áinsi que, du point de vue du sacrum les 
types platy-, pera- et cylindrosacralis; aussi enfin, quelle connexion peut-on 
établir entre les formations du sacrum et celles de 
Yurostyle? 

5. II resté aussi á déterminer de quoi proviennenl les proionge ments 
de l'urostyle, s'agit-il ici de proc. trans. ou des proc. obi. post. 1 ? Et ces 
formations sönt -elles homologues dans tous les Anoures? 



h< réflexions phylétiques tracées ici en grands trait> jetteront cer- 
taines nouvelles lumiéres dans l'historie du développement du 
sacrum et de Vurostylus dans les Anoures. Si elles ne peuvent comme 
nous l'avons vu, étre toutes considérées comme fait s, au nioins renferment- 
elles certainement quelques vérités positives qui devront étre dévelop- 
pées par de nouvelles investigations dans les domaines de la descendance 
et de la paléontologie. 

Pour conclure j'ajouterai encore quelques considérations au sujet 
de l'ágí' de la fauné fossile de Püspökim dő. 

En 1911 Mr. 1.' Prof. Kormos 1 place encore la í'aune du Mont Somló 
a Püspökfürdő tout á la fin de la période pleistocéne ; au contraire de 
i'opiniou de Mr. Kormos le Prof. Méhely (18, p. 78) se prononce comme 
suit : 2 «... la fauné du Mt. Somló de Püspökfürdó' se rangé, selon toute 
probabilité, dans la premiere période interglaciaire; elle ( st certainement 
plus ancienne que oelle de Brassó, fauné essentiellement forestiére, qui 
selon mon opinion, provient de la seconde période interglaciaire ;» et plus 
lóin «... la fauné de Püspökfürdő est plus a n c i e n n e que celle de 
Brassó et ne peut ainsi, en a u c u n e ;i s s e r a n ge r tout a 1 a 
fin du Pleistocén <■.» 

Dans son dernier rapporl sur la question. le Prof. Kormos est. déjá 
de l'opinion (16, p. 567) que les couchrs a Macliaeroáus. d'argile rouge, 
de Püspökfürdő sönt de l'époque préglaciaire, qu'il juge contemporaines 
au Forestbed, tandis qu'une autre lui parail certainement plus récente. 
Le lieu d'origine *h^ fossiles qui nous intéresseni et oü fim n< recueillis les 



1 Dic plristncáiu- Fauna d. Somlóhegy b. Püspökftirdő im Komitat Bihar 
(Uimarn). — Centralbl. f. Miner. Geol. <fcc Jahrg. 1911, p. 603 — 607 Stuttgart. — (La 
mérne chose en hontíroi- : A püspökfürdői Somlóhegy pleisztocén faunája Riliarvár- 
megyében. — Földt. Közi. XLI, p. 742) 

1 'l'raduit du honcjroi-i 



ANOURBS FOSSILES DES COUCHE3 PRÉ0LACIAIRE3 DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 169 

ossements du Pliobatrachus semblerait aussi dater, d'aprés la communi- 
cation verbale de Mr. Kormos, de la période préglaciaire et représenterait 
ainsi le P 1 e i s t o c én e le plus infórieur, aux confins du 
Pliocéne. Considérant les caractéres archaiques du Pliobatrachus ainsi 
que sa grandé ressemblance aux Diplopelturus et. Platosphus de la période 
du Pliocéne nous pourrions conclure que les pétrifications dönt il s'agit 
proviennent, sinon du Pliocéne, mais au moins certainement de couches 
qui lui sönt trés rapprochées, c'est-á-dire, d'accord avec l'opinion de Mr. 
Kormos, des terrains formánt la limité entre le Pliocéne et le Pleistocéne. 
Budapest, le 15 mars 1917. 



Note : Par rapport aux déterminations de genres et de périodes géolo 
giques contenues dans la table de la page suivante je dois encore remarquer que vu 
les productions littéraires de source pas trés récente parfois, desquelles j'ai été obligé de 
me contenter, ces termes pourraient, cas échéant, nécessiter quelque revision. Le point 
d'interrogation entre parenthéses, signifie que la place systématique des genres devant 
lesquels il se trouve n'a pas encore été définitivement fixée ; les genres dönt la déter- 
mination est encore incertaine, ainsi que les périodes ayant rapport á ceux-ci, sönt ren- 
fermés d'une parenthése et suivis d'un point d'interrogation; j'ai également mis entre 
parenthéses les noms des périodes géologiques Iá oü il n'est pas encore certain si les 
fossiles recueillis dans leurs couches font reéllement partié du génre par rapport auquel 
elles on été citées. 



170 



BÁRON G. J. DE FEJERVARY 



S>Sö 

3 a 
8 S 

s a. 



H 55 

te a 
te r 



s s 
a a 



s a. 

a a 

re re 

> G? 

° 3 

° 3 

s: n 



? 



H- 


ta 




1 

s 


; 








tf 


& 




tt 


S 


c 


re 


C: 

9 


*J 





,-s 


R. 


ö 


re 


V, 




H 


O 


3 


o 




-*-C?- 



t-»Cj 



s 2 a ■«• ^ a 



- © 2" ° 



<= o a" 



i^p!P 



©- o 



íutö 






&3 5 £a r 
" Sgggö 

— ® 

2? oo t) ^ _^ 

i a § « 









— 

w 
w 
w 

PC 



ő °2. a 
«. # Sv© © 

. s <S. - » 

C 1 «■ -r. CB fi 

s ° » 

W 3 ö w 



H— f- 

?^ 

° a 

S. >- 

a *> 

re . . 

r ? 

oc > 

a-e 

ö 
> 
c- 1 



T. 



sr> 



§?£§ &fc£ 



J-2-3- 



re. i 

•-C re 

Rí 

»• re 
re $/ 

s-s- 
lg 



&ac:S:5' 



re- re re ej o re 



re. re- re 
S 3 s 



S 1 o o 
§. §' »- 



a <^. oí 



~ re 



5. 2 



a •« 



S re 



S; re. Si r^T p*. 
© *S g! O O 

re ?;• ? re re 

re- © 2 re- re- 



1 


a 

re 


8 

re 






EC 




S* 


= 




*l 


-^ 






C6. 






1i 










re 


C6 




c 


s 




•i 


-s 



•i 

a 



►fl 



INDEX BIBLIOGRAPHIQÜE. 



I. Adolphi, EL, Über Variat. d. Spinalnerven u. d. Wirbelsáulc anurér 
Amphibien. II. Pelob. juscus Wagl. u. B. esculenta L. — Morpholog. Jahrbuch, 
Bd. XXII, p. 449-490. Taf. XIX. Leipzig, 1895. 

2. Bayer, F., Okostre zabzőeledi Pelobatid. (Priápévek srovnávaci osteologii 
obojzivelnikúv). (Mit deutschem Résumé des böhmischen Textes ü. d. Skelet d. 
Pelobatiden.) — Z. Pojednáni Kral. Ceskó Spoleőn. Nauk Rady VI. Dil. 12. Trida 
pro mathematiku a pfivodozpyt. Tab. I— II. Cis. 13. V. Praze, 1884. 

3. Biebbr, V.j Über zwei neue Batrachier der böhmiscben Braunkohlen- 
formation. — Sitzungsber. d. Math.-Naturwiss. Cl. d. kaiserl. Akad. d. Wissensch., 
Bd. LXXXII. I. Abth. (Jahrg. 1880.), p. 102-124. Taf. 1— III. Wien, 1881. 

4. Bolkay, St. J., Additions to tbe fossil Herpetology of Hungary írom 
tbe Pannonian and Prseglac. Period. — Mitteil. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol. 
Reichsanst., Bd. XXI, p. 217-230, Figs. 1-5, Pl. XI-XII, Budapest, 1913. 1 

5. — Beitráge z. Osteologie einiger exotischer Raniden. — Anat. Anz., 
Bd. 48. p. 172-183. Kg. 1-10. Jena, 1915. 

6. Boulbngbb, G. A., Tbe Tailless Batracb. of Europe. (2 Vols.), London, 
1897-98. 

7. — A revision of tbe Orientál Pelobatid Batrachians (Genus Megalo- 
phrys). - Proc. Zool. Soc. London, 1908, p. 407-430. Pl. XXII-XXV. 
Text-fig. 78. 

8. — Les Batraciens et principalement ceux d'Europe. — Encycl. Scientif., 
Biblioth. de Zool. Paris, 1910. 

9. Camerano, L., Nóta int. allo scheletro del Bombinator igneus (Laur.) 2 
- Atti R. Acc. di Torino, Vol. XV. 1879-80, p. 445-450. Pig. 1-6. 

10. Cope, E. D... The Vertebr. of the Tertiary Formát, of the West, Book 1., 
Hayden's Report. — U. S. Geolog. Survey of the Territories, Vol. III. Wa- 
shington, 1885. 

II. Depéret, Ch., Les animaux pliocénes du Rousillon— Mém. de la Soc. 
Géol. de Francé, Palénotologie, Mémoire No. 3 (av. 18 planches), Paris, 1890. 

12. Fejérváry, Báron G. J. v., Beitráge z. Kenntn. v. Bana Méhelyi By. — 



1 Le mérne ouvrage en hongrois : Adatok Magyarország pannóniai és prseglaciál. 
herpetologiájához. — M. kir. Földtani Int. Évk. XXI. köt,, p. 193-206. XI— XII. táb. 
Budapest, 1913. 

2 C'est sans doute le Bombinator pachypus que Camerano aura ici examiné, ce qui 
ressort clairement des lieux d'origine qu'il cite de l'Italie ; pour ce qui concerne ses individus 
de rAllemaírne, la description n'en permet pas la détermination de l'espéce. 



172 BÁRON O. J. DE FEJERVARY 

Jiitteil. a. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst., Bd. XXIII, p. 138—155. Fig. 1—22, 
Taf. XI-XII. Budapest, 1915. 1 

13. Freudenberg, W., Die Sáugetiere d. filteren Qunrtárs v. Mitteleuropa. 
- Geol. u.Paláontol. Abhandl. Neue Folge, Bd. 12. p. 455-671. Taf. XXIX- 
XLV1I1. Jena, 1914.* 

14. Gaupp, E., A. Ecker's u. R. Wiedersheim's Anatomie d. Frosches. 
I. Abtb. 3. Aufl. Braunschweig, 1896. 

15. De l'Isle, A., Note sur un génre nouveau de Batraciens Buíoniformes 
du terrain á Elephas meridionalis de Durfort (Gard). — Journal de Zoologie, 
T. VI. p. 472-478. Paris, 1877. 

16. Kormos, Th. Ül er die Resultate meiner Ausgrabungen im Jahr 
1918. — Jahresber. d. kgl. ur.g. Geol. Reichsanst. ftir 1913, p. 559—604, Buda- 
pest, 1914. 3 

17. Laube, G. C, Amphibienreste a. d. Diatomaceenschiefer von Sullo- 
ditz im Böhm. Mittelgebirge. (INIit einer Taf.) — S.-Abdr. a. d. Beitr. z. Paláon- 
tolog. Kenntn. d. Böhm. Mittelgeb., Abhandl. d. Vereins «Lotos», Bd. I. Prag, 1898. 

18. Méhely, L., Fibrinae Hungáriáé, Magyarország harmad- és negyed- 
kori gyökeresfogú poczkai különös tekint, a fajformál, tényezőire és időszakába. 
Budapest, 1914. 

19. Meyer, H. v., Frösche aus den Térti árgebilden Deutschlands. — Pala- 
ontographica, Bd. VII. p. 123-182. Tafel XVI-XXII. Cassel, 1859-1861. 

20. Moodie, R. L., An American Jurassic Frog. — Amer. Journ. of Science, 
Vol. XXXIV, p. 286-288. Washington, 1912. 

21. Pictet, F. J., Traité de Paléont., Tome 1., 2 de Édit,, (p. 560— 564). 
Paris, 1853. & Atlas. Pl. XXX. Fig. 7 & 8. 

22. Portis, A., Appunti paleontologici, II., Resti di Batr. Foss. Italiani. — 
Atti R. Acc. di Torino, Vol. XX, 1884-1885, p. 1173-1201. Tav. XIII. 

23. [Vidal, L. M., Sobre la presencia del tramo Kimeridgense en el MOntsech 
y hallazgo de un Batracio en suo hiladus. — Mem. de la R. Acad. de Barcelona 
(8), T. IV. No 18. 1902.] 

24. Werner, F., Brehm's Tierleben, Bd. IV, Kriechtiere und Lurche, 
Teil I : Lurche. Leipziu r u. Wien, 1912. 

25. Wolterstorff, W., Über fossile Frösche, insbes. d. Genus Palaao- 
batrachus. (2 Theile). Magdeburg, 1885-1887. 

26. Zittel, K. A.. Handb. d. Paláont., I. Abth. Pal&ozoologie, Bd. III. 
München u. Lripzig 1887—1890. 

1 Le mérne travail en hongrois : Adatok a Rana Méhelyi By. ismeretéhez. — M. kir. 
Földtani Int. Évk. XXIII. köt., p. 127-146., 1 -22. szöv. áb., XI-XII. táb., Budapest,1916. 

2 Cet ouvrage ne contient que les reproductions de photographies de quelques A n o u- 
ros, sans détermination ou desCription plus détaillée.-. 

s La mérni' chose en hoogrbis : Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. — 
M. kir. Földtani Int. 1913. évi Jelentése, p. 498 — 540. Budapest, 1914. 



B) KURZE MITTEILUNGEN. 

Vorkommen von Mammutknochen im Komitat Pest. 

Von Dr. Zoltán Schréter. 

— Mit der Figur 10. — 

1. Vorkommen von Mammutknochen in Gomba. 

Im Márz 1911 wurde die Direktion der kön. ung. Geologischen Reichs- 
anstalt von dem Herrn Grundbesitzer Huba Szemere benachrichtigt, daB bei 
der Gemeinde Gomba groBe Knochen, wahrscheinlich Mammutknochen zum 
Vorschein gekommen sind. 

Nachdem Herr Szemere sich im Auftrage der Direktion am 21. Máfz 1911 
an Ort und Stelle bégében und die Besichtigung des Fundes mit gröBter Gefál- 
ligkeit unterstützt hatte, war er dann so liebenswürdig, die Knochen für die Samm- 
lung der Anstalt aufzusuchen und der letzteren einzusenden. 

Der Pundort befindet sich im Süden der Gemeinde, etwas nordwestlich 
von dem Ende der von der Kirche in SW-licher Eichtung führenden Gasse, am 
FuBe der am rechten Bachufer sich steil erhebenden Lehne. Hier hatte ein ein- 
heimischer Landwirt, der Eigentümer des Grundstückes, das Matériái des 
Abhanges abgeráumt und entfernt und geriet bei den Abráumungsarbeiten auf 
die Knochen. Únter dem AufschluB befindet sich horizontal geschichteter, plei- 
stozáner gelber und grauer Sand und auf diesem lágert schief (fást diskordant) 
braungelber löBartiger, sandiger Ton, der die Knochen in sich birgt. Die gefunde- 
nen Eeste bilden Skelett partién des Mammut, und zwar des EUfhas frimi- 
genvus Blb., mit zwei Molaren und mehreren groBen Extremitátsfragmentei) ; 
auch kleine Fragmente der StoBzáhne habé ich gefunden. Die Knochen waren 
ziemlich locker und morsch, so daB bei der Abráumungsarbeit wenig zu Tagé 
gefördert wurde. Dagegen sind die Molare schön. Als ich dórt eintraf, war der 
gröBte Teil der Skelettpartien schon ausgelesen und befanden sich nur noch 
einige schwache Stücke im Aufschlusse. Nachdem die weitere gelegentliche Ab- 
grabung des Abhanges in Aussicht stand, habé ich die Grabung nicht für not- 
wendig erachtet. Die Knochen wurden vom Anstalts-Práparator Stefan SzedlyÁr 
sorgf altig prápariert und sind dieselben als Geschenk des Grundeigentümers in 
der Sammlung der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt untergebracht. 

2. Vorkommen von Mammutknochen in Monor. 

Einer an die kön. ung. Geologische Reichsanstalt gelangten Verst&ndigung 
zufolge hat man beim Graben eines Kellers in Monor groBe Tierknochen gefunden. 

- 1 - 



174 KURZE MITTEILUNGEN. 

Behufs Besichtigung und eventueller Erwerbung des Fundes reiste ich am 24. 
Február 1911 nach Monor und hat mir dortselbsi der reformierte Seelsorger be- 
züglicb des Vorkonimens der Knochen einige Unterweisungen gégében. Der 
Fundort befindet sich nordöstlicb von der Gemeinde, náchst der SE-lich von der 
Dampfmühle fübrenden StraBe (SE-licb von der auf der Generalstabskarte 1 : 
75,000 mit S. G. bezeichneten Sandgrube zirka 200 ni entfernt). Hier hat maii auf 
einem Grundstück einen Keller gegraben und bei dieser Arbeit stieB rnan auf die 
Záhne und Knochen, die alsbald in das Dorf verschleppt wurden. Die Kéller- 
S'ihle befindet sich in gelbem tonigen Sand und wurde im gélben Sand und zu 







14, 

Fig. 10. Profil des Monorer Kellers, in welchem die Mammutreste vorkamen. 
1. LöB, 2. Gelber Sand. 3 Gelber toniger Sand. 4. Humoser Boden. 

unterst im LöB weiter vertieft. Im LöB geriet man in zirka 5—6 m Tiefe unter 
der Oberfláche auf die Mammutreste. 

Es gelang mir nach einigen Bemühungen zwei schöne Mammutmolaiv 
(Elephas primigenms Blb.), die gut erhalten sind, sowie einige Knochenf rag- 
mente zuerwerben. Wáhrend meiner Anwesenheit hat sich auch.der Querschniti 
des einen StoBzahnes in der Kellerwandung befunden, doch muBte ich auf das 
Herausnehmen desselben, da hiedurch die Sicherheit des Kellers gefáhrdet wor- 
den wárt-, vetzichten. Die herausgenommene StoBzahnpartie ist übrigens auch 
in Spáne zerfallen. 

Diluviale Knochen von Maminalia. 

— Mit der Pigur 11. — 

P 1 e i s t o z a n e Knochenreste von Mende (P e s t e r Komit.) 

Der ökonoin Adolf Rbthi sandto von der 1 km westlich von Mende gele- 
genen PuBta Billc (Pester Kom.) an die kön. ung. Geologischc BeichsanstaLi 
einige aua gelbem sandigeo Li>ti stammende Knochenreste, und zwar zwei Molare 
und t-m Fragmenl einee Extremitátsknochens vmi Equus caballus L., ferner ein 
wahrscheinlich von Rhinoceros sp. stammendes Fragmenl eines Extremitats- 
knochens. 



2 - 



KURZE MITTEILUNGEN. 



175 



Pleiatozáne K n o c henre s t e 1 n P é o z'e 1. 

In der bei der GroBgemeinde Peczel und zwar nordöstlich von derselben, 
wurde in dem östlich von der Bahnstation sich erhebenden steilen Abhang die 
Ldhmgrube der FÁY'schen Ziegelfabrik abgeteuft, wo sich im Jahre 1911 Kno- 
chcnreste von Wirbeltieren vorfanden. Von diesem Fund wurde Dr. Géza v. 
Toborffy verstándigt, der auch einen Teil der gefundenen Knochen für die kön. 
ung. Geologische Keichsanstalt erwarb. Am 28. Február 1911 begleiteten eiiii^f 
von uns Dr v. Toborffy auf der Eeise nach dem Fundorte, um letzteren zu be- 
sichtiüren und die Verháltnisse des Vorkommens festzustellen. 




Fig. 11. Profil der Péczeler Ziegelfabrik. 1. Grauer und gelber Sand und Ton. 2. LóB. 
Die Sterne bezeichnen die Stetten des Vorkommens der Knochen. 



In der Lshmgrube der Ziegelfabrik wechsellagern untén mehrfach grauer 
und gelber Sand mit grauem und gelbem Ton. Die ganze Schichtengruppe, die 
auf ungefáhr 15—20 m Máchtigkeit aufgeschlossen ist, zeigt eine horizontale 
Schichtung. Darüber folgt gelber, sandiger LöB mit charakteristischen steilen 
Wánden mit ebenfalls 15—20 m Máchtigkeit. In diesem kommen die bekannten 
LöBíchnecken ziemlich reichlich vor. 

Der Versicherung des Betriebsleiters der Ziegelfabrik zufolge kamen die 
Knochen in der un terén Schichtengruppe vor, und zwar in der untersten Partir 
der Grube, in der Náhe des Wasserniveaus, ferner in der obersten, mit' 1 bezeich- 
neten Partié der Schichtengruppe, an der mit einem Stern bezeichneten Stelle. 
Wir erhielten vom Betriebsleiter der Ziegelfabrik von den zwei Steilen die Eeste 

- 3 - 



176 KURZE MITTEILVNGEN. 

folgender Arttn: von Elephas primigenius Blb. Molare, zwei Wirbeln und Fing- 
mente von Extremitátsknochen ; ven Equus caballus L. ein Stüek ei] es Unter- 
kiefers und Molare, sowie Fragnunte ven Extremitátsknochen; endlich von 
Sus serofa L. ein Unterkiefevstück mit einem Molar. Zu bemerken wáre noch, 
daB früber schon, im Herbst 1910, der Universitátsproftssor Herr Josef Kren- 
ner mit Géza v. Toborffy zusammen etwas weiter östlieh von der Ziegelfabrik, 
ungefábr 1 m unter der Oberíláehe zwei unversehrte Molare von Elephas primi- 
genius Blb. gefunden bat, die in die Sammlung der mineralogisch-geologischen 
Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums gelangt sind. 



Mediterranes Metaxytherium-Skelett von Márcfalva. 

Von Dr. Zoltán Schréter. 

Am 13. Mai 1912 wurde die Direktion der kön. ung. GeologiFchen Beiehs- 
anstalt vom Herrn Professor der Technischen Hochschule Dr Franz Scbafarzik 
verstándigt, daB man in Márczfalva, im Soprontr Komitat, in der Ziegelei des 
dortigen Kroisnotárs einige versteinerte Kncchenstücke gefunden balé, die 
wahrscheinlich dem Skelett eines Halitberium angthören. SeirAr Ansicbt nach 
•wáre es von Interessé, die Fundstátte zu besichtigen und eventuell eine Grabung 
vorzunehmen. Im Auftrage der Direktion der kön. ung. Geologkchen Beichs- 
anstalt reiste ich am 16. Mai nach Márczfalva und besichtigte den Fundort. 
Die Ziegelei befindet sich östlich von Márczfalva und nördlich von Fraknó- 
nádasd, am rechten Ufer dts Vulkabachts, nabe der Eisenbahnstation. Die Lehm- 
grube der Ziepelfabrik ist in dem blaugrauen, obermediterranen Ton eines Banft 
ansteigenden Hügelrückens eingeschnitten. Man geriet auf die Skelettreste des 
Metaxytherium als man die bisher unberührte Bodenrinde des nördlich ober- 
halb der Ziegelfabrik befindlicben Basenterrains auf 1 bis iy 2 m abráumte und 
fortschaffte, um auf ein zur Ziegelerzeugung geeignetes Matériái gelangen zu kön- 
Imii. Das Metaxytherium-Skelett ist alsó durch lange Zeit kaum einen Méter tief 
anter d< r Erdoberfl&che gelegen, ehe es jetzt an das Tageslicht gelangte. 

Zur Zeit meiner Ankunfi an der obgenannten Stelle standén insgesaml 
nur einige Bippenenden mis dem Ton hervor und konnte man überhaupt niebt 
wissen. ob bier ein mehr oder weniger vollstandiges SkeUtt oder aber nur einige 
Bipp< ü vorhanden sind. leli begann sofőrt mit der Abgrabuug und setzte die- 
durcb fünf Tagé fért. Hierbei zeigte is sich, daB bier ein ziemlich vollkom- 
menes Metaxytherium-Skelett liegt. Nachdem einzelne Stücke zerstáubten und 
brüchig waren, entsendete die Direktion der kön. ung. Geologischen Beiehs- 
anstalt auf un in telegraphisches Ansuchen dm Anstaltspráparator Uaberl 
nach Márczfalva, mit dem ich alsdann die aufgedeckten Skeletteile heraushoh 
ni, d verpackte. Als das Skeletl völlig blosgelegi war, fertigte ich eme Skizze von 
der Lage der Knochen an und bezeichnete die einzelnen Stücke in der Wirklich- 
keit und in der Skizze mit Ziffern, wodurch di< spatere Zusammenstellung des 
Knochengerüstee wesentlich erleichtert wird. 

- 4 - 



VEREINSNACHRK'HTEN. 177 

Das Methaxyteriumskeiett ist im Ton in einem ziemlicfa zusammengedrück- 
ten Zustande gelegen und einzelne zusammenhaltende Partién sind mehr oder 
weniger von einander verschoben. Unter den Skeletteilen sind vorbanden: de- 
Scheitel des Schádels, einige Molare, derén Oberfláche stark abgekaut ist, wes 
halb das TifV cin altes Exemplar gewesen sein dürfte; sechs Wirbeln und sáintlicbe 
Bippen in vorzüglich erhaltenem Zustande; ferner zahlreiche Stücke von Kno 
eben der vorderen Extremitáten, wie der linké Hranerus und Unterarm (Badius 
und Ulna), endlicb mehrere Zebenknocben, usw. 

Auf Grund der ausgezeichneten Monographie 0. Abels 1 könnte icb das 
Márczfalvaer Exemplar am meisten mit der Art Metazytherium Petersi Ábel iden- 
tifizieren. 

(Aus dein ungariseben Originál übersetzt M. Przyborski, Dipl. Berginge- 
nieui. Berginspektor i. B. Budapest.) 



Q VEEEINSNACHEICHTEN. 
ERÖFENUNGSEEDE DES PRÁSIDENTEN 

der Ungariseben Geologischen Gesellschaft in der am 7 Február 1917 
stattgefundenen LXVII. Generalversammlung. 

Gehalten von Dr. Thomás Szontagh v. Igló. 



Hocbgeehrte Generalversammlung ! 

Xoch immer stehen wir inmitten schwerer Zeiten ! 

Schon das dritte Jabr verwüstet das gefráBige Ungebeuer, Krieg 
genannt, Menschen und irdisebe Güter gleichmáBig. Diese empfindlichen 
Verluste berübren unser Herz auf das sebmerzlichste. Mit tiefem Ernste 
und mit Besorgnis gedenken wir aller unserer im verheerenden Feuer, im 
Kugelregen kámpfenden Lieben, unserer Freunde und Mitmenscben. 
Wissenscbaft, Kunst, Literatur erleidet von Tag zu Tag ungebeuere Ver- 
luste. Selbst den unverzagtesten Zeitgenossen drángt sich die Frage auf: 
wohin steuert wobl die Menschheit ? welches Los steht ibr nocb bevor? 

Vor uns stebt der hochgehaltene Kulturmensch, ohne verhüllendes 
Gewand, in voller Nacktbeit seiner Natúr. 

Ob wohl der Urmensch so habsücbtig, von so böser Veranlagung und 

1 0. Ábel: Die Sirenen der mediterránén Tertiarbildungen Österreiche-Abbandl. 
d. k. k. Geol. Reichsanstalt. Bd. XIX. 1904. 

Földtani Köilöny. XLVII. köt. 1917 — 5 — 12 



178 VEREINSNACHRICHTEN. 

so grausam war, jener Urmensch, der in seiner Höhlenwohnung mit Ameisen- 
flciB und Geduld aus hartem Stein seine Bei le und Pfeilspitzen heraus- 
arbeitete und herstellte? 

In welcher Beleuchtung erscheint vor dem strengen Richterstuhl 
unserer Erkenntnis jenes viele Wissen, das nligiöse Gefühl, die Menschen- 
liebe und Barmherzigkeit, die als Sinnspruch auf der Fahne der Neuzeit mid 
als stolzes Wappen derselben leuchteten? 

Ganz unwillkürlich drangen sich solche und ahnliche Fragen dem 
ernst Denkenden auf. 

Betroff.-ii fragen wir, ob denn di> j s das wahre Ergebnis des Fort- 
schrittes, der Vervollkominung und Kultur von Jahrtausenden sei? 



Unserer Verluste gedenkend, heben wir auch an dieser Stelle in ers 
Reihe die Erinnerang an Se. Majestát, unseren apostolischen König Franz 
Josef I. hervor, der am 21. November 1916 in Schönbrunn sanft ent- 
schlummerte. In einer Fachsitzung wáhrendder Trauertage gedachten wir 
bereits dieses in unsere Geschichte tief eingreifenden Ereignisses. Auftele- 
graphischem Wege gaben wir der tiefínnigen Trauer der Gesellschaft 
Ausdruck und éröffneten auch die Nummer 7—1 2 unseres <<Közlöny» mit 
dem huldigenden Ausdruck unserer wahren Trauer um den Verblichenen. 

In die FuBstapfen des greisen Herrschers Irat eine j ung e Kr a f t, 
und diesen Nachfolger begrüBten wir in Untertanen-Treue auf telegraphi- 
schem Wege. Seine kaiserliche and a p <> s t o li s eh königlich.- 
Majestát áuBerte im Wege des kgl. ungar. Ministeriums seinen Dank 
für diese Huldigung seitens der Gesellschaft. Am 30. Dezember 1910 
leistete Se. apostolische königliche Majestál Karl IV., mit der Krone 
St. Stefans gekrönt, den konstitutionellen Schwur auf die Verfassung, bei 
welcher Gelegenherl die weihevolle Hymne der Kation zum allerersten- 
male zum Eerrn des Weltalls emporstieg. 

Bei dieser Gelegenheit erneuern wir mit Zustimmung der hochgeehrten 
Generalversammlung unsere frühere huldigende BegrüBung und beugen 
uns in dem BewuBtsein vor unserem gekrönten apostolischen König, daB 
in seiner hohen Person das wissenschaí'tlichc I. \> n rngams eim- k ráfiig 
und wirksame Stütze erlangte und daB ei mii seine] jungen, frischen, im 
groBen Kriege erprobten edlen Seele mit besonderem Wohlwollen auch 
unsere aufwártsstrebende patriotische und wissenschaftliche Tátigkeit 
würdigen wird. 



— 6 



VEREINSNACHRICHTEN. 179 

Internes Lében der 
geologischen Gesellschaft. 

. Befassen wir uns nun mit dem inneren Lében unserer Gesellschaft. 

In der schweren und sorgenvollen Zeit bewiesen die Mitglieder der 
llschaft gegenüber einen ziernlich grófién Eifer und Arbeitsfreudigkerl : 
auch in materieller Hinsicht unterstützten sie unsere Gesellschaft. 

Wenn aber auch unser Közlöm", der enormen Herstellungspreise 
wegen, wie auch andere Editionen, an Umfang verlor, so blieb sein In halt, 
den Vortrágen in unseren Sitzungen zufolge, dennoch abwtchslungsvoll. 

Die Eedigierung unseres Közlöny wurde übrigens durch Auf- 
stellung von vorgeschriebenen Normen geregelt. 

Die neue Leitung der Gesellschaft stellte sich soweit es die 
Umstánde gestatteten, den auslándischen und einheimischen Gesellschaften 
verwandten Charakters mittelst Zirkular vor und erbat sich derén freund- 
liche Geneigtheit, worauf ihr hinwieder von vielen Seiten freundliche 
Begrüfiungen zuteil wurden. 

Ein Teil unserer Mitglieder, fern von uns, dient ununter- 
brochen mit der gröfiten Opferfreudigkeit Vaterland und König. Indeni 
sie sich durch eine ganze Eeihe von Schwierigkeiten hindmchkámpfen, ist 
ihr Lében, ihre Gesundheit so sehr vielfachen Wechselfállen ausgesetzt. 
jedoch als wahre Mánner beugen sie sich unentwegt vor dem hohen, 
hehren Gebot des Gesetzes und der Vaterlandsverteidigung. Für lange 
Zeit aus dem Kreise ihrer Bescháftigung herausgerissen, verlieren sie Jahre, 
kommen aus der Übung und sind auch seelisch vielen Verán derungen aus- 
gesetzt. 

Wir, die wir hier zu Hause, noch immer in genügender Bequemlich- 
keit. unserern Beruf ohne Unterbrechung nachkommen können, die wir 
auf wissenschaftlichem und auch anderem Gebiet unsere Tátigkeit nütz- 
lich verwerten und unserer Sache dienen können , verneigen uns mit höchster 
Anerkennung und Dank, vor unseren groBe Opfer bringenden Gefáhrten. 
Die göttliche Vorsehung erhalte sie und führe sie, in vollkommener kör- 
perlicher und geistiger Frische je eher wieder nach Hause ! 

Auch hier zuhause vergröBerte sich sozusagen jedermanns Arbeits- 
feld und auch unsere Mitglieder nahmen tüchtig teil an jeder Arbeit. 

Mit GenuB hörten wir ihre gehaltvollen und lehrreichen Vortráge, 
ihre unsere Wissenschaft fördernden Beobachtungen und Forschungen. 
Mögen sie liiefür den aufrichtigen und bestén Dank unserer Gesellschaft 
entgegennehmen. Mögé uns allé zu fernerer gewissenhafter und anhaltender 
Tátigkeit nun auch die Erkenntnis dessen aneifern, daB in dem dem Waffen- 
kampf folgenden gesellschaftlichen, nationalökonoToischen groBen Kampfe 
uin das tágliche Lében sicherlich wieder nur die Wissenschaft, das wahre 
gründliche Wissen, die gestáhlte, ausdauernde, ehrliche Arbeit. die Willens- 

— 7 — 12* 



180 VEREINSNACHRICHTEN. 

kraft und der FleiB die Xat ionén zum Siege fűben und ihre Existenz 
sichern wird. 

Die Zahl unserer Mitglieder nahm in der abgelaufenen Zeit nur wenig 
zu, doch wurde das durch das ernste und nicht nur formelle Interessé für die 
Gesellschaft und durch das Berufensein der Mitglieder ersetzt. Ich glaube, 
dafi nicht einzig und alléin die grofie Zahl unserer Mitglieder uns stark 
ma eh. n wird, sondern, dafi das warrne Interessé derselben für unsere 
Sache, das Verstándnis unserer Wissenschaft und hieraus folgend derén 
Entwicklung und Verbreitung in jeder Bichtung zu unserer Kráftigung 
beit ragén wird. Wenn die Anwendung und der Nutzen der geologischen 
Kenntnisse in wie ininier einfach beschaffenem Eahmen sich zu einein 
wahren Bedürfnis entwickelt habén wird, dann wird die Wirksanikeit 
unserer Gesellschaft wirklich segensreich werden und wir werden dann 
auch fürwahr stark sein. 

Der animierte und vielseitige Tátigkeit unserer Faehsektion 
für Höhle n kun de, durch die sie auch das Ansehen der Mutter- 
gesellschaft hob, können wir nur mit groBer Anerkennung und mit Dank 
gedenken. Und welch' bescheidene materielle Hilfe stand der Sektion zur 
Vcrfügung! Aber mit gutem Willen, mit Ausdauer und reger Tátigkeit 
können wir auch das Marübeerbaumblatt in Seide verwandeln ! 

Der verdiente und gelehrte Prásident dieser Faehsektion, Hofrat 
Dr. Michael Lenhossék, Universitáts-Proftssor trat zu unserem groBen 
Bedauern von der Prásident srchaft zurück. Für die Leitung der Sektion 
und für die innigeii Anregungen zur wissenschaft lichen Tátigkeit mögé 
er stets unseres bestén Dankes versichert sein. 

Das Johann v. Böckh - D e n k m a 1, dessen Errichtung auf Initiative 
unserer Gesellschaft beschlossen wurde, ist min fertiggestellt und wmde 
bereits der kgl. ung. geologischen Eeichsanstalt zur Obhut übergeben. 
Die königl. ungar. geologische Eeichsanstalt lieB das Marmordenkmal mit 
gütiger Genchmigung und materieller Unterstützung Sr. Exzellenz 
des Herrnkgl. ring. A c k e r b a u minist e c s aufstellen. Einzelne 
Nebenarbeiten aber -ind, wegen schwieriger Bauverháltnisse, noch nicht 
ganz vollendet . 

Wir hoffen jedoch. daB wir das Denkmal anláBlig einer unsen i 
Frühjahrssitzungen, in intimem Kreise der öfifentlichkeit übergeben 
werden können. 

Erinneiung an uneere 
verewigten Mitglieder. 

Unserer helben Verluste wird dei sehr geebxte Herr Sekretar 
eingchender gedenken. Ich will mit Ihrer freundlichen Gtiuhmigung nur 
ganz kurz mit einigen Worten jener unserer verewigten Mitglieder ged( n- 
ken, die meinem Herzen besonders nahe standén. 

— 8 — 



VEREINSNACHRICHTEN. 181 

Wir verloren Dr. Nikolaus von Konkoly-Thege, Direktor der kgl. 
ung. Zentralanstalt für Meteorologie und Erdmagnetismus, Minisiterialrat 
und Direktionsmitglied der ungarischen Akademie der Wissenschaften, 
der für den wissenschaftlichen Fortschritt seines Vaterlandes sein ganzes 
altererbtes Vermögen hingab. Der aus dem uralten Geschlechte Koppány 
stammende Ni kóla us v. Konkoly-Thege war ein sehr interessanter 
und liebfnswürdiger Vertreter der altén aussterbenden Mit telklasse und eine 
originelle Individualitát eines groBen Zeitabschnittes unseres Vaterlandes. 
Wir kőimen ihn mit einem jener vereinzelt stehenden und allmahlich zu 
grundé gehenden altén, ausgebreiteten und weitverzweigten Eichen- 
báunie vergleichen, die wir in normalen Zeiten nicht sehr beachten, 
unter derén weites und schützendes Laubdach wir uns aber, wenn die 
Sonne verzehrend heifí brannte oder uns ein Unwetter ereilte, eilends 
retteten. An seiner Bahre verabschiedete sich im Namen unseres wissen- 
schaftlichen Lebens, unserer Gesellschaft und des Ungartums in sehr 
schöner, formvollendeter, warm empfundener und den Verewigten in 
seiner Gánze würdigender und ihn charakterisierender Re de unser Ehren- 
mitglied Dr. Ludwig von Lóczy. 

Josef Palkovics, k. u. k. Feldmarschall-Leutnant des Euhestan- 
des, ein langjáhriges treues Mitglied unserer Gesellschaft verstarb im 
83. Jahre seines Lebens. Sein mit der Zeit und dem Altér immer mehr 
schwindender körperliche Organismus drángte auch den für die Natur- 
schönheiten so sehr schwármenden Naturfreund und Sportsmann von 
seinen ihm lieb gewordenen Touristen-Wanderungen ab und streckte 
ihn endlich nieder. Das goldene Herz des stets jugendlich frischen geist- 
vollen, gebildeten Gesellschafters hörte nach einem mit seinen Enkeln 
uiitemommenen Ausflug unerwartet und plötzlich zu schlagen auf. 

Auch unser unterstützendes Mitglied Béla Zsigmondy verloren wir. 
Er war ein wahrer Meister in seinem Fache der Erdbohrung, schon in seiner 
Jug,-nd fühlte er die Wichtigkeit der geologischen Kenntnisse bei seinem 
gewáhlten Beruf und aus diesem Grundé nahm er auch an den Aufnahmen 
der kgl. ung. geologischen Reichsanstalt teil und stand auch sonst mit 
unseren Fachkreisen in reger Verbindung. 

Sehr angenehm war der Verkehr mit ihm. Oft arbeiteten wir zusam- 
men und auch jetzt gedenke ich dankbar jenes unbefangenen, parteilosen 
und mit Sachverstándnis überdachten Berichtes, mit dem auch er unse- 
ren Plán, die Entwásserung des Tunnels unter dem Festungsberg der Ofner 
Seite betreffend, vor dem Landes-Zentral-Baurat an derSeite des Professors 
der Technischen Hochschule, Dr. Constantin Zielinszky unterstützte. 

Fern von uns, in Stuttgart, beschloB in seinem schön gelegenen, von 
máchtigen Taxus und von Tschungen beschatteten Hause unser korrespon- 
dierendes Mitglied Dr. Eberhard FRAASsein arbeitsames Lében. Eberhard 

— 9 — 



182 VEREIN8NACHR10HTBN. 

Fraas beschrieb in unserem Közlöny eines der ersten Exernplare des ruit 
Haut versehenen Ichthyosamus von Holzmaden im Museum der kgl. 
ung. geologischen ReichsanstaH . Mir wai Fraas bei meinen Studien in Stutt- 
gart und bei meinen Begehungen im Gebiete des schwábischen Jura 
ein liebenswürdiger freundschaftlicher Ratgeber, der mich gütig unter- 
stützte. Mit vieler Liebe und mit Dank gedenke ich seiner auch bei dieser 
Gfl'-genheit. 

Éhre und Hochachtung ihrem Angedenken ! 

Un~i re Ehren-Mitglieder. 

Inmitten der vielen Verluste und der Trauer waren aber unserer 
Gesellschaft in ihrem friedlichen Lében auch erfreuliche Momente be- 
schieden. 

Von unseren in der vorjáhrigen Generalversammmng gewáhlten ver- 
dienstvollen Ehrenmitgliedem begrüBten wir im Wege einer Zuschrift am 
4. Marz, aus Anlafí des 80. Geburtstages, den Uni versit át s-Professor des 
Ruhestandes und k. u. k. Hofrat, Dr. Gustav von Tschermak in Wien. 

Das Ehrenmitglied unserer Gesellschaft, Dr. Ludwig Ilosvay von 
Nagyilosva, Staatssekretár im kgl. ung. Kultus- und Untemchts-Mini- 
sterium, begrüBten wir aus AnlaB seiner Erwáhlung zum Vizeprásident* n 
der ungarischen Akademie der Wissenschaften mit Hochachtung und in 
aufrichtiger Anhángtíchkeit. Wir verehren in ihm eine wahrhaft kráftige 
Stütz unserer Gesellschaft, ihren alterprobten Fr< und und < inén der Brst< n 
auf dem Felde der ungarischen wissenschaftlichen Tátigkeit, der jedes 
Atom seines Talentes, jeden Moment seiner Zeit dem Wohl unseres Vater- 
landes, unserer allgemeinen Kultur widmet. Die göttliche Vorsehung n 
ihn Ungam und der Wissenschaft noch sehr, sehr lange erhalten. 

Unser einstiger Prásident und jetziges Ehrenmitglied, der hoc] 
schatzti- Nestor der Vaterlándiscber Geologie, Dr. Anton von Koch erhielt 
noch von Sr. apóst, königlichen Majestát Franz Josef I. den ungarischen 
Adél mit dem Prádikat «von Bodrog». Es war dies die Anerkennung von 
allerhöchster Stelle fiit die fcreu erfüllte, alleredelste pádagogische Tátigkeit. 

Achtungsvoll begrüBten wir am 80. November 1916 den verdienten 
Universitáts-Professor, Sektionsdirektor des Nationalmuseums, onseren 
gewesenen Vizeprasidenten Dr. Josef Alexander Krenner aus AnlaB 
seines f ünf zig j áhrigen Jubiláuins im Btaatsdienste. Wenn wir 
auf den Zustand und auf die Dimensionen d< c Mineraliensammlung des 
Na t ionalmuseums vor fünfzig Jahren zurückblicken und diese Sammlnng 
mit ihrer jetzigen fürwahr prunkvollm Reichhaltigkeil und dem Wert 
derselben vergleichen, so müssen auch wir das reiche Wissen, die selten 
feine Empfindung und den edlen Geschmack würdigen, mii dem das 
Matéria! dieser Nationalsammlung ausgewahll und dem Beschauer vor- 

— 10 — 



VBBEINSNACHRICHTEN. 183 

g< íührt wurde. Für diese vorzügliche Leistung können wir dem schaffenderi 

Meister nur mit Achtung den Lorbeerkranz unserer Anerkennurig reichen. 

Allerdings ist es wahr, daB dicse wertvolle Bereicherurig unseres 

Nationalvermógens nur durch die verstandnisinnige, edle und selbstlose 

EntschlieBung eines Andor von Semsey ermöglicht wurde, der aber hin- 
wieder die ersten Anregungen von Krenner empfing. Ichglaube, daB auch 
die hochgeehrte Generalveisammlung diese Gelegenheit ergreift, um sowohl 
Dr. Andor v. Semsey — der seiner Krankheit wegen scbon seit lángerer Zeit 
seinen standigen Aufenfhalt im Tátragebirg nahm, — als auch Dr. Josef 
Krenner, der noch immer mit jugendlicher Bührigkeit und mit vieler 
Hingebnng in den Mmeraliensalen unseres Museums tatig ist, ihre auf- 
richtige Anerkennung und ihren bestén Dank auszusprechen. 

Auch meinen Vorgánger jm Prásidium, Dr. Franz Schafarzik, Pro- 
fessor der Technischen Hochschule und kgl. Bergrat, begrüBten wir, als die 
ungaris-che Akademie der Wissenschaften ihn in die Beihe ihrer ordent- 
lichen Mitglieder erwáhlte. 

Der Herr Uni versit átsprofessor, Se. Exzellenz Báron Loránd v. Eötvös 
ist seit f ü n f z i g Jahren Mitglied unserer Gesellschaft. Seine hervorragende 
und auch die Grenzen unseres Vaterlandes weit überschreitende, groB an- 
gelegte wissenschaftliche Tatigkeit bin ich nicht berufen hier zu wurdigen. 
Ich glaube aber, den Gedanken unser aller auszudrücken, wenn ich 
unsere Freudé darüber zum Ausdruck brínge, daB Se. Exzellenz diese 
Jahreswende in voller geistiger und körperlicher Kraft und Arbeitsfreudig- 
keit erreichte. 

Die göttliche Vorsehung erhalte ihn auch fürderhin. 

Dankaagungen. 

Ihien Exzellenzen, dem Herrn kgl. ung. Kultus- und Un- 
terrichtsminister, sowie dem Herrn Ackerbauminister 
danken wir auírichtig für die gütige materielle Unterstützung, mit der sie 
die Tátigkeit unserer Gesellschaft zu fördern sich entschlossen. Wir hoffen, 
daB die Herren Minister auch im laufenden Jahre die vorliegenden schwieri- 
gen Verháltnisse, sowie auch die gemeinnützige Tátigkeit unserer Gesell- 
schaft berücksichtigen und uns wieder ihre wertvolle Hilfe zukommen lassen 
werden. Unsere in Entstehung begriffene hydrologische Fach- 
s e k t i o n belastet den Mutterverein ohnehin mit neuen Verpflichtungen, 

Auch unserem Piotektor, Sr. Durchlaucht Herrn Dr. Fürst Nikolaus 
von Esterházy sagen wir aufrichtigen Dank für seine ununterbrochene 
Subventionierung. Möchte doch das Interessé und die edelsinnige Unter- 
-Tützung Sr. Durchlaucht unserer wissenschaftlichen Tátigkeit auch 
den übrigen hohen Herren unseres Vaterlandes zum "Vorbilde dienen ! 

Auch fiú die Gfddunterstützung des Hun Dr. Andor Semsey von 

— 11 — 



184 VEREINSNACHRICHTEN. 

Semse, sowie für das stets bewiesene freundliche und hilfreiche Inter 
und die Teilnahme der kgl. ung. geologischen Eeichsanstalt und der kgl. 
ung. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft sagen wir unseren bestén Dank. 
Besonders danke ich noch dem hochgeehrten AusschuB, sowie meinen 
lieben guten Freunden, meinem Mitprásidenten, den Herren Se krétáién und 
dem Kassier für die wirksame und getreue Unterstützung und Tátigkeit. 

Geologische Forschungen 
tin un^erem Vaterlande. 

Einen Eückblick auf die entwickelte Tátigkeit im Gebiete unserer 
Wissenschaft werfend, muss ich vor allém die k ö n i g 1. ungar. g e o- 
logische Eeichsanstalt hervorheben. In schwerer Zeit volt 
führte sie uuter schwierigen Verháltnissee eine fürwahr groBe Arbeit. 
Sie vollendete den ersten Bánd der neuen Zeitschrift «G e o 1 o g i c a 
Hungaric a.» Vor kamu etlichen Wochen erschien ferner in der Beihe 
der Publikationen der Anstalt die grundlegende, encyklopádische Arbeit 
Dr. Karl Papp's, gewesenen kgl. ung. Sektionsgeologen, jetzigen Univer- 
sitátsprofessor's, unseres hochgeehrten ersten Sekretárs «Ü b e r die 
Eisenerz- und Steinkohlenvorráte d e s ungarischen 
Beiches.» In dieser eine fühlbare Lücke ausfüllenden, groBangelegten 
Arbeit befaBt sich der Autor mit der ihm eigenen Gründlichkeit ausführlich 
mit diesen beiden für unsere Industrie wichtigsten Urprodukten. Auch der 
Jahres b e r i c h t der Anstalt füllt schon zwei dicke Bánde aus und 
die Hefte ihrer Jahrbücher von wertvollem Inhalt erschienen in rascher 
Folge nacheinander. Ihre geologischen Landesaufnahmen setzte die Anstalt 
ununterbrochen fórt und befaBte sich nebstbei auch viel mit Eisenbahnbau-, 
Wasserfragen und zahlreiche andere nationalökonomische Fragen betreffen- 
den Problemen. Auf Phosphoritmaterialien wurden nach Möglichkeit die 
1 áchter zugánglichen Höhlen unseres Vaterlandes untersucht. 

Die Anstalt erbot sich, im okkupierten Serbien eine orientierende 
Studienreise zu unternehmen und ihre Entsendeten brachten fünf Wochen 
in dem weniger bekannten westliohen Teil des geologisch und bergmánnisch 
überaus intei\ j ssanten Gtebietes zu. 

i Eine nützlichi' und gleichfalls groBe Arbeit führte auf dem Gebiete 
der praktischen Gteologie die neii organisierte X. Hauptsektion des 
königl. ungar. Finanzministeriums unter der berufenen 
L'itung des Ministeriakates, Professora der montanistischen Eochschule 
Dr. Huoo Böckh von Nagysúr durch. 

Eine groBe Arbeit vollbrachte diese Korporation and ihr Leitér be- 
raüht sich niehi nm mii die Weiterentwicklung und das Versehen der 
Agenden bei den Erdgasangelegenheiten, sondern aaoh sehr gründlichen 
und iuinutiö>.n geologischen Anfnahmerj schlofi er auch das von ihni ent- 

— 12 — 



VEREINSNACHRHJHTEN. 185 

deckto Petroleumgebiet im Marehtale auf und mii ausdauernder sachver- 
stándiger Arbeit vermehrt er fortwáhrend auch die Aus beüt ung des einen 
groBen Nutzen bringenden und nationalökonomi.sch für uns so sehr 
wichtigen Petróleuma. Heute werden bereits von dem verháltnisniáBig 
kleinen Gabiét aus der geringen Tiefe von 167—230 m beiláufig táglich 
zwei Waggon Rohmaterial der uugarischen Staatsbahn geliefert, so daB 
hieraus die monatliche Brattoeirrnahme des Árars mindestens eine Viertel- 
million Kronen betrágt. 

Die gründlich ausgebildeten Mitglieder der neuen Sektion bégében 
sich auf immer fernere Gebiete und sind wir überzeugt, daB der Erfolg 
auch dórt nicht ausbleiben kann. 

| In der Organisierung der X. Sektion erblicken wir eine sehr nutz- 
f rommende MaBnahme des Herrn kgl. ung. Finanzministers und 
begrüB?n dieselbe mit kollegialer Achtung. Möchte doch Se. Exzellenz 
der Herr Finanzminister auch die intensivere Entwicklung und die stárkere, 
gesünder pulsierende Kraft des Bergwesens je früher in Erwágung ziehen. 

In der Eeihe der Publikationen der B a latonkom mission 
der ungarischen geographischen Gesellschaft erschien 
unter dem Titel «Die geologischen Formationen der Balatongegend und ihre 
regionale Tektonik» auch die deutsche Übersetzung der wertvollen Arbeit 
Universitátsprofessors Dr. Ludwig v. Lóczy's, Direktors der kgl. ung. 
geologischen Reichsanstalt. 

Und damit ging diese hochwerte Arbeit auch in den Besitz des inter- 
nationalen wissenschaftlichen Lebens über, so dass* nun auch die aus- 
lándische Geisteswelt sich unmittelbar über die geologische und tektonische 
BeschafTenheit dieses interessanten Gebietes unterrichten wird können. 

Im SchoBe der ungarischen orientalischen Kultur- 
zentrale (Turanische Gesellschaft) konstituierte sich die geolo- 
gische und naturwissenschaftliche Fachsektion, die un- 
sere geologischen Kenntnisse sicherlich ebenfalls wirksam fördern wird. 

Wáhrend des groBen Krieges kam innerhalb der Grenzen unseres 
Vaterlandes das Aufsuchen der Erze und anderer sehr notwendiger Eoh- 
materialien fieberhaft in Gang. Leider fand uns auf diesem Gebiete eine 
ganze R3Íhe der auBergewöhnlichen Vorfálle ganz unvorbereitet. Wir 
kamen in die Lage zu erfahren, daB, was in der Vergangenheit, bei nor- 
malen nationalökonomischen Verháltnissen zur Produzierung nicht genü- 
g j nd schien, jetzt beim Zwang der Notwendigkeit recht gut zu verwerten 
wáre. Ali dies mögé uns zur Lehre für die Zukunft dienen, wenn wir 
uns in besseren Zeiten an die bitterén Erfahrungen der Vergangenheit 
zurückerinnern werden. Die kraftige Förderung unserer geologischen 
Anstalt und unseres Bergwesens in jeder Richtung muB an der Spitze des 
künftigen Programmes der maBgebenden Kreise bleiben. Nicht nur unsere 

— 13 — 



18ti VEREINSNACHRU'HTEN. 

auf schwachen FüBen stehende Industrie, unser Handcl, sondern auch der 
gesunde Fortschritt unserer Landwirtschaft, sowie die bessere und Mehr- 
produktion in jeder Eichtung erfordert das unbedingt. 

Einige Worte über den 
geologischen Unterricht 

Gestatten Sic mir, daBichrnich im Zusammenhang mit dem vorher 
gesagten in Kürze auch mit dem unterricht der Geologie befasse. 

Es ist wohl wahr, daB dieser Gegenstand in Prásident énre den und 
den literarischen Studien unserer Fachgenossen wohl schon háufig genug 
besprochen wurde, jedoch bin ich überzeugt, daB man sich mit dieser sehr 
wichtigen Angelegenheit nicht zu oft befassen kann. Höhlt ja doch 
auch der Wassertropfen den Stein nur dann aus, wenn er auf ein und den- 
selben Punkt unzáhligemal falit . 

Die Notwendigkeit und den Wert der geologischen Kennt- 
nisse beweist selbst die kriegerische Zeit glánztnd. Die groBe deutsche 
Nation nimmt ihre Fachleute — bei sehr wichtigen Arbeiten — auf Schritt 
und Tritt in Anspruch. Was aber die Aufgaben na eh dem Kriege betrifft, 
so halté ich es für ganz überflüssig an dieser Stelle weiter darauf einzu- 
gehen. Nebst der Chemie und Physik muB wohl auch die Geologie immer 
mehr kultiviert werden. 

Auf der Erde und von der Erde leb< n wir und darum sei die giündliche 
Kenntnis derselben und sodann ihre intensive Ausnützung zu unseren 
Erfordernissen und Zwecktn éine Hauptrichtung unserer Bestrebungen und 
Studien. Der Mensch wird unter inomer schwierigeren Veihaltnissen lében. 
Wenn wir ;iber nicht ganz niederbrechen und zugrundegehen wollen, müssen 
wir uns auch materiell sichern. Auf "Schritt und Tritt sehen wir, daB 
heutzutage die technischen und naturwissenschaftlichen Kenntnisse nicht 
nur - im Frieden, sondem auch in <inem so riesigen Krieg eine leitende Eolle 
spielen. Nicht nur die Bescháftigungen in praktischer Eichtung, sondern auch 
die árztlichen und andere wissenschaftliche Berufe lében und bereichern sich 
sozusagen nur durch diese Kenntnisse. Wo wir alsó na eh Erhöhung oder 
Förderung des wirklichen seelischen und körperlichen Wohlbefindens 
streben, kann alles iibrige erst in zweit< c li< ihe in Betracht komnun. Bei 
der richtigen Durchführung all dieses aber belastel nicht nur die Leiter 
des Staatswesens, sondern in erster Linie auch die Gesellschaft selbst eine 
sehr gewichtige und auf lange Zeil hin wirkende Verantwortlichkeit. Denn 
wir lében ja oichl nur der Gegenwart, sondern wir müssen auch für die 
Zukunft vorbereiten und jené I reneration* n ausbildi n. die mit den ins Lein n 
einschneidenden, schwierigen Problemen des taglichen Lebens, der Erhal- 
tung des Gedeihens erfolgreich zu kampfen haberj werden. 

Die Zukunft der Nationen and Staateu hangi von den Müttern und 

— 14 — 



VEREINSNACHRKHTBN. 187 

von der Qualitát, dem Schwerpunkte des Unterrichtes ab. Die menschliche 
I isellschaft kann kráftig, lebensfahig und groB nur durch die gründlicbe 
Bildung, die Cbarakterfestigkeit seiner Bürger, d. i. die Vollkommenheit 
jener Seelenstárke werden, welche jenem hochstehenden Eelsen gleicht,auf 
dem der Tempel der Wabrbeit, der Unerschrockenheit und der Liebe steht, 
oder mit jenem glanzenden, warmen Strahl zu vergleicben ist, der der 
Stirn der Gottheit entspringend, den scblammbedeckten Marktplatz unseres 
Lebens beleucbtet, ohne aber seine kristallreinen Atomé zu besudeln. 

Aus meinen Erörterungen gebt hervor, daB der gründlicben Lebre 
der Naturwissenschaften, alsó aucb der Geologie, überall eine erste Stelle 
einzuráumen und ibr die nötige Sorgfalt und ein gebübrendes Interessé 
zuzuwenden ist. 

Von der Wünschelrute. 

Indem icb von der Verbreitung der Naturwissenschaften und nament- 
licb jener der geologischen Kenntnisse sprecbe, ist es naheliegend, daB ich 
micb auch noch ganz kurz mit einer eigentümlichen Erscheinungderletzten 
Zeiten, mit der Wünschelrute befasse. 

Es gibt Zeiten, die gewisse Ideen erfassen, eine zeitlang mit sich führtn 
und verbreiten, sie aber dann auf einmal fallen lassen, sicberlicb darum, weil 
sie nicbt lebensfahig sind, den wahren Gesetzen der Natúr nicht entsprecbtn 
und darum auch nicbt gesund weiter entwickelt werden können. Einst, zur 
Zeit des Aberglaubens und der Vorurteile, wurde aucb die Wünschelrute ein 
geheimnisvolles, wicbtiges Werkzeug des Bergmannes und des na eh Erzen 
hastig und gierig Schürfenden. Die ungewöhnliche Macht dieses Instrumen- 
tes wurde durch den Wahn verbreitet und die Sucht nacb Reichtum 
glaubte blindlings an die magische Kraft desselben. Nach einer Zeit hörte 
dann der blinde Glaube und das Vertrauen zu ibr auf. Die Scbürfrute 
verschwand aus der Hand des Bergmannes, geriet allmáhlich sozusagen 
ganz in Vergessenheit und gelangte in des Eeich der Legenden. Der Berg- 
mann begann auf wissenschaftlicher Grundlage, mit Zuhilftnabme der 
Geologie, mit logischen Folgerungen aus seinen Erfahrungen Erze und 
andere in der Erde verborgene Eohprodukte zu sucben. 

Doch siehe da,in der neuesten Zeit lebte die Wünschelrute wieder auf. 
Ihie Anwendung erobert ein immer gröBeres Gebiet und sie wird immer 
háufiger in Anspruch genommen. Heutzutage suchtn ihre Verebrer nicbt 
n u r E r z e mit ihr, sondern auch Erdöl, Kohlé und W a s s e r 
und wenden sie bei der Erkennung der Far ben, Pflanzen, 
ja selbst bei der E r mi 1 1 1 un g des seelischen und körper- 
lichen Zustandes der Menschen an. 

Eigentümlich ist es, daB jetzt gerade im deutschen Reich, da, wo die 
Naturwissenschaften so eingehend und in weiten Kreisen kultiviert werden, 
die Anwendung der Wünschelrute am tiefsten Wurzel geschlagen hat. 

— 15 — 



188 VEREINSNACHRICHTEN. 

Die Wünschelrute verfügt heute schon über eine . ansehnlich groBe 
Litferatur und im Láger der «Rutengánger» finden sich hauptsáchlich gebil- 
dete Leute zusammen, die im Jahre 1911 in der Stadt Hannover auch 
schon den ersten KongreBabhielten und zwar auf Initiative des Admiralitáts- 
Geheimrates Franzius. Jetzt befassen sich nicht mehr einfache, abergláu- 
bische Bergleute, sondern Árzte, hochgestellte Militárs, Ingenieure, Bohr- 
techniker, Damen etc. mit der Rutenschürfung, dem Problem der auf- 
klárenden Kraft derselben. 

Das erste, ganz richtige Resultat des Hannoverer Kongresses war 
die Bildung eines Vereins, um die Frage der Schürfrute zu bereinigen 
und aufzukláren. Prásident des Vereines wurde Dr. R. Weyrauch, Pro- 
fessor der Wasserbaukunde am Poly technikum Stuttgart. Der neue 
Vérein sucht, dem Geist unserer Zeit angepaBt, die physikalische, psycho- 
logische, metaphysische und biologische Gesetzmáfíigkeit bei erfolgreicher 
Handhabung der Schürfrute. Man studiert die verschieden gefárbte Aus- 
strahlung des unteren und oberen Teiles des menschlichen Kórpers in 
biologischer Hinsicht. Aus der in jeder Richtung sich erstreckenden verti- 
kalen Ausstrahlung der unter dem Terrain befindlichen Materialien schliefit 
man auf das dórt verborgene Matériái. Man befaBt sich mit der Mannig- 
faltigkeit der Emanationen. Und zu all dem gebraucht man die Schürfrute. 
Es scheint, da6 der Vérein sein Verfahren in irgend eine Abteilung der 
Reihe her Wissenschaften einzureihen wünscht. 

Diesem Vérein gegenüber nahm bisher unter anderen namentlich ein 
Teil der deutschen Geologen Stellung. 

Seinerzeit áuBerten sich auch der verewigte Dr. Richárd Lepsius 
und H. von Credner gegen die VerlaBÜchkeit der Wünschelrutler. 

Im Jahre 1903 gaben in dieser Angelegenheit in den Spalten der 
«Naturwissenschaftlichen Wochcnschrift» die Professoren und Geologen 
F. Beyschlag, F. Wahnsoha.ffe, K. Keilhaok und A. LEPPLAihre Meinung 
in langeren Besprechungen ab. Auch die Resultate der Untersuchungen 
seitens .der Physiker,Chemiker und Physiologen in Betracht gezogen. sind 
die angeführten erfahrenen und vorzüglichen Professoren und Geologen 
der Ansicht, daö ea sich hier nur um eine durch starke Einbildung hervor- 
gerufene unbewuBtc ideomotorische Muskelbewegung handeln kann, daher 
sie sich auch mit den abergláubischen und schon lange dementierteri 
Behauptungen nicht weiter befassen woll n. 

U,t Héidelberger Univcrsitátsprofessor Dr. Salamon befaBt sich in 
s iiner i. J. 1916 unter dem Titel «Noch ein Geologe für die Wünschelrnti » 
erschienenen Mitteilung schon weniger zurückweisend mii der Sachc der 
Schürfrute und erwartet derén gründliche Untereuchung hauptsáchlich und 
in erster Beibe vom Arzte. Gewisse Möglichkeiten erkennl er an, bestimmter 
áuBert er sich abcr nicht. Ich meinerseita glaube auch, daB bei diesem 

— 16 — 



VBREINSNAC'HRICHTEN. 189 

Schürfungsverfahren oft auch dio krankhafte Organisation der Menschen, 
ihr historischer Zustand eineEolle spielen dürfte.In neuester Zeit sucht ein 
Teil der Wünschelruten-Schürfer bei seinen Lehren schon die wahre Basis. 
Der Bohrtechniker-Ingenieur H. Kleiner schreibt in seinem i. J. 1915 
erschienenen Buch das folgende : 

«Je umfangreicher des Butengángers Erfahrungen sind und j e mehr 
geologische Kenntnisse er besitzt, desto leistungs- 
fáhiger wird er sein. Mangelhafte Kenntnisse b e- 
schránken sein A r b e i t s f e 1 d.» 

Ich irre vielleicht nicht, wenn ich diesen Auspruch derart deute, 
daB derjenige der keine Kenntnisse in der Hydrologie und Geologie 
besitzt, mit seiner Wünschelrute nur so aufs geratewohl schürft. 

Hochgeehrte Generalversammlung ! Auch in diesem Gebiete habén 
wir eine zielbewuBte Aufgabe *vor uns, denn die Zahl der Butenschürfer 
nimmt auch bei uns, und zwar namentlich durch Import, fortwáhrend zu. 

Die künftigen Ziele 
unserer Gesellschaft. 

Aus dem gründlichen Bericht des hochgeehrten Herrn ersten Sekretárs 
werden Sie ersehen, daB unsere Gesellschaft auch in dieser sehr schweren 
Zeit bemüht war, ihren Verpflichtungen Genüge zu leisten und daB sie 
sowohl von Seite der Regierung, wie der Einzelnen, sowie von Seiten der 
sozialen Faktorén volle moralische und materielle Unterstützung vei diente. 
Mit hoher Achtung und mit Vertrauen erbitten wir uns dieses Interessé 
und die Unterstützung auch für die Zukunft, und zwar nach Möglichkeit 
in erhöhtem MaBe. 

Ich kaim nicht unterlassen jetzt, da ich von der Unterstützung 
unserer Gesellschaft spreche, hervorzuheben, daB wir, als Privat- 
gesellschaft, bis zu einem gewissen Gracl und soviel als mőglich auch unsere 
Unabhángigkeit bewahren und aufrecht erhalten müssen. Unserer Gesell- 
schaft müssen wir ein solches Gewicht und Ansehen verschaffen, daB sie 
auf dem Gebiete unserer Wissenschaft Is entscheidendes Foium betiachtet 
werde. Damit wir dies aber dann auch aufrecht erhalten können, ist 
auBer gründlicher und ehrlicher Arbeit auch die materielle Erstarkung 
notwendig. Letzteres aber ist dann die Aufgabe der Vermögenden 
in Kreise der ungarischen Gesellschaft, die aber — mit Ausnahme der 
mit Achtung auszunehmenden — der Unterstützung der Wissenschaften 
gegenüber bisher leider recht zurückhaltend waren. Man könnte vielleicht 
auch mit weniger leérem Luxus, weniger Eitelkeit und weniger Genüssen 
sich zufriedengeben, wobei man dann auch für. die heimische Wissen- 
schaft und Kultur mehr opfern könnte. Es ist nicht genug reich zu 

— 17 — 



190 VEREINSNACHRICHTEN. 

werden, sondern man uniti es auch verstehen mű dem Reichtum klug, ver- 
nünftig und einein Patrioten geziemend lében zu kőimen. 

Das ist gewissermasscn jedermanns Pflieht. 

Hochgeehrte Generalversamnüung ! Die Zeit schreitet in dem unserem 
menschlichen Lében proportionierten Verháltnis unaufhaltsam vorwárts. 
Auf die einzelnen verflossenen Zeitabschnitte legt sich, trotz unserer ge- 
schichtlichen Aufzeichnungen, immer mehr das Dunkel der Nacht. Menschen 
und ldeen vergehen. Etwas gibt es aber, das auch durch den schwarzen 
Schleier der Nacht immer a Is stándiger und belebender Strahl eines segen- 
bringenden glanzenden Sternes bindmch leuchtet : und das ist die Wissen- 
schaft. Alles andere verschwindet, wie ein rasch erlöschender glánzcnder 
Meteor, nach kurzem Bahrdauf, mit seinen glitzernden Fünkchen rasch 
im Meere dei Vergangenheit. 

Und werrn ich in der Einleitung meiner Eröffnungsrede auch 
Lauten der allgemeinen menschlichen Besorgnis Ausdruck verliehen 
habé, so wollen wir nun, geehrte Generalversammlnng zuni Schlusse 
unseren Blick in unentwagter Hoffnung auf eine freundlichere Zukunft 
richten ! — post nubila Phöbus! Die Herrschaft der Wissenschaft kaim 
durch (Üe dunkle, blutige Nacht des Krieges nicht vernichtel werden. 
Sie wird auch hinfort bestehen, zunehmen, fortschreiten und wie ein 
wohltuender Balsam unsere heute noch einander entfremdeten Herzen 
wieder heilen. 

Es t'iklingen mir im Ohre die Worte des groBen ungarischen Dichters 
Madách und mit der váterlichen Stimme des Herrn schlieBe auch ich 
meine Eröffnungsrede : 

«Mensch ! ich sage dir: Kámpfe und vertraueb 



— 18 — 



A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 

tisztviselői 

az 1916 — 1918. évi időközben. 

FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSGHAFT. 

Elnök ( Prásident) : Iglói Szontagh Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos, 

a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. 
Másodelnök ( Vizeprásident) : Pálfy Móric dr., m. k. í'őgeológus, a Magy. Tud. 

Akadémia levelező tagja. 
Első titkár (I. Sekretár) t Papp Károly dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár, 

a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. 
Másodtitkár (II. Sekretár) : Ballenkgger Eóbert dr., m. kir. geológus. 
Pénztáros (Kassier) : Ascher Antal, műegyetemi kvesztor. 

A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. 

Funklionüre der Fachsektion für Höhlenkunde. 

Elnök (Prásident) : Bella Lajos, nyűg. főreáliskolai igazgató. 
Alelnök (Vizeprásident) : Kormos Tivadar dr. m. k. osztálygeológus, egye- 
temi magántanár 
Titkár (Sekretár) : Kadic Ottokár dr., m. kir. osztály geológus. 

A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) 

I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : 
(In Ungarn wohnhafte Elirenmitglieder.) , 

1. Ilosvay Lajos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend 

középkeresztjének tulajdonosa, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési 
képviselő, a M. Tud. Akadémia másodelnöke és a királyi magyar Ter- 
mészettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örö- 
kítő, és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 

2. Pallini Inkey Béla nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- 

s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 
8. Pusztaszentgyörgy i és Tetétleni Darányi Ignác dr., v. b. t. t., nyűg. 
m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar 
Gazdaszövetség elnöke. 

— 19 — 



192 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 

4. Bodrogi Koch Antal dr., tudomány-egyetemi nyűg. tanár, a M. T. Akadémia 

rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 

5. Krenner József Sándor dr., ni. kii. udvari tanácsos, tud. egyet cini nyűg. 

tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 

6. Lóczi Lóczy Lajos dr., tud. egyetemi ny. 1*. tanár s a magyar kir. Földtani 

Intézel igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja és a Magyar 
Földrajzi Társaság tb. elnöke ; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. 

7. Telegdi Roth Lajos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyűg. íőgeo- 

lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 

8. Semsei Semsey Andor dr., a Szent István-rend kn/épkeresztese, főrendiházi 

tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézel tb. igazgatója. 

9. Sárvári és Felsővidéki gróf Széchenyi Béla. v. b. t. t .. főrendiházi tag, 

nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s .1 Magyarhoni Földtani Társulal pártoló 
■ S?ja. 

II. Választott tagok. 
(Geicahlte Mitgliedcr.) 

1. Nagysuri Böckh Hugó dr.. in. kir. miniszteri tanácsi s, selm< cl anyai fő- 

iskolai ny. r. tanai, a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja . az Országos m. kir. Bányakutató Hivatí 1 v< >>tője 
.'. ni. kir. pénzügyminis/.t ériumban . 

2. Emszt Kálmán dr.. m. kir. osztály geológus és vegyész. 

3. Horusitzky Henrik, m. kir. agro-főgeológus, a Magyarhoni Földtani Tár- 

sulat Örökítő tagja. 

4. Kadió Ottokár dr.. m. kir. osztálygeológus, egyetemi magántanár,, a 

Barlangkutató-Szakosztály titkára. 

5. Kormos Tivadar dr., egyetemi magántanár, m. kir. osztálygeológus. 

6. Liffa Aurél dr., műegyetemi magántanár, m. kir. főgeológus, m. kir. nép- 

f el kelő főhadnagy. 

7. Lőrenthey Imre dr.. egyetemi ny. r, tanár, a M. T. Akad.lev< li yőésa Magyar- 

honi Földtani Társulat örökítő tagja. 

8. Mauritz Béla dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József-műegyetemi 

magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, tart. tüzérfőhadnagy. 

9. Schafarzik Ferenc dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár. in. kir. bánya- 

tanácsos, a hadi díszítményű katonai érdemkereszl tulajdonosa, a Magy. 
Tud. Akadémia rendes tagja; Bosznia és Hercegovina bányászati szak- 
tanácsának tagja, a Magy. Földrajzi Társ. választmányi tagja. 

10. Schréter Zoltán dr., oki. középiskolai tanár. m. kir. geológus, a Magyarhoni 

Földtani Társulal örökítő tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja . 

11. Timkó Imre. m. kir. főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi 

tagja. 

12. Treitz Péter. m. kir. 1 őgeol< Magyar Földrajzi Társaság választ- 

mányi tagja. 

— 20 — 



XLV1I. Kötet, i 



Földtan, Közlöny ^x?™ (1<317) 




I.Tábla. 
Planchel. 




/"'- 





vcy- 




-L* 









1. TÁBLA. 1 



1. ábra. ? Bujo vulgáris Laur. foss.; os angulare felülről. — Az eredeti hosszúsága 16'5 min. 
2 « Pliobatrachus Lánghae Fejerv.; sacrum felülről. (Perasacralis typxxs). — Az ere- 
deti legnagyobb szélessége 17 - 6 mm 

3. « Pliobatrachus Lánghae Pejérv. ; sacrum alulról. — Az eredeti legnagyobb szé- 

lessége I7"6 mm 

4. <• Pliobatrachus Lánghae Fejérv.; urostyl felülről. — Az eredeti hosszúsága 19*2 mm. 

5. • Pliobatrachus Lánghae Fejérv. ; urostyl alulról. — Az eredeti hosszúsága 192 min. 

— Püspökfürdő, II. sz. lelőhely. Leg. Kormos, 1915. - 



PLANCHE I. 2 



Fig. 1. ? Bujo vulgáris Laur. foss. ; os angulare vu d'en haut. — Longueur de l'origina] 

16*5 mm. 
Fig. 2. Pliobatrachus Lánghae Fejérv.; sacrum vu d'en haut (type : Perasacralis). — Larg. 

maximale de roriginal 17 - 6 mm. 
Fig. 3. Pliobatrachus Lánghae Fejérv.; sacrum vu d'en bas. — Largeur maximale de 

l'orig. 17'6 mm. 
Fig. 4. Pliobatrachus Lánghae Fejérv.; urostylus vu d'en haut. — Longueur de l'orig, 

19-2 mm. 
Fig. 5. Pliobatrachus Lánghae Fejérv.; urostylus vu d'en bas. — Longueur de l'orig. 

19-2 mm. 

— Püspökfürdő, IP 1 lieu de recuillement. Leg. Kormos, 1915. — 

1 őszinte köszönetem illeti Dr. Bolkay István barátomat, az I. és II. tábla raj- 
zainak pontos és művészies elkészítéseért. 

* J'exprime ici mes remerciements sincéres á mon ami le Dr. St. J. Bolkay pour 
le dessin aussi précis qu'artistique de ces planches. 



1'öMtani Közlöny. XLVII- köt. lrtlT 



II. TÁBLA. 



1. ábra. ? Bujo vulgáris Laur. foss., humerus distalis része hasoldalról. ($, Püspökfürdő, l< g, 

Kormos.) — Az eredeti hosszúsága : 128 mm. 

2. « Pliobatrachua Lánghae Fejérv. uroslylusa oldalról. (Püspökfürdő, Kormos.) - 

Az eredeti hosszúsága : 19'2 mm. 

3. « Cf. Bujo vulgáris Laur. foss., jobboldali ileum kívülről. (Püspöki iirdő, Kormos.) — 

Az eredeti hosszúsága: 19"1 mm. 
4 « Pelobates robustus By., sacrum + urostyl felülről. (Püspökfürdő, II. sz. lelőhely. 

Leg. Kormos 1915 ) — Az eredeti középen mért hosszúsága 15*7 mm. 
.">. << Pelobates robustus By., sacrum + urostyl alulról (Püspökfürdő). — Az eredeti 

hosszúsága: 15*7 mm. 



PLANCHE n. 



Fig. 1. t Bufo vulgáris Laur. foss., humerus partié distale, vu du eőté ventral. ($, Pns- 

pökfürdő, leg. Kormos). Longueur de l'original 12"8 mm. 

Fig. 2. Urostylus du Pliobatrachus Lánghae Fej érv. vu de cóté. (Püspökfürdő, Kormos.) — 

Longueur de Torig. 19 - 2 mm. 
Fig. 3. Cf. Bujo vulgáris Laur. foss., ileum droit vu d'en dehors. (Püspökfürdő, Kormos.) 

— Longueur de Torig. 19*1 mm. 
Fig. 4. Sacrum et urostylus vu d'en hant du Pelobates robustus By. (Püspökfürdő, II d leiu 

de recueillement. Leg. Kormos 1915.) — Longueur médiane de Torig. 15 - 7 mm. 
Fig. 5. Sacrum et urostylus vu d'en bas du Pelobates robustus By. (Püspökfürdő). — Lon- 

geur de Torig. 15'7 mm. 



Földtani Közlöny KKöteh (1917; 



11. Tábla. 
Planchell. 




fi pcy 



P! 



poa 




mg* ■ 





pa.. 




f 8 



pd 









Hl. TÁBLA. 



Schematikus ábrák a sacrum és urostyl fejlődéséhez. A csigolyák (csigolyatesti 
proc. obliqui, proc. trunsv. etc.) vörössel, az urostylus sárgával, a lamina horizontalis és dilat- 
.s«cr. kékkel vannak jelölve. 1 

1. ábra. Pelobates typusú sacrum -\- urostyl. — Az ered. középen mért hosszúsága : 10 mm. 

(Pel. fuscus Lat/b., budapesti példány alapján. 1908. VII. — Földtani Int. tulajdona). 
A lam. hor. a dilat. sacr.-ba megy át ; utóbbinak elülső peremén a proc. írarwv.-nek 
megfelelő rész vörös. Platysacralis typus. (Del. Bolkay & Fejéeváry). 

2. ábra. Rana typusú sacrum. — Azered. legn. szélessége a dil. sacr. végpontjai között 9"6 mm 

(Rana jusca Rös. szentpétervári $ példány alapján. 1912, VI, 6. Donav. : K. M. 
Derjtjgin. — Coll. Fejérváry.) A dilat. sacr. egész terjedelmükben kékkel vannak 
jelölve, mert az eredeti proc. transv. bennük sem morphologiai, sem atavistikus 
alapon fel nem ismerhetők, miáltal Jiülön jelölésüktől (vörössel) el kellett tekin- 
tenem. Cylindrosacralis typus. (Del. Bolkay & Fejérváry). 

3. ábra. Megalophrys pelodytoides Blgr. gerincoszlopa alulról. — Erősen nagyítva. — 

Botjlenger (7, Textfig. 78) ábrája nyomán rajz. Lángh & Fejérváry. (Az vrostyl 
középső szakasza táján a lam. hor. nem volt feltüntetve, amiért is az atavistikus* 
nak vélt kiszélesedéstől eltekintve, többi részét sárgával kellett jelölnünk). 

4. ábra. Palaeourostyl typus elülről tekintve. Erősen nagyítva. (Pliob. Lánghae Fejérv., 

püspökfürdői példány alapján). A lam. hor.-t voltaképpen ez esetben a vele össze- 
forrott urostyl-nyujtványok oproc. trans.b előzik meg, melyek vele egy szintben 
feküsznek s csupán kissé vastagabbak; e nyujtványok ábrázolásától, melyeket a 
7-ik ábrán sárgával jelöltünk, e helyen a lam. hor. demonstrálása miatt elte kin 
tettünk. (Del. Lángh & Fejérváry). 

5. ábra. Ncourostyl typus elülről. Erősen nagyítva. {Rana esculenta li., rimaszombati °- pél- 

dány alapján. Leg. Bolkay 1907, VIII. 7. — Coll. Fejérváry. — Del. Lángh & 
Fejérváry). 

6. ábra. Neourostyl typus oldalról tekintve. — Az eredeti hosszúsága 23*5 mm. (Rana agilis 

Thom., budapesti $ példány alapján. Coll. Bolkay.) — V. ö. a Palaeourostyl typus- 
sal, Ilik tábla, 1. ábra. (Del. A. M. Lángh). 

7. ábra. A GoETTE-féle Bombinator igneus Lattr. (?), sacrum + urostylusa. — Erősen na- 

gyítva. — CameraNO nyomán kissé egyszerűsítve és schematizálva. Az urostylus 
nyujtványait sárgával jelöltük. (Camerano értekezéséből [9, p. 447, fig. 2.] rajz. 
Lángh ós Fejérváry). 

1 Sajnos ez abrak határvonalai a táblán, a reproductio alkalmával, az eredeti 
rajzoktól eltéröleg igen vastagok lettek. 



I'LANCHE itt. 



Schéracs démontrant le développement du sacrum et de V urostylus. Les vertébres 

(corps, proc. obliqui, proc. transv. etc.) sönt dessinées en rouge, V urostylus en jaune, la lamina 

horizontális et les dilat. sacr. en bleu. 1 

Fig. 1. Sacrum + urostylus au type Pelobates. — Longueur mesurée but ligne médiane 
de Poriginal 10 mm. (Exemplaire de Pel. fuscus Laue. de Budapest, VII. 1908. — 
Propriété de l'Institut de Géologie). La lam. hor. se fond dans les dilat. sacr.; sur le 
bord antérieur des dilat sacr. la partié marquée en rouge correspond au proc. 
transv. Type: PlatysacraUs. (Del. Bolkay & Fejérváry). 

Fig. 2. Sacrum au type Rana. — Largeur rnaximale entre les extrémités des dilat. sacr. 
9-6 mm. (Exemplaire $ de Rana fusca Rös. de St.-Pétersbourg. Donav. : C. M. 
Derjugin, 6. VI. 1912. — Coll. Fejérváry.) Vu qu'elles ne révélent aucune 
trace morphologique ou atavique des proc. transv., les dilat. sacr. sönt marquées 
entiérement en bleu et leur désignation par la couleur rouge ne nous a pas été 
possible Type: Gylindrosacralis. (Del. Bolkay & Fejérváry). 

Fig. 3. Colonne vertébrale de la M exjalophrys pelodytoides Blür. vue d'en bas. - Forte 
ment grossie. — Dessiné d'aprés Botjlenger (7. Textfig. 78.) par Láxgii & Fejér- 
váry. (La lamina horiz. na pas été marquée vers le milieu de Vurostyle, donc toute 
cetté partié a du étre ici teintée en jaune, l'élargissement présumé atavique excepté.) 

Fig. 4. Type du Palm: urostylus vu d'en face. Considérablement grossi. (Pliob. Lánghae 
Fejérv., d'aprés l'exemplaire de Püspökfürdő.) La lam. hor. est ici précédce des 
apopbyses de l'urostyle (aproc. transver.b) placées au mérne niveau et 
un peu plus épaisses qu'elle et auxquelles dans ce cas elle se trouve soudée ; les a p o- 
p h y s e s — teintées en jaune sur la 7 éme fig. — ne sönt pas indiquées ici á rabon 
de la démonstration de la. lam. horiz. 
Ő. Type Neouroslyle vu de de vaut. Considérablement grossi. (Rana esculenta L., d'aprés 
un exemplaire $ de Rimaszombat. Leg. Bolkay, 7. VIII. 1907. — Coll. Fejérváry. — 
Del. Lángh"& Fejérváry). 

Fig. (>. Type du Neurostylus vu de cöté. — Longueur i\<- l'orig. 23*5 mm. (Rana agilis Thom. 
aprés nn exemplaire § de Budapest. — Coll. Bolkay.) — Ácomp. au type Pa 1 aeo- 
urostyle, Pl. 11. fi-. I. - (Del. A. M. Láxch). 
Fig. 7. Sacrum + urostylus du Bombinalor igneus Latjr. (?) de Goettb. Considérable- 
ment grossi. — Copie simplifiée el schematisée d'aprés l< dessin de Cameeano. - 
Les düatations de V urostylus sonl teintées eii jaune. (D'aprés Camerano [9, p. 117. 
íig. 2.] dessiné par Lákgh & Fejérváry). 



1 Au coura de la reproduotion le dessins de cetté planohe onl perdu sensiblemenl 

de la finesse du contour. 



XLVIi.Köfef. 



Foldíani Közlöny ^^-(1917.) 



III. Tábla. 
PlanchelII. 



pop 



psp 




4 /eb 



ds 'Ifi 




ds 




poa 




pop 




5. fco 



spf-pte) 




A.M.Lángh.G.J.Fejérvapy & D?Bolkay delin. 



Lith. Grund V utódai Buüapo; 



A TÁBLÁKON LEVŐ JELZÉSEK MAGYARÁZATA. 

Angulare. 

cp = crista paracoronoidea. 

pc = processus coronoideus. 

pc = pars exteriőr ossis angularis 

pi = pars interior angidaris. 

pl = pars lobata angularis. 

ps = pars spatulaeformis angularis. 

se = sulcus pro cartilagine Meckeli. 

Sacrum. 

c = condylus vertebrae sacralis (mihi). 
ds = dilatatio sacralis. 

ds -\-lh = lamina horizontális & dilatatio sacralis. 

f = a vertebra synsacralis és vert. sacr. fusióját jelölő csontkiemelkedés. 
fs = foramen neurale vertebrae sacralis (mihi). 
fss = foramen neurale vertebrae synsacralis (mihi). 
poa = processus óbliquus anterior. 
pop = processus óbliquus posterior. 
psp = processus spinosus. 
pt = processus transversus. 

* = a vertebra synsacralis proc. transversus-A s a vert. sacr. s. str. dilatatiója 
hnt arának tekinthető nyílás. 

Urostylus. 

fc = foramen laterale canalis coceygei. 
fco = fossa condyloidea urostyli (mihi). 
fi = fissura laterális urostyli. 
lh = lamina horizontális urostyli. 

f Th = (az urostyl nyújtványai és) lamina horizontalis (ezeknek folyta- 
tásaként). 

lm = linea medialis urostyli. 

pcy = pars cylindriformis urostyli. 

pou = az urostyl csigolyájának proc. obi. í^osí.-ja. 

pte = pars tectiformis urostyli. 

sg = srpinae gemellae urostyli. 

sm = sulcus medialis urostyli. 



198 BÁRÓ FEJÉR VÁRY GÉZA GYULA 

sp = spina urostyli. 

u = wostylus. 

ub = az urostylus basisa. 

t = az urostyl nyújtványai (aproc. transverm) . 

ff = a spinae gemellaew emlékeztető képződmény. 

** = az urostyl nyújt ványaihoz (tproc. transversv>) hasonló képződmény. 



ci = collum ilei. 
pa = pars ascendens ilei. 
]>d = pars descendens ilei. 
ts = tuber superius ilei. 



Ileum. 



EXPLICATION DES SIGNES ET ABRÉVIATIONS 
EMPLOYÉS POUR LES PLANCHES. 

Aiigularc. 

cp = crista paracoronoidea. 

pc = processus coronoideus. 

pe = pars exteriőr ossis angularis. 

pi = pars interior angularis. 

pl = pars lobata angularis. 

ps = pars spatulaeformis angularis. 

se = sulcus pro cartilagine Meckeli. 

Sacrum. 

c = condylus vertebrae sacralis (mihi). 

ds — dilatatio sacralis. 

ds -\- Ih = lamina horizontalis & dilatatio sacralis. 

f = la protubération osseuse marquant la fnsion de la vertehra synsacralis 
ei de la veH. sacr. 

fs — f oramen neurale vertebrae sacralis (mihi). 

fss ■= f oramen neurale vertebrae synsacralis (mihi). 

poa = processus obliquus anterior. 

pop = processus obliquus posterior. 

psp = processus spinosus. 

pl — processus iransversus. 

* = ouverture considerée comme limité du proc. transversus de la vertebra 
synsacralis et de la dilatation de la vert. sacr. s. str. 



EXPLICATÍON DES SIGNEO ET ABUEVIATIONS BMPLOYES POUR LES I'LANCHES. 199 

Urostylus. 

fo = f oromén laierale canalis coccygei. 

fco = fossa condyloidea urostyli (mihi). 

fi = fissura laterális urostyli. 

lh = lamina horizontalis urostyli. 

•j- lh = (les prolongements bilatéraux de l'urostylus et) lamina horizontalis 
(comme leur continuation). 

lm = linea medialis urostyti. 

pcy = pars cylindriformis urostyli. 

pou = le proc. obi. post. de la veríébre de l'u r o s t y 1 e. 

pte = pars tectiformis urostyli. 

sg = spinae gemellae urostyli. 

sni = sulcus medialis urostyli. 

sp = spina urostyli. 

u = urostylus. 

ub = base de l'urostylus. 

f = les prolongements bilatéraux de l'urostyle (<iproc. transversú) . 

ff = formation rappelant les spinae gemellae. 

** = formation ressemblant aux prolongements bilatéraux de l'u r o s t y 1 e 
(«proc. transversio) . 

Ileum. 

ci = collum ilei. 
pa = pars ascendens ilei. 
pd = pars descendens ilei. 
ts = tuber superius ilei. 



FÖLDTANI KÖZLÖNY 

XLVII. KÖTET. 1917 ÁPRILIS-SZEPTEMBER, I 9. I (IZET. 



A) ÉRTEKEZÉSEK. 
A CSÖKÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 

Irta: Hollós András Lajos dr. okleveles rm'ruök. 

— A IV. táblával és a 12 — 18. ábrával. — 

J. Bevezető. 

A Duna váci kanyarulatától délkeletre elterülő' sík vidékből hirtelen 
emelkedik ki a csörögi Kigyóhegy mérföldnyi hosszaságú andezit-gerince, 
amelyről úg}^ a Duna völgyére, mint a környező dombvidékre gyönyörű 
kilátás nyilik. Nyugaton a Duna allúviuma, a Szentendrei sziget 110 m 
közepes magasságú síkságával, keleten a kishartyáni átlag 250 méteres 
dombok vonulata, amelyek között ÉNy-DK-i irányú völgyecskék húzód- 
nak, míg északon a Nagyszál 652 méterre emelkedő triaszmészkő orma 
adja meg a háttért. A csörögpokol völgyi dombvonulatot eredetileg tek- 
tonikus kéregrepedés okozta, amelyen a Kigyóhegy keletnyugati irányú 
andezit telére bámulatos szabályosan 7% km. hosszaságban feltört, de a 
körülötte elterülő térszín egyenetlenségei főkép eróziós hatásokból kelet- 
keztek. Azonkívül a szél munkája is nagyon szépen észlelhető a futó- 
homokkal borított Duna síkságon és az Ék-Dnyi irányú völgyekkel meg- 
szaggatott dombvidéken. 

A denudaciós hatásokat legjobban mutatják a 200—300 t. f. magas- 
ságban húzódó és nagyjában ÉNy— DK-i irányú Király gerenda-, Cseke-, 
Bángor- és Csörög-hegy gerincei, melyek közül a leggyönyörűbb geológiai 
jelenség a csörögi Kigyó-hegy, a síkság szélén élesen kiemelkedő gerincével. 
A csörögi Kigyó-hegy andezit vonulata a térképen nyugatról-keletre követ ve : 
Pokol- völgy, Kigyó-hegy, majd Öreg-hegy és végül Lajos-hegj- nevet visel. 
Ezen gerincnek csaknem r l x \ i km hosszú, de alig 10 m vastag eruptív telére 
keményebb kőzetével jobban ellenállott a letaroló hatásoknak, mint a 
környező laza homokkő és márga, úgy hogy ez utóbbiak lankásan elsimuló 
dombokként támaszkodnak a térszínt uraló andezit-tarajokhoz. (12. ábra). 

Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 14 



'20-2 



K HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 



A Csörog-hegy telérjét kőfejtésekkel csaknem egész hosszában fel- 
tárta k. A feltárásoknak az a része, amely Vácrátót vasúti megállótól nyugotra 
esik, nagyon régi eredetű és anyagát hiába keressük a környező szegény 
falvak épületeiben. Nem lehetetlen, hogy a régi kőfejtők még a rómaiak 
idejéből valók, kik az Aquincumhoz vezető országutak felépítésére hasz- 
nálták az anyagot. Azt hiszem a régiségbúvároknak sem volna hiábavaló 
fáradtság a csörögi kőfejtők felkeresése, mert a kőbányák mentén esetleg 
még a rómaiakat megelőző település nyomaira is reá bukkannának. 

Hálás köszönettel tartozom Papp Károly dr., egyetemi tanár úrnak, 
ki munkám elkészítésénél nemcsak útbaigazításokat adott, hanem úgy 
szóval, mint lettel támogatott ; Mauriiz Béla dr., egyetemi tanár úrnak, 
kinek jóindulatú támogatása tette lehetővé kőzettani vizsgálataimat, 
úgyszintén Vadász Elemér dr., egyetemi adjunktus úrnak, ki tapasztalt 
tanácsaival munkámat] nagyon megkönnyítette és Jugovics Lajos dr., 
egyetemi tanársegéd úrnak, velem való szíves fáradozásáéit. 




12. ábra. A csörögi Kígyóhegy andezit-telérvonulata (.''szakról lekintve. 

A tanulmányozott anyag majdnem teljesen saját gyűjtésemből 
származik és az egyetemi földtani intézel tulajdonában van; külön kikeli 
emelnem azonban, hogy a Haraszt-pusztai kútból és Bátót községből 
Iglói Szontagh TAMÁsdr., udvari fcanácsos, m. kir. földtani intézeti aligaz- 
gató úr volt szíves átengedni gyűjtését, és ez a ma már hozzá nem férhető 
helyekről gyűjtőit anyag vizsgálataim hasznos kiegészítéséül szolgált. 
Ennek a magyar, kir. Földtani Intézet tulajdonában lévő anyagnak tanul- 
mányozásra való átengedéseéri Iglói Szontagh Tamás dr. elnök ur őméltó- 
ságának e helyen is köszönettel adózom. 1 



1 Jelen munkál a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem bölcsészettudományi 
kara a «Korh-A atal jubileumi alapítványt pályadíjával jutalmazta. 



A CSÖRÖGI ANDEZIT-TBLBREK FÖLDTANI VISZONYAI. 203 

II. Irodalmi áttekintés. 

A szóbanforgó területről az első adatokat Stache Guido x szolgáltatta. 
Szerinte a Csörög-hegy telérje a Szilágy községtől délkeletre eső, a szilágyi 
völgy keleti oldalán emelkedő s térképemről kieső Vár-hegy kúpjából indul 
ki, míg a vele párhuzamos Cseke-hegy telérjét a Szilágytól északkeletre 
fekvő Malota-hegy feltörése köti össze a Cserhát zömével, melynek 
legdélibb kiágazását adják és melynek délnyugat-északkeleti vonulatára 
csaknem merőlegesen húzódnak. E telérek azon harmadidőszaki domb- 
vidékbe nyúlnak bele, mely Stache szerint a bazalt (Cserhát) és ettől 
nyugatra fekvő t r a chi t - terület (Nagymaros-Szob) között fekszik, 
majdnem tisztán tengeri eredetű és a neogén tengernek a badeni tályagnál 
és lajtamészkőnél idősebb emeletébe tartozó üledékekből áll. 

Ezeket a harmadidőszaki képződményeket Stache két szintre osztja. 
A mélyebbet, mely főleg sötét agyag- és kemény homokkő- padokból áll, 
a bécsi medence horni rétegeivel azonosítja, míg a felsőbb világos 
sárga- vagy szürkeszínű durvább vagy finomabb homokot, a benne talált 
kövületek alapján anomiás homoknak nevezi. 

Az előbbiek nagy elterjedésük dacára alig egy-két mélyebb fekvésű 
helyen jutnak felszínre, míg az utóbbiak az egész területet úgyszólván 
uralják és Váctól délnyugatra a Kigyó-hegy nyergében is megtalálhatók. 

Stache után Schafarzik Ferenc két különböző időben megjelent 
munkában ismerteti a területet. 2 

Az első munka csak az eruptív kőzettel foglalkozik és azt anorthit- 
augit trachitnak nevezi, mely járulékos olivin tartalmával átmenetet szol- 
gáltat a valódi bazaltokhoz, míg második munkájában a terület földtani 
kialakulását is tárgyalja és a telér dombjait alkotó homokköveket a Csörög- 
hegyen. a nyugatról számított második kőbányában talált : aTurritélla 
Geinitzi Speyer, Corbula carinata DuJardin, Cardium cingulatum Gold- 
fuss, Cardium comatulum Bronn, Cardium Baulini Hébert, Léda gracilis 
Deshayes, Pectunculus püosus Linné (kis alak), Ostrea cyatlnda Lamarck», 
kövületek alapján az aquitániai emeletbe sorolja. 

Ugyazezen munkájában a Cseke-hegy kőzetét hialopilites, mikroaugitos 
augit-hipersztén andezitnek, míg a Csörög-hegy telérjét hialopilites augit- 
mikrolitos augit andezitnek határozza meg. 

Ezen észlelések alapján Schafarzik Ferenc «Budapest és Szt.- Endre 



1 G. Stache: Dio geologischen VerhaMtnisse der Umgcbungen von Waitzen in Ungam. 
(Jahrbuch der k. k. geologischen Reichsanstalt. Jahrg. 1866. 16. Bánd, III. Heít.). 

2 Schafarzik Ferenc : «A Cserhát délnyugati végének eruptív kőzetei* (Földtani 
Közlöny 1880. évi 8—12. szám) és «A Cserhát piroxén ande/.itjei» (Földtani intézet évkönyve, 
IX. kötet. 7. füzet. 1892.). 

14* 



201 K HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 

vidóke» térképéhez készült magyarázó szövegében a Csörög-hegy barnás 
homokkövét a felső oligocénhez sorolja és a törökbálinti felsóoligocén 
lerakodásokkal azonosítja. A térképen ennek megfelelően az egész 
területet felső o ligo cénne k jelöli. 

Az ismertetett munkákon kívül közvetlenül a területre vonatkozó 
újabb irodalmi adatok nincsenek, azonban Hofmann Károly. Koch 
Antal, Böckh Hugó, Halaváts Gyula és Lőrenthey Imre munkáit 
meg kell említenünk, mivel ezeknek adatai területünk szoros kapcsolata 
és a képződmények hasonlósága révén, a rétegek meghatározására és elter- 
jedésére igen jó átmutatásul szolgálnak. A szóbanforgó munkák címei a 
kövei kezők : 

1. Hofmann Károly: «A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai*. 
(Földiáin Intézet évkönyve. I. kötet. 1871.) 

2. Kocii Antal: Szt .-Endre- Visegrádi és a Pilis-hegység földtani 
leírása». (Földtani Intézet évkönyve, 1. kötet. 1871.) 

«A dunai trachytcsoport jobbparti részének földtani leírása» 1877. 
M. Tud. Akadémia kiadása. 

8. Böckh Hugó: ((Nagymaros környékének földtani viszonyai.)) (Föld- 
tani Intézet évkönyve, XIII. kötet. I. füzet 1899.) 

4. Halaváts Gyula: «A neogénkorú üledékek Budapest környékén*. 
(Földtani Intézel évkönyve, XVII. kötet 1909-10.) 

í). Lőrenthey Imre : «A rákosszentmihályi Sashalom kavicsainak 
koráról)). (Földtani Közlöny, 1904, XXXIV. kötet.) 

«Újabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékeinek 
geológiájához)). (Mathem. és term. tud. értesítő XXIX. és XXX. kötet.) 

Ezek azok az adatok, melyekből területünk bejárásánál kiindultam. 
Ezeknek előrebocsátása után áttérek az általam talált képződmények leírá- 
sára, a lerakodások sorrendjében. 

III. Váchartyán vidékének sztratigrafiája. 

A) Felső ohgocénkoru laza homok. 

1. Pectunculus obovatus Lamk. emelete. 

A szóbanforgó vidék legidősebb képződménye laza, kavicsos, sárga 
vagy inkább sárgásbarna homok, mely a csörögi «ö r e g-h e g y» déli lábánál, 
a váckishartyán-váci országút mentén nyitott vasúti anyagárkokban, á 
csörögi határtól majdnem Vácrától állomásig követhető. 

A képződménj helyenkint igen gazdag kövületekben, melyek között 
többnyire kimállotl töredékeka gyakoriak, de sok jó megtartású ép példány 
is található. \ gyűjtött anyagból a következő alakokat említhetem: 



A CSÖRÖGI ANDE/IT-TELKKKK FÖLDTANI \ 'ISZONYAI. '20') 

Ostrea sp., Mytilvs sp. ; Pectunculus obovatus Lam., Pectunculus jyilosusli., 
Corbula carinata DuJ., Turritella Geinitzi Spey, Turritella Beyrichi Hofm. ;. 
Cerithium margaritaceum Brocc., Cerithium plicatum Brug; Volutilithes 
(Athleia) rarispina Lam. ; Surcala reguláris De Kon. 

A felsorolt faunából összehasonlítás céljából álljon itt a következő 
kis táblázat (8. oldal). 

Amint ez összeállításból kitűnik - - a Pectunculus obovatus Lam., 
Turritella Geinitzi Spey.. Turritella Beyriclii Hofm. és Surcula reguláris 
De Kon. típusos oligocenfajok, bár a Turritella Geinitzi Sp. a németországi 
miocénben is előfordul. A Cerithium margaritaceum- és plicatwn fajok a 
középső és felső oligocénnek, de egyúttal a bécsi medence alsó miocénjének 
is nagyon ismert kövületei, a Pectunculus pilosus L. és Corbula carinata 
Duj. a felső oligocénben elég gyakoriak, bár inkább miocénre utalnak. 
Ugyancsak miocénalak a Volutilithes (Athleta) rarispina Lam. is, melyet 
azonban Telegdi Eoth Károly 1 a helembai felső oligocén faunából is 
ismertetett. 

Ez a képződmény a sárgás-barna kavicsos homok, a Koch által 
leírt Pectunculus obovatus tartalmú szentendrei homokos rétegekkel és a 
törökbálinti hasonló tartalmú homokkal, úgy petrografiailag, mint fauniszti- 
kailag azonos, melyekkel együttesen tehát, határozottan a felső oligocénhez 
és pedig a Fuchs Tivadar 2 bécsi geológus által elnevezett kattiai emeletbe 
tartozik. 

Pectunculus obovatus tartalmú kavicsos homokréteget talált Böckh 
Hugó dr. is Nógrádverőcénél a Duna mellett, Lőrenthey Imre pedig 
Kisszentmihályon. Ezek rétegünkkel azonosíthatók, habár Pectunculus 
obovatus Lam., Cerithium margaritaceum Brocc. — és a Lőrenthey által 
közölt faunát tekintve — még Corbula carinata Duj. — a verőceit tekintve 
pedig Cerithium plicatum Brug. fajokon kívül más közös kövületet nem is 
tartalmaznak. 

Ez a felső oligocénképződmény a területnek térszínileg is legmélyebb 
részét foglalja el és csak ott van feltárva, ahol fölüle a mintegy 1— \ 1 ( 2 
méter vastag húmuszréteget a vasúti töltés céljaira elhordták. 

A csörögi két kocsma között, a villamos vasút északi ái kában, ezrével 
szedhetjük a felsorolt kövületeket, a csillámos sárga homokból, úgyhogy 



1 Roth K. : Felső oligocén fauna Magyarországból. (Giologica Hungarica I. kötet, 
I. füz., 65. old.). 

ScHAFABZtK-SzoxTAGH : Az aquitan emelet előfordulása Szobb vidékén. (Földt. Közi. 
XII. 114.). 

2 Ftjchs: Harmadkori kövületek Krapina és Radoboj környékének széntartalmú 
miocén képződményeiből és az úgynevezett aquifaniai emi 'et 'eologia hclyzttéről. 'Magy. 
kir. Földt. Évkönyv, X. kötet 5. 1892-94.) 



206 



D; HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 





■■c 


00 


--3 


OS 


ö« 


*- 




co 


í® 


r 










r. 


-> 




O 




hrj 




a 




Hd 
















a 








© 




CD 




























CS 








> 


o 

9 


1 


*■ 


g; 


■ 


CD 


P 


p" 


- 


P 
CS 




o 


N 1 
O 


►-S 

cd 


CD 




3 


in 


P 




cs 
P 




- 


Jp 




te 


o 


CR3 

p" 


> 


a 


B 


CD 




3> 


2 

EP 


— 


72 

o 


"P 




O: 


SS 5 

«2 
o' 

PT 

O: 
10 
•J. 
s: 

CD 
00 


U 

CD 

o 
p 


<rt- 

tr 
ÜT 

g 

00 


p 

i 

W 

JQ 


OQ 
S 

P 

cs 

CD 

Ö 

P 


cs 
o 

p 


r-t- 

N 
CD 




P 
ü 

1 


o 

OQ 

— 

1 


o 

P 


i 

o 




O 
5T 


<r>- 


i 


z. 




W 














S 










a 














í 




C 






CD 

! 


i 

1 


EP 




cs 


I 


i 




! 


i 


1 


^ 






! 












i 








































o ! 
— pr 


§ 


CJ< 


+ 




+ 


+ 




+ 








+ 




OQ O: 
O N 
CS CD- 
CD- *Ö 
P 


P 




























o 




























p 


c. 


+ 




+ 


+ 




+ 




+ 




+ 






O: g> 


























*>• 






+ 


+ 


+ 










+ 




CD 


JQ fi 


























00 





OS 






+ 


+ 


■f 






+ 


+ 


+ 




O 


3 

N 


























M. 


=r H3 


























OQ 


J0, O: 


co 












• 




+ 




+ 




O 
CS 

CD- 




























P 


^ c 


OJ 








+ 








+ 




+ 
































S- <i 




























CD 


co 






+ 


+ 












+ 






O 3: 

O: CS 

— " 


























P 


w 


c 




+ 


+ 


+ 








+ 


+ 






tí 

Bt- 

BS, 
g 
ÉP' 




■CJ' 




+ 


+ 


+ 








+ 


+ 








Magyar 
ország é 

bécsi 
medenc 


























R 




























CD 3(1 • 


























o 




























P 


P w- 


•• 






+ 




















S B g 

P" CD Sé 

• 0Q <* V 



Oi 

GQ 



EB 

6 

— 
r 

ÍB 



02 

o 

fi 

CD- 

P 
— 
- 

c 

c 
- 

O: 
V) 
VI 
N 

(ti 
P* 
CS 

c« 

o 



A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELHREK FÖLDTANI VISZONYAI. 207 

emez általam felfedezett termőhely Budapest vidékének egyik leggazdagabb 
oligo cén gyűjt őhelye . 

B) Alsó mediterránkorü homok, kavics, homokkő és márga. 

2. Anomia ephvp'pium L. t a r t a 1 m ú h o m o k. 

Ha a csörögi vasúti állomástól, felső oligocén feltárásunkat elhagyva, 
észak felé tartunk, csakhamar a csörögi «öreg-hegy» szőlővel beültetett laza 
homokos területére jutunk, hol a hegy tetejéről legördülő kavics mívelés 
alkalmával helyenkint nagy rakásokban kerül ki a mesgyékre. 

A finom homokban, mely már az ismertetett felső oligocén képződ- 
ményre települ, az «Öreg-hegy» északi oldalán Anomia ephi'p'pium L. var. 
sulcata Poli, Anomia ephvppium L. var. rugulosostriata Brocc, Ostrea 
edulis L. var. lainellosa Brocc, Ostrea (Gubitostrea) frondosa De. Serr, 
maradványait találjuk, még pedig az anomiákat olyan nagy mennyiségben, 
hogy azt már e kövületek alapján az alsó mediterrán legalsó szintjébe, az 
ú. n. anomiás homok rétegekhez kell sorolnunk. 

3. Alsómediterránkorú durva kavics. 

A kavics, mely az Ö r e g-h egy tetején vastag, meszes kötőanyaggal 
összecementezett telepet alkot, kisebb-nagyobb, diónyi, ökölnyi, sőt néha 
a 10—12 cm nagyságot is meghaladó legömbölyödött kőzetdarabokból áll. 
E kőzetdarabok részint a közeli triász mészrögök anyagából valók, részint 
pedig olyan sötétszürke mészkőből és kristályos kőzetekből származna k,. 
melyek ma már e terület körzetében sem találhatók és melyek teléreink 
kőzeténél kétségkívül idősebbek. Ez a kavics, melynek nagyobb darabjait 
még Váchartyán felett a hegyoldalon is megtaláljuk elszórva, települése 
alapján az anomiás homoknál fiatalabb (a 18. ábra béli szelvényen), anyagára 
és jellegére pedig a Budapest vidéki alsó mediterrán kavicsokkal biztosan 
azonosítható. 

Az anomiás homokon és durva kavicson kívül az alsó mediterránnak 
még két rétege található területünkön : laza, helyenkint keményebb homokkő 
és homokos márga, melyeknek egymáshoz való viszonyát a csöröghegyi 
andezittelér mentén levő kőfejtésekben tanulmányozhatjuk legjobban. 

A legszebb feltárások, a telér nyugoti, Vác felé eső végében, az úgy- 
nevezett «Pokolvölgy»- tetőn vannak. Itt a feltárás legalsó részén, kemény- 
szürkés, homokkőpadok láthatók, melyre kékes szürke, a telérrel való 
érintkezésnél kissé megpörkölt homokos márga települ. 



208 



D EOLLOS ANDRÁS LAJOS 



7? 






~r 


A 


■/. 


o 








B 






A CSÖRÖGJ ANDÉZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 20íi 

4. Ostrea digitalina 1 >un. tártai m ú h o m o k k ő. 

A homokkő kövülete kberi non valami gazdag és a taláH kevés 
kövület is oly rossz megtartású, oly annyira koptatott, hogy meghatá- 
rozása igen nehéz. A pokolvölgytetői kőbánya homokkövéből: Ostrea 
sp., Arca sp., Pectuncvlus (Axinea) cfr. Fichteli Desh., és halíoga k 
kerültek elő. 

A homokkő nincs másutt közvetlenül a telérek mentén fellátva; 
megtaláljuk azonban darabjai! a Basa-hegy alján, a Bángor-, Peres-hegyen, 
ópusztánál, az Öreg-hegyről levezető úton; igen hosszú sávban bukkan 
továbbá felszínre a Cseke-hegy déli oldalán, a mély bevágásban húzódó 
és a kápolnához vezető úton, hol majdnem területünk nyugoti részét határoló 
( Isörög-vizig követhető. 

Külön meg kell azonban említenem a csekehegyi telér vonulata mögött 
húzódó Királygerenda hegy déli oldalán levő igen jó és tanulságos feltáráso- 
kat. Nemcsak azért, mert e feltárások a dfílés határozott megállapítása 
szempontjából kétségbevonhatatan adatokat szolgáltatnak, hanem azéii 
is, mert a homokos rétegeknek a márgával való váltakozása igen jól észlel- 
hető. A feltárt homok, homokkő és márgarétegek ép úgy, mint a pokol- 
völgytetői kőbányában 3 h irányban 10° alatt dűlnek. 

E hegygerinc alacsonyabb nyugoti végében lévő, de a dülési viszo- 
nyok megállapítása szempontjából legjobb feltárásban legalul erősen homo- 
kos márga, erre finom homok, majd ismét homokos márga, finom homok 
homokkő darabokkal, erősen homokos márga és finom homok települ. 
Kövületeket itt a feltárásokban nem sikerült gyüjtenem. A feltárás fölött 
a hegyoldalon azonban Ostrea digitalina Dub., és Ceritliium töredékek nagy- 
mennyiségűén hevernek. Stache szintén csak az Ostrea cijatJnda Lam.. 
Gerithium plicatum Brug. és Ceritkium margaritaceUrn Brocc. töredékeit 
említi e helyről. 

Végül a Duka községtől északra fekvő Anna h e g y nyugati vege ben 
van hatalmasan feltárt laza, szürke homok, keményebb homokkőpadokkal, 
melyek dülése az említett düléssel teljesen megegyezik. A homok tömérdek 
vaskonkréciót tartalmaz és a kemény padok is erősen rozsdás színűek. 
Ez a homok az eddig említettektől eltérően rendkívül gazdag kövük ti kin n. 
Sajnos a kövületek igen rossz megtart ásuak, úgy, hogy ép példányok gonddal 
is alig gyűjthetők. Az itt gyűjtött fauna a következő alakokból áll : Lima 
cfr. (Mantellum) Mans Gmel., Pecten cfr. arcuatus Brocc, Anomia 
embriók, Pectunculus sp., Venus (Chione) multilamella Lam., Corbula 
gibba Olivi, Dentalium (Antalé) vitreum Schröt., Picula sp. 



210 " HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 

5. S 1 i r-m áiga n ö v é n y le n y o ni a t o k k a 1 és foraminif e- 

r á k k a 1. 

A márga, mely a csörögi telér feltárásaiban a homokkő fölé települ, 
a Királygerendahegyen pedig a homok és homokkőrétegekkel váltakozik, 
annahegyi feltárásunkban nem észlelhető. Viszont közvetlenül a telérek 
mentén a homokkő csak a pokolvölgytetői kőbányában van feltárva, ahol 
minden átmenet nélkül kékesszürke márga települ reá. Ez a márga, mely 
a telér egész hosszában húzódó feltárásokban mindenütt megtalálható, 
ott ahol a homokkőre települ mintegy 20 cm vastag rétegben, igen gazdag 
növényi levóllenyomatokban. E levéllenyomatok közül Dr. Tuzson János 
egyetemi tanár úr szívességéből Cinnamonum típusút, Carpinus verus 
tipusut és Gastanea Kubinyi Kováts típusra emlékeztető, de annál keske- 
nyebb, némileg az eocénbeli örökzöld quercasokra is hasonlító alakokat 
sorolhatok fel. Azonkívül még tűlevelek is nagy számban vannak a palás 
márgában. E növénylenyomatos márgában Cardium sp., Dosinia sp., 
Girce (Gouldia) minima Montg., Gallistotapes vetulus Bast. és Teliina planain 
L. var. lamellosa I). C. G. eiég jó megtartású példányai is találhatók. 

Tovább keletre «Szurdok» közelében ugyanebből a kemény margából 
még Nodosaria affinis d'Orb. (körülbelül 10 cm hosszú példánya) 
Plegiocidaris Peroni Cott. (tüske) és cchinodermata nyomok (fam 
Spatangidae) kerültek elő. Mállottabb iszapolási maradékából az alább 
közölt gazdag foraminifera fauna került ki. 

A felsoroltakon kívül — Schréter Zoltán dr. kir. geológus úr szíves- 
ségéből — még egy nevezetes lelet állott rendelkezésemre. Ugyanis a 
csörögi téléitől alig három km-re, és annak lábával egy magasságban fekvő 
Vácrátót községből, a Vigyázó-kert parkjának építése alkalmával Szontagh 
Tamás dr. m. kii. földtani intézeti aligazgató úr gazdag faunát gyűjtött, 
amely petrografiailag teljesen azonos homokos margából származik es 
amelyben a következő fajok voltak fölismerhetők: Teliina planata L. var 
lamellosa J). C. G., Xenophora (Tugurium) cfr. postextensum Sacc, Gassi- 
daria echinophora Lam., Vaginella depressa Daud., Nautilus (Aturia? sp.). 
A Vácrátótról Vácdukára vezető út mentén, ahol a telér alig néhány 
méter hosszban megszakad, a márga lazább, mállottabb állapotban is fel 
van tárva. Erről a helyről, az erősen homokos szürke márga iszapolási 
maradékában igen gazdag foraminifera faunát találtam, mely a következő 
fajokat tartalmazza : 

Haplophragmium (Lituola) nonioninoides Rbubs. 
Lagena glóbosa Montg. 

« sidcata d'Oub. 
Nodosaria affinis n'Oai:. 

« bacillum d'Orb. 



A CSÖRÖGI ANDEZIT- TELEREK FÖLDTANI VISZONYAI. 211 

Nodosaria scálaris Batsii sp. 
Dentolina polyphragma d'Orb. 

« elegáns d'Orb. 

« consobrina d'Orb. 

« approximata Beüss. 

« pauperata d'Orb. 

« Verneuilli d'Orb. 

Polymorphina communis d'Orb. 
Cristellaria arcuata d'Orb. 

« orbiüularis d'Orb. sp. 

« rotulata Lam. sp. 

« cultrata Montf. sp. 

Textularia trochus d'Orb. 

« carinata d'Orb. 

Gaudryina pupoides d'Orb. 
Bigenerina capreolus d'Orb. sp. 
Bulimina pupoides d'Orb. 
Uvigerina pygmoea d'Orb. 

« tenuistriala d'Orb. 

Globigerina inflata d'Orb. 
Tmncatulina ungeriana d'Orb. 

« Haidingerii d'Orb. 

Botalia Soldanii d'Orb. 
Pulvinulina Schreibersii d'Orb. 

« Partschiana d'Orb. 

Ezen íoraminif érákon kívül echinodermaták mikroszkopikus tüskéi, ostracoda 
teknők és hal-otolitusok voltak még az iszapolt anyagban. 

Az említett úttól alig 500 m-re délkeletre a Csöröghegy lábánál van a 
Haraszti puszta kútja, melynek ásása alkalmával a lösz alatt ugyanarra 
a homokos márgára akadtak, melyet a telér menti feltárásokban is mindenütt 
megtalálunk. A márga egy darabját a m. kir. földtani intézet szívességéből 
megvizsgálhattam és annak iszapolási maradéka a következő igen jó meg- 
tartású faunát szolgáltatta : 

Huplophragmium nonioninoides Eeuss. 
Cornuspira involvens Eeuss. 
Quinqueloculina sp. 
Nodosaria af finis D'Orb. 
Dentolina pauperata d'Orb. 

« elegáns d'Orb. 

Polymorphina communis d'Orb. 

« oblonga d'Orb. 

Cristellaria cultrata Montf. sp. 
Gaudryina subrotundata Schweiger. 



212 E* HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 

Bigenerina cwpreólus d'Orb. 
Bolwma punctata d'Orb. 
üvigerma pygmoea d'Orb. 
Rotaliu SoWanii d'Orb. 

A meghatározott fajokon kívül még: rotaliák, 'pulvinulinák, Iruncalulinák, 
mikroszkopikus eóliinus tüskék, osíraZcocZa-héjak és hal-otólitusok találhatók. 

Nagyjában ugyanezt a faunái tartalmazta az Ó-Bángorhegy déli 
oldalán talált feltárásból és a Királygerenda hegy mély vízmosásából vett 
erősen homokos márga maradéka is, azzal a különbséggel, hogy míg az 
előbb részletezett faunában főleg a nodosariák, dentalinák, cristellariák, 
textulariák, rotaliák, pulvinulinák és truncatulinák vannak túlsúlyban, 
addig a most említett feltárásokból nyert iszapolási maradékban a nodo- 
sariák. dentalinák ritkábbak és helyüket az uvigerinák foglalják el. 

Az ismertetett képződmények viszonyának könnyebb áttekintése 
céljából vessünk egy pillantást a harántszelvényre, mely a csörögi vasút- 
állomástól ÉK irányban — a rétegek dülésének megfelelően — a Pokol- 
völgytetőn halad át. (A szelvényt a 13. ábra mutatja.) 

A felső oligocén Pectunculas obovatus Lam. tartalmú, 1. sárgás 
h o m o k r a, 2. szürke, finom szemű a nomiás homok, erre 3. 
durva kavics, melyre viszont 4. helyenkint homokkő padok- 
kal, majd 5. márgás rétegekkel váltakozó finomabb kavics 
települ. Lőrentiiey Imre idézett munkáiban foglaltak alapján meg- 
állapíthatjuk, hogy képződményeink petrografiai kifejlődése teljesen 
azonos a Budapest közvetlen közelében lévő, különösen pedig Budafok 
északi végében a Sashegyen oly kitűnően feltárt alsó mediterrán réte- 
gekével. A felsorolt makrofaunából, ha azt könnyebb összehasonlítás ked- 
veéri táblázatba foglaljuk (15. oldal), kitűnik, hogy abban olyan faj, 
amely csakis az oligocénre szorítkozna, egyetlen egy sincs. 

Az oligocén ben is előforduló négy faj közül a Corbula gibba Olivi 
ma is él; a Perien arcuatus Brocc. különböző varietásai az oligocénnél 
mind fiatalabbak, a Királygerendahegyről való Cérithium plicatum Brug. 
és Cérithium margariiaceum Brocc. olyan fajok ugyan, melyek már a 
középső oligocénben is előfordulnak, azonban nem hiányoznak a Bécsi 
medence, északi Németország, sőt Olaszország miocénjéből sem, viszont 
a velük együtt előforduló Osfrea digitálma Dub az oligocénból még teljesen 
ismeretlen és az összes környékbeli (Verne.'. Göd, Budafok, Rákospalota) 
képződményekben az alsó mediterránban Eordul mar elő. 



\ CSOBOGI ANDEZIT-TEI/EBEK FÖLDTANI VISZONYAI. 



213 



A. csörögi andezit telérek környékén előforduló alsómediterrán 

fauna összehasonlító táblázata. 



P a j ok n e v e 


Lelőhely* 


a 

o 
o 

tt) 

O 


a N 

3 CD 

£ ° 


Magyar- 
országi és 
bécsi 
inedencebeli 


Olasz- 
országi 




miocén 




Tüskebőrüek (Echinodei'mata). 












1. Plegiocidaris Peroni Cott. (tüske) ... 


Sz. in. 




+ 


+ 


• + 


Kagylói; (Lamellibra nchiata). 












2. Lima (Mantellum) cfr. hians Gmel 


Ah. h. 




_l_ 


_i_ 
i 


I 


3. Pecten cfr. arcuatus Brocc. _ ..„ 


Ah. h. 


+ 






+ 


4. Anoinia ephippium L. var. sulcata 


Cs. öli. h. 






4- 


+ 


Poli . 












5. Anomia ephippium L. var. rugu- 


Cs. Öh. h. 




+ 


+ 


+ 


losostriata Brocc. és Brn. .„ 












6. Ostrea edulis L. var. lamellosa Brocc. 


Cs. Öh. h. 




+ 


+ 


+ 


7. b (Cubitostrea)frondrosaPeSerr. 


Cs. Öh. h. 




+ 


+ 


+ 


8. « digitalina Dub. „ „ . 


Kgh. t. 




-|_ 


+ 


+ 


9. Pectunculus (Axinea) cfr. Fichteli 












Desh. „ 


Pvtkb. h. 




+ 


+ 


+ 


10. Venus (Chione) multilamella Lain. 


Ah. h. 




+ 


+ 


+ 


11. Circe (Gouldia) miuima Montg. ... .„ 


Pvtkb. m. 




+ 


+ 


+ 


12. Callistotapes vetulus Bast. 


Pvktb. m. 




+ 


+ 


+ 


13. Teliina planata L. var. lamellosa 


ÍPvktb. m. 










D. C. G „ _ _ .... .... „ 


[és Rátót 




i 


+ 


, + 


14. Corbula gibba Olivi 


Ah. h. 


+ 


+ 


+ 


+ 


Ásólábuak (Scaphopoda). 












15. Dentalium (Antalé) vitreum Schrőt. 


Ah. h. 




+ 


+ 


• 


Csigák (Gastropoda). 












16. Xenophora (Tngurium) cfr. postex- 












tensum Sacc . .... _ „ 


1 iát ót 








+ 


17. Cerithium margaritacceum Brocc. 


Kgh. t. 


+ 


+ 


+ 




18. « plicatum Brug._ .„ 


j Kgh. t. 


+ 


+ 


+ 


4-? 


19. Cassidaria echinophora Lam. ._. 


Rátót 




+ 


+ 


. 


20. Vagiuella depressa Daud 


Rátót 




+ 


+ 


+ 


Azonos fajok összesítése _ „ 




4 


17 


18 


20 


* Lelőhelyek rövidítései : Ah. h. = 


Annahegy 1 


íomo 


í; Cs 


. Öh. h. = cs 


örögi 


Öreghegy homok ; Kgh. t. = Királygerei 


da hegytető 


; Pvt 


kb. h. 


pokolvölg; 


etetői 


kőbánya homok; Pvtkb. ni. — pokolvölj 


jytelői kő bál 


iya r 


lárga 


; Sz. ni. = 


ázur- 


| dok márga. 













21 1 Dl HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 

E rétegeinkel tehát az alsó mediterránba kell sorolnunk annál is 
inkább, mert faunája az ú. n. bécsi medence x kitűnően ismert alsó medi- 
terrán faunájával 2 teljesen azonos, és a Lőrenthey Imre által isme] teteit 
budafoki faunával is hasonlóságot mutat. 

A foraminifera fauna jellege teljesen megfelel a kőzet sekélytengeri 
fáciesének s első tekintetre a felső mediterránra utal. Azonban a felső medi- 
terrán partszegélyi övében nagyon gyakori a in phisteginák, h e t e- 
rosteginákés p o 1 y s t o m e 1 1 á k egészen hiányoznak, ami nemcsak 
az üledék eltérő fáciesében leli magyarázatát, hanem kétségtelen kor- 
különbségre utal. így a legközelebb eső Rákospalotáról ismertetett 8 azonos 
fáciesű középső miocén kékes szürke márga, foraminifera faunájával, csak 
a polymorphinák jelenléte ad némi megegyezést, ellenben az abban 
uralkodó polystomellák és nonioninák faunánkban egyálta- 
lán hiányoznak. Faunánk tehát ;i hazánkban nagyon közönséges felső 
mediterrán foraminiferafaunáktól eltér. A közeli területek alsó naediter- 
i;üi rétegeiből Eoraminiferákal eddig még nagyon keveset ismerünk, ami 
inkább az ilyen irányú vizsgálatok hiányának, mint a rétegek foraminiferá- 
ban való meddőségének tudható be. Erre vall legalább az a körülmény, 
hogy a budafoki Sashegy ÉNy.-i végénél feltárt (kavics és homok fölött 
teli i'ült) erősen meszes homokos márga, a begyűjtött összehasonlító anyag 
iszapolási maradékában gazdag mikrofaunát adott, melyben többek közt 
Textularia Mayeriana, d'ORB. Anomalina austriaca d'ORB, rossz megtar- 
tású polymorphina félék, spongia tűk és echinodermaták 
mikroszkopikus tüskéi voltak felismerhetők. 

Sajnos az alakokigen aprók, átkristályosodott és igen koptatott héjúak. 
Az erdélyi medence hi d a lmás i rétegeinek az itt említettekkel megegyező 
összetételű gazdag foraminifera faunája 4 rétegeink helyét az alsó medi- 
t< rrán legfelső részében állapítja meg, ahol a hidalmási rétegek is helyet 
foglalnak. 

Alsó mediterrán réleg.-ink fölött részben diluvialis lösz, részben 
p dig alluvialis futóhomok települ. A felső mediterrán és ezt követő korok 
üledékei a diluviumig területünkről hiányzanak, amiről a szomszédos 
t. rületek földtani fölépítését tekintetbe véve arra következtethetünk, 
hogv ekkor területünk szárazulat volt. 

1 Hokknks R. : l'.an und Bild der Ebcnen Österreicbs. 

- BOEENE8 M. : J)i« fossilen Mollusken deB Térti árbeckens von Wien. (Abb. dér 
k. k. Qeol. Reicb an t, Wi< n 1856 70.). 

Sohapfbb I'.: Da Mioo&rj eon Eggenburg. (Al>li. án geol. Reichsanst. Bd. 
XXII. L910.). 

3 Fi:a\/i:n \r : Középmiocén rétegeknek i'm előfordulásáról Budapesl környékén, 
Rákospalotán. (Földtani Közlönj 1910. L68. old.). 

1 Kocn A.: A/ Erdélyrészi medence harmadkori képződményei. TI. N<ogen. 



A CSOEOGI ANDEZIT-TELEREK FÖLDTANI VISZONYAI. 



215 



Az elmondottak alapján 1. a f e 1 s ő o li g o cé n homokra következő 
alsó mediterránba sorolt képződmények, a kövei kezó tagokból 
állanak: 2. legalul homok, mely az anomiás homokkal azonosítható; 
3. erre következik durva kavics, mely a budafoki alsó mediterrán 
kavicsokkal egyezik ; a kavics fölött újból ; 4. h o m o k é s kissé kavi- 
csos homokkő, majd 5. homokos márga zárja le a rétegek 
sorát, mely utóbbi sok vonatkozást mutat a s 1 í r - m á r g á va 1 
és ennek megfelelőleg az alsó és felső mediterrán határrétegei gyanánt 
tekintendő. 

C) Andezitek. 

Az eredetileg ÉK- felé dűlő alsó mediterrán képződményeket, közel 
K-Ny. irányú téléiben áttörte az a kitörésben' kőzet, mely a térszín emlí- 
tett élesen kiváló gerincét alkotja. A feltörés mentén az üledékek kissé 
felemelődtek, amiként ez a 15. ábrabeü fényképen látható. 




15. ábra. A Pokolvölgyi kőfejtő andezit telérének fényképe. 



216 



]. HOLLÓS VNDRAS LAJOS 



A laza üledékek azonban a nyomásnak könnyen engedtek és vékony 
takaróként maradtak a kitört és megszilárdult magma felett. Ennélfogva 
a létrejött eruptív kőzet felszínre csak akkor került, mikor az erózió a külön- 
ben vékony takarót eltávolította. 

Az erózió voltaképen csak a csöröghegyi télért hozta teljesen fel- 
színre, a csekehegyi telérből csak rossz feltárások vannak, de az eruptív 
kőzet törmelékeit oly mennyiségben találjuk az Óbángorhegyen is, hogy 
annak gerincében szintén fel kell tételeznünk az andezit télért, habár fel- 
szí niv nem is került. 

A csöröghegyi és csekehegyi telérek kőzetei már puszta megtekintésre 

•is lényeges különbséget mutatnak. A csöröghegyi kőzet friss darabjai sötét 

zöldesszürkék és gyakran a mállás nyomait mutatják, míg a csekehegyi 




Alluviuni 
\i-''i mediterrán 

lii. ábra. Szelvény a Pokolvölgyi nagy kőfejtőn keresztül. 

(Az ősrégi kőfejtőben a kifejtett andezit helyén 10 méter széles és 20 méter mély üreg 

van, amely a hegygerinc hosszában óriási barázda gyanánl húzódik.} 

kőz* i darabjai úgyszólván szurokfeketék, üdék és rendkívül szívósak. 
Mindkét kőzet hipokristályos porfiros szövetű, még pedig e szövetnek 
hialopilites változatát mutálja, de a külső formának megfelelően elegy- 
rész) ikben és azok kifejlődésében lényegesen eltérnek egymástól. 



6. A c s ö r ö g hegyi augit-andezit. 

A Csöröghegy kőzetének alapanyaga üvegből, apró földpát-lécve- ke Ív- 
ből, augit- és ma.L f ni'tü-szi'iiu'e-k«'kliől áll. Ebben az alapanyagban kevés 
nagyobb Eöldpát és még kevesebb augit van porfirosan kiválva, azonkívül 
zöldszínű kloritos halmazokat is találunk benne, melyek az augii elmálásá- 
ból keletkeztek. 

az alapanyag földpátjának, mint a porfirosan kivált földpátnak 
ikerrovátkoltsága (albit-ikertörvény) elárulja rögtön, hogy plagioklasszal 



A CSÖRÖGI ANDEZIT-TBLÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 217 

van dolgunk ; kanada-balzsamnál való jóval erősebb fénytörése pedig a 
nagyobb Ca tartalmú, bazikusabb földpátokra utal. Az ikerrovátkák az 
albit-t örvény ikerlapjára (010) merőlegesen kb. 38°-os maximális szimmetri- 
kus kioltlást mutatnak, a földpát tehát a bytownit-anorthit sorozatba tarto- 
zik. Az alapanyag földpátja valamivel savanyúbb földpát viselkedését 
mutatja. Az intratelluros földpátok frissek, az ikerrovátkoltságon kívül 
zónás szerkezetet mutatnak és gyakran tartalmaznak az alapanyagból 
való sötétszínű üvegzárványokat, amelyek a repedések mentén elhelyez- 
kedve semmi szabályosságot nem mutatnak. 

Az intratelluros augit, mely mennyiségre nézve sokkal kevesebb 
mint a földpát, általában friss, erősen repedezett, zárványt nem tartalmaz; 
ikreket is alkot a haránt lap (100) szerint. Az alapanyag augitja mindig 
szemek alakjában fordul elő, soha sincsen kristályalakja. Az augiton itt-ott 
a repedések mentén a kloritosodás jelei mutatkoznak, ami arra mutat, 
hogy a kőzet már erősen meg van támadva. A kőzet málására különben az 
összes feltárásokban észlelhető erősen előrehaladott gömbös elválás is 
figyelmeztet bennünket (18. ábra), melynek kőzetünk egyik legszebb példá- 
ját mutatja. A felsorolt elegyrészek alapján a Csöröghegy kőzete augit- 
andezit. 



6a. A c s eke hegyi hipcrsztén augit-andezit. 

A Csekehegy kőzetének alapanyaga sötétszínű üvegből, földpát- 
részecskék, augit szemecskékből és sűrűn egyenletesen elhintett , igen apró 
magnetitkristálykákból áll, miáltal a kőzet sötét, majdnem szurokfekete 
külsőt nyer. Ebben az üveges alapanyagban földpát és piroxén van igen 
szép friss kristályokban kiválva. 

Az intratelluros földpátok sokkal nagyobb mennyiségben váltak ki 
ebben a kőzetben, mint a csöröghegyiben, sokkal sűrűbben és határozot- 
tabban ikerrovátkoltak, (albit-ikert örvény szerint ) frissek, zárványt nem 
tartalmaznak, széleiken azonban imitt-amott nagyon kevés üveget találunk 
az alapanyagból és zónás szerkezetet is mutatnak. Általában a kanada- 
balzsanmál erősebb fénytörésüek és kb. 36—38° maximális kioltást mutat- 
nak, az ikersíkra merőleges metszetekben. Ezek alapján a bytownit sorhoz 
tartozó föld pattal van dolgunk. Az alapanyag földpátja hasonló viselke- 
désű. 

A porfirosan kivált piroxének igen szép, friss, jól kifejlődött kristályo- 
kat alkotnak. A kristályokon jelen van a harántlap (100) oldallap (010), 
prizmalap (110) és a rombos pyramis (111). Gyakoriak az ikrek (100) sze- 
rint és ezek rendes táblás ki fejlődés űek. 

Kétféle piroxén van a kőzetben, a rombos hipersztén és a mono- 
klin augit. A bazaltos augit ferdén olt ki, nagyobb fénytörése és erősebb 

Földtani Közlöny. XLVTI. köt. 1917. 15 



218 D5 HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 

kettős törése van. mint a hipersz tenne k és mindig pozitív optikai karaktert 
mutat. A hipersztén a prizmazónában egyenesen olt ki, gyengébb kettős 
törésű mint az augit és így keresztezett nikolok között alacsonyabb inter- 
ferentia színt is ad és a főzónát kivéve negatív optikai karaktert mutat. 
Gyakoriak az augit-hipersztén alkotta összenövések. 

Találunk még a kőzetben szórványosan chlorit-halmazokat és szer- 
pentint is, mely utóbbinak előfordulási formája arra enged követ kezt tini, 
hogy oliviu szerpentinesedett, bár olivin a csiszolatokban nem észlelhető. 
A kőzet magneiil tartalmát nem lehet megítélni, mert teljesen eltűnik a 
fekete át nem látszó nagyon sok salakos üveget tartalmazó alapanyagban- 

Á fenti ásvány összetétel alapján a kőzet hipersztén- augit 
a í) d e zi t. Nagyon szép. friss üde kőzet, mely típusos kifejlődésű a maga 
nemében és egyike legszebb andezitjeinknek. 

A fent elmondottak alapján végeredményben mindkét kőzet erősen 
bázikus andezit, melyek — bár elegyrészeik és azok kifejlődése tekinteté- 
ben eltérést is mutatnak egymástól — ugyanazon főkitörés eredményeinek 
tekint Int ők. mely a Cserhál többi erupcióit létrehozta. 

D) Diluvium (Pleisztocén). 

7. K a v i e s e s J ö s z t a k a r ó. 

Területünket legnagyobb részben lösz födi, mely ma többé-kevésbé 
egységes takarói formálva borítja az idősebb rétegeket. A legtöbb helyen 
nem közvetlenül a felsorolt idősebb képződményekre települ, hanem a 
lösz alján csaknem mindenütt egy a közeli idősebb kőzetekből, kavics, 
homok és andezitből álló I örmelékes réteget látunk, mely a diluvium eróziós 
jelenségeire utal. 

A Lösztakaró leginkább átmosott másodlagos lösz, amit helyenkint 
kavicsok szintes rétegekben való köz betelepülései bizonyítanak. 

E) Alluvium (Holocén). 

Futóhomok, zsombék, a vízfolyások mentén lerakódotl hordalék és 
csekély liiiniusz alkotja ;ix alluviümot. 

8. Futóhomok. 

A futóhomok területünknek a Kígyóhegy vonulatától délre. -., 
részét Vácduka község völgyeletét és a Csörögvíztól nyugatra eső terüle- 
tet borítja. Anyagát a terület felső oligocén és alsó mediterrán homokos 
rétegeiből nyeri. \ másik két képződmény alig számottevő humusz a szán- 



A CSÖRÖG] ANDKZIT TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. "219 

tás-vetés alá fogott terület egyes részein, mig zsombék a Királygerendai 
völgy alján keletkezett. 

IV. Yácliartyán vidékének tektonikája. 

A terület földtani szerkezete aránylag egyszerűnek mond- 
ható. Az átlagos északi düléseknek megfelelőié g a legidősebb felső oligocén- 
rétegek délen helyezkednek el s észak felé az említett fiatalabb rétegek 
következnek, rendes egymásra következő sorrendben, a legfiatalabb piroxén- 
andezitig, mely az egész rétegsort áttörte. Az andezitkitöréssel kapcsolatos 
mozgások csak a rétegeknek már említett telérmenti fölemeltetésében 
nyilvánulnak (15. és 16. ábra). Az andezitben észlelhető litoklázisok és a 
terület térszíni viszonyai azonban fiatalabb mozgásokra is utalnak, amelyek 
legjobban a telérek szilárdabb vonulatában nyomozhatok. Ezek a mozgá- 
sok közel észak-déli vagy északkelet-délnyugati törésvonalak mentén víz- 
szintes eltolódások gyanánt mutatkoztak s a képződményeknek 
egyes szakaszait, rögeit kisebb-nagyobb mértékben eredeti helyzetéből 
kimozdították. A csöröghegyi téléiben különösen jól látható ilyen eltolódás 
a Kígyóhegyen s a Szurdok irányában. A t elér csapásának többszörös 
gyenge hajlása is hasonló haránteltolódások eredmény vonala gyanánt 
tekinthető. 

A vízszintes eltolódásokon kívül függőleges irányú lezökkenések 
jelenléte is megállapítható. Ilyenek kisebb mértékben a pokolvölgyi kő- 
fejtő bejáratában föltárt andezitapofizisen észlelhető jól, csaknem függő- 
leges litoklázisok mentén (17. ábra). 

Valamivel bizonytalanabb a telér sóstópusztai megszakadásának 
szerkezeti nyomozása, de az andezitnek 600—700 méteres megszakadása 
és az itt haladó széles völgy egy északnyugat-délkeleti haránttörés jelenlétére 
utal. A dukai mélyedést valószínűleg egy erre merőleges hosszanti törésvonal 
mellett lezökkenés indította meg, és azután az erózió tágította ; ami a 
csöröghegyi és a bángorhegyi márgakőzet azonos magasságban való hely- 
zetéből következik.. 

Az itt említett biztosabban nehezen nyomozható törésvonalak a 
Középhegység jellemző törésvonalaival nagyjában megegyeznek. Az andezit- 
kitörésnél fiatalabb mozgások közelebbi kora a terület fiatalabb üledékei- 
nek hiánya miatt nem állapítható meg, de a Középhegység hasonló jelen- 
ségeinek alapján leginkább a miocén végére tehető. 

V. A vidék geológiai kialakulása és az andezit telérek 

keletkezése. 

Az elmondottakat röviden összefoglalva, területünkön a felső oligocén 
laza kavicsos homokja a legmélyebb képződmény; erre települ az alsó 

15* 



•220 



DS HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 



mediterrán kavics, homokkő és foraminiferás márga, melyek szintén köny- 
i ív. 11 málló, nem nagy ellenállással bíró kőzetek. Ezekéi a kőzeteket találta 
itt az andezit-kitörés. A laza üledékek a magma nyomásának engedve 
felemelkedtek és a kemény tengely gyanánt benyomult andezittel együtt 
az ismerteteti gerincek kiformálódásának alapját szolgáltatták. A hegy- 
o mink alakulása azonban arra enged következtetni, hogy a magma nem 
törte át teljesen a nyomásnak könnyen engedő kőzeteket, a kitörés tehál 
i felszínre nem jutott egészen, hanem a kissé kiemelt homokkő és márga 
valószínűleg vékony takarót alkotott fölötte. 




17. ábra. A tnediti rrán márgarétcgek közé benyomult andezit-apofizis, a Pokolvülgy-kőfejtő 

bejáratán. 



A deli gerinc, mely a Pokolvölgynél kezdődik és egészen a Lajos- 
hegy, Kisnémedi községtől délre eső végéig húzódik, úgyszólván egész 
hosszában egyenlő magasságú; átlagban 210 méter. A Sóstó-puszta mellett 
emelkedő öreghegyen (hol a telér megszakad) az andezit 'a harmadidő- 
3zaki kőzetekkel együtl eltűnik a szem dől, azonban egyes helyeken a 
homokkővel, néhol pedig ;iz andezitéi is megtaláljuk; a képződmények 
tehát megvannak in is, csak feltárva nincsenek. A Csekehegy andezitjét 
legnagyobbrészt lösz bontja, csak egyes rossz feltárásokban akadunk 
törmelékére. A talált temérdek törmelék miatt ugyancsak fel kell tételez- 
nünk az andezil tengelyt a Bángorhegy gerincében is. ha feltárva nem is 
találjuk. 



A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELEREK FÖLDTANI VISZONYAI. 221 

A felérek kdei kezese — mint ezt a mediterrán márgába nyomult 
apofizis is bizonyítja — kétségtelenül az alsó mediterrán áttört üledé- 
keinek lerakodása után történt, de hogy mikor, arra pusztán területünk 
vizsgálata alapján felelni nem lehet, mert a kitörést követő korok üledékei 
hiányoznak. A kitörések idejének szűkebb megállapítása céljából tehát 
keresnünk kell andezitjeink összefüggését a szomszédos területek ande- 
zitjeivel. Nyugat felé a Duna völgye húzódik, errefelé a telérek megszűnnek, 
de ha csapásukat keletre követjük, úgy az északi Csekehegy vonulatának 
irányában a Malotahegy azonos összetételű andezitjét, míg a déli gerinc 
egyenes folytatásában a már említett Várhegy andezitjét találjuk. E kél 
andezitkup kapcsolja teléreinket a Cserhát kissé ÉK.-DNy.-irányú vonulaia- 
nak deli végéhez. 

A Cserhát kitörései Schafarzik Ferenc vizsgálatai szerint az alsó 
és felső mediterrán határán történtek, a felső mediterrán kőzeteinek le- 
rakodását megelőzőleg. A kitörések, — tekintve, hogy a tufarétege kben 
olykor túlnyomó mennyiségben fordulnak elő kőzd darabok, lapillik, sőt 
óriási bombák is és hogy a finom hamu között néha szabad bytownit, anorthit 
kristályokat találni — nagyon hevesek lehettek. Az óriási erejű és feszült- 
ségű erupciónak következménye valószínűleg, hogy a kitörés főtömegéből 
a szóbanforgó telérek anyaga a környező homokkőbe nyomult, melyei a 
kitöréseket megelőző bizonyára nagyarányú földmozgások már megtördel- 
tek, preformáltak. Az erózió, mely a mediterrán kavicsból csak a terület 
nyugati részén lévő Öreghegyet hagyta meg, a laza homokkövet és márgát 
sem kímélte és a telérek tetejét részben szabaddá tette. 

Minthogy az andezit a legbázisosabbak közé tartozik, melynek föld- 
pátja az anorthit a legkönnyebben málló földpát, a teléren is érezhetővé 
váltak a pusztulás nyomai. 

Előszói' az érintkezési lapokkal párhuzamosan repedezett meg, majd 
a leszivárgó vizek hatása alatt, gömbös héjas darabokban vált el (18. ábra) 
porfirosan kivált augitja pedig elkloritosodott. Az erózió folyamánya 
részben a Kígyóhegynek, Vácrátótról Vácdukára vezető «Szurdokban» 
való megszakadása is. Készben csak, mert a Szurdokban lévő megszakítás- 
nál az erózió a kitörés ideje után történt földmozgásokkal együtt csak 
preformáló szerepet játszhatott és a hátráló erózió által megkezdett gerin- 
cet valószínűleg az emberi kéz bontotta ki, hogy a duka-rátóti helyi közleke- 
dés fontos vonalát könnyebben járhatóvá tegye. A kibontott telér két 
oldalán a márga beomlott és ma a bevágás két oldalát teljesen födi. 

Másképen keletkezhetett a felérnek Sóstó pusztánál való megszakadása. 
Ha ugyanis terület ünk alakulását vizsgáljuk, két törési vonalat tételezhetünk 
fel. (14. ábra.) Az egyiket a királygerendai és kisnénu di vízvölgy irányában, 
a másikai vele párhuzamosan a Sóstó- pusztán levő megszakításon át. 

A két vetődés biztos megállapítására nincs elegendő támaszpontunk, 



222 



l»; BOLLOS VNDKAS LAJOS 



de a rétegeknek északkeleti irányban való 10°-os d ülése, valamint az andezit- 
nek megszakadása arra enged következtetni, hogy a mediterrán t<nger 
visszavonulásakor bekövetkezett földmozgások az erózió megindulta előti 






■ j 




'44 







18. ábra. Gömbös elváiásó andezit, amely egymást keresztező kőzetrepedések mentén 
keletkezett. A Kígyóhegy kőfejtője. 

területünket is érték és a megbolygatott andezitet az erózió elmosta, úgy 
hogy a diluvium nagyjában már a most kialakult térszint találta. 



VI. A. váchartyáni Csörögi-hegy vidékének összefoglaló 

leírása. 

A Vácztól keletre eső dombvidék a Cserhál aeogén vidékének előhegyeibő] 
áll, amiket harmadkori rétegek és eruptn kőzetek alkotnak. Az átlag 200—300 m 
t. f. magaslatok egyenetlenségei főkép a denudációs hatásokból keletkeztek; 
a víz és szél műkodésr nagyon szépen észlelhető ezen ;i dombos vidéken. Egy 
a Pokolvölgy és öreghegy között, nyugat keleti irányban húzódó Kígyó-hegy 
andezit-telére keményebb, ellenálóbb kőzetével hosszú gerinc formájában emel- 
kedik ki és araija a térszint, míg a környező laza homokkövek s márgák elsimuló 
dombokai mutatnak. A keményebb eruptív kőzetek Bókkal jobban ellenállottak 
a letaroló hatásoknak, mini a puhább üledékek. A vidék orografiai s hidrográfiai 
viszonyait ÉK— DNy-i irányi! dombvonulatok - völgyek szabják meg, csupán 
a keskeny andezit-telérek mutatnak ettől eltérően tisztán kelet-nyugati irányokai . 



Dr Hollós András Lajos: A csörögi Kigyóhegy vidékének geológiai térképe. 1:31,250 mértékben. 
Földtani Közlöny Bánd XLYII. kötet (1917). Ltjdwig Anlreas Hollós: Geologische Karte der Umgebung des Kigyóhegy bei Csörög. MaBstab 1:31,250 



Tafel IV. tábla. 



íe.\->-.<ííC(>ü{^*— *» \ 



+%$*£.' t-t 




Uelyabítésl A Kisnemeditöl északra levő J.inoshegy 308 m.teres gerincére aodezitteler rajzolandó, amely összeköiö vonal gyanánt szolgál a keleten levő 302 méteres Malotahegy óa a 
nyugaton emelkedő 300 méteres Csebehegy hasadókvulbanJHi között. 



Berichligungl Aut den 308 m. hohen Itücken der von Kisnémedi nördlich liegenden cjánosi Berg ist der Andeiitdyke noch einzuzeictanen. der >N zosammenbindende Linie dit 
Bwiüohen dem Spaltvulkano des östlich liegenden 302 m. hőben «Malota«-Berg und dem westlich sich emporbebenden 300 m. hőben • Csuke»-Eerg. 



A CSÖRÖGI andezit-telérek földtani viszonyai. 223 

A vidéket a következő képződmények építik fel x : 

1. Felső oli gócén kori laza homokkő, amely a váczkis- 
hartyán— váczi országút déli oldalán, a villa mos -vasút bevágásaiban van feltárva, 
s Pectunculus obovatus Lamarck s Turritella Geinitzi Spey. kövületeket tartalmaz. 

2. Alsó mediterrán korú a no mi ás homok, az öreghegy t'szaki ol- 
dalán az Anomia ephippium L. gazdag teknő maradványaival. 

3. Alsómediterránkorú durva kavics, amely a csörögi 
Öreghegy (202 ni) szőlővel beültetett tttején található. Ez a kavicstelep kizárólag 
kevés mészkőből és túlnyomólag kristályos palákból származó görgetegeket 
taralmaz; a középszemű és durva szemű kavicsok között andezitnek még 
nyoma sincs. 

4. Alsómediterránkorú homokkő és márga. Legszebb fel- 
tárásai a dukai Pokolvölgyben vannak, ahol alsó részén kemény szürkés homokkő- 
padok, s feljebb kékesszürke márgarétegek települnek. Itt az eredetileg lankásan 
észak felé dűlő homokkő-rétegeket, az andezitkitörés mindkét oldalon kissé fel- 
emelte, s helyenkint az andezit a márga rétegeket keményre égette. A homokkő 
azonkívül megtalálható a Királygerendai völgyben, számos más helyütt, s belőle 
Ostrea cyathula, Ostrra digitalina, Cerithium plicatum, s Cerithium margaritaceum 
kerültek ki. 

5. A homokkőre kékesszürke márga települ, amelyben a 
Váczrátótról Váczdukára vezető út mentén gazdag foraminifera fauna található, 
jellegzetes sekélytengeri alakokkal : nodosaria-, cristellaria-, rotalia-, truncatulina- 
félékkel. Ez a foraminifera -fauna a hazánkban nagyon közönséges felsőmedi- 
terrán-foraminifera-faunáktól nagyon eltér, mert hiányzanak belőle az amphiste- 
gina, heterostegina s polystomella-félék. Nevezetes, hogy a. közeli területek alsó- 
mediterrán rétegeiből foraminiferákat eddig nagyon keveset ismerünk ; a szóban- 
forgó fauna leginkább az erdélyi ú. n. hidalmási rétegek foraminifera fauná- 
jával egyezik, s így az alsó mediterrán felső emeletébe sorozható. 

Ügy a felsőmediterrán emelet, mint az erre következő rétegcsoportok egész 
a diluviumig hiányzanak. 

6. Andezittelérek. A duka-kishartyáni Csörögi -hegy az 1 : 25,000 
mértékű térképen a Pokolvölggyel jelzett helyen kezdődik, s a Kígyóhegyen át 
az Öreghegyig húzódik, átlagos magassága 210 méter. Ez a déli andezit-vonulat, 
amelynek a felszínen látható hossza 4*5 km. Az Öreghegy alatt a telér megszakad 
és csak 2 km-rel odébb a sóspusztai Lajos-hegyen bukkanik fel 1 km hosszú gerinc 
formájában. A Kígyóhegy kőzete hipo kristályos, porfiros szövetű a ugit an- 
dezit, amely helyenkint igen szép gömbös elválást mutat. 

A másik andezitvonulat északon, a 200 m magas Cseke-hegyen van, s ennek 
kőzete már a bazaltokhoz közeledő erősen bázisos hipersztén- 
augit- andezit. Az andezitkitörések keskeny telére a márgát is meg- 
bolygatta s kissé fölemelte. A telér eredetileg egész hosszában nem volt a fel- 
színen, amit az is bizonyít, hogy egyes szakaszokban most is födve van. s csak 



1 Űgy az itt felsorolt, mint a f-zövegben előbb is használt 1—8. számok a 13 ábra 
megfelelő képződményeire is vonatkoznak. 



224 Ds SCHOLTZ MARGIT 

az utólagos erózió távolította el róla a laza márgát. Az andezittelérek a felső- 
mediterrán korban megindult vulkánizmusnak termékei, de rejtett kitörések, 
amelyek az alsómediterrán márgát nem mindenhol törték át. 

A terület utólagos mozgásaira utalnak az andezitben látható kőzetrepedések, 
litoklázisok, amelyek a gömbös elmállási formákat is lehetővé tették. 

7. Diluviális (pleisztocén) lösz födi északon a térszín legnagyobb 
részét. 

8. Alluviális (holocén) futóhomok borítja a Dunáig térj dő 
síkságot, s körülveszi a Kigyóh 'gyet a Vác felé tekintő homlokán. 



A geológiai felvétel főkép abban különbözik a Schafarzik FERENC-féle 
régibb felvételtől, hogy a terület zöme Schafarzik felvételén a felső oligocén 
pectunculusos homokkő-csoportjába tartozik, míg aszóbanforgó felvétel, miként 
ezt a IV. táblabeli térkép mutatja, ezen képződmények nagy részét az alsó- 
mediterránba sorozza. 

Kelt Budapesten, 1917 május 20-án. 

Készült a kir. magy. tudományegyetem földtani intézetében. 



A KAKANOS-HIKIYSEG ANDEZITJEI. 

Irta: Scholtz Margit dr. egyetemi tanársegéd. 
— A 19, 20. ábrával. — 

A Karancs-hegység geológiai viszonyai. 

Nógrád megye keleti részén az alacsony miocén-oligocén halomvidékből 
két nagyobb, 600—700 méteres andezit-hegytömb emelkedik ki, a Karancs és 
a Sátoros, amelyek a nógrád— gömöri bazaltvidék nyugati ívének fordulójában 
foglalnak helyei . 

A két hegytömeg korára és szerkezetére nézve úgyszólván teljesen egyforma . 
Noszky Jenő, 12 ki a vidéket geológiáikig reambulált a, azoknak geológiai viszo- 
nya ii röviden a következőkben foglalta össze és bocsájtotta remdelkezésemre . 

A Karancs és Sátoros hegyek környékének bázisa a mélységben a krislályo>- 
pala. Ezt mutatja a balassagyarmati mélyfúrás, ahol az oligocénrétegek alatt 
560 m mélységben a kristályospalákat megütötték. Ezenkívül ezt igazolják azok 

1 Dr. Xöszky Jenő: Merítő] északra levő dombos vidék földtani viszonyai: Magy. 
kir. földtani Intézet évi jelentése 1915. 304- :i7.">. 

2 Dr. Noszky Jenő: A salgótarjáni szénterülel földtani viszonyai. K<>ch emlék- 
könyv, fi" — 90. 



\ KARANCS-HEGYSEG ANDEZITJEI. 



225 



3 


a 


3 


3 


> 

3 


> 

•a 




220 D SCHOLTZ MARGIT 

a kristályospala zárványok is. amelyek a sátorosi állami kőfejtő andezitjében 
találhatók és amelyekei az andezitláva a fellövésekor a mélységből magával 
ragadoti . 

A kristályospalák fölött közvetlenül az alsó-, és e fölött a felső oligocón- 
rétegek települnek, egyforma agyagos kifejlődésben. Ezek az üledékek azonban 
itt nem típusos formájukban vannak jelen ; az andezit feltörések következtében 
utólag módosultak, metamorphizálódtak. A kemény, palás, sötétszürke rétegeket 
az első térképezőjuk Paul nyomán sokáig karbonkorúaknak tartották, de jelen- 
leg a bennük található kövületek kétségtelenül bizonyítják oligocén voltukat. 

Az oligocén agyagos-palás képződmények felett vastag, glaukonitos homokkő 
rétegesi) portot találunk, amely a felső oligocén felső részének és az alsó medi- 
terrán alsó részének felel meg. 

A homokkő felett az alsó mediterrán emelet felsőbb kontinentális, kavicsos, 
homokos rétegei következnek a széntelepekkel, majd az előnyomuló (transgredáló) 
tengeri üledékek, amelyek azonban már csak a Karancs távolabbi környékén 
vannak meg. 

A Karancs és a Sátoros andezittömzsének feltörése a vizsgálatok alapján 
valószínűleg az alsó meditterán emelet ideje alatt törtónt. A mélységből feltó- 
duló magma nem tudott a felszínre jutni, a nagyvastagságú oligocén és a feléje 
települő alsómediterrán rétegek egy részét boltozatosán felemelte s az oligocén- 
rótegek közé hatalmas tömegben benyomult. Az oligocénrétegek közé benyomuló 
andezitmagma a. kitörés helyétől távolabb fokozatosan elvékonyodott és a fel- 
emelt, feléje boruló takaróban képződött repedésekbe számos vókonyebb-vasta- 
gabb télért bocsátott. Tehát legnagyobb valószínűség szerint a Karancs és Sá- 
toros andezit tön len,*.' lakkolith formájában tört fel és merevedett meg, lakkolith 
voltai bizonyítják az üledékes kőzetek is. a melyeknek kifelé dűlő rétegei az an- 
deziftöinzsöt köpenyszerűleg veszik körül. Továbbá erre utalnak még a Karancs 
tetején meglévő üledókfoszlányok, az egykori felemelt boltozat maradványai. 

Noszky szerint az alsó mediterrán emelet második felében már készen 
állottak a felemelkedett andezitlakkolithok, a felettük lévő üledékesboltozattal 
együtt. A felemelkedés időpontjától kezdve a denudáció és az erózió kezdte meg 
működését. Ezeknek hatalmas, erőteljes munkája letakarította az andezit felett 
levő üledékboltozatot, úgy, hogy lassanként magába az andezitbe is bemélyediek 
az eróziós-árkok s a miocén végétől a pliocén- és pleisztocén-időszakukon ; it 
ennek e^y része is elerodálódotl . 

Noszky Jenő szerint fcehál a Karancs lakkolith volt. Azonban véle- 
ményem szerint itt nem lehel szó típusos lakkolitbról, hanem inkább erupciós 
lakkolithról 1 beszélhetünk, tehát olyan kitörésről, amelyben a magma a felületre 
is utat talált, mint pb az Euganeák trachitdombjában. 

Ennyiben volt szíves Noszky tanár a Karancs hegység geológiai viszo- 
nyait jellemezni. Ezek után pedig áttérek a hegység eruptív kőzeteinek a kőzet- 
tani ismertetésére. 



1 F. v. Wolf: Der ViilkanÍKimis, Stuttgart L914. Pag. 441. 44l\ 



A KARANCS-HEOYSÉG ANDEZITJEI. 227 

A Karancs hegység andezitjeinek típusai. 

Somoskőújfalu vidékén előforduló andeziteknek két főtipusát különböz- 
tetjük meg. Az első tipust képviseli a tulajdonképeni karancsi andezit, amely a 
Karancs főcsúcsát (727 m), és a hozzá tartozó gerinceket és csúcsokat alkotja ; 
a másodikat pedig a Sátoroshegy andezitje. A két kőzettípus már szabad megte- 
kintésre is lényegesen eltér egymástól. A Karancs andezitje vagy sötétszürke 
színű kőzet — cigánykő — amint a vidék kőfejtő munkásai nevezik, — vagy 
szürkésfehérbe hajló mállott amfibolandezit. — A másik tipus, a Sátoroshegy kő- 
zete pedig világos, szürkésbarna színű hipersztén-amfibolandezit. 

A Sátoroshegy andezitje annak keleti oldalán elég sok biotitot tartalmaz és 
a kőzet ezeken a helyeken az amfibollal majdnem egyenlő mennyiségű biotitot 
is mutat. 

A Karancs -hegység eruptív kőzeteivel Szabó József 1 foglalkozott bővebben 
és a kőzetet cordierit-tartalmú biotitgránáttrachytnak határozta meg. Munkájá- 
ban a legfeltűnőbb, hogy ebben a kőzetben cordieritet talált. 

Hussak 2 szintén vizsgálta a karancsi andeziteket, főleg cordierit -tartalmuk 
szempontjából, de ezt bennük nem találta meg. 

Később, a kőzettani tulajdonságok részletezésénél bővebben ki fogok 
térni Szabó munkájára, illetőleg annak az eredményére, most azonban szükséges- 
nek tartom határozottan kiemelni a következőket : 

1. A Karancs-hegység andezitje gránáttartalmú amfibolandezit; a Sátoros- 
hegy kőzete pedig biotittartalmú hiperszténamfibolandezit, nem pedig biotit- 
andezit. amint azt Szabó megállapította. Megjelenik ugyan néha a biotit, mint 
az amfibolt kísérő elegyrész, anélkül azonban, hogy a kőzet amfibolandezit 
fogalmát megváltoztatná. 

2. Cordierit nem fordul elő sem a Karancs, sem a Sátoröshegy andezitjé- 
ben és ez mint hibás adat a szakirodalomban teljesen törölendő. 

A következőkben a tulajdonképeni Karancsheijy és a Sátoroshegy kőzet- 
típusait külön fogom tárgyalni. 

Karancsi andezitek. 

Karancsi andezitek neve alatt foglaltam össze a sátorosi-kőfejtő, Homorú- 
tető és a Csákta déli lejtő andezitjeit, valamint a Karancs 668 m. 697 m és 
727 m csúcsok és a babonyir-pusztai előfordulásokat. 

Ezen andezitek között a Sátoros-kőfejtő, valamint a Karancs (668 m) 
gerinc kőzete típusos amfibolandezit, míg a Karancs (697 m). valamint a homorú- 
tetői andezitben a színes elegyrészek közül kevés biotittal találkozunk, a Csákta- 
déli lejtő kőzetében pedig elvétve pyroxén fordul elő. A babonyir-pusztai, vnla- 



1 Dr. Szabó József: A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a magyarországi 
trachitokban. A M. T. Akad. Ért. A Természettud. köréből 1877. 

2 E. HtrssiK: Über die Vorbreitung des Cordierits in Gesteine. N. I. 1885. I. 82. 



228 



l' SCHOLTZ MARÓIT 



mini a karancscsúcsi (727 m) andezitek szintén amfibolandezitek, de annyira mál- 
lotfcak, hogy a kőfejtői előfordulással együtt tárgyalni nem lehet. 

A karancsi andezittipus Somoskőújfalu és Kagyolc között, a Máv. ruttkai 
fővonal mentén van a legjobban feltárva, az ú. n. «sátorosi állami kőfejtőbem. 
A kőfejtő azonban nem tévesztendő össze a Sátorosheggyel, nem annak az olda- 
lába van mélyesztve és nem annak a kőzettípusát tárja fel, hanem a Karancs- 
hegységél . 

Szabad szemmel az andezitekben csak földpátok, amfibolok éa kisebb- 
nagyobb gránátszemek ismerhetők fel. 

Mikroszkóp alatt a kőzet hipokristályosan-porphiros szövetet mutat. Az 
alapanyaga földpátból, vékony amfibolt ükből, üvegből, magnetitszemekből és 
kloritból mint mállási termékből áll. Ebbe az alapanyagba vannak beágyazva a 
porphyrosan kivált (intratelluros) elegyrészek: földpút, amfibol, magnetit, il- 
raenitkr'.stályok és a hegység némely részében kevés biotit ? vagy piroxén. 

Karoncs. 

697„. *?• 



tleia>egíeto 




20. ábra. A Karancs-hegység geológiai szelvénye. Schréteb Z. dr. szerint, 
Magyarázat. 1 = alsó és felső nligocénkorú agyagos pala; 2 = glaukonitos homokkő 
(felső oligocén felső része az az alsó mediterrán emelet alsó tagja) ; 3 = amfibolos 

null zit ; 4= bazalt, 



A földpátok vékonyabb, vagy vastagabb táblák, majdnem mindég auto- 
morphok. Kristályformái a következők: (001), (010). (llo), (110) és (101). 

Bázikus plagioklászok; kioltásuk alapján a lábra dorit-bytoronil sorba tar- 
toznak. Optikai karakterük részben -f , részben — . 

Zónális szerkezet gyakori. A zónák a kristálylapokkal parallel haladnak. 
Szamuk, szélességük különböző, kifelé többnyire savanyúbbak mini befelé, azaz 
a külső zónák gyengébben törika fényt, mint a belsők. Ezeken kívül találkozunk 
olyan földpátkristályokkal is, amelyekben a savanyúbb és bázikusabb zónák 
többszörösen váltakoznak egymással. 

Nagyon gyakori az ikerképződés. Legközönségesebb az albit-ikertörvóny. 
Ritkán helyezkednek a különböző egyének lemezei sűrűn egymás mellé, hanem 
rendesen fósűszerűen egymásba nyomulnak. Az egészen keskeny lamellák mellett 
gyakoriak a vastagabbak is, amikor csak néhány lemez vesz reszt a poliszint etikus 
iker alkotásában. Vannak egyének, amelyeken az albit- és periklin-ikeri örvény 
egyszerre fordul elő, de rendesen tökéletlen kifejlŐdésüek. Bavenói ikrek nagyon 
ritkák. 



A KARANCS-HEGYSEG ANDEZITJEI 229 

A földpátok gyakran repedezettek, összetöredezettek, sokszor szabályta- 
lanul halmozódnak fel. 

A plagioklaszok rendesen sok zárványt tartalmaznak, leggyakoribb a sala- 
kos üvegzárvány. Ritkák a fekete niegnetitszemek, a nyúltabb, vagy zömök, 
prizmatikus apatitok. Több apatitot csak egyszer észleltem interpozició gyanánt 
egy olyan földpátban, amely közel volt egy apatitkristályokban nagyon gazdag 
amfibolhoz. A zárványok elrendeződésében bizonyos törvényszerűségeket figyel- 
hetünk meg. A barnás üveganyag a földpátban levő repedések mentén jelent- 
kezik. Az eliptikus, vagy elágazó üvegzárványok pedig majd a kristály belsejében 
vannak felhalmozva, majd zónálisan helyezkednek el. Előfordul az az eset is, 
hogy a kristály belseje telve van zárványokkal, erre egy keskenyebb, de zárvány- 
mentes zóna következik, majd egy vékony, zárványokkal telített, míg a peri- 
férián egy teljesen tiszta szegély mutatkozik. Elég gyakori zárványok a földpá- 
t okban a hosszú-vékony amfiboltűk is. 

A földpátok mállására vonatkozólag a következőket emelhetem ki. Sátoros- 
kőfejtő és a Karancs (668 m) csúcs andezitjében a földpátok általában frissek. 
Kalcitosodás csak helyenként mutatkozik; infiltráció útján kloritosodott ; de a 
kloritosodás nagyobb mérveket nem ölt, csak helyenként jelentkezik. Minden 
valószínűség szerint klinoklórral van dolgunk, mert c = c és a kettőstörés is a 
klinoklórnak megfelelő kettőstörés. A többi helyeken azonban a földpátok, főleg 
a zárványokban gazdagok többé-kevésbé mállottak. A Homorútető, Csákta és a 
Karancscsúcs (697 m) andezitjeinek földpátjainál a mállási folyamat eredménye 
egy színes, pikkelyszerű halmaz, amelyben minden körülmények között felismer- 
hető a kalcit, klorit és muskovit, de részletekig menő meghatározásokat végezni 
nem tudtam. Epidotrögök, mint másodlagos termékek ritkák, de előfordulnak. 

Teljesen elmállottak a Karancscsúcs és a Babonyirpuszta -kőfejtő andezit- 
jének íöldpátjai. Anyaguk sohasem marad meg ép megtartásban, hanem a helyét 
egy kalcitos, kloritos, muskovitos halmaz foglalja el. 

Az amfibolok prizmatikusak, kisebbek, mint a sátoroshegyi andezitben. 
Az (110) szerint jól hasadnak. Kristályformáik: (110), (010) és (001). Színük barna, 
optikai karakterük negatív, tengelyszögük nagy, tehát bazaltos amfibolok. Pleo- 
chroismusuk jelentős, c == zöldessárga, reá merőlegesen szalmasárga vagy barnás- 
sárga . 

A korrózió és magmatikus resorpció jelenségeit nagyon sokszor megfigyel- 
hetjük, az utóbbit majdnem minden esetben. A változó vastagságú opacitos 
szegély már teljesen elklorítosodott, telve van magnetitszemecskékkel. Az opa- 
citosodás némely esetben nagyobb mérveket ölthet, felemésztheti az egész amfibol 
anyagát és egy magnetitszemekben nagyon gazdag kloritos halmazt eredményez. 
Zárványokban elég gazdag az amfibol. Földpát, apatitkristályok, majd 
maga az alapanyag fordul elő mint zárvány. Gyakoriak a négyszögletű magnetitck. 
míg az oszlopos ilmenitek ritkák. Mindkettőnél szépen megfigyelhető a rozsdáso- 
dás, illetőleg a leukoxénesedés. Biotitlemezkét mint zárványt kétszer találtam az 
amfibolkristályban, rutilszemet pedig egyszer. 

A mállási folyamatokkal szemben többé-kevésbé ellentállók az amfibolok. 
A Batorosi kőfejtőben erősen mutatkozik ugyan a kloritosodás és kalcitosodás, 



230 D s< HOLTZ M Uíf.l I 

de ritkán emészti fel az amfibol egész anyagát. A kloritosodás alkalmával klino- 
klor kdei kezik. néha olyan nagy mennyiségben, hogy az egész amfibol egy kloritos, 
magnetites halmazzá lesz. Természetesen a közel szegély fáciesén az átalakulás 
tökéletesebb. Itt számos esetben az amfibol anyaga teljesen kioldódik és helyébe 
egy gyengén fénytörő és kettőstörő anyag rakódik le másodlagosan, úgy. hogy 
csak a szegélyen mutatkozik egy keskeny amfibol koszuiú. Ez a másodlagosan 
keletkezett anyag valami zeolith féleség, negativ karakterű, egy optikai tengelyű, 
három irányban jól basád, tehál chabasit. Achabasitban helyenkénl hosszú vékony 
amfiboltűk, ezenkívül különös Bugaras szerkezetű, vesealakú epidotok fordulnak 
elő, amelyek minden rend nélkül helyezkednek el. 

Sukkal erősebben mállottaka kőfejtő amfiboljainál a Karancscsúcs (697 in), 
a Homorútető, a Csákta, valamim 1 a Karancscsúcs (727 m) és a babonyir pusztai 
andezitek amfiboljai. Csak a visszamaradó alak és az itt ott jelentkező hasadás 
alapján lehet következtetni, hogy mállott amfibollal van dolgunk. 

Az egész amfibolt egy tnagnetitszemekben gazdag, kloritos zóna veszi 
körül ; anyaga szerpentinszerű halmazzá alakúit át. amelyben foltszerűen vagy 
uralkodókig nagymérvű kloritosodást észlelhetünk. A mállási termékek közül 
kalcit Bohasem hiányzik, sőt sok esetben az uralkodó szerepet viszi. Mindenütt 
megtalálhatók a másodlagosan keletkezett kisebb nagyobb epidot rögök. 

Zárványai hosszabb, vagy rövidebb apatitoszlopok, legömbölyödött, vagy 
négyzetes mamielitszemek és a kissé nyúltabb, leukoxénesedő ihnenitek. Az 
elkloritosodotl csillámlemezkék csak ritkán zárványai az amfibolnak. 

A csillámok teljesen elmállottak, elkalcitosodtak, illetőleg elkloritosodtak. 
Gyakoriak a másodlagos úton keletkezett epidotrögök. 

Zárványai: földpát kristályok, kevés apatit, helyenként teljesen elmállott 
amfibol, majd leukoxénesedő magnetit. illetőleg ilmenitek. 

A Csákta. porfirosan kiválott elegyrészei közé tartozik egy teljesen elmállott 
piroxén. A kristályok táblásak, amelyeken az (100). (010) és (110) lapok ismer- 
hetők fel. 

A mállási termékfőleg kalcit. A korrózió erős mérveket ölt, maga az alap- 
anyag nem egy helyen fordul elő mint zárvány a pyroxénben. azonkívül a magne- 
titszemek és helyenként az apatit kristályok is megfigyelhetők. 

Mellékes elegyrészek: apatit . uagyon kevés zirkon, magnetit és 
ilmenit. 

Az apaiit mindég megtalálható szórványosan a kőzetben, de legtöbb esetben, 
mint zárvánj' az amübolban. Prizmatikusak. többnyire színtelenek, de elég gya- 
koriak a halványibolyára színezett apatitok is. pl. a Csákta andezitjében, azon- 
kívül a Karancs (697 m) magaslatán. 

A magnetitek aégy, vagy ritkán hatszöges átmetszet űek. helyenként rozs- 
dásodnak ós leukoxónesednek, ami titántartalmukat bizonyítja. 

Sokszor a leukoxénesedés nagy mérveket öli és a leukoxénesedő magnetit - 
kristályokhan kevés apatitzárvány található. 

Sokkal ritkábbak a nyúlt, hat szöges majd görbüli (Csákta deli-lejtő) ilnie- 
nit kristályok. 

Zirkon nagyon kevés van a kőzetben. 



A KARANCS HEGYSÉG VNDEZITJEI. 231 

Akcesszorikus el <• g y i é s z e k : a kvarc és a gránát . 
Kvarc helyenként tekintélyesebb számmá] lép fel, pl. a Karancscsúcs (727 m) 
andezitjében; részint víztiszta szemek, részinl hatszögletes keresztmetszetekben 
mutatkozik. A szemek nagysága változó, vagy nagyok, vagy aprók. Általában 
úgy mondható, hogy ebben az andezitben kis mennyiségű kvarc csaknem mindig 
található. 

A uránál almandin. halavány rózsaszínű, elég l'riss. kisebb-nagyobb szemek 
alakjában jelentkezik; körülötte a föld pá t ok és színes elegyrészek teljesen mállot- 
tak; ebben a mállott, elklorítosodott és elkalcitososdott halmazban nagyon sok 
magnetii és szórványosan apatit, fordul elő. 

Mikroszkóp alatt a karancsi andezitek típusos hí po kristályosan porfiros 
szöveti szerkezetet mutatnak. Az üveganyag nagyon kevés, mennyisége oly cse- 
kély lehet, hogy a mikrolitok körül csak keskeny leplet alkot. Ez a szövetiforma a 
típusos pilotaxit, ami a karancsi andezitek valamennyi változatánál megfigyel- 
hető; kivéve a karancs- (727 ni) csúcsi és a babonyir-pusztai kőzeteket, ahol az 
andezitek teljesen mállottak. 

A porfirosan kivált elegyrészek közötl a földpát az uralkodó, mennyiségre 
nézve utána az amfihol következik és ezután pedig a többi színes elegyrészek. 
Ez utóbbiak a hegység némely pontján tömörülnek, nagyobb mennyiségben 
lépnek fel, míg más helyeken teljesen hiányoznak. így a Csáktáhan megjelenik a 
piroxén. míg a Karancscsúcs és a Homorútetőíő] származó andezitdarabokban a 
csillámot találjuk meg. A többi intratelluros elegyrészek: ércek, apatit, nagyon 
kevés zirkon, gránát és kvarc. 

A sátorosi-kőfejtő, valamint a Karancscsúcs (668 m) andezitjében az intra- 
telluros és extratelluros földpátok között nagyságra nézve nem fokozatos, de 
ugrásszerű átmenet figyelhető meg, míg a többi előfordulásoknál e jelenséget nem 
tapasztaltam. Az intratelluros elegyrészek mennyiségének feltűnő csökkenését 
észlelhetjük a Karancs (697 m) kőzetében. 

Az alapanyag földpátjai vagy apró táblák, lécek, vagy négyzetek. Fény- 
törésük magasabb mint a kanada-balzsamé, de alacsonyabb mint a porfirosan 
kivált földpátoké, helyenként elkalcitosodnak. 

A színes elegyrészeket a másodlagos úton keletkezett hosszú, vékony, 
hatszögletes keresztmetszetű amfiboltűk képviselik, amelyek a porfirosan kivált 
földpátoknak, amfiboloknak zárványai, sőt a sátorosi-kőfejtő andezitjében az 
alapanyag földpátjaibán is megtalálhatók. Az alapanyagban a magnetitszemek 
mennyisége változó, így pl. a Karancscsúcs (668 m) andezitjében alig található. 
Valamennyi andezit alapanyagát egy zöldes, gyengén pleochroisztikus anyag há- 
lózza be, minden valószínűség szerint kloritféleség, amely vagy a porfirosan ki- 
vált amfibolok elmállása alkalmával keletkezett vagy a kis amfibolkristályok 
elkloritosodása folytán került az alapanyagba. Nagyon ritka az alapanyagban 
az apatit, valamint az epidot is. 

Andezitünk, mint általában az effuziv kőzetek, kitörése alkalmával az át- 
tört földkéreg kőzeteinek darabjait magával ragadta, azokat részben asszimi- 
lálta, részben megégette, vagy minden kausztikus hatás nélkül magába zárta. 
A karancsi andezit a mélyben levő alaphegységen tört keresztül és abból nagyon 



232 Ii SCHOLTZ MARGIT 

sok kristályos paladarabot tartalmaz. Ezeket a zárványokat részben már Schafar- 
zik 1 tanár említi a magyar orvosok és természetvizsgálók 1910. évi Miskolcon 
tartott vándorgyűlésén. Ő amfibolgneiszt, szalagos-aplitosgneiszt, biotigneiszt, 
pegmatitot, biotitos csillámpalát, fehér szemcsés kvarcitot és fehér kovásodott 
márga darabokat talált. Én csak néhány darabkát gyűjthettem e zárványokból 
és csak ezeknek a vizsgálatairól számolhatok be. 

Az általam gyűjtött zárványok szalagos-aplitos gneiszdarabok. Különböző 
vastagságú sötét és világos erek váltakoznak egymással. A sötétebb erek, amelyek 
néha kisebb, önálló csomók alakjában is megvannak az andezitben, főleg földpát- 
ból és amfibolból állanak, elvétve biotit lemezkékkel, kevés nagyszemű apatittal 
és rutillal. 

A földpát fénytörése minden esetben magas, kioltás alapján az andezin- 
labra dórit bytownit sorba tartozik. 

Az albit -ikertörvény gyakori, vékony lemezkékkel; periklin-t örvény az 
albittal kapcsolatban ritkán észlelhető. A földpátok frissek. Zárványok nem gya- 
koriak, csak némely esetben mutatkozik repedések mentén az üveganyag. Helyin- 
ként kloritosodó amfibolfoszlányok vannak a földpátokban. 

Az amfibol közönséges zöld amfibol. Tengelyszöge nagy, optikailag majdnem 
mindig pozitiv, ritkán negativ. Zárványokban nagyon szegény. Néhol klorit- 
>/<rű anyaggá — klinoklorrá mállik. 

A szalagos gneisznek világos részei főleg kvarcból, gyenge fénytörésű, 
negativ karakterű földpátokból (albitféleségből) kevés biotitból, mint akcesszo- 
rikus elegyrészből zirkon- és apatitból állanak. 

Az andezit zárványaival kapcsolatban meg kell emlékeznem a kőzet mállása 
folytán keletkező zeolithokról, amelyeket ugyancsak Schafarzik professzor 
említeti és sorolt fel a miskolci vándorgyűlésen. Ezekből a zeolithokból sokai 
gyűjtött pár évvel ezelőtt dr. Jugovics Lajos tanársegéd és az általa összeszedett 
darabok egy részét átadta vizsgálatra. Jelenleg még részletes vizsgálatról nem szá- 
molhatok be, de az eddigi rövid meghatározásaim alapján a következő zeolithokat 
említhetem: chabasit, desmin, heulandit és ezek kíséretében kalcit és pirit. Itt 
említem meg, hogy az itteni cha hasitokat dr. Vendl Aladár 2 műegyetemi tanár- 
segéd analizálta. 

A Sátoros-herjy andezitje. 

Macroskopice a kőzet világos barnásszürke színű, 5—6 mm-nyi amfibol- 
oszlopokkal, elvétve biotit lemezkékkel. 

Szövete közel áll a holokristályosan porfiros-tipuskoz. Intratelluros elegy- 
részei: a földpátok, hypersthenek, amfibolok, csillámok, kevés apatit, azonkívül 
• >/. ercek. 

A földpátok többnyire (010) Bzerint táblásak, élük sokszor legömbölyödött. 
Főleg a (010), (001), (110), (1Í0), (101) lapok által vannak határolva. Kémiai 
összetételükre nézve a lábra dórit -bytownit sorba tartozunk. 

1 Természettudományi Közlöny. 1919. XLV. 517. ftizet, 822. lap. 

2 Dr. Vendl Aladár: Kél magyar ásvány ohemiai elemzése. Földtani Közlöny, 
1911. XLT. 71. lap. 



A KARANCS HBQYőÉG ANDEZITJEI. 233 

Ikerkópződés gyakori, legáltalánosabban elterjedt az albit-ikertörvény, 
kevés lemez vesz részt a poliszintétikus iker alkotásában. Kitkán váltakoznak 
szélesebb é s keskenyebb lemezek egymással ; sokszor a szélesebb lamellák fésű- 
Bzerű benyomulása figyelhető meg. 

Periklintörvény csak az albittal együtt lép fel, poliszintétikus ikrek szerinte 
ép úgy képződnek mint az albitikrek, a lamellák itt is szélesek, sőt tekintélyes 
vastagságot is elérhetnek. Bavenói ikertörvény ritka; a két ikerhelyzetben lévő 
egyén külön-külön albit-, illetőleg periklin-ikerrovátkoltságot mutat. Szabály- 
talan összenövések szintén megfigyelhetők. 

Zónális szerkezet gyakori, de nem általános; vannak földpátok, amelyek 
teljesen zónás felépítésűek, de viszont vannak homogén egyének is. A zónák 
száma változó, míg egyeseknél csak néhányat észlelünk, addig a többieknél sűrűn 
következnek egymásután a különböző szélességű zónák; párhuzamosan haladnak 
a kristályélekkel, a külsők legtöbb esetben alacsonyabb fénytörésűek mint a 
belsők, azaz savanyúbbak, de néhány helyen a bázikus és savanyú zónák válta- 
kozása figyelhető meg. 

Sok helyen összetöredezettek a földpátok, némely esetben az összetöredezés 
nagyobb mérveket ölt. 

Zárványokban nem olyan gazdagok mint a kőfejtő földpátjai. Salakos 
alapanyag-zárványok és üveg-zárványok az uralkodók. Az üvegzárványok alakja 
változatos, lehetnek kissé megnyúltak, vagy szabálytalanok, rendesen barnás 
színűek. Elhelyezkedésük különböző. A kristály belsejében annyira felhalmo- 
zódhatnak, hogy tökéletesen kitöltik azt, máskor csak szórványosan fordulnak 
elő. Nem egyszer jelentkezik a szegélyen egy vékony, zárványokban gazdag zóna, 
majd egy szélesebb, zárványoktól mentes következik, végre a kristály belseje 
ismételten zárványokkal teli. Sokszor a kristályban levő repedések mentén halmozó- 
dik fel a tiszta üveg. Hypersthen-, vagy félhold alakú csillámlemezek csak el- 
vétve találhatók mint zárványok. Hosszú, vékony amfiboltűk, valamint a legöm- 
bölyödött rutil-interpoziciók a ritkaságok közé tartoznak. 

Mállási jelenségek ritkák, kloritosodás csak helyenként figyelhető meg. 
Nagyon sokszor a földpátok kerületén egy vékony rozsdás szegély mutatkozik, 
amihez minden valószínűség szerint az anyagot az alapanyag magnetitszemei 
szolgáltatják. Másodlagos termék gyanánt egy helyen epidotot találtam. 

A hypersthenek vagy zömök oszlopok, vagy hosszú, nyúlánk prizmák 
Vízszintes átmetszetük nyúlt nyolcszög, kicsiny prizmalapokkal és a piroxénekre 
jellemző (110) szerinti hasadással. Nagyságuk változatos, vannak egészen nagy, 
majd fokozatos átmenettel egészen kicsiny kifejlődésű hypersthenek is. Legtöbb 
esetben tökéletesen automorfok, szélük csak néha foszlányos. 

Az összes hypersthenek optikailag negatívok, pleochroismusok erős. c = 
ceízzöld, reá merőlegesen világosabb, illetőleg sötétebb szalmasárga. 

Zárványai közül a magnetit uralkodik négyszögletes, oktaederszerű kereszt- 
metszeteivel, de gyakoriak a bosszú, megnyúlt, pálcika-alakú ilmenitek is; üveg- 
zárvány kevés, az apatit pedig a ritkaságok közétartozik. Korrózió következtében 
sokszor alapanyag tódul be a hyperstenbe; földpátkristályok mint zárványok 
szintén elég gyakoriak. 

Földtani Köxlöny. XLVII. köt. 1917- 16 



234 !>• BCÖOLTZ MAHdlT 

A hyp 'rsthenek sugaras halmazzá, valószínűleg szerpentinféleséggé malinak, 
amit a rozsda erősén megfest. A mállási jelenség nagyobb mérvekel nem ölt, tel- 
jesen elmállott egyének csak az egészen kicsiny hypersthenek között találhatók, 
míg a nagyobbaknál a repedések mentén indul meg az átalakulás, vagy a szegé- 
lyükön mutatkozik egy vékony mállott rozsdás zóna. Vasoxyd vagy vashidroxid 
kiválása folytán a hypersthenek foltosak. 

Az amfibolok már makroskoposan is jól láthatók. 5—6 mm-nyi fekete 
színű, szarufényű oszlopok alakjában fordulnak elő az alapanyagban. 

Mikroszkóp alatt többnyire nyúlt, prizmatikus kifejlődést mutatnak, az 
(110) és (010) formák által vannak határolva. Bitkán zöldes, legtöbb esetben 
barna színűek; bazaltos amfibolok. Tengelyszögük nagy, optikailag negatívok, 
pleochroismusok erős, mint a kőfejtő amfiboljainál. 

Ikerképződés (100) szerint elég gyakori, néha a lamellák többszörös ismét- 
lődése" figyelhető meg. 

Az amfibolok általában erős magmatikus resorpciót szenvedtek; valamennyi 
egyén kerületén keskenyebb, vagy szélesebb, opacitos szegély található, amely 
azoiibári már 'elmállott és a mállási terméket a vasrozsda festi. Ebben a mállott, 
opacitos zónában néha biotitlemezkék fordulnak elő. 

Az amfiból a hypersthenhez hasonlóan mállik; a mállási termék megegyezik 
a hypersthen átalakulása alkalmával keletkező anyaggal. Pontosabb meghatáro- 
zása mivel vasrozsda színezi, nehéz, de minden valószínűség szerint klorit, vagy 
szerpentin-féleség. 

" 'Zárványok nagy számmal lépnek fel. A korrodált amfibolba sokszor maga 
az alapanyag nyomul be. Több helyen meglehetősen nagy földpát kristályok, 
apatit'prizmák, majd magnetit-oktaederek jelentkeznek mint interpoziciók. 

A csillám meroxén, sötét barna színű, erősen pleochroisztikus. Tengelyszöge 
nagyon kicsiny, majdnem 0°, optikai karaktere negatív. Csak ritkán fordul elő, 
alig néhány egyént figyeltem meg, de mindegyik nagy kristály volt. A csillámok 
amfibolhoz hasonlóan erŐ3 magmatikus resorpciót szenvedtek. A szegélyükön mu- 
tatkozó opacitos-keret , valamint a kristály belseje is helyenként elmállott. A mállási 
termék hasonló az amfiból é3 hypersthen mállása alkalmával keletkező anyag- 
hoz, de az átalakulás nagyobb mérveket nem ölt. A csillámok elég sok idegen 
zárványt tartalmaznak: így különösen kisebb földpátok, vasércek és rövid apatit- 
oszlopok észlelhetők benne. 

Mellékes elegyrészek: az apatit, magnetit és ilmenit. 

Eitkák a nyúltabb, vagy zömökebb apatitos^lopok. A négyszögletes, több 
helyen rozsdásodó magnetitkristályok gyakoriak. A hatszögletes vagy nyúltabb 
lemezes ilmenitek ritkábban fordulnak elő. 

Az akcesszorikus elegyrész ;i ritkán előforduló kvarc. 

Az alapanyag mikroszkópos kicsinységű földpátokból, amfiboltűkből, 
magnetitkristálykákból és az ezek közé beékelődő, rozsdától erősen festett, mállott, 
kloritszerű anyagtól áll. 

A földpátja nién'seiin alapján andezin, tehát savanyúbbak, mint a por- 
firosan kivált földpátok. Alakjuk négyszögletes, vágj lécszerű. Roppant nagy 
számmal jelentkeznek az alapanyagban a hatszögletes keresztmetszetű, másod- 
lagos úton keletkezett hosszú, vékony amfiboltűk. 



A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI. 235 

Magnetitszemekben szintén gazdag az alapanyag. Ezen apró kristálykák 
közé ékelődik be, mintegy a közöttük levő teret tölti ki — egy vasrozsdától fes- 
tett kloritf eleség, amely minden valószinűség szerint az alapanyag a miiből -tűinek 
az elmállása folytán keletkezett, vagy pedig a kisebb hypersthen-egyének átala- 
kulása alkalmával került az alapanyagba. 

Szöveti szerkezetét illetőleg az ú. n. pilotaxit szöveti-formával talákozunk. 
Az alapanyag telve van mikroszkópi, kicsinységű kristálykákkal , melyhez képest 
az üveg mennyisége oly csekély, hogy úgyszólván csak a mikrolithok körül képez 
keskeny leplet. Ebben az alapanyagban váltak ki a különböző nagyságú intra- 
telluros elegyrészek. 

A Sátoroshegy nyugati részének andezitje csupán a kissé nagyobb kvarc- 
tartalomban és a helyenként előforduló, sötét színű apatitok tekintetében külön- 
bözik a déli-oldali előfordulástól. 

A kőzet tehát a fentebb ismertetett ásványkombináció alapján hypersthen- 
amfibolandezit. 

A kőzettani viszonyokat összefoglalva azt látjuk, hogy a Karancs-hegysóg 
andezitjei kétfélék: ú. m. a tulaj donképeni Karancs és a belőle kiágazó gerincek 
kőzete, a gránátos amfibolandezit és a hozzájuk csatlakozó Sátoroshegy kőzete 
hy persten-amf ibolandezit . 

Munkám befejezése előtt szükségesnek tartom, hogy részletesen foglalkoz- 
zam a Karancs-hegység eruptiv kőzeteit tárgyaló irodalommal. 

Vogelsang 1 említi először, hogy a Somoskőújfalu melletti sötótszínű ka- 
rancsi trachitban cordierit fordul elő, ő, a Zipser által Bonnba küldött anyagot 
vizsgálta és bebizonyította, hogy e vörös gránátokkal teli, feketésszínű diorit- 
trachyt cordieritet tartalmaz és valószínűleg a bazalt közeléből való, mert fluidális 
szerkezete a bazaltra emlékeztet. Szabó VoGELSANGnak több példányt küldött 
a karancsi andezitből, amelyeket átvizsgált és azt találta, hogy ezeké a kőzetek 
nem azonosak azzal a darabbal, amelyben a cordieritet felismerte. Szabó szerint 
fluidális szövetű andezit a Karancsban ritkaság, valószínűleg a nyugati oldalról 
származik és a bazalt idézte elő szerkezetét. 

Vogelsang a csíszolatot, amely vizsgálatainak alapját képezte, elküldötte 
Szabó professzornak és így került ez a budapesti tud. egyetem ásvány- és kőzet- 
tani intézetének a birtokába. Ezt a csíszolatot én is átvizsgáltam, a cordierit 
azonnal feltűnik benne nagyságával, kékes színével, kitűnő dichroizmusával ; érde- 
kes a kőzet fluidális szövete, amely sem a Karancs, sem a sátoroshegyi andezitek- 
nél nem fordul elő. Vogelsang a Zipzer által küldött kőzetben cordieritet talált, 
míg ez ásvány az általam vizsgált kőzetek egyikében sem ismerhető fel. 

Mindazok az ellentétek, amelyek a Vogelsang által vizsgált csiszolat és 
a karancsi andezitek között fennállanak, kétségtelenül bizonyítják, hogy az a 
példány, amelyet Zipzer küldött VoGELSANGnak, nem a Karancs -hegységből való, 
hanem más helyről származó kőzetdarabbal cserélődött fel. 

Az igazi karancsi andezit cordieritjével Szabó 2 professzor foglalkozik részle- 

1 Dr. Ferdinánd Zirkel : Die KristalliUn (1875) 153 lap. 

2 Dr. Szabó József: A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a magyarországi 
trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud. köréből. 1877. 

16* 



236 K SCHOLTZ MARGIT 

tesen és a következőket mondja : «a Ka rancs -hegység kőzetét átvizsgálva, azt 
találtam, hogy abban a cordierit gyakran jön elő, s az hol quarznak, hol földpát- 
nak tartatott ; legtöbbször szabálytalan szemeket képez, s ezeket inkább quarz- 
nak volt ok mondani, de máskor hosszúkás, s ekkor dacara homogén szövetének, 
földpátnak tartottuk. Legtöbbször ibolyaszínű a trachyt cordieritje és így ame- 
tiszt-féle quarenak tűnik feb> 

Ügy a karancsi, valamint a Sátoros-hegy andezitjét jól átvizsgáltam és 
meggyőződtem, hogy cordieritnek, amelyet Szabó 2 határozottan említ, nyoma 
sincs. A kőzetben előforduló legömbölyödött kvarcszemek, amelyekkel talán 
Szabó professzor a cordieritet összetévesztette, nagyon sok esetben jó tengely- 
képet mutatnak, így kvarcvoltuk kétségtelen. Szép ibolyaszínű cordieritet egyet 
sem találtam, de nem egyszer akadtam gyengén pleochroisztikus ibolyaszínű 
apatitokra, amiket lehet, hogy Szabó professzor cordieriteknek tartott, mivel 
munkájában sötétszínű apatitokról említést nem tesz, ezeknek fénytörése azon- 
ban jóval nagyobb, mint a cordierit é és a hatszögletes keresztmetszetek egyszer 
sem mutatják az ikerösszenövést. 

Mindezekkel nem azt akarom bizonyítani, hogy cordierit az andezitekben 
nem fordul elő, mert hiszen kiváló kutatások bizonyítják, hogy számos olyan 
andezit létezik, amelyeknek a cordierit lényeges elegyrésze, pl . Cavipiglia marittvma, 
Cabo de Gata x andezitjeiben tekintélyes mennyiségben lép fel a cordierit ; ezeken 
kívül számos olyan előfordulást lehetne felsorolni, amelyekben jelenléte kétség- 
telenül bizonyítva van. 

Magyarországi andezitekben a cordierit, mint a kőzetnek lényeges elegy- 
része eddig még teljes pontossággal ismertetve nincs. Előfordulnak ugyan a kőzet- 
ben kristályos palazárványok, amelyek cordieritet is tartalmaznak, de ezek a 
zárványokban találhatók és nem a kőzet elegyrészei. 

A karancsi andezit cordierittartalma általánosan elfogadott a szakiroda- 
lomban. 2 Tudományos munkák, tankönyvek említést tesznek róla. Kisebb mun- 
kákban szintén megtaláljuk a vonatkozásokat, így Morozevicz 3 egy érdekes 
értekezésében, amelyben a cordierit kikristályosodásának feltételeivel foglalkozik 
megemlíti Szabó munkáját, azaz hivatkozik a karancsi andezit cordierittartal- 
mára. 

Szóval a szakirodalomban elterjedt és részben elfogadott volt az az adat, 
hogy a karancsi andezit mint lényeges elegyrészt cordieritet tartalmaz. Vizsgálataim 
eredményeként, mint már a bevezetésben kiemeltem s munkám befejezéséül is 
hangsúlyozom, hogy e hegység andezitjében cordierit nincsen és a kőzet nem 
biotit-, hanem amfibolandezit, illetőleg hypersthenamfibolandezit. 



1 A. Osann: Über die Cordierit führenden Andezit v. Hoyazo (Cabo de Gata) Z. D. 
G. 1888. XL. 694. 

2 Dr. Carl Hintze: Handbuch der Mincralogie II. 2. Pag. 927. 
H. Rosenbusch: Mikroskopií-che Phy.--iograpbie, I. 2. Pag. 166. 

Dr. Ferdinánd Zirkel: Lcbrbucb der Petrographie II. Pag. 604. 
Nadmann— ZmKEL: Elemente der Mimralogie, Pag. 724. 

3 T. M. P. M. XVIII. Pag. 68. 



A KARANCS HEGYSÉG ANDEZITJEI. 237 



A Cordieriteknek andezitekben való előfordulásaira 
vonatkozó irodalom. 

Dr. Szabó József: A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a magyar- 
országi trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud. köréből 1877. 

A. Beegeat: Cordierit und granatführender Andesit von der Insel Lipari. 
N. J. 1896. II. 148. 

Dr. Karl Hintze: Handbuch der Mineralogie II. 2. 927. 

E. Hussak : Über die Verbreitung des Cordierits in Gesteine. N. J. 1885. 1. 82. 

G. A. F. Molengraafp: Cordierit in einem Eruptivgestein in Südafrika. 
N. J. 1894. I. 79. 

Josep Morozevicz: Kristallisation des Cordierits in Andesitmagmen. 
N. M. P. M. XVIII. 68. 

Naumann-Zirkel : Elemente der Mineralogie. 724. 

A. Osann: Über die cordieritführenden Andesit von Hoyazo. (Cabo de 
Gata.) Z. D. G. G. 1888. XL. 694. 

A. Osann: Bsitrage zur Kenntnis der Eruptivgesteine des Cabo de Gata. 
Prow. Almeria. Z. D. G. G. 1889. XLI. 297. Z. D. G. G. 1891. XLIII. 688. 

H. Rosenbusch: Mikroskopische Physiographie. I. 2—166; II. 2. 1053. 

Dr. Ferdinánd Zirkel: Lehrbuch der Petrographie. II. 604. 

Dr. Ferdinánd ZmKEL: Die Kristalliten (1875). 153. 

K. Vogelsang: N. J. 1891. II. 65. 



Munkámmal elkészülve, kedves kötelességet teljesítek, amidőn 
nagyra becsült professzoromnak, dr. Mauritz Béla egyetemi tanár úrnak hálámat 
és köszönetemet fejezem ki értékes tanácsaiért, támogatásáért, mellyel munkám 
sikeres befejezését lehetővé tette. Ugyancsak köszönetemet fejezem ki Noszky 
Jenő főgimnáziumi tanár úrnak, hogy a geológiai viszonyokra vonatkozó ta- 
nulmányát közölni szíves volt. 

Budapest, 1917 május 20-án. 

Készült a kir. magy. Tud. Egyetem ásványkőzettani intézetében 1916—1917. 



B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

NEVEZETES ÚJ LELETEK A M. K. FÖLDTANI INTÉZET 
MÚZEUMÁBAN. 1 

Irta : Kormos Tivadar dr. 

— A 21. ábrával. — 



Ujabban ismét néhány nagybecsű gerinces maradvány jutott a magyar 
birodalmi földtani intézet tulajdonába. 

Talán a legfontosabb ezek közül egy 21 x21 cm átmérőjű h a i- 
páncél-r észlet, mely a veszprémi Jeruzsálem-hegy alsó-keuper mészkövéből 
került napfényre s a jAEKEL-től 1902-ben leírt és később a «Balaton-bizottság» 
kiadványaiban monografikusán is feldolgozott Placochelys -placodonta-tol szár- 
mazik. Ez az újabb lelet, mely szintén Laczkó Dezső veszprémi kegyesrendi fő- 
gimnáziumi igazgató jóvoltából került a Földtani Intézet múzeumába, kivált 
azért becses, mert ez az első nagyobb Placochelys páncélrészlet, mely eredetiben 
tanulmányozható. JABKEL-nek ugyanis annak idején nem sikerült a páncéltöre- 
dékeket a kemény keuper-mészkőből kiszabadítania s ezért úgy segített a bajon, 
hogy a kevésbé kemény csontpáncélt véste ki a kőből s a negatívot azután ki- 
öntötte. A most bemutatott páncélrészlet nem feküdt olyan mélyen a kőben s a 
mészkőnek a csontot fedő része kissé rnárgás is volt, úgy hogy Haberl Viktor 
preparátornak sikerült felügyeleti m mellett erről az újabb leletről a követ 
levésni. 

Sajnos, a mészkövet fejtő munkások, mint rendesen, most sem voltak 
eléggé óvatosak s a lelet egy része veszendőbe ment. A hiányzó bütykök egy részét 
a preparátor kiegészítette, hogy a páncél jellegei jobban szembetűnjenek. 

Tisztán látható ennek folytán (1. a mellékelt képet a 21. ábrán), hogy az 
átlag 1*5— 2 cm vastag csont páncélalapból miként emelkednek ki a bütykök s mily 
módon helyezkednek el a páncél felületén. A párvonalas sorokba 
rendezkedett nagy bütykök nem egészen függőleges 
helyzetűek s 8—10 széles bordát viselnek, melyeket 
egymástól több é-k evésbbé bemélyedő árkok válasz- 
tanak el. Felső nézetben e oagy bütykök alakja ezért Patella-szexű. A na <jy 

1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 április 4-i ülésén. 



RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 



^39 



bütyköket koszorúalakban kisebb, egyszerűbb, sza- 
bású bütykök övezik, melyek a nagy büt-ykök bp.r&ái* 
na k a tövén helyezkednek el. A hány gerinc/díszíti 
a nagy bütyök oldalát, annyi kis bütyök (8-10) ves.z 
részt, a koszorú felépítésében is. , l 




21. ábra. Placochelys placodonta hát páncélrészlete. 



A nagy bütykök sorai között 3-4, többé-kevésbbé szintén párvonalas 
sorban állnak a kis bütykök, melyek a nagyok magasságának a felét sem érik el. 

A Saurofterygikk rendjébe s a Placodontidae családba sorozott Placochelys 
nemet, melyet Jaekel a Nothosauriusok-U\ s a teknősökkel hoz vonatkozásba, 
még nem ismerjük eléggé. Ebből a szempontból s mert a hátpáncél kialakulásának 
kérdése az újabb lelet révén talán véglegesen megoldható lesz, nagy örömmel 



240 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

üdvözölhetjük azt s hálával kell adóznunk ezen esemény alkalmából Laczkó 
DEZsőnek, amiért e becses maradványt a tudomány számára megmentette. 

A szóbanlevő páncélrészlet orientálása a háti páncél többi, már ismert 
részeihez képest, valamint annak tüzetesebb tanulmányozása és méltatása spe- 
ciális feladat, melyet e tekintetben nálamál hivatottabb szakember részére 
óhajtok fenntartani. 



A második bemutatott lelet három jókarban levő. bár kissé hiányos An- 
thracotherium-íog a petrozsényi Lónya-telep aquitán-kori széntelepéből, melye- 
ket Halaváts Gyula főbányatanácsos közvetítésével szerzett meg nemrég 
a Földtani Intézet. Egy felső zápfog- s két szemfog-töredék képviselik ezt a fontos 
új leletet. A fogak teljesen feketék, zománcuk porcellánfényű. A zápfog rágó- 
felülete kevéssé kopott. Anthr .-maradványok hazánkban eddig leginkább Erdély 
oligocén-képződményeiből voltak ismeretesek, ahol többnyire kisebb termetű 
fajok fordulnak elő. A petrozsényi, rhinoceros -nagyságú faj valószínűleg az 
Anthr. magnumhoz, vagy ennek alakkörébe sorozandó, tekintettel azonban arra, 
hogy Európában mintegy 20 Anthr.-ia,} ismeretes, összehasonlító anyag pedig 
Budapesten nem áll rendelkezésre, a faj pontos meghatározása és a többi hazai 
^áníhr.-maradvány revíziója a jövő feladata. 



Nem kevésbbé fontosak ós jelentőségükben messze kihatok azok az Antilop- 
maradványok, amelyek a Villány közelében lévő Nagyharsány-hegy s a Püspök- 
fürdő melletti Somlyó-hegy preglaciális üregkitöltéseiből kerültek elő. 

Évekkel ezelőtt számos juhmaradvánnyal együtt egy csavarodott szarv- 
csapot találtam a Harsány-hegyen. Nagyon kézenfekvő volt az a feltevés, hogy 
ezek a leletek egy- és ugyanazon állatfajból valók s hogy itt egy nagytermetű, 
csavartszarvú juhról van szó, melynek fogai típusos juhfogak, szarva ellenben 
antilopéra emlékeztet. így nyilatkoztam e kérdésben a Koch emlékkönyv 
56. lapján s ilyként vélekedett Matschie tanár, az ismert berlini mammalogus is, 
kinek a kérdéses maradványokat megmutattam. 

1916-ban ismét lennjártam a Villányi-hegységben s ezúttal a Harsány- 
hegyen két, némileg szarvasfogakra emlékeztető fogat találtam, melyekhez teljesen 
hasonlóak a püspökfürdői Somlyó-hegyről származó preglaciális anyagban gyako- 
riaknak bizonyultak. Freudenberg W. göttingai egyetemi magántanár, a pre- 
glaciális korbeli kérődzők alapos ismerője, legutóbb Budapesten átutazott, s ez 
alkalommal a kérdéses harsányhegyi és püspökfürdői maradványokat közelebbről 
megvizsgálva, azokban az Antilope ( Tragclaphus) Jageri Butim, nevű kihalt 
fajt ismerte fel. Ide tartozik a harsányhegyi csavarodott szarvcsap. két fog s egész 
csomó püspökfürdői maradvány is. A Harsány-hegyen tehát a nagytermetű pre- 
glaciális juh (Ovis antiqua alakköréből) mellett előfordul ez a kudunál (Strepsi- 
eeros)ÍB nagyobb,, nevezetes antilopf aj is, mely Freudenberg szerint a Forestbed- 
faunából sem hiányzik. 



RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 241 

Ennek a fajnak a jelenléte preglaciális faunánkban, annak a Forestbed- 
faunával fennálló kapcsolatát még szorosabbra fűzi. Az a körülmény pedig, hogy 
antilopunk úgy a harsányhegyi, mint a püspökfürdői faunában előfordul, újabb 
fontos bizonyíték Méhely felfogásával szemben e két lelőhely faunájának egy- 
korúsága mellett. 

Még ennél is fontosabb azonban az a kapcsolat, mely e faj révén, mely 
a sváb babércekben (f. miocén) is előfordul, a hazai preglaciális fauna s az idősebb 
neogén-kor állatvilága között mutatkozik. 

A püspökfürdői faunából Fejérváity legutóbb egy új békanemet (Plio- 
batrachus) ismertetett, mely primitív bélyegei révén bizonyos tekintetben az oli- 
gocén -miocén -kori Palaeobatrachusm emlékeztet. Amennyiben a németországi 
miocén-képződményből leírt Antilope Jageri a magyarországi preglaciális anti- 
loppal fajilag teljesen azonos — ami még közvetlen összehasonlítás révén eldön- 
tendő — úgy ez volna a második alak ebben a faunában, mely miocénkori 
kapcsolatot mutat. 



A legutolsó bemutatásra került tárgy egy ritka szépségű és óriási nagyságú 
Cervus giganteus agancspár (koponyatöredéken), mely évekkel ezelőtt Kecskén 
került Szépi Lajos tiszai halász hálójába s melyet dr. Szabó Kálmán kecskeméti 
múzeumőrrel együtt a múlt év őszén szereztünk meg a helyszínén a Földtani 
Intézet számára . 

Pohlig és Lydekker az óriás szarvasnak öt alfaját különböztetik meg. 
Ezek: 

Cervus giganteus typieus (=<?. Hiberniae; Írországi rassz). 
Cervus giganteus Buffi (= C. germaniae; germán rassz). 
Cervus giganteus italiae (mediterrán rassz). 
Cervus giganteus Belgrandi (francia rassz). 
Cervus giganteus carnutorum (Forestbed rassz). 

E rasszok közül csak a három elsőt ismerjük eléggé, míg a másik kettő 
csupán fogyatékos maradványok alapján ismeretes. Az írországi, germán és me- 
diterrán rasszok agancsának bélyegeit Pohlig a Palaeontographica XXXIX. 
kötetében tüzetesen ismertette. Az agancstipusok hosszadalmas leírásával 
ezért nem is foglalkozik, hanem csupán arra utal, hogy míg az ír rassz agancs- 
terjedelme (a két agancs csúcsainak egymástóli legnagyobb távolsága) a 3% mé- 
tert is meghaladhatja, addig a germán rasszon 1*8 s a mediterránén 1*7 m-nél 
soha sem nagyobb ez a távolság. 

Pohlig s az ő nyomán Lydekker is a magyarországi óriás-szarvas agan- 
csokat a mediterrán rasszhoz sorolják. Pohlig megjegyzi, hogy a C. gig. italiae 
általában közelebb áll a germán rasszhoz, mint az írországihoz s a magyarországi 
agancsok általános habitusukban kissé jobban közelednek a germán rasszéihoz. 
Nem lehetetlen szerinte az sem, hogy átmenetek is előfordulnak a kettő között 
(kereszteződések?). 



2IJ KÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

A i.i mutatott kecskéi példány agancsterjedelme a 2>y 2 méti rl meghaladja 
(252 cm), a két agancs legnagyobb hosszúsága pedig (a homlokcsonttal együtt, 
a görbület szerinl belül nézve) 33ű cm. Ez az agancs tehát jóval nagyobb, mint 
e mediterrán s a germán rassz legnagyobb agancsai, de nem éri el az írországi 
alfaj maximális méreteit. Szabását tekintve, ez az agancs a mediterrán rosszétól 
a Legtávolabb áll s legjobban hasonlíl a germán rasszhoz. Bizonyos mértékig azon- 
ban az írországi típusra is emlékeztei és szinte azt mondhatnók, hogy a kettő 
között áll. 

1 gy látszik tehát, hogy Magyarországon a típusos mediterrán rasszon kívül 
(1. Pohlig. id. b. 8. ábra) még egy másik, a germán rasszboz közel álló, vagy avval 
azonos óriás-szarvas fajta is élt, mely agancsainak alakja és terjedelme folytán 
épen úgy, mint az Írországi rassz, aligha lehetett erdei állat. Ezt a — nyilván 
mocsárvidékeken élt — rasszt egyelőre hajlandó vagyok a C. giganteus Ruffi 
Nhrg alakkörébe utalni (típusa a XEUBiNG-féle wormsi példány, Pohlig, id. h. 
•1. ábra, c)) t nem tartom lehetetlennek azonban, hogy újabb szerencsés leletek 
ennek a rassznak a rendszertanban külön helyet fognak kijelölni. 

A bemutatott agancslelet, mely a Földtani Intézet múzeumának egyik leg- 
szebb ékessége, nyilván általános érdeklődésre tarthat számot és kötelességünkké 
teszi, hogy a tiszai balászokat minél gyakrabban felkeressük. A Tisza medre vá- 
gós kincsesbányája a legszebb leleteknek s bűn lenne az ilyen és ehhez hasonló 
maradványokat a tudomány számára meg nem menteni. 

A kecskéi agancspár preparálásának és restaurálásának fáradságos mun- 
kája Haberl Viktor szobrász, földtani intézeti preparátor mesterkezél dicséri. 



C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

A BAKANYAI-SZIGETfíEGYSÉGBEN L909 MÁJUS 29-ÉN ÉSZLELT 

FÖLDEENGÉS, 

hta Rethly Antal dr. m. k. meteorológus. 1 

— A 22. ábrával. — 

A Dunántúlnak Pécs, Kaposvár és Szegszard közé eső aszeiz- 
mikufl területét délkeletről egy elsőrendű szeizmotektonikai vonal határolja. 
Magyarország földrengései viszonyai feltüntető térképen 2 a Duna és a Dráva 
kozott elterülő Baranyai-szigethegység délkeleti földrengéses terü- 

1 Előadta a Magyarhoni Földtani Tarsalat 1917 április 14 szakülésén. 
1 Rétuly Antal: Magyarország földrengés] térképe. «M a t h <■ ni a t i k a i és 
Természeti adományi Értesít ő» XXXI. k. 5. f. (602— 625. old.) Budapest 1913. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



•218 



letét egy szeizmotektonikai vonal választja el az aszeizmikus röghöz tartozó 
tulajdonképeni Mecsek-hegységtől. Különös figyelmet érdemel ez a 





£ 


É 




cD 


ti 




UJ 


E 










LxJ 


<£> 




CD 


& 




co 


•rŐ" > 






E 




< 


Os 




>- 


O 




-ZL 


ON 




<c 






Cd 






<c 




\\ 


GÜ 










&\ 










ej?. S> 


V^ 




■■\\ 


\ 


S* 


\\. 









J #1 É> II i'l 

3 3-1 & l ^3, 

- "is $5 íí JÉ I c "iJC -<: 

? -eS « a > £? -t-e,!? °a 



• //' 



H ' - 

r | • 1 1 £5 45 £ 2 iC 

■n $ "» w 3'S á t- c >,£ -g ; 

§ $ 1 -. £| < £ í "^ <§ ' ! 



*? 3 fel 2§ 
II I 



terület földrengési szempontból, már csak azért is, mert a Duna és a Tisza közötti 
vele szemben elterülő vidék, Baja és Újvidék között, ugyancsak mini 
aszeizmikus terület vált ismeretessé. 



244 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

A Mecsek-hegységtől délre fekvő vidék földrengésekben tulajdon- 
képen szegény és csak a legújabb időkből áll néhány megbízható és tanulmányo- 
zásra érdemes földrengés rendelkezésünkre. Ezek között az 1909 május 29.-i föld- 
rengés x úgy a rengési terület nagysága, mint annak elhelyezkedése miatt ezen 
vidékre nézve jelentőséggel bír. 

A földrengésről a Meteorológiai Intézet 2 a következő jelenté- 
seket gyűjtötte össze : 

1. Hidor 7 h OQP 1 V°. Egy vertikális lökés 10— 15 mp-nyi tartammal. 
Képek leestek a falakról, edény csörömpölt. Moraj úgy előzte, mint követte a 
lökést. A földrengés Eáczpeterden is érezhető 'volt. 

2. Hird 6 h 45™ IV . Két egymást követő lökés N— S irányban. Tar- 
tama 3 mp volt. Felfüggesztett tárgyak megmozdultok, edények, képek, ajtók 
csörömpöltek. Egyidejű moraj észleltetett. (Eberhardt J.) 

3. Kát oly 6 h 30™ V°—VI°. Három-négy közepes erősségű lökés volt 
felülről lefelé húzódva. Hullámzó mozgás is volt. Érzékenyen felfüggesztett tár- 
gyak megmozdultak, vakolat megrepedezett, kémények ledőltek, cserepek hullot- 
tak. Egyidejű morajt észleltek. (Sajnovics J.) 

4. K i s k o z á r 7 h 00™ IV — V°. Három lökés S— N felé.10 mp-nyi ingassál. 
Ajtók, ablakok erősen zörögtek, képek megmozdultak. Egyidejű mély földalatti 
moraj. M i s 1 á n y, Személy, E 1 1 e n d ós Sáros községekben is érezték. 

(DlTTLER E.) 

5. Liptód 6 h 30 m III . Egy lökés E— W felé erős rázkódással. amelyet 
Mar á z a községben is éreztek. Tárgyak megmozdultak. (Habel J.) 

6. M a g yarsarlós. T h 00™ V°— VI . Egy erős vertikális lökés 3 mp-nyi 
időtartammal. Felfüggesztett tárgyak, bútorok megmozdultak. Moraj nem volt 
hallható. Egy kémény ledőlt. A földrengés ijedelmet okozott. 

7.. Mecsekszabolcs. 6 h 50™ V°. Két lökés két mp-nyi időközben, 
1—1 mp időtartammal. Felfüggesztett tárgyak megmozdultak, edény csörömpölt, 
alvók felébredtek. Moraj nem volt. Aföldrengés okozta lökések az 
itteni kőszénbánya minden szintjében jelentkeztek. 
A legmélyebb szint 53 méternyire fekszik a tenger 
szintje felett. Egyes bányamunkások állítása szerint 
a lökések következtében az ács ólat recsegett, apró 
szén- és kődarabok hullottak s általában olyan érzés 
vett rajtuk erőt, mintha s ül y e d n én e k. (Sztraka E.) 

8. Mecsekszabolcs. 6 h 45 m V°. Eázkódás, edény csörömpölt. Egy- 
idejű mennydörgésszerű moraj. Sok házból a lakosság kiszaladt. (Szokola J.) 

9. Misi én y. 7 h ÓV* ÍV°-V°. Egy lökés 4 mp-nyi ingassál. Ablakrezgés. 



2 Magyar földrengési jelentés 1909. IV. évfolyam. Kiadta a m. kir. 
orsz. Meteorológiai Intézet 22—23. szám, május 29. (11. old.) 

s A Meteorológiai Intézet által gyűjtött anyag a földrengési szolgálat- 
nak a kir. m. Tudományegyetem budapesti földrengési obszervatóriumába való átutalása 
után átkerült a nevezett intézetbe. Tanulmányunk megírásához dr. Kövesligethy Radó 
egyetemi tanár úr szíves volt az anyagot átengedni, amit. e helyütt is őszintén megköszönünk. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 245 

Úgy ülő mini álló és járó emberek meginogtak. Gyenge moraj volt hallható. 
(Dreiecker F.) 

10. Na gykozár. 6 h 45 m IV . Egy heves lökés hullámszerű ingassál, 
E— W irányban. Tetőgerendázat recsegett, edény csörömpölt, szabadban lévők 
megtántorodtak. Egyidejű robbanásszerű moraj. Az emberek azt hitték, 
hogy 'Mecseks z a b olcsón vagy S o m o g y o n bányarobbanás történt. 
(Waxler J.) 

11. Pécs. 7 h 00 m IV°. Egy lökés S— N irányban, pillanatnyi mozgással. 
Felfüggesztett tárgyak megmozdultak, ablak rezgett, alvók felébredtek, az ágyak 
megmozdultak. (Gallovich F.) 

12. Pécs. 6 h 53 m II1°— IV . Gyenge földrengés mintegy 20— 25 mp-nyi 
mozgással. Moraj nem volt. Pécs város keleti felében a földrengést jobban észlelték 
és több helyen ijedelmet okozott. (Czirer E.) 

13. P e c s-b a n y a t • e 1 e p. 6 h 55 m III — IV °. Hullámzó mozgás E— Wfelé. 
Többen észlelték. (Vizer E.) 

14. Pécs v á r a d. 7 h 00 m III . Egy lökés E— W felé haladó mozgással. 
Pléhtálca megcsörrent, ajtó kinyíllott. Dübörgésszerű moraj. (Hal. V.) 

15. P ü s p ö k b o g á r d. 6 h 2 m V°. Egy vertikális lökés, egy másodpercnyi 
mozgással. A földrengés vertikális robbanásszerű volt. (Ujváry M.) 

16. K o m o n y a. 6 h 55 m V°— VI°. Egy vertikális lökés két másodpercnyi 
mozgással. Háztetőkről a vakolat és lazán álló cserépdarabok lehullottak. Egy- 
idejű erős mennydörgésszerű moraj volt. (Gruber J.) 

17. Szellő. 7 h 00 m III°— IV . Több lökés gyors egymásutánban, 
mintegy 10—15 mp-nyi hullámzással. Edények és képek mozogtak. Egyidejű 
közepes erősségű moraj volt hallható. (Eeil N.) 

Nemleges jelentések a következő helyekről érkeztek be: Bonyhád, 
H i m e s h á z a, K ő v á g ó s z ö 1 1 ő s, M a r á z a, N é m e t h e 1 y, Németi, 
Pécs ud várd, Pogány, Siklós, Szentlőrincz és Püspök- 
szenterzsébet. 

A felsorolt megfigyelési anyag térképes feldolgozásából nyert eredmények 
a következőkben foglaltattak össze. Az egyes helyeken észlelt adatokból becslés 
útján elsősorban megállapíthatott a földrengés erőssége, ezek alapján megszerkesz- 
tett a földrengési térkép. 

A földrengés kipattanásának idejét pontosan megállapítani nem lehetett, 
mert annak hullámai oly kis távolságig haladtak, hogy a legközelebb eső négy 
földrengési obszervatórium egyike sem jegyezte fel. B u d a p e s t, Kalocsa, 
Zagreb és Belgrád obszervatóriumai nem tesznek említést május 29.-i 
földrengésről. Így tehát mint legvalószínűbb időadatot a pécs-városi meteorológiai 
állomás jelentésében lévőt kellett elfogadni, amelyek szerint a földrengés 
időpontja 7 h 53 m középeurópai idő szerint. 

A rengési területen legerősebben megrázott hely és maga az epicentrum 
Bo monya, Bogáros, és Nagykozár vidéke közé tehető. Itt két 
szeizmotektonikai vonal keresztezését kell feltételeznünk és felette valószínű, 
hogy azoknak keresztezési helyéhez közel kereshetjük az epicentrumot. 



246 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

Az epicentrum valószínű helye eszerint: 
46° 4' É sz. és 18° 20' Grw. K. h. 

A legerősebben megrázott területen a földrengés erőssége meg- 
közelítette a VI°-o t a XII°-o s földrengési erősségi skála szerint. 

A pleisztoszeizta terület Bogáros, Nagykózár, 
Magyarsarlós és Kátoly által határoltatik ; az ezen izoszeiztán belül 
eső terület nagysága 57 km 2 , ami egyenlő egy 8'5 km sugarú kör területével. 

A középső rengési övet határoló izoszeizta Mecsekszabolcs, Hird, 
Szellő, Hidor és Kiskozár közelében vonul el. Ez a terület 126 km 2 
nagyságú éi sugara eszerint 40'2 km. Ennek a zónának is, miként a legbelső 
magnak hosszanti, NyÉNy— KDK irányú a tengelye. 

Végül a máj us 29.-i földrengés határizoszeiztája a következőkép fut végig 
az egész területen : északnyugaton közvetlen a Mecse k-aljában halad, amennyi- 
ben P é c s-b ányatelep, Somogy és Pécsvárad ezen a vidéken a 
rengési terület legszélére esnek ; keleten Püspökszenterzs ebet már a 
határizoszeiztán kívül esik, úgyszintén Ma ráz a is ; délen és nyugaton L i p i t ó d, 
Lothárd, Mislény és Pécs környéke abba bele esnek. Azegész ren- 
gési terület 300 km 2 kiterjedésű és így sugara 61*8 km. 

Dr. Vadász Elemér úr szíves közlése szerint a szóbanforgó földrengés 
egész területe az É s z a k-b aranya i-szigethegyseg mezozoós alaphegységétől 
délre a középbaranyai dombvidék legfiatalabb időben lesülyedt gránit alaphegység 
részletére esik s így a földrengési terület, valamint az epicentrum helyzete ennek 
a földtanilag megállapított fiatal mozgásnak máig is folyamatban lévő megnyil- 
vánulását bizonyítják. 

A megfigyelési anyag egyéb érdekes részletei közül még megemlítendők a 
következők :alökés iránya Pécsett, Kiskozáron délről északnak 
haladónak észleltetett, míg Hirden állítólag északról délnek haladó volt. 
Pécs-bányatelepen, Pécsváradon, Nagykozáron, Szellőn 
ésLiptódon a lökés iránya szerint a földrengési hullám mindenütt keletről 
nyugatra haladó volt. A pleisztoszeizta területen, sőt részben azonkívül is, a lökés 
mindenütt határozottan vertikálisnak észleltetett, amj igen nagyjelentőségű, mert 
zökkenésszerű mozgásra mutat reá. Egybevetve a lökésirányokra vonatkozó ész- 
leléseket, azt tételezzük fel, hogy az a rög, amelyet az 1909 május 29.-Í földrengés 
mozgásba hozott, keletről nyugat felé haladva zökkent és 
annak középső részén erősebb lefelé irányuló zökkenés történt. Lehetséges az, hogy 
a kérdéses mozgás ebben az irányban egészen minimális volt, sőt hogy végered- 
ményben még precíziós nivellementtel sem lehetne számottevő (centiméterekre 
menő) magasságkülönbségváltozást kimutatni, de hogy ez a mozgás a földkéreg- 
ben nagyon is lehetséges és különösen lehetséges "it. ahol a földtani vizsgálatok 
szerint igen fiatalkori mozgásoknak kelleti a legújabb illőkben is végbe mennie, 
nem kétséges ós úu r y a/t vélem, a magyarázal elfogadható. 

Hogy ezen a területen süiyedés tényleg történt, annak közvetlen bizonyí- 
tékául tekinthetjük a mecsekszabolcsi szénbányákban észlelteket. Itt 
az ácsolat a bánya minden szintjében recs< > szón-, mint kődarabok hullot- 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 247 

tak alá ós a bányászok mind úgy érezték, mintha sülyednének. Oly emberek, 
mint a bányászok, a sülyedő mozgás kiváltotta érzést igen jól ismerik, mert napjá- 
ban ismételten lifttel szállnak alá a bányába ós így ép náluk ennél a megfigye- 
lésnél az érzéki csalódás ki van zárva. 1 

A földrengés tovaterjedésének délnyugaton és Ó3zaknyugatészaki irányban, 
határt szabtak, ezt a területet ezekben az irányokban határoló főszerkezeti vonalak. 
Meg kell jegyeznünk; hogy az itt szóbanforgó főszerkezeti vonalak nem olyanok, 
amelyeket előzetesen végzett földtani felvételekből — az irodalomból — már 
isinertek lettek volna, hanem csakis a földrengési megfigyelések alapján nyertek 
megállapítást esetről -esetre. Ügy véljük, hogy ha az így megállapított vonalak 
egybeesnek azokkal, amelyeket a geológusok részletes felvételekkel, tehát más 
úton nyertek, 8 további kutatás szempontjából eme főszerkezeti vonalak igen 
nagy értékkel bírhatnak. 

É3zak felé a földrengés tehát a Mecse k-h e g y s é g lába előtt elvonuló 
főszerkezeti vonalon még elég erősen érezhető volt, de azontúl nem terjedt, amit 
bizonyít a K ő v á g ós z ö 1 1 ő s ről küldött nemleges jelentés, továbbá az is, 
hogy Orfű, Buda fa, Hetény és Vasas községekből sem jelentettek 
földrengést, pedig kérdőívek oda is küldettek a/, adatgyűjtés alkalmából. 

A Pécs-P ócs vá r a d irányában megállapított és a földrengés terje- 
dését itt gátló főszerkezeti vonal dr. Vadász Elemér úr szerint nagyjában födi 
azokat a szegélytöréseket, amelyek mentén a mezozoós alaphegység a pannóniai 
emelet végén nagyobb mélységre lesülyedt. 

Délnyugaton a földrengés további elterjedésének az ugyancsak K ő v é g ó- 
s zőll ős— Ud var d—N érne t boly irányábin feltételezett főszerkezeti vo- 
nal is határt szabhatott, bár úgy ebbe az irányba, mint kelet felé a földrengés 
ereje az epicentrumból való távolodással mintegy arányosan csökkent, amint 
a rétegek a földrengés erejét abszorbálták. 

A rengési területen bévül három szeizmotektonikai vonalat véltem meg- 
állapítani. Az egyik fő hosszanti vonal áthalad az epicentrális területen és P écs — 
B o g á r o s— E o m o n y a— B e r k e s d— S z e 1 1 ő— M aráz a irányában vo- 
nul. Ezt a vonalat metszi kél északkelet-délnyugati irányéi haránt törés vonal ; 
az első P é c s v á r a d— II i r d—N a g y k o z á r ós Misié n yen át halad, 
a másik Sz e 1 1 ő— K á t o 1 y— II i d o r irányában fekszik. Ezen szer- 
kezeti vonalak közül kettő keresztezése közelében van az epicentrum, továbbá 
ezek nagyjából egyúbtal körülhatárolják a pleisztoszeizta területet. Megjegy- 
zendő, hogy ezen szeizmotektonikai vonalak nagyjában a hegység földtani szer- 
kezetére jellemző hosszanti és haránt törésvonalaknak felelnek meg, amint azt 
dr. Vadász Elemér úr földtani vizsgálatai megállapították. 

A földrengéssel kapcsolatosan fellépett hangtüneményről is meg kell még 
pár szóval emlékeznünk. Elég érdekesek ezek a megfigyelések is. Az epicentrum 
közelében Bogároson és Nagykő záron robbanásszerű morajt ész- 

1 Teljesen hasonlóan zökkeués-, illetve BÜlyedésszerüen érezték a földrengést az 
1894. évi dec. 19. -i oraviczai földrengés alkalmával is. V. ö. 

Dr. Réthly Antal: Az 1894 — 1895. években Magyarországon észlelt földrengések. 
Budapest, 1915. (24-25. old.) 



248 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

leltek, továbbá a főrengési területet délkeletről határoló szeizmotektonikai vonal 
felett lévő helyeken is erős volt a hangtünemény. Az erre vonatkozó észlelések 
azonban sokszor problematikusak, mert pl. Mecsekszabolcsról úgy nem- 
leges, mint igenleges értesítés jött hangtüneményről, természetes nem dönthető 
el, vájjon a rengési terület szélén tényleg szeizmikus hangtünemény t észleltek-e, 
vagy más földfeletti zajt. Mindenesetre érdekes és jellemző, hogy a robbanásszerű 
hangtünemény az epicentrum közelében volt. 

Mini mar említettük a szóbanforgó rengési terület két szeizmikus terület 
közé esik; azonban innen délkeletre a Duna felé még van egy-két olyan hely, 
ahol kisebb rengési helyek vannak. Az egyik Ka ra ncs, 1 ahol 1897 augusztus 
24.-én volt kisebb földrengés, a másik rengéses terület Bátaszék 2 közvetlen 
környéke, ahol 1907 március 25.-ép észleltek földrengést, végül ugyancsak ide 
tartozik még a Duna Italpartján lévő Monostorszeg 3 1907 augusztus 
22.-ki kisebbszabású földrengése is. 

A régi időkből — 1880 előttről, amikor hazánkban rendszeres földrengési 
adatgyűjtés nem volt — Pécs környékéről számottevő földrengés nem ismere- 
tes. A magyarországi földrengésekről meglévő kézira ti katalógusom szerint : 1757- 
ben volt ugyan Pécsett földrengés, de evvel egybeesett a zagrebi 1757,-i 
június —augusztusi földrengési raj és biztosra vehetjük, hogy annak végső rezgé- 
sei jelentkeztek Pécsett. Továbbá 1813 clec. 26.-áról is feljegyeztek Pécsett 
egy szeizmikus tüneményt, valamint 1817 május 28.-án, amikor azonban Pest- 
Budán is érezték azt, tehát az eddigi adatokból nem döntheti el, hogy a 
fészek tulajdonképen mely vidéken volt. 

Összefoglalás: 1. Az 1909 május 29. -i földrengés a szerkezeti 
(tektonikai) földrengések közé tartozik, amelyiknél a mozgás egy rög sül yedés ében 
nyilvánult meg. 

2. Valószínű időpontja : reggeli 7 óra 53 perc közép európai idő szerint. 

3. Epicentrum: 46° 04' É. sz. és 18° 20' Grw. K. h. 

4. Epicentrális erősségé: VI°. 

5. A megrázott terület nagysága : 300 km 2 . 

6. A szerkezeti vonalak irányai nagyjából megegyeznek a földtani felvé- 
telek alapján nyert perem törésekkel, valamint az egyes hosszanti és haráni 
törésvonalak irányával. 



1 Dr. Réthly Antal: Az 1896 — 1899. években Magyarországon észlelt földrengések. 
Budapest, 1894. (22. old.) 

2 Réthly Antal: A/. 1907. évi magyarországi földrengések. Budapest, 1908. (12 — 
13. old.) 

3 U. o. 16-17. old. 



A FÖLMÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. 

Irta Dr. Pávai Vájna Ferenc m. kir. geológus-mérnök. 1 

Földünk szilárd kérgének arculata a nagy köztudatban, még ma is úgy 
szerepel, mintha ősrégi idők óta változatlan volna- s hegyláncainknak íeltornyosodá- 
sat legalább is hirtelen lefolyt katasztrófáknak tudja be. Sőt szakembereink sem 
vallják mind, hogy azok a tektonikus erők, amelyek több ezer méteres hegy- 
láncokat emeltek ki rég múlt geológiai korokban, ma is változatlanul működnek, 
ma is éreztetik hatásukat . Az embereket megtéveszti a mű óriási mérete, szemben 
az alig észrevehető földkéreg elmozdulásokkal, amelyeket napjainkban meg- 
figyelhetünk s különösen az időnek emberi mértékkel való téves fölfogása. Pedig 
ugyebár évek kellenek egyetlen díszes palota felépítéséhez is, holott az csak parányi 
hangyaboly az Alpesek, vagy Himalája tömegéhez képest. Emberi létünk csak egy 
rövidke pillanat földünk életében s ha egy emberöltő alatt csak egy pár téglát 
rakunk le képzeletben, földünk történetének ideje olyan hosszú, hogy építmé- 
nyünk meghaladná a föld felszín legnagyobb magasságkülönbségeinek méreteit. 

Ha ilyen gondolatokkal vizsgáljuk a földkéreg egyenetlenségeit és az azt 
felépítő kőzetrétegek fekvését; önmagából következik, hogy ha a régebbi üledék- 
rétegek meredeken összegyűrtek, mélyen lesülyedtek, vagy messze át vannak tolva , 
a fiatal és fiatalabb lerakodások is kell hogy valamelyes helyzet változáson men- 
jenek át. 

És vájjon még mindig úgy találjuk-e, amint egy rövid évtized előtt is hitték, 
hogy hazánk fiatal harmadkori rétegei zavartalan normális, lapos településben 
vannak? A világért sem! De nem azért mintha a sok esetben derékszögnél is 
nagyobb szög alatt fölhajlított képződményeink azóta indultak volna útra, hanem 
azért, mert amint meg fogjuk látni, az örök helyzet változás ezeknél is épen úgy 
érvényesül, mint a régebbi hegységeket fölépítő kőzeteknél. Ezek is lassan bár, 
(lecsúsznak, másznak az idősebbek után, vagy előtt: űzve attól a hatalmas erőtől. 
— amely többek között — öreg földünk kuszált kérgében egyensúlyra törekszik. 

Egykor mély tengerteknők kitöltődnek s magasra tornyosuló hegyláncok el- 
simulnak, mialatt az előbbi lerakódásai szomszédságukban, megint csak fölfelé 
törnek lassan évek százezrei és milliói alatt. 

Mi sem természetesebb, hogy földünk kérgének ez a mozgató rugója a 
harmadkor után sem bénult meg, ma is kell, hogy legyenek abban mozgások, 
változások csak úgy mint régen s valaminő formában meg is nyilvánulnak. S tény- 
leg, hogy mást ne mondjak a jó öreg föld. hol itt, hol ott megrázkódik, földrengés 

1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 ápril 4-iki ülésén. 
Földtani Köilouy. XLVIÍ. köt. 1917. 17 



250 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

van, amely sok emberi kártyavárakat dönl halomra 3 de a föld kérgén vajmi rit- 
kán hoz létre szembeötlő változást. 

A földrengéseknek nagy irodalma van, ellenben annak, hogy tercier utáni, 
vagyis negyed- és jelenkori üledékeink maradandó nyomait viselnék a tektonikus 
elmozdulásoknak, irodalmunkban nem igen akadunk nyomára, aminek különben 
legfőbb oka, hogy az újabb időkig geológiailag s pláne a tektonika szempontjából 
teljesen figyelmen kívül maradtak. A fölvevő geológus vajmi ritkán fordítotl 
gondot arra, hogy még ezeket is taglalja, vagy településüket részletesebben tanul- 
mányozza. Legfennebb a kavicsok és lösz voltuk némileg kivétel, meg az egészen 
lokális tőzeg es barlangi lerakodások. 

Arra pedig bízvást merem mondani, hogy senki sem gondolt, hogy negyed- 
kori, pleisztocénüledékekben olyan elmozdulások is lehetnek, amelyek alapján 
azokon átvonuló redőzéséket, sőt ezek speciális kifejlődéseit is meglehetne álla- 
pítani. Megvallom, eleinte nini:;' m sem hittem, de annál nagyobb volt megelége- 
désem, midkor meggyőződtem, hogy az 5, 6, 8, 10, 13. 16°-os dőlésű pleisztocén- 
rétegekből konstruált redők és kisebb boltozatok, az abból a pleisztocénvidékből 
lassan kiemelkedő kövületes pannóniai rétegekben is folytatódnak Belovár kör- 
nyékén es pedig úgy ÉNy, mint DK felé. Ha ehhez hozzáveszem még azt a körül- 
ményt, hogy az orografia is, amely pedig redőzött üledékeknél és boltozatoknál 
nagyon beszédes szokott lenni, minden tekintetben a pleisztocénrétegek dőlés- 
viszonyait tükrözi vissza, azt hiszem, a következőkben nagyrabecsült olvasóimat 
is meg fogom győzni megfigyeléseim helyességéről. 

Bevezetésül utalnom kell arra, hogy a hasonló, sőt még fiatalabb tektonikus 
földkéreg elmozdulásokra eddigi tanulmányaimban is pár helyen hívtam föl a 
szakkörök figyelmét. A Nagyküküllő segesvári szorosával kapcsolatosan utaltam 
arra, hogy amíg azonfelül es alul a folyó széles mederben kanyarog, addig, ahol 
az egészen lapos segesvári redő harántolja, szorosban szorong és ma is bevág, 
ellentétben a fölül és alul levő részekkel. Ugyanott 1 emlékeztem meg hasonló 
esetről a Horvátországgal szomszédos Muraköz szelencekörnyéki petroleumos 
területéről, ahol «aszelencei antiklinális, áthaladva a szelencéi patakon, szűkebbre 
szorítja annak völgyét s ma az ott bevág, amíg fentebb, az antiklinális tengelyén 
túl, széles, lapos völgyében stagnál a víz, mocsaras tavacskát formálva. Azt hiszem. 
nem csalódom, amikor azt tételezem föl, hogy ezeket a viszonyokat is a redő 
tengelyének mai fokozatos, de nagyon lassú kiemelkedése hozta es hozza létre .» 

A Magyarhoni Földtani Társulat 1913 januári ülésén négy-öt helység ma 
is fokozatosan kiemelkedő határairól beszéltem Segesvártól KDK felé, amelyet 
megint csak a harmadkori rétegek redőinek máig tartó kiemelkedésével magya- 
ráztam. Hogy helyesen ítéltem meg azokat a morfológiai jelenségeket, akkor 
egyik neves tudósunkkal szemben kétségtelenül igazolják újabb horvát-szlavón- 
országi gfigyéléseim. 

Amint mar a Muraközről említettem, Horvát-Szlavonország harmadkori 
lerakodásai ír- épen úgy redőzve vannak, mint azt az erdélyrészi medencéről 



1 [),■. l'Áwi Vájna Fbebno: A/. Erzsébetváros -Héjjasfalva, Fogarae Rukkor kö- 
zötti terület tektonikai, stratigráfiai és morfológiai viszonyai. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 251 

sikerült kimutatnunk, sőt szempontunkból ennek a területnek még az az előnye 
is megvan, hogy helyenkénl a harmadkor legvégén, a levantei időszakban is 
típusos állóvízi üledékrétegek rakodtak le nagy vastagságban s azok is erősen 
gyűrődöttek sokszor 40— 80°-ig. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a tektonikus föld- 
kéregmozgások a tercier után is megnyilvánultak, hiszen a harmadkor végén 
lerakódott rétegeket csak megszilárdulásuk után érhette az említeti maradandó 
jellegű hely/elváltozás. Tehát már magában véve ez is azt bizonyítaná, hogy a 
negyedkorban is tovább folytatódnak a tercier elmozgások. De ha ez így van, 
akkor annak a nyoma meg kell, hogy látszódjék a réteges pleisztocénüledéke ken 
is, ha vannak. 

Mi sem természetesebb ugyebár, mint az, hogy amikor a magas Hadügy- 
minisztérium 1916-ban Horvát -Szia vonoiezágba vezényelt ki petroleumkutatásra 
s olyan területet kaptam az említett kutatások magyar kincstári vezetőségétől, 
amelynek fele negyedkori lerakódásokkal van fedve, ilyen meggondolások vitán 
egyáltalán nem estem kétségbe, hanem belevágtam a pleisztocénvidék kellős 
közepébe s kerestem az ott nem levő tercierrétegek kibúvását s jobb híján persze. 
a réteges negyedkori üledékeket. A sors különös kedvezése folytán még eddig 
mindég találtam valami újat, amikor valamihez hozzáfogtam s ez a tudat itt 

IS lelkesített . 

Pár nap alatt már nemcsak azt tudtam, hogy Horvát -Szia vonországban 
a pleisztocénlerakódásoknak több színtája van s hogy az alsóbbak rétegzettek, 
hanem gyűltek a rétegdőlési adataim is, amelyek, ha nem is nagy szögértékűek. 
de a 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 14, 16°-os dőlésszögek mégis olyanok, hogy azok iránt 
a lapos redőket nyomozó tektonikus mindig hálás lehet. Ha meggondoljuk, hogy 
az erdélyrészi medence belsejében 2, 4, 6-°os redők vannak csak helyenként a har- 
madkori üledékekben s azok mégis jók és vígan adják a földigázt, az említettem 
dőlésszögek nagyszerűeknek mondhatók. Mindazonáltal, hogy helyes nyomon 
járok, csak akkor győződtem meg, amikor dőlési adataim nemcsak redők lefutá- 
sára mutattak rá, hanem azokon a brachiantiklinális boltozódásokat is vissza- 
tükröztették, azokét a boltozatokét, amelyeket épen ezeken a kényes helyeken 
a patakok lefutása és más orografiai tényezők is igazolnak. 

Ha kiemelem még, hogy egyik ilyen negyedkori rétegekben kinyomozott 
redőm több mint 12 km (lég vonalbeli) lefutás után mindkét végén kövületes 
pannóniai rétegekből álló redőben folytatódik, úgy hogy egy-egy boltozat van és 
azok egyik felét tercierüledékek alkotják s a másik felét a fedő pleisztocénrétegek 
építik ki, azt hiszem, minden hozzáértőt meggyőztem, hogy a negyedkor üledékei 
is ki vannak tektonikusán mozdítva eredeti településükből. Tehát kézzelfoghatóan 
bebizonyítottnak tekinthető, hogy Horvát-Szlavonországok területén s így a 
szomszédos területeken is, a harmadkorban működő tektonikus földkéreg elmoz- 
dulások a negyedkorban is folytatódtak, sőt a pleisztocén, réteges üledékekre 
gyakorolt hatásukból következtetve a negyedkor után is tartanak. Hogy ez így 
van különben, szintén épen Horvát -Szlavónia altalajának gyakori rengései 
igazolják. Ez a vidék ugyanis a magyar szent korona országainak leggyakrabban 
megrengetetl területe. Hogy ezek a földrengések mind az alaphegységrészek 
tektonikus elmozdulásaival kapcsolatosak, amelyek hatásukat másodlagos elmoz- 

17* 



252 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

dulásokat váltva ki a fiatalabb üledékekben is éreztetik, szakemberek előtt fölös- 
leges hangoztatni. A lényeges csak az, hogy szerencsés körülmények folytán < zek- 
nek a mozgásoknak fokozatos láncolatát napjainkig követhetjük s az érezhető 
rengéseknek mintegy rögzítetl hatását is láthatjuka legfiatalabb réteges üledéke- 
ken s i m ni ár a pleisztocénlerakódások z a v a rt al a n, n y u- 
go d t tel c ]» ülésében vetett hit isi e g a I a b b m e g 1 n g ott. 
Remélem, mások és sa ját megfigyelésein) rövidesen ezt a hitet is épen úgy meg 

fogják dönteni, mint az erdélyrészi mi d( i ce génrétegeire Vonatkozólag, ugyanez 

megdőlt már vizsgálataink folytan. 

Kitűnő bizonyítékul szolgálhatnak különben a redőzött pleisztocénterülete- 
ken is a báró EöTvös-féle ingakisérietek, amelyek úgy az erdélyrészi medenöében, 
mint a morvavölgyi petroleumos vidékeken — értesülésem szerint — fényesen 
igazolják a felszíni tektonikai vizsgálatokat. 

Különben szinte különös, hogy honnan származik a fiatalabb üledékek 
zavartalan településében vetett hit? A történelmi időben sűlyedő Serapis templom 
romjainak képe számtalan középiskolás könyvben forog közkézen, az Adriai-tenger 
mélyedéséről tudjuk, hogy jobbára a negyedkorban alakult ki. Anglia, sőt Észak- 
Amerika is Összefüggött még Európával a negyedkor bizonyos szakában s a Skan- 
dináv-félsziget mintegy 400 m-rel sűlyedt azóta és még számtalan olyan példát 
lehetne felhozni, amely újabb nagy földkéregelmozdulásokról tesz tanúságot. 
Annyi bizonyos, hogy ezek sem egyszerre történtek s párszáz méteres emelkedések 
vagy sűlyedések szintén hosszú idő szülöttei, épen úgy. mint ez. a mondjuk 
kerek számban 10°-os rétegdőlésszög, amennyire minden geológiai értelemben vett 
katasztrofális megrázkódtatás nélkül emelkedtek ki máig a pleisztocén elején 
leülepedett rétegek. 

Hogy körülbelül ilyen arányú mozgásokkal a régebbi harmad- és másod- 
kori óriási elmozdulásokai is megmagyarázhatjuk, tekintsük a pleisztocéntől 
máig eltelt időt egységnek, amely alatt, tapasztalatom szerint, az említett területen 
legalább 10°-os helyzetváltozás állott elő. Ezt az időmennyiseget állítsuk 
arányba a tercier egyes emeleteinek időmennyiségével. Csak hasonló lassú 
elmozdulásokat tételezve föl egyenlő idő alatt, olyan rétegdőlés szögek ertekéit 
fogjuk kapni, amelyek keletkezésére fordított erő teljesen elegendők arra. . hogy 
mondjuk a szintesen települt réteges kőzeteket nemcsak állóhelyzetbe hozza, 
hanem hogy az így keletkezett redőket átbuktassa és hosszú pályákon át is 
tol ja. Vagyis a mellékkörülmények figyelembevételével odajutottunk el. hogj 
ilyen kis mozgásokkal is meg tudjuk magyarázni legbonyolultabb lánchegységeink 
szerkezetének kialakulását . 

Az idő itt is mindent pótol ! 

Eégi kőzeteink sokszor kaotikus gyűr ődötts égét és összevisszaságát is meg- 
érthetjük, hiszen a mezozoikum, paleozoikum és archaiküm egész idejével kell 
még úgy-e számolnunk, amelj mindenesetre sokszorosan felülmúlja a mezozoikum- 
tól máig eltelt időt. Ez alatt az időkolosszus alatt hasonló kis mozgási erő nyil- 
vánulásokka] is, olyan óriási elmozdulási mennyiséget kell kapnunk, amelyek! ól 
egymagában is jut igazán minden elképzelhető helyzet kialakulására. 

Ugyanígy vagyunk a BŰlyedésekkel ós kiemelkedésekkel. Ha hasonló okosko- 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 253 

dássa] az említettem 400 in-t vesszük alapul, a szekunder végétől bízvást kapunk 
olyan értéket, amely földünk legnagyobb kiemelkedéseivel vagy közel legnagyobb 
bemélyedésének versenyezhet. De ha 60 m-t veszünk egységül, akkor is megkapjuk 
azt az értéket, amely a kisebb medencék vagy táblák helyzetének megmagya- 
rázására épen elég. 

Látjuk tehát, hogy minden rendkívüliség nélkül mérhetetlen bosszú idő 
alatt olyan óriási szintkülönbségek jöhetnek létre földünk kérgében, amelyek 
egyensúlyra való törekvése, megint csak mint hatalmas mozgató tényező szerepel 
s így semmi szükségünk sincsen arra, hogy hegységeinket a földkéreg összezsugo- 
rodásával magyarázzuk. Különben is azt hiszem, akik még afelé a magyarázat 
fele hajlanak, maguk lennének a legjobban megakadva, ha a földkéreg minden 
ráncocskáját ki kellene hogy terengessék, mert a végén maguk sem hinnék el, 
hogy öreg földecskénk valaha is akkora felületű lehetett volna. 

A háborúhoz azt mondják pénz, pénz és harmadszor is pénz kell, én azt 
hiszem, hogy a geológiai változások kialakulásához is főképen idő, idő és harmadszor 
is végtelen nagy idő szükséges ! És futja is ! 

Ivaniégrad, 1917 április hó. 



ADATOK A H0RVÁT-SZLAV0N0RSZÁGI PLEISZTOCÉN 
LERAKODÁSOK ISMERETÉHEZ. 

Irta: Dr. Pávai Vájna Fekenc. m. kir. geológus, mérnök. 1 

Az 1916. év nyarán Biló-hegys égben végzett földigáz- és petroleumkutat ásat 
szolgáló geológiai fölvételeim alatt hatalmas területeken sokszor csak negyedkori 
lera kódásokat találtam. Ezek az üledékek, amint más helyen 2 már leírtam, szintén 
résztvesznek a régebbi réteges kőzetek gyűrődésében s így részletesebben kellett 
foglalkoznom velük. 

Megfigyeléseim szerint az említett hegységben tetemes vastagságban vannak 
kifejlődve a pleisztocónlerakodások s ebben a komplexumban meglehetősen jól 
megkülönböztethetünk egyes határozott kifejlődésű szinteket. Így a tercierre, 
amelyet itt a gyűrt felsőpannoniai emelet képvisel, helyenként természetesen, 
vörös homokos rétegek települnek a negyedkor bázisán, amelyekhez 
hellyel-közzel kavicsok is társulnak. Ezek a kavicsok nálam rendesen csak 
közepnagyságúak s keverve vannak vörös homokkal, mint pl. a belő vári térképlap 
ENy-i csücskén Kapelától ÉNy-ra. A hegységek közelében azonban kivastagodnak 
s gvakran fejnagyságúak is előfordulnak közöttük, néhol pedig murvásak, gör- 
get ebesek. 



1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 ápril 4-iki ülésén. 

- Dr. PÁVAI Vájna Fkkknc: A legfiatalabb tektonikus földkéreg elmozdulásokról. 



2;Vt VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

De itt éa másfelé is. rendesen r é t e gz e 1 1 s z ü r k e h omokos a g y a g 
és homok váltakozó rétegeil találjuk települve. A réteglapokon majdnem 
mindenfelé lapos, meszes márga- és limonitkonkréciókat figyeltem meg, amelyek 
a rétegzést még az agyagosabb kifejlődésnél is eláruljak, mint Belovár környékén. 

Persze ezeknek a konkrécióknak a helyzete a réteglapokon kívül álló is 
lehet. <le ez a körülmény a jó megfigyelői nem ejtheti zavarba. Különben is ez 
inkább a gyökerek köríti kialakult limonitos konkréciókra áll. 

Keletre haladva, mint Prugovactól DNy-ra, a Suhakatalenai völgyben a 
szürke agyag határozottabban váltakozik szürke homokrétegekkel s barnás 
homokos rétegek is közheigtatódna k. amelyeket a limonit sokszor ossz. cementez 
s így a rétegzés még szembeötlőbb. Mint Kapelánál vagy Csepelovactól DNy-ra 
itt. Suhakatalenánál és Jasenasnál a vörös homok rétegeire telepszik, amelyek 
itt különösen erősen ki vannak fejlődve s ugyancsak barnás homokköves padokat 
találunk közöttük s egymás között diszkordáns települést is mutatnak. 

Mindenütt megállapíthattam, hogy a jól vagy kevésbé jól rétegzett szürke 
limonitkonkréciós agyag, amelyet részben Horusitzky mocsárlöszével azonosít- 
hatok, kifejlődése és települési viszonyai alapján, az előbbinél magasabb színtájai 
képvisel. Ez a színtáj azonban, amint mar említettem, elég változatos s a réteg- 
zetlen és egészen finoman rétegzett féleségétől az agyagnak, a homok- éshomokkő- 
rétegesíélese.LM'_ r minden átmenetét megtalálhatunk, hol itt. hol ott. Helyenkent, 
mint Pitomaóa Ny-i homokgödreiben, vagy mintegy 8 km-rel DNy-ra Arseniknál 
a homokos agyag- és homokrétegek ártéri iszapra emlékeztetően barnásak, míg 
közben egészen világ 'sszürkeszínűek., mint a pitomaéai állomás vagy a verőcei 
kis állomás melletti homokgödörben. Magasabb tagja ennek a képződménynek 
úgy látszik egészen homokos, mint különösen Prugovac és Verőce (Virovitica) 
közölt, a dombság peremen. Ez a sárgásszürke homok tetemes vastagságú 3 buc- 
kákat alkot azokra jellemző szerkezettel, a mélyebb részek azonban mindig jól 
rétegzettek. Homokszemei nem egészen gömbölyítettek s kövülettöredékeket és 
csillámpikkelyekel is tartalmaz. A dombokon 200 m t. í. magasságig is felnyúlik. 

Annyi bizonyos, hogy míg a legmélyebb és eddig kövületmentesnek bizo- 
nyult vörös homokos színtáj csak elszórva kerül föltárásba, addig a szürke agyagos 
és homokos színt aj már leírt valamelyik kifejlődési formáját a Biló-hegységen végig 
mindenüti megtaláljuk. Ez utóbbi majdnem mindig kövületes, sőt helyenként 
mondhatni tömegesen találjuk benne a pleisztocén jellemző csigáit. Egy Belovártól 
DK-re levő téglagyárban, ahol a szürke agyag alig-alig rétegzett s rengeteg limonit- 
konkréció tarkítja, a következő fajokat sikerült gyűjtenem: 

G&MŰAIS fulvUS AIÜLL. /'///"í Dl USCOTU W \ÍÜLL. 

HyaVi/na hammonis Ström. - edent/ula Drap. 

Crystállus crystállirms Mull. Cwn&Ua lubrica ÍVÍüll. 

Ilrli.r tervuilábris \. Brn. Sucevnia óblonga Drap. 

A viroviticai b ikgödrökben, a kis vasúti állomástól Ny-ra, föltárt szürke 

homokos kifejlődésű pleisztocénrétegek faunájában pedig ezek fordulnak elő: 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



255 



Con idus julvus Mull. 
Crystallus crystallinus Mull. 
Punctuni pygmaeum Drp. 
Hclix tenuilabris A. Ben. 

« sp.? (töredék) 
Pupa nmscorum Mull. 



Clausilia (sp. tör< dék) 
Cionélia lubrica Mull. 
Succinia ohlonga Drap. 
Limnaea truncatula Mull. 
Pisidiwu fontinále ('. Pfk. 



Amint látjuk, a két fauna nem egyezik meg egészen. A belovári mocsárlösz 
faunája ((tisztán szárazföldi alakokra szorítkozik az északról bevándorolt vagy 
magashegységi fajok (Hel. tenuilabris, Pwpa edentula) még alárendeli szerepet 
játszanak benne. Valószínű kora : a jégkornak (köz. pleiszt.) elejei). 

A viroviticai előbbinél fiatalabbnak tekinthető homok faunája pedig 
^nyirkos erdőalji fauna kevés állóvízi alakkal. Kora : jégkorszak*). 

Tehát a fauna a leírt települési viszonyokkal nagy megegyezést tüntet fel. 

A pleisztocén-üledékeknek már leírt két színtájára telepszik nagy területen, 
de különösen a Cepelovac, Pitomaca, Verőce községektől D-re levő vidéken, a 
pleisztocénlerakodások b a r n a homok színtája . 

Ez a szintáj szintén több méter vastagságú, de nem nyúlik olyan magasra 
föl a dombokon, mint a szürke agyag vagy a később tárgyalandó lösz. Egészében 
az oxidált lerakódás képét nyújtja, de nem tekinthetjük azért a szürke homokos 
kifejlődés utólagosan oxidált részének csupán. Ugyanis, amíg a szürke homok 
felszíne kis mélységig inkább a humusztól barna, addig ez az egykori klímára, 
■visszavezethetően több méter mélységig egészében rozsdás s rétegei között éppen 
ezáltal sok a jól összecementezett. Ott is megvan, ahol a szürke homok hiányzik 
S míg abban gyakran talál az ember kövületeket, ebben olyant még egyszer sem 
láttam. De nem találunk benne csillámpikkelykéket sem s ásványszemei is sokkal 
jobban vannak legömbölyítve. Valóságos futóhom o k. 

Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a megelőző lerakódás anyaga 
nem keveredhetett utólag ennek az anyagához, hanem azt, hogy ez egy fiatalabb 
és az akkori klíma jellegét magán hordó üledék. 

A már említett bucka szerkezet itt is látható helyenként, de azért vékonyabb 
és vastagabb rétegzettséget majdnem minden jobb feltárásban találtam, bár az 
egyenetlen összecementezés miatt a réteglapok ritkán egészen simák. Hogy az 
összeállás régi keletű, bizonyítja az is, hogy a barna homok rétegei sok esetben 
kis függőleges elmozdulásokat tüntetnek föl, természetes merevségükből kifolyólag. 

Hangsúlyoznom kell, hogy ebben az esetben nem vasköves fokról (Ortstein) 
van szó, hanem önálló vastag képződményről, amely feküjéhez (szürke mocsár- 
lösz, ártéri iszap, és sárgásszürke homok) és fedüjéhez (lösz) viszonyítva némi 
klímaváltozásra utal itt az Alpesek felől jövő vízi út mentén. 

Meg kell említenem, hogj r a Biló-hegység drávafelőli oldalán, különösen a 
felsőpannoniai emelet magasabb szintájában hatalmas homokos kavics rétegsor 
van föltárva, amely többé-kevésbé a pleisztocénlerakódások alapjául szolgál s 
hogy valószínűleg sok homok került ebből is kifúvás útján a negyedkori üledékek 
közé. De ami arra indít, hogy ezekkel foglalkozzam, az az a tulajdonságuk, hogy 
ahol nagyobb felülettel vannak föltárva, mint Sirovakatalena és Virovitica közeié- 



256 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

ben. ezek felső homokos részei is barnaszínűek s így fölületes megtekintésnél 
könnyen a pleisztocénképződmények közé sorolhatják azokat is. Holott itt, csak 
térben közel eső lerakódásokról van szó, amelyek az egykori klima hatására Öltöttek 
egyforma külsőt a képződési időben jó távol esnek egymástól. 

Ott, ahol ezek a kavicsos homoklerakódások még tercierrétegek köze 
vannak települve, mini Slatina vidéken s föl Viroviticáig, mintegy 30 km hosszú- 
ságban antiklinális szárnyakban, csak legfeljebb a felületen levő rétegfejeken 
láttatnak barna színeződést és itteni helyzetük, gondos figyelemmel kísérése, 
megóv attól a levédéstől, hogy összetévesszük a pleisztocén bázisán levő vörös- 
homokos nagyobbszemfí kaviccsal. Még tovább ÉNy felé haladva azonban, ahol 
fedőrétegek nélkül kerültek szem elé oagy területen, az előbbiek ismerete nélkül 
könnyen tévedésbe ejthetika fölvevő geológust. Hogy a csalódás annál könnyebb 
legyen, DK felől ÉNy-ra menve a homok folytonosan háttérbe szorul s a kavics- 
szemek is megnagyobbodnak .1 régibb hegységek felé közeledve, belső szerkezetük 
pedig ezeknek a kavicsos lerakodásoknak is egészen fluviatilis, illetve partiképződ- 
mény jellegűlesz. Mindazonáltal, az általános dőlésirány és fok egy kis körültekin- 
téssel mindig megálla pítható, ha, nem is olyan pontosan, mint DK-en, ahol 30—40° 
alatt települnek a többi pannóniai rétegek közé. de mégis elfogadhatóan. 

Ezeket a kavicsokat a gráci medence felsőpannoniai kavicsaival és a rorbachi 
kavic3konglomerátummal hasonlíthatjuk össze képződési időt illetőleg, amelyek- 
ben Mastodon longirostris és americanus meg Dinotherium giganteum fordult elő. 

A pleisztocénüledékek legmagasabb tagja Horvát-Szlavóniában is a lösz. 
amely az ő jellemző kifejlődésében talán a többi negyedkori üledéktagoknál is 
hatalmasabban borítja be a dombságot. 

Az itteni későbbi klima és ebből következő vegetáció hatása folytán azon- 
ban, vajmi ritkán találjuk meg teljesen változatlan alakban. Többé-kevésbé, 
kissé legalább, vörösesszínű és kötöttebb, mint p. u. a dunántúli részeken, s az 
olyan jellemző meszes löszbabákat is vajmi ritkán láttam benne, szóval mész- 
ben kevésbé dús. Az 1911-ben leírtam 1 tisztán CaC0 3 - konkréciócskák itt hiány- 
zanak épen ebből kifolyólag s helyüket a löszanyagú meszes konkréciók mellett 
parányi habércek foglalják el. 

óriási területen pedig egészen ál van alakulva, a folytonos enlei vegetáció 
következménye képen, vörös agyaggá, amely sok helyen tipusos habórces agyag 
kifejlődésére adotl alkalmai több vasköves fokokkal. Vagyis ugyanazzal a folya- 
mattal találkoztam itt, mint amilyeket ágrogeológusaink több helyen s magam 
is 2 a marosvöL r yi tanulmányom alatl figyeltem meg. Tehál Éorvát-Szlavon- 
ország is beletartozik abba a vörösagyag zónába, amelyet Timkó űr 1916. évi 
szerbiai jelentésében körvonalaz. Az ilyen helyeken persze azután a lö-zív min- 
denütt olyan jellemző kövületekel sem találjuk meg, amelyek különben mű- 
helyeken szint en elég gyakoriak. így a Belovártól D-re levő felső t . - • * ) ; . \et«> kevésbe 
átalakult lősz falából ;r/ itt felsorolt fauna kerüli elő: 



1 Di. Pávai Vajha Ferenc : \/. Brdélyrészi-medence löszfoltjairól (M. kit . Föld 
Int. Jel. 1909.) 

1 Földtani Közlöny. XLIV. köt. 191 t * 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. -257 

Conulus fulvus Mull. Pupa nvuscorum Mull. 

Helix termilabris A. 1'>rn. Pwpa edentula Deap. 

Helix' hispida L. Sucdnia oblonga Drap. 

Ez a fauna összehasonlítva az előbbi két mélyebb iiledéktag Eaui ájával 
(jellemző löszfauna, amelyben az arktoalpin fajok (Helix tennilabris, Pupa eden- 
tula) tömegesebben lépnek föl», mint az előzőleg felsorol! faunákban. 

Kora: jégkorszak dereka». 

Még szólanom kell röviden egy üledékkomplexumról, amelyet megjelenése 
után szintén pleisztocénnek lehetne venni, de gondosabban megvizsgálva kitűnik, 
hogy annak a feküjét alkotja több helyen az és a felső ponnoriai lerakódások 
között. Ez mint tarka (vörös, élénk sárga, barna, zöldes és fehér) homokos, agya- 
gos, murvás és kavicsos lerakódás különösen a Slatina-Voéini lap K-i részein 
uralkodó, de mint agyag és homok ÉNy felé Topolovica, Suhakatalena és San- 
drovac körül is előfordul. 

Kövületet eddig nem kaptam benne, de mert a pleiszt .-üledékek reá tele- 
pülnek csak idősebb szárazföldi, sivatagos, torrens képződményt láthatok benne 
és pedig egyelőre csak az üledékek színére támaszkodva, a polgárdii és baltavari 
faunával, meg a ^csömöri kavicsokkal tartom körülbelül egyidősnek. Azonban a 
távolabbi szomszédságban jól kifejlődött tavi jellegű levantei lerakódásoknak 
megfelelő szárazföldi üledékeket is, ezek magasabb tagjaiban kell keresnünk. 

Végül a kifejlődési és települési viszonyokra még egyszer visszatérve utal- 
nom kell arra, hogy ezeknél az üledékeknél soha sem szabad szem előtt téveszte- 
nünk, hogy ezek leülepedési idejét illetőleg, a megelőző korokhoz viszonyítva, 
sokkal rövidebb idő jöhet tekintetbe s különösen azt, hogy 'ezek jobbára tisztán 
szárazföldi és nagyrészben subaérikus lerakódások. Mindkét tényező erősen be- 
folyásolja úgy az üledékek vastagságát, mint elterjedését. 

Míg a szürke mocsárlösz és a lösz különösen, beleértve természetesen az 
abból lett vörös habérces agyagot is, mondhatni általános takarót borítanak a 
Bi ló-hegységre, addig a homokos üledékek, mint a szürke homok és föléje tele- 
pült barna futóhomok már jóval szűkebb térre szorítkoznak: a Dráva völgy déli 
peremére, ami részben eredetükre is reámutat. Mindazonáltal 220 — 240 m tenger- 
szín feletti magasságban még tetemes vastagsággal figyeltem meg p. u. Katalena, 
Kozarovac és Vukasavlevica környékén, de épen úgy meg van 100 m-el alacso- 
nyabban is a Dráva völgyében mondjuk Pitomaca, Verőce vidékén 

Általában úgy fest a dolog, mintha ezek a homokos üledékek részben még, 
másodlagosan neki lettek volna fújva a Bil ó-hegységnek, ami szépen látható 
éppen a nagyobb oldalvölgyek mentén, mint a katalenai vagy sedlaricainál, 
ahol a barna homok messze felnyúlik azokban. Ez a körülmény különben fénye- 
sen illusztrálja azt, hogy a Bilóhegységet föltagoló erózió a pleisztocént meg- 
előző időben játszódott le s ennek üledékei valamennyien csak utólag telepedtek 
be nagy elegyengetést csinálva. Vagyis itt is megismétlődik az a nálunk általános 
jelenség, hogy patakjaink, folyóink ma magasabban járnak, mint a pleisztocén- 
ben s hogy sík területen még mindig az azóta s különösen ó-holocénben lerakott 
üledékekbe vágják be magukat. 1 

1 Dr. Pávai Vajní Ferenc: A Marosvölgy kialakulásáról. (Földtani Közlöny 1914.) 



258 V BGl E6 KÖZLEMÉNYEK. 

Ilyen mederfeltöltő és pedig ó-holocénlerakódásokal találunk a Száva-völ- 
gyében p. n. [vanicgradnál a Lónya-patak martjaiban föltártan. 

A közbetelepü.11 kiékelődő lignites, jobban mondva tőzeges rétegek képző- 
dési körülményeikre vetnek világot. 

Faunájában, melyet Lázáb Vazul kollegámmal»gyűjtöttünk: 

Valvata piscinális Mull. Neritvna Prevostiana C. Vvr. 

Bythinia tentaculata L. Pisidwm amnwwm Mull. 

Vvovpara hungarica ll\/.. Sphaerium rivicólum Ln. 

Litlioglypus naticoides Fér. Unió sp.-s. 

TAthoglyphus pyramddatus v. Hoff. 

határozót! meg részlétesebben Kormos Tivadar dr., egyetemi m. tanár úr tisz- 
telt barátom, akinek a többi tüzetes meghatározásokai is köszönöm az idézett 
megjegj zésekkel egyetemben. 

Az iti felsoroll fauna (folyóvízi fauna, ősi elemekkel, melyek a jégkor- 
szak előtt (preglaciális korban) a Dunántúl már megvoltak, de a jégkorszak 
elől kitértek s csak ez után terjedtek el meginti Egyes fajok a horvát- 
szlavón levantei üledékekben is gyakoriak már. 

Mint legfiatalabb jelenkori üledék persze itt is. a széles árterek lerakódás 
jöhet szólni főképen. 

Amint láttuk a horvát-szlavonországj pleisztocén lerakódások kisebb 
mennyiségben (vörös homokos és agyagos kavics) az alsó pleisztocénbe sorol- 
hatók, bár kövületek nélkül, de az akkori részben mediterrán klimára valló kifej- 
lődés alapján. A pleisztocénüledékek zöme (mocsárlösz, ártéri üledék, szürkés 
homok, barna futóhomok és lösz nagy része) azonban már a középső pleisztocén- 
ben ülepedett le azakkori subarktikus és később arktikus klima alatt. A felső 
pleisztocén ideje alatt keletkezett larakodásokal valószínűitea lösz felsőrészében 
kell a továbbiak folyamán keresnünk. Egy esetleges int erglaciális kor 
keresésére talán némi nyomra vezethet a vastag barna futóhomok színtája, itt 
az Alpesek felől jövő Dráva mentén. 

1 vii nic g r a d. 1917 április hó. 



D) ISMERTETÉS 

Horusitzky Henrik: Pozsony környékének agrogeoló- 
giai viszonyai. (A szerző saját kiadása 8° 70 1. 12 ábra. Budapest, 
1917. Fritz A. könyvnyomdája. Ara 5 kor.) 

E füzet rövid foglalatban Pozsony környéke geológiai viszonyainak leírását 
tartalmazza. Tárgya tulajdonképen annak az agrogeológiai térképnek a magya- 
rázata, mely 1:75,000 méretben legközelebb a ni. kir. Földtani Intézet kiadásá- 
ban meg fog jelenni. E füzet olvasója tehát jól teszi, ha, amint lehet, ez utóbbit is 
megszerzi, azonban enélkül is haszonnal forgathatja bárki is. aki rövidesen Po- 
zsony környékének geológiai viszonyai felől kíván első tájékozódási szerezni. 
Habar rövidségénél fogva a leírt terület behatóbb részletezése nem várható, 
mégis vannak egyes fejezetei, melyek kimerítőbbeknek mondhatók. Ilyen pl. 
a bevezető részben a szóbanforgó terület megmunkálóinak, illetve munkáiknak 
rövid méltatása, amely a munka végéhez csatolt, 57 számot felölelő irodalom- 
jegyzékkel együtt Pozsony környékének teljes geológiai irodalmát képviseli, 
s hasonló a neogénről és pleisztocénről szóló fejezete is. Ellenben úgy látjuk, hogy 
a Kis-Kárpátok és a Hamburgi hegycsoport régibb képződményei, vagyis a kris- 
tályos kőzetek és a paleo- és mezozoi képződmények túlröviden és kizárólag csak 
a meglevő irodalom alapján tárgyaltattak, nyilván azért, mint szerző is kiemeli, 
mert ép e hegycsoportok jelenleg a m. kir. Földtani Intézet részéről geológiai, 
petrográfiai. sztratigráfiai és főleg tektonikai szempontból reambuláltatnak egy 
nemsokára megjelenendő monográfia számára. A munka tartalma különben a 
következő. 

Először is a délibb Kis-Kárpátok o r o- és hidrográfiai v i s z o- 
n ya i t tárgyalja, amelyek során különösen azok a bővizű források tűnnek fel, 
melyek a Kis-Kárpátok DK-i lejtőjén 390—510 méter magasságban a gránit felső, 
töredezett zónájából fakadnak. Pozsony környékének dunántúli részében a Ne- 
mesvölgyi nagyforrás vonja magára figyelmünket, melynek bőséges vize azonban 
csakhamar isméi a levantéi kavicsban elvész. A la jtaujfalusi pont usi rétegekből 
eredő forrás pedig oly erős, hogy vízimalmot hajtani képes. Pozsony környékén ál- 
talában 6. geológiai ez ntből ered a víz : 1. a gránit és a kristályos palák külső tö- 
redezetl részéből, 2. a Morva völgy miocénrétegeiből, 3. a pándorfalusi pontusi ré- 
tegekből, 4. a levantéi kavicsokból (Pándorfalva és Dévényfalu). 5. a pleisztocén 
homokos kavicsból (Köpcsény, Oroszvár, Párna, továbbá a csallóközi sziget mé- 
lyebb kavicsai), 6. a Dunavölgy holocén kavicsai és homokja, — amelyeknek 
ismerete főleg gazdasági szempontból rendkívül fontos. Artézi kutat csak egyetlen 
egyet fúrtak Pozsony közelében, a dinamitgyárban 1914-15-ben. A kút 201*7 m 
mély. vize a béléscső s/.«'b'ÍLr emelkedik, télen több (márciusban 18 liter), nyáron 



260 [SMBRTBTÉS. 

kevesebb (1— '2 liter) túlfolyással. Vize három szintből er< d, még pedig a pontusi, 
szarmata- és legalul a mediterrán-emelel egy-egj kavicsos rétegéből. Szerző közli 
e Kút vizének analizisét, úgyszintén megadja a fúrással átszeli rétegek geológiai 
profilját is. az egyes rétegvastagságok feltüntetésével. A közönséges vizet után a 
Kiskárpátok gyógyforrásán" ismerteti, ú. m. a Pozsonyi vasasforrást, a Bazini 
vasasfürdő és a Szent györgyi fürdő forrásail régibb és újabb chémiai analíziseikkel 
együtt. 

Áttérve az a g r o g e o 1 6 gi ai vis z o n y o k r a mindenek előtt az 
alaphegység kőzetei! sorolja fel, ú. m. a gránitot, a kristályos palákat és a dioritot. 
A gránitnak a Kis-Kárpátokban általában 30— 40 m vastag a felső töredezett zó- 
nája, amelynek legtetején maga a vékony niallasi réteg foglal helyet. A gránit 
talaj humuszban szegény, kálit és nátront, vasal és foszforsavat kis mennyiség- 
ben tartalmazó a gya g amely a kristályos palákból keletkező talajokkal együtt 
a szürke és barna erdei talajokhoz tartozik. 

A permi kvarchomokkő és konglomerátumok képződménye, mely közvet- 
lenül a kristályos alaphegyséj re letelepedett világosszínű, sovány, mésztelen, 
humuszszegény kőtörmeléket, Löszszerűen poros (alighanem suba érikus • 
képződésű) talajtól van elborítva, amelyen az erdő csak úgy maradhat 
fenn, hogy a fák gyökerei melyen a terméskőzel hasadékaiba hatolnak be. 

Mezozoós mészkő és dolomit egy nagyobb rög alakjában a Kiskár- 
pátok Ny-i. mar a Morvára tekintő szélén fordul elő, ahol anyagát egy nagy kő- 
bányában fejtik. Felszínének talaja kevert erdei talaj. A felső liasz- 
pala, az ismert máriavölgyi fedőpala és írópalatáblára szolgáló anyag széttöre- 
dezés és elmállás folyt án ;i felszínen világosszínű kötött vályog- 
n a k minősíthető talajjá lesz. 

Ezután következik a neogén geológiai taglalása, aminek szerző elismerésre 
való módon több helyei szintéit. Az ebben előadott adatok az egész munkának 
legbecsesebb részét teszik, amennyiben hazánk eme nevezetes pontjáról, a Porta 
Hungaricáról és környékéről először tájékoztatnak bennünket részletesebben és 
összefoglaló módon. Ebben az utolsó részben kimutatja szerző az alsó- és felső- 
mediterránt, a szarmata, puntusi és levantei emeleteket. Mindezen emeleteket 
részletesebben írja le, főleg az irodalom alapján ugyan, azonban az irodalom teljes 
Eaunalistáil egyszersmind meg egynémely saját újabb leleteinek eredményeivel 
is kiegészítve. Az alsómediterrán legszebben a dévényujfalusi vasúti 
állomásnál os a mellette épüli téglagyár gödreiben van feltárva es e rétegekből 
szerző 112 állat- és 2 nővén yinaradványt említ fel. A f e 1 s ő ni e d i 1 erran 
rétegeit több helyen mutatja ki. többek közt Beszterce község melletl a Mária- 
völgyi patak mentén ISI m magasságban, ahol az Ancillaria glandiformis. Turri- 
tella turris, Natica helicina stb. fajokat találta. Legszebben találhatók azonban 
e tengeri üledékek a dévényujfalusi Homokhegyen, mely mar régóta minden 
gyűjtő figyelmet magára vonta. J0."> gerinctelen állal maradványával szemben 

a llORUSITZKY gyűjtései es KoCH A. meghat arozasi alapján 65 hal-. 2 billió- es 

8 emlősmaradvány Bzerepel. E listákban számos, e helyről eddigelé ismeretlen 
névvel is találkoznak. Az ezután következő szármát a-emel el ugyancsak 
Dévényujfalunál ■< Kobelhegyen, az előbbi mediterrán lerakódások folytatásaként 



ISMERTETÉS. 261 

található meg az ezen korra jellemző szegényes faunájával, még pedig mészkő 

alakjában, de rossz feltárási viszonyok mellett, de megvan ezenkívül még a Kis- 
kárpátok K-i lejtőjén és Teriing község határában a homok és homokkő faciesében 
is. Végre ki lett ezen emelet még mutatva a pozsonyi dinamit gyár ártéri fúrásában, 
109—194 m közti mélységben. E lerakódás forammiferáit Toula, ostrakodáit 
Zalányi határozta meg. Apón tusi emelet lerakódásai az őket eltakaró 
pleisztocén-holocén takaró alól csak néhol bukkannak a felszínre, így Modor és 
Teriing körül agyag kópében Congeria subglobosaviú, Melanopsis Martinianaw.ú ; 
további előfordulási helyei Bazin (ligniteres agyag), elég gazdag congeriás és 
melanopsisos faunával és Aceratherium incisivum fogakkal és Pozsony (homok, 
kavics, Cong. spathulata) . A dunántúli részeken a Lajta folyó mellet I a Nem< svölgy 
körül homok- és kavicstelepek alatt szintén kibukkan a kékts. zsíros pontusi 
agyag congeriákkal, melanopsisokkal. 

A levantei emelet vasokkeres kavics képében takarja el Dévény- 
újfalunál a Stomfai patak mentén az ott kimutatott schliert, s valószínűleg ebból 
való az a Mastodon Borsoni-fog is. melyet Vacek M. 1877-ben ismertetett e tájról. 
Ezen emelethez tartozik a Nemesvölgy körüli kavics is, mely többnyire 190—220 m 
magasságban található, néha azonban 280 m-re is felhúzódik. A pándorfalvi fensík 
kavicsát, melynek térszínfeletti magassága 160— 186 m, szintén levantei korinak 
veszi szerző: a Fertő K-i partján e kavics pontusi lerakódásokat bont. felfelé pedig 
elmosódva a pleisztocén kavicsaival határos. Sajnos, eddigelé kövületnélktűinek 
bizonyult. 

A p 1 e i s z t o c é n-ko r t folyami kavics, törmelékkúpok, homok és lösz 
képviseli. A folyami kavics leginkább a pándorfalvi fensík keleti szélén válik el 
a levantei kavicstól, mintegy nálánál 10—20 m-rel alacsonyabb térszíni, lazább 
kavicsokból álló terrasz. Ebben az időben tölti fel a Kis-Magyar-Alföld meden- 
céjébe érkező Duna a híres kavicsdeltáját. Egyik ága a Hamburgi hegyeket délről 
kerülte meg, a többi víz Hainburg és Dévény közt ömlött be a medencébe, CsekKsz, 
Szempc és Tallós felé még egy harmadik ágat is kibecsájtva. E hatalmas kavics- 
takaró mintegy 10 m-rel fekszik magasabban a mai Duna színénél. Vastagsága 
2 — 3 m-res. Néhol futóhomok borítja, ú. m. Pozsony és Cseklész között, 
előbbi helyen az Elephas primigenius csontniaradványaival. Ami pedig a löszt 
illeti, úgy ez a Kiskárpátokban csak kis területeken fordul elő, főleg Pozsony és 
Dévény közt, a dunántúli részben pedig a köpcsény-rajkai kavicskúp fedőtakarója- 
ként, többnyire áthumuszosodott vályog képében. Dacára, hogy a 
lösz Pozsony környékén nem vastag, 02— 1*5 m, mégis mezőgazdasági szempont- 
ból rendkívül fontos, amennyiben sokkal termékenyebb talajú, mint pl. a kavics. 

Külön fejezetben tárgyalja végre szerző a H o 1 o c é n-képződményeket . 
amelyek nagyobbrészt a Duna, a Morva és a Lajta folyók alluviális területeihez 
vannakkötve. Legnagyobbaka Duna alluviális területei, melyekjelenkori ka v i c s 
homok és a k i ö n t é s e k iszap java] vanna k elborítva . Ez utóbbia k 
térszíni magasságát emeli továbbá még a szél felhalmozó működése. A kiöntések 
iszaptalaja csak ott szolgáltat jó talajt a kultúrnövényeink számára, ahol nem 
túlvékony (0*10— 0*20 m) a takarója, mivel ilyen esetben csakhamar kiszárad 
Két ilyen «öntéstalaj» részletes agrogeológiai elemzése rekeszti be e fejezetet. 



262 TÁRSULATI ÜGYEK. 

Továbbá ismerteti szerző még a pozsonyszentgyörgyi súr 1 őzegl elepé- 
n e k előfordulásai . Ez kb. 2 km 2 területi n l'ő — 2*0 m vastagságú, László Gábor 
szerinl fajsúlya - ">8"> és fűtőértéke kalóriákban dr. Emszt K. Bzerint 2267. 

Befejezésül felsorolja szerző még a gyakorlatilag értékesíthető anyagokat, 
melyekel bányákban, kőfejtőkben, agyag, kavicsgödrökben és tőzegásásokban 
termelnek és elismerésre méltó módon még azokal a történelmi halmokat is jegyzi 
fel, amelyek Pozsonyfehéregyházán, Gurábon, Misérden és más helyeken ta- 
lálhatók. SCHAFAEZIK FERENC. 



E) TÁRSULATI ÜGYEK. 

a) SZAKÜLÉSEK. 

VII. Szakülés 1916 november 8-án. 

\/ ülés a kii. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 
5 órakor kezdődik. 

Elnök: Pálfy Mób dr., m. k. főgeológus, másodelnök. 
Előadásuk: 

1 . Ballenegger Róbert dr. A toka j -hegyaljai nyirok- 
talajról című előadásában bemutatja a Timkó Imre által a mádi szőlőben 
gyűjtött nyirok-talajt, amelynek altalaja a riolit és tufája, s amelyen rendkívül 
kötött vöröses barna agyagtalaj fekszik. Erre az agyagos talajra rendkívül illik 
Szabó József 1866. évi leírása, amelyben a nyirok fogalmái determinálja, s még- 
állapítja. Közlia pálházai riolit elemzéséi dr. Emszt Kálmán után. majd bemutatja 
a nyirok teljes elemzését . 

Végül kimondja, bogy a nyirok a Tokajhegyalján a fiatal harmadkori 
eruptív kőzeteknek s azok tufáinak a szubtrópusi klima hatására keletkezett 
mállási terméke. (Az előadás teljes szövege a Földtani Közlöny 1917. évi 47. köte- 
tének 20—24. oldalain.) 

2. Ezután ifjú Lóczy Lajos dr. «A z é s z a k n y u g a t i K a r }< átok 
geológiáján címen tartott Bzabad előadást. 

Előadásának tárgyát a Kiskárpátok Fehérhegysége, a morvamenti beszkidi 
határhegység, a trencséni pi< onini szirt esi iei, r ysé.u és a Vá^depresszió által határoll 
hegyvidék geológiai és tektonikai viszonyai képezték. E terület geológiai szempont- 
ból négy hegyvidékre tagolható, melyek az orografiai tagoltsággá] is jól egyez- 
nek. Az első a jablánc-praszmki triász (Ch<rs) hegység, amely képződményeinek 
kifejlődését tekintve, a Fehérhegység eszi kkeleti folytatásának felel meg; ettől 
Jablánc vidékén egy mintegy 8 km széles mediterrán szarmáciai képződményekkel 
kitöltött depresszió választja el. E hegységei a sötétszürke rachsturni mészkő 
(anisusi emelet). ;iz algás felér vagy szürke wetterlingi mészkő Gyroporellákkal 
és Plychites Bp.-el (la dini emelet), a fehér eb csdolomit, mely az előadó által fel- 

— 1 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 263 

találl lun/.i homokkövekéi és a kövületben gazdag carditás és opponitzi mész- 
kövekéi veszi közre (karni emelet), t'pítik fel. Maga a briászvonulal egy jól kifejlett 
átbuktatott antiklinálist képez, de emellett az egyes rétegtagolj rétegközti eltolódás 
következtében keletkezeti pikkelyeződést is mutatnak. A második hegyvidék az 
Ö3zombatnáJ felbukkanó piennini szirtes vonulat, amely innen kezdve a Vlára- 
hágó felé a Morvahatárhegységei képezi. Képződményei igen változatosak. 
Kö3szeni rétegek, mélyebb tengerre mutató foltos márgák, tűzköves meszek, 
posidonomiás palák, szirtmészkövek fordulnak itt elő. Kövületekel is tartalmaz- 
nak és ezek alapján a legfelső triászba, liászba, jurába és neokomba állíthatók. 
E szirtes vonulat szerkezetét is gyűrődések és pikkelyek jellemzik, melyek < rede- 
tükben megegyeznek a jablánc-praszniki hegységével. A harmadik vidéka Nedzó- 
hegység. Éltben egyesül a szirtvonulat a triász chocsfácies vonulattal. Magái a 
Nedzói egy délfelől zárt, észak felé nyíló átbuktatott antiklinális alkotja, amely- 
nek magvában az idősebb chocsfáciesű triászképződmények találhatók. Az anti- 
klinális nyugati szárnyában neritikus jellegű szirtes képződmények mutatnak jó 
kifejlődést. A nedzói szirtes képződményeket az ószombati szirtes kőzetekkel 
szemben az erősebb homokosság és a gazdag crinoideatüske-tartalom jellemzi, 
épen azért inkább sikert engeri subpiennini fáciesűnek mondható. A nedzói anti- 
klinális keleti szárnyában a kösszeni rétegek kivételével hiányoznak a szirtes 
képződmények, amit a vágdepressziómenti későbbi beszakadásokkal magyaráz 
az előadó. A redőszárnyban levő plasztikusabb szirtes képződmények a gyűrődés 
után beállt rétegközti eltolódás útján a tömöttebb kőzetű triása chocsfekütől 
elvaltak es az antiklinális magra feltolódtak. Ez a feltolódás Verbó környékén 
valóságos takaróvá fejlődik. Itten a csekély 14— 15°-os áttolódási felülettel bíró 
subpiennini titonmészkő alatt, völgyek mentén feltárt ablakokban találhatni meg 
a diszkordánsan települő triász ehocs-képződményeket. A negyedik hegyvidék a 
szirtvonulat és a chocsfáciesű jablánc-praszniki hegység meg a Nedzóhegység 
közé ékelődő egykori gosauöböl. E hegységben gosau alapkonglomerát, hippurites 
meszek, acteonellás márgák és homokkövek, szénképződmények inceramusos 
márgák, magura homokkövek, exotikus óriáskonglomerát és különböző felsőkréta- 
eocénkorú flisrétegek lépnek fel. melyek mind résztvesznek a gyűrődésben és a 
DK leié irányuló általános átbuktatásban. Az óriáskonglomerát képződésére 
nézve az előadó azt a nézetét fejti ki, hogy eltekintve a takaros, glaciális, avagy 
submarin eltolódások segélyével történő magyarázatoktól, a konglomerát ház 
nagyságú korallmészkő sziklái az egykori felsőkréta -eocén foraminiferás mészkő 
korallzátonyaiból (Ótura vidéke) valamely idősb eocén-tenger meredek partjaiból 
erős tengermozgás által szakíttathattak ki. melyek aztán gyors üúedékképződés 
folytan elkerülték a széttördelésl es a legömbölyítést. Az Északnyugati Kárpátok 
felépülésének történetében barom nagyobb tektonikai folyamatot különböztél 
meg az előadó. Az első ilyen nagyobb mozgás következménye volt a chocsvonulal 
piennini szirtöv viszonylagos helyzetének kialakulása. E fáciesövek helyükre 
a gosaukrétaelőtti korban takarók útján kerülhettek a tágabb értelemben veti 
szomszédságból. Ennek főbizonyítéka az ugyanazon partvonal mentén a chocs- 
vonulatra, majd az emerre reátolódott szirt vonulatra transzgredáló gosaui alap- 
konglomerát. A második tektonikai mozzanat voll az egyes hegyvidékek képződ* 

— 2 — 



264 TÁBSULATJ ÜGYEK. 

menyeinek összegyűrődése. Mivel e gyűrődésben még az eocénflis is résztvesz, 
az az eocénutáni korba tehető. A harmadik legfiatalabb mozgás volt az ÉNy-ról 
DK felé irányuló átbuktató préselődés, amelj nemcsak a redőkel és Bzinklinálisokat, 
banem Pozsony és a Vlárahágó közli vidékekéi] az egyes fáciesövrket is ÉNy 
felől egymásra tolta. Ez a mozgás okozta az Északnyugati és Kiskárpátok álta- 
lános 22 h -ás Ény-i dőlését, valamint a kisebb pikkelyes á1 tolódásokat is, amelyek 
következtében a régebbi tektonikai szerkezei többnyire elmosódik. Mivel a medi- 
terrán az előadó felvételi területén többnyire vízszintesen transzgredál, az utóbbi 
tektonikai mozgás korát az oligocénkorba helyezi. Végül az előadó kifejti, hogy 
bár az egyes kárpáti fáciesövek a keleti Alpok Eáciesvonulatainak keleti folyta- 
tásául felelnek meg — amit az elmondottak alapján neki is sikerült beigazolnia, — 
ebből azonban még korántsem következtethető, hogy a jóval alacsonyabb Észak- 
nyugati Kárpálok kisebbszabású és más jellegű pikkelyes és takaros szisztémáinak 
keletkezéséi ugyanígy lehessen magyarázni, mini a magasalpesi jellegű Nyugati 
és Keleti Alpok takarórendszereit, a'minl azt már dacára a részlet [elvételek teljes 
hiányának. Lugbon, Uhlig és Kober is sablonszerűén tették. Az Északnyugati 
Kárpátok regionális szerkezetél illető tapasztalatairól és gondolatairól azonban 
az előadó más alkal mai kivan szólani. 

3. Toborffy Géza dr. : «A K i s k a ipátok d ó v é n y— m ária völgyi 
von ul a t a» című előadásában az 1915-ben végzett fölvétele alapján kivonatosan 
ismerteti a Kiskárpátok déli részének hegységalkotó kőzeteit, s a bejárt terület 
tektonikai sajátságait. 

Kimutatja, bogy az ú. n. «ballensteini niészkő» csak faciesbeb' változata az 
Észa knyugati Kárpátokból ismert liászmészkőnek, illetve foltos márgának, s hogy 
alsó régióiban a gresteni szint is felismerhető. Szerinte a legalsó «ballensteini 
mészkő*, amely rendesen lemezes és többé-kevésbé kristályos szokott lenni, kova- 
szivacsokra emlékeztető kövületnyomaival valószínűleg még a felsőt nászhoz 

sorozható. 

Ezután áttér előadásának tulaj donképeni tárgyára és a máriavölgy-hunds- 
beimi vonulatot ismerteti, mely, habár kvarcitjai és mészkövei némileg a ayitra- 
megyei kifejlődéshez közelednek, azonos kőzetekből épült fel, mint a pemek- 
borostyánkői sáv. Az egész máriavölgy-hainburg-hundsheimi vonulat kövük t- 
ény, s így a kőzetek korai csak analógiák alapján rögzíthetjük. 
Tektonikai viszonyai is megegyeznek az innen északabbra megállapítottak- 
kal. Agránii a hozzátartozó, rendszerinl benne úszó gneisszel és metamorfpalákkal 
egyetemben itt is rá van tolva a mezozoikumra, s azt, mini a szegélyeken jól 
lelhető, visszahajlította és maga alá göngyölte. Ilyeténképen a szegélyeken 
fordított rétegsori találunk, melyből a milonitosan összemorzsolt és sokszor 
kvarccal infiltrált mészkő fennakadl szirtjei ■ I D i>t»-sz. rű. n mer< dhek fel. Ugyania 
a Bzinklinális külső, Eelhágó ive az egész nyugati perem. így a lamacsi öl öl mentén 

is bennszakadt és a felszín alatt maradt, míg 1 1' iVi » ív OJfe 1 mhimdsheii ni pajzsot 

éppen a szegélyszinklinális külső íve szánthatta Eel, amennyiben, mini a dévényi 
Várhegyen levő zöldpalák belyzete is mutatja, annak alája van tolva. Emellett 
szól máskülönbena többi képződmények változó dőlésiránya is. Míga mériavö 
pozsonyi tömegben a szegélyező mezozoikum délkeléi felé, tehát az erupciós mag 

- 3 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 265 

alá dől, addig a Dévényuj falutól Hundsheimig terjedő sáv északnyugat feié lejt. 
A két vonulat tehát belső összefüggésben áll és ugyanazon elszakadt, egymásba 
tolódott antiklinálishoz tartozik. j 

Hasonló módon begöngyölt mészkőfoltok a hegység belsejében is találhatók, 
de ezek rendszerint két erupciós mag közé vannak ékelve. (Propadle völgye, a 
bazini völgy mészkőtömegei, a modosi Nagykúp mészkőfejtője stb.) 

A legfiatalabb liászképződmények kétségtelenül a mária völgyi palák, a 
bennök ülő mészkővel, s a palákkal fa eresen belül váltakozó liász aptichus márgák. 
(A perneki Drinova kora és a dévényujfalui liászrög aptiehuszos mészmárgái.) 

Néhány szelvény futólagos bemutatása után előadó, a rendelkezésére bocsáj- 
tott idő rövidsége folytán előadását kénytelen befejezetlenül félbeszakítani. Az el 
nem mondottakat évi jelentésében teszi közzé. 

VIII. Szakülés, 191G december G-án. 

Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 
5 órakor kezdődik. 

Elnök: Szontagh Tamás dr., királyi tanácsos. 

1. Kormos Tivadar dr. választmányi tag az ajnácskői pliocén 
rétegekről és faunájukról tartott előadásában e régóta ismert, de mind- 
eddig kevéssé tanulmányozott lelőhely rétegtani viszonyairól, kihalt állatvilágá- 
ról és koráról saját észlelései alapján behatóan értekezett. A fauna több új tagja 
közül legnevezetesebb egy új subursid-fa j (Parailurm n.sp.), melynek legközelebbi 
rokona az angolországi pliocénből s a háromszékmegyei (barót-köpeci) lignitekből 
ismeretes Parailurus angelicus Schloss. A fauna és a település alapján kétségtelenné 
vált immár, hogy úgy az ajnácskői, mint a barót-köpeci pliccénrétegek levantei 
korúak. Ajnácskőn a bazaltkitörések kezdete az ottani kihalt állatvilág korával 
esik össze s megerősíti a LóczY-féle felfogást, mely szerint a bazalterupciók zöme 
Magyarországon nem a pannóniai (pontusi) emeletbe, hanem a levanticumba 
helyezendő. Az előadás egész terjedelmében a m. kir. Földtani Intézet Évkönyve 
XXIV. kötetében kerül kiadásra. 

2. Lambkecht Kálmán dr. : «A madarak paleontológiája* 
című értekezésében a paleo-ornitologia ismeretének történeti fejlődését vázolta. 
ABELlel a paleontológia történetében három periódust különböztet meg. A leg- 
régibb, fantasztikus periódus adatait és leleteit jól foglalták össze MeyerHermann 
(1832) és Giebel (1847). A második, deskriptív periódus Cuvier reformátori 
működésével indul meg, aki maga is foglalkozott a madarak paleontológiájával. 
Franciaországban Gervais, Németországban Meyer Hermann, az ArcJiaeopteryx 
első értékelője, Angliában Owen Richárd, a Dinornithi dac-család alapvető 
búvára, képviselik a Cuvier megindította deskriptív periódust. A harmadik, 
karunkba is átnyúló morfológiai és filogenetikai periódus úttörői a francia Milne- 
Edwards Alphonse és az amerikai Marsh 0. C. A kettejük korszakot jelentő 
működése ismertette meg Európa és Amerika tercier madárvilágát. A legújabb 
időkben Fürbringer. Gadow, Lydekker, Shufeldt és Andrews művelték meg 
a leíibehatóbban a madarak őseinek ismeretkörét. Tanulmánya további részében 



Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917 



18 



266 TÁRSULATI ÜGYEK. 

sorra vette szerző az egyes fontosabb részletkérdések (egyes genusok, a fosszilis 
tojásmaradványok, lábnyomok, tollenyomatok, a kihalóban levő fajok és a kihalás 
tényezőivel foglalkozó) búvárainak működését. Szerzőnek ez az itt bemuta- 
tott értekezése — mint egy a madarak őseiről készülő katalógusának történeti 
bevezetése — a magyar királyi ornithologiai központ folyóiratában, az Aquila 
XXIII. 1916. évi kötetében jelent meg. 

3. Vigh Gyula dr.: Földtani megfigyelések az Észak- 
nyugati Kárpátokban. Előadó bemutatásokkal kísérve és rajzokkal 
szemléltetve ismerteti a Kismagura északi — a kovácspalotai völgy és Nyitrafő 
közé eső — részének kőzetfóleségeit és hegyszerkezeti viszonyait. 

Akristályos magot pegmatiterektől átjárt gneisz és gránit alkotja . 
Mindkettő uralkodókig biotitos, csak alárendelten fordulnak elő muszkovitos vagy 
kétcsillámúfélesógek. A nyitrafenyvesi (chvojnicai) völgyben pedig egy sötét, 
túlnyomórészt amfibolból álló féleség fordul elő, mely érctartalmú. A Zojár biotit- 
gránitjából pedig szépen kifejlődött 1*5— 2 cm nagyságú ortoklászkristályokat 
mutat be. 

Az üledékes képződmények legidősebbje a permi kvarchomokkő 
és konglomerátum több helyen meg-megszakadva keskeny sávban települ meredek 
dűléssel a kristályos magra. Fedőjében permi alsótriász vörös palás homokkő 
következik (werfeni?), majd pedig a középső- és- a felsőtriász mélyebb részét 
képviselő sötétszürke mészkövek és dolomitok felső részükben lunzi homokkővel. 
A hamuszerű porrá széteső dolomit Felső- és Németpróna között sárga márgával 
váltakozik, akárcsak a Hegyes Ny-i felében, a Déli Biharban és Királyerdőben, 
mely utóbbi két helyen ammonitesek és darnellák fordulnak elő benne. A dolomitra 
a tarka keupenpalák, majd ezekre kis vastagságban s többször kifenődve kövületes 
kösszeni rétegek települnek. A változatos kifejlődésű jura-rétegek nagy vastag- 
ságban s hatalmas felületi elterjedésben fordulnak elő. Alsó részük gresteni, vágj 
foltos márga fáciesben fejlődött ki, míg a kristályos magna következő első vonu- 
latban a triász mészkő- és dolomittól alig el választhat ón szarúköves, triásztipusú 
liászmészkő lép föl, melyből : Spiriferina pinguis Ziet., Sj). rostrata Schl., Pecten 
textorvus Schl., P. disciformis Schübl., került elő közelebbről meg nem határoz- 
ható Terebratula, Avicula, Posidonomya, Lima, Ostrea, Phylloceres, Arictites 
( Arnioceras) [semicoslatus, geometricus, falcaries alakköre]. Sclilotheimia és Be- 
lemnites sp.-ek maradványain kívül. A jura magasabb részét mészkövek és mész- 
márgák alkotják. A neokóni márga -rétegek fedőjében több helyen homokos, 
a szferosziderites márga csoportra utaló képződmények találhatók. 

A kristályos mag ÉNy-i oldalához simuló üledékes kőzetek öve gyűrött 
redőzött. A redők részaránytalanok, izoklinális pikkelyek, melyek D, DK-i irány- 
ban többé-kevésbé egymásra tolódtak, sokszor nagyobb inertekben áthajoltak, 
fekvő redőt alkot (Nickelskopf-Gerstberg gerinc 1 km). Három hosszú 
lefutású főredővonnhit különböztethető meg, melyek köze egy darabon pár km 
hosszúságiiul egy negyedik másodlagos redő is ékelődik. A két. illetve három 
belső redő fölépítésében csak a neokomnál idősebb rétegek vesznek részt, a permi 
rétegek pedig csak az elsőben vannak meg, eltekintve a második redővonulaton 
belül észlelt kis diapirszerű feltöréstől. A legkülső redővonulatban, mely a Kasén- 



TÁRSULATI ÜGYEK. 267 

steini hegycsoportot alkotja, ezen a területen az uralkodó képződmény a lapos 
mell ébredőkbe gyúrt neokómmárga és a szferosziderites rétegcsoport s ezen 
nyugszanak az ezen a területen kezdődő triászkorú «ehocsdoloniit» takarófoszlá- 
nyok. (Az előadás a ni. kir. Földtani Intézet 1915. évi jelentésében jelenik meg.) 

I. Szakülés 1917 január 3-án. 

Elnök : Iglói S^ontagh Tamás dr. ni. k. udvari tanácsos. 

Leidenfrost Gyula «K övesült halak a Nematognathák 
családjából)) címmel tartott előadást, mely egész terjedelmében a m. kir. 
Földtani Intézet Évkönyve XXIV. kötetében jelent meg. A bevezetésben 
a Nematognatha-k osteologiai jellemvonásait, rendszertani helyzetüket és föld- 
rajzi elterjedésüket tárgyalta. A Günther angol ichthyologustól származó fel- 
osztásukat elavultnak tartja s ezzel kapcsolatban rámutatott azokra a nehézsé- 
gekre, melyek a fosszilis harcsafélék meghatározásánál az úszókra ala- 
pított eme régi felosztásából származnak. A recens Silurida -családok (= Nema- 
tognathi, Cope) rövid ismertetése után rátért a fosszilis leletekre, amelyekről ré- 
szletes kimutatást állított egybe. Ez az összeállítás kritikai alapon ismerteti az 
eddig talált kövesült harcsa-maradványokat és a rájuk vonatkozó irodalmat. 

Magyarországból eddig két fosszilis harcsa-maradványról tudtunk. Az elsőt 
Heckel bécsi ichthyologus Pimélodus Sadleri név alatt írta le Biharban talált 
tüskék alapján. A másik lelet a sopronmegyei Borbolyáról származó otolithok- 
ból áll, melyeket Schubert csak feltételesen sorolt a Siluridák (Arius-íélék) közé. 

Az előadó a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságától megbízást nyert 
az intézet alapítása óta összegyűjtött kövesült halak feldolgozására s e munkája- 
közben az intézet gazdag gyűjteményében több értékes harcsa-maradványt 
talált. Ezek közé tartozik a pleisztocén leső harcsa (Silurus glanis Z.) koponyája, 
amely diluviális emlős-fauna társaságában Tiszaug mellől, a Tisza medréből 
került elő alacsony vízállás alkalmával. A kitűnő megtartású lelet a kecskeméti 
városi múzeum ajándékából került a m. kir. Földtani Intézet múzeumába. Előadó 
a koponyát beható összehasonlító csonttani vizsgálat tárgyává tette s a ma élő 
harcsa fejvázától több eltérést talált rajta. E lelettel a hazai pleisztocén halfajok 
száma, melyeket az intézet gyűjteményében levő barlangi leletek alapján az elő- 
adó írt le, most tizenkettőre emelkedett. 

Az intézet gyűjteményében ezenkívül régebbi korból származó maradvá- 
nyok is vannak, melyeket az előadó Silurus pliocaenicus n. sp. és Silurus steno- 
cephalus n. sp. nevek alatt vezet be az irodalomba. E leletek Budapest — Eákos 
pannóniai-pontusi-korú agyagrétegeiből, a régi ÜRASCHE-féle téglagyárból valók. 
A töredékekből két koponyát állított össze s ezeket vette összehasonlító vizsgálat 
alá. Eészletes osteologiai leírásban kimutatja a recens és fosszilis harcsa-félékkel 
szemben a rákosi pliocén koponyákon található különbségeket és megállapítja 
faji jellemvonásaikat. Ezek közül a legfontosabb az, hogy mindkét faj két cso- 
portban álló ekecsonti fogakkal bírt. A pliocén gerinces fauna többi elemeinek 
analógiájára hasonló harcsa-fajok ma Kelet- és Délkelet-Ázsiában élnek. Előadó 
néhány koponya -kőbélen végzett összehasonlító anatómiai vizsgálatának ismer- 

— 6 — 18* 



268 TÁRSULATI ÜGYEK. 

tetése után áttért a Nematognatha-k származására. Az erre vonatkozó különféle 
elméletekel tárgyalva, annak a meggyőződésnek a híve, hogy a ma élő leső-karcsa 
keleti jövevény a nem az ismertetett pliocén harcsák utódai. Szerinte ezek ki- 
vesztek s helyükre a Cyprinidákkal együtt Kis-Azsiából vándorolt be a mai leső- 
harcsa. A föltevéssel Steindachner elméletéhez csatlakozik, aki a középeurópai 
halfauna eredetét úgy magyarázza, hogya Fekete-tenger fiatalabb geológiai idők- 
ben édesvízi medence volt amely a beléje ömlő folyók halfaunájának kicserélő- 
dését lehetővé tette. 

Az előadást a leletek és rajzok bemutatásával illusztrálta. 

Lóczy Lajos dr. örömmel hallgatta az érdekes előadást, amely új csa- 
páson megindult vizsgálatok eredményéről számolt be. Üdvözli az előadót a Tár- 
sulatban való első előadása alkalmából s megjegyzi, hogy a STEiNDACHNER-féle 
elméletet, melyhez az előadó is csatlakozott, teljesen elfogadhatónak tartja. 
A további vizsgálatokhoz is sikert kíván. 

II. Szakülés 1017 január 31-én. 

Elnök: Iglói Szontagb Tamás dr. 

E'őadások : 

1. Jugovics Lajos dr. : Az Alpok keleti szélén feltör ő 
bazaltok. 

A keleti Alpok Magyarország területén már az országhatár közelében a 
harmadkori takaró alá tűnnek, csak egyes részei, mint szigethegységek emelked- 
nek a Kis-Ma gyár- Alföld nyugati szélén. E szigethegységek mentén bazaltok és 
bazalttufák törtek elő. Az előadó 1915. és 1916. évek nyarán vizsgálta úgy ezeket, 
mint a Kis-Magyar-Alföldön felbukkanó bazalt és b.-tufákat s fölépítésükben sok 
rokon vonást talált, melyeket röviden a következőkben foglalt össze. 

A pálhegyi és felsőpulyai bazaltok kivételével, melyek kristályospalákra 
ömlöttek, a többi mind pontusi-korú homok, agyag- és kavicsoshomok-rétegtk 
alkotta egyenetlen felületre törtek elő. Némi eltérést mutatnak a steier határ 
mentén levő bazaltok és tufák : a hárspataki, felsőlendvai és vasdobrai, ezek rész- 
ben kavicsra települtek és nagyon sok kavicsot is tartalmaznak. 

A kitörések lefolyása az összes vulkánoknál nagy változatosságot mutat, 
mennyiben tufa és láva, sokszor váltakozva ömlött. 

Ezután részletesen ismerteti az egyes bazalt- és tufa-előfordulásokat. 

Na gy-So ml ó, két részből van fölépítve; az alsó, lankás homok és ho- 
mokos agyagból álló padmalyból és a felső, meredek oldalú vulkáni képződmé- 
nyekből. A padmaly kb. 270—280 m magas volt mikor a vulkáni működés tufa- 
szórással megkezdődött. Az így keléi kezetl tufatakaróra folyt ki a hegy felső 
részének főtömegét alkotó (átlag 100 tu vastag) nagy, formátlan oszlopsorral 
szegélyezett bazalttakaró, melynek s/elei lecsúsztak és sokszor hatalmas tör- 
mellékkúpokat adnak a lankás lejtőkön. A következő kitörés a hegy közepén 
levő katlant hozta létre és töltötté ki tufával. Az elhaló vulkáni tevékenység 
végső terméke a hegy tetején Levő kis láva kúp. A takaró kőzete nefelinbazaint, 
legszebb példái az ú. n. Sonnenbrenner- és foltos bazaltoknak. 

— 7 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 269 

S ághegy, fölépítésében egyszerűbb az előbbinél, két kitörés eredménye. 
Az alapzata szintén homok ós homokos kavics, mely 215—220 m felszínt alkotott, 
mikor a vulkáni kitörés tufaszórással mcgkezdó'dött. A tufa hosszúkás, teknőszerű 
medencét formált, melyet láva töltött meg. A lávafolyás 30—60 m között válta- 
kozó vastag takarót adott. Valószínű két lávafolyás volt. A második lávafolyás 
kőzete tartalmazza a különböző — maximum 50 cm — vastag dolerit-tel éréket. 
A takaró kőzete típusos földpátbazanit. 

Kis-Somló, kitűnően réteges tufája 190—200 m homok- és agyag- 
talapzatra szóródott ki. A tufapadok köröskörül a hegy belseje felé dűlnek, úgy 
hogy lapos tölcsérszerű krátert formáltak, melyet csak részben töltött ki a láva. 
A kőzete nefelinbazaint. 

Kis-Si t ke— Gór ce községek körül több kisebb-nagyobb tömegű 
tufadomb sorakozik egymás mellé és simul a kemenesi kavicsplató széléhez. 
A vulkáni tevékenység nagyon heves tufaszórással kezdődött, mely valószínű 
többször ismétlődött. A tufatakarót többszörösen törte át a láva. Három kitö- 
rési centrumot, illetve azoknak csak maradványát találtam meg, több apró dyke- 
ról nem is szólva. A láva leginkább, mint tömör bazalt merevedett meg, de van 
lávatömeg, illetve lávabreccsa is. — A kitörések után északról, a kemenesi plató 
fiatalkori nagyszemű kavicstömegei födték be és tarolták le e vulkáni képződ- 
ményeket, csak később az erózió szabadította ki azoknak jórészét a kavics- 
takaró alól. 

A kemenesi kavicsplató szélén észak felé menve még két tufakitörést talá- 
lunk: a S z er g én y-Ma ga s i és a Marcalfői bazalttufa-halmokat. 
Lapos dombok ezek, melyek alig emelkednek ki a szomszédos kavicshalmokból. 
Fölépítésük azt mutatja, hogy a vulkáni működés tufaszórásból állott, melyet 
csak kevés lávafolyás szakíthatott meg, mint azt néhány, rejtett bazaltdejk 
mutatja. 

Az Alpok szegélyén a következő vulkáni képződmények vannak. 

P á 1 h e g y, a lánzséri hegység kristálypalái között feltört kis bazalt- 
takaró, mely a 720 m magas csillámpalából álló hegyet koronázza. A takaró 
30—40 m vastag. A lávafolyást nem előzte meg és nem is követte tufaszórás. 

Felsőpulyai bazalttakaró szintén a repcevölgyi kristályos pala 
hegység egyik lekoptatott dombján tört elő. A takaró vastagsága 30—40 m és 
kőzete nefelinbazanit. 

Németujvári bazalttufa meredek, 60 m magas, meredek falu 
kúpot alkot, a szélesebb homok- és agyagból álló # padmalyon. A tufa rétegei alul 
30— 35°-os, míg a tetőn 10° lapos dűlést mutatnak és koncentrikusan a kúp 
középvonala felé dűlnek. 

T o b a j i tufahalom fölépítésére nézve egyezik az előbbiekkel, de annál 
érdekesebb az anyagi tulajdonságai. Laza barnás tömeg ez, mely rendkívül sok 
zárványt tartalmaz azoknak a rétegeknek kőzeteiből, melyeken áttört. Ezek 
főleg kristálypaladarabok, melyek a rohonci hegység kőzeteivel egyeznek, bizo- 
nyítékául annak, hogy az Alpok tömegei itt már nagy mélységben vannak. 

A hárspataki, felsőlendvai és vadobrai tufa vulkánok 
fölépítésük és anyagukra nézve teljesen hasonlóak. Mindegyik több különálló 

— 8 — 



270 TÁRSULATI ÜGYEK. 

részből áll és hol homokra, hol kavicsra települtek. Ezek a tufák tartalmazzák 
a Dunántúl tufái között a legtöbb kavicsot, részben elhintve és főképen sok szag- 
gatott, rendetlen településű kavicserek és lencsék alakjában. Azok a kavicsréte- 
gek, melyekre a tufa települt a pontusi homokrétegek közé települt kavicstelepek 
valamelyike. Mindhárom tufa szárazföldre szóródott és kevés növénymaradványt 
is tartalmaz. 

A Dunántúl bazaltjai és tufáik kevés kivétellel homok- és agyag-rétegekre 
szóródtak, melyek pontusi korúaknak bizonyultak. Nyitott kérdés még az, hogy 
meddig tartottak e kitörések. A szakemberek nézete nagyon eltérő, a legtöbbje 
a harmadkor végével mindenféle vulkáni tevékenység megszűnését hirdeti. Az 
előadó osztja Lóczy prof. véleményét, hogy a vulkáni tevékenység hosszabb ideig 
tartott és még a pleisztocénbe is benyúlt. 

2. Ezután ifj. dr. Lóczy Lajos egyetemi tanársegéd tartotta meg «Az 
aranyosvidéki gosaui- és fii s-k épződmények ismere- 
téhez* című szabad előadását. Az előadó ismertette a Szohodol, Peles, valamint 
a Közép- Vidra közelében lévő gosaui előfordulásokat, ahol ő az egyes rétegszin- 
teket a helyszínen meggyűjtve azokat sztratigrafiailag is elhatárolta egymástól. 
Az eddig ismeretes és az újonnan gyűjtött fauna alapján az előadó FELix-nek a 
keletalpesi gosaui képződményekre felállított sztratigrafiai beosztása alapján 
kísérli meg az aranyosvidéki gosaut szintezni, az egymásnak igen ellentmondó 
de Lapparent, de Grossouvre és az északnémet beosztások ellenében; és Félix 
szerint a santonien- és campanien-emeletbe helyezi azt. A gosauval szemben az 
aranyosvidéki medencék flisének kora problematikus. Az Erdélyi Érchegység 
kárpáti homokköveire nézve a vélemények megoszlanak. Általában kétféle nézet 
áll egymással szemben. Az egyik azt vallja, hogy e vidékeken a kárpáti homok- 
kövek idősebb kréta-korúak, minthogy azok a nyugodtan települő gosaui felső 
kréta fáci essél szemben erősen gyűrve vannak. E nézettel szemben többen azt 
vallják, hogy a flis úgy alsó, mint felső krétarétegeket magában foglal. Meszes 
homkkövek és márgák, melyek ostracodákat és orbitulinákat tartalmaznak felel- 
nének meg, az alsó kréta neokom-aptien emeleteinek, a kövületmentes homokkő- 
és agyagpalákban ellenben még a túron és senon is képviselve volnának. Míg a 
partokon a gosaui fácies képződött, addig a medencék belsejében a flis rakódott le. 
Ifj. Lóczy Szohodolnál, Pel esnél meg Topánfal vától és Bisztrától északra átmene- 
teket tapasztalt a gosaui fáciesből a fhsfáciesbe, Középvidránál ellenben a flist 
a gosaui képződményekre feltolódva találta. Kövületet a flisből féreglenyomat- 
szerű problamtikumokon kívüj nem sikerült gyűjtenie. Az előadó ezután rövid 
elmefuttatásban kitér az aranyosvölgyi gosaui- és flisképződmények sajátos 
egymásközti viszonyára. A kristályos a laphegy seggel és az erre nyugodtan transz- 
gredáló gosaui rétegekkel szemben a medence flisrétegei erősen gyűrve vannak, 
akként, hogy a flis áttolÖdása mindenütt az előbbiek felé, mintáz egykori meden- 
cék szilárdan álló pontjai felé irányulnak. A takarók segélyével történő magyará- 
zatot erre nézve mint minden alapot nélkülözőt elveti az aranyosyidékre vonat- 
kozólag, ellenben a HAUG-féle geoszinklinális teóriával igyekszik az itteni flis- 
medencék gyűrődését megmagyarázni. A krétakorú lassú pozitív parteltolódás 
következtében az egyre sülyedő medencékben a Elisképződmények ring}' vastag- 

— 9 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 271 

ságban felhalmozódtak. Az újabb és újabb tengerelöntés nyomai lehetnek a ílis- 
ben észlelhető Kristályos pala és quarckonglome rátok; bár az is meglehet, hogy 
ezek egy talán cenomankorú, rövidéletű regresszió összefüggő konglomerátüle- 
dékónek felelnek meg. A flis összegyűrőd ése a medencék belsejében támadhatott 
Haug a hőemelkedés folytáni kiterjedéssel megyarázza a szedimentációs meden- 
cék gyűrődését. Az előadó inkább a besülyedés folytán létrejött 
t érfogatcsökkenésnek, avagy az aranyosvidéket, illetőleg valamely 
legfelső kréta-korú vulkáni hatásnak vél nagyobb fontosságot tulajdonítani a 
medencék flisének összegyűrődését dletőleg. Az összegyűrés különbözőképen 
hatott a ilis képződményeire. Az agyagpalák kaotikusan összegyűrettek, az ellen- 
állóbb homokköveit és konglomerátok ellenben pikkelyesen összetöredezve, a 
medence fenekéről felszakított tithon mészkőszirtek módjára, mint amilyen 
például a bisztrai szirt is, úsznak a flisben. Ifj. Lóczy arra az eredményre jut, hogy 
az Aranyos vidékeken tektonikailag ennélfogva semmi sem zárja ki annak lehető- 
ségét, hogy a gyűrt flis a gosauval egyidős lerakódásokat is tartalmazzon. A flis 
összegyűrődése itten hosszabb tartalmú lehetett. A ráncolódás maximumát 
azonban Vidrán, Szohodolnál, Topánfalvánál szerzett bizonyítékai alapján nem a 
gosau előtti időre, hanem az utánra helyezi. Végül kifejezi, hogy a flis kora tek- 
tonikailag aligha lesz kimutatható és amíg a palaBontologiai anyag hiányzik, 
az eldöntetlen nyílt kérdés marad. 

Az előadást vita követte. 

Elsőnek dr. Pálfy Mór főgeológus szólott hozzá, aki helyeslőleg hozzájárul 
az előadó tektonikai fejtegetéseihez. is mint az előadó igen hasonlóan ma- 
gyarázta az Erdélyi medence gyűrődéseit a Koch emlékkönyvben megjelent 
munkájában. A gosaui képződmények korát Félix beosztása ellenében azonban 
idősebbnek véli és a turonba meg a senonba helyezi, az általa feldolgozott alvinci 
felsőkréta rokon kövületei alapján. 

Ifj. Lóczy nyombani válaszában reámutat az északnémet és francia fel- 
fogás ellentmondásaira a gosaui képződmények turoni vagy senoni voltát illetőleg. 

Az előadáshoz másodiknak dr. Papp Károly egyetemi tanár szólott hozzá, 
aki az aranyos vidéki flisképződmények alsókréta -korát hangoztatja. 

Az előadó válaszában ennek lehetőségét nem zárja ki, és a flis korát egyenlőre 
még nyilt kérdésnek vallja. 

Utolsónak dr. Lóczy Lajos a Földtani Intézet igazgatója szólott az elő- 
adáshoz. Kijelenti, hogy a flis felsőkréta -korát illetőleg fiával ellenkező véleményen 
van. Pálfy főgeológus és ifj. Lóczy mint jó megfigyelők ugyanazon vidékeken 
járva ugyanazon viszonyokat találhatták és hasonló nézetekre jutottak. A gosaui 
meg a a flisképződmények sajátos viszonya meg a flis kora azonban regionális 
kutatás után az Erdélyi Érchegj'sép- meg a Biharhegység tektonikai és sztrati- 
grafiai vizsgálata után lesz csak tisztázható. Ő is hozzájárul azonban ahhoz, 
hogy a flis korának megállapításához nem elegendőek a tektonikai ismeretek, 
hanem még elsősorban palasontologiai bizonyítékokra is szükség van. 



10 - 



272 TÁRSULATI ÜGYEK. 

III. Szakülés 1917 március hó 14-én, a királyi magyar 
Természettudományi Társulat ülés termében. 

Elnök: Szontagh Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos. 

1. Szontagh Tamás dr. a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója « Tanul- 
mány utunk Szerbiában* címmel előadja az 1916. év őszén Szerbia 
középső és nyugati, részén tett geológiai utazását. A m. kir. Földtani Intézet 
részéről 1916 okt. 1-én Jekelius Erich, Timkó Imre geológusok és Zsigmond y 
Árpád bányamérnök indultak útnak Belgrádba az előadó igazgató vezetésével. 
Utazásuk célja volt a megszállott szerb területen az iparilag, kereskedelmileg 
fontos ősterményeket, kőzeteket tanulmányozni. Az utazáson 40 napot töltöttek 
különböző területeken. Tanulmányút jukat egyes központokból kiindulva, tették 
meg. Ilyen központok voltak: Kragujevác környéke, Kraljevo vidéke. A Morava- 
völgy vidékén Orlovac hegyi malomkő-bányában hidrokvarcitot dolgoznak fel 
a francia «moulages» rendszer szerint. Közelében van a Vrenjacka-banja fürdő, 
alkalikus melegvizű forrásokkal. Az Ibar partján Mataruga északi részén alkalikus 
sós meleg forrás van, Csacaktól DNy-ra pedig az Ovcar-fürdő 998 m t. f. magas- 
ban kénes vizet ad. 

A festői szép Ibar- völgyben nagy kiterjedésű szerpentin-hegység van. 
amelyet andezitdeikok járnak át. Az utazás főcélja a Easka városka fölött emel- 
kedő Kopaonik-hegység felkutatása volt. A Kopaonik előhegységében andezit-, 
dacit- és riolit-kőzetek vannak, míg az 1870 és 1900 m magas hegyháton gránit- 
tömbök hevernek, a 2100 m magasban magnetit van feltárva. Bisztrica község 
felé lemenet gyönyörű fehér márvány tűnik elő : a studenicai márvány, amelyből 
eredeti sírköveket faragnak, S'.pacina vidékén a szerpentinben amorf magnezit - 
tuskók találhatók. Az előadás teljes szövege a m. k. Földtani Intézet 1916. évi 
,} l> ntése függelékében található. 

Az előadás a nagy számban megjelent szakférfiak osztatlan tetszésével 
találkozott. 

2. Ballenegger Róbert dr. :«a Magyarországi talajtípusok 
kémiai összetétele* című előadásában bemutatja azoknak a talaj- 
elemzéseknek eredményét, melyeket az országos agrogeológiai átnézet es felvé- 
telek kapcsán végzett. A számos ajánlatba hozott vizsgalati eljárás közül előadó 
a HiLGARD-félét választotta, mert kísérleteiből meggyőződött arról, hogy HlL- 
gard eljárásával természetes határt érünk el, melynek számértékei az egyes 
talaj ipusokra nézve jellemző értékek. A HiLGARD-i'éle eljárásnál a sósav ugyanis 
a talaj agyagos részét, vagyis azokat, a részeket melyek átmérője már olyan ki- 
csiny, hogy kolloid suspensiót alkotnak, majdnem teljesen feloldja, míg a durvább 
részeket alig támadja meg. Az agyagos rész tartalmazza a talaj aktív részét, 
benne megy végbe a talaj anyagcseréje. Ez indokolja a HiLGARD-féle módszer 
alkalmazását. Ezek előrebocsátása után előadó típusos erdei talajok összetételét 
mutatja be. Ezeket, az jellemzi, hogy a feltalaj és az anyakőzet közt egy akku- 
mulációs szint van, a talajból a bázisok kÜÚgOZÓdtak, míg a sesquioxidok az 
akkumulációs szintben felhalmozódtak A mállásnak ezt a típusát, mely az erdei 
talajokat hozla létre, előadó destruktív mállásnak nevezi, avval a mállási fcipus- 

— 11 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 273 

sal szemben, mely mezőségi talajainkat hozta létre és melyet konzervatív mállás- 
nak lehetne nevezni. Mezőségi talajainknál ugyanis nem találunk akkumulációs 
szintet, az egyes szintek összetétele azonos. Ezen magas humusztartalmú mezőségi 
talajok után előadó bemutatja még néhány fekete réti agyag elemzésének ered- 
ményét is. A réti agyagokat magas humusztartalom (8%-ig) és magas agyagos 
résztartalom, amely 50 százaléknál többet is tehet ki., jellemzi. A sósav a talaj- 
nak mintegy harmadrészét oldja fel. akkumulációs szintet itt sem találunk, az 
oldott anyag mennyisége a mélység felé kissé növekszik; egy molekula aluminium 
oxidra kevés, mintegy fél molekula kovasav és bázis esik. Ezek a talajok víz alatt 
végbemenő mállás termékei. Ezek után előadó reámutat arra a szoros összefüg- 
gésre, amely a talajalakító tényezők és a sósavas kivonat összetétele között van. 
Ismerve ezt az összefüggést valamely adott esetben, ha ismerjük a talaj képződési 
folyamatokat, biztonsággal megmondhatjuk, hogy minő összetétellel és sajátságok- 
kal bíró talaj fog kialakulni; másrészt valamely talaj sósavas kivonatának össze- 
tételéből azokra a talaj képződési folyamatokra következtethetünk, melyek a talajt 
eredményezték. És ha a talajképződés mostani tényezőinek hatására más típusú 
talajnak kell kialakulnia, mint a minőt területünkön találunk, Joggal következ- 
tethetünk arra, hogy a talaj kialakulása óta a talajalakító tényezők megváltoztak. 
A chemiai vizsgálat eredményéből tehát a talaj geológiai múltját rekonstruál- 
hatjuk. 

Előadó megkísérli ezt a rekonstrukciót az Alföld löszterületeire vonatkozó- 
lag ós foglalkozik az alföldi erdők hajdani elterjedésének kérdésével. Ez a kérdés 
a botanikusokat élénken foglalkoztatja, nézeteik igen eltérők; a kérdést azonban 
botanikai alapon eldönteni nem lehet. Feleletet pozitív alapon csak a talaj vizs- 
gálata adhat. Az Alföldön a löszt kétféle talaj borítja. Az egyik igen humuszos 
sötétbarna mezőségi talaj, mely átlag 5—6% humuszt tartalmaz. Ennek a talaj- 
nemnek profiljában akkumulációs szintet nem találunk, a mállási szilikát össze- 
tétele az egész szelvényben közelítőleg ugyanaz. Ezeken a sötétbarna mezőségi 
talajokon tehát a legutolsó löszhullás óta erdő nem lehetett, mert ha lett volna, 
a talajszelvényben maradandó nyomát látnók. A löszterületek másik talajtípusa 
világosbarna színű és jóval kevesebb humuszt tartalmaz. Humusztartalma átlag 
2"5— 3%. Ezeknek a talajoknak szelvényében már a mechanikai elemzés is ki- 
mutatja az akkumulációs szintet. Ezek olyan talajok, melyeket hajdan erdő bo- 
rított, ma a művelés következtében ismét steppe-talajokká alakulnak át. 

A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz elsőnek Lóczy Lajos tiszteleti tag 
kér szót. Felszólalásában örömének ad kifejezést a hallottak felett és felhívja 
előadó figyelmét a somogymegyei viszonyokra, mint a melyeket a felszólaló igen 
jól ismer. Váljon itt is meg van-e mindenütt az akkumulációs szint? 

Előadó reflektálva a felszólalásra megjegyzi, hogy Somogymegy ében és 
Baranyában a hajdani erdőterületeken mindenütt megtalálta az akkumulációs 
szintet, amely a löszön mint vörös agyag fejlődött ki. 

Az előadáshoz hozzászól még Sigmond Elek r. tag, s ki szintén örömmel 
hallotta az előadást, azért is, mert az előadásból kiderült, hogy a HiLGARD-féle 
vizsgálati eljárás, melyet felszólaló nemzetközi használatra ajánlott, nemcsak 
mezőgazdasági, hanem geológiai kérdések megoldására is kiválóan alkalmas. 

— 12 — 



274 TÁRSULATI ÜGYEK. 

Megerősödött továbbá abban a meggyőződésében is, hogy a sósavas kivonat össze- 
tételéből nem lehet a talajok zeolittartalmát rekonstruálni, amint azt Gans teszi. 
Végül felhívja előadó figyelmét az elemzések eredményeinek aequi valens száza- 
lékokban való feltüntetésének hasznára. 

Előadó a felszólalásra reflektálva megjegyzi, hogy ő sem tartja lehetséges- 
nek a zeolittartalom rekonstruálását a sósavas kivonat eredményeiből. Erre más 
módszert kell alkalmazni, nevezetesen közvetlenül kell meghatározni a bázis 
kicserélődési képességet, amint azt az igen tisztelt felszólaló is teszi. Az elemzések 
eredményeinek aequivalens százalékokban való feltüntetésének előnyeivel ő is 
tisztában van, az előadáson azonban a molekuláris kifejezésmódot azért alkalmazta, 
mert ez jóval szemléltetőbb. 

IV. Szakülés 1917 április hó 4-én. 

Elnök: Szontagh Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos. 

1. Kormos Tivadar dr. : «N e v e z e t e s új leletek a m. kir. 
Földtani Intézet múzeumába r.» címen a következő fossziliákat 
mutatja be a) a Placochélys hátpáncélrészletét a veszprémi Jeruzsálemhegy alsó 
keuperm észkövéből, amelyet Laczkó Dezső veszprémi igazgató gyűjtött, b) 
Antracotherium-íog&t a petrozsényi Lónyay-bánya aquitániai korú széntelepé- 
ből, c) preglaciális Antilope (Tragelaplius) Jageri Eütim. kihalt faj szarvcsap- 
jait s fogait a Harsányi-hegyről ; d) óriási Cervus giganteus agancspár koponya- 
töredékét a Tisza partjáról. 

Lóczy Lajos hozzászólásában az ősszarvas-leletekből fontosnak tartja azt 
a tényt, hogy a Tisza síkságán a holocén igen vékony, csekély üledék, annál vas- 
tagabb a diluvium vagy pleisztocén. 

(Az előadás teljes szövege jelen füzet 238—242. oldalain.) 

2. Vadász Elemér dr. : «A b a r a n y a i szigethegység földtani 
szerkezetei) címen tartott előadásában mindenekelőtt rendszerezi a Baranya 
megyét borító hegyvidékeket és megkülönbözteti az «É s z a k b a r a n y a i 
szigetheg y s é g e t» (Mecsek- és Zengővonulat), a «K ö z ó p b a r a n y a i 
dombvi (1 é k <• t», a «D él baranyai szigethegysége t» (a villányi 
vonulat és Harsány-hegy) és a «D é 1 b a r a n y a i halomvidéke t», a 
Dráváig terjedő pliocén- és pleisztocénhalmokkal. Az előadás az Északbaranyai 
szigethegység és a Középbaranyai dombvidék földtani szerkezetének általános 
képét és a szerkezeti jelenségek Eéleségerl ismerteti. 

Az É3zakbaranyai szigethegység perm-mezozóos alaphegys égből és ezt 
körülvevő neogén Eedőhegys égből áll. mely dél felé az úpaleozós íillitlxíl és gránit- 
ból álló kristályos alaphegységre támaszkodik. A perm-mezozóos alaphegység a 
felső-permtől a középsŐ-neokomig bezárólag terjedő üledékek sorozatából épült 
fölésa perm-triász ós alsó-liász széntartalmú képződményeiből álló nyugati, tulaj- 
donképeni Mecsekre és a Eiatalabb liász-neofeom tagokból fölépített keleti Zengő- 
vonulatra tagolódik. Mindkél réw erős zavargást szenvedeti egészen a legfiatalabb 
időki? s e zavargások részben gyűrődésben, részben törések mentén beállott 
Eűggőleges és vízszintes irányú elmozdulásokban, lezökkenésekben és részleges 

— 13 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 275 

kiemelkedésekben nyilvánultak. Az első diszlokációs időszak csak bizonytalan 
nyomokban igazolható a kristályos alaphegységben s a carbonra tehető. A második 
kétségtelen erős diszlokáció, mely a perm-mezozóos alaphegység főbb formáinak 
kialakítására vezetett a neokomban történt, majd a kréta -eocén -uligocén időszak 
alatt szárazon állott terület s a miocén elején a miocén-tenger előrenyomulását 
bevezető összetöredezést szenvedett, melynek során egyes részek lesüllyedtek s a 
tenger alá kerülve a mai fedőhegység neogén rétegsorának keletkezési helyét 
szolgáltatták. A miocénban csak helyi jellegű részleges mozgásokat találunk a 
hegységen belül, melyek csak kisebb-nagyobb parteltolódást okoztak. A pannóniai 
(pontusi) emelet üledékeinek lerakódása után azonban a hegységet átjárt hosszanti 
törések mentén heves vízszintes irányú mozgások történtek, melyek a képződ- 
mények összepréselődését és pikkelyes föltorlódását eredményezték. A kristályos 
alaphegység nyugati folytatása ekkor sülyedt le végső elszakadt röge gyanánt a 
Pécs városában észlelhető kibukkanást hagyva a fölszínen. 

A kréta elején történt diszlokációk következtében a mezozóos alaphegység 
többé-kevésbé tökéletes periklinálisba gyűrődött. A nyugati idő- 
sebb alaphegységrész a keletivel szemben Hosszúhetény— Magyaregregy irányá- 
ban haladó haránttörés mentén eltolódott olyanformán, hogy a két részlet szerke- 
zetében nincs folytonosság, hanem azok egymáshoz képest önálló szerkezetűek. 
Ez a jelenség abban leli magyarázatát, hogy az említett haránttöréssel elválasztott 
részek a diszlokáló — túlnyomólag vízszintes irányú — erőkkel szemben különböző 
módon viselkedtek s így nyugaton egy hiányos periklinális alakú antiklinális, 
keleten két antiklinálissal bezárt periklinális-szinklinális, medence keletkezett. 
Az utóbbinak elrendeződése arra utal, hogy képződésének keretei már körös- 
körül elhelyezkedő kristályos alaphegys ég-részletekkel eleve megvoltak s ezen 
belül leginkább haránttörések és hosszanti törések mentén beállott vízszintes 
eltolódások a mai szerkezetet formálták. A későbbi mozgások már ezt a szer- 
kezetet érték és azt csak további összetöredezéssel és elmozdulásokkal bonyolí- 
tották. A legfiatalabb mozgások a kristályos alaphegységben legerősebben nyil- 
vánultak s ennek sül yedés ével a mezozóos alaphegység és neogén fedőhegy- 
ség képződményeinek összepréselését eredményezték. A kristályos és mezozóos 
alaphegység, valamint a fedőhegység diszlokációs jelenségei szoros viszonyt 
mutatnak olyanformán, hogy az egyikben megnyilvánult jelenségnek a másik- 
ban kiegészítő jelenség felel meg. 

Az Északbaranyai szigethegység az előadónak a magyar királyi Földtani 
Intézet igazgatóságának megbízásából 1910 óta végzett részletes vizsgálatai 
szerint mostani helyén keletkezett autochton jellegű hegység, mely szerkezeténél 
és fölépítésénél fogva sem az alpesi-kárpáti, sem a dinári takarórendszerbe nem 
tartozik, hanem a már mások s különösen Lóczy Lajos földtani intézeti igazgató 
tanulmányai alapján beigazolt elsülyedt nagy pannóniai masszívumnak egyik 
üledékes öve gyanánt tekintendő. 

Ebthly Antal dr. az elhangzott előadás kapcsán bemutatta a szóban- 
levő területre vonatkozó szeizmológiai vizsgálatainak eredményeit. Ezekben 
megállapította azt, hogy a tulaj donképeni mezozóos alaphegység területén 
nagyobb földrengéseket nem ismerünk. Eddigi adtaink szerint 1909 május 29-en 

— 14 — 



276 TÁRSULATI ÜGYEK. 

észlelt földrengés volt itt a legelterjedtebb. A rengési terület nagysága ekkor 
300 km 2 volt és epicentruma Bomonya-Nagykozár közötti vidékié 
tehető. Északnyugatra Pécs— Pécs várad irányában a földrengés tovaterjedését 
gátló főszerkezeti vonalat, valamint a rengési terület adataiból közel kelet— nyugat 
és északészakkelet — déldélnyugati irányú szeizmotektonikai vonalakat állapított 
meg. (Teljes szövege a Földtani Közlöny j >len kötete 242—248. oldalain.) 

3. Pávai- Vájna Ferenc dr. : Adatok a horvát -szia vonországi pleisztocén 
ismeretéhez. (Teljes szövege a Földtani Közlöny jelen kötetének 253— 258. old.) 

V. Szakülés 1917 május hó 9-ón. 

Elnök: Szontagh Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Lambrecht Kálmán dr. : «A madarak paleontológiáját című 
előadásának második, befejező részét vetített képek kíséretében tartotta meg. 
Rövid történeti visszapillantást vetve a fosszilis madarakról szóló ismeretcink 
fejlődésére (Meyer H., Owen, Milne-Edwards A., Marsh), áttért a madarak 
őseire. Az eddig ismert legrégibb madarak ( Archaeojpteryx és Laojpteryx) előtt fel 
kell még tételeznünk triász- vagy esetleg permkori primitívebb ősmadarakat s 
ezekkel kapcsolatban szólott szerző a madarak eredetéről és a Nopcsa és Heilmann- 
féle «Proauis»-rekonstrukciókról. Magukról a fosszilis madarakról szólva, vázolta 
szerző a jura- és krétakor madarait, a paleogén és neogén madárfaunákat (Sheppey, 
Montmartre eocén, Eonzon, Saint Gerand Le Puy, Quercy oligocén, Stein- 
heim stb. miocén, Sansan, Boussillon, Samos pliocén), a délamerikai és seymouri 
pinguineket, Phororhachusokat,É3zakamerika madáróriásait (Diatryma, a magyar 
Tataros leletét stb.), beleértve a magyar preglaciális faunák maradványait is. 
A negyedkor madárfaunái Európában nagyjában véve ma is élő fajokból állnak, 
a déli félteke szigetein azonban jobbadán óriások és szekunder módon «ratita»-vá 
alakult futó madarak éltek (dodo, solitarius, Aepyornis, Dinornithidae) . Különö- 
sen az utóbbiak szorulnának alapos revízióra. Sok faj szemünk láttára halt ki 
(Álca stb.), sok pedig napjainkban van épen leáldozóban. Az egész tanulmány 
illusztrálása kívánt lenni a fosszilis madarak katalógusának, amelynek főbb adatait 
szerző táblázatban is összefoglalta és bemutatta. 

Az elhangzott előadáshoz szót kér Nopcsa Ferenc báró. Örvendetes ese- 
ménynek látja, hogy a paleontológiával újabban hivatásos zoológusok is foglalkoz- 
nak, aminek eredménye az, hogy mint a mai ülésen is hallottuk, a kihalt állatok 
valóban életre kelnek. Nagy elismeréssel szól előadónak bámulatos irodalmi készült- 
ségéről. Elnök szintén üdvözli az előadót, aki modern paleontológiái búvárla- 
tával a hazai tudománynak oly kiváló szolgálatokat tett. 

VI. Szakülés 1917 június hó G-á n. 

Elnök: Szontagh Tamás dr. m. k. udvari tanácsos. 
Timkó Imre : X y u g a I -S z e r b i a talaj viszo n y a i. A most dúló 
időbeli méreteiben is beláthatatlan világháború a hadviselő felek közül azokat, 
melyek ellenséges országok földjét megszállva tartják, az elé a feladat elé állította, 

— 15 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 277 

hogy e területeken nemcsak a megszálló hadsereg, hanem a visszamaradt lakos- 
ság élelmezéséről is gondoskodjék. Kívánatosnak mutatkozott továbbá az ily 
országrészek található ásványi anyagainak Eelkutatása s ipari értékesítése. E fontos 
közgazdasági munkából a m. kir. Földtani Intézet is ki óhajtván venni részét, 
expedíciót szervezett s küldött ki a megszállott Szerbiába, hogy az ott eszközlendő 
geológiai kutatások gyakorlati eredményeit — fent említett célnak megfelelően — 
hadvezetőségünk rendelkezésére bocsáthassa. 

Előadó a rendelkezésére álló egyhónapi idő alatt Szerbiának a Drina, Száva 
és Kolubara folyók közötti részét járta be, mely területek Macsva, Poszavina és 
Pocerina néven ismeretesek s dél felől a Cer, Vlasics, Medvednik és Jablanik hegy- 
ségek által határoltatnak. E hegységekben a mezozoikumnak egész rétegsora 
ismertetett fel, míg a tőlük északra eső lombos és sík vidék egy harmadkori meden- 
cét reprezentál. 

Előadó bemutatta a bejárt terület begyűjtött kőzetanyagát, ismertette a 
jadarmenti ólom, antimon és rézércek előfordulási viszonyait s reámutatott ezek 
ipari kihasználhatóságának fontosságára ép úgy, mint a bejárt országrész számos 
ásványos gyógyvizeinek értékesítésére, közölvén néhánynak elemzési adatait is. 
Bővebb ismertetését adta előadó a bejárt vidék talajviszonyainak. Ismertette 
azok kialakulási körülményeit s mezőgazdasági legsikeresebb kihasználhatóságá- 
nak módozatait. A talajkutatás terén Szerbiában teljesen új csapáson járt előadó; 
megállapításai ennélfogva tudományos szempontból is egészen új világításba 
helyezik a Balkán talajkialakulásának folyamatait. így pl. a vörös agyag (terra 
rossa, nyirok stb.) néven ismert földféleség különbségeire világít : eá előadó, mikor 
megállapítja, hogy a Balkán klimatikus viszonyaiból kifolyólag kaolintartalmú 
vörös agyagot reprezentál a mediterrán flórabirodalom talaja Ö-Szerbiában ; kaolin- 
szegény földféleség alakul ki (fosszilis talaj) a mérsékelt égöv lombhullató erdő 
vegetációja alatt Szerbia északi felében. A Macsva és Poszavina gazdaságos ki- 
használására a gyapottermelést ajánlja előadó, mert ezek a területek már bele- 
esnek a gyapottermelő övbe'; a Pocerinában pedig a komló termelését. 

Végül a bejárt terület talajtípusait mutatta be. 

b) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. 

VII. Kivonat az 1916 november 8-án tartott választ- 
mányi ülés jegyzőkönyvéből. 

Az ülés a kir. m. Term. Tud. Társ. üléstermében esti H8 órakor kezdődik. 

Elnök : Pálfy Móric dr., másodelnök. 

Megjelentek: Ilosvay Lajos dr., Koch Antal dr., Krenner József dr., Lóczy 
Lajos dr., Telegdi Róth Lajos, gróf Széchenyi Béla tiszteletbeli tagok, Emszt Kálmán dr., 
HoRrsiTZKY Henrik, Kormos Tivadar dr., Schréter Zoltán dr., Timkó Imre választ- 
mányi tagok, Papp Károly dr. elsőtitkár, Ballenegger Róbert dr. másodtitkár, Ascher 
Antal pénztáros. 

Elnöklő másodelnök, dr. Szontagh T. elnök úr távollétében az ülést megnyitja és 
a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kormos Tivadar és Timkó Imre választmányi tagokat. 

— 16 — 



278 TÁRSULATI ÜGYEK. 

Mindenekelőtt üdvözli Koch Antal dr. tiszteletijei tagot, akit ö Cs. és Ap. Királyi 
Felsége Bodrogi előnéven a magyar nemsséggel kitüntetni mél 
tóztatott. Majd bejelenti, hogy Zemplén Győző műegyetemi tanár hősi halála alkalmából 
az elnökség részvétiratot intézett a kir. József-műegyetem tanácsához. 

Elsőtitkár jelenti, hogy örökítő tagokul jelentkeztek: 

1. Dr. Jordán Károly vegyészmérnök, Budapest. Ajánlja a titkárság. 

2. Dr. Szentpétery Zsigmond egyetemi magántanár, Kolozsvár. Ajánlja : a tit- 
kárság. 

Rendes tagok ul jelentkeztek: 

3. Hideghéti Bittera Gyula egyetemi gyakornok. Ajánlja : Dr. Kormos 
Tivadar, v. t. 

4. Hollós András államvasúti mérnök. Ajánlja : dr. Kormos Tivadar v. t. 

5. Magyar Gazdaszövetség, Budapest. Ajánlja: dr. Szontagh Tamás 
elnök. 

6. Emir Sztjlejmann Inger Abdullah földbirtokos, Nagypapmezőn. Ajánlja : 
dr. Szontagh Tamás elnök. 

7. Majer Rezső bányamérnök főhadnagy. Ajánlja: Litschatter Lajos r. t. 

8. őrgróf Marenzi Ferenc gyalogsági tábornok. Ajánlja : Schafarzik F. r. t. 

9. Möckel Konrád egyetemi tanársegéd, Kolozsvár. Ajánlja : Ferenczi István r. t. 
10. Schöppe Willy dr. a dobsinai rézművek igazgatója. Ajánlja : Szintéi Merse 

Zsigmond v. t. 

A felsoroltakat a választmány örökítő, illetőleg rendes tagokká megválasztja. 
A folyó ügyek sorából következnek: 

1. A m. k. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ü r 1916 okt. 
6-án kelt 116,477 — 1914. IV. sz. rendeletében az 1916 — 17. év I. felére 1500 K államsegélyt 
engedélyez, örvendetes tudomásul szolgál. 

2. A m. k. Föl dm í ve 1 és üg yi Miniszter Űr 1916 okt. 24-én kelt 
105,251-1916. IX. fő 2. ü. o. alatt 2000 K államsegélyt engedélyez az 1916-17. év I. felére, 
ami a háború kitörése óta először történik meg, teljes összegben. 

Örvendetes tudomásul szolgál. 

3. A Barlangkutató Szakosztály kéri a közgyűléstől megsza vazott 
1000 K évi segély II. felének: 500 K-nak kiutal ványozását. 

A választmány a segély kiutalására a pénztárosnak az engedélyi megadja. 

4. Bekey Imre Gábor r. tag katonai szolgálatából kérelmet intéz a választmány- 
hoz aziránt, hogy a hadba vonult tagok a tagdíj fizetés alól a háború tar- 
tamára fölmentessenek. 

Ilosvay Latos, Lóczy Lajos és Széchenyi Béla gróf tiszteletbeli tagok hozzá- 
szólása után a választmány olykép határoz, hogy a hadba vonult tagokat a háború tartama 
alatt tagsági díjukért a társulat nem zaklatja, hanem megengedi nekik, hogy a háború 
lezajlása után hátralékos illetményeiket részletekben fizethessék meg. 

5. A Franklin-Társulati nyomda arról értesít, hogy a Földtani 
Közlöny előállítási árát 1916 jul. 1-től 30%-a] felemeli. 

A választmány az emelést tudomásul veszi. 

Ilosvay Lajos t . tat; ajánlja azonban. Imuy ;i titkárság garanciát kérjen a vállalat- 
tól az iránt, hogy a jövőben további áre mel kedés ne I örl énjén és kérdést 
ntézzen a vállalathoz, hogy vájjon ha a háború után a nyersanyag ára leszáll, a nyomda is 
megfelelően le fogja-e szállítani az arakat .- ha igen, arra nyújtson garanciát. 

ti. Szajnooha László a krakói Jagelló -egyetem rektora kéri a társulati ki- 
adványokat a krakói egyetemi földtani intézel részére. A választmány mérsékeli 

— 17 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 279 

árért a fizetést esetleg több évre felosztva a szükséges kiadványokat engedélyezi abban 
az esetben, ha a krakói intézet a társulat tagjai sorába lép. 

7. A Magyarországi Bajtársi Szövetség kéri, hogy a társulat 
alapító-tag gyanánt 200 K-val lépjen be az alapító tagok sorába, Ilosvay Lajos, Lóczy 
Lajos és Széchenyi Béla tiszteleti tagok hozzászólására a Választmány kimondja, ho»y 
a Földtani Társulat céljaival nem egyeztethető össze a Bajtársi Szövetség támogatása, de 
alapszabályaink szerint nincs is módunkban egy más társulatba tagul belépnünk. 

8. Kormos Tivadar indítványt terjeszt elő boldogult Zsigmondy Vilmos szob- 
rának méltó elhelyezése ügyében. Ugyanis a Szécsi AntalíóI akotott 
szobor a fővárosi pavillon háta mögött, a régi artézi-fürdő szűk udvarában van, elrejtett 
helyen. Kéri a választmányt : hasson oda a Földtani Társulat a székesfőváros polgármeste- 
rénél, hogy a szobor a Széchenyi -fürdő homlokzata elé, méltó helyre tétessék át. 

Ilosvay Lajos ós Széchenyi Béla gr. t. tagok indítványára a választmány felkéri 
az Elnökséget, hogy a székesfővárosi polgármesternél tudakozódjék az iránt : -vájjon milyen 
helyre szánták Zsigmondy szobrát, s járjon közbe a szobor méltó elhelyezése ügyében. 

9. Az Uránia magyar tudományos színház felajánlja helyi- 
ségeit az előadások számára a Földtani Társulatnak. 

A választmány köszöni az ajánlatot, de ezidőszerint népszerű előadásokat nem ren- 
dez s rendes előadásai körül beéri a megszokott üléstermekkel. 

10. Másodtitkár előterjeszti jelentését a forgótőke állásáról. 

A Magyarhoni Földtani Társulatnak a másodtitkár által kezelt forgótőkéje 1916 
november hó 8-án a következő állást mutatja : 

Bevétel készpénzben 9,787 K 36 f 

Postatakarékpénztárban 264 « 81 « 

Összesen 10,052 K 17 f 

Kiadás 7,937 « 12 « 

Készpénz 2,115 K 05 f 

Tagdíjat fizetett az év elejétől: 504 tag és 55 előfizető. 
Ha a fent kimutatott 2115 K 05 fillér készpénzhez hozzászámítjuk a már kiutalt, de 
még föl nem vett 3500 K államsegélyt, akkor rendelkezésünkre 5615 K 05 fillér áll, nem szá- 
mítva az alaptőke kamatait, mintegy 2200 K-át. Evvel együtt mintegy 7900 K áll rendel- 
kezésünkre ez évre. 

1 1. Tekintettel a Magyarhoni Földtani Társulat ezen aránylag kedvező anyagi 
helyzetére a másodtitkár javasolja, hogy a szerzői tisz- 
teletdíjakat ez év január havától számítva, ismét fizethessük. 
A háború elején ugyanis, amikor az államsegély folyósítása kétséges volt, a Tekintetes 
Választmány olykép határozott, hogy szerzői tiszteletdíjakat egyelőre nem fizet. Most 
azonban ismét oly helyzetben vagyunk, hogy fizethetünk. Ebben az évben ezen a címen 
kifizetésje kerülő összeg mintegy 600 koronát tenne ki, 10 ívet á 60 K számítva. Ebből 
a 10 ívből eddig megjelent 4% ív. 

A beterjesztett javaslatra a választmány olykép határoz, hogy az elnökség az 
1916 jan. 1-től kezdődő határidővel a szerzői tiszteletdíjakat kiutalványozhatja. 

12. Elsőtitkár felhívja a figyelmet az Alapszabályok 13. §-ára, amely szerint tisz- 
teleti s levelező tagot nov. l-ig lehet ajánlani. 

Az Elnökség jelenti, hogy ezideig hozzá tiszteleti és levelező tag választása iránt 
írásbeli ajánlat nem érkezett. 

Több tár^y híján elnöklő másodelnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. 
Jegyezte Papp Károly dr., elsótitkár. 

— 18 — 



280 TÁRSULATI ÜGYEK. 

VIII. Kivonat az 1916 dec. 6-i választmányi ülés 
jegyzőkönyvéből. 

Elnök: Szontagh Tamás dr. királyi tanácsos. 

Megjelentek: Lóczy Lajos és TelegdiRotii Lajos tiszteleti tagok, Emszt Kálmán dr., 
Hortjsitzky Henrik, Kormos Tivadar dr., Schafarzik Ferenc választmányi tagok, 
dr. Pálfy Mór másodelnök, dr. Papp Károly elsőtitkár, Ballenegger Róbert dr., másod- 
titkar, A.sciier Antal pénztáros. 

Elnök a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Emszt Kálmán dr. és Kormos 
Tivadar dr. választmányi tagokat. 

1. Elnök megemlékezik arról a súlyos veszteségről, amely hazánkat I. Ferenc 
József ő Cs. és Ap. Királyi Felsége elhunytával érte. A Választmány 
felkéli az Elnököt, hogy a társulat nevében ö Cs. és Ap. Királyi Felsége elhunyta alkalmá- 
ból a kebinetirodához sürgönyt menesszen, egyrészt a részvét kifejezésével, másrészt az új 
király IV. Károly őfelsége iránti hűség biztosításával. A Választmány továbbá elhatározza, 
hogy őfelsége I. Ferenc József elhunytáról a Földtani Közlöny legközelebbi számában 
gyászkeretben rövid megemlékezés közöltessék. 

2. Elnök jelenti, hogy ez év nov. 30-án a társulat elnöksége üdvözölte Krenner 
József tiszteleti tagot, aki 1864 óta tartozik tagjaink sorába, abból az alkalomból, hogy 
múzeumi szolgalatának 50 éves fordulóját megérte. Örvendetes tudomásul szolgál. 

3. Elsőtitkár jelenti, hogy rendes tagokul jelentkeztek : Barttcz Lajos dr. 
egyetemi adjunktus, aj. Kormos T. dr., Papp János Tápióságh, ajánlotta a titkárság. 
Mindkét jelentkezői a társulat tagokul választja. 

4. Elhunyt : Steinhatjsz Gytjla m. k. főbányatanácsos ez év november 25-én Buda- 
pesten. Tagjaink sorába 1871-ben lépett Staub Móric dr. ajánlatára. A választmány el- 
határoz/a. hogy a szomorú eset alkalmából az elhunyt özvegyéhez részvétiratot intéz. 

5. Elsőtitkár néhány beérkezett gyűjtőívet mutat be, amelyekre azonban 
a társulatnak nincs módjában pénzbeli adományt juttatni. 

6. Elnök jelenti, hogy boldogult Böckh JÁNOSnak a társulat által alkotott 
és a m. kir. Földtani Intézet számára ajándékozott szobra már be van falazva 
a Földtani Intézet bástyájába. A választmány elhatározza, hogy a szobrot 1917 május havá- 
ban fogja leleplezni, a m. kir. Földtani Intézetben tartandó szakülés alkalmává]. 

7. Elnök bemutatja a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának 1916 december 6-án 
kelt átiratát, amelyben a nevezett intézet igazgatósága hajlandó a társulat csere viszonyait 
közvetlenül lebonyolítani. LÓCZY Lajos igazgató élőszóval is elmondja azon előnyöket, 
amelyek ezúton a társulatra haramiának, amelyeknek folytán a társulat tetemes posta- 
költséget takarít meg és nem lesz szükséges az intézetnek többszörösen sürgetni a kiadvá- 
nyokat a társulat titkárságától. 

Papp Károly elsőtitkár Lóczy Lajos igazgató úr átiratára megjegyzi, hogy a csere- 
viszonyosoktól beérkezett folyóiratok jegyzékét már egy évvel ezelőtt átadta a választmányi 
ülésen Ló< zv Igazgatónak, azonban ezek kiválogatása mindmáig ni ni történt meg, minthogy 
az igazgató úr az Ígért i ;éderő1 a titkárságnak nem adta meg. A szóbanforgó jegyzék 
azután újból visszakerült a titkársághoz. 

Sciiafarzik Ferenc t. tag ajánlja a csere viszonyosoknak a Lóczy LAJOStól ajánlott 
módon a Földtani intézel által való kezelését. 

Többek hozzászólása után a választmány kimondja, hogy a Magyarhoni Földtani 
Társulat átadja 96 csereviszonyos folyóiratának kezeléeél a ni. kir. Földtani Intézetnek, 
azzal a hozzátevéssel, hogy az ezekből szükséges folyóiratokai a m. k. földtani intézet 
a maga könyvtárának megtartja; azon folyóiratokat p< dig, amelyek az intézet könyv- 
tárában amúgy is megvannak, a légi szokások alapján elsősorban az egyetemi földtani 

— 19 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 281 

intézetnek, másodsorban a műegyetemi ásványtani intézetnek küldi meg, mint a Magyar- 
honi Földtani Társulat ajándékát. 

8. Másodtikár előterjeszti a törlendő tápok néveorát, nagyobbrészt olyan 
tagokét, akik évek óta nem fizettek tagsági díjat. 

A Választmány a bemutatott tagokat törli b tagol névsorából. 

9. Másodtitkár előterjeszti azon kérelmet, hogy n < h a n j i a g t árs d a k a 
társulat a múlt évekre visszamenőleg írói honoráriumából tartozását t őr- 
lés zt he s se. A választmány a bemutatott tagoknak a tagdíjat az 1914—1915. évi.- 
visszamenőleg kivételesen írói honorárium fejében elengedi. 

10. Kormos Tivadar dr. választmányi tag indítványára Papp Károly elsőtitkár 
azon kérelmet terjeszti a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága elé, hogy a m. kii. Föld- 
tani Intézet kiadványait hivatalos úton, port ó ment csen 
küldje meg a tagoknak, amiáltal a társulat javára mintegy 1000 korona posta- 
költség-díjat takaríthatna meg. 

Elnök támogatja a kérelmet, s reméli, hogy ilyen úton a társulal tet< iik.s összeget 
takaríthat meg, amelyet egyéb fontos, tudományos célokra költhet. A m. kir. Földtani 
Intézet igazgatóságát a társulat elnöksége írásban fogja megkeresni a kérés teljesítésére. 

Elnök egyéb tárgy híján az ülést esti 8 órakor berekeszti. 

Jegyezte: Papp Károly elsőtitkár 

I. Kivonat az 1917 jan. 3-i választmányi; ülés jegyző- 
könyvéből. 

Az ülés délután 7 órakor a kir. m. Term. Tud. Társulat üléstermében kezdődik. 

Elnök: Szontagh Tamás dr. m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Ilosvay Lajos dr., Lóczy Lajos dr. tiszteleti tagok, dr. Emszt Kálmán, 
Horusitzky Henrik, Kadic Ottokár dr., Kormos Tivadar dr., Lőrenthey Imre dr., 
Schafarzik Fereno dr., Schréter Zoltán dr., Timkó Imre választmányi tagok, Bella 
Lajos a Barlangkutató Szakosztály alelnöke, s Papp Károly dr. elsőtitkár. 

Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Ho- 
rusitzky Henrik és Lőrenthey Imre választmányi tag urakat. 

Elsőtitkár előterjesztései : 

I. Pártoló tagul jelentkeztek: 

1. Schafarzik Ferenc dr. választmányi tag. Ajánlja: az elnökség. 

2. Papp Károly dr. elsőtitkár. Ajánlja az elnökség. 

II. Rendes tagul jelentkeztek: 

1. Egyetemi geológiai intézet, Krakkó. Ajánlja : Lóczy Lajos t. t. 

2. Dr. Waleny GoETELegy. tanársegéd, Krakkó. Ajánlja : Lóczy Lajos t. t. 

3. Tokod y László egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja : Franzenau Ágost r. t. 

4. Dr. Wilfried Teppner, Graz, Leechgasse 30. Ajánlja : Kadió Ottokár dr. 
A felsoroltakat a választmány pártoló, illetőleg rendes tagokul megválasztja. 
Elsőtitkár jelenti, hogy a múlt ülésen törölt tagok közül néhányhoz felhívást intézett , 

s ezek válaszoltak is. Hátralékaikat kifizetni, s továbbra is tagokul maradni hajlandók a 
követ kezö tagtársaink : 

1. Bischitz Béla, a Bánya szerkesztője, Budapest. 

2. Meinhardt Vilmos, bányafelügyelő, Ajka. 

3. Kápolnai Pat/er Viktor bányafőmérnök, Nagybánya. 

Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — 20 — 19 



282 TÁRSULATI ÜGYEK. 

4. Pechy Péteb főszolgabíró, Avasújváro>. 

5. SZELLEMY LÁSZLÓ bányafőmérnök, Felsőbánya. 

Elnök jelenti, hogy a múlt választmányi ülés rendelkezése alapján a csere viszonyosok 
jegyzékét a társulat átadta a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának. Ugyancsak átadta 
a társulat a folyóiratokat is a m. kir. Földtani Intézet könyvtárának, amely a folyóiratok 
kiválogatását már meg is kezdette. 

Elnök jelentést tesz a társulat kebelében működő bizottságokról, amelyek inten- 
zivebb munkáját a mai háborús viszonyok tetemesen megnehezítik. 

A választmány Elnök jelentéseit tudomásul veszi. 

Papp Károly dr. főtitkár eltávozik, amire Elnök kérdést intéz a választmányhoz 
az iránt, vájjon a választmány összeférhetőnek tartaná-e azt, hogy a Barlangkutató Szak- 
osztály a Lenhossék Mihály lemondásával megüresedett elnöki széket esetleg a társulat- 
nak jelenlegi főtitkárával töltené be. 

Többek hozzászólása után Elnök kimondja, hogy a választmány azon esetben, ha 
a kettő között elszámolási viszony nincs, összeférhetetlenséget nem lát abban, hogy a tár 
sulat titkára egyúttal a szakosztálynak is elnöke lehessen és így semmi kifogása nincs az 
ellen, ha a szakosztály esetleg az elsőtitkárt elnökévé választja. 

Elnök indítványozza, hogy báró Eötvös Lórándoí, aki a társulatnak 1867 óta tagja , 
ötven éves tagsága alkalmából a társulat üdvözölje. 

Ilosvay Lajos hozzászólása kapcsán a választmány úgy határoz, hogy báró Eötvös 
LÓBÁNDot a februári közgyűlésen óhajtja üdvözölni, s felkéri az Elnököt, hogy ennek foga- 
natosításáról gondoskodni szíveskedjék. 

Egyéb tárgy híján Elnök az ülést y 2 8 órakor berekeszti. 

II. Kivonat az 1917 jan. 31-én tartott választmányi 
ülés jegyzőkönyvéből. 

Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében estéli 8 órakor 
kezdődik. 

Elnök : iglói Szontagh Tamás dr. m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek: Koch Antal dr. és Lóczy Lajos dr. tiszteletbeli tagok, Horüsitzkv 
Henrik, Kadió Ottokár dr., Kormos Tivadar dr., Schafarzik Ferenc dr., Schréter 
Zoltán dr., Treitz Péter választmányi tagok, Pálfy Mór dr. másodelnök, Papp Károly 
dr. elsőtitkár, Ascher Antal pénztáros,, 

Elnök az ülé-t megnyitja, s a mai jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kadió Otto- 
kár dr. és Treitz Péter választmányi tagokat. 

Elnök felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. Elsőtitkár jelenti, hogy 
társulatunk rendes tagjaiul óhajtanak belépni a következő urak : 

1. Baján János mérnök. Ajánlja: Szontagh Tamás dr. elnök. 

2. Bogdánfy Ödön müegyet. ny. rk. tanár. Ajánlja : Szontagh Tamás dr. elnök. 

3. Báró Kaas Albert földbirtokos. Ajánlja : Szontagh Tamás dr. elnök. 

4. Massányi Ernő m. kir. meteorológus. Ajánlja: Szontagh Tamás dr. elnök. 

5. Oltay Károly műegyetemi ny. r. tanár. Ajánlja: Szontagh Tamás dr. elnök. 

6. Roller Benő mérnök. Ajánlja : Szontagh Tamás dr. elnök. 

7. Weissmar József műegyetemi adjunktus. Ajánlja : Szontagh Tamás dr. elnök 

8. Dömök Teréz rajztanárnő. Ajánlja: dr. Kormos Tivadar v. t. 

9. Györgyey Flóra egyetemi hallgató. Ajánlja : dr. Jugovics Lajos r. t. 
A felsoroltukéi a választmány a társulat rendes tagjainak sorába választja. 
Elsőtitkár jelenti, hogy a törlésre Bzánl tagok közül t o rábbra is ta gokal 

hajlandók maradni. 

— 21 - 



TÁRSULATI ÜGYEK. 283 

1. Kiss József bányamérnök, Budapest (hadi szolgálatban). 

2. Dr. Krausz Béla ügyvéd, ni. k. főhadnagy (hadi szolgálatban). 

3. Riedl Gusztáv bölcsészethallgató (hadi szolgálatban) 

4. Razsovich József a karács-cebei aranybányák igazgatója. 

Ezekkel, a múlt ülésen bejelentett 5 visszalépő tag számbavételével, a visszalépő 
tagok száma 9-re emelkedett. 

I. Elnök nagyfontosságú javaslattal járul a választmány 
e 1 é. Nevezetesen a magyar műszaki világ kitűnőségei sorából többen azzal a kérelemmel 
fordultak hozzá, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében egy hidrológiai 
szakosztály szervezése eszméjének megnyerjék. Hosszasabb tárgyalások során arra 
a meggyőződésre jutott, hogy a hidrológiai szakosztály legcélszerűbben a Földtani Társulat 
keretében szervezhető, s e célból már egy kidolgozott tervezetet mutathat be a választmány- 
nak. A hidrológiai szakosztály tervezetét bemutatva, kéri a választmányt, hogy a kérdéshez 
hozzászólni szíveskedjenek. 

Schafarzik Ferenc dr. szerint a szóbanforgó szakosztály inkább a Mérnök- és 
Építész-Egylet kebelében volna megoldandó, mint amely egyesületnek úgy anyagi viszonyai, 
mint helyiségei nagyobb biztosítékot nyújtanának a hidrológia fellendülésére. De ha a ter- 
vezet kidolgozói a Magyarhoni Földtani Társulatot tisztelték meg a hidrológia müvelésével, 
úgy a maga részéről nem ellenzi eme szakosztály megalkotását. 

Kormos Tivadar a legmelegebben üdvözli az Elnök úr által felvetett eszmét, nagyon 
hasznosnak látja társulatunkra, ha a vízi mérnököket is munkálkodásunk körébe vonjuk, 
mert ez csak a társulat izmosodását eredményezi. 

Lóczy Lajos tiszteleti tag kifejti, hogy bár a tervezett hidrológiai szakosztály inkább 
illenék a Magyar Földrajzi Társaságba vagy a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletbe, mint- 
hogy azonban a hidrológus szaktársak hozzánk : geológusokhoz fordultak tervükkel, ezért 
helyesli az elnök úr javaslatát, amidőn társulatunkban óhajtja a hidrológiai szakosztályt 
létesíteni. A magyar vízi mérnökök igen szépen dolgoznak, de csak a vízzel foglalkoznak. 
Már pedig nagyfontosságú tudományág leend az, amely a vizek geológiai vonatkozását 
fogja megalapozni és művelni. A mérnökök maguk óhajtják annak (Szükségességét, hogy 
a geológusok körébe jöjjenek, s velünk vállvetve dolgozzanak; tehát fogadjuk őket szeretet- 
tel és bizalommal. 

Treitz Péter, mint agrogeológus, a legnagyobb örömmel üdvözli a hidrológiai 
kutatókat körünkben. Hazánk sajátos geográfiai helyzeténél fogva az alföldeken óriási tér 
nyílik a hidrológia és az agrogeológia közös búvárlataira, ami a Duna-Tisza csatorna kérdé- 
sében is kidomborodott. 

PÁLFY MÓR másodelnök szerint már régebben érezték egy ilyen hidrológiai szak- 
osztály szükségességét a mérnökök, különösen abból a szempontból, hogy geológiai alapon 
dolgozzanak. Épen ezért örömmel csatlakozik most egy ilyen szakosztály létesítéséhez. 

Elsőtitkár felolvassa alapszabályaink 29. §-ának a—f) pontjait, amelyek szerint a 
Magyarhoni Földtani Társulat fiókegyesületeket és szakosztályokat alapíthat, s ezek számára 
az alapszabályok keretén belül ügyrendet állapíthat meg. 

Elnök összegezve a felszólalásokat, határozatilag kimondja, hogy a választ- 
mány egyhangúlag elhatározza a Magyarhoni Földtani Tár- 
sulat kebelében a hidrológiai szakosztály létesítését, amely 
szakosztálynak feladatát, működési körét külön ügyrendben a Társulat elnöksége a szak- 
osztály tagjaival egyetértően fogja megállapítani. A választmány eme határozatát a legköze- 
lebbi közgyűlés elé fogja terjeszteni. 

IL A Magyar Történelmi Társulat ügyvivő alelnöke, Csámki 
Dezső dr., megköszöni elnökük: Thaixóczy Lajos dr. szerencsétlen halála alkalmából 
kifejezett réazvétél. 

22 19* 



•_!y4 1 ARSULATI ÜGVKK. 

III. A Barlangkutató Szakosztály beterjeszti 1917 jan. 25-én tarlói i 
évzáró gyűlésének jegyzökönyvét. 

Eme jegyzőkönyv adatai szerint Lenhossék Mihály dr. udvari tanácsos, egyet ríni 
tanár, 1916 május hó 31-én lemondott a szakosztályban viselt elnöki tisztségéről, s azért 
a 1917 jan. 25-i évzáró gyűlés a hátralevő két évi ciklusra eln'jköt választott, egyúttal az 
ily módon a tisztikarban történt megüresedett helyeket is betöltötte. A szakosztály elnö- 
kévé Bella Lajos igazgatót, alelnökévé Kormos Tivadar dr. egyetemi magántanár, 
osztálygeológust és választmányi tagul Schréter Zoltán dr., m. k. geológust választotta meg. 

A választmány a Barlangkutató Szakosztály tisztikarában és választmányában tör- 
téni eme változásokat tudomásul veszi. 

Egyben tudomásul veszi a választmány a Barlangkutató Szakosztály 1916. évi 
buzgó működését, s beterjesztett pénztári számadásait, a mely szerint a Szakosztály alap- 
tökéje 2950 K 42 f; 1916. évi bevétele 3700 K 82 f. 

IV. Elsötitkár, a betegség miit I távollevő másodtitkár nevében, beterjesztia Magyar- 
honi Földtani Társulat pénztári forgalmáról és vagyonának állásá- 
ról szóló jelentést. A pénzt árvizsgáló bizottság tagjai, Petrik Lajos, Lőrenthey 
Imre dr. és Ttmkó Imre megbízatásukban eljárva, 1917 jan. 24-én a pénztárvizsgálatot 
megejtették s erről részletes jegyzőkönyvet adtak. Jelentésük szerint a Magyarhoni Földtani 
Társulat összes vagyona az 1916. év végén 75,554 K 44 f-re, s adóssága 6600 koronára rúgott. 

A beterjesztett jelentést a választmány tudomásul veszi és a pénztárnoknak, vala- 
mint a forgótőkét kezelő másodtitkárnak a felmentvényt megadja s buzgó szolgálataikért 
köszönetét nyilvánítja. 

V. Elsőtitkár előterjeszti az 1917. é vi költségvetés irányzatát, amely 
a bevételekel s így a kiadásokat is 20,235 koronával irányozza elő. A kiadások tételei közül 
a Földtani Közlönyre 11,000 K-t irányoz elő, a többi tétel a régebben is szokásos keretek 
között mozog. A 10. tétel alatt teher törlesztésére 2163 koronát irányoz elő, a 11. tétel alatt 
a SzABÓ-emlékalap kamataiból az idén csak a hátralékos 100 K-t kívánja kiadni. A 12. tétel 
alatt a Barlangkutató Szakosztálynak 1000 K segélyt szavaz meg, ugyancsak a 13. tétel 
alatt a létesítendő 'Hidrológiai Szakosztály céljaira is 1000 K segélyt nyújt. 

Egyúttal a választmány köszönetét fejezi ki Elnök úrnak, h 
a m. kii-. Földtani Intézel kiadványaiért járó 2% évi 1000 K tartozás elengedése ügyében 
a m. kir. földmívelésügyi minisztériumnál közbenjárt. 

VI. Elsőtitkár bemutatja Gorka Sándor dr. természettudományi társulati titkár úr 
levelét, amelyben üléseink számára jan. 31-én és február 7-én a társulat üléstermét en- 
gedélyezi, A választmány a terem engedélyezéseért s a nehéz viszonyok között a fűtés, 
világítás Ingyenes adományozásáért köszönetét fejezi ki. 

VII. Végül a választmány az 1917 február 7-én tartandó közgyűlés napirendjét 
állapítja ii 

Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. 
Jegyezte Papp Károly elsötitkár. 

III. Választmányi ülés 1917 március l'i-én. 

Elnök: SzONTAGH Tamás dr., ni. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Lóczy Lajos és Telegdi Roth Lajos tiszti let i tagok, Böckh Hdgó dr., 
Emszt Kálmán dr., Kormos Tivadar dr., Kadió Ottokár dr., Lőrenthey Imre dr., 
Schafarzik Ferenc dr., Schréter Zoltán dr., választ mányi tagok, Pálpy Mór dr. másod- 
elnök, Bella Lajos, a Barlangkutató Szakosztály elnöke, Papp Károly elsötitkár, Balle- 
neooer Róbert dr. rnásodtitkár. 

Elnök az ülési megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésén felkéri Emszt Kálmán és 
Schréter Zoltán választmányi tagokat. 

23 



TÁRSULATI ÜGYEK. 28:") 

Elnök üdvözli Lóczy Lajos tiszteleti tagot azon alkalomból, hogy öt a királyi József- 
műegyetem tanácsa tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. 
Elsőtitkár jelenti, hogy rendes tagokul jelentkeztek: 

1. Dános Miklós miniszteri tanácsos. Ajánlja Szontach elnök. 

2. Farkass Kálmán miniszteri tanácsos. Ajánlja SzontÁgh elnök. 

, 3. Földes Lipót bányamérnök Selmecbánya. Ajánlja Vitális I. r. t. 

4. Gorka Sándor egy. hely. tanár, K. M. Terin. Tud. Társulat főtitkára. Ajánlja 
Papp K. titkai. 

5. Kovács Sebestyén Aladár műegyet. tanár. Ajánlja Schafarzik F. v. t. 

6. Matjcha Rezső kir. asszisztens. Ajánlja Réthly A. r. t. 

7. Marczell György meteor, int. asszisztens. Ajánlja Endrey Elemér r. t. 

8. Ptjder József kegyesreridi tanár Selmecbánya. Ajánlja Vitális 1. r. t 
A felsoroltakat a választmány rendes tagokká választja. 

Elnöki előterjesztések: 

1. Budapest székesfőváros főpolgármestere 1917 jan. 28-án kelt átiratában 
közli, hogy Ö császári és apostoli királyi Felsége a trónralépés alkalmá- 
ból előterjesztett hódolatért a Földtani Társulat választmánya elnökségének legkegyelme- 
sebben szíves köszönetét méltóztatott kifejezni. 

2. Széchenyi Béla gróf tiszteleti tag megköszöni a születése 80-ik évfordulója alkal- 
mából kifejezett üdvkivánatot. 

3. Elnök jelenti, hogy Zsigmondy ViLMOSnak városligeti szobra ügyében eljárt a 
székesfővárosnál, ahol azt ígérték, hogy a szobrot, mihelyest az idő megengedi, a Széchenyi- 
fürdő előtt, a parkban fogják elhelyezni. 

4. A közgyűlés által megalakított hidrológiai szakosz- 
tály első, egészen magántermészetű bizalmas értekezlete 1917 február 10-én volt, amelyen 
a meghívott 45 tag közül 21-en jelentek meg, A bizalmas értekezleten Marenzi Ferenc gróf 
altábornagy elnökölt s a jegyzőkönyvet Roller Benő mérnök vezette. 

Az alakuló szakosztályról a Magyar Balneológiai Értesítő X. évf. februári száma és 
■) Magyar Nemzetgazda 34. évf. 7. száma meleghangú ismertetést közölt 

5 Gorka Sándor dr.-nak, a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkárának, 
a választmány köszönetet mond a terem engedélyezéseért. 

6. A Franklin-nyomda 1917 jan. 1-től újabb áremelkedést jelez. Az eddigi 
emelések 1915 dec. 15-én 30%, 1916 nov. 8-án 30%, s 1917 jan. 1-én 40%. A választmány 
az emelést kényszerűségből tudomásul veszi. 

7. A választmány az alapszabályok 21. §-a szerint az 1917. évre pénztárossá egyhangú- 
lag Ascher Antal műegyetemi kvesztort választja. 

8. A pénztárvizsgálóbizottság tagjaiul Lőrenthey Imre, Petrik 
Lajos és Temkó Imre urakat kéri fel. 

9. A m. kir postaigazgatóság többszörös körrendelettel az összes egye- 
sületeket, hírlapokat igazolásra szólítván fel, társulatunk vezetősége az alapszabályoknak 
és az utolsó tisztújító közgyűlés közjegyzőileg hitelesített jegyzőkönyvének beküldésével 
a társulatot igazolta. 

10. Ugyancsak igazolta az elnökség a cenzúra előtt a Földtani Közlöny 
felelős szerkesztőjét, az alapszabályok 20. §-a szerint az elsőtitkárt, s helyette- 
séül a másodtitkárt. 

11. Másodtitkár bejelenti, hogy az általa kezelt forgótőke a múlt évi maradvánnyal 
együtt 6114 K 83 f 

kiadás 2906 « 92 « 

készpénz 3207 « 91 « 

— 24 — 



286 i Lbsulati ügyek. 

12. Másodtitkár kérdésére a választmány elhatározza, hogy a szaküléseket a társulat 
ezentúl is, a régi szokásoknak megfelelően, d. u. 5 órakor tartja, úgy hogy a választmány 
7 órától kezdve ülésezhessen. 

Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. 

Jegyezte Papp Károly elsőtitkár. 

» 

IV 7 . Választmányi ülés 1917 április 4-én. 

Elnök: Szoktagh Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Lóczy Lajos és Teleqdi Roth Lajos tiszteleti tagok, Emszt Kálmán 
Horusitzky Henrik, Schréter Zoltán, Treitz Péter választmányi tagok, Pálfy Mór dr. 
másodelnök, Papp Károly dr. elsőtitkár, Balleneqoer Róbert dr. másodtitkár, Ascher 
Antal pénztáros. 

Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Horusitzky Henrik és Treitz Péter 
választmányi tagokat. 

Elsőtitkár jelenti, hogy pártoló tagul jelentkezett: 
1. Első Magyar Általános Biztosító Társaság, Budapest . 
Ajánlja Papp K. titkár. 

örökítő tag okul: 

2. Brázay Zoltán gyáros, Budapest. Ajánlja Papp K. titkár 

3. Zsigmondy Dezső mérnök, Budapest. Ajánlja Szontagh T. elnök. 
Rendes tagokul: 

1. Állami Tanítóképzőintézet, Kiskunfélegyháza. Ajánlja Vigh Gr. 
rendes tag. 

2. Arad s z. kir. város Közművelődési Intézet Könyvtára, Arad. Ajánlja 
Kormos Tivadar r. t. 

A felsoroltakat a választmány a társulat pártoló, örökítő, illetőleg rendes tagjaiul 
megválasztja 

A folyó ügyek sorából elnök a következőket terjeszti elő : 

1. Az 1917 március 14-i választmányi ülés jegyzőkönyvét bemutatva, ennek fel- 
olvasását a választmány mellőzi. 

2. A m. kir. Földinívelésügyi Miniszter úr 1917 március 21-én kelt 36,265. IX. fő 
1. ü. o. számú rendeletével a társulat részére 2000 K segélyt engedélyez. 

3. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úr 1917 március 20-án kelt 108, 497. számú 
IX. fő 2. ü. o. rendeletével a földtani intézeti kiadványokért járó 1000 K régebbi tartozások 
átalányát, ennek megfizetését kivételesen elengedi. Mindkét adományért a választmány 
köszönetet mond a m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úrnak. 

4. A Franklin-Társulat beterjeszti a háború óta 100%-kal emelt nyomdaárakat, 
amelyek szerint az egységár ívenkint 224 korona, azonban a sok egyéb tétel alapján ívenkint 
legalább 350 koronára rúg az előállítási ár. 

A választmány a felemelt nyomdai árakat kényszerűségből tudomásul veszi. 

5. A Turistaság és Alpinizmus szerkesztősége a Magas Tát ra - 
ról írt háromkötetes kalauzt megvásárlására fölajánlja és a sajtó alatt levő német kiadáe 
támogatására bizonyos összeget kér. 

A választmány elismerve a bemutatott munka fontosságát, anyagi eszközök hiányá- 
ban a munkát pénzzel nem támogathatja. 

Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. 
Jegyezte Papp Károly dr. elsőtitkár. 



25 — 



C \i;m i.vri i <;\ hk. • 287 

V. Az 1917 május 9-i választmányi ülés. 

Elnök: iglói Szontagr Tamás dr., in. kii. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Lóczy Lajos, Telegdi Rotii Lajos tiszteleti tagok, Emszt kálmán dr.,, 
Kadió Ottokár dr., Kormos Tivadar dr., Schafarzik Ferenc dr., íSchréter Zoltán dr. 
választmányi tagok, Papp Károly dr. elsőtitkár, Ballen kuger Róbert dr. másodtitkár, 
Ascher Antal pénztáros; továbbá gróf Marenzi Ferenc Károly gyalogsági tábornok 
ós Nopcsa Ferenc báró dr., földbirtokos rendes tagok 

Elnök a mai ülés jegyzökönyvének hitelesítésére felkéri Emszt Kálmán dr. és 
Schréter Zoltán dr\ választmányi tagokat 

Elnök üdvözli Lóczy Lajos tiszteleti tagot azon alkalomból, hogy a Balatonfel vidék 
geológiai viszonyairól szóló nagy munkáját az Akadémia a 200 aranyból álló nagy jutalmá- 
val tüntette ki. Immár a második jutalmat kapta nagynevű tiszteleti tagunk a Magyar 
Tudományos Akadémiától, minthogy egy évtizeddel ezelőtt már a keletázsiai nagy munká- 
jáért is a Marcibányi mellékjutalmat nyerte. 

Ugyancsak üdvözli báró Nopcsa Ferenc dr. rendes tagot, akit a Magyar Tudományos 
Akadémia az idei tavaszon levelező tagjai sorába választott. 

Elnök jelenti a választmánynak, hogy a mai ülésre a Hidrológiai Szakosztály ügy- 
rendjének tárgyalása alkalmából a választmányba meghívta gróf Marenzi Ferenc Károlt 
és báró Nopcsa Ferenc dr. rendes tag urakat, természetesen szavazati jog nélkül. A vá- 
lasztmány elnök intézkedését jóváhagyólag tudomásul veszi. 

Elsőtitkár jelenti, hogy örökítő tagul jelentkezett : 

1. Mat/ritz Béla dr., egyetemi ny. rk. tanár, a budapesti ásvány-kőzettani intézet 
igazgatója. Ajánlja az elnökség. 

Rendes tagokul jelentkezett 

2. Lengyel Zoltán dr., országgyűlési képviselő Budapesten. Ajánlja Zalányi 
Béla dr. r. tag. 

3. Szalay-Ujfalussy László dr., m. kir. meteorológiai intézeti adjunktus Buda- 
pesten. Ajánlja Papp Károly titkár. 

Elnök bemutatja a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának ügy- 
rendjét, amelyet az 1917 április 30-án ülésezett nyolcas bizottság mint tervezetet készített. 
A 20 §-ból álló ügyrendet a választmány részletes bírálat alá veszi. Lóczy Lajos az ügyrend 
2. és 3. pontját, amely a szakosztály céljáról és feladatáról szól, túlságosan széleskörűnek 
ítéli, ugyanis szerinte a hidrológiának csak geológiai vonatkozású részeit kellene az ügy- 
rendbe felvenni. Schafarzik Ferenc dr. szerint a geológusok csak a Föld kérgében mozgó 
vizeket tanulmányozhatják. Nopcsa Ferenc dr. aggályosnak tartja azt, hogy a hidro- 
lógiai szakosztály a földtani társulatban alakult, meri az ennek folytán a társulatba belépő 
mérnökök túlságosan gyakorlati irányba terelhetik át a földtani társulat munkásságát, 
már pedig a földtani társulat szerinte tisztán teoretikus irányú társulat kell, hogy legyen, 
Marenzi gróf kifejti, hogy azt az eszmét, hogy a hidrológiai szakosztályt a földtani társulat 
keretében szervezzék, az a népszerűség adta meg, amely a társulatot úgy a szakkörökben, 
mint a különböző társadalmi rétegekben övezi. Ha a szakosztály annyira megerősödik, 
hogy önálló társulattá alakulhat, úgy ez igen örvendetes esemény lesz a hidrológmok szem- 
pontjából, de a háború alatt önálló társulat alakítására gondolni sem lehet. Kormos Tivadar 
nagy büszkeséggel tekint ama tényre, hogy a magyar hidrológutok a Földtani Tár- 
sulat keretében keresik otthonukat, a társulat igaz örömmel látja a hidrológusokat s 
működésüket minden erejével támogatja 

Többek hozzászólása után a választmány a 2., 3. és 4. §-okat a következőkép álla- 
pítja meg : 



- 26 



2bb ' TÁRSULATI ÜGYEK. 

2. §. öélja : a hidrológiának és a geológiával összefüggő rokon tudományainak müve- 
iébe és terjesztése. 

:!. §. E»yik faladata a hidrológiának mint tudománynak az ápolása, másik feladata 
padig a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlati élei számára megközelíthetővé 
tenni. 

4. §. A szakosztály eme feladatok teljesítésére folyóiratot indít, előadásokat rendi/ 
E -/a k munkákat ad ki.» 

E aök emez egyhangú szövegezést megállapítva, határozatilag kimondja, hogy a 
nyolcas bizottság tervezetének többi pontjait a választmány egyhangúlag elfogadja. Egy- 
ben jelenti, hogy elnöki jogköréből kifolyólag az ügyrend céljából rendkívüli közgyűlést 
fog összehívni. 

Elsőtitkár jelenti, hogy a SzABÓ-alapítvány ügyrendjének 8. §-a szerint a választmány 
a Szabó-érem ügyében héttagú bizottságot küld ki, amelynek feladata leendaz 191 8 februári 
közgyűlés számára a Síabó-érem kiadására javaslatot tenni. Megbírálandó az 1912 jan. 1-től 
1917 jún. 30-ig megjelent szakirodalom. A választmány a Szabó-érem birottságba Pálfy 
Mób dr. misod:-lnök elnöklete alatl a következő tagokat küldi ki: Emszt Kálmán dr., 
Kormos Tivadar dr., Lőrenthey Imre dr., Mauritz Béla dr., Timkó Imre és Schréter 
Zoltán dr. választmányi tagokat. 

MAsodtit kár jelentést tesz a forgótőke állásáról, amely 1917 május 9-én a következő 
volt : 

Bevétel 10,516 K 33 f 

Kiadás 6,429 « 44 « 

[ Készpénz 4,086 « 89 « 

Tagsági díjat fizettek 1917-re 351-en 3510 K-t, a múlt évekre 34-en 339 K-t. Az ör- 
.• md ítesen befolyó tagsági díjak ü^yét a választmány tudomásul veszi, s buzgó működéseért 
■ másodtitkárnak köszönetet mond. 

Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. 

• I igyezte Papp Károly dr. elsőtitkár. 

<■) A Magyarhoni Földtani Társulat 1917 június 6-án 
tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve. 

Az ülés a m. kir. Föld a ni Intézet üléstermében d. u. 6 órakor kezdődik. 

E nÖk: Szontagu Tamás dr., m. kii-, udvari tanáoso . 

\1 _i I ■niek: Halaváts Gyula, Rápolthy Lajos é^ dr. Vadász Eleméruc vendégek. 
Továbl)á: Asoher Antal, Bbkey Imre Gábor, Böhm Ferenc, Böckii Hugó dr., Emszt 
Kálmán dr., Endrey Elemér, báró Eötvös Lóránd dr., Farkass Kálmán, Horusitzky 
II m:ik, Jbkblius Ertoh, Kuné Ottokár dr., Koch Antal dr., Kovács Sebestyén 
Aladár, Kormos Tivadar dr., Kulcsár Kálmán. Lbidenfbost <!yüla, Lengyel Zol- 
tán dr., Lóczy Lajos dr., Marenzi Ferenc Károly gróf, Marzsó Lajos, Maucha Rezső, 
Maeczell György, Magyar Gazdaszövetség (képviseli Czettler Jenő dr.), Pitter Tivadar. 
Réthly Antal, Roller Benő, Telegdi Rotii Lajos, Timkó Imre, Treitz Péter, Scha- 
íarzik Ferenc dr., Schréter Zoltán dr., Szalay-Ujfalussy László, Weszelszky (íyula. 
Vadász Elemér dr., Vogl Viktor dr., Zalányi Béla, Zsivny Viktor. 

Elnök az u'é,t megnyitván, jelenti, hogy Papp Károly dr. elsőtitkár hivatalos 
elfoglaltsága miatt a mai közgyűlésen nem jelenhetett meg; a jegyzői teendőket helyette 
Kadió Ottokár dr. választmányi tag fogja vezetni. Jelenti, hogy a Magyar Gazdaszövetség 
képviseletében megjelent Czettler Jbx<"> dr., akit üdvözöl. Távolmaradását kimentette 
Köveslioethy Radó dr. egyetemi tanár. 

_ 27 



TÁRSULATI ÜGYEK. 289 

A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kooh Aktal dr. és Schafarzik Ferenc dr. 
urakat. 

Elnök felszólítására Kadió dr. felolvassa a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai 
Szakosztályának agyrendjét. Eötvös L. báró gyakorlati szempontból ajánlja, hogy a szak- 
osztály választmányának 12 tagja legyen ; határozatképes üléshez legalább 4 tagnak kell 
jelen lennie. Ezt a nézetet Schafarzik dr. is osztja. A közgyűlés az indítványt elfogadja. 

Farkass Kálmán a 7. §-nak következő helyesbítését ajánlja: tagok személyesen, 
intézmények megbizosítjuk útján szavazhatnak. A közgyűlés ezt a javítást is elfogadja. 

Zalányi dr. megjegyzi, hogy az ügyrendben nincs megállapítva, hogy ki szerkeszti 
a folyóiratot. Elnök szerint a kiadandó folyóirat szerkesztésére a választmány ad megbízást. 

Ezek után a közgyűlés az ügyrendet egyhangúlag elfogadja. 

Elnök megköszöni az ügyrend jóváhagyását, új szakosztály létesült, mely hasznára 
lesz a hazai kultúrának. 

Farkass Kálmán megjegyzi, hogy az új szakosztály létesítése Szontagh Tamás dr. 
elnök és Papp Károly dr. elsőtitkár fáradozásainak az eredménye, miért is a közgyűlés 
nevében megköszöni buzgalmukat. 

Elnök lendületes beszédben ünnepli néhai nagysúri BöCKH János igazgató 
érdemeit, jelenti egyben hogy a tervezett szobor felállítása teljesen elkészült s felszólítja 
a jelen- levőket, hogy azt megtekintsék. 

Ezzel a közgyűlés esti 7 órakor véget ért. 

Jegyezte dr. Kadió Ottokár választmányi tag. 

d) A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szak- 
osztályának első választó t ülése 1917 június 16-án. 

Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében délután %7 órakor kezdődik. 

Elnök: iglói Szontagh Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Ascher Antal, Ballenegger Róbert, Bartucz Lajos dr., Bekey 
Imre Gábor, Bogdánfy Ödön, Braun Gyula dr., Dános Miklós, Emszt Kálmán dr., 
Farkass Kálmán, Földes Lipót, Grosz Lajos, Hoffmann Alajos, Hojnos Rezső, Hollós 
András, Horváth Béla, Jekelius Erich dr., Jugovics Lajos dr., Kaas Albert báró, 
Kalamaznik Nándor, Kormos Tivadar dr., Kovács Sebestyén Aladár, Kulcsár Kál- 
mán dr., Leidenprost Gyula, Lengyel Zoltán dr.. ifjú Lóczy Lajos dr., Löblovitz 
Zsigmond, Marenzi Ferenc Károly gróf, Maucha Rezső, Oelhofer Henrik, Papp 

KÁROLY dr., PÁLFY MÓR dl., PlTTER TlVADAR. RÉTHLY ANTAL, ROLLER BENŐ, SCHAPARZIK 

Ferenc dr., Schréter Zoltán dr., Szalay-Ujfalussy László dr., Toborfpy Géza dr., 
Vigh Gyula dr., Vogl Viktor dr., Weszelszky Gyula dr.,. Zalányi Béla dr., Zielinszky 
Szilárd dr., Zsigmond y Dezső. 

Elnök az ülést megnyitván, üdvözli a szép számban megjelent tagokat ós kijelenti, 
hogy mindazok a társulati tagok, akik a mai választó ülésre megjelentek, ezzel a Hidrológ ia í 
Szakosztály tagjaivá váltak, s így a mai ülésen már szavazati jogukat gyakorolhatják. 

A Hidrológiai Szakosztály eszméje a mai napon már valóságos testéi 
öltött, s hogy ez az eszme a Magyarhoni Földtani Társulatban valósult meg, az Marenzi 
Ferenc károly gróf cs. ós kir. gyalogsági tábornok úr érdeme, ö volt az, ki a nmlt év 
őszén a hidrológusok tömörülésének fontosságát felismerte és hangoztatta. Ezért indít- 
ványozza, hogy a szakosztály mai első alakuló ülésén köszönetet szavazzon Marenzi gróf 
tábornok úrnak. 

Az ü'.és egyhangúlag magáévá teszi Elnök úr indítványát, s gróf Marenzi Károly 
Ferenc úr ősxelenciájának érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetet mond. 



28 — 



290 rÁESULATI ÜGYEK. 

Elnök felhívja a titkárt, hogy ismeretessé a szakosztály megalakulásának történet ét. 
Papp Károly elsőtitkár a következőket jelenti: 

«Az 1917 febr. 7-i közgyűlés kimondotta a Hidrológiai Szakosztály 
létesítését olyan hozzátétellel, hogy a szakosztálynak feladatát, működési körét külön 
ügyrendben a Társulat elnöksége a szakosztály tagjaival együtt fogja megállapítani. 

1917 febr. 10-én előzetes bizalmas értekezlet volt gróf Marenzi Ferenc Károlt 
gyalogsági tábornok úr elnöklete alatt 22 tag részvételével; ez az értekezlet 8-tag\i bizott- 
ságot küldött ki, hogy az ügyrendet elkészítse. 

Ez az ügyrend készítő-bizottság 1917 április hónap 30-án ülésezett Szontagh Tamás 
elnöklete alatt, Bogdánpy Ödön, Cholnoky Jenő, Farkass Kálmán, Kaas Albert báró, 

KÖVESLIGETHY RADÓ, MaRENZI FERENC KÁROLY gróf, PÁLPY MÓR, PAPP KÁROLY és ROLLER 
Benő részvételével. Ezen nyolcas bizottság az ügyrend készítése közben kiterjeszkedett 
a hidrológiai szakosztály leendő munkakörére is, amelyet a következőkben összegezhetünk : 

A hidrológia az a tudomány, amely a tengerek, folyamok, folyók, tavak, talajvizek, 
források, kutak, artézi kutak és a csapadékok ismeretét foglalja magában. Tárgykörébe a 
következő fontosa bb fejezetek tartozna k. A vízkör forgása, a levegő nedvessége, s a csapadék. 
A talajvíz és a föld árja. A talajvíz áramlása, hőmérsékleti viszonyai és higiéniája. A talaj- 
vizet feltáró kutak és vízgyűjtő vágatok, a bányavíz, alagutvíz és karsztvíz. Források ós 
ezek különböző formái. Az artézi kutak. A folyóvíz tudományából : a potamológiából főkép 
a folyóvíz hordaléka, görgetegek, kavics, homok, iszap keletkezése és továbbszállítása. Az 
árvizek oka és hatása. Az álló vizek, tavak, mocsarak, lápok és tőzegek tanulmányozása. 
A vizek biológiája. 

A szóbanforgó hidrológiai szakosztály egyik feladata lesz a hidrológiának, mint- 
tudománynak ápolása, a másik feladata pedig az, hogy a tudományos kutatások eredmé- 
nyeit a gyakorlati élet számára megközelíthetővé tegye. 

Szakosztályunk ügyrendjót az 1917 május 9-én tartott választmányi ülés majd az 
1917 június 6-án összehívott rendkívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadván, a mai napon 
immár a szakosztály tisztikarának s választmányának megválasztására térhetünk át. A 
most megválasztandó tisztikar mandátuma az 1919. évi februári közgyűlésig érvényes, 
amikor t. i. az anyatársulati három éves ciklus véget ér.» 

Titkár jelentését az ülés tudomásul veszi. 

Elnök ezután felhívja a szakosztály megjelent tagjait, hogy titkos szavazással a 
tisztikart és a választmányt válasszák meg. A szavazatszedő-bizottság elnökéül Emszt 
Kálmán dr.-t, tagjaiul Kormos Tivadar dr.-t és Réthly Antal dr.-t kéri fel. 

A szavazás először a tisztikarra, azután a választmányra történt, mindennemű 
jelölés nélkül, titkosan. 

A szavazás eredménye a következő. 

Az elnöki méltóságra : Kovács Sebestyén Aladár 33, Marenzi Ferenc Károly 
gróf 11 szavazatot kapott. 

A társelnökségre : Kövesligethy Radó dr. 41, Schafarzik Ferenc dr. 33, Kovács 
Sebestyén Aladár 9, Báró Eötvös Lóránd dr. 1, Lóczy Lajos dr. 1, Zeelinszky Szilárd 
1 szavazatot. 

A titkár állásra Bogdánffy Ödön 40, Roller Benő 2 szavazatot. 

A választmányi tagságra : báró Eötvös Lóránd dr. 43, id. Lóczy Lajos 41, Zie 
linszky Szilárd dr. 41, Farkass Kálmán 40, Kaas Albert báró 40, Prinz Gyula dr. 38, 
Trettz Péter 38, Weszelszky Gyula dr. 37, gróf Marenzi Ferenc 36, Réthly Antal :56, 
Oelhoper Henrik 33, Lengyel Zoltán 28, Cholnoky Jenő dr. 13, Schréter Zoltán dr. 9, 
Roller Benő 9. Emszt Kálmán dr. 6, Böckh Hunó dr. 5, Kormos Tivadar dr. 5. Pálfy 
Mór dr. 5, Papp Károly dr. 4, ifjú Lóczy Lajos dr. I? szavazatul kapott 

— 29 — 



TÁRSULATI ÜGYEK. 291 

Ezek szerint a választó ülés a Hidrológiai Szakosztály tisztikarát és -választmányát 
az 1917—1918. évekre a következőkép alakította meg. 

Elnök: Kovács Sebestyén Aladár. 

Társelnök: Kövesligethy Radó dr., Schafarzik Ferenc dr. 

Titkár: Bogdánffy Ödön. 

Választmányi tagok: Eötvös Lóránd báró dr., Farkass Kálmán, Kaas Albert 
báró, Lengyel Zoltán dr., Lóczy Lajos dr. (idősb), Marenzi Ferenc Károly gróf, Oel- 
hofer Henrik, Prinz Gyula dr., Réthly Antal dr. Treitz Péter, Weszelszky Gyula dr., 
Zielinszky Szilárd dr. 

Elnök a szavazás eredményét kihirdetvén, üdvözli a Szakosztály tisztikarát és 
választmányát. 

Majd átadja az elnöki széket Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanárnak, 
míg titkár Bogdánffy Ödön műszaki főtanácsost mint a szakosztály titkárát kéri fel, a 
további tárgyalás jegyzőkönyvének vezetésére. 

Kovács Sebestyén Aladár elnök úgy a maga, mint a tisztikar és a választmány 
nevében megköszönvén a szakosztálynak a kitüntető bizalmat, amellyel hazánk első hid- 
rológiai szakosztályának vezetését reájuk ruházta, az ülést estéli 8 órakor berekeszti. 

Jegyezte : Papp Károly dr. elsőtitkár. 

Hitelesítik : Sohréter Zoltán ós Zalányi Béla dr. szakosztályi tagok. 



— 30 — 



A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGIAI 
SZAKOSZTÁLYÁNAK ÜGYRENDJE. 

A szakosztály címe, célja és feladata. 

1. §. Címe: «A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya. 
Budapest, 1917.», ugyanezen feliratú hivatalos pecséttel. 

2. §. Célja: A hidrológiának és a geológiával összefüggő rokontudományai- 
nak művelése és terjesztése. 

3. §. Egyik feladata a hidrológiának, mint tudománynak az ápolása, 
másik feladata pedig a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlati élet szá- 
mára megközelíthetővé tenni. 

4. §. A szakosztály eme feladatok teljesítésére folyóiratot indít, előadásokat 
rendez, s szakmunkákat ad ki. 

V szakosztály tagjai, jogaik s kötelezettségeik. 

5. §. A szakosztálynak tagja lehet a Magyarhoni Földtani Társulat minden 
tagja, aki belépési szándékát a szakosztály vezetőségének bejelenti, s kötelezi 
magát évi 5 korona fizetésére. Tag lehet úgy magánszemély, mint bármely intéz- 
mény. Az évi tagsági díj egyszersminden korra szóló alapítvánnyal is megváltható. 
Magánszemély alapítványa legalább 150 kor., hivatalok, intézetek, testületek 
alapítványa legalább 300 kor. Ezek az alapítványok a szakosztály alaptőkéjéhez 
csatolandók. 

6. §. Az anyaegyesületnek azon tagjai, kik a szakosztály részére alapítványt 
tettek, s így az évi 5 korona tagsági díjat továbbra fizetni nem kötelesek, tagsági 
jogukat mindaddig gyakorolhatják, míg az anyaegyesületnek tagjai maradnak. 

7. §. A szakosztály tagjai, valamint az alapítványt tevő nem szakosztályi 
tagok is, megkapják a szakosztály folyóiratát, az üléseken előadásokat tarthatnak, 
azokhoz hozzászólhatnak ; azonban indítványozási és szavazási joguk csak a szak- 
osztály tagjainak van. A tagok személyesen, az intézmények megbízottjuk utján 
szavaznak. 

A szakosztály ügyvezetése. 

8. §. A szakosztály ügyeit a tisztikar és a választmány intézi. A tisztikar 
tagjai : egy elnök, két társelnök, és egy titkár. 

9. §. Az elnök irányítja a szakoszt. i Ív ügyeit, képviseli a szakosztályt a 
nyilvánosság előtt, a szakosztály pénzügyeire felügyel, ellenőrzi a bevételeket, 
s utalványozza a kiadásokat a titkártól ellenjegyzett számlára. Az elnök hivatal- 
ból az anyaegyesület választmányának tagja. 

— 31 — 



TÁKsri.\ ii i <;\ BK. 298 

10. §. A társelnökök szükség esetén, az elnök felkérésére, őt helyettesítik. 

11. §. A titkár vezeti a szakosztály adminisztrációját, kezeli a forgótőkét, 
nyilvántartja a tagok névsorát, a szakosztály működéséről s vagyoni állásáról a 
választmánynak, illetve az évzáró ülésnek évi jelentésben beszámol. A titkárt 
hivatalos teendőiért a szakosztály évzáró ülése tiszteletdíjban részesítheti. 

12. §. A tízenkét (12) tagból álló választmány a szakosztály ügyeit választ- 
mányi üléseken intézi, amelyeket az elnök hív össze. A választmány szótöbbség- 
gel határoz, még pedig személyi ügyekben mindig titkos szavazással. A határo- 
zat csak akkor érvényes, ha a tisztviselőkön kívül legalább a választmány 4 
tagja jelen van. 

18. §. A szakosztály tisztikarát és választmányát a szakosztály tisztújító 
évzáró gyűlésén a jelenlevő tagok, illetőleg tagsági joggal bíró intézményeknek 
hivatalos igazolvánnyal ellátott képviselői, titkos szavazás útján szótöbbséggel 
három évre választják., de csakis a tagok sorából. -A tisztújító évzáró ülés az 
anyaegyesület tisztújító közgyűlését megelőzi. Időközben történt választások 
csakis az anyaegyesületi ciklus közgyűléséig érvényesek, úgy hogy a szakosztályi 
választás mindenkor az anyaegyesület lejáró trienniumával ér véget. 

14. §. A választmányi ülések jegyzőkönyveit a titkár jegyzi, 2 választmányi 
tag hitelesíti, s az ilyként hitelesített jegyzőkönyvet az elnök láttamozva jóvá- 
hagyás céljából az anyaegyesület választmányának bemutatja. 



Évzárógyűlés és összes ülés. 

15. §. A szakosztály óvenkint évzáró ülést tart, még pedig az anyaegyesület 
közgyűlése előtt. Az elnök rendkívüli összes ülést bármikor összehívhat, de 25 tag 
kérelmére 15 nap leforgása alatt köteles azt összehívni. 

16. §. Az évzáró és rendkívüli összes ülés hitelesített jegyzőkönyve az anya- 
egyesület választmánya útján, a közgyűlés elé terjesztendő. A szakosztály évzáró 
gyűlésének és összes ülésének határozatai csak akkor jogerősek, ha a Magyarhoni 
Földtani Társulat közgyűlése azokat elfogadja. 



A szakosztály vagyona s jövedelmei. 

17. §. A szakosztály céljaira tett alapítványok és az évzáró gyűlés által e 
eélra kijelölt összegek alkotják a szakosztály vagyonát, amelyet az anyaegyesület 
pénztárosa a szakosztály alaptőkéje gyanánt külön kezel. Ezen alaptőkének, 
illetőleg szakosztályi vagyonnak csak a kamatai költhetők el. Az alaptőke 
kezeléseért az anyaegyesület pénztárosát a szakosztály évről-évre megállapítandó 
tiszteletdíjban részesítheti. 

18. §. A szakosztály jövedelmei a következők : az alaptőke kamatai, a tag- 
sági díjak, előfizetések s a kiadványok eladásából származó bevételek. Azonkívül 
állami segélyek, magánosok vagy intézmények adományai, s végül a Magyarhoni 
Földtani Társulat évi segélye, amelyet a választmány javaslatára az anyaegyesület 
közgyűlése évről-évre állapít meg. 

— 32 — 



294 TÁRSULATI ÜGYÜK. 

A forgó tőke kezelése a szakosztály titkárának a feladata, akit a szakosztály 
ezért szintén tiszteletdíjban részesíthet. 

A szakosztály választmánya a pénztár megvizsgálására pénztárvizsgáló 
bizottságot küld ki, amelyet elfogadás után az anyaegyesület választmánya hagy 
jóvá. 

A szakosztály feloszlatása. 

19. §. A szakosztály feloszlatását az anyaegyesület közgyűlésén kívül 
hz összes szakosztályi tagok többségének hozzájárulásával a szakosztály évzáró 
gyűlése határozhatja el. Ez esetben az évzáró gyűlésre, illetőleg összes ülésre a 
meghívók egy hónappal előbb küldendők szét a tárgy különös kiemelésével. 
Ha a szavazás eredményre nem vezet, úgy 3 hónap leforgása alatt újabb összes 
ülés tartandó, amelyen a megjelent tagok a feloszlás kérdésében szótöbbséggel 
döntenek. 

Az anyaegyesület felügyelete. 

20. §. A Hidrológiai Szakosztály a Magyarhoni Földtani Társulat szakosz- 
tálya levén, működéseért, valamint a Társulat alapszabályainak és a szakosztály 
ügyrendjének betartásáért elsősorban az anyaegyesület választmányának, másod- 
sorban közgyűlésének felelős ; működéséről az anyaegyesület választmánya útján 
a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésének évi jelentésben számol be. 

Kelt Budapesten, 1917. április hónap 30-án. 

1. Bogdánfy Ödön 5. Kövesmgethy Badó dr. 

műegyetemi ny. rk. tanár, egyetemi oy. r. tanár, 

2. Cholnoky Jenő dr. 6. Marenzi Ferenc Károly gróf 

egyetemi ny. r. tanár, gyalogsági tábornok, 

3. Farkass Kálmán 7. Pálfy }1ór dr. 

m. kir. miniszteri tanácsos, m. kir. főgeolőgus, 

4. Kaas Albert báró 8. Boller Benő 

földbirtokos, . oki. mérnök 

a nyolcas bizottság tagjai. 

\/ 1—20. §-okból álló ügyrendet a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 
május 9 én tartott választmányi ülésén, majd 1917 június 6-án összehívott rend- 
kívüli közgyűlésén egyhangúlag elfogadta. 

Kilt Budapesten. 1917 június hónap 6-án. 

Papp Kákoly dr. Iguíi Szontagh Tamás dr. 

epyetemi tanár, m. kir. udvari tanácsos. 

a Magyarhoni Földtani Társulat, titkára a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke. 



33 



SUPPLEMENT 

ZUM 

FÖLDTANI KÖZLÖNY 



XLVH. BÁND. APRIL-SEPTEMKElí 1917. á~9. HEFf 



A) ABHANDLUNGEN. 

DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖEÖGER 
ANDES1TGÁNGE. 

Von Dt. Ludwig Andreas Hollós diplom. Ingenieur. 

— Mif Taf. IV und Fig. 12-18. — 

I. Einleitung. 

Aus der südöstlich von der Vácer Krünimung der Donau sich aus- 
breitenden Ebene ragt plötzlich der meilenlange Andesit-Kücken des Csö- 
röger Kigyóhegy emport von welchem sich eine herrliche Aussicht sowohl 
auf das Donautal, wie auf das umgebende Hügelland eröffnet. lm Westen 
bildet das Alluvium der Donau mit der 110 m hohen Ebene der Insel 
Szentendre, im Osten der durchsehnittlich 250 m hohe Kishartyáner Hügel- 
zug, zwischen welchem sich kleine Táler von NW nach SE ziehen, und im 
Norden der 652 m hohe Triaskalk-Gipfel des Nagyszál den Hintergrund. 
Der Csörögpokolvölgyer Hügelzug wurde ursprünglich durch eine tekto- 
nische Bruch verursacht, an welcher der ostwestlich streichende 
Andesitgang des Kigyóhegy mit erstaunlicher EegelmáBigkeit auf 7% km 
Lángé aufgebrochen ist, doch sind die Unebenheiten des umgebenden 
Eaumes vornehmlich durch erosive Wirkungen entstanden. Aufierdem ist 
auch die Arbeit des Windes an der mit Flugsand verhüllten Donauebene 
und dem von NE— SW verlaufenden Tálern zerrissenen Hügelland sehr 
schön wahrzunehmen. 

Die Wirkungen der Denudation zeigen am bestén die Bergrücken des 
Király gerenda, Cseke, Bángor und Csörög, die sich auf 200— 800 m Meeres- 
höhe erheben und sich im groBen und ganzen von NW gegen SE ziehen 
und unter welchen die práchtigste geologische Erscheinung der Kigyóhegy, 



296 Dl LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 

mit seinem ana Saume der Ebene scharf emporrágenden Eücken bildet. 
Der Andesitzug des Csöröger Kigyóhegy führt auf der Karte von Westen 
gegen Osten die Bezeichnungen Pokolvölgy, Kigyóhegy, dann öregbe ■jíy 
und Lajoshegy. Diese Rücken isi fást 7% km láng, aber das hfirtere 
Gestein des kaum 10 m máchtigen eruptív en Dykes hat den abradierenden 
Wirkungen besser widerstanden als der umgebende lockere Sandstein und 
Mérgei, so, daB letztere sich als sanfi verlaufende Hügel an die das Ter- 
rain beherrschenden Andesitkaimnr anlehnen. (Fig. 12.) 

Der Dyke des Csöröghegy ist fást in seiner ganzen Lángé duich 
Steinbrüche aufgeschlossen. Jener Teil der Aufschlüsse, der westlich von 
der Vácrátóter Eisenbahn-Haltestelle fálll . ist sehr altén Ursprunges und 
das Matériái desselben ist in den Gebáuden der ármlichen Dörfer der Um- 




Pig. 12. Der Andesit Dyko des Ösöröger Kigyóhegy. 

gebung nicht zu finden. Es ist nicht unmöglich, daB die altén Steinbrücij. 
noch aus den Zeiten der Römer stammen, die das Matériái zum Bau der 
nach Aquincum führenden LandstraBen benützt habén. Ich glaubf, daB 
»>s auch für die Altmtunisforscher keine vergebliche Mühe ware, die Csöröger 
Sliinbrüche aufzusuchen, da sie lángs der Sfo'nbrüche cventuell auch 
auf Spuren der yorrömisohen Niederlassung geraterj würden. 1 

Innigen Dank schulde ich dem Herrn Universitáts-Professar D. Kául 
von Papp, der mii in meiner Arbeit nicht nur Unterweisungen gégében, 
3ondern mich dabei mit Rat und Tat unterstützl hat, sowie elem Herrn 



1 Vorliegende Arbeit wurde von der Pbilosbphisi ben Fakultát d. k. Ung. Uui- 
versit&t der Wissenscbaften mit dem Preise der Anton Koob'sohen Jnbfledmstiftung 

honorif-rt . 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GSÖRÖOEB ANDESITGÁNGE . 297 

Uni versit áts-Professor Dr. Béla Mauritz, der durch seine wohlwollende 
Unterstützung meine petrographischen Untcrsuchungen ermöglichte, 
ferner deni Herrn Universitáts-Adjunkten Dr. Elemér Vadász, der mir 
meine Arbeit durch seinen erfahrenen Eat sehr erleichterte, und dem Herrn 
Universitats-Assistenten Dr. Ludwig Jugovics füt seine íreundlichen 
Bemühungen. 

Das studierte Matériái starnmt fást gánzlich aus meiner éigenen 
Sammlung und ist im Besitze des Geologischen Institutes der Uni versit át; 
ich muB jedoch besonders hervorheben, daB mir Herr Hofrat Dr. Thomas 
von Szontagh, Vizedirektor der k. ung. Geologischen Reichsanstalt, 
das Matériái vom Brunnen der Haraszt -Pu Bt a und aus der Gemeinde 
Rátót enthaltene Sammlung freundlichst überlassen hat, und dieses von 
derzeitig nicht mehr zugánglichen Orten gesammelte Matériái hat mir als 
nützliche Ergánzung meiner Untersuchungen gedient. Für die Überlas- 
sung dieses im Besitze der kön. ung. Geologischen Beichsanstalt befind- 
lichen Materials zum Stúdium erstatte ich ebenfalls an dieser Stelle meinen 
Dank. 

Ich beginne meine Abhandlung mit der kurzen Beschreibung der 
auf das Gebiet sich beziehenden Fachliteratur, übergehe dann auf die 
chronologische Charakterisierung der geologischen Bildungen, die Be-r 
schreibung der stratigraphischen Verháltnisse und schlieBe meine Unter- 
suchungen mit der Darstellung der Ausgestaltung des Gebietes und der 
tektonischen Erscheinungen desselben. 

II. Literarische Übersicht. 

Die ersten Beitráge von dem in Bedé stehenden Gebiete hat Gumó 
Stache 1 geliefert. Ihm zufolge nimmt der Gang des Csöröghegy seinen 
Ausgang von der südöstlich von der Gemeinde Szilágy fallenden und auf 
der östlichen Seite des Szilágyer Tales sich erhebenden Kuppe des Várhegy 
wáhrend der parallel mit diesem streichende Gang des Csekehegy den 
nordöstlich von Szilágy gelegenen Aufbruch des Malotaheoy mit der Masse 
der Cserhát verbindet, derén südlichste Abzweigung sie darstellen und 
auf derén südwest —nordöstlich streichenden Gangzug fást senkrecht hin- 
ziehen. Diese Gánge reichen in jenes tertiáre Hügelland hinein, welches nach 
Stache zwischen dem Basáit (Cserhát) und dem westlich von diesem gele- 
genen Traehitgebiet (Nagymaros— Szobb) gelegen ist und fást rein 
marínén Ursprunges ist und aus Sedimenten des Neogenmeeres besteht, 
die in eine altere Etage als der Badener Tegel und Leithakalk gehören. 

1 G. Stache: Die geolog. Verháltnisse der Umgebungen von Waitzcn in Ungarn. 
•labrbucb der k. k. Geol. Eleichsanstalt, Jahrg. 1866, 16. B<\. III. Heft. 

Földtani Közlöny. XLVJI. köt. 1917. 20 



298 Dí LUDVVIG ANDREAS HOLLÓS 

Diese Tertiárbildungen teilt Stache in zwei Horizonté ein. Den 
tieferen, der vornehmlich aus dunklen Ton- und harten Sandsteinbánken 
besteht, identifiziert er mit den Horner Schichten des Wiener 
Beckens, wahrend er den oberen lichtgelben oder grauen, hárteren oder 
feineren Sand auf Grund der darin vorkommenden Versteinerungén A n ó- 
miasand nenni . 

Trotz der grófién Ausdehnung der ersteren Bildungen treten diesel- 
ben kaum an ein oder zwei tiefer gelegenen Stellen an die Oberfláche, wah- 
rend die letzteren auf dem ganzen Gebiete sozusagen vorherrschen und 
auch südwestlich von Vác, ira Sattel des Ivigyóhegy noch anzutreffen sind. 

Nach Stache beschreibi Franz Schafarzik das Gebiet in seinem, 
in zwei verschiedenen Zeitperioden erschienenen Werke. 1 

Das erste Werk bescháftigt sich nur mit dem Eruptivgestein und er 
bezeichnet dasselbe als Auorthitaugit-Trachit, der mit seinem akzidentellen 
Olivingehalt als Übergang zu den wirklicben Basalten dient , wahrend 
er in dem zweiten Werke auch die geologische Ausgestaltung des Gebietes 
behandelt und die, die Hügel bildenden Sandsteine des Ganges auf Grund 
der in dem, von Westen ausgehend, zweiten Steinbruche vorgefundenen 
Petrefakten: uTuritella Geinitzi Speyer, Corbula carinata Dujardin. Car- 
dium cmgulatum Goldfuss. Cardium comatulum Bronn, Cardium Ttaulmi 
Hébert, Léda gracilis Deshayes, Pectunculus pilosus Linné (kleine Form) 
und Ostrea cyathula Lamarck» in die aquitanische Etage einreiht. 

In demselben Werke bestimmte er das Gestein des Csekehegy als 
hialopilitisch, mikroaugitischen Augit — Hypersten— Andesit, wahrend er 
jenes des Ganges des Csöröghegy als hialopilitisch, augit -mikrolitischen 
Augit -Andesit bestimmte. 

Auf Grund dieser Beobachtungen reiht Schafarzik in dem erláu- 
ternden Text zu seiner Karte über «die Gegend von Budapest und Szent- 
Endre» den bráunlichen Sandstein des Csöröghegy in das obere Oligozan 
ein und identifiziert ihn mit den óberoligozánen Ablagerungen von Török- 
bálint. Auf der Karte bezeichnet er dementsprechend das ganze Gebiei 
als Oberoligoziin. 

AuBer den angegebenen Werken finden sich keine direkt auf das 
Gebiet bezügliche neuere literarische Beitráge, doch müssen hier die Werke 
von Karl Hofmann, Anton Koch, Hugó von Böckh, Július Halaváts 
und Emerich LöRENTHEYerwáhnl werden, da durch den engen Zusamiuen- 
hang der in denselben enthaltenen Daten mii unserem Gebiete und die 



1 Franz Scjiafauzik: «Dir eruptiven Gesteine der aüdwestlichen Ausl&ufer dea 
Caerhátgebietes.* (Földtani Közlöny 1880. p. ;*77.) 

«Dio Pyroxcn Andesite des Cserhát*. (Jahrbuch der kgl. u. Geol. Anstalt,IX. Bánd. 
L890 95.) 



DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 299 

Áhnlichkeit der Bildungen eine sehr gute Unterweisung zur Bestimmung 
der Schichten und derén Ausdehnung geboten ist. Diese Werke sind die 
folgenden : 

1. Karl HoFMANN:«Die geologisehen Veiháltnisse des Ofen Kovácsiéi 
Gebirgesj) (Jahrb. der k. u. Geol: Beichsanstalt, 1872, I. Bd.) 

2. Anton Koch: Geologische Beschieibung des Sct.-Andiá Visegrá- 
derund des Piliser Gebirge. (Jahrb. d. k. u. Geol. Beichsanstalt, 1872, I. Bd.) 

«A dunai trachytcsoport jobbparti részének földtani leírása .» (Ung. 
Akademie der Wissenschaften, 1877.) 

3.HugoBöckh: «Die geologisehen Veiháltnisse der Umgebuug von 
Nagymaros. (Jahrb. d. k. u. Geol. Beichsanstalt, 1899, XIII. Bd. I. Heft.) 

4. Gyula v. Halaváts: «Die neogenen Sedimente der Unigebung 
von Budapest. (Jahrb. d. k. u. Geol. B.-A. 1908-1911. XVII. Bd.) 

5. Emerich Ló'renthey: «t)ber das Altér des Schottevs am Sashalom 
bei Bákosszentmihály.» (Földtani Közlöny, 1904, XXXIV. Bd.) 

«Neuere Beitráge zur Stratigiaphie der Tertiöi bildungen ni der 
Umgebung von Budapest.» (Math. und Naturwissenschaftliche Berichte in 
üngarn. Bd. XXVIL 1909). 

Dies sind jené Beitráge, von welchen ich bei der Begehung unseres 
Gebietes ausgegangen bin und übergehe ich nun zur Beschreibung der von 
mir vorgefundenen Bildungen in der Beihenfolge der Ablagerung derselben. 



III. Stratigraphie der Gegend von Váchartyán. 

A) Oberoligozáner lockerer Sand. 

1. Etage der Pectunculus óbovatus Lamk. 

Die álteste Bildung des in Kede stehenden Gebietes ist ein lockerer, 
schotteriger, gelber oder vielmehr gelblichbrauner Sand, der sich am süd- 
lichen FuBe des Csöröger «Öreghegy» lángs der an der Váckishartyán— Vácer 
Landstrafie geöffneten Materialgráben der Eisenbahn vom Csöröger Hotter 
bis nahezu an die Station Vácrátót verfolgen láBt. 

Die Bildung ist stellenweise sehr reich an Petrefakten, unter welchen 
zuineist verwitterte Fragniente háufig sind, doch finden sich auch viele 
gui erhaltene Exemplare. Von dem gesammelten Matériái können folgende 
Formen erwáhnt werden : Ostrea sp., Mytilus sp.. Pectunculus óbovatus Lam.> 
Pniunculus pilosus L., Corbula carinata Duj., Turitdla Geinitzi Spey., 
Turitclla Beyrichi Hofm., Cerithium margaritaceum Brocc, Cerithium 
plicatum Brug., VolutüitJws ( Athleta) rarispma Lam., Surcula reguláris 
De Kon. 

20* 



300 Dí LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 

Behufs des Vergleiches der angeführten Fauna sei hier eine Tabelle 
(Seite 301) beigefügt, 

Wie aus der Zusammenstellung hervorgeht, sind die Pectunculus 
obovatus Lam., Turitella Gemitzi Spey., Turitella Beyrichi'HoFM. und Surcula 
reguláris De Kon typische Oligozánarten, obwohl die Turitella Geinitzi Sp. 
auch im Miozán von Deutschland vorkommt. Die Arten Gerithium manja- 
ritaceum und plicatum sind im mittleren und oberen Oligozán, zugleich 
aber auch im unteren Miozán des Wiener Beckens sehr bekannte Petrefaklcn 
und die Pectunculus pilosus L. und Gorbula carinata Duj. kommen ziemlich 
háufig im oberen Oligozán vor, obgleich sie mehr auf das Miozán hinweisen. 
öleichfalls eine Miozánform ist Volutilithes (Athleta) rarispina Lam., die 
indessen K. Koth von Telegd 1 auch aus der Fauna des Helembaer oberen 
Oligozáns beschrieben hat. 

Diese Bildung, der gelblichbraune schotterige Sand, ist mit den von 
Koch boschriebenen, Pectunculus obovatus enthaltenden sandigen Schichten 
von Szentendre und dem áhnliche Petrefakten enthaltenden Törökbáli nter 
Sand sowohl petrographisch als faunistisch identisch, mit welchen sie zu- 
>ammen alsó bestimmt zum oberen Oligozán, und zwar in die von dem 
Wiener Geologen Theodor Fuchs 2 Kattiaer Etage benannte Stufe gehört. 

Schotterige Sandschichten mit Pectunculus obovatus hat Dr. Hugó 
von Böckh auch bei Nógrád verőce nahe der Donau und Emerich Lő- 
BENTHEYin Kisszentmihály gefunden. Diese können mit unseren Schichten 
identifiziert werden, obgleich sie mit Ausnahme der Arten Pectunculus 
obovatus Lam., Gerithium margaritaceum Brocc. und - - hinsichtlich der 
von LŐRENTHEYmitgeteilten Fauna — noch Gorbula carinata Duj; — bzw. 
der Verőceer Fauna betreffend — Gerithium plicatum Brug., andere ge- 
meinschaftliche Petrefakten nicht enthalten. 

Diese obere Oligozánlnldung nimmt den tiefsten Teil des Gebici^s 
ein und ist nur dórt aufgeschlossen, wo oberhalb derselben die etwa 1 — IV2 ra 
máchtige Humusschichte behufs Aufschüttung der Halni abgetragen wurdc. 

Zwischen den beiden Wirtsháusern, im nördlichen Graben der elektii- 
schen Eisenbahn, können die aufgeführten Petrefakten zu Tausenden aus 
dem glimmerigen gélben Sand aufgelesen werden, so dafí der von mir ent- 
deckte Fundort eine der reichsten oligozánenSammelstátten der Budapester 
Gtegend bildet. 

1 K. Roth : ((Eine oberoligozftne Fauna aus Ungarnjt (Geologica Hangarica I. Bd 
I. Heft. 76 Page.) 

Schafarzik— Szontagh: «Az aquitan emelet előfordulása Szobb vidékén.* (Földt. 
Közlöny. XII. Bd. 114 Page. 1882.) 

2 Fuchs: TiTtiárfossilien aus den kohlenführenden Miozanablagrongen der (Jmge- 
bung von Krapina und Radoboj und übtr die Stellung der BOgenannten tAquitanisohen 
8tufe.i (Jahrb. der kgl. ung. Geolog. Anstalt. X Bd. Pag. 161. 1892-94.) 



PIE GEOLOGISl'HEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 



301 





. 




























































■2 s *a 

p 


fl 
:c3 
53 

O 


















+ 






s* 


u 


























9 


a s a 

C£)B O o 


2 






+ 


+ 


• 






+ 


+ 


+ 




■c 


c 

C5 






























c 
































X 


fl 


























3 
- 


1 1 

o 


c3 
'fl 
<< 






+ 


+ 








+ 


+ 


+ 




l-t 


a; 


pq 






























r 2 ° 






+ 












+ 


+ 






cc 


J1 


<D r Ö 






























> g 




























■ se 


iá >? 


























c 








+ 




+ 








+ 








00 





3 S 


fl 


























— 




























3 

OS 


^ fl 

S-l i— i 


O 

o 




+ 




+ 




+ 












co 




:0 »eS 




























tti 


H ^ 


60 
























































Z 






























■w 


g 


F-I 




+ 


+ 


+ 






+ 


+ 


+ 






ÍO 




o 


09 


























l 


Ph 


o 






















— 




,£2 


























ed 


^ '* 






+ 










+ 


+ 


+ 






•^ 


Sül 


























































w 


i — i 
© 






+ 




+ 




+ 




+ 


+ 




+ 


o 


C9 


c3 




























•■o 

:© 
W 


'ea 


fl 

m !03 

-*» O 

a* 

o 




+ 








+ 




+ 


+ 




+ 


ifi 


0) 






























c 
























fl 

ca 


! 


! 


2 






















! 


i-l 


í 


I 


B, 








1 


1 


i 








o 

S-l 




c3 

fl 




! 


© 
— 

© 

H 


a 

<s 

-►=> 
s-l 

<1 

u 

cd 




c5 

S 


s 
s 
hí 

oo 

fl 

t> 

O 


1 
hl 

00 

fl 

00 

o 


! 

'fl 5 
P 

03 


ö 

o 


(sí, 
Ph 

"3 
+3 


| 

J 

o 

w 

ü 


pq 

a 

a 

O 
cá 


ti 
fl 
M 

PQ 

a 

fl 


oo 

s 

"ÓT 

+3 


! 

fl 

o 
fcej 

cs 

p 

t£ 



s 

S-4 

c 


0) 

— 
© 


be 

:0 




^5 


o 


a< 


cs 

_a 
'£3 
c3 


s 

eb 


,fl 

* 


- 


a 


'pH 


00 
<D 


e8 
be 

9 


fl 

3 


© 

'5 


=0 
00 
O 




H 


5 
fl 


- 






08 

<D 




e 


. 


rfl 
fl 


Sh 
c8 

C9 


bt 

C 

s 

. M 


=5 








o 




f-4 
O 




o 




a> 




o 


fl 


s 










Ah 




O 




H 




U 




>■ 


co 


a 


> 








- 


©j 


ec 




•* 


U5 


» 


t>. 


00 


a> 


cc 



302 m LUDWIG ANDBEAS HOLLÓS 

B) (Jntermediterraner Sand, Schotter, Sandstein und Mérgei. 

2. Anomia ephippium L. enthaltender Sand. 

Nördlich vom oberoligozánen AufschluB, bei der CBÖröger Bahn- 
station, gelangt maii auf ein Gebiet aus lockerem Sand, welches von den 
Weingárten des Csöröger öreghegy bedeckt ist und wo der vom Scheitel 
des Berges hinabrollende Schotter bei der Bodenbearbeitung stellenweise 
in groBen Haufen auf die Ackerwege heraustritt. 

In dem feinen Sand, der auf der béreit s beschriebenen Oligozánbildung 
lágert, koinmen auf der nórdlichen Seite des «Öreghegy» Überreste von 
Anomia ephippium L. var. svlcata Poli, Anomia ephippium L. var. ruguloso- 
striata Brocc., Ostrea edidis L. var. lamellosa Brocc, Ostrea (Cubitostrea) 
frondosa De Serr vor und treten die Anomien in solcher groBer Menge auf, 
daB wir diesen Sand schon auf Grund dieser Petrefakten in den untersten 
Horizont desunteren Mediterrans,zuden sogenannten Anomiasandschichten 
einreihen müssen. 

3. Untermediterraner g r o b e r Schotter. 

Der Schotter, der am Scheitel des «Öreghegy» ein durch ein kalkiges 
Bindemittel zementiertes Láger bildet, besteht aus kleineren und gröBeren, 
nuB-undfaustgroBen zuweilen auch 10— 12 cm GröBe überschreitenden, ab- 
gerundeten Gesteinsstücken. Diese Gesteinsstücke stammen teils aus dem 
Matériái der in der Náhe befindlichen Triaskalkschollen, teils von solchem 
dunkelgrauen Kalkstein und kristallinischen Gesteinen, die in der Peripherie 
des Gebietes heute nicht einmal zu finden und zweifellos álter sind als 
das Gestein unserer Gánge. Dieser Schotter, von welchem gröBere 
Stücke auch noch oberhalb Váchartyán, auf der Berglehne verstreut zu 
finden sind, ist auf Grund seiner Lagerung jünger als der Anomiasand 
(Profil in Fig. 13) und kann rücksichtlich seines Materials und seines Typus 
bestimmt mit den untermediterranen Schottern der Budapester Umgebung 
identifiziert werden. 

Nebst dem Anomiensand und dem groben Schotter sind noch zwei 
Schichten des Untermediterrans auf unserem Gebiete anzutreffen : lockerer, 
stellenweise hárterer Sandstein und sandiger Mérgei, derén wechselseitiges 
Verháltnis am bestén in dem lángs des Csöröghegyer Andesitganges befind- 
lichen Steinbruch studiert werden kann. 

Die schönsten Aufschlüsse befinden sich am westlichen, gegen Vác 
Imi fallenden Ende des Ganges, auf dem sogenannten «Pokolvölgyi>-Gipfel. 
Hier sind in der untersten Partié des Aufschlusses harte, graue Sandstein- 
banke zu sehen, über welchen blaugrauer, vom Kontakt mit dem Gangé 
• ■in wenig versengter sandiger Mérgei lágert. 



DIE GBOLOGISCHBN VERHALTNISSE DER CSÖRÖG BR ANDESITGÁNGE. 



303 







a o - 

■- ■* a 

- X! 



w S 



_2p S 



rű 50 



^ 2 



Ph és 



53 




n3 






(SÍ 




Tj 




- 


pq 


r 


QJ 


p, 




















3 


g 




í 


aj 


< 


■f 


> 


Cl 


CD 


eS 












o 


- 


4) 




















<1> 




crt 




(51) 








:0 


H3 


PM 






u 






Ő 


cu 


'a 








: ^ 


<N 


S» 


w 




Oj 


X 


tJ 


2 






• 


. 


rrt 


z. 


2 


</J 


11 








> 


13 


IC 








77 


:ej 


• *l 










O 




o 


31 




> 


1^ 


-t- 


— 


O 


t3 




(1) 






-ÍJ 


CS 


a< 


o 


Oü 










0) 


4) 




Ti 


Ti 


(j- 1 








Zj 


U 


« 


í2 


*J 






Ki 


ti) 


j3 


-C 



fe 3 3 




304 U LUDWIG ANDBJEAS HOLLÓS 

4. Ostrea digitalina Dub. enthaltender Sandstein. 

An Petrefakten ist der Sandstein wohl nicht reich und die wenigen, 
die darin vorkommen, sind so schlecht erhalten und derart abgeschliffen, 
daB derén Bestimmung sehr schwierig ist. In dem Steinbruche am Pokol- 
völgy- Gipf el kommen Ostrea^., Arca^., Pectunculus (Aximea) cfr. Fichieli 
Desh. und Fischzáhne vor. 

Der Sandstein ist anderswo nicht unmittelbar lángs der Gánge auf- 
geschlossen: man findet aber Stücke desselben arn FuBe des Basahegy, 
auf dem Bángor- und Pereshegy und bei der Sóstópuszta, an der vora Öreg- 
hegy hinabführenden StraBe; in einem sehr langen Streifen tritt er ferner 
auf dem südlichen Abhange des Csekehegy an die Oberfláche, an der in dem 
tiefen Einschnitt hinziehenden, zur Kapelle führenden StraBe, wo er fást 
bis an das, den westlichen Teil unseres Gebietes begrenzende Csörögwasser 
verfolgt werden kann. Besonders zu erwáhnen wáren die sich hinter dem 
Gangzuge des Csekehegy hinziehenden, auf der Südseite des Király gerenda - 
hegy befindlichen guten und instruktiven Aufschlüsse. Nicht alléin deshalb, 
weil die Aufschlüsse vom Gesichtspunkte der bestimmten Feststellung des 
Einfallens unzweifelhafte Daten bieten, sondern auch deshalb, weil 
die Wechsellagerung dor sandigen Schichten mit dem Mérgei sehr gut zu 
beobachten ist. Die aufgeschlossenen Sand-, Sandstein- und Mergelschichten 
fallen, ebenso wie im Steinbruch am Pokolvölgy-Gipfel, nach 3 h unter 
10° ein. 

In dem rücksichtlich der Neigungsverháltnisse der Schichten bestén 
Aufschlüsse des niedrigeren westlichen Endes jenes Bergrückens lágert 
zu unterst stark sandiger Mérgei, hierauf folgt feiner Sand, dann abermals 
sandiger Mérgei, feiner Sand mit Sandsteinstücken, starksandiger Mérgei 
und feiner Sand. Petrefakten in diesem Aufschlüsse zu sammeln ist mii 
nicht gelungen. Oberhalb des Aufschlusses liegen indessen auf dem Berg- 
abhange in groBer Menge Fragmente von Ostrea digitalina Dub. und Ceri- 
thium umher. Stache erwahnt von diesem Orte ébenfa lls nur die Fragmente 
von Ostrea cyathula Lam., Cerithium plicatum Brng. und Cerithium marga- 
ritaceum Brocc. 

Endlich findet sich am westlichen Ende des nördlich von der Gemeinde 
Duka gelegenen Anna hegy ein máchtig aufgeschlossener lockerer, 
grauer Sand mit hárteren Sandsteinbanken, derén Einfallen mit dem oben 
erwáhnten völlig übereinstimmt. Der Sand enthált ungeheuere Mengen von 
Eisenkonkretionen und auch die harten Bánké zeigen starke rostige Fár- 
bung. Dieser Sand ist abweichend von den bisher erwáhnten Sandbildungen 
auBerordentlich reich an Petrefakten. Leider sind letztere sehr schlecht 
erhalten, so daB unverséhrte Exemplare kaum gesammelt werden können. 
Die hier gesammelte Fauna besteht aus folgenden Formen : IÁma cfr. 



DIE GEÓLOGISCHEN YKUI! \ l.TXissi'. DEB CSÖKÖGEB ^NDESITGÁNGE. 805 

(Mantellum) hicuns Gmei,.. Pecten cfr. arcnatus Brocc, Anomia-Yu m b r i o s, 
Pectuncvlus sp., Venus (Chione) mvttüamella Lam., Corbula gibba Olivi, 
DentáHum (Antalé) vitreym Schröt., Ficiila sp. 

5. S c h 1 i e r-M e r g e 1 mit Pf lanz e n a b d r ü c k e n und 
Foraminifere n. 

Der Mérgei, welcher in den Csöröger Gangaufschlüssen über dein 
Sandstein lágert, auf dem Királygerendahegy aber mit dem Sand und den 
Sandsteinschichten wechsellagert, ist in unserem Annahegyer Aufschlusse 
nicht zu beobachten. Dagegen ist der Sandstein unmittelbar lángs der Gánge 
nur in dem Steinbruch am Gipfel des Pokolvölgy aufgeschlossen, wo 
bláulichgrauer Mérgei ohne jeden Übergang über demselben lágert. Dieser 
Mérgei, der in den, in der ganzím Lángé des Ganges sich hinziehenden Auf- 
schlüssen überall anzutreffen ist, ist dórt, wo er über dem Sandstein in 
einer zirka 20 cm máchtigen Schicht lágert, sehr reich an Blattabdrücken. 
Von diesen Blattabdrücken kann ich durch die Gefálligkeit des Herrn 
Universitatsprofessors Dr. J. Tuzson die Typen Cinnamonum und Carpus 
verus, sowie die an den Typus Castanea Kubinyi Kováts erinnernden, 
jedoch etwas schmaleren, einigermaBen auch dem eozánen immergrünen 
Quercus áhnliche Formen anführen. AuBerdem kommen in dem schiefrigen 
Mérgei Nadelblátter in groBer Anzahl vor. In diesem Pflanzenabdrücke 
enthaltenden Mérgei finden sich auch ziemlich gut erhaltene Exemplare 
von Cardium sp., Dosmia sp., Circe (Gouldia) mvnima Montg., Callistota'pes 
vetvlus Bast. und Teliina planata L. var. lamellosa D. C. G. 

Weiter óstlich, bei Szurdok, kommen in demselben harten Mérgei 
noch Nodosaria affmis d'Obb. (zirka 10 cm lange Exemplare), Plegiocidaris 
Peroni Cott. (Stachel) und Echinodermata Spuren (Fam. Spatangidae) vor. 
Aus den verwitterteren geschlámmten Rückstánden des Mergels ist die 
untén aufgeführte Foraminiferen-Fauna herausgekommen. 

AuBer den bisher Aufgezáhlten stand mir durch die Gefálligkeit 
des Herrn Geologen Dr. Zoltán Schréter noch ein namhafter Fund zur 
Verfügung. Beim Bau des Parkes des Vigyázó- Gartens hat námlich der 
Herr Vizedirektor der k. u. Geolog. Reichsanstalt Dr. Thomas vonSzontagh 
zirka 3 km vom Csöröger Gangé eine reiche Fauna gesammelt, die aus dem 
pi-trographisch völlig identischen Mérgei kommt und in welchem folgende 
Arten erkennbar waren : Teliina 'planatah. var. lamellosa D. C. G., Xenophora 
(Tugurium) cfr. postextensum Sacc, Cassidaria echmophora Lam., Vagvnella 
(Jppressa Daud., Nautilus (Aturia? sp.). 

Lángs der von Vácrátót nach Vácduka führenden StraBe, wo der 
Gang auf einige Méter Lángé unterbrochen ist, ist der Mérgei auch in lockere- 
rer, verwitterterer Beschaffenheit aufgeschlossen. An diesem Orte habé ich 



30t'» D5 LUDWIG ANDI! KAS HOLLÓS 

iu dem geschlámmten Rückstand des stark sandigen grauen Mergels eme 
sehr reiche Foraminiferen-Fauna gefunden, die folgende Arten enthálf : 

Haplophraymium (IÁtuola) nonioninoides Beüss. 
Lagena glóbosa Montg. 

« sulcata ü'Okh. 
Nodosaria affinis d'Orb. 

« bacillum d'Orb. 

« scalaris Batsh sp. 

Dentalina pólyphragma d'Orb. 

« elegáns d'Orb. 

« consóbrma d'Orb. 

« approximata Beüss. 

« pauperata d'Orb. 

« Verneuüli d'Orb. 

Pólymorphma communis d'Orb. 
Gristellaria arcuata d'Orb. 

« orbicularis d'Orb. sp. 

« rotulata Lam. sp. 

« cultrata Montf. sp. 

Textularia trochus d'Orb. 

« carinata d'Orb. 

Gaudryina pupoides d'Orb. 
Biyenerina capreolus d'Orb. sp. 
Bidimina pupoides d'Orb. 
Uviyerina pyymoea d'Orb. 

« tenuistriata d'Orb. 

Globigerina mflata d'Orb. 
Truncatulina imgeriana d'Orb. 

« Haidvnyerii d'Orb. 

Botalia Soldanii d'Orb. 
Pvlvmidma Schreibersii d'Orb. 

« Part sch inna d'Orb. 

AuBer diesen Foraniiniferen fanden sich in dem geschlámmten Matériái 
noch mikrosko pische Echinodermen-Stacheln, Schalen von Ostracoden und 
Fisch-Otoliten. 

Ungefáhr 500 m südöstlich von der erwáhinten StraBe befindet sich 
íiiji FuBe des Csörögberges der Brunnen der Harasztéi Puszta, bei desscn 
Abteufung man unter dem LöB auf denselben sandigen Mérgei geraten ist, 
den man auch in den Aufschlüssen lángs des Ganges überall antrifft. Ich 
habé ein Stück von diesem Mérgei untersucht und fand sich in dessen ge- 
schlámmten Bückstánden folgende sehr gut erhaltene Fauna: 



DIE GEOLOGISCHEN VEBHALTNÍBSE DEB CSÖRÖGEB INDESITGANGE. 307 

Haptophragmium nonionmoides IIkuss. 
Cornuspirit mvolvens Reuss. 
Quinqiwlocul ina s p. 
Nodosaria affmis d'Orb. 
Dentálma pawperato d'Orb. 

« elegáns d'Orb. 

Polymorphina communis d'Orb. 

« oblonga d'Orb. 

Cristellaria cultrata Montf. sp. 
Gaudryma svbrótundata Schweiger. 
Bigenerina capreolus d'Orb. 
Bolivina yunctata d'Orb. 
Uvigerina pygmoea d'Orb. 
Rotalin Sóldanii d'Orb. 

AuBer den bestimmten Arten finden sich noch Rotalien, Pulvinulinen, 
Truncatulinen, mikroskopische Echinus-Stacheln, Ostrakodenschalen und 
Fisch-Otoliten. 

Dieselbe Fauna enthielt im ganzen genommen auch der Schlümm- 
rückstand des stark sandigen Mergels aus dem, auf dem südlichen Abhange 
des Ó-Bángorhegy gefundenen Aufschluss und aus dem tiefen WasserriB 
des Király gerendahegy, mit dem Unterschiede, daB wáhrend in der oben 
detaillierten Fauna vornehmlich die Nodosarien, Dentalinen, Cristellarien, 
Textularien, Rotalien, Pulvinulinen und Truncatulinen vorherrschend sind, 
in den letztgenannten Aufschlüssen die Nodosarien und Dentalinen seltener 
sind und an derén Stelle die Uvigerinen t réten. 

Zur leichteren Übersicht über die beschriebenen Bildungen mag einQuer- 
proiil dienen, welches von der Csöröger Bahnstation nach NE— dem Einfallen 
der Schichten entsprechend — über den Pokolvölgy- Gipf el gelegt ist. (Fig. 13.) 

Über den oberoligozánen, Pectunculus obovatus Lam. enthaltenden 
gelblichen Sand (1) folgt grauer, feinkörniger Anomiensand (2), hierauf 
grober Schotter (3), auf welchem stellenweise mit Sandsteinbánken (4), 
dann mit Mergelschichten (5) wechsellagernd feinerer Schotter liegt. Auf 
Grund der Daten in dem oben zitierten Werke von Emerich LŐrenthey, 
kann festgestellt werden, daB die petrographischt; Entwicklung unserer 
Bildungen vollkommen identisch mit den in der unmittelbaren Umgebung 
von Budapest vorkommenden, insbesondere aber mit den am nördlichen 
Ende von Budafok, am Sashegy so vorzüglich aufgeschlossenen unter- 
mediterranen Schichten. Aus der aufgeführten Makro fauna, wenn wir diese 
behufs leichteren Vergleiches in einer Tabelle (Seite 308) zusammenfassen, 
geht hervor, daB es in derselben solche Arten, die sich nur auf das Oligozán 
beschránken, nicht eine einzige gibt. 



308 K LUDWIG ANDBEAS HOLLÓS 

Vergleichende Tabelle der Csöröger Untermediterráner Fauna. 



Bezeichnung der Arten 


Fundort* 

• 


a 

© 
O 

O 


h 

i cc 

a .© 


Ungarn 

und 
Wiener 
Becken 


a 

t— ( 


miocan 


Echinodermata . 












1. Plegiocidaris Pcroni Cott. (tüskei „ 


Sz. m. 




+ 


+ 


+ 


Lamellibranchiata. 












2. Lima (Mantellum) cfr. hians Gmel 


Ah. h. 




_j_ 


_!_ 


+ ? 


3. Pecten cfr. arcuatus Brocc. — .„ 


Ah. h. 


+ 






+ 


4. Anomia ephippium L. var. sulcata 


Cs. ÖL. h. 






-f 


+ 


Poli ~ _ - 












5. Anomia ephippium L. var. rugu- 


Cs. Öh. h. 




+ 


+ 


_j_ 


losostriata Brocc. és Brn. „. 












6. Ostrca edulis L. var. lamellosa Brocc. 


Cs. Öh. h. 




+ 


+ 


+, 


7. « (Cubitostrea)frondrosaDeSerr. 


Cs. Öh. h. 




+ 


1 


+ 


8. « digitalina Dub. — .... . __ 


Kgh. t. 




+ 


+ 


+ 


9. Pectuncnlu8 (Axinea) cfr. Fichteli 












Desh. ~ 


Pvtkb. h. 




+ 


+ 


+ 


10. Venus (Chione) multilamella Lam. 


Ah. h. 




+ 


+ 


+ 


ll.Circe (Gouldia) minima Montg 


Pvtkb. m. 




+ 


+ 


+ 


12. Callistotapes vetulus Bast. „ 


Pvktb. m. 




+ 


+ 


+, 


13. Teliina planata L. var. lamellosa 


íPvktb. m. 










D. C. G _ . ... 


[ és Piátót 




i 


+ 


+ ' 


14. Corbula gibba Ölivi .„ „_ 


Ah. h. 


+ 


+ 


+ 


+ 


Scaphopoda. 












15. Dentalium (Antalé) vitreum Schrőt. 


Ah. h. 




+ 


+ 




Gastropoda. 












16. Xenophora fTugurium) cfr. postex- 












tensum Sacc 


Rátót 








+ 


17. Cerithium margaritacceum Brocc. 


Kgh. t. 


+ 


+ 


+ 




18. « plicatum Brug ... _ 


Kgh. t. 




+ 


+ 


-H 


19. Cassidaria echinophora Lam. ,_ „ 


Katót 




+ 


+ 


• 


20. Vaginella depressa Daud. _ ... 


Katót 




+ 


+ 


+ 


Summierung identischer Arten „ _ 




1 4 


17 


18 


20 


* Verkür/.ungen der Fundorte : Al 


. h. = Ann 


sherg 


er Sa 


□ d ; Cs. Öh. 1 


í. = 


csöröger « Öreghegy" Sand ; Kgh. t. = 
Steinbruch auf dem Pokolvölgy-Gipfel, 


Királygerenc 
Sand; Pvtkl 


la B( 
. m. 


;rggip 
= St 


fel; Pvtkb. 1. 
einbruch auf 


i. = 
dem 


Pokolvölgy- Gipfel, Mérgei ; Sz. m. = £ 


ízurdok Mer; 


jeL 






1 



DIE GEOLOGISCHEN V KIÍ1IA I, TNISSK DEE CSÖRÖGER ANDE8ITGÁNGE. 809 

Unter den auch im Oligozán vorkommenden vier Arten lebt die 
Üorbula gihba Olivi auch heute noch; die verschiedenen Variétáten der 
Pecten arcuatus Brocc. sind sámtlich jünger als oligozán, die vom Király- 
gerendahegy stammenden Gerithium plicatum Brng. und Gerithium mar- 
Ifaritaceum Broco. sind zwar solche Arten, die schon auch im mittleren 
Oligozán vorkommen, jedoch aus dem Miozán des Wiener Beckens, Nord- 
deutschland und selbst Italiens nicht fehlen, wáhrend die mit ihnen zu- 
sammen vorkommende Ostrea digitalina Dub aus dem Oligozán gánzlich 
unbekannt ist und in sámtlichen Bildungen der Umgebung (Verőce, Göd, 
Budafok, Bákospalota) schon im Untermediterran vorkommt. Diese 
Schichten müssen daher in das Untermediterran eingereiht werden, umso 
mehr, da ihre Fauna mit der vorzüglich beschriebenen untermediterranen 
Fauna 1 des Wiener Beckens 2 völlig übereinstimmt und auch mit der von 
Lörenthey beschriebenen Budafoker Fauna Áhnlichkeiten aufweist. 

Der Typus der Foraminiferen-Fauna entspricht vollkommen der 
Seichtmeer-Facies des Gesteins und weist beim ersten Anblick auf das 
Obermediterran hin. Doch fehlen die in der obermediterranen Uferzone 
háufigen Amphisteginen, Heterosteginen und P o 1 y s t o- 
m ellen gánzlich, welchér Umstand seine Erklárung nicht nur in der 
abweichenden Facies des Sedimentes findet, sondern zweifellos auf den 
Altersunterschied hinweist. 3 Sogibt in dem, am náchsten befindlichen, von 
Rákospalota beschriebenen mittelmiozánen blaugrauen Mérgei identischer 
Facies mit seiner Foraminiferen-Fauna nur die Gegenwart der Polymor- 
phinen einigermaően tjbereinstimmung, dagegen fehlen die in demselben 
Gestein vorherrschenden Polystomellen und Nonioninen durchaus. Unsere 
Fauna weicht alsó von den in unserem Vaterlande sehr allgemeinen Ober- 
mediterranen Foraminiferen-Faunen ab. Foraminiferen aus den unter- 
mediterranen Schichten der umliegenden Gebiete kennen wir bisher nui 1 
sehr wenige, was vielmehr dem Mangel an diesbezüglichen Untersuchun- 
gen, als der Sterilitát der Schichten an Foraminiferen zuzuschreiben ist. 
Hierauf weist wenigstens der Umstand hin, daB der am NW-lichen Ende 
des Budafoker Sashegy aufgeschlossene (über dem Schotter und Sand gelíi- 
gerte) stark sandige Mérgei in dem Schlámnirückstand des eingesammelten 
Ma.terials einereiche Mikro fauna geliefert hat, inwelcher unter vielen ande- 
ren Textidaria Mayeriana, D'Orb., Anomalina austriaca D'Orb., schlecht- 



1 M. Hoeenes: Dk- fossilen MollUsken der Tertiárbeckens von Wien. (Abh. d. k. k. 
Greol. Reichsanst. Wien, 1856—70.) F. Sohaffee: «Das Miozán von Eggenburg.D (Abh. 
der k. k. geol. Reichsanst. Bd. XXII. 1910.) 

2 R. Hoernes: Bau und Bild der Ebenen Österreichs. 

3 Franzknaü : «Ein neues Vorkommen mitteleozáner Schichten in der Umgebung 
von Budapest in, Rákospalota.)) (Földtani Közlöny. Bd. XL. Page 253. Jahrg. 1910.) 



310 



Dl LUDWIG ANDRKAS HOLMih 



erhaltene Arten von Polymorplivna , Spongie n-N a d e In und mi- 
kroskopische Stacheln von Echinodermen erkennbar waren. 

Leider sind die Formen sehr klein, überkristallisiert, und derén 
Schalen stark abgeschliffen. Die reiche Foraminif eren-Fauna • der Hidal- 
niáser Schichten 1 im Siebenbürgischen Becken, die in ihrer Zusarnmen- 
setzung mit jener hier erwahnten übereinstimmt, stellt den Platz unserer 




Pig. L6. Andesitgang im Pokolvölgyer Steinbruch. 

Schichten in den obersten Teil des Untermediterrans, den auch die Hid- 
almáser Schichten einnehmen. 

Über unseren mediterránén Schichten li'^ r ' teils diluvialer Löfi, teils 
alluvialer Flugsand. Das Obermediterran and die Sedimente der folgenden 
Perioden bis zum Diluvium fehlen in unserem Gebiete, woraus man, mit 
Berücksicbtigung des geologischen Aufbanes der benachbart'en Gebiete, 
schliefien darf, dafi unser Gebiet damals ein Kontinenl gewesen ist. 



1 A. Koch ; «Dic Terti&rbildungen des Beckens der Siebenbürgischen Landesthcile.* 
II. Neogeh. (HerausgegebeD von der kgl. ung. Gcolog. Gesellscbaft. 1900.) 



DIE OEOLOGISCHBN VERHAI.TNISSE DEI! (SOKOCEH ANDESITGANOE. 



311 



Auf Grund des oben Gesagten bestehen die auf den oberoligo- 
z á n e n S a n d (1) folgenden, in das Un te r mediterrán einge-: 
reihten Bildungen aus folgenden Gliedern : zu unterst S a n d , der mit 
dem Anomiensand identifiziert werden kann (2) ; hierauf folgt g r o b e r 
Schotter (3), der mit den Budafoker untermediterranen Scbottern 
übereinstimmt ; über dem Schotter schlieBen neuerdings Sand und 
etwas schotteriger Sandstein (4), sodann sandiger 
Mérgei (5) die Schichtenserie ab, wobei diese Mérgei viele Beziehungen 
mit dem S c h 1 i e r-M e r g e 1 zeigen und dementsprechend als Grenz- 
schichten des unteren und oberen Mediterrán angesehen werden können. 

C) Andesite. 

Die ursprünglich nach NE einfallenden untermediterranen Bildungen 
sind von einem nahezu E— W-lich streichenden Gang von jenem Ausbruch- 
gestein durchbrochen, welches den bereits erwáhnten scharfen Kamm 




Sandstein 



Alluvium 



Untermediterran 
Fig. 16. Profil über den groJJen Pokol völgye r Steinbruch. 
(In dem uralt en Steinbruche befindet sich an der Stelle des abgebauten Andesites eiue 10 111 
breite und 10 ra tiefe Höhlung, die sich dem Bergrücken entlang als riesige Furche hinziekt.) 



bildet. Lángs des Aufbruches sind die Sedimente etwas erhoben, wie dies 
Fig. 15 nach einer Photographie zeigt. 

Die lockeren Sedimente habén jedoch dem Druck leicht nachgegeben 
und blieben als dünne Decke oberhalb des ausgebrochenen und festgewor- 
denen Magma zurück. Demzufolge ist das zustande gekommene Eruptiv- 
gestein erst dann an die Oberfláche gelangt, als die Erosion die im übrigen 
dünne Decke entfernt hatte. 

Die Erosion hat oigentlich nur den Csöröghegyer Gang vollstandig 
an die Ob-rfláchc gebracht; vom Csekehegyer Gang gibt es nui' schlechte 



312 L>; LUDWIG AND BEÁS HOLLÓS 

Aufschlusse, aber den Schutt des Eruptivgesteins fcrifft man auch auf dein 
Óbángorhegy in solcher Menge an, dafi man in (lessen Rückén ebenfalls 
den Andesitgang voraussetzen muB, obgleich er nicht an die Oberflache 
gelangt ist. 

Die Gesteine der Csöröghegyer and Csekehegyer Gahge zeigen schon 
beim bloBen Ansehen wesentliche Unterschiede. Die frischen Stücke des 
Csöröghegyer Gesteins sind dunkelgrüngrau und zeigen hantig Spuren 
der Verwitterung, wáhrend das Csekehegyer Gestein sozusagen pechschwarz, 
frisch und auBerordentlich zahe ist. Beidé Gesteine sind hipokristalbniseh- 
porphyrischer Struktur und zwar zeigt die Struktur eine hialopilitische 
Variation derselben, doch weichen sie den áuBeren Formen entsprechend 
in ihren Gemengteilen und in derén Ausbildung wesentlich von einander ab. 

6. Der Csöröghegyer A u g i t-A n d e s i t. 

Die Grundmasse des Csöröghegy-Gesteines besteht aus Glas, kleinen 
Feldspatlamellchen, Augit- und Magnetitkörnchen. In dieser Grund- 
masse isi wenig gröBerer Feldspat und noch weniger Augit porphyrisch 
ausgeschieden, auBerdem findet man auch grüne chloritische Aggregáté 
in derselben, die aus der Verwitterung des Augifs entstanden sind. 

Sowoh] lici dem Feldspal der Grundmasse, als auch bei dem porphy- 
risch ausgeschiedenen Feldspat verrát die Zwillingsreifung (Albit-Zwillings- 
gesetz) sofőrt, daB man es hier mit Plagioklas zu tun hat ; seine Strahlen- 
brechung jedoch, die bedeutend stárker als jené des Kanadabalsams ist, 
weist auf die mehr Ga enthaltenden, basischeren Feldspáte hin. Der Feld- 
spat gehört in die Bytownit-Anorthitserie. Der Feldspal d*-r Grundmasse 
zeigt ein etwas sauereres Verhalten. Die intratellurischen Feldspáte sind 
frisch und zeigen nebsl der Zwillingsreifung eine zonige Struktur und ent- 
halten haufig dunkelfárbige Glaseinschlüsse aus der Grundmasse, die, 
lángs der Spalten vorkommend, keinerlei RegelmáBigkeil zeigen. 

Der intratellurische Augit, *\w hinsichtlich der Menge weniger auf- 
inti als der Feldspat, 1-1 im allgemeinen frisch. stark zerklüftei und <ni- 
hált keine Eünschlüsse ; er bildet auch Zwillinge aach der Querfláche (100). 
Der Augit der Grundmasse kommf stets in Form von Körnern vor, uiemalg 
in Kristallform. Beim Augit zeigen sich hier und da lángs der Spalten An- 
zeichen der Chloritisierung, was darauf hinweist, dafi das Gestein bereits 
stark angegriffen ist. An die Verwitterung des Gestein- erinnerl iibrigens 
auch die in sámtlichen Aufschlüssen wahrnehmbare stark vorgeschrittene 
kugelige Absonderung (Fig.18), von welcher anser Gestein eines derschönsten 
Beispiele zeigt. Auf Grund der aufgeführten Gemengteile ist das Gestein 
der Csöröghegy A u g i t-A n d e s i I . 



DIE GEOLOGISCHKN VEBHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 313 

6«. Der Cs,ekehegyer Hypersthen Augi t-An d es i t. 

Die Grundmasse des Csekehegy-Gesteins besteht aus dunklem Glas, 
Feldspatteilchen, Augitkörnchen und dicht gleichmáBig verstreuten, 
winzigen Magnetitkristállchen, wodurch das Gestein ein dunkles, fást 
pechschwarzes ÁuBere erhalt. In dieser glasigen Grundmasse sind Feld- 
spat und Pyroxen in sehr schönen, frischen Kristallen ;nisgeschieden. 

Die intratellurischen Feldspat e sind in diesem Gestein in weit grö- 
Berer Menge ausgeschieden a Is in jenem des Csöröghegy und viel dichter 
und bestimmter mit Zwillingsreifung versehen (nach dem Albit-Zwillings- 
gesetz); sie sind frisch und enthalten keine Einschlüsse; an ihren Eán- 
dern findet man jedoch hier und da nur sehr wenig Glas aus der Grund- 
masse und zeigen auch zonige Struktur. lm allgemeinen ist ihre 
Strahlenbrechung stárker als die des Kanada-Balsams und sie zeigen in 
den Schnitten senkrecht aufdie Zwillingsebene ungefáhr 36— 38° Maximal- 
Extinktion. Demzufolge habén wir es hier mit einem zur Bytownitserif- 
gehörigen Feldspat zu tun. Ein áhnliches Verhalten zeigt der Feldspat 
der Grundmasse. 

Die porphyrisch ausgeschiedenen Pyroxene bilden sehr schöne, gut 
entwickelte Kristalle. In den Kristallen ist die Querfláche (100), Seiten- 
fláche (010), Prismenflache (110) und die rhombische Pyramide (111) vor- 
handen. Háufig sind die Zwillinge nach (100) und sind diese regelmáBig 
tafelig ausgebildet. 

Es gibt in diesem Gestein zweierlei Pyroxen, den rhombischen Hyper- 
sthen und den monoklinen Augit. Der basaltische Augit zeigt eine schiefe 
Extinktion, er hat eine gröJBere Strahlenbrechung und stárkere Doppel- 
brechung als der Hypersthen und zeigt stets positiven optischen Charakter. 
Der Hypersthen extinktiert in der Prismenzone gerade, hat eine schwáchere 
Do ppelbrechung als der Augit und gibt so zwischen den gekreuzten Nikol- 
Prismen ein niedrigeres Interferenz-Niveau und zeigt mit Ausnahme der 
Hauptzone negativen optischen Charakter. 

Háufig sind die vom Augit-Hypersthen gebildeten Verwachsungen. 

Man findet ferner in dem Gestein sporadisch auch Chloritaggregate 
und Serpentin; die Form des Vorkommens des letzteren lasst darauf 
schliefien daB dies serpentinisierter Olivin ist, obwohl.Olivin in den Dünn- 
schliffennicht wahrnehmbarist. DerMagnetitgehalt des Gesteines kann, nichl 
bem-teilt werden, da der Magnetit in der schwarzen, undmchsichtigen, sehr 
viel schlackiges Glas enthaltenden Grundmasse vollkommen verschwindet. 

Auf Grund der oben angegebenen mineralischen Zusammensetzung 
ist das Gestein ein Hy pe r s t he n— A ugi t— An cl e s i t. Es ist ein 
sehr schönes, frisches Gestein, das in seiner eigenen Gattung typisch ent:- 
wickelt ist und einen unserer schönsten Andesite reprásentiert.. 

Földtani Közlöny. XLV1I. köt. 1917. 21 



314 DS LUDWIG ANDREAS BOLLOS 

Als Endergebnis kann auf Grund des oben Gesagten festgestellt 
werden, daB beidé Gesteine stark basisehe Andesite sind, die, obgleich sie 
hinsichtlich ihrer Gemengteile und derén Ausbildung auch Abweichungen 
von einander zeigen, als die Resultate eines und desselben Hauptausbrucb.es 
angesehen werden können, welcher die übrigen Eruptionen des Cserhát 
zustande gebracht hat. 

D) Diluvium (Pleistozán). 
7. Schotter und LöBdecke. 

Unser Gebiet wird zum gröBten Teil von LöB bedeckt, der gegen- 
wártig eine mehr oder weniger einheitliche Decke bildend, die álteren 
Schichten einhüllt. An den meisten Orten lágert er nicht unmittelbar über 
dón aufgeführten álteren Bildungen, sondern wir sehen an der Unterlage 
des LöB fást überall eine aus den náchsten álteren Gesteinen, aus Schotter, 
Sand und Andesit bestehende Schuttschichte, die auf die erosiven Erschei- 
nungen des Diluviurns hinweisen. 

Die LöBdecke ist meistens ein durchgewaschener sekundárer LöB, was 
durch stellenweise Zwischenlagerung von Schotter in horizontalen Schichten 
<m wiesen ist. 

E) Alluvium (Holozán). 

Plugsand, Moorerde, lángs der Wasserláufe abgelagertes Gerölle 
und wenig Humus bildendes Alluvium. 

8. Flugsand. 

Der Flugsand überzieht den südlich vom Kigyóhegy-Zug liegenden 
Teil unseres Gebietes in der Talmulde von Vácduka und das westlich vom 
Csörög viz liegende Gebiet. Sein Matériái erhált er aus den oberoligozánen 
und untermediterranen sandigen Schichten des Gebietes. Die anderen zwei 
Bildungen bildet unbedeutender Humus, der an einzelnen Partién de* 
Gebietes zum Ackcrbau dient, wáhrend Moorerde auf dem Királygeren- 
daor Talgrunde entstanden ist. 

IV. Tektonik der Gegcnden von Váchartyán. 

Die Tektonik des Gebiet>s kann als eine relativ einfache qualifizierl 
werden. Dám durch-schnittlich nördlichen Einfallen entsprechend, nehmen 
die áltesten oberoligozánen Schichten ihren Piai/ iin Síiden ein und gegen 
Norden folgen einander die erwáonten jüngeren Schichten in regelmaBiger 
Reihenfolge bis zum jüngsten Pyroxen- Andesit, der die ganze Schichten- 
reihe durchbrochcn hat. Die mii dem Amlrsitausbruche in Verbindimg 



DIB GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE . 315 

stehenden Bewegungen offenbaren sich nur in der bereits erwáhnten Eni- 
porhebung lángs des Dykes (Fig. 15 und 16). Die im Andesit wahrnehm- 
baren Lithoklase und die Baumverháltnisse des Gebietes weisen jedoch 
auch auf jüngere Bewegungen bin, die am bestén in dem festeren Zug der 
Gánge zu verfolgen sind. Diese Bewegungen babén sicb als horizontale 
Verschiebungen lángs der nahezu nord-südlichen oder nordost- 
südwestlicben Brucblinien gezeigt und einzelne Abschnitte oder Schollen 
der Bildungen in kleinerem oder grö Bérem Ma Be aus ibrer ursprünglichen 
Lage hinausgerückt. Im Csöröghegyer Dyke ist eine solche Verschiebung 



Fia. 17. Die zwischen den mediterránén Mergelschichten eiugedrungene Andesit -Apophlse, 
am Eingang des Pokolvölgyer Steinbruches. 

insbesondere auf dem Kigyóhegy und in der Szurdoker Bichtung gut zu 
sehen. Die mebrfache schwache Biegung des Gangstreichens kann auch 
als Besultante áhnlicher Querverschiebungen angesehen werden. 

Nebst den horizontalen Verschiebungen ist auch das Vorhandensein 
von Senkungen in vertikaler Kichtung festzustellen. Solche sind in kleine- 
rem MaBstabe an den Andesitapophisen am Eingange des Pokolvölgyer 
Steinbruches gut zu sehen und zwar lángs der fást vertikalen Lithoklase 
(Fig. 17). 

Etwas weniger unbestimmt ist die Untersuchung der tektonischen 
Unterbrechung des Dykes bei der Sóstópuszta, doch weist die 600— 700 m 

21* 



316 Dl LUDWIG ANDRBAS HOLLÓS 

betragende Unterbrechung des Andesites und das hier vorrückende breite 
Tal auf das Vorhandensein eines nordwestlich-südöstlichen Querbruches 
hin. Die Dukaer Senke ist wahrscheinlich durch einen hierauf senkrecht 
gerichteten Lángsbruch eingeleitet worden und wurde sodann durch die 
Brosion erweitert ; dies folgt aus der gleichen Höhenlage des Csöröghegyer 
und Bángorhegyer Mergelgesteines. Die hier erwáhnten, bestinmiter schwer 
zu untersuchenden Brucblinien stimrnen im ganzen mit den das Mittel- 
gebirge kennzeichnenden Bruchlinien überein. Das náhere Altér jener 
Bewegungen, die jünger sind als der Andesitausbiuch, ist wegen Mangels 
des Gebietes an jüngeren Sedimenten nicht festzustellen, doch körmén 
dieselben auf Grund áhnlicher Erscheinungen im Mittelgebirge hauptsach- 
lich in das Ende des Miozán verlegt werden. 

V. Die ponti sche Ausgestaltung der Gegend und die Ent- 
stehung der Andesitdykes. 

Das oben Gesagte zusammenfassend, sehen wir, daB der oberoligo- 
záne lockere, schottrige Sand auf unserem Gebiete die tiefste Bildung 
darstellt ; über diesem sind untermediterraner Schotter, Sandstein und 
Poraminiferen-Mergel gelagert, die gleichfalls leicht verwitterbare, keine 
groBe Widerstandsfáhigkeit besitzende Gesteine sind. Diese Gesteine hat 
hier der Andesitausbiuch vorgefunden. Die lockeren Sedimente habén dem 
Druck des Magma nachgegeben, wurden emporgehoben und lieferten 
zusammen mit dem als harte Asche eingedrungenen Andesit die Basis 
zur Ausbildung der beschriebenen Bücken. Die Gestaltung der Gebirgs- 
rücken gestattet jedoch darauf zu schlieBen, daB das Magma die dem Druck 
leicht nachgebenden Gesteine nicht vollstándig durchbrochen hat, daB 
alsó der Ausbruch nicht ganz an die Oberfláche gelangt sei, sondern daB 
der ein wenig emporgehobene Sandstein und Mérgei wahrscheinlich eine 
dünne Decke darüber gebildet hat. 

Der südliche Bücken, der beim Pokolvölgy beginnt und sich bis an 
den Lajoshegy, südlich von der Gemeinde Kisnémedi hinzieht, zeigt in 
seiner ganzen Lángé eine nahezu gleiche Höhe, durchschnittlich 200 m. 
Am öreghegy, nachst der Sóstópuszta (\vo der Gang unterbrochen ist) 
verschwindet der Andesit samt den tertiáren Gesteinen vor unseren Augen, 
doch findet man an einzelnen Stellen den Sandstein und mitunter auch 
den Andesit ; die Bildungen sind alsó auch hier vorhanden, nur sind sie 
nicht aufgeschlossen. Der Andesit des Csekehegy wird zum gröBten Teil 
von LöB bedeckt und nur in einzelnen schlechton Aufschlussen trifft man 
auf feinen Schutt. Wegen der ungeheueren Menge des vorgefundenm 
Schuttes muB die Andesit-Asche auch im Bücken des Bángorhegy an- 
genommen werden, wenn man sie aufgeschlossen auch nicht findet. 



DIE GEOLOGISCHEN VKRHÁLTNISSK DER CSÖRÖGE K ANI iKSITGÁNGE. 317 

Die Entstehung der Gánge erfolgte — wie dies auch die in den me- 
diterránén Mérgei eingedrungene Apophise beweist — unzweifelhaft nach 
der Ablagerung der untermediterranen durchbrochcnen Sedimente; wann 
aber dies geschah, kann auf Grund der bloBen Untersuchung unseres Ge- 
bietes nicht festgestellt werden, da die Sedimente der dem Ausbruche 
folgenden Periode fehlen. Behufs náherer Feststellung der Zeitperiode 
der Ausbruche muB daher der Zusammenhang unserer Andesite mit jenen 
der benachbarten Gebiete gesucht werden. Gegen Westen zieht sich das 
Tal der Donau und in dieser Bichtung verschwinden die Dykes, wenn man 
jedoch ihrem Streichen nach Osten folgt, begegnet man in der Richtung 
des nördlichen Csekehegy-Zuges dem identisch zusammengesetzten An- 
desit des Malotahegy, wáhrend man in der geraden Fortsetzung des süd- 
lichen Rückens den»bereits erwáhnten Andesit des Várhegy findet. Diese 
zwei Andesitkuppen verbinden unsere Dykes mit dem südlichen Ende 
des NE— SW-lich streichenden Zug des Cserhát. 

Den Untersuchungen F. Schafarzik's zufolge erfolgten die Aus- 
brüche des Cserhát an der Grenze des Unter- und Obermediterranes, der 
Ablagerung der Gesteine des Obermediterrans vorangehend. Die Ausbruche 
dürften — im Hinblick darauf, daBin den Tuifschichten zuweilen Gesteins- 
stücke, Lapilli und selbst auch riesige Bőmben in überwiegender Menge 
vorkommen und daB man in dem feinen Sand manchmal freien Bytownit 
und Anorthitkristalle findet — sehr heftig gewesen sein. Die Folge der 
ungemein starken und hochgespannten Eruption ist wahrscheinüch die 
gewesen, daB Gangmasse aus der Hauptmasse des Ausbruches in den um- 
gebenden Sandstein eindrang, welchen die den Ausbrüchen gewiB voran- 
gegangenen gröBeren Erdbewegungen bereits zertrümmert und práf or- 
miért hatten. Die Erosion, die vom mediterránén Schotter nur den im 
westlichen Teil des Gebietes befindlichen Öreghegy übrig lieB, hatte auch 
den lockeren Sandstein und Mérgei nicht verschont und den Scheitel der 
'Dykes zum Teil freigemacht. 

Da der Andesit zu den basischesten Gesteinen gehört, dessen Feld- 
spat (der Anorthit) der am leichtesten verwitterbare Feldspat ist, habén sich 
die Spuren der Zerstórung auch in dem Gangé fühlbar gemacht. 

Zuerst zerklüftete er sich parallel mit den Kontaktflachen, clann 
schied er sich unter der Einwirkung der durchsickernden Wásser in kuge- 
ligen, schaligen Stücken ab (Fig. 18) und sein porphyrisch ausgeschiedener 
Augit wmrde chloritisiert. Eine Folge der Erosion ist zum Teil auch die 
Unterbrechung in dem von Vácrátót nach Vácduka führenden«Szurdok» des 
Kigyóhegy. Die Unterbrechung ist nur eine teilweise, weil die Erosion samt 
den nach der Aus bruchs periode erfolgten Erdbewegungen bei der im Szur- 
dok vorhandenen Unterbrechung nur eine práformierende Rolle spielen 
konnte und der durch die zurückgehende Erosion begonnene Rücken 



318 



D! LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 



wahrscheinlich durch Menschenhand zersl ört wurde, ura die für den Duka- 
Rátóter Lokalverkehr wichtige Linie praktikabler machen zu können. 
Der zerstörte Gang ist an zwei Seiten mit Mérgei verstürzt und heute sind 
beidé Seiten des Einschnittes ganz von diesem bedeckt. 

Auf andere Weise konnte die Unterbrechung des Ganges bei der 
Sóstó-Puszta entstanden sein. Untersucht man námlich die Gestaltung 
unseres Gebietes, so kann man zwei Bruchlinien voraussetzen (Eig. 14): 
die eine in der Richtung des Királygerendaer und Kisnémedier-Tales und 








1 mVt 



1 



Fig. 18. Kua;eliü abgeschiedener Andesit, der lángs der sich sohneidenden Gesteinsklüfte 

entstanden ist. Kigyóhegyer Steinbruch. 



die andere, mit dieser parallel und über die bei der Sóstó-Puszta befindliche 
Unterbrechung laufendo. 

Zur bestimmten Feststellung der beiden Dislokationen gibt es wohl 
keinen genügenden Anhaltspunkt, doch gestattet das nordöstliche Ein- 
fallen der Sehichten unter einem Winkel von 10°, sowie die Unterbrechung 
des Andesites den SchluB, da6 die Erosion auch vor den, zur Zeit der beim 
Rückgange des Meeres eingetretenen Erdbewegungen auf unserem Gebiete 
oingesetzt hat und da6 der aufgerührte Andesit von der Erosion fortge- 
spült wurde, so da8 das Diluvium im ganzen genommen bereits den jetzt 
ausgestalteten Raum vorgefunden hat. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGEB ANDESITGÁNGE . 319 

VI. Zusammenfassende Beschreibung der Gegend des 
Váchartyáner Csöröghegy. 

Das Hügelland östlich von Vác besteht aus den Vorbergen des neo- 
genen Gebietes des Cserhát, welches von Tertiárschichten und Eruptiv- 
gesteinen gebildet wird. Die Ungleichheiten der im Durchschnitte 200— 
300 ni betragenden Höhen sind vornehmlich durch die Denudations- 
wirkungen entstanden ; die Tátigkeit des Wassers und des Windes ist in 
diesem Hügellande sehr schön zu beobachten. So ragt der zwischen dem 
Pokolvölgy und Öreghegy west-östlich streichende Andesitgang des Kigyó- 
hegy mit seinem hárteren, widerstandsfáhigeren Gestein in Form eines 
langen Eückens hervor und beherrscht das Gebiet, wáhrend die umgeben- 
den lockeren Sandsteine und Mérgei glatte Hügel zeigen. Die hárteren 
Eruptivgesteine habén den abscheuernden Wirkungen weit besser wider- 
standen als die weicheren Sedimente. Die orographischen und hydrogra- 
phischen Verháltnisse der Gegend werden durch die NE— SW-lich ver- 
laufenden Hügelzüge und Táler bestimmt, nur die schmalen Andesit- 
Dykes zeigen von den letzteren abweichende, rein ost-westliche Kich- 
tungen. 

Die Gegend wird von folgenden Bildungen aufgebaut : 

1. Oberoligozáner lockerer Sandstein, der auf 
der südlichen Seite der Váckishartyán— Vácer LandstraBe im Einschnitte 
der elektrischen Bahn aufgeschlossen ist und Pectunculus óbovatus Lamarck 
und Turitella Geinitzi Spey. enthált. • ft 

2. Untermediterraner Anomiensand, auf der nördlichen Seite 
des öreghegy mit reichlichen Schalenresten von Anomia eyjhi'p'piwn L. 

3. Untermediterraner grober Schotter, den man 
auf dem von Weingárten bedeckten Gipfel des Öreghegy (202 m) findet. 
Dieses Schotterlager enthált ausschlieBlich Gerölle, das von wenig Kalk- 
stein und vorherrschenden kristallinischen Schiefern herrührt ; unter den 
mittel- und grobkörnigen Schottern findet sich von Andesit noch keine 
Spur. 

4. Untermediterraner Sandstein und Mérgei. 
Die schönsten Aufschlüsse befinden sich im Dukaer Pokolvölgy, wo in der 
unteren Partié harte, graue Sandsteinbánke und weiter oben bláulich- 
graue Mergelschichten lagern. Hier hat der Andesitausbruch die ursprüng- 
lich sanft nach Norden fallenden Sandsteinschichten an beiden Seiten 
ein wenig emporgehoben und stellenweise sind die Mergelschichten vom 
Andesit hartgebrannt. Der Sandstein findet sich auBerdem im Király- 
gerendaer Tal und an zahlreichen anderen Stellen und kommen in dem- 
selben Ostrea cyaihula. Ostrea elit) Halina, Cerithium flicatum und Cerithium 
mára árit aceum vor. 



320 DS LUDWIG ANDBBAfi HOLLÓS 

Sowohl die hier, als auch weiter oben ini Text aufgeführten Zahlen 
von 1—8 beziehen sich auf die entsprechenden Bildungen, die in Figur 13 
dargestellt erscheinen. 

5. Über dem Sandstein liegt bláulichgrauer Mérgei, in 
welchem der von Vácrátót nach Vácduka fühi-enden Strafie entlang eino 
reiche Foraminiferenfauna zu finden ist, mit den charakteristischen Seicht- 
meerformen: den Nodosaria- , Gristellaria-, Botália- und Truncatulina- Arten. 
Diese Foraminiferenfauna weicht von den in unserem Vaterlande sehr 
allgemeinen obermediterranen Foraminiferenfaunen sehr ab, denn es fehlen 
aus derselben die Amphistegma-, Heterostegina- und Polystomella-Arteii. 
Merkwürdig ist es, daB man aus den untermediterranen Schichten der 
nahen Gebiete bisher sehr wenig Foraminiferen kennt ; die gedachte Fauna 
stimmt am meisten mit der Foraminiferenfauna der Siebenbürgischen 
sogenannten Hidalmáser Schichten überein und kann daher in die obere 
Etage des Untermediterran öingereihl werden. 

Es fehlt sowohl die obermediterrane Etage, als auch die über derselben 
folgende Schichtengruppe bis zum Diluvium. 

6. Andesitgánge. Der Duka— Kishartyáner Csöröger Berg 
beginnt auf der, im Mafístabe 1 : 31 ,250 angefertigten Karte mit Pokol- 
völgy bezeichneten Stelle und zieht sich über den Kigyóhegy bis zum öreg- 
hegy; seine mittlere Höhe ist 210 m. Dies ist der südliche Andesitzug, 
dessen an der Oberfláche sichtbare Lángé 4*5 km erreicht. Unterhalb des 
Öreghegy ist der Gang unterbrochen und erst 2 km weiter, auf dem Sós- 
pusztaer Lajoshegy tritt er in Form eines 1 km langen Bückens hervor. 
Das Gestein des Kigyóhegy ist ein hypokristallinischer Augitandesit mit 
porphyrischer Struktur, der stellenweise sehr schöne kugelige Absonderun- 
gen aufweist. 

Der andere Andesitzug isi im \ i »rden, auf dem 300 m hohen Csekehegy 
und sein Gestein ist ein bereits den Basalten sich náhernder stark basischer 
Hypersthe n-A ugitandesit. Der schmale Gang der Andesitaus- 
Inüche hat auch den Mérgei aufgerührt und ein wenig emporgehoben. Der 
(rang war ursprünglich nicht in seiner ganzen Lángé auf der Oberfláche, 
was auch dadurch erwiesen ist, dafi er in einzelnen Abschnitten auch jetzt 
bedeckt ist und daB erst die nachtrágliche Erosion den lockeren Mérgei 
von ihm entfernt hat. Die Andesitgánge sind das Produkt des in der ober- 
mediterranen Periode eingeleiteten Vulkanismus, jedoch waren es verbor- 
gene Ausbrüche, die den untcrincdif crranen Mérgei nicht überall durch- 
brochen habén. Auf die nachtráglichen Bewegungen weisen die im Andesit 
sichtbaren Gesteinsspalten und Inthoklase hin, die auch die kugeligen 
V(>rwitterungsfornien ermöglicht habén. 

7. Diluvialer (pleistoz&ner) Lö6 überzieht jm Norden den 
gröBten Teil des ( n-bici. 



DIE ANDKSITK. DBS KARANCS-GEBIRGES. 321 

8. Alluviale r (holozáner) F 1 u g s a n d verhüllt die bis an 
die Donau sich ausbreitende Ebene und umgibt den Kigyóhegy an der 
gegen Vác zugewendeten Front. 



Die geologische Aufnahme unterscheidet sich dadurch von der áll erén 
ScHAFARZiK'schen Aufnahme, daJB das Hauptgebiet in der letzteren Auf- 
nahme in die Pectunculus-Sandsteingruppe des oberen Oligozáns gehört. 
wáhrend die in Eede stehende Aufnahme, wie dies aus der Karte auf 
Tafel IV ersichtlich, einen groBen Teil dieser Bildungen in das Untermcdi- 
terran einreiht. 

Budapest, den 20. Mai 1917. 

Bearbeitet im Geologischen Institut der kön. ungar. üniversitát. 



DIE ANDEKITE DES RARANCS-GEBIRGEK. 

Von Dr. Margaretb Scholtz. 
— Mit lig. 19-20. — 

Geologische Verháltnisse des Karancs-Gebirges. 

Aus dem niedrigen miozán-oligozánen Hügellande im östlichen Teil des 
Nógráder Komitates erheben sich zwei gröBere, 600 — 700 Méter hohe Andesit- 
Berggruppen, jené des Karancs und des Sátoros, die ihren Platz an der westlichen 
Bogén wendung des Nógrád- Gömörer Basaltgebietes einnehmen. 

Beidé Bergmassen sind hinsichtlich ihres geologischen Alters und ihrer 
Tektonik völlig gleichförmig. Eugbk Noszky, 1 der das Gebiet geologisch ream- 
buliert hat, faJBte die geologischen Verháltnisse desselben in den folgenden, mir 
überlassenen Aufzeichnungen in Kürze zusammen : 

Die Basis der Umgebung des Karancs- und Sátorosberges in der Tiefe 
bildet der kristallinische Schiefer. Dies zeigt die Tiefbohrung von Balassagyarmat, 
wo man unter den OHgozánschichten in 560 m Tiefe den kristallinischen Schiefer 
errcicht hat. Dies bezeugen auBerdem auch die kristallinischen Schiefereinschlüsse i 
die man im Andesit des staatlichen Steinbruches am Sátoros findet und welche 
die Andesitlava bei ihrem Ausbruch aus der Tiefe mit sich gerissen hatte. Un- 
mittelbar über den kristallinischen Schiefern lagern unter- und oberoligozáne 

1 Dr. Eugen Noszky: Geol. Verháltnisse des Htigellandes nördlich der Mátra. 
Jahresbericht der k. u. Geol. Reiohsanstalt, 1915.) 



:5-J2 



D MARGARETB SOHOLTZ 



~ 



~ 




i 



dc? 


W 


tH ^ 


> g 3 


- cr 2 


p 

99 


S : £ 


s §- 


S "■ P- 


p 


30 QO 


p 3 


i-í o - 






35 CD 


1 * £ 

O P O 




c o 


5 B 
g 3 






tie d 
torra 




o 


in 


a ^ 









DTK ANDESITK DES KARANCS-GEBIRGES. 323 

Schichten in gleichförmiger, toniger Ausbildung. Diese Sedimente sind aber nicht 
in ihren typischen Forinen yorhanden, dieselben sind vielmehr infolge der Andesit- 
aufbrüche metaniorphosiert. Die hirten, schiefrigen, dunkelgrünen Schichten sind 
nach ihrem ersten Kartographen Paul lange für karbonisch gehalten worden, 
doch habén sie sich zufolge der in denselben vorkommenden Versteinerungen 
unzwoifelhaft als Oligozán erwiesen. 

Über den oligozánen tonig-schiefrigen Bildungen finden wir eine máchtige 
glaukonitische Sandsteinschichtengruppe, die der oberen Partié des Oberoligozáns 
und der unteren Partié des Unteroligozáns entspricht. 

Ober dem Sandstein folgen die oberen kontinentalen, schotterigen, sandigen 
Schichten der unteren Mediterranetage mit den Kohlenflözen, sodann die vor- 
dringenden (transgredierenden) marinen Sedimente, die jedoch nur in einer vom 
Karancs entfernteren Gegend vorhanden sind. 

Der Ausbruch der Andesitmassen des Karancs und Sátoros hat auf Grund 
derUntersuchungen wahrscheinlich in der Periode des unteren Mediterrans statt- 
gefunden. Das aus der Tiefe hinaufdringende Magma konnte nicht an die Ober- 
fláche gelangen, hatte einen Teil der máchtigen oligozánen und darüber lagernden 
untermediterranen Schichten gewölbartig emporgehoben und ist in máchtigen 
Massen in die (Xigozánschichten eingedrungen. Das in die Oligozánschichten 
eingedrungene Andesitmagma hat sich in einer gröBeren Entfernung von der 
Ansbruchstelle progressiv verdünnt und in der oberhalb desselben emporgehobenen 
verhüllenden Decke sind in den dórt gebildeten Spalten zahlreiche dünnere oder 
ináchtigere Gánge zustande gekommen. Aller Wahrscheinlichkeit zufolge ist alsó 
die Andesitmasse des Karancs und Sátoros in Form eines Lakkolithen aufge- 
brochen und erstarrt ; ihre lakkolithische Beschaffenheit ist auch durch die 
sedimentáren Gesteine erwiesen, derén nach auBen einfallende Schichten den 
Andesitstock mantelförmig umgeben. Ferner weisen hierauf auch die am Scheitel 
des Karancs vorfindlichen Se di ment resté, als Überreste des ehemaligen empor- 
gehobenen Schichtengewölbes. 

Nach Noszky standén in der zweiten Hálfte des Untermediterrans die 
emporgehobenen Andesitlakkolithen samt den über ihnen befindlichen Sediment- 
gewölben schon béreit. Vom Zeitpunkte der Emporhebung angefangen hat die 
Denudation und Erosion ihre Tátigkeit begonnen. Die máchtige, kraftvolle Arbeit 
beider, ráumte das oberhalb des Andesites befindliche Sedimentgewölbe derart ab, 
daB sich die Erosionsgráben allmáhlich auch in den Andesit selbst vertieften und 
daB sich vom Ende des Miozáns durch die Pliozán- und Pleistozán periode auch 
eine Partié des Andesites erodiert wurde. 

Nach Professor Noszky war alsó der Karancs ein Lakkolith. Meiner Ansicht 
nach kann hier Von einem typischen Lakkolith nicht die Bedé sein, sondern wohl 
eher von einem Eruptionslakkolithen, 1 von einem solchen Ausbruch alsó, bei 
welchem das Magma auch den Weg an die Oberflácho gefunden hat, wie z. B. 
beim Trachytdom der Euganeen. 



1 Dr. F. v. Wolf: Der Vulkanismus, Stuttgart, ]914, pag. 551, 442. 



82 i K MARGARETE SCHOLTZ 

Soweit die von Prof. Noszky gekermzeichneten geologischien Verhaltnissé 
des Karancsgebirges. Ich übergehe nun zur Beschreibung der Eruptivgesteine 
dieses Gebirges. 

Die Typen der Andesite des Karancs-Gebirges. 

Von den in der Gegend von Somoskőújfalu vorkommenden Andesiten 
1 1 1 1 1 orscheidet man zwei Haupttypen. Die eine derselben reprásentiert den eigentli- 
cben Karancser Andesit, der den Hauptgipfel (727 m) und die dazu gehörigen 
Kámme und Gipfel des Karancs gestaltet; der andere bildet der Andesit des 
Sálorosberges. Die beiden Gesteinstypen weichen scbon in ihrem ÁuBeren wesent- 
lich voneinander ab. Der Karancsandesit ist entweder ein dunkelgrau gefárbtes 
Gestein — von den Steinbrucharbeiten der Gegend Zigeunerstein genannt — oder 
ein ins GrauweiBe neigender verwitterter Amphibolandesit. Der andere Typus 
dagegen, das Gestein des Sátorosberges, ist ein lichter, graubrauner Hypersthen- 
Amphibolandesit. 

Der Andesit des Sátorosberges, auf dem östlichen Abbange desselben, ení- 
háJt ziemlich vie] Biotit'und weist das Gestein auf diesen StelJen auch fást die 
p leiében Mengen von Biotit und Ampbibol auf. 

Mit den Eruptivgesteinen des Karancsgebirges hat sich Josep Szabó aus- 
führlicher bescháftigt und das Gestein als cordieritháltigen Biotitgranittra chyt 
hestimrat. Das auffallendste in seinem bezüglichen Werke ist, daB er in diesem 
Gestein Cordierit gefunden hat. 

Auch Hussak 1 hat die Karancser Andesite untersucht, hauptsáchlich 
lnnsichtlich ihres Cordieritgehaltes, doch hat er diesen nicht darin gefunden. 

Weiter untén, bei der Detaillierung der petrographischen Eigenschaften.. 
wtrdeichauf die Arbeiten von Szabó /Auückkommen, für jetzt möchte ich zunáchst 
folgendes hervorheben : 

1. Der Andesit des Karancsgebirges ist ein granatháltiger Amphibolandesit, 
jener des Sátorosberges hingegen ein biotitháltiger Hypersthenamphibolandesit.. 
aber kein Biotitandesit, wie dies Szabó feststellte. Es erscheint zwar manchmal 
der Biotit als begleitender Bestandteil des Amphibols, ohne dnB sich jedoch der 
Begriff von Amphibolandesit an dem Gestein ándern würde. 

2. Cordierit kommt weder im Karancser, noch im Sátoroser Andesit vor 
und wáre dies als fehlerhafte Angabe aus der Fachliteratur zu streichen. 

Im folgenden sollen die eigentlichen Gesteinstypen des Karancshegy und 
des Sátoroshegy für sich behandelt werden. 

Die Karancser Andesite. 

Unter dem Namen Karancser Andesite habé ich die Andesite vom Sátoioser 
Steinbruch, vom Homorúgipfel und vom südlichen Abhange des Csákta, sowif 
die Vorkommen auf den Gipfeln des Karancs (668, 697 und 727 m) und auf der 
Bű bonyirpuszta zus; immeng< fa Bt . 

1 E. Hussak: Über die Verbreituna des Cordierits im öesteine. X S. 1886, I. 82. 



DIE ANDESITE DES KARANC S-GEBIRGES. 



325 



Unter dicsen Andesiten ist das Gestein vmn Sátorosét Steinbruch, sowie 
jenes vom Karancsrücken (in 668 m Höhe) typischer Amphibolandesit, wáhrend 
man in dem Andesit vom 697 m hohen Karancsgipfel und in jenem vom Homorú- 
gipfel unter den fárbigen Bestandteüen wenig Biotit findet und in dem Gestein 
des Csákta-Abhanges Pyroxen verstreut vorkommt. Die Andesite von der Babonyir- 
puszta, sowie jené vom 727 m hohen Karancsgipfel sind gleichfalls Ampbibol- 
andesite, aber so verwitlert, dafi man sie gemeinscbaftlich mit jenen vom Stein- 
brucbe nicht behandeln kann. 

Die KarancserFAndesittype ist am bestén zwischen Somoskőújfalu und 
Bagyolc, an der Ruttkaer Hauptlinie der kön. ung. 8taatsbahnen aufge schlossen 
und zwar in dem staatlichen Sátoroser Steinbruche. Dieser Steinbruch darf 
jedoch nicht mit jenem vom Sátorosba rge verwechselt werden, da er nicht 
auf derselben Seite angelegt ist und nicht den Gesteinstypus aufschliefit wie 
jener, sondern den des Karancsgebirges. 

Karcwcs. 

69/ m &?■ 




Fig. 20. Geologisches Profil des Karancsgebirges, nach E. Noszkv. 

Erklarung: 1 = unter- und oberoligozáner toniger Schiefer, 2 = glaukonitischer Sand- 

etein (obere Partié des Oberoligozáns und unteres Glied der untermediterranen Etage), 

3 = amphibolischer Andesit, 4 = Basáit. 



Mit freiem Auge sind in den Andesiten nur Peldspáte, Amphibole und 
kleinere und gröBere Granatkörner zu erkennen. ^^ 

Unter dem Mikroskop zeigt das Gestein eine hypokristallinisch-porphyrische 
Struktur. Seine Grundmasse besteht ausFeldspat, dünnen Amphibolnadeln, Glas, 
Magnetitkömern und Cblorit als Verwitterungsprodukten. In diese Grundmasse 
sind eingebettet die porphyrisch ausgeschiedenen (intratellurischen) Bestand- 
teile: Feldspat-. Amphibol-, Magnetit-, Ilmenitkristalle und in manchen Gebirgs- 
partien wenig Biotit oder Pyroxen. 

Die Feldspáte stellen dünnere oder dickere Tafeln dar und sind fást immer 
automorph. Ihre Kristallformen sind: (001), (010), (110), (110) und (101). 

Es sind dies basische Plagioklase, die auf Grund ihrer Extinktion in die 
Serié Labradorit-Bytownit gebören. Ihr optischer Cha raktér ist teils positiv, teils 
negatív. 

Zonische Struktur kommt háufig vor. Die Zonen verlaufen parallel mit 
den Kristallfláchen. Ihre Anzahl und Breite ist verschieden, nach auBen hin 



326 Dl MAEGARETE SCHOLTZ 

sind dieselben zumeist sauerer als gcgen innen, das heifit die áufieren Zonen 
brechen das Licbt schwácber als die inneren. Aufier diesen finden sicb aucb sulche 
Feldspatkristalle, in welchen sauerere und basiscbere Zonen mebrfach miteinan- 
det abwechseln. 

Sahr báufig findet man die Zwillingsbildung. Am allgenieinsten ist das 
Albit-Zwillingsgesetz. Selten sind die Lamellen der verscbiedenen Individuen 
didit nebeneinander angeordnet, sondern dringen gewöbnlicb kammartig ineinan- 
der ein. Neben den ganz schmalen Lamellen sind aucb die dickeren háufig, wenn 
nur einige Piáttch?n an der polysynthetischen Zwillingsbildung teilnebmen. 
E> gibt Individuen, bei welchen das Albit- und Periklin-Zwillingsgesetz zugleicb 
vorkomuit, docb sind sie gewöbnlich unvollkommen ausgebildet. Bavenoer 
Zwillinge sind sebr selten. 

Die Feldspáte sind háufig zerklüítet. zerbrochen und uft regellos ange- 
báuf t . 

Die Plagiuklase enthalten in der Kegel viele Einschlüsse, am báufigsten 
schlackige Glaseinschlüsse. Sülten sind die schwarzen Magnetitkörner, die ge- 
dthnteren oder gedrungenen prismatiscben Apatité. Mthr Apatité habé ich nur 
einmal als Interposition in einern Peldspat beobachtet, der sich einem an Apatit - 
kristallen sehr reichen Amphibol náherte. In der Anordnung der Einschlüsse 
lá>st sich eine gewisse GesetzmáBigkeit beobachten. Die bráunliche Glasmasse 
zeigt sich lángs der in den Feldspáten vorhandenen Spalten. Die elli ptischen oder 
sich verzweigenden Glaseinschlüsse hingegen sind bald im Inneren des Kristalls 
angeháuft, bald zonenartig angeordnet. Es kommt auch der Fali vor, daB das 
Innere des Kristalls voll von Einschlüssen ist und hierauf eine schmálere, aber 
ciiischluBlose Zone und dann eine dünne, mit Einschlüssen gesáttigte Zone folgt. 
wáhrend sich an der Peripherie ein völlig reiner Rand zeigt. Ziemlich háufige 
Einschlüsse sind in den Feldspáten auch die langen. dünnen Amphibolnadeln. 

Bezüglich der Verwitterung der Feldspáte kann ich folgendes hervorheben. 
In den Andesiten des Sátoros-Steinbruches und des 668 m hohen Karancs-Gipfels 
sind die Feldspáte im allgemeinen frisch. Kalzitisierung zeigt sich nur st ellen weise. 
durch Infiltration sind sie chloritisiert, doch tritt die Cliloritisierung nicht in 
gröfijrem Ma fia auf und zeigt sich nur stellen weise. Aller Wahrscheinlichkeit nach 
hat man es hier mit Klinochlor zu tun, da c = c ist und auch die Doppelbrechung 
jener des Klinochlor entspricht. In den anderen Orten jedoch sind die Feldspáte, 
nisbesondere die an E nschlüssen reichen, mehr odei weniger verwittert. Bei 
den Feldspáten der Andesite vom Homorú-Gipfel, vom Csákta und dem 697 m 
hohen Karancs-Gipfel ist das Resultat des Verwitterungsprozesses ein fárbiges, 
schupp nartiges Aggregát, in welchem unter allén Umstánden Kalzit, Chlorit 
und Muskovit zu erkennen sind, doch konnte ichins Detail gehende Bestimmungen 
nicht durchführen. Epidotschollen als Sekundárprodukte sind selten, doch kommen 
solche auch vor. 

Vollstándig verwittcil sind die Feldspáte des Karancs-Gipfels und des Ba- 
bonyir-Pufifcaer Steinbruches. Das Matériái derselben bleibt nie unversehrt el- 
haltén, sondern es nimmt dessen Stelle ein kalzitisch, chloritisch, muskovitischea 
Aggregát ein. 



DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 327 

Die Amphibole sind prismatisch und kleiner ;ds jeue im Sátoroser Andesit. 
Die na eh (110) kristallisierten sind gut spaltbar. Seine Kristallformen sind: 
(110), (010) und (001). Die Farbe ist braun, ihr optischer Charakter ist negatív, 
Achsenwinkel grófi; es sind daher basaltische Amphibole. Der Pleochroismus 
derselben ist bedeutend ; c = grünlichgelb, senkrecht darauf strohgelb oder 
bráunlichgelb. 

Die Erscheinungen der Korosion und der magnetischen Eesorption können 
sehr oft beobachtet werden, die letztere fást in jedem Falle. Der eine wechselnde 
Dicke besitzende opazitische Eand ist bereits gánzlich chloritisiert und voll von 
Magnetitkörnchen. Die Opazitisierung kann in manchen Fállen ein grefies McBan- 
nehmen und das ganze Amphibolniaterial konsumieren und bringt ein an Mag- 
netitkörnern sehr reiches chloritisches Aggregát hervor. An Einschlüssen ist der 
Amphibol ziemlich reich. Feldspat- und Apatitkristalle und die Grundmasse 
selbst kommen als Einschlüsse vor. Háufig sind die viereckigen Magnetite, wáh- 
rend die sáulenförmigen Emenite selten vorkommen. An beiden ist die Verrostung, 
bcziehungsweise Leukoxenisierung schön zu beobachten. Biotitla mellen als Ein- 
sehluB habé ich in Amphibolkrist allén zweimal gefunden, Butilkörner dagegen 
nur einmal. 

Gegenüber dem VerwitterungsprozeB sind die Amphibole mehr oder weniger 
widerstandsfáhig. Im Sátoroser Steinbruch zeigt sich zwar die Chloritisierung 
und Kalzitisierung stark, aber selten konsumiert sie die ganze Amphibolmasse. 
Bei der Chloritisierung entsteht Klinochlor, manchmal in solcher Menge, dafi 
der ganze Amphibol zu einem chloritisch magnetischen Aggregát wird. Natür- 
lich ist die Transformation an den Bandfacies des Gesteines eine vollstándigere. 
Hier löst sich in zahlreichen Fállen die Amphibolmasse gánzlich auf und an ihre 
Stelle lágert sich eine schwach lichtbrechende und dcppeltbrechende Masse 
sekundár vor, so dafi sich nur am Bande ein schmaler Amphibolkranz zeigt. 
Diese sekundár entstandene Masse ist irgend eine Varietát von Zeolith mit nega- 
tivem Charakter und einer optischen Acbse, nach drei Bichtungen gut spaltbar, 
alsó einChibasit.ImChabasit kommen stellenweise lange, dünne Amphibolnadeln 
und aufiárdem nierenförmige Epidote mit sonderbarer strahliger Struktur vor, 
die ganz regellos angeordnet erscheinen. 

Viel spáter verwittert als die Amphibole im Steinbruche sind jené der 
Andesite von den 697 und 727 m hohen Karancs-Gipfeln, vom Gipfel des Homorú, 
vom Csákta und von der Babonyir-Pafita. Nur nach der v.rbleibenden Form 
und der sich hie und da zeigenden Spaltbarkeit kann man schlitBen, das man es 
mit verwittertem Amphibol zu tun habé. 

Der ganze Amphibol wird von einer an Magnetitkörnern reichen, chlori- 
tiseben Zone umgeben ; die Masse ist zu einem serpentinartigen Aggregát umge- 
staltet, in welcher man eine f leckén weise oder voiherrschende grefie Chloriti- 
sierung beobachten kann. Unter den Verwitterungsprodukten fehlt niemals der 
Kalzit, ja er tritt sogar in vielen Fállen vorherrschend auf. Überall sind die se- 
kundár entstandenen kleineren oder gröBeren Epidotschollen anzutrtffen. 

S^ine Einschlüsse sind lángere oder kürzere Apatitsáulen, entweder ab- 
gerundete oder quadratische Ma gnetit korner und die etwas gedehnteren leu- 



328 K MABGARETE SCH0LTZ 

koxenisierenden Ihnenite. Die chlorit isi érten Glininu írbláttchen sind selten Ein- 
schlüsse des Amphibols. Die Glimmer sind vollstándig verwittert, kalzitisiert, 
beziehungsweise cbloritisiert. Die auf sekundarem Wege entstandenen Epidot- 
schollen sind háufig. Einsehlüsse : Feldspatkristalle, wenig Apatit, stellenweise 
verwitterter Amphibo], dann leükoxenisierender Magnetit, beziehentlich Emenite. 

Zu den am Csáki a porphyrisch ausgeschiedenen Bestandteilen gebört 
fin vőllst&ndig verwitterter Pyroxen. Die Kristalle sind tafelartig und die 
Flácben sind darin (100), (010) und (110) erkennbar.' 

Das Verwitterungsprodukt ist bauptsácblich Kalzit. Die Kurrosiun tritt 
in starkeni MaBe auf, die Grundmasse selbst kommt an mebreren St ellen als 
EinschluB im Pyroxen vor; auBerdem sind Magnetit korner und stellenweise 
aucb Apatitkristalle zu beobachten. 

Nebenbestandteile: Apatit, sebr wenig Zirkon, Magnetit und Dmenit. 

Der Apatit ist im Gestein stets sporadiseb anzutrefíen, aber in den nieisten 
Fállen als EinscbluB im Amphibol. Die Apatité sind prismatiseb und zumeist 
farblos, docb sind aucb die blaBveilchenblauen Apatilf ziemüch báufig, z. B. 
im Andesit des Csákta, ferner in jenem des 697 m bobén Karancs-Gipfels. 

Die Magnetite zeigen einen viereckigen oder selten sechseckigen Querscbnitt , 
stellenweise verrosten und leukoxenisieren sie, welcber Umstand ibren Titan- 
gebalt beweist. Oft tritt die Leukoxenisierung in groBem MaBstabe auf und in 
den leúkoxenifcierenden Magnetitkristallen sind wenig Apatiteinschlü^se zu 
finden. 

Weii seltener sind die gestreckten, sechseckigen und gebogenen Ilmenit- 
kristalle (südlicber Abbang des Csákta). Zirkon findet sich in dem Gestein nur 
sebr wenig. Akzessoriscbe Bestandteile : Quarz und Granat. 

Der Quarz tritl stellenweise in ansehnlicherer Menge auf; er zeigt sicb 
teils in wasserbellen Körnern, teils in sechseckigen Querschnitten. Die Korn- 
gröBe ist verájiderlich. Im allgemeinen kann gesagt werden, daB im Andesit 
Quarz in kleinerer Menge fást überall zu finden ist. 

Der Granat ist ein Almandin von blaBrosenroter Earbe, ziemlicb friseb 
und ersebeint in Form kleinerer oder gröBere Korner; rings um denselben sind 
die Feldspáte und fárbigen Gemengteile völlig verwittert ; in diesem verwitt érten, 
cbloritisi érten und kalzitisierten Aggregát kommt sebr viel Magnetit und spo- 
radiseb Apatit vor. Unter dem Mikroskop zeigen die Karancser Andesite eine 
t ypiseb hypokristalliniscb porpbyrische Struktur. Von Glasmasse ist wenig vor- 
handen; ibre Menge kann eine so geringe sein, daB sie nur eine sebmale Hülle 
um die Mikrolite bildet. Diese Strukturform ist der typisebe Pilotaxit, die bei 
samtlicben Varietaten der Karancser Andesite beobachtet werden kami ; aus- 
genommen sind die Gesteine vom 727 m bobén Karancsgipfel und jené von der 
Babonyir-PuBta, wo die Andesite vollkommen verwittert sind. 

Unter porpbyriseb ausgeschiedenen Gemengteilen ist der Feldspat der 
vorberrsebende, binsicbtlicb der Menge folgt na eh ibm der Amphibol und hierauf 
die anderen fárbigen Gemengteile. Die Kl/teren vereinigon sich an manchen 
l'nnkten des Gebirges und treten in gröBerer Menge auf, wábi-end sie an anderen 
Orten ganz fehlen. So erscheint im Csákta der Pyroxen, wabrend raan in den vom 



DIE ANDESITE DES KARANCS-GEMRGES. 329 

Karancs- und Homorú-Gipfel stammenden Andesitstücken dem Glimmcr begeg- 
net. Die übrigen intratellurischen Gemengteile sind: Granat und Quarz. Bei den 
intratellurischen und extratellurischen Feldspáten in den Andesiten voni Sáto- 
roser Steinbruch und vom 668 m hohen Karancs-Gipi'el ist hinsichtlich der GröBe 
kein gradueller, sondern ein sprungbafter Übergang zu beobacbten, wáhrend 
ich bei den anderen Vorkommen diese Erscheinung nicht wahrgenommen habé. 
Die auffallende Abnahine der Menge der intratellurischen Gemengteile kann man 
im Gestein des Karancs (697 m) beobacbten. 

Die Feldspáte der Grundmasse sind entweder kleine Tafeln, Lamellet 
oder Vierecke. Ihre Strahlenbrechung ist eine böbere als jené des Kanada-Bal- 
sams, aber niedriger áls die der porphyrisch ausgescbiedenen Feldspáte; stellen- 
weise sind sie kalzitisiert. 

Die fárbigen Gemengteile reprásentieren lange, dünne Ampbibolnadeln 
mit sechseckigem Querscbnitt, die auf sekundárem Wege entstanden sind und 
die man in den Einschlüssen der porphyrisch ausgescbiedenen Feldspáte und 
Amphibole und sogar auch in den Feldspáten der Grundmasse im Andesit des 
Sátoroser Steinbruches finden kann. Die Menge der Ma gnetit korner in der Grund- 
masse ist eine veránderliche, so sind diese z. B. im Andesit des 668 m hohen Ka- 
rancs-Gipfels kaum zu finden. Die Grundmasse sámtlicher Andesite wird von eine* 
grünlichen, schwach plecchroistischen Masse umstrickt, die aller Wahrschein- 
lichkeit na eh eine Chlorit variét át ist, welche entweder bei der Verwitterung 
der porphyrisch ausgeschiedenen Amphibole entstanden ist, oder infolge der 
Chloritisierung der kleinen Amphibolkristalle in die Grundmasse geraten sein 
dürfte. 

Unser Andesit hat, wie die Effusivgesteine im allgemeinen bei seinem 
Ausbruche die Gesteinsstücke der Erdrinde mit sich gerissen, diese teilweise 
assimiliert, teils gefrltttt, oder ohne jede karistische Einwirkung in sich em- 
geschlossen. Der Karancser Andesit durchbrach das in der Tiefe befindliche 
Grundgebirge und enthált viele kristallinischschieferstücke aus diesem. Diese Ein- 
schlüsse erwáhnte zum Teil bereits Professor Schafarzik in der im Jahre 1910 
zu Miskolc abgehaltenenWanderversammlung der ungarischen Árzte und Natur- 
forscher. Er fand Amphibolgneis, gebánderten Aplitgneis, Biotitgneis, Pegmaiit, 
biotitischen Glimmerschiefer, weiBen körnigen Quarzit und weifie verkieselte 
Mergelstücke. Ich habé nur einige Stückchen von diesen Einschlüssen sammeln 
können und kann nur über die Untersuchung dicsér berichten. 

Die von mir gesammelten Einschlüsse sind gebánderte aplitische Gntis- 
stüeke. Adern von verschiedener Dicke und von dunkler und heller Fárbung 
wechseln miteinander ab. Die dunkleren Adern, die manchmal auch in Form 
von kleineren selbstándigen Bündeln vorhanden sind, bestehen hauptsáchlich 
aus Feldspat und Amphibol mit verstreuten Biotitlamellchen, wenig grobkör- 
nigem Apatit und Eutil. 

Die Strahlenbrechung des Feldspat ist in jedem Falle eine hohe: auí Grund 
der Extinktion gehört er in die Serié der Andesit-Labradorit-Bytownite. 

Das AlbitZwillingsgestz mit dünnen Lamellchen ist háufig zu beobachten, 
das Periklin-Gesetz in Verbindung mit Albit bingegen selten. Die Feldsp&te sind 

Földtani Közlöny. XLVIf. köt. 1917. 



380 D! MARGARKTIO 8CHOLTZ 

frisch. Einschlüsse kommen nicht ofi vor und zeigl sich die Glasmasse nur in 
manchen Fállen den Spalten entlang. Stellenweise finden .sich nőben den Feld- 
spáfcen chloritisierte Amphibolreste. 

Der Amphibol isi ein gewÖhnHcher grüner Amphibol. Sein Achsenwinkel 
isi gro£, in optischer Beziehung verháH er sicb atets positiv, selten negatív. 
An Einschlüsson ist er sehr arm. Mitunter verwittert er zu einer chloritartigen 
Masse. zu Klinocblor. 

Die hellén Partién des gebánderten Gneis besteben hauptsácblicb aus 
Quarz, Feldspáten mit schwacber Lichtbiecbung und negativem Cha raktér (Al- 
bitvarietáfcen), wenig Biotit und als akzessorischem Gemengteil aas Zirkon und 
Apatit. 

In Verbindung mit den Einschlüssen des Andesites sind die infolge der 
Wrwitterung des Gesteines entstehenden Zeolitbe zu erwábnen, die Proí'essor 
Schafarzik ebení'alls in der Miskolcer Wanderversamnilung erwábnt und an- 
gefuhrt bat. Von diesen Zeolithen hat Dr. Jugovics vor einigen Jahren viel ge- 
saminelt und inir einen Teil davon zur Untersuchung übergeben. Für jetzt kann 
icb wohl iiber eine detaillierte Untersuchung nicht bericbten, doch kann icb auf 
Grund meiner bisherigen kurzen Bestimmungen folgende Zeolithe erwábnen: 
Chabasit, Dosrnin, Houlandit und in Begleitung derselben Kalzit und Pyrit. Er- 
wáhnt sei hoch, daB diese Ohabasite Universitáts-Assistent Dr. Aladár Ykndl 
anaJisiert hat. 

Die Aiidesite des Sátorosberges. 

Makruskopiscb ist das Gestein von bráunlicbgrauer Farbe mit 5—6 mm 
grófién Ampbibolsáulen und verstreuten Biotitla mellében. Seine Textur nábert 
sich dem holokristalliniscb porpbyriscben Typus. Intratellurische Gemengteile 
sind: Feldspáte, Hypersthene, Amphibole, Glimmer, wenig Apatit und aufierdeiu 
Erze. 

Die Feldspáte kumuien zumeisl taflignacb (010) vor, ihrer Kantén sind oft 
abgerundet. Hauptsácnlich sind sic durch die Fxáchen (010), (001). (110). (101) 
begrenzt. Hinsicbtlicb ihrer chemischen Zusammensetzung gehören sie in die 
Lábra dorit-Bytownit serié . 

Zwillingsbildung kommt háufig vor. am allgemeinsten ist das Albit-ZwillingB- 
gesetz ausgebreitet ; an der polysynthetischen Zwillingsgestaltung nehmen weni;_ r 
Lamellen teil. Selten wechseln breitere und scbmálere Lamellen mii einander ab; 
ott ist eme kammartige Eindringung der breiteren Lamellen wahrzunehmen. 

Das Periklingesetz tritt nur gemeinschaftlich mit dem Albit auf; naoh 
dicsem Gesetz bildon sicb polysynthetische Zvsrilliii.Lít- ebenso wie die Albitzwillinge, 
die Lamellen sind hier breit und körmén sogar eine ansehnliche Dicke erréichen. 
Das Bavenoer Zwillingsgesetz ist selten. Ein in zwei Zwillingslagon befíndliches 
Individuum zeigt je für sicb Albit-. beziehentlich Peri klin-Zwillingstréifung- Regei - 
lnse Verwachsungon sind ebenfalls zu beobachten. 

Zonenstruktur kommt oft, jedocb nicht allgemein vor; es kommen Feld- 
spáte vor, die vollkommen zonenartig aufgebaul sind, doch gibt es auch homogene 



DIE ANDBSITB DBS KARANCS-GEBIRGES. 331 

Individuen. Die Zahl der Zonen ist veránderlicb, wahrend man bei einzelnen nur 
wenige findet, folgen bei den anderen die Zonen von verscbiedener Breite dichl 
nacheinander. Sic laufen paralle] mit den Kristall kantén, die áuBeren zeigen in 
den meisten Falién eine niedrigere Strahlenbrechung als die inneren, das heifit, 
sir sind sauerer ; an einigen Stellen ist jedoch eine Abwechshmg von basischen 
unt saueren Zonen zu beobachten. 

An vielen Stellen sind elit 1 Feldspáte zerbrochen ; in manchen Fállen tritl 
die Zertrűmmerung in gröBerem Ma Be auf. An Einschlüssen sind diese Feldspáte 
nicbl so reicli wie jené ini Steinbruch. Scblaokige Grundmasseeinscblüsse und 
•Glaseinschlüsse sind die vorherrschenden. Die Forni der Glaseinschlüsse isi ver- 
ánderlich ; sie können ein wenig ausgedehnt oder unregelináBig sein ; gewöhnlich 
sind sie bráunlich gefárbt. Ihre Anordnung ist eine versebiedenartiga. Ini Inneren 
des Kristalls háuí'en sie sich derart an, daB sie dasselbe gánzlicb ausfüllen, in 
anderen Fállen wieder kommen sie nur sporadisch vor. Zirweilen zeigt sicb am 
Bande eine dünne, an Einschlüssen reiche Zone, worauf dann eine breitere, ejn- 
schluBfreie folgt, und scblieBlich ist das Innere des Kristalls abermals voll von 
Einschlüssen. Ott bánit sich das reine Glas den im Kristall vorbandenen Spalten 
entlang an. Hypersthen- oder balbmondförmige Glimmerblátteben kommen nur 
verstreut als Einscblüsse vor. Lange, dünne Amphibolnadeln, sowie die abge- 
rundeten Eutil-Interpositionen gebören zu den Seltenheiten. 

Verwitterungserscheinnngen sind sejten, Cbloritisierung kánn nur stellen- 
weise beobachtet werden. Sebr oft zeigt sich im Umkreis der Feldspáte ein dünner, 
rostiger Saum, íür welchen das Matériái aller Wahrscheinlicbkeit na eb die Magne- 
titkörner der Grundmasse liefern. Als Sekundárprodukt babé icb an einer Stelle 
Epidot gefunden. Die Hypersthene bilden entweder gedrungene Saulén, oder 
lange, schlanke Prismen. Ihr horizontaler Querschnitt bildet ein gedehntes Achteck 
mit kleineren Prismenflácben und zeigen sie eine für Pyroxen charakteristische 
Spaltbarkeit nach (110). Die GröBe derselben ist wechselnd, es gibt ganz groBe 
und auch mit graduellem Übergang ganz klein entwickelte Hypersthene. In den 
ineisten Fállen sind sie vollkommen automorph, ihr Bánd ist nur mancbmal 
fa serig. 

Sámtliche Hypersthene verhalten sich in optischer Beziehung negatív ; ihr 
Pleochroismus ist stark ; c = zeisiggrün, senkrecht daraui strohgelb. 

Unter seinen Einschlüssen ist Magnetit mit viereckigen, oktaederartigen 
Querschnitten vorherrsebend, doch sind auch die langen, gestreckten, stábehen- 
förmigen Ilmenite báufig. Glaseinschlüsse sind wenig vorhanden. Apatit gehöi't 
zu den Seltenheiten. Infolge der Korrosion dringt oft Grundmasse in den Hyper- 
sthen ein ; Feldspatkristalle kommen als Einscblüsse gleichfalls ziemlich háufig vor. 

Die Hypersthene verwittern zu einem strahligen Aggregát, wahrscheinlich 
einer Serpentinvarietát, die der Bőst stark fárbt. Die Verwitterungserscheinung 
tritt in gröBerem Ma Be nicht auf, vollstándig verwitterte Individuen fin den sich 
nur unter den ganz kleinen Hypersthenen, wahrend bei den gröBeren dic Trans- 
formation den Spalten entlang eintritt, oder es zeigt sich an íhren Bándern eine 
dünne verwitterte, verrostete Zone. Infolge der Ausscheidung von Eisenoxid oder 
Eisenhydroxyd sind die Hypersthene fleckig. 

22* 



:53'2 DS MARGARBTE SCHOLTZ 

Die Amphibole sind auch makroskopiscb schon gut wahrnebmbar. Sie 

konimen in Form von 5—6 mm groBen schwarzen Saulén, mit Hornglanz. in der 
Grundmasse vor. 

Unter dem Mikroskop zeigen sic zumeist eine gestreckte, prismatiscbe 
Entwicklung und sind durch die Formen (110) und (010) begrenzt. Sie sind selten 
grünlich, in den meisten Fállen aber braun gefárbt. Es sind dies basaltiscbe Amphi- 
bole. Ihr Achsenwinkel ist groB, sie sind optisch negatív, der Pleochroismus ist 
stark, wie bei den Ampbibolen im Steinbrucbe. Zwillingsbildung naeb (100) korrrmt 
ziemlicb háufig vor; manchma] ist eine mebrfacbe Wiederholung der Lamellen 
zu beobacbten. 

Die Amphibole habén im allgemeinen eine starke Resorption erlitten ; man 
findet im Umkreis sámtlicher Individuen einen schmáleren üder breiteren opazi- 
tischen Rand, der jedoch bereits verwittert ist, und das Verwitterungsprodukt ist 
vom Eisenrost gefárbt. In dieser verwitterten, opazitischen Zone kommen zuweilen 
Biotitla mellében vor. 

Der Amphibol verwittert áhnlich dem Hypersthen ; das Verwitterungs- 
produkt stimmt mit der bei der Transformation des Hypersthens entstandenen 
Masse überein. Seine genauere Bestimmung ist, da er einen eisenrostigen Strich 
zeigt, schwierig, doch ist es aller Wahrscheinlichkeit na eb Cblorit oder eine Sor- 
pentinvarietát. 

Einschlüsse treten in groBer Anzahl auf. In den korrodierten Amphibol 
dringt oft die Grundmasse selbst ein. An mehreren Orten erscheinen ziemlich 
groBe Feldspatkristnlle, Apatitprismen und Magnetit-Oktaeder alá Inter- 
positionen. 

Der Glimmer ist Meroxen, dunkelbraun gefárbt und stark pleochroistisch. 
Sein Achsenwinkel ist sehr klein, fást 0°, der optische Charakter negatív. Er konimt 
nur selten vor, icb habé nur wenige Individuen beobaebtet, aber jedes war ein 
groBer Kristall. Die Glimmer babén eine áhnlich starke magma tische Resorption 
erlitten wie der Amphibol. Auch der sich an ihrem Rande zeigende opazitische 
Ralimén, sowie das Innere des Kristalls ist stellenweise verwittert. Das Ver- 
witterungsprodukt ist áhnlich jenem der bei der Verwitterung des Amphibols und 
Hypersthens entstehenden Masse, doch tritt die Transformation nicht in gröBerem 
MaBe auf. Die Glimmer enthalten ziemlich viel fremde Einschlüsse: so sind ins- 
besondere kleinere Feldsp te, Eisenerze und kurze Apatitsáulen in ibnen zu be- 
obacbíen. Nebenbestandteile sind Apatit, Magnetit und Ilmenit. 

Selten sind die gedehntéren oder gedrungeneren Apatitsáulen. Die vier- 
eckigen, an mehreren Stellen verrostenden Magnetit krist allé sind háufig. Die 
see.hseekií.'1'ii odn gedehntéren, plattigen Ilmenit e kommen Beltener vor. 

Akzessoiiscbef Geniengteil ist der selten vorkommende Quarz. 

Die Grundmasse besteht aus mikroskopisch kitinen Feldspáten. Amphibol- 
nadeln, Magnetitkristallen and éiner zwischen diese sich einkeilenden, von Rost 
stark gefarbten, verwitterten, kloritartigeo Masse. 

Der Feldspat der Grundmasse ist, nieinen Messungen zufolge Andesin. 
daher sauerer als die porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáte. Die Form ist recbt- 
ecki<í oder lamellenartig. In ungeheueren Mfengen erscheinen in der Grundmasse 



D1E AKDHSITE DES KARANCS- GEBIRGES. 333 

die auf sekundárem Wege entstandenen langen, dünnen Amphibolnadeln mit 
sechseckigem Querschnitt. 

An Magnetitkörnem ist die Grundmasse gleicbialls reich. Zwischen diese 
winzigen Kristállcben keilt sich eine von Eisenrost gefárbte Chloritvarietát ein, 
die den zwischen ihnen befindlicben Eaum fást ausfüllt und die aller Wahrschein- 
lichkeit na eh infolge der Verwitterung der Amphibolnadeln der Grundmasse ent 
standén ist, oder aber bei der Transformation der kleineren Hypersthenindividuen 
in die Grundmasse gelangt ist. Bezüglich der Struktur begegnet maű der sogenann- 
fcen Pilotaxit-Struktur. Die Grundmasse ist voll mikroskopisch kleiner Kristáll- 
chen, denen gegenübei die Glasmenge so gering ist, da6 dieselbe sozusagen nur 
um die Mikrolithe eine schmale Hülle bildet. In dieser Grundmasse habén sich 
die int ra teli mis chen Gemengteile verschiedener GröBe ausgeschieden. 

Die Andesite von der westlichen Partié des Sátoroshegy unterscheiden sich 
von dem Vorkommen an der Südseite nur durch den etwas gröBeren Quarzgehalt 
und hinsichtlich der stellenweise vorkommen den dunklen Apatité. Das Gestein 
ist mithin auf Grund der oben beschriebenen Mineralkombination ein Hypersthen- 
Amphibolandesit. 

FaBt man die petrographischen Verháltnisse zusammen, so sieht man, daB 
es zweierlei Andesite des Karancsgebirges gibt : das Gestein des eigentlichen 
Karancs und jenes der von demselben abzweigenden Rücken, der gránátén 
íührende Amphibolandesit und das sich anschlieBende Sátoroshegy-Gestein, der 
Hypersthen-Amphibolandesit . 

Ehe ich meine Arbeit abschlieBe, möchte ich es für notwendig erachten. 
mi eh ausführlieh mit der die Eruptivgesteine des Karancsgebirges behandelnden 
Literátor zu bescháftigen. Vogelsang 1 macht zuerst Erwáhnung davon, daB in 
dem dunklen Karancser Trachyt bei Somoskőújfalu Cordierit vorkomme; er hat 
das von Zipser übersende e Matériái untersucht und nachgewiesen, daB es voll 
roter Gránátén ist, schwarzen Diorittrachyt-Cordierit enthált und mit seiner. 
wahrscheinlich durch die Náhe des Basaltes erlangten fluidalen Struktur an Basáit 
erinnert. Szabó hat Vogelsang mehrere Exemplare von Karancser Andesit ge- 
sendet, die letzterer untersucht und dabei gefunden hat, dafi diese Gesteine nicht 
mit jenem Stücke identisch seien, in welchem er den Cordierit erkannt habé. Nach 
Szabó ist Andesit mit fluidaler Struktur im Karancs eine Seltenheit, wahrscheinlich 
stammt er von der westlichen Seite und hat der Basáit seine Struktur hervorgerufen . 

Vogelsang hat den Dünnschliff, der die Grundlage seiner Untersuchungen 
bildete, an Professor Szabó übersendet und so gelangte dieser in den Bedtz des 
Mineralogisch-Petrographischen Institutes der Budapester Uni versit át. Diesen 
Dünnschliff habé ich auch untersucht ; der Cordierit falit sogleich durch seine 
GröBe, blaue Farbe und seinen vorzüglichen Dichroismus auf. Interessant ist die 
fluidale Ttxtur des Gesteins, die weder bei den Karancser Andesiten, noch bei 
jenen des Sátoroshegy vorkommt. Vogelsang hat in dem von Zipser gesendeten 
Gestein Cordierit gefunden, wáhrend dieses Mineral in den von mir untersuchten 
Gesteinen nicht in einem einzigen zu erkennen war. 

1 Dr. Ferdinánd Zirkel: Die Kristalliten (1875). pag. 153. 



334 D5 MARGARETE SÖHOLTZ 

Allé jené Gegensátze", die zwischen dem von Vogelsang untersuchten 
Dünnschliff und den Karancser Andesiten bestehon, bewéisen zweifellos. daB 
jenes Exempíar, welches Zipseb an Vogelsang gesendet hat, nicht vom Karancs- 
gebirgé stammtj sóndern mit eineni von einem anderen Orte herstammendea 
Gesteinsttück vertauscht wurde. 

Mit dem echten Cordierit des Karancser Andesites hat sich Prof essor. Szabó 
ausführlich bescháftigt und sagte darüber íolgendes : «Als ich das Gestein des 
Karancsgebirges überprüfte, fand ich, daB in derűseiben Cordierit háufig vorkonunt . 
und wurde dieser bald für Quarz, bald für Feldspat gehalten; meistens bildet 
er unregelmáBige Korner und diese konnte man eher als Quarz qualifizieren, ein 
anderesmal aber hielten wir ihn bei seiner lánglichen und trotzdem homogénen 
Textur für Feldspat. Zumeist ist der Cordierit des Trachyts veilchenfárbig und 
erseheint so als amethystartiger Quar/». 

Ich habé sowohl den Karancser, als den Sátoroshegyer Andesit gut revidiert 
und mi eh davon überzeugt, daB von dem Cordierit, den Szabó bestimmt erwáhnt, 
keine Spur vorhanderj ist. Die in dem Gestein vorkommenden abgerund< h n 
Quarzkörner, mit welchen vielleicht Professor Szabó den Cordierit verwechselt 
habén mag, zeigen in vielen Fállen ein gutes Achsenbild und so ist es zweifellos, 
dáB sie Quarz reprásentieren. Schönen veilchenfarbigen Cordierit habé ich nicht 
einmal einen einzigen geíunden, doch bin ich manchmal auf schwach pleochroi- 
stische, veüchenfarbige Apatité geraten, welche von Professor Szabó möglicher- 
weise für Cordierite gehalten worden sein mochten, na eh dem er in seinem Werke 
von dunkelfárbigen Apatitén keine Erwáhnung gemacht hat (die Lichtbrechun^ 
ist bei diesen bedeutend gröBer, als bei den Cordieriten) und die sechseckigen 
Querschnitte nicht einmal Zwillingsverwachsung zeigen. 

Mit diesen Ausführungen will ich nicht bewéisen, daB Cordierit in den Ande- 
siten nicht vorkomme, án ja vorzügliche Forschungen bezeugen, daB es zahlreiche 
Andesit I- gibtj bei welchen der Cordierit ein wesentlicher Gemengteil derselben 
ist; z. B. in den Andesiten von Larrvpiglia marittima, Cabo de Gata 1 tritt der Cor- 
dierit in ansebnlicher Ríengeauf. AuBer diesen könnten noch zahlreiche Vorkommen 
a ul''_ r ezáhlt werden, bei welchen se ine Gegenwart unzweifelhaft nachgewiesen ist. 
In den Andesiten Ungarns ist der Cordierit als wesentlicher Gemengteil 
des Gesteins bisher noch nicht mit vollkommener Genauigkeit beschrieben worden. 
Es kommen zwar im Gestein kristallinische Schitfereinschlüsse vor, die auch 
Cordierite enthálten, doch sind letztere in den Einschlüssen zu finden vind bilden 
keine Gemengteile des Gesteins. 

Der Cordieritgehalt des Karancser Andesites ist allgemein in der Fachliteratur 
auf genommen ; a wissenschaftliche Werke und Lehrbücher machen davon Er- 
wáhnung. In kleineren Arbeiten findet man ebenfalls hierauf Bezügliches, so 
erwáhnt Morozevioz in einer interessanten Abhandlung, in welcher er sich mit 



1 A. Osann : Über die oordieritführenden Andesite von Hoyazo (Cabo de Gatu). 
L. I). G. G. 1888. XL. 694. 

» Dr. Karl Hintze: Handbuch dor Mineralogie. II. 2. 927. 



DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 335 

(len Bedingungen der Kristallisierung des Cordierits bescháftigt, das Werk Szabó's, 
dns heiBt, er beziehl sich auf den Cordieritgehalt des Karancser Andesites. 



Die auf das Vorkommen von Cordieriten in den 
Andesiten bezügliche Literatiir. 

Dr. Szabó József: A gránát és cordierü (dichroit) szereplése a magyarországi 
trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud. köréből. 1877. 

A. Bergeat : Cördierit und granatfuhrender Andesit von der Insel Lipari.- 
N. J. 1896. II. 148. 

Dr. Karl Hintze: Handbucb der Miiieralogie II. 2. 927. 

E. Hussak: Über die Verbreitung der Cordierite in Gesteinen. N. J. 1885 
I. 82. 

G. H. F. Molengraaff: Cördierit in einem Eruptivgestein in Südafrika. 
N. J. 1894. I. 79. 

Josef j\Iorozevicz : Krist allisation des Cordierils in Andesitmagmen. 
N. M. P. M. XVIII. 68. 

Naumann— Zirkel: Elemente der Mineralogie. 724. 

H. Osann : Über die cordieritfuhrenden Andesite von Hoyazo (Cabo de Gata). 
Z. D. G. G. 1888. XL. 694. 

A. Osann: Beitráge z. Kenntnis der Eruptivgesteine des Cabo de Gata, 
Prov. Almeria. Z. D. G. G. 1889. XLI. 297. Z. D. G. G. 1891. XLIII. 688. 

H. Rosenbusch: Mikroskopische Physicgrapbie. I. 2—166; II. 2. 1053. 

Dr. Férd. Zirkel: Lebrbuch der Petrographie. II. 604. 

Dr. Férd. Zirkel: Die Kristalliten (1875) pag. 153. 

K. Vogelsang: N. J. 1891. II. 65. 



Als Resultat meiner Untersucbungen betoné ich beim Abscnlusse meiner 
Arbeit — wie ich schon in der Einleitung hervorgehoben habé — daB es in den 
Andesiten dieses Gebirges keinen Cördierit gibt und d?.B das Gestein nicht Biotit-, 
sondern Amphibolandesit, beziehentlich Hypersthen-Amphibolandesit ist. Meine 
Arbeit beendigend. erfülle ich eine angenehme Pflicht. indem ich meinem hoch- 
geschátzten Professor, Herrn Uni versit áts prof essor Dr. Béla Mauritz für seine 
wertvollen Ratschláge und seine Unterstützung, die mir den erfolgreichen Ab- 
schluB meiner Arbeit ermöglichten, meinen ergebensten Dar.k abstatte. Gleicher- 
weise spreche ich dem Herrn Gymnasialprofessor Eugen Noszky meinen Dank 
a us für die gefállige Mitteilung der auf die geologischen Verháltnisse bezüglichen 
Studien . 

Budapest, den 20. Mai 1917. 

Bearbeitet im Mineralogisch-Petrographischen Institut der kön. oi)g. 
Uni versit át. 

(Übersetzt von M. Przyborski, dipl. Bergingenieur.) 



B) KÜRZE MITTEILUNGEN. 

INTERESSANTE NEUE FÜNDE IM MÜSEUM DER KGL. ÜNG. 
GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 

Von Dr. Theodob Kobmos. 
Mii Fieur 21. 



Neuerdings gelangte die kgl. ung. Geologische Reichsanstalt in den Besitz 
einiger interessanter und wertvoller Wirbeltierreste. 

Vielleiehl das wichtigste dieser ist ein Büc ken s child- Teil 
von 21x21 cm Durchmesser des von Jaekel in 1902 in den Mitteilungen der 
Balaton-Kommission monographisch beschritbenen Placochelys ylacodonta. Das 
neue Exemplar stámmt ebénfálls aus dem unteren Keuperkalk des Jerusalem- 
Berges bei Veszprém und verdanken wir es der freundlicben Aufmerksamkeil 
des Direktora des Piaristen-Gymnasiums in Veszprém, Desider Laczkó. Das 
bier zu bescbreibende Objekl isi bésonders deshalb wertvoll. weil es der erste 
gröBere Panzerteil von Placochelys ist, das im Originál untersucbt werdén kann. 
Seiner Zeit konnte namlich Jaekel die Panzerfragmente aus dem harten Keuper- 
ka]kstein nicbt freilegen und muBte sich deshalb mit der Untersuehumg des 
Abgusses begnügen. Er meiBelt* namlich den etwas weicheren Knochenpanzer 
heraus und aus dem erzielten Negatív licC er cinen AbguB verfertigen. Der hier 
besprochene Panzerteil lag nicbt so tief im Gestein, auch war der den Knocben 
bedeekende Teil des Kalksteines etwas mérgeiig, so daB Praparator Viktor 
Haberl den Rési anter meiüer Auí'sicbt freilegen konnte. 

Leider waren die Steinbruch-Arbeiter, wie gewöhnlich. auch jetzl nicht 
, genügend aufmerksam, so daB ein Tei! des Fundes verloren gegangen ist. Ein 
Teil der fehlenden Höcker wurde vom Praparator ersetzt, um die Oharaktere 
í ■ Panzers besser darzusteJlen. 

Demzufolge ist deutlich zu sehen (vgl. Abbild. 21). wi< die Höcker sicb 
aus dem durchschnittlich 1*5— 2 cm dicken Panzergrund hervorheben und wie 
sie auf der Oberfláche des Panzers gruppierl sind. Die in parallelen 
L i n i e h verlaufenden Höcker s t e h e n ni c b i g a n z sen k- 
r e chi und t r a g e n 8—10 b reil e i? i p ]> e n . di e d u r c b m e b r- 
weniger vertiéfte Gruben von einander getrenn'1 sind. 
Von oben betrachtel ist deshalb <\<r groBe Böcker PofeZIo-artig gestaltet. Die 
'Ben Höckti sind kr a n zártig von ki ein erén, ein- 



Ki K/l'. MITTEILUKGEN. 



33^ 



fácher gebauten Höckern umgeben, die an dei Wurze.1 
dér K i p p e n (1 e r g r <> 6 e n Hőcker stehen. S o v i e 1 E r h e.* 
bungen die Seiten des gr o Ben Eöckers zieren, ebensQ- 
viel (8— 10) kleine Hőcker nehmen am Aufbau des Kran- 
zes Teil. 




Fio-. 21. Rückenschildteil von Placochdys plcKodonta. 



Zwischen den Reihen der groBeu Höeker erheben sich in 3-4. ebenfaJls 
tnehr-weniger parallelen Reihen die kleinen Hőcker, derén Hőbe nú-ht einrnal 
die Hálfte der grofisn erreicht. 

Dk- zu drr Ordnung der Sauropterygier und in die Familie der Placodontidae 
ger-einte Gattung Plucochelys. welche von Jabkeliiiu den Nothosauriern und Schild- 
kröten in Zusammenbang gebrachl wurde, ist bisher nocb ungenügend bekannt. 



338 KURZE MITTETLUNGEN. 

Au- dicsem Grund begrüBen wir den ueuen Fund von Desider Laczkó mit groBer 
Freudé, da hieraus die Entstehung des Rückenparizers vielleicht endgültig gelöst 
werden kaim. 

Die eingehende Untersuchung des neuen Panzerteiles ist schon eine spezielle 
Aufgabe, derén Lösting einem Spezialisten überlassen wird. 



Den zweiten Fund bilden drei wohlerhaltene, obzwar etwas fehlerhafte 
Anthracoiherium-Zakww aus dem aquitanischen Koblenflöz der Lónya-Kolonie bei 
Petrozsóny. Das Museum der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt verdankl 
diesen Fund Herrn Oberbergrat Július Halaváts. Es handelt sicb. um einen 
oberen Molaren- und zwei Eckzahnfragmente. Die Záhne sind ganz schwarz ge- 
fárbt, ihr Schmelz besitzt Porzellanglanz. Die Kaufláche des Molares ist etwas 
abgenützt. Anthracoth.erium-B.vMv waren bisher in Ungarn bauptsácblich aus dem 
Oligozán Siebenbürgens bekannt, wo vorwiegend Arten von kleiner Statur vor- 
kamen. Dir hier besprochene Art von RhinocerosgröBe gehört wabrscbeinlicb zu 
Anthr. magnum oder zu dessen Formenkreis. Da aber aus Európa cca 20 Anthr. - 
Arten bekannt sind und da mir ferner in Budapest kein Vergleichsmaterial zui 1 
Verfügung stand, muB die Bestimmung der Art, sowie die Bevision der übrigen 
uimarisehen -4n/7?r.-Reste der Zukunít vorbehalten bleiben. 



Ebenso wichtig und bedeutungsvoll sind die AntíUypenreste, welcbe — aus 
den práglazialen Kluftausfüllungen des Nagyharsány-Berges bei Villány und des 
Somlyó-Berges bei Püspökfürdő stammend — vorgelegt wurden. 

Icb fand vor einigen Jahren am Harsány-Berg nebsi zahlreichen 
Scbafiesten einen spirálén Horn'zapfen. Es sebien die Annabme wabrscbein- 
licb. daBall diese Resté ven ein und derselben Tierart herstammen und daB es 
sicb. hier um ein groBes Scbaf mit spirálén Hörnern handelt, dessen Záhne typische 
Scbafzábne sind, dessen Hörner aber an jené der Antilopen erinnern. Diese meine 
Ansicbt áufierte icb in der KoOH-Festsohrifí (p. 56) und diese Ansicbt teilte aucb 
Prof. Matschie, der bekannte Berliner Mammalog, denen die fraglichen R 
vorgelegt wurden. 

lm Jahre 1916 besuchte ich das Villányéi Gebirge wiederbolt und diesma 
wurden am Harsány-Berg zwei, etwas an Hirschzahne erinnernde Záhne gesam- 
melt, die gewissen, im práglazialem Matéria] des Somlyó-Berges bei Püspökfürdő 
in groBer Zab! gefundenen Resten auffallend áhnlicb Bind. W. Freudenberg. 
Privát doznii zu Göttingen, ein tüchtiger Kenner der práglazialen Wiederkáuer 
hielt sich vor kurzem in Budapesl auf und erkannte nach Bi sicb igut g des 
erwáhnten Materiales in den Záhnen Reprásentanten der ausgesto.rbenen 
Antilope ( Tragelaphus) Jágeri Butim. Zu dieser Art gehört der spirálé Horn- 
zapfen vom Harsány-Berg, zwei Zábne und eine groBe Zahl von Resten aus 
Püspökfürdő. Am Earsány-Berg komml demnach neben dem grófién práglazialen 
Scbaf (aus dem Formenkreis Ovis arils) aucb diese interessante Antilopenart vor, 



KUBZE MITTELUNGEN. 3^9 

die an GröBe den Kudu (Strepsiceros) übertraf, and dk' naoh Freudenberg aucb 
in der Forestbed-launá auftritt. 

Das Vorkonimen dieser Art in unserer praglazialen Fauna verknüpfl diese 
nooh inniger mit der Forestbed-Fa una . Der Umstand fernér, daB unsere Antilopen- 
art sowobl in der Fauna des Harsány-Berges, als aucb in der von Püspökfürdő 
vorkomnit, beweist im Gegensatz zu Méhely. daB die Faunén beider Fttridörte 
altersgleicb sind. 

Noch wicbtiger ist aber der Zusaminenbang, der sich auf Grund dieser 
Art, die aucb. in den scbwábischen Bohnerzen (OberrfiiozSn) vorkommt. 
zwischen der ungariscben praglazialen Eauna und der Fauna des álteren Neogens 
zutage fcritt. 

Von Piispökfürdü beschrieb Fejérváry vor kurzeni eine neue Froscfa- 
gattung (Pliobatmchvs), derén primitive Charaktere gewissermaBen an die oligo- 
raiozáne Gattung Palaeobairachus erinnern. Falls die aus dem deutscben Miozán 
bescbriebene Antüopc Jágeri mit den ungariscben praglazialen Antilopen gánz 
ident wáre — was durcb einen unmittelbaren Vergleich bestátigt werden muB — 
so wáre diós die zweite Art dieser Fauna, welcbe miozáne Beziebungen andeutet. 



Das zuletzt vorgelegte Objektist ein seltens chönes, riesengroBes Gtweibpaar 
von Cervus giganteus (auf Seb ádelf ragment), das vor einigen Jahren bei Kecske 
in das Netz des Fiscbers Ludwig SzÉpigelangte. Das Objekt babén Dr. Koloman 
Szabó Kustos am Museum zu Kecskemét und Verfasser dieser Zeilen im 
vergangenen Herbst an Ort und Stelle dem Museum der kgl. ung Geologischen 
Keicbsanstalt erworben . 

Pohlig und Lydekker untergchfeiden fünf Subspezies von Cervus 
giganteus, u. /w. 

Cervus giganteus typicus (= C. Hibemiae; irisebe Easse). 
« « Buffi ( —C. germaniae; germanisebe Easse). 

« « italiae (mediterráné Kasse). 

« « Bélgrandi (französisebe Easse). 

« « carnutorum (Forestbed-Basse). 

Von diesen Bassen sind die drei ersttn genügend bekannt, wábrend von den 
beiden letzten nur fragmentare Beste vorliegen. Die Geweibcharaktere der iriseben, 
germanischen und mediterránén Easse bat Pohlig im Bd. XXXIX der Palaeonto- 
grapbica eingehend besprochen. Icb befasse mich deshalb mit der umfangreieben 
Bescbreibung der Geweihtypen nicht weiter und verweise nur darauf, daB wábrend 
die Spannweite (d. h. die Breite zwischen. beiden Geweibspitzen) der iriseben 
Bas.-e Zy 2 m übertreffen kaim, dúselbe bei der germanischen Easse höcbstens 
1*8, bei der mediterránén VI m betrágt. 

Pohlig und seinem Beispiel folgend aucb Lydekker záhlen die ungariscben 
G. giganteus-GQ-weihe zur mediterránon Easse. Pohlig bemerkt, daB C. gig. italiae 



340 KURZE MITTETLUNGEN. 

im groBen Ganzén der germanischen Rasse náher stehfc, als der irischen und daB 
sich die ungarischen Geweihe in ihrem Habitus eher der germanischen Ragse náhem. 
Auch ist es seiner Meinung nach nicht ausgeschlossen, daB es zwischen beiden 
Übergánge (Kituzungen?) gibt. 

Die Spannweite oes vorgelegten Exemplares aus Kecske betrágt Siber 
2% ni (252 cm), die gröBte Lángé beider Geweihe erreicht (samt den StimknocrKja, 
auf der Innenseite der Krünimung) 335 cm. Dieses Geweih ist alsó bedeutend 
gröfiei, als die gröBben Geweihe der mediterránén und germanischen Rasse, er- 
reicht. aber die niaxirnale GröBe der irischen Easse nicht. Seiner Forni nach steht 
dieses Geweih von der mediterránén Rasse am weitesten entfernt und erinnert 
ehestens an die gernianische. Einigerma Ben ist es aber den irischen Typus áhnlich, 
man könnte fást sagen, es steht zwischen beiden. 

Es scheint alsó, als ob in Ungarn auBer der typiscben mediterránén Race 
(vgl. Pohlig Leiig. 8) noch eine andere, der germanischen Rasse nahestehende, 
uder mit dieser identt Riesenhirschart gelebt hátte, die nach der Form und GröBe 
ihres Geweihes, ebenso wie die irische. Rasse, kaum ein Waldtier gewesen sein 
konnte. Ich bin geneigt, diese — wahrscheinlich auf Sumpfgegenden lebende — 
Rasse vorláufig den Formenkreis von C. giganteus Buffi Nhrg. einzureihen (Typus 
das Wormser Exemplar von Nehrijíg, Pohlig 1. c. fig. 4c), es kann aber auch 
-•■in, daB neuere glüeklichere Funde dieser Rasse im System eine selbstándige 
Stelle sichern werden. 

Das vorgelegte Geweih, das eine Zierde des Museums der kg!, ung. Geolo- 
gischen Reichsanstalt bildet, verpflichtet uns zu öfteren Besuchen bei den Fischen 
am Tisza-FluBe. Das Bett der Tisza ist eine wahre Schatzkammer der schönsten 
Funde ; es wáre ein unersetzlicher Schaden, wenn derartige Objekte der Wissen- 
schaft nicht gerettel werden könnten. t 

Die mühsame Práparierung und Restauration des Geweihpaares von Kecske 
lobt dei Meistefhand des Bildhauers Viktor Haberl, Práparators der Geologischen 
Reichsangtall . 



Q VEKSCHIEDENE MITTEILUMIEN. 

DAS IM BARANYAER INSELGEBIRGE 
AM 29. MAI 1909. BEOBACHTETE ERDBEBEN. 

Von Di\ A. Eéthly. 
— Mit der Figur 21. — 

Das jenseits der Donau zwischen Pécs, Barcs, Kaposvár und 
Szegszár d sich erstreckende aseismische Gebiet ist in Südost durch eine 
seismotektonische Linie erster Ordnung begrenzt. Auf der Erdbebenkarte von 
Ungarn 1 wird das südöstlicbe seismische Gebiet des zwiscben der Donau und der 
Drau befindlichen Baranyaer I n s e 1 g e b i r g e s durch eine seismo- 
tektonische Linie von dem der aseismischen Scholle angehörenden eigentlichen 
Mecsekgebirge getrennt. Dieses Gebiet verdient aber hinsichtlich der 
Erdbeben schon deshalb unsere Beachtung, weil der ihni gegenüber, zwischen 
der Donau und der Tisza liegende Landesteil sich zwischen Baja und Új- 
vidék gleichfalls als aseismisch erwies. 

Die Gegend südlich des M e c s e k g e b i r g e s ist eigentlich arm án 
Erdbeben und erst aus allerneuester Zeit stehen uns von hier einige vertra.uens- 
würdige und untersuchenswerte Erdbeben zur Verfügung. Von diesen ist das- 
jenige vom 29. Mai 1909 2 sowohl rücksichtlich des TJmfanges, wie der Lage des 
Schüttergebietes für diese Gegend von Bedeutung. 

Über dieses Erdbeben wurden durch das Meteor ologische I n- 
s t i t u t 3 folgende Berichte gesammelt : 

1. Hi d o r. 7 h 00 m V°. Ein vertikaler StoB von 10—15 Sekunden Dauer. 
Bilder fielen von den Wánden, Gefásse klirrten. Murrendes Geráusch ging voraus 
und folgte dem StoBe. Das Erdbeben war auch in B, á c z p e t e r d zu verspüren. 

1 A. Réthly : Die. Erdbebenkarte Ungarns. «G erlandsBeitráge z u r Ge o- 
physik.» Bánd XIII. 4. Seite 283-305. Leipzig, Berlin 1910. 

2 Avis maerosismique de Hongrie. Année IV. 1909. Herausgegeben von der fcgl. 
ung. Meteorologischem Reichsanstalt Nr. 22 — 23. 29. Mai. Seite 11. 

3 Das durch die kgl. ung. Meteorologischc Reichsanstalt gesam- 
melte Beobachtungsmaterial gelangte nach Übergabe des Erdbebendienstes an das Seismo- 
logische Observatorium der kgl. ung. Universitát der Wissenschaften in den Besitz dieses 
Observatoriums, bezw. des Saismologidchen Institutes. Zur vorliegenden Arbeit hatte Herr 
Univ. Prof. Dr. R. v. Kövesligethy die Freundlichkeit mir die Originalberichte zur Ver- 
fügung zu stellen, wofür ich ihm auch hier meinen Dank abstatte. 



842 



VERSC'HIEUENK MITTE1UWGKX. 



g}^ 2. Hird. 6 h 45 m IV°. Zwei einander folgende StöBe uo N— S-Eichtung. 
Dauer 3 Sekunden. Hangi ade OLgenstánde be-wegttii sicb, GefáBe, Bilder, Türen 
i. aselten. Glcicbzeiti^ wurde Muiren vemommen. (J. Eberhardt.i 

| 3. K át o 1 y. 6 h 30 111 Y c — VI . Drei-vier rmttelstarke StöBe von obeu nact 
abwárts verlaufend. Es wurde aucb wogende Bewegung wahrgenommen. Leiebi 



3 



9 



1 1 * ►►o o #*? °® > fe- ^ 

" no ? tf - *3> ^ i"* 

|| g-5'3^ 3 

3 JO C 




e- 


*5 






®8- 


/ 


59 


■§ 


i 


E 


Ti 


ii 


5° 


a. 


a 


>-> 




a 


►— 1 






5. 




i! 


M 




,/ 


o 




// 


o 




// 


o 









// 


- 




H 


a 






t? 




il 


ts 










1 1 


- 




II 


3. 






ffl 




®^ 



* VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN, 348 

pendelnd aufgehángte Gegenstánde rückten von ihreri Plátzen, Mörtel barst, 
Rauchfánne st ürzten herab, Dachziegel Kelen /u Boden. Gleichzeitig wurde Murren 
beobachtet. (J. Sajnovics.) 

4. Kis ko zár. 7 h 00 m 1V°-V°. Drei StöŰe von S nach N mit 10 Sek. 
langem Wanken. Tüivn und Fenster rasselten laut, Büder rückteri von ihren 
Plátzen. Gleichzeitig tiefea unterirdisches Rauschen. Das Erdbeben wurde auchin 
den Gemeinden M i s 1 é n y, Személy, Elinni und Sáros beobachtet. 

(E. DlTTLER.) 

5,Lipt ód. 6 b 30 m III°.EinStoBv(»n Enach VV mit starker Erschütterung, 
die auchin dem Dorfe Ma ráza yerspüri wurde. Gegenstánde rückten von der 
Stelle. (J. Hábel.) 

6. Magyarsarlós. 7 U OQf* V°— VI°. Ein starker vertikaler StoB von 
3 Sek. Dauer. Hángende Gegenstánde, Einrichtungsstücke rückten weg. Gemur- 
mel war nicbt zu vernehmen. Ein Schornstein stürzte ein. Das Bében rief Scbrecken 
hervor. 

7. Mecsekszabolcs. 6 h 50 m V°. Zwei StöBe in einem Zeitintervall 
von zwei Sekunden und der Dauer von je einer Sekunde. Hángende Gegenstánde 
rückten von der Stelle, GefáBe klirrten, Schlafende erwacbten. Geráusche keine. 
Die durch das Erdbeben hervorgerufenen StöBe mach- 
ten sich in allén Strecken des hiesigen Kohl enbierjg,- 
werkes bemerkbar. Die tiefste Strecke liegt 53 m ü b e r 
dem Meere. Nach den Behauptungen einzelner Gruben- 
arbeiter krach te die Zimmerung, ki ein e Kohlén- und 
Steinstücke f i e 1 e n h e r a b und e s b e m á c h t i g t e sich i h r e, i 
die Empfindung, als sánken sie hinab. (R. Sztraka.) 

8. M e c s e ks z a b o 1 c s. 6 h 45 m V°. Rütteln, GefáB klirrte. Gleichzeitiges 
donnerartiges Getöse. Aus vielen Háusern flüchteten die Bewohner. (J. Szokola.) 

9. Misi én y. 7 h 00 m IV°-V°. Ein StoB mit 4 Sek. langem Wanken. 
Fensterklirren . Sitzende, stehende, gehende Menschen wankten. Schwaches Ge- 
murmel hörbar. (F. Dreiecker.) 

10. Nagykő zár. 6 h 45 m IV°. Ein heftiger StoB mit wellenförmigem 
Wanken in E— W-Richtung. Dachgebálke krachte, GefáBe klirrten. Leute ím 
Preien begannen zu wanken. Gleichzeitiges explosionsartiges Getöse. Die Leute 
vermuteten in Mecsekszabolcs "der Somogy eine Grubenexplosion. 
ÍJ. Waxler.) 

11. Pécs. 7 h OO" 1 IV . Ein StoB in der Richtung S— N mit augenblick- 
langer Bewegung. Hángende Gegenstánde rückten von der Stelle Fenster klirrten, 
Schlafende erwacbten. Betten schoben sich von ihren Plátzen. -(F. Gallovich.) 

12. Pécs. 6 h 53 m III°-IV°. Schwaches Erdbeben mit etwa 20-25 Sek. 
langer Bewegung. Keine Geráusche. In der östlichen Stadthálfte wurde das 
Erdbeben lebhafter verspürt . das an mehreren Orten Schreck bervorrief. (E. 

CZIERER.) 

13. Pécs-Be rgwerk. 6 h 55 m III — IV . WelKge Bewegung von 
E nach W. Wurde von mehreren wahrgenommen. (E. Vizer.) 

14. Pécs vára d. 7 h 00 m 111°. Ein StoB mit aus E gegen W schreitende? 



:i | | VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 

Bewegung. Eine Bléchtasse klirrte, die Tűre öffnete sich. Dröhnendes Getöse. 
(V. Hal.) 

15. Püspökbogárd. 6 h 2 m V°. Ein vertikaler StoB mit Bewegung 
\(i)i der Dauer einer Sekunde. Das Erdbeben glicb eíner vertikalen Explosion. 
(M. Ujváry.) 

16. Romon y a; 6 h 55 m V°— VI°. Eih VertikalstoB mit 2 Sek. langer 
Bewegung. Von den Dáchern fielen Mörtel und lockere Dachziegelstücke herab. 
Gleichzeitig starkes donneráhnliches Getöse. (J. Gruber.) 

17. Szeli ő. 7 h 00 m III — IV°. Mehrere StöBe in rascher Folge mit etwa 
10—15 Sek. láng wáhrender Bewegung. GefáBe und Bilder wurden bewegt. Gleich- 
zeitig war mittelstarkes Gemurre vernehmbar. (N. Eeil.) 

Verneinende Berichte gelangten aus folgenden Orten ein: Bonyhád, 
H. i m e s h á z a . Kővágó szőllős, Maráza, Németbuly, Németi, 
Pécsudvard. Pogány. Siklós, Szenti őri n c/, und Püspök- 
szenterzsébet. 

Die aus der kartographischen Verarbeitung dieses Beobachtungsmaterials 
gewonnenen Ergebnisse sind imNachfolgenden zusammengeícsst. Aus den an den 
einzelnen Orten beobachteten Angaben wurde in erster Beihe scbátzungsweise 
die Stárke des Erdbebens ermittelt und auf Grund der Bebestárken die auf S. 842 
mitgeteilte Erdbebenkarte entworfen. 

Der zeitliche Entspannungsmoment konnte nicht genau ermittelt werden, 
da die Bebenwellen sich bloB auf so kurze Entfernungen fortpflanzten, daB keines 
der vier zunáchstliegenden Erdbebenobservatorien dieselben registrieren konnte. 
Die Observatorien in Budapest, Kalocsa, Z a g r e b und B e 1 g r a d 
erwáhnen nichts von einem Erdbeben am 29. Mai. Demnach sind wir gezwungen 
als wahrscheinlichste Zeit die Angabe der meteorologischen Station Pécs uns 
zn eigen machen, der zufolge alsó das Erdbeben u m 7 Uhr 53 Minuten 
m i 1 1 el e u r o p ái s eh e r Zeit erfolgte. 

Das am kráftigsten erschütterte Gebiet, wie das Epizentrum selbst, ist in 
der Gegend zwischen Ro monya, Bogáros und Nagykő zár anzu- 
nehmen. Hier ist die Kreuzung zweier seismotektoniseber Linien vorauszusetzen 
und es ist áuBerst wahrscheinlich, daB das Epizentrum in der Nábe der Kreuzungs- 
i\ el le zu sucben sei. 

Das Epizentrum befánde sich daher etwa 

46°04' n. Br. und 18°20' ö. L. v. Grw. 

Auf dem Gebiete stárkster Erschütterung betrug die Stárke d e s Erd- 
bebens annáhernd VI°, na eh der XII°-Skala. 

Das Pleistoseistengebiet wird durcb die Orte Bog áros, 
N a g y k o z á r, M a g y a r s a r 1 ó s und K á t o 1 y umgeben ; die durch 
diese Isoseiste umgürtete Fláche betrágt 57 km 2 , entspricht alsó einer Kreisfláche 
mit dem Durchmessa 8*5 km. 

Die mittlere Schütterzone umgeben de Isoseiste láuft in der Nábe der Orte 
Mecsekszabolcs, Iliid. Szellő. Hidor und Ki s ko z a r. Diese 
Fláche besítzt ein AusniaB von 126 km 2 , alsó gleich einer Kreisfláche mit dem 



VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 345 

Durchmesser 40*2 km. Diese Zone ist ebenso wie die Kernfláche von einer axialen 
Ausdehnung in WNW— ESE gekennzeichnet. 

Die abschlieBende Grenzisoseiste beschreibt endlich den folgenden Weg: 
in NW verlauft sie unmittelbar am FuBe des Mecse kgebirges, insoferne 
Pécs-Ber gwerk, Somogy und Pécs várad in dieser Gegend 
bereits auf den auBersten Bánd des Schüttergebietes falién; Püs pöksz ent- 
c r z s éb e t liegt in E schon auBerhalb der Grenzisoseiste, desgleichen M a r á z a ; 
dagegen Hegen südlich und westlich Liptód, Lothárd, Mis lény und 
die Umgebung von Pécs wieder innerhalb. Das gesamte Schüttergebiet ist 
solcherart gleich der FI a eh e von 300 km 2 , óder einer Kreisfláche mit dem 
Durchmesser von 61'8 km. 

Laut der dankenswerten Mitteilung des Herrn Dr. E. Vadász liegt das 
gesamte Areal des in fragestehenden Erdbébens südlich vom mezozoischen 
Grundgebirge des n ö r d 1 i c h e n B a r a n y a e r Inselgebirges. Es falit 
alsó auf einen Teil des in allerjüngster Zeit hinabgesunkenen Gránit grundgebir- 
ges des Mittelbaranyaer Hügellandes. Demzufolge beweist alsó 
das Schüttergebiet und die Lage des Epizentrums, daB hier auch heute noch in 
Gangé befindliche Erschein ringen einer geologisch festgestellten jungzeitlichen 
Krustenbewegung vorhanden ist. 

Von anderen interessanten Einzelztigen des Beobachtungsmaterials ist 
ferner noch zu erwáhnen : die S t o B r i c h t u n g ist in P é c s und K i s k o z a r 
als von S na eh N erfolgt beobachtet worden, wáhrend man in Hird genau 
entgegengesetzte Eichtung wahrgenommen habén will. lm Sinne der in Pécs- 
Bergwerk, Pécs várad, N.agykozár, Szellő und Liptód 
beobachteten StoBrichtung pflanzten sich die Bebewellen überall von E na eh W 
fórt. Auf dem Pleistoseistengebiete und auch zum Teil auBerhalb desselben wui'de 
der StoB überall vertikal verspüit, was von sehr groBer Bedeutung ist, da es auf 
eine ruckartige Bewegung hindeutet. Die Beobachtungen über die StoBrichtungen 
mit einander vergleichend nehmen wir an, daB die Scholle, welche durch das 
Erdbeben am 29. Mai 1909 in Bewegung gebracht wurde, von Ost nach 
West rückte und in ihrer mittleren Partié einen stárkeren nach abwárts 
gerichteten Schub erlitt. Es ist ja möglich, daB die in Frage stehende Bewegung 
in dieser Bichtung eine ganz minimale ist, ja, daB sich zum Ende selbst durch 
Prezisions-Nivellement keine namhafteren Höhenveránderungen (bis auf Zenti- 
metern) dartun lieBen ; daB aber derartige Bewegungen immerhin und haupt- 
sáchlichst dórt sehr möglich sind, wo laut den geologischen Feststellungen sehr 
jungzeitliche Dislokationen auch noch in allerneuester Zeit vor sich gegangen 
sein muBten, ist nicht zu bezweifeln und nach meinem Dafürhalten ist alsó diese 
Erklárung annehmbar. 

DaB sich in dieser Gegend tatsáchlich eine Senkung vollzog, dafür dürfen 
wir die in dem Kohlenbergwerke zu Mecsekszabolcs gemachten Be- 
obachtungen als Beweise annehmen. Hier krachte die Zimmerungin allén Strecken, 
Kohlén- und Steintrümmer fielen herab und die Schichtleute hatten das Empfin- 
den des Hinabsinkens. Grubenarbeiter, die táglieh mehreremal im Förderstuhle 
sitzen, sind aber mit dem Empfinden einer sinkenden Bewegung sehr vertraut 

Földtani Közlöny XLVII, köt. 1917. 23 



34C VERSCHIEDENE MITTEILUNGBN. 

und darum scheinl in diesem Falle gerade bei ihneri eine Sirinestáuachung völlig 
ausgeschlossen. 1 

Einem Fortpflanzen des Erdbebens in SW- und NNW-licher Richtung 
geboten die das Schüttergebiet in dieser Richtung begrenzenden tektonischen 
Hauptlinien Einhalt. Es soll hier bemerkt werden. daB unter tektonischen Haupt- 
iinien nicht etwa solcbe gedacht sind, die aus voráufgegangenen geologiscben 
Aufnahmen — Litteratur — bereits bekannl gewesen sein mochten, sondern 
solche. die aus Erdbebenbeobachtungen von Fali zu Fali ermittelt wurden. Wir 
dürfen mithin annehmen, daB wenri die solcherart ermittelten tektonischen Haupt- 
linien mit den geologisch fest gest eliten, alsó auf anderem Wege gewonnenen 
öbereinstimmenden, denselben aucb rücksichtlich der ferneren Erdbebenfoí:- 
schung groBer Wert beizumessen ist. 

lm Norden war alsó das Erdbeben an der vor dem FuBa des Mécs e k- 
gebirges verlaufenden tektonischen Hauptlinie noch ziemlich kráftig zu 
verspüren, drang aber über diese Linie nicht hinüber, wofür der verneinende 
Bericht aus Kővágószöllős und ferner auch der Umstand spricht . daB 
auch a us der Gegend von Or f fi, Budafa, H e t é n y und Vasas keine 
Berichte einlangten, obschon bei der Tatsachenaufnahme Fragebogen auch nacb 
diesen Orten geschickt wurden. 

Die in der Richtung P é c s-P écs várad ermittelte und das Weiter- 
dringen des Erdbebens hier vereitelnde tektonische Hauptlinie deckt sich nacb 
Dr. E. Vadász im groB n und ganzen mit den Randbrüchen, welchen entlang das 
mi SDzoische Grundgebirge zu Ende des Pannonikums in gröBere Tiefe hinabsank. 
In Südwest dürfte dem weiteren Vordringen des Erdbebens gleichfalls 
eine in der Richtung Kővágószöllős— Ud várd— Németb ól y 
angenommene tektonische Hauptbruchlinie Grenzen gesteckt habén, obwohl 
ebenso in dieser wie auch in östlicher Richtung die Bebestárke infolge Absorption 
durch die Erdschichten etwa proportioniert mit der Entfernung vom Epizentrum 
sachte abnahm. 

Drei séismotektonische Linien glaube ich auf dem Schüttergebiete festlegen 
zu können. Die eme tektonische Hauptlinie durchdringt das epizentrale Gebiet, 
vírliiuít in der Richtung P écs— B o gár o s— Eo m o n y a— B. er kes d— 
Szeli ő— M a r a /. a . ülése wird von zwei Querbruchlinien der Richtung Nord- 
ost— Südwest durchschnitten. derén erstere über P écs— Hir d— Na gy- 
kozár und Mis lény, die zweite über Szellő— Kát oly— Hi d o r 
liegt. In der Náhe des einen Scbnittpunktes befindet sich das Epizentrum und auch 
das Pleistoseistengebiel ist durch die beiden Querlinien im Umrisse gégében. Zu 
bemerken ist. daB diese seismotektonischen Linien imgr< Bt n sich mit geölogischen 
Lángs- und Querbruchlinien decken, wie dies< s durch die geölogischen Aufnahmen 
des Dr. E. Vadász festgestelll wurde. 

1 Ein ganz ahnliob.es ruck-, bezw. senkungsartiges Erdbeben im Bergwerke selbsl 
hűt man auch a m 29. Dez. 1894 in Oravica wshrgenommen. 

Verni. Dr. A. Réthly : Die in den .lalircii 1894-1895 in Ungarn beobachteten Erd- 
beben. Budapest 1915. (S. 58 59.) 



VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 347 

Endlich sei auch der im Zusanmienhange mit dem Erdbeben beobachteten 
Tonerscheinungen mit einigen Worten gedacbt. Diese Wahrnehmungen sind auch 
recht interessant. In der Náhe des Epizentrums in Bogáros und Nagy- 
kő zár hatte mau explosionsartiges Geráuscb vernummen, ferner wurden stár- 
kere Tonerscheinungen auch noch aus den Ortcn. die über der das Schüttergebiet 
in SE umgrenzenden seismotektonischen Linie Hegen, gémeidet. Die hie,rauf 
bezugnehmenden Berichte sind jedoch mehrfach nur problematischen Wertes, 
so zum Beispiele gelangten aus Mecsekszabolcs sowohl verneinende, wie 
bejahende Meldungen über Tonerscheinungen ein. Es ist natürlich nicht möglich ein 
Urteil zuschöpfen, ob maii ani Rande des Schüttergebietes tatsáchlich Geráusche 
seismischen Ursprunges vernommen habé, oder durch zufállige andere Geráusche 
sich táuschen lieB. Jedenfalls ist es interessant und charakteristisch, dafiexplosions- 
artige Geráusche gerade in der epizentralen Gegend einmütig vernommen wurden. 

Wie schon erwáhnt, liegt unser Schüttergebiet zwischen zwei aseismischen 
Gebieten ; alléin südöstlich von hier gegen die Donau zu, kommen noch ein-zwei 
mindére Bebestellen vor. Eme solche ist Karanc s, 1 wo am 24. August 1897 
sich ein kleineres Erdbeben ereignete; eine andere stellt die Umgebung von 
Báttaszék 2 vor, wo man am 25. Márz 1907 Erdbeben beobachtet hatte; 
desgleichen ist auch das am linken Ufer der Donau gelegene M o n o s t o r s z e g 3 
noch hieher zu rechnen, wo es am 22. August 1907 ein schwácheres Erdbeben gab. 

Aus álterer Zeit — vor 1880, da bei uns zu Lande noch kein regelniáfiiger 
Erdbebendienst gepflogen wurde — sind keine namhaftere Erdbeben aus der Um- 
gebung von Pécs bekannt. Laut meinem nur im Manuskript vorhandenen 
urgarischen Erdbebenkatalog beobachtete man in Pécs zwar v. J. 1757 Erd- 
beben, alléin da dieses mit dem Erdbebenschwarme von Zagreb (Juni— 
August 1757) zusammen falit, dürfte mit Gewissheit ^nzunehmen sein, da£ sich 
.die Endausláufer dieses Schwarmes auch in Pécs bemer kbar machten. Eine 
weitere Eintragung über seismische Erscheinung findet sich vom 26. Dezember 
1813 vor, eine andere vom 28. Mai 1817, welch letzteres a.ber auch in Pest- 
Buda wahrgenommen wurde, weswegen es alsó unentschieden bleibt, wo sich 
der Herd dieses Bebens befunden habén durfte. 

Z u s a m m e n f a s s ang: 

1. Das Erdbeben vom 29. Mai 1909 ist unter die tektonischen Bében ein- 
zureihen, bei welchen sich die Bewegung im Sinken einer Scholle kurdgibt. 

2. Wahrscheinlichste Eintrittszeit : 7 h 5S m morgens mitteleuropáischer Zeit. 

3. Epizentrum: 46° 04' nördl. Br. 18° 20' östl. L. v. Grw. 

4. Epizentrale S^árke: VI°. 

5. AusmaB des Schütterfeldes : 300 km 2 . 

6. Die Richtung der tektonischen Linien deckt sich in der Hauptsache 
sowohl mit der durch geologische Aufnahme gewonnenen, als auch mit der 
der Lángs- und Querbruchlinien . 

1 Dr. A. Réthly: Die in den Jahren 1896 — 1899 in Ungarn beobachteten Erdbeben. 
Budapest 1914. (S. 47.) 

2 A. Réthly: Die in Ungarn im Jahre 1907 Erdbeben. Budapest 1908. (S. 25.) 

3 Ihds: S. 26-27. 

23* 



UBER OIR J&NGSTEN TEKT0N1SCHEN VERSCHIEBÜNGEN 

DER ERDR1NDE, 

Von Dr. Franz Vájna von Páva k. u. G-eologe-Ingenieur. 

Die Physiognomie unserer festen Erdrinde figuriert iin allgenieinen Be- 
wufitséin auch heute noch so, als ob dieselbe seit uralten Zeiten her unveránder- 
lich wáre, und schreibt man die Auftürmung unserer Gebirgsketten mindestens 
plöt/lich eingetretenen Katastropben zu. Selbst unsere Fachmánner bekennen 
aucb nicbt sáintlicb. da6 jené tektoniscben Kráfte, die unsere Gebirgsketten 
auf mebrere tausend Méter in lángst vergangenen geologiscben Epocben empor- 
cehoben haltén, aucb heute noch wirken und daB wir auch heute noch ihre Wir- 
kung verspüren. Die Menscheii werden getáuscht durch die riesigen Dimensionen 
des Werkes gegeniíber den kaum wahrnehmbaren Verschiebungen der Erdrinde, 
die wir in unseren Tagén beobachten können. sowie durch die irrige Aufi'assung 
der Zeit nach menschlichem MaBstab. Man braucht Jahre zum Aufbau eines 
prácbtigen Palastes, und doch ist dies nur ein winziger Ameisenhaufen im Ver- 
gleich zu den Massen der Alpen oder des Himalája. Unser menschliches Dasein 
ist nur ein flüchtiger Augenblick im Lében unserer Erde, und wenn wir uns in der 
Phantasie vorst ellen, daB wáhrend einer Generation nur eine Lage von Ziegeln 
über die Erde ausgebreitet werde, so ist die Zeit der Geschichte unserer Erde 
eine so lange, daB unser Gebáude die gröBten Höhenunterschiede der Erdober- 
fláche übersteigen würde. 

Wenn wir die Unebenheiten der Erdrinde und die Lage der die letzteré 
aufbauenden Gesteinsschichten mit solchen Gedanken prüt'en. so i'olgt daraus von 
selbst, daB wenn die álteren Sedimentschichten steil zusammengefaltet. tief 
hinabgesunken oder weit verschoben sind, auch die jungen und jüngeren Ab- 
Lagerungen auf irgend cinen Wechsel ihrer Lage übergehen müssen. Und ob wir 
wobl noch immer onsere jungen Térti ars ebi chten in UDgeBtörter, normaler, üacher 
Lagerung vorfinden, wie wir auch noch vor einem Jahrzehnt glaubten? Durchaus 
nicht! Abernicht desbalb, als ob sichdie in vielen Eálkn woa einer r< ebten Winkel 
oder um einen noch gröBeren Winkel anfgebogenen Bildungerj seitber auf den 
Weg gemacht habén würden, sondern weil sicb, wiewirgleich Bében werden, die 
Veránderung der altén Lage bei diesen ebenso geltend macht, wie bei den die 
álteren Gebirge anfbauenden Gesteinen. Auch diese gleiten und klettern, wenn 
auch langsam, nach den álteren oder vor ihnen von jener mácbtigen Kraft pnter 
den anderen vorgetrieben, die in dir verworrenen Kinde unserer altén Erde 
aacb dem Gleichgewicht strebt. Einst wurden tiefe Meeresbccken ausgefüllt und 
hochaufgetürmte Gebirgsketten geebnet, wáhrend welcher Zeit die Massen in der 



VERSCHIBDENB MITTEIUTNGEN. 349 

Nachbarschaft der vorigen Ablagerungen abermals nur langsam durch hundert- 
tausende und Millionen von Jahren aufwárts brechen. 

Was ist auch natürlicher, als daB diese Triebkraft in der Erdrinde auch na eh 
dem Térti ár nicht zur Euhe gelangt ist und daB auch heute Bewegungen und 
Veránderungen in derselben stattfinden, ebenso wie früher und sich in irgend- 
welcher Form auch offenbaren. Und in der Tat wird unsere alté Erde hald da, 
bald dórt erschüttert und es treten Erdbeben ein, die viele menschliche Karten- 
háuser über den Haufen werfen, doch bringen sie sehr selten augenfállige Ver- 
ánderungen auf der Erdrinde zustande. Über die Erdbeben existiert eine grofie 
Literatur, hingegen finden wir in derselben über die tektonischen Verschiebun- 
gen darüber, ob die nachtertiáren oder quartáren und unsere gegenwártigen 
Sedimente bleibende Spuren davontragen. nicht genügende Daten, was haupt- 
sáchlich dem Umstande zuzuschreibenist, daB diese Erscheinungen bis zur neueren 
Zeit vom geologischen und tektonischen Gesichtspunkte gánzlich unberücksichtigt 
geblieben sind. Der aufnehmende Geologe verwendete sehr selten Sorgfalt daíür, 
diese Sedimente auch noch zu analysieren oder zu zergliedern , oder die Lágerun- 
kén detaillierter zu studieren. Höchstens bildeten die Schotter und der LöB einiger- 
maBen eine Ausnahme, sodann die ganz lokálén Torf- und Höhlenablagerungen. 

Darán aber — und ich wage es bestimmt zu behaupten — hat niemand 
gedacht, daB in den quartáren pleistozánen Sedimenten auch solche Verschiebun- 
gen möglich sind, auf Grund welcher die durchziehenden Faltungen und sogar 
auch derén spezielle Entwicklung festgestellt werden kann. Ich gestehe, daB ich 
es anfánglich auch selbst nicht geglaubt habé, aber umso gröBer war meine Genug- 
tuung, als ich niich überzeugt hatte, daB die, aus den unter 5, 6, 8, 10, 13 und 16° 
einfallenden pleistozánen Schichten konstruierten Faltén und kleineren Schichten- 
gewölbe auch in clen, aus diesem Pleistozángebiet sich langsam erhebenden petre- 
faktenführenden pannoni chen Schichten in der Umgebung von Belovár, und zwar 
sowohl nach NW, wie na eh SE fortsetzen. Wenn ich noch den Umstand hinzufüge, 
daB auch die Orographie, die bei gefalteten Sedimenten und Schichten gewölben 
sehr beredt zu sein pflegt, die Fallverháltnisse der Pleistozánschichten in jeder 
Beziehung widerspiegelt, glaube ich auch unsere sehr geschátzten Leser im fol- 
genden von der Kichtigkeit meiner Beobachtung zu überzeugen. 

Zur Einleitung muB ich darauf hinweisen, daB ich auch bei meinen bisherigen 
Studien über die gleichen und selbst jüngeren tektonischen Verschiebungen der 
Erdrinde an einigen Stellen die Aufmerksamkeit der Fachkreise wachgerufen habé. 
In Verbindung mit dem Nagyküküllő-Segesvárer EngpaB habé ich darauf hinge- 
wiesen, daB wáhrend sich der FluB oberhalb und unterhalb dieses Passes in breitem 
Bette hinschlángelt, derselbesich dórt, wo die ganz flache Segesváxer Falté ihn 
durchquert, zusammendrángt und sich im Gegensatz zu den oberhalb und unter- 
halb befindlichen Partién auch heute cinschueidet. Ebendort erinnerteich mich an 
einen áhnlichen Fali aus dem Petroleumgebiet auf der in der Nachbarschaft von 
Kroatien gefegenen Murinsel in der Umgebung von Szelence, wo die Szelenceer 
Antiklinale den Szelencebach überschreitend, dessen Tal verengt. verschmálert 
und heute sich dórt in dieses einschneidet, wáhrend weiter oben, jenseits der 
Antiklinalachse, in einem breiten fia chen Tal das Wasser stagniert und sumpfige 



EíoO VBBSCHIEDENK MITTEILUNGBN. 

kléine Seen bildet. Icb glaube mich nicht zu irren, wenn ich annehme, daB 
auch diese Verháltniase durch das heutige progreBsive, aber sebr langaame Em- 
pórtreten der Faltungaachae zustande kam. In der Sitzung der Ungarischen Geo- 
lögischen Gesellachaft im Január 1913 sprach ich von den aucb heute progressiv 
hervortretenden Wirkungen an vier bis fünf Ortscbaften ESE-licb von Segesvár. 
die icb wieder nur mit den bis beute andauernden Emporhebungen der Faltén 
de)' Tertiárachichten erklárt habé. DaB ich diese morphologischen Erscheinungen 
richtig beurteilt habé. wird gegenüber eineni unserer berührnten Gelehrtén durch 
meme neueren Beobachtungen in Kroatien-Slavonien unzweifelhaft bestátigt. 
Wie icb bereits von der Murinsel erwáhnt habé, sind auch die Tertiárablagerungen 
von Kroatien-Slavonien ebenso gefaltet. wie mir dies bezüglich des Siebenbürgi- 
schen Beckens nachzuweiaen gelungen ist, ja sie habén sogar von unserem Gesichts- 
punkte aus den Vorzug, daB das Tertiár stellenweise auch in der levantinischen 
Periode typische Stauwasser-Sedimentschichten in groBer Máchtigkeit abgelagert 
hat und daB auch diese stark gefaltet sind. háufig bis auf 40—80°. Es ist sonach 
augenscheinlich, daB sich die tektonischen Bewegungen der Erdrinde hier auch 
nach dem Tertiár geoffenbart habén, da ja die ara Ende des Tertiárs abgelagerten 
Scbichten die cin dauerndea Gepráge an sich tragende Veránderung der Lage 
erst nach ihrem Festwerden erreichen konnten. Für sich genommen alsó, beweist 
auch dics. daB auch in der Quartárperiode die tertiáren Verschiebungen weiter 
fortsetzen. Wenn sich dies aber so verhált, dann muB die Spur derselben auch an 
den geschichteten pleistozánen Sedimenten erscheinen, wenn letztere vorhan- 
den sind. 

Was wáre daber nicht auch natürlicher. als das. daB ich, nach solchen Er- 
wagungen s als icb vom ungarischen Honvédministerium im Jahre 1916 zur 
Pétroleurnschürfung nach Kroatien-Slavonien beordert wurde und mir von der 
ungarischen staathchen Schüríungsleitun.'j; ein solches Gebiet zugewiesen wurde, 
dessen Háll'te von quartáren Ablagerungen bedecktist, durchaus nicht verzweiíelt 
war, sondern gleich mitten im Pleistozángebiet mit meiner Arheit begonhen 
habé und das Vorkommen der dórt nicht zu Tagé tretenden Tertiárscbichten 
unter den geachichteten quartáren Sedimenten suchte. 

Zufol.cc eines besonders günstigen Geschickes habé icb bisber überall ini- 
oaer noch etwas neues gefundeb, wobei ich immer mit irgend etwas Positivem 
an die Ariiéit ging, und dieses BewuBtsein begeisterte mich auch hier. 

Nach einigén Tagén schon habé ich nichl nur gewuBfe, daB die Pleistozán- 
ablagerungen in Kroatien-Slavonien tnehrere Niveaua habén and daB die anteren 
geschiebtet sind, gondéra auch daB sie auf der Neigungsseite der Scbichten auch 
gefaltet sind. Wenn die Winkel auch nicht grófi sind. se sind docb Neigungen 
v^n 4. 5, 6. 7. 8. 9. 10. 12, 14 und 16 Grad aolche, für welcbe der die Ealtungen 
verfolgende Tektoniker immer dankbarsein kann. Erwágl man, dafi es im Inneren 
des Siebenbürgiachen Beckens 2-. 4- und 6-gradige Palten nur stellenweise in 
tertiáren Sedimenten gibl mid dicse dennoch Erdgas liefern, so kann ich die er- 
wáhno n \. igungswinkel als hcchwertie; bezeichnen. Obgleichichaufder ricbtigen 
Spur fortachreite, habé ich mich erst dann davon ttberzeugt, als meine Neigunga- 

daten nicht alléin auf den Verlanf der Faltén hinwiesen. sondern daB sich auf 



VERSCHIEDENE MITTEILUNGBN. 851 

diesen aueh die brachiantiklinalen Gewölbe widerspiegeln, jené G( wölbe, welche 
gerade an diesen heiklichen Stellen der Verlanf der Báche and auch andere oüo* 
graphische Faktorén rcchtfertigen. 

Wenn ich nun noch betoné, daB eine solche in quartáren Scbichten ausge- 
forschte Falté nach einem Verlauf von mehr als 12 km (in der Luftlinie) an beiden 
Enden in einer petrefaktenführenden, aus pannonischen Schichten bestéhenden 
Falté fortsetzt, so daB es je ein Gewölbe gibt, von welcht m die eine Hálfte aus 
tertiáren Sedimenten gebildet ist und derén andere Hálfte die hangenden 
Pleistozánschichten ausgebaut habén, so glaube icb jederman davon überzéugt 
zu habén, daB auch die quartáren Sedimente aus ihrer ursprünglichen Lage- 
rung tektoniseh verschoben worden sind. Es ist daher als handgreiflich erwie- 
sen zu betrachten, daB sich die in der Tertiárperiode wirkenden tektonischen 
Verschiebungen der Erdrinde auf dem Gebiete von Kroatien-Slavonien und so 
auch auf dem benachbarten Gebiete auch in der Quartarperiode fortgesetzt habén 
und daB dieselben, aus den auf die pleistozánen geschichteten Sedimente ausge- 
übten Wirkungen folgernd, sogar auch nach dem Quartár noch fortdauern. DaB 
dem so ist, beweisen im übrigen gerade die háufigen Erschütterungen des Unter- 
grundes von Kroatien-Slavonien. Dieses Gebiet ist námlich das am háufigsten 
erschütterte Gebiet der Lánder der ungarischen Krone. DaB diese Erdbeben, in 
Verbindung mit sámtlichen tektonischen Vorgángen im Untergrunde, derén 
Wirkungen als sekundáre Verschiebungen hervortreten. auch in die jüngeren 
Sedimente übergreifen, brauche ich besonders nicht zu betonén. Das wesent- 
liche an der Sache ist nun das. daB wir zufolge glücklicher Umstánde der all- 
máhlichen Verkettung diesen Bewegungen bis in die Gegenwart folgen können 
und daB wir auch die gleichsam fixierte Wirkung der fühlbaren Erschütterun- 
gen in den jüngsten geschichteten Sedimenten sehen können. Und endlich 
ist auch se hon der Glaube an die un ges törte r uh ige 
L a g e r u n g d e r P 1 e i s t o z a n b i 1 d u n g e n zumindest wankend 
ge worden. Ich hoffe, daB die Beobachtungen anderer, sowie die meinigen 
diesem Glauben in Kürze ebenso den Boden entziehen werden, wie dasselbe hin- 
sichtheh der neogenen Schichten des Siebenbürgischen Beckens infolge ariserer 
Untersuchungen bereits geschehen ist. 

Als vortrefflicher Beweis können übrigens auch in den gefalteten pleisto- 
zánen Gebieten die Báron EöTvös'schen Pendelversuche dienén, die nach-meinen 
Informationen sowohl im Siebenbürgischen Becken. wie im Petroleumgebiet des 
Marchtales die tektonischen Untersuchungen der Oberfláche glánzend gerecht- 
fertigt habén. 

Übrigens ist es auch sonderbar, wie sich der Glaube an die ungestörte Lage- 
rung der jüngeren Sedimente erhalten konnte. Die Bilder von den Euinen des in 
bistorischer Zeit gesunkenen Serapis'tempels werden háufig reproduziert, selbst 
in den Büchern für Mittelschulen ; vom Adriát is eben Meere wissen wir. daB 
es sich gröBtenteils in der Quartarperiode gesenkt hat. England und selbst 
Nordamerika hing in einem gewissen ZeitabschniHe der Quartarperiode mit 
Európa zusammen und die Skandinavische Halbinsel ist seither um nahezu 400 m 
gésunken und so könnte man nnch zahllose Beispiele aufführen, die von den 



352 \ B RSCHIED B \ B M 1 TT BI WJNGEN. 

neueren grófién Verschiebungen der Erdrinde Zeugnia ablegen. Soviel ist gewiB, 
daB auch diese nicht auf einmal erfolgt sind und dafi sie ebenso die Wirkungen 
einer langen Zeit sind, wie der rund 10 Grad betragende Scbicbtenfallwinkel, 
unter welchem die ara Anfang des Pleistozán abgesetzten Schi chfen ohne katastro- 
phale Erschütterung bis heute emporgehoben worden sind. 

Um Bewegungen in solcbem Verháltnis und ;iucb die riesigen Verschiebun- 
gen der álteren Tertiár- und Sekundárperiode annáhernd zu er ki árén. betrachten 
wirals Einheil die vom Pleistozán bis zur Gegenwart abgelaufene Zeit, wáhrend 
welcher meinen Erfahrungen zufolgé auf dem erwáhnten Gebiete eine mindestens 
10° betragende Lagenveránderung herv.orgétreten ist. Diesen Zeitabschnitt stellen 
wir nun in ein Verháltnis mit den Zeiten der einzelnen Etagen des Tertiárs, indeni 
wir bei diesen ebenso langsanie Verschiebungen wáhrend der gleichen Zeit annehmen 
und so werden wir solche Werte für die Schichtenfallwinkel erhalten, welche für die 
zu ihrer Entstehung aufgewendete Kraft völlig hinreichend ist, um die horizontal 
gelagerten geschichteten Gesteine nicht nur in eine saigernde Lage zu bringen, 
sondern auch die so entstandenen Faltén umzukippen und auf langen Bahnen 
zu überschieben, das heiBt, wir gelangen, die Nebenumstánde auBer acht lassend, 
dahin, daB wir uns auch mit solchen allmáhlichen Bewegungen die Ausgestaltuni; 
des Baues unserer kompliziertesten Kettengebirge zu erkláren vermögen. 

Die Zeit ersetzt auch hier alles. 

Auch die háufige chaotische Zerknitterung und Verworrenheit unserer 
ültén Gesteine körmén wir verstehen, da man ja mit der ganzen Zeit des Meso- 
zoikums. des Paláozoikums und des Archáikums rechnen muB, welche auf jeden 
•Fali die vom Mesozoikum bis zur Gegenwart verflossene Zeit um das vielfache 
iibersteigt. Wáhrend dieses Zeitlaufes muB man auch mit den Offenbarungen 
einer analóg geringen Be wegungs kraft eine solche riesige Verschiebungsmenge 
erhalten. aus welcher man wirklich die Ausgestaltung jeder erdenklichen Lage 
ableiten können wird. 

Ebenso verhált es sich mit den Senkungen und Hebungen. Wenn wir bei 
solchen Erwágungen die von mir erwáhnten 400 m vom Ende des Sekundárs an 
aís Grundlage annehmen, so ist dies sicherlich ein Wert, welcher mit den gröBten 
Erhebungen oder nahezu den gröfifcen Senkungen unserer Erde wetteifern könntei. 
Aber wenn wir selbst bloB 50 mais Einheit annehmen, werden wir jenen Wert 
erhalten. der zur Erklárung der Tektonik der kleineren Becken oder Tafeln eben 
genügend isi. 

Wir sehen alsó, daB in unserer Erdrinde in unmefibar langer Zeit i»hne 
abnormale Vorgánge dennoch solche riesenhafte Niveauunterschiede zustande 
kommen konnten, derén Streben nach dem Gleichgewicht wieder nur als machtiger 
bewegender Faktor figuriert und so liegt keine Notwendigkeil dafür vor, unsere 
Gebirge durch das Zusammenschrumpfen dér Erdrinde zu erkláren. lm übrigen 
glaube ich. daB diejenigen, die noch zu einer solchen Erklárung hinneigen, Belbsi 
in Verlegenheit geraten würden, wenn man jedcs Fáltchen der Erdrinde auseinander 
/iehen wollte, denn am Ende würden sie selbsl oichl darán glauben, dafi unsere 
alté Erdejemais eine so ausged hnte Oberfláche besessen babén könnte. 

Vom Kriege sagt man. daB man da/.u Geld, dann abermals Geld und QOOh- 



VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 353 

mais Geld brauche; ich glaube, daB zur Ausgestaltung der geologischen Ver- 
ánderungen hauptsáchlich Zeit, dann abermals Zeit und drittens unendlich viel 
Zfit notwendig ist. Und sie lauft auch seit ewig! 

Ivaniőgrad. irn April 1917. 

(Übersetzt von M. Przyborski, dipl. Bergingenieur,) 



BEITBÁGE ZTJR KENNTNIS DER PLEISTÜZANEIS 
ABLAGERUN6EN VON KROATÍENSLAVONIEN. 1 

Von Dr. Franz Vájna von Páva. 



Bei meinen ini Sommer 1916 im Bilógebirge im Interessé der Erdgas- und 
Petroleumschürfung durchgeführten geologischen Aufnahmen begegnete ich 
háufig auf ansehnlichen Gebieten nur tertiáren Ablagerungen. Diese Sedimente 
nehmen, wie ich bereits andernorts dies beschrieben habé, 1 gleichfalls teil an der 
Faltung der álteren Schichtengesteine und muB ich mi eh sonach ausführlicher 
mit denselben bescháftigen. 

Nach meinen Beobachtungen sind die Pleistozánablagerungerj in dem er- 
wáhnten Gebirge in ansehnlicher Máchtigkeit entwickelt und wir körmén in dieseni 
Komplex einzelne Niveaus von bestimmter Entwicklung ziemlich gut unterschei- 
den. So lagern auf dem Tertiár, das hier durch die gefaltete oberpannonische 
Etage reprásentiert ist — natürlich stellenweise — rote saridige Schichten auf 
der tertiáren Basis, zu welchen sich hie und da auch Schotter gesellen. Diese 
Sehotter sind gewöhnlich mit rőtem Sand gemischt. wie z. B. NW-lich von Kopela, 
im NW-lichen Zipfel des Belovtárer Kartenblattes. 

Dieses Sediment ist, obgleich bisher Petrefakten fehlen, bestimmt als ein 
postpliozánes anzusehen, welches den Stempel der bildenden Umstánde an sich 
trágt, das heiBt noch teilweise kontinentale und FluBablagerungen eines Steppen- 
klimas. stellenweise mit torrentem Charakter. Auf Grund des oben Gesagten 
muchte ich diese Bildung für gleichalterig mit jenen Schottern haltén, die Herr 
Professor Dr. L. v. Lóczy in seinem groBen Werke über den Balaton unter den 
Schottern der Gegenden von Ostu, Peremarton. Ajta. Pápa und vom rechten 
Eábaufer, sowie von Kákos erwáhnt und zu welchen er auch die Schuttkegel 
der aus den Alpen kommenden FluBwásser mit Petrefakten von Mastodon Arver- 
nensis und Borzoni záhlt. Ich beobachtete diese Bildung in den Gegenden von 
Mopela. Lipovac, Ceralija, Kraskovci. Smude und Korjenica. 

1 Vortrag, gehalten in der Sitzung der Ungarischon Geologischen G( ^t-llschaft ani 
4. April 1917. 

2 Dr. Fra.wz Vájna von Páva : Über die jüngsten tektonÍBcheii Verőchiebungeii der 

Erdrinde. 



354 VER8CHIEDENE MITTEILUNGEN. 

In der Eíahe der, Gebirge aehmen diese Schotter an GröBe zu und korúmén 
háufig auch in kopfgroBen Sfcücken vor, hie und da aber auch gru&- und geröll- 
artig. Auch hier Einden wir gewöhnlich ges chi cht et e'n, graueja, gan- 
d i g e n Ton und Sand in weohsellagernden Schióhten. An deö' Scbichten- 
bláttern habé ich vielerlei glatte Kalkmergel- und Limonitkonkretionen beobach- 
iri. die s wie in der Umgebung von Belovar, die Schichtung noch bei der fconigeren 
Entwicklung verraten. 

Freilich isi die Lage dieser Konkretionen auch auBerhalb der Scbichten- 
blátter möglich, doch kaim dicsér Umstand den guten Beobachter nicbt in Ver- 
legenheil bringen. Übrigens girl dies vielmebr auch bei den rings.nm dieWurzeln 
ausgestalteten limonitischen Konkretionen. 

Gegen Osten hin. wie SW-lich von Prugovac, im Suhakatálena-Tál, wechsel- 
lageri dér graue Ton bestimmter, mii den Schichten des Ljrauen Sandes und sind 
auch braune sandige Schichten dazwischengelagert, mii welchen sich der Limonit 
háuíig zusammenzementiert und die Schichtung hierdurch noch augenialli.Lrer 
wird. Gleichwie bei Kopela oder SW-lich von Csepelovac lágert auch hier. un 
Suhakatalena und bei JosenaS, der Ton aui den Schichten des rőten Sandes, die 
hier besonders stark entwickell sind und findet man unter ihnen gleichfalls braune 
s,andsteinige Bánké und eine diskordante Lagerung. 

Überaü konnte ich feststellen. dafi der gut oder weniger guj geschichtete 
graue Ton mit limonitkonkretionen; den ich aui' Grund seiner Entwicklung und 
seiner Ijagerungsverhaltnisse teilweise mit dem schotterigen LöB von Horusitzky 
identifizieren könnte, ein höheres Niveauals der vorige reprásentiert. Diese Niveau- 
partie ist jedoch, wie ich bereits erwáhnte, ziemlich mannigfaltig und wir können 
jeden Übergang von der ungesohichteten und ganz Eeingeschichteten Varietát des 
Tones bis zur geschichteten Varietát des Sandes and Sandsteines bald da. hald 
dórt , Einden. Stellenweise zeigen die sandigen Ton- und Sandschichten eine braune, 
an den Überschwemmungsschlamm gemahnende Fárbung, so in den Sandgruben 
W-lich von Pitomaca elwa /irka 8 km SW-lich bei Arsenik, wahrend dazwischen 
ganzhellgraugefárbte vorkornmen, wie in den bei der Pitomaéaeroder der Verőcééi 
Station befindüchen Sandgruben. Das höhere Glied dieser Bildung scheini ganz 
aandig zu sein, wie insbespndere zwischen Prugova and Verőce (Virovitica) .mii 
Rande des Eugellandes. Dieser gelblichgraue Sand isi von ansehnlicher Máchtig- 
keit and forrni aui' dem dortigen Gebiel kleine Eügelchen, die für den Baudieses 
Hügellandes typisch sind : die tieferen Partién jedoch sind iramer gut geschichtet. 
Die Sandkömer sind aichl ganz abgerundei and enthalten auch Petrefakten-; 
Eragmente und glimmerige Schuppen. Der Sand reichl auf dem Hügellande l>is 
auf 200 m Seehöhe binauf. Soviel isi gewiB, dafi wahrend die tiefsten und bisher 
als petrefaktenfrei erwiesenen Niveaus des rőten Sandes qui verstreul zurn Auf- 
schluB gelangen, das graue tonige mid Bandige Nivean schon in iigendwelchen 
der beschriebenen ' Entwicklungsformen durch das ganze Bilógebirge uberall 
.m/ni rétien ist. Letzteres Nivean ist fást immer petrefaktenführend und stellen- 
weise findet man drin selbsl oaassenhafl da- das Pleistozán charakteriBierenden 
Bchnecken. So gelang es mir in der BE-lich von Belovar befindüchen Ziegelei, 
wo der graue Ton kaum geschichtel ist und ongeheuere Mengen von Limonit- 
konkretionen enth&lt. folgende Arten zu Bammeln: 



V BRS< JHIED B N E M l TT El LUNG B N . 355 

Gornulus fulvus Mull. Pwpa muscorum MULL. 

Hyalina hommonis Stböm. Pwpa edentula Drap. 

Hélix li'iiviliihris \. Brn. Cionello lubrica Mull. 

Crystallus erystállinus Mull. Succi/nia óblonga Drap. 

In der Fauna der Pleistozánschichten niit grausandiger Entwicklung, 
die in den Sandgruben W-lich von der kön. Eisenbahnstation von Virovitiea 
aufgeschlossen sind, kommen vor: 

Gornulus fulvus Mull. Clausilia (sp.'? Fraginent). 

Crystallus erystállinus Mull. G ionella lubrica Mull. 

Punctum pygmaeum Drp. Succina óblonga Drap. 

Helix tennilahris A. Brn. TÁmnea truncatula Mull. 

Helix sp? (Fragment) Pisiriium fontinalr C. Ppr. 
Pupa muscorum Mull. 

Wie wir aeheh, stimmen die beiden Faunén niebt ganz miteinander überein. 
Die Belovárer SumpflöB-Fauna beschránkt sich auf rein kontinentale Formen, 
aus dem Norden eingewandert, oder es treten Hochgebirgs-Arten (Helix tenui- 
labris, Pwpa edentula) untergeordnet darin auf. Wahrscheinliches Altér: Anfang 
der Eiszeit (ungefáhr Pleistozánperiode). 

Die als jünger als letztere anzusebende Virovitiea. er Sandfauna isi eine 
feucbte Waldgrund-Fauna mit wenigen, im stehenden Wasser vorkommenden 
Formen. Altér: E&periode. Die Fauna stellt daber eine groBe Übereinstiinmung 
mit den von mir besebriebenen Lagerungsverháltnissen dar. 

Auf den bereits besebriebenen zwei Horizontén der Pleistozánsedimente 
lágert auf einem groBen Gebiete, besonders aber in der S-lich von den Gemeinden 
Öepelovac— Pitomaéa— Verőce befindlichen Gegend der Horizont des brau- 
nen San des der pleistozánen Ablagerungen. 

Dieses Niveau hat gleichfalls eine Mácbtigkeit von mehreren Meterm doch 
reicht es nicht so hoch auf die Hügel binauf wie der graue Ton oder der spáter zu 
behandelnde LöB. Es bietet im ganzen genommen das Bild der oxydierten Ab- 
lageruug, doch dürfen wir deshalb die Entwicklung des grauen Sandes nicht nur 
als einen nachtráglich oxydierten Teil betrachten. Wáhrend námlich die Ober- 
fláche des grauen Sandes bis zu einer geringen Tiefe mehr durch den Htunus 
gebráunt ist, ist dieses Niveau durch die auf das einstige Klima zurückzui'ührende 
Wirkung auf mehrere Méter Tiefe ganz rostig und zwischen seinen ScjKchten 
eben dadurch gewöhnlich gut zusanimenzementiert-. Es ist auch dórt vorhandrn, 
wo der graue Sand fehlt, und wáhrend maii in letzterem háufig Petrefakten an- 
trifft, babé ícb solche in jenem noch nicht ein einziges Mai gefunden. Auch Glim- 
merschüppehen habé ich nicht mehr darin gefunden und seine Mineralkörner 
sind auch viel besser abgerundet. Ein wirklicher Flugsand. 

Damil will ich freilich nicht gesagt babén, dafi das Matériái der voran- 
gegangenen Ablagerung sich nicht nachtráglich mit jenem des letzteren vermischt 
habén könnte, sondern das, daB dieses das jüngere und das Gepráge des darnaligen 
Klimas in sich tragende Sediment ist. Der bereits erwáhnte hügelige Bauist auch 



:').")»; VERSCHIEDENE ÍHTTEILUNGEN. 

hier stellenweise zu sehen, doch habé ich trotzdem dünnere und dickere Schich- 
tung fást in jedem besseren AufschluB gefunden, obwohl die Schichtenblátter 
wegen der ungleichen Znsammenzementierung selten ganz eben sind. 

DaB die Vereinigung altén Ursprunges ist, bezeugi auch der Umstand, 
daB die Schichten des braunen Sandsteines in vielen Fállen eine kleine vertikale 
Verschiebung aufweisen, die natürlich aus ihrer Starrheit bervorgegangen ist. 
Betonén muB ichhier. dafl es sicb hier nicbt um Ortstein bandelt, sondern um eine 
sdbstándige máchtige Bildung, die im Verháltnis zu ibreni Liegenden (grauér 
SumpflöB, Überschwenimungs-Scblamm und gelblichgrauerSand) und Hangenden 
(Lö6) bierauf einige klimatische Veránderungen lángs der von den Alpen kommen- 
den WasserstraBe hinweist. 

Zu erwáhnen ist ferner, daB auí der Drávaseite des Bilóberges insbesondere 
in de)i oberen Horizontén der oberpannonischen Etage eine máchtige Schi eliten - 
reihe von sandigem Scbolter aufgeschlossen ist, die den pleistozánen Ablagerun- 
gen mehr oder weniger als Unterlage dient und wahrscbeinlicb durch Verwehung 
auch aus dieser Pariié viel Sand zwiscben die tertiáren Sedimente gelangl ist. 
Diesel Umstand veranlaBt mich mit der Eigenscbaft zu bescbáftigen. daB dórt, 
wo diese Bildung in gröBeren Fláchen aufgeschlossen ist, wie bei Sirova Katalene 
und Yirivitica. auch die' oberen sandigen Partién derseíben braun gefárbt sind 
und so bei oberflachlicher Betrachtung auch diese leicht unter die pleistozánen 
Bildungen eingereiht werden können, wáhrend es sicb hier doch nur um Ablage- 
rungen bandelt, die nur ráumlich nahe aneinander fallen und die infolge der 
einstigen klimatischen Einwirkung ein gleichförmiges ÁuBere angenommen 
habén und zur Zeit ihrer Bildung sehr weit von einander fallen. Dórt, wo diese 
schotterigen Sandablagerungen nocb zwischen den tertiáren Schichten gelagert 
si)id. wie in der Gegend um Slatina und aufwárts bis Virovitica, in einer Lángé 
von zirka 30 km, in den Antiklinalflügel, erscheinen nur die am höchsten. an 
der 01)orfláche befindlichen Scbichtenköpfe in brauner Fárbung und ihre dortige 
Lage bewahrt den Beobachter bei gewissenhafter Aufmerksamkeit vor deni 
Irrtum. dieselbe)) mit dem auf pleistozáner iiasis befindlichen rotsandigen grob- 
körnigeren Schotter zu verwechseln. Weiter gegen XW jedoch, wo diese Bildung 
ohne Hangendschichten auf einem grófién Gebiete erscheint, kann der aufnehmende 
Geologe ohne Kenntnis des "ben Gesagten in Irit nm geraten. Um die Táuschung 
n'ioh leichter zu machen, wird der Sand von SE gegen NW kontinuierlich in den 
Hintergrund gedrángt und náher zu den álteren Gebirgen vergröfiern sicb auch 
die Schotterkörner ; die innere Struktur dieser achotterigen Ablagerungen erhált 
auch finen ganz Eluviatilen, beziehungsweise Uferbildungs-Charakter. Dem 
ungeachtet ist die allgemeine Fallrichtung und der Fallwinke] bei einiger Um- 
sicht immer feststellbar, wenn auch nicbt so genau, wie im SE, wo die Schichten 
unter 30 bis 40° zwischen den übrigen pannonischen Schichten einfallen, aber 
dennoch annehmbar. Diese Schotter könneü bezüglich ihrer Bildungsperiode 
mit den oberpannonischen Schottern <\r* Grazer Beckens und dem Eohrbacher 
Sohotterkonglomerat verglichen werden, in welchen Mastodon longirostris und 
americanus, sowic Dinotherium giganieum vorkommt. 

Das hochste Glied der pleistozánen Sedimente ist auch in Kroatien-Slavo- 



VERSCHIEDENB MITTEILUNGEN. 357 

nien der LöB, der in seiner typischen Entwicklung vielleicht in noch bedeutende- 
rem MaBe als die übrigen térti árén Sedimentglieder das Hügelland einhüllt. 

Zufolge der Einwirkung des dortigen s páteren Klimas und der daraus 
hervorgehenden Vegetation finden wir ihn jedoch ziemlich selten in völlig un- 
veránderter Form. Mehr oder weniger rötlich gefárbten und gebundenen LöB, 
wie z. B. in den Gebieten jenseits der Donau und auch das so charakteristiscbe 
kalkige LöBmánnehen babé ich nur selten darin gefunden, kurz, an Kaik ist er 
weniger reich. Die von mir im Jahre 1911 beschriebenen reinen CaC0 3 -Kon- 
kretionen fehlen hier gánzlich und ihre Stelle nehmen neben LöBmaterial ent- 
haltenden kalkigen Konkretionen kleinwinzige Bohnerze ein. Durch die anhal- 
tende Einwirkung der Wald vegetation ist der LöB auf einem riesigen Gebiete 
gánzlich zu rőtem Ton umgewandelt, der an vielen Stellen Gelegenbeit zur Ent- 
wicklung von bohnerzigem Ton in mehreren eisenschlüssigen Flecken geboten hat. 
Das heiBt, ich fand ihn hier in demselben Hergang begriffen, wie jenen LöB, den 
unsere Agrogeologen und auch ich selbst, bei meinen Marosvölgyer Studien 
beobachtet hatte. Kroa»tien-Slavonien gehört demnach auch in jené Zone des 
rőten Tones, die Herr Timkó in seinem Berichte über Serbien vom Jahre 1916 
skizziert hat. An solchen Stellen findet man freilich auch keine für den LöB übeml] 
so charakteristischen Versteinerungen, die sonstananderen Orten gleichfalls ziem- 
lich háufig vorkommen. So kommt in dem weniger umgewandelten LöB in der 
S-lich von Belovár gelegenen oberen Ziegelei die nachstehend aufgeführtu 
Fauna vor : 

Cornulus fulvus Mull. Pujm muscorum Mull. 

Helix tenuilabris A. Brn. Pupa edentula Drop. 

Helix hispida L. Succinia oblonga Drop. 

Diese Fauna, verglichen mit jener der vorigen zwei tieferen Sediment- 
glieder, ist eine charakteristische Fauna, in welcher die arktoalpinen Arten Helix 
tenuilabris und Pupa edentula massenhafter vorkommen als in den vorigen auf- 
geführten Faunén. 

Altér: Mitte der Eiszeit. 

Noch möchte ich hier einige Worte über ein Sedimentkomplexsagen, welches 
man nach seinem Erscheinen gleichfalls für pleistozán haltén könnte, doch geht 
bei sorgfáltigerer Untersuchung hervor, daB er an vielen Stellen das Liegende 
des Pleistozáns und der oberpannonischen Ablagerungen bildet. Derselbe tritt 
besonders E-lich von Slatina-Vcciv vorherrschend als bunte (rote, lebhaft gélbe, 
braune, grünliche und weiBe), sandige, tonige und schotterige Ablagerung auf, 
kommt aber auch als Ton und Sand im NW bis Topolovica, Suhakatalena und 
Sandrovac vor. 

Petrefakten konnte ich in diesen Sedimenten nicht finden, da aber die 
Pleistozánablagerungen darüber lagern, könnte ich in innen nur eine áltere, 
kontinentale, steppenartige. torrente Bildung erblicken und indem ich mich 
zunáchst nur auf die Farbe der Sedimente stütze, halté ich sie für ungefáhr gleich 
alterig mit der Pólya rdier und Balta várer Fauna mid den Csömörer Schottern, 
jedoch auch mit den kontinentalen Sedimenten, die den in der weiteren Nachbar- 



358 VERSOHIEDENE MTETEILÜNGEN. 

scliaft gut entwickelten levantischen Ablagerungen mii Seecharakter entsprechen ; 
diese Sedimente sind nur in den höheren Gliedem zu suchen. 

Indem ich schlieBlich nochmals auf die Entwiklungs- und Ablagerungs- 
verháltnisse zurückkonirne, möchte ich darauf hinweisen. daB bei diesen Sedi- 
menten nie auBeracht gelassen werden darí. daB beziehentlich der Zeit ihrer 
Absetzung im Verháltnis zu den vorhergehenden Perieden eine weit kürzere 
Zeit in Betracbt komnien könnte, sowie besonders auf den Umstand, daB diesel- 
ben gröBtenteils rein kontinentale und zum groBen TeilBŰbaerische Ablagerungen 
sind. Beidé Faktorén beeinflussen stark 30wohl die Máchtigkeit, wie die Ausbrei- 
( ang der Sedimente. 

Wáhrend der graue SumpflöB und msbesondere der LöB, der aus diesem 
entstandene rote bohnerzartige Ton natürlich mit inbegriffen, als allgemeine 
Decke das Bilógebirge einhüllen, sind die sandigen Sedimente, wie der graue Sand 
und der darüber gelagerte braune Flugsand bereits auf einen bedeutend engeren 
Baum beschránkt : auf den südlicben Bánd des Drávatales, was teilweise schon 
;i uf ihren Ursprung hinweist. Demungeachtet babé icb dieselben in 220 bis 240 m 
Seehöhe noch in ansebnlicber Máchtigkeit beobachtet, z. B. in den Gegenden 
von Matalena. Kozarovac und Vukosavlevica, aber ebenso kommen sít' auch 
100 m tii'fer im Drávatal bei Pitomaca und Verőce vor. 

Die Sache sieht im allgemeinen so aus, als ob jené sandigen Sedimente 
noch teilweise sekundár dem Bilógebirge zugeweht worden wáren, was eben am 
schönsten lánga der gröBeren Seitentáler zu sehen ist, wie bei dem Katalenaer 
und Sedlovicaer, wo der braune Sand weit in diese hinaufreicht. Dieser Umstand 
illustriert übrigens am bestén, daB sich die das Bilógebirge zergliedernde Erosion 
in der dem Pleistozán vorangegangenen Periode abgespielt hat und daB sich dessen 
Sedimente sámtlich erst nachtráglich abgelagert und eine groBe Abgleichung 
vollzogen habén. Das heiBt, daB sich auch hier die bei uns allgemeine Erscheinung 
wiederholt, daB unsere Báche und Flüsse heute höher ílieBen als im Pleistozán 
und daB sie sich auf ebener Fláche noch immer in die seither abgelagerten und 
insbesondere in die altholozánen Sedimente einschneiden. 

Solche Bettaufschüttungen und zwar der altholozánen Ablagerungen 
findet man im Savetal, z. B. an den Ufern des Lomjabaches, bei Ivaniégrad, 
aufgeschlossen. Dies wirft auch ein Licht auf die Bildungsumstánde der zwischen- 
gelagerten, sich auskeilenden lignitischen, — besser gesagt torfigen Schichten. 

Von der Fauna dieser Bildung habé ich mit meinem Kollegen V. Lazák 
folgende Arten gesammell : 

Valvata pi s<; malis -Mull. Neritina Prewstiana C. Pfb. 

Bythvnia tentaculata L. Pisidium omniewm Mull. 

Vwi/para hungarica Hoz. Sfha&rí/um rivicőlum Ln. 

lÁthoglyphus naticoides Fir. Unió sp. 
LÁihoglypus ■pyramidatus v. Bopf. 

Diese Formen hat Herr Universitáts-Dozint Dr. Theodor Kormos 
ansíührlicher bestimmt, dem ich auch die übrigen eingehenden Bestimmungen 
aumt den angeführten Bemerkungen verdanke. 



BEPBRAT. 359 

Die hier aufgeführte Fauna is! «eine FluBwassér-Fauna mi! Etómenteá, 
die vor der Eisperio'de in der práglazialen Perioúe schon jenseits der Donuu 
vorhanden waren. jedoch vor der Eisperiode ausgewichen sind und eret na oh 
dieser sich wieder ausgebreitet habén*. Einzelne Arten treten auch schon in den 
levantischen Sedimenten von Kroatien-Slavonien háufig auf. 

Als jüngstes Sediment der gegenwártigen Periode gili auoh hier allerdings 
die Ablagerung der breitén Überschwemmúngsgebiete. 

Wio man sieht, sind die Pleistozánablagerungen von Kroatien-Slavoniefi 
in kleinerer Menge (roter Sand und toniger Schotter) in daa untere Pleistozán 
tiii/ureihen. obwohl sie petrefaktenlos sind. jedoch auf Grund ihrer Entwicklung, 
die auf das damalige teilweise mediterráné Klima hindeutet. Die Hauptmasse 
der pleistozánen Sedimente (Sumpflöfí, Überschwemmungssediment, grauer 
Sand. brauner Flugsand und ein gtofier Teil des LöB) hatte sich jedoch schon im 
mittlereh Pleistozán wáhrend des damaligen subarktischen und spáteren ark- 
tischen Klimas abgesetzt. Die wáhrend der Öberen Pleistozánperiode entatan- 
denen Ablagerungen müssten wahrsclu inlich in der obertn Partié des LöB, im 
Verlaufe der ferneren Perioden gesucht werden. Die Aufsuchung einer eventuellen 
Interglacial-Periode könnte vielleicht hier lángs der von den Alpen kommenden 
Drau auf einige Spuren des máchtigen braunen Flugsand-Horizontes führen. 
• Übersetzt von M. Przyborski, dipl. Bergingenieur.) 



D) BEFERAT. 

* 

Horusitzky Henrik: Pozsony környékének agro- 
geológiai viszqnyai. Ungarisch. (Heinrich Horusitzky : Über die 
agrogeologiséhen Veiháltnisse der Umgebung von Pressburg.) Ausgabe 
des Verfassers. 8° 70Seiten, mit 12 Abbildungen. 1917. Druck von H. Fritz. 
Preis 5 K. 

Das vorliegende Heft enthált einen kurzen Abrifi der geologischen Ver- 
háltnisse von PreBburg. Sainem Inhalte nach ist es zugleich eine Erláuterung 
zur agrogeologischen Karte 1 : 75000, die náchstens als Edition der Kön. ung. 
Geologischen Eeichsanstalt erscheinen wird. Der Leser der eingangs genannten 
Abhandlung wird daher gut tun, sich sobald es möglich sein wird, auch dieses 
Kartenblatt zu verschaffen, jedoch kann dieselbe behufs erster Orientierung 
über die geologischen Verháltnisse von PreBburg auch ohne die Karte benutzt 
werden. Obwohl angesichts der Kürze eine eingehendere Behandlung des einschlá- 
gigen Gebietes nicht zu erwarten war, sind in dieser Arbeit dennoch einzelne 
Absehnitte enthalten. die als ausführlichere bezeichnet werden können. So re- 
prásentiert z. B. im einleitenden Teile die systematische Aufzáhlung der einschlá- 
gigen Autoren und ihrer Werke im Vereine mit der 57 Nummem aufweisenden 
Liste die vo]lstándi;_e geólögische Literatur der Umgebung von Pressburg,. und 
ebenso ist auch das über das Neogen und Pleistozán handelnde Kápitel eines 



360 REFERAT. 

der ausführlicheren. Diesem gegenüber muB aber bemerkt werden, daB die álte- 
ren Forniationen der klemen Kárpátén und der Hamburger Gebirgsgruppe, 
námlich die kristallinischen Scbiefergesteine 3 sowie auch die paleozoischen und 
mesozoischen Forniationen viel zu kurz und bluB an der Hand der vorhandenen 
Literatur behandelt worden sind. wahrscheinlich aus dem Grundé, weil — wie 
dies auch der Verfasser betonl -- gerade diese Gebirgsstöcke gegenwártig das 
Substrat einer Neuaufnahme von Seiten der Ung. Geol. Eeichsanstalt bilden, 
die dieselben fiir eme demnáchst erscheinende Monograpbie íji petrographischer, 
Btratigraphischer und namentlich tektonischer Hinsicht einer Eeambulation unter- 
gezogen hat. Der Inbalt der vorliegenden Arbeit ist ührigens folgender: 

Zunáchst werden die oro- und hydrographischen Verhált- 
nisse des Südteiles der Kleinen Kárpátén behandelt, wobei namentlich jené 
wasserreichen Quellén auífallen, die an der SO-liche Seite der KI. Karpathen in 
einer Höhe von 390—510 m aus der oberen lithoklasisch zertrünnnerten Zone der 
Granitstöcke entspringen. lm Gebiete jenseits der Donau gegenüber PreBburg 
ist namentlich die starke Quelle von Nemesvölgy zu erwáhnen, derén reichliches 
Wasser sich jedoch sehr bald in den levantinischen Schottern wieder verliert. 
Ferner ist die bei Lajta újfalu aus pontischen Schichten entsprihgende Quelle 
so stark, daB sie sofőrt eine Wassermühle zu treiben im Standé ist. In der Umge- 
bung von PreBburg entspringt Wasser aus 6 verscbiedenen Horizontén, uzw. 1. aus 
der áuBeren Zerklüftungszone des Granites und der kristallinischen Schiefer ; 
2. aus den Miozenschichten des Marchtales ; 3. aus den pontischen Schichten 
von Pándorfalu ; 4. aus levantinischen Schottern (bei Pándorfalva und Dévény- 
falu) ; 5. aus pleistozenem Schotter und Sand (Köpcsény, Oroszvár, Párna, fer- 
ner aus den tieferen Scbotterlagen der Insel Csallóköz) ; 6. aus den holozánen 
Schottern und Sanden des heutigen Donautales. Die Kenntnis aller dieser Ho- 
rizonté ist selbstverstándlich namentlich von ökonomischem Standpunkte aus 
von auBerordentlicher Wichtigkeit. Artesisch wurde in der«Umgebung von PreB- 
burg nur einmal gebohrt, and zwar 1914—15 in der Dinamitfabrik. Dieser Brun- 
nen ist 201'7 m tief und erhebt sich sein Wasser bis an den Bánd aeiner Ver- 
kleidungsröhre, imWinter mit mehr (im Márz 18 Ltr.), im Sommer mit weniger 
(1— 2 Ltr.) Überfall. Derselbe erhált sein Wasser aus drei Horizontén, und zwar 
aus je einer Schotterschichte der pontischen, sarmatischen und zuunterst medi- 
terránén Stufe. VerfaBser teilt anschlieBend die chemische Analyse dieses Brunnen- 
wassers mit, ebenso wie auch das geologische Profil der Bohrung unter gleich- 
zeitiger Angabe der Schichtmáchtigkeiten. Nach den gewöhnlichen Wássern 
macht uns Verf. mit den lleilquellen des bebandelten Gebietes bekannt, námlich 
mit dem PreBburger Eisenbründl, der Stahlquelle von Bazin und der Badequellen 
von Szt. György, indem er dabei allé álteren und neueren cbemischen Analysen 
mit teilt. 

Übergebend zu den a g rogeologischen Ve rh ál t ni s s e n fülűt 

Verf. in erster Linie die Geste des Grundgebirges, námlich den Gránit, :.ie 

kristalliniscben Schiefer und den Diorit an. Der Granil besitzt in den Kleinen 

Kárpátén im Allgemeineii eine 30—40 m m;i.ebt ige áufiere Zertrünmierungszone, 

M derén Oberflácbe die verbáltnismáBig dünne Verwitterungschichte platzgreift. 



KBFERAT. 361 

Der Granitboden ist ein art Humus armer, Káli und Nátron, Eisen und Phosphor- 
sáure in geringer Menge führender T o n, der ebenso, wie die aus den kristallinischen 
Schiefern hervorgebendcn Böden zu den grauen und braunen Waldböden 
gehören. . 

Die gemiscbten Quarzsandsteine und Konglomerate, die unmittelbar über 
dem kristallinisc