Skip to main content

Full text of "Fani kny"

See other formats









FOR THE PEOPLE 

FOR EDVCATION 

FOR SCIENCE 






LIBRARY 

OF 

THE AMERICAN MUSEUM 

OF 

NATURAL HISTORY 

BYCIFT QF 

OGDEN MJ]LS 





I A. M. N.H. 



FÖLDTANI KÖZLÖNY. 

HAVI FOLYÓIRAT 5S,0 6(q'^ Oj ^' 

KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 

EGYSZERSMIND 

A MAGYAR ÁLLAMI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 



A HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 

I. KÖTETÉNEK 1—3. SZÁMÁVAL. 
SZEKKESZTI 

DE PAPP KÁROLY 

EGYETEMI TANÁR, TÁRSULATI FŐTITKÁR. 

NEGYVENNYOLCADIK (XLVIII.) KÖTET. 1918. ' 

ÖT TÁBLÁVAL ÉS HUSZONKÉT ÁBRÁVAL. 



FÖLDTANI KÖZLÖNY. 

(geologische mitteilungen.) 

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 

ZUGLEICH 

AMTLICHE8 ORGAN DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 



HYDEOLOGISCHE MITTEILUNGEN 

BÁND I, HEFT 1—3. 

REDIGIERT VON 

Prof. D£ K. V. PAPP 

CHEFSEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. 

ACHTUNDVIERZIGSTER (XLVIII) BÁND, 1918. 

MIT FÜNF TAFELN UND ZWEIUNDZWANZIG TKXTFIGUREN. 

BUDAPEST, líd 9. 

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. * EIGENTUM DKR UNG. GEOL GESELLSCHAFT. 



U- 



^H^Qí|. (jUhiji 



TARTALOMJEGYZÉK. 

A) ÉRTEKEZÉSEK. 

Lap 

Ballenegger Róbert dr. : A lápok alatt végbemenő mállásról... 13 

Ferenczi István dr. : Az Inovec déli felének földtani viszonj^ai 

(az V. táblával) 881 

Idősb LóczY Lajos dr. : összehasonlító szemlélődések az Erdélyi 

Érchegység és az ÉNy-i Kárpátok geo- 

szinklinálisai felett 229 

Ifjabb LóczY Lajos dr. : Nyugatszerbia geológiai viszonyairól 

(az I. táblával) 1 

NopcsA Ferenc báró dr. : Leipsanosaurus n. gen., új Thyreophora 

a gosaiii rétegekből (a III. táblával) . . . 261 
Treitz Péter Magyarország morfológiai egysége (a IV. 

táblával) 857 

ViD Gyula Gábor dr. : Pannonhalma földtani viszonyai (a II. 

táblával és a 7—16. ábrákkal) 235 



B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

HalavÁts Gyula : Válasz dr. Papp Simon és Pávai Vájna 

Febenc közleményeire 271 

Hlawatsch Károly dr. : A grandidierit előfordulása Helpán, 

Gömör megyében 266 

Papp Simon dr. : Megjegyzések HalavÁts Gyula : Szent- 
ágota és Nagysink környékének földtani 
alkotása c. fölvételi jelentéseihez 268 

PÁpay Irma dr. : Az aldunai gabbró (az 1., 2. ábrával) 17 

Vendl Mária dr. : A griedeli barit kristályalakja (a 3. ábrá- 
val^ 28 



C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

SzoNTAGH Tamás dr. : Elnöki megnyitóbeszéd az 1918. febr. 

6-án tartott 68-ik közgyűlésen 27 

Vadász Elemér dr. ; Lőrenthey Imre emlékezete (arc- 
képpel) 40 



Lap 

Papp Károly dr. : M arosdécsei Déchy Mór tlr. L'niléke- 

zete (arcképpel) 79 

— — PosEWiTZ Tivadar dr. emléke (arc- 
képpel) 88 



D) ISMERTETÉSEK. 

Haase : Die Geologie in der Schule. Ismerteti : 

Vadász Elemér dr 392 

HüFER : Die Verwerfungen Ismerteti. Vadász E. 60 

Idősb LóczY L. : A magyar szent korona országainak föld- 
rajzi leírása. Ismerteti : Vadász E. . . . .52 

Ifjabb LóczY L. : A villámd Callovien ammonitok mono- 
gráfiája. Ismerteti: P. Lemoine 389 

NopcsA Ferenc báró: Über Dinosaiirier. Ismerteti: Lam- 

BRECHT KÁLMÁN dr 391 

Pois : .... Das Erdgas, seine ErschlieBung nnd 

wirtschaftliche Bedeutung. Ismerteti : 

V. E 63 

Weszeiíjzky Gyula dr. : A radioaktivitás. Ismerteti: Incze 

György' dr 54 



E) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 

A vulkanológiai intézet nemzetközi pályatétele 65 

Az új leánygimnáziumi tanterv és a földtan 66 

A Földtani Társulat választmányának javaslata a földtani tudományok 

eredményesebb tanítása ügyében 275 

Suess EoE-emlékérem alapítása 277 

Lambrecht Kálmán dr. : A Magyarboni Földtani Társulat választmányához 
benyújtott javaslat a magyar műkincsek és kulturértékek visszaszerzése 
ügyében 401 



F} elhi;nyt tagtársaink emléke. 

Marosdécsei déchy mór dr. (1847 — 1917) arcképpel 79 

LŐRENTHEY Imre dr. (1867—1917) arcképpel 40 

Martiny István (1851-1917) 82 

Papp János (1843-1917) 82 

PosEwiTZ Tivadar (1850-1917) 83 

Bedl Gusztáv (1857-1917) 84 

Eeiner Ignác (1857-1917) 84 

Telkes Pál Józ.sbf (1882-19J7) 84 

Téry Ödön dr. (1856-1917) 85 



G) TAIÍ8ÜLATI ÜGYEK. 

a) Közgyűlés. 

La]) 

SzoxTAGH Ta.más dr. : . . . Elnöki megnyitóbeszéd 27 

Papp Károly dr. : Titkári jelentés 71 

Az 1918 febr. 6-án tartott 68. rendes közgyűlés jegyzőkönyve 68 

Tiszteleti tag választása 69 

A Szabó JózsEF-emlékérem kiadása 69 

Pénztári jelentés az 1917. évi forgalomról 86 

A Földtani Társulat vagyona 88 

h) Szakülések. 

I. szakülés. 1918 jau. 2. T. Koth Károly: Gyergyóbélbor és Borszékfürdő 

környékének geológiai viszonyai 93 

II. szakülés. 1918 jan. 30. Leidenfrost Gyula dr. : Jelentés a harc- 
vonalra tett gyűjtőkirándulásról 95 

III. szakülés. 1918 márc. 20. 1. Idősb Lóczy Lajos dr. : A Szent Anna-tó 
vulkáni krátere,. Papp Károly hozzászólásával ; 2. Treitz Péter : 
A kőzetek elbomlása és elmállása; 3. Dr. Vadász Elemér: A magyar- 
országi miocén néhány érdekes kövületéről 277 

IV. szakülés. 1918 ápr. 10. 1. Idősb Lóczy Lajos dr. : Általános megjegyzé- 
sek a ni. k. földtani intézet 1917. évi szerbiai tanulmányaihoz; 2. Kor- 
mos Tivadar dr. : Kelet-^Iontenegró és a novibazári Szandsák geológiai 
viszonyairól 281 

V. szakülés. 1918 május 8. 1. Báró Nopcsa Ferenc dr. : A modern paleon- 
tológia kutatási rendszere, a dinosaurusokkal kapcsolatban; 2. Dr. 

ScHRÉiEK Zoltán : A sajóvölgyi barnaszén-telepekről 283 

VI. szakülés. 1918 jun. 5. 1. Báró Nopcsa Ferenc dr. : Leipsanosaurus új 
genusz a gosaui rétegekből ; 2. Ifjabb Lóczy Lajos dr. : Geológiai ku- ' 
tatásaim Nyugat-Szerbiában; 3. Dr. Liffa Aurél: Helpai grandi- 
dierit; 4. Treitz Péter: Kaolintelep a Magas-Tátra morénájában. . 284 
VII szakülés. 1918 nov. 6. 1. Rózsa Mihály dr. : A németországi kálisó- 
telepek rétegződésének újabb beosztása; 2. Jablonszky Jenő: Magyar- 
országi karbonkorú algák 396 

VIII. szakülés. 1918 dec. 4. Treitz Péter: Magyarország morfológiai egysége 898 

e) Választmányi ülések. 

I. vál. ülés 1918 jan. 2. A SzABÓ-érem. bizottság jelentése 96 

II. vál. ülés. 1918 jan. 30. Közgyűlést előkészítő ülés 102 

III. vál. ülés. 1918 márc. 20. Nyilt pályázat a SzABÓ-alapból 285 

IV. vál. ülés. 1918 ápr. 10. Hadikölcsön-papiros vásárlása 287 

V. vál. ülés. 1918 máj. 8. Hadikölcsön-papiros vásárlása 289 



VI 

Lap 

VI. vál. ülés. 1918 jun. 5. A füldtaii intenzivebb tanítása 291 

VIT. vál. ülés. 1918 nov. 6. A forradalmi kormány megalakulása. 
Gróf KÁROLYI ]\íiHÁLY, Lovásza- Márton, Búza Barna és 

dr. BöCKH Hugó üdvözlése 398 

A SzABÓ-érem ügyrendje 106 

HÍ1)R()L()GIAI KÖZLEMÉNYEK. 

A) Értekezések. 

ScHAFAKZiK Fkrknc dr. : A budapesti Duna paleohidrografiája (az 1 — 6. 

ábrával) 184 

Webzklszky Gyula dr. : ' A forrásvizek hőmérsékletének méréséről 341 

B) Isniertotések. 

Cholnoky Jenő dr. :.... A Balaton hidrografiája. Ismerteti: Ifjabb Lóczy 

Lajos dr 41 7 

C) Vegyes közlemények. 

BoGDÁNFY Ödön: A Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szak- 
osztályának munkaköre 179 

— — A Hidrológiai Szakosztály 1918 jan. 23-án tartott 

évzáró közgj'űlése 345 



INHALTSVEHZEICHNIS DES SÜPPLEMENTS. 
A) ABHANDLUNGEN, 

Seitc 

Balleneggeu, R. : Über Venvitterung unter Mooren 132 

Ferenczi, St. : Die geologischen Verháltnisse der südlichen Halfte 

des Inovec (Taf. V.) » 436 

LóczY, L. V. : Einige Betrachtungen über deu geologischen 

Aufbau der Geosynklinalen des Siebenbürgischen 
Erzgebirgos ira weitereu Sinne und der nordwest- 

liehen Karpathen 298 

LÓCZY, L., V. jun. : Beitráge zur Geologie Westí?erbiens (Mit Tafel I.) 115 

NoPCSA, Fr., Báron: ... Leipsanosaurus n. g. ein neuer Thyreophore aus 

der Gosau (Mit der Tafel III.) 324 

Treitz— Papp: The morphological uiiity of Hungary (Plate IV) 425 

ViD, G. : Die geologischen Verháltnisse von Pannonhalma 

(Mit Taf. II und Fig. 7-16.) 299 

B) KURZE MITTEILIINGEN. 

Hlawatsch, C. : Über ein Vorkommen von Grandidierit bei Helpa 

ira Kom. Gömör 329 

PÁPAY, J. : Über den Gabbro an der unteren Donau (Mit 

Fig. 1-2) 136 

Vendl, M. : Über die Kristallform des Griedeler Barytea 

(Mit Fig. 3.) 148 



C) VERSCHÍEDENE MITTEÍLUNGEN. 

Papp, K. v.: Zum Gedáchtnis dahingeschiedener Kollagén 

(Dr. M. V. DÉCHY, Dr. Th. Posewitz, mit Bild- 
nis) 168 

— — St. Martiny, J. v. Papp, G. Rbdl, J. Reiner, 

P. Telkes, E. Tbry 171 

SzoNTAGH, Th., V. : Eröffnungsrede des Prásidenten 146 

Vadász, E. : Erinnerung an Em. Lőrenthey (Mit Bildnis). . 161 

— — Der geologische ünterricht in unserem Vaterlande 445 



VIII 



D) UEFERATE. 

Scitc 

LÓCZY, L., V. jnn. : Monographie der Villányer Callovien Aniniotiiten 

réferé par P. Lemoine 446 



E) MITTEILÜNGEN AlIS BEN FACHSITZÜNGEN. 

I. FachsitzuDg am 2. Jan. 1918. Dr. K. Eoth v. Telegd : Die geologischen 
Verháltnisse der Umgebung von Gyergyóbélbor und Borszékfürdő 173 
TI. Fachsitzung am 30. Jan. 1918. Dr. J. Leidenfrost: Bericht über die 

in der Frontlinie durchgeführte Sammelexkursion 176 

III. Fachsitzung am 20. Márz 1918. 1. Dr. L. v. Lóczy: Der vulkanische 
Kráter des St. Anna-Sees; 2. Péter Treitz: Die Zersetzung und Ver- 
witterung der Gcsteine; B. Dr. E. Vadász: Einige iuteressante Petre- 

fakten aus dem Miozán von Ungarn 331 

IV. Fachsitzung am 10. April 1918. 1. Dr. L. v. Lóczy: Die in Arbeit be- 
findliche geologische Übersichtskarte von Westserbien; 2. Dr. Th. 
Kormos : über die geologischen Verháltnisse von Ostmontenegro und des 

Sandschaks Novipazar 336 

V. Fachsitzung am 8. Márz 1918. 1. Dr. Franz Báron v. Nopcsa : Über das 
System der modernen paláontologischer Forschung in Verbindung mit 
den Dinosauricrn ; 2. Dr. Z. Schréter: Über die Braunkohlenflöze des 

Sajótales 387 

VI. Fachsitzung am 5. Juni 1918. 1. Dr. Franz Báron Nopcsa: Über das 
neue Genus von Leipsanosaurus aus den Gosauschichten ; 2. Dr. L. v. 
Lóczy jun. : Über die geologischen Forschungen in Westserbien ; 3. Dr. 
Aurél Liffa: Grandidierit in Helpa; 4. Péter Treitz: Das Kaolin- 
láger in der Moráne der Hohen Tátra 339 

VII. Fachsitzung am 6. Nov. 1918. 1. Dr. M. Rózsa: Über die neuere Ein- 
teilang der Schichtenfolge der KaHsalzlager von Deutschland; 2. E. 

Jablonszky : Die karbonische Algen Ungarns 418 

Lambrecht, K. Antrag an den AusschuB der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft in Angelegenheit der Zurückerwerbuug ungarischer Kunst- 
► schátze und Kulturwerte 4.51 



H Y DUOLOGTSi 'H E M ITTEILTINGEN. 
(Bapports Hydrologiques.) 

A) Abhandliin(|en. 

ScHAFAüziK, Fi{. : Kurze Skizze der Palaeohydrographie des Buda- 

pester Donau Abschnittes (Fig. 1—6.) 207 

Weszelszky, J Über die Temperaturmessung des Quellengewásser 350 



IX 

Si'itc 



/)') llí'ferale. 



Cuoi.xoKV, E. iltí : Tlydrogiapliir du l;ic líalatoii. Eapporté par le 

dr. L. de Lóc/a' iun 455 



C) Veivschirdene ]\liltcíliiiu|eii. 

BoGDÁxpy, Ed. dt^:.... t'ber die Ziele dor Ilydrologischen Sekzion der 

Ihv' Geülog, Gesellschal't 201 



TABLAK JEGYZÉKE. 
(Verzeichnis der Tafeln.) 

Tafel L tálila. líjabh IjÓczy Lajos dr. : K^zaknv'iiLíati Sz<Tl)ia átnézetes 

.ideológiai térképe 1 

(Dr. L. V. LóczY jun. : (leologische l,'ljer.<iclitskarte Xord- 
westserbiens) (115) 

« ' II. « ViD Gy. GÁhor dr. : Pannoiiliahna vidékének földtani 

térképe 235 

(Dr. G. Gy. Vid : Geologisobe Kartc der Inigebung v(jn 
Pannonbahna) (299) 

« III. « Báré) NorcsA Fkrf.xc dr. : Kiilünlele Tliyredplmrak íogai 261 
(Báron Fraxz v. Nopcsa : Zábne tliyi'eophorer Dinosanrier) (324) 

« IV. « Treitz Péter: Magyarország klinia vidékeinek térképt 357 
(P. Treitz Die klimatologische Karte l'ngariis) : (425) 

« V. « Ferexczi IstvÁx dr. : Az Inovecz déli felének földtani 

szelvényei 381 

(Dr. St. V. Ferexczi: Geologi.sche Profilé der südlieben 
Hálfte des Inoveez) (436) 

SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. 

(Verzeichnis der Textfiguren.) 

Figur. 1. ábra. Az aldunai gab1)ro liely színrajza Tiszafa és Tiszóca kö- 
zött, Krassószörény megyében 18 

(Situationsplan des Gabbrovorktmiiuens an der ("li- 
teren Donan) (137) 

<' 2. « Az aldunai gabbro vékonycsiszolata 21 

(Dünschliffe voin Gabbro an der nnten-n Donau) (139) 

« 3. « A griedeli I)arit kristályalakjai 24 

(Die Kristalle des Griedeler Barytes) (144) 

« 4. « t Dr- I-iWRKNTHEY Imre (1867— 1917) ar(d<.])e 41 

(Bildnis v. Dr. Emkrtcii Löhkntiiky) fl62) 



X 

Sintf 

tVur. '). ábra. f l)r. ^Iaiíosdkcski J^kcuy .Mói; (1817 -iitlTj aivkí'pf . . 80 

(Bildnis V. ])r. MoRiz Déchy v. Makosdécsk) (ITOj 

« 6. (' t 1^1'- PosiiVviTZ Tivadar (1850—1017) arcképe 83 

(Bildnis V. Dr. Thkodor Poskwitz) (172) 

« 7. « A Pánzsa völgye s a Piavazd-Csanaki halomsur, (iyör- 

szcntinárton k(">zs»'*gü;('] 236 

(Dcr Páiizsatal und die liavazd-Csanaker Hügelrcilu', ini 

VordcríTfunde die íienieiiide (iyörszentinártun (300) 

« 8. « Pannonlialiua a Kisécs-telep felől nézve 238 

fPannoiilialnia. von der Kisécs-Kolonie aus geselien) . . . (302) 

« 9. « l'Vildpiiiiiuisszeríí l('iszképz('i(hiiétiyek a ravazdi Lika.s 

horoj^'ban 241 

(Erdpyraniideiiartitíe ljösshildiini;<'ii iiii Ijika-^liorou voti 

Kavazd) (306) 

« 10. <' A Paskesz-féle téglavető — pontusi afíA'aiEi; — fényképe.. 246 
(Photo^O'aphie (les ])()ntisclien Toni-s des Paskesz'-sc'heii 

/iegelwerkes) (311) 

« 11, « A Paskesz-féle téglavető liosszanti szelvénye (ryörszent- 

inártun határában 248 

(Lilngsprufil des Paskesz"->clu ii /iegel-^cliliiuo in der (ie- 

markung von Győrszent marton) (313) 

« 12. << Acrraihcrivm inciswum Kaui- állkapocstéiredék 250 

(Unterkieí'erfragnient von Acrmthcriuni incisinun Kwv) (314) 

« 13. << A pannonhalmi Várhegy pontiisi szakadék >/eIvénve 252 
(Profil der ])iUiiioiiisclieii Sciiliii-ht ilis l':i mii Milialmael' 

SehloCberges) (317j 

<t 14. <' P)arlanglakások a ])amionliahiii \ arljegy délnyugati ol- 
dalán, })atii\oniiii-i)onl iH' lídmnkkőlit'n 253 

(IT(")hlen\volinungen auf der síuhvcstlichen Seite des 

Pannonhalmaer Sehloljbeige- im pannonischen Sandstein) (31S) 

« 15. << A bárs()n3-osi Strázsahegy szelvénye 254 

(Profil des Bársonyoser Strázsalterges) (319) 

« 16. « A pannonhalmi víilgy harántszelvénye 257 

(Quei'iiriifil des I'aniionli;dinaer Tale-^) (321) 

A lllDKOLÓdlAI KÖZLEMÉNYEK ÁnHÁÍ. 
(Verzeichnis d. Figuren d. Hidrologischeii Mitteilungen). 

l''i;4'i'- 1- ábra. A l'ii>/,t ;i-S/.cnt l<írin'-i ka\icsiil('ti»ánya falának ueológiai 

irllani^ii " il'l 

((irolduMM'lii- l'idlil der I '11-/I a -Szeiit lori ni'i ■)• Sehol Icr- 

grubcnwaiul I (214) 

•< 2. << A i)uda|)c>li I )una levaiitei é> ój)K-j-,/(.()cénkori deltájának 

alsőbb rr>ZM 192 



(Der untere Tl'ÍI (les Üudiiposter levaiitinischen und alt- 

pleistoziinen Ddiiaudeltas) (-1'^) 

Fijíur. 3. ábra. A kiscelli párkánysík geológiai viszonyai, valamint a 

pleisztocén Duna oldalgó vándorlásának feltüntetése 198 

(Geologische Verliáltnisse der Kleinzeller Hochterras.se, 
sowie die scheniatische Darstellung der seitlichen Hiu- 
und TTerwi\nderung der pleistozáncn Donau) ('^l'^) 

« 4. « (.Teológiai szelvény a pusztaszentlőrinci kavicsolóln'inya 

)uagas terrasszáról a soroksári Dunához 195 

((.Teologisches Profil von der Tlochterrasse der Puszta- 
szentlörincer Schottergrube zuui Soroksárer Donauarmj . ("220) 
5. « A budapesti Duna-szakasz deltájának különböző fázisai 196 
(Das Budapester Donaudoltn in spinen vorschicdenen 
Plia<en) (221) 

.< (■). « A budapesti l)unaszakasz és kíh^nyéke főbb töréseinek 

hálózata ]9R 

(Das Netz der hauptsachlichsten Brucblinien ini Rereichf 

des Budapester Donauabschnitte'^'i (22B) 



FÖLDTANI KÖZLÖNY 



XLVIIL KÖTET. 1918 JANÜÁR-JÚNÍÜS. 1-6. FŰZET. 



A) ÉRTEKEZÉSEK. 

NYÜGATSZERBIA GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL 

Irta ifjabb Lóczy Lajos dr. 

— Az I. táblával. — 

I. Bevezető. 

Az 1917. óv folyamán két ízben volt alkalmam Xyugat -Szerbiában 
geológiai kutatásokat végezni. Először ugyanis az 1917 június 22-től július 
24-ig terjedő időben a m. kir. Pénzügyminisztérium kiküldetésében vettem 
részt a Magyar Tudományos Akadémia által rendezett balkáni expedició- 
ban. Első utamon főleg Nyugat-Szerbia szávamenti neogén lapályát és 
dombvidékét, meg az ezeket környező határhegységeket jártam be. Belgrád- 
ból kiindulva Obrenovácra, majd innen a Kolubara-völgyében felfelé haladva 
Lazarevácra utaztam, mialatt a Posavina és Tamnava vidékek pontusi 
congeriás lerakódásait volt alkalmam tanulmányozni. Lazarevac környékén 
tett exkurzióimon az egykori pontusi tenger partjait képező kristályos pala- 
hegységet ismertem meg, majd a most épülő jó feltárásokat szolgáltató 
laikovc'c— csacsáki vasútvonal mentén a Ijigvölgyi krétaképződményeket 
tanulmányozva, Grorni Milano vacon és Csacsakon át Uzsicére utaztam, 
ahol csatlakozva apám, dr. LóczY Lajos földtani intézeti igazgatóhoz és 
TiMKÓ Imre m. kir. főgeológushoz, velük együtt részt vettem az áttekintő 
geológiai térkép készítésében. T'zsicén elválva társaimtól, a boszniai Tuzlára 
mentem az ottani mediterrán sótestek és a slír képződmények, valamint a 
Majevica -hegység olajtartalmú eocénjének tanulmányozására. Loznica 
Krupanje vidékeit valamivel részletesebben bejárva, Sabácon keresztül 
Vladimircire és onnét a neogént, mezozoikumot és paleozoikumot tanul- 
mányozva, Crniljevón át Valjevóra utaztam. Xéhány valjevó vidéki exkurzió 
után Belgrádon át 1917 július 25-ikén hazatértem. 

Másodízben, 1917 őszén, jártam a m, k. Földtani Intézet megbízásá- 
éból édesatyámmal együtt Szerbiában. 

Köszönetemet fejezem ki e helyütt is gróf Teleki Pál dr. úrnak, 

Földtani Kfl«iöny. XLVUl. köt. 1918. 1 



Dl IFJ. LOCZY LAJOS 



a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett balkáni expedíció fejének 
és dr. IJÖCKH Hugó miniszteri tanácsos úrnak, a m. kir. Kutató Bánya- 
hivatal vezetőjenek megtisztelő bizalmukért, hogy engem a rám nézve 
tanulságokban oly gazdag kutatással megbízni méltóztattak. 

Hálásan emlékezem meg .arról a nagy támogatásról is, amelyben az 
illetékes katonai főhatóságok, valamint a kerületi és járási parancsnokságok a 
Szerbiában működő magyar geológusokat nehéz munkájukban részesítették. 

Nyugatszerbiai tapasztalataikról a m. kir. Földtani Intézet igazgató- 
ságának elhatározásából az intézet kiküldetésében működő geológusok 
összefüggő nagyobb munkában fognak beszámolni. Ez alkalommal ezért 
csak a m. kir. Pénzügyminiszter úr megbízásából tett első utam geológiai 
eredményeiről fogok röviden szólni/ 

II. Nyugatszerbia orografiája. 

Nyugat-Szerbia északnyugati része jórészt sík terület, amely dél felé 
fokozatosan lankás dombvidékké emelkedik. A szávamenti Macsva, meg a 
tőle keletre eső sabácvidéki Pocerina és a kolubaramenti Posavina lankás 
dombvidéke tulaj donképen a szlavóniai neogénterület közvetlen folyta- 
tása, amelytől csupán a Száva folyó választja el őket. Valamikor az egész 
összefüggő területet a pontusi tenger borította. Dél felé lankásan emelkedik 
a vidék egészen az egykori pontusi tenger partszegélyeit képező idősebb 
hegyvidékek lábáig. 

A macsvai.és pocerinai mintegy 200—260 m. magas dombvidéket 
délről a paleozoikus Cer planina, a Pocerinát és Posavinát pedig a Valjevó- 
tól északi-a emelkedő Vlasics planina, délkeletről és keletről pedig az Arangje- 
lovaci őshegység, illetve a Belgrádi hegység határolja. 

III. Nyiigatszerl)ia sztraticjrafiája. 

a) A neogén képezte Posavina és Pocerina vidék.. 

A Száva Sabac és Obrenovac közti síkjától délre, egészen a valjevói 
Masics hegységig húzódó dombvidéket többnyire pontusi homok és agyag, 
meg diluviáhs kavics és Lsz képezi. A visszavonuló pontusi tengertől, avagy 
a diluviumban a szél által letarolt fennsíkban bevájt széles hosszanti völgyek- 
ben csak kevés helyütt találni meg a vastag lösz alól kibúvó pontusi altalajt.. 
Madiniirci, Belotic környékén a legtípusosabb ez a nyílegyenes horizontokat 
mutató dombvidék. Minél tovább haladmik délre, annál kevesebb a lösz, 
ami amoUett bizonyít, hogy a lősz északról a magyar síkságról került ide. 
Közel a medence pereméhez Pejinovics vidékén a Irsztakaró egyie vékonyabb 
lesz és a felszínt többnyire mállott pontusi agyag és megfútt homok borítja.. 



NYUGATSZBEBIA GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL. 3 

A sabao— OS /ecsinai országút mentén a vízválasztó vidékén mintegy 250 m 
tengerszínfeletti magasságban nagy vastagságú sárgásbarna agyagföld, a 
vasborsós agyag borítja a felszínt. A neogón dombvidék határai Ub vidé- 
kétől Crniljevóig a Tamnava völgye mentén haladnak. 

A pontusi rétegeket kutatásaim folyamán több helyütt volt alkalmam 
jó feltárásban tanulmányozni. Vladimirciről Crniljevóra kocsizván, Peji- 
novicsnál a sabáci út nicnti feltárásban pontusi Gongena- és Cardium-töre-^ 
dékeket gyűjtöttem. Ugyaninnen gazdag Osíracoáa-fauna került elő, melyet 
dr. Zalányi Béla középiskolai tanár úr volt szíves feldolgozni. 

A Száva mellett, Obrenovac és Osztrusznica közt a Dubokó-hegyen 
nagy vastagságban vannak feltárva a vízszintesen települő pontusi képződ- 
mények. Az egymással váltakozó homok- és agyagrétegekből kevésszámú 
congeriát gyűjtöttem. A Száva alámosása következtében támadt rogyások 
a balatonkenesei magas partok suvadásaira emlékeztetnek. Obrenováctól 
keletre, a Kolubara folyó alámosásában, az ú, n. Bagjevica parton, ugyan- 
csak jó feltárásban tanulmányozhatók a pontusi képződmények. A pontusi 
homok és az ezzel váltakozó agyagok szhitezését megnehezítik a Kolubara 
alámosása következtében keletkezett rogyások. A Bagjevica-part igen 
gazdag kövületekben. A Kolubara medrében is szép számmal akadunk partból 
kimosott jó megtartású kövületre. Dr. Schréter Zoltán m. kir. osztály- 
geológus úr szíves meghatározása alapján a következő fajokat gyűjtöttem 
a fedőben lévő sárgás agyagos homokból: 

Comjeria croatica Brus.; Comjeria sp. ; Dreissensia sp.; Limnocardium 
(Rudmania) cf. histiopliora Brus.: Limnocardium sp. ; Limnocardium cf. 
Bogenhofeni Brus.; Pyrgula cf. hungarica Lör. 

A feküben levő szürke agyagból Schréter a következő fajokat hatá- 
rozta meg: Limnocardium sp.; Congeria croatica Brus.; Congeria Zagra- 
hiensis Brus. Ugyanonnan Zalányi Béla túlnyomórészt új fajokból álló 
nagy fajszámú Osíracoáa-faunát határozott meg, mely igen sokban egyezik 
a pejinovic>i feltárásból előkerült Ostracoda-íaxmával. 

E meghatározások után ítélve itt a szlavóniai 
típusú felső pannóniai-pontusi emelet rhomboidea 
színtje van képviselve. Az osíracodo-f auna után következtetve 
az itteni pontusi üledékek kiédesedett tengerben rakódtak le. 

Érdekes ZALÁNYi-nak az a közlése is, hogy az ostracoda-iduna. erős 
exotikus vonásokat mutat, amennyiben abban olyan genusok is szere- 
pelnek, amiket eddigelé csak Afrikából ismerünk. 

A Kolubara mentén Mali Borak és Skobulj közti vasútbevágásban 
lankás 3^-ás 6°-os dőlésű pontusi agyag és homok telepszik, melyre vörös 
karneolos pleisztocén kavics rakódott. Mali Borak és Skobulj között, köz- 
vetlenül a vasútvonal mellett lignitbánya van, mely jelenleg teljesen víz 
alatt áll. úgy hogy a szén vastagságát nem koQstatálhattam. A falubeliek 

1* 



4 K IFJ. LOCZY LAJOS 

állítása szerint 10—12 m összvastagságú széntelepet míveltek itt a háború 
előtt. A szén fűtőértéke a m. kir. Földtani Intézet analízise szerint 3716 
kalória, hamumaradék 23*19%. A lignitelőfordulás ezenkívül valószínűleg 
kiterjed kelet felé a Vki Crljeni és Vreoci felé is, amint arra a talált nyomok- 
ból következtethetni lehet. Ub vidéke és az eddig felkutatlan paleozoikus 
határhegységbe szögelő pontusi öblök is tartalmazhatnak még lignittele- 
peket. Dél felé a Kolubara mentén Burovo, Lazarevac, Petka, Zsupanjac 
Prnjavor helységeket összekötő vonal szolgál a pontusi medence partjaiul. 
A Ijigvölgyi törésvonal mentén azonban keskeny 
szoroson keresztül a pontusi tenger behatolt 
M ionica és Bogovagja vidékére is és ott zárt meden- 
cét töltött ki. Prnjavórtól ahg másfél kilométernyire a Bogovagja 
kolostor felett a megszálló csapataink által épített erdei faszállító vasút 
bevágásában volt alkalmam a pontusi rétegeket megfigyelni. Itt vízszintes 
településben felül kristályos palák összemosásából származó kékes pontusi 
agyag, alatta vöröses limonitos homok, mely mintegy 15 cm vastag tömött 
hematit- és limonitérctelepet tartalmaz, ezalatt okkersárga congeriás homok 
van feltárva. Mionica és Sílovac közt a congeriás pontusi rétegek érintkez- 
nek a valjevói édesvízi miocénmedence kovás márgáival. Míg a Pocerina 
és Posavina partjain többnyire vízszintes a település, addig a medence 
belsejében, amint a pontusi rétegeknek Pejinovicsnél mért 10°-os és a Mali 
boraki ö^'-os dőlése igazolja gyengén ráncolódott, ami a földi olaj és földigáz 
kutatása szempontjából érdemel figyelmet. 

Nyugat felé a drinai törés mentén Loznica 
vidékéig beszögellett a pontusi tenger. Észak felé 
pedig a Szlavóniai hegység és a 1^'ruska Gora kö- 
zött, a völgyületben közvetlen összefüggésben ál- 
lott a dunántúli pontusi tengerrel, ellenben a 
paleozoikus hegységen keresztül nem törhetett 
utat magának dél felé. 

A neogénüledék borította kosjericii, krenmai bioskai, bjelo brdói 
medencék zárt belta vakra utalnak. 

h) A szerb n e o g é n k o r ú S z á v a lu e d e n c e határ- 
hegységei. 

A neogénterület geológiai viszonyait ismertetve, áttérek most az azt 
határoló idősebb hegységek ismertetésére. Szerbia északnyugati szögletében 
a Macsva síkja felett emelkedő 706 m magas Cer planina szigetszerűen emel- 
kedik ki a síkságból. A Ger-hegységet a Lesnica folyó mélyre bevágódott 
völgye határolja el az alacsonyabb 375 m-es csúcá(.>t elérő Iverak-hegység- 
től, melyet viszont a Jadar-völ^^y választ el az ugyancsak 700 m magasságú 



NYUGATSZFlRBIA GEOI.OOIAI VISZONYAIRÓL. 5 

(lucsevo hegységtől. Kelet felé a három hegység, az ú. n. Masics-hegységben 
(gyesül, mely a neogénsíkság déli határát képezi. Délkeleten a Vlasics Ik gy- 
séget a Lazareyác— Arangjelovi.c felett emelkedő Sumadiai hegyvidékek, 
azaz a 700 m magasra emelkedő Arangjelováci hegység váltja fel a part- 
szegély alakításában. Keleten, Arangjelovác és Belgrád között a 600 m-es 
Kosmaj-csúcsot elérő Belgrádi hegység szolgál határul. 

c) Kristályos palák és granitoid-kőzetek. 

A nyugatszerbiai neogén depresszió határhegységeiben fellépő legidő- 
sebb kőzetek az azoikumba tehető kristályos kőzetek. Biotitos és grafitos 
gneiszek, fillitek, kvarcitok és márványok képezik az Arangjelováci hegység 
nagy részét. 

Lazarevac és Zsupanjec közt a kvarcitok és fillitek a fedőben telepsze- 
nek, míg Lazarevfcnál a feküt csomós csillámpala adja. A karrarai már- 
vánnyal vetélkedő venc>aci fehér márvány is az őskőzetek közé tartozik. 
Az arandjelováci őshegység feltörése nézetem szerint a granitoid-kőzetek fel- 
emelkedésére vezethető vissza. Utamon csak a barosevt'ci gránitporfirból volt 
alkalmam gyűjteni. Egy másik ilyen magma feltörés észlelhető a Gucsevo 
hegységben is, Badalj felett, ahol primitiv módon bányásszák is a rendkívül 
ép és friss biotit-amfibül gránitot. Ugyanitt a Boranje-hegy gerincen zöldes- 
fehér márványok és kiistályos palák is fellépnek. Zsujovics ezenkívül még a 
Cer-hegységből említ granitoid-kőzeteket és kristályos palákat ; az expedíció 
folyamán azonban, sajnos, e hegységet még nem volt alkalmam felkeresni. 
Hogy az említet t-granitoid magmafeltörések, mely időbe tehetők, azt majd 
csak a további kutatások lesznek hivatva eldönteni ; nézetem szerint 
azonban azok a szerpentinkitöréseket jóval megelőzték és nem esünk 
tiílzásba, ha kiemelkedésüket antepaleozoikusaknak vesszük. 

d^ P a 1 e o z i k u m. 

A Cer, Iverák, Gucsevo és Vlasics hegységek túlnyomó részét egyazon 
fáciesű paleozoikus képződmények építik fel. ]\íindhárom hegyvidéket 
főképen a többé vagy kevésbé átalakult és átkristályosodott préselt homok- 
kövek és anyagpalák alkotják. Az itt előforduló palakomplexus nagy vas- 
tagságot képvisel. Ugyanazon fliskifejlődésben a legtöbb valószínűség sze- 
rint az egész paleozoikum és ezenkívül még a triász werfeni emelete is sze- 
repel. E palákat már BouÉ A.^ Viquesnel,^ később pedig Zsujovics ^ és 

1 BOUB A.: Europái-sche Tülkei. Wien, 1890. 

* ViQUESNBL A.: Journal d'un voyage dans la Turquie d'Europa. Memoircs de la 
Société géologique de Francé 1892. Tom. V. Part. I. ^ 

' Zsujovics J.: Geologija Srbije. Serbska kraljevska Akadémia Belgrád, 1893. 
(Gfeológiai térképpel.) 



b Dí IFJ. LOCZY LAJOS 

Pavlovits is taglalták és majd a kiistályos őspala, majd a paleozoika^, 
majd kiéta- és eocénpalákia osztották. Kutatásaim nyomán arra a tapasz- 
talatra jutottam, hogy u Zsujovics-féle térképon elválasztott kristályos és 
paleozoikus palák a legtöbb esetben nemcsak hogy egymástól nem, hanem 
a krétának és eocénnak jelzett flistől sem különböznek. 

A palák közt több helyütt szirtesen fekete bitumenes mészkövek 
merednek ki. A G u c s e v o - h e g y s é g b e n, K r u p a n j e körül, 
valamint Oszecsinán a fekete bitumenes mészkő- 
szirtekből Farosites, Cyatophyllum korall nyom okát, vastag 
Platycnnus és Cyathocrinus nyél tagokat és Bellero'pJwn okát ha- 
tároztam meg szép számban; miáltal p e r m o k a r b o xi 
koruk kétségtelen megállapítást nyert. E fekete 
mészkövek nagyobb tömegben Krupanje és Zaj ácsa 
körül a K o r e n i t a é s S t i r a völgyek mentén lépnek 
fel. A Korenita völgy felett emelkedő Biljeg heg3'en nagyszámú Bellero- 
fliont és többnyire Plaiycrinus nyéltagokból és töiedékekből álló trochitesz- 
breccsákat találtam. A Korenita völgyből származó fekete mészkő vékony 
csiszolataiban Eudothyra foraminiferákaLt és Mizzia velehitana Schub. nevű 
algákat határoztam meg. Ezenkívül Neoschwagerináxíi emlékeztető fora- 
minifera-keresztmetszeket is észleltem egy csiszolatban. Osec«inán a 
palák közt szirtesen kiemelkedő fekete mészkőrögben Favosites, Platy- 
cnnws-töredékeket és me.'íhatározhatatlan brachiopodákat gyűjtöttem. 
Valjevo s Osecsina között a/ út mentén ugyancsak Bellewphonokíit gyűjtöt- 
tem e mészkőből, ugyanezen fáciesű per móka r bon mész- 
követ megtaláltam a Cerhegysóg északi részében 
Novoselónál a Gaginahegyen is, ahonnan keleti 
csapásban, a palák övében apró szirtekre oszolva 
Petkovica felé folytatódik. Culjkovics és Voluj.ic- 
n á 1 is fellép a palában e m é s z k ő k é p z ő d m é n y. Az 
Iverak-hegyen, annak nyugati csücskében, Sornál 
jelentkezik a permokar bon-mészkő. A Vlasics hegységben 
többnyire Xy— KDK csapásirányban települ a permo- 
kar bon-mészkő, paleozoikus paláktól közre véve. 

Északon, Crniljevo Druzsetic Vrhovina Koceljeva mentén, majd 
attól délre, Osecina, Bhzonj közt, lépnek fel hasonló fekete mészkövek. 
A Bizonjslvi vísovi tetején lévő nagy kőbányában nagy számmal Brllcro- 
phon(»kiit és néhány jó magtartású Pruduetidát sikerült gyűjtenem. Zsujovics 
a Vlasics-hegység paláit krétának és eocénnek térképezte, a fekete mészköve- 
ket pedig neokomkrétának tekintette. PAVLOViTs-é az érdem, hogy Zsujovics- 
csal szemben reámutatott a palák és mészkövek idősebb korára, de ő sem 
ment a triász koron túl feltevésében. A p e r m o k a r b o n mészkő- 
szirtek, mint f e n n e b b i s jeleztem, nem alkotnak 



NYUGATSZERBIA GEOLÓGIAI VISZONYAI. ( 

Összefüggő vonulatot, hanem a ii a 1 u k idősebb pale- 
ozoi és fiatalabb werfeni palákkal összegyűrve, 
azok közül izoláltan bukkannak elő. Különösen a Zav- 
laka és Valjovó közti út mentén az Obnica- völgyben volt alkalmam a 
fekete mészkő és palák sajátos települési viszonyait megfigyelnem. Xéhol 
a mészkövek viselkednek fedőként, másutt pedig a palák. A mészkőszirtek 
elválva a paláktól; többnyire csak összetöredeztek, a plasztikusan viselkedő 
flissel ellentétben, mely flistipusú gyűrődést szenvedve mintegy magában 
úsztatja a felszakított és 'összetöredezett mészkőrögöket. Közel Valjevó- 
hoz az Obnica, Jablonica völgyek mentén szabályos ÉK-DX}^ irányú 
gyűrődést éo/Jeltem. A legtöbb jel arra mutat, hogy a paleozoikus és 
werfeni palák közt rakódott le a permo karbon-mészkő. Ismerve a belle- 
rophonmészkő igen hasonló kifejlődését a Kami Alpokban, ez utóbbiak vo- 
nulata keleti folytatásának vélem. Korát pedig a még meghatározásra 
szoruló Productidák és Bellerophonok után itélve főképen a permbe 
teszem. Ámbátor az is meglehet, hogy a mészkő csak bizonyos mélyebb 
tengercsatornák mentén ülepedett le, míg ugyanazon időben a sikérebb 
helyeken agyagok, máigák és homokkövek képződtek, melyek utólag át- 
kiistályosodva, palákká alakultak. Loznica felett a Orni vrhen, továbbá 
a Zavlakai hegyvidékeken több helyütt, sajátos vörös homokkövet észleltem, 
amely rendkívül hasonlít a mi dunántúli permi vörös homokköveinkhez. 
Lehetséges, hogy e képződmény a fekete mészkő más viszonyok közt képző- 
dött időbeli ekvivalensének felel meg. 

e) Triász. 

Valjevo felett, az Obnica-völgyben, valamint Oszeczinánál imitt-amott 
^a<ir?ákat gyűjtöttem márga palákban, melyek itt többnyire erősen pré- 
seltek. Valjevo felett a hősi temetőben a verfeni-rétegekből gazdag ammo- 
nites fauna került elő. A Gucsevo-hegységben a zajacsai Stira völgy 
mentén, törések mentén háromszor megismétlődő erősen gyűrt permO' 
karbon-triász és ki'étából álló rétegösszlet van feltárva. A Stira -völgyben 
fellépő werfeni palákból a következő alakok kerültek elő: 

Gervüea cf. modioLa FrbcH; Turbo rectecostatus Hauer, Tirolites 
cassianus Éuenet, Myo'phoria cf. laevigata Goldf., Anajplophora cf. 'cana- 
nalensis Cat., Nahria costata ^íünst. Ugyancsak a Stira-völgyben fellépő 
fekete lemezes mészkőből Anaplophora cf. svhrecta BiTTN-t gyűjtöttem. 

A Loznica felett emelkedő és az 1914. évi harcokról híres Crni vrch 
gerincén, a lövészárkok feltárásaiban, ahol még ma is temetetlenül fekszik 
ezer meg ezer hősünk keselyűktől szétszórt csontváza, Natírin costata 
MüNST. és Gervüea cf. aporrecta Lbps. kövületeket gyűjtöttem. 

A triász fiatalabb emeleteit már csak elvétve sikerült kimutatnom. 



ö 1>! IFJ. liOCZY LAJOS 

Valjevónál a Gra dac- völgyében lemezes mészkövek lépnek fel. Tovább- 
délre nagy vastagságban tömött fehér CZaáocoropsí sokat tartalmazó mész- 
kövek települnek, melyek valószínűleg a középső és felső triászt képviselik^ 
E dolinás karsztjellegű vidék, melyen Kosjericiből Valjevóra menet csupán 
átkocsiztam, még további kutatásra vár. 

Jóval karakterisztikusabb a Loznica felett levő Crni vrch változatos 
tri sza. Itt Koviljacsa és Trbusnica között a törésvonal mentén a következd- 
rétegsorozatot állapítottam meg. 

Alul: 1. Vörös és barnás homokkövek. 1 ^^ , , 

o u 1 i i- "^^ ' 1 " Permokarbon. 

2. Fekete tomott meszko J 

3. Gasztropodás oolit ] ,, , , • .. 

. -tr- •• j. • ^'^ i -'^Iso werfeni rétegek. 

4. voros werfeni palák J 

5. Sárga, tipusos werfeni palák és meszek 1 Felső werfeni. 
gazdag faunával (valjevói fácies) j rétegek. 

6. Szürke dolomit Ladini 

7. Lemezes mészkő palákkal váltakozva és 

8. Szürke dolomit [ kar ni 

9. Tűzkő ves vöröses mészkő (tridentinus mészkő) emelet. 

Hasonló rétegsort tapasztaltam Válj evótól északra a Eabas völgy mentém 
Kozlicsics vidékén. A juraképződmények túlnyomó részben hiányzanak a 
Szávadepressziót határoló szerb neogén hegységekben. Igen sok jel arra 
mutat, hogy a nagyszabású szerpentinkitörések a jura időszakra esnek.- 
A szerpentin alkotja a Bukovina hegység legmagasabb, csaknem 1000 m 
magas csúcsait. A Ljubovija felett, a Medvedniktől kezdve kelet felé hú- 
zódik a szerpentin-masszívum, mindenütt a legmagasabb gerincet képezve- 
Górni Milanovac és Csacsak felé. 

A Belgrádi hegység felépítésében ugyancsak fellép a szerpentin,, 
ahol az Avala-hegység legidősebb magvát képezi. A avalai szerpentinek 
kora ugyancsak problematikus, annyi bizonyos, hogy a krétánál jóval' 
idősebb, mivel az utóbbi transzgredál felette. A belgrádi hegységben, 
valamint szám< s nyugatszerbiai szerpentin-előfordulásban, több esetben 
volt alkalmam 1 -2 cm vastag aszbeszttellérre akadni. Melegen ajánlom 
az érdeklődő köröknek e mostani időkben oly fontos bányatermékre kuta- 
tásokat eszközölni ; nem tartom ugyanis kizártnak, hogy némely helyütt 
sikerülni fog kiaknázásra érdemes aszbeszttelepet találni. Az avalahegyi 
ólombányáktól délre, az országút menti feltárásokban a szerpentin közvetlen 
fedőjében veres és kékes márgákat figyeltem meg, melyekben a kelet- 
boszniai Vardiste vidt'ki ú. n. tuf fit képződményre ismertem. E képződ- 
mény egyéb szerbiai és boszniai előfordulása nyomán Katzer szerint a 
legfelső jurának, azaz tithonnak felel meg. A tuffit eme kormegállapítása 
mindamellett még erősen problematikus. 



NYUGATSZBRBIA GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL. V' 

f) K r é t a . 

A kréta képződmények ugyancsak nagy szerepet játszanak a jellem- 
zett hegyvidék felépítésében. A Belgrád-hegység túhiyoraó részét a kréta 
építi fél. Zsujovics kövületek alapján részletesen tagolta a belgrád-topcsideri 
krétát, ami minden tekintetben jól megállja a helyét. Zsujovics kimutatta 
a neokom-, gault-, cenoman- és szenon-emeleteket, amelyek alapján kimond- 
hatjuk, hogy az egész krétában kisebb-nagyobb megszakítással elejétől 
végig a tenger borította a vidéket. A sötétszürke requieniás tieokom mész- 
kövek némileg hasonlítanak a Valjevo vidéki permokarbon mészkövekre, 
ami az utóbbiakra vonatkozólag Zsujovicsot több esetben tévedésbe is 
ejtette. 

A középkréta (gault, albien) mint típusos flis és aptychuszos márga 
van kifejlődve. A gosaura emlékeztető kövületben gazdag szenonmárgák, 
amint azt Topcsidernél megfigyelhettem, diszkordánsan transzgredálnak 
az idősebb krétára. JeUemző a topcsideri neokom krétamészkőre, hogy a 
fekürétegei konglomerátosak és breccsiásak ; a szegletes zárványok közt 
túlnyomó részben a szerpentin szerepel. A topcsideri völgy mentén szép 
kövület zsákmányra tettem szert, nehogy azonban előzetes jelentésemben 
Zsujoviccsal szemben ismétlésekbe essem, azok ismertetésére nem térek ki. 

A Eudnik-hegység nyugati oldalán a Ljig folyó menti hegyvidéket 
túlnyomó részben ugyancsak a topcsideri fáciesű krétaképződmények al- 
kotják, bár némi eltérés már mutatkozik, tekintve a Hippuntees mész- 
kövek felléptét. A Mionica- Bánj ani-hegy vidék krétáját a begyűjtött fauna 
és a telepedési viszonyok után a következőképen vélem tagolhatni : 

1. Fekete requieniás mészkő Bequienia ammonea Math. Neokom. 

2. Barna és szürke homokkövek ammonites faunával Pusozia Gaudama 
FoRBES, Pusozia cf. flanulata Sow., Desmoceras (Latidorsella) affin. lati- 
dorsatum Mich. Albien-cenoman. 

3. Litografikus palák és flis, meszes márgákkal váltakozva. Inocera- 
mus Crifpsi var. reachensis Eth. hioceramus Cri/p'psi Zitteli Pete*. Tm-on- 
szenon. 

4. Fekete mészkövek hippmites famiával Hi/ppuritcs (josavieiisis 
Douv.*, Hi'pfurites Jeani Douv.*, Hippurűes nov. sp. indet., Hippurites 
nov. sp. affin. turgidus* Boll. tm*on-szenon. A *-gal jelölt fajokat Dr. Je- 
KELius Erich m. kir. geológus gyűjtötte és nyújtotta át nekem meghatá- 
rozás végett. 

A Mionicától nyugatra fellépő krétaképződmények a topcsideri kreta- 
fáciestől merőben eltérő kelet -boszniai kifejlődését mutatják. 

A Gucevo-hegységben Loznica és Krupanje között fellépő nagy- 
vastagságú sárgás kemény mészkövek, gazdag faunájuk után ítélve, a közép- 
és felsőkrétába tartoznak és úgy petrogi-a fiailag mint faunisztikailag a 



10 r>? IFJ. LÓCZY LAJOS 

Katzer,^ Oppenheim^ és Kittl^ ismertetett krétakifejlődest mutatják és 
azzal együtt a lombardiai gosauval mutatnak feltűnő egyezést. 

A változatos felépítésű Crni vrchen Koviljacsa és Trbusnica felett 
mintegy 450 m magasságban a tenger színe felett, a permokarbon és triászra 
diszkordánsan felgyűrt mészkövekből a következő famiát gyűjtöttem : 
Saiwagesia cornu'pastons De8 Moulins, Sauvagesia nov. s'p. indet., Orhitoiá£s 
média D'Arch., Orhitoides aff n. gensacica Leym., Orhitoides c£. apiculata 
SoHLUMB., Orhitoides tiov. sp. indet., Om'phálocyclus aff in. macrcypora Linoh. 
E fauna a felsőkréta cenoman-tm-on emeleteire enged következtetni. A zaja - 
csai Stira-völgyben a paleozoikummal diszkordánsan összegyűrt krétamész- 
kőből a következő alakokat gyűjtöttem: Biradiolites ci. angulosus D'Orb., 
Sauvagesia Gáensis Dacke, Radiolites Pectoni Choffat. Ezenkívül igen sok 
Actaeonella- és IVeníica-kéresztmetszetet láttam, amelyek a gosaura emlé- 
keztetnek. 

g) E r u p c i ó s k ő ?: e t e k. 

A (jucsevo- Vlasics-, Iverak-Bukovioa-, valamint a Belgrádi hegység 
paleozoikus és kréta képződményeit többhelyütt trachitoid és andezit 
kitörések hatolták át. 

Dr. JuGovics Lajos egyetemi tanársegéd szíves mikroszkopikus 
meghatározása szerint az Avala-hegyen csillámtrachitok, Vreoci és Crjeni 
közt riolittufa, Krupanjnál biotittrachitok, Zajecsán csillámriolit és 
biotitgránit, Zavlaka vidékén andezit, Banjani és Babiljacnál a Ljig völgye 
mentén rioht és riolittufák lépnek fel. A szerpentin és a tuffitja mellett 
e vulkáni kitöréseknek köszönheti Nyugat-szerbia, gazdag, azonban nagyobb- 
részt még feltáratlan érctelepeit. Az ércek többnyire ott fordulnak elő, 
ahol a poszt vulkáni eredetű apofizisek mentén gázexhalációk közel a fel- 
-színhez, valamely mészkőképződményt értek. Az Avala-hegyen Eipanjnál 
bányászott ólomércek (galenit), a mállott csillámtrachit és a neokommészkő 
kontaktusai mentén a mészkő üregeit kitöltő tömzsökben lépnek fel. Erup- 
tivus kőzetet az érctelepeknél akárhányszor nem is lehet taláhii, ami aria 
vall, hogy az érc metaszomatikus módon a mészkő ezideig ismeretlen le- 
folyású reakciója következtében, posztvulkáni gázokból képződött. Eipanj- 
nál főleg galenit, arzeno pirit és külko pirit ásványokat gyűjtöttem. A Ki'u- 
-panje vidéki gazdag antimontelepek ; Krupanje, StoHce, Zajacsa ugyancsak 
a permkarbon mészkőüregeit kitöltő szabálytalan elhelyezkedésű tömzsök- 
ben lépnek fel. 

^ Katzer t\: Gi'oIogi.^elicM- Fiihrcr durch Bn.snini uiul ú'iv Herzegoviiia, Sarajevo 
24. old. 1903. 

* Oppbnheim P. ; Neuf B •itrág') zur Q-íolgoie und Paláontologie der Balkanhalb- 
insel. Z. itschr. d. D. Geol. Gcs. Bd. 68. 140 old. 1906. 

' KiTTL F. : Geologie der Umgebung von Sarajevo. Jahib. d. k. u. k. Gool. R.-A. 
53. kötetf. ölő. old. 1904. 



NYrOATSZEHBIA CxEOLOOIAI VI^^ZÜ^■VAIRÓL. 11 

li) Paleogón. 

Az eocénképződiiiéiiyek eddigi kutatásaim után ítélve hiányzanak 
a szóbanforgó hegyvidéken. 

A Tuzlától északra emelkedő' Majevica-hegység olajtartalmú eocénje 
KDK csapásban csak a Drina folyóig követhető, itt délre kanyarodva 
kiékelődik. A Drina túlsó oldalán, Szerbiában már a paleozoikus és mezo- 
zoikus képződmények felépítette Gucsevo, Cer és Iverak hegységek emel- 
kednek. A Drina völgye kétségtelenül nagyszabású törésnek felel meg, 
amely apám nézete szerint okozati összefüggésben állhatott a duna völgyi 
töréssel, sőt talán az Adriai-tenger Albán-partvidékének észak-déU irányú 
beszakadásával is. A térkép szemlélete is meggyozőleg szól eme teória mellett. 
Egyébként a Diina-völgy Zvorniknál és Visegrád vidékén is feltűnő éles 
határt képez a bal- és jobboldalán fellépő, korban és fáciesben rendkívül 
eltérő képződmények közt. Részletesebben azonban itt a Drinavidék geo- 
lógiájára nem térhetek ki. 

A Masics-hegység Zsujovics-tól eocénnek vett fhse nézetem szerint 
a paleozoikumba és a triász werfeni emeletébe helyezendő, míg a Zsujovics- 
tól ugyancsak eocénnak vett Ostruzsnica Sremcica közt fellépő flisképződ- 
mény a topcsider-rakovicai krótaflissal egyezik. 

A tengeri oligocén-képződmények ugyancsak problematikusak. 
A Loznica környékén és a Radalj -völgyben előforduló vörös homokkövek 
és slírszerű palás agyagok lehetséges, hogy a Majevica-hegység felől be- 
szögelő oHgocéntenger parti képződménye nek felelnek meg, bár sejtésem 
szerint ezek is már a mediterránüledékeihez tartoznak. A valjevói, kos- 
jericii és talán a zavlakai meg kamenicai medencék beltavi kovás márga 
éa homokkő üledékei, vezető kövületek híján, ugyancsak problematikus 
korúak. Tekintve a valjevói medence kovás márgáinak nagyfokú egye- 
zését a kremnai és bielo brdói beltavak üledékeihez, koruk az utóbbiakból 
előkerült növénylenyomatok alapján, dr. Tuzson János tudományegyetemi 
tanár szíves meghatározása után, az oligocénkorba tehető. Nem lehetetlen 
azonban az sem, hogy az oligocéntől kezdve kisebb-nagyobb megszakítás- 
sal a legfiatalabb pliocénig beltavak borították e belső peneplén medencéket. 

i) X e g é n. 

A miocénkorban Nyugat-Szerbia nagy része víz alatt állott. A Bel- 
grádihegységet a mediterrán tenger peneplénné tarolta. Az Avala-hegyen, 
meg Belgrád környékén több helyütt megtalálni a mediterrán bekérge- 
zését. Belgrádban a Kalimegdán- várhegyet is mediterrán mészkő és konglo- 
merát homokkőképzŐdmány alkotja, amit különben már Zsujovics is 
gazdag faima alapján ismertetett. 



12 K IFJ. LÓCZY LAJOS 

A lajtamészkő is nagy vastagságban van kiképződve. Az épülőfelbeit 
maradt új skupstina mögötti Tas ]\faidan nevű nagy kőbányában jó] fel 
van tárva. Tenus-, Lucina-, Caráiía-lenyomatot és tömérdek LitJiotamnium 
ramosíssimum EEUSs'-ot észleltem e helyütt. 

A s:ai mai a-üled ékek ugyancsak vastag kifejlődésben telepszenek 
Ostrnzpnica ts Sremcica között a krétaképződményeki'e. Az ostruz'^nicai 
nu'szkőbányából gazdag faunát gyűjtöttem, amelyet dr. Schréter 
Zoltán úr volt szíves meghatározni. A fauna a következő fajokból áll: Ser- 
fula sp., Modiola sp., Cardium sp., Potamides (Pirenella) disjunctus Sow., 
Buccinum (Dorsanum) dwplicatuni Sow., Hidrohia sp. 

Belgrádtól nyugatra (Jrekaricánál a Banovo-hegy északnyugati 
oldalán Modiola Volhynica Eichw., Cerithium (Vulgocenthiwni) rubigi- 
nosuni Eichw., Trochus cf. yictiLS Eichw. kövületeket gyűjtöttem. 

Míg a Belgrádi hegység peremén a szarmata-rétegek többé-kevésbé 
diszlokálódtak, addig a hegység belsejében szintesen transzgi-edálnak a 
krétaképződményeken . 

A mediterrán- ós szarmata-rétegek a legtöbb 
valószínűség szerint a valjevói, kamenicai és 
zavjakai medencékben sem hiányoznak, sőt a Jadar 
és Obnica folyók mentén gyakori fehér homokos 
bekérgező mészkövek arra mutatnak, hogy erre- 
felé aloznicai és valjevói mediterrán öblök huza- 
mosabb ideig összeköttetésben állottak. 

Koviljacsa és Loznica között északfelől öbölszerűen mélyen beéke- 
lődnek a mediterrán-képződmények dél felé. 

Közvetlen a Loznica felett fekvő kőbányában feltárt homokos mész- 
kőből elég gazdag faunát gyűjtöttem, amelyet ugyancsak Schréter 
Zoltán volt szíves meghatározni. A fauna a következő*: Glycymeris Me- 
nardi Desh., Cardium turonicum May., Venus multilamella Lam., Ostrea 
lamellosa Brocc, Tapes veiula Bast., Ariomia ephippium L., Peden sp., 
Cardium (Ríngicardium) liians Brogc, Alveolina meló d'Orb., Heterostegina 
costata d'Orb. Loznicától keletre a Stira-völgy, valamint a zavlakai 
országút mentén is többhelyütt észleltem a triászképződménye kre transz- 
gredáló mediterránmészkövet és homokkövet. 

A Loznicától keletre eső Zaranja-völgyben fellépő mediterránmész- 
kőben Cardium turonicum May., a Zvornik és Koviljaca közt fellépő szürke 
slírből pedig Corhula Aginagibha Ol. került elő. 

A pontusi édesvízi tenger jóllehet főleg a Pocerina és Posavina domb- 
vidékre szorítkozott, az idősebb partszegély 200 m magasságot meghaladó 
részeit is elöntötte.' 

A Belgrádi hegység szélein, magában Belgrád városában is, Zsujo vios 
tanár kövületek alapján kimutatta a pontusi képződményeket. 



NYüGATÖZERBIA OEOIiüOIAI VISZONYAIRÓL. 13 

j) I) i l U V i U 111. 

Míg az alacsonyabb partszegély északi részein a lösz több helyütt 
•előfordul, addig délfelé a hegységek belsejében azt vörös és sárga vasborsós 
agyag, terra rossza és a kristályospalák barnaszínű, uiálladéka váltja fel. 
Ezen képződményekkel majd csak az agrogeológiai vizsgálat után fogok bő- 
vebben foglalkozni. 

Kutatásaim alapján az a nézetem alakult ki, hogy az Észak- 
nyugat szerbiai paleozoikus és mezozoikus hegy- 
csoport valamikor összefüggő nagy kiterjedésű 
röghegység maradéka, amely nem a Dinaridák 
tartozéka, mint azt általában képzelték. A permo- 
karbon triász- és krétaképződmények inkább a 
karniai, keletalpesi kifejlődéssel mutatnak szo- 
rosabb rokonságot, amint azt a kőzetkifejlődés 
ós a fauna után megállapíthattam. Igen sok jel 
arra mutat, hogy a Kelet— alpesi láncok Horvát- 
országon, Bosznián keresztül Észak Szerbiában 
folytatódnak, miközben ezek a Kárpátok láncaihoz 
hasonlóan délről övezik a Magyar Alföld depresz- 
szióját. A további kutatások vannak hivatva eldönteni, hogy 
miként csatlakozik ez a nyugatszerbiai fácies az Adria partjain húzódó 
Dinaridákhoz és a Ehodope-hegységhez. 

Kelt Budapesten, 1917 november 1-én. 



A LÁPOK ALATT A/ÉGBEMENŐ MÁLLÁSRÓL. 

Irta Ballenegger Kóbert dr.^ 

Arra a kérdésre, hogyan megy végbe a máUás a lápok alatt és mi 
a lápok alatt történő mállás végterméke, Ramann állított fel egy elméletet. 
Szerinte a lápok alatt savanyú mállás megy végbe. A lápokat alkotó szerves 
anyag bomlásakor gyenge organikus savak és sok szénsav keletkezik, 
melyek a lápvizekben oldva a láp altalaját megtámadják, az altalaj szili- 
kátjait megbontják, a vasat és a bázisokat teljesen kilúgozzák, míg a ková- 
ba v egy része az alumíniumhoz kötve visszamarad és vele kaohnt képez. 

A lápok alatt a mHlás tehát Eamann szerint humuszsavak és szénsav 

^ Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 deceui bor 5-én tartott szakülésén. 



14 " I>; BALLENEGÍ-ER KÓfiEKr 

hatására megy végbe, végső terméke kaolin. Ez az úgynevezett Gráu- 
erdentheorie számos követőre talált, így Stremme ezzel az elmélettel magya- 
rázza számos németországi kaolintelep keletkezését, WüaT pedig messze- 
menő geológiai következtetéseket is von le belőle, amennyiben segítségével 
megszerkeszti Halle vidékének térszínét a harmadkor elején. 

Ezzel szemben Eösler a kaolinképződést poszt vulkános tényezők hatá- 
sának tulajdonítja, szerinte a máUás és a kaolinképződés két egymástól lénye- 
gesen eltérő bomlási folyamat, a mállás végső terméke sohasem lehet kaolin. 

Amint látjuk, Eamann elmélete abból indul ki, hogy a lápok alatt 
található kifakult képződmények kaolinok. Érdekes azonban az, hogy 
egyetlen esetben sem vizsgálták meg ezejmek a kifakult üledékeknek kémiai 
összetételét, vájjon az megfelel-e a kaolin összetételének, amely, amint tud- 
juk, 1 mol. Al^O^, ISiO^ és IH^O. 

Alkalmam volt két nagyobb kiterjedésű magyarországi láp altalaját 
kémiailag megvizsgálnom. 

Az egyik egy árvamegyei mohláp Szuchahorán az ország határán. 
Ez a mintegy 280 kat. hold kiterjedésű láp egy vízválasztó gerincén nyug- 
szik. Törpe fenyővel sűrűn benőtt mohaláp ez, melyben a tőzeg vastagsága 
az 5 métert is elc'ri. A tőzeg alsó részébe számos csúcsosan elkorhadt erdei 
fenyőtörzs nyúHk be, amelyek a láp altalaját képező fakószürke agyagban 
gyökereznek. 

Az agyag legfelső rétege kissé sárgás, 20—8 cm mélységben kékes- 
szürke. Itt már állandó benne a víz. A láp szélén ennek az agyagnak világos- 
sárga porózus képződmény felel meg, mely egészen lösznemű, annyira, 
hogy az itt térképező osztrák geológusok több helyütt lösznek is vették. 
Eredetére nézve azonban nem szélhordta képződmény, hanem fluvio- 
glaciáhs üledék, melynek anyaga a liptói havasok morénáiból került ki. 

Finom gránittörmelék ez, melynek mechanikai összetételében a finom 
homok és a kőliszt uralkodik és majdnem egyforma arányban vesz részt. 

A láp alatt ez a porózus sárga üledék plasztikus agyaggá mállott. 

A mállási termék jellemzésére a sósavas kivonat (Hilgard szerint) 
összetételét választottam, miután már egy korábbi értekezésemben kimu- 
tattam, hogy a mállási termék úgyszólván teljesen feloldódik sósavban 
öt nap alatt.^ A sósavban fel nem táródott részből forró kénsav csak jelen- 
téktelen mennyiségű anyagot old ki, így a szuchahorai altalajnál a kén- 
savban oldódott aluminiumoxyd mennyisége csak 0*]%-ot tesz ki (100 rész 
talajra vonatkoztatva). 

A sósavas kivonat összetétele a következő : ^ 

^ Ballenegger R. : Adatok maf^yarországi talajok chtmiai os8zetét<'lénck isme- 
retéhez. A iH. kir. Földtani Intézet 1916. évi jelentése, 532. oldal. 

• Balleneooeb R. : Árva megye agrogeológiai viszonyainak vázlata. Ugyanolt, 
466. oldal. 



A LÁPOK ALATT VÉGBEMENŐ MÁLLÁSRÓL. 



15' 



SiO^ 5-12 

^/aOg 7-95 

Fe^O<t '^'48 

M(iO 0-68 

CaO 0-09 

Na^O 0-25 

K^Ó 0-79 

PiO^ nyoiji 

TiO^ 0-16 

MnO 0-02 

17-54 

kötött víz 3-79 

nedvesség 1 "88 

HCl-hen nem oldódott . . . 76-79 



Mol. 
viszony 

1-09 

1 

0-20 

0-22 

0-02 

0-05 

0-11 



2-70 



100-00 



Az agyag összetételének legfeltűnőbb vonása a magas Al^O^ és kötött 
víztartalom. Vasoxydot az agyag aránylag keveset tartalmaz, a mész majd- 
nem teljesen kilúgozódott és eró'sen megfogytak az alkaliák is. Aránylag 
magas a mészhez viszonyítva a magnóziatartalom, ami erősen kilúgzott 
talajokon rendes jelenség és bizonyos ferromagntziás ásványoknak^ úgy 
mint a biotitoknak a mállással szemben tanusított ellenállására vezethető 
vissza . 

A sósavban feloldódott sziHkátos résznek molekuláris összetétele : 



1 ÁJ^Os, 1-09 SÍO2, 0-40 bázis és 2*70 H^O. 

P ' Ez a mállási termék eszerint nem kaohn, nem kaoHn azért, mert 
sósavban feloldódott, a kaolin ugyanis sósavban nem oldódik és összetétele 
is egészen más. 

Ha a bázisoktól el is tekintünk, a főkülönbség az, hogy ez a mállási 
termék lényegesen kevesebb kovasavat tartalmaz 1 molekula Al^O^-ia, 
vonatkoztatva, mint a kaolin ; itt tehát a mállásnak olyan formájával van 
dolgunk, melynél a bázisok mellett a kovasav is nagy mértékben kilúgozó- 
dik, sokkal nagyobb mértékben, semhogy kaolin keletkezhessek. 

A másik megelemzett altalaj síklápnak altalaja és az Alföldről, a 
Körösök Sárrétjéről való. Ezt a területet -a Sárrét lecsapolása előtt hatalmas 
láp borította, mely a Körösök által lerakott legfinomabb iszapból felépített 
talajon alakult ki. A láp alatt feketeszínű, rendkívül plasztikus agyag, az 
úgynevezett réti agyag található. A réti agyagnak egész profilja egyforma 
összetételű, a felső színtben foglalt nagymennyiségű humusztól eltekintve. 



16 D! BALLENEGGER RÓBERT 

A réti agyag altalajának összetétele a következő: ^ 

Mol. 
% viszony 

SiO^ 4-91 0-65 

^/gOg 12-80 1 

Fé'gOs 6-98 0-35 

MgO 1-74 0-35 

CaO M7 0-17 

Na.X) 0-70 0-09 

K^Ö 2-01 0-17 

SOg 0-05 

P2O5 0-21 

MnO 0-09 

80-66 

kötött víz 6-47 2-86 

nedvesség 3-18 

humusz 0-89 

HCl-hvu nein oldódott . . . 58-80 

100;00 

Itt az árvái láp esetében említett jellemvonások még feltűnőbbek, 
így feltűnő a magas Al^O^ és kötött víztartalom mellett a bázisok és a kova- 
-sav erős kilúgzása. 

Molekuláris összetétele : 

0-65 SiO^, 1 AI^Oq, 0-78 bázis és 2*86 H^O. 

A lápok alatt végbemenő mállás terméke tehát mindkét esetben egy 
erősen hydratizált agyag, melynek összetételében 1 moL AlzO^-ia kevés, 
1*1 -nél kevesebb SiO^ és mintegy ^— -^ mol. bázis esik. A vas mennyisége 
is csekély az ^/g^g-hoz viszonyítva. 

Ennek h két agyagnak keletkezését nem magyarázhatjuk meg, ha a 
lápok alatt savanyú mállást tételezünk fel. Savanyú mállás esetében ugyanis 
a kovasavnak fel kell szaporodnia, kovasavban dús mállási terméknek 
kell keletkeznie, míg itt ellenkezőleg a mállásnál felszabaduló kovasav ki* 
lúgozódik. Ez csak alkalikus közegben végbemenő mállás esetében történ- 
het meg és tényleg, mindkét láp altalajában levő vizet megvizsgálva, azt 
alkalikusnak találtam. Hasonló jelenséget észlelt Glinka, aki keletszibériai, 
továbbá lengyelországi (\ovo-Alexandria) lápok altalajában levő vizet 
mindig alkaUkusnak találta.^ 

^ Balleneqqee Róbeet: Adatok magyarországi talajok chemiai összetótelónck 
.íísni.retéhez. A m, kir. Földtani Intézet 1916. évi jelentése, 562. oldal. 

, * Glinka: Die Typtn dor Bodenbildung, Berlin, 1914. 161. oldal. 



A LÁPOK ALATT VÉGBEMENÖ MÁLLÁSRÜL. _ ÍJ 

A lápok alatt levő üledék ugyanis állandóan vízben van, ennélfogva 
cl szilikátok hydroly/ist szenvednek és a It-hasadó bázisok a víznek lúgos 
reakciót kölcsönöznek. 

A láp alatt a mállás ennélfogva alkalikus közegben megy végbe, nem 
pedig savanyú közegben, amint azt E amann és követői feltételezik ; a mállás 
terméke tehát nem is lehet kaohn, hanem egy a kaohntól eltérŐ összetételű 
agyag, amely magas ALfi^ tartalmánál fogva tűzálló, a vas nagyfokú ki- 
lúgzása következtében pedig fakószínű. A vas kilúgzásánál a láp vízben 
foglalt organikus anyag működik közre. Ez mint védőkolloid akadályozza 
meg a vas kicsapódását. 

Az erdők alatt is találunk fakószínű agyagos talajokat, úgynevezett 
podsolokat. Ezeket eddig keletkezési módjukat tekintve, a lápok alatt levő 
kifakult agyagokkal azonosították, azt mondván, hogy mindkét képződ- 
mény savanyú mállás eredménye. Ez azonban csak a podsolokra áll. Ezek- 
nél a mállási termékben 1 molekula AJ^O^-va több, 3—4 molekula -SiOg esik, 
míg a lápok altalajában jóval alacsonyabb a kovasav arányszáma. 

A podsolokat és a lápok altalaját ennélfogva, még ha színre és kon- 
zisztenciára meg is egyeznek, kémiai összetételük alapján megkülönböztet- 
hf^tjük egymástól. 



B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

AZ ALDUNAI GABBRO. 

Irtii PÁPAY Irma dr. 
Az 1—2. ábrával. 



I. Geológiai viszonyok. 

Tiszafai (Eibeuthal)-Ujbánya, Tiszócza és Sziiiice környékének petro- 
gráfiai felépítésében az eruptív kőzetek közül a gabbró, szerpentin, porfirok és 
diabázok vesznek részt. A vidék geológiai viszonyait Schafarzik Ferbnc mű- 
egyetemi tanár úr ^ vizsgálta és a következőképen ismerteti : 

A naszádosi szerpentintömzs Naszádostól 2 km-nyire Ny-ra kezdődik, 
majd É-ról D-re húzódik és körülbelül 1 km széles vonulatot alkot. Ljubotinn 
táján e tömzs eléri n Duna pnrtját és két ágra szakad. A szélesebb főág tovább 

^ Dr. SoHAFABZiK Fereno : Felvételi jelenté.s 1892. évi részletes geológiai felvétel- 
ről. M k. Földtani Intézet Jelentése 1892. 124. old. 

Földtani Köalöny. XLVIII. köt. 1918. 2 



18 



D! PAPAY IRMA 



halad dél felé egészen a Vipera -fonásig és Tiszócza és Juc között körülbelül 
7 km hosszúságban húzódik végig a Dunapavton. A másik ág a Ljubotina-patak. 
alsó szakaszától ahg % km-nyi szélességben indul Ny-i irányban Tiszafa ', felé 
és a hasonnevű völgy mindkét oldalát alkotja. A tiszóczai szerpentinágtól* Ny-ra, 
illetve az tiszafaitól D-re körülbelül a Juc-patakig és a Kukujova begycsúcsig 
foT-dulnak elő a gabbrók, melyekről már Tietze Emil ^ is említést tesz. Leg- 
típusosabban találni a gabbrót a Juc-patak torkolatában. Legtöbb esetben réteges 
települést mutat. Helyenként, mint pl. az tiszafai malom körül valóságos 
gneiszpadok fordulna kelő a gabbró rétegeivel váltakozva s egészben véve az itteni. 



Juc s'Hö 




12- 3 



Diiuvium 



1 



Fehó mediterrán 



őzerpentin. 



Porfirteler. 



H (jabbró. 



ábra. Az aldunai gabbró lu iyfzíiu-ajza Tiszafa és Ti»zócza között Krassószörénj' 
vármcgyébf n, Schafaezik Ferenc dr. műegyetemi tanár felvétele szerint. 



gabbróformáció nem egy eruptiv tömeg benyomását teszi, hanem egy kristályos 
palák közé beékelt, sőt helyenként velük váltakozó betelepülést mutat. A gabbró,. 
szerpentin és a kristályos palák területén különböző pontokon porfirok és néhol 
diabázféle kőzetek törtek fel. Szereplésük alárendelt. Nag5'obb területet foglal el 
az újbányái porfirit, a Kvikujova fel zit porfiija, valamint a Juc-patak mentén lát- 
ható porfirit, melyek a legnagyobb valószínűség szerint egy egykori elterjedt 
lávatakaró foszlányainak tekinthetők. A Kukujova DK-i (övében levő rét köze- 
pén szép gabbró áll szálban. 

Ennyi említést tesz Schaparzik professzor a gabbró települési viszonyai- 
ról. Ezek után pedig áttérek a kőzet petrogi'áfiai ismertetésére. 

SciiAFARZiK professzor az általa geológiailag feldolgozott terület gabbró- 



E. Kalkowsky : Lithologia, 22ít. old. 



AZ ALDUNAI GABBRO. 19 

t'lőfordulásait szíves volt kőzettani vizsgálatok céljából rendelkezésemre bocsáj- 
tani, miért is neki ez úton mondok hálás köszönetet. 

A budiiptsti Városligetben a m. kir. közli kidési muztum (1896.) palo- 
lája előtt egy hatalmas Bziklatuskó van kiállítVii, 1.5 m. hosszú, 1 m. széles 
és 1 m. magas gabbro-lömzs, amelyet a Dmi;i hullámverése lesimított. 
A Iron/ színű, zöldes fehér mállott kéreggel bevont giibbro felső lapján 
: következő felírás olvasható: ((Kiemeltetett az Aldmia Jucz zuhatagából 
1885-l;en 5000 kgr.)) 

II. Kőzettani rész. 

Optikai vizsgálataim alapján az itteni gabbróelőfordulások négy főtípusát 
különböztethetjük meg. 

I. Az első típust képviseli a jucpataki, a Juc-patak torkolatától felfelé az 
első kanyarulat mögötti («a») és a szinicei előfordulás -(«6»). 

Mind a három gabbró általában frissnek mondható, mállási jelenségek csak 
helyenként mutatkoznak. Makroszkopice a kőzet sötétszínű, mert a diallágok 
mennyisége tetemesebb mint a földpátoké. A kőzet elegyrészeinek nagysága a 
jucp;.tMki előfordulásnál egyenlő; az első kanyarulat mögött előforduló ^^abbró 
íékségnél az elegyrészek nagysága egyenlő, de az előbbinél nagyobbak s végü\ 
i! sziniczei gabbróban a diallágok nagysága jóval felülmlílja a földpátokét. 

n. A második típusa nagy mértékben saussuiitesedett jucpataki gabbró. 
Ez világos zöldes színű, mállott földpát- és diallágkristályokkal. 

III. A harmadik típus a Tiszócza -patakból a malom felett előforduló 
uabbróféleség, mely dinamometamoHózis következtében erősen préselt. Makrosz- 
kopice réteges szerkezetű, különböző vastagságú sötétebb és világosabb erek 
váltakoznak egymással, amelyek főleg diallágból és olivinből állnak. 

IV. Végül a negyedik típus a szerpentinesedett tiszóczai gabbró, szabad 
szemmel is látható nagy földpát kristályokkal és mállott diallágokkal. 

Mikroszkopice a kőzetnek xenomorf szemcsés szövete van, majd helyenként 
a kelyphites szövet szépen megfigyelhető. 



Elegyrészek. 

A) Fül d p á t o k. 

Makroszkopice a földpáíok kissé ibolyás színűek, szélesebb táblák, 
melyeken ik(rrováltságot több hdyen szabad szemmel is meg lehet figyelni. 
Jucpataki gabbrók földpátjai általában nem automorfok, bázikusak, optikai 
karakterük negatív, a (010) szerint csiszolt metszeten a kioltás —36°, a (001) 
szerinti metszeten —37° volt, tehát ez a földpát anorthit, egy más esetben a ki- 
oltás a (010) lapon —29^, a (001) lapon —17° volt, ez esetben a földpát bytownit 
volt. Ezen vizsgálatok alapján a jucpataki gabbrók földpátjai a bytownit-anorthit 
sorba tartoznak. Nagyon gyakon az ikerösszenövés, legközönségesebb az albit- 

2* 



20 Dr PÁPAY IRMA 

ikevtörvény, egy-egy földpát számos szélesebb-keskeiiytbb lemezből áll. Igen 
gyakran az albit- és peri kliii-i keit örvény egyszerre fordul elő. 

A földpátok általában kevés zárványt tartalmaznak. Helyenként apró, 
porszerűon elhintett ilmenittrichiteket találunk, melyek a kristály belseje felé 
felhalmozódnak. Elhelyezkedésük rendesen a hasadási irányok mentén történik. 
Piroxénzárvány is előfordul, de nem nagy számmal. Különösen jól láthatók ez 
interpoziciók a jucpataki előfordulás földpátjaiban. Többnyire határozatlan alakú 
szemek, ritkán hosszabb tűk. Fénytörésük erős, elrendeződésük szabálytalan, a 
piroxénegyének közvetlen közelében számuk jelentősebb. Eutilszemek csak 
szórványosan találhatók. Mint ritkaságot figyeltem meg a juci földpátban néhány 
jól kifejlődött kristályt piramis- és prizmalapokkal. 

A különböző gabbróelőfordulások földpátjai különböző megtartásúak. Leg- 
frissebb a jucpataki gabbró föklpátja. Előrehaladott a mállás és erősebb a repe- 
dezettség az «a» gabbró földpátjainál. A repedések mentén gyakran található egy 
erősen fény- és kettőstörő ásványféleség, jól kivehető amfibolos hasadással, 
pleochroizmussal ; minden valószínűség szerint a kőzet földpátjának és olivinjé- 
nek vagy piroxénjének egymásra hatása folytán jött létre. Fészkek alakjában 
mutatkozik, majd hálószerűén elágazik, s a földpát repedéseit csaknem teljesen 
kitölti. Optikai vizsgálataim alapján ez az amfibolféleség kétségtelenül aktinolith. 
•Helyenként az aktinolith egy kékeszöld színű aggregátummá mállik, gyenge 
kettőstöréssel, abnormális interferencia színnel. Ez a mállási termék cliloritféleség, 
még pedig permin. Egyes helyeken muszkovitcsodás és kalcit oscdás észlelhető . 

A «b» gabbró földpátja erősen kaolinosodik. E mállás helyenként oly nagy- 
mérvű, hogy az ikerrováli ságot teljesen eltünteti. Érdekesek azok a földpáttáblák, 
melyeket szerpentinesedett olivinek vesznek' körül. Ezekben a repedések sűiű 
hálózatot alkotnak. Az olivin szer pentinesedés ével kapcsolatban az általa hatá- 
rolt földpát erősen repedezik, a repedések az ohvinből indulnak ki és a földpáton 
keresztülhaladva a szomszédos olivinbe folytatódnak. E repedéseket zöldszínű 
szerpentin-anyag tölti ki, miáltal a földpát zöld erektől átjártnak látszik. Néha 
nemcsak egy, hanem több földpáttáblán húzódik kei'esztül ilyen szerpentin-anyag- 
gal telt ér. 

A saussuritesedett gabbró földpátja helyenként teljesen friss, máshol pedig 
annyira mállott, hogy a keletkező szekundér termék teljesen felemészti a földpát 
egész anyagát. A földpátkristály erősen aktinolithosodott. Az aktinolithrostok a 
legtöbb esetben hosszú sorokban helyezkednek el, sok esetben a földpát «o> ten- 
gelyére merőlegesen. Kalcitosodás is észlelhető. Gyakori a földpát mállási ter- 
mékei között a hosszú prizmák vagy szemek alakjában előforduló zoisit. 

Az átalakulás alkalmával egy savanyúbb földpátféleség is keletkezik, 
optikai karaktere pozitív, fénytörése a kanadabalzsaménál nagyobb, de a bytownit 
fénytörésénél kisebb, tehát minden valószínűség szerint egy az andezin-labra dórit 
sorba tajtozó földpát féleséggel van dolgunk, pontosabb meghatározást végezni 
nem tudtam, meri kioltást egy esetben sem lehetett mérni. Eutilszemek ritkák. 

A dinamometamorfózis következtében préselt gabbró földpátja teljesen 
azericitesedett . 



AZ ALDUNAI OABBRO. 



21 



B; Dia 11 ág. 

A kőzetben a diallág vovid prizmák alakjábüii van jt.ltji, mely szerint jó 
hasadást mutat. A különböző előfordulási helyt kről származó gabbrókban 
különböző nagyságú diallágokat találunk. Mig a juc- pataki gabbróban a diál- 
lagok szemnagysága inkább kicsinyntk mondható, addig a sziniczei gabbróban 
;i diallágok hatalmas táblákat alkotnak. Helyenként tombak-barna máskor 
zöldes színűek az elválási lapon erős csilloj^ást mutatnak. Ikerösszenövés az 
(100) lap szerint elég gyakori. Világoszöld-színű, tömén jrtelen zárványt tartal- 
maz, amitől barnásnak látszik. Optikai karaktere negatív. A (010) lap szerint 
készített metszeteken a kioltás —39°. Pleocliroizmusuk gyenge. Gyakori az össze- 
növés a hypersth énnel. Az (100) lappal párhuzamosan lemezek ékelődnek a 




2. álira. Az aidunai gabbro vékony csiszolata. 

I. Keliphites szövetű gabbro. 
II. Diallag, irásgránitos összenövés. 



diallágkristályba, melyek fénytörése a diallágnál nagyobb, optikai karakterük 
negatív, pleochroizmusuk jelentős: c = zöldes, a = vöröses. Különösen jól 
látható ez az összenövés a (010) lapon -f Ni kolok között, ezen a lapon a rombos 
piroxén egyenesen, míg a diallág körülbelül —39 "-kai olt ki. 

Az «a» gabbró diallágjába széles hypersthénlemezek iktatódnak. 

A «b» gabbró diallág jai érdekes összenövést mutatnak. Két vagy több 
diallágegyén fésűszerűen nő egymásba s az egész diallág írás gránitszerű benyo- 
mást kelt . 

A diallág zárványokban nagyon gazdag. Fekete átlátszatlan keskeny kis 
tűk töltik ki az egész kristályt, melyek közül egyesek néha vörösbarna színnel 
áttetszők, mindenben emlékeztetnek a íöidpátokban is előforduló ilmenit-trichí- 
tekre, csak azoknál nagyobbak. Elhelyezkedésük a <«» tengellyel párhuzamosan 
történik, de azonkívül ferde irányb-ui is mutatkoznak, úgy hogy a két irányban 



22 PÁVAY IRMA 

elhelyezkedő ilmenittűk közel 124°-os szöget zárnak be. Sokszor olyan sűrűn 
lépnek fel, hogy valósággal összefüggő sorokat alkotnak és ilyenkor a különböző 
irányban elhelyezkedő ilmenitsorok valóságos amfibolos hasadást mutatnak és 
csakis nagy nagyítással láthatjuk, hogy ilmenittűkkol van dolgunk. 

Ezeken kívül elvétve rutilszemek és meglehetősen nagy piritint erpoziciók 
találhatók. 

A diallágok általában frissek, csak egyes helyeken főleg a széleken figyel- 
hető meg amfibolosodás. Némely helyen az amfibollá való átalakulás nagyobb 
mérveket ölt. A már majdnem teljesen átalakuló egyén magja még diallág, 
pii-oxénes hasadással, míg nagyobb részén az amfibolos 124°-os hasadás jól 
látható. E szekundér termék világos-sárgászöld szhiű, gyengén pleochroisztikus 
amfibol azaz aktinolith, mert c : c = —15°. Helyenként e mérés pontosan volt 
eszközölhető. 

A saussuritesedett gabbró diallágja szintén aktinolithosodik. Az átalakulás 
alkalmával keletkezett rostok a diallág «c» tengelyével párhuzamosan helyezked- 
nek el ; de emellett a szabálytalan elrendeződés is megfigyelhető. Egyes helyeken 
a diallág rostos, gyengén fény- és kettőstörő anyaggá alakult át, mely minden 
valószínűség szerint antigorit. a=a. 

Adinamometamorfózist szenvedett gabbró diallágja nagyon szépen mutatja 
íi .rostos szerkezetet. 

:' A tiszócai erősen szerpentinesedett gabbró diallágja nagyon összetöre- 
déizett. 

t Cj Olivin. 

\ Az olivin sohasem automorf, hanem mindig legömbölyödött szemek alak- 
jában' yan jelen. Makroszkopice olajzöld szinű és zsirfényű. Sok helyen szépen 
megfigyelhető az olivin közvetlen érintkezve a földpát kristályokkal, amely 
helyeken mikroskop alatt a kelyphites szövet szépen látható. Megtartásuk 
különböző, helyenként teljesen frissek és ekkor színtelenek, más helyeken pedig 
már a kezdődő mállás nyomait láthatjuk. Először a repedések mentén indul meg 
az átalakulás és a kiváló magnetit egész hálózatot alkot. A magnetit kiválása 
után az olivin tovább mállik és a magnetitháló szálainak mindkét oldalát szer- 
pentinzóna kíséri. 

Az olivin zárványai ilmenit- és 'titántartalmú magnetit. Ezek azonban a 
legritkább esetben frissek, rendesen a leukoxénesedést lehet rajtuk megfigyelni. 

A «b> gabbró olivinje majdnem teljesen szerpentinesedett. 

A sauss m-it •'gabbró, mely minden esetben dynamikai hati'isok eredménye, 
amelyre kataklázos szerkezetéből következtethetünk, az olivint mint primer 
elegyrészt nem tartalmazza. 

Sok helyen az olivint a plagio klasszal való érintkezése helyén egy változó 
szélességű világoszöld színű amfibolróteg veszi körül. Ezt a jelenséget először 
TÖRNBBOHM figyelte meg, utána mások is észlelték. Szerinte ez az amfibolzóna 
az olivin szer pentinesedés ével kapcsolatban a plagioklászból keletkezik infil- 
tráció utján. Ha az olivin mellett diallágcsopo'rt van, úgy ez hy, amfibolzóna 
azt is határolja egy darab* in, de aztán fuknziHnsan kiékül. Csakis a f(")lrlp'it és 



AZ ALDUNAI GABBRO. 23 

^olivin érintkezésénél figyelhető meg helyenként, hogy a zöld amfibolzónán 
belül az olivhit egy másik nagyon keskeny és teljesen színtelen zóna határolja, 
nit'ly minden valószínűség szerint tremolit -tűkből áll. 

D) Mellékes elegyrészek. 

A gabbró mellékes elegyrészei közül nagyon kevés zirkont találtam, rende- 
den szemek alakjában mutatkozik erős fény- és kettőstöréssel. Az apatit nagyon 
ritka, rendesen rövid prizmák. A magnetit apró oktaéderek alakjában jelent- 
kezik és titán-tartalmára utal az a körülmény, hogy erősen leukoxénesedik. 
Nagyon ritkán található az ilmenit apró hatszögletes táblák alakjában. Eendesen 
alaktalan és ugyancsak erősen leukoxénesedik. 

Szöveti szempontból valamennyi előfordulás gabbrója durván szemcsés. 
Az egyes elegyrészek keletkezési periódusát éles határ nem választja el egymástól, 
úgy, hogy egy elegyrész sem autó morf. A földpátok táblásak, nagyságra nézve 
többé-ke vésbbé megegyeznek a szintén táblás diallágokkal. Az olivin legömbö- 
lyödött szemek alakjában van jelen, teljesen xenomorf. 

Munkámat befejezve, hálás köszönetemet fejezem ki dr. Mauritz Béla 
egyetemi tanár úrnak, aki jóindulatú támogatásával és szíves útbaigazításaival 
dolgozatom elkészítését lehetővé tette. 

Budapest, 1918 február 23. 

Készült a kir. magy. Tudomány Egyetem ásvány-kőzettani intézetében. 



A GRIEDELI BARIT KRÍSTÁLYÁLAKJA. 

Irta Vbndl Mária dr. 

— A 3-ik ábrával. — 

A Magyar Nemzeti Múzeum birtokába jutott barit példány, melyet 
érdekes kristályformája miatt dr. Krenner József múzeumi osztályigazgató 
úr közelebbi megvizsgálásra nekem átadott, Griedelről származik.^ Az egyes 
kristályok mind oszlopos kifejlődést mutatnak, hosszúságuk 2— 8 mm közt, 
vastagságuk 1—2 mm közt változik; szép víztiszták, élesen és határozottan 
kifejlődött lapokkal. Egyes kristályokon voltak csak a lápok kissé homályo- 
sa k, de itt is jól mérhetők. Határozottan a következő 7 formát állapíthattam 
raóg :' 

■ ! . ' : 

■ , 1 

^ Griedel falu a Wetter folyó mellett, Butzbach város közelében fékezik, íeltö- 
Jhéssenben. E város állomása a Gíeszen— majnai frankfurti vasúti vorialíiafc. ~ . 



24 



Dí VENDL MARIA 



Véglapok; 

c = (001) 
b = (010) 

Prizmák : 

m = (110) 
n = (120). 



Bracbidóma : 

= (011) 

Piramisok: 

y = (122) 
r = (112). 



E formák közül mind a 7 sohasem fordul elő egy kristályon, hanem a 
következő kombinációk szerint vannak megoszolva : 

1. Leggyakoribb az o (011) ós y (122) kombinációja. Igen gyakran 
felül megjelenik a c (001) keskeny lapalakjában. (1. ábra.) A legtöbb kristályt 
csak e három forma alkotja. 

2. Az 0, c és y-on kívül még fellép az r (112) piramis. Keskeny lapjai 
élénken csillognak az y (122) lapok között. (2. ábra.) 




3. ábra. A gricdeli barit kristályalakjai. 



3. Ezt a kombinációt az o (011) brachidóma, c (001) és h (010) véglapok,. 
y (122) piramis, n (120) és m (110) prizmák alkotják. Ezen találjuk tehát 
a legtöbb formát, mert az összesen észlelt 7 forma közül 6 megvan rajta. 
Feltűnő, hogy itt a c elég széles la ppal tompít, ellenben a & cöak mint keskeny 
sáv van jelen. Az n (120) is mint ktskeny lapocska tompítja az y (122) meg- 
felelő élét, míg az m (110) két lapja mint kis trapézalakú lapocska csillag 
a kristály végén. (8. ábra.) 

A kristályok tehát meglehetős egyszer ű kifejlődést mutatnak, érdekessé 
teszi őket a brachidiagonalis kifejlődés és az a körülmény, hogy az o (011) 
dóma mellett uralkodó forma mindig az y (122) piramis. A e (111) alappira- 
mist egy esetben sem sikerült megtalálnuuj. 

A lapok többnyire tökéletes kifejlőd és űe k, különösen az t/ és o lapjai 
adtak mindig éles és határozott reflexet. A lapok tökéletessége különben az 



A GRIEDEIJ BARIT KRISTÁLYALAKJA. 25 

alább közölt táblázatból is kitűnik: a mért. és számított értékek mindig elég 
közel állanak egymáshoz. 

A griedeli barit kristályok legjobban hasonlítanak Neminar^ által leírt 
Binnentalból származó innfeldi baritkristályokhoz. Ezek is a brachidiago- 
ualis szerint nyújtott oszló poks uralkodó forma rajtuk is az o és y. Hasonló, 
a Binnentalból származó baritkristályokat ír le Scharizeb.^ 

A Grünling^ által ismertetett binnenvölgyi barit kristályok is o sze- 
rint nyújtutt oszlopuk, de ezeken az o-n kívül uralkodó forma az m (110) 
prizma és nagyon dominál a c (001) véglap is, míg az y (122) piramis egy- 
általában nincs is meg. 

A brachidiagonalis szerint kifejlődött barit kristályokat íi- még le 
Sansoni.* E kristályok Vernascáról (Piecenza, Itália) származnak s annyiban 
hasonlítanak a griedeli baritokhoz, hogy az o szerint nyújtottak, de dominál 
rajtuk az w (110) és d (102), (ez utóbbi a griedeli bariton nincs meg), míg 
az y csak alárendelten lép fel ; ugyanígy a « is. 

Ehhez hasonlók a Haüy * által ismertetett, Cheshireről származó 
barit kristályok. Ezek is az o szerint vannak kifejlődve, dominál rajtuk a d. 
Az t/ is megvan, de csak alárendelten, míg a griedeli bariton e/ a domináló 
forma , 

ZiMÁNYi* kaukázusi baritokat ismertet, melyek az o szerint nyújtott 
oszlopok. Megvan rajtuk a d, m, z és y, ezek közül dominál a d; c és b ellenben 
hiányzik. Ugyancsak Zimányi' Demőről (Gömör megye) származó barit- 
kiistályokat is ír le, melyek szintén a brachidiagonalis szerint vannak ki- 
fejlődve, ezeken meg erősen dominál a c. 

Általában tehát összehasonlítva a különböző helyről származó, «a» ten- 
gely szerint nyújtott, oszlopos kifejlődés ű barit kristályokat, azt találjuk, 
liogy a griedeli baritok alakjukra nézve legjobban hasonlítanak a Neminar 
által leírt innfeldi baritkristályokhoz, amennyiben ezekkel nemcsak abban 
egyeznek, hogy a brachidiagonalis szerint vannak kifejlődve, hanem abban 
is, hogy az uralkodó forma a griedeli bariton is ós az innfeldi kristályokon 
is az (011) brachidóma mellett mindig az y (122) piramis. 

A következő táblázatban összeállítottam a mért értékeket, egybe- 
vetve a számított hajlásokkal. A számítások alapjául Helmhacker ala p- 
értókei szolgáltak. Mórt értékül a mérések középértékeit tüntettem fel. 



^ Min. Mitt. 1876. 6. 61. Nbminakc kristályokat mint baritocölesztintekct írja 
le, de utólag bebizonyosodott, hogy baritok. 
» Zeitschr. f. Krist. 1898. 30. 299. 
3 Zeitschr. f. Krist. 1884. 8. 243. 

* Sansoni: Mem. Ac. Bologna 1885. Zeitschr. f. Krist. 1886. 11, 

* Min. Mitt. 1823. 

* Földt. Közi, 1894. 24. 

' Zeitschr. f. Krist, 1908. 44. 



:26 K VENDL MÁRIA 











Mért. 


Számított 


c : 





001 : 


011 


52° -44' 


52° 


43' 8" 


c : 


y 


001 : 


122 


57° 0' 


57° 


r 


h : 


11 


010 : 


120 


31° 13' 


31° 


21' 


h : 


m 


010 ; 


; 110 


51° 19' 


50° 


48' 47" 


b : 


y 


010 : 


; 122 


44° 15' 


44° 


16' 


h : 


r 


010 : 


: 112 


63° 25' 


62° 


56' 


: 


y 


011 ; 


; 122 


25° 48' 


26° 


0' 49" 


y ■• 


r 


122 ; 


; 112 


19° 10' 


18° 


40' 


y ■ 


n 


122 ; 


; 120 


32° ö^' 


32° 


59' 


m 


: m' 


110 ; 


; ITO 


78° 15' 


78° 


22' 26" 


: 


h 


011 : 


010 


37° 6' 


37° 


16' 52" 


y •■ 


y" 


122 : 


: 122 


128° 2' 


127° 


56' 


y : 


y'" 


122 ; 


i 12-2 


91° 16' 


91° 


18' 


y - 


y' 


122 : 


; 122 


65° 56' 


65° 


58' 


: 





011 : 


; 011 


74° 36' 


74° 


33' 44" 



E barit paragenetikai viszonya a következő: tömör, színtelen, átlátszó, 
helyenkint bama-foltos kvarca la pzatra világos sárgásbarna, földes limonit 
telepszik, mely fölfelé kemény, apró szőlőszerű, bamásfekete limonit ba 
megy át. Ez utóbbi be van vonva ig^n vékony, finom kvarcrétf'gg^l, m^^lyen 
.szabálytalanul helyezkednek el az előbb leírt barit prizmák. E kristályok mellé 
még roppant vékony és törékeny kvarchártyákból álló, üres hólyagos göm- 
bök helyezkednek, melyeknek átmérője körülbelül 3*5 mm. 

Végül kedves kötelességet teljesítek, amidőn e helyen is őszinte hálás 

köszönetet mondok dr. Krbnner József múzeumi osztályigazgató, egyetemi 

tanár úrnak, azon szívességéért, hogy e szép és érdekes vizsgálati anyagot 

rendelkezésemre bocsátotta és hogy munkámban mindig jóakaratú taná- 

•csaival és útbaigazításaival támogatott. 

Lőcse, 1916 október 1-én. 



O VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 

A Magyarhoni Földtani Társulat 1918 február hónap 6-án tartott 
68-ik rendes közgyűlésén elmondotta 

SzoNTAGH Tamás dr. elnök. 



Mélyen tisztelt közgyűlés ! 

Ismét egy évi munkásságunk főkönyvének zárlatánál vagyunk és 
híven be kell számolnunk társulati életünk mozzanatairól és mindarról, ami 
működésünkkel összefügg. 

Az emberiség vérengző s a történeti jogokat, a higgadt judiciumot 
épen nem tisztelő lázas rohama, úgylátszik, már tetőpontját elérte ; de most 
a betegség egy másik, nem kevésbé veszélyes irányba kezd átcsapni, 
amely nemcsak társadalmunkat, de eddigi életünket is egy egészen új, még 
igen ismeretlen krizisbe sodorhatja. Az ember tárrsadalmának és természet- 
szerű fejlődésének bizonyos irányú rohamos, gyökeres, átmenet nélküli 
átformálása ; mint minden a természet örök törvényeivel ellentétes cselek- 
mény, rendesen nem szokott a legüdvösebben végződni. A régi formák, 
'a régi társadalom elavult, elkorhadt intézményei; igaz, hogy a mai ember 
természetének és igényeinek megfelelően alakítandók át és pótlandók: de 
emiek az igen nehéz és óriási felelősséggel járó munkának, a leglelkiismerete- 
sebb óvatossággal és az emberi természet sokoldalúságának teljes ismereté- 
vel kell megtörténni. 

Mindnyájan jól tudjuk, hogy valamit elpusztítani, elrombolni köny- 
nyebb, mint valami jobbat, szebbet, hasznosabbat felépíteni, teremteni. 

Vajjun a béke bizonytalanul röpködő galambja nem alakul-e át raga- 
dozó ölyvvé, amely a várva-várt olajág helyett tüskés bogáncsot hoz majd 
vérszomjas csőrében?! Hazánkban a szélsőségekre való hajlandóság úgyis 
megvan; ez pedig a higgadt, meggondolt és áldásthozó munkának nem' 
barátja. Szeretjük az egetverő, csattanós gondolatokat és frázisokat hangoz- 
tatni. Azt képzeljük, hogy a. természet szigorúan előírt haladását félre- 
tolva, mi nagy ugrásokkal érhetjük el azt, amit mások folytonos, kitartó, 
:gondos és előrelátó munkával szerezhettek csak meg magoknak, és pedig 



28 I>i SZONTAGH TAMÁS 

olyan munkával, amit megfontolás, szeretet, ihletíség és bizonyos eszménjri- 
ség vezetett. 

A Földtani Társulat belső élete. 

Társulatmik belső életére térve át, valami nagy eseményeket nem 
sorolhatunk fel. ]\íinden a mostani nehéz viszonyok uralta mederben haladt. 
Előadásaink száma, bizonyára nagymérvű elfoglaltságunk miatt és nem 
más okból, talán kissé megapadt ; közlönyünk pedig a nyomdai árak lel- 
ketlen megdrágulása miatt megszűkült. Vagyonunk, ha nem is nemes 
ügyünk érdeméhez mérten, mégis gyarapodott. A mostani év mutatja meg, 
hogy hazánk fiaihoz és anyagiakkal foglalkozó társulatainkhoz intézett 
szózatunk minő visszhangra talál. Ez az év mutatja majd meg, hogy ha- 
zánknak, a magyarságnak, a mi általunk művelt igen fontos érdekkörét, 
mennyire érti meg és meimyire méltatja közéletünk! 

Tagtársaink egy részét még mindig távoltartja a katonai szolgálat. 
Közylök egyesek már a haladó szellem befolyása folytán szakmájukban 
vagy legalább is annak körében szolgálják ezen ádáz háborút. Ezt a vala- 
mit legjobban köszönjük a magas hadvezetőségnek. 

Barlangkutató szakosztályunk az alkalmatlan viszonyok között és 
anyagiak híján nem fejthette ki szokott tevékenységét. Ehelyett dicséretes 
buzgalommal gyarapította vagyonát. Bella Lajos ny. tanár, eddigi al- 
elnök, lett a szakosztály elnöke s alelnöknek dr. Kormos Tivadar, m. kir. 
osztálygeológus, egyetemi magántanár választatott meg. ^íindakettő, a ki- 
csírázás első percétől kezdve őszinte szeretettel ápolta az életerős csemetét 
s így bizonyára ezentúl is egész odaadással fogja azt gondozni. 

Új szakosztályunk, mely a ((h i d r o 1 ó g i á t» fogja mívelni és szol- 
gálni, végleg megalakult. A szakosztály elnökének. Kovács Sebestény 
Aladár m. kir. udvari tanácsost, műegyetemi ny. r. tanárt sikerült meg- 
nyerni. Az alelnökséget dr. Schafarzik Ferenc m. kir. bányatanácsos^ 
műegyetemi ny. r. tanár és dr. Kövesugethy Piadó egyetemi ny. r. tanár 
volt szíves elvállalni. A szakosztály titkára Bogdánfy Ödön m. kir. osztály- 
tanácsos lett. A választmány is olyan kedvezően alakult meg, hogy új szak- 
osztályunk hasznos, hézagpótló mmikásságát és felvirágozását immár biz- 
tosítva látjuk. A szakosztály tágas munkakörét Bogdánfy Ödön már 
teljességében ki is fejtette s ezalatt az értékes zászló alatt indult meg mun- 
kássága, hazánk javára és a mi örömünkre ! 

Marenzi Károly őrgróf cs. és kir. gyalogsági tábornok, az eszme 
megpendítője és buzgó harcosa pedig célját elérte ée reményeljük, hogy 
ezentúl is szeretettel fog részt venni a szakosztály munkásságában. 

Ez alkalommal is tisztelettel üdvözöljük őexcellenciáját! 



ELNÖKI MEGNYITÓ BESZED. 29 

EJhuiiyt nagyjaink emlékezete. 

A hidrológiai szakosztály végső szervezésével foglalkozó rendkívüli 
közgyűlésen, egészen csendesen lelepleztük Eápolty LAJOSnak, Stróbl 
Alajos mester jeles tanítványának, ruszkicai márványba kidomborítolt 
«BöcKH JÁNOS)) emlékművét. 

Az emlékmű, melyet . társulatunk kezdeményezésére, egykori nagy- 
érdemű elnökünk és a kiváló geológus tisztelői és barátai emeltek, a m. kir. 
Földtani Intézet kerti falának egyik Stefánia-úti sarkán helyeztetett el. 
Tervezése s kivitelének vezetése Stróbl Alajos mester nemes ízlésének, 
önzetlen hazafias lelkének bizonyítéka. 

Mindnyájuk áldozatkészségét hálásan és legjobban köszönjük. 

Tiszteljük ós becsüljük továbbra is néhai Böokh János emlékét 
■ö úttörő mesterünk és vezetőnk egyike volt. Tudományunknak és hazánk- 
nak élt. Ezzel nemcsak az igazi érdemnek tartozunk, hanem az önzetlen 
lelkes munka és jellem méltánylásának is hódolunk. 

A mulandóság lapját ütve fel, sajnos, ismét értékes veszteségekről 
kénytelen titkártársam beszámolni, Dr. Lőrenthby Imre, tudományegye- 
temi tanár, egykori titkármik és választmányi tagunk, igenis korai, gyászos 
elhmiytáról, dr. Vadász Elemér tagtársunk fog közgyűlésünkön külön 
2iiegemlékezni. 

Áldott legyen elhunytaink emlékezete. 

Kiváló tagtársaink működése. 

Társulatmik kiválói közül dr. Lóczy Lajos tiszteleti tag klasszikus 
munkáját «A Balaton geológiájá»-t, a Magyar Tudományos Akadémia az 
1917. évi «Nagy díjjal» jutalmazta. 

Dr. LóczY Lajos tehát azon kevesek közé tartozik, akiket a tudomá- 
nyos akadémia a «Nagy díjjal» és a ((^rarczibányi-mellékjutalommal» is meg- 
koszorúzott. Xagyszabású további munkássága szerezzen úgy neki, mint 
nekünk is még n.ígyon sokáig igen sok örömet. 

Dr. PÁLFY ^íório tisztelt ehiöktársamnak a Magyar Bányász- és 
Kohászegyesület budapesti osztálya kiváló előadásáért az osztály arany 
emléklapját ítélte oda. őszinte örömmel üdvözöljük őt e kiérdemelt 
elismerés és kitüntetés alkalmával is. 

Dr. Ilosvay Lajos tiszteleti tag a m. kir. vallás- és közoktatásügyi 
államtitkárságtól megvált. Első szerelméhez, a szebb és háládatosabb 
tanársághoz tért vissza. 

Adja az isteni gondviselés, hogy lélekben és testben üdén, még sok 
nemzedéket vezessen be a mostani kor egyik legislegfontosabb tudományába, 
a kémiába. 

Gróf Széchényi Béla úr őexcellenciáját, tiszteleti tagmikat, tudo- 
mányos és magyar társadalmi életünk minden mozzanatának még mostan 



80 Dí SZONTAGH TAMÁS 

is éber megfigyelőjét és részesét születésének 80-ik évfordulója alkalmával 
őszinte mélj^ tisztelettel üdvözöltük. 

Azt hiszem, közgyűlésünk egységes érzésének adok kifejezést, amikor 
őexcellenciájának ez alkalommal is még hosszú egészséges életet és zavar- 
talan boldogságot kivánok. 

Köszönet Társulatunk pártfogóinak. , 

A vallás- és közoktatásügyi tárcát dr. Jankovich BÉLÁtól gróf 
Apponyi Albert vette át. A földmívelési ügyek vezetésének nagy gondja 
dr. Ghyllányi Imre báró vállairól Mezőssy I >éla miniszter vállaira helye- 
ződött át. Ma már ők is eltávozt k. 

A szeszélyes és időnket kegyetlenül és félelmesen rabló politika a 
magyar gazdák annyi igen fontos és égető kérdése elé mostan már Wekerle- 
SÁNDOR dr., m. kir. miniszterelnököt állította. Meg vagymik azonban arról 
győződve, hogy habár hazánk ezen két igen fontos és sorsdöntő állása más 
kézbe is került, az a jóságos támogatás, amelyben ezideig is szerencsénk 
volt, mindakét helyen részesülni, sok anyagi gonddal küzdő társulatunk- 
tól ezentúl sem fog megvonatni. Hiszen ha társulatunk működése nem is 
csillog és zörög, de mindig a hazának és a tudománynak igyekezik hasznosan 
szolgálni és minden neki szentelt támogatása a haza és a közjavára kama- 
tozik. 

Hálás köszönettel gondolunk az elávozottakra s őszintt bizalmas 
reménnyel fordulunk az utódok felé. 

Dr. herceg Eszterházy Miklós úr főméltóságáról, a mi lelkes, magyar 
érzésű pártfogónkról és dr. Semsey Andor tiszteleti tagról is tiszteletteljes 
és a köszönet hálás érzésével emlékezünk meg. 

Legjobban köszönjük a m. kir. Földtani Intézetnek min- 
denekben szives, nagybecsű testvéri támogatását és a kir. M a g y á r 
Természettudományi T á r s u 1 a t n a k azt a jóságát, amely- 
lyel mint hajléktalanoknak, gyűléseinknek itten helyet adott. Szeressük, 
becsüljük és támogassuk egymást. Ha valahol, úgy bizonyára minálunk 
magyaroknál szükséges az egyetértés és összetartás, a céltudatos, egységes 
munka . 

De köszönjük a lefolyt évben belépett alapító, örökítő és rendes 
tagoknak' hazafias készségét is, amellyel társulatunk működésót elősegítik. 
Választmányunk társulatunk megerősítésére a vidéki választmányi tagság 
kérdésével, egyáltalában a választmány nagyobbításával is foglalkozik; de 
miután az, alapszabályaink megváltoztatásával függ össze, alkalmasabb 
időre halasztotta ezirányú javaslatát. Közgyűlésünk ünnepi hangulatát 
emeli az is, hogy választmányunk ajánlatára ma adja ki a 7-ik dr. Szabó 
JózsBF-ernlékérmet és hogy egy tiszteleti tagot is lesz kegyes választani. 



KLNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 31' 

Rokon társulatok működése. 

Eokontáit^ulataiiik és intézményeink működésére térve át, először is 
a m. kir. Földtani Intézet jóformán rendes kerékvágásban haladó munkás- 
ságával találkozunk. 

Az 1016-ik évi működéséről két erős kötet «Évi jelentés»-ben számol be. 

Ebből is olvashatjuk közhasznú működésének egészséges, erős fejlő- 
dését , szétágazódását . 

A Balkán geológiai és bányászati tanulmányozását sokkal nagyobb 
méretekben s hosszabb időn át folytatta. Ezzel ismét gyarapította annak 
geológiai ismeretét és sok becses ősanyagra fogja figyelmeztetni hazánk 
vállalkozóit és nagyiparosait, de hathatósan szolgálja hadseregünk ér- 
dekeit is. 

Az 1917-ik évben dr. Lóczy Lajos m. kir. földtani intézeti igazgató 
is hosszabb időt töltött az érdekes területen s az Ő mesteri keze fogja a 
munkatársak gyűjtötte szálakat egy hasznos egésszé egybeszőni. 

Azt hiszem, hogy ezen megmozdulástmk és tudásmik érvényesítése 
hazánk határain túl is — ha talán nagyobb közvetlen haszonnal mostan 
nem is jár — bizonyos fokig mindnyájmikra üdvös és megnyugtató lehet, 
mert dokumentálja azt, hogy végre mi is mertünk valamit cselekedni. 

És mostan a legnagyobb tisztelettel, hálás eHsmeréssel hajtjuk meg 
zászlónkat a legislegkiválóbb rokonunk és büszkeségünk, a kir. Magyar 
Természettudományi Társulat előtt. 

Xagy dolgot vitt végre, elejétől kezdve mostanáig, a társulat mindig 
hivatott, lelkes és kitartó vezetősége. 

Teremtett egy nagyszabású, vagyonos és a mi viszonyainknak meg- 
felelő társulatot, amely a magyar közönségnek nehezen hozzáférhető lelkü- 
letéhez, sajátságos ízléséhez, okosan alkalmazkodva, megkedvelteié azzal a 
természettudományokat . 

Igazán mesteri volt ezen munka. 

Épen mostan repül szét a Természettudományi Köz- 
löny ötvenedik évfolyamának 1 —2. száma, a haza minden vidé- 
kére, ahol mintegy 12,000 tag várja örömmel, okul belőle és erősödik 
a magyarság szellemében. 

Nem találok elég érdemes szavakat legnagyobb elismerésünk kifeje- 
zéséhez. De hiszen ez talán felesleges is. Akik ezt a mmikát végezték és 
végezik, lelkiismeretök legmegnyugtatóbb érzésével mondhatják ; mi a hazai 
közművelődésért és közérdekért, a gyakorlati életért és a tudományért 
mindent megtettünk, amit csak tehettünk. 

Emberé a munka, Istené az áldás ! 

Kisérje ez a végtelen áldás, az emberi munka e remekét, időtlen- 
időkig ! 

Az «0r szagos Magyar Bányászati és Kohászati; 



"32 m SZONTAGH TAMÁS 

Egyes Ül et» 1917. évi október hó 21-ikén tartotta jubiláris és tiszl> 
újító közgyűlését. 

A díszes és látogatott közgyűlésen társulatunkat nekem volt szeren - 
csénj képviselni. 

Selmecbányán, 1897. évi június '27-ikén, a ni. kir. bányászati és erdé- 
szeti akadémia erdészeti palotája felavatásának üimepélyén tartott külön 
összejövetelen, az eddigi «Magyar Bányászati ós Kohászati Irodalom Pártoló 
Egyesület» megszűnt s helyette az «0 r's z á g o s Magyar Bányá- 
szati és Kohászati Egyesület)) alapíttatott meg. 

A fentemlített közgyűlésen ünnepelték a ((Bányászati és Kohászati 
Lapok» 50 éves évfordulóját is. Tisztelettel és testvéri szeretettel üdvözöljük 
a csendes komolysággal üunepló' egyesületet ez alkalommal is. Hasznos, 
•céljait öntudatosan szolgáló működése s különösen magyarsága nemcsak 
a mi, hanem hazánk eHsmerésót is méltán megérdemli. 

Az isteni gondviselés kisérje az Egyesület törekvéseit addig, ameddig 
a magyar hazának él! Legyen az egyesület szegény szeretett hazánk egyik 
erős támasza, közéletünk büszkesége és a magyar bányászatnak áldásos, 
tiszta, fényes temploma. Lapja pedig legyen a magyar bányászat és kohá- 
szat tudásának, előkelőségének és munkásságának hűséges, igaz hirdetője. 

Az ümiepóly megható mozzanata Farbaky ÍSTVÁN-nak, az egyesület 
igen nagyérdemű elnökének búcsúzója. De nagyhatású volt dr. Barlai 
BÉLA Selmecbányái főiskolai tanár «A mérnök közgazdasági szerepe» című 
remek szabad előadása is. E logikus, sok bölcsességet tartalmazó és férfias 
bátorsággal, meggyőző erővel átgondolt remek előadásról hosszasabban 
nem szólhatok, de annak elolvasását és megszívlelését legmelegebben 
ajánlom.* 

Dr. Barlai Béla elszántan, de higgadtan lándzsát tör a természet- 
tudományi alapon nevelt osztályok érdekében. Azí nKjndja, «hogy a mi 
gazdasági törekvéseinket meddő tervszerűtlenség jellemzi, mely a föld- 
rajz és a geológia mellőzésével túlnyomóan jogból és utánzások- 
ból táplálkozott s idegen viszonyokra szabott, nekünk sehogy sem illő 
•elveket és intézkedéseket tukmált ránk, ahelyett, hogy megelégedett vo!na 
egy szerényebb, de erőnkhöz mért szereppel, melyet becsülettel végigjátsz- 
hattunk vohia». Hatalmas logikus érvelésekkel, bizonyításokkal utalva 
iparfejlődésünk hibáira, kinmtatja a termelés és technika közötti szoros 
összefüggést, a fogyasztás természettudományi alapon való szervezésének 
szükségességét, a forgalom és a technika szoros kapcsolatát és a tőke és a 
munka között a ferde viszonyt és ezzel kapcsolatban a mérnöknek, mint e 
helyen a legfontosabb tényezőnek, igazi hivatását és fontos szerepét. Barlai 
lermészetesen tisztelettel hajlik meg a jog fontossága előtt, nem mondja 

* Bányá.s^/ati é^ Kohnsyr.ti Liipok L. évfnlyiMin II. Uíitct 21. .s/. 7:U. old. 



ELMÖEI MEGNYITÓBESZÉD. 33 

azt, hogy a jogász a technikai és gazdasági élet terén fölösleges, sőt annak 
alakulására és fejlődésére bizonyos állami, jogi, társadalmi és gazdasági 
rendszert és befolyást szükségesnek is tart. Azt mondja, hogy «kell jogász 
is, ác elsősorban produktív mmika kell, mert ebből táplálkozik, ebből vagyo-, 
nosodik az ország. Be kell vinnünk a magunk természettudományi felfogá- 
sát s gazdasági világnézetét az államba, a mi lelkünket az ő lelkébe, vérün- 
ket az ő ütőerébe .» . . . 

Nálunk a közgazdasági élet terén az állami intéző és 
végrehajtó hatalmat úgyszólván kizárólag jogászok gyakorolják. Ezzel 
szemben a mérnököt a természettudományi alapon képezett osztályokat 
is megfelelő, nem alárendelt, hanem egyenlő, független szerep és munka- 
kör illeti. 

Ezekiől szólván, a magyar középosztályt igen nagyon hibáztatom, 
hogy épen a természettudományokon alapuló kiképeztetéstől annyira ide- 
genkedik és nem iparkodik sorainkban helyet foglahii és a racionális értelmi- 
ségek ezen osztályában is dolgozni. 

A jövendőnek képe lebeg előttem s azt mondom, hogy lábunkat a 
biztos talajra támasztva, szemünket a csillagos égről le nem véve, dolgoz- 
zmik és haladjunk. 

A geológiai kutatások orcclintMiyei : 
fölclisáz és földolaj. 

A m. kir. pénzügyminisztérium X-ik főosztálya, a földigáz, kőolaj és 
eg^éb hasznosítható ősterménjek felderítése és kiaknázása terűi, úgy 
tudományos, mint gyakorlatilag is lankadatlanul folytatta munkálkodását. 

Az alapos tudáson felépített, fiatal erőtől duzzadó főosztály egész 
dandára kitartóan, zajtalanul harcol és dolgozik vagyonosodásmik életbe- 
vágó érdekeiért. 

Csak az ügy iránti szeretet és lelkesedés szülhet ilyen fényes ered- 
ményeket. 

Ezekről a munkákiól kötelességünk megemlékezni. Hiszen azok 
tulajdonképen hazánk nagy geológiai eseményei, a geológus és a bányász- 
együttes vállvetett munkásságának olyan eredményei, amelyekre bizonyára 
büszkék lehetünk. 

E g b e 1 e n, Xyitra vármegyében, közel a morva határhoz, a kőolaj- 
kutatás 1916 -191 7. évi zárlata, a szokásos leírások utá]i 1.718,538 korona 
tiszta nyereséget mutat ki. Emellett a m. kir. államvasút ezideig 
elsőrendű, jóformán magában álló minőségű kenőolajban mintegy három 
millió korona szubvenciót kapott s így tulajdonképen közel öt millió 
korona a tiszta nyereség. Azt hiszem, állami üzem, nem monopolizált 
árakkal, ilyen eredményt még ezideig nem mutathat fel. Hátha még azt is 
mérlegeljük, ho^y minő égetően fontos időben nyújtatott e fontos nyers- 
anyag vasutjainknak! 

Földtani Közlöny. XLVITI. köt. 1918. ^ 



84 ín SZONTAGH TAMÁS 

Erdélyi földigáz. 

Alig hallani v;ilainit az Erdélyi ^íodence földigáz kincséről. Leg- 
feljebb türelmetlen gáncsülódást ; mert hiába, ez már a mi lényegünk. Pedig 
ottan a fegyverek mindent elnyomó zajában is, csendesen bár, de erős, 
egészséges nemzetgazdasági mmika folyik. Az «E 1 s ő E r d é ly i Földi- 
gáz Készvény társaság)) már üzembe hozta 76 kilométer vezetéké- 
vel a sármási öreg forrás erejét. Torda, Marosújvár világít, főz 
és fűt a természetnek ezen áldott adományával. Táplálja a tordai cement- 
gyárat s a «Solvay»-társaság elektrolitikus gyárát, amely maró-nátront és 
klórt állit elő. 

M a r o s li j V á r o t t az ammóniák szódagyárat látja el erővel, 
amely még klórkalciumot is állít elő. Ez az első vezeték naponként 150 
160,000 m8 földigázt fogyaszt. 

Dicső szentmárton városára aÜg ismerünk rá. Nagyszabású 
37,500 tonna mésznitrogént, kalciumkarbidot és nátronmészt termelő 
telepei, szinte nagy várossá alakították át. Ehhez épül még egy klórgyár, 
amely a metánt klórozni fogja. 

Ezeknek és a mellékgyáraknak fogyasztása évi 150 miUió m^ gáz. 

]\I agyar sár oson több mint egy millió m^ gáz száll fel rendel- 
kezésünkre s innen a dicsőszentmártoni vezeték már el is készült. 

M e d g y e s városa Báznáról vezette gázzal mostan rendezke- 
dik be s ezenkívül Dicsőszentmárton ésBázna is a földigáz- 
ból fedezi házi és egyéb szükségleteit. 

A folyó év őszén elkészül a mezősámsond ~m a r o s v á s á r- 
helyi földigáz vezeték s az utóbbi helyen egy nátroncelluloid, egy rotáció? - 
papir- és egy nagyszabású palackgyár épül. 

A. m. kir. pénzügyminisztérium X-ik főosztálya a dr. báró Eötvös 
LoRÁND-féle gravitációs mérésekből Debrecen tágabb környékén is 
nagyfontosságú útmutatásokat kapott. 

Ha ezen óriási fontosságú kutatás eredményes lesz, majd csak akkor 
lehet szó, az egészséges iparnak és a mezőgazdaságnak nagyobb mennyi- 
ségű és olcsóbb gáz átengedéséről. 

Mánja, mélyen tisztelt közgyűlés, a mezőségi gázzal még takarékos- 
kodnunk kf'll és azt előnyösebb:^n vagyunk kénytelenek értékesíteni is. 
Hiszen az ott nyeit orőmennyiség nem valami óriási nagy. 

Az erdélyi medence mélysége máma összesen m i n t e g y 
70 -80 m i 1 1 i á r d m* f ö 1 d i g á z t ad ; ami csak 80 milHó tonna, vagyis 
800 miUió métermázsa C'-ardiff-szénnek felel meg. A német birodalmi «R u h i-»- 
vidéken 1913-ban, egy milliárd q szenet termeltek. Tehát a német biro- 
dalomnak ezen egy vidéke maga, körülbelül annyit termelt, mint a mennyi 
az ez ideig összesen feltárt föld gázunk szénértéke. 

A földigáz értékesítése is egyre nagyobb és nagyobb keretű lesz. Leg- 



ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 35 

Újabban dr. Szarvasy Imre niűegyetenii tanárnak sikerült a gáz színe- 
sítése és pedig nem elégetéssel, hanem a mollekuláknak C-re és H-ra való 
kettéhasítása által. Ezen az úton azután elsőrendű rctortaszén állítható 
elő, amely az elektródagyártásnál bír nagy beccsel. .M( llékterményként 
naftahn s más becses szénhidrogénfélék nyeihetŐk. ^íindezekből a földi- 
gáz közgazdasági óriási fontossága világhk ki. Már mostan is e szűkös 
időben sok helyütt jótékonyan pótolta és pótolja a szenet. De azért tüi"el- 
mesebben kell e téreni igényeinkkel előálhii és itten is bizonyos egészséges, 
természetes fejlesztést kell szem előtt tartani. A tőke és pedig a magyar 
tőke kötelességszerű fontos szerepének ideje meg fog érkezni ; talán már 
közel is van: de mindeneknél mind a két oldalon, méltányosság is szükséges. 

Aluminiumércek és az aluiiit. 

Esemény számba menő felfedezés indult ki a m. k. Pénzüg3nnin's/- 
térum X-ik főosztálya kebeléből az alumínium előállítása terén is. 

Amint jól méltóztatnak tudni ezideig a mi biharmegyei királyerdői 
bauxitjainkat szállítják ki, hogy az alumínium-szükségletet ebből is fedezzék. 

Ez a kiszállítás mi ránk nézve elég sok anyag veszteséggel van össze- 
kötve. ^Méltóztassanak megengedni, hogy mostan hazánk egy másik geo- 
lógiai vidékére irányítsam a mélyen tisztelt közgyűlés becses figyelmét. 
A beregszászi hegyalja szőlőkoszorúzta dombos vidék oldalain, látjuk 
az alunit- és kaohnkőzetet fehérleni. Az alunit ezideig elég szegényes timsó- 
ipart tartott fel, amely azonban már éveken át pihent. A kaohn is csak 
mérsékelt keresetnek örvendett. Dr. Böckh Hugó miniszteri tanácsos, 
főiskolai tanár és geológus, éleseszű figyelmeztetésére, ismét Szarvasy 
Imre dr., műegyetemi tanár foglalkozott a nagyobb mennyiségben elő- 
forduló alunittal. Az eredmény valóban meglepő. Kiderült ugyanis, hogy 
a nyers alunit kőzet igen előnyösen és igazán ideális tökéletességgel fel- 
dolgozható ; úgyannyira, hogy annak jóformán egy részecskéje sem vész el. 
A használatlanul ottan heverŐ kőzetből alumíniumon kívül még kénsavas 
kálium és kénsavas ammónium, gazdaságainkra olyan fontos két termény 
is gyártható. Az ezután megmaradt egészen tiszta kvarc ; üveg vagy kaolin- 
nal keverve, samott gyártásra használható. 

Ilyen tökéletes vegyi és kohászati kihasználásra kellene többi más 
ősterményeinknél is iparkodni, hogy így a salak: az előállítás e tekintélyes 
vesztesége, ha talán nem is egészen, de legalább a legislegkisebbre szorít- 
tas>ék le. Ez iparunkra óriási előnnyel járna s vegyészeinknek és kohá- 
szainknak igen hálás feladatát képezhetné. Az alunit ilyen feldolgozását, 
ha mostan nehézségekkel is járna és ha talán nem is eredményezne valami 
számba vehető, nagy, közvetlen hasznot ; már határainkon kívüli érde- 
keink szempontjából is égetőn szükségesnek tartom. 

P^zenkívül még azt is bebizonyítanánk, hogy mi is tudunk és merünk 

3* 



36 Dí SZONTAÖH TAMÁS 

valamit cselekedni. Hogy pedig a környékix' minő áldásos lenne a munka 
ilyen irányú meghonosítása, arról nem is szólok. A beregszászi kaolint 
pedig ott helyben kőedény és samott gyártására lehetne felhasználni. 
E kaolinból dr. Böckh Hugó miniszteri tanácsos megkérésére a cs. és 
kir. hadügyminisztérium, Schleyer táborszernagy és a X-ik fó'osztály 
az «Elektro-Osmose Aktién- Gesellschaft» gyárában, amely Schwerin gróf 
pátensével dolgozik, végeztette a kísérleteket s ilymódon a legfinomabb 
angol porcellánoknak megfelelő anyagot állították elŐ, amely a rendes 
módon előállított porcellántól igen nagy előnyére tér el. 
.Már Hoiatius is azt verseli, hogy: 

Dimidiuui facti, qui coepit, habét: sapere aude 
Incipe. Qui recte vivendi prorogat horam. 
Kusticus expectat, dum defluat amnis : at ille 
Labitur, et labetur in omne volubihs 8evum.» 

Ercbányászatun k pangása. 

Míg a m. kir. pénzügyminisztérium X-ik főosztályának eleven életre 
valló, céltudatos és erélyes munkássága előtt örömmel hajlmik meg; addig 
csak fájdalmas sajnálkozással vagyunk kénytelenek . ércbányászatunk 
kínos vergődését és elmaradását felemlíteni. Xem fejtegetjük, hogy hol 
van itten a hiba ; de hogy hiba van és pedig életbevágó, az bizonyos. Hiszen 
talán érceink szegény minőségében nincsen egyedül a baj, mert úgy tudom, 
hogy másutt, például Amerikában szegény érceket is dolgoznak fel, haszon- 
nal; ha talán nem is nagy haszonnal. 

Igaz, mi még mostan is másként dolgozunk és nálunk még mindig 
a gyors meggazdagodás és a nagy haszon kevés vagy sennni kockázattal 
az ui'alkodó egyik jelszó. Úgy érzem, hogy az őstermelés e betegségénél 
is hozzá kellene már fogni az erélyes operációhoz. Itten is cselekedni kell 
és pedig tág látókörrel, okosan és hasznosan. 

Foszfortelepek. 

A felsoroltak után foglalkozzunk még egy pár pillanatig Diás fontos 
ősanyagunk kérdésével. 

Geológiai természetűek azok mindannyian. Itt van a foszforos kő- 
zetek kérdése, amely igazán lidércnyomással nehezedik mezőgazdaságunk 
termelésén. Külföldről n lu hozhatunk mostan be műtrágyaanyagot s 
íme a sokat híresztelt Kánaán talajának kimerülése előtt állunk. 

Ez ügyben már nehezebb a megoldás ; mert a műtrágyához szük- 
séges foszfortartalmú kőzeteket nagyobb mennyiségben, hazánkban ezideig 
még nem ismerjük. Nehéz azt felfedezni, mái- azért is, niert a kőzetek e nagy- 
becsű tartalmát csak is a kémia segítségével ismerhetjük fel. Az ilyen 
kőzetek nagyobbára jellein/ően felismerhető külsővel nem bírnak. Tgen 



ELNÖKI MEGNYITÓ BESZED. 37 

sokféle alakban fordulhatnak do, úgy hugy azoknak a szabadbani való 
felismerése igen nagyon nehéz. 

Legújabban Horusitzky Henrik ni. k. fŐgeológus figyelmeztetésére 
barlangjaink fenékkitöltéseiben akadtak ilyen foszfortartalmú agyagokra 
s mostan azoknak a kiaknázására gondol az ipari vállalkozás. Ez azonban 
a legkedvezőbb esetben is szükségletünknek csak egy részét, momentán 
fedezhetné. 

A jövőre is kell gondolni s minden anyagi erőnkkel és tudományos 
készültségünkkel kutatni kell ezt a még hiányzó végtelen fontos anyagot. 
]\Iert ami mostan megtörtént, az meg is ismétlődhetik. Ha nem is fegyveres 
harcban ; de más természetű eshetőségek következtében. 

Széiití'lcpcink jövője. 

Keserű, néha igazán szenvedés teljes óráknak voltunk és még vagyunk 
is kitéve, a tüzelőanyag dolgában is. 

Szén politikánk cserben hagyott. A sok részben külföldi szénre ala- 
pított ellátás veszedelmesnek bizonyult. Saját bányáink nem voltak képe- 
sek az aránylag nem nagy szükségleteket fedezni. Iparunk, házi szükség- 
letünk ezideig jóformán csak a kiváló, elsőbb minőségű szenekre rendez- 
kedett be. ^lindent ami gyengébb minőségűnek látszott; kényelmes és 
igényteljes természetünknél fogva ; fitymálva toltunk félre. Tüzelési rend- 
szerünk jóformán ilyen kiválóbb minőségű anyagra van csak berendezve. 

Bizony ezóit meg is lakoltunk! 

Ha már mostan saját kármikon tanulunk, úgy változtatnunk kell 
ezen az elmaradásunkon is. Xe ámítsuk magmikat kőszéngazdagságunkkal, 
hanem nyúljunk lignit- és tőzegtelepeinkhez is és rendezzük be fogyasztá- 
simk egy részét is ilyen anyagra. Hiszen ha a tőzeg és lignit jól kiszárít- 
tatik, belőle pompás tüzelőanyagot kapunk. Pedig az elektro-osmosis 
révén a tőzeget teljesen és gyorsan ki lehet szárítani s Németországban 
már pompásan brikketizozzák ezt az ősterményt. A zólyomi «Unió lemez- 
gyán) fennállása óta Ügnittel tüzel s azért jól és haszonnal dolgozik. 

A horvát eszkomptbank, hogy lignittelepeit értékesíthesse, ilyen 
tüzelésű takaréktűzhelyekre pályázatot hirdetett. Azóta az üzlet jól megy. 

A salzkammerguti B i r m o o s nagy tőzegtelepén, a tőzeg rege- 
nerátokban elégetve, nagy haszonnal dolgozó üveggyárt tart fel. Déli 
vidékeink ellátásánál a boszniai szénelőfordulásokat is igen előnyösen 
és célszerűen lehetne igénybe venni. Erre dr. Schafarzik Ferenc tagtár- 
sunk már hírlapi cikkeiben is felhívta figyelmünket. 

Hidrológiai kérdések. 

A VÍZ kérdése is teljes nagy fontosságaival áll előttünk. 
E pillanatban nem foglalkozhatunk behatóbban és részletesebben 
a víz hajdani és mostani életének geológiai és közgazdasági tényezőivel.. 



38 D! SZONTAGH TAMÁS 

Elfogulatlanul gondolkodva el kell ismernünk azonban azt, hogy a víz 
élete és munkája a legszorosabban kapcsolódik a geológiához és hogy éle- 
tének és inmikájának alapos megértését és magyarázatát, a geológiai isme- 
retek nagyban eló'segítik. 

A víznrk mint egyik legfontosabb élet és közgazdasági szükséglet- 
nek és tényezőnek helyes és célszerű gondozása, felhasználása, napról- 
napra jelentó'sebb lesz. A geológus újabb időben, a technikai vízi mmikák- 
nál, mind gyakrabban vétetik igénybe. Városaink és községeink célszerű 
vízellátásánál, ^dzeink hasznos rendezésénél, a hazánkban mind nagyobb 
tért foglaló karsztosodás kérdéseinél és annyi, de annyi sok más esetben, 
a mérnök hasznos munkatársa a geológus. így van ez rendjén. A helyes 
munkabeosztás is így kívánja ezt meg. A víz, a szén és a gáz mmikaerejét 
osszuk cl lehetőleg olyan arányosan, pótoljuk azokat úgy egymással ; hogy 
helyben, időben és munkában minél többet nyerjünk. Hidrológiai szak- 
osztályunk felkarolta tárgykörének tudományos és gyakorlati mívelésével, 
tehát hazánknak de anyaegyesületünknek is óhajtunk hasznos szolgálato- 
kat végezni és pedig anélkül, hogy társulatunk célját szem elől tévesztet- 
tük avagy elhagytuk volna. 

Geológiai oktatásunkról. 

Hazai közoktatási ügyeinkre ez évben is rátérve azt látjuk, hogy a 
kir. tudományegyetemen a már előbb említett súlyos veszteség után, a 
paleontológiái tanszék megüresedett és ezideig nem is lett betöltve. 

Ennek a fontos tanszéknek és az új egyetemeken a geológiai és mine- 
ralógiai tanszékek mielőbbi betöltése ügyében, társulatunk választmánya 
a ra. kir. Vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrnak két emlékiratot nyúj- 
tott át. 

A Magyar-Birodalom egyetlen pali ontológiai tanszékének fontossá- 
gát, különösen a szénbányászat és a geológiai felvételek terén, felt sleges 
lenne itten fejtegetni. Hogy pedig úgy a debreceni, mint a pozsonyi egye- 
temen a gcol('igia-paI( ontológia ; mineralógia és petrográfia tanszéke 
külön-külön mielébb töltessék be, annak szükségét minden szakember 
teljes meggyőződéssel érzi és közgazdaságilag is fontosnak tartja : ha ugyan 
úgy szellemileg mint anyagilag gyarapodni és a mai, valamint a jövendő 
időnek rögös versenypályáján sikerrel akármik haladni és versenyezni. 

Emlékiratunkban a budapesti kir. József-műegyetem és kolozsvári 
kir. Ferenc .íózsef-1 udományegyetem geológiai-mineralógiai tanszékének 
szétválasztását is kértük. 

A gazdasági tVlsőbb oktatásban is sokkal intenzivebben kellene a 
ge()l(')giána k s az/al együtt főként a modern talajismeretnek szerepelni. 
Valószínűleg ennek és általában az összes természettudományok belter- 
jesebb mívelésére is gondolnak egyes irányító köreink, amikor a gazdasági 
akadémiát olyun egy<'temi városban kívánják elhelyezni, ahol a szellemi 



ELNÖKI MEGNYTTÓBESZÉD. 39 

élet és verseny nagyobb; ahol az erők sokoldalú serkentésnek, élesztésnek 
vannak kitéve; ahol a tudományok úgyszólván folytonos tisztuló erjedés- 
ben vannak, lieményeljük, hogy ezen áthelyezés teljesen önálló szervezet- 
tel, külön tanári testülettel vitetnék végre. Sajátságos, hogy a geológiai 
oktatás terén, a középfokú tanításban, nevezetesen épen a nőnevelésnél, 
már valamelyes haladás állapítható meg. Egy múlt évi miniszteri intézkedés 
ugyanis, a geológiának mint rendes tantárgynak a nyolcadik osztálybRn 
való tanítását itten már elrendeU. 

Ebből is látni, hogy középfokú tanításunk irányzatában még mindig 
nincsen céltudatos, rendszeres, a mai életszükségleteknek megfelelő nieg- 
állapodás és keresztülvitel. 

^lélyen tisztelt Közgyűlés ! Olyan nemzet, amely a közoktatás ügyének 
kiváló szervezésére nincsen a legkörültekintőbb figyelennnel ; amely jöve- 
delmének e nagyfontosságú célnak megillető részét nem fordí ja gyerme- 
keinek, fiatalságának legtökéletesebb, legalaposabb nevelésére és kikepe- 
zésére ; nem képes a fejlettebb, a mostani élet igényeinek megfelelőbb okta- 
tással bíró más nemzetekkel a nehéz versenyt megküzdeni, feladatainak 
eleget tenni s hazája ügyét teljes lelkiismeretességgel előre vinni. Ha mi 
összetett kézzel, folytonos sopánkodással, politizálással s keleti fatahzmus- 
sal mindig csak visszafelé tekintünk és mindig csak azon töprengünk, 
hogy miként kellene minálunk mindennek lenni : úgy bizony fázhatunk, 
koplalhatunk ezentúl is és végre el is pusztulhatunk. 

Valamint a vizek elfolynak s a mederben a kövek visszamaradnak, 
úgy halad el minálmik is az idő s mi is visszamaradunk, mindenütt, min- 
denben, mint azok a lekopott, nyers kőgörgetegek. 

Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszadalmas vagyok. Xem tehetek 
róla. Hosszú a mi btinlajstromunk is. 

Végszó . 

-^lélyen tisztelt Közgyűlés ! 

Beszámolóm kezdetén társadalmi kérdéseket is érintettem. Talán 
szokatlan, hogy e helyen ilyen, miáltalunk nem igen járt ösvényre léptem. 
Én azonban úgy érzem, hogy mostan ; amikor hazánk, de kiválóan a magyar- 
ság, olyan válságos idő előtt áll, amikor magunkra hagyatva, jóformán 
barát ós rokon nélkül csak igazságtalan és jogtalan támadásoknak vagymik 
kitéve; amikor határainkon kívül, de még azon belül is — itthon - titkos 
és nyílt ellenségekkel állunk szemben: kötelessége minden magyar tár- 
sadalmi együttműködésnek — társulatnak — a veszedelemre ránmtatni 
és a magyar hazáért nagy és nehéz önvédelmi cselekvésre saját körét fel- 
hívni. Ebben a létfenntartási munkában nincsen felesleges vagy kisember. 
Ebben a nagy küzdelemben mindegyikünknek, fiatalnak és öregnek, társa- 
dalmi állása tekintetbe vétele nélkül egyaránt ki kell venni a maga részét ; 
önzetlenül, becsületesen és megtörhetetlenül. 



40 D£ SZONTAGH TAMÁS 

Az eddigi széthúzást, amely mintegy átok. mintegy konok lidérc- 
nyomás nehezedik minden cselekvésünkre, a kicsinyes hiúságot, türel- 
metlenséget és önzést, a mely már olyan igen sok bajunknak volt okozója ; 
végre le kell küzdenün.k 

Ameddig mindezeken túl nem vagyunk, elsősorban mindig csak arra 
gondoljunk, hogy mindent a magyarságért, mindent a hazáért ! 

Ezzel Társulatunk 68-ik közgyűlését megnyitom. 



LÖRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE. 

1867-1917. 

A M gyarhoni Földtani Társulat 1918. évi február 6-i közgyűlésén tartotta 

Vadász Elemér dr. örökítő tag. 

-- Arcképpel. — 

A hazai földön és azon kívül is foglalatoskodó szaktái-saink munkáját 
váratlanul zavarta meg az tlniult nyáron az a bír, hogy Lörenthey Imre 
meghalt. Sokan voltunk, akik hihetetlennek tartottuk a szűkszavúságában 
még megrendítőbben ható hírt, do sajnálattal kellett meggyőződnünk arról, 
hogy az igaz. Lörenthey Imre egyetemi tanár férfikorának derekán, 50 éves 
korában hirtelen meghalt. Munkaerejének teljében vesztettük el a hazai 
őslénytan egyik hivatott előkelő munkását, árván és bizonytalan sorsban 
maradt az őslénytan nehezen kiküzdött tanszéke. Egy hormóniás élet mind- 
végig lankadatlan munkássága s/ünt meg s ezzel a hazai tudományos törek- 
vések láncolatának folytonosságában olyan megszakadás állott be, melyet 
megszüntetni csak a/ ő törekvéseinek képviseletével és folytatásával lehet. 

Közel három évtizedes fáradhatatlan és küzdelmes munkával bőségesen 
állított magának a hazai tudományban emlékeket, a legszebbet, melyek tudós 
mivoltát minden virágos szóáradatnál jobban és méltóbban biztosítják. 
A tudós kiváltságos helyzete fölöslegessé teszi ebből az alkalomból a babért, 
mert szorgos munkájával életében már megkapta azt; az emlékezés szeretet- 
virágaival csak magunkat tiszteljük meg, h<i a/ általa képviselt tudományos 
munkának adunk elismerést. Eövid megemlékezésünk nem célozhatja az ő 
egész munkásságának kellő méltatását, inkább csak arra van szánva, hogy 
főbb törekvéseinek lehetőleg tömör, egységes kópét okulásul állítsa a jdcu 
és a jövő nemzedék elé. 

LÖRENTHEY professzor minden tekintetben magyar tudós, aki — saját 



LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE 



41 



szavai szerint — lerméazetszeretetét Eappenbergbr ktgyesrendi tanárától 
nyerte s a budapesti egyetemen ternies/etvi/sgálatlá fejlesztette. Kuta- 
tásainaktárgyául túlnyoniórés/ben a hazai föld tülépitésénf k lepjellegesebb 





II' LOREXTHEY IMRE 
(lS()7-19n) 



kép/. Ód menyeit választotta. Ama kevesek közé tartozott, akik nem a jövő 
bold<'<rulásuk és mielőbbi érvényes ülésük szerint választják és változtatják 
működési körüket, hanem a természet vizsgálatának szolgálatában egye- 
temi hallgató korában,, sőt már diákéveiben az őslénytan mellé szegődött 



42 D! VADÁSZ ELEMÉR 

s rendületlenül kitartott mellette mindvégig. Olyan elhatározás volt ez, 
mely csakis eszményi gondolkodásból fakadhatott, mert az őslénytan ki- 
zárólagos művelése még szakkörökben sem jutott abban az időben nálunk 
az elismertetésig, nem is szólva az érvényesülés lehetőségéről. Ő azonban 
mindennek dacára megmaradt az őslénytan művelése mellett s életcéljául 
tűzte ki annak hazai megerősítését és függetlenít és ét. Pályafutásán végig- 
tekintve, minden törekvését ennek a célnak szolgálatában látjuk. 

Egyetemi hallgató éveiben kezdettől fogva Margó és Hantkbn tanárok 
mellett állattani és őslénytani tanulmányokkal foglalkozott s mindkét tárgy- 
ból pálj^adíjat is nyert. Az őslénytani kutatások elengedh^^tetlen földtani 
ismereteit Szabó József egyetemi és Lóczy Lajos műegyetemi előadásaiból 
szerezte meg. Egyetemi tanulmányainak végeztével 1890-ben doktori szigor- 
lata után KoCH Antal egyetemi tanár mellett Kolozsváron tanársegéd 
lett, majd 1893-ban ugyanilyen minőségben Budapastre került vissza az 
akkori őslénytani tanszékhez, Hantken professzor mellé. HANTKEN-nal való 
együttműködése, mely már hallgató korában a legbensőbb bizalmas termé- 
szetű volt, egész jövendő munkásságára végleges elhatározásúvá vált s noha 
Hantkbn 1894-ben meghalt, Lőrenthey mindvégig hű maradt az általa 
képviselt kutatási irányokhoz, valamint az önálló őslénytani tanszék és 
gyűjtemény eszméjéhez. Pedig Hantken halála után az őslénytan tanszéké- 
)iek önállósága megszűnt s tudvalevőleg az ásványtantól elkülönített föld- 
taimal egyes íttetett. Lőrenthey ennél a tanszéknél is megmaradt az egye- 
temi tanítás szolgálatában, még pedig 1899 óta adjunktusi minőségben. 

Tulajdon képeni paleontológusi pályafutása 1896-ban kezdődik, amikor 
a ((gerinctelen állatok őslénytanának* magántanára lett, majd 1901-ben elő- 
adási tárgykörét az egész őslénytanra kiterjeszthette. Míg addig csak tudomá- 
nyos munkáival bizonyíthatta az őslénytan fontosságát, ekkor már n köz- 
vetlen szó hatalmával is hirdethette azt rendszeres előadásaiban. Tanári 
és kutatói kettős működésével most már fokról-fokra megszerezte az elisme- 
rést s 1905-ben .rendkívüli tanári címet nyert, majd a Magyar Tudományos 
Akadémia levelező tagja, 1907-ben pedig az ősléuytcm nyilvános rendkívüli 
tanára lett. Hat évvel később, 1913-ban módjában lett volna, hogy Koch 
professzor visszavonulásával a föld- és őslénytan együttes tanszékét elnyerje, 
ő azonban kezdettől fogva követett céljához s Hant ken szelleméhez híven, 
ragaszkodott az őslénytan különválasztásához, ami 1914-ben bekövetkezett 
rendes tanáéi kinevezésével meg is történt. Az elmúlt három esztendő inté- 
zetének megalapozásával, megszervezésére és végleges megerősítésére for- 
dított megfeszített munkában telt el. Emellett fáradhatatlanul dolgozott 
nagy munkájának, a magyarországi fosszilis decapodáknak egységes össze- 
állításán. Az utóbbit sikerült neki teljesen befejezni s a kézirat a Geologica 
Jíungarica-ban való megjelenésre készen áll, az előbbi, az őslénytani intézet 
végleges megszervezése, a hábonis nehézségek miatt még nem volt tető alá 
hozható. Pedig lázas sietséggel hordott összc mindent, hogy az intézetet 
véglegts formába hozza, jól tudva azt, hogy a tudomány terén is sajnálatos 
Iliért ékV)en érvényesülő személyes torzsalkodások fagyos ridegsége állandó 



LŐRENTHEY EMRB EMLÉKEZETE 48 

veszedelem uiel fenyegeti az öuálló őslénytani tanszók és intézet zsenge pa- 
lántáját is. 

Talán ezeknek az éveknek izgalmai siettették nála azt a szomorú véget, 
mely az elmúlt nyáron, augusztus 13-án, bekövetkezett egy embtröltőn át 
tántoríthatatlanul követett céljához érkezésének idején, amikor a kiküzdött 
intézmény gyenge palántájának legnagyobb szüksége lett volna arra a meleg 
szeretetre és lelkes hevületre, mely Lőrenthby működésében, az intézmény 
létrehozása köiül állandóan megnyilatkozott. A zsenge palánta ma még él, 
de ki tudja, bírja-e életerővel addig, míg új kertész hasonló szeretetteljes 
ápolása alá kerül? 

Amint LŐRENTHEY pályafutása a kitartó és szorgalmas munka elismeré- 
sének megnyugtató példája gyanánt állandó emelkedést mutat, azonképen 
tudományos munkáiban is folytonos fejlődést látunk. Tudatosan törekedett 
arra, hogy ismeretkörét állandóan bővítse, tapasztalatait utazásokkal gyara- 
pítsa s őslénytani kutatásainak összehasonlításait a külföldi gyűjtemények 
anyagának megismerésével megkönnyítse. Már 1889-ben tanulmányutat tett 
Északolaszországban, Svájcban, Franciaországban és Angliában. 1897, és 
1898. év nyári féléveiben a müncheni egyetemen Zittel mellett dolgozott 
s részt vett a Svájcba, Jura hegységbe. Déli Bajorországba és Salzburg vidé- 
kére eszközölt kirándulásokban is. Ugyanekkor tanulmányozta Belgium, 
Hollandia, Németország és Ausztria összes főiskoláit és gyűjteményeit is. 
Eésztvett 1899-ben Lóczy professzor olaszországi, 1901-ben Nyugat-Orosz- 
ország, Finnorazág és Kelet-Németország, 1902-ben pedig Eomániában, Dél- 
Oroszországban és a Kaukázusban rendezett tanulmányútjaiban is. 

Mindezeknek az utazásoknak tanvdságait hasznosan értékesítette egy- 
részt egyetemi előadásaiban, másrészt hazai kutatásaiban, mely utóbbiakat 
részben saját költségén, részben az Erdélyi Múzeum-Egylet, a Magyar Tudo- 
mányos Akadémia és a Balaton-Bizottság támogatásával az oi-szág dunántúli 
és erdélyi részeiben végezte. Ezekkel az utazásokkal az önképzésnek fárasz- 
tóbb, nehezebb, de eredményesebb útjait követte, épúgy, amint mindig 
helytelenítette azt a mindinkább lábra kapott irányzatot, mely néhány hall- 
gatói minőségben eltöltött év birtokában mindenkit fölülmúló tudós jelleget 
követel. LŐRENTHEYnem zárkózott el a külföld sok tekintetben a mi viszo- 
nyainkat meghaladó eszméitől, de azoknak érvényesítését csak akkor tartotta 
kívánatosnak, amikor már megfelelő előképzettséggel, iránnyal, főként 
kritikával tudta azokat értékesíteni. Ezért ment csak 30 éves korában, midőn 
már magántanár volt, Münchenbe, ahol az eltöltött két félév tanulságai már 
határozott iránjrt vett munkálkodását sokkal hasznosabban befolyásolhatták, 
mint az irány nélkül tévelygő kezdő szárnypróbálgatásait. Legnagyobb 
munkái, a budapesti pannóniai fauna és a harmadkori rákok tanulmányozása, 
ebben a tudományos környezetben nyertek végleges alakot. 

Tudományos munkássága a leíró őslénytan és a rétegtan-őslénytan, 
illetve faunisztika kereteiben mozgott. A beható részlet vizsgálatok minél 
szélesebbkörű kiterjesztésével tanári működésének követelményeit törekedett 
kielégíteni, hogy kellő kritikával használhassa föl az összes állatosztályokra 



44 Dl VADASZ ELEMÉR 

-vonatkozó óriási irodalmat. Leíró ősién jrtani munkáinak túlnyomó része a 
gerinctelen állatosztályokkal, leginkább a fora mini f érákkal, puhatestűekkel 
és rákokkal foglalkozik. Ügy ezekben, valamint rétegtan -fa miisztikai mmikái- 
ban legnagyobb előszeretettel a barmadidős/aki képződmények vizsgálatát 
művelte. Ebben nyilvánult meg mimkásságának nemzeti jellege, amennyiben 
mindig hangoztatta, hogy Magyarország harmadidőszaki képződményekkel 
borított teiülete elsőrendű szükségletté teszi ezek részletes tanulmányozását 
a hazai szakemberek részéről. Ennek a mondhatnám nemzeti kötelességnek 
egyik letéteményese Hantemin volt, akinek működése főként az idősebb 
harmadidőszaki képződményekre terjedt ki. Az ő irányzatának megfelelő 
kiegészítése céljából választotta tanulmányozásának céljául Lőrenthey a 
fiatalabb harmadidőszaki rétegeket s ezek között is leginkább a pannóniai 
üledékeket, melyeknek vizsgálatában a külföldi összehasonlításnak is nélkü- 
lözhetetlen kútforrásai gyanánt szolgáló példás munkákat létesített. 

Első munkája «A nagymányoki pontusi emelet és faunája», bevezetője 
a magyarországi pannóniai rétegek faunájával, rétegtani és keletkezési viszo- 
nyaival foglalkozó számos tanulmánynak, melyekre még HANTKENbuzdította. 
Egymásután írta le a Dunántúl számos előfordulását, a szekszárdit, az ár padit, 
a hidasdit, kurdit, majd a buda pest-környékieket s a balatonmentieket. 
Hasonló módon vizsgálta az Erdélyi Medence különböző pontjain kibukkanó 
pannóniai és levantei rétegek faunáját is s a Természettudományi Társulatban 
pályadíjat nyert «Baróth köniy ékének földtani viszonyaid című munkája még 
kézi ra t ba n ma ra dt . 

Ezekkel a részlettanulmányokkal nemcsak az addig szegényes faunájú- 
nak jellemezett pannóniai és levantei faunákat gazdagította, hanem reá- 
világított ezeknek a rétegeknek szintezhető voltára s megállapította az egyes 
szintekre jellemző kövülettársaságokat. Az önmagukban is lezárt egységek 
gyanánt közrebocsátott s a legaprólékosabb részletekbe hatoló megfigyelé- 
seken alapuló leírások mindmegannyi láncszemei annak a nagyszabású tervé- 
nek, melyet a magyar és erdélyi medencék pannóniai és levantei rétegeinek 
egységes összeállítására vonatkozólag kivitelre már nem juttathatott. ((Buda- 
pest pannóniai és levantei korú rétegei és ezek faunája* című akadémiai 
székfoglaló értekezése is, n)ely ezeknek a kép'/.ődményeknek általánosabb 
áttekintését és szintezését nyújtja, a PalseDntographicában megjelent «Die 
pannonische Fauna von Budapesti) cím ű tanulmányának folytatásáról szóló 
előzetes jelentése gyanánt tekinthető. Mindezekben a munkáiban tisztázta 
a pannóniai rétegek édesvízi és elegyesvíz ű jellegét s a gazdag puhatestű 
faunán kívül foraminiferák jelenlétét is megállapította. Eredményeit ebben' 
a tanulmányi körben, csakis az ő fáradhatatlan, évek hosszú során át folyta- 
tott kitartó gyűjtései tették lehetővé. Aki látta, hogy ugyanazokat a lelő- 
helyeket milyen lankadatlan szorgalommal és változatlan érdeklődéssel 
kutatta és gyűjtötte különböző időkben és ismételten, az tudja csak igazán 
megérteni, hogy ebben a mások kezében keveset érő vizsgálati körben ilyen 
jelentékenyet alkothatott. Kedvelt tárgykörével való foglalkozása arra a 
meggyőződésre vezette, hogy a magyarországi pontusi rétegekre célszerűbb 



LŐBENTHEY IMRE EMLÉKEZETE 46 

és helyesebb a már Telegdi Roth Lajos által 1893-ben ajánlott, de azóta 
feledésbe ment «pannóniai» elnevezés. S.ijnos, bugy ezt a tárgyilag eléggé 
indokolt álláspontját még hazai szakköreinkben sem sikerült kellőleg érvényre 
juttatnia, inkább személyi és kényelmi okokból, mert a tárgyi érvek épen 
ezzel a helyi elnevezéssel szemben nem állhatnak meg akkor, amikor sok 
hasonló helyi elnevezést használunk. 

Az a részletekbe hatoló elmélyedés, pontos leírás és csak a megfigyelt 
tényekre alapított következtetés, melyet a pannóniai emelet faunájára és 
rétegtani viszonyaira vonatkozó tanulmányaiban tapasztalunk, megnyilvánul 
többi faunisztikai vagy rétegtani munkáiban is. Csak így volt lehetséges, 
hogy budapest-köniyéki megfigyelései fővárosunk régóta kutatott területén 
nagy mértékben szélesbítették ismereteinket. A Hantkbn által jellemezett 
idősebb harmadidőszaki, az alsó- és felsőmediterrán, valamint a szarmata- 
rétegek kifejlődésére, faunájára vagy elterjedésére nézve becses adatokat 
közölt. Fácies szempontjából különösen értékes a tétén yi fensík közismert 
szarmatakor li féligsós víz ii rétegei között általa kimutatott bryozoás záto- 
nyokra vonatkozó észlelése, melyekről Páty és Perbál vidékén már Hant ken 
is megemlékezett. Mindezek a megfigyelések részben a buda pest -környéki 
pannóniai rétegekre vonatkozó tanulmányai közben keletkeztek, részben 
kritikai vizsgálódásainak eredményei. 

Leíró őslénytani munkáiban a gerinctelen állatokon kívül a gerincesek- 
kel is foglalkozott s két új teknősfaj leírása mellett pliocén emlőseinkre vonat- 
kozó ismereteinket gyarapította. Igazi munkaterülete azonban a gerinctele- 
nek voltak. Eészletésebben foglalkozott a foraminiferákkal a Széchenyi -expe- 
díció paleozós anyaga alapján és hazai harmadidőszaki anyagon. Űj alakok le- 
írásán kívül számos alak rokonsági kapcsolatait vagy anatómiai jellegeit 
tisztázta. A hydrozoákra és szivacsokra vonatkozó vizsgálódásai csak réteg- 
tani adatokban maradtak reánk, noha régebben készült különböző gyűjté- 
sekből származó liász-, eocén- és mediterrán-alakok leírására. A koraiokkal 
leginkább a péterváradi hiperszenon -fauna kapcsán Pbtho kéziratának sajtó 
alá rendezése alkalmával kritikailag foglalkozott, legutóbb pedig Nopcsa báró 
albániai eocén anyagában egy új korállfajt is leírt. A«Clavulina Szabói -rétegek* 
faunájának Hantken hagyatékában levő koralljait, crinoideáit és bryozou- 
mait szintén munkába vette, befejezni azonban ő sem tudta. A puhatestűek 
osztályába tartozó faunák vizsgálatán kívül legkedvesebb állatcsoportja a 
rákok voltak. Épúgy, mint a magyarországi pannóniai képződményekkel, 
ezekkel is állandóan foglalkozott, amit a begyűjtött anyagok földolgozásán 
kívül állandó szorgos gyűjtései és külföldi megbízások tettes lehetővé. Ilyen- 
formán a harmadidőszaki rákok elismert szaktudósává vált, akinek szak- 
ismeretét a müncheni és sziciliai gyűjteményben levő rákok földolgozásával 
is igénybe vették. A rákokká] foglalkozó tanulmányai az új alakok és nemek 
nagy számával lényegesen bővítették a harmadkorú rákfaunára vonatkozó 
ismereteinket s szorgalmas gyűjtései a hazai rákíaunát a világ leggazdagabb 
faunájává avatták e nemben. Utolsó munkássága is a magyaroi-szági fosszilis 
rákok összefoglaló leírására szorítkozott s ebben a nagy munkájában, melyen 



46 D! VADÁSZ ELEMÉR 

csaknem a szó legszorosabb értelmében, élete utolsó napjáig dolgozott, a 
harmadidőszaki alakokon kívül a triász-, jura- és kréta képződmények rákjai 
is tárgyalva vannak. Ez a nagyértékű, a leirt fajok földrajzi elterjedésével 
és általános ős élettudományi viszonyaival is foglalkozó, sajnos, már posthu- 
mussá vált tanulmány a «Geologica Hungarica»-ban fog méltó köntösben 
megjelenni, remélhetőleg minél előbb. 

LŐEBNTHEY őslénytani munkái leíró alaktani és rendszertani keretek- 
ben mozognak. Leírásai alaposak, kimerítők, minden részletre kiterjedők. 
Üj fajait mindig erős kritikával s a közelállókkal való fontos összehasonlítás 
alapján állítja föl, innen van az, hogy azok csaknem kivétel nélkül jól kör- 
vonalozott fajok gyanánt állják meg helyüket. Mintegy 200 új fajjal és 7 új 
nemmel gazdagította az őslénytani irodalmat. Munkáiban sohasem lépi ác a 
tárgyi következtetések határait és a filozofálásoktól mindig tartózkodik. 
Ezért adatainak megbízhatósága, mely egész munkásságát minden téren 
jellemzi, biztosítja munkáinak állandó értékét. Nem hiányoznak azonban 
munkáiból a kritikai megnyilvánulások sem, melyek nélkül igazi természet- 
kutatás el sem képzelhető. A papyrothecáról, az Orygoceras Fuchsi rendszer- 
tani helyéről és a lithiotis -kérdésről írott munkái külön bizonyítékai ennek. 
A tárgyi igazság kutatására törekedett s ha a cél szolgálatában vitatkozó és 
bíráló munkáiban néha-néha túlzásba is ment, jóhiszeműsége minden kétségen 
kívül megállapítható. 

Tudományos és közművelődési célokat szolgáló egyesületeknek mindig 
hűséges pártfogója és munkása volt. Munkaerejét sohasem tagolta széjjel, 
hanem egy helyre központosítva, behatóbb működésre törekedett. Ezért 
egyidejűleg sohasem vett részt azonos célú intézmények működésében, hanem 
pályafutása alatt időrendi egymásutánban a legkülönbözőbb tudományos 
központokban látjuk működni. Kolozsvári működése alatt az Erdélyi Mú/eum- 
Egylet céljainak szolgálatában állott, majd a Magyarhoni Földtani Táisulat 
egyik buzgó munkása s 1907—1909. évi időszakban a társulat elsőtitkára s 
a Földtani Közlöny szerkesztője volt. Titkári működése a társulat tudomá- 
nyos irányzatának megerősítését és a kritikai irány meghonostíását eredmé- 
nyezte s mű)iödési időszakát a társulat tört énét ének egyik legszebb időszakává 
avatták. A titkárságtól, melynek csak tudományos céljainak föláldozásával 
tett eleget, 1910-ben visszalépett és a társulat céljait mint választmányi tag 
szolgálta tovább. Azóta azonban munkáival a Magyar Tudományos Aka- 
démiában működött s ennek kiadásában is jelentek meg azok. Az újonnan 
alakult Szent István -Akadémia IV. osztályának első megválasztott tc.gjai 
között volt. A népszerűsítő egyesületek között a Természettudományi Táreu- 
lat választmányi tagja s az Urániának igazgat ós ági tagja volt. Pethő munkájá- 
nak a Természettudományi Tái-sulat kiadásában megjelent magyar kéziratát 
sajtó alá rendezte s Walther «A föld és a szerves élet történeted című könyvé- 
nek revízióját is végezte. Legkevesebb kapcsolata a m. kir. Földtani Intézet- 
tel volt, mely pályája elején- két munkáját kiadta s 1890-ben mint önkéntes 
résztvett dr. Sciiafarzik Ferenc mellett a földtani íölvótelekben is. Az inté- 
zettel való további kapcsolata csakis az általa Uírt hazai anyaguknak az inté- 



LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE 47 

zet igazgatósága által készségesen rendelkezésre való bocsátásában nyilatko- 
zott. Szorosabb viszonyba nem is kerülbetett a Földtani Intézettel, mert az 
általa művelt tudományág a legutóbbi időkig nem volt az intézet munka- 
körébe föl véve. Utolsó munkája <(Adatok északi Albánia eocén képződményei- 
nek kifejlődéséhez és faunájához* címen a Földtani Intézet évkönyvében 
közvetlen halála után jelent meg s a magyarországi fosszilis rákokról szóló 
kézirata is az intézet kiadására vár. 

LŐRENTHEY életének főcélja az őslénytan tudományos művelése mellett 
főként arra irányult, hogy ennek a tárgynak önálló egyetemi tanszéket és 
ezzel állandó tudományos központot teremtsen. Hant ken halálával az őslény- 
tan, a földtannal egyesítve, elvesztette eredeti önállóságát s nehéz küzde- 
lembe került, míg azt újból megszerezni sikerült. Ezt a küzdelmet Lőrenthey 
teljesen egyedül vívta meg s noha módjában lett volna célja kivitelére a szak- 
emberek jórészének segítségét megnyerni, mégis szívós akarattal egj^edül 
haladt céljához vezető úton. Fáradozásait ezúttal is siker koronázta s 1914-ben 
a bTida pesti egyetemen az őslénytan rendes tanára lett. Noha a földtantól 
való függetlenít ést kifejezetten az őslénytan élettudományi jellegének és 
irányának hangoztatásával óhajtotta, mégis távol állott tőle az a szándék, 
hogy ezt a tudományszakot a földtantól eltávolítsa, mert tisztában volt mind- 
végig azzal a sokszoros kapcsolattal, mely mindkét tárgyra nézve életszükség- 
let. Tanári működése csak most nyert volna végleges irányt, csak most jutott 
volna ahhoz, hogy az őslénytan nehezen kiküzdött függetlenségét tanítványok 
nevelésével és iskola megteremtésével intézményesen biztosítsa. Programm- 
jában volt, hogy a hazai őslénytani anyag minden állatosztálya megfelelő 
szakember speciális működési köre legyen, amihez nagyon sok szakember 
nevelésére lett volna szükség. Az ő lelkesítő példája, buzdító hatása bizonyára 
meg is teremtette volna ezt a nálunk annyira nélkülözött irányt, ha a sors 
mostoha keze meg nem fosztott volna bennünket ettől a legértékesebb tanár 
működésétől. 

Kutatói mivoltát jellemző lelkiismeretesség és a részletekbe hatoló 
pontosság, tanári működésének is sajátja. Hallgatóival szemben mindig 
csaknem baráti jóindulattól viseltetett s közvetlen kedélyes modorával nagy- 
ban elősegítette tárgyának megkedveltet és ét. Pedig a kötelező vizsgatárgyak 
minimális anyagának megszerzésére törekedő hallgatósággal nem volt könnyű 
ezt a részükre távolálló tárgyat megkedveltetni. Az őslénytani rendszeres 
előadások száraz menetét az életmód és előfordulási viszonyok ismertetésével 
fűszerezte. Jobban szerette, ha a kezdők kizárólag csak leíró munkára szorít- 
koztak, mintha kevés tapasztalattal az elméletek sikamlós területén bizony- 
talanul tévelyegtek. Ezért ezekkel az elméletekkel részletesebben maga sem 
foglalkozott előadásaiban s leginkább a morfológiai leíráshoz szükséges alak- 
érzék fejlesztésére helyezett súlyt. Tanári kötelességének tartotta, hogy az 
előadásaiban elhangzott ismeretek kiegészítését, rögzítését i's fölújítását, más- 
részt az egyetemen kívül állók részére az önképzést lehetővé tegye az őslény- 
tan rendszeres ismereteit összefoglaló tankönyvben. Ennek kidolgozására a 
vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól megbízást nyert s a tudományos 



48 11', VADÁSZ ELEMÉR 

akadémia támogatását is biztosította. Evek óta nagy szfivttttel dolgozott 
t'Zfii 11 tankönyvön, mely most szintén megiratlan maradt. 

Kutató és tanári működésében elért eredményei egyéniségével függenek 
össze. Igazságérzete ós igazságszeretete a természet igazságainak jogos kutató- 
jává avatták. Mindig tiszteletben tartotta mások vizsgálati eredményeit, de 
tárgyi igazságának tudatában a legélesebb kritikai hangtól sein riadt vissza. 
Viszont saját tévedéseit készséggel belátta s vizsgálati eredményeinek újabb 
vizsgálatok követelte változtatásaira mindig készen volt. Különös tisztelettel 
és szeretettel csüngött tanárain s Iíantken és Zittel irányát a legmesszebb- 
menő módon védte és művelte is. Hantken eszméihez mindvégig hű maradt 
nemcsak kutatási területein, hanem egyetemi céljaiban is. Fölújította az 
őslénytani gyűjtemény megvalósításának eszméjét, mely hazánk közművelő- 
dési és tudományos törekvéseinek egyik elodázhatatlan égető szükséglete, 
melynek nem épen megfelelő megvalósítását már Hantken megkezdte az^ 
egyetem keretein belü^ LŐRENTHEYelőtt is ez a cél lebegett, de a megvaló- 
sításra vonatkozó tevékenységében nem tévesztette szem előtt az egyetemi 
tanítás igényeit, melyek egy nagyobbszabású gyűjteménynek méretekben 
alatta maradnak, anyagban és összeállításban pedig attól lényegesen eltérnek. 
Ezért külön állította össze a tanítás céljait szolgáló -gyűjteményt, mely meg- 
felelő készítményekkel, összehasonlító élő anyaggal, rajzokkal és magya- 
rázatokkal pedagógiai érzékről tesz tanúságot. Nehéz viszonyok között, 
szerény eszközökkel jóformán emberfölötti munkát végzett ezzel s hogy 
aránylag rövid idő alatt megteremtette intézetének kereteit, az csak annak 
köszönhető, hogy hangyaszorgalommal évek hosszú során tudatos gyűjtések- 
kel, cserékkel és vásárlásokkal hordta össze jó előre ennek a gyűjteménynek 
alapjait. Mindezt jóformán szintén teljesen egyedül, mivel túlzott mértékben 
ambicionálta ezt az alapozási munkát, melyben még a hozzá legközelebb 
állók segítségét is csak alárendelt mértékben vette igénybe. 

Magaválasztotta hivatásában kötelezettségeinek mindenképen eleget 
tett. Teljesen áthatották szaktudományának szépségei s nem volt előtte 
jelentéktelen vagy értéktelen semmi, ami a kövületekre vonatkozott, A leg- 
kisebb észlelési adatot, a legjobban ismert kövületet épúgy megbecsülte és 
értékelte, mint a legszebb ritkaságokat. Egész munkásságával az őslénytan- 
nak élt s életének nagyobbik részét a tudomány kizárólagos szolgálatában 
töltötte el. Családalapításra is csak későn gondolt s váratlan elhmiyta nem- 
csak a tudomány vesztesége, hanem gyászba borította mindenben megértő 
hűséges hitvesét s árvaságra juttatta három kiskorú gyermekét. 

A magyar tudományt ért veszteséget nem fejezhetik ki a szavak, de 
mutatja az a nagy hézag, mely az általa művelt irányokban utána maradt. 
Legfőbb életcélját elérhette bár, de részére igéretföldje volt csak az, melyen 
a maga ültette fák gyümölcseit alig élvezhette. Halálával elnémult az őslény- 
tan szava a budapesti egyetemen is s ezidőszerint újból egyetemi képviselet 
nélkül maradt ez a tudományszak, melynek vizsgálatai a hazai földtani 
kutatások nem egy gyakorlati jelentőségű eredményét elősegítették. A buda- 
pesti tanszék, niflynek mei^^valósítcisa mar Hantken és L ő re NTH fi Y lelkes 



LORENTHEY IMRE EMLÉKEZETE 49 

Jüuiikásságát emésztette föl, ne)ii rieinmisülbet iiie«í már többé. Azok az érde- 
mek, melyeket az elbúnyt a magyar tudomány terén szerzett , a hazai földtan 
es őslénytan mindt'u művelőjének kötelességévé teszik, hogy gondozásba 
Vegyék Lőukn-ihey életének főművét, az általa életre szólított őslénytani 
tanszék gyönge csemetéjét, mely az ő emlékének örök megóvására van hivatva. 

Lörenthey Imre irodalmi munkáinak jegyzéke : 

1. A na.uyuiiiiiyuki iToliia ni.j |joiitu.si emelet és faunája, e<ry táblával. M. k. FöHt. 
Int. évk. IX. 2. fűz. 1890. 

D'h- ponti.*che Stufe und dncn Fauna bei Nagymáuyok ini Koniitate Tolna. 
(Mitteilungen aus dem Jahrhuchc dcr kön. ung. Geol. Anstalt IX. 1890.) 

2. A szeksxárdi nagymányoki és áipádi felsőpontusi lerakodások é.s faunájuk. 
(M. kir. Földt. Int. évk. X. 4. füz. 1893. (57 (1)-142. (78.) old. 3 táblával.) 

Die obeieu pontischen öediniente und deien Fauna bei Szekszárd, Nagyniányok 
und Árpád. (Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kön. ung. Geol. Anstalt X. 1893.) 

3. Adatokaz erdélyi tőzegtele pekfaunájához, (Orvos-természettudományi értesítő, 
Kolozsvár.) 

4. Adatok Sxilágy megye ós az erdélyi részek alsópont usi lerakodásainak ismereté- 
hez (egy táblával). (Az Értesítő tudományos közleményei II. természettudományi szak. 
XVIII. 1893.) 

5. Jelentés az erdélyi Múzeum-egylet megbízásában 1891 nyarán tett földtani 
kirándulá-saimnak eredményeiről. (Értesítő II, természettudományi szak. 1893.) 

6. Gált és Hidegkút nagyküküUömegyei helységek pontusi faunái. (Értesítő II. 
természettudományi szak. 1893. Kolozsvár.) 

7. Kurd tolnamegyei helység pontusi faunája. 

Die pniitische Fauna von Kurd im Komitate Tolna. (Földtani Közlöny XXIV. 
1894.) 

8. Adatok Hidasd baranyamegj'ei helység felsőpontusi faunájához. 

Beitráge zur olxnpontischen Fauna von Hidasd im Komitate Baranya. (Földtani 
Közlöny XXIV. 1894.) 

9. Ujabb adatok Szekszárd felsőpontusi faunájának ismeretéhez. 

Neuere Daten zur Kenntnis der oberpontischen Fauna von Szekszárd. (316 — 326. 
u. Taf.) (Természetrajzi Füzetek XVIII. 1895. 257-265. egy táblával.) 

10. A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. 

Über die geologischen Verháltnisse der Lignit bildung des Széklerlandes. Orvos- 
természettudományi értesítő II. természettudományi .«zak. (Mediz.-naturwiss. Slitteilm- 
gen) XX. 1895. 

11. Ujabb adatok a székelyföldi szénl<épzödmény földtani viszonyaihoz. 
Xeuere Daten über die geologischen Verháltnisse der Lignit bildung des Székler- 
landes. (Orvos-természett ud. értesítő II. természettud. szak. 1895.) 

12. Néhány észrevétel a papyrothecaról. 

Einige Beuierkungen über Pa jjvrotheca. Földtani Közlöny. XXV. 1895. 

13. A kolozsvári széntelep. 

Das Kolozsvárer Kohlenlager. Földtani Közlöny. XXV. 1895. 

14. Néhány megjegyzés a «Lithiotis» kérdéshez. 

Einige Bemcrkungen zur «Lithiotisfrage». Természetrajzi Füzetek XVIII. 1895. 

15. Palaeontoiogiai tanulmányoka harmad korú rákok köréből. I. Adatok Magyar- 
ország harmadkorú rák-faunájához. (Kilenc táblával.) II. A müncheni állami gyüjte- 



PeWtani Közlönv XI.VIII. köt. 1918. 



4 



60 DE VADÁSZ ELEMÉR 

ményekbin levő harmadkorbcli rövidfarkú rákok. (2 táblával.) III. Ujabb adatok Ma- 
gyarország harmadkorú rákfaunájához (két táblával). IV. Andorina és Darányia, két 
ráknem Magyarországból. (1 táblával.( V. Adatok Egyiptom cocénkori decapoda 
faunájához. (2 táblával.) VI. Adatok Szardínia harmadidőszakbeli rák faunájához. 
(2 táblával.) (Math. és természett id. Közi. XXVII. 2. 1898. XXVII. 6. 1901. XXXIX. 
2. 1907.) 

B3Ítráge zur Djcapodeufauiia des Ungarischon Terti&rs. (Math. u. nat. Bcrichte 
a u.s Ungarn, XIV. 1898.) Über die Brachyuren der Palftontologischen Sammluiig des 
Bayerischcn Staates, (Természetrajzi Füzetek. Herausg. v. ung. National-Museum 
Budapest, 1898. XXI. p. 1 — 152. Taf. I — XI.)Neuere Beitrage zur térti áron Decapodcn- 
fauna Ungarns. (Mit zwei Tafeln.) Math. u. naturw. Berichte aus Ungarn. XVIII. 1900. 
Leipzig, 1902. « Andorina » und «Darányia» zwei neue Brachyuren-Gattungen aus Ungarn. 
(Math. u. nat. Berichte aus Ungarn XVII. 1899. Leipzig, 1901.) Beitrage zur Kcnntnis 
der eo/ánen De capoden fauna Ágyptens. (Math. u. nat, Berichte aus Ungarn. XXV. 1907. 
Leipiig, 1908.) Beitrage zur tertiáren De capoden fauna Sardiniens. (Math. u. nat. Berichte 
aus Ungarn. XXIV, ) 

16. Kínai paleozoos kőzetek mikroszkopikus vizsgálata. Különlenyomat a 
gróf Széchényi Béla keletázsiai útjának tudományos eredményei című munkából. 
III. köt. VI. szakasz. 201-256. old. 1897.) 

Mikroskopische Untersuchungen der palftozoischen Gesteine. (Wissensch. Ergcb- 
nisse der Beise des Grafen BÉLA Széchényi in Ostasien 3. Abt, IV. Budapest, 1898.) 

17. Sepia a magyarországi harmadkorú képződményekben. 1 táblával. (Math. 
és Természettudományi Értesítő. XVI. k. 4. füz. 316-320. 1898.) 

Sepia im ungarischen Tertiár (Sepia hungarica n. sp.) (Math. u. naturw. Berichte 
aus Ungarn 16. 1898. 268-272. Taf. III.) 

18. Magyarország talajnemeinek eloszlása mésztartalom szerint 1899. 

19. Foraminiferen der Pannonischen Stufe Ungarns. Neues Jahrb. f. Min. Geol 
u. Pa]. 1900. II. 

20. Die pannonische Fauna von Budapest. (Mit 13 Tafeln.) Palieontographica 
XLVIII. 1902. 

21. A szarmata és pannóniai képződményeket áthidaló rétegeknek egy klasszi- 
kus lelethelye Magyarországon. 

Ein klas.si.soher Fundort der die sarmatischen und pannonischen Bildungen über- 
brückenden Schichten in Ungarn. p. 181. (Földtani Közlöny, XXXIII. 1903.) 

22. Néhány megjegyzés az Orygoceras Fuchsi Kitti sp.-ről. 

Einige Bi-merkungen über Orygoceras Fuchsi Kitti. sp. (p. 618.) (Földtani Közlöny, 
XXXIII. 1903.) 

23. Két új teknősfaj a kolozsvári eocén képződményekből. (2 táblával.) 
Zwei neue Schildkrötcnarten aus dom Eoz&n von Kolozsvár, (p. 260.) (Földtani 

Közlöny, XXXIII. 1903.) 

24. Pteropodás márga a budapesti óharmadkori képződményekben. 
PLeropodenmergcl in dcn alttertiáren Bildungen von Budape.^t. (p. 520.) (Föld- 
tani Közlöny, XXXIII. k. 1903. 4. old.) 

25. Pyrgulifera tömeges előfordulása a lábatlani eocénben. 

Massenhaftes Vorkommcn von Pyrgulifera im Eozan von Lábatlan, (p. 524.) 
(Köldtani Közlöny, XXXIII. 1903. 2. old.) 

26. A ráko.>j3zentmihályi Sashalom kavicsainak koráról, (p. 232.) 

Über das Altér des Schottcrs am Sashalom bei Rákosszentmihály, (p. 296.) 
(Földtani Közlöny, XXXlV. 1904.) 

27. Adatok a balatonmellóki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai 



LüRENXHEY IMRE BMLÉKEZJ:ÍX£. 51 

helyzetéhez. 3 tál)láv;il ós 12 szövegábiával. (Balaton tudományos tanúim, eredm. 
I. k. 1. rész. 1905.) 

Bjtráge zur Fauna und stratigraphischen Lage der pannonischen Schichten in 
der Umgebung des Balatonsees, (Resultate dcr «Wissensch. Erforschung dcs Balaton- 
.seo.s». I. Bd. 1. Teil. Budapest. 1900.) 

28. Dr. Zettel Károly Alfréd. 

Dr. Kakl Alfkíd V. Zittel. (p. 425.) (Földtani Közlöny, XXiXVI. 1906.) 

29. Budap:>st pannóniai ós ievantei korú rétegei és ezek faunája. Szókfoglaló 
értekezés. (Mathcmatikai ós természettudományi Értesítő XXIV. k. 2. füzet. 298— 
342. old. 1906.) 

Über die pannonischen und levantischen Schichten von Budapest und derén 
Fauna. (Math. u. nat. Bcrichte aus Ungarn, XXIV. 1906. Leip/.ig, 1907.) 

30. Vannák-e juraidöszaki rétegek Budapesten? (p. 359.) 

Gibt es Juraschichten in Budapest? (p. 410.) (Földtani Közlöny, XXXVII. 1907.) 

31. Titkári jelentés 1907-ről. (Földtani Közlöny, XXXVIII. 1908.) 

32. A triász mint jura. A Bánya. 1908. 

33. Dr. MelcIER OttszTÁV (arcképpel) (p. 1.). 

Dr. GusiMíV Melozeb (mit Bildnis) (p. 103.) (Földtani Közlöny, XXXVIII. 1908.) 

34. A tihanyi Fehórpart pannóniai rétegeiről, (p. 679.) 

Über die pannonischen Schichten des Fehérpart bei Tihany, (p. 716.) (Földtani 
Közlöny, XXXVIII. 1908.) 

35. Adatoka magyarországi pannóniai képződmények sztratigra fiájához, válasz- 
ként VrcÁLlS István dr. úr cikkére, (p. 368.) 

Bjitrage zur Stratigraphie der pannonischen Bildungen Ungarns. (Als Erwiderung 
auf den Axtikel des Herrn Dr. Steban Vitális «Bemerkungen z. Mitteil. des Herrn Dr. 

1. LöEENTHEY : Über die pannonischen Schichten d. Fehérpart bei Tihany, (p. 470.) 
(Földtani Közlöny, XXXIX.) 

36. Titkári jelentés 1908-ról. (Földtani Közlöny XXXIX. 1909.) 

37. Megjegyzések Magyarország ó-harmadkori foraminifera faunájához. Egy táb- 
lával. (Mathematikai és természettudományi Értesítő, XXVII. 5. füzet. 1909.) 

Bemerkung zu der alttertiáren Foraminiferenfauna Ungarns. Mit Taf. I. (Mat 
u. nat. Berichte aus Ungarn XXVI. 1908. Leipzig, 1910.) 

38. Ujabb adatoka Székelyföld geológiájához. (Mathemat. és természettud. Érte- 
sítő, XXVII. 3. füz. 1909.) 

Neuere Beitrágc zur Geologie des Széklerlandes. (Math. u. nat. Berichte aus 
Ungarn, XXVI. 1908. Leipzig, 1910.) 

39. Zur Richtigstellung der in dem Artikel V. AlLADi's betitelt : «Der Jura des 
Ofiiier Gebirges und allgemeine Betrachtung über die tektonischen Verháltnisse des 
.selbcn* enthaltenden litcrarischen Mystifikation. (Centralbl. f. Min. Geol. u. Pal. 1909.) 

40. Titkári jelentés 1909. évről. (Földtani Közlöny. XL. 1910.) 

41. B?merkungen zur Arbeit Dr. Kabl Beutler's : Über Foraminiferen aus dem 
jungtertiárcn Globigerinenniergel von Bahna im Distrikt Mehedinti (rumanische Kar- 
pathen. (Centralblatt f. Min. Geol. u. Pal. 1910.) 

42. A diluviális ember kérdése. 151 — 166. o. Uránia XII. Évf. 4. sz. 1911 
április. 

43. Ujabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékeinek geológiájához. 
Három közlemény. (Mathematikai és természettudományi Értesítő, XXIX. k. 1., 

2. füzet. XXX. 2. füzet. 1911., 1912.) 

Neuere BeitrSge zur Stratigraphie der Tertiarbildungen in der Umgebung von 
Budape!5t nebst einigen Bemerkungen zu JuLirs HalavAts: Die Neogenen Sedimente 

4* 



Ő2 LORENTHEY IMRE EMLÉKEZETE. 

diT Umgebunst von Budapest». (Mathcm. u. iiatmw. Bciichto auM Ungani, XXVII. 
1909. Leipzig, 1903.) 

4:4. Paleontológiái ujdouaágok Magj'arur.v>!.ág harmadidőszaki ükdékeiböl. 
Három táblával. (Mathematikai és természettudományi Értesítő, XXIX. 4. füzet, 1911.) 

Paláontologische Novitáten aus den tertiann Sedimenten Ungarns. (Malh. ii. 
iiaturw. Berichte aus Ungarn, XXVII. 1909. Leipzig, 1913. 

45. Jelentés az 1912. év nyarán végzett erdélyrészi geológiai kutatásokról. 16. old. 
(Jelentés az erdélyi medence földgázelöfordulásai körül eddig végzett kutató munká- 
latok eredményeiről. II. rész. 1. füzet.) 1913. 

46. Adatok északi Albánia eocénképződinén vének kifejlödéséh( z és faunájához. 
(Magy. kir. Földt. Int. évk. XXV. 1917. 1-21.) 

Bcitráge zur Kenntniss der Fauna und Ausbildung der Eocánbildungen Xord- 
albaniens. (Mitteil aus d. Jahrbuehe d. k. ung. geol. Reichsanstalt XXV ) 

47. A magyar korona országai fosi-zilis de capoda -rákjainak monográfiája. (Hátra- 
hagyott kézirat.) 

Monographie der fossilen Dccapoden üngarns (Manuseript). 



D) ISMERTETÉSEK. 

1. A niayyar szent korona országainak íölilrajzi, 
társadalomtudományi, liözművclódési és közgazdasági 
leirása. Szerkesztette : lóczi LÓCZY Lajos. I IX. táblával ; kiadta 
a Magyar Földrajzi Társaság. Budapest 1918. Ára 24 korona. 

A tudományos kutató munka új igazságokra és ismeretekre törekszik, 
hogy azután azokat másodfokon rendszerezze és összefoglalva egységes kép- 
ben mutassa be. A tudomány további föladata ezek után az, hogy megállapo- 
dott eredményeit a szakemberek körzetén kívül is közkinccsé tegye tanítási 
és közművelődési eszközökkel. Az előbbi az emberiség kultúrmun kajába való 
közvetlen kapcsolatot szolgálja, az utóbbi elsősorban nemzeti föladat, mely- 
]iek célja a hazai művelődés színvonalának emelésén kívül a tudományos 
részlettanulmányokat méltányoló megértés fokozása is. A magyar tudomány 
föllendült életműködése mindeddig t úlnyomó részben csak az első cél szolgá- 
latában mozog. Alig-alig jelenik meg önálló magyar nyelvű összefoglaló 
munka, mely egyik vagy másik tudomány mai állását föltárná előttünk, 
örömmel üdvözöljük tehát ezt a könyvet már csak ebből a szempontból is. 
Még nagyobb az örömünk a könyv céljának láttán, minthogy a külföld előtt 
van hivatva ez a könyv különböző művelt nyelveken közállapotaink igaz 
is méret éne k te rjes zt és ére . 

Folyóiratunk célját ós kereteit t úlhaladná ennek a sokirány ú könyvnek 
teljes ismertetése, azért csak megemlítjük, hogy Magyarorezág, Fiume, Horvát- 
Szla von ország. Dalmátország, Bosznia és Hercegovina minden irányú rövid 
li'irását megtaláljuk benne. Magyarorezág földtani szerkezetét Lóczy Lajos. 
ht.nry. és vízrajzát, településeit és éghajlatát Ciiolnoky JenŐ. növényíöldrajzi 
tagozódását Szabó Zoltán, állal földraj/i vázlatát .Méhely Lajos, történetét 



ISMKUTKTÉSEK. 53 

3ÍÁRKI Sándor néprüjzát Hátky Zsigmond. i;ép ssépét "Thirring Gusztáv. 
iilkotiuányát XagyErnő. közokt utasát Körösi Henrik, ni úzeuniait AVlassics 
Gyula, közgazda sátíát Matlekovits Sándor, mezőgazdasáíját Bernát 
István. erdé.szet ét Arató Gyulv. hányászatút Eéz Géza. halászatát Land- 
graf János, vadászatát Sugár Károly. iiemzct.í>azdaságát Gaal Jenő 
ismorteti. Fiuméről Kormos Tivadar és Fest Aladár. Dalmátoi'szágról 
lÍAVASS Rezső, Lambreciit Kálmán és Lóczy Lajos iviak. Horvát -S;da von - 
oi-szágot, valamint Boszniát és Hercegovinát hasonló modorban az odavaló 
szakemberek legkiválóbbjai ismertetik. 

Bonniunkét ezen a helyen különösen Lóczy Lajos t()l)ál)ól származó 
flMagyaroi-szág földtani szerkezete* s RÉZ Géza álla] ismertetett «Bányászat» 
érdekel. A Magyarország földtani szerkezetéről szóló rész, tárgyának nagyobb 
előismeretet követelő és ezúttal elsőízben összeállított színvonalas volta 
miatt, élesen elüt a többi, többé-ke vésbbé egyszerű olvasmány gyanánt kezel- 
hető leírásoktól. Ez a rész évtizedes elmélyedő szaktanulmányok először 
formába öntött megjelenése, melyet minden részletében csak a szakember 
tud kellően méltányolni. A tudós szerző Magyarország bonyolult földtani 
fölépítésében az Alpok, Kárpátok és Dinaridák összefüggő gyűrűjét, a harmad 
kori medence és az alföldek, végül a medencében levő közép- és szigethegyek 
természetes földtani csoportját különbözteti meg. Ezen a hármas tagozódáson 
belül a földtani fölépítés alapján történik az egyes hegycsoportok további 
megkülönböztetése, amelynél nem a határokat kereső elkülönítés, hanem az 
együvé tartozók természetes csoportokká való egyesítése volt a főcél. Ilyen- 
formán együvé került sok olyan hegységrész, amely az eddigi leírásokban 
külön szerepelt. 

Az Alpok, Kárpitok és Dinaridák gyűrűjében egj'felől az Északkeleti 
Alpok nyúlványai és a Kárpátok belső hegymagvai, másfelől a balkánfél- 
szigeti hegykeret szolgáltatnak egyenértékű nagyobb csoportokat. Az előbbi 
alá tartoznak: a^ az Északnyugati Kárpátok a Wechsel-, Ro- 
honci hegység, Rozália-, Lajtahegység, sőt az Eparjes -tokaji vulkánsorig ter- 
jedő hegyvidékekkel ; fej az Északkeleti és Keleti Kárpátok 
a To pólya -Ondava-völgytől a Borgói hágóig; c) a Zsil-völgyig terjvdo Déli 
Kárpátok s d) a kárpáti homokkő f 1 i s öve. A bal kán fél- 
szigeti hegykeretbe tartoznak a magyar medencét délről szegélj'ező horvát- 
szlavonországi s bosznia —dalmátországi hegyek. Ebben a hegyvidéki keret- 
ben foglal helyet a nagy magyar medence, mely egyenlőtlen beszakadások 
révén részekre tagolódott. A medence helyén a p?rmtől a miocénig tartó 
kristályos szárazulat elöregedett térszíne foglalt helyet, melynek egyes el- 
szakadt részei a medence belsejében még fönnmaradtak. E/ekhez csatlakoz- 
nak a medence közép- és szigethegységei: a tú'adunai és a tisza vidéki közép- 
hegységek, a tágasabb értelemben vett Bihar- vagy a Keleti középhegység, 
a Temes*— krassószörónyi (vagy bánáti) középhegység, a báránya megyei 
szigethegyek, a Dráva- és Száva köz hegyei, a dráva- és szava menti hegyszi- 
getek. Az itt vázolt keretekbe az eddigi kutatások megálla pításain kívül 
egészen új gondolatok olyan serege van tömörítve, hogy szinte félő, hogy 
erre a magaslatra a szakembereken kívül más nem emelkedik. 



54 ISMERTETÉSEK. 

A Cholnoky által írott hegyrajz élénken ecseteli az első részben jellé 
mezett íöldtani egységek arculati jelenségeit és jellemző formáit. 

A «Magyarország bányászata* című részt Béz Géza a Selmecbányái bá- 
nyászati és erdészeti főiskola ny. r. tanára írta. Eme rész olvasásánál azonnal 
szembetűnik a könyv egyes fejezeteinek egyenetlen terjedelme. Ez a hat ol- 
dal terjedelmű rész ugyanis föltétlenül több helyet érdemelt volna. Különösen 
vonatkozik ez az ország nagymultú ércbányászatára, mely csak egy oldalt 
foglal el. A rómaiak idejében Dácia Európa legnagyobb aranybányavidéke 
volt, amiről a munkában egy szó sincs, holott a külföldön kötetek szólnak a 
római bányászkodásról ; a szénbányászat is többet érdemel egy rövid oldalnál. 

A könyv tárgyi részéhez, adatainak megbízhatóságához kétség nem 
férhet. Biztosítja ezt a szerkesztő személyén kívül a munkatársak díszes 
sora is. Tárgyi tekintetben tehát kit űzött céljának teljesen megfelel. Ahhoz 
sem férhet kétség, hogy a magyar olvasóközönség szívesen fogadja ezt a régóta 
nélkülözött könyvet. Nagy hiánya a műpek, hogy nincs hozzá térkép mellé- 
kelve, ami pedig a munka egyik legfontosabb része-volna. Az olvasóközönség- 
nek igen nagy könnyebbségére lett volna, ha az épen nem könnyű földtani és 
hegy- és vízrajzi rész olvasását a könyvhöz méltó nagyobb méretű térkép 
könnyítené meg. Igaz, hogy ez a mai súlyos időkben tetemes áldozatot jelent, 
de az olvasmányok tökéletesebb megértésével elért haszon talán megérte 
volna ezt az áldozatot is. A külföldnek szánt kiadásokat azonban semmi- 
képen sem tudjuk egy a magyar helynevek hibátlan írását is föltüntető, jó 
térkép nélkül elképzelni. 

A magunk részéről ezenkívül még az az óhajtásunk volna, vajha az itt 
tömören megírt földtani szerkezetet mielőbb követné Magyarország földtaná- 
nak részletes megírása is. A mindnyájunk által nagyrabecsült tudós szerző 
szerkesztői és alkotó munkáját pedig jutalmazza a szeretet és öröm, amellyel 
e lelkesedéssel készült könyvet mindenki használni fogja. 

Dr. Vadász Elemér. 

2. Weszelszky Gyula dr. : [A radioaktivitás. A Magyar 
Cbemiai Folyóirat 23-ik évfolyamának melléklete. 198 nagy nyolcadrét 
oldal, 52 ábrával. Budapest 1917 a Természettudományi Társulat kiadása.' 

Az anyag mibenlétének ,eredetónek kérdése úgyszólván ősidők óta fog- 
lalkoztatja az emberiséget. Az ókor bölcseitől kezdve, a modern, kísérleti 
alapon álló kutatásokig, a legkiválóbb elméket tette próbára ez a téma. 
Ha ez a hossz ú, szünetnélküli, kitartó munka nem is hozta meg a talán el sem 
érhető megoldást, mégis bizonyos határozott eredményekkel járt. A kémia 
és fizika történetének alig van érdekesebb fejezete, s az anyag mibenlétének 
megismerése felé talán egyik sem visz oly messzire, mint e két tudomány 
legújabb hajtása, a radiokémia. A radioaktivitás jelenségével kapcsolatos 
kutatásokból levont következtetések új megvilágításba helyezték a kémia 
sok, már véglegesnek tartott alapfogalmát. Ezen nagy horderejű vizsgálatok 
eddigi eredményeit foglalja rondszí^rlK- az előttünk fekvő könyv, mely egy- 



; ISMERTETÉSEK. 55 

szei*smind az első, önálló, magyar nyelvű munka a radio;i kti vitás teieu. 
A magyar szakirodalom, sajnos, még nem oly terjedelmes, még nem tart ott, 
hogy a specialisták igényeinek kielégítésére törekedhetne. Nekünk még ilyen 
összefoglaló művekre van szükségünk, melyek egyrészt a kezdők, másrészt 
a tudomány haladását követő, az iskolából régen kinőtt, mással elfoglalt 
szakemberek részére készülnek. Kitűzött kettős czlját a szerző kiválóan 
oldotta meg, jó áttekintést ad a tárgy iránt csak általánosságban érdeklő- 
dőknek, másrészt megbizható útmutatással szolgál azoknak, akik először, de 
mélyebben óhajtanak foglalkozni ezzel a tudománnyal. 

Egy ilyen természetű könyv megírása már magában véve súlyos feladat, 
hát még olyan téren,' mint a radiokémia, mely állandó gyors fejlődésben 
van ! A könyvíró elé gördülő akadályokat fokozza az a körülmény, hogy a 
szerzőnek az eszmék forgatagában élve, magasabb nézőpontra kell emel- 
kednie, s az általánosabb, megállapodottabb eredményeket kell kiválogatnia. 
Ezeket a nehézségeket a könyvíró sikeresen leküzdötte. Előadásmenete nyu- 
godt, minden fejezete egy-egy jól átgondolt, kerek egészet alkot. Főerénye 
a tárgyilagosság, mely az egész munkát áthatja. Ez a tárgyilagosság nagy 
lemondást kíván, különösen akkor, mikor a könyvíró maga is részt vesz a 
kutatásokban. Kedvelt eszméit, szubjektív meggyőződéseit nem részesít- 
heti előnyben, ellenkezőleg nagyon is a dolgok fölé kell emelkednie. Szépen 
nyilatkozik ez meg a befejező sorokban : 

«Mint az elmondottakból kitűnik, a plejád -elmélet még sok ellentmon- 
dásra szolgáltat okot, de meg kell jegyeznünk, hogy a plejád-elmólet még 
egészen fiatal s az utóbbi évek nem igen voltak alkalmasak arra, hogy a/t 
erőteljesebben fejleszthessék. Hogy milyen irányban fog az fejlődni, a jövő 
titka. Lehet, hogy a radioaktív anyagokról kiderül, hogy azok nem való- 
ságos elemek, s akkor a plejád-dmélet módosulva, csak a radioaktív anya- 
gokra érvényes szabállyá alakul, de nem lehetetlen az sem, hogy a jövő kuta- 
tásainak sikerülni fog az ellentmondásokat kiküszöbölni, az eddig megol- 
datlan kérdéseket megfejteni, s az elmélet általános törvénnyé lesz. Annyi 
tény, hogy ez elmélet, az ellentmondások ellenére is, a radioaktív jelenségek 
közül nagyon sokat igen szépen megmagyaráz és hogy a radioaktív jelenségek 
áttekintését megkönnyíti, de amikor ezzel foglalkozunk, nem szabad el- 
felejtenünk, hogy a természettudós nem dogmákat hirdet, csak a természet 
titkait kutatja* és hogy az elmélet nem azt mondja, hogy amit állít, úgy is 
van, csak azt, hogy eddigi ismereteink alapján, úgy magyarázhatjuk.* 

A könyv 13 fejezetre oszlik, ú. m.: bevezetés; katód-, anód- és Eöntgen- 
féle sugarak; gáz -ionok, a, /9 és ^-sugarak, a radioaktivitás mérésének mód- 
szerei ; a radioaktivitás jelenségét magyarázó elmélet; uránium és közvetlen 
átalakulási termékei, ionium; rádium és átalakulási terinékei; tórium és 
átalakulási termékei; aktinium és átalakulási termékei; a kálium fe rubidium 
sugár/ó képessége; a radioaktivitás és az atom-elmélet. 

A természettudományok bármely ágának haladása elmaradhatatlan 
kihatással van annak összes ágaira, hiszen mindegyik a nagy természet rej- 
télyeit kutatja. A radioaktivitás terén tett felfedezéseket nem csak a kémikus 



56 ISMERTETÉSEK. 

Ós fizikus nézeteit változtatták meg, nemcsak természet bölcscK'ti világnéze- 
tünket alakították át, hanem egyrészt font<w elméleti következtetésekre 
adtak alkalmat, másrészt gyakorlati nlkolmazást is nyertek a legtöbb rokon- 
tadomáuyban, A földtan is azon tudományok közé tartozik, melyek a radio- 
kémia val kapcsolatba kerültek^ ami egyfelől megtérni éken yítőleg hatott, 
araennyiben sok mindent új megvilágításba helyezett, másrészt általuk 
egyes régebbi tudományos eredmények, független úton, újabb megerősítést 
nyertek. 

A geológasok és mineralogusok érdeklődésére leginkább az mánimn, 
rádiimi, tórium és aktinium előfordulásáról, továbbá a «rádium és a föld 
melegéről)), «rádium és a föld életkoráról* szóló fejezetek tarthatna k. s/.ámot. 

Az urániumról s/óló fejezetben a szerző legelőször az uránium elő-. 
fordulását tárgyalja. Az ui'ániums zűrökére főtömege (60—80%) uránium- 
oxyd (UsOg). megtaláljuk, azonban mellette az eddig ismert eleme kjiek 
mintegy harmadát. Az ásvány részletes összetételére vonatkozólag Bkcker 
és JANASCHnak a következő táblázatban összeállított elemzési adatait közli : 

I. II. 

üsOs 76-41% 76-82% 

Fe.,0, 4-15% 4-00% 

Pb 4-67% 4-63% 

Bi^O 0-63%, 0-67% 

As^O, 0-99% 08-82% 

Sb nyomokban 

ZnO 00-08% 0-22% 

MnO 0-13% 0-04% 

SiO, 5-57% 5-07% 

CüO 3-03% 2-45% 

MíiO 0-13% 0-19% 

lű_0 0-16% 0-28% 

Na^O 1-21% 1-19% 

Ei> k; földek 0-43% 0-52% 

H2O 3-25% 3-25% 

S 1-37% 1-15% 

102-21% 101-30% 

S:0 0-68% 0-57% 

összesen 101 '53% 100-73% 

Azonban hadd beszéljen maga a szer/ő: <(Érdek(s, hogy az m-ánium- 
Bzurokércet, leginkább régen más ércre művelt és ennek kimerülésével fel- 
hagyott bányákban találjuk. így, a ma oly híressé vált joachimsthali bányák- 
ban, eredetileg a XVI. században ezüst-, később, a XIX. század elején ólom- 
érceket fejtettek és csak 1853 óta kezdték az urániuniszvu'okérc rendszeres 
bányászását. Másutt viszont, az urániumércet ón- és ezmt járatok előzik 
meg. Az urániumércet, rendszerint a kőzetek mélyeblien fekvő rétegeiben lelik. 



I8MERTETÉf5BK. 57 

Az urániviniszurokérciiél kistltb mennyis é^Ojcii, de elterjedetebben 
találunk egyes uránium-ásványokat, a durvaszemű líránitokban. a pegma- 
titekben, apró szemcsék alakjában. Ilyenek, az uránium-csillám 
(kálcium-uránit), ura not borit (t bori umszi likát, 1—10% urániummal 
és 40 — 50% tboriummal), tborianit (tborium és urániumoxid, ritka 
földekkel és ólommal, 9—10% uránium- és 65% thoriumtartalommal), 
sa mars kit (a ritka földnek és uráni unnia k niob- és tant ál vegyületei, 
8— 10% urániumtartalommal), ferguszonit (ugj^anaz mint az előbbi, 
1—7% urániummal), monacit (uránium és tborium, valamint a ritka 
földek foszfátja. 0—5% uránium-, 7—30% thoriumtartalomma'l), 

A fölsorolt ásványok gránitba zárva, tebát eredeti p'ú'ói kőzet- 
ben találbatók, melyek mállása, illetve átkristályosodása adja a másodla- 
gosan fekvő urániumásványokat. Ilyennek tekintjük: a carnotitet 
(kálciumurániumvanadát, mintegy 50% urániummal), mely Colorado- 
ban bomokkövek között, aránylag tekintélyes mennyiségben található. 
Ilyenek a gummit (urániumoxidhidrát, ólom- és kovasavtartalommal, 
50—65% ui'ániummal), a kalkolit és torbernit (réz ua ni 1 foszfát, 
mintegy 50% urániumtartalommal). autunit (kálciumuranilfoszfát, 
körülbelül 50% urániummal), ur a n o s ph a e ri t (uránium- és bizmu- 
toxidhidrát, mintegy 40% urániummal), uranospinin (kálciumurá- 
niumárzenát, 49% urániummal), zeunerit (rézura nialarzenát, mintegy 
50% urániummal), nranocitrit (báriumuránilfoszfát. 46% uránium- 
mal) stb. 

Az uránium vegyületeket, leginkább üveg- és porcellánfestéknek használ- 
ják s régebben e célra bányászták. Nemrégen még a világ egész uránium- 
szükségletét, a csehországi, joachimsthali bányák látták el. Itt főként urá- 
ni umszurokércet fejtettek. Az osztrák k. k. Arbtits ministeri um kimutatása 
szerint , J o a c h i m s t h a 1 b a n, 1854-től 1914-ig, összesen 498*5 tonna 
urániumszurokércet fejtettek, átlag 50% urániumtartalommal. Csehország- 
ban, ezenkívül még F r e i b e r g b e n, P r z i b r a m b a n. S c h ö n- 
fichtben és Petschauban találnak uránium vegyületeket, de oly 
kis mennyiségben, hogy azokra rc;ndszeresen nem bányásznak. A Cseh Érc- 
hegység Szászoi-szág felé eső részén, Johanngeoi-sgstadtban és Breitenbrunn- 
ban szintén fejtenek urániumércet, de az itt fejtett urániumszurokérc csak 
elenyésző csekély ; annak évenkint fejtett mennyisége, alig éri el a 0*6- 0*7 
tonnát. Eégebben ismert urániumlelőheh'ct még Angliában, Cornwallban 
találunk. Itt több ízben kezdték az érc fejtését, de csak amióta a rádium 
oly keresetté vált, fejtik ismét, a benne található rádium kedvéért, A Corn- 
wall környéke 1910-ben állítólag, kerekszámban 80 tonna, urániumban sze- 
gényebb (6—30% urániumtartalmú) ércet szolgáltatott. 

A rádium megismerésével a rádiumot szolgáltató uránium ásványok 
keresése is erősen fellendült. Portugália északnyugati sarkában, szétszórtan, 
mintegy 150 urániumlelőhelyet találtak, amelyekben nagymennyiségű, 
de urániumban szegény (0-2—5% Ü^O^ tartalmú) kőzeteket fejtenek. E kő- 
zetekben az uránium főleg kalkolit és autonit alakjában van és e kőzet közül 



58 



ISMERTETÉSEK. 



a 0*3— 0'5%-us U^Og tartalniu;ikíit már ioldolguzzák. Az itt termelt ércet, 
részben a helyszínen dolgozzák fel, részben Franciaoi-szágba szállítják, ahol 
a franciaoi-szági autonitekkel együtt dolgozzák fel. 

Uránimntartalmú gránitpegmatitokat találtak -még Spanyolországban, 
Norvégiában, a Balkán-hegységekben, Német-Kelet-Afrikában, Turkesztán- 
ban, Kaukázusban, Ausztrália különböző vidékein, ahol helyenkint bányász- 
szák, azonkívül Canadában, Mexikóban, az Északamerikai Egyes ült -Álla- 
mokban és végül Colorádóban. Colorado vidéke egyébként, az eddig ismert 
urániumlelőhelyek között, a leggazdagabb. Az uránium itt helyenkint a 
gránit szomszédságában, mint urániums/urokérc található, a főtömegét 
azonban, homokkőbe zárt carnotit adja. 

Az utóbbi helyen termelt mennyiség (Petraschek: Die nutzbare 
Kadiumvorráte der Erde) : 1911-ben 25 tonna L'gOg, 1912-beii 26 tonna Ü^O^, 
1913-ban 2140" carnotit, kb. 38 tonna Ü^O^-ül. 

Néha az uránium, szénben is található. Svédoi-szág egyik szénhamu- 
jában 1—3%, xlusztráliában talált szén hamiyában pedig 4% uránium volt 
kimutatható. 

((Hazánkban az urániumot, sajnos, eddig még, semmiféle alakban sem 
találták.» 

A rádium című fejezetben megtudjuk, hogy a rádium, ha végtelen 
csekély mennyiségben is, de mindenütt feltalálható, hogy különböző kőze- 
tekben milyen mennyiségben található, azt szerző a következő összeállítással 
érz ékíti : 



I. Vulkánikus közetek: 

Siélsö értékek 

porfirek 0-5-21-6 X 10-" gramm 

szienitek, Büchner és Strtjtt 

adatai szerint r9— 9"3 " 

gránitok 0-2-14-8 « 

plagioklaszok 0-3 — ]6'2 « « 

trachitek 0-3 - 3-6 « « 

dolí ritek O'o— ] -3 « « 

bazaltok 0*3- 2-1 « v 

most is működő vulkánok lávája 

JOLY adatai szerint 0'6— 16-0 « 



Átlagos mennyiség 

6-62 X 10— "gramm 

4-90 

4-08 " 

3-06 « « 

1-76 « « 

0-85 « « 

0-84 « « 

6-30 « « 



II. Üledékes k ö z e 1 1^ k : 

S/.ólscr értékek 

homokkövek, Fletcheb adatai 

szerint 0-4-3-5 X 10-" gramm 

agyagok, Fletcheb adatai sze- 
rint 0-4- 1-8 

mészkövek, FletcHEE a dalai sze- 
rint 0-0-4-3 



Átlagos mannyiség 
r56 X 10— ^* gramm 
1-30 <- « 

1*15 « « 



ISMERTETÉSEK. 59 

III. 

Szélső értékek Átlagos mennyiség 

n S/.t. Gotthard-alagút fúrá.-iakor 
különböző mélységekben talált 
különböző, főként vulkánikus 
kőzetek JoLYadatai szerint ... 0"7 — 14-3 X 10 — ^* gramm 420 X 10— ^* gramm 



IV. Tengerfenék képződményei JoLY adatai szerint: 

globigerina-isza p .3650 — 4550 méter mélységből 3'3x 10 gramm 

kékagyag 2350 méter mélységből ^ ]"5 X 10 « 

rádiolária -iszap 4700 — 5000 méter mélységből ]3"1 X 10 « 

vörös agyag 4300 méter mélységből ITOXIO « 

E táblázatboz a szerző a következőket fűzi : «Az adatokból nyilván- 
való, hogy a rádium földünkön mindenütt el van terjedve. Ezt mutatja 
egyébként, bogy megtaláljuk a közönséges talajban, gázalakú termékét, 
h rádiumemanációt, a talajvízben, a levegőben, a barlangok, pincék és a 
talajon át szívatott levegőben. Viszont a rádiumemanáció szilárd termékei 
megtalálhatók a frissen hullott hóban és esőcscppekben. Ilyen körülmények 
között csak természetes, hogy a magasabb hőfokú és az olyan ásványos vi- 
zek, amelyek nagyobb mélységből fakadnak, tehát vastagabb földrétegekbe, 
esetleg rádimiiban dúsabb kőzeteket járnak át, a rádium-e ma náci ónak arány- 
lag nagyobb mennyiségét találjuk,)) 

Majd Magyarország ásványos vizeinek rádimnemanáció tartalmára 
tér át s a szerző saját vizsgálatainak eredményét foglalja össze : 

Budapest, Rudasfürdő.. Rákóczi -forrás 7-32 x 10-* millicurie literenkint 

Herkulesfürdő Károly-forrás 6'59^ « « « 

Budapest, Rudasfürdő. . Török-forrás 6'21 « « « 

í « . . Kossuth Lajos-forrás . . 5'80 « « « 

« « .. Mátyás-forrás 5*24 a « o 

« Rácfürdő . . . Nagy-forrás 3'12 « > « 

« Sárosfürdő . forrás 2*57 « « « 

Herkulesfürdö Herkules -forrás 2"51 « « « 

Eger, Püspökfürdő .... forrás 2'20 « « « 

Budapest, Rácfürdő . . . Kis-forrás r73 « « « 

Herkulesfürdő Lajos-forrás 1*44 « « « 

Budapest, Császárfürdő . Török-forrás l'Oő « « « 

Daruvár, Üj iszapfürdő . forrás 099 v « « 

Budapest, Császárfürdő István-forrás 092 « « « 

4 « Nádor-forrás 0'88 « <• « 

Daruvár Kis-forrás 0'80 « « « 

Budapest, Császárfürdő Mária-forrás 0"78 « ♦ « 

Darnvár, Régi iszapfürdő forrás 0'72 « « « 

« ■ • • Mária -forrás 0'60 <' * * 

« Közp. iszapfürdő forrás 058 « « « 



60 



ISMEUTBTESEK. 



Buda].>est, Császáifürdü Ivó-foiiás 0-58 X 10 — • millicurie litcrenkint 

<( « Antal-fonás O'őö 

Sdat vin Emma-forrá.s 4~> 

Lipik artézi kút 0"4.'5 

Újvidék » » 0-38 

Budapest, Királyfürdő . forráfr O'.'JG 

Htrkulosfürdő f^rzsébetforrás- 084 

« Szápáry-fonás O'.i'.i 

Aliskolcta polca hévforrás 0"29 

IHőpatak Fokút 021 

Budapest, Margitsziget. . artézi kút 0'18 

Daruvár Arital-forrás 0-18 

Élőpatak Üj kíit 017 

Szlatvin Anna -forrás O'IG 

Daruvár János-forrás O'IO 

Előpata k József-forrás : O'IO 

Herkulesfürdő Ferenc-forrás O'IO 

Előpata k Erzsébet -forrás 0-09 

« Natália. forrás 0"07 

(Egy millicurie = 1 iniiligranini rádiummal egyensúlyban lévő rádium-emanáció. Lásd 
a rádium mennyiségi meghatározásáról yy.óló bekezdést.) 



De nem folytatom tovább az idézést, ez a néhány szemelvény eléggé 
megmutathatta, hogy a könyv számot tarthat, nemcsak a fizikus -kémikus, 
hanem a geológus érdeklődésére is. 

Dr. Incze György. 



3. H. Höfer v. Heimhalt : Die Vervverfiingeu. (Paraklase, 

exokinetische Spalteni. Für Geologen, Bergingenieure und Geographen. 
ÍIÖ Abbildiingen. 128 old. Braimschweig 1917. 

A földkéreg szerkezetének függőlegesen ható erők működéséből elő- 
állott változásaival : a vetődésekkel s a r ö g k é pz ő d és s e 1 
meglehetősen mostohán bánik az i'ddigi szakirodalom. A legkiválóbb tek- 
tonikusok figyelmét a gyűrődé.s kötötte le s ennek nagyszabású jelenségei 
mellett u vetődéseket általában kisebb fontosságú s egyszerűbb jelenségek 
gyajiánt tekintették. Sőt a legutóbbi időkig irodalmilag is tartotta magát 
az a felfogás, hogj' a gyűrődés és vetődés jelenségei kölcsönösen kizárják 
egymást. Az utóbbi időben már több munka foglalkozik a rögképződés és 
vetődések kérdésével s e/ekből mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy e/ek 
a kérdések leg ke vés bljé sem aláicudelt jelentőségűek. Az itt ismertetett munka 
előszavában kieJmli IIöfer, hogy a hegykép'íődés mechanizmusának még 
sok tisztázatlan kérdését csakis valainennyi zavargás egységes vizsgálatával 
vihetjük közelebb a megoldáshoz. 

Szerző előszava szi'nnt ez a könyv nem kimerítő munka, hanem a vető- 
désekre szorítkozó elemi ismeretek rendszeres tárgyalása. Teljes elismeréssel 
megállapíthatjuk, hogy ennek a feladatnak fényesen megfelel, amit nem 



ISMERTETÉSEK. 61 

csodálhat UH k, mert szerzője nenicsitk n legkiválóbb uyakorlati geológusok 
egyike, baiiem nagy érdemeket szer/dl tiuiár is. Tárgyalásának világos 
rendszere az utóbbi minőségéből folyik, mivel a tárgyalás rendszeressége 
nem következik szükségképen abból, hogy vahiki ki váló tektonikus. 

Az általános részben a/, e xo ki n <■ t i k us hasadékukkal foglalkozik, 
értve alatta azokat, melyeknek előidéző oka ;i kőzeten kívül (a föld ])else- 
jében) van. ]\íinden vetőd és, azaz két f()ldkéregd:aiiltiiii k vagy r ö gn e k 
egy hasadás mentén való viszonylagos ehiiozdulása, exo kinetikus jelenség, 
melynek okát a föld kihűlésében és a nehézségerőben látja. Előfordulnak 
réteges és tömeges kőzetben egyaránt,.)/ utóbbiakban i'(")lismerés ük nehezebb. 

A rögök elmozdulási iránya lehet párvonahis v;igy forgó. 
A vetődések féleségei sz.-rint megkülönböztetünk: 1. leszakadást 
(Sprung), 2. f ö 1 t o 1 ó d á s t (Wechsel), 3. függélyes 1 v- s / a k a- 
d á s t , 4. vízszintes eltolódást, 5. a 1 á t o 1 ó d á s t . 6. f i r d ti 
vagy átlós leszakadást, 7, ferde v a g y átlós f (") 1 t o- 
1 ó d á s t , 8. ferde v a g y átlós a 1 á toló d á s t . 9. f o r g ó s 
vetőd ést. Az elmozdulás iránj^ának niegállapitása a rögök viszonylagos 
helyzete és főként a csúszási vonalak, valamint a rétegek u t á n- 
h a j 1 á s a (Schleppung) a la pján történhetik. 

A hasadékok az anyagban érvényesülő egyenlőtlen íV'Szültség ahipján 
keletkeznek még pedig húzás, nyomás vagy elfordulás következtében. A hú- 
zásra keletkező hasadások sugár- vagy érint őirányúak, ennek luegfelelőleg 
besza kadás vagy széttör és (Zerrung) jön létre. Az előbbieknél 
kisebb-nagyobb mélységben levő tömeghiány okozza a beszakadást, az 
utóbbiak leginkább nagyobb beszakadások peremén h'-tívjött mintegy inásod- 
lagos utáncsúszások vagj- emelkedések. A nyom ásva keletke/ő hasa- 
dások eruptiv föltolódások vagy redőzések nlkahuával keletkeznek vagy 
nagy összepréselés közben ha ránt rétegzettség gyunánt jelentkeznek, ;unint 
Daubrée ismert kísérletei V)izonyítják. Végül egyenlőtlen i-rőhatáscíkból 
következő elfordulások közben is keletkeznek hasadások. 

A különböző hasadások, melyek miMitén rögök elmozdulása történik, 
nem sík felületűek, csak ábrázolásuk könnyítése céljáliól V(sszük ilyenek 
gyanánt. Mélységbeli és felületi kitérje dés ük igíu változó. A hosszan- 
ti a k általában idősebbek, mint a b a r á n t i r á n y ú a k, 
A vetődések szélessége is igen változó, a kés penge vékonyságú hasadástól 
több méter szélességig. A széttörés hasadásai és a föltörések nyitotta k; 
a beszakadások hnsadék;ii a medencék peremein s/éleseV)bek, általában 
a beszakadt terület ülakjától és a leszakadás mélységétől függők; a ndő- 
basadékok különbözők a reátolódások zártak, a vízszintes eltolódás<ik nyi- 
tottak. A hasadások kitöltései finom agyagos-homokos vagy breccsiás dörzs- 
-anyag, a fedőkőzei törmeléke, ásványos t.lérek, ércek vagy kitörés béli tel ér- 
kőzetek lehetnek. 

A részletes rész mindezeknek a vetődéseknek feleségeit, föllépési mód- 
ját és ismertető jelenségeit tárgyalja igen jól megválasztott példák ala pján 
és a bonyolult szelvényeknél célravezetőbb vázlatos rajzokkal. Ebből a tár- 



62 ISMERTETÉSEK. 

gyalásból csak néhány általános tény ismertetésére szorítkozhatunk. A 1 e- 
Bzakadás féleségeinekés módjainak tárgyalásánál ismerteti a vetődés 
mértékére és alakjára vonatkozó adatokat. Behatóbban tárgyalja 
a reátolód ás jelenségét, mely kizárólag gyűrt hegységhez van kötve 
s a fordított rendben megismétlődő rétegekről ismerhető föl. Megkülönböztet 
hosszanti-, haránt- és r e d ő á t t o 1 ó d á s t . Az első kettő lehet 
fedő, ha a reátolódott rész vízszintes vetülete födi a fekvőt, ami mindig 
ferde vetősíknál következik be. A redőáttolódás mindig fedő. A hosszanti 
reátolódások jelentőségét hangsúlyozva a német-belga szén vidék példáján 
kívül megállapítja ezek jelenlétét a Dinaridákban, az Északi- és Déli -Mész- 
alpokban, Svájci Jm'ában, Eajnai palu hegységben a Kaledon áttolódásában 
stb. A hosszanti á t t o 1 ó d á s o k a g y ű r ő d é s i folyamatot 
vezetik be s annak fejlődése közben is keletkeznek. 
A redőáttolódás a gyűrődés légvégső szakasza, mely az átbuktatott 
redők tengelyirányú szétszakadásában nyilvánul. Tisztázza a hosszanti és 
a redőáttolódás között levő különbségeket s megállapítja, hogy ugj'anazon 
a területen az utóbbiak szükségképpen fiatalabbak. A nagy távolságokra 
történt áttolódásnál a műszótár elsőbbségi elvének alapján jogosan kifogá- 
solja az áttolt rög «takaró> elnevezését, amely már a kitörés béli kőzetek 
lávatakarójánál le van foglalva. A hosszanti- és redőhasadékoknak meg- 
felelőleg megkülönbözteti a csúszó és gyűrt takarókat. Ezután tár- 
gyilagosan bírálja a takaróelmélet jogosultságát s arra a helyes eredményre 
jut, hogy «ha a takaróelméletben valamely áttolódott terület eredési helye 
(«gyökerei>) nem mutatható ki, akkor ez a fölfogás mindenképen sántít.* 
A harántáttolódások a gyűrődésnél fiatalabbak. 

Az összes többi vetődésféleség példákkal megvilágított tárgyalása 
után a gyűrt hegységek deformációjának sorrendjét a következőképen álla- 
pítja meg : I. a gyűrődés előtt vagy amiak kezdetén : megelőző hosszanti 
áttolódás és vízszintes eltolódás ; 11. gyűi'ődés hosszanti áttolódással, víz- 
szintes eltolódással, redőáttolódással és a nyergekben föllépő hossz- és haránt- 
törésekkel ; III. a gyűrődés után a redőket keresztező utólagos eltolódások, 
leszakadások, haránteltolódások. 

A vetődések mozgási irányával foglalkozó rész különös nyomatékkal 
hangsúlyozza ennek a kérdésnek tanulmányozását minden esetben, mivel 
a «nagy méretekkel dolgozó tektonikusok ezeket az aprólékos jelenségeket 
többnyire elhanyagolják. Az elmozdulás irányának megállapítására nézve 
különösen a csúszási felület s annak vonalai, barázdái vagy rovátkái 
adnak útbaigazítást, mert ezek «a mozgás irányának megkövesedett és meg- 
testesített nyomaíD, Emellett a rétegeknek a vetődés mellett észlelhető 
elhajlása is szemügyre veendő. 

A vetődések (együttes előfordulása vagy vi-tődési övet formál, ha azok 
többé-kevésbé párvonalasak, vagy vetődéshálózatot mutat. Az előbbinek 
tárgyalásánál tanulságosan ismerteti a lépcsős vetőd és rendszert, 
a s as bérce k (Imretok) és árkok keletkezését, mely az utóbbi időben 
Andrée. Salomon. Quiking ív Walther munkáiban sok részletében tisz- 



ISMERTETÉSEK. 63 

tázást nyert. HöFERáltalábün a leszakadás mellett foglal állást úgy a lépcsők, 
mint a sasbércek esetében is; az utóbbiaknál azonban oldalnyomás követ- 
keztében Walther fölfogása alapján lehetségesnek tartja a kitmelt 
rögöket is. Az árkok féleségeinek és a vetőd éshálózat jellemzése után a rög- 
hegységek ismertetésénél a rögökre tagolódás végső okát a földkéreg 
kihűlésével járó egyenlőtlen feszültségelosztás következtében létrejött össze- 
töredezetts égben látja. 

Gyakorlati szempontból fontos a vetődések vízvezető jellegének, vala- 
mint ásványos vizek és érct-^l érek lehetőségének megállapítása, mely után a 
vetődéseknek a mellékkőzetre való hatása és azoknak utólagos zavargásairól 
találunk ismertetést. Ezt követi a vetődések földtani korára és képződés- 
tartamára vonatkozó fejezet, majd a vetődések és a kitörések viszonya, a vető- 
dések ós a szerkezet, továbbá a földrengésekkel való kapcsolata. Az utóbbi 
esetben megkülönbözteti a földrengés okozta vttődóseket és 
a vetődésen kipattant (tektonikus) rengéseket, mely utób- 
biak gyakorisága tudvalevőLig a vetődések korával fordított viszonyban áll. 

Minden szakembert egyaránt érdekelhetnek a vetődések külszíni föl- 
ismerésére és a/ok ábrázolására vonatkozó részek. A vetődéseknek a bánya- 
művelésben való szerepe világos példákkal van megvilágítva. A mívelések- 
nek továbbfolytatására nézve a vetődéseken túl a régebbi Schmidt — Zimmer- 
MANN-fóle kizárólag csak leszakadást alapul vevő szabály tarthatatlanságát 
mutatja kis ehelyett esetről-esetre megállapítandó földtani vizsgálatok szük- 
ségességót hangoztatja. Néhány szerkesztési eljárás ismertetése után a vető 
désekre vonatkozó ismeretek történeti áttekintése zárja le a könyvet. 

Kevés hasonló munkáról mondhatnánk, hogy minden fokon levő éraek- 
lődést egyaránt kielégít. Höfbb könyvének rendszeres, világos, rövid és 
mégsem szűkszavú tárgyalása a kezdőre igen előnyös, összefoglaló természete 
a továbbkutató szakemberre nézve is nélkülözhetetlenné teszi. A vetődések 
ábrázolási módjának és szerkesztésének ismertetése a térképező geológusnak 
is hasznos útmutatója, a vetődések bányaműveléstani szerepének vizsgálata 
podig a bányásznak nélkülözhetetlen segédeszköze lesz. Mindeme előnyökön 
kívül jelentős munka a geológia terén, mivel határozottan állást foglal a vető- 
dósvik és gyűrődések szerves kapcsolata mellett s reámutat ezek összefüggé- 
sérc is. Dr. VadXsz Elemér. 

4. Pois : Das Erdgas seine Erschliessimy und wirt- 
schaftliche Bedeulung. (Unter besonderer Berücksichtigung der 
ungarischen Erdgas-Yorkommen.) Különlenyomat a «PetrGleum») című 
folyóiratból (Zeitschrift für die gesamten Interessen der Petroleum- 
Industrie und des Petroleum-Handels^. 92 oldal 9Cy ábrával. Berlin — 
Wien 1917. 

E/ a derekas munka az osztrák mémök- és épít észegyesület ben 1916-ban 
tartott két előadás bővített alakja s a földigá^.ra vonatkozó minden irányú 
ismereteknek tömör foglalata. A földigáz fogalma alá a föld belsejéből termé- 



64 ISMERTETÉSEK. 

szetes módon vagy fúi'ások útján füls^íniv törő szénhidrát -tartalmú égő 
gázokat foglalja. Eöviden tárgyalja a föld Uereüség földigázelőfordulásait, 
m.ijd azok geológiáját a legújabb ismeretek alapján, különös figyelmet fordítva 
az erdélyi kutatások új földtani alapokra helyezett s antiklinálisokhoz kötött 
jellegére. A v-'gyi és fizikai tulajdonságok ismertetését a különböző íöldigázok 
elemzési adatainak táblázatos összehasonlítása egészíti ki. A földigáz haszná- 
lati módjai az elégetés és cseppfolyósít ás körülményei ugyancsak, táblázatok' 
kai vannak megvilágítva. Míg ezek az általános ismeretek minden eddig 
ismert földigázelőfordulásra egyaránt vonatkoznak, addig a földigáz kutatásá- 
ról, föltárásáról és foglalásáról szóló rész már csaknem kizárólag a hazai 
vis/onyok alapján ké.«zültsaz erdélyi foldigázkutatások tökéletes összefogla- 
lását nyújtja a geológusok és technikusok végzett nagy munkájának kellő 
méltányolásával. Ismei-teti a Lóczy Lajos által kezdeményezett s Papp Ká- 
roly földtani vizsgálatain alapuló első fúrások eredményeit, majd a Böckh 
Hugó által új alapokra helyezett széles látóköiű rendszeres kutatásokat ; 
ez után a fúróberendezések részletes leírása következik teljesítőképísségük 
összehasonlító táblázatba foglalásával. A világ különböző földigázkú^jainak 
gáz produkciójából kitűnik, hogy az ismertetett számítási eljárások alapján 
nyert eredmények a hazai földigázkutak évi mennyiségét 0*850 milliárd m^-re 
teszik az és /a ka meri kai 16,750 milliárd m^ gázmennyiséggel szemben. Ezzel 
a mennyiséggel hazánk mégis a második helyen van s a sorban utána Német- 
o)-szág, Oros/oi-szág, Galícia, Eománia, Olaszoi-szág s legvégül Wels (Felső- 
Ausztria) következik. Ez az összeállítás csak az 1914. évben hasznosítás 
céljaira összegyűjtött gázmennyiségek a la pján készült. A tulajdonjog és védő- 
törvény ismertetéíé vei zárulna ka földigázra vonatkozó ehnéleti megállapítások. 
A földigáz értékesítéséről szóló alapos tanulmány az amerikai viszonyo- 
kat kimerítően tárgyalja. A vezetékek különböző féleségeinek, átmérőinek, 
vezetőképességének, nyomásviszonyok számítási táblázatait a különböző 
nyomásmérő és szabályozó készülékek leírása követi. A különböző égőféle- 
ségek és a gázsűrítő-eljárások után egyes speciális fölhasználási eljárások 
ismertetését közli. Ezután reátér a többi orezágok gázelőfordulásainak érté- 
kesítési módjára s ezek előrebocsátása után a magyaroi-szági értékesítés 
körül eddig történteket foglalja össze. Ebben az összefoglalásban megtaláljuk 
a kihasználás körű! történt események összes fázisait egészen a magyar föld- 
gáz r.-t. megalakulásáig, a tordai vezeték és fölhasználás módozatait s az 
erdélyi földigázmezők térképét is. Ügy ezek a részek, valamint az előrebocsá- 
tott általános ismertetések a földigázelőfordulások térképeivel és jellemző 
sajátságainak fényképével, valamint a különböző készülékek képeivel és 
rajzaival vannak niindehütt megvilágítva. A fényképek között túlnyomólag 
a hazai előfordulásokat találjuk. Az összes magyar nmnkákat fölemlítő s 
javarészben ezeken alapuló ivodalomfölsorolás zárja l)e a munkát. 

EiTŐl azértékts munkáról szóló futólagos ismertetésünket nem zárhat- 
juk le anélkül, hogy sajnálattal meg ne állapítanánk azt a szomorú tényt, 
hogy a magyar geológia egyik legnanyoboszabású alkotásáról, a földigázról 
szóló összefoglaló ismertetés a iiéiiiet ivodüliiiat gazdagítja. Hibáztatnunk 



GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 66 

kell ezt annál inkább, mivel a földigázzal foglalkozó ha/ai szakemberek értékes 
rószlettanuhnányai kellő biztosítékát nyújtják annak, hogy azokkal a leg- 
messzebbmenő hivatalos támogatásokkal és az adatok rendelkezésre bocsáj- 
tásával, melyben a szerzőnek része volt, ilyen összefoglalást magyar nyelven 
is ki lehetett volna adni. Legalább nem állott volna elő az a fonák helyzet, 
hogy aki a magyaroi-szági földigázra vonatkozó adatok egységes összefogla- 
lását keresi, annak német munkához kell folyamodnia. Ilyen egységes át- 
nézetre ugyanis az eddig megjelent bármily értékes hazai részlettajiulniányok 
útvesztői nem alkalmasak, V. E. 



E) GEOLÓGLiI ESEMÉNYEK. 
A vulkanológiai intézet nemzetközi pályatétele. 

A vulkanológia egyik nagyfontosság ú kérdésének kísérleti ala pon 
való megoldására nemzetközi pályatételt tűzött ki a jelenleg Sveicban 
székelő nemzetközi vulkanológiai intézet. A pályatétel szerint «ki s érle t i 
alapon vizsgálandó a szilárd földkéreg szabályos 
elrendeződésű hasadás rendszereinek kelet kezes e». 

A kérdés W. L. GREBN-nek abból az eddig még beigazolatlan föltevésé- 
ből indul ki, mely a Hawai-szigetek főkitörési helyeinek szabályos távolság- 
ban való föllépése alapján több egymást 60° alatt metsző repedést tételez 
föl, melyeknek távolsága a földkéreg vastagságának felelne meg. A kérdés 
vizsgálatának egyik módja a közvetlen megfigyelés volna, mely a földkerekség 
sok működésben levő vulkáni területén a kitörések hasonló szabályosságának 
megállapítására volna hivatva. Ez a vizsgálat nagyon hosszadalmas és egy- 
séges alapon csaknem kivihetetlen. A kutatás más njódja nagykiterjedésű 
szilárd felületek szilárdsági viszonyainak fizikai és erőművi tanulmányozása 
volna. Ilyen módon azonban a kérdés számítása csak úgy válnék lehetővé, 
ha az összes előfeltételek ismeretesek volnának. Ilyen körülmények között 
leginkább célravezetőnek Ígérkezik a kísérlet, amely különböző anyagokból 
(gipsz, vas, agyag, szurok, gyanta és üveg) készült különböző vastagságú 
szilárd kérgeken létesített repedések vizsgálatára szorítkozik. A kísérletek 
vagy lassú nyomás, vagy hirtelen ütéssel a kéreg kisebb felületére vagy egy 
vonal mentén vagy nagyobb felületen eszközölt lassú nyomás vagy hirtelen 
ütéssel létrehozott repedésekre, sík, gyengén hajlott és erősen görbülő fölü- 
leteken egyaránt eszközlendők. A kiterjedés, az összenyomás vagy nagyobb 
kéregrószek beszakadása folytán létrejött alátámasztás hiánya is tekintetbe 
veendő a repedések keletkezésénél, A vizsgálatok elsősorban kísérletiek 
lehetnek, másodsorban mechanikai és fizikai, harmadsorban az ismert föld- 
tani tények, vulkánok eloszlása, hasadások és tel érrendszerek stb. is tekin- 



Füldtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 



5 



66 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 

tétbe vehetők. A kísérletek eredményeinek a földkéregre való alkaliuiizbiHú- 
sága kritikailag mérlegelendő. 

A kérdés kisérleti megoldására 6000 írauk van kitűzve, amelyliűl 4000 
frank a legjobb (legföljebb bárom) munka tulajdonosának jutalmazására 
szolgál. A kisérleti költségek részleges födözésére 2000 frank a munka folyama 
alatt is kiutalványozható. A német, francia, angol vagy olasz nyelvű gép- 
írásos pálya mmikákat 1919 január l-ig Immánuel Fiuedlaendeb vulkán- 
intézetének (Schaffhausonba, Scbweiz) címezve kell beküUUui. A bíráló- 
bizottság tagjai Alb. Heim, K. Sappbr, A. de Quervain, Br. Zschokke és 
Imm. Fbibdlaendb R-ből áll s 1919 július 1-éig meghozza elöntését a Ijeérkező 
pályamunkákról, melyek közöl a jutalmat nyertek a vulkánintézet tulajdona 
gyanánt a «Zeitschrift f. Vulkanologie»-ban vagy annak «Ergán7ungsbefl»-ében 
jelennek meg. 

Az uj leánygimnáziumi tanterv és a földtan. 

A középiskolák tantervének gyökeres reformját, mely a legkülönbözőbb 
hivatott körök több évi fáradságos munkájának eredménye volt, közvetlenül 
megvalósulás előtt, a politikai rendszerváltozás, úgy látszik, bizonj'talan 
időre elodázta. Ettől a reformtól a földtan önálló tanításának megvalósulását 
joggal vártuk. Erős a reményünk, hogy a természettudományok oktatásának 
javítását célzó reform, amelynek szükségességét a leghivatottabb helyen is 
megállapították,! megfelelő és kielégítő alakban mielőbb úil)ó] nipirendre 
kerül. 

A már életbelépett új leánygimnáziumi tanterv a földtan-tanítás terén 
igen örvendetes javulást hozott. Az alsóbbfokú elemi tárgyalástól eltekintve, 
a VIII. osztályban heti két órában ásványtan -földtan van fölvéve a következő 
anyagbeosztással : 2 «Az ásványok fizikai sajátságai, néhány ismertebb ásvány 
szemléltetése alapján és a fizikai sajátságok vizsgálatának egyszerűbb mód- 
szerei. Az ásványok vegytani sajátságai és a felismerésükre szolgáló egyszerűbb 
módszerek. A legfontosabb kőzetalkotó és gyakorlatilag hasznosítható ásvá- 
nyok leírása, főtekintettel keletkezésükre, településükre és bányászásuk mód- 
jára. Az ásványok rendszerbe foglalása .» 

<(A föld helye a világegyetemben. A föld szférái. A föld kérgének föl- 
épülése : a vulkánosság, a víz, a levegő és a szerves élet mint földtani tényezők 
és a hatásukra keletkezett kőzetek. A kőzetekelhelyezkedése. A hegyszerkezet ; 
a föld arculata. A föld és a szerves élet története. A kövületek és szerepük 
a föld történetében. Geológiai időszakok, főtekintettel Magyaroi'szág földjére^ 

őszinte örömmel üdvözöljük ezt a földtan-tanításra nézve nagyfontos- 
ságú eseményt, nemcsak azért, mert a kor szavának megértését látjuk benne, 



^ FlNÁOZY EbnŐ: Tanügyi nfoinioU. (Magyar Pat clatió.L'ia XXVI. évf. 9. s/áni 
444. old. 1917.) 

* A leányközépiskolák (félidő leányiskola, leánygimnázium é.s fdsó kereskedelmi 
.<;ányisk'>la) tanítástorvci. Budapest. ]0]0. 41. olcial. (1 K 'AO f.) 



GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. , 67 

hanem mivel a többi középiskolák ívfurmjáiuik előrevetett árnyékának 
tekinthetjük. Épen az utóbbi szempont teszi szükséfíessé, hogy néhány meg- 
jegyzést fűzzünk hozzá eztn a helyen is. Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy 
a földtannak a tantervbe való fölvétele nagyjában azoknak az elveknek 
alapján történt, melyek ennek a tárgynak tanítását sürgető újabb közle- 
ményekben és tanáregyesületi vita ülések határozataiban megállapítást nyer- 
tek.^ Az ásványtani és földtani anyag viszonya azonban nagyjában a régi 
maradt, legföljebb javulás annjnban van, hogy az á.-ványtani anyag a föld- 
tanival szemben kifejezettebb előismeret jelleget kapott. Az anyagnak az a 
módszeres egysége, melyet a földtani beállítás nyújt s melyet más helyen 
részletesebben kifejtettem, ^ ezzel a beosztással még csak a kőzetekre nézve 
nyert megoldást, amennyiben ezek nem önálló rendszerben, hanem a föld- 
történeti működő tényezők eredményei, termékei gyanánt ismertetendők. 
Az ásványokra nézve ugyanilyen megoldás annál is inkább kivánatos, mert 
a tanítási anyag észszerű sorrendje a mai alakban kivihetetlen. «A legfontosabb 
kőzetalkotó és gyakorlatilag hasznosítható ásványok leírása, f ő t e ki n t e t- 
tel keletkezésükre, településükre és bányászásuk 
módja r a» nehezen képzelhető el a később tárgyalandó földtani ismeretek 
nélkül. 

A földtani anyag beosztása logikus ; nem tudjuk azonban, mit kell 
értenünk «a kőzetek elhelyezkedése* a-latt. Minthogy a hegyszerkezet ezután 
külön van említve, talán nem tévedünk, ha a föllépés formáira gondolunk. 
Ezt azonban mindenesetre világosabban kell kifejezni. 

A földtannak a VIII. osztályba való helyezése teljesen megfelel a sok 
előismeretet kívánó s a földünkre vonatkozó ismereteket egybefoglaló tárgy 
természetének. Ha számításba vesszük azokat a. nehézségeket, melyek ilyen 
új tárgynak a VIII. osztályban való tanításában mutatkoznak, amennyiben 
az érettségi vizsgálat gondolataival teljesen lekötött tanulók szűkre szabott 
idejét még kirándulásokkal is igénybe veszik, akkor megszívlelésre érdemesnek 
tarthatjuk Kerékgyártó Árpád álláspontját, mely szerint a földtan inkább 
a VII. osztályba kerüljön s a természetrajz tanítását a VIII. osztályban az 
embertan zárja le.* Abban azonban már nem érthetünk vele egyet, hogy a 
jövő tulajdonképeni gimnáziumában a földtan és vegj'tan együttes tanításá- 
val is beéri, beleértve a fizikai földrajzot is. 

A leánygimnáziumok tantervének a földtannal való bővülése biztosan 
valóra váltja ennek a tárgynak a többi középiskolákban való fölvételére 
vonatkozó reményeinket is. Kívánatosnak tartanánk azonban, ha ezekben 
már a földtan tágabb értelemben vett s az ásványtani és kőzettani anyaggal 
egyesített anyaga kifejezettebb módszertani egységet nyeme. Minihogy a 

^ Méhes Gyula: Taiiárcgyesületi Közlöny XLIII. 365. uid. 1913. 

* Vadász: A földtan -tanítás elmélete. (Módszertani vázlatok.) 23 — 24. oldal 
Budapest, 1915. 

* Kerékgyártó Abpád : A természetrajz-tanítás anya -a a uimnáziumban. 
(Magyar Középiskola X. 1917.) 

5* 



68 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 

legtöbb pedagógus nálunk inkább a több típusú középiskola híve, azéit ezt 
az anyagbeosztásban is kifejezésie juttathatnánk, úgy hogy a gimnáziumok- 
ban az itt ismertetett anyagot fogadjuk el, ellenben a reáliskolában föltét- 
lenül a módszeres egységgé formált földtani anyagbeosztás foglaljon helyet, 

V. E. 



F) TÁRSULATI ÜGYEK. 

cO KÖ/GYÜLRS. 

Jegyzőkönyv a Alayyarlioiii I öldtaiii Társulat 11)18 
február 6-án tartott G8-ik rendes közgyűléséről. 

A gyűlés a kir. magy. Természettudományi TársuUit üléstermében 
délután 5 órakor kezdődik. 

Elnök: Iglói Szontagh Tamás dr., )ii. kiv. udvari tanácsos. 

Megjtlc ]itek: Bolkay Ottó. Kmbtty Béla. Tkeitz Péterke és Vadász 
Elemérné vtndégek. 

Továbbá: AscHER Antal, Balleneggbr Eóbbrt. Bekby Imre (tÁbor, 
Bella Lajos. Bíró Erzsébet. Bittera Gyula, Bogdánfy Ödön. Böckh 
Hugó. Cinkovszky Kornélia. Dömök Teréz. Emszt Kálmán. Endrey 
Elemér. Éhik Gyula. Fbrenczy István. Gstettner Katalin. IIille- 
bband Jenő. Hollós András. Horusitzky Henrik. IIorváth Kudolf, 
Ilosvay Lajos, Inkey Béla, Jekelius Erich. Kaas Albert báró. Kadic 
Ottokár. Kántor Tamás, Koch Antal. Koch Nándor. Kormos Tivadar, 
Krenner József, Lambrboht Kálmán. László Gábor. Leidbnfrost Gyula, 
id. Lóczy Lajos, ifjabb Lóczy Lajos, Marczell György. ^íarzsó Lajos, 
Maucha Bezső. Mauritz Béla, Májbr István. IMihók Ottó. Nopcsa Ferenc 
l;ár<). Oblhofer Gyula. Oppenhbimbr Márta, Papp Károly. Pappnb 
Balogh Margit, Papp Simon, Pálfy Mór. Pápay Irma. Pávai-Yajna, 
Ferenc. Pitter Tivadar. Prinz Gyula. Przyborski Mór. Kéthly Antal, 
Schafarzik Ferenc, Scholtz Margit. Schrétkr Zoltán. Spiegel Ottó, 
SzEÖKB Imre. Szontagh Tamás. Teleki Pál gróf , Toborffy Géza, Toborffy 
Zoltán. Tulogdi János. Vadász Elemér. Vigh Gyula. Vogl Viktor, 
Weszelszky (íyula. Zalányi Béla, Zsiomondy Dbzső. Zsivny Viktor ta^ok. 

1. El 11 (■■) ki me g n yi t ó. (Jelen füzelünk 27—40. oldalán.) 

A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Elnök bemutatja az 
1917 február 7-én tartott 67-ik rendes közgyűlés és az 1917 június 6-án tartritt 
rendkívüli közgyűlés hitelesített jegyzőkönyveit. 

A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Ilosvay Lajos "-s 
KooH Antal tiszteleti tag urakat. . . 



TÁRSULATI ÜGYEK, ' 69 

2. T i s / 1 f 1 r 1 i t r g választás a. 

Elsőtitkár a valasztinány nevében a következő indítványt lerjcs/ti elő. 
«I>íen tis/telt közgyűlés! Az 1917 november 7-én tartott választmányi ülés 
elé öt tag aláírásával szabályszerű beadvány érkezett, amely szerint a/ aláírt, 
tagok az Alapszabályok 13. §-a értelmében a Magj^arhoni Földtani Társulat 
tiszteleti tagjául ajánlják Schakarzik Ferenc dr., kir. József-műegyetomi 
ny. r. tanár urat, társulatunknak hat éven át volt érdemes elnökét. 

Az indokolás kiemeli Schafarzik tanár úrnak közismert, sokoldalú 
tudományos és gyakorlati Jiiunkásságát, s a tái-sulat felvirágoztatása körül 
kifejtett érdemeit.)) 

A választmány az Alapszabályok 13-ik ts 27-ik §-ai alapján S'/abály- 
szerű tárgyalás alá vevén az ajánlást, egyhangúlag elhatározta, hogy Scha- 
farzik Ferenc dr,, műegyetemi tanár úi'nak, a Magyarhoni Földtani Tái-sulat 
tiszteleti tagjává való megválasztását a tekintetes közgyűh'snek a legmele- 
gebben ajánlja. 

A közgyűlés Schafarzik Ferenc műegyetemi tanárt egyhangú lel- 
kesedéssel a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjává választja. 

SzoNTAGH Tamás dr., a Földtani TársUiat elnöke a következő beszéddel 
üdvözli a megválasztott tiszteleti tagot : 

((Közgyűlésünk döntött és nekem jutott az a szeren(se, hogj^ tái-su- 
latunk egyik legnagyobb elismerését a tiszteleti tagsági oklevelet átadjam 
neked. Ügyünket 43 évóta szolgálod. Szolgálod szeretettel, kitartással és becsü- 
letes munkával. Maradj ezentúl is a régi! 

Harcolj mint egyik vezér, puritán hazafias lelkeddel, mindig friss erő- 
vel,a mi tiszta lobogónk alatt s legjobb tudásoddal segítsed céljainkat előbbre 
vinni. A tanítás szent ügyének, a komoly tudományos munkának, a minden 
ízében magyar társadalmi életnek légy ezentúl is hív Apostola. 

Kedveseiddel együtt az Isten még igen-igen sokáig éltessen!* 
Schafarzik Ferenc tiszteleti tag válaszában megköszöni a kitüntető 
megválasztatást, s bár úgy érzi, hogy kevéssé szolgálta meg eddig a nagy 
kitüntetést, de igén, hogy a jövőben minden erejével iparkodik előmozdítani 
a társulat ügyeit. Megválasztatását úgy a választmánynak, mint a köz- 
gyűlésnek megköszönve, a tiszteleti tagságról szóló oklevelet elfogadja s 
legott átveszi. 

3. A Szabó József emlékérem kiadása. 

Elsőtitkár a választmánynak következő határozatát terjeszti elő: 
<iTekintetes közgyűlés ! A Szentmiklósi Szabó József nevét viselő emlékérem 
kiadása a mai közgyűlésen esedékes lévén, az Emlékalapítvány kezelésére és 
felhasználására vonatkozó Ügyrend paragrafusainak pontos betartásával 
héttagú bizottság küldetett ki dr. Pálfy Mór másodelnök úr elnöklésével, 
amely bizottság az 1912 jan. 1-től 1917 június 30-ikáig terjedő ciklusban 
megjelent ásvány-földtani szakcsoportba tartozó művek közül a legki valób- 
bakat megbírálta s véleményes jelentését a választmány elé terjesztette. 
Az 1918 január 2-án tartott választmányi ülés úgy határozott, hogy a Szaró 



70 TAKSULATI ÜGYEK. 

JÓZSEF emlékérmet a jelen ciklusban Ballenegger Eóbert dr.: A tokaj- 
hegyaljai' n y i r o k t a 1 a j r ó 1 szóló m űvének itéli, a mely érte kezes 
a Földtani Közlöny 1917. évi 1—3. füzetének 20— 24-ik, illetőleg 185—140. 
oldalain magyar és német nyelven jelent meg. 

Ezzel kapcsolatban a Választmány egyúttal azt is kimondotta, hogy 
az Ügyrend 7. §-ának h) pontjához pótlólag az ásvány-földtani szakcsoportba 
az agrogeológia is bevétessékj> 

A közgyűlés az előteijcsztést elfogadja, s a SzABÓ-érmet Balleneggeb 
EÓBE BT dr. : A t o k a j h e g y a 1 j a i n y i r o k t a 1 a j r n 1 szóló m űvének 
kiadja. 

SzONTAGH Tamás dr., elnök a következő beszéddel üdvözli a kilüntelett 
munka szerzőjét: BalIíEneggeb Bóbert dr., m, kir. agrogeológus, tái-sulati 
másod titkár mat : ('• 

«A tudománynak útjai végtelenek. Annak hasznosan élni, Oelünk egyik 
legszibb, legnemesebb feladata. 

Az igazi tudós, néha az igenis göröngyös úton haladva, tapasztalatainak 
gyarapodásával látja tudásunk csekéhségót. Talán épen ezen érzés serk< nti 
és ingeili őt a további fokoií^ódó és behatóbb niunkáia. 

A lelkében rejlő édts remény, tiszta, önzetlen sugallata ad neki erőt, 
tudása fejlesztéséhez, a nehézségekkel, az élet ezer gondjával, keserűségével 
való megküzdéshez. Ö nem valami véges cél dőnyeinek (léréseért küzd és dol- 
gozik, hanem előtte mindig csak egy eszményi c-él lebeg — s ez az eszményi 
cél — becsületesen, minden mellékérdek nélkül, minden képességével szol- 
gálni tudományát, hazáját és az emberiséget. 

Az igazi tudósnak ezen talán gyengén vázolt képe lebegjen lelked 
előtt mostan is, amikor Társulatunk igaz elismerésének szerény, kézztl- 
fogbatósa külsőségeknek eleget tevő jelvényét anyai szeretettel nyújtja át 
neked. Ez a holt fémdarabka, amely örök emlékül hazánk és tái-sulatuiik 
egyik kiváló, kitartó tudományos munkásának, néhai dr. Szabó JózsEF-nek 
nevét viseli, kezedben ébredjen életr( . Vezessen az igazi sikeiek hosszú útján 
mindig előre s hasson a te munkásságodra áldásosán. 

A kitartás és az akaraterő a siker egyik legfontosabb tényezője. Járuljon 
még e kettőhöz a boldogság, s e három nemtő kisérjen életed hoss>úia nyúló 

útján.* 

BalIjENEGGER Eóbert dr. meleg szavakkal megköszöni a kitüntetést 
és méltatja SzABÓ érdemeit, amelyeket az agrogeológia terén szerzett. 

4. Vadász ELEMÉRdr. örökítő tag megtartja emlékbeszédét Lőrenthey 
Imrk dr. választmányi és örökítő tag, társulatunk egykori főtitkáia f. lett. 
(Az emlékbtszéd a jelen füztt 40—52. oldrli in olvasható.) 

5. Elnök elrendeli a szavazást három választmányi tag pótló be- 
választására az 1918. évre. 

Ez ügyben elsőtitkár a következő magyarázattal szolgál a közgy illés- 
nek: ((Alapezabályaink 18-ik §-a alapján választmányunknak 12 választott 
tagja van. Minthogy a 12 választott tag közül jelenleg 8 tag hiányzik, és pedig 



TÁBSULATI ÜGYEK. 71 

LŐRENTHEY Im R13 lioldo^ult 1 iigt ár.s uuk elhalálozása, továbbá Timkó Imbe 
valiisztüiauyi ta-^uii kna k a/, 1918 január 30-iki választmányi ülésen történt 
lemondása, s vé>íül Schafarzik Ferenc úrnak tiszteleti taggá való megválasz- 
tatása folytán, ezért tái^ulatunk választmánya szükségesnek vélte, hogy a 
.hátra le vő egy évre, a mi kor az egész tiszti kar és a választmány mandátuma lejár, 
a három üi'es helyet rendes választással töltse be. A három helyre választ- 
iiiányunk r.zt a hat Uigot jelölte, akik az 1916 febr. 19-én tartott tisztújító 
közgyűlésen o hv nem jutott fagok közül a legtöbb szavazatot nyerték, ú. m. 
1. LÁSZLÓ GÁBOR. 2. NopcsA Ferenc báró, 8. Pbinz GytriiA, 4. 'Sigmond 
Elek, 5. Vadász Elemér dr.. 6. Zsigmondy Árpád urakat.» 

Elnök a szavazatszedő bizottság elnökévé Emszt KálmánI, tagjaiul 
Lambrecht Kálmán és Marzsó Lajos r. tagokat kéri fel. A titkos szavazás 
meiítörténvén, a bizottság elnöke jelenti a közgyűlésnek, hogy a beadott 
62sza vázat a következőkép oszlott meg: Vadász Elem ÉR 58, Nopcsa Ferenc 
báró 52, pRiNZ Gyüla 86, László Gábor 14, 'Sigmond Elek 12, Zsigmondy 
ÁRPÁD 12. Teleki Pál gróf 1, Toborfpy Zoltán 1 szavazatot nyert. 

Elnök tehát kinxindja, hogy a választmány új tagjaivá Nopos A Ferenc 
báró, pRiNZ Gyula és Vadász Elemér választattak meg. 

6. Titkári jelentés, a Magyarhoni Földtani Társulat 
1918 február hónap 6-án tartott 68-ik közgyűlésén. 
Elmondotta : di*. Papp Károly elsőtitkár. 

Igen tisztelt Közgyűlés ! 

A háború kitörése óta immár negyedízben terjesztem elő titkári jelen- 
tésemet. Miként az előző években, úgy az idén is hadiszolgálatban levő tag- 
táreainkról emlékezem meg először, mert akik távol tőlünk életüket s egész- 
ségüket kockáztatják értünk, megérdemlik azt, hogy legalább eme néhány 
percig közöttünk legyenek. 

A harcténii küzdő tagtársaink. 

Múlt évi közgyűlésünk óta számos tagtársunk katonai szolgálatában 
fordulat történt. A nehéz frontszolgálatról sokan közülök könnyebb beosz- 
tásba, sőt haza kerültek, s ily módon katonai szolgálatuk tartama alatt szak- 
májukat fttlytathatják. Viszont mások, akik eddigelé itthon voltak, a harc- 
térre vonultak. Sőt polgári állású egyének, mint szakértők, egész a harctér 
közelébe jutottak. A hál)orú ma már abban a stádiumban van, hogy polgár 
és katona nemcsak idehaza , hanem a front közelében is összevegyül. Előkelő 
tudósok uniformist hú/na k. katonatisztek pedig polgári ruhában járnak. 

Múlt évi közgyűlésünkön még körünkben üdvözölhettük Marenzi 
Ferenc Károly gróf, gyalogsági tábornok urat, új szakosztályunk egyik 
lelkes alapitóját, s szaküléseink szorgalmas látogatóját. Onagyméltósága 
azóta visszatért a frontszolgálatra, amennyiben ő Császári és Apos- 
toli Királyi Felsége egyenes felhívására még az elmúlt ősszel az 
olasz frontra utazott, ahol Jenő királyi herceg őfensége oldalán 
fontos missziót tölt be. Szálljon üdvözletünk lelkes tagtái-sunk: őnagyméltó- 



72 TÁRSULATI ÜGYEK. 

ságához Udine felé, kivánva, hogyha majd dicsőséggel visszatér körünkbe, 
nagynevű édesatyja, Marenzi Ferenc őrgróf — a múlt század hír- 
neves karsztgeológusa — nyomdokain újból a hidrológia buzgó 
munkásai között köszönthessük. 

örökítő tagjaink sorából László Gábor dr., aki mint honvéd- 
zásxlós 1915 június 8-án a galíciai harctéren orosz fogságba esett, s azóta 
Asztrachanban élt, a múlt év szeptember havában visszakerült a kétéves 
fogságból. Őszinte szívből üdvözlöm László Gábor m. kir. osztálygeológus 
urat körünkben, s csak azt kívánom, hogy a vele együtt fogságba esett Vendl 
Aladár kollégánkat is mielőbb viszontláthassuk, sok más tagtársunkkal 
egyetemben. 

Választmányi t a g j a i n k közül Liffa A ueél dr., m. kir. 
főgeológus, aki kezdettől a harctéren volt, s végig élte az isonzói védelem 
összes gyötrelmeit — az utolsó isonzói olasz offen ivából élet-halál között 
megmenekülve — a múlt év őszén szakjának megfelelő beosztást nyert, 
s jelenleg mint a hadi bányászati kirendeltség tagja a Szepes-Gömöri Érc- 
hegység rézbányászata körében teljesít szolgálatot. 

Ugyanezen bányaműveknél működik rendes tagjaink sorából Szinyei 
Mebse Zsigmond vegyész, aki mint főhadnagy a dobsinai rézércek kohásza- 
tához van vezényelve. Eozlozsnik Pál tüzérfőhadnagy, aki csaknem egy 
éven át az olaszországi állásokkal szemben, a legkietlenebb hegyi ütegeknél 
volt, jelenleg a Bihar-hegység békésebb fennsíkján az alumínium-érceket 
kutatja. Ugyancsak a legnehezebb olasz harctérről került vissza Gaál István 
kolozsvári magántanár, tüzérhadnagy, hogy a gránátok csattogását a csen- 
desebb paleontológiái oktatással váltsa fel a kolozsvári egyetemen. Hadi- 
geológus lett Telbgdi Eóth Károly dr. főhadnagy, aki csak nemrég gyö- 
nyörködtetett bennünket Gyergyóbélbor és Borszék-fürdő vidékének badi- 
geológiájáról tartott előadásával. 

Az oláhországi petróleum- vidéken dolgozik a német hadsereg számára 
Taeger Henrik porosz geológus, a m. k. Földtani Intézet belmunkatársa. 

Viszont Szirtes Zsigmond dr., aki a háború előtt a strassburgi egye- 
temen működött, mint tanársegéd, s a háború első napja óta hadiszolgálat- 
ban van, a múlt évben visszakerült hazánkba, könnyebb front mögötti szol- 
gálatra. Árkosi dr. Kiss Ernő, a kolozsvári unitárius főgimnázium tanára 
ugyancsak front mögötti beosztást nyert. Űgy Szirtes, mint Kiss főhadnagy 
urak a nehéz szolgálatból kikerülve — siettek örökítő tagjaink sorába lépni. 

Sajnos, nincs módomban összes katona-tagjaink viszonyait ismertetni, 
mert értesüléseim hézagosak. Kérem azért a Tekintetes Közgyűlés mélyen 
tisztelt tagjait, hogy méltóztassanak a titkársággal közölni ismerős katona- 
tagtársaink címét. Megvallom, hogy eme kérelmemben nem csupán a tiszta 
idealizmus vezet, hanem amaz önző szándék i^, hogy ismeretlen tartózko- 
dása tagtársainkat a tagdíjhátralékok lássa nkénti törlesztésére biztassam. 

Böckh János szobra. 
Társulatunk ünnepi eseményeiiől Elnök úr őméltósága már részletesen 



TÁRSn.ATI ÜGYEK. 7S 

beszámolt. Ez a lka lom nini tehát csupán iizt említem ÍV), hony a múlt évnya- 
rán tartott ívndkívüli közgyűlés alkalmából kpleztük le boldoj^ult Nagysuri 
BÖCKH JÁNOS-nak, társulatunk volt tiszteleti taffjának márványszobrát . Hir- 
desse a magyar márványból készült f^yönyöiű szol)or s()kái<í a magyar tudós 
dicsőségét a geológia pilótájának l)ástyáján! 

iSzaküló- c iiiU ihiniTtetése . 

Társulat u n k működésének ismertetésére térve 
át, mindenekelőtt feltűnik szak üléseinknek gazdag s változatos sorozata 
amely csaknem megközelíti a béke éveinek munkálkodását ; sőt még a hiányzó 
külföldi kutatások is pótlást nyernek a balkáni expt dici ók stúdiumai val. 

A z 1917-i k polgári évben 8 s / a k ü 1 é s t rendeztünk, 
amelyen 14 előadó 16 előadást tartott, t, i. az előadók kö/ül dr. Ballen- 
EGöER RÓBERT és ifjú dr. LóczY La.jos 2—2 előadással szerepel a sorozatban. 

A 16 előadás közül kettő a Balkán-félszigetről, 12 hazai földünkről 
szól, 2 pedig általános értékű őslénytani tárgyat ölel föl. 

Balkáni t á r g y ú e 1 ő a d á s a i n k sorozatát 

1. SzoNTAGH Tamás dr., elnök úr nyitotta meg, a múlt év március 
14-én, amikor «T a n u 1 m á n y ú t u n k S z e r b i á b a n» címen szabad 
előadásban ismertette a festői Ibar-völgy vidékét, szerpentinvonulataival, 
a 2100 m magas Kopavnik gránittömegét, az előhegység andezit, dacit 
és riolit kitöréseivel, s számos ásványkincsével, magnezit és márvány te- 
lepeivel. 

2. A másik balkáni előadást Timkó Imre választmányi tagmik tartotta, 
aki Nyugat-Szerbia talajviszonyairól értekezett. Kimu- 
tatta, hogy Szerbiában a mediterrán flóra birodalom talaja kaolintartalmú 
vörös agyag, míg Szerbia északi felében a lombhullató erdő vegetációja: 
a kaolinban szegény talaj alakult ki. Ezzel kapcsolatban az előadó a Macsva 
vidékén a gyapottermelést, míg a Pocserinában a komló művelését ajánlja 
az illetékes körök figyelmébe. 

Hazai földünkre vonatkozó e 1 őa d ás a i n k felölelték a kőzet- 
tant, geológiát, agrogeológiát és a paleontológiát egyaránt. 

3. A kőzettan köréi) ől Jugovics Lajos dr.: Az Alpok 
keleti szélén feltörő bazaltok összefoglaló is mertet és évei 
gyönyörködtette szaktársainkat, jellemző vonásokkal varázsolva elénk 
a Nagysomló, Kissomló, a Ságh-hegy és a többi bazalt- és bazalttufa-halmot, 
amely apró vulkánok a pontusi-pannóniai időktől kezdve egészen a késő 
diluviumig működtek. 

4. 'Földtani, de egyúttal vulkanológiai tanulmányt hallottunk 
Hollós Andor Lajos dr., oklevelts mérnöktől, aki a Vác közelében 
levő Csörögi andezit-telérek földtani viszonyait ismertette. 
Az előadás érdekességét növelte az a hosszú vita, amely a szakülés folya- 
mán eme hasad ék- vulkánok keletkezése fölött megindult. 

5. Szélesen megala pozott geológiai tanulmányt mutatott 
be Fe RE Nczi István dr.: Az Inovec déli felének viszonyai- 



74 TÁRSULATI ÜGYEK. 

ról, aiíU'ly értekezés összefoglaló módon egészítette ki az Északnyugati 
Kárpcitokról már harmadéve megindult előadások sorozatát. 
Az említett előadások koronája volt. 

6. idősb LóczY Lajos tanulmánya: Egybeliasonlító meg- 
figyelések az Északnyugati Kárpátok és az Er- 
délyi Érchegység flisvonulatának szerkezete kö- 
zött, amely tanulmányban illusztris tiszteleti tagunk több évtizedes ku- 
tatásainak eredményeit foglalja össze. 

7. Ugyanezen kérdés tisztázását célozza ifjabb Lóczy Lajos dr.-uak: 
Az aranyobvidéki gosau- és flisképződméuyekről 
tartott szabad előadása, amelyben a kárpáti homokkövek gyűrődését a 
geoszinklinális teóriával igyekszik megfejteni, míg az újabban annyira erő- 
szakolt takaróval való magyarázatot az Érchegységben, mint alaptalan 
elméletet elveti. 

8. Ugyancsak ifjabb Ló czy L aj os-nak másik szabad előadása : Ba la t o n- 
füred környékének részletes tektonikájáról szól, 
amely tanulmány a legrészletesebb kidolgozása hazánk eme legjobban tanul- 
mányozott vidékének. A részletvizsgálatok, csak megerősítik mindenben 
az előadó édesatyjának azt a sejtelmét, hogy a Balaton-felvidék jellegzetes 
autochton töréshegység, amelyet bármilyen gj^rődési, takaró vagy gyökér- 
rendszerbe beállítani minden alapot nélkülöző kísérlet. 

9. Ugyanilyen általános következtetésekre jut VadÍSZ Elemér dr. 
is, aki a Baranyai szigethegység szerkezetéről tartott 
szabad előadásában már csaknem egy évtized óta tartó kutatásairól számolt 
be. Az előadó megállapítja, hogy az É.-Baranyai Szigethegység mostani 
helyén keletkezeti autochton jellegű hegység, amely szerkezeténél fogva 
sem az alpesi, sem a dinári takarórendszerbe nem tartozik, hanem az elsü- 
lyedt nagy paniióniai masszivuiunak egyik üledékes öve. 

Vadász dr. előadását harmonikusan egészítette ki 

10. EÉTHLY Antal dr. meteorológus tanulmánya a vidék földren- 
géseiről. E ÉTH LY tagtársunk : A Baranyai Szigethegység- 
ben 1909. ni áj US 29-é n é s / 1 e 1 1 földrengésről megálla pítja , 
hogy típusos tektonikai földrengés, amelyiken a mozgás egy rög súlyedé- 
sében nyilvánult meg. A megrázott 300 km^-nyi területen a szerkezeti vo- 
nalak megegyeznek a geológiai paremtörésekkel, valamint az egyes hosszanti 
és haránt törésvonalak irányával. 

11. Pávai Vájna Ferknc dr., geológus-niémök: A h u r v á t s z 1 a- 
V o n r. s z á g i pleisztocén lerakodásokról tartott előadá- 
sában kifejti, liogy Horvát-Szla vonoi-szág abba a vörös agyagzónába tar- 
tozik, amelyet Timkó Imre Szerbiába]) talált. Pávai ama meglepő észlelést 
tette, hogy az alsóbb diluvia lisrétegek 10 — 16° dőlési szögeket mutatnak. 
Ha meggondoljuk, hogy az Erdélyi Medence belsejében átlag 5—6° dűKsű 
lapos redők vannak a haiiiiadkori szarmata-üledékekben, úgy a horvát- 
országi 10— 16° d ülés ű dihiviális rétegekel már csaknem gyenge gyűrődésű 
településnek mondhatjuk. 



TÁBSULAH ÜOYBK. 75 

Az agrogeológia köréhői : 

12. Balleneggeb RÓBERT dr.tgyik előadását a ni a g y a i o r s z á g i 
talajtípus n k k *■ ni i a i összetételéről tartotta, bemutatva 
azon talajelenizések eredményét, amelj^eket a/ oi-szágos agrogiológiai át- 
nézetes felvételek kapcsán végzett. 

13. Másik i'lőadása a 1 á p o k a 1 u t t történő ni á 1 1 á s v ó 1 
szólott, amely előadás Közlönyünk ez évi számában fog megjelenni. 

A paleontológia köréhői: 

14. Kormos Tivadar dr. Nevezetes új 1 e 1 (; t e k címén a 
m. kir. Földtani Intézet múzeumába került újabb szerzeményeket niulalta 
be, ezek között a veszprémi Jeruzsálembegy felső triászkor ú Píacoc/ielí/s 
'placodonta fogas teknősnek hátpáncélrészlet ét, továbbá egy hatalmas ősszarvas 
koponya töredékét, gyönyör ti agancsaival, amcly a Tisza parti diluviális ré- 
tegekből Kecskéről került elő. Kormos dr. kimutatja, hogy ez a Cervus gi- 
ganteus a tipikus iroiszági és a germán rassz közé esik. 

Az elmúlt év május havában 

15. Lambrecht Kálmán: A m a d ara k p a 1 e o n t o 1 o g i á j á r ó 1 
fartott, vetített képek bemutatásával, összefoglaló előadást, amelyben 
magas tudományos készültséggel világította meg a madarak eredetét s fej- 
lődését a legrégibb időktől : a jurától kezdve a mai napig. Lambrecht dr. 
pompás tárgyalásában szt'meink előtt a kihalt madarak mintegy életre keltek. 
Emez előadás egyúttal a beszámoló volt a Szentmiklósi Szabó -alapból elő- 
adónak juttatott 400 koronás megbízásról. 

16. Végül Leidbnfrost Gyula dr. a K e m a t o g n a t h a k csa- 
ládjából fosszilis halakat mutatott be, köztük Tiszaug diluviális part- 
jából egy ősi leső-harcsa ktipon^'át : a Silurus glanis-i , továbbá a rákosi tégla- 
vetőkből kikerült Siluriis ■pliocaenicus és stenoce'phalus pliocénkor ti harcsa 
fajokat. 

V'álasztmányi ülések. 

Szaküléseinkkel kapcsolatban az elmúlt év folyamán ugyancsak nyolc 
választmányi ülést tartottunk, a melj^e ken úgy a tiszteleti, mint a választott 
tagok szorgalmasan megjelenve intézték a társulat szellemi és anyagi ügyeit. 

Választmányunk !> u z g ó s á g á b ó 1 készült az a felter- 
jesztés is, amelyet hazai egye-temeinken a ni i n e r a 1 ó gi a i és geo- 
lógiai tanszékek szétválasztása ügyél)en a Földtani Tár- 
sulat a m. k. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 
úrhoz intézett, s amely felterjesztés megszerkesztésében Ilosvay Lajos. 
KocH Antal, Lóczy Lajos és Schafarzik Ferenc tiszteleti lag uiak buz- 
gólkodtak. A feherjesztést érdemben Elnök úr őméltósága megnyitójában 
körültekintően méltatta. 

Kiiidváiiyuk az 1917. évhiii. 

Kiadványainkra térve át . a Földtani Közlöny a , 
múlt évben 47-ik évfolyamába ért ; ezt a kötetet azonban, sajnos a 250%-kal 
megdrágult nyomdai árak miatt, csak Vs"'^^ ^^^ terjedelemmel adhattuk, 
mint a béke éveiben. Azonban a közleménynek redukálásával, tömörítésével 



7fí TÁRSULATI ÜGYEK. 

iparkodtunk változsitossá tfiini a folyóiratot, A Földtnni Közlöny magas 
színvonalát bizonyítja az a tény, hogy az 1917-ik évi 1. füzetben jelent meg 
az a/ értekezés is a t o k a j h e g y a 1 j a i n y i r o k talajról, a melyre 
titkártársam a SzABÓ-éimet kapta. A SzABÓ-érem 7-ik kiadása óta ez a máso- 
dik eset, ugyanis 1906-ban Kalecsinszky Sándor ugyancsak a Földtani 
Közlönyben megjelent S z o v á t a i forró sóstavak cím ű m űvére 
kapta a szóban forgó érmet. 

A m. k. Földtani Intézet igazgatóságának jóvoltából tí^pjainknak t a g- 
s á g i illetmény gyanánt megküldöttük a m. k. Földtani Inté- 
zet 1915. évi jelentését, ésam. k. Földtani Intézet év- 
könyvének 23-ik kötetét, a következő tartalommal XXIII. köt. 
1. Báró NopcsA Ferenc: Erdély Dinosaurusai, 4 táblával (4*20 K). — 2. Je- 
KELius Erich : A Brassói hegyek mezozóos faunája, 6 táblával (7 K). — 
3. Báró Fejérváry Géza: Adatoka Eana Méhelyi By. ismeretéhez, 2 táblá- 
val (2 K). — 4. Kadic Ottokár: A Szelet a-barlang kutatásának eredménye 
8 táblával (10 K). — 5. Vogl Viktor: Tengermellékünk tithonképződményei 
és azok faunája, 1 táblával (l'őO K). — 6. Kormos Tivadar és Lambrecht 
Kálmán: A pilisszántói kőfülke, 6 táblával (10 K) ; összértéke = 34'70 K. 

A három kötet bolti értéke 10+10+34-70=54 K 70 fillér. Sajnos, 
hogy a régi időkből való megállapodás alapján, tagtáz-sainknak épen a leg- 
ludományosabb s egyben a legköltségesebb kiadványuk jutnak, holott a 
közérdekű, s tetemesen olcsóbb kiadványokat tagjaink nem kapják. Ez egy- 
formán terhes, úgy a m. k. Földtani Intézetre, miként a tagokra ; azonban 
ezen az állapoton a régi miniszteriális rendeletek miatt változtatni nem lehet. 

Tagjaink létszáma. 
A társultat tagjainak létszámára térve át, múlt évi 
veszteségünk 9 halott, szaporulat 60 új tag, legnagyobbrészt a Hidrológiai 
Szakosztály révén, úgy hogy a múlt évi 704 taggal szemben jelenleg társu- 
latunk 755 tagot számlál. Ezenkívül 50 előfizető, 210 csere viszonyos számára 
készül a Közlöny, úgyhogy folyóiratunkat 1100 példányban nyomatjuk. 

A társulat vagyona. 
Vagyoni viszonyainkról a pénztári jelentés ad s/ámot, ehelyütt csupán 
azt említem, hogy a múlt évben társulatunk alaptőkéjét 18 örökítő tag. 
vészben intézmény, 3287 koronával gyarapította, úgyhogy jelenleg 

a) a társulat saját tőkéje értékpapírokban 58,989 K 20 f 

h) Ehhez járul bútorokban, kiadványokban 24,370 « — « 

(F. K. 1917., 81. old.) összes va^g^n .TT . . . . 83,359 « 20« 

Ezzel szemben teher hadi kölcsönökre 4,800 * — « 

Szakosztályaink működése. 
Az elmúlt óv társulatunk fejlődésében korszakos 
fontosságú. Ugyanis az 1917-ik évre esik egyrészt a Barlang- 
kutató Szakosztály föllendülése, másrészt a Hidro- 
lógiai Szakosztály megalakulása. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 77 

A két szakosztály működésót a következőkben vi'i/.nloin : 

a) A Barliiiiiíkutiiló S/.a koszt ály. 

A) Múlt évi jelentésemben a B a v 1 a ji ü k u t ;i t ó S/.a k o s z t á 1 y 
jövőjét fejtegetve, azt mondtam, hogy kívánatos v(jlna, ha a szakosztály 
a magyar társadalom támogatásával minél nagyobb anyagi c-rővel fogna 
törekvései megvalósításához. 

Ez az óhaj meg is valósult. Miként mar Elnök úr is említette, a Szak- 
osztálynak új választással kiegészített tisztikara, nevezetesen Bella Lajos 
elnök. Kormos Tivadar ügyvezető alelnök és Kadic Ottokár dr. titkár 
urak oly buzgalommal fogttik a vagyongyűjtéshez, hogy 2950 koronányi 
alaptőkéjüket 7372 koronára emelték, s így vagyonukat rövid egy év alatt 
megduplázták. A szakosztály javára tett 3850 korona alapítványt nem ke- 
vesebben, mint 33-an növelték hazánk különböző vármegyéi, főm-ai, főpapjai 
és nagybirtokosai, sajnos, kizárólag a Szakosztály javára, amennyiben az 
új alapítók sorából társulatunkba egyetlen egy tag sem lépett be. Névsoruk a 
Pénztári Jelentés 33—66 pontjain (87—88 old.) olvasható. A Szakosztálynak 
jelenleg 142 tagja van. 

Működése az elmúlt évben kissészűkebbkörű volt, amennyiben a háborús 
viszonyok bénító hatása alatt csak 2 sza külést és 1 évzárógyűlést tartott, 
4 előadással. Folyóiraía : a Barlangkutatás V. évfolyamába lépett, s 
benne 12 nagybecsű dolgozat jelent meg, a többek között Cholnoky JENŐ-nek 
Barlangtan ulmányo k című értekezése és Kormos TiVADAR-nak a 
Takáts Menyhér t-b arlangról írott értékes dolgozata. 

Legfőbb működése a külső kutatásokban volt. így 1. Hillebrand 
Jenő 3 héten át a bajóti Jaukovich-barlangot és 1 héten át a bükkliegységi 
Istálóskői-barlangot kutatta. 2. Kormos Tivadar a jászói Takáts Meny- 
hért-barlang nehezen megközelíthető részeit is hozzáférhetővé tette. 3. Lam- 
BRECHT Kálmán a Villányi hegység hímeves üregeit : a beremendi, hai'sányi 
és a többi üregeket, mint a preglaciális madarak lelőhelyét kutatta. 

Mikénc Elnök úr őméltósága megnyitójában említette. 
Barlangkutató Szakosztályunkra nagy feladat vár a 
foszfortartalmú barlangi agyagok felkutatása körül. Horusitzky Henrik 
1912. évi felfedezése, hogy a barlangi agyag tetemes foszforsavat tartalmaz, a 
ma gyár gazdákat szinte lázba hozta . Most , hogy Észa k-Afri ka , Észa k-Ameri ka, 
s a Csendes Óceáni Karolina-szigetek foszforitját a világháború hazánktól 
elzárta , a magyar mezőgazdák követelőleg sürgeti k a kormányt , hogy teremtsen 
bármi áron szuperfoszfátot. A sokat vitatott csoklovinai Cholnoky-barlang 
agyagja 30%-on felül tartalmaz trikalcium-foszfátot, ami a gyárosok szerint 
már komoly dolog. Minthogy már az osztrákok is szemet vetettek barlang- 
jaink eme kincsére, valószínű, hogy Hunyad, Krassó-Szörény és Bihar vár- 
megyék barlangjai, mint amelyek a barlangi medve csontjait tömegeson tar- 
talmazzák, nemsokára áldozatul esnek a műtrágya-gyárosok csákányának. 
Hasztalan is volna a tudósok tiltakozása; ha iiz állam érdeke követeh, 
nyújtsanak kezet a barlangkutatók is a trágya -kut a t áso khoz, s mentsék meg 
eme kutatásokban a tudomány számára azt, arai megmenthető! 



78 TÁRSULATI ÜGYEK. 

b) A Hicli<>ló;:iai Szako.sztály, 
B) A ni ult évben ala kult meg tái-s ula t un k keret ében a Hidrológiai 
S za kos y. t ál y, amelynek ügyi-endjét az 1917 június 6-án tartott rend- 
kívüli közg3'űlés egyhangúlag elfogadta. \ közgyűlés után 10 napra a szak- 
osztály megtartotta választó ülését, amelyen minden jelölés nélkül, titkosan, 
tehát a legdemokratikusabb formában, az összegyűlt 43 szakosztályi tag 
a következő tisztikart választotta : 

Elnökül : Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanár m-at ; 
társelnökül; 1. Kövesligethy Eadó egyetemi és 2. Schafarzik 
Ferenc műegyetemi tannr m-akat ; titkárul Bogdánfy Ödön m. k. osztály- 
tanácsos urat, a l)ud;ipv'sti m. k. kultúrmérnöki hivatal főnökét. 

E'-cenkivül 12 választmányi tagot választott hazánk K^uki válóhb tudósai 
sorából. Névsoruk betűrendben : báró Eötvös Lóránd di.. Farkass Kálmán, 
báró Kaas Albert. Lengyel Zoltán, idősl) Lóczy Lajos, uróí Marbnzi 
Ferenc Károly, Oelhofer Henrik, Prinz Gyula dr., Eéthly Antal dr., 
Treitz Péter, Weszelszky Gyula dr. és Zielinszky Szilárd dr. urak. 
A szakosztály megalakulását a m. k. belügyminisztérium a kövei kt-zőkép 
hagyta jóvá : 

<(M. k. Belügyminiszter 103,109—1917. szám. Via. Budapest 
Székesfőváros Tekintetes Tanácsának. Az iratok leküldése mellett értesítem 
Polgármester urat, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai 
S z a ko s z t á 1 y á n a k megalakulását tudomásul veszem. Budapest, 
1917 augusztus hó 30-án. A miniszter rendeletéből IMattyasovszky miniszteri 
osztálytanácsos.)) 

Ez a néhány szüi-ke hivatalos sor nagy fontosságú tuilományos egye- 
sület alapját vetette meg, amelyre korszakos feladat vár. 

A szakosztály az elmúlt évfolyamán már két felolvasó ülést is tartott; 
az egyiken Schafarzik Ferenc dr., társelnök «A budap.-sti Dunaszakasz 
pi.leohidrografiáját)) ismertette, a másikon Weszelszky Gyula dr., választ- 
mányi tag a «források hőmérsékletének méréséről* értekezett. 

A szakosztálynak a múlt év végén már 82 tagja volt, közöttük 6 alapító 
tao-; utóbbiak névsorát a Péiiztári Jelentés 70—75. pontjai alatt (Közlönyünk 
88. oldalán) olvashatjuk. Emez alapítványokból begyűlt törzsvagyon kerek 
1000 koronát tesz ki ; bár csekély összeg, de kezdetnek méiíis szép. Bízvást 
remélhetjük azonban, hogy a szakosztály ügybuzgó főtitkára : Bogdánfy 
Ödön osztálytanácsos úr páratlan buzgalma folytán ez az összeg nemsokára 
meg fog tízs/ereződni. 

A Hidrológiai Szakosztály rövid egy évi fennállása óta 
nem kevesebb mint 50 előkelő taggal gazdagította társulatunkat. 

A folyó évben megindul a Szakosztály folyóirata is : '<Hi d r o 1 ó g i a i 
K özl e m én y e k» címen, mint a Földtani Közlöny melléklete. A Hi d- 
rológiai Közleméuy(ík 1-ső füzet ébeii Bogdánfy Ödön úr ki- 
merítően tárgyalja a hidrológiai szakosztály munkakörét, amely részben 
mint alkalmazott geológia, s a s/ámos problémán kívül részben mint a föld« 
mívelésnek is legfontosabb segítőtái-sa, főkép a magyarországi vizek tanul- 
mányozását tűzte ki f.O:i<^l:ii;'inl. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 79 

Elhunyt ta^'társaiiik cmlcktzi-ti-. 

Ezekutáii flhúnyt tagtáreaink emlékének szenteljünk néhány percet. 
A múlt év halottai közül ú.sy időben, miként betűrendben elsŐ helyre kerül : 

1. Marosdécsei Déchy Mór dr., a nagy földrajzi kutató, aki 1917 
február 8-án 69 éves korában, Budapesten elhúnji. 

Miként az Elbrusz két kúpos orma amiál magasabbnak látszik, 
minél inkább távolodunk hatalmas tömegétől, és fenséges tájképét a Kau- 
kázus királya csak messze észak felé, az orosz síkságon tárja elénk teljes pom- 
pájában: azon képen Déchy Mór alakja is annál impozáusabban bon- 
takozik ki emberi gyarlóságaink ködéből, minél távolabb esünk elhomá- 
lyosult körvonalaitól. Kicsinyes viszonyaink közé csak nehezen tudott be- 
illeszkedni, nyughatatlan lelke ki vágyott a köznapiságból. A magas hegység 
volt az ő birodalma, a Kaukázus, a Himalaya foglalkoztatta örökkön égő 
képzeletét, de még eme hegyóriásoknak is csak a felső régiói érdekelték 
Csak a 3000 méteres magasságokban kezdődött az ő terrénuma. Véghetet- 
len akaraterejével, s a tudományok iránt érzett rajongó szeretetével a hiányos 
szakképzettségű hegymászó a világ első geográfusai közé küzdötte fel magát, 
dicsőséget szerezve széles e világon a magyar névnek. 

DÉOHY MÓR 1847 november 4-én Budapesten született. Ifjúságát az 
aradmegyei hegyvidéken töltve, csakhamar kedvet kapott a természeti 
kutatásokhoz, s jogi tauulmánj'^ai mellett Hunfalvy" JÁNOS-tól geográfiát, 
s Szabó JózsEF-től geológiát is hallgatott. Vagyonos család gyermeke lévén, 
csakhamar utazni kezdett, bejárta a Déli Kárpátokat, Boszniát, Hercego- 
vinát, majd az Alpokat. Iskolát vett a hegymászásból, gleccsereket járt és 
gyönyörűen fotografált. 1872-ben néhány társával együtt megalapította a 
Magyar Földrajzi Társaságot. Mint nagy nyelvismerettel rendelkező tudóst, 
a magyar kormány több nemzetközi geográfiai kongresszusra küldte Parisba, 
Brüsszelbe s más európai városokba, hogy a geográfiai kutatásokat szemmel 
kísérje. A Pireneusok s Alpok magas csúcsainak megmászása nem elégíti 
ki tmista szenvedélyét, s ezért 1879 tavaszán Indiába megy, hogy a Himalaya 
láncán áthatolva Tibetbe jusson. Eme tervének kivitele előtt meglátogatta 
nővérét : Déchy Emmát, aki Hátsó-Indiában Eangoon-ban volt férjnél, mint 
GoLDERBERG milliomos vállalkozó felesége. Ügy látszik itt a/, Iravadi mentén 
szerezte a dsungel-lázt, amely terve kivitelében megakadályozta. Ugyanis 
Maureb s vejei hegymászóval a Himaláyában csak a főgerinc aljáig hatolt; 
Szikkimben a Kincsindsinga (8580 m) nyugati szurdokában, DardsiHngtől 
északra 8 napi járóföldre, lázban súlyosan megbetegedett, s 1879 marc 20 
és április l-e között élet-halál között volt. Csak hűséges társa, Maurbr hegy- 
mászó gondos ápolása mentette meg életét. Szikkimből írt levelei, nővére 
útján, Haynald biboros kalocsai érsekhez jutottak, aki azokat a Pester 
Lloyd-ban közölte. 1884-ben megnősülve, első felesége Steinbbrq Simonovits 
Paulika odesszai nő kedveért, Oroszoi'szágba költözött, s innét megkezdte 
kaukázusi kutatásait. 1884 és 1904 között hét ízben vezetett expedíciót saját 
költségén a Kaukázusba, s emez útjaira többnyire szakemberek is elkísérték. 
Így útitársa volt a hírneves Merzbacher G. müncheni geográfus, hazai szak- 



80 



TÁUSULATI ÜGYEK. 




In'MAUOrfUKtSKI DK( HY Mi.'R 
(1847-1917.) 



tIbsulati ügybk. 81 

férfiaink közül pedig Schafarzik Ferenc, Papp Károly, Laczkó Dezső geo- 
lógusok, LoYKA Huaó s Hollós László dr. botanikusok. 

A Kaukázus legmagasabb csúcsának, az El br úsznak (a kara- 
csájok nyelvén : Minghi tau = fehérhegy) megmászásával a muIt században 
többen megpróbálkoztak, a többek között Besze János Károly ó-gyallai 
hazánkfia is, aki 1829-ben Humboldt kíséretében a Kaukázusban utazott. 
Azonban, miként József nádorhoz írt levelében 1830-ban a Tudományos 
Gyűjtemény közli, csak a kettőscsúcs aljáig jutott. A sarkantyús csizma 
s a magyar nadrág gleccsermászásra ép olyan alkalmatlan volt, mint az 
orosz geológusok csizmás és bundás fölszerelése. Déchy Mór 1884-ben, 
a modern turisztilia minden kényelmével fölszerelve negyedmagával : két 
svájci hegymászóval és egy bennszülött vadásszal, aug. 23-án megmászta 
az Elbrusz magasabbik nyugati csúcsát, s a jégmezők közül kibukkanó an- 
dezit élen kitűzte a háromszínű zászlócskát. A 3600 m magas ú. n. Fresh- 
field-küszöbről az 5629 m magas élre, 9 óra alatt jutottak, a 2000 m függélyes 
magasságot reggel 7 órától délután 4 órára mászták meg.^ Az Elbrasz eme 
magasabbik kúpja régi kráterszegélynek a maradványa, a krátert magát 
fimmező tölti ki. A legmagasabb csúcsról hozott kőzetet Schafarzik tanár 
h i p e r s z t é n e s b i o t i t o s a in f i b o 1 d a c i t n a k határozta meg. 

1886-ban már Schafarzik Ferenc dr. geológus tái-saságában járja a Kau- 
kázust, s vele június közepétől augusztus közepéig a hegylánc nagy részét 
végig utazza. Déchy Mór rendkívül gyors utazásaira jellemző, hogy úgy 
ekkor, miként később 1897-ben, amikor én voltam vele szerencsés utazni, 
a Kaukázus 1280 kilométer hosszúságú főláncát két hónap alatt végig- 
lovagoltuk, versenyezve gyorsaságban a kisérő kozákcsapattal. Emellett azon- 
ban háromízben keresztül is hatoltunk a 100 km széles kaukázusi főláucon. 
Hogy milyen hosszú ez a Fekete-tenger és Kaspi-tó között levő útvonal, erre 
nézve összehasonlításul a Kárpátok ívét említem, amelynek Pozsonj^ól Orso- 
váig terjedő 3^-td köríve nemsokkal hosszabb, t. i. 1500 km. Ez a gyor- 
saság természetesen csak itt-ott engedett némi részletfigyel ést s gyűjtést ; 
mindamellett Déchy Mór gyűjteménye a m. k. Földtani Intézetben mégis 
igen ritka s értékes fossziliákat s kőzeteket tartalmaz, épen a magas régiók- 
ból, ahová t. i. az orosz geológus nem szívesen megy. 

DÉCHY MÓErt mindaddig, míg a Kaukázusról írt nagy munkája meg nem 
jelent, honunkban csak afféle hegymászó-geográfus számba vették. De amikor 
a «Ka uKasus"* 1905-ben Berlinben három vastag kötetben, s magyarul 
később 1907-ben az Atk-nsBum kiadásában egy. kötetben napvilágot látott, 
d a legkiválóbb geográfusok és geológusok mint Lapparent, Uhlio kritikájuk- 
ban elragadtatással bírálják vaskos füzetekben a művet, honi íudósaink 
is engedtek merevségükből, s a kolozsvári egyetem bölcsészettudományi kaia 
1908-ban tisz'. életi doktorrá, majd a Magyar Tudományos Akadémia 1909-ben 
le vele/ő tagjává választotta. Európa öss/es földrajzi társulatai már régebben 

1 1884 aiíjí. 23-án, osti 6 órakor indult vissza a négy utas az Elbrúsz ormáról s 
dühöngő hóvihai ban, az éjjeli csillajídk világánál vágva lépcsőket lefelé a gleccs-erbe, 
éjfc! n*án 1} órakoi- ér'ek vi.'sza a Fn shfield -küszöbre. 

Földtani Közlöny XLVIII. köt, 19is. 6 



82 TÁRSULATI ÜGYEK. 

levelező vagy tiszteleti tagjukká választották, s a Magyar Földrajzi Társaság 
is régebben alelnökévé, majd halála előtt két évvel tiszteleti elnökévé válasz- 
totta. Gyönyörű könyvtárát, amely a legritkább alpesi műveket tartalmazza, 
(1223 mű 5860 kötetben, köztük 200 orosz munka, s ezenfelül 1000 térkép) 
19,000 koronáért a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter úr c debreceni egye- 
tem geográfiai tanszéke- számára megvásárolta. 

DÉOHY MÓK a Magyarhoni Földtani Tái-suiatnak 1875 óta rendes, 
1897 óta örökítő tagja volt, s mindenkor élénk érdeklődéssel kísérte Társu- 
latunk működését. ÉrtékcS kaukázusi kőzet- s kövület -gyűjteményét s a Föld 
különböző részeiről származó remek fényképeit a magyar királyi Földtani 
Intézetnek hagyományozta. Halálát —a boldogult végakaratából —második 
neje:EiOHBL Dorottya berlini születésű úrnő csak temetése után tudatta 
a szakkörökkel, s így társulatunk elnöksége is csak a Szent-Ferenc rendi 
atyák belvárosi templomában hat nap múlva tartott gyászmisén róhatta le 
iránta érzett kegyeletét. 

Egyetlen gyermeke: DáoHY Iván dr. földbirtokos jelenleg mint cs. és 
k. huszárfőhadnagy az orosz-román arcvonalon harcol. 

2. LŐRBNTHEY Imre (1867 --1917) boldogult választmányi tagunknak s 
a titkári székben elődömnek életét s működését dr. Vadász Elemér tagtár- 
sunk ismertette. (Az emlékbeszéd teljes szövege Közlönyünk 40—62. oldalán.) 

3. Martin? István m. kir. főbányatanácsos s helyettes bányaigazgató. 
1851 aug. 7-én Zólyomban született, a Selmecbányái akadémiát végezve, 
1874-ben Szomolnokon bányatiszt lett, 1893-ban a pénzügyminisztériumba 
került, 1897-ben a szélaknai bányahivatal főnöke, 1907-ben Nagybányán 
bánya ügyi előadó, majd helyettes bányaigazgató lett. Meghalt 1917 május 
14-én Budapesten; 1883 óta rendes tagunk volt. 

4. Papp János kegyestanitórendi kormánysegéd (boldogult nagy- 
bátyám), szül. 1843 s/ept. 27-én Szegeden. Mint piarista tanár, majd igazgató 
hazánk különféle helyein működött, 1870—1877 között a budapesti kegyes- 
tanítórendi főgimnáziumban a természetrajz tanára volt, ahol az Állattan s 
Növénytan gimnáziumi tankönyveit írta, amelyeket a múlt század hetvenes 
s nyolcvanas éveiben szerte az országban használtak. Egyik-másik könyve 
15—20 kiadást is ért, sőt Vángel Jenő átdolgozásában máig használatos. 
1898-ban a kegyestanítórend kormánysegédévé választotta, s mint a rend 
központi pénztárosa Budapesten működött 1913-ig, amidőn nyugalomba 
lépett és szülővárosába, Szegedre költözött. 

Nagyobb munkái: A t e r m é s z t r a j z elemei (1873-tól 
1914-ig 16 kiadásban); Az ásványok természetrajza (1874), A növények és 
állatok természet rajza (1875) ; Az ásványtan és földtan elemei, a középtanodák 
IV. osztálya számára (1880.) A jiövénytan elemei az V. osztály-, az állattan 
elemei a VI. osztály számára (1881., 1882). Tamás családja. Alföldi 
költői elbeszélés (Nagykanizsa 1883); A piaristák Szegeden. Ere- 
deti történelmi forrásraunka (Szeged, 1886.) Ezenkívül mintegy 50 más mun- 
kát írt, a többek között egy becses tanulmányt a szegcdi pusztai flóráról. 

Meghalt 74 éves korában, 1917 jún. 4-én Szegeden, ahol az éppen 



TÁRSUIiATI ÜGYEK. 



83 



ottlevő Bella Lajos s/ak.sztáJyi t'Juök úv képviselte táiBulntunkal teiiie- 
téséii. Papp János 1910 óta egyik legpontosMbban fizető tagunk volt. Élefét 
és működését Szinnyei József: Magyar írók élete s .munkái c. művének 
304—308 oldalain ismertette. 




DE POSEWITZ TIVADAR. 
(1850-1917.) 



5. PosEWiTZ Tivadar m. kir. földtani intézeti főgeológus, hírneves 
utazó, 03 a magyar turisták lelkes bajnoka szül. S/epcsiglón 1850 december 2-án. 
Iskolai tanulmányait ugyanitt végezte, s az ág. hit v. evang. főgimnáziumban 
1868-ban érettségi vizsgálatot tett. Egyetemi tanulmányait a budapesti 
egyetem orvoskarán elvégezve, 1874-ben orvosdoktor lett. Szíve azonban a 
geológia felé vonzotta, s ezért 3 évig a szászorezági Freiberg bányászati 
akadémiáján tanult, ahol 1874-ben látogatási bizonyítványt nyert. 



84 TÁRSULATI ÜGYEK. 

1879-ben mint katonaorvos a Hollandi Kelet-Indic4ba utozott, ah.ol 1884-ig 
geológiai kutatásokkal töltötte szabadidejét. Visszatérve hazánkba, kezaet- 
ben a Magas-Tátra vidékét térképezte, majd 1887 jan. 10-én a m. k. Földtani 
intézethez lépett be, mint segédgeológus, s ezidőtől kezdve haláláig Buda- 
pesten működött. 1897 nov.-ben osztálygeológussá, 1908 október havában 
főgeológussá lépett elő, s e minőségében 1916 május 15-éii történt nyug- 
díjaztatásáig dolgozott. De nem sokáig élvezhette a nyugalmat, mert egy 
év múlva 1917 jun. 14-én 66 éves korában Budapesten elhunyt. 

Családi élete rendkívül szép és boldog volt. Első ízben Borneo-szigetén 
nősült 1880-ban, azonban bennszülött neje még ottan elhunj^. Eme házas- 
ságából egy fia maradt életben: Tivadak, jelenleg a Kassa -Oderbergi Vasút 
főmérnöke. Második felesége Papp Adél úrnő, f Papp Henrik festőművész 
és Papp Elek v. b. t. t. pénzügyminis zleri államtitkár testvérhúga, finom 
lelkű úrhölgy, aki azonban igen korán 1901-ben elhunyt, egy leánygyermeket : 
Jan ka -Melittát hagyva árván megtört lelkű férjének. Majd harmadízben 
1904-ben Schulbk Margit úrhölggyel kelt egybe, akivel haláláig" boldogan 
élt. Eme házasságából egy fia : Gedeon maradt. 

PosEWiTZ Tivadar dr megjelenésében végtelenül szerény tudós lévén, 
soha a nyilvános szereplést nem kereste, semmiféle kitüntetést vagy címet 
el nem fogadott, pedig széleskörű tudása, bámulatos nyelvismerete hazánk 
legkiválóbb vezető férfiai sorában jelölte volna ki helyét. Csak a mmi- 
kának élt egész életében. Főműve Borneo címen 1889-ben Berlinben, 
majd 1892-ben Londonban jelent meg ; azonkívül számos közleménye Borneo- 
s Bang ka -sziget érői előkelő külföldi folyóiratokban. Eendkívüh becsű munkát 
írt a m. kir. Földtani Intézet kiadásában ((Petróleum és aszfalt 
Magyarországon)) címmel, amelynek értékét legjobban bizonyítja a 
munka szokatlan kelendősége. Németországban is nagyon keresett tmisztikai 
vezetőket írt a Magas Tátráról, amelynek ismertetésében élete végéig buzgól- 
kodott. Mint fölvevő geológusnak működése hazánkban az iglói harmadkori 
medence s a Máramaros vidéki kárpáti homokkő terület geológiai térképe- 
zésében merült ki. amely vidékekről a m. k. Földtani Intézet Évi Jelentései- 
ben számolt be. Temetésén társulatunkat az Elnök úr vezetésével számos 
geológus kartársunk képviselte. Tagjaink sorába 1877-ben lépett. 

6. Redl Gusztáv m. kir, állami polgári iskolai igazgató Tapolcán 
munkás életének 60-ik évében elhunyt. 1912 óta vult tagunk. 

7. Reiner Ignác alvácni vállalkozó, bányatulajdonos, boldogult Déchy 
MÓR aradmegyei játszótái-sa . 1910 óta tagunk. 

8. Telkes Pál, a m. kir. Földtani Intézet könyvtárosa, honvédhadnagy, 
aki a háború kezdete óta a legvitézebb hősi-ink közé tartozott, 1917 okt. 
16-án, harctéren szer/ett betegségében, 35 éves korában, Laibachban elhunyt. 

Telkes Pál József 1882-ben Váralján (Tolna ni.) született, ahol atyja 
erdész volt. Gyermekéveit ott töltötte a Zengő alatt, majd Pozsonyba került, 
ahol gimnáziumi tanulmányait végezte. Gimnazistakurában feltűnt irodalmi 
hajlamaival, már abban a/ időben több siktrült novella, tárca jelent meg 
tőle a Pozsonyi Hiradóban. Esterházy Mihály grófnak volt nevelője, majd 



TÁRSULATI ÜGYEK. 86 

midőn az érettségit letette, titkára. Később a fővárosba került, ahol a Magyar- 
országnak volt munkatái-sa, ebben az időben nősült meg, Zöldi író leányát, 
Ekát vette el. Házasságuk azonban, amelyből egy fiúgyermek is származott, 
nem volt boldog, rövidesen el is váltak. 

A könyvekért mindig nagyon rajongott, már Pozsonyban jogászkorá- 
ban rendezte a pozsonyi közkönyvtárat és a jogakadémia könyvtárát, s mikor 
1918-ban a Földtani Intézet könyvtárosi állása megüresedett, kész örömmel 
fogadta azt el. Nagy buzgalommal fogott a könyvtárnak modern szellemben 
való rendezéséhez és a bibliográfiai uvunkákhoz. Ebben az időben lépett be 
társulat mi kba is. 

Sajnos, szép és értékes terveit a könyvtárban nem hajthatta végre, 
mert az időközben kitört világháború a fegyver alá szólította a 13. honv. 
gy.-ezredhez. 1914. évi augusztus 2-án vonult be ezredéhez Pozsonyba, mint 
őrmester s egy-két hónap múlva az északi frontra került. Przemysl első ostro- 
mát végig küzdőt te, ott volt a legveszélyesebb helyeken, a popovici 1. számú 
támaszponton, ahová az oroszok már be is hatoltak, de a hős 13. honvédek 
újra kiverték az ellent s hősiesen tartották Przemysl felszabadulásáig. Ekkor 
került először haza rövid pár heti pihenőre. Végigküzdötte a kárpáti háborút, 
majd a volhyniai visszavonulást is az ő ezrede fedezte. Közben zászlós, majd 
hadnagy lett, megkapta a vitézségi kis ezüst érmet, majd a signuni laudist. 

1916-ban az olasz harctérre került, ahonnét szabadságra rövid időre 
többször hazajutott, ekkor ismerkedett meg menyasszonyával, kit 1917. évi 
augusztusában jegyzett el. 1917. év elején lépett elő főhadnaggyá. A sors 
nem engedte meg, hogy boldog legyen. 1917 októberében kaptuk tisztiszolgá- 
jától azt a hírt, hogy vérhasban megbetegedett s október 20-án a gyász- 
hírt, hogy e hó 16-án szűnt meg izzó magyar szíve dobogni. 

Telkes PÁLban úgy a m. kir. Földtani Intézet, mint a Magyar Földtani 
Táreulat nagyműveltségű s sok reményre jogosító, buzgó tagját veszítette. 

9. TÉEY Ödön miniszteri tanácsos, közegészségügyi főfelügyelő, aki 
1856 júl. 4-én Óbélán született, múlt évszept, 11-ón 62 éves korában Buda- 
pesten elhunyt. A Magj^ar Turista Egyesület megalapítója s díszelnöke, a 
hazai tmistaság érdemes előharcosa, aki a Magyar Kárpátegyesület Évkönyvei- 
ben s a Turisták Lapjában számos cikket is írt hegymászásairól. Téry 
Ödön. a lelkes természetbarát 1878 óta tartozott tagjaink sorába. 

Halottaink emlékét kegyelettel őrizzük. 



Amidőn végül úgy a magam, mint titkártársam nevében köszönetet 
mondok a m kir. Földtani Intézet Tekintetes Igazgatóságának, továbbá 
Ilosvay Lajos dr. őméltóságának, mint a királyi magyar Természettudo- 
mányi Társulat elnökének, s Gorka Sándor dr. főtitkár úrnak, hogy a 
múlt évben üléseink számára helyet adni szíveskedtek, kérem a mélyen tisz- 
telt Közgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztass ékj> 

A közgyűlés Papp Károly elsőtitkár jelentését egyhangúlag tudomá- 
sul ves/i. 



86 



TAKSULATI ÜGYEK. 



7. JELENTÉS 

a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 . évi -pénztári for- 
galmáról és vagyonának állásáról az 1917. év végén. 

I. Forgó tőke. 



A) Bevétel. 



Tétel 
•Eám 



A bevételek megjelölése 

1. Pénztári maradvány az 1916 évről 

2. A m. kir. Vallás- és Közoktatatásügyi Mi- 

niszter segélye 

3. A m. kir. Földmívelésüg^i Miniszter segélye 

4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói 

díja 

5. Magánosok segélye (Semsey Andor dr. nagy- 

birtokos adománya) 

6. Alaptőke szelvényk;imatai és forgótőke ta- 

karékbetét kamatai 

7. Hátralékos tagsági díjak 

8. 1917. évi tagsági díjak 

9. 1917. évi előfizetések 

10. Kiadványok eladásából 

11. Vegyes bevételek 

12. A Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra 

13. Az alaptőke készpénzkészletéből adósság 

t örlesztésére 



Elöir&nyiat 
az 1917. évre 



3000 « - 

4000 « — 

840 « — 

100 « - 



2410 « 

400 « 

4000 « 

500 « 

100 « 

16 « 

100 « 



71 



1600 « 



Tényleges bevétel 
az 1917. évben. 



3168 K 29 f 3168 K 29 f 



2500 <( — « 
2000 « — « 

840 « — « 



300 « 

2469 « 

1012 « 

4421 « 

481 « 

274 « 

144 « 

100 <( 



— « 

26 « 
50 « 
50 « 
70 « 
60 « 

— « 



1600 « - <4 



T á r s u 1 a t i ii 1 a p t ő k e g y a r a p í t á s á r a : 

14. Dr. ScHAPARZiK Ferenc műegyetemi tanár 

ala pít ványa 

15. Első Magy.'Ált. Bizt. Társ. Budapest, párt. 

tagsági díja U. r 

16. Brázay Zoltán Budapest, örökítő tagsági 

díja 

17. Gróf Teleki PÁLdr. országgyűlési képviselő 

Budapest, örökitő tagsági díj; 

18. Bekey Imre Gábor Budn pest, örökítő tng- 

sági díja 

19. Mauritz BÉLA dr. egyetemi tanár Budapest, 

örökít ő tiigsági díja 

20. ZsiGMONDY Árpád Budit pest, örökítő tagsági 

díja 

21. Dr. Szontaöu Tamás Budapest, alapítványa 

gya ru pít ására 

22. Dr. Szirtes Zsigmond harctéri'n, örökítő 

tagsági fiija értékpapírban 

23. Papp PÁL földbirtokos Tápióságh örökítő 

tagsági díja 

24. Papp János földbiilokn.s Tápióságh, örökítő 

tagsági d íja 



« — « 


100 


<< 


— « 


« — « 


200 


" 


— « 


« — « 


200 


<t 


— « 


« — « 


200 


« 


— « 


« — « 


200 


" 


— « 


« — « 


200 


(( 


— « 


« — « 


200 


« 


— <( 


<( — « 


37 


" 


:)0 « 


« — « 


200 


(V 


- « 


« — « 


200 


« 


— « 


K - f 


200 


\\ 


- f 



TÁRSULATI ÜGYEK. * 87 

25. Pappné Balogh Mabgit dr. sz.-főv. k'áuy- 

gimnaziuini tanár, örökítő taj^sáfíi díja.. — K — f 200 K — f 

26. Dr. RÉTHLY Antal Budapest, örökítő ii\p.- 

sáiii díja (1. részlet) értókpnpirban — « — « lőO « — « 

27. Báró Fej ÉRVÁRY Géza dr.. örökítő tagsági 

díja - ,( - « 200 « - « 

28. Tud". Egyetemi Földtani Intézet Budapest, 

a ja pít ványa ^ — »< — « 200 « - « 

29. Tud. Ejíyetenii Őslénytani Intézet Budapest, 

a ja pít ványa — « — « 200 « « 

30. ZsiGMONDY Dezső Budapest, örökítő tagsági 

díja — « — « 200 « - « 

31. Dr. PÁLFY MÓRIC 111. k. í'őgeologus örökítő 

tagsági díja értékpapírban — « — « 200 « — « 

32. Takarékbetét utáni kamat az alaptőkéhez. . — « — « 35 « 20 « 

A Barlangkutató S z a k o s z t á 1 y jav a r a : 

33. Fetser Antal győri püspök alapítványa .. . — « 

34. CsEKONics Endre gróf, iii. k. főasztalnok- 

mestrr alapítványa — '< 

35. Eadu Demeter nagyváradi gör. katb. püs- 

pök ala pít ványa — '< 

86. BÉKEFI Remig dr. zirci apát, egyet, tanár 

ala pít ványa — « 

37. Zichy Béla gróf, nagybirtokos, Lengyel - 

t ót , a la pít váin^a — « 

38. Jósika Sámuel báró főrendiházi elnök Buda- 

pest, ala pít ványa — « 

39. Neumann Károly l)áró, nagj^birtokos Arad, 

ala pít ványa — « 

40. Ifj. Neumann Adolf báró, nagybirtokos 

Arad, ala pítványa — « 

41. Tagányi Sándor dr. országgyűlési képvi- 

selő Arad, alapítványa — « 

42. Vas Sándor dr. orvos alapítványa, Arad — « 

43. Majláth G. Károly gróf, erdélyi püspök 

Gyulafehérvár, alapítványa — « 

44. Kormos Tivadar dr. m. k. oszt. geológus, 

egy. magán tanár alapítványa — « 

45. Wodianer ARTHURudv. tanácsos Budapest, 

alapítványa — « 

46. Arad szab. kir. város közönsége Arad, ala- 

pítvány — « 

47. Hopp Ferenc nagykereskedő Budapest, 

ala pít vány — « 

48. Batthyány Vilmos gróf, nyitrai püspök 

Nyitra , ala pítványa — « 

49. Herceg Esterházy Miklós alapítói díja ... — « 

50. Baranya vármegye törvényhatósága alapít- 

ványa — « — « 100 « * 

51. Hillbbrand V. li körgyára Sopron, alapít- 

ványa — <( — « 100 « — « 

52. Grap JÓZSEF ékszerész Brassó, alapítványa . — « — « 200 « 

53. Teutsch Gyula li körgyáros Brassó, alapít- 

ványa — « — « 100 « ~ * 



— « 


100 




— « 


— « 


100 




— « 


— « 


100 




- \< 


— « 


200 




- « 


— « 


200 




— « 


— « 


100 




— « 


— « 


100 






— « 


100 




— « 


— « 

— « 


100 
100 


<s 


— « 

— « 


— « 


100 




— « 


— « 


100 




— « 


— « 


100 




— « 


— « 


100 




— « 


— « 


100 




- « 


— « 

— « 


100 
200 


« 


— « 



88 TÁRSULATI ÜGYEK. 

54. Koós JÓZSEF fölabirtokos Zsamó, alapít- 

váiiyíi 

5ő. PoNGRÁcz Jenő földbirtokos Konijáti ala- 

pítványii 

56. Dr. Okolicsányi Zoltán ügyvéd Budapest, 

al;t pítványa 

57. Gróí Hadik János közélelmezési miniszter 

Buda pest , alapítványa 

58. Gedeon Jenő Szin, alapítványa 

59. Zólyom vármegye Besztercebánya, alapít- 

ványa 

60. Bekey Imre Gábor Budapest, alapítványa 

61. Papp Károly dr. egyet, tanár Budapest, 

alapító tagsági díja 

62. Sáros vármegye közönségétől, Eperjes, ala- 

pít vány 

63. Szepes vánnegye közönségétől, Lőcse, ala- 

pít vány 

64. Veszprém vármegye közönségétől, Veszprém, 

alapítvány 

65. Bihar vánnegye közönségétől, Nagyvárad, 

a]a pít vány 

66. Boi-sod vánnegye közönségétől, Mikolcz, ala- 

pít vány 

67. Takarékbetéti kamatok az alaptőkéhez . . 

68. Alaptőke utáni szelvénykamatok 

69. A társulathoz befolyt tagsági díjak 

I j A^ JI i d r o 1 óg i a i Sza^kosztály javára: 

70. Gróf Marenzi Ferenc Károly gyalogsági 

tábornok alapítványa — K — f 200 K 

71. Roller Benő főmérnök-igazgató alapít- 

ványa 

72. Dr. ScHRÉTER Zoltán ala pító tagsági díja . . 

73. Dr. Szontagh Tamás udvari tanácsos ala- 

pító tagsági díja 

74. Dj . Papp Károly egyetemi tanár alapító 

tagsági díja 

75. Dr. ZiELiNSKi Szilárd műegyetemi tanár 

ala pító tagsági díja 

76. A tái-sulathoz befolyt tagsági díjak 



K 


- f 


100 


K 


- f 


« 


— « 


100 


« 


— « 


« 


— « 


100 


<< 


— « 


« 


— « 


100 


« 


— « 


« 


— « 


100 


« 


— « 


<< 


— « 


100 


« 


— « 


« 


— << 


100 


« 


— « 


« 


— « 


150 


<( 


— « 


« 


— « 


100 


« 


— « 


« 


— <( 


100 


« 


— « 


« 


— « 


100 


<< 


— <( 


<( 


— << 


100 


« 


— « 


« 


— « 


100 


« 


— « 


« 


— « 


26 


<( 


99 « 


« 


— « 


192 


<( 


— « 


<( 


— « 


18 


« 


— « 



« 


— « 




200 « 


— « 


<( 


— « 




150 « 


— « 


i(. 


— « 




150 « 


— « 


« 


— « 




150 « 


— a 


<< 


— <' 




150 « 


— « 


« 


— « 




5 « 


— « 


K 


-- f 


2 


7676 K 


54 f 


a 


z 1917. 


i 


■ V V é < 


é n : 



összesen 20235 K - t 

11. A Földtani Társulat vagyon 

1. Anyatársulati alaptőke 58989 K 20 f 

2. Dr. Szabó emlékala p 9732 « 29 

3. Dr. Szabó cmlékalap kamatai ,-)19 « 78 

4. Barlangkutató szakosztály alaptőkéje 7372 <■ 91 

5. Hidrológiai szakosztály alaptőkéje 1(K)U « 

6. Güll Vilmos síi"fjiiléka|ap maradványa 42 « 51 

7. Dr. Kalecsinszky Sándor sín-mlékalap maradványa 598 « '^\S 

8. Böckh János szolK)ra|ap maradványa (ill v- 10 

9. A táivulati forgótőke maradványa 1017 <> 97 

össz.sui .... 79884 K 31 f 



TÁRSULATI ÜGYEK 89 



B) Kiadás, 

Tétel- A \r\a c\hf3.r\\r mppríftlölfi^P Előirányzat TényleRos kiadás 

1. Földta Ili Kö/A'i y 1 1000 K - , J0242 K 72 « 

2. Első t itkcír ti.-zttínciíja SOO '■ 900 « — « 

3. Mí'isodtitkár liszttltldíja 600 ' 600 « — « 

4. Pénztáros tisztektdíjíi £00 « - <• 300 <( — « 

5. Ii-nok julnk nidíja 2-JO « — <• 240 « — « 

6. Szolgák iuiíilcndíia 370 « — « 360 « — « 

7. Posta köítséií .' 1200 « - « 498 « 13 « 

8. Irodai kirdá^jk 1200 « — «■ 817 « 35 « 

9. Voayes kiadások 162 (< — « 224 « 31 « 

10. Tt hertörlesztésre : 

a) 6600 K kö.'cscn ulán 514% kfn:öt . 863 <> - ' 161 « 37 « 

' h) 6600 K kölcsön törlesztésére \ « 

1. iz alaplőkélől .. 1600 K - f 

; i ' 2. a lc]£Ótóknő] .. SCO <^ - « 18C0 <• - <■ 1800 c - « 

11. A Szabó- 1 ml éka lap kan^atarból megbízásra 

(hátra] ék) 100 <> - « 100 « - « 

12. A barlangkutató szakrsztályr.ak segélyül ICCO < — c 1000 « — « 

13. A hidrológiai szf kcs2lályrak segélyül .... ICCO « — <« 1000 << — « 

14. A társulati r 1 a p t ö k e gyarapítására: 

a) alapítványoktól 8287 K 50 f 

h) takarékbetéti krnnatoktól 35 <( 20 « ; — K — f Í-:322K 70f 

15. A Barlangkutató s z a k o s z t á 1 y a 1 a p t 6 k é j é r. e k g y a r a p. 

a) a la pit ványoklól 3850 K — £ 

h) takarékbetéti kamatokból 26 <( 99 « — K — f 3876 K 99 f 

16. A Hidrológiaiszakosztály alaptőkéjének 

gyarapítására. 

Ala pítványoktól 1000 K - f 

17. A Barlangkutató szakosztály r é .^ z e- r (. k 1 ü ti ;■ t t a k. 

a) az alaptőke utáni szelvénykamatok... 192 K — f 
h) a szakosztályt megillető tagsági és elő- 
fizetői dija k 18 « — « 

18. A Hidrológiai szakosztálynak kiadatott: 

A szakosztályt megillető tags. díj fejében .. 5 K -- f 

19. A társulatiforgótőke pénz- 

maradványa 101 7 « 97 « 

Összesen £0235 K - f 27676 K 53 f 



90 TÁRSULATI ÜGYEK. 

III. A F|ü 1 <l t a n i Tar s u 1 a t adóssága. 

Te her: az Oá zt rák-Ma gyár Banktól ^elvett 7800 K kölcsönből 4800 K. 

IV. K ö v/e teles: 

A 111. kir. postatakarékpénztárnál levő 100 K letét (a cheque-száinla után). 
[Budapesten, 1917. évi december hó 31-én. 
Ballbnegger Eóberx dr. Ascher Antal s, 

titkár. pénztáros. 



Jegyzőkönyv 

a Magyarhoni Földtani Társulatban 1918 január 19-én tartott 
pénztárvizsgálatról . 

:Mi alólíi'Ottak, mint a ^Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg 
választmánya részéről- kiküldött pénztárvizsgálók, a mai napon a pénztárban 
megjelenve, megbízatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük: 

Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló utasí- 
tásokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tarto:íó okmányokat egyenkint össze- 
hasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk, 

A t á r s u 1 a t v a gyón a a z 1917. év végén: 

1. Anyatái-sulati alaptőke értékpapírokban és takarékbetétekben 58989 K 20 f 

2. Dr. Szabó József emlékalap 9732 « 29 « 

3. Dr. Szabó József emlékalap kamatai 519 « 78 « 

4. A Barlangkutató szakosztály alaptőkéje 7372 « 91 « 

5. A Hidrológiai szakosztály alaptőkéje 1000 « — « 

6. Güll Vilmos síremlék maradványa 42 « 51 « 

7. Dr. Kakcsinszky Sándor emlékalap 598 « 55 « 

8. Böckh János szoboralap maradványa tíll « 10 « 

9. A t;nsnl;iti f(ir<_'ótőkf maradványa 1017 « 97 « 

összesen 79884 K 31 f 

Teheir a|z 1917. év végén: 

Az 0.5zt rák-Mag var Banknál a hadi kölcsön köt vénj^ekre még 

fpiiiialló tartozás I 4800 K - f 



K ö|ve teles: 

A [m. kir. postatakarekpénzlarna] levő letét 100 K — t 

Az 1917. évi l)evételek összege 27,676 K 54 f, amely az előirányzott 20.235 K 
összeget 7441 K 54 f-el fölülmúlja. Ennekoküia következők : l.niert a hátralékos 
tagdíjakból 612 K 50f-el ful^i Í)e több az előirányzott összegnél, 2. mert az 1917. 
évi tagsági dijakból 421 K 50 f-el fol,\i- be több az előirányzott összegnél, 3. mert 
az eladott kiadványokért 174 K 60 fillérrel folj-t l)e több az i'lőirányzatnál, 4. mert 
az örökítő és pártoló lagok a Tái-sulat céljára 3287 K 50 í-t, a B 'liangkutató 
szakosztály javára 3850 K-( . a Hidrológiai szakosztály céljaira pedig 1000 K-t 
fizettek be. Ezenkívül neluiny kisebb bevétel növelte az 1917. évi bevételeinket 
magasabbra az előirányzatnál. 

A kiadások egyes tételeit vizsgálva, 757 K 28 f megtakarítás mutatkozik 
az 1. létei alatt szereplő Földtani Közlönynél. Megtakarítás mutatkozik továbbá 



TÁRSULATI ÜGYEK. 91 

a 7. tételben szereplő postaköltségnél, az itt megtakarított 701 K 87 f a külföldi 
expediálások szünetelésének eredménye. A 8. tétel alatt szereplő irodni kiadások- 
nál is 382 K 65 f megtakarítást lát mik. 

A kiadások rovatain végigtekintve, a szigorú takarékosság elvét látjuk az 
idén is érvényesülni, úgy hogy a mérleg az államsegély egy részének: 2500 K-nak 
elmaradása dacára is, Í017 K 17 f pénztári fölösleggel záródott.^ 

Mindezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a^ pénztár- 
noknak a felmentést adja meg s buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. 

Kelt Budapesten, 1918 január 19-én. 

Petrik Lajos Timkó Imre Emszt Kálmán dr. 

a pénztárvizsgáló bizottság tagjai. 



Költségvetés az 1918. évre. 

A) Bevétel, 

1. Pénztári maradvány az 1917. évről • 1017 K 97 f 

2. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter segélye 

(500+3000 K) 3500 « - « 

3. A m. kir. földmivel és ügyi miniszter segélye (2000+4000 K) 6000 « - « 

4. Herceg Esterházy Miklós pártfogói díja 840 « — v< 

5. Magánosok segélye 100 « — « 

6. Alaptőke és forgótőke kamatja 2500 <* — « 

7. Hátralékos tagsági díjak . . .' 400 « — « 

8. 1918. évi tagsági^díjak 4400 « — » 

9. 1918. évi előfizetések 400 « — « 

10. Kiadványok eladásából 100 « — « 

11. Vegyes bevételek 102 '< 03 « 

12. A Szabó-alap kamataiból megbízásra 400 c — <* 

13. Az alaptőke készpénzkészletéből adó^'ság törleszt ésére 2200 <' — « 

összesen .... 21960 K - f 



B) Kiadás. 

1. Földtani iKözlönv 12000 K - f 

2. Elsőtitkár tiszteletdíja 900 « - « 

3. Másodtitkár tiszteletdíja 600 « — « 

4. Pénztáros tiszteletdíja 300 « — ,« 

5. írnok jutalomdíja 240 « — « 

6. Szolgák jutalomdíja (360+120 K) 480 '. - « 

7. Postaköltséct 1200 « - « 

8. L-odai kiadások ., 1200 « - « 

9. Vegyes kiadások 176 « — « 

10. Adósságtörlesztésre: 

a) 4800 K kölcsön 5i/^%-os ^ kamatja 264 K — f 

h) Ugyanezen kölcsön törlesztésére 2200 « — « 2464 K — f 

11. A Szabó-emlékala p ^kamataiból megbízásra 400 « — « 

12. A Barlangkutató Szakosztálynak segély 1000 « - « 

13. A Hidrológiai Szakosztálynak segély .". 1000 « — « 

összesen 21960 K - f 

■Budapest, 1917 január 19-é)j. 

Ballbnegger Eóbert dr. JAscher Antal 

titkár. pénztáros. 



92 TÁRSULATI ÜGYEK. 

A közgyűlés úgy a pén/tári jelentést, mint a költségvetést elfogadj;i, 
s a pénztárnoknak a felmentést megadja. 

A pénztárvizsgáló bizottság tagjaiul felkéri a következő évre Emszt 
KÁLMÁN, TiMKÓ Imre ts Petrik Lajos tagokat. 

8. A Barlangkutató Szakosztály ügyrendjének 
módosítása. 

Elsőtitkár a következő előterjesztéssel járul a közgyűlés elé: <(Igen tisz- 
telt Közgyűlés ! A Barlangkutató Szakosztály 1917 no v. 10-én tartott választ- 
mányi ülésén elhatározta, hogy a háborúval járó általános drágaság miatt a 
Barlangkutató Szakosztály tagsági és alapító díjait, a Hidrológiai Szakosztály 
díjaihoz mérten, fölemeli és pedig a tagsági díjakat 3 koronáról 5 koronára, 
az alapítói díjat 100 koronáról 150 koronára. 

Ezt a javaslatot az 1918 január 2-án tartott anyaegyesületi választ- 
mányi ülés egyhangúlag elfogadta s alapszabályaink 29, §-ának d) pontja 
értelj/iében az Ügyrend ezirányú módosítását a közgyűlésnek javasolja.* 

Az elhangzott módosítást a közgyűlés egyhangúlag elfogadja. 

Elnök határozatilag kimondja, hogy a föntebbi javaslat elfogadásá- 
val Alapszabályaink 29. §-a a következőképen módosul: 

«A társulat közgyűlése a 4. §. értelmében fiókegyesületeket és szak- 
osztályokat is alakíthat. 

a) A fiókegyesületeknek és szakosztályoknak tagja lehet az anyaegye- 
sületnek minden tagja, aki bblépési szándékát a fiókegyesület, illetve a szak- 
osztály vezetőségének bejelenti és kötelezi magát legalább évi 5 korona 
fiókegyesületi,, illetve szakosztályi tagsági díj fizetésére. 

h) A fiókegyesületek és szakosztályok céljaira alapítványok tehetők, 
amiktt az anyaegyesület pénztára a fiókegyesület vagy szakosztály alap- 
tőkéjével együtt alaptőke gyanánt kezel s az így kezelt alapoknak a fiók- 
egyesület, illetve szakosztály csak kamatait költheti el. Egy alapítvány 
összege 150 koronánál kisebb nem lehet .» 

9. Elnök bemutatja a Barlangkutató Szakosztály és 
a Hidrológiai Szakosztály évzáró üléseinek jegyző- 
könyveit, mindkettőt a hitelesítők és az elnökök aláírásával ellátva. 

A közgyűlés mindkét szakosztály működését s bemutatott jegyzőköny- 
veit örömmel tudomásul veszi. 

10. E 1 n ö k felhívja a közgyűlés tagjait, hogy esetleges indít- 
ványukat terjesszék elé. 

Minthogy indítvánnyal senki sem járult a Közgyűlés elé, Elnök meg- 
köszönvén a Közgyűlés tagjainak szives érdeklődését, a gyűlést esti 8 órakor 
berekeszti. 

Kelt Budapestcji, 1918 frhruár hónap 6-áii. 

Jegyezte: Papp Károly dr. elsőül kár. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 93 

i>) SZAKÜLÉSEK. 
I. szakülés líH8 január 2-án. 

Elnök: Szontagh Tamás úr. 

Előadások: 

1. Telegdi Eoth Károly dr. : «G y e r g y ó b é 1 b o r és Borszék- 
fürdő környékének geológiai vi s z o n y a i» ciiiicn tartott 
előadást. Mint harctéri geológusnak alkalma volt az elmúlt őszön a nevezett 
vidék lignit képződményeit tanulmányozni és az alsólevantei korú lignit- 
medencék képződésére vonatkozó adatokat gyűjteni. A harctéri geológus 
munkásságát is ismertetve, kiemeli, mily nagy mértékben támogatják a harc- 
téri viszonyoka kizárólagos tudományos kutatást is. A bélbori, boi-széki és 
sózai liguitmedencék fölépítése minden részletében kézzelfogható módon 
igazolja azt a LóczY-féle elméletet, amely szerint a Hargittahegység keleti 
tövében sorakozó fiatal medencék oly módon jöttek létre, hogy a Keleti 
Kárpátokból a fiatalabb harniadkorban nyugatnak, az Erdélyi Medence 
felé tartott völgyek felső részei a líargitta kitörése következtében, az előállott 
hatalmas vulkáni gát által eltorlaszoltatta k, tavakká duzzasztattak föl, 
majd feltöltettek és végeredményben a Maros és Olt völgyön át lecsapolódtak. 
E medencék közül a legészakabbra esnek a bélbori, borszéki és a sózai, ezek 
a Kelemenhegység körletébe tartoznak. A medencéket feltöltő alsólevantei 
korú rétegek többé-kevésbé jelentéktelen, szabálytalan településű és több- 
nyire csak csekély vastagságú lignittelepeket tartalmaznak. A lignitképződ- 
mény a kristályos palából, dolomit és mészkőből, meg a ditrói szienitből álló 
alaphegységre települ és nj^ugat felé andezitbreccsia és konglomerátum 
ÉÉNy— DDK-i irányban húzódó, feltűnő meredek falban végződő vonulatai- 
hoz támaszkodik. A sózai medencét feltöltő és a bélbon és borszéki medencék- 
ben a lignittartalmú rétegek fölött, az andezitbreccsia és konglonierátfal 
lábánál található fluviatilis durva homok- és kavics képződmények települése 
és magassági viszonyai érdekes következtetéseket engednek levonni az egy- 
kori tavaknak a gyergyói medence felé irányult lefolyásaira nézve. A tavak 
felduzzasztatása, a hatalmas vulkáni eredésű tömegek feltornyosulása gyöke- 
resen megváltoztatták e területen az egykori vízrendszert. A nyugatnak 
irányult harmadkori völgyrendszer megsemmisült, a keletnek, Románia felé 
tartó pedig egyoldalúlag, amannak rovására alakult ki. Az alsólevantei korú 
tavak legnagyobbrészt kelet felé csapoltattak le, amint ma is, a medencék 
vízhálózatának legnagyobb része a Eománia felé tartó Beszterce vízrendszeré- 
hez tartozik. 

Az elhangzott előadáshoz Szontagh Tamás dr. elnök megjegyzi, hogy 
20 évvel ezelőtt Dietrichstein gróf vezérkari ezredes Mára maros vidékéről 
már térképet készített aljból a szempontból, hogy a vízrekesztő s vízeresztő 
kőzeteket külön válaszsza, megkülönböztetve a keményebb s lazább kőze- 
teket. Katonai célokra a víznyerés kérdése mindenkor fontos kérdés volt, 
s örül, hogy előadó ezt a kérdést oly jellemzően domborította ki. Köszönetet 
mond előadónak emez aktuális előadásért. 



94 TÁRSULATI ÜGYEK. 

2. Vadász Eleméé dr. : Földtani m e '4 f i g y e 1 é s e k Kelé t- 
M u n t e n e g r ó b a n címen l>es/ámol a ni. kir. Földtani Intézet megbízásá- 
ból végzett vizsgálatairól. A Földtani Intézet Balkánkutató programmjában 
föladata volt Albánia, Montenegró és Szerbia határos részeinek eddigelé 
ismeretlen területét, Andrijevica — Berane— Eozíj— Ipek és Mitrovica között 
tanulmányozni. Amennyiben a kövületek hiánya a terület fölépítésének köze- 
lebbi részletezését megengedi, a paleozós pala, homokkő és mészkőösszlet, 
nagy vastagságú triászmészkővonulatok bizonytalan jm-a-kréta, kitörésbeli 
közetek, édesvízi medenceüledék és fluvioglaciális kavicsok voltak meg- 
különbözt ct het ők. 

A paleozós rétegösszlet leginkább a permo karbonba tehető, amit a 
Komvonulatban talált sötétszürke crinoideás mészkőben előforduló bizony- 
talan Schwagerina -metszet igazol. 

A triászmészkővonulat helyenként legfekvőbb palás kifejlődésű werfeni 
tagjaival a paleozoikummal elválaszthatatlanul összefügg. Az alsó werfeni 
palák csak bizonytalanul és/lelhetők a területen s a triászsorozat legtöbbször 
a felső werfeni Myoplioria cosíaía-val jellemezett rétegeivel, lemezes, palás 
mészkövekkel és agyagpalákkal kezdődik. Ezek gumós-szalagos guttensteini 
jellegű mészkövekbe mennek át, majd e/ekre világosszürke középsőtriászbeli 
mészkövek s vörös gumós, tűzköves ammonites-tartalmú bulogi rétegek 
következnek, melyek a C. írinodosMS-szintet s a ladini emelet alsó részét is 
magukba foglalják. Vörös és zöld radiolariás palák analógiák alapján a 
wengeni rétegekre utalnak, míg az Ipek mellett, a Peklen vonulatában nagy 
mészalgákkal teli szint recoaro-jelleget mutat. A felsőtriászt részben Eozaj — 
Ipek között vonuló hydrozoás-korallos rétegek, részben nori jellegű megalodus- 
tartalmú mészkövek képvisehk. Az egész triász rétegösszlet leginkább a bosz- 
niai kifejlődéssel egyeztethető. 

A Peklen vonulatban mutatkozó eíí-ipsacímia -nyomok a tithon-kréta 
jelenléte mellett tanúskodnak. A kréta azonban csak az ipek— mitrovicai 
úton lép föl flis-fáciesben, melynek kora bizonytalan orbitolites-metszetek 
alapján, főként azonban a vonulat északi folytatásában, Kossmat tanulmányai 
szerint, felsőkrétának vehető. 

A kitörésbeli kőzetek közül diorit, diabáz, porfirit, kvarcporfir és szer- 
pentin a főbb típusok. Kitörési korukat csak analógiák állapíthatják meg, 
de a krétánál valamennyi idősebb. 

Az idősebb harmadkori rétegek hiányoznak a területen. A gyakoriati 
szempontból is fontos, tetemes lignittelepeket tartalmazó medenceüledékek 
régibbek a legidősebb terrasznál, melyek a pliocénnál nem fiatalabbak. Berane 
körül egy kisebb beszakadásos zárt medencét töltenek ki s Ipek— Mitrovica 
között a Metobija medencét formálják. A két medenceüledék kifejlődésben 
és korban teljesen megegyezik. A belőlük kikerült édesvízi kagyló- és csiga- 
maradványok kormeghatározásra nem alkalmasak; a növényi maradványok 
TuzsoN JÁNOS egyetemi tanár vizsgálatai szerint a felsőoHgocénnál fiatalabbak 
nem lehetnek. Minthogy a Metohija medence üledékei az eddigi irodalomban 
általában pliocén gyanánt ismeretesek s Pavlovtcs legújabb vizsgálatai szerint 



TÁRSULATI ÜGYEK. 95 

kétségtelenül pjiitusi és levantei s/iutL'kct fogjalniik iiuipuklian. nem lehe- 
tetlen, hogy a medence peremén levő üledékek idősebbek. 

Szerkezetileg a dinári gyűrődés főbb sajátságait mutál j;i. A triász 
rétegösszlet a paleozoikummal együtt gyűrődött s utólag összetöredf/ve 
földara bolüdott, A redők tengelye K— Ny-i. a Metohija medence felé ÉK — 
DNy-i. Szerkezete egy belső (nyugati) pnleozós triászvonulatra és egy külső 
(keleti) szerpentin-flis vonulatra tagolódik. Ez a két szerkezeti egység jól 
egyeztethető a Nopcsa által megkülönböztetett durmitori takaróval s az 
ezzel reátolódásban érintkező merditai szerpentin vidékkel. Az áttolódási 
batárvunal Eajától északi irányban halad s Décaninál a Kopriviiik vonulaton 
át Ipek és Novavaros felé húzódik. 

Az elhangzott előadáshoz Szontagh Tamás dr. elnök néhány megjegy- 
zést fűz, s megköszöni előadónak fáradtságos munkáját, r mellyel Kelet- 
Montenegró geológiai viszonyainak ismeretét exakt adatokkal gazdagította 

II. szakülés 1918 január 30-án. 

Elnök: Szontagh Tamás dr. 

Előadás: Lbidenfrost Gyula dr. «JeIeiités a Józseí ki r. 
herceg h a d s e r e g c s o p o r t j á n a k li a r c v o n a ] á r a tett 
g y űj t ő ki r á n d ul á s o m r ó 1» című előadásában számolt ])e harctéri 
kiküldetéséről. A Nemzeti Mtizeum ásványtára a múlt nyáron Guilleaume 
Árpád ezredestől, egy honvéd gyalogdandár parancsnokától, levelet kapott, 
a mely a moldvai harctéren talált érdekes hal maradványokról ad hírt. A levél 
a Földtani Intézet igazgatóságához került, amely a lelet hazahozatalára az 
előadót küldte ki. Leidenfrost dr. előbl) az első hadsereg-pirancsnokság 
székhelyére utazott, ahol Eohr (akkor még) vezérezredestől engedélyt nyert 
a harctér fölkeresésére. Vállalkozása iránt a Cs. és kir. Hadi Terepfel vételi 
Osztály helyettes vezetője, Nickel tanácsos is nagy érdeklődést tanúsított. 
A Terepfel vételi 0.^ztály közbenjárására a hadseregparancsnokság Telegdi 
EoTH KÁROLY dr. főhadnagyot, az osztálynál működő hadi geológust kísé- 
rőül adta az előadó mellé. A Terepfel vételi Osztály egy hadi fénj^képészt is 
rendelt ki az előadó kíséretébe. Az exp>Mlició Bereckre utazott, ahonnan az 
Ojtozi hágón és völgyön katonai gépkocsin keltek át. Útjukat liarjatól gyalog 
folytatták. A Coma Canela és a Vrf. Pahinisu közti hágón áthaladva Szallánc 
füi'dőbe (Baile Slanic) jutottak. Ott egj- német hadosztály szívesen látott 
Vendégei voltak. A lelőhelyet Balic honvédzászlós vezetésével keresték fel. 
A halmaradványokat az ezredes a szallánci völgyben Sit ul nou falutól keletre, 
egy forrás mellett fedezte föl. A menilit-ptlában több nagy Lepidopiis-müvíxá- 
ványt és számos kisebb, többé-ke vésbbé jó megtartási! halkövületet talál- 
tak. A szebb példányokat Balic zászlós válságos időben, erős ágyiitűz kö- 
zepette hozta biztonságba. Az előadó behatóan ismertette a lelőliely földtani 
viszonyait, a leleteket és a Lc'pido'piis-íélék csonttíinát. Az egyik Lejndoyus- 
fajt, mely eddig ismeretlen volt, a fölfedező tiszteletére L. GuiLLEAUMi-nak 
nevezte el. A leletben ezenkívül még a L. dvbius és L. hrevispondylus is elő- 



96 TÁRSULATI ÜGYEK. 

fordul. Kajtuk kívül e.^y Smerdis-, egy Acanus- és egy PedicwZaía-fajt sike- 
rült meghatároznia. A gyűjtemény többi részét töredékes és ivadékhalak 
alkotják. Leidbnfrost dr. e famiával kapcsolatban a halas palák és a kár- 
páti homokkő formáció képződési körülményeire is kiterjeszkedett és e tekin- 
tetben BosNiAOKi álláspjiitjához csatlakozott. 

Feladatát elvégezve az expsdieió a Puf és a Sarari völgyön át Guid- 
LEAUME ezredest kereste föl. A dandárparancsnokság ekkor az 1071 m magas 
Cleján székelt. Onnan a Szélkapun és Lóbércen át Kászony Jakabfalvára, 
majd Bereckre mentek és a tíz ládát megtöltő gyűjtemény hazaszállításáról 
gondoskodtak. i 

Az előadást Leidenfrost dr. vetített kép-kkel és bemutatásokkal 
élénkítette. I 

Hozzászólások: LóczY Lajos dr. figyelmeztette az előadót a 
Nemzeti Múzeumban levő Lepiáopus-maradványra, melyet Budán találtak 
és megköszönte az előadó fáradozásait. Egyúttal indítványozta, hogy a 
Társulat levélben köszönje meg Guilleaume ezredesnek, hogy az értékes 
leletet a tudomány számára megmentette. Szontagh Tamás dr. elnök az 
indítványt azzal toldotta meg, hogy a Társulat Bamc zászlósnak is mondjon 
köszönetet. A szaküléií iiiindkét indítványt örömmel és egyhangúlag elfogadta. 



VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. 
1. 1918 január 2-án. 

Az ülés íi m. k. Földtani Intézet üléstermébtn estéli i/^8 órakor kezdődik. 

Elnök : Szontagh Tamás dr., m. k. udvari tanácsos. Megjelentek : Koch Antal dr., 
tiszteleti ta<í, Emszt Kálmán dr., Horusitzky Henrié, Kadiö Ottokár dr., Mauritz 
BÉLA dr., SCHRÉTER ZoLTÁN dr., TiMKÓ Imre, Treitz PÉTER választmányi tagok, Bella 
Lajos, a Barlangkutató Szakosztály elnöke, Pálfy Móric dr., másodelnök, Papp Ká- 
roly dr., elsötitkár. 

I. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Elt?ZT 
KálmAn dr. és Horusitzky Henrik választmányi tagokat. 

II. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1917 december 5-iki választmányi ülés óta 

I. pártoló tagul jelent keztek : 

1. Felsőmagyarországi Bánya- é< Kohómü Részvény- 
társaság, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

2. Szab. Osztrá k-M agyar Ál la ni vasúttársaság, Budapest . 
Ajánlja : az elnökség. 

II. Örökítő t a g o k u 1 jelentkeztek : 

3. Gróf Csáky László Prakfalvi Vas- ós Acólgyá r Rész- 
vén y t á r s a s á g, Budapaat. Ajánlja : az cliiöksóg. 

4. PÁLFY MÓR dr., m. k. fő;íioIó^'as, Biulap.st. Ajáidja : az elnökség. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 97 

5. Papp Pál f(Jl(lhiiti>kt)s, Tápióüágh. Ajánlja : a titkárság, 

6. Papp János íoldhiitokot;, TápiósáL'h. Ajánlja : a titkárság. 

7. Pappné Balogh Margit dr., leánygimnáziumi tanárnő. Ajánlja: a titkárság. 

8. Réthly Antal dr., m. kir. meteorológus, Budapest. Ajánlja: a titkárság. 

9. Szirtes Zsigmond dr. a harctéren. Ajánlja: a titkárság. 

III. Rendes tagokul jelentkeztek: 

10. Mersei József bányamérnök, Nagyág. Ajánlja : a titkárság. 

11. Vályi Béla mü-zaki tanácsos, Budapest. Ajánlja : a Hidrológiai Szakosztály. 

12. Saile Tivadar kir. segédmérnök, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Szak- 
osztály. 

Az 1-12 pontok alatt felsoroltakat a választmány a társulat pártoló, örökítő, 
illetőleg rendes tagjaiul választja. 

III. A következő tárgyul elnök a SzABÓ-érem bizottság jelentését 
tűzi ki, s felkéri a bizottság elnökét jelentése megtételére. 

PÁLFY MÓR másodelnök jelenti, hogy a SzABÓ -emlékérem odaítélésére 
kiküldött bizottság 1917 december hónap 18-án ülésezett, s emez üléséről a következő 
jegyzökönyvet terjeszti a bizottság e'é: 

^Jegyzőkönyv 

a SzABÓ-emiékérem odaítélésére kiküldött bizottság 1917 december hó 18-án tartott 

üléséről. 
ElnÖK : PÁLFY MÓRIC. 

Jílen vannak: Emszt Kálmán, Kadi6 Ottokár, Schréter Zoltán, Timkó Imbb, 
ToBORFFY Zoltán, Vogl Viktor. 

Jeg3'zökönyvvezetö : VoGL Viktor. 

Elnök a-', ülést megnyitja, s felhívja a bizottsági tagokat jelentéseik előter- 
jesztésére. 

I. TOBORFFY Zoltán tesz elsőnek jelentést. Az 1912—1917. évkor ásvány- 
k ő z í 1 1 a n i irodalmából három munkát emel ki különösen, még pedig : 

1. Vendl Aladár: A Velencei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai (m. kir. 
Földtani Intézet évkönyve XXII. köt., 1914), 

2. RozLOZSNiK PÁL: Aranyida bányageologiai viszonyai (m. kir. Földtani Intéiet 
évkönyve XIX. köt., 1912 ápr.) és 

.3. Papp Károly: Magyarország vasérc- és kőszén készlete (m. kir. Földtani Intézet 
kiadványai 1916) című munkáját. 

Első helyre teszi ezek között a legutóbb említett munkát. A munka természetéből 
önként következik, hogy a három munka közül ez a vaskos kötet tartalmazza a legkeve- 
sebb önálló megfigyelést, s ez a tény ellenkeznék az Ügyrend 7a. pontjával, mely «önálló 
kutatások alapján új adatokat és ezek feldolgozásából nyert eredményeket* követel meg 
Ügy érzi azonban, hogyezt a követelményt oly jellegű műveknél, a milyen Papp Károlyó, 
nem volna szabad szószerint értelmezni. Az ilyen összefoglaló munkák, melyek a részlet, 
vizsgálatok eredményét magasabb szempontból tekintett kerek egésszé egyesítik, az 
illető tudomány fejlesztésére nemcsak hasznosak, hanem nélkülözhetetlenek is lehetnek. 
Valamely könyv értékét elsősorban az szabja meg, hogy volt-e rá szükség, s ha igen, 
céljának jól meg tud-e felelni. Papp Károly munkájától pedig ez elvitázhatatlan, főleg 
ma, araikor az intenzív munkálkodás a vas- és széntermelés terén is elsőrendű országos 
érdek. Akit e kérdés foglalkoztat, alapos tájékoztatót fog e könyvben találni, mely a 

Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 7 



98 TÁRSULATI ÜGYEK. 

bőséges statis'^tikai anyaaot sikeresen olvasztja egybe a hazai és külföldi geológusok 
vizsgálati eredményeivel. 

Az esetben tehát, ha a bizottság, illetőleg a választmány ezt nem tartja az Ügyrend 
la. pontjába ütközőnek, a Szabó JózsEF-éremmel való kitüntetésre Papp KÁEOLY munka- 
ját ajánlja, mint a báayageológiai irodalom értékes termékét. 

Elnök e kérdésre vonatkozólag megjegyzi, hogy a választmány már 1912-ben 
BöCKH Hugó geológiai tankönyvének megítélésekor kijelentette, hogy az Ügyrend 
la. pontjában foglaltakhoz szigorúan ragaszkodni kíván. 

Erre a bizottság egyhangúlag elhatározza, hogy a la. pontjában foglalt követel- 
ménytől ezúttal sem tekint cl, s ennek értelmében Papp KÁKOLYnak egyébként igen 
értékes munkáját a SzABÓ-ércmmel való kitüntetésre nem ajánlja. 

ToBORFFY Zoltán erre ajánlását visszavonja. 

II. Ezután ScHBÉTER Zoltán terjeszti be jelentését. Négy munkát emel ki kü- 
lönösen a földtan köréből, ú. m. 

1. Weszelszky Gyula: A budap:>sti hévvizek radioaktivitásáról és eredetéről 
(Math.-Term.-tud. Értesítő 30. köt. 1912); 

2. PÁLFY MÓR: Eruptív kőzetek zöldkő vcsedése (Földtani Közlönj' XLVI. köt. 
1916); 

3. László Gábor (Emszt Kálmán kö-/.remüködésével): A tőzeglápok és előfordu- 
lásuk Magyarországon (Földtani Intézet kiadványai 1915); 

4. Vendl Aladár: A Velencei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. (Föld- 
tani Intézet Évkönyve XXII. 1914.) 

Ezek között a legutóbbit tartja mint beható önáiió vizsgálat részletes és végső 
tudományos eredményét a legkiemelkedőbbnek, kitüntetésre azonban egyiket sem 
ajánlja. 

III. Most VoGL Viktor tesz jelentést a gerinctelen paleontológiái 
irodalomról; a ciklusban három különösen kimagasló munka jelent meg. Betűsorban 
az első ezek között : 

l.KlTTL Ernő: Adatoka triász halobiidái és monotidái monográfiájáh'^z. (A Ba- 
laton Tudom. Kutatásának Eredményei I. köt. Pal. Függelék III. köt. 1912.) Minden 
kiválósága mellett azonban e munka a SzABÓ-emlékéremre nem pályázhat, mert nem 
felel meg az Ügyrend la. pontjában foglalt ama követelménynek, hogy «külföldiek munkái 
csak abban az esetben részesülnek figyelemben, ha tárgyuk tüzetesen a magyar biroda- 
lommal, annak valamely részével vagy anyagával foglalkozik)). KiTTL kövületeinek 
ugyanis csak alig egy negyede magyar származásii. A második munka : 

2. Ifj. LÓCZY Lajos: a villányi callovien ammonitesek monográfiája. (Geologica 
Hungarica I. köt. 1915.) Ez a terjedelmes, szélcsen megalapozott monográfia a ciklus 
egyik legjelesebb munkája, s ha nem ajánlja kitüntetésre, azt csakis azért teszi, mert 
ez szerzőnek első nagyobbszabású munkája, mely ifj. LóczY tollából a jövőbon még 
sokat és még nagyobbat enged várnunk. A harmadik munka ; 

3. Vad.ísz Elemér: Magyarország mediterrán t üskebőrüi. (Geologica Hungarica 
I. köt. 1914.) Magyarország eddig, sajnosán, elhanyagolt klasszikus mediterrán faunáját 
szerzőé munkájával hatalma.san előre vitte a megismerés felé. rHazánk rendkívül gazdag 
mediterrán tüskebőrű anyaga Vadász által való feldolgozása után méltó helyet foglal 
el a külföld legrészletesebben és legmodernebb szcmpontokszerint megismertetett echinida 
faunái mellett. Hogyha ehhez még hozzávesszük szerző eddigi gazdag, a magyar geoló- 
giára oly hasznot hozó működését, a fent idézett munka a SzABÓ-éremmel való kitünte- 
tésre bízvást ajánlható. 

IV. Ezután Kadió Ottokár terjeszti elő jelentését a g e r i n c e .s e k őslény- 
tanával foglalkozó müvekről. Felsorolja a ciklusban megjelent 87 érte- 



TÁRSULATI ÜGYEK. 99 

kezest, a molyok közül 40-ct KüRMOS Tivadar, 16-ot Lambrecht Kálmán és 7-et báró 
NoPCSA Ferenc írt, továbbá a különböző szerzőknek legfontosabb gerinces paleontoló- 
giái tárgyú munkáit, melyek közül legkimagaslóbbnak tartja Kormos Tivadar:- 
A pilisszántói kőfülke, tanulmányok a po.stglaciális kor geológiája, ősipara 
és faunája köréből című munkáját, moly Lambrecht Kálmán közreműködésével ké- 
szült. (M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXIII. köt. 1915.) 

Szerző a pilisszántói kőfülkében az 1914 — 15. években gyűjtött igen gazdag őslény- 
tani anyagot tárgyalja, különös tekintettel az egyes fajok filogenezisére, paleobiológiájára 
és paleogeográfiájára. Azonban nemcsak a kőfüike anyagának leírására szorítkozik, 
hanem a közéíJcurópai posztglaciális emlősfaunák irodalmának teljes figyelembevételével 
az összes felmerülő általános kérdéseket is elemzi. 

Az új modern vizsgálati módszerek alkalmazása folytán c munka alapján igen 
sok hasonlókorú középeurópai fauna átértékelése vált szükségessé. Itt csak a nyest- 
és rénszarvaskérdésre utal. 

Köztudomású, hogy Kormos a hazai pleisztocénfaunák feldolgozására fiatal 
gárdát szervezett .s ez évek óta folyó munkának köszönhető, hogy ma európaszerte 
Magyarországé a vezetőszerep e téren. A fent méltatott munkát abszolút becsére való 
tekintettel a SzABÓ-éremmel való jutalmazásra ajánlja, hivatkozással arra a tevékeny- 
ségre is, melyet szerző a hazai paleontológia terén évek óta kifejt. 

Elnök kérdést intéz, vájjon Kadi6 Ottokár a munka mindkét szerzőjét ajánlja-e 
kitüntetésre. 

Kadiő Ottokár hivatkozá.ssal arra, hogy a munkából világosan kitűnik, misze- 
rint Lambrecht csak egy fejezetet írt benne, a munka többi része pedig osztatlanul 
KoTiMOS érdeme, csak Kormos Tivadar munkáját ajánlja a SzABÓ-éremmel való ki- 
tüntetésre. 

V. TlMKÓ Imre terjeszti elő ezután jelentését. A lefolyt ciklus agrogeológiai 
munkái közül Ballenegger Róbert munkái azok, melyek önálló kutatások alapján, 
új adatokkal és szabatosan formulázott eredményekkel gyarapították a hazai talaj- 
ismeretet. Elsősorban kiemelendő : A T o k a j h e g y a I j a i n y i r o k t a 1 a j r ó 1 
írt munkája,! melyben szerző a hazai talajismereti kutatások új mederbe való terelé.se 
által s azoknak a külföldi legújabb vizsgálati eredményekkel való összeegyeztetésével 
szerzett érdemeket. Fölötte értékesek közölt adatai azért is, mert a talajok morfológiai 
vizsgálatának eddigi eredményeihez biztos alapot adnak. Az alapkőzeten és mállási 
termékén végzett vizsgálatainak eredményeivel bizonyíthatjuk talajtípusainknak 
mállás útján tökéletes (zonális) talajokká való átalakulásának törvényeit. E munkát 
abszolút becsűnek tartja s szerző többi ez évkörben megjelent igen értékes munkájának 
figyelembe vételével a SzABÓ-éremmel való kitüntetésre méltónak tartja. 

VI. Végezetül Emszt Kálmán terjeszti elő jelentését. Már az elmúlt 1909 — 14-iki 
ciklus végén, amikor 1914-ben ez évkor kémiai munkáit a SzABÓ-érem bizottságban is- 
mertette, rámutatott arra, hogy Ballenegger Róbert munkálkodása továbbfejlesztve 
értékes gyümölcsöket fog hozni. A jelen ciklusban Ballenegger RÓBERT-nek a Tokaj- 
hegyaljai nyirok-talajról írt munkája nemcsak, hogy kiválik a többi közül, hanem méltó 
a SzABÓ-éremmel való jutalmazásra is. E munka terjedelme csekély ugyan, de jelentő- 
ségben első helyen áll. Kémiai vizsgálatainak eredménye gyanánt kimutatja, hogy a 
nyirok fiatal harmadkori eruptív kőzetek s azok tufáinak szubtrópusi klíma alatt kelet- 
kezett mállási terméke. BALLENEGGERt e munkájában is a geológus éles szeme s a vegyész 
preciz gondolkodása jellemzi. Munkája teljesen eredeti, s a lalajtan művelőinek új és 

» Földtani Közlöny, XLVII. köt., 1-3 füzet 1917. 

7* 



100 TÁRSULATI ÜGYEK. 

helyes irányt mutat. A talajok keletkezésének kérdését jszorencsés kézzel oldja metr, s 
kísérleti eredményeivel kétséget kizáró módon bizonyítja be. 

Balleneqger idézett munkája az ügyrend ama követelményének, hogy a jutal- 
mazandó munka abszolút becsülegyen s a tudományt önálló kutatások alapján új ered- 
ményekkel gazdagítsa, teljes mértékben megfelel. Ennélfogva a SzABÓ-éremre méltónak 
tartja, s úgy hiszi, hogy BALLENEaaEB jutalmazásával néhai elnökünk emlékének is 
hódolunk, aki az első talajtani munka szerzője s a magyar talajtan első müvelője volt. 
Ajánlatát támogatva felsorolja BALLENEGGER-nek ez évkorban megjelent többi 
munkáit, számszerint, négyet, melyek mind oly kiválóak, hogy egyenkint is megfelel- 
nek a SzABÓ-érem ügyrendjében foglalt követelményeknek. 

Elnök a jelentések elhangzása után megállapítja, hogy három munka ajánl- 
tatott a SzABÓ-éremmel való kitüntetésre. Ezek a következők: 

Vadász Elemér: Magyarország mediterrán tüskebőrüi. 

Kormos Tivadar: A pilisszántói kőfülkc; tanulmányok a po.vztglaciális kor 
geológiája, ösipara, faunája köréből. 

Ballenegger RÓBERT: A Tokaj. hegyaljai nyiroktalajról. 

E három munkát Elnök szavazásra bocsátja, mivel azonban ez eredményre nem 
vezet, a bizottság az elnöki döntés elkerülésével egyhangúlag elhatározza, hogy mind- 
három munkát egyenlő minősítéssel a választmány elé terjeszti, a végből, hogy a választ- 
mány határozzon a SzABÓ-érem kiadása ügyében. 

TiMKÓ Imbb még javasolja, hogy a bizottság tegyen indítványt a választmány- 
nak, miszerint az agrogeológia a SzABÓ-érem odaítélésénél tekintetbe jövő tudomány- 
szakok sorába kifejezetten is vétessék fel az ügyrendbe. 

A bizottság ezt elhatározza. 

Több tárgy nem lévén Elnök az ülést berekeszti. 

Budapest, 1917 decenilKr hó 19-én.» 



Az előterjesztett bizottsági jelentéshez szót kér Papp Károly dr. elsőtitkár és a 
következőket mondja : 

«Igen tisztelt Választmány! A SzABÓ-érembizottság jelentéséhez nem járulhatok 
hozzá és pedig azért nem, mert a geológiai referens úrnak nem oszthatom abbeli felfo- 
gását, minthogy ha az 1912 — 1917. évi ciklusban nem jelent volna meg olj'^an geológiai 
munka, amely a SzABÓ-éremre igényt tarthatna. Amidőn teljes tisztelettel meghajlok 
az agrogeológia és a paleontológia terén kijelölt munkák érdemei előtt, mégis mint a 
budapesti egyetemm a geológia tanárának kötelességem arra reámutatni, hogy az el- 
múlt ciklusban, a föl sem említett becses müvek közül, egy korszakos munka látott nap- 
világot a geológia terén, s ez a m, kir. pénzügyminisztérium kiadásában megjelent 
♦Jelentés az Erdélyi Medence, f ö ] d i g á z területén végzett 
kutatásokról)) szóló munka, amelynek 1. füzete 1911-ben, 2. füzete 1913-ban 
jelent meg, tehát a II. rész, a szóbanforgó ciklusba esik. Ennek a munkának az értelmi 
szerzője BöCKH Huoó tanár úr, de ha a szabályzat betűihez ragaszkodunk is, a II. füzet 
1—37. oldaln, az Erdélyi Medenc", térképével, BöCKH HuGÓ tollából származik. 

Igen tisztelt Választmány! A legnehezebb helyzetbe magam kerülök, amikor 
ennek a munkának korszakos fontosságára nekem kell reámutatnom. Ugyanis én voltam 
az, aki éveken át vitattam, hogy egy 150 km hosszú antiklinális vonal Sármás és Bázna 
között elméletileg p a valóságban is lehetetlenség, ugyancsak én hangoztattam, hogy 
az Erdélyi Medence gyűrődése nem általános, hanem c.-ak lokális, afféle peremszéli gyűrő- 
dés, amely főkép a gipsz- és sóteIop:khez van kötve ; később hozzám csatlakozott Gaál 
István és Cholnoky Jenő, s legújabban Lóczv Lajos ugyancsak azt hangoztatja, hogy 



TÁESULATI ÜGYEK. 101 

az crdcljM redők csak lu-lyi gyűrődések. A szóbanforgó II. füzetben már maga BöCKH 
tanár is csak brachi-antiklinálisok sorozatáról beszél, tehát olyanféle dómszcrü bolto- 
zatolcról, mint amiket a sótelepek körül régóta ismerünk. Mindennek az eldöntése a jövő 
kutatóinak föladata. De bármi maradjon is meg Böckh Hugó elméletéből, mun- 
kája világszerte elismerést aratott a magyar geológiának. Láttunk már ragyogó elméle- 
teket eltűnni, azonban pl. a SuESS-féle juvenilis vizek kétes volta, vagy a Beyschlag- 
LÓCZY-féle kálisóulmélet kudarca Erdélyben, semmivel sem kicsinyítik szerzőik tudó- 
mányos érdemeit. Épígy BöCKH Huüó antiklinális elmélete is, bár szerititem túlzott, 
de oly nemes tudományos készültséggel, oly szárnyaló lendülettel van kidolgozva, hogy 
szerzője a magyar geológiának hervadhatatlan érdemeket szerzett. Az a sokoldalú körül- 
tekintés, amely a geológia mellett a kémiától a fizikáig terjedő tudományok eredmé- 
nyeit bámulatos előrelátással alkalmazza, BöCKH HuGÓ munkáját évtizedünk legki- 
magaslóbb geológiai dolgozatává avatja. Javaslom tehát, hogy a Tekintetes Választmány 
a bizottság felületes, bizonytalan és határozatlan jel'intését m^illőzv, a SzABÓ-érmet 
BöCKH Hugó dr. az Erdélyi Medence a 71 t i k ] i n á 1 i s a i r ó 1 szóló művének 
ítélje oda.» 

Elnök kijelenti, hogy Papp tanár véleményes javaslatát tárgyalás alá bocsátja 
és pedig azért, minthogy Böckh Httgó szóbanforgó munkája az Ügyrend 7. §-ának tel- 
jesen megfelel, s ez valószínűleg csak a bizottság feledékenységéből maradt ki a meg- 
bírált munkák sorából. 

Pálfy Mór másodelnök, mint a bizottság elnöke jelenti, hogy a munka nem ke- 
rülte el a bizottság figyelmét, de minthogy ezt a művet csak előzetes jelentésnek 
tartja, nem javasolta jutalmazandónak, olyan kiforrott munkákkal szemben, mint 
amilyenekről a bizottsági jelentés megemlékezik. 

SCHBÉTER ZOLTÁK dr., mint a geológia referense kijelenti, hogy teljesen osztja 
Papp titkár javaslatát, Böckh Hugó munkáját jutalomra érdemesnek tartja, azonban 
erről a bányageológiát méltató referens úrnak lett volna kötelessége megemlékezni. 

KOCH Antal t. tag. szintén szükségesnek tartja, hogy Böckh Hugó munkája 
figyelembe vétessék, ezért ezt pótlólag méltassa a bizottság. 

Maukitz Béla vál. tag javasolja, hogy új bizottság küldessék ki. 

TiMKÓ Imre választmányi tag tiltakozik új bizottság kiküldése ellen. 

Elnök felteszi a kérdést, hogy a bizottság jelenlevő tagjainak kizárásával, a vá- 
lasztmány elfogadja-e vagy sem a bizottság javaslatát. A szavazás megtörténvén. Elnök 
jelenti, hogy a választmány 4 szavazattal 2 ellenében, a bizottság jelentését a további 
tárgyalás alapjául elfogadja. 

Elnök ezekután elrendeli a szavazást a bizottságtól javasolt három munka: 
nevezetcsen a) Balleneggeb Eóbert: A tokahegj-aljai nyiroktalajról, b) Kormos 
Tivadar : A pilisszántói k ő f ü 1 k e és c^ Vadász Elemér : Magyarország 
mediterrán t ü s k e b ö r ű i című művek közül való választásra. Elnök és titkár 
nem szavaznak. A titkosan megejtett szavazatok eredménye gyanánt a beadott 10 
szavazatból Ballenegger művére 6, Kormos munkájára 4 és Vadász monográfiá- 
jára csak 1 szavazat esett. Elnök a szavazás eredménye gyanánt kimondja, hogy 
a választmány a SzABÓ-érmet szótöbbséggel Balleneggeb Róbert: A tokaj- 
hegyaljai nyiroktalajról szóló művének ítélte oda . 

Ezzel kapcsolatban a választmány kimondja, hogy az Ügyrend 7. §-ának b) pont- 
jához pótlólag az ásványföldtani szakcsoportba az agrogeológia is bevétessek. 

IV. Elnök bemutatja a geológiai tanszékek ügyében kiküldött bizottság jelentését. 
A bizottság 1917 den. 28-án újból ülés-íz'ítt és ptdig Papp Károly helyett, aki titkári 
elfoglaltsága miatt a bizottság ülésén részt nem vehetett, Ilosvay Lajos tiszteleti tag volt 
szíves segédkezni. Ugyancsak nem jelenhetett meg az ülé.-en betegsége miatt LÓCZY 



102 TÁRSULATI ÜGYEK. 

Lajos tiszteleti tag sem, aki azonban a miniszterhez intézendő feliratok fogalmazványát 
elkészítette, s a bizottsághoz beküldte. A bizottság tehát Ilosvay LaJOS, Koch Antal 
ós ScHAFARZiK Feebnc tiszteleti tagokból állott, s az eredeti beadványt olykép módo- 
sította, hogy a műegyetemi és a kolozsvári egyetemi tanszékek ügyét kihagyva csupán 
a pozsonyi, debreceni egyetemek mineralógia-geológial tanszékeinek szétválasztásáról s 
a budapesti őslénytani tanszék fenntartásáról szól. A választmány egyhangúlag elhatá- 
rozza, hogy a kérvénybe hazánk összes egyetemeinek megfelelő tanszékei beveendők, 
úgy miként az már az első kérvényben is történt. 

V. Főtitkár javaslatára a választmány a pénztárvizsgáló-bizottság tagjaiul 
Emszt Kálmán, Petbik Lajos és Timkó Imke urakat kéri fel. Kapcsolatban ezzel főtitkár 
javaslatára a választmány Kemény Gábor szolga havi fizetésének 5 koronával való eme- 
lésit 30 koronára elhatározza. 

VL Elnök jelenti, hogy a Franklin-nyomda 1917. nov. 15-én megadott egység- 
árait (alapár ívenként 280 korona) ez év jan. 1-től 25%-kal emeli. A választmány az 
emelést kényszerűségből tudomásul veszi. 

VII. A Hidrológiai Szakosztály bemutatja 1917. évi okt. 31-én tartott első vá- 
lasztmányi s 1917 nov. 28-án, továbbá 1917 dec. 19-én tartott választmányi üléseinek 
jegyzökönyveit, amiket a választmány egyhangúlag tudomásul vesz. Ezzel kapcso- 
latban elhatározza, hogy az 1918 jan. 1-től kezdődőleg a Hidrológiai Közle- 
ményeket a Földtani Közlöny végére, magyar-német szöveggel együtt, függelék 
gyanánt fogja kiadni. 

Az ülés vége H^ órakor. 

11. 1918 Január ;i()-áii. 

Az ülés délután 7 órakor a m. kir. Földtani Intézet üléstermében kezdődik. 

Elnök : Dr. Szontagh Tamás. 

Jelen vannak: Ilosvay Lajos dr. és Lóczv Lajos dr., tiszteleti tagok, Emízt 
KÁLMÁN, Kormos Tivadar dr., Sohafarzik Ferenc és Schréter Zoltán dr., választ- 
mányi tagok, PÁLFY MÓR másodelnök, Papp Károly dr.. elsőtitkár és Balleneoger 
RÓBERT másodtitkár. 

Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kormos Tivadar 
ós Schréter Zoltán választmányi tagokat. 

I. Elsőtitkár jelentést tesz az újonnan belépett tagokról. Az 1918 január 
2-iki választmányi ülés óta 

I. Pártoló tagokul jelentkeztek: 

1. Salgótarjáni Kőszén bánya Részvénytársulat, Buda - 
pert. Ajánlja : az elnökség. 

2. Északinagyarí)rszági Egyesített Kőszénbánya és 
Iparvállalat R é s z v ó n y t á r s u 1 a t, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

3. B e o c s i 11 i Cementgyár Unió Részvénytársaság, Buda • 
pest. Ajánlja : az elnökség. 

4. K a I á n i Bánya, és K o h ó-R é s z v é n y t á r s a s á g, Buda pe t. 
Ajánlja : az elnökség. 

ö. Unió c 8. kir. Szab. Vas- és B á d o g g y á r Társas á g, B uda- 
pest. Ajánlja : az elnökség. 

6. Angol Osztrák Bank Budapesti Fióktelepe, Buda pest. 
Ajánlja: az elnökség. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 103 

7. C o b u r g F ü 1 ö j) ho 1 c o {í-f é 1 c B á n y a- ó s K o h ó m ü v e k Rész- 
vén y t á r s a s á g, Dobsina. Ajánlja : az elnökség. 

8. Nagyvárad Belén yca Vaskóhi Vasút Részvénytár- 
saság, Budapest. Ajánlja; az elnökség. 

9. H e r n á d V ö 1 g y i Magyar Vasipar Részvénytársaság, 
Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

1 0. M a g y a r Siemens S e h u c k e r t -m ü v e k Villamossági R. 
Társaság, Budapest. Ajánlja: az elnökség. 

11. Magyar Bank- és Kereskedelmi Részvénytársaság, 
Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

12. Weisz Manfréd lőszer, acél és fémművei Részvénytársaság, Budapest. 
Ajánlja : az elnökség. 

13. A magyar királyi állami Vasgyárak Központi Igaz- 
gatósága, Budapest. Ajánlja: az elnökség. 

14. A «HANaYA». A Magyar Gazdaszövetség Fogj-asztási és Értékesítő Szövet- 
kezete, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

15. A Magyar Agrár- és J á r a d é k b a n k R.-T á r s a s á g, Buda- 
pest. Ajánlja : az elnökség. 

16. Magyar Fém- és L á m p a á r ú g y á r R é s z v é n y t á r s a s ig, 
Budapest —Kőbánya. Ajánlja: az elnökség. 

17. Magyar királyi Folyam- és Tengerhajózási Rész 
vénytársaság, Budapest. Ajánlja ; az elnökség. 

18. Magyar Általános Kőszén bánya Rész vénytársulat, 
Budapest. Ajánlja; az elnökség. 

19. «Klotxld» Első Magyar Vegyijiar Részvénytársuiat, Budapest. Ajánlja: 
az elnökfcég . 

II. Örökítő t a g o k u 1 jelentkeztek: 

1. ÁkEOSI dr. Kiss Ebnő egyetemi tanársegéd, harctéren. Ajánlja : a titkárság. 

2. Dr. Fereítczi István egyetemi tanársegéd, Kolozsvár. Ajánlja: a titkárság. 

3. Dr. László Gábob m. k. osztálygeológus, Budapest. Ajánlja : a titkárság. 

4. TlMKÓ Imbe m. k. fögeológus, Budapest. Ajánlja : a^ titkárság. 

5. Dr. KUNZ Jenő földbirtokos, Budapest. Ajánlja; a Hidrológiai Szakosztály. 

6. Sajó Jenő mérnök, Budapest. Ajánlja : a Hidrológiai Szakosztály. 

III. Rendes t a g o k u I j e 1 (• n t k e z t e k ; 

1. M. k. áll. elemi népiskolai tanítóképző intézet, Jász- 
berény. Ajánlja : Papp K. titkár. 

2. E g r e g y V ö 1 g y i K ő s z é n b á n y a Tár s u lat, Buda pest . Ajánlja : 
Papp K. titkár. 

3. A r a d m e g y e i Á r m e n t e s í t ö és B e 1 v í z s z a b á 1 y o z á s Tár- 
sulat, Kisjenő. Ajánlja : a Hidrológiai Szakosztály. 

4. V á g j o b b p a r t i Á r m e n t e s í t ő Társulat, Vágsellye. Ajánlja : 
a Hidrológiai Szakoszt ály. 

ö. F e 1 s ő t o r o n t á 1 i Á r m e n t e s í t ő és B e 1 v í z s z a b á 1 y o z ó 
Társ., Nagykikinda. Ajánlja ; a Hidrológiai Szakosztály. 

6. R á b a s z a b I y o z ó Társulat, Győr. Ajá'ilja : a Hidrológiai Szakosztály 

7. Apáti n-s z o n d i Ár m e 'i t e s í t ö T á r s u 1 a t, Apafin, ajánlja : 
a Hidrológiai Szakosztály. 



104 TÁRSULATI ÜGYEK. 

8. A VI. k( r. ni. kii. állami f ö g i m ii á z i u ni, Budapest. Ajánlja: 
a titkár.ság. 

9. Adorján Dezső mérnök, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

10. Becsei Antal mérnök, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

11. Ktjtasi Bründl János kútfóró vállalkozó, Burtapo^t. Ajánlja : a Hidrológiai 
Szakosztály. 

12. Chován János mérnök. Törökkanizsa. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

13. FÓRis Sándor mérnök, Budapeet. Ajánlja: a Hidrológiai Szakoísztály. 

14. Fialka Sándor kir. segédmérnök, Budapest. Ajánlja : a Hidrológiai Szakosztály. 
15. Ifjú Imre János igazgató-főmérnök, Nyrcgyháza. Ajánlja: a Hidrológai 
Szakosztály. 

16. Kiss Károly oklc velős mérnök, Egercsehi. Ajánlja : a Hidrológiai Szakosztály. 

17. KöVESSY CÍY'özö kir. műszaki tanácsos, Szatmárnémeti. Ajánlja : a Hidro- 
lógiai Szakosztály. 

18. Klopp Károly ármentesító társ. igazgató-főmérnök, Titel. Ajánlja : a Hid- 
rológiai Szakosztály. 

19. Lebovits Emil építé.-i vállalkozó, Székesfehérvár. Ajánlja ; Hoffmann 
Alajos. 

20. MiKECZ PÁL társulati mérnök. Nyíregyháza. Ajánlja: a Hidrológiai Szak- 
osztály. 

21. Nagy Béla kir. főmérnök, Brassó. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

22. PiNKERT Zsigmond áll. tanítóképző intézeti igazgató, Jászberény. Ajánlja : 
Papp Károly, titkár. 

23. RoHRiNGER Sándor kir. műszaki tanácsos, Kassa. Ajánlja : a Hidrológiai 
Szakosztály. 

24. RuJER Ferenc társulati igazgató- főmérnök, Apatin. Ajánlja : a Hidrológiai 
Szakosztály. 

25. KocHLiTZ Lajos épít és vállalkozó, Székesfehérvár. Ajánlja : Hoffmann AlaJOS. 

26. SzESZTAY László műegyetemi magántanár, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai 
Szakosztály. 

27. Tüske József okleveles mérnök. Szatmárnémeti. Ajánlja : a Hidrológiai 
Szakosztály. 

28. Zayzon Géza kir. főmérnök, Brassó. Ajánlja : a Hidrológiai Szakosztály. 
A választmány a felsorolt 19 vállalatot pártoló, a 6 személyt örökítő éw a 28 iu- 

tézménj't illetőleg magánegyént a társulat rendes tagjai sorába választja. 

II. Elnök jelenti, hogy az egyetemi geológiai tanszékek ügyében készített két 
memorandumot a Vallás- ós Közoktatásügyi Minisztériumnak személyesen átnyújtotta, 
TÓTH Lajos miniszteri tanácsos úr kezébe, aki a lehető legltedvezőbb elintézést helyezte 
kilátásba. Egyben megköszönte Radnai Dezsö dr., miMÍszferi tanácsos úrnak is a társu- 
lati segély kiutalását. 

III. Balló Rezső a M a gyár C h é in i a i Folyóirat pzrekesztője kéri, 
hogy Weszelszky Gyula : A radioaktivitás círaü könyvét a Földtani Társulat 
Közlönyének borítékán hirdethesse. PÁLFY MÓR dr., másodelnök elvi okokból 
ellenzi idegen kiadványoknak hirdetését. Ilosvay' Lajos tiszteleti tag szerint ez a kér- 
dés a szerkesztő hatáskörébe tartozik, aki ezt belátása szerint intézi el. 

Papp Károly elsőtitkár jelenti, hogy a Radioaktivitásról szóló munka 
a geológusokat rendkívül érdekli, ezért már gondoskodott is a mű ismertetéséről, amit 
Incze úr volt szíves elvállalni. Az ismertetéssel egyidőben ajánlatos leend a munkára 
a geológusok figyelmét felhívni, s erre a célra a boríték mindenesetre alkalma.sabb, s ol- 
csóbb is, mint külön hird'tési ív betétele, amelyért külön kellene fizetni. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 105 

IV. TlMKÓ ÍMBE viUas/.t mányi ta<isáL'áiól k inoiicl. iLuaVAY La.Ju.s és LÓCZY Lajos 
tiszteleti tagok hoz/áyzólá.-a után, a vála.^ztniaiiy Timkó Imke tagtársunk 1 i' m o n d. á- 
s á t s a j 11 á 1 a t t a 1 t u ti o m á s u ] \- <■ s z i . 

V. Elsötitkár, kapcsolatban Timkó Imku It numdásá vaj, jelenti, liogy a vála.szt- 
máiiyban Lörenthjjy Imke halála, Schafarzik Ferenc tisztileti tag.sága és Timkó 
Imre lemondása folytán 3 hely üresedik meg. A-z líjlö. évi február 9-iki választó köz- 
gyűlés jegyzökönyve szerint (Földtani Közlöny 46. köt. 42. old.) a be nem jutott jelöltek 
közül legtöbb szavazatot nyertek: 13. Prinz Gytila (29 szav.), 14. VadÁSZ ElemÉR 
(29 .szav.), 15. László Gábor (27 szav.), 16. 'Sigmond Elek (24 szav.), 17. Rozlozsnik 
PÁL (23 szav.) és 18. Zsigmondy Árpád (21 .szavazat). 

LÓCZY Lajos tiszt, tag indítványozza, hogj' miután a Földtani Intézet tagjai 
a vála.sztmányban túlnyomó többségben vannak, ez alkalommal lehetőleg az intézeten 
kívül álló ta,gok jelöltessenek, amiért sem LÁSZLÓ sem RozLOZSNiK jelölését nem helyesli, 
hanem Báró Nopcsa FERENCet ajánlja. Többek hozzászólása után, elsötitkár a jelöltek 
névsorát a következőkben olva,-í-a fel: 

1. LÁSZLÓ GÁBOR dr., 2. Báró Nopcsa Ferenc dr., 3. Prinz Gyula dr., 4. Sia- 
MOND Elek dr.. 5. Vadász Elemér dr., 6. Zsigmondy Árpád. 

Emez elf"uadott jelölés.sel kapesolatban Ilosvay Lajos tiszteleti tag ajánlja, 
hogy foglalkozzék a választmány a vidéki választmányi tagok bevonásával, amely 
intézmény a Természettudományi Társulatban kitűnően bevált és általa .'■okkal szoro- 
sabb kapcsolat létesült a vidéken lakó tagokkal, mint a minő azelőtt volt. Elsötitkár 
megjegyzi, hogy ehhez az Alapszabály módosítása szükséges ; alapszabálymódosításokat 
pedig most, a tagdíj emelé.sen kívül, a belügyminisztérium nem hagy jóvá. Ajánlja azon- 
ban, hogy a kérdést előkészítve alkalmas időben a közgyíiiés elé terjesszük. Ehhez a 
választmány hozzájárul. 

Kormos Tivadar a helybeli választmányi tagok szaporítását is óhajtja. 

VI. Másodtitkár bemutatja a pénztárvizsgáló-bizottság jelentését, amely 
szerint a Társulat vagyona 79,884 K 31 f. Ezzel szemben teher 4800 K. A választmány 
a pénztárvizsgáló-bizottság jelentését tudomásvil veszi, a pénztárnoknak és a másod- 
titkárnak a felmentvényt megadja, s mindannyiuknak köszönetet szavaz. 

Másodtitkár ugyancsak bemutatja az 1918. évi költségvetést, amely a 
megfelelő keretekben mozog, mint a tavalyi. Az összes bevételek 21,960 K-ban vannak 
előirányozva. 

Elsőtit kár előterjeszti a 6. Szolgák jutalomdíja tételénél, hogy a múlt 
ülésen Kemény GÁBOR-nak megszavazott havi 30 K, vagyis évi 360 koronán kívül, 
özv. Gecse JÁNOS-nénak, az elhunyt portás nejének havi 10 K, vagyis évi 120 K iránj'oz- 
tassék elő. A választmány az előterjesztéshez hozzájárul, s így a szolgák jutalomdíjára 
360 + 120 = 480 koronát irányoz elő. 

VII. Másod titkár indítvánj'ozza, hogy a SzABÓ-emlékalap kamataiból 
megbízásra felvett 400 K-án felül maradó 119 K 78 f a SZABÓ-emlékalap tőkéjéhez c.satol- 
tassék. Továbbá indítványozza, hogy a BÖCKH JÁNOS-szo boralap maradványa 611 K 
10 fillér és GŰLL ViLMOS-s írem lék maradvánj-a 42 K 51 f ugyanezen címeken az alap- 
tőkéhez csatoltas.sék. 

A választmány az indítványhoz hozzájárul és utasítja a pénztárost a határozat 
végrehajtására . 

VIII. Elsőtit kár bemutatja a Hidrológiai Szakosztály 
1918 jan. 23-án tartott évzáró ülésének hitelesített jegyzökönyvét, valamint számadá- 
sait, amiket a választmány egyhangúlag elfogad, s a szakosztálynak az 1918. évre 
1000 korona segélyt rzavaz meg. 

iX. Elsőtit kár bemutatja a B a r 1 a n u k u t a t ó Szakosztály 



106 TÁKSULATl ÜGYEK. 

1918 január 26-án tartott évzáró gyűlésének jegyzökönyvét, s pénztári jelent é.sét, amelyet 
választmány egyhangúlag elfogad. Elsötitkár azt a kérelmét fejezi ki a jelenlevő szak- 
osztályi alelnökhöz, hogy a felvett tagokat pontosan jelentsék be az anyacgylet titkár- 
ságának. A szakosy.tály 1918. évi költségvetését 9979 K-bau irányozza elő, amelyben 
az anyatársulat segélj'e 1000 K-val szerepel. A választmány a Szakosztálynak az 1918. 
évre az 1000 korona segélyt megszavazza. 

X. Elsőtitkár előterjeszti a február 0-án tartandó közgyűlés napirendjét, 
amelyet a választmány azzal a megjegyzéssel hagy jóvá, hogy a közgyűlés d. u. 5 órakor 
kezdődjék. 

XI. Elnök felhatalmazást kér, hogy a választmány nevében kifejezhessí a 
Társulat köszönetét Guilleatjme Árpád m. k. honvédezredes úrnak és Bali6 Vilim 
zászlós úrnak a József kir. herceg frontszakaszán talált értékes halmaradványoknak 
a tudomány részére való megmentéséért. A felhatalmazást a Választmány megadja. 

Az ülés vége esti 8 órakor. 



d) A SZABÓ-ÉREM l'JGYRENDJJi 

A SZENTMIKLÓSI SZABÓ JÓZSEF 

NEVÉT VISELŐ EMLÉK-ALiPÍTVÁNY KEZELÉSÉRE ÉS FEL- 
HASZNÁLÁSÁRA VONATKOZÓ ÜGYREND. 

(Eredetije a Földtani Közlöny 1897. évi XXVII. kötetének 79-83. oldalain.) 

1. rész. Általános tájékoztatás. 

A Magynrboiii Földtani Társulat az 1895. évi februárius 6-án tartott köz- 
gyűlése megbízásából, volt nagyérdemű elnöke, az 1894. évi április 10-én elhunyt 
Szabó József dr. egyetemi tanár emlékének megörökítésére gyűjtést indított. 

A felhívásnak kedvező eredménye volt, amennyiben* az emlékalapítvány 
1896 végén 4014 írt 80 kr.-ra növekedett, amely összeghez Budapest székes- 
főváros törvényhatósága 1000 írttal, az elhunyt családja 1000 frttal, tanítványai, 
tisztelői és barátai pt'dig 2014 frt 80 kr.-ral járultak hozzá. 

Az 1896. évi közgyűlés határozatából a költségek levonása után 3500 frt 
az emlék-alapítvány törzstőkéje gyanánt van elhelyezve, ezt az 1897. évi köz- 
gyűlés 4000 frtra emelte fel. 

A Földtani Társulat 1897. évi február 3-án tartott közgyűlése lűmoudja, 
hogy a kitűzött cél érdekében a munkálkodás immár megkezdhető ; de egyszersmind 
kijelenti, hogy az emlék-alapítvány érdekében kívánatos az érdeklődést ébren 
tartani és mindazon kedvező körülményeket felhasználni, anulyekkel az alap- 
tőkét gyarapíthatja. 

Ezektől a megállapodásoktól vezérelteivé, a Magyarhoni Földtani Társulat 
volt nagyérdemű elnöke, szentmiklósi Szabó József emlékének kétféle alakban 
óhajt áldozni, nevezetesen úgy, hogy az elhunyt nevét viselő emlék-alapítvány 
kamataiból : 



TÁKSUI-ATI ÜOYKK. 107 

I. Érmet alapít. 

II. Eredeti kutatásokat anyagilag elősegít. 

E két különböző természetű, de lényegébon ugyanazon célt szolgáló intéz- 
mény szabályozására és miként leendő kezelésére a következő ügyrendet álla- 
pítja meg. 

II. rész. .4. SzABÓ-emlék-alaftőke összegének kezelése és megwzése. 

1. §. A SzABÓ-emlék-alaptőke összege a Társulat minden egyéb vagj^ouától 
és pénzkészletétől elkülönítve, takarékpénztárilag, vagy valamely més, a választ- 
mánytól meghatározandó módon kezelendő. 

2. §. A választmány az alaptőke gyarapítását szükségesi.'ek tartja és köteles- 
ségének ismeri, az alapítvány gyinpítása érdekében évről-évre újabb javaslatokat 
terjeszteni a közgyűlés elé. 

3. §. A SzABÓ-e ml ék-alap kezelése és megőrzése a Társulat pénztárnokának 
kötelességei közé tartozik és időről-időre ugyanazon módon ellenőrizendő és vizs- 
gálandó meg, mint aniily módon a Társulat többi tőkéit és pénzkészleteit ellen- 
őrizik és megvizsgálják. A választnjány elhatározásából a SzABÓ-eml ék-alapítvány 
ellenőrzését és megvizsgálását ugyanazok a megbízottak végezhetik, akik a tár- 
sulati pénztárvizsgálatot teljesítik. Az elnöknek joga van a Szabó -emlék-alapít- 
ványt is, épúgy mint a Társulat egyéb vagyonát és pénzkészletét, bármikor, 
soronkívül is megvizsgáltatni. Az emlék-alap állásáról minden közgyűlésen külön 
terjesztendő elő a jelentés. 

///. rész. A ^ZABÓ-emlék-érem. 

4. §. Az emlék-érem oly természetvizsgálók kitüntetésére szolgál, akik mint 
az ásvány-földtani szakcsoport valamely ágának kutatói, a tudományt kiemelkedő 
értékű munkával gyarapították. 

5. §. A hatvan mm átmérőjű és négy mm vastagságú, százhúsz (120) granmi 
súlyú ezüstérem előlapján Szabó József domborművű arcképe látható ezzel a 
körirattal: szentmiklósi Szabó József 1822—1894. Az érem hátlapjának felirata 
a következő: A Magyarhoni Földtani Társulat X. Y.-nak (évszám). 

6. §. A Magyarhoni Földtani Tái-sulat a SzABÓ-érmet minden harmadik 
évben adja ki, de a jutalmazás ciklusában mindig a jutalmazás évét megelőző 
hat (6) év irodalma vétetik tekintetbe, úgy hogy Szabó József halálának évétől, 
1894-től hat évet számítva az érmet legelőször az 1900. évi februári usi közgyűlésen 
fogja odaítélni t's kiadni. Másodszor az érmet 1903 februáriusban iogja kiadni, 
úgyhogy ez alkalommal az 1897—1902. évek irodalma jő tekintetbe és így tovább. 

7. §. A SzABÓ-érem odaítélésekor kiadásának feltételei a következők : 

a) Az érem odaítélésekor csak oly munkák vehetők tekintetbe, amelyek 
abszolút hecsűek, az ásvány-földtani szakcsoportot önálló kutatások alapján új ada- 
tokkal és ezeknek feldolgozásából, szabatosan formulázott uedményekkel gya- 
rapítják. 

b) Ásvány-földtani szakcsoportba a következő tudományok tartoznak: 
Az ásványtan általában, ide értve külön a kiistálytant, az ásvány (földtani) 



108 TÁRSULATI i'GVEK. 

kémiát; a geológia álUilábau, beltérivé külön a kőzettant, a paleontológiát és a 
Bztratigrafiát is. 

c) Az érem odaítélésekor azok a munkák vétetnek tekintetlje, amelyek 
magyarul vagy pedig angolul, franciául, németül jelentek meg, vagy ha a munka 
valamely más nyelven jelent meg, de tárgyát és eredményeit eme nyelvek egyikén 
elég bő és a megért t>sre tdjesen kielégítő kivonatban közli. 

d) Magyar állampolgárnak nemcsak hazai, de külföldi tárgyú s nemcsak 
magyar, de a megelőző c) pontban megemlített nyelvek bármelyikén kiadott 
munkája igényt tarthat a kitüntetésre. Külföldiek munkái ellenhen csak abban 
az esetben részesülnek figyelemben, ha tárgyuk tüzetesen a magyar hirodalonimál, 
annak valamely részével, vagy anyagával foglalkozik. 

e) A SzABÓ-éremre pályázni nem lehet, de a választmány szívesen fogadja, 
ha mindazon szerzők, kik a soron levő évkörben oly munkát írtak és adtak ki, 
amely a fenti a), h), c), d) pontok feltételeinek megfelel, figyolemélnx'sztéf okáért 
munkájok egy-egy példányát a 6. §-ban megszabott ciklusok bezárulta előtt, 
tehát a jutalmat odaítélő közgyűlt-st megelőző év június hó végéig a Földtani 
Társulat titkári hivatalának beküldik, sőt azt is, ha röviden összefoglalják, amit 
munkájok íőérdemének, vagy legjellemzőbb vonásának tartanak. A munka be 
nem küldése azonhan nem szolgál okvil arra, hogy a választmány tekintetbe ne 
V( gye s érdem szerint jie méltányolja azt. 

8. §. A SzABÓ-érenmi^l kitüntethető munkák kijelölést, megbirálása és kitün- 
tetésre va.ló ajánlása körül a következő eljárás követendő: 

a) A soron Iíívő évkor utolsó évének tavaszán, do legkésőblj május közepéig 
a választmány héttagú bizottságot kér fel, melynek egyik tagja a Társulat alelnöke, 
vagy az egyik választmányi tagja mint elnök főképen az ügyeket intézi s a tárgya- 
lásokat vezeti, anélkül, hogy más funkcióban közreműködnék. Jegyzőt vagy elő- 
adót a bizottság a maga keheléből választ. 

h) 'El bizottság feladata, hogy a soron levő évkörben (6. §.) megjelent ásvány- 
földtani nmnkákat (7. §. a), h), c), d) pont) összejegyezze és pedig összejegyzi 
mindazon műveket, amelyek az évkörheli utolsó év június hó végéig megjelentek. 
Erre nézve megjegyzendő még, hogy minden munka azon évben megjelentnek 
veendő, amely a címlapjára van nyomtatva. Ha valamely munkán kétféle évszám 
volna található (például előszavában vagy címlapjain), mindig a későbbi évszám 
tekintendő elhatározónak. Amely munkára a megjelenés éve nincs rányomtatva, 
vagy az minden kétséget kizáróan meg nem állapítható, az a kitüntethető munkák 
sorából kiesik. 

c) A bizottság tekintetbe veszi, hogy a SzABÓ-éremmel nemcsak a külön 
kiadásban megjelent szaknmnkák tüntethetők ki, hanem azeik is, amelyek valamely 
gyűjteményes kiadásban, tudományos folyóiratban láttak napvilágot. Mindazon 
esetekben pedig, midőn a hizottságljan kétsc'-g merül fel arra ne''zve,hogy valamely 
munka felveendő-t, a megbírábnidók jegyzékéin', esettről -eset re a választmány 
határoz. 

d) Miután a bizottság a feltételeknek megfelelő nmnkákat összeírta óe 
megbírálta, jelentésében határozottan kijelöli, hogy mely nmnkát njiért tart a 
SzABÓ-érenmiel való kitüntetésre méltónak. Véleményes jelentését a bizottság a 



TÁRSULATI ÜGYEK. 109 

januáriiis havi rendes választmányi ülésen terjeszti a választmány elé, mely a 
SzABÓ-árweí odaítéli. 

e) A bi/ottság szavazattöbbséggel határoz s a. szavazatok egijenlősége esetén 
az elnök szavazata dönt. 

f) Bizottsági tagok munkái kitüntetésre igényt ntnj tarthatnak. 

g) A választmány a bizottság jelentését a saját döntő véleményével meg- 
toldva a közgyűlés elé terjeszti, amely az előterjesztést tudomásul véve, az érmet 
kiadja, 

h) A bizottság véleményes jelentése a választmány döntő véleményével 
együtt a közgyűlés jegyzőkönyvében, vagy azzal együtt a Társulat folyóiratának 
legközelebbi füzetében egész terjedelmében kinyomatandó. 

i) Abban az esetben, ha a választmány a bizottság véleményéhez és jelen- 
tésűhez hozzá nem járulna, új bizottságot kér föl, amelynek véleménye alapján 
a választmány végérvén yefen dönt. 

j) Ha a soron levő évkörben nem találtatnék oly munka, mely a 7. §. a), 
b), c), d) pomtjiiiban körülül; feltételeknek megfelel, a SzABÓ-érem ki nem adható. 

IV. rész. Kutatások elősegítése. 

9. §. A SzABÓ-emlékah'.p kamatait a Földtani Tái-sulat ásvány-földtani 
kutatások elősegítésére fordítja. 

10. §. A közgyűlés a választmány előterjesztésére a körülményekhez képest 
esetről-esetre : egy-két, de legfölebb három évenkint, nyilt pályázatot hirdet 
vagy megbízást ad. 

Nyilt pályázat esetén: 

a) A pályázók részletes tervet nyújtanak be, melyből tisztán kivehető 
legyen a munka minősége; tudassák a kutatásokra fordítandó idő nagyságát éa 
elkészítendő munkájok időpontját, amikoiTa a kéziratot beszolgáltatják. 

b) A pályázók magukat megnevezik s kijelentik, vájjon az egész kitűzött 
összegre vagy annak csak egy részére tartanak-e számot. 

c) A Társulat megkívánja, hogy a gyűjtésekkel és azoknak feldolgozásával 
megbízott összes gyűjteményét, mint a munka hitelességét igazoló eredeti példányo- 
kat (ásványokat, kőzeteket, kövületeket), kész munkájával együtt beszolgáltassa, 
amely esetben az anyaggal a Társulat rendelkezik s hiteles helyen leendő meg- 
őrzéséről gondoskodik. Ettől eltérő előleges megállapodás esetén azonban meg- 
engedhető, hogy az illető az imént körülírt anyagot valamely hazai közintézet- 
ben (nyilvános gyűjteményben) oly módon elhelyezze, hogy ahhoz mind a bírálók, 
mind pedig a tárgy iránt érdeklődő rzakemberek könnyen hozzáférhessenek. 
A gyűjtött anyagra nézve az itt elmondottak a megbízottá ki'a is kötelezők. 

d) A kitűzött díjat rendesen csak a megbízás bevégzése s a munka sajtó 
alá berendezett kéziratának benyújtása és kiadásra elfogadása után adja ki a 
Társulat. De ha a kutatás utazásokkal vagy egyéb pénzbeli kiadással jár, a választ- 
mány a bizottság okadatolt előterjesztésére a megbízás összegének egy részé', 
de legfölebb kétharmadát (^/s) előre is kiutalványozhatja. 

e) Az elfogadott munka a Földtani Társulat tulajdona s kiadásának joga 
elsősorban a Tái-sulatot illeti. De ha a Társulat e jogát egy év alatt nem érvénye- 



110 TÁRSULATI ÜGYEK. 

siti, vagy az elfogadás alkalmával már előre kijelenti, hogy érvényesíteni nem 
szándékozik, a kiadás joga visszaszáll a szerzőre azzal a kötelezettséggel, hogy 
ha ramikája bárhol is megjelenik, köteles a címlapjára kinyomatni, hogy ezt a 
Magyarhoni Földtani Társulat megbízása következtében a SzABÓ-eral ék-alapít- 
ványból segélyezve végezte, továbbá tartozik l)előle három példányt a Társulat 
könyvtára részére beszolgáltatni. 

f) A tervezetek a februáriusi közgyűlés után két hónapra, de legfölebb 
az azon évi április hó 30-áig a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalába 
küldendők be. 

A választmány a beérkezett tervezetek megbírálására, a szükséghez képest 
három- vagy öttagú bizottságot kér fel, mely véleményes jelentését májas hó 
utolsó, kgkésőbb június dső szerdájáig a választmány elé terjeszti. 

g) A választmány a bizottság j.,lentését napirendre tűzi, annak érdemleges 
tárgyalása után a megbízások ügyében dönt s a megbízólevelek kiadását elrendeli. 
Eljárásáról a választmány a legközelebbi közgyűlésen jelentést tesz. 

h) A megbízóleveleket két-két példányban állítják ki s -íiz elnök, az első 
titkár és a megbízott írják alá. Az egyik példányt a megbízottnak adják ki, a mási- 
kat pedig a Társulat levéltárába helyezik el. 

Megbízás esetén : 

i) A választmány a Társulat tagjait esetleg oly megbízásban is részesítheti, 
amelynek tárgyát és módozatát a választmány szabja meg. Ilyen megbízatások 
esetében a választmány a megszavazott pénzösszeget előre kifizeti a megbízott- 
nak. A megbízott köteles két éven belül megbízásának eredményéről a Tái-sulat 
egyik szakülésén egy előadásban beszámolni. 

V. rész. Átmeneti intézkedések. 

11. §. A SzABÓ-emlék-alapítvány kamatait mindenekelőtt az emlék-érem 
első költségeinek fedezésére kell fordítani. 

12. §. Ha a jelen ügyrend megváltoztatása valamely okból szükséges, a 
választmány megokolt előterjesztése alapján, a legközelebbi közgyűlés napirend- 
jére tűzendő ki a tárgyalás. Eögtönösen felmerült indítványra a közgyűlés ezen 
ügyrendet meg nem változtathatja, hanem az indítványt átteszi a választmány- 
hoz és annak előterjesztésével a következő évi közgyűlés napirendjére tűzi ki az 
indítvány elintézését. 

13. §. A Magyarhoni Földtani Társulat feloszlása esetében (alapszabályok 
32—33. §-a) a SzABÓ-alapítvány tőke-összege a magy. tud. Akadémiára száll, 
amely felkérendő, hogy azt továbbra is jnint SzABÓ-emlék-alapítványt kezelje és 
a jelen ügyrend szellemében tovább intézkedjék. 

MÓDOSÍTÁSOK. 

(A Földtani Kíl/.löny 1910. évi XL. kötetének 65-G6. oldalain.) 

A Magyarhoni Földtani Tái-sulat 1910 február 10-i ki közgyűlésén LŐrenthby 
Lmre dr. elsőtitkár előterjeszti «a SzABÓ-enilékalap ügyrendjének azt a változta- 
tását, amelyet a folyó hó 3-án tartott választmányi ülés ajánlott. Hossza? vita 



TÁRSULATI T'GYEK. 111 

indul meg erről a kérdésről, s végül a közgj' ülés úgy határoz, liogy az Ügyrend 
4. pontja akkép módosítandó, hogj' az ne a kitüntetendő szerzőről vagy szerzők- 
ről, hanem a kitüntetendő nnmkáról vagy munkákról szóljon.)) 

Eszerint az 1910 f e Ij'r. 10-i ki közgyűlés a k ö v i' t k e z ő 
módosítást fogadta el: 

4. §. Az emlékérem olyan munkák kitüntetésére szolgál, amelyek az ásvány- 
földtani szakcsoport valamely ágában kiemelkedő értékűek. 

8. §. k) Ha a kitüntetésre érdemesnek ítélt munkát a címlap kifejezése 
szerint több szerző írta, akkor az érem mindegyik szerzőnek külön-külön is ki- 
adandó. 

Szakcsoportok kibővítése. 

Az 1918 felirnár 6-án tartott 68-ik rtr.clts közgyűlés elhatározta, hogy 
az Ügyrejid 1 §-ának h) pontjához pótlólag az ásvány-földtani szakcsoportba 
az agrogeológia is bevétessék (F. K. 1918. évi 48. köt. 70. old.). 



FONTOSABB HATÁROZATOK. 

A) Az 1900 január 3-án tartott választmányi ülés a következő határoza- 
tokat hozta (Földtani Közlöny 1900. évi XXX. kötetének 60. és 65. oldalain): 

1. KoCH Antal dr..a SzABÓ-emlékérmet odaítélő bizottság elnöke, a választ- 
mány kívánságára előterjeszti a bizottság határozatát, felkérvén Pethő GYULÁt 
a jelentés előterjesztésére, Pethő Gyula dr. előterjeszti a bizottság javaslatait 
a jövőben való eljárások iránt : 

«1. Mivel a Földtani Közlöny évenként tartalmazza a hazai teljes szak- 
irodalom jegyzékét, a választmány a bizottság kiküldésekor már előre kihagyhatja 
az érdekelt tagokat a bizottságból. Ez okvetetlen szükséges, mert mindenki meg- 
várhatja, hogy a dolgozatát megbírálják. 

2. A szabályzatot kellő számban ki kell nj'omatni és a bizottság tagjai közt 
szétosztani. 

3. A szabályzat lényeges módosítása nem szükséges.* 

II. «Emiyi jeles munkával szemben, amelyek közül a szakreferensek — 
kiki a saját szakmájából merített argumentumok alapján — öt dolgozatot jelen- 
tettek ki méltónak a Szabó JózsEF-eml ékére mmel leendő kitüntetésre, a bizottság 
valósággal a bőség zavarába jutott. És talán igen is nehézzé válik reá nézve ez 
alkalommal a kijelölés, ha már legelső tanácskozása alkalmával, amidőn «a köve- 
tendő módokat és szempontokat körülírta*, irányadó tételül ki nem mondja, 
hogy ha a tanácskozások folyamán netalán — akár ug^^anegy szakmakörből, 
akár különböző szempontokból — két vagy több kitüntetésre méltó munka keiülne 
egymás mellé, ne csupán az évkörbeli termelés tekintessék döntőnek, hanem az 
illető tudósoknak megelőző összes munkálkodása is tekintetbe vétessék s az évkör- 
beli termelés a megelőzők kiegészítésének nyilváníttassék.)> 

A választmány a Bizottság javaslatát egyhangúlag elfogadja s a Szabó 
JózsEF-emlékénnet Böckh JÁNOsnak ítéli oda. 



112 TÁHSULATI ÜdYKK. 

B) Az 1909 januárius 5-éii tartott választmányi ülés határozata, a bizottság 
föltt4t kérdésére (Földtani Közlöny 1909. évi XXXIX. kötetének 62., illetőleg 
71. oldalain): 

«Elnök felhívására a bizottság beható eszmecsere és alapos megfontolás 
után t Pethő Gyula munkáját tartja az elmúlt hat év legkiemelkedőbb és abszolút 
becsű munkájának és meghalt szerzőjének a kitüntetését ajánlja a Magyarhoni 
Földtani Társulat tekintetes választmányának. Minthogy azonban alapszabályaink 
elhunyt szerzők mvmkáinak a kitüntetéséről nem intézkednek, azért a tekintetes 
választmány döntsön a kérdésben. Ha a tekintetes választmány olykép döntene, 
hogy elhunyt szerző munkájára a SzABÓ-érem ki nem adható, úgy a bizottság 
NopcSA Ferenc bárót, mint két helyről is ajánlott szerzőt tartja a SzABÓ-éremmel 
való kitüntetésre legérdemesebbnek.* 

Választmányi határozat: «Végül a választmány (1909 jan. 5.) egyhangúlag 
tudomásul vette és elfogadta a SzABÓ-emlékérem odaítélése ügyében kiküldött 
bh-áló bizottság véleményes jelentését, s ennek alapján ajánlani fogja a közgyűlés- 
nek, hogy a SzABÓ-emlékérennuel néhai PethŐ Gyula dr. munkáját tüntesse ki, 
az érmet pedig az elhunyt tudós fiának adja ki.» 

C) Abból az alkalomból, amikor a Szontagh Tamás elnökletével kiküldött 
bizottság végleges határozatot nem hozott, hanem csak hármas jelölést végzett, 
az 1912 január 3-án, Schafarzik Ferenc i Inöklésa alatt tartott választmányi 
ülés a következőkép határozott (Földtani Közlöny XLII. kötet, 1912,314. old.): 

((Minthogy a SzABÓ-érem odaítélésére kiküldött bizottság formálisan három 
munkát ajánlott a kitüntetésre, elnök helyesebbnek látja azt, hogy a választmány 
tagjai szavazással döntsenek a kitüntetendő munkáról. Ezért felkéri a választmány 
tagjait, hogy akik az elsősorban ajánlott munkát tartják a kitüntetésre méltónak, 
nyújtsák fel a jobbkezüket. A feltett kérdésre valamennyi választmányi tag fel- 
emeli a jobbkezét. Elnök erre határozatijag kimondja, hogy a választmány nevé- 
ben bejelenti az 1912. évi februáriusi közgyűlésnek, hogy az ötödik ciklusban 
a Társulat a SzABÓ-érmet Pálfy Mór: Az Erdélyi Érchegységről 
szóló munkájának ítéli oda.» 

D) Az 1918 feluuár 6-án trvtott 68-ik rendes közgyűlés elhatározta, 
hogy ;iz Ügyrend 7. §-áni!k h) pontjához pótlólag az ásványföldtani szak- 
csoportba üz agrogeológia is Ik vétessék. 

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁHSULAT SZABÓ JÓZSEF-EM LÉ K- 
ÉliMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. 

VPmZEICHNIS DEE MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN 
GEOLOGISCIIEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 

I. 1900. Adatok az I z a v ö 1 g y felső szakasza geológiai 
viszonyainak is m e r e t é h e z, különös tekintet- 
tel az ottani p e t r ó 1 o u m t a r t a 1 m ú 1 e r a k o d á s o k r a. 
A h á r o m s z é k m e g y e i S ó s m e z ő és környékének 
geológiai viszonyai, különös tekintettel az 



TÁHSUl.ATl ÜOYBK. 118 

ottani p t r ó 1 e u m t a r t ii 1 ra ú lerakodásokra. Mind- 
kettőt írta BöCKH János; megjelentek a m. kir. Földtani Intézit 
Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten, 1894- ós 1895-ben. 

(Az érnict a szerzőnek kiadta az 1900 febr. 7-iUi közgyűlés ; a Fökltani 
Közlöny XXX. kötctém-k 5(i., 60-66. oldalain.) 

II. 1903. Die Gcologie des Tátragebirges. I. Einleitung 
und Stratigraphischer Teil. II. Tektonik des 
Tátragebirges. Irta Uhijo Viktoe dr.; megjelent a Denk- 
sclmften der mathematisch-naturwissenschaftlichen Klasse dor kaiser- 
lichen Akademie der Wisseuscbaften in Wien LXIV. és LXVIII. kö- 
teteiben Bécsben, 1897 és 1900-ban. 

(Az érmet a szerzőnek kiadta az 1903 febr. 6-iki közgyűlés ; a Földtani 
Közlöny XXXIII. kötetének 83. és 90-95. oldalain.) 

III. 1906. I. A szovátai meleg ós forró konyhasós tavak- 
ról, mint természetes liőaccumulatoroki'ól. II. Meleg sóstavak és 
hőaccumula torok előállításáról. Irta Kalecsinszky Sándor; meg- 
jelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten, 1901-ben. 

(Az érmet a szerzőnek kiadta az 1906 febr. 7-iki közgyűlés ; a Földtani 
Közlöny XXXVI-ik kötetének 70. és 74-78. oldalain.) 

IV. 1909. Die Kreide- (H y pe rs e n o n-) Fauna des Peterwar- 
d e i n e r (Pétervára der) G e b i r g e s (Fruska -Gora). Irta Pbthő 
Gyula dr.; megjelent a Palaeontographica LII. kötetében, 1906-ban. 

(Az érmet az elhunyt szerző fiának : PethŐ EMluiek kiadta az 1909 febr. 3. 
közgyűlés ; a Földtani Közlöny XXXIX. kötetének 49. és 64 — 71. oldalain.) 
Az utóbbi munka később magyarul is megjelent a következő címen : 
A Péterváradi Hegység (Fruska-Gora) krétaidö- 
szaki (hiperszenon) faunája, A kir. Magyar Természettudományi 
Társulat megbízásából írta : néhai Pethö Gtula dr. m. kir. főgeológus. Az 
1909. évben a Magyarhoni Földtani Társulat részéről a SzABÓ-éremmel ki- 
tüntetett mű. 24 kőnyomatú táblával és több szövegközti ábrával. Kiadja, 
a kir. magy. Természettudományi Társulat, Budapest, 1910. 

V. 1912. Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani 
viszonyai és érctelérei. Irta dr. Pálpy Mób. Megjelent 
a m. k. Földtani Litézet Évkönyvének XVIII. kötetében, 1911-ben. 

(Az érmet a szerzőnek kiadta az 1912 febr. 7-iki közgyűlés ; a Földtani 
Közlöny 1912. évi XLII. kötetének 278, 317-324. oldalain.) 

VI, 1915. A Balaton környékének geológiai képződményei 
és ezeknek vidékek szerinti telepedós e. Irta 



Földtani Közlöny. XLVIII. köt 1918. 



114 TÁRSULATI ÜaYEK. 

LÓozi LóczY Lajos. Megjelent A Balatou Tudományos Tanulmányo- 
zásának Eredményei c. vállalatos munka 1, kötetének I. részében, 1913. 

1-617 oldal, 308 ábrával é-; I-XV táblával. 

(Az érmet a szerzőnek az 1915 február 3-án tartott közgyűlés adta ki : 
a Földtani Közlöny 1915. évi XLV. kötetének 55-56. és 125-126. oldalain.) 

VÍI. 191S. A t nk a j h ogy a 1 j a i nyirok talajról. írta: dr. Balle- 
NEGGER EÓBERT. Megjelent a Földtani Közlöiiy 1917. évi 47. kö- 
tetének 20—24, oldalain. 

{Az érmet a szerzőnek az 1918 február G-an larinit 08-ik rende.s köz- 
gyűlés adta ki ; Földtani Közlöny 48. köt. 70. old.) 



A Szabó-enilékéreni jövőbeli kiadá.sáiiak 

időpontja : iiK'abirálaudó : 

Vin. 1921 februáriusi közgyűlés az 1915 jan. 1—1920 jún. 30-ika 

IX. 1924 « « « 1918 <í 1-1923 « « 

X. 1927 « <s « 1921 « 1—1926 <* <( 

között MU'gjeient irtidalonj, és így tovább. 
Kelt Budapesten, 1918 március 1-én. 

Papp Károly dr. iglói Szontagh Tamás dr 

egyetemi tauár. m. kir. udvari tanácsos, 

titkár. i'luük. 



SUPPLEMENT 

ZUM 

FÖLDTANI KÖZLÖNY 



BÁND XLVIir. JANÜAR-JUNI 1918. HEFTE 1-6. 



A) ABHANDLUNGEN. 
BEITMGE ZUR GEOLOGIE WESTSERBIENS. 

Von Dr. Ludwig v. Lóczy juii. 
- Mit Tafcl I. - 

I. Einleitung. 

lm Laufe des Jahres 1917 hatte ich zweimal Gelegenheit behufs Durch- 
f ührung geologischer Forschungen nach Westserbi^n zu reisen. Das erstemal 
iiahmich an einer Mission des kön. ung. Finanzministeriums an der von der 
Ungarischen Akademie der Wissenschaften veranstalteten Balkanexpedi- 
tion in der Zeit vom 22. Juni bis 24. Juli teil. Auimeiner ersten Eeise habé 
ich hauptsáchhch das westserbische neogene Flach- und Hügelland lángs der 
Savé und die dasselbe umgebenden Grenzgebirge begangen. Von Belgrád 
ausgehend, reiste ich nach Obrenovac und von hier im Kolubaratale auf- 
"wárts nach Lazarevac, wobei ich Gelegenheit fand, die pontischen Congerien- 
ablagerungen der Gegenden der Posavina und Tanmava zu studieren. 
Auf meiner Exkursion in die Ümgebung von Lazarevac lemte ich das, 
■das einstmahge pontische Meeresufer bildende kiistaUinische Schiefer- 
gebirge kennen. Nachdem ich lángs der jetzt im Bau stehenden mid 
guta Aufschlüssc bietenden Laikovac— öacaker Bahn die Kreidebildun- 
gen des Ljigtales studiert hatte, reiste über Górni JMilanovac und öaöak 
nach Uzice, wo ich raich meinem Vater, Dr. Ludwig v. Lóczy, Direk- 
tor der kön. ung. Geologischen Eeichsanstalt, und dem kön. ung. Chef- 
geologen Embbich Timkó anschloB und mit ihnen gemeinschaftHch an der 
Herstellung der geologischen Übersichtskarte teilnahra. In U2ice trennte 
ich mich von meinen Eeisegefáhrten und ging nach Bosnis eh- Tuzla behufs 
Studiums der dortigen mediterránén Salzstöcke und Schlierbildmigen, 
•sowie des ölführenden Eozáns des I^ínjevicagebirges. Die Gegenden you 

8* 



11 G 1)! LUDWIG V. LÓCZY JüN. 

I.oznica — Kiupanjü etwas aasführlicher begehend, reiste ich über Sabac 
iiacli Vladimirci uiid nachdeiu ich das Neogen, das Mesozoikuni und Paláu- 
zoikum studiert hatte, begab ich mich von dórt über Crniljevo nach Valjevú. 
Xach einigen Exkuisionen in die Umgebung von Valjevo kehrte ich über 
Belgrád ani 25. Juh 1917 nach HaiLse zurück. 

Das zweitemal bereiste ich Serbien im Auftrage der kön. ung. Geo-^ 
logischen Eeichsanstalt im Herbst 1917 mit meinem Vater. 

Auch an dieser Stelle erstatte ich dem Herrn Grafen Dr. Paul Teleki, 
dem Chef der von der Ungaiischen Akademie der Wissenschaí'ten organi- 
sierten Balkanexpedition, so^vie dem Herni ^linisterialrat Di-. Hugó v. 
BÖCKH, Leiter des kön. ung. Schürfungsamtes, meinen Dank für ihr midi 
ehrendes Vertrauen, mich hinsichtlich meiner Belehrung mit so reichen 
Forschungsarbeiteii beehrt zu habén. Dankbar gedenke ich auch jener 
grófién Unterstützung, welche die in Serbien tátigen ungarischen Geo- 
logen in ihrer schwierigen Arbeit bei den kompét enten Oberbehörden, 
sowie bei den Kreis- und Bezirkskommanden gefiinden habén. 

Über die in Westserbien gesammelten Erfahrungen werden die nach 
dem Beschlusse der Direktion der kön. ung. Geologischen Beichsanst;ilt 
in der Mission der Anstalt wirkenden Geologen in einem zusammenhangui- 
den gröBeren Werke berichten. Deshalb will ich bei diesem Anlasse nur 
über die geologischen Ergebnisse meiner im Auftrage des Herrn kön. un<-'. 
Finanzministers unternommenen ersten Beise referieren. 

II. Orographie von Westserbien. 

Der nordwestliche Teil von Westserbien stellt zum groBen Teil ein 
ebenes Gebiet dar, das sich nach Süden allmáhhch zu einem sanft ansteigen- 
den Hügelland erhebt. Die sanft ansteigenden Hügellandschaften der 
Macva lángs der Savé, sowie jené der Pocerina in der Gegend von Sabac 
und der Posavina lángs der Kolubara im Osten, bilden eigentlich die un- 
mittelbaren Portsetzungen des slavonischen Neogengebietts, von welchem 
sie bloB der SavefluB sebeidet. Das ganze zusananenhangende Gebit-t war 
einst vom pontischen Meer bedeckt. Gegen Süden erhebt sich die Gegend 
sanft ansteigend bis an den FuB der die einstigen Uferránder des pontischen 
Meeres bildenden álteren Gebirgsgegenden, das ungefáhr 200 — 260 m holif 
Maévaer und Pccerinaer Hügelland wird im Süden von der palaozoischi n 
Cer planina und die Poéerina und Posavina von der nördhch von Valjevo 
sich erhebenden Vlaőié planina, im Südosten und Osten hingegen von dem 
Arandjeloracer Urgebirge, beziehungswcise vom Belgrader Gebirge be- 
"renzt. 



HKiTi!.\(ii'; zrí: ckomküi-: wkstskühikns. 117 

III. Stratiífraphie von Westsophion. 

o) 1 ) i c v c) lu X o jí (' n ^fi (■ h i 1 (1 «' t (' G e g c n d d v- r P o s a v i n a 

u n d Po c e r 1 n a. 

l>as Hügelland. welches sieli südlicli von dciii xwischen Sabac und 
Obrenovac gplegonen Flacblande der Have bis an das Valjevoer Vlasic- 
gcbirge hin/ieht, wird zunieist aus pontischeiii 8and und Ton, ferner aus 
diluvialem Schotter und Lö6 góbiidét. In dem voni zurücktretenden ponti- 
sehen Meer oder auf der vom Winde abradierten Hochebene findet raan 
in den im Diluvium eingeschnittenen breiten Liingentalern nur an wenigen 
Stellen den untev deni IjöB liervortietenden ponlischen Untergrund. In der 
(regend von Vladimiici und Belotic ist dieses pfeilgerade Horizont zeigende 
Hügelland ani typischesten. Je weiter nian gegen Süden sclnvitet, uniso 
weniger íindet man etwas vom Löfi, was bezeugt, daB der LöB vom Norden. 
von der Ungarischen Ebene hierher gelangt ist. In der Náhe des Becken- 
randes, in der (legend von Pejinovic wird die LöBdecke fortwáhrend dünner 
und die Oberflache A\ird zumeist von verwittertem pontischen Ton und 
l^lugsand überzogen. Lángs der Sabac— Os-cinaer LandstraBe, in der ÍTegend 
<ler Wasserscheide, wird die Oberflache in einer Meereshöhe von zirka 
250 m von einer sehr máchtigen Tonerde, bohnerzführc^ndem Ton. bedeckt. 
Die Grenzen des neogenen Hügellandes schreiten dem Tamnavatale entlang 
von der Gegend von Ub bis Crniljevo fórt. 

Im Verlaufe meiner Forschungen hatte ich an mehreren Orten Gele- 
genheit die pontischen Schichten in guten Aulschlüssen z'i studieren. Von 
Yladimirci nach Crniljevo fahrend, habé ich in einem Aufschlasse bei Peji- 
novic, lángs der Sabacer StraBe pontische Congena- und Carámwfragmente 
>,'esammelt. Fjbendasell)st kommt eine reiche Ostracodeniaxmsí vor, die der 
Herr ^littelschulprofessor Dr. Béla Zalányi bearbeitete. 

Zwischen Obrenovac und Ostruznica an der Savé sind die horizontal 
íielag érten pontischen Bildungen in groBer Miichtigkeit auf dem Duboko- 
berge aufgeschlossen. Aus den wechsellagernden Sand- und Tonschichten 
habé ich eine geringe Anzahl von Congerien gesannnelt. Die infolge der 
Unterwaschungen der Savé entstandenen Einstiü-ze erinnern an die Ein- 
senkungen an d.-n hohen Ufern von Balatonkenese, östlich von Obrenovac, 
in den Unterwaschungen des Kolubaraflusses, am sogenannten Bagjevica- 
ufer, können die pontischen Schichten ebenfalls in guten .Aufachlüssen 
studiert werden. Die Horizontierung des pontischen Sandes und der mit 
<liesem wechsellagernden Tohe wird durch die infolge der Unterwaschung 
durch die Kolubara entstandenen Einstürze erschwert. Das Bagjevicaufer 
ist sehr petrefaktenreich. Auch im Bette der Kolubara können vom Ufér 
ausgespülte, gut erhaltene Petrefakten in statthcher Anzahl gefunden 



118 pt LLDWIG V. LÓCZY JUX. 

werden. Aus dem gelblichen tonigen Saiid im Hangeiiden habé ich folgende, 
vom Herrn könTuiig. Öektionsgeologen í)r.' Zoltán Schréter bestimmtc 
Arten gesammelt : 

Gongeria croatica Brus. ; Congeria sp. ; Dreissensía sp. ; LimnocardiuiN 
(Rudmania) cf. hisHophora Brus. ; Limnocardium sp. ; Limnocardium cf . 
Rogenhafeni Brus. ; Pyrgula cf. hungarica Löw. 

Aus dem iin Liegenden befindlichen graueii Ton hat Schréter folgoiide 
Arten bestimmt : 

Limnocardium sp. ; Congeria croatica Brus. ; Congeria Zagrabiensi{> 
l>RU3. Von ebendort hat Béla Zalányi Sekuiidár-Schulprofcsser eine zuni 
überwegenden Teil aus neuen Arten bestohendc artenreiche Ostracoden- 
fauna bestimmt, clie in vieleni mit der im Pejinovicer Aufschlusse voi- 
kommenden Ostraco(lenídunai übereinstimmt. 

N a c h d i e s e n Jj e s t i m m u n g e n z u u r t e i 1 e n, i s t 
h i e r der E h o m b o i d e a-H o r i z o n t der p a n n o n i s c h- 
pontischen Etage slavonischer Type reprásen- 
tiert. Xach der Osíracoáe wfauna schlieJBend habén sich die dortigen 
pontischen Sedimente im ausgesüBten Meere abgelagert. 

Interessant ist auch Zalányi's Mitteilung, daB die Ostracodenfauna 
stark exotische Züge aufweist, sofern in derselben auch solche Gattungen 
figmierea, die bisher nur auB Afrika nachgewiesen wm'den. 

In dem Eisenbahneinschnitte z^vischen MaU Borak und Skobulj. 
lángs der Kolubara, ist ein sanft nach S**— 6° einfallender pontischer Sand 
und Ton gelagert, über welchen sich roter, karneolhaltiger pleistozáner 
Schotter abgelagert hat. Zwischen MaH Borak und Skobulj, unmittelbar 
neben der Bahnhnie, befindet sich eine Lignitgrube, die gegenwai-tig gaiiz 
unter Wasser steht, so daB ich die Máchtigkeit der Kohlé nicht konstatieivn 
konnte. Xach der Angabe der Dorfbewohner soll man hier Kohlenlager 
von einer Gesamtmáchtigkeit von 10 — 12 m vor dem Kriege abgebaut habén. 
Die Heizkraft der Kohlé betrágt der Analyse der kön. migarischen Geolo- 
gischen Beichsanstalt zufolge 3716 Kalorien, ihr Aschengehalt 23*19%, 
das Lignit vorkommen erstiickt sich indessen wahrscheinhch auch nach 
Osten hin gegen Vki C'iljeni mid Vreoci, wie sich nach den Yorgefundenen 
Spuren schlieBen lasst. Auch die Gegend von Ub mid die bisher unerforsch- 
ten, in das paláozoische Grenzgebirge auslaufenden ponti!^chell Buchten 
dürften noch Lignitlager in sich schlieBen. lm Süden dient die, die Ort- 
schaften Burovo, Lazarevac, Petka, 2upanjac, Prnjavor lángs der Kolubara 
verbindende Linie als Ufer des pontischen Beckens. Der Bruchlinie 
d e s Ij j i g t a 1 e s e n 1 1 a n g ist j e d o c h das p o n t i s c h e 
Meer eng und s eh mai auch in die Gegend von M i o- 
li i c a und B o g o v a g j a e i n g e d r u n g f n und hat dórt 
e i n g e s c h lo s s e n e s Bee ken ausfrefüllt. in einem Ein- 



BBITRÁGE ZUR OBOLOGIB WE9T8ERBIENS. 119 

schniite dervon mis. lui Tiuppcu eibaut.n Holztiiinsportbahn obeihalb 
des Bogovagjaer Klosters, zirka U/z km von Prnjavor entfernt, hatte icli 
Gelegenheit die pontischen Schichten zu beobachten. Hier ist über laistalli- 
nischen Schiefern in horizontaler Lagerung ein von der Zusamnienspülung 
henührender blauer poniischer Ton, unter diesem rötlicher limonitischer 
Sand, der ein zirka 15 cm msUjlitiges Hámatit- und Limonitlager einschliefit, 
und darunter ockergelber Congeriensand aufgeschlossen. Zmscben Miouica 
und Slovac konnnen die pontischen Congerienscbichten mit den kiesigeu 
Mt'rgeln des Valjcvoer miozánen SüBwasserbeckens in Berührung. Wáhrend 
die Lagerung an den Ufern der Poöerina und Posavina zmneist eme hori- 
zontale ist, ist dieselbe im Inneren des Beckens, wie das Einfallen der pon- 
tischen Schichten unter einem Winkel von 10° bei Pejinovié und bei Mah 
Borakmit G° bezeugt, eine runzehge, welcher Unistand vom Gesicht^punkte 
der Erdöl- und Erdgasforschung beachtenswert ist. 

Westlich, langs des J ) r i n a e r Bruches bis in die 
Gegend von Loznica ist d a s . p o n t i s eh e Meer e i n- 
gedrungen. Im Xorden h ing egén stand es in den 
Tálern zwischen dem slavonischen Gebirgeund der 
Eruska Gora im Zusammenhang mit dem :\[eere 
jenseits der Donau. Nach Süden dagegen konnte 
sich das pontische Me.r durch das paláozoische 
Gebirge nicht Bahn brechen. 

Die von neogenen Sedimenten bedeckten Becken von Kosjerici, 
Kremiia, Bioska und Bjelo Brdo weisen auf geschlossene Binnenseen hm. 

h) Die Grenzgebirge des serbischen neogenen 

Savebeckens. 

Xach der Beschreibung der geologischen Verháltnisse des Xeogen- 
aebietes übergehe ich nunmehr zur Besprechung der dasselbe begrenzenden 
álteren Gebirge. Im nordwesthchen Winkel von Serbien ragt die über der 
^Facva-Ebene 706 m hoch sich erhebende Cer planina inselförmig aas dem 
Elachlande empor. Das Cergebirge wird durch das vom LjesnicafluB tief 
eingeschnittene Tal von dem niedrigeren, einen Gipfel von 37o m^rreichen- 
den Iverakgebirge begrenzt, welches wieder das Jadartal von dem JOO m 
hohen Gu6(íVogebirge sebeidet. Im Osten vereinigen sich die drei Gebu'ge 
in dem sogenannten MaSiégebirge, welches die südhche Grenze des neogenen 
Elachlandes bildet. Südöstlich wird das Masiógebirge durch die obeihalb 
Lazarevac ^^Arandjelovac sich erhebenden Sumadiaer Berglandschaften, 
.las heiBt dm-ch das auf 700 m Höhe sich erhebende Arandjelovacer Gebirge 
in der Gestaltung des Uferrandes abgelöst. Tm Süden dient z^aschen 



120 LK LUDWIG V. LÓCZY JUN. 

Aian djelovac und JWgrad das lielgrader Gebirge, dessen Kosmajgipfel 
COO 111 frreicht, als Grenze. 

<■) X 1- i s t a 1 1 i 11 i s c h (' S c h i e f e r und Gránit o i d g e s t c i n c 

J)ie in den Grenzg ebi rgen der westserbiscb(>n Xeogendepression auí- 
tretenden áltesten Ge-steine können zu den kristallinischen Gesteimn im 
Archaikuni eingereiht werden. Biotitische und graphitische Gneise, Phyllite, 
Quaizite und Marinor bilden den giüBern Teil des Arandjelovacer Gebirges. 

Zwischen Ijazarevac und 2upanjac lagern die Quaizite und Phyllite 
1111 Hangenden, wáhrend bei Tjazarevac knotiger Gliiiiinerschiefer das 
Jjiegende bildet. .A.uch der mit dem Carraramarmor konkurrierende weiBe 
"Wncacer Aíarinor gebört zu den Urgesteinen. Der Aufbruch des Arandje- 
lovacer Urgebirges dürfte nach meiner Ansicbt auf die Emporhebung der 
Granitoidgésteinc zurückzuführen sein. Auf nieiner Eeise hatte ich nun 
Gelegenbeit aus ileiii Barosevacer (íianitporphyr Belegstücke zu sanmiebi. 
Vau anderer derartiger Maginaaufbrucb- kann aucli im Guöevogebirge ober- 
halb Hadalj beobachtet werden, wo man auch den auBerordentlich un- 
versebrten und frischen Biotit-Ampbibolgranit in primitiver Weise abbaut. 
ICbendaselbst. treten auf dem Boranjebergrücken grünlicbweiBe -Marmor- 
arten und kiistallinische Scbiefer auf. 2ujovi6 macin auBerdem Erwáhnung 
von Granitoidgesteinen und kristallinischen Scliiefern aus dem Cergebirge ; 
leider hatte ich jcdoch im Verlaufe der Expedition keine Gelegenbeit, 
dieses Gebirge aufzasuclien. Die l-'rage, in welche Periode die erwáhnten 
Magmaaiifbrücbezu versetzen sind, werden wobl nur die weiteren Eorschun- 
gen zu entscbeiden berufen sein, nach meiner Ansicbt sind dieselben den 
Serpentinaasbrüchen Jiedeutend vorangegangen und glauben wir nicbt 
ins Extrém zu fallen, wenn wir sie für antepaláozoisch annehnien. 

d) P a 1 á o z o i k u m. 

Der Cer-. Iverak-, Gucevo- und Masiégebirge wird von paláozoiscbí n 
Biidungen derselben Eacies aufgebaut. Allé drei Berglander werden haupt- 
sáchlich \()n niebr oder minder transformierten und umkiistallisierten, 
gepressten Handsteinen und Tonschiefern gtstaltet. Dei- hier vorkommendw 
ydiieferkomplex re])rásentiert eine grofie Máchtigkeit. In derselben IHsch- 
entwicklung Iritt der gröBten Wahrscheinlichk( it nach das ganze Pa- 
láozoikum und auBerdem auch die Werfener Etage der Trias auf. Diese 
Schiefci Iliiben scbon A. BouÉ ^ und ViQUESNEL ^ und spiiter auch 2u- 

' A. Boot: Europáiache Türkoi. Wún, 1890 

" A. ViQUESMEL: Journal d'un voyagc dans la Turquie dEiiropc. Alénioircs do la 
1892. Torme V. Part. I. 



BEITRÁGK ZUU GEOLOGIE WBSTSERBIENS. 121 

jovié ^ und Pavlovits gegliedert und bald in die kristallinischen Urschiefer, 
bald in die paláozoischen und in die Kreide- und Eozánschiefer eingeteilt. 
lm Verfolge nieiner Forschungen gelangte ich zu der Erfahrung, da6 sich 
die aiif der Zrjovic-schen Karte getiennten kristallinischen und paláo- 
zoischen Schieft-r in den meisten Fallen nicht nur von einander nicht 
unteischeiden, sondern nuch nicht von der a Is Flisch bezeichneten Kreide 
und deni Fiozán. 

Unt(>r den tíchiefern ragén an niehreren Orten schwarze bitumindse 
Kalksteine klippenartig hervoi-. I ni G u é e v o g e b i r g e u ni K r u- 
panje, sowie in Osecina habé ich aus den schwar- 
ze n b i t u m i n ö s e n K a 1 k s t e i n r ü c k e n Favosítes-K o r a 1 1 e n- 
s p u r e n, d i c k e S t i e 1 g 1 i e d e i- von Platycrinus u n d Bellero- 
'phomn in stattlicher Zahl gesammelt, wodurch de- 
rén p e r ni o k a !■ b o n i s c h e s Altér z w e i f e 1 1 o s f e s t g e- 
.s telit is^. ])iese schw arzén Kalksteine ti- éten in 
. «: r ö 6 e r e r M a s s e u ni K r u p a n j e und Z a j a c a 1 á n g s de x 
T a 1 e r der K o r e n i t a n n d der S t i r a a u f . Auf deni oberhalb 
<les Korenitatales sich erhebenden Biljegberge fand ich élne in grofier Zahl 
Bellewphon- und zumeist aus PZa/ycnni^-Stielgliedern und Fvagmenten 
bestehende Trochites-Breccien. In den Dünnschhffen des aus dem Korentia- 
tale stammenden schwarzen Kallisteines habé ich Endothijra-Foraminiferen 
nnd Mizzia velehitana Schub. genannte Algen bestimmt. AuBerdem habé 
ich in einem Dün nschliffe auch an Neoschioacjerina erinnemde Foramini- 
fereu-Querschriitte beobachtet. In Osecina samnielte ich aus einer klippen- 
artig zwischen den Schiefei-h hervorragenden schwarzen Kalksteinscholle 
Fragmente von Favosites und PlatycrintLS und nicht bestinimbare Brachio- 
poden. Lángs der StraJBe z^\ischen Valjevo und Osecina habé ich nur Belle- 
rophonen aus diesem Kalkstein gesammelt. P e r m o k a r b o n i s c h e n 
K a 1 k s t e i n von d e r s e 1 b e n F a c i e s habé ich auch i m 
n ö r d 1 i c h e n T e i 1 e des C e r g e b i r g e s bei X o v o s e I o, 
a 111 Gaginaberge a nget röffen, von wo derselbe mit 
östlichem Streichen, in der Schieferzone in kleine 
S c h o 1 1 e n g e t e i 1 1 g e g e n P e t k o ^■ i c a h i n f o i' t s e t z t . 
A u c h auf dem I v e r a k b e r g e und z w a r in s e i n e ni 
w e s t 1 i c h e n Z i p f e 1 bei Sor 1 1- i t t der p e r m o k a r- 
b o n i s c h e Kalkstein auf. lm V 1 a s i c g e b i r g e i s t 
d i e s e s G e b i 1 d e von paláozoischen S c h i e f e r n u m- 
gebén, zumeist mit einem WNW — EÖE-1 i c h e n S t r e i- 
chenabgelagert. 

* J. áüJOVií : Geologije Srbijo. Srbaka kraljevska Akademja. Belgrád 1893. (Mit 
ciner geologischen Karte.) ' 



Iá2 K LUDWIG V. LÓCZY JUN. 

ini 2\ordeii tívlen entlaűg Cinjiljevo, Diuzetic, \'ihovina sowie süd- 
lich davon, zwischen Oőecina und Blizonj álinliche schwarze Kalksteine 
anf. 2ujovi6 hat die Schiefer des Vlasiégebirges auf seiner Karte als kre- 
tazisch und eozán bezeichnet. die .schwarzen Kalksteine hingegen als neo- 
kom-kretazisch angsehen. Es ist das Verdienst Pavlovits gegenüber 
2uJOVi6 auf das höhere Altér der Schiefer und Kalksteine hingewiesen 
/u habén, aber auch erging in seiner Hypothese nicht über das triadische 
Altér hinaus. , 

In dem Steinbruche oberhalb Valjevo bei der Kosjericier IjandstraBe 
wird das Liegt-nde der Werfenev Schiefer durch dichte schwarze Kalk- 
steine, gebildet, welche wahrscheinlich auBer den oberperniischen -Ab- 
lagerungen vielleicht auch die SeiBer Schichten in sich schlieBen. 

Auch nördlich von Valjevo, auf deni Bergrücken des Blizoujski Visovi 
konnte ich das fossilführende Permokarbon nachweisen . Lángs des Rabas- 
tales bilden die Triaskalke, Triasdolomite und Werfener Schiefer- eine 
W— streichende Antiklinale welche durch die paleozoische Schieferzone 
lüugs der Ortschaften Joseva, Brankovina und Babinaluka von den nach 
iS'ordosten eiofallenden permokarbonischen Kaikén aufgebaute Bhzonjski 
Visovi getrennt wird . 

Zwischen dem l\abas- und Ubtale konnte ich die folgenden Schichten- 
series behaupten. 

lm liiegenden 1. Baleozoische Tonschiefer, wechsellagernd ),.,.. ., 

° ., , o 1 . • í lalaozoikum, 

Hiit gepressten bandsteinen. J 

2. Schwarze dichte Kalksteine. Karbon? 

3. Tuffogene rötUche dünngeschichtetet Kalk- 
steine mit Gastropoden- und Brachiopodenfaunu 

Naticojpsis cf. cadorica Stache. 

CJLonetcs nov. sp. indet. Perm. 

Belkro'phon sp . 

4. Schwarze Algenkalke. 

5. Dünngeschichtete Bellerop?ionkalke. 
0. Werfener Mergelschiefer und Sandsteine. Skyúsche Stuft- . 

7. Graue Dolomité. 1 Anisische Stufe der 

8. TTornsteiní'ül'irt'nde hdle Kaik. . J Ti'ias. 

Ein bemerkesnswerle fossilführtiides Pennokarbonvorkommen kon- 
statierte ich auch auf dem Bastavsko brdo an der Lands^raBe, weche von 
f^elacrkva nach Peöka führt. Hier treten in dem Liegenden des Pseudomo- 
notenfülu-enden blaugrauen Wengerer Kalke und Mérgei gélbe und röthche 
Werfener Schiefer auf, die durch dunkle Crinoidenkalke schwarze korallen- 
führende Bellerophonkalke und durch dünngesehichtett rötlich bis schwarze 



BEITRAGE ZUR GEOLOGIE WESTtíEHBIENS. • 12S 

iijergv.ii.Li-' l\;ilkc uiitfilageul wenleii. Aus Ictzlcicu koinilc ieh ciiie rejche, 
leider weniger guterhaltene Productideiifauna üamiiii lii. 1 'io aa^^ diescr 
I.okalitat staninienden, bisher noch unbestiiumten Stroplialosien und znr 
Froductiis horrcscen.s Vern. und Productus mjlatus Mc. Chesney l'oruipn- 
reihe gi hörcnden Productusformen Wc-isen eher auf Obeiperm- als Karbon- 
bilduDgtíu. Trotzdem lialte ich es für .licht aasgeschlosseii, dal3 die tiefertn 
Lageii der schwarzeii Kalkformationen auch die oborkarbonischen Bil- 
(lujigen in ;iich enthalton. Gc-gen Ptcka bin weiden die P^rmokarbonkalke 
durch' paláozoische Schiefer begrenzt. 

Jm allgeniein.en zeigen die schwarzen, bellciophon-, Ciinuiden- 
korallen, und productidenführenden Kalke Nordwestserbieos eine groBe 
Áhnlichkeit mit den Bellorophonen kaikén der oberkrainischen Julischen 
Alpen. l.'ie fossilführenden Xiveaus der nordwestserbischen schwarzen 
Kalkforniationeji falion in der I\rehrzahlnacli meiner Ansicht jedoch eher 
in das Oberptiiu und nur in geringerem ^f a Bein das Karbon wie, ich djes 
dui-ch das Fehlen der Fasulinen und durch das Auftreten von permischeu 
Productiden mid Bellerophonent ypen für bewiesen erachte. Die paláozoiáchen 
Schiefer mögen wahrseheinHch*das Karbon sowie vielleicht das íieftre 
Palaozoikum reprásentieren. 

D i cí p e r ni k M r b n i s c h e n K a 1 k s t e i n s c h o 1 1 e n b i 1- 
den, wie ich se hon oben a n d e u t e t e, ke inén zusaui- 
ni e n h a n g e n d e n Zug, s o n d e r n s i e , t ise t e n mit den 
ii 1 1 e r e n Pa 1 á o z o i s c h e n S c h i e f e r n z u 3 a m m e n g e f a 1 1 e t 
■í w i s c h e n d i e s e n i s o 1 i e r t h e r v r. Insbi sondere • lángs der 
StraBe z\\áschen Zaviaka und Valjevo, im Obnicatale, hatteich Gelegcnheit 
die eigenartigen Lagerungsverháltnisse des schwarzen Kalksteines und 
der Schiefer zu beobachten. Hie und da verhalten sich die Kalksteine als 
Hangend, anderwarts hingegen die Schiefer. Die- Kalksteinkhppen, von 
den Schiefern getrenn*^ sind zumeist zerbröckelt, im Gegensatz zu dem 
sich plastisch verhaltenden Flisch, der ein<j Zerknitterung nach Flisch- 
lypus erlitten hat und die aufgerissenen und. zerbrqckelten KalLstein- 
schollen gleichsam in sich geschwemmt hat. Die meisten Anzeichen weisen 
darauf hiii, daB sich der permokarbonische Kalkstein zwischen den paláozoi- 
schen und Werfener Schiefern abgelagert hat. Auch ist es wohl möghch, 
(\.\?> sich dei- Kalksttin nur gewissen tieferen Meereskanálen entlajig abge- 
setzt liabe, wáhrend sich in derselben Zeit an den seichteren Stellen Tone 
Mérgei und Sandsteine bildeten, die, nachtrághch umkristallisiert, sich 
zu Schiefern ausgestalteten. Oberhalb L(jznica,. auf dem Crni vrh,- sowie 
in den Zavlakaer Gebirgsgegenden habé ich an mehreren Stellen einen 
eigenlümhchen rőten Sandstein beobachtet, der unseren permischen rőten 
Sandsteinen jenseits der Donau auBerordentlich áhnlich ist. Es ist möglicli. 



Í'AA D5 litdwk; v. i.óczy jun. 

<1aB diese Bildiing áem unter anderen Verháltnissen gebildeten zeitlichen 
Áquivalent des schwarzen Kalksteins entsprioht. 

e) T r i a s . 

In dem oberhalb Valjevo gelegenen Obnicatale sowie hier und dórt 
bei üsecina habé ich Natirias in den Mergelschiefern gcsammelt, die 
hier zumeist stark gepresst sind. Ln (Tiicevogebirge ist dem Zajacaer 
Stiratal entlang lángs der Bruchhnien ein sich dreimal ^vitderholender 
stark zerknitterter, aus Permokarbon-Trias und Kreide l)tstehender 
Schichten komplex aufgeschlossen. In den im Stiratale auftietenden Wer- 
fener Schiefern kommen folgende Formen vor: 

Gervilea cf. inodiola Frech, Turbo rectecostatus Hauer, Tiroliks 
cassianus Quenst., Myofhoria cf. laei^úiata (Ioldf., Anajplopliorn cf. cana- 
lensis Cat., Natiria costata Münst. Aus dem gleichfalls im Stiratale vor- 
kommenden schwarzen plattigen Kalkstein habé ich Ano/plo'phora cf. 
siíhrecta Bittn. gesammelt. 

Auf dem Eücken des oberhalb Loznica sich erhebenden. von den 
Karapfen im Jahre 1914 berühmten Crni vrch habé ich aus den AnfBchlüssen 
<ler Hchützengráben Natiria costata Münster und Gervilea cf. exporrecta 
Lhps. gesammelt. 

Oberhalb Valjevo, bei den Heldengiaben sowie in dem ötein- 
bruche neben der Kosjericier LandstraBe sammelte ich die folgende Fauna 
iius den Werfener Mergelschiefer- und Kalksteinen. 

Tirolit£S cf. illiricus Mojs. 

TiroUtes cf. Siachei Kittl. 

Tirolites cf. seminudus Mojs. 

Tirolites sjp. indet. 

Dinarites sp. affin. nudus Hauer. 

Meecocsras cf. cnfrilense Mojs. 

Turhonilla sp. 

Natiria costata Münst. 

Natiria cf. subtiUstriata Frech. 

Turbo rectecostatus Hauer. 

Turbo sp. 

Gervilea cf. exporrecta Leps. 

Geni'lea cf. costata Credn. 

Gervilea cf. polijodonta Crkdn. mut. palarotridica Frech. 

Myoconcha cf. epifiona I'rech. 

Myacites (AwiplopJiora) cf. fassacnsis W'issm. 

Myacites ( Anaplophora fassacnsis VVissm. 



BKlTHAÍiK y.ri! (JB()I,0(HK WKS I SKÜBIENS. 125 

Myacites (Anaylophora cf. isocardioides I^'bech. 
Pseudomonotú TeJlerI Bittn. 
Pseudomoiiotis íqunmfnosa Frech. 
Myophoria costatn Zenk. 
Myophoria nov. sp. iudet. 
Myophoria cf. laevigata Goldf. 
Myophoria cf. praeorbicularis Bittn. 
Pecten cf. Alberti Goldf. 

Wie es aus deiii obigen Artenverzeichnis ersichtlich ist, weist dit^ 
Valjevoer Tiiasfauna mit demWerfener Schiefer von ostalpinem Charaktt r 
der Balatonseegegend eine überaus grofie Álinlichkeit auf. Auf Giun<lt^ 
dieser Fauna können wir auf das Vorhandensein der mittleren und oberen 
Campiller Horizontén schlieBen. 

Die jüngeren Etagen der Trias konnte ichnur ab und zu nachweisfn- 
Bei Valjevo im Gradactale treten plattige Kalksteine auf. Weiter südlich 
kommen Cladocoropsis führende, dichte weiBe Kalksteine in groBer Mácli- 
tigkeit vor, die wahrscheinlich die mittlere und obere Trias repráséntiereii. 
Dieses Dolinengebiet mit Karstcharakter, welches ich auf dem Weg von 
Koájerici nach Valjevo bloB dmchfahren liabe, harrt noch der weiteren 
Durchforschung. 

Viel charakteristischer ist die mannigfaltige Trias am Crni vrch 
oberhalb Loznica. Hier habé ich lángs der Bruchlinie zwischen Koviljaca 
und Trbusnica folgende Schichtenreihe festgestellt: 

Untén : 1 • Boté und braune Sandsteine. 1 ^ , . 

n c u 1- u^ TT n ^ • í Bermokarbon 

2. hchwarzer dichter JKalkstem. j 

3. Gastropoden-Oolith. 1 t- ^ ht í a ^ ■ t 

_, „r .. n 1 • !■ tntere Werfener bchiefer. 

4. Rote Werfener hchieier. J 

5. Gélbe typische Werfener Schiefer und \ Obere Werfener 

Kaik mit F'auna (Valjevot-r Facies). j Schichten. 

6. Grauer Dolomit. 

7. Plattiger Kalkstein mit Schiefern wechsellagemd 

8. Grauer Dolomit. 

9. Feuersteinhaltiger rötlicher Kalkstein (Tridenti 
nus-Kalkstein). 



Ladinische 

und 
karnische 

Etage. 



Die Jurabildungen fehlen zum überwiegenden Teile in den die ser- 
bische neogene Savedepression begrenzenden Gebirgen. Sehr viele Anzeichen 
deuten darauf hin, daB die gewaUigen Serpentinausbrüche in die Juiapt- 
riode fallen. Der Serpentin bildet die höchsten, fást 1000 m Höhe erreichen- 
den Gipfel des Bukó vicamrl jen. Das Serpentinmassiv zieht sich von 



Í26 D^ I.UDWIG V. LÓCZY JUN. 

-^íedvenik, obeihall) Jjubovija aiigefangeu, in östlicher íücht iing, überall 
die hüchsten Eücken bildend, gegeii Górni Milano vac und Öacak. 

Beiül Aufbau des Belgrader Gebirges tritt ebenfalls der Serpentin 
auf, wo er den höchsten Kern des Avalagebirge bildet. Das AÍter der 
Avala-Serpentine ist gleichfalls problémát isch ; somit ist sicher, daB sic 
bedeutend álter sind als die Ki'eide, nachdem letztere über dieselben 
Iransgrediert . lm Belgiader Gebirge, sowie bei andereu westserbischen 
Serpentin voikommen hat te ich in mehreren Fállen Gelegenheit, auf einen 
1 —2 cm machtigen Asbestgang zu geraten. Ich möchte den interessierten 
Kreisen warm empfehlen, Schüiiungen auf dieses, in den jetzigen Zeiten 
.so wichtige Bergwerksprodukt zu bewerkstelligen ; ich halté es námlich 
nicht füv ausgescblossen, an maiichen Orten ein bau^\ürdiges Asbestlager 
anzutreffen. 8üdlich von den Bleierzgruben ani Avalaberge habé ich in 
den Aufschlüssen lángs der LandstraBe im unmittelbaren Hangenden 
<les Serpentins rötliche und Ijláuliche ^lergel beobachtet, in welchen ich die 
sogenannten Tuffitbiklungen der Gegend von Vardiste in Ostbosnien er- 
kannte. Diese Bildung entspricht nach den sonstigen serbischeii und bos- 
nischen Vorkommen. Katzer zufolgc, dem obersten Jura, das heiBt dem 
Tithon. Diese Altersfeststellung des Tuffits ist gleichwohl noch sehr proble- 
matisch.^ 

: f) K ]• e i d e. 

Die Kreidebildungen spielen im Aufbau der bezeicbneten Bergland- 
schaften ebenfalls eine groBe EoUe. Die überA\iegende Partié des Belgrader 
Gebirges ist von der Kreide aufgebaut. 2ujovi6 hat die Belgrád- Top- 
-ciderer Ivreide auf Grund der Petrefakten dctailhert geghedert. Zujovié 
wies die Etagen des Neokom, Gault, Cenoman und Senon nach und können 
wir auf Grund dessen sagen, daB die Gegend vom Anfang bis zum Ende 
der ganzen Kreideperiode mit kleineren oder gröBeren Unterbrechungen 
vom Meer bedeckt Avar. 1 He dunkelgiauen neokomen Piequienia-Kalkstcine 
ahncln einigermaBen den pevmokarbonischen Kalksteinen der Gegend 
von "S^aljevo, was 2uJ0Vi6 in Bezúg auf letztere in mehreren Fállen auch 
zu Irrtümern geführt hat. 

Die mittlere Ki^eide (Gault, Albien) ist als typischer Flisch und Ap- 
ívchen-Mergel ent^^^ckelt. Die an die Gosau gemahnenden, an Petre- 
fakten reichen Senon-^Iergel tiansgredieren, wie ich dies bei Topöider 
beobachten konnte, diskordant über der álteren Ivreide. Für den neoko- 
men Kreidekalkstein von Topőidci- ist es charakteristisch, daBseine Liegend- 
schichten konglomeratisch und bitcciös sind und daB unter den eckigen 
Kinschlüssen zum überwicgendcn Teil der Seipentin figmierl. Lángs des 
TupUiderer Tales verschaffte ich mir eine schöne Petrefaktenausbeute, um 



BEITRAGE ZUR GEOLOGIB WESTSERBIENS. 127 

jedoch in meineni gegemvártigcii vorláiifigen IViiclife 2uJOVi6 gegenüber 
iiicht in Wiederholungen zu geraícn, übergclic icli derén i3e.sprechung. 

Die Gebirgsgegend lángs des LjigfluBcS auf der westliclien Scitc des 
liudnikgebirges wird zum überwiegenden Teil gleichfalls von Kveidebil- 
dungen der Topöiderer Facies gebildet , obwohl sich nianchorlei Vbweichung 
rücksichtlich des Auftretens von Hippuiitenkalksteinen zeigt. Die Jvreide 
der Gebirgsgegend von ^Íionica-Banjani glaube ich nach der eingesanimel- 
ten Fauna mid den Lagerungsverháltnissen folgendermafien gliedern zu 
können : : 

1. 8chwarzer Requieniakalkstein, Bequienia ammonea ^Iath. Xeokoni. 

2. Brauné und graue Sandsteine mit Ammonitenfauna. Pusosia 
Gaudama Forbes, Pusosia cf. 'planulata Sow., Desmoceras (Latidorsella) 
(iffm. laUdor satum Mich. Albien-Cenoman- 

3. Kalkige Mergelschiefer und Flisch, niil ^férgein wechselnd. Ino- 
ceramus Críppsí var. reacliensis Eth., hwceramus Zitteli Petr. 

4. Schwarze Kalksteine mit Hyppuritenfauna. Turon-Senon. 
Hyp'puríks gosaviensis Douv.* ; Hyp'purites Jeani Donu.* ; Hyp'purites 

nov. sp. indet., Hyppurites nov. sp. a ff in. turgidus* Roll. 

Die westlich von Mionica auftretenden Kreidebildungen zeigen eine 
von der Topöiderer Kreidefacies durchaus abweichende ostbosnische 
Entwicklung. 

Xach der reichen Fauna der im Guőevogebirge zwischen Loznica und 
Jvrupanje auftretenden sehr máchtigen, gelblichen, harten Kalksteiríe 
zu urteilen, gehören sie zur mittleren und oberen Kreide und zeigen so 
sowohl petrographisch, wie faunistisch die von Katzer,^ Oppenheim ^ 
und KiTTL ^ beschriebene kretazisclio Entwicklung und weisen mit diesei-, 
samt dem lombardischen Gosau eine auffallende Übereinstinmiung- 

Aus den, auf dem mannigfaltig aufgebauten Crni vrch oberhalb 
Koviljaca und Trbusnica in zirka 450 m Meereshöhe über dem Permo- 
karbon und der Trias diskordamt aufgestreiften Kalksteinen habé ich 
folgende Fauna gesammelt : Sauvagesia cornupastoris Des ^íoulins, Sau- 
vagesia nov. sp. indet, Orbitoides média D'Arch., Orhitoides affm. gensacica 
Leym., Orhitoides cf. apiculata Schlumb., Orhitoides nov. sp. indet., Om- 
plialocyclus affin. macropora Linch. Diese Fauna lásst auf die Cenoman- 

* Dk' mit * bjzeichneteu Arteii wurdeii von dem kön. ung.Geologeu Dr. Ebich 
JeKhlius ,iíesamm(>lt und mir behufs Bestimmung übcrgeben. 

^ F. Katzer: Gjologischer Führei" durph Bosnicu und die Herzegowina. Sara- 
jevo, 1903. patr. 24. 

2 P. Oppen'HEIM; Neue Beitrágc zur Geolotic und Paláontologic der Balkan- 
halbinscl. Zeitschr. d. D. Geol. Ges. Bd. 58. 1906, pag. 140. 

' r. KiTTL: Göologic der Umgebung von Sarajcvo. Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 
53. Bd. 1904, pag. 515. 



12S 1>; LUDWIG V. LÓCZY JL'N. 

Tuioiu'ta^'Hi der inittleivii Kieide schlitBeii. .\u.s dein mit deni Paláozoikuiu 
diskordant zusainiiieiigeknickten Kalkstcin iui /ajacaer Stiiatale sanimiltc 
ich nachsttheride Fauna: Ihradiolítes cf. amiiilosus D'Okb., Sauvagesut 
Gaensis Dacke: BadioUtcs Pironí Chüffat. AuBerdeni beobachtete ich 
selu: vitle Querschnitte von AdaconcUa und Nerinea, die an die Gosau 
gemahnen. 

(j) E r u p t i V g e s t e i n e. 

Die palaozoischen und Kreidebildungen des Guéevo-Vlasié, Iverak 
Bukovica-und des Belgiader Gebirgts sind an niclireren Ötfllen von Tia- 
chitoid- und Andesitausbrüchen duichdrungen. Der niikroskopischen 
Jiestimmung des Universitáts-Assistenten \h\ J^udwig Jugovics zufolge 
treten am Avalaberge Glimmertrachite, zwischen Vreoci und Crjeni Ehyo- 
littüff, bei Krupanje Biotittiachite, bei Zajaéa Glimmeirhy»)lit und Biotit- 
gianit, in der Gegend von Zavlaka Andesit and bei Banjani und Babiljaö, 
dem Ljigtale entlang, Ehyolit und Ehyolittuffe auf. Nebst dem Serpentin 
imd Tuffit kann Seibien seine reichen, zum groBen Teil noch gánzlich 
unaufgeschlossenen Erzlager diesen vulkanischen Ausbrüchen verdanken 
Die Erze konimen zumeist dórt vor, wo Gasexhalationen lángs der post- 
vulkanischen Apophisen nahe der überfláche mit irgend einer Kalkstein- 
bildung in Kontakt gekommen sind. Die bei Eipanj am Avalaberg berg- 
baulich ausgebeuteten Bleierze (Galenit) treten lángs des Kontaktes des 
verwitterten Glimmertrachites und des neokomen Kalksteines in Stöcken 
auf, welcho die Hohlráume des Kalksteines ausfüllen. Eruptivgesteine 
kann nian oft bei den J'^rzlagern gar nicht finden, was darauf hindeutet, 
daB sich das Erz auf metasomatische Weise infoge des bisher unbekainiten 
Verlaufes der Reaktion des Kalksteines aus postvulkanischen Gasen ge- 
bildet hat. Bei liipanj habé ich hauptsáchhch Galenit, Arsenopyrit und 
Kalkopyrit gesammelt. Die reichen Antimonlager der Gegend von Kru-' 
panje: bei Krupanje, Stolice und Zajaca treten ebenfalls als Ausfüllung der 
Kalksteinhohlráume des Per mo karbon kaik in unregelmáBigen Stöcken auf. 

1i) V a 1 á o g e n . 

Xach meinen bisherigen Eorschungen zu urteilen, fehlen die Eoziin- 
bildungen in dem in Bedé stehenden Gebirgslande. 

Das ölführende Eozán in dem nördhch von Tuzla sich erhebenden 
Majevicagebirge kann iiu ESE-lichen Streichen nur bis zum Mnaflasse 
verfolgt werden und keilt sich liier, nach Süden gekrümmt, aus. Jenseits 
der Drina, in Serbien schon, erheben sich die von palilozoischen und mezo- 
zoischen Bildungen aufgebauten Gvccro-, Cer- und Iverakgebirge. Zweifellos 
entspticlit das Drinatal eineni gewaltigen Bruche. der naclí Ansicht meines 



BEITRÁGB ZUU OBOLOGIH WBST8BRBIBN8. 129 

Vaters in msáchlicheiii Zusaiiuneiiliang Jiiit din iküclicn im Dunautalc 
gestanden sein düifte, ja sügar vielleicht auch Init deni nord-südlich gerich- 
teten Einbruche ini albanischen Kiistengebiete ani Adriatischen Meer. Auch 
om Bliclv auf dit' Kaitc spiichl schon übeizcugcnd für dicső Tht-oiic. Übri- 
gens bildi't das 1 )iinatal auch bis Zvornilc undN'isLgvad cinc auffallond scharfe 
Grenze z^wschen denauf dor linken und nchttn Seite auftretcndcn, im Alttr 
und in der Facies auBerordentlich von einander abwrichendcn Bildungen. 

Der von Zujovié für eozán gehaltenc Flisch dts VlasiégebirgfS 
ist nach nieiner Ansicht in das Paláozoikuni und in die Werfener Etage 
der Tiias zus télien, wáhrend die z^^^scllen Ostruznica-Srenicicaauftauchende, 
von Züjovic ebenfalls für eozán gehaltene Flischbildung mit deni Top- 
Őider-Kakovicaer KreKU'flisch übereinstinnnt. 

Die niarinen Oligozánbildungen sind gleichfalls probleniatischer Ait. 
Es ist wohl möglich, daJB die in der l'mgebung von Loznica und im Eadalj- 
tale vorkonnnenden rőten Bandsteine und schlierartigen Schiefertone den 
voni ^íajevicagebirge einspringenden oligozánen ^Meeresküstenbildungen 
entsprechen, obAvohl icli vermuté, daB auch diese bereits zu den medi- 
terránén Sedimenti'n gehören. Die Sedimente der kiesehgen Mérgei und 
Sandsteine der Jiinnenseen der Becken von Valjevo, Kosjerici und vielleicht 
auch noch jener von Zavalaka und Kamenica, sind in Ermangelung von 
Leitfossilien gleichfalls problematischen Alters. Im Hinbhck auf die groBe 
Übereinstimmung der kiesigen Mérgei des Valjevoer Beckens mit den 
Sedimenten der Kremnaer und Bielo Brdoer Binnenseen, wáren sie hin- 
sichtHch des Alters auf Grund der in letztgenannten Sedimenten vorkom- 
menden Pflanzen, nach der vom Universitátsprofessor Dr. Johann Tuzson 
vorgenommenen Bestinnnung in die OHgozán periede zu stelkn. Es ist 
indessen auch nicht ausgeschlossen, daB vom Oligozán angefangen bis 
zum jüngsten Pliozán, mit kleineren oder giöBeren Unterbrechungen, 
Binnenseen die innercn Peneplaine-Bf cken bedeckt habén. 

i) X e o g e n . 

In der Miozanp.'riode stand ein gioBer Teil von Westserbien unter 
Wasser. Das Belgrader Gebirge wurde vom mediterránén Meer zur Pene- 
phine abradiert. Auf dem Avalaberge und in der l'mgebung von Belgrád 
findet man an mehreren Stellen die mtditerrane Berindung. In Belgrád 
ist auch der Kalimegdan-SchloBberg aus mediterranem Kalkstein und 
Konglomerat-Sandsteinbildung gestaltet, Avas auch Zujovic auf Grund 
der reichen Fauna beschrieben hat. 

Auch der Leithakalkstein ist in groBer Máchtigkeit ausgebildet. 
Gut aufgeschlossen ist derselbe in dem hinter deumeűen, im I'.au begriffe- 
nen Skupstinagebáude l)efindlichen gioBm Stdnbruch Tas Maidan. Ich 

Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. ^ 



130 Dt LUDWIG V. LÓCZY JUN. 

bfobachtett' doit Abdrücke von Venua, Lucvikí und Caráíia, sowie unge- 
heueie ^lengén von LiOiothámnium ramosissimum Reuss. 

Die sarmatischen Sedimente sind z^^^schen Ostruznica und Sitiiicica 
ebenfalls in máchtiger Entwicldung übo)- den Ki-eidebildungen gelageit 
Aus dem Ostruznicaer Kalksteinbruch samnielte ich die naclistehendc . 
von Dr- Z. Schréter bestiinmte Fauna, Dieselbe besteht aus den Aiten : 
Serpula sp., Modiola sp., Cardium sp., Potamides (PireneJla) disjuntm 
Sow., Buccinum (Dorsanum) dujpplicatum 8ow., Hydrobia sp. 

Bei C'rekarica, westlich von J3elgiad, auf der nordwestlichen Scite 
des Banovoberges habé ich Modiola Volhyyma Eichw., Cerlihium (Vidyo- 
centldum) ruhignosum Eichw. und Trochus cf. 'pictus Eichw. gesannnelt. 

Wáhrend die sarmatischen íSchichten am Kande des Belgrader Ge- 
birges mehr odor weniger disloziert sind, transgredieren sie im Inneren 
des Gebirges horizontal an den Kreidebildungen. Die ni e d i t e r r a n e n 
und sarmatischen S c h i c h t e n f e h 1 e n mit g ö 6 t e r 
W a h r s c h e i n 1 i c h k e i t a u c h in den B e c k e n von V a 1- 
j e V o, K a m e n i c a und Z a v 1 a k a n i c h t und s o g a r 1 á n g s 
der Elüsse J a d a r und b n i c a w e i s e n li a u f i g w e i fi e 
s a n d i g e b e k r u s t e t e K a 1 k s t e i n e d a r a u f , d a fi die 
L o z n i c a e r und V a 1 j e v o e r mediterránén B u c h t e n 
in d i e s e r R i c h t u n g d u r c h a n h a 1 1 e n d e Zeit in V e r- 
bindung gestanden sind, 

Zwischen Koviljaöa und Loznica kcilcn sich von Xorden lier die 
Mediterranbildungen buchtaríig tief nach Süden cin. 

Aus dem im unmittelbar oberhalb Loznica befindlicluai Steinbruch 
aufgeschlossenen Siindigen Kalkstein sannnelte ich folgende kleine Eamia, 
die ebenfalls Dr, Z. Í^chréter beslimmt hat : Glycymeris Me')iardi Desh., 
Cardium turonicum !May., Venus muliilamella Lam,, Ostrca lamellosa Vinocc., 
Tapes vetula Bárt., Anomia e/phi'p'piuni L., Pecten sp., Cardium (Bímji- 
cardium) hians Brocc, Alveolina meló D'üeb., Hetei'ostegina costata D'Orb, 

Auch imO.stcn von Loznica, láng^; des Stiratales, sowie der Zavlakaer 
Jjandstrafie habé ich an mehrcicn Stelkii den über die Triasbildungen 
1 ransgredierenden mediterránén Kalkstein und Sandstein beobachtet. 
In dem östlich von Loznica im Zaranjatal auftreteuden mediterránén Kalk- 
stein kommt Cardium turonicum ]\Iay,, in dem íjrauen Schlier z\AÍschen 
Zvornik und Koviljaöa hingegi-n Corhida Agina gibba Ol, vor. 

Obwohl sich das pontische Süfiwassermeer vornehmlich auí das 
Hügelland von Pocerina und Posavina beschránkte, hat dasselbe auch die 
200 III Höhc übersteigenden Partién des álteren Uferrandes überschwemmt, 

2uJOVi6 hat an den Bándcin des Belgrader Gebirges und in der 
Stadt Belgrád selbst die p-mtischen Bildungen auf Grund von Petrefakten 
nachgewiesen. 



BEirRAGE ZUR GEOLOGIE WESTSBRBIENS. 131 

/'^ I ) i 1 U V i U 1 1 1 . 

^^ alirciul iii den iiüidiiclKii railien dcr iiirdrigcixii L fciiaiider aii 
iiu'liLeien 8t ellen Löfi vorkommt , ^^^rd derselbe im Silden, iui Inneren des 
Gebiigcs, diircli rote und gélbe bolmenerzfühivnden Tone, Tenarossa und 
<lie biaunen Verwittcrungsprodukle der kiistallinischcn Schicfn- abgí^löst 



Auf (iiimd nieiner i'V)iscluingen bin icli zu der Anscliauung gelangt, 
d a JB d i e n o r d w e s t s e r b i s c h e n p a 1 ii o z o i s c h e n u n d 
m e s o z o i s c li e n (1 e b i r g e d i e Ü b e r r e s t e e i n e s e i n s t - 
mais z u s a ni m e n li á n g e n d e n S c h o 1 1 e n g e b i r g e s von 
g r o B e r A u s b r e i t u n g d a r s t e 1 1 e n , d i e n i c h t d i e 
A p p e r t i n e n z de r D i n a r i d e n b i 1 d e n, w i e m a n s i c h 
d i e s a 1 1 g tí ni e i n v o r g e s t e 11 1 hat. D i e p e r m o k a r b o- 
n i s c li e n T r i a s- und K r e i d e b i 1 d u n g e n z e i g e n v i e 1- 
m e h r mit der k a r n i s c li e n o s t a 1 j) i n e n E n t w i c k 1 u n g 
e i n e e n g e r e V e r w a n d t s c h a f t , w i e i c li d i e s n a c li der 
O e s t e i n s e n t w i c k 1 u n g u n d F a u n a f e s t s t e 1 1 e n k o n n t e 
S e h r V i e 1 e A n z e i c h e n w e i s e n d a r a u f h i n, d a B d i e 
o s t a 1 p i n e n B e r g k e 1 1 e n d u r c h K r o a t i e n-B o s n i e n in 
X o r d s e r b i e n f o r t s e t z e n, w o d u r c h s i e, á li n 1 i c li d e n 
K a r p a t h e n k e 1 1 e n, d i e D e p r e s s i o n des U n g a r i s c h e n 
T i e f 1 a 11 d e s im S ü d e n u m g ü r t e n. Bie weiteren Forscliun- 
gen siiid berufen, zu entsclieiden, wie oder auf welche Art sich diese west- 
serbische Facies an die an den Küsten der Adria liiiizielienden Dinariden 
und an das Eliodopegebirge anschlieijt. 

Budapest, am 1. November 1917. 



ÜBER VERWÍTTERUNG UNTEll MOOREN. 

Von Dr. Tíobert Balleneggek.^ 



Die Frage, wie die Yerwittt'iung unter Mooren vor sich geht nncl warf 
das Endprodukt dieser Verwitterung ist, versuchte Eamann mit einer 
Theorie zu lösen. Nach ihm geht unter Mooren sauere Verwitterung vor sich. 
Bei Zersetzung der die Moore bildenden organischen Substanzen entstehen 
schwache organische Sáuren und viel Kohlensáure, die in den ^Moorwássern 
gelöst, den Untergrund des !Moores angreifen, die SiHkate des Untergrundts 
angreifen, das Eisen und die Basen vollstándig auslaugen, wáhrend (in 
Teil der KieseLsáure an Aluminium gebunden zurückbleibt und Kaohn 
bildet. 

Nach Ramann geht alsó die Verwitterung unter Mooren auf Ein- 
wirkung von Humussáuren und Kohlensáuie vor sich, ihr Endprodukt ist 
Kaolin. Diese sogenannte Grauerdentheorie fand zahkeiche Anhánger, so 
erklárte Stremme mit dieser Theorie die Entstehung zaMreicher deutscher 
KaoUnlager, Wüst aber zieht aus ihr weitgehende geologische b'chlüsse,. 
indem er an der Hand derselben das Landschaftsbild der Umgebung von 
Halle zu Beginn des Tertiárs entwirft. 

Demgfgenüber entsteht Kaohn nach Eösleb auf Einwirkung pcst- 
vulkanischer Faktorén, nach ihm sind Verwitterung mid Kaohnbildung 
zwei grmidverscliiedene Zersetzungsvorgánge, Verwitterung kann niemals 
KaoHíi zum Endprodukt habén. 

Wie zu sehen ist, stützt sich Eamanns Theorie auf die Annahme, 
daB die miter den Mooren auftretenden ausgeblaBten Biklungen Kaohne 
sind. Interessant ist jedoch, daB die chemische Zusammensetzung dieser 
ausgebleichten Sedimente niemals darauíhin untersucht wurde, ol) sie der 
chemischen Zusammensetzmig, alsó = 1 mol. AI^Oq, 'i/SiOg und "IH^O viű- 
spricht . 



* Vorgetragen in dir Fachsitzuiig clcv Ungarischcn Geologischen Gescllf chnft 
am 5. Dezember 1917. 



ÜBER VEÜWITTKRITNG UNTER MOOREN. 133 

Ich hatte Gelegenheit deii Untergrund von zwci gröBeren ungarischen 
Mooren zu imtersuchen. 

Das eine ist ein Hochinoor iiu Komitat Árva, bei Szuchahora 
aii der Ijandesgrenze. Di^ses etwa 280 Kat.-Jocli groBe Moor erstreckt 
■sich aiif dcni Kamin einer Wasserscheide. Es ist cin mit Kriimmholz 
<licht bewiichsenes Hochmoor, in welchem die ^láchtigkeit dis Toifes bis 
ö m erreicht. In den unteren Teil dcs Toifts leichon zahlreiche apikal 
verwesto Fichtenstiimmc hinein, die im rntergiund des Moorts, in fahl- 
líiauem Ton wurzidn. 

Die oberste Scliicht des Tones ist etwas gelblich, in 20-30 cm Tiefe 
bláulichgrau. Hier enthalt er bereits standig Wasser. Am Eande des Moores 
entspricht diesem Ton eine hellgelbe, porosé Bildiing, die ganz löiSartig ist, 
so daB sie von den österreichischen Geok)gen, die das Gebiet kartierten, 
an einigen Btellen als LoB bezeichnet ^^llrde. Doch ist es keine áoliscbe 
Bildung, sondern ein fluvioglaziales Sediment, das aus den Moránen dts 
Liptóer Hochgebirges stammt. 

Es ist feincs Granittrümmerwerk, in dtssen mechanischer Zusannnen- 
setzung Eeinsand und Schluff vorherrschen und in fást gleichen Pro por- 
tionén vorkommen. 

Unter dem Moor ist dieses gélbe, poröse Sediment zu plastischem Ton 
A^erwittert. 

Zur Charakterisierung des Verwitterungsproduktes wáhlte ich die 
;Zusamniensetzung des Salzsáureauszuges (nach Hilgard), da ich schon in 
einer früheren Arbeit nach^\ies, daB sich das Verwitterungsprodukt in 
Salzsáure innerhalb fünf Tagén sozusűgen restlos auflöst.^ Von der in Salz- 
.sáure unlösHchen Fraktion löste heiBe Schwefelsáure nur einen unbedeuten- 
den Teil, so betrug beim Untergrund von 8zuchahora die Menge des in 
Schwefelsáure gelösten .\luminiumoxyds (aiif 100 Teile Boden bezogen) 
bloB 0-1%. 

Die Zusannnensetzung des Salzsám'eextraktes ist die folgende : ^ 



^ R. Bali.eneggkb : Beitrágc zur Kenntiiis der chcraischcn Ziuamnipnsctzun.L 
vmgarischcr Böden-Jahresbericht der kgl. ungar. geolog. Reich.sanstalt für 1916 (rr 
scheint demnáchst in deutscher Sprache). 

* R. BalÍKNEOGEB: AbriS der AgrogeoIogÍ8chen Verháltnisí-e des Koniitate.- 
Ávva . Ebendort . 



134 D£ RÓBERT BALLKNEGGER 

Moiekulare 
1o Troportion 

SÍO2 Ö-12 l-O!) 

AI^O^ 7-95 1 

ÍV2O3 •2-48 0-20 

MilO 0-68 0-22 

GaO Ü-09 0-02 

Na^O 0-25 O-Oo 

K^O 0-79 0-11 

P2O5 Spur 

TÍO2 (H6 

MnO 0-02 

17-54 

Gebundenes Wasser 8*79 2*70 

Feuchtigkeit 1-88 

In HCl nicht gelöst 76 '79 

100-00 

Das auffálligste an cler Zusammensetzung des Tones ist der hohe 
Gehalt an Al^O^ und gebundenem Wasser. Eisenoxyd enthált der Boden 
verháltnismafiig wenig, der Kaik ist fást vollstándig ausgelaugt, sehr ver- 
nündert habén sich auch die Alkálién. Sehr hoch ist im Yerháltnis zum 
Kaik der Magnesiagehalt, was bei lioch ausgelaugten Böden eine gewöhn- 
liohe Erscheinung und auf dem Widerstand gewisser ferromagnesiahaltiger 
Minerale, wie des Biotit gegen dio Verwitterung zurückzufübren ist. 

Die moiekulare Zusammensetzung der in Salzsám-e gelöst en silikat- 
haltigen Eraktion ist die folgende: 

1 .4/2O3, 1-09 S1O2, 0-40 Basen und 2-70 H^O. 

Dcniiiacl] ist dieses Vermtterungsprodukt kein Kaolin, in erslci' 
. Keihe doshalb nicht, weil es sich in Salzsáure löste, wáhi'end Kaolin in 
Salzsáure unlöslich ist, dann aber auch weil seine Zusammensetzung eine 
ganz andere ist. 

Wenn man auch von den Basen absehen will, so besleht doch cin 
Hauptunterschied darin, daB dieses Verwitterungsprodukt auf 1 l\íol. 
AI^Oq bezogen wesentlich weniger Kieselsáure enthált, als das Kaolin ; 
hier liegt sonach eine Eorm von Verwitterung vor, bei der nebst den Basen 
auch die Kieselsáure in hohem Mai3e ausgrlaugt wird, in viel höherem 
-MaBe, als daB Kaohn entstehen könntr. 

Der zweite analysierte Untergrund stammt von einem Flachmoor 
aus dem Alföld, vom Sárrét an den Flüssen Körös. Dieses Gebiet war vor 
Entwásserung des Sárrét von einem máchtigen Moor bedeckt, dass sich 



UBER VERWITTBRUNG UN 



13Í 



auf deiu voii dcii Müsseii Jvöius abgesetzten feinsten Schlammboden bildete. 
Unter dein ^íoor fiiidc^t sicli schwarzer, übeiaus plastischer Ton, der sog. 
Wiesenton. l^as ganze Profil des Wiesentones ist von lioniogoner Zusammen- 
setzung, weim maii vom hohen Huinusgehalt des obereii Horizontes absieht. 
Die Zusanimensetzung des Untergrundes des Wiesentones ist die 
folgende : ^ 



SíO^ 4-91 

J/2O3 l'2-80 

Fe^Os ti-OS 

M(,0 1-74 

CaO 1-17 

Niír^O ()-70 

K2O 2-01 

ő'Os 0-05 

P2O5 0-21 

^LíO 0-09 

mV66 

Gebundenes Wasser 6 '47 

Feuchtigkeit 3-18 

Humus 0-89 

In HCl nicht gelöst 58-80 

1 00-00 



Molckularc 
l'roportion 

0-Gő 

1 

0-35 

0-35 

0-17 

0-09 

0-n 



2-86 



Hier sind die beim Unteigrund des Ái-vaer Moores erwáhnten Cha- 
rakterzüge noch auffálliger, so der hohe Gehalt an Al^O^ und gebundenem 
Wasser und die hochgradige Auslaugung der Basen und der Kieselsáure. 

Die molekulare Zusammensetzung ist die folgende: 

0-65 S1O2, 1 AI^O^, 0-78 Basen und 2-86 H^O. 

Das Produkt der Verwitterung unter Mooren ist daher in beiden 
Fállen ein hoch hydratisierter Ton, in dessen Zusammensetzung auf 1 Mol. 
AIzOq wenig, weniger als l'l SiO^ und etwa ^— % Mol. Basen ent fallen. 
Auch die Menge des Eisens ist im Verháltnis zu Al^O^ gering. 

Wenn man unter den Mooren same Verwitterung annimmt, ist die 
Entstehung dieser beiden Tone nicht zu erkláren. Im Falle einer saiieren 
Verwitterung muB námlicli die Kieselsáure zunehmen, es müssen kiesel- 
sám'ereiche Verwittorungsprodukte entstehen, wáhrend die bei der Ver- 



^ R. Ballenegqeb: Beitrage zur Kenntni.s d. obemischen Zusammensetzung 
ungar. Bödiii. Jahvcsbcr. d. kgl. ungar. geol. Reichsaníst. f. 1916. 



136 D' KOBERT HALl/KNKGGKn 

Avittt'iuug fiei weideudv- KieseLsáure liit-v im Gegciitcil aa-^g(4aa;j:t wiid. 
Dies kami iiiir bei Verwittoiuiig in alkalischciii Substrat der Fali sein, und 
in der Ta;t, wenn mari das ini rntcrgrund der beiden ^íoore enthaltenc 
Wasser untersucht, so findet nian, dafi es alkalisch ist. Áhnliches beobachtete 
(ílinka, der das Wasser im Untergrund von ostsibirischen, fernev polnischen 
( No wo- Alexandria) Mooren stets alkalisch fand.^ 

Das unter den ^fooren liegende Sediment befindet sich uámlicli stets 
in Wasser, demzvifolge erleiden die Silikate Hydrolyse und die abgtspal- 
tenen Basen verleihen dem Wasser alkalische Eeaktion. 

Uűter deni Moore gelit die V('r\Adtterung daher in alkalischer Lösung 
vor sich und nicht in sauerer Lösung. Das Verwitterungsprodukt kann 
demzufolge nicht Kaolin sein, sondern ist ein Ton mit einer Zusammen- 
setzung, die von jener des Kaolins abweicht. Dieser Ton ist infolge seines 
hohen -^.luminiumgehaltes feuerfest, der hochgradigen Auslaugung de? 
Eisens zufolge aber von fahler Fárbung. Bei Auslaugung des Eisens wirkt 
die im Moorwasser enthaltene organische Substanz mit. Diese verhindert 
a Is Schutzkolloid die Fálluncr des Eisens. 



B) KURZE MITTEIT.UNGEN. 

ÜBEK DEN GABBKO AN DER TJNTEREN DONATJ. 

Von Di\ Irma Pápay. 
— Mit d. iFigurt'ii 1, 2. - 



I. Gcologische Verliáltnisse. 

An dcm petrographischcn Autl.au der Üuigcljuuu von Tiszafa (Eil»ental- 
Ujbányít)- Tiszóca (Tiszovica) und Sziuice (Szvinica) nehmen unti-r (k-n Erup 
tivgesteinon der Gabbro, Serpentin, Porphyre und Diabnse teil. Die ^^eolo^i 
schen Verháltnisse der Gregend hat der Professor der Ttchnischen Hochschul. 
Dr. Franz Schafarzik2 untereucht und beschreiht vv dieselben fojgender- 
HiaBou: D(,-r Naszádoser Serpentinstock beginnt 2 km W-lich von (Naszá 
dos). zieht sich dann von N nach S und bildet einen zirka 1 km Lruiten Zu<s 
In der Gegend V(m Ljubotina crreicbt (Hescr Zu.lí das Doun uutVr und Z(Mifií?i! 

^ GlinkA: Die Typen di-r Bodnibildun-í. Biilin 1914. N-itc Kii. 
* Dr. Feanz Schaparzik: BtícIiI íí1).t di.- íícoI. D -taila ufiia hin,- vom J.ihrc 
1892. Jahrcsb. d. köiiigl. ung. Geol. Inst . 189L. 



GABBRO AN DKR UNTKREN DONAU. 



137 



iii zwei Ásto. DiT l)reitt'rt' Hauplast stiviclit sMidlich bis an dii' Vipíiii-Qut'IK' 
und zieht zwischen Tis/ovica und Juc in oincr ungeíáhrt-n Lángé von 7 km 
am Donauufer hin. Der /vveite Ast geht voni unU'n-n Abschniltt' dcs Ljubo- 
tinabachcs in kaum 3/^ km Breite in dcr KichUuig nacli W gegi'ii Eil)t'utal 
und bildet beidé Seiten des gleichnamigen Tales. W-lich vom Tis/ocaer Ser- 
pL'iitinast. beziehungsweise S-lich vom Tiszafaer, bis ungctáhr zum Jucbacb 
und dem Kukujovaer Berggipfcd kommcn die Gabbrostcine vor, von wel- 
■ehen a ucli bereits Emil Tietze ^ Erwábnung macht. Am typischesten findet 
.sich der Gabbro in der Mündung des Jucbaches. In den meisteii Fállen 
yeigt er eine 'jfescbiclitete Lagerung. Stellenweise kommen wechsellagemd 



Juc Strom- 
schnelle 




Diluvium 



JJiluv/um 



Oberc Midi- 
terran 



Felső mediterrán 



^ Serpentin 



"^"zctí^iiX ■^'''"'""^ 



Porfirieler. 



MléJ: 75.000. I 

1 Z 3 H gabbró. 



l*i)V[)iiyrgan^ 



Gabbro 



"K/Ú^tnvueíe^ 



Fig. l. Sit u:itions plaii des Ga bbro vorkonuncns aii di-r uiittii'ii Donau. 
Nach der Aufiiahme dos Profcssois Dr. Franz Schafarzik. 



mit den Gabljroschicliten weii3licbe Gneisbánke vor, wie /.. B. in der Nábe 
der Müble, und im ganzen macbt die dortige Gabbroforniation nicbt den 
Eindruck einer Erupíivmasse, sondern zeigt eine zwiscben die kristalbni- 
scben ScbieíVr eingekeilte, stellenweise sogar mit diesen wecliselnde Einla- 
gerung. An verscbiedenen Punkten des Gebietes des Serpentins mul der 
kristalliniscben Scbiefer sind Porpbyre und bie und da diabasartige Gesteine 
a ufgebrocben. Die Rojle dereelben ist eine untergeordnete. Ein gröfieres Ge- 
biet nimmt der Porpbyrit von Újbánya, der Felsitporpbyr des Kukujova, 
sowie der lángs des Jucbacbes sicbtbare Porpbyrit ein, die der gröBten 
Wabxscbeinlicbkeit zufolge als die Kést partién einer einst ausgebreiteten 



^ E. Kalkowsky: Lithologia p. 229. 



138 i>í IRMA i'Ár.vi 

Lavadecke angeselieii werden Uimijr]!. In der ^íittc (leraiu SE-Jicheii FuBe 
(les Kukujova befindlichen Wiese findet sich schönur Gabbro anstelieiid. 

Sü weit über das, was Professor Dr. Schafarzik vun den Lagerungs- 
verbaltnissen des Gabbro erwáhnt. Icli übergehe nuinnclir zur petrographi- 
scjien Besprechung des Gesteins. 

Professor Dr. Schafarzik war so freuiidlicb, das Matiaial des von ibni 
geologisch bearbeiteten Gebietes des Gabbro vorkommens behufs petrogra- 
pbischer Untersuchungen mir zu überlassen, wesbalb icb ihni auf dieseni 
Wege meinen Dank abstatte. 

Vor dem Palais des kön. ung. Verkebrsmuseums im Budapester Stailt- 
wáldchen ist ein Gabbrofelsen von l'ő m Lángé, 1 m Breite und 1 m Höhi' 
ausgestellt, an welcbem die Gláttung des Donauwellenscblages wabr- 
nehnibar ist. Auf dem bronzfárbigen, mit eiuer weiBlichgrünon verwitterten 
Rinde überzogenen Felsblock ist folgende Aufschrift zulesen : «Herausgeboben 
aus der Juc-Stromscbnelle der imteren Donauim Jahre 1885: Gewicht 5000 kg.» 

II. Petrographischer Teil. 

Auf Grund ineiner optiscben Untersucbungen lassen sicb im dortigen 
Gabbro vor kommen vier Haupttypen unterscheiden. Der erste Typus ist 
reprásentiert durch das Vorkommen am Jucbache, von der Mündung des 
Jucbaches aufwárts, hinter der ersten Kl'ümmung («a») und das Sziniceer 
Vorkommen («b»). Allé drei Gabbro können als frisch qualifiziert werden, 
Verwitterungserscheinungen zeigen sich nur stellenweise. 

I. Makroskopisch ist das Gestein von dunkler Fárbung und findet man 
insbesondere groBe Diallag- und kleinere Feldspatkristalle in demselben. 

II. Den zweiten Typus stellt der im gróBen MaBe saussuritisierte Gabbro 
des Jucbaches dar. Er ist von hellgrüner Farbe und enthált verwitterte Feld- 
spat- und Diallagkristallc. 

III. Der dritte Typus ist die im Tiszovicabach oberhalb der Mühle 
vorkommende Gabbro variét át, die infolge der Dinamometamorphose stark 
gepresst ist. Makroskopisch geschichtete, dünklere und hellere Adern von 
vei'schiedener Máchtigkeit wecbsellagern niiteinander und bestében diese 
hauptsáchlicb aus Diallag und Olivin. 

IV. Der vierte Typus endlich ist do- serpentinisierte Tiszovicaer Gabbro, 
mit unbewaffnetem Auge sichtbaicn groBen Feldspatkristallen und ver- 
witterten Diallagen. 

Mikroskopisch zeigt das Gestein eine xenomorphe kömige Struktur, 
stellenweise ist eine kelyphitische Struktur schíhi zi; beol)nchten. 



Haui>lgciiieii(jteile 

.4j Fc 1 d s pát e. 

Die Feldspáte der Gabbros des Jucbaches sind im allgemeinen nicht 
automorph, basisch, ihr optischer Charakter ist negatív; an dem nach (010) 



GA HHIiO AN DKU UNiiíRRN DONAU. 



13» 



líeschlií'lciu'ii tíchiiiltr ist dic Exliii klinu — 30 , au úvui Schnitt uiieh (001 
ist sie —37*^ gewesen ; dicsér Frklspat ist mithin Anorthit ; in eiiu'm andereii 
Falk- war dio Extinldioii an der Fiáche (010) -29^ an dw Flachc (001) -17° 
vukI in dii'St'iu Fallc wai- dw Feldspat Bytowjiit. Auf Grund dicsér Untcr- 
sucluui,u<'n ííehören die Feldspiite des Jucbaches in die Bytownit-Anorthit- 
Reihe. Sehr háufig ist die Zwiilingsverwachsunp-, ani allgemeinsten ist' das 
Albit-Zwillingsgesetz ; je ein Feldspat l)esteht aus zahlreichen breiteren und 
sehmáleren Lamellen. Sehr bauíig kommt das Albit- und Periklin-Zwillings- 
gesetz vereint vor. Die Feklspáte enthalten im allgemeinen wenig Ein- 
schlüsse. Stellenweiso findet man kleine, staubartig verstreute Ihnenittrichite, 
die sich gegen das Innere des Kristalls aufháufen. Ihre Pkicierung erfolgt 
gewöhnüchlángs der Richtung der Spalten. Aucb Pyroxeneinschlüsse kommen 




Fíl'. 2. Dumisuliüt'fr vom Ga bbio mi dvi untcicu Donau 

I. Kcliphitische Stiuktur. 
II. Diallao- mit schriftCTranitartiser Ve^wachsun_L^ 



vor, jedoch nickt in groJjer Zahl. Insbesondere gut siclitbar sind in den Fekl- 
spáten des Jucbach-Vorkommens die Interpositionen. Zumeist sind es Korner 
von unbestimmter Form, seltener lángere Nadeln. Die Lichtbrechung ist 
stark, die Anordnung ist eine unregelmáBige, in unmittelbarer Náhe der 
Pyroxenindividuen ist ihre Anzahl bedeutender. Rutilkömer sind nur spora- 
disch zü finden. Als Seltenheit habé ich im Jucer Feklspat einige gut ení- 
wickelte Kristalle luit Pyramiden- und Prismenfláchen beobachtet. 

Die Feldspáte der verschiedenen Gabbrovorkommen zeigen verschiede- 
nen Erhaltungszustand. Am frischesten ist der Feklspat des Gabbrovor- 
kommens am Jucbacbe. Vorgeschrittene Verwitterung und stárkere Zer- 
klüftung zeigen die Feldspáte des «a»-Gabbro. Lángs der Spalten findet sich 
háufig eine stark licht- und doppeltbrechende Mineralien variét át mit gut 
ausnebmbarer amphiboliscber Spaltung oder Pleocbroisnius ; dieselbe ist aller 



140 I'' Ilí.MA r'Ál'AY 

Wahi"sclieiiiliclikeit iiach iiií'oloe der wt'cbselseitigcn Euivvirkuiiij; dt'S Feld- 
spites des Gesteins und des Olivins oder des Pyroxens desselben ziistandi' 
gekommen. Sie zeigt sich in der Forni von Nestern und verastolt sich net/- 
iutig und íullt die Spalten des Feldspites fást vollstándiíi; aus. Auf Gnuid 
nieiner optischen Untersuchungen ist dieso Ampliilx)! variét át zweifellos 
Aktinolith. SteJlenweise verwittert der Aktinnlitli zn eineiii bláulichgrünen 
Aggregát mit schwacher Doppelbrechung und ahiidimalt r Interferenzfarbe. 
Dieses Verwitterungsprodukt ist eine Chlorit variét át, undzwar Peiniin. 
An einzelnen Stellen ist Muskovitisierung und KaJ/.itisierung wabrnebmbar. 

D<^r Feldsp.it des «6»-Gabbro ist stark kaolinisievt . Diese Verwitterung 
ist stellenweise so bedeutend, daC die Zwillingsst reit'ung V()lHg vei-sebwindet . 
Interessant sind jené Feldspattafeln, die serpi-ntinisierte Oiivine unifassen. 
In diesen bilden die Spalten ein dicbtes Netz. In Wrbindung init der SL-rperi- 
tinisierung des Olivin ist der durcb ihn begrenzte FeldspU stark zerklüftet ; 
die Sp-ilten gehen voni Olivin aus und setzen sicb, den Feldspat durcbziebend. 
in dem benacbbarten Oiivi)) tort. Diese Sptlten werden von einer grünen 
S-"rp?ntinniasse ausgefüllt, wodurch der Feldspat wie von grünen Adern 
durcbzogen sebeint. Mancbmal ist nicbt nur eine, sondern mebrere Feldspat- 
tafeln von einer solchen mit Serpentinmasse gefüllten Ader durcbzogen. 

Der Feldsp;it des saussuritisierten Gabbro ist stellenweise vollkommen 
frisch, anderwárts wieder so verwittert, daB das entstebende Sekundárprodukt 
die ganze Feldspatsubstanz völbg aufzebrt. Der Feldspatkristajl ist stark 
aktinolitbisiert. Die Aktinolitbfasern legén sicb in den meisten Fállen in 
langen Keiben, in vielen Fállen senkrtcbt auf dlv, «c»-Acbse des Feldspats. 
Auch Kalzitisierung kann beobachtet w rden. Üntcr den Verwitterungs- 
produkten des Feldspats findet sich báufig du- ni Fonii von langen Prismen 
oder in Körnern vorkommende Zf)isit. Gelegentlicli der Umwandlung entstebt 
aucb eine sauerere Feldspat variét át, derén optiscber Cliarakter positiv ist ; 
die Licbtbrecbung ist gröi33r als jené des Kanadabalsams, aber kleiner als 
die des Bytownits ; wir habén es mithin aller Wahrscbeinlicbkeit zufolge it 
einer in die Andesin-La])radoritreihe gebörige Felds pitvarietát zu tun. Eine 
genauere Bestimmung konnte icb iiicbt durcbfübren. da nian dessen Extink- 
tion in keineni einzigen Falle messen konnte. liutilkín-ncr sind sdlcn. 

Der infolge der Dinanioinctamoipbosc' grpresstc F('l(lsi)at des Gabhro 
ist vollstándig serizitisiert . 

B) D i a 1 1 a g. 

Der Diallag ist in dem Gestein in Form kurzer Prismen vorbanden. 
nnch welcben er eine gute Spaltbarkeit zeigt. Zwillingsverwachsung nach der 
Fiácbe (100) tritt genügend háufigauf. Erist bellgriin und entbált zabllose Ein- 
schlüsse, von welcben er bráunlicb zu sein sobeint. S 'in opliscber Cbaraldír 
ist negativ. Die Extinktion in den nach der Fiáclie (010) hergestellten Dünn- 
schliffen ist —39°. Der Pleocbroisnius dei-selben ist schwacb. Iláufig kommen 
A''frwacbsungen mit dfin f rvpri-st lírn voi . Die mit dw ]''lacbc (100) pirallelcn 



UAHHKO AN l)|:n UMKIíKN DONAU. 141 

LiiiK'lleii keiloii sich iii deii Diiillüojkristall t'in und ist deivu Liclitbrecbuni,' 
üiiiBi'i- íils jené des Dialhifj; ; ilir (iptischer Cha raktér ist negatív, der Pleochrois- 
mus bedeutend : c = griinlicb. a = rötlich. Besonders gut zu sehen ist diese 
Wrwachsung an der Fiácbe (010) +. Zwischen den Nifolprisnien extinquiert 
(liT rbonibiscbe Pyroxen an dieser Fiácbe gevade, wábrend di'r Diallag Ixi 
'/.irka —39"' auslöscbt. 

In den Diallag des <(a»-CTabbro scbajlt'n sicb breile Hypei-stlienUunelle]! 
oin. Die Diajlage des «Í»)-Gabbr() zeigen interessante Verwachsungen. ZTfei 
oder niebrere Diajlagindividuen wachsen kannnartig ineinander mid d( i- 
ganze Diallag niacbt einen scbviítgranitartigen Eindruck. 

Der Diallag ist sebr reich an Einschlüssen. Schwarze, undmcbsiebtige.,. 
sebniak\ kleine Nadeln lullen den ganzen Kristalj aus, unter welcben einzelne 
niancbmal rotbraiui durchscbeinend sind ; sie erinnern in allém an die aucb 
in den Feldspáten vorkommenden Dmenittricbite, nur sind sie gröBcn- als 
diese. Ilive Piacierung gescbiebt parallel mit der «c»-Ac]ise, sie zeigen sicb 
aber aucb in scbiefer Pcicbtung, so daij ihre in zwei Ricbtungen placierten 
llmenite einen Win kel von nahezu 124° miteinander einscbliessen. Oft treten 
sie so dicbt auf, daB sie in Wirkliebkeit zusammenbángende Keiben bilden 
und in solcbem Falle die in vemcbiedenen Ricbtungen placierten Ilmenit- 
reihen eine wirklicbe anipbibolische Spaltung zeigen und nur bei starker 
VergröByrung kann man seben, daB man llmenite vor sicb bat. 

AuBer diesen finden sicb ab und zu Rutilkörner und ziemlich grolá,^ 
Pyrit-Interpositionen . 

Die Diallage sind ini allgemeinen friscb, nur an einzelnen Stellen, haupS 
sácblicban den Rándern ist eine Ampbiljolitisierung zu beobacbten. An nwn- 
cben Stellen ist die Umbildung zu Ampbibol in gröBerem MaBa vor sicb ge- 
gangen. Der sicb bereits fást vollstándig umbildende Kern des Individuiims 
ist nocb Diallag mit pyroxeniscber Spaltung, wábrend an seinem gröBeren 
Teile die ampbiboliscbe 124°-ige Spaltung nocb gut sicbtbar ist. Dieses 
Sekundárprodukt bat eine bellgelblich grüne Farbe und ist ein schwacb 
pleocliroistiscber Ampbibol, das ist Aktinolitb, da c : c = —15°. Stellen- 
weise konnte diese Messung genau durchgefübrt werden. Der Diallag des 
saussuritisierten Gabbro aktinolitisiert sicb ebenfalls. Die gelegentlicb der 
Umbildung entstandenen Fasern ordnen sicb parallel zm' «c»-Acbse an, docb 
ist nebst dem aucb unregelmáBige Anordnung zu beobíu-bten. An einzelnen 
Stellen bat sich der Diallag zu einer fasrigen, schwacb licht- und doppelL- 
brechenden Substanz umgebildet, die aller Wabrscbeinlichkeit nach Anti- 
gorit ist ; a = a. 

Der Diallag jenes Gabbro, der eine Dinamometamorpbose erlitten bat, 
zeigt eine sebr schöne íasrige Struktui". 

Der Diallag des stark serpi-ntinisierten Tiszocaer Gabbro ist staik 
zi'rbnickel) . 



142 Dí IRMA PÁPAY 

C) 01 i Vi 11. 

DcT Olivin ist nienials antoinorph, sondern stets in Form von abgeruii- 
(Ifteii Köniern vorhanden. S^in Erhaltungszustand ist ein vei-scliiedencr. 
stellenweise ist er voUkommen frisch und dann ist er farblos, an andeivn 
S:ellen Avieder sind bereits Spuren der beginnenden Verwitterung wahrzu- 
nehmen. Zuei"st beginnt die Umbildung den Spajten entlang und der sich 
al)sondernde Magnetit bildet ein förmliches Netz. Na eh der Absonderung des 
Magnetits verwittert der Oavin weiter und die Fádén des Magnetitnetzes 
werden auf beiden S^iten von einer S3rp?ntinzone begleitet. Die Einschlüsse 
des Olivin sind Ilmenit und titanháltiger Magnetit. Diese sind jedoch in den 
seltensten Fállen frisch, gewöhnlich Itisst sich an ihnen die L^ukoxenisierung 
beobachten. J)sy Olivin des <(b»-Gabbr() ist fást vollstándig serpentinisiert. 
Dar Siussmit-Gabbro, der jedenfalls das Eesultat dj'^namischer E-nwirkungen 
ist, worauf man aus seiner kataklasischen S':ruktur sch]ieíj?n kann. entbált 
keinen Oavin a]s priniáren Bcstandteil. 

An vielen S-ellen wird der O.ivin an der Kunta ktslellc mit dein Pjíi.iíioklas 
von eineni hellgrünen Amphibolsaum von wechselnder Breite mnfasst. 
Diese Erscheinung ist zuerst von Töenebohm beobachtet und nach ihni 
auch von anderen wahrgenonmien w^nxlen. Nach Törnebohíi entsteht dieser 
Amphibolsaum in Verbindung mit der Sarpentinisierung des Oavin durch 
Infiltration aus dem Piagioklas. Wenn nebst dem O'ivin eine Diallaggruppe 
vorhanden ist, begrenzt dieser Amphibolsaum auch diese in gewisser Breite, 
keilt sich aber dann allmáhlich aus. Nur am Kontakté des Feldspat vmd des 
O'ivin kann manstellenweise beobachten, daB der Olivin innerhalb der grünen 
Amphibolzone von einem anderen sehr schmalen und vollkommen farblosen 
Saume begrenzt Avird, der aller Wahrscheinlichkeit nach aus Tremolitnadeln 
besteht . 

B) A k z e s s r i s c h e G e m c ii g t ^ i 1 c . 

Unter den Ne])engemengteilen des Gabln'O liabe ich sehr wenig Zirkon 
gefiuiden ; gewöhnlich zeigt er sich in Form von Körnern mit hoher Licht- 
und Doppjlbrechung. Apatit ei^scheint sehr selten, gewöhnlich in kurzen 
Prismen. Der Magnetit erscheint in Form von kleinen Oktaedern und aul den 
Gehalt von Titán weist der Umstand hin, daB er stark leukoxenisiert ist. 
S3hr selten findet sich Ilmenit in Form kleiner sechseckiger Tafeln ; gewJhn- 
lich erscheint er formlos und gleichfalls stark leukoxenisiert. 

PlinsichMich der 8'ruktur sind samtliche Gabbrovorkommen grol)kör- 
1:1,1.'. Schavlc Grcnzcn in der Entstehungs]);'ri()de der einzelnen Bestandteile 
k()iinen nichi untci-schieden werden, so daíj nieht cin cinziger Bestandteil 
a ntomorph isi . Die FeldspáU' sind tafelig und stijnmen hinsichtlich der GröB.' 
mit den gleicliíalls tafeligen Dialla-en überein. D.-r Oüvin erecheint in ab- 
gerandeten Körnern, vullstandig xrn(iiiiiir])h. 

Meine Arbeit abschlieC-nd, statte ich dem Jícrrn Uni vei'sitá'sprofi'ssor 
T).-. BÉLA Mauritz meincn ergebene}i Dank dafür ab, daBer mir durch seine 



GARMÜO AX 1M:H I^N l'l'.ülí X DONAU. 1 4 

wohlwiillt'iuU' Liiilcisl iit/ iiii.u und Irciiinlliclir I iitciwcis iiiii; die Ausíiilivuii<; 
nieiner Arl)i'it eniKi.uiiclU linl. 

. Budapoöt. 23. Fcl.nu.r ]91S. 

BL'nrlu'itot iiu .Ariiicriilutiiscli-lA'tronni phisídicn Iiistit\it dcv k<"ni.uiig. 
Uni veiéit at 1917 — 18. 

(Aus (lem Uii.LZ'iiriscdifu ühci-sctzt Af. l.'i!Z vhokski di pl . Hrriíiiiuciiitmr, 
Beriíinspokloi- in P.) 



ÜBER DIE KKISTALLFORM DES GliíEBELI^lK BAKYTES. 

Vuil Dl-. ]\fAEIK VeNUL. 

- ilit Fiu. :í. - 

Das in deii Besitz des Ungarischen Nationaliiiuseums gelangte Baryt- 
exeniplar, welcbos luir seiner interessanten Kristallform wegen '"•om Herni 
Museuuis-Abteilungsdirektor Dr. Josef Krenner zur náheien Untersuchung 
übergeben wurde, stammt aus Griedel.^ Die einzolnen Kristalle zeigen sámt- 
licb eine sáulenförmige Bntwicklung; ibre Lángé wecbselt zwischeh 2—8 mm, 
die Dicke zwiscben 1—2 mm; dieselben sind schön wasserbell und besitzen 
scharf und bestimmt entwickelte Flácben. An einzehien Kristallen waren 
die Fiáchenein wonig dunkel, trotzdam aber gut messbar. Bestimmt konnte 
eb nacbstehende 7 Formen feststellen: 

Endflácben: Bracbydoma : 

c = 001 ^ 011 

h = 010 

Prismen : Pyiajiiiden : 

VI =110 ?/ = 122 

n = 120 r = 112 

Unter diesen Fennen kommen niemals allé siebe}i an einem Kristalj 
vor, sondern uacb folgenden Kombinationen verteilt : 

1. Am háufigsten ist die Kombination von o (011) vind i/(122). Sebr 
báufig erscbeint obenan c (001) in Form einer scbmalen Fiáche (Fig. 1). Die 
meisten Kristalle werden nur von diesen drei Formen gebildet. 

2. AuBar der Pyramide o, c und y tritt no eb die Pyramide /■ (112) auf. 
Ibre schmalen Flácben blinken lebhaft zwiscben den Flácben y (122). (Fig. 2.) 

3. Diese Kombinalion wird 7.usammengesetzi : vom Bnudíidninü o (011), 

1 Das Djif Griedel, am WuttcrfluB, liosít iii d.r Nahc diT Stadt Butzbach iii 
Oberhessen. Dicse Síadt ist ciiie Statiou d'-r Eisonlvilinlinio Git-sscn —Frankfurt a/M. 



114 



U; MAKIK \KN1)L 



von ilfii Eudfíáchen r (Oül) und & (010), von (Ut Pyramide ?/ (122) und dcit 
Prismen n (120) und ni (WO). An dieser Konibination íindt't nian daher die 
nieisten Fornien, da unter den insgesanit bt'obachteten 7 Formeu 6 an 
dei'selben vorhanden sind. Auffallend ist, daB sich hier c mit genug bifi- 
ter Fiáche abstumpft, dagegen ist h nur als schmaler Streifen vorhanden. 
Auch n (120) stumpft als schnialc Lsiste die entsprecbende Kanto von 
1/ (122) ab, wáhrend die zw<-i Fjáchen des w (110) a!s kleine tra pezförniigu 
Fiáchen am Ende des Kristalles glánzen. (Fig. 3.) 

Die Kristalle zeigen a]so eiue ziemlich einfache Entwicklung; intev- 
essant niacht sie die brachidiagonale Entwicklung und der Unistand, daB 
neben dem Doina o (011) di ■. Pyramide ^(122) stets die vorherrscbende 
Form ist. Die Grundpyraniide ^(111) zu finden, ist niir nicht in einem ein- 
zigen Falle gelungen. 

I 




II 



III 





Fig. 3. Die Kristalle des Gricdekr Baiytes. 

Die Flácben sind zumeist vollkommen entwickelt, insbesondere babon 
die Fiácben y und o stets scharfe und bestimmte Reflexe gégében. Die Voll- 
kommenbeit der Flácben gebt übrigens aucb aus der untén beigefügten 
Tafel hervor: die gemessenen und berecbneten Werte nábern sicb einander 
stets genug. 

Die Griedeler Baryt kristalle ábneln arn meisltii den von Nkminab* aus 
Binnental boschriebenen Innfelder Baryt kristallen. Aucb diose sind nacb der 
Bracbydiagonalon gestreckte Saulén und aucb nn ibnen ist die vorrbei^scbende 
Form und y. Ábnlicbe Baryt kristalle wie die von Binnental, beschreibt 

SCHARIZER.'- 



1 Min. Mitttilutij.'( 11. 1870, ti. t)l. Neminar Ixsehitibt y.war die Kristaje 
liaijtoöiestin, weist aber nachtrájilich iiaeli, <|a B sie Bayitc siiul. 
» Z<itschr. f. Ki ist. 1898. 30. 299. 



DIB KKISTAI.LFÜKM JDES UIUEDKLBR BAUYTES. 145 

Dic von GuiJNLiNG ^ iK'Sc'luiebeneii Binnentalcr BsiiytkiistaUc sind 
clHiilalls n;uh o gcstrcckto Saulon, Ix'i dieseii uber ist nobst, doni o — /t das 
Prisma ni (110) dio voihorrschondo Foini und doniiniort auch noch dio End- 
fliicho c; (001), wiihrond dio Pyraniido 7/ (122) übeihaupt nicht vorhanden ist. 
IXe nach der Bracbydiagonajen entwickolton Baiytkiistallo boschroibt forner 
Sámsoni.^ Dioso KristaHo stainnion aus Vornasca (Piaconza, in Italien) und 
piiid sio (ion {jriodolor Baiyten insofeni áhnlicli, dal3 sio nach o gestreckt 
siud, duc'b (lominioron an denselben w (110) und íZ (102) (letzteres ist an den 
(Iriodolor Baiytcn niclit vdibandcii), -wábrond y untorgeordnct auftritt, obonso 
avu'h z. 

Diósom áhnlich sind dio von Hach =* a us Cheshiro beschriebenen Baryt- 
kristallo. Auch dieso sind nach o ontwickolt und doniiniort an ihnen d. Auch 
// ist vorhandon, jedoch nur vmtergeordnet, wáhrond an dom Gricdeler 
B;uyt a dio doniiniorondo Fönn ist. 

ZiMÁNYi* boscln-oibt kaukasiche Barito, dio nach o gestrockte 
Siiulen biklon. E-5 ist an ihnon d, no, z und y vorhandon, unter diesen donii- 
niort d, dagegen fehlon c und h. Barytkristallo von Dernő (Gömörer Komitat) 
licschroibt ZiMÁNYi* gloichfalls, dio ebonfalls nach dcr Brachidiagonalen 
i nt wickolt sind ; boi dióson wioder ist stark dominiorond c. 

lm aljgemeinen finden wir daher boi ni Vergleiche der von voi-schiedenen 
Orton stammondon Barytkristallo, dio nach der Axe a gestreckt und sáulen- 
lüruiig ontwickolt sind, daí) dieselben in Hinsicht auf die Form der Griodeler 
Baiyte don von Neminar beschriebenen Innfelder Baiytkristallen am nitisten 
ahnlich sind, soíern sie mit lotzteron nicht nur darin übereinstimmen, dafi 
sie nach der Brachydiagonak'u ontwickolt sind, sondern auch darin, daJ3 
Howohl beim Griodeler Baryt, als auch an den Innfelder Kristallen nebst 
di'in Brachydoina o(Oll) stets die Pyramido y (122) die vorherrschende 
Fönn ist. 

In nachstohondor Tabollo habé ich die gemessenen Worte, verglichen 
mit don borechneton Noigvmgen zusamuiongestellt. Als Grundlage der Be- 
r.'chnungon dienten die Grundwerte von Helmiiacker. Als gemossene Werte 
habé ich dio Mittolwcrti^ der Mossungon aufgoführt. 











Gf messen 


Jícrechnet 


<• ; 


; 


000 : 


011 


52° 44' 


52' 43' 8" 


c ; 


: //. 


, 001 ; 


: 122 


57" 0' 


57" 1' 


h ■ 


: u 


010 : 


120 


81 ' 13' 


3r 21' 


b : 


; )}i 


010 ; 


; 110 


51" 19' 


50 '^ 48' 47" 


h ; 


■■ íl 


010 ; 


; 122 


44° 15' 


44° 16' 



b : r 010 : 112 63° 25' 62° 56' 

1 Z;it.s(hr. f. Kri.st. 1884. 8. 243. 

^ Sámsoni: Mem. Ac. Bologna, 1885. Zi-ilsthr. f. Krist. 1886. 11. 

» Min. Mitt. 1823. 

* Földt. Közlöny, 1894. 24. 

» Zeitschr. f. Kiist. 1908, 44. 

Földtani Köilöny. XLVIII. köt. 1918. 10 



146 









!>■ MARIK 


VKNDI. 
Gcmcsscn 


Bfivilii 


1.1 


: 


!l 


OU : 


1 22 


2ő° 48' 


26' 0' 


49' 


11 ■ 


r 


122 : 


112 


19' 10' 


18' 40' 




V '• 


n 


122 : 


120 


82^ r„s' 


32° 59' 




III : 


)H' 


110 : 


110 


78'^ la 


78° 22' 


26' 


: 


; /; 


011 : 


010 


nr fi' 


37° 16' 


52' 


11 • 


y" 


122 : 


: 122 


128^ 2' 


127° 56' 




y ■ 


' ?/'" 


122 : 


: 122 


91° Ki' 


91° 18' 




V • 


.'/ 


122 : 


: 122 


65° 56' 


65° 58' 




: 


: o' 


011 : 


011 


7-1'- 36' 


74^ 33' 


44' 



Dif paragenetischen Verháltnisse dieses Baiytes sind folgende : didit, 
farblos, stellenweise liegt auf einer braun gefleckton Quarzunterla^c hell 
ííolblichbrauner erdiger Limonit, der na eh oben in liarten. kleintrauhigiii. 
hraunschwarzen Limonit übergeht. Letz-tererist mit einer sehr dünnen. íVinen 
Quarzkriiste überzogen, an welcher sich die oben beschriebenen Barj'tpris- 
men ansetzen. Neben diesen Kristallen lieBan sich noch am imgemein 
<lünnen und zerbrechlichen Quarzháutchen bestehende leere blasige Kngfdri 
intdecken, derén Durchmesser ungefáhr 3"5 mm betrágt. 

Zum Schlusse erfüUe ich eine angenehme Pflicht. indem ieh aucl! an 
ilieser Stelle dem Herrn Miiseums-Abteihings direktor, ünivei-sitáts-Pro- 
fessor Dr. Josbf Krenner meinen ergebenen Dank für die Liebenswürdig- 
keit abstatte, mit welcher derselbe mir dieses schöne und intercssante Unter- 
suchungsmaterial zur Verfügung gestellt und mich in niciner Arbeit mit 
séinem wohlwollenden Hat und seinen Unterweisungen vintt-i-stiltzt iiat. 

Lőcse, den 1. Október 1916. 

(Au3 dem Ungariscben übersetzt M. Przyborski dipl. P>Hrgingpnieur, 
Berginspektor i. P.) 



C) VEREINSNACHRKHTEN. 

Eröffnun(|srede dcs I*rasi(loiiteii der UiKjarist-lion Geolo- 

gischeu Gesellschaft iii der aiu 6 Kehriiai- ií)I8 statl<je- 

fundenen LXVIII. Generalversaininiiiiiíj. 

Gehalttn von I>v. 'í'homas v. S/.oxtagh. 

Hochgeehrte Generalvt rsamnilung ! 

Witder sind wir im Begriffc, das Ha upl bucii unserer einjáhrigeu 
Tátigkeit abzuschlieB?n und über allo Ereignisse unseres Vereinslebens. 
sowie über Alles was mit unserer Tatigkeit zusammenhángt, Piechenscliafi 
zu legén. 

Wie es scheint, hat der die hislurischen Kechte sowie auch der be- 



verilinsnacurichten. 147 

^■^oiinem' .Tudicium iiiiB ichtciuU' blutrünstige Stunn (Us ^rt-nschcnge- 
T^cliUclitt'S schon seincn Holiepunkt errcicht und beginnt jt'tzt der krank- 
hcifíe Zustand in eine andere, nicht minder gefáhrliche Richtung umzuschla- 
gcn. welcht^ nicht niir die menschliche Gesellscliaft, sond^rn auch unser 
'{)islu"ngt'S Lében in eine neiie, bisher unbekannte Kriose zu schleudern 
droht. Die in eine bestimmte Riclitung stürmisch, radikal und ohne f'bergang 
treib?nde Umformung der menschlichen Gesellschaft und ihrernaturgemá6?n 
Entwicklung pflegt ebensowenig zu einem segensreichen Ende zu fiihren, 
wie jedwtde, mit den ewigen (íesetzen der Xatur widersprtchendv ge- 
waltsame Handlung. Es ist wohl wahr : die a 1 t e n F o r ni e n, die altén 
íibí'ilebten und veimorschten Institutionen der nu-nschlichtn Gesellschaft 
müssen der heutigen Xatur den Ansprüchen des Menschen entsprechend 
umgefornit und ergilnzt werden: aber diese ungeheuer schwere, imd mit 
riesiger Verantwortlichkeit verbundene Umwandlung muB mit der ge- 
Avissenhaf testen Yorsicht und mit der vollen Kenntnis der Vielseitigkeit 
der menschlichen Xatur geleitet werden. 

Wii- Avissen allé sehr gut. dafi e« viel leichter ist, etwas bestehendes 
2u verwüsten, zu vernichten, als etwas besseres, schöneres und nützlicheres 
"ZU erbauen, zu erschaffen. Ob die unsicher flatternde Friedenstaube sich 
nicht zu einem wilden Habicht entlarven A^ird, der statt des lange erwar- 
teten ölzweiges ein stachliges Dornreis in seinem blutdürsligen Schnabel 
trágt? In unserem Vaterlande heirscht ohnedies die X'^eigimg zu den Extré- 
men ; diese ist aber kein Freund der besonnenen, überlegten und segens- 
Tfichen Tátigkeit. Wir lieben die himmelstürmendtn, prickelnden Gedanken 
und Phrasen. Wir bilden uns ein, den strenge vorgeschriebenen Entwicklvmgs- 
gang der Xatur beiseiteschiel)end. mit grolj?n Sprüngen das errccihen zu 
können, was andere nur mit fortwáhrender, ausdauernder, bedachter und 
sorglichen Arbeit für sich erwerben konnten, und zwar mit einer Arbeit, 
<lie durch Überlegung, Liebe.. Begeisterung und v )n einem ])erechtigten 
Ideahsmus beseelt ist. 

D-is innere L^b?n d'.T G -oloiíischen Gjsell^chíift. 

Auf das innere Lében unserer Gesellschaft übergehend, können wir 
keine groCen Ereignisse verzeichnen. Alles beAvegte sich in der, durch die- 
gegenwárHg schwierigen Verháltnisse beherrschten Bahn. Die Zahl un- 
serer Vortráge hat gewifi nur infolge unserer bedeutenden Úberbürdung 
vielleicht etwas abgenommen, wáhrend unsere «Mitteillungen» infolge der 
haarstráubenden Verteuerung <ler Druckkosten eingeschránkt werden 
mu isten. Unser Vermögen hat sich ab:^r — "wenn auch nicht in dem 
MaB,^, wie es unserem edlen Zwecke entsprt chen würde — immerhin ver- 
mehrt. Di^-ses Jahs zeigt, welchen Widerhall unser, an die Söhne des 
Vaterlandes und an unsere materiellen Zweeken dienenden Gesellschaften 
gérichteter Appell findet. Es zeigt dieses Jahr, in wie hohem MaBe 

10* 



118 VEREINSNACHRICHTEN. 

uuser uftVntliclus J^bfii juiti- lutcii ssfuspliiiic, in ilcr wir imserom Valn- 
lande und dein Ingaituni dicin'ii. \\ Mstümhiis und Aik rkfinmng tnl- 
gegenbiingt. 

Einen Teil unsmvr Mitgliidcr hillt d'w Mjlitiiipilicht autdi luiitc 
noch félne, iso da^s dkselbon noch inuni-r ilncr Fachb schaftiguug 
entrückt sind. 

Insoi' .M)tpilung für -HidilcntMisehung k-innli' unti-r den ungünsligin 
Vcihaltnissen und in Kiniang* lung matciií lltt Milt( 1 ihív gcwobidiídn" 
Tiltigkeit nicht vcll f'nlfallcu. l'r(d\ ssor l.rnwKi IIiolla. bisbci- \'iz('- 
priisident, wuido Piüsident dcv Mih ihn).i-'. wahitnd Theodok Kormos, 
kön. ung. Stctionsgeologe, i'iivatd';Zfnt di r ^]livl'l•si^a^ zuni Vizepiasi- 
denteii gewiihlt wuide. Beidé habi-n die /artc Hlanze \<nn .Vugenblicke 
ihres ersteu Kmp:)rspri( Bens mit autriclitigci- B;>geistnung gthegt und so 
werden sie die, nun li benskiiifi i<í<' l'flanze gewiB auch fevnerhin mit 
ganzer Hingebung warten. 

l'nsnv n( ue .Mjtrikmg. wt Ichc bciufcn ist, die «H y d r o l o g i < >>> 
zu pflegen, hat ,sich nunnithr cndgiUtig konstiluieit . Es gtlang, für diíu 
Voisitz Sebastian -Vladáu Kovács, kön. ung. Htfiat, Prcfessor an der 
Tcchnischcn Hochschule zu ge^^imlen. Die Stellen der Vizepiasidentv n 
waien Dr. 1'ranz Schafakzik, kon. ung. liiMgrat. Piofessor an der 
ttchnischen Hcchschule und \h\ Hado I^övesi.igkthy, Prcfessor <!<'»• 
l^niversitil*^, so frtundlich zu ül)crn( hmcn. Sekrctiir der .Vbteilung nvukIc 
Ödön Pogdánfy, k('>n. ung. S( ki ionsrat . .Vu(di der .Vusscdnilo ist so 
glücklicli gewablt. daB wir dci- niit /lichcn. lückcni.usiüUenden Tiltigkeit 
und dem Auíblührn dicsér Abtcilimg mii frohcr Zuvcvsieht entgegcn- 
sehen. Hie weitgcstickten /ide der Tii' igkt it diísci- .Vlttcilung hat sídion 
Ödön IjOGDÁnfy in ilu-ci- ganzcn .Vusdcbnung entwicktll und untcr ditscni 
kostbarcn Pani( r bcgimit die Taigkíil di( ser .Vbtc ihuig zum Wohle un- 
sores \'atcilanil< s und /.u imscicr l'V( udc l'cr .^nn'gcr und cifrige \(ir- 
kilnipf.')- der Tdrc abii-. Mai.kgtüf Kaül >lAi!i;Nzr k. u. k. Erldmarschall- 
lAUtcnant. hat mit der Erricditung diesir Sek/ion s( in Zi»l ciicitdit und 
wir hui'fcn, daB cr ; uch an der Ta'igkiit der .M)t«ihmg uiit vjJler Hin- 
gabe tc'ilnehuien wird. .^ ucdi bei ditscr (l( lcgt>nh<il cnl Itirtcii wir S incr 
Exzelienz unscicn ergcbcncn (iiul.l! 

ICriimi'iunu aii miscic \'( tnIoi hciu'ii. 

Gelegcntlich der. sicli mii drr cndgüll ig( n Kojisl it uicrung der H_vdi(-- 
logischen Abtcihmg lufassenden auBin-ordriitbchcn Generalversanunlung 
habén wir das, durch Ludwiü Hápoi.ty, dem voizüghcdien Schüler drs 
Heistei-s Alois Stróbl, aus Huszkicaer Marmoi' g('nuiB;lte Denkuial 
JoHANN Böckh's in stillcr l'i i( r cnthüUt. I>as hcnkuiak wckdus auf >n- 
regung unseivi' (r( sellscbaft durídi die Vcrchici- und Eri unde unseres ein- 
stigen hochvt'rehrtcn Piásidenten ge.stiftet wurde, ist an einer P]cke der. 



VERRINSNACnRICHTEN. * Í49 

imf (ler StraB,^ «St(fiinia-ú'» bofindlichni Gartonmaupr der kön. ung. Geolo- 
gisclien Anstalt aiigel)raclit . Sowohl der Eiitwurf, als auch dio Loitung 
der Ausführung sprechen für den (dlen (ieschmack und fiir den selbst- 
losen Patriotisnius dcs Meisteis Alois Stróbl. A11( n unseren aufrichtig 
iiinigen Dank für ihre Opferwilligkeit I 

Ehren und hochacliten wir auch fiiiílcrliin das Andenken "weiland 
.ToHANN Höckh's. VjV wíxv unser bahnbrtchender Meistei- und einer unserer 
Führei'. Sein Tjében galt für unsere Wissenscliaft und fin- unser Vater- 
land. Hiemit tilgen wir nicht nur unsere Scbuld an deni wahnn Verdienst, 
sondern huldigen aucli der WiiicUgung der selbstlosen Arljtit und s ines 
C'barakters. 

¥erno)- habén wir d.n Verlu-it E. Eőrenthey.s zu beklagen. Den 
s<> traurigen Abgang unseres gewesenen Sekretars und AusschuBmit- 
ghedes, des Professors an der Universitát, Dr. Emerich Lőrexthey 
wird unser Mitghed Dr. Elemér Vadász noch in dicsér Generalversamm- 
lung in die Form einer Gedfnkr^de kléiden. Gesegnet sci das Andenken 
luiserer temen Toten! 

BesomU'ic wisscnschaftlichc Betátigimgen. 

Die klassische Arbeit unseres Ehrenmitghedes Dr. JjUDWIG v. Lóczy, 
übc^r «Die Geologie des Balaton* hat die Ungarische Aka- 
demie der Wissenscháften mit dem groB.r-n Preis des Jahres 1917 ausge- 
zeichnet. Dr. Ludwio Lóczy gehört alsó zu den Wenigen, die durch die 
Akademie der Wissenscháften sowohl mit dem GroBen Preis, als auch mit 
deni <AIarczibányi-Preis» au-íg^zeichnet wurden. Mögé seine weitere groB- 
zügige Tiitigkeit sowohl ihm, als auch uns noch viel Freudé bringen. 

Meinem Priisidenten-Kollegen Dr. ]Moriz Pálfy verlieh die Buda- 
p:>ster Sakzion der Ungarischen Berg- und Hüttenniilnnischen Gtsellschaft 
ihre goldene Plaketté für seine hervorragende Eachdissertation. 
Gc^legentlich ditser wohlverdienten Anerkennung und Auszeichnung be- 
grüB.^n wir ihn mit aufrichtiger Ereude. 

SchlitBlich erwáhie ich, daB unser Ehrenmitglied, Dr. Ludw^ig v. 
Ilosvay die Stelle eines Staatssekrelars des kön- ung. ^linisteriums für 
KultiLS und Unterricht zurückgelegt, und sich wicder dem dankbareren 
13erufe der Professur zu gewandt hat. Gfb3 die göttliche Vorsehung, 
daB er in geistiger und leiblicher Frische noch manche Jahrgange in eine 
der wichtigsten Wissenscháften der Xeuzeit, in die der Chemie eiuführen 
mögé. 

Dinksagung unseren Protektorcn. 

Anlasslich des 80-jahrigen Gtburtsftstes unseres Ehrenmirgliídes Sr. 
Exzellenz Grafen Béla v. Széchenyi, der unentwegt allén Momenten un- 
seres wissenschaftb'chen und unseres grselLschaftlichen Lebens ein reges 



150 VEREINSNACHKICHTEN. 

Interessé und Teilnahme entgegenbringt, habén wir iinseie aufnchli{í(n 
Glückwünsciie hocLachlungsvoll entgegengebracht . Ich glaube den un- 
geteilten Gefühlen unserer Generalversammlung Ausdruck zu vériéiben^ 
indem ich auch bei dieser Gelegenheit Sr. Exzellenz noch ein langes 
Lében und ungetiübtes Glück wünsche. 

Das Portefeuille füi KuU us und Unteriicht hat von Béla v. Jankovicit 
Gráf Albert Apponvi ülx'iiiounucn. l^ie Jjast der schweren Sorgen des 
Ackerbau-Kessorts sind von dt n Schultein Báron Emerich ven Gillányi's^ 
auf die des Ministers Béla v. Mezó'ssy übergangen, d(jch ist dieser heute 
auch nicht mehr ini Amte. Nunmehr hat Dr. Alexander Wekerle k. ung. 
Ministerpiíisident in eigtner Person die Leit ung dieses Ressorts über- 
nommen. Wir sind al^er davon überzeugt, daJB \venn auch diese zwei so 
wichtigen Stellungen nun in andere Hande gelangt sind, die gütige Un- 
terstützung, welcher Avir bisher so glückhch waren teilhaftig zu sein, unse- 
rer, nnt materiellen Öoigen kámpfenden Gesellschaft auch in Zukunft 
nicht entzogen werden \vird. Wenn auch die Wirksanikeit unserer Ge- 
sellschaft nicht allzu laut ist, so trachtet sie dcch stets unserem Vater- 
lande und der Wissenschaft zu dienen ; denizufolge konnnen allé Zuisen 
der ihr gebotenen Unterstützung stets deni Vaterlande und deni Geniein- 
wohl zugute. Mit aufrichtigem Dank gedenken wir der zurückgelretcnen 
und wenden uns vt-rtrauungsvoll ihren Xachfolgern entgegen. 

j'.uch wollen wir unseres erhabenen, uns w^arm zugeneigten Prottk- 
tors, Seiner Exzellenz Fürsten Xikolaus v. Eszterházy und unseres Ehren- 
mitgliedes, Dr. Andor von Semsey niit deni Gefühle der hochachtenden 
Dankbarkeit gedenken. 

Bestens danken wir auch der kön. ung. Geologischen 
A n s t a 1 1 für ihre in jeder Hinsicht gebotene kollegíale Unterstützung 
mnd dem Kön. ung. N a t u r w i s s e n s c h a f 1 1 i c h e n Vérein 
für die Güte, da6 derselbe uns für unsere Si^zungen diesfn Saal zur 
Verfügung stellte. 

Wir sind aber auch unseren ini Laufe des Jahres eingetretenen 
gründenden, stift endend und ordentlichen ^litglitdern für ihre patriotische 
Béreit ANÍlligkeit dankbar, womit sie die Wirksanikeit unserer Gesellschaft 
íördern. Unser AusschuB befaBte sich ferner auch mit der Idee von pro- 
vinzialen /usschüsstn, zwtcks S iirkung unserer Gesellschaft, sowie auch 
der Erweiterung unseres Ausschussts ; nachdem di(S aber mit der Ánde- 
lung unserer Statuten zusammenhángt, nAiBte die Voiiage des diesbezüg- 
lichen Entwurfes auf eine günstigere Zeit verschobt-n weiden. 

Die festliche Stinimung unsíM-er htutigrn Generalversammlmig dürfte 
ferner auch noch dadurch gchoben wcidíu, daB auf Antrag des Ausschus- 
ges nunmehr die 7-t e SzABÓ-M<^daillo aiisgegeben und daB die Generah 
Yersammlung auch ein Ehienuiitglitd trwáhlen MÍrd. 



VEREINSNACHRICHTEN. 151 

Übjr dio Tá'igkcit vcrwandtcr Korporatioucn. 

Indem icli auf dic Tiltigkeit der mit uns veiwandten Korporationen 
übeigehe, mu6 ich in erster Reihe der kön. ung. Geologischen Anstalt 
gedenken, derén Tátigkeit sozusagen als angewohnt mustergültige zu 
bezeichnen ist. Über ihr Wirken im Jahre 191 fi gibt sie in zwei stattlichen 
J:5ánden als «Jahresbericht» Rechenschaft. T^ieseni Jahresberichte entnehmen 
wir die gesunde Entwicklimg und Verzweigung ihrer, das Gemeindewohl 
í()rdernden Tatigkeit. Sie hat die geologische und berginitnnische Erfor- 
schung des J3 a 1 k a n s %áel groBzügiger und durch lángere Zeit fort- 
gesetzt als ini Vorjalne. Hiemit hat sie die geologischen Kenntnisse des 
]ji\lkans wieder bereicliert und wird die L-nternehmer und GroBindustriellen 
unseres Vaterlandes auf viele kostbare Rohstoffe aufmerksam machen, 
wobei sie auch die Int éressen unseres Heerts máchtig fördert. 

Im Jahre 1917 hat auch der Direktor der kön. ung. Geologischen 
Anstalt, Dr. IjUdwig V. LóczY lángere Zeit in den interessanten Gebieten 
geweilt nnd seiner Meisterhand ist es beschieden, die von den Mitarbei- 
tern gesannnclten l^'aden zu einem wissenschaftlichen Gewebe zu vereini- 
uen. Ich glaube, daB diese imsere Bewegung — wenn sie auch vor der 
Hand keinen direkten Xutzen abwirft, — dcch auch über die Grenzen 
unseres Vaterlandes hinaus als eine ersprieBliche bezeichnet werden kann. 

Und nun senken wir unsere Fahne in volkr und dankbarer Aner- 
kennung vor unserer vornehmsten Yerwandten, unserem Stolze, vor der 
kön. ung. Xaturwissenschaftlichen Gesellschaft. Diese Gesellschaft hat 
von ihren Anfángen an bis auf den heutigen Tag unter der Führung ihrer 
stets begeisterten und ausdauernden Vereinsleitung wahrhaftig GroBes 
geleistet. 

Es entstand mit ihr eine groBangelegte, wohlhabende imd unseren 
Verháltnissen entsprechende Gesellschaft, welche sicli der nationalen 
Gcsinnung des ungarischen Publikums klug anpassend, in diesem die Liebe 
zu den Xaturwissenschaften erweckto. Ein wahrhaft gigantisches Unter- 
nehmen! Soebeu fliegt die 1.— 2. Xunnner des fünfzigsten Jahr- 
g a n g e s des «T c r m é s z e 1 1 u d o m á n y i K ö z 1 ö n y» (Xatur- 
wissenschafthche ^ütteilungen) in allé Gaue des Vaterlandes, von zirka 
12,000 Mitgliedern freudig erwartet, die daraus Belehrung und Stárkung 
des ungarischen Geistes schöpfen. Ich finde nicht.genug würdige Worte 
für den Ausdruck unserer höchsten Anerkennung. Doch ist ja das viel- 
leicht auch nicht von nöten ; jené, die diese Arbeit leisteten und auch 
heute fortführen, können mit dem Gefühle des bestén Gew'ssens sagen : 
wir habén für die vaterlándische Kultur und füi' das Gemeinwohl, für 
das tágliche Lében und für die Wissenschaft alles getan, was wir nur 
konnten. 

Der ^íensch schafft, der Segen steht bei Gott I 



152 VEREINSNACHRICHTEN. 

Möge dicsér Segen cUesen niitzlichen Veiciti nuch in ZukunfI schüi- 
zend begleiten ! 

Deu U n g a r i s c h e B e r g- und H ii t t o n ni ii n n i s c li c 
V c r e i n hat am 21 -ten. Október 1917 seine jubilarisclie Gt-neralversamni- 
lung abgelialten, welche auch mit dem Kcvirement der Funkzionare v<-r- 
bunden war. 

Am 27-ten Juni 1897 hat sich in einer, gelegentlich der Eröffnimgs- 
feier des Gebaudes der kön. ungarischen Forstakademie zu Sehnecbánya 
abgehaltenen Yersammkmg der bis dahin bestandene «Verein zur Unter- 
stützung der ungarischen Berg- und Hüttenmiinnischen LiteratiiD) aiif 
gelöst und an seiner Stelle Avurde sofőrt der <(Ungarische iJcrg- 
u n d H ü t t e n m ii n n i s c h e Y e r e i n» gegründet. 

Auf der obenerwiihnten General versammlung wurde die Feier des 
fünfzigjáhrigen Bestandes der «B á n y á s z a t i és Kohászati L a- 
p o k» (Jíerg- und Hüttenmannische Blatter) begangen. Wir begrüBen den 
still jedoch würde voll jubiherenden Vérein mit brüderlicher Herzhchkeit 
und Hochachtung. Ihre, den vorgesteckten nützlichen Zielen selbstbe^MjKt 
dienende Tiltigkeit und insbesondere ihr patriotischer Sinn verdicnt nicht 
nur unsere, sondern aucli unseres Vateiiandes gerechte Anerkennung. 
Möge die göttliche Vorsehung diesen Vérein gedeihen lassen, möge dieser 
Vérein eine starke Stütze unseres Vaterlandes, der Stolz unseres öffent- 
lichen T^ebens und der glánzende Tempel unseres Bergwesens sein. Ihio 
Zeitscluift aber sei der treue und wahrhaftige Herold des Wissens und 
des Könnens des ungarischen Berg- und Hüttenwesens. Ein rührendes 
Moment dieser ]<\ier war der Abschied des hochverdienstvollen Priisiden- 
ten des Vereines, Stefan Fakbaky. Einen tiefen Eindruck macht^^ aber 
auch der glánzende freie Vortrag über «Die volkswirtschafthche líolb^ drs 
Ingenieurs» des Professors an der Selmecbányaer Hochschule, Di'. Bkla 
Barlai. 

Dr. Béla J:{arlai bricht cntsclilossen, aber wohliibiiltgt v'iiw Iawv/.o 
für die Interessen der auf naturwissenschaftlicher Grundlage gebikh't(Mt 
Klassen. Er geht von der Tatsache aus, «daB unscrfm volkswirtschafl- 
lichen Streben eine sterilé Planlosigkeit anhaftet, welclie \uis mit Aull r- 
achtlassung der G e o g r a p h i e und der (í c o 1 o g i c vorwiegend 
aus dem Jus und qu'^ Imitationen genahrte, fr.-nxU'n Verhiiltnissen 
angepaBte, uns aber durchaus fremdo Piinzipien und Institutionen anf- 
gehalst hat. anstatt tUR man sich mit einer bescheideneren. aber unsercn 
Kraften mehr angemessenen Rolle begnügt hatte, di^- wiv mit I*>hren zu 
Ende hátten spielen können.» ^íit eindringhcher Logik und Beweiskraft 
auf die Fehler unserer gewerbhclien Entwickhnig liinzirlcnd. weist 

* «Bínyászati és Kohiiszati L-\p')Ui), I. ('vfolyam, II. kíltct., 21. s/.. 7."54. old. 



VEREINSNACHRICHTEN. 153 

or auf don iiiingen 'Zusaninicnliantí zNvisclicn (Ua- Produktion und dnr 
Technik, nuf die XotM'endigkcit dt v Oiganisation des Yerbraiiches auf 
iiaturwissenschafüichov Grundlagc auf den innigen Konnex des Verkehrs 
mit dor Technik und auf das schiefe VfihaUnis zwischcn Kapital und Arbeit 
und huMinit ini Zusannncnhangc auf (U-n wahvcn Jícruf und auf dic wichtigc^ 
lí.illc dts IngcnifiMs. als des Avichtigstcn ]''aklors an dicsér Stelle hin. 
Baülai bengt sic'h zwar erkennungsvoll vor der ^\'ichtigkeit des lieclites, 
láugnet auch nicht. daB der .lurist ani Schauplatze des technischen und 
wirtschafslichen J^ebens übeiflüssig sei. ini Gegenteil, er hált zur Aasge- 
stallung und Entwicklung dosselben eni ge\visses staathches, juristisches 
und volkswirtschafthches System für notAvendig, indem sagt : «wir br au- 
ch en den .Turisten. aber in erster Eeihe benötigen wir produktive Arbeit, 
denn aus diesei' nahrt sich und an ilii' bereichert sich das Land.» Wir 
mü-^sen imsere naturwissenschaftliche Auffassung, unsere volkswirtschaft- 
hche Weltanschauung in den Staat hineintragen, unsere Seele in seine 
Seele, unser Blut in seine Yenen .» ... 

Bei uns wird auf dem (lebiete des volkswirtschaftlichen Lebens die 
staathche leitende und exekutive Maeht sozusagen ausschheBlich durch 
Juristen au-ígeül)t. Dementgegen gebührt auch dem Ingenieur und den, 
auf naturwissenschafthcher Grundlage gebildéten Klassen eine ent- 
sprcchende, — nicht untergeordnete, Svjndern koordinierte, unabhángige 
Stellung. 

Dieses Thema berührend, kann ich nicht umhin, es der ungarischen 
^littf'lklassp zu verargen, claB sie sich von der auf den Natiu'wissenschaften 
fuB^nden Ausbildung so sehr zurückhalt und sich nicht bemüht, unsere 
Eeihen zu ver<licliten und sich technischen Berufszweigen zu widmen. 

Mehr al<; bisher müssen wir zuküaftig festen FuB gefaBt, mit ur- 
verrücktem Augen auf unsere Ziele ausblickeud, rastlos arbeiten und vor- 
wárts streben. 

Ergebnisse gcologischcr Forschungen : 
Erdgag und Erdöl. 

Die X-te Ha upt gruppé des kön. ung. Finanzministeriums hat a if 
dem Fekle der Aufsuchung und Ausbeutung des Erdgases, des Erdöls und 
anderer nutzbarer Rohstoffe sowohl auf wissenschafthchem als auch prak- 
tischem Wege ihre Tíitigkeit unermüdlich fortgesetzt. Diese, auf gründliches 
Wissen aufgebaute, von jugendlicher Kraft strotzendc Hauptgruppe ist zu 
einem förmlichen Corps erwachsen, welches im aller Stille, jedoch 
unormüdlicli füi- die Interessen miseres Wohlstandes kampft und 
wirkt. Nur 13egeisterung zur Sache kann solche gliinzende Eesultate 
erreicheji, A\ie sie lúer erreicht Avurden. Wir müssen dieser Arbeiten einge- 
hender gedenken. denn das sind wohl nicht í\\ unterschatzende geolo- 
gische Ereignisse in uaserem Vaterlande, Resultate der Schulter an Schulter 



:154 VEREINSNACHRICHTEN. 

íiusgtführten Tátigktit des Geologen und des l^ngmannes, auf die wir 
wahrlich stolz sein künnen. 

In Eg b e 1 im Komitate Nyitra, nahe an der máhiischen Grenze, hat 
dci- AbschluB der Ölschürfungen pro 1916— 1917 nach den üblichen Abschrei- 
bungen einen H e i n g e w i n n von 1 ,71 8,538 K r o n e n ergeben. 
Hiebei hat die kön. ung. Staatseisenbahn bisher in einem erstklassigem, 
der Quahtat nach sozusagen einzig dastehenden Schmieröl eine Subvention 
ini Werte von circa 3 MiUionen Kronen erhalten, so daB der eigenthche 
Heingewinn nahezu 5 Millió nen Kronen betragt. 

Nicht nur als Einnahme bamerkenswert, soudern auch als Roh- 
stoff Avichtig ?u eintr Zeit, in welcher áuBei-ste Knappheit an Eisenbahn- 
Schmierölen h-rrschte. 

Erdgas in Sicbenbürgni. 

Über den Erdgasschatz íSiebenbürgens verlautete in let/ terén Zeit 
fást garnichts, höchstens ungeduldiges Kritisieren ; denn das liegt schon 
so in unserer Natúr. Und doch geht dórt im Osten selbst im Getöse der 
alles erdrückenden Waffen eine stille, aber kráftige und gesunde Arbeit 
vor sich. Die «Ei'ste Siebenbürgische P]rdgas-Aktiengesell.schafl» hat die 
Kraft des Sármáser Urquells mit ihrer 76 km langen Leitung schon in 
Betrieb gesetzt. Törd a und M a r o s u j v á r beleuchten, koclu'n und 
heizen schon mit diesem neuentdeckten ísaturprodukt. Mitdemselben wird 
die Tordaer Zementfabrik und die elektrolitische Eabrik der ((Solvay»- 
Werke gespeist, welch letztere auch Átznatron und Chlor darstellt. Bei 
Marosujvár wird die Ammóniák- und Sodafabrik mit Kraft versorgt, 
welche auch Chlorzalkium darstellt. Diese erste Gasleitung verbraucht 
láglich 150,000-160,000 m^ Erdgas. 

Die Stadt Dicsőszentmárton ist kaum waeder zu erkennen. 
Durch die groB angelegten Pabriksanlagen für die Erzeugmig von 37,500 
Tonnen Kalciumnitrogen, Kalziumkarbid und Natronkalk entstand hier 
ein neuer Stadtttil. Ausserdtra ist noch eine Chlorfabrik im Bau, welche 
zur Chlorierung des Methans berufen ist. Der jáhrUche Erdgas verbrauch 
dieser und der Xebenfabriken betragt 150 Milhonen m^. 

In Magyar sáros steigt eine Gasmenge von über einer Milhon m^ 
empor und von hier aus wurde auch die Ijeitung bis Dicsőszentmárton 
bereits fertiggestellt. Die Stadt M e d g y e s richtet sich gegenwartig auf den 
Verbrauch des von B á z n a hingeleiteten Erdgases ein und überdies ist 
der biiusliche und sonstige Bedarf von D i c s ő s z e n t m á r t o n und 
Bázna eb;nfa]ls mit diesem Gas gedeckt. Im Laufe des Herbstes dieses 
Jahres wird aucli die Lí'itung M e z ő s á m s o n d — M a r o s v á s á r h e 1 y 
vollendet sein und am letztoren Orte ist eine Natroncelluloid-, eine Bo- 
íationspapier- und eine groBangelegte Haschenfabiik im Bau. 

Die X-te Abteilung des kön. ung. Finanzministeriums hat durch die 



VK)ÍKINSXACUHJt'II IKN. l-55v 

mit der (havitationswage cles Barons l^r. Loránd v. EöTVÖsauchin der weitt- 
1011 Umgebuiig von Debreczen And( utungen von bedeutender Wichlig- 
keit elhaltén. Wenn diese hochwichtigo Fonschung von Erfolg gekrönt seiii 
wiid, daiin erst kann von der Ver.soigiing einer aufstrtbenden Industrie 
und des .A.ckerbaues mit groBen Mengen biliigen Erdgases die Rede síiii. 
Heute, liochgeehrte Generalversamnilung, milssen wir mit dem Erdgas dtr 
Mezőség noch hauslialten und sind auch genötigt dasselbe so vorteilhaft 
als n.öglich zu verweiten. Ist docli die doit eihaltene Gasmenge nicht 
so ungelieueilicli groB. Die Tiefe des siebenbüi'ger Beckens gibt heute 
bloás circa 70 — 80 Milliárdén Erdgas, was nur 80 Millionen 
Tonnen oder 800 Millionen Meterzentner Cardiff Kohlén entspricht. lm 
Euhrg ebiét des deutschen Eeiches alléin wurde im Jahre 1913 eine 
Milliárd Meterzentner Kohlén erzeugt. Demnach hat dieses einzige Gebiet 
üeutschlands in eintm Jahre beilaufig soviel erzeugt, als dem bei uns 
bisher erschürften ganzen Erdgas entspricht. 

Die Verwertung des Erdgases zieht ebenfalls fortwáhrend weitere 
Kreise. Xeuestens ist es dem Professor unserer techn. Hcchschale, Dr. Eme- 
RiCH Szarvas Y gelungen, das Gas zu verkohlen, und zwar nicht durch 
Verbrennung, sondern durch die Spaltung der Molekule in C und H, 
Auf diesem Wege ist nmi eine erstklassige Eetortenkohle darstellbar, 
welche für die Elektrodenfabrikation von hohem Werte ist. Hiebei sind 
als Xebenprodukte Naphtalin und andere hochwertige Kohlenhydrogen- 
verbindungen gewinnbar. Alles das beleuchtet die ungeheuere Wichtigkeit 
des Erdgases, welches auch jetzt schon in diesen drückenden Zeiten 
an vielen Orten die Kohlé wohltatig ersetzt. Aber deshalb müssen wir auf 
diesem Felde mit unseren Ansprüchen geduldiger zmückhalten und müssen 
auch hier eine gewisse einheitliche, natürliche Entwicklung vor Augen 
haltén. Die Zeit der folgerichtig wichtigen Eolle des Kapitals, und zwar 
des ungarischen Kapitals wird schon kommen ; vielleicht ist sie sogar nahe: 
doch ist in allém eine beiderseitige Biliigkeit von nötcn. 

Die Alumíniumé r/.e und der Alunif. 

Bezüglich der Heistellung des A 1 u m i n i um s ist aus der X-ten 
Abteihmg eine wahthaftig glánzende Idee aasgegangen. 

W'w Ihnen allbekannt ist, werden gegenwiirtig unsere Bauxité 
aiis dem Királyerdő des Kbmitates Bihar exportiert, um den Aluminiuni- 
bedarf dtr Mitttlmáchte auch von hieraus l)eiiuspringen, dir aber füi- 
uns mit ziemlich viel Materialverlust verbunden ist. 

Gestatten Sie vtrehrte Anwtstnde, daB ich Ihre gtschatzte .Vuf- 
merksamkeit nun auf ein anderes geologisches Gebiet unseres Vaterlandes 
lenke. An den hügeligen Abhángen der rebenbekiánzten Hegyalja von 
Beregszász bHukcn die Wf'iB?n Gesteine des Alunits und des. 



156 VEnEiNsx.vcnniC'nrKN. 

Kaolins. r?er xVlunit hat bisher eine ziomlich dürfiige Alauninclustrie 
versorgt, die aber schon seit Jahrcn niht. Auc}i d(r Kaolin cifreute sich 
nui" einer máBigen Xachfrage. Auf die schaifsinnige Tnitiativp dts Ministerial- 
rates Professors Dr. Hugó von Böckh hat sieh lum wicder Professor Dr. Em. v. 
Szarv ASY mit dem in groC.^n Mengen vorkommcndcn Ahmit beschiiltigf. 
J)as Ergebnis war wahilich überraschend. Es crgab sicli, daB das rohe 
Alunitgestein voiteilhaft und mit so idealer Vollkommenheit verarbeitet 
werden kann, daB davon kaum ein vtischwindend kleiner Teil in Verhist 
gerát. Aus dem gegenwiirtig dórt miverwevtet liegendcn (testein kann 
áu63r Ahiminiuui überdies noch schwefelsaures Kahum und schwefelsauros 
Ammónium — beidé füv unsere Landwirtschaft so wielitige Produkte - 
hergestellt werden. Der sodann noch restierende veine Qaaiz ist dann zur 
Glasfabrikation oder mit Kaohn gemengt zur t'hamotteerzeugung verwend- 
bar. Wenn auch eine solche Aufarbeitung des Ahmits gegenwártig vielen 
Hindernissen begegnen und der/eit vielleicht keinen wosenthchen un- 
niittelbaren Nutzen bringen mirde, so hahe icli dieselbe dooh auch vom 
Standpunkte unserer, land^v^rtsehAftlichí'n Interessen für auB?rst drin- 
gend. AuBerdem würde uns die Éhre einer verh?issungsvollen Initiative 
zufallen, niclit zu reden von dem Segen der Einbürgerung dieser Pabrikation 
für die betreffende Gegend. Der Kaolin von IVregszász aber könnte 
an Ort und Stelle zu Chamotte verarb^'ite*^ werden. Auf Ansuchen des 
Ministerialrates Dr. Huco von Böckh hat f .nner das k. u. k. Kriegsminis- 
terium, Feldmarschalleutnant SchIíKYí:r und die X-te Abteilung des 
Pinanzministeriums in der mit dem Patenté . des (irafen Schvverin 
arbeitenden Elektro-Osmose-Aktiengesellschaft Versuche mit bpregh^jzászer 
Kaolin durchgeführt und auf diesem Wege ein dem feinsten englischen 
Porzellan entsprccliendes Produkt hergestellt. welches von dem, auf dem 
gewöhnhchen Wege erzeugtem Porzellan zu seinem Vorteil bedeutend ab- 
weicht. Es sagt schon Horatius: 

((Dimidium facü,. qaicoepit, habét sapere aude 
Incipe. Qui recte vivendi prorogat horam. 
Eusticus exppctat, dum defluat amnis : at ilh^ 
Labitur, et labetur in omne volubilis íBvuin.» 

Siiíiniorcn unsores Erz.bergbaiies. 
Wáhrend wir die lebensfilhige, zielbewuBle und kraftvoUe Tiitigkeit 
der X-ten Abteilung des kön. ung. Pinanzministeriums mit wohltuender 
Befriedigung verfolgeii, können wir des qualvollen Kampfes und der 
Zurückgebliebenheit imseres Erzbergbaues nur mit schmerzlichem Be- 
dauern Erwiihnung tun. ^Vir wollen nicht untersuchen. wo hier der Pehler 
liegt, aber daB einer vorliegt, und zwar ein einsclnitideiider, das ist 



VERBINSNACHRICHTEN. 157 

jj:e\viJ3. Es wiid wülil kauni aii cUr Aiumt imserer Erze liegen, denii 
meines Wissens Wí^rdpii andeivvarts, z. B. in Araerika, noch schwüchere 
Erze mit Gewinn /.uf^utc gtbracht, wenn auch der Gewinn niclit allzvi 
líiüB ist. Wohl arbiitfii bt roits auch wiv jetzt in anderer Weise : bei uns 
gilt abor noch iinniei- die Absicht sich rasch zii beivichern, und mit 
geringem oder gar keinom Jiisiko ( ineri groJBtn Nutzen zu eri.ielen. Meiner 
i'bcrztugung nacb éviire es hoch an der Zeit, bei der Mang( In dieser 
I ■rproduklion sich ; u einer energischen Operation zu entschliessen, — hier 
uiüsste gth\ndelt wciden, jcdcch mit w^itest gehender Umsicht. 

Phosphorlagcr. 

Bfcfassen wii' vvns nun nuch einige Augenblicke mit einer anderen 
"wichtigen Frage die cbenfiüls die Geclcgie streift, namlich die A.ngelegen- 
íieit phosphorhaltigtr ütsteine. Vom Ausiande können wir i amlich >.urzeit 
keinen brauchbaren Kunstdünger imponieren und ist (S sehwitrig daíür 
vollen Eráatz i^ii finden, da bedeutendere Vorkommen phosphürhiiltiger 
Gesteine in unserem Vaterlande derzeit unbekannt sind. Ein solches ist 
aber auch schwer zu entdecken, da es nur durch die chemische Analyse zu 
erkennen ist. Sie können in sehr verschif denen Formen auftreten und ist 
ihr Erkennen im Ereién ungemein schwer. A.uf Anregung des kön. ung. 
Chefgeologen Heinkich Horusitzky fand man in den Bodenfüllungen 
einiger unserer Höhlen geeignete phosphorhiiltige Tone, welche die in- 
dustrielle Unternehmung auszubeuten gedenkt. Dieser Vcrrat deckt aber 
selbst im allergünstigsten Ealle nur einen kkánen Teil unseres Bedaifes. 
Man muB daher auch in die Zukunft bhcken und diesem aus noch fehlen- 
den ungemein wichtigen Eühstoff mit aller Kraft und mit unserem gan- 
zeu wissenschafthchen Rüstzeug nachforschen, denn was sich jetzt ereig- 
ni't hat, kann sich auch zukünftig wiederholen, wenn viclkicht auch nicht 
durch Krieg, so doch infolge von Zuíallen anderer Natúr. 

Die Zukunft unserer Kohlcnlagcr. 

Auch betrtffs des Eeuerungsmateriaks kbten und kben wir noch 
heute bittere, wahrhaft k'idvolle Stunden. Unsere Kohknpohtik hat ver- 
sagt. Die vielfach auf aushindische Kohlé gestützte Kohlén versorgnng 
erwies sich als un/ureicher.d. Unsere eigcnen Giubín waren nicht imstande, 
verhaltnismáBig geringen Anforderungen zu entsprcchen. Unsere Industrie 
und unser Hausbedarf war bisher sozusagen giinzlich auf den Verbrauch 
vorzüglicher, erst klassiger Kohlén angtwiesen. Unser Feuerungssystem 
ist nur auf das Heizmaterial vorzüghcher Qualitiit eingerichtet. Dafür 
habén wir wahrlich gcbüűt ! Wenn wir nun an unserem eigenen Schaden 
klug geworden sind, mil-ísen wir nun diese unser^ Versáumnisse nachholen. 
Táuschen wir uns nicht mit unserem Kohlenreichtum, sondern greifen 



158 VEKÉI NyXACinüriITKN. 

wir auch zu unseren Lignit- und Torflageni und richtfn wir einen Teil 
unseres Bedarfes auch auf dieses Hfizmaterial dn. Erhalt nian doch aiis 
dcni gut aiisgetrockneten Lignit und Torf ein Aoizügliches BrennmateriaL 
Auf deni Wege der Ekktroosmose kann aher dcr Torf V()llig und rasch 
gctrocknet werden und dieses Urprodukt wiid in Dt utschland schon priichtig 
zu Briketts verarbeitet. Die Blechfabiik «Unio lemezg3'ár» in Zólyom feuert 
schon seit ihrem Bestande mit Lignit und arbeitet dabei mit Ge^^^nn. 
Die kroatische Eskomptbank hat, um ihre Lignitlager zu veiwerten, einen 
Preis anf die Herstelkmg von entsprechenden Sparherden ausgeschrieben ; 
seitdem floriert ihr Betrieb. In Birmoos im Salzkammergut wird der Torf 
in Regenerátorén verbrannt, womit eine groB'n Ertrag abwerfende 
Gkisfabrik betrieben wrd. Bei der Kohlenvcrsorgung unserer südhchen 
Cfegenden könnte man auch die bjsnischen Kohlenvorkommen vorteilhaft 
und mit Xutzen in Verwendung bringen. Hierauf hat bereits zu ^^^eder- 
h Lenmalen unser Mitghed Dr. Fkanz Schafarzik anfmerksam gemacht. 
(Ygl. auch Eröffnungsrede dess(-lb?n 1011.) 

Hydrologische Fragen. 

Ver uns steht auch die Wasserfrage in ihrer ganzen groBan Bedeutung. 
An diescr S'elle können wir uns mit all den gcologischen und volkswirí- 
schafihchen Faktorén des Wassers nicht befassexi. Doch müssen wir im 
Allgemeinen erklaren, daB das Lében und die Arbeit des Wassers mit 
der Geologie innig verknüpft ist und daB das geologische Wissen zur 
Erkenntnis und zur Erklárung seiner Tátigkeit miichtig beitrágt. Die 
richtige Kultur und Ausnützung des Wassers als eines der %\ichtigsten 
Bedarfes des Lebens und der Volkswirtschaft gewinnt von Tagzu Tag 
m(hr an Wichtigkeit. 

Bei technischen Wasserbauten wird neuerer Zeit dei- Geologe immer 
háufiger zurate gezogen. Bei einer zweckmaBigen Wasserversorgung unserer 
Stádte und Gemeinden, bei der Reguherung unserer Gewásser, in den Fragen 
der in unserem Vaterlande stets in gröBerem MaBe auftretenden Verkarstung 
und in vielfachen anderen Fragen ist der Geologe ein unentbahrlicher Mit- 
arbeiter des Ingenieurs. Verteilen wir die Arbeitskraft des Wassers, der 
Kohlé und des Gases tunlichst den wahren Bedürfnissen entsprechend, 
ersetzen wir eines duich das andere rationell, um nicht Zeit und Arbeit 
unnötiger Weise íu vergeuden. 

Wii" wollen durch die wissenschaftliche und praktisclie Betaügung der 
durch unsere Hydrologische S-kzion vorgesttckten Wirkungssphare so- 
wohl für unser Vaterland, als auch für den Mutter vérein einen nützlichen 
Dienst leisten, ohne das Hauptziel unseres Vereines auBer acht zu lassen. 



VEÍIBINSNACHRICHTKN. 159 

Übíf uusorou geologischeii Unterricht. 

Indem ich auch in diesem Jahrt' auf unseren geologischen Unterricht 
übergehe, sehen wir, daB an der kön. ung. üni versit át nach dem schon 
früher crwahnten scliweren Verlaste dic paliiontologische Lehrkanzel 
Aakant und bisher noch nicht besetzt wuide. In der Angelegcnheit der 
ehebaldigsten Besetzung dieser wichtigen Ijehrkanzel sowohl, als auch der 
]jelirkanzeln für Geologie und Mineralogie an den neuen Universitaten hat 
<\ov AiisschuB unserer Gesellschaft an den Herrn kön. ung. Minister für 
Kultus und Unterricht zwei D.^nkschriften gerichtet. Es wáre wohl über- 
flüssig, die Wichtigkeit der einzigen Lehrkanzel für Palaontologie — beson- 
ders voni Standpunkte des Kohlenbergbaues und der geologischen Landes- 
aufnahmen ~ zu erörtern. DaB aber sowohl an der Universitat in Deb- 
reczen, als auch in Pozsony die Lehrkanzeln für Geologie- Palaontologie 
und für Mineralogie- Petrographie gesondert je eher besetzt werden, dessen 
Xot wendigkeit fühlt jeder Fachniann mit voller Überzeugung und hált es 
auch vom volkswirtschaftlichtn Standpunkte aus für wichtig, wenn wir 
ethisch und materiell gedeihen und im Wettbewerb mit andfren Lándern 
erf(jlgreicli fortkommen und wetteifern wollen. Wir habén in unserem 
^íemorandum auch die Zweiteilung der Lehrkanzeln für (Jeologie-Mine- 
ralogie sowohl an der kön. Ttchnischen Hochschule-Budapest, als auch 
an der kön. Franz .Tosef-Universitüt zu Kolozsvár als unerláBlich erklárL 

Auch im höheren landwirtschaftlichen Unterricht sollte die Geologie 
und mit ihr verbunden die modemé Bodenkimde eine intensivere Rolle 
^pielen. Wahrscheinlich hab?n dies einzelne unserer maBgebenden Kreise 
und überhaupt auch die intensivere Pflege der gesammten Natm'wissen- 
schaften im Auge, indem sie den A,nschluss unserer landwirtschafthchen 
Akademie an eine Universitat wünschen, \vo mehr Geistesleben und 
Anregung voraus2uSv*tzen ist. Wir wollen hoffen, dafi diese Angliederung 
unter Wahrung ihrer eigenen Organisation, mit einem selbstándigen 
Professorenkollegium je ehestens durchgeführt werden wird. 

Es ist bemerkenswert, daB auf dem Gebiefe des geologischen Unter- 
richtes an den Mittelschulen und auíTallendenweise gerade in den Mádchen- 
schulen schon ein gewisser Fortschritt zu bemerken ist. J\Iit einer vor- 
jáhrigen ministeriellen Verfügung wurde hier námlich für die achte Klasse 
die Geologie als ordentlicher Lehrgegenstand vorgeschrieben. Hieraus 
ist aber andererseits auch ersichtlich, daB an unseren Mittelschulen 
leider noch immer keine allgemein zielbewuBte. methodische und unseren 
Lebenserfordernissen rechnungtragende Direktive ziun Ausdruck und zur 
Ausführung gekommen ist. 

Geehrte (ieneralversammlung ! Eine Xation, die der allerbesten Aus- 
gestaltung seines Unterrichtswesens nicht die urasichtsvoUste Sorge ange- 
•deihen láBt, die eineri dementsprechenden TeiI seines Einkommens nicht 



160 VEREINSNACURICIITEX. 

iür das fihabene /i( l : ilic sorgliiltii^ste Eizichung und deii gründlicksten 
Liitenicht seiiicr Kimki . í^cincr Jugeiid vciwendct. ware uufühig den 
Wettbewerb mit iindcrcii. mchr rntwickrlti'n. dcii Anfoideiungen des 
lieutigen F.í hciis tutspri cin iiduii l ntciriclit- pflegcndcn Na t ionén diiicli- 
zukilrapfcn, ilirc .Viifiiahc /.u iifullcn und dic Sache ihns Vateilandes 
mit NolU'nUviektltcii l*"ahigUeilfii zu fördcin. W'cnn wii' mit /usammcn- 
gelegton Hiindfii. imaliKissigcm (liilmcu. mit Politisicrcn und oricn- 
talischcm ]''atalismus stcts uur in dic W-igangcidit it blicki-n und nur an 
dajs denken, wie .VlUs Ixi mis andus s< iii s o 1 1 1 c, ,so können ^\■'n■ wohl 
weiter frieien, hungciii und cndlicb auch zugi undegthcn. So wie die 
Wilsser abflit'Bfn mid in ibicm Hcttc dic Stcinc zuiückblfiben, so cilt 
die Zeit an uns vüiIk i und wir lih ihcn zuiiick'. immcr und ül)cvalb so wic 
jenes vohe Hteii^geröllc. 

\'ciztiliung, dal.) ieli so langatmig war I Ich konnte nicht and( is, 
da ja unseie A'eisáumnisse ebenfalls versebit di ni liclic sind. 

SchluBwoit. 

Geehrte General veisanindung I 

Am Anfang meinís líecbenscliaftsbericbtes habé ieb auch soziale 
Intcressen gestreift. Ks ist vielleicht ungewohnt, (UiB ich <incn von uns 
bisher nicht Ix'gangcucn Pfad bctrctin habé. Jch t'iililc (S aber. dal5 es 
iieute, — \\o unscr Vaterland inmittín kritischír Zeiten stclit. wo ^\'n' 
blesS auf uns allcin an.t;(wi. sen. so/usagen ohnc l*'i( und und ohne Ver- 
wandtcn. nur iinbt-gi iin(h'1 cn und un.ncii chicii Angriffen ausgesetzt, 
nicht nur aulji^ihall), sontb^rn aucli innciball) unserer (benzcn offenen 
und gebéimen l'Vinden gegenübeistelu'n. - die Pfhcht einer jeden sozialen 
Vereinigung, einer jeden (nsellschaft ist, auf diese Gefahr liinzuweisen und 
seine Mitglicder zum l\am[)i' t'iir das ungariselic \'alciland auí'zufordeni. 
In diesem Trit be der Selbsteibahun.ií tíibt (s kcineu iil)cifHissigen oih^r 
kleinen Mcnsclicn. .^n di(scm gi'olj-ii Kampl'c müssen wir aUe. jung und 
alt, ohnc Iliiek'sichl a ui' imscrc so/ialc Stíllnng. glcichciwcisc unscren Teil 
bei-ausneinucn. scjbsilos. ilniicb und cntsclilosscn. J^iuUieb milsseii wir 
den ))islieiigcn Z\\i(sp,ill. wclcbcr wic cin l*'luch, wie ein böser Alpdruck 
sich uuf all unsc) Ilandcln IcLítc. dii> kleinlicbe J'litelkcit, Cnduldsamkeit 
und Sclbstsucht. (be uns bisher schon so (d't I nhcil Ix rcitete, nii'(h'r- 
kilmpfen. fiisdaiiLíc wir dics AlU s nicht g( sichcrt habcn, müssen wir 
stets dic l)c\isc vor .Vugen hahen: AUes für das [.'ngam! Alles für da^í 
Vatcrland ! 

Uieiniit eiklarc ich dic (jS-tc ( icn<'ralvcisaimidung uiiserer Geseilsh aft 
íür erOffnet I 



ERINNERUNG AN EMEWOH LOHENTHEY. 

(1867 — 1917.) 

Gedeukiede, gehalten üi clcr Gi-iuTalversamralung dvi Ungarischeii Geologischt-ii 
Gcsollsohaft am 6. Február 1918 

Dr. Elkiiér V^vdász. 

(Mit Bildnis.) 

Die emsige Tátigkeit der Fachgenossen im InUuide uud uucli auBerhalb 
der Grenzen Ungarns wurde ini Sonimer des vergangeneii Johres durch 
die Nacbricht voni plötzlichen Ablebeii Professor Emerich Lőrenthey's 
aiifgesclirGckt . Er vei-schied in seiiiem bestén Mannosalter, wir verloren 
in ihm einen berufenen voriiohuien Apostel der heimischeu Palaontologie 
in seiner vollen Arbeitskraft. Verwaist und eineni ungewissen Scbicksal 
cntgegensebend binteilieB er den erst jüngst so niühevoll erkámpften Lehr- 
stubl fur Palaontologie. 

Wáhrend seiner fást diei Jahrzebnte lunfassenden rastlosen Tátigkeit 
errichtete er sich eine Füllé von Denkmáleni in der beimischen Wissenschaft, 
Denkmáler, die den Namon eiues Gelebrten besser und würdiger verewigen 
als jeder blütenreicbe Wortschwall es vermag. Die Ausnahinestellung des 
Gelebrten láBt es überflüssig ei-scheinen, ihm bei dieser Gelegenheit mit 
Lorbeeren zu opfern, diese hat er sich schon zu Lebzoiten crrungen. Mit 
vmserer Gedáchtnisfeier ébren wir mis selbst, indeni wir der dmch ihn ver. 
tretenen Arbeit Anerkennung zojlen. Es kann nicbt Zweck dieser kurzen 
Gedenkrede sein, seine Tatigkt'it voll zu würdigen, ich niöchte dm'ch ein 
gedráugtes, einheitlichcs Bild seiner hauptsáchlichen Bestrebungeii nur 
Lehren für die heutige und kiinftige Generation aufstellen. 

Professor Lőrbntuey w.ir in jeder Hinsicht uiigarischer Gelehiler, 
der seine Liebe zur Natm an der Univei-sitat Budapest zuni Xaturíorscher- 
tmu ausbildete. Als Gegensland dientcn ibni bei seinen Porschungen zu über^ 
wiegendem Teil die charaktenstiscbesten Foi-mationcn Ungarns. Er gehörte 
zu den weuigen, die ibreu Gegenstand nicbt voni Gesichtspunkte künf- 
tiger Lebenserfolge wáhlen und wechseln, sondeni er stellto sich schon zu 
seiner Studienzeit in den Dienst der Palaontologie, der er dami bis zu 
seinem Tode treu blioli. 



Földtani Közlöny. XLVllI. köt. Htls. 



11 



162 



\ V. H F. I NS N A l' 1 1 1 : 1 C' 1 1 r I', x . 



Ili sciiion 8 u(h)iti'iijaluvn bt'faC'e er sicli \on Aiifang ;ni nclx'ii deii 
Pro foss oivn Margó uud Hantken mit zoologischeii uiul p.iiauntologischon 
Studieii und crraim in beiden l';ichern Piviso. Die Ixi pnlaontolcLrise hen 





l)í ]".MKi;i('It I.OIÍKM IlK V. 
(ISC.T l!H7.) 



Forschungeii uneiiiir'.'ielien giologischen ív iinl nisse ei w.i ) li ef f-icli von iVof. 
V. Szabó an der Uni veisitát und von Prof. v. Lóc/van dev lechnií^clien ]foch- 
schule. Nach BL-endigung seincr Uni versit ti! sstiulien mid seinei- Pioinotion 
wurde er Assistent an der S;'ite von Prof. A. Koch an der l^ni veisil ii' Kdozs- 



VKKKlNSNAt lllMCiri'KN'. 1-63 

Viír, vüii \vo Cl 1893 iii tílfirlifi J'yi.Líciiscliii K /\iiii (hi iiialit^in p i|á>ii((»l()_i,Msclu'n 
li hrslulil iui tU'i- l'iii versit i'i* IJuila p 'sl . /u J'mf. v. JIantken kani. Síin 
ZusanmicnAvirkcn mit Vmí. w I Iantkkn. das schon wálircnd sciiicr S udien- 
jahív (las iniiigsti- w.ir. wiiidc licstiiiiiiiciul íür scinc tranzc künfti^n' Tiitiíí-, 
keit und ohwohl a. JI\.ni'ki;n 1801 sfari). blicli ]íŐi!kn niKV dcii von ihm 
viTtretcncn Jíicht uniícn. suwic dcr Idcc cincs scll)sf iindiui ii Jií-hi'st uhlcs 
für Pala >n1<)l<)<íi(' l)is an scin J> 'Ijcnscndr iitu. Wir lickannf. hörtc jedoch 
• lii' Sjbst a;idif,'ki'i< drs 1. 'hist iilih s lin' Pala iiiIoIolíÍc mii deni Tude v. 
IIantkkn's auí. dic Pila intolou'c crhiclt mit dci' von dtr Mineialogie ge- 
ticnntcn (ü'olooie cint' genicinsa mc L 'hrkanzfl . LŐrentuky vorblieb bei 
diiscni Ljhi-stubl auch Av.'itcibin im .Dicnstc drs Uni versit üsuntLiricbtes, 
in:d zwar von 18í)í) an als Adjunkt. 

Sdinc L'»ufl)abn als P.ilii nitoloue lic^inul mit dcm dibr 189G. als er 
Prlvatdozcnt i'ürdi-n Kreis der <(Pala»ntol()gie der wiibcdlosen Ticro) wurde, w<d- 
fher Krciíí 1901 auí dio gesanito Palilontologic crweitcrt wurdeA\'abrend er dio 
Wichtigkeit der Paláontologie bis dabin nur durch sf^inc Arbcitcn beweisen, 
koinite. kunnt*,' er dieselbi' nunniohr aucli mit der Kraft des lebenden Wortes 
v.'rkünden. In seiner dopp?lten Tátigkeit als L?brer und Foi-sclier errang er 
sicb nun von Stiife zu Slníe Anerkennung. erliielt 1905 den Titel eines auBar- 
ordentliclien Professoi-s, Avurde dann zuni korrespondie renden ]\fitglied der 
Uiigarischen Akadeniie der Wissenschaften gewablt und 1907 zuni Extra- 
ordinarius íür Pajii'Jntologie ernannt. tí cdis Jabrc spa'er, 1913 wáre er in 
(U r Lage gewesen mit Abgang Prof. A. Kücn"s den vereinigten L?hi"stuhl 
íUr Geolügie und Paláontologie zu übernehmen, seinem von Anfang an be- 
folgten Ziel und dem Goist v. Haxtkens getreu, hielt er jedoch standba ft an der 
Trennung der Paláontologie von der Gc'ologie fest, die 1914 durcb seine 
Ernennung zum Ordinarius fiü- Paláontologie endlicb durcbgefübrt wurde. 
Dle letzten drei Jabre gingen in emsiger Ar])eit, mit der Organisierung und 
Festigung seines Institutes dabin. Dabei war er aucb mit seiner groBjn 
Arbeit, der einbfitlicben Zusammenstellung der fossilen Dekapoden Ungarns 
unermüdlicb bescbáftigt. L3tztere konnte er endgiltig abscblieCjn, das Mn- 
nmkript liegt druckfertig béreit und wartet auf sein Erscbeinen in deni 
Facborgan «Gdologica PIungarica», die endgiltige Organisierung des palá- 
ontologiscben Institutes konnte jedocb infolge der diu'cb den Krieg ver- 
ursachten Scbwlerigkeiten nicbt unter Dacb gebracbt werden, trotzdem 
LŐRENTHEY alles daransetzte, sein Institut baldmöglicdist mit allem Nötigen 
auszustatten. 

Vielleicbt Av.iren es die Aufregungen dieser letzten J.ihre, die das so 
tragiscbe Ende bescbleunigten, das am 13. August des vergangenen Jahres 
eintrat, und das Lorenthey bei Erreichung an dem seit einem ]\fenschen- 
alter verfolgten Ziele dabinrafíte, als dem erkiinipften Institut, diesem 
nofh scbwacben SpröCing die L'.ebe und w.nnie B?geisterung LŐRENTiiEY'd 
nocb am meisten not tat. 

So wle die Luifbabn Lőrenthey's als beruliigendes B.ispiel der Be- 
lohnung einer rastjosen Tá'igkeit eincn stetigen Aufstic-g zeigt, so siebt 
man aucb in seinen wissenscbaftlicben Arbeiten eine standige Eotwickjung. 

11* 



1 61 VEREINSNACURICIITEN. 

liuhelos strebte er, seine Kemitnisse zu erweitern, seine Erfalirxingen durch 
Auslaiidrt'isen zu bereichern uiicl seine p:ilaontologischen Studien durch 
Vergleich mit auslándischen Sammlungen zu erleichtern. Schon 1899 machte 
tr eine S^udiemvise, die ihn iiach Norditalien, in die Schweiz, nach Frank- 
reicli und England l'ührte. In den Sommerseniestern 1897 und 1898 arbeitde 
er bei Zittel in Hünchen und beteiligte sich an den Exkursionen in die 
Scdiweiz.in das Jm'agebirge, nach Südbayern und in die Gegend von Salzburg. 
Zu gleicber Z^it studierte er siiintUche Jlochschuleji und S'uninlungen Bcl- 
giens, Hollands, Deutsclilands und Österreichs. Auch beteiligte er sicb an 
den von Lóczy 1899 nach Italien, 1901 nach WestruBland, Finnland und 
O^tdeutschland, 1902 nach llunianien, Siidruljland und den Kaukasus ge- 
führten Studienreisen. 

Die Lehren aj] dieser lieisen verwertete er einei-seits bei seinen Vor- 
Itsungen, anderereeits bei seinen heiniischen Forschungen, die er zum Ttil 
ii ul eigene Kosten, zura Teil aber mit Unterstützung des Siebenbürgischen 
Aíuseum-Yereines, der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und der 
Jialaton-Konnnission in den Siebenbürgischen und westlich der Donau ge- 
legenen Teilen des Landes ausführte. Nach München ging er erst in seineni 
dn'iljigsten Jahre, als er bereits Privatdozent war, da er der Ansicht war, 
(la B ihn die dórt zu verbringenden ZAvei Ssmester nun viel nützlicherin sciner 
Tatigkeit bedtutendsten können, als den Anfánger in planlosem Tappen. 
S.'ine gröíjíien Arbeiten, dio p:innonische Fauna der Umgebung von Budapest, 
und das Stúdium der térti iiren Dekapoden erlangten in diesem Millitu. 
ihre endgiltige Form. 

S.'ino wissenschaftliche Tii'igkeit bcwegte sichim Kalnnen der boscbrei- 
l)end('n und der stratigraphischen Paláontologie, bezw. Faunistik. Durch 
Vertiefung der eingehejiden Dc;tailstudien trachtete er den Anforderungen 
seiner L?hrlátigkeit Genüge zu leisten, um die Literatur sámüicher Tier- 
klassen mit der gehörigen Kritik benützen zu können. Seine beschreibenden 
paláontologischen Arbeiten bt fassen sich zum gröJB'cn Teil mit Wirbellosen, 
namentlich Foraminiferen, Mullusken und Krebsen. Sovvohl in dicsen, als 
auch in seinen stratigraphisch-piláontologischen Arbeiten befaBte er sich 
mit Vorj'ebo mit tertiáren Bildungen. Er wáhlte die tertiáren Bildungen, und 
namentlich die jüngeren unter denselben, die pinnonischen Schichten mit 
Vorliebe zum Thema seiner Fonchungen, um Hantken's Eichtung ent- 
sprechend zu ergánzen. Mit seinen Arbeiten über die pannonischen Bildun- 
gen schuf er a uch der f.Uílandischen Wissenschaft unentbehrliche Quellwerke. 

S'.'ine erste Arbeit «Die pontische Stufe und derén Fauna bei Nagy- 
mányok im Komitate Tolni >> ist eine Einleitung zu jenen zahlreichen, sich 
mit der p;innonischen Fauna Ungarns befassenden faunistischen und strati- 
graphischen Arbeiten, zu dcnen er den Impuls noch von Hantken 
erhielt. D.-r lieihe nach besciu'ieb er zahlreiche Vorkomnmisse im Landcsteil 
westlich der Donau, so jenes von Szegszárd, Árpád, Ilidasd, Kurd, dann die 
pinnonischen Bildungen der Umgel)img von ]3udapLst und jené im Um- 
krcisc (les Biiliitoiisces. In íibnlicher AVeise untei"suchto er auch die Fauna 



VEHKINSNACIIIIICIITKN. 165 

<ler an verschiedenen Punkteii ties Siebcnlnirgiscben Beckcns zutago trelon- 
<len piniionischen und levantinischoii Scliicliten ; seine von dor Naturwlssen- 
scbaftlichen Gosellschaft proisgokrönte Arboit «Die geologischen Verlialt- 
nisse der Umgebung von Bírót ist als Manuskript zurückgebbel)en. 

Mit diesen Dc>tailstudien bewies er nicbt nur den Reicbtum der bis 
dabin als árinbcb bezeicbneten pmnoniscbon und levantiniscbon Faunén, 
sondern er zeigto aucb, dafi sicb diese Bildungen gliedern lassen.indem er die 
für die einzelnen Horizonté cbarakteristiscben Tiergesellscbaften nambaft 
macbte. Diese scbon in sicb gescblossenen und auf den poinbcbsten Detail- 
untersucbungen fuBenden Bsschreibungen sind Kettengbedcr zu jenem 
die einbeitbcbe Zusammenfassung der pnnnoniscben und levantiniscben 
Bildungen Üngarns betreffenden groCmgelegten Projekt, das er nicbt mebr 
zur Ausfübrung bringen konnte. Aucb seine akademiscbe Antrittsrede. die 
eine allgemeinere Übersicbt und líorizontierung dieser Scbicbten bietet, 
ist als vorláufigcr B^ricbt über die Fortsetzung seiner in Palaeontograpbica 
erscbienenen Arbeit «Die p:innoniscbe Fauna von Budapes(»zu betracbten. 
In all diesen Arbeiten klárte er den brackiscben und limniscben Charakter 
<ler pmnoniscben Scbicbten und wics auBjr einer reicben Molluskenfauna 
aucb Foraniiniferen na eb. SMne Rasultate wurden nur durcb seine Jalnv 
láng wábrende, unermüdlicbe Sinimeltátigkeit ermöglicbt. Wábrend er sicb 
mit seinem Lieblingstbema befaíj:e, kam er zu der Überzeugung, daC es 
zwockmáBiger wáre, für die pantiscben Scbicbten Ungarns die scbon 1893 
von L. RoTH V. Telegd in Vorscblag gebracbte seitber aber in Vergessenbeit 
geratene B3zeichnung«pannoniscbe Schicbten»> anzuwenden. L?ider vermocbte 
er mit diesem seinem aucb sacblicb binreicbend begründeten Sfcandpunkte 
nicbt einmal in Ungarn dui'cbzud ringen, freilicli fu6';en die Widei"sprücbe 
bier mebr auf p3Könbcben und Bsquemlicbkeitsgründen ; sacblicbe Argu- 
mente können da umso weniger nicbt anerkannt wurden, als ja viele ábnlicbe 
Lokalbezeicbnungen im Gebraucb sind. 

Die bis ins Detail dringende Vertiefung, die p?inlicb genauen Bc- 
scbreibungen, die nur auf beobacbteten Erscbeinungen fuBjnden ScbluB- 
folgerungen, die sicb in seinen Arbeiten über die Fauna der pmnoniscben 
Scbicbten finden, trifft man aucb in seinen sonstigen faunistiscben oder 
stratigrapbiscben Arbeiten an. Nur so war es möglicb, daB seine Baobacbtun- 
gen in der Umgebung von Budapest nocb viel neues aus dicsem seit so lan- 
gem beackerten Gebiete bracbten. Über die von Haxtken cbarakterisierten 
alttertiáren, dann die unter- und obermediterranen, sowie sarmatiscben 
Scbicbten beférte er wcrtvolle Daten. Hinsicbtlicb der Fazies ist besondei-s 
seine Baobacbtung über eingelagerte Bryozoenbánke in dem bekannten brak- 
kiscben Sarmatikum am Plateau von Kistétény wertvoll ; solcbe Bryozoen- 
scbicbten wurden in der Umgebung von Páty und Perbál scbon von Hantken 
erwábnt. All diese Beobacbtungen macbte er teils wábrend seiner Studien 
über die pannonischen Scbicbten der Umgebung von Budapest, teils aber 
sind es Ergebnisse seiner kritiscben Untereucbungen. 

In seinen bescbreibenden paláontologiscben Arbeiten befafite er sicb 



16G \ i'.i;kin-n \» iiíMciii r.N. 

!t ulaor wirbcllosi'ii Tieri'ii a uch mit \\'iil)c|i icifn . ii'id liciviclifitc uiisere 
Kenntiiis<c duich B^'Sc1ucí1)Uiil; /Wi'ic i' ncucu Sc-hild kiíilfnartcn und s(Mn(' 
Stiidit'ii ühcr püii/aiii' Saumdii'ic. S;'iii cinciitlichcs Avl)('its,ni'l)ict waivii 
jodoch dic Wirhcdlu^cii. .AUt lAiia mini fcicii lict';' l.i.c ci si(di a uf <irund dcs 
jv-iláozoisclu'ii ifatcrialcs dcr S'.fcdu'iiyi sídicii J'lx]);'(lition uiid a uc-h heimischrr 
Matprialo ciiifTídicnder. N(d)Hf dcr lKStlnt'il)\iiií4 iii'iicr Immiiich. klilrte er dio 
V(>rw<indtehaft|icli(ii Wilialtnissc ndi.f anatomischen Chaia klcic /a hlix'icher 
Arti'ii. S'iiii' Shidicii aii I íydro/.ocii und SpouLíicn hliflicu uur in stratjcrra- 
])hischeii Datcii auf uu-^. oliwoh! ir si(di l'iuhcr auf dic ]>; scb.ivil)ui)fí viJii 
a US vcrschicdtncii Auísa mmluiiLicii sta iiiniciidcn Jjias-. F/y/áu- und ^fedi- 
lín-rantonncn viirlicwitclc. Mit Korailcn bcíaDk' er sich liau]);sachlich /.n 
dcr 'ÁAt , als ci; das Manuskript pKrnő's über dio JTypfi-senonf'a una von 
Petciwaidt'in zuni Druck ordncfc, jinií^'rit ahcv l)eschricli cr im alhanisclicn 
]*jOzáninat(>iial JJaron NorcsAs cinc n"iic Kovallcnart . l)ic im Xachlaí.) v. 
JfANTKKNs ;:;cr un delien Iv'iallen. Ciintuden und üivn/ncii dcr «('lavulina 
SzabóiS(dii(ditci.)) nahm ei- (d)eníalls in Anjivilf, jedíxdi konntc er diesc Shidien 
nicht abscbií Jj-n. AuC/r Mollusken b(l'aíj!(> cr sicb mit. Vorlicbo mit (*rus- 
lacccn. W'ie mit deii ]).inn<Miis(dien J>i!dunL;en Ineains, sd b(sebaf(i,ute er-si(dí 
auch ui.unlerbri eben mii deii Ctu-tiCren, was ibm aulj/r dcn i^cdion li iiber 
cingesamniclten Mateiialien. a ucb dmcb seine cii(ene eifriiío S;unmclt abÍL(kcit 
und auslandiscbe Anflra^'c ermii.niicbt Avuide. Avif diese Art wurdc cr aner- 
kajuiter Facbmann l'ür 1ertia,re D.'ka jxidei". S.'inc Kenntnisse wurcb'n a mdi 
dureb B.'a ibcit uiil; des in der .Viincbener und SiziHanis(di( ii Simmlunu be- 
}^onden Deka ptxU'jimatcrialcs in An^ prucb ^enommeii wurde. Kv beicicberte 
dio tcrtiare D'ka ])')denfa una mit za bln -icbeii neuen Aiten luid (r.ilfungén 
und duícdi seine cíIVílí betriebenc S i mmell a,' i^keil wunle (be tertiiire Deka-. 
podonfauna rn.Líarns zu ib-r )'cichstcn F.nuia d( v \\'e!t . Auch scinc lidzto 
Arboit Ixslaiid in (b^r Zusa mnicnfass untí (b-r bissilen Krid)So T'ntíains und 
in (Ucser Arbeit, mit (br cr im sti'eimsten Sinno (b'S ^^'(ll•tes fást bis an (b'u 
Ictzton Tai,f sciiies Jjbens liesídnittint wai-. sind auíl^r (K>n tcrtiiiren auch 
dio Krcl)so (b'r l'rias-. -Iiua- und Krcid(d)ibluiiecn enlballin. Dicse abcraus 
\ver(v«dle sich a ucb mii (bf go()gra phiscbt-n Wrlireil \mg (br ])cstdiriebe)icn 
Artcii und ibren ]) liiiDltinlogischcn Ycrbii'li issi-n Ih fassciKb', ]ci(U'r p:)stliunie 
Arboit, wii'd in "würdigom Jv.ibmcn — Imffcnt bch dcnu-.aohst —in (br (bolo- 
gica Jíunuíiiioa cívcheiiK ii . 

Dic p ila')nt()b)gischen Ail»eitcn JjŐKiíNTiiEY'fi sind btscduci iMiidor^ 
morphologischcr und systcmalischcr Natúr. S 'ino ]>> 8ohn'ii)un;'-;cn sind gciuiu, 
a usfidirbcb. neiie Arteii \V(i(b'n stets mit scliaifer Xritik und nach p;in- 
bchem Vcrgieicb mit (bii nali( sleb( nib n Fi)rnicn a urgostollt , (biher kduimt 
OS, (bi í.) (s fasi il UK-Iiweiis <j:\\\ umvicnzle Attin siiul. Er stclUc ungefahr 
200 neue Arion uiul 7 (Tallungen aul. J'lr iibetsclu il I in sciin'n Arbeitcn 
nionials (he Gronzoii <\vv saclibchen »S(ddul.iri)]gerunLi. \om Pbili>s(.plucri'n 
hielt or sich stets forn. Dic Zuvcrláüigkeit soiiuT Daton, (be für seine ganze 
Tíitigkoit chara ktoristisch ist, siohcni disbalb scinon Arlx-iton ciniMi da u- 
orudo)! Wort, Ducii í'chlou aus soiiiou Schri tton auch kritische Beniorkunfíon 



\ i;i!KiN-<NAriii;i('ii i'KX. 



167 



niclií, ohiic Wflchc j.i i'iiu! wiiklichc Xíiluilui-schuut; iiicht di'U khar ist. Be- 
W('is<> (lavi)ii siiitl st'ÜKí Arlx'iten üIkt Papyrotheka, die systpiiiatische Stel- 
luiiir vtiii Oi v,Lí»H'eras Fuchsi und die liilhiolis-Fraj^'i-. 

l)v r lia ii|)!siicliliclisti' Lclx'iiszwrck Lorknthey's bi-stand aiillT dcT 
wissi'iisrha ttliclicii PfleíJi.' der Palannloloüjic ini Erkainpfen eines besonderen 
Li'hivl uhlcs \ind daiiiit eines Zentrunis ÍUr dicse Wissenschaft . 'SWi dem 
Tode V. ITantken's wurde der iviliiontologistdie Lidu-stuhl mii dciii j^h-ü- 
lofrisclien Yeniniiít inid verlor so seine ui-sprüngliche Selbstandigkeit . und 
es koslete vie] Mülie, dirse S,'ll)sl andigkeit wieder zu erkampfen . LőiiRNTHEY 
l'ocht diesen Kampf alléin, auf sicli selbst angewiesen aus ; seine Beniiihungen 
waren schliesslich von Erfolg gekrünl und 1911 wurde er zuni Ordinarius für 
Palaontologie an der Univereitiit Budapest ernannt. 01)Wohl er für die Trennung 
der Paláontologie von der Gvíologie mit ausgcsprocliener Berufung auf den 
biologischen Charakter seiner Wissenschaft kámpfte, lag ihm doch nichts 
ferncr, als die beiden Wisscnschaftcn von einander zu entfernen, da er stets 
ini Bewuíalsein jenes innigen Zusammenhanges war, der beiden Wissen- 
schaften cin Lebönsbedürfnis ist. Ei-st jetzt würde seine Lehrtátigkeit -eine 
endgiltige Eichtung gcnommen habén, ei-st jet/t wáre er dazu gekommen, 
die schwer erkiimpíte S.dbststáudigkeit der Paláontologie durch Erziehung 
neuer Kráfte, der Sehaffung einer Schule zu sichern und gewiB hátte er diese 
bei uns so sehmerzlich vermi B;:e Richtung ins L.'ben gerufen, wenn uns das 
Schicksal nicht dieser seiner wortvollsten Lehrtátigkeit beraubt hátte. 

Die Gewissenhafligkeit und bis in die kleinsten Details gehonde Ge- 
nauigkeit, die seine Forschertátigkeit charakterisiert, ist auch seiner Lehr- 
tátigkeit eigen. Seinen liörern zeigte er stets ein fást freundschafthches 
WohlM-ollen und sein unmittelbares, gemütliches Naturell half ihm bei seinem 
Bestreben, seine Wissenschaft beliebt zu machen auf das wirksamste. Er 
sah es lieber, wenn sich seine Schüler lediglich auf beschreibende Arbeit 
l)eschránkten, als wenn sie sich auf die unsicheren Pfade der Theorie ver- 
irrten. Li seinen Vorlesungen befaBtc er sich eben deshalb mit Theorien 
nicht eingehender und legte zunáchst auf die Erziehung vun Formsinn 
Gewicht. 

Seine durcb Furscher- und Ll4u-< á'igkeit erreichten Iv'sultate hángen 
mit seiner Lidi vidualitát zusammen. Sein Gerechtigkeitsgefühl, seine Liebe 
zur Wahrheit machten ihn zu einom würdigen Forscher der Wahrheiten der 
Natúr. Stets ehrte er die Resultate anderer, doch scheute er im BewuCtsein 
scines Rechtes auch vor der scharfsten Kritik nicht zurück. Doch lieB er sich 
anderei-seits stets leicht von seinen eigenen Lrtümern überzeigen und er 
war gerne béreit, seine Resultate neuen Untei-suchungen entsprechend umzu- 
gestalten. Mit besonderer Achtung und Liebe hing er an seinen Lehrern, 
und die Richtung von Hantken und Zittel fand in ihm zu jeder Z^'it einen 
unbedingten Verteidiger. Den Ideen Hantken's blieb er uncntwegt treu, 
nicht nur als Forscher, sondern auch in seiner Lehrtátigkeit. Er rief die 
in Vergessenheit geratene Idea der Aufstellung einer paláontologischen 
Sminüung wieder ins Lében; diése sei ein dringendes Bedürfnis der kultu- 



1 OS VEREINSXACHUIC HTEX. 

rclk-n und wissenschtiftlichen Bestrebungcn Unganis iiiid sclion Hantken 
hítbo sicli boinüht, dicse Sammlung nn dcr Uni viTsitüt íiuíznstcUcn. Anoli Lő- 
RENTHEY schwebte dieses Ziel vor, doch verlor er auch dic Ansprüche des 
üiiivei-sitátsunterrichts iiicht aus dem Auge ; diese bieibeii uuti-r den Diiiien- 
sionen eincr gröBjren Sannulung und aucb in der Anordnuug stellt dcr 
Untcrricht ganz andcre Anfordcrungcn. Dcshalb stcllte cr cino besondciv 
Lehrsaniinlung mit entsprechcndcn Praparaten, vczentem Vcrgleidismatcrial. 
Zeichnungen und erklárenden Tafeln zusainmen und licfcrtc damil den 
Beweis seines hohcn pádagogischcn Sinncs. 

lm Eabmen seines selbstgcwábltcn Bciufcs Icistete er scincn Vcrpflicb- 
tirngen überreich Genüge. Er war ganz von den Sciiönheiten seiner Wissenscbaft 
durchdrungcn, nicht das geringste was sicb auf Fossilicn bezog, war in scincu 
Augcii unbcdeutend odcr wertlos. Dic geringste Beobacbtung, das bestbc- 
kannte Fossil schátzte er ebenso hocb, als die gröBten Seltenheiten. Er Icbte 
mit seiner ganzcn Arbcitskraft für dic Paláontologic und verbrachtc den 
gröjBten Teil im ausscblieljlicben Dienst seiner Wissenscbaft. Aucb an die 
Griindung einér Familie dachte er erst spát und sein unerwartetcs Ableben 
ist nicbt nur ein Verlust für die Wissenscbaft, sondern bracbte aucb tiefe 
Trauer über scine ihm groCcs Vcrstandnis entgegcnbringendc Witwc und 
seino drci minderjábrigen Kinder. 

Der Yerlust, von dem dic ungariscbe Wissenscbaft betroffen Avurdc, 
kann nicht in Worte gekleidet werdeii, ( r zcigt sicb in der groBen Lücke, 
die LŐPvEXTiiEY iji seinem Fa eb hintcrüef). Er konntc zwar sein böcbtes 
Lebensziel errcicben.. doch war es ihm kaum gcgeltcn, dic Frücbte des von 
ihm gepflanzten Baumcs zugenieCín. Mit seinem Tode ist das AVort der Paláon- 
tologic an der Univcrsitat Budapc'st vei"stunimt imd abernials ist diese Wissen- 
scbaft, derén Ergebnisse so mancben praktischen Erfolg ungarischer Geologit; 
zu erreicben balf, ohne Vertretung geblieben. 

Verzcicbnis dcr Arbeiten von Professor Emekich Lőrexthey (Pag. 
49-52). 



Ziim (icdaehliiisse dahiiiQoschiedener Kollegen. 

Vom ersten Sekretür Dr. Karl von Papp. 

Unter den Verstorbenen des Jabres 1917 gelangt sowobl cbronologiscb 
als alphabe.isch an die erete S'elle : 

l.Dr. MoRiz DÉCHYvon j\rAROSDÉcsE, dcr eifrige geograpbiscbe Foi-scher, 
der am 8. Február 191 7 im 69-stcn Lcl)ensj;tbrc zu Budapest verschieden ist. 

Gleichwie die beiden kegelförmig emporragenden Gipfel des Elbrus 
umso höher en;cbeinen, je weiter man sicb von ihrer mácbtigcn Massc cnt- 
fernt und der König des Kaukasus uns niu weií. im Xorden, in der russiscbcu 
Ebene das erhabene Líindschaftsbild in seiner vollen Pracht erschlicBt., 
ebenso löst sicb aucb die Gestalt Déchy's umso mehr aus dem Nebel unserer 
níenschlichen Ilinfalligkeit, je wciter wir von derén verd un kellen Umrissca 



VBREINSX^\CHRICirrEN'. 169 

zu stehf'ii komuicn. Klriiiliclion Veiháltnissen vormocbtc sich dw Verewigte 
iiur schwer anzupassen, sein ruheloser Geist sehnte sich aus der AlltagUch- 
k»'it licraiis. Sein Reich war das Ilocbgobirge ; der Kaiikasus, der Hymalaya 
bescliilftigten seins^ iiunier glühende Phajitasie. Aber aucb von diescn Berg- 
riesen habén nui derén obere Regionén für ibn Interessé gehabt, erst in 
Ilöhen von 3000 Méter hat sein Terrain begonnen. Mit seiner unendlichen 
Willenskraft und seiner schwiirmerischen Liebe zur Wissensehaft hat sich 
der mit mangelhafter Fachbildung ausgestattete Bergsteiger-unter die ersten 
Geographen emporgeschwungen und dem ungarischen Namen auf dieser 
Erde ausgebreiteten Piubm erworben. 

MoRiz DÉCHY wurde am 4. November 1847 zu Budapest geboren ; 
seine J'ugendzeit verbrachte er im Gebirgslandc des Ara der Komitates und 
gar baljd bekam er Lust zur Naturforschung und hörte nebst seinen juri- 
discben Studien von Johann v. IIunfalvy Geographie und von Josef v. 
Szabó Geologie. Da er ein Kind wohlhabender Eltern war, imternahm er 
sebr bald Reisen, bereiste die Siidlicben Karpatben, Bosnien und Herze- 
gowina, sodann die Alpcn und nahm Unterricbt im Bcrgsteigen, bestieg" 
Gletscher und ptiotographierte herrlich. Im Jahre 1872 gründete er vereint 
mit einjgen Kollegen die Ungariscbe Geographiscbe Gesellschaft und bereiste 
als ein über grolJj Spracbkenntnis.se verfügender Gelebrter bereits im 
Jahre 1886 in Gesellschaft Professoi-s Dr. Franz Schafarzik dcn Kau- 
kasus, mit dem er von Mitte Juni bis Mitte August einen groBen Teil der 
Bergkette durchstreifte. Für das auBírgewöhnlich rasche Reisen Dbcky's 
ist es bezeichnend, daB er sowobl damals, sowie s páter im Jahre 1897, als 
ich dns Glüclvhatte mit ihm zu reisen, die 1280 Kilométer lange Hauptkette 
(ks Kaukasus in zwei Monaten ganz durcbschritten hat und wirin der Schnellig- 
keit im Reiten )nit den Kosaken-Begleitern wetteiferten. Bezüglich der 
Lángé dieser zwischen dem Schwarzen-Meere und dem Kaspischen-See lie- 
genden Wegstrecke erwáhne ich zum Vergleiche den Karpatben bogén, 
dessen von Pozsony bis Oreova sich ei"streckender Dreiviertel-Kreis bogén 
um nicht vieles lánger ist, das hei6t 1500 km ; dabei habén wir jedoch aucb 
die 100 km breite Hauptkette des Kaukasus dreimal gequert. Natiirhch 
hat diese Raschheit manche Datailbeobachtung und das Sammeln niu' hin- 
und wieder gestattet ; trotz alledem enthált Déchy's Sammlung in der kön. 
ung. Geologischen Reichsanstalt dennoch sebr seltene und wertvolle Fossilien 
und Gesteine gerade aus den hohen Regionén, in der selbst russische 
■Geologen wenig herumgekommen sind. 

Man hatte Déchy in unserem Vaterlande, so lange sein groBcs Werk 
über den Kaukasus nicht erschien, mehr für einen bloBan Touristen, als 
Geographen gehalten. Als jedoch der «Ka u ka s us» im Jahre 1905 in Berlin 
in drei dickcn Bánden und s páter in ungarischer Sprache im Jahre 1907, 
iin Atbenaeum-Verlage in einem Bande in Druck erschien und die ausge- 
zeichnetsten Geographen und Geologen wie Lapparent, UHr,iG und anden- 
in ihren Kritiken in überschwenglichen Broschüren das Werk mit Ent- 
:zücken beurteilten, lieB?n aucb unsere vaterlándischen Gelehrten von ihrer 



170 



\i:i;i;iNsNA(iii;i( 11 ri;N. 




U: Moül/. DJXIIV V. .MAl'.OSUKCSK 
(1847 1917.) 



\F,l!i;iNS\A( lIKICiri'KN. 171 

S'.iurhrit ;ih und dWiihltc ilm dir p'.iilosophi^clie F:i kult iit der Kolozsvárer 
Uiii vciTsit ii^ iiii J.ihrc IDOS /uiM l))k(or und die Ungariscbe Akademie der 
Wissoiischat'tcn im Jiihic JDOD /uiu korrcspondiercnden j\íitglicd. Sánitliche 
jxcogvrt phisclic (1. scHí-H-hi'ncii iMimp s liiillon úm scbon früher zu iíirom 
korivspondiciciidcii odcr J^lu'ciuuit t^lit d nv.d aucli dfe Ungarische Geogra phische 
Ges(dl>'cU;tlt /.w-'i .lithie vor sciiK'in Tode zu ihreiii Ehrcn prii-iidontcn go- 
wiililt. S.'iiu- hl. vilic'hc JJibliutlu'k. Wtdchcxlio soUcnslf-n alpincn Wcrkc cntbált, 
(1223 "Werktí in 5350 Biiudei)) bal dor.Herr Mipister für Kultus und Unterricht 
íiif die gcogmphiscdio Lt^brkanzi'l der D.'bn cner Uni voi-sil át angekanft. 

.MoKiz \vn DÉcnY w.'.r síit deni Jabix' 1875 ordentlicbes und scit doni 
Jabro 1897 Ubcnsilanglielies Mitglied der Ungariscben Geologiscbcn Gcscdl- 
scbaft und bat die Tá'igkeit unserer Gesellscbaft jcderzcit. mit lebbaftcni In- 
teressé verfolgt. S 'ine wertvolle Gosteins- und Petreí'aktensaninilung und 
seine aus versebit dencn Weltteilen stammenden meisterbaftcn Pbotogra pbien 
vcrmacbte er der kön. ungariscben Gcologiscben Reicbsanstalt. Von dem 
Tode des verewigten wmden die Facbkreise — dem ]etzten Willen desselljen 
gemáB — durcb seine zweite Gatiin, Frau Dorotíiea Eichfx, ei-st nacb 
seinem Begrábnisse benacbricbtigt \ind so konnte aucb das Prásidium ui> 
serer Gesellscbaft ei"st bei der nacb. 6 Tagén stattgebabten Trauermesse seine 
Pietát für ibn bezeugen. 

2. Das Lében and Wirken unseres. verewigten AusscbuCinitgliedes, 
meines Vorgangei"s im Se kréta riate: Emerich von Lőrbnthey (1867 — 1917) 
liat bereits unser KoHege Dr. Elemér v. Vadász ausfübriicb gtwlirdigt. 

3. Stefan Martiny kön. ung. Oberbergrat und Bergdirektor-S.ell- 
vertreter, wurde am 7. August 1851 in Zólyom ge borén ; nacb Absolvierung 
der Selmecbányaer Bergakademie wurde er im Jabre 1874 Borgwerksbeamter 
in Szoniolnok, gelangte.im Jabre -1893 ins Finanzministerum, wurde im 
Jabre 1897 zum Cbef des 'Szélaknaer Bergamtes und im Jabre 1907 zum 
Bergbau-Befercnten und dann zum Bergdirektor-Sleil vertreter zu Nagybánya 
ernannt. Er starb am 14. ]\[ai 1917 zu Budppcst. Dcrsclbe war seit dem 
Jabre 1883 ordentHches SÍitglied unserer GGsellscbaft. 

4. Joiiaxn von PApp, Verwaltungs-Coopcrator des Piaiisten-Lebrordens, 
geboren am 27. September 1843 in S/egcd. Als Piaristen-Professor und spá'er 
als Direktor wirkte der Vére wigte an verscbiedenén Orten unseres Vater- 
landes^vini 1870 bis 1877 war er Professor der Naturgescbicbte am Buda- 
pester Piaristen-Ober^yninasium, wo er seine Gynniasiallebrbücber der 
Zoologie mid Botanik gescbrieben bat, die in den siebziger und acbziger 
Jabren des veiflossenen Jabrbunderts im ganzen Lande in Gebraucb waren. 
Das eine und andere seiner Bücber bat sogar 15 bis 20 Auflagen erreicbt 
und sind dieselben in der Bearbeitung von Eugen Vángel selbst bis beute 
vorgeschrieben. AuBerdem veifasste er nocb nabezu 50 verscbiedenartigeWerke 
unter anderen über die Flóra des Szegeder Sle ppengebietcs. Er starb am 
4. Juni 1917 in Szeged, wo der eben damals dórt anwesende Herr Sektions- 
Voi-stand Ludwig BelTjA unsere Gesellscbaft beim Begrábnisse reprásen- 
tierte. Mitglied unserer Gesellscbaft war der Vére wigte seit dem Jabre 1910. 



172 



VEREIXSXACniaCHTKN. 



5. TiiEODOR PosEWiTZ, kön. unjí. Chefgeologe, verschicd am 12. Juni 
1917 iin 67. Lebensjahre. Er wurdo im Jahre 1851 in Szepcsigló geboren ; 
nacb Beendigung der árztlicben Studitn studierte er 8 Jabre an der Berg- 
akademie zu Freiburg. Im Jabre 1879 wurde or hoHándischer Militárarzt, 
in welcber Eigonschaft er sicb bis zum Jabre 1884 iiuf di-n bollándiscb-ost- 




Dí TIIEODOR POSEVITZ. 
(1850—1917.) 

jndiscben Inseln aufgeball(u li;it. Im Jnirf 1886 von doit zurückgekebrt, 
"Wurde er Gcologo der kön. ung. Cn-oloiripcben lloichsnnstalt, nn welcber cr 
bis zu seiner im Jaln'e 1916 erfolgtcn Pensionii-rung wirkte. Da er ein un- 
gemein bescbeidener Gelebrter war, bat cr niemals ciné öffentHcbe Bolle 
gesvicbt vind keinerlei Auszeicbnungcn ckUt Titel angenonnnon, sein aiia- 
gebreitotes Wissen, seine erstaunlicben Spracbkenntnisso báUen ibm einen 



VEREINSNACHRICHTEN. 173: 

Platz in dor lleihe tk-r ausgozt'ichnetsten íübrcnden Mánncr unscres Vator- 
landes angewiesen. Er hat in seinem ganzen Lében nur der Arbeit gelebt. 
S 'in Ilauptwork unlcr di^ni Titcl «B()niuo«>, ei-scbicn iui Jahrc 1889 in Berlin, 
dajin ini Jabre 18D2 in London; aulj'idein crscbienen von ibm zahlrcicbe 
Publikationen über die Lisehi Borneo und Bangka in borvorragenden aus- 
lándiscben Zintscbriften. S.-in auC'rórdcntlicb gcscbatztes Werk «Po t ro- 
ló u in und A s pb a 1 t i n U n g a r n» ist ini Verlage der kön. uug.Geolo- 
gischen Reichsanstalt erscbienen und wird dessen AVert am bestén durch 
den ungowübnlicben Absatz dcs Werkes l)ewiesen. Er scbrieb auch in 
deutscber spracbe scbr gesucbtí! touristiscbc Fiibrer durch dio Jfobe Tátra, 
mit derén Bekanntniacbung er sich bis an das Ende seines Lebens beei férte. 
Bei seinem Begrál^nisse war unsere Gesellschaft unter Fübrung des Herru 
Prásidenten durch zabh'eicbi' (reologcn-Kollegt'n rcprásentiert. 

6. GusTAV Redl. kön. ung. staatUcher Bürgerechuldirektor, starb 
im 60. Lebensjabre, und war seit deni Jahre 1892 unser Mitghed. 

7. Ign.vz Reiner, Unternehnier, Bergwerksbesitzcr. Mitghed seit deni 
Jahre 1910. 

8. Paul Telkes, BibUutbekar der kön. ung Geologischeu Reich.s- 
anstalt, Ifünvédleutnant , zu unseren tapfersten Helden záblend, starb infolge 
einer am Kriegsschau platz sich zugezogeucn Kranklicit iiu 35. Lebensjabre 
am 16. Október 1917 in Laibacb. 

9. Edmund Téuv, Ministeriahal , Smitátsoberinspektor, geboren /u 
Béla aui 4. Juli 1856, vei-scbied in Buda p. st am 11. Saptember 1917 im 
Altér vun 62 Jaluvn. Gríliider und Ehrenniitglied des Ungarischen Tomústen- 
vereiuís, war er stets fin vcrdienter Vorkámpfer des vaterlándischen Tnu- 
ristentunis, der auch in dm J.ibrbüchcrn des Ungarischen Karputhenvereins 
und in der Touristenzeitschrift zahlrcicbe Artikel über seinc Bergbesteigungen 
geschrieben hat. Er gehörte den Beiben unserer Mitglieder seit dem Jahre 
1878 an. 

Wir wollen das Andenken an unsere Verstorbenen pietátvoU wahren» 

D) j\liüciluiii|cn aiis den Fachsilzungen. 

I. F a c h s i t z u n g a ni 2. J a n u a r 1918. 

Práiidcnt : Dr. Tiiomas vox Szont.'V.gh. 

1. Dr. Karl BoTii von Tei.egd besprach in seinem Vortragc die ge o- 
1 g i s c h e n V e r b a 1 t n i s s (í der U m g e b u n g von G y e r g y ó- 
bélbor und Borszékfürdo. Vortragvnder hatte als Kriegsgeologo 
Gelegenheit, im vergangenen llerljst die Lignitbildungen der genannten 
Gegend zu studieren und die auf die Bildung der unterlevantinischen Lignit- 
becken bezüglichen Baten zusammelii. Die Wiik amkeit des Kriegsgeologen 
besprechend, hebt er hervor, in welch groB-m Ma B,3 die Kriegsverháltnisse 
auch die ausscblieBiich wissenschaftlicben Fuiychungen íördern. Der geolo- 
gische Aufbau der Lignitbecken von Bélbor, Borezék und Sóza rechtfertigt 



174- VKIíKlNSNAtlIlMliriKN.. 

in iillen Dc'tiiils in Iwndgieifliflicr "Weiso jcnc Jjíkzt.schc Tluniric. (Ici/iiídlf^e 
die an den FuB des Hargittagi'birgcs sich iinicilu-iidtii jun.iícn Ixckt-n in 
solcber Weise zustande <,'fkoninun sind. d;i 1.1 die olicicn r.nticii dcr ;mis den 
Oitkarpithen kommendcn, \^vst^varts. .irc^vn das S i'lHiil)ür^i.srlu' Jj.ckt'n 
gorichtoten Tá'er ini jüngeren Térti iii- infolge dos IfaroittiKnisbrnclics diuch 
den entstandenen niáchligon vulkaniscliicn J).miiiii vc ilKinikndicit uunlfii, 
zu S?en anscbwollen und sich auffüllten imd im JmkIciljcIiiiís duícU die Tii'ci- 
der Maros und des Olt abgezapít w.)id(ii sind. Cntcv diíscn Ta'cin iallcn 
jené von Bélbor, Boi-szék und Só/a a ni ^\('it( stcn nacli Ndidcn : cs sind dies 
die in den B^nvicb des Kelemengebirgis L;(di(in ndcn Tii'ci. Da-. die JJ.ckcn 
ausfüllendcn unterlevantiniscben Scbic-btcn sind mchr ndcr Awiiiger unlje- 
deutend, sie sind regellos gelagert und entlialti-n zunieist Lignitfiöze von 
nur geringer Mácbtigkeit. Die Lignitbildung ist auf eineiii ;• us kristalliniscbcn 
Sc'biefer, Dolomit und Kalkstein, ferncr ans Ditiói'V Syenit Ijtstcbcndcn 
Grundgebirgc abgelagert und lelint sicb Awstlicb an die sicb NN\\'- SSJvlicli 
binziebenden, in ciner auffallend steilen Waml endigcnden Züge dev Andcsit- 
breccie und des Konglomerates. Über den das Sózacr B.'oken a usfiiUcndcn 
und den lignit fübren den Scbicbten des Bélborer und J>orszéker Jl'ckens 
finden sicb a ni FuB^ der Andesitljreccie und des Kongloineratps Bildungen 
von fluviatileni grobeni Smd und Sebotter. deivn Jjigcrungs- vuid Ilttbeii- 
Vcrbá'.tnisse interessante ScbluBfolgerungen binsicbtlieb tlcs Abflussi'S der 
oinstigen Sjen gegen das Gyergyóer Bicken bin zu zielien gestatten. Die 
Anscbwelhuig der Sjcm vuid die Auttürniung dev gc w.ilt igen Masscn vulkani- 
scben Ui-sprunges babén da.s einsLige FjuBiietz auf diesoni Gebiete radikal 
verándert. Das westwárts gericbtete tertiare Talsysteni M'urde vcuiicVitet , 
das gegen liuniánien bin gericbtete dagegen auf Jvisten des anderen aus- 
gestaltet. D.^r gröB e Teil der unterlevantiíiiscben S.en wurde nacb Oiten 
bin abgezapft,so wie aucbbcute der gröB e Teil des Wassernetzes der liecken 
zu dem nacb Rmnánien gericbteten FiuB^,ysteni der Beszterce gebört . 

Zu deni gebörtcn Vortrage bemerkt Dr. Thomas von Szontaoh, da B 
der Generalstabs-Oberst Gráf Dietricíistein bcieits vor 20 Jalnxii line 
Karte von der Máraniaroser Gogend von dem (u'sicbtspunkte angefertigt 
hatte, um die W-isserundurchláísigen von den wasserlá^sigen G.steinen 
voneinander abzusondern und die bárteren von den lockeren Gesteinen zu 
unterscbeiden. Die Frage der Wassergewiiniung ist eine fur militariscbe 
Zwecke jederzeit wicbtige Frage gewesen und freue er sicb, da B Vortragender 
diese Frage in so bezeiebnender Weise bervorgeboben balie. Er spiicbt dem- 
selben seinen Dank für diesen aktuellen Yortrag avis, 

2. Dr. Elkmér Vadász !)eriebtet in seincm Yortrag <(Ge o 1 o g i s c b e 
Be o b a c b 1 un g e )) i n Os i-M n n t c n c g r o» ül)er seine, im Auf(i-age 
der kon. \nig. Gaologiscben lieicbsanslalt durcligef iiurten l'utei-sucbungen. 
Die Aufgalu' des B ilkanfoi-scbungs ])rogrammes der Geologiscben Anstalt 
war, die Grenzpirtien des bisber unl)ekann1en Gel)ieles von Albanien. ^fonte- 
negro und S.-rbien zwiscben Andrijevica — B.'rane— Boz ij — Ip.-k und ]\[itrt)- 
vica zustudieren. Sj woit der Majigel an Petrefakten die niibere D^-taillierung 



VEREINSNACIIRICnXEN. 175 

»1( rf ^M'ologisc'hcii Aiűl)mu's (U'S Gebictos zuünst, sind pilá)zoiscbe SchieíV-r 
tlrr Suidsti'iii- iiiul Külkstcinkonip'tx, friadischo Kalksttinzüffe von schr 
jiiuli.'r Machti^krit, luiljistiinnitc jurasHisch-krotazcischi' Gesteiiie, Ausbnich- 
.uesteiiic, SüÍJwasser-BL'ckensediincuU' und fluviof,daziale Scbotter zu nntir- 
si- hóidon tíi'woson. 

D,T p>la/,(>(>ií;oho Schiclitonkomplox kann ani btsten in das i'cniin- 
kiiilxiii uisttdlt werdcn, wio dics dor ini Konc-Zuge gefundene, iin dunkol- 
j^iavu'u ("rinoidonkalkstoin vt)rkonunondo unbostinmito Sebwagorina-Quoi- 
scbnitl lochtít i(ii.':t . 

i),'r Tiiaskalks(ri)i/.ug biinf^t init soinen stellenweise böcbsten scbioíorig 
ont Aviekolli'n Giiodorn untronnbar mit dein P.iláozoikum zusamnion. Die 
untovon Wovfonov Scbieforsind nur unbostimmt auf dem Gebioto zu beubacbten 
und (lic Jí.'ibont'olgo dov Trias boginnt zumoist mit den durcb MyopJioria 
cost((t(i cbava ktorisiortoji oboren Worfener Sebicbton, mit plattigen, scbiefrigeu 
Kalkstoiiicn und Tunscbiefern . Diese üborgebon in knolligo, gobanderte 
Kalks(oino mit Guttonsteiner Typus, auf welche sodann hellgraue, mittel- 
tiiadiscbo Kalkritoino und rote, knollige, feuersteinartige, ammonitenfülirendo 
Idan-Bulugor Sclúcbton iolgen, dio auch den C. trinodosus-Ilorizont und den 
uiitcivii Toil dor ladiniscbon Etago in sicb schlieB.n. Sle weisen auf Grund 
♦lov Analogio dor Kidiolaritenscbiefer auf die Wengener Schicbten hin, 
Aviibrond das mit groBin Kalkalgen gefüllte im Peklenzuge bei Ipsk den 
Kecoarotypus zeigt. Die obere Trias ist teils durcb die zwiscben Rozíj und 
Ipjk sicb hinziehendon Hydrozoen-Korallenscbicbten, teils durch Megalodus- 
fűbronde Kalksteine mit norischem Gepráge reprásentiert. Der ganze 
triadiscbo SebicbtonkompA x ist am bestén mit der bosnischen Entwicke- 
liuig voroinbar. 

Dio im Poklon/.uge sicb zeigenden Eilypiactiniaspiu'en gebén Z?ugnis 
für dio Gegenwart von Titbon und Kreide. Kreide tritt jedocb nur an der 
lp,»k.— Mitrovicaor S.raJBj in der Fiischfazios auf, derén Altér auf Grund un- 
bestimmtor Orbitolitenquerscbnitte, hauptsácblicb aber in der nördlicben 
Portsotzíing des Zugos, Kosmat's S'udien zufolge, als oberkretaziscb ange- 
iiommen werden kann. 

ünter den Eruptivgesteinen stellen Diorit, Diabas, Porphyrit, Quarz- 
p irpbyr und Sjrpentin die Haupttypen dar. Das Altér ibros Ausl)rucbes 
kaim nur durcb Analogien festgestcllt werden, docb ist es etwas böber als 
jciios dor Kreide. 

Áltere térti íire Schicbten fehlen auf dem Gebiete. Auch vom prak- 
tischen Gesichtspunkto ist es wicbtig, dafi die ansehnlicbe lignitflöze- 
führenden Beckensedi mente álter als die áltesten Terrassen sind' die 
pliscanon Alters sein dürften. Sie füllen um Berane ein kleineres gescblossenes 
Kinsturzbecken aus \nid bilden zwiscben Ipek und ]\Iitrovica das Metobija- 
Becken. Die zwei Beckensedimente stimmen in der Entwicklung und ini 
Altér völlig überein. Die in denselben vorkommenden Beste von Süljwasser- 
sohnocken und ]\íuscheln sind zur Altei'sbostinimung nicht geeignet ; die 
l'flanzonroste können den Untersuchungen des Uni versit áts pro fessors Johann 



176 VEREINSNACHRIOHTEN. 

TuzsoNgemáCuicht jünger als das Oberoligozán sein. Nacbdem die Sedimeiite 
des MetoVijaer Beckens in der bisherigen Literatur im allgemeineu als pliozán 
bekannt sind und den nc-uesten Untersucbungen Pavlovic' zufolge zweifellos 
pontisebe und levantinisclie Niveaus in sicb scblieBen, ist es nicbt unmöglicb, 
daUdie Sedimente am Beckenrande áller sind. 

Tektonisch weist die dinarische Faltungibre hauptsácblicben Eigentüiu- 
licbkeiten auf. Der Triasscbicbtenkomplexist zusammen mit deni Paláozoikum 
gefaltet und nacbtráglicb zerbrocbon, zei-st ücki-lt worden. Die Faltenacbso 
ist E— W-lich, gegen das Metokijaer Becken NE— SW-licb gericbtet. Seine 
Tektonik gliedert sich auf einen inneren (westlichen) paláozoiscb-triadiscben 
und auf cinen áuBíren (ostlicben) Sorpentin-Fliscbzug. Diese zwei tektoniscben 
Einbeiten sind mit der von Nopcsa unterscbiedenen Durmitorer Decke und 
mit dem beim Auíscbieben mic dieserin Kontakt tretenden Merditaer Sarpen- 
tingebiete gut vereinbar. Die Übei-schiebungsgrenzlinie sebreitet von Eaja 
in nördlicber Eicbtung fórt und ziebt sicb bei Dccani über den Koprivnikzug 
gegen Ipek und Nova varos. 

Prásident Dr. Thomas von Szontagh fügt dem vernommen Vortrage 
einige Bemerkungen binzu und dankt dem Vortragenden für seine Studie, mit 
welcbor er die Kenntnis der geologiscben Verhaltnisse von Ostmontenegro 
mit exakten Beitrágen bereicbert hat. 

11. Fachsitzung am 30 Jánuer 1918. 

Vorstand : Dr. Thomas von Szontagh. 

Dr. JuLES Leidenfrost bielt unter dem Titel «B e r i c b t über die 
in der F r o n 1 1 i n i e der A r m e e g r u p p e E r z b e r z o g J o s e f 
d u r c b g e f ü b r t e S a m m e 1 e x k u r s i o n» einen Vortrag, in welcbem 
er über seine geologische Mission auf dem Kriegsscbauplatz Rechenscbaft 
ablegte. 

Das Mineralogiscbe Kabinet des National-Museums erbielt im Sommer 
des vergangenen Jabres vom k. und k. Obersten Árpád Guilleaume, Kom- 
mandant einer Honvédbrigade eine Mitteilung, in welcber er über die 
am Moldauischen Kriegsscbauplatze gefundenen interessanten Fischfossilien 
bericbtete. Der Brief gelangte von hier aus zur Direktion der k. ung. 
Geologiscben Reicbsanstalt, welcbe mit der Übernabme und mit der Heim- 
förderung des Fossilienfundes den Vortragenden beauftragte. 

Dr. Leidenfrost reiste zuerst zur Quartierstelle des Armeekom- 
mando Nr. I, wo er von dem Generalobersten Eohr die Erlaubnis zum 
Besucben der Frontlinie erbielt. Gegen über seiner wisscnscbaftlicben Unter- 
)iehmung erwies auch Eat Nickel, Stellvertreter des Leiters der k. u. k. 
Kriegsmappierungsabteilung, ein warmes Entgegenkommen. Auf dio freund- 
licbe Vermittlung der Krit'gsma ppierungsabteilung hat das Arraeekommando 
den Kriegsgeologen Obit. Dr, Karl Eoth von Teuegd dem Vortragenden 
zugeteilt und auC-rdem aucb einen Kriegs pbotogra pben beigestellt. 

Die Expedition reiste zuerst na eb Bereck ab, von wo sie den Ojtozer 



VEREINSNAOHiaciITEN. 177 

Pit B iiiittc'lst Autii piissicrto. Von Jlarja aus hcgabeii sieli dic Expcdifionstcil- 
Dchiuor zu FuB weittT. Den Pa B /wisclu-n Coma Canehi und Vrf. Piillinisu 
pissierend, kanien sic in den Kuiort S/.iiUánc (Baile Slanic-). Hier wnrdc dic 
f'Jxpedition von oinoni deutschon Arnicckoip-! ficundliclist aul';i;,.ii()nini('n. Den 
Fiindort selbst bosuchten dic Exp-dilionstcilnchnuT unter dcr Lcitunp; des 
a Is FüluiT /ugeteilten Fáhnricht^s Balic. Dic Fiscbivlikte wurdcn von dcm 
Oberstcn Guil eaume ini Szalhinccr Tak', östlich von der Ortschaft 
S-Uul-nou in der Náhe einer Quelle aufgcfundcn. lm Mcnilitschiefer sind 
hier niehrere Lepidopus-IieVikU' gcfunden worden. Die scböneron Excm- 
plare wurden duieh dcn Fáhnrich Balic au ciner sichere Stelle gcbiacht. 
Der Vortragende bespracli fcrncr eingclicnd dio geologischen Verbáltnisse 
des Fossilfundortes und beschrieb die beimgeln-achten Fossilien und ciüitevte 
die Osteologie der Lepidopen überliaupt. 

Eine neue Lepidoiyus-\vt, welche bislier unbekannt war, benannte 
Vortragende na eh dcm Entdecker L. Guilleaumei. In dem Funde sind auB.^r- 
dem auch dio Arten L. duhius und L. brevispoiidylus, sowie eine Pediculata- 
Art bestimmt worden. Dr. Leidé nfrost breitcte sich in der wciteren Be- 
sprechung der entdeckten Fauna auch auf die Bildungsmöglichkeiten der 
fischabdrückeführenden Schiefer und des Karpathensandsteines aus und 
schloB sich in dieser Hinsicht der Tcorie Bosniacki's an. 

Nachdem seine Aufgabe beendet war, bcsuehte die Exp^dition den 
Obersten Guilleaume. Das Brigádén kommandó stationierte zu jener Zeit 
auf dem 1071 m hohen Cleja. Von hier gingen die Expoditionsteilnchmer 
über Szélkapu und Lóbérc nach Kászony-Jakabfalva und von dórt nach 
Bereck, wo sic die Heimsehaffung des 10 Kisten betvagenden Materials 
besorgten. 

Diskussion ; Dr. L. v. LóczYsen. niachte den Vortragendcn auí'merksam 
auf dio Lepidopusrelikte des National-Museums, welche aus der Umgebuug 
Budapest's stamraten. Er sprach ferner seinen Dank aus für die Bemü- 
hungen des Vortragenden und stellte dcn Antrag, da B die Gesellschaft dem 
Oberst Guilleaume für die Gewinnung dicse wichtigen Fundes für dio 
Wissenschaft ebenfalls ihrtn Dank aussprtche. 

Vizedirektftr Tiiomas v. Szoxtagii sagt(< auch dcm Fáhnrich Balio 
Dank für seine willkonimene Beihülfe. Beidé Euunziationcn ?ind von der 
Fachsitzung mit Beifall aufgenommen worden. 

Protokolliert voni Chefsekretár Dr. K. v. Papp. (Aus dt'iu ungarischen 
Originál übereetzt M. Przybokski di pl. Bergingenicur, Berginspektor i. R. 
Buda p;.st .) 



l'..Mt;,iii K..zlöiiy XLVIir. köt. 1918. 12 



€tCCCCCCCCCCCCCCCCC«WWM»>M»MW»MS 




9CCCCCCCCCCCCCCCCCCMWM»WMWM>»W0 



HIDROLÓGIAI K ÖZLEMÉNYEK 

I. KÖTET. 1918 1. FÜZET. 



A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓÍHAI 
SZAKOSZTÁ LYÁNAK MUNKAKÖRE. 

A \\i, mint geológiai tényező, a l'öld felszínének kialakulásábm oly 
óriási részt vesz, hogy jóformán nincsen egy talpalattnyi hely sem rajta, 
hol hatása érezhető ne volna. 

Bár a Föld szilárd kérge a belső izzó mag lassú lehűlése útján kelet- 
kezett s e kemény, plútói sziklabm'kolatot a fokozatos összehúzódás össze- 
vissza ráncolta, gyűrte, emelte és süh'esztette s a belső mag vulkáni kitöré- 
sei át- meg áthasogatták és keresztül fúrták úgy, hogy a felszín vázát a 
merevülésbeli kőzetek adják meg : mégis a víznek sok millió éven át tartó 
munkája a legtöbb helyen eltakarta már e merevülésbeli kőzeteket s a 
Földfelszín legnagyobb részét víz, vagy vízből lerakódott anyagok borítják. 

Ha látjuk a síkságok roppant vastag homok-, kavics-, iszap- és agyag- 
lerakományait, melyek sokhelyütt több kilométer vastagságot érnek el, 
ha látjuk a mész- és homokkőheg^'ek óriási vonulatait, melyek beborítják 
és kísérik a merevülésbeli kőzetek lejtőit és gerinceit s ha elképzeljük, 
hogy mindeme viziüledékek apró szemecskék összehalmozódásából, egyes 
anyagok lassú föloldódásából, kiválásából, másoknak összeragasztásából 
eredtek : némi fogalmunk lesz arról a mérhetetlen időről, ameh'' e rétegek 
iölépüléséhez kellett. 

Ez a múlt hidrológiája, mely a Föld élettörténetének egyik 
hatalmas fejezete. 

De a víz munkája még épen nincs befejezve, hanem még ma is folyto- 
nosan tartó. A tenger színéről új és új párafolyamok özönlenek a száraz- 
földek felé, hogy megsűrűsödve lecsapódjanak s egyrészük ismét pára 
alakjában visszaszálljon a levegőbe, más részük a földbe szivárogjon s har- 
madik részük a felszínen csörgedezve s a folyók medrében összeverődve 
ismét a tengerbe jusson. Szemünk előtt folyik le a záporok romboló és 
építő munkája, a vízmosások, patakok, folyók, tavak keletkezése és élete, 
a források, talajvizek, földárja, földalatti folyók fölbuggyanása, látjuk a 
szerves lények születését, életét, elpusztulását, a vizek kémiai munkáját 
s a föld arculatának fokozatos megváltozását a víz hatása alatt. 

12* 



180 BOGDANFY ÓDON 

Ez a j f 1 (' 11 h i cl r o 1 6 g i á j a. 

De míg a luult hidrológiájában a jelenségek mikéntjének és 
miértjének kutatása nagy nehézséggel jár s csak a természet foly- 
tonos harmóniája s örökkévaló törvényeinek érvényesülése ad némi útmu- 
tatást, hogy a letűnt geológiai korszakok csodás alakulatait, titkos szép- 
ségeit megértsük : addig a jelen hidrológiájának jelenségei szemünk előtt 
folyván le, összefüggésük jobban megállapítható s tanulmányozásukban a 
kísérleti módszerek egész sokasága segítheti a li iniészetbúvárt. 

T.átva és előre tudva a múlt kutatásainak nehézségeit, mégsem riad- 
tunk vissza a munka nagyságától, az akadálj'ok óriási halmazától, a két- 
ségek és bizonytalanságok útvesztőjétől, hanem elhatároztuk, hogy ameny- 
nyire erőink korlátozottsága megengedi, vizsgálódásainkat a letűnt kor- 
szakok liidrológiájára is kiterjesztjük. 

Es ez a körülmény okolja meg, hogy akkor, midőn a hidrológiai kuta- 
tások néhány lelkes magyar ápolója elhatározta, hogy e tudomány művelé- 
sére egy kis kört alakít, ezt a kört a ^í a g y a r h o n i Földtani T á r- 
s u 1 a t kebelében létesíti. 

J )e volt még sok más ok is, hogy a hidrológiát a geológiával 
kapcsoljuk össze. A víz munkája a jelenben is geológiai átalakulásokat 
idéz elő. ^'őt az emberi munka is, midőn a vizeket szabályozza, lecsapolja, 
vagy öntözésre használja, szintén mint geológiai tényező működik közre. 
Aztán a vizek járását, csöndes vagy heves természetét, elhelyeződését 
és sok minden tulajdonságát a kőzetek ismerete, vízállóságuk tanulmányo- 
zása nélkül* megérteni nem lehet. 

A hidrológia tehát alkalmazott geológia. 

A hidrológia, mint a Földnek és élet jelenségeinek megismerésére szol- 
gáló tudomány ezért kutatja mindazt, hol a \íz bármely módon és alakban 
szerepet visz. 

Kiterjeszkedik a tengerek tanulmányozására s ma már a tengeri 
hidrológia oceanográfia néven egész külön tudománynyá lett, mely a 
tengermenti országokban hatalmas fejlődést ért el. ^lagyarország inkább 
szárazföldi ország lévén, a tengeri kutatásoknak nálunk nincsen olyan nagy 
tere s ezért szakosztályunk vele kevésbbé foglalkozhatik. Különben is 
A d r i a - egyesületünk épen arra a célra alakult, hogy a magyar tengert 
.tanulmányozza s így e vizsgálódásokra már berendezkedtünk. 

Hókkal közelebbről érdekelnek minket azok a meteorológiai 
jelenségek, melyek a légköri lecsapódásokkal kapcsolatosak. Yelök 
foglalkozik a légköri hidrológia. 

Honnan kapjuk esőinket? Minő légköri helyzet idézi elő a hosszan 
tartó lecsapódásokat és a rövid tartamú, de annál kiadósabb záporesőket? 
Milyen a csapadék eloszlása Magyarországon, mekkora a nagysága s mily 
hatással van a felszíni és talajvizek járására? Hogyan történik a hó össze- 



A HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLY MlNKAKüRE. 181 

gyűlése és olvadása s mik a jéggel kapcsolatos jelenségek? Mind olyan 
kérdések, melyekre csak szorgos meteorológiai vizsgálódásokkal adhatunk 
feleletet. Éo foglalko^znunk kell a párolgással is, melyre a hőmérséklet, a levegő 
párával való telitettsége, a szelek járása, a talajok minősége és a növényzet 
van kiváló hatással. 

Kutatnunk kell aztán a Földre hullott csapadék további sorsát, mely 
a szárazföldi hidrológia tárgya . 

A csapadék egy része a földbe szivárogAáii, a kőzetek vízállóságának 
tanulmányozására kell kiterjeszkednünk. A földbe jutó víz adja a föld- 
alatti folyókat, búvó patakokat és a talajvizet, melynek ingadozása a 
csapadék időszakos járásával és sok más körül meny nyel van szoros össze- 
függésben. 

Néhol előtör a földbe jutott csapadék s mint földárja kerül felszínre, 
vagy egj'es pontokon mint forrás jelentkezik. Tanulmányoznunk kell tehát 
a homokkavics rakományból eredő és a sziklákból kibuggyanó forrásokat, 
melyek gyaki-an ásványi részeket feloldva, gázokat elnyelve, vagy nagy 
hőmérsékletet érve el, mint ásványos és gyógyforrások jelentkeznek. Töre- 
kednünk kell, hog}^ e források lehetőén tisztán, a felszíni piszoktól meg 
nem fertőzve kerüljenek elő s a források foglalása és gondozása, valamint 
a talajvizek védelme egészségi szempontokból is elsőrangú kötelesség. 
A régi népek tiszteletben tartották a forrásokat s képzeletük a természet 
eme szép ajándékait szentséggé avatta, míg a mai kor gyermeke mitsem 
törődve velük, minden védelem nélkül, gondozatlanul hagyja őket. Egyik 
feladatunk lesz Magyarország vízkincseinek kikutat ása, leltározása és gon- 
dozása, hogy gazdasági értékükkel a nemzeti vagyon növelését elősegítsük. 

Az ásványos források tanulmánya a hidrológiát a balneoló- 
giával hozza kapcsolatba. 

De nemcsak a föld felsőbb, hanem alsóbb rétegei is tartalmaznak 
vizet, mely a föld alatt kötött rétegektől elválasztva különböző szintek- 
ben helyezkedik el. És ez idősebb geológiai rétegek vizének feltárása a mély- 
fúrású és artézi kutak segítségével újabb tért nyit a hidrológiai kutatások- 
nak s a Föld történelme egyes fejezeteinek megértésére vezet. 

A földalatti vizek tanulmánya a hidrológiát a bányászattal 
hozza kapcsolatba. 

Utoljára hagytuk a föld felszínén mozgó vagy összegyűlő vizek 
vizsgálatát, mely talán a hidrológiának legfontosabb feladata, mert nagy 
közgazdasági kérdésekkel van szoros összefüggésben. 

Egyrészről a vízfolyások és tavak kialakulása, másrészről a szerves 
lények élete az, mi ezen a téren kutatás tárgyául szolgálhat. 

A vízfolyások és tavak szabályozása elsőrangú mérnöki feladat, mely- 
nek megoldásához a hidrológiai ismereteket nem nélkülözhetjük. Az emberi 
munka a szabályozást fölviszi a hegyek közé, lépcsőzi a nagy eséseket, 



182 BOGDÁNFY ÖDÖN 

megköti a lezuhanó hordalékot, befásítja a csupasz hegyoldalakat, hogj'- a 
víz járása egyenletesebbé és kártalanná váljék. Itt kapcsolkozik be az. 
erdészeti tudomány a hidrológiába. 

Azonban a folyók alsó szakaszain is gondoskodik a szabályozás a 
kiöntések kártételeinek megszüntetéséről. Az árvízvédelem és az árvizek 
keletkezésének és lefolyásának törvényei, melyek az árvizek előrejelzésé- 
nek lehetőségéhez vezetnek, csakis a víz természettudományos vizsgáló- 
dása s mechanikai ismeretek alapján állapítható meg. 

És aztán a folyók kisvizeinek tanulmánya, mely a faúsztatás, tutajo- 
zás, hajózás, ipari vízhasználat és öntözés szempontjából fontos, egész sereg 
oly problémát vet föl, mely a csapadék járásával és a folyómedreknek a 
szivárgó vizekből való táplálkozásával függ össze. A mérnöki tudomány 
módot nyújt reá, hogy a természetes állapotukban hajózásra alkalmatlan 
kisvízi medieket a hajózásra alkalmassá tegyük. Ez az okszerű folyószabá- 
lyozás feladata. 

De az emberi elme megküzd a természet mostohaságával, a csapadék- 
eloszlás és a vízfolyás egyenetlenségével s mesterséges tarozással 
megcsökkenti az árvizeket s megnöveli kisvízi hozományát. 

K feladat taglalásához ismernünk kell a csapadék mennyisége és a 
medrekben lefolyó víz mennyisége közötti viszonyt, hogy sem túlnagyra, 
sem túlkicsire ne tervezzük tárolómedencéinket. 

Ugj'ancsak a medrekben lefolyó aíz mennyiségével függ össze a vízi 
energia kihasználhatósága is, mely újabban a mechanikai energiának elektro- 
mossá átalakítása révén óriási fontosságúvá vált. A Nap heve páia alakjá- 
ban a hegyek közé emeli' a vizet, helyzeti energiát tárol belé, mely a lecsapó- 
dás után szabaddá válik s mint mozgató erő értékesíthető. 

A hidrológia t e h á t a vízi építész e t tudó m á n y á- 
V a 1 szoros összefüggésben van. 

1 )e a hidrológia talán legfontosabb segítőtársa a f ö 1 d m í v e 1 é s- 
n e k és a szerves élet tanulmányának. Valójában a Föld, a Tápláló 
anya, sivár pusztasággá válnék a víz nélkül s nem játszódhatnának le 
rajta a szerves élet csodálatos és sokszor megfejthetetlen megnyilvánulásai, 
a születés, élet, halál és újjászületés egybefolyó s minduntalan megismétlődő 
jelenségei. 

A növényi élet, mely víz nélkül el nem képzelhető, a túlsók víztől 
szenvedhet is. Ezért a felszínen összegyűlő, megálló, vagy lassan folydogáló,, 
tespedő vizek elvezetése szükséges. Az a nmnka, a mit a mérnökök belvíz- 
levezetéssel jelölnek, reá utal, hogy a belvizek keletkezésének okát s elhelyez- 
kedésüket tanulmányozzuk. A belvizes terültetek összeírása, térképezése 
már maga is jelentős hidrológiai művelet. 

Es itt \ainik hizánkliiii i.imy k-leij-désl) mi a s/.íkes t(.«riiK'ti'k, 
n;( Ivek a ví folyásoknak a sjv(') h )iii'>ktciiili'teii való ( l])ár Igása útján 



A HIDUÜLÓOIAI tíZAKOS/.l'ÁLY MŰKÖDÉSE. 183 

ásványos alkotó részeiknek hátrahagyásával keletkeznek. E területek 
művelhetővó tótele országos fontosságú s próbára teszi az a g r e g e o 1 ó- 
g i á V a 1 foglalkozók munkaerejét. 

A magyar föld szélsőséges klimája gyakran hosszú szárazságot hoz, 
mely a termelést megnehezíti. A száraz művelés, dry farming, mely 
öntözés nélkül, a víznek a talajban tarozásával és megtartásával igyekszik 
a növénytermelésre, szintén hidrológiai feladat. 

De a száraz talajon a Icinielést a víznek mesterséges hozzávezetésé- 
vel is eló'segíthetjük. Kz az ö n t ü z é s, melynek több évezredes múltja 
van s mely sivatagokat képes viruló kertekké átalakítani. Az emberi szor- 
galomnak kell csak a tudománnyal kezet fognia, hogy a földmívelés e jól 
íizető ága nálunk is meghonosodjék. 

Azonban vannak oly mélyen fekvő, rossz minőségű területeink, 
melyeken hiába próbálnánk még a víz reávezetésével is hasznos növényi 
életet teremteni. Ezek a sivár szíkterületek halastavaknak valók. Különben 
is a haltenyésztés a vizek ismeretét feltétlenül megkívánja s ily módon 
kapcsolkozik a hidrológia ^a halászati ismeretekhez. 

De nemcsak a halaknak életfeltétele a víz, hanem a magasabb, vag,y 
sokkal alacsonyabb állati szervezeteknek is. így maga az ember sem lehet 
el víz nélkül. 

Míg az emberek szétszórtan és sokkal kisebb számban éltek, 
mint jelenleg, az ivóvíz megszerzése kutakból, folyóvizekből vagy fonások- 
ból nagyon egyszerűen történt. De midőn az emberek községekben és váro- 
sokban halmozódtak össze, hol a szenny és piszok megfertőzi a talajt 
és a kisebb vízfolyásokat s hol a víz nagy tömegére van szükség az embe- 
rek ellátása céljából, a jó és egészséges víz megszerzése egyszerre nehézzé 
vált. Gyakran messziről, hatalmas, mesterséges művek segítségével gyűjtik, 
vezetik tovább, tározzák és osztják szét a vizet, melyet vagy a források 
összefogásából, vagy a talaj felsőbb és alsóbb rétegéből, vagy mesterséges 
tároló medencékből, vagy szűréssel megtisztítva a folyókból nyernek. A víz- 
vezetékek immár az egészséges emberi élet forrásai lettek. 

De hogy a víz kellő minőségű-e, nem túlságosan lágy, nem túlságo- 
san kemény-e, nem tartalmaz-e káros oldatokat vagy káros apró szervezete- 
ket, melyek az emberi egészséget megtámadják, csak szorgos vizsgálat 
után dönthető el. És itt kapcsolkozik a hidrológia az orvostudomány- 
hoz, a biológiához és a kémiához. 

íme látjuk, hogy a vízről szóló tudománynak mily tágas határai 
vannak s hogy szoros összefüggésben van az emberi nem fejlődésével és 
haladásával. 

A kutatásoknak e szétágazó volta az elérendő siker szempontjából 
szükségessé tesz bizonyos korlátozást s ezért a Magyarhoni 1^'öldtani Társu- 



184^ SCIIAFARZIK FERENC 

lat hidrológiai szakosztálya elsősorban is a magyar szt. korona 
országai vizeinek tanulmányoz á s á t tűzte ki f e 1- 
n d a t á ul. 

Es ha sikerül bár csak egy lépéssel is tovább vinnie a tudományt 
s csak valamivel is hozzájárul a magyarság anyagi és szellemi fejlesztéséhez, 
bizonyára nem haszontalan a működése, mert megszeretni tanítja azt a 
földet, m(4yet a születés, nyelv, családi kapocs s az élet ezernyi köteléke 
hazánkká avatott. 

Budapest, 1017 július hó. Bogdánfy Ödön. 



A BUDAPl'.STF DUNA PALEOHnUKKiRAFÍAJA. 

Iihi : SeiiAi' Aiizi K Ferexc dr.^ 
A'/. 1 - C ábrával. — 

I. nevezető. 

Magyarország hegy- és vízrajzi szempontból bámulatos területe Európá- 
nak, Nem akad szárazföldünkön párja a Kárpátok övezte hazánknak, híres 
alföldjeinek és egységes vízhálózatának. A Dunajecet és az Oltót kivéve, vala- 
mennyi többi ví>rfolyása a magyar síkságokra treszkedik alá, hogy ott vagy köz- 
vetlenül, vagy közvetve, a fenséges Dunába szakadjon. Mielőtt magyar földre 
érne, már felvette a Duna a Sváb és Frank Jura, a Cseh erdő, valamint a K-i 
Alpok északi övének csapadékvizeit, a Bódeni tótól keletre. Tekintélyes nagy 
folyam már a Duna, amikor a bécsi medencét elhagyva, a Hainburgi hegyek 
és a Kis kárpátok táján gránitba vájja a medrét. Elhagyva e szorost, a Porta 
hungaricát és kilépve a kis magyar Alföldre, ágakra szakadozik és számos 
szigetet zár körül. Csak Komáromnál terelődnek karjai ismét össze, hogy 
lejebb Szob és Visegrád közt az andezit -hegységet áttörve, sziklába vájt 
mederben ismét egységessé váljék. Visegrádon alul nyíHk azután meg elütt(> 
a nagy magyar Alföld, amelyen megint szétterpeszkedhetik és ahol újlíól 
megindul a sziget képződ ós. További állomásai, ahol ismét sziklás mederben 
hegységet érint, a Fruska Gora, a belgrádi Kalimegdan és végre ma<j;yaror- 
szági útjában a legna^^yobb akadálya, a Vaskapu-hegység. Kéhai Suess Ede 
a magyar Duna emez ahikulásál találóan egy bizonyos csomópontokra fel- 
függesztett lánchoz hasonlította és hozzátehető, hogy e pontok mindegyikével 
külön-külön kemény tusát kellelt megvívnia, mielőtt tovább siethetett 
volna. Még a rettegett Vaskaput is legyőzve, átsiklik Havasalföldre, amejy- 

^ A szerző előadta a .M. Földtani Társulat liitli(i;ú;^iai ^/akti.s/tá-l yái\aU 1917. cv 
iiov. 28-án tartott l-sö fcldlva.só ülé.'-én. 



A BUDAl'ESTI DINA l'Al.KoHl DlJOOP.AFlÁJA. 185 

nek déli szt'k'u, hozzásimul vn a bulgár tábla északi pereinéhez, hosszú útvonal 
befutása után közel jut a Pontushoz, melyet azonban csak úgy érhet el, hogy 
végre még az ú'jába került Dobrudsa régi, variszkusi tönkhegységet is meg- 
kerülni kénytelen. 

A Duna 2890 km hosszú útjában, itielyből í)34"4 km esik a magyar 
birodalom területére, mindvégig típusos jelké])!' a tíirhetetlen erőnek. így 
tartották ezt már a régi rómaiak is, kik mithologiájukban a folyók istenét 
erős szarvú, nagyfülű bikafejként ábrázolták és a rohanó és át})ukó ár mély- 
séges bugását is a bika bömböléséhez hasonlították. A Duna vízmennyisége 
Pozsony és Budapest közt árvízkor 10.000 m^-ig emelkedhetik jnp.-kint, 
sebessége Pozsonynál 3, Budapestnél 2 m mp.-ként, az Aldunán pedig magas 
vízálláskor helyenként 5 m is. Esése az ország nyugati liatárától Budapestig, 
tehát 235 km-re 39*94 ni, Orsováig, vagj-is további 694 km-re 57'13 m 
összesen tehát 92"07 m. Ez még csak a Duna. De ehhez csatlakoznak azután 
még a magyar területre eső mellékfolyói is, habár kisebb vízmennyiséggel, 
de túhiyomólag nagyobb eséssel és élénkebb sebességgel. Ennek a roppant 
nagy vízkincsnek eddig még csak minimális részét használjuk ki, legnagyobb 
része pedig kihasználatlanul hagyja el országunkat. Sem a hajózási csatornák 
szempontjából, sem öntözési és halászati célokra, sem pedig energiaszolgál- 
tatás céljából nem használjuk .ezt a természetadta erőforrást kellőképen. 
A régi idők inostohasága és szervezetlensége, részben azonban nemtörődöm- 
ségünk is oka annak, hogy hazánkban a multakban ilyen szempontból csak 
vajmi kevés történt. A technikai tudományok fellendülése következtében 
azonban egyre követelőbben terelődik rá a közfigj^elem az eddig elhanyagolt 
vízkincseinkre. A mostani világháború szülte vagyoni eltolódások és az utána 
joggal várható gazdasági megújhodás parancsolóan, semmi halasztást nem 
tűrő módon homloktérbe juttatja leendő vízgazdaságunk nagy kérdéseit. 
Ezeket hozzáértőén és következetesen meg kell majd oldanunk, ha gazdasági 
kultúránkat fel akarjuk virágoztatni. Hazai erők helyes beállításáról van 
tehát itt szó, ami elvégre a legtermészetesebb és egyúttal a leghasznosabb 
vállalkozások egyike, mivel sok irányban függetlenítené az oi-szágot. 

Ilyen szellemben kívánja a Magyarhoni Pöldtani Társulat hidrológiai 
szakosztálya is ezen nagy feladatokból kivenni a maga részét, még pedig úgy, 
hogy hazánk vízügyi viszonyait tudományosan kutatni és ismertetni fogja. 

Szakosztályunk mai első ülésén, amelyen nekem jutott az a megtisz- 
teltetés, hogy előadásaink sorát megnyissam, a Duna paleohidro- 
g r a fi áj a köréből választottam tárgyamat. 

A gyönyörűséges magyar metropolis derekán fejedelmi módon átvonuló 
Dunánkat látva, az okot és okozatot kutató emberi elme előtt legott felmerül 
az a kérdés, vájjon mióta ilyenek az állapotok, aminőknek ma ismerjük és 
vájjon milyenek voltak régebben, a mostaniakat megelőzőleg? Szóval mikor 
és hogyan keletkezett Magyarország fő ütőé re : a Duna? És milyenek különö- 
sen Budapest körül a fejlődési viszonyai? Nyomban kijelenthetem, hogy e 
kérdésre bármennyire egyszerűnek is lássék az, lényegének bonyolultsága 
miatt nem könnyű a válaszadás. Ha a feltett kérdés értelmében csakis a buda- 



186 SCHAFARZIK FKIíEXC 

pesti Dunaszakasz fejlődéstörténetével akarunk foglalkozni, úgy mégis niej^ 
kell említenem mindazokat a főbb munkálatokat, amelyek többé-kevt'sbé a 
Duna paleohidrografiájával összefüggnek. A régiek kutatásakor okvetlenül a 
mai viszonyokból kell kiindulnunk. Legfontosabbak ebből a szempontból 
mindenekelőtt a jó térképek, nevezetesen a cs. és kir, katonai földrajzi intézet 
kiadványai, 1 : 25.000. 1 : 75.000, 1 : 200.000 mértékben. Haszonnal forgat- 
hatjuk a régi, hazánkra vonatkozó hidrográfiai munkákat, térképeket és 
atlaszokat, amelyek közül ez alkalommal csak Marsigli, Vásárhelyi, 
Paleocapa és Lanfkanconi ismert neveit emelem ki. Örökbecsűek továbbá 
a m. kir. földm ível és ügyi minisztérium vízépítészeti osztályának, Kvassay 
Jenő és néhai Pécu József igazgatása mellett közhasználatra kibocsátott 
kiadványai. 

Áttérve a geológiai háttérrel bíró munkákra, megemlíthetők először 
azok a szerzők, kik általánosságban foglalkoztak a Dunával. Ezek közé tar- 
toznak: SuES? Ede: Über den Lauf der Donau (1863), Peters Károly: 
Die Donau und ihr Gebiet (1876), Lorenz-Liburnau L.: Die Donau unter 
besonderer Berücksichtigung ihrer Kiesbán ke (1800), PenckA.: Die Donau 
(1891) stb. Még közelebb esők azonban tárgyunkhoz azok, melyek a szóban- 
forgó kerület geológiai viszonyait részletesebben megvilágítják.- A Pozsony 
alatti Csallóköz fizikai viszonyaival Ortvay Tivadar foglalkozott (1882) ; 
a pozsonyvidéki kavicsterraszokkal pedig Horusitzky Henrik ismertetett 
meg bennünket (1917), aki korábbi munkáiban a kis magj-ar Alföld egyéb 
pontjaira nézve is közölt számos idevágó megfigyelést. A Felső Duna bal- 
parti folyóinak, valamint a kis magyar Alföld hidrografiájára vonatkozik 
SÓBÁNYi Gyula műve (1905). A dunántúli viszonyokat, nevezetesen a mareal- 
inenti lera kódások ismertet és ét pedig megtaláljuk LóczY Lajos nagy balatoni 
munkájában (1913). Közelebb kerülve azután a budapesti Dunához, BöciCH 
Hugó neve említhető, ki Nagymaros és a főváros között régi Dunaszinlőket 
ismert fel (1899) és aki egyszeremind a iiagymarosi Duna irányába eső tek- 
tonikai törésekről is adott hírt. Halaváts Gyula pedig adatokat közölt 
(1910) a pesti Duna mellékére vonatkozólag és Kocii Antal a kiscelli párkány- 
síknak adja a pontos szelvényét (1899). A fővárosi Duna balparti kavics- 
terrass/ait Strömpl Gábor kutatta. Nélkülözheletlen segítség végre e tanul- 
mányok kíizlx'ii Budapest környékének geológiai térképe 1 : 75000 méretben, 
melyet a m. kir. Földtani Litézet adott ki (1869 és 1896). 

Lássuk most ezek után, milyenek vnilak a főváros szomszédságában a 
jelenkort megelőzőleg a Duna hidrográfiai viszonyai. 

A sze)'ves kapcsolat szemjiontjáhól főleg a Felső-Duna története érdekel- 
hcl heiniüiiket közelebbről, a inenn yilicn a Inida pesti szakasz kialakulása 
köz vet len ül t őle f üggöti . 

A Kis -Magyar Alföld fnlyóhálózata. a, legfiatalabb liarmadkorna k. a 
szillemén ye, amint azt külöiiösen LóczY Lajos ft-jtegetéseiből tudjuk. A Steier 
határon pliocén korúak {Maslodon Zo??Y/iros/rts-szal és Dinoilierium. (jiijanieum- 
mai), Szentgotthárdtól Győrig ellenijén pleisztocén korúa k a/ onnan li'iiyúló 
kavicstelepek. Sóbányi Gyula pedig a J\isalf()|(l folyóinak első fellépését 



A BUDAPESTI DUNA PAI.KOlIIDROGRAFlÁjA. 187 

n pontusi kor második ívlí'iv teszi és előadja, lio<];y a hainburgi hegyek és a 
Kiskárpátok közti depiess/.ión átlépő Duna többszörösen elágazód va, mint 
hatalmas ka vicsdellát , a Csallóközt építette. Ezen a tájon a Duna még ma 
sem mélyíti a medrét, hanem ellenkezőleg, emeli a térszint, minek az a követ* 
kezménye, hogy mellékfolyói, ú. m. a Lajta, Kál)a, Bábca, továbbá a Dudvág, 
Vág, Nyitra, részben még a Garam és Ipuly is nem ömlenek a legrövidebb 
vonalakon derékszögesen, hanem olykor messze lefelé elhúzódó hegyesszög 
alatt beléje. A parabolikus útvonal alaposabb alsószakaszán, vagyis Komárom- 
tól a visegrádi szorosig pontusi homokba véste be a Duna árterét, ami való- 
színűleg a levantei vagy még inkább a pleisztocén erózió munkája. Magának 
a szoros fölött megduzzadt tónak a lefolyását a vetődéseklazította andezit- 
hegységen át BöCKii HuGÓval egyetértve a levantei időbe teszi, amint azt 
a budapesti kavicsban, vagyis az újonnan keletkezett Duna hordalékában 
található Mastodon arvernensis és M. Borsom-maradványok bizonyítják. 
Olyan megállapítás ez, melyet Halaváts Gy. is elfogadott, hozzátéve még azt, 
hogy ezt a hatalmas törmelékkupot a Duna a/ -Alföld nagy medencéjét elfog- 
laló édesvízi tó szélén üllepítette le. 

II. A budapesti Duna régi deltája. 

Ennyi becses előmunkálat felsorolása után lépjünk most magunk is 
rá a régi Duna balparti szakaszának a szinterére. A budapesti régi Duna, 
valamint a hozzátartozó térezin csakugyan olyan terület, melynek a delta 
minden jellemző vonása megvan. Eleje; kezdetben valamivel lejebb délre 
feküdhetett, ahonnan azonban folytonos alakváltozása közben fokozatosan 
a mai Szentendrei-sziget felső végéig felvándorolt. Nem tekintve a későbbi 
időben hozzácsatlakozott, Ny-ra görbített csúcsát, deltánk alakja keskeny 
háromszög, melynek befogói feljebb kb. 24°-nyi szöget zárnak be, lejebb. 
Érd és Vecsés közt, pedig már egészen 50°-ig széttérők. 

Eégi árterének nyugati, meglehetősen egységes határaként a visegrád — 
szentendrei andezithegység É — D-i hegysorozata, majd pedig a nagykovácsi — 
budai hegység meredeken kimagasló rögei, valamint tőlük délre még a buda- 
fok— tétényi fensík meredek keleti végződése szerepelnek. Szakadozott keleti 
szegélye ellenben a Nagyszál (652 m), a váci Kálvária (206 m), a Csörög 
Ny-i vége (219 m), a Csomádi magaslatok (274 m) és az Imreházi-puszta feletti 
Kőhegy (243 m), továbbá a Fóti hegy (256 m), a Mogyoródi hegyek (200 — 
272 m),a Kistarcsai magaslatok, a Csömöri szőlő (250), a cinkotai régi ka vics- 
terrasszok (240—250 m) és végre a Eákoscsaba — Ecsér— Maglódi magaslatok 
(170—142 m) által vannak megadva. 

Egészben véve egy 50—52 km hosszú, keskenyen kezdődő, de közepe 
íi'lé 14—18, Budafok és Ecsér között azonban már kb. 20 km-re kiszélesedő 
területtel van dolgunk, meh-nek alapja Soroksár és Vecsés irányában az 
Alföld felszín éke olvad bele. 

A Ny-i szegélyhegység alkotásában, nevezetesen a budai hegység, még 
pedig a budaöi"si Kőérpatak völgyétől a pomázi völgyig, mint a hegység 



188 SCHAFARZIK FERENC 

uiíigva, felsütriász dolomitrögök szerepelnek, amelyek sok helyütt felso- 
C'océn numniulitos mészkő- és bárehegyi homokkorétegek által vannak bo- 
rítva, míg a budai márga és még inkább a kiscelli agyag köpenyszerűen lép- 
nek fel. D-rt; tőle a budafok— tétényi plató és lejtői felsőoligocén-lerakódások- 
ból, valamint alsó- és felsőmediterrán-üledéke kbő], szarmatakori mészkőből 
és végre pontusi agyagból vannak felépítve. E p:irtvonal É-i része pedig 
andezitek és keményen összecemente/ett agglomerátumos andezittufákból 
áll. Az egykori ártér keleti oldalát ellenben csakis a NagA'szálbau alkotják 
az alaphegység felsőtriász kori kőzetei, továbbá eocén nummulitos mészkő 
é« hárshegyi homokkő, míg szaggatott peremének többi része fiatalabb kép- 
ződményekből tevődik össze. így pl. a Csöröghegy felsőoli gócén, alsómedi- 
terrán-lerakódásokból és egy piroxénandezit-dykeből, a Csomádi hegy, az 
Inn-eházi Kőhegy, a Fóti hegy, az alsómediterrán meszes kavicsaiból és ülepített 
riolittufákból, a mogyoródi hegyek pedig riolit- és piroxénandezit-tufából és 
pontusi rétegekből ; a Csömöri és Cinkotai magaslatok pedig régibb, valószínű- 
leg pontusi kavicsokból állanak. A Kerepesi és Csiktarcsai és végre az Ecséri 
és Maglódi magaslatok felszínileg ugyancsak pleisztocénhomoknak vannak 
feltüntetve, mi alatt azunban bizonyára régibb képződmények is rejtőzhetnek. 

Az ezen határok közé eső terület, vagyis a Dunának egykori deltája 
a szegélyhegys égéi vei szemben látszólag a legigénytelenebb összetételű. 
A mélyebb fekvésű alluviális homok, kavics, továbbá turfás -tőzeges lapáh'os 
részeken kívül, amilyenek főleg a mai Szentendrei- és a Csepelszigetekon, 
továbbá a Bákospataki, a cinkotai Sóspatak, a Csömöri, a Fóti és Hartyáni 
patakok mentén láthatók, területünk emelkedettebb része, mint futó, illetve 
pleisztocén kötött homoktalaj van a geológiai térképeken feltüntetve. 

Felbukkannak azonban még ettől a környezettől elütő alkotású képződ- 
mények is, melyek azt sejtetik velünk, hogy deltaterületünk altalaja válto- 
zatosabb, mintsem első pillanatra hihetnők. Ilyenek pl. az anomyás homok- 
nak egy kis foltja a Eátóti pusztán (kb. 150 m a t. sz. í.), tőle DNj^-ra az alsó- 
mediterrán mészkőből álló Juhászhalom (190 m), továbbá az Imreházi puszta 
melletti három hasonló mészkőelőfordulás, amelyek közül a legmagasabb a 
Kőhegy (243 m), azután innen déhc a p.-szt. mihályi Sashalom (156 m), mely 
alsómediterrán anomyás kavicsból, a cinkotai Pecten p'aescahriusculus-os 
kavics foltok és végre a kőbányai dombcsoportozat, mely lajta-, szarmata- és 
pontusi lerakódásokból áll. Mély fúrások és erózió-szolgáltatta feltárások 
bizonyítják továbbá, hogy a delta altalajában a felső borító takaró alatt 
csakugyan mindenütt régibb képződmények foglalnak helyet. Ilyen pontok 
a margitszigeti artézi kú^, melyben Zsigmond y Vilmos a kiscelli agyagot 
mutatta ki; a városligeti 970 m mél}^ artézi kút, melj'ben ugyancsak Zsig- 
mond y felühől lefelé felső-, alsómediterrán, felső- ós alsóoligocén képződmé- 
nyeket, továbbá egy középjocén széntele pet és a felsőtriászkori dolomitot 
tárta fvsl ; az újpesti befejezetlen artézi fúrás, mely kiscelli agj^agban rekedt 
meg. Csatornaásások alkalmával jutott tudomásunkra, hogy a Kerepesi -úton 
és a Kisszuglóban alsómediterrán, az Abonyi-utcában pedig felsőmediterrán- 
rétegek kerültek napvilágra ; az Illés-utcában felsőmediterrán és szarmata- 



A Bl-DAl'KSTl DINA l'Al.KOllIDUOGRAFlÁJA. 189 

kori lerakódásokat találtak; ogy rákos palotai kútásás alkalmával ptdia 
Franzenau felsüinecliterván-rétegeket figyelt meg. A kőbányai artézi kutak 
pedig a s/armata. ós felsőmoditerránképződményeken keresztülhatolva, az 
alsómeditcvrán és basonlóképcn a ferencvárosiakis szintén az alsómediterráni 
rétegeket tárták fel. Eliben a feltáró munkában segítségünkre volt nekünk 
végi" még maga a Duna is, amennyiben a bolt ágában a szarmata-mész- 
kr.veket "feltárta és láthatóvá tette, míg kotrás útján, főleg a budafoki 
ágban, a kiscelli agyagról, továbbá a tétényi plató egész tül)bi rétegsorozatá- 
nak jelenlétéről szerezhettünk tudomást. Téglavető gödrökben végre pont usi 
iigyag és Itívantei kavicsos homokrétegeket tártak fel. 

^Nyilvánvaló, hogy ez az egész kb. 500 km^ nagyságú terület egész 
kiterjedésében harmadkori lerakódásokból áll, melyek a Nagyalföldnek 
idáig, vagyis a Budai hegységig és a Nagyszáhg fölnyúló medencerészt fel- 
töltötték. 

11a módunkban volna a rajtuk elterülő ka vicst a karót fellebbentem, 
akkor megláthatnók valamennyiöket, do amint azt rögtön hozzátehetjük, már 

nem az eredeti helj^zet likban . 

Még a harmadkori időszak folyamán keletkeztek különböző időkben 
süppedéses törések és vetődések, melyek mentén a medence üledékei pasz- 
tánként, vagy sakktáblaszerű mezők szerint egymáshoz képest függőleges 
irányban elmozdultak. Mindenekelőtt megemlítendő az egykori budai tábla- 
hec^ysé*^ rögös elvetődése, miáltal a dolomit és vele együtt a közept-ocen 
barnaszén is a pesti oldalon nagy mélységbe leszakadtak. Maga a széntelep 
és vele együtt a dolomitnak a felső határa 917 mélységben van. Hogy vájjon 
ennél még mélyebbre is történt területünk lezökkenése, arra egyelőre fúrási 
adataink nincsenek, de bizonyos felszíni jelekből ítélve feltehető, hogy K fele 
nemsokára leglább részben fordulat áll l)e, vagyis hogy a lépcsők ismet emel- 
kedők. Területünk környékén csak egy helyen, még pedig Vácnál a Nagyszal 
és a tőle DK-re emelkedő Csővár rögében akadunk újból régi alapkőzeteinkre, 
amelyek a Pilissel szemközt kimagasodva a köztük lévő téi-szin árkos szer- 
kezetét bizonyítják. Lejebb délfelé, szemközt a Budai hegységgel hasonló 
bizonyítékokat hiába keresünk, azok legfeljebb a már nagyon is távol Bükk- 
ben volnának találhatók. Felismerhetők azonban a deltánkat szegélyzó 
peremhegységben bizonyos egyéb jelek, melyek arra mutatnak, hogy a mély- 
ség tektonikájának jellege megfordul és felszállóvá lesz. Ilyenek a K-i peremet 
alkotó harmadkori lerakódásainak kiemelkedésének tényén kívül a Fótihegy 
alsó-mediterránjának és az előtte lévő riolit tafarétcgek DNy-i dülése 8-15° 
alatt, továbbá a Kisszentmihályi felsőoligocén-rétegek szintén DNy fele 
való 'lejtése. Hasonló még a Kákosi lajtamész is, amennyiben rétegei 5-7'' 
alatt Ny felé irányulnak. 

Ezen az alapon, habár némi fenntartással, kimondható, hogy deltánk 
asszimetrikus szárnyú árkos süpped esnek a helyét foglalja el. 

Ismétlődtek az általános szárazföldi emelkedés egyes mozzanataival 
kapcsolatosan az ilyen visszás üppedések még ezentúl is, nevezetesen a közép- 
oligocénben, továbbá az andezit kitöréseket megelőzően az alsó miocénben 



190 SCIIAFAH/.IK l'KliKNC 

stb.. iiiolyi'k mind liozzájárultak iihlmz. hogy a k('»i()sk(')riil látható kt-retcken 
bilül H mi leendő deltaterü'etüuk is lapokra, illetve sakktáblaszerűen koc- 
kákra még jobban eldarabolódjék. Ezek a süpp.Hlő mozgások azonban nem 
szűntek meg teljesen későbl) sem, amint azt pl. a pnntusi agyag lerakódását 
közvetetlenül megelőzött vetődések igazulják, melyek a íVkvőjében lévő 
szarmata-mészkőtele p^^ket elszeldelték, amint ez a volt Örley-féle téglavető- 
ben világosan látható. De elvttődött helyenként még maga a pantusi agyag 
is. amint azt a kőbányai víztorony melletti hatalmas vetődés igazolja. 

Nem elég azonban, hogy e különféle időkben létrejött vetődések meg- 
bolygatták a medence -felt ölt és nyugodt leülepedését, hanem ehhez a de- 
formáló mimkához hozzájárultak végre még a két oldalról beözönlő p:irti 
vizek is. részint azáltal, hogy a pontusi idő vége felé a magasabb részeivel 
már szárazzá vált térszínt felárkolták, részint p?dig azáltal, hogy törmelék- 
kúpjaikkal a széleket elfoglalták. Ilyen régibb kavicsterrasszoknak tekint- 
hetők a Csömöri és Kistarcsai kavicstelepek és vannak adataim, hogy fel- 
vidéki vizek hozták ide le e kavicsokat. Bizonyos elkovásodott nummulitos 
kőzeteket, opálokat, meg jaszpiszokat, melyek Pusztaszentmihályon (156 m) 
találhatók, sikerült Foton (200 m) át egyelőre a nógrádmegyei Óvári hegyig 
(327 m) kinyomoznom, amivel beigazolódik Lóczy LAJosnak az a többször 
hangoztatott véleménye, hogy a felvidéki vizek már a harmadkor végén 
adóztak a mai Budapest környékének. 

Erre a térszínre lépett most rá a pontusi kor végén, illetve a leví.ntei 
idő elején a Visegrádnál átömlő Duna. rajta keresve lefutását az erózió leg- 
k(')zelel)t)i bázisához, vagyis a levantci tó színlőjéhez. 

III. A levantei Duna. 

A visegrádi szorosból előtörő és területünkön széles folyással lerohanó 
Duna végig hurcolja görgetegeit és különböző képződmények fölött rakja 
le azokat. Legszebben van a levanteikori kavics, a Máv. pusztaszentlőrinci 
kavicsbányájában feltárva. (1, ábra). A kavicsbánya falai ugyanis függő- 
legesek és átlag 8 m magasak. Legalul kibukkan a pontusi agyag, amely fölött 
a fal kétharmadát alkotva a kékesszürke színű levantei kavics, fölötte a pleisz- 
tocén kavics és legfelül a kötött futóhomok látható. A levantei kavics szenu-i- 
nek átlagos nagysága szerint diókavicsnak nevezhető, amelyben csak kivé- 
telesen akad ököl, sőt fejnagyságú is. Azonban még bőségesen homokot is 
látunk a kavics között, vele vegyesen előfordulva, vagy önállóan rétegekben 
is, hosszúra kinyújtott lencséket alkotva, amelyek néha folyami rézsútos 
rétegzéstis mutatnak. Kékesszürke, éles tap'.ntatú homok ez, amelynek szemei 
szögletesek és csak kevéssé koptatc)tt csúesúak, tehát típusosán folyami 
jellegűek. 

A kavicsok a nj'aga túlnyomó részben fehér szemcsés kvarc, de mellette 

fehér kvarcit-pala is; azonkívül előí'orduhiak közte a színes kvarcféleségek, 

vörhenyesek, kékesek, sőt IVketék is. Alakjuk többnyire kissé lapított, sőt 

.gyakran pogácsaszerűpii lapos. Egyéb kőzetek a violás kvarcpnrfir. a gránit, 



A HlDAl'KSTI DINA l'Al.KolIl UHOGHAFIAJA. 



191 










■"•^J o.^ ■^-* V*^ ^íí 



r:--':^^ 









.^ojTíiv 



r'*^;; 







4 



gránitos gneisz, a csillámos gnt'isz, a gránulil, a pegniatit, aiiu-lyok mind 
a Felső Dunáról, sőt részben ausztriai területekről valók. De vannak köztük 
közeli származású kőzetekből, álló kavicsszemek is, ú. m. pormi homokkő- 
féleségek, andezitek és a/ alsómediterránból átmosott, kövesült fadarabok. 
Az andezitek rendesen igen mállottak, de azért még jól felismerhetők köztük 
az amfibol-biotit és a gránátos biotit-amfibol-andezit típusok, melyek )nind 
a Visegrád-nagymarosi hegységekből kerültek ide le. l'>dekes, hogy az endi- 
tett andezitek legnagyobb görgetegei rend- 
szerint a k'vantei kaviestelep alján for- 
dulnak elő, miből arra követ keztt'thotünk. 
hogy a Duna áttíiréso a levantei idő ele- 
jén, még p?dig a Visegrádi szoroson át ment 
végbe . 

Ebben a ka vicstelepben találtattak a 
Mastodon arvernensis és I\[. Borsoni kor- 
határozó zápfog marad vánj'ai. 

Az ismertetett telep mai tengei"szin 
feletti magassága 138—144 m.^ Olyan rész- 
letről van szó. melj' az egykori levantei 
kavicshátú delta alsóbb kiszélesedő részéből 
]uaradt fenn, s mely keletkezése ideje óta 
alig változtatta meg helyzetét. Kavics és 
homokrétegeink sűrűn egymással való válta- 
kozása bizonyitja, hogy a Duna a delta 
lapos hátán gyakran változtatta a medrét 
és a sodrát. A kavicsot ugyanis a víz sodra, 
a homokot ellenben a sodrán kívüli csendes 
folyású víz üllepítette le. 

Alig hihető, liogy a levantei időben, 
talán egyes szigeteket kivéve, az egész 
deltaterület, kivált az alsóbb része, a levantei 
kavicstól el ne lett volna borítva, a későbl)i 
idők eróziója azonban megint teljesen el- 
hordta a Duna régebl)i üledékét úgy, hogy 
belőle mint tanú, jóformán csak a P.-Szt.- 
Lőrinci kavicshát maradt meg helyben. 
IIalaváts Gyula térképDzése szerint leg- 
feljebb még a Eú kos keresztúri, P,-Gyáli és az Alsónémedi kavicsok vol- 
nának hasonló levanteikori részletek. (2. ábra.) 



|Ui 



1. ábra. A Puszta-Szt .-Lőrinci 
kavicsoló bánya falának geo- 
lógiai feltárása. 
pa = pontusi auvaa; ifc=lcvantei 
kavics és homok fluviatilis rétcg- 
zésc, alul nagyobb andezit -görge- 
tegekkel ; p/fc = ópleisztocén ka- 
vics; /t = kötött futóhomok. 



i Valamennyi közölt magassági adat csak térképről állapíttatott meg, miníl- 
fogva pontosabb bemérésük alkalomadtán kívánatos. 



192 



SCIIAFAÜ/.IK FERENC 



IV. A diluviális vagy pleisztocén Oiiua. 

A pleisztocén Duna ni un ka kifejtése kezdetben íülhiilmozó volt, ami 
azokból a feltárásokból tűnik ki, hol kavicsa zavartalanul ineíííekszi a le- 
vantei kavicsot. Lei^iskolaibl) feltárásai ebben a tekintetben ugyancsak 
a szentlörinciek. Az t'lőbb isnicitctett iVltárásban. mely legalább 1 km hosszú 



a.nt. 



/I50m 




^uA^\ \ic>t 



tbvmcn 



mCxinKota 






2. ábra. A budapesti Duna levantei és ó- pleisztocén kori deltájánakalsóbb része. 
Fekete = alsó-mcditeirán kavics Fóttól É-ra és P.-Szt.- Mihály közelében ; f e h c r = 
lajtamé.sz, szarmatamészko, pontusi agyag Kőbányán; pontozott = (?) pontusi 
kavics Fót és Cinkota közt; keresztesen vonalo'/ott = levantei kavics 
P.-Szt. -Lőrincen ; ferdén v o n a 1 o z o t t = pleisztocén kavics ; f c h é r n j' i 1 a k = 
levantei Dniiaágak; fekete nyilak = ópicisztocén Dunaágak; szaggatott 
vonal = a Delta oldalhatárai ; pontozott vonal = Budapest fő- és székváros 

mai fekvése. 



I)ányafalrii érvényes, a pleisztocén kavics a felső részt foglalja i'l. Vastagsága 
2— 2'o ni. Színe az alatta fekvő kékes levantei kavicsétól eltérve sárgás, 
sőt néha világos rozsdabarna. Feltűnő szemeinek nagysága, amely átlag 
az alsó kavicsét tetemesen felülmnlja, Bendesen ökölnagyságúak az egyes, 
többnyire szintén laposra koptatott kavicsdarabok, de soknak a méretei 



A BUDAPESTI DUNA I'ALEOHIDROGBAFIAJA. 



193 



ínég ennél is nagyobbak, miből arra kell következtetnünk, hogy a pleiszto- 
cénben, kivált az elején, sokkal hatalmasabb és rohanóbb víztömegek moz- 
gatták a folyam törmelékét, mint az előző lovautei korban. Ez elvégre össze- 
Ts egyeztethető a pleisztocénkor első felében Európában fellépett jégkorszak 
meghűvösödött éghajlatával, amikor a Dunának az Alpesek glecservidé- 
keiről érkező, de egyébjnellékfolyói is időnként, különösen olvadáskor sokkal 
több vizet hoztak le, mint előbb. 

A p.-szt .-lőrinci pleisztocén kavics eléri ma a fölötte elterülő futóho- 
nioktakaróval egvütt, a U4-146 m tengei-színfölötti magasságot. Miként 



|Tn:(kti^á/& ^. Xi^cMl 



Ób-uiU ^((MfvafK^- 






150 X 



-ü^'^í'z 




3. ábra. A kiscelU parkánysík geológiai viszonyai, valamint a pleisztocén 

Duna oldalgó vándorlásának feltüntetése . 
hm = budai márga; fca = kiscelli agyag ; i- = ópleisztocén kavics ^ h = ópleis^tocén 
homok; mt = fiatalabb pleisztocén mésztufa; l = lösz; Dx = az ópleisztocén Duna 
legmagasabb vízállása (150 m); i)^ = a pieisztoccn Duna medrének keleti irányban való 
eloldalgása; í)" = a fiatalabb pleisztocén Duna medrének vissza vándorlása a kisceh 
párkánysík tövéhez; oh = ókolocén (ó-budai városi) terrassz; Z)"^ = az újholocén 
Duna • Vi_3 = vetődéses töréíiek; hf = hévforrások régi kif a kádasainak helyei a kis- 
celli párkánysíkon, jelenlegi előtörései az óbudai terrasszon és a Margitszigeten lévő 

arté/i kútból. 

az itteni levantei kavicsot, úgy a tetejében lévő pleisztocén-kavicstelepet 
is az eredeti kavicstakaró nagyjából zavartalanul megmaradt részletének 
tekinthetjük, amelyet későbbi süppedések hoi-sztszerűen elkerültek. Ezeii 
az alapon a p.-szt .-lőrinci pleisztocén-kavicsfolt más basonló magasságú 
előfordulásokkal, mint közel egykorúakkal vonatkozásba is hozható. Ilyenek 
a kőbányai domb tetején, különösen a volt ÖRLEY-féle téglavető gödör pontasi 
agyagja felett található zsákos kavics ; a p,-szt-.mihályi Sashalmon alsome- 
diterrán felett elterülő durva kavics, végre pedig még a budai kiscelh par- 
kánysík 144-150 m közt fekvő kavics- és homoktele p.^ mely kiscelh agyag 
felett fekszik, viszont pedig az ottani édesvízi mésztufa -telepnek fekvője. 



Földtani Közlöny. XLVIII. kO. 191*. 



13 



19-i SCIÍAVATSZIK FKRENC, 

Ezt az egykor összefüggő nagy kiterjedésű kavicstelepet a pleisztocén 
időben a levanteinél is magasabb járású Duna hozta vult létre. 

Különösen a kiscelli párkánysík kavicstelepe az, mely jól illusztrálja 
i\ Duna feltöltő nuinkáját. (3. ábra.) Maga ez a kavicsteleprészlet, mely ép- 
ségben maradását a fölötte elterülő travertino -takaró védelmének köszöni, 
alsó részében homokkal kevert kisebb kavicsszemekből áll. Egyes a kavics- 
ban fellelhető erősen koptatott Congeria nngula caj^rae-btibok arra mutat- 
nak, hogy e kavics a kis magyar Alföld felől jött. Ugyanazok a «kec3kekör- 
mök» ezek, melyek a Dunaszoros Verőcei, Nagymarosi és Bassaharci pleisz- 
tocén terrass/aiból is ismeretesek. Az 5— G méteres szelvény felső 3—4 m 
méretű rész ellenben csaknem kizárólag finom homok. Mindez arra mutat, hogy 
ez a kavicstelep-részlet az akkori Duna sodrától oldalt, sőt felső részével 
már csak a nagy vízáállások kiöntései alkalmával keletkezett. Maga a fő- 
meder kissé küljebb feküdhetett. Hogy a szóbanforgó kavicstelep-részlet 
csakugyan parti képződ ésű volt, kitetszik egyebek közt abból is, hogy a Má- 
tyáshegyről záporok által lesodort helyi kőzettörmelékek rétegenkint vagy 
olykor csak szemenkint is közbehelyezkedtek. 

A pleisztocén kavicsok anyaga általában mindenekelőtt különböző 
féleségeikben a kvarc és a kvarcitok, tovább a gneisz, csillámpala, szillimanitos 
pala, a cj^anitos -gránátos granulit, amelyek mind a felsőbb Duna mentén 
található kristályos palahegys éhekből, ú. m. a Nyitra- és a Vág-mentiekből, 
részben azonban (pl. a cyanitos granulit) az osztrák Waldviertelből valók. 
De találni ezeken kivül biotit -andezit és biotit-amfibol-andeziteket is, melyek 
a Visb-grádi-szoiosból, továbbá egj'es mész- és szaruköveket, melyek a Nagy- 
szálból és a közeli Pilis -hegységből származhatnak. És belekeveredtek végre, 
főleg a deltaterület keleti szélén a felvidékről származó, nummulitos kovás 
és különböző opálos kavics féleségek is. 

Ennek a magasan járó pleisztocén Dunának a deltáján maga a főfolyó 
szüntelenül oldaloghatott ide-oda, de még inkább tarthatta uralma alatt 
az egész területet azzal, hogy számos oldalágat bocsátott ki, amelyek imitt - 
imott a még ma is kimagasló régibb képződményekből álló szigeteket körül- 
zárták. Magas vízálláskor áradások gyakoriak lehettek, kivált tél végén, 
amikor a tágas térszínen majd itt, majd amott a megindult jégtáblák magasra 
feltorlódhattak. Ezeknek az alattuk elfolyó víz alámosó hatása mellett az 
átázott talajba való besüppcdésük útján keletkezhettek azután azok a sza- 
bálytalan tölcsérszerű kavicszsákok, melj^ek a Budapest köriili pleisztocén 
kavicstakaróra olyannyira jellemzők. 

Hogy a pleisztocén -korszakban meddig tartott a l'olj^ónake fölhalmozó 
működése, arra közvetetlen bizonyítékaink eddig nincsenek, de valúszhiű, 
hogy az nagyjából az alpesi eljegesedés maximumával esik össze. 

A tetőzésen túl azután esni látjuk a Dunánkat. Működése ekkor ki- 
mosóvá, niélyítővé lesz, minek következtéiben saját korábbi pleisztocén és 
azelőtti levantei .kavicstelepeit elrombolja és anyagát tovahurcolja, minden 
valószínűség szerint az erózióbázis mélyebbre kerülésének hatása alatt 
Eközben medre mintegy lesiklik a régi pleisztocén takaró magasabb nívó- 
járól, szigetszerűen meghagyván és körül ve vén amink roncsait. 



A BL'DAPKSTI DUNA PALUOIIIDROGRAFIAJA. 



195 



Kavicsanyaga rés/l>en a frissen leérkező, nagyrés/t azonban a helyben 
lévő régi telepek lebontásából kerlilt ki. (4. ábra.) A/ áttelepített anyag 
íinoni része pociig, vagyis a homok a felszínen futóhomokká lesz. 

A pleisztocén vége felé általában kevésbé csapidékos kii ma és az 
erőst bb szelek hatása alatt futóhoniokká lesz minden egykori folyami homok 
és ugyanekkor indul meg az ÉNy — DK-i irányú bucka vonulatok kialakulása 
is. Egyszei-smind kedvez a szárazabb levegő a mésztufa keletkezésének is, 
mely ekkor különös vastagságban válik ki hévforrásainkból. A kiscelli pár- 
kánysíkon 8—9 ra a vastagsága, de másutt i.s, p!. a Várhegy platóján, a 
Gellérthegy Ny-i ereszkedőjén stb. ugyanazt mondhatni róla. Hín-sek e 
tra vertin óléra kodások arról is, hogy egy típusos pleisztocén gerinces faunát 
zárnak magukba, még pedig ElepJias p'imigcniiis, Bhinoceros antiquitatis, 
Bos taurus, Cervus euryceros stb. maradványait, valamint n Succinea ohlonga, 
Helix hispida, Pupa frumentum szárazföldi csigák temérdek fehér házait. 




4. ábra. Geológiai szelvény a P.-Sit .-Lőrinci kavicsoló bán5^a magas terrasszá- 
ról a soroksári Dunához. Magasság a hosszúsághoz =10 : 1. 

pa = pontusi agyag ; Ik = levantei kavicstclep; ópl — óplrisztocéii kavicstelep; fpl = 
fiatalabb pleisztocén kavics és homok; óh = óholocén kavics és homok. 

Egyidejűleg megindult a lös-z keletkezése is, mely mint subaerikus por az 
ÉNy-i szelek hatása alatt leginkább a hegyek DK-i szélcsendes oldalain 
halmozódott fel,- 

Mind a futóhomok a delta területén, mind a lőszképződés a hegység 
oldalain, túléli a negyedkori travertinó képződését, amennyiben a hévforrások 
a pleisztocén-kor végén kénytelenek voltak akkori magasabb helyzetüket 
elhag}T3Í. 

Maga a Duna a fiatalabb p\'isztocén-időben eltávozott a budai párkány- 
síktól és egyes karjaival egészen Cinkotáig oldalgott el, amint azt a Beniczky- 
féle kavicsbányában az alsó-mediterrán felett elterülő, de a budai párkánysík, 
a puszta-szentmihályi, sőt még a szentlőrinci régibb pleisztocén kavicsoknál 
is alacsonyabb, különben típusos, fiatalabb pleisztocénkori zsákos kavics 
bizonyítja. 

V. Az ó-alluviális vaíjy ó-holocén Duna. 

Az óholocén, vagyis a jelen koii idő beköszöntésével ismét a Budai 
hegység tövében találjuk a Dunát. Az alig letűnt fiatalabb pleisztocénben 
iszonyú rombolást és kotrást végzett a maga deltáján. A főváros feletti terü- 



13* 



•Vcto.CXÍi 



2'liílll«t6t 







5. í'iltra A l,iiiliii).'sti Duiiiisziikas/. il(lt;i jaiiak küHhiliözo l'ázisai. 
A delta Ny-i halárai: a visi-iiruli Mndi/ih k, a buaakovácsi rögös hígység és a (é'ényi 
plató; K-i határai: a Nauys/á). a Váci (l()n.l)uk és a lot-Cinkotai domb( k : szaggatott 
r () II a 1 = a <iclta határvonalai; fekete-fehér s á v o z á s = a h vantoi és óp'.eisz- 
t(,eén kavicstakaró foszláiiyos maradványai; ó j s /, a k d é 1 i vonalozás = fiata- 
labb ji'eis/.tí cén kavics és honn. k ; szaggatott r é s z o = Icgali csnnyabb, leg- 
fiatalabb rés/e . ji y u g a t keleti v o n a 1 o z á s = óholi cén kavics és honu k a 
Tárokii lerrasszok(;n; fekete nyilak = az óhoh cén J)una kanyarodásai; fehér = 
az úihohcén Duna és inii'ék]iatakjai. 



A BUDATKSTI PINA l'AI.F.OIlIDÜOGIiAFlÁJA. 197 

létén egészen fel a Visegrádi szorosig teljesen elhordtii a Duna a va Ui mikor 
tt volt levantei és ópleisztocén kavicsot, s legfeljel)b egyes középpleisztocén 
terrasszoknak kegyelmezett meg. (5. ábra.) Ilyen ]i!. a Vác feletti, a Nagj'^zál 
tövében egészen Verőcéig elhúzódó térezín, amely bár az ópleisztocén szint- 
nél jóval alacsonj^abb, még mindig elég tekintélyes színtű (kb. 130 m). Alatta 
az óholocén terrassz a mai Dunap.irton húzódik meg, mintegy csak 8 m magas 
keskeny sáv 111—113 m tengei^szín feletti magasságl)an. Vác felé közeledve 
azonban kiszélesedik e felső oligocénfeletti kavics és homoksáv, még pedig 
annyira, hogy rajta maga az egész város helyet talált. Budapesten szintén 
alacsonyabb az óholocén Duna járása. Az a kvinkumi óbudai síkság, mely a 
folyóezen időbeli terrassza, szint én csak 105— llOm magasságú, hasonlóan Váe 
VcU-osa tél-színéhez. «V á r o s i t e r r a s s z t» formál tehát a Duna — miként 
Cholnoky Jenő nz ilyen alacsonyabl), városépítésre szinte felkínálkozó 
párkánysíkokat nevezi, — Óbudán is. Oldalvásti eróziójával megtámadja 
a visszatért, de most már kb. 45 méterrel alac3onyal)b szinten folyó Duna a 
kiscelli párkánysík kiscelli agyagból álló tövét, mi az egész óbudai hegyoldal 
mai túlmeredek lejtésviszonyainak a kútforrása. Az óholocén Dunatükör 
ez alábbszállásának egy másik következménye az volt, hogy a budai hév- 
források a megcsökkent hidrosztatikai nyomáshoz mérten most már maguk 
is leszállottak a Duna mellé, még pt-dig arra a törésre, melyet ma b uda- 
pesti t e r m á 1 i s vonalnak ne vezün k. 

Ez az óbudai sík kaszaalakúin görbült szélű. íves kanyarodással át- 
kívánkozik innen a Duna a főváros balparti területére, ahol mindenütt 
bőségesen kavicsot és homokot hagyott hátra, amint az az István- és Stefánia- 
TÍt sarkán lévő telken, valamint Almásy-t éri. Kertész-utcai, Károly-körúti, 
Váci-utcai ház- és csatornaépítések alkalmával meg volt figyelhető. A p^'sti 
terrassz átlagos magassága 103—109 m. Az V. kerülettől a VIII. kerületben 
álló Ludovikáig ívezve, onnan hirtelen fordulattal ismét a budai jobbp.irtra 
csapat, ahol azután a Gallért-hegyet megkerülve, egészen a kelenföldi vasúti 
állomásig a 104—108 m magas terrasszt létesíti. Ezt a területet valószínűleg 
megint csak erős kanyarodással hagyta el a folyó, alighanem úgy, hogy a 
soroksári ág vonalára átcsapott, onnan pedig a mai Csepel-sziget szentmiklósi 
völgyületén ismét Érdnek vissza, ahol szintén «városi terrasszt» vésett ki 
magának. Az utóbbi soroksár-szeiitmiklósi kígyóvonal egyelőre csak kom- 
bináció, mely azonban nem látszik valószínűtlennek. De már csak az óbudai, 
a pssti és a lágj'^mányosi biztosan megállapítható karéjozások is világosan 
mutatják, hogy az óholocénben csekélyebb lehetett a Duna esése, lassúbb 
a folyása és már nagj-obb a kanyarodásokra való hajlandósága. Ebben 
az időben már teljesen lekerült a Duna a régi levantei és pleisztocén térszín 
magasságáról, egyre jobban megközelítve ama szűkebb határokat, melyek 
neki a következő korban osztályrészül jutottak. 

VI. Az új-alluviális vagy új-holocéii Dtiiia. 

Hogy a mi Dunánk mai medre vonalául épc-n a Visegrád-Budai hegység 
majdnem É— D-i szélét választotta ki és vizének nem csinált medret valahol 



198 



SCHAFAEZIK FERENC 



a delta közepe táján, annak mélyebb tektonikai oka van. Budapest környéke 
geológiai fejlődéstörténetét áttekintve ugyanis azt vesszük észre, hogy a tér- 
színt formáló tektonikai n^ozgások időnként fel-felékdti'k. A nevezetesebbe- 
ket niáv fel is soroltam és mint utolsót, 
a pontusi agyag lerakódását megelőző 
szarmata kori töréseket említettem. 

Az ezeknél fiatalabb pontusi 
agyagban, a levantei és pleisztocén ka- 
vicsban azonban az anyag lazaságánál 
fogva Vetődések már nehezel)ben 
mutathatók ki; meg kell tehát pró- 
l)á]nunk más úton ilyen változtatá- 
sukról tudomást szerezni és ez csakis 
a térszínnek morfológiai alapon való- 
tanulmányozása révén lehetséges. 

A budai termális vonalnak neve- 
zett törés ugyanis az, amelynek mentén 
a K-i szárn}'', vagyis a deltateiület 
Ny-i széle mélyebbre süppedt. Ennek 
az egyszerű ténynek most már külön- 
böző irányban voltak fontos kihatásai 
és tulajdonképen ezeknek a felismeré- 
séből következtethetünk vissza az 
óholoc én -el mozdulás valóságos tenyéré. 
Mindenekelőtt felélesztette ez az 
elmozdulás a vele kapcsolatos bal- 
parti liaránttöréseket mind. 

A kaviccsal és futóhomokbuc- 
kákka] borított régi Duna -deltánknak 
ugyanis ép úgy iiiegvan a maga tek- 
6. ábra. A budapesti Dunaszakasz tonikája, mint a tő!e É-ra, valamint 
és környékének főbb töréseinek Ny-ra eső hegyts vidéknek, sőt állít- 
hálózata. ható, hogy amaz szervesen hozzásimul 

Erős pontozás = a buda pesti ter- mindkettőjükhöz. Erős, ÉNv— DK-i 
malis vonal; gyengébb ponto- irányú törések szeldelik ti lapokra, 
zás = radiális törések a budapesti Duna DNy — EK-itk pcdig egyes kockákm ;i 
mindkét partján és radiális és baránt- fiildkéreg itteni daral)ját. Nógrádban, 
törések Nógrád megyében. ^y^ ^ tektonikai sakktáblaszerű hálózat 

annyira domináló a térezínben, hogy 
szögzúgos vonalait nemcsak a Dunához siető Nógrád-patak, illetve az Ipoly- 
hoz futó Lókos, hanem még az emberi kéz építette úthálózat, sőt még a Vácz- 
ipolysági vasút vonala is voltak kénytelenek követni. 

A Duna jobljparti Buda-Szentendrei hegység hasonlóképen ENy— DK- 
barántt üreseket mutat, melyeket a patakok idővel völgj'ckké fejlesztettek. 
Ilyenek különösen a Szentendre --Izbéki völgy, a Csobánka— Pilisszent- 
kereszti, az Akviiikum— Pilisszántói, a budai Ördögárok völgye stb. 




A BUDAPESTI DUNA PALEOHIDROGRAFlÁJA. 199 

E/.fkki'l rf/A'iiibi'U a I>una iiiiii l):il p:iit.)i'in, a régi clcllatciületünkön, 
nem találunk ugyan elegendő szálbiin álló rt'-uilil) képződményeket, amelyek- 
nek kölcsönös tflepi'défléből törésekre k-iietnc következtetni, de szerencsére 
útbaigazítanak bennünket a felszínen hitható patakok, aiiielyek kevés ki- 
vétellel mind párvonalasak egymással, még pedig a DK -ÉNy-i irány szerint 
(6, ábra.) Ahelyett, hogy amint az rendesen szokott lenlii, lefelé irányított, 
hegyesszöggvl közelítenék meg a főfolyót, ámulva azt látjuk, hogy a fóti- 
vizet kivéve valamennyi többi hegyesszög alatt fölfelé fut és így öndik bele 
a Dunába. Ezek a Tece, a Gödi-árok, aPóti-patak felső része Mogyoród ós 
Fót között, a Csömöri patak, a Sós patak, főleg pedig a Vörös vári -völgy irá- 
iiyának folytatásába eső Kákospatak. Olyan abnoianitás ez, amelynek bekö- 
vetkezését csalds az óholocén vége felé a Duna völgyében beállott lezökkc- 
néssel tudok értelmezni, mely a deltaterület ÉNy-DK-i töréseit felújította 
és ezzel a csapadékvizeket maga felé terelte. E tekintetben nem tudnók 
egy véleményen lenni Strömpl GÁBOR-ral, ki ezt a sajátságos völgyi'endszert 
a Budapi^st körül uralkodó ÉNy— DK-i szél hatásának tulajdonítja, ellen- 
kezőleg abban a véleményben vagyok, hogy mindezek az említett patakok 
tektonikai függvényei az ebben az időben mélyebbre sülyedt Duna vonalának. 
A Duna balparti részének óholocén lezökken és ével kapcsolatos továbbá 
a hévforrásoknak már előbb említett leszállása a mai termális vonalra. 

Folyománya ennek a zökken esnek továbbá még talán az is, hogy a 
soroksári Dunaág kialakulásához hozzájárulhatott. Mellesleg említve a buda- 
pesti termális vonal olyannak tűnik fel előttem, mely a Gellért-hegy fokától 
nem délnek, hanem DK-nek, Soroksár felé veszi az irányát, további folyta- 
tásában pedig egyenesen Kecskemét szeizmikus területe felé céloz. Azonban 
fel kell említenem, hogy Lóczy L. a l)udai)esti termális vonal déli folytatá- 
sát a Drina -völgyön át Albániának Durazzo és Valóna közti tengerpartjához 
húzza és Közép-Európának egyik meridionális főtörésónek tekinti. 

Legfőbb kihatása azonban ezen óholocén végi törésnek, mely e lezökke- 
nésóvel az egész térezín legmélyebb vonalává lett, mégis csak az, hogy ezentúl 
a Duna a Budai hegység tövéhez láncolódott. 

Vannak azonban a Duna -völgy ezen süppedésének oly pozitív jelenségei 
is, melyek közvetlenül a függőleges elmozdulás mértékéül is szolgálhatnának. 
Ezek közé tartozik az Elephas pimigenius i'gyik agyarának a külső Sorok- 
sári-úton történt főgyűjtő-csatorna épíK'se alkalmával való felfedezése, tehát 
olyan nívóban, mely legfeljebb a városi terrassz, de semmi esetre a fiatalabbi 
pleisztocén terrassz magasságának felel meg. Továbbá azok az EUphas pri- 
migenius zápfogak, melyek ugyancsak ezen a vonalon még pedig a Csepel- 
sziget K-i partján az elzáró gát fölött történt mélyebb ásás alkalmával fel- 
fedeztettek, 1 tehát oly szhiten feküdtek, mely körülbelül a mai Dunáéval 
egyenlő. 

Ezen leletek mély fekvése arra látszik mutatni, hogy a termális törés 
zökkenése főleg DK-re folytatódott. 

1 Négy darab zápfoíi, melyet a ni. kir. Földtani Intézel gyűjteményének át- 
engedtem. 



200 SClIAFAli/lK FKKEXC 

VII. Összcíoylalás. 

Títiiulmányom végére jutva, nem zárhatom szavaimat anélkül, l>ogy 
a budapesti Dunaszakasz paleo hidrográfiai fejlődéstörténetét a következő 
pontokba össze ne foglaljam. 

1. Budapest területén a Duna először a levantei időszak elején lépett 
fel, hatalmas kavicsdeltát építve magának. 

2. A pleisztocén-idő első felében fölhalmozó, második felében pedig kimosó 
volt a Duna működése. Legmagasabb színtje a mai pont felett az óbudai 
feltárások adataiból következtetve kb. 54 m lehetett. Legnagyobb kiterje- 
dését ez a delta a fiatalabb pleisztocén-időben érte el, amikor felső csúcsa 
Verőce fölött feküdhetett. 

3. Az óholocénben hozza létre a Duna a városi terrasszait és ragadja 
magához a balparti patakokat, az uralkodó DK— ÉNy-i törési vonalak 
irányában. 

4. Az újholocénben a Duna teljesen lekerül a térszín legmélyebb vona- 
lára, a termális vonal szomszédságába. 

5. Egészben véve tehát a budapesti Duna deltája folyami szerkezetű. 
Felszínének homokját csak a pleisztocén második felében beállott szárazabb 
klima uralnia idejében verte fel a szél futóhomnkká. 



HYDKOLOdlSí^HK MITTEITA^NCIEN 

Bánd I. 1918 Heft 1. 



' ÜBElí IHE /lELE DEK HYDKOLOGISOHEN SEKZÍON 
DER UNG. GEOL. GESELSOHAFT. 

Das Wasscr, als geologischer Faktor, uiiiunt an der Ausgestaltnng der 
Erdoberflácbe eiiien derart hervorragenden Anteil, daB man kauiu eineu 
fuBbreiten Fleckanf derselbcn antrifft, au deni seine Wirkung niclit nacbweis- 
bar wáre. 

Wenngleicb dio fcste Erdkriiste zufolge der allmábligen Abkülilung 
der inneren glübenden Masse entstanden ist und diese feste plutoniscbe 
OesteinsumbüUung durcb die sutizessi ve Kontra ktion der Erde gefaitet, ge- 
hoben oder gesenkt wurde, wobei báufige vulkauiscbe Eruptionen aus dem 
Inneren beraus die Binde immer wieder durcbbrachen und zei"stüc kelten, 
so daB das Netz dieser Eretarrungsgesteine gewisserma fí^n als das Gerüst 
dieser zu Scberben zerscblagenen Oberscbichte erscbeint. muB andererseits 
erkannt werden, daB die seit unzáhligen Millionen von Jabren wirkende 
Tátigkeit des Wassers dieses Urantlitz der Erde verscbönerLe, indem es an den 
níL-isten Stellen seine zablreicben Narben mit S>idimenten odor aber direkt 
mit weiten Wasserflácbon übordecktt . 

Erst wenn wir die enormen Suid-, Scbotter-, SclJiclv- und Tonablage- 
Tungen der Niederungen in Augenscbein nebmen, die an vielen Stellen sogar 
mehrere Kilométer Máchtigkeit erreicben ; Wt-nn wir die aus Kaik und Siind- 
steinen aufgebauten Gebirgszüge an den Fiánkén von Tiefengesteinen be- 
tracbten und schlieBlich bedenken, daB allé diese Sadimente teils im Wege 
langsamer Lösung und Ausscbeidung teils durch Aufbáufung und Zenien- 
tierung aus winzigen Körncben entstanden sind : gewinnen wir einen ent- 
sprechenden MaBitab, um die unendlicb lange Zeit, die zur Ausgestaltung 
dieser Scbicbtenreiben erforderlicb gewesen war, ricbtig einscbátzen zu können. 

Diese Begriffe gebören sámtlicb in den Bereicb der Pa 1 aao b y d ro- 
ló gie, einen der wlchtigsten Abschnitte in der Lebensgescbicbte unseres 
Planeten. 

Jedocb gelangt die Tátigkeit dea Wassers mit dem Anbruche der Neuzeit 
durcbaus nicht zum Stillstand, sondern ist dieselbe aucb beute noch ununter- 
brocben andauernd. Von den weiten Flácben des Meeresspiegels walzen sich 
fortwábrend mit Wassordunst gescbwangerte Luftströmungen an die Kon- 
tinente heran, um daselbst zu Niederscblágen kondensiert die Erde zu be- 
netzen. Einc gewisse Menge dcrselben gelangt durcb sofortige Wieder ver- 
dunstung abermals in die Regionén des Lüflmeeres zurück, ein weiterer 



202 ÖDÖN BOGDANFY 

TeiI sickert in die Gosteine der festőn Erdrinde ein, wábrend der Rest seinen 
Abfluű ziuück zuni Meere in obeii'lachlichen Gerinnon ninimt. E^ spielen 
sicb die zerstörenden und schaffenden Wirkungen des GuBivgens, die Bildung 
von Wasserrissen, die Entstehung von Báchen, Flüssen und Seen, dns Auf- 
lírechen von Quellén, das Aufschwellen von Grundwássern, das Strömen 
von unterirdischen Wassenulern vor unseren fovscbenden Augen ab ; wir 
gewahven die Geburt organischer Wesen, beobachten den Verlauf ihres Le- 
bens, ihr Absterben, wir eikennen die daemiscbe Energie des Wassers und 
mit nll diesem die allmáblige, aber stetige Veránderung des Antlitzes der Erde. 
Dies sind die Kreise der li e u t i g e n H y d r o 1 o g i c . 
Wábrend aber die Erforscbung der Art und Weise der in den Bereicb 
der PalsBobydrologio gcbörigen Erscbeinungen scbwierig und rückanwen- 
dend bloBauf Grund der íür die gegenwártigen Zustande als ricbtig erkann- 
ten Naturgesetze möglicb erscbeint, ist die Erkenntnis ajler der heutigen 
bydrologiscben Erscbeinungen, die sicb direkt vor unseren Augen abspielen, 
unter 2ubilfeiiabme cxperimenteller Metboden bedeutend leicbter und 
sicberer. 

Trotz all der Scbwierigkeiten, der Zweifel und UngewiBheiten, die sicb 
uns beim Stúdium pulasobidrologiscber Beziebungen entgegenstellen, scbrek- 
cken wir vor der Inangriffuabme dieáer Untersucbungen doch nicbt zurück, 
sondern wollen unsere Tátigkeit, soweit es unsere Kráfte erlauben, aucb auf 
das Gebiet vergangener Zeiten ausdebnen. 

Dieser Umstand war es, daB sicb die jüngst zu Standé gekommene 
Yereinigung einiger urgariscben Hydrologen der Un gari seben Geo- 
logiscben Gesellscbaft angescblossen bat. 

Docb batten wiv avicb nocb cinen weiteren Grund, die Hydrologie mit 
der Geologie zu verknüpíen . 

Die Energie des Wasscre bringt aucli gegenwártig geologiscbe 
Umlagerungen bervor, ja selbst die Tátigkeit des Menscben : Regulierungen, 
Abzapfungen oder künstlicbe Inundationen tragen ebenfalJs den Stempel 
geologiscüer Kráfte an sicb. Ebenso wáren all die verecbiedenen Eigensebaf- 
ten der in- Bewegung befindiicben .oder der in Becken angesammelteu 
Gewásser qbne die geologiscbe Erkenntnis der ibre Bottungen bildenden 
Gesteine, ibrer Durcblássigkeit oder Undurcbiassigkeit niclit zu vereteben. 
Die Hydrologie ist d a b e r s t r e n g g e n o m m e n 
n i c b t s a n d e r e s als ein Z w e i g der a n g e w a n d t e n Geo- 
logie. 

Die Hydrologie als eine der Erkenntnis der Erde und ibrer Lebens- 
erscbeinungen sicb widmende Wissenscbaft forscbt daber, um dieser Aufgabe 
gerecbt zu werden, dem Wasser auf Érden in jcdcr Form und in jeder Weise 
seines Vorkommens na eb. 

Sie ei-streckt sicb auf das SLudium der Meere und als Ozeanogra pbic 
bat sicb die Hydrologie des Meeres zu einer selbst ándigen Wissenscbaft 
erboben, die besonders in den Küstonstaaten einen bedeutenden Aufscbwung 
genommen bat. Da Ungarn cin in.br kontinentales Land ist, konnte die 



ÜBKU 1»1E ZIKLK DKR TI YDROLOr.ISC'UEN SEKZION. 203 

Meeresforecliuiig bei uiis keincn breitoren Boden gewinncn, wesbalb dami 
auch unöcro Facbsekzion sich mit dieser Bicbtung im allgemeinen weniger 
bescbáftigeii wird. Übrigens wurde dieso Eicbtung von unserem Adria- 
Vereine aufgegriffen, indeni derselbc es sich zur Aufgabe macbte und sich 
auch dazu bereits einrichtcte, den ungarischen Anteil der Adria wissenschaft- 
lich zu untereuchen. 

Bei weiteni inebr interessieren uns die meteorologischeu 
V c r h ál t n i R s e, die ibrereeits mit den átmos pbárilischen Niederschlá- 
gen im Zusammenhange stthen. Mit diesen befafit sich die Hy d r o 1 o gi e 
des Luftmeeres. 

Woher stammt wohl der Regen? Welches sind die Verháltnisse in der 
AthmospbaDre, welche die andauernden, die kurzen und die wasserreichen 
GuBregen hc^rvorbringen? Wie ist es beschaffen mit der Verteilung der Nieder- 
schlagsmengen in Ungarn, welche Mengen repiásentieren dicseiben und 
welchen EinfluBnehmen sie auf den Gang der oberfláchlichen und der Grund- 
bodenwásser? Wie geht die Anháufung und Schmelze des Winterschnees 
vor sich und welches sind die mit dem Eiso in Verbindung auftretenden 
Erscheinungen? Es sind dies alles Fragen, auf die bloBauf Grund eingehender 
meteorologischer Detailuntersuchungen geantwortet werden kann. Auch 
müssen wir uns mit der Verdunstung befassen, die von der Teniperatur, von 
dem Sáttigungsgrade der Luft mit Wasserdampf, von den Windrichtungen, 
von der Qualitát des Bodens und der Pflanzendecke abhángig ist. 

Dann habén wir den Verlauf der auf die Erdbodenfláche ge fallenen 
Niederschláge zu beobachten und dies führt uns zum Ka pitel der Hy d ro- 
logie des Festlandes. 

Ein Teil der Niederschláge sickert in den Boden ein, und von diesem 
Gesichtspunkte aus habén wir unser Augenmerk der Untei'suchung der 
Permeabilit át der Gestei^e zuzuwenden. Das in die feste Erdkruste ein- 
ziehende Wasser speist die subterranen FluBláufe, die Vauclusen und das 
Grundwasser. Die Schwankungen des letzteren stehen, wie bekannt mit der 
Menge der periodisch niedergehenden Niederechláge, jedoch auch noch mit 
anderen Umstánden in engem Zusamnienhange. 

Stellenweise tritt das eingesickerte Niedex^chlags wasser in den De- 
pressionen offen zu Tagé, an anderen Punkten dagegen entstehen Grund- 
wasserquellen. Auch müssen wir die aus Sand- und Schotterablagerungen 
ents pringenden ebenso, wie die ausstarren Felsen zu Tagé brechenden Quellén 
untersuchen. Dieselben sind mitunter reich an absorbierten Gasen oder au 
aufgelösten Substanzen, wáhrend wieder andero zufolge ihrer hohen Teni- 
peratur als Mineral- und Ileilquellen unser Augenmerk auf sich len ken. 
Dabei ist zu beachten, daB diese Quellén so rein als möglich, unbeeinfluBt 
von Infekzionen durch die oberen Kulturechichten zu Tagé gelangen. Die- 
selben müssen daher fachmánniseh gefaBt und behütet werden, so wie dcnn 
auch der Schutz des Grundwassers von hygienischem Stand punkte aus unsere 
íortwáhrende Sorge sein soll. Die altcn Völker habén die Quellén hochgeschátzt 
und hielten diese kostbaren Geschenke der Natúr für Göttergaben, wáhrend 



"204 ÖDÖN BOGDÁNFY 

die heutigen Generationen sicliháafig an ihnen versündigen und sie ohne 
Schutz oft arger Verwahrlosung preisgeben. Eine unserer Aufgaben wird 
OS stin, allé Wasserschátze Ungarns aufzusucben, zu verzeicbnen und ent- 
spncbend zu pflegen, um auch durcb den ihnen zukommenden wir(schaft- 
licbtn Wert das Nationalverraögen des Landes zu bében. 

Das Stúdium der Mineralquellen bringt die Hydrologie mit der B a 1- 
n c 1 o g i e in enge Verbindung. 

Jedocb enthalten nicbt bloB die Oberechicbten der Erde Wassei, son- 
dern auch die tiefer gelegenen, die daselbst von einander durch wasáerun- 
durchlássige Zwischenlager getrennt auftreten. D^rartig in alteren Formatio- 
nen anígescbp^ichcrte Wassermengen können dann durcb artesische Brunncn- 
bohrungen zu Tagé gefördert werden und es erweisen sich in solcher Eich- 
tung unternominenon bydrologische S.udien auch rückwirkend vom Ge- 
sichtspunkte der tektoniscben Geologie aus als ungeniein befrucbtend. 

Die Untersuchung der subterranen Wásser bringt naturgemáB die 
Hydi'f^logie mit dem Bergbau in unmittelbare Berübrung. 

Zuletzt seien nocb die an der Erdoberflácbe fliefi^nden oder zusammen- 
laufenden Gewásser erwáhnt, die zu meistern zu den hervorragendsten Ka- 
piteln der Hydrologie gebört, da auBirordentlich wichtige national-öko- 
noniische Fragen mit denselben zusammenbángen. 

Einsteils sind es die pbysikalipcben Verháltnisse der Wasserláufe 
und Saen, die in Betracht zunehmen sind, anderenteils aber die sie belebenden 
organischen Lebewesen, die untersucbt werden müssen. 

Die Eegulierung der Gerinne und der Sjen sind techniscbe Aufgaben 
crsten Eanges, zu derén Lösung gründliche bydrologische Kenntnisse nicbt 
entl)obrt werden können. Der techniscbe SInn des Menschen beginnt die 
Eegulierungsarbeiten beroits hocb oben in den Bergen, woselbst allzugroBá 
Geia'ie entsprecbend abgestuft werden, herabschieBjndes Gaschiebe gebunden 
wivd, kahle Gelánde bepflanzt werden, um den Ablauf des Wassers gleicb- 
rn'áB.gex zu gestalten und unschádlich zu ma eben. Bei diesem Bestreben 
sind es die gleiclien Ziele, welche die Hydrologie mit der Forstwissenschaft 
vereinigt. 

AuB.rdem hat die -Wasserregulierung auch die Ausscbaltung von 
scbádlichen Inundazionen im Bereiche des Unterlaufes der Fi üsse im Auge. 
Der Hochwasserschutz, sowle die Gesetze des S-aues und Ablaufes der 
Hochfluten, derén Erkenntnis es erjnöglicht Hocbwasscrstánde voraus zu 
avisieren, sind aber nur auf der strengen Basis naturw'.ssenscbaftlicben und 
mechanischen Wissens zu ergründen. 

Ferner ist auch nocb hervorzuhebon das Sludium der geringen Wasser- 
stáudo, da dieselben vom Standpunkte des FiöCjns, des Holzschwemmens, 
der Schiffahrt, der Berieselung, sowie anderweitiger GewerViebenützungen 
von auBerordentlicher Tragweite sind. Es vereinigen sich allé diese Verwen- 
dungsmöglichkeiten zu einem Problem, das mit den Niederschlagsmengen 
und eventuell mit den in die FiüCláiife einsickernden und dieselben aHmen- 
-tierenden Wassermengen im Zasammenhange steht. Die Ingenieui-swissen- 



ÜBKU DIE ZIELE DER H YDÜOLOGISCIIEN SEKZIOX. 205- 

scliaft ormö-^licht es. da 15 von Natúr a us unzulanglicbo Kleiiiwáiser duicli 
künstlicbe Ausgestalt ung ihrer Betteii zu schiffbaren Wasserwegen umge- 
wmdelt Wv*rdon, was mitzuden Aufgaben der rationellen Hydrologie gebört. 

Der inenschlicliy Geist uimnit den Kampf mit den Stiefinütterlicbkeiten 
der Natúr auf. nánilicb mit der ungloicbmáBigon Verteilung der Nieder- 
sehláge im Vorlaufe des ganzeu Jabres, sowic mit den ungleicben AlfluB- 
verháltnissen, indem der Ilydrotecbniker dmcb künstlicbe Aufspeicheruug 
in Becken dia Wassermenge der Hoebfluten vermindert, die kleinen Wasser- 
s*> ándo dagegen l)elebt. 

Zur Durcbfübrung dieser letzteren Aufgabe ist es notwendig das Ver- 
háltnis zwiscben der Niederscblagsmenge und dem Ablaufwasser ricbtig zu 
erkennen, damit die Staubfcken weder zu klein, noch zu groB bemessen 
werden. , 

Ebenso hángt von der in den FluBbetten ablaufenden Wassermenge 
ibre ausnützbare Energie ab, die neuestens zufclge ibrer Umwandelbarkeit 
zu elektriscber Energie sicb zu enormer Bedeutung aufgescbwungen bat. 
Die Sonnenglut láfit das Wasser in Dunstform ins Hocbgebirge aufsteigen, 
sp.cbert infolge dessen latente Energie in ibm auf, die nacb erfolgtem Nieder- 
scblag frei wird und sicb als dinamisebe Kraft betátigt. 

Die Hydrologie sieht daber mit der Wasser 
b a u w i s s e n s c b a f t in e n g s t e m Kontakté. 

Vielleicbt als allerwicbtigte Scbwesterwissenscbaft der Landwirtscbaft 
und der Biologie ist wieder die Hydrologie zu bezeichnen, da die ernábnndo 
Muttererde obne Wasser zu einer unwirtlicben Wüste "würde und aucb 
die vielseitigen und bewunderungswürdigen Erscbeinungen des organiscben 
Lebens, wie das Ge borén werden, das Lében und der Tod in stets sicb ér- 
ne uernder ununterbrocbener Reibenfolge sicb unmöglicb abspielen könnten. 

Das Pflanzenleben, das obne Wasser ganz undenkbar wáre, kann aber 
durcb allzuviel Wasser aucb zu Scbaden kommen. Desbalb ist das sicb an 
der OB^rflácbe ansamnielnde,stagnicrendeoder trágebinscbleicbende, faulende 
Wasser abzuleiten. Allé die Arbeiten, die von den Hydrotecbnikern als Binnen- 
gewásse rableit un g bezeicbnet werden, deuten darauf bin, daBdie Entstebung 
und Aufspeicberung der Binnenwásser vorbergebend geuau untersucbt wer- 
den müssen. Die Konskription der Binnenwasserterrains, ibre Kartierung 
und ibre Wassers p'egelveránderungeu fülltn bereits für sicb alléin ein be- 
dé utendes Kapitel der Hydrologie aus. 

Ferner sind in unserem Vaterlande aucb nocb die weit ausgebreiteten 
Scdaböden zu beacbten, die wie bekannt, durcb die Verdunstung der 
auf Sandböden auftretenden Wasserláufe unter Zm'ücklassung ibres minera- 
liscben Bestandes entsteben. Dieselben urbar zu macben, ist eine bocb- 
wicbtige landwirtscbaftlicbe Frage, die gleicbzeitig aucb die Vertreter der 
Agrogeologie auf die Probe zu stellen geeignet ist. 

Das zwJscben extrémen Verhaltnissen scbwankende Klima des ungari- 
Bcben Bodens bringt uns báufig eine langandauernde Trockenbeit, die dio 
Pflanzenkultur wesentlicb beeintráchtigt. Trockenkulturen, nacb dem sog. 



206 ÖDÖN BOGDANFV 

D 1 y f a r m i n g-System, obne Bgwásserung sind bestrebt, das im Boden 
vorliaiidene oder in denselben hineingelangende Wasser zvu'ückzubalten und 
nutzbringend zu macben ; daber gebört diese liicbtung landwirtscbaftlicben 
Wissens ebenfalls in den Bereicb der Hydrologie. 

Auf troc kenem Boden kann man übrigens die Pioduktion unserer 
Kulturpflanzen auf künstlicbe Weise durcb Wasseizuk'itung befördern. 
Es ist dies die I r r i g a t i o n, die bereits auf oine Vergangenbeit von mebre- 
ren Jalirtausenden zurückblicken kann, und die fábig ist, selbst in der Wüste 
blübende Oasen bervorzuzaubern. Der menscblicbe FieiC braucbt bloB der 
Wissenscbaft die Hand zu reicben, damit dieser áuB^i-st lolmende Zweig der 
Landwirtscbaft sicb aucb bei uns besser entwickle. 

Docb besitzen wir aucb derartig tiefgelegene Terrains scblecbtester 
Qualittt, wilde Sodaböden, auf denen selbst mit AVasserzufubr keinerlei Ernte 
zu erreicben ist. Dieselben sind einzig bloB zur Anlage von Fiscbteicben zu 
verwenden. Um dieselben einzurichten, bedarf es eo ipso einer genauen Vor- 
kenntnis der in Betracbt kommenden Gewásser. Hierist es daber die Fi s c b- 
55 ucbt, die mit der Hydrologie verkettet ist. 

Wasser ist aber nicbt bloB für die Fisebe L9bensbedingung, sondern 
aucb für die übrigen Organismen, seien nun dieselben niederer oder böberer 
Ordnung. Kann docb aucb der Menscb nicbt obne Wasser lében. 

Als die Menscben nocb in geringerer Zabl und scbütterer verstreut 
lebten, als gegenwártig, war die Trinkwassergewinnung aus Brunnen, Fiu6- 
láufen oder Quellén sebr einfacb. Sit aber die Bjvölkerung in Gemeinden 
und Stádten in immer sicb mebrender Menge zusammenballt und der Boden 
unter ibren FüB.^n totál infiziert erscbeint, ist die Bescbaffung von bedeuttm- 
den Mengen guten, bygieniscb einwandfreien Wassers eine oft scbwlerig 
zu lösende Aufgabe. Háufig muB dasselbe von weit her geleitct und in 
künstlicb bergestellten gro B.*n Beservoirs gesammclt werden, von wo aus 
<lann die weitere Verteilungerfolgt, Ddrartige Trinkwajser werden oft niebreren 
vereinigten Quellén entnommen, oder aber aas oberen und unteren Boden- 
scbicbten gepumpt, oder mittelst K-árbecken und Filtration aus Flüssen 
gewonnen. Die Wasserleitungen sind beute bereits zu Gasiindbeitsquellen des 
menscblichen Lebens geworden. 

Ob aber das Wasser die ents precbende Qualitát besitzt, ob es nicbt 
übermáBig weicb, nicbt zu bárt ist, oder eventuell scbádlicbe Lösungen oder 
krankbeiterregende Mikroben entbált, die die Gesundbeit des menscblicben 
Körpsrs angreifen könntcn, kann bloB durcb genaueste Untereucbungen 
klargestellt werden. Und eben dies ist der Punkt, wo die ár z 1 1 i c h e Wis- 
senscbaft, die Biologic und die C b e m i e in engsten Kontakt 
mit der Hydrologie gelangt. 

Aus allém diesen ersiebt man, welcb weito Grenzen der .-íicb mit dom 
Wasser bescbáftigcnden Wissenscbaft grsteckt sind, sowie daB dieselbe auf 
das engste mit der Entwicklung und dem Forlscbritte des Mens eben gescble eli- 
tes verknüpft ist. 

Dicse sicb w^itverzweigenden Eicbtungon der Wasserforscbung legén 



ÜBEFi DIE ZIKJ.E DKlí Jl VDÜOLUGlSt II KN SKK/.IOX. 207 

uns, um die gestrecktcn Zielo zu crroichen, ciné gewisse Eiuscbránkuníí der 
Arbcits kreiso auf, and aus diosrui Grundé hat dif hydrologiacho Sjktion 
dor ung. geol. Gesellscliaft auch beschlossen, in erstor Keibe sicb \)loB mit 
dem Stúdium der Gewá^sor in dcn Lándcrn dor bcil. Skt, Stephans-Kronc zű 
lefasson. 

Wenn es uns gelingen sollte die Hydrologie als Wissenschaft aucb nur 
um einon Scbritt vorwárts zu bringen und aucb nuv um oin Geringes y.ur 
materiellcn und geistigen Kraítigung unseivs Vaterlandos bcizutragen, so 
werden wirgewiBnicbt obne Nutzen gearbeitet habon. Lst t-s ja unsere Pflicbt, 
den Heimatsboden, an den uns Geburt, Sprache, Verwandtschaft, sowie 
tausend andere Beziebungen des Lsbens bindon, zu schátzen und zu ebron. 

Budapest, im Juh 1917. 

Ödön Bogdánffy. 



KUEZE SKIZZR DER PALAKOR YDROGRAPHIE DES BUDAPESTEK 

DONAU APSCHXÍTTES. 

Von I)r. Franz Schafarzik. 

— Mit den Figuren 1— G. — 

» 
Das Königreicb Ungarn ist in oro- línd hydrographischer Beziebung 
cines der wunderbarsten Gebiete Europas. Es gibt auf unserem Kontinente 
kein zweites Land, das sicb mit unserem karpathenumkránzten Vaterlande, 
seinen Tiefebenen und seinem einbeitbchen Wassernetze messen könnte. 
Mit Ausnabme des Dunajec und des Olt, steigen allé übrigen Wasserláufe 
zur Alföld-Ebene binab, vim dórt entweder unvermittelt oder dvuch Ver- 
mittlung anderer in die majestátische Donau einzumünden- 
Bevor die Donau ungarischen Boden netzt, hat sie bereits die Nieder- 
schláge des Scbwaben- und Fránkischen Jm-a, des Böbmerwaldes, sowie 
der uordalpinen Zone vom Bodensee östlicb in sicb aufgenommen. Sie 
ist bereits zu einem ansebnlicb groBan Strom angeschwollen, als sie das 
Wiener Becken zurücklassend zwiscben den Hainbui-gcr Bergen und den 
KI. Karpatbeu ibr Bett in Gránit vertieft. Xachdem sie diese Enge — die 
Porta hungarica — durcheilt hat, betritt sie das Kleine ungariscbe Becken, 
daselbst sicb sofőrt verzweigend und zablreiche FluBhiseln umscblieB.md. 
Erst bei Komárom scbieB.^n ikre Arme wieder zusammen, so daBsie weiter 
untén zwiscben Szob und Visegrád das Andesitgebirge einheitlich durch- 
bricbt. Unterbalb Visegrád erüffnet sicb ibr das GroBs ungariscbe Alföld, 
wo sie sicb wieder ausbreiten kann und allsogleicVi aucb tatsáchlicb Inseln 
bildet. Ibre weiteren Stationen, wo sie abermals feste Felsenufer besitzt, 
sind die Fruska gora bei Peterwardoin, der Kalimegdan bei Belgrád und 
schlieBlicb an der südöstUcben Landesgrenze ibr bedeutendstes Ilindernis, 
<las Gebirge am Eisernen Toré. Weil. E. Suess hatte die Donau, vornebralich 



208 F- SCHAFARZIK 

mit Bézug auf ihron ungarisclien Lauf in zutreffender Weise mit einer an 
mehrere SLützpunkte aufgehángten Ketté verglichen, und wir können diesem 
Ausspruche nochbinzufügen,dafi sie mit jedem derselben einen harten Strauss 
auszufecbten hatte, bevorsie weitereilen konnte Selbst d;'3 dráuende «Eiserne 
Toi» bat sie bezAvungen, von wo aus sie dann na eb Rumánien binübergleitet, 
um an der Südgrenze dieses Landes, zugleicb am FuBa der bulgariscben Tafel 
dem Pontus zuzueilen, dem sie sicb jedocb erst dann vermáblen kann, nacb- 
dem sie nocb zuletzt das sicb ibr Cerberus gleicb in den Weg legende va- 
risciscbe Bumpfgebirge der Dobrudscba bezwungen bat. 

Die Donau zeigt sicb uns auf ibrem 2890 km langen Laufe, von dem 
934*4 km auf das Reicb der Skt.-Stepbans-Krone entfallen, ausnabmslos als 
typiscber Vertreter einer unverwüstUcben Urkraft. So bielten es und verebrten 
aucb groBa Fi üsse die altén Eömer, die in ibrer Mytbologie den FluBgott 
als einen woblbebörnten, groBobrigen Stierkopf darstellten und die aucb 
das tieftönige Getöse der abwártsstürmenden und überetürtzenden Flut 
dem Brüllen des Stieres verglicben. Die mácbtige Energiequelle der Donau 
betreffend erwábne icbbloBflücbtig, daB ibre Wassermenge zwiscben Pozsony 
(PreBbmg) und Budapest bei Hocbwasser selbst 10,000 m^ per Sek., ibr 
S:romgescbwindigkeit bei Pozsony 3, bei Budapest 2 m per Sek., an der un- 
teren Donau beim Eisernen Toré stellen weise sogar 5 m crreicben kann. 
Il\r Gefálle betrágt von der Westgrenze des Kei ebes bis Budapest, alsó auf 
einer Strecke von 235 km 39'94 m, von da ab bis Orsova, alsó auf weitere 
694 kitf ibres Laufes 57'13 m, zusammen alsó 92*07 m. Und dies bloB die 
Donau. Hiezu sind nocb ibre ^ámtlicben Nebenzuflüsse auf ungarisebem 
Boden in Re-cbnung zu zieben, die obzwar sie geringore Wassermengen fübren 
jedocb überwiegend ein grö Béres Gefálle undeine bedeutendere Stromgescbwin- 
digkeit aufweisen. Und von diesen kolossalen Wasserscbátzen nützen wir 
beute nur einen ganz geringen Teil aus, wábrend die gröBte Menge unbenützt 
die-Grenzen unseres Vaterlandes verláBt. Weder vom Stand punkte der Kana- 
lisation,, nocb für Berieselungszwecke und Fiscbzucbt, nocb zur Energie- 
spendung nebmen wir diese natürlicbe Kraftquelle in genügender Weise in 
Anspruch. Es trágt darán wobl die Stiefmütterlicbkeit der altén Zeiten, 
süwie derén Organisationslosigkeit,docbscblie6]icbaucbeigene Unbekümmert- 
beit die Scbuld. Der Aufscbwung der tecbniscben Wissenscbaften jedocb 
drángt das Bild der bisher arg vernacbláBigten Wassei-scbátze immer lauter 
in den Vordergrund. Die aus dem gegenwártigcn Weltbrande sicb ergebenden 
Vermögensverscbiebungen und der nacb FriedonsscbluB wobl zu erwartende 
Tfirtscbaftlicbe Aufscbwung gebieten imperatoriscb die Lösung unserer 
groB.Mi Wasserfragen. Dieselben niüssen veret ándnisvoll in systematiscber 
Weise gelöst werden, wenn wir unsere wirtscbaftbcbe Kultur zur Blüte er- 
beben woljen. Es ist biebei von der ricbtigen Einstellung beimatlicber Kráfte 
die Ptede, was in jeder Beziebung das allernatürlicliste und zugleicb n üt zlicbste 
Unternebmen daratellt, da biedurcb das Land in vieler Hinsicbt gröBere 
wirtscbaftlicbe S.dbstándigkeit erreicben könnte. 

In dicísem Sinne wüiiscbt sicb aucb die «n y d r o 1 o g i s c b e Sek- 



t»ALAEOIIYDUOC.BAPIIII0 DKR HUDAPESTBR DONAU. á09 

t i o n)) der ung. Geol. Gesellschaft an diesen groBen Aufgaben zu beteiligen, 
und zwar in der Weise, daűsie die hydrologischen Verháltnisse des Reiches 
wissenschaftlióh crschlioBt und bekanntmacht . 

AnláBiich unserer heutigen ersten Fachsitzung, in der rair die Éhre 
zutcil wurde, die Reiho unserer Vorlesungen eröffnen zu dürfen, habé ich 
niein The ma aus dem Bérei che der Paláohydrogra phie unserer 
Donau gewáhU. 

Die ansere herrlich gelegenc Hauptstadt mitten durchziehende Donau 
betrachtend, taucht sofőrt vor unserem, Ursache und Wirkung sucbenden 
geiátigen Augo die Frage auf, seit wann wohl die heutigen Verhftltnisse dieses 
groB}n Stromes bestében und wie sie vordem beschafíen gewesen sein mochten? 
Mit einem Worte, zu welcher Zeit und wie hat die Hauptarterie üngams 
ihren Anfang genommen und wie beschaffen war insbesondere ihre Ent- 
wicklungsgeschichte im Weicbbilde von Budapest? Eine Frage, so einfach 
sie auch klingen mag, derén Beantwortung angesichts der Kompliziertheit 
des Wesens des nun aufgeworfenen Themas nicht gerade leicht ist. 

Wenn wir uns alsó im Sinne der gestellten Frage diesmal bloB mit dem 
bisherigen Lebenslaufe des Budapester Donauabschnittes befassen wollen, 
so können wir dennoch nicht uinhin, wenn auch nur in allerhauptsaohlichster 
Beziehung Unischau zu haltén über die bereits vorhegenden Arbeiten, die 
mehr oder weniger mit der Palse^bydrographie der Donau im Zusammen- 
hange stehen. 

Betrachten wir zunftchst die hydrographisehen Verh&ltnissc der Donau 
in der weiteren Umgebung von Budapest. 

Zufolge des organischen Zusammenhanges muB für uns in erster Linie 
die Geschichte der oberhalb der Hauptstadt gelegenen Donau von hervor- 
ragendem Interessé sein, da die Entstehung unseres Abschnittes unmittelbar 
von ihr abhángig war. 

Das FluBnetz des Kleinen Alföld ist im jüngsten Térti ár entstanden, 
wie dies besondei^s aus L. Lóczy's Erláuterungen bekannt ist. An der steiri- 
schen Grenze sind die dortigen Schotterterrassen pliozanen Alters (mit Maslo- 
don lonjirostris und Dinotherium giganteum), von Szt.-Gotthard ab bis Győr 
jedoch bereits pleistczán. J. Sóbányi versetzíe die Entstehung der Flüsse im 
kleinen Alföld in die zweite Hálfte der pontischen Zeii. Die Donau, die zwischen 
Hainburg und den Kleinen Karpathen die flache Depression überschritt, 
verzweigte sich nach ibrem Eintritt ins Alföld in mohrere Arme und erbaute 
daselbst &in máchtiges Schotterdelta, die heutige Insel Csallóköz. In diesem 
Bereiche vertieft die Donau ihr Bett sogar heute nicht, sondern íüllt dasselbe 
stetig auf, infolge dessen ihre Nebenflüsse, namentlich die Lejrtha, die Rába, 
Rábca, ferner die Dudvág, die Vág, Nyitra und sogar teilweise die Garam 
und die Ipoly nicht rechtwnkeHg auf den kürzesten Linien, sondern in mit- 
unter sogar sehr weit abwárts gezogenen spitzen Win kein in dicseibe einmün- 
den. Im unteren fiacheren Abschnitte ihres pirabolischen Laufes dagegen, 
alsó zwischen Komárom und der Visegráder Enge, hat sie sich bereits in 

Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918 14' 



210 • P. SCHAFARZIK 

pontischo Sande eingegraben, was wahrscheinlich zur levantinischen oder 
vielleicbt pleistozánen Zeit erfolgt ist. Den AbfluB des oberhalb der Enge 
im KI. Alföldbecken gestautcn Sees versetzt SóbAnyi in Übereinstimmung 
mit H. BöCKH in die levantiniscbe Zeit, wofür die Beweise sicb aus den in 
den Scbottern bei Budapes>:, also in den eigenen Ablagerungen der jungen 
Donau vorfindlichen Mastodon arvernensis und M. Borsoni ergeben. Es ist 
dies eine derartige Erkenntnis der Verbáltnisse, der sicb aucb J. Ha'-jAváts 
angescblossen bat. Letzterer íügte nocb hinzu, da Bdie derart ins GroCe Alföld 
eingebrocbene Donau ibren mácbtigen Scbuttkegel Di« an den Eand des 
das Becken erfüllenden levantiniscben SüBwassersees vorgescboben bat. 

Das alté Delta des Budapestéi* Donauabschnittes. 

Die alté Bndapester Donau stellt mit ibren zugebörigen ausgebreiteten 
Ufern tatsácblicb ein Terrain dar, das mit allén Attributen einef? Deltas aus- 
gestattet ist. 3:^in Scbeitel dürfte anfangs eine etwas südlicbere Lage einge- 
nommen babén, aber von bier aus im Laufe seiner fortwábrenden Umgestal- 
tung allm&blig bis zur beutigen oberen Spitze der Szentendreer Insel fluB- 
aufw^rts gewandert sein. Abgeseben von seiner ibm spS-ter zugewacbsenen, 
nacb Westen umgebogenen Spitze besitzt unser Delta die Form eines scbmalen 
Dreieckes, dessen Scbenkel anfangs bloBetwa unter 24°, weiter untén, zwi- 
scben Érd und Vecsés aber bis zu 50" divergieren. 

Der ziemlicb kontinuierlicbe Westrand des altén Inundationsterrains 
wird d\ircb die N— S-licbe Lisiére des Visegráder Andesitgebirges, weiter 
südwárts durcb vei"scbiedene steil auftaucbende ScboUen des Buda-Kovácsier 
Göbirges und ganz im Süden durcb den Steilrand des Buda fok- Tétényer 
Plateaus gebildet. An der Zusammensetzung des mebr zerstückelten 
Ostrandeg dagegen nebmen Teil der Nagyszál (652 m), der Kalvarienberg 
von Vác (205 m), das westlicbe Ende des Csörögrückens (219 m), die Hügel 
von Csornád (274) m), ferner der Fótibegy bei Fót (256 m), die Berge bei 
Mogyoród (200—272), die Hügel von Kistarcsa, das Csömörer Weingebirge 
(250 m), die altén Scbotterterrassen von Cinkota (240—250 m) und die An- 
böben in der Gegend Eákoscsaba —Ecsér— Maglód (170 — 142 m). 

Im ganzen ist es daber ein 50 --52 km langes, oben scbmal beginnendes, 
gegen seine Mitte 14 — 18 km breites, untén aber zwiscben Budafok und Ecsór 
bereitg sicb bis zu 20 km verbreiterndes Gcbiet, dessen Bnsis in der Ricb- 
tung der Linie Soroksár— Ecsér mit der Oberflácbe des Alföldes veiscbmilzt. 

An der Zusammensetzung des Westrandes, namentlich des Buda- 
Kovácsier, Gebirges und zwar vom Kőérpatakbei Budaörs bis zum Pomázer Tal 
nebmen als ticfstes Glied obertriasiscbe Dolomilscbollen teil, dcnen sicb 
dieselben überdeckend obereozáne Nummulitenkalke und unteroügozáne 
Sandstcine, ferner Ofner Mergol und ebenfalls nocb unteroligozáner Klein- 
zeller Tegel anscblieíÍ3n. Südlich davon baut sicb das Budafok — Tétényer 
Plateau aus oberoligo/anen Scbicbten, ferner aus unter- und obcrmedi- 
terranen Ablagerungen, aus sarmatiscben Kaikén und endlicb pontiseben 



l'AT,AIU)IIYl)I!OíinArHIK DKK HUDAPKSTER DONAU. 211 

Zoncn auf. Der nördliche AbscViiuU hiugegcn besteht a us Andeeilen und fest 
verkitteten agglomcratiscben Andesittuffeii. Die östliche Begrenzung des 
cinstigen lundationsgebietes besteht dagegen bloB im Nagyszál aas ober- 
triapiscbon Gcsteinon des Grundgebirges, donen sich hier ebenfalls Nurnmu- 
litenkalke und Lindenbergcr Sandsteine zugesellen, w3,bivnd die übrigen 
südlicher gclegenen Teilo der Unirandung bereits ausscbliefilich jüngeren 
Formationen ongebören. So bestebt zum Beispiel der Csörögberg bei Vác aa<? 
oberoligozánen, untermeditorrancn Ablagemngon und einem Piroxenandesit- 
Dyke, die Hügel bei Csornád, der Kőbegy bei der Puszta Imrebáza, der Fóti- 
begy a ns untermediterranen Kaikén, Scbottern, Tuffon und sedimentierten 
Rbyolittuffcn. Die Anböhen bei Mogyoród lasscn Ebyolittuffe, Pyroxonan- 
desittuffe und pontisebe Scbicbten erkennen, die Terrainanschwellungen 
ÍTei Csömör und Cinkota a ber besteben aus álteren, wabrscbeinlicb pontiseben 
Scbottern. Die Anböben bei Kerepes und Csiktárcsa und scbiieBlicb die 
Hügel bei Ecsér und Maglód figurieren auf den geologischen Karten blofí 
als pleistozáne Sande, jedocb darf vermutét werden, dafi unter di-eser ober- 
flácbbcben Decke aucb áltere Formationen vorbanden sind. 

Das zwiscben diese beiden, sieb lange hinziebenden Ránder fallende 
Terrain, alsó das einstige Delta der altén Donau weist scbeinbar die aller- 
einfacbeste geologische Zusammensetzung auf. Aufisr den tiefer gelegeneu 
alluvialen Sand-, Scbotler-, ferner Morast- und Torflagem; die namentlicb 
auf den beutigen Szentendreer und Csepel-Inseln, ferner entlang der Bácbe 
Rákos, Sóspntak, Csömöii-, Fóh- und Ha rtyáni patak sicbt bar sind, werden 
an den erböbteren Stellen des Terrains auf der geologiscben Karte Fiugsand, 
resp. pleistozáner gebundener Síínd angegeben. 

Jedocb taucben aus dersoeben gescbilderten Decke an einzelnen Punkten 
aucb andere Formationen zu Tagé, die uns vermutén lasscn, da B der Unter- 
grund des einstigen Deltabodens anders und abwecbslungsreicber bescbaffenist, 
als man im ereten Augenblicke anzunébmen geneigt wáre. Derartige Stellen 
sind zb. der bei der Rátóti-Puszta anstebende Fleck mit Anomyensand 
(150 m), ferner SW-iicb von diesem der aus untermediterranem Kaik be- 
stebende Jubászbalom (190) ferner drei ábnlicbe Kalksteinvorkommen bei 
der Imrebázi -Puszta, von denen der Kőbegy (243 m) der bÖcbste ist, dann 
südlicb von bier der Sasba lom-Hügel bei P.-Szt.-Mibály (156 m), der aus unter- 
mediterranen Anomyen-Schottern, ferner die Scbotterausbisse mit Pecien 
yraescabnusculus bei Cinkota und endlicb die Kőbányaer Hügelgruppe, 
die aus LeyUia-, sarmatiscben- und pontiseben Ablagerungen bestebt. Dm'ch 
Tiefbobrungen, sowie aucb durcb natürUcbe Aufscblüsse gewinnen wir überall 
die Überzeugung, daBim Untergrunde des Deltas tatsácblicb überall á'.tere 
Formationen vorbanden sind. Derartige Punkte sind der artesiscbe Bruu' 
nen auf der Skt. Margaretben-Insel, dureb welcben W. Zsigmond y den Klein- 
zeller Tegel nacbgewiesen hat, der 970 m tiefe artesiscbe Bruinien im S adt« 
wáldcben, in dem ebenfalls durcb Zsigmond v von oben nacb abwárts das 
obere und untere M-diterran, die obere und untere Oligoyánstufe, ferner 
ein mitíeleozSnes Braunkoblenflöz und scblieBlich der obertriadiscbe Dolo- 

14* 



212 F- SOHAFAR/IIv 

mit entdeckt wurden. In einer verunglückten artesischen Bobrung in Újpest 
blieb der Bobrer im Kleinzeller Togel stecken. AnláBiiob von Kanalisa (ionén 
crbielten wir Kenntnis, dafi auf der áuBeren Kére peserstra Ba und in Kis- 
Szugló das untere Mediterrán, in der Abonyigasse dagegen das obere Medi- 
terrán angetroffen wurden. In der lUés-Gasse stie 6 man auf obermediterrane 
und garmatiscbe Sciiicbten, ebenso bat bei einer Brunnengrabung in Eákos- 
palota A. Franzknau obermediterrane Scbicbten beobacbtet. Die artesiscben 
Brunnen im X. Bezirke (Kőbánya) durcbdringen sarmatiscbe und ober- 
mediterrane Kalke, bevor sie auf die wasserfübrenden untermediterranen 
Scbotter stoBsn und in áhnlicber Weise erw'cs der Bobrer aucb im IX. Be- 
zirk (Ferencváros) untermediserrane Scbicbten. AuBer diesen künstlicbcn 
Aufscblüssen gibt es aucb nocb einige natürliche und ist es namentlich die 
Donau, die durcb Erosion in ibrem abgedánimten toten Arm die sarma- 
tiscben Kalke au^gedeckt hat, wábrcnd wir durcb Baggerung, namentlich 
im lebenden Arm oberhalb Budafok Kleinzeller- Tegel, sowie weiter abwárts 
die ganze Serié der am Tétényer Plateau aufgescblossenen neogenen SLufen 
nacbweisen konnten. In den Gruben der Ziegeleien scblieB icb sind die Scbicb- 
ten der pontischen Ton- und der levantischen scbotterigen Sande aufge- 
scblossen. 

Es ist daberevident, daBdieses ganze ci 500 km^ groB.í Terrain in seiner 
ganzen Ausdebnung aus tertiáren Scbicbten bestebt, welche den vom Al- 
földbecken berauf bis bieber, alsó bis an den Eand des Ofener Gebirges und 
den FuB des Nagyszálrückens sicb vorschiebenden Meeresteil ausgefüllt 
babén. 

Wenn wir im Standé wáren, die unser Terrain verhüllende Schotter- 
und Sanddecke zu lüften, könnten wir zwar allé die angefübrten Ablagerun- 
gen erschauen, jedoch bereits nicbt mehr in ihrem ursprünglicben Scbicb- 
ten verbande. 

Nocb im Verlaufe der Térti árperiode entstanden zu verschiedenen 
Zeiten absetzende Brüche und Verwürfe, diurcb welche die Beckenscbicbten 
zu Bláttern, oder aucb scbachbrettartig zu Würfehi zerlegt und gegeuseitig 
in vertikaler Eichtung verscboben wurden. Vor allén sei die schollenförmige 
Zerstückelung der einstigen Ofener Tafel erwabnt, durcb die der Dolomit 
sowobl, wie das auf seinem Bücken rubende mitteleozáne Braunkoblenflöz 
auf der Pester Seite in eine bedeutende Tiefe niedersanken. Das Kohlenflöz, 
sowie zugleich die Hangendfláche des Dolomites liegcn bei 917 m unter dem 
Mundlocb der Bobrung. Ob unser Gebiet aucb weiterbin in nocb gröBere 
Tiefen abgesunken ist, dafür liegen bis jetzt nocb keinerlei Tiefbobrungen 
vor, aus gewissen Anzeicben an der Oberflácbe aber kann angenommen 
werden, daB sicb wiiter gegen Osteu bald wcnigst-ens eine teil weise Um- 
kebr einstellen dürfte, namlicb die Stufen wieder ansteigend wurden. Im 
Weicbbildo unseres Gebietes stoBen wirnurau cinem einzigen Punkte, náin- 
licb bei Vác am Nagyszál und dem südostlicb von ihm befindlicben Csővár 
auf unser altes Grundgebirge, das sicb gegen über dem gleicbermaBan be- 
scbaffenen Pilisgebirge erhebend, in selbstverstSndlicber Weise auf die 



PALABOIIYDIJOGIÍAPIIIE DER BUDAPESTEK DONAU. 213 

Grabenstruktur des zwischen ihuen liegcndeu Feldes zu scblieBön erlaubt. 
Weiter gegen Süden sucben wlr gegenüber dem Ofener Scbollengebirge ver- 
geblicb nncb solcbon nbormaJs nuftniicbonden Scbollen ; solcbo wáren bloŰ 
in dem bereits sebr ontfernten Bükkgebirgc zu cikenncu. Es macben sicb 
aber im östlicben Eandgebirge des Deltas gewisse andere Anzeicben bemerk- 
bar, d-ie darauf bindeuten, da 6 der Cbarakter der Tektonik in entgegenge- 
setztem Sinne zu einem ansteigenden wird. Als solcbe wáren aufijr der Tat- 
sacbe der bereits für sicb alléin bedeutsamen Erbebung der den Ostrand 
des Deltas bildenden térti árcn Ablagerungen zu bezeicbnen das südwestlicbe 
Einfallen uníer 8 — 15° der unterniediterranen Scbicbten am Berge bei Fótb 
und der vor ibnen liegenden Kbyolittuffe, ferner die gleicbfalls nacb Südost 
einfallenden Scbicbten von Kis-Szt.-Mibály. Ábnlicb verbált sicb aucb der 
Leytbakalk von Eákos, indem seine Scbicbten unter 5 — 7" gegen Westen 
geneigt sind. 

Auf Grund dieser Beobacbtungen kaun, obwobl mit einem gewissen 
Vorbebalc, ausgesprocben werden,, da6 unser Delta ein Grabensenkungs- 
gebiet mit assimmetriscb ent wickelten Flanken überdeckt.. 

Derartige mit den einzelnen Pbasen der allgemeinen kontinentalen 
Hebung verknüpften niedergebende Senkungen babén sicb aucb noch spáter 
wiederbolt, namentÜch im mittleren Oligozán, ferner im ünfcermiozán un- 
mifctelbar vor den Andesiteruptionen, die allé auBjr an der Zerstückelung 
der sicbtbaren Umrandung aucb an der Zerlegung des zwiscben ibnen liegen- 
den zukünítigen Deltagebietes mitgearbeitet babén. Diese von Verwerfun- 
gen beglei téten .Senkungs be wegungen sind aucb spáter nicbt zum Stillstande 
gekommen, wie dies u. a. aus der Betracbtung der dem Absatz des pon- 
tiscben Tegels vorangegangenen Verwerfungen, die die in seinem Liegenden 
befindlicben sarmatiseben Kai kstein plattén treppenförmig abgestuft babén, 
wie dics in der einstigen örley-scben Ziegeleigrube deutlicb zu seben ist. 
Ja es wurde stellenweise selbst der pontisebe Tegel verworfen, wie dies in 
der Nábe des Wasserturmes im X. Bezirke in der anstoBenden Tongrube 
der Soubeitl seben Ziegelei erkannt werden kann. 

Nicbt genug aber, daB zu verscíiiedenen Zeiten zablreicbe Ver- 
würfe die einstige rubige Lage der Beckenausfüllung gestört babén, kam 
endlicb zuletzt aucb nocb die deformierende Wirkung der beiderseitig zu- 
flicB3nden Gewásser auf da.« zu Ende der pontiseben Zeit mit seinen böber 
geiegenen Teilen bereits trocken liegende Terrain biezu, teils dm'cb Auf- 
reiBan von Gráben, t-'ils durcb Ablagerung von Scbuttkegeln. Als solcbe 
áltere Scbottertei-rassen könneu die bei Csömör und Kistarcsa geiegenen 
Scbotterlager betracbtet werden, die aller Wabi-scbeinlicbkeit nacb aus 
den zunácbst geiegenen oberungarischen Gegenden bieber gelangt sind. 
Gewsse verkicsclte Nummulitengesteine, Opale und Jaspise, die in der P.-S/.t.- 
Mihályer Scbottergrube (156 m) gefunden werden können, ist mir gelungeu 
aucbinFót (200 m) und aucb nocb am Óváribegy im Komitate Nógrád 
nacbzuweisen, wodurcb L. Lóczy's wiederbolt geáuBerte Ansicbt, daB die 
oberungariscben Gewásser bereits zu Ende der Tertiárperiode der Buebt 
von Budapest tributár gewesen sind, biemit ibre Bestátigung findet. 



214 



r. SCHAFARZIK 



]ij trat alsó die zuEnde dcr pontischen, rtsp. zu Beginn der levantinischen 
Zeit bei Visegrád überflieBfnde Donau auf unser dermaBen bescbaffenfB 
Terrain, aui dem ihre Wassermenge bis zur zuuachst gelegenen Eropions- 
basis, d.i. zum Spiegel dct levantiniscben See im Alfoldbecken berabeilten. 



Die levantiiiische Donau. 

Die a US der Visegráder Enge hervorbrechende und sieh breit über 
unser Terrain ergiefiende Donau scbleppte ibren Scbotter mit und setzte 

ihn über den verscbiedenen térti ftren 
Beckenscbicbten ab. Am lebrreicbsten 
ist dieser levantiniscbe Scbotter in der 
Puszta -Szent-Lörincer Scbottergrube der 
Ung. Staatseiscnbabnen aufgescblossen. 
(Pig. 1.) Die Grubenwánde sind sen- 
krecbt und durcbscbnittlicb 8 m hoeb. 
Zu unterst guckt nocb an mancben 
Stellen blauer pontiscber Tegel bervor, 
über dem dann ^/g der Wandhöbe auf den 
bláulicbgrauen levantiniscben Scbotter 
entfallen, wábrend das obere ^3 ^^™ 
pleistozánen Scbotter, sowie einer dünnen 
Scbichte gebundenem Flugsand ange- 
liören. Die Scbottei-stücko des levanti- 
niscben Scbottcrlagers sind d.urcbscbnitt- 
licbnuBgroB, unterdenen bloB ausnabms- 
weise faust-, oder gar kopfgroBo Stüeke 
anzutreffen sind. AuBardem gibt es aucb 
reicblich Sand zwiscben den Scbotter- 
stückcn ontwoder mit ibm gemiscbt vor- 
koramend, oder aucb belbstándig in 
Form von dünnen langgezogenen Linsen, 
die mituntcr aucb nocb die fluviatile 
Kreu'/scbicbtung erkennen lassen. Es ist 
dies ein bláulicbgrauer, rescber Sand, 
dessen Korner eckig und an den Ecken 
bloB maBig abgerundet sind, daber einen 
lypiscben fluviatilen Cbarakter besitzen. 
Hirer Bescbaffenbeit nacb ist der 
weiB^' Kieselquarz vorwiegcnd, neben 
ben dera aber aucb weiBj Quarzitscbiefer vorkommen ; auBerdem sind aucb 
zablreicbe farbige Quarzvarietáicn zu beobacbien, rote, bláulicbe, sogar 
aucb scbwarze. Ibrer Form nacb sind die Scbotterstücke zumeist etwas flacb, 
sogar mitunter scbeibenartig. Andere Gcsteinc sind der violot<c Quarzpor- 
pbyr, der Gránit, granitigcbe GiiciB, G'.ininier-Guei 6, Gmnuiii. Pcgiiiatit, 




Fig. 1. Geologiscbes Profil der 

Puszta -Szent-Lőrincer -Scbotter- 

grubenwand. 

/)a = pontÍ!-chcrTün; ífc=levantimsch(r 
Sohotter und Sand, fluviatil gcschich- 
tvi, zuunteií<t mit groBen Andcsit- 
geröllcn; piA;=altpkistozáner Schot- 
ter A=gcbundeiier Flugsatul. 



PALAEOHYDROGRAPlllE PKR BUDAPESTEK DONAU. 



215 



die allo von der obercn Dona u odor zum Teil iiuch aus österreichiachen Gauen 
herstammen. Docb sind unter ibnen auch nfther anstehend vorkommende 
Gesteine zu erkonnen, sowie permisebe Qunrzitsandsteine, Andesiíe und aus 
uulermcditerraiiGu Scbicbten umííescbwenmiíc verkieseltc Holzstückc. Die 



«.trv. 






^uÁiix\ jxotr 




Xőha,y^a. 1^9^ 



tbdmcn 



-MexinKota 




^áW}íe>t€^ttw> 






át 



Pig. 2. Der untere Teil des Budapester le vautiniseben uud altpleistoz&nen 

Donaudeltas. 
So h wa íz = unlermediterraiier Schottcr N-lich von Fóf ui;d in ckr Nahe vun Putzla- 
Szcnt-Mihály:; wc i B = Lcythakalk, sarmatisclK r Kaik ui d i-íntiíclcr Tcn lei 
Kőbánya ;punktiert = (?) ponÜKchoi Schotttr zwisclun Fót und Cinkota ; k re uz- 
weise 1 i n i e r t =levantinischer Schottcr bei Pu.'-zta -Sztnt -Lőrinci ; schief li- 
n i c r t ^ altplcistozámr Schotter; weiCc P f c i"l c = levantinibchc Donauarnip; 
schwarze Pfeilc= altpkistozáne Donauarmt ; g o í^ t r i c h c 1 1 e L i n i e n = 
seitlichc Deltabcgrcnzung ; p u n k t i o r t c U ni r a ;i d u n g = einstige Lage der 
Hanpt- und Rcsid<nz!<t;uU Budaptf-t. 

Andesite sind in der Regei bereits stark veiwillert, ivotzdem kann unter 
ibnen der Ampbibol-Biotit-Andosit und der granatenführeude Biotit-Ampbi- 
bol-Andcsit noeb sicber erkannt worden, die ganz bestimnit aus dem Vise- 
grád— Na gymaroser Andesitgebirge berstaminen. Interessant ist, da C die 
gröB en Rollstücke der erwftbnten Andesite an der Basis des levantiniscben 
Scbotterlagers zu finden sind, ein Beweis dessen, da B der Durcbbrucb der 



2^0 F. SCHAFAIÍZIK 

Donaudurch das Visegráder Andesitgebirge zu Beginn der levantinischen 
Zeit stattgefunden bat. 

Iti diesein Schotterlagcr wurden die zur Altersbestimmung so wichtigen 
Mastodon arvcrnensis und M. Borsoni in Form mebrerer Molarzábnc ge- 

funden. 

Die Lage des vorgebend besprocbenen levantiniscben Scbotterlagers 
kann auf Grund von Kartenablesungen zwiscben 138—144 m ü. d. M. ange- 
nommen werden. Es ist dies eine derartige Partié des einstens viel ausgebrei- 
teteren Lagers, die seit ihrer Bildung ibre relatíve Lage so ziemlicb beibebal- 
ten bat. Der rascbe Wecbsel ibror Scbotter- and Sandscbicbtcn beweist, daő 
die Donau auf ibrera flacben Kücken báufig ibre Stromlinie, sowie aucb ibr 
Bett gewecbselt babén mag. Den Scbotter fübrte und setzte namentlicb 
der Saomgtricb, die sandigen Scbicbten dagegen das auBer demselben lang- 
samer flieűende Wasser ab. 

Es ist sebr wabrscbeinbeb, da fí zur levantiniscben Zeit, etwa einzelne 
Inseln ausgenommen, dag ganze Deltagebiet, namentlicb seme unteren Par- 
tién mit levantiniscbem Scbotter bedeckt gewesen waren, die s páter einsetzende 
Erosion bat jedocb so ziemlicb alles wieder vernicbtet mit Ausnabme des 
flacben Kückens von Puszta -Szt.-Mibály, der als Zeuge der bier stattge- 
babten Verbáltnisse an Ort und Stelle verblieben ist. Nacb der Kartievung 
J, HaTiAVÁts' können nur nocb die isolierten Scbotter partieen von Kákos- 
keresztur, Puszta-Gyál und Alsó-Némedi ebenfalls als levantiniscb ange- 
sprocben werden. (Fig. 2.) 

Die pleistozáne Donau. 

Die ArbeitsauBerung der pleistozSnen Donau war anfangs eine akku- 
mulierende, was aus jenen Aufscblüssen bervorgebt, in denen dieser Scbotter 
in ungestörter Lage über dem levantiniscben Scbotterbett angetroffen werden 
kann. In dieser Beziebung sind die Szt.-Lőrincer Aufscblüsse aucb für das 
Pleistozán als die klassiscbesten zu bezeicbnen. In dem vorlain bescbriebenen 
AufscbluB, der wenigstens für eine Erstreckimg von 1 km Gültigkeit bat, 
nimmt der pleistozáne Scbotter die obere Lage ein. Seinc Mácbtigkeit be- 
trSgt 2—2-5 m. Suine Fárbung ist abweicbend von der blaulicbgrauen Farbe 
des unteren levantiniscben Scbottcrs gelb, báufig bis licbtokkerbraun. Auf- 
fallend ist die GröBo seiner Kollstücke, indcm sic diejenige des unteren 
levantiniscben Scbottere betrácbtlicb übertrifft. Die meisten Stückesind faust- 
groB und sind dieselben mebr-weniger flacbe Gescbiebe ; viele sind aber nocb 
bedeutend gröBer, so da B angenommen werden kann, da 6 zur pleistozánen 
Zeit, namentlicb in seincm ersten Abscbnitte, viel mácbtigere und rei Bendere 
Wassermengen das Gerölle im FluBbette abwártsschoben, als früber zur 
levantiniscben Zeit. ScblieBlicb wáre dieser Urastand ungezwungen mit dem 
küblercn Klima Europas in der creten Hálfte des Pleistozán, w&brend 
der alpinen Eiszeit za vereinbaren, zu welcber Zeit die Donau aus den Glet- 
scbergegenden der Alpen, aber aucb aus anderer Bicbtung besonders zur 



PAI-AROIIYDUOGRAPHIK DHU lUTDAPESTRll DONAU. 217 

Schnec- und Eisschmelzo rcichlichoro Zuflüssc crliielt, als früher im Levan- 
tijiisclien. 

Die pleistozáne Schotlordeckc von P.-S/J .-Lőrinc erreicht heute mit 
dem darüber golagerlen Plugsand zusamnien oine Höhc von 144 — 146 m ü. d 
M. So wie wir vorbin den daselbst anstebcnden levanliniscben Schotter als 
in relatív unverándertcr Lagc angenomnien babcn, ebenso können wir aucb 
die über demsolbcn ausgebreitote pleistozáne Scbotterdccke als im groBen 
ganzen unverándert betracbten, die von der ringsberum stattgefundenen 
Erosion und Sonkungen horstartig versebont gohlieben ist. Auf Grund dieser 
Basis kann der P.-Szt.-Lőrincer pleistozáne Scbotterfleck mit anderen gleich- 
alterigen in Verbindung gebracbt werden. Derartige Vorkommen sind noch 
anzutreffen auf der Höhe von Kőbánya, insbesondere im Hangenden des 
pontiseben Tegels in der seinerzeitigen ÖRLEY-schen Ziegeleitongrube, wo- 
selbst dersejbe sehr schön als eingesackter «ge£alteter«> Schotter beobacbtet 
werden kann; ferner am Snsbalom bei P.-Szt. -Mihály, wo derselbe über 
untermediterranen Schotter ausgebreitet ist, und endlich auf der Kleinzeller 
Terrasse bei Óbuda im rechtsseitigen III. Bezirke der Hauptstadt, woselbst 
derselbe über dem Kleinzeller Tegel liegt, anderei^seits aber von dem ebenfalls 
daselbst befindlichen SüBwasserkalklager überdeckt wird. 

Dieses ausgedebnte und zweifellos einstens zusammenhángende pleisto- 
záne Schotterlager hat die zu diesor Zeit höher gehende Donau abgelagert. 

Besonders ist es das Schotterlager an der Kleinzeller Terrasse, das die 
auffüllende Tátigkeit der' Donau zu dieser Zeit gut illustriert. (Fig. 3.) Der 
daselbst sichtbare Schotterlagerrest, der seinen Bestand bloB der schützenden 
Travertinodecke verdankt, bestebt zuunterst aus mit Sand reichlich unter- 
mengtem kleinkörnigen Schotter. Einzelne im Schotter liegende abgewetzte 
Schnábel der dickschaligen Oongeria ungula caprae weisen darauf hin, dafi 
dieser Schotter vom Kleinen Alföld her seinen Weg genommen hat. Es sind dies 
dieselben «Ziegenklauen», wie sie aucb aus den pleistozánen Terrassen bei 
Verőcze, Nagymaros und Bassaharc im Donaudefilé selbst bekannt sind. 
Die obere 3—4 m máchtige Lnge des im ganzen an 5—6 m betragenden Auf- 
schlusses dagegen besteüt beinahe ausschliefi]ich aus feinem Sand. Es deutet 
dies darauf hin, dafi die ganze Ablagerung seitlich vom einstigen Stromstrich, 
mit seiner oberen Smd- und Siltschichte aber bereits bloB durch die Inun- 
dationen bei Hochwasser zustande konimen konnte. Das Strombett der 
Donau selbst mag sich etwas weiter vor dieser Stelle befunden habén. 
Da B dieses Schotter- und Sandlager tatsáchlich eine Stromuferbildung ge- 
wesen ist, wird aucb dadurch bewiesen, dafi sich zwischen den fluviatilen 
Ablagerungcn aucb Einschwemmungen des vom Mátyás berge anláB.icb von 
GuBregen herabbeförderten und aus eckigen Dolomit-, Nummulitenkalk-, 
Mérgei- und Hornsteinstüc kehen bestehenden lokálén Schuttes beobachten 
lasscn. 

Die Gesteinsmasse der pleistozánen Schotter sind vor allém anderen 
Quarze und Quarzite in ihren verschiedenen Variét álén, ferner Gnei B, Glimmer- 
schiefer, SiUimanitschiefer, cyanit- und granatenführender Granulit, die allé 



218 



F. SCHAFARZIK 



von der oberen Donau aus dem im Bereiche der Nyitra und Vág befindlicben 
Gebirge, teilweise aber, wie z, B. der Cyanitgranu]it,aus dcm österreichischon 
Waldvierte] herstammen. AuB.rdem kann man aber auch noch Biotit- und 
Biotit-Amphibol-Andesitc'^beobacbten, die aas der Visegráder Enge berzu- 
leiten sind, ferner noch einzelne Kaik- und Hornsteingerölle, die von Nagy- 
szál und dem ebenfalls in der Nábe befindlicben Pilisgebirge herstammen 
dürften. Und (indlich mischlen sich namentlich am O.-ítrande des Delta 



UktK^a^ K. Xví'CXelV 



Ób-uiUc Wx\A^/i^. 






150 X 

:::::_ D' 




D^ Ct, -;-.— - 



Fig. 3. Geologiche Verháltnisse der Kleinzeller Hochterrasse, sowie die 
schematische Darstellung der seitliehen Hin- und Herwanderung der pjeisto- 

zánen Donau. 

6m = Ofoner Mérgei, unt. Oligozán ; ^a = Kleinzeller Tegel, unt. Oligtzán ; fc = aH. 
plcistozáner Schotter; A = altpleistozaner Sand und Silt ; wií = junger pleistozancr 
Kalktuff; Z = LöB. Di = höchster Wasserstand der altplcistozánen Donau (150 ni); 
ö' = Linic der in 0-licher Richtung scitlich wegwandcrndcn Donau j Z>" = Linie 
der zurückwandernden jüngcrn pleistozánen Donau zum FuBe der Kleinzeller Hoch- 
terrasse; oA = altholozane (Altofner), Stadte-) Terrasse ; D^" = die jungholozane 
Donau; F^ -3 = von Verwcrfungcn begleitete Brüche ; A/ = alté Eruptionspunkte der 
Budapester Thernun am Kleinzeller Hochplateau und ihrc aktuellcn Quelltrichter 
auf der Altofner Terrasse und an der Stclle der artesischcn Bohrung auí der Set. -Már- 
ga retheninsel. 



Schotter partién dazu, unter anderen die vcrkieselten nummulitenführeudcn 
und vcrschiodene Opnlschotterstücko, die aus nördlich gelegencn obcrungari- 
schen Gegenden slanimen und als állere Schultkcgel bei Fót— Csömör liegen. 
Der Hauptarm dieser höher flieBenden pleistozánen Donau hat auf 
dem angeschüttcten, höher wachsenden Deltarücken seinen Lauf unaus- 
gesetzt hin und her seitlicb verlegt ; in noch bcdcutondercm MaBa behcrrschte 
der Strom aber das ganze Gebiet dadurch, da Bsich von ihm zahlreiche Nebcn- 
arme abtrenntcn, die hio und da Partieen á'terer Ablagerungen inselförmig 



PALAEOIIYDROGRAPHIE DEU BUDAPESTER DONAU. 219 

umfingen. Bei Hocbwasser müssen weit ausgreifende Inundatiuuen liáuí'ig 
gewesen Bein, besonders Ende Winter, wo der in Bewegung geratene EisstoíJ 
sich an violcn Punkten lioch onfgcslaut habén dürfto. Uiiler der Last und 
der gleichzeitigen Unleiwascbujig durcb das abflieC'nde WasBer mocbten 
dann in dem totál aufgeweichten Boden jené un regélni a Bigén trichterförraigen 
Schottereinsackungen entstanden sein, die für dio pieistozíiiie Schotterdecke 
bei Budapest so auBerordentlicb cbarakteristiscb sind. 

Wie lange wobl die akkummulierende Tátigkeit der pleistozánen Donau 
angehalten babén mag, dafür habén wir bis jetzt keine unmittelbaren Beweisc, 
es ist aber wabrscheinlich, daB dieselbe im allgemeinen mit dem Maximum 
der alpinen Vergletscherung zusammengefallen sein dürfte. 

Über die Kulmination hinaus seben wir dann dio Donau fallen. Ihre 
Tátigkeit verándert sich zu einer erodierenden. Durcb diese in spáterer Zeit 
einsetzende Exkavation werden ihre eigenen früheren pleistozánen, sowie 
auch die vorhergehendon levanünischen Schotíerlagor wieder zerstört und 
derén Matériái for.gc,«chleppt, und wahrecbemlich geschah dies durcb die 
Eückwirkung einer Tieferlegung der Erosionsbasis. Unterdessen gleitet das 
Bett der Donau von seiner einstigen Lage am levanliniscb- bis alt pleistozánen 
Deltarücken allmáblig herab, Btellenweise dessen Eeste inselförmig um- 
schlieBend. 

Das Schottermaterial der jüngorpleistozánen Donau rekrutirte sich 
teils a US friscb zugeführten Massen, zum groBen Teil jedoch entstammte es 
a US der Abtragung der vorbandenen álteren Schocterlager. (Fig. 4.) Aus den 
Feinteilen der umgelagerten Massen, námlich dem Sande entstand an der 
Terrainoberfláche der erste Flugsand. 

In der zwoiten Hálffce des Pleistozáns war das Klima im allgemeinen 
von weniger Niederschlágen begleiíet undinfolge des Auftretens vonstárkeren 
Luftströmungen wurde aus den fluviatilen Sanden Flugsand, der sicb sofőrt 
zu NW— SO-lich orientierten Dünen anzuordnen begann. Zugleich begünstigte 
das trockenere Klima die Kalktuffbildung, die aud unseren Thermen zudieser 
Zeit in erhöhtem Ma Be stattgefunden hat. Auf der Kloinzeller Terrasse be- 
trágf; seine Máchtigkeit 8—9 m, aber aucl\ onderwárts, so z. B. am Plateau 
des Festungsberges, am W-Abfall des Gellértberges etc, erreichte die 
Kalktuffbildung eine betráchtliche Máchtigkeit. Berübmt sind unsére 
Travertino-Ablagerungen auch noch dadurch, daBsie eine typischo pleisto- 
záne Wirbeltierfauna enthalten, u. zw. Resté von Elephas frimigenius, Rhino- 
ceros antiquitatis, Bos taurus, Gervus euríjceros etc, sowie ferner eine Unmasse 
weiB,^ Gebáuse von den bekannten Landíchnccken Succinea ohlomia, Helix 
kispida, Piipa frumentuni. Zu gleicher Zeit hat auch die Biidung des Lösses 
begonnen, welcher sich als subaerischer Staub unter der Einwirkung der 
NW-liohen Winde vorwiegend an den im Windschatten gelegencn 80-lichen 
SJten unserer Berge abgesetzt hat. 

Sowohl der Flugsand am Deltagebiet, sowie auch die LöBbildung an 
den Gebirgsgehángen überleben die Bildungsdauer des pleistozánen Traver- 
tinos, da seine Thermen zu Ende dieser Epoche bemüssigt waren,ibre damalige 
hohe Position zu verlassen. 



220 



F. SCHAFARZTK 



Die Donau selbst hat in der jüngeren pleistozáncn Zeit sich von der 
Kleinzeller Terrasse weit entfernt und streifte mit cinzelnen ihrer Arme bis 
nach Cinkota hin, wie dies durch die in der BENiczKfschen Schottergrube 
über dem Untermediterran liegenden pleistozánen Schotterdecke erwiesen is;, 




Fig. 4. Geologisches Profi] von der Hochterrasse der Puszta-Szent Lőrincer. 

Schottergrube zum Soroksárer Donauarm. Höhe zur LSnge = 10 : 1. 
pa = pontischer Togel ; ZA;=levantinisches Schotterlagcr; óp =altp]eibtozáncs Schotter- 
lager ; fp = jünger pleistozáner Schotter und Sand ; óA=altholozáner Schottcr und Saud. 



die obwohl bereits niedriger, als die bei Puszta-Szt .-Lőrinc oder Puszta- 
Szt .-Mihály befindUchen altpleistozánen Resté, immerhin typische jung- 
pleistozáne und ebenfalls sackartige Einstülpungen aufweisende Schotter 
darstcllen. 

Die alt-holozáne Donau. 

Mit dem Anbruche der altholozánen Zeit treffen wir die Donau wieder 
am FuBa des Ofner Gebirges. In der kaum abgelaufenen jüngeren pleisto- 
zánen Zeit hat die Donau auf ihrem eigenen Delta immense Zerstörungen 
und Wegschwemmungen verursacht. Auf dem Gebiete oberhalb der Haupt- 
stadt hat die Donau die daselbst befindlichen levantinischen und altpleisto- 
zánen Schotter totál zei'stört und höchstens an einigen Stellen Teile einzelner 
mittel pleistozáner Terrassen verschont. (Fig. 5.) Eine derselben ist z. B. die 
oberhalb Vác befindliche Terrasse, die sich ziemlich breit am FuBe des Nagy- 
szál bis nach Verőcze hinaufzieht, die obzwar niedriger als die altploistozáne 
Schotterdecke, immerhin noch ziemlich hnchist (ca. 130 m ü. d. M.). An ihrem 
Fu6^ zieht sich ganz bescheiden als schmales Bánd ca, 8 m über dem Donau- 
spiegcl in einer Meereshöhe von 111—113 meine altholozáne Terrasse hin. 
Wenn wiraber stromabwárts gegen die bischöflichc Residenz Vác zu windern, 
so Wordén wir indessen bald gewahr, daB dicse über oberoligozánen Schicbten 
abgelagerte Schotter- und Sandterrasse sich alsbald verbreitert und zwar 
sosehr, daB sich auf ibr die ganze Stadt aasdehnen konnle. Bei Budapest ist 
die altholüzáne Terrasse ebenfalls niedrig. Die Altofner Ebene bei Aquincum, 
die derselben Zeit angehört, ist bloB 105—110 m hoch, alsó áhnlich wie die 
Terrasse von Vác. Die Donau formiert daher, wie E. Cho.iNOky derartige 
zu menschlichen Ansiedelungen gewisserma Bon einladenden Terrassen be- 
zeicbnct, bei Altofen ebenfalls eine Stádteterrassc. Durch ihre seitliche Erosion 



'Vetojcxí'..*'- 




Fig. 5. Dcis Budap.tíler Donaudelta in seinen verschiedenen Pbasen. 

Die wcstlichen Begrenzungc n ; das Andesitgebirge bei Vitográd, das Buua-Kovácsicr 
Schollengcbirge und das Téfényer Platcau; die östlichtn Grenzhöhen : Dcr Nagyszál, 
die Hügcl bei Vác und die Fót-Cinkota-Maglódcr Hügt 1; gefitricheltc Linie = 
die Grenzlinien dcs Delta; schwarzweiB g c s tr e i £ t = die Resté der levan- 
tinischen und altplcislozánen Schotterdcckc ; ncrdsüdliche Raster= jünger 
pleistozáne Schottcr und Sandc ; gestrichclte Ra e t e r = derén niedrigster, 
jüngster Teil ; wcstöstliche Ra s t e r = altholozáner Schottcr und Sand auf 
dcn St ádteterrassen ; s c h w a r z e Pfeile = die Kurven dcr altpleistozánen Donau; 
we i = die jungholozánc Donau und ihrc Ncbcnbáche. 



222 F- SCHAFARZIK 

hat diü nunmelír zurückgekebrte, jedoch um 45 m tiefer flieBcsnde Donau 
den a US Kleinzeller Tegel bestebenden FuB der Kleinzeller Terrasse ange- 
scbnitten.auf welchen Urastanddie beutigen überstcilen Böscbungsverbáltnisso 
der Altofner Gebirgslebnezurückzofübrensind. Eine weitere Folgc des Sinkens 
des Donauspiegels zur altbolozánen Zoit war, da 6 die Ofner Tbermalquellen 
infolge des verminderten bydrostatiscben Druckes ebenfalls zur Donau berab- 
stiegen und zwar auf den Brucb, den wlr beutc als B u d a p e s t e r T h e r- 
m a 1 1 i n i e bezeicbnen. 

Die Altofner Terrasse bat eine sensenariig gekrümmte Begrfinzung. 
Tlír Bogén streicVit von dórt aus auf den linksseitigen Boden der Haupístadt 
binüber, woselbst die dama]ige Donau überall reicblicb Scbottcr und S:ind 
zurückgelassen bat, wie dies am Eckgrunde vom István- und Stefánia- út, 
am Almásy-tér, in der Kertész-utca, am Károly-körút und in der Váci-utca 
anláölicb verscbiedener Haus- und Kanalisationsbauten beobachtot werden 
konnte. Die Pester Stadtterrasse bat eine Meeresböbe von ca. 103 — 109 m. 
Vom V. Bezirk bis zu der ini VIII. Bezirk befindlicben Ludovika Honvéd 
Mi üt ára ka de mie einen mácbtigen Bogén bescbreibend, wandte sicb bierauí 
die Donau abermals gegen das recbte Ufer, woselbst sie den Szt.-Gellértbegy- 
Berg umgebend bis zur beutigen Eisenb;;bnstation Kellenföld binstreifte 
und sicb dasellíst die 104—108 m bobé Terrasse abgebobelt bat. Diese Terrassen- 
ebene bat die Donau ebenfalls mit einer starken Krümmung verlassen, und 
zwar wabrscbeinlicb auf die Art, da 6 sie in die beutige Soroksárer Donauarm- 
ricbtung einsprang und von dórt in der Szt.-Miklóser Depression über die 
beutige Csepeler Insel binweg narb Érd auf das beutige recbte Ufer zmück- 
kebrte, woselbst sie sicb wieder eine Stádteterrasse lierausmodelliert bat. 
Diese letztere Scblinge, náinUcb über Soroksár und S^t.Miklótí ist wenig- 
stens vorláufig bloB eine Kombination, die aber duicbaus nicbt un wabr- 
scbeinlicb wáre. Wenn wlr aber blo B die sicberen Altofner, die Pester und 
nnterbalb des Gellért begy-Be rges die Lágymányos-Stromkurven vor Augen 
baltcH; so ist scbon aus diesen VerbáUnissen ganz deutjicb zu erkennen, da 6 
das Gefálle der Donauin der altbolozánen Zeitéin geringeres, ibre Strömung 
eine langsamere, bingegen ibre Neigung zur Kurvenbildung bereits eine 
gröBere gewesen ist. Zu dieser Zeit war die Donau bereits gánzlicb von ibrer 
einstigen bobén Lage der levantiniscben und altpleistozánen Terrasse berab- 
geglitten und ist von SLufe zu Stufe dem ibr im nácbsten Zeitabscbnitt zu- 
fallenden engeren Eabnien immer náber gekommen. 

Dic jiiiifjholozáne Donau. 

DaBdJe Donau sicb als Linie ibres beute gültigen Laufes gerade den 
beinabe N— S-licben Eand des Visegrád— Ofner Gebirges crwáhlt und dcm 
Abzuge ibres Wassers sicb nicbt ein Bett irgendwo in der Mitte des Dcltas 
ausgetieft bat, findet in tektoniscben Ui-sacbcn seine Erklárung. Die frübere 
geologiscbe Gescbicbte der Umgebung von Budapest überprüfend, bemerkt 
man, da Bdie dic Ausgcstaltung der Terrainol)erflácbe ergebenden tektoniscben 



l'ALAEOITYDROGRAI'HIF, DKR RUDÁPRSTER DONAU. 



223 



Bewegungen von Zeit zu Zeit intensiver aufgelebt babén. Die markantesten 
babé ich bereits früber angeführt und als letzte die der Ablagerung des pon- 
tischen Tegels vorangcgangenen sarmatiscben Brücbe erwábnt. 

In den nacb ibnen abgesetzten, jüngeren pontischen Tegeln, ím levan- 
tinischen und pleistozánen Schotter 
aber können dcrardge Verweifungon 
zufo]ge des lockeren Bcstandes ibrer 
Gesteine bloJS ausnahmsweise nach- 
gewiesen werden. Man muBdaher ver- 
suchen auf andereni Wege von der- 
artigen tektonisclien Veránderungen 
Kenntnis zu erbalten und dieser ist 
alicin das eingehende Stúdium des 
Terrains auf morphologiscber Basis. 

Die Ofner Tbormallinie ist jener 
Brucb, cntlang welchem dcr 0-Flügel, 
álso der westliche Rand des Delta ge- 
bietes tiefer eingesunken ist. Dieser 
an und für sich einfache Vorgang 
hatte nuu in verechiedener Richtung 
seine Wi r kun g geáu Bért und eigentlich 
ist es die Erkenntnis dieser letzteren, 
aus deneu wir auf das tatsácblicbe 
Faktum der altbolozánen Sankung 
rückzufolgern vermögen. 

Vor allém bat diese absetzende 
Bewegung allé die Querbrücbe am 
linken Ufer der Donau in Mitleiden- 
scbaft gezogen. 

Das mit Scbotter und Plug- 
sanddünen bedeckte und verdeckte alté 
Donaudelta befolgt námlicb ebenso 
seine eigene Tektonik, wie das vonibm 
nördlicb oder westlicb gelogene Berg- 
land, ja es kann direkt bebauptet 
werden., daB es sicb diesen beiden 
geradezu organiscb angliedert. Tief- 
gebende NW— SO-licbe Brücbe zer- 
teilen diese Gebicte in eine Anzabl 




Fig. 6. Das Netz der bauptsácb- 
licbsten Brucblinien im Berciébe des 

Badapester Donauabscbnittes. 
Stark puuktiert =die Budapester 
Thermallinic ; schwachcr punk- 
t i e r t = radiale Brüche beidé rseits dér 
Donau und radiale und Querbrüche im 
Nóíjráder Komitate. 



von Bláttern, wábrend SW— NO- 

h'cbe Sprünge diese letzteren zu würfelförmigen Scbollen zerlcgen. Im 
nördlicb benacbbarten Komitate Nógrád ist dieses scbacbbrettförmige 
tektoniscbe Netz derart dominierend, daB die dadurcb zustande gekommene 
Oberflácben-Orograpbie nicbt nur die zur Donau oder zur Ipoly cilenden 
Gfewá-scr gezwungen bat, ibren Zick-Zacklinien zu folgen, wie dics bcsonders 



224 í". sciiafar/ik 

der Nógrádba eh und der Lókosbacb klór erkennen lassen, sondern es babén 
sich dicsen Bicbtungen auch die Verkebi-swege, LandstraBjn und Eisenbabn- 
scbienen — Linie Vácz— Ipolyság — diesen Verbáltnissen anscbmiegen müssen. 

Das Gebirge recbts der Donau, náralich das Szt.-Endreer— Ofner Gebirge 
ist ebenfalls von derartigen NW— SO-licben Querbrüchen in Teile zerlegt, 
die von den sie aufsuchenden Bácben zu Tálern ausgeweitet wurden. Ein 
solches ist besonders das Szt. Endre— Izbéker Tal, das Csobánka— Pilis- 
szent keres zter, das Aquincum— Pilisszánt óer Tal, der Ofner Teufelsgraben etc. 

Diesen tektoniscben Erscbeinungen gegenüber habén wir am Ufer 
links der Donau, auf dem altén Deltogebiete Schollen von filteren Gcstcinen, 
aus derén gegenseitiger Lage wir auf Brücbe folgern könnten, bloBin unge- 
nügender Zahl ; glücklicherweise unterstützen uns abcr auf der Sache nach 
solchen die an der Oberflácbe sichtbaren Bachgeiinne, die mit vereinzelten Aus- 
nahmen allé miteinander parallel verlaufen, und zwar von SO nach NW. (Fig. 6.) 
Anstatfc dafinun diese Nebengewásser, wie dies gewöhnlich der Fali zu sein 
pflegt, dem HauptflúB unter cinem nach stromabwárís gerichteten spitzen 
Winkel zuflieBen würden, seben wir zu unserem nicht geringcn Ersfcaunen, 
dafimit Ausnahme des Fóter Baches allé übrigen unter einem spitzen Winkel 
nach aufwárts orientiert sind. Es sind dies die Báche Tece, der Gödi árok, 
der obere Teil des Fóter Bacbes zwischen Mogyoród und Fót, der Csömöri 
patak, der Sós patak genannte Bach bei Czinkota und am auffallendsten der 
in die Linie der Fortsetzung des rechtsseitigen Vörös várer Tales einlenkende 
Eákospatak-Bach. Es ist dies eine derartige Abnormitát, die ich nur durch 
die zualtholozáner Zeit erfolgte linksseitige Absenkung der Donau zuerklSren 
vermag, die die altén SO— NW-licbcn Eisse des Dcltagebietes zu neuerlichem 
Tiefergehen veranlaB^ und sich dadurch die Niedei"schláge dieser Gegend 
tributSr gemacht hat. In dieser Beziehung könnte ich mich nicht der Meinung 
G. Strömpi.'s anschlieB.n, derzufolge die Ausgestaltung dieses eigentümlichen 
Wassernetzes auf die Einwirkung der in dieser Gegend herrschenden NW — SO 
Winde zurückzuführen wáve, im Gegenteil bin ich der Ansicht, daB allé die 
genannten Bácbe sich als in tektonischer Dependenz zu der in dic^r Zeit 
tiefer absinkenden Donaulinie befindlich betrachtet werden müssen. 

Mit diesem altholozSnen Niederbruche des linksseitigen Donaugelándes 
ist ferner eng verknüpft das bereits eiwáhnto Herabsteigen der Ofner Thermen 
von ibrer pleistozánen Hochterrasse zur heutigen Tbermallinie am Talrande. 

Als ein weitcrer AusfluB dieser einseitigen S.nkung mag vielleicht 
auch die Einwirkung auf die Ausgestaltung des Soroksárev Donauarmes 
in Betracbt kommen. Nebenbei bemerkt, balte ich die Budo pester Tbermal- 
linie ftir einen solchen Bruch, der sich von dem südliclien Vorgrunde des 
Gellérthegy wtíniger gegen S, sondern besonders gegen SO zu betátigte und 
inseiner wciteren Erstreckung über die Genuindo Soroksár mit der von Lóczy 
und Cholnoky angenommenen seismischen Spalto von Kecskemét in Ver- 
bindungtrat. Indessen sei nicht unerwábnt, daB L. Lóczy die südliche Fort- 
setzung der Budapester Tbermallinie als eineii durcb das Drintal bis zur 



PALAEOHYDROGRAPHIE DER BUDAPESTER DONAU. > 225 

üilbanesischcn Kinte von Dimizzo-Yalona hiiiziehenclc-n ineridionalen Haupt- 
Inucb Mittok'uropis betrachtet. 

S3Íne bedeutendste Wirkung áuBarte sicb jedochinfolge dieses zu Ende 
■di'i- altholozám-n Z?il stattgthal)t(*n Bruches, der mit einem Schlage zur 
tiofsten Terrainlinie wurdc, darin. da B cr dic Dunau sclbst ;\n dcn FuB des 
■Ofener Gebirges kettete. 

AuB.n' diesen kami nian nber im Donautale aucb derartige pisitive 
B^weise für dieso Talsenkung antrefferi, die eventuell als jMafijtábe der 
Vertikalbewegung der S?nkung angesprocben werden könnten. Es sind dies 
u. a. anláBÜcb des Baues des III. Hauptsammelkanales auf der áuB^ren 
S )roksárerstraBj die Entdeckung eines S:oBi;abnes von Eleplias 'primi- 
genius durch A. Franzenau, in einem Niveau, das böcbstens der Hőbe der 
S adt-Terrasse, aber dm'cbaus nicbt der jüngereu pleistozánen Terrasse 
tilts pricbt. Ferner fand man auf eben dieser Linie und zwar ani östlicben 
TJfer der Csep?Hnse],oberbalb des Sperrdammes anláBlicb einer tieferen Gra- 
buug Molare von Elephas 'primigenius, alsó in einer Lage, die ungefábr mit 
der j\feeresböbe der beutigen Donau übereinstimmt, 

Die sebr bemerkenswerte tiefe Lage dieser letzteren Funde sebeint 
darauf binzudeuten, da B sicb die Absenkung der Tbermallinien bauptsácb- 
Jicb nacb SO zu fortgepflanzt bat. 

Resunié. 

Am Scblusse unserer Betracbtnngen sei es gestattet, besserer Ül)ersicbt 
lialber die piláobidrograpbiscbe Entwickluuggescbicbte des Budap.-ster Douau- 
tibscbnittes in folgende Punkte zusammenzufassen : 

1. Die Donau betritt das Gebiet der Hauptstadt Budapest zuui ersten 
male zuBeginn der levantiniscben Zeit und erbaut sicb bier ein Scbotterdelta. 

2. In der ersten Há'.fte der pleistozánen Zeit ist die Tátigkeit der Donau 
•eine böbergebende, akkumuUerende, im zweiten Abscbnitte jedocb eíne 

von kráftiger Erosion begleitete niedergebende. Ibr böcbster Wasserstand 
befand sicb auf Grund der Beobacbtungen an der Kleinzeller Terrasse etwa 
54 m über dem beutigen 0-Punkt. Seine gröB^e Ausbreitung erreicbte das 
Delta im s páteren Pieistozán, zu welcber Zeit sicb sein Scbeitel oberbalb 
Terőce befunden babén niocbte. 

3. Im Altbolozán modellierten die Donauwindungen ibre Sadterrassen 
und warde aucb der ZufluB der linksseitigen Wasserláufe im Sinne der SO — 
NW-licben Brucblinien geregelt. 

4. Im jungbolozáner Zeit war die Donau bereits ganz auf die tiefstt- 
Terrain Linie, in die unmittelbare Náhe der Budap?ster Tbermallinieberab- 
gelitten. .1 

: 5. Im allgemeinen besitzt alsó das einstige Donaudelta bei ,Budapest 
einen fluviatilen Aufbau, dessen Oberflácbe jedocb seit elem Einsetzen eines 
trockeneren Klimas im jüngereu Pjeistozán zum Scbauplatze- lebbafter 
Windwirkuntren wurde. , ■ - ■ ■ - 



FöMtaiii Kíizlöiiy. XLVIH kOt. 1918. Jö 



A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 

tisztviselői 

az 1916 — 1918. évi időköz"beu. 

FUNKTIONÁRE DER UNGARISCEEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 

Elnök (Prásident) : Iglói Szontagii Tamás dr., m. kir. udvari lanácsos^ 

a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. 
Másodelnök ( Vizeprásident) : Pálfy Móric dr., m. k. főgeológus, a Magy. Tud. 

Akadémia levelező tagja, a Szal)ó-éreni lulajdonosa. 
Elsó' titkár (I. Sekretár) : Papp Károly dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár.. 

a Szent István Akadémia r. tagja, a Ma gj^ar Földrajzi Társaság alelnöke. 
Másodtitkár (11. Sekretár) : Ballenegoer Róbert dr., m. kir. a grc -geológus. 

a Szí^bó-érein tulajdonosa. 
Pénztáros (Kassier) : Ascher Antal, műegyetemi kvesztor. 

A Baiianfjkntató Szakosztály tisztviselői. 

Funkiionáve der Fachsektion für Höhlenkunde. 

Elnök (Prásident) : Bella Lajos, nyűg. főreáliskolai igazgató. 

Alelnök (Vizeprásident): Kormos Tivadar dr. m. k. osztálygeológus, fgyc-. 
teini magántanár, ;> Ma.uyav Földrajzi Társaság választ mányi tagja. 

Titkár (Sekretár) : Kadió Ottokár dr., egyetemi magántar áv; m. kir. osztály- 
geológus. 

A Hidrológiai Szakosztály tisztviselői. 

Fuvúáiondre der Fachsektion für Hydrologie. 

Elnök (Prásident) : Kovács Sebestény Aladár kir. József müegyettmi ny. r. 

tanár, a M; gyár Hajózási Egyei: ülft ügyvezető alelnöke. 
Társelnökök (Vizeprásidenten) : 1. Kövesligethy Eadó dr. igyittmi ny. r. 

tanár, a 'M. Tud. Akadénii i és a Szent Isiván-Akadémia r. tagja; 

2. Schafarzik Ferenc dr. kir. József műegyetemi ny. v. tarár. a ^I. 

Tud. Akadémia és Szent István Akadémia rendes tagja. 
Titkár (Sekretár) : Bogdánfpy Ödön m. kir. osztály-tanácso.^, ni. k. József- 

niűegyeiemi ny. rk. tanár. 



A MAr.YARUONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 227 

A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) 

/. A Magijarországon lakó tiszteletbeli tagok : 
(In Ungarn wohnhafte Ehreniiiitglieder.) 

1 . Nagyilosvai Ilosvay Lajos dr., nyűg. m. kir. vallás- és közoktatásügyi 

államtitkár, a Ferenc JÓ7S( í-rend nagykcns/.tjének és a Lipótrend 
középkeresztjének tulajdonosa, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési 
képviselő, a M. Tud. Akadémia másodelnöke és a királyi magyar Ter- 
mészettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örö- 
kítő, és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 

2. Pallini Inkey Béla volt m. k. f.'i-xn.ló.Líu.s nagybirtokos, a Magyar Tudo- 

mányos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 
8. Pusztaszentgyörgy I és Tetétleni Darányi Ignác dr., v. b. t. t., nyűg. 
m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar 
Gazdaszövetség elnöke. 

4. Bodrogi Koch Antal dr., tudomány-egyetemi nyűg. tanár, a M. T. Akadémia 

r.^ndes tagja, a Geological Society of London kültagja, a Magyarhoni 
Földtani Támilat-nak 1905 -1911-ig volt elnöke. 

5. Krenner József Sándor dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyűg. 

tanár é^ nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja, 
az Országos Középiskolai Tar, árvizsgáló Bizottság rendes tagja. 
v"). Lóczi LóczY Lajos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani 
Intézet igazgatója ; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja és a Magyar 
Fíildrajzi Társaság tb. elnöke ; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja, 
a II. osztályú polgári hadiérc m tulajdonosa és az Országos Átmenet - 
gazdaságügyi Tanács tagja. 

7. Telegdi Koth Lajos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyűg. fu- 

geológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja, a 
Magyarhoni Földtani Társulat-nak 1902 -1905-ig volt elnöke .^^ 

8. Semsei Semsby Andor dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi 

tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 

9. SÁRVÁRI és Felsővidéki gróf Széchenyi Béla, v. b. t. t., főrendiházi tag, 

nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földt. Táreulat pártoló tagja . 

10. ScHAFARZiK Ferenc dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, m. kir. bánya- 

tanácsos, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. 
Tud. Akadémia és a Szent István Akadémia rendes tagja ; a Magyar- 
honi Földtani Társulat-nak 1911 -1916-ig volt elnöke. 

11. A szakosztályok elnökei : 
(Prasidenten der Faclisektionen.) 

11. Bella Lajos nyűg. főreáliskolai igazgató, a Barlangkutató Szakosztály 

eli:öke. 

12. Kovács Sebestéxy Aladár kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, a Hidro- 

lógiai szakosztály elnöke. 

15* 



228 A MAGVARHOXI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI, 

III. Választott tagok. 
(Gewáhlte MitgUeder.) 

1. Nagysubi Böckh Hugó dr., iii. kir. miniszteri tanácsos, Selmecbányái fő- 

iskolai ny. r. tanár, a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja, az Országos m. kir. Bánya kutató Hivatal vezetője 
a m. kir. pénzügyminisztériumban. 

2. Emszt KÁLMÁN dr., m. kir. főgeológus és vegyész. 

3. HoRusiTZKY Henrik, m. kir. a gro -főgeológus, a Magyarhoni Földtani Tár- 

svtlat örökítő tagja, 

4. Kadió Ottokár dr., m. kir. osztálygeológus, egyetemi magántanár, a Barlang- 

kutató-Szakosztály titkára . 
ő. Kormos Tivadar dr., egyetemi magántanár, m. kir. osztálygeológus s a 
Barlangkutató Szakosztály alelnöke. 

6. Liffa Aurél dr., műegyetemi magántanár, m. kir. főgeológus, m. kir. nép- 

felkelő százados. 

7. Mauritz Béla dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József műegyetemi 

magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, tart. t.üzérfőhadnagy. 

8. Báró Nopcsa Ferenc dr, magángeológus, nagybirtokos, a Magj^ar Tudo- 

mányos Akadémia lev. tagja, a m. kir. Fölta ni Intézet külmunkatársa. 

9. Prinz Gyula dr., a pozsonyi Erzsébet tudományegyetemen az általános és 

összehasonlító földrajz ny. r. tanára, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja és az Adria Egyesület titkára. 

10. ScHRÉTER Zoltán dr., oki .középiskolai tanár, m. kir. geológus, a Magyarhoni 

Földtani Társulat örökítő tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja. 

11. Treitz Péter, m. kir. agro-főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 

mánjá tagja. 

12. V^VDÁsz Elemér dr., tudományegyetemi I. oszt. adjunktus, a m. kir. Föld- 

tani Intézet külmunkatársa. 



A „F'öldfa?ii £^özlönj'^' havi fotyöirat Maffya7'orszdg földht7ií- 
üsváriylani és oslénj'ta9ii niegiÁ'77ie7'tetéífé7'e x a földta7ií is77ie7'e- 
tek te7'jeffziésé7'e. MeffJeleTiiA: ?iavo72ké7il öt íV7i}'i ta7'talo77i}naL 
A Ma(/ya7'?i07ii J^öldla7n Társulat re7ides tagjai ÍO £! éri tag- 
sági díj fej éb €71 kapják. iJto/izetési á7'a egész év7'e ÍO A\ 



A díjak a Társulat titkárságának (Bndapest, VII,, Stefánia-út 14.) küldendők be. 




Pliocén és 

fiatalabb miocén 

üledékek 

Plioccn und 

jüngcre Miocen- 

ablagerungen 

Neogén 



Csil lámpaiák 

és 

kvarcitok 

Glimnierschiefer 

und 

(^ininitc 



Szerpentin 

és 

gabbró 

Serpcntin 

und 

Gabbro 



rchaikun 



FöMlaiii Kö/.löiiv UaiKl XLVIII. Kötcl, líHS. 



Tatéi I. tábla. 




und 
Gabbro 



Paleozoikum 

Dr. ifjabb I.óc/.\ Lajos: És/.aliiij iijjati Szerbia álnézctes (jeoiógiai lérliépe. 
Dl-. Lu(l\vi(| von l.óc/.y jiin.: <;eoio(|ische ri)ersichtsiiarle Xoi(l\ve.sts<'ii)ieiis. 



FÖLDTAN I KÖZLÖNY 

XLVIIL KÖTET. 1918 JOLIÜS-SZKPTEMBKR. 7-U. FŰZET. 



A) ÉETE KEZESEK. 

ÖSSZEHASONLÍTÓ SZEMÍ.ÉLÖDÉSEK AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉG 
ÉS AZ ÉSZAKNYUGATI KÁRPÁTOK GEOSZINKLINÁLISAI FELETT. 

írta idősb LóczY Lajos dr.^ 

Az utóbbi éviÍ7AHlekbpn a m. kir. J'Oldlani Intézet országos geológiai 
felvételei, különösen az 1863-191G. évek között, a tágabb értelemben 
vett Bihar-hegységben, s az ez alá foglalt Erdélyi Érchegységben folytak, 
amelyekben magam is évtizedek óta részt vettem. Néhány év óta az 
Északnyugati Kárpátokban a 40—50 év előtti bécsi felvételek reambulá- 
lását tűztük ki feladatunkul. Az 1911^1910. évek között az országos 
Földtani Intézet fiatal gárdája nagy lelkesültséggel vetette rá magát a 
Kis-Kárpátok újból való felvételére. 

A következő szemlélődések a magyar geológusok megfigyeléseiből 
indulnak ki és ezekre támaszkodnak, főképen a Földtani Intézet Évi 
Jelentései alapján. 

Összehasonlító szemlélődéseim az Erdélyi 
Érchegység és az Északnyugati Kárpátok g e o- 
szinklinálisainak földtani szerkezete felett, abból 
indulnak Id, hogy ez a két régió egy-egy geosziukhnális, amelyet kristályos 
masszívumok fognak közre. Az Erdélyi Érchegység geoszinklinálisainak 
határai délen a Kudsiri Alpok és a Pojána-Kuszka masszívum, észak- 
nyugaton és északon a Hegyes-Drócsa, a Bihar és a Gyalui Havasok; az 
Északnyugati Kárpátok geoszinklináhsát északnyugaton a Cseh-Morva- 
masszivum, délkeleti belső szegélyén a Kis-Kárpátok, az Inovec, a Kis- 
.Magura-, a Zsgyár és a Tribecs kristályos maghegységei határolják. 

A geoszinklinálist mindkét régióban széles fUsvonulat foglalja el, 
amelyből hosszú gerincek vagy szirtek alakjában mezozoikus lerakódások- 
ból, strambergi mészből, sőt karbon, illetve ópaleozoi és kristályos szige- 
tekből álló képződmények emelkednek ki. Ezek a szinklináHs szilárd tal- 
pához vagy szélső maghegységeihez tartoznak. 



1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társnlat 191 7 dpocnibív 5-<'n tartott srakülésén. 
Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. ^^ 



•230 IDŐSB !>' T,^C'ZY I.AJOS 

A/ l'jszaknyufzati Kárpátokban ( zck az idősebb vonulatok a belső 
luatílicgységekhez csatlakoznak és párliuzaniosan szubtatrikiis magaslat - 
likns és szirtfcicies kifejlődésben öveik délkelet felől északnyugatnak 
-onikoznak. Az itt az egész krétát, egészen az eocénig magába foglaló 
tlis ;i mezozoikus lerakódásokkal együtt meg van zavarva és gyűrődíitt. 
A szubtatrikus-magastatiikus sorozat gyűrt mezozoikus perm-neokom- 
retegeit és ezek átmenetét a szirtrégióba hatalmas mész- és dolomit (az 
II. n. chocs \agy kárpáti-dolomit) takaió borítja. A világos chocsd)!-) 
mit úgy mélyebl) sötét mészféleségeivel, mint paláival élesen elüt a 
szublfilrikus triásztól. A chocsdolomit az Északnyugati Kárpátokl>an 
áttolt takaií* alakjában széles körben van elterjedve. A takarórészek 
,imelyekb'"'n a werfeni rétegek is képviselve vannak — úgy látszik ]> és 
|)|\ irányban tolódtak át: a maghegységek déh" lejtőin is találunk sza- 
liíidon fekvő triaszmészkő és dolomit táblákat, valamint olyan tuskókat, 
amelyek a cliocsdolomittal szintezhetők. Bízvást remélem, hogj' a gyökéi- 
reL'ió eredetének kérdésére vonatkozól'^g döntő megfigyf lések fognak 
iendelkezé<nnkie állani, ha majd a mag^-^ar geológusok az Alacsony- 
Tátra. Liptói Havasok és a Gömöri K-irsztplató felépítésének részletesen 
laimimányozását befejezhetik. A chncstakaró áttolódá.sa a legfelső kréta, 
vagy óViarmadkoii időben mehetett végbe. 

A t'lis az Északnyugati Kárpátctkban asszinmietrikus szinklinálisban 
lep í'el. \ btlső maghegységek közelében megvan a szubtatrikus soiozat 
leljes iéte<j:sorozata, anu'lyhez helyenként inagastatrikus perm-tiiasz-jura- 
neokom foltosmárga és szferosziderites márga (középső kréta) keveredik; 
az egész rétegsoi' pikkelyes szerkezettel ÉXy felé eilapul. Az együtt gyütt 
krétaflisbeii ezután hosszú mészvonulatok következnek, amelyben azonban 
ligy a sziibtatiikus lerakódások u. m. tarka kcupermárga gipsszel, 
gresteni rétegek, kösseni rétegek, miként a máriavíjlgyi mangáritar- 
talmú tiiárga a luagastatrikus sorozat képviselői. Ezek a rétegfeltíué- 
^ek az együtt gyűrt krétaflisből Berencsváraljától Trencsén városáig 
emelkednek ki és, bárha ismételt megszakítással is, egységes voiiulatot 
alkotnak. Tovább ÉK felé, egészen Árváig a mezozoikus vonulatok ki- 
-ebb-nagyol)b izolált kiemelkedésekre bomlanak. Ilyenek Oroszlánkő- 
('bmek)va. -Manin-Podbtlt, Árvavára, mdyek T'hlig «Bau und Bild der 
l\arpathet))> nagy művében oly találóan vannak leírva. E szirtek közelé- 
Ix'u (xotikus uiésztuskók alakjában fehér strambergi meszek is elő- 
í'irdulnak. amelyek a flisben gyökereznek: eredetüket Sziléziából í^zár- 
iiiaztatom : az előbb említett mezozoikus Vfmulatok és szirtek a geoí>zin- 
klinális belső szegélyéhez tartoznak. Lényegesen elütő kifejlődésű a flis- 
zóna a/ h]]^- szegélyen. Átlépve a Magj'^ar-Morva magas határhegysé- 
■jet. ahol az erdőbo) ította lejtők ritkán engednek bepillantást a' 

fi>i tála 111) kréta és eocén kárpáti homokkövek rétegsorába, a Szilézia- 



ÖSSZKHASONI.ÍTÓ S/,K>ri.KI.(')]>KSr.K. '2'^ 1 

moivaorszáni kövületekben gazdag alfó-kréta ttTÜk'térc érünk, amely 
cíiyúttal a stiíuuhergi mesZíT'k hazája. A heszkidi- és szubbeszkidi kárpáli 
lioniokkő itt abujsony (k)mbvidéket képez és (\gyniás fölé és a Szilézia - 
morvaországi neogén, — illetve a szadeti produktív karixtn fölé van tolva ; 
utóbbinak a Kárpátok alatti jelenléte már régóta ismeretes. Ez a 
szubbeszkidi kárpáti homokkő izolált gyökérnélküli kristályos (gránit 
és gneisz") és karbonkori szirtekkel ^ közvetlenül a Cseh-Szudeta maz- 
-/ivummal határos. A szubtatrikus rétegsornak — a D-felé ellapuió 
kári)áti fliseii kívül itt semmi nyomát sem találjak. Il5''en módon a/ 
É>;zaknyngat i Kárpátok asszimmetrikns ueoszinklinálisa déli szárnyában 
laposan DXy felé hajló tengellyel magasabbra van emelve. Az itt vázoH 
felépítéssel ellentétben az Erdélyi Érchegység geoszinklinálisa Lippától 
Kolozsvár köinyékéig terjedő 150 Idlométeres hosszanti lefutásában 
átlag véve szimmetrikus jellegű. E szinklinális 50 kilométeres maximális 
szélességében itt is túlnyomóan flisképződmények uralkodnak. Ezek azon- 
l>an nem tartalmaznak a felső kiétánál fiatalabb létegekd : a hözzátarto/('» 
tuffit- és radiolarit padokban és palákban, és pedig ezek legalsó részében 
az Érchegység kárpáti homokkövében felsőjúrakoii lerakodásokia is ko- 
M'tkeztethetünk. A szinunetriát lényegesen kiegészíti a terület tengelyr. 
amely Lippától Tordáig széles diabaz-gabbró-augitporfirit zónából áll. 
Ezt a kiterjedt bazikus kőzettömböt kvarcpor fir-apofizisek és gianitok 
loiik át . 

Az üledékek sora az Erdélyi É r (* h e g y s é g b e n a tengely 
<lial)az-augitporfirit eraptivuma fölött a következő: tuffit. radiolarit. 
tekijtélyes vastagságban és kiterjedésben maimmészkő, közvetlenül a tuffit 
föl(»it Kapiiora. Torda és Kőrösbánya környékén. Ezután flisképződnié- 
nyek : mészpáttal átszőtt hierogüfás mészkő lemezek, Olcostephanus Astervi- 
nvs. Belemnites és Aptychufi tartalmú hidraulikus cement lemezek, márgák. 
száraz zöldesszürke Orhitulind lent'wvlaris-oi^ homokkövek, a magasabb 
szintekben O rhítv li na cír. concava-vA\ következnek. Ebben a létt-gkomplexus- 
ban maimmészkő- és taffitbreccia van beékelve; e rendszerint vékony réte- 
gek, több helyen azonban óriás konglomerátumba vastagodnak, amelyben 
háznagyságú malnnnészkőtömbök, diabáz-angif [)orfiiit-kvarzporfir kavicsok 
és tömbök vannak meszes eruptivtuffába ágyazva. Ez a képződmény 
poszthumus vulkáni tuffa-erupciók termékének látszik. Mindezek a lerakó- 
dások a tengely diabázával együtt konkordánsan vannak megzavarva és 
gyűrve. Diabázba begyűrt malmmészkő ((imegek több hidyen találhatók 
( \lvácafürdő, Kapriora). Az óriásbreccsa kimállott tömbjei szirteket 
alkotnak, épúgy mint a begyűrt mészrészletek is. A redőzés következté- 
ijen azonban a flis felszínre mésztömbok kerültek: ilyenek a redőződés 

1 V. ö. FetraSCHEK W. Verhaucll. d. k. k. (í.-ol. H.-A. 1914. i). 149. 

16* 



232 IDŐSB DE LÓCZY LAJOS 

következtében a flisfelszínen usi^ó nagy mésztömbök, Dr. Pálfy M- ól 
gyökérnek tartott nagy szirtek a Fehér- Kőrös mentén: a liulza, ötriml)a. 
Vulkán, Bredisor; közelükben diabaz-roi.csok is előfordulnak; és ezek 
a ki'éta flisbeli intruzióinak tekinthetők. 

Mncs még tisztázva az Erdélyi Érchegységben a gosaurétegek kér- 
d i^e. A flisszinklináhsnak úgy északi, mint déU szegélyén a kristályos- 
szegélj'-hegységet végesvégig megszakítás nélkül tengeri gosauformáció 
kíséri. Északon, Ijippától Htsdátig és délen Dobrától Szászsebesig a gosi u- 
rétegek tengeri kövületekben gazdag márgái, homok- és hippmiteses mészkő- 
padjai — a szénnyomokat és édesvízi rétegeket tartalmazó alapkon- 
glomeralummal kezdve —szintesen és transzgresszive nyugosznak a Bihar, 
illetve a Pojána Kuszka masszívum kiistályos paláin és a Kudsiri Hava- 
sok tönkfelületein. Feltűnő a chaotikusan redőzött kárpáti homokkővel 
ellentétben a gosau nyugodt rétegzése ; azonkivü a kárpáti homokkő- 
a diabázzal és tuffittal együtt csaknem mindenütt a gosau fölé van 
tolva. Konopnál a Marosvölgyben és Aranyos-bányánál (Offenbánya) az 
Aranyosvölgyben a fillitek is a gosaara toilódtak reá és a Bedellő oldalain 
hippuritesmész-foszlányok vannak az alapkőzetről felszakítva. 

A m. kir. Földtani Intézet felvételei során az Erdélyi Érchegység 
kárpáti homokkő-területén az alsó és felső krétát élesen külön válasz- 
tották és a normális gosaurétegeket a kövületmentes gyűrt felső kréta- 
flissel vonatkozásba hozták. Ezt azonban atólagosan módosítani ktU,. 
mert az Erdélyi Érchegység gyűrött fhsében az alsó- és felsőkrétát leht- 
tetlen mindenütt teljes határozottsággal szétválasztani, a legkevésbbé 
pedig ott, a hol mindkettő egymás mellett előfordul. A gosaurétegek 
különválasztása azonban mindenütt könnyen végrehajtható. Azt, hogy 
a normáhs gosaurétegek milyen módon mennek át a gyűrt egykorú felső- 
kréta kárpáti homokkőbe, az Erdélyi Érchegységben ép oly nehéz nieg- 
állapítani, mint a Kárpátok fhszónájában vagy az Előalpokban, ahol ez 
a kérdés még szintén megoldandó. 

Kétségtelenül igazolódott a gosaurétegeknek a n asszivumok szegélye 
menti elterjedése, továbbá az, hogy az egykorú és idősebb krétafhs, tufíit 
és diabaz reátolódott a gosaura, meg van állapítva a diabaz és a lajta. 
nyugvó maim központi zónája és ennek két oldalán flis-geoszinklinális 
nagyfokú szimmetriája. Mindezek ainegfigyelések azonos képződési teiü- 
leten való lerakódásra vallanak. A geoszinklináhs szimmetrikus volta 
még jobban kifejezésre j at a kísérő kiistályos palák szélső képződményei- 
vel. Ügy a Bihar-mass/ivumban, mint a Pojana -Buszkában és a Kudsiri 
Havasokban a geoszinklinális szélső részei metamorf palákból, íiUitekből, 

^ Petraschek W. Üii- Frage di's Waschboríí«'s uml d»r karpathii^chrn Kii ii|m n. 
V(-rhaiull. (1. U. k. (;<f)l. J{.-A. 1014. p. 4G .Iá. 



ÖSSZEHASONLÍTÓ SZEMLÉI^DÉSRK. 233 

szericites kvarcbreccsából és halalnias kristályos meszekből épültek fel és 
a gosaurétegek alapkongloinerátuuiában a permkori kvarcit és verrukano 
denadációs maradványait tartalmazzák. 

Ami az eriiptivumokat illeti, nagy különbség van az Északnyugati 
Kárpátok és az Erdélyi Éichegység flisszinklinálisai között. Az Észak- 
nyugati Kárpátokban csak a Hziléziai-Morva vidéken vannak kis terü- 
leten elterjedve pikritek, tesclienitek és bazaltos kőzetek; annál hatalma- 
sabb tömegben lépnek fel az Erdélyi Érchegységben az andezitek, dacitok, 
granodioritok és bazaltok egész vidékeket m-alva. Ezek az idősebb és 
fiatal harmadkori eruptivumok adják az ércgazdagságot is. Még elté- 
rőbb az Erdélyi Érchegységben amár említett széles ariális ómezozoikus 
diabazaugitporfirit és tuffit zóna, amely az Északnyugati Kárpátokban 
teljesen hiányzik. Mindazonáltal itt is szólhatunk feLszini ómezozoikus 
régibb vulkanizmusról, mert a krétaflis-konglomerátumokban gyakran 
találunk diabazporfirit és kvarcporfir kavicsokat és tömböket ; ismerünk 
•ezenkívül említésre méltó diabázintruziokat is permkori(?) vörös pala- 
tömegekben a Xyitra völgyében. Különbség van a két geoszinklinális 
t(nigerszint feletti magasságában is. Míg ugyanis az Északnyugati Kárpá- 
tokban a tengeri eocén a felépítésben és a gyűrődésben is részt vesz, 
íiddig az Erdélyi Érchegység az eocén idején összefüggő szárazföld volt, 
amelyre az Eidélyi Medence eocénje gipszben gazdag vörös homokkép- 
ződményekkel transzgredál . 

Az idősebb neogén idején a Bihar Hegység, a Kudsiri Havasok, a 
Pojána Euszka és az Érchegység fliszzónája egységes tönkfelületté denu- 
dáltatott. Csak a fiatalabb neogén idején keletkeztek a nagy ÉNy— DK 
irányú törések a Fehér-Körös és a ]\Iíiros völgye között, amelyeken keresz- 
tül nemcsak a mediterrán tengervizek közlekedhettek, hanem az andezitek, 
•dacitok (propihtok) is kitörtek. Ezeknek egy része a tönkfelületen ül; 
Verespatak aranytartalmú dacitja, illetőleg riolitja és a D(^tunaták bazalt- 
jai is a szárazföldön törtek ki. 

Vulkanologiai szempontból az Északnyugati Kárpátok és az Erdélyi 
Érchegység között kevés az analógia. Tektonikáikig azonban mégis ho- 
mológok, hasonló szimetriájúak, amennyiben szerkezetüket szélső masszí- 
vumaikkal együtt az átlós irányban szembenfekvő Alföld-szegélyen radiális 
törések tükör képszerűién uralják. 

Délnyugaton É— D irányú nagy törések vezetik a Vlegyásza — 
Draganvölgy, Verespatak— Brád, Nagyág— Déva, Petrosz —Rézbánya 
vidéki erupciókat. A hegység Nagyváradnál és Világos — Opálosnál (Arad 
mellett) hirtelen megszakadással érinti az Alföldet ; ez is egy mély repedés- 
nek felel meg, amely déU folytatásában az É — D irányban tagolt Bánáti 
Hegységet határolja el az Alföldtől. 

Hasonló É— D törési tagolást találunk az Északnyugati Kárpá- 



28i IDOSIJ li' l-OCZV LAJUS 

tokban. A Vág. Nyitni és (iaiani völgyei iieogón törésekre és sülyedésekic 
utalnak. Feltün('5 a kristályos magrnamasszivumok és szubtatrikus-magas- 
tatrikiis rétegeik elterjedése a Kis- Kárpátokban : Inovec, Tribecs. Kis- 
^íagura, Zsgyár-, Mincsov és Lubochna massziviimai. Úgy látszik, hogy 
egy eredetileg összefüggő kristályos niasszivum neogén sülyedésekkel és 
törésekkel nemcsak egymástól választatott szét izolált tömegekre, hanem 
c/ek horizontális-tranzverzáhs irányú eltolódásokkal eredeti csapásirányuk- 
1m')1 is knhsszaszerüleg kimozdíttattak volna. 

Az Északnyugati és Központi Kárpátokban a ladiáhs ÉNy— DK-i 
és különösen a meridionális törések az Alföld közelében még inkább 
előtűnnek, mint az Alföld keleti részében. 

A Kihuca -völgyből, Zsolna mellett, kiinduló hosszú É-i) irányú 
\')nal a Turóc völgyén át a Garam és Ipoly völgyének tart ; nagy andizil- 
kitoiések kísérik. Délen ez a vonal átmegy Nógrád-Hont ba és Visegrád - 
Szent- Endre andezitterületén át a Duna-könyökhöz, ahol a budapesti hő- 
forrásvonalban folytatódik. Ebbe a vonalba esik a Duna is Eszék— Vu- 
ko várig, majd Szlavóniában a Dráva— Száva vízválasztónak vízrajzikig 
még ismeretlen legmélyebb helyén metszi át. 

Tovább délnek ez a törésvonal bevág a Drina-vonalába, ahol tektonika 
jelentősége törési reijdszer alakjában a szandzsáki Limig fehsmerlK tő. 
Körülbelül ugyanezen a délkörön (a 19-20° között Greenwichtől Számítva) 
megtaláljuk végül az Adria-part É — D irányában Alessio és Valona között, 
l^jz a vonal egyben tektonikai határ Dalmácia Dinaridái és (xörögország 
határhegyvonulatai között. Vájjon nem jelent-e a Kisuca— Adriai vmal 
egy egységes törési >ónát? 

Ezzel a törésvonallal, amely az Alföldön haránt irányban niegálla- 
l)itottnak tekinthető, párhuzamosan haladnak azok a vonalak, amelyek 
a fiatra- és Bükk-hegységet transzverzáhsan tagolják és amelyek a Zólyoiii- 
(iömöri hegységbe követhetők. A Tokaj— Eperjesi vonulatok is É l> 
irányúak. Az Alföld legmélyebb diagonalisát, a Tisza-vonalat végül, aindy 
egyúttal Magyarország É — D irányú központi tengeh'e és amelyen a ir.ély- 
fúrások még a legfiatalabb geológiai időkben is állandó sülyedést állapítot- 
ták meg, szintén a Kisuca — Duna albán parti hasadékkal párhuzamos 
tíirés vonalnak kell tekintenünk: ezt a Zagyvavölgy mentén úgy É felé. 
iiiiiit I)-nek Szerbia feh; követhetjük a Kolubara-lapályig ; ahol a ket- 
(ildaH szerbiai hegységrészek között feltűnő geológiai választóvonalat 
és/,](Mhet ünk. 

Hogy (V,ek a iiieridionáhs lőrések milyen viszonyban állanak a Jveleti- 
.\lp()k és a Karszt liaránttöréseihez, az még csak a jövőben lesz megálla- 
pítható. 



PANNONHALMA KÖLDTANI VISZONYAI. 

irtii Yin Gyui-a GÁbok dr. p iininiilnliiii löisknhii 1;iiiar. 
— A 11. táblával <•> 7 Iti. átnákkal. 

I. KÉSZ. 
I. Fannoiihalnia vidékének földrajzi isiiu'i-tetése. 

A Kis Magyar Alföld sima egyhangúságát délkeleti részében a Nagyba kuny 
északnyugat-délkek^i hániias kiágazása, a Szent márt onhegyi dombság ^ hullámo^ 
halomsorai zavarják meg. E dombságtól kezdve délkeleti irányl)an egyre parto- 
sabb lesz az eddig shna rónaság, míg egészen meg nem szűnik, hogy azután a 
Magyar Középhegység keleti oldalán ínég nagyobb szabásban uipgisniétjődjék. 

A Szentmártonhegji dombságot alkotó sajátságos, egymással paibuzamo- 
san haladó hánnas halomsorn.ik Pannonhalma közvetlen környékét tevő része 
lesz jelen tanulmányunk tárgya, miért is ennek rövid földrajzi ismert cttW- logyen 
az első feladat. 

A Szentmártonheg>-i dombság a Magyar Középhegység bakonyi tagjának 
kiágazása. Északnyugat -dél keleti irányával épen merőlegesen helyezkedik el a 
Magyar Középhegység északkelet -délnyugati tengelyének irányára. Magát a 
(lombságot a Pánzsa-, Sós- és Bakony-értől átfutott hosszanti völgyelések három, 
többé-ke vésbbé egységes halomsorra osztják, úgymint a tulajdon képem szent - 
mártoni vagy pannonhalmi, a ravazd-csanaki és a sokorói halomsoira. Északkeléi 
felé egyre lankásabbak lesznek e halmok, míg végre beleolvadnak a Kis Alföld 
gy őr n le gyei szakaszába. 

a) Legmagasabb, legegységesebb, legterjedelmesebb a kö/épső — r a v a z d- 
csanaki— vonulat. Keleten a Pánzsa-ér, nyugaton a Sós-éi- völgye, ille- 
tőleg az utóbbinak délkeleti folytatása, a pátka-tényői völgy választja el szomszé- 
daitól, délről a Bakony-ér, északról pedig a pápa-győri vasútvonal határolja. 
Gerince nem egységes, hanem egész terjedelmében hosszanti, gyakran ten-ász- 
s/erűen kiszélesedő halomsorok foglalata. Keleti lejtőjét délkeleti végé])en több- 
nyire erdők borítják, melyeket északnyugat felé haladva egyiv jobban 
szántóföldek s szőlők váltanak fel ; nyugati lejtőit pedig, Pátka község hatarána k 
kivételével, úgyszólván tisztára szőlőtelepek borítják. Ez a halomsor, nnnt endí- 
lettem, legtekintélyesebb tagja a Szentmartonhegyi dombságnak. Itt vannak 
a legmagasabb pontok; így a nyuli és tényői határok találkozásánál emelkedik 
az e g és z vidék tetőző pontja , a 318 m magas Szentpálhegy, közel ehhez a 31.5 m 
magas Magashegy. Ezektől délkeletre is, északnyugatra is egyre alacsonyabb 
lesz a térszín. 

h) A nyugati halomsora sokorói vonulat. Krl.ti bataval mar 

1 CziRBtfSZ 0.: .Maiívaroiszág a XX. század cl' jéii. IVim-vvav. l'.M»2. :{:{2. old. 



236 



m VID GYULA ÜABOR 



d B 






^ 




l'ANNONMIAl.MA I'dI.DTANI \ IS^/ONYAI. 237 

körvonalaztuk; délről és nyugatról a Bakony-ér övozi, északnyugati irányban 
ez is körülbelül a pápa -győri vasútvonalig húzódik, illetve kisc-bb-nagyobb meg 
szakításokkal egészen Koroncóig, hol azután a Kis-Alföldbe olvad. Délkeleti 
részének lejtőit mindkét oldalon erdők borítják, északnyugati szakaszának oldalait 
pedig váltakozva szántóföldek s szőlőtelepek. Jelentékenyebb pontjai: a Plaran- 
gozóhegy, Knjár községtől délkeletre, a pálosok elpusztult kolostorának gyér 
emlékeivel, a Kopaszhegy Kispécnél, végül a Mogyoróshegy, Tényőtől nyugatra. 

e) A harmadik — keleti — balomsor végül a szorosan vett győrszent- 
márton i vagy pannonhalmi dombvidék. Tápszentmiklós '^ község- 
től délre kezdődik s az előbbiekkel párhuzamosan halad északnyugati irányban. 
-Gerince nem alkot összefüggő vonalat, hanem önállóan kiemelkedő halmok válta- 
koznak benne harántos völgyekkel. Délnyugati szakaszában e mellett még egy 
hosszanti völgy is nyomul testébe, Taps zent mi ki ós tói majdnem Pannonhalmáig, 
miért is az egész dombsor egy kétágú villához hasonlítható, melynek nyele is, 
ágai is kövekkel vannak kirakva. 

Legmagasabb része a vonulat közepe táján emelkedő pannonhalmi hármas 
kúp (kb. 280 m a t. sz. felett), melynek közepéről messze kiragyog a szentbenedek- 
rendi főapátság ezeréves templomának aranyozott kupolája, fennen hirdetve, 
hogy amiiit most e ragyogó napsugarak, úgy terjedt el innét egykoron szerte 
szép hazánkba a kereszténység tanítása és a magyar kultúra kezdete. 

A templommal egybeépült kolostorból, de persze még inkább a templom- 
torony körös erkélyéről gyönyörű a kilátás ! Nyugaton a Szentmárionhegyi domb- 
ság ravazd-csanaki halomvonulata, délen s délkeleten a Nagyba kony erdőkoszo- 
rúzta ormai látszanak, északkeleten, a távol kékes ködéből a nyitrai hegyek bon- 
takoznak ki, északon a Kis Magyar Alföld végtelennek látszó termékeny rónái 
gyönyörködtetnek. Valóban Pannonhalmát már földrajzi helyzete is eleve kijelölte 
arra a nemes • szerepre, mely osztályi'észe lett. 

Dolgozatomban főképen a legutóbb vázolt területtel, vagyis Paimonhalma 
közelebbi környékével foglalkozom ; a Szentmártonhegyi dombság többi tagjával 
■csak annyiban, amennyiben ezt szűkebb területünk földtani viszonyainak tisztá- 
zása szükségessé tette. Egyébként is a három halomsor s a köztük elnyúló völgyek 
földtani felépítésében olyan nyilvánvaló a hasonlóság, hogy amit az egyikről 
megállapítunk, majdnem aggodalom nélkül alkalmazhatjuk a másikra is. 



Mielőtt tulajdon képeni tárgyamra térnék, kedves kötelességet teljesítek, 
mikor hálás köszönetet mondok szeretett volt tanáraimnak, Gallik Oszvald 
özentbenedekrendi jószágkormányzó és Papp Károly dr. egyetemi tanár uraknak,^ 

* Jelen munkát a budapesti kir. magy. tudományegyetem bölcsészeti kara a 
KoCH Antal jubileumi alap pályadíjával tüntette ki, amelj'et a királyi m. tud. egyetem 
Rektor Mapnificusa az 1916május 13-án tartott ünnepélyen első ízben adott ki. A munka 
bírálata dr. Lőbenthey Imre s Papp Károly tanároktól az Acta Reg. Scient. Univer- 
sitatis Hung. Anni 1915 — 1916. Fasciculus II. (az egyetem újjáalakítása 136-ik évfor- 
dulójának ünnei)e) 57—63. oldalain jelent meg, s eme bírálatok utasításait ez alkalommal 
a szerző már figyelembe vehette. Szerkesztő. 



28S 



1>' \ I 1) i.\ II. A (.AUDi; 




I'ANNONIIAI.MA l'( » 1, 1) I A N I \ls/,()NVAI. '28Í) 

kik inuiikúiii közben szíves útljaiirazUúsiiikkaK tanácsaikkal mindenkor a leg- 
nagyobl) készséggel álltak rendelkezésemre s időt és fáradságot luun sajnálva. 
Pannonhalma környékén telt kirándulásaimra is nem egyszer elkísértek, továbbá 
Kocii Antal dr. nyűg. egyetemi tanár és Vadász Elbmíir dr. egyetemi segéd - 
tanár uraknak, kik a kövületek meghatározásában voltak nagy segítségemre. 



il. UÉSZ. 

Ii'oduliiií állekiiités. 

1. Területünk földtani felvétele PÁvay-Vajna ELEidől származik (1872). 
az 1: 144.000-es, E7 jelzésű katonai térképen. Leírás e felvételről nincsen. 

Pannonhalma földtani viszonyaival közvetlenül foglalkozó munkál n( m 
ismerünk. I\[ég legközelebbről : 

2. HoLLÓSY JuszTiNiÁN : G y ő r m egye és v á r o s e g y e t e m e s 
leírásában (szerk. Fehér Ipoly, Budapest, 1874.) : «A d n t o k a 
megye földtani v i s z o n y a i h o /d címnn'! megjel<'nl dolgozata fog- 
lalkozik Pannonhalma környékével, továbbá: 

3. Gallik Oszvald: Győr vármegye (a M a g y a v n r s z á g v a 1- 
megyéi és városai közp')nti szerkesztőbizottságának felügyelete alatt 
íiiák a győrvármegyei helyi munkatársak. Budapest, 1908.) leírásában közzé- 
tett : «T e r m é s z e t i v i s z o n y o lo) e. érteke/ésr;. 

Teriilet ünk földtani viszonyait távolabbról érintő munkák közül: 

4. LóczY Lajos : «A Balaton környékén e k g e o ] ó g i a i 
képződ m é n y e i és ezeknek vidékek szerinti telepe- 
d é s e» (A B a 1 a t o n t u d. t a n u 1 m. ered m én y e i, I. k., I. rész. 
1. szakasz) c. munkája többször említést tesz a «Nagybakonynak legtávolabl), 
(Nzakny ugatnak terjedő kiágazásá»-ról, vagyis a Győmek tartó hármas halom- 
sorról s annak a nézetének ad kifejezést, hogy e halmok «az alsózalamenti ^'szak- 
déli irányú hasonló magasságú dombhátaknak hasonmásai*; de hozzáteszi, hogy 
«nagyon kevés adat unk van a Győniektartó bakonyi doml)VÍdék p:tmioniai pont usi 
rétegeinek szintezés éhez. »^ (396. old.) 

5. HoBUSiTZKY Henrik : «A kisbéri m. ki r. áll. meutjsbirtok 
a g r o ge 1 ó gi a i vi s z o n y a i»-ban (A magy. kir. Földtani Intézet Év- 
könyve, XX. k. 4. füzet) szintén érinti területünket, nevezetesen a pannonhalmi 
dombsor egyik tagját, a bársonyosi öreghegyet s innét, valainini a bársonyosi 
agyaggödörből (Föld vétel) kövületeket is említ. 

A felsorolt művek mellett, mint a magyaroi-szági pannoniai-pont usi képződ- 
ményekre vonatkozó forrásmunkák szerepeltek : 

6. A Balaton tud tanulmányoz á s á n a k e r e d m ó n y e i •,. 

7. F ö 1 d t a n i Közlöny és a 

8. A M . k i r. Földtani Intézet É v k ö n y v e 

Itt mindjárt megemlítem azt is, hogy területünk altalaját tevő phocén- 
képződmények közelebbi megjelölésére következetesen a Lóczy ajánlotta arany- 
hidat, a pa n n o n i a i-po n t US i elnevezést lias/nálom. az t'gyikit 



240 L)í VID GYULA GAIíOR 

korhatáxozó, a másikat fa ciest jelző értelemben. A pannoniait már csak 
kegyeletből is, ezen elnevezésnek nagynevű előharcosa s a hazai pannóniai- 
pontusi képződmények örök érdemű monográfusa, az 1917-ik évi nyár folyamán 
oly tragikus halált halt Lőrenthey Imre iránt, azután meg, az igazat meg- 
vallva, egy kis patriotizmusból is, mivel épen Pannonhalma képződ- 
ményeiről van szó, a pon tusit pedig, mivel a pannóniai elnevezést 
a nemzetközi nomenklatúrában még nem látom eléggé meghonosodottnak. 

III. EÉSZ. 
Sztratigrafiai viszonyok. 

a^ A 1 1 ú V i u m (H o 1 o c é n) . 

Ü j a 1 1 u vi u m nak is nevezhetnők területünk alluviális képződményeit, 
mert hiszen csak a jelenlegi erek, patakok terméke ez, ezek medrét s árterületét 
tölti ki. Ó-a ] 1 u vi umnak jeleztük térképünkön a kissé magasabb szintekbe 
eső, terraszos alluviális képződményeket, amelyek azonban részben az új allu- 
viummal, részben a fiatalabb löszlerakodásokkal annyira összeolvadnak, hogy 
azoktól élesen elkülöníteni nem lehet. 

Mint jelenkori képződményt, mely mintegy áthidalja az alluviumot és 
diluviumot, a tőzeget említhetjük meg. Staub Móric (Pokorny Alajob 
nyomán) három ilyen tőzeges területet jelöl meg Pannonhalma környékén, t. i. 
Nagyécs, Ravazd és Kajár községek határát. Térképén kiszáradt lápterületeknek 
jelzi őket.^ Ma már csak a Rivazd környékén levő tőzeges terület nem művelhető, 
a többi nagyobbrészt kiszáradt, s tőzegjük a művelés következtében tőzegfölddé 
változott át. Ugyanez áll a Pávay-Vajna ELEKtől színezett földtani térképen 
a Kis- és Nagyécs között jelzett zsombékos területről is. László Gábor a magyar- 
<Di-szági tőzeglápokról írt legújabb művében ^ már nem is tesz említést e terü- 
letekről. 

h) D i 1 ú V i u m (Pleisztocén). 

A diluviumot Pannonhalma vidékén leginkább a lösz képviseli, meglehetős 
nagy méretekben : területünk felszíni képződményeinek több mint felét lösz 
alkotja. Különösen az észak— északkeleti lejtőket s völgyeket takarja nagy terü- 
leten. Függőleges méretei nagyon különbözők. Legnagyobb vastagságát a pannon- 
halmi Várhegytől körülbelül öt km-nyire délre fekvő Ravazd község határán 
mértem. A község egy kis katlanban fekszik, s az északi oldal kivételével mertdek 
löszfalak szegélyezik, valósággal amfiteatrunmiá alakítva a kis községet, 
melynek bejárója az észa kkeleti oldalon van . Különösen az ú. n . «L i k a s b o r o g»- 
ban érdekes e löszfalak képe (9. ábra). Mintha csak kínai utcában járnánk, 
olyan hatást tesz ránk a horog, ijesztően meredek falóival s bevésett lakásaival. 

^ Staub Móbic : A tőzeg elterjedése Magyarországon. Földtani 
Közlöny 1894. 288. old. 

' LAszLÓ Gábor : A tőzeglápok és előfordulásuk Magyar- 
•országon. Bpest, 1915. 



PANNONHALMA FÖLDTANI VJSZONVAI. 



241 



A ravazdi mély út (Likas horoo) legalsó rétegeit pannoiiiai-pontusi kékes- 
szüi-ke inárgás agyag alkotja, mely a község szélétől az út elejéig körülbelül 15 m 
vastagságban van feltárva. Fölötte élesen elhatárolva, mintegy 7 m vastag finom- 
szemű, laza, csillámos, sárgásbarna pannoniai-pontusi homok következik, heljen- 
kint homokkőpadokkal, melyeknek réteglapjain jól észrevehetően 8° északnyugati 
dűlés mutatkozik. Legfelül ki). 15 m vastag rétegzetlen lösz van, mely nyugat 
felé egyre vastagabb lesz, míg el nem éri legnagyobb (több mint 20 m-es) vastag- 
ságát. Azután ismét hamarosan fogyni kezd. Sok helyütt olyan meredek, hogy 




9. ábra. Földpirnniis>zf rü löszUópződnióiiyck a ravazdi Likas horogban. 

hajlandó az ember áthajlónak tartam. Közben — a szakadékba lerohanó csapadék- 
víz útjain — várromszerűen meg-megszakad s e földpiramisszerű alakulatok még 
ijesztőbbé teszik a horog környezetét. Nem csoda, hogy e meredek, össze- 
vissza szaggatott falak megtermékenyítették a környék lakóinak képzeletét.^ 

Sok helyütt csak úgy fehérlik a lösz a benne levő meszes konkréciók- 
tói : a löszbábuktól. Puhatestű faunája meglehetősen gazdag, de inkább az 
egyedek, mint afajok számában. A következő faunát gyűjtöttem belőle : 



* Azt regélik, hogy öregapáik tanúsága szerint egy ilyen meredek fal leomlott s 
az arra haladó juhászt nyájával együtt maga alá temette. Sa község lakói valóban félnek 
is erre járni. 



242 !•' VII) (iVri,A CABOl! 

Vallonia indchella Mull. 

Fruticicola (Trichia) hispida L. (lu^aynn ^vjikoii). 

Campyhiea ( Anonia) arhusfonint L. 

Pupilla muscorum L. (elég gyakori). 

Clausiliu ( Kuzmicm) pumiln Zglk. 

Succimtí (Li(cen(() oblonga Drap. (li s^gyakni-ilil)). 

Vn];uneiinyi fnj szám/íVikli,. majd nyirkosabb, iiiajd szárazabb ligetek s rétségek 
kedvelője. Amint Kormos Tivadar összeállításából ' kiviláglik, a Glaiisilia pumila 
Zglr. kivételével, mely — úgy látszik — Magyarországra már kihaltnaktekinthető, 
^■a]amennyi ma is él nálunk, noha egyik-másik (Fruiicicola hispida L.. Pupilla 
muscorum L.) már elég ritkán fordul elő. 

A ravazdinál kisebb rneimyiségben, de a/ért még mindig tekintélyes mére- 
tekben lép tel a lösz a kolostortól nyugatra fekvő Kisécs telep északnyugati hatá- 
rán, az ördögárok nevű horogban. Faunája valamivel szegénj^esebb, mint a 
Likas horog löszfalainak faunája ; löszkon kréciók azonban itt sokkal gyakoribbak. 

Ezeknél csekélyebb vastagságban, de annál nagyobb vízszintes elterjedésben 
találjuk a löszt területünk északkeleti sarkában, mely térképünkön túl is messze 
.'Inyúlik a Kis-Alfoldö)i, kitűnő szántóföldeket alkotva. 

A pleisztocén másik tagját a liomok képviseli, mely területünk északkeleti 
rt'szriii ugyancsak nagy vízszintes méretekkel lép fel. Legtöbb helyen azonban 
nem egyedül fordul elő. hanem lösszel együtt. Tipikus diluviális fin* ín 
homokot találunk (a PÁVAY-VAJNA-féle felvételen nincs feltüntetve) Tápszent 
mi klós község északkíleti kijárójánál levő szeszgyár nagy homokszakadékában. 
Síjátságos diagonális rétegzett séget látvmke homokon, a szél munkájának kétség 
telén jele gyanánt. S')k helyütt kavicstelep is van e szakadékban ; e telepek mész- 
kavicsai között soka folyómosta lapos kavics, de közben éles kavicsot is találunk 
Egyik-másikon érdekes dendrites kéreg látható. Magában Tápszentmiklós község- 
l)en a lösz az m"alkodó képzc'klmény, nem pedig pamioniai-pontusi lerakódások, 
miként ezt PÁvay-Vajna térképe téveseti feltünteti. 

c) T\i o c é n . 

Mint már említetlem, püocén képződmények alkotják Pamionhahna vidéké- 
nek altalaját, s ezeknél idősei)!) képződmények még nem is ismeretesek területünk- 
ről. A környékbeli püocén, szorosabban pamioniai-pnntusi képződményeket főkép 
két feltárásl)an vizsgáltam át tüzetesebben. Egyik a kok)stortól északra fekvő, 
ú. n. Sajghó- völgyben levő a r t ézi kút, a másik a kolostortól délnyugatra, a 
Pánzsa-ér jobb oldalán elterülő P a s k e s z - f é 1 e téglavető feltárása. 

Az artézi kút is mertet tísére vonatkozólag a következőket tartom 
sizüks égésnek előrebocsátani. A pmnonhalmi főmonostor, hogy magát szükséges 
1 vóvizzel ellássa. I841-b("n a kolostortól mintegy 750 m-nyire északra fekvő Sajghó- 



' Kormos T.: «A D.iii;iiitúl kflcti rószóiKk plcis/.totuMikoiú puhati-.stü faiiuájui*. 
A Hilnt. tiul. taiiulm. cndm. I. k. 1. rósz, Fü£;!j:('Iék IV. k. 23-27. old. 



1'.V.VN(»N11AI,M.V l'til.DTAM \I«ZONV\I. 248 

völgyben (szép gesztenyefáiról Vállis castanearuviníik is nevezik) kutat ásatott' 
melynek vizét gépezet segítségével nyomta fel a kolostorba. E kút mélysége 
17 m volt (felszíne 173 m a t. sz. felett). Vize azonban idővel annyira meg- 
fogyatkozott, hogy újra mélyíteni kellett a kutat, ami 1867-ben meg is történt, 
még pedig 18 m-rel ásással s e/után még 36 m-rel fúrással. Azonban az így nyert 
víz sem tudta mindig fedezni a kolostor vízszükségletét. Végre is 1912-ben új 
fiirással segítettek a gyakori vízhiányon. Ekkor a régi kút mellett fúrtak le, 
210 m mélységre. így tehát 210 m vastag földréteg került itt napvilágm. Ez a 
fúrás indított a környék földtani viszonyainak feldolgozására, s az igazat meg- 
vallva, ez is hagyott cserben l(\gelüször. A félretett fúrás-próbák ugyanis egyál- 
talában nem feleltek ineg a hozzájuk fűzött reményeknek. Mindössze annak a 
megállapítására voltak elégségesek, hogy a fúrás a pannóniai -pont usi rétegek 
fekvőjét még nem érte el. Részletesebb taglalásra, szintezésre a megőrzött réte- 
ijek, kövületek majdnem teljes hiánya miatt nem voltak alkalmasak. 

Az új kút fúrás-próbáit egybevetettem az ezen kút régebbi fúrása és ásá.sa 
alkalmával Hollósy Jusztinián dr.-tól összegyűjtött és megőrzött rétegekkel s 
meglehetős megegyezést találtam az új és régi próbák között, úgyhogy az új és 
régi rétegcsoportot könnyen összeegyeztethettem egymással. 

Hollósy, ki akkor a pannonhalmi tanárképzőn a fizika tanára volt, fel is 
dolgozta e régebbi fúrás -próbákat Győr megye monográfiája számára. Előszöi 
ezen feldolgozás adatait vetettem egybe az új fúrás szolgáltatta adatokkal s 
Semmikép sem tudtam összeegyeztetni őket. Ezután kerestem csak elő magukat 
a régi fúrás -próbákat s ezek alapján meggyőződtem arról, hogy Hollósy csak 
nagy általánosságban tárgyalja ezeket, 33 (igaz, hogy ezek között több egyforma 
is volt) rétegből 5 csoportot foglalva össze. 

Egybevetve a régi és az új fúrás adatait, a kút szelvényét a következő 
táblázatban tüntethetjük fel (244. oldalon). 

A próbákat átvizsgáltam, de bennük kövületeket nem találtam. Mind- 
össze a 16 m-es mélységből felhozott sárgás homokban találtam apró, fekete 
szálkákat, elszenesedett növényi maradványokat. így tehát a fúrás-próbák kor- 
)iieghatározása tisztán ezeknek petrográfiai jellege alapján történhetik. Ez pedig 
épen a pannoniai-pontusi emeletbe tartozó képződmények elbírálásánál nagyon 
sokszor elégséges is. Egyébként a rétegek petrográfiai jellegén kívül negatív bizo- 
nyít ék is szól ama feltevésünk mellett, hogy a fúró a 210 m-es mélységben még nem 
érte el a pinnoniai-pontusi rétegek fekvőjét: az t. i., hogy viszont olyan adat 
nyomát sem találtuk a fúrás anyagában, melynek alapján ennek egy bizonyos 
mélységtől kezdve a pannoniai-pontusi komál idősebb jellege kitűnnék. S épíii 
itt X) negatív bizonyítékig majdnem olyan súllyal esik a latba, mint a rétegek 
petrográfiai jellegéből levont pozitív bizonyíték. 

Hollósy szerint a régi kút legnagyobb, 68 m-es mélységéből laza, fehéres 
homokot hozott fel a fúró, amely homok «foraminiferák ásatag kövületeit is tar- 
talmazván, tengeri üledéknek bizonyult b(».^ Ebből a homokból azonban csak 
mintegy «aprógyűszííre való mennjnség jutott kezemhez.o-mcnidja tovább Hollósy, 

^ Hollósy TusztiniAn : Adatok (rvőrnu-'ívc fökUaiű viszonyaihoz : 27. old. 



244 L)'= VU) GYULA GÁBOK 

A Paiin<»iilialii)áii fúrt kút s/<'Ivriiv<' 



A feltárt rétegek 




1 vastagságai mélysége 
szama: , . 

. m-beu m-ben 


minémüsége 


kora 


1. :)-hO 


0-00 
3-50 


Barnás sárga, homokos agyag 


Allu- 
vium 


•2. 


4-40 


7-90 


Finom, sárga, csillámos homok 


aj 
te 
<s 

a 




3. 


306 


10-96 


Szürke, meszes agyag 


4 

5.. 


115 


12-11 


Kékes, fehér agyag 


3'00 ' 15-11 


■ Kékes, homokos agyag 


6. 
7. 


0-50 i 15-61 


Sárga, finom iszap 


1-02 


16-63 


Sárgás, iszapos agyag 


8. 


0-95 


17-58 


Sárga, finom homok 


9. 
10. 


1-00 ; lS-58 


Durva, szürke homok 


0-33 18-91 


Barnás, durvaszemü, omlós homokkő 


11. 


4-80 i 23-71 


Szürkés, kemény homokkő 


Iá. 


0-95 


24-6(i 
25-29 


Barnás, omlós homokkő, fehér, meszes 
konkréciókkal 


13. 


0-63 


Durva, szürke homok 


14. 


2-53 27-82 | Szürkés homok, homokkő konkréciókkal 


15. 


0*32 1 28-14 j Szürke, jobban összeálló homokkő 


16. 


1-26 1 29-40 


Homok, zsíros agyagtömegekkel 


17. 


0-63 


30-03 


- Szürke homok 


18. 
19. 


1-48 
9-25 


31 -51 


Sárgás, agyagos homok 


40-76 


Kékes agyag 


c8 


20.. 
21. 


0-35 
38-60 


41-11 


Fekete, zsíros, szenes agyag 


a 


79-71 


Kékes, homokos agyag (blauer Letten) 
. (Hollósy kútja 68 m.-nél végződik) 


c 

Pl 


22. 


2-09 ' 81-80 


Agyagos homok; 7Í— Sí m L xnztartó réteg 


'23: ■ 


■ 2-90 1 84-70 


Szürke, csillámos homokkő 


24. 
Ü5. 


2-80 87-50 
21-70 109-20 


Kék agyag 




Szürke homok 




26. 


22-30 131-50 


Kékes, homokos iszap 




27. 


8 -60 


140-10 


Agyagos homok 




28. 


45-90 


186-00 


Lágy homokkő ; i()4—i8ö m II. vizlarló réteg 


29. 


24-32 


210-32 


Kék, iszapos agyng 









PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 245 

mivel a kút ekkor már elég vizet szolgáltatott, s így a fúrást nem folytatták tovább. 
HoLLÓSYnak ez az adata már kezdettől fogva kétséges volt előttem. Már maga 
a dgyűszűro való homok» kitétel is alkalmas volt kétségem felébresz- 
tésére ; mert hiszen ilyen parányi mennyiségű homo kban nem nagy valószÍLŰ- 
séggel kereshetünk foraminiferákat. Másrészt nagyon kevéssé látszott valószínű- 
nek, hogy ily csekély mélységben megütjük itt a pannoniai.pontusi rétegek fek- 
vőjét. Mindamellett nem hagyhattam teljesen figyelmen kívül HoLLÓSYnak 
ezt az észrevételét —már csak azért sem, mert ő a fúi'ás- próbákkal sokkal szenu- 
csésebb helyzetben volt, mint ón: az a fúrás ugyanis, melynek próbáit ő össze- 
gyűjtötte, száraz fúrás volt, míg a mostani öblít é s e s, mely utóbbi 
eljárás kövületnyerés szempontjából messze mögötte marad amannak. A «kri- 
tikus» 68 m-es mélységben tehát különös figyelemmel kísértem a fúrótól felhozott 
anyagot, s ez bizony nem adott igazat HoLLÓSYnak — sőt teljes bizonyossággal 
meggyőzött kétségem alaposságáról: az említett mélységen túl is, le egész 
a 79*70 m-es mélységig, a már 41'10 m-es mélységtől kezdve 
felszínre jutott jellegzetes kékes pannoniai-pontusi 
agyag következett; homok rétegnek, különösen pedig 
foraminiferás homokrétegnek nyoma sem volt. S a kékes 
agyagban is hiába kutattam foraminiferák után. Sőt nemcsak ebben, de a lejjebb 
következő összes átfútt rétegekben sem találtam tengeri idedékek nyomát sem, 
s ami nem kcvésbbé fontos, aHoLLÓSYtól félretett régebbi fúrás próbákban sem. 
Különben H OLLÓSY tévedésére még majd lesz alkalmunk rámutatni. 

A vidék feltárásai között első helyen a már említett Pas kész -féle 
téglavetőt (10. ábra) ismertetem. E téglavető a főmonostortól mintegy 
2 km-nyire dél— délnyugatra, a Ravazdra vezető kocsiút és a Veszprém— 
dombóvári vasútvonal keresztezése mellett a Pánzsa-ér jobb partján terül el. 
A telep egész hossza kereken 300 m, a feltárt rétegek legnagyobb vastagsága 
13 méter. A téglához szükséges anyag fejtése terrászszerűen történik. Keleti 
oldalán négy terrászban halad lefelé; sokkal alkalmasabbak azonban déli oldalá- 
nak szelvényét közölni, mivel egy fekete, szenes, édesvízi agyagréteg, mely 
kövületei miatt reánk nézve nagyon fontos, a keleti fal előtt mintegy 20 m-rel 
kiékelődik.i A déli, pontosabban dél— délnyugati fal csak három lépcsőből áll. 

A Paskesz-féle téglavető szelvénye a követkéz ő^a 

1) 0'80 m humuszréteg; 

2) 1*00 m világos, agyagos homok; 

3) 2*20 m sárga, csillámos homok; 

4) 0'85 ra barna, vasas agyag; ] 

5) 0"80 m sárga, homokos agyag; 1 

6) 0'70 m kék agyag, Hélix hákonicus Halav. és ünio sp. kövületeikéi; 

1 Az 1912. év végén, mikor az említendő emlős maradványok megszerzése végetfc 
ott jártam, megválóban a keleti falban húzódott ez a fekete agyagréteg, s ott is találták 
ezeket az érdekes fossziliákat, de azóta már mintegy 30 m-tel meghosszabbították a. 
telepet, s ez a réteg eltűnt a keleti falról. 

Földtani Közlöny. XLVllI. köt. 1918. 17 



246 



11 vii> (;vi i.A (;ai;ok 



r t 



2. T- 



?5 -* 



» 3 




PANNONHALMA KÖI-UTA;«I VlSZONVAl. 217 

7) 0*40 III, kfk't felé kiékelődő, zh'uos hit lUiieiies. fekete e<lesvi/i iin;y;iir, 
AcemOierium incivisum Kaup. állkapocs-töredékével es Gapreolus Lóczifi Pohl. 
agancs-töredékekkel.^ Hivel a téglavető szintezésénél ez .i 7. sz. és a/ ehli,-z 
hasonló, könnyen felismerhető fekete a gysi gr étéinek vnliak legjobl) úhnntiitóini, 
azért e/eket külön is megjelölöm. Ezt a már említett réleyet tehát niindjárt 

7) T. fekete agyagrétegnek jelölöm ; 

8) 1'60 Ili sárga, márgás agyag; 

9) 0-80 m II. fekete a g y a g r é t e g ; 

10) 0*30 111 kék agyag, Vivi'para cfr. LóczyiVi .KhK\. k<)vül.t<'kkt| ; 

11) 0-40 m IIL fekete a g y a g r é t e g ; 

12) 0'30 m sárgás agyag; 

13) 0"r)0 111 homok; 

14) 0-80 m IV. féket c a g y a g r é t e g ; 

15) 1*20 m kék agyag. 

A/ Aceratheriiim incísivum Kaup. lelet egy Waj ajsó-álkapoes ITiredék 
(12. ábra), a l)etörött nagy szemfog nyomával s három zápfoggal. ^ 

A Capreolus Lóczyi Pohl. lelet több apróbl) agancstöredékből all. Kadic 
Ottokár :«A Balaton vidékének fosszilis emlős maradványai)* 
c. munkájában a fehérmegyei Polgárdiban (pumoniai-pontusi homokkőben), 
Karádon (Snmogy m.). Baltaváron (Vas ni.) előforduló hasonló agancstöredé- 
keket Cennis (Axis) Lóc2i/t néven hja le.* Kormos Tivadar azonljan Polgárdi- 
ban folytatott kutatásai alkalmával ugyancsa k ezen fajnak mintegy 20 állkapocs- 
töredékét, számos fogát ós egyéb csonttöredékét is megtalálta s különösen a foga- 
zatnak a CapreoZws ca2>rea GRAY-éhoz való nagy hasonlatossága iniati iieiii tartja, 
,<4ímiiak, hanem igazi őznek. 

Az Aceratheriumot és Capreolust türtalmazó I. fekete agyagréteg pontos 
helyzetének feltüntetésére alkalmasnak véltem a téglavető hosszanti szelvényét 
a 11. ábrán közölni. 

A téglavető kövületei a HfALAVÁTS-tól felvett középső punnoniai-pontusi 
alemelet felső szintjére, illetőleg a felső pannoniai-pontusi alemeletre.LŐRENTHBv 
felső alemelet ének legfelső— Unio Wetzleri Dunk. sp. tömeges előfordulásával 
jellemzett — szintjére utalnak. A 10. sz, kék agyagréteg Vivifara cfr. Lóczyi 
Halav. kövületei* utalnának a középső pannoniai-pontusi alemelet legfelső — 
Congeria bálatonica -f Vivipara Lóczyi kövületekkel jtdlemzett — szintjére, az 
I. fekete agyagréteg fedőjét alkotó 6. sz. kék agyagi-étegből gyűjtött Helix 

1 Ay. Aceratheriuin és Capreolus meghatározását KoCH Antal cuv. tanár úriiiik, 
illetőleg közvetve KoEMOS Tivadab magántanár úrnak köszönöm. 

* Amint a budapesti egyetem Földtani Intézetében elhelyezett töredékek inutal 
ják.a megtaláláskor nagyobb volt ez az álkapocstöndék, több f<ig is volt rajta, de >njn<>s. 
a munkások csákánnyal szóttörték. A felvételen (12. ábra) csak a mígniaradl l«u 
nagyobb darab látható. 

^ A Balaton tud. tanúim, eredményei. IV. k., IX. közlemény 21—23. old. 

* Kormos Tivadab: «A polgárdi pliocén CHOntlelet», Földt. Közi. XLI. k., 02. oldal. 
' Elé.; sok példányt sikerült gyüjtcncm, de sajnos, nagyobbrészt ro.ssz megtar- 
tásban. 

17* 



248 



Dí VID GYULA GÁBOR. 






^ y K 



t-H CB ^ 



2 l-H 50 

r* fB 03 



C8> • 

i5 »^ 5* 



ar* 5. 



^ Z V 

•^ 2 9* 



ff 
a. 



r- i' ?í 



» Cl; 

B Sí- 



£. <s- 0) 






!^ §* ^ 

a « ^ 

►0 s o 

£: i* ^ 

— Cs 



!<r >a 



cs f ., 



B Ǥ 



o c 

50 H— 



pr 







S 

c 






p 


•w 




n 


'-^ 


■^ 


p 


w 



<- • O: 



s^ a i 

** < K" 

«». íí. »• 

M '-► j^ 

9 " 
?r 

P »T 3 

OTQ P 

p <| • 

^'^ íp P 

m P 






t^ Q 



I-! CD 



r^ 


?r 8 




T, V5 




r^ ^ 






N 




»- 


P P. 


pr 


1Q le 


rts 


^ c 


s 


» 5- 






>— fi 






í» p p. 

P- p5 P 

p* 

o 

B 

c 



fis ;:; 









01 



s" p ,£ 

5 P rS 

U5 cS ÍW 



w 



^ 




ÜíjWíS i! ^"i» 



PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 249 

iahynicus IIalav. és Unió sp. példányok pi'dig az Unió Wetzleri-s szintre. Az 
Acerathenuvi incisivum Kaup. fogsorát és a Capreólus Lóczyi Pohl. agancstöre- 
déktit bezáró I. fekete agyagréteg már most vagy még az előbbi szintbe tarto- 
zik, vagy már az Unió ^etzleri-s szintbe. Analógia mindegyikre van. így a szé- 
chényi-hegyi homokkő Aeerailierium előfordulása^ nagyon sok tekintetben meg- 
egyezik az itteni előfordulással: az aceratheriumos svábhegyi homokkő fedőjét 
tevő édesvizi mészkő ugyanis szintén az Unió Wetzkn-s szintbe tartozik, de 
maga a homokkő még a középső p.innoniai-pontusi alemelet felső szintjébe. Vi- 
szont a mi I. fekete agyagrétegünknek már az Unió Wetzleri szintjébe sorozható 
volta mellett szólhatna a baltavári őscmlős faunát magába záró rétegnek 
LŐRENTHEY felfogása szerint való szintezése.^ 

Egyébként a téglavető ezen rétegének ilyen aprólékos szintezésére valö 
törekvés tulajdon képen még nagyon korai, hiszen a közrefogó rétegek említett 
szintezését sem mondhatjuk feltétlenül bizonyosnak, csak nagyon valószínűnek. 
Mert — nem is szólva arról, hogy a 6. sz. kék agyagrétegben talált f/mosp.-eket 
csak feltételesen azonosítottuk az Unió Wetzleri Dunk sp.-el — a szintjelző kövü- 
letek valóban szintjelző voltának Lőbknthey hango/tatt:. fontos kelléke,- a ((tö- 
meges előfordulás* épen nem állítható kövületekben szegény rétegein IítőI. 

A köniyék pnnnoniai-pontusi képződményeit meglehetősen szép feltárásban 
látjuk még a kisécsi sza kadékban, a lösz leírásánál már említett ördögáro k- 
ban. Az ördögárok keletnek lejtősödik, s e keleti bejárója előtt elterülő legelő 
(Páskum) lapos térségén, mintegy 100 m-n^ire északkeletre a bejárótól, egy 15 m 
mély itatókút vau, jó, hideg ivóvíz/el; a kihányt térségen kék agyagot látunk. 
A szakadék felé haladva, mintegy 10 m vastagságban látszik a kék agyag, helye- 
sebben — erősen meszes volta miatt — agyagmárga, melyből sok helix-héj tör- 
melék mellett néhány 

Helix bahonicus Halav. és Unió s p. 

kövületet sikerült gyüjtenem. Ez a réteg tehát kövületei alapján is s petrografiéi 
minősége alapján is a téglavető 6. sz. kék agyagrétegével azonosítható. Fölötte 
rozsdabarna, finoms/emű homokkő következik, melynek réteglapjain 5° ÉK-i 
dűlést mérhetünk le, majd 8 m vastagságban laza, csillámos, sárga finom homok 
következik, itt-ott 10—15 cm-es p.idokban, melyek szintén 5" ÉK-i dűlést mű- 
tatnak. Fölötte lösz van, melyről már a diluviális képződmények ismertetése- 
kor szóltunk. 

Kútásááok alkalmával a már többször említett helixek és uniók majdnem 
mindenütt előkerültek. Igya kolostorból Gj'^őrszentmárton községbevezető ú. n. 
Űj-út első baloldali házában, a KÖNXÖs-f. házban, kútásáskor (a kút felszme 226 
ma t.sz. felett) 58 m mélységből (tehát 168m magasan a tengerszíne felett) kékes- 
szürke agyagmárgából Helix hákonims Halav. (2 pd., elég jó megtartásban) 

^ U^'vancsak állkapocstörcdck. Báró Eötvös József találta. Petényi S. János 
határozta meg. Először K. Peters cinlítotte (1857-bcn. Gcol. Studicn aus Ungarn. I. Die 
Umg. V. Ofen. Jahrb. d. k. k.' R. A. Bd. VIII., 308. oldal), majd Szabó József (1879). 

• LŐEENTHEY: «Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához*. 
A Balaton tud. tanúim, eredményei. I. k. 1. rész. Pal. Függ. 181. oldal. 



2.->{) 



|p' \ III I. V ll.A (lABOi; 



s i'nio ^i). lOiiiiclt'ki'k ktiülti'k ]iapvi!;)L;v;i . Lcjjelih hiili.il\;i ;iz úlnu, luinti'gy 
'iCi m s/iiit kiilíhibségbeii ;i KNippER-ft'lc ház kútját érjük, molynck 18 m mélyen 
fekvő ii-íyatrrt'tcüc bővelkdlik Hc/Jx sp. és C/wíO sp. héjtörcdékokbtii. Még k'jjobb 
LATOS bádogos, majd KÉm János kútjá))úl újra meg újra előkerültek e kövület- 
türiiitílékck. Ijasoiijó eredményről számolnak be a kolostor kertjének keleti oldala 
iiieiitéii s iii.'l; lavojalib. ugyancsak k('(ti irányban, a Pázniánd-ht gyben (így 




12. áhra. AiitjiI In riiim ilK■i^ivllm Kani), allkapotstöri (léke a líyőrs/.ciitiiiártniii 
I^a.<kcsy.-tV-lc téirlavclí) punt \i<i-|>aiiii(iiiini apyai:nM(\S(''ti<'>l. 



Könnyű .ló/^KK pa/iiiaiidi -a/dii kutjaliol 8"i III liielyst'.iíből Hell.f sp-ek. 40 lll-bol 
Hiiio s)>.-ek) s általában iiiiinlciitrle a kr)niyek.'n iiicu'c.it''t t kút ásások is. Tjegtöbb 
- s k«»/.tük nebaiiy szcp iiieglartasú - köviilet k.inlt ki a (íyői-szenl marton 
község közsegliaza nicllctl IcVŐ VV.\CHTLER-félr ha/ udvarának kútjáliól. Enntík 
a 8-20 III mélységbe eső rétegsorából (főképen a 10 m-rs melységből) a követ- 
kr'ző fajokat sikeiiilt gvüjteneni ;! 



.\ ♦al i.'li.ll lajnk az l'iiin sp.-ck licjal kitöltő iionmk mi kmia uiiajat jelzik. 



PANNONHALMA Kol.DIANl \IS/,()NVA1. 251 

* Dreissensia auriculan.s Fuchs sp. .'inliviDk 
Unió sp. 2 pd. 

Anodonta sp. 4 jjil. 

Píossz UK'gtavtásuk niiiill. sajnos, tddiu a paiiiKMiiiü-pnni usi rnieletből 
ismert, anodonta fajok cirvi kével sem (ndtam a/onosítani. E<íyik iin'u; avjuiylai; 
ológ jó megtartású, de c/idci^ e/t sttu sikerüli iiiói; iiit'<4határ()/iii . 

* LÁmnocardiuni aütiplex Fuciissp. 

Helix (Trtchea )•?.]). cfr. bakoniovs Halav. 
Planorbvi grandis Halav. 

* Micromelania laevis Fuch« sp. 

* Micromelcmin sp. 

* Valvato ífimplex Fuchs \ar. polychicta Lőrknj'. 

E kövületek is a középső pannóniai -pont iisi alemelet felső s/intjeirc utal- 
nak, illetve a felső pannóniai -pont usi alemeletre. A kút felszíne nivellálásaim 
szerint kb. 160 m a t.sz. felett, a legtöbb kövületet tartalmazó 19 ni mélyen levő 
réteg tehát kb. 140 m-re van a tenger színe felett, vagyis körülbelül megegyo/ik 
a téglavető kövületes rétegeinek magasságával, 

A kolostor déli oldalán több horog is visz L- a községbe. E boritok ie]tárá«ai 
lehetővé tették a Várhegy szelvényének elkészítését. Térképünkön Pannonhalma 
1. sz. felett való magassága 280 m-nek van f^-lvéve. Ez az adat a székesegyház 
küszöbére vonatkozik, ahonnét még mintegy 5 m-el mélyebbre esik a templom 
alapja. Linen kiindulva, a kolostor udvarán keleti irányban erősen lejl a talaj 
s régi építkezések, csatomázások következtében annyira fel van fuigat va , hogy 
törmelékanyagtól mentes,, eredeti rétegeket itt meglehetős mélj^en találhatnánk 
csak. Ezért nem is itt kezdtem a szelvényhez szükséges adatok g}'üjtt^et. han'^m 
a kolostortól délkeletre eső Milléniumi -emlék halmánál, melynek magassága 
275 m a tenger szintje felett (13. ábra). 

A halom tetején homokrétegeket találmik, melyekben a Milléniunu-euilék 
alapjának ásásakor a pannonhalmi tanárképző-intézet egyik fizikus tanárának. 
Palatin GBBGELYnek bizonysága szeiint^ congt'riákat találtak. Sokat kutattam 
itt kövületek után s több helyen a Milléniumi-emlék körül ásattam is e végből, 
de sajnos, fáradozásomnak nem volt eredménye. 

A homok után agyagrétegek következtek, majd a hospodár nevti szőlő- 
telep felső felében újra homok és homokkő, melynek réteglapjani 5" ke- 
leti dűlést mértem le. E homok és homokkőréteg kb. 14 m vastagságban 
húzódik. Alatta mintegy 18 m vastagságban különböző színű agyagrétegek 
következtek, melyek a fekvőjüket alkotó 16 m vastag szüike, csillámos, 
durva homokkőpadokkal együtt 20° keleti dűlést (pontosa l>ban 7**) mutat- 
nak; itt tehát nyilván tangenciális vetődéssel van dolgunk. Ezután ismét külön- 
böző színű agyag-, illetve közben inárga-rétegek következnek, mintegy 8 m vas- 
tagságban, majd 12 m vastagon sárga, limonitkonkréciós liomok. itt-ott víz- 

' Palatin évu-kcn át őrizte oxukcl, >i mikor épen s/.ük.séií iitt vtilna reájuk, mar 
in-m tudta előteremteni -- elkallódtak. 



252 



Dí VID GYULA GÁBOR 



sziutes helyzetű, laza, sárga hüuiokkőpadokka] ; Ijfléje a környék szegényei bar- 
langlakásokat vájtak. (14. ábra). E-í alatt ismét sziuko, laza homokkőpadokat 
találunk, mintegy 20° északkeleti dűléssel (itt tehát ismét hosszanti vetődést 
kereshetünk), melyeket, tovább haladva a község felé, több mint 20 m vastag 
sárgás, limonitgumós homok vált fel, melybe a főapátság hatalmas méretű pin- 
céje van vájva. Tovább a község felé agyagrétegek következnek. 

Az egész halmot tehát nagyobb mértékben pannóniai -pontusi homok és 
homokkő, kisebb mértékben agyag és márga alkotja. Kövülelekben rendkívül 



DNuO 



pannonhalma 



miltmumi em/é/i 




EKE 



dűl és 



Oydrsientmárton 



20° Kel. dülós 
20° ÉK-i dülés 



13. ábra. A pannonhalmi Várhegy pannóniai s pontusi f-zakadékának szelvénye. 
Magyarázat: 1. homok (congcriákkal?) ; 2. agyag; 3. homok, homokkő; 4. különböző 
agyagrétegek ; 5. durva homokkő ; 6. sárga agyag ; 7. kékesí:zürkc márga ; 8. sárga ho- 
mok ; 9. kékesszürke márga; 10. sárgás homok, homokkökonkréeiókkal ; 11. szürke, laza 
homokkő; 12. sárgás homok; 13. agyag. F — F = vetődések. 

szegények e rétegek, a legfelső állítólag congeriás honiokrétcgen kívül az egész 
lialom összes feltárásait átvizsgálva, mindössze egynéhány — meghatározásra 
teljesen alkalmatlan moHusca-héj cserepet találtam. 



A hárson yosi Strázsa hegy középső pannóniai emelete. 

A közvetlen közeli halmok magaslatain azonban, sajnos, sehol sem talál- 
tam kövületektt. De találtam egy ga/dag lelőhelyet a térképünkről már kieső, 
Pannonhalmától kelet -dél keletre fekvő veszprémmegyei Bársonyos község 
határában, az ú. n. Strázsahegyen. E lelőhelyre a pannonhalmi főiskola termé- 
.szetrajzi szertárának kövület -gyűjteménye hívta fel figyelmemet, melyben a 
környék több helyéről is (így az említett Strázsahegyen kívül a Pannonhalmától 
<lélkeletre eső Péterd, Lázi, Tárkány községek határál)ól) találtam congeriákat. 
Bái-sonyoson kívül különösen Láziból találtam sok tökéletes példányt., még 
p;-dig, mint Hollóst is megjegyzi róluk, <aiem ritkán olyan állapotl)an, hogy 
törékenyebb részeik sem voltak elmosva, elmorzsolódva ; miből — mondja tovább 



PANNONIIALJFA FÖr,»l'ANI VISZONYAI. 



253 




m 



2ő4 



!•■ VID GVILA OABUK 



- szükst'^'képen azt kell követkc/.tftiii, liotiy azok nem lohiuió víztömegek áltüI 
sodortattak oda, hanem, hogy azon állatok, melyek e kagylómaradványokat 
szolgáltatták, ugyanott éltek és multak is ki. ahol ásatag kövületeik jelenleg is 
t:iláltatnak».i 

Az említett lelőhelyek közül egyelőre csak a báreonyosit vizsgáltam áttu- 
z.-iesebben. A község északkeleti végén, a Keréktelekibe vezető út mentén, közel 
:i temetőhöz, a Föld vétel nevű téres gödröt találjuk, melyből a község lakói 
agyagot szoktak kihordani (Szelvénye a 15. ábrán). E mélyedés sokhelyütt szint.- 
fehérlik a l)enne levő kövület -töredékektől. Ép példányi; azonban nem igen talál- 
tam beiiiie. Lwmocardiums^., tímo s p., í/nio JBi^/^ií Fuchs, Melatiopsis cir . 'pymaea 
Partsch fajokat gyűjtöttem be innét. Innét a Strázsahegy felé haladva, a régj 
temetőt érjük, melynek kavicsos homok talajában — alkalmas feltárás híján - 
kövületeket nem találtam. Ezután kis szakaszon agyagrétegek következnek, 
majd újra kavicsos homok, mely szőllővel van betelepítve; erre a szakaszra esik 



DDff 



Bársonyos 



Strázsahegy Tr/gon.Jek, 

229 m. 



feg'i ttmetö 




fóidveiel 



15. ábra. \ bái.-oiiyosi iStrá/,.<-ahegy .••zclvéiiye. 

M (igya rázol. 1. kavicsos homok, C'ongoria luigula caprse koptatolt c^ö^•L'ivt■l c-s éles kavi- 

rsokkal, amelyek a szél hatására utalnak; 2. homok; .'3. kavicsos homok coiigeriákkal ; 

4. asiyaü ; ~). kavicsos homok ; G. agyag. Az cgós/. iiaiinoniai-i)oiitiisi képződmény. 

a pauiioiiliajmi főapátság szőllőtelepe is, melyiuk a pincétől északkeletre eső 
egyik forgatásában, nagyon sok Congeria ungula caprae Münst. liéj van, a kavi- 
csokkal együtt a felszínen. Valósággal tömeges előfordulásról beszélhetünk itt. 
Még feljehb tiszta homok következik, majd a 229 m-is mérnöki magassági jelző- 
nél, tehát a Strázsa-hegy tetőzetén, ismét kavicsos hnnidk. ugyarcsak Cíynget'ifi 
uncjula caprae Münst. koptatott kövületeivel. 

Bársonyos, illetve a Strázsahegy. altalaját lehat (gesz terjedelmében válta- 
kozó i)aimoniai-pontusi agyag és (itt-ott kavicsos) homok képződmények alkot - 
|ák. még pedig a mélyebb szintekben - amennyire ezt a Fíiidvétel agyagrétegei- 
nik Faunájából látni lehet — fiatalabb, a magasabl) szinteklx'ii idősebb (cong. 
uiig. capr* tömeges fellépésével jellemzi It) pannóniai -pont usi képződmények. 
Nyilván vetődéssel van tehát itt is dolgunk, amint e/ a Strázsahegyet felépítő. 
többszörösen ismétlődő képződményeknek petrografiai jellegéből is kitűnik. 

A Strázsahegy homitkrétegeiben talált kavicsok anyaga szürkt!>sfehe) . 



HuLLÓ.S^ : .VihUok ( I v<)i nicg\ f földtani vis/onvai liiy :t I , 



l'ANXONHAl.MA KÖl.DTANl VIK/ONYAI. 25Ő 

kékisszürke, hol y*'n ként vöilu'iiyis tűzkő iiiindoii valószín űtíé^ szcriiií ;i Im- 
kon>n jura-tűzkő származéka. Többnyire erősen lekoplatottak. helyenként |a|)(i- 
sak, közben tipikus éles ka vi cs o k. 

HoRüSITZKY Henrik : «A k i s h e r i m a 14 y. ki r. a | | ;i m i ni én e s-. 
birtok a <T r o jj; e o 1 o <^ i a 1 v i s z o n y a i»i-ban Bái-sonyob környékét i,< 
érinti s több kövületet is (>nilít innét. Igya Strázsahegy északnyugati folytatását 
tevő öreghegy északkeleti lejtőjéről, a 195 m-es magassági jeggyel ni(^gjel(')|l 
domb alatt levő agyaggödörből a következő, ((meglehetős rossz megtartású)) kövü- 
leteket gyűjtötte : Helix bakmiicusíÍALAy ., Valvata helicoides Stolicz., Faímíasp. 
Ezeket ő a iVlső pannoniai-pont nsi ajemelet jiiásodik felélie sorozza, tehát a leg- 
fiatalabb p;unioniai-ponlasi képződmények közé s megjegyzi, hogy az ezen koi 
képződményeiből ott. a most felsorolt kövületek liizonysága szerint, csakis a 
teleki-bársímyosi dombvonulat maradt meg foszlányként. Horusiztky figvelmet 
azonban elkerülte a strázsahegyi Congeiia ung. capras előfordulás, mert lia ezt 
észrevette volna, aligha tette volna meg a tele ki -bársonyos! dombvonulatot a 
legfiatalabb pannóniai -pont asi képződmények megmaradt foszlányának. A/* 
öregluígy 195 m magassági .jeggyel jelölt dond)ja alatti agyaggödör kéjjződinényei 
igenis lehetnek ennek a kornak maradványai, mégpedig valamely. ei( detileg 
jóval magasabban fekvő szint lezökkent ését bizonyító maradványai - maga 
az Öreghegy azonban ('^ a Strázshegy s<unmi esetre sem ennek a legfiatalabb 
kornak a foszlánya. 

Egyébként, ha a strazshegyi Congeria ung. capras előfordulást nem említi 
IS JI0RU8ITZKY, említ a környékről több helyet, ahol ugyanezen fajnak kövü- 
leteit ő is megtalálta. így töl)bek között : a t a r cs i -he g ye n levő kavicsos 
homokbányában (150 m a 1 . sz. f.) ; a f e 1 s ő va s d i n n ve i -puszta mellett . 
ugyancsak kavicsos homokban (146 m a t. sz. f); Császár községtől északra. ;>/ 
E b éd látó h a 1 o m agyagjában (227 nij. 

Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy a teleki-bai-sonyosi halom vonulat 
a középső paimoniai-pontusi alemelet legalsó, CIong. ung. caprae-val ji-llemzetf 
szilit jenek a tartozéka, nem pí'dig. mint Horusitzky vélte, a legfiatalabb pannóniai - 
pontusi képződmények foszlánya. Ennek a Cong. ung .caprae-s szintnek eredeti, 
legnagyobb magasságát nyilván a Strázsahegy (229 m) és az Ebédlátó halom 
(227 m) tetején 1(ívő képződmények őrizték meg. A tarcsi hegyi (150 m) és a felső 
vasdinnyei-puszta melletti (140 m) hasonló képződmények, épúgy mint a Strázsa - 
he.ííy alsó, Cong. ung. acpras-kat inagália záró kavicsos homokja, enn(>k az er( deti- 
leg 220—230 m magas szintnek vetődés folytán mélyebbre jutott részei. 

Kerékteleki község déli végén, az átmenti agyaggödörből- Horusitzkv 
a Melanopsis Enizi Brus. és Cardiwn sp. fajok héjtöredékeit gyűjtötte. Ezek 
némikép kiegészítik a báreonyosi Fíildvételljől tőlem begyűjtött fajok sorozatát 
H ezekkel együtt a középső pannoniai-pont asi alemelet felső szint jei re utalnak. 



' A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XX. köt. 4. füz. 148. s köv. oldalon. 

^ Valószinü'.ce; az előbb említett Földvctel-röl van itt szó, mert hÍH/en BáiNonyii> 
és T(l(.ki közsé;j; távolsága e.iíymástól alig másfél km, s a Földvétel majdnem középi-ii 
vati a két kílzséiíef összekötő út mentén. 



^56 DS VID GYULA GÁBOR 

Amint az eddigiekből kiviláglik, Pannonhalma vidékének meglehetősen 
szegényes kövületei is eg}'lől-egyig beleilleszkednek a balatonmenti pannoniai- 
pontusi képződmények kövületsorozatába, noha az összes szintekre jellemző 
kövületeket területünkön ezideig nem sikerült megtalálni. Ezzel tehát ismét csak 
nagyobbodik annak a — már LóczYtól^ is kifejezésre juttatott és sok bizonyíték- 
kal támogatott — felfogásnak valószínűsége, hogy a Bakony északnyugati oldalán 
is ugyanazok a fauna szövet kezetek lakták a pliocénkorií állóvizeket, mint dél- 
keleti lejtőin, a Balaton mentén. Annál feltűnőbb azonban, hogy a pannoniai- 
pontusi képződményeknek olyatén szintezése, mint amelyet HalavÁts és Lő- 
RENTHEYa Balaton mentén végzett klasszikus munkájuk betetőzéseképen megkísé- 
reltek, a Bakony északnyugati oldalán szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütkö- 
zik. Nem abban látom a fő nehézséget, hogy a Balaton mentén megismert és egy- 
ségesen szintezett kövületsorozatot itt teljes összevisszaságban találjuk, mert, 
L'Zt a mi területünk sajátos települési viszonyai eléggé érthetővé teszik, hanem 
a Congeria ung. caprsB-nak az említett magas szintekben való szereplésében. 
Ezen utóbbi ténynek magyarázatánál már valóban nagy a hajlandóság a balaton- 
nienti pannóniai- pont usi képződmények szintezésének általános érvényét 
kétségbe vonni. Erre a nehézségre egyébként a települési viszonyok tárgyalása 
alkalmával még lesz alkalmunk visszatérni. 

IV. EÉSZ.l 
Települési viszonyok. 

Ha egy uralkodó pontról — momljuk a pannonhalmi Várhegyről — 
végignézünk ttrü'etünkön, hepe-hupás vidék tárul elénk, melynek völgyei s 
halmai között iiincs nagy magassági különbség, s egy-két szakadékos, katlan- 
szerű mélyedés kivételével a halmok szinte észrevétlenül, lankás lejtőkkel 
memiek át a völgyekbe. 

Nem is szólva a katlanszerű beszakadásokról, amilyenek pl. az artézi- 
kútnak ós a mellette épült villamostelepnek helyet adó nagy behorpadás 
^V a 1 1 i s c a s t a n e a r u m, S a j g h ó - v ö 1 g y), vagy a Várhegyről a 
■Győi's zentmárton községbe vivő ú. n. S z (> n t - 1 s t v á n - h o r o g és az 
ez/el párhuzamos mély út (Szónokok útja) között levő nagy be- 
szakadás, vagy a már ugyancsak többször említett ravazdi katlan, 
amelyek legfeljel)b kisebb méretű, helyi tektonikai zavarokról tanúskodnak, — 
nem kerülheti el figyelmünket a Kavazd-Osanaki halomvonulat sajátos fel- 
építi'^se, melyre már területünk földrajzi ismertetésének keretében rámutattam. 
F.'ltűnnek ugyanis ezen a halomsoron a gerinccel párhuzamos, gyakran terrász- 
s/erűen kiszékstdő mellék-halomsorok. Ezeknek látása ébresztette fel bennem 
először azt a gondolatot, hogy e bámula'os egyenességű, széles, párhuzamos 
v()|gyek és doiiil)sorok nem az erózió szüleményei elsősorl»an, hanem árkos vető- 
élések folytán keletkeztek. 

* LÓCZV I^JOS : A liilaloii köriiyckónck L'colóiíiai kcpzüilmriiyri, 397. oldal. 



l'ANNONll AIAIA Flil-DTAM VJS/.ONYAI. 



2ö< 



Megerősített ebben a ícltiiveseiuhcii Lóczy felfogása is, ki ismételten ki- 
fejezi, hogy a dgyőri délkelet-éti/aknyugali halmok az alsózalamcnti észak-déli 
irányú hasonló magasságú dombhátaknak hasonmásai,))^ tehát, miként azok, 
ezek is árkos vetődés szülemén yei.^ 

E feltevésemet azután tények is igazolták. A sztra ti gráfiai részben ismer- 
tetett kisécsi szakadék (Ördögárok) délnyugati pai-tja fölött elvezető 
kocsiúton felfelé haladva a ravazd— csanaki balomsor derekán, még jobban 
szembetűnik a már messziről is észrevehető terrászos szerkezet, s ami a nu 
szempontunkból még fontosabb: az egyes terrászok újra meg újra ugyanazt a 
rétegsorozatot tárják elénk, melyeket az Ördögárok szelvényével jnár meg- 
ismertünk. Kövületek híján a terrászok egyes rétegeinek azonosításánál persze 
csakis a megfelelő rétegek petrografiai megegyezése lehetett útmutatóm, de ez 
itt épen olyan nyilvánvaló, hogy seumii kétségünk nem lehetett ezen észlelé- 
sünk helyessége felől. Itt tehát kétségtelenül vetődéssel van dolgunk, mégpedig, 
amint a lépcsők elhelyezkedése mutatja, a gerinccel párhuzamos törésvonalak 



Nyugat 



Skii^'i 



Kelet 




250 lU' 
200 m, 

];■)() m 

lÜÜ Ili 

50 ni 
m. 



16. ábra. A pannonhalmi völgy harántszclvénye. 

1, ailuvium ; 2 diluviáiis lösz; 3. pannoniai-pontusi homok és homokkő; 4. pannóniai 

pontusi homokos agyag; 5., 6. pannoniai-pontusi kék agyag ; V— V. vetődések. 



mentén —azaz árkos vetődéssel; a halomsor szerkezete az ördögároktól 
a Csókahegyig húzott szelvényen jól látható. 

Ugyanez a halomsor mindjárt a vetődés idejéről is tájékoztat 
bennünket. Feltűnik ugyanis e halomsorok lejtőjén a lösznek meglehetősen sza- 
bályos eloszlása a gerinccel párhuzamos vonalak mentén. Ez nyilván arra utal, 
hogy a vetődés a diluvium előtt, vagy a diluvium elején történt, s a diluviáiis 
lösz az árkos vetődés folytán keletkezett szögletekben, mint többé-ke vésbbé szél- 
árnyékos helyeken rakódott le. Ezért is lehetetlen a törésvonalak pontos kinyo- 
mozása : a lösz kevés kivétellel eltakarja ezeket. 

E hosszanti törésvonalak a Pánzsa-völgy északkeleti oldalán, a Pannon- 
halmi halomsor mentén is kinyomozhatok; a lösz felhalmozódása itt is eléggé 
szabályos, a völgy hosszanti irányával párhuzamos elhelyezkedést mutat. Itt 
azonban, az egyes halmok közül, diagonális és harántos törésvonalak is kísérik 
a fő törésvonalakat, amint ez részben ugyancsak a lösznek a törésvonalakat 
kísérő elhelyezkedéséből, sőt már a halomsor tájképi formájából is következ- 
tethetjük s a tüzetesebben átvizsgált pannonhalmi Várhegy réteglapjainak össze- 



* LÓCZY Lajos A Balaton környékének gooi. képződményei. 396. oldal. 

* LÓCZY Lajos : id. m. 402-403. oldal. 



258 w viD oyeTi.A gabor 

vissíisi, mijiden irányban való hajlásából nyilvánvaló is. A pannonhalmi Várhegy 
isniei-tctett szelvényén (13. ábra), melynek iránya körülbelül merőleges a/ egész 
hü loHi vonulat irányára, a feltüntetett vetősikok nagyjában párhuzamosak a fő 
Vflődési irányokkal, de már itt sem pontosan, mert. hiszen az egyik rétegcsoport 
hiimokkőjapjain pL 20° keleti dűlést mértünk le, a közvetlen utána következő 
í'SDp'-irt lio 1111) k kőlapja in pedig 20° északkeleti dűlést. A Várhegy oldalain körös- 
körül ki-kibnkkanó homokkőlapok dűlései világosan mutatják, hogy itt a fő 
törésvonalakon kívül tangenciális és radiális törésvonalak is sűrűn szerepelnek. 
E/ az összevissza, minden irányban való töredezettség jellemzi főképen ezt a 
krlcli lia|oms<jrt, s ez jut kifejezésre a pannonhalmi halomsor külső morfok)giájá- 
haii is. melyről már a földrajzi ismertetésben is kiemeltem, hogy nincs egységes 
K'erince. hanem sok eg3rmá8tól harántos völgyekkel elválasztott, de azért a fő- 
völgyek irányában sorakozó halmok foglalata. 

E'/.en elszigetelt halmok negatív mását találjuk a környék egyes, már mesz- 
>;ziről is jól észrevehető katlanaiban, melyeket az imént említettem. Legtipiku- 
sal)b közöttük a ravazdi katlan. Amfiteatrumszerű formája s a körülövező 
falakon a líisz hatalmas felhalmozódása nem hagy kétséget keltezésének mikéntje 
felől. Sőt ép;'n ez az utóbbi körülmény is világosan arra vall. hogy e katlanok 
keletkezése is akkortájt történt, mikor a vidék mai arculatának vázát megrajzoló 
fő tektonikai folyamatok végbementek. 

Területünk ilyetén felépítése részben megmagyarázza azokat a jelensé- 
geket is, melyekre a sztratigrafiai rész végén rámutattam. A fiatalabb pannoniai- 
p)ntusi képződményeknek nagy elterjedtsége területünkön azt mutatja, hogy 
ebben a korban a pannoniai-poiitusi beltó erősen transzgredált. Elborította az 
összes, addig esetleg szigetként kiemelkedő magaslatokat s lerakódásaival gyara- 
pította őket. E'.eknek nyomait azonban a halomsorok magaslatain ma már hiába 
keressük. A diluviális sivatagi korszakban, mikor e magaslatok az egész területet 
ezidőtájt ért vetődések következtében bérctkként meredtek föl, a hatalmasan 
működő exogén erők letarolták. Típusos deflációs terület ez — mint a Kis- 
Alföld általában — melyről a pAnnoniai-pontusi rétegek egy sorozatát lepusztí- 
totta a szél. Hajdani magasságának szintjét itt sehol sem találjuk meg, nem úgy, 
mint például a Balaton mentén, ahol a bazalt takaró sok helyütt kitűnő védelmet 
nyújtott a letárolás ellen. S ha azok a kalcium karbonáttól kemény homokkővé 
impregnált homokrétegek, vagy esetleg kavicstakarók, melyek - vagy egyik, 
vagy a másik — e halmok magaslatain mindenütt megtalálhatók, közben meg 
nem akasztják, vagy legalább is erősen meg nem nehezítik a szél munkáját, akkor 
iiz egykori magasságnak mai, már úgyis meglehetősen megfogyatkozott hír- 
mondói sem maradtak volna meg. 

A szél eme hatalmas munkájának bőséges tanúi is vannak területünkön. 
Ljgbeszétlesebbekazoka puinoniai ka vicsok, melyeket a báreonyosi Strásahegy- 
ről említettem. (15. ábrabeli szelvényen). Sok ezek között a lapos, simára ol- 
gozott folyóbeli görgeteg, felületükön gyakran sajátságos, dendrites kiválásokkal, 
ile elég gyakori a minden tekintetben tipikus éles kavics (Drei kanter) ^ is. mely 

^ Papi* Károly: Éles kavicsok Magyarország hajdiuii |)^l^/.láill. Földtani Kö/.löny 
1899. tWi 29-ik kötete 135-147. oldalán. 1 táblával. 



PANNONHALMA KÖí.DTANl VISZONYAI. íf)!) 

ít sivatagi korezak legszebli In/ouyítéka . Ugyancsak szép bizonyítékokat tár 
élénké kor hatalmas denudáló munkájáról a diluviális képződmények tárgyalása- 
kor említett tápszentmiklósi diluviális homok is ; a község kelvti kijárójánál levő 
-szeszgyár melletti nagy homokszakadék, sajátságos, a szél munkáját hirde<ó 
diagonális rétegzettséggel; sok helyütt kavics is van benne, melynek anyaga - 
eltérően a strázsahegyi kavicsokétól - a Ijakonj'i triász mészkőre utal. E kavicso- 
kon is erősen látszik a szél, illetve a szélhordta homok munkája, egyik-másik 
közülük már szintén éles kavics, noha olyan szép zsírfényű lapok, íiiint a strázsa - 
hegyi(^k egyik-másikán, itt nem találhatók még rajtuk. 

Területünk északkeleti sarkát borító, s tovább is a Kis-Alföldön nagy tt-rü- 
letekre kiterjedő diluviális homok ugyancsak a diluviális sivatagi korszaktanúja 
De nem is kell olyan messze mennünk, térképünk határain belül is sok nyomát 
találjiik a sivatagi kornak, azokban a helyenkint hatalmas méretű — néha 20 m 
vastagságot meghaladó — löszfelhalmozódásokban, melj'ek e halomsorok mentén 
mindenütt megtalálhatók. A szél és a víz koptató, egyengető munkája a vetődések 
folytán keletkezett nagy egyenetlenségeket már maga is meglehetősen elsimította, 
de a fő kiegyenlítő munkát a széltől hordott lösz végezte, mely a zökken esek 
folytán keletkezett szögletekben, mint többé-kevésbbé szélámyékos helyeken 
lerakódott. A ravazd -csanaki halomvonulat egyes terrászain emellett egészen 
a hófúvásokra emlékeztető szélbarázdák láthatók a felszínen levő homokl)an 
vagy löszben. A halomsoroknak ez a meglehetősen símái-a kiegyenlített, szél- 
barázdás oldala méltán kelti a szemlélőben első pillanatra azt a gondolatot, hogy 
itt a felszíni formák kialakításában csakis az exogén erők szerepeltek. 

A bársonyosi Sirázsahegy 229 m. magas háta a Congeria ungula caprae 
MüNST tömeges előfordulásával a pannoniai-pontusi emelet szintjét pontosan 
megszabja. (15. ábra). Ebből következtetve a többi halomsor magva is minden- 
hol idősebbnek látszik, mint annak lejtője ; azonban erre nézve kétségtelen bi- 
zonyítékaink másutt nincsenek. 

Nagy szolgálatot tennének azok az elkallódott congeriák. mel3^eket Pala- 
TIN G. talált a pmnonhalmiMilléniumi -emlék alapozásánál, tehát 275 m tenger- 
színefeletti magasságban. Ezek s egyéb kövületek híján azonban — sajnos — 
csak valószínűségi következtetésekre vagyimk utalva. így abból, hogy a Balaton- 
felvidék kerületén a legmagasabb pannoniai-pontusi vízszín körülbelül 290 m 
t. sz. feletti magasságig ér,^ azt következtethetjük, hogy a halmok tetején levő 
homokkő és kavicsrétegek nagyon jó védelmet nyújtottak a letárolás ellen, talán 
épen olyat, amilyet a Balaton fel vidék (Szentgyörgyhegy, Haláphegy, Somlyó) 
bazalttakarója. Mert hiszen Pannonhalma vidékének legmagasabl^ piinnoniai- 
pontusi képződményei sem nagyon haladják meg ezt a 280—290 m-es izohipszát. 
Ezen esetben persze joggal kereshetnők e magasságokban a legfelső pannóniai - 
pontasi képződményekre jellemző kövületeket. Az sem lehetetlen ugyan, hogy 
itt, a B'ikony északnyugati oldalán magasabban állott a pannoniai-pontusi beltó 
vize, mint délkeleten, mert a ravazd -csanaki halomsor 300 m-es tengerszin feletti 
magaslatait is (sőt a 318 m magas Szent Pál-hegy tetejét is) mindenütt prinnoniai- 

1 LÓCZY Lajos dr. id. munkája 398. old. 



260 D5 VID GYULA GÁBOR 

pontusi képződmények fedik, de nem is valószínű, már csaka Bakony északnyugati 
ós délkeleti oldalán talált kövületek nagy megegyezése miatt sem, mert ez épen 
e két medence vizének összefüggését bizonyítja. Legvalószínűbbnek tartom azt 
a feltevést, hogy a Nagyba kony délkeleti s déli oldalán az ala phegység a harmadkor 
v^én vagy a diluvium elején tetemesen mélyebbre süllyedt s talán ugyanekkor, 
tehát esetleg épen a nagy árkos vetődések idején az északkeleti oldal alaphegysége 
pozitív szintváltozás színhelye volt. Egyedül ezzel lehetne elfogadhatóan meg- 
magyarázni a sztratigrafiai részben említett, a Congeria ungula capraes szint 
nagy magasságából felmerülő nehézséget a Halaváts— Lőrbnthey megalkotta 
szintezés általános érvényének épségben hagyásával. S talán azokat a gyakran 
sehogysem érthető nagy eltéréseket a pannóniai -pontusi képződményeknek eme 
nagy fáradsággal s körültekintéssel megállapított szintezéséből részben másutt is 
ilyen okokra vihetnők vissza? S ez a magyarázat azt sem teszi szükségessé, hogy 
fent a halmok tetején, a néha 300 m-t is meghaladó magasságokban feltétlenül 
a legfiatalabb pannoniai-pontusi képződményeket keressük, vagyis hogy épen 
ezen magasságokban, melyek a szélnek legjobban ki voltaktéve, a sivatagi korszak 
letaroló munkájának semmit se juttassunk. 

A területünket alkotó pannoniai-pontusi képződmények vastagságáról 
szólhatunk még. Lóczy (id. munkája 400. oldalán) a Magyar Alföld túladunai 
szélén elterülő pannoniai-pontusi rétegek vastagságát 250—300 m-re becsüH ; 
a Nagybakony északnyugati oldalán, vagyis a lüs-Alföld keleti peremén lerakó- 
dott pannoniai-pontusi képződményeket pedig a Ba kon yszentlászl ónál végzett 
szénkutató fúrás alapján még kevesebbre. Ba kon ys zentlászló vasúti állomása 
mellett ugyanis, 3 km-nyire a Bakonyaljától, 215 m t. sz. feletti magasságban 
(1898-ban) szénre fúrtaks a fúiólyuk 170 m mélységben (azaz 45 m t. sz. f. magas- 
ságban) elérte a pannoniai-pontusi rétegeknek e helyen fekvőjét tevő dachsteini 
mészkövet ; a varsányi Kinotahegy 293 m t. sz. feletti magasságából (melyet még 
pannoniai-pontusi rétegek borítanak) levonva a fúi'ás t. sz. feletti magasságát 
(293— 45 = 248), kerekszámban 250 m vastagságot ka pmik az itteni pannoniai- 
pontusi rétegek vastagságára. Hasonló számítással a mi területünkön tetemesen 
nagyobb vastagságot kapunk, mert hiszen területünkön a 173 m. t. sz. feletti 
magasságból kiinduló 210 m mély (37 m t. sz. alatti) fúi'ás fúrólyukja még 
nem érte el a pannoniai-pontusi rétegek fekvőjét. E 37 m-es abszolút mélységet 
hozzáadva a köniyék legmagasabb, még pannoniai-pontusi rétegekből felépült 
pontjához (Szent Pálhegy, 318 m t. sz. f.), 355 m-t kapunk. S ez a minimális s/á- 
mítás. Ez az érték bizonyára tetemesen növekedett volna, ha a fúrást tovább 
folytatják. Ha pedig az alaphegységnek a pliocén kor végére feltételezett pozitív 
szint változását is bevesszük számításunkba, még nagyobb lesz ezen érték. Mhid- 
ezt egybevetve, hajlandó vagyok területünk pannoniai-pontusi képződményeinek 
eredeti vastagságát 450—500 m-re becsülni. 

Területünk pannoniai-pontusi rétegeinek fekvőjére vonatkozó feltevé- 
seinkben végül ismét csak a bakonyszentlászlói fúi'ás adataiból indulhatunk ki. 
Ezek szerint az ottani pannonini-ptmtusi rétegek közvetlenül a dachsteini mész- 
kőre települnek. Ebből LÓCZY (id. munkájú 399. oldalán) azt következteti, hogy 
a Nagybakony északi oldalán is, miként Pápa környékén, a pannoniai-pontusi 



> 




1 


03 






1 


'OJ <á in fl 


i 


Vetc 

von 

Verwe 

lin 









P3 





i -r 






s i-3 a 






4) S, 



B sí 



0. ? 






O 

o 



rANN(>Nll.VI,>rA FÖr.DlANI VISZONYAI. 261 

réti'gok fokvüjt' lankásim iL'liajló abn'i/.iós síkság, mely az eocén és mcditfiTi'ui 
tengervíz marásából kelet kf/ett. Ha ennek a síkságnak folytatását vesszük a mi 
területünk pannóniai -pont usi rétegeinek fekvőjéül, akkor természetesen a dach- 
steini mészkövet ütné meg elős/ör az artézi kútnál tová])bíoljiatott fúrás. De 
már ebben az esetben sem mondhatnók valami nagyon lankásnak ezt az abráziós 
síkságot, mert liiszen a Bakonyszentlászlótól Pannonhalmáig terjedő, ahg 18 km 
hosszú vonalon már majdnem 90m esése volna, ami km-kint ]ega]ál)b is 5m t-sés- 
nek felel nieg,e/ pedig kissé talán nagy lejtés ahhoz, hogy lankás síkságról beszél- 
hessünk. Ha psdig figyelembe vesszük, hogy 210 m mélységben a fúrómégnem 
is érfe el a p'imioniai-prnitusi rétegek fekvőjét, továbbá, hogy a dachsteini mész- 
kőnél esetleg fiatalal)b képződmények alkotják ezt, akkor az említett síkság 
lejtésére még jóval nagyobb értéket kapunk. Valós/iiiűl)b tehát, hogy itt is. miként 
LÓCZY a siófoki és l)alatonföldván mélyfúrások i.dataiból a Balaton somogyi 
oldalán elterülő pannoniai-pontiisi képződmények fekvőjéről következteti, lépcső- 
sen mélyedő fekvővel van dolgunk. 

Ezekben foglalhatom össze Pamionhalma környékén végzett földtani kuta- 
tásaim eredményét. Bármennyire szerény is ez, valamivel, ha csak egy parányi 
szemmel is, mégis hozzájárult talán ahhoz a nagy mozaikhoz, melynek köveit 
hazai földünk történetének fáradságot nem ismerő Imvárai ezrével hordták már 
össze, hogy majdan — kellően elrendezve azokat — harmonikus, tiszta képet 
kapjunk hazánk földjének geológus idővel mért ((közcliiiultjáróh). 

Pannonhalmán, 1917 október 28-án. 



LEIPSANOSAURUS N. GEN. 
ÜJ THYREOPHORA A GOSAUI RÉTEGEKBŐL. 

Irtii Dr. XoPCSA Ferenc báró.^ 

- A in. tábláyal. - 

A béc^i természetrajzi múzeum földtani gyűjteményében a kiselej- 
tezett Re ptiha- kövületek átnézése alkalmával egy fogat találtak, amely 
lguanodon-r]i\'k volt meghatározva. E fogat a gyűjteménycédula tanúsága 
szerint a Piesting melletti Frankenhof gosaui formációjának szenében talál- 
ták és 1861-ben került az udvari múzeumba. A lelet tehát abból az időből 
származik, amikor a bécsi egyetem gjüjteménj^ében levő, sajnos, igen gondo- 
zatlan, Reptilia-Anyagot találták. A gyűjteménycédula szövege Bunzel 
kézírása. Valószínűen ez a fog az, amelyet 1859-ben Stoliczka fedezett fel, 
s amelyet Bunzel 1871-ben a gosau-képződménj^ek reptiliáiról írt műve 

^ Előadta a ^[aL'yarhoni Földtani Társulat l!»IS június .l-i ki szakülésén. 
Földtani Közlöny. XLVIll. köt. 1918 18 



26"2 HARO XOPfSA l'EKKXC Dí 

elején, uiiiit L^uanodon-fngiit említ uívj,. A fog vizsgálata már az első pilla - 
nat})an arra a meggyőződésre vezet, hogy az Iguanodon gyanánt való meg- 
határozás téves. A fog 12"7 mm hosszú. 6'5 naii széles, legvastagabh része 
4'2 mm átmérővel hír. Felüh-ől lefelé hánuii jól elkülönített részből áll és 
pedig: l)eliilről kifelé laposodó, lándzsaalakú koronából, vízszintesen futó, 
duzzadt övl)ől és hengeres gyökérből. A lándzsaalakú koronán külső és belső, 
háromszögletes, felül hegves síkot lehet megkülönböztetni. A külső síknak 
azt tekintjük, ajneh'en a rágófelület látható. A zománcállomány mindenütt 
vékony s emiatt a fog felülete nem valami fényes. A korona széle éles ég 
összenyomott; mindkt't oldalán kiemelkedések s ezek közt lefelé irányuló 
barázdák láthatók. A harázdák a fognak úgy a külső, mint belső felü- 
letére kiterjednek. A korona kiemelkedései aszinietrikusok, mivel hegyük 
a fogtengely felőli részen van, másik oldaluk ellenben gyengén lekerekített. 
Igen erős nagyítás mellett a kiemelkedések tompának, keresztmetszetük 
kereknek látszik. Síjnos, egyes kiemelkedésnek hiányzik a hegye, mind- 
jiiiicjlett megállapítható, hogy a fog peremén 6—7 ilyen kiemelkedés volt. 
A korona két fogazott széle körülbelül 70°-ú szögben találkozik. A belső 
felületnek az a része, mely e két szél közé esik, alulról fölfelé és kissé hátra- 
felé hajlik, tehát aszinietrikus és haránt irányban kissé domborodott, E dom- 
borodás közepén azonban csaknem a koronáig érő, háromszögletes lapos 
tér van. A szélek felé a domborodottság hirtelen csökken. Mivel a fog külső 
oldala mnjdnem lap,)s, a két fogszél csorba élt alkot. 

A fog külső oldala még a belsőnél is laposabb. Csaknem teljesen két 
hosszanti sík határolja, amelyen a fog zománca helyenkint eltűnik. E két 
sík alulról lekerekített, erősen a cingulum dentin állományába mélyed és 
az alsó szegélyükön a zománc teljesen hiányzik. Mikroszkóp alatt felismer- 
hető, hogy a cingulum zománca e síkok felé levésettnek látszik és kereszt- 
metszete mutatkozik. E bemélyített síkok alsó, lekerekített szegélye közt 
a cingulum hegyes, zománcos nyúlványa emelkedik ki. A bemélyesztett 
síkok egymással határos élei gyengén legömbölyítettek és arra utalnak, 
hogy e síkok rágófelület ek. Ez viszont az alsó- és felső állkapcson a fogak válta- 
kozó el helyeződ és ét bizonyítja. A belső oldal cinguluma kissé boltozatos, a 
közepe felékevésbbé domború, mint a szélein és így kiemelkedést alkot, amelyen 
két tompa, de mindig jól felismerhető oldalkúp van. E kúpokból indul ki 
az a két él, mely a kerek, kevésbbé jó megtartású foggyökéri'n húzódik végig. 
A gyökér keresztmetszete vese-, illetve babalakhoz haso'nlít és megfelel a fog 
belső részén levő lapos síknak. A thecodonta megerősítési mód bizonyítja, 
hogy a szübanforgó fog Dinosa iirusból származik; a széleken levő csekély- 
számú barázda az Orthopodákhoz utal, az erős középéi és az egyoldalú 
zománc Tiiegoszlás hiánya viszont az Ornithopodáktól választja el. E bélye- 
gek mind a Thyreopho rákhoz vezetnek. 

M\\\\ a III. tál)lál)ól is kitűnik, a Thyreopho rák fogai közt is többféle 
tipus van. Marsh és Lambe munkái következtében e fogak nomenkla- 
túrájában nagy zűrzavar uralkodik. B. Bbown szerzett igen jelentős érdemet 
azzal, hogy e zavar tisztázását megkísérelte, az összes fogtipusok revíziójára 
azonl)an még mindig szükség van. 



I-KIl>SANOt5AUKlS N. (IKN. 263 

A lej^'régibl) TluTi-opliorü l(»<;tipus a Sct'lidosa luusé. A hosszimi nyúlt 
korona felső felén csúcsok vannak, melyek közül a két alsó van a legerő- 
sebben kifejlődve. Ehhez a ti piLshoz tartozik az Eehinodon Becklesi foga az 
an^íolorezági Wealdenből. A Palaec^ciyicus costntus Leidy fogtipasa egészen 
eltér az előbbitől, E fogalak koronája haránt irányban erősen összenyomott, 
tövén jól fejlett cingulmn ismerhető fel, a széleken levő kiemelkedések egész 
a cingnlumig érnek le és a korona körvonala jelent ékenyeii alacsonyabb, 
mint az előbbi tipiisé. A Pálacoscincus costatus-o]\ kívül nyilván v, tipushoz 
tartozik a Priconodon is. továbbá — amint már Hatchekís bebizonyította — , 
az a fog is, amelyet Lambb hibásan az Enoplocephalus-Siereocephaliis Lambe 
nemhez sorolt. A S egosam-us-ok fogtipnsán a korona még alacsonyabb, 
mint a PaZaeo5cincws-l i páson. A Stegosaunus-tipus fogmagassága jóval kisebb, 
mint a szélessége; a korona körvonala laposabb, mint az előblá tipusé, s a 
tranzverzális összenyomódás helyén a cingulmn hasonló irányban való meg- 
duzzadása észlelhető. A korona csekély magassága miatt kis sipka alakjában 
fedi a nagy gyökeret. Marsh-shI együtt a Sieyosaurus tipushoz sorolom a 
Palaeoscincus latus-t. Mint a koponya maradványok bizonyítják, az eddig 
emiitett fogak mind a Stegosauridák családjába tartoznak s az Acanthopho- 
lididae- és Ceraíopsiáae-fogaktól jelentékenyen nem különböznek. Az Acan- 
thopholiae és Ceratopsiae fogain három tipus ismerhető fel : az egyiknek függő- 
leges középéle vau, a másik hosszma nyúlt és kissé lapított, a harmadik pedig 
rövid és erősen ysszenyomott. Az éllel bíró fogtipus csaka Ceratop^iáknál fordul 
elő s a többitől jól megkülönböztethető. A hosszúra nyúlt fogtipus legjellem- 
zőbb képviselője eddigelé csak az Ankylosaurus kc)ponyájáról ismeretes ; a har- 
madik rövidebb és erősen lapított tipus képviselője gyanánt pedig már régóta az 
Acanthopholis-t tekintik. Az Acantliopliolis-ti^nii sok tekintetben a Dira- 
codon-Palaeoscincns-ÜTpusrA emlékeztet s e három tipus körül csoportosít- 
hatjuk a többi, eddig még nem említett r%r6op/iom-fogakat is. A Cera- 
top3Íák eltérő fogtipusával feleslegesnek látszik bővebben foglalkozni s figyel- 
münket inkál)b a középéi nélküli fogakra^ fordíthatjuk. 

A LAMBE-féle Palaeoscincus rugosus fogát körvonala és lapos volta 
miatt az AcantliophoUs-Úipus közelébe helyezhetjük. A Stegopelta vázmarad- 
ványai az angliai Polacantlius-vi\ emlékeztetnek, a foga ptdig a SEELEY-től 
leirt s a Slruthiosaurus-hoz sorolt maradványokhoz hasonlít. A Palaeoscincus 
rugosus fogával együtt Lambe Stegoceras néven leírt koponyatetőt is talált, 
A Stnithiosaurusszerű. koponyaalapnak a Stegocerasszerü koponya-tetővel és 
a Polacanthus-szevü vázzal való összefüggését az erdélyi leletek bebizonyí- 
tották, miért is a LAMBE-féle Palaeoscincus rugosus a Stegoceras-?,z'A\ egye- 
sítendő. Ennélfogva az Acantliopholididák fogmaradványai az Acanlhopholis, 
Struthiosaurus , Stegoceras és Stegopelta nemekre oszlanak. 

Az Ankylosaurus-íviiíx'k szintén inkább az Acanthopholididák, mint 
a Ceratopsiák lipusáhuz hasonlítanak. !Mint a koponyatető lázonyítja, az 
Anklyosaurus az Euoplocephalus közeli rokona. A Sarcolestes foga viszont 
az Ankylosaurus-éhoz áll közelebb. Amint azt 1917-ben a Dinosaurns-ok 
rendszertanában kifejtettem, a Sarcolestes-t páncélozott alsó állkapcsa miatt 

18* 



264 BAKÓ NOPCSA FERENC Ds 

a Sci'lidosa úriakhoz lehetne sorohii, de ugyanakkor azt is megemlí- 
tettem, hogy a processus coronoideus hiánya ellent mond. Az Anky- 
losaurus alsó állkapcsának azóta megjelent rajza lehetó'vé tette a 
Sareolestes rendszertani helyének niegállapitását, A Sarcolestes, mint azt 
alsó állkapcsa igazolja, nem a Scelidosamiákhoz, hanem az Ankylosaurus- 
hoz áll közelebb. Ilyen módon az Ankylosauriák számára is jól meghatároz- 
ható fogtipus adódik. Éhez a típushoz sorolható az itt leírt s a gosauból 
származó log is. Mivel Seeley h gosauból a Struthiosaurus-on kívül egy 
második — iíopZosaitrus isc/ii/MrMS-nak nevezett — Thyreophorát is említ, 
az a gondolat merülhet föl, hogy az új fog a Hoplosaurus-^vn] azdnosítható, 
azonban e föltevés már rövid megfontolás után elveszíti lehetőségét. El- 
tekintve attól, hogy a Hoplosaurus nevet Gervais egy Sauropoda számára 
már előbb lefoglalta, Seeley Hoplosaurus-n csaknem felismerhetetlen töre- 
dékeken alapszik s ha e maradványok kétségkívül nagyobb állatból szár- 
maznak is, a Hoplosaurus rendszertani hovatartozandóságának megállapí- 
tására egyáltalán nem alkalmasak. Ezzel szemben az új fog tipikusnak mond- 
ható. Két név késől)bi egyesítése mindig kevesebb bajjal járt, mint a szét- 
választás. E'-t a tételt e dolgozat keretében a Palaeoscincus esetében is beiga- 
zoltuk. Mindeme körülményeknél fogva az új fognak a Hoplosaurusszal 
való egyesítését szükségtelennek tartjuk. A gosauból származó fogat hiányos 
megtartása miatt Leipsanosaurus noricus-nívk nevezem el .^ Mivel e fog az 
Ankylosauridákhoz tartozik, szükséges, hogy ezen, 1917 óta behatóbban 
ismert állatok rendszertanát a koponyaszerkezetre való tekintettel köze- 
lebbről ismertessük. 

Az Ankylosaurus teljes koponyájának a rajza Matthews «Dinosaius» 
című könyvében már 1915-ben megjelent, de a háború miatt csak 1918-ban 
jutott kezeim közé. E képan a következők ismerhetők fel: az Ankylosaurus 
koponyáján duzzadt és szabálytalan lemezektől fedett fronto-nasalis tájék 
különböztethető meg, amely előre és oldalt az állkapcsi tájék felé meredeken 
megy át. hátrafelé p'dig a hasonlóképen lejtősödő parietalis tájékban foly- 
tatódik. 

A felső halállt éknyílás az Ankylosaurus koponyáján teljesen fedett. 
A ptrietalis tájék mellett oldalról két kifelé és ferdén fölfelé, továbbá hátra 
irányuló háromszögletes tüske van. E tüskék széles tövükkel a parietalis 
tájékkal vannak (issze köttet és ben. A járomívvel szintén egy háromszögű, 
hátra- és aláfelé irányuló tüske függ össze. Ez a felső tüskével egyesül és 
emiatt az oldalsó halántéknyílás is fedve van. A Strutliiosaurus némileg 
külön b(")zik az Ankylosaurus-i6\. Az Ankylosaurus és Strutliiosaurus kopo- 
nyáján a frontonasalis tájék és a falcsont mélyedései kövülbeliil egyenlők, 
a felső halántékiiyílás mindkét alakon fedett, ha azonban a/ Ankylosaurus 
tüskékkel ellátott kopmya tájékát megfigyeljük, a különbség nyomban 
észrevehető. 

A felső oldalt u-i kék helyén a Struthiosaurus koponyáján egyenletes 
öblösödés látszik. A jároinív mögött liasítékszerű balánt éknyílás észlel- 

^ TÓ Xei 'i/avov ^ tüfídéU. 



l,KII>yANrSAUI5US N. OEN. 265 

ht'tő, a járointüskék helyén szélts és érdesfelületű járom ív Víiri. Az ércles 
felület nrra utal, ho^y itt egy tüske volt, mely a jároinívvel csak szöveti 
összeköttetésben állt. 

A gyengén fejlett fcjpáncéi a Struthiosaurns koponyájának egys/fvűlib 
kü!sőt kölcsönöz. A Strutliiosainus-hoY. hasonló Acanthopliolis és az Ankylo- 
saurus iog- és vázszerkezete főbb vonásoklian megeg3^ezik, így pl. a la pocka - 
csont és a csigolyáké. E megállapítás követ ke ztt'ben az Ankylosaurus a 
Ceratopsiáktól elkülöntilődik. A halántéknyílásnak a Stnithiosaurus-ou és 
•az Ankylosaunis-on észlelhető fokozatos, betetőzésének a ma élő gyíkokon 
is megvan az analógiája. A legtöbb Lacerta koponyáján csak a íVlső halánték- 
nyilast takarja csf)nt páncél, a Lacoia ocellalan is, néhány más fajon azonban 
másodlagosan az oldalsó halántéknyílást is páncéldarabok zárják el. 

Az Acanthopolidák alakbeli változatossága mind jobban fokozottabb 
a madárszerű koponyaalappal és fedetlen, oldalsó halántéknyílással bíró 
alakok mellé tüskékkt'l ellátott és másodlagosan egészen fedett kopf)nyák 
sorakoznak. Hopliiosainiis, Folacanthus, Acanihofliolis, Siegoceras, Struthio- 
saurus és valószhiűen a Siego'pelta alkotják az Acantlwpliolididae alcsaládot ; 
Euoploce'phalus. Ankylosaurus, Sarcolestes és Leipsanosaurus p.MÜg egy másik 
alcsaládot Ankylosaurididae képeznek. Ezen alcsaládhoz csatlakozik a har- 
madik, a Hylaeosaundidae alcsalád. Hogy e csoportok egyike vagy másika 
a Nodosauriákkiú mennyiben azonos, amiak eldöntése az amerikai palaeon- 
tologusok feladata lesz. A Palaeoscincus-uem, amelyet 1917-ben még az 
Acanthofholididae-he7j soroltam, mint említettük, valószínűen a Stegosauri- 
dákhoz tartozik. A fenti megállapítások a Thyreopliorák rendszerének rész- 
leges módosítását teszik szükségessé. 

A Pa laeos cincid 88 új alcsalád a Scelidosaurididae és Stegosaurididae 
alcsaládok közé iktatódik; az Acanihoiphóliák az Ankylosaurididae (9 = 
Nodosauridae) alcsaláddal szaporodnak, a Ceratopsiák-ní\\ csak a Steno- 
'plyxidae és Ceratcpsidae alcsaládok maradnak meg. 

Azt a feltevést, hogy az Ankylosaurus a Geratopsiák kiindulási pont- 
jához közel állana, el kell ejtenünk; a mindkét csoporton előforduló nyak- 
p'incél csak kojivergens képződmény. 



B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

A grandidierit előfordulása Helpán, Göniör megyében. 

írta: Hlawatsch Károly dr. bécsi geolóyus.^ 

A holpai kovand-előfordulás megszemlélése alkalmával, az Alacsony- 
Tátra keleti nyúlványainak déli lejtőiről néhány kőzetmintát gyűjtöttem, 
amelyek makroszkópos vizsgálata néhány érdekes ásvány felismerését tette 
lehetővé. 

A kovandokott egy jól kivehető rétegzéssel bíró, finom szemcsés szürke 
kőzetben impregnáció gyanánt lépnek fel, amely helyenként a többi ásványt 
teljesen háttérbe szorítja. A kovandok túlnyomóan mágnes kovandból, cse- 
kélyebb mt'nnjúségben kénkovandból állanak. Két előfordulás ismeretes, 
amely Koburg herceg kolesovi vadászterületén, a vadőrháztól DK-re fekvő 
egyik szakadék nyugati s keleti meredélyein mintegy 1300 m magasságban 
a tenger színe felett található meg. A nyugati előfordulási helyen, — amely- 
nek feküje nagyon oxidált és régebben, mint a régi hányók maradékai iga- 
zolják, barna vasércre való kutatásra alkalmat nyújtott — most már csak 
egy feltárás látható; a keleti előfordulási helyen is már csak egy tárnanyílás 
lelhető. Mindkét előfordulás csapása erős zavarokra enged következtetni : 
míg ugyanis a nyugati előfordulás csapása 1^ irányában és dőlése K felé 
áO^-ban állapíttatott meg, addig a keleti előfordulása &^ irányú csapást 
és déli dőlést mutat, egyénnél valamivel lejebb fekvő padon pedig 2^ irányú 
csapás, É irányú dőlés 60° alatt volt észlelhető. E paddal egj'^közes a kőzet 
rétegzettsége is, amely előbbi ma krosszkóposan megvizsgálva, szarukőre em- 
lékeztetett. Kézi nagyítóval kék'es színű szemcsék láthatók benne, miért is 
a szerző ama gyanújának adott kifejezést, hogy egy kordierit- 
s za rukővel van dolgunk. 

Ettől vajaniivi'l feljebb csillámp.ija tnlálliató nagy kvarc gumókkal, 
a melyek szint én kékesszürke színt engedtek felis]Herni. A mikroszkópiai vizs- 
gálatok a kordierit biztos felismerését nem igazolták, ajn('njiyl)ien rajta a 
pleochroismusnak nyoma se látszott. Egyéb tulajdonságaiban pedig az 
orthoklasztól — ha cztíii hasadási irányok nincsenek — alig különböztethető 
nieg. Még a csillámmá való elváltozása is csaknem teljesen hasonló; ily, 

1 A/. 1!)1S június r)-iki sziikülésc-n beiimtalta dr. T.ifKA AtjrÉL választmányi t;\<i. 



RÖ\in KÖZLEMÉNYEK. 267 

jobbára iiias/ko vitt á i-l változott rús/lctck pt'dití löljbször foidulta k clu, hclvfu- 
ként cjív ikorrovát kossáiinak a iiyniiiai val. a]iii kordieritic \i(a|liatott volna. 

E kőzi't túlnyoiuóin uralkodó ásványa kvarcból áll, ajiicly sajátsá(i;os, 
a pert hitoi-s ókra cinh'keztt'tö csíkoltsáfrot mára kíizönséges fényben is iiuilat, 
helyenként szót van ziizva, vagy pedig undulációs .kioltást enged IVlisnieriii. 
Kvarc(»n kívül nagy mennyiségben volt meg a fentebb említett, sokszorosan 
muskovittá elváltozott ásvány is, amely némelykor éles liasadási irányaival 
orthoklasnak tetszett. Kívüle — ritkábban bár — egy a bázisos oligoklastól 
andesinig terjedő sorba tartozó plagioklas is van jelen, amelynek kioltása 
az M és P-re merőleges metszett' kben, körülbelül 20— 30**. 

Lényeges alkatrészei e kőzetnek továbbá: l)iotit, muskovit és egy a 
csiszolatban színtelennek látszó, meglehetős nagy mennyiségben jelenlevő 
gránát. Ke vés bbé lényeges alkatrészek: treniolith, amely helyenként nagyobb 
számban van jelen, helyenként viszont csaknem teljesen hiányzik és a fennebb 
említett kovandok. A mágneskovand sehol se mutat határozott kristály- 
formákat. Járulékos alkatrészek még: titanit, feltűnően erős pleochrois- 
mussal : a = színtelen, y = barnás ibolya. Egy metszetben, hol e két szín 
különösen jól volt megfigyelhető, meglehetősen éles hasadási irányok voltak 
láthatók, amelyekre m erői e g e s e n rezgő sugarak barnás ibolyaszínűek, 
a velők egyközösen rezgők színtelenek voltak. A hasadási iránj'ok 
eszerint nem a prizma, hanein a sekundár elválási lapnak (v. ö. Posrnhusch- 
Wülfing: Mikroskopische Physiographie II. Aufl. I. 2. pag. 294) felelnének 
meg. A pleochroismus csaknem oly erős volt, mint a középmély színezetű 
tm'malinoké és erősebb sok andalusiténál. 

Végül találhatók még e kőzetben nem csekély számban hatszöges 
grafit lemezkék is, amelyek a kvarcban is élesen határolt zárványokat al- 
kotnak. 

A legérdekesebb ásvány, amely sajnos csak egyetlen egy apró metszet 
alakjában a keleti előfordulásról származó vékony csiszolatban volt meg- 
figyelhető, következő tulajdonságokat enged felismerni: erős a fény- és kettős 
törése, élesek a hasadási irányai, amelyekkel egyközes a ^ kioltási irány. 
Pleochroismusa nem nagj-oji erős, de határozott : a — világoskék, y = világos 
zöldes színű. Konvergens poláros fényben, az optikai normálé, vagy legfel- 
jebb egy igen tompa + bissetiix képét mutatja, a negat. —a az eső inter- 
ferentiás színek irányában fekszik. Ezen tulajdonságok alapján — feltéve, 
hogy az interferenciás kép az opt. noi maiéra merőleges metsz(>tnek felel 
meg — Qrandidierit-Vi' lehet kii vetkeztet ni, amelynek Magyaroi-szágon való 
előfordulása eddig még ismeretlen volt. 

Az egész fent említett terület behatóbb vizsgálata — amire a szerző, 
idő rövidsége miatt, ki nem terjeszkedbetett — egyébként meglehetősen 
érdekes eredménnyel kecsegtet. 

Kassa, 1917 október. 



26S Kiivil) K()/M-:>rENYKK. 

McMjjeyyzések llalaváls Gyula macjy. kir. íő(|eologus úr 
cSzentáyota környékének fökltaní alkotásai) és aNatjy- 
sink környékének fökUani alkotásai ciniű fölvételi je- 
lentéseihez. 

Irtii : Dl. Papp Simon. 

Az utó))l)i években a miiííyar királyi Földtani Intézet felvételi sor- 
rendjébe is belekerültek olyan erdélyrészi területek, melyeket a m. kir. pénz- 
ügjaninisztériuni ugyanazon, vagy a közvetlenül megelőző években véte- 
tett fel a földigázelőfordulások megállapítása céljából. Így jutott osztály- 
részül az 1914. és 1915-ik évek nyarán HalavÁts Gyula főgeológus, fő- 
bányatanácsos úrnak Szentágota "^ és Nagysink^ környékének geológiai 
felvétele ; a m. kir. pénzügyminisztérium megbizásából Phleps Ottó (1911 
éá 1912) és dr. Pávai Vájna Pebenc (1912 és 1913) urak végeztekitt geo- 
lógiai fölvételt.^ Magam 1912 szt'ptember hó 2-ik felében azt az utasítást 
nyertem a geológiai fölvételek vezetőjétől, Böckh Hugó dr. főbányataná- 
csos úrtól, hogy a szentágotai sóskút környékének tektonikai viszonyait 
részletesen állapítsam meg avégből, hogy ott fúrási pont tűzessék ki. Ottani 
vizsgálataim eredményeiről «Szentágota, Lesses, Morgonda, Prázsmár és 
Vessződ közötti terület földtani viszonyai* címen írott jelentésemben számol- 
tam be. Miután HalavÁts főgeológus úr idézett jelentéseiben ismételten 
érinti az én vizsgálataim eredményeit is, legyen szabad megjegyzéseire né- 
hány felvilágosítással szolgálnom. Abban mindketten egyforma nézeten 
vagyunk, hogy a szentágotai sóskút közelebbi környékén a szarmatakorú 
lerakódások dómszer űen kiemelkednek. A részletekre vonatkozólag azonban 
eltérő a véleményünk. HalavÁts főgeológus úr megállapítja, hogy «a szent- 
ágota— lessesi országút mentén a rétegek 18^ felé 35—40 fokkal dőlnek, 
míg a lessesi völgy tiilsó pnrtján a Fussrecher Grabenben &^ felé 5—10 
fokkal s ilyen a település Schulberg táján is)>. «Ezt tehát a dombszerű fölpuffadás 
északi szélének vehetjük.» Szerinte dél felé ez a kiemelkedés ellaposodik és 
a Morgonda körüli csúszások miatt nem is akadt több megbízható adatra, 
melyek a rétegek települése iránt felvilágosításokat nyújthatnának. 

Jegyzőkönyvem tanúsága szerint ezen a tájon magam — természetesen 
nem a suvadásokon —a következő dőléseket mértem : a szentágota— lessesi 
út D-i oldalán, a Schwarzenberg w betűje és az orezágút között 18^ 10°— 14°; 
Lessestől Ny-ra a AVindhille (572 m) hegy DNy-i részén 4»>-32°, 4»>5''-34°; 

"■ Halwáts Gvtrr.v: SuMitájíota kflruyékóiu-k földtani alkotása. (A m. kir. Földt 
Itit. Évi Jelent (jsi- 1914-röl. 359. oldal.) 

H.\LVVÁT.S GvruLv: Xi'iysink kí)riiyék'''nck föltani alkotása. (A ni. kir. Földt. 
Intézet Évi jelentése 191.5-röl. 37ü. oldal.) 

' Tljntéíaz Ei-délyréízi Med-nci^ füldj;á/,i-lőfordulásai köiül eddijí vé;;zelt kutató 
ni i I kllatokart'dmú ly.-irö'. II. rész, 1. fii/.et. Kiadja a m. kir. Pénzügyminisztériuul. 
Budapest, 101:5. 



RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 269 

az Altc Bm-g D-i részén, a Salzbcrgtől É-ra 19»^ 13*-23°, 17'' 7^-30° ; az 
Alté Burg DK-i részén 6*^5**— 9°; a Salzbi'rg ÉNy-i nyúlványának csücskén 
18h7*-25°;a Sajzberg tetején IS^'IO^-IS"; a"^ SUzberg "^csúcsától kissé 
DK-re a nyakon 17^ 5° — 14° ; a szentágotai sóskúttól ÉK-re mintegy 1 km-re 
lévő kis árok felgő részében 5'* 10°— 9°; a S>]zl)crgtől Ny-ra lévő árok egyik 
ágának felső részében 15'*12°— 22°; Morgondától DNy-ra levő árokban, 
a 499 m-től DNy-ra 5''— 8°. A felsorolt adatok bizonyítják, hogy a lessesi 
templomtól Ny-ra, mintegy ^4 km-re fellép egy antiklinális, melynek tengelye 
D-nek húzódva a Salzberg keleti oldalán levő sós kutas völgj'ön halad át. 

Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy közölt szelvényemben ezt a 
redőt nem annak a bizonyos elméletnek keresztülvitele érdekében tüntettem 
tel, mely szerint a sósforrások és fortyogok az antiklinális boltozatán jelennek 
meg. Azt talán felesleges bizonyítanom, hogy ez utóbbiak fellépése dőlések 
nélkül nem föltétlen bizonyítéka az antikhnálisok jelenlétének, mert né- 
melykor — habár ritkábban — az antiklinálisok szárnj'-aiban, vagy pláne 
a szinklinálisokban is megjelennek fortyogok, sósiorrások, mint azt 3[ala- 
VÁTS főgeológus úr is megerősíti 1915-ik évi jelentésének 391-ik oldalán. 
Ugyanezen jelentésében a 385-ik oldalon azt írja a szentágotai sóskút táján 
általam megállapított redőről, hogy «Éu ezt a második antiklinális ráncot 
nem konstatálhattam azért, mert ezen a részen is hiányoznak a jó föltá- 
rások)). 1917. évi jelentésének 364-ik oldalán hasonlóan nyilatkozik erről 
a redőről, írván, hogy «... Papp Simon . . .itt . . . két redőt rajzol, amit én 
nem erősíthetek, mert az újegyházi sóskút táján nincs föltárás s így itt a te- 
lepülési viszonyok kikutatása lehetetlen*. 

Azt elismerem, hogy a szentágotai sóskút környékén levő természetes 
feltárások nem elsőrangúak, de azért egy kis utánjárással a települési viszo- 
nyok kikutatása épenséggel nem tartozik a lehetetlenségek közé. Hiszen 
a gerincek tetejére vagy oldalára ti-lepített kézi aknák már egy-két méter 
mélységben igen megbízható dőléseket szolgáltattak itten.* 

Természetes feltárások hiányában a gyakorlati geológiával — külö- 
nösen olaj- és gázgeológiával — foglalkozó szakemberek^az egész világon azt 
a módszert követik, hogy szükség esetén, ha csak lehetséges, aknákat mélyíí- 
tetnek, s az ezekben nyert adatok alapján állapítják meg a tektonikai viszo- 
nyokat. Igaz, hogy a térképező geológus ilyen munkát már csak a szükséges 
anyagi fedezet hiányában sem végezhet, de épen ez okból )iem is tagadhatja 
másoknak ilyen módon eszközölt megállapításait. 

A Löwenberg Ny-i részén általam megállapított redőt Halaváts fő- 
geológus úr is konstatálta, s 1915-ik évi jelentésében a 384-ik oldalon azt 
írja róla, hogy «A szentágota —lessesi föld puffadást ól DNyD-re, a Löwenberg 
táján azonban egy meredek antiklinális ránc van, melyet a felszínen a Löwen- 
berg és a Blosseln erősen kiemelkedő, 468 m magas csúcsa jelez)>. Dél felé. 
Mártonhegy irányában látja ezen redőnek valószínű folytatását, mint maga 
is írja, tisztán dőlési adatok nélkül arra támaszkodva, hogy a Honnerbach 
völgyében gázömléses sósforrás és fortyogó jelenik meg. Itt tehát általános 
érvényűnek fogadja cl a főgeológus úr azt a tételt, mely szerint a sósforrások 



'270 P.ÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

és gázöiiilési'k az antiklinális ráncok tetején jelennek meg. Ezzel sztmlcn 
amikor én a szentágotai sóskúton át rajzoltam meg az antiklinálist, mint 
ő véli, ugyancsak ezen tételre támaszkodva, már nem erősítheti azt meg. 

Most ismételten hangsúlyozom, hogy ez a nyugatibb fekvésű redő 
dél felé nem folytatódik, hanem valahol a Wadareeg hegyen hozzásimul 
a főredőhöz. Én a főredőnek Prázsmár felé való lefutását nem föltevéssel, 
hanem megbízható dőlésekkel állapítottam meg: a Wadareeg hegyen a 
627 m-től keletre 17^2° — 52°. Trázsmártól Ny-ra levő gerincen az 563 m 
közelében U'M(f 12^ az 570 m közelében pedig 15'^ 7° -9°-os dőléseket 
mértem. Prázsmártól északra, a Littcndahlen Gr. északi végén és keleti 
oldalán végighúzódó geiincen — hol lÍALAvÁTtí főgeológus úr szerint a vétel 
gek vízszintesen települnek — legalább 5 helyen mértem 5—8** felé hajló 
4 — 10°-os dőléseket. Ezekből nyilvánvaló, hogy a sóskúton áthaladó redő- 
az endített két hegygerinc között húzódik DDK-felé, 

Az enyémhez hasonló eredményekre jutott ezen a területen dr. Páva- 
Vajna Ferenc kollegám is anélkül, hogy az én megfigyeléseimről köze 
lebbi tudomása lett volna. miután a szomszédos területeket is részletesen 
bejárta, megállapította; hogy a Löwenberg Ny-i részén kimutatható redő 
B, illetve ÉNy-felé Eozsondán, Szászújfalun, Válhidon át Szászszentlászlóig 
húzódik.^ Hogy ez a redő É-felé folytatódni fog, már abból a körülményből 
is következtethető volt, hogy a Löwenbergtől É-ra az Alté Burg DNy-i részén 
23°-os dőlés után egyszerre 70°-os (17'' 2°— 70°). a szentágota— lessesi ország- 
úttól délre, a Schwarzenberg S betűjénél 40°-os (17'* ő°— 40°) rétegdől óseket 
kaptam. Déli irányban Pávai kollegám is csak a Wadareeg-gerincig tudta 
követni ezt a redőt. A szentágotai sóskút táján átvonuló redő, Pávai dr. 
úr szerint, É-felé a Hortobágy pitak völgyében Hégenig követhető; arról 
is meg vagyok győződve, hogy Pávai kollegám nem abból kifolyólag tekinti 
a szentágotai sóskúton áthúzódó redő folytatásának a rukkorit, mert én 
amazt Prázsmárig követtem, hanem azért, mert ő is úgy állapította meg.^ 

Ezek volnának Halaváts főgeológus úr föntebl)i cikkeire az én meg- 
jegyzéseim. Hiszem azonban, hogy alkalomadtán azok a munkatái-saim is 
hozzá szólanak. akiket azokban még közelebbről érint. 

Budapest. 1917 március hó 25-én. 

^ A/. l!)l:i. évi felvételek eredményei csak hivatalos használatra készült térkéiH.-in- 
ken vannak feltüntetve, melyeket szintén publikálni fogunk. (Megtörtént! a szerk.) 

* Dr. PÁVAI VaJíta Fereno: Az Erzsébetváros —Héj jasfalva, Fogaras — Rukkor 
közötti terület tektonikai, stratigraphiai és moi-phológiai viszonyai. (Idézett jelent. II. 
rész 1, füzet IIS 119. oldal.) 



líÖVID KÖZLKMKNYKK. 271 

Válasz Ür. Papp Simon: Mo<|j<Mjyzéselv llalaváts Gyula 
m. kir. fő(|c<>lo(|iis úr cSzciiláíjota környékének földtani 
alk()(ása» és «\a(|ysink környékéiM'k földtani alkot;'isa» 
oiinü fölvétoli joU'nlési'ihoz, valamint i)r. Pávai Vájna 
iM'renc "A Kískapus-Hukkoi* közr cső terület tektonikai 
viszonyai)) ciniíí közleményekre. 

írtii : Ualaváts Gyula. 



Báró EÖTVÖa Loránd dr. egyet, tanár, a magyar tudományos akadémia 
volt ohiüke egyik nagygyűlést megnyitó beszédében ig}^ nyilatkozott: 
«Kutatásaiban a tudóst első sorban a tiszta tudomány érdeke vezeti anélkül, 
hogy azt nézné: lesz-e belőle gyakorlati haszna; a gyakorlati értékesítés 
aztán későbbi föladat.* Ez az ige lebegett szemem előtt mindenkor oi-szágos 
részletes földtani fölvételeim közben. A legtöbbször nagy fáradsággal össze- 
gyűjtött adatok alapján igyekeztem megrajzolni az illető vidék földtani 
alakulásának arculatát és nem a szent kaptafa volt vezérem. Nem 
tartozom azok közé, akik kaptafával indulnak el kutatásaikra s minden 
áron erre akarják húzni kutatásaiknak eredményét, annál is inkább, mert 
maga a természet nem sablonok szerint működik és ami egyik vidékié áll, 
nem okvetetlenül ismétlődik hajszál pontossággal másutt. Ilyen kaptafája 
volt eleinte az erdélyrészi nagy medencében folytatott kutatásoknak az a 
tétel, hogy a földgáz, sósforrás, fortyogó stb. az antilkinálisok l)olt()zatán 
jelenik meg. Később azonban a részletesebb vizsgálatok kimutatták, hogy 
ez nem föltétlenül állhat meg. Már előbb a rusi iszapvul kánoknál az az én 
állításom, hogy ezek egyik nagy szinklinális fenekén jelennek meg, az ellen- 
tétes oldalról is elismertetett ; most pedig dr. Papp Simon úr is enged a sab- 
lonból, amikor mondja : « . . . mert némelykor — habár ritkábban — az anti- 
kUnálisok szárnyaiban, vagy pláne a szinklinálisokban is megjelennek «for- 
tyogók, s ősforrások, mint azt ITalavÁts főgeológus úr is megerősíti...* 
különben olyat is állít rólam, mondván : «Itt tehát általános érvényűnek 
fogadja el a főgeológus úr azt a tételt, mely szerint a sósforrások és gázöm- 
lések az antiklinális ráncok tetején jelennek meg», amit csak néhány sorral 
rám hivatkozva cáfol meg. Mert nem veszi észre, vagy nem akarja észre- 
venni, hogy amidőn én azt írom, hogy elfogadva . . . elméletét, ép az 6 
régebben szentnek vett, most azonban már módosított s így erejéből veszített 
ütőkártyájukat játszom ki ellen<')k, ainikor szájuk íze szerint föltételesen 
mondom azt. 

A való tények ki kutatása közben, a kellő óvatosság kritikáját minden- 
kor szem előtt tartva, adataimat ott szereztem be, ahol azt a természetes 
föltárások lehetővé tették. A völgyek fenekén, a domboldalokban, sőt a domb- 
hátak tetején is. Mindamellett azt tapasztaltam, hogy a legmegbízhatóbb 
adatot a völgyek fenekén szerezhetni meg, mert itt a rétegek eredeti, hábo- 



272 llÖVID KÖZLEMÉNYEK. 

rít]a)i ti'lepül és ükben vannak meg, míg a domboldalljan az igen gyakori 
csúszamlások következtében kimozdultak eredeti helyükből, téves adatot 
nyújtanak és alapjai a hibás következtetéseknek. Az antiklinálisokat hajszolok 
az a föltevése, hogy a dombhátak szolgáltatják a megbízható adató katj nem 
mondliató általános érvényűnek és minden esetben célho* vezetőnek, mert 
ép sok esetben az antikhnálisok nem esnek egybe a dombháttal, hanem a 
völgy követi őket, vagy, mint a kürpöd— szászházinál a dombhát, oldalában 
vonul az. Ennek a dombháton való kutatásnak az eredménye lett, hogy a 
különben helyesen észlelő Pávai Vájna "F. nem vette észre az Oláhújfalutól 
K-re a Goldbach völgyében föllépő nagyon is markáns antiklinális ráncot, 
mely nemcsak a völgy fenekén figyelhető meg, hanem a völgy mindkét ereszén 
jól megállapítható az itt jelentkező homokkőpadokban is. És ez a goldbachi 
antiklinális ránc annyiban is fontos tektonikai jelenség, mert az e vidéki 
ráncok É— D-i irányára tompaszögben ÉK— DNy-i irányban helyezkedett 
s ekkép megzavarja a sablont, melyet a természet sehogy sem akar vég- 
érvényesnek elismerni. 

Amint mondom, igyekezetem odairányul, hogy megbízható, a kritikát 
kiálló adatokat gyűjtsek össze. Ezekre legalkalmasabbnak úgy a pontusi, 
valamint a szarmatakorú üledék mélyebb részeit alkotó, tekintélyes vastag- 
ságú agyagrétegeket ismertem el, nemcsak azért, mert javarészben a völgyek 
fenekén vannak föltárva, hanem főleg azért, mert szilárd voltuk ellentáll a 
deformációnak, ami a föléjök települt homokokról nem mondható, melyek 
igen sok esetben lazaságuk következtében nagyon hajlandók a völgybe való 
lecsúszásra, amikor aztán az ilyen mozgó tömegek fizikai tulajdonságai követ- 
keztében, amikor alsó részük erősebben csúszik meg, mint tehetetlenségénél 
fogva a felső, ép az ellenkező irányú dőlések mutatják, mint az állva maradt 
rt'sz és ekkép hibás adatot szolgállatnak annak, aki nem kellő kritikával 
kutatja a települési viszonyokat. 

A megfelelő kritikával kikutatott adatok alapján rajzoltam meg aztán 
fölvételi jelentéseimben az illető vidék geológiai arculatát, a többi között 
1914. évi fölvételi jelentésemben Szentágota környékét és az 1915. éviben 
pedig nemcsak a nagysinkvidékit, hanem összefoglalva az előző éviekét is, 
nagyobb területéét, térképvázlaton is feltüntetve azt. Mindkettőben leírom a 
szentágotai sóskút környékén megállapított antiklinális ráncot, egyben meg- 
említve azt is, hogy dr. Papp S. egy másik antiklinális ráncot is hoz föl, melyet 
azonban én az ottani kedvezőtlen föltárási viszonyok között nem láttam. 

Ennek a tőlem meg nem erősített állításnak a következménye, hogy 
dr. Papp Simon m. kir. geológus -mérnök úr két év multán jónak látta megírni 
a Megjegyzéseket, melyekben adatokkal igyekszik állításait igazolni^ csakliogy 
ezekkel az adatokkal úgy vagyok, hogy nem isinerhttem el megg3'^őzőknek, 
illi'tőleg a tőle vitás ügynek tekintett dologban döntőknek. 

Abban nincs köztünk véleméiiykülönbs ég, hogy a szentágotai Löwenberg 
Ny-i táján egy É— D-i irányú antiklinális ránc van és hogy az ettől K-re a 
Szent ágota—Lesses határán kiemelkedő Alté Burg domszerű föl puffadás. 
De már azt nem igazolhatom, hogy az Alté Burg É-i i-reszén elhúzódó szt-nt- 



UÖVIl) KÖZLKMKNYEK. 273 

á,u;()ta — lessesi út montéii iuitiklinúlis ránc loiin(% inort én itt úgy a föltételezett 
ránctól jobbra, valamint balra a természetes föltárásokban 4 helyen IS^ felé 
irányuló 30—40 fokos dőlést mértem. Pávai Vájna F. mindkét térkép- 
beli ábrázolásában^ L ssestől K-re húzza meg az-antiklinálit olyképen, hogy 
a lessesi sóskút és fojctyogóke ránc K-i szárnyába érnek, a szövegben azonban 
(Földt. Közi. 47. k. 393. o.) így szól : «KiemeIem, hogy úgy a fönti gázömlés, 
mint a fortyogok és a sóskiít az i'lől)bin (t.i.a liégen— prázsmári redőn) fog- 
lalnak helyet)), míg dél felé való fohlatása ép "úgj^ mint dr. Papp S. metszetén 
(1. c. pag. 87), a szentágotai sóskúton át vomil. ÉK (Hegen) felé való folytatása 
azonban az egyiken a Hortobágy völgyének ba], a iiiásikon pedig a jobb 
p irton van meghúzva. (Sic!) 

A nyugatibb (löwenbergtáji) redőről azt állítja dr. Papp S., hogy délfelé 
nem folytatódik, hanem valahol a Wadareeg hegyen hozzásimul a főredőhöz, 
melynek Prazsmár felé való lefutását a Wadareeg hegyen és a Prázsnuírtól 
Ny-ra lévő gerincen ásott aknácskákban (mert természetes folytatás itt 
nincs) több ponton megállapította. Tehát ismét a gerinceken, az ezeket alkotó 
homokos üledékben ! Magam a Vesződtol K-re lévő Zwillen-Grabenben az 
egykori méhesek közelében állapítottam meg jelenlétét, még pedig a nvugati 
redő folytatásaként, s ez vezetett aztán arra, hogy a tőlem ekkép 3 km-nél 
hosszabb vonalon megállapított ráncot nem Kis prazsmár irányában elkanya- 
rítva a rukkoiival kösseui össze, hanem pozitív adatok hiányában általános 
irányát megtartva, a Mártonhegy irányában való húzódását vegyem való- 
színűnek. 

Dr. PÁVAI Vájna F. (I. c. 393. o.) «... a szászszentlászló— vesződ- 
Brulyától D-re lép föl megint, de térképén csak délen, az Oltnál tünteti föl 
kurta vonalként a tőlem is említett Stempen Grabenben lévő fortyogó ii'á- 
nyában. A két részlet között pedig szinklinálist tüntetve föl. 

Ami dr. Papp S. azt az állítását illeti : «... a Lattendahlen Gr. északi 
végén és keleti oldalán végighúzódó gerincen — hol Halaváts főgeológu? úr 
szerint a rétegek vízszintesen települnek —legalább 5 helyen mértem 5— 8*» felé 
hajló 4—10 fokos dőléseket.* Hibás ráfogás, mert én ebben a völgyben 
a fortyogón innen, a völgy fenekén mértem a vízszintes települést, inig ettől 
É-ra a völgy felső részén, a Winzenberg alatti vízmosásokban 7'* felé 10 fokos 
dőlésű települést állapítottam meg. 

Fentebb idézett mondathoz aztán hozzáfűzi : «Ezekből nyilvánvaló 
hogy a sóskúton áthaladó redő az említett két hegygerinc között húzódik.»«Az 
enyémhez hasonló eredményekre jutott ezen a területen dr. Pávai Vájna 
Ferkno kollégám is . . .»,. aki már idézett 2 térképen a Lattendahlen Gr .-tói 
Ny-ra lévő gerincen tünteti föl, Kis prazsmár község közepén át ívben foly- 
tatva köti össze a rukkori antiklinálissal. A fentebb elmondottam alapján én 
ezt nem tehetem magamévá, s a rukkorit önálló antiklinális ráncnak tekin- 



* Jelentés az erdélyi medence földgázelofordulá.-ai körül cddif? végzett kutató- 
munkálatok eredményeiről, II. rész. 1. füzet, (1913) III. tábla és Földtani Közlöny 
XLVII. köt. (1917), V. tábla. 



274 ROVlD KÖZLEMÉNYEK. 

tem, melynek É felé nincs folytatása, mert Nagysinktől É-ra nagy területen 
víjcszintesen feküsznek a rétegek egészen Morgondáig. 

I)r. Papp S. úr cikkét így végzi; «Hiszem azonban, hogy alkalomadtán 
;i/(tk a munkatársaim is hozzászólna K, kiket azokban még közelebb érintj* 
Legyen nyugodt : ez már teljesült is, mert dr. Pávai Vájna F. közleménye a 
Földtani Közlöny múlt évi XLVII. kötetében már napvilágot látott. Hogy 
a harmadik munkatárs (?), Phleps Ottó. főreáliskolai tanár hajlandó-e 
erre? azt nem tudom, de azok után, ahogy én, meg dr. Pávai Vájna F. az 
ő munkáját minősítettük, bajosan hiszem. 

Ami már most Pávai Vájna Ferenc úr jóval nyugodtabb és objek- 
tivebb közleményét illeti,^ ennek nagyrészével már fentebb foglalkoztam, 
itt még csak néhány megjegyzésem lenne. 

A kiskapus— felsügezés— vesződ— alsóárpási redő leírásánál nyilt ajtót 
dönget akkor, amikor azt mondja : «De Halaváts úrral nem érthetek egyet, 
aki meg a rüszi redőt Felsőgezés— Berndorf felé . . .» Ezt az 1913. évi fölvételi 
jelentésemben odavetett állítást az 1915. éviben, melyben nagyobb területen 
összevonva ismertetem kutatásaim eredményét, elejtettem s a rüszi redő 
folytatásának az újegj^házit veszem. Hogy pedig ő ez utóbbit, mely 1916-ban 
látott napvilágod, 1917 május 15-én már ismerte, misem bizonyítja jobban, 
minthogy közleménye térképéhez az enyémet is mellékeli. Ehhez teljes joga 
volt, mert nem kézirati, hanem publikált térképről van szó, csak az a feltűnő, 
hogy az 1915. évi fölvételi jelentésemben elmondottakról sehogysem vesz 
tudomást. Ennek a redőnek térképen való feltüntetésekor azonban egy ki.s 
lapsus esett meg, amennyiben a redő huüámos vonalát nem a Felsőgezés — 
Berndorf között felszínre került mediterránkorú, antikhnálist formáló üledé- 
ken át húzza meg, hanem ettől ÉK-re (!). Ugyanez ismétlődik meg az alsó- 
gezés— újegyházi redőnól, mely szintén máshová van rajzolva, mint a ter- 
jnészetben tényleg van. Tovább DNy-ra a következő redő szerinte a vm'pód — 
czikendal— holczmány— glimbokai, melynek jelenlétét meg nem erősíthetem, 
mert Czikendal— Holczmány környékén a rétegeket vízszintes helyezkedés- 
ben levőnek találtam. GHmbo kánál azonban magam is megállapítok egy 
antiklinális ráncot, melyet térképembe be is rajzoltam. A még tovább DNy-ra 
levő moh— hermány— hortobágyfalva —oltszakadáti redőt illetőleg nincs 
köztünk véleménykülönbség, ezt mindketten egyformán állapítottuk meg. 
De már a legdélnyugatibb fenyőfalvi redőt illetőleg nem lehetek véle egy 
véleményen. A község É-i szélén, a cigányvis koknál magam is láttíun a patak 
jobb partján egy antiklinálisnak tetsző redőt, de ez nyilvánvalóan egy a jobb 
ereszről levált és a patak medrébe lecsúszott részlet, mely ekkor nyerte ezt 
a redőformáját. Ily csúszott részletnek azonban nincs jelentősége akkor, 
mikor nagy terület tektonikájáról van szó. A térképnek tehát azt a részét, 
mely Fenyőfalva község közepén kezdődő s a falu völgyén áthaladó anti- 
klinális ráncot tünteti í()K hibásiiiik tiirtoiii. Ennek a redőnek ÉK-i vissza- 

* Pávai Vájna Ferenc dr. A Kiskapus. Iíukk<ir közé cső lerülit ttktonikai vi- 
szonyai. Földtani Közlöny XLVII. (1917) köt., 391. o. 



RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 275 

kanyarodó részét azonban t crképfna-n niaoani is kijclölöni és Czód felé való 
folytatását jelzem. 

11}' viszonyok között aztán terinészotescn az antiklinális ráncok közötti 
teknők helyét illetőleg' sem lehetek vele mindenlH'n e^'y véleményen. 

Lenne még egyéb megjegyzésem is, de nem akarok minden csekélységet 
élére állítani, csak azt nyilvánítom ki végül, hogy ezekután is állom azt, 
amit 1915. évi fölvételi jelentésemben előadtam, annál is inkább, mert tény 
az, hogy két vitatkozó között lévő véleménykülönbséget nem a vitatkozó 
felek, hanem egy harmadik döntheti el esetleg helyesen. 



C) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 

A Földtani Társulat választmányának javaslata a földtani 
tudományok eredményesebb tanítása ügyében. 

Nagyméltóságú gróf Zichy János v. 1). t. t., magy. kir. Vallás- és Közok- 
tatásügyi Miniszter Ürnak 

Buda'pest. 

A Magyarhoni Földtani Tái-sulat javaslata a földtan és őslénytan eredmé- 
nyesebb tanítása ügyében. (Az 1869. évi XVI. t .-c. 3. §-a alapján bélyegmentes.) 

Nagyméltóságú m. k. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ür ! 
Kegyelmes Urunk! 

A geológiai oktatás fejlesztése ügyében a Magyarhoni Földtani Tái-sulat 
választmánya nevében bátorkodunk a következő tiszteletteljes javaslattal 
Nagyméltóságodhoz, mint a magyar oktatásügy fennköltlelkű Vezéréhez 
fordulni. 

Az 1916. évi júhus 14-én 86,100. sz. a. kelt rendeiettel fokozatosan 
életbeléptetett új leányközépiskolai tanításterv a VIII. osztályban, heti 
2 órában, az ásványtan és földtan tanítását magasabb színvonalon új tárgy 
gyanánt írja elő. A ma érvényben levő középiskolai tanárvizsgálati szabály- 
zat nem nyújt elég biztosítékot arra, hogy az eddig végzett és a most vizsgázó 
tanárok a földtan előírt anyagát megfelelő módon taníthassák, mivel ez a 
tárgy a vizsga anyagában csak alárendelt mértékben szerepel s az előírt 
anyag a középiskolai színvonalat nem haladja meg. Minthogy mindeddig a 
földtan a tanárjelöltek részére kötelező vizsgatárgy nem volt, a már működő 
tanárok egy része annakidején az egyetemen földtani tanulmánj'okkal egy- 
általán nem is foglalkozott s jelenleg sem foglalkozik. 

Mindezeket tekintetbe véve s különösen szem előtt tartva, hogy a 
nemzetgazdasági szempontból annyira fontos földtan tanítása hátrányt ne 
szenvedjen, múlhatatlanul szükségesnek tartjuk, hogy a hazai tudomány- 



•27t) RÖVID KÖ7,I,KMENYEK. 

és műegyetemeken külön ásvány-kőzettani és külön földtan- 
ősl én ytani tanszék létesíttessék, továbbá a polgári iskolai tanítóképző- 
intézetekben a most honos csoportosítás helyett külön vegytani és külön 
ásvány-földtani tanszékek rendszeres íttessenek. 

Eme legszükségesebb kívánalmak megvalósítása mellett mély tisztelettel 
kérjük Nagyméltóságodat, miszerint a középiskolai földtan eredményes taní- 
tása céljából elrendelni kegyeskedjék: 

1. hogy a földtan a tudományegyetemeken a természetrajz-földrajz és 
természetrajz-vegytanszakos tanárjelöltek részér'í úgy az elméleti előadásokban, 
minta megfelelő gyakorlatokban a kirándulásokkal együtt kötelező tantárgy 
legyen ; 

2. a középiskolai tanári vizsgálatokon a földtan egyetemi tanára a 
földtant s őslénytant önálló vizsgatárgy gyanánt kérdezze ; 

3. a már működő középiskolai tanárok földtani ismereteiket külön 
tanfolyamokon rendszeres egyetemi tanítás keretében kiegészíthessék, végül 

4. a középiskolai tanárok számára úgy tudományos, mint tanítási 
szempontból megfelelő földtani és őslénytani tankönyv készüljön. 

Midőn a földtan középiskolai tanításának eredménye érdekében Nagy- 
méltóságod figyelmét ezekre a korszerű kívánalmakra bátorko- 
dunk fölhívni, egyszeremind reá kell mutatnunk arra is, hogy az ily módon 
megterhelt tanárjelöltek szakszerű képzése a jövőben a szaktárgyaknak meg- 
felelőbb csoportosításával könnyíthető oly módon, hogy a mostani vegytan- 
természetrajz, illetve iöldrajz-természetrajz szaktárgyak többféle kombiná- 
cióban, pl . 1. V e g y t a n-á s V á n y t a n-f ö 1 d t a n 2. f ö 1 d r a j z,« 
ás V á n y t a n-f ö 1 d t a n 3. á 1 1 a t t a n-n ö v é n y t a n i (biológiai) és 
4. f ö 1 d r a j z-b i o 1 o g i a i szaktárgyak szerint csoportosíttassanak. 
Ennek megfelelően kívánatos, hogy a polgári iskolák tanítóképzőiben, 
a Pedagógiumban és Erzsébet -Nőiskolában a mostan érvényes két szakcsoport 
helyébe legalább három szakcsoport állíttass ék, úgy hogy a nyelv- és 
tört é n e 1 1 u d o m á n y í) k, a f ö 1 d r a j z - 1 e r m é s z e t r a j z és a 
m e n n y i s é g t a n - 1 e r m é s z o t t a n i t u d o m á n y o k külön sza k- 
a 1 kossá na k. 

Minthogy a földtani tudományoknak a háborúban különösen sikeres 
alkalmazása a geológia szélesebbkörű tanítását elodázhatatlanná tette, 
kérjük Nagyméltóságodat, hogy ja vaslatainkat a hazai tudományegyetemek, 
a középiskolai tanárvizsgálóbizottságok, továbbá a budapesti Erzsébet- 
Nőiskola, illetve Pedagógium illetékes szakférfiainak bevonásával megvi- 
tatva, mielőbb megvalósítani kegyeskedjék. 

L-gmélyebb tiszteletünk kifejezésével maradtunk a Magyarhoni Föld- 
tani Társulat választmányának nevél)en : 

Budap?sten, 1918 július 14-én 

])r. Papp Károly I>r. Szontagh Tamás 

(■uyitiuii ny. rk. tanár, ni. k. udvari tanAcsos, 

főtitkár. tliiök. 



RÖVID KÖZI.EMKNYEK. 277 

Suess Ede-einlékéreni alapítása. 

A bécsi íükltaiii táreulat 1914 május 15-rii kelt halam/atával t-iulék- 
érmet alapított Suess Ede emlékc/i'tére. Az érem egyik oldala Suess ké})- 
mását és nevét mutatja, nu'isik oldalán pedig félig ülő hcly/etűs a í()l(lgüml)Ve 
tekintő férfi vau. Az cudékériuct ezüst kivitelijén nlyau szakeml)eivk kapják, 
akika földtan terén kiváló munkákat alkottak. A kitüntetésben a választmány 
ajánlatára bel- és külföldi szakemberek egyaránt részesülbetnek rendszerint 
kétévenként, de senimiesetre sem többször mint egyszer évenként. Az emlék- 
érmen a kitüntetettnek nevét és az adományozás évét is föltüntetik. Bronz 
kivitelben, kizárólag csak Suess képmásával ellátott alakban, az emlékérmet 
a társulat pénztárosánál vásárolni is leliet. 



D) TÁRSULATI ÜGYEK. 
A) Szakülések. 

III. s z a k ül és 1918 ni á r c i us 20-án. 

Elnök: dr. Szontagh Tamás m. k. udvari tanácsos. 

1. Idősb LóczY Lajos : A Szent Anna-tó vulkáni krátere 
címen a Szent Anna -tó, a Csornád- és a Büdöshegy vulkanizmusáról szólt. 
Eámutat arra, hogy erről a vulkánologiailag rendkívül érdekes és meg- 
ismerésével a Ha rgitta andezit -vvil kánjaira is nagyfontosságú hegycsoportról 
felette hézagos és rendszernélküliek a meglévő irodalmi adatok. 

Egy évszázadnál hosszabb idő óta látogatták derék természetvizsgálók, 
köztük nagynevű geológusok, ú. m. Ami Boué (1833), Grimm J. (1837), 
Andeée (1853), Orbán Balázs (1869), Herbich T. (1878), Hauer és Stache 
(1863), KocH Antal (1900) a vidéket. Azonban valamennyi megfigyelő csak- 
nem ugyanazt az utat követte : Tusnád fürdőtől a Büdösfürdőig (most Bál- 
ványosfürdő), vagy Kezdi vásárhelytől Tusnádfürdőre a bikszádi utat.i Érthető 
ebből, hogy a vidék szembeötlő szépségei, a vulkáni kőzetek kőzettani jellege 
és különbözései megvilágítást nyertek ugyan, azonban a vulkánológiai 
felépítés, a kitóduló lávatömegek elhelyezkedése a kiszórt horzsolókő, 
lapilli, a kenyórdurcás lövedékbombák elhelyezkedéséről és korviszonyaikról 
felvilágosítást hasztalanul keresünk a leírásokban. Előadó hangsúlyozza, 
hogy a Szent Anna-tó körüli vulkáni hegj^csoport tüzetes vizsgálata sürgős 
feladatként áll a magyar geológusok előtt. Felsorolja azokat a pontokat, 
melyekre mindenekelőtt bizonyosságot kell szerezni. A Szent Anna -tó és a 
Mohos-tó explóziós kráternek látszik, melyből ferdén dél, illetőleg délkelet felé 
explodált a magasba a kiszórt hamu és lapilli. Bükszád felé, valamint a Büdös 
felé nagyon alacsonya két kráter pereme és a Bükszádnak leereszkedő lejtőn 

* Nagyon értékes hidroL'rafiai tanulmány a Szent-Anna tóról Gelei JózSBF-től, 
a Földrajzi Közleményekben jelent meg, a XXXVII. (1909) kötet 177-201. oldalain. 

FőldUni Köi,löuy. XLVIII. köt. 1918. 19 



278 TÁRSULATI ÜGYEK. 

Vi'stM^fon fekszik a horzsolókövts vulkáni hamu. Tusnádfürdő közelében a 
küllős árkok, — valóságos barrankók — nyílásában vannak a kenyérdui-cás 
lövedékek, az Eoli (li pari) szigetek volcanói bombáinak hasonmásai. Az Olt 
tusnádi szorosa a szentannatói vulkáncso portot elég élesen elválasztja a jobb' 
parti Hargitta anifibol-piroxénandezit konglonierátjaitól. Morfológiailag és 
mint afféle erősen tagolt kúpos legycsoport élesen elüt a Csornád, Táca, 
Vártető, Bálványos, Büdös csop')rtja a szélesháti; szelid tetős TTargittától. 

Budai József (1881), Pálfy Mór (1899) és Koch Antal (1900) tanulmá- 
nyozták a Hargitta és Szt. Anna-tó andezitjeit. E tanulmányoka Szent Anna- 
tó és a Nagy-Morgó kőzetét sokkal savasabb kőzetnek ismerték fel a Hargitta 
andezitjénél. A Hargittában az amfibol és a piroxénandezit, a Szent Anna -tó 
csoportjába és a Nagy-Morgón biotitandezit nagy kovasav tartalommal ural- 
kodik. A Nagy- Morgó az Olt jobbján, a málnás —bárót hi út mellett az ő savas 
andezitjével szemmellátliatólag mint fiatalabb kitörés ül a kárpáti bomok- 
kövön ; a szentannatavi kúpok alatt is köröskörül Lázárfalva, Feltorja, 
Bálványos, Büdösfürdő és Bükszádnál kárpáti homokkő terül el. 1914-ben 
Kezdi vásárhely felett a Szemmos ófüi'dőig löszszerű terraszfalakban horzsolókő- 
caf átokból álló vékonyréteget találtam és a kezdi vásárhelyi terraszt is vulkáni 
anyagból állónak láttam. Ösztökélésemre Bányai János, jelenleg ahrud- 
bányai polg. isk. igazgató, Kézdivásárhely vidékének geológiai viszonyait 
vizsgálta és a Földtani Közlöny 1917. évi folyamában még tüzetesebb adatokat 
közölt a pliocénban vagy pleisztocénben (?) lévő horzsa kő-lapihi telepekről. 

A Büdösbarlang, a futásfalvi Pokolvölgy (Papp Károly, Földt. Közlöny 
1912. évfolyam) poszt vulkáni tüneményei, az Olt-terraszok sajátságos rendelle- 
nességei a tusnádi szorosban, az Olt hosszanti profilvonalának ottani megtörött 
volta előadó fölfogása szerint mind arra utalnak, hogy a Szent Anna -tó körül 
nagyon fiatalkorú, volca no -típusú nionogén vulkáni csoport van. Ilyen fiatal- 
korú kitöréseket sejt ő a marosfői Geréces tetőn, valamint Borszék és 
Maroshéviz között az Opcsina hágón is. 

Ezeknek a kérdéseknek eldöntése a legszebb feladatokhoz tartozik 
azok között, amelyek a mí^gyar geológusok előtt olyan nagyszámmal vannak. 

Hozzászólás. Papp Károly dr. főtitkár az elhangzott előadáshoz 
a következőket mondja : 

A Szent Anna-tó üstszerű mélyedése a köröskörül vevő csomáli gerincen 
mintegy 1^ km átmérőjű kráterpercmet mutat 1100 — 1300 íu t. f. m. között 
fekvő gyűrűvel, tehát maga a tavacska 950 m fekvésével 200 métert njcg- 
haladó mélyedés fenekén van. Kőzete biotitos amfibólos andezit, míg tufája 
2—3 km-rel odébb települ a kárpáti liiiiiK)kkőre. Az ÉK felé fekvő Mohos-tó 
ugyancsak egy másik vulkáni kráterül tekinthető, amely nem oly típusos, 
de olyanféle viszonyt mutat, mint a száraz Valle di Ariccia a 
Lago di Nemi tó mellett az Albanói hegységben. 

A legújabb vnlkánológiai művek az Albanói hegység összes bazaltos 
vulkánjait a p r i m i t i v v u 1 k á n o k k ö z é sorozzák, tehát a vulkán- 
embriók közé, amelyek t. i. egyetlen explózió termékei, s épen ezért meg- 
tartották gyönyörű inaai-szerű formájukat. Ezt'ii az alapon a Szent Anna- 



TÁRSULATI ÜGYEK. 279 

tavat s a mellette levő Mohos-tetői lápos mélyedést a primitiv vulkánok 
legszebb példái írynnánt tekinthetjük. 

SzoNTAGH Tamás elnök (hűmének ad kifejezést, hogy az 1913. évi olasz- 
országi vulkánológiai tanulmány tanúságaiból a magyar geológusok oly szép 
eredményeket produkáltak, mint amiket a mai estén hallottunk. 

2. TiíKiTZ PÉTER «A kőzetek e 1 b o m 1 á s a és el m á 1 1 á s a» 
cíuitn a következőket adja elő: 

A kőzetek elváltozása és felbontása a természetben két különböző 
és egymástói eltérő folyamat hatása alatt történik. Bár a bontást megindító 
és végrehajtó tényező mindenkor a víz, de ennek a víznek sótartalma, hő- 
foka, sav és gáztartalma minőség és mennyiség tekintetében nagyon külön- 
bözik egymástól. Bizonyos közös vonásokkal, kémiai hasonlóságokkal bíró 
bontó vizek hasonló vagy azonos terményeket hoznak létre. E termények 
kémiai szerkezet és egyéb fizikai tulajdonságok révén két csoportba foglal- 
hatók. Egyik csoportba tartoznak a kőzetek elbomlásának terményei, a 
földes állományú kőzetek; a másik csoportba tartozjiak az el- 
mállásnak terményei, vagyis a termő t a 1 a j o k, az alt a 1 a j o k 
féleségei és a szorosabb értelemben vett földek. Az elmondottak igazo- 
lására szolgál a fő ható tényezőnek, a vízne k a vizsgálata, kémiai szer- 
kezetének megállapítása az elbontás folyamatainak a legkülönl)özőbb fázi- 
saiban, továbbá a kőzet fell)ontásából kialakuló földes állományú anya- 
goknak a tanulmányozása. A természetben körforgást végző víz mindig 
sós, sokféle sóké ver ékeknek oldata. Az esővíz, a hólé maga is sós, mert a 
tenger sóinak részei foglaltatnak benne már akkor, amidőn felhőkké tömörül 
a légkör magas régióiban. Sótartalma útközben csak növekszik azáltal, hogy 
a levegőből porszemcséket vesz fel s ezeket részben fel is oldja. A föld szi- 
lárd kérgében mozgó víznek sótartalma még inkább szaporodik, annál jobban, 
minél mélyebbre kerül a felszín alá. A mélyebb rétegekben a sókon kívül 
még gázok és savas gőzök is préselődnek a vízbe bele, melyeknek hőraér- 
séke a mélységgel arányosan emelkedik. A forró savasgőzök és gázok poszt- 
vulkanikus m üköd és éne k a te rm én yei . A vul kani kus ut óha t áso k 
forró gőzök és gázok kiömlésében jelentkeznek. A tűzhányó kialvását követő 
időszakban háromféle jelenségeket észlelünk. Az első időszakban pneumato* 
lytikus gázexhalációk következnek, közvetlenül a vulkáni működés után; 
második időszaka te rmáüs folyamat, melynek a hévvizek köszönik létüket, 
harmadik időszaka hideg gázexhalációk kora melynek hatása a savanyúvizes 
forrásokban mutatkozik. A kőzetek elbomlását a pneuma- 
tolitikus folyamatok indítják meg s a két utóbbi időszakon keresztül az el- 
változási folyamatok folytonosan érvényben maradnak. A kőzetalkotó ás- 
ványok kémiai tekintetben vagy kovasavas ásványok, vagy kovasavat 
nem tartalmazó egyéb vegyületek. A kőzet elbomlása szempontjából leg- 
fontosabbak a kovasavas ásványok. Vannak nehezen bomló alimiinium- 
szilikátok, a földpátok. Továbbá sósavban oldható kovasavas ásvá- 
nyok; és végül magnéziaszilikátok. A kovasavas ásványok elbomlásának 
módjára nézve két nézet van. A vizsgálók egyik csoportja a kőzetek elbom- 

19* 



280 JÁKSULATI ÜGYEK. 

lását hydrolitikus feloszlásnak mondja ; egy másik csoport az elbomlást 
oklódásnélküli részleges elváltozásnak tartja. Az előadó részletesen ismer- 
teti a kétféle magyarázat alapelveit, valamint a kovasavas ásványok elbom- 
lási folyamatait, s arra az eredményre jut, hogy: 

1. A íöldpátük elbomlása, a kaolinizáció folyamata már a pnemna- 
tolytikus hatások idejében megindult, s a későbbi időszakokban be- 
fejeződött. A kaolinizáció folyamatának kezdete nyilvánvalóan a fluor- 
sav exbaláeiókkal esik össze. 2. A sósMvban oldható kovasavas alumínium- 
ásványok bomlási terményei úgynevezett allofán agyagok, úgy kémiai 
összetétel szempontjából, mint származás módjára nézve szemben állanak 
a föld pát -maradékokkal. A földpátok bomlási terményének összetétele csak 
kevéssé ingadozik, valamennyinek vegyülési aránya állandó és a föld mé- 
lyebb rétegei bon végbement részisges felbontás és kilúgozás eredményei ; 
csak kénsavban oldhatók. Az allofán agyagok vegyi összetétele hatáiozatlan, 
minden egyes terményben másféle az alkotó részek aránya. De származásuk 
is különböző, egy részük teljes feloldódás után váit ki az anyalugból, más 
részük ellen Den koHoidáhs áloldatok koagnlatiója révén ala- 
kult. Kémiai viselkedésükre jellemző, nogy 21 12% sósavban oldhatók és 
sóoldatokkal összerázva bázisaik kicserélődnek. Az allofán agyagokat a 
kutatókegy kisebb csoportja zeolithokkal azonos összetételű valódi kémiai 
vegyületeknek tartj;i , míg másoK kolloid géleknek abszorpciós 
vegyületeinek mondják. A magnéziumszilikátoknak bomlási terményei 
nagyrészt aljoian agyagok. Kaolin csak igen ritkán alakul belőlük 
tudniillik akkor, ha elég földpát volt az elbomlott kőzetben, s a magnézium- 
szilikátok bomlási terményei az átalakulás időszakában a kőzetből kiol- 
dódtak. A magnéziumszilikátok jellegzetes bomlási terménye a kallo- 
föld. Ezután az előadó egyes hazai kaolintelepek szerkezetét és alakulási 
módjait ismerteti. Az elmáJiRs folyamatai mindig a föld fel- 
színéhez közel mennek végbe a mindenkori növényi takaró hathatós közre- 
működésé/el. Az elmállás a íő hatótényezője, a talajnedvesség mindig sok 
szerves vegyületet tartalmaz, ezenkívül az elmállás folyamatában az oxigén 
főszerepet játszik, míg a kőzetek elbomlása alkalmával a bomló ásványoklioz 
oxigén sohase juthat le. A bomlási folyamatok hatása a kőzetben a föld szi- 
lárd kérgének legmélyebb rétegeiben jut érvényre, illetve innen kezdődve 
terjed fölfelé és a föld felszínét nem éri el minden esetben. A közetek clmál- 
lása ezzel szemben a föld szilárd kéigének felszínén történik és nem terjed 
le mélyebbre, mint amilyen mélyiv a légkör oxigénje lehatolhat. A legfőbb 
különbség azonban a kilúgozás módjában rejlik. A bomló kőzetekből az 
alkáliszilikátok nagy részoen, vagy teljesen kilúgoztatnak. Az elmálló kő- 
zetben ellenben az alkáliszilkátok bent maradnak; az elmállott kőzetncsk 
alkáliszilikát tartalmától függ az illető mállási terménynek kémiai értelem- 
ben vett termékenysége. Nagyon nedves klímájú helyeken a kilúgozás hatása 
csakannyiban jelentkezik, hogy a felső szintből az alkáliszilikátoka 20—30 cm 
mélyen kezdődő akkumulációs szintbe mosatnak le. Az elbojnlott kőzetnek 
kaolinizált részéből egy vagy több száz méter mély rétegben vannak ki- 
lúgozva a bomlás alkalmával felszabaduló alkáliszilikátok. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 281 

Felszínes vizsgálat közben is mutatkozik egy feltűnő különbség; ne- 
vezetesen az elbomlott kőzetből a vas kilúgozódik az alkaliszilikátokkal 
együtt, ami még benne maradt, az oxidul alakban foglaltatik bent. Az el- 
málló kőzetben ellenben mindig több vas van, mint az eredeti kőzetben és 
a vas oxid alakjában kötődik le a mállási terményben. 

A föld felszínét fedő mállási termény a felette uralkodó klímához iga- 
zodik, annak a jellegéhez idomul ; a kőzetekben lévő elbomlott részek minő- 
sége mindig a bomló kőzet petrográfiai összetételével van összhangban. 
A bomlási termény összetételét a klima semmiféle tekintetlien sem tudja 
befolyásolni. 

A felsorolt tények okadatolttá teszik a kétféle folyamat különválasz- 
tását, s a bomlásnak és mállásnak valamint termékeinek megfelelő külön 
nevekkel való megjelölését. 

3. Dr. Vadász Elemér «A magyarországi miocén néhány 
é r (] (■ ke s U ö v ü 1 e t é r ő 1* szólva , mindenekelőtt bemutat két érdekes 
Gastrocliaena dw&ia- példányt, melyek Budapest-rákosról, illetve Dévény- 
újfaluból finom mésziszapos felsőmediterrán rétegekből kerültek ki. Mindkét 
példány a kagj'ló fúrt üregét kitöltő anyagnak felel meg, tehát ál a la k ú- 
s á go t képvisel, de a lágy anyagú szifó alakját is visszatükrözteti. Az egyik 
példányon a kettéosztott szifó észlelhető, míg a má»ikon ezenkívül még az 
erős gyűrűs izmok alakja is jól látszik. 

Bemutatja továbbá az 'ílcyonariák csoportjába tartozó Graphularia- 
nem képviselőit, melyek felsőmediterrán homokos fácieüből Szobról, Mátra- 
verebélyről és Kishajmágról kerültek elő. Az eddigi kisebb-nagyobb töredékek 
legalább három formára utalnak, melyeket az eddig ismert alakokkal 
részben eltérő kerfsztmetszetűk, részben töredékes voltuk miatt fajilag 
nem azonosíthat. 

Végül ismerteti a kacslábú rákok közé tartozó Pyrgoma viuUicostatum 
hazai előfordulási viszonyait, különösen hangsúlyozva azt az életmódbeli 
függő viszonyt, (epizoa), melyben ezek valamennyi hazai eddig ismert elő- 
fordulási helyen a heliattraea-féJe koralokkal állandóan észlelhetők. A pyr- 
gomák eddig a magyar miocénből ismeretlenek voltak, előadó meglehetősen 
sok példányban gyűjtötte az említett fajt a hunyadmegyei Eibicén, a nógrád- 
megyei Mátra ve re bél yen <'"« a sopronmegyei Eákogon mindenütt a lajta- 
mész kő fáciesből. 



ÍV. szakülés 1918 ápriliá 10-én. 

Elnök: Dr. Schataezik Fekekc műegyetemi tanár, tiszteletbeli tag. 

1. Idősb LóczY Lajos dr. : «Á 1 1 a 1 á n o s m e g j e g y z és e k a m. 
k. Földtani Intézet 1917. évi szerbiai tanulmányai- 
hoz» címen bemutatja a szerkesztés alatt levő nyugatszerbiai 1:200.000 
mértékű átnézetes földtani térkép 9 lapját. 

Délmagyaroi-szág Zimony— Panc^ova vidékétől Montenegró-, Növi- 



282 TÁKSULATI ÜGYEK. 

pazar- és a Rigóniczőig terjed az ezeken ábrázolt terület, nyugat -keleti irány- 
ban pedig a Drina mellékétől a Morava völgyéig. 

Előadó rámutat, hogy ezen a területen a keletboszniai, sőt szávajobb- 
p-irti horvátor'szági hegyvidékek képződményei délkeleti csapással uralkod- 
nak. A Morava mentén ellenben a Rhodope tömeg ősibb kristályos 
palái ritkulnak északészaknyugat felé Arangyelovácig. 

Nyugati Szerbiában paleozós palák (fillites agyagpala, fedőpala, gra- 
fitus pala, szericites kvarcbreccsiák, kvarcitos, homokkövek) chaotikus szekun- 
dér ráncolással, azonban egészben véve szelid boltozatokban települve adják 
a legősibb képződményt.. Ennek déli ága Uzice és Kosjerici között 40 km, 
északi kesken3'"eb vonulata pedig Korupany és a Cer, planina között 26 km 
szélességű a csapásirányára keresztben mérve. Délről a Zlatibor hegység 
széles szerpentin-diabász-gabbro vonulata kiséri a paleozoikumot; ilyen 
ofitos vonulat választja el a Bukovina gerincen Kosjerici és Valjevo között 
is a paleozós palákat és a belőlük folytonosságban kifejlődő parmi veres- 
homokkő, werfeni rétegek és guttensteini mészkövön át emelkedő felső triász- 
kori nagy kiterjedésű és tetemes vastagsággal szintes telepedésű krasztos 
mészkő-fenusikot. 

Még nincs egészen megvilágított helyzete a jurakori (?) tuffit réte- 
geknek. A felsőkréta transzgredáló rétegei azonban a szerpántintömegekhez 
vannak többnyire hozzákötve. A Drinán végig tutajozva és a Vardiste 
Uzicé Derventa vidékén tett kirándulások felette tanulságosak voltak. 

A nagy kiterjedésű fátlan tönkfelületek, ezeken a harmadkori több 
helyen lignites medencék, a paleozós palák között szirtszerű vonulatokban 
fellépő fehér mészkövek és a sötét bitumenes bellerofonos mészkövek fölöt- 
tébb tanulságosak és mert elég bőséges fossziliák keraltek elő belőlük, 
nagyon eredményessé tették nyugatszerbiai utazásainkat. A liányák vizs- 
gálata is ])ő tapasztalatokat nyújtott. 

Én TiMKO Imre és fiam ifj. Lóczy Lajos időközi tái-saságában jártam 
be Nyugat-Szerbiát; aMorava-mellék részek megismertetését dr. Szontagh 
Tamás, dr. Jekelius Erik, Timko Imre és Zsigmondy Árpád buzgalmának 
köszönjük. Délen Montenegró, Pievje és Novipazar körül dr. KoR^ros 
Tivadar és dr. Vadász M. Elemér dolgoztak. 

A báró NopcsA FERENC-től adíott szellemes csoportosítás szerint a 
Partvidék, a Cukali területe, az észak albániai tábla a Merdita és a Durmitor, 
mint morfolgiai egységek figyelmet érdemelnek. Tektonikájukban azonban 
az előadó nem igen tudja elképzelni azt a nagyobb mértékű, távolról jött 
takaró rátolódást, amelyet Nopcsa báró tartalmas tanulmányaiban kifejtett. 
Inkább csak a kisebb mértékű vízszintes, pikkelyes egymásba tolódott- 
ság látszik itt uralkodni. A tenger mellékén és a pannóniai medence szólein 
azonban fiatalkorú miocén-pliocén ráncolatokat, a nagyszélességű belső 
vonulatokl)an kréta, sőt triász előtti gyűrődést, helyi áttolódott triásztáb- 
lákkal, lehet találni. 

2. Kormos Tivadar dr: Kelet-Montenegro és a novibazári Szandzsák 
geológiai viszonyairól vetített képekkel tart előadást. 



TÁRSITLATI ÜÜYEK. 283 

ScHAFARziK Fekbnc clv. i'lilök köszöin'tct iiiontlva előadónak érdekes 
fejtegetéseiért, iiicgjegy/i, liogv ha a Gusir moréna és a Vusia niurénája 
980 m t.sz. f. magasság körüliek, akkor a környező hegység 1900 m átla- 
gos magassága mellett a hóhatár 1470 ni kíirül volna kereshető, amely ala- 
csony mérték talán e vidék nagyobb évi csapadékmennyisége által magya- 
rázható meg. 

V. szakul és 1918 május 8-án. 

Elnök: dr. Szoxtagh Tamás m. k. udvari taiiácsos. 

1. Báró NopcsA Ferenc dr.: A modern paleontológia kutatási rend- 
szere, a dinosauruáokkal kapcsolatban. (Előadása megjelent a Természet- 
tudományi Közlöny Pótfüzeteinek 1917 dec. számában 44, ábrával.) 

2. Dr. SCHRÉTER Zoltán előadást tart «a s a j ó vö 1 g yi barna- 
s z én t e 1 e pe k r ő ;». A sajóvölgyi széntelepek a borsodi Bükk-hegység 
és az abaujtoruai— gömöri mészkőfennsik közé eső fiatal harmadkori meden- 
cében fekszenek. Közelebbről azonban csak a p^recesi, sajókazinczi és sajó- 
szentpéteri szén vidékekkel foglalkozik. Ismerteti először a s z é n m e d e n c e 
stratigráfiáját, amely szerinte a következő : 

1. A legrégibb képződmény a felsőeocén mészkő, amely a Bükk-hegység 
északi szegélyén keskeny sávban található. 2. Az alsóoligocén kiscelli agyag, 
amelyet néhány fúi-ásban nagyobb vastagságban konstatáltak a szén- 
telepes rétegcsoport alatt. 3. FelsőoUgocén agyagos-homokos rétegcsoport, 
bizonytalan határokkal. 4. Alsómiocén akvitaniai-burdigaleni emelet. Ez 
uralkodólag szüi'ke agyagból és alárendeltebben homokból álló tengeri kép- 
ződmény, amelybe 3—5 szénréteg telepszik, amelyek közül rendesen három, 
de néha csak kettő érdemes fejtésre. A széntelepek megfelelnek egy-egy 
édesvízi periódusnak. 5. Eiolittufa fehér, porhanyó kőzet, amelyben a biotit 
és kvarc többnyire jól látható. 6. Piroxen andezittufa, breccia és konglo- 
merátum, amely a lapos tetőkön ma is nagy kiterjedésű. 7. Pliocén kavics. 
Ez valamennyi képződmény fölött ma erősen nit\gszaggatott takaró alak- 
jában fekszik. Ez szárazföldi képződmény. 8. Alacsonyabban, a Sajó, Boldva 
és azok nagyobb mellékvölgyei mentén pleisztocén kori kavicsterrasszok 
észlelhetők. 9. A holocén a Sajó és Boldva folyók széles alluviáli? völgyében 
ártéri üledékekkel és mocsári talajjal van képviselve. A nagyobb mellék- 
völgyekben is mutatkozik ártéri hordalék. Azután ismerteti a medence 
szer keze tót. A szénmedencét ÉÉK — DDNy-i irányú törések siirűn 
átjárják; más irányú törésrendszert a Sajó jo])bpartjain nem észlelt. A vető- 
dések ugrási magassága 1—2 mm-től 60 m-ig terjed. A vetődések többnyire 
lépcsőzetesek, máskor árkos sülyedések. vagy sasbércszerű kiemelkedések. 
Az egyes rögök igen kevéssé billentek ki vízszintes helyzet ükl)ől. A vetődések 
igen fontosak a bányaüzemre; legtöbbször ezekhez kell igazodnia. Eöviden 
ismerteti ezután a terület m o r f o 1 ó g i á j a t ; vázolja azt, hogy hogyan 
fejlődött ki a terület arculata a legrégibb időktől máig. E'^cután áttér a 
szenet t a r t a 1 }ii ;•, z ó rétegek részletesebb ismertetésére. A fő- 
vezérlő kövületek, amelj^ek a széntelepeket tartalmazó rétegek korát meg- 
állapítják, a következők: 



284 TÁRSULATI ÜGYEK. 

Mytihis Haidingeri M. Hoern, Muiely Pereces vidékén az alsó telep 
fölött fordul elő, viszont S;ijókazin(*zon a felső telep fölött jelentkezik, de itt 
•rvérebben. A Con<jeria Brardii A. Br., amely valamennyi telep kíséretében 
fellép, de tömegesen, padot alkot ólag ;iz alsó telep fölött jelentkezik. 

Cardiiim (Cerostoderma) arcclla Duj. és Merctrix incrassata Sow. főleg 
az alsó telep kíséretében vannak lüincgtstn. Az Osirea crassissima Lmi, 
és longirostris Lam. p.'dig a felsől)b telep.-ket kíséri ostrea-padok alakjában. 
A csigák közül a Potamides (Clava) hidentatus Defr. (= a magyar szerzők 
Cerithium lignitarnm-p) és a Neriiina (Clithon) 'picta Fér. tömeges fellé- 
pése a közép-5ü telep kísérő rétegeire jellemző. 

A Melanopsis (Lyrcaea) Hantkeni JTof.m. főKg a íe!sől)b telep^-k kísé- 
retében gyakori. Igaz. liogy bizonyus jcllvniző cerit lüniiuik. nevezetesen a 
Potamides (Tynipanoionins) viargantacaciis Brocc. és a P. (Grnmdolabium) 
flicüius Brug. hiányzanak a sajóvölgyi széntartalmú rétegekből, de a fauna 
összessége alapján kétségtelen, hogy ez a rétegcsoport semmiesetre sem a 
f e 1 s ő m e d i t e r r á n (vindobonai) emelet úgynevezett grundi szint- 
tájába helyezendő — mint ahogy azt eddig hitték, — hanem mélyebb szintbe, 
az akvitániái bm'digaleni emeletbe tartoznak. Mint ilyenek, nagyjából egy- 
korúak a S-:^lgótarján vidéki széntelepes rétegekkel. Az erősen eltérő fácies 
viszonyok miatt azonban a két szénterület pontos párhuzamba állítása a 
jövő feladata. 

A szóban lévő szénterületen helyenkint két, másutt három fejtégre 
érdemes széntelep van, amelyeket 122—80 m-es meddő rétegcsoportok vá- 
lasztanak el egymástól. Az alsó telep 1*2— m vastag, a középső 1*2, s a 
felső szintén 1 m vastagság körül van. Ászén gyengébb minőségű barnaszén, 
mivel fűtőértéke mintegy 3100—4000 kalória. Azonban tekintve igen nagy 
és egyenletes kiterjedésüket, csekély mértékű zavarts águkat, a vízszintestől 
kevéssé eltérő lejtésüket, továbbá, hogy a felszín alatt többnyire nem nagy 
mélységben s aránylag nem nagy nehézséggel fejthetők, végül, hogy közel 
iekszenek néhány fontos fő forgalmi vonalhoz, ezeknek a széntelepeknek 
nagy nemzetgazdasági szerep jut. E'őadó azt az óhajtását fejezi ki, hogy 
tekintettel a nagy szénhiányra, kívánatos lenne a nagy kiterjedésű szén- 
terület ezidőszerint még érintetlen, de kétségkívül produkf i vusna k igérkezó 
részeinek mielőbbi feltárása és mivel és alá való vétele. 

Az előadáshoz Papp Károly dr. megjegyzéseket fűz, amennyiben 
kifejti, hogy a sajóvölgyi széntele p?k kora még igen vitás. VitÁlisIstvÁx 
például típusos kövületek ah'pján a felsőmediterránba sorozza a sajúvölgyi 
széntelepak nagy részét, ezért valószínű, dogy a sajóvölgyi telepek csak rész- 
ben s o r o z h a t ó k az alsó m e d i t e r r á n b a . 

Előadó a széntelepek konira nézve fenntartja állításait. 

YI. s z a k ül és 1918 j un i us 5-én. 

Elnök SzoNTAGil Tam.^ dr. m. kir. udvaii t;inácsos. 
1. Báró NopcsA Ferenc dr: Leipsanosaurus új genusz a gosaui ret(^- 
gekből. (Az előadás teljes szövege jelen füzet 261—265. oldalain olvasható.) 



TÁl!SrT,ATl LT.YKK. 285 

2. Ifjabb LÓCZY Lajos dv.: Gtológiai kutatásaim Nyuj^'ati-Szerbiában. 
(Az előadás teljes szöveííe a Földtani Kü/löny 1918. évi 1—6. fiizofének 
1—13. oldalain olvasható.) 

3. Dr. LiFFA Aurél: Bemutatja dr. JTlawatsch Károly bécsi mincra- 
ló<íusnak ej^y ritka s hazánkban eddigelé ismeretlen ásványnak a Grandi- 
áimí-nek Helpán (Göniür megyében) való előfordulásáról szóló közleményét. 
Szerzőezen— A. LACROix-tól Madaraskor déli részén előforduló pegmatitokban 
felfedezett — ásványt kvarcgumók kíséretében a csillám palában optikai 
úton határozta meg. Vizsgálatait ezzel nem fejezte be, amennyiben csak 
alkalomra vár, hogy azokat folytassa s a talált eívd mén vekről részletesebben 
beszámolhasson. Az előadás szövege jelen füzet 2GG— 267. oldalain. 

4. Treitz Péter : K a o 1 i n- telep a M a g a s T á t r a m o r é- 
nájában. A kőzetek elbomlásáról és elmállásáról március 20-án tartott 
előadásomban azt állítottam, hogy a kaolinosodás poszt vulkanikus folya- 
mat, jnely mindig valamel}?- tektonikai törésvonallal van kapcsolatban s 
arra a tektonikai vonalra nézve vezetőül szolgálhat. 

A Magas-Tátra déh lejtőjén a morénában egy szanatórium alapozásá- 
nakelőraunkálatai alkalmával egy 1— 3 m szélességűkaolin — telepi-t tártak fel, 
mely kelet — nyugat irányban húzódik keresztben a lejtő iráin^ával. A kaolin- 
telepben a moréna anyagának minden rendű és nagyságú alkatrésze elbom- 
lott ; földes állományú tiszta fehér kaolinná vált az 14 köbméter nagyságú 
kőtuskó éppen úgy, mint az 1 mm átmérőjű liomokszemcse. Jellemző erre 
a kőzetbomlásra még az is, hogy a kaolin-telep mellett l<!vő még ép granit- 
tuskók muszkovit- és biotit-csillámot tartalmaznak, míg a ka()linV)an csak 
nmszkovit-csillám van, a biotit elbomlott, elvesztette vastartalmát. A kaolin- 
telep fölött fakad a tátrai s a v a n y ú v í z f o r r á s ; mely szintén 
a tektonikai törésvonal helyzetét jelzi. Nevezetes körülmény még az, hogy 
e helyen diluviális anyagok, a moréna anyaga kaolinosodott el, 
a kaoUn alakulása tehát rövid idő alatt, a negyedkorban történt. A poszt- 
vulkanikus működésnek eszerint tehát nagyon késő időre is kiterjedhet 
a kőzeteket elbontó hatása. 

A kaolin-telep helyzete végkép megdönti Penk tanár és követőinek 
teóriáját, akik a morénafalnak elbontott vagy ép állapotából következ- 
tettek a régebbi I. és későbbi 11. eljegesedésnek anyagára. A kaolin 
végig megy alulról fölfelé a moréna egész anyagán ; az alsó, vagyis az L 
és a felső, vagyis a IL eljegesedésnek az anyaga is egyaránt el van 
kaohnosodva. 

B) Választmányi ülések. 

III. választmányi ülés 1918 m á r c i n s 20-á 11 . 

Az ülés a ni. kir. Földtani Intézet előadótermében esti 7 órakor kezdődik. 
Elnök: SzoxTAGH Tam.\s dr. m. kir. udvari tanácsos. 

Me.rrjelentek : LóczY Lajos dr. tiszteleti tag, Kovács Sebestéxy Aladár, a Hidro. 
lógiai Szakosztály dnökc, Pálfy Mór dr. társulati másodelnök, KoRMOS Tivadar. 



286 TÁRSULATI ÜGYEK. 

báró NopcsA Ferenc, Pbinz Gyula, Schbéter Zoltán, Treitz Péter, Vadász Elemér 
választmányi tagok, Papp Károly elsőtitkár, Balleneggeb Róbert másodtitkár. 

1. Elnök az ülést megnyitván, üdvözli Kormos Tivadar választmá.nyi tagot, 
aki a főváros nagy jutalmát kiváló munkássága elismeréséül elnyerte. 

2. Ugyancsak üdvözli a közgyűlésen megválasztott három új választmányi tagot, 
báró NorcsA Ferenc, Pbinz Gyula és Vadász Elemér urakat, akik a mai ülésen mind- 
annyian megjelentek, kétszeresen köszönti Prinz GYULÁt, mint akit Ö cs. és ap. 
Királyi Felsége a pozsonyi tudomány-egyetem földrajzi tanszékére nyilvános 
rendes tanárul nevezett ki. 

3. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1918 január 30-iki választmányi ülés óta: 



I. Pártoló tag okul jelentkeztek: 

1. Borsodi Szénbányák Részvénytársasága, Budapest. Ajánlja: az elnökség. 

2. Első cs, k. Szab. Dunagőzhajózási-Társaság, Budapest. Ajánlja: az elnökség. 

3. Bucsonyi Aráma arany-, ezüst-, rézbányatársulat, Budapest. 

4. Köolajfinomító-Részvénytársaság, Budapest. Ajánlja: az elnökség. 

5. Szamosvölgyi Vasút Igazgatósága, Dés. Ajánlja : az elnökség. 

H. Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak Igazgatósága, Arad. Ajánlja : az elnök. 

7. Magyar királyi Főbányahivatal, Akuaszlatina. Ajánlja: az elnökség. 

8. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Igazgatósága, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

9. Ziolnay Vilmos-féle Keramikai Gyárak, Pécs. Ajánlja : az elnökség. 

10. Cs. k. Szab. Kassa- Oderbergi Vasút Vezérigazgatósága, Budapest. Ajánlja : 
az elnökség. 

11. Első cs. k. Szab. Dunagőzhajózási Társaság Bányaigazgatósága, Pécs. Ajánlja : 

az elnökség. 

12. Nobsl-Dynamit Részvénytársulat, Bécs. Ajánlja: az elnökség. 

13. Rudai Tizenkét Apostol Aranybányatársulat, Brád. Ajánlja : az elnökség. 

II. Rendes tagokul jelentkeztek: 

1. Törökbecsei Ármentesítő és Bjlvízrendező Társulat Törökbecse. Ajánlja : 
a Hidrológiai Szakosztály. 

2. Forgó Árpád társulati szakmérnök, Jászkisér. Ajánlja: a Hidrológiai Szak- 
osztály. 

3. GiLLYÉN Sándor királyi műszaki tanácsos, Komárom. Ajánlja : a Hidrológiai 
Szakosztály. 

4. Kájlinger Mihály m. k. udvari tanácsos, szókesfőv. vízmű igazgató. Ajánlja ; 
a Hidrológiai Szakosztály. 

5. Kiss István társulati szakaszmérnök. Módos (Torontál). Ajánlja: a Hidro- 
lógiai Szakosztály. 

(i. Kbiston Ferenc igazgató főmérnök, Kisvárda. Ajánlja : a Hidrológiai Szak- 
osztály. 

7. Fleischmanx .\ntal épltésvállalkozó, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai 

Szakosztály. 

8. Dr. Delmár Tivadar mérnök, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

9. Dr. RAKOV.SZKY György államtitkár, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Szak- 
osztály. 



TÁRSULATI ÜGYEK. 287 

10. Sabramszkt Jávos kir. folyami főmérnök, Zombor. Ajánlja: a Hidrológiai 
Szakosztály. 

11. N.ÍDAY Lajos tart. vadászhadnagy, Budapest. Ajánlja: a Barlangkutató 
Szakos'/.tály. 

12. XAxTüS János leánygimnáziumi tanár, Kolozsvár. Ajánlja: íTeebnczI 
J. dr. r. tai/. 

1.3. Meqa Samü báayatisztvisclő, Isílóro.sztoka-Morény. Ajánlja: Papp Károly 
r. tag. 

14. Rajtucii Iloka egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: Papp Káeolí r. tag. 

15. Zsilinszky Gábor dr. gyárigazgató, Bécs. Ajánlja : Papp Károly r. tag. 
A választmánya felsorolt 13 társulatot pártoló tagokul, a 15 egyént pedig rendes 

tagokul megvá.lasztja. 

4. Elnök jelenti, hogy a választmány a mai ülésen az Alapszabályok 21. §-a 
szerint pénztárost választ. A szavazás megejtetvón, a választmány pénztárnoknak egy- 
hangúlag AscHER Antal műegyetemi kvesztor urat választja meg. 

5. Elnök jelenti, hogy a Szabó Józ.^EF-emJékala p kamataiból a februáriusi kö • 
gyűlés 400 koronás díjat tűzött ki geológiai pályamunkák elö.segítésére. Kéri a választ- 
mány tagjait, hogy a pályatételt kitűzni szíveskedjenek. 

Kormos Tivadar választmányi tag szabadon választandó témát javasol, PÁLFY 
Mór másodelnök ellenben a Szentendrei andezit-hegység feldolgozását ajánlja. A ter- 
minust június 1-i határidőre javasolja kitűzni. 

' Többek hozzászólása után a választmány a következő pályázatot hirdeti 

I^ y^i It pályázat a földtanból. 

A Magyarhoni Földtani Társulat 1918 februáriusi közgyűlésének hat.ározatából 
a társulat választmánya pályázatot hirdet a földtan köréből. A pályamunka lehetőleg 
Budapest környékének egyik kisebb területegységét vá- 
lassza kutatásai teréül. A munka lehet kőzettani, sztratigrafiai, tektonikai, 
avagy paleontológiái természetű, illetőleg ezeknek együttes irányú feldolgozása is 4 
a főkellék azonban bármily irányú tudománykörben is az önálló megfigyeléseken s ere- 
deti kutatásokon ala puló kidolgozás. A pályázók részletes tervet nyújtsanak be, amelyből 
tisztán kivehető legyen a munka minősége. Tudassák a kutatásokra fordítandó idő 
nagyságát, s elkészítendő munkájuk időpontját, amikorra a kéziratot beszolgáltatják. 
A tervezetek beadásának határideje 1918 június hónap l-je. Jutalma a Szent- 
miklósi Szabó JÓZ3BF alapból 400 korona. Kérjük tehát ama tisztelt tagtársainkat 
akik eme jutalomdíjra pályázni kívánnak, hogy tervezeteik- 1 a Magyarhoni Fö'dtaiú 
Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia. út 14) 1918 június hónap l-ig bekül- 
deni szíveskedjenek. 

Egyéb tárgy híján Elnök az üiést esti 8 órakor berekeszti. 

I V. V á 1 a s z t m á n y i ülés 1918 április 10-é n . 

Az ülés a m. k. Földtani Intézet üléstermében esti 7^/^ órakor kezdődik. 

Elnök : ScHAFARZiK Ferenc dr. műegyetemi tanár, tiszteleti tag. 

Megjelentek: Ilosvay Lajos, Lóczy Lajos tiszteleti tagok, Kormos Tivadar, 
NopcsA Ferenc báró, Sciiréter Zoltán dr., Vadász Elemér dr. választmányi tagok, 
Papp Károly dr. elsőtitkár és Ascher Antal ])énztáros. 

Elnök bejelenti, hogy Szontaoh Tamás dr. társulati elnök és PÁLFY MÓR dr. 
társulati másodelnök urak akadályoztatásuk miatt a mai ülésen meg nem jelenhetnek. 



288 TÁRSULATI ÜGYEK. 

A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KoEMos Tivadar dr. és Schréteb Zoltán dr. 
választmányi tagokat. 

Üdvözli ZsiOMONDY Árpád tagtárs urat, akit az Országos Magyar Bányászati 
és Kohászati Egyesület 1918 április 7-ón tartott rendkívüli közgyűlésén elnökül vá- 
lasztott. 

Elsőtitkár jelenti, hogy az 1918 márc. 20-iki választmányi ülés óta : 

I. Pártoló t a g o k u 1 jelentkeztek: 

1. Ganz-féle Villamossági Részvénytár-^aság, Budapest. Ajánlja: az elnökség 

2. llimamurány Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság, Budapest. Ajánlja 
az elnökség. 

3. Első Magyar Általános Biztosító Társaság, Budapest. Ajánlja: az elnökség 

4. Magyar királyi Bányaigazgatóság, Nagybánya. Ajánlja: Veeess JÓZSEF r. t. 

II. Örökítő tagokul jelentkeztek: 

5. ViD GÁBOR szentbenedekrendi főiskolai tanár, Pannonhalma. Ajánlja :a titkár. 

I II. Pv c n d e s t a g o k u 1 jelentkeztek: 

6. Vcrcsvizi m. k. Bányaüzemvezetőség, Nagybánya. Ajánlja: Veress József 
jn. kir. főbányatanácsos. 

7. Kcre<zthegyi m. k. Bánya üzemvezetőség. Nagybánya. Ajánlja : Veress 
JÓZSBF m. kir. főbányatanácsos. 

8. M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Óradna. Ajánlja : Veress JÓZSEF ni. kir. fő- 
bányatanácsos. 

9. M. kir. Bányahivatal. Ajánlja: Veress József m. kir. főbányatanácsos. 

10. Erdőbényei Németh Ágnes bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja: Papp 
KÁROLY I. titkár. 

11. Selagián Vazul egyetemi őslénytani gyakornok, Budapest Ajánlja: Papp 
KÁROLY I. titkár. 

A felsoroltakat a választmány pártoló, örökítő, illetőleg rendes tagokká választja. 

Elhunyt Szloia Jenő egyetemi gyakornok, aki mint Lőrenthey Imre paleon- 
tológus tanítványa szép reményekkel indult útjának, azonban a sors fiatalon, 26 éves 
korában elragadta tőlünk. Rövid tudományos foglalkozás után követte a halálba mesterét. 

Szomorú tudomásul szolgál. 

1. Dr. SzONTAGH Tamás elnök úr a mai ülé.sen akadályoztatása miatt meg nem 
jelenhetvén, a választmánynak tudtul adja, hogy a társulatnak még fönnálló adósságát 
a hadikölCHÖnök után, számszerint 4000 koronát az Osztrák Magyar Banknak letör- 
lesztette, úgy hogy jelenleg a társulatnak semminemű adóssága nincs. 

örvendetes tudomásul szolgál. 

2. Pénztáros kérdi, hogy milyen értékpapírokat vásároljon az alapítványokból 
befolyt összegből. 

Elsőtitkár javasolja, hogy a társulat régi hagyományait követve, korona jára- 
dékot vásároljon a pénztáros. 

SCHAFARZIK Ferenc hadikölcsönök vásárlását ajánlja . 

Papp Károly elsőtitkár kifejti, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat az utóbbi 
•években örökítő tagsági díjakban számos hadi kölcsön kötvényt kapóit, amellett 10,000 
Jíorona értékű kötvényt vásárolt is, úgyhoiiy jelenleg az anyatársulati alaptőke 60,000 



TÁKSULATI ÜGYEK. 289 

korotiáuyi összegéből körülbelül 15,000 korona hadikölcsönbe vau fektetve. Ez elég 
áldozat o'^y kis társulattól. Ezért a társulat alaptökéjéiiok lívarapítására mint biztosabb 
értékpapírt, inkábba korona- járadékot ajánlja. 

IlosvaY Lajos és Schafabzik Ferenc a haílikölcsönök tová])bi vásárlását 
ajánlja. A választmányé kérdésben nem dönt, hanem felkéri SzONTAGU Tamás elnököt, 
hogy pénzügyi körökben érdeklődjék e kérdés iránt, s javaslatát egy későbbi válaí'/t. 
mányi ülésnek terj'.'sszo elő. 

Egyéb tárgy híján Elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. 



V. választmányi ülés 1918 május á á n. 

Az ü 1 é s a m . kir . Földtani Intézőt ü 1 é s t e i m é b e n d . u . 7 órakor 

kezdődik. 

Elnök: Dr. Szontagii Tamás m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek; IloSVAY LaJ0í4, LÓCZY LaJOS, SCHAFARZlK FerenC tiszteleti tagok, 

Kadic Ottokár, Liffa Aurél, báró Nopcsa Ferenc, Schréter Zoltán, Vadász 
Elemér választmányi tagok, Pálfy Mór másodelnök, Papp Károly elsőtitkár, 
Ballenegger Róbert másodtitkár, Ascher Antal pénztáros. 

Elnök az ülést megnyitván, üdvözli Dr. Liffa Aurél választmányi tagot, aki 
csaknem 4 év"s katonai szolgálata után körünkbf^n a mai napon m';gjelent, s mint szá- 
zados a geológusi karnak a hadseregben is díszt és tekintélyt szeizett. Dr. LlFFa vál. 
tag megköszöni az üdvözlést. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Dr. Liffa Aurél 
és Dr, Vadász Elemér választmányi tag urakat. 

Elsőtitkár jelenti, hogy az 1918 április 10-iki választmányi ülés óta: 

I. pártoló tagokul jelentkeztek: 

1. Magyar Országos Központi Takarékpénztár, Budapest. Ajánlja; Dr. PÁLFY 
MÓB másodelnök. 

2. Dr. LiPTÁK é-' TÁRSA Építési és Vasipari Részvénytársaság, Pestszent lőrincz 
Ajánlja : Papp Károly elsőtitkár. 

II. Örökítő tagul j e 1 ; n t k o z e t t : 

3. Stanciu Viktor p>lgári iskolai igazgató, Arad. Ajánlja: Vadász Elbméb 
V. tag. 

III. Rendes t a g o k u 1 jelentkeztek: 

4. Bjrsodi Bányatársulat, Rudabánya. Ajánlja. Dr. Liffa Aurél v. tag. 

5. Kállai Géza oki. bánya- és közgazdasági mérnök, bányaigazgató, Rudabánya- 
Ajánlja : Dr. Liffa Aurél v. tag. 

6. Veress Józsek egyetemi tisztviselő, Rákoscsaba. Ajánlja : a Barlangkutató 
Szakosztály. 

7. Imre Vilma bölcsészethallgató. Karánsebes. Ajánlja : Dr. Maüritz Béla 
Tál. tag. 

8. Jordán Oizella bólcsészethallgató, Budapest. Ajánlja: Di. Mauritz Béla 
vál. tag. 

9. Karvas Etelka bölosószethallgató, Budapest. Ajánlja : Dr. Mauritz Béla 
vál. tasí. 



290 TÁKSrLATI ÜGYEK. 

10. RissÁNYi JÓZ.SEF bölcsé.szcthallírató, Beszterczc bánya. Ajánlja : Dr. MaTTBITZ 
BÉi.A vál. tag. 

]. PüHR RÓZSA bölcsészt'thalloató, Budapest. Ajánlja : Dr. Mauritz Béla vál. tag. 

12. Somogyi Sarolta bölcsészcthallgató, Budapest. Ajánlja : Dr. Mattritz 
BÉLA vál. tag. 

13. SzoNooTT Ilona bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja : Dr. Mauritz Béla 
vál. tag. 

14. Wiener Sarolta bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja: D. . Mauritz 
BÉLA vál. tag. 

15. ZSDÁNSZKY László bölcsészethallgató főhadnagy. Nagyvárad. Ajánlja 
Dr. Mauritz Béla vál. tag. 

16. Soltész Nagy Lajos társulati igazgató főmérnök, Ta.'-p, Pest m. Ajánlja: 
a Hidrológiai Szakosztály. 

A felsoroltakat a választmánya Társulat pártoló, örökítő, illetőleg rendes tagjai 
porába választja. 

Kilépését jelentette Dr. SzombaThy Kálmán nemzeti múzeumi segédör. 

Tudomásul szolgál. 

Elsőtitkár jelenti, hogy az idei évben megindított taggyüjtési akció 40 pártoló^ 
15 örökítő és 69 rendes taggal gyarapította tagjaink számát. 

Örvendetes tudomásul szolgál. 

Elnök jelenti, hogy 1918 március 23 iki kelettel Ilosvay Lajos és Schafarzik 
Ferenc tiszteleti tag urak beadványt intéztek hozzá oly értelemben, hogy a VIII -ik 
hadikölcsönböl a Társulat 9000 koronát jegyezzen. Elnök kéii a Társulat választmányi 
tagjait, hogy a kérdéshez hozzászólni szíveskedjenek. 

Papp Károly elsőtitkár azt javasolja, hogy jelenlegi készpénzünket, amely 
az adósságok letörlesztése után 12,000 korona körül van, s ez mind az alaptőkét illeti, 
felerészben koronajáradék, s felerészben hadikölcsönpa pirók vásárlására fordítsuk. 
Hogy a jövőben minden vagyonunkat hadikölcsönVí fektessük, ezzel szemben újból 
aggodalmát fejezi ki. 

Ilosvay Lajos tiszteleti tag nem látja megokoltnak ezt az aggodalmat mert 
hiszen a Természettudományi Társulat is nagy összegeket fektetett hadikölcsönbe, s 
ezt nem kisebb államférfiak javasolták, mint Wekerle és TeleSZKY miniszterek. Azon 
ban nem akarja a Földtani Társulatot semmikép sem korlátozni pénzügyi dolgaiban, 
s azért javasolja, hogy várjuk meg a Községi Kötvények kibocsátását; erről majd infor- 
málódik, s ha előnyös pénzügyi üzletnek bizonyul, a választmánynak erről jelentést tog 
tenni. 

Elnök meLíköszöni Ilosvay Lajos tiszteleti tag ú'nak szíves fáradozását és 
kéri öt, hogy a szóhanforgó ügyről társulatunkat annak idején tájékoztatni szíves 
kedjék. Egyelőre 12,000 koronát kitevő készpénzünket takarékkönyvben őrizzük alap- 
tőkénk javára, míglen a tőke gyümölcsöztetéséről a választmány dönteni fog. 

Báió NopcsA Fkrenc vál. tag javasolja, hogy a Társulat jelentse be papir.szük- 
ségletét gróf Teleki Pál úrnál, az Országos Hadigondozó Hivatal elnökénél, aki a 
hadügyminisztérium révén esetleg nemcsak papirost, hanem ólmot is szerez a Társu- 
latnak. Titkár jelenti, hogy a papirszükséglctünk ügyében már lépést tettünk a Keres- 
kedelemügyi Miniszter úrnál, de azért kérjük gróf TELEKI úrnak is a szíves támogatását. 

Egyéb tárgy híján Elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. 

Jegyezte Papp Kákoly dr. elsötitkár. 

Kelt Bnuapcsten, 1918 május 8-án. 



TAESULATI ÜGYEK. 



291 



VI. választmányi ülés 1918 június 5-én . 
Az ülés a m. k. földtani intézet olöadó termében d. u. 7 órakor kezdődik. 

Elnök: Dr. Szoktagh Tamás m. kir. udvari tanácM)^. 

Megjelentek: Ilosvay Lajos dr. tiszteleti tag, Böckh Htjgó dr., Liffa Aurél dr., 
Mauri'i;z Béla dr., Prinz Gyula dr., Treitz Péter, Vadász Elemér dr. vál. tagok, 
PÁLFY MÓB másodelnök, Papp Károly titkár. 

Jegyzőkönyv hitele.sítök: Liffa Aurél dr. és Trkitz Péter. 

1. Üj tagok bejelentése : 

I. Pártoló t a g o k u 1 jelentkeztek: 

1. Magyar Általános Hitelbank Igazgatósága, Budapest, 50 évi s fennállá.sa 
alkalmából. Ajánlja : az elnökség. 

2. Üjlaki Tégla- és Mészégető Rósz vény- Társaság, Budapest. Ajánlja : az elnökség 

II, Rendes tagokul jelentkeztek: 

3. KISZELY KÁROLY c V. gimnáziumi tanár, Beszterczc bánya. Ajánlja: Papp 
KÁROLY elsőtitkár. 

4. KbllnerBÉla királyi mérnök. Vashegy, a cs, kir. bánya felügyelőség II. cso- 
portjának helyettes vezetője. Ajánlja: Dr, LiFFA Aubél vál. tag. 

5. Pkthe Lajos ra. kir, bánya és kohómérnök Felsőbánya, a cs. kir, bányafelü- 
gyelőség II. csoportjának vezetője, Budapest. Ajánlja: Dr. LiFFA AuKÉL vál, tag, 

6. Kikindai Gyula mü-!zaki főtanácsos, Budapest. Ajánlja: BogdánfI-y Ödön 
min. oszt. tanácsos 

A felsoroltakat a választmány pártoló, illetőleg rendes tagokul választja. 

2. A SzABÓ-e mlókalap kamataiból kitűzött 400 koronás 
pályázatra a kitűzött határidőig 2 nyilt pályázat érkezett, ú. m. : 

1, Febenczi Istvák tervezete a Szentendrei hegységről, 

2, Sblagiaií Vazul munkája a pilisszentiváni barnaszénterület eocénrétegeiröl. 
A bizottsági jelentést Dr, PÁLFY MÓR másodelnök terjeszti elő, A bizottság 

dr. PÁLFY MÓR elnöklete alatt Mauritz BÉLA^és VoGL Viktor tagokkal 1918 június 
3-án ülést tartott, s itt a munkákat beható tárgyalás alá véve, kiemeli Selagian Vazul 
érdemes értekezését, amely a Buda- vidéki eocénről való isme- 
reteinket gazdag anyaggal bővítette; a pályadíjat mégis Ferenczi Ist- 
vÁNnak javasolja, 

A választmány ezekután a 400 koronás pályád jjal Ferencz ISTVÁNt bízza meg 
Szentendre vidékének pe t r o g r a f i a i ismertetésével, amely 
célra a megbízólevél átadásakor 300 koronát utal ki s a munka benyújtásakor adja át 
a hiányzó 100 koronát, 

3, Vadász Elemér vál. tag 1918 május 15-iki kelettel beadványt intézett a 
választmányhoz a földtan intenzívebb tanítása ügyében. 

Az elhangzott indítványt Ilosvay Lajos tiszteleti tag mindenben helyesli; a 
Társulat helyesen cselekszik, ha ilyen értei mii felterjeszt és.sel él a vallás, és közoktatásügyi 
miniszter úrhoz. Megjegyzi azonban, hogy a geológia tanítását középiskoláinkban csak 
törvénnyel lehet megváltoztatni s csak eme törvényhozási megváltoztatás után lehet 
szó a tanárképzés kiegészítéséről. PÁLFY MÓR másodelnök szintén helyesli a felterjeszést 

Maüritz Bóla választmányi tag nem oszthatja a beadvány ama tartalmat, 
hogya mineralógia túlteng a tanárképzésben, hiszen a tanárvizsgáló bizottságban eddigelé 
a geológusok voltak túlsúlyban, s jelenleg is geológus tanárok vannak többségben. 



292 TÁRSULATI ÜGYEK. 

Pbinz Gyula kiegészítő iudítványt tesz oly értelemben, hogy a felterjesztésbe 
a polgíiriiskolákis ba vétessenek (Erzsébet-nőiskola, pedagógi ura), ahol legalább a chémia, 
ásványtan s földtan szét választassanak 

4. Gróf Teleki Pál, az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke 1918 május 23-iki 
kelettel átiratot intéz a Magyarhoni Földtani Társulathoz a jövő évi papir>zükséglet 
olcsóbb megszerzése ügyében. 

Ilosvay Lajos azt az örvendetes hírt közli, hogy az Osztrák-Magyar papírgyárak 
legutóbb 40%-kal ejtették a papír árát. 

A választmány olykép határoz, hogy a Földtajií Társulat lehetőleg óvja meg 
önállóságát s közvetlen a kereskedelemügyi miniszter úrhoz forduljon a papir meg- 
szerzése ügyében. 

Papirszükségletünk 30 ívhez 1200 példányban 36,000 ív elsőrendű papiros. Alak: 
73 — 109 cm. Súlya : 75 kiló ezer ívenkint. Minőség: famentes simított nyomó. 

5. A F r a n k li n - n yo m da újabb áremelést jelent be. Eddigi emelései: 

1. 1915 december 14-én 30%. 

2. 191G november S-án 30%. 

3. 1917 január 1-én 40%. 

4. 1917 szeptember 15-én 257o 

5. 1918 március 15-én 25% 
0. 1918 június 1-én 15%, 

Ezzel kapcsolatban a F r a n ki i n - Tá r s ul a t 48 tisztviselője tudatja, hogy 
együttes fizetésük annyit tesz ki, mint a két igazgató fizetése, s hogy az igazgatóság elzár- 
kózik a tisztviselők fizetésjavítása elől. A tisztviselők 100%-os fizetésemelést kérmk 
s míg ezt meg nem kapják, sztrájkba lépnek. 

A választmány mindezt tudomásul veszi, óhajtva hogy a sztrájk mielőbb meg- 
szűnjön . 

6. Eisőtitkár jelenti, hogy a társulati kiadványok rendezését Kemény GÁBOB 
szolgával megkezdette. Ha a szolga az áthurcolkodás után szükségessé vált rendezést 
befejezi, némi jutalomdíjra tarthat igényt a vegyes kiadásokból. Ezt az egyszers minden- 
korra szóló rendkívüli munkadíjat 150 koronában kéri megállapítani. A választmány 
a kiadványok átrendezése céljából Kemény Gáboe szolgának 150 koronát szavaz meg 
a vegyes kiadásokból. 

7. P é n z t á r n o k kérdi, liogy az alaptőke 12,000 koronát kitevő kész- 
pénzén milyen papirosokat vásároljon. 

Llosvay Lajos dr. tiszteleti tag ajánlja a Bi' 1 vá r o s i Ta ka r é k pé n z- 
tár 4^%.os kötvényeit, amiket 96 koronás árfolyamon szerezhetünk nieg. 

Papp Károly ajánlja tovább is a 4%-os koronajáradékot. 

SzONTAfiH Tamás elnök javasolja, hogy pénzünket a VlII-ikhadikíilcsönbe fek- 
tessük, aniL'ly nemsokára kibocsátásra kerül. Többek hozzászólása után a választmány 
olykép határoz, hogy az alaptőke meglevő készpénzét hadikölcsönökbe fekteti. 

8. Elsőtitkár jelenti, hogy az idén mi-gindított taggyüjtési mozgalom 
42 pártoló, 15 örökítő ós 73 rendes taggal, összesen 130 taggal gyarapította tagjaink 
számát, úgy hogy a Földtani Közlönyt az 1918. évben már 1200 példányban kell nyo- 
matnunk. Örvendetes tudomásul szolgál. 

Több tárgy híján. Elnök kellemes nyaralást kívánva a választmányi tagoknak, 
az ülést esti 8 órakor berekeszti 

Kelt Budapesten 1918 június 5-éii. 
Jegyezte Papp Károly dr. elsötitkar. 



SUPPLEMP^NT 

ZÜM 

FÖLDTANI KÖZLÖNY 



BÁND XLVm. JULI-SEPTEMBER 1918, HEFTE 7-9. 



A) ABHANDLUNGEN. 

EINIGE BETRACHTÜNGEN (JBER BEN GEOLOGISCHEN AIIFBAU 

DER GEOSYNKLINALEN DES SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIR- 

GES IM WEITEREN SINN UND DER NORDWESTLICHEX 

KARPATHEN. 

Von Prof. Dr. L. v. Lóczy.^ 

Die folgeuden Betrachtungen faBen auf den neueren Beobachtun- 
gen der Geologen der k. ung. Geol. Eeichsanstalt. (Vgl. für das Siebenbür- 
gische Erzgebirge: Jahresberichte der k. img. Geol. B.-A. 1883—1916, für 
(he NW-Karpathen ebenda 1911-1916.) 

Beidé Kegionen bilden je eine Geosynklinale. die von kristallinischen 
Massiven begrenzt ist . Für das Siebenbürgische Erzgebirge bilden im Süden 
die Alpen von Kudsir und das Pojana-Ruszka-Massiv, im XordAvesten und 
Norden die Gebirgsstöcke : Hegyes- Drócsa, Bihar und die Alpen von Gyalu 
die Grenze, für die NW-karpatliische Geosynklinale im Nordwesten das 
böhmisch-máhrische Massiv, am südöstlichen Innenrand aber die kristalli- 
nischen Kerné der Kleinen Karpathen, des Inovec, des Mala-Magura-Zsgyar 
und des Tribecsgebirges. In beiden Regionén wird die Geosynkhnale 
durch einen breiten Flyschzug gebildet. Doch ragén aus dem Flysch — 
in der Form von langen Eücken oder isolierten KHppen — Erhebungen 
aus mesozoisehen Ablagerungen, Stramberger Kaik, ja selbst karbo- 
nischen, beziehungsweise altpaláozoischen und kristalhnischen Inseln 
auf. Diese gehören zur festen Sohle oder zu den randhchen Kerngebirgen 
der Sj'^nklinale. In den Xordwest karpathen schlieBen sich diesen álteren 
Züge den inneren Kerngebirgen an und liegen in parallelen Eeihen als 
subtatrische-hochtatrische and khppenfazielle Ablagerangszonen hinter- 

1 Vorgetragen im Fachsitzung 5. Dezembor 1917 dei- Ungarischen Gcologischen 
Glesellschaft, 



Földtani Közlöny. XLVIU. köt. 1918. 



20 



294 l^í L- ^- LOCZY 

einander von Öüdosten gegeu Xoidweslen zu. l^er hier die ganze Ki'eide 
bis zuni Eüzán vertreiende Flyscli ist mit diesen mesozoischen Ablage- 
rungen ziisainmen gestört und gefaltet. Eine máchtige Decke von 
Triassisohen Kaik und Dolomit (dem sog. Chcé- oder Karpathen-Dol(j- 
mit) bedeckt die gefalteten mesozoischen Perm- bis Neokomschichtcn 
der sLibtatrischen und hochtatiischen Serien und derén Übergang zu der 
Jvlippenregion. Von (h-y subt-vtrisclifii Trias weicht der lielle Chccdolomit 
sauit seinen liefcrcn dunkehi Kaikén und Schieí'ern voUkonnnen ab. In 
den Xordwestkaipatlieu ist der Chccdolomit als eine überschobene Decke 
\V( it verbreitet. Die D.^ckenteile — in welchen aucli die Werfener Schich- 
ten vertreten sind scheinen in S licher und SE lichír Riclitung iiber- 
schoben zu sein : die Kerngebirge ti-agen aach auf ihren S-Hángen aiisge- 
dehnte Tafeln und Blucke von triadischen Jvaikén und Dolomité, die- dem 
C'hocdolomit gleichzustellen sind. t'])er die Frage des Ursprunges der 
Wurzelregion hoffe ich im (lebiet der Niederen Tátra, Liptóer Alpen 
und des Gömöre]' Ka rst piatea us entscheidende Merkmale dann zu 
gewiimen, wenn dit.se Teile der zentralen Innerkarpathen von den 
ungarischen Geologen genau í^tudiert sein werden. Die Zeit der Uber- 
schiebung der ("hí cdecke falit in die jüngste Kreide-bis altertiáre Zeit. 

Die allgemeine Lagerung des Flysches in den is W-Karpathen ist als 
eine asymmetrische Synkhnale zu bezeichnen. In der Náhe der inneren 
Kerngebirge ist die vollstándige Schichtenreihe der sabtatrischen Sei'ie — 
mit sporadischer Beimengung der hochtatrischen vom Perm- Trias- Jma 
bis zum Neokom-Fleckenmergel und sphaerosideritischen Mérgei (^íittel- 
kreide?) — vorhanden und verflácht sich mit schuppenförmiger Struktur 
gegen X .'', Im mitgefalteten Kreideflysch folgen dann lange Kalkzüge, in 
welchen aber sowohl die sabtatrischen Ablagerungen : bunte Kt upermergel 
mit Gyps, Grestener Schichten, Kössener Schichten, als auch die ^larien- 
taler, manganführenden Mérgei als Eeprásentanten der hochlat rischen 
Seiie vorkoinmen. 

Diese Schichtenaufbrüche erheben sich aus dem mitgefalteten Kreide- 
flysch von Berencs váralj a bis in die Náhe vonStadt-Trencsén, obAvolil mehr- 
nials untcibrochen, doch in einem einheithchen Zug. Weiternach XE, bis in 
das Árvatal lösea sich diese mesozoischen Züge in gröBere oder klemére iso- 
li<-rte Höh-n auf: Oros?-lánkü-Chmelova,Manin-Pcdbjel,Schloss Árva; diese 
bilden (lie m I'hltg's Bau und Bild der Karpathen trefflich beschriebenen 
Árvaer Klippen. In der Xáhe dieser Klippen kounnen als txotische Kalk- 
blöcke auch weiB- Stramberger Kalke vor, die mit ihrer Wurzel im Flysch 
sitzeiiund di'ien Urheimat ich in Schlesien vermuté, wahrend die vorher 
( rwiihnten mesozoischoi Züge undKHppen zum limenrand der Geosynklinale 
gehíiren.Wesentlichverschieden ist (he Flyschzoneam XW-iiandederGeos}'!!- 
klinale aus<;ebildet . Naehdem wir das hohe un'^ai-i.Nch-miihrische Grenz- 



EINIGE BETRACIlTUNfilíX. 295 

j^t'birge übejschrittc'ii liabfii, wo dic waldbtclcckkn c iníuriDigen Abhange 
selten einen Einblick in die Schichtenfolge der jüngeren Kreide und eozánen 
Kaipathensandsteine gestatten, gelangen wir in das Gebiet der schlesisch- 
niiihrischen versteinerungsreichen TJnterkreide, \vo auch die weiBen Htrani- 
beigt'i- Kalke ihie Heiniat habén. Der b^skidische und subbeskidische 
Karpathensandstein bildet hier niedrigenHügelland und ist überf inandei- mid 
über das schlesischniahriscbe Xeogen, beziehungsweise über das sildet iscUe 
Prodaktivkarbon geschoben, derén Vorhandensein anter den Karpathen 
seit lángerer Zeit bekannt ist . Dieser subbeskidische Karpathensandstein 
grenzt mit isoherten ^\•m•zcllosen kristahinischen (Gránit und Gneis) und 
karbonischen KHppen ^ unniittelbar an die böhmisch-sudetische Masse. 

Von deisubtatrischen Schichtenserie findet man hier, aaBer demgegen 
S u. SO verfláchenden Karpathenflysch, keine Spur. Auf diese Weise 
ist die asymnietrische Geosynkhnale der NW-Karpathen nút sanft gegen 
Í^W geneigter Lángsaxe in ihrem Südflügel hüher gehoben. 

lm Gegensatz zu dem hier geschilderten Aufbau besitzt die Geosyn- 
khnale des Siebenbürgischen Erzgebirges entlang einer Erstreckung von 
150 km, von Lippa, am Saume des Alföld bis in die Gegend von Kolozsvár 
einen dm'chwegs symnietrischen Charakter. Tn ihrer bis 50 km weiten 
Maximalbreite sind auch hier vorherrschend Flyschbildungen vorhanden. 
Diese enthalten aber keine jüngeren Schichten als die der oberen Kreide ; 
in den dazugehörenden Taffit- und Eadiolarit bánken and Schiefern, u. z. 
im tieifslen Teil kann man im Karpathensandstein des Erzgebirges juras- 
sische, cder noch áltere Ablagerungen mutmaBen. Die Symmetrie ver- 
vollstándigt in hohtm Grad die Lángsaxe des Gebietts, die in ihrer 
Erstreckung von Lippa bis Torda aus einer breiten Zone von einem 
Diabas-Gabbro-Augitporphyritzug besteht. Quarzporphyr-Apophysen und 
Gránit durchbrechen diesen ausgedehnten basischen Gesteinsstock. 

Die Reihenfolge der Sedimente im Siebenbürgischen Erzgebirge 
über dem axialen Diabas-Augitporphyrit-Eruptivum beginnt mit : Tuffit, 
Eadiolarit, und ^falmkalk — in namhafter Máchtigkeit und Erstreckung 
unniittelbar über dem Tuffit bei Kaprioia, Torda, Kó'rösbánya, dann folgen 
die Flyschbildungen: mit Kalkspat durchwobene Hieroglyphenkalk- 
platten, hydraulische Mergelplatten mit Olcostejphanus asterianus, Belemnites 
und Aptychen, mürbe, grünhchgraue Sandsteine mit Orhitul'ma lenticularis, 
höher mit Orhitulina cfr. concava. In diesem Schichtenkomplexsind Einlage- 
rungen von Malmkalk und Tuffit breccien vorhanden, u. z. gewöhnhch als 
dünne Schichten, an mehreren St ellen aber auch als máchtige Riesenkonglo- 
merate, in welchen hausgroBe Malmkalkblöcke mit Diabas-Augitporphyrit- 
QuarzporphyrgeröUen und Blöcken in einem kalkigen Eruptivtuff einge- 

^ Vgl. Petraschek W, Verh. d. k. k. Gtol. Reichí-anst. 1914. p. 149. 

20* 



296 DS I^- V. LOCZY 

lágert sincl. Diese Bildung scheint das Produkt von posthuiiien vulkanischen 
Tufferuptionen zu sein. Allé diese Ablagerungen sind mit dem axialen 
Diabas konkordant gestört und gefaltet. Eingefaltete ^lassen der ^lalm- 
kalke findet man an mehreren Stellen (Bad Alváca, Kapriora). 

Aiisgewitterte Blöcke der Eiesenbreccie bilden öfters Klippen, ebenso 
wie die eingefalteten Kalkpartien. Infolge der Faltung gelangten aber 
im Flysch abgescheerte Kalkstöcke auf die Oberflache, \vie die infolge 
der Faltung auf der Oberflache des Flysch schwinnnenden grossen Kalk- 
blöcke. dif von Dr. M. Pálpy als über ihren Wurzeln anfragenden grossen 
Klippen entlang der Weissen Kőrös: Bulza, Ötrimba, Vulkán, Bredisor. 
In ihrer > áhe sind aach Diabasfetzen vorhanden, die als Intrusionen 
im Kreideflysch betrachtet werden, aber auch zusammen mit dem Malm- 
kalk aus dem Liegenden als mitgerissen gedeutet sein könnten. 

Noch nicht gekliirt ist die Frage der Gosauschichten im Sieben- 
bürgischen Erzgebirge. Sowohl am nördhchen, wie am südlichen tíaum 
der I'lyschsynklinale \\'ird das kristalUne Eandgebirge in ununter- 
brochener Erstreckung von der marinen Gosaaformation begleitet. Im 
Norden, von Lippa bis Hesdát und im Süden von Dobra bis Szászsebes 
ruhen schwachen Kohlenspuren und limnische Schichten über einem 
schwachgetrenten Grundkonglomerat, dann folgen die an marinen Fossilien 
reichen ^lergel-, Sand- und Hippuritenbánke der Gosauschichten söhlig 
and transgressiv über den kristalliaischen Schiefern des Bihar, beziehungs- 
weise des Pojana Euszka-Massives und der Rumpffláche der Kudsir- 
Alpen. Die ruhige Lagerung des Gosau gegenüber dem chaotisch gefalte- 
ten Karpathensandstein, der samt Diabas und Tuffit fást überall über 
die Gosau übersclioben hegt ist auffallend. Bei Konop im Marostal 
und bei Aranyosbánya (Offenbánya) im Aranyostal sind auch Phyllit- 
schollen und Aufbrücke auf die Gosauschichten überschoben und auf 
den Flanken des liedellí'i sind Fetzen von Hippuritenkalken vom Unter- 
grund mitgerissen. Die Aufnahmen der k. ung. Geologischen Eeichsanstalt 
habén im Gebiet der Karpathensandsteine des Siebenbürgischen Erz- 
gebirges die Unter- und Oberkreide markiért und habén die nor- 
malen Gosauschichten mit dem versteinerungslosen gefalteten oberen 
Kreideflysch auf den Karten anter die gleiche Bezeichnung gebracht. 
Das nuiB aber nachtriiglich geándert werden, nachdem im gefalteten 
Flysch des Siebenbürgischen Erzgebirges Unter- und Oberkreide mit 
Bestimmtheit za tiennen unmögHch ist, am allerwenigsten dórt, wo 
beidé zusammen vorkommen. Die Ausscheidang der Gosauschichten kann 
hingegen überall leicht geschehen. 

Auf welche Weise die normalen Gosauschichten in den gefalteten 
kontemporáren Oberkreide-Karpathensandstein übergehen, ist im Sieben- 
büi'gischen Erzgebirge ebenso schwcr zu (n-niittchi, wie in der Flyschzone 



EINIGE BETRACHTUKGEN. '^9' 



der Karpathen oder in den östreichischen Voralpeii. "avo dieso Frage 
gleichfalls noch za lösen ist. 

Immerlűn ist aber durch dir vandliche Erstreckuiig der Gosau- 
schichteu und ihi'e Überlagerung oder Übersclűebung durch den gleich- 
altovigen und ált erén Kreideflysch, Tuffit und Diabas, die zentrale 
Zone des Diabas und des darauf ruhenden Maim, die groBe Symmetrie 
der siebenbürgischen Flysch-Geosynkünale bewiesen. Allé diese Beobach- 
tungen deuten auf' die Ablagerung im gleicben Bildungsraum hin. 
Diese Symmetrie der Geosynklinale wird noch mehr hervorgehoben 
durch die randlichen Bildungen der begleitenden b-istaUinischen Schiefer. 
^üwohl ini Biharmassiv, als auch ini Pojana Ruszka und in den Kudsir- 
Alpen sind die randhchen Teile der (leosynkhnale aus nietamorphen 
^^chiefern, Phylliten, serizitischen Quarzbreceien und machtigen kris- 
talHnischen Kaikén aufgebaut und führen Denadationsreste vem permi- 
schen Quarzit und Verrucano im Grundkonglomerat der Gosauschichten. 
BezügHch der Eruptiva besteht zwischen den Flyschsynklnialen der 
NW-KarpaÜien und des Siebenbürgischen Erzgebirges eine groBe Ver- 
schiedenheit. In den NW-Karpathen sind nur im schlesisch-mahrischen 
Gebiet Pikrite, Teschenite und basaltische Gesteine in untergeordneter 
Verbreitang vorhanden ; umso groBartiger treten im Siel)enbürgischen 
Erzgebirge Andesite, Dazite, Granodiorite und Basalte heivor und beherr- 
schen weithin das Gelánde. Diese alt- und jungtertiáren Eruptiva gebén 
auch den Erzreichtum. Noch bedeutend gröJBere Abweichung bietet im 
biebenbüi-gischen Erzgebirge im Gegensatz zu den NW-Karpathen die 
breite lángsaxiale Diabas- Augitporphyrit- und Tuffitzone altmesozoischen 
Alters. Diese fehlt in den NW-Karpathen ganz und gar. Doch können 
wir auch hier von altmesozoischem Effusivvulkanismus sprechen, denn in 
den Kreideflyschkonglomeraten sind reichlich Diabasporphyrit , Quarz- 
porphyr in Eollsteinen und Blöcken vorhanden ; auBerdem kennen \sár 
nennenswerte Diabasintrusionen im permischen ? rőten ISchiefer un 
Gebiet des Nyitra (Neutra)-Tales. 

Weitere Verschiedenbeit hegt in der Erhebung über dem ^Meere beider 
Geosynklinalen. Wáhrend in den NW-Kaipathen das marine Eozán noch 
ara Áufbau und selbst auch an der Ealtung teilnimmt, war zur Eozánzeit 
das Siebenbüigische Erzgebirge ein zusammenhángendes Festland, auf 
welchem das Éozán des Siebenbürgischen Beckens mit rőten Ton und 
gypsreichen Strandbildungen transgredierte. 

In der álteren Xeogenzeit muden das Bihargebirge, die Kudsirei- 
Alpen, Pojana Euszka und die Myschzone des Erzgebirges zu einer einheit- 

1 Petbascuek W. Die Frage des Waschburges und dw Kaipathischen Klipptii. 
Verhaudl. d. k. k. Geol. R.-A. 1914. p. 46-52. 



298 D; L. V. LOCZY 

lichen Kuinpfflaclie denudieit. Erst iii- der jüugereii XfOgenzeit entstanden 
die gioB^n NW— HE-licli orientirten Einbrüche zwischen der WeiB.-n- 
Körös Lilid dem Maiostal, in welcheii iiicht nur die mediterránén Meeies- 
gewasser kunnnunizieiten, sondern auch die Andesite-Dazite (Propylite) 
hervorbrachcn. Ein IVil dieser sitzt auf den Eampffláchen ; auch die 
goldführendcn J)azitkegel von Verespatak and die Basaltkappen (l>('tii- 
nata) dieí^.^r Gegend sind avif dem Eestland (Peneplain) ausgebrochen. 

In vulkanologificher Beziehung habén die NW-Karpathen und das 
Siebenbiügische Erzgebirge wenig Analogien. Tektonisch sind sie aber 
doch homológ, und áh.dich symmetrisch geformt; insofern als ihren Bau 
fc'amt ihren áusseren Massiven an dem in diametraler Eichtung gegenüber- 
liegenden Tieflandsaum spiegelbildartig radiale Brüche beherrschen. lm SO 
fühi-en groBe N— S gerichtete Brüche die Eraptionen: Vlegyasza— Dragan- 
tal, Yevespatak— Brád, Nagyág— Déva, Petrosz— Rézbánya. Der plötzhche 
Aljbviich des Gcbirges gegen das Tiefland bei Nagyvárad und Világos- 
Opálos bei Aiad entspricht auch einer tiefgehenden Spalte, die in ihrer 
südHchen Eortsetzung das N— S-lich gegliederte Banater-Gebirge gegen 
das Tiefland abgrenzt. Ahnliche Bruchgliederungen findet man in den 
XW-Karpathen. Die Tíilt^r der Vág, Nyitra und Garam deuten auf neogene 
Brüche und Einsenkungen. Auífallend ist die Verbreitung der kristalli- 
nischen Kernmassive and ihrer subtatrisch-hoclitatrischen Schichten- 
bedeckung in den Kleinen Karpathen, Inovec, Tribecs, ]\Ia la -Magma, 
Zsgyár, Mincsüvgebirge und Lubochna-Massiv. Es hat den Anschein, als 
ob eni arsprüngb'ch zasammenhangendes kristalHnisches Massiv durch 
neogene Einsenkungen und Brüche nicht nur in isoHerte Massen geteilt 
"WTirde, sondern diese mittels horizont al-transversalen Verschiebangen auch 
a US der ursprünghchen Streichrichtung kuUssenförmig herausbewegt woi- 
den seien. In den NW- und Zent ra] karpathen konnnen die radialen und 
besonders die meridionalen Brüche in der Náhe des Alföld noch mehr 
zam Vorschein als im Osten des Tieflandes. 

Eine lange N— 8— Linie vom Kisucatal b( i Zsolna (Sillein) beginnend 
verláuft über das Turóctal nach dem Gaiani- und Ipolytal und ist von 
groBen Andesitausbrüchen begleitet. ^üdwárts geht diese Linie über in die 
Komitate Nógrád und Hont verláuft über das Andesit gebiet von Viseg- 
rád—Szentendre an das Donauknie und setzt sich in der Thermenhnie 
von Budapest fórt. Weiteiiiin íállt die Donau bis Osjek— Eszék— Vukovár 
auch in diese Linie; in Slavonien schneidet sie die Drau— Save-Wasser- 
scheide an ihrer hydi()giai)hisch im Detail noch nicht studirten tiefsten 
Stelle. 

Weiter gegen S schneidet die gleiche Brachlinie in das Drinagebiet 
ein, wo wir ihre tektonische Bedeutang als Brachsystem bis zam Lim im 
Sandschak Novipazar erkennen konnten. Xahezu im gleichen Meridián 



Ki.Mi.i'; üirríMcnrrNciKN. 299 

(zwischtii l'.l II. 2!)° (iivenw.) iiiulcn wir sie ciidlich in di r N 8-licli(ii 
Richtung dl r Adiinküstc zwischrii Alcssio und Val')n:i in .\ll);ini('n. Dicse 
Strccivo ist zugleich eine tídvtonischc (inmzr zwisclicii d( ii Dinaridcn Dal- 
niatiens und den Gebirgszügen Griechenlands. ()1» nidit dic Ijiiif d r Kisiica 
l»is an dic Adria cin cinlicitliclics Bruchsystciu 1>! dcutct? Paiallcl mit dicscr 
Brachliuic, dic quer durcli das Alföld al;^ crwiVscn bclrachtet wcrden kann, 
zielien éicli die Linlen, welche das Mátra- ind l>ükkgcbirge transversal glic- 
dciii und die wir auch nocli in das Zólyoiü-íiiimürcr Gebirge verfolgen kön- 
ncn. Die Andcsitc und Tiacliilc d( s Tokaj- I'ipcíjcser Zuges sind auch X - S- 
lich orienticrl. I''.iidlich dic liifste Diagoiialc dcs Alföld, dic Tisza (TheiB)- 
Linic dic zn^ulcicli dic X S-lielic Zcnivalachsc l'ugarns ist, wo dic Ticf- 
bohrungcii sclbst für die jüngsten gcologischcn Zeiten einc stetige Senkung 
kundgal)cn, liaben wir gleichfalls als ciné mit der Kisnca Donauspalte 
parallelé 13rachlinie zu bctiaciitcn, dic wir sowohl naeli Noidcn enílang 
des Zagyvatales, Avie auch gegen S nach Scrbien in die Kola])aia-Xicderung 
verfolgen kőimen, wo wir einc aaffallende gcMjlogische Sch"idclini(^ zwischcn 
den bei derscit igen serbischen Gebirgsteilen bcmerken koimtcn. 

In w'ck'licr ]3eziehung diesc mcvidioníilcn |!rüclic mit dm Qucrhi üchcn 
der Ostalpen und des Karstcs stchcj. muB crst in dcr Znl\niifl fcstgestellt 
wei'den . 



DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNÍSSE VON PANNONHALMA. 

Von Dr. Gy. Gábriel Vid. 
Mit Tafi'l II. und Fii:. 7-16. 

I. TEIL. 

1. Geograpliische nesehroibuiuj der Gcgeiid von 
Paiinoiilialma. 

Die flachc Einförmigkeit der Kleiiicn Ungarischen Tiefebenc \vird in ilircm 
südöstlichen Tcik' durch die Nagyba konyer nordwestlich— südöstliche drei- 
fache Ab/.weigung, die wellenförmigen Hügelreihen des Szentnuirtonhcgyer 
Hügellandes ^ untcrbrochen. Yoii diescni liügelgebiete angefangen wird das 
bisher glatte Flachland nach Südostcn .nnmer hügeliger, bis es gánzlich 
endigt, uin sich alsdann auf der östlichcii S.'ite des Ungarischen Mittclgebirges 
in noch gröB.n-em Ausmass zu wieik'rhok'ii, Die das Szent mártonhegyer 
Hügelland bildende eigentliche, dreifache, pnrallel laufcnde Hügelreihe, 
welche den die unmittelbare Unigebuiig von Paimonhajina dai-stellenden 
Teil ausmacht, soll der Gegenstand meines gegenwártigen Studiums sein, 
weshalb derén kurze gcographische Beschreibung die erete Aufgabe bilden soll. 

^ CziRBUSZ G. : Majiyarország a XX. század il( júii. Tmusvár, 1902. p. 332. 



300 



bí GV. GABKIEL VID. 



O 



o ^ 




DIE GKOLOGISCllKN VERHALTNIÍ5SE VOX PANNONHALMA. 301 

Diis HüLíflliUul von Szc'iiliiiártonlK'.uy bildct eine Ali/.wt'ijíung des 
Bakoiiyer Glit'dcs des UiiKi'i-isclu'ii Mitti"]gebirg(s. Mit sciiier nordwest — 
südöstlichen Eichtung verláuft es senkrecht zur nordost — südwestlichen 
Achseiii-icbtuníí drs Ungarischt'ii Mitto]g(>])iyLíes. Dtis Hügelgcliifl sclltst wird 
durch dif von dcii Biiclu-ii Pán/sa, Sós i;nd Bakony durchlaufi'iicn Láiigsi ák'i' 
in drci, melír ixU-r weniger einlieitliche Hügehvihen geU'ilt, nünilioh die 
eigeiitliclic Szent mártoner oder Pannonhalniaer, die Eavazd-Csanaker und 
die Sokorófi líügelivihe. Gegeii Nordosten hin í'aHen dio'se Jlügcl iimner 
sanfter al), bis sii' t'ndHcb mit d^'iu Győivr Absclniitt des Kleinen Alföld 
versclmielzen. 

a) Ain höclisten, einheitlicbstcn und ausgedehntesten ist dcr jnittlcre, 
der Eavazd— Csanaker Zug. östjicb sebeidet ibn das Tal des Pánzsabaches, 
westlich jenes des Sósbaches, beziehentlich die südíistjiche Portsetzung des 
letzteren, das Pátka— Tényőor Tal von seinen Kaclibam ; iiu Síiden l)e- 
grenzt ihn der Bakonybacb, ini Norden die Pápa— Győrer Eisenbahnlinie. 
Sein Rücken ist nicht eiiiboitlich, sondern der Inbegriff von in der ganzen 
Ausdelmung lánglicben, liáufig terrassenartig sich verbreiternden Schichten- 
reihen. Sein östliclier Abhang wird am südöstlichen Ende zumeist von Wál- 
dern bedeckt, die nach Nordwesten hin ininier niehr von Áckern und Wein- 
gárten abgelöst werden ; seine westlichen Abhánge dagegen werden mit Aus- 
nahme der Gemarkung der Gemeinde Pátka sozusagen nur von AVeinkulturen 
liedeckt. Diese Hügelreihe stellt, wie erwáhnt, das ansehnlichste Glied des 
Szentniártonhegyer Hügellandes dar. Jíier findet man die höchsten Punkte ; 
so erhebt sich Ijeim Zusammentreffen der Nyuler und Tényőer Grenzen der 
kulminierende Punkt der ganzen Gegend, der 318inhohe Szent pál-Berg und 
in dessen Náhe der 315 m hohe Magashegy. Sowohl südöstlich als auch nord- 
westlich von diesen wird das Terrain imnier niedriger. 

b) Die westliche Hügelreihe stellt den Sokoróer Zug dar. Seine östliche 
Grenze habén wir bereits lunrissen ; von Süden und Westen umgürtet sie der 
Ba konyha eh, in nordwestlicher Pdchtung zieht sich auch diese Hügelreihe 
bis an die Bahnlinie Pápa— Győr, Ix'ziehungsweise mit kleineren und gröBeren 
Unterbrechungen bis Koroncó, wo sie alsdan mit deni Kleinen Alföld ver- 
schmilzt. Die Abhánge ihres südöstlichen Teiles werden auf beiden Seiten 
von Wáldern bedeckt, die Seiten des nordwestlichen Abschnittes dagegen 
abwechselnd von Ackerfeldern und Weinkulturen. Unc bedeutendsten Punkte 
sind; der Harangozó-Berg südöstlich von der GeJut'inde Kajár, mit spárlichen 
Resten des zerstörten Pauliner-Klosters, der Kopasz-Berg bei Kispéc und 
der Mogyorós-Berg westlich von Tényő. 

c) Die dritte — östliche — Hügelreihe endlich ist genau genonimen 
das G y ő r s z e n t m á r t o n e r oder P a n n o n h a 1 211 a e r H ü g e 1- 
gebiet. Dasselbe beginnt südöstlich von der Gemeinde Tápszentmiklós 
und streicht parallel mit den vorigen Hügelreihen in nordwestlicher Eichtung. 
Der Eücken dieser Hügelreihe bildet keinen zusammenhángenden Zug, 
sondern es wecliseln selbstándig sich erhebende Hügel mit querlaufenden 
Tálern. lm südwestlichen Abschnitte dringt auch noch einLángstal von 
Taps zent mi klós bis beinahe nach Paimonhalma vor, weshalb die ganze 



302 



Dl GY. CíABülEL VII) 



^ 




DIE GKOLOGISCIIEN VKHIIALTNISSE VON TANNONHALMA. 303 

Hügclroihe init oiiier zweizinkigen Gabel vergleichl)i»r ist, doicii Stiel uucl 
Ziiiken mit Steinen ausgelegt sind. 

Der höchste Teil ist der in der Mittc úvh Zugcs sich tihcbeiidü dreifache 
Kegel (/irka 280 m ]\rec'ivshöht'), au^ dessen Mitte weilbin die veigoldete Kup- 
pel der tauseiidjáhrigen Kirche der Erzabtei des Beuediktiner-Ordeiis beiTor- 
blinkt, dórt oben verkündend, dafi, gk-ichwie jetzt jené leuchtenden Sonnen- 
strahk'n,so auch einstnials die L;'bve v<im Obristeiituin sicb von liier ü])er unscr 
ganzes scbÍMies Vaterland verbreitet und die ungariscbe Kultur begonnen bal. 

Von (Iciii mit (Icr Kircbe zusanimengebauten Kloster und nock vieliiicbr 
von dem rundén Erker des Ivircbturnies ist die Aussicbt eine bcrdicbe, Iiu 
Westen siebt nian den Eavazd— Csanaker Hügelzug des Győvszt-nt niártoncr 
Hügellandes, ini Süden und Südosten die waldgekrönten Clipfel des Nagy- 
bakony, ini Nordosten lösen sicb aus deni í'ernen bláuUcben Xe])el die Nyit- 
raer Berge, im Norden entzücken uns die endlos scbeinenden írucbtbaren 
Ebenen des Kk^inen Ungaiiscben Alí'öbl. Fiuwabr, Pannonbabiia wurde 
scbon durcb seine geograpbiscbe Lage i)ii voraus jené edk' Kolle ange- 
wiesen, die dessen Anteii geworden ist. 

In Jiieiner Arl)eit bescháftige icb niicb bauptsácbbcb mit dem zuletzt 
skizzierten Gel)iete oder der náberen Umgebung von Pannonbaima, mit den 
übrigen Gliedern des Győrszent mártoner Hügelkuides nur insofern, als dies 
die Klarstellung der geoU)gischen Verháltnisse unseres engeren Gebietes 
erfordert. Übrigens ist die ÁbnHcbkeit der drei Hügelreihen und der zwiscben 
ibnen sicb ausdebnenden Tálé r i ni geologiscben Aufbauaucbso offenkundig, 
daB das, was wir vt)n der einen feststellen, fást obne Bedenken aucb a uf die 
anderi' angewendet wcrden kann. 

Ebe icb auf meinen eigentlicben Gegenstand übergebe, erfülle icb eine 
angenebme Pflicbt, indeni icb meinen geliebten gewesenen Professoren, den 
Herren Oswald Gallik, Güterverwalter des Benediktiner-Ordens uncl Dr. 
Karl V. Papp, Uni véreit átsprofessor, meinen ergebensten Dank abstatte, 
die mir bei meiner Arbeit jederzeit mit freundlicben Anleitungen und 
Ratscblágen mit gröBter Béreit wilbgkeit zu Verfügung standén und 
micb, weder Zeit nocb Mülie bereuend, aucb bei meinen Exkureionen in dio 
Umgebung von Pannonbaima mancbesmal begleiteten, ferner den Herren 
Dr. Anton Koch p^nsioii. Universitátsprofessor und Dr. Elemér Vadász, 
Hilfsprofessor der Univt'i-sitát, die mir bei der Bestimniung der Petrefakten 
sebr belli 1 fii eb waren.^ 

^ G.'genwárti<íe Ai])-it ist von cUt Phil<isn phi.schfii Fakultat der Budapestéi- 
kön. ung. Uiiiversitát mit d.-ni AxTOX KOCH-Jubilaunis-Stift ungspieis a usgezeichnet 
wordeii, den der R-ctor Magnificus der k. ung. Univeisitát an der am 13. Mai 1916statt- 
gehabten Feier zum ersten Male eingehándigt hat. Die Rezcnsion des WerKes von den 
Professoren Dr. Emericu Lürenthey und Dr. Karl von Pafp, ist in den Acta Reg. 
Scient. Universitatis Hung. Anni 1915 — 1916. Fasciculus II (Feier der 1.36. Wiederkehr 
der Neuorganisation der Universitát) erschienen auf Seite 57 — 6.3undder Autor konnte 
bei dicsér Gelcgenheit die Weisungen jener Rizensionen bereits bcrücksichtigen. 

Der Redakteur. 



80-i ii' (i^'- <:ai!i;ií:i, xjd. 

II. TEIL. 

Literarischc Übcrsieht. 

1. Die geolügiöclie Aut'nahnio unseres Grebietes stainnit von Elek 
VON PÁVAY- Vájna (1872), auf der Generalstabskarte E7, ini MaB^tabe 
1 : 144.000. Eine Beschreibung dicsér Aufnahnie ist nicbt vorbandcn. 

Ein Wcrk, welchcs sich direkt mit doii geokigischeii Verháltnissen von Pan- 
iioiihalma bescháftigt, kriincn wiriiicht. Ani eingeheiidsten noch : 

2. HoLLÓSY Jusztinján : Győrmegye és város egyetemes k'írásában 
(Budapest, 1874) : «Adatoka megye fökltani viszonyaihoz)). (Deutsch: Komitat 
nnd Stadt Győr in allgemeiner Beschreibung : Beitráge zu den geolog. Ver- 
liiiltnissen des Komitates.) Dieses Werk Ijcscháftigt sicli jiiit der TJmgebung 
von Pannonhalma. 

3. Gallik Oswald «T e v m é s z e t i v i s z o n y o k» [Die Naturver- 
háltnisse (des Komitates)], wek-he Dissertation im Werke : Győr vármegye 
(das Komitat Győr) erschienen ist. Dieses Wevk wurde untcr der Aufsicht 
des Zentral-Et'daktonskomitets des «M a g y a r o r s z á g v á r megyéi 
és városai.» (Ungarns Komitate mid SliidU'.) von ]\ritarbeiterii des 
Komitates Győr geschrieben. Budapc^st, 1918. 

TJíilcr den Werken, wek'he die g"eok)gischen Verbaltnissc unseres Gebiotes 
etwas ferner 1)ebandeh), sind zu erwáhníai : 

4. LóczY Lajos : «A Bála t o n környékének g e o ] ó g i a i 
képződményei és e z e k n e k v i d é k e k szerinti telepe- 
d é s e .» (A Balaton tud. tanul m . e r e d m é n y e i, I. k., I. rész, 
1. szakasz.) (Deutsch: Die geolog. Fonnationen der Balatongegend und ihre 
regionale Tektonik. Eesultate der wissenschaftL E'-forschung des Balatonsees. 
I. Bd. I. Teil, 1. Abschnitt.) In diesem Werke erwáhnt der Autor öfter den 
«entferntesten, nordwestwárts streichtnden Hügelausláufer des eigentlichen 
Bakony)) oder die gegen Győr gerichtele dreifache Hügelreilie und gibt der 
Ansicht Ausdruck, daB diese liügel die «Ebenbilder der nordsüdlicher strei- 
chenden Hügelrücken am Unterlauf der Zaki)) seien, íügt jedoch hinzu, dafi 
«bejreff der Gliederuug der pannonisch-pontischen Schichten in dem gegen 
Győr streichenden Hiigclzügen sehr wenig Daten vorliegen)). 

5. HoRUSiTZKY Henbik: <*A kisbéri m. ki r. áll. m é n e s b i r- 
t k a g r o g e 1 ó g i a i viszonyai)) (im Jahrbuche tler k. ung. Geo). 
Eeichsanstalt, XX. Bd. 4. lieft). (Die agrogeolog. Verbáltnisse des Staats- 
gestütsprádium Kisbér.) Auch dieses Werk berührt unser Gebiet, namentlich 
das eine Glied der Pannonhalmaer Hügelreihe, den Báreonyer Öreghegy und 
von hier, sowie von der Bái-sonyer Lehmgrube werden auch Pelrei.akteii 
erwáhnt . 

Nebst den aufgeführten Werken wurden jené als Quellén werke benütz, 
die sich auf die ungarischen pannonisch-punlischen Bilduiigen beziehen : 

6. Die E e s u 1 i a t e der w i s s e n s c h a f t I. E r f o r s c h u n g 
des B a 1 a I o 11 s e e s. 



DIE GEOLOGISCIIKX VKRIlAI/rNISRK VON PANNONHALMA. 305 

7. F ü 1 (l t a 11 i K ö z 1 ü 11 y uiul 

8. Jahrbuch d c r 1<. unu;. Geologischcn Roichs- 
a 11 s t a 1 t . Hier will icli vni- nllriu l)t']iicikeii, daJ3 ich für die náhere Bezeicli- 
nuiig der don Untergnind unscres Gebietes reprásentierenden PJiozánbilduii- 
iíen foltíericbtijí nacb der von LÓCZY empfohlenen goldenen Brücke, dic 
p a n n o n i s c li-p o n t i s c h e Be n o n n u n g gebraucbe. Dii' p a n n n- 
11 is ebe aucbscbon a us Piotát í'ür den groB^'n Vorkámpfer dor panno- 
niseben Benennung und liocbverdienten Monograpben der vaterlándi- 
scben pannoniscb-pontiscbt'ii Bildungen, den ini Laufe des Sonniiers 1917 
eines so tragiscbeii Todos gestorl)eiu'ii Emerich LŐRENTHEY, sodann — die 
Wabrbeit gestebend — aucb aus ein wenig Patriotismus, da gerade von den 
IJildungen von Pannonbaliua die Eede ist, pontisciie aber destialu, 
weil ich (Ue pa n n o ni s c be B.'nennung in der internatitJiialen Nomon- 
klatur nocb niciit "enug einu:el)üvr;ert sebe. 



III. TEIL. 
StratigrapliisclKí Verháltnisse. 

a) A 1 1 u v i um (H o 1 o / á n). 

Man könnte die AUuvialbildungen unseres Gebietes aucb a]s Neu- 
Alluviuni bezeicbnen, da sie ja nur das Produkt der gegenwártigen 
Bácbe und sonstigen Wasserláufe sind und derén Becken und Überscbwem- 
mungsgebiet ausfüllen. A 1 1 - A 11 u vi u m findet man als Terrassen- 
bildung in der Gegend von Ravazd und Gyors zentmárton lángs des Pándzsa- 
bácbleins . 

Als rezente Bildung, die gleicbsani das Alluvium und Diluviuni über- 
brückt, wáre bier der Torf zuerwábnen. ^Mouiz Staub bezeicbnct (nacb Alois 
Pokorny) drei solcher Torfgebiete in der Umgebung von Pannonbaima, 
námlicb in den Gemarkungen der Geineinden Nagyécs, Rwazd und Kajár. 
Auf der Karte bezeicbnet er sie als ausgetrocknete Moorgebiete.^ Gegen- 
wártig ist das Torfgebiet in der Gegend von Havazd nicbt gewinnbar, bei 
den übrigen ist der gröBte Teil ausgetrocknot und der Torf ist infolge des 
Abbaues in Torferde umgewandelt. Dasselbe gilt aucb von dem auf der Pávay- 
VAJNA'schen kolorierten geologischen Karte zwiscben Kis- und Nagyécs 
bezeicbneten moorigen Gebiet. Gábriel László Jiiacbt in seinem neuesten 
Werke über Ungarns Torfmoore ^ bereits keine Erwábnung mebr von diesen 
Gebieten. 



^ Statjb MÓRIC: A tőzeg c 1 t c r j c d é s o Magyarországon. (Die 
Vtrbreitung des Torfes in Ungarn.) Földt. Közlöny. 1894. pag. 333. 

* LÁSZLÓ GÁBOB: A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon. (Die Torf- 
moore und ihr Vorkomnicn in Ungarn.) Budapest, 1915 



306 



U; GY. GABRIKL VID 



b) Dilu vilim (Ple i s t o z áll). 

Das DiJuvuuu wírd in der Gegeiid von PiinnonliiiJnia zunieist von LöB 
in ziemlicn groÉn Dimensionen reprasentiort : niein <iis die Hálfte der Ober- 
flácnenbildungon unseres Gebietts wird von LöB gtdúldet. Er bedeckt 
insbesondere di^' nördlichen und nordüstlichon Abhánge und Táler auf groBen 
Fiáchen. Seine Vertikaldimensionen sind sehr vers ebieden. Die gröBte Mách- 
tigkeit desselbcn baln' ich in der Gemarkung der zirka 5 km südlicla voni 
Pannonbalmaer ScbloBberge gelegenen Gemeinde Eavazd gemessen. Die 




Fiíí. 9. ErdpyramidiMiartifíe Lö.ssbilduniícn ini Likashiuou von Ravayd. 



Gemeinde' liegt in einem kleinen Kesöel und ist mit Ausnabme dir nüidlicben 
Seite von'steilen LöBwánden eingesáumt, welche die kleine Gemeinde, derén 
Eingang sich auf der nordöstUcben Seite befindet, in Wirklicbkeit zu einem 
Ampbitheater gestaltet. Ein bcsonders interessantes Bild bieten diese LöB- 
■wánde in dem sogenanntcn «L i kas ho ro g.o Es ist, a]s ob man in cbine- 
siscben Gassen wandebi würde, eino solcbe Wirkung übt diese Seblucbt 
mit ibren schre okba ft steilen Wánden und den eingegrabenen Wobnungen aus. 
Die untersten Scbicbten des Kavazder Iloblweges (Likas liorog) bildet 
ein pannoniscb-pontiscber blaugrauer, iiiergbgcr Ton, der vom Randi, der 
Geiueinde bis zum Anfang der StraBe in zirka 15 m Mácbtigkeit aufgiscblossen 
ist. Oberhalb desselben folgt, scbarf abgegrenzt, cin zirka 7 m mácbtiger 



DIK GKOT.OfWSCIIKX VKI!ITAT,TXT^;SK VON PANNONHALMA 807 

fcinkürniger, trockciu i\ ,uliiiiiiiri-ÍL;t.'V, ,l;i'11i1)i;\iiiuv piim()nií^cli-|ii>iiti?clu r Saiul, 
stflk'DWeise mit Sandstcinl.anken, i'ii dcicii Schichlflácheii cin nordwest- 
liches Einfallen mit 8° ,u,ut zu beobachtoi isi. Zu olit-i-st komiul zirka 15 m 
máchtiger ungeschichtcti'V LöB v<.)i-. dcr .ucucn Westen inimcr máchtiger 
wird, bis erseine gríUo c ^íaclitiukcit (mclir als 20 m) erreicht. Sodann beginnt 
er "wieder rasch abzunebim n. Au vielcn Stelleii ist er so stei], dafi man geneigt 
ware, ihn für umgekippl zu haltén. Dabei sind die LöBwándo durch die 
hinabstürzendeu Xiedeiscblagswásser bnrgruincnartig zerrissiii und diese 
erdpyramidenartigen Fornien lassen (be Umgcbung úvr Schlucht noch 
sc'hreckhafter erschoinen. Yj^ ist (h\her kein Wnník'r, daJ3 diese steik^n, zerrisse- 
nen Wánde die Phanlasie der Bewohner dev Gégend beiruchtet habén. ^ 

An vielen Stellen erscheint der LöB weiss von den darin befindlichen 
Kalkkonkretionen (LöBinannchen). Seinc ^Mo Ilus ken fauna ist ziemlich reich, 
jedoch mehr in der Znhl der Individiuai als der Arten. len sammelte daraus 
folgende Fanná : 

• Vnllonia imlchella ]\íüll. ; Fruciicicola (Trichia) hispita L. (sehr háu- 
tig) ; .Ca}npyht('(t (Arionta) arhustoruvi L. ; PupiUa muscorum L. (ziemhch 
háufig) ; Glausilia (Kuzmicia) pumila Zglr. ; Succinea (Lucena) ohlonga 
DraP. (am háufigsten). 

Sámtliche Arten sind l)innenlándisclier Herkuuft, bald von feucüten, 
hald von trockeneren Hainen und Wiesen stammend. Wie aus der Zusammen- 
stellung von Tii. Kormos erhellt, lében sámtliche, mit Ausnahme der Clau- 
silia pumüia Z(5lr.'. (He. wie es scheint, in Ungarn als ausgestorben anzu- 
sehen ist, auch beiite imcb Itci nns, obgleich die einen oder andern (Frucii- 
cicola hispida L., Pupilhi muscorum L.) schon ziemlich selten vorkommen. 

In. geringerer Menge als bei Ravazd, doch immerhin noch in ansehn- 
lichen Dimensionen tritt der LöB an der nordwestlichen Grenze der Kolojiie 
Kisécs, im Ördögárok (Teufelsgraben), westlich vom Klostei auf. 
Si-ine Fauna ist etwas dürftiger als jené der LöBwánde des Likashorog, 
doch siüd LöBkonkretionen hiet viel báufiger. Li geringerer Máchtigkeit 
als diese dafür aber in umso gröB?rer horizontaler Ausdehnung findet 
man den LöB m der nordöstlichen Ecke unseres Gebietes, er dehnt 
sich auch jeriseits unserer Karte weit im Kleinen Alföld aus, wo er vorzüg- 
hche Ackergründe bildet. Das andere Glied des Pleistozán reprásentiert 
der Sand, der in den nordöstlichen Parlii-n unseres Gebietes gleichfalls in 
groBen horizontalen Dimensionen auftritt. An den meisten Orten kommt 
er jedoch nicht alléin, sondern mit deni LöB zusammen vor. Einen typischen 
diluvialen feinen Sand findet man (auf der PÁVAY-VAJNA'schen Aufnahme 
ist er nicht dargestellt) in der grqB.^n Sandschlucht der beim nordöstlichen 
Ausgang der Gemeinde Tápszent mi ki ós befindlichen Spiritusfabrik. An 



^ So crzáhlen sich die doitigcn L?ute, daB elem Zcugnissc ihrcr (hoBváter zufolgi- 
eine solcheWand cinst cingcst ürzt soi und den auf dersclben schreitcndenHirten sarat 
seiner Herd? unter sich b^grabcn habé. Die Ortsbewohner fiirchtcn sich in der Tat, 
diesen Weg zu betrcten.. 



30S D; GY. GÁBRIEL VID 

diesem Sand ist eine eigentümlicbe diagonale Schicbtung wahrnohmbar, 
als zweifelloses Zeichen des Arbeit des Windes. An vielen Stellen kommen 
in dieser Scblucbt aucb Scbotterlager vor ; unter den Kalkscbottern dieser 
Láger gibt es viel ausgcwascbene flacbe Scbotter, dazwiscben finden sicb 
aber aucbscbarfe, eckige Scbotter. An deui einen oder anderen siud interessante 
dendritiscbe Einden zu seben. In der Gemeinde Tápszentniiklós stellt der 
LöB die vorberi-scbende Bildung dar, nicbt aber pannoniscb-pontiscbe Ab- 
lageiungen, wie dies PÁvay-Vajna's Karte irrigeiweise darstollt. 

c) P 1 i n z á 11. 

Wie bereits erwábnt, hildcii die Piiüzánbildungon den Untergrund 
der Gegend von Pannonba] ma und áltere Bildungen als diese sind uns aus 
unserem Gebiete nocb nicbt bekannt. Das Piiozán der Umgebung, streng 
genommen pmnoniscb-pontische Bildungen, babé icb vornehinbcb in zvrei 
Anfscblüssen eingebender revidiert. Der eine derselben ist der nördlicn vom 
Kloster befindUcbe artesiscbe Brunnen im sogenannten Sajgó-Tale, der 
andere der südwestlicb vom Kloster befindlicbe, auf der recbten Seite des 
Pánzsabacbes sicb auslm-itende AufschluB des Pa s ke s z's c h e n Zie- 
gelwerkes. 

Bezüglicb der Bescbreibung des artesiscben Brunnens balte icb es 
für notwendig, bier folgendes vorausziiscbicken. 

Das Hauptkloster von Pannonbalnia lieB, bebufs Versorgung mit 
dem nötigen Trinkwasser, im Jabre 1841 in dem zirka 750 m nördbch 
vom Kloster gelegenen Sajgbó-Tale (wegen seinen sebönen Kastanien- 
báumen aucb Vallis castanearum genannt) einen Brunnen abtcufen, desseu 
Wasser man mit Ililfe von Mascbinen bis zum Kloster binaufdrückte. Die 
Tiefe dieses Brunnens betrug 17 m (seine Mündung befindet sicn in 173 m 
Meeresböbe). Sein WasserzufluB bat indessen mit der Zeit derart abgenommen, 
daB man den Brunnen weiter abteufen muBte, was aucb im Jabre 1867. ge- 
s ebében ist und zwar durcb eine Aliteufung um 18 m und dann no eh duren 
eine Bohrung von 36 m. Docb konnte aucb das solcherart gewonnene Wasser 
den Wasserbedarf des Klós tere nicbt iinmer decken. Endlicb balf man im 
Jabre 1912 dem báufigen Wassermangel mit einer neuen Bobrung ab. Damals 
bobrte man neben dem altén Brunnen bis auf 210 m Tiefe und so wurde 
eine 210 m mácbtige Erdscbicbte aufgescblossen. 

Unter Zusammení'assung der Daten der altcii und iieui'ii Bobrung 
kann das Profil des Brunnens in folgender Tabelle dargestellt werden : 

Icb babé die Bnbrpioben revidiert, jedocb keine Pétre fa kten darin 
■ gefundeii. Insgesamt fand icb in dem aus 16 m Tiefe geförderten gelblicben 
Sand kh'iiic, scbwarze Stengelcben, verkoblte Pflanzenreste. So kann alsó 
die Alterbestimmung der Bobrproben nur auf Grund des petrograpbischen 
Cbaraktei-s gescbeben. Dies aber ist gerade bei der Beuiieilung der zur 
pannoniscb-pontiscben Stufe gebörigen Bildungen sebr oft aucb binreicbend. 
AuBerdem spricbt lubst dem pí-trograpbicsbcíi Cbarakter aucb der negative 



DIB CrEOLOGlSCHBN VERHaLTNISSE VON PANNONIIAT.M A. 309 

l»r<>fil (los hl Pamionhaliiia flobolirtrii Himiiiikmis. 



Zahl 



2. 

3. 

4. 

5. 

6. 

7. 

8. 

9. 
10. 
11. 
12. 

13. 
14. 
15. 
16. 
17. 
18. 
19. 
20. 
21. 
22. 
23. 
24, 
25. 
26. 
27. 
28. 

29. 



Mách- 

tigkeit 
m 



Tiefe 
m 



Aufgesclilosscne Soliicliteii 

Beschaffenheit 



3- 50 

4-40 
3 06 
115 
300 
0-50 
1-02 
0-9Ő 
1-00 
0-33 
4-80 
0-95 

0-63 
2-53 
0-32 
1-26 
0-63 
1-48 
9-25 
0-35 

38-60 
2-09 
2-90 
2-80 

21-70 

22-30 
8íi0 

45-90 

24-32 



0-30 
3-50 

7-90 

10-96 

12-11 

15- 11 

15-(il 

16-63 

17-58 

18-58 

18-91 

23-71 

24-(i(i 

25-211 
27-82 
28- 14 
29-40 
30 03 
31-51 
40-76 
41-11 
79-71 
81-80 
84-70 



87 


50 


109 


20 


131 


50 


I4í) 


10 


186 


-00 


210 


-32 



Bráunlichgelber sandiger Ton 

Feiner, gelber, glimuierigei- Sand 

Grauer, kalkiger Ton 

Blaulicher, weisser Ton 

Bláulicher, sandiger Ton 

Gelber, feiner Schlamm 

Gelblicher, schlammiger Ton 

Gelber, feiner Sand 

Grober, grauer Sand 

Braunlicher, grobkörniger, mürber Sandstein 

Grauer, harter Sandstein 

Bráunliclier, mürber Sandstein, mit weissen, 
kalkigen Konkretionen 

Grober, grauer Sand 

Grauer Sand mit Saudsteinkónkretionen 

Grauer, kompakterer Sandstein 

Sand mit fettigen Tonmassen 

Grauer Sand 

Gelblicher, toniger Sand 

Bliiulicher Ton 

Schwarzer, fettiger, kohliger Ton 

Blauer Letten (HoUósy's Brunnen endigtin68m) 

Toniger Sand ; 71—81 m (I. wasserháltige Schichte) 

Grauer, glimmeriger Sandstein 

Blauer Letten 

Grauer Sand 

Bláulicher, sandiger Schlamm 

Toniger Sand 

Weicher Sandstein ; 164—186 m ÍIL wasserháltige 
Schichte) 

Blauer, schlammiger Ion 



Geol. 

Altér 



AUu- 
vium 






Földtani Közlöny. XLMil. köt. \<.i\s. 



21 



SIO I>í GY. GÁBRIEL VID. 

Beweis für unsere Annahme, daB der Bohivr in 210 m Tiefe das Liegendft 
<ler pannonisch-pontischen Schichten noch nicht erreicht hat, der Beweis 
námlich, daB man auch keine Spur von solclit-n Daten im Bohrmaterial ge- 
funden hat, auf Grund dessen, von einer gewissen Tiefe beginnend, der Cha- 
raktereines höheren als des. pannonisch-pontischen Alters hervorgehen wüi-de. 
Und gerade hier falit dieser negatíve Beweis fást ebenso ins Gewicht, wie 
der aus dem petrographischen Charakter abgeleitete positive Beweis. 

Unter den Aufschlüssen der Gegend habé ich den des Pa s kész-, 
schen Ziegelwerkes bérei ts an erster Stelle beschrieben. Dieses 
Ziegelwerk breitet sich in zirka 2 km Entfernung süd-südwestlich vom 
Hauptkloster, neben der Kreuzung der nach Eavazd führenden Karren- 
straBs mit der Veszprém — D^mbóvárer Bisenbahnlinie am rechten Uter 
des Pánzsabaches aus. Die ganze Lángé betrágt rund 300 m, die gröBte 
Máchtigkeit der aufgeschlossenen Schichten 13 m. Der Abbau des zur Ziegel- 
fabrikation erforderlichen Materials geschieht in Porm von Terrassen. Auf 
der östlichen Seite schreitet der Abbau in vier Terrassen nach abwárts vor. 
Viel geeigneter ist es jedoch, das Profil der östlichen Seite des Ziegelwerkes 
zur Darstellung zu bringen, da zirka 20 m vor der östlichen Wand eine 
schwarze, kohlige Süljwasser-Tonschichte, die ihrer Petrefakten wegen füi' 
uns sehr wichtig ist, auskeilt.^ Die südliche, genauer gesagt süd-südwestliche 
Wand besteht blos aus drei SUrfen. 

Das Profil des P a s k c s z 's c h e n Z i e g e 1 s c h 1 a g e s ist 

(1 a s f 1 g c n d e : 

1. 0*80 m Ilamusschichte ; 

2. 1*00 m lichter, toniger Suid ; 

3. 2*20 m gelber, glimmriger Smd ; 

4. 0"85 m brauner, eisenschlü3siger Ton ; 

5. O'OS m gelber, sandiger Ton ; 

6. 0'70 m blauer Ton mit Helix bakonicus Halav. und Unió sp. ; 

7. 0*40 m nach Oáten auskeilender, fettiger, bituminösor SüBwasser- 
ton mit Kieferf ragment von Aceratherium ineivisum Kaup. und Goweih- 
fragmenten von Capreolns Lóczy Pohl.- Nachdem bei der Horizontierung 
des Ziegeischlages diese Schichte 7 und die ihr áhnlichen, leicht erkennbaren 
schwarzen Tonschichten meine bestén Wegweiser gewesen sind, will ich diese 
für sich bezeichnen. Daher bezeichne ich gleich die hier bereits erwáhnte 
Schichte als 

^ Alii ich ain Schlussc des Jahros 1912 beluifs Erwcibung der erwahnteii Sauyc- 
tierreste jené Gegend boging, hat sich jonc schwar/.c T'>n.schichtc noch in der östlichen 
Wand hingezogcn und d<>rt fand man auch jené iiiterossanten Fossilien, doch wurdo 
seitdem dio Anlaí^c bsreits uin zirka 30 m vcrlánfrcrt und ist diese Schichte aus der öst- 
lichen Wand verschwundcii. 

- Die Bjstimmuiijí des Acerahcrum uiul Gapreolus verdanke ich dem Herrn 
A. KOOH bezw. indirekt dcin licrni TiT. Kobmos. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHAL^rA. 



311 




21* 



312 Dl GY. GÁBRIEL VID 

7. I. S c li w a r z t' T o 11 s c h i c h t e : 

S. 1-60 111 .m'llH-r, uuT^eliger Ton ; 

9. 0-80 111 II. s c h w a r z T o n s c b i c h t e ; 

10. 0*30 111 l)la\i(>r Tiin mit Vivipara cfr. Lóczy-i JIalav. ; 

11. 0-40 m III. s e h w a r /. e T o n s c li i c h 1 f ; 

12. 0-30 111 }>vll)liclu-v Tnn ; 

13. 0-50 m Saiiíl ; 

14. 0*80 111 IV. s c h w a r z o T o n s c h i c h i o ; 

15. 1-20 lu blauer Ton. 

Der Fuiid von AceratJwriuvi mcisivum 1\aup. besteht aus einein 
liiiki'u Unttrkicfor-Fragineiit mit der Spur dcs eingebrochenon gro6;ii Auscn- 
ztibiU'S und drei Molarni.^ 

Der Fund von Capreolus Lóczy-i Pohl. setzt sicii aus mebreren kleineieii 
GeMreibfragnienten zusammcn. Ottokár Kadio bescbreibt in seinem Werkc 
((A B a 1 a t o n v i d *'• k é n o k f o ,s s /. i 1 i s emlős maradvány a ii> 
(Die fossilc Sáugotierfavma der Umgebung des Balatonsces) dio in Polgárdi im 
Komitat Ftíbér (im p mnoniscb-pontiscben Sandstein), in Karád (Komitat 
Somogy) und in Balta vár (Komitat Vas) vorkominenden áhnliclien Geweiti- 
fragmentc unter dem Namen Gewus (Axis) Lóc y-i.^ Th. Kormos hat bei 
seinen in Polgárdi durcbgefüürten Forscbungsarbeiton ebenfalls zirka 
20 Kieferfragmente dieser Art, zablreiebe Zábne und andere Knocíien- 
fragmente gefuiiden und bált er letztore Art insbosondciv wegen der groBeii 
Ábnlichkeit des Gohisses mit jenom von Capreolus caprea Gray nicbt für 
Axi«, sondorn für ein wirklicbes Beb. 

Wegen genauer Dai^tellung der Stellung, wolch'e die Aceratberium 
und Capreolus fübrende I. scbwarzc Tonscbicbt cinnimmt, babé ich das 
Lángén profil des Z'.egelscblages in der Abbildung 11 dargesteht. 

Die Petrefakten im Ziegelscblage weisen auf das obere Nivcau der von 
Halaváts angenommenen mittleren p mnoniscb-pontiscben Unteretage, 
beziebungsweise die obere pannoniscb-pinliscbe Unteretage, auf den ober- 
sten — durcb das massenbafte Vorkomnien von Unió WcizUri Dunk. sp. 
gekennzeicbneten — Horizont der oberen Unleretage Lőrentiieys bin. Petre- 
fakten in derblauen Tonscbicbte Nr. 10 (Vivipera cfr. Lóczy Halav.) würdi'ii 
auf das oborste Niveau der mittlern p mnoniscb-pontiscben Unteretage, das 
durcb Comjeria halutonica + Vivipara Lóczy gekennzeicbnet ist, hinweisen, 
die Exemplare von Helix hakonicua Halav. und JJnio sp. liingegen, die aus 
der, das Hangende der I. scbwarzen Tonscbicbte bijdendi-n blauen Tonscbicbte 
Nr. 10 gesammcjt wurden, auf das Niveau der JJnio Wetzhri. Die das GebiB 

^ Wiu (la- im G.'ologisohen Iiistitut d's Buda p.^ster Univt-r.sitát bcfindliolu ii 
Fragmcntc zcigcn, war jcnisKicforfrafíinent zur Zeit dor Auffindung gröűer, auch wa - 
roii mchr Záhiic in demsclb -ii vorhandon, doch siiid diesn leidcr von den Arbcitfin mit 
di'ii Haucii zcrt iimmcrt w.nd-ii. Tti d r Aufnahmo ist luir das vcrblio bonc gröCtc St ück 
y.u schcii. 

«A Bilatnii tud. laiMiliii. crcdméiiyi'i.ft (Die RcMiUafc der wissciisch. Ei-foi- 
schung des Biladinsccs) l\'. U. IX. közU-móny, i)ag. 21- 2:{. 



DIB GBOLOGISCHBN VEIUIALTNISSE VON TANMONIIALMA. 



318 




G > 



3U 



DE GY. GÁBRIEL VID. 



VHíj Aceratherium incisivum Kaup. und die Geweihf ragmente von Capreolu 
Lóczy PoHL. einschlieB.'nde I. schwarze Tonschichte jíehör* nun entweder 
uocű in das vorige Niveau oder bereits in das Unió Í^eí^íen-Nívoau. Analo- 
gien sind für jedes vorhanden. So stimmt das Vorkommen von Aceratherium 
im S.uidstt'iu des Széchenyi -Be rges in vieler Beziehung mit dem hiesigen 
Viirkoiniiu'n übereiii :^ der das Hangende des Svábhegyei (Széchenyi-Berg) 




Fi^r. 12. Unterkieferfiagnient von Aceratherium incisivum Kaijp. aus dt-r. Tonschichte 
des PiSKESz'schen Ziegelschlages in Győrszentmárton. 



Aceratherium führenden S Midstcines bildende Süfiwasserkalkstein gehört 
námlich gleichfalls in das Unió íFeí«lm- Niveau, der Smdstein selbst dagegen 
noch in das obere Niveau der mittleren pannonisch-pontischen Unteretage. 
Hingegen spráche unsere I. schwarze Tonschichte bei ihrer bereits in das 
Niveau Unió Weizleri einreihbaren Beschaffenheit, für die Horizontierung 



^ Gieichfalls oiii Uiiterkieferfragment ; dasselbe wurde vom Báron JoSBF Eötvös 
gefunden und von JoH. S. Petényi bsstimmt. Zuerstvon K. Peters erwáhnt in d»-n 
oGeol. S-udien ausUngarn.» 1857. I. Die Umgebung von Ofcn.» (Jahrb. d. k. k. Gcul. 
R.-A. Bd. VIII, p:ig. 308), spátcr von JosEF Szabó, 1879. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHaLTNISSE VON PANNONHALMA. 315 

nach Lőrenthey'ö Auffassung in die, die Baltavárer Ursáugetiere ein- 
schliefienden Schichten. 

Die paiiiionisch-pontischt'n Bildungin sielit man fenicr in ziemlich 
schönem Aufsclilusse in der Kisécsor Schlücht, in deni bt-reits bei der Beschrei- 
bung des Löfi erwáhnten ö r d ö g 4 r o k. Diese letztere falit nach Oáten ab 
und auf der vor dem östlichen Eingange sich ausbreitenden flachen Weide- 
flache (Páskum) befindet sich zirka 100 ni nordöstlich voni Eingange ein 
15 m tieíer Brunnen mit gutem, kalttm Trinkwasser; in der ausgeworfenen 
Brunnenhalde sieht man blauen Ton. Gegen die Scblucht hin weitersemreitend, 
sient man in zirka 10 ni Máciitigkeit den blauen Ton, richtiger gesagt — 
wegen seiner stark kalkigen Beschaffenheit — Tonmergel, aus welchem ich 
nebst vielen Fragmenten von HeZix-Schalen einige Helix hakonicus Halav. 
und Unió sp. samnielte. Diese Schichte kann alsó sowohl auf Grundlage 
ihrer Petrefakten, sowie auf Grund ihrer petrographischen Beschaffenheit 
mit der blauen Tonschichte Nr. 6 des Ziegelschlages identiíiziert werden. 
Über derselben folgt ein rostbrauner, feinkörniger Sandstein, an dessen 
Schichtfláchen ein nordöstliches Einfallen mit 5° gemessen werden kann, 
"vrorauf lockerer, glimmriger, gelber, feiner Sand mit 8 m Máchtigkeit folgt, 
hie und da in 10—15 cm máchti'gen Bánken, die gleicbfalls ein Verfláchen 
von 5° zeigen. Oberhalb desselben tritt LöB auf, von welchem bereits bei 
der Beschreibung der diluvialen Bildungen die Rede war. 

Gelegentlich der Brunnengrabungen kamen fást überall die schon 
öfter erwáhnten Helix und ünio vor. So fanden sich beim Brunnengraben 
in demersten linksseitigen Hause an der voni Kloster nach der Gemeinde 
Győrszentmárton führenden sogenannten Neuen StraBe, im Kön- 
TÖs-Hause (die Brunnenmündung liegt in 226 m Meereshöhe), in 58 m Tiefe 
(daher 168 m über dem Meeress piegel) im blaugrauen Tonmergel Helix ha- 
konicus Halav. (2 ziemlich gut erhaltene Exemplare) und Fragmente von 
Uwiosp. Weiter untén an der Straőe erreicht man in 26 m Niveauunterschied 
den Brunnen des KNiPPER'schen Hauses, dessen 18 m tief gelegeue Ton- 
schichte überaus reich an Schalenfragmenten von HeZixsp. und CZnio sp. ist. 
Noch weiter untén kamen in dem Brunnen des Spenglers Latos und des 
JoH. KÉRI immerwieder jené Pétre fa ktenfragmente vor. Gleiche Resultate 
zeigten sich lángs der östlichen Seite des Klostergartens und noch weiter, 
ebenfalls in östhcher Richtung, im Pázmánd-Berge (so aus dem Brunnen 
des Landwii-tes Josef Könnyű aus 35 m Tiefe HeZiíCsp. und aus 40 m JJnio 
sp.), sowie im allgemeinen überall bei den in der Gegend dm'chgeführten 
Brunnengrabungen. Die meisten Petrefakten — darunter einige schön erhal- 
tene — kamen im Brunnen des neben dem Gemeiiidehause von Győr- 
szentmárton befindlichen WACHTLEBschen Hauses vor. Aus der in 8—20 m 
Tiefe hegenden Schichtenreihe dieses Brunnens (liauptsáchlich aus der Tiefe 
von 19 m) konnte ich folgende Arten samnieln:^ 
t- . 

^ Die mit * bezeichnetcn Artcn ííehöreii zur Mikrofauna des die Schale dtr 
Unió sp. ausfülk r.dtn Sandcs. 



316 L>' Í^Y. GÁBRIEL VID 

* Dreissensia miricularis Fuchs sp. Eui briós. 
Unió sp. 2 Exempl. 

Anodonia sp. 4 Exempl. 

Wegen des schlecliten ErhaltungsziLst.indes der letztexvn konnte ich 
dieselbe leider niit keiner der bisher aus der pannünisch-pontischen Etage 
bekannten Arten identifizieren. Bine ist wohl verháltnismáBig noch ziemlich 
gut erhalten, aber bisher ist es auch bei dieser nicht Líclungen, sie zn be- 
stinimen. 

* Limnocardium simiplex Fuchs sp. 

HeXix (Tachea) sp. cfr. hakonicus IIalav. 
Planorbis yrandis Halav. 

* Micro7nelania laevis Fuchs sp. 

* Micromelania sp. 

* VaJvata simplex Euchs var. polycincta Lőrent. 

Aucli diese Pelreíakteii weisen auí das obere Niveau der mittleren 
pannonisch-pontischen Unteretage hin, beziebungsweise auf die obere pan- 
iionisch-poiitische Unteretage. Meinem Nivellement der Brunnenmündung 
•/ufolge liegt letztere in zirka 160 m Meereshölie, die in 19 m Tiefe befindliche, 
die meisten Petrefakten ftilirende Schiclite liegt mithin zirka 140 m über 
dem Meeresspiegel, oder stimmt ungefáhr mit der Hőbe der petrefakten- 
führenden Schichten der Ziegelei überein. 

Auf dor südlichen Seite des Klosters füliren auch mehrere Schluchten 
zur Gemeinde hinab. Der AufschluB dieser Schluchten hat die Heretellung 
des Schlofiberg-Profils ermöglicht. Auf unserer Karte ist die Meereshöhe 
von Pannonhalma mit 280 m anoegeben. Diese Höhenangabe beziebt sich 
auf die Schwelle der Domkirche und das Fundainent der letzteren liegt 
zirka 5 m tiefer. Von hier ausgehend falit der Buden im Klosterhof in öst- 
licher Richtung stark ab und infolge der altén Bauten und Kanalisierungen 
ist dereelbe so aufgewühlt, daB man auf schuttmaterialfreie, ursprüngliche 
Schichten hier erst in ziemlicher Tiefe gerát. Aus diesem Grundé habé ich 
auch' mit der Sammlung der für das Profil erforderlichen Daten gar nicht 
l)egonnen, sondern unternahm dies bei dem Hügel des südöstlich vom Kloster 
befindlichen Miilenni ums-Denkmals, dessen Meereshöhe 275 m betrágt. 

Am Scheitel des Hügels findet man Snulschichten, in welchen man 
bei der Aushebung des Fundajnentes füv das Millenniums-Denkmal nach der 
Mitteilung des Professors der MittelschuUehrerbildungsanstalt Gregor Palatin 
Congerien gefunden habén soll. Ich habé hier wohl viel nach Petrefakten 
geschürft und zu diesem Zwcck auch rings vau das Denkmal gegraben, doch 
hatten meine Bemühungen leider keinen Erfolg. Nach dem Sand folgten 
Tonschicüten, sodann in der oberen Háifte der <dtIospodin» benanuten 
Weingarten-Anlage nenerdings Sand und Sandstein, an dessen Schiclit- 
fláchen icü ein östliches Verfláchen von 5° gemessen habé. Diese Sand- und 
S;indsteinschich{e zieht -ich in zirka 14 m Máchtigkeit hin. Unter derselben 



DIE GEOLOOISCHEN VEKHALTNISSE VON PANNONHALMA. 



317 



folgton in ungffáhr 13 m Máchtigkeit vei-schiedtníárbigo Tonsciiichten, die 
samf. den ilir Liogendcs bildendon 16 m máchtigcn, gnuien glinimrigen, gro- 
ben Sandsteinbánkeij ein östlicbos Eiiií'ajieii von 20° (geiiauer iiacb 7'') zeigen ; 
bier hat mari es cffenbai mit einer Taiigt'nti;i)-Vi.'rwe.í'ung zu t un. Hemacb fol- 
gen abermais verscbiedenfárbige Tonsehicbtcn, beziehungswcisc daz"wischen 
Mergelscbicbten mit zirka 8 ni Mácbiigkei;, sodann 12 m machtiger gelber, 
Limonitkonkretionen enthalíender Sünd. bit- inul da mit lockeren, gélben 
Sandsteinbánken in borizontuler La^u". Ini Inneit-n dei"selben habén sich 
die Armen der Umgebmig Höhlenwohnungen eingcfechnitlfn. Untcrhalb 
begegnon wir wieder grauen, lockeren Sandsteinbánken mit nordöstlichem 
Verfláchen von zirka 20° (hier hátto nian alsó abermals eine Láníísvcrwer- 



SVVS 

DNuO 



NON 



Pannonhalma 




EKE 



v^ .^ii^ 5° gegen 
. ^> Ost 



Cyörszentmárlon 



20° gegeu Ost 
20° nach NO. 



Fig. 13. Profil cl'i- pannonisch-pontischon Schlucht des PannonhalmatT SchloBborges. 
Zpichenerklárung: 1. Sand (mit Congerien?); 2.T<)n ; 3. Sand, Sandstiin ; 4. verschicdene 
Tonschichten ; 5. grober Sandstein ; 6. gelber Ton ; 7. blaugraiu r Mérgei ; 8. gelber Sand ; 
9. blaugrauer Mérgei; 10. gelblicher Sand mit Sandsteinkonkretionen ; 11. grauer, lockerer 
Sandstein; 12. gelblicher Sai:d; 13. T'ui. T — V Verwc rfungen. 



fung zusuchen), die weiter gegen die Gemeinde hin von cinem mehr als 20 m 
máchtigen gelblichen Sand mit Limonitknollen abeglöst werden, in welcheu 
der geráumige Keller der Erzabtei eingeschnitten ist. Weiter gegen die 
Gemeinde fojgen Tonschichten. 

Der ganze Hügel wird alsó in gröBeren Dimcnsionen aus pannonisch- 
pontischem Sand und Sandstein und in kleinercn aus Ton und Mérgei gebií- 
det. An Petrefakten sind diese Schichtcn auBerordentiich arm. Ich habé 
nach der Eevision der gesamten Aufschliisse des ganzen Hügels — mit Au.«!- 
nahme der obersten, angeblich Congerien enthaltenden Sandschichte — 
insgesamt nm" einige, zur Bestimmung gánzlich ungeeignete Schtrben von 
Mollnskenschalen vorgefunden 



3ie 



m GY. GABRIKT. VID 



•=5 



h3 



13- 




DIE GEOLOOTSCHEN VKRIlALTNIgSE VON PANNONHALMA. 



319 



Die niittlori' p;" n ii o n i s eh e Eíage des Bársonyosé r 

8 t. r á / s a b e r g e s . 

Auf den Anhöiu'n dev in uiniiiltell)aror Náhe liegenden Hügel habé ich 
])edauerlicherweise auch nirgends Petrcfakten gefunden, doch habo ich óincii 
reichen Fundorl, in der Gemarkung der beroits auBarhalb unserer Karte 
fallenden, von Pannonhalma ostsüdöstlich gelegenen Gemeinde Bársonyos 
ini Veszprénier Komitato, auf dem sogpnannten Strázsabergo vorgefundcn. 
Auf dicsen Fundort hat die Petrefaktensann^üung des naturgeschichtlicben 
Kabinets der Pannonhalmaer Schule meine Aufmerksamkeit gélen kt, in 
wolchem ich auch von mehrcn ii Orten der Unigebung (so auBer von dom 
erwáhnten Strázsa borg auch aus den südöstlich voA Pannonhalma gelegenen 
Geöieinden Péterd, Lázi und Tár kán y) Congerien- vorgefundenjhabe.- Ich 
habé auBer vielen eingesannn.']ten Exeniplaren von Bársonyos, insbesondere 



SOS 
DDK 



Sársamj, 



Hegi temető 



XWN 



EES'l 



Strázsahegy Trigon.jclio 

339 m. 




V'i'A. lő. Profil des Bársonyoséi" Strázsa be rges. 
Z^icheuerklárung : 1. Schottriger Sancl mit abgewetzten Schnábeln von Congeria ungula 
caprae; 2. Sand ; 3. schottriger Sand mit Congerien; 4. Ton ; 5. schottriger Sand ; 6. Ton — 
Alles pannonisch-pontische Bildungni. 



solche von Lázi vorgefunden und zwar, wie aucli Hollóssy von ihnen benierkt, 
«nicht selten in eincni solcheii Zustande, dafi pie selbst an den gebrechlichsten 
Stellen nicht abgespült oder zerbröckeit waren, woraus nian notwendigerweise 
schlieBen muB, daB diese nicht durch reiBande Wásser dorthin getragen wur- 
don, sondcrn, daB jeno Tiere, welcoe die Muschelrest ; lioferten, ebendort 
gelebt habén, wo man ihre fossilen Beste findet.» 

Von den erwáhnten Fundorten habé ich vorláufig nur den Bársonyoser 
eingehender vevidiert. Am nordöstlichen Ende der Gemeinde befindet sich in 
der Nahe des Friedhofes eine geráumige, «Füld vét el» gcnannte Grube, aus 
welcher, wie auch der Name (Erdnahme) zeigt, die Einwohner der Gemeinde 
den Ton zu holen pflegen. Diese Vertiefung erscheint an vielen Stellen weiB 
von den darin befindlichen Fossilienfragmenten. Ein unversehrtes Exemplar 
habé ich darin jedoch nicht gefunden. Ichsammelte von hier die Arten lÁmno- 
cardiuniBTp., ÍJmosp.. Unió BielziiFvcBS und Melanopsis civ . pi/ waea Partscii. 
Von hier gegen den Strázsal)evg schreitend, gelangt man zum altén Friedhof, 



320 IX GY. GÁBRIEL VID 

in dessen schotterigem Sandbüden — in Ermaímclunggeeignetev Aufschlüsse — 
keine Petrefaktcn zu finden sind. Sodann folgen in einem kleinen Abschnitte 
Tonschichten, dann abermals schottriger Sand, der mit Weingárten bedeckt 
ist. Auf diesen Abschnitt falit auch die Weingartenanlage der Pannonhalmaer 
Erzabtei, an dorcn nordöstlich voni Keller fallenden Wendung sehr viel 
Schalen von Congeria ungula caprae Münst. saint den Schottern auf der Ober- 
fláche vorkomnien. Man kann hier wirklich von einem massenhaften Vorkom- 
men sprechen. Noch weiter oben fojgt reiner Sand, sodann beim Höbenzeichen 
229 m, alsó auf der Abdachung des Strázsaberges, neuerdings schotteriger 
Sand, gleichfalls mit Congeria ungula caprae Münst. 

Heinrich IIorusitzky berührt in seinem Werke über die agro- 
geologischen Vorliáltnisse des Staatgestütsprae- 
diums Kisbér aucb die Unigebung von Bársonyos und erwálint 
mebivre Petrefakten von dórt. So hat er vom nordöstlichen Abhange 
des die nordwestliche Fortsetzvmg des Strázsaberges bildenden öregberges 
a US der Lehmgrube unterhalb des Höhenzeichens 195 m folgende ziemlicb 
schlecht erhaltene Petrefakten gesammelt : Helix hákonicus Halav., Valvata 
heliocites Stolicz., Valvata sp. 

Wie a US dem bisher Ausgefükrten erhellt, fügén sich auch die ziemhch 
dlüftigen Petrefakten der Gegend von Pannonhalma vom ersten bis zum 
letzten in die Petrefaktenserie der pannonis eh- ponti schen Bildungen des 
Gebietes lángs des Balaton ein, obgleich es bisher nicht gelungen ist, Petre- 
fakten, die für sámtliche Niveaus kennzeichnend sind, aufzufinden. 



IV. TEIL. 
Lagcrungsverháltnisse. 

Wenn man unser Gebiet von einem dominierenden Punkte, z. B. vom 
Pannonhalmaer Schlofiberge aus überblickt, so breitet sich vor uns eine 
unebene Gegend aus, zwischen derén Tálern und Hügeln es keinen groBen 
Höhenunterechied gibt und in welcher mit Ausnahme von ein oder zwei 
schluchtartigen, kesselförmigen Vertiefungen auch die Hügel unmerkUch 
mit sanften Lehnen in die Táler übergehen. Nicht zu sprechen von den kessel- 
artigen Einbrüchen, wie beispielsweise die dem artesischen Brunnen und der 
daneben erbauten elektrischen Anlage Rauni gebendi' groBo Einsenkung 
{Vallis castanearum, Sajghótal), oder dem groB^n Einbruch zwischen 
(lem vom SchloBberge ziu' Gemeinde Győrezentmárton fülireuden sogenannten 
Szent Is t V á n-h o r o g und dem mit letzterem parallel laufenden Hohl- 
weg (Szóno ko k útja = Rednei-straBe), oder aber dem gleichfalls öfter 
erwáhnten Ea vazder Késsel, die aile von höchstens kleineren, loká- 
lén tektonischen Störungen Zeugnis gebén, kann der eigeritümliche Auíbau 
des Ea vazd-Csanaker Ilügelzuges, auf den wir oereils bei der geogra phischen 
Beschrdibung unseres Gebietes hingewi(.'«en habén, unserer AufmerKsamKeit 
nient entgehen. Auffalk'nd sind námlich an dieser Ilüeelreihe die mit dem 



DIE GEOI.OGISCHEN VEUHALTNISSE VON PANNONHALMA. 



821 



Küciven pualU'l laufenden, oft terrassenartig sich verbroitemden NeDen- 
hügelnilu'ii. Der AnblicK dieser letzteien crwt'ckte iu mir zuiu ersteninale 
den Gedankcn, daB diese biviton, pArallelcn Táler und Hügelreilien von 
cn-dtaunlicher Geradheit nicht in erster Liuie die Evzeugnisso der Erosion 
darstellen, sondern infolge von Grabenverwerfungen entstanden sind. Die 
Osókahegj'-er Hügehviho des ördögárok orientiert uns über die Zeit der Ver- 
werfung. E3 fíillt námlich an den Abhángen dieser Hügelreiben die ziemlich 
regelmáBige Verttilung des LoB lángs der mit deni Rücken parallel laufenden 
Linien auf. Dies wtist offenbar daraut hin, daB die Verwerfung vor dem 
Diluvium oder ani Anfang des Diluviums geschehen ist und daB sich der 
diluviale LöB in den zufolge der Gra ben verwerfung entstandenen Winkeln, 
als den vom Winde mehr oder weniger geschützten Stellen, abgelagert hat. 
Aus dieseni Grundé ist auch die genaoe Erforechung der Bruchlinien uiiniög- 
lich: diese werden mit wenigen Ausnahmen vt>m LöB verhüllt. Diese Lángs- 
bruchhnien können a uch a uf der nordöstHchen Seite des Pánzsatales, langs 



West 



Ost 



Pánt/iSó ei 




Tengersztfi 



Fig. 10. Qucrprofil des Pannon ha hnair Talcs. 

1. Alluvium; 2. diluvialer LöB; 3. pannonisch-pontischer Sand und Sandstein ; 4. pan- 

noiiisch-p')ntisphcr sandiícr Ton ; .5. und 6. pannonisch-pontischer blauci* Ton ; 

^' V Víírwcrf iin^t-n. 



sind Pauiiunhalmaer Hügelreihe nachgewiesen Werdeii ; auch hier ist die Auí- 
háufung des LöB ziemlich regelmáBig und zeigt eine mit der Lángsrichtung 
des Tales pirallele Ablagerung. Hier begieiten jedoch unter den einzelnen 
Hügeln auch diagonale und querlaufendií Bruchlinien die Haupt bruchlinien, 
wie man dies zum Teil gleichfalls aus der die Bruchlinien begleitenden Verbrei- 
tung des LöB und sogar auch aus dem Luidschaftsbilde der Hügelreihe 
schiieBen kami und wie dies aus den eingehender revidierteii, verworrenen 
Schichtfláchen des Pamionhalmaer SchloBbergvs mit ihren Neigungen 
nach allén Richtungen auch offí^ikundig ist. Auf dem beschriebenen Profil 
des Pannonhalmaer SchloBberges sind die dargestellten Verwerfungsebenen — 
da die Profilrichtung ungefáhr senkrecht auf die Piichtung der ganzen Hügel- 
reihe gerichttít ist — im ganzen genonnnen parallel mit den Haup' verwerfungs- 
richtungen, aber auch hier nicht genau, da ja an den Scbichlfláchen 
der einen Schichtengruppe beispielsweise ein östliches Einfallcn von 20**, 
an jenen der unmittelbar folgenden Gruppé dagegen ein nordöstliches mit 
20° gemessen wurdc. Die Neigungen der an den Seiten des SchloBberges 
ringsuniher hervortreteiiden Stndsteintafeln zeigen klar, daB bier auB-r den 



322 K GY. GABBIEL VID 

Hauptverwerfungslini(,ii aucli tiuigentiali- und radiülc Bruchlinien dicht 
ítnftreten. Die groBí Ausbrcitung der jüngeicn pannoniscli-poiitischen Bi]- 
dungen auf unserein Gebicte s^eigt, daB zu jencr Periode der pannonisch- 
pOBtische Binnensee stark transgredierte. Er überzog sáratliche, bis dahin 
eventiiell als Inseln hervorragenden Anhöhen und vergröB?rte dieselben mit 
seiiien Al)lagerungen. Die Spuren der letzteren suchen wir jedoch auf den 
Gipíeln der Hügel vergebens. In der diluvialen Wüstenperiöde, als diese 
Höhen infolge der damals das ganze Gebiet berühreuden Verwerfungen als 
Bergspitzen empoiTagten, wurden sie durch die niáchtig wirkenden exogenen 
Kráfte abrasiert (abgehobelt). Es ist dies ein typisches Deflationsgebiet — 
wie das Kleine Alföld ini allgemeinen — von welcheni der Wind eine Eeihe 
der pannonisch-pontischen Schichten zerstört hat. Man findet hier auch 
nirgends ihr einstiges Höbenniveau, nicht so, wie zum Beispiel láng des 
Balatonsées, wo die Basáit decke an vielen Stelleneinen vurzüglichen Schutz 
gegen die Abrasion geboten hat. Und wenn jené von Ka Ízi um karbonát zu 
hartem Sandstein iniprágnierten Sandschichten oder eventuell Schotter- 
decken, die man — die eine oder andere — auf den Gipfeln dieser Hügel 
überall antreffen kanii, inzwischen d-e Arbeit des Windes nicht gehemmt, 
oder wemgstens nicht Dedeutend erschwert hátten. würden die heutigen 
ohnehin schon ziemlich verminderten Zeugen der einstigen Höhe auch 
nicht übriggebheben sein. 

Auch von jener gewaltigen Arbeit des Windes habén wir auf unserem 
Gebiete reichlich Zeugen. Die beredtesten sind jené pannonisch-pontischen 
Schotter, die ich vom Bársonyoséi Strázsaberg erwáhnt habé. Unter diesen 
finden sich viele flache, ziemlich glatt ausgearbeitete FluCgerölle, die an der 
Oberfláche háufig eigenartige dendritische Ausscheidungen zeigen, doch 
kommt háufig genug der in jeder Beziehung typische scharfe Schotter (D r e i- 
kanter) vor,^ der das schönste Beweisstück der Wüsten periode bildet. 
Gleichfalls schöne Beweise für die gewaltige denudierende Aibeit des Windes 
ei"schlieBt uns auch der bei der Besprechung der Diluvialbildungen erwáhnte 
diluviale Sand von Tápszentmiklós; in der neben der Tápszentmilkósei 
Spiritusfabri k beim Ausgang der Gemeinde befindlichen groBen Sandscxilucht 
ist eigentümlich die, die Arbeit des Windes verkündigende diagonale Schich- 
tung; an vielen Stellen ist auch Schotter darin, dessen Matéria], abweichend 
von jenem der Strázsahegyer Schotter, auf den Bakonyer Triaskalkstein 
hinweist. Auch an diesen Schottern sieht man die Arbeit d^s Windes, be- 
ziehentlich des vom Winde fortgetragenen Sandes, der eine oder andere von 
diesen Schottern ist ebenfalls scharfer Schotter, obgleich man so schöne 
fettglánzende Fláchen, wie an einzelnen dts Strázsaberges, hier nicht an 
denselbcn findet. 

Ich halté die Hypothese für die wahrecheinlichste, daB das Grund- 
gebirge auf der südöstlichen und südlichen Scite von Nagybakón}' am Ende 



^ K. V. Papp : Dnikantc-r auf den tiiisiiut'ii St(|)])iii Umi:íuiis. Sujntliincnt zur 
Földtani Közlöny Baiul XXTX, 1899, ra<í. 193-20:5. MU Taf.ll. 



DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. 323 

des Térti ars oder am Anfanfí des Diluviunis betráchtiich tieíVr gesunken ist 
und vielleiclit zii gleicher Zeit, alsó evontuoll geradí- ziu" Zeit der groBen 
Grrabenverwerfungen, der Schauplatz positiver Niveauveránderung des 
Grundgebirges der nordöstlichen Seite gewesen ist. Mit dieser Hypothese 
alléin lieBe sich die ini stratigraphischen Teile erwáhnte dui'cb die groBe 
Höhe des Congcria ungula caprae-Niveaus auftaucliende Scbwierigkeit unter 
Beláss ung der vollcn Gültigkeit der von Halaváts— Lőrenthby gescbaf- 
fenen Horizontierung annehmbar erkláren. 

Hinsicbtlich der Máchtigkeit der uiiser Gebict aufbauenden 
pannonisch-pontischen Bildungen ist folgendes zu sagen : Lóczy schátzt 
(1. c. pag. 400) die Máchtigkeit der am Eande des Ungariscben Alföld 
ini Distriktc jenseits der Donau sich ausbreitenden pannonischpontischen 
Schichten auf 250—800 m, jené auf der nordwestlichen Seite des Nagy- 
bakony oder am östlichen Eande des Kleinen Alföld hingegen — auf 
Grund der bei Bakonyszentlászló durcligeführten Schurfbohrung auf Kohlé — 
auf weniger, ebenso jené bei der Eisenbahnstation Bakonyszentlászló. Drei 
Kilométer vom Fufie des Bakony hat man in 215 m Meereshöhe (im Jahre 
1898) auf Kohlé gebohrt und das Bohrioch envichte in 170 ni Tiefe (das ist 
in 45 m Höhe über dem Meeresspiegel) den Dachsteinkalk, der an diesem Orte 
das Liegende der pannonisch-pontischen Schichten bildet ; aus der 293 m 
betragenden Meereshöhe des Vai-sányer Kinotaberges (der noch von panno- 
nisch-pontischen Schichten bedeckt ist) ergibt sich nach Abzug der Meeres- 
höhe der Bohrung (293—45 = 248) eine Máchtigkeit von rund 250 m für die 
dortigen pannonisch-pontischen Schichten. Auf áhnliche Art erhált man die 
betráchtiich gröJBare Máchtigkeit in unserem Gebiete, da ja die auf unserem 
Gebiete aus einer Meereshöhe von 173 m auf 210 m Tiefe niedergebrachte 
Bohrung (37 m unter dem Meeresspiegel) das Liegende der pannonisch- 
pontischen Schichten noch nicht erreicht hat. Rechnet man nunmehr diese 
absolute Tiefe von 37 m zu dem höchsten, noch von pannonisch-pontischen 
Schichten aufgebauten Punkte der Gegend hinzu (Szent Pálhegy, 318 m 
Meereshöhe), so erhált inan 355 m. Und dies ist die Minimaikalkulation. 
Dieser Wert wüi'de gewiB ein höherer werden, wenn die Bohrung wciter 
fortgesetzt würde. Nimmt man aber auch die für das Ende der Pliozánperiode 
vorausgesetzte positive Niveauveránderung des Grundgebirges mit in Etch- 
nung, so wird dieser Wert noch gröfier. Ali dies zusammengei'aBt, bin ich 
geneigt, die ursprüngliche Máchtigkeit der pannonisch-pontischen Schichten 
unseres Gebietes auf 450—500 m zu schátzen. 

Mit dem Obigen konnte ich das Eesultat meiner in der Umgebung von 
Pannonhalma durchgeführten geologischen Forschungen zusammenfassen. 
Wie bescheiden dieses auch sei, so hat es doch in etwas, wenn auch nur mit 
einem winzigen Körnchen zu jenem groBen Mosaik beigetragen, dessen Steiue 
die keine Mühe scheuenden Forscher der Geschichte unserer Erde schon zu 
Tausenden zusammengetragen habén, um uns künftighin — gehörig geord- 
net — ein harmonisches, reines Bild von der mit geologischer Zeit gemessenen 
ganz nahen Vergangenheit unserer heimatlichen Erde zu bieten. 



LEIPSANOSAÜPiUS N. GEN. 
IN NEÜER THYREOPHORE AÜS DER GOSAU. 

Von Dr. Franz Baion Nopcsa.^ 
- Mit der Tafel III. - 

Bei der Durchsicht des Ausscliusses der fossileii Eaptilreste der geolo- 
gischen Sammlung des Naturhistorischeii Museums in Wien fand sich auch 
ein als Iguanodon bestimmter Zahn, der laut E:iquette in der Kohlé der Grosau- 
formation bei Frankenhof bei Piesting gefunden und vom Hofniuseuni 1861 
aquiriert wuide. Er stamnit alsó aus derselben Zeit, in der das in der Wiener 
Universitátssammlnng aufbewahrte, lei der sehr verwahrlogte 
Eeptilienmateria] gefunden wurde. Die Scbrift der Etiquette ist jené Buxzels. 
Wahrscheinlichist dies jener Zahn, der in 1859 von Stoliczka entdeckt und 
von BuNZEL am Anfange seiner Arbeit über die Reptilien der Gosauin 1871 
als Iguanodonzabn erwábnt wurde. 

Eine UnteKucbung des Stückes ergab auf den ersten Blick, dali die 
Bestimmung des Zahnes als Iguanodon falscb ist. 

Das Stückist 12*7 mm láng, 6'5 mm breit und an seiner dicksten Stelle 
4*2 mm dick. Es bestebt von oben nacb untén aus drei, gut abgegrenzten 
Teilen : námlich einer von innen nach auBen abgeflachten lanzettförmigen 
Krone, einem horizontal verlaufenden geblábten Cingulum und einer cylinder 
förmigen Wurzel. 

Die lanzettíörmige Krone bestebt aus je einer áuBc'ren und einer inneren, 
dreieckigen, oben zugespitzten Fiácbe, als AuBenflacbe betracbten wir dabei 
jené, welcbe die Kauflácbe aufweist. Der Emailbelag ist allentbalb nur dünn, 
die Oberfláche des Zabnes ist daber nicbt besonders glánzend, die Bánder 
der Krone sind gescbárft und komprimiert, es sind an ihnen beiderseits eine 
Anzahl von Zacken mit dazwiscben gelegenen abwárts gerichteten Kerben 
sichtbar. Die Kerben greifen sowoiil auf die Inneiiseite, als aucb auf die AuBen- 
seite des Zabnes über. Beijedem Zacken liegt die Spitzeauf dergegen die Zahii- 
achse gerichteten Seite, der andere Rand ist schwach gerundet, jeder Zacken 
ist daber auf diese Wcise asymmetrisch. Bei sehr starker Vergr()Ö3rung 
erscheinen die Zacken stumpf, ihr Querechnitt rund. Leider fehlen die Spitzen 
einiger Zacken, doch laBt sich feststellen, daB auf jedem Rande des Zahnes 
6—7 Zicken existierten. Die beiden prezábnten Ránder treffen an der Krone 



^ Vor;L;ctraL;(ii in dr Fachsity.uiií? von 5. Juiii 1Í)I8 d t Ungarischiii Geologischm 
Gfsrllschaft. 



LEIPSANOSAURUS N. GBN. 325 

in einem ungefáhr 70 grádigtn Winkel zusanimen. Die zwisclien diesen 
Kándern liegeiide FIáche der Innenseite ist von untén na eh oben etwas gegen 
rückwárts gebogun, alsó asynimetrisch und transversal etwis gewölbt, doch 
zeigt die Wölbung in der Mitte eine dreieckige fást bis an die Krone reichende 
Abflacbung. Gegen die Eánder nimmt die AVölbung rapid ab. Da die AuBen- 
seite des Zahnes fást flacüist, ergibt sicb, daB l^'ide Zihnránder je eine schar- 
tige Schneide bilden. _ 

Die AuBenseite des Zahnes ist nocb flaclicv a Is die Innenseite. Sie wird 
fást zur Gánze von zwei lánglichen, ebenen Flácben eingenomnien, an denen 
das Email des Zahnes stellenweiso aussetzl. An dem untenn Ende dieser 
beiden, untén abgerundeten und in das Dentin des Cingulunis stark ver- 
tieften Pláchen íeblt das Email völlig. Unter dem Mikroskope kann man 
erkennen, da6 das Email des Cingulums gegen diese Flácben wie abgestenimt 
erscbeint und seinen Durchschnitt zeigt. Zwischen den beiden unt(íren Ab- 
rundungen der vertieften Flácben ragt ein emailtragender spitzer Vorsprung 
des Cingulums vor. Die Kanté, lángs der die beiden vertieften Flácben an- 
einandeKtoBen, ist schwacb gerundet und es ergibt sich, daB diese Flácben 
die Kaufláchen zweier Zábne des Gegenkiefers sind. Dies weist auf ein Alter- 
nieren der Záhne des Ober- und Unterkiefers liin. 

Weniger gut als die Krone ist das Cinguluni erbalten. Das nieiste davon 
ist auf der Innenseite bemerkbar, auf der AoBenseite wmde es durcli die 
bis an den oberen Teil der Wurzel reicbenden Kaufláchen entfernt. Das 
Cinguluni der Innenseite ist etwas gebláht, in der Mitte weniger als gegen 
die Eánder, es bildet auf diese Weise auf der Innenseite des Zabnes einen 
Wulst mit zwei stunipfen aber immerhin gut erkennbaren seitlicben Höckern. 
Von diesen Höckern zieben sicb zwei Kantén auf die rundé, wenig gut erbal- 
tene Wurzel. Diese zeigt schwacb nierenförmigen, bezw. bobnenförmigen 
Querscbnitt und zwar entspricbt die fia ebe S^ite der Innenseite des Zahnes. 

Das Vorkonimen einer tbtcodonten B.'festigung zeigt, daB unser Zabn 
wobl von einem Dinosauvier berstammt, die spárlicben Ki'i'ben an den Eán- 
dern stelleu ibn zu den Ortliopuden, der Mang(4 eines starken Mediankieles 
sowie der Mangel einer einseitigen Email ve rteilung trennen ibn von den 
Ornithopoden. Dies alles bringt ibn zu den Thyreopboren. 

Wie aus der Tafel III. erkennbar, kanu man unter den Záhnen der Tbyreo- 
phoren recht mannigtacbe Typen erkennen, infolge der Arbeiten von Marsh 
und Lambe herrscbt aber genule liei ibnen in der Nomenklatur ein wenig 
erbauhches Dm'cbeinander. Bei der Klárung dieses Durcheinandei's erwarb 
sicb zwar B. Brown recht erhebliche Verdienste, eine Eevision aller der 
Zahntypen sebeint aber dennocb nötig. 

Der álteste tbyreopbore Zabntypus ist jener von Scelidosam'us. (Fig. 2) 
Eine langgestreekte Krone zeigt bier in ibrer oberen Hálfte Zinken, die 
beiden untersten Zinken sind besonders stark entwickelt. Eben dieser 
Zabntypus zeigt sicb bei Echinodon BecUesi&us den Wealden Englaiids.(Fig. 3) 

Einen völlig anderen Typus zeigt der Palaeoscincus costatus Lbidy's. 
Die Krone dieser Zahnart ist transversal recht bedeutend komprimiert, an 

ioldtani Közlöny. XLVllI. köt. 1916. 22 



326 Dí FEANZ BAROX NOPCSA 

ilirer Basis ist eiji wohl ausgeprágtes Cinguluin bemorkbar, die Zinken an 
den Eándern reicheii bis au das Cingulmii be rab und dt-r Uniriss der Kroiie 
ist U'dfutend iiiedriger als bei der zuvor erwáhnten Foim. (Fig. 4) 

AuBer Palaeoscincus costatus'ist zu diesem Typus offenbar a uch Priconodon 
zustelkm, (Fig. 5) aulj.Tdein aber, wie sclion Hatscher zeigte. aucb der Zabii, 
den Lambe fá'scblicb seiiiem Euoplocephalus (= StereoceijJiálus Lambe) 
zuschrieb. (Fig. 6) Eine iioch tiefere Krone als beim Typus Palaeoscincus sieht 
iiian beim Zahntypus von Stegosaurus. (Fig. 8) Die Zahnböbe ist bei diesem 
T.ypus viel kleiner als die Breite ; der UmriB der Krone ist fiacher als bei 
Palaeoscincus, an Stelle der transversalen Kompression ist eine transversale 
B'ábung des Cingulum bemerkbar. Lifolge ilirer ge ringen Hőbe bildet die 
Krone nur eine kleine Kappe, die auf einer groBen Wurzel aufsitzt. Zum 
Zűintypus Stegosaurus stelle ich aucb Marsh's Zahn von Palaeoscincus 
latus (Fig. 1) . Wie die Schádelreste beweisen, gebören die bisber erwábnten 
Zábne in die Familie der Stegosauridae, von den Záhnen der AcantJiopliolididae 
und C eratopsidae sind sit' mc\ú miwesentlich versebieden. 

Innerhalb der Acanthopholier und Ceratopsier sind drei Zabntypen 
erkennbar : erstens ein gekielter, dann ein langgtstreckter wenig kompri- 
niierter, drittens ein kürzerer sebr stark komprimierter. Der mit einem 
Kiél vei"sebene, der nur bei den Oeraíopsienivo rkomnit. (Fig. 1) unterscheidet 
sich sehr gut von den anderen, di-r langgestreckte fand sichin typischer Form 
bisber nur bei dem Schádel von Ankylosaurus, der dritte kürzere und sebt 
stark komprimierte ist scbon seit langem bei Acanthopholis bekannt. Der 
Typus Acanfhopholis erinnert in vielem an den Typus Diracodon-Palaeo- 
scincus und um diese drei Typeii babén wir nun allé nocb nicbt besprocbenen 
thyi'eophoren Zábne zu gruppieren. Den abweicbenden Ceratopsier-Typus 
zu erörtern erscbeint überfiüssig, unsere Aufnierksamkeil kann sicb auf die 
niittelkiellosen Zábni' redu/ienn. 

Lambe-s Palaeoscincus rugosus (Fig. 11) stelk-n wir infolgr seincr Umrisse 
und S( iner Kompression in die Nábe von Acanthopholis. (Fig. 10) Die Skelettrest* 
von SíegopeZía erinnern an den englischen Poíacawí/ms, drr Zahn von Stegopélta 
(Fig. 12) erinnert an die von Seeley dem Struthiosaurus zugescbriebenen 
Stücke. (Fig. 11) Zusamnien mit dem Zahn von Palaeoscincus rugosus hat 
Lambe ein Stegoceras genanntes Schádeldacb gi'fundcn. Siebenbürgische Funde 
bcWioscn die Zusammengebörigkeit der Struthiosaurus-iwW^en Scbádclbasis mit 
/S'íegfocems-artigem Schádeldacb und Poíocawí/ms-a rtigem Skelett und infolge 
dieser Beobachtung ist Lambe's Palaeoscincus rugosus mit Stegoceras zu verei- 
nen. Die Zahnreste der Acaiithopholididae wiieihi] sich so auf die Gattungen 
Acanthopholis, Struthiosaurus, Stegoceras und Stegopélta. 

Grüfi?re Ábnlicbkcil /.u den Acanthopholididae als zu den Ceraiopsiern 
zeigen a uch die Zábne von Ankylosaurus. 

Ankylosaurus isi, wie das Schádeldacb zeigt,ein sehr naher Verwandter 
von Euoplocephalus. Na he zu Ankylosaurus steht wieder der Zahn von Sarco- 
lestes. (Fig. 16) Als ich die Systematik der Dinosaurier iu 1917 untersuchte, 
bi( It icli ea für gui, Sarcolestes wegen seines gepanzerten Unterkiefei's mit 



LEIPSANOSAURUS N. GEN. 327 

Vorbelialt zu den Scelidosauriern zu stellen, doch ciwahulc icli bei dieser 
Gelegenheit auch, daB der Mangel eincs Kronfortsatzcs (bigefífii sproche. 
Eine seither bekannt gewordene Abbildung des Ankylosaurus-JJntvr'kieiers 
ermöglicht die systematische Stellung von Sarcolestes zu Ixstiiimieii. Sar- 
cólestes gebört, wie sein Untorkiefer zeigt, nicbt zu den Scelidosauriern, son- 
devn in die Nálu' von Ankylosauríis. Auf diese Weise ergibt sicb auch í'ür die 
Ankylosaurier ein gut mnscbriebener Zabntypus. Zu diesem Typus ist unser 
lu'uer Grosau-Zabn zu stellen. Da von Seeley auBer Struthiosaurus aus der 
Gosau auch ein zweitev Hoylosaurus ischyrus genannter Thyreophore erwáhnt 
wird, liegt es scheinbar auf der liand, unseren neuen Zabn mit Hoflosaurus 
7AX vereinen, doch eine kleine Üborlegung genügt, ani die UnzweckmáBig- 
ki'it so eines Vorgehens zu beweisen. Abgesehen davon, daB der Name Hoplo- 
saiirus von Gebvais .^chon für einen Sauropoden verwendet -wurde, basiert 
Sebley's HoplosauT'us nur auf fást unerkennbareu Pragmenten, und wenn 
auch die Tatsacbe, daB sie von einera gröBeren Tiere stanimen, über jeden 
Zweifel erhaben ist, so sind sie zur Bestimmuing der systematischen Zoge- 
hörigkeit von Hoplosaurus durchaus nicht geeignet. lm Gegensatze zu ibnen 
i?t der neue Zahn recht typisch. Ein spáteres Vereinen zweier Namen bringt 
nun immer weniger Unheil als ein nachheriges Trennen, der Beleg für diese 
Behauptung ist durch das Palacoscincus-JJnheil der vorliegenden Arbeit 
vollkonimen gégében und infolge aller dieser Umstánde ist ein Vereinen des 
neuen Zahnes mit Hoplosaurus als unzweckmáBig zu verwerfen. 

Infolge seiner fragmentáren Natúr will ich den neuen Zahn der Gosau 
Leipsanosaurus noricus nennen.^ Da er zu den Ankylosauriern gehört, ist 
eine neaerliche Besprechung der Systematik dieser i}i Bezúg auf Schádelbau 
seit 1917 besser bekannt gewordenen Tiere nötig. 

Eine Aboildung eines vollstándigen Ankylosaurus-Sich'ádeh ist in dem 
Bchon 1915 erschienenen, mir aber infolge der KriegsTvirren ei"st 1918 bekannt 
gewordenen Bucb Matthews ftDinosaursD enthalten ; aus dieser AbDÜdiing 
ist folgendes zu erkennen : Der Scbádel von Ankylosaurus beste bt aas einem 
gebláhten und mit irreguláren Plattén bedeckten fronto-nasalen Abschnitt, 
der vorne und seitlich steil zur Kieferregion abfállt und rüc kw árts aus ein er 
sich gleicbfalls senkenden Parietalregion,die von zwei auswárts und schráge auf- 
wárts und gegen rückwárts gerichteten dreieckigen Sta ebein flankiert ist, die 
Stacheln verbinden sich mit breiter Basis mit der Parietalregion.Auch mit den 
Jo eh bogén ist ein dreieckiger, gegen rückwárts und untén gerichteter Staohel 
verbunden. Dieser Sta ebei vereinigt sich mit dem oberen und infolge dieser 
Verbindung ist auch die seithche Scbl&fenöffnung auBen überdeckt. Stru- 
ihiosaiirus iát von Ankylosaurus einigermaBen verechieden. Die fiontona- 
sale Eegion und die Senkungen des Parietale ist bei Ankylosaurus und Stru- 
thiosaurus ungefábr die gleiche, die Bedeckung der oberen Schláfenöffnungen 
ist in beiden Formen vorhanden, betrachtet man aber die bei Ankylosaurus 
mit Stacheln Dewáürten Eegionen, so sind ünterschiede bemerkbar. 

^ xó Xefj/avov das Bruchstück. 

22* 



328 Dl FRANZ BÁRON NOPCSA 

Au Stelle der oberen latemlen Sfcacheln zeigt der ScbSdel von 
Struthiosaurus eine gleichförmiífe Rundung. Hinter deu Jochbogen ist ciné 
spaltfönuige untere Schláfenöffnung benierkbar, an Stelle des Jugalstachels 
ist ein verbreiteter und mit Rauhigkeiten überwucherter Jochbogen bemerk- 
bar; diese Rauhigkeit weist auf einen mit dem Jochbogen nur durch Ge- 
webe verbundenen Stachel. 

Der weniger entwickelte Schádelpanzer verleiht dem Schádel von 
Stritthiosaurus ein einfacheres Gepráge, der Zahnbau und Skflcttbaa ist bei 
dem Struthiosauru?-ábnlichen Acanthopholis und bei Ankylosaurus in vielem 
prinzipiell der gleiche ; so z. B, in Bezúg auf Scapulo und Wirbel. Infolge 
dieser Beobachtungen rückt Ankylosaurus von den Ceraio'psiern ab und 
'.n die Náhe der Aeantho'phoUer. 

Die zunebmendc Überdachung der Schláfenöffnungen bei Strwhio- 
saurus und Ankylosaurus findet ihr Analógon bei den lebenden Lacerten. 
Bei den meisten Lacerten ist bloB die obere Schláfenöffnung von Knochen- 
panzer überdeckt, bei Lacerta océllata und einigen anderen Formen ist jedoch 
auch die seitliche Scnláfenötfnung sekundár duich Panzerstücke geschlossen. 

Der Formenreichtum der AcanihophoUdidae wird auf diese Weise unun- 
terbrochen gröBer. Zu den Formen mit vogelartiger Schádelbnsis und offenen, 
seitUchen Schláfenöffnungen treten nun solcne mit ?tacüelbewálirtem, se- 
kundár ganz überdecktem Scliádel. Hoplitosaurus, Polacanthus, Acantho- 
fholis. Stegoceras. Struthiosaurus und möglicherweise Stego-pella bilden wohl 
die Unterfamilie Acanthopolididae, Euoploce'phalus, Ankylosaurus, Sarcolestes 
und Lci'psanosaurus wohl eine zweite Unterfamilie : die Ankylosaurididae. 
An diese UnterfamiUen schlieBt sich die dritte Unterfamilie Htjlaeosauri- 
didae. Wie weit die eine oder andere dieser Gruppén mit den Nodosauricrn 
ident ist, das habén in Zukunit die amerikanischen Paláontologen zu ent- 
scheiden. Palaeoscincus, den ich 1917 noch zu den Aeanthopholididae stellte, 
gehört, wie schon evwáhnt, wabrscheinlich zu den Stegosauridae. 

Allé diese Beobachtungen machen eine partielle Re klassi fi kation der 
Thyreophoren nötig. Zwischen die Unteifamilien Scelidosaurididae und 
Stegosaurididae schiebt sich die neue Unterfamilie Palaeoscincidac; die 
Acanthopholier vermehren sich um die Unterfamilie Ankylosaurididae 
(? = Nodosauridaé), bei den Ceratopsiern bleiben nur die Unterfamilien 
Stenoplyxidae und Ceralopsidae. 

Die Annahme, daj3 Ankylosaurus dem Ursprunge der Ceratopsier na he 
siándi', muB fallen gelassen werden ; bei dem beiden Gruppt>n gemciinsamen 
Nackenschutz handelt es sich nur um eine konvergente Bildung. 



^; KUHZE MlTTKILüNíiEN. 

Über eiii Vorkoniiiien von Granditlierit bei Helpa 
iiu Komital Gömör. 

Von Dr. C. Hlawatsch in Wien. 



Gelegentlich einer Besichtigung des Kiesvoikommens von Helpa an 
den SüdabhSngen des östlichen Ausláufers der Niederen Tátra wurden einige 
Belegstücke gesammelt, derén mikroí?kopiscbe Untersucbung einige interes- 
sante Mineralien erkennen lieB. 

Die Kiese treten dórt in einem feinkörnigen grauen Gestein, das deut- 
liche Scbieferung zeigt, als Iniprágnation, welche teilweise die anderen Mi- 
nerale gánzlich verdrángt, auf. Es ist bauptsáclilich Magnetkies, in gerin- 
gerer Menge Seb we felkies . Zwei Vorkommen sind bekannt, sie treten am West- 
und Ostgebange einer pteilen Runse, SO-bcb einer Jagdbütte im Jagdgebiete 
Kolesov des herzogl. Koburg 'seben Revieres aiif, in einer Hőbe von etwa 
1300 m ü. d. M. Am westlicben Vorkommen, dessen begender Teil stark oxy- 
diert ist und vormals woblzurScbüriung auf Brauneisen Gelegenbeit gab,wie 
alté Haldenreste zeigen, siebt man nur mebr einen AufscbluB, am östlicben 
ist aucb nocb ein altes Stollenmundlocb erkenntlicb. Dap Streicben der bei- 
den Vorkommen lái3t auf starke Störungen scblieBen. Wábrend beim west- 
licben Vorkommen ein Streieben nacb !*» und 40® östücbes I'allen konsta- 
tiert wurde, ergab sicb beim östlicben Str. &^ Fallen nacb Süd, in einer 
Bank wenig unterbalb desselben Str, 22^, Fallen 60° nacb Nord, dieser 
parallc;! gebt die Senieferung des Gesteines, das makroskopiseh an einen 
Hornfels erinnert. 

Mit der Lupe erkennt man aucb bláulicbe Korner, wesbalb der Verf. 
die Vermutung ausspracb, daB ein Cordierit-Hornfels vorliegt. Etwas weiter 
oberbalb stebt ein Glimmerschiefer mit groBen Quarzknauem, die aber aucb 
blaugraue Farbe aufweisen, an. Die mikroskopiscbe Untersucbung liefi nun 
Cordierit niebt mit Sicberbeit erkennen, von Pleocbroismus waren keine 
Spuren zu entdecken ; allé anderen Eigenscbaften lassen ibn ja von Ortbo- 
klas, soferne derselbe keine Spaltrisse zeigt, scbwer unté rs ebei den. Aucb 
die Umwandlung in Glimmer ist fást ganz ábnlicb und solcbe zum groBen 
Teil in Maskovit umgewandelte Partién fanden sicb vielfacb vor, z. T. mit 
Spuren einer verwascbenen Zwillingsstreifung, die auf Cordierit bátte deuten 
können . 



330 KURZE MITTEILUNGEN. 

Das vorwiegendste Mineral dieser Gesteine war Quarz, der eine eigen- 
tümlicbe, au die Perthitspindeln erinnernde Streifung schon im gewöhu- 
liclieii Lichte zeigte, er war stellenweiso zertrümmert oder wies undulöse 
Auslöschung aiif. Nebeu Quarz waren háiifig das oberwábnte, vielfach in 
Miiskovit umgewandelte Mineral, das sich wohl bisweilen diirch scharfe 
Spaltrisse als Ortlioklas erkennen lieB. Daneben kommt wobl seltener auch 
ein Plagiüklas basiscber Oligoklas, bis Andesin (Amlöscbung im Schnitte 
_L M und P ca 20-30°) vor. 

Weseutlicht; Gcmengteile sind ferner Biotit, Muskovit und ein im 
SchUff farbloser, in ziomlichen Mengen vorhandener Granat. Nebengemeng- 
tt'ile sind : Tremolit (stellenweise reicher angesammelt, an anderen Stellen 
fást fehlend) und die oben erwábnten Eaese. Der Magnetkies zeigt nirgends 
deutliche Krystallformen. Akzessorische Gemengteile sind noch Titanit, 
mit eineni auffallend starken Pleochroisnius, a farblos, y braunviolett. In 
eineni Schnitte, der diese beiden Farben besondore deutlich zeigte, verliefen 
auch ziemlich scharfe Sp'^ltrisse, Strahlen -L hiezu schwingend waren braun- 
violett, il farblos. Die Sp-Utiisse dürften alsó wobl nicht dem Prisma ent- 
sprechen, sondern der sekundáren Gleitfláche (vgl. Kosenbusch— Wülping 
Mikroskop.-Physiographie II. Aufl. I. 2, pag. 294). Der Pleochroismus war 
fást so stark, wie ])ei mitteltief gefárbten Turmalinen, stárker als bei vielen 
Andalusiten. Ferner traten nicht wenige sechsseitige Graphitbláttchen auf, 
die auch im Quarz mit scharfen Tafelflácben eingeschlossen waren. 

Das interessanteste Mineral, das leider nur in einem einzigen kleinen 
Durchschnitt, in einem Schiiffe vom östlichen Vorkommen beobachtet 
wurde, zeigte folgende Eigenschaften : Hehe Lichtbrechung und Doppel- 
brechung, scharfe Spaltrisse, denen || die Auslöschungsrichtving y verlief. 
Pleochroismus nicht sehr stark, aber deutlich: a hellblau, ;- hellgrünlich, 
lm konvergenten Lichte zeigte es das Bild der opt. Normálé oder höchstens 
einer sehr stumpfen Bissectrix (+), —a liegt in der Richtung der fallenden 
Interterenzíarben. Na eh dicsen Eigenschaften (unter Deutung des Liter- 
ferenzbildes als opt. Noniiale) ist auf Grandidierit zu schlieBen, dessen Vor- 
kommen in Ungarn hier wohl zueret beobachtet sein dürfte. 

Das ganze Gebiet verspricht übrigens einer genaueren Untersuchung, 
als dem Verf. wegen Zeitmangels möglich war, noch recht interessante Er- 
gebnisse. 

Kassa, Október 1917. 



C) MLTTJ^IILÍJNGRN AÜS DEN FAGHSITZUNGEN. 

III. Faclisity.iiiKj a III 20. Alíir/ lí)i8. 

Prásideut: Hofrat Dr. Thomas von Szontac.h. 

1. Dr. LuDWiG von Lóczy sen. spricht in seinem Vortrag: «Dei- vulkanische 
Kráter des St. Anna-Sees» über den Vulkaniíiinns des St. Anna-Sees, des Csornái 
imd des Büdöshegy. Vortragender weist darauf hin, dal.) du' von dieser vulkanolo- 
gisch auBerordentlich interessanten, so wie aueh von der so groBe Wichtigkeit 
liesitzenden Berggruppe des Hargitta-Andesites vorhandenen literarischen Daten 
überaus lückenhaft und systemlos sind. Seit einem Jahrhundort habén tüchtige 
Naturforscher, darunter Geologen mit groBen Namen, wie Boué (1833), Grimm 
(1837), Andrbe (1853), B'. v. Orbán (1869), Haubr und Stache (1863), Fh. Hek- 
BiCH (1878), A. KocH (1900)^ diese Gegenden.besucht. SamtHche Beobachter jedoch 
habén denselben Weg eingeschlagen, den Weg von Tusnádfürdő nach Büdöshegy 
(jetzt Bálványosfüred) oder von Kézdivásárhely nach Bükszád. Hieraus ist es be- 
greiflich, daB die auffálligen Schönheiten der Gegend, der petrographische Typus 
und die Verschiedenheiten der vulkanischen Gesteine Aufklárung erhielten, daB 
■\\dr aber über den vulkanologischen Aufbau, die Al)l;'g(aung und die Alters- 
verháltnisse der hinausdriingenden LavaniMS&en, der ausgeschleuderten Bims- 
stein-, Lapilli- und brotlaibförmigen GeschoBbomben vergebens Aufklarungen 
in den Beschreibungen suchen. Vortragender betont, daB die eingehende Unter- 
suchung der vulkanischen Berggruppe náchst dem St. Anna-See eine dringende 
Aufgabe für die ungarischen Geologen bildet. Er führt jené Punkte auf, iiber 
die man sich vor allém anderen GewiBheit verschaffen niüsse. Dei. St. Anna-See 
und der Mohos-See scheinen Explosionskrater zu sein, die schrág nach Süden, 
beziehungsweise Südosten in die Höhe explodierten, dabei Asche und Lapilli 
ausschleudernd. Gegen Bükszád, sowie gegen den Büdösheg}'' hin sind die Ijeiden 
Kraterránder sehr niedrig und auf der gegen Bükszád abfallenden Lehne lie'gt 
dick die bimssteinige vulkanische Asche. Li der Nahe von Tusnádfürdő begeg- 
net man radspeichenartig verlaufeuden Gráben, die wirkliche Barrancos darstel- 
len ; in ihren Öffnungen finden sich die brotlaibförmigen Geschos e, Ebenbilder 
der vulkanischen Bőmben der eolischen (liparischon) Inseln. Der Tusnáder Eng- 
])aB des Olt sebeidet ziemlich scharf die Vulkangruppe des St. Anna-Sees von den 
Amphibol-Pyroxenandesit-Konglomeraten des rechtsufrigen Hargitta. ;\íor- 

^ Eine überaus vevdÚMi.stvolIc hidrogiaphicchc Sludic über der St-Aiuia-Sec i.->t von 
Dr. JosEF Gelei m Bánd XXXVII. (1909) pp. 177-201 'd*er Földrajzi Közlemények ver- 
öffcntlicht. (Siehe auch Abrp}.'ée du Bulletin de la Socié é Hongroise de Géographie). 



332 >riTTEILUXC!EN AUS DKN FACHSITZUNGKN. 

dliolü'nsch sticlit die Gruppé des Csoiuá', Tácza, Vértelő, Bálványos mid Büdös, 
wie allé derart stark wegliederten kegelförmigen Berggruppen stark vom breit- 
rückigen Hargitta ab. 

J. Budai flS81), M. Pálfy (1899) und A. Koch (1900) habén die Ande- 
site des Hargitta und St. Anna-Sees studiert. Durch diese Studien wurde das 
Gestein des St. Anna-Sees und des Nagy-Morgó als ein viel saurcres Gestein 
als d< r Andesit des Hargitta erkannt. lm Hargitta ist der Amphibol und Pyroxen- 
andesit, in der St. Anna-See-Gruppe und im Nagy-]\lorgó dagegen der Biotit- 
andesit mit groBem Kieselsáuregehalt vorheirschend. Der Nagy -Morgó mit 
seinem saueren Andesit auf der rechten Seite des Olt, neben der Málnás- 
Barother StraBe liegt ' als sichtlich jüngere.- Ausbruch ; uf dem Karpathen- 
sandstein, Unter den Kuppen des St. Anna-Sees breitet sieh rings um l)ei Lázá}- 
falva, Feltorja, Bálvánj-.ií-', Büdösíurdu und aucli bei Bükkszád der Karpathensand- 
stein aus. Im Jahre 1914 liabe ich oberhalb Kézdivásárhely und Ihs zum Szemes- 
mosófürdő in löBförmigen Terrassenwánden aus einzelnen Lappén bestehende 
dünne Schichten von Bimsstein gefunden und fand ich auch die Kézdivásár- 
helyer Terrassen aus vulkaniseheui Matéria! liestehend. Auf meine Anregung hat 
der jetzige Bürgerschuldirektor Johann Bányai in Abrudbánya die geologischen 
Verhaltnisse der Gegend von Kézdivásárhely untersucht und konnte im Jahr- 
gange 1917 des Földiám Közlöny noch eingehendere Daten über die im Pleis- 
tozán oder Pliozan befindlichen Bimsstein- und Lapillilager mit < d( i . 

Die postvulkanische 1 Produkte der Büdösbarlang und des Futásfalvaer 
Pokolvölgy (Dr. Karl v. Papp, Földt. Közlöny Jahrg. 1912) und die eigentüm- 
lichen Ordnungswidrigkeiten im Tusnáder EngpaB, sowie die zerbrochene Be- 
schaffenheit weisen nach der Auffassung des Vortragenden samtlich darauf 
Ilin, daB sich um den St. Anha-See eine sehr junge morog, ne vulkanische Gruppé 
mit Volcano-Typus l)efindet. Solelie Ausljrüche jüngeren Alters vermutét er 
auf dem Geréczegipfel des ^larosfő, dann zwischen Boroz k und Maroskéve, auf 
dem Opcsinaberge. Die Entscheidung dieser Frageii gehört zu de i schönsten 
Aufgaben unter jenen, die in so groBer Anzahl vor den ungarischen Geologen 
stehen, 

Zu dem soeben gehörten Vortrage sprach Chefsekretár Dr. Kaül von 
Pait : 

Die kesselförmige \'ertiefung des St. Anna-Sees zeigt auf dem sie rings- 
hcrum umfassenden Csomáler Eücken einen zirka 1^4 k"^ Durchmesser messen- 
den Kraterrand mit einem zwischen 1100 — 1300 m Meereshöhe liegenden Hhig, 
der See s("ll)st, mit seiner 950 m betragenden Höhenlage, befindet sieh daher 
am Grundé ciiier -iOO m i'ihci'steigenden Vertiefung. Das Gestein ist ein bioti- 
tischer Am]jhil)ol-Andesit, wahrend sein Tuff um 2 — 3 km weitor auf dem Kar- 
pathensandstein lágert. Der NE-lich gelegene Mohos-See kann ebenfalls als ein 
anderer vulkanisclier Kráter angesehen werden, der nicht so typiseh is, aber 
dieselben Verhaltnisse zeigt. wie die trockene Vallcdi Ariccia und beim Laqo di 
Nemi im Albaner Gel)irge. Die neuesten vulkant)logischen Werke záhlen siimt- 
lirbf l)asaltische Vulkáné des Albaner Gebirges unter den Priniitivvulkanen 
aiil, alsü unter den Vulkancmbrios, die niindich d;(s Ergebnis cincr einzigen 



MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 333 

Explosion sind. und eben deshalb behielten sie ihre práchtigen maarartigen For- 
men. Auf dieser Basis können wir den St. Anna-See und die neben demselben 
befindliche flache Vertiefung des JMohos-Scheitols als die schönsten Beispiele 
von Primitív vulkánén betrachten. 

2. Péter Tueitz bespricht in seinem Vortrage die Zersetzung 
und V e r w i 1 1 e r u n g d e r G e s t e i n e. Die Veránderung und Zer- 
setzung der Gesteine geschieht in der Natúr unter der Wirkung zweier verschie- 
dener und voneinander abweichender Vorgiinge. Obgleich der die Zersetzung 
in Gang setzende und ausfübrende Faktor stets das Wasser ist, unterscheiden 
sich der Salzgehalt, der Warmegrad und Gasgehalt dieses Wassers hinsicht- 
lich der Beschaffenheit und der Menge sehr voneinander. Gewisse genieinschaít- 
liche Züge und cheniische Áhnlichkeit besitzende Lösungswásser bringen áhnliche 
oder identische Produkte zuwege. Nach der cheniischen Struktur und iln-en sonsti- 
gen pbysikalischen Eigenschaften kann ich diese Produkte in zwei Gnippen 
fassen. In die eine Gruppé gehören die Zersetzungsprodukte der Gesteine, die 
Gesteine mit erdigen Substanzen; in die zweite Gruppé gehören die Produkte 
der Yerwitterung oder die urbareu Böden, die Varietaten der Untergrundböden 
und im engeren Sinne die Érden. 

Zur Kechtfertigung des oben Gesagten dient die Untersuchung des Haupt- 
faktores, des Wassers, die Feststellung des chemischen Baues in den verschie- 
densten Phasen de- Zersetzungsprozesses, ferner das Stúdium des aus der Zer- 
setzung des Gesteins sich auabildenden Materials vm erdiger Substanz. Das 
in der Natúr einen Kreislauf zurücklegende Wasser ist stets salzhaltig und bildet 
die Lösung von vielerlei Salzmischungen. Das Eegenwasser selbst ist auch salz- 
haltig, weii die Salze des Meeres darin schon enthalten sind wenn sich dasselbe 
in den hohen Kegionen der Atmosphiire zu Wolken verdichtet. Sein Salzgehalt 
wáchst nur noch auf dem Wege dadurch, daC es aus der Luft Staubkörnchen 
aufnimmt und diese auch auflöst. Der Salzgehalt des in der f esten Erdrinde sich 
bewegenden Wassers nimmt noch mehr zu, je tiefer es unter die Oberfláche 
dringt. In den tieferen Schichten werdtn auBer den Salzen auch noch Gase und 
-:;nv re Dampfe in das Wasser gtpresst, derén Teraperatur im Verhaltnis mit der 
Tiefe steigt. Die heiBen Dámpfe und Gase sind Produkte der postvulkanischen 
Tátigkeit. Die Nachwirkungen der heiJBen Dámpfe und Gase zeigen sich in den 
Ausströmungen. Li der demErlösehen des Vulk;ines folgenden Periode beobachten 
wir dreierlei Erscheinungen. Li der ersten Periode folgen unmittelbar nach der 
vulkanischen Tátigkeit pneumatologische Gasexhalationen ; die zweite Periode 
bildet der thermale Vorgang, dem die Thermalwásser ihr Dasein vordanken. Die 
dritte Periode ist die Zeit der Exhalationen der kalten Gase, derén Wirkmig sich 
in den Sáuerlingsquellen zeigt. Die Zersetzung der Gesteine wird durch die pneu- 
matologischen Prozesse eingeleitet und die zwei letzten Perioden hii durch blei- 
ben fortwáhrend die Veránderungsprozesse in Geltung. 

Die gesteinsbildenden Mineralien sind in mineralogischer Beziehung ent- 
weder kieselsauere MüieraHen oder Kit selsáure nicht enthaltende andere Verbin- 
dmigen. Ilinsichtlich der Gesteinszersetzung sind die Kieselsáuremineralien 
die wichtigsten. Es gibt schwer zersetzbare Almninium-Silikate, dies sind die 



334 MITTEILUKOEN AUS JJKX FACIISITZUXGEN. 

Feldsp te ; ferner in Salzsáure lösliche kieselsauere Mineralien, endlicb Magnesia- 
silikate. Hinsichtlicli der Art mid Weise (Ur Z-rset>ung der kieselsaueren 
]Mineralien begegnen wir zweierlei Ansichten. Eine Gruppé der Forscher erklart 
die Zersetzung dev Gesteiue als eine hydrolitische Zerteilung., eine andere hált 
dieselbe fiir eine partienwoise Veranderung ohne Auflösung. Der Vortragende 
bespricht hierauf auch detailiert die Grundprinzipien der beiden Erklárungen, 
sowie die Vorgánge der Zersetzung der kieselsauren Mineralien und gelangt 
hierbei zu folgenden Kesultaten: 

1. Die Zersetzung der Feldsp te, der KaolinisierungsprozeB, hat zur Zeit 
der pneumatolyíis'flien E Kwirkungoi begonnen und fand in den spateren Perieden 
ihren AbschluB. Der A n f a n g des Kaolinisierungsproze-ses falit offenbar 
mit den Fluorsáure-Exhalationen zusammen. 

2. Die Zersetzimgsprodukte der in 8alzsaure lüsUehen kieselsauren Alu- 
miniuinniineralien , die sogenannten Allopliantone, stehen sowohl in Hinsicht 
der chemischen Zusammensetzung, als ihrer Entstehungsweise den Überresten 
der Feldsp te gegenüber. Die Zusammensetzung der Zersetzungsprodukte des 
Feldspates ist nur wenig schwankend, das Mischungsverhiiltnis aller ist ein kon- 
stantes und ist das Resultat der in den tieferen Schichten der Erde vor sich ge- 
gangenen partiellen Zersetzung und x\uslaugiuig ; diese Zersetzungsprodukte 
sind nur in Scliwefelsaure löslich. Die chemische Zusammensetzung der Allo- 
pliantone ist mibestimm , in jedem einzelnen Produkte ist das Verbaltnis 
der biklenden Bestandteile ein anderes. Aber auch ihr Ursprung ist verschieden ; 
ein Teil von ihnen wurde nach der ganzlichen Auflösung aus der Mutterlauge 
ausgeschleden, ein anderer derselben dagegen hat sich durch Koagulierung 
kolloidaler Lösungen gebildet. Für ihr chemisches Verhalten ist es kennzeichnend, 
daB sie in 2ri2 prozentiger Salzsáure löslich sind und mit Salz'ösungen zusammen- 
geschüttelt, ihre Basen austaTischen. Eine kleine Gruppé der Forscher halt die 
Allophantonu für echte chemische Verbindungen mii einer deu Zeolithen iden- 
tischen Zusammensetzung, wáhrend sie andere als Absorptionsverbindungen 
von Kolloid-(jallerte')i qualifizieren 

Die Zersetzungsprodukte der Magnesiumsilikate sind zuni groJBen Teile 
Allophantone. Kaolin bildet sich imr selten aus ihnen, das heifit dann, wenn 
in dem zersetzten Gcstein genug Feldspat enthaltcn war und wenn die Zersetzungs- 
produkte der Magnesiumsilikate in der Umwandlmigsperiode aus dem Gestein 
aufgelöst -wurden. Das charakteristische Zersetzungsprodukt der Magnesium- 
silikate ist die K a 1 1 o e r d e. Sodann bespricht Vortragender die Struktur 
und die Arten der Umwandlung einzelner heimischer Kaolinlagerstátten. 
Die Verwitterungsprozesse vollziehen sich stets unter der 
kráftigen Mitwirkung der jeweiligen Pflanzendecke nahe der Erdoberfláche ; 
stets enthált der hauptsachlichste Wirkungsfaktor, die Bodenfeuchtigkeit. viele 
organische Verbindungen, auBerdem spielt beim VerwitterungsprozeB der Sauer- 
stoff eme Hauptrolle, wáhrend anláBlich der Gestemsverwitterung der Sauer- 
stoff zu den verwittemden Mineralien nicht gelangen kann. Dio Wirkung der 
Zersctzungsprozesse ini Gestein gelangt in den tiefsten Schichten der festen 
Erdrinde zur Geltung, beziehentlich breitet sich dieselbe, hier beginnend, nach 



MII Ti:i i.rxcK.N Ais |)i;n i' acii-itzinííiox. 335 

aufwíirts aus und erreicht die Evdoberflache nicht in allén Fallen. Die Verwit- 
terung der Gesteine geschieht demgegenüber an der Oberflacho dcr festen Erd- 
rindü und Ijreitot sich nicht tiefer hinalj aus, als auf welche Tiefe der Sauerstoff 
der Atmüsphiire hinal)wirken kann. Der vornehmlichste Unterschied ist jedoch 
in der Art der Auslaugung gelegen. 

Aus den zersetzenden Gesteinen werden die Alkalisilikate entweder zura 
Teil oder gánzlicli ausgelaugt. In den versvitternden Gesteinen dagegen bleiben 
die Alkalisilikate darin. Von dem Gehalte des verwitternden Gesteins an Alkali- 
silikat hilngt die im chemischen Sinne genommene Fruchtbarkeit des bezüglichen 
Verwitterungsproduktes al). In Orton mit sehr feuchtem Klima zeigt sich die 
Wirkung der Auslaugung iiur insofern, daB die Alkalisilikate aus dem oberen 
Niveau in den in 20 — 30 cm Tiefe beginnenden Akkumulationshorizont hinab- 
gespült wurden. 

In dem kaolinisierten Tcil de? zersetz'Un Gestenie? sind die anlaBlich 
dcr Zv'rs(-(/ung freiwerdenden alkalischen Silikate ni einer ein oder mehrere 
hundert Méter tiefen Schiclite ausgelaugt. 

Aucli l)ei der oberflat-hlichen Untersuchung zeigt sich ein auífallender 
Unterschied ; namentlich aus dem zersetzten Gestein ist das Eisen samt den 
alkalischen Silikaten ausgelaugt und das, was noch darin bleil)t, ist in Form von 
Oxydul darin enthalten. Im verwitternden Gestein dagegen ist immer mehr Eisen 
als ini ursprünglichen Gestein und l)inde sich in Form von Eisenoxyd im Ver- 
witterungsprodukt. 

Das die Erdoberfláche deckende Verwitteruugsprodukt richtet sich nach 
dem oberhalb desselben herrsehenden Klima, es gestaltet sich nach seinem Ge- 
práge. Die Beschaffenheit der in den Gesteinen befindlichen zersetzten Partién 
ist stets übereinstimmend mit der petrographischen Zusaramensetzung des zer- 
setzenden Gesteins. Das Klima vermag die Zusammensetzung des Zersetzungs- 
produktes in keinerlei Beziehung zu beeinflusíen. 

Die angeführten Tatsachen lassen die Trennung der zweifachen Prozesse 
und die Bezeichnung der Zersetzung und Verwitterung, sowie derén Produkte 
mit entsprechenden besonderen Namen als begründet erschienen. 

3. Dr. Elemér Vadász bespricht einige interessante Petrefakten aus 
dem Miozán von Ungarn und führt vor allém zwei interessante Exemplare von 
Gastrochaena duhia vor, die ; u-i dem feinen Kalkschlamm der oberen Mediterran- 
schichten von Budapestrákos, beziehungsweise in Dévényujfalu slanmu-n. 
Beidé Exemplare entsprechen der die von der Muschel gel)ohrten Höhlung aus- 
füllenden Substanz, reprásentieren daher eine PseudomorpJiose, aber aucli die 
Form des aus weicher Substanz gebildeten Sipho wird wiedergespiegelt. An dem 
einen Exomplar ist der zweite-iige Sipho wahrnehmbar, wahrend an dem anderen 
auBerdem noch die Form der kraftigen Kingmuskeln gut zu sehen ist. 

Vortragender demonstriert íerner die in die Gruppé der Alcymiaria gehörigen 
Bepriisentanten der Gattimg GrdpJmlaria, die in der Sandsteinfacies des Ober- 
mediterran von Szob, Mátraverebély und Kishajmás vorkoinmen. Die bisherigen 
Fragmente weisen mindestens auf drei Formen hin, derén Identifizierung mit 
den bisher bekannton Formen, teils wegen ihren abweichenden Querschnitten 
teds wegen ihrer fragmentarischen Beschaffenheit nicht durchführbar ist. 



33fi MirrKii.rNdKN aus dkx k m ii'^n/.r.xcKx. 

SchlieBlich Ijei^pricht Vortragender die Yerhaltnisse des heimischen Vor- 
kuiumens der zu den rankpnfüUigen Krebseii gehihigen Pyrgoma vnilticostatum 
und Ijetüut hierbei jenes aljhiingige Vorhiiltnis der Lebensweise (Epizoa), in wel- 
chem die^e in sánitlichen bisher bekannten lieiniischen Orten des Yorkommens 
mit den heliastraBaaitigen Korallen bestandig zu beobachten sind. Die Pyrgomen 
waren bisber aus dem ungariscben Miozan nicht bekannt ; Vortragender bat die 
erwahnte Art in zienilieh vielen Exemplaren aus der Leithakalkfazies von Kibice 
iru Hunyader, von j\íátraverebély im Nógráder und von Eákos im Soproner Komi- 
tate gesammelt. 

IV. FaclisilziiiKj ain JO. April 19 JS. 

Priisident: Hofrat Dr. Thomas von Szontaoh. 

1. Dr. LuDwio von Lóczy sen. demonstriert die in Arbeit beíindliche geo- 
logische Übersichtskarte von Westserbien im MaBstabe von 1 : 200,000 in 9 Blát- 
tern. Das auf diesen Blattern dargestellte Gebiet breitet sich von den Gegenden 
von Zimony — Pancsova in Südungarn bis ^lontenegro, Novipazar und d s Amsel- 
feld. und von der Drinagegend bis an das Moravatal in westöstlicher Eichtung 
aus. Vortragender weist darauf hin, daB sich auf diesem Gebiete die Bildungen 
der Berglandsohaften von Ostbosnien und sogar jené am rechten Saveufer von 
Kroatien mit südöstlichem Streichen ausbreiten. Lángs der Morava dagegen 
streichen die alteren kristallinischen Schiefer des Ehodopemassivs NNW bis 
Avangelovac. 

In Westserbien begegnen wir paláozoischen Schiefern (phyllitische Ton- 
scbiefer, Haugend schiefer. graphitische Schiefer, serizitische Quarzbreccien 
Quarzitsandstein) mit chaotischer, sekundiirer Faltmig, jedoch im ganzen in 
sanften GeAvöIben gelagert, die álteste Bildung repriisentierend. Der südHche 
Zweig derselben hat zwischen Uzice und Krupany eine Breite von 40 km, der 
nördhche, schmálere eine solche von 26 km, quer zur Streichrichtung gemessen. 
Ira Silden begleitet der bretie Serpentindiabas-Gabbrozug des Zlatiborgebirges 
das Palaozoikum ; ein solcher ( phitischer Zug sebeidet auch den paláozoischen 
Schiefer auf dem Bukovinarücken zwischen Kosjerici und Valjevo und die über 
dfiii perniischen rőten Sandstein, die Werfener Schichten und den Gutensteiner 
Kalkstein sich erhebenden obertriassischen, karstigen, gyropo.rellen- mid mega- 
lodusführciide Kalksteinhochebenen. 

Eine noch nicht ganzlioh aufgeklárte Stellung nohnien die jurassischen 
Tuffitschichten ein. Die oberkretazischen transgrcdierenden Schichten jedoch 
sind stets an die Serpentinmassen gebunden. Die Ausflüga an der Drina und in 
die Gegend von Vardiste. Uzice und Dervesta shid überaus lehrreich gewesen. 
Diese sehr ausgubreiteten ljaurak)sen Eláchen, diese an mehreren Orten vorfind- 
lichen tertiaron hgnitischen Becken, die in khppenartigen Zügen auftretenden 
weiBen Kalksteine und die bituminösen Bellernphoukalksteine bieten überaus 
viel Lehrreiches, da FossiHen ziemUch reichhch dórt vorkommen und unsere 
serbische B^eise zu einer sehr erfolgreichen gestalteten. Auch die rntersuchinig 
dor Gruben liat reiche Erfahrungen geboten. Icli bcrciste zeitweibg in Gesell- 



MITTEIM^NdKN AUS DKN FACIISITZUNGEN. 337 

schaft Emerich Timkós und ineines Solines Ludwig von Lóczy jun. Wcsi- 
íerbien, wahreiid wir die Bekanntschaft der Moravagegend dem Eifer der 
Herren Dr. Tii. v. Szontagh, Dr. E, Jekelius und A. Zsigmoxdy verdanken. 
Ini Silden habén in ^Montenegró und ura Plevlje und Novipazar ])r. Th. Kormos 
und Dr. M. E. Vad^vsz gearbeitet. Beachtenswert ist ' die von Báron Ekanz 
VON NopcsA gegebene geistreiche Grnppierung: Küstengegend, Cukaligebiet, 
nordalbanische Tafel, Merdito und Durniitor als morphologische Einlieitcn ; in ilirer 
Tektonik vermag sich jedochVortragender jené gröBere, von weitem kommeude 
Deckenaufschiebung nicht recht voi'zustellen, wie dies Báron Nopcsa in seinen 
gründlichen Studien ausgeführt hat. Es sclioint hier viehnehr nur eine Ineinander- 
schiebung in kleineren horizontalen Schuppeu vorzuherrschen. Die jungen miozáu- 
pliozánen Faltungen an den Kándern des Küstengebietes und des pannonischen 
Beckens dürften Ül)erschiel)ungen von triassisehen Tafeln in den sehr Ijreiten 
inneren Zügen auf den Platz der vorkretazischen oder selbst vortriadisehen Falten- 
bildung sein. 

2. Dr. TiiEoüoR KoR.^ros liíilt einen Vortrag über die geologischen Ver- 
háltnisse von Ostmontenegro und des Sandschaks Novipazar, un ( i- Vorführung 
von Projektionsbildern. . 

Dr. Franz Schafarzik spricht deni Vortragenden don Dank für seine 
interessanteu Ausführungen aus und bemerkt. daB wenn die Gusar- und Vuc-ija- 
Morane t-ine Meereshöhe v.)ii 980 m einnehuie, wáre die Schneegrenze bei einer 
mittleren Meereshöhe von 1900 m des uragebenden Gebirges in eiiier Höh- vjii 
1470 m zu suchen, derén nicdriger Wert vielleioht durch die gröBere jáhrUche 
Niederschlagsmenge zu erklaren ware. 

V. Fachsitzumjen ain 8. Márz 1918. 

Prásident : Hofrat Dr. Thomas von Szontagh. 

1. Vortrag des Barons Dr. Franz v. Nopcsa über das System der modernen 
paláontologischen Forschung in Verbindung mit den Dinosauriern. 

(Der Vortrag erschien im Ergánzungsheft des Természettudományi Közlöny 
No. 3-4. 1917. Mit 44 Figuren.) 

2. Dr. Zoltán Schrétkr spricht in seinem Vortrage über die B r a u n- 
k o h 1 e n f 1 ö z e des Sajótale.5. Die Kohlenflöze des Sajótales Hegen in dem 
zwischen d s Bükkgebirge und die Abaujtorna — Gömö/er Hochebene fallenden 
jungtertiíiren Becken. Vortragender beschaftigt sich indessen naher nur mit den 
Kohlengel)ieten von Perzeczen, Sajókazincz und Sajószentpéter. Zimiiilist he- 
ípricht er die Stratgraphie des Kohlenbeckens im folgenden: 

1. Die iilteste Bildung stellt der obere eoziine Kalkstein dar. dv.w mun am 
nördhchen Kande des Bükkgel>irges in einem schmalen Streifen l^egegnet. 

2. Der unteroHgozane Kleinzeller Tegel, den man durch tán ige Bohrungen 
in gröBerer Miichtigkeit unterhall) der Kohlenfl()ze führenden Schiclitengruppe 
konstatiert hat. 3. Die oberoHgozane tonige und sandige Scliicliteiigruppe mit 
unbestimraten (rrenzen. 4. Die untermioziine aquitanische Burdiga'en-Etage. 
Dies ist eine vorherrsohend aus "ranem 'I\)ii und unter<íeordnt't aus Sandstein 



8:-},S .MJTTi:ii.r.\(:i;.\ .\r-^ m-.x iaí iisi lv.lnokn. 

bestehende marine Bildung, in welcher 8 — 5 Kohlenschichteii gelagert sind, unter 
denen gewöhnlich drei, mitunter aber auch nur zwei 1 auwürdig sind. Die Kohlen- 
flöze entsprechen je einer SüBwasserperiode. 5. líliyolittuff, ein weiBes, lockeres 
Gestein, in welcheiu Biotit und Quarz zunieist gut sichtbar si. d. 6. Pyroxen- 
Andesittuff, Breccie und Konglomerat, die auf den flachen Kupp -n auch 
heute noch sehr ausgebreitet sind. 7. Pliozancr Scbotter. Dersclbe liogt a))cr 
sánitlicben Bildungen heute in Fönn einer stark zerrissenen Decke und ist 
eine kontmentale Jíildung. 8. Tiefer, langs des Sajó, der Boldva und derén gröije- 
ren Seitentalern sind })l^iitüzene Schotterterrassen zu beobachten. 9. Das Holozan 
ist in den breiten alhivialen Talern des Sajó- und Boldvafhi^, es durch Über^ 
schwemniungssediniente und Sumpfboden reprásentiert. Auc-h in den gröBeren 
Seitentalern zeigen sich Überschwemmungsgeschiebe. Sodann beschreibt Vur- 
tragender den Bau des Beckens. Das Becken wird von Bruchhnien, die 
NNE — SSW-hch streichen, dicht durchzogen. Bruchsystenie anderer Rich'ung 
sind am rechten Sajóufer nicht beobachtet worden. Die Sprunghöhe der Ver- 
werfvingen reicht von 1 und 2 in bis 60 ni. Die Verwerfungen sind zumeist strifen- 
fönnig, manchmal grabenartige Senkungen oder horstartige Hervorragungtn. 
Die einzehien Schohen sind nur in sehr geringem MaBe aus ihrer horizontalen 
Lage gebracht. Vortragender bespricht sodann in Kürze die ]\íorphologie des 
Gebietes und skizziert die Entwickhing des ÁuBeren desselben von den altesten 
Zeiten bis zur Gegenwart. liierauf geht er zur a\isführliclieren.Beschre'])ung der 
kohlenführenden Sehichten über. Gute Leitfossilien, welche zur reststellun2 des 
Alters der Kohlenflöze führenden Sehichten dienen, sind folgende: 

MytiJns Haidingeri M. PIoern., die in der Gegend von Perecze oberhalb 
des unteren Flözes vorkommt, wahrend sie sich in Sajókazincz aber dem oberen 
riöz zeigt. Congeria Brardií Brgt, Cardium (Cerostodernia) arcella Duj. und 
Meretrix incrassata Sow. konmien vornehmlicli in Bcgleitung des unteren 
Flözes massenhaft vor. Die Ostrea ci-assissini(t Lám. und longirostris Lam. 
dagegen koinmt in Fönn von Ostreabanken, welche die oberen Flöze be- 
gleiten, vor. Unter den Schnecken treten Potaniides (Clav.) bidentatus {Cerit- 
liium lignitanwi der ungarischen Autoren) und Neritina (Clühon) picUi Fék., 
die für die d s mittlere Flöz begleitenden Sehichten charakteristisch sind, 
massenhaft auf. 

Die Melanop.ns (Lyrcaea) HcDttkeni Hofai. ist besonders in Begleitung der 
oberen Flöze haufig. Allerdings fehlen in den k(;hlenführenden Sehichten des 
Sajótales gewisse charakteristische Cerithien, nanientlich Poiconidcs (Tíjmyuno- 
iomus) inargaritaacus Brocc. und P. (Granulolabiion) plicatus Bkug., doch ist 
es auf Grimd der Gesamtheit der Fauna unzweifelhaft, daB diese Schichtengruppe 
koinesfalls weder in die obermediterrane (Vindobonaer-) Etage, noch in das so- 
genannte Grunder Niveau gestellt werden kann — wie man dies bisher geglaubt 
hatte — sondern daB sie in ein tieferes Niveau, in diu a(juitanische Búrdigalen- 
Etage gehören. Als solche ist diese Schichtengruppe im ganzen gleichalterig mit 
den kohlenführenden Sehichten der Salgótarjáner Gegend. Der stark voneinander 
abweichenden Faziesverhiiltnisse halber ist jedoch die genaue Parallelisierung 
der beiden Kohlenreviere eine schwierige Aufgabe. In dem in Eede stehenden 



MITTKir.rXílKN Ars DKN I'A(II-;[T/l'\(l]:x. 339 

Kolilengebiete koiiinien stellenweise zwei, anderwaits drei bauwürdige Kcjlilen- 
flöze vor, die durch 80 — 122 m machtige taube Schichtengruppen von einander 
gtítrennt sind. Das untere Flöz ist 1'2 — 3 m, das niittlere 1*2 ni und das obere 
zirka 1 m niachtig. Die Kohlé ist eine Braunkohle scbwiieherer Qualitiit, derén 
Heizkraft zirka 3100 — 4000 Kalorien betrágt. In Anbetracht der sehr groBen 
und gleicbraa Bigén Ausbreitung der Flöze jedoeh, der in geringeiu MaBe auftre- 
tenden Lagerungsstörungen, ibres von der iíorizontalen nur wenig abweiehenden 
Verflacbens, ferner, daB die Flöze nicht in groBer Tiefe liegen und verháltnisniaBig 
nicht schwierig abzubauen sind, sowie schlieBlich der Nahe einiger wichtiger 
Hauptverkehrslinien, konnnt diesen Kohlenflözen eine gvoBe volkswirtschaftliche 
Bedeutung zu. Vortragender bringt deii Wunscb zuni Ausdruck, daB es im Hin- 
blick auf den groBen Kohlenmangel erwiiii,scht wiire, die derzeit noch unbeiülnten, 
aber zweilellos Produktivitat verheiBenden Partién des sehr ausgebreiteten Kohlen- 
gebietes baldigst aufzuschlieBen und in Betrieb zu setzen. 

Zum Vortrag fügt Dr. Karl von Papp einige Bemerkungen hinzu, indem 
er ausführt, daB das Altér der Sajótaler Kohlenflöze noch sehr strittig ist. So hat 
zum Beispiel Stiípax Vitális einen groBen Teil dieser Flöze auf Grund typischer 
Petrefakten in das Obermediterran eingereiht ; wahrscheinlich können diese 
Flöze nnr zum Teil in das I'ntermediterran eingereilit werden. 

VI. Fíichsllzmiíf aiii ő. .Inni líHS. 

Prasident: Hofrat Dr. Thomas von Szontagh. 

1. Vortrag des Barons Dr. Franz v. Nopcsa über d:is neue Genus von 
Leipsanosaurus aus den Gosauschichten. 

(Der vollstándige Text des Vortrages ist im gegenwártigen Heft, S. 324 — 328 
enthalten. 

2. Dr. LuDwiG VON Lóczy jun. spricht über seine geologischen Forschungen 
in Westserbien. (Der vollstándige Text des Vortrages ist im Földtani Közlöny, 
Jahrgang 1918, Heft 1—6, S. 115—131 enthalten.) 

3. Dr. AuREL LiFFA führt ein in unserem Vaterlande bisher unbekanntes, 
seltenes Mineral des Wiener Geologen Dr. Karl Hlawatsch, den Ch-andidierit 
vor, der in Helpa (Gömörer Komitat) vorkommen soll und maciit hinüber i\íit- 
teilungen. Der Autor hat dieses von A. Lacroix im südlichen Teile von Madagascar 
entdeckte in Pegmatiten — - in Begleitung von Quarzknollen im Glimmerschief er — 
vorkommende ^íineral auf optischem Wege bestimmt. Er hat seine Untersuchun- 
gen damit nicht abgeschlossen, sofern er nur eine Gelegenheit abwartet, um die- 
selben fortzusetzen und über die gefundenen Eesultate ausführücher berichten 
zu können. 

(Der vollstándige Text des Vortrages ist im gegenwiirtigen Heft S. 329 — 330 
enthalten.) 

4. Péter Treitz bespricht in seinem Vortrage das Kaolin láger in 
der ;M o r a n e der H o h e n Tátra: In meinem Vortrage (am 20. Már/ 
1918) über die Zersetzung und Verwitterung der Gesteine habé ich behauptet, 
daB die Kaolinisierung ein postvulkanischer ProzeB s i, der stets mit irgend 



340 MITTEILUNGEN AUS DEN PACHSITZUNGEN. 

einer tektonischen Brnchlinie in Verbiiidung steht und hinsiclitlich jener tek- 
tonischen Linie als Fülirer dienen kann. Gelegeutlich der Fundamentierungs- 
arbeiten zum Bau eineg Sanatoriums iii der Moráne am südlichen Abbang der 
Hohen Tátra scblofi man ein 1—3 m breites Kaolinlager auf, welches sich 
ost — westlich, quer über die Kichtung des Abhanges hiiizieht. In dem Kaolin- 
lager ist das Matériái der Morane von allén GröBen und Arten zersetzt, der 
erdige Substanzen enthaltende Tuff ist zu weiBeni Kaolin geworden, die 14 Ku- 
bikmeter messenden Steinblöcke ebenso, wie die 1 mm groBen Sandkörnchen. 
Kennzeichnend für diese Gesteinszersetzung ist auch das, dafi die neben dem 
Kaolinlager befiadlichen unverselír en Granitflöze Muskovit- und Biotitglimmer 
entbalten, wáhrend sich im Kaolin nur Muskovitglimmer befindet, der Biotit 
zersetzt ist und seinen Eisengehalt verloren hat. Oberhalb des Kaolinlagers 
entspringt die T á t r a e r S á u e r 1 i n g s q u e 1 1 e, die ebeufalls die Lage 
der tektonischen Bruchlinie andeutet. Ein merkwürdiger Umstand ist auch der, 
daB an diesem Orte d i 1 u v i a 1 e s Matériái das Moránenmaterial kaolini- 
siert wiívdc, daB alsó die Bildung des Kaolins binnen kurzer Zeit, im Quartár 
orfolgt ist. Die postvulkauische Tatigkeit knin demgemáB ihre zerlegende Wir- 
kung auf die Gesteine auf eine sehr spáte Zeit ausdehnen. 

Die Lage des Kaolinlagers stöBt die Theorie des Professor Penk und 
seiner Anhánger ganzlich um, die aus dem zersetzten oder fn'cheii Zustande 
der Moránenwand auf das Matériái der á'.tereii ersten und spateren zweiten 
Vereisung gefolgert habén. Der Kaolin geht von untén nach aufwárts durch 
das ganzen Matériái der Morane; das Matériái der miteren oder der ersten 
und der oberen oder zweiten Vereisung ist gleichmáBig kaolinisiert. 

(Protokolliert v. Dr. K. v. Papp. Aus dem ungarischen Originál übersetzt 
M. Przyborski Berginspektor i. E.) 



'/ 



HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 

I. KÖTET. 19 IS 2. FÜZET. 



A FORRÁSVIZEK HŐMÉRSÉKLETÉNEK MÉRÉSKRÖL. 

Irta ár. Weszblszky Gyula.^ 

Miként az emberi testben, úgy a föld mélyebb rétegeiben végbemenő 
jelenBÓgekből is leggyakrabban csak külső tünetek után következtethetünk. 
Egyik ilyen gyakran megfigyelt tünet a forrásvizek hőméreéklete és válto- 
zása. A hőmérséklet mérése könnyű feladat s gyorsan végezhető. E körül- 
ményt lépten-nyomon ki is használjuk és noha sokszor tizedfoknyi változá- 
sokból is messzemenő következtetést vonunk, tapasztalatom szerint gyak- 
ran figyelmen kívül hagyunk olyan körülményeket, amelyek sokkal nagyobb 
különbségeket okozhatnak, mint amilyenre a következtetésünket alapítottuk. 
Nem új dolgokat mondókéi, csaknéhány olyan körülményt akarok fölsorolni, 
amelyeket tapasztalatom szerint nagyon gyakran figyelmen kívül hagyunk 
és amelyek a mérés eredményét meglehetős mértékben hibássá tehetik. 

Legelső sorban föl kell említenem, hogy az említett célra, különösen 
ha a tizedfokokra is sxújt helyezünk, okvetlenül külön hitelesített vagy sa- 
ját magunk ellenőrizte hőmérőt kell használnunk. Nékem jelenleg négy, 
VjQ fokig osztályozott hőmérő áll rendelkezésemre. Ezek közül az egyik 
normáhs, a másik három nem hitelesített hőmérő. E négy hőmérő köÉül 
a szobahőméreékletet mind a négy, legalább Vio foknyi különbséggel, másnak 
mutatja, a legnagyobb eltérés a normáhs hőmérőtől 20 C körül V^^ fok, 
ég a két egymástól legjobban eltérő hőmérő között ^/m fok. 

Magasabb hőfokú vizek hőmérsékletének mérésére leginkább maxi- 
mális hőmérőket szoktunk használni. Én e hőmérőket több okból nem igen 
szeretem. A leggyakrabban használt maximális hőmérők azok, amelyeknél 
a fonál kihűléskor elszakad. E hőmérők capillarisa vagy annyira szűk, hogy 
a mérés után csak kínnal tudjuk a fonalat visszarázni, vagy ha tágabb, úgy 
az gyakran néhány tizedfokkal visszaszalad, mielőtt elszakadna, tehát hibás 
eredményt fog mutatni. Nékem két ilyen hőmérőm volt, az egyik a fonál 
visszarázása közben eltörött, a másiknak fonala néha hamar elszakad, máskor 
meg egész fokokat húzódik vissza elszakadása előtt, tehát megbízhatatlan. 
Megbízhatóbbak ezeknél az átbuktatós hőmérők, de közös hibája az összes 
maximálhőmérőknek, hogy sokkal nehezebben ellenőrizhetők, mint a közön- 

1 Előadta a Hidiolófiiai Szakosztály 1917. óvi december 9-iki ülésén. 

Földtani Közlöny XLVIII. köt. lOlS. 23 



342 "' WKSZKI.S/.KV (IVUI.A. 

sé"es hőmérők, és hogy iiiindeni kök többé-kevésbbé hibás eredményt mu- 
tat, ha a víz mélyebb rétegeinek hőmérsékletét mérjük. Ugyanis minden 
10 méteres vízoszlop egy-egy légköri nyomással egyenlő, vagyis négyzet- 
centi méteren kint egy kilogrammnyi nyomást fejt ki. A hőmérőnek higany- 
tartója, hogy érzékenysége nagyobb legyen, papirvékonyságúra van ki- 
fúj Vii. Ez a nyomásnak enged, s a higany egy része a nyomás következtében 
foga capillarirtba szorulni. Már Zsigmondy is megjegyezte, hogy a városligeti 
artézi kút furásn kor, n fúrólyuk hőmére éklet ének mérésekor, a fölszínre 
hozott iszap hőmérsékletét mérte, mert nagyobb mélységekben a lebocsátott 
hőmérő a nyomás következtében hamis adatokat mutatott, En ezért az 
ilyen mérésekre leJiinkább szeretem az egyszer ű bothőmérőt használni, amelyei 
az ősi eljárás szerint, pirafadugó segélyével, literes palackban helyezek el, 
a spárgára erődített p:ilack)ta vizsgálandó vízzel töltve a forrásba bocsátom 
g ^—1 óra múlva a kihúzott palackon keresztül olvasom le a hőmérő állá- 
sát. Ha a víz hőmérséklete nem nagyon különbözik a levegő hőmérsékleté- 
től, úgy a palackban lévő víz hómérs élete hosszabb idő alatt sem változik 
meg észrevehetőbben úgy, hogy e hőmérséklet kényelmesen leolvasható. 
E berendezésDen az sem okoz hibát, ha mélyebo rétegek hőmérsékletét kell 
mérnünk, mert a higanyfonál, amint a palackot a vízből kihúzzuk, vagyis 
amint a hőmérő a nyomás alól fölszabadult, ismét az eredeti helyzetébe, 
vagyis abba a helyzetbe kerül, amelyet a hőmérséklet oiiozta kiterjedése 
következtében elfoglaJL Ha télen, magasabb hőfokú forrás vizének hőmér- 
sékletét kell mérnünk, különösen, ha a tizedfokokra is súlyt vetünK, úgy 
nem elegendő egy literes palackDán lévő víz hőszigetelése, ez ecsetben a nő- 
mérőt vagy nagyobb palackba kell tennünk, vagy a üőméiő higanytartálját 
még külön hőszigetelő réteggel, például parafadugóval kell körülvennünk. 
Az elmondottak, a hőmérséklet mérésének technikai részére vonatkoz- 
nak, ezeken kívül más mellékkörülményeknek figyelmen kívül hagyása is 
okozhat hibát; hogy milyen tekintélyes lehet ez és hogy mennyire félre- 
vezethet bennünket az ilyen, erre saját tapasztalatomból fogok egy példát 
felhozni. A szlatvini Anna-forrás szénsavas vize 0*75 méter átmérőjű, 2*9 
méter mély, vörös fenyővel foglalt kútban fakad. Ebben a víz színe normális 
körülmények között mintegy 70 centi méternyi re helyezkedik el a talaj fel- 
színe alatt, tehát a kútban lévő vízoszlop magassága 2'2 m. Én e forrás hő- 
mérsékletét 1916 év január havában mértem s 8*8°-na k találtam. Ugyanakkor 
a levegő hőmérsékleti; 0° körül volt. Ugyané forrás hőmér.^ékletére vonat- 
kozólag két régibb adatot is találtam. Ezek szerint Scherfel 1879 év szep- 
tember havában 10-2''-nak és 1882 év október havában 13-8°-nak találta. 
Ez adatokból lehát vagy azt kell következtetnünk, hogy a víz utjának 
legalább is tekintélyes részét a talaj felsőbb, a hőméreéklet ingadozásának 
alávetett rétegeiben teszi meg, vagy, hogy az tekintélyes mennyiségű talaj- 
vízzel keveredik. Az Anna -forrástól min.egy kilométernyi távolságban, a 
hegyoldalban fakad az Emma-forrás. Az Anna-forrás vizével egyidejűleg 
az Emma-forrás vizét is vizsgáltam. Már akkor föltűnt nékem, hogy noha 
a külső körülményeK és a vizsgálat egyéb adatai után ítélve, e forrás sokkal 



A rORKÁSVTZEK UŐmKKSÉKI-KTKN'KK MÉrÉSÉkŐL. 343 

inkább lehet a talajvíz hoz/ákc verés ének kitéve, e forrás vizének hőmér- 
sékletét ugyanakkor (télen) 9"6°-na k, teliát észrevehetően magababbnak, 
Vi'gyis az időjárástól függellenebhni'k találtam. 

Ugyané források vizét 1917 év augnszt\is havában újból vizsgáltam. 
Ugyaiiekkor a források vizbóségét is mértük, ezért a vizet a kútból kiszí- 
vattuk. Először az Anna -forrás hőmérsékletét mértem, még pedig a szívatás 
közben, majd pedig akk<»r, amikor a kutat teljesen kiszivnttuk s a víz 
bt'nne újra emelkedni kezdett. Az első ndatot nem jegyeztem föl, csak arra 
emlékszem, hogy az körülbelül fél fokkal magasabb volt, mint az utóbb 
kiipott adat, amikor a víz hőmérsékletét 9"2°-nak találtam. íizévt az Emma- 
forrás vizének a hőinérsékletét megmértem, anielőtt a szivatást megindí- 
tottuk és akkor, amikor a kút vizét k'iszivattuk s benne ismét összegyűlt. 
Az első esetben a víz hőméi-sékletét 13*2°-nak, a második esetben 9"6°-nak 
találtam. Ugyanakkor megkaptam a magyarázatát annak is, miért kaptam 
az első alkalommal az Emma -forrás hőmérsékletét ugyanolyannak, mint 
most a szivatás után. Ugyanis a forrás addig el volt hanyagolva, csak akkor 
akarták forgalomba hozni. Ezért a kutat közvetlenül odajö vetélem előtt 
kiszivatták és kitisztították úgy, hogy én ekkor a forrás vizének tényleges 
hőmérsékletét mértem, míg az Anna -forrásnál, az első ízben úgy én, mint 
ScHERFEL, a kútban összegyűlt s részlten lehűlt, illetve fölmelegedett víz 
hőmérsékletét kaptuk; a belőlük vont következtetések tehát mind hibásak. 

A jelen esetben tehát nem néhány tiztd, hanem az Emma -forrásnál 
3*6, az Anna -forrás vizénél pedig öt egész foknyi különbséget mutatnak 
adataink. Hogy a víz útjában ;; környezet hőmérsékletét igyekszik fölvenni, 
az egészen természetes, de azt, hogy egy aránylag kis tartályként működő 
kútban, amelyből a vizet napközben állandóan szivatják és amelynek nem 
szivatás esetén is természetes lefolyása van, amelyben tehát a víz állandóan 
cserélődik, egy olyan víz, amelynek hőfoka a környezet hőméreékletétől nem 
na gy mértékben különbözik, hőmérsékletés ennyire változtassa, ha adatok nem 
liizonyítanák, nem hittem volna. 

A hévizekről tudjuk, hogy kisebb-nagyobb mértékben, időszakonkint 
változtatják hőméi-sékletüket. Gyakori tapasztalat, hogy a hévizek hőmérsék- 
kte nagyobb vízbőség esetén magasabb. A fönti tapasztalat e jelenségnek 
is megadja a magyarázatát. A nagy mélységből előtörő hévíz útjában ala- 
csonyabb hőmérsékletű kőzetekkel érintkezik, tehát hül ; minél kisebb lesz 
tehát a forrás vizbősége, minél kisebb lesz a víz áramlási sebessége, annál 
töl)bet fog eredeti hőmérsékletéből veszíteni és viszont, ha gyorsabban áram- 
lik, kevesebb ideje van útjában lehűlni. Nem szükséges eszerint ahhoz 
a komplikált föltevéshez fordulnunk, amellyel Suess e jelenséget magya- 
rázza. SuKss e jelenséget a talajvíz hatásának tulajdonítja és hogy az épen 
ellenkezően történik, mint azt ez esetben várnunk kellene, azzal magyarázza, 
liogy az eredeti bévíz hajszálcsöveken át érintkezik a talajvízzel ; ha a talajvíz 
nyomása kisebb, úgy a hajszálcsövekben a hévíz terjeszkedik jobban, tehát 
nagyobb felületen hűl, ellenkező esetben a talajvíz a hévizet szűkebb útra 
szorítja össze, tehát melegebben fog a fölszhire kerülni. Hogy a hévíz hőmér- 
séklete változásának a föntebb említetten kívül más oka is lehet és hogy a 

^23* 



344 m WESZELSZKY GYULA 

közvetlen talajvíznek liozzákeveredése is okozhatja a hévíz hőmérsékletének 
változását igaz, de ha ezta változást a víz fölszálló útjában hozzá- 
keveredő talajvíz oKOzza, úgy nagyobb vízbőség esetén a víz hőm érséiílet ének 
alacsonyablinak kell lennie, mint az ellenkező esetben.^ 

A budapesti hévizek hőmérséklete kis mértékben szintén változó; 
mint mondják, hőmérsékletük szintén nagyobb vízbőség mellett magasabb; 
sajnos, erről pontos, számszerű adatunk csak kevés van. A margitszigeti 
artézi forrásról találtam néhány erre vonatkozó adatot. Kalecsinszky írta, 
hogy a margitszigeti artézi kút vizének hőmérsékletét több ízben mérte és 
átlagban hőmérsékletét 42'6°-únak találta és abból a körülményből, hogy 
Than K. 1868-ban ugyané forrás vizének hőm éi-séklet ét 43*33 °-únak találta, 
azt következtette, hogy e forrás vizének hőmérséklete 30 év alatt 0"7°-kal 
csökkent, tehát a budapesti hévforrások lassú kihűlésben vannak. Én e követ- 
keztetéssel nem értek egyet. Nem értek egyet vele, mert én e forrás vizének 
hőmérsékletét 1911-ben mértem s ekkor hőfokát 43 °-únak találtam. Megjegy- 
zem, hogy én akkor a víz radioaktivitását vizsgáltam, s mivel úgy tudtam, 
hogy hőmérséklete ingadozik, a tizedfokokra nem helyeztem súlyt, s a hő- 
mérsékletet nem ellenőrzött hőmérővel mértem. Ezért az 1912. évben közölt 
dolgozatomban a budapesti hévforrások vizének hőmérsékletét csak egész 
fokokban adtam meg. Hogy a margitszigeti víz hőfoka is ingadozik, amellett 
szólnak Than adatai is, aki 1875-ben megjelent dolgozatában azt Írja, hogy 
ő a margitszigeti hévforrás vizének hőméraékletót 1868 okt. 30-án 43*22° és 
1869 szept. 1-én 43*33°-únak találta. Than adatai tehát a víz hőméi-sékletét 
változónak mutatják és e változás ellentétes irányú volt, mint a Kalecsinszky 
által észlelt. Megjegyzem, hogy Than nem írja dolgozatában, hogy a hőmérőt, 
amellyel méréseit végezte, ellenőrizte volna, pedig ebben az időben még a 
jénai hőmérő-üveg nem volt ismeretes. Azért emelem ezt ki, mert Than egy 
későbbi, 1880-ban megjelent dolgozatában, amelyben a városügeti artézi kút 
vizével végzett kísérleteinek eredményét közli, a víz hőmérsékletének mérésé- 
ről szószerint a következőket írja : 

«A víz hőmérsékletét egy (xEiszLEu-féle normálhőmérővel mértem, 
melynekOfokaazellenőrzőkísérletekszerint évek óta állandóan -f 23 C*'-nál 
fekszik. Az észlelés mindig olyankor történt, miután már több órán át folyt 
ki a víz a csővezeték felső végén . A hévmérő egészen a kitóduló víz alá merít ve, 

1 Gyakran tapasztaljuk, hogy a hévizek nagyobb vízbösége és magasabb hőmér- 
séklete összeesik a talajvíz magasabb ííllásával.Ez tehát SuesS nézetét igazolná, de csak 
az esetben, ha elfogadjuk, hogy az ilyen hévizek juvenilis eredetűek, mihelyt azonban 
azt kell feltételeznünk, hogy az ily vizek nem, vagy legalább is fötömegükben nem juve- 
nilis ered'tü'jk, úny a hévforrás nagyobbvízbősége és a talajvíz magasabb állása közti 
összefüggés egyszerűvé és természetessé válik. A budapi^sti hévizekről szintén azt állítják, 
hogy hőmérséklet ük a vízböséggel emelkedik és ez gyakran összeesik a Duna magasabb 
vízállásával, d? mostanában e források hőmérséklete szintén magasabb és vízhozamuk 
is nagyobb a rendesnél, jóllehet a Duna vízállása mostanában alacsony s a nyár óta 
folyton ilyen. Ügyiátszik tehát, hogy az összefüggés nem olyan egyszerű. Sajnos, hogy 
erről pontos megfigyelé.-eink nincsenek. 



A FOKIÍÁSVI/F.K IIÖMKRSKKI.IÍTKNKK MKl!K!<KI!OL. 345 

Yi — Yz Óránként addiií (''s/lcltclct t . míg a higanyfonal állandó értéket mutatott. 
Az észlelések a következők v<illak: 

1879 július 17-én d. c 74-10 

1879 július 17-én d. e 74-20 

1880 niárczius 12-én d. c 7410 

Az észlelés k()zépérl éke a javítással fgyült 73-92°.» 

Mint leírásból látjuk, Than az ekkor használt hőmérőjét ellenőrizte, 
illetve annak 0** pontját megállapította, de nem vizsgálta meg azt a víz 
forrásának bőmére ékl étén és a közbeeső fokokon, pedig a mért hőmérséklet 
közelebb volt a víz forrásának hőmérsékletéhez, mint a fagyásponthoz. Igaz 
hogy ebben az időben r közbeeső hőfokok ellenőrzése, amennyiben még 
nem állott annyi és oly pontos adat rendelkezésünkre, még nehezebb volt, 
mint most. Ezenkívül az 1879 július 17-én d. e. végzett észlelései szerint 
a megfigyelt hőméi-sékli/t 74'!, illetve 74*2° voK, tehát az egymásután vég- 
zett két adat O'l fokkal tér el egymástól. 

Mint ez adatokból és a leírásból látjiik, még Than adatait is, aki pedig, 
mint e leírás is mutatja, a vizsgálatait legnagyobl* körültekintéssel végezte 
érf az akkor ismert elővigyázati rendszabályokat betartotta, ha a tizedfokok 
változására is súlyt helyezünk, csa begy bizonyos fönntartással fogadhatjuk el. 
Nehéz ezért mások adatainak és különösen a régibb adatoknak tizedfoknyi 
eltéréseiből következtetést vonni. Megtehetjük azt, ha egy és ugyanazon 
hőmérővel mindig ugyanazon körülmények megtartásával magunk végezzük 
a megfigyelést. 

Mindenesetre érdekes volna és sok kérdé,sre felvilágosítást adna, ha a 
budapesti hévforrások viselkedését rendszeresen megfigyelhetnŐK. Annak 
idején Szontagu TAMÁSial, tái-sulatunk mostani elnökével és másokká] 
tervbe is vettük, hogy ezeket lehetőleg regisztráló műszerekkel vizsgálatnak 
vetjük alá, de tervünket egyéb körülmények, majd a háború megakadályozta ; 
reméljük azonban, hogy tervünket még végrehajthatjuk. 



SZAKOSZTÁLYI ÜGYl^^K. 

A Hidrológiai Szakosztály. 

1918. év január 23-án tíirlotl évzáró közgyűlése. 

Jelen voltak: SCHAFARZIK Ferkkc dr. ús KüvESUGETHY Radó dr. társelnökök, 
BoGDÁNFY Ödön titkár és 24 tag. 

ScHAFARZiK Fereno dr. elnöklő társelnök az ülést megnyitván, bejelenti, hogy 
Kovics S. Aladíb elnököt b.tegsége akadályozta a megjelenésben, s a jegyzőkönyv 
hitelesítésére felkéri id. LÓCZY Lajos és Treitz Péter választmányi tagokat. 



346 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 

T i t k ii r i jelentés a Magyarhoni F ö 1 cl t a ji i Társulat h i cl r o - 
1 ó ,2 i a i szakosztályának 1917. évi működéséről. 

Előterjesztette: Bogdánfy Ödön ni. kii. osztálytanácsos. 

Tisztelt Közgyűlés 1 

A Migyarhoni Fcildtani Társulat hidrológiai szakosztálya 1917-ben alakult meg. 

Az a gondolat, hogy a vízről szólcj tudomány ápolására magyar társaságot kellene 
alakítani, Marenzi Ferenc Károly grófban fogamzott meg, aki már 1916 végén fára- 
dozott azon, hogy gondolatát megvalósítsa, A dolog azonban eleinte nehezen ment. 
Önálló társaság létesítése szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközött, mert hazánkban 
a tudomány ápolására már annyi egyesület van, hogy számuknak szaporítása az erők 
szótforgácsolását jiílentette volna. Azután a háborús, zavaros idők nem is voltak alkal- 
masak nagyobb arányú, békés működést célzó társulásra. Végül van már hazánkban több 
egyesület is, mely a vizek tanulmányozásával foglalkozik: így a Ma g yr Mérnök- 
és Építész-Egylet vízépítészeti szakosztálya; az Adria-Egyesület, a 
B a 1 n e o 1 ó g i a i Egyesület, s részben a Magyar Földrajzi Társa- 
s á g és vég ül a Magyarhoni Földtani Társulat. 

Ügy látszott tehát célszerűnek, hogy a hidrológiai egyesület e már meglevő tár- 
sulatok valamelyikének keretében alakuljon meg. A két első egyesület azonban főként 
gyakorlati célokat szolgál, Adria -Egyesületünk szorosan a tengert tanulmányozza, 
Ba 1 n (• o 1 ó g i a i Egyesületünk padig kizáróan az ásvány- és gyógyvizekkel 
foglalkozik, úgy hogy csak a Földrajzi és a Földtani Társulat mutatkozott alkalmasnak 
arra, hogy benne hidrológiai szakosztály alakuljon. 

Hogy a választás a Magyarhoni Földtani Társulatra esett, 
nem tekintve a tárgyi okokat, buzgó és lelkes elnökének, Szontagh Tamás dr.-na k kö- 
szönhető. 

Vannak emberek, kiket egy hosszú élet tapasztalata, küzdelme, csalódása sem 
ingat meg a jó és igaz ügy diadalába vetett hitükben; akiket nemes érzése fölülemel 
a kicsinyes akadályokon, a kétségek mélységein ; akik, ha tisztán látják a jó célt maguk 
előtt, bizalommal s szinte ifjúi lelkesedéssel törnek feléje: ezek közé az emberek közé 
tartozik Szontagh Tamás. 

Midőn 1917 január elején Kaas Albert báróval fölkerestük s előadtuk neki. hogy 
a Földtani Társulat kebelében hidrológiai szakosztályt óhajtanánk létesíteni, egy pilla- 
natig sem habozott az ügy fölkarolásával és mi éreztük, hogy a szakosztály az ő buzgól- 
kodásával jóformán máról holnapra megalakul. Nem csalódtunk a reményünkben. 
Szontagh Tamás magáévá tette az ügyet, s el kell ismerni, hogy a Magyarhoni 
Földtani Tá r s u 1 a t ban m-gértő tagokra a kadt, akik örömmel fogadták a sza k- 
osztály megalakulására irányuló törekvéseinket. Hogy mindez oly gyorsan és simán 
mehetett, nagy érdeme van benne Papp Károly dr. egyetemi tanárnak, az anyatársulat 
titkárának, ki szíves készséggel buzgólkodott a terv kivitelében. 

Ezután gyors egymásutánban folytak le a szakosztály megalakulásának egyes 
mozzanatai. 

A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1917 január 
31-iki ülésén egyhangúlag elhatározza, hogya társulat kebelében hidrológiai szakosztályt 
létesít, ani lynek feladatát, működéskörét külön ügyrendben a társulat elnöksége a 
szakosztály tagjaival együtt fogja megállapítani. 

Az 1917. év február 7-én tartott közgyűlés egyhangúlag hozzájárnia választmány 
határozatához. Ugyancsak ez a közgyűlés a hidrológiai szakosztály részére 1000 K évi 
segélyt sza vazott meg. 

^Majd az 1917. év április 30-án Szontagh Tamás elnökletével Papp Károly titkár 



SZAKOSZTÁLYI ÜOYEK. 347 

tanári szobájában folyt le az értekezlet, mely a szakosztály üíryieiidjére a tervezetet, 
kidolgozta. Ennek a tervezetnek megszerkesztésében Papp Károly dr.-nak kiváló 
érdeme van, úgy hogyaz értekezlet jóformán teljesen kész munkálat ala pján tárgyalhatott. 

Ezt az ügyrendet az anyatársulatnak 1917. évi május 9-én tartott választmányi 
és 1917. évi június 6-án összehívott rendkívüli közgyűlése egyhangúlag elfogadta s ez 
ügyrend alapján a hidrológiai szakosztály 1917 június 16-án megtartotta első választó 
ülését. 

Ezen az ülésen Szontaqh Tamás, az anyaegyes ület elnöke elnökölt, s Papp Károly 
<lr. titkár vezette a jegyzökönyvet s 44 tag vett részt. Ez az ülés megválasztotta KoVÁCS 
S. ALADÁRt elnökké, társelnökké Schafarzik FERENCet és Kövesligethy Radóí, tit- 
kárrá BoQDÁJíFY ÖDÖxt, választmányi tagokká Eötvös Lóránd bárót. Farkas KÁLMÁKt, 
Kaas Albert bárót. Lengyel Zoltán dr.-t, id. Lóczy Lajos dr.-t, Marenzi Ferenc 
KÁROLY grófot, Oelhoffer HENRiKet, Prinz Gyula dr.-t, Réthly Antal dr.-t, Treitz 

PÉTEB-t, WeSZELSZKY GyüLA dr.-t és ZlELINSZKY SziLÁBD dr.-t. 

Ezután a szakosztály újonnan megválasztott vezetősége július első napjaiban 
értekezletet tartott, melyen megállapította a szakosztály további munkarendjét, s meg- 
bízta a titkárt, hogy a szakosztály munkakörét ismertető értekezést írjon, melyet tag- 
gyüjtés céljából az érdeklődőknek szét küldenének. 

Ezt az ismertetést a titkár elkészítette, s az 1917. évoktóber 31-én tartott választ- 
mányi ülés ez ismertetést elfogadta és elhatározta a kinyomatását. 

Ugyanezen az ülésen jelentette be Szontagh Tamás, hogy a m. kir. belügyminiszter 
a főváros polgármesteréhez intézett leiratában a szakosztály megala kulását jóváhagyta, 
s ugyanez az ülés állapította meg, hogy a szakosztály' megala kulásában összesen 79 tag 
vett részt, közülük 5 alapító tag. 

Ez első választmányi ülésen kívül a szakosztály még két választmányi ülést tar- 
tott, nevezetesen november 28-án és december 19-én, melyeken folyó ügyeket intéztek 
el; továbbá elhatározták, hogy egyelőre a szakosztály külön folyóiratot nem alapít, s 
tan ulmányait a Földtani Közlöny ben Hidrológiai Közlemények 
fejcím alatt teszi közzé; ezenkívül e választmányi üléseken tagfelvételek is történtek, 
úgy hogy az 1917. év végén a szakosztály összes tagjainak száma 82-re emelkedett, 
közöttük 6 alapító tag, nevezetesen ; 1. Marenzi Ferenc Károly gr., 2. Roller Benő, 
3. ScHRÉTER Zoltán dr., 4. Szontagh Tamás dr., ,5. Papp Károly dr. és 6. Zielenszky 
Szilárd dr. 

A választmányi üléseken kívül a szakosztály két fölolvasó ülést tartott. Az el>ö 
felolvasás 1917 november 28-án volt, midőn Schafarzik Ferenc <(A budapesti Duna- 
szakasz paleohidrografiának vázlat»-át ismertette. Előadta, hogy a Duna őskora tulaj- 
donkópen a levantei geológiai időszak elején kezdődik, midőn a visegrádi szorulatból 
kiszabadulva az Alföldet elborító le vantei tengerbe szakadt, s hatalmas kavics-homok 
rakományból építette föl deltáját, melyet számos ágával behálózott. Később a pleisz- 
tocén-korszak első felében még fölhalmozó munkát végzett a deltán, de már a második 
felében elmosó hatása volt. 

Az óholocénben egyre jobban beágyazódik és magához vonja a bal parti pataKokat 
Az újholocénben pedig a Duna teljesen lekerül a térszín legmélyebb vonalába, oda, ahol 
ma is folyik. A nagy számmal egybegyíilt hallgatóság az érdekes és a Dunát új vilá- 
gításban bemutató értekezést tetszéssel fogadta és a megindítandó Hidrológiai Közle- 
ményekben kinyomatni határozta. 

Má^sodik felolvasó ülésünk 1917 december 19-én volt, melyen WesZELSZKY Gytjla 
a források hőmérsékletének méréséről értekezett. Előadta, hogy a mérések régt n nem 
történtek kellő gonddal, s hogy nagyon jó eredményt lehet elérni oly hőmérővel, mely 
vízzel telt edénybe van fojtva, úgy hogy midőn a műszert a forrásvízből kivesszük, a 



:3IS SZAKOSZTAl.YI UOYEK. 

külső le V('KŰ liőinérsóklrtc csak lassan hat rccá. Eícnkívül több méréseredményt sorol 
£()! a rcáiuulat ii mérési' k hibafornlsaini. Gélsy.cjrűuek tartja valamely forrás hőmérBékltt - 
váltoy.ásána k n-jíisztráió niíis/.crn-l állandó iiyil vántartáfiát . A tctszésíscl fogadott elő- 
adáshnx számosan h(>y,-/.ás/,óltak, s ez az értekezés is a Hidrológiai Közlcniényekben fog 
na pvilágot látni 

Atai a szakosztály anyagi helyzetét illeti, 1917-ben az anyaegyesület 1000 K-s 
adnnuinyával együtt a bevétel 1205 K volt, a kiadás 317 K 60 f, a pénztári maradvány 
8;}2 K 50 f. Az alapító tagsági díjakból befolyt összesen 1000 K. 

Imc, ez a hidrológiai szakosztály szerény kezdete. Hogy tovább fejlődhessék, 
elsősorban is anyagi megerősödése szükséges. Ebben a dologban a tagok ós adományok 
gy&jtése folyamatban van, s ha a kellő anyagi segítség meglesz, elsősorban is önálló 
folyóiratot fog a szakosztály ((Hidrológiai Közlemények)) címmel kiadni. Bizonyára töb- 
bri vannak, kik a szakosztály mLigerösödósévcl a Magyarhoni Földtani Társulattól 
való különválasztását óhajtanák, hogy mint önálló társulat folytassa működését. 

T>- legyen szabad itt a magam felfogását előadnom. A szakosztály az anyatársulat, 
ré-izéről nly jncleg fogadtatásban, oly kiváló pártolásban részesült, b az anyatársulattal 
együtt annyira harmonikus működést fejt ki, hogy több és jobb eredményt a külön- 
választástól remélni épin men lehetne. És van még egy ok is, mely az anyatársulattal 
való szoros (rgyüttmüködést kívánatossá teszi. Ugyanis a vízimérnökök, kik a hidrológiai 
szakosztályban máris jelentékeny számmal vesznek részt, közvetlenebbül juthatnak 
oly geológiai ismeretekhez, melye kel munkálkodásukban hasznosíthatnak. Mióta pedig 
a vízépítészet tudománya a tisztán mechanikai alapról szélesebb természettudományi 
alapokra helyezkedett, a geológiai ismeretek a vízi mérnökökre elsőrangú fontosságnak 

Fejlődjék hát a hidrológiai szakosztály tovább is az anyatársulat kebelében, p 
111 iiM l<i<s:l<j!Í val járiiljoii hozzá a. Magyarhoni Földtani Társulat siken ihez. 



Az elhangzott titkári jelentést a szakosztály egyhangú tudomásul veszi. 

2. RéithIjY Antal, mint a pénztár vizsgáló-bizottság tagja bejelenti, hogy a pénz- 
tárt s a számadásokat Weszelszky Gyttla dr. ral együtt megvizsgálta, s azokat rendben 
találta. 

A Hidrológiai Sza kosztál y forgótőkéje a következő: 



A) Bevét e 1, 

1. Az aiiyaegylet ailoniánya 1000 K— f j 

2. Tagsági díja k 205 « - « 

Összesen 1205 K- f 

J>) K i a d á s. 

1 . Irodai költségű k 55 K — f 

2. Nyomdai költségek 317 « 50 (> 

3. 1917. évi maradvány készpénzben 832 « 50 « 

Összesen 1205 K - f 



SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 349 

A Hidrológiai Szakosztály vagyona: 

A) Alapítván y () k. 

1. Gróf Maíienzi Fereíjc Káboly ^íyaluíísági tábornok 200 K — f 

2. Roller Benő igazgató főmérnök 200 « — « 

3. Dr. ScHRÉTEB Zoltán m. kir. geológus 150 — « 

4. Dr. SzONTAQii Tamás m. kir. földtani intézeti aligazgató 150 « — « 

6, Dr. Papp KÁROLY' egyetemi tanár 150 « — « 

6. Dr. ZiELiNSZKY Szilárd műegyetemi tanár 150 — « 

B) Pénztári maradvány 1917. év végén 832 « 50« 

összesen 1832 K 50 f 

A Hidrológiai Szakosztály költségvetése 1918-ra: 

A) Be véte 1. 

1. Az anyaegylet adománya 1 000 K — f 

2. Tagsági díjak és kamatok 500 « - « 

3. Pénztári maradvány 832 « 50 « 

Összesen 2332 K 50 f 

li) Kiadás. 

1. Irodai költségek 150 K - f 

2. Nyomdai költségek 2000 - « 

3. Előre nem látottá k 182 « 50* 

Összesen 2332 K 50 f. 

3. Idősb LóczY Lajos megtartja értekezését a Balatonfel vidék forrásairól. Elő- 
adja, hogy e források különböző szintekben buggyannak fel. Részletes tanulmányai 
alapján mintegy 12 forrás szintet állapít meg. Majd ismerteti az egyes geológiai rétegek- 
ből fakadó források különböző természetét s vízhozományaik ingadozását, valamint a 
vízgyűjtő terület nagyságának és a vízhozománynak összefüggését. 

A nagy tetszéssel fogadott értekezés mind végig lekötötte a közönség érdeklődését, 
s azelnök a tagok élénk helyeslései között köszönetet mondott az előadónak s az ülést 
berekesztette. 

Kelt Budapesten, 1918 jan. 23. 

Jegyezte: Bogdánfy Ödön titkár. 



HYDPiOLOGISCHE MITTEILUNGEN 

Bánd I. 1918 Heft 2. 



ÜBER DIE TEMPKRATÜRMESSÜNG DER (,)ÜELEENGEWÁSSER. 

Von Df. Július Weszf.lszky. 



Gleichwie bei den im mentíchlicben Körper, so können wir auch bei 
den in den Schichten der Tiefe der Erde vor sicb gehenden Ere ebein un gon in 
den meisten Fftllen nur nach áufierlichen Symptomen unsere ScbluBfolgerun- 
gen ziehen. Eines jener hSiifig beobacliteten Syniptome ist die Temp'^ratur 
der Qaellenwásser und derén Veránderung. Die Messung der Temperát ui' ist 
eine leichte Aufgabe und schnell durchführbar. Diese Umstánde nützen wir 
denn auch aiif Scliritt und Tritt aus und obgleicb wir oft adcir aus Veránde- 
rungen um Zehntelgrade weitgehende Schlüsse ziehen, lassen wir doch, meiner 
Erfahrung zufolge, hiufig <30]che UmstSnde aufiei: ncbt, die weit gröCere 
Ünter-schiede verursacben können, als jené, auf die unsere Schlüsse basiert 
sind. Ich sage hier niebts Neues, und möchte nur oinige solcher Umstánde 
anfúhren, die man, meiner Erfahrung gemáB, sehr háufig auBar acht láBt 
und welcho das Resultat der Messung in ziemlicbem Ma Be zu einem fehler- 
iiaften macnen können. In erster Eeiiie muB icn orwinnen, daB man für 
den gedachten Zwech, besonders wenn man auch auf Zehntelgrade (Jewicht 
legt, unbedingt b^'sondei^ authen^izierte oder von uns selbst kontrolUerte 
Thermometer benützen niuB. Gegenwártig stehen mir vier, in Zehntelgrade 
eingetfcilte Thermometer zur Verfügung. Unter diesen ist das eine ein Normal- 
thermometer und die andertni drei sind nicht authentisierte Thermometer. 
Von diesen vier Thermometern zeigt jedet die Zinunortumperatur mit einem 
Untei'schiede von mindestens ^ Grad anders an ; die gröfite Abweichung 
vom Normalthurmometer bei zirka 20°>Cist 14 G^^^ und die zwei am meisten 
von einaiidcr abweichenden weisen einen Untei'schied von Y2, Clrad auf. 

Zur Tempera turmessung von Wássern mit höherei Temperatur pflegt 
man zumeist Maximalthermometer zu gebrauchen. Ich kumi mich aus meür* 
fachen Grundén mit diesen Thermometern nicht recht bcfreanden. Die am 
hSufigsten verwendeten Maxinuilthermometer sind jené, bei welchen der 
Qnecksilberfaden bei der Abkühlung zerreiBt. Dass kapillare Eohr dieser Thermo- 
meter ist entweder zueng, so daB man den Faden nur mit groBer Mühe zui'ück- 
zurütteln vormag, odor wenn 03 weiter ist, koiuni. es háufig vor, daB or um 
einige Zehntelgrade zurückláuft, be vor er zerreiBt and wird alsó fehlerhafte 
Re? altató zeigen. Ich hatte zwei derartigc Thermometer, von welchen der 
v'me beim Zurückrütteln dcs Padens zerbrach, w&hrend bei dem anderen 



ÜBER DIK TKMPBKATri!MK<SUN(i UKl! cH'KI.T-KNÍiKWASSEK. 351 

der Fadei) nianclimal schnell /.i'iriB und ein anderesmal vor dera ZerreiBen 
sich noch auf gan/e Grade zurückzog, niithin unzuvoilássig war. Zuverlássiger 
als diese ist das TauchtliermuniL'ter, doch habén samtlictie Maximalthermo- 
nieter den genieinschaftlicheii Feüler, daB sie weit schwieriger kontrollierhar 
sind alá die gewühnlioheii Thermo méter und daB jeder mehr oder weniger 
feiilerhafte Eesultato zeigt.. wenii man die Temperát ur der tieferen Wasser- 
schichten miBt. Jede Wassei'sáule von 10 Méter Höhe isfc námlich gleich je 
einem Átmos phárendruck, oder einem Druck von einem Kilogramm pro 
Quadratzentimeter. Das QuecksilbergofáB des Thermometers ist, um dessen 
Empfindlichkeit z\i vergröBern, bis auf die Dünne von Papier ausgeblasen. 
Es gibt dem Drucknachund ein Teil des Quecksilbi;i"s wird infolge des Druckes 
in die Kapillare gedrángt. 

Schon ZsiGMONDY erwáhnte, daB er /ur Zeit der Bohrung der arte- 
sischen Brunnen im Stadtwáldchen in Budapest bei der Temperatm'messung 
des Boinloches die Temperatur des an die Obeifláche geförderten Scülammes 
gemepsen hat, weil das in gröBere Tieí'en hinabgelassene Thermo méter infolge 
des Druckes falsche Daten gezeigt hat. Deshalb benütze ich für derairtige 
Messuugen am liebsten das einfache Stockthermometer, welches ich dem 
alten Vorgang gemáB, mit Hilfe eines Korkstöpfels in einer Litertlasche 
einsetze, die mit dem zu untersuchenden Wasser gefüllt m die Quelle 
hinabgelassen wird, woraof nach ^—1 Stunde duich die hetausgezogent- 
Blasche nindurch der Temperát urstand abgelesen \fird. Wenn die Tempe- 
ratur des Wassers nicht viel von jener der Luft differiert, so Sndert, sich 
die Temperatur des in der Flasche btiincllichen Wassers auch lángeiv Zeit 
nicht merklich und die Temperatur ist bequem ablesbar. Bei dieser Ein* 
richtung bewirkt es keinen Pehler, wenn die Temperatifr tieferer Schichten 
gemessen werden soll, weil der Queck«ilberfaden, sobald man die Flaocbe 
aus dem Wasser zieht oder sobald dag Thermometer von dem Druck 
befreit wird, wieder in seine ursprüngliche Stellung oder in jené Stellung 
gelangt, welche dasselbe mfolge der durch die Temperatur bewirkten Aus- 
dehnung eingenommen hat, Wenn man Quellenwasser von höheier Temperatur 
im Winter zu messen hat. insbesondere wenn man auch auf Zebntel- 
grade Wert legt, genügt die Wármeisolierung des in einer Literflasche befind- 
lichen Wassers nicht, sondern man muB das Thermometer entweder in eine 
gröfiere Flasche einsetzen, oder den Quecksilberbehálter des Tbermometei-s 
mit einer be?onderen isoherenden Schichte, zum Beispiel mit Kork 
umgeben. 

Das Obengesagte bezieht sich auf den technischen Teil der Temperatur- 
messung ; auBerdem kann aber auch die AuBerachtlassung von Nebenumstftn- 
den Fehler verui-sachen. Wie ansehniich solche sein können und wie uns 
solche irreführen können, will ich in einem Beispiel aus eigener Ertahrung 
anführen. Die kohlensám'enháhige 8latviner Annaquelle entspringfc in einem 
2'9 m tiefen, in Lftrchenholz geíaBten Brunnen von 0'75 m Durchmesser, 
In diesem Brunnen liegt der Wassers piegel bei normalen Umst&nden zirka 
70 cm unter der Grundfláche, die Höne der im Brunnen beíind- 



,")2 D' JÚLIUS WESZELSZKY 

lichen Wassersáule ist daher 2'2 m. Ich babé clie Tenip^iraíur dicsér Quelle 
jm Január 1916 gemessen und mit 8*8® gefunden, Zur Beiben Zeit war die 
TemperaTiir der Luít uni 0°. Ich babé aucb /wei áHere auf die Temperatiir 
dieser Quelle bezügliche Daten gefunden. Diesen letzteroi zufolge hal; Scherfel 
ini Septeniber 1879 10'2'' und im Október 1882 13-8° gefunden. Aus diesen 
Daten niuB alsó geschlossen werden, dajB oitweder das Wasser, w^nigstens 
einen betrachcHchen Teil seines Weges in den dberen, den Temperatur- 
schwankungen unterworíenen Schicbten des Bodens zmiicklegt, oder dass 
dasselbe in betrácli.lichor Menge mit Grundwasser Vc-rmengt ist. In etwa 
1 km Entlernung von der Annaqnelle entspringt auf dem Bergabhange die 
Emmaquelle. Gleichzeitig mit der Annaquelle babé ich aucb die Emmaquelle 
unteKUcbt, Sciion damals fiel mir auf, daB icb — obgleicn nach den áaBer- 
lichen Umstánden und den sOnstigen Untersuchungsdaten zu orteilen diese 
Quelle weit meir der Vermiscbung mit dem Grund wasser ausgesetzt ist — 
die Temperatur dieses Quellenwassers zur selben Zeit (im Winter) mit 9*6°, 
alsó merklich hüher oder von der Witterang unabbángiger gefunden habé. 

Im August 1917 habé ich dieses Quellén wasser neuerdings untersucht. 
Zar gleichen Zeit habén wir aucb den Wasserreichtum der Quellén ge messen, 
weshalb wir die Wasser aus dem Brunnen auspumpten. Zueret maJ3 ich die 
Temperatur der Annaquelle, und zwar wáhrend des Pumpens, dann aber 
zu jener Zeit, als dor Brunnen gánzlicb ausgepumpt war und das Wasser 
in demselben zu steigen begann. Die erste Date habé ich nicht verzeichnet 
und erinneie mich nur, daB die Temperatur ungeíáhr um einen balben Grad 
böher gewesen ist, als bei der zuletzt erhaltenen Date, als ich eine Wasser- 
temperatur von 9*2° gefunden hatte. Aus diesem Grundé babé icb die Tem- 
peratur der Emmaquelle ívülier gemessen als das Auspumpen begonnen hat, 
und dann zu jener Zeit, als wir das Wasser des Brunnens ausgepumpt hatten 
und als sich in demselben wieder Wasser ansammelte. Im ersten Pa He habé 
ich eine Wassertemperat m- von 13"2°, im z weiten eine solche von 9*6° gefunden. 
Zor selben Zeit erhielt icb aucb die Erklárung, weshalb icb bei dem ersten 
Anlafi dieselbe Temperatur dd Emmaquelle erbalten babé, wie jelzt nach 
dem Pumpen, Die Quelle war námlich bis dabin vemacbláBigt und wollte 
man sie nur damals in Funktion bringen und hatte man deshalb den Brunnen 
unmittelbar vor meiner Ankunft ausgepumpt und geieinigt, so daB ich zu 
dieser Ztit die tatsáchliche Temperatm' des Quellenwassei-s gemessen bal)e, 
wáhrend wir bei der Annaquelle das erste Ma], sowohl ich, als aucb Scherfel, 
die Temperatur des im Brunnen angesammelten und zum Teil abgeküblten, 
beziebenUich erwármten Wassers erhielten ; die hieraus gezogenen Schlüsse 
bind daher .-;ámtlicb feblerhaft. 

Im vorliegenden Falle weisen alsó unsere Daten nicht cinen Unter- 
schied von einigen Zebntelgraden, sondern bei der Ennnaquelle 3*6* und 
beim Wasser der Annaquelle fünf ganzc Grade Unlei-scbied auf. 

DaB das Wasser auf seinem Wege bestrebt ist, die Temperatur seiuer 
Umgebung aufzunehmen, ist ganz uatürlich, daB aber ein Wasser in einem 
Brunnen mit relatív kleinem Reservoir, aus welcbem das Wasser wáhrend 



ÜBKR ÜIK TRAÍl'Er.ATLUMKSSrXÜ J)KIl QUKLLENGEWASSER. 353 

des Tages best aiulii; gi.'pumpt wird und wclcVior auch im Falle dos Nicbtpura- 
peus einen natürlichen AbíluB hat, in welchem alsó das Wasser periuanent 
zir kuliért, daB ein solches Wasser sich von dev .Temperatur der Umgebung 
nicbt in groB^Mu MaBe untei's ebeidet, seino Tempnratur in solcheu Grad ándere, 
bfttte icb, vrenn es Daten nicbt bezeugen würdeii, nicnt geglaubt. 

Von (len Thernit'n wisiíen wir, daB sie in goringerem oder giöBerem 
Ma Be periodiscb ibre Tempera tur ándern. Es ist eine háufige Erfabrung, 
dafi die Temperatur der Tnermen im Falle gröBeren Wasiorzuílusses eine 
liöbere ist, Die oben mitgetcilte Erfahrung gibt aucb. die Erklárang dieser 
Erscheinung. Die au^ groB-r Tiefe bervorbrecbende Therine koinmt auf 
ihreni Wege mit Gesteinen niodrjgerer Temperatur in Berünrung, wird alsó 
abgbküblt, je geringer daher der Wasserreicbtum der Qa(ílk- ist, je geringer 
die Strömungsgescbwindigkeit des Wassere, umso mebr -wird es von seiner 
-ursprünglicbeu Temperatur verlieren und umgekebrt, wenn es scbneller 
strömt, mithin weniger Zeit hat, auf seinem Wgee sich abzukühlen. Dem- 
gemáB ist es niciit notwendig sich an jené komplizierte Hypothese zu kebren, 
mit welcher Suess diese Erscbeinuug erklárt. Suess schreibt diese Erscbeinung 
der Wirkung des Grund wassere zu und daB dies in entgegengesetzter Weise 
geschiebt, als man es in diesem Falle erwarten sollte, erklárt er damit, daB 
die ursprünglicbe Tlierme mit dem Grundwasser durcn Haarröhrchen in 
Berübrung kommt ; wenn der Druck geringer wird, breitet sich das Thermal- 
wasser mebr aus, külih sich daher auf einer gröBeren Fláche ab, im entgegen- 
gesetzten Falle aber drángt das Grundwasser das Tbermal wasser auf einen 
engeren Weg zasammen und wird letzteres mithin wSrmer an die Oberflácbe 
gelangen. Die Temperát urveránderung des Thermalwassers kann wohl auch 
auf eine andere als die oben erwáhnte Ursache zurückgeführt werden, auch 
kann dieselbe durch die unmittelbaie Beimischung des Grund wassei^s verur- 
sacbt werden, wenn diese Veránderung aber durcb das Beimischen von Grund- 
wasser zum aufsteigenden Wasserstrom verursacht seinsollten, so maB im 
Falle eines gröBeren Wasserzutlusses die Temperatur des Wassers niedriger 
sein, als im entgegengesetzten Falle.' 

^ Mail hat oft die Erfahrung gemacht, class der grössere Wasscrzufluss und die 
höherc Temperatur der Thermalwasser mit dem Standé des Grundwassers zusammenfállt. 
Dies würde alsó die Anschauung Suess' besrátigen, jedoch nur in dem Falle, wenn wir 
annehmcn, dass solche Thermalwasser juvenilen Ursprungs sind ; sobald man aber vor- 
aussetzen muss, dass solche Wasser (wenigstens in ihrer Hauptmasse) nicht juvenilen 
Ursprunges sind, wird der Zusammenhang zwischen dem Wasserzufluss der Thcrmalquello 
und dem höheren Standé des Grundwassers zu einem einfachen und natürlichen. Von 
dcn Budapester Thernialwá^sern behauptet man gleichfalls, dass derén Temperatur mit 
dem Wasserzufluss zunc hme, und dics falit oft mit dem höheren Wasserstand der Donau 
zusammen, doch ist in der Gcgenwart die Temperatur der Quellén ebenfalls höhei und 
auch ihr Wasserzufluss ist grösser als der normálé, obgleich der Wasserstand der Donaii 
gegenwártig niedrig und seit dem Sommer kontinuierlich ein solcher ist. Es acheint 
alsó, dass dicsér Zusammenhang nicht so einfaeh ist. Leider Hegen uns hieiüber kcino 
genauen Beobachtungen vor. 



354 L>\ JULirS WES/JCLtS7.KY 

Djf Temperál ar der Budiipeste-r TiHi'inalwásser ist in kleinem MaBe 
ebmíalls veránderlich ; wie man sagt.ist, aucb derén Temperatur bei gröBerem 
WasserziüluB e]iie liühere. Bedauerlicherweise stehen uiis hierüber nur wenige 
genaue zitferniáBige Daten zui Verfügang. Übei die artesisch- Quelle auf 
der Margarethenirisel fand ich einige hierauí bezügliche Daten. Kalecsinszky 
scbrioD, daB er die Wassertemperatur des artesisclieD Brunnens aiü' der Mar- 
garetbeninsel mebrere Male gemessen und dieselbe im DmcbscbnJtte mit 
42'6° gefunden habé und schloB aufe deni Umstande, daB K. Than ini Janre 
1868 die Temperát ur desselben Wassers mit 4Z'd9° gefunden uabe, daB die 
Temp-ratur dieses Quellén wassers binnen 30 Janren um 0*7° abnenrae, daB 
sicn alsó die Budapester Thermen in einer langsamon Abkühlung befinden. 
Ich kann niieh mit dieser SchluBfolgerung nicht einvei-standen erkláren, 
dcnn ich ha ue die Temperát ur dieses Quellén wassers im Janre 1911 gemessen 
und dieselne damals mit 43° gefunden. Ich bemerke ferner, daB ich damals 
die Radioakti vitát des Wassers untersuchte und nachdem ich ohnehin wufite, 
daB de«sen Temperát m' schwankte, legte ich auí Zehntelgrade keinen Wert 
und maB die Temperatm' mit einem nicht kontrollierten Thermometer. Des- 
halb habé icn m meiner im Jahre 1912 publizierten Arbeit die Temperát ur 
dei Budapester Tnermen nuv in ganzen Graden angegeben. DaB auch der 
Wármegrad des Wassers der Margaretheninsel scJiwankend ist, ist auch aus 
den Daten Than's ersichtlich, der in seiner im Jahre 1875 erschienenen Ab- 
handlungschreibt, daBer die Temporatur des Thermalwassers dei- Margarethen- 
insel am 30. Október 1868 mit 43*22'' und ani 1. September 1869 mit 48-33*' 
gemessen na be. Thans Daten zeigen mithin die Temperát ur veránderlich an 
und die Veránderung weist eine entgegengesetzte Tendenz von dei vun Kale- 
csiNSZKY beobacnteten auf. Zu bemerkt-n iái, daB Than in seiner Sebrift 
nicht erwáhnt, daB ei die Thermometer, mit welchen ev seine Messungen 
ausfünrte. kontrolliert hátte ; zu jener Zeit war das Jenaer Wármemesserglas 
noc'ii nicht bekannt. Ich hehe dies deshalb hervor, weil Thaníu einer s páteren, 
im Jalire 1880 erscnienenen Arbeit, in welcher er die Resultate seiner Vei-suche 
mit dem Wasser des artesischen Brunnens im Stadtwáldcnen Veröffenthchte, 
tiber die Temperaturmessungen wörtlicn fojgendes schreibt : 

«Ich habé die Tempsratur mit einem GEiszLERschen Normált hermo méter 
gemessen, dessen Nullpunkt den Kontroll vére uchen gemáB seit Jahren be- 
stándig bei 0*23° C liegt. Die Beobachtung geschah stets zu jener Zeit, als 
bereits mehrere Stunden hindurch das Wasser aus .dem oberen Ende der Eohr- 
leitung ausgeflossen war. Das Thermometer wurde ganz unter das ausge- 
drungene Wasser getaucht und in Yi bis ^- stündigen Pausen so lange be- 
obachtct, bis der Quecksilberfaden einen permanenten Wert anzeigte. Die 
Observationen habén folgendes ergeben : 

17. Juli 1879 V. M 74-10° 

17. Juli 1879 V. M 74-20° 

1t>. Már/. 1880 V. l^r 74-10° 

D.r .Alittelwerl der ObsurvatiOn war einsclilicíjiith der Koni'ktur 73'92°J» 



ÜBER DIE TEMl'Kl{ATri!MKSSLN(; DEK QUELLKNG EWÁSSER. 355 

Wie a US diftíiT B(.'schrcibung crsicbtlivh ist, hat Than danials seinen 
Tht'iiuoiiK'UT wt)hl koiitrolliert, bf/iehungsweise (lessen Nullpunkt festge- 
stellt, Iliit a bel' dieí-cs an der Temperát ur der Quelle und in den dazwischen 
licgendeii Gradeii iiicUt geprüft, die geiiiessene Teniperatui' aber war der 
Quellenteniperat ur náher als deiu Gefricípuukte. Allerdings muB beiück- 
sicbtigt weiden, dafi zu jener Zeit die Kontrollierung der dazwischen liegenden 
Grado nirfofern n<»ch schwieriger gewesen ist, da damals iioch nicht so viele 
und genaue Dateii zur Verfügung standén als jetzt. AtiBerdeni war seinen 
Beobachtungen voni 17. Juli 1879 geniáB die Teraperatur 74*1, beziehungs- 
weise 7i'2'*, es weichen alsn die nacheinandtT erhobenen Dati'u uiii 0'1° von 
einander ab. 

Wie wiraiis diesen allén Datcn und der Beschreibung ersehen, können 
Wii n uch Thans Daten, der docb, wie aucb die Beschreibung zeigt, seine 
Untí'i^uchungen mit gröBter Urasicht durchfübrte und die damals bekannten 
VorsicbtsmaBregeln eingehalten hat, wenn wir aucb auf die Veránderung 
der Zebntelgrade Wert legén, nur mii eineiii gewissen Vorbebalt aufnehmen. 
Es ist desbalb schwer, aus den Abweicbungen in den Daten anderer, ins- 
Desondere alteivr Daten nach Zebntelgraden, Scblüsse zu ziehen. Man kann 
dies tun, wenn man die Beobachtung mit ein und demselben Thermometer 
und unter stetiger Einhaltung derselben Umstánde selbst dorchführt. 

Auf jeden Fali wáie es interessant und würde auf viele Fragen Auf- 
tl&ruug gebén, wenn man dag Verhalten der Budapester Tbermalquellen 
systematiseh beobachten würde. 

Seinerzeit habén wir mit Dr, Thomas von Szontagh, dem jetzigen 
Pr&sidenten unserer Gesellscbaftund anderen aucb projektie