Skip to main content

Full text of "Fani kny"

See other formats 


9. 


ve) Kh 
(B 


irat 

jegye tébÉBi 
" 

Fett akt! 


4 a 
erteni . 
s ri ALLE FÉM 8 , 
12941 azt zs teat ; 
heg hagot s éva bag e 


két tan z90 et 


vétke tet e 
sdett dtsé 


KA 
Alt sál tol étetérket 
Pl vér onávés NELtÉN 


imában 
sékb 


a 
Apr at ptoá 
Hratát 


bért "a. 
vet 


hagtl 

titivtrbsjre 

tdtégpebei 99: 
ap 


? 
feitkő 
fs 


KH 
49 


HE 
MI; 


b 
í 
baruskó 
vre tó 
13 


: A 
ETHAN 


9, 
19 


jé 


vert 
944/5 96 
98. 


h tét 


fintyá ítt 
patás, 


; 
Htje 
43 


vi 91 90 
91 ebed 

tő HEGYESÉTT 

Hete pe tgt sk zézéngy 

34 Vápvésé 1490 egetégt ül 

Hetet 

Taabeés 


na 


a... 


tegizt 
persirt 


tutte 


, 
bitaha 
lást 
etés? 


41971ebte 
jneták a 


14 
43 
kés 


tértáti 


yt 40. 
E enézttéheetó 
dnátzái 


445. 


vért een 


Tenebs 


9ib 


14 


9, éa 
94a4bi s 


söltT 


vele 
talpát agya, 


tissnttal 


; 
try Jet ve 
SEEERHAt ÉRÉS 


46-19 j régi 
elél ) eeőemert bé pevbttő 


bágtidy kart 99 pg 0€ 

iahyjezgs haneabsáteta 

tegvgveáy hogaa pi sper téses zeti 
podrá 4 

jaetdeel 

h dadas ep pabtoi 

Ay age pnytteta 


pe 
4 hose 4dée 
kepsetbebt bee retárani tégy 


4 
kép été Het ettétt 
[docAuthho 


is 


tat 
? Hines : 
his álírzottt 


, 
Ti 
ú 


jetlárbői 


31 
s 
ci 


43 de jat 
46979 é4. 


ágyú 050941 
ir ettávvojesei 


feeésepe 


sztk 
fe 
a rereretefee 
gate szezátátat stttét 
4 
us; 


mjlgykávélt 


kévét 
új 


aj 


5 tol 


6-er 
. 
? 
set 


d si 
at 


ntagearotjegert te 
ta Tr 


9 
etet rergamearyábyet e] uinpez vere jen at 
nazeremámyő ert. pessestgsi 
terkep berrtkovévábrr 
hörgesaztuntos ri tp perét 


aektesetekti 
angtvtrpte 
jeg rtttotrbrnkir ot 
10 trrekt hykegkádss kata 
pee ée 


As 
14 


ee égrgrrtegzébtt eztetet 


tágpiejó vevé né at-b-et e 


él kárt 4 EVOTÉ Véhéat sit esapi z roté 


Kelt skott 


HORZTÉE ESETE 
FOR EDVCATION 
FOR SCIENCE 


. LIBRARY 
OF 
THE AMERICAN MUSEUM 
OF 
NATURAL HISTORY 


BY GIFT OF 


OGDEN MILLS 


ER 
/ Bound at 
[AMON H, 


új 

MTI A 8 h 
VI WE" tk 

JALTAI hi , elébe 


[aj 


bt 

1 f L 
44 ? ; 
24 Bé hala § A 
(vegtási Val Ő ba 
A 7 18 j 
$Vy 1 


Kál új 


FV GYTI 1 


tát 


Hi b ti 
falú 


út . j j VITA á 
öl st MW) a TPANÉOT KASE AL 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 553. 00I 
KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI ::, ÁKBÉRAS 


EGYSZERSMIND 


A MAGYAR ÁLLAMI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


A HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 


I. KÖTETÉNEK 1—3. SZÁMÁVAL. 


SZERKESZTI 


Dr: PAPP KÁROLY 


EGYETEMI TANÁR, TÁRSULATI FŐTITKÁR. 
NEGYVENNYOLCAÁDIK (XLVIII.) KÖTET. 1918. 


ÖT TÁBLÁVAL ÉS HUSZONKÉT ÁBRÁVAL. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


( GEOLOGISOHE MITTEILUNGEN, ) 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 


ZUGLEICH 


AMTLICHES ORGAN DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN 


BAND I HEHPFT 1— 3. 


REDIGIERT VON 


Éróf. DSA vs PAB 


CHEFSEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. 
ACHTUNDVIERZIGSTER (XLVIIID BAND, 1918. 


MIT FÜNF TAFELN UND ZWEIUNDZWANZIG TEXTFIGUREN. 


BUDAEBST, 1919. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT, 


: ed § a) of a x.- He eg 184 he GYA et add 
Ag 1 77 GE KÖLEST sajesgi 
11 USZ UN TAOLKAN AT 
" YAOTEM TERÜLT 


kéla d éva NENT SRA 
A á É 
5 


adds LVÁR 


a. ha 
FAX Gad MOGEGVI ÜZE fa at 
Kétáekla kü e. j 
Kg 4 ve VAN Ti EV ÉLŐVÉ ET Hess 
NET 70 PT ERNE (7. KÜTESTEER pe hé 
j YE ZÉSI at Bet? EE ZO ÉNb I ÉL FEET SUN 50). d. d dl 
( kiT És ELVEI 
ő fi t Hé! ta 
ai sg éri, t ki 
; jé MÉZET Begő 
b ; ( 4 ul ?; j. b] y 
264 RENÉE tz/rpetöt éli 
sí j 
b dt í A 
9 
k) 4 
0 
Fe Het td AUS A I 4 "SEAT 


TARTALOMJEGYZÉK. 


A) ÉRTEKEZÉSEK. 


BALLENEGGER RÓBERT dr.: ...... A lápok alatt végbemenő mállásról. . 
HERANUZL JATVÁN ÜT. eléteug ezés áj sét Az Inovec déli felének földtani viszonyai 
(ázevázta dláyal e ae ee ses tető a. 
ÜdösS DEL SzSz alk AT OSI "TE ség ásstszeta évbe Összehasonlító szemlélődések az Erdélyi 
Érchegység és az ÉNy-i Kárpátok geo- 
szinkimálisanTelottet sz szt aaz áttételes 
TÉJADAAKÓCZG E LLÁTOS: CB Egj res és ezése Nyugatszerbia geológiai viszonyairól 
fázz TA DIÁVAD esszét tra kát e etet 
NOPOSA EHRENC báró dr.: ......- Leipsanosaurus n. gen., új Thyreophora 
a gosaui rétegekből (a III. táblával) . . . 
ÉGHITZ PETER: 72 öt ett vez eszt Magyarország morfológiai ögysöse (a TVE 
TD LANTAD A ELNE Sa e elete s se ezáe tettes Mát 
IMEDEGYULA GÁBOR "ÜDV E esetet Pannonhalma földtani viszonyai (a II. 


táblával és a 7—16. ábrákkal) ..... 


B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


ETRSÁNÁTS A GYUTÁS Erő el eszét etzizéet Válasz dr. PAPP SIMON és PÁVAI VAJNA 
FERENC. közleményeire. 2. sss sss 
HLAWATSOH:; KÁROLY díszt sátrát A grandidierit előfordulása  Helpán, 
GOMmOrzmegyóbóny s ser ege emizás etés ösi 
ISABEL TMTON ÜK síró tetszetos s felaszzisis égést Megjegyzések HALAVÁTS GYULA : sért 
ágota és Nagysink környékének földtani 
alkotása c. fölvételi jelentéseihez . . . . . 
EÁPÁYZÍRMA EMEL MESE tes tétet Az aldunai gabbró (az 1., 2. ábrával) 
MANDGAMÁRZÁ ÜT tte Sat a s élstli eze ds A griedeli barit kristályalakja (a 3. ábrá- 
ZGJÜY EAT SESEe HÁZ ZET EE éke SA; szol ÉSA 


C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


SZONTAGH TAMÁS ÖN: verset ee eh elet Elnöki megnyitóbeszéd az 1918. febr. 
6-án tartott 68-ik közgyűlésen . .... . . 

MADÁSZ BLRMÁR ÜÉSZ s szesrese ő LŐRENTHEY IMRE emlékezete (arc- 
IR ODBŰ SS See A A NY e Ete sé ER Éés élt 


Lap 


LN 


Lap 
PÁPPIRÁROGYSOT: "sv szsatt MAROSDÉCSEI DÉcuny MóR dr. emléke- ij 

zete, (atcképpel) (zsét tettel 79 

z- NMR MG ez oé o ő Posewirz TivapaR dr. emléke (arc- 
KöpDOL Fe zzés test bas ő LETTEL ENNTA 83 

D) ISMERTETESEK. 

HAABB: Te ZA ah NE ee stee Die Geologie in der Schule. Ismerteti : 
AGYÁSZ HE MÉR. ÁT sets es elesett 392 
ÉJ FÉR e ar tasktetrza za is je jaketásákei z ET eLaT atási Die Verwerfungen. Ismerteti. VADász E. 60 

idősb JGÓOZTAla tsa VEÁTEANS LEE A magyar szent korona országainak föld- 
rajzi leírása. Ismerteti: Vapász E.... 52 

Ftjabbi ÓOZY ass sa a a alős a s (ötéss BSSőS A villányi Callovien ammonitok mono- 
grafiája. Ismerteti: P. LEMOINSE ..... 389 

INOROSAMÉ HR ENÖZDABÓ ízét sáteteie a vetik Über Dinosaurier.  Ismerteti:  LAM- 
BRERGAT JRÁTMÁN (UT zs zi sza erets SKe 391 

TBGTB EZEK EST e Esett feat HIS UDAS Erdgas, seine ErschlieBung und 

wirtschaftliche Bedeutung. Ismerteti : 
DEZB VSLSS EE EE EKE Gt VOL 68 

WESZBISZKY GYULA [dsz ás tet est A rádioaktivitás. — Ismerteti: INCZE 
GYORGY ÁM Sas Ni ál s Ta. ARISZ EST ÁSZ 54 

E) GEOLÓGIAI FSEMENYEK. 

A vulkanológiai intézet nemzetközi pályatétele ........................-. 65 
Az új  leányoimnáziumi tantervű és a TALAN meze ese ess eélatsls elelsile steel 66 

A Földtani Társulat választmányának javaslata a földtani tudományok 
éredményésébb tanítása ügyében szvit etevs st v éa; delete es ét 275 
SUB8S .HDH-omlékéremtalabDítása? ar zzektes else sé élete ereje ések e tole ell KÉN ESTE 27TT 

LAMBRECHT KÁLMÁN dr.: A Magyarhoni Földtani Társulat választmányához 

benyújtott javaslat a magyar műkincsek és külturértékek visszaszerzése 
ügyében ( s ések e Ne eBA s etet él Kan SE EE ÉVA ELEK ELÉ LEZEE Vat SAST EE TSÉ 401 

F) ELHUNYT TAGTÁRSAINK EMLÉKE. 

MAROSDÉCSEI DÉcHY MóR dr. (1847—1917) arcképpel 1.112... .... s. va 
BÖRENTHEY: Iuxp "dr. (1867—1917) tateképpel SSE ts ett seNeNtteás ése e 6 És "40 
MARTINY ISTVÁN (LSD ZT9 LT Rt ee teretá tels tie ett ANT KERES KET 82 
IPÁPP JÁNOS (1845—1917 ius avsrga e szá een E Tre dé ege tjg TESTE zt SIN S ST SSTESSSSS 82 
POSÁWITZ TIVADAR (1950—1917) rat sze ietkle sú e s alsatt álora e ale TET ESS 88 
RHDI GUSZTÁV (1857—1919) rirnájai eérmzed eat vet be se Mei ött SRE É E ÉEIÉEE 84 
EVGTNER IGNAGALBOT—TJÁT NE 4 a etű etette a ESEL SÚT ae ÖNTS AZAZ SEL ÖNZETSÁS TOROS SÉBEN s 84 
TRUKBS PÁL JÖZBOR (1802 ÁAJÍ Wj adezzété s te sás ea varast sa ytte eltel zás APA 84 


MÁRT ÖDÖN "dTS(LOBOSZÁJTT vet e ARS g zt TS a ee TEE Te KT e él set 85 


G) TÁRSULATI ÜGYEK. 


- a) Közgyülés. 


Lap 
OZONTAGE SAMÁSSÁT ee s Elnöki megnyitőbeszéd, ; . . a. s fargaltstalt sssta sie k 27 
EARL ÉLES t SZIGOR ATT EJETENŰÉB d, trefa e etek ln ta ba öl áhé as ú1 
Az 1918 febr. 6-án tartott 68. rendes közgyűlés jegyzőkönyve . . . . . . . . . , . 68 
HESZLÉlOtT DA SKALASZUÁBAN EE BARS ele éblőot ksd e TS ÁSAT eletet sza ézelala 2 de á as bétte 69 


MSSZÁBÓ JÖZSER-mlékéreme kiadását aie eki szelete ága őse g aes e ek vé ÖVES 69 
Pénztári jelentés az 1917. évi forgalomról 
A Földtani Társulat vagyona 


b) Szakülések. 


I. szakülés. 1918 jan. 2. T. Rorn KÁRoLy : Gyergyóbélbor és Borszékfürdő 
környekénékgoeolóSiautvISZONY Alte sza ás elteti sees stat se e 93 

II. szakülés. 1918 jan. 80. LEIDENFROST GyuLa dr.: Jelentés a harc- 
vonalra tobteoyűjtokírandulás tól kt áá eték esete akt s sets ezt Es el ves 95 

III. szakülés. 1918 márc. 20. 1. Idősb Lóczy Lasos dr.: A Szent Anna-tó 

vulkáni krátere, PAPP KÁRoLY hozzászólásával; 2. TRErIrz PÉTER: 

A kőzetek elbomlása és elmállása ; 3. Dr. VADÁSz ELEMÉR: A magyar- 
CESZÁSL Tat0cöns nehány érdekes, kövületéről a esete dósleé vedo s dts 277 

IV. szakülés. 1918 ápr. 10. 1. Idősb Lóczy LaJos dr. : Általános megjegyzé- 

sek a m. k. földtani intézet 1917. évi szerbiai tanulmányaihoz ; 2. KoR- 

mos TivapaR dr. : Kelet-Montenegró és a novibazári Szandsák geológiai 
VISZŐNYALGO LEE S Né stee s toe Ze ele e else Als SOS Seas ő 281 

V. szakülés. 1918 május 8. 1. Báró Nopcsa FERENC dr. : A modern paleon- 

tológia kutatási rendszere, a dinosaurusokkal kapcsolatban; 2. Dr. 
SCHRÉTER ZOLTÁN: A sajóvölgyi barnaszén-telepekről. . . . . . . . . . . . . . 283 

VI. szakülés. 1918 jun. 5. 1. Báró Nopcsa FEREwc dr. : Leipsanosaurus új 

genusz a gosaui rétegekből; 2. Ifjabb Lóczy Lagos dr.: Geológiai ku- 

tatásaim Nyugat-Szerbiában; 3. Dr. LIFFA AuvuRÉL: Helpai grandi- 
dierit; 4. TREmirz PéreR: Kaolintelep a Magas-Tátra morénájában.. 284 

VII. szakülés. 1918 nov. 6. 1. Rózsa MinÁLYy dr.: A németországi kálisó- 

telepek rétegződésének újabb beosztása; 2. JABLONSZKY JENŐ : Magyar- 
HESZASt KATOONKOTÚ AGA KS szt va tetátő sees ő ele ee estére a eíáe ötovel bá 396 
VIII. szakülés. 1918 dec. 4. TRExrrz PÉTER : Magyarország morfológiai egysége 398 


e) Választmányi ülések. 


I. vál. ülés 1918 jan. 2. A SzABó-érem. bizottság jelentése ............. 96 
IT. vál. ülés. 1918 jan. 30. Közgyűlést előkészítő-ülés ..........ssssss 102 
III. vál. ülés. 1918 márc. 20. Nyilt pályázat a SzaBó-alapból . . .. . . . . . . . 285 
IV. vál. ülés. 1918 ápr. 10. Hadikölcsön-papiros vásárlása ............. 287 


V. vál. ülés. 1918 máj. 8. Hadikölcsön-papiros vásárlása .............. 289 


VI 


VI. vál. ülés. 1918 jun. 5. A földtan intenzivebb tanítása ............. 


VII. vál. ülés. 1918 nov. 6. A forradalmi kormány megalakulása. 


Gróf  KÁRoLryI MiHÁLY., [Lovászy MÁRroNs, Buza BARNA és 
dr. BöoxKu HuGó üdvözlés ete see etet see Sa Lk ÁE ESTETSÉSTÉS 
ASSZABÓ-érom "ügyrendje eressze tetési tettet tet ete zett atelte lete ie settle 


HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 


A) Értekezések. 


SCHAFARZIK FERENC dr.: A budapesti Duna paleohidrografiája (az 1— 6. 


ADTÁMAD BE öt szt esek esz s keteze s ek tk ett STT 
WESZELSZKY GYULA dr.: "A forrásvizek hőmérsékletének méréséről ..... . 


B) Ismertetések. 


CHOLNOKY JENő dr.:.... A Balaton hidrografiája. Ismerteti: Ifjabb Lóczy 
; TAJOS ÁM sz te öznet otta őlayzáe ee dévató éte SK ts ses ÜS GAS 


C) Vegyes közlemények. 


BOGDÁNFY ÖDÖN: ..... A Magyarhoni Földtani Társulat hidrólógiai szak- 
Osztályának emmtikakoro eset ösze etets es sítés e eáásázés sát 
— — A Hidrologiai Szakosztály 1918 jan. 23-án tartott 


ÖVZALONKÖZÉYŰÉSB áá ess e ettek reason eke cS ZS gel ss S 


398 
106 


184 
341 


417 


179 


345 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


BALLENEGGER, R.:..... 
BEREN EZÜ seg: elé erá 


LŐ0RY Bs evasg 
Nopcsa, FR., Baron: . 


MÉRHETZSSÁR APP éz 8 slseeta őse 


A) ABHANDLUNGEN. 


. Über Verwitterung unter Mooren .............. 182 


Die geologisehen Verháltnisse der südlichen Hálfte 
dessámoyeet (ARA eV ay ez tett rsárétezdó ő teste ázva . 486 
Einige Betrachtungen über den  geologisehen 
Aufbau der Geosynklinalen des Siebenbürgischen 
Erzgebirges im weiteren Sinne und der nordwest- 
hekenikathat oni ee esete új s elet ize telszzále a etette 293 
Beitráge zur (reologie Westserbiens (Mit Tafel [.) 115 


. Leipsanosaurus n. g. ein neuer Thyreophore aus 


der Gosaar (Mit , dos Baro ET) ae őzafenta erétaletés 324 
The morphological unity of Hungary (Plate IV) 425 
Die geologischen Verháltnisse von Pannonhalma 

(MG eat, előnmd etes 7 ÚJ Stee ezek eket 299 


B) KURZE MITTEILUNGEN. 


EA WATSÓH S Üss aal tala 


Über ein Vorkommen von Grandidierit bei Helpa 
ia S KOTa GOT ÖS St SE DALE N ÉL VBT Tee etet a 329 
Über den Gabbro an der unteren Donau (Mit 
MOT TESZEL a E zenet SMN NT ÉKet slee Ek AT EN TÉT a 136 
Über die Kristallform des Griedeler Barytes 
asz TSZ AGE Vak Sot 0 LA CÉE KSE EKOÁG 143 


C) VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


Zura Gedáchtnis  dahingeschiedener Kollegen 
(Dr. M. v. DÉcny, Dr. TH. Poszewirz, mit Bild- 


TS JEA SEEK e si TV eS SS elet ál e elerese tája elesel és ki e 168 

ST. MARTINY, J. v. Paprp, G. REpL, J. REINER, 

ABH ES SEK ESA ÉTELSZŐ S eres nefveeezl etel teze ra ebe ajáról 5. elée 171 
. Eröffnungsrede des Prásidenten.............., 146 


Erinnerung an Em. LŐRENTHEY (Mit Bildnis).. 161 
Der geologische Unterricht in unserem Vaterlande 445 


VIII 


D) REFERAT E. 


MÓCZY, Ú., V. jun: s... Monographie der Villányer Callovien Ammoniten 


10 


TV 


NAK 


WET 


réferé par P. LEMOINE 


E) MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


. Fachbsitzung am 2. Jan. 1918. Dr. K. RorH v. TELEGD : Die geologischen 


Verháltnisse der Umgebung von Gyergyóbélbor und Borszékfürdő 


. Facbsitzung am 30. Jan. 1918. Dr. J. LEIDENFROST: Bericht über die 


in der Frontlinie durechgeführte Sammelexkursion................... 
Fachsitzung am 20. Márz 1918. 1. Dr. L. v. Lóczy: Der vulkanische 
Krater des St. Anna-Sees; 2. PETER TREirz: Die Zersetzung und Ver- 
witteruhg der Gesteine; 8. Dr. E. Vapász: Binige interessante Petre- 
faktentaus dem Miozanivonáóneatn et tes eete ll sletatsie se e sejve e etet 
Fachsitzung am 10. April 1918. 1. Dr. L. v. Lóczy: Die in Arbeit be- 


9". 8 e 19 19 ze e Jete0ls 009 ze AR NTÉS Pgaltta! Malle d 


Seite 


331 


findliche geologisehe Übersichtskarte von Westserbien; 2. Dr. Te. 7 


Kormos : Über die geologisehen Verháltnisse von Ostmontenegro und des 
Sandséhaáks: Novipazat őrzi eesntáétt et etetés ee szelte etet ás ee 


. Fachsitzung am 8. Márz 1918. 1. Dr. FRAsz Baron v. Nopcsa : Über das 


System der modernen paláontologiseher Forschung in Verbindung mit 
den Dinosauriern ; 2. Dr. Z. SCHRÉTER: Über die Braunkohlenflöze des 
HAJÓVALOR Ez s szs aztzzekéj a téekete zése kae ező ele eso letesz teás SSZEG TÉS 
Fachbsitzung am 5. Juni 1918. 1. Dr. FRasz Baron Nopcsa: Über das 
neue Genus von Leipsanosaurus aus den Gosauschichten; 2. Dr. L. v. 
Lóczy jun. : Über die geologisehen Forschungen in Westserbien; 3. Dr. 
AURÉL LIFFA : Grandidierit in Helpa; 4. PETER TRerrz: Das Kaolin- 
lager. in .dor "Moráne, der ElohenőGátna sztést zót esete elete eiseste esti ett 
Vachsitzung am 6. Nov. 1918. 1. Dr. M. Rózsa: Über die neuere Hin- 
teilung der Schichtenfolge der Kalisalzlager von Deutschland; 2. E. 
JABLÖNSZKY: Die karbonischosAlsen "Ungazng (9 sa ereeles s 5 s SS 


LAMBRECHT, K. Antrag an den Ausschu8B der Ungarischen  Geologischen 


Gesellschaft in Angelegenheit der Zurückerwerbung ungarischer Kunst- 
schátze und Kulturwerte 


90.29 gael éli s a 504 HMB: a 60 he Ve aa LL Te beta e Meleg ete e MZ 


HYDROLOGISUHE MIITTEILUNGEN. 
(Rapports Hydrologigues.) 


A) Abhandlungen. 


BONAHARZIK, ER. sa ee Kurze Skizze der Palxgohydrographie des Buda- 
pester Donau Absehnittes (Fig. 1—6.) . . . . . . . . 207 


WESZELSZKY , J. 


336 


339 


418 


Über die Temperaturmessung des Ouellengewüsser 350 


ÜHOLNOKY, E. 


C) Verschiedene Mitteilungen. 


LX 


Seite 
B) Referate. ; 
ÜDE Hydrographie du lac Balaton. Rapporté par le 
Üss le A NŐGZY  ÚTAZ só setslatNSÉS Nat zs leteket s et 455 


BocpánrFvy, Ep. de:.... Über die Ziele der Hydrologischen Sekzion der 


matek vT. 
adi A he 
e ÉT 
(gél VÁ 
k V. 
Figur. 
( 2. 
[4 31 
ét 4. 


TS VáADTA 


tábla. 


(( 


kt 


kt 


k 


€ 


UNSZAGBOLÓS EZ CKEBSÜ SG KGK E TT özzésétel tek es 


TÁBLÁK JEGYZÉKE. 


( Verzeichnis der TLafeln.) 


Ifjabb Lóczy LaJos dr.: Északnyugati Szerbia átnézetes 
EZeNOJ LÖKET ETNA eg OSS EEG EN ÖLAÉST EN NEEE NEEE 
(Dr. L. v. Lóczy jun. : Geologische Übersichtskarte Nord- 
IVESÜSETMIGAS ) Ve étéás ee zet AE VS ÉRA TÁS S VeNÓT eze Mai ert á le 
Vio Gy. GÁBOR dr.: Pannonhalma vidékének földtani 
GEEKÉDES ZTA sére evé sea Jkt erek NT SCE ZES VESSE ÉS e ESEN KOST NTT 
(Dr. G. Gy. Vin : Geologisehe Karte der Umgebung von 
IS amtoninatlna tetett ató KreÁK tése MÉLA EK eze es ZENE akt ere 
Báró Nopcsa FERRwc dr.: Különféle Thyreophorák fogai 
(Baron FRANZ v. Nopcsa : Záhne thyreophorer Dinosaurier) 
TRzirz PÉTER: Magyarország klima vidékeinek térképe 
(P. TRErrz Die klimatologisehe Karte Ungarns) : ..... 
FERENCZI ISTVÁN dr.: Az Inovecz déli felének földtani 
SZELYENYETEKEE ezét széttárt KÉS. GREEN ÉG ÉOt 1 MESÉLŐ E ÉSE E EÉE 
(Dr. Sr. v. FERENczi: Geologisehe Profile der südlichen 
ETALTto: éles To ye ót te tők TS etk e Sk 


SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. 
(Verzeichnis der Textfiguren.) 

Az aldunai gabbro helyszínrajza Tiszafa és Tiszóca kö- 

J0tt, Srássószorény adegyében uses oak 

(Situationsplan des Gabbrovorkommens an der Un- 


LÁDA HAN DO A ZÁST KED ÖÓ ÉSE ELEMENT ELNE EK TTÉRE TÖVÉT TATER ALOL KNANÁGTB 


Az aldunai gabbró vékonycsiszolata ........Í........ 
(Dünschliffe vom Gabbro an der unteren Donamn). . . . . . . 
A AMEÁSM DA IRTIStÜLYALAk JAd ess ss d uleeelee ea dés kell a 
(Die Kristalle des Griedeler Barytes) ................ 
T Dr. LŐRENTHEY ImRE (1867—1917) arcképe . ....... 
(Bildnis, ve Dr. ÖMERICE KÖRENTEHETZ) ! (oil áá ss 


201 


(299) 
961 


351 


24 


ri 


(( 


(( 


10. 


141 


15. 


16. 


ábra. 


(( 


(( 


€ 


(( 


(( 


(( 


(( 


A 


Scitr 
Tf Dr. MaARospÉcszr DÉcny Mór (1847—1917) arcképe. . $0 
(Bildnis v. Dr. MokRiz DécHy v. MARospÉcsE).....,.. (170) 
Dr. Posgzwirz TivapaR (1850—1917) arcképe. ...... 83 
(Bildddsezz ts tHóHOR  EÓSENYTVEZ) a ete E ENE (172) 
A Pánzsa völgye s a havazd-Csanaki halomsor, (ryőr- 
szentmárton "közsesgélt sz éses öeeee etés vele s eétt éz 236 
(Der Pánzsatal und die Ravazd-Csanaker Hügelreihe, im 
Vordererunde die (semeinde Győrszentmárton . ....... (300) 
Pannonhalma a Kisécs-telep felől nézve ............. 235 


(Pannonhalma, von der Kisécs-Kolonie aus gesehen)... (302) 
Földpiramisszerű  lőszképződmények a ravazdi Likas 


MOTOGÓAT KEZENa tél ee Ce tet ZZÁS ÉTELE ET NEL Tb 9241 
(Erdpyramidenartige Lössbildungen im Likashorog von 
NAV azo) Mása TESz EVE se söt e IEEE KÉS te TSABA ÉN A Tt (306, 


A Paskesz-féle téglavető — pontusi agyag — fényképe.. 246 
(Photographie des pontischen Tones des Paskesz"-sehen 
/ücSolyer kos) ütése s ák nt zéükbé Gretel etetőt sze EE (311) 


A Paskesz-féle téglavető hosszanti szelvénye (ryőrszent- 


INALLONANALALADANOT ís ztette E SÖN S SOTET e EEG ee 248 
(Lángsprofil des Paskesz"-schen Ziegelsehlages im der (re- 

MAaTkune gyon AGYOÖTSZENtMÁT GON) Vezess see kes ebét (313) 
Aceratherium  imciswum KAuvP KESO ÉGTEó isz see 250 


( Unterkieferfragment von Aceratherium amciswum Kaup) (314) 
A pannonhalmi Várhegy pontusi szakadék szelvénye 252 
(Profil der pannonischen Sehlucht des Pannonhalmaer 
DOMOBDEÉSOS) a etette atize elet set os ÖSS EÜ LE e o eve rlesztése (317) 
Barlanglakások a pannonhalmi Várhegy délnyugati ol- 
dalán, pannoniai-pontus: homokkőben ............... 253 
(Höhlenwohnungen auf der südwestlichen Seite des 
Pannonhalmaer Schlobberges im pannonischen Sandstein) (315) 


A bársonyosi Strázsahegy szelvénye ...ss........... 254 
(Profil des Bársonyoser Htrázsaberge$) ........3.... (319) 
A pannonhalmi völgy harántszelvénye..,..22..s.....e 257 
(Oduerprofil des Pannonbalmaer Tales) .............. (321) 


HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK ÁBRÁI. 


(Verzeichnis d. Figuren d. Hidrologischen Mitteilungen). 


Wigur. 


:§ 


ábra. 


(( 


A Puszta-Szentlőrinei kavicsolóbánya falának geológiai 
foltáaTÁBA. zet etzátóe te sze s ei ESTERE EG (e vedd tet TÉTS 191 
(Geologisehes Profil der Puszta-Szentlőrincer Schotter- 
orudenwapd) "asta teles tőkés ara tenetk TEKERTE KÉ KS tels Ar SÉT 48 Té lő (214) 
A budapesti Duna levantéi és ópleisztocénkori deltájának 
HISÓDD TÓSZE . EA Zésate bots töle óta ők ZS RÉEKT ET éle ESTE 192 


Figur. 


ábra. 


. 
(Der untere Teil des Budapester levantinischen und alt- 
pleistozámenk Donáudoltas) sss éa es ssláágesá ta s st 


A kiscelli párkánysik geológiai viszonyai, valamint a 


pleisztocén Duna oldalgó vándorlásának feltüntetése. . . . . 


(Geologische Verháltnisse der Kleinzeller Hochterrasse, 
sowie die schematische Darstellung der seitlichen Hin- 
und Herwanderung der pleistozánen Donaw) ......... 
(teológiai szelvény a pusztaszentlőrinci kavicsolóbánya 
MAGAS TOrTASSZÁról a, soroksári Dunához. sss. sas a 
(Geologisches Profil von der Hochterrasse der Puszta- 
szentlőrincer Schottergrube zum Soroksárer Donauarm) . 
A budapesti Duna-szakasz deltájának különböző fázisai 
(Das Budapester Donaudelta in seinen verschiedenen 
TÁ NEIZETA AE s te E e Te SEEN KELYSZÓTA E TSÉG 
A budapesti Dunaszakasz és környéke főbb töréseinek 
hálózatas ts sot ML ZAN EEEN EK ÉLÉT 
(Das Netz der hauptsáchliehsten Bruchlinien im Bereiche 
des Budapester Donauabsehnittes) ..............5... 


XI 


Scitec 


i ts Teólartsú 
ruaakk 


d9Vés 


vétó sak 18 


aléper (ő B. 
e ky 8 4 AA 


4.F úg. 
4 


3 ALSatá, 


t erő b-t dpelánysA d 1 

répté (§ írt KEP; acta fater segtktbű fa ak : Md d íj ény 4 j 
ra jstet MEGZLN HAAAT felj $. ER tú e Pi JEL F jisdlataeb 6. $ KW 
tufa ni guilt 4 alga erat aranásó 1 úgy KŐ A A 


sú ; 1 
v o9já art 42 ré KOEVA ti me egrorge ke MAN AA et was ; tu At 2 b [d ? 
4 ad fr p ve j A ő A 1 . 
F§ pe. j; jú A TEA § pg 4 
14 lit sar TB aA SZÁN ÁL tát átg aA) ét AV ax ÚN han ib 
tí Zé Al a ülés a si.) 
; 1 já : ee a 
Fi év 4 EZEL eNüzsétáavágjs 8E Vatál v a 
éé 4 01 TANK LÉT KT Wa A ta § 
E ta évaleee V16 veg NAT Hu hét. rarattés ké 9 e 


i j! ! ti í (3 ú Wa ha 4 
Nala a att tázá et jet aaa vez Ő Tv ÜÖKEB vértet "a ságrYP üt 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


"XLVIII. KÖTET, 1918 JANUÁR—JÚNIUS, 1—6. FÜZET. 


A) ÉEÉRTEKEZÉSEK. 


NYUGATSZERBIA GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL. 
Irta ifjabb Lóczy LaJsos dr. 


SSZEG A Léva e 


I. Bevezető. 


Az 1917. év folyamán két ízben volt alkalmam Nyugat-Szerbiában 
geológiai kutatásokat végezni. Először ugyanis az 1917 június 22-től július 
24-ig terjedő időben a m. kir. Pénzügyminisztérium kiküldetésében vettem 
részt a Magyar Tudományos Akadémia által rendezett balkáni expedició- 
ban. Első utamon főleg Nyugat-Szerbia szávamenti neogén lapályát és 
. dombvidékét, meg az ezeket környező határhegységeket jártam be. Belgrád- 
ból kiindulva Obrenovácra, majd innen a Kolubara-völgyében felfelé haladva 
Lazarevácra utaztam, mialatt a Posavina és Tamnava vidékek pontusi 
. congeriás lerakódásait volt alkalmam tanulmányozni. Lazarevac környékén 
tett exkurzióimon az egykori pontusi tenger partjait képező kristályos pala- 
hegységet ismertem meg, majd a most épülő jó feltárásokat szolgáltató 
laikovéc—csacsáki vasútvonal mentén a ljigvölgyi krétaképződményeket 
tanulmányozva, Gorni Milanovacon és Usacsakon át Uzsicére utaztam, 
ahol csatlakozva apám, dr. Lóczy LAJos földtani intézeti igazgatóhoz és 
TIMKÓ IMRE m. kir. főgeológushoz, velük együtt részt vettem az áttekintő 
geológiai térkép készítésében. [/zsicén elválva társaimtól, a boszniai Tuzlára 
mentem az ottani mediterrán sótestek és a slírképződmények, valamint a 
Majevica-hegység olajtartalmú  eocénjének tanulmányozására. Loznica 
Krupanje vidékeit valamivel részletesebben bejárva, Sabácon keresztül 
Vladimirecire és onnét a neogént, mezozoikumot és paleozoikumot tanul- 
mányozva, Ürniljevón át Valjevóra utaztam. Néhány valjevóvidéki exkurzió 
után Belgrádon át 1917 július 25-ikén hazatértem. 

Másodízben, 1917 őszén, jártam a m. k. Földtani Intézet megbízásá- 
ból édesatyámmal együtt Szerbiában. 
Köszönetemet fejezem ki e helyütt is gróf TELEKI PÁL dr. úrnak, 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 1 


h D: IFJ. LÓCZY LAJOS 


a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett balkáni expedició fejének 
és dr. BöckH Hucó miniszteri tanácsos úrnak, a m. kir. Kutató Bánya- 
hivatal vezetőjének megtisztelő bizalmukért, hogy engem a rám nézve 
tanulságokban oly gazdag kutatással megbízni méltóztattak, 

Hálásan emlékezem meg arról a nagy támogatásról 185, amelyben az. 
illetékes katonai főhatóságok, valamint a kerületi és járási parancsnokságok a 
Szerbiában működő magyar geológusokat nehéz munkájukban részesítették. 

Nyugatszerbiai tapasztalataikról a m. kir. Földtani Intézet igazgató- 
ságának elhatározásából az intézet kiküldetésében működő geológusok 
összefüggő . nagyobb munkában fognak beszámolni. Ez alkalommal ezért 
csak a m. kir. Pénzügyminiszter úr megbizásából tett első utam geológiai 
eredményeiről fogok röviden szólni. 


II. Nyugatszerbia orografiája. 


Nyugat-Szerbia északnyugati része jórészt sík terület, amely dél felé. 
fokozatosan lankás dombvidékké emelkedik. A. szávamenti Macsva, meg a 
tőle keletre eső sabácvidéki Pocerina és a kolubaramenti Posavina lankás 
dombvidéke tulajdonképen a szlavoniai neogénterület közvetlen folyta- 
tása, amelytől csupán a Száva folyó választja el őket. Valamikor az egész 
összefüggő területet a pontusi tenger borította. Dél felé lankásan emelkedik 
a vidék egészen az egykori pontusi tenger partszegélyeit képező idősebb. 
hegyvidékek lábáig. 

A macsvai-.és pocerinai int ébe 200—260 m magas dombvidéket 
délről a paleozoikus Cer planina, a Pocerinát és Posavinát pedig a Valjevó- 
tól északra emelkedő Vlasics planina, délkeletről és keletről pedig az Arangje-- 
lovaci őshegység, illetve a Belgrádi hegység határolja. 


III. Nyugatszerbia sztratigrafiája. 


a) A neogén képezte Posavina és Pocerina vidék.. 


A Száva Sabac és Obrenovac közti síkjától délre, egészen a valjevói" 
Vlacics hegységig húzódó dombvidéket többnyire pontusi homok és agyag, 
meg diluviális kavics és lösz képezi. A visszavonuló pontusi tengertől, avagy 
a diluviumban a szél által letarolt fennsíkban bevájt széles hosszanti völgyek- 
ben csak kevés helyütt találni meg a vastag lösz alól kibuvó pontusi altalajt.. 
Vladimirci, Belotiec környékén a legtípusosabb ez a nyílegyenes horizontokat 
mutató dombvidék. Minél tovább haladunk délre, annál kevesebb a lösz, 
ami amellett bizonyít, hogy a lősz északról a magyar síkságról került ide.. 
Közel a medence pereméhez Pejinovics vidékén a lősztakaró egyre vékonyabb. 
lesz és a felszínt többnyire mállott pontusi agyag és megfútt homok borítja .. 


NYUGATSZERBIA GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL. 3 


A sabac—oszecsinai országút mentén a vízválasztó vidékén mintegy 250 m 
tengerszínfeletti magasságban nagyvastagságú sárgásbarna agyagföld, a 
vasborsós agyag borítja a felszínt. A neogén dombvidék határai Ub vidé- 
kétől Crniljevóig a Tamnava völgye mentén haladnak. 

A. pontusi rétegeket kutatásaim folyamán több helyütt volt alkalmam 
jó feltárásban tanulmányozni. Vladimireiről Crniljevóra kocsizván, Peji- 
novicsnál a sabáci út menti feltárásban pontusi Congeria- és Cardium-töre- 
dékeket gyüjtöttem. Ugyaninnen gazdag Ostracoda-fauna került elő, melyet 
dr. ZALÁNYI BÉLA középiskolai tanár úr volt szíves feldolgozni. 

A Száva mellett, Obrenovac és Osztrusznica közt a Dubokó-hegyen 
nagy vastagságban vannak feltárva a vízszintesen települő pontusi képződ- 
mények. Az egymással váltakozó homok- és agyagrétegekből kevésszámú 
congeriát gyüjtöttem. A Száva alámosása következtében támadt rogyások 
a balatonkenesei magas partok suvadásaira emlékeztetnek. Obrenováctól 
keletre, a Kolubara folyó alámosásában, az ú. n. Bagjevica parton, ugyan- 
csak jó feltárásban tanulmányozhatók a pontusi képződmények. A pontusi 
homok és az ezzel váltakozó agyagok színtezését megnehezítik a Kolubara 
alámosása következtében keletkezett rogyások. A  Bagjevica-part igen 
gazdag kövületekben. A Kolubara medrében is szép számmal akadunk partból 
kimosott jó megtartású kövületre. Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN m. kir. osztály- 
geológus úr szíves meghatározása alapján a következő fajokat gyűjtöttem 
a fedőben lévő sárgás agyagos homokból : 

Congeria croatica BRus. ; Congerta sp. ; Dreissensta sp. ; Limnocardium 
(Rudmamia) ef. histiophora  BRus.; Limmocardium sp.; Limmocardvum ef. 
Rogenhofem BRus.; Pyrgula ef. hungarica LÖR. 

A feküben levő szürke agyagból SCHRÉTER a következő fajokat hatá- 
rozta meg: Limmocardium sp.; Congerta croatica BRus.; Congerta Zagra- 
biensis BRus. Ugyanonnan ZALÁNYI BÉLA túlnyomórészt új fajokból álló 
nagy fajszámú Ostracoda-faunát határozott meg, mely igen sokban egyezik 
a pejinovicsi feltárásból előkerült Ostracoda-faunával. 

E meghatározások után ítélve itt a szlavoniai 
típusú felső pannóniai-pontusi emelet rhomboidea 
színtje van képviselve. Az ostracoda-fauna után következtetve 
az itteni pontusi üledékek kiédesedett tengerben rakódtak le. 

Érdekes ZALÁNYI-nak az a közlése is, hogy az ostracoda-fauna erős 
exotikus vonásokat mutat, amennyiben abban olyan genusok is szere- 
pelnek, amiket eddigelé csak Afrikából ismerünk. 

A Kolubara mentén Mali Borak és Skobulj közti vasútbevágásban 
lankás 3?-ás 6"-os dőlésű pontusi agyag és homok telepszik, melyre vörös 
karneolos pleisztocén kavics rakódott. Mali Borak és Skobulj között, köz- 
vetlenül a vasútvonal mellett lignitbánya van, mely jelenleg teljesen víz 
alatt áll, úgy hogy a szén vastagságát nem konstatálhattam. A falubeliek 

1 


4. D: IFJ. LÓCZY LAJOS 


állítása szerint 10—12 m összvastagságú széntelepet míveltek itt a háború 
előtt. A szén fűtőértéke a m. kir. Földtani Intézet analizise szerint 3716 
kalória, hamumaradék 231999. A lignitelőfordulás ezenkívül valószínűleg 
kiterjed kelet felé a Vki Crljeni és Vreoci felé is, amint arra a talált nyomok- 
ból következtethetni lehet. Ub vidéke és az eddig felkutatlan paleozoikus 
határhegységbe szögelő pontusi öblök is tartalmazhatnak még lignittele- 
peket. Dél felé a Kolubara mentén Burovo, Lazarevac, Petka, Zsupanjac 
Prnjavor helységeket összekötő vonal szolgál a pontusi medence partjaiul. 
A ljigvölgyi törésvonal mentén azonban keskeny 
szoroson, keresztül a /pontusi tenger hehnatott 
Mionicaés Bogovagja vidékéreisésott zárt meden- 
cét töltött ki. Prnjavórtól alig másfél kilométernyire a Bogovagja 
kolostor felett a megszálló csapataink által épített erdei faszállító vasút 
bevágásában volt alkalmam a pontusi rétegeket megfigyelni. Itt vízszintes 
településben felül kristályos palák összemosásából származó kékes pontusi 
agyag, alatta vöröses limonitos homok, mely mintegy 15 em vastag tömött 
hematit- és limonitéretelepet tartalmaz, ezalatt okkersárga congeriás homok 
van feltárva. Mionica és Szlovac közt a congeriás pontusi rétegek érintkez- 
nek a valjevói édesvízi miocénmedence kovás márgáival. Míg a Pocerina 
és Posavina partjain többnyire vízszintes a település, addig a medence 
belsejében, amint a pontusi rétegeknek Pejinovicsnél mért 10"7-os és a Mali 
boraki 6"-os dőlése igazolja gyengén ráncolódott, ami a földi olaj és földi gáz 
kutatása szempontjából érdemel figyelmet. 

Nyugat öieléja drinai törés mentén Dozniea 
vidékéig beszögellett a pontusi teuger. Észak felé 
pedig a Szlavoniai hegység és a Fruska Gora kö- 
zött, a völgyületben közvetlen összefüggésben ál- 
lott:a dunántúli, pontusi, 4engerrelk ellenben Sa 
paleozoikus hegységen keresztül nem törhetett 
utat magának dél felé. 

A. neogénüledék borította kosjericii, kremnai bioskai, bjelo brdói 
medencék zárt beltavakra utalnak. 


b) A szerb neogénkorú Szávamedence határ- 
hegységei. 


A. neogénterület geológiai viszonyait ismertetve, áttérek most az azt 
határoló idősebb hegységek ismertetésére. Szerbia északnyugati szögletében 
a Macsva síkja felett emelkedő 706 m magas Cer planina szigetszerűen emel- 
kedik ki a síkságból. A Cer-hegységet a Lesnica folyó mélyre bevágódott 
völgye határolja el az alacsonyabb 375 m-es csúcsot elérő Iverak-hegység- 
től, melyet viszont a, Jadar-völgy választ el az ugyancsak 700 m magasságú 


NYUGATSZERBIA GEOLOGIAI VISZONYAIRÓL. 5 


Gucsevo hegységtől. Kelet felé a három hegység, az ú.n. Vlasics-hegységben 
egyesül, mely a neogénsíkság déli határát képezi. Délkeleten a Vlasics hegy- 
séget a Lazarevác— Arangjelovac felett emelkedő Sumadiai hegyvidékek, 
azaz a 700 m magasra emelkedő Arangjelováci hegység váltja fel a part- 
szegély alakításában. Keleten, Arangjelovác és Belgrád között a 600 m-eg 
Kosmaj-csúcsot elérő Belgrádi hegység szolgál határul. 


GYK gt á yrorsi pa Gárk 68 S Tramnitoid-kó zetek; 


A nyugatszerbiai neogén depresszió határhegységeiben fellépő legidő- 
sebb kőzetek az azoikumba tehető kristályos kőzetek. Biotitos és grafitos 
gneiszek, fillitek, kvarcitok és márványok képezik az Arangjelováci hegység 
nagy részét. 

Lazarevac és Zsupanjec közt a kvarcitok és fillitek a fedőben telépsze- 
nek, míg Lazarevécnál a feküt csomós csillámpala adja. A karrarai már- 
vánnyal vetélkedő vencsaci fehér márvány is az őskőzetek közé tartozik. 
Az arandjelovéci őshegység feltörése nézetem szerint a granitoid-kőzetek fel- 
emelkedésére vezethető vissza. Utamon csak a barosevéci gránitporfirból volt 
alkalmam gyűjteni. Egy másik ilyen magma feltörés észlelhető a Gucsevo 
hegységben is, Radalj felett, ahol primitiv módon bányásszák is a rendkívül 
ép és friss biotit-amfibol gránitot. Ugyanitt a Boranje-hegygerincen zöldes- 
fehér márványok és kristályos palák is fellépnek. Zsujovics ezenkívül még a. 
Ver-hegységből említ granitoid-kőzeteket és kristályos palákat ; az expedició 
folyamán azonban, sajnos, e hegységet még nem volt alkalmam felkeresni. 
Hogy az említett-granitoid magmafeltörések, mely időbe tehetők, azt majd 
csak a további kutatások lesznek hivatva eldönteni; nézetem szerint 
azonban azok a szerpentinkitöréseket jóval megelőzték és nem esünk 
túlzásba, ha kiemelkedésükeét antepaleozoikusaknak vesszük. 


d aze ar erosz or tk a mi. 


A. Cer, Iverák, Gucsevo és Vlasics hegységek túlnyomó részét egyazon 
fáciesű paleozoikus képződmények építik fel. Mindhárom hegyvidéket 
főképen a többé vagy kevésbé átalakult és átkristályosodott préselt homok- 
kövek és anyagpalák alkotják. Az itt előforduló palakomplexus nagy vas- 
tagságot képvisel. Ugyanazon Éliskifejlődésben a legtöbb valószínűség sze- 
rint az egész paleozoikum és ezenkívül még a triász werfeni emelete is sze- 
repel. E palákat már Bové A.!1, VIgUESNEL,? később pedig ZsugovIics ? és 


1 BovéÉ A.: Europüische Türkei. Wien, 1890. 

? VIOUESNEL A. : Journal d"un voyage dans la Turguie d" Europa. Memoires de la 
Société géologigue de France 1892. Tom. V. Part. I. 

3 Zsusgovics J.: Geologija Srbije. Serbska kraljevska Akademia Belgrád, 1893. 
(Geológiai térképpel.) 


6 D: IFJ. LÓCZY LAJOS 


PAVLOVITS is taglalták és majd a kristályos őspala, majd a paleozoikus, 
majd kréta- és eocénpalákra osztották. Kutatásaim nyomán arra a tapasz- 
talatra jutottam, hogy a Zsusovtcs-féle térképen elválasziott kristályos és 
paleozoikus palák a legtöbb esetben nemcsak hogy egymástól nem, hanem 
a krétának és eocénnak jelzett flistől sem különböznek. 

A palák közt több helyütt szirtesen fekete bitumenes mészkövek 
merednek ki. A Gucsevo-hegységben, Krupanje körül, 
valamint Oszecsinán a fekete bitumenes mészkő- 
szirtekből Fawosites, Cyatophy um korállnyomokat, vastag 
Platycrunus és Cyathocrimus nyéltagokat és Bellerophonokat ha- 
tároztam meg szép számban; miáltal permokarbon 
koruk kétségtelen megállapítást nyert. B fekete 
mészkövek nagyobb tömegben Krupanje és Zajacsa 
kötül a Korenita ós $tira völgyek menfién lépnek 
fel. A Korenita völgy felett emelkedő Biljeg hegyen nagyszámú Bellero- 
phont és többnyire Platycrinus nyéltagokból és töredékekből álló trochitesz- 
breccsákat találtam. A Korenita völgyből származó fekete mészkő vékony 
csiszolataiban Eudothyra foramimiferákat és Mizeia velebitana SCHUB. nevű 
algákat határoztam meg. Ezenkívül Neoschwagerinára emlékeztető fora- 
minifera-keresztmetszeket is észleltem egy  csiszolatban. Osecsinán a 
palák közt szirtesen kiemilkedő fekete mészkőrögben Favosttes,  Platy- 
crinus-töredékeket és merghatározhatatlan brachiopodákat gyűjtöttem. 
Valjevo s Osecsina között az út mentén ugyancsak Bellerophonokat gyűjtöt- 
tem e mészkőből. Ugyanezen fáciesű permokarbon mész- 
követ megtaláltam a Cerhegység északi részében 
Novoselónál a Gaginahegyen is, ahonnan keleti 
csapásban, a palák övében apró szirtekre oszolva 
Petkovica felé folytatódik. Culjkovics és Volujac- 
nál 18 fellép a palában e mészköképződmény. Az 
ÍIverak-hegyen, annak nyugati csücskében, Sórnál 
jelentkezik a permokarbon-mészkő. A Vlasics hegységben 
többnyire Ny—KDK csapásirányban települ a permo- 
karbon-mészkő, paleozoikus paláktól közre véve. 

Északon, Crniljevo Druzsetic Vrhovina  Koceljeva mentén, majd 
attól délre, Osecina, Blizonj közt, lépnek fel hasonló fekete mészkövek. 
A Bizonjski vísovi tetején lévő nagy kőbányában nagy számmal Bellero- 
phonokat és néhány jó magtartású Productidát sikerült gyűjtenem. Zsujovics 
a Vlasics-hegység paláit krétának és eocénnek térképezte, a fekete mészköve- 
ket pedig neokomkrétának tekintette. PAvVLovITs-é az érdem, hogy ZSUJOVICS- 
csal szemben reámutatott a palák és mészkövek idősebb korára, de ő sem 
ment a triászkoron túl feltevésében. A permokarbon mész kő- 
szirtek, mint fennebbis jeleztem, nem alkotnak 


-a7 


NYUGATSZERBIA GEOLOGIAI VISZONYAI. 


összefüggő vonulatot, hanem a náluk idősebb pale- 
ozoi ség tiatalább.,. wöorfeni palákkaljösszegyűrve, 
azok közül izoláltan bukkannak elő. Különösen a. Zav- 
laka és Valjevó közti út mentén az Obnica-völgyben volt alkalmam a 
fekete mészkő és palák sajátos települési viszonyait megfigyelnem. Néhol 
a mészkövek viselkednek fedőként, másutt pedig a palák. A. mészkőszirtek 
elválva a paláktól, többnyire csak összetöredeztek, a plasztikusan viselkedő 
flissel ellentétben, mely flistípusú gyűrődést szenvedve mintegy magában 
úsztatja a felszakított és "összetöredezett mészkőrögöket. Közel Valjevó- 
hoz az Obnica, Jablonica völgyek mentén szabályos ÉK-DNy irányú 
gyürődést észleltem. A legtöbb jel arra mutat, hogy a paleozoikus és 
werfeni palák közt rakódott le a permokarbon-mészkő. Ismerve a belle- 
rophonmészkő igen hasonló kifejlődését a Karni Alpokban, ez utóbbiak vo- 
nulata keleti folytatásának vélem. Korát pedig a még meghatározásra 
szoruló Productidák és  Bellerophonok után itélve főképen a permbe 
teszem. Ámbátor az is meglehet, hogy a mészkő csak bizonyos mélyebb 
tengercsatornák mentén ülepedett le, míg ugyanazon időben a sikérebb 
helyeken agyagok, márgák és homokkövek képződtek, melyek utólag át- 
kristályosodva, palákká alakultak. Loznica felett a Crni vrhen, továbbá 
a Zavlakai hegyvidékeken több helyütt, sajátos vörös homokkövet észleltem, 
amely rendkívül hasonlít a mi dunántúli permi vörös homokköveinkhez. 
Lehetséges, hogy e képződmény a fekete mészkő más viszonyok közt képző- 
dött időbeli ékvivalensének felel meg. 


CA JAA VEZE 


Valjevo felett, az Obnica-völgyben, valamint Oszeczinánál imitt-amott 
Natiriákat gyüjtöttem márgapalákban, melyek itt többnyire erősen pré- 
seltek. Valjevo felett a hősi temetőben a verfen:-rétegekből gazdag ammo- 
nites fauna került elő. A  Gucsevo-hegységben a zajacsai Stira völgy 
mentén, törések mentén háromszor megismétlődő erősen gyűrt permo- 
karbon-triász és krétából álló rétegösszlet van feltárva. A Stira-völgyben 
fellépő werfeni palákból a következő alakok kerültek elő : 

Gervilea. cf. modiola WRazcn, Turbo rectecostatus HAvER., Tirolites 
cassiamus ÉVENET, Myophoria cf. laevigata GoLpF., Anaplophora cf. "cama- 
nalensis CAT., Natiria costata Müxsr. Ugyancsak a Stira-völgyben fellépő 
fekete lemezes mészkőből Anaplophora cf. subrecta Birrw-t gyüjtöttem. 

A Loznica felett emelkedő és az 1914. évi harcokról híres Crni vrch 
gerincén, a lövészárkok feltárásaiban, ahol még ma is temetetlenül fekszik 
ezer meg ezer hősünk keselyűktől szétszórt csontváza, Natiria costata 
Münsr. és Gervilea ef. aporrecta Lxps. kövületeket gyűjtöttem. 

A triász fiatalabb emeleteit már csak elvétve sikerült kimutatnom. 


8 Dr: IFJ. LÓCZY LAJOS 


Valjevónál a Gradac-völgyében lemezes mészkövek lépnek fel. Tovább: 
délre nagy vastagságban tömött fehér Cladocoropsisokat tartalmazó mész- 
kövek települnek, melyek valószínűleg a középső és felső triászt képviselik.. 
E dolinás karsztjellegű vidék, melyen Kosjericiből Valjevóra menet csupán. 
átkocsiztam, még további kutatásra vár. 

Jóval karakterisztikusabb a Loznica felett levő Crni vrch változatos 
tri sza. Itt Koviljacsa és Trbusnica között a törégvonal mentén a következő: 
rétegsorozatot állapítottam meg. 

Alul: 1. Vörös és barnás homokkövek. ] A jttst Gát 

2. Fekete tömött mészkő i k 


3. Gasztropodás oolit 


A Voros were tlák Alsó werfeni rétegek. 


5. Sárga, tipusos werfeni palák és meszek ] Felső werfeni 


gazdag faunával (valjevói fácies) rétegek. 
6. Szürke dolomit Ladini 
7. Lemezes mészkő palákkal váltakozva és . 
8. Szürke dolomit karni 
9. Tűzköves vöröses mészkő (tridentinus mészkő) emelet. 


Hasonló rétegsort tapasztaltam Valjevótól északra a Rabas völgy mentém 
Kozliesics vidékén. A juraképződmények túlnyomó részben hiányzanak a 
Szávadepressziót határoló szerb neogén hegységekben. Igen sok jel arra 
mutat, hogy a nagyszabású szerpentinkitörések a jura időszakra esnek. 
A szerpentin alkotja a Bukovina hegység legmagasabb, csaknem 1000 m 
magas csúcsait. A Ljubovija felett, a Medvedniktől kezdve kelet felé hu- 
zódik a szerpentin-masszivum, mindenütt a legmagasabb gerincet képezve: 
Gorni Milanovaec és Csacsak felé. 5 

A Belgrádi hegység felépítésében ugyancsak fellép a szerpentin, 
ahol az Avala-hegység legidősebb magvát képezi. A avalai szerpentinek 
kora ugyancsak problematikus, annyi bizonyos, hogy a krétánál jóval 
idősebb, mivel az utóbbi transzgredál felette. A belgrádi hegységben, 
valamint számcs nyugatszerbiai szerpentin-előfordulásban, több esetben 
volt alkalmam 1—2 em vastag aszbeszttellérre akadni. Melegen ajánlom 
az érdeklődő köröknek e mostani időkben oly fontos bányatermékre kuta- 
tásokat eszközölni; nem tartom ugyanis kizártnak, hogy némely helyütt 
sikerülni fog kiaknázásra érdemes aszbeszttelepet találni. Az avalahegyi 
ólombányáktól délre, az országút menti feltárásokban a szerpentin közvetlen. 
fedőjében veres és kékes márgákat figyeltem meg, melyekben a kelet- 
boszniai Vardiste vidéki ú. n. tuffitképződményre ismertem. E képződ- 
mény egyeb szerbiai és boszniai előfordulása nyomán KATZER szerint a 
legfelső jurának, azaz tithonnak felel meg. A tutffit eme kormegállapítása 
mindamellett még erősen problématikus. 


NYUGATSZERBIA GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL. g: 


TET 6/táis 


A. krétaképződmények ugyancsak nagy szerepet játszanak a jellem- 
zett hegyvidék felépítésében. A Belgrád-hegység túlnyomó részét a kréta 
építi fel. Zsusgovics kövületek alapján részletesen tagolta a belgrád-topcsideri 
krétát, ami minden tekintetben jól megállja a helyét. Zsugovics kimutatta 
a neokom-, gault-, cenoman- és szenon-emeleteket, amelyek alapján kimond- 
hatjuk, hogy az egész krétában kisebb-nagyobb megszakítással elejétől 
végig a tenger borította a vidéket. A sötétszürke reguitemás neokom mész- 
kövek némileg hasonlítanak a .Valjevo vidéki permokarbon mészkövekre, 
ami az utóbbiakra vonatkozólag Zsusovricsot több esetben tévedésbe 1s 
ejtette. 

A középkréta (gault, albien) mint típusos Ílis és aptychuszos márga 
van kifejlődve. A. gosaura emlékeztető kövületben gazdag szenonmárgák, 
amint azt Topcsidernél megfigyelhettem, diszkordánsan transzgredálnak 
az idősebb krétára. Jellemző a topcsideri neokom krétamészkőre, hogy a 
fekürétegei konglomerátosak és breccsiásak; a szegletes zárványok közt 
túlnyomó részben a szerpentin szerepel. A. topcsideri völgy mentén szép 
kövületzsákmányra tettem szert, nehogy azonban előzetes jelentésemben 
Zsusoviccsal szemben ismétlésekbe essem, azok ismertetésére nem térek ki. 

A Rudnik-hegység nyugati oldalán a Ljig folyó menti hegyvidéket 
túlnyomó részben ugyancsak a topcsideri fáciesű krétaképződmények al- 
kotják, bár némi eltérés már mutatkozik, tekintve a Hippurittees mész- 
kövek felléptét. A Mionica- Banjani-hegyvidék krétáját a begyűjtött fauna 
és a telepedési viszonyok után a következőképen vélem tagolhatni : 

1. Fekete reguieniás mészkő Reguiema ammonea MATH. Neokom. 

2. Barna és szürke homokkövek ammonites faunával Pusozia Gaudama 
FORBES, Pusozia ef. planulata Sow., Desmoceras (Latidorseila) affin. lati- 
dorsatum MicH. Albien-cenoman. 

3. Litografikus palák és flis, meszes márgákkal váltakozva. Inocera- 
mus Crippsi var. reachensis ErH. Inoceramus Crippsi Zitteli PErg". Turon- 
szenon. ] 

4. Fekete mészkövek hippurites faunával Hippurites gosaviensis 
Douv.t, Hippurites Jeam Douv.t, Hippurites nov. sp. indet., Hippurttes 
nov. sp. affin. turgidus?t ROLL. turon-szenon. A §-gal jelölt fajokat Dr. JE- 
KELIUS ERrIcH m. kir. geológus gyűjtötte és nyujtotta át nekem meghatá- 
rozás végett. 

A. Mionicától nyugatra fellépő krétaképződmények a topcsideri kréta- 
fáciestől merőben eltérő kelet-boszniai kifejlődését mutatják. 

A Gucevo-hegységben Loznica és Krupanje között fellépő nagy- 
vastagságú sárgás kemény mészkövek, gazdag faunájuk után ítélve, a közép- 
és felsőkrétába tartoznak és úgy petrografiailag mint faunisztikailag a 


10 D: IFJ. LÓCZY LAJOS 


KATZER,! OPPENHEIM? és KIiTTtL? ismertetett krétakifejlődést mutatják és 
azzal együtt a lombardiai gosauval mutatnak feltünő egyezést. 

A változatos felépítésű Crni vrehen Koviljacsa és Trbusnica felsőt 
mintegy 450 m magasságban a tenger színe felett, a permokarbon és triaszra 
diszkordánsan felgyűrt mészkövekből a következő faunát gyüjtöttem: 
Sawagesta cornupastoris DEs MouLIwxs, Sawagesta nov. sp. indet., Orbitotdes 
media DARcH., Orbitotdes affn. gensacica Lnym., Orbitoides cÍ. apiculata 
SOHLUMB., Orbitoides nov. sp. indet., Omphalocyclus affin. macropora LINOH. 
Efauna a felsőkréta cenoman-turon emeleteire enged következtetni. A zaja- 
csai Stira-völgyben a paleozoikummal diszkordánsan összegyűrt krétamész- 
kőből a következő alakokat gyüjtöttem: Biradtiolites ef. angulosus DTORB., 
Sawagesia Gáensis DAcCKE, Radiolites Pectom UHOFFAT. Ezenkívül igen sok 
Actagonella- és Nerimea-keresztmetszetet láttam, amelyek a gosaura emlé- 
keztetnek. 


g) BErupciós közetek. 


A Gucsevo- Vlasics-, Iverak- Bukovica-, valamint a Belgrádi hegység 
paleozoikus és krétaképződményeit többhelyütt trachitoid és andezit 
kitörések hatolták át. i 

Dr. Jugovics LAJos egyetemi tanársegéd szíves mikroszkopikus 
meghatározása szerint az Avala-hegyen csillámtrachitok, Vreoci és Crjeni 
közt riolittufa, Krupanjnál  biotittrachitok, Zajecsán csillámriolit és 
biotitgránit, Zavlaka vidékén andezit, Banjani és Babiljacnál a Ljig völgye 
mentén riolit és riolittufák lépnek fel. A szerpentin és a tuffitja mellett 
e vulkáni kitöréseknek köszönheti Nyugat-szerbia, gazdag, azonban nagyobb- 
részt még feltáratlan éretelepeit. Az ércek többnyire ott fordulnak elő, 
ahol a posztvulkáni eredetű apofizisek mentén gázexhalációk közel a fel- 
színhez, valamely mészkőképződményt értek. Az Avala-hegyen Ripanjnál 
bányászott ólomércek (galenit), a mállott csillámtrachit és a neokommészkő 
kontaktusai mentén a mészkő üregeit kitöltő tömzsökben lépnek fel. Erup- 
tivus kőzetet az éretelepeknél akárhányszor nem is lehet találni, ami arra 
vall, hogy az érc metaszomatikus módon a mészkő ezideig ismeretlen le- 
folyású reakciója következtében, posztvulkáni gázokból képződött. Ripanj- 
nál főleg galenit, arzenopirit és kalkopirit ásványokat gyüjtöttem. A Kru- 
:panje vidéki gazdag antimontelepek ; Krupanje, Stolice, Zajacsa ugyancsak 
a permkarbon mészkőüregeit kitöltő szabálytalan elhelyezkedésű tömzsök- 
ben lépnek fel. 


1 KATZER F.: Geologischer Führer durch Bosnien und die Herzegovina, Saraje vo 
24. old. 1903. 

2 OPPENHEBEIM P.: Neue B-itráge zur Geolgoie und Palüontologie der Balkanhalb- 
insel. Zeitschr. d. D. Geol, Ges. Bd. 58. 140 old. 1906. 

3 KirTL F.: Geologie der Umgebung von Sarajevo, Jahrb. d. k. u. k. Geol, R.-A. 
53. kötete. 515. old. 1904. 


NYUGATSZE RBIA GEOLOGIAI VISZONYAIRÓL. 1 


h) Paleogén. 


Az eocénképződmények eddigi kutatásaim után ítélve hiányzanak 
a szóbanforgó hegyvidéken. 

A Tuzlától északra emelkedő Majevica-hegység olajtartalmú eocénje 
KDK csapásban csak a Drina folyóig követhető, itt délre kanyarodva 
kiékelődik. A. Drina túlsó oldalán, Szerbiában már a paleozoikus és mezo- 
zoikus képződmények felépítette Gucsevo, Uer és Iverak hegységek emel- 
kednek. A Drina völgye kétségtelenül nagyszabású törésnek felel meg, 
amely apám nézete szerint okozati összefüggésben állhatott a dunavölgyi 
töréssel, sőt talán az Adriai-tenger Albán-partvidékének észak-déli irányú 
beszakadásával is. A térkép szemlélete is meggyőzőleg szól eme teoria mellett. 
Egyébként a Drina-völgy Zvorniknál és Visegrád vidékén is feltünő éles 
határt képez a bal- és jobboldalán fellépő, korban és fáciesben réndkívül 
eltérő képződmények közt. Részletesebben azonban itt a Drinavidék geo- 
lógiájára nem térhetek ki. ) 

A Vlasics-hegység ZsusovIios-tól eocénnek vett Íflise nézetem szerint 
a paleozoikumba és a triász werfeni emeletébe helyezendő, míg a ZSUJOVICS- 
tól ugyancsak eocénnak vett Ostruzsnica Sremcica közt fellépő flisképződ- 
mény a topcsider-rakovicai krétaílissal egyezik. 

A tengeri  oligocén-képződmények: ugyancsak  problématikusak. 
A Loznica környékén és a Radalj-völgyben előforduló vörös homokkövek 
és slírszerű palás agyagok lehetséges, hogy a Majevica-hegység felől be- 
szögelő oligocéntenger parti képződménye nek felelnek meg, bár sejtésem 
szerint ezek ig már a mediterránüledékeihez tartoznak. A valjevói, kos- 
. jericii és talán a zavlakai meg kamenicai medencék beltavi kovás márga 
és homokkő üledékei, vezető kövületek híján, ugyancsak problematikus 
korúak. Tekintve a valjevói medence kovás márgáinak nagyfokú egye- 
zését a kremnai és bielo brdói beltavak üledékeihez, koruk az utóbbiakból! 
előkerült növénylenyomatok alapján, dr. Tuzsos JÁNos tudományegyetem! 
tanár szíves meghatározása után, az oligocénkorba tehető. Nem lehetetlen 
azonban az sem, hogy az oligocéntől kezdve kisebb-nagyobb megszakítás- 
sal a legfiatalabb pliocénig beltavak borították e belső peneplén medencéket. 


1) Neogén. 


A miocénkorban Nyugat-Szerbia nagy része víz alatt állott. A. Bel- 
grádihegységet a mediterrán tenger peneplénné tarolta. Az Avala-hegyen, 
meg Belgrád környékén több helyütt megtalálni a mediterrán bekérge- 
zését. Belgrádban a Kalimegdán-várhegyet is mediterrán mészkő és konglo- 
merát . homokkőképződmány alkotja, amit különben már ZsuJovIcs is 
gazdag fauna alapján ismertetett. 


12 Dr IFJ. LÓCZY LAJOS 


A lajtamészkő is nagy vastagságban van kiképződve. Az épülőfélben 
maradt új skupstina mögötti Tas Maidan nevű nagy kőbányában jól] fel 
van tárva. Venus-, Lucina-, Cardita-lenyomatot és tömérdek [ithotammum. 
ramosissimum REuss"-ot észleltem e helyütt. 

A s-armata-üledékek ugyancsak vastag kifejlődésben telepszenek 
Ostruzsnica és Sremcica között a krétaképződményekre. Az ostruzsnicai 
mészkőbányából gazdag "faunát gyűjtöttem, amelyet dr. SCHRÉTER 
ZOLTÁN úr volt szíves meghatározni. A fauna a következő fajokból áll: Ser- 
pula sp., Modiola sp., Cardium 8p., Potamides (Pxirenella) disjunctus S0w., 
Buccinum (Dorsanum) duplicatum Sow., Hidrobta sp. 

Belgrádtól nyugatra  Crekaricánál a  Banovo-hegy északnyugati 
oldalán  Modiola Volhymnica Ercnw., Cerithiuum (Vulgocerithium]) rubigi- 
nosum Ercnw., Trochus cf. pictus ErioHw. kövületeket gyűjtöttem. 

Míg a Belgrádi hegység peremén a szarmata-rétegek többé-kevésbé 
diszlokálódtak, addig a hegység belsejében szintesen transzgredálnak a 
krétaképződményeken. ; 

A mediterrán- és szarmatarétegek a legtöbb 
valószínűség szerint a" valjevói, kamonicaid 68 
zav]lakai medencékben sem hiányoznak, sőt a Jadar 
és Obnica folyók mentén gyakori fehér homokos. 
bekérgező mészkövek arra műütatnak, hogy erre- 
felé aloznicai és valjevói mediterrán öblök huza- 
mosabb ideig összeköttetésben állottak. 

Ko viljacsa és Loznica között északfelől öbölszerűen mélyen beéke- 
lődnek a mediterrán-képződmények dél felé. 

Közvetlen a Loznica felett fekvő kőbányában feltárt homokos mész- 
kőből elég gazdag faunát gyűjtöttem, amelyet ugyancsak SCHRÉTER 
ZOLTÁN volt szíves meghatározni. A fauna a következő: Glyeymeris Me- 
nardi DEsH., Cardium turomcum MaYx., Venus multilamella LAMm., Ostrea 
lamellosa BRocc., Tapes vetula Basr., Anorma ephippium L., Pecten sp., 
Cardium (Ringicardium) hians BRocc., Alveolina melo D"ORB., Heterostegina 
costata Dp"ORB. Loznicától keletre a Stira-völgy, valamint a zavlakai 
országút mentén is többhelyütt észleltem a triászképződményekre transz- 
oredáló mediterránmészkövet és homokkövet. 

A Loznicától keletre eső Zaranja-völgyben fellépő mediterránmész- 
kőben Cardium turomicum MAYy., a Zvornik és Koviljaca közt fellépő szürke 
slírből pedig Corbula Agina gibba OL. került elő. 

A pontusi édesvizi tenger jóllehet főleg a Pocerina és Posavina domb- 
vidékre szorítkozott, az idősebb partszegély 200 m magasságot meghaladó 
részeit is elöntötte." 

A Belgrádi hegység szélein, magában Belgrád városában is, ZSUJO VIC S 
tanár kövületek alapján kimutatta a pontusi képződményeket. 


NYUGATSZERBIA GEOLOGIAI VISZONYAIRÓL. 13 


Jo DAAúv 11 mas 


Míg az alacsonyabb partszegély északi részein a lösz több helyütt 
eelőfordul, addig délfelé a hegységek belsejében azt vörös és sárga vasborsós 
agyag, terra rossza és a kristályospalák barnaszínű málladéka váltja fel. 
Ezen képződményekkel majd csak az agrogeológiai vizsgálat után fogok bő- 


vebben foglalkozni. 
xk 


Kutatásaim alapján az a nézetem alakult ki, hogy az Észapk- 
nyugat szerbiai paleozoikus és mezozoikus hegy- 
csoport valamikor összefüggő nagy kiterjedésű 
tös hegység maradéka ijamoe by iimemse aj Dima ri dák 
tartozéka, mint azt általában képzelték. A permo- 
karbon triász- és krétaképződmények inkább a 
karniai, keletalpesi kifejlődéssel mutatnak szo- 
rosabb rokonságot, amint. azt a kőzetkifejlődés 
és a fauna után megállapíthattam. Igen sok jel 
arra mutat, hogy a Kelet—alpesi láncok Horvát- 
országon; Bosznián keresztül Észak Szerbiában 
folytatódnak, miközben ezek a Kárpátok láncaihoz 
hasonlóan délről övezik a Magyar Alföld depresz- 
szióját. A további kutatások vannak hivatva eldönteni, hogy 
miként csatlakozik ez a nyugatszerbiai fácies az Adria partjain húzódó 
Dinaridákhoz és a Rhodope-hegységhez. 

Kelt Budapesten, 1917 november 1-én. 


A LÁPOK ALATT VÉGBEMENŐ MÁLLÁSRÓL. 


Írta BALLENEGGER RÓBERT dr.! 


Arra a kérdésre, hogyan megy végbe a mállás a lápok alatt és mi 
a lápok alatt történő mállás végterméke, RAMANN állított fel egy elméletet. 
Szerinte a lápok alatt savanyú mállás megy végbe. A lápokat alkotó szerves 
anyag bomlásakor gyenge organikus savak és sok szénsav keletkezik, 
melyek a lápvizekben oldva a láp altalaját megtámadják, az altalaj szili- 
kátjait megbontják, a vasat és a bázisokat teljesen kilúgozzák, míg a kova- 
sav egy része az aluminiumhoz kötve visszamarad és vele kaolint képez. 

A lápok alatt a méllás tehát RAMANN szerint humuszsavak és szénsav 


! Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 december 5-én tartott sza külésén. 


14 d D: BALLENEGGER RÓBERT 


hatására megy végbe, végső terméke kaolin. Ez az úgynevezett Grau- 
erdentheorie számos követőre talált, így STREMME ezzel az elmélettel magya- 
rázza számos németországi kaolintelep keletkezését, Wüsr pedig messze- 
menő geológiai következtetéseket is von le belőle, amennyiben segítségével 
megszerkeszti Halle vidékének térszínét a harmadkor elején. 

Ezzel szemben RösSLER a kaolinképződést posztvulkános tényezők hatá- 
sának tulajdonítja, szerinte a mállás és a kaolinképződés két egymástól lénye- 
gesen eltérő bomlási folyamat, a mállás végső terméke sohasem lehet kaolin. 

Amint látjuk, RAMANN elmélete abból indul ki, hogy a lápok alatt 
található kifakult képződmények kaolinok. Érdekes azonban az, hogy 
egyetlen esetben sem vizsgálták meg ezeknek a, kifakult üledékeknek kémiai 
összetételét, vajjon az megfelel-e a kaolin összetételének, amely, amint tud- 
juk, 1 mol. A10O5, 2510, és 2H.O. 

Alkalmam volt két nagyobb kiterjedésű magyarországi láp altalaját 
kémiailag megvizsgálnom. 

Az egyik egy árvamegyei mohláp Szuchahorán az ország határán. 
Ez a mintegy 280 kat. hold kiterjedésű láp egy vízválasztó gerincén nyug- 
szik. Törpe fenyővel sűrűn benőtt mohaláp ez, melyben a tőzeg vastagsága 
az 5 métert is eléri. A tőzeg alsó részébe számos csúcsosan elkorhadt erdei 
fenyőtörzs nyúlik be, amelyek a láp ee KÖpező fakószürke agyagban 
gyökereznek. 

Az agyag legfelső rétege kissé sárgás, 20—30 cm mélységben kékes- 
szürke. Ítt már állandó benne a víz. A láp szélén ennek az agyagnak világos- 
sárga porózus képződmény felel meg, mely egészen lösznemű, annyira,. 
hogy az itt térképező osztrák geológusok több helyütt lösznek is vették. 
Eredetére nézve azonban nem szélhordta képződmény, hanem fÍluvio- 
glaciális üledék, melynek anyaga a liptói havasok morénáiból került ki. 

Finom gránittörmelék ez, melynek mechanikai összetételében a finom 
homok és a kőliszt uralkodik és majdnem egyforma arányban vesz részt. 

A láp alatt ez a porózus sárga üledék plasztikus agyaggá mállott. 

A mállási termék jellemzésére a sósavas kivonat (HILGARD szerint) 
összetételét választottam, miután már egy korábbi értekezésemben kimu- 
tattam, hogy a mállási termék úgyszólván teljesen feloldódik sósavban 
öt nap alatt. A sósavban fel nem táródott részből forró kénsav csak jelen- 
téktelen mennyiségű anyagot old ki, így a szuchahorai altalajnál a kén- 
savban oldódott aluminiumoxyd mennyisége csak 0-199-ot tesz ki (100 rész 
talajra vonatkoztatva). 

A sósavas kivonat összetétele a következő : ? 


1 BALLENEGGER R.: Adatok magyarországi talajok chemiai összetételének isme - 
retéhez. A m. kir. Földtani Intézet 1916. évi jelentése, 532. oldal. 

2 BALLENEGGER R.: Árva me gye agrogeológiai viszonyainak vázlata. Ugyanott, 
466. oldal. 


A LÁPOK ALATT VÉGBEMENŐ MÁLLÁSRÓL, 15 


BIROZ dsg ÓSE LETEK s , 5"12 109 
ZT SS TELYES ÁE TN Tee ÖT SZÉ lta s 795 1 
MOSÁST HEZ ÉS SÉRE EST ÉL élet 2"48 0-20 
VT OÉSYEK EE EZÉS LEN gt e ére 0-68 0-22 
LE Net éeebe elöleeer ai lég dés 0-09 0"02 
UN A ESSEtéée ő a SO KSE ET ETKÉK 0-25 005 
TA Oz tat 1 kg kó SÉLETÉNT 0-79 011 
VEZAON A Et Aa SEK SETS nyom 
UO zo kéz száz tés éz E ÉNSTT 0-16 
MIVEL VESZI ER ESE a ii él 0"-02 
17-54 

KÖVÖGGL VÁZZZ AKA Etele késsel e 3"79 270 
HEÜVESSÉDE eret eles asni bas 1 [efőtogettt. 
HCI-ben nem oldódott ... 76-79 

A 100-00 


Az agyag összetételének legfeltünőbb vonása a magas 4l.Os és kötött 
víztartalom. Vasoxydot az agyag aránylag keveset tartalmaz, a mész majd- 
nem teljesen kilúgozódott és erősen megfogytak az alkaliák is. Aránylag 
magas a mészhez viszonyítva a magnéziatartalom, ami erősen kilúgzott 
talajokon rendes jelenség és bizonyos ferromagnéziás ásványoknak, úgy 
mint a biotitoknak a mállással szemben tanusított ellenállására vezethető. 
vissza . : 
A. sósavban feloldódott szilikátos résznek molekuláris összetétele : 


1 AIOz 1"09 SiO9, 0740 bázis és 2-70 HO. 


Hi Ez a mállási termék eszerint nem kaolin, nem kaolin azért, mert 
sósavban feloldódott, a kaolin ugyanis sósavban nem oldódik és összetétele 
18 egészen más. 

Ha a bázisoktól el is tekintünk, a főkülönbség az, hogy ez a mállási 
termék lényegesen kevesebb kovasavat tartalmaz 1 molekula Al5Os-ra 
vonatkoztatva, mint a kaolin; itt tehát a mállásnak olyan formájával van 
dolgunk, melynél a bázisok mellett a kovasav is nagy mértékben kilúgozó- 
dik, sokkal nagyobb mértékben, sembogy kaolin keletkezhessék, 

A másik megelemzett altalaj síklápnak altalaja és az Alföldről, a 
Körösök Sárrétjéről való. Ezt a területet a Sárrét lecsapolása előtt hatalmas 
láp borította, mely a Körösök által lerakott legfinomabb iszapból felépített 
talajon alakult ki. A láp alatt feketeszínű, rendkívül plasztikus agyag, az 
úgynevezett réti agyag található. A réti agyagnak egész profilja egyforma 
összetételű, a felső színtben foglalt nagymennyiségű humusztól eltekintve. 


16 D: BALLENEGGER RÓBERT 


A réti agyag altalajának összetétele a következő : ! 


90 viszony 

99051 szrztezt atát ESÉSE TS e 4"91 0:65 
105 ez sazi SZERESS Te tet 12-80 1 
FEOz ék ast see tett 6-98 0-35 
MIO a szssrá tét sz ÖLNEK ÉRT ÉR érte 0-35 
GO öz söze É e 11 017 
NAZO zs eaz ik EZ ÉNEK 0-70 0-09 
KÖD zet ES ENE te 2"01 0-17 
SOS Szet e teát s PEN É e 0705 
EGO este TK É SE ze 0-21 
MINO sz BOR V E E 0-09 

30-66 
kötöttévizezz tt ez set sét 6-47 2-"86 
TGÜYESSÉO e e SEN Ez tek ett 3"18 
HÜMŰSZVZ sz VA Rt Et Ú:89 
HCI-ben nem oldódott ... 58-80 

—T00-00 7 


Itt az árvai láp esetében említett jellemvonások még feltünőbbek, 
így feltünő a magas Al Os és kötött víztartalom mellett a bázisok és a kova- 
sav erős kilúgzása. 

Molekuláris összetétele : 


0-65 S109, 1 AIOz, 0-78 bázis és 2-86 H,O. 


A lápok alatt végbemenő mállás terméke tehát mindkét esetben egy 
orősen hydratizált agyag, melynek összetételében 1 mol. Al09-ra keves, 
1"1-nél kevesebb 570, és mintegy 15 —34 mol. bázis esik. A vas mennyisége 
is csekély az 4Al,09-hoz viszonyítva. 

Ennek a két agyagnak keletkezését nem magyarázhatjuk meg, ha a 
lápok alatt savanyú mállást tételezünk fel. Savanyú mállás esetében ugyanis 
a kovasavnak fel kell szaporodnia, kovasavban dús mállási terméknek 
kell keletkeznie, míg itt ellenkezőleg a mállásnál felszabaduló kovasav ki- 
lúgozódik. Ez csak alkalikus közegben végbemenő mállás esetében történ- 
het meg és tényleg, mindkét láp altalajában levő vizet megvizsgálva, azt 
alkalikusnak találtam. Hasonló jelenséget észlelt GLINKA, aki keletszibériai, 
továbbá lengyelországi (Novo-Alexandria) lápok altalajában levő vizet 
mindig alkalikusnak találta.? 


! BALLENEGGEB RÓBERT: Adatok magyarországi talajok chemiai összetételének 
ismeretéhez. A m. kir. Földtani Intézet 1916. évi jelentése, 562. oldal. 
" GLINKA: Die Typen der Bodenbildung, Berlin, 1914. 161. oldal. 


A LÁPOK ALATT VÉGBEMENŐ MÁLLÁSRÓL. 17 


A lápok alatt levő üledék ugyanis állandóan vízben van, ennélfogva 
a szilikátok hydrolyzist szenvednek és a lehasadó bázisok a víznek: lúgos 
reakciót kölcsönöznek. 

A láp alatt a mállás ennélfogva alkalikus közegben megy végbe, nem 
pedig savanyú közegben, amint azt RAMANN és követői feltételezik ; a mállás 
terméke tehát nem is lehet kaolin, hanem egy a kaolintól eltérő összetételű 
agyag, amely magas A4l.0z tartalmánál fogva tüzálló, a vas nagyfokú ki- 
lúgzása következtében pedig fakószínű. A vas kilúgzásánál a lápvízben 
foglalt organikus anyag működik közre. Ez mint védőkolloid akadályozza 
meg a vas kicsapódását. 

Az erdők alatt is találunk fakószínű agyagos talajokat, úgynevezett 
podsolokat. Ezeket eddig keletkezési módjukat tekintve, a lápok alatt levő 
kifakult agyagokkal azonosították, azt mondván, hogy mindkét képződ- 
mény savanyú mállás eredménye. Ez azonban csak a podsolokra áll. Ezek- 
nél a mállási termékben 1 molekula 41.09-ra több, 3—4 molekula. 570, esik, 
míg a lápok altalajában jóval alacsonyabb a kovasav arányszáma. 

A. podsolokat és a lápok altalaját ennélfogva, még ha színre és kon- 
zisztenciára meg is egyeznek, kémiai összetételük alapján megkülönböztet- 
hetjük egymástól. Í 


B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


AZ ALDUNAI GABBRO. 


Irta PÁápaAY IRMA dr. 


Az 1—2. ábrával. 


I. Geológiai viszonyok. 


Tiszafai (Hibenthal)-Ujbánya, Tiszócza és Sziníce környékének petro- 
gráfiai felépítésében az eruptiv kőzetek közül a gabbró, szerpentin, porfirok és 
diabázok vesznek vészt. A vidék geológiai viszonyait SCHAFARZIK FERENC mű- 
egyetemi tanár úr! vizsgálta és a következőképen ismerteti : 

A naszádosi szerpentintömzs Naszádostól 2 km-nyire Ny-ra kezdődik, 
majd É-ról D-re húzódik és körülbelül 1 km széles vonulatot alkot. Ljubotina 
táján e tömzs eléri a Duna partját és két ágra szakad. A szélesebb főág tovább 


1 Dr. SOHAFARZIK FERENC : Felvételi jelentés 1892. évi részletes geológiai felvétel- 
ről. M. k. Földtani Intézet Jelentése 1892. 124. old. 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 2 


18 D: PÁPAY IRMA 


halad dél felé egészen a Vipera-forvásig és Tiszócza és Juc között körülbelül 
7 km hosszúságban húzódik végig a Dunaparton. A másik ág a Ljubotina-patak. 
alsó szakaszától alig 84 km-nyi szélességben indul Ny-i -irányban Tiszafa; felé 
ég a hasonnevű völgy mindkét oldalát alkotja. A tiszóczai szerpentinágtóli Ny-ra , 
illetve az tiszafaitól D-re körülbelül a Juc-patakig és a Kukujova hegycsúcsig 
fordulnak elő a gabbrók, melyekről máv TIErzE EMIL 1:1.is említést tesz. Leg- 
típusosabban találni a gabbrót a Juc-patak torkolatában. Legtöbb esetben réteges 
települést mutat. Helyenként, mint pl. az tiszafai malom körül valóságos 
gneiszpadok fordulna k elő a gabbró rétegeivel váltakozva s egészben véve az itteni: 


9 pas TÁG 
hé d ze YE VM 4 d ZA j ESETÉN 
49 


Dluwun 


IA d; A 
4 bi; 
felső mediterran 


Szerpentin . 
Forfirteler: 


1:75.000 . EZ 


25e 56 4 Gabbro. 


Iz: 
7 káron 
Juc solló 


1. ábra. Az aldunai gabbró hejyszínrajza Tiszafa és Tiszócza között  Krassószörény 
vármegyében, SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár felvétele szerint. 


gabbróformáció nem egy eruptiv tömeg benyomását teszi, hanem egy kristályos 
palák közé beékelt, sőt helyenként velük váltakozó betelepülést mutat. A gabbró,. 
szerpentin és a kristályos palák területén különböző pontokon porfirok és néhol 
diabázféle kőzetek törtek fel. Szereplésük alárendelt. Nagyobb területet foglal el 
az ujbányai porfirit, a Kukujova felzitporfirja, valamint a Juc-patak mentén lát- 
ható porfirit, melyek a legnagyobb valószínűség szerint egy egykori elterjedt 
lávatakaró foszlányainak tekinthetők. A Kukujova DK-i tövében levő rét köze- 
pén szép gabbró áll szálban. 

Ennyi említést tesz SCHAFARZIK professzor a gabbró települési viszonyai- 
ról. Ezek után pedig áttérek a kőzet petrográfiai ismertetésére, 

SCHAFARZIK professzor az általa geológiailag feldolgozott terület gabbró- 


1! E. KALKOwSsKY : Lithologia, 229. old. 


AZ ALDUNAI GABBRO. 19 


előfordulásait szíves volt kőzettani vizsgálatok céljából rendelkezésemre bocsáj- 
tani, miért is neki ez úton mondok hálás köszönetet. 
A budapesti Városligetben a m. kir. közlekedési muzeum (1896.) palo- 
(ája előtt egy hatalmas sziklatuskó van kiállítva, 1.5 m. hosszú, 1 m. széleg 
és 1 m. magas gabbro-tömzs, amelyet a Duna hullámverése lesimított. 
A bronz színű, zöldes fehér mállott kéreggel bevont gabbro felső lapján 
következő felírás olvasható: Kiemeltetett az Alduna Jucz zuhatagából 
1885-ben 5000 ker. 


II. Kőzettani rész. 


Optikai vizsgálataim alapján az itteni gabbróelőfordulások négy főtípusát 
különböztethetjük meg. 

I. Az első típust képviseli a jucpataki, a Juc-patak torkolatától felfelé az 
első kanyarulat mögötti (ua) és a szinicei előfordulás -(xbv). 

Mind a három gabbró általában frissnek mondható, mállási jelenségek csak 
helyenként mutatkoznak. Makroszkopice a kőzet sötétszínű, mert a diallágok 
mennyisége tetemesebb mint a földpátoké. A kőzet elegyrészeinek nagysága a 
jucpataki előfordúlásnál egyenlő; az első kanyarúlat mögött előfordúló gabbró 
féleségnél az elegyrészek nagysága egyenlő, de az előbbinél nagyobbak s végül 
a sziniczei gabbróban a diallágok nagysága jóval felülmúlja a földpátokét. 

II. A második típus a nagy mértékben saussuritesedett jucpataki gabbró. 
Ez világos zöldes színű, mállott földpát- és diallágkristályokkal. 

III. A harmadik típus a Tiszócza-patakból a malom felett előforduló 
sabbróféleség, mely dinamometamotfózis következtében erősen préselt. Ma krosz- 
kopice réteges szerkezetű, különböző vastagságú sötétebb és világosabb erek 
váltakoznak egymással, amelyek főleg diallágból és olivinből állnak. 

IV. Végül a negyedik típus a szerpentinesedett tiszóczai gabbró, szabad 
szemmel is látható nagy földpátkristályokkal és mállott diallágokkal. 

Mikroszkopice a kőzetnek xenomorf szemcsés szövete van, majd helyenként 
a kelyphites szövet szépen megfigyelhető. 


Elegyrészek. 


4) Pöldpátok. 


Makroszkopice a  földpátok kissé ibolyás szinűek, szélesebb táblák, 
melyeken ikerrováltságot több helyen szabad szemmel is meg lehet figyelni. 
Jucpataki gabbrók földpátjai általában nem automorfok, bázikusak, . optikai 
karakterük negativ, a (010) szerint csiszolt metszeten a kioltás —36", a (001) 
szerinti metszeten —87" volt, tehát ez a földpát anorthit, egy más esetben a ki- 
oltás a (010) lapon —29", a (001) lapon —17"? volt, ez esetben a földpát bytownit 
volt. Ezen vizsgálatok alapján a jucpataki gabbrók föld pátjai a bytownit-anorthit 
sorba tartoznak. Nagyon gyakori az ikerösszenövés, legközönségesebb az albit- 


9k 


20 Dr PÁPAY IRMA 


ikertörvény, egy-egy földpát számos szélesebb-keskenyebb lemezből áll. Igen 
gyakran az albit- és periklin-ikertörvény egyszerre fordul elő. 

A földpátok általában kevés zárványt tartalmaznak. Helyenként apró, 
porszerűen elhintett ilmenittrichiteket találunk, melyek a kristály belseje felé 
felhalmozódnak. Elhelyezkedésük rendesen a hasadási irányok mentén történik. 
Piroxénzárvány is előfordul, de nem nagy számmal. Különösen jól láthatók ez 
interpoziciók a jucpataki előfordulás földpátjaiban. Többnyire határozatlan alakú 
szemek, ritkán hosszabb tűk. Fénytörésük erős, elrendeződésük szabálytalan, a 
piroxénegyének közvetlen közelében számuk jelentősebb. Rutilszemek csak 
szórványosan találhatók. Mint ritkaságot figyeltem meg a juci földpátban néhány 
jól kifejlődött kristályt piramis- és prizmalapokkal. 

A különböző gabbróelőfordulások föld pátjai különböző megtartásúak. Leg- 
frissebb a jucpataki gabbró földpátja. Előrehaladott a mállás és erősebb a repe- 
dezettség az (ay gabbró földpátjainál. A repedések mentén gyakran található egy 
erősen fény- és kettőstörő ásványféleség, jól kivehető amfibolos hasadással, 
pleochroizmussal ; minden valószínűség szerint a kőzet földpátjának és olivinjé- 
nek vagy piroxénjének egymásra hatása folytán jött létre. Fészkek alakjában 
mutatkozik, majd hálószerűen elágazik, s a földpát repedéseit csaknem teljesen 
kitölti. Optikai vizsgálataim alapján ez az amfibolféleség kétségtelenül a ktinolith. 
Helyenként az aktinolith egy kékeszöld színű aggregátummá mállik, gyenge 
kettőstöréssel, abnormális interferencia színnel. Hz a mállási termék chloritféleség, 
még pedig pennin. Egyes helyeken muszkovitcsodás és kalcitosodás észlelhető , 

A cb; gabbró földpátja erősen kaolinosodik. E mállás helyenként oly nagy- 
mérvű, hogy az ikerrováltságot teljesen eltünteti. Érdekesek azok a földpáttáblák, 
melyeket szerpentinesedett olivinek vesznek: körül. Ezekben a repedések sűrű 
hálózatot alkotnak. Az olivin szerpentinesedésével kapcsolatban az általa hatá- 
rolt földpát erősen repedezik, a repedések az olivinből indulnak ki és a földpáton 
keresztülhaladva a szomszédos olivinbe folytatódnak. E repedéseket zöldszínű 
szerpentin-anyag tölti ki, miáltal a földpát zöld erektől átjártnak látszik. Néha 
nemcsak egy, hanem több földpáttáblán húzódik keresztül ilyen szerpentin-anyag- 
gal telt ér. 

A saussuritesedett gabbró földpátja helyenként teljesen friss, máshol pedig 
annyira mállott, hogy a keletkező szekundér termék teljesen felemészti a föld pát 
egész anyagát. A földpátkristály erősen aktinolithosodott. Az aktinolithrostok a 
legtöbb esetben hosszú sorokban helyezkednek el, sok esetben a földpát cs ten- 
gelyére merőlegesen. Kalcitosodás is észlelhető. Gyakori a földpát mállási ter- 
mékei között a hosszú prizmák vagy szemek alakjában előforduló zoisit. 

Az átalakulás alkalmával egy savanyúbb földpátféleség is keletkezik, 
optikai karaktere pozitiv, fénytörése a kanadabalzsaménál nagyobb, de a bytownit 
fénytörésénél kisebb, tehát minden valószínűség szerint egy az andezin-labradorit 
sorba taxtozó földpátféleséggel van dolgunk, pontosabb meghatározást végezni 
nem tudtam, mert kioltást egy esetben sem lehetett mérni. Rutilszemek ritkák. 

A dinamometamorfózis következtében préselt gabbró földpátja teljesen 
szerieitesedett . i 


AZ ALDUNAI GABBRO. 21 


BIEDTalTág: 


A kőzetben a diallág vövid prizmák alakjában van jelen, mely szerint jó 
hasadást mutat. A különböző előfordulási helyekről származó gabbrókban 
különböző nagyságú diallágokat találunk. Mig a juc-pataki gabbróban a diál- 
lagok szemnagysága inkább kicsinynek mondható, addig a sziniczei gabbróban 
a diallágok hatalmas táblákat alkotnak. Helyenként tombak-barna máskor 
zöldes szinűek az elválási lapon erős csillogást mutatnak. Ikerösszenövés az 
(100) lap szerint elég gyakori. Világoszöld-színű, töménytelen zárványt tartal- 
maz, amitől barnásnak látszik. Optikai karaktere negativ. A (010) lap szerint 
készített metszeteken a kioltás —39". Pleochroizmusuk gyenge. Gyakori az össze- 
növés a hypersthénnel. Az (100) lappal párhuzamosan lemezek ékelődnek a 


2. ábra. Az aldunai gabbro vékony csiszolata, 


I. Keliphites szövetű gabbro. 
II. Diallag, irásgránitos összenövés. 


diallágkristályba, melyek fénytörése a diallágnál nagyobb, optikai karakterük 
negativ, pleochroizmusuk jelentős: c — zöldes, a — vöröses. Különösen jól 
látható ez az összenövés a (010) lapon 3- Nikolok között, ezen a lapon a rombos 
piroxén egyenesen, míg a diallág körülbelül —39"-kal olt ki. 

Az ay gabbró diallágjába széles hypersthénlemezek iktatódnak. 

A cb, gabbró diallágjai érdekes összenövést mutatnak. Két vagy több 
diallágegyén fésűszerűen nő egymásba s az egész diallág írásgránitszerű benyo- 
mást kelt. 

A diallág zárványokban nagyon gazdag. Fekete átlátszatlan keskeny kis 
tűk töltik ki az egész kristályt, melyek közül egyesek néha vörösbarna színnel 
áttetszők, mindenben emlékeztetnek a földpátokban is előforduló ilmenit-trichi- 
tekre, csak azoknál nagyobbak. Elhelyezkedésük a cs tengellyel párhuzamosan 
történik, de azonkívül ferde irányban is mutatkoznak, úgy hogy a két irányban 


22 PÁVAY IRMA 


elhelyezkedő ilmenittűk közel 124"-os szöget zárnak be. Sokszor olyan sűrűn 
lépnek fel, hogy valósággal összefüggő sorokat alkotnak és ilyenkor a különböző 
irányban elhelyezkedő ilmenitsorok valóságos amfibolos hasadást mutatnak és 
csakis nagy nagyítással láthatjuk, hogy ilmenittűkkel van dolgunk. : 

Ezeken kívül elvétve rutilszemek és meglehetősen nagy piritinterpoziciók 
találhatók. 

A diallágok általában frissek, csak egyes helyeken főleg a széleken figyel- 
hető meg amfibolosodás. Némely helyen az amfibollá való átalakulás nagyobb 
mérveket ölt. A már majdnem teljesen átalakuló egyén magja még diallág, 
piroxénes hasadással, míg nagyobb részén az amfibolos 124"-os hasadás jól 
látható. E szekundér termék világos-sárgászöld színű, gyengén pleochroisztikus 
amfibol azaz aktinolith, mert e: c — —159. Helyenként e mérés pontosan volt 
eszközölhető, 

A saussuritesedett gabbró diallágja szintén aktinolithosodik. Az átalakulás 
alkalmával keletkezett rostok a diallág c tengelyével párhuzamosan helyezked- 
nek el ; de emellett a szabálytalan elrendeződés is megfigyelhető. Egyes helyeken 
a diallág rostos, gyengén fény- és kettőstörő anyaggá alakult át, mely minden 
valószínűség szerint antigorit. a — a, j 

A dinamometamorfózist szenvedett gabbró diallágja nagyon szépen mutatja 
a xostos szerkezetet. 

/ A tiszócai erősen szerpentinesedett gabbró diallágja negyon összetöre- 
dezett . 3 
$; 5 CAROL y an 
§ z I ; 
5. Az olivin sohasem automorf, hanem mindig legömbölyödött szemek alak- 
jában van jelen. Makroszkopice olajzöld szinű és zsirfényű. Sok helyen szépen 
megfigyelhető. az olivin közvetlen érintkezve a földpát kristályokkal, amely 
elyeken mikroskop alatt a kelyphites szövet szépen látható. Megtartásuk 
különböző, helyenként teljesen frissek és ekkor színtelenek, más helyeken pedig 
már a kezdődő mállás nyomait láthatjuk. Először a repedések mentén indul meg 
az átalakulás és a kiváló magnetit egész hálózatot alkot. A magnetit kiválása 
után az olivin tovább mállik és a magnetitháló szálainak mindkét oldalát szer- 
pentinzóna kíséri. 

Az olivin zárványai ilmenit- és titántartalmú magnetit. Ezek azonban a 
legritkább esetben frissek, rendesen a leukoxénesedést lehet rajtuk megfigyelni. 

A cbs gabbró olivinje majdnem teljesen szerpentinesedett. 

A saussurit:gabbró, mely minden esetben dynamikai hatások eredménye, 
amelyre kataklázos szerkezetéből következtethetünk, az ölivint mint primér 
elegyrészt nem tartalmazza . , 

Sok helyen az olivint a plagioklásszal való érintkezése helyén egy változó 
szélességű világoszöld színű amfibolréteg veszi körül. Ezt a jelenséget először 
TÖRNEBOHM figyelte meg, utána mások is észlelték. Szerinte ez az amfibolzóna 
az olivin szerpentinesedésével kapcsolatban "a plagioklászból keletkezik infil- 
tráció utján. Ha az olivin mellett -diallágcsoport van, úgy ez az amfibólzóna 
azt is határolja egy darabon, dé aztán fokozatosan kiékül. Csakis a földpát és 


AZ ALDUNAI GABBRO. 23 


olivin érintkezésénél figyelhető meg helyenként, hogy a zöld amfibolzónán 
belül az olivint egy másik nagyon keskeny és teljesen színtelen zóna határolja, 
mely minden valószínűség szerint tremolit-tűkből áll. 


D) Mellékes elegyrészek. 


A gabbró mellékes elegyrészei közül nagyon kevés zirkont találtam, rende- 
sen szemek alakjában mutatkozik erős fény- és kettőstöréssel. Az apatit nagyon 
ritka, rendesen rövid prizmák. A magnetit apró oktaéderek alakjában jelent- 
kezik és titán-tartalmára utal az a körülmény, hogy erősen leukoxénesedik. 
Nagyon ritkán található az ilmenit apró hatszögletes táblák alakjában. Rendesen 
alaktalan és ugyancsak erősen leukoxénesedik. 

Szöveti szempontból valamennyi előfordulás gabbrója durván szemcsés . 
Az egyes elegyrészek keletkezési periodusát éles határ nem válásztja el egymástól, 
úgy, hogy egy elegyrész sem automorf. A földpátok táblásak, nagyságra nézve 
többé-kevésbbé megegyeznek a szintén táblás diallágokkal. Az olivin legömbö- 
lyödött szemek alakjában van jelen, teljesen xenomorf. 

Munkámat befejezve, hálás köszönetemet fejezem ki dr. MAURITZ BÉLA 
"egyetemi tanár úrnak, aki jóindulatú támogatásával és szíves utbaigazításaival 
-dolgozatom elkészítését lehetővé tette, 

Budapest, 1918 február 23. 


Készült a kir. magy. Tudomány Egyetem ásvány-kőzettani intézetében. 


A GRIEDELI BARIT KRISTÁLYALAKJA. 


Írta VENDL MÁRIA dr. 


— A 3-ik-ábraval. 


A Magyar Nemzeti Múzeum birtokába jutott bárit példány, melyet 
"érdekes kristályformája miatt dr. KRENNER JózsEF múzeumi osztályigazgató 
úr közelebbi megvizsgálásra nekem átadott, Griedelről származik.! Az "egyes 
kristályok mind oszlopos kifejlődést mutatnak, hosszúságuk :2—8 mm közt, 
vastagságuk 1—2 mm közt változik; szép víztiszták, élesen és határozottan 
kifejlődött lapokkal. Egyes kristályokon voltak csak a lapok kissé homályó- 
sak, de itt is jól mérhetők, Határozottan a következő 7 formát állapíthattam 

még: 


! Griedel falu a Wetter folyó mellett, Butzbach város közelében fekszik, Pelső- 


héssenben. E város állomása a , Gieszen Fist ÉM ENNÉL vasuti vonalna k. 
Lt 7136 


at "Di: VENDL MÁRIA 


Véglapok: Brachidóma : 
e (SEH(001) 05 (00 
bESEOL0) 

Prizmák : Piramisok : 
e 4 — (22) 
n EADOJE Ta al abi2y e 


E formák közül mind a 7 sohasem fordul elő egy kristályon, hanem a 
következő kombinációk szerint vannak megoszolva : 

1. Leggyakoribb az o (011) és y (122) kombinációja. Igen gyakran 
felül megjelenik a c (001) keskeny la palakjában. (1. ábra.) A legtöbb kristályt. 
csak e három forma alkotja, 

2. Az o, c és y-on kívül még fellép az r (112) piramis. Keskeny la pjai 
élénken csillognak az y (122) lapok között. (2. ábra.) 


3. ábra. Á griedeli barit kristályalakjai. 


3. Ezt a kombinációt az o (011) brachidóma, c (001) és b (010) véglapok, 
y (122) piramis, n (120) és m (110) prizmák alkotják. Ezen találjuk tehát 
a legtöbb formát, mert az összesen észlelt 7 forma közül 6 megvan rajta. 
Felt ünő, hogy itt a c elég széles la ppal tom pít, ellenben a b csak mint keskeny 
sáv van jelen. Az n (120) is mint keskeny la pocska tom pítja az y (122) meg- 
felelő élét, míg az m (110) két lapja mint kis trapézalakú lapocska csillag 
a kristály végén. (8. ábra.) 

A kristályok tehát meglebetős egyszer ű kifejlődést mutatnak, érde kess é- 
teszi őket a brachidiagonalis kifejlődés és az a körülmény, hogy az o (011) 
dóma mellett uralkodó forma mindig az y (122) piramis. A z (111) ala ppira- 
.mist egy esetben sem sikerült megtalálnom. 
I A lapok többnyire tökéletes kifejlődés űek, különösen az y és o lapjai 
adtak mindig éles és határozott reflexet. A lapok tökéletessége különben az 


A GRIEDELI BARIT KRISTÁLYALAKJA. 25 
alább közölt táblázatból is kitünik: a mért és számított értékek mindig elég 
közel állanak egymáshoz. 

A griedeli baritkristályok legjobban hasonlítanak NEMINAR! által leírt 
Binnentalból származó innfeldi baritkristályokhoz. Ezek is a brachidiago- 
nalis szerint nyújtott oszlopok s uralkodó forma rajtuk is az o és y. Hasonló, 
a Binnentalból származó baritkristályokat ír le . SOHA RIZE R.? 

A GnRgüwnLine8 által ismertetett binnenvölgyi baritkristályok is 0 sze- 
rint nyújtott oszlopok, de ezeken az 0o-n kívül uralkodó forma az m (110) 
prizma és nagyon dominál a c (001) végla pis, míg az y (122) piramis egy- 
általában nincs is meg. 

A brachidiagonalis szerint kifejlődött baritkristályokat ír még le 
SANSONI.: E kristályok Vernascáról (Piecenza, Italia) származnak s annyiban 
hasonlítanak a griedeli baritokhoz, bogy az o szerint nyújtottak, de dominál 
rajtuk az m (110) és d (102), (ez utóbbi a griedeli bariton nincs meg), míg 
az y csak alárendelten lép fel ; ugyanígy a 2is. 

Ehhez hasonlók a HaAüY" által ismertetett, Cheshireről származó 
baritkristályok. Ezek is az o szerint vannak kifejlődve, dominál rajtuk a d. 
Az yis megvan, de csak alárendelten, míg a griedeli bariton ez a domináló 
forma , 

ZIMÁNYI" kaukázusi baritokat ismertet, melyek az o szerint nyújtott 
oszlo pok. Megvan rajtuk a d, m, 2 és y, ezek közül dominál a d; e és b ellenben 
hiányzik. Ugyancsak ZimÁwnyri7" Dernőről (Gömör megye) származó barit- 
kristályokat is ír le, melyek szintén a brachidiagonalis szerint vannak ki- 
tejlődve, ezeken meg erősen dominál a c. 

Általában tehát összehasonlítva a különböző helyről származó, av ten- 
gely szerint nyújtott, oszlopos kifejlődés ű baritkristályokat, azt találjuk, 
hogy a griedeli baritok alakjukra nézve legjobban hasonlítanak a NEMINAR 
által leírt innfeldi baritkristályokhoz, amennyiben ezekkel nemcsak abban 
egyeznek, hogy a bracbidiagonalis szerint vannak kifejlődve, hanem abban 
is, hogy az uralkodó forma a griedeli bariton is és az innfeldi kristályokon 
is az o (011) brachidóma mellett mindig az y (122) piramis. 

A következő táblázatban összeállítottam a mért értékeket, egybe- 
vetve a számított hajlásokkal. A számítások alapjául HELMHACKER ala p- 
értékei szolgáltak. Mért értékül a mérések középértékeit tüntettem fel. 


1 Min. Miiít. 1876. 6. 61. NEMINAR e kristályokat mint baritocölesztinteket írja 
le, de utólag bebizonyosodott, hogy baritok. 

? Zeitschr. f. Krist. 1898. 30. 299. 

3 Zeitschr. f. Krist. 1884. 8. 243. 

41 SANSONI: Mem. Ac. Bologna 1885. Zeitschr. f. Krist. 1886. 11. 

5 Min. Mitt. 1823. 

$§ Földt. Közl. 1894. 24. 

? Zeitschr., f. Krist. 1908. 44. 


26 D: VENDL MÁRIA 


Mért. Számított 
YÓ 004050 52" 44 ságo útajem tejé 
e: ŰÚ 001 : 122 DA oras 
08 an 010 : 120 53. Get tbe 9 
b 2 OO E S EZT ei 50" 48" 47" 
by 010 : 122 AAS LA rat AGAS 
DEE tnkuga ah 63" 25" 625. 567 
DSA 01 HADA 255. 48 26" 0" 49" 
Uzát 22 aa 10 ssA0 189 40" 
jén 122 : 120 92 50 aA ah) 
Mme NO SSELTŐ Tea hog 82220 
orssb 011 : 010 9416 94 ADVTA2S 
gy: y 122 : 153 1239" 2 TAB 
ÜZE KAZE át 2 (ós 9558 
Ajaj 227199 65" 56 65" DB 
OZSJOT ÖLES 74" 36 TAT SZA AAN 


E barit paragenetikai viszonya a következő : tömör, színtelen, átlátszó, 
helyenkint barna-foltos kvarcalapzatra világos sárgásbarna, földes limonit 
telepszik, mely fölfelé kemény, apró szőlőszerű, barnásfekete limonitba 
megy át. Ez utóbbi be van vonva igen vékony, finom kvarcréteggel, melyen 
, szabálytalanul helyezkednek el az előbb leírt barit prizmák. E kristályok mellé 
még roppant vékony és törékeny kvarchártyákból álló, üres hólyagos göm- 
bök helyezkednek, melyeknek átmérője körülbelül 3-5 mm, ő 

Végül kedves kötelességet teljesítek, amidőn e helyen is őszinte hálás 
köszönetet mondok dr. KRENNER JózsEF múzeumi osztályigazgató, egyetemi 
tanár úrnak, azon szívességeért, hogy e szép és érdekes vizsgálati anyagot 
rendelkezésemre bocsátotta és hogy munkámban mindig jóakaratú taná- 
rcsaival és útbaigazításaival támogatott. 

Lőcse, 1916 október 1-én, 


C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1918 február hónap 6-án tartott 
68-ik rendes közgyülésén elmondotta 


SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 


Mélyen tisztelt közgyűlés ! 


ét 

Ismét egy évi munkásságunk főkönyvének zárlatánál vagyunk és 
híven be kell számolnunk társulati életünk mozzanatairól és mindarról, ami 
működésünkkel összefügg. 

Az emberiség: vérengző s a történeti jogokat, a higgadt judiciumot 
épen nem tisztelő lázas rohama, úgylátszik, már tetőpontját elérte ; de most 
a betegség egy másik, nem kevésbé veszélyes irányba kezd átcsapni, 
amely nemcsak társadalmunkat, de eddigi életünket is egyregészen új, még 
igen ismeretlen krizisbe sodorhatja. Az ember társadalmának és természet- 
szerű fejlődésének bizonyos irányú rohamos, gyökeres, átmenetnélküli 
átformálása ; mint minden a természet örök törvényeivel ellentétes cselek- 
mény, rendesen nem szokott a legüdvösebben végződni. A régi formák, 
ra, régi társadalom elavult, elkorhadt intézményei ; igaz, hogy a mai ember 
természetének és igényeinek megfelelően alakítandók át és pótlandók: de 
ennek az igen nehéz és óriási felelősséggel járó munkának, a leglelkiismerete- 
sebb óvatossággal és az emberi természet sokoldalúságának teljes ismereté- 
vel kell megtörténni. 

Mindnyájan jól tudjuk, hogy valamit elpusztítani, elrombolni köny- 
nyebb, mint valami jobbat, szebbet, hasznosabbat felépíteni, teremteni. 

Vajjon a béke bizonytalanul röpködő galambja nem alakul-e át raga- 
dozó ölyvvé, amely a várva-várt olajág helyett tüskés bogáncsot hoz majd 
vérszomjas csőrében?! Hazánkban a szélsőségekre való hajlandóság úgyis 
megvan; ez pedig a higgadt, meggondolt és áldásthozó munkának nem 
barátja. Szeretjük az egetverő, csattanós gondolatokat és frázisokat hangoz- 
tatni. Azt képzeljük, hogy a.természet szigorúan előírt haladását félre- 
tolva, mi nagy ugrásokkal érhetjük el azt, amit mások folytonos, kitartó, 
gondos és előrelátó munkával szerezhettek csak meg magoknak, és pedig 


28 D: SZONTAGH TAMÁS 


olyan munkával, amit megfontolás, szeretet, ihlettség és bizonyos eszményi- 
ség vezetett. 


A Földtani Társulat belső élete. 

Társulatunk belső életére térve át, valami nagy eseményeket nem 
gorolhatunk fel. Minden a mostani nehéz viszonyok uralta mederben haladt. 
Előadásaink száma, bizonyára nagymérvű elfoglaltságunk miatt és nem 
más okból, talán kissé megapadt ; közlönyünk pedig a nyomdai árak lel- 
ketlen megdrágulása miatt megszűkült. Vagyonunk, ha nem is nemes 
ügyünk érdeméhez mérten, mégis gyarapodott. A mostani év mutatja meg, 
hogy hazánk fiaihoz és anyagiakkal foglalkozó társulatainkhoz intézett 
szózatunk minő visszhangra talál. Ez az év mutatja majd meg, hogy ha- 
zánknak, a magyarságnak, a mi általunk művelt igen fontos érdekkörét, 
mennyire érti meg és mennyire méltatja közéletünk ! 

Tagtársaink egy részét még mindig távoltartja a katonai szolgálat. 
Közülök egyesek már a haladó szellem befolyása folytán szakmájukban 
vagy legalább is annak körében szolgálják ezen ádáz háborút, Ezt a vala- 
mit legjobban köszönjük a magas hadvezetőségnek. 

Barlangkutató szakosztályunk az alkalmatlan viszonyok között és 
anyagiak híján nem fejthette ki szokott tevékenységét. Ehelyett dicséretes 
buzgalommal gyarapította vagyonát. BELLA LAJos ny. tanár, eddigi al- 
elnök, lett a szakosztály elnöke s alelnöknek dr. KoRmos TIvaADpAR, m. kir. 
osztálygeológus, egyetemi magántanár választatott meg. Mindakettő, a ki- 
csirázás első percétől kezdve őszinte szeretettel ápolta az életerős csemetét 
s így bizonyára ezentúl is egész odaadással fogja azt gondozni. 

Új szakosztályunk, mely a hidrológiát, fogja mívelni és szol- 
gálni, végleg megalakult. A szakosztály elnökének, KovÁcs SEBESTÉNY 
ALADÁR m. kir. udvari tanácsost, műegyetemi ny. r. tanárt sikerült meg- 
nyerni. Az alelnökséget dr. SOHAFARZIK FERENC m. kir. bányatanácsos, 
műegyetemi ny. r. tanár és dr. KÖVESLIGETHY RApó egyetemi ny. r. tanár 
volt szíves elvállalni. A szakosztály titkára BOGDÁNFY ÖDÖN m. kir. osztály- 
tanácsos lett. A választmány is olyan kedvezően alakult meg, hogy új szak- 
osztályunk hasznos, hézagpótló munkásságát és felvirágozását immár biz- 
tosítva látjuk. A szakosztály tágas munkakörét BOGDÁNFY ÖDÖN már 
teljességében ki is fejtette s ezalatt az értékes zászló alatt indult meg mun- 
kássága, hazánk javára és a mi örömünkre ! 

MARENZI KÁROLY őrgróf cs. és kir. gyalogsági tábornok, az eszme 
" megpendítője és buzgó harcosa pedig célját elérte és reményeljük, hogy 
ezentúl is szeretettel fog résztvenni a szakosztály munkásságában. 

Ez alkalommal is tisztelettel üdvözöljük őexcellenciáját! 


ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. : 29 


Elhunyt nagyjaink emlékezete. 

A hidrológiai szakosztály végső szervezésével foglalkozó rendkívüli 
közgyűlésen, egészen csendesen lelepleztük RÁporry LaJosnak, STROBL 
ALAJOS mester jeles tanítványának, ruszkicai márványba kidomborított 
BöckH JÁNos emlékművét. 

Az emlékmű, melyet. társulatunk kezdeményezésére, egykori nagy- 
érdemű elnökünk és a kiváló geológus tisztelői ég barátai emeltek, a. m. kir. 
Wöldtani Intézet kerti falának egyik Stefánia-úti sarkán helyeztetett el. 
Tervezése s kivitelének vezetése STROBL ALAJOS mester nemes ízlésének, 
önzetlen hazafias lelkének bizonyítéka. 

Mindnyájuk áldozatkészségét hálásan és legjobban köszönjük. 

Tiszteljük és becsüljük továbbra is néhai BöockH JÁwnos emlékét 
Ő úttörő mesterünk és vezetőnk egyike volt. Tudományunknak és hazánk- 
nak élt. Ezzel nemcsak az igazi érdemnek tartozunk, hanem az önzetlen 
lelkes munka és jellem méltánylásának is hódolunk. 

A. mulandóság lapját ütve fel, sajnos, ismét értékes veszteségekről 
kénytelen titkártársam beszámolni, Dr. LŐRENTHEY IMRE, tudományegye- 
temi tanár, egykori titkárunk és választmányi tagunk, igenis korai, gyászos 
elhunytáról, dr. VaApász ELEMÉR tagtársunk fog közgyűlésünkön külön 
megemlékezni. 

Áldott legyen elhunytaink emlékezete. 


Kiváló tagtársaink működése. 

Társulatunk kiválói közül dr. Lóczy LaJos tiszteleti tag klasszikus 
munkáját 44 Balaton geológiájás-t, a Magyar Tudományos Akadémia az 
1917. évi kNagy díjjab jutalmazta. 

Dr. LóczY LaJos tehát azon kevesek közé tartozik, akiket a tudomá- 
nyos akadémia a Nagy díjjab és a ksMarczibányi-mellékjutalommab is meg- 
koszorúzott. Nagyszabású további munkássága szerezzen úgy neki, mint 
nekünk is még nagyon sokáig igen sok örömet. j 

Dr. Párry MónRirc tisztelt elnöktársamnak a Magyar Bányász- és 
Kohászegyesület budapesti osztálya kiváló előadásáért az osztály arany 
emléklapját ítélte oda. Őszinte örömmel üdvözöljük őt e kiérdemelt 
elismerés és kitüntetés alkalmával is. 

Dr. ILosvaY LaJos tiszteleti tag a m. kir. vallás- és közoktatásügyi 
államtitkárságtól megvált. Első szerelméhez, a szebb és háládatosabb 
tanársághoz tért vissza. 

Adja az isteni gondviselés, hogy lélekben és testben üdén, még sok 
nemzedéket vezessen be a mostani kor egyik legislegfontosabb tudományába, 
a kémiába. 

Gróf SZÉCHÉNYI BÉLA úr ővxcellenciáját, tiszteleti tagunkat, tudo- 
mányos és magyar társadalmi életünk minden mozzanatának még mostan 


30 D: SZONTAGH TAMÁS 


is éber megfigyelőjét és részesét születésének 80-ik évfordulója alkalmávalk 
őszinte mély tisztelettel üdvözöltük. ; 

Azt hiszem, közgyűlésünk egységes érzésének adok kifejezést, amikor 
őexcellenciájának ez alkalommal is még hosszú egészséges életet és zavar-- 
talan boldogságot kivánok. 


i Köszönet Társulatunk pártfogóinak. . 

A vallás- és közoktatásügyi tárcát dr. JANKovIcÓH BÉLÁtól gróf 
ÁPPONYI ÁLBERT vette át. A földmívelési ügyek vezetésének nagy gondja 
dr. GHYLLÁNYI ÍMRE báró vállairól MEzőssy BÉLA miniszter vállaira helye- 
ződött át. Ma már ők s eltávozt: k. 

A szeszélyes és időnket kegyetlenül és félelmesen rabló politika a 
magyar gazdák annyi igen fontos és égető kérdése elé mostan már WEKERLE 
SÁNDOR dr., m. kir. miniszterelnököt állította. Meg vagyunk azonban arról 
győződve, hogy habár hazánk ezen két igen fontos és sorsdöntő állása mág- 
kézbe is került, az a jóságos támogatás, amelyben ezideig 15 szerencsénk 
volt, mindakét helyen részesülni, sok anyagi gonddal küzdő társulatunk- 
tól ezentúl sem fog megvonatni. Hiszen ha társulatunk működése nem is 
csillog és zörög, de mindig a hazának és a tudománynak igyekezik hasznosan. 
szolgálni és minden neki szentelt támogatása a haza és a köz javára kama- 
tozik. 

Hálás köszönettel gondolunk az elávozottakra s őszinte bizalmas 
reménnyel fordulunk az utódok felé. 

Dr. herceg EszTERHÁzY MiIKLós úr főméltóságáról, a mi lelkes, magyar 
érzésű pártfogónkról és dr. JEMSEY ANDOR tiszteleti tagról is tiszteletteljes- 
és a köszönet hálás érzésével emlékezünk meg. I 

Legjobban köszönjük a m. kir. Földtani Intézetnek min- 
denekben szives, nagybecsű testvéri támogatását és a kir. Magyar 
Természettudományi Társulatnak azt a jóságát, :amely- 
lyel mint hajléktalanoknak, gyűléseinknek itten helyet adott. Szeressük, 
becsüljük és támogassuk egymást. Ha valahol, úgy bizonyára minálunk 
magyaroknál szükséges az egyetértés és összetartás, a céltudatos, egységes 
munka . 

De köszönjük a lefolyt évben belépett alapító, örökítő és rendes 
tagoknak hazafias készségét is, amellyel társulatunk működését elősegítik. 
Választmányunk társulatunk megerősítésére a vidéki választmányi tagság 
kérdésével, egyáltalában a választmány nagyobbításával is foglalkozik ; de 
miután az, alapszabályaink megváltoztatásával függ össze, alkalmasabb 
időre halasztotta ezirányú javaslatát. Közgyűlésünk ünnepi hangulatát 
emeli az is, hogy választmányunk ajánlatára ma adja ki a 7-ik dr. SzABó. 
JózsnF-emlékérmet és hogy egy tiszteleti tagot is lesz kegyes választani. 


ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 34 


Rokon társulatok működése. 

Rokontársulataink és intézményeink működésére térve át, először is. 
a m. kir. Földtani Intézet jóformán rendes kerékvágásban haladó munkás- 
ságával találkozunk. 

Az 1916-ik évi működéséről két erős kötet kivi jelentéss-bén számol be. 

Ebből is olvashatjuk közhasznú működésének egészséges, erős fejlő- 
dését, szétágazódását. 

A Balkán geológiai és bányászati tanulmányozását sokkal nagyobb 
méretekben s hosszabb időn át folytatta. Ezzel ismét gyarapította annak 
geológiai ismeretét és sok becses ősanyagra fogja figyelmeztetni hazánk 
vállalkozóit és nagyiparosait, de hathatósan szolgálja hadseregünk ér- 
dekeit is. 

Az 1917-ik évben dr. Lóözy LaJos m. kir. földtani intézeti igazgató 
is hosszabb időt töltött az érdekes területen s az ő mesteri keze fogja a 
munkatársak gyűjtötte szálakat egy hasznos egésszé egybeszőni. 

Azt hiszem, hogy ezen megmozdulásunk és tudásunk érvényesítése 
hazánk határain túl is — ha talán nagyobb közvetlen haszonnal mostan 
nem is jár — bizonyos fokig mindnyájunkra üdvös és megnyugtató lehet, 
mert dokumentálja azt, hogy végre mi is mertünk valamit cselekedni.. 

És mostan a legnagyobb tisztelettel, hálás elismeréssel hajtjuk meg 
zászlónkat a legislegkiválóbb rokonunk és DSAKESÁSTKÉS a kir. Magyar 
Természettudományi Társulat előtt. 

Nagy dolgot vitt végre, elejétől kezdve mostanáig, a társulat mindig 
hivatott, lelkes és kitartó vezetősége. 

Teremtett egy nagyszabású, vagyonos és a mi viszonyainknak meg- 
felelő társulatot, amely a magyar közönségnek nehezen hozzáférhető lelkü- 
letéhez, sajátságos ízléséhez, okosan alkalmazkodva, megkedvelteté azzal a 
természettudományo kat. 

Igazán mesteri volt ezen munka. 

Épen mostan repül szét a Természettudományi Kö z- 
löny ötvenedik évfolyamának 1—2. száma, a haza minden vidé- 
kére, ahol mintegy 12,000 tag várja örömmel, okul belőle és erősödik 
a magyarság szellemében. 

Nem találok elég érdemes szavakat legnagyobb elismerésünk kifeje- 
zéséhez. De hiszen ez talán felesleges is. Akik ezt a munkát végezték és 
végezik; lelkiismeretök legmegnyugtatóbb érzésével mondhatják ; mi a hazai 
közművelődésért és közérdekért, a gyakorlati életért és a tudományért 
mindent megtettünk, amit csak tehettünk. 

Emberé a munka, Istené az áldás ! 

Kisérje ez a végtelen áldás, az emberi munka e remekét, időtlen- 
időkig ! 

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati 


aa D: SZONTAGH TAMÁS 


Egyesület 1917. évi október hó 21-ikén tartotta jubiláris és tiszt- 
újító közgyűlését. 

A díszes és látogatott közgyűlésen társulatunkat nekem volt szeren- 
csém képviselni. 

Selmecbányán, 1897. évi június 27-ikén, a m. kir. bányászati és erdé- 
szeti akadémia erdészeti palotája felavatásának ünnepélyén tartott külön 
összejövetelen, az eddigi cMagyar Bányászati és Kohászati Irodalom Pártoló 
Egyesület, megszünt s helyette az Országos Magyar Bányá- 
szati és Kohászati Egyesület, alapíttatott meg. 

A fentemlített közgyűlésen ünnepelték a Bányászati és Kohászati 
Lapok, 50 éves évfordulóját is. Tisztelettel és testvéri szeretettel üdvözöljük 
a csendes komolysággal ünneplő egyesületet ez alkalommal is. Hasznos, 
céljait öntudatosan szolgáló működése s különösen magyarsága nemcsak 
a mi, hanem hazánk elismerését is méltán megérdemli. 

Az isteni gondviselés kisérje az Egyesület törekvéseit addig, ameddig 
a magyar hazának él! Legyen az egyesület szegény szeretett hazánk egyik 
erős támasza, közéletünk büszkesége és a magyar bányászatnak áldásos, 
tiszta, fényes temploma. Lapja pedig legyen a magyar bányászat és kohá- 
szat tudásának, előkelőségének és munkásságának hűséges, igaz hirdetője. 

Az ünnepély megható mozzanata FARBAKY IsTVÁN-nak, az egyesület 
igen nagyérdemű elnökének búcsúzója. De nagyhatású volt dr. BARLAI 
BÉLA selmecbányai főiskolai tanár k4A. mérnök közgazdasági szerepe; című 
remek szabad előadása is. E logikus, sok bölcsességet tartalmazó és férfias 
bátorsággal, meggyőző erővel átgondolt remek előadásról hosszasabban 
nem szólhatok, de annak elolvasását és megszívlelését legmelegebben 
ajánlom. 

Dr. BARLAI BÉLA elszántan, de higgadtan lándzsát tör a természet- 
tudományi alapon nevelt osztályok érdekében. Azt mondja, khogy a mi 
gazdasági törekvéseinket meddő tervszerűtlenség jellemzi, mely a föld- 
rajz és a geológia mellőzésével túlnyomóan jogból és utánzások-. 
ból táplálkozott s idegen viszonyokra szabott, nekünk sehogy sem illő 
elveket és intézkedéseket tukmált ránk, ahelyett, hogy megelégedett volna 
egy szerényebb, de erőnkhöz mért szereppel, melyet becsülettel végigjátsz- 
hattunk volna. Hatalmas logikus érvelésekkel, bizonyításokkal utalva 
iparfejlődésünk hibáira, kimutatja a termelés és technika közötti szoros 
összefüggést, a fogyasztás természettudományi alapon való szervezésének 
szükségességét, a forgalom és a technika szoros kapcsolatát és a tőke és a 
munka között a ferde viszonyt és ezzel kapcsolatban a mérnöknek, mint e 
helyen a legfontosabb tényezőnek, igazi hivatását és fontos szerepét. BARLAI 
természetesen tisztelettel hajlik meg a jog fontossága előtt, nem mondja 


1 Bányászati és Kohászati Lapok L. évfolyama II. kötet 21. sz. 734. old. 


ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 38 


azt, hogy a jogász a technikai és gazdasági élet terén fölösleges, sőt annak 
alakulására és fejlődésére bizonyos állami, jogi, társadalmi és gazdasági 
rendszert és befolyást szükségesnek is tart. Azt mondja, hogy kell jogász 
is, de elsősorban produktiv munka kell, mert ebből táplálkozik, ebből vagyo-. 
nosodik az ország. Be kell vinnünk a magunk természettudományi felfogá- 
sát s gazdasági világnézetét az államba, a mi lelkünket az ő lelkébe, vérün- 
ket az ő ütőerébe.) . 

Nálunk a közgazdasági élet terén az állami intéző és 
végrehajtó hatalmat úgyszólván kizárólag jogászok gyakorolják. Ezzel 
szemben a mérnököt a természettudományi alapon képezett osztályokat 
is megfelelő, nem alárendelt, hanem egyenlő, független szerep és munka- 
kör illeti. 

Ezekről szólván, a magyar középosztályt igen nagyon hibáztatom, 
hogy épen a természettudományokon alapuló kiképeztetéstől annyira ide- 
genkedik és nem iparkodik sorainkban helyet foglalni és a racionális értelmi- 
ségek ezen osztályában is dolgozni. 

A jövendőnek képe lebeg előttem s azt mondom, hogy lábunkat a 
biztos talajra támasztva, szemünket a csillagos égről le nem véve, dolgoz- 
zunk és haladjunk. 

A geológiai kutatások eredményei : 
földigáz és földolaj. 

A m. kir. pénzügyminisztérium X-ik főosztálya, a földigáz, kőolaj és 
egyéb hasznosítható őstermények felderítése és kiaknázása terén, úgy 
tudományos, mint gyakorlatilag is lankadatlanul folytatta munkálkodását . 

Az alapos tudáson felépített, fiatal erőtől duzzadó főosztály egész 
dandára kitartóan, zajtalanul harcol és dolgozik vagyonosodásunk életbe- 
vágó érdekeiért. 

Csak az ügy iránti szeretet és lelkesedés szülhet ilyen fényes ered- 
ményeket. . 

Ezekről a munkákról kötelességünk megemlékezni. Hiszen azok 
tulajdonképen hazánk nagy geológiai eseményei, a geológus és a bányász- 
együttes vállvetett munkássagának olyan eredményei, amelyekre bizonyára 
büszkék lehetünk. 

Egbelen, Nyitra vármegyében, közel a morva határhoz, a kőolaj- 
kutatás 1916 —1917 . évi zárlata, a szokásos leirások után 1.718,588 korona 
tiszta nyereséget mutat ki. Emellett a m. kir. államvasút ezideig 
elsőrendű, jóformán magában álló minőségű kenőolajban mintegy három 
millió korona szubvenciót kapott s így tulajdonképen közel öt millió 
korona a tiszta nyereség. Azt hiszem, állami üzem, nem monopolizált 
árakkal, ilyen eredményt még ezideig nem mutathat fel. Hátha még azt is 
mérlegeljük, hogy minő égetően fontos időben nyújtatott e fontos nyers- 
anyag vasutjainknak ! 


Földtani Közlöny. XLVITI. köt: 1918. 


34 D: SZONTAGH TAMÁS 


Erdélyi földigáz. 

Alig hallani valamit az Erdélyi Medence földigáz kincséről. Leg- 
feljebb türelmetlen gáncsolódást ; mert hiába, ez már a mi lényegünk. Pedig 
ottan a fegyverek mindent elnyomó zajában is, csendesen bár, de erős, 
egészséges nemzetgazdasági munka folyik. Az Első Erdélyi Földi- 
gáz Részvénytársaság? már üzembe hozta 76 kilométer vezetéké- 
vel a sármási öreg forrás erejét. Torda, Marosújvár világít, főz 
és fűt a természetnek ezen áldott adományával. Táplálja a tordai cement- 
gyárat s a cSolvayv-társaság elektrolitikus gyárát, amely maró-nátront és 
klort állít elő. 

Marosújvárott az ammoniák szódagyárat látja el erővel, 
amely még klórkalciumot is állít elő. Ez az első vezeték naponként 150— 
160,000 m? földigázt fogyaszt. 

Dicsőszentmárton városára alig ismerünk rá. Nagyszabású 
37,500 tonna mésznitrogént, kalciumkarbidot és nátronmészt termelő 
telepei, szinte nagy várossá alakították át. Ehhez épül még egy klórgyár, 
amely a metánt klórozni fogja. 

Ezeknek és a mellékgyáraknak fogyasztása évi 150 millió m? gáz. 

Magyarsároson több mint egy millió m? gáz száll fel rendel- 
kezésünkre s innen a dicsőszentmártoni vezeték már el is készült. 

Medgyes városa Báznáról vezette gázzal mostan rendezke- 
dik be s ezenkívül Diecsőszentmárton és Bázna is a földigáz- 
ból fedezi házi és egyéb szükségleteit. 

A folyó év őszén elkészüla mezősámsond-—marosvásár- 
helyi földigázvezeték s az utóbbi helyen egy nátroncelluloid, egy rotációs- 
papir- és egy nagyszabású palackgyár épül. 

A. m. kir. pénzügyminisztérium X-ik főosztálya a dr. báró BEörvös 
LoRÁND-féle gravitációs mérésekből Debrecen tágabb környékén is 
nagyfontosságú útmutatásokat kapott. 

Ha ezen óriási fontosságú kutatás eredményes lesz, majd csak akkor 
lehet szó, az egészséges iparnak és a mezőgazdaságnak nagyobb mennyi- 
ségű és olcsóbb gáz átengedéséről. 

Máma, mélyen tisztelt közgyűlés, a mezőségi gázzal még takarékos- 
kodnunk kell és azt előnyösebben vagyunk kénytelenek értékesíten? is. 
Hiszen az ott nyert erőmennyiség nem valami óriási nagy. 

Az erdélyi medence mélysége máma összesen mintegy 
70—80 milliárdm$ földigázt ad ; ami csak 80 millió tonna, vagyis 
800 millió métermázsa Cardiff-szénnek felel meg. A német birodalmi tk u h 19- 
vidéken 1913-ban, egy milliárd g szenet termeltek. Tehát a német biro- 
dalomnak ezen egy vidéke maga, körülbelül annyit termelt, mint a mennyi 
az ez ideig összesen feltárt föld:gázunk szénértéke. 

A földigáz értékesítése is egyre nagyobb és nagyobb keretű lesz. Leg- 


ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 90 


újabban dr. SzaRvasy IMRE műegyetemi tanárnak sikerült a gáz szene- 
. sítése és pedig nem elégetéssel, hanem a mollekuláknak C-re és H-ravaló 
kettéhasítása által. Ezen az úton azután elsőrendű retortaszén állítható 
elő, amely az elektródagyártásnál bír nagy beccsel. Mellékterményként 
naftalin s más becses szénhidrogénfélék nyerhetők. Mindezekből a földi- 
gáz közgazdasági óriási fontossága világlik ki. Már mostan is e szűkös 
időben sok helyütt jótékonyan pótolta és pótolja a szenet. De azért türel- 
mesebben kell e téreni igényeinkkel előállni és itten is bizonyos egészséges, 
természetes fejlesztést kell szem előtt tartani. A. tőke és pedig a magyar 
tőke kötelességszerű fontos szerepének ideje meg fog érkezni; talán már 
közel is van : de mindeneknél mind a két oldalon, méltányosság is szükséges. 


Aluminiumércek és az alunit. 

Esemény számba menő felfedezés indult ki a m. k. Pénzügymin sz- 
térum X-ik főosztálya kebeléből az aluminium előállítása terén is. 

Amint jól méltóztatnak tudni ezideig a mi biharmegyei királyerdői 
bauxitjainkat szállítják ki, hogy az aluminium-szükségletet ebből is fedezzék. 

Ez a kiszállítás mi ránk nézve elég sok anyagveszteséggel van össze- 
kötve. Méltóztassanak megengedni, hogy mostan hazánk egy másik geo- 
lógiai vidékére irányítsam a mélyen tisztelt közgyűlés becses figyelmét. 
A. beregszászi hegyalja szőlőkoszorúzta dombos vidék oldalain, látjuk 
az alunit- és kaolinkőzetet fehérleni. Az alunit ezideig elég szegényes timsó- 
ipart tartott fel, amely azonban már éveken át pihent. A kaolin 15 csak 
mérsékelt keresetnek örvendett. Dr. BöckH Hugó miniszteri tanácsos, 
főiskolai tanár és geológus, éleseszű figyelmeztetésére, ismét SZARVASY 
IMRE dr., műegyetemi tanár foglalkozott a nagyobb mennyiségben elő- 
forduló alunittal. Az eredmény valóban meglepő. Kiderült ugyanis, hogy 
a nyers alunitkőzet igen előnyösen és igazán ideális tökéletességgel fel- 
dolgozható ; úgyannyira, hogy annak jóformán egy részecskéje sem vész el. 
A használatlanul ottan heverő kőzetből aluminiumon kívül még kénsavas 
kálium és kénsavas ammonium, gazdaságainkra olyan fontos két termény 
is gyártható. Az ezután megmaradt egészen tiszta kvarc ; üveg vagy kaolin- 
nal keverve, samott gyártásra használható. 

Ilyen tökéletes vegyi és kohászati kihasználásra kellene többi más 
ősterményeinknél is iparkodni, hogy így a salak: az előállítás e tekintélyes 
vesztesége, ha talán nem is egészen, de legalább a legislegkisebbre szorít- 
tassék le. Ez iparunkra óriási előnnyel járna s vegyészeinknek és kohá- 
szainknak igen hálás feladatát képezhetné. Az alunit ilyen feldolgozását, 
ha mostan nehézségekkel is járna és ha talán nem is eredményezne valami 
számba vehető, nagy, közvetlen hasznot; már határainkon kívüli érde- 
keink szempontjából is égetőn szükségesnek tartom. 

Ezenkívül még azt is bebizonyítanánk, hogy mi is tudunk és merünk 

3k 


36 D: SZONTAGH TAMÁS 


valamit cselekedni. Hogy pedig a környékre minő áldásos lenne a munka 
ilyen irányú meghonosítása, arról nem is szólok. A beregszászi kaolint 
pedig ott helyben kőedény és samott gyártására lehetne felhasználni. 
E kaolinból dr. BöckH HuGó miniszteri tanácsos megkérésére a cs. és 
kir. hadügyminisztérium, SCHLEYER táborszernagy és a X-ik főosztály 
az kElektro-Osmose Aktien-(tesellschaít, gyárában, amely SCHWERIN gróf 
pátensével dolgozik, végeztette a kísérleteket s ilymódon a legfinomabb 
angol porcellánoknak megfelelő anyagot állították elő, amely a rendes 
módon előállított porcellántól igen nagy előnyére tér el. 
Már Horatius is azt verseli, hogy: 


Dimidium facti, gui coepit, habet: sapere aude 
Incipe. Oui recte vivendi prorogat horam. 
Rusticus expectat, dum defluat amnis: at ille 
Labitur, et labetur in omne volubilis evum.) 


Ércbányászatunk pangása. 

Míg a m. kir. pénzügyminisztérium X-ik főosztályának eleven életre 
valló, céltudatos és erélyes munkássága előtt örömmel hajlunk meg ; addig 
csak fájdalmas sajnálkozással vagyunk kénytelenek  ércbányászatunk 
kínos vergődését és elmaradását felemlíteni. Nem fejtegetjük, hogy hol 
van itten a hiba ; de hogy hiba van és pedig életbevágó, az bizonyos. Hiszen 
talán érceink szegény minőségében nincsen egyedül a baj, mert úgy tudom, 
hogy másutt, például Amerikában szegény érceket i5 dolgoznak fel, haszon- 
nal ; ha talán nem is nagy haszonnal. 

Igaz, mi még mostan is másként dolgozunk és nálunk még mindig 
a gyors meggazdagodás és a nagy haszon kevés vagy semmi kockázattal 
az uralkodó egyik jelszó. Úgy érzem, hogy az őstermelés e betegségénél 
is hozzá kellene már fogni az erélyes operációhoz. Itten is cselekedni kell 
és pedig tág látókörrel, okosan és hasznosan. 

Foszfortelepek. 

A felsoroltak után foglalkozzunk még egy pár pillanatig más fontos 
ősanyagunk kérdésével. 

Geológiai természetűek azok mindannyian. Itt van a foszforos kő- 
zetek kérdése, amely igazán lidérenyomással nehezedik mezőgazdaságunk 
termelésén. Külföldről nm hozhatunk mostan be műtrágyaanyagot 8 
íme a sokat híresztelt Kanaán talajának kimerülése előtt állunk. 

Ez ügyben már nehezebb a megoldás; mert a műtrágyához szük- 
séges foszfortartalmú kőzeteket nagyobb mennyiségben, hazánkban ezideig 
még nem ismerjük. Nehéz azt felfedezni, már azért is, mert a kőzetek e nagy- 
becsű tartalmát csak is a kémia segítségével ismerhetjük fel. Az ilyen 
kőzetek nagyobbára jellemzően felismerhető külsővel nem bírnak. Igen 


ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. 57 


sokféle alakban fordulhatnak elő, úgy hogy azoknak a szabadbani való 
felismerése igen nagyon nehéz. 

Legújabban HoRusirzkY HENRIK m. k. főgeológus figyelmeztetésére 
barlangjaink fenékkitöltéseiben akadtak ilyen foszfortartalmú agyagokra 
s mostan azoknak a kiaknázására gondol az ipari vállalkozás. Ez azonban 
a legkedvezőbb esetben is szükségletünknek csak egy részét, momentán 
fedezhetné. 

A jövőre is kell gondolni s minden anyagi erőnkkel és tudományos 
készültségünkkel kutatni kell ezt a még hiányzó végtelen fontos anyagot. 
Mert ami mostan megtörtént, az meg is ismétlődhetik. Ha nem is fegyveres 
harcban; de imás természetű eshetőségek következtében. 


Széntelepeink jövője. 

Keserű, néha igazán szenvedésteljes óráknak voltunk és még vagyunk 
is kitéve, a tüzelőanyag dolgában is. 

Szénpolitikánk cserben hagyott. A sok részben külföldi szénre ala- 
pított ellátás veszedelmesnek bizonyult. Saját bányáink nem voltak képe- 
sek az aránylag nem nagy szükségleteket fedezni. Iparunk, házi szükség- 
letünk ezideig jóformán csak a kiváló, elsőbb minőségű szenekre rendez- 
kedett be. Mindent ami gyengébb minőségűnek látszott; kényelmes és 
igényteljes természetünknél fogva ; fitymálva toltunk félre. Tüzelési rend- 
szerünk jóformán ilyen kiválóbb minőségű anyagra van csak berendezve. 

Bizony ezért meg is lakoltunk.! 

Ha már mostan saját kárunkon tanulunk, úgy változtatnunk kell 
ezen az elmaradásunkon is. Ne ámítsuk magunkat kőszéngazdagságunkkal, 
hanem nyúljunk lignit- és tőzegtelepeinkhez is és rendezzük be fogyasztá- 
sunk egy részét is ilyen anyagra. Hiszen ha a tőzeg és lignit jól kiszárít- 
tatik, belőle pompás tüzelőanyagot kapunk. Pedig az elektro-osmosis 
révén a tőzeget teljesen és gyorsan ki lehet szárítani s Németországban 
már pompásan brikketizozzák ezt az ősterményt. A zólyomi Unió lemez- 
gyár, fennállása óta lignittel tüzel s azért jól és haszonnal dolgozik. 

A horvát eszkomptbank, hogy lignittelepeit értékesíthesse, ilyen 
tüzelésű takaréktűzhelyekre pályázatot hirdetett. Azóta az üzlet jól megy. 

A salzkammerguti Birmoos nagy tőzegtelepén, a tőzeg rege- 
nerátokban elégetve, nagy haszonnal dolgozó üveggyárt tart fel. Déli 
vidékeink ellátásánál a boszniai szénelőfordulásokat is igen előnyösen 
és célszerűen lehetne igénybe venni. Erre dr. SCHAFARZIK VERENC tagtár- 
sunk már hirlapi cikkeiben is felhívta figyelmünket. 

Hidrológiai kérdések. 

A víz kérdése is teljes nagy fontosságaival áll előttünk. 

E pillanatban nem foglalkozhatunk behatóbban és részletesebben 
a víz hajdani és mostani életének geológiai és közgazdasági tényezőivel. 


38 D: SZONTAGH TAMÁS 


Elfogulatlanul gondolkodva el kell ismernünk azonban azt, hogy a víz 
élete és munkája a legszorosabban kapcsolódik a geológiához és hogy éle- 
tének és munkájának alapos megértését és magyarázatát, a geológiai isme- 
retek nagyban elősegítik. 

A víznek mint egyik legfontosabb élet és közgazdasági szükséglet- 
nek és tényezőnek helyes és célszerű gondozása, felhasználása, napról- 
napra jelentősebb lesz. A geológus újabb időben, a technikai vízi munkák- 
nál, mind gyakrabban vétetik igénybe. Városaink és községeink célszerű 
vízellátásánál, vizeink hasznos rendezésénél, a hazánkban mind nagyobb 
tért foglaló karsztosodás kérdéseinél és annyi, de annyi sok más esetben, 
a mérnök hasznos munkatársa a geológus. Így van ez rendjén. A helyes 
munkabeosztás is így kívánja ezt meg. A víz, a szén és a gáz. munkaerejét 
osszuk el lehetőleg olyan arányosan, pótoljuk azokat úgy egymással ; hogy 
helyben, időben és munkában minél többet nyerjünk. Hidrológiai szak- 
osztályunk felkarolta tárgykörének tudományos és gyakorlati mívelésével, 
tehát hazánknak de anyaegyesületünknek is óhajtunk hasznos szolgálato- 
kat végezni és pedig anélkül, hogy társulatunk célját szem elől tévesztet-. 
tük avagy elhagytuk volna. 

Geológiai oktatásunkról, 

Hazai közoktatási ügyeinkre ez évben is rátérve azt látjuk, hogy a 
kir. tudományegyetemen a már előbb említett súlyos veszteség után, a 
paleontológiai tanszék megüresedett és ezideig nem is lett betöltve. 

Ennek a fontos tanszéknek és az új egyetemeken a geológiai és mine- 
ralógiai tanszékek mielőbbi betöltése ügyében, társulatunk választmánya 
a m. kir. Vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrnak két emlékiratot nyúj- 
tott át. f 

A Magyar-Birodalom egyetlen palcontológiai tanszékének fontossá- 
gát, különösen a szénbányászat és a geológiai felvételek terén, felesleges 
lenne itten fejtegetni. Hogy pedig úgy a debreceni, mint a pozsonyi egye- 
temen a geológia-palcontológia; mineralógia és petrográfia tanszéke 
külön-külön mielébb töltessék be, annak szükségét minden szakember 
teljes meggyőződéssel érzi és közgazdaságilag 185 fontosnak tartja : ha ugyan 
úgy szellemileg mint anyagilag gyarapodni és a mai, valamint a jövendő 
időnek rögös versenypályáján sikerrel akarunk haladni és versenyezni. 

Emlékiratunkban a budapesti kir. József-műegyetem és kolozsvári 
kir. Ferenc József-tudományegyetem  geológiai1-mineralógiai tanszékének 
szétválasztását is kértük. 

A gazdasági felsőbb oktatásban 18 sokkal intenzivebben kellene a 
geológiának s azzal együtt főként a modern talajismeretnek szerepelni. 
Valószínűleg ennek és általában az összes természettudományok belter- 
jesebb mivelésére 15 gondolnak egyes irányító köreink, amikor a gazdasági 
akadémiát olyan egyetemi városban kívánják elhelyezni, ahol a szellemi 


ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 39 


élet és verseny nagyobb ; ahol az erők sokoldalú serkentésnek, élesztésnek 
vannak kitéve ; ahol a tudományok úgyszólván folytonos tisztuló erjedés- 
ben vannak. Reményeljük, hogy ezen áthelyezés teljesen önálló szervezet- 
tel, külön tanári testülettel vitetnék végre. Sajátságos, hogy a geológiai 
oktatás terén, a középfokú tanításban, nevezetesen épen a nőnevelésnél, 
már valamelyes haladás állapítható meg. Egy mult évi miniszteri intézkedés 
ugyanis, a geológiának mint rendes tantárgynak a nyolcadik osztályban 
való tanítását itten már elrendeli. 

Ebből is látni, hogy középfokú tanításunk irányzatában még mindig 
nincsen céltudatos, rendszeres, a. mai életszükségleteknek megfelelő meg- 
állapodás és keresztülvitel. 

Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Olyan nemzet, amely a közoktatás ügyének 
kiváló szervezésére nincsen a legkörültekintőbb figyelemmel; amely jöve- 
delmének e nagyfontosságú célnak megillető részét nem fordi ja gyerme- 
keinek, fiatalságának legtökéletesebb, legalaposabb nevelésére és kiképe- 
zésére ; nem képes a fejlettebb, a mostani élet igényeinek megfelelőbb okta- 
tással bíró más nemzetekkel a nehéz versenyt megküzdeni, feladatainak 
eleget tenni s hazája ügyét teljes lelkiismeretességgel előre vinni. Ha mi 
összetett kézzel, folytonos sopánkodással, politizálással s keleti fatalizmus- 
sal mindig csak visszafelé tekintünk és mindig csak azon töprengünk, 
hogy miként kellene minálunk mindennek lenni : úgy bizony fázhatunk, 
koplalhatunk ezentúl is és végre el is pusztulhatunk. 

Valamint a vizek elfolynak s a mederben a kövek visszamaradnak, 
úgy halad el minálunk is az idő s mi is visszamaradunk, min denütt, min- 
denben, mint azok a lekopott, nyers kőgörgetegek. 

Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszadalmas vagyok. Nem tehetek 
róla. Hosszú a mi bűnlajstromunk is. 

Végszó. 

Mélyen tisztelt Közgyűlés ! 

Beszámolóm kezdetén társadalmi kérdéseket is érintettem. Talán 
szokatlan, hogy e helyen ilyen, miáltalunk nem igen járt ösvényre léptem. 
Én azonban úgy érzem, hogy mostan ; amikor hazánk, de kiválóan a magyar- 
ság, olyan válságos idő előtt áll, amikor magunkra hagyatva, jóformán 
barát és rokon nélkül csak igazságtalan és jogtalan támadásoknak vagyunk 
kitéve ; amikor határainkon kívül, de még azon belül is — itthon — titkos 
és nyílt ellenségekkel állunk szemben: kötelessége minden magyar tár- 
sadalmi együttműködésnek — társulatnak — a veszedelemre rámutatni 
és a magyar hazáért nagy és nehéz önvédelmi cselekvésre saját körét fel- 
hívni. Ebben a létfenntartási munkában nincsen felesleges vagy kisember. 
Ebben a nagy küzdelemben mindegyikünknek, fiatalnak és öregnek, társa- 
dalmi állása tekintetbe vétele nélkül egyaránt ki kell venni a maga részét ; 
önzetlenül, becsületesen és megtörhetetlenül. 


40 D: SZONTAGH TAMÁS 


Az eddigi széthúzást, amely mintegy átok. mintegy konok lidére- 
nyomás nehezedik minden cselekvégsünkre, a kicsinyes hiúságot, türel- 
metlenséget és önzést, a mely már olyan igen sok bajunknak volt okozója ; 
végre le kell küzdenün.k 

Ameddig mindezeken túl nem vagyunk, elsősorban mindig csak arra 
gondoljunk, hogy mindent a magyarságért, mindent a hazáért ! 


Ezzel Társulatunk 68-ik közgyűlését megnyitom. 


a 2 sztő 


LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE. 


1867—1917. 
A Migyarhoni Földtani Társulat 1918. évi február 6-i közgyűlésén tartotta 
Vapász ELEMÉR dr. örökítő tag. 


— Arcképpel. — 


A hazai földön és azon kívül is foglalatogkodó szaktársaink munkáját 
váratlanul zavarta meg az elmult nyáron az a hír, hogy LÖRENTHEY IMRE 
meghalt. Sokan voltunk, akik hihetetlennek tartottuk a szűkszavúságában 
még megrendítőbben ható hírt, de sajnálattal kellett meggyőződnünk arról, 
hogy az igaz. LŐRENTHE Y IMRE egyetemi tanár férfikorána k derekán, 50 éves 
korában hirtelen meghalt. Munkaerejének teljében vesztettük el a hazai 
őslénytan egyik hivatott előkelő munkását, árván és bizonytalan sorsban 
maradt az őslénytan nehezen kiküzdött tanszéke. Egy harmóniás élet mind- 
végig lankadatlan munkássága szünt meg s ezzel a hazai tudományos törek- 
vések láncolatának folytonosságában olyan megszakadás állott be, melyet 
megszüntetni csak az ő törekvéseinek képviseletével és folytatásával lehet. 

Közel három évtizedes fáradhatatlan és küzdelmes munkával bőségesen 
állított magának a hazai tudományban emlékeket, a legszebbet, melyek tudós 
mivoltát minden virágos szóáradatnál jobban és méltóbban biztosítják. 
A tudós kiváltságos helyzete fölöslegessé teszi ebből az alkalomból a babért, 
mert szorgos munkájával életében már megkapta azt ; az emlékezés szeretet - 
virágaival csak magunkat tiszteljük meg, ha az általa képviselt tudományos 
munkának adunk elismerést. Rövid megemlékezésünk nem célozhatja az ő 
egész munkásságának kellő méltatását, inkább csak arra van szánva, hogy 
főbb törekvéseinek lehetőleg tömör, egységes képét okulásul állítsa a jelen 
és a jövő nemzedék elé. 

LŐRENTHEY professzor minden tekintetben magyar tudós, aki — saját 


LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE 41 


szavai szerint — természetszeretetét RAPPENBERGER kegyesrendi tanárától 
nyerte s a budapesti egyetemen természetvizsgálattá fejlesztette. Kuta- 
tásainak tárgyául túlnyomórészben a hazai föld fölépítésének legjellegesebb 


D: LŐRENTHEY IMRE 
(1867 —1917) 


képződményeit választotta. Ama kevesek közé tartozott, akik nem a jövő 
boldogulásuk és mielőbbi érvényes ülésük szerint választják és változtatják 
m űködési körüket, hanem a természet vizsgálatának szolgálatában egye- 
temi hallgató korában, sőt már diákéveiben az őslénytan mellé szegődött 


42 D: VADÁSZ ELEMÉR 


s rendületlenül kitartott mellette mindvégig. Olyan elhatározás volt ez, 
mely csakis eszményi gondolkodásból fakadhatott, mert az őslénytan ki- 
zárólagos művelése még szakkörökben sem jutott abban az időben nálunk 
az elismertetésig, nem is szólva az érvényesülés lehetőségéről. Ő azonban 
mindennek dacára megmaradt az őslénytan művelése mellett s életcéljául 
tűzte ki annak hazai megerősítését és függetlenítését. Pályafutásán végig- 
tekintve, minden törekvését ennek a célnak szolgálatában látjuk. 

Egyetemi ballgató éveiben kezdettől fogva MARGÓ és HANTKEN tanárok 
mellett állattani és őslénytani tanulmányokkal foglalkozott s mindkét tárgy- 
ból pályadíjat is nyert. Az őslénytani kutatások elengedhstetlen földtani 
ismereteit SzaBó JózsEF egyetemi és Lóczy LAJOS műegyetemi előadásaiból 
szerezte meg. Egyetemi tanulmányainak végeztével 1890-ben doktori szigor- 
lata után KocH ANTAL egyetemi tanár mellett Kolozsváron tanársegéd 
lett, majd 1893-ban ugyanilyen minőségben Budapestre került vissza az 
akkori őslénytani tanszékhez, HANTKEN professzor mellé. HANTKEN-nal való 
együttm űködése, mely már hallgató korában a legbensőbb bizalmas termé- 
szetű volt, egész jövendő munkásságára végleges elhatározásúvá vált s noha 
HANTKEN 1894-ben meghalt, LŐRENTHEY mindvégig hű maradt az általa 
képviselt kutatási irányokhoz, valamint az önálló őslénytani tanszék és 
gyűjtemény eszméjéhez. Pedig HANTKEN halála után az őslénytan tanszéké- 
nek önállósága megszünt s tudvalevőleg az ásványtantól elkülönített föld- 
tannal egyesíttetett. LŐRENTHEY ennél a tanszéknél is megmaradt az egye- 
temi tanítás szolgálatában, még pedig 1899 óta adjunktusi minőségben. 

Tulajdonképeni paleontológusi pályafutása 1896-ban kezdődik, amikor 
a kgerinetelen állatok őslénytanánake magántanára lett, majd 1901-ben elő- 
adási tárgykörét az egész őslénytanra kiterjeszthette, Míg addig csak túdomá- 
nyos munkáival bizonyíthatta az őslénytan fontosságát, ekkor már a köz- 
vetlen szó hatalmával is hirdethette azt rendszeres előadásaiban. Tanári 
és kutatói kettős m űködésével most már fokról-fokra megszerezte az elisme- 
rést s 1905-ben rendkívüli tanári címet nyert, majd a Magyar Tudományos 
Akadémia levelező tagja, 1907-ben pedig az őslénytan nyilvános rendkívüli 
tanára lett. Hat évvel később, 1918-ban módjában lett volna, hogy KocH 
professzor visszavonulásával] a föld- és őslénytan együttes tanszékét elnyerje, 
ő azonban kezdettől fogva követett céljához s HANTKEN szelleméhez híven, 
ragaszkodott az őslénytan különválasztásához, ami 1914-ben bekövetkezett 
rendes tanáei kinevezésével meg is történt. Az elmult három esztendő inté- 
zetének megalapozásával, megszervezésére és végleges megerősítésére for- 
dított megfeszített munkában telt el. IEmellett fáradhatatlanul dolgozott 
nagy munkájának, a magyarországi fosszilis decapodáknak egységes össze- 
állításán. Az utóbbit sikerült neki teljesen befejezni s a kézirat a Geologica 
Hungarica-ban való megjelenésre készen áll, az előbbi, az őslénytani intézet 
végleges megszervezése, a háborús nehézségek miatt még nem volt tető alá 
hozható. Pedig lázas sietséggel hordott össze mindent, hogy az intézetet 
végleges formába hozza, jól tudva azt, hogy a tudomány terén i8 sajnálatos 
mértékben érvényesülő személyes torzsalkodások fagyos ridegsége állandó 


LŐRENTHEY IMRB EMLÉKEZETE 483 


veszedelemmel fenyegeti az önálló őslénytani tanszék és intézet zsenge pa- 
lántáját is. 

Talán ezeknek az éveknek izgalmai siettették nála azt a szomor ú véget, 
mely az elmult nyáron, augusztus 18-án, bekövetkezett egy emberöltőn át 
tántoríthatatlanul követett céljához érkezésének idején, amikor a kiküzdött 
intézmény gyenge palántájának legnagyobb szüksége lett volna arra a meleg 
szeretetre és lelkes hevületre, mely LŐRENTHEY m űködésében, az intézmény 
létrehozása körül állandóan megnyilatkozott. A zsenge palánta ma még él, 
de ki tudja, bírja-e életerővel addig, míg új kertész hasonló szeretetteljes 
ápolása alá kerül? 

Amint LŐRENTHE Y pályafutása a kitartó és szorgalmas munka elismeré- 
sének megnyugtató példája gyanánt állandó emelkedést mutat, azonképen 
tudományos munkáiban is folytonos fejlődést látunk. Tudatosan törekedett 
arra, hogy ismeretkörét állandóan bővítse, ta pasztalatait utazásokkal gyara- 
pítsa s őslénytani kutatásainak összehasonlításait a külföldi gyüjtemények 
anyagának megismerésével megkönnyítse. Már 1889-ben tanulmányutat tett 
Északolaszországban, Svájcban, Franciaországban és Angliában. 1897. és 
1898. év nyári féléveiben a müncheni egyetemen ZITTEL mellett dolgozott 
s résztvett a Svájcba, Jura hegységbe, Déli Bajorországba és Salzburg vidé- 
kére eszközölt kirándulásokban is. Ugyanekkor tanulmányozta Belgium, 
Hollandia, Németország és Ausztria összes főiskoláit és gyűjteményeit is. 
Résztvett 1899-ben Lóczy professzor olaszországi, 1901-ben Nyugat-Orosz- 
ország, Finnország és Kelet-Németország, 1902-ben pedig Romániában, Dél- 
Oroszországban és a Kaukázusban rendezett tanulmányútjaiban is. 

Mindezeknek az utazásoknak tanulságait hasznosan értékesítette egy- 
részt egyetemi előadásaiban, másrészt hazai kutatásaiban, mely utóbbiakat 
részben saját költségén, részben az Erdélyi Múzeum-Egylet, a Magyar Tudo- 
mányos Akadémia és a Balaton-Bizottság támogatásával az ország dunántúli 
és erdélyi részeiben végezte. Ezekkel az utazásokkal az önképzésnek fárasz- 
tóbb, nehezebb, de eredményesebb útjait követte, épúgy, amint mindig 
helytelenítette azt a mindinkább lábrakapott irányzatot, mely néhány hall- 
gatói minőségben eltöltött év birtokában mindenkit fölülmúló tudós jelleget 
követel. LŐRENTHEY nem zárkózott el a külföld sok tekintetben a mi viszo- 
nyainkat meghaladó eszméitől, de azoknak érvényesítését csak akkor tartotta 
kivánatosnak, amikor már megfelelő előképzettséggel, iránnyal, főként 
kritikával tudta azokat értékesíteni. Ezért ment csak 30 éves korában, midőn 
már magántanár volt, Münchenbe, ahol az eltöltött két félév tanulságai már 
határozott irányt vett munkálkodását sokkal hasznosabban befolyásolhatták, 
mint az irány nélkül tévelygő kezdő szárnypróbálgatásait. Legnagyobb 
munkái, a budapesti pannóniai fauna és a harmadkori rákok tanulmányozása , 
ebben a tudományos környezetben nyertek végleges alakot. 

Tudományos munkássága a leíró őslénytan és a rétegtan-őslénytan, 
illetve faunisztika kereteiben mozgott. A beható részletvizsgálatok minél 
szélesebbkörű kiterjesztésével tanári m űködésének követelményeit törekedett 
kielégíteni, hogy kellő kritikával használhassa föl az összes állatosztályokra 


44 pt VADÁSZ ELEMÉR 


vonatkozó óriási irodalmat. Leíró őslénytani munkáinak túlnyomó része a 
gerinctelen állatosztályokkal, leginkább a foraminiferákkal, puhatestűekkel 
és rákokkal foglalkozik. Úgy ezekben, valamint rétegtan-fa unisztikai mun kái- 
ban legnagyobb előszeretettel a harmadidőszaki képződmények vizsgálatát 
m űvelte. Ebben nyilvánult meg munkásságának nemzeti jellege, amennyiben 
mindig hangoztatta, hogy Magyarország harmadidőszaki képződményekkel 
borított területe elsőrendű szükségletté teszi ezek részletes tanulmányozását 
a hazai szakemberek részéről. Ennek a mondbatnám nemzeti kötelességnek 
egyik letéteményese HANTKEN volt, akinek működése főként az idősebb 
harmadidőszaki képződményekre terjedt ki. Az ő irányzatának megfelelő 
kiegészítése céljából választotta tanulmányozásának céljául LŐRENTHEY a 
fiatalabb barmadidőszaki rétegeket s ezek között is leginkább a pannóniai 
üledékeket, melyeknek vizsgálatában a külföldi összehasonlításnak is nélkü- 
lözhetetlen kútforrásai gyanánt szolgáló példás munkákat létesített. 

Első munkája A nagymányoki pontusi emelet és faunájad, be vezetőjé 
a magyarországi pannoniai rétegek faunájával, rétegtani és keletkezési viszo- 
nyaival foglalkozó számos tanulmánynak, melyekre még HANTKEN buzdította. 
Egymásután írta le a Dunántúl számos előfordulását, a szekszárdit, az ár pádit, 
a hidasdit, kurdit, majd a budapest-környékieket s a balatonmentie ket. 
Hasonló módon vizsgálta az Erdélyi Medence különböző pontjain kibukkanó 
pannóniai és levantei rétegek faunáját is s a Természettudományi Társulatban 
pályadíjat nyert kBaróth környékének földtani viszonyai? című munkája még 
kéziratban maradt. 

Ezekkel a részlettanulmányokkal nemcsak az addig szegényes faunájú- 
nak jellemezett pannóniai és levantei faunákat gazdagította, hanem reá- 
világított ezeknek a rétegeknek színtezhető voltára s megálla pította az egyes 
színtekre jellemző kövülettársaságokat. Az önmagukban is lezárt egységek 
gyanánt közrebocsátott s a legaprólékosabb részletekbe hatoló megfigyelé- 
seken alapuló leirások mindmegannyi láncszemei annak a nagyszabású tervé- 
nek, melyet a magyar és erdélyi medencék pannóniai és levantei rétegeinek 
egységes összeállítására vonatkozólag kivitelre már nem juttathatott. kBuda- 
pest pannóniai és levantei korú rétegei és ezek faunájav című akadémiai 
székfoglaló értekezése is, mely ezeknek a képződményeknek általánosabb 
áttekintését és színtezését nyújtja, a Palxgontographicában megjelent Die 
pannonische Fauna von Budapests cím ű tanulmányának folytatásáról szóló 
előzetes jelentése gyanánt tekinthető. Mindezekben a munkáiban tisztázta 
a pannóniai rétegek édesvízi és elegyes vízű jellegét s a gazdag puhatestű 
faunán kívül foraminiferák jelenlétét is megállapította. Eredményeit ebben" 
a tanulmányi körben, csakis az ő fáradhatatlan, évek hosszú során át folyta- 
tott kitartó gyűjtései tették lehetővé. Aki látta, hogy ugyanazokat a lelő- 
helyeket milyen lankadatlan szorgalommal és változatlan érdeklődéssel 
kutatta és gyüjtötte különböző időkben és ismételten, az tudja csak igazán 
megérteni, hogy ebben a mások kezében keveset érő vizsgálati körben ilyen 
jelentékenyet alkothatott. Kedvelt tárgykörével való foglalkozása arra a 
meggyőződésre vezette, hogy a magyarországi pontusi rétegekre célszerűbb 


LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE 45 


és helyesebb a már TELEegGpI Rorn LaJos által 1898-ben ajánlott, de azóta 
feledésbe ment gpannóniais elnevezés. Sajnos, hogy ezt a tárgyilag eléggé 
indo kolt állás pontját még hazai szakköreinkben sem sikerült kellőleg érvényre 
juttatnia, inkább személyi és kényelmi okokból, mert a tárgyi érvek épen 
ezzel a helyi elnevezéssel szemben nem állhatnak meg akkor, amikor sok 
hasonló helyi elnevezést használunk. 

Az a részletekbe hatoló elmélyedés, pontos leírás és csak a megfigyelt 
tényekre alapított következtetés, melyet a pannóniai emelet faunájára és 
rétegtani viszonyaira vonatkozó tanulmányaiban ta pasztalunk, megnyilvánul 
többi faunisztikai vagy rétegtani munkáiban is. Csak így volt lehetséges, 
hogy buda pest-környéki megfigyelései fővárosunk régóta kutatott területén 
nagy mértékben szélesbítették ismereteinket. A HANTKEN által jellemezett 
idősebb harmadidőszaki, az alsó- és felsőmediterrán, valamint a szarmata- 
rétegek kifejlődésére, faunájára vagy elterjedésére nézve becses adatokat 
közölt. Fácies szem pontjából különösen értékes a tétényi fensík közismert 
szarmatakor ú féligsós víz ű rétegei között általa kimutatott bryozoás záto- 
nyokra vonatkozó észlelése, melyekről Páty és Perbál vidékén már HANTKEN 
is megemlékezett. Mindezek a megfigyelések részben a buda pest-környéki 
pannóniai rétegekre vonatkozó tanulmányai közben keletkeztek, részben 
kritikai vizsgálódásainak eredményei. 

Leíró őslénytani munkáiban a gerinctelen állatokon kívül a gerincese k- 
kel is foglalkozott s két újteknősfaj leírása mellett pliocén emlőseinkre vonat- 
kozó ismereteinket gyara pította. Igazi munkaterülete azonban a gerinctele- 
nek voltak. Részletesebben foglalkozott a foraminiferákkal a Széchenyi-expe- 
díció paleozós anyaga alapján és hazai harmadidőszaki anyagon. Új alakok le- 
írásán kívül számos alak rokonsági kapcsolatait vagy anatómiai jellegeit 
tisztázta. A hydrozoákra és szivacsokra vonatkozó vizsgálódásai csak réteg- 
tani adatokban maradtak reánk, noha régebben készült különböző gyűjté- 
sekből származó liász-, eocén- és mediterrán-alakok leírására. A  koralokkal 
leginkább a péterváradi hiperszenon-fauna kapcsán PErHő kéziratának sajtó 
alá rendezése alkalmával kritikailag foglalkozott, legutóbb pedig Nopcsa báró 
albániai eocén anyagában egy új korállfajt is leírt. A kCla vulina Sza.:bói-rétege ke 
faunájának HANTKEN hagyatékában levő koralljait, erinoideáit és bryozou- 
mait szintén munkába vette, befejezni azonban ő sem tudta. A puhatestűek 
osztályába tartozó faunák vizsgálatán kívül legkedvesebb állatcso portja a 
rákok voltak. Épúgy, mint a magyarországi pannóniai képződménye kkel, 
ezekkel is állandóan foglalkozott, amit a begyüjtött anyagok földolgozásán 
kívül állandó szorgos . gyűjtései és külföldi megbízások tettek lehetővé. Ilyen- 
formán a hbarmadidőszaki rákok elismert szaktudósává vált, akinek szak- 
ismeretét a müncheni és sziciliai gyűjteményben levő rákok földolgozásá val 
is igénybe vették. A rákokkal foglalkozó tanulmányai az új alakok és nemek 
nagy számával lényegesen bővítették a harmadkorú rákfaunára vonatkozó 
ismereteinket s szorgalmas gyűjtései a hazai rákfaunát a világ leggazdagabb 
faunájává avatták e nemben. Utolsó munkássága is a magyarországi fosszilis 
rákok összefoglaló leírására szorítkozott s ebben a nagy munkájában, melyen 


46 D: VADÁSZ ELEMÉR 


csaknem a szó legszorosabb értelmében, élete utolsó napjáig dolgozott, a 
harmadidőszaki alakokon kívül a triász-, jura- és krétaképződmények rákjai 
is tárgyalva vannak. Ez a nagyértékű, a leírt fajok földrajzi elterjedésével 
és általános ősélettudományi viszonyaival is foglalkozó, sajnos, már posthu- 
mussá vált tanulmány a k(Geologica Hungaricas-ban fog méltó köntösben 
megjelenni, remélhetőleg minél előbb. 

LŐRENTHE Y őslénytani munkái leíró alaktani és rendszertani keretck- 
ben mozognak. Leírásai ala posak, kimerítők, minden részletre kiterjedők. 
Új fajait mindig erős kritikával s a közelállókkal való fontos összehasonlítás 
ala pján állítja föl, innen van az, hogy azok csaknem kivétel nélkül jól kör- 
vonalozott fajok gyanánt állják meg helyüket. Mintegy 200 új fajjal és 7 új 
nemmel gazdagította az őslénytani irodalmat. Munkáiban sohasem lépi ár a 
tárgyi következtetések határait és a filozofálásoktól mindig tartózkodik. 
Ezért adatainak megbízhatósága, mely egész munkásságát minden téren 
jellemzi, biztosítja munkáinak állandó értékét. Nem hiányoznak azonban 
munkáiból a kritikai megnyilvánulások sem, melyek nélkül igazi természet- 
kutatás el sem képzelhető. A papyrothecáról, az Orygoceras Fucbsi rendszer- 
tani helyéről és a lithiotis-kérdésről írott munkái külön bizonyítékai ennek. 
A tárgyi igazság kutatására törekedett s ha a cél szolgálatában vitatkozó és 
bíráló munkáiban néha-néha túlzásba 15 ment, jóhiszem űsége minden kétségen 
kívül megállapítható. 

Tudományos és közm űvelődési célokat szolgáló egyes ületeknek mindig 
hűséges pártfogója és munkása volt. Munkaerejét sohasem tagolta széjjel, 
hanem egy helyre központosítva, behatóbb működésre törekedett, Ezért 
egyidejűleg sohasem vett részt azonos célú intézmények m űködésében, hanem 
pályafutása alatt időrendi egymásutánban a legkülönbözőbb tudományos 
köz pontokban látjuk m űködni. Kolozs vári m űködése alatt az Erdélyi Múzeum- 
Egylet céljainak szolgálatában állott, majd a Magyarhoni Földtani Társulat 
egyik buzgó munkása s 1907 —1909. évi időszakban a társulat elsőtitkára s 
a Földtani Közlöny szerkesztője volt. Titkári működése a társulat tudomá- 
nyos irányzatának megerősítését és a kritikai irány meghonostíását eredmé- 
nyezte s m űködési idősza kát a társulat történetének egyik legszebb idősza kává 
avatták. A titkárságtól, melynek csak tudományos céljainak föláldozásával 
tett eleget, 1910-ben visszalépett és a társulat céljait mint választmányi tag 
szolgálta tovább. Azóta azonban munkáival a Magyar Tudományos Aka- 
démiában működött s ennek kiadásában is jelentek meg azok. Az újonnan 
alakult Szent István-Akadémia IV. osztályának első megválasztott tagjai 
között volt. A népszer űsítő egyes ületek között a Természettudományi Társ u- 
lat választmányi tagja s az Urániánakigazgatósági tagja volt. PerHő mun kájá- 
nak a Természettudományi Társulat kiadásában megjelent magyar kéziratát 
sajtó alá rendezte s WALTHER (A föld és a szerves élet történetes című könyvé- 
nek revizióját is végezte. Legkevesebb kapcsolata a m. kir. Földtani Intézet- 
tel volt, mely pályája elején: két munkáját kiadta s 1890-ben mint önkéntes 
résztvett dr. SOHAFARZIK FERENC mellett a földtani fölvételekben is. Az inté- 
zettel való további kapcsolata csakis az általa leírt hazai anyagoknak az inté- 


LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE 47 


zet igazgatósága által készségesen rendelkezésre való bocsátásában nyilatko- 
zott. Szorosabb viszonyba nem is kerülhetett a Földtani Intézettel, mert az 
általa művelt tudományág a legutóbbi időkig nem volt az intézet munka- 
körébe fölvéve. Utolsó munkája Adatok északi Albánia eocén képződményei - 
nek kifejlődéséhez és faunájáhozi címen a Földtani Intézet évkönyvében 
közvetlen halála után jelent meg s a magyarországi fosszilis rákokról szóló 
kézirata is az intézet kiadására vár. 

LŐRENTHE Yv életének főcélja az őslénytan tudományos m űvelése mellett 
főként arra irányult, hogy ennek a tárgynak önálló egyetemi tanszéket és 
ezzel állandó tudományos köz pontot teremtsen, HANTKEN halálával az őslény- 
tan, a földtannal egyesítve, elvesztette eredeti önállóságát s nehéz küzde- 
lembe került, míg azt újból megszerezni sikerült. Ezt a küzdelmet LŐRENTHEY 
teljesen egyedül vívta meg s noha módjában lett volna célja kivitelére a sza k- 
emberek jórészének segítségét megnyerni, mégis szívós akarattal egyedül 
haladt céljához vezető úton. Fáradozásait ezúttal is siker koronázta s 1914-ben 
a budapesti egyetemen az őslénytan rendes tanára lett. Noha a földtantól 
való függetlenítést kifejezetten az őslénytan élettudományi jellegének és 
irányának hangoztatásával óhajtotta, mégis távol állott tőle az a szándék, 
hogy ezt a tudománysza kot a földtantól eltávolítsa, mert tisztában volt mind- 
végig azzal a sokszoros ka pcsolattal, mely mindkét tárgyra nézve életszükség- 
let. Tanári m űködése csak most nyert volna végleges irányt, csak most jutott 
volna ahhoz, hogy az őslénytan nehezen kiküzdött függetlenségét tanítványok 
nevelésével és iskola megteremtésével intézményesen biztosítsa. Programm- 
jában volt, hogy a hazai őslénytani anyag minden állatosztálya megfelelő 
szakember speciális működési köre legyen, amihez nagyon sok szakember 
nevelésére lett volna szükség. Az ő lelkesítő példája, buzdító hatása bizonyára 
meg is teremtette volna ezt a nálunk annyira nélkülözött irányt, ha a sors 
mostoha keze meg nem fosztott volna bennünket ettől a legértékesebb tanár 
m űködésétől. 

Kutatói mivoltát- jellemző lelkiismeretesség és a részletekbe hatoló 
pontosság, tanári működésének is sajátja. Hallgatóival szemben mindig 
csaknem baráti jóindulattal viseltetett s közvetlen kedélyes modorával nagy- 
ban elősegítette tárgyának megkedveltetését. Pedig a kötelező vizsgatárgyak 
minimális anyagának megszerzésére törekedő hallgatósággal nem volt könny ű 
ezt a részükre távolálló tárgyat megkedveltetni. Az őslénytani rendszeres 
előadások száraz menetét az életmód és előfordulási viszonyok ismertetésével 
fűszerezte. Jobban szerette, ha a kezdők kizárólag csak leíró munkára szorít- 
koztak, mintha kevés ta pasztalattal az elméletek sikamlós területén bizony- 
talanul tévelyegtek. Ezért ezekkel az elméletekkel részletesebben maga sem 
foglalkozott előadásaiban s leginkább a morfológiai leíráshoz szükséges ala k- 
érzék fejlesztésére helyezett súlyt. Tanári kötelességének tartotta, hogy az 
előadásaiban elhangzott ismeretek kiegészítését, rögzítését és fölújítását, más- 
részt az egyetemen kívül állók részére az önképzést lehetővé tegye az őslény- 
tan rendszeres ismereteit összefoglaló tankönyvben. Ennek kidolgozására a 
vallás- és közoktatás ügyi minisztériumtól megbizást nyert s a tudományos 


48 Dr: VADÁSZ ELEMÉR 


akadémia támogatását is biztosította. Évek óta nagy szeretettel dolgozott 
ezen a tankönyvön, mely most szintén megiratlan maradt. 3 

Kutató és tanári m űködésében elért eredményei egyéniségével függenek 
össze. Igazsagérzete és igazságszeretete a természet igazságainak jogos kutató- 
jáva avattak. Mindig tiszteletben tartotta mások vizsgálati eredményeit, de 
tárgyi igazságának tudatában a legélesebb kritikai hangtól sem riadt vissza. 
Viszont saját tévedéseit készséggel belátta s vizsgálati eredményeinek újabb 
vizsgálatok követelte változtatásaira mindig készen volt. Különös tisztelettel 
és szeretettel csüngött tanárain s HANTKEN és ZITTEL irányát a legmesszebb- 
menő módon védte és művelte is. HANTKEN eszméihez mindvégig hű maradt 
nemésak kutatási területein, hanem egyetemi céljaiban is. Wölújította az 
őslénytani gyűjtemény megvalósításának eszméjét, mely hazánk közm űvelő- 
dési és tudományos törekvéseinek egyik elodázhatatlan égető szükséglete, 
melynek nem épen megfelelő megvalósítását már HANTKEN megkezdte az 
egyetem keretein belül. LŐRENTHE Y előtt 15 ez a cél lebegett, de a megvaló- 
sításra vonatkozó tevékenységében nem tévesztette szem előtt az egyetemi 
tanítás igényeit, melyek egy nagyobbszabású gyűjteménynek méretekben 
alatta maradnak, anyagban és összeállításban pedig attól lényegesen eltérne k. 
Ezért külön állította össze a tanítás céljait szolgáló gyűjteményt, mely meg- 
felelő készítményekkel, összehasonlító élő anyaggal, rajzokkal és magya- 
rázatokkal pedagógiai érzékről tesz tanuságot. Nehéz viszonyok között, 
szerény eszközökkel jóformán emberfölötti munkát végzett ezzel s hogy 
aránylag rövid idő alatt megteremtette intézetének kereteit, az csak annak 
köszönhető, hogy hangyaszorgalommal évek hosszú során tudatos gyűjtése k- 
kel, cserékkel és vásárlásokkal hordta össze jó előre ennek a gyűjteménynek 
alapjait. Mindezt jóformán szintén teljesen egyedül, mivel t úlzott mértékben 
ambicionálta ezt az alapozási munkát, melyben még a hozzá legközelebb 
állók segítségét is csak alárendelt mértékben vette igénybe. 

Magaválasztotta hivatásában kötelezettségeinek mindenképen eleget 
tett. Teljesen áthatották szaktudományának szépségei s nem volt előtte 
jelentéktelen vagy értéktelen semmi, ami a kövületekre vonatkozott. A leg- 
kisebb észlelési adatot, a legjobban ismert kövületet épúgy megbecsülte és 
értékelte, mint a legszebb ritkaságokat. Egész munkásságával az őslénytan- 
nak élt s életének nagyobbik részét a tudomány kizárólagos szolgálatában 
töltötte el. Családala pításra is csak későn gondolt s váratlan elhunyta nem- 
csak a tudomány vesztesége, hanem gyászba borította mindenben megértő 
hűséges hitvesét s árvaságra juttatta három kiskorú gyermekét. 

A magyar tudományt ért veszteséget nem fejezhetik ki a szavak, de 
mutatja az a nagy hézag, mely az általa m űvelt irányokban utána maradt. 
Legfőbb életeélját elérhette bár, de részére igéretföldje volt csak az, melyen 
a maga ültette fák gyümölcseit alig élvezhette. Halálával elnémult az őslény- 
tan szava a buda pesti egyetemen is s ezidőszerint újból egyetemi képviselet 
nélkül maradt ez a tudományszak, melynek vizsgálatai a hazai földtani 
kutatások nem egy gyakorlati jelentőségű eredményét elősegítették. A buda- 
pesti tanszék, melynek megvalósítása már HANTKEN és LŐRENTHE Y lelkes 


LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE 49 


munkásságát emésztette föl, nem semmis ülhet meg már többé. Azok az érde- 
mek, melyeket az elhúnyt a magyar tudomány terén szerzett, a hazai földtan 
és őslénytan minden művelőjének kötelességévé teszik, hogy gondozásba 
vegyék LŐRENTHE Y életének főművét, az általa életre szólított őslénytani 
tanszék gyönge csemetéjét, mely az őemlékének örök megóvására van hi vat va , 


Lőrenthey Imre irodalmi munkáinak jegyzéke : 


1. A nagymányoki ( Tolna m.) pontusi emelet és fa unája, egy táblával. M. k, Föl1t. 
Int. évk. IX. 2. füz. 1890. 

Die pontische Stufe und deren Fauna bei Nagymányok im Komitate Tolna. 
(Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kön. ung. Geol. Anstalt IX. 1890.) 

2. A szekszárdi nagymányoki és árpádi felsőpontusi lerakodások és faunájuk. 
(M. kir. Földt. Int. évk. X. 4. füz. 1893. 67 (1)—142. (78.) old. 3 táblával.) 

Die oberen pontischen Sedimente und deren Fauna bei Szekszárd, Nagymányok 
und Árpád. (Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kön. ung. Geol. Anstalt X. 1893.) 

3. Adatok az erdélyi tőzegtelepek faunájához. (Orvos-természettudományi értesitő, 
Kolozs vár.) 

4. Adatok Szilágy megye és az erdélyi részek alsópontusi lerakodásaina k ismereté- 
hez (egy táblával). (Az Értesítő tudományos közleményei II. természettudományi szak. 
XVIEI. 1893.) öz 

5. Jelentés az erdélyi Múzeum-egylet megbízásában 1891 nyarán tett 
kirándulásaimnak eredményeiről. (Értesítő II. természettudományi szak. 1893.) 

6. Gált és Hidegkut nagyküküllőmegyei helységek pontusi faunái. (Értesítő II. 


földtani 


természettudományi szak. 1893. Kolozsvár.) 
7. Kurd tolnamegyei helység pontusi faunája. 
Die pontische Fauna von Kurd im Komitate Tolna. (Földtani Közlöny XXIV. 


1894.) 
8. Adatok Hidasd baranyamegyei helység felsőpontusi faunájához. 

Beitrüge zur oberpontischen Fauna von Hidasd im Komitate Baranya. (Földtani 
Közlöny XXIV. 1894.) 

9. Újabb adatok Szekszárd felsőpontusi faunájának ismeretéhez. 

Neuere Daten zur Kenntnis der oberpontisehen Fauna von Szekszárd. (316—326. 
u. Taf.) (Természetrajzi Füzetek XVIII. 1895. 257—265. egy táblával.) 

10. A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. 

Über die geologischen Verhültnisse der Lignitbildung des Széklerlandes. Orvos- 
természettudományi értesítő II. természett udományi sza k. (Mediz.-naturwiss. Mitteil an - 
gen) XX. 1895. 

11. Újabb adatok a székelyföldi szénképződmény földtani viszonyaihoz. 

Neuere Daten über die geologischen Verháltnisse der Lignitbildung des Székler- 
landes. (Orvos-természettud. értesítő II. természettud. szak. 1895.) 

12. Néhány észrevétel a papyrothecaról. 

Einige Bemerkungen über Papyrotheca. Földtani Közlöny. XXV. 1895. 

13. A kolozsvári széntele p. 

Das Kolozsvárer Kohlenlager. Földtani Közlöny. XXV. 1895. 

14. Néhány megjegyzés a cLithiotisi kérdéshez. 

Einige Bemerkungen zur elithiotisfrages. Természetrajzi Füzetek XVIII. 1895. 

15. Palacontologiai tanulmányoka harmadkorúrákok köréből. I. Adatok Magyar- 
ország harmadkorú rák-faunájához. (Kilene táblával.) II. A müncheni állami gyűjte- 


Földtani Közlöny XLVIII. köt. 1918. 4 


50 D: VADÁSZ ELEMÉR 


. ményekben levő harmadkorbeli rövidfarkú rákok. (2táblával.) III. Újabb adatok Ma- 
gyarország harmadkorú rákfaunájához (két táblával). IV. Andorina és Darányia, két 
ráknem Magyarországból. (1 táblával.( V. Adatok Egyiptom eocénkori decapoda 
faunájához. (2 táblával.) VI. Adatok $Szardinia harmadidőszakbeli rák faunájához. 
(2 táblával.) (Math. és természett ad. Közl. X.XVII. 2. 1898. XXVII. 5. 1901. XXXIX. 
2. 1907.) ; 

Baitráge zur Docapodenfauna des Ungarischen Tertiárs. (Math. u. nat. Berichte 
aus Ungarn, XIV. 1898.) Über die Brachyuren der Palüontologiscehen Sammlung des 
Bayerischen Staates. (Természetrajzi Füzetek. Herausg. v. ung. National-Museum 
Buda pest, 1898. XXI. p. 1—152. Taf. 1— XI.) Neuere Beitráge zur tertiüren Decapoden- 
fauna Ungarus. (Mit zwei Tafelu.) Math. u. naturw. Berichte aus Ungarn. XVIII. 1900. 
Leipzig, 1902. cAndorinas und eDarányia? zwei neue Brachyuren-Gattungen aus Ungarn. 
(Math. u. nat. Berichte aus Ungarn XVII. 1899. Leipzig, 1901.) Beitrüáge zur Kenntnis 
der eozánen Decapodenfauna Ágyptens. (Math. u. nat. Berichte aus Ungarn. XXV. 1907. 
Leipzig, 1908.) Beitrüge zur tertiüren Decapodenfauna Sardiniens. (Math.u. nat. Berichte 
aus Ungarn. XXIV.) 

16. Kínai paleozoos kőzetek mikroszkópikus vizsgálata. Különlenyomat a 
uróf SZÉCHÉNYI BÉLA keletázsiai útjának tudományos eredményei című munkából. 
III. köt. VI. szakasz. 201—256. old. 1897.) j 

Mikroskopisehe Untersuchungen der palüozoisehen Gesteine. ( Wissensch. Ergeb- 
nisse der Reise des Grafen BÉLA SZÉCHÉNYI in Ostasien 3. Abt. IV. Budapest, 1898.) 

17. Sepia a magyarországi harmadkorú képződményekben. 1 táblával. (Math. 
és Természettudományi Értesítő. XVI. k. 4. füz. 316—320. 1898.) 

Sepia im ungarischen Tertiár (Sepia hungarica n. sp.) (Math. u. naturw. Berichte 
aus, Ungarn 15. 1898. 268—272. Taf. III.) 

18. Magyarország talajnemeinek eloszlása mésztartalom szerint 1899. 

19. Foraminiferen der Pannonischen Stufe Ungarns. Neues Jahrb. f. Min. Geol 
u. Pal. 1900. II. Í : 

20. Die pannonische Fauna von Budapest. (Mit 13 Tafeln.) Palszontogra phica 
XLVIII. 1902. 

21. A szarmata és pannóniai képződményeket áthidaló rétegeknek egy klasszi- 
kus lelethelye Magyarországon. 

Ein klassischer Fundort der die sarmatischen und pannonischen Bildungen über- 
brückenden Schichten in Ungarn. p. 181. (Földtani Közlöny, XXXIII. 1903.) 

22. Néhány megjegyzés az Orygoceras Fuchsi Kittl sp.-ről. 

Einige Bemerkungen über Orygoceras Fuchsi Kitti. sp. (p. 518.) (Földtani Közlöny, 
XXXIII. 1903.) 

23. Két új teknősfaj a kolozsvári eocén képződményekből. (2 táblával.) 

Zwei neue Schildkrötenarten aus dem Eozün von Kolozsvár. (p. 250.) (Földtani 
Közlöny, XXXIII. 1903.) 

24. Pteropodás márga a budapesti óharmadkori képződményekben, 

Pteropodenmergel in den alttertiüren Bildungen von Budapest. (p. 520.) (Föld. 
tani Közlöny, XXXIII. k. 1903. 4. old.) 

25. Pyrgulifera tömegee előfordulása a lábatlani eocénben. 

Massenhaftes Vorkommen von Pyrgulifera im BEozün von Lábatlan. (p. 524.) 
(Földtani Közlöny, XXXIII. 1903. 2. old.) 

26. A rákosszentmihályi Sashalom kavicsainak koráról, (p. 232.) 

Über das Alter des Schotters am Sashalom bei Rákosszentmihály. (p. 296.) 
(Földtani Közlöny, XXXIV. 1904.) 

27. Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai 


LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE. 51 


helyzetéhez. 3 táblával és 12 szövegábrával. (Balaton tudományos tanulm, eredm, 
I. k. I. rész. 1905.) 

Beotrüge zur Fauna und stratigraphischen Lage der pannonischen Schichten in 
der Umgebung des Balatonsees, (Resultate der eWissenseh. Erforschung des Balaton- 
seess. I. Bd. 1. Teil. Budapest, 1906.) 

28. Dr. ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 

Dr. KARL ALFRÉD v. ZITTEL. (p. 425.) (Földtani Közlöny, XXXVI. 1906.) 

29. Budapest pannoniai és levantei korú rétegei és ezek faunája. Székfoglaló 
értekezés. (Mathematikai és természettudományi Értesítő XXIV. k. 2. füzet. 298— 
342. old. 1906.) 

Über die pannonischen und levantischen Schichten von Budapest und deren 
Fauna. (Math. u. nat. Berichte aus Ungarn, XXIV. 1906. Leipzig, 1907.) 

30. Vannak-e juraidőszaki rétegek Budapesten? (p. 359.) 

Gibt es Juraschichten in Buda pest ? (p. 410.) (Földtani Közlöny, XXXVII. 1907.) 

31. Titkári jelentés 1907-ről. (Földtani Közlöny, XXXVIII. 1908.) 

32. A triász mint jura. A Bánya. 1908. 

33. Dr. MELCZER GvuszrTÁv (arcképpel) (p. 1.). 

Dr. Gusrav MELCZER (mit Bildnis) (p. 103.) (Földtani Közlöny, XXXVIII, 1908.) 

34. A tihanyi Fehérpart pannóniai rétegeiről. (p. 679.) 

Über die pannonischen Schichten des Fehérpart bei Tihany. (p. 716.) (Földtani 
Közlöny, XXXVIII. 1908.) 

35. Adatok a magyarországi pannóniai képződmények sztratigra fiájához, válasz - 
ként VITÁLIS ISTVÁN dr. úr cikkére. (p. 368.) 

Beitráge zur Stratigra phie der pannonischen Bildungen Ungarns. (Als Erwiderung 
auf den Artikel des Herrn Dr. STEFAN VITÁLIS (Bemerkungen z. Mitteil. des Herrn Dr. 
I. LÖRENTHEY : Über die pannonischen Schichten d. Fehérpart bei Tihany. (p. 470.) 
(Földtani Közlöny, XXXIX.) 

36. Titkári jelentés 1908-ról. (Földtani Közlöny XXXIX. 1909.) 

37. Megjegyzések Magyarország ó-harmadkori foraminifera faunájához. Egy táb- 
lával. (Mathematikai és természettudományi Értesítő, XXVII. 5. füzet. 1909.) 

emerkung zu der alttertiüren Foraminiferenfauna Ungarns. Mit Taf. I. (Mat 
u. nat. Berichte aus Ungarn XXVI. 1908. Leipzig, 1910.) 

38. Újabb adatok a Székelyföld geológiájához. (Mathemat. és természettud, Érte- 
sítő, XXXVII. 3. füz. 1909.) 

Neuere Beitrüge zur Geologie des Széklerlandes. (Math. u. nat. Berichte aus 
Ungarn, XXVI. 1908. Leipzig, 1910.) 

39. Zur Richtigstellung der in dem Artikel V. ARADIs betitelt : sDer Jura des 
Ofener Gebirges und allgemeine Betrachtung über die tektonischen Verhültnisse des 
selben, enthaltenden literarischen Mystifikation. (Centralbl. f. Min. Geol. u. Pal. 1909.) 

40. Titkári jelentés 1909. évről. (Földtani Közlöny. XL. 1910.) 

41. Bemerkungen zur Arbeit Dr. KARL BEUTLERS : Über Foraminiferen aus dem 
jungtertiáren Globigerinenmergel von Bahna im Distrikt Mehedinti (rumünische Kar- 
pathen. (Centralblatt £. Min. Geol. u. Pal. 1910.) 

. 42. A diluviális ember kérdése. 151—156. o. Uránia XII. Évf. 4. sz. 1911 
április. 

43. Újabb adatok Buda pest környéke harmadidősza ki üledékeinek geológiájához. 
Három közlemény. (Mathematikai és természettudományi Értesítő, XXIX. k. 1., 
2. füzet. X.X.£X. 2. füzet. 1911., 1912.) 

Neuere Beitrüge zur Stratigraphie der Tertiárbildungen in der Umgebung von 
Budapest nebst einigen Bemerkungen zu JULIus HALAvÁTS: Die Neogenen Sedimente 


4k 


52 LŐRENTHEY IMRE EMLÉKEZETE. 


der Umgebung von Budapest,. (Mathem. u. naturw. Berichte aus Ungarn, XXVII. 
1909. Leipzig, 1903.) 

44. Paleontológiai ujdonságok Magyarország harmadidőszaki  üledékeiből. 
Három táblával, (Mathematikai és természettudományi Értesítő, XXIX. 4. füzet, 1911.) 

Paláontologische Novitáten aus den tertiüren Sedimenten Ungarns. (Math. u. 
naturw. Berichte aus Ungarn, XXVII. 1909. Leipzig, 1913. 

45. Jelentés az 1912. év nyarán végzett erdélyrészi geológiai kutatásokról. 16. old. 
(Jelentés az erdélyi medence földgázelőfordulásai körül eddig végzett kutató munká- 
latok eredményeiről. II. rész. 1. füzet.) 1913. 

46. Adatok északi Albánia eocénképződményének kifejlődéséhez és faunájához. 
(Magy. kir. Földt. Ínt. évk. XXV. 1917. 1—21.) 

Beitráge zur Kenntniss der Fauna und Ausbildung der Eocánbildungen Nord- 
albaniens. (Mitteil aus d. Jahrbuche d. k. ung. geol. Reichsanstalt KEX) 

47. A magyar korona országai fosszilis deca poda -rákjainak monográfiája. (Hátra - 
hagyott kézirat.) 

Monographie der fossilen Decapoden Ungarns (Manuscript). 


D) ISMERTETÉSEK. 


1. A magyar szent korona országainak földrajzi, 
társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági 
leirása. Szerkesztette: lóczi Lóezy Lajos. 1—IX. táblával; kiadta 
a Magyar Földrajzi Társaság. Budapest 1918. Ára 24 korona. 


A tudományos kutató munka új igazságokra és ismeretekre törekszik, 
hogy azután azokat másodfokon rendszerezze és összefoglalva egységes kép- 
ben mutassa be. A tudomány további föladata ezek után az, hogy megálla po- 
dott eredményeit a szakemberek körzetén kívülis közkinccsé tegye tanítási 
és közművelődési eszközökkel. Az előbbi az emberiség kultúrmun kájába való 
közvetlen kapcsolatot szolgálja, az utóbbi elsősorban nemzeti föladat, mely- 
nek célja a hazai művelődés színvonalának emelésén kívül a tudományos 
részlettanulmányokat méltányoló megértés fokozása is. A magyar tudomány 
föllendült életműködése mindeddig t úlnyomó részben csak az első cél szolgá- 
latában mozog. Alig-alig jelenik meg önálló magyar nyelvű összefoglaló 
munka, mely egyik vagy másik tudomány mai állását föltárná előttünk. 
Örömmel üdvözöljük tehát ezt a könyvet már csak ebből a szem pontból is. 
Még nagyobb az örömünk a könyv céljának láttán, minthogy a külföld előtt 
van hivatva ez a könyv különböző művelt nyelveken közálla potaink igaz 
ismeretének terjesztésére. j 

Folyóiratunk célját és kereteit t úlhaladná ennek a sokirány ú könyvnek 
teljes ismertetése, azért csak megemlítjük, hogy Magyarország, Fiume, Horvát- 
Szla vonország, Dalmátország, Bosznia és Hercegovina minden irányú rövid 
leírását megtaláljuk benne. Magyarország földtani szerkezetét Lóczy Lasos, 
hegy- és vízrajzát, tele püléseit és éghajlatát CHOLNokY Jenő, növényföldrajzi 
tagozódását SzaBó ZOLTÁN, állatföldrajzi vázlatát MéHerY Lagos, történet ét. 


ISMERTETÉSEK. 50 


MÁRKI SÁNDOR. néprajzát BÁTKY ZSIGMOND, népességét THIRRING GUSZTÁV, 
alkotmányát NAG xv ERwNő, közoktatását KőRösr HENRIK, m úzeumait W LASSICS 
GyuLa, közgazdaságát MATLEKOVITS SÁNDOR, mezőgazdaságát BERNÁT 
IsSTvÁN, erdészetét ARgaró GyuLaA, bányászatát Réz Géza, halászatát LAND- 
GRAF JÁNos., vadászatát BUGÁR KÁROLY, nemzetgazdaságát GAAL JENŐ 
ismerteti. Fiuméről KoRmos TIVADAR és FEsT ALADÁR, Dalmátországról 
HAaAvass REzső, LAMBRECHT KÁLMÁN és Lóczy LaJos írtak. Horvát-Szla von- 
országot, valamint Boszniát és Hercegovinát hasonló modorban az odavaló 
szakemberek legkiválóbbjai ismertetik. 

Bennünket ezen a helyen különösen Lóczy LaAsos tollából származó 
cMagyarország földtani szerkezeted s Réz Géza által ismertetett KBányászats 
érdekel. A Magyarország földtani szerkezetéről szóló rész, tárgyának nagyobb 
előismeretet követelő és ezúttal elsőízben összeállított színvonalas volta 
miatt, élesen elüt a többi, többé-kevésbbé egyszerű olvasmány gyanánt kezel- 
hető leírásoktól. Ez a rész évtizedes elmélyedő szaktanulmányok először 
formába öntött megjelenése, melyet minden részletében csak a szakember 
tud kellően méltányolni. A tudós szerző Magyarország bonyolult földtani 
fölépítésében az Alpok, Kárpátok és Dinaridák összefüggő gy űr űjét. a harmad 
kori medence és az alföldek, végül a medencében levő közép- és szigethegyek 
természetes földtani csoportját különbözteti meg. Ezen a hármas tagozódáson 
belül a földtami fölépítés alapján történik az egyes hegycsoportok további 
megkülönböztetése, amelynél nem a határokat kereső elkülönítés, hanem az 
együvé tartozók természetes csoportokká való egyesítése volt a főcél. Ilyen- 
formán együvé került sok olyan hegységrész, amely az eddigi leírásokban 
külön szere pelt. 

Az Alpok, Kárpítok és Dinaridák gyűrűjében egyfelől az Északkeleti 
Alpok nyúlványai és a Kárpátok belső hegymagvai, másfelől a balkánfél- 
szigeti hegykeret szolgáltatnak egyenértékű nagyobb csoportokat, Az előbbi 
alá tartoznak: a) az Északnyugati Kárpátok a Wecbsel-, Ro- 
honci hegység, Rozália-, Lajtahegység, sőt az Eperjes-tokaji vulkánsorig ter- 
jedő hegyvidékekkel; b) az Északkeleti és Keleti Kárpátok 
a To polya-Onda va-völgytől a Borgói hágóig ; c) a Zsil-völgyig terjedő Déli 
Kárpátokis d) a kárpáti homokkó ílrs öve. A balkánfél- 
szigeti hegykeretbe tartoznak a magyar medencét délről szegélyező horvát- 
szlavonországi s bosznia —dalmátországi hegyek. Ebben a hegyvidéki keret- 
ben foglal helyet a nagy magyar medence, mely egyenlőtlen beszakadások 
révén részekre tagolódott. A medence helyén a permtől a miocénig tartó 
kristályos szárazulat elöregedett térszíne foglalt helyet, melynek egyes el- 
szakadt részei a medence belsejében még fönnmaradtak. Ezekhez csatlakoz- 
nak a medence közép- és szigethegységei : a túladunai és a tiszavidéki közé p- 
hegységek, a tágasabb értelemben vett Bihar- vagy a Keleti középhegység, 
a Temes—krassószörényi (vagy bánáti) középhegység, a baranyamegyei 
szigethegyek, a Dráva- és Szávaköz hegyei, a dráva- és szávamenti hegyszi- 
getek. Az itt vázolt keretekbe az eddigi kutatások megálla pításain kívül 
egészen új gondolatok olyan serege van tömörítve, hogy szinte félő, hogy 
erre a magaslatra a szakembereken kívül más nem emelkedik. 


54 ISMERTETÉSEK. 


A CHorwnoxyáltal írott hegyrajz élénken ecseteli az első részben jelle 
mezett földtani egységek arculati jelenségeit és jellemző formáit. 

A cMagyarország bányászatas című részt Réz Géza a selmecbányai bá- 
nyászati és erdészeti főiskola ny. r. tanára írta. Hme rész olvasásánál azonnal 
"szembetünik a könyv egyes fejezeteinek egyenetlen terjedelme. Ez a hat ol- 
dal terjedelmű rész ugyanis föltétlenül több helyet érdemelt volna. Különösen 
vonatkozik ez az ország nagymultú ércbányászatára, mely csak egy oldalt 
foglal el. A rómaiak idejében Dácia Burópa legnagyobb aranybánya vidéke 
volt, amiről a munkában egy szó sincs, holott a külföldön kötetek szólnak a 
római bányászkodásról ; a szénbányászat is többet érdemel égy rövid oldalnál. 

A könyv tárgyi részéhez, adatainak megbízhatóságához kétség nem 
férhet. Biztosítja ezt a szerkesztő személyén kívül a munkatársak díszes 
sora is. Tárgyi tekintetben tehát kit űzött: céljának teljesen megfelel. Ahhoz 
sem férhet kétség, hogy a magyar olvasóközönség szívesen fogadja ezt a régóta 
nélkülözött könyvet. Nagy hiánya a műnek, hogy nincs hozzá térkép mellé- 
kelve, ami pedig a munka egyik legfontosabb része-volna. Az olvasóközöns ég- 
nek igen nagy könnyebbségére lett volna, ha az épen nem könnyű földtani ég 
hegy- és vízrajzi rész olvasását a könyvhöz méltó nagyobb méretű térkép 
könnyítené meg. Igaz, hogy ez a mai súlyos időkben tetemes áldozatot jelent, 
de az olvasmányok tökéletesebb megértésével elért haszon talán megérte 
volna ezt az áldozatot i8. A külföldnek szánt kiadásokat azonban semmi- 
képen sem tudjuk egy a magyar helynevek hibátlan írását is föltüntető, jó 
térkép nélkül elképzelni. 

A magunk részéről ezenkívül még az az óhajtásunk volna, vajha az itt 
tömören megírt földtani szerkezetet mielőbb követné Magyarország földtaná- 
nak részletes megírása is. A mindnyájunk által nagyrabecsült tudós szerző 
szerkesztői és alkotó munkáját pedig jutalmazza a szeretet és öröm, amellyel 
e lelkesedéssel készült könyvet mindenki használni fogja. A 

Dr. VApász ELEMÉR. 


2. Weszelszky Gyula dr.: fA rádioaktivitás. A Magyar 
Chemiai Folyóirat 23-ik évfolyamának melléklete. 198 nagy nyolcadrét 
oldal, 52 ábrával. Budapest 1917 a Természettudományi Társulat kiadása. 


Az anyag mibenlétének eredetének kérdése úgyszólván ősidők óta fog- 
lalkoztatja az emberiséget. Az ókor bölcseitől kezdve, a modern, kisérleti 
alapon álló kutatásokig, a legkiválóbb elméket tette próbára ez a téma. 
Ha ez a hossz ú szünetnélküli, kitartó munka nem is hozta meg a talán el sem 
érhető megoldást, mégis bizonyos határozott eredményekkel járt. A kémia 
és fizika történetének alig van érdekesebb fejezete, s az anyag mibenlétének 
megismerése felé talán egyik sem visz oly messzire, mint e két tudomány 
legújabb hajtása, a radiokémia. A radioaktivitás jelenségével ka pcsolatos 
kutatásokból levont következtetések új megvilágításba helyezték a kémia 
sok, már véglegesnek tartott alapfogalmát. Ezen nagy horderejű vizsgálatok 
eddigi eredményeit foglalja rendszerbe az előttünk fekvő könyv, mely egy- 


ISMERTETÉSEK. 55 


szersmind az első, önálló, magyar nyelvű munka a radioaktivitás terén, 
A magyar szakirodalom, sajnos, még nem oly terjedelmes, még nem tart ott, 
hogy a s pecialisták igényeinek kielégítésére törekedbetne. Nekünk még ilyen 
összefoglaló művekre van szükségünk, melyek egyrészt a kezdők, másrészt 
a tudomány haladását követő, az iskolából régen kinőtt, mással elfoglalt 
szakemberek részére készülnek. Kitűzött kettős ezlját a szerző kiválóan 
oldotta meg, jó áttekintést ad a tárgy iránt csak általánosságban érdeklő- 
dőknek, másrészt megbizható útmutatással szolgál azoknak, akik először, de 
mélyebben óhajtanak foglalkozni ezzel a tudománnyal. 

Egy ilyen természetű könyv megírása már magában véve súlyos feladat, 
hát még olyan téren, mint a radiokémia, mely állandó gyors fejlődésben 
van! A könyvíró elé gördülő akadályokat fokozza az a körülmény, hogy a 
szerzőnek az eszmék forgatagában élve, magasabb nézőpontra kell emel- 
kednie, s az általánosabb, megállapodottabb eredményeket kell kiválogatnia . 
Ezeket a nehézségeket a könyvíró sikeresen leküzdötte. Előadásmenete nyu- 
godt, minden fejezete egy-egy jól átgondolt, kerek egészet alkot. Főerénye 
a tárgyilagosság, mely az egész munkát áthatja. Hz a tárgyilagosság nagy 
lemondást kíván, különösen akkor, mikor a könyvíró maga is résztvesz a 
kutatásokban. Kedvelt eszméit, szubjektiv meggyőződéseit nem részesít- 
heti előnyben, ellenkezőleg nagyon is a dolgok fölé kell emelkednie. Szépen 
nyilatkozik ez meg a befejező sorokban : 

tMint az elmondottakból kitünik, a plejád-elmélet még sok ellentmon- 
dásra szolgáltat okot, de meg kell jegyeznünk, hogy a plejád-elmélet még 
egészen fiatal s az utóbbi évek nem igen voltak alkalmasak arra, hogy azt 
erőteljesebben fejleszthessék. Hogy milyen irányban fog az fejlődni, a jövő 
titka. Lehet, hogy a radioaktiv anyagokról kiderül, hogy azok nem való- 
ságos elemek, s akkor a plejád-elmélet módosulva, csak a radioaktiv anya- 
gokra érvényes szabállyá alakul, de nem lehetetlen az sem, hogy a jövő kuta- 
tásainak sikérülni fog az ellentmondásokat kiküszöbölni, az eddig megol- 
datlan kérdéseket megfejteni, s az elmélet általános törvénnyé lesz. Annyi 
tény, hogy ez elmélet, az ellentmondások ellenére is, a radioaktiv jelenségek 
közül nagyon sokat igen szépen megmagyaráz és hogy a radioaktiv jelenségek 
áttekintését megkönnyíti, de amikor ezzel foglalkozunk, nem szabad el- 
felejtenünk, hogy a természettudós nem dogmákat hirdet, csak a természet 
titkait kutatja és hogy az elmélet nem azt mondja, hogy amit állít, úgy is 
van, csak azt, hogy eddigi ismereteink ala pján, úgy magyarázhatjuk, 

A könyv 13 fejezetre oszlik, ú. m. : bevezetés; katód-, anód- és Röntgen- 
féle sugarak; gáz-ionok, a, 8 és 7-sugarak, a radioaktivitás mérésének mód- 
szerei ; a radioaktivitás jelenségét magyarázó elmélet; uránium és közvetlen 
átalakulási termékei, ionium; rádium és átalakulási termékei; tórium és 
átalakulási termékei; aktinium és átalakulási termékei; a kálium és rubidium 
sugárzó képessége; a radioaktivitás és az atom-elmélet. 

A természettudományok bármely ágának haladása elmaradhatatlan 
kihatással van annak összes ágaira, hiszen mindegyik a nagy természet rej- 
télyeit kutatja. A radioaktivitás terén tett felfedezéseket nem csak a kémikus 


56 ISMERTETÉSEK. 


és fizikus nézeteit változtatták meg, nemcsak természetbölcseleti világnéze- 
tünket alakították át, hanem egyrészt fontos elméleti következtetésekre 
adtak alkalmat, másrészt gyakorlati alkalmazást is nyertek a legtöbb rokon- 
tadományban. A földtan is azon tudományok közé tartozik, melyek a radio- 
kémiával kapcsolatba kerültek, ami egyfelől megtermékenyítőleg hatott, 
amennyiben sok mindent új megvilágításba helyezett, másrészt általuk 
egyes régebbi tudományos eredmények, független úton, újabb megerősítést 
nyertek. 

A geológusok és mineralogusok érdeklődésére leginkább az uránium, 
rádium, tórium és aktinium előfordulásáról, továbbá a krádium és a föld 
melegérőly, wrádium és a föld életkorárólb szóló fejezetek tartbatnak számot. 

Az urániumról szóló fejezetben a szerző legelőször az uránium elő-. 
fordulását tárgyalja. Az urániumszurokérec főtömege (60—809/) uránium- 
oxyd (U509). megtaláljuk, azonban mellette az eddig ismert elemeknek 
mintegy harmadát. Az ásvány részletes összetételére vonatkozólag BECKER 
és JANAsScHnak a következő táblázatban összeállított elemzési adatait közli : 


T II. 
TEK E SZRLt e SSE ÉLEK 764194 768299 
HE OSS az VBE A ee e étget ezt 41595 40094 
T 5000 EGET SETS TE KA SL 46794 46394 
BIO s etezz et teásze té ztó eszet 06394 06794 
ESZO Ete szot Eta átsos s ett 09990 088294 
IS ÜRES set sgestásáte Va segedeez sz ésa OBB nyomokban 
ZENO SS zás kk tle sets Bette 00-0894 02295 
IVO ASZ Szet e azt E 01399 0-049/ 
TSÜLO LÉKET KS zen tl 910196 5.096 
COO SZ ATS röl ne flera SEEK ESTÉT 30394 274594 
IMOO EA ze ety zeke tál ÚSZÓ ÚU99ő 
JESSZE E ÉKE E eV ÖSÉGYŐ 02890 
VAA ES ae REN EZ E KZT VETÉ s H82a05/5 Hő 
Eeteá tÖkÜS Kt des ES sére 0-439, 0:529/ 
LO re teste lesz ata eszek Eg 9259 9250 
SZ ÉS A téL EE TÉSÉT IS 847ő iga SA 
102219 101"300£ 
SE sz azzáeztetzás zás I ÜDOS 059 
Összesen , : . . . . 401"5389/ 100-739/ 


Azonban hadd beszéljen maga a szerző: Érdekes, hogy az uránium- 
szuro kércet, leginkább régen más ércre művelt és ennek kimerülésével fel- 
hagyott bányákban találjuk. Így, a ma oly híressé vált joachimsthali bányák- 
ban, eredetileg a X VI, században ezüst-, később, a XIX. század elején ólom- 
érceket fejtettek és csak 1858 óta kezdték az urániumszurokére rendszeres 
bányászását. Másutt viszont, az urániumércet ón- és ezüstjáratok előzik 
meg. Az uráni uméreet , rendszerint a kőzetek mélyebben fekvő rétegeiben lelik. 


ISMERTETÉSEK., 57 


Az urániumszurokércnél kisebb mennyiségben, de elterjedetebben 
találunk egyes  uránium-ásványokat, a durvaszemű gránitokban, a pegma- 
titekben, apró szemcsék alakjában. Ilyenek, az uránium-csillám 
(kálcium-uránit), uranothorit  (thoriumszilikát, 1—109/  urániummal 
és 40—509, thoriummal), thorianit (thorium és urániumoxid, ritka 
földekkel és ólommal, 9—1094 uránium- és 6594 thoriumtartalommal), 
samarskit (a ritka földnek és urániumnak niob- és tantálvegyületei, 
8—1094 urániumtartalommal), ferguszonit (ugyanaz mint az előbbi, 
1—79 urániummal) monacit (uránium és thorium, valamint a ritka 
földek foszfátja, 0—594 uránium-, 7—309/ thoriumtartalommal). 

A fölsorolt ásványok gránitba zárva, tehát eredeti piúrói kőzet- 
ben találhatók, melyek mállása, illetve átkristályosodása adja a másodla- 
gosan fekvő urániumásványokat. Ilyennek tekintjük: a carnotitet 
(kálciumurániumvanadát, mintegy 5094 urániummal), mely Colorád ó- 
ban homokkövek között, aránylag tekintélyes mennyiségben található. 
Ilyenek a gummit (urániumoxidhidrát, ólom- és kovasavtartalommal, 
50—659, urániummal), a kalkolit és torbernit (rézuanilfoszfát, 
mintegy 5094 urániumtartalommal), autunit — (kálciumuranilfoszfát, 
körülbelül 5097 urániummal), uranos phaerit (uránium- és bizmu- 
toxidhidrát, mintegy 4094 urániummal), uranospinin (kálciumurá- 
niumárzenát, 4994 urániummal), ze unerit (rézuranialarzenát, mintegy 
5099 urániummal), uranocitrit (báriumuránilfoszfát, 4694 uránium- 
mal) stb. 

Az uránmitumvegyülete ket, leginkább üveg- és porcellánfestéknek használ- 
ják s régebben e célra bányászták. Nemrégen még a világ egész uránium- 
szükségletét, a csehországi, joachimsthali bányák látták el. Itt főként urás 
niumszuro kércet fejtettek. Az osztrák k. k. Arbecitsministerium kimutatása 
szerint, Joachimsthalban, 1854-től 1914-ig, összesen 498:5 tonna 
uráni umszuro kércet fejtettek, átlag 5094 urániumtartalommal. Csehország- 
ban, ezenkívül még Freibergben, Przibramban, Sehőn- 
fichtben és Petschauban találnak urániumvegyületeket, de oly 
kis mennyiségben, hogy azokra rendszeresen nem bányásznak. A Cseh Érc- 
hegység Szászország felé eső részén, Johanngeorsgstadtban és Breitenbrunn- 
ban szintén fejtenek urániumérecet, de az itt fejtett urániumszurokére csak 
elenyésző csekély ; annak évenkint fejtett mennyisége, alig éri el a 0-6—0"7 
tonnát. Régebben ismert urániumlelőhelyet még Angliában, Cornwallban 
találunk. Itt több ízben kezdték az ére fejtését, de csak amióta a rádium 
oly keresetté vált, fejtik ismét, a benne található rádium kedvéért. A Corn- 
wall környéke 1910-ben állítólag, kerekszámban 80 tonna, urániumban sze- 
gényebb (6—309) urániumtartalm ú) ércet szolgáltatott. 

A rádium megismerésével a rádiumot szolgáltató uránium ásványok 
keresése is erősen fellendült. Portugália északnyugati sarkában, szétszórtan, 
mintegy 150 urániumlelőhelyet találtak, amelyekben nagymennyiségű, 
de urániumban szegény (0-2—597 U9Og tartalmú) kőzeteket fejtenek. E kő- 
zetekben az uránium főleg kalkolit és autonit alakjában van és e kőzet közül 


58 ISMERTETÉSEK. 


a 0-3—0-59/-os U5Og tartalmuakat már földolgozzák. Az itt termelt ércet, 
részben a helyszínen dolgozzák fel, részben Franciaországba szállítják, ahol 
a franciaországi autonitekkel együtt dolgozzák fel. 

Urániumtartalmú gránitpegmatitokat találtak anég Spanyolországban, 
Norvégiában, a Balkán-hegységekben, Német-Kelet-Afrikában, Turkesztán- 
ban, Kaukázusban, Ausztrália különböző vidékein, ahol helyenkint bányász- 
szák, azonkívül Canadában, Mexikóban, az Északamerikai Egyes ült-Álla- 
mokban és végül Colorádóban. Colorádó vidéke egyébként, az eddig ismert 
uráni umlelőhelyek között, a leggazdagabb. Az uránium itt helyenkint a 
gránit szomszédságában, mint urániumszurokére található, a főtömegét 
azonban, homokkőbe zárt carnotit adja. 

Az utóbbi helyen termelt mennyiség (PETRASCHEK: Die nutzbare 
Radiumvorráte der Erde) : 1911-ben 25 tonna U,0g, 1912-ben 26 tonna U50s, 
1913-ban 2140" carnotit, kb. 38 tonna U3sOgs-al. 

Néha az uránium, szénben is található. Svédország egyik szénhamu- 
jában 1—397, Ausztráliában talált szén hamujában pedig 499 uránium volt 
kimutatható. 

Hazánkban az urániumot, sajnos, eddig még, semmiféle alakban sem 
találták, 

A rádium című fejezetben megtudjuk, hogy a rádium, ha végtelen 
csekély mennyiségben is, de mindenütt feltalálható, hogy különböző kőze- 
tekben milyen mennyiségben található, azt szerző a következő összeállítással 
érzékíti : 


I. Vulkánikus közeteks 


Szélső értékek Átlagos mennyiség 

DOTT O kae s tssásls a eztetet S 05—21:"6 x 10—? gramm 662 x 10—8 gramm 
szienitek, BÜCHNER és STRUTT 

AdAatai SZETTDU A szaz also eésté te 19— 93 a (4 490 K a 
ETÁNIDOK "évére atás es eleratetanate feleéetetej eézde 072—14-8 (c c 4"08 a a 
piagoklaszok: ee. tt eaetetetétísses a 03—16-2 c a 3"06 Ki (4 
ÉTAGMIDS KK. A lztetáee tetele te letetelevs le NM 03— 3-6 a ( 1"76 4 a 
ÖGTGELTBIK TE áséra evésete S se lata tet ete 05— 13 ( a 085 ( ( 
JA ZA Ot tő St Ap tár etálei szehen tel lstés 03— 21 € ( 0-84 c Ki 
most is működő vulkánok lávája Í 

JorLYy adátai szerint ........es 06—160 K 630 K 4 


II. Üledékes kőzetek: 


Szélső értékek Átlagos mannyiség 
homokkövek, FLETOHER adatai 
SIZDTTELU Tsz aleruláta röste tő ts eV Óra tle NÉe 074—3"5 x 10—" gramm 156 x 10—1? gramm 
agyagok, FLETCHER adatai sze- 
TITLÜSZKS era SSE ATSzSs re ELI SÍBÍF VE lá lelé 074—1"8 í c 130 (4 € 


mészkövek, FLETCHER adatai sze- 
TINT zá Ze ÖNGET TOK ESELA ZETT ELET KIS OL JA 00—43 az c 1"15 a a 


ISMERTETÉSEK. 59 


10 
Szélső értékek Átlagos mennyiség 
a Szt. Gotthard-alagút fúrásakor 
különböző mélységekben talált 
különböző, főként vulkánikus 
kőzetek Joryadatai szerint ... 0-7—143 x 10—1? gramm 420 x 10—8 gramm 


IV. Tengerfenék képződményei Jory adatai szerint: 


globigerina-iszap 3650—4550 méter mélységből ........... 33 x 10 gramm 
kékagyag 2350 méter mélységből ............. Ja ep lzjeésls vis 1 A szt KÉT LETE ÉE 
rádiolária -iszap 4700—5000 méter mélységből ............. JAZZES Mé 4 
VOLOS agyas: 4300 méóterzmélységbőlő c vasa ée dates ás st T0X 10 1 


E táblázathoz a szerző a következőket fűzi: Az adatokból nyilván- 
való, hogy a rádium földünkön mindenütt el van terjedve. Ezt mutatja 
egyébként, hogy megtaláljuk a közönséges talajban, gázalakú termékét, 
a rádiumemanációt, a talajvízben, a levegőben, a barlangok, pincék és a 
talajon át szivatott levegőben. Viszont a rádiumemanáció szilárd termékei 
megtalálhatók a Írissen hullott hóban és esőcseppekben. Ilyen körülmények 
között csak természetes, hogy a magasabb hőfokú és az olyan ásványos vi- 
zek, amelyek nagyobb mélységből fakadnak, tehát vastagabb földrétegekbe, 
esetleg rádiumban d úsabb kőzeteket járnak át, a rádium-emanációna k arány- 
lag nagyobb mennyiségét találjuk. 

Majd Magyarország ásványos vizeinek rádiumemanáció tartalmára 
tér át s a szerző saját vizsgálatainak eredményét foglalja össze : 


Buda pest, Rudasfürdő..  Rákóczi-forrás ........ 732 x 10—8 millicurie literenkint 
EHorkulesfürdő a eszt a ate JRÁTÓÍY-TOTTÁS Óz Sa al aa dés 69-14 Ki a 
Buda pest, Rudasfürdő..  Török-forrás .......... SZÁR e ( f 
4 € .. Kossuth Lajos-forrás .. 580 A 4 4 
a 4 ALL UMÁGYÁSZTOTTÁBEN A ekezetes 524 a a c 
Ráciurdót err NAGY-TOTTÁBI a zek eeétte e a SZA 4 t ( 
a HÁZOSÁUEKÓT 148. JEONTAÁNSSta ető kat tet ál e őő 2: DIE 4 a 4 
Herkülesfürd ő: 52 se ess Herkules-forrás ......... dok Er 4 4 
MÜTeT JENS DOKKOTAO:; s/ers ZÜLÉOTTÁSA sós teje éjfetag s elaés eső 2207 € € 4 
Büdapest, Bácfúrdó 1. KÜS-OTTÁS 2 ez: jeles s TT30ENs 6 a 
Herkülesfürdő : age TA JOSZTÓTTÁS 4 s st darvak l44 c 4 [/ 
Buda pest, Császárfürdő .  Török-forrás .......... ISOB Vt og c 4 
Darúvár ÚJ 18za HEUTd Ő". : TÓTTÁBS sz des elesek sé ezető ató 07991 , 48 4 4 
Buda pest, Császárfürdő  István-forrás .......... 092  . a 4 
a a NÁGOLTOTTÁS ? sészels tn sjatsítss 088 sr 4 4 
EGT ÜNÉÉ: sza zető ds ötviaát JEISSTÖÉTÉS Zs zése eatéer énő 080 - : c 
Buda pest, Császárfürdő Mária-forrás .......... 07782 "a : c 
Daruvár, Régiiszapfürdő. forTÁS. (so... vol sos ése OSI2 re a 4 
E TOÓI össz Keala a Mária-t0TZáS ) fla elzalés 5 060 A c 4 


VKKöZzp ASZAPrŰTd 01" EFOTT: a elv áá san esete 058 c x 4 


60 ISMERTETÉSEK 


Budapest, Császárfürdő  Ivó-forrás ............ 0-58 xX10—8 millieurie literenkint 
ft c Antal áOBBÁST a s sztk teetee 0:55 fd ( ( 
SZA sze eszet eztet Biama s tOrTÁS s teto ti else 045 c c ( 
TT DLK zztststsis sesznte tató s late el ártézi: Külte etes etetaete az a 07-43 4 ( c 
Üjvidőkes zs lsetztokdsts iss ) ET ÉS ROE E e 038 c c fd 
Budapest, (Királyfündő .  TONtÁS A Lee e ás. 030008 ( ( 
EHerkülesőtütdös ears e HizséhattorTrás- zése 034 ( ( ( 
? LANE Se SZA pÁTY-TOTTÁS Mázsa a 0-3. fd 4 fd 
Miskolctapolca Cr. ő4 2 HOVIOTTAS rzése elése te ele 0729 4 ( ( 
HAÓpátakss sz zet at sjó TOKÜL E . esse zenkeki in 0-2N 47 fé ( 4 
Buda pest, Margitsziget..  ártézi kút ............ eken eki c fd 
MA ELEVE KV lee tea e EN Ata l-TOTTAS es -ér e skeet e a 0-18 4 ( ( 
ETŐ patak a Ses te te eeéte ÜT ll tsá zt re ágnál ekatet ÖTSAMÉ c f 
SSZLATYITE esz tetez tébé et Ét Ama TT OTVÁR USE elé sét s 016 c peta ( 
TARGYAT sss etet e 0 d tsés ete JÁROSZTOTTÁS eke aersásáétet e 010 c ( fi 
DA kájje ae zt SEN ÉK AE See e ÓZSSÉSTONTÁSI za ee e tést eti 010 c 4 fi 
Heérknlesfürdő csitt FETENCGTOTTAS A zet elda 00 öt fd c 
TO pAtA KT ék est fzeetekt Erzsébet-fOtTÁS sss. 0709. 4 4 ( 
CT VÉDE KET Natália-ÍOnTÁS zs. s sfis dís ÖFOZ 1 aió€ (l c 


(Egy millicurie — 1 milligramm rádiummal egyensúlyban lévő rádium-emanáció. Lásd 
a rádium mennyiségi meghatározásáról szóló bekezdést.) 


De nem folytatom tovább az idézést, ez a néhány szemelvény eléggé 
megmutathatta, hogy a könyv számot tarthat, nemcsak a fizikus-kémi kus, 
hanem a geológus érdeklődésére is. 

Dr. INczE GyYöRGY. 


3. H. Höfer v. Heimhalt: Die Verwerfungen. (Paraklase, 
exokinetisehe Spalten). Für Geologen, Bergingenieure und Geographen. 
95 Abbildungen. 128 old. Braunschweig 1917. 

A földkéreg szerkezetének függőlegesen ható erők működéséből elő- 
állott változásaival: a vetődésekkel s a rögképződéssel 
meglehetősen mostohán hánik az eddigi szakirodalom. A legkiválóbb tek- 
tonikusok figyelmét a gyűrődés kötötte le s ennek nagyszabású jelenségei 
mellett a vetődéseket általában kisebb fontosságú s egyszerűbb jelenségek 
gyanánt tekintették. Sőt a legutóbbi időkig irodalmilag is tartotta magát 
az a felfogás, hogy a gyűrődés és vetődés jelenségei kölcsönösen kizárják 
egymást. Az utóbbi időben már több munka foglalkozik a rögképződés és 
vetődések kérdésével s ezekből mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy ezek 
a kérdések legkevésbbé sem alárendelt jelentőségűek. Az itt ismertetett mun ka 
előszavában kiemeli HÖöFER, hogy a hegyképződ és mechanizmusának még 
sok tisztázatlan kérdését csakis valamennyi zavargás egységes vizsgála tával 
vihetjük közelebb a megoldáshoz. 

Szerző előszava szerint eza könyv nem kimerítő munka, hanem a vető- 
désekre szorítkozó elemi ismeretek rendszeres tárgyalása. Teljes elismeréssel 
megállapíthatjuk, hogy ennek a feladatnak fényesen megfelel, amit nem 


ISMERTETÉSEK. 61 


csodálhatunk, mert szerzője nemcsak a legkiválóbb gyakorlati geológusok 
egyike, hanem nagy érdemeket szerzett tanár is. Tárgyalásának világos 
rendszere az utóbbi minőségéből folyik, mivel a tárgyalás rendszeressége 
nem következik sz ükségképen abból, hogy valaki kiváló tektonikus. 

Az általános részben az exokineti kus hasadékokkal foglalkozik, 
értve alatta azokat, melyeknek előidéző oka a kőzeten kívül (a föld belse- 
jében) van. Minden vet őd és, azaz két földkéregdarabnak vagy rögnek 
egy hasadás mentén való viszonylagos elmozdulása, exokinetikus jelenség, 
melynek okát a föld kihűlésében és a nehézségerőben látja. Előfordulnak 
réteges és tömeges kőzetben egyaránt, az utóbbiakban fölismerés ük nehezebb. 

A rögök elmozdulási iránya lehet párvonalas vagy forgó. 
A vetődések féleségei szerint megkülönböztetünk: 1. leszakadást 
(Sprung), 2. föltolódást (Wechsel), 3. tfüggélyes lssza ka- 
ASE ÉS VEZTESZEN b ES E NOT ÓTÁNAT S tos a art orlrórdéáist,. 08 fe rde 
vagy átlós leszakadást, 7. ferde vagy átlós fölto- 
IO TAVARRT 0; OSS BOST d eza ya LL ÓIST HANA GON Aa BE Üé JRE SÉOZÉ LOL ŐS 
vetődést. Az elmozdulás jrányának megállapítása a rögök viszonylagos 
helyzete és főként a csúszási vonala k, valamint a rétegek ut ámn- 
hajlása  (Scbleppung) ala pján történhetik. 

A hasadékok az anyagban érvényesülő egyenlőtlen feszültség ala pján 
keletkeznek még pedig húzás, nyomás vagy elfordulás következtében. A hú- 
zásra keletkező hasadások sugár- vagy érintőirányúak, ennek megfelelőleg 
beszakadás vagy széttörés (Zerrung) jön létre. Az előbbieknél 
kisebb-nagyobb mélységben levő tömeghiány okozza a beszakadást, az 
utóbbiak leginkább nagyobb beszakadások peremén létrejött mintegy másod- 
lagos utáncsúszások vagy emelkedések. A nyomásra keletkező hasa- 
dások eruptiv föltolódások vagy redőzések alkalmával keletkeznek vagy 
nagy összepréselés közben harántrétegzettség gyanánt jelentkeznek, amint 
DAUVBRÉE ismert. kísérletei bizonyítják. Végül egyenlőtlen erőhatásckból 
következő elfordulások közben is keletkeznek hasadások. 

A különböző hasadások, melyek mentén rögök elmozdulása történik, 
nem sík felületűek, csak ábrázolásuk könnyítése céljából vesszük Mad 
gyanánt. Mélységbeli és felületi kiterjedésük igen változó. A hosszan- 
tak általában idősebbek, mint a ha AY ELÉ yúak, 
A vetődések szélessége is igen változó, a késpengevékonyságú  hasadástól 
több méter szélességig. A széttörés hasadásai és a föltörések nyitotta k; 
a beszakadások hasadékai a medencék peremein szélesebbek, általában 
a beszakadt terület alakjától és a leszakadás mélységétől függők; a redő- 
hasadékok különbözők a reátolódások zártak, a vízszíntes eltolódások nyi- 
tottak. A hasadások kitöltései finom agyagos-homo kos vagy breccsiás dörzs- 
anyag, a fedőkőzet törmeléke, ásványos telérek, ércek vagy kitörés beli telér- 
kőzetek lehetnek. 

A részletes rész mindezeknek a vetődéseknek féleségeit, föllépési mód- 
t és ismertető jelenségeit tárgyalja igen jól megválasztott példák ala pián 
a bonyolult szelvényeknél célravezetőbb vázlatos rajzokkal. Ebből a tár- 


9 zs 


62 ISMERTETÉZEK. 


gyalásból csak néhány általános tény ismertetésére szorítkozhatunk. A le- 
sza kadás féleségeinek és módjainak tárgyalásánál ismerteti a  vetődés 
mértékére és alakjára vonatkozó adatokat. Behatóbban tárgyalja 
a reátolódás jelenségét, mely kizárólag gyűrt hegységhez van kötve 
s a fordított rendben megismétlődő rétege kről ismerhető föl. Megkülönböztet 
hosszanti-, haránt- és redőáttolódást. Az első kettő lehet 
fedő, ha a reátolódott rész vízszintes vetülete födi a fekvőt, ami mindig 
ferde vetősíknál következik be. A redőáttolódás mindig fedő. A hosszanti 
reátolódások jelentőségét hangsúlyozva a német-belga szénvidék példáján 
kívül megálla pítja ezek jelenlétét a Dinaridákban, az Északi- és Déli-Mész- 
alpokban, Svájci Jurában, Rajnai palahegységben a Kaledon áttolódásában 
stb. A hosszanti áttolódások a gyűrődési folyamatot 
vezetik bes ánnak fejlődése közben is kelet keznek. 
A redőáttolódás a gyűrődés legvégső szakasza, mely az átbuktatott 
redők tengelyirányú szétszakadásában nyilvánul. Tisztázza a hosszanti és 
a redőáttolódás között levő különbségeket s megállapítja, hogy ugyanazon 
a területen az utóbbiak szükségképpen fiatalabbak. A nagy távolságokra 
történt áttolódásnál a műszótár elsőbbségi elvének alapján jogosan kifogá- 
solja az áttolt rög ttakarós elnevezését, amely már a kitörésbeli kőzetek 
lávatakarójánál le van foglalva. A hosszanti- és redőhasadékoknak meg- 
felelőleg megkülönbözteti a csúszó és gyűrt takarókat. Ezután tár- 
gyilagosan bírálja a takaróelmélet jogosultságát s arra a helyes eredményre 
jut, hogy cha a takaróelméletben valamely áttolódott terület eredési helye 
(kgyökere9) nem mutatható ki, akkor ez a fölfogás mindenképen sántít. 
A harántáttolódások a gyűrődésnél fiatalabbak. 

Az összes többi vetődésféleség példákkal megvilágított tárgyalása 
után a gyűrthegységek deformációjának sorrendjét a következőképen álla- 
pítja meg: I. a gyűrődés előtt vagy annak kezdetén : megelőző hosszanti 
áttolódás és vízszintes eltolódás ; II. gyűrődés hosszanti áttolódással, víz- 
szintes eltolódással, redőáttolódással és a nyergekben föllépő hossz- és haránt- 
törésekkel ; III. a gyűrődés után a redőket keresztező utólagos eltolódások, 
leszakadások, haránteltolódáso k. : 

A vetődések mozgási irányával foglalkozó rész különös nyomatékkal 
hangsúlyozza ennek a kérdésnek tanulmányozását minden esetben, mivel 
a nagy méretekkel dolgozó tektonikusok ezeket az aprólékos jelenségeket 
többnyire elhanyagolják. Az elmozdulás irányának megállapítására nézve 
különösena cs úszási felület s annak vonalai, barázdái vagy ro vát kái 
adnak útbaigazítást, mert ezek ta mozgás irányának megkövesedett és meg- 
testesített nyomai). Emellett a rétegeknek a vetődés mellett észlelhető 
elhajlása is szemügyre veendő. 

A vetődések együttes előfordulása vagy vetődési övet formál, ha azok 
többé-kevésbé párvonalasak, vagy vetődéshálózatot mutat. Az előbbinek 
tárgyalásánál tanulságosan ismertetia lépcsős vetődésrendszert, 
a sasbérce k (horstok) és árko k keletkezését, mely az utóbbi időben 
ÁNDRÉE, SALOMON, OUIRING és WALTHER munkáiban-sok részletében tisz- 


ISMERTETÉSEK. 63 


tázást nyert. HörrRáltalában a leszakadás mellett foglal állást úgy a lépcsők, 
mint a sasbércek esetében is; az utóbbiaknál azonban oldalnyomás követ- 
keztében WALTHER fölfogása alapján lehetségesnek tartja a kiemelt 
rögöket is. Az árkok féleségeinek és a vetődéshálózat jellemzése utána rö g- 
hegységek ismertetésénél a rögökre tagolódás végső okát a földkéreg 
kihűlésével járó egyenlőtlen feszültségelosztás következtében létrejött össze- 
töredezettségben látja . 

Gya korlati szem pontból fontos a vetődések vízvezető jellegének, vala- 
mint ásványos vizek és éretelérek lehetőségének megálla pítása, mely után a 
vetődéseknek a mellékkőzetre való hatása és azoknak utólagos za vargásairól 
találunk ismertetést. Ezt követi a vetődések földtani korára és képződés- 
tartamára vonatkozó fejezet, majd a vetődések és a kitörések viszonya, a vető- 
dések és a szerkezet, továbbá a földrengésekkel való ka pcsolata. Az utóbbi 
esetben megkülönbözteti a földrengés okozta vetődéseket és 
a vetődésen kipattant (tektonikus) rengéseket, mely utób- 
biak gyakorisága tudvalevőleg a vetődések korával fordított viszonyban áll. 

Minden szakembert egyaránt érdekelhetnek a vetődések külszíni föl- 
ismerésére és azok ábrázolására vonatkozó részek. A vetődéseknek a bánya- 
művelésben való szerepe világos példákkal van megvilágítva. A mivelések- 
nek továbbfolytatására nézve a vetődéseken t úl a régebbi BCHMIDT—ZIMME R- 
MANN-féle kizárólag csak leszakadást alapul vevő szabály tartbatatlanságát 
mutatja kis ehelyett esetről-esetre megállapítandó földtani vizsgálatok sz ük- 
ségességét hangoztatja. Néhány szerkesztési eljárás ismertetése után a vető. 
désekre vonatkozó ismeretek történeti áttekintése zárja le a könyvet. 

Kevés hasonló munkáról mondhatnánk, hogy minden fokon levő érde k- 
lődést egyaránt kielégít. HöFER könyvének rendszeres, világos, rövid és 
mégsem szűksza vú tárgyalása a kezdőre igen előnyös. Összefoglaló természete 
a továbbkutató szakemberre nézve is nélkülözbetetlenné teszi. A vetődések 
ábrázolási módjának és szerkesztésének ismertetése a térképező geológusna k 
is hasznos útmutatója, a vetődések bányaműveléstani szerepének vizsgálata 
pedig a bányásznak nélkülözhetetlen segédeszköze lesz. Mindeme előnyökön 
kívül jelentős munka a geológia terén, mivel határozottan állást foglal a vető- 
dések és gy űrődések szerves ka pcsolata mellett s reámutat ezek összefüggé- 
sérv is. Dr. VApÁSz ELEMÉR. 


4. Pois: Das Erdgas seine Erschliessung und wirt- 
schafítliche Bedeutung. (Unter besonderer Berücksichtigung der 
ungarischen Erdgas-Vorkommen.) Különlenyomat a xcPetroleumpv című 
folyóiratból (Zeitschrift für die gesamten Interessen der Petroleum- 
Industrie und des Petroleum-Handels). 92 oldal 96 ábrával. Berlin— 
Wien 1917. 

Ez a derekas munka az osztrák mérnök- és építészegyes ületben 1916-ban 


tartott két előadás bővített alakja s a földigázra vonatkozó minden irányú 
ismereteknek tömör foglalata. A földigáz fogalma alá a föld belsejéből termé- 


64 ISMERTETÉSEK. 


szetes módon vagy fúrások útján fölszínre törő szénhidrát-tartalmú égő 
sázokat foglalja. Röviden tárgyalja a földkerekség földigázelőford ulásait, 
majd azok geológiáját a legújabb ismeretek alapján, különös figyelmet fordít va 
az erdélyi kutatások új földtani alapokra helyezett s antiklinálisokhoz kötött 
jellegére. A vegyi és fizikai tulajdonságok ismertetését a különböző földigázok 
elemzési adatainak táblázatos összehasonlítása egészíti ki. A földigáz haszná- 
lati módjai az elégetés és cse ppfolyósítás körülményei ugyancsak táblázato k- 
kal vannak megvilágítva. Míg ezek az általános ismeretek minden eddig 
ismert földigázelőfordulásra egyaránt vonatkoznak, addig a földigáz kutatásá- 
ról, föltárásáról és foglalásáról szóló rész már csaknem kizárólag a hazai 
viszonyok alapján készült s az erdélyi földigázkutatások tökéletes összefogla- 
lását nyújtja a geológusok és technikusok végzett nagy munkájának kellő 
méltányolásával. Ismerteti a Lóczy LAJos által kezdeményezett s PAPP K Á- 
ROLY földtani vizsgálatain alapuló első fúrások eredményeit, majd a BöcKH 
Hucó által új alapokra helyezett széles látókörű rendszeres kutatásokat ; 
ez után a fúróberendezések részletes leírása következik teljesítőképességük 
összehasonlító táblázatba foglalásával. A világ különböző földigázkútjainak 
gáz produkciójaból kitünik, hogy az ismertetett számítási eljárások alapján 
nyert eredmények a hazai földigázkutak évi mennyiségét 0-850 milliárd m?-ré 
teszik az északamerikai 16,750 milliárd m? gázmennyiséggel szemben. Ezzel 
a mennyiséggel hazánk mégis a második helyen van s a sorban utána Német- 
ország, Oroszország, Galicia, Románia, Olaszország s legvégül Wels (Felső- 
Ausztria) következik. Ez az összeállítás csak az 1914. évben hasznosítás 
céljaira összegyűjtött gázmennyisége k ala pján készült. A tulajdonjog és védő- 
törvény ismertetésével zárulna k a földigázra vonatkozó elméleti megálla pításo k. 

A földigáz értékesítéséről szóló alapos tanulmány az amerikai viszonyo- 
kat kimerítően tárgyalja. A vezetékek különböző féleségeinek, átmérőinek, 
vezetőképességének, nyomásviszonyok számítási táblázatait a különböző 
nyomásmérő és szabályozó készülékek leírása követi. A különböző égőféle- 
ségek és a gázsűrítő-eljárások után egyes speciális fölhasználási eljárások 
ismertetését közli. Ezután reátér a többi országok gázelőfordulásainak érté- 
kesítési módjára s ezek előrebocsátása után a magyarországi értékesítés 
körül eddig történteket foglalja össze. Ebben az összefoglalásban megtaláljuk 
a kihasználás körül történt események összes fázisait egészen a magyar föld- 
gáz r.-t. megalakulásáig, a tordai vezeték és fölhasználás módozatait s az 
erdélyi földigázmezők térképét is. Úgy ezek a részek, valamint az előrebocsá- 
tott általános ismertetések a földigázelőfordulások térképeivel és jellemző 
sajátságainak fényképével, valamint a különböző készülékek képeivel és 
rajzaival vannak mindenütt megvilágítva. A fényképek között túlnyomólag 
a hazai előfordulásokat találjuk. Az összes magyar munkákat fölemlítő s 
javarészben ezeken alapuló irodalomfölsorolás zárja be a munkát. 

Erről az értékes munkáról szóló futólagos ismertetésünket nem zárhat- 
juk le anélkül, hogy sajnálattal meg ne állapítanánk azt a szomorú tényt, 
hogy a magyar geológia egyik legnanyoboszabású alkotásáról, a földigázról 
szóló összefoglaló ismertetés a német irodalmat gazdagítja. Hibáztatnunk 


GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 65 


kell ezt annálinkább, mivel a földigázzal foglalkozó hazai szakemberek értékes 
részlettanulmányai kellő biztosítékát nyújtják annak, hogy azokkal a leg- 
messzebbmenő hivatalos támogatásokkal és az adatok rendelkezésre bocsáj- 
tásával, melyben a szerzőnek része volt, ilyen összefoglalást magyar nyelven 
is ki lehetett volna adni. Legalább nem állott volna elő az a fonák helyzet, 
hogy aki a magyarországi földigázra vonatkozó adatok egységes összefogla- 
lását keresi, annak német munkához kell folyamodnia. Ilyen egységes át- 
nézetre ugyanis az eddig megjelent bármily értékes hazai részlettanulmányok 
útvesztői nem alkalmasak, Vb 


E) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


A vulkanológiai intézet nemzetközi pályatétele. 


A vulkanológia egyik nagyfontosság ú kérdésének kisérleti ala pon 
való megoldására nemzetközi pályatételt t űzött ki a jelenleg Sveicban 
székelő nemzetközi vulkanológiai intézet. A pályatétel szerint tkisérleti 
AA atpormi visz see a dramd ús a eszi táarr dő kdökeéve gt sza b a1yóra 
elrendeződésű hasadás rendszereinek keletkezéses. 

A kérdés W. L. GREEN-nek abból az eddig még beigazolatlan fölte vésé- 
ből indul ki, mely a Hawai-szigetek főkitörési helyeinek szabályos távolság- 
ban való föllépése ala pján több egymást 609" alatt metsző repedést tételez 
föl, melyeknek távolsága a földkéreg vastagságának felelne meg. A kérdés 
vizsgálatának egyik módja a közvetlen megfigyelés volna, mely a földkerekség 
sok m űködésben levő vulkáni területén a kitörések hasonló szabályosságának 
megállapítására volna hivatva. Ez a vizsgálat nagyon hosszadalmas és egy- 
séges alapon csaknem kivihetetlen. A kutatás más módja nagykiterjedésű 
szilárd felületek szilárdsági viszonyainak fizikai és erőművi tanulmányozása 
volna. Ilyen módon azonban a kérdés számítása csak úgy válnék lehetővé, 
ha az összes előfeltételek ismeretesek volnának. Ilyen körülmények között 
leginkább célra vezetőnek igérkezik a kisérlet, amely különböző anyagokból 
(gipsz, vas, agyag, szurok, gyanta és üveg) készült különböző vastagságú 
szilárd kérgeken létesített repedések vizsgálatára szorítkozik. A kisérletek 
vagy lassú nyomás, vagy hirtelen ütéssel a kéreg kisebb felületére vagy egy 
vonal mentén vagy nagyobb felületen eszközölt lassú nyomás vagy hirtelen 
ütéssel létrehozott re pedésekre, sík, gyengén hajlott és erősen görbülő föl ü- 
leteken egyaránt eszközlendők. A kiterjedés, az összenyomás vagy nagyobb 
kéregrészek beszakadása folytán létrejött alátámasztás hiánya is tekintetbe 
veendő a repedések keletkezésénél. A vizsgálatok elsősorban kisérletiek 
lehetnek, másodsorban mechanikai és fizikai, harmadsorban az ismert föld- 
tani tények, vulkánok eloszlása, hasadások és telérrendszerek stb. is tekin- 


Földtani Közlöny. XLVIJI. köt. 1918. e 


66 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


tetbe vehetők. A kisérletek eredményeinek a földkéregre való alkalmazható- 
sága kritikailag mérlegelendő. 

A kérdés kisérleti megoldására 6000 frank van kitűzve, amelyből 4000 
frank a legjobb (legföljebb három) munka tulajdonosának jutalmazására 
szolgál. A kisérleti költségek részleges födözésére 2000 frank a munka folyama 
alatt is kiutalványozható. A német, francia, angol vagy olasz nyelvű gép- 
írásos pályamunkákat 1919 január 1--g IMMANUEL FRIEDLAENDER vulkán- 
intézetének (Schaffhausenba, Schweiz) címezve kell beküldeni. A bíráló- 
bizottság tagjai ALB. HEIM, K. SAPPER, A. DE OUERVAIN, BR. ZSCHOKKBE és 
IMM. FRIEDLAENDE R-ből áll s 1919 j úlius 1-éig meghozza döntését a beérkező 
pályamunkákról, melyek közül a jutalmat nyertek a vulkánintézet tulajdona 
gyanánt a sZeitscbrift f. Valkanologies-ban vagy annak kBreánzuneshefty-ében 
jelennek meg. 


Az uj leánygimnáziumi tanterv és a földtan. 


A középiskolák tantervének gyökeres reformját, mely a legkülönbözőbb 
hivatott körök több évi fáradságos munkájának eredménye volt, közvetlen ül 
megvalósulás előtt, a politikai rendszerváltozás, úgy látszik, bizonytalan 
időre elodázta. Ettől a reformtól a földtan önálló tanításának megvalósulását 
joggal vártuk. Erős a reményünk, hogy a természettudományok oktatásának 
javítását célzó reform, amelynek szükségességét a leghivatottabb helyen is 
megálla pították ! megfelelő és kielégítő alakban mielőbb újból napirendre 
kerül. 

A már életbelépett új leánygimnáziumi tanterv a földtan-tanítás terén 
igen örvendetes javulást hozott. Az alsóbbfokú elemi tárgyalástól eltekint ve, 
a VIII. osztályban heti két órában ás ványtan-földtan van fölvéve a következő 
anyagbeosztással : ? Az ásványok fizikai sajátságai, néhány ismertebb ásvány 
szemléltetése alapján és a fizikai sajátságok vizsgálatának egyszerűbb mód- 
szerci. Az ásványok vegytani sajátságai és a felismerés ükre szolgáló egyszerűbb 
módszerek. A legfontosabb kőzetalkotó és gyakorlatilag hasznosítható ásvá- 
nyok leírása, főtekintettel keletkezés ükre, tele pülés ükre és bányászásuk mód- 
jára. Az ásványok rendszerbe foglalása, : 

cA föld helye a világegyetemben. A föld szférái. A föld kérgének föl- 
épülése : a vulkánosság, a víz, a levegő és a szerves élet mint földtani tényezők 
és a hatásukra keletkezett kőzetek. A kőzetek elhelyezkedése. A hegyszerkezet ; 
a föld arculata. A föld és a szerves élet története. A kövületek és szere pük 
a föld történetében. Geológiai időszakok, főtekintettel Magyarország földjére s 

Őszinte örömmel üdvözöljük ezt a földtan-tanításra nézve nagyfontos- 
ságú eseményt, nemcsak azért, mert a kor szavának megértését látjuk benne, 


1 FINÁCZY ERNŐ: Tanügyi reformok. (Magyar Pacdagógia XXVI. évf. 9. szám 
444. old. 1917.) 

? A leányközépiskolák (felső leányiskola, leánygimnázium és felső kereskedelmi 
ppányis kola ) tanítástervei. Budapest, 1916. 41. oldal. (1 K 30 f.) 


GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, ; 67 


hanem mivel a többi középiskolák reformjának előrevetett árnyékának 
tekinthetjük. Épen az utóbbi szem pont teszi szükségessé, hogy néhány meg- 
jegyzést fűzzünk hozzá ezen a helyen is. Mindenekelőtt megálla pítjuk, hogy 
a földtannak a tantervbe való fölvétele nagyjában azoknak az elveknek 
alapján történt, melyek ennek a tárgynak tanítását sürgető újabb közle- 
ményekben és tanáregyes ületi vita ülések határozataiban megálla pítást nyer- 
tek.1! Az ásványtani és földtani anyag viszonya azonban nagyjában a régi 
maradt, legföljebb javulás annyiban van, hogy az ásványtani anyag a föld- 
tanival szemben kifejezettebb előismeret jelleget kapott. Az anyagnak az a 
módszeres egysége, melyet a földtani beállítás nyújt s melyet más helyen 
részletesebben kifejtettem,? ezzel a beosztással még csak a kőzetekre nézve 
nyert megoldást, amennyiben ezek nem önálló rendszerben, hanem a föld- 
történeti működő tényezők eredményei, termékei gyanánt ismertetendők, 
Az ásványokra nézve ugyanilyen megoldás annál is inkább kivánatos, mert 
a tanítási anyag észszerű sorrendje a mai alakban kivihetetlen. kA legfontosabb 
kőzetalkotó és gya korlatilag hasznosítható ásványok leirása, főtekintet- 
tel keletkezésükre, településükre és bányászásuk 
módjára? nehezen képzelhető el a később tárgyalandó földtani ismeretek 
nélkül. 

A földtani anyag beosztása logikus; nem tudjuk azonban, mit kell 
értenünk ta kőzetek elhelyezkedése; alatt. Minthogy a hegyszerkezet ezután 
külön van említve, talán nem tévedünk, ha a föllépés formáira gondolunk. 
Ezt azonban mindenesetre világosabban kell kifejezni. 

A földtannak a VIII. osztályba való helyezése teljesen megfelel a sok 
előismeretet kivánó s a földünkre vonatkozó ismereteket egybefoglaló tárgy 
természetének. Ha számításba vesszük azokat a nehézségeket, melyek ilyen 
új tárgynak a VIII. osztályban való tanításában mutatkoznak, amennyiben 
az érettségi vizsgálat gondolataival teljesen lekötött tanulók szűkre szabott 
idejét még kiránduláso kkal is igénybe veszik, akkor megszívlelésre érdemesnek 
tarthatjuk KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD álláspontját, mely szerint a földtan inkább 
a VII. osztályba kerüljön s a természetrajz tanítását a VIII. osztályban az 
embertan zárja le. Abban azonban már nem érthetünk vele egyet, hogy a 
jövő tulajdonképeni gimnáziumában a földtan és vegytan együttes tanításá- 
val is beéri, beleértve a fizikai földrajzot is. 

A leánygimnáziumok tantervének a földtannal való bővülése biztosan 
valóra váltja ennek a tárgynak a többi középiskolákban való fölvételére 
vonatkozó reményeinket is. Kivánatosnak tartanánk azonban, ha ezekben 
már a földtan tágabb értelemben vett s az ásványtani és kőzettani anyaggal 
egyesített anyaga kifejezettebb módszertani egységet nyerne. Minthogy a 


1 MÉHES GYULA: Tanáregyesületi Közlöny XLIII. 365. old. 19183. 

: Vapász: A földtan-tanítás elmélete. (Módszertani vázlatok.) 23—24. oldal 
Buda pest, 1915. 

3 KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD: A természetrajz-tanítás anyaga a gimnáziumban, 
(Magyar Középiskola X. 1917.) 


5t 


68 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


legtöbb pedagógus nálunk inkább a több típusú középiskola híve, azért ezt 
az anyagbeosztásban is kifejezésre juttathatnánk, úgy hogy a gimnáziumo k- 
ban az itt ismertetett anyagot fogadjuk el, ellenben a reáliskolában föltét- 
lenül a módszeres egységgé formált földtani anyagbeosztás foglaljon helyet. 

V. E. 


F) TÁRSULATI ÜGYEK. 


a) KÖZGYŰLÉS. 


Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1918 
február 6-án tartott 68-ik rendes közgyűléséről. 


A gyűlés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében 


délután 5 órakor kezdődik. 

Elnök: IdgGLói SZoNTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek: BoLKaAY Orró, KMETTY BÉLA, TREITZ PÉTERNÉ és VADÁSZ 
ELEMÉRNÉ vendégek. 

Továbbá: ASCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT, BEKEY ÍMRE GÁBOR, 
BELLA LaJsos, BIRÓ ERZSÉBET, BITTERA GYULA, BOGDÁNFY ÖDÖN, BöCKH 
HuGó, CINKOVSZKY KORNÉLIA, DöMök TERÉZ, EMszT KÁLMÁN, ENDREY 
ELEMÉR, ÉHIK GYULA, FERENCZY ISTVÁN, GSTETTNER KATALIN, HILLE- 
BRAND JENő, HoLLós ANDRÁS, HoRusiIrzkY HENRIK, HoRvárÓn RuDOLF, 
ILosvavY LAaJos, INKEY BÉLA, JEKELIUSs ERICH, KAAS ALBERT báró, Kapié 
OTTOKÁR, KÁNTOR TAMÁS, KocH ANTAL, KocH NÁNDOR, KoRMos TIVADAR, 
KRENNER JózsEF, LAMBRECHT KÁLMÁN, LÁSZLÓ GÁBOR, LEIDENFROST GYULA, 
id. Lóczy LaJos, ifjabb Lóczy LAJos, MARCZELL GyöRGY, MARZzSÓ [LAJos, 
MAucHa Rezső, MaAuRirz BÉLA, MÁJER ISTVÁN, MIHÓóK OTTÓ, NOPCSA FERENC 
báró, OELHOFER GYULA, ÖOPPENHEIMER MÁRTA, PAPP KÁROLY, PAPPNÉ 
BALoGH MARGIT, PAPP SIMoNn, PÁLFY MóR, PÁáPpAY: IRMA, PÁvAI-VAJNA, 
FERENC. PITTER TIVADAR, PRINzZ GYULA, PRZYBORSKI MóR, RÉTHLY ANTAL, 
SCHAFARZIK FERENC, SCHOLTZ MARGIT, SCHRÉTER ZOLTÁN, SPIEGEL OTTÓ, 
SZEöKE IMRE, SZONTAGH TAMÁS, TELEKI PÁL gróf, TOBORFFY GÉZA, TOBORFFY 
ZOLTÁN, TuLoGDI JÁwxos, VADÁSZ ELEMÉR, VIiIGH GYULA, VOGL VIKTOR, 
WESZELSZKY GYULA, ZALÁNYI BÉLA, ZSIGMONDY DEzSőŐ, ZSIVNY VIKTOR tagok. 

1. Elnöki megnyit ó. (Jelen füzetünk 27 —40. oldalán.) 

A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Elnök bemutatja az 
1917 február 7-én tartott 67-ik rendes közgyűlés és az 1917 június 6-án tartott 
rendkívüli közgyűlés hitelesített jegyzőkönyveit. 

A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri ILosvaáAY LAJOS és 
KoocH ANTAL tiszteleti tag urakat. 


TÁRSULATI ÜGYEK... " 69 


2. TA sszztedketi trorpovárlia 82 tá8-a 

Elsőtitkár a választmány nevében a következő indítványt terjeszti elő. 
een tisztelt közgyűlés! Az 1917 november 7-én tartott választmányi ülés 
elé öt tag aláírásával szabályszerű beadvány érkezett, amely szerint az aláírt 
tagok az Alapszabályok 183. §-a értelmében a Magyarhoni Földtani Társulat 
tiszteleti tagjául ajánlják SCHAFARZIK FERENxC dr., kir. József-műegyetemi 
ny. r. tanár urat, társulatunknak hat éven át volt érdemes elnökét. I 

Az indokolás kiemeli SCHAFARZIK tanár úrnak közismert, sokoldalú 
tudományos és gyakorlati munkásságát, s a társulat felvirágoztatása körül 
kifejtett érdemeit. 

A választmány az Alapszabályok 18-ik és 27-ak §-ai alapján szabály- 
szerű tárgyalás alá vevén az ajánlást, egyhangúlag elhatározta, hogy S0HA- 
FARZIK FERENC dr., műegyetemi tanár úrnak, a Magyarhoni Földtani Társulat 
tiszteleti tagjává való megválasztását a tekintetes közgyűlésnek a legmele- 
gebben ajánlja. 

A közgyűlés SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanárt egyhangú lel- 
kesedéssel a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjává választja." 

SZONTAGH TAMÁS dr., a Földtani Társuat elnöke a következő beszéddel 

üdvözli a megválasztott tiszteleti tagot : 
I cKözgyűlésünk döntött és nekem jutott az a szerencse, hogy társu- 
latunk egyik legnagyobb elismerését a tiszteleti tagsági oklevelet átadjam 
neked. Ügyün ket 48 évóta szolgálod. Szolgálod szeretettel, kitartással és becsü- 
letes munkával. Maradj ezentúl is a régi! 

Harcolj mint egyik vezér, puritán hazafias lelkeddel, mindig Íriss erő- 
vel, a mi tiszta lobogónk alatt s legjobb tudásoddal segítsed céljainkat előbbre 
vinni. A tanítás szent ügyének, a komoly tudományos munkának, a minden 
ízében magyar társadalmi életnek légy ezentúl is hív Apostola. 

Kedveseiddel együtt az Isten még igen-igen sokáig éltessen b 

SCHAFARZIK FERENC tiszteleti tag válaszában megköszöni a kitüntető 
megválásztatást, s bár úgy érzi, hogy kevéssé szolgálta meg eddig a nagy 
kitüntetést, de igéri, hogy a jövőben minden erejével iparkodik előmozdítani 
a társulat ügyeit. Megválasztatását úgy a választmánynak, mint a. köz- 
gyűlésnek megköszönve, a tiszteleti tagságról szóló oklevelet elfogadja s 
legott átveszi. 


8. A Szabó József emlékérem kiadása. 

Elsőtitkár a választmánynak következő határozatát terjeszti elő: 
Tekintetes közgyűlés ! A SZENTMIKLÓSI SzaBó JózsEF nevét viselő emlékérem 
kiadása a mai közgyűlésen esedékes lévén, az Eimlékala pítvány kezelésére és 
felhasználására vonatkozó Ügyrend paragrafusainak pontos betartásával 
héttag ú bizottság küldetett ki dr. Pánry MóR másodelnök úr elnöklésével], 
amely bizottság az 1912 jan. 1-től 1917 június 30-ikáig terjedő eiklusban 
megjelent ás vány-földtani szakcso portba tartozó művek közül a legki válób- 
bakat megbírálta s véleményes jelentését a választmány elé terjesztette. 
Az 1918 január 2-án tartott választmányi ülés úgy határozott, hogy a SZABÓ 


70 TÁRSULATI ÜGYEK. 


JózsEF emlékérmet a jelen ciklusban BA LLENEGGER RÓBERT dr.: A to kaj- 
hegyaljai" nyiroktalajról szóló művének ítéli, amely értekezés 
a Földtani Közlöny 1917. évi 1—3. füzetének 20—24-ik, illetőleg 135—140. 
oldalain magyar és német nyelven jelent meg. 

Ezzel ka pcsolatban a választmány egyúttal azt is kimondotta, hogy 
az Ügyrend 7. §-ának b) pontjához pótlólag az ás vány-földtani sza kcsoport ba 
az agrogeológia is bevétesséka 

A közgyűlés az előterjesztést elfogadja, s a SzABÓ-érmet BALLENEGGER 
RÓBERT dr.: A tokajhegyaljai nyiroktalajról szóló művének 
kiadja." 

SZONTAGH TAMÁS dr., elnök a következő beszéddel üd vözli a kitüntetett 
munka szerzőjét : BALLENEGGER RÓBERT dr., m. kir. agrogeológus, társulati 
másodtitkár urat : I 

(A tudománynak útjai végtelenek. Annak haszncsan élni, életünk egyik 
legszc bb, legnemesebb feladata. 

Az igazi tudós, néha az igenis göröngyös úton haladva, tapasztalatainak 
gyarapodásá val látja tudásunk csekélységét. Talán épen ezen érzés serkenti 
és ingerli őt a további fokozódó és behatóbb munkára. 

A lelkében rejlő édes remény, tiszta, önzetlen sugallata ad neki erőt, 
tudása fejlesztéséhez, a nehézségekkel, az élet ezer gondjával, keser űségével 
való megküzdéshez. Ő nem valami véges cél előnyeinek eléréseért küzd és dol- 
gozik, hanem előtte mindig csak egy eszményi cél lebeg — s ez az eszményi 
cél — becsületesen, minden mellékérdek nélkül, minden képességével szol- 
gálni tudományát, hazáját és az emberiséget. 

Az igazi tudósnak ezen talán gyengén vázolt képe lebegjen lelked 
előtt mostan is, amikor Társulatunk igaz elismerésének szerény, kézzel- 
fogható s a külsőségeknek eleget tevő jelvényét anyai szeretettel nyújtja át 
neked. Ez a holt fémdarabka, amely örök emlékül bazánk és társulatunk 
egyik kiváló, kitartó tudományos munkásának, néhai dr. SzaBó Józsgr-nek 
nevét viseli, kezedben ébredjen életre. Vezessen az igazi sikerek hosszú útján 
mindig előre s hasson a te munkásságodra áldásosan. 

A kitartás és az akaraterő a siker egyik legfontosabb tényezője. Járuljon 
még e kettőhöz a boldogság, s e három nemtő kisérjen életed hosszúra nyúló 
útján 9 

BALLENEGGER RÓBERT dr. meleg szavakkal megköszöni a kitüntetést 
és méltatja SzaBó érdemeit, amelyeket az agrogeológia terén szerzett. 


4. VAp Ász ELEM ÉR dr. örökítő tag megtartja emlékbeszédét LŐRENTHEY 
IMRE dr. választmányi és örökítő tag, társulatunk egykori főtitkára felett, 
(Az emlékbeszéd a jelen füzet 40—52. oldalsin olvasható.) 


5. Elnök elrendeli a szavazást három választmányi tag pótló be- 
választására az 1918. évre. 

Ez ügyben elsőtitkár a következő magyarázattal szolgál a közgy űlés - 
nek: rAla pezabályaink 18-ik §-a alapján választmányunknak 12 választott 
tagja van. Minthogy a 12 választott tag közül jelenleg 8 tag hiányzik, és pedig 


TÁRSULATI ÜGYEK. val 


LŐRENTHEY IMRE boldogult tagtársunk elhalálozása, továbbá TIMKkKÓ IMRE 
választmányi tagunknak az 1918 január 30-iki választmányi ülésen történt 
lemondása, s végül SOHAFA RZIK FERENC úrnak tiszteleti taggá való meg válasz- 
tatása folytán, ezért társulatunk választmánya szükségesnek vélte, hogy a 
. hátrale vő egy évre, amikor az egész tisztikar és a választmány mandátuma lejár, 
a három üres helyet rendes választással töltse be. A három helyre választ- 
mányunk azt a hat tagot jelölte, akik az 1916 febr. 19-én tartott tisztújító 
közgy űlésen a be nem jutott tagok közül a legtöbb szavazatot nyerték, ú. m. 
1. LÁSZLÓ GÁBOR, 2. Nopcsa FERENc báró, 8. PRInz GYULA, 4. "BIGMOND 
ELEK, 5. VADÁSZ ELEMÉR dr., 6. ZSIGMONDY ÁRPÁD urakat. 

Elnök a szavazatszedő bizottság elnökévé Emszr KÁLMÁNt, tagjaiul 
LAMBRECHT KÁLMÁN és MARgzsó LaJos r. tagokat kéri fel. A titkos sza vazás 
megtörténvén, a bizottság elnöke jelenti a közgy űlésnek, hogy a beadott 
62 szavazat a követ kezőkép oszlott meg: VADÁSZ ELEM ÉR 53, NoPCSsA FERENC 
báró 52, PRrsz GyuLa 36, LÁSZLÓ GÁBOR 14, "BIGMOND ELEK 12, ZSIGMONDY 
ARPÁD 12, TELEKI PÁL gróf 1, TOBORFFY ZOLTÁN 1 szavazatot nyert. 

Elnök tehát kimondja, hogy a választmány új tagjaivá NOPCSA FERENC 
báró, PRINzZ GYULA és VADÁSZ ELEMÉR választattak meg. 


6. Titkári jelentés, a Magyarhoni Földtani Társulat 
1918 február hónap 6-án tartott 68-ik közgyűlésén. 
Elmondotta : dr. Papp Károly elsőtitkár. 


Igen tisztelt Közgyűlés ! 

A háború kitörése óta immár negyedízben terjesztem elő titkári jelen- 
tésemet. Miként az előző években, úgy az idén is badiszolgálatban levő tag- 
társainkról emlékezem meg először, mert akik távol tőlünk életüket s egész- 
ségüket kockáztatják értünk, megérdemlik azt, hogy legalább eme néhány 
percig közöttünk legyenek. 

A harctéren küzdő tagtársaink, 

Mult évi közgy űlésünk óta számos tagtársunk katonai szolgálatában 
fordulat történt. A nehéz frontszolgálatról sokan közülök könnyebb beosz- 
tásba, sőt haza kerültek, s ily módon katonai szolgálatuk tartama alatt szak- 
májukat folytathatják. Viszont mások, akik eddigelé itthon voltak, a harc- 
térre vonultak. Sőt polgári állású egyének, mint szakértők, egész a harctér 
közelébe jutottak. A háború ma már abban a stádiumban van, bogy polgár 
és katona nemcsak idehaza, hanem a front közelében is összevegyűl. Előkelő 
tudósok uniformist húznak, katonatisztek pedig polgári ruhában járnak. 

Mult évi közgyűlésünkön még körünkben üdvözölhettük MARENZI 
FERENC KÁROLY gróf, gyalogsági tábornok urat, új szakosztályunk egyik 
lelkes ala pítóját, s szaküléseink szorgalmas látogatóját. Őnagyméltósága 
azóta visszatért a frontszolgálatra, amennyiben Ő Császári és A pos- 
toli Királyi Felsége egyenes felhívására még az elmult ősszel az 
olasz frontra utazott, abol JEső királyi herceg Őfensége oldalán 
fontos missziót tölt be. Szálljon üd vözletünk lelkes tagtársunk : Őnagymélt ó- 


72 TÁRSULATI ÜGYEK. 


ságához Udine felé, kivánva, hogy ha majd dicsőséggel visszatér körünkbe, 
nagynevű édesatyja, MARENZI FERExc őrgróf(—a mult század hír- 
neves karsztgeológusa — nyomdokain újból a hidrológia buzgó 
munkásai között köszönthessük. : 

Örökítő tagjain k sorából LászLó GÁBoR dr., aki mint hon véd- 
zászlós 1915 június 8-án a galiciai harctéren orosz fogságba esett, s" azóta 
Asztrachanban élt, a mult év szeptember havában visszakerült a kétéves 
fogságból. Őszinte szívből üdvözlöm  LÁszró GáBoR m. kir. osztálygeológus 
urat körünkben, s csak azt kivánom, hogya vele együtt fogságba esett VENDL 
ALADÁR kollégánkat is mielőbb" viszontláthassuk, sok más tagtársunkkal 
egyetemben. 

Választmányi tagjaink: közül LIFFA  AURÁLG dr,, m. kir. 
főgeológus, aki kezdettől a harctéren volt, s végig élte az isonzói védelem 
összes gyötrelmeit — az utolsó isonzói olasz offen ivából élet-halál között 
megmenekülve — a mult év őszén szakjának megfelelő beosztást nyert, 
s jelenleg mint a hadi bányászati kirendeltség tagja a ze pes- Gömöri Érc- 
hegység rézbányászata körében teljesít szolgálatot. 

Ugyanezen bányaműveknél m űködik rendes tagjaink sorából SZINYEI 
MERSE ZSIGMOND vegyész, aki mint főhadnagy a dobsinai rézércek kohásza- 
tához van vezényelve. ROZLOZSNIK PÁL tüzérfőhadnagy, aki csaknem egy 
éven át az olaszországi állásokkal szemben, a legkietlenebb hegyi ütegeknél 
volt, jelenleg a Bihar-hegység békésebb fennsíkján az aluminium-érceket 
kutatja. Ugyancsak a legnehezebb olasz haretérről került vissza GAÁL ISTVÁN 
kolozsvári magántanár, tüzérhadnagy, hogy a gránátok csattogását a csen- 
desebb paleontológiai oktatással váltsa fel a kolozsvári egyetemen. Hadi- 
geológus lett TELgGpI RórH KÁRorYy dr. főhadnagy, aki csak nemrég gyö- 
nyörködtetett bennünket Gyergyóbélbor és Borszék-fürdő vidékének badi- 
geológiájáról tartott előadásával. 

Az oláhországi petroleum-vidéken dolgozik a német hadsereg számára 
TAEGER HENRIK porosz geologus, a m. k. Földtani Intézet belmunkatársa. 

Viszont SZIRTES ZSIGMOND dr., aki a háború előtt a strassburgi egye- 
temen működött, mint tanársegéd, s a háború első napja óta badiszolgálat- 
ban van, a mult évben visszakerült hazánkba, könnyebb front mögötti szol- 
gálatra. ÁRKosr dr. Kiss ERwő, a kolozsvári unitárius főgimnázium tanára 
ugyancsak front mögötti beosztást nyert. Úgy SzIRTES, mint Kiss főhadnagy 
urak a nehéz szolgálatból kikerülve — siettek örökítő tagjaink sorába lépni. 

Sajnos, nincs módomban összes katona-tagjaink viszonyait ismertetni, 
mert értesüléseim hézagosak. Kérem azért a Tekintetes Közgyűlés mélyen 
tisztelt tagjait, hogy méltóztassanak a titkársággal közölni ismerős katona- 
tagtársaink címét. Megvallom, hogy eme kérelmemben nem csupán a tiszta 
idealizmus vezet, hanem amaz önző szándék is, hogy ismeretlen tartózko- 
dású tagtársainkat a tagdíjhátralékok lassankénti törlesztésére biztassam. 


Böckh János szobra. 


Társ ulátunk ünnepi eseményeiiől Elnök úr őméltósága már részletesen 


TÁRSULATI ÜGYEK. 78 


beszámolt. Ez alkalommal tehát csupán azt említem fel, hogy a mult év nya- 
rán tartott rendkívüli közgyűlés alkalmából lepleztük le boldogult NAGYSURI 
Böcxgn JÁwos-nak, társulatunk volt tiszteleti tagjának márványszobrát. Hir- 
desse a magyar márványból készült gyönyörű szobor sokáig a magyar tudós 
dicsőségét a geológia palotájának bástyáján! 


Szakülé-eink ismertetése. 

Társulat ünk működésének ismertetés ére térve 
át, mindenekelőtt feltűnik szaküléseinknek gazdag s változatos sorozata 
amely csaknem megközelíti a béke éveinek munkálkodását ; sőt még a hiányzó 
külföldi kutatások is pótlást nyernek a balkáni expediciók stúdiumai val. 

Az 1917-ak polgári évben 8 szakülést rendezt ünk, 
amelyen 14 előadó 16 előadást tartott, t. 1. az előadók közül dr. BA LLEN- 
EGGER RÓBERT és ifjú dr. Lóczy Lajos 2—2 előadással szerepel a sorozatban. 

A 16 előadás közül kettő a Balkán-félszigetről, 12 hazai földünkről 
szól, 2 pedig általános értékű őslénytani tárgyat ölel föl. 

Balkán tane ú e LŐjazd a sa am keso rozat 

1. SZONTAGH TAMÁS dr., elnök úr nyitotta meg, a mult év március 
14-én, amikor cTanulmányútunk Szerbiában címen szabad 
előadásban ismertette a festői Ibar-völgy vidékét, szerpentin vonulataival, 
a 2100 m magas Kopavnik gránittömegét, az előhegység andezit, dacit 
és. riolit . kitöréseivel, s számos ásványkincsével, magnezit és márvány te- 
le pei vel. 

2. A másik balkáni előadást TIMKó IMRE választmányi tagunk tartotta, 
aki Nyugat-Szerbia talajviszonyairól értekezett. Kimu- 
iatta, hogy Szerbiában a mediterrán. flórabirodalom talaja kaolintartalmú 
vörös agyag, míg Szerbia északi felében a lombhullató erdő vegetációja : 
a kaolinban szegény talaj alakult ki. Ezzel ka pcsolatban az előadó a Macs va 
vidékén a gyapottermelést, míg a Pocserinában a komló művelését ajánlja 
az illetékes körök figyelmébe. 

. Hazai földünkre vonatkozó előadásain-k felölelték a köőzet- 
tant, geológiát, agrogeológiát és a paleontológiát egyaránt. 

3. A kőzettan köréből JugGovics LaJos dr.: Az Alpok 
keleti szélén feltörő bazaltok összefoglaló ismertetésével 
gyönyörködtette szaktársainkat, jellemző vonásokkal varázsolva elénk 
a Nagysomló, Kissomló, a Ságh-hegy és a többi bazalt- és bazaltt ufa-halmot, 
amely apró vulkánok a pontusi- pannóniai időktől kezdve egészen a késő 
diluviumig működtek. 

4. Földtani, de egyúttal vulkanológiai tanulmányt hallottunk 
Horrós Awspokg LaJos dr., okleveles mérnöktől,aki a Vác közelében 
levő Csörögi andezit-telérek földtani viszonyait ismertette. 
Az előadás érdekességét növelte az a hosszú vita, amely a szakülés folya- 
mán eme hasadék-vulkánok keletkezése fölött megindult. 

5. Szélesen megalapozott geológiai tanulmányt mutatott 
be FERENCczi Isrvándr.: Az Inovec déli felének viszonyai- 


74 TÁRSULATI ÜGYEK. 


ról, amely értekezés összefoglaló módon egészítette ki az Északnyugati 
Kárpátokról már harmadéve megindult előadások sorozatát. 

Az említett előadások koronája volt. 

6. idősb Lóczy LaAsos tanulmánya: Egybehasonlító meg- 
figyelések az Északnyugati" KAT pa tolk sségi sasz MátEkS 
délyi Érchegység flisvonulatának szerkezete Kkö- 
zött, amely tanulmányban illusztris tiszteleti tagunk több évtizedes ku- 
tatásainak eredményeit foglalja össze. 

7. Ugyanezen kérdés tisztázását célozza iífjabb Lóczy LaJos dr.-nak: 
Az aranyosvidéki gosau- és flisképződményekről 
tartott szabad előadása, amelyben a kárpáti homokkövek gyűrődését a 
geoszin klinális teoriával igyekszik megfejteni, míg az újabban annyira erő- 
szakolt takaróval való magyarázatot az Érchegységben, mint ala ptalan 
elméletet elveti. v 

8. Ugyancsak ifjabb Lóczy L4AJos-nak másik szabad előadása : Balaton- 
füred környékének részletes tektonikájáról szól, 
amely tanulmány a legrészletesebb kidolgozása hazánk eme legjobban tanul- 
mányozott vidékének. A részletvizsgálatok csak megerősítik mindenben 
az előadó édesatyjának azt a sejtelmét, hogy a Balaton-felvidék jellegzetes 
autochton töréshegység, amelyet bármilyen gyűrődési, takaró vagy gyökér- 
rendszerbe beállítani minden ala pot nélkülöző kísérlet, 

9. Ugyanilyen általános következtetésekre jut VaáApÁSz ELEMÉR dr. 
is, aki a Baranyai szigethegység szerkezetéről tartott 
szabad előadásában már csaknem egy évtized óta tartó kutatásairól számolt 
be. Az előadó megálla pítja, hogy az É.-Baranyai Szigethegység mostani 
helyén keletkezett autochton jellegű hegység, amely szerkezeténél fogva 
sem az alpesi, sem a dinári takarórendszerbe nem tartozik, hanem az elsü- 
lyedt nagy pannóniai masszivumnak egyik üledékes öve. 

VAD ász dr. előadását harmonikusan egészítette ki 

10. RÉTHLY ANTAL dr. meteorológus tanulmánya a vidék földren- 
géseiről. Réárnuy tagtársunk: A Baranyai Szigethegység- 
ben 1909. május 29-én észlelt földrengésről megálla pítja, 
hogy típusos tektonikai földrengés, amelyiken a mozgás egy rög sülyedé- 
sében nyilvánult meg. A megrázott 300 km-nyi területen a szerkezeti vo- 
nalak megegyeznek a geológiai peremtörésekkel, valamint az egyes hosszanti 
és haránt törésvonalak irányával. 

11. PÁvar VAJNA FERENxCc dr., geológus-mérnök: A horvátszla- 
vonországi pleisztocén lerakodásckról tartott előadá- 
sában kifejti, hogy Horvát-Szlavonország abba a vörös agyagzónába tar- 
(ozik, amelyet TIMKkó IMRE Szerbiában talált. PÁvarI ama meglepő észlelést 
tette, hogy az alsóbb diluviá lisrétegek 10—16" dőlési szögeket mutatnak. 
Ha meggondoljuk, hogy az Erdélyi Medence belsejében átlag 5—69" d űlésű 
lapos redők vannak a barmadkori szarmata-üledékekben, úgy a horvát- 
országi 10—16" d űlés ű diluviális rétegeket már csaknem gyenge gyűrődésű 
településnek mondhatjuk. 


TÁRSULATI ÜGYEK, 75 


Az agrogeológia köréből : 

12. BA LLENEGGER RÓBERT dr.egyikelőadását a magyarországi 
talajtípusok kémiai összetételéről tartotta, bemutatva 
azon talajelemzések eredményét, amelyeket az országos agrogcológiai át- 
nézetes felvételek kapcsán végzett. 

13. Másik előadása a lápok alatt történő mállásról 
szólott, amely előadás Közlönyünk ez évi számában fog megjelenni. 

A paleontológia köréből: 

14. KoRgMos TivapaáRg dr. Nevezetes új leletek címén a 
m. kir. Földtani Intézet múzeumába került újabb szerzeményeket mutatta 
be, ezek között a veszprémi Jeruzsálembegy felső triászkorú Placochelys 
placodonta fogas teknősnek hátpáncélrészletét, továbbá egy hatalmas ősszarvas 
koponyatöredékét, gyönyörű agancsaival, amely a Tiszaparti diluviális ré- 
tegekből Kécskéről került elő. KoRMos dr. kimutatja, hogy ez a Cervus gi- 
ganteus a tipikus irországi és a germán rassz közé esik. 

Az elmult év május havában — 

15. LAMBRECHT KÁLMÁN: A madarak paleontologiájáról 
fartott, vetített képek bemutatásával, összefoglaló előadást, amelyben 
magas tudományos készültséggel világította meg a madarak eredetét s fej- 
lődését a legrégibb időktől: a jurától kezdve a mai napig. LAMBRECHT dr. 
pom pás tárgyalásában szemeink előtt a kihalt madarak mintegy életre keltek. 
Emez előadás egyúttal a beszámoló volt a SZENTMIKLÓSI SZABÓ-alapból elő- 
adónak juttatott 400 koronás megbízásról. 

16. Végül LEIDENFROST GyYura dr.a Nematognathak csa- 
ládjából fosszilis halakat mutatott be, köztük Tiszaug diluviális part- 
jából egy ősi leső-harcsa ko ponyát : a Silurus glamis-t, továbbá a rákosi tégla - 
vetőkből kikerült Silurus pliocaenicus és stenocephalus piccénkórú harcsa 
fajokat. 

Választmányi ülések. 

Szaküléseinkkel ka pcsolatban az elmúlt év folyamán ugyancsak nyolc 
választmányi ülést tartottunk, amelyeken úgy a tiszteleti, mint a választott 
tagok szorgalmasan megjelenve intézték a társulat szellemi és anyagi ügyeit. 

Vála s zt mr ány ki buzgóság a ból készült az, a" felter- 
jesztés is, amelyet hazai egyetemeinken a mineralógiai és ge0- 
lógiai tanszékek szétválasztása - ügyében a Földtani Tár- 
guúlat. a ms ko "Vallás- és Közoktatás ügyi MiniíisSztet 
úrhoz intézett, s amely felterjesztés megszerkesztésében ILosvavY LaJos, 
KocH AwnraL, Lóczy LAJOS és SCHAFARZIK FERENC tiszteleti tag urak buz- 
gólkodtak. A felterjesztést érdemben Elnök úr őméltósága megnyitójában 
körültekintően méltatta. 

Kiadványok az 1917. évben. 

Kiadványainkra térve át, a Földtani Közlöny a, 
mult évben 47-ik évfolyamába ért ; ezt a kötetet azonban, sajnos a 25099-kal 
megdrágult nyomdai árak miatt, csak 1/9-ad rész terjedelemmel adhattuk, 
" mint a béke éveiben. Azonban a közlemények redukálásával, tömörítésével 


76 TÁRSULATI ÜGYEK. 


iparkodtunk változatossá tenni a folyóiratot. A Földtani Közlöny. magas 
színvonalát bizonyítja az a tény, hogy az 1917-ik évi 1. füzetben jelent meg 
az az értekezésisa tokajhegyaljainyirok talajról, amelyre 
titkártársam a SzaABó-érmet kapta. A SzABó-érem 7-ik kiadása óta ez a máso- 
dik eset, ugyanis 1906-ban KADLECSINSZKY BÁNDOR ugyancsak a Földtani 
Közlönyben megjelent Szovátai forró sósta va k című művére 
kapta a szóban forgó érmet. 

A m. k. Földtani Intézet igazgatóságának jóvoltából tecjainknak t a g- 
sági illet mény gyanánt megküldöttük a m.k. Földtani Int é- 
zet 1915. évig elemtés jét Jészarm kuBötdtani Intéze mény 
könyvének 28-ik kötetét, a következő tartalommal XXIII. köt. 
1. Báró Nopcsa FERENC: Erdély Dinosa urusai, 4 táblával (420 K). — 2. JE- 
KELIUS ERIcH: A Brassói hegyek mezozóos faunája, 6 táblával (7 K). — 
3. Báró FEJÉRvÁRY GÉZA: Adatok a Rana Méhelyi BY. ismeretéhez, 2 táblá- 
val (2 K). — 4. KAprió OTTOKÁR: A Szeleta-barlang kutatásának eredménye 
8 táblával (10 K). — 5. Vogr VIkroR: Tengermellékünk tithonképződményei 
és azok faunája, 1 táblával (1"50 K). — 6. KoRmos TIVADAR és LAMBRECHT 
KÁLMÁN: A pilisszántói kőfülke, 6 táblával (10 K) ; összértéke — 3470 K. 

A három kötet bolti értéke 10--10-7-3470—54 K 70 fillér. Sajnos, 
hogy a régi időkből való megállapodás alapján, tagtársainknak épen a leg- 
tudományosabb s egyben a legköltségesebb kiadványok jutnak, holott a 
közérdekű, s tetemesen olcsóbb kiadványokat tagjaink nem kapják. Ez egy- 
formán terhes, úgy a m. k. Földtani Intézetre, miként a tagokra ; azonban 
ezen az állapoton a régi miniszteriális rendeletek miatt változtatni nem lehet. 

Tagjaink létszáma. 

A.társulat tagjainak létszámára térve át, mult évi 
veszteségünk 9 halott, szaporulat 60 új tag, legnagyobbrészt a Hidrológiai 
Szakosztály révén, úgy hogy a mult évi 704 taggal szemben jelenleg társu- 
latunk 755 tagot számlál. Ezenkívül 50 előfizető, 210 csere viszonyos számára 
készül a Közlöny, úgyhogy folyóiratunkat 1100 példányban: nyomatjuk. 

A társulat vagyona. 

Vagyoni viszonyainkról a pénztári jelentés ad számot, ehelyütt csupán 
azt említem, hogy a mult évben társulatunk alaptőkéjét 18 örökítő tag, 
részben intézmény, 3287 koronával gyara pította, úgyhogy jelenleg 


a) a társulat saját tőkéje értékpapirokban...... 58989 K 20£ 
b) Ehhez járul bútorokban, kiadványokban .... 24870 4 —xk 
(F. K. 1917., 81. old.) összes vagyon .......- 83,359 4 20( 
Ezzel szemben teher hadikölcsönökre . ...... 4.800 £ —a 


Szakosztályaink működése. 
Az elmult év társulatunk fejlődésében korszakos 
fontosság ú. Ugyanis az 1917-ik évre esik egyrészt a Barlang- 
kutató Szakosztály föllendülése, másrészt a Hidro- 
lógiai Szakosztály megalakulása. 


TÁRSULATI ÜGYEK. j (4 


A két szakosztály működését a következőkben vázolom : 


a) A Barlangkutató Szakosztály. 

A) Mult évi jelentésembena Barlangkutató Szakosztály 
jövőjét fejtegetve, azt mondtam, hogy kívánatos volna, ha a szakosztály 
a magyar társadalom támogatásával minél nagyobb anyagi erővel fogna 
törekvései megvalósításához. 

Ez az óhaj megis valósult. Miként már Elnök úris említette, a Szak- 
osztálynak új választással kiegészített tisztikara, nevezetesen BELLA LAJos 
elnök, KoRmos TIVADAR ügyvezető alelnök és KaAprié OTTOKÁR dr. titkár 
urak oly buzgalommal fogtak a vagyongyűjtéshez, hogy 2950 koronányi 
alaptőkéjüket 7372 koronára emelték, s így vagyonukat rövid egy év alatt 
megduplázták. A szakosztály javára tett 3850 korona alapítványt nem ke- 
vesebben, mint 88-an növelték hazánk különböző vármegyéi, főurai, főpa pjai 
és nagybirtokosai, sajnos, kizárólag a Szakosztály javára, amennyiben az 
új alapítók sorából társulatunkba egyetlen egy tag sem lépett be. Névsoruk a 
Pénztári Jelentés 38—66 pontjain (87—88 old.) olvasható. A Sza kosztálynak 
jelenleg 142 tagja van. 

Működése az elmult évben kissészűkebbkörű volt, amennyiben a háborús 
viszonyck bénító hatása alatt csak 2 szakülést és 1 évzárógyűlést tartott, 
4 előadással. Folyóirata: a Barlangkutatás V. évfolyamábalépett, s 
benne 12 nagybecsű dolgozat jelent meg, a többek között CHOLNOKY JENő-nek 
Barlangtanulmányo k című értekezése és KoRMos TIVADAR-nak a 
Takáts Menyhért-barlangról írott értékes dolgozata. 

Legfőbb működése a külső kutatásokban volt. Így 1. HILLEBRAND 
JEwő 3 héten át a bajóti Janko vich-barlangot és 1 héten át a bükkhegységi 
Istálós kői-barlangot kutatta. 2. KoRMmos TIVADAR a jászói Takáts Meny- 
hért-barlang nehezen megközelíthető részeit is hozzáférhetővé tette. 3. LAM- 
BRECHT KÁLMÁN a Villányi hegység hírneves üregeit : a beremendi, harsányi" 
és a többi üregeket, mint a preglaciális madarak lelőbelyét kutatta. 

Mikéni Elnök úr őméltósága  megnyitójában említette, 
Barlangkutató Szakosztályunkra nagy feladat vár a 
foszfortartalmú barlangi agyagok felkutatása körül. HoRusITrzkY HENRIK 
1912. évi felfedezése, hogy a barlangi agyag tetemes foszforsavat tartalmaz , a 
magyar gazdákat szinte lázba hozta. Most , hogy Észa k-Afri ka , Észa k-Ameri ka , 
s a Csendes Oceáni Karolina-szigetek foszforitját a világháború hazánktól 
elzárta, a magyar mezőgazdák követelőleg sürgetika kormányt, hogy teremtsen 
bármi áron szuperfoszfátot. A sokat vitatott csoklovinai Cholnoky-barlang 
agyagja 309/-on felül tartalmaz trikalcium-foszfátot, ami a gyárosok szerint 
már komoly dolog. Minthogy már az osztrákok is szemet vetettek barlang- 
jaink eme kincsére, valószínű, hogy Hunyad, Krassó-Szörény és Bihar vár- 
megyék barlangjai, mint amelyek a barlangi medve csontjait tömegesen tar- 
talmazzák, nemsokára áldozatul esnek a műtrágya-gyárosok csákányának. 
Hasztalan is volna a tudósok tiltakozása; ha az állam érdeke követeli, 
nyújtsanak kezet a barlangkutatók is a trágya-kutatásokboz, s mentsék meg 
eme kutatásokban a tudomány számára azt, ami megmenthető ! 


a] 
(6 o) 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


b) A Hidrológiai Szakosztály. 

B) A mult évben alakult meg társulatunk keretébena Hidrológiai 
Szakosztály, amelynek ügyrendjét az 1917 június 6-án tartott rend- 
kívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés után 10 napra a szak- 
osztály megtartotta választó ülését, amelyen minden jelölés nélkül, titkosan, 
tehát a legdemokratikusabb formában, az összegyűlt 43 szakosztályi tag 
a következő tisztikart választotta: 

Elnökül: KovÁcs SEBESTYÉN ALADÁR műegyetemi tanár urat ; 

társelnökül: 1. KöveEsriGerHY RaApó egyetemi és 2. SCHAFARZIK 
FERENC műegyetemi tanár urakat ; titkárul BOGDÁNFY ÖDÖN m. k. osztály- 
tanácsos urat, a buda pesti m. k. kultúrmérnöki hivatál főnökét. 

Ezenkívül 12 választmányi tagot választott hazánk legkiválóbb tudósai 
sorából. Névsoruk betűrendben: báró EBörvös LÓRÁND dr., FARKASS KÁLMÁN, 
báró KAAS ALBERT, LENGYEL ZOLTÁN, idősb Lóczy LaJos, gróf MARENZI 
FERENC KÁROLY, OELHOFER HENRIK, PRrwsz GYULA dr., RÉTHLY ANTAL dr,., 
TREzsrIrz PÉTER, WESZELSZKY GYULA dr. és ZIELINSZKY SZILÁRD dr. urak. 

A szakosztály megala kulását a m. k. belügyminisztérium a követ kezőkép 
hagyta jóvá: 

(kM. k. Belügyminiszter 103,109—1917. szám. VIa. Budapest 
Székesfőváros Tekintetes Tanácsának. Az iratok leküldése mellett értesítem 
Polgármester urat, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai 
Szakosztályának megalakulását — tudomásul veszem. Budapest, 
1917 augusztus hó 30-án. A miniszter rendeletéből MATTYASOVSZKY miniszteri 
osztálytanácsos 3 

Ez a nehány szürke hivatalos sor nagy fontosságú tudományos egye- 
sület alapját vetette meg, amelyre korszakos feladat vár. 

A szakosztály az elmult év folyamán már két felolvasó ülést is tartott ; 
az egyiken SCHAFARZIK FERENC dr., társelnök 44 budapesti Dunaszakasz 

" paleohidrografiáját, ismertette, a másikon WEszErszkY GYULA dr., választ- 
mányi tag a kforrások hőmérsékletének méréséről értekezett. 

A szakosztálynak a mult év végén már 82 tagja volt, közöttük 6 ala pító 
tag; utóbbiak névsorát a Pénztári Jelentés 70—75. pontjai alatt (Közlönyünk 
88. oldalán) olvashatjuk. Emez alapítványokból begyűlt törzsvagyon kerek 
1000 koronát tesz ki; bár csekély összeg, de kezdetnek mégis szép. Bízvást 
remélhetjük azonban, hogy a szakosztály ügybuzgó főtitkára: BOGDÁNFY 
ÖDÖN osztálytanácsos úr páratlan buzgalma folytán ez az összeg nemsokára 
meg fog tízszereződni. 

A Hidrológiai Szakosztály rövid egy évi fennállása óta 
nem kevesebb mint 50 előkelő taggal gazdagította társulatunkat. 

A folyó évben megindul a Szakosztály folyóirata is: Hidrológiai 
Közlemén ye ks címen, mint a Földtani Közlöny melléklete. A Hid- 
rológiai Közlemények 1-ső füzetében BoGpÁNFY ÖDÖN úr ki- 
merítően tárgyalja a hidrológiai szakosztály munkakörét, amely részben 
mint alkalmazott geológia, s a számos problémán kívül részben mint a föld- 
mívelésnek is legfontosabb segítőtársa, főkép a magyarországi vízek tanul- 
mányozását tűzte ki feladatául. 


TÁRSULATI ÜGYEK, 79 


Elhunyt tagtársaink emlékezete. 

Ezekután elhúnyt tagtársaink emlékének szenteljünk néhány percet. 
A mult év halottai közül úgy időben, miként betűrendben első helyre kerül : 

1. MAROSDÉCSEI DécHy MóR dr., a nagy földrajzi kutató, aki 1917 
február 8-án 69 éves korában, Buda pesten elhúnyt. 

Miként az Elbrusz két kúpos orma annál magasabbnak látszik, 
minél inkább távolodunk hatalmas tömegétől, és fenséges tájképét a Ka u-- 
kázus királya csak messze észak felé, az orosz síkságon tárja elénk teljes pom- 
pájában: azönképen DécHy MónR alakja is annál impozánsabban bon- 
takozik ki emberi gyarlóságaink ködéből, minél távolabb esünk elhomá- 
lyos ult" körvonalaitól. Kicsinyes viszonyaink közé csak nehezen tudott be- 
illeszkedni, nyughatatlan lelke kivágyott a közna piságból. A magas hegység 
volt az ő birodalma, a Kaukázus, a Himalaya foglalkoztatta örökkön égő 
képzeletét, de még eme hegyóriásoknak is csak a felső régiói érdekelték 
Csak a 3000 méteres magasságokban kezdődött az ő terrénuma. Véghetet- 
len akaraterejével, s atudományokiránt érzett rajongó szeretetével a hiányos 
szakképzettségű hegymászó a világ első geográfusai közé küzdötte fel magát, 
dicsőséget szerezve széles e világon a magyar névnek. 

Déocny Móg 1847 november 4-én Budapesten született. Ifjúságát az 
aradmegyei hegyvidéken töltve, csakhamar kedvet kapott a természeti 
kutatásokhoz, s jogi tanulmányai mellett HuwFaALrvvJÁwnos-tól geográfiát, 
s SzaBó JózsEr-től geológiát is hallgatott. Vagyonos család gyermeke lévén, 
csakhamar utazni kezdett, bejárta a Déli Kárpátokat, Boszniát, Hercego- 
vinát, majd az Alpokat. Iskolát vett a hegymászásból, gleccsereket járt és 
gyönyörűen fotografált. 1872-ben nehány társával együtt megalapította a 
Magyar Földrajzi Társaságot. Mint nagy nyelvismerettel rendelkező tudóst, 
a magyar kormány több nemzet közi geográfiai kongresszusra küldte Párisba., 
Brüsszelbe s más európai városokba, hogy a geográfiai kutatásokat szemmel 
kísérje. A Piréneusok s Alpok magas csúcsainak megmászása nem elégíti 
ki turista szen vedélyét, s ezért 1879 tavaszán Indiába megy, hogy a Himala ya 
láncán áthatolva Tibetbe jusson. Eme tervének kivitele előtt meglátogatta 
nővérét : Décny EMMÁT, aki Hátsó-Indiában Rangoon-ban volt férjnél, mint 
GOLDERBERG milliomos vállalkozó felesége. Úgy látszikitt az Ira vadi mentén 
szerezte a dsungel-lázt, amely terve kivitelében megakadályozta. Ugyanis 
MAURER svejci hegymászóval a Himaláyában csak a főgerinc aljáig hatolt ; 
Szikkimben a Kincsindsinga (8580 m) nyugati szurdokában, Dardsilingtől 
északra 8 napi járóföldre, lázban súlyosan megbetegedett, s 1879 márc 20 
és április 1-e között élet-halál között volt. Csak hűséges társa, MAURER hegy- 
mászó gondos ápolása mentette meg életét. Szikkimből írt levelei, nővére 
útján, HAYNALD biboros kalocsai érsekhez jutottak, aki azokat a Pester 
Lloyd-ban közölte. 1884-ben megnősülve, első felesége STEINBERG SIMONOVITS 
PAULINA odesszai nő kedveért, Oroszországba költözött, s innét megkezdte 
kaukázusi kutatásait. 1884 és 1904 között hét ízben vezetett expediciót saját 
költségén a Kaukázusba, s emez útjaira többnyire szakemberek is elkisérték. 
Így utitársa volt a hírneves MERZBACHER G. müncheni geografus, hazai szak- 


80 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


pr" MAROSDÉCSEI DÉGHY MÓR 
(1847 —1917.) 


TÁRSULATI ÜGYEK. 81 


férfiaink közül pedig SCHAFARZIK FERENC, PaPP KÁROLY, LAczkó DEzső geo- 
lógusok, LoYka Hugó s HoLzós LÁszLó dr. botanikusok, 

A Kaukázus legmagasabb csúcsának, az Elbrusznak (a kara- 
csájok nyelvén: Minghi tau — fehérhegy) megmászásával a mult században 
többen megpróbálkoztak, a többek között BEszE JÁNos KÁROLY ó-gyallai 
hazánkfia is, aki 1829-ben HuMBoLDT kíséretében a Kaukázusban utazott. 
Azonban, miként József nádorhoz írt levelében 1830-ban a Tudományos 
Gyűjtemény közli, csák a kettőscsúcs aljáig jutott. A sarkantyús csizma 
s a magyar nadrág gleccsermászásra ép olyan alkalmatlan volt, mint az 
orosz geológusok csizmás és bundás fölszerelése.  DéácuHy MóR 1884-ben, 
a modern turisztika minden kényelmével fölszerelve negyedmagával: két 
svájci hegymászóval és egy bennszülött vadásszal, aug. 23-án megmászta 
az Elbrusz magasabbik nyugati csúcsát, s a jégmezők közül kibukkanó an- 
dezit élen kitűzte a háromszínű zászlócskát. A 3600 m magas ú. n. Fresh- 
field-küszöbről az 5629 m magas élre, 9 óra alatt jutottak, a 2000 m függélyes 
magasságot reggel 7 órától délután 4 órára mászták meg.! Az Elbrusz eme 
magasabbik kúpja régi kráterszegélynek a maradványa, a krátert magát 
firnmező tölti ki. A legmagasabb csúcsról hozott kőzetet SCHAFARZIK tanár 
hiperszténes biotitos amfiboldacitnak határozta meg. 

1886-ban már SCHAFARZIK FERENC dr. geológus társaságában járja a Kau- 
kázust, s vele június közepétől augusztus közepéig a hegylánc nagy részét 
végig utazza. Décny MóR rendkívül gyors utazásaira jellemző, hogy úgy 
ekkor, miként később 1897-ben, amikor én voltam vele szerencsés utazni, 
a Kaukázus 1280 kilométer hosszúságú főláncát két hónap alatt végig- 
lovagoltuk, versenyezve gyorsaságban a kisérő kozákesa pattal. Emellett azon- 
ban háromízben keresztül is hatoltunk a 100 km széles kaukázusi főláncon. 
Hogy milyen hosszú ez a Fekete-tenger és Kaspi-tó között le vő, út vonal, erre 
nézve összehasonlításul a Kárpátok ívét említem, amelynek Pozsonytól Orso- 
váig terjedő 34-ed köríve nemsokkal hosszabb, t.i. 1500 km. Ez a gyor- 
saság természetesen csak itt-ott engedett némi részletfigyelést s gyűjtést ; 
mindamellett DÉcny MóR gyűjteménye a m. k. Földtani Intézetben mégis 
igen ritka s értékes fossziliákat s kőzeteket tartalmaz, épen a magas régiók- 
ból, ahová t. 1. az orosz geológus nem szívesen megy. 

Dácny MóRg-t mindaddig, míg a Ka ukázusról írt nagy munkája meg nem 
jelent, honunkban csak afféle hegymászó-geográfus számba vették. De amikor 
a Ka ukas us 1905-ben Berlinben három vastag kötetben, s magyarul 
később 1907-ben az Athenegum kiadásában egy. kötetben napvilágot látott, 
s alegkiválóbb geográfusok és geológusok mint LAPPARENT, UHLIG kriti kájuk- 
ban elragadtatással bírálják vaskos füzetekben a művet, honi tudósaink 
is engedtek mere vségükből, s a kolozs vári egyetem bölcsészettudományi kara 
1908-ban tiszteleti doktorrá, majd a Magyar Tudományos Akadémia 1909-ben 
levelező tagjává választotta. Burópa összes földrajzi társulatai már régebben 


9. s. s . ő , 4, eat 
11884 aug. 23-án, esti 6 órakorindult vissza a négy utas az Elbrúsz ormáról s 
dühöngő hóviharban, az éjjeli csillagok világánál vágva lépcsőket lefelé a gleccserbe, 


éjfél után 3 órakor értek vissza a Frcshfield-küszöbre. 


Földtani Közlöny XLVIII. köt. 1918. 6 


82 TÁRSULATI ÜGYEK. 


levelező vagy tiszteleti tagjukká választották, s a Magyar Földrajzi Társaság 
is régebben alelnökévé, majd halála előtt két évvel tiszteleti elnökévé válasz- 
totta. Gyönyörű könyvtárát, amely a legritkább alpesi műveket tartalmazza , 
(1223 mű 5360 kötetben, köztük 200 orosz munka, s ezenfelül 1000 térkép) 
19,000 koronáért a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter úr a debreceni egye- 
tem geográfiai tanszékc számára megvásárolta. 

Déony Mór a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1875 óta rendes, 
1897 óta örökítő tagja volt, s mindenkor élénk érdeklődéssel kísérte Társ uc- 
latunk működését. Értékes kaukázusi kőzet- s kö vület-gyűjteményét s a Föld 
különböző részeiről származó remek fényképeit a magyar királyi Földtani 
Intézetnek hagyományozta. Halálát — a boldogult végakaratából — második 
neje : . EIOHEL DoRorrYa berlini születésű úrnő csak temetése után tudatta 
a szakkörökkel, s így társulatunk elnöksége is csak a Szent-Ferenc rendi 
atyák belvárosi templomában hat nap mulva tartott gyászmisén róhatta le 
iránta érzett kegyeletét. 

Egyetlen gyermeke: DécHy Iván dr. földbirtokos jelenleg mint cs. és 
k. huszárfőhadnagy az orosz-román arcvonalon harcol. 

2. LŐRENTHEY IMRE (1867 —1917) boldogult választmányi tagunknak s 
a titkári székben elődömnek életéts működését dr. VaápÁSz ELEMÉR tagtár- 
sunk ismertette. (Az emlékbeszéd teljes szövege Közlönyünk 40 —52. oldalán.) 

3. MaRTINY IsTvÁN m. kir. főbányatanácsos s helyettes bányaigazgató. 
1851 aug. 7-én Zólyomban született, a selmecbányai akadémiát végezve, 
1874-ben Szomolnokon bányatiszt lett, 1893-ban a pénzügyminisztéri umba 
került, 1897-ben a szélaknai bányahivatal főnöke, 1907-ben Nagybányán 
bányaügyi előadó, majd helyettes bányaigazgató lett. Meghalt 1917 május 
14-én Budapesten ; 1888 óta rendes tagunk volt. 

4. Papp JÁnos kegyestanítórendi kormánysegéd (boldogult nagy- 

bátyám), szül. 1843 szept. 27-én Szegeden. Mint piarista tanár, majd igazgató 
hazánk különféle helyein működött, 1870—1877 között a budapesti kegyes- 
tanítórendi főgimnáziumban a természetrajz tanára volt, ahol az Állattan s 
Növénytan gimnáziumi tankönyveit írta, amelyeket a mult század hetvenes 
s nyolcvanas éveiben szerte az országban használtak. Egyik-másik könyve 
15—20 kiadást is ért, sőt VÁNGEL JENŐ átdolgozásában máig használatos. 
1898-ban a kegyestanítórend kormánysegédévé választotta, s mint a rend 
központi pénztárosa Budapesten működött 1918-ig, amidőn nyugalomba 
lépett és szülővárosába, Szegedre költözött. 
; Nagyobb munkái: A természtrajz elemei (1873-tól 
1914-ig 16 kiadásban); Az ásványok természetrajza (1874), A növények és 
állatok természetrajza (1875) ; Az ásványtan és földtan elemei, a középtanodák 
IV. osztálya számára (1880.) A növénytan elemei az V. osztály-, az állattan 
elemei a VI. osztály számára (1881., 1882). Tamás családja. Alföldi 
költői elbeszélés (Nagykanizsa 1883); A piaristák Szegeden. Ere- 
deti történelmi forrásmun ka (Szeged, 1886.) Ezenkívül mintegy 50 más mun- 
kát írt, a többek között egy becses tanulmányt a szegedi pusztai flóráról. 

Meghalt 74 éves korában, 1917 jún. 4-én Szegeden, ahol az éppen 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


19 9) 
ús 


ottlevő BELLA LaJos szakosztályi elnök úr képviselte társulatunkat teme- 
tésén. Papp JÁnos 1910 óta egyik legpontosabban fizető tagunk volt. Életét 
és működését SzixwYEr JózseFr: Magyar írók élete s :munkái c. művének 
304—308 oldalain ismertette. 


D: POSEWITZ TIVADAR. 
(1850—1917.) 


5. Posewirz TIVADAR m. kir. földtani intézeti főgeológus, hírneves 
utazó, és a magyar túristák lelkes bajnoka szül. Sze pesiglón 1850 december 2-án. 
15 kolai tanulmányait ugyanitt végezte, s az ág. hit v. evang. főgimnáziumban 
1868-ban érettségi vizsgálatot tett. Egyetemi tanulmányait a budapesti 
egyetem orvoskarán elvégezve, 1874-ben orvosdoktor lett. Szíve azonban a 
geológia felé vonzotta, s ezért 8 évig a szászországi Freiberg bányászati 
akadémiáján tanult, ahol 1874-ben látogatási bizonyítványt nyert. 


6 


84 TÁRSULATI ÜGYEK. 


1879-ben mint katonaorvos a Hollandi Kelet-Indiába utazott, ahol 1884-ig 
geológiai kutatásokkal töltötte szabad idejét. Visszatérve hazánkba, kezdet- 
ben a Magas-Tátra vidékét térképezte, majd 1887 jan. 10-én a m. k. Földtani 
intézethez lépett be, mint segédgeológus, s ezidőtől kezdve haláláig Buda- 
pesten működött. 1897 nov.-ben osztálygeológussá, 1908 október havában 
főgeológussá lépett elő, s e minőségében 1916 május 15-én történt nyug- 
díjaztatásáig dolgozott. De nem sokáig élvezhette a nyugalmat, mert egy 
év mulva 1917 jun. 14-én 66 éves korában Budapesten elhunyt. 

Családi élete rendkívül szép és boldog volt. Első ízben Borneo-szigetén 
nősült 1880-ban, azonban bennszülött neje még ottan elhunyt. Hme házas- 
ságából egy fia maradt életben: TrIvaDpAR, jelenleg a Kassa-Oderbergi Vasút 
főmérnöke. Második felesége PAPP ADÉL úrnő, ff PAPP HENRIK festőművész 
és PaAPP ELEK v. b. t. t. pénzügyminiszteri államtitkár test vérhuga, finom 
lelkű úrhölgy, aki azonban igen korán 1901-ben elhúnyt, egy leánygyerme ket : 
Janka-Melittát hagyva árván megtört lelkű férjének. Majd harmadízben 
1904-ben ScHUuLEK MARGIT úrhölegyel kelt egybe, akivel haláláig boldogan 
élt. Eme házasságából egy fia: GEDEON maradt. 

PosEwIrz TIVADAR dr megjelenésében végtelenül szerény tudós lévén, 
soha a nyilvános szereplést nem kereste, semmiféle kitüntetést vagy címet 
el nem fogadott, pedig széleskörű tudása, bámulatos nyelvismerete hazánk 
legkiválóbb vezető férfiai sorában jelölte volna ki helyét. Csak a mun- 
kának élt egész életében. Főműve Borneo címen 1889-ben Berlinben, 
majd 1892-ben Londonban jelent meg ; azonkívül számos közleménye Borneo- 
s Bangka-szigetéről előkelő külföldi folyóiratokban. Réndkívüli becsű munkát 
írt a m. kir. Földtani Intézet kiadásában 4Petróleum és aszfalt 
Magyarországonys címmel, amelynek értékét legjobban bizonyítja a 
munka szokatlan kelendősége. Németországban is nagyon keresett turisztikai 
vezetőket írt a Magas Tátráról, amelynek ismertetésében élete végéig buzgól- 
kodott, Mint fölvevő geológusnak működése hazánkban az iglói harmadkori 
medence s a Máramaros vidéki kárpáti homokkő terület geológiai térképe- 
zésében merült ki. amely vidékekről a m. k. Földtani Intézet Évi Jelentései- 
ben számolt be. Temetésén társulatunkat az Elnök úr vezetésével számos 
geológus " kartársunk képviselte. Tagjaink sorába 1877-ben lépett. 

6. REpL Guszráv m. kir. állami polgári iskolai igazgató Tapolcán 
munkás életének 60-ik évében elhunyt. 1912 óta volt tagunk. 

7. REINER IGwÁc alvácai vállalkozó, bányatulajdonos, boldogult DÉcny 
MónR aradmegyei játszótársa. 1910 óta tagunk. 

8. TELKES PÁL, a m. kir. Földtani Intézet könyvtárosa, hon védhadnagy, 
aki a háború kezdete óta a legvitézebb hőseink közé tartozott, 1917 okt. 
16-án, harctéren szerzett betegségében, 35 éves korában, Laibachban elhúnyt. 

TELKES PÁL Józser 1882-ben Váralján (Tolna m.) született, ahol atyja 
erdész volt. Gyerme kéveit ott töltötte a Zengő alatt, majd Pozsonyba került, 
ahol gimnáziumi tanulmányait végezte. Gimnazistakorában feltünt irodalmi 
hajlamaival, már abban az időben több sikerült novella, tárca jelent meg 
tőle a Pozsonyi Hiradóban. Esterházy Mihály grófnak volt nevelője, majd 


TÁRSULATI ÜGYEK. 85 


midőn az érettségit letette, titkára. Később a fővárosba került, ahol a Magyar- 
országnak volt munkatársa, ebben az időben nősült meg, Zöldi író leányát, 
Elzát vette el. Házasságuk azonban, amelyből egy fiúgyermek is származott, 
nem volt boldog, rövidesen el is váltak. 

A könyvekért mindig nagyon rajongott, már Pozsonyban jogászkorá- 
ban rendezte a pozsonyi közkönyvtárat és a jogakadémia könyvtárát, s mikor 
1913-ban a Földtani Intézet könyvtárosi állása megüresedett, kész örömmel 
fogadta azt el. Nagy buzgalommal fogott a könyvtárnak modern szellemben 
való rendezéséhez és a bibliográfiai munkákhoz. Ebben az időben lépett be 
társulatunkba is. 

Sajnos, szép és értékes terveit a könyvtárban nem hajthatta végre, 
mert az időközben kitört világháború a fegyver alá szólította a 18. honv. 
gy.-ezredhez. 1914. évi augusztus 2-án vonult be ezredéhez Pozsonyba, mint 
őrmester s egy-két hónap mulva az északi frontra került. Przemysl első ostro- 
mát végigküzdötte, ott volt a legveszélyesebb helyeken, a popovici 1. számú 
támaszponton, ahová az oroszok már be is hatoltak, de a hős 18. honvédek 
újra kiverték az ellent s hősiesen tartották Przemysl felszabad ulásáig. Ekkor 
került először haza rövid pár heti pihenőre. Végigküzdötte a kárpáti háborút, 
majd a volhyniai vissza vonulást is az ő ezrede fedezte. Közben zászlós, majd 
hadnagy lett, megkapta a vitézségi kis ezüst érmet, majd a signum la udist . 

1916-ban az olasz harctérre került, ahonnét szabadságra rövid időre 
többször hazajutott, ekkor ismerkedett meg menyasszonyával, kit 1917. évi 
augusztusában jegyzett el. 1917. év elején lépett elő főhadnaggyá. A sors 
nem engedte meg, hogy boldog legyen. 1917 októberében kaptuk tisztiszolgá- 
jától azt a hírt, hogy vérhasban megbetegedett s október 20-án a gyász- 
hírt, hogy e hó 16-án szünt meg izzó magyar szíve dobogni. 

TELKES Párban úgy a m. kir. Földtani Intézet, mint a Magyar Földtani 
Társulat nagyműveltségű s sok reményre jogosító, buzgó tagját veszítette. 

9. Tégy Öpön miniszteri tanácsos, közegészségügyi főfelügyelő, aki 
1856 júl. 4-én Óbélán született, mult év szept, 11-én 62 éves korában Buda- 
pesten elhunyt. A Magyar Turista Egyesület megalapítója s díszelnöke, a 
hazai t uristaság érdemes előharcosa, aki a Magyar Kárpátegyesület Évkönyvei- 
ben s a Turisták Lapjában számos cikket is írt hegymászásairól. TÉéRyY 
ÖDöN, a lelkes természetbarát 1878 óta tartozott tagjaink sorába. 

Halottaink emlékét kegyelettel őrizzük. 


kk 


Amidőn végül úgy a magam, mint titkártársam nevében köszönetet 
mondok a m kir. Földtani Intézet Tekintetes Igazgatóságának, továbbá 
ILosvav LaJsos dr. őméltóságának, mint a királyi magyar Természettudo- 
mányi Társulat elnökének, s GORKA SÁNnDoR dr. főtitkár úrnak, hogy a 
mult évben üléseink számára helyet adni sziveskedtek, kérem a mélyen tisz- 
telt Közgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztasséko 

A közgyűlés PAPP KÁRoLY elsőtitkár jelentését egyhangúlag tudomá- 
sul veszi. 


86 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


7. JELENTÉS 


a Magyarhoni Földtani Társulat 1917. évi pénztári for- 
galmáról és vagyonának állásáról az 1917. év végén. 


I. Horgó tőke 


A) Bevétel. 


or ug A. bevételek megjelölése kegy TeTuzea 
1. Pénztári maradvány az 1916 évről....... 3168 K 291 
2. A m. kir. Vallás- és Közoktatatásügyi Mi- 
miszter SEZÉlYe áj atek tá s eis éjet áts atát öt 3000 £ — 4 
3. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter segélye 4000 4 — k 
4. HERCEG ESTERHÁZY MIKLós dr. pártfogói 
VEJE tod KSH AK ha HOT ALOSeT ár te Öks e 840 4£ — 4 
5. Masánodók segélye (SEMSEY ANDOR dr, nagy- 
birtokos AdoMÁNYAa BE é tettetett 100 4 — 4 
6. Alaptőke szelvénykamatai és forgótőke ta- 
karékbetét kamatai eszre se eletáese a út 2410 4 — ( 
7. Elatralókos tagsáoTsdíjaik aes steteszsísise este 400 £ — c 
SZAJÍ7 VT HHAOSÁSU TANK éa ztás rate ösze és teáeels 4000 4 — c 
JOAIL7- évagélőfizetések ató da sk TSÉG SEK 500 4 — 4 
10. Kiadványok eladásából seco assz 100 £ — 4 
di. Vegyes borr ételeket se elése ekekszekeleteek TO. zgazak 
12. A Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra 100 4 — ( 
13. Az alaptőke készpénzkészletéből "adósság 
TÖLESZLÉSÉTET E E et NA ae itéleje e TESTS eteis 1600 4 — 4 
vársulati alaptőke gyarapítás árak 
14. Dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár 
ALA DÍGVATNYA VE VA ese testeket kele ene T ee eÉt — ( — (4 
15. Első Magy. Ált. ati Társ. Buda pest, párt. 
ear fersntáió et NÉK UA A ls ae SO AZ Ő —. we E ( 
16. BRÁZAY ZOLTÁN (EPE örökítő tagsági 
ÖLT ELÁSÉS, SES AESz te tS ás bt és késs set eke ater se AkeT — ( — 4 
17. Gróf TELEKI PÁL dr. országgyűlési képviselő 
Budapest, örökítő tagsági STELLA été re — 4 —k 
18. BEkEY IMRE GÁBOR Buda pest, örökítő tag- 
JAG TA as ztés NET ÉSE EKET Táls STe e — 4 —x( 
19. MauRirz BÉLA dr. egyetemi tanár Buda pest, 
örökítő tagsági díja 5 EN ENNE SALE NE sls aze — 4. — 4 
20. ZSIGMONDY ÁRPÁD Buda pest, örökítő tagsági 
CLLTATESSZ ESEK Ét VÉG VÉ A TATA ő eTTGNe 5 Lé ZRNSTS — 4 4 
21. Dr. Szorragn Tamás Budapest, alapítványa 
jégen PÁLÁSÁRA ss pé át VELE AÁGHO — 4 — (4 
29. Dr. SZIRTES ZSIGMOND harctéren, örökítő 
tagsági díja értékpapírban ............ — 4 — (4 
28. PAPP PÁL földbirtokos Tápióságh örökítő 
HAGASSZLLÁDAT Zak d a ae ta Ev ehe éa A 4 REZET 81 PESRÓ 
24. Papp JÁnos földbirtokos Tápióságh, örökítő 
VALORA VALLAS SA ÁT A ÉNVK AZA S 6 ajá tars tea BTS — K —f 


Tényleges bevétel 


az 1917. évben. 
3168 K 29 f 
2500 £ — 4 
2000. 6 
840 c —( 
300 c —4 
29469 c 264 
1012 k 50K£ 
4491 c 50£ 
49106 "704 
274 c 60c£( 
144. —K4 
100 4 —£ 
TGYÜT egy ESEK 
100 4£ —e€ 
200 ( — 8 
200 K£ —c 
200 ( — 4 
200 4 —xk£ 
200 ( — 4 
900 40 VEStS 
97..c , 5044 
200 € — 4 
200 (( — 
900 K 8 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


25. PAPPNÉ BALOGH MARGIT dr. sz.-tőv. leány- 
gimnáziumi tanár, örökítő tagsági díja . . 
26. Dr. RÉTHLY ANTAL Budapest, örökítő tag- 
sági díja (I. részlet) értékpapirban. . . . . 
27. Báró FEJjÉRVÁRY GÉZA dr.. örökítő tagsági 
RL KERES AK koli KV KG TOKET ÁST 
28. Tud. Egyetemi Földtani Intézet Buda pest , 
KÜGTÁLÉZ ATYA seket lsÉzte stee ős s enn Eb ess 
29. Tud. légyetemi Őslénytani Intézet Buda pest, 
GÜDIG VÁNYA as sévétt b a alsláls áée élete ekéze gs 
30. ZsiGMorpY DEzső Buda pest, örökítő tagsági 
CLÁJ EÁ ESTE S elé, NET éléror see z s AGYATOK EN alat s 
81. Dr. PárryY Mórro m. k. főgeologus örökítő 
tagsági díja értékpapírban AEK 
32. Takarékbetét utáni kamat az ala ptőkéhez . 


A Barlangkutató Szakosztály j 


33. FETSER ANTAL győri püspök ala pít ványa . . . 
34. CSEKONICS ENDRE erőf, m. k. főasztalnok- 


IN0StEr Ala DÍGVANYA sa zsiga sizllsá s 
35. RApu DEMETER nagyváradi gör. kath. püs- 
DOkzála DÍGVANYA Ca: e ersó vs erülvsg sales álá sÉs 
36. BÉKEFI REMIG dr. zirci apát, egyet. tanár 
ALA DÍGYÁNYAK sz ő etes áz ALA SR E új 
37. ZicnyY BÉLA gróf, nagybirtokos, Lengyel- 
tót AlApDÍGVÁNYYA c zte ésaz d ls eters kip szelek ás a 
38. JÓSIKA SÁMUEL báró főrendiházi elnök Buda- 
PERE ALA DÍLVÁLNYYAN ésa a árts sre eere sze feete ts 
39. NEUMANN KÁROLY báró, nagybirtokos Arad, 
HEGY ÁÉLY AA AS tls eirtete ketes a sa 0 sin leláeíeást et 
40. Ifj. NEUMANN ADporF báró, nagybirtokos 
Áráds alapít vánnyat s szesz seág ása s sztk 
41. TAGÁNYI SÁNDOR dr. országgyűlési képvi- 
FOlÓ-Arad5 alapítványa: sze ses iásstetás 2 
42. VAS SÁNDOR dr. orvos alapítványa, Arad 
43. MasLáTH G. KÁROLY gróf, erdélyi püspök 
Gyulafehérvár, alapítványa............ 
44. KoRMmos TIvADAR dr. m. k. oszt. geologus, 
egy. magán tanár alapítványa . . . . . . : .. 
45. WODIANER ÁRTHUR udv. tanácsos Budapest, 
AA DÍLVANYÁS Kezk Fe zá Ek ast TTáZett 
46. Arad szab. kir. város "közönsége Arad, ala- 
JDIGVÁLGY raretets 28 etel só e szzte átgi d szása erv ea 
47. HOPP FERENC " nagykereskedő Buda pest , 
AADNVÁGY Öztee es a és eeteézteetleee ő köte ll 
48. BATTHYÁNY VILMOS gróf, nyitrai PEGYBE 
Nyitra, alapítványa . 2. .ssessese ú 


49. Herceg ESTERHÁZY MIKLÓS ala pít ói díja . . 
50. Baranya vármegye törvénybatósága ala pít- 


VALA: ez zlz eteti FENE OTA ele pa TT 
51. HILLEBRAND V. likörgyára Sopron, cpdeála 
VÁNYA : evésre a etére te A ETL TNS a ; 


52. Ggár Józser ékszerész Brassó, ala pítványa . 
58. TeurscH GyutLa likörgyáros Brassó, ala pít- 
IZEGBSTÉ szs z pjald elerkl efa lót § elete ad LÉT SETA a 


avára 


5 úgy ( 


Az kt 


tt 


(4 


4 


kt 
(t 


Kt 


(4 


kt 


kt 


(4 


( 


k 


Ki 


ky 


4 


KŐ 


(( 


100 


200 


(( 


(( 


kj 


k 


( 


( 


( 


kt 


K 


(4 


€ 


k 


k 


KC 


KV 


KK 


( 


( 


k 


(( 


— él 


ia 


yt 


— 


4 


( 


k 


a 


4 


kt 


Sze 


7 


ag ls 


szé. 


mű 


— (4 


88 TÁRSULATI ÜGYEK. 
54. Koós JózsEr fölabirtokos Zsarnó, ala pít- 

VÁNYA tis ai élezejale e ee e EE te — K —t 
55. PowxGRgácz JENő földbirtokos Komjáti ala- 

DÍGVÁNYA jessze zs sésjétes etetett e EVÉS e — 4 — kr 
56. Dr. OKOLICSÁNYI ZOLTÁN ügyvéd Budapest, 

álapítvágnya b szose szetesett ke ténietekéteett — 4 — 4 
57. Grói HADIK JÁnos közélelmezési miniszter 

Budapest, alapítványa .. s sgazszesáass —. 4. —K 
58. GEDEON JEnő Szin, alapítványa ......... —. 4 4 
59. Zólyom vármegye Besztercebánya, ala pít- 

VÁNYA zést zélé re ze fveget evesek ve ETET e ENE — 4 — 4 
60. BEKEY IMRE GÁBOR Budapest, alapítványa SEL GES 
61. PAPP KÁROLY dr. egyet. tanár Budapest, 

alapító tagsádi díja s sss öestási s ő zsó — 4 — ( 
62. Sáros vármegye közönségétől, Eperjes, ala- 

PÍGVÁNY 4 é-e sees Be zátestzetst — 4 Gr 
63. Szepes vármegye közönségétől, Lőcse, ala- 

DÍGYÁNY resze sé etelt a eteetelesá see zt — 4 — 
64. Veszprém vármegye közönségétől, Veszprém, 

LUTADÍGYÁNY Atea sietek elet se ales etését e ee — 4 — 4 
65. Bihar vármegye közönségétől, Nagyvárad, 

ÁlADÍGYÁNY ai sz ez s dts té ekékeés e telzete s — 4 —4 
66. Borsod vármegye közönségétől, Mi kolez, ala - 

JAVÁT 14 ts stee tetel ke teee teleáe Se See — 4 —ck 
67. Takarékbetéti kamatok az alaptőkéhez .. — 4 — r 
68. Alaptőke utáni szelvénykamatok. .... . SE IZÉRE EE 
69. A társulathoz befolyt tagsági díjak ...... — 4 — 
po AL Hidrológiai Szakosztály ja varta: 
70. Gróf MARENZI FERENC KÁROLY gyalogsági 

tabornok alapiGyány ast ese etetett —. KK —f 
71. ROLLER BENŐ főmérnök-gazgató ala pít- 

VANGYÁNLYTe Tee ete ztette lel etetés lát té ee e öTS .— 4 — 4 
72. Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN alapító tagsági díja..  — 4 —cK 
783. Dr. SzorvraGn TAMÁS udvari tanácsos ala- 

PÍLÓ tagsad díjat ee ére ekezet et et estet — 4 — c 
74. Dr. PAPP KÁROLY egyetemi tanár alapító 

TAOSÁAGT ZAL és ejő s alt esse LÖTT — €G 4 
75. Dr. ZIELINSKI SZILÁRD műegyetemi tanár 

AADIKÓ TAOSÁSTÁJÁJAN a tres ellelezte e elési elete — 4" Et 
76. A társulathoz befolyt tagsági díjak ...... SEKENEZ 

Összesen ........ 90285 K — f 

IT. A Köldtani Társulat vagyona sa 
I SSÁnyatarn lati alaptokostée te sé eéste tele etette teás a ela tle letes tele s 
SDP SZA DOZSAl OKA A ess s éekTáe kat ek teákat szé elk zás e 
S. DISBZABÓ emlókaláb [kamatatai aze ez e ettetek étás a TAR GKSlE 
4. Barlangkutató szakosztály alaptőkéje .................... 
5. Hidrológiai szakosztály alaptóköjóó sszssesséssssseéses veze 
6. Güll Vilmos síremlékalap maradványa. ................... 
7. Dr. Kalecsinszky Sándor síremlékalap maradványa ........ 
8. Bőckh János szoboralap maradványá Val. sdevssesésvés vs 
9.A tárgülati T0tSGtOKke MNATAÁ VÁNYA a eV eza ae etet sz tá 


ÖSSZE 


150 ( 


200 K 


2900 ( 
150 (4 


150 c€ 
1504 
150 € 


9 ( 


27676 K 


54 


kt 


4 


( 


új 
f 


z 1917. év végén: 
58989 K 20 


SEN... . 


29 
78 
91 


51 
55 
10 
97 


79884 K 31 


TÁRSULATI ÜGYEK s9 


B) Kiadás, 


Jt A kiadások megjelölése Eördnrat [éger gindés 
T.O BOldtam CAKOZTÓTNYZT Te Ét ete át 11000 K — 1 10242 K 72 4 
2: BlSÓ: tILKápotisztelet díjat taste át att leztüs 900 a — - 900 ( — 4 
3. MásSOdtItkütstiSzteletUíjat 4 a ezek elké nezett 600 ( — Kr 600 c —- 4 
4: PŐOZVATOS TOBZTELELÜÁJA ezeték ne za e 300 4 — c 300 ( — 4 
ES ÉGRO KENNEL AN ezé e TOR da ét zta 240 ( — x 240 £ — 4 
S: SZOLG EGÜLALÉ TE ÚJ Ae ús végl ést ele laz é e öss ÖTÜESE Lé 900 4 SEK 
MAL RORT KÖÉÜBEB eF szeétter ő tréee tetése NEZEK S SÉG Ell BESAS ÜZ KE 498 c 13 4 
Sz ÍVOdAt kindüsotó seek s sz e SAL EE 1200 c — , SÍ7 4 3508 
JENYVEGYES KET ÜÁBO KK see te e Selo ét arte t étel ÜGZAK ES EK 224 c 831 4 
10. Tehertörlesztésre : 

a) 6600 K kölcsön után 514294 kemat . 8363 ( — - KÖNEKKST e 
b) 6600 K kölcsön törlesztésére 4 K 


úlgke 


12. 
18. 


14. 


15. 


16. 


ÜZ. 


18. 


ú95 


k 1. az alaptőkéből .. 1600 K — f 
Mis 2. a Gntőlőkékől set 200/4ISs 1800 ( — x 1800 4 — £ 


A Szabó-emlékalap kamataitól megbízásra 


(haünatFek ketes tása ee a e a eles 100 £ — 4 100 ( — 4 
A barlangkutató szakcsztálynak segélyül 1000 £ — ( 1000 £ — 4 


A hidrológiai szakcsztálynak segélyül .... 1000 c — r 1000 £ — 4 
A tátsulati alaptóke gyarapitására: 

a) alapítványokból ...... 3287 K 501 

b) takarékbetéti kematoktói 35 4 20 K Í" — K— f 3822.K 701 


A Barlangkutató szakosztályalaptőkéjének gyarap. 


a) alapítványoktól ...... 3850 K — f 
b) takarékbetéti kamatokból 26 c 99 c —K — f 3876 K 99 f 


A Éidrológiai szakosztály alaptókéjének 
gyarapítására. 


Alapibványokból Set lest see eke ss eeee t és 1000K — f 


A Barlangkutató szakosztály részére kiadattak. 


a) az alaptőke utámi szelvénykamatok .. . 192K — f 
b) a szakosztályt megillető tagsági és elő- 

MZEGÓLSELÓ Ae zzz ekes EG ttze ös 18 c — 4 
A Hidroólógiai szakosztálynak kiadatott: 
A szakosztályt megillető tags . díj fejében . . ASS 
A társ úlatii orgótóőke pénz- : 

té TAC: lo iát: TAC B já ha EC ÉR És SZOGES 1017 c 97 


ÜSSZEBETU Aula 20285 rágják f I 27676 K 53 Í 


90 TÁRSULATI ÜGYEK. 


III. A Földtani Társulat adóssága. 

Teher: az Osztrák-Magyar Banktól felvett 7800 K kölcsönből 4800 K. 
IV. Követelés: 

A m. kir. postatakarékpénztárnál levő 100 K letét (a chegue-számla után). 
(Budapesten, 1917. évi december hó 31-én. 


BALLENEGGER RÓBERT dr. ÁSCHER ANTAL s. k. 
titkár. pénztáros. 


Jegyzőkönyv 


a Magyarhom Földtam Tarsulatban 1918 jamuar 19-én tartott 
pénztárvizsgálatról. 


"Mi alólírottak, mint a Mágyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg 
választmánya részéről: kiküldött pénztárvizsgálók, a mai napon a pénztárban 
megjelenve, megbízatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük : § 

Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló utasí- 
tásokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat egyenkint össze- 
hasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. 


2 


A tars ülat va gyonarsaszi KJT éev RV ŐBNSM 


1. Anyatársulati alaptőke értékpapirokban és takarékbetétekben 58989 K 20 f 
2. BDyiSzabórTózseldetalókatami ás sr etet siess atsás eleg esés eket és 97832 c 29 c 
3. Dr. Szabó Józset-emlékalam kamatai cane eres sejes este 519 c 78 c 
4. A Barlangkutató szakosztály alaptőkéje .............:... TGYDASSÁ 
5. A Búdrológaiszakosztály alaptokéje ee sss etete elelelea esta sie et 1000 £ — ( 
6.AGúlLöVilmos s siremlék marad ványa kes été tet ieslsákív ie ara ela elslsís 42 c 51 4 
TT aDESAKalecsinszky bándörsermekáalanj átt mesek tseik ászt stee als etes HIG HDEG 
9. Bőekh János" Szoborala pímarad Ványa estek eelslmesiete ee 611 c 10 c 
OS ÁTSulati TOTSÓLÓ ke amanra d ván ya ms tslsekteeás eeeteésse kt ESÉS TOLTENEK 

ÖSSZEBEN . 22 79884 K 31 f 


Tehejg alz 1917... év végén: 


Az Osztrák-Magyar Banknál a hadikölcsönkötvényekre még 


TETTKA LÖTT HOZÁ szőke e éles EK ete a a Se eke é ee ese TSLÉ I] 4800 K — f 


Kölvetelés: 


A Ím. kir. postatakarékpénztárnál levő letét ........2......... 100 K — ft 

Az 1917. évi bevételek összege 27,676 K 54, amely az előirányzott 20,235 K 
összeget 7441 K 54 f-el fölülmulja. Ennek okai a következők : 1. mert a hátralékos 
tagdíjakból 612 K 50 f-el folyt be több az előirányzott összegnél, 2. mert az 1917. 
évi tagsági díjakból 421 K 50 f-el folyt be több az előirányzott összegnél, 3. mert 
az eladott kiadványokért 174 K 60 fillérrel folyt be több az előirányzatnál, 4. mert 
az örökítő és pártoló tagok a Társulat céljára 3287 K 50 t-t, a Barlangkutató 
szakosztály javára 8850 K-t, a Hidrológiai szakosztály céljaira pedig 1000 K-t 
fizettek be. Ezenkívül néhány kisebb bevétel növelte az 1917. évi bevételeinket 
magasabbra az előirányzatnál. 

A kiadások egyes tételeit vizsgálva, 757 K 28 f megtakarítás mutatkozik 
az 1. tétel alatt szereplő Földtani Közlönynél. Megtakarítás mutatkozik továbbá 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


91 


a 7. tételben szereplő posta költségnél, az itt megtakarított 701 K 87 £ a külföldi 
expediálások szünetelésének eredménye. A 8. tétel alatt szereplő irodai kiadások- 


nál is 382 K 65 f megtakarítást látunk. 


A kiadások rovatain végigtekintve, a szigorú takarékosság elvét látjuk az 
. , . , , . , ot [d , 9 [4 , pzs j 
idén is érvényesülni, úgy hogy a mérleg az államsegély egy részének : 2500 K-nak 


elmaradása dacára is, 1017 K 17 f pénztári fölösleggel záródott. 


Mindezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztár- 
noknak a felmentést adja meg s buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa . 


Kelt Budapesten, 1918 január 19-én. 


PETRIK LAJOS TIMKÓ ÍMRE HmszT KÁLMÁN dr. 


a pénztárvizsgáló bizottság tagjai. 


Költségvetés az 1918. évre. 


A) Bevétel. 


titkár. pénztáros. 


1... Pénztár maradvány azi 19175 évtől ser els vant enek saső 1017 K 97 
2. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter segélye 
(DOOZSSOOOS ÍRTA ST seat az á ezek eke ket et sas SES take Lát zetett 3500 4 — 
3. A m. kir. földmívelésügyi miniszter segélye (2000--4000 K) 6000 4 — 
4. Herceg Esterházy Miklós pártfogói díja .........:.-...... 840 4 — 
HM aSánosokssezÖLY OK e atvette NET e át NAN azrés s ENE NN TTB 21és 100 4 — 
OC. Álaptókezési töorgótőkeNkamátjai s szmels aza este sets ztsióttá dás 2500 c — 
Tee HárTralékos ta ds á o dájatk  érszeséjákás ete ésal eke kleteláta ars sjsat áketeisis 400 ( — 
SZHGESSZÉVL HA OS ASE ÚJAK Ök see e kelek lee e e ea ésa ság ölel le kiálts 4400 4 — 
ESERTSÉKÉVINELŐBZŐTÉSE KT sét ete klete es S VtSÉS A eksyt vu ekes öve siglslsáslég 400 4 — 
TOK advanyokreládásából ásták ek arte dés át e latá áte elsletále e e eiéekgt 100 4 — 
Hi ssVegyesübeyébele le ra steketé ete ez kéreg NO á s eat élő 102 c 03 
12. A Szabó-alap kamataiból megbízásra ...................- 400 £ — 
13. Az alaptőke készpénzkészletéből adósság törlesztésére .... . 2200 a — 
i Összesen . 21960 K — 
B) Kiadás. 
dB Gldtat  ÜVOZTÖTNY ra sésge see öle 2 u Ser ögerekets elöl ege efekáés alvást sás ts álsÉS 12000 K — 
HJEGHÁS GE EE MISZGÓLOGÚTTAN ae erte stee ete elle lelte eteti 900 4 — 
g.-Másódtatkar üszteléteíjai sea seat ea SELLERS Ezt te 600 c — 
AZ: Pénztáros tiszt elettíjai ses as etaté akát der eszt lel ele lápeáz elése sás als le e esis 300 4 — 
DOK UGALONMÁÁ JA es zés éke ekes ke el als a ges size őt szep she EL GST elek ő ESZ ZT 240 4 — 
CS Szolgák utalomátat (S00ZEL20 TK) Tsz steláleá ales tsi eeje áss s 480 c — 
MITÓPOSTAIKOLOS GOTT BE SK ete Tee te Se válva jea etei és deka eu ei als 1200 4 — 
8. Irodai kiadások... .... DOSL SA AV Me EBET UKAE Ár aéstotó 1900 4 -— 
OVERSEAS OKA Ya tt ÉÉN e Le ae eat lelé e b KÉSÉS 176 4 — 
10. Adósságtörlesztésre : ú 
a) 4800 K kölcsön 51994-os [ kamatja . . . . . . . 264 K — f 5 
b) Ugyanezen kölcsön törlesztésére .... . . . 2200 4 — c  2464K — 
11. A Szabó-emlékala p:kamataiból megbízásra ..............-. 400 ( — 
12. A Barlangkutató Szakosztálynak segély .................. 1000 4 — 
18. A Hidrológiai Szakosztálynak segély 1... ssssssseseesesee 1000 4 — 
: Összesen . . . : . 21960 K — 
: Budapest, 1917 január 19-én. 
BALLENEGGER RÓBERT dr. JÁSCHER ÁNTAL 


KŐ 


ét 


92 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A közgyűlés úgy a pénztári jelentést, mint a költségvetést elfogadja, 
s a pénztárnoknak a felmentést megadja. 

A pénztárvizsgáló bizottság tagjaiul felkéri a következő évre JEMSZT 
KÁLMÁN, TIMKó IMRE és PETRIK La4Jos tagokat. 


8. A Barlangkutató Szakosztály ügyrendjének 
módosítása. 

Elsőtitkár a következő előterjesztéssel járul a közgyűlés elé: slgen tisz- 
telt Közgyűlés ! A Barlangkutató Szakosztály 1917 nov. 10-én tartott választ- 
mányi ülésén elhatározta, hogy a háborúval járó általános drágaság miatt a 
Barlangkutató Szakosztály tagsági és alapító díjait, a Hidrológiai Szakosztály 
díjaihoz mérten, fölemeli és pedig a tagsági díjakat 8 koronáról 5 koronára, 
az alapítói díjat 100 koronáról 150 koronára . 

Ezt a javaslatot az 1918 január 2-án tartott anyaegyesületi választ- 
mányi ülés egyhangúlag elfogadta s alapszabályaink 29. §-ának d) pontja 
értelmében az Ügyrend ezirányú módosítását a közgyűlésnek javasolja .s 

Az elhangzott módosítást a közgyűlés egyhangúlag elfogadja . 

Elnök határozatilag kimondja, hógy a föntebbi javaslat elfogadásá- 
val Ala pszabályaink 29. §-a a következőképen módosul : 

(A társulat közgyűlése a 4. §. értelmében fiókegyesületeket és szak- 
osztályokat is alakíthat. 

a) A fiókegyesületeknek és szakosztályóknak tagja lehet az anyaegye- 
sületnek minden tagja, aki belépési szándékát a fiókegyesület, illetve a szak- 
osztály vezetőségének bejelenti és kötelezi magát legalább évi ő korona 
fiókegyes ületi, illetve szakosztályi tagsági díj fizetésére. 

b) A fiókegyesületek és szakosztályok céljaira alapítványok tehetők, 
amiket az anyaegyesület pénztára a fiókegyesület vagy szakosztály alap- 
tőkéjével együtt alaptőke gyanánt kezel s az így kezelt alapoknak a fiók- 
egyesület, illetve szakosztály csak kamatait költheti el. Egy 2la pítvány 
összege 150 koronánál kisebb nem leheto 


9. Elnök bemutatja a Barlangkutató Szakosztály és 
a Hidrológiai Szakosztály évzáró üléseinek jegyző- 
könyveit, mindkettőt a hitelesítők és az elnökök aláírásával ellátva. 

A közgyűlés mindkét szakosztály működését s bemutatott jegyzőköny- 
veit örömmel tudomásul veszi. 4 


10. Elnök felhívja a közgyűlés tagjait, hogy esetleges indít- 
ványukat terjesszék elé. 

Minthogy indítvánnyal senki sem járult a Közgyűlés elé, Elnök meg- 
köszönvén a Közgyűlés tagjainak szives érdeklődését, a gyűlést esti 8 órakor 
bere keszti. 

Kelt Budapesten, 1918 február hónap 6-án. 

Jegyezte: PAPP KÁROLY dr. elsőtit kár. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 93 


b) SZAKÜLÉSEK. 


I. szakülés 1918 január 2-án. 


Inök: SZONTAGH TAMÁS dr. 

Előadások : 

1. TELEGDI RorH KÁRoLvYy dr.:kGyergyóbélbor és Borszék- 
fürdő környékének geológiai viszonyai; címen tartott 
előadást. Mint harctéri geológusnak alkalma volt az elmult őszön a nevezett 
vidék lignitképződményeit tanulmányozni és az alsólevantei korú lignit- 
medencék képződésére vonatkozó adatokat gyüjteni. A harctéri geológus 
mun kásságát is ismertet ve, kiemeli, mily nagy mértékben támogatják a harc- 
téri viszonyok a kizárólagos tudományos kutatást is. A bélbori, borszéki és 
sózai lignitmedencék fölépítése minden részletében kézzelfogható módon 
igazolja azt a LóczYv-féle elméletet, amely szerint a Hargittahegység keleti 
tövében sorakozó fiatal medencék oly módon jöttek létre, hogy a Keleti 
Kárpátokból a fiatalabb harmadkorban nyugatnak, az Erdélyi Medence 
felétartott völgyek felső részei a Hargitta kitörése követ keztében, az előállott 
hatalmas vulkáni gát által eltorlaszoltattak, tavakká duzzasztattak föl, 
majd feltöltettek és végeredményben a Maros és Olt völgyön át lecsa polódta k. 
E medencék közül a legészakabbra esnek a bélbori, borszéki és a sózai, ezek 
a Kelemenhegység körletébe tartoznak. A medencéket feltöltő alsólevantei 
korú rétegek többé-kevésbé jelentéktelen, szabálytalan településű és több- 
nyire csak csekély vastagságú lignittelepeket tartalmaznak. A lignit képződ- 
mény a kristályos palából, dolomit és mészkőből, meg a ditrói szienitből álló 
alaphegységre települ és nyugat felé andezitbreccsia és konglomerátum 
ÉÉNy—DDK- irányban húzódó, feltünő meredek falban végződő vonulatai- 
hoz támaszkodik. A sózai medencét feltöltő és a bélbori és borszéki medencék- 
ben a lignittartalmú rétegek fölött, az andezitbreccsia és konglomerátfal 
lábánál található fluviatilis durva homok- és ka vicsképződmények tele pülése 
és magassági viszonyai érdekes következtetéseket engednek levonni az egy- 
kori tavaknak a gyergyói medence felé irányult lefolyásaira nézve. A tavak 
felduzzasztatása, a hatalmas vulkáni eredésű tömegek feltornyos ulása gyöke- 
resen megváltoztatták e területen az egykori vízrendszert. A nyugatnak 
irányult harmadkori völgyrendszer megsemmisült, a keletnek, Románia felé 
tartó pedig egyoldalúlag, amannak rovására alakult ki. Az alsólevantei korú 
tavak legnagyobbrészt kelet felé csapoltattak le, amint ma is, a medencék 
vízhálózatának legnagyobb része a Románia felétartó Beszterce vízrendszeré- 
hez tartozik. 

Az elhangzott előadáshoz Szoxracn TAMÁS dr. elnök megjegyzi, hogy 
20 évvel ezelőtt Dietrichstein eróf vezérkari ezredes Máramaros vidékéről 
már térképet készített abból a szempontból, hogy a vízrekesztő s vízeresztő 
kőzeteket külön válaszsza, megkülönböztetve a keményebb s lazább kőze- 
teket. Katonai célokra a víznyerés kérdése mindenkor fontos kérdés volt, 
s örül, hogy előadó ezt a kérdést oly jellemzően domborította ki. Köszönetet 
mond előadónak emez aktuális előadásért . 


94 TÁRSULATI ÜGYEK. 


2. VADÁSZ ELEMÉR dr.: Földtani megfigyelések Kelet- 
Montenegróban címen beszámol a m. kir. Földtani Intézet megbízásá- 
ból végzett vizsgálatairól. A Földtani Intézet Balkánkutató programmjában 
föladata volt Albánia, Montenegró és Szerbia határos részeinek eddigelé 
ismeretlen területét, Andrije vica —Berane —Rozaj—Ipek és Mitrovica között 
tanulmányozni. Amennyiben a kövületek hiánya a terület fölépítésének köze- 
lebbi részletezését megengedi, a paleozós pala, homokkő és mészkőösszlet, 
nagy vastagságú triászmészkővonulatok bizonytalan jura-kréta, kitörés beli 
közetek, édesvízi medenceüledék és fluvioglaciális kavicsok voltak meg- 
különböztethetők, 

A paleozós rétegösszlet leginkább a permokarbonba tehető, amit a 
Komvonulatban talált sötétszürke crinoideás mészkőben előforduló bizony- 
talan Bchwagerina-metszet igazol. 

A triászmészkővonulat helyenként legfekvőbb palás kifejlődésű werfeni 
tagjaival a paleozoikummal elválaszthatatlanul összefügg. Az alsó werfeni 
palák csak bizonytalanul észlelhetők a területen s a triászsorozat legtöbbször 
a felső werfeni Mwyophoria costata-val jellemezett rétegeivel, lemezes, palás 
mészkövekkel és agyagpalákkal kezdődik. Ezek gumós-szalagos guttensteini 
jellegű mészkövekbe mennek át, majd ezekre világosszürke középsőtriászbeli 
mészkövek s vörös gumós, tűzköves ammonites-tartalmú bulogi rétegek 
következnek, melyek a 0. trinodosus-szintet s a ladini emelet alsó részét is 
magukba foglalják. Vörös és zöld radiolariás palák analógiák alapján a 
wengeni rétegekre utalnak, míg az Ipek mellett, a Peklen vonulatában nagy 
mészalgákkal teli szint recoaro-jelleget mutat. A felsőtriászt részben Rozaj — 
Ipek között vonuló hydrozoás-korallos rétege k, részben nori jellegű megalodus- 
tartalmú mészkövek képviselik. Az egész triász rétegösszlet leginkább a bosz- 
niai kifejlődéssel egyeztethető. 

A Peklenvonulatban mutatkozó ellipsactinia-nyomok a tithon-kréta 
jelenléte mellett tanuskodnak. A kréta azonban csak az i1pek—mitro vicai 
úton lép föl flis-fáciesben, melynek kora bizonytalan orbitolites-metszetek 
ala pján, főként azonban a vonulat északi folytatásában, KOSSMAT tanulmányai 
szerint, felsőkrétának vehető. 

A kitörésbeli kőzetek közül diorit, diabáz, porfirit, kvareporfir és szer: 
pentin a főbb típusok. Kitörési korukat csak analógiák állapíthatják meg, 
de a krétánál valamennyi idősebb. 

Az idősebb harmadkori rétegek hiányoznak a területen. A gyakorlati 
szempontból is fontos, tetemes lignittele pe ket tartalmazó medenceüledékek 
régibbek a legidősebb terrasznál, melyek a pliocénnál nem fiatalabbak. Berane 
körül egy kisebb beszakadásos zárt medencét töltenek kis Ipek—Mitro vica 
között a Metobija medencét formálják. A két medenceüledék kifejlődésben 
és korban teljesen megegyezik. A belőlük kikerült édesvízi kagyló- és csiga- 
maradványok kormeghatározásra nem alkalmasak; a növényi maradványok 
Tuzsox JÁwos egyetemi tanár vizsgálatai szerint a felsőoligocénnál fiatalabbak 
nem lehetnek, Minthogy a Metohija medence üledékei az eddigi irodalomban 
általában pliocén gyanánt ismeretesek s PavLovrcs legujabb vizsgálatai szerint 


TÁRSULATI ÜGYEK. 95 


kétségtelenül pontusi és levantei szinteket foglalnak magukban, nem lehe- 
tetlen, hogy a medence peremén levő üledékek idősebbek, 

Szerkezetileg a dinári gyűrődés főbb sajátságait mutatja. A triász 
rétegösszlet a paleozoikummal együtt gyűrődött s utólag összetöredezve 


földarabolódott. A redők tengelye K—Ny-i, a Metohija medence felé ÉK — 
DNy-. Szerkezete egy belső (nyugati) paleozós triászvonulatra és egy külső 
(keleti) szerpentin-flisvonulatra tagolódik. Ez a két szerkezeti egység jól 
egyeztethető a Nopcsa által megkülönböztetett durmitori takaróval s az 
ezzel reátolódásban érintkező merditai szerpentinvidékkel. Az áttolódási 
határvonal Rajától északi irányban halad s Décaninál a Koprivnik vonulaton 
át Ipek és Novavaros felé húzódik. 

Az elhangzott előadáshoz SZzonraGH TAMÁS dr. elnök néhány megjegy- 
zést fűz, s megköszöni előadónak fáradtságos munkáját, 7 mellyel Kelet- 
Montenegro geológiai viszonyainak ismeretét exakt adatokkal gazdagította 


II. szakülés 1918 január 30-án. 


Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. 

. Előadás: LEIDENFROST Gyura dr. Jelentés a József .kir. 
henceg had8eregesőpotrtanáamna ik Nat evőnatára  Wertb 
gy űjtőkirándulásomról című előadásában számolt be harctéri 
kiküldetéséről. A Nemzeti Múzeum ásványtára a mult nyáron GUILLEBAUME 
ÁRpÁD ezredestől, egy honvéd gyalogdandár parancsnokától, levelet kapott, 
a melya moldvai haretéren talált érdekes halmaradványokról ad hírt. A levél 
a Földtani Intézet igazgatóságához került, amely a lelet hazahozatalára az 
előadót küldte ki. LEIDENFROST dr. előbb az első hadsereg-parancsnokság 
székhelyére utazott, ahol RoHR (akkor még) vezérezredestől engedélyt nyert 
a harctér fölkeresésére. Vállalkozása iránt a Cs. és kir. Hadi Terepfelvételi 
Osztály helyettes vezetője, NICKEL tanácsos is nagy érdeklődést tanusított. 
A Terepfelvételi Osztály közbenjárására a hadseregparancsnokság TELEGDI 
RorH KÁRotzy dr. főhadnagyot, az osztálynál működő hadi geológust kísé- 
rőül adta az előadó mellé. A Terepfelvételi Osztály egy hadi fényképészt is 
rendelt ki az előadó kíséretébe. Az expedició Bereckre utazott, ahonnan az 
Ojtozi hágón és völgyön katonai gépkocsin keltek át. Útjukat Harjatól gyalog 
folytatták, A Coma Canela és a Vrf. Paltinisu közti hágón áthaladva Szallánc 
fürdőbe (Baile $Slanic) jutottak. Ott egy német hadosztály szívesen látott 
vendégei voltak. A lelőhelyet BArzrc hon védzászlós vezetésével keresték fel. 
A halmarad ványo kat az ezredes a szallánci völgyben Satul nou falutól keletre , 
egy forrás mellett fedezte föl. A menilit-palában több nagy Lepidoópus-marad- 
ványt és számos kisebb, többé-kevésbbé jó megtartású halkövületet talÁál- 
tak. A szebb példányokat BaArrc zászlós válságos időben, erős ágyút űz kö- 
zepette hozta biztonságba. Az előadó behatóan ismertette a lelőhely földtani 
viszonyait, a leleteket és a Lepidopus-félék csonttánát. Az egyik Lepidopus- 
fajt, mely eddig ismeretlen volt, a fölfedező tiszteletére L. GUILLEAUMI-nak 
nevezte el. A leletben ezenkívül még a L. dubius és L. brevispondylus is elő- 


96 TÁRSULATI ÜGYEK. 


fordul. Rajtuk kívül egy Smerdis-, egy A4Acanus- és egy Pediculata-fajt sike- 
rült meghatároznia. A gyűjtemény többi részét töredékes és ivadékhalak 
alkotják. LEIDENFROST dr. e faunával kapcsolatban a halaspalák és a kár- 
páti homokkő formáció képződési körülményeire is kiterjeszkedett és e tekin- 
tetben BOSNIAOKI álláspontjához csatlakozott. 3 

Feladatát elvégezve az expedició a Puf és a Sarari völgyön át GUIL- 
LEAUME ezredest kereste föl. A dandárparancsnokság ekkor az 1071 m magas 
Cleján székelt. Onnan a Szélkapun és Lóbércen át Kászony Jakabífalvára, 
majd Bereckre mentek és a tíz ládát megtöltő gyűjtemény hazaszállításáról 
gondos kodta k. 3 

Az előadást LEIDENFROST dr. vetített képekkel és bemüutatásokkal 
élén kítette . i : 

Hozzászólások: Lóczy LaJos dr. figyelmeztette az előadót a 
Nemzeti Múzeumban levő Lepidopus-maradványra, melyet Budán találtak 
és megköszönte az előadó fáradozásait. Egyuttal indítványozta, hogy a 
Társulat levélben köszönje meg GUILLEAUME ezredesnek, hogy az értékes 
leletet a tudomány számára megmentette. SZONTAGH TAMÁS dr. elnök az 
indítványt azzal toldotta meg, hogy a Társulat BALrc zászlósnak is mondjon 
köszönetet . Aszakülés mind két indítványt örömmel és egyhangulag elfogadta. 


c) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. 


I. 1918 január 2-án. 


Az ülés a m. k. Földtani Intézet üléstermében estéli 158 órakor kezdődik. 

Elnök : SZONTAGH TAMÁS dr., m. k. udvari tanácsos, Megjelentek: KocH ANTAL dr., 
tiszteleti tag, EMSZT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KADIÓ OTTOKÁR dr., MAURITZ 
BÉLA dr., SCOHRÉTER ZOLTÁN dr., TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER választmányi tagok, BELLA 
LaAJos, a Barlangkutató Szakosztály elnöke, PÁLFY MóRIcdr., másodelnök, PAPP KÁ- 
ROLY dr., elsőtitkár. 

I. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri EM:ZT 
KÁLMÁN dr. és HORUSITZKY HENRIK választmányi tagokat. 

II. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1917 december 5-iki választmányi ülés óta 


I. pártoló tagul jelentkeztek: 


]l. Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű Részvény- 
társaság, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

2. Szab. Osztrák-Magyar Államvasúttársaság, Budapest. 
Ajánlja : az elnökség. 


II. Örökítő tagokul jelentkeztek: 


3. Gróf Csáky László Prakfalvi Vas- és Acélgyá r Rész- 
vénytársaság, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 
4. PáLrY MóR dr., m. k. főgeológus, Budapest. Ajánlja : az elnöksé g. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 97 


5. PAPP PÁL földbirtokos, Tápióságh. Ajánlja : a titkárság. 

6. Papp JÁwos földbirtokos, Tápióságh. Ajánlja : a titkárság. 

7. PAPPNÉ BALOGH MARGIT dr., leánygimnáziumi tanárnő, Ajánlja : a titkárság. 
8. RÉTHLY ANTAL dr., m. kir. meteorológus, Budapest. Ajánlja: a titkárság, 


9. SZIRTES ZSIGMOND dr. a harctéren. Ajánlja: a titkárság. 


III. Rendes tagokul jelentkeztek: 


10. MERSEI JÓZSEF bányamérnök, Nagyág. Ajánlja : a titkárság. 

II. VÁLYI BÉLA műszaki tanácsos, Buda pest. Ajánlja : a Hidrológiai Szakosztály, 

12. SAILE TIVADAR kir. segédmérnök, Budapest. Ajánlja:; a Hidrológiai Szak- 
osztály. 

Az 1—12 pontok alatt felsoroltakat a választmány a társulat pártoló, örökítő, 
illetőleg rendes tagjaiul választja. 

III. A következő tárgyul elnök a SzaáABó-érem bizottság jelentését 
tűzi ki, s felkéri a bizottság elnökét jelentése megtételére . 

PáLrrY MóR másodelnök jelenti, hogy a SzABó-emlékérem odaítélésére 
kiküldött bizottság 1917 december hónap 18-án ülésezett, s emez üléséről a következő 
jegyzőkönyvet terjeszti a bizottság elé: 


cJegyzőkönyv 


a SZABÓ-emlékérem odaítélésére kiküldött bizottság 1917 december hó 18-án tartott 
üléséről. 

Elnök: PÁLFY MÓRIC. 

Jelen vannak: EMSZT KÁLMÁN, KADIÉ OTTOKÁR, SCHRÉTER ZOLTÁN, TIMKÓ IMRE, 
TOBORFFY ZOLTÁN, VOGL VIKTOR. 

Jegyzőkönyvvezető: VOGL VIKTOR. 

Elnök az ülést megnyitja, s felhívja a bizottsági tagokat jelentéseik előter- 
jesztésére.— 

I. TOBORFFY ZOLTÁN tesz elsőnek jelentést. Az 1912—1917. évkör ás ván y- 
kőözoíttani irodalmából három munkát emel ki különösen, még pedig: 

1. VENDL ALADÁR: A Velencei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai (m. kir. 
Földtani Intézet évkönyve X.XII. köt., 1914), 

2. ROZLOZSNIK PÁL: Aranyida bányagcológiai viszonyai (m. kir. Földtani Intézet 
évkönyve XIX. köt., 1912 ápr.) és 

3. PAPP KÁROLY : Magyarország vasérc- és köszénkészlete (m. kir. Földtani Intézet 
kiadványai 1916) című munkáját. 

Első helyre teszi ezek között a legutóbb említett munkát. A munka természetéből 
önként következik, hogy a három munka közülez a vaskos kötet tartalmazza a legkeve- 
sebb önálló megfigyelést, s ez a tény ellenkeznék az Ügyrend 7a. pontjával, mely cönálló 
kutatások alapján új adatokat és ezek feldolgozásából nyert eredménye kets követel meg 
Úgy érzi azonban, hogy ezt a követelményt oly jellegű műve knél, amilyen PAPP KÁROLYé, 
nem volna szabad szószerint értelmezni. Az ilyen összefoglaló munkák, melyek a részlet- 
vizsgálatok eredményét magasabb szempontból tekintett kerek egésszé egyesítik, az 
illető tudomány fejlesztésére nemcsak hasznosak, hanem nélkülözhetetlenek is lehetnek. 
Valamely könyv értékét elsősorban az szabja meg, hogy volt-e rá szükség, s ha igen, 
céljának jól meg tud-e felelni. PAPP KÁROLY munkájától pedig ez elvitázhatatlan, főleg 
ma , amikor az intenziv munkálkodás a vas- és széntermelés terén is elsőrendű országos 
érdek. Akit e kérdés foglalkoztat, alapos tájékoztatót fog e könyvben találni, mely a 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918.  - 7 


98 TÁRSULATI ÜGYEK, 


bőséges statisztikai anyagot sikeresen olvasztja egybe a hazai és külföldi geológusok 
vizsgálati eredményeivel. : 

Az esetben tehát, ha a bizottság, illetőleg a választmány ezt nem tartja az Ügyrend 
7a. pontjába ütközőne k, a SzaBó JÓZSEF-éremmel való kitüntetésre PAPP KÁROLY munká- 
ját ajánlja, mint a bányageológiai irodalom értékes termékét. 

Elnök e kérdésre vonatkozólag megjegyzi, hogy a választmány már 1912-ben 
BöcKH Huaó geológiai tankönyvének megítélésekor kijelentette, hogy az Ügyrend 
7a. pontjában foglaltakhoz szigorúan ragaszkodni kíván. 

Erre a bizottság egyhangúlag elhatározza, hogy a 71. pontjában foglalt követel- 
ménytől ezúttal sem tekint el, s ennek értelmében PAPP KÁROoLYnak egyébként igen 
értékes munkáját a SzABÓ-éremmel való kitüntetésre nem ajánlja. 

TOBORFFY ZOLTÁN erre ajánlását vissza vonja. 

II. Ezután SCHRÉTER ZOLTÁN terjeszti be jelentését. Négy munkát emel ki kü- 
lönösen a földtan köréből, ú. m. 

1. WESZELSZKY GYULA: A budapesti hévvizek radioaktivitásáról és eredetéről 
(Math.-Term.-tud. Értesítő 30. köt. 1912); 

2. PÁLFY MógR: Eruptiv kőzetek zöldkövesedése (Földtani Közlöny XLVI. köt. 
1916); § 

3. LÁSZLÓ GÁBOR (EMmszT KÁLMÁN közreműködésével): A tőzeglápok és előfordu- 
lásuk Magyarországon (Földtani Intézet kiadványai 1915); 

4. VENDL ALADÁR: A Velencei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. ( Föld- 
tani Intézet Évkönyve X.XII. 1914.) 

Ezek között a legutóbbit tartja mint beható önálió vizsgálat részletes és végső 
tudományos eredményét a legkiemelkedőbbnek, kitüntetésre azonban egyiket sem 
ajánlja. 

III. Most VOoGL VIKTOR tesz jelentést agerinetelen paleontológiai 
irodalomról; a ciklusban három különösen kimagasló munka jelent meg. Betűsorban 
az első ezek között : 
laton Tudom. Kutatásának Eredményei I. köt. Pal. Függelék III. köt. 1912.) Minden 
kiválósága mellett azonban e munka a SzABÓ-emlékéremre nem pályázhat, mert nem 
felel meg az Ügyrend 7a. pontjában foglalt ama követelménynek, hogy külföldiek munkái 
csak abban az esetben részesülnek figyelemben, ha tárgyuk tüzetesen a magyar biroda- 
lommal, annak valamely részével vagy anyagával foglalkozik;. KITTL kövületeinek 
ugyanis csak alig egy negyede magyar származású. A második munka : 

2. Ifj. Lóczy LAJos: a villányi callovien ammonitesek monográfiája. (Geologica 
Hungarica I. köt. 1915.) Ez a terjedelmes, szélesen megalapozott monográfia a ciklus 
egyik legjelesebb munkája, s ha nem ajánlja kitüntetésre, azt csakis azért teszi, mert 
ez szerzőnek első nagyobbszabású munkája, mely ifj. Lóczy tollábói a jövőben még 
sokat és még nagyobbat enged várnunk. A harmadik munka ; 

3. VADÁSZ ELEMÉR: Magyarország mediterrán tüskebőrűi. (Geologica Hungarica 
I. köt. 1914.) Magyarország eddig, sajnosan, elhanyagolt klasszikus mediterrán faunáját 
szerző e munkájával hatalmasan előre vitte a megismerés felé. Hazánk rendkívül gazdag 
mediterrán tüskebőrű anyaga VapáÁsz által való feldolgozása után méltó helyet foglal 
ela külföld legrészletesebben és legmodernebb szempontok szerint megismertetett echinida 
faunái mellett. Hogyha ehhez még hozzávesszük szerző eddigi gazdag, a magyar geoló- 
giára oly hasznot hozó működését, a fent idézett munka a SZABÓ-éremmel való kitünte- 
tésre bízvást ajánlható, 

IV. Ezután KApIé OTTOKÁR terjeszti elő jelentéséta gerincesek őslén y- 
tanával foglalkozó művekről. Felsorolja a ciklusban megjelent 87 érte- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 99 


kezést, amelyek közül 40-et KoRmos TIVADAR, 16-ot LAMBRECHT KÁLMÁN és 7-et báró 
Nopcsa FERENC írt, továbbá a különböző szerzőknek legfontosabb gerinces paleontoló- 
giai tárgyú munkáit, melyek közül legkimagaslóbbnak tartja KORMOS TIVADAR:. 
A pilisszántói köfülke, tanulmányok a postglaciális kor geológiája, ősipara 
és faunája köréből című munkáját, mely LAMBRECHT KÁLMÁN közreműködésével ké- 
szült. (M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXIII. köt. 1915.) 

Szerző a pilisszáutói köfülkében az 1914—15. években gyűjtött igen gazdag őslény- 
tani anyagot tárgyalja, különös tekintettel az egyes fajok filogenezisére, paleobiológiájára 
és paleogeográfiájára. Azonban nemcsak a köfülke anyagának leírására szorítkozik, 
hanem a középeurópai posztgla ciális emlősfaunák irodalmának teljes figyelembe vételével 
az összes felmerülő általános kérdéseket is elemzi. 

Az új modern vizsgálati módszerek alkalmazása folytán e munka alapján igen 
sok hasonlókorú középeurópai fauna átértékelése vált szükségessé. Itt csak a nyest- 
és rénszarvaskérdésre utal. 

Köztudomású, hogy  KoRMos a hazai pleisztocénfaunák feldolgozására fiatal 
gárdát szervezett s ez évek óta folyó munkának köszönhető, hogy ma európaszerte 
Magyarországé a vezetőszerep e téren. A fent méltatott munkát abszolut becsére való 
tekintettel a SZABÓ-éremmel való jutalmazásra ajánlja, hivatkozással arra a tevékeny- 
ségre is, melyet szerző a hazai paleontológia terén évek óta kifejt. 

ELNÖK kérdést intéz, vajjon KADIÉ OTTOKÁR a munka mindkét szerzőjét ajánlja -e 
kitüntetésre. : 

KADpIé OTTOKÁR hivatkozással arra, hogy a munkából világosan kitünik, misze- 
rint LAMBRECHT csak egy fejezetet írt benne, a munka többi része pedig osztatlanul 
Koxmos érdeme, csak KoRMos TIVADAR munkáját ajánlja a SzZABÓ-éremmel való ki- 
tüntetésre. 

V. TIMKÓ IMRE terjeszti elő ezután jelentését. Alefolyt ciklus agrogeológiai 
munkái közül BALLENEGGER RÓBERT munkái azok, melyek önálló kutatások ala pján, 
új adatokkal és szabatosan formulázott eredményekkel gyarapították a hazai talaj- 
ismeretet. Elsősorban kiemelendő: A Tokajhegyaljai nyiroktalajról 
írt munkája ! melyben szerző a hazai talajismereti kutatások új mederbe való terelése 
által s azoknak a külföldi legújabb vizsgálati eredményekkel való összeegyeztetésével 
szerzett érdemeket. Fölötte értékesek közölt adatai azért is, mert a talajok morfológiai 
vizsgálatának eddigi eredményeihez biztos alapot adnak. Az alapkőzeten és mállási 
termékén végzett vizsgálatainak eredményeivel bizonyíthatjuk talajtípusainknak 
mállás útján tökóletes (zonális) talajokká való átalakulásának törvényeit. E munkát 
abszolut becsűnek tartja s szerző többi ez évkörben megjelent igen értékes munkájának 
figyelembe vételével a SZABÓ-éremmel való kitüntetésre méltónak tartja. 

VI. Végezetül EMSzT KÁLMÁN terjeszti elő jelentését. Már az elmult 1909 —14-iki 
ciklus végén, amikor 1914-ben ez évkör kémiai munkáit a SzABó-érem bizottságban is- 
mertette, rámutatott arra, hogy BALLENEGGER RÓBERT muukálkodása továbbfejlesztve 
értékes gyümölcsöket fog hozni. A jelen ciklusban BALLENEGGER RÓBERT-nek a Tokaj- 
hegyaljai nyirok-talajról írt munkája nemcsak, hogy kiválik a többi közül, hanem méltó 
a SzABÓ-éremmel való jutalmazásra is. E munka terjedelme csekély ugyan, de jelentő- 
ségben első helyen áll. Kémiai vizsgálatainak eredménye gyanánt kimutatja, hogy a 
nyirok fiatal harmadkori eruptiv közetek s azok tufáinak szubtropusi klima alatt kelet- 
kezett mállási terméke. BALLENEGGERt e munkájában is a geológus éles szeme s a vegyész 
preciz gondolkodása jellemzi. Munkája teljesen eredeti, s a talajtan művelőinek új és 


1 Földtani Közlöny, XLVII. köt., 1—3 füzet 1917. 


7k 


100 TÁRSULATI ÜGYEK. 


helyes irányt mutat. A talajok keletkezésének kérdését szerencsés kézzel oldja meg, s 
kísérleti eredményeivel kétséget kizáró módon bizonyítja be. 

BALLENEGGER idézett munkája az ügyrend ama követelményének, hogy a jutal- 
mazandó munka abszolut becsű legyen s a tudományt önálló kutatások alapján új ered- 
ményekkel gazdagítsa, teljes mértékben megfelel. Ennélfogva a SzABó-éremre méltónak 
tartja, s úgy hiszi, hogy BALLENEGGER jutalmazásával néhai elnökünk emlékének is 
hódolunk, aki az első talajtani munka szerzője s a magyar talajtan első művelője volt. 

Ajánlatát támogatva felsorolja BALLENEGGER-nek ez évkörben megjelent többi 
munkáit, számszerint, négyet, melyek mind oly kiválóak, hogy egyenkint is megfelel-. 
nek a SzaABó-érem ügyrendjében foglalt követelményeknek. 

ELNÖK a jelentések elhangzása után megállapítja, hogy három munka ajánl- 
tatott a SzABÓ-éremmel való kitüntetésre. Ezek a következők: 

VADÁSZ ELEMÉR: Magyarország mediterrán tüskebőrűi. 

KoRmos TIvADAR: A pilisszántói köfülke; tanulmányok a posztglaciális kor 
geológiája, ösipara, faunája köréből. 

BALLENEGGER RÓBERT: A Tokaj-hegyaljai nyiroktalajról. 

E három munkát Elnök szavazásra bocsátja, mivel azonban ez eredményre nem 
vezet, a bizottság az elnöki döntés elkerülésével egyhangúlag elhatározza, hogy mind- 
három munkát egyenlő minősítéssel a választmány elé terjeszti, a végből, hogy a választ- 
mány határozzon a SzABÓ-érem kiadása ügyében. 

TIMKÓ IMRE még javasolja, hogy a bizottság tegyen indítványt a választmány- 
nak, miszerint az agrogeológia a SZABÓ-érem odaítélésénél tekintetbe jövő tudomány- 
szakok sorába kifejezetten is vétessék fel az ügyrendbe. 

A bizottság ezt elhatározza. 

Több tárgy nem lévén ELNÖK az ülést berekeszti. 

Buda pest, 1917 december hó 19-én. 


x 


Az előterjesztett bizottsági jelentéshez szót kér PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár és a 
következőket mondja : 

:Jgen tisztelt Választmány! A SzABó-érembizottság jelentéséhez nem járulhatok 
hozzá és pedig azért nem, mert a geológiai referens úrnak nem oszthatom abbeli felfo- 
gását, minthogy ha az 1912—1917. évi ciklusban nem jelent volna meg olyan geológiai 
munka, amely a SzARó-éremre igényt tarthatna. Amidőn teljes tisztelettel meghajlok 
az agrogeológia és a paleontológia terén kijelölt munkák érdemei előtt, mégis mint a 
buda pesti egyetemen a geológia tanárának kötelességem arra reámutatui, hogy az el- 
mult ciklusban, a föl sem említett becses művek közül,egy korszakos munka látott na p- 
világot a geológia terén, s ez a m. kir. pénzügyminisztérium kiadásában megjelent 
Wgelentés az Erdélyi Medence földigáz területén végzett 
kutatásokról; szóló munka, amelynek 1. füzete 1911-ben, 2. füzete 1913-ban 
jelent meg, tehát a II. rész, a szóbanforgó ciklusba esik. Ennek a munkának az értelmi 
szerzője BöCKH HuGó tanár úr, de ha a szabályzat betűihez ragaszkodunk is, a II. füzet 
1—37. oldala, az Erdélyi Medence térképével, BöckH Hucó tollából származik. 

Igen tisztelt Választmány! A legnehezebb helyzetbe magam kerülök, . amikor 
ennek a munkának korszakos fontosságára nekem kell reámutatnom. Ugyanis én voltam 
az, aki éveken át vitattam, hogy egy 150 km hosszú antiklinális vonal Sármás és Bázna 
között elméletileg s a valóságban is lehetetlenség, ugyancsak én hangoztattam, hogy 
az Erdélyi Medence gyűrödése nem általános, hanem csak lokális, afféle peremszéli gyűrő- 
dés, amely főkép a gipsz- és sótelepekhez van kötve ; később hozzám csatlakozott GAÁL 
ISTVÁN és CHOLNOKY JENŐ, s legújabban Lóczy LAJos ugyancsak azt hangoztatja, hogy 


TÁRSULATI ÜGYEK. 191 


az erdélyi redők csak helyi gyűrődések. A szóbanforgó II. füzetben már maga BöCKH 
tanár is csak brachi-antiklinálisok sorozatáról beszél, tehát olyanféle dómszerű bolto- 
zatokról, mint amiket a sótelepek körül régóta ismerünk. Mindennek az eldöntése a jövő 
kutatóinak feladata, De bármi maradjon is meg BöckH Hucó elméletébői, mun- 
kája világszerte elismerést aratott a magyar geológiának. Láttunk már ragyogó elméle- 
teket eltünni, azonban pl. a SuEss-féle juvenilis vizek kétes volta, vagy a BEYSCHLAG- 
LóczYv-féle kálisóelmélet kudarca Erdélyben, semmivel sem kicsinyítik szerzőik tudo. 
mányos érdemeit, Épígy BöckH Hudcó antiklinális elmélete is, bár szerintem túlzott, 
de oly nemes tudományos készültséggel, oly szárnyaló lendülettel van kidolgozve , hogy 
szerzője a magyar geológiának hervadhatatlan érdemeket szerzett. Az a sokoldalú körül- 
tekintés, amely a geológia mellett a kémiától a fizikáig terjedő tudományok eredmé- 
nyeit bámulatos előrelátással alkalmazza, BöcKkH HucGó munkáját évtizedünk legki- 
magaslóbb geológiai dolgozatává a vatja. Javaslom tehát, hogya Tekintetes Választmány 
a bizottság felületes, bizonytalan és határozatlan jelentését mellőzve, a SzABóÓó-érmet 
BöcgkH Hugcódr.az Erdélyi Medence antiklinálisairól szóló művének 
ítélje oda. 

Elnök kijelenti, hogy Papp tanár véleményes javaslatát tárgyalás alá bocsátja 
és pedig azért, minthogy BöcKH HuGó szóbanforgó munkája az Ügyrend 7. §-ának tel- 
jesen megfelel, s ez valószínűleg csak a bizottság feledékenységéből maradt kia meg- 
bírált munkák sorából. 

PÁLFY MóR másodelnök, mint a bizottság elnöke jelenti, hogy a munka nem ke- 
rülte el a bizottság figyelmét, de minthogy ezt a művet csak előzetes jelentésnek 
tartja, nem javasolta jutalmazandónak, olyan kiforrott munkákkal szemben, mint 
amilyenekről a bizottsági jelentés megemlékezik. 

SCHRÉTER ZOLTÁN dr., mint a geológia referense kijelenti, hogy teljesen osztja 
Papp titkár javaslatát, BöckH HuGó munkáját jutalomra érdemesnek tartja, azonban 
erről a bányageológiát méltató referens úrnak lett volna kötelessége megemlékezni. 

KocH AnTaAL t. tag. szintén szükségesnek tartja, hogy BöckH HuGó munkája 
figyelembe vétessék, ezért ezt pótlólag méltassa a bizottság. 

MAvRITZ BÉLA vál. tag javasolja, hogy új bizottság küldessék ki. 

TIMKÓ IMRE választmányi tag tiltakozik új bizottság kiküldése ellen. 

Elnök felteszi a kérdést, hogy a bizottság jelenlevő tagjainak kizárásával, a vá- 
lasztmány elfogadja-e vagy sem a bizottság javaslatát. A szavazás megtörténvén, Elnök 
jelenti, hogy a választmány 4 szavazattal 2 ellenében, a bizottság jelentését a további 
tárgyalás alapjául elfogadja. 

Elnök ezekután elrendeli a szavazást a bizottságtól javasolt három munka : 
nevezetesen a) BALLENEGGER RÓBERT: A tokahegyaljai nyiroktalajról, b) KORMOS 
TIVADAR: A pilisszántói kőfülke és c) VApáSz ELEMÉR: Magyarország 
mediterrán t üskebőrűi című művek közül való választásra. Elnök és titkár 
nem szavaznak. A titkosan megejtett szavazatok eredménye gyanánt a beadott 10 
szavazatból BALLENEGGER művére 5, KoRMos munkájára 4 és Vapász monográfiá- 
jára csak 1 szavazat esett. Elnök a szavazás eredménye gyanánt kimondja, hogy 
a választmány a SzZABÓ-érmet szótöbbséggel BALLENEGGER RÓBERT: A tokaj- 
hegyaljai nyiroktalajról szóló művének ítélte oda. 

Ezzel kapcsolatban a választmány kimondja, hogy az Ügyrend 7. §-ának b) pont- 
jához pótlólag az ásványföldtani szakcsoportba az agrogeológia is bevétessék. 

IV. Elnök bemutatja a geológiai tanszékek ügyében kiküldött bizottság jelentését. 
A bizottság 1917 dec. 28-án újbói ülésezett és pedig PAPP KÁRoLY helyett, aki titkári 
elfoglaltsága miatt a bizottság ülésén részt nem vehetett, ILosvav LAJos tiszteleti tag volt 
szíves segédkezni. Ugyancsak nem jelenhetett meg az ülésen betegsége miatt LóczY 


102 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Lajos tiszteleti tag sem, aki azonban a miniszterhez intézendő feliratok fogalmazványát 
elkészítette, s a bizottsághoz beküldte. A bizottság tehát ILosvax LAJOS, KOCH ANTAL 
és SCHAFARZIK FERENC tiszteleti tagokból állott, s az eredeti beadványt olykép módo- 
sította, hogy a műegyetemi és a kolozsvári egyetemi tanszékek ügyét kihagyva csupán 
a pozsonyi, debreceni egyetemek mineralógia-geológiai tanszékeinek szétválasztásárói s 
a budapesti őslénytani tanszék fenntartásáról szól. A választmány egyhangúlag elhatá- 
rozza, hogy a kérvénybe hazánk összes egyetemeinek megfelelő tanszékei beveendők, 
úgy miként az már az első kérvényben is történt. 

V. Főtitkár javaslatára a választmány a pénztárvizsgáló-bizottság tagjaiul 
EMSZT KÁLMÁN, PETRIK LAJOS és TIMKÓ IMRE urakat kéri fel. Kapcsolatban ezzel főtitkár 
javaslatára a választmány Kemény Gábor szolga ha vi fizetésének 5 koronával való eme- 
lését 30 koronára elhatározza. 

VI. Elnök jelenti, hogy a Franklin-nyomda 1917. nov. 15-én megadott egység- 
árait (alapár ívenként 280 korona) ez év jan. 1-től 2597-kal emeli. A választmány az 
emelést kényszerűségből tudomásul veszi. 

VII. A Hidrológiai Szakosztály bemutatja 1917. évi okt. 31-én tartott első vá- 
lasztmányi s 1917 nov. 28-án, továbbá 1917 dec. 19-én tartott választmányi üléseinek 
jegyzőkönyveit, amiket a választmány egyhangúlag tudomásul vesz. Ezzel kapcso- 
latban elhatározza, hogy az 1918 jan. 1-től kezdődőlega Hidrológiai Közle- 
mén yeket a Földtani Közlöny végére, magyar-német szöveggel együtt, függelék 
gyanánt fogja kiadni. 

Az ülés vége 149 órakor. 


II. 1918 január 30-án. 


Az ülés délután 7 órakor a m. kir. Földtani Intézet üréstermében kezdődik, 

Elnök: Dr. SZONTAGH TAMÁS. 

Jelen vannak: ILosvaY LAJos dr. és Lóczy LAJos dr., tiszteleti tagok, EM:SZT 
KÁLMÁN, KORMOS TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENC és SCHRÉTER ZOLTÁN dr., választ- 
mányi tagok, PÁLFY MÓR másodelnök, PAPP KÁROLY dr.. elsőtitkár és BALLENEGGER 
RÓBERT másodtitkár. 

Elnök az ülést megnyit ván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KORMOS TIVADAR 
és SCHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagokat. 

I. Elsőtitkár jelentést tesz az újonnan belépett tagokról. Az 1918 január 
2-iki választmányi ülés óta 


I.. Pártoló tagoókul jelentkezteks 


1. Salgótarjáni Köszénbánya Részvénytársulat, Buda- 
pert. Ajánlja: az elnökség. 

2. Északmagyarországi Egyesített Köszénbánya és 
Iparvállalat Részvénytársulat, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

3. Beocsini Cementgyár Unio Részvénytársaság, Buda- 
pest. Ajánlja : az elnökség. e 

4. Kaláni Bánya- és Kohó-Részvénytársaság, Budapet. 
Ajánlja : az elnökség. 

5. Unio cs. kir. Szab. Vas. és Bádoggyár Társaság, B uda- 
pest. Ajánlja : az elnökség. 

6. Angol Osztrák Bank Budapesti Fióktele pe, Budapest. 
Ajánlja : az elnökség. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 103 


7. Coburg Fülöpherceg-féle Bánya-és Kohóművek Rész. 
vénytársaság, Dobsina. Ajánlja : az elnökség. 

8. Nagyvárad Belényes Vaskóhi Vasut Részvénytár. 
saság, Budapest. Ajánlja: az elnökség. 

9. Hernádvölgyi Magyar Vasipar Részvénytársaság, 
Buda pest. Ajánlja : az elnökség. 

10. Magyar Siemens Schuckert-művek Villamossági R. 
Társaság, Budapest. Ajánlja : az elnökség. X 

11. Magyar Bank- és Kereskedelmi Részvénytársaság, 
Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

12. Wxirsz MANFRÉD lőszer, acél és fémművei Részvénytársaság, Budapest. 
Ajánlja : az elnökség. 

13. A magyar királyi állami Vasgyárak Központi Iga z- 
gatósága, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

14. A (HANGYA. A Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövet- 
kezete, Budapest. Ajánlja: az elnökség. 

15. A Magyar Agrár- és Járadékbank R.-Társaság, Buda- 
pest. Ajánlja : az elnökség. ; 

16. Magyar Fém- és Lámpaárúgyár Részvénytársas íg, 
Buda pest— Kőbánya. Ajánlja : az elnökség. 

17. Magyar királyi Folyam: és . Tengerhajózási Rész 
vénytársaság, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 

18. Magyar Általános Köszénbánya Részvénytársulat, 
Buda pest. Ajánlja; az elnökség. 

19. 4KLOTILDI Első Magyar Vegyipar Részvénytársuiat, Budapest. Ajánlja: 


az elnökség . 
II. Örökítő tagokul jelentkeztek: 


I. ÁRKOSI dr. Kiss ERwő egyetemi tanársegéd, harctéren. Ajánija : a titkárság. 
2. Dr. FEREwczi ISTVÁN egyetemi tanársegéd, Kolozsvár. Ajánlja: a titkárság. 
3. Dr. LÁSZLÓ GÁBOR m. k. osztálygeológus, Budapest. Ajánlja : a titkárság. 
4. TIMKó IMRE m. k. főgeológus, Budapest. Ajánlja ; a titkárság. 

5. Dr. Kuwsz Jenő földbirtokos, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 
6. Sajó JENŐ mérnök, Buda pest. Ajánlja : a Hidrológiai Szakosztály. 


III. Rendes tagokul jelentkeztek: 


1. M. k. áll. elemi népiskolai tanítóképző intézet, Jáoz- 
berény. Ajánlja: PaPP K. titkár. 

2. Egregyvölgyi Kőszénbánya Társulat, Budapest. Ajánlja : 
Papp K. titkár. 

3. Aradmegyei Ármentesítő és Belvízszabályozás Tár- 
s ulat, Kisjenő. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

4. Vágjobbparti Ármentesítő Társulat, Vágsellye. Ajánlja : 
a Hidrológiai Szakoszt ály. 

5. Felsőtorontáli Ármentesítő és  Belvízszabályozó 
Társ., Nagykikinda. Ajáulja;: a Hidrológiai Szakosztály. 

6. Rábaszablyozó Társulat, Győr. Ajánlja :a Hidrológiai Szakosztály 

7. Apatin-sszondi Ármentesítő Társulat,  Apatin. ajánlja : 
a Hidrológiai Szakosztály. 


104 TÁRSULATI ÜGYEK. 


8. A VI. ker. m. kir. állami főgimnázium, Budapest. Ajánlja : 
a titkárság. 

9. ADORJÁN Dezső mérnök, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

10. BEcsEr ANTAL mérnök, Budapest. Ajánlja: a Hidrologiai Szakosztály. 

11, KurAsI BRÜNDL JÁwos kútfúró vállalkozó, Buda pest. Ajáolja: a Hidrológiai 
Sza kosztály. j 

12. CHovás JÁNos mérnök, Törökkanizsa. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

13. FÓRIS SÁNDOR mérnök, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

14. FIALKA SÁNDOR kir. segédmérnök, Buda pest. Ajánlja ; a Hidrológiai Sza kosztály. 

15. Irjú IMRE JÁwos igazgató-főmérnök, Ny regyháza. Ajáulja: a Hidrológ ai 
Sza kosztály. 

16. Kiss KÁROLY okle veles mérnök, Egercsehi. Ajánlja : a Hidrológiai Sza kosztály. 

17. Kövessv Győző kir. műszaki tanácsos, Szatmárnémeti. Ajánlja: a Hidro- 
lógiai Szakosztály. 

18. KtoPP KÁROLY ármentesítő társ. igazgató-főmérnök, Titel. Ajánlja: a Hid- 
rológiai Szakosztály. 

19. LEBovITrs EMIL építési vállalkozó, Székesfehérvár. Ajánlja: HOFFMANN 
ALAJOS. 

20. MIkEcz PÁL társulati mérnök, Nyiregyháza. Ajánlja: a Hidrológiai Szak- 
osztály. 

21. NaGy BÉLA kir. főmérnök, Brassó. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

22. PINKERT ZSIGMOND áll. tanítóképző intézeti igazgató, Jászberény. Ajánlja : 
PAPP KÁROLY, titkár. 

23. ROHRINGER SÁNDOR kir. műszaki tanácsos, Kassa. Ajánlja: a Hidrológiai 
Sza kosztály. 

24. RUJER FERExC társulati igazgató-főmérnök, Apatin. Ajánlja: a Hidrológiai 
Sza kosztály. 

25. RocHuirz LAJos építés vállalkozó, Székesfehérvár, Ajánlja : HOFFMANN ALAJOS. 

26. SzEszTravY LÁSZLÓ műegyetemi magántanár, Budapest, Ajánlja : a Hidrológiai 
Szakosztály. 

27. TÜSKE JózsEr okleveles mérnök, Szatmárnémeti. Ajánlja: a Hidrológiai 
Szakosztály. 

28. ZAvxvzosn Géza kir. főmérnök, Brassó. Ajánlja: a Hidrológiai Szakosztály. 

A választmány a felsorolt 19 vállalatot pártoló, a 6 személyt örökítő éz a 28 in- 
tézményt illetőleg magánegyént a társulat rendes tagjai sorába választja. 

II. ELNÖK jelenti, hogy az egyetemi geológiai tanszékek ügyében készített két 
memorandumot a Vallás. és Közoktatásügyi Minisztériumnak szeméiyesen átnyújtotta , 
TórH LaJos miniszteri tanácsos úr kezébe, aki a lehető legkedvezőbb elintézést helyezte 
kilátásba. Egyben megköszönte RADNAI DEzső dr., miniszteri tanácsos úrnak is a társu- 
lati segély kiutalását. 

III. BaárLó REzsőa Magyar Chémiai Folyóirat szrekesztője kéri, 
hogy WEszErszkY GYULA: A radioaktivitás című könyvéta Földtani Társulat 
Közlönyének borítékán hirdethesse. PÁLrY MÓR dr., másodelnök elvi okokból 
ellenzi idegen kiadványoknak hirdetését. ILosvaY LAJos tiszteleti tag szerint ez a kér- 
dés a szerkesztő hatáskörébe tartozik, aki ezt belátása szerint intézi el. 

PAPP KÁROLY elsőtitkár jelenti, hogya Radioaktivitásról szóló munka 
a geológusokat rendkívül érdekli, ezért már gondoskodott is a mű ismertetéséről, amit 
Ixcze úr volt szíves elvállalni. Az ismertetéssel egyidőben ajánlatos leend a munkára 
a geológusok figyelmét felhívni, s erre a célra a boríték mindenesetre alkalmasa bb, s o1- 


csóbb is, mint külön hirdetési ív betétele, amelyért külön kellene fizetni. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 105 


IV. TIMKÓ IMRE választmányi tagságáról lemond. ILosvaAY LAJos és Lóczy LAJOS 
tiszteleti tagok hozzászólása után, a választmány TIMKó IMRE tagtársunk lemondá:- 
sát sajnálattal tudomásul veszi. 

V. Elsőtitkár, kapcsolatban TIMKó IMRE lemondásával, jelenti, hogy a választ- 
mányban LŐRENTHEY IMRE halála, SCHAFARZIK FERENC tiszteleti tagsága és TIMKÓ 
IMRE lemondása folytán 3 hely üresedik meg. Az 1916. évi február 9-iki választó köz- 
gyűlés jegyzőkönyve szerint (Földtani Közlöny 46. köt. 42. old.) a be nem jutott jelöltek 
közül legtöbb szavazatot nyertek: 13. PRixz GyuLA (29 szav.), 14. VADÁSZ ELEMÉR 
(29 szav.), 15. LÁSZLó GÁBOR (27 szav.), 16. SIGMOND ELEK (24 szav.), 17. ROZLOZSNIK 
PÁL (23 szav.) és 18. ZSIGMONDY ÁRPÁD (21 szavazat). 

Lóczy Lagos tiszt. tag indítványozza, hogy miután a Földtani Intézet tagjai 
a választmányban túlnyomó többségben vannak, ez alkalommal lehetőleg az intézeten 
kívül álló tagok jelöltessenek, amiért sem LÁSZLÓ sem ROZLOZSNIK jelölését nem helyesli, 
hanem Báró Nopcsa FERExcet ajánlja. Többek hozzászólása után, elsőtitkár a jelöltek 
névsorát a következőkben olvassa fel: 

1. LÁSZLÓ GÁBOR dr., 2. Báró NoPcsA FERENC dr., 3. PRINZ GYULA dr., 4. SIG- 
MOND ELEK dr., 5. VADÁSZ ELEMÉR dr., 6. ZSIGMONDY ÁRPÁD. 

Emez elfogadott jelöléssel kapcsolatban ILosvav LaJos tiszteleti tag ajánlja, 
hogy foglalkozzék a választmány a vidéki választmányi tagok bevonásával, amely 
intézmény a Természettudományi Társulatban kitünően bevált és általa sokkal szoro- 
sabb kapcsolat létesült a vidéken lakó tagokkal, mint a minő azelőtt volt. Elsőtitkár 
megjegyzi, hogy ehhez az Alapszabály módosítása szükséges ; alapszabálymódosításokat 
pedig most, a tagdíj emelésen kívül, a belügyminisztérium nem hagy jóvá. Ajánlja azon- 
ban, hogy a kérdést előkészítve alkalmas időben a közgyűlés elé terjesszük. Ehhez a 
választmány hozzájárul. 

KoRMOoS TIVADAR a helybeli választmányi tagok sza porítását is óhajtja. 

VI. Másodtitkár bemutatja a pénztárvizsgáló-bizottság jelentését, amely 
szerint a Társulat vagyona 79,884 K 31 f. Ezzel szemben teher 4800 K. A választmány 
a pénztárvizsgáló-bizottság jelentését tudomásul veszi, a pénztárnoknak és a másod- 
titkárnak a felmentvényt megadja, s mindannyiuknak köszönetet szavaz. 

Másodtitkár ugyancsak bemutatja az 1918. évi költségvetést, amely a 
megfelelő keretekben mozog, mint a tavalyi. Az összes bevételek 21,960 K-ban vannak 
előirányozva. 

Elsőtitkár előterjeszti a 6. Szolgák jutalomdíja tételénél, hogy a mult 
ülésen KEMÉNY GÁBOR-nak megszavazott havi 30 K, vagyis évi 360 koronán kívül, 
özv. GEcsE JÁNOoSs-néna k, az elhúnyt portás nejének havi 10 K, vagyis évi 120 K irányoz- 
tassék elő. A választmány az előterjesztéshez hozzájárul, s így a szolgák jutalomdíjára 
360 3- 120 — 480 koronát irányoz elő. 

VII. Másodtitkár indítványozza, hogy a SzABó-emlékalap kamataiból 
megbízásra felvett 400 K-án felül maradó 119 K 78fa SzABó-emlékalap tőkéjéhez csatol- 
tassék. Továbbá indítványozza, hogy a Böcgn JÁNos-szoboralap maradványa 611 K 
10 fillér és GÜLL VILMOoSs-síremlék maradványa 42 K 51 f ugyanezen címeken az ala p- 
tőkéhez csatoltassék. 

A választmány az indítványhoz hozzájárul és utasítja a pénztárost a határozat 
végrehajtására . 

VIII. Elsőtitkár bemutatja a Hidrológiai Szakosztály 
1918 jan. 23-án tartott évzáró ülésének hitelesített jegyzőkönyvét, valamint számadá- 
sait, amiket a választmány egyhangúlag elfogad, s a szakosztálynak az 1918. évre 
1000 korona segélyt szavaz meg. 

ÍX. Elsőtitkár bemutatja a " Barlangkutató Szakosztály 


106 TÁRSULATI ÜGYEK. 


1918 január 26-án tartott évzáró gyűlésének jegyzőkönyvét, s pénztári jelentését, amelyet 
választmány egyhangúlag elfogad. Elsőtitkár azt a kérelmét fejezi ki a jelenlevő szak- 
osztályi alelnökhöz, hogy a felvett tagokat pontosan jelentsék be az anyaegylet titkár- 
ságának. A szakosztály 1918. évi költségvetését 9979 K-ban irányozza elő, amelyben 
az anyatársulat segélye 1000 K-val szerepel. A választmány a Szakosztálynak az 1918. 
évre az 1000 korona segélyt megsza vazza. 

X. Elsőtitkávr előterjeszti a február 6-án tartandó közgyűlés napirendjét, 
amelyet a választmány azzal a megjegyzéssel hagy jóvá, hogy a közgyűlés d. u. 5 órakor 
kezdődjék. 

XI. Elnök felhatalmazást kér, hogy a választmány nevében kifejezhessz a 
Társulat köszönetét GUILLEAUME ÁRPÁD m. k. honvédezredes úrnak és BALIÉÓ VILIM 
zászlós úrnak a József kir. herceg frontszakaszán talált értékes halmaradványoknak 
a tudomány részére való megmentéseért. A felhatalmazást a Választmány megadja. 


Az ülés vége esti 8 órakor, 


d) A SZABÓ-ÉREM ÜGYRENDJE. 


A SZENTMIKLÓSI SZABÓ JÓZSEF 


NEVÉT VISELŐ EMLÉK-ALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉRE ÉS FEL- 
HASZNÁLÁSÁRA VONATKOZÓ ÜGYREND. 


(Eredetije a Földtani Közlöny 1897. évi X.X.VII. kötetének 79— 83. oldalain.) 


I. rész. Általános tájékoztatás. 


A Magyarhoni Földtani Társulat az 1895. évi februárius 6-án tartott köz- 
gyűlése megbízásából, volt nagyérdemű elnöke, az 1894. évi április 10-én elhúnyt 
SzaBó JózseErF dr. egyetemi tanár emlékének megörökítésére gyűjtést indított. 

A felhívásnak kedvező eredménye volt, amennyiben az emlékalapítvány 
1896 végén 4014 írt 80 kr.-ra növekedett, amely összeghez Budapest székes- 
főváros törvényhatósága 1000 frttal, az elhúnyt családja 1000 írttal, tanítványai, 
tisztelői és barátai pedig 2014 frt 80 kr.-ral járultak hozzá. 

Az 1896. évi közgyűlés határozatából a költségek levonása után 83500 írt 
az emlék-alapítvány törzstőkéje gyanánt van elhelyezve, ezt az 1897. évi köz- 
gyűlés 4000 frtra emelte fel. 

A Földtani Társulat 1897. évi február 3-án tartott közgyűlése kimondja, 
hogy a kitűzött cél érdekében a munkálkodás immár megkezdhető ; de egyszersmind 
kijelenti, hogy az emlék-alapítvány érdekében kívánatos az érdeklődést ébren 
tartani és mindazon kedvező körülményeket felhasználni, amilyekkel az alap- 
tőkét gyarapíthatja. 

Ezektől a megálla podásoktól vezéreltetve, a Magyarhoni Földtani Társulat 
volt nagyérdemű elnöke, SZENTMIKLÓSI SZABÓ JózsEF emlékének kétféle alakban 
óhajt áldozni, nevezetesen úgy, hogy az elhúnyt nevét viselő emlék-ala pítvány 
kamataiból : 


TÁRSULATI ÜGYEK. 107 


I. Érmet alapít. 

II. Eredeti kutatásokat anyagilag elősegít. 

E két különböző természetű, de lényegében ugyanazon célt szolgáló intéz- 
mény szabályozására és miként leendő kezelésére a következő ügyrendet álla- 
pítja meg. 


II. rész. A SzaBó-emlék-alaptóke összegének kezelése és megőrzése. 


1. §. A SzaBó-emlék-alaptőke összege a Társulat minden egyéb vagyonától 
és pénzkészletétől elkülönítve, takarékpénztárilag, vagy valamely més, a választ- 
mánytól meghatározandó módon kezelendő. 

2.§. A választmány az alaptőke gyarapítását szükségesnek tartja és köteles- 
ségének ismeri, az alapítvány gyari pitása érdekében évről-évre újabb javaslatokat 
terjeszteni a közgyűlés elé. 

3. §. A SzaBó-emlék-alap kezelése és megőrzése a Társulat pénztárnokának 
kötelességei közé tartozik és időről-időre ugyanazon módon ellenőrizendő és vizs- 
gálandó meg, mint amily módon a Társulat többi tőkéit és pénzkészleteit ellen- 
őrizik és megvizsgálják. A választmány elhatározásából a SzaBó-emlék-ala pítvány 
ellenőrzését és megvizsgálását ugyanazok a megbizottak végezhetik, akik a tár- 
sulati pénztárvizsgálatot teljesítik. Az elnöknek joga van a SzABó-emlék-ala pít- 
ványt is, épúgy mint a Társulat egyéb vagyonát és pénzkészletét, bármikor, 
soronkívül is megvizsgáltatni. Az emlék-alap állásáról minden közgyűlésen külön 
terjesztendő elő a jelentés. 


III. része. A SzABó-emlék-érem. 


4. §. Az emlék-érem oly természetvizsgálók kitüntetésére szolgál, akik mint 
az ásvány-földtani szakcsoport valamely ágának kutatói, a tudományt kiemelkedő 
értékű munkával gyarapították. 

5.§. A hatvan mm átmérőjű és négy mm vastagságú, százhúsz (120) gramm 
súlyú ezüstérem előlapján Szazgó JózseF domborművű arcképe látható ezzel a 
körirattal : SZENTMIKLÓSI SzABó JózsEr 1822—1894. Az érem hátlapjának felirata 
a következő: A Magyarhoni Földtani Társulat X. Y.-nak (évszám). 

6. §. A Magyarhoni Földtani Társulat a SzABó-érmet minden harmadik 
évben adja ki, de a jutalmazás ciklusában mindig a jutalmazás évét megelőző 
hat (6) év irodalma vétetik tekintetbe, úgy hogy SzaABó JózsEF halálának évétől, 
1894-től hat évet számítva az érmet legelőször az 1900. évi februáriusi közgyűlésen 
fogja odaítélni és kiadni. Másodszor az érmet 1903 februáriusban togja kiadni, 
úgy hogy ez alkalommal az 1897—1902. évek irodalma jő tekintetbe és így tovább. 

7. §. A SzaABó-érem odaítélésekor kiadásának feltételei a következők : 

a) Az érem odaítélésekor csak oly munkák vehetők tekintetbe, amelyek 
abszolut becsűek, az ásvány-földtani szakcsoportot önálló kutatások alapján új ada- 
tokkal és ezeknek feldolgozásából, szabatosan formulázott eredményekkel gya - 
rapítják. ; 

b) Ásvány-földtani szakcsoportba a következő tudományok tartoznak: 
Az ásványtan általában, ide értve külön a kristálytant, az ásvány (földtani) 


108 TÁRSULATI ÜGYEK, 


kémiát ; a geológia általában, beleértve külön a kőzettant, a paleontológiát és a 
sztratigrafiát is. 

c) Az érem odaítélésekor azok a munkák vétetnek tekintetbe, amelyek 
magyarul vagy pedig angolul, franciául, németül jelentek meg, vagy ha a munka 
valamely más nyelven jelent meg, de tárgyát és eredményeit eme nyelvek egyikén 
elég bő és a megértésre teljesen kielégítő kivonatban közli. 

d) Magyar állampolgárnak nemcsak hazai, de külföldi tárgyú s nemcsak 
magyar, de a megelőző c) pontban megemlített nyelvek bármelyikén kiadott 
munkája igényt tarthat a kitüntetésre. Külföldiek munkái ellenben csak abban 
az esetben részesülnek figyelemben, ha tárgyuk tüzetesen a magyar birodalommal, 
annak valamely részével, vagy anyagáva) foglalkozik. 

e) A SzABó-éremre pályázni nem lehet, de a választmány szívesen fogadja, 
ha mindazon szerzők, kik a soron levő évkörben oly munkát írtak és adtak ki, 
amely a fenti a), b), c), d) pontok feltételeinek megfelel, figyelemébresztés okáért 
munkájok egy-egy példányát a 6. §-ban megszabott ciklusok bezárulta előtt, 
tehát a jutalmat odaítélő közgyűlést megelőző év június hó végéig a Földtani 
Társulat titkári hivatalának beküldik, sőt azt is, ha röviden összefoglalják, amit 
munkájok főérdemének, vagy legjellemzőbb vonásának tartanak. A munka be 
nem küldése azonban nem szolgál okul arra, hogy a választmány tekintetbe ne 
vegye s érdem szerint ne méltányolja azt. 

8. §. A SzaBó-éremmel kitüntethető munkák kijelölése, megbírálása és kitün- 
tetésre való ajánlása körül a következő eljárás követendő : 

a) A soron levő évkör utolsó évének tavaszán, de legkésőbb május közepéig 
a választmány héttagú bizottságot kér fel, melynek egyik tagja a Társulat alelnöke, 
vagy az egyik választmányi tagja mint elnök tfőképen az ügyeket intévi s a tárgya- 
lásokat vezeti, anélkül, hogy más funkcióban közreműködnék. Jegyzőt vagy elő- 
adót a bizottság a maga kebeléből választ. 

b) E bizottság feladata, hogy a soron levő évkörben (6. §.) megjelent ásvány- 
földtani munkákat (7. §. a), b), c), d) pont) összejegyezze és pedig összejegyzi 
mindazon műveket, amelyek az évkörbeli utolsó év június hó végéig megjelentek. 
Erre nézve megjegyzendő még, hogy minden munka azon évben megjelentnek 
veendő, amely a címlapjára van nyomtatva. Ha valamely munkán kétféle évszám 
volna található (például előszavában vagy címlapjain), mindig a későbbi évszám 
tekintendő elhatározónak. Amely munkára a megjelenés éve nincs rányomtatva, 
vagy az minden kétséget kizáróan meg nem álla pítható, az a kitüntethető munkák 
sorából kiesik. 

c) A bizottság tekintetbe veszi, hogy a SzaBó-éremmel nemcsak a külön 
kiadásban megjelent szakmunkák tüntethetők ki, hanem azok is , amelyek valamely 
gyűjteményes kiadásban, tudományos folyóiratban láttak napvilágot. Mindazon 
esetekben pedig, midőn a bizottságban kétség merül fel arra nézve, hogy valamely 
munka felveendő-s a megbírálandók jegyzékébe, esetről-esetre a választmány 
határoz. 

d) Miután a bizottság a feltételeknek megfelelő munkákat összeírta és 
megbírálta, jelentésében határozottan kijelöli, hogy mely munkát miért tart a 
SzaBó-éremmel való kitüntetésre méltónak. Véleményes jelentését a bizottság a 


TÁRSULATI ÜGYEK. 109 


jamuárius han rendes választmányi ülésen terjeszti a választmány elé, mely a 
SzaBó-érmet odaítéli. 

e) A bizottság szavazattöbbséggel határoz s a szavazatok egyenlősége esetén 
az elnök szavazata dönt. 

f) Bizottsági tagok munkái kitüntetésre igényt nem tarthatnak. 

g) A választmány a bizottság jelentését a saját döntő véleményével meg- 
toldva a közgyűlés elé terjeszti, amely az előterjesztést tudomásul véve, az érmet 
kiadja . 

h) A bizottság véleményes jelentése a választmány döntő véleményével 
együtt a közgyűlés jegyzőkönyvében, vagy azzal együtt a Társulat folyóiratának 
legközelebbi füzetében egész terjedelmében kinyomatandó. 

1) Abban az esetben, ha a választmány a bizottság véleményéhez és jelen- 
téseihez hozzá nem járulna, új bizottságot kér föl, amelynek véleménye ala pján 
a választmány végérvényesen dönt. 

7) Ha a soron levő évkörben nem találtatnék oly munka, mely a 7. §. a), 
b), c), d) pomtjaiban körülírt feltételeknek megfelel, a SzaBó-érem ki nem adható. 


IV. rész. Kutatások elősegítése. 


9. §. A SzaABó-emlékalap kamatait a Földtani Társulat ásvány-földtani 
kutatások elősegítésére fordítja . 

10. §. A közgyűlés a választmány előterjesztésére a körülményekhez képest 
esetről-esetre : egy-két, de legfölebb három évenkint, nyilt pályázatot hirdet 
vagy megbízást ad. 

Nyilt pályázat esetén : 

a) A pályázók részletes tervet nyujtanak be, melyből tisztán kivehető 
legyen a munka minősége ; tudassák a kutatásokra fordítandó idő nagyságát és 
elkészítendő munkájok időpontját, amikorra a kéziratot beszolgáltatják. 

b) A pályázók magukat megnevezik s kijelentik, vajjon az egész kitűzött 
összegre vagy annak csak egy részére tartanak-e számot. 

c) A Társulat megkívánja, hogy a gyűjtésekkel és azoknak feldolgozásával 
megbízott összes gyűjteményét, mint a munka hitelességét igazoló eredeti példányo- 
kat (ásványokat, kőzeteket, kövületeket), kész munkájával együtt beszolgáltassa, 
amely esetben az anyaggal a Társulat rendelkezik s hiteles helyen leendő meg- 
őrzéséről gondoskodik. Ettől eltérő előleges megállapodás esetén azonban meg- 
engedhető, hogy az illető az imént körülírt anyagot valamely hazai közintézet- 
ben (nyilvános gyűjteményben) oly módon elhelyezze, hogy ahhoz mind a bírálók, 
mind pedig a tárgy iránt érdeklődő szakemberek könnyen hozzáférhessenek. 
A gyűjtött anyagra nézve az itt elmondottak a megbizottakra is kötelezők. 

d) A kitűzött díjat rendesen csak a megbízás bevégzése s a munka sajtó 
alá berendezett kéziratának benyujtása és kiadásra elfogadása után adja ki a 
Társulat. De ha a kutatás utazásokkal vagy egyéb pénzbeli kiadással jár, a választ- 
mány a bizottság okadatolt előterjesztésére a megbízás összegének egy részét, 
de legfölebb kétharmadát (?/2) előre is kiutalványozhatja . 

e) Az elfogadott munka a Földtani Társulat tulajdona s kiadásának joga 
elsősorban a Társulatot illeti. De ha a Társulat e jogát egy év alatt nem érvénye- 


110 TÁRSULATI ÜGYEK, 


síti, vagy az elfogadás alkalmával már előre kijelenti, hogy érvényesíteni nem 
szándékozik, a kiadás joga visszaszáll a szerzőre azzal a kötelezettséggel, hogy 
ha munkája bárhol is megjelenik, köteles a címlapjára kinyomatni, hogy ezt a 
Magyarhoni Földtani Társulat megbízása következtében a SzABó-emlék-alapít- 
ványból segélyezve végezte, továbbá tartozik belőle három példányt a Társulat 
könyvtára részére beszolgáltatni. 

f) A tervezetek a februáriusi közgyűlés után két hónapra, de legfölebb 
az azon évi április hó 30-ájg a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalába 
küldendők be. 

A választmány a beérkezett tervezetek megbírálására, a szükséghez képest 
három- vagy öttagú bizottságot kér fel, mely véleményes jelentését május hó 
utolsó, legkésőbb június első szerdájáig a választmány elé terjeszti. 

9) A választmány a bizottság jelentését napirendre tűzi, annak érdemleges 
tárgyalása után a megbízások ügyében dönt s a megbízólevejek kiadását elrendeli. 
Eljárásáról a választmány a legközelebbi közgyűlésen jelentést tesz. 

h) A megbízóleveleket két-két példányban állítják ki s az elnök, az első 
titkár és a megbízott írják alá. Az egyik példányt a megbízottnak adják ki, a mási- . 
kat pedig a Társulat levéltárába. helyezik el. 

Megbízás esetén : 

1) A választmány a Társulat tagjait esetleg oly megbízásban is részesítheti, 
amelynek tárgyát és módozatát a választmány szabja meg. Ilyen megbízatások 
esetében a választmány a megszavazott pénzösszeget előre kifizeti a megbízott- 
nak. A megbízott köteles két éven belül megbízásának eredményéről a Társulat 
egyik szakülésén egy előadásban beszámolni. 


V. rész. Átmeneti intézkedések. 


11. §. A SzABó-emlék-alapítvány kamatait mindenekelőtt az emlék-érem 
első költségeinek fedezésére kell fordítani. 

12. §. Ha a jelen ügyrend megváltoztatása valamely okból szükséges, a 
választmány megokolt előterjesztése alapján, a legközelebbi közgyűlés napirend- 
jére tűzendő ki a tárgyalás. Rögtönösen felmerült indítványra a közgyűlés ezen 
ügyrendet meg nem változtathatja, hanem az indítványt átteszi a választmány- 
hoz és annak előterjesztésével a következő évi közgyűlés napirendjére tűzi ki az 
indítvány elintézését. ő 

13. §. A Magyarhoni Földtani Társulat feloszlása esetében (alapszabályok 
92—33. §-a) a SzaBó-alapítvány tőke-összege a magy. tud. Akadémiára száll, 
amely felkérendő, hogy azt továbbra is mint SzaABó-emlék-alapítványt kezelje és 
a jelen ügyrend szellemében tovább intézkedjék. 


MÓDOSÍTÁSOK. 


(A Földtani Közlöny 1910. évi XL. kötetének 65—66. oldalain.) 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1910 február 10-iki közgyűlésén LŐRENTHEY 
IMRE dr. elsőtitkár előterjeszti ta SzaBó-emlékalap ügyrendjének azt a változta- 
tását, amelyet a folyó hó R-án tartott választmányi ülés ajánlott. Hosszas vita 


TÁRSULATI ÜGYEK. 111 


indul meg erről a kérdésről, s végül a közgyűlés úgy határoz, hogy az Ügyrend 
4. pontja akkép módosítandó, hogy az ne a kitüntetendő szerzőről vagy szerzők- 
ről, hanem a kitüntetendő munkáról vagy munkákról szóljon 9 

Eszerint az 1910 febr. 10-i ki közgyűlés a következő 
módosítást fogadta el: 

4. §. Az emlékérem olyan munkák kitüntetésére szolgál, amelyek az ásvány- 
földtani szakcsoport valamely ágában kiemelkedő értékűek. 

8. §. k) Ha a kitüntetésre érdemesnek ítélt munkát a címlap kifejezése 
szerint több szerző írta, akkor az érem mindegyik szerzőnek külön-külön is ki- 
adandó. 


Szakcsoportok kibővítése. 


Az 1918 február 6-án tartott 68-ik rendes közgyűlés elhatározta, hogy 
az Ügyrend 7 §-ának b) pontjához pótlólag az ásvány-földtani szakcsoportba 
az agrogeolójia is bevétessék (F. K. 1918. évi 48. köt. 70. old.). 


FONTOSABB HATÁROZATOK, 


4) Az 1900 január 83-án tartott választmányi ülés a következő határoza- 
tokat hozta (Földtani Közlöny 1900. évi XXX. kötetének 60. és 65. oldalain) : 

I. KocH ANTAL dr.. a SzABó-emlékérmet odaítélő bizottság elnöke, a választ- 
mány kívánságára előterjeszti a bizottság határozatát, felkérvén PETHŐ GYULÁt 
a jelentés előterjesztésére. Permő Gyutna dr. előterjeszti a bizottság javaslatait 
a jövőben való eljárások iránt : : 

1. Mivel a Földtani Közlöny évenként tartalmazza a hazai teljes szak- 
irodalom jegyzékét, a választmány a bizottság kiküldésekor már előre kihagyhatja 
az érdekelt tagokat a bizottságból. Ez okvetetlen szükséges, mert mindenki meg- 
várhatja, hogy a dolgozatát megbírálják. 

2. A szabályzatot kellő számban ki kell nyomatni és a bizottság tagjai közt 
szétosztani. 

3. A szabályzat lényeges módosítása nem szükséges ) 

II. Ennyi jeles munkával szemben, amelyek közül a szakreferensek — 
kiki a saját szakmájából merített argumentumok alapján — öt dolgozatot jelen- 
tettek ki méltónak a SzaBó JózsEr-emlékéremmel leendő kitüntetésre, a bizottság 
valósággal a bőség zavarába jutott. És talán igen is nebézzé válik reá nézve ez 
alkalommal a kijelölés, ha már legelső tanácskozása alkalmával, amidőn ta köve- 
tendő módokat és szempontokat körülírtad, irányadó tételül ki nem mondja, 
hogy ha a tanácskozások folyamán netalán — akár ugyanegy szakmakörből, 
akár különböző szempontokból — két vagy több kitüntetésre méltó munka kerülne 
egymás mellé, ne csupán az évkörbeli termelés tekintessék döntőnek, hanem az 
illető tudósoknak megelőző összes munkálkodása is tekintetbe vétessék s az évkör- 
beli termelés a megelőzők kiegészítésének nyilváníttasséks 

A választmány a Bizottság javaslatát egyhangúlag elfogadja s a SZABÓ 
JózsErF-emlékérmet BöcgkH Jánosnak ítéli oda. 


T12 TÁRSULATI ÜGYEK. 


B) Az 1909 januárius 5-én tartott választmányi ülés határozata, a bizottság 
föltett kérdésére (Földtani Közlöny 1909. évi XXXIX. kötetének 62., illetőleg 
71. oldalain) : 

Elnök felhívására a bizottság beható eszmecsere és alapos megfontolás 
után T Pernő GyuLa munkáját tartja az elmúlt hat év legkiemelkedőbb és abszolut 
becsű munkájának és meghalt szerzőjének a kitüntetését ajánlja a Magyarhoni 
Földtani Társulat tekintetes választmányának. Minthogy azonban ala pszabályaink 
elhúnyt szerzők munkáinak a kitüntetéséről nem intézkednek, azért a tekintetes 
választmány döntsön a kérdésben. Ha a tekintetes választmány olykép döntene, 
hogy elhúnyt szerző munkájára a SzaBó-érem ki nem adható, úgy a bizottság 
Nopcsa FERExCc bárót, mint két helyről is ajánlott szerzőt tartja a SzABó-éremmel 
való kitüntetésre legérdemesebbneko 

Választmányi határozat : kVégül a választmány (1909 jan. 5.) egyhangúlag 
tudomásul vette és elfogadta a SzaBó-emlékérem odaítélése ügyében kiküldött 
bíráló bizottság véleményes jelentését, s ennek alapján ajánlani fogja a közgyűlés- 
nek, hogy a SzaABó-emlékéremmel néhai PErHő GyuLrA dr. munkáját tüntesse ki, 
az érmet pedig az elhúnyt tudós fiának adja kio 

C) Abbói az alkalomból, amikor a Szorraan Tamás elnökletével kiküldött 
bizottság végleges határozatot nem hozott, hanem csak hármas jelölést végzett, 
az 1912 január 38-án, SCHAFARZIK FERENC elnöklése alatt tartott választmányi 
ülés a következőkép batározott (Földtani Közlöny XLII. kötet, 1912, 8314. old.) : 

cMinthogy a SzABó-érem odaítélésére kiküldött bizottság formálisan három 
munkát ajánlott a kitüntetésre, elnök helyesebbnek látja azt, hogy a választmány 
tagjai szavazással döntsenek a kitüntetendő munkáról. Ezért felkéri a választmány 
tagjait, hogy akik az elsősorban ajánlott munkát tartják a kitüntetésre méltónak, 
nyujtsák fel a jobbkezüket. A feltett kérdésre valamennyi választmányi tag fel- 
emeli a jobbkezét. Elnök erre határozatilag kimondja, hogy a választmány nevé- 
ben bejelenti az 1912. évi februáriusi közgyűlésnek, hogy az ötödik ciklusban 
a Társulat a SzABÓ-érmet PÁárry MóR: Az Erdélyi Érechegységről 
szóló munkájának ítéli oda. 

D) Az 1918 február 6-án tartott 68-ik rendes közgyűlés elhatározta, 
hogy az Ügyrend 7. §-ának b) pontjához pótlólag az ásványföldtani szak- 
csoportba az agrogeológia is bevétessék, 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSBF-EMLÉK- 
ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. 
VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN 
GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZBEICHNETEN ARBEITEN. 


I. 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai 
viszonyainak ismeretéhez, különös tekintets 
telazottani petróleumtartalmúlerakodásokra. 

A háromszékmegyei Sósmező és környékének 
geológiai viszonyai, különös tekintettel az 


II. 1903. 


III. 1906. 


GYESSEGÜGE 


Ve 1912. 


V.ke1915, 


TÁRSULATI ÜGYEK. 1138 


ottani petróleumtartalmú lerakodásokra. Mind- 
kettőt írta BöckH JÁwxos; megjelentek a m. kir. Földtani Intézet 
Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten, 1894- és 1895-ben. 


(Az érmet a szerzőnek kiadta az 1900 febr. 7-iki közgyűlés ; a Földtani 
Közlöny XXX. kötetének 56., 60—66. oldalain.) 


Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung 
úgdő StTratigrapnisener Dei 6 Tee Tektonk dies 
Tátragebirges. Írta UHLIG VIKTOR dr.; megjelent a Denk- 
schriften der mathematisch-naturwissenschaftlichen Klasse der kaiser- 
lichen Akademie der Wissenschaften in Wien LXIV. és LXVIII. kö- 
teteiben Bécsben, 1897 és 1900-ban. 


(Az érmet a szerzőnek kiadta az 1903 febr. 6-iki közgyűlés; a Földtani 
Közlöny XXXIII. kötetének 83. és 90—95. oldalain.) 


I. A szovátai meleg és forró konyhasós ta vak- 
ról, mint természetes hőaccumulatorokról. II. Meleg sóstavak és 
hőaccumulatorok előállításáról, Írta IKALECSINSZKEY SÁNDOR; meg- 
jelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten, 1901-ben. 


(Az érmet a szerzőnek kiadta az 1906 febr. 7-iki közgyűlés; a Földtani 
Közlöny XXXVI-ik kötetének 70. és 74— 78. oldalain.) 


Die Kreide- (Hypersenon-) Fauna des Peterwa r- 
deiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta Pnrmő 
GyuLa dr.; megjelent a Palaeontographica LII. kötetében, 1906-ban. 


(Az érmet az elhúnyt szerző fiának : PETHŐ EMrnnek kiadta az 1909 febr. 3. 

közgyűlés; a Földtani Közlöny XXXIX. kötetének 49. és 64— 71. oldalain.) 

Az utóbbi munka később magyarul is megjelent a következő címen : 

A - Péterváradi Hegység (Fruska-Gora) krétaidő- 
szaki (hiperszenon) faunája. A kir. Magyar Természettudományi 
Társulat megbízásából írta : néhai PETHŐ GyUuLA dr. m. kir. főgeológus. Az 
1909. évben a Magyarhoni Földtani Társulat részéről a SzABÓ-éremmel ki- 
tüntetett mű. 24 kőnyomatú táblával és több szövegközti ábrával. Kiadja 
a kir. magy. Természettudományi Társulat, Budapest, 1910. 


Az Erdélyrészi Érehegység bányáinak földtani 
viszonyai és éretelérei. Írta dr. PÁLry Mór. Megjelent 
a m. k. Földtani Intézet Évkönyvének XVIII. kötetében, 1911-ben. 


(Az érmet a szerzőnek kiadta az 1912 febr. 7-iki közgyűlés ; a Földtani 
Közlöny 1912. évi XLII. kötetének 278, 317—324. oldalain.) 


A Balaton környékének geológiai képződményei 
és ezeknek vidékek szerinti telepedése. Írta 


Földtani Közlöny. XLVIIT. köt. 1918. 8 


114 TÁRSULATI ÜGYEK. 


róozi Lóczy LaAJos. Megjelent A Balaton Tudományos Tanulmányo- 
zásának Eredményei c. vállalatos munka 1. kötetének I. részében, 1913. 

1—617 oldal, 308 ábrával és I—XV táblával. 

(Az érmet a szerzőnek az 1915 február 3-án tartott közgyűlés adta ki: 
a Földtani Közlöny 1915. évi XLV, kötetének 55—56. és 125—126. oldalain.) 

VII. 1918. A tokajhegyaljai nyirok talajról; , Írta: dr, BAtuz- 

NEGGER RÓBERT. Megjelent a Földtani Közlöny 1917. évi 47. kö- 
tetének 20—24, oldalain. 

(Az érmet a szerzőnek az 1918 február 6-án tartott 68-ik rendes köz- 
gyűlés adta ki; Földtani Közlöny 48. köt. 70. old.) 


A Szabó-emlékérem jövőbeli kiadásának 


időpontja : megbirálandó : 
VELI. 1921 februáriusi közgyűlés .., . . . . . . az 1915 jan, 1—1920 jún. 30-ika 
IX. 1924 4 VVK ÉS ApÉt tk 1918 c 1—19283 c CG 
DESZKA VE GE VT ÁSz ESB ÉSE tk 1921 c 1—I926 a ( 


között megjelent irodalom, és így tovább. 
Kelt Budapesten, 1918 március 1-én. 
Papp KÁROLY dr. IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr 


egyetemi tauár. m. kir. udvari tanácsos, 
titkár. elnök. 


SUPPLEMENT 


JANUAR—JUNI 1916. HEFTE 1-6. 


A) ABHANDLUNGEN. 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE WESTSERBIENS, 


Von Dr. LupwIiG v. LóczY jun. 


— Mit Tatel TI — 


I. Einleitung. 


Im Laufe des Jahres 1917 hatte ich zweimal Gelegenheit behufs Durch- 
führung geologiseher Forschungen nach Westserbien zu reisen. Das erstemal 
nahm ich an einer Mission des kön. ung. Finanzministeriums an der von der 
Ungarischen Akademie der Wissenschaften veranstalteten Balkanexpedi- 
tion in der Zeit vom 22. Juni bis 24. Juli teil. Auf meiner ersten Reise habe 
ich hauptsáchlieh das westserbische neogene Flach- und Hügelland lángs der 
Save und die dasselbe umgebenden Grenzgebirge begangen. Von Belgrad 
ausgehend, reiste ich nach Obrenovac und von hier im Kolubaratale auf- 
würts nach Lazarevac, wobei ich Gelegenheit fand, die pontiscehen Congerien- 
ablagerungen der Gegenden der Posavina und Tamnava zu, studieren. 
Auf meiner Exkursion in die Umgebung von Lazarevac lernte ich das, 
das einstmalige pontisehe Meeresufer bildende kristallinisehe Schiefer- 
gebirge kennen. Nachdem ich lángs der jetzt im Bau stehenden und 
. gute Aufsehlüsse bietenden Laikovac—Őaőaker Bahn die Kreidebildun- 
gen des Ljigtales studiert hatte, reiste über Gorni Milanovac und Őaőak 
nach UzZice, wo ich mich meinem Vater, Dr. LupwidGg v. Lóczy, Direk- 
tor der kön. ung. Geologisehen Reichsanstalt, und dem kön, ung. Chef- 
geologen EMERICH Timkó anschloB und mit ihnen gemeinschaftlich an der 
Herstellung der geologisehen Übersichtskarte teilnahm. In UzZice trennte 
ich mich von meinen Reisegefáhrten und ging nach Bosnisch-Tuzla behufs 
Studiums der dortigen mediterranen Salzstöcke und Schlierbildungen, 
sowie des ölführenden Eozüns des Majevicagebirges. Die Gegenden von 

gk 


116 I Dt LUDWIG v. LÓCZY JUN. 


Loznica —Krupanje etwas ausfübrlicher begehend, reiste ich über Sabac 
nach Vladimirci und nachdem ich das Neogen, das Mesozoikum und Palüo- 
zoikum studiert hatte, begab ich mich von dort über Crniljevo nach Valjevó. 
Nach eimigen Exkursionen in die Umgebung von Valjevo kehrte ich über 
Belgrad am 25. Juli 1917 nach Hause zurück. 

Das zweitemal bereiste ich Serbien im Auftrage der kön. ung. Geo- 
logisehen Reichsanstalt im Herbst 1917 mit meinem Vater. 

Auch an dieser ötelle erstatte ich dem Herrn Grafen Dr. PAUL TELEKI, 
dem Chef der von der Ungarischen Akademie der Wissenschaften organi- 
sierten Balkanexpedition, sowie dem Herrn Ministerialrat Dr. Hugo v. 
PöcxkH, Leiter des kön. ung. Schürfungsamtes, meinen Dank für ihr mich 
ehrendes Vertraven, mich hinsichtliceh meiner Belehrung mit so reichen 
Forschungsarbeiten beehrt zu haben. Dankbar gedenke ich auch jener 
groBen Unterstützung, welche die in Serbien tötigen ungarischen Geo- 
logen in ihrer schwierigen Arbeit bei den kompetenten Oberbehörden, 
sowie bei den Kreis- und Bezirkskommanden gefunden haben. 

Über die in Westserbien gesammelten Erfahrungen werden die nach 
dem Beschlusse der Direktion der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt 
in der Mission der Anstalt wirkenden Geologen in einem zusammenhüngen- 
den gröBeren Werke berichten. Deshalb will ich bei diesem Anlasse nur 
über die geologisehen Ergebnisse meiner im Auftrage des Herrn kön. ung. 
Fimanzministers unternommenen ersten Reise referleren. 


II. Orographie von Westserbien. 


Der nord westliche Teil von Westserbien stellt zam groBen Teil ein 
ebenes Gebiet dar, das sich nach Süden allmáhlieh zu einem sanft ansteigen- 
den Hügelland erhebt. Die sanft ansteigenden Hügellandschafíten der 
Maéva löngs der Save, sowie jene der Pocerina in der Gegend von Sabac 
und der Posavina lánes der Kolubara im Osten, bilden eigentlieh die un- 
mittelbaren Fortsetzungen des slavonischen Neogengebietes, von welchem 
sie blob der SavefluB seheidet. Das ganze zusammenhöngende Gebiet war 
einst vom pontischen Meer bedeekt. Gegen Süden erhebt sich die (tegend 
sanít ansteigend bis an den FuB der die einstigen Uferráönder des pontisehen 
Meeres bildenden öülteren Gebirgsgegenden, das ungeführ 200—260 m hohe 
Maévaer und Poőerinaer Hügelland wird im Süden von der paláozoischen 
Cer planina und die Poéerina und Posavina von der nördlieh von Valjevo 
sich erhebenden Vlacié planina, im Südosten und Osten hingegen von dem 
Arandjelovacer Urgebirge, beziehungsweise vom Belgrader (Gebirge be- 
grenzt. 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE WESTSERBIENS. ih ati 


III. Stratigraphie von Westserbien. 


a) Die vom Neogen gebildete Gegend der Posavina 
ünrd Po GC er im a 


Das Hügelland, welches sich südlich von dem zwischen Sabac und 
Obrenovac gelegenen Flachlande der Save bis an das Valjevoer Vlasié- 
gebirge hinzieht, wird zumeist aus pontischem Sand und Ton, ferner aus 
diluvialem Schotter und LöB gebildet. Ín dem vom zurüektretenden ponti- 
sehen Meer oder auf der vom Winde abradierten Hochebene findet man 
in den im Diluvium eingesechnittenen breiten Löngentüálern nur an wenigen 
Stellen den unter dem LöB hervortretenden pontischen Untergrund. Ín der 
Gegend von Vladimirci und Beloticist dieses pfeilgerade Horizont zeigende 
Hügelland am typischesten. Je weiter man gegen Süden sehreitet, umso 
weniger findet man etwas vom LöB, was bezeugt, daB der LöB vom Norden, 
von der Ungarischen Kbene hierher gelangt ist. In der Náhe des Becken- 
randes, in der (tegend von Pejinovié wird die LöBdecke fortwáhrend dünner 
und die Oberflüche wird zumeist von verwittertem pontischen Ton und 
Vlugsand überzogen. Lüngs der Sabac —Os$ecinaer LandstraBe, in der (egend 
der Wasserscheide, wird die Oberfláche in einer Meereshöhe von zirka 
250 m von einer sehr máchtigen Tonerde, bohnerzführendem Ton, bedeckt. 
Die Grenzen des neogenen Hügellandes schreiten dem Tamnavatale entlang 
von der Gegend von Ub bis Crniljevo fort. 

Im Verlaufe meiner Forschungen hatte ich an mehreren Orten Gele- 
genheit die pontischen Schichten im guten Aufschlüssen zu studieren. Von 
VIladimirci nach Crniljevo fahrend, habe ich in einem Aufschlusse bei Peji- 
novié, lángs der Sabacer StraBe pontische Congerta- und Cardiumfragmente 
gesammelt. Ebendaselbst kommt eine reiche Ostracodenfauna vor, die der 
Herr Mittelsehulprofessor Dr. BÉLA ZALÁNYI bearbeitete. 

Zwischen Obrenovac und Ostruznica an der Save sind die horizontal 
gelagerten pontischen Bildungen in groBer Müchtigkeit auf dem Duboko- 
berge aufgeschlossen. Aus den wechsellagernden Sand- und Tonschichten 
habe ich eine geringe Anzahl von Congerien gesammelt. Die infolge der 
Unterwaschungen der Save entstandenen Einstürze erinnern an die Ein- 
senkungen an den hohen Ufern von Balatonkenese. Östlich von Obrenovac, 
in den Unterwaschbungen des Kolubaraflusses, am sogenannten Bagjevica- 
ufer, können die pontischen Schichten ebenfalls in guten Aufsehlüssen 
studiert werden. Die Horizontierung des pontischen Sandes und der mit 
diesem wechsellagernden Tone wird durch die infolge der Unterwaschung 
durch die Kolubara entstandenen Einstürze erschwert. Das Bagjevicaufer 
ist sehr petrefaktenreich. Auch im Bette der Kolubara können vom Ufeér 
ausgespülte, gut erhaltene Petrefakten in stattlicher Anzahl gefunden 


118 D: LUDWIG V., LÓCZY. JUN. 


werden. Aus dem gelblichen tonigen Sand im Hangenden habe ich folgende, 
vom Herrn kön: uny. Sektionsgeológen Dr. ZOLTÁN SGHRÉTER bestimmte 
Arten gesammelt : 

Congeria croatica BRús. ; Congeria sp. ; Dreissensia sp. ; Limnocardium 
(Rudmamaj) cf. histtophora BRus.; Iimnocardium sp.; Eimmocardium cf.. 
hogenhafem BRus.; Pyrgula cf. hungarica Löw. 

Aus dem im Liegenden befindlichen grauen Ton hat SCHRÉTER folgende 
Arten bestimmt : 

TLimmocardium sp.; Congerta croatica BRus.; Congeria Zagrabtensis 
Beus. Von ebendort hat BÉLA ZALÁNYI Sekundár-Schulprofesser eine zum 
überwiegenden Teil aus neuen Arten bestehende artenreiche Ostracoden- 
fauna bestimmt, die in vielem mit der im Pejinoviéer Aufschlusse vor- 
kommenden Ostracodenfauna übereinstimmt. 

Naeh : (da es-en ! Be stammungen za mntenkemnt seb 
hier der  Rhomboidea-Horizont der pannonisehkh 
pontisecbhen; Htage slavonaseher Type veptas em 
tiert. Nach der Ostracodenfauna schlieBend haben sich die dortigen 
pontischen Sedimente im ausgesübBten Meere abgelagert. 

Interessant ist auch ZALÁNYTS Mitteilung, daB die. Ostracodenfauna 
stark exotische Züge aufweist, sofern in derselben auch solche Gattungen. 
figurieren, die bisher nur aus Afrika nachgewiesen wurden. 

In dem Hisenbahneinsechnitte zwischen Mali Borak und Skobulj, 
lángs der Kolubara, ist ein sanft nach 3P- 6" einfallender pontischer Sand 
und Ton gelagert, über welchen sich roter, karneolhaltiger pleistozáner 
öchotter abgelagert hat. Zwischen Mali Borak und Skobulj, unmittelbar 
neben der Bahnlinie, befindet sich eine Lignitgrube, die gegenwürtig ganz 
unter Wasser steht, so daB ich die Máchtigkeit der Kohle nicht konstatieren 
konnte. Nach der Angabe der Dorfbewobner soll man hier Kohlenlager 
von einer (tesamtmüchtigkeit von 10—12 m vor dem Kriege abgebaut haben. 
Die Heizkrait der Kohle betrágt der Analyse der kön. ungarisehen Geolo- 
gischen Reichsanstalt zufolge 8716 Kalorien, ihr Aschengehalt 23"199/, 
das lILagnitvorkommen erstreckt sich indessen wahrscheinlieh auch nach 
Osten hin gegen Vki Ürljeni und Vreoci, wie sich nach den vorgefundenen 
Spuren schlieBen löásst. Auch die Gegend von Ub und die bisher unerforsch- 
ten, in das paláozoiscehe Grenzgebirge auslaufenden pontisehen Buchten 
düríten noch Lignitlager in sich sehlieBen. Im Süden dient die, die Ort- 
schaften Burovo, Lazarevac, Petka, Íupanjac, Prnjavor lángs der Kolubara 
verbindende Linie als Ufer des pontischen Beckens. Der Bruchlinie 
des Ljigtales entlang ist.jedoch das pontisthe 
Meer eng und schmal auch in die Gegend von Mio- 
nica und Bogovagja eingedrungen und hat dort 
ein gesehlossenes Becken ausgefüllt. In einem Hin- 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGIB WESTSERBIENS. 119 


sehnitte dervón — unseren Iruppen erbauten Holztransportbahn oberhalb 
des Bogovagjaer Klosters, zirka 172 km von Prnjavor entfernt, hatte ich 
Gelegenheit die pontisehen Schichten zu beobachten. Hier ist über kristalli- 
nisehen Sehiefern in horizontaler Lagerung ein von der Zusammenspülung 
herrührender blauer pontischer Ton, unter diesem rötlicher limonitiseher 
Sand, der ein zirka 15 em műüchtices Hámatit- und Limonitlager einschlie8t , 
und darunter ockergelber Congeriensand aufgeschlossen. Zwischen Mionica, 
und Slovac kommen die pontischen Congerienschichten mit den kiesigen 
Mergeln des Valjevoer miozánen SüBwasserbéckens in Berühring. Wáhrend 
die Lagerung an den Ufern der Poderina und Posavina zumeist eine hori- 
zontale ist, ist dieselbe im Inneren des Beckens, wie das Binfallen der pon- 
tisehen Sehichten unter einem Winkel von 107 bei Pejinovió und bei Mali 
Borak mit 6" bezeugt, eine runzelige, welcher Umstand vom Gesichtspunkte 
der Erdöl- und Erdgasforschung beachtenswert IGA a ; 

Westlich, tángs dés Drinaer Bwrüches D.S intd te 
Gegend von Loznica ist das. pontisehe Meer ein 
sedrungen. Im Norden hingegen stand es in den 
mtálerú zwischen dem élavónisechen Gebirgeund der 
Piuska Gora im Zusámmenhang mit dem Meere 
jenseits dér Donáu. Nach Süden dagegen konnte 
sich das pontisehe Mecr durch dás palüáozoisehe 
Gébirse nióbh6 Baltn brechen. 

Die von neogenen Sedimenten bedeckten Becken von Kofjerici, 
Kremna, Bioska und Bjelo Brdo weisen auf geschlossene Binnenscen hin. 


b) Die Grenzgebirge des serbisehen neogenen 
Savebeckens. 


Nach der Beschreibung der geologisehen Verhöltnisse des Neogen- 
gebietes übergehe ich nunmehbr zur Besprechung der dasselbe begrenzenden 
ölteren Gebirge. Im nordwestlichen Winkel von Serbien ragt die über der 
Maéva-Ebene 706 m hoch sich erhebende Cer planina inselförmig aus dem 
Flachlande empor. Das Cergebirge wird durch das vom LjesnicaflubB tief 
eingescbhnittene Tal von dem niedrigeren, einen Gipfel von 8375 meerreichen- 
den Iverakgebirge begrenzt, welches wieder das Jadartal von dem 700 m 
hohen Gudőevogebirge scheidet. Im Osten vereinigen sich die drei Gebirge 
in dem sogenannten Vlafiégebirge, welches die südliche Grenze des neogenen 
Flachlandes bildet. Südöstlieh wird das Vlasiégebirge durch die oberhalb 
Tazarevac —Arandjelovac sich erhebenden Öumadiaer Berglandschaften, 
das heiBt durch das auf 700 m Höhe sich erhebende Arandjelovacer Gebirge 
in der Gestaltung des Uferrandes abgelöst. Im Süden dient zwischen 


120 D: LUDWIG v. LÓCZY JUN. 

, 
Arandjelovac und Belgrad das Belgrader Gebirge, dessen Kosmajeipfel. 
600 m erreicht, als Grenze. 


c) Kristallinische Schiefer und Granitoidgesteine. 


Die in den Grenzgebirgen der westserbisehen Neogendepression autf- 
tretenden ültesten Gesteine können zu den kristallinisehen Gesteinen im 
Archaikum eingereiht werden. Biotitische und graphitische Gneise, Phyllite, 
Ouarzite und Marmor bilden den gröBern Teil des Arandjelovacer Gebirges . 

Zwischen Lazarevac und fÍupanjac lagern die Ouarzite und Phyllite 
im Hangenden, wáhrend bei Lazarevac knotiger Glimmerschiefer das 
laegende bildet. Auch der mit dem Carraramarmor konkurrierende weibBe 
Vencacer Marmor gehört zu den Urgesteinen. Der Aufbruch des Arandje- 
lovacer Urgebirges dürfte nach meiner Ansicht auf die Emporhebung der 
Granitoidgesteine zurückzuführen sein. Auf meiner Reise hatte ich nun 
Gelegenheit aus dem Barosevacer Granitporphyr Belegstücke zu sammeln. 
bin anderer derartiger Magmaaufbruch" kann auch im Guéevogebirge ober- 
halb Hadalj beobachtet werden, wo man auch den auBerordentlich un- 
versehrten und frischen Biotit-Amphibolgranit in primitiver Weise abbaut. 
Ebendaselbst. treten auf dem Boranjebergrücken grünlichweiBe Marmor- 
arten und kristallinisehe Schiefer auf. Zujovié macht auBerdem Erwáhnuneg 
von (Granitoidgesteinen und kristallinischen Schiefern aus dem Cergebirge : 
leider hatte ich jedoch im Verlaufe der Expedition keine Gelegenheit, 
dieses Gebirge aufzusuchen. Die Frage, in welehe Periode die erwühnten 
Magmaaufbrüche zu versetzen sind, werden wohl nur die weiteren Forschun- 
gen zu entscheiden berufen sein, nach meiner Ansicht sind dieselben den 
serpentinausbrüchen bedeutend vorangegangen und glauben wir nicht 
ins Extrem zu fallen, wenn wir sie für antepaláozoisch annehmen. 


dj Paláozoikum. 


Der Cer-, Iverak-, Guőevo- und Vlasiégebirge wird von paláozoiscehen 
Bildungen derselben Facies aufgebaut. Alle drei Berglönder werden haupt- 
saáchlich von mehr oder minder transformierten und umkristallisierten, 
gepressten Sandsteinen und Tonschiefern gestaltet. Der hier vorkommende 
sehieferkomplex reprásentiert eine geroBe Müchtigkeit. In derselben VTlisch- 
entwicklung tritt der gröbBten Wahrscheinlichkeit nach das ganze Pa- 
láozoikum und aubBerdem auch die Werfener BEtage der Trias auf. Diese 
Schiefer haben schon A. BovÉé! und VIGUESNEL 2 und spüter auch Úv- 


1 A. Bové: Europáische Türkei. Wicn, 1890. 
: A. VIRUESNEL : Journal dfun voyage dans la Turguie d" Europe. Mémoires de la 
1892. Torme Y. Part. I. 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE WESTSERBIENS. $21 


Jovié! und PAvLovIirs gegliedert und bald in die kristalliniscehen Urschiefer, 
bald in die paláozoisehen und in die Kreide- und Hozánschiefer eingeteilt. 
lm Verfolge meiner Forschungen gelangte ich zu der Erfahrung, daB sich 
die auf der Zusovié-sehen Karte getrennten kristallinisehen und palüo- 
zoisehen Schiefer in den meisten Vüllen nicht nur von einander nicht 
unterseheiden, sondern auch nicht von der als Fliseh bezeichneten Kreide 
und dem Kezán. 

Unter den Schiefern ragen an mehreren Orten schwarze bituminöse 
Kalksteine klippenartig hervor. Im Gucéevogebirge um Kru- 
panje, sowie in O$ecina habe ich aus den schwa:r- 
zen bituminösen Kalksteinrücken Favosites-Korallen- 
spuren, dieke Stielglieder von Platycrinus und  Bellero- 
phónen in stattlieher Zahl gesammelt, w odureh de- 
ren permókarbonisches Alter zweitiellios "! $estge- 
steltt í81..Dvege sehwarzenikKalkstéjn eltvttwrete ni an 

.eröbBerer Masse um Krupanje und Zajaéa lángs der 
Táler der Kórenita únd der Stira a uf. Auf dem oberhalb 
des Korenitatales sich erhebenden Biljegberge fand ich elne in groBer Zahl 
Bellerophon- und zumeist aus Platycrinus-Stielgliedern und Fragmenten 
bestehende Trochites- Breccien. In den Dünnsebhliffen des aus dem Korentia- 
tale stammenden sehwarzen Kalksteines habe ich Endothyra- Foraminiferen 
nnd Mizzia velebítana S0HUB. genannte Algen bestimmt. AuBerdem habe 
ich in einem Dünnscehliffe auch an Neoschwagerina erinnernde Foramini- 
feren-Ouerschnitte beobachtet. In OSecina sammelte ich aus einer klippen- 
artig zwischen den Sehiefern hervorragenden schwarzen Kalksteinscholle 
Fragmente von Favosttes und Platycrinus und nicht bestimmbare Brachio- 
poden. Lángs der StraBe zwischen Valjevo und O$ecina habe ich nur Belle- 
rophonen aus diesem Kalkstein gesammelt. Permokarbonischen 
Kalkstein von derselben. F-acies habe ich auch im 
nördíliehen Teile des Cergebirges bei Novoselo, 
am Gaginaberge angetrofífen, von wo derselbe mit 
östlichem ötreichen, in der Séhieferzone in kleine 
öehollén geteilt gegen Petkovica hin fortsetzt. 
Aa har ra út "demi Íverak bergie  ümnidesza "am" Se Ún OO 
westlrehem Zipiet ber. Sor tertttdetr pero am 
bonisehe "Kalkstein auf: Im Viásgiégebirgse  18t 
dieses Gebilde: von palöozoisehen  Behiefern um- 
geben, zúmeist mit einem WNW-—-ESE-lichen Strei. 
chen abgelagert. 


: J. Zusovrá: Geologije Srbije. Srbska kraljevska Akademia . Belgrad 1893. (Mit 
einer geologischen Karte.) "? 


122 D: LUDWIG V. LÓCZY JUN. 


Im Norden treten entlang Urnjiljevo, Druzetic, Vrhovina sowie süd- 
lich davon, zwischen Ofecina und Blizonj ühnliehe sehwarze Kalksteine 
auf. Zvsovié hat die Sechiefer des Vlasiégebirges auf seiner Karte als kre- 
tazisch und eozán bezeichnet. die sehwarzen Kalksteine hingegen als neo- 
kom-kretazisch angsehen. Es ist das Verdienst PAvLOVITS gegenüber 
Ívsoyié auf das höhere Alter der Schiefer und Kalksteine hingewiesen. 
zu haben, aber auch er ging in seiner Hypothese nicht über das triadische 
Alter hinaus. 1: 

In dem Steinbruche oberhalb Valjevo beider Kosjericier LandstraBe 
wird das Liegende der Werfener Schiefer durch dichte sehwarze Kalk- 
steine, gebildet, welche wahrscheinlich auBer dén oberpermischen Ab- 
lagerungen vielleieht auch die SeiBer Schichten in sich schlieBen. 

Auch nördlieh von Valjevo, auf dem Bergrücken des Blizonjski Visovi 
konnte ich das fossilführende Permokarbon nachweisen. Lángs des Rabas- 
tales. bilden die Triaskalke, Triasdolomite und Werfener Sehiefer- eine 
W—0 streiehende Antiklinale welche durch die paleozoisehe Sehieferzone 
lángs der Ortschaften Joseva, Brankovina und Babinaluka von den nach 
Nordosten einfallenden permokarbonischen Kalken aufgebaute Blizonjski 
Visovi getrennt wird. : 

Zwischen dem Rabas- und Ubtale konnte ich die folgenden Schichten- 
serjes behaupten. 


Im Tiegenden 1. Paleozoische Tonsehiefer, wechsellagernd 
mit gepressten Sandsteinen. 
2. Sehwarze dichte Kalksteine. Karbon? 
3. Tuffogene rötlieche dünngesehichtetet Kalk- 
steine mit Gastropoden- und Brachiopodenfauna : 
Naticopsis ef. cadorica DBTACHE. 


] Paláozoikum. 


Chonetcs nov. sp. indet. : Perm. 
Bellerophon sp . 
4. Schwarze. Algenkalke. ; 


5. Dünngeschiehtete Bellerophonkalke. 

6. Werfener Mergelsehiefer uud Sandsteine. Skytische Stufe. 
. Graue Dolomite. Anisische Stufe der 
$. Hornsteinführende helle Kalkc. ; Trias. 


Bin bemerkesaswerte fossíilführenades Permokarbonvorkommen kon- 
statierte ich auch auf dem Bastavsko brdo an der LandstraBe, weche von 
Belacrkva nach Peéka führt. Hier treten in dem Liegenden des Pseudomo- 
notenführenden blaugrauen Wengerer Kalke und Mergel gelbe und rötliehe 
Werfener Sehiefer auf, die durch dunkle Crinoidenkalke schwarze korallen- 
führende Bellerophonkalke und durcb dünngesehichtete rötlieh bis sehwarze 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGIEB WESTSERBIENS.: 123. 


mergélite Kalke unterlagert werden. Aus letzteren konnte ich eme rejche, 
leider weniger guterhaltene  Productidenfauna sammeln. Die aus dieser 
Lokalitát stammenden, bisher noch unbestimmten Strophalosien und zur 
Productus horrescens VERS. und Productus imflatus Mc. CHESNEY Formen- 
reihe gehörenden Produetusformen weisen éher auf Oberperm- als Karbon- 
bilduggen. Trotzdem halte ich es für aicht ausgesechlossen, daB die tieferen 
Lagen; der sehwarzen Kalkformationen auch die oberkarboniscben  Bil- 
dungen in. sich enthalten. Gegen Peéka hin werden die Permokarbonkalke 
durch" paláozoische Schiefer begrenzt. 

Jm allgemeinen zeigen die schwarzen, belleropbon-,  erinoiden- 
korallen, und productidenführenden Kalke Nordwestserbiens eine groBe 
Ahnlichkeit mit den Bellorophonenkalken. der oberkrainischen Julisehen 
Alpen. "Die fossilführenden Niveaus der nordwestserbisehen : sehwarzen 
Kalkformationen fallen in der Mehrzahl nach meiner Ansicht jedoch eher 
in das Oberperm und nur in geringerem MaBein das Karbon wie, ich dies 
durch das Fehlen der Fusulinen und durch das Auftreten von. permisehen 
Productiden und Bellerophonentypen für bewi tesen erachte. Die paláozoisehen 
Schiefer mögen wahrseheinlichtdas . Karbon sowie vielleieht das . tiefere 
Paláozoikum reprösentileren. : 3 
I Dio permokarboniséhen Kalksteinschollen b: 
den, wie ich sehon oben andeutete, keinen :z usa m- 
menhájgenden Zug sóndezn 4ie tnetén mit; den 
ülteren Paláozoischen Schiefern zusammengefaltet 
zwischen diesen iseliert hervor. Insbesondere:lángs der 
StraBe zwischen Zavlaka und Valjevo, im Obnicatale, hatte ich Gelegenheit 
die eigenartigen Lagerungsverhültnisse des. scehwarzen IKalksteines und 
der Schiefer zu beobachten. Hie und da verhalten -sich die Kalksteine als 
Hangend, anderwürts hingegen die Sehiefer. Die Kalksteinklippen, von 
den Schiefern getrennt sind zumeist zerbröckelt, im  Gegensatz.zu dem 
sich plastisch verhaltenden Flisch, der einv Zerknitterung nach Flisch- 
typus erlitten hat und die aufgerissenen und. zerbröckelten Kalkstein- 
sehollen eleichsam in sick geschwemmt hat. Die meisten Anzeichen weisen 
darauf hin, daB sich der permokarbonisehe Kalksteia zwisehen den paláozoi- 
sehen und Werfener Schiefern abgelagert hat. Auch ist es wohl möglich, 
daB sich der Kalkstein nur gewissen tieferen . Meereskanülen entlang abge- 
setzt habe, wáhrend sich in derselben Zeit an den seichteren Stellen Tone 
Mergel und Sandsteine bildeten, die, nachtráglieh umkristallisiert, sich 
zu Schiefern ausgestalteten. Oberhalb Loznica, auf dem Crni vrh,- sowie 
in den Zavlakaer Gebirgsgegenden habe ich an mehreren öStellen einen 
eigentümlichen roten Sandstein beobachtet, der unseren permischen roten 
Sandsteinen jenseits der Doónau auBerordentlieh áhnlieh ist. Es ist möglich. 


194 D: LUDWIG v. LÓCZY JUN. 


daB diese Bildung dem unter anderen Verhültnissen gebildetea zeitlichen 
Aguivalent des schwarzen Kalksteins entspricht. 


2Jk AK Ay: tó 


In dem oberhalb Valjevo gelegenen Obnicatale sowie hier und dort 
bei Oseéina habe ich Natirias in den Mergelschiefern gesammelt, die 
hier zumeist stark gepresst sind. Im (Guéevogebirge ist dem Zajacaer 
Stiratal entlang löngs der Bruchlinien ein sich dreimal wiederholender 
stark zerknitterter, aus  Permokarbon-Trias und  Kreide bestehender 
Schichtenkomplex aufgeschlossen. Ín den im Stiratale avítretenden Wer- 
fener Schiefern kommen folgende Formen vor : 

(rervilea cf. modiola FREcH, Turbo rectecostatus HAVER, Tiroltes 
cassianus OVENST., Myophoria cf. laevigata GOLDF., Anaplophora cf. cana- 
lensis CAT., Natiria costata Müxsr. Aus dem gleichfalls im Stiratale vor- 
kommenden schwarzen plattigen Kalkstein habe ich Anaplophora cf. 
subrecta BITTN. gesammelt. 

Auf dem Rücken des oberhalb Loznica sich erhebenden, von den 
Kámpfen im Jahre 1914 berühmten Crni vreh habe ich aus den Aufschlüssen 
der Schützengráben Natiria costata MÜNSTER und Gervilea cf. egporrecta 
Laps. gesammelt . 

Oberhalb Valjevo, bei den Heldengraben sowie in dem öStein- 
bruche neben der Ko$sjericier LandstraBe sammelte ich die folgende Fauna 
aus den Werfener Mergelschiefer- und Kalksteinen. 


Tiroltes cf. ilhricus Moss. 

Tirolites cf. Stachei KITTt. 

Tirohtes cf. seminudus Moss. 

Tirohtes sp. indet. 

Dinarites sp. affin. nudus HAVER. 
Meecoceras cf. caprilense Moss. 

Turbonulla sp. 

Natiria costata MÜNST. 

Natirta ef. subtuistriata FRECH. 

Turbo rectecostatus HAVER. 

Turbo sp. 

Gervilea cf. exporrecta Imps. 

Gerv:ilea cf. costata ÜREDN. 

Gervilea cf. polyodonta ÜREDN. mut. palacotridica VRRCH. 
Myoconcha cf. epigona FRECH. 

Myacites (Anaplophoraj) cf. fassaensis Wissum. 
Myacites ( Anaplophora fassaensis Wissu. 


BEITRÁGE ZUR GBEOLOGIE WESTSERBIENS. 125 


Myacites ( Anaplophora cf. isocardioides VRBOH. 
Pseudomonotis Telleri BITTN. 

Pseudomonotis :guammosa FRECH. 

Myophorta costata ZENK. 

Myophorta nov. sp. imdet. 

Myophoria ef. laevigata GOLDF. 

Myophoria, ef. praeorbicularis BITTN. 

Pecten ef. Alberti GOLDF. 


Wie es aus dem obigen Artenverzeichnis ersichtlich ist, weist die 
Valjevoer Triasfauna mit dem Werfener Schiefer von ostalpinem Charakter 
der Balatonseegegend eine überaus gro8Be Ahnlichkeit auf. Auf Grunde 
dieser Fauna können wir auf das Vorhandensein der mittleren und oberen 
Campiller Horizonten schlieBen. 

Die jüngeren Etagen der Trias konnte ich nur ab und zu nachweisen . 
Bei Valjevo im Gradactale treten plattige Kalksteine auf. Weiter südlieh 
kommen Cladocoropsis führende, dichte weibBe Kalksteine in grobBer Müch- 
tigkeit vor, die wahrscheinlich die mittlere und obere Trias repröséntieren . 
Dieses Dolinengebiet mit Karstcharakter, welches ich auf dem Weg von 
Kosjerici nach Valjevo blob durchfahren habe, harrt noch der weiteren 
Durchforschung. 

fiel charakteristiseher ist die mannigfaltige Trias am Crni vrch 
oberhalb Loznica. Hier habe ich löngs der Bruchlinie zwischen Koviljaca 
und Trbusfnica folgende Schichtenreihe festgestellt : 


Unten : Rote und braune Sandsteine. 
. Schwarzer dichter Kalkstein. 


11 
ki ] Permokarbon 
3. Gastropoden-Oolith. ] 
4 
5 


. Rote Werfener Schiefer. J Untere Werfener Behiefer. 


. Gelbe typische Werfener Schiefer und ) Obere Werfener 
Kalk mit Fauna (Valjevoer Facies). ] Schichten. 


6. Grauer Dolomit. Ladinische 
7. Plattiger Kalkstein mit Schiefern wechbsellagernd. 

j und 
8. Grauer Dolomit. karnische 
9. Feuersteinhaltiger rötlicher Kalkstein (Tridenti- Etage 


nus- Kalkstein) . 


Die Jurabildungen fehlen zam überwiegenden Teile in den die ser- 
bische neogene Sa vedepression begrenzenden Gebirgen. Sehr viele Anzeichen 
deuten darauf hin, daB die gewaltigen Serpentinausbrüche in die Jurape- 
riode failen. Der Serpentin bildet die höchsten, fast 1000 m Höhe erreichen- 
den Gipfel des Bukovicamrljen. Das Serpentinmassiv zieht sich von 


196 Dp: LUDWIG V. LÓCZY JUN. 


Medvenik, oberhalb Ljubovija angefangen, in östlicher Richtung, überall 
die höchsten Rücken bildend, gegen Gorni Milanovac und Őacak. 

Beim Aufbau des Belgrader Gebirges tritt ebenfalls der Serpentin 
auf, wo er den höchsten Kern des Avalagebirge bildet. Das. Alter der 
A vala-Serpentine ist eleichfalls problematisch; somit ist sicher, dab sic 
bedeutend ülter sind als die Kreide, nachdem letztere über  dieselben 
transerediert. Im Belgrader Gebirge, sowie bei anderen westserbischen 
Serpentinvorkommen hatte ich in mehreren Fállen Gelegenheit, auf een 
1—2 em michtigen Asbestgang zu geraten. Ich möchte den interessierten 
Kreisen warm empfehlen, Schürfungen auf dieses, in den jetzigen Zeiten 
so wichtige Bergwerksprodukt zu bewerkstelligen; ich halte es nümlich 
nicht für ausgesehlossen, an manchen Orten ein bauwürdiges Asbestlager 
amzutreffen. Südlieh von den Bleierzgruben am Avalaberge habe ich in 
den Aufschlüssen lünys der LandstraBe im unmittelbaren Hangenden 
des Serpentins rötliche und blüuliche Mergel beobachtet, in welchen ich die 
sogenannten Tuffitbildungen der Gegend von Vardiste in Ostbosnien er- 
kannte. Diese Bildung entspricht nach den sonstigen serbischen und bos- 
nisehen Vorkommen, KATZER zufolge, dem obersten dura, das heibBt dem 
Tithon. Diese Altersfeststellung des Tutffits ist gleiechwohl noch sehr proble- 
matisch.? 


J.A 8 üde: 


Die Kreidebildungen spielen im Autfbau der bezeichneten Bergland- 
schaften ebenfalls eine groBe Rolle. Die überwiegende Partie des Belgrader 
Gebirges ist von der Kreide aufgebaut. ZusJovié hat die Belgrad-Top- 
öiderer Kreide auf Grund der Petrefakten detailliert gegliedert. Zusovié 
wies die Etagen des Neokom, Gault, Uenoman und Senon nach und können 
wir auf Grund dessen sagen, daB die Gegend vom Anfang bis zum Ende 
der ganzen Kreideperiode mit kleineren oder gröbBeren Unterbrechungen 
vom Meer bedeeckt war. Die dunkelgrauen neokomen Reguienia- Kalkstcine 
áhneln  einigermaBen den permokarbonischen Kalksteinen der (Gegend 
von Valjevo, was fusovié in Bezug auf letztere in mehreren Föllen auch 
zu Irrtümern geführt hat. 

Die mittlere Kreide (Gault, Albien) ist als typischer Flisch und Ap- 
tychen-Mergel entwickelt. Die an die Gosau gemahnenden, an Petre- 
fakten reichen Senon-Mergel transgredieren, wie ich dies bei Topcider 
beobachten konnte, diskordant über der ülteren Kreide. Für den neoko- 
men Kreidekalkstein von Topéider ist es charakteristiseh, da B seine Liegend- 
sehichten konglomeratisch und brecciös sind und daB unter den eckigen 
Binsehlüssen zum überwiegenden Teil der Serpentin figuriert. Lángs des 
ToptSiderer Tales verschaffte ich mir eine -schöne Petrefaktenausbeute, um 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE WESTSERBIENS. 127 


jedoch in meinem gegenwörtigen vorlüufigen Berichte Zusovié gegenüber 
nicht in Wiederholungen zu geraten, übergehe ich deren Besprechung. 

Die Gebirgsgegend löngs des LjigílubBes auf der westlichen Seite des 
Kudnikgebirges wird zum überwiegenden Teil gleichfalls von Kreidebil- 
dungen der Topóiderer Facies gebildet, obwohl sich mancherlei Ab weichung 
rücksichtlieh des Auftretens von Hippuritenkalksteinen zeigt. Die Kreide 
der Gebirgsgegend von Mionica-PBanjani glaube ich nach der eingesammel- 
ten Fauna und den Lagerungsverhültnissen folgendermabBen gliedern zu 
können : 3 

1. Sehwarzer Reguieniakalkstein, Reguema ammonea MATH. Neokom. 

2. Braune und graue Sandsteine mit  Ammonitenfauna. Pusosta 
Gaudama FORBES, Pusosia cf. planulata Sow., Desmoceras (Latidorsella) 
affin. latadorsatum MrcHn. Albien-(enoman. 

3. Kalkige Mergelsehiefer und Flisch, mit Mergeln wechselnd. Ino- 
ceramus Crippst var. reachensis ETH., Inoceramus Züttelhh PETR. 

4. Schwarze Kalksteine mit Hyppuritenfauna. Turon-Senon. 

Hyppurites gosaviensis Dowv." ; Hyppurites Jeami Dowxu." ; Hyppurites 
nov. sp. indet., Hyppurites nov. sp. affin. turgidust RoLrL. 

Die westlich von Mionica auftretenden Kreidebildungen zeigen eine . 
von der Topóiderer Kreidefacies durchaus abweichende ostbosnische 
Ent wicklung . 

Nach der reichen Fauna der im Gucevogebirge zwischen Loznica und 
Krupanje auftretenden sehr michtigen, gelblichen, harten Kalksteine 
zu urteilen, gehören sie zur mittleren und oberen Kreide und zeigen so 
sowohl petrographisch, wie faunistisch die von KATZER, OPPENHEIM? 
und KirrL? besechriebene kretazische Entwicklung und weisen mit dieser, 
samt dem lombardischen Gosau eine auffallende Übereinstimmung. 

Aus den, auf dem 6 mannigfaltig aufgebauten Crni vreh oberhalb 
Koviljaéa und Trbufnica in zirka 450 m Meereshöhe über dem Permo- 
karbon und der Trias diskordamt aufgestreiften Kalksteinen habe ich 
folgende Fauna gesammelt: Sauwvagesta  cornupastoris DES MoutIrwxs, Sau- 
vagesta nov. sp. indet, Orbitoides media DJARcm., Orbitoides affam. gensacica 
LEyMm., Orbitoides ef. apiculata S0HLUMB., Orbitotdes nov. sp. indet., Om- 
phalocyclus affin. macropora LIxcn. Diese Fauna lösst auf die C(enoman- 


apart 


X Die mit " bozeichneten Arten wurden von dem kön. ung.Geologen Dr. ERICH 
JEKELIUS gesammelt und mir behufs Bestimmung übergeben. 

1 F. KATZER: Geologischer Führer dureh Bosnien und die Herzegowina. Sara - 
jevo, 1903. pag. 24. 

2 P. OPPENHEIM; Neue Beitráge zur Geologie und Palüontologie der Balkan- 
halbinsel. Zeitschr. d. D. Geol. Ges, Bad. 58. 1906, pag, 140. 

3 F. KirrL: Geologie der Umgebung von Sarajevo. Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A, 
33. Bd. 1904, pag. 515. i 


128 D: LUDWIG V. LÓCZY JUN. 


Turonetagen der mittleren Kreide sechliebBen. A.us dem mit dem Paláozoikumi 
diskordant zusammengeknickten Kalkstein im Zajacaer Stiratale sammelte 
ich nachstehende Fauna: Biradtolhites ef. amgulosus DJORB., Sauvagesta 
Gaensis DAckE: Raditolites Perom UHoFFAT. AuBerdem beobaechtete ich 
sehr viele Ouerschnitte von Actaconella und Nerinea, die an die Gosan 
gemahnen. 


gj) Eruptivgesteine. 


Die paláozoisehen und Kreidebildungen des Gucevo-Vlasié, Iverak 
Bukovica- und des Belgrader Gebirges sind an mehreren öStellen von Tra- 
chitoid- und  Andesitausbrüchen durechdrungen. Der mikroskopischen 
Bestimmung des UniversitátseAssíistenten Dr. LuDwIG JuGovics zufolge 
treten am Avalaberge Glimmertrachite, zwischen Vreoci und Ürjeni Rhyo- 
littuft, bei Krupanje Biotittrachite, bei Zajaéa Glimmerrhyolit und Biotit- 
granit, in der Gegend von Zavlaka Andesit und bei Banjani und Babiljaé, 
dem Ljigtale entlang, Rhyolit und Rhyolittutffe aut. Nebst dem Serpentin 
und Tutfit kann Serbien seine reichen, zum groBen Teil noch gánzlich 
unaufgeschlossenen  Erzlager diesen vulkanischen Ausbrüchen verdanken 
Die Erze kommen zumeist dort vor, wo (Gasexhalationen lángs der post- 
vulkanischen Apophisen nahe der OberfÍlüche mit irgend einer Kalkstein- 
bildung in Kontakt gekommen sind. Die bei Ripanj am Avalaberg berg- 
baulich ausgebeuteten Bleierze (Galenit) treten lángs des Kontaktes des 
verwitterten Glimmertrachites und des neokomen Kalksteines in Stöcken 
auf, welche die Hohlráume des Kalksteines ausfüllen. Eruptivgesteime 
kann man oft bei den Erzlagern gar nicht finden, was darauf hindeutet, 
daB sich das Erz auf metasomatische Weise infoge des bisher unbekannten 
Verlaufes der Reaktion des Kalksteines aus postvulkanischen Gasen ge- 
bildet hat. Bei Ripanj habe ich hauptsüáchlieh Galenit, Arsenopyrit und 
Kalkopyrit gesammelt. Die reichen Antimonlager der Gegend von Kru-" 
panje: bei Krupanje, Stolice und Zajaca treten ebenfalls als Ausfüllung der 
Kalksteinhohlráume des Permokarbonkalk in unregelmábBigen Stöcken auf. 


Ju sto Zak ÉRÓTOT e ms 


Nach meinen bisherigen Forschungen zu urteilen, fehlen die Hozán- 
bildungen in dem in Rede stehenden Gebirgslande. 

Das ölführende Bozán in dem nördlieh von Tuzla sich erhebenden 
Majevicagebirge kann im ESE-lichen ötreichen nur bis zum Drinaflusse 
verfolgt werden und keilt sich hier, nach Süden gekrümmt, aus. Jenseits 
der Drina, in Serbien schon, erheben sich die von paláozoischen und mezo- 
zoischen Bildungen aufgebauten Guéevo-, Uer- und Iverakgebirge. Zweifellos 
entspricht das. Drinatal einem gewaltigen Bruche, der nach Ansicht meines 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE WESTSERBIENS. 129 


Vaters in ürsüchliehem Zusammenhang mit den Brüchen im Donautale 
gestanden sein dürfte, ja sogar vielleicht auch mit dem nord-südlich gerich- 
teten Hinbruche im albanischen Küstengebiete am A.driatiscehen Meer. A: uch 
ein Bliek auf die Karte spricht schon überzeugend für diese Theorie. Übri- 
gens bildet das Drinatal auch bis Zvornik und VisSegrad eine auffallend scharfe 
Grenze zwischen den auf der linken und rechten Seite auftretenden, im Alter 
und in der Vacies auBerordentlieh von einander abweichenden Bildungen. 

Der von fvsovié für eozün gehaltene Flisch des  Vla$iégebirges 
ist nach meiner Ansicht in das Paláozoikum und in die Werfener BEtage 
der Trias zu stellen, wáhrend die zwischen Ostruznica-Sremcica auftauchende, 
von /usovié ebenfalls für eozün gehaltene Flischbildung mit dem Top- 
éider-Rakovicaer Kreidefliseh übereinstimimt. 

Die marinen Oligozánbildungen sind gleichfalls problematischer Art. 
Es ist wohl möglich, daB die in der Umgebung von Loznica und im Radalj- 
tale vorkommenden roten Sandsteine und schlierartigen Schiefertone den 
vom  Majevicagebirge einspringenden oligozánen Meeresküstenbildungen 
entsprechen, obwohl ich vermute, daB auch diese berelts zu den medi- 
terranen Sedimenten gehören. Die Sedimente der kieseligen Mergel und 
Sandsteine der Binnenseen der Becken von Valjevo, Kosjerici und vielleieht 
auch noch jener von Zavalaka und Kamenica, sind in Ermangelung von 
Leitfossilien gleichfalls problematischen Alters. Im Hinbliek auf die grobe 
Übereinstimmung der kiesigen Mergel des Valjevoer Beckens mit den 
Sedimenten der Kremnaer und Bielo Brdoer Binnenseen, würen sie hin- 
sichtlich des Alters auf Grund der in letztgenannten Sedimenten vorkom- 
menden Pflanzen , nach der vom Universitátsprofessor Dr. JOHANN TDTUZSsoN 
vorgenommenen Bestimmung in die Oligozánpericde zu stellen. Es ist 
indessen auch nicht ausgesechlossen, daB vom Oligozün angefangen bis 
zum jüngsten Pliozün, mit kleineren oder gröBeren Unterbrechungen, 
Binnenseen die inneren Peneplaine-Becken bedeekt haben. 


VEN e 0é en. 


In der Miozánperiode stand ein groBer Teil von Westserbien unter 
Wasser. Das Belgrader Gebirge wurde vom mediterranen Meer zur Pene- 
plaine abradiert. Auf dem A.valaberge und in der Umgebung von Belgrad 
findet man an mehreren Stellen die mediterrane Berindung. In Belgrad 
ist auch der Kalimegdan-SehloBberg aus mediterranem Kalkstein und 
Konglomerat-Sandsteinbildung  gestaltet, was auch fZvsovié auf Grund 
der reichen Fauna beschrieben hat. 

Auch der Leithakalkstein ist in groBer Michtigkeit ausgebildet. 
Gut aufgeschlossen ist derselbe in dem hinter dem neven, im Pau begriffe- 
nen Skupstinagebüude befindlichen groBen Steinbruch Tas Maidan. leh 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 9 


130 D: LUDWIG V. LÓCZY JUN. 


beobachtete dort Abdrücke von Venus, Lucina und Cardita, sowie unge- 
heuere Mengen von l[Iithothámmium ramosissimum REuss. 

Die sarmatischen Sedimente sind zwischen Ostruznica und Sremcica 
ebenfalls in müchtiger Entwicklung über den Kreidebildungen gelagert 
Aus dem Ostruznicaer Kalksteinbruch sammelte ich die nachstehende, 
von Dr. 7. ScHRÉTER bestimmte Fauna. Dieselbe besteht aus den Arten : 
Serpula sp., Modhiola sp., Cardium sp., Potamides (Pirenella) disjuntus 
sow., Buccinum (Dorsanum) dupphcatum 3ow., Hydrobia sp. 

Bei Crekarica, westlieh von Belgrad, auf der nordwestlichen Scite 
des Banovoberges habe ich Modiola Volhymca Ercnw., Cerithium (Vulgo- 
cerituum) rubignosum Bricnw. und Trochus cf. pictus BrcHw. gesammelt. 

Wahrend die sarmatischen Schichten am Rande des Belgrader Ge- 
birges mehr oder weniger disloziert sind, transgredieren sie im Inneren 
des Gebirges horizontal an den Kreidebildungen. Die mediterranen 
und sarmatisehen Sehvehten " Tehlens mitt grórB tes 
Wahkrscheinlichkejt auceh:-am dem "B erek ermivzormia Váans 
jevo, Kameni1ca ünd Zavlaka nicht undreosaT Van 
dezEitüsse dm ardarsundob ni era ewerszenh rám ene sw oráée 
sandige bekrüstete "Kalksteine daraut dab dve 
Loznicaer und Valjevoer mediterranen Buchten 
im dieset Richtuncrdjúrehsanihatthemidzeé Ze Tt avn VEGtE 
bindun ez oesít amid enis aa de 

Zwischen Koviljata und Loznica keilen sich von Norden her die 
Mediterranbildungen buchtartig tief nach Süden ein. 

Aus dem ím unmittelbar oberhalb Loznica befindliehen Steinbruch 
aufgeschlossenen sandigen Kalkstein sammelte ich folgende kleine Fauna, 
die ebenfalls Dr. Z. SOHRÉTER bestimmt hat: Glyeymeris Menardi DEsn., 
Cardium turomcum MAYy., Venus multilamella LAam., Ostrea lamellosa BRocc., 
Tapes vetula BART., Anomia ephippium L., Pecten sp., Cardaum (Ringi- 
cardium) hians BRocc., Alveolina melo D"ORB., Heterostegina, costata D7ORB. 

Auch im Osten von Loznica, lánes des Stiratales, sowie der Zavlakaer 
LandstraBe habe ich an mehreren ötellen den über die Triasbildungen 
transgredierenden  mediterranen  Kalkstein und Sandstein  beobachtet. 
In dem östlieh von Loznica im Zaranjatal auftretenden mediterranen Kalk- 
stein kommt Oardium turomcum MAYy., in dem gerauen Sehlier zwischen 
Zvwvornik und Koviljata hingegen Corbula Agina gibba OL. vor. 

Obwobl sich das pontische SüBwassermeer vornehmlieh auf das 
Hügelland von Pocerina und Posavina beschrönkte, hat dasselbe auch die 
200m Höhe übersteigenden Partien des ülteren Uferrandes übersehwemmt . 

fuvsovié hat an den Röündern des Belerader Gebirges und in der 
Stadt Belgrad selbst die pontischen Bildungen auf Grund von Petrefakten 
nachgeewiesen. 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE WESTSERBIENS. 1651! 


MO AZGLÁD ET ÁNTKGVÉ STÉT ETET 


Wáhrend in den nördliehen Partien der niedrigeren Uferránder an 
mehreren Stellen LöBb vorkommt, wird derselbe im Süden, im Inneren des 
Gebirges, durch rote und gelbe bohnenerzführenden Tone, Terrarossa und 
die braunen Verwitterungsprodukte der kristallinisehen Schiefer abgelöst 


x 


Auf Grund meiner Vorschungen bin ich.zu der Anschauung gelanet, 
dab die mnmórdwestserbisehen palaozoisehon und 
mesozoisehen Gebirge die Überreste eines einst- 
mals zusammenhöngenden Sehollengebirges von 
a norBen s Aug brertü megat dare sebe Rém ee díes sema etes de 
Appertinenz der Dinariden bilden, wie man sich 
dies allgemein vorgestellt hat. Die permokarbo- 
nyseh en Ervas unde krerd ebild úmg en "ze verem wie 
mehr mit der karnischen ostalpinen Ent wicklung 
elywesendetre Verwandtsehatit, wie Tech dies "nach der 
Gesteinsentwiecklung undFáuna feststellen konnte 
MEGHA ENÉVETKEKEN ET ZZEEÉ ene mneewyietis em da tar attot hirt erdrar Bs Fdtte 
Olszt al pen Bereg kierteb ém de e ht ora tve neo Sem" La 
NH SSe EE te NOT üst ezen, Wo r e s tet arimiite eten 
Kampatvenketten die Depression des tÜngarvs ehen 
Tieflandes im Süden umgürten. Die weiteren Forschun- 
gen sind berufen, zu entscheiden, wie oder auf welche Art sich diese west- 
serbische Facies an die an den Küsten der Adria hinziehenden Dinariden 
und an das Rhodopegebirge ansechliebBt. 

Budapest, am 1. November 1917. 


ÜBER VERWITTERUNG UNTER MOOREN. 


Von Dr. ROBERT BALLENEGGER.! 


Die Vrage, wie die Verwitterung unter Mooren vor sich geht und was 
das Endprodukt dieser Verwitterung ist, versuchte RAMANN mit einer 
Theorie zu lösen. Nach ihm geht unter Mooren sauere Verwitterung vor sich. 
Bei Zersetzung der die Moore bildenden organischen Substanzen entstehen 
sehwache organische Süuren und viel Kohlensüáure, die in den Moorwássern 
gelöst, den Untergrund des Moores angreifen, die Silikate des Untergrundes 
angreifen, das Bisen und die Basen vollstándig auslaugen, wáhrend ein 
Teil der Kieselsüure an Aluminium gebunden zurüekbleibt und Kaolin 
bildet . 

Nach RAMANN geht also die Verwitterung unter Mooren auf Bin- 
wirkung von Humussáuren und Kohlensáure vor sich, ihr Endprodukt ist 
Kaolin. Diese sogenannte Grauerdentheorie fand zahlreiche Anhánger, so 
erklárte STREMME mit dieser Theorie die Entstehung zahlreicher deutscher 
Kaolinlager, Wüsr aber zieht aus ihr weitgehende geologisehe Scehlüsse, 
indem er an der Hand derselben das Landschaftsbild der Umgebung von 
Halle zu Beginn des Tertiárs entwirft. 

Demgegenüber entsteht Kaolin nach RösrLER auf Einwirkung pcst- 
vulkanischer VFaktoren, nach ihm sind Verwitterung und 6 Kaolinbildung 
zwei grundverschiedene Zersetzungsvorgünge, Verwitterung kann niemals 
Kaolin zum Endprodukt haben. 

Wie zu sehen ist, stützt sich RAMANNS Theorie auf die Annahme, 
daB die unter den Mooren auftretenden ausgeblaBten Bildungen Kaoline 
sind. Interessant ist jedoch, daB die chemische Zusammensetzung dieser 
ausgebleiechten Sedimente niemals daraufhin untersucht wurde, ob sie der 
chemischen Zusammensetzung, also — 1 mol. Al.09, 25102 und 2H,O ent- 
spricht. 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
am 5. Dezember 1917. 


ÜBER VERWITTERUNG UNTER MOOREN. 1883 


leh hatte Gelegenheit den Untergrund von zwei gröBeren ungarischen 
Mooren zu untersuchen. 

Das eine ist ein Hochmoor im Komitat Árva, bei Szuchahora 
an der Landesgrenze. Dieses etwa 280 Kat.-Joch groBe Moor erstreckt 
sichauf dem Kamm einer Wasserscheide. Es ist ein mit Krummholz 
dicht bewachsenes Hochmoor, in welehem die Müchbtigkeit des Torfes bis 
5 m erreicht. In den unteren Teil des Torfes reichen zahlreiche apikal 
verweste Fichtenstámme hinein, die im Untergrund des Moorecs, in fabl- 
orauem Ton wurzeln. 

Die oberste Schicht des Tones ist etwas gelblich, in 20—30 em Tiefe 
bláulichgrau. Hier enthált er bereits stándig Wasser. Am Rande des Moorcs 
entspricht diesem Ton eine hellgelbe, poröse Bildung, die ganz löBartig ist, 
so dab sie von den österreichischen (Geologen, die das Gebiet kartierten, 
an einigen öStellen als LöB bezeichnet wurde. Doch ist es keine üolische 
Bildung, sondern ein fluvioglaziales Sediment, das aus den Moránen des 
Liptóer Hochgebirges stammt. 

Is ist feines Granittrümmerwerk, in dessen mechanischer Zusammen- 
setzung Feinsand und Scehluff vorherrsehen und in fast gleichen Propor- 
tionen vorkommen. 

Unter dem Moor ist dieses gelbe, poröse Sediment zu plastisehem Ton 
verwittert. ; 

Zur Charakterisierung des Verwitterungsproduktes wühlte ich die 
Zusammensetzung des Salzsáureauszuges (nach HILGARD), da ich schon in 
einer Írüheren Arbeit nachwies, daB sich das Verwitterungsprodukt in 
Salzsáure innerhalb fünf Tagen sozusagen restlos auflöst.! Von der in Salz- 
süure unlöslhkhen Fraktion löste heiBe Sehwefelsáure nur eimen unbedeuten- 
den Teil, so betrug beim Untergrund von Szuchahora die Menge des in 
Schwefelsüure gelösten Aluminiumoxyds (auf 100 Teile Boden bezogen) 
HloB 049 


Die Zusammensetzung des Salzsáureextraktes ist die folgende : ? 


a 


1 R. BALLENEGGER: Beitráge zur Kenntnis der chemischen Zusammensetzung 
ungarischer Böden-Jahresbericht der kgl. ungar. geolog. Reichsanstalt für 1916 (er- 
seheint demnáchst in deutscher Sprache). - 

? R. BALLÉENEGGER: Abri8B der Agrogeologisechen Verhültnisse des Komitatecs 
Árva. Ebendort. 


134 D: ROBERT BALLENEGGER 


Moiekulare 
0 Pr oportion 
JESS ET e ee E Nee 512 Ú09 
SOS SVÉS ÉSE e ENSZ SL E 1595 1 
ISLE Ek KE ő ő SESZSÉ 2:48 0720 
MgŐ see tan AN Éve keátoetk 0-68 0-22 
CAO zet ES KÁTES a ÉNEM ARTS 0-09 0-02 
IVÁS OSAN E EBBE e s ENE 025 0-05 
TAO SL ezta LEGE EBÉRÉN 079 011 
EGO SAE SEN E Ket e Spur 
4 LG ESSERE OL A EKET 0-16 
TO E oz ÉEKEÉBES SZÁNTÁK É ONE 0-02 
17-54 
Gebundenes" Wasser ....:.. So 2-70 
TEKEgt KET ELSZ GET hég ak Lo zet a éstő 188 
im SET engen taelöst eses. 76-79 
100-00 


Das autfálligste an der Zusammensetzung des Tones ist der hohe 
Gehalt an Al:02 und gebundenem Wasser. Bisenoxyd enthált der Boden 
verhültnismáBig wenig, der IKalk ist fast vollstándig ausgelaugt, sehr ver- 
mindert haben sich auch die Alkalien. Sehr hoch ist im Verháltnis zum 
Kalk der Magnesiagehalt, was bei hoch ausgelaugten Böden eine gewöhn- 
liche Erscheinung und auf dem Widerstand gewisser ferromagnesiahaltiger 
Minerale, wie des Biotit gegen die Verwitterung zurüekzuüführen ist. 

Die molekulare Zusammensetzung der in Salzsáure gelösten silikat- 
haltigen Fraktion ist die folgende : 


1 At0z, 1709 5102, 0740 Basen und 270 H,O. 


Demnach ist dieses Verwitterungsprodukt keimm Kaolin, in erster 
Reihe deshalb nicht, weil es sich in Salzsüure löste, wáhrend Kaolin in 
Salzsáure unlöslieh ist, dann aber auch weil seine Zusammensetzung eimme 
ganz andere Ist. 

Wenn man auch von den Basen absehen will, so besteht doch elm 
Hauptuntersehied darin, daB dieses Verwitterungsprodukt auf 1 Mol. 
A1.02 bezogen wesentliceh weniger Kieselsüure enthült, als das Kaolin; 
hier liegt sonach eine Form von Verwitterung vor, bei der nebst den Basen 
auch die Kieselsüure in hohem MaBe ausgelaugt wird, in viel höherem 
MabBe, als dab Kaolin entstehen könnte. 

Der zweite analysierte Untergrund stammt von einem Flachmoor 
aus dem Alföld, vom Sárrét an den Flüssen Körös. Dieses Gebiet war vor 
Entwásserung des Sárrét von einem miüchtigen Moor bedeckt, dass sich 


ÜBER VERWITTERUNG UN 185 
auf dem von den Flüssen Körös abgesetzten feinsten Sehlammboden bildete. 
Unter dem Moor findet sich sehwarzer, überaus plastischer Ton, der sog. 
Wiesenton. Das ganze Profil des Wiesentones ist von homogener Zusammen- 
setzung, wenn man vom hohen Humusgehalt des oberen Horizontes absieht. 

Die Zusammensetzung des Untergrundes des Wiesentones ist die 
folgende : ! 


Molekulare 
90 Proportion 
NEK SZ NT HG [ 491 " " 0-65 
SEA E tk vár TSZ ÉSÉT 12-80 1 
MGNEze ZESAA ZER B LETT SEN EE er ls 698 035 
d4 KLASSZ EK SOS Ő SK ÉZSES 1774 035 
GNI ZÉEEE e Nat TÉS Ig 0717 
KA OBE EL rt ÖS ák ette 0-70 9:09 
Rég ÚJASZA SE SEK e el ő daálekte Te TS 2"01 OS 
IS LŐ ESEK et ONT ZO ke Lreit OT 0"05 
TEA E els Ve tes SEN e et és 0-21 
FIALA LÉY SEN ELÉNK K ELÉ etak etNtE 009 
30-66 
Gebundenes Wasser ..c.... 6-47 2:86 
KSÜCMLO ketté etet ső an 9":18 
JR ADOTAKUÁS es ARO KOTS KÉT ÉTEL EN 0-89 
TET GYA chtSSélost éz kesz e 58-80 
100-00 


Hier sind die beim Untergrund des Árvaer Moores erwáhnten Cha- 
rakterzüge noch auffölliger, so der hohe Gehalt an 4l.09 und gebundenem 
Wasser und die hochgradige Auslaugung der Basen und der Kieselsüure. 

Die molekulare Zusammensetzung ist die folgende : 


0-65 S109, 1 AlOz, 078 Basen únd 2-86 H,O. 


Das Produkt der Verwitterung unter Mooren ist daher in beiden 
VFállen ein hoch hydratisierter Ton, in dessen Zusammensetzung auf 1 Mol. 
Al.Oz wenig, weniger als 171 S10, und etwa 42—34 Mol. Basen entfallen. 
Auch die Menge des Eisens ist im Verháltnis zu 410 geriny. 

Wenn man unter den Mooren saure Verwitterung annimmt, ist die 
Entstehung dieser beiden Tone nicht zu erklüren. Im Falle einer sameren 
Verwitterung mubB nömliech die Kieselsüure zunehmen, es műüssen kiesel- 
süurereiche Verwitterungsprodukte entstehen, wührend die bei der Ver- 


1 R. BALLENEGGEB: Beitrüge zur Kenntnis d. chemisehen Zusammensetzung 
ungar. Böden. Jahresber. d. kgl. ungar. geol. Reichsanst. f. 1916. 


136 pt ROBERT BALLENEGGER 


witterung Írei werdende IKieselsüure hier im 6 Gegenteil ausgelaugt wird. 
Dies kann nur bei Verwitterung in alkaliscehem Substrat der Vall sein, und 
in der Tat, wenn man das im Untergrund der beiden Moore enthaltene 
Wasser untersucht, so findet man, daB es alkaliseh ist. Ahnliches beobachtete 
ULINKA, der das Wasser im Untergrund von ostsibirischen, ferner polnischén 
(Nowo-Alexandria) Mooren stets alkalisech fand. : 

Das unter den Mooren liegende Sediment befindet sich námlich stets 
in Wasser, demzufolge erleiden die Silikate Hydrolyse und die abgespal- 
tenen Basen verleihen dem Wasser alkalische Reaktion. 

Unter dem Moore geht die Verwitterung daher in alkaliseher Lösung 
vor sich und nicht in sauerer Lösung. Das Verwitterungsprodukt kann 
demzufolge nicht Kaolin sein, sondern ist ein Ton mit einer Zusammen- 
setzung, die von jener des Kaolins abweicht. Dieser Ton ist infolge seines 
hohen Aluminiumgehaltes feuerfest, der hochgradigen Auslaugung des 
Bisens zufolge aber von fahler Fárbung. Bei Auslaugung des Fisens wirkt 
die im Moorwasser enthaltene organische Substanz mit. Diese verhindert 
als Schutzkolloid die Fállung des Bisens. 


B) KURZE MITTEILUNGEN. 


ÜBER DEN GABBRO AN DER UNTEREN DONAT. 
Von. Dr. IÍRMA PÁpAY. 


— . Mit d. Wiguren 1, 2. — 


I. Geologische Verhültnisse. 


An dem petrogra phischen Aufba u der Umgebung von Tiszafa ( Bibental — 
Ujbánya), Tiszóca (Tiszo vica) und Szinice (Szvinica) nehmen unter den Erup- 
tivgesteinen der Gabbro, Serpentin, Porphyre und Diabase teil. Die geologi- 
schen Verháltnisse der Gegend hat der Professor der Technischen Hochschule 
Dr. FRANZ SCHAFARZIK 2 untersucht und beschreibt er dieselben folgender- 
maBen: Der Naszádoser Serpentinstock beginnt 2 km W-lich von (Naszá - 
dos). zieht sich dann von N nach $ und bildet einen zirka 1 km breiten Zug. 
I der Gegend von Ljubotina erreicht dieser Zug das Dona uufer und zerrei B! 


! GLINKA: Die Typen der Bodenbildung. Berlin 1914, Seite 161. 
? Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Bericht über die geol., Detailaufnahme vom Jahre. 
1892. Jahresb. d. königl. ung. Geol. Inst. 1892. 


GABBRO AN DER UNTEREN DONAU. Ú37 


in zwei Áste. Der breitere Hauptast streicht südlich bis an die Vipern-Ouelle 
und zieht zwischen Tiszovica und Juc in einer ungefáhren Lánge von 7 km 
am Donauutfer hin. Der zweite Ast geht vom unteren Abschnitte des Ljubo- 
tinabaches in kaum 84 km Breitein der Richtung nach W gegen Kibental 
und bildet beide Seiten des gleichnamigen Tales, W-leh vom Tiszocaer Ser- 
pentinast, beziehungsweise §-lich vom Tiszafaer, bis ungefábr zum Jucbach 
und dem Kukujovaer Berggipfel kommen die Gabbrosteine vor, von wel- 
ehen aueh bereits EMIL Tizrze! Erwábnung macht. Am typischesten findet 
sieh der Gabbro in der Mündung des Jucbaches. In den meisten Füllen 
zeigt er eine geschiechtete Lagerung. Stellenweise kommen wechsellagernd 


AD 7 Z 
z— ELSZ Tj Z Diluvium 
ÉSE We Diluwum 
: 2 
A Obere Medi- 
NNINNNNNAIN terran 
felső mediterran 


zslki GŰ 


VV Serpentin 


Óz eX b ni ü Szerpentn. 


ermszmszmzret Porphyrgang 


Forfirteler: 


Mözd:1: 79.000 . Eg Gabbro 


[/ 
[/ e NUTS . IT Ggbbro: 
RuVometfex 
Fig. 1. Situationsplan des Gapbrovorkommens an der unteren Donau. 
Nach der Aufnahme des "Professors Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Juc Strom- 
schnelle 


mit den Gabbroschichten weiBliche Gneisbánke vor, wie z. B.in der Náhe 
der Müble, und im ganzen macht die dortige (Gabbroformation nicht den 
Eindruck einer Eruptivmasse, sondern zeigt eine zwischen die kristallini- 
sehen Sehiefer eingekeilte, stellenweise sogar mit diesen wechselnde Hinla- 
gerung. An versehiedenen Punkten des Gebietes des Serpentins und der 
kristallinisehen Schiefer sind Porphyre und hie und da diabasartige Gesteine 
a ufgebrochen. Die Rolle derselben ist eine untergeordnete. Ein gröBeres Ge- 
biet nimmt der Porphyrit von Ujbánya, der Felsitporphyr des Kukujo va, 
sowie der lángs des Jucbaches sichtbare Porphyrit cin, die der gröbten 
Wahischeinliehkeit zufolge als die Restpartien einer einst ausgebreiteten 


1 E. Karxowsxy: Lithologia p. 229. 


138 D:t IRMA PÁPAI 


DLavadecke angesehen werden können. In der Mitte deram 8EB-lichen .FubBe 
des Kukujova befindhehen Wiese findet sich schöner Gabbro anstehend. 

S0 weit über das, was Professor Dr. SCHAFARZIK von den Lagerungs- 
verhültnissen des Gabbro erwáhnt. leh übergehe nunmehr zur petrographi- 
sehen Besprechung des Gesteins. 

Professor Dr. SCHAFARZIK war so freundlich, las Material des von ihm 
veologiseh bearbeiteten Gebietes des Gabbrovorkommens behufís petrogra- 
phischer Untersuchungen mir zu überlassen, weshalb ich iíihm auf diesem 
Wege meinen Dank abstatte. 

Vor dem Palais des kön. ung. Verkehrsmuseums im Buda pester Stait- 
wöldchen ist ein Gabbrofelsen von 175 m Lönge, 1 m Breite und 1 m Höhe 
ausgestellt, an welchem die  Gláttung des  Donauwellenschlages wahr- 
nehmbar ist. Auf dem bronzfárbigen, mit einer weiBliehgrünen verwitterten 
Rinde überzogenen Felsblock ist folgende Aufschrift zu lesen-: kHera usgehoben 
aus der Juc-Stromschnelle der unteren Donauim Jahre 1885: Gewicht 5000 kg.s- 


II. Petrographischer Teil. 


Auf Grund meiner optisehen Untersuchungen lassen sich im dortigen 
Gabbrovorkommen vier Haupttypen unterscheiden. Der erste Typus ist 
reprásentiert durch das Vorkommen am Jucbache, von der Mündung des 
Jucbaches aufwárts, hinter der ersten Krümmung (km) und das Sziniceer 
Vorkommen (xb). Alle drei Gabbro können als frisch gualifiziert werden, 
Verwitterungserseheinüungen zeigen sich nur stellen weise . 

I. Ma kros ko pisch ist das Gestein von dunkler Förbung und findet man 
insbesondere groBe Diallag- und kleinere Feldsmpatkristalle in demselben. 

II. Den zweiten Typus stellt der im grobBen Ma Be sa uss uritisierte Gabbro 
des Jucbaeches dar. Hrist von hellerüner Farbe und enthült verwitterte Feld-- 
spat- und Diallagkristalle. 

III. Der dritte Typus ist die im Tiszovicabach oberhalb der Mühle 
vorkommende Gabbrovarietát, die infolge der Dinamometamorphose stark 
gepresst ist. Makroskopisch geschichtete, dünklere und hellere Adern von 
verschiedener Máchtigkeit wechsellagern miteinander und bestehen diese 
hauptsáchlich aus Diallag und Olivin. 

IV. Der vierte Typus endlich ist der serpentinisierte Tiszovicaer Gabbro, 
mit unbewaffnetem Auge sichtbaren grobBen Feldspatkristallen und ver- 
witterten Diallagen. 

Mikroskopiseh zeigt das Gestein eine xenomorphe körnige Struktur, . 
stellenweise ist eine kelyphitiseche Struktur schön zu beobachten. 


Hauptgemengteile 


4) Feldspáte. 


Die Feldspüáte der Gabbros des Jucbaches sind im allgemeinen nicht 
automorph, basisch, ihr optischer Charakter ist negativ; an dem nach (010) 


GA BBRO AN DER ÜNÍIRBREN DONAU. 139 


geschliffenen Sechnitte ist die IExtinktion —367, an dem Schnitt nach (001 
ist sie —37" ge wesen ; dieser Felds pat ist mithin Anorthit ; in einem anderen 
Falle war die Extinktion an der Flche (010) —29", an der Fláche (001) —17" 
und in diesem Falle war der Feldspat Bytownit. Auf Grund dieser Unter- 
suchungen gehören die Feldspüte des Jucbaches in die Bytownit-Anorthit- 
Reihe. Sehr hüufig ist die Zwillings verwachsung, am allgemeinsten ist das 
Albit-Zwillinesgesetz ; je ein Feldspat besteht aus zahlreichen breiteren und 
sehmüleren Lamellen. Sehr hüutig kommt das Albit- und Periklin-Zwillings- 
sesetz vereint vor. Die JIeldspáte enthalten im allgemeinen wenig Hin- 
sehlüsse. Stellen weise findet man kleine, staubartig verstreute Ilmmenittrichite, 
die sich gegen das Innere des Kristalls aufháufen. Ihre Placierung erfolot 
ge wöhnlich lángs der Richt ung der Spalten. Auch Pyroxeneinsehl üsse kommen 


Fig. 2. Dünnscehliffe vom Gabbro an der unteren Donau 


I. Keliphitische Struktur. 
II. Diallag mit schriftgranitartiger Verwachsung. 


vor, jedoch nicbt in grobBer Zahl. Insbesondere gut sichtbar sind in den Feld- 
spáten des Jucbach- Vorkommens die Interpositionen. Zumeist sind es Körner 
von unbestimmter Form, seltener löngere Nadeln. Die Lichtbrechung ist 
stark, die Anordnung ist eine unregelmüBige, in unmittelbarer Nühe der 
Pyroxenindividuen ist ihre Anzahl bedeutender. Rutilkörner sind nur s pora - 
diseh zu finden. Als Seltenheit habe ich im Jucer Feldspat einige gut ent- 
wickelte Kristalle mit Pyramiden- und Prismenfláchen beobachtet. 

Die Feldspüáte der verschiedenen Gabbrovorkommen zeigen verschiede- 
nen BErhaltungszustand. Am frischesten ist der Feldspat des Gabbrovor- 
kommens am Jucbacbe. Vorgeschrittene Verwitterung und stöürkere Zer- 
klüftung zeigen die Feldspüte des ta-Gabbro. Lüngs der Spalten findet sich 
háufig eine stark licht- und doppeltbrechende Mineralienvarietát mit gut 
ausnehmbarer amphibolischer Spaltung oder Pleochroismus ; dieselbe ist aller 


140 Dr IRMA PÁPAY 


Wahrscheinlichkeit nach infolge der wechselseitigen Einwirkung des Feld- 
spates des Gesteins und des Olivins oder des Pyroxens desselben zustande 
cekommen. Sie zeigt sich in der Form von Nestern und verüstelt sich netz- 
artig und füllt die Spalten des Feldspates fast vollstándig aus. Aut Grund 
meiner optisehen Untersuchungen ist diese Amphibolvarietát zweifellos 
Aktinolith. Stellenweise verwittert der Aktinolith zu einem bláulichgrünen 
Ageregat mit scehwacher Doppelbrechung und abnormaler Interferenzfarbe. 
Dieses Verwitterungsprodukt ist eine Chloritvarietát, und :zwar Penmnin. 
An einzelnen Stellen ist Mus ko vitisierung und Kalzitisierung wahrnehmbar. 

Der Feldspat des bb--Gabbro ist stark kaolinisiert. Diese Verwitterung 
ist stellenweise so bedeutend, dab die Zwillinesstreifung völlig versehwindet. 
Interessant sind jene Feldspattafeln, die serpentinisierte Oiüvine umfassen. 
In diesen bilden die Spalten ein dichtes Netz. In Verbindung mit der Serpen- 
tinisierung des Olivin ist der dureh ihn begrenzte Feldspat stark zerklültet ; 
die Spalten gehen vom Olivin aus und setzen sich, den Feldspat durchziehend , 
in dem benachbarten Oiivin fort. Diese Spalten werden von einer grünen 
Serpentinmasse ausgefüllt, wodurch der Feldspat wie von grünen Adern 
durchzogen scheint. Manchmal ist nicht nur eine, sondern mehrere Feldspat- 
tafeln von einer solchen mit Serpentinmasse gefüllten Ader durchzogen. 

Der Feldspat des saussuritisierten Gabbro ist stellenweise vollkommen 
frisch, anderwárts wieder so verwittert, da B das entstehende Sekundárprodukt 
die ganze Feldspatsubstanz völlig aufzehrt. Der Feldspatkristall ist stark 
aktinolithisiert. Die Aktinolithfasern legen sich in den meisten Föllen in 
langen Reihen, in vielen Fállen senkrecbt auf die 40-Achse des Feldspats. 
Auch Kalzitisierung kann beobachtet w rden. Unter den Verwitterungs- 
produkten des Feldspats findet sich höáufig der in Form von langen Pris men 
oderin Körnern vorkommende Zoisit. Gelegentlich der Umwandlung entsteht 
auch eine sauerere Feldspatvarietát, deren optischer Charakter positiv ist ; 
die Lichtbrechung ist gröBer als jene des Kanadabalsams, aber kleiner als 
die des Bytownits ; wir haben es mithin aller Wahrscheinlichkeit zufolge it 
einer in die Andesin-Labradoritreihe gehörige Feldspatvarietát zu tun. Eine 
genauere Bestimmung konnte ich nicht durchführen, da man dessen Extink- 
tion in keinem einzigen Falle messen konnte. Rutilkörner sind selten. 

Der infolge der Dinamometamorphose gepresste Feldspat des (Gabbro 
ist vollstándig serizitisiert. 


B) Diallag. 


Der Diallag ist in dem Gestein in Form kurzer Prismen vorhanden, 
nach welchen er eine gute Spaltbarkeit zeigt. Zwillings verwachsung nach der 
Fiáche (100) tritt genügend hüufig a uf. Erist hellerün und enthált zahllose Hin- 
schlüsse, von welchen er brüunlich zu sein scheint. Sein optisecher Charakter 
ist negativ. Die Extinktion in den nach der Fiáche (010) hergestellten Dünn- 
sehliffen ist —39". Der Pleochroismus derselben ist sehwach. Hüutig kommen 
Verwachsungen mit dem Hypersthen vor. Die mit der Flöche (100) parallelen 


GABBRO AN DER UNTEREN DONAU. 141 


Lamellen keilen sich in den Diallagkristal! ein und ist deren Liechtbrechung 
sröBer als jene des Diallag ; ihr o ptischer Charakter ist negativ, der Pleochrois - 
mus bedeutend : c — grünlieh, a — rötlich. Besonders gut zu sehen ist diese 
Verwachsung an der Fláche (010) --. Zwischen den Nigolprismen extinguiert 
der rhombische Pyroxen an dieser Fliche gerade, wáhrend der Diallag bei 
zirka —397 auslöseht. 

In dén Diallag des cg-Gabbro schalten sich breite Hypersthenla mellen 
cin. Die Diallage des cbb--Gabbro zeigen interessante Verwachsungen. Zwei 
oder mehrere Diallagindividuen wachsen kammartig ineinander und der. 
ganze Diallag macht einen sehrifteranitartigen BHindruck. 

Der Diallag ist sehr reich an Hinschlüssen. Sehwarze, undurcbsiechtige. 
schmale, kleine Nadeln füllen den ganzen Kristall aus, unter welchen einzelne 
manchmal rotbraun durchscheinend sind ; sie erinnern in allem an die auch 
in den Feldspáten vorkommenden Ilmenittrichite, nur sind sie gröBer als 
diese. Ihre Placierung gesechieht parallel mit der xo-Achse, sie zeigen sich 
aber auch in sehiefer Richtung, so dab ihre in zwei Richtungen placierten 
Ilmenite einen Winkel von nahezu 124" miteinander einschliessen. Oft treten 
sie so dicht aut, dab sie in Wirklichkeit zusammenhüngende Reihen bilden 
und in solchem Falle die in verschiedenen Richtungen placierten Ilmenit- 
reihen eine wirkliche amphibolische Spaltung zeigen und nur bei starker 
VergröbBerung kann man sehen, dab man Ilmenite vor sich hat. 

AubBer diesen finden sich ab und zu Rutilkörner und ziemlich grobe 
Pyrit-Interpositionen . 

Die Diallage sind im allgemeinen frisch, nur an einzelnen Stellen, haup:- 
s áchlichan den RKándern ist eine Amphibolitisierung zu beobachten. An man- 
ehen Stellen ist die Umbildung zu Amphibol in gröberem MaBe vor sich ge- 
gangen. Der sich bereits fast vollstándig umbildende Kern des Individuums 
ist noch Diallag mit pyroxenischer Spaltung, wáhrend an seinem gröBeren 
Teile die amphibolische 124-ige Spaltung noch gut sichtbar ist. Dieses 
Sekundárprodukt hat eine hellgelblieh grüne Farbe und ist ein schwach 
pleochroistisceher Amphibol, das ist Aktinolith, da c : c — —159. Stellen- 
weise konnte diese Messung genau durechgefübrt werden. Der Diallag des 
sa uss uritisierten Gabbro aktinolitisiert sich ebenfalls. Die gelegentlich der 
Umbildung entstandenen Fasern ordnen sich parallel zur 40-Achse an, doch 
ist nebst dem auch unregelmábBige Anordnung zu beobachten. An einzelnen 
Stellen hat sich der Diallag zu einer fasrigen, schwach lieht- und doppelt- 
brechenden Substanz umgebildet, die aller Wahrscheinlichkeit nach Anti- 
gorit ist; a — a. 

Der Diallag jenes Gabbro, der eine Dinamometamorpbose erlitten hat, 
zeigt eine sehr schöne fasrige Struktur. 

Der Diallag des stark serpentinisierten Tiszocaer Gabbro ist stark 
zerbröckelt. 


142 pt IRMA PÁPAY 


GY TO JAgwa eme 


Der Oivin ist niemals automorph, sondern stets in Form von abgerun- 
deten Körnern vorhanden. Szin Erhaltungszustand ist ein verschiedener, 
stellenwejse ist er vollkommen frisch und dann ist er farblos, an anderen 
Srellen wieder sind bereits Spuren der beginnenden Verwitterung wahrzu- 
nehmen. Zuerst beginnt die Umbildung den Spalten entlang und der sich 
absondernde Magnetit bildet ein förmliches Netz. Nach der Absonderung- des 
Magnetits verwittert der Olivin weiter und die Fáden des Magnetitnetzes 
werden auf beiden Sziten von einer Serpentinzone begleitet. Die Einschlüsse 
des O4vin sind Ilmenit und titanháltiger Magnetit. Diese sind jedoch in den 
seltensten Fállen frisch, gewöhbnlich lásst sich an ihnen die Leukoxenisierung 
beobachten. Der Oivin des 4bb-Gabbro ist fast vollstándig serpentinisiert. 
Der Saussurit-Gabbro, der jedenfalls das Resultat dynamischer Hin wirkungen 
ist, worauf man aus seiner kataklasischen Struktur schlieBen kann, enthált 
keinen Ou1vin als primáren Bestandteil. 

An vielen Stellen wird der O1vin an der Konta ktstelle mit dem Piagio klas 
von einem hellerünen Amphibolsaum von wechselnder Breite umfasst. 
Diese Erscheinung ist zuerst von TÖRNEBOHM beobachtet und nach ihm 
auch von anderen wahrgenommen worden. Nach TÖRNEBOHM entsteht dieser 
Amphibolsaum in Verbindung mit der Serpentinisierung des Olivin durch 
Infiltration aus dem Piagioklas. Wenn nebst dem Oivin eine Diallageruppe 
vorhanden ist, begrenzt dieser Amphibolsaum auch diese in gewisser Breite, 
keilt sich aber dann allmáhlich aus. Nur am Kontakte des Feldspat und des 
O-1vin kann man stellenweise beobachten, da B der Olivin innerhalb der grünen 
Amphibolzone von einem anderen sehr schmalen und vollkommen farblosen 
Daume begrenzt wird, der aller Wahrscheinlichkeit nach aus Tremolitnadeln 
bestebt. 


D) Akzessotische Gemengteile. 


Unter den Nebengemengteilen des Gabbro habe ich sehr wenig Zirkon 
gefunden ; gewöhnlich zeigt er sich in Form von Körnern mit hoher Licht- 
und Doppelbrechung. Apatit erscheint sehr selten. gewöhnlich in kurzen 
Prismen. Der Magnetit erscheint in Form von kleinen Oktaedern und auf den 
Gehalt von Titan weist der Umstand hin, daB er stark leukoxenisiert ist. 
Sehr selten findet sich Ilmenit in Form kleiner sechseckiger Tafeln ; gewö;hni- 
lich erscheint er formlos und eleichfalls stark leukoxenisiert . 

Hinsichtlich der S-ruktur sind süámtliche Gabbrovorkommen grobkör- 
nig. Scharfe Grenzen in der Entstehunesperiode der einzelnen Bestandteile 
können nicht unterschieden werden, so daB nicht ein einziger Bestandteil 
automorph ist. Die Feldspáte sind tafelig und stimmen hinsichtlieh der Grö Be 
mit den gleichfalls tafeligen Diallagen überein. Der Oivin erscheint in ab- 
gerandeten Körnern, vollstándig xenomorph. 

Meine Arbeit a bscehlie Bend, statte ich dem IHerrn Uni rversitáts professor 
Dr. BÉLA MAuRkirz meinen ergebenen Dank dafür ab, dabBer mir durch seine 


GABBRO AN DER UNTEREN DONAU. 14 


wohlwollende Unterstützüne und freundliche Unterweisung die Ausführung 
meiner Arbeit ermöglieht hat. 

Buda pest, 23. Februar 1918. 

Bearbeitet im Mineralogisch-Petrogra phischen Institut dér kön. ung. 
Uni versitát 1917—18. 

(Aus dem Ungarischen übersetzt M. PgzYBoRsxkI dipl. Bergingenie ur, 
Berginspektor in P.) 


ÜBER DIE KRISTALLFORM DES GRIEDELER BARYTES. 
Von Dr. MARIE VENDL. 


— Mit Fig. 3. — 


Das in den Besitz des Ungarischen Nationalmuseums gelangte Baryt- 
exemplar, welches mir seiner interessanten Kristallform wegen vom Herrn 
Museums-Abteilungsdirektor Dr. JosEF KRENNER zur náheren Untersuchung 
übergeben wurde, stammt aus Griedel. Die einzelnen Kristalle zeigen sámt- 
lich eine süulenförmige Ent wicklung ; ihre Lönge wechselt zwischen 2—8 mm, 
die Dicke zwischen 1—2 mm ; dieselben sind schön wasserhell und besitzen 
scharf und bestimmt entwickelte Flöchen. An einzelnen Kristallen waren 
die Fláchen ein wcnig dunkel, trotzdam aber gut messbar. Bestimmt konnte 
ch nachstehende 7 Formen feststellen : 


Endflöchen : Brachydoma : 
c —- 001 001 
ÖSSZ ETÜKÖKE 
Prismen : Pyramiden : 
AZA KŐ SZA 
: n -— 120 mez 


Unter diesen Formen kommen niemals alle sieben an cinem Kristall 
vor, sondern nach folgenden Kombinationen verteilt : 

1. Am hüufigsten ist die Kombination von o(011) und y (122). Sehr 
háufig erscheint obenan c (001) in Form einer schmalen Piüche (Fig. 1). Die 
meisten Kristalle werden nur von diesen drei Formen gebildet. 

2. AuBer der Pyramide o, c und ytritt noch die Pyramide ? (112) aut. 
Ihre sehmalen Fláchen blinken lebhafít zwischen den Fláchen y (122). (Fig. 2.) 

3. Diese Kombination wird zusammengegetzt : vom Brachidoma o (011), 


1 Das Dorf Griedel, am WetterfluB, liegt in der Nühe der Stadt Butzbach in 
Oberhessen. Dicse Stadt ist eine Station der BEisenbahnlinie Giessen—Frankfurt a /M. 


144 Dr MARIE VENDL 


von den Endfítáchen c (001) und b (010), von der Pyramide (122) und den 
Prismen n (120) und m (110). An dieser Kombination findet man daher die 
meisten Formen, da unter den insgesamt beobachteten 7 Formen 6 an 
derselben vorhanden sind. Auffallend ist, daB sich hier c mit genug brei- 
ter Fiáche abstumpft, dagegen ist b nur als schmaler Streifen vorhanden. 
Auch n (120) stumpít als schmale Leiste die entsprechende Kante von 
y (122) ab, wáhrend die zwci Fiáchen des m (110) als kleine trapezförmige 
Fiáchen am Ende des Kristalles glánzen. (Fig. 3.) 

Die Kristalle zeigen also eine ziemlich einfache Entwiecklung; inter- 
essant macht sie die brachidiagonale Entwicklung und der Umstand, dab 
neben dem Doma o(011) di: Pyramide y(122) stets die vorherrsehende 
Form ist. Die Grundpyramide 2(111) zu finden, ist mir nicht ín einem ein- 
igen Falle gelungen. 


E ET 


Fig. 3. Die Kristalle des Griecdeler Barytes, 


Die Fláchen sind zumeist vollkommen entwickelt, insbesondere haben 
die Fiáchen y und o stets seharfe und bestimmte Reflexe gegeben. Die Voll- 
kommenheit der Fiáchen geht übrigens auch aus der unten beigefügten 
Tafel hervor: die gemessenen und berechneten Werte náhern sich einander 
stets genug. 

Die Griedeler Baryt kristalle ábneln am meisten den von NEMINAR ! aus 
Binnental besehriebenen Innfelder Barytkristallen. Auch diese sind nach der 
Brachydiagonalen gestreckte Süulen und auch an ihnen ist die vorrhersehende 
Form o und y. Áhnliche Barytkristalle wie die von Binnental, besechreibt 
SCHARIZER.? 


1 Min. Mitteilungen. 1876, 6. 61. NEMINAR beschreibt zwar die Kristale als 
Barytoölestin, weist aber nachtráglich nach, da B sie Bayite sind. 
2 Zeitschr. f. Krist. 1898. 30. 299. 


DIE KRISTALLFORM DES GRIEDELER BARYTES. 145 


Die von GRÜNLING! besehriebenen Binnentaler Barytkristalle sind 
ebenfalls nach o gestreckte Süulen, bei diesen aber ist nebst dem 0—n das 
Prisma m(110) die vorherrsehende Form und dominiert auch noch die End- 
fláche c (001), wáhrend die Pyramide y (122) überhaupt nicht vorhanden ist. 
D.-e nach der Bracbydiagonalen entwickelten Barytkristalle besechreibt ferner 
DAMSONI.? Diese Kristalle stammen aus Vernasca (Piacenza, in Italien) und 
sind sie den Griedeler Baryten insofern áhnlich, dab sie nach o gestreckt 
sind, doch dominieren an denselben m (110) und d (102) (letzteres ist an den 
Griedeler Baryten nicht vorhanden), wáhrend y untergeordnet a uftritt , ebenso 
auch z. 

Diesem áhnlich sind die von HAacn ? aus Cheshire beschriebenen Baryt- 
kristalle. Auch diese sind nach o entwickelt und dominiert an ihnen d. Auch 
y ist vorhanden, jedoch nur untergeordnet, wöbrend an dem Griedeler 
Baryt a die dominierende Form ist. 

ZiImMÁNYIt — beschreibt  kaukasiche  Barite, die nach o gestreckte 
Süulen bilden. Es ist an ihnen d, m, 2 und y vorhanden, unter diesen domi- 
niert d, dagegen fehlen c und b. Barytkristalle von Dernő (Gömörer Komitat) 
beschreibt . ZrmányIS  gleichfalls, die ebenfalls nach der Brachidiagonalen 
entwickelt sind ; bei diesen wieder ist stark dominierend c. 

Im allgemeinen finden wir daher beim Vergleiche der von versechiedenen 
Orten stammenden Barytkristalle, die nach der Axe a gestreckt und süulen- 
förmig ent wickelt sind, da B dieselben in Hinsicht auf die. Form der Griedeler 
Baryte den von NEMINAR beschriebenen Innfelder Baryt kristallen am meisten 
áhnlieh sind, sofern sie mit letzteren nicht nur darin übereinstimmen, daB8B 
sie nach der Brachydiagonalen entwickelt sind, sondern auch darin, dab 
sowohl beim Griedeler Baryt, als auch an den Innfelder Kristallen nebst 
dem Brachydoma oC(011) stets die Pyramide y (122) die vorherrschende 
Form ist. B 

In nachstehender Tabelle habe ich die gemessenen Werte, verglichen 
mit den berechneten Neigungen zusammengestellt. Als Grundlage der Be- 
rechnungen dienten die Grundwerte von HELMHACKER. Als gemessene Werte 
habe ich die Mittelwerte der Messungen a ufgefübit. 


Gemessen berechnet 
és:0 000 : 011 925 44 525548. 87 
Gazd rez ge V0lsz, H22 O4 4 0 0.4 eli 
b.-n 010 : 120 els Sa ad Mára 6 
b.sm VILOES EK Hz 9 50" 48" 47" 
b: 010 : 122 445 44""16 
Os-At : VIVA 35 25 La TÓ 


1 Zeitschr. f. Krist. 1884. 8. 243. 

2 SAMSONI: Mem. Ac. Bologna, 18835. Zeitschr. f. Krist. 1886. 11. 
3 Min. Mitt. 1823. 

4 Földt. Közlöny, 1894. 24. 

5 Zeitschr. f. Krist. 1908. 44. 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 10 


146 f Dr MARIE VENDL 


Gemessen Pcrechinet 
Ő ES 014222 dor AB 2000 9! 
(ITTA V T2ATAB T9E ao ú ozás é kb 
(MERT) 122 : 120 DAAD 2 NAg 
man TO ESA Jets ÜL MO Sato 
OD OL0SKOT0 il 1407 SÁS KN OS ESA 
7 EGAV 122 62122 TIZET Ez MO EgKSDI 
RYDT 122122 91 16 GAL aló 
ÜTZEOK TADETHA DD DOL CSŐ 
OMT VETÉS EATTSI va 036; TASHA a há 


Die paragenetiscehen Verháltnisse dieses Barytes sind folgende: dicht, 
farblos, stellenweise liegt auf einer braun gefleckten Ouarzunterlage hell 
gelblichbrauner erdiger Limonit, der nach oben in harten, kleintraubigen, 
braunschwarzen Limonit übergeht. Letztererist mit einer sehr dünnen, feinen 
Ouarzkruste überzogen, an welcher sich die oben beschriebenen Barytpris- 
men ansetzen. Neben diesen Kristallen liebBen sich noch aus ungemein 
dünnen und zerbrechlichen Ouarzháutehen bestehende leere blasige Kugeln 
entdecken, deren Durchmesser ungefáhr 3-5 mm betrügt. 

Zum Schlusse erfülle ich eine angenehme Pflicht, indem ich auch an 
dieser Stelle dem Herrn Museums-Abteilungsdirektor,  Universitáts-Pro- 
fessor Dr. JosEF KRENNER meinen ergebenen Dank für die Liebenswürd:g- 
keit abstatte, mit welecher derselbe mir dieses schöne und interessante Unter- 
suchungsmaterial zur Verfügung gestellt und mich in meiner Arbeit mit 
selinem wohlwollenden Rat und seinen Unterweisungen unterstützt hat. 

Lőcse, den 1. Oktober 1916. 

(Aus dem Ungarischen übersetzt M. PgzyBoRkski dipl. Bergingenieut, 


Berginspektor 1. P.) 


C) VEREINSNACHRICHTEN. 


Eröfiínungsrede des Prásidenten der Ungarischen Geolo- 
gischen Gesellschaít in der am 6 Februar 1918 stattge- 
fundenen LXVIII. Generalversammlung. 


Gehalten von Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 


Hochgeehrte Generalversammlung! 

Wieder sind wir im 6 Begriffe, das Hauptbuch unserer einjáhrigen 
Taátigkeit  abzusehlieBen und über alle Ereignisse unseres Vereimslebens, 
sowie über Alles was mit unserer Töátigkeit zusammenhüngt, Rechenschatfi 
zu legen. 

Wie es scheint, hat der die historischen Kechte sowie auch der be- 


VEREINSNACHRICHTEN, 147 


sonnene Judicium miBiechtende  blutrünstige Sturm des Mensechenge- 
schlechtes schon seinen Höhepunkt erreicht und beginnt jetzt der krank- 
hafie Zustand in eine andere, nicht minder geföhrliche Richtung umzuschla- 
Jen, welche nicht nur die mensehliche (Gesellschaft, sondern auch unser 
bisheriges Leben in eine neue, bisher unbekannte Kriese zu sehleudern 
droht. Die ia eine bestimmte Richtung stürmiseh, radikal und ohne Übergang 
treibende Umformung der mensechlichen Gesellschaft und ihrer naturgemübBen 
Entwiecklung pfílegt ebensowenig zu einem segensreicehen Ende zu führen, 
wie jedwede, mit den ewigen (Gesetzen der Natur widersprechende ge- 
waltsame Handlung. Es ist wohl wahr: die alten Formen, die alten 
überlebten und vermorsehten Institutionen der mensehlichen Gesellschaft 
műüssen der heutigen Natur den Ansprüchen des Menschen entsprechend 
umgeformt und ergünzt werden: aber diese ungeheuer sehwere, und mit 
riesiger  Verant wortlicehkeit  verbundene Umwandlung muB mit der ge- 
wissenhaftesten Vorsicht und mit der vollen Kenntnis der Vielseitigkeit 
der mensechlicehen Natur geleitet werden. 

Wir wissen alle sehr gut, dab es viel leichter ist, etwas bestehendes 
zu verwüsten, zu vernichten, als etwas besseres, sehöneres und nützlicheres 
zu erbauen, zu erschaffen. Ob die unsicher flatternde Friedenstaube sich 
nicht zu einem wilden Habicht entlarven wird, der statt des lange erwar- 
teten Ölzweiges ein stachliges Dornreis in seinem blutdürstigen Schnabel 
trágt? Im unserem Vaterlande herrsecht ohnedies die Neigung zu den Extre- 
men ; diese ist aber kein Freund der besonnenen, überlegten und segens- 
reichen Tátigkeit. Wir lieben die hhmmmelstürmenden, prickelnden Gedanken 
und Phrasen. Wir bilden uns ein, den strenge vorgesehriebenen Ent wicklungs- 
gang der Natur beiseitesehiebend, mit grobBen Sprüngen das errecihen zu 
können, was andere nur mit fortwüáhrender, ausdauernder, bedachter und 
sorgliehen Arbeit für sich erwerben konntea, und zwar mit einer Arbeit, 
die durch Überlegung, Liebe, Begeisterung und von einem berechtigten 
Idealismus beseelt ist. Í 

Das innere Leben der (teologischen Gesellschaft. 

Auf das innere Leben unserer (resellsehaft übergehend, können wir 
keine groBen Ereignisse verzeichnen. Alles bewegte sich in der, durch die: 
gegenwürtig sechwierigen Verhültnisse beherrsehten Bahn. Die Zahl un- 
serer Vortrüge hat gewiB nur infolge unserer bedeutenden Überbürdung 
vielleieht etwas abgenommen, wüáhrend unsere cMitteillungemi infolge der 
haarstráubenden  Verteuerung der Druckkosten  eingeschránkt werden 
mussten. Unser Vermögen hat sich aber — wenn auch nicht in dem 
Ma Be, wie es unserem edlen Zwecke entsprechen würde — immerhin ver- 
mehrt. Dicses Jahs zeigt, welehen Widerhall unser, an die Söhne des 
Vaterlandes und an unsere materiellen Zwecken dienenden (Gesellschaften 
gerichteter Appell findet. Es zeigt dieseg Jahr, in wie hohem MabBe 

10£ 


148 VEREINSNACHRICHTEN. 


unser öffentliches Leben jener Interessenspháre, in der wir unserem Vater- 
lande und dem Ungartum dienen, Verstándnis nnd Ancrkennung ent- 
gegenbringt. 

Jinen Teil unserer Mitglicder hált die Militárpílieht auch heute 
noch ferne, so dass dicselben noch immer ihrer Vachbescháftiguug 
entrückt sind. 7 

Unsere A bteilung für Höhlenforschung konnte unter den ungünstigen 
Verhültnissen und in Ermangelung materieller Mittel ihre gewöhnliche 
Tátigkeit nicht voll entfaltlen. Professor LupwIiIG BELLA, bisher Vize- 
prösident, wurde Prásident der Abteilung, wáhrend THEODOR KoRwmos, 
kön. ung. Seetionsgeologe, Privatdozent der Universítát, zum Vizeprási- 
denten gewüáhlt wurde. Beide haben die zarte Pflanze vom Augenblicke 
ihres ersten EmporspricBens mit aufrichtiger Begeistecrung gehegt und so 
werden sie die, nun lebenskrüftige Pflanze gewib auch fernerhin mit 
ganzer Hingebung warten. 

Unsere neue Abteilung, welche berufen ist, die kHydrologios 
zu pfílegen, hat sich nunmehr endgültig konstituiert. Is gelang, für den 
Vorsitz SEBASTIAN ALADÁR Kovács, kön. ung. Hcfrat, Professor an der 
Tcehnischen Hochschule zu gewinnen. Die Stellen der Vizeprásidenten 
waren Dr. FRANZ SCHAFARZIK, kön. ung. Bergrat, Professor an der 
technischen Hochschule und Dr. RaApo KövestiGErny, Professor der 
Universitát, so freundlich zu übernehmen. Sekretür der A.bteilung wurde 
ÖDÖN BoGgGpáNFY, kön. ung. Sektionsrat. Awuch der Ausschub ist so 
elüeklieh gewühlt, dab wir der nützlichen, lückenausfüllenden Tátigkeit 
und dem Awufblühen dieser Abteilung mit froher Zuversicht entgegen- 
sehen. Die weitgesteckten Zicle der Töátigkeit dieser A.bteilung hat schon 
ÖDÖN BOGDÁNFY in ihrer ganzen A usdehnung entwickelt und unter dicsem 
kostbaren Panicr beginnt die Tátigkeit dicser Abteilung zum Wohle un- 
seres Vaterlandes und zu unserer Vreude. Der Anreger und elfrige Vor- 
kümpfer der Idee aber, Markgraf KARL MAnRENüSZzI k. u. k. Feldmarschall- 
Leutenant, hat mit der BErrichiung dieser Sekzion scin Ziel erreicht und 
wir hoffen, daB er auch an der Tüávigkeit der Abteilung mit veller Hin- 
gabe teilnehmen wird. Auch bei dicser (relegenheit entbieten wir S-iner 
Exzellenz unseren ergebenen (iruB ! 

Erinnerung an unsere Verstorbenen, 

Gelegentlieh der, sich mit der endgültigen Konstituierung der Hydro- 
logischen Abteilung befassenden aubBerordentliehen (Generalversammlung 
haben wir das, durch LupwiG Ráporrv, dem vorzügliehen Sehüler des 
Meisters ALOIS STROBL, aus Ruszkicaer Marmor gemeiBelte  Denkmal 
JoHANN BöcKEHS in stiller Weier enthüllt. Das Denkmal, welches auf An- 
regung unserer (iesellsehaft durch die Verehrer und Vreunde unseres ein- 
stigen hochverehrten Prüsidenten gestiftet wurde, ist an einer Ecke der, 


VERPINSNACHRICHTEN, ? 149 


auf der StrabBeo cStefánia-ún befindliehon Gartenmauer der kön. ung. Geolo- 
gischen Anstalt angebracht. Sowohl der Entwurf, als auch die Leitung 
der Ausführung sprechen für den edlen (iesehmack und für den selbst- 
losen  Patriotismus des Meisters ALOIS STROBL. Allen unseren aufrichtig 
innigen Dank für ihre Opferwilligkeit ! 

Ehren und hochaechten wir auch fürderhin das Andenken weiland 
JOHANN BöcgkHs. Er war unser bahnbrechender Meister und einer unserer 
Vührer. Sein Leben galt für unsere Wissenschaft und für unser Vater- 
land. Hiemit tilgen wir nicht nur unsere Schuld an dem wahren Verdienst, 
sondern huldigen auch der Würdigung der selbstlosen Arbeit und s-ines 
Charakters. ; 

Ferner haben wir den Verlust E. LŐRENTHEYs zu beklagen. Den 
so traurigen Abgang unseres gewesenen Sekretüörs und Ausschubmit- 
eliedes, des Professors an der Universitát, Dr. IMERICH LŐRENTHEY 
wird unser Mitgelied Dr. ELEMÉR Vapász noch in dieser (Gteneralversamm- 
lung in die Form einer (redenkrede kleiden. Gesegnet sei das Andenken 
unserer teuren Toten! 


Besondere wissenschaftliche Betátigungen. 

Die klassische Arbeit unseres Ehrenmiteliedes Dr. LuDwIG v. LÓCZY, 
über Die Geologie des Balatom hat die Ungarische Aka- 
demie der Wissenscháften mit dem groBen Preis des Jahres 1917 ausge- 
zeichnet. Dr. LupwiG Lóczy gehört also zu den Wenigen, die durch die 
Akademie der Wissenschaften sowohl mit dem GroBen Preis, als auch mit 
dem cMarczibányi-Preiss ausgezeichnet wurden. Möge seine weitere grob- 
zügige Tátigkeit sowohl ihm, als auch uns noch viel Freude bringen. 

Meinem  Prüsidenten- Kollegen Dr. MoRiz PÁáGrY verlieh die Buda- 
poster Sekzion der Ungarisehen Berg- und Hüttenmünnischen Gesellschaft 
ihre goldene Plakette für seine hervorragende Fachdissertation. 
Gelegentlieh dieser wohlverdienten Anerkennung und Awuszeichnung be- 
grübBen wir iíihn mit aufrichtiger Freude. 

SchlieBlich erwáhne ich, daB unser Ehrenmitglied, Dr. LUDWIG v. 
IrosvaY die Stelle eines Staatssekretürs des kön. ung. Ministeriums für 
Kultus und Unterricht zurückgelegt, und sich wicder dem dankbareren 
Jerufe der Professur zu gewandt hat. Gebe die göttliche Vorsehung, 
daB er in geistiger und leiblieher Frische noch manche Jahrgánge in eine 
der wichtigsten Wissenschaften der Neuzeit, in die der Chemie einführen 
möge. 

Dainksagung unseren Protektoren., 

Anlösslich des 80-jáhrigen Geburtsfestes unseres Ehrenmitgliedes Sr. 
Exzellenz Grafen BÉLA v. SZÉCHENYI, der unentwegt allen Mcmenten un- 
seres wissenschaftlichen und unseres gesellschaftliehen Lebens ein reges 


150 VEREINSNACHRICHTEN. 


Interesse und Teilnahme entgegenbringt, haben wir unsere aufrichtigen; 
Glückwünsche hochachtungsvoll entgegengebracht. Ich glaube den un- 
geteilten Gefühlen unserer Generalversammlung Ausdruck zu verleihen, 
indem ich auch bei dieser Gelegenheit Sr. Exzellenz noch ein langes 
Leben und ungetrübtes Glück wünsche. 

Das Portefeuille für Kultus und Unterricht hat von BÉLA v. JANKOVICH 
Graf ÁLBERT APPONYI übernommen. Die Last der sehweren Sorgen des 
Ackerbau-Ressorts sind von den Schultérn Baron EMERICH ven GILLÁNYIS. 
auf die des Ministers BÉLA v. Mezőssv übergangen, doch ist dieser heute 
auch nicht mehr im Amte. Nunmehr hat Dr. ALEXANDER WEKERLE k. ung. 
Ministerprásident in eigener Person die Leitung dieses Ressorts über- 
nommen. Wir sind aber davon überzeugt, dab wenn auch diese zwei so 
wichtigen Stellungen nun in andere Hüánde gelangt sind, die gütige Ua- 
terstützung, welcher wir bisher so glücklich waren teilhafítig zu sein, unse- 
rer, mit materiellen Sorgen köámpfenden Gesellschaft auch in Zukuntft 
nicht entzogen werden wird. Wenn auch die Wirksamkeit unserer (re- 
sellschaft nicht allzu laut ist, so trachtet sie dech stets unserem Vater- 
lande und der Wissenschaft zu dienen; demzufolge kommen alle Zimsen 
der ihr gebotenen Unterstützung stets dem Vaterlande und dem Gemein- 
wohl zugute. Mit aufrichtigem Dank gedenken wir der zurückgetretenen 
und wenden uns vertrauungsvoll ihren Nachfolgern entgegen. 

Amuch wollen wir unseres erhabenen, uns warm zugeneigten Protek- 
tors, Seiner Exzellenz Fürsten NIKOLAuUS v. ESZTERHÁZY und unseres Ehren- 
mitgliedes, Dr. ANDOR von SEMSEY mit dem Gefühle der hochachtenden 
Dankbarkeit gedenken. 

Bestens danken wir auch der kön. ung. Geologisechen 
Anstalt für ihre in jeder Hinsicht gebotene kollegjale Unterstützung 
und dm Kön. ung. Naturwissenschaftlichen Verein 
für die Güte, daB derselbe uns für unsere Sitzungen diesen Saal zur 
Verfügung stellte. 

Wir sind aber auch unseren im Laufe des Jahres eingetretenen 
gründenden, stiftendend und ordentlichen Miteliedern für ihre patriotische 
Jereit willigkeit dankbar, womit sie die Wirksamkeit unserer Gesellschaft 
fördern. Unser AusschuB befaBte sich ferner auch mit der Idee von pro- 
vinzialen Ausschüssen, zwecks 5.árkung unserer Gesellschaft, sowie auch 
der Erweiterung unseres Ausschusses; nachdem dics aber mit der Ande- 
rung unserer Statuten zusammenhüngt, muBte die Vorlage des diesbezüg- 
lichen Entwurfes auf eine günstigere Zeit verschoben werden. 

Die festliche Stimmung unserer heutigen Generalversammlung dürfte 
ferner auch noch dadurch gehoben werden, daB auf Antrag des Ausschus- 
ses nunmehbr die 7-te SzABó-Mcdaille ausgegeben und daB die General- 
versammlung auch ein Fhrenmitelied erwáhlen wird. 


VEREINSNACHRICHTEN, 151 


Über die Tátigkeit verwandter Korporationen. 

Indem ich auf die Tátigkeit der mit uns verwandten Korporationen 
übergehe, mubB ich in erster Reihe der kön. ung. Geoloyischen Anstalt 
gedenken, deren Töátigkeit sozusagen als angewohnt mustergültige zu 
bezeichnen ist. Über ihr Wirken im Jahre 1916 gibt sie in zwei stattlichen 
Bünden als eJahresberichts Rechensechaft. Diesem Jahresberichte entnehmen 
wir die gesunde Entwicklung und Verzweigung ihrer, das Gemeindewobl 
fördernden Tátigkeit. Sie hat die geologische und bergmánnische IErfur- 
sehung des Balkans viel groBzügiger und durch löngere Zeit fort- 
gesetzt als im Vorjahre. Hiemit hat sie die geologisehen Kenntnisse des 
Balkans wieder bereichert und wird die Unternehmer und GroBindustriellen 
unseres Vaterlandes auf viele kostbare hohstoffe aufmerksam machen, 
wobei sie auch die Interessen unseres Heeres müchtig fördert. 

Im Jahre 1917 hat auch der Direktor der kön. ung. Geologischen 
Anstalt, Dr. LupwiG v. Lóczy lángere Zeit in den interessanten (Gebieten 
seweilt nnd seiner Meisterhand ist es beschieden, die von den Mitarbei- 
tern gesammelten Wüden zu einem wissenschaftlichen Gewebe zu vereini- 
sen. Ich glaube, daB diese unsere Bewegung — wenn sie auch vor der 
Hand keinen direkten Nutzen abwirft, — doch auch über die Grenzen 
unseres Vaterlandes hinaus als eine ersprieBliche bezeichnet werden kann. 

Und nun senken wir ünsere Fahne in voller und dankbarer Aner- 
kennung vor unserer vornehmsten Verwandten, unserem Stolze, vor der 
kön. ung. Naturwissenschaftliehen Gesellschaft. Diese Gesellschaft hat 
von ihren Anföngen an bis auf den heutigen Tag unter der Führung ihrer 
stets begeisterten und ausdauernden Vereinsleitung wahrhafítig GroBbBes 
geleistet. 

Es entstand mit ihr eine groBbBangelegte, wohlhabende und unseren 
Verhültnissen  entsprechende Gegellschaft, welehe sich der nationalen 
Gesinnung des ungarischen Publikums klug anpassend, in diesem die Liebe 
zu den Naturwissenschaften erweckte. Bin wahrhaft gigantisches Unter- 
nehmen! Soeben fÍliegt die 1.—2. Nummer des fünfízigsten Jahr- 
ganges des. Vermészettudományi Közlönys (Natur 
. wissenschaftliche Mitteilungen) in alle Gaue des Vaterlandes, von zirka 
12,000 Mitgliedern freudig erwartet, die daraus Belehrung und Stárkung 
des ungarischen Geistes schöpfen. Ich finde nicht.genug würdige Worte 
für den Ausdruck unserer höchsten Anerkennung. Dochist ja das viel- 
leicht auch nicht von nöten; jene, die diese Arbeit leisteten und auch 
heute fortführen, können mit dem Gefüble des besten Gewissens sagen: 
wir haben für die vaterlándisehe Kultur und für das Gemeinwohl, für 
das tögliche Leben und für die Wissenschafít alles getan, was wir nur 
konnten. 

Der Mensch schafft, der Segen steht bei Gott ! 


152 VEREINSNACHRICHTEN. 


Möge dieser Segen diesen nützlichen Vereim auch in Zukunft schüt- 
zend begleiten! 3 

Der. :Ungarisehe ABereg- [und ELÜüt temam amim üsac he 
Verein hat am 21-ten. Oktober 1917 seine jubilarische Generalversamm- 
lung abgehalten, welche auch mit dem Revirement der Funkzionüre ver- 
bunden war. 

Am 27-ten Juni 1897 hat sich in einer, gelegentlieh der Eröffínungs- 
feler des Gebüudes der kön. ungarischen Forstakademie zu Selmecbánya 
abgehaltenen Versammlung der bis dahin bestandene kVerein zur Unter- 
stützung der ungarischen Berg- und Hüttenmánnischen Literatun aut 
gelöst und an seiner Stelle wurde sofort der Ungarische Ber e€g- 
und Hüttenmöünnische Vereim gegründet. 

Auf der obenerwáhnten Generalversammlung wurde die HWeier des 
fünfzigjáhrigen Bestandes der kBányászati és Kohászati [La- 
pol (Berg- und Hüttenmünnische Blütter) begangen. Wir begrübBen den 
still jedoch würde voll jubilierenden Verein mit brüderliceher Herzlichkeit 
und Hochachtung. Ihre, den vorgesteekten nützlicehen Zielen selbstbewu bt 
dienende Tátigkeit und insbesondere ihr patriotischer Sinn verdient nicht 
nur unsere, sondern auch unseres Vaterlandes gerechte Anerkennung. 
Möge die göttlicehe Vorsehung diesen Verein gedeihen lassen, möge dieser 
Verein eine starke Stütze unseres Vaterlandes, der Stolz unseres öffent- 
lichen Lebens und der glánzende Tempel unseres Bergwesens sein. Ihre 
Zeitschrift aber sei der treue und wahrhaftige Herold des Wissens und 
des Könnens des ungarischen Berg- und Hüttenwesens. Bin rührendes 
Moment dieser Feier war der Abschied des hoechverdienstvollen Prásiden- 
ten des Vereines, STEFAN VARBAKY. Hinen tiefen Eindruck machte aber 
auch der glánzende Íreie Vortrag über Die volkswirtschaftliche Rolle des 
Ingenieurs; des Professors an der Selmecbányaer Hochschule, Dr. BÉLA 
BARLAI. 

Dr. BÉLA BanRtar bricht entsehlossen, aber wohlüberlegt eine Lanze 
für die Interessen der auf naturwissenschaftlicher Grundlage gebildeten 
Klassen. Er geht von der Tatsache aus, kdaB unserem volkswirtschafi- 
tichen Streben eine sterile Planlosigkeit amhaftet, welche uns mit Auber- 
achtlassung der Geographie und der Geologie vorwiegend 
aus dem Jus und aus Imitationen genührte, fÍremden Verháltnissen 
angepabBte, uns aber durchaus íremde Prinzipien und Institutionen auf- 
gehalst hat. anstatt daB man sich mit einer bescheideneren, aber unseren 
Kráften mehr angemessenen Rolle begnügt hátte, dic wir mit IEhren zu 
Ende hátten spielen können.; Mit eindringlicher Logik und Beweiskraft 
auf die IFehler unserer gewerblichen FEntwicklung hinzielend,  weist 


1 cBínyászati és Kohászati Lapoks, I. évfolyam, II. kötet, 21. sz. 734. old. 


VEREINSNACHRICHTEN., j 153 


er auf den innigen " Zfusammenhang zwischen der Produktion und der 
Technik, auf die Notwendigkeit der Organisation des Verbrauches auf 
naturwissenschaftlicher Grundlage, auf den innigen Konnex des Verkehrs 
mit der Technik und auf das schiefe Verháltnis zwischen Kapital und Arbeit 
und hiermit im Zusammenhange auf den wahren Beruf und auf die wichtige 
Rolle des Ingenieurs, als des wichtigsten Vaktors an dieser Stelle hin. 
BARLAI beugt sich zwar erkennungsvoll vor der Wichtigkeit des Rechtes, 
láugnet auch nicht, dab der Jurist am Sechauplatze des technischen und 
wirtschafslichen Lebens überflüssig sei, im (Gegenteil, er hült zur A usge- 
staltung und Entwicklung desselben ein gewisses staatliches, juristisches 
und volkswirtschaítliehes System für not wendig, indem sagt: wir brau- 
ehen den Juristen. aber in erster Reihe benötigen wir produktive Arbeit, 
denn aus dieser náhbrt sich und an ihr bereichert sich das Land. Wir 
műüssen unsere naturwissenschaftliehe Auffassung, unsere volkswirtschaft- 
hehe Weltanschauung in den Staat hineintragen, unsere Seele in seine 
seele, unser Blut in seine Venen.)... 

Bei uns wird auf dem Gebiete des volkswirtschaftliehen Lebens die 
staatliche leitende und exekutive Maeht sozusagen aussehlieBlieh durch 
Juristen ausgeübt. Dementgegen gebührt auch dem Ingenieur und den, 
auf , naturwissenschaftlicher  Grundlage gebildeten  Klassen vine  ent- 
sprechende, — nicht untergeordnete, sundern koordinierte, unabhángige 
Stellung. f 

Dieses Thema berührend, kann ich nicht umhin, es der ungarischen 
Mittelklasse zu verargen, daB sie sich von der auf den Naturwissenschaften 
fubBonden Ausbildung so sehr zurückhült und sich nicht bemüht, unsere 
Reihen zu verdiehten und sich technisehen Berufszweigen zu widmen. 

Mehr als bisher müssen wir zukünftig festen FuB gefabBt, mit ur- 
verrücktem Augen auf unsere Ziele ausblickend, rastlos arbeiten und vor- 
würts streben. j 

Ergebnisse geologiseher Forschungen : 
Erdgas und Erdöl. 

Die X-te Hauptgruppe des kön. ung. Finanzministeriums hat aaf 
dem Felde der Aufsuchung und Ausbeutung des Erdgases, des Erdöls und 
anderer nutzbarer Rohstoffe sowohl auf wissenschaftliechem als auch prak- 
tisehem Wege ihre Tátigkeit unermüdlieh fortgesetzt. Diese, auf gründliches 
Wissen aufgebaute, von jugendlicher Kraft strotzende Hauptgruppe ist zu 
einem  förmliehen Corps erwachsen, welches im aller Stille, jedoch 
unermüdlich für die Interessen  unseres Wohlstandes kümpfít und 
wirkt. Nur Begeisterang zur Sache kann soleche glünzende  Resultate 
erreichen, wie sie hier erreicht wurden. Wir müssen dieser Arbeiten einge- 
hender gedenken, denn das sind wohl nicht zu unterschützende geolo- 
gische Ereignisse in unserem Vaterlande. Resultate der Schulter an Schulter 


154 VEREINSNACHRICHTEN. 


ausgeführten Tátigkeit des Geologen und des Bergmannes, auf die wir 
wahrlich stolz sein können. 

In Egbel im Komitate Nyitra, nahe an der máhrischen Grenze, hat 
der AbschluB der Ölsehürfungen pro 1916 —1917 nach den übliehen A bschrei- 
bungen einen Reingewinn von 1,718.538 Kronenergeben. 
Hiebei hat die kön. ung. Staatseisenbahn bisher in einem erstklassigem, 
der Oualitát nach sozusagen einzig dastehenden Schmieröl eine Subvention 
im Werte von circa 3 Millionen Kronen erhalten, so daB der eigentliche 
Reingewinn nahezu 5 Millionen Kronen betrágt. 

Nicht nur als. Einnahme bemerkenswert, sondern auch als Roh- 
stoff wichtig su einer Zeit, in wélcher áuBerste Knappheit an Eisenbahn- 
Sechmierölen herrschte. 

Erdgas in Siebenbürgen. 

Über den Erdgasschatz Siebenbürgens verlautete in letzteren Zeit 
fast garmichts, höchstens ungeduldiges Kritisieren; denn das liegt schon 
so in unserer Natur. Und doch geht dort im Osten selbst im (Getöse der 
alles erdrückenden Waffen eine stille, aber kráftige und gesunde Arbeit 
vor sich. Die cErste Siebenbürgisehe FErdgas-Aktiengesellsehafb hat die 
Kraft des Sármáser Urguells mit ihrer 76 km langen Leitung schon in 
Betrieb gesetzt. Torda und Marosujvár beleuchten, kochen und 
heizen schon mit diesem neuentdeckten Naturprodukt. Mitdemselben wird 
die Tordaer Zementfabrik und die elektrolitiscehe Fabrik der cSolvays- 
Werke gespeist, weleh letztere auch Átznatron und Chlor darstellt. Bei 
Marosujvár wird die Ammoniak- und Sodafabrik mit Kraft versorgt, 
welche auch Chlorzalkium darstellt. Diese erste Gasleitung verbraucht 
táglich 150,000—160,000 m? Erdgas. 8 

Die Stadt Dicsőszentmárton ist kaum wieder zu erkennen. 
Durch die groB angelegten Fabriksanlagen für die Erzeugung von 37,500 
Tonnen Kalciumnitrogen, Kalziumkarbid und Natronkalk entstand hier 
ein neuer Stadtteil. Ausserdem ist noch eine Chlorfabrik im Bau, welche 
zur ÜChlorierung des Methans berufen ist. Der jöhrlieche Erdgasverbrauch 
dieser und der Nebenfabriken betrágt 150 Millonen m8. 

In Magyarsáros steigt eine Gasmenge von über einer Million m? 
empor und von hier aus wurde auch die Leitung bis Dicsőszentmárton 
bereits fertiggestellt. Die Stadt Medgyes richtet sich gegenwártig auf den 
Verbrauch des von Bázna hingeleiteten Erdgases ein und überdies ist 
der háusliche und sonstige Bedarf von Dicsőszentmárton und 

jázna ebenfalls mit diesem Gas gedeckt. Im Laufe des Herbstes dieses 

Jahres wird auch die Leitung Mezősámsond—Marosvásárhely 
vollendet sein und am letzteren Orte ist eine Natroncelluloid-, eine Ro- 
tationspapier- und eine groBangelegte Flaschenfabrik im Bau. 

Die X-te Abteilung des kön. ung. Finanzministeriums hat durch die 


VEREINSNACHRICHTEN. 155. 


mit der Gyavitations wage des Barons Dr. LOoRÁNxD v. Eörvös auch in der weite- 
ren Umgebung von Debreczen Andeutungen von bedeutender Wichtig- 
keit erhalten. Wenn diese hochwichtige Forschung von Erfolg gekrönt sein 
wird, dann erst kann von der Versorgung einer aufstrebenden Industrie 
und des Ackerbaues mit groBen Mengen billigen Erdgases die Rede sein. 
Heute, hochgeehrte Generalversammlung, müssen wir mit dem Erdgas der 
Mezőség noch haushalten und sind auch genötigt dasselbe so vorteilhaft 
als xögbeh zu verwerten. Ist doch die dort erhaltene Gasmenge nicht 
so ungeheuerlich grob. Die Tiefe des siebenbürger Beckens gibt heute 
bloss circa 70—80 Milliarden Erdgas, was nur 80 Millionen 
Tonnen oder 800 Millionen Meterzentner Uardiff Kohlen entspriecht. Im 
Ruhrgebiet des deutschen Reiches allein wurde im Jahre 1913 eine 
Milliard Meterzentner Kohlen erzeugt. Demnach hat dieses einzige Gebiet 
Deutschlands in einem Jahre beiláufig soviel erzeugt, als dem bei uns 
bisher erschüríten ganzen Erdgas entspricht. 

Die Verwertung des Erdgases zieht ebenfalls fortwáhrend weitere 
Kreise. Neuestens ist es dem Professor unserer techn. Hcehsechule, Dr. EME- 
RICH SZARVASY gelungen, das Gas zu verkohlen, und zwar nicht durch 
Verbrennung, sondern durch die Spaltung der Molekule in C und H, 
Auf diesem Wege ist nun eine erstklassige Retortenkohle darstellbar, 
welche für die Elektrodenfabrikation von hohem Werte ist. Hiebei sind 
als Nebenprodukte Naphtalin und andere hochwertige Kohlenhydrogen- 
verbindungen gewinnbar. Alles das beleuchtet die ungeheuere Wichtigkeit 
des Erdgases, welches auch jetzt schon in diesen drückenden Zeiten 
an vielen Orten die Koble wohltátig ersetzt. A.ber deshalb müssen wir auf 
diesem Velde mit unseren Ansprüchen geduldiger zurückhalten und müssen 
auch hier eine gewisse einheitliche, natürliehe Entwicklung vor Augen 
halten. Die Zeit der folgerichtig wichtigen Rolle des Kapitals, und zwar 
des ungarischen Kapitals wird schon kommen ; vielleicht ist sie sogar nahe : 
doch ist in allem eine beiderseitige Billigkeit von nöten. 


Dic Aluminiumerze und der ÁAlunit. 

Bezüegliech der Herstellung des Aluminiums ist aus der X-ten 
Abteilung eine wahrhaftig glánzende Idee ausgegangen. 

Wie Ihnen allbekannt ist, werden gegenwürtig unsere Bauxite 
aus dem Királyerdő des Komitates Bihar exportiert, um den Aluminium- 
bedarf der Mittelmáchte auch von hieraus beizuspringen, der aber für 
uns mit ziemlich viel Materialverlust verbunden ist. 

Gestatten Sie verehrte Anwesende, daB ich ]hre geschützte A. ut- 
merksamkeit nun auf ein anderes geologisches Gebiet unseres Vaterlandes 
lenke. An den hügeligen Abhöángen der rebenbekrünzten Hegyalja von 
Beregszász blinken die weiBen (Gesteine des Alunits und des. 


156 VEREINSNACHRICHTEN. 


Kaolins. Der Alunit hat bisher eine ziemlieh dürfviige Alaunindustrie 
versorgt, die aber schon seit Jahren ruht. Auch der Kaolin erfreute sich 
nur einer máBigen Nachfrage. Auf die scharfsinnige Initiative des Ministerial- 
rates Professors Dr. HuGovon BöcKn hat sich nun wieder Professor Dr. Em. v. 
SzaRvasY mit dem in groBen Mengen vorkommenden Alunit bescháftigf. 
Das Ergebnis war wahrlich überraschend. Es ergab sich, dab das rohe 
Alunitgestein vorteilhaft und mit so idealer Vollkommenheit verarbeitet 
werden kann, dab davon kaum ein versehwindend kleiner Teil in Verlust 
gerüt. Aus dem gegenwürtig dort unverwertet liegenden (Crestein kann 
aubBor Aluminium überdies noch sehwefelsaures IKalium und sehwefelsaures 
Ammonium — beide für unsere Landwirtschaft so wichtige Produkte — 
hergestellt werden. Der sodann noch restierende reine Ouarz ist dann zur 
Glasfabrikation oder mit Kaolin gemengt zur Chamotteerzeugung verwend- 
bar. Wenn auch eine solche Aufarbeitung des Alunits gegenwürtig vielen 
Hindernissen begegnen und derzeit vielleieht keinen wesentlichen un- 
mittelbaren Nutzen bringen würde, so halte ich dieselbe doch auch vom 
Standpunkte unserer, land wirtsehaftliehen Interessen für üubBerst drin- 
gend. AuBerdem würde uns die Ehre einer verheissungsvollen Initiative 
zufallen, nicht zu reden von dem Segen der Binbürgerung dieser Fabrikation 
für die betreffende Gegend. Der Kaolin von Beregszász aber könnte 
an Ort und Stelle zu Chamotte verarbeitet werden. Auf Ansuchen des 
Ministerialrates Dr. HuGo von BöckH hat forner das k. u. k. Kriegsmimis- 
teriam, Feldmarschalleutnant SCHLEYER und die X-te Abteilung des 
Finanzministeriums in der mit dem Patente . des (rrafen SCHWERIN 
arbeitenden Elektro- Osmose-Aktiengesellschaft Versuche mit bereghszászer 
Kaolin durcheeführt und auf diesem Wege ein dem feinsten englisehen 
Porzellan entsprecnendes Produkt hergestellt, welehes von dem, auf dem 
gewöhnlichen Wege erzeugtem Porzellan zu seirnem Vorteil bedeutend ab- 
weicht. Es sagt sehon Horatius : 


c Dimidium fact, guicoepit, habet sapere aude 
Incipe. Oui recte vivendi prorogat horam. 
Rusticus expectat, dum defluat amnis: at ille 
Labitur, et labetur in omne volubilis evumo  . 


S-agnieren unseres Erzbergba ues. 

"Wáhrend wir die lebensfühige, zielbewubBte und kraftvolle Tátigkeit 

der X-ten Abteilung des kön. ung. Finanzministeriums mit wohltuender 
Befriedigung verfolgen, können wir des gualvollen IKampfes und der 
Zurückgebliebenheit . unseres  Erzbergbaues nur mit schmerzliehem Be- 
dauern Erwühnung tun. Wir wollen nicht untersuchen, wo hier der Fehler 
liegt, aber dab einer vorliegt, und zwar ein einsehneidender, das ist 


VEREINSNACHRICHTEN. 1 


gewib. Es wird wohl kaum an der Armut unserer Erze liegen, denn 
meines Wissens werden anderwürts, z. B. in Amerika, noch sehwichere 
Erze mit Gewinn zugute gebracht, wenn auch der Gewinn nicht allzu 
groB ist. Wobl arbeiten bereits auch wir jetzt in anderer Weise: bei uns 
gilt aber noch immer die Absicht sich rasch zu bereichern, und mit 
geringem oder gar keinem Risiko einen groBen Nutzen zu erzielen. Meiner 
Überzeugung nach würe es hoch an der Zeit, bei der Müngeln dieser 
Urproduktion sich u einer energisehen Operation zu entsehliessen, — hier 
műüsste gehandelt weldep, jedceh mit wcitest gehender Umsicht. 


Pnos phorlager. 
Befassen wir uns nun noch eimige Augenblicke mit einer anderen 
wichtigen Frage die cbenfalls die Geclcgie streift, námlich die 4 ngelegen- 
heit phosphorháltiger Gesteine. Vom A:uslande können wir rümlich zurzeit 
keinen brauchbaren Kunstdünger imporceren und ist cs sehwierig daflür 
vollen Ersatz zu finden, da bedeutendere Vorkommen phosphorhültiger 
Gesteine in unserem Vaterlande derzeit unbekannt sind. Hin solches ist 
aber auch sehwer zu entdecken, da es nur durch die ehemische Analyse zu 
erkennen. ist. 51e können in sehr versehicdenen Vormen auftreten und ist 
ihr Erkennen im Ireien ungemein schwer. Auf Anregung des kön. ung. 
Chefgeologen HErsxRicH HoRusirzkY fand man in den Bodenfüllungen 
einiger unserer Höhlen geeignete phosphorháltige Tone, welche die in- 
dustrielle Unternehmung auszubeuten gedenkt. Dicser Vcrrat deeckt aber 
selbst im allergünstigsten Valle nur einen kleinen Teil unseres Bedarifes. 
Man mubB daher auch in die Zukunfít bliceken und diesem aus noch fehlen- 
den ungemein wichtigen Rohstoff mit aller Kraft und mit unserem gan- 
zen wissenschaftlichea Rüstzeug nachforschen, denn was sich jetzt ereig- 
net hat, kann sich auch zukünítig wiederholen, wenn viclleieht auch nicht 
durch Krieg, so doch infolge von Zufállen anderer Natur. 


Die Zukunft unserer Kohlenlager. 

Amuch betrefís des Feuerungsmateriales lebten und leben wir noch 
heute bittere, wahrhaft leidvolle Stunden. Unsere Kohlenpolitik hat ver- 
sagt. Die vielfach auf auslündisehe Kohle gestützte Kohlenversorgung 
erwies sich als unz ureicher.d. Unsere eigenen Gi1uben waren nicht imstande, 
verháltnismáBig geringen Anforderungen zu entsprechen. Unsere Industrie 
und unser Hausbedarf war bisher sozusagen günzlieh auf den Verbrauch 
vorzüglicher, erstklassiger Kohlen angewiesen. Unser Feuerungssystem 
ist nur auf das Heizmaterial vorzüglieher Oualitüt eingerichtet. Dafür 
haben wir wahrlich gebübt! Wenn wir nun an unserem eigenen Schaden 
klug geworden sind, müssen wir nun diese unsere Versüumnisse nachholen. 
Táuschen wir uns nicht mit unserem Kohlenreichtum, sondern greifen 


158 VEREINSNACHRICHTEN. 


wir auch zu unseren Lignit- und Torflagern und richten wir einen Teil 
unseres Bedarfes auch auf dieses Heizmaterial cin. Erhált man doch aus 
dem gut ausgetrockneten Lignit und Torf eim vorzügliehes Brennmaterial. 
Auf dem Wege der Elektroosmose kann aber der Torf völlig und rasch 
getrocknet werden und dieses Urprodukt wird in Deutschland schon práchtig 
zu Briketts verarbeitet. Die Blechfabrik Unio lemezgyán, in Zólyom feuert 
sehon seit ihrem Bestande mit Lignit und arbeitet dabei mit Gewinn. 
Die kroatische Eskomptbank hat, um ihre Lignitlager zu verwerten, einen 
Preis auf die Herstellung von entsprechenden Sparherden ausgesehrieben ; 
seitdem fÍloriert ihr Betrieb. In Birmoos im Salzkammergut wird der Torf 
in Regeneratoren  verbrannt, womit eine grobBen Ertrag abwerfende 
Glasfabrik betrieben wird. Bei der Kohlenversorgung unserer südliehen 
(Gegenden könnte man aüch die bosnisehen Kohlenvorkommen vorteilhafít 
und mit Nutzen in Verwendung bringen. Hierauf hat bereits zu wieder- 
h lienmalen unser Mitelied Dr. WRANZ SCHAFARZIK aufmerksam gemacht. 
(Val. auch Eröffnungsrede desselben 1911.) 

Hydrologische Fragen,., 

Vor uns steht auch die Wasserfrage in ihrer ganzen grobBen Bedcutung. 
An dieser Steller können wir uns mit all den geologisehen und volkswirt- 
.schafilichen Faktoren des  Wassers nicht befassen. Doch műssen wir im 
Allgemeinen erklüren, daB das Leben und die Arbeit des Wassers mit 
der Geologie innig verknüpít ist und daB das geologische Wissen zur 
Erkenntnis und zur Erklárung seiner Tátigkeit michtig beitrügt. Die 
richtige Kultur und Ausnützung des Wassers als eines der wichtigsten 
Bedarfes des Lebens und der Volkswirtschaft gewinnt von Tag zu Tag 
mehr an Wichtigkeit. 

Bei techmischen Wasserbauten wird neuerer Zeit der (reologe immer 
hüufiger zurate gezogen. Bei einer zweckmábBigen Wasserversorgung unserer 
Stüdte und Gemeinden, bei der Regulierung unserer Gewásser, in den Fragen 
der in unserem Vaterlande stets in gröberem Ma Be auftretenden Verkarstung 
und in vielfachen anderen Fragen ist der Geologe ein unentbahrlicher Mit- 
arbeiter des Ingenieurs. Verteilen wir die Arbeitskraft des Wassers, der 
Kohle und des Gases tunliehst den wahren Bedürfnissen entsprechend, 
ersetzen wir eines durch das andere rationell, um nicht Zeit und Arbeit 
unnötiger Weise zu vergeuden. 

Wir wollen durch die wissenschaftliche und praktische Betátigung der 
durch unsere Hydrologische S-kzion vorgesteckten Wirkungsspháre so- 
wohl für ünser Vaterland, als auch für den Mutterverein einen nützliehen 
Dienst leisten, ohne das Hauptziel unseres Vereines auBer acht zu lassen. 


VERBINSNACHRICHTEN. 159. 


Über unseren geologischen Unterricht. 

Indem ich auch in diesem Jahre auf unseren geologiscehen Unterricht 
übergehe, sehen wir, dab an der kön. ung. Universítát nach dem schon 
früher erwáhnten sehweren  Verluste die palüáontologisehe Lehrkanzel 
vakant und bisher noch nicht besetzt wurde. In der Angelegenheit der 
ehebaldigsten Besetzung dieser wichtigen Lehrkanzel sowohl, als auch der 
Lehrkanzeln für Geologie und Mineralogie an den neuen Universitáten hat 
der AusschubB unserer Gesellschaft an den Herrn kön. ung. Minister für 
Kultus und Unterrieht zwei Denksehriften gerichtet. Es wáre wohl über- 
flüssig, die Wichtigkeit der einzigen Lehrkanzel für Paláontologie — beson- 
ders vom Standpunkte des Kohlenbergbaues und der geologisehen Landes- 
aufnahmen — zu erörtern. DaB aber sowobl an der Universitát in Deb- 
reczen, als auch in Pozsony die Lehrkanzeln für (reologie- Paláontologie 
und für Mineralogie- Petrographie gesondert je eher besetzt werden, dessen 
Not wendigkeit fühlt jeder Fachmann mit voller Überzeugung und hált es 
auch vom volks wirtschaftliehen Standpunkte aus für wichtig, wenn wir 
ethiseh und materiell gedeihen und im Wettbewerb mit anderen Löndern 
erfolgreich fortkommen und wetteifern wollen. Wir haben in unserem 
Memorandum auch die Zweiteilung der Lehrkanzeln für (reologie- Mine- 
ralogie sowohl an der kön. Technischen Hochschule- Budapest, als auch 
an der kön. Franz Josef- Universitát zu Kolozsvár als unerlüBlich erklárt. 

Auch im höheren land wirtsehaftlichen Unterricht sollte die Geologie 
und mit iíihr verbunden die moderne Bodenkunde eine intensivere Rolle 
spielen. Wahrscheinlich haben dies einzelne unserer mabBgebenden Kreise 
und überhaupt auch die intensivere Pflege der gesammten Naturwissen- 
schaften im Auge, indem sie den Anschluss unserer landwirtsechaftliehen 
Akademie an eine Universiíitát wünsehen, wo mehr (reistesleben und 
Anregung vorauszusetzen ist. Wir wollen hoffen, daB diese Angliederung 
unter Wahrung ihrer eligenen Organisation, mit einem selbstündigen 
Professorenkollegium je ehestens durechgeführt werden wird. 

Es ist bemerkenswert, daB auf dem Gebiete des geolovischen Unter- 
richtes an den Mittelschulen und auffallendenweise gerade in den Mádchen- 
sehulen schon ein gewisser Fortsehritt zu bemerken ist. Mit einer vor- 
 jáhrigen ministeriellen Verfügung wurde hier námlich für die achte Klasse 
die Geologie als ordentlieher Lehrgegenstand  vorgeschrieben. Hieraus 
ist aber andererseits auch ersichtlieh, daB an unseren Mittelsehulen 
leider noch immer keine allgemein zielbewuBte, methodische und unseren 
Lebenserfordernissen reehnungtragende Direktive zum Ausdruck und zur 
Ausführung gekommen ist. 

Geehrte (Generalversammlung! Eine Nation, die der allerbesten Aus- 
gestaltung seines Ünterriehtswesens nicht die umsichtsvollste Sorge ange- 
-deihen láBt, die einen dementsprechenden Teil seines Einkommens nicht 


160 VEREINSNACHRICHTEN. 
für das erhabene Ziel: die sorgfáltigste Erziehung und den gründliehsten 
Unterrieht seiner Kinder, seiner Jugend verwendet, wüáre unfáhig den 
Wettbewerb mit anderen, mehr entwickelten, den Anforderungen des 
heutigen Lebens entsprechenden Unterricht pflegenden Nationen durch- 
zukámpfen, ihre Aufgabe zu erfüllen und die Sache. ihres Vaterlandes 
mit volleníwickelten Fáhigkeiten zu fördern. Wenn wir mit zusammen- 
gelegten  Hánden,  unablüássigem  (mnámen, mit Politisieren und orien- 
talischem Vatalismuús stets nur ín die Vergangenheit blicken und nur an 
das denken, wie Alles bei uns anders sein sollte, so können wir wohl 
weiter fÍrieren, hungern und endlich auch zugrundegehen. 50 wie die 
Wásser abfleBen und in ihrem Bette die Steine zurückbleiben, so cilt 
die Zeit an uns vorbei und wir bleiben zurück, immer und überall, so wie 
jencs rohe Steingerölle. 

Verzeihung, dab ich so langatmig war! Ich konnte nicht anders, 
da ja unsere Versüumnisse ebenfalls verschiedentlieche sind. 


SchlubBw ort, 

(Geehrte (reneralversammlung ! 

Am Anfang meincs Kechenschaftsberichtes habe ich auch soziale 
Interessen gestreift. Is ist vielleieht ungewohnt, daB ich einen von uns 
bisher nicht begangenen Pfad betreten habe. Ich fühle es aber, dab es 
heute, — wo unser Vaterland inmitten kritischer Zeiten steht, wo wir 
bloss auf uns allein angewicsen, sozusagen ohne Ireund und ohne Ver- 
wandten, nur unbegründeten und  ungercehten Anegriffen ausgesetzt, 
nicht nur auberhalb, sondern auch innerhalb unserer (rrenzen offenen 
und gehemnen Feinden gegenüberstehen, — die Pflicht einer jeden sozialen 
Vereimigung, einer jeden (Gesellschaft ist, auf diese Gefahr hinzuweisen und 
seine Mitglicder zum Kampf für das ungarische Vaterland aufzufordern. 
Ín diesem Tricbe der Selbsterhaltung gibt es keinen überflüssigen oder 
kleinen Menschen. An diesem groBen Kampfe müűssen wir alle, jung und 
alt, ohne Rücksicht auf unsere soziale Stellung, gleicherweise unseren Teil 
herausnehmen, selbstlos, ehrlieh und entsehlossen. JEndlieh műssen wir 
den bisherigen Zwiespalt, weleher wie ein Wluch, wie ein böser Alpdruck 
sich auf all unser Handeln legte, die kleimliche Bitelkeit, Unduldsamkeit 
und Selbstsucht, die uns bisher schon so oft Unheil bereitete, nieder- 
kümpfen. Insolange wir dies Alles mieht gcsichert haben, műüssen wir 
stets die Devise vor Augen halten: Alles für das Ungaimn! Alles für das 
Vaterland ! 

Hiermit erkláre ich die 68-te (Generalversammluny unserer Gesellsh aft 
für eröffnet ! j 


ERINNERUNG AN EMERICH LŐRENTHEY. 


(1867—1917.) 


Gedenkrede, gehalten in der Generalversammlung der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft am 6. Februar 1918 


Dr. ELEMÉR Vapász. 


(Mit Bildnis.) 


Die emsige Tátigkeit der Fachgenossen im Inlande und auch aubBerhalb 
der Grenzen Ungarns wurde im Sommer des vergangenen Jahres durch 
die Nachricht vom plötzliehen Ableben Professor EMERICH LŐRENTHEYS 
aufgeschreckt. Er verschied in seinem besten Mannesalter, wir verloren 
in ihm einen berufenen vornebmen Apostel der heimisechen Palüáontologie 
in seiner vollen Arbeitskraft. Verwaist und einem ungewissen Scbicksal 
entgegensehend hinterlieB er den erst jüngst so mühe voll erkámpíten Lehr- 
stuhl für Paláontologie. 

Wáhrend seiner fast drei Jahrzebnte umfassenden rastlosen Tötigkeit 
errichtete er sich eine Fülle von Denkmölern in der heimischen Wissenschaft, 
Denkmiler, die den Namen eines Gelehrten besser und würdiger verewigen 
als jeder blütenreiche Wortschwall eg vermag. Die Ausnahmestellung des 
Gelehrten láBt es überflüssig erseheinen, ihm bei dieser Gelegenheit mit 
Lorbeeren zu opfern, diese hat er sich schon zu Lebzeiten errungen. Mit 
unserer Gedüchtnisfeier ebren wir uns selbst, indem wir der durch ihn ver: 
tretenen Arbeit Anerkennung zollen. Es kann nicht Zweck dieser kurzen 
Gedenkrede sein, seine Tötigkeit voll zu würdigen, ich möchte durch ein 
sedrüngtes, einheitliches Bild seiner hauptsácbliehen Bestrebungen nur 
Lehren für die heutige und künftige Generation a ufstellen . x 

Professor LŐRENTHEY war in jeder Hinsicht ungarischer Gelebiter, 
der seine Liebe zur Natur an der Universitát Budapest zum Naturforscker- 
tum ausbildete. Als Gegenstand dienten ihm bei seinen Forsehungen zu über" 
wiegendem Teil die charakteristisehesten Formationen Ungarns. Er gehörte 
zu den wenigen, die ihren Gegenstand nicht vom Gesichtspunkte künf- 
tiger Lebenserfolge wáblen und wecbseln, sondern er stellte sich sehon zu 
seiner Studienzeit in den Dienst der Paláontologie, der er dann bis zu 
seinem Tode treu blieb. 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 11 


162 VEREINSNACHRICHTEN. 


In seinen S-udentenjahren befabB:e er sich von Anfang an neben den 
Professoren MARGó und HANTKEN mit zoologisehen und palüontologisehen 
Studien und errang in beiden Füácbern Preise. Die bei paláontologisehen 


yt EMERICH LŐRENTHEY. 
(1867 —1917.) 


Forschungen unerláblichen georogisehen Kenntnisse erwarb er sich von Prof. 
v. SzaBó an der Uni versitát und von Prof. v. Lóczy an der techmischen Hoch- 
schule. Nach Beendigung seiner Universíitátsstudien und seiner Promotion 
wurde er Assistent an der Seite von Prof. A. Kocr an der Uni versitát Kolozs- 


VEREBINSNACHRICHTEN. 163 


vár, von wo er 18983 in gleicher Bigenscbaft zum damaligen paláontologischen 
Lehistubl an der Universitát Budapest, zu. Prof. v. HANTKEN kam. Sein 
Zusammenwirken mit Prof. v. IANTKEN, das schon wábrend seiner 5-udien- 
jahre das innigste war, wurde bestimmend für seine ganze künftige Tátig- 
keit und obwohl v. HANTKEN 1894 starb, blieb LőŐRENTHEY den von ihm 
vertretenen  Richtungen, suwie der lIdee eines selbstündigen  Lehrstuhles 
für Paláontologie bis an sein Lebensende treu. Wie bekannt, hörte jedoech 
die  Sebstündigkeit des  Lehrstuhlcs für Paláontologie mit dem Tode v, 
HANTKEN S auf, die Paláontologie erhielt mit der von der Mineralogie ge- 
trennten (Geologie eine gemeinsame Lehrkanzel. LŐRENTHEY verblieb bei 
diesem Lebrstubl auch weiterhin ím 06 Dienste des Universitáss unterrichtes, 
und zwar von 1899 an als Adjunkt. 

S-2ine Laufbahn als Paláontologe beginnt mit dem Jahr 1896, als er 
Privatdozent für den Kreis dev cPaláontologie der wirbellosen Tieres wurde, wel- 
cher Kreis 1901 auf die gesamte Paláontologie erweitert wurde . Wáhrend er die 
Wichtigkeit der Paláontologie bis dahin nur durch seine Arbeiten beweisen, 
konnte, konnte er dieselbe nunmehr auch mit der Kraft des lebenden Wortes 
verkünden. In seiner doppelten Tátigkeit als Lehrer und Forscher errang er 
sich nun von Stufe zu S-ufe Anerkennune, erhielt 1905 den Titel eines a ubBer- 
ordentlichen Professors, wurde dann zum korrespondierenden Mitelied der 
Ungarischen Akademie der Wissenschaften gewühlt und 1907 zum Extra- 
ordinarius für Paláontologie ernannt. S-chs Jahre spáter, 1918 wáre er in 
der Lage gewesen mit Abgang Prof. A. Kocns den vereinigten Lehrstuhl 
für Geologie und Paláontologie zu übernehmen, seinem von Anfang an be- 
folgten Ziel und dem Geist v. HANTKENS getreu, hielt er Jjedoch standhaft an der 
Trennung der Paláontologie von der Geologie fest, die 1914 durch seine 
Ernennung zum Ordinarius für Paláontologie endlich durchgeführt wurde. 
D-e letzten drei Jahre gingen in emsiger Arbeit, mit der Organisierung und 
Festigung seines Institutes dahin. Dabei war er auch mit seiner groBen 
Arbeit, der einheitlichen Zusammenstellung der fossilen Dekapoden Ungarns 
unermüdlieh bescháftigt. Letztere konnte er endgiltig abschlieBen, das Ma- 
nuskrip: liegt druckfertig bereit und wartet auf sein Erscheinen in dem 
Vachorgan cGeologica Hungaric2a9, . die endgiltige Organisierung des palá- 
ontologisehen Institutes konnte jedoch infolge der durch den Krieg ver- 
ursachten Schw.erigkeiten nicht unter Dach gebracht werden, trotzdem 
LŐRENTHEY alles daransetzte, sein Institut baldmögliehst mit allem Nötigen 
auszustatten. 

Vielleiceht waren es die Aufregungen dieser letzten Jahre, die das so 
tragische Ende beschleunigten, das am 18. August des vergangenen Jahres 
eintrat, und das LŐRENTHEY bei Erreichung an dem seit einem Menschen- 
alter verfolgten Ziele dahinraffíte, als dem erkümpíten Institut, diesem 
noch schwachen SpröBuing die Liebe und warme Begeisterung LŐRENTHEYS 
noch am meisten not tat. 

509 wie die Laufbahn LŐRENTHEYS als beruhigendes B-isp:iel der Be- 
lohnung einer rastlosen Tásigkeit einen stetigen Aufstieg zeigt, so sieht 
man auch in seinen wissenschaftlichen Arbeiten eine stündige Entwicklung. 


11 


164 VEREINSNACHRICHTEN. 


Ruhelos strebte er, seine Kenntnisse zu erweitern, seine IErfahrungen durch 
Auslandreisen zu bereichern und seine paláontologisehen Studien durch 
Vergleich mit a uslándischen Sammlungen zu erleichtern. Sehon 1899 machte 
er eine Studienrejse, die ihn nach Norditalien, in die Schweiz, nach Frank- 
reich und England fükrte..In den Sommersemestern 1897 und 1898 arbeitete 
er bei ZirrTEL jin München und beteiligte sich an den Exkursionen in die 
Schweiz, in das Juragebirge, nach Südbayern und in die Gegend von Salzburg. 
Zu gleicher Zeit studierte er sümtliche Hochschulen und Sammlungen Bel- 
giens, Hollands, Deutschlands und Österreichs. Auch beteiligte er sicb an 
den von Lóczy 1899 nach Italien, 1901 nach WestruBland, Finnland und 
Oztdeutschland, 1902 nach Rumáünien, SüdrubBland und den Kaukasus ge- 
führten Studjenreisen. 

Die Lehren all dieser KReisen verwertete er einerseits bei seinen Vor- 
lesungen, andererseits bei seinen heimischen Forschungen, die er zum Teil 
auf eigene Kosten, zum Teil aber mit Unterstützung des Siebenbürgischen 
Muse um-Vereines, der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und der 
Balaton- Kommission in den Siebenbürgisehen und westlich der Donau ge- 
legenen Teilen des Landes ausführte. Nach München ging er erst in seinem 
dreiBigsten Jahre, als er bereits Privatdozent war, da er der Ansicht war, 
daBihn die dort zu verbringenden zwei Semester nun vilel nützlicher in sciner 
Tátigkeit bedeutendsten können, als den Anfánger in planlosem Tappen. 
Sejne eröbBten Arbeiten, die pannonische Fauna der Umgebung von Buda pest, 
und das Studium der tertiáren Dekapoden erlangten in diesem Millicu 
rhre endgiltige Vorm. 3 

Seine wissenschaftliche Tá-igkeit bewegte sich im Rahmen der beschrei- 
benden und der stratigrapbischen Paláontologie, bezw. Faunistik. Durch 
Vertiefung der eingehenden Detailstudien trachtete er den Anforderungen 
seiner Lehrtátigkeit Genüge zu leisten, um die Literatur sámilicher Tier- 
klassen mit der gehörigen: Kritik benützen zu können. Seine besechreibenden 
paláontologischen Arbeiten befassen sich zum gröB-en Teil mit Wirbellosen, 
namentlich Foraminiferen, Mollusken und Krebsen. Sowohlin diesen, als 
auch in seinen stratigraphisch-paláontologischen Arbeiten befabBte er sich 
mit Vorliebe mit tertiáren Bildungen. Er wáhblte die tertiüren Bildungen, und 
namentlich die jüngeren unter denselben, die pannonisechen Scehichten mit 
Vorliebe zum Thema seiner Forschungen, um HANTKENS Richtung ent- 
sprecehend zu ergüönzen. Mit seinen Arbeiten über die pannonischen Bildun- 
ven schutf er auch der auslándisechen Wissenschaft unentbehrliche Ouellwerke. 

Seine erste Arbeit cDie pontische Stufe und deren Fauna bei Nagy- 
mányok im Komitate Toln2) ist eine Binleitung zu jenen zahlreichen, sich 
mit der pannonisehen Fauna Ungarns befassenden faunistischen und strati- 
grapbischen  Arbeiten, zu denen er den Impuls noch von HANTKEN 
erhielt. Der Reihe nach beschrieb er zahlreiche Vorkommnisse im Landesteil 
westlich der Donau, so jenes von Szegszárd, Árpád, Hidasd, Kurd, dann die 
pannonischen Bildungen der Umgebung von Budapest und jene im Um- 
kreise des Balatonsees. In üáhnlicher Weise untersuchte er auch die Fauna 


VEREINSNACHRICHTEN. 165 


der an verschiedenen Punkten des Siebenbürgischen Beckens zutage treten- 
den pannonischen und le vantinisechen Schicbten ; seine von der Naturwissen- 
schaftlichen Gesellschaft preisgekrönte Arbeit cDie geologischen Verhült- 
nisse der Umgebung von Barót ist als Manuskript zurückgeblieben. 

Mit diesen Detailstudien bewies er nicht nur den Reichtum der bis 
dahin als ürmlieh bezeijehneten pannonischen und levantinisehen Fawunen, 
sondern er zeigte auch, da B sich diese Bildungen eliedern lassen, indem er die 
für die einzelnen Horizonte charakteristisehen Tiergesellsehaften namhaft 
machte. Diese schon in sich gesehlossenen und auf den peinlichsten Detail- 
untersuchungen fubBenden Besechreibungen sind  Kettenglieder zu jenem 
die einheitliehe Zusammenfassung der pannonischen und levantinischen 
Bildungen Ungarns betreffenden grobBangelegten Projekt, das er nicht mehr 
zur Ausführung bringen konnte. Auch seine akademische Antrittsrede, die 
eine allgemeinere Übersicht und Horizontierung dieser Schichten bietet, 
ist als vorlüufiger Bericht über die Fortsetzung seiner in Palxontogra phica 
erschienenen Arbeit Die pannonische Fauna von Budapest zu betrachten. 
In all diesen Arbeiten klörte er den brackischen und limnisechen Charakter 
der pannonischen Scehichten und wies aubBer einer reichen Molluskenfa una 
auch Foraminiferen nach. S-ine Resultate wurden nur durch seine Jahre 
lang wáhrende, unermüdliche Sammeltátigkeit ermöglicht. Waáhrend er sich 
mit seinem lIieblingsthema befabB:e, kam er zu der Überzeugung, dab es 
zweckmáBiger wáre, für die pontischen Sehichten Ungarns die schon 1893 
von L. RorH v. TELEGD in Vorschlag gebrachte seither aber in Vergessenheit 
geratene Bezeichnung kpannonische Sechichtens anzuwenden. Leider vermochte 
er mit diesem seinem auch sachlich hinreichend begründeten Standpunkte 
nicht einmal in Ungarn durchzudringen, freilicn fubB-en die Widersprüche 
hier mehr auf persönlichen und Beguemliechkeitsgründen; sachliche Argu- 
mente können da umso weniger nicht anerkannt werden, als ja viele áhnliche 
[Do kalbezeichnungen im Gebrauch sind. 

Die bis ins Detail dringende Vertiefung, die peinlich genauen Be- 
sechreibungen, die nur auf beobachteten Irscheinungen fubenden $Schlub- 
folgerungen, die sich in seinen Arbeiten über die Fauna der pannonischen 
Schichten finden, trifít man auch in seinen sonstigemn faunistischen oder 
stratigraphischen Arbeiten an. Nurso war es möglich, da B seine Beobachtun- 
gen in der Umgebung von Budapest noch viel neues aus diesem seit so lan- 
gem beackerten Gebiete brachten. Über die von HANTKEN chara kterisierten 
alttertiáren, dann die unter- und obermediterranen, sowie sarmatischen 
Schichten lieferte er wertvolle Daten. Hinsichtlieh der Fazies ist besonders 
seine Beobachtung über eingelagerte Bryozoenbünke in dem bekannten brak- 
kischen Sarmatikum am Plateau von Kistétény wertvoll; solehe Bryozoen- 
sehichten wurden in der Umgebung von Páty und Perbál schon von HANTKEN 
erwühnt. All diese Beobachtungen machte er teils wüáhrend seiner Studien 
über die pannonischen Schichten der Umgebung von Budapest, teils aber 
sind es Ergebnisse seiner kritischen Untersuchungen. 

In seinen beschreibenden palüontologisehen Arbeiten befabte er sich 


166 VEREINSNACHRICHTEN. 


auBer wirbellosen Tieren auch mit Wirbeltieren, und bereicherte unsere 
Kenntnisse durch Beschreibung zweier neuen Schildkrötenarten und seine 
Studien über piozáne Sáugettere. Sein eigentliehes Arbeitsgebiet waren 
jedoch die Wirbellosen. Mit Foraminiferen befabie er sich auf Grund des 
paláozoisehen Materialés der Széchenyi sehen Ixpedition und auch heimischer 
Materiale eingehender. Nebst der Beschreibung neuer Vormen, klárte er die 
verwandtehaftlichen Verháltnisse oder anatomisehen Charaktere zahlreicher 
Arten. Seine Studien an Ilydrozoen und Spongien blieben nur in stratigra- 
phischen Daten auf uns, obwohl er sieh früher aut die Beschreibung von 
aus versehiedenen Auflsammlungen stammenden lLias-, Bozán- und Medi1- 
terranformen  vorbereitete. Mit Korallen befabte er sich haupisáchlich zu 
der Zeit, als er das Manuskript Pernős über die Hypersenonfauna von 
Peterwardein zum Druck ordnete, jünest aber beschrieb er im albanischen 
Hozánmaterial Baron NopcsAs eine neue Korallenart. Die im NachleB v. 
HANTKENS gefundenen Korallen, Crinoiden und Bryozoen der kClavulina 
Sza bói-Schichtero nahm er ebenfalls in Anerviff, jedoch konnte er diese Studien 
nicht abschie Ben. AubBor Mollusken befebBfe er sich mit Vorlhebe mit Crus- 
taceen. Wie mit den pannonischen Bildungen Ungarns, so besecháftigte er sich 
auch ununterbreeben mit den Crustaceen, was iíihm auber den schon früher 
eingesammelten Materialien, auch durch seine eigene eifrige Sammeltáhtekeit 
und auslándische Auftráee ermöelicht wurde. Auf diese Art wurde er aner- 
kannter Vachmann für tertiáre Dekapoden. Seine Kenntnisse wurden auch, 
durch Bearbeitung des in der Münchener und Sizilianisehen Sammlune lie- 
genden Dekapodenmatertales in Anspruch genommen wurde. Ir bereicherte 
die tertiáre Dokapodenfauna mit zahlreichen neuen Arten und (rattungen 
und durch seine eiífrig betriebene Sammeltáttekeit wurde die tertiáre Deka- 
podenfauna Ungarns zu der reichsten Fauna der Welt. Auch seine letzte 
Arbeit bestand in der Zusammenfassung der fossilen Krebse Ungarns und 
in dieser Arbeit, nit der er im strenesten Sinne des Wortes fast bis an den 
letzten Tag seimes Lebens beschaftiet war, sind auber den tertiáren auch 
die Krebse der Trias-, Jura- und Kreidebildungen enthalten. Dicse überaus 
wert volle sich auch mit der geographischen Verbreitung der besehriebenen 
Arten und i1hren paláobiologisehen Verhültrissen befassende, lejder posthume 
Arbeit, wird in würdigem hahmen — hoffentlich demnáchst — in der Gecolo- 
gica Hungarica erscheimen. 

Die paláontologisehen Arbeiten LŐRENTHEYS sind besehreibender, 
mór phologiseher und systematischer Natur. S-ine Besehreibungen sind genau, 
" ausführlich, neue Arten werden stets mit seharfer Kritik und nach pein- 
hchem Vereleich mit den nabestehenden Wormen a ufagestellt, daher kommt 
es, dab es fast durchwegs gut umerenzte Arten sind. Jr stellte ungefáhr 
200 neue Arten und 7 Gattungen auf. Jr übersehritt in seinen Arbeiten 
niemals die Grenzen der sachlichen Sehlubfolgerung, vom Philosophieren 
hielt er sich stets fern. Die ZuverlábBigkeit seiner Daten, die für seine ganze 
Tátigkeit charakteristiseh ist, sichern deshalb seinen Arbeiten einen dau- 
ernden Wert. Doch fehlen aus seinen Sehrifíten auch kritische Bemerkungen 


VERELNSNACHRICHTEN. 167 


nicht, ohne welche ja cine wirklicehe Naturforschung nicht denkbar ist. Be- 
weise davon sind seine Arbeiten über Papyrotheka, die systematische $Stel- 
lung von Orygoceras Fuchsi und die Lithiotis-Frage. 

Der hauptsáchliehste Lebenszweck LÖRENTHEYS bestand aubBer der 
wissenschaftlichen Pflege der Palüáontologie im Erkámpfen eines besonderen 
Lehrstuhles und damit eines Zentrums für diese Wissenschaft. Mit dem 
Tode v. HANTKENS wurde der paláontologisehe Lehrstuhl mit dem geo- 
logiscehen  vereinigt und verlor so seine ursprüngliche Selbstüándigkeit, und 
cs koöstete viel Mühe, diese Selbstündigkeit wieder zu erkümpfen. LŐRENTHEY 
focht diesen Kampt allein, auf sich selbst ange wiesen aus ; seine Bemühungen 
waren schliesslich von Erfolge gekrönt und 1914 wurde er zum Ordimarius für 
Paláontologie an der Universitát Budapest ernannt . Obwohl er für die Trennung 
der Palüáontologie von der Geologie mit ausgesprochener Berufung aut den 
biologiscehen Charakter seiner Wissenschaít kömpfte, lag ihm doch nichts 
ferner, als die beiden Wissenschaften von einander zu entfernen, da er stets 
im Bewubtsein jenes innigen Zusammenhanges war, der beiden Wissen- 
schaften ein Lebensbedürfnis ist. IErst jetzt würde seine Lehrtátigkeit -eine 
endgiltige Richtung genommen haben, erst jetzt wáre er dazu gekommen, 
die sehwer erkümpfíte Selbststündigkeit der Paláontologie durch Erziehung 
neuer Krüfte, der Schaffung einer Schule zu sichern und gewibB hátte er diese 
bei uns so sehmerzlieh vermiB:-e Richtungins Leben gerufen, wenn uns das 
Schicksal nicht dieser seiner wert vollsten Lehrtátigkeit beraubt hátte. 

Die Gewissenhaftigkeit und bis in die kleinsten Details gehende Ge- 
nauigkeit, die seine Forschertátigkeit charakterisiert, ist auch seiner Lehr- 
tütigkeit eigen. Seinen Hörern zeigte er stets ein fast freundschaftliches 
Wohlwollen und sein unmittelbares, gemütlicehes Naturell half ihm bei seinem 
Bestreben, seine Wissenschaít beliebt zu machen auf das wirksamste. Er 
sah es lieber, wenn sich seine Schüler lediglieh auf beschreibende Arbeit 
beschrüánkten, als wenn sie sich auf die unsicheren Pfade der Theorie ver- 
irrten. In seinen Vorlesungen befaBte er sich eben deshalb mit Theorien 
nicht eingehender und legte zunüchst auf die Erziehung von Formsinn 
(Gewicht. 

Seine durch Forscber- und Lehrtátigkeit erreichten Resultate hángen 
mit seiner Individualitát zusammen. Sein Gerechtigkeitsgefühl, seine Liebe 
zur Wahrheit machten ihn zu einem würdigen Forseher der Wahrheiten der 
Natur. Stets ehrte er die Resultate anderer, doch secheute er im Bewudbtsein 
seines Rechtes auch vor der scharfsten Kritik nicht zurück. Doch lie B er sich 
andererseits stets leicht von seinen eigenen Irrtümern überzeigen und er 
war gerne bereit, seine Resultate neuen Untersuchungen entsprechend umzzu- 
gestalten. Mit besonderer Achtung und Liebe hing er an seinen Lehrern, 
und die Richtung von HANTKEN und ZITTEL fand in ihm zu jeder Zeit einen 
unbedinéten Verteidiger. Den Ideen HANTKENS blieb er unentwegt treu, 
nicht nur als Forscher, sondern auch in seiner Lehrtütigkeit. Er rief die 
in  Vergessenheit geratene Idee der Aufstellung einer palüáontologisehen 
Sammlung wieder ins Leben ; diese sei ein dringendes Bedürfnis der :kultu- 


16s8 VEREINSNACHRICHTEN. 


rellen und wissenschaftlichen Bestrebungen Ungarns und schon HANTKEN 
habe sich bemübht, diese Sammlung an der Uni versiítát aufzustellen. Auch Lő- 
RENTHEY schwebte dieses Ziel vor, doch verlor er auch die Ansprüche des 
Uni versit áts unterrichts nicht aus dem Auge ; diese bleiben unter den Dimen- 
sionen einer gröberen Sammlung und auch in der Anordnung stellt der 
Unterricht ganz andere Anforderungen. Deshalb stellte er eine besondere 
Lehrsammlung mit entsprechenden Práparaten, rezentem Vergleichsmaterial, 
Zeichnungen und erklárenden Tafeln zusammen und lieferte damit den 
Beweis seines hohen püádagogischen $Sinnes. 

Im Rahmen seimes selbstgewáhlten Berufes leistete er seinen Ver pridke 
tungen überreich Genüge. Er war ganz von den Schönheiten seiner Wissenschaft 
durechdrungen, nicht das geringste was sich aut Fossilien bezog, war in seinen 
Augen unbedeutend oder wertlos. Die geringste Beóbachtung, das bestbe- 
kannte Fossil schüátzte er ebenso hoch, als die gröbBten Seltenheiten. Er lebte 
mit seiner ganzen Arbeitskraft für die Palüáontologie und verbrachte den 
gröbBten Tejl im ausschliebBlichen Dienst seiner Wissenschaft. Auch an die 
Gründung einer Familie dachte er erst spüt und sein unerwartetes Ableben 
ist nicht nur ein Verlust für die Wissenschaft, sondern brachte auch tiefe 
Trauer über seine ihm grobes Verstündnis entgegenbringende Witwe und 
seine drei minderjáhrigen Kinder. 

Der Verlust, von dem dje ungarische Wissenschaft betroffen wurde, 
kann nicht in Worte gekleidet werden, er zeiet sich in der erobBen Lücke, 
die LŐRENTHEY in seinem Fach hinterlieb. Er konnte zwar sein höchtes 
Lebensziel erreichen, doch war es ihm kaum gegeben, die Früchte des von 
:hm gepflanzten Baumes zu genie Ben. Mit seimmem Tode ist das Wort der Paláon- 
tologie an der Universitát Budapest verstumint und abermals ist diese Wissen- 
schafít, deren Ergebnisse so manchen praktischen Erfolg ungarischer Geologie 
zu erreichen half, ohne Vertretung geblieben. 

Verzeichnis der Arbeiten von Professor EMERICcH LŐRENTHEY (Pag 
49 — 52). 


Zum Gedachtnisse dahingeschiedener Kollegen. 
Vom ersten Sekretár Dr. KARL von PApp. 


Unter den Verstorbenen des Jahbres 1917 gelangt sowohl echronologiseh 

als alphabecisch an die erste $Stelle : 
1. Dr. Mogiz Décgy von MARosDÉcsE, der eifrige geographische Forscher, 
der am 8. Februar 1917 im 69-sten Lebensjahre zu Budapest verschieden ist. 
Gleichwie die beiden kegelförmig emporragenden Gipfel des Elbrus 
umso höher ersecheinen, je weiter man sich von ihrer mücbtigen Masse ent- 
fernt und der König des Kaukasus uns nur weit im Norden, in der russischen 
Kbene das erhabene Landschaftsbild in seiner vollen Pracht ersehlieBt, 
ebenso löst sich auch die Gestalt DÉcnys umso mehr aus dem Nebel unserer 
mensehlichen Hinfülligkeit, je weiter wir von deren verdunkelten Umrissen 


VEREINSNACHRICHTEN. 169 


zu stehen kommen. Kleinlichen Verhültnissen vermochte sich der Vere wigte 
nur sehwer anzupassen, sein ruheloser Geist sehnte sich aus der Allt üglich- 
keit heraus. Sein Reich war das Hochgebirge ; der Kaukasus, der Hymalaya 
bescháftigten seine immer glühende Phantasie. Aber auch von diesen Berg- 
riesen haben nur deren obere Regionen für ihn Interesse gehabt, erst in 
Höhen von 3000 Meter hat sein Terrain begonnen. Mit seiner unendlichen 
Willenskraft und seiner schwürmerischen Liebe zur Wissenschaft hat sich 
der mit mangelhafter Fachbildung ausgestattete Bergsteiger-unter die ersten 
Geographen emporgesehwungen und dem ungarischen Namen auf dieser 
Erde ausgebreiteten Ruhm erworben. 

Moxgiz DécHY wurde am 4. November 1847 zu Budapest geboren; 
seine Jugendzeit verbrachte er im Gebirgslande des Arader Komitates und 
gar bald bekam er Lust zur Naturforschung und hörte nebst seinen juri- 
disehen: Studien von JOHANN v. HusraLvY Geographie und von JOosRF v. 
SZABÓ Geologie . Da er ein Kind wohlhabender Eltern war, unternahm er 
sehr bald Reisen, bereiste die Südliceben Karpathen, Bosnien und Herze- 
gowina, sodann die Alpen und nahm UÜnterricht im Bergsteigen, bestieg 
Hetseher und pbotographierte herrlich. Im Jahre 1872 gründete er vereint 
mit einjgen Kollegen die Ungarische Geographiscbe Gesellschaft und bereiste 
als ein über groBe Sprachkenntnisse verfügender Gelehrter bereits im 
Jahre 1886 in Gesellschaft Professors Dr. FRANZ BCHAFARZIK dén Kau- 
kasus, mit dem er von Mitte Juni bis Mitte August einen groBen Teil der 
Bergkette durcbstreifte. Für das auBergewöhnlieh rasche Reisen Décnys 
ist es bezeichnend, da B er sowohl damals, sowie s páter im Jahre 1897, als 
ich das Glück hatte mit ihm zu reisen, die 1280 Kilometer lange Ha uptkette 
des Kaukasus in zwei Mónaten ganz durchschritten hat und wirin.der Schnellig- 
kejt im Reiten mit den Kosaken-Begleitern wetteiferten. Bezüglieh der 
Lünge dieser zwischen dem Schwarzen-Meere und dem Kaspischen-See lie- 
genden  Wegstrecke erwáhbne ich zum Vergleicehe den  Karpathenbogen, 
dessen von Pozsony bis Orsova sich erstreckender  Dreiviertel- Kreisbogen 
um nicht vieles lánger ist, das heiBt 1500 km ; dabei haben wir jedoch auch 
die 100 km breite Hauptkette des Kaukasus dreimal geguert. Natürlich 
hat diese Raschheit mancbe Detailbeobachtung und das Sammeln nur hin- 
und wieder gestattet ; trotz alledem enthált DécHys Sammlung in der kön. 
ung. Geologischen Reichsanstalt dennoch sehr seltene und wert volle Fossilien 
und Gesteine gerade aus den hohen Regionen, in der selbst russiscbe 
Geologen wenig herauamgekommen sind. 

Man hatte DÉcnyin unserem Vaterlande, so lange sein grobBes Werk 
über den Kaukasus nicht erschien, mehr für einen bloBen Touristen, als 
Geographen gehalten. Als jedoch der Ka ukas us im Jahre 1905 in Berlin 
in drei dicken Bönden und spáter in ungarischer Sprache im Jahre 1907, 
im Athenaum-Verlage in einem Bande in Druck erschien und die ausge- 
zeichnetsten Geographen und Geologen wie LAPPARENT, UHnrIiG und andere 
in ihren Kritiken in übersehwenglichen Broschüren das Werk mit Ent- 
zücken beurteilten, lieBen auch unsere vaterlündischen Gelehrten von ihrer 


95N. 


HTI 


VEREBINSNACHRI( 


( 


OSDECSE. 


V. MAR 


DECIII 


MOKIZ 


1421) 


191 


í/ 


(184 


VEREINSNACHNRICHTEN. 171 


tarrheit ab und erwáhlte ihn die pnilosophische Fakultüt der Kolozsvárer 
Uni versit át im Jabre 1908 zum"Doktor und die Ungarische Akademie der 
Wissenschaften im Jahre 1909 zum korres pondierenden Mitelied. Sümtliche 
geogra phische. Gesellscheftén Buróp-s :hatten ihn schon früher zu ihrem 
korres pondierenden oder Ehrenmit elicd-und auch dfe Ungarische Geogra phiseche 
Gesellschaft zwei Jahre vor seinem Tode zu ihrem Ehrenprásidenten ge- 
wablt. S-ine hevrliche Bibliothek, welche die seltensten alpinen Werke enthált, 
(1223 Werke in 5350 Bánten) hat der, Herr Minister für Kuültus und Ünterrieht 
für die geographisehe. Lehrkanzel der Debrecener Universitüt ange ka uft. 

Moxrz von DÉécny war seit dem Jahre 1875 ordentlieches und seit dem 
Jahre 1897 lebenslángliches Mitglied der Ungarischen Geologischen Gesell- 
schaft und hat die Türigkeit ungerer (Gesellschaft jederzeit mit lebhaftem In- 
teresse" verfolgt. S-ine wertvolle (testeins- und Petrefaktensammlung und 
seine aus verschiedenen Weltteilen stammenden meisterhaften Photogra phien 
vermachte er der kön. ungarischen (reologischen Reichsanstalt. Von dem 
Tode des verewigten wurden die Fachkreise — dem letzten Willen desselben 
gemüB — durch seine zweite Gattin, Frau DOROTHEA BICHEL, erst nach 
seinem. Begrábnisse benacbrichtiet und so.konnte auch das Prásidium un- 
serer Gesellschaft erst bei der nach 6 Tagen stattgehabten Tfauermesse seine 
Pietát für 1hn bezeugen. 

2. Das Leben únd TTÉSA unserés. vere wigten A usschuBmiteliedes , 
meines Vorgüngers im Sekretariate : EMERICH von LŐRENTHE Y (1867 —1917) 
hat bereits unser Kollege Dr. ELEMÉR v. VADÁSZ ausfübrlich gewürdigt. 

3. STEFAN MaRriwsY kön. ung. Oberbergrat und Bergdirektor-S-ell- 
vertreter, wurde am 7." August 1851 in Zólyom geboren ; nach Absolvierung 
der Selmecbányaer Berga ka demie. wurde er 1m Jabre. 1874 Bergwerksbeamter 
in Szomolnok, geláangte.im "Jahre -1893 ins  Finanzministerum, wurde im 
Jahre 1897 zum Chef des "Szélaknaer Bergamtes und im Jahre 1907 zum 
Bergbá u-Referenten und dann zum Bergdire ktor-Stell vertreter zu Nagybánya 
ernannt. Er starb am 14.-Mar 1917 zu :Buda pest, Derselbe war seit dem 
Jahre 1883 ordentlhches Mitelied unserer Gesellschaft. ; 

4. JOHANN von PApP, Verwaltungs-Cooperator des Piaristen-Lehrordens, 
geboren am 27. September 1843 in Szeged. Als Piaristen-Professor und s páter 
als Direktor wirkte der Verewigte an versechiedenen Orten unseres Vater- 
landes 3-von 1870 bis 1877 war er Professor der Nat urgeschichte am Buda- 
pester  Piaristen-Obereymnasium, wo er seine Gymnasjallehrbücher der 
Zoologie und Botanik gescbrieben hat, die in den siebziger und achziger 
Jahren des veiflossenen Jahrhunderts im ganzen Lande in Gebrauch waren. 
Das eine und andere seiner Bücher hat sogar 15 bis 20 Auflagen erreicht 
und sind dieselben in der Bearbeitung von EUGEN VÁNGEL selbst bis heute 
vorgeschrieben. Au Berdem verfasste er noch nahezu 50 verschiedenartige Werke 
unter anderen über die Flora des Szegeder S-eppengebietes. Er starb am 
4. Juni 1917 in Szeged, wo der eben damals dort anwesende Herr Sektions- 
"Vorstand LupwiIG BErnta unsere (Gesellschaft beim Begrábnisse reprüsen- 
tierte. Mitelied unserer Gesellschaft war der Verewigte seit dem Jahre 1910. 


172 VEREINSNACHRICHTEN. 


5. THEoDOR PosewIrz, kön. ung. Chefgeologe, verschied am 12. Juni 
1917 im 67. Lebensjahre. Er wurde im Jahre 1851 in Szepesigló geboren ; 
nach Beendigung der örztlichen Studien studierte er 8 Jahre an der Berg- 
akademie zu Freiburg. Im Jahre 1879 wurde er hollándiseher Militárarzt, 
in welcher Eigenschaft er sich bis zam Jabre 1884 auf den hollándiseh-ost- 


pt THEODOR POSEVITZ. 
(1850—1917.) 


indisehen Inseln aufgehalten hat. IMm Jahre 1886 von doit zurückgekehit, 
wurde er (Geologe der kön. ung. Geologisehen Reichsanstalt, an welcher er 
bis zu seiner im Jahre 1916 erfolgten Pensionierung wirkte. Da er ejn un- 
gemein bescheidener Gelehrter war, hat er niemals eine öffentliche Rolle 
gesucht und keinerlei Auszeijchnungen oder Titel angenommen, sein aus- 
gebreitetes Wissen, seine erstaunliehen Sprachkenntnisse hütten ihm einen 


VEREINSNACHRICHTEN. 178 


Platz in der Reihe der ausgezeiechnetsten führenden Münner unseres Vater- 
landes angewiesen. IHr bat in seinem ganzen Leben nur der Arbeit gelebt. 
Sein Hauptwerk unter dem Titel cBorneos, erschien im Jahre 1889 in Berlin, 
dann im Jabre 1892 in London; auBerdem erschienen von ihm zahlreiche 
Publikationen über die Inseln Borneo und Bangka in hervorragenden aus- 
lündischen Zeitschriften. Sein aubBerordentlich geschütztes Werk Pet ro- 
leum und As phalt in Ungarn istim Verlage der kön. ung.Geolo - 
gischben  Reichsanstalt erschienen und wird dessen Wert am besten durch 
den ungewöhnlicben Absatz des Werkes bewiesen. Er schrieb auch in 
deutscher sprache sehr gesuchte touristisehe Führer durch die Hohe Tátra, 
mit deren Bekanntmachunegersich bis an das Ende seines Lebens beeiferte. 
Bei seinem Begrábnisse war unsere Gesellschafít unter WFührung des Herrn 
Prösidenten durch zahlreiche Geologen-Kollegen reprüsentiert. 

6. Gusrav REDL, kön. ung. staatlieher Bürgerschuldirektor, starb 
im 60. Lebensjahre, und war seit dem Jahre 1892 unser Mitglied. 

7. Igaz REINSER, Unternehmer, Bergwerksbesitzer. Mitglied seit dem 
Jahre 1910. 

8. PaAuLr TELKES, Bibliothekar der kön. ung  Geologischen Reichbs- 
anstalt, Hon védleutnant, zu unseren ta pfersten Helden zátlend, starb infolge 
einer am Kriegsschauplatz sich zugezogenen Krankheit im 835. Lebensjahre 
am 16. Oktober 1917 in Laibach. 

9. EpMuwsp TÉnRy, Ministerialrat, Sanitátsoberins pektor, geboren zu 
Béla am 4. Juli 1856, versechied in Budapest am 11. September 1917 im 
Alter von 62 Jahren. Gründer und Ehrenmitelied des Ungarischen Touristen- 
vereines, war er stets ein verdienter Vorkámpfer des vaterlándisehen Tou- 
ristentums, der auch in den Jahrbüchern des Ungarischen Karpathenvereins 
und in der Touristenzeitsehrifít zahlreiche Artikel über seine Bergbesteigungen 
gescbrieben hat. Er gehörte den Reihen unserer Mitglieder seit dem Jahre 
1878 an. 

Wir wollen das Andenken an unsere Verstorbenen pietátvoll wahren. 


D) Mitteilungen aus den Fachsitzungen. 


TA Harc HA US ez üneg a mez d amwan 1918. 


Prásident : Dr. THOMAS VON SZONTAGH. 

1. Dr. KARL Roru vos TEiEGD besprach in seinem Vortrage die ge 0o- 
logisechen Verhüáltnisse der Umgebung vön Gyergyóő- 
bélbor und Borszékfürd ő. Vortragender hatte als Kriegsgeologe 
Gelegenbeit, im vergangenen Herbst die Lignitbildungen der genannten 
Gegend zu studieren und die auf die Bildung der unterle vantinischen Lignit- 
becken bezüglichen Daten zu sammeln. Die Wirk amkeit des Kriegsgeologen 
bes prechend, hebt er hervor, in welch grobBem Mabe die Kriegsverbáltnisse 
auch die ausschlie Buch wissenschaftlichen Ferschungen fördern, Der geolo- 
gische Aufbau der Lignitbecken von Bélbor, Borszék und Sóza rechtfertigt 


174 VEREINSNACHRICHTEN. 


in allen Details in handgreiflicher Weise jene Lóczzseche Theorie, derzufolge 
die an den FuBb des Hargittagebirges sich anreihenden jungen Beeken in 
solcher Weise zustande gekommen sind, da B die oberen Partien der aus den 
Ostkarpathen kommenden, weostwárts, gegen das Sebenbürgische Becken 
gerichteten Táler im jüngeren Tertiár infolge des Hareittaausbruches durch 
den entstandenen máchtigen vulkanischen Damm verbarrikadiert wurden, 
zu 8-2en ansehwollen und sich auffüllten und im Endergebnis durch die Tüler 
der Maros und des Oit abgezapít worden sind. Unter diesen Tálermm fallen 
jene von Bélbor, Borszék und Sóza am weitesten nach Norden ; es sind dies 
die in den Bereich des Kelemengebirges gehörenden Táler. Die. die Becken 
ausfüllenden unterlevantinisehen Sehichten sind mehr oder weniger unbe- 
deutend, sie sind regellos gelagert und enthalten zumeist Lignitflöze von 
nur geringer Müchtigkeit. Die Lignitbildung ist auf einem aus kristallinischen 
Schiefer, Dolomit und Kalkstein, ferner aus Ditróer Svenit bestehenden 
Grundgebirge abgelagert und lehnt sich westlich an die sich NNW—SSE-lieh 
hinziehenden, in einer a uffallend steilen Wand endigenden Züge der Andesit- 
breccie und des Konglomerates. Über den das Sózaer Becken ausfüllenden 
und den lignitführenden Schichten des Bélborer und Borszéker Beckens 
finden sich am Fube der Andesitbreccie und des Konglomerates Bildungen 
von fluviatilem grobem Sand und Schotter, deren Lagerungs- und Höhen- 
verháltnisse interessante SchlubBfolgerungen hinsiechtlich des Abflusses der 
einstigen Been gegen das Gyergyóer Bccken hin zu ziehen gestatten. Die 
Anschwellung der S-en und die Auftürmung der gewaltigen Massen vulkani- 
schen Ursprunges haben das einstige FiubBnetz auf diesem Gebiete radikal 
verándert. Das westwárts gerichtete tertiáre Talsystem wurde vernichtet, 
das gegen Rumánien hin gerichtete dagegen auf Kosten des anderen aus- 
gestaltet. Dor eröBe Teil der unterlevantinischen $S-en wurde nach Osten 
hin abgeza pít, so wie auch heute der gyröB e Teil des Wassernetzes der Becken 
zu dem nach RKumánijen gerichteten FiuSsystem der Beszterce gehört. 

Zu dem gehörten Vortrage bemerkt Dr. THOMAS vowx SzowxraGit, da B 
der Generalstabs-Oberst Graf DIETRICHSTEIN bereits vor 20 Jabren eine 
Karte von der Máramaroser Gegend von dem Gesichtspunkte angefertigt 
hatte, um die wasserundurehlássigen von den wasserlüssigen Gcsteinen 
voneinander abzusondern und die hárteren von den lockeren (resteinen zu 
unterscheiden. Die Frage der Wassergewinnung ist eine für militürische 
Zwecke jederzeit wichtige Frage gewesen und fÍreue er sich, da B Vortragender 
diese Frage in so bezeichnender Weise hervorgehoben habe. Ir s pricht dem- 
selben seinen Dank für diesen aktuellen Vortrag aus. 

2. Dr. ELEMÉR VADpáÁsz berichtet in seinem Vortrag kGeologiseche 
jeobachtungen in Ost-Montenegros über seine, im Auftrage 
der kön. ung. Geologisehen Reichsanstalt durcheefünrten Untersuchungen. 
Die Aufgabe des Balkanforschungs programmes der Geologischen Anstalt 
war, die Grenz partien des bisher unbekannten Gebietes von Albanien, Monte- 
negro und Serbien. zwischen Andrije vica —Berane — Rozij—Ipek und Mitro- 
vica zu studieren. 59 weit der Mangel an Petrefakten die nühere Detaillierung 


VEREINSNACHRICHTEN, 1758 


des geologisehen Aufbaues des (Gebietes zulásst, sind paláozoisehe Schiefer 
der Sandstein- und Kalksteinkomplex, triadische Kalksteinzüge von sehr 
ero Bor Müchtigkeit, unbestimmte jurassiseh-kretazeische Gesteine, Ausbruch- 
gesteine, SübBwasser- Beckensedimente und fluvioglaziale Schotter zu unter- 
seheiden gewesen. 

Dor palázooisehe Sechichtenkomplex kann am besten in das Permo- 
karbon gestellt werden, wie dies der im Konc-Zuge gefundene, im dunkel- 
erauen  Ürinoidenkalkstein vorkommende unbestimmte Sckwagerina-(9uer- 
schnitt reechtfertigt. É 

Der Triaskalksteinzug hüngt mit seinen stellenweise höchsten schieferig 
entwickelten  Giiedern untrennbar mit dem Paláozoikum zusammen. Die 
unteren Werfener Schiefer sind nur unbestimmt a uf dem Gebiete zu beobachbten 
und die Reihenfolge der Trias beginnt zumeist mit den durch Myophoria 
costata chara kterisierten oberen Werfener Schichten, mit piattigen, sehiefrigen 
Kalksteinen und Tonschiefern. Diese übergehen in knollige, gebünderte 
Kalksteine mit Guttensteiner Typus, auf welche sodann hellgraue, mittel- 
triadische Kalksteine und rote, knollige, fe uersteinartige, ammonitenführende 
Han-Buloger Schichten folgen, die auch den C. trinodosus-Horizont und den 
unteren Teil der ladinischen Etage in sich schlie6b-.n. 8.e weisen auf Grund 
der Analogie der hadiolaritenscbiefer auf die Wengener Schichten hin, 
wáhrend das mit grobBcn Kalkalgen gefüllte im Peklenzuge bei Ipek den 
Recoarotypus zeigt. Die obere Trias ist teils durch die zwischen Rozaj und 
Ipcek sich hinziehenden Hydrozoen- Korallenschichten, teils durch Megalodus- 
führende  Kalksteine mit noriscehem (CGeprüge reprásentiert. Der ganze 
triadische Schichtenkomplex ist am besten mit der bosnischen Entwicke- 
lung vereinbar. 

Die im Peklenzuge sich zeigenden Ellypzactiniaspuren geben Zeugnis 
für die Gegenwart von Tithon und Kreide. Kreide tritt jedoch nur an der 
1pc-k—Mitro vicaer S-ra Be in der Fiischfazies auf, deren Alter auf Grund un- 
bestimmter Orbitolitenguerschnitte, haup:ssáchliech aber in der nördlichen 
Fortsetzung des Zuges, Kosmars S:udien zufolge, als oberkretazisch ange- 
nommen werden kann. 

Unter den Eruptivgesteinen stellen Diorit, Diabas, Porphyrit, Ouarz- 
porphyr und BSerpentin die Haupitypen dar. Das Alter itres Ausbruches 
kann nur durch Analogien festgestellt werden, doch ist es etwas höher als 
jenes der Kreide. 

Áltere tertiüre Schichten fehlen auf dem Gebiete. Auch vom prak- 
tischen  Gesichtspunkte ist es wichtig, dab die ansebhnliche lignitílöze- 
führenden  Beckensedimente öülter als die öültesten Terrassen sind" die 
piiscánon Alters sein dürften. Sie füllen um Berane ein kleineres geschlossenes 
Einsturzbecken aus und bilden zwischen Ipek und Mitrovica das Metohija- 
Becken. Die zwei Beckensedimente stimmen in der Entwicklung und im 
Alter völlig überein. Die in denselben vorkommenden BReste von SübBwasser- 
schnecken und Muscheln sind zur Altersbestimmung nicht geeignet.; die 
Pflanzenreste können den Untersuchungen des Uni versit áts professors JOHANN 


176 VEREINSNACHRICHTEN, 


Tuzsos gemábnicht jünger als das Oberoligozán sein. Nachdem die Sedimente- 
des Metokijaer Beckens in der bisherigen Literatur im allgemeinen als pliozán 
bekannt sind und den neuesten Untersuchungen PAvLovIic"? zufolge zweifellos 
pontische und levantinische Niveaus in sich scblie Ben, ist es nicht unmöglicb, 
da B die Sedimente am Beckenrande álter sind. 

Tektonisch weist die dinarische Faltung ihre hauptsáchlichen Bigentüm- 
lichkeiten auf, Der Triasschichtenkom plexist zusamimen mit dem Palüozoikum. 
gefaltet und nachbtráglich zerbrochen, zerstückelt worden. Die Faltenacbse 
ist E£— W-lich, gegen das Metokijaer Becken NE—SW-lich gerichtet. Seine 
Tektonik gliedert sich auf einen inneren (westlichen) palüozoisch-triadischen 
und auf einen áubBeren (ostlicben) Serpentin-Fliscbzug. Diese zwei tektonischen 
Einheiten sind mit der von Nopcsa unterschiedenen Durmitorer Decke und 
mit dem beim Aufschieben mii dieserin Kontakt tretenden Merditaer Serpen- 
tingebiete gut vereinbar. Die Überschiebungsgrenzlinie sehreitet von Raja 
in nördlicher Richtung fort und zieht sich bei Dcéani über den Koprivnikzug 
gegen Ipek und Novavaros. 

Prásident Dr. THOMAS VON SZONTAGH fügt dem vernommen Vortrage 
einige Bemerkungen hinzu und dankt dem Vortragenden für seine Studie, mit 
welecher er die Kenntnis der geologiscben Verhültnisse von Osztmontenegro. 
mit exakten Beitrágen bereichert hat. 


íT..  Haechsitzungyrami 30-Jaánner 19185 


Vorstand: Dr. THOMAS VON SZONTAGH. 

Dr. JurEs LEIDENFROST hielt unter dem Titel kBericht über die 
in der Frontlinie der AÁrmeegruppe Erzherzog Josef 
durchgeführte Sammelexkursion einen Vortrag, in welchem 
er über seine geologische Mission auf dem Kriegsschauplatz Rechenschaft 
ablegte. 

Das Mineralogische Kabinet des National-Museums erhielt im Sommer 
des vergangenen Jahres vom k. und k. Obersten ÁRPÁD GUILLEAUME, Kom- 
mandant ejner Honvédbrigade. eine Mitteilung, in welcher er über die 
am Moldauischen Kriegsschaupjiatze gefundenen interessanten Fisehfossilien 
berichtete. Der Brief gelangte von hier aus zur Direktion der k. ung. 
Geologischen Reichsanstalt, welche mit der Übernahme und mit der Heim- 
förderung des Fossilienfundes den Vortragenden beauftragte. 

Dr. LEIDENFROST reiste zuerst zur Ouartierstelle des Armeekom- 
mando Nr. I, wo er von dem (Generalobersten RoHrR die Erlaubnis zum 
Besuchen der Frontlinie erhielt. Gegenüber seiner wissenschaftlicben Unter- 
nehmung erwies auch Rat NickEL, Stellvertreter des Leiters der k. u. k. 
Kriegs ma ppierungsa bteilung, ein warmes Entgegenkommen. Auf die freund- 
liche Vermittlung der Kriegsma ppierungsabteilung hat das Armeekommando 
den Kriegsgeologen Oblt. Dr. KaRL RorH vor TELGEGD dem Vortragenden 
zügeteilt und aubBerdem aucb einen Kriegs photogra phen beigestellt. 

Die Expedition reiste zuerst nach Bereck ab, von wo sie den Ojtozer 


VEREINSNACHRICHTEN. 177 


Pa B mittelst Auto passierte. Von Harja aus begaben sich die Expeditionsteil- 
nehmer zu FuB weiter. Den Pa B zwischen Coma Canela und Vrf. Paltinisu 
passierend, kamen siein den Kurort Szallánc (Baile Slanic). Hier wurde die 
Expedition von einem deutschen ÁArmeekorps; freundlichst a ufgenommen. Den 
Vundort selbst besuchten die Expeditionsteilnehmer unter der Leitung des 
als Führer zugeteilten Fáhnriches BaAtGIc. Die Fischrelikte wurden von dem 
ÖObersten GUIL EAUME im Szalláncer Tale, östlich von der Ortschaft 
Satul-nouin der Náhe einer Ouelle aufgefunden. hm Menilitsehiefer sind 
hier mehrere Lepidopus-Relikte gefunden worden. Die schöneren  Hxem- 
piare wurden durch den Föhnrich BAnrc au ciner sichere Stelle gebracht. 
Der Vortragende besprach ferner eingehend die geologisehen Verháltnisse 
des Fossilfundortes und besechrieb die heimgebrachten Fossilien und erörterte 
die Osteologie der Lepidopen überhaupt. 

Eine neue Lepidopus-Art, welche bisher unbekannt war, benannte 
Vortragende nach dem Entdecker L. Gwilleaumet. In dem Funde sind auBer- 
dem auch die Arten L. dubius und L. brevispondylus, sowie eine Pediculata- 
Art bestimmt worden. Dr. LEIDENFROST breitete sich in der weiteren Be- 
sprechung der entdeckten Fauna auch auf die Bildungsmöglichkeiten der 
fischabdrückeführenden  Sehiefer und des Karpathensandsteines aus und 
schloB sich in dieser Hinsicht der Teorie BOSNIACKIS an. 

Nachdem seine Aufgabe beendet war, besuchte die Expedition den 
Obersten GUILLEAUME. Das Brigadenkommando stationierte zu jener Zeit 
auf dem 1071 m hohen Cleja. Von hier gingen die Expeditionsteilnehmer 
über Szélkapu und Lóbérc nach Kászony-Jakabfalva und von dort nach 
Bereck, wo sie die Heimschaffung des 10 Kisten betragenden Materials 
besorgten. 

Dis kussion : Dr. L. v. LóczYsen. machte den Vortragenden a uftmerksam 
auf die Lepidopusrelikte des National-Museums, welche aus der Umgebung 
Budapest s stammten. Er sprach ferner seinen Dank aus für die Bemü- 
hungen des Vortragenden und stellte den Antrag, da B die Gesellschaft dem 
Oberst GuUILLEAUME für die Gewinnung diese wichtigen Fundes für die 
Wissenschaft ebenfalls ihren Dank ausspreche. 

Vizedirektor THOMAS v. SzoxraGH sagte auch dem Fábnrich BAtrIrg 
Dank für seine willkommene Beihülfe. Beide Enunziationen sind von der 
Facbsitzung mit Beifall aufgenommen worden. ; 

Protokolliert vom Chefsekretár Dr. K. v. Papp. (Aus dem ungarischen 
Original übersetzt M. PgzYyBoRksxki dipl. Bergingenieur, Berginspektor i. R. 
Buda pest.) 


Földtani Közlöny. XLVIIT. köt. 1918. 12 


. ARÁDIÓAKTIVITÁS 


IRTA WESZELSZKY GYULA. 


HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 


I. KÖTET. 1918 1. FÜZET. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGIAI 
SZAKOSZTÁLYÁNAK MUNKAKÖRE. 


A víz, mint geológiai tényező, a Föld felszínének kialakulásában oly 
óriási részt vesz, hogy jóformán nincsen egy talpalattnyi hely sem rajta, 
hol hatása érezhető ne volna. 

Bár a Völd szilárd kérge a belső izzó mag lassú lehűlése útján kelet- 
kezett s e kemény, plútói sziklaburkolatot a fokozatos összehúzódás össze- 
vissza ráncolta, gyűrte, emelte és sülyesztette s a belső mag vulkáni kitöré- 
sei át- meg áthasogatták és keresztül fúrták úgy, hogy a felszín vázát a 
merevülésbeli kőzetek adják meg: mégis a víznek sok millió éven át tartó 
munkája a legtöbb helyen eltakarta már e merevülésbeli kőzeteket s a 
Földfelszín legnagyobb részét víz, vagy vízből lerakódott anyagok borítják. 

Ha látjuk a síkságok roppant vastag homok-, kavics-, Iszap- és agyag- 
lerakományait, melyek sokhelyütt több kilométer vastagságot érnek el, 
ha látjuk a mész- és homokkőhegyek óriási vonulatait, melyek beborítják 
és kísérik a merevülésbeli kőzetek lejtőit és gerinceit s ha elképzeljük, 
hogy mindeme viziüledékek apró szemecskék összehalmozódásából, egyes 
anyagok lassú föloldódásából, kiválásából, másoknak összeragasztásából 
eredtek : némi fogalmunk lesz arról a mérhetetlen időről, amely e rétegek 
fölépüléséhez kellett. 

Eza mult hidrológiája, mely a Föld élettörténetének egyik 
hatalmas fejezete. 

De a víz munkája még épen nincs befejezve, hanem még ma is folyto- 
nosan tartó. A tenger szinéről új és új párafolyamok özönlenek a száraz- 
földek felé, hogy megsűrűsödve lecsapódjanak s egyrészük ismét pára 
alakjában visszaszálljon a levegőbe, más részük a földbe szivárogjon s har- 
madik részük a felszinen csörgedezve s a folyók medrében összeverődve 
ismét a tengerbe jusson. Szemünk előtt folyik le a záporok romboló és 
építő munkája, a vízmosások, patakok, folyók, tavak keletkezése és élete, 
a források, talajvizek, földárja, földalatti folyók fölbuggyanása, látjuk a 
szerves lények születését, életét, elpusztulását, a vizek kémiai munkáját 
§ a föld arculatának fokozatos megváltozását a víz hatása alatt. 

12 


180 BOGDÁNFY ÖDÖN 


Ez ajrjelen hadrotóga ágas 5 

De míg a mult hidrológiájában a jelenségek mikéntjének és 
miértjének kutatása nagy nehézséggel jár s csak a természet foly- 
tonos harmóniája s örökkévaló törvényeinek érvényesülése ad némi útmu- 
tatást, hogy a letünt geológiai korszakok csodás alakulatait, titkos szép- 
ségeit megértsük: addig a jelen hidrológiájának jelenségei szemünk előtt 
folyván le, összefüggésük jobban megállapítható s tanulmányozásukban a 
kísérleti módszerek egész sokasága segítheti a természetbúvárt. 

Látva és előre tudva a mult kutatásainak nehézségeit, mégsem riad- 
tunk vissza a munka nagyságától, az akadályok óriási halmazától, a két- 
ségek és bizonytalanságok útvesztőjétől, hanem elhatároztuk, hogy ameny- 
nyire erőink korlátozottsága megengedi, vizsgálódásainkat a letünt kor- 
szakok hidrológiájára is kiterjesztjük. 

Ts ez a körülmény okolja meg, hogy akkor, midőn a hidrológiai kuta- 
tások néhány lelkes magyar ápolója elhatározta, hogy e tudomány művelé- 
sére egy kis kört alakít, ezt a körita Magyarhoni Földtani Tár- 
sulat kebelében létesíti. 

De volt még sok más ok is, hogy a hidrológiát a geológiával 
kapcsoljuk össze. A víz munkája a jelenben i8 geológiai átalakulásokat 
idéz elő. Sőt az emberi munka is, midőn a vizeket szabályozza, lecsapolja, 
vagy öntözésre használja, szintén mint geológiai tényező működik közre. 
Aztán a vizek járását, csöndes vagy heves természetét, elhelyeződését 
és sok minden tulajdonságát a kőzetek ismerete, vízállóságuk tanulmányo- 
zása nélkült megérteni nem lehet. 

A hidrológia tehát alkalmazott geológia. 

A hidrológia, mint a Földnek és életjelenségeimek megismerésére szol- 
gáló tudomány ezért kutatja mindazt, hol a víz bármely módon és alakban 
szerepet visz. I 

Kiterjeszkedik a tengerek tanulmányozására s ma mára tengeri 
hidrológia oceánográfia néven egész külön tudománynyá lett, mely a 
tengermenti országokban hatalmas fejlődést ért el. Magyarország inkább 
szárazföldi ország lévén, a tengeri kutatásoknak nálunk nincsen olyan nagy 
tere s ezért szakosztályunk vele kevésbbé foglalkozhatik. Különben is 
A dria - egyesületünk épen arra a célra alakult, hogy a magyar tengert 
tanulmányozza s így e vizsgálódásokra már berendezkedtünk. 

Sokkal közelebbről érdekelnek minket azok a meteorológiai 
jelenségek, melyek a légköri lecsapódásokkal kapcsolatosak. Velök 
foglalkozik a légköri hidrológia. 

Honnan kapjuk esőinket? Minő légköri helyzet idézi elő a hosszan 
tartó lecsapódásokat és a rövid tartamú, de annál kiadósabb záporesőket? 
Milyen a csapadék eloszlása Magyarországon, mekkora a nagysága s mily 
hatással van a felszíni és talajvizek járására? Hogyan történik a hó össze- 


A HIDROLOGIAI SZAKOSZTÁLY MUNKAKÖRE. 181 


gyűlése és olvadása s mik a jéggel kapcsolatos jelenségek? Mind olyan 
kérdések, melyekre csak szorgos meteorológiai vizsgálódásokkal adhatunk 
feleletet. És foglalkoznunk kell a párolgással is, melyre a hőmérséklet, a levegő 
párával való telitettsége, a szelek járása, a talajok minősége és a növényzet 
van kiváló hatással. 

Kutatnunk kell aztán a Földre hullott csapadék további sorsát, mely 
a szárazföldi hidrológia tárgya. 

A csapadék egy része a földbe szivárogván, a kőzetek vízállóságának 
tanulmányozására kell kiterjeszkednünk. A földbe jutó víz adja a föld- 
alatti folyókat, búvó patakokat és a talajvizet, melynek ingadozása a 
csapadék időszakos járásával és sok más körülménynyel van szoros össze- 
függésben. 

Néhol előtör a földbe jutott csapadék s mint földárja kerül felszínre, 
vagy egyes pontokon mint forrás jelentkezik. Tanulmányoznunk kell tehát 
a homokkavics rakományból eredő és a sziklákból kibuggyanó forrásokat, 
melyek gyakran ásványi részeket feloldva, gázokat elnyelve, vagy nagy 
hőmérsékletet érve el, mint ásványos és gyógyforrások jelentkeznek. Töre- 
kednünk kell, hogy e források lehetően tisztán, a felszíni piszoktól meg 
nem fertőzve kerüljenek elő s a források foglalása és gondozása, valamint 
a talajvizek védelme egészségi szempontokból is elsőrangú kötelesség. 
A régi népek tiszteletben tartották a forrásokat s képzeletük a természet 
eme szép ajándékait szentséggé avatta, míg a mai kor gyermeke mitsem 
törődve velük, minden védelem nélkül, gondozatlanul hagyja őket. Egyik 
feladatunk lesz Magyarország vízkincseinek kikutatása, leltározása és gon- 
dozása, hogy gazdasági értékükkel a nemzeti vagyon növelését elősegítsük. 

Az ásványos források tanulmánya a hidrológiát a balneoló- 
giával hozza kapcsolatba. 

De nemcsak a föld felsőbb, hanem alsóbb rétegei is tartalmaznak 
vizet, mely a föld alatt kötött rétegektől elválasztva különböző szintek- 
ben helyezkedik el. És ez idősebb geológiai rétegek vizének feltárása a mély- 
fúrású és artézi kutak segítségével újabb tért nyit a hidrológiai kutatások- 
nak s a Föld történelme egyes fejezeteinek megértésére vezet. 

A földalatti vizek tanulmánya a hidrológiát a bányászattal 
hozza kapcsolatba. 

Utoljára hagytuk a föld felszinén mozgó vagy összegyűlő vizek 
vizsgálatát, mely talán a hidrológiának legfontosabb feladata, mert nagy 
közgazdasági kérdésekkel van szoros összefüggésben. 

Egyrészről a vízfolyások és tavak kialakulása, másrészről a szerves 
lények élete az, mi ezen a téren kutatás tárgyául szolgálhat. 

A vízfolyások és tavak szabályozása elsőrangú mérnöki feladat, mely- 
nek megoldásához a hidrológiai ismereteket nem nélkülözhetjük. Az emberi 
munka a szabályozást fölviszi a hegyek közé, lépcsőzi a nagy eséseket, 


182 BOGDÁNFY ÖDÖN 


megköti a lezuhanó hordalékot, befásítja a csupasz hegyoldalakat, hogy a. 
víz járása egyenletesebbé és kártalanná váljék. Itt kapcsolkozik be az 
erdészeti tudomány a hidrológiába. . 

Azonban a folyók alsó szakaszain is gondoskodik a szabályozás a. 
kiöntések kártételeinek megszüntetéséről. Az árvízvédelem és az árvizek 
keletkezésének és lefolyásának törvényei, melyek az árvizek előrejelzésé- 
nek lehetőségéhez vezetnek, csakis a víz természettudományos vizsgáló- 
dása s mechánikai ismeretek alapján állapítható meg. 

És aztán a folyók kisvizeinek tanulmánya, mely a faúsztatás, tutajo- 
zás, hajózás, ipari vízhasználat és öntözés szempontjából fontos, egész sereg 
oly problémát vet föl, mely a csapadék járásával és a folyómedreknek a 
szivárgó vizekből való táplálkozásával függ össze. A mérnöki tudomány 
módot nyújt reá, hogy a természetes állapotukban hajózásra alkalmatlan 
kisvizi medreket a hajózásra alkalmassá tegyük. Ez az okszerű folyószabá- 
lyozás feladata. 

De az emberi elme megküzd a természet mostohaságával, a csapadék- 
eloszlás és a vízfolyás egyenetlenségével s mesterséges tározással 
megcsökkenti az árvizeket s megnöveli kisvizi hozományát. 

b feladat taglalásához ismernünk kell a csapadék mennyisége és a 
medrekben lefolyó víz mennyisége közötti viszonyt, hogy sem túlnagyra, 
sem túlkicsire ne tervezzük tárolómedencéinket. j 

Ugyancsak a medrekben lefolyó víz mennyiségével függ össze a vizi 
energia kihasználhatósága is, mely újabban a mechánikai energiának elektro- 
mossá átalakítása révén óriási fontosságúvá vált. A Nap heve pára alakjá- 
ban a hegyek közé emeli a. vizet, helyzeti energiát tárol belé, mely a lecsapó- 
dás után szabaddá válik s mint mozgató erő értékesíthető. 

A hidrológia tehátsa vazir ép út éj zet bud o mar ámai yiéis 
val Szoros összeiüe esés ben van 

De a hidrológia talán legfontosabb segítőtársa a földmívelés- 
nek és a szerves élet tanulmányának. Valójában a Föld, a Tápláló 
anya, sivár pusztasággá válnék a víz nélkül s nem játszódhatnának le 
rajta a szerves élet csodálatos és sokszor megfejthetetlen megnyilvánulásai, 
a születés, élet, halál és újjászületés egybefolyó s minduntalan megismétlődő 
jelenségei. 

A növényi élet, mely víz nélkül el nem képzelhető, a túlsok víztől 
szenvedhet 185. Izért a felszínen összegyűlő, megálló, vagy lassan folyd ogáló, 
tespedő vizek elvezetése szükséges. Az a munka, a mit a mérnökök belvíz: 
levezetéssel jelölnek, reá utal, hogy a belvizek keletkezésének okát s elhelyez- 
kedésüket tanulmányozzuk. A belvizes területek összeírása, térképezése 
már maga is jelentős hidrológiai művelet. 

És itt vannak hazánkban nagy kiterjedésben a szíkes területek, 
melyek a ví folyásoknak a: sívó homokterületen való elpárolgása útján 


A HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLY MŰKÖDÉSE. 183 


ásványos alkotó részeiknek hátrahagyásával keletkeznek. E területek 
művelhetővé tétele országos fontosságú s próbára teszi az agregeoló- 
giával foglalkozók munkaerejét. 

A magyar föld szélsőséges klimája gyakran hosszú szárazságot hoz, 
mely a termelést megnehezíti. A száraz művelés, dry farming, mely 
öntözés nélkül, a víznek a talajban tározásával és megtartásával igyekszik 
a növénytermelésre, szintén hidrológiai feladat. 

De a száraz talajon a termelést a víznek mesterséges hozzávezetésé- 
vel is elősegíthetjük. Ez az öntözés, melynek több évezredes multja 
van s mely sivatagokat képes viruló kertekké átalakítani. Az emberi szor- 
galomnak kell csak a tudománnyal kezet fognia, hogy a földmívelés e jól 
fizető ága nálunk is meghonosodjék. 

Azonban vannak oly mélyen fekvő, rossz minőségű területeink, 
melyeken hiába próbálnánk még a víz reávezetésével is hasznos növényi 
életet teremteni. Ezek a sivár szíkterületek halastavaknak valók. Különben 
is a haltenyésztés a vizek ismeretét feltétlenül megkívánja s ily módon 
kapcsolkozik a hidrológia a halászati ismeretekhez. 

De nemcsak a halaknak életfeltétele a víz, hanem a magasabb, vagy 
sokkal alacsonyabb állati szervezeteknek is. Így maga az ember sem lehet 
el víz nélkül. 

Míg az emberek szétszórtan és sokkal kisebb számban éltek, 
mint jelenleg, az ivóvíz megszerzése kutakból, folyóvizekből vagy források- 
ból nagyon egyszerűen történt. De midőn az emberek községekben és váro- 
sokban halmozódtak össze, hol a szenny és piszok megfertőzi a talajt 
és a kisebb vízfolyásokat s hol a víz nagy tömegére van szükség az embe- 
rek ellátása céljából, a jó és egészséges víz megszerzése egyszerre nehézzé 
vált. Gyakran messziről, hatalmas, mesterséges művek segítségével gyűjtik, 
vezetik tovább, tározzák és osztják szét a vizet, melyet vagy a források 
összefogásából, vagy a talaj felsőbb és alsóbb rétegéből, vagy mesterséges 
tároló medencékből, vagy szűréssel megtisztítva a folyókból nyernek. A víz- 
vezetékek immár az egészséges emberi élet forrásai lettek. 

De hogy a víz kellő minőségű-e, nem túlságosan lágy, nem túlságo- 
san kemény-e, nem tartalmaz-e káros oldatokat vagy káros apró szervezete- 
ket, melyek az emberi egészséget megtámadják, csak szorgos vizsgálat 
után dönthető el. És itt kapcsolkozik a hidrológiaaz orvostudomán y- 
hoz, a biológiához ésa kémiához. 

Ime látjuk, hogy a vízről szóló tudománynak mily tágas határai 
vannak s hogy -szoros összefüggésben van az emberi nem fejlődésével és 
haladásával. 

A kutatásoknak e szétágazó volta az elérendő siker szempontjából 
szükségessé tesz bizonyos korlátozást s ezért a Magyarhoni Földtani Társu- 


184 SCHAFARZIK FERENC 


lat hidrológiai szakosztálya elsősorban is a magyar szt. korona 
országai vizeinek tanülmányozását tűzte ki" tel- 
ada t ám j 

Es ha sikerül bár csak egy lépéssel is tovább vinnie a tudományt 
s csak valamivel is hozzájárul a magyarság anyagi és szellemi fejlesztéséhez, — 
bizonyára nem haszontalan a inűködése, mert megszeretni tanítja azt a 
földet, melyet a születés, nyelv, családi kapocs s az élet ezernyi köteléke 
hazánkká avatott. . 

Budapest, 1917 július hó. BOGDÁNFY ÖDÖN. 


A BUDAPESTI DUNA PALFOHIDROGRAFIÁJA, 
Irta: SCHAFARZIK FERENC dr. 


Az. 1—6. ábrával. . — 


I. Bevezető. 


Magyarország hegy- és vízrajzi szempontból bámulatos területe Hurópá- 
nak. Nem akad szárazföldünkön párja a Kárpátok övezte hazánknak, híres 
alföldjeinek és egységes vízhálózatának. A Dunajecet és az Oltot kivéve, vala- 
mennyi többi vízfolyása a magyar síkságokra ereszkedik alá, hogy ott vagy köz- 
vetlenül, vagy közvetve, a fenséges Dunába szakadjon. Mielőtt magyar földre 
érne, már felvette a Duna a Sváb és Frank Jura, a Cseh erdő, valamint a K-i 
Alpok északi övének csa padékvizeit, a Bódeni tótól keletre. Tekintélyes nagy 
folyam már a Duna, amikor a bécsi medencét elhagyva, a Hainburgi hegyek 
és a Kiskárpátok táján gránitba vájja a medrét. Elhagyva e szorost, a Porta 
hungaricát és kilépve a kis magyar Alföldre, ágakra szakadozik és számos 
szigetet zár körül. Csak Komáromnál terelődnek karjai ismét össze, hogy 
lejebb Szob és Visegrád közt az andezit-hegységet áttörve, sziklába vájt 
mederben ismét egységessé váljék. Visegrádon alul nyílik azután meg előtte 
a nagy magyar Alföld, amelyen megint szétterpeszkedhetik és ahol újból 
megindul a szigetképződés. További állomásai, ahol ismét sziklás mederben 
hegységet érint, a Fruska Gora, a belgrádi Kalimegdan és végre magyaror- 
szági útjában a legnagyobb akadálya, a Vaskapu-hegység. Néhai SuEss EDE 
a magyar Duna emez alakulását találóan egy bizonyos csomópontokra fel- 
függesztett lánchoz hasonlította és hozzátehető, hogy e pontok mindegyikével 
külön-külön kemény tusát kellett megvívnia, mielőtt tovább siethetett 
volna. Még a rettegett Vaskaput is legyőzve, átsiklik Havasalföldre, amely - 


1 A szerző előadta a M. Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának 1917. év 


nov. 28-án tartott 1-ső felolvasó ülésén. 


A BUDAPESTI DUNA PALEOHIDROGRAFIÁJA. 185 


nek déli szélén, hozzásímulva a bolgár tábla északi pereméhez, hosszú út vonal 
befutása után közel jut a Pontushoz, melyet azonban csak úgy érhet el, hogy 
végre még az újjába került Dobrudsa régi, variszkusi tönkhegységet is meg- 
kerülni kénytelen. 

A. Duna 2890 km hosszú útjában, melyből 9344 km esik a magyar 
birodalom területére, mindvégig típusos jelképe a törhetetlen erőnek. Így 
tartották ezt már a régi rómaiak is, kik mithologiájukban a folyók istenét 
erős szarvú, nagyfülű bikafejként ábrázolták és a rohanó és átbukó ár mély- 
séges bugását is a bika bömböléséhez hasonlították. A Duna vízmennyisége 
Pozsony és Budapest közt árvízkor 10.000 m?-ig emelkedhetik mp.-kint, 
sebessége Pozsonynál 3, Buda pestnél 2 m mp.-ként, az Aldunán pedig magas 
vízálláskor helyenként 5 m is. Esése az ország nyugati határától Buda pestig, 
tehát 285 km-re 3994 m, Orsováig, vagyis további 694 km-re 57-13 m 
összesen tehát 92707 m. Ez még csak a Duna. De ehhez csatlakoznak azután 
még a magyar területre eső mellékfolyói is, habár kisebb vízmennyiséggel, 
de túlnyomólag nagyobb eséssel és élénkebb sebességgel. Ennek a roppant 
nagy vízkincsnek eddig még csak minimális részét használjuk ki, legnagyobb 
része pedig kihasználatlanul hagyja el országunkat. Sem a hajózási csatornák 
szempontjából, sem öntözési és halászati célokra, sem pedig energiaszolgál- 
tatás céljából nem használjuk ezt a természetadta erőforrást kellőképen. 
A régi idők mostohasága és szervezetlensége, részben azonban nemtörődöm- 
ségünk is oka annak, hogy hazánkban a multakban ilyen szempontból csak 
vajmi kevés történt. A technikai tudományok fellendülése következtében 
azonban egyre követelőbben terelődik rá a közfigyelem az eddig elhanyagolt 
vízkincseinkre. A mostani világháború szülte vagyoni eltolódások és az utána 
joggal várható gazdasági megújhodás parancsolóan, semmi halasztást nem 
tűrő módon homloktérbe juttatja leendő vízgazdaságunk nagy kérdéseit. 
Ezeket hozzáértően és következetesen meg kell majd oldanunk, ha gazdasági 
kulturánkat fel akarjuk virágoztatni. Hazai erők helyes beállításáról van 
tehát itt szó, ami elvégre a legtermészetesebb és egyúttal a leghasznosabb 
vállalkozások egyike, mivel sok irányban függetlenítené az országot. 

Ilyen szellemben kivánja a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai 
szakosztálya is ezen nagy feladatokból kivenni a maga részét, még pedig úgy, 
hogy hazánk vízügyi viszonyait tudományosan kutatni és ismertetni fogja. 

Sza kosztályunk mai első ülésén, amelyen nekem jutott az a megtisz- 
teltetés, bogy előadásaink sorát megnyissam, a Duna paleohidro- 
grafiája köréből választottam tárgyamat. 

A gyönyörűséges magyar metropolis derekán fejedelmi módon átvonuló 
Dunánkat látva, az okot és okozatot kutató emberi elme előtt legott felmerül 
az a kérdés, vajjon mióta ilyenek az állapotok, aminőknek ma ismerjük és 
vajjon milyenek voltak régebben, a mostaniakat megelőzőleg? Szóval mikor 
és hogyan keletkezett Magyarország főütőere : a Duna ? És milyenek különö- 
sen Budapest körül a fejlődési viszonyai? Nyomban kijelenthetem, hogy e 
kérdésre bármennyire egyszerűnek is lássék az, lényegének bonyolultsága 
miatt nem könnyű a válaszadás. Ha a feltett kérdés értelmében csakis a buda - 


186 SCHAFARZIK FERENC 


pesti Dunaszakasz fejlődéstörténetével akarunk foglalkozni, úgy mégis meg 
kell említenem mindazokat a főbb munkálatokat, amelyek többé-kevésbé a 
Duna paleohidrografiájával összefüggnek. A régiek: kutatásakor okvetlenül a 
mai viszonyokból kell kiindulnunk. Legfontosabbak ebből a szempontból 
mindene kelőtt a jó térképek, nevezetesen acs. és kir. katonai földrajzi intézet 
kiadványai, 1 : 25.000, 1 : 75.000, 1 : 200.000 mértékben. Haszonnal forgat- 
hatjuk a régi, hazánkra vonatkozó hidrográfiai munkákat, térképeket és 
atlaszokat, amelyek közül ez alkalommal csak MARSIGLI, VÁSÁRHELYI, 
PALEOCAPA és LANFRANCONI ismert neveit emelem ki. Örökbecsűek továbbá 
a m. kir. földmívelésügyi minisztérium vízépítészeti osztályának, KVASSAY 
Jenő és néhai Pécn Józser igazgatása mellett közhasználatra kibocsátott 
kiadványai. 

Áttérve a geológiai háttérrel bíró munkákra, megemlíthetők először 
azok a szerzők, kik általánosságban foglalkoztak a Dunával. Ezek közé tar- 
toznak: SuEss; EDE: Über den Lauf der Donau (1863), PETERS KÁROLY: 
Die Donau und ihr Gebiet (1876), LoREwsz-LiBuRsxauv 1.: Die Donau unter 
besonderer Berücksichtigung ihrer Kiesbünke (1890), PENcx A.: Die Donau 
(1891) stb. Még közelebb esők azonban tárgyunkhoz azok, melyek a szóban- 
forgó kerület geológiai viszonyait részletesebben megvilágítják. A Pozsony 
alatti Csallóköz fizikai viszonyaival ORTvaAY TIvaADpAR foglalkozott (1882); 
a pozsonyvidéki kavicsterraszokkal pedig HoRusirzkY HENRIK ismertetett 
meg bennünket (1917), aki korábbi munkáiban a kis magyar Alföld egyéb 
pontjaira nézve ís közölt számos idevágó megfigyelést. A Felső Duna bal- 
parti folyóinak, valamint a kis magyar Alföld hidrografiájára vonatkozik 
SÓBÁNYI (GYULA műve (1905). A dunántúli viszonyokat, nevezetesen a marcal- 
menti lera kódáso k ismertetését pedig megtaláljuk Lóczy Lagos nagy balatoni 
munkájában (1913). Közelebb kerülve azután a budapesti Dunához, BöckH 
HuGcó neve említhető, ki Nagymaros és a főváros között régi Dunaszinlőket 
ismert fel (1899) és aki egyszersmind a nagymarosi Duna irányába eső tek- 
tonikai törésekről ís adott hírt. HALAvÁTS GYULA pedig adatokat közölt 
(1910) a pesti Duna mellékére vonatkozólag és Kocn ANTAL a kiscelli párkány- 
síknak adja a pontos szelvényét (1899). A fővárosi Duna balparti kavics- 
terrasszait STRÖMPL GÁBOR kutatta. Nélkülözhetetlen segítség végre e tanul- 
mányok közben Budapest környékének geológiai térképe 1 : 75000 méretben, 
melvet a m. kir. Földtani Intézet adott ki (1869 és 1896). 

Lássuk most ezek után, milyenek voltak a főváros szomszédságában a 
jelenkort megelőzőleg a Duna hidrográfiai viszonyai. 

A szerves kapcsolat szempontjából főleg a Felső-Duna története érde kel- 
het bennünket közelebbről, amennyiben a budapesti szakasz kialakulása 
közvetlenül tőle függött. 

A Kis Magyar Alföld folvóhálózata a legfiatalabb harmadkornak.a 
szüleménye, amint azt különösen Lóczy LaJos fejtegetéseiből tudjuk. A Steler 
határon piocénkorúak (Mastodon longirostris-szal és Dinotherium giganteum- 
mal), Szentgotthardtól Győrig ellenben pleisztocénkorúak az onnan lenyúló 
ka vicstelepek. SóBÁNYI GYULA pedig a Kisalföld folyóinak első fellépését 


A BUDAPESTI DUNA PALEOHIDROGRAFIÁJA. 187 


a pontusi kor második felére teszi és előadja, hogy a hainburgi hegyek és a 
Kiskárpátok közti depresszión átlépő Duna többszörösen elágazódva, mint 
hatalmas kavicsdeltát, a Csallóközt építette. Ezen a tájon a Duna még ma 
sem mélyíti a medrét, hanem ellen kezőleg, emeli a térszint, minek az a követ- 
kezménye, hogy mellékfolyói, ú. m.a Lajta, Rába, Rábca, továbbá a Dud vág, 
Vág, Nyitra, részben még a Garam és Ipoly is nem ömlenek a legrövidebb 
vonalakon derékszögesen, hanem olykor messze lefelé elhúzódó hegyesszög 
alatt beléje. A parabolikus útvonal alaposabb alsó sza kaszán, vagyis Komárom- 
tól a visegrádi szorosig pontusi homokba véste be a Duna árterét, ami való- 
színűleg a levantei vagy még inkább a pleisztocén erozió munkája. Magának 
a szoros fölött megduzzadt tónak a lefolyását a vetődéseklazította andezit- 
hegységen át Böckn HuGcóval egyetértve a levantei időbe teszi, amint azt 
a budapesti kavicsban, vagyis az újonnan keletkezett Duna hordalékában 
található Mastodon arvernensis és M. Borsom-maradványok bizonyítják. 
Olyan megálla pítás ez, melyet HALAvÁTS Gy. is elfogadott, hozzátéve még azt, 
hogy ezt a hatalmas törmelékkupot a Duna az-Alföld nagy medencéjét elfog- 
laló édesvízi tó szélén üllepítette le. I 


II. A budapesti Duna régi deltája. 


Ennyi becses előmunkálat felsorolása után lépjünk most magunk is 
rá a régi Duna balparti szakaszának a szinterére, A budapesti régi Duna, 
valamint a hozzátartozó térszin csakugyan olyan terület, melynek a delta 
minden jellemző vonása megvan. Eleje kezdetben valamivel lejebb délre 
feküdhetett, ahonnan azonban folytonos alakváltozása közben fokozatosan 
a mai Szentendrei-sziget felső végéig felvándorolt. Nem tekintve a későbbi 
időben hozzácsatlakozott, Ny-ra görbített csúcsát, deltánk alakja keskeny 
háromszög, melynek befogói feljebb kb. 249-nyi szöget zárnak be, lejebb, 
Érd és Vecsés közt, pedig már egészen 509-ig széttérők. 

Régi árterének nyugati, meglehetősen egységes határaként a visegrád — 
szentendrei andezithegység E—D-i hegysorozata, majd pedig a nagyko vácsi — 
budai hegység meredeken kimagasló rögei, valamint tőlük délre még a buda- 
fok—tétényi fensík meredek keleti végződése szerepelnek. Sza kadozott keleti 
szegélye ellenben a Nagyszál (652 m), a váci Kálvária (206 m), a Csörög 
Ny-i vége (219 m), a Csomádi magaslatok (274 m) és az Imreházi-puszta feletti 
Kőhegy (248 m), továbbá a Fóti hegy (256 m), a Mogyoródi hegyek (200 — 
272 m), a Kistarcsai magaslato k, a Csömöri szőlő (250), a cinkotai régi ka vics- 
terrasszok (240—250 m) és végre a Rákoscsaba —Ecsér—Maglódi magaslatok 
(170—142 m) által vannak megadva. 

Egészben véve egy 50—52 km hosszú, keskenyen kezdődő, de közepe 
felé 14—18, Budafok és Ecsér között azonban már kb. 20 km-re kiszélesedő 
területtel van dolgunk, melynek alapja Soroksár és Vecsés irányában az 
Alföld felszínéke olvad bele. 

A Ny-i  szegélyhegység alkotásában, ne vezetesen a budai hegység, még 
pedig a budaörsi Kőérpatak völgyétől a pomázi völgyig, mint a hegység 


188 SCHAFARZIK FERENC 


magva, felsőtriász dolomitrögök szerepelnek, amelyek sok helyütt felső- 
eocén nummulitos mészkő- és hárshegyi homo kkőrétegek által vannak bo- 
rítva, míg a budai márga és még inkább a kiscelli agyag köpenyszerűen lép- 
nek fel. D-re tőle a budafok—tétényi plató és lejtői felsőoligocén-lera kódáso k- 
ból, valamint alsó- és felsőmediterrán-üledékekből, szarmatakori mészkőből - 
és végre pontusi agyagból vannak felépítve. E partvonal É-i része pedig 
andezitek és keményen összecementezett agglomerátumos andezittufákból 
áll. Az egykori ártér keleti oldalát ellenben csakis a Nagyszálban alkotják 
az alaphegység felsőtriászkori kőzetei, továbbá eocén nummulitos mészkő 
és hárshegyi homokkő, míg szaggatott peremének többi része fiatalabb kép- 
ződményekből tevődik össze. Így pl. a Csöröghegy felsőoligocén, alsómedi- 
terrán-lerakódásokból és egy piroxénandezit-dykeből, a Csomádi hegy, az 
Imreházi Kőhegy, a Fóti hegy, az alsómediterrán meszes ka vicsaiból és ülepített 
riolitt ufákból, a mogyoródi hegyek pedig riolit- és piroxénandezit-tufából és 
. pontusi rétege kből ; a Csömöri és Cinkotai magaslatok pedig régibb, valószín ű- 
leg pontusi ka vicsokból állanak. A Kerepesi és Csiktarcsai és végre az Ecséri 
és Maglódi magaslatok felszínileg ugyanésak pleisztocénhomoknak vannak 
feltüntet ve, mi alatt azonban bizonyára régibb képződményekis rejtőzhetne k. 
Az ezen határok közé eső terület, vagyis a Dunának egykori deltája 
a szegélyhegységeivel szemben látszólag a legigénytelenebb összetételű. 
A mélyebb fekvésű alluviális homok, kavics, továbbá turfás-tőzeges la pályos 
részeken kívül, amilyenek főleg a mai Szentendrei- és a Csepelszigeteken, 
továbbá a Rákospataki, a cinkotai Sós patak, a Csömöri, a Fóti és Hartyáni 
patakok mentén láthatók, területünk emelkedettebb része, mint futó, illet ve 
pleisztocén kötött homoktalaj van a geológiai térképeken feltüntetve. 
Felbukkannak azonban még ettől a környezettől elütő alkotású-képződ- 
mények is, melyek azt sejtetik velünk, hogy deltaterületünk altalaja válto- 
zatosabb, mintsem első pillanatra hihetnők. Ilyenek pl. az anomyás homo k- 
nak egy kis foltja a Rátóti pusztán (kb. 150 m a t. sz. Í.), tőle DNy-ra az alsó- 
mediterrán mészkőből álló Juhászhalom (190 m), továbbá az Imreházi puszta 
melletti három hasonló mészkőelőfordulás, amelyek közül a legmagasabb a 
Kőhegy (243 m), azután innen délre a p.-szt. mihályi Sashalom (156 m), mely 
alsómediterrán anomyás kavicsból, a cinkotai :Pecten praescabriusculus-os 
ka vicsfoltok és végre a kőbányai dombcso portozat, mely lajta-, szarmata- és 
pontusi lerakódásokból áll. Mély fúrások és erózió-szolgáltatta feltárások 
bizonyítják továbbá, hogy a delta altalajában a felső borító takaró alatt 
csakugyan mindenütt régibb képződmények foglalnak helyet. Ilyen pontok 
a margitszigeti artézi kút, melyben ZsIGMonxpY VILMOS a kiscelli agyagot 
mutatta ki; a városligeti 970 m mély artézi kút, melyben ugyancsak ZSsIG- 
MONDY felülről lefelé felső-, alsómediterrán, felső- és alsóoligocénképződmé- 
nyeket, továbbá egy középcocén széntelepet és a felsőtriászkori dolomitot 
tárta fel; az ujpesti befejezetlen artézi fúrás, mely kiscelli agyagban rekedt 
meg. Csatornaásások alkalmával jutott tudomásunkra, hogy a Kerepesi-úton 
és a Kisszuglóban alsómediterrán, az Abonyi-utcában pedig felsőmediterrán- 
rétegek kerültek napvilágra ; az Illés-utcában felsőmediterrán és szarmata- 


A BUDAPESTI DUNA PALEOHIDROGRAFIÁJA. 189 


kori lerakódásokat találtak; egy rákospalotai kútásás alkalmával pedig 
FRANZENAU felsőmediterrán-rétegeket figyelt meg. A kőbányai artézi kutak 
pedig a szarmata- És felsőmediterránképződményeken keresztülhatolva, az 
alsómediterrán és hasonlóképen a ferenc városiak is szintén az alsómediterráni 
rétegeket tárták fel. Ebben a feltáró munkában segítségünkre volt nekünk 
végre még maga a Duna 185, amennyiben a holt ágában a szarmata -mész- 
köveket feltárta és láthatóvá tette, míg kotrás útján, főleg a budafoki 
ágban, a kiscelli agyagról, továbbá a tétényi plató egész többi rétegsorozatá- 
nak jelenlétéről szerezhettünk tudomást. Téglavető gödrökben végre pontusi 
agyag és levantei kavicsos homokrétegeket tártak fel. 

Nyilvánvaló, hogy ez az egész kb. 500 km? nagyságú terület egész 
kiterjedésében harmad kori lerakódásokból áll, melyek a Nagyalföldnek 
idáig, vagyis a Budai hegységig és a Nagyszálig fölnyúló medencerészt fel- 
töltötték. 

Ha módunkban volna a rajtuk elterülő kavicstakarót fellebbenteni, 
akkor megláthatnók valamennyiöket, de amint azt rögtön hozzátehetjük, már 
nem az eredeti helyzetükben. 

Még a harmadkori időszak folyamán keletkeztek különböző időkben 
süppedéses törések és vetődések, melyek mentén a medence üledékei pász- 
tánként, vagy sakktáblaszerű mezők szerint egymáshoz képest függőleges 
irányban elmozdultak. Mindenekelőtt megemlítendő az egykori budai tábla- 
hegység rögös elvetődése, miáltal a dolomit és vele együtt a középeocén 
barnaszén is a pesti oldalon nagy mélységbe leszakadtak. Maga a széntelep 
és vele együtt a dolomitnak a felső határa 917 mélységben van. Hogy vajjon 
ennél még mélyebbre is történt terület ünk lezökkenése, arra egyelőre fúrási 
adataink nincsenek, de bizonyos felszíni jelekből ítélve feltehető, hogy K felé 
nemsokára leglább részben fordulat áll be, vagyis hogy a lépcsők ismét emel- 
kedők. Területünk környékén csak egy belyen, még pedig Vácnál a Nagyszál 
és a tőle DK-re emelkedő Csővár rögében a kadunk újból régi ala pkőzetein kre, 
amelyek a Pilissel szemközt kimagasodva a köztük lévő térszín árkos szer- 
kezetét bizonyítják. Lejebb délfelé, szemközt a Budai hegységgel hasonló 
bizonyítékokat hiába keresünk, azok legfeljebb a már nagyon is távol Bükk- 
ben volnának találhatók. Felismerhetők azonban a deltánkat szegélyző 
peremhegységben bizonyos egyéb jelek, melyek arra mutatnak, hogy a mély- 
ség tektonikájának jellege megfordul és felszállóvá lesz. Ilyenek a K-i peremet 
alkotó harmadkori lerakódásainak kiemelkedésének tényén kívül a Főtihegy 
alsó-mediterránjának és az előtte lévő riolit tufa rétegek DNy-i dülése 8—15" 
alatt, továbbá a  Kisszentmihályi felsőoligocén-rétegek szintén DNy felé 
való lejtése. Hasonló még a Rákosi lajtamész is, amennyiben rétegei 5—7" 
alatt Ny felé irányulnak. 

Ezen az alapon, habár némi fenntartással, kimondható, hogy deltánk 
asszimetrikus szárnyú árkos süppedésnek a helyét foglalja el. 

Ismétlődtek az általános szárazföldi emelkedés egyes mozzanatai val 
ka pcsolatosan az ilyen visszasüppedések még ezentúl is, nevezetesen a közép- 
oligocénben, továbbá az andezit kitöréseket megelőzően az alsó miocénben 


190 SCHAFARZIK FERENC 


stb., melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a köröskörül látható kereteken 
belül a mi leendő deltaterületünk is lapokra, illetve sakktáblaszerűen koc- 
kákra még jobban eldarabolódjék. Ezek a süppedő mozgások azonban nem 
szüntek meg teljesen később sem, amint azt pl.a pontusi agyag lerakódását 
közvetetlenül megelőzött vetődések igazolják, melyek a fekvőjében lévő 
szarmata-mészkőtelepeket elszeldelték, amint ez a volt Örley-féle tégla vető- 
ben világosan látható. De elvetődött helyenként még maga a pontusi agyag 
is, amint azt a kőbányai víztorony melletti hatalmas vetődés igazolja. 

Nem elég azonban, hogy e különféle időkben létrejött vetődések meg- 
bolygatták a imedence-feltöltés nyugodt leülepedését, hanem ehhez a de- 
formáló munkához hozzájárultak végre még a két oldalról beözönlő. parti 
vizek is, részint azáltal, hogy a pontusi idő vége felé a magasabb részeivel 
már szárazzá vált térszínt felárkolták, részint pedig azáltal, hogy törmelék- 
kupjaikkal a széleket elfoglalták. Ilyen régibb kavicsterrasszoknak tekint- 
hetők a Csömöri és Kistarcsai kavicstelepek és vannak adataim, hogy fel- 
vidéki vizek hozták ide le e kavicsokat. Bizonyos elkovásodott nummulitos 
kőzeteket, opálokat, meg jaszpiszokat, melyek Pusztaszentmihályon (156 m) 
találhatók, sikerült Fóton (200 m) át egyelőre a nógrádmegyei Óvári hegyig 
(327 m) kinyomoznom, amivel beigazolódik Lóczy LaJosnak az a többször 
hangoztatott véleménye, hogy a felvidéki vizek már a harmadkor végén 
adóztak a mai Budapest környékének. 

Erre a térszínre lépett most rá a pontusi kor végén, illetve a levántei 
idő elején a Visegrádnál átömlő Duna, rajta keresve lefutását az erózió leg- 
közelebbi bázisához, vagyis a levantei tó színlőjéhez. 


. HI. A levantei Duna. 


Duna végig hurcolja görgetegeit és különböző képződmények fölött rakja 
le azokat. Legszebben van a levanteikori kavics, a Máv. pusztaszentlőrinci 
kavicsbányájában feltárva. (1. ábra). A kavicsbánya falai ugyanis függő- 
legesek és átlag 8 m magasak. Legalul kibukkan a pontusi agyag, amely fölött 
a fal kétharmadát alkotva a kékesszürke színű levantei kavics, fölötte a pleisz- 
tocén kavics és legfelül a kötött futóhomok látható. A levantei kavics szemei- 
nek átlagos nagysága szerint diókavicsnak nevezhető, amelyben csak kivé- 
telesen akad ököl, sőt fejnagyságú is. Azonban még bőségesen homokot is 
látunk a kavics között, vele vegyesen előfordulva, vagy önállóan rétegekben 
is, hosszúra kinyújtott lencséket alkotva, amelyek néha folyami rézsutos 
rétegzést is mutatnak. Kékesszürke, éles ta pintat ú homo k ez, amelynek szemei 
szögletesek és csak kevéssé koptatott csúcsúak, tehát típusosan folyami 
jellegűek. 

A kavicsok anyaga túlnyomó részben fehér szemcsés kvarc, de mellette 
fehér kvarcit-pala is ; azonkívül előfordulnak közte a színes kvarcfélesége k, 
vörhenyesek, kékesek, sőt feketék is. Alakjuk többnyire kissé lapított, sőt 
.gyakran pogácsaszerűen lapos. Egyéb kőzetek a violás kvarcporfir, a gránit, 


A visegrádi szorosból előtörő és területünkön széles folyással lerohanó 
o v 


A BUDAPESTI DUNA PALBOHIDROGRAFIÁJA. 


Hi 


a gal 


eránitos gneisz, a csillámos gneisz, a gránulit, a pegmatit, amelyek mind 
a Felső Dunáról, sőt részben ausztriai területekről valók. De vannak köztük 
közeli származású kőzetekből. álló kavicsszemek is, ú. m. permi homokkő- 
féleségek, andezitek és az alsómediterránból átmosott, kövesült fadarabok, 
Az andezitek rendesen igen mállottak, de azért még jól felismerhetők köztük 
az amfibol-biotit és a gránátos biotit-amfibol-andezit tipusok, melyek mind 
a Visegrád-nagymarosi hegységekből kerültek ide le. Érdekes, hogy az emlí- 


tett andezitek legnagyobb görgetegei rend- 
szerint a levantei kavicstelep alján for- 
dulnak elő, miből arra következtethetünk, 
hogy a Duna áttörése a- levantei idő ele- 
jén, még pedig a Visegrádi szoroson át ment 
végbe. ; 
Ebben a kavicstelepben találtattak a 
Mastodon arvernensis és M. Borsoni kor- 
határozó zápfog maradványai. 

Az ismertetett telep mai tengerszin 
feletti magassága 188—144 m.! Olyan rész- 
letről van szó, mely az egykori levantei 
ka vicshátú delta alsóbb kiszélesedő részéből 
maradt fenn, s mely keletkezése ideje óta 
alig változtatta meg helyzetét. Kavics és 
homo krétegeink sűrűn egymással való válta- 
kozása bizonyítja, hogy a Duna a delta 
lapos hátán gyakran változtatta a medrét 
és a sodrát. A kavicsot ugyanis a víz sodra, 
a homokot ellenben a sodrán kívüli csendes 
folyású víz üllepítette le. E 

Alig hihető, hogy a levantei időben, 
talán egyes szigeteket kivéve, az egész 
deltaterület, kivált az alsóbb része, a levantei 
kavicstól el ne lett volna borítva, a későbbi 
idők eróziója azonban megint teljesen el- 
hordta a Duna régebbi üledékét úgy, hogy 
belőle mint tanú, jóformán csak a  P.-Szt.- 
Lőrinci kavicshát maradt meg helyben. 
HALAavÁTS GyuLaA térképezése szerint leg- 
feljebb még a Rákoskereszturi, P.-Gyáli és 


1. ábra. A Puszta-Szt.-Lőrinci 
kavicsoló bánya falának geo- 
lógiai feltárása. 


pa-pontusi agyag; 1k—H!levantei 


kavics és homok fluviatilis réteg- 


zése, alul nagyobb andezit -görge - 


tegekkel; plk — ópleisztocén ka- 
vics; 4 — kötött futóhomok. 


az Alsónémedi 


nának hasonló levanteikori részletek. (2. ábra.) 


kavicsok vol- 


! Valamennyi közölt magassági adat csak térképről állapíttatott meg, minél. 
fogva pontosabb bemérésük alkalomadtán kívánatos. 


192 SCHAFARZIK FERENC 


IV. A diluviális vagy pleisztocén Duna. 


A pleisztocén Duna munkakifejtése kezdetben fölhalmozó volt, ami 
azokból a feltárásokból tünik ki, hol kavicsa zavartalanul megfekszi a le- 
vantei kavicsot. Legiskolaibb feltárásai ebben a tekintetben ugyancsak 
a szentlőrinciek. Az előbb ismertetett feltárásban, mely legalább 1 km hosszú 


f/ 
, , 
j A g a.m. 
; ves 
3 0 
, Ae 
, 


ő 450 N.S 


Buda Ti nes JG bzetttte 149 


2. ábra. A budapesti Duna levantei és ó-pleisztocén kori deltájána k alsóbb része. 


Fekete — alsó-mediterrán kavics Fóttól É-ra és P.-Szt.-Mihály közelében; fehér — 


lajtamész, szarmatamészkő, pontusi agyag Kőbányán; pontozott — (?) pontusi 
keresztesen vonalozott — levantei kavics 


kavics Fót és Cinkota közt; 
P.-Szt.-Lőrincen; ferdén vonalozott — pleisztocén kavicsz;fehér nyilak — 
— ópleisztocén Dunaágak; szaggatott 


levantei Dunaágak; fekete nyilak — 
vonal — a Delta oldalhatárai; pontozott vonal — Budapest fő- és székváros 


mai fekvése. 


bányafalra érvényes, a pleisztocén kavics a felső részt foglalja el. Vastagsága 
2—2:5 m. Színe az alatta fekvő kékes levantei kavicsétól eltérve sárgás, 
sőt néha világos rozsdabarna. Feltünő szemeinek nagysága, amely átlag 
az alsó kavicsét tetemesen felülmulja. Rendesen ökölnagyságúak az egyes, 
többnyire szintén laposra koptatott kavicsdarabok, de soknak a méretei 


A BUDAPESTI DUNA PALEOHIDROGRAFIÁJA. 193 


még ennél is nagyobbak, miből arra kell következtetnünk, hogy a pleiszto- 
cénben, kivált az elején, sokkal hatalmasabb és rohanóbb víztömegek moz- 
gatták a folyam törmelékét, mint az előző levantei korban. Ez elvégre össze- 
is egyeztethető a pleisztocénkor első felében Európában fellépett jégkorszak 
meghűvösödött éghajlatával, amikor a Dunának az Alpesek eglecservidé- 
keiről érkező, de egyéb mellékfolyói is időnként, különösen olvadás kor sokkal 
több vizet hoztak le, mint előbb. 

A p.-szt.-lőrinci pleisztocén kavics eléri ma a fölötte elterülő futóho- 
moktakaróval együtt, a 144—146 im tengerszínfölötti magasságot. Miként 


1, 


tatás fv.  Kwcial Oud NTargik 4. 


3. ábra. A kiscelli párkánysík geológiai viszonyai, valamint a pleisztocén 
Duna oldalgó vándorlásának feltüntetése . 
bm — budai márga ; ka — kiscelli agyag; k — ópleisztocén kavics; h — óyleisztocén 
homok; mt — fiatalabb pleisztocén mésztutfa ; I — lösz; Dx — az ópleisztocén Duna 
legmagasabb vízállása (150 m); D! — a pleisztocén Duna medrének keleti irányban való 
eloldalgása ; DU — a fiatalabb pleisztocén Duna medrének visszavándorlása a kisceli 
párkánysík tövéhez; oh — óholocén (ó-budai városi) terrassz ; Du — az újholocén 
Duna; V..s — vetődéses törések; h/ — hévforrások régi kifakadásainak helyei a kis- 
celli párkánysíkon, jelenlegi előtörései az óbudai terrasszon és a Margitszigeten lévő 
artézi kútból. 


az itteni levantei kavicsot, úgy a tetejében lévő pleisztocén-ka vicstele pet 
is az eredeti kavicstakaró nagyjából zavartalanul megmaradt részletének 
tekinthetjük, amelyet későbbi süppedések horsztszerűen elkerültek. Ezen 
az alapon a p.-szt.-lőrinci pleisztocén-ka vicsfolt más hasonló magasságú 
előfordulásokkal, mint közel egykorúakkal vonatkozásba 15 hozható. Ilyenek 
a kőbányai domb tetején, különösen a volt ÖRrny-féle téglavető gödör pont usi 
agyagja felett található zsákos kavics; a p.-szt-.mihályi Sashalmon alsóme- 
diterrán felett elterülő durva kavics, végre pedig még a budai kiscelli pár- 
kánysík 144—150 m közt fekvő kavics- és homoktelepe, mely kiscelli agyag 
felett fekszik, viszont pedig az ottani édesvízi mésztufa -telepnek fekvője. 


Földtani Közlöny. XLVIII. kö. 1918. 13 


194 SCHAFARZIK FERENC; 


Ezt az egykor összefüggő nagy kiterjedésű kavicstelepet a pleisztocén 
időben a levanteinél is magasabb járású Duna hozta volt létre. 

Különösen a kiscelli párkánysík kavicstelepe az, mely jól illusztrálja 
a Duna feltöltő munkáját. (3. ábra.) Maga ez a ka vicsteleprészlet, mely ép- 
ségben maradását a fölötte elterülő tra vertino-takaró védelmének köszöni, 
alsó részében homokkal kevert kisebb kavicsszemekből áll. Egyes a kavics- 
ban fellelhető erősen koptatott Congeria ungula caprac-bubok arra mutat- 
nak, hogy e kavics a kis magyar Alföld felől jött. Ugyanazok a ckecskekör- 
möky ezek, melyek a Dunaszoros Verőcei, Nagymarosi és Bassaharci pleisz- 
tocén terrasszaiból is ismeretesek. Az 5—6 méteres szelvény felső 3—4 m 
méretű rész ellenben csaknem kizárólag finom homo k. Mindez arra mutat, hogy 
ez a kavicstelep-részlet az akkori Duna sódrától oldalt, sőt felső részével 
már csak a nagy vízáállások kiöntései alkalmával keletkezett. Maga a fő- 
meder kissé küljebb feküdhetett. Hogy a szóbanforgó kavicstelep-részlet 
csakugyan parti képződésű volt, kitetszik egyebek közt abból is, hogy a Má- 
tyáshegyről záporok által lesodort helyi kőzettörmelékek rétegenkint vagy 
olykor csak szemenkint i8 közbehelyezkedte k. 

A pleisztocénkavicsok anyaga általában mindenekelőtt különböző 
féleségeikben a kvarc és a kvarcitok, tovább a gneisz, csillám pala , szillimanitos 
pala, a cyanitos-gránátos granulit, amelyek mind a felsőbb Duna mentén 
található kristályos palahegységekből, ú. m. a Nyitra- és a Vág-mentie kból, 
részben azonban (pl. a cyanitos granulit) az osztrák Waldviertelből valók. 
De találni ezeken kívül biotit-andezit és biotit-amfibol-andeziteket is, melyek 
a Visegrádi-szorosból, továbbá egyes mész- és szaruköveket, melyek a Nagy- 
szálból és a közeli Pilis-hegységből származhatnak. És belekeveredtek végre, 
főleg a deltaterület keleti szélén a felvidékről származó, nummulitos kovás 
és különböző opálos kavicsféleségek is. 

Ennek a magasan járó pleisztocén Dunának a deltáján maga a főfolyó 
szüntelenül oldaloghatott ide-oda, de még inkább tarthatta uralma alatt 
az egész területet azzal, hogy számos oldalágat bocsátott ki, amelyek imitt- 
imott a még ma is kimagasló régibb képződményekből álló szigeteket körül- 
zárták. Magas vízálláskor áradások gyakoriak lehettek, kivált tél végén, 
amikor a tágas térszínen majd itt, majd amott a megindult jégtáblák magasra 
feltorlódhattak. Ezeknek az alattuk elfolyó víz alámosó hatása mellett az 
átázott talajba való besüppedésük útján keletkezhettek azután azok a sza- 
bálytalan tölcsérszerű kavicszsákok, melyek a: Budapest körüli pleisztocén 
kavicstakaróra olyannyira jellemzők. 

Hogy a pleisztocén-korszakban meddig tartott a folyónak e fölhalmozó 
működése, arra közvetetlen bizonyítékaink eddig nincsenek, de valószínű, 
hogy az nagyjából az alpesi eljegesedés maximumával esik össze. 

A tetőzésen túl azután esni látjuk a Dunánkat. Működése ekkor ki- 
mosóvá, mélyítővé lesz, minek következtében saját korábbi pleisztocén és 
azelőtti levantei .ka vicstelepeit elrombolja és anyagát tovahurcolja, minden 
valószínűség szerint az erózióbázis mélyebbre kerülésének hatása alatt 
Eközben medre mintegy lesíklik a régi pleisztocén takaró magasabb nívó- 
járól, szigetszerűen meghagyván és körülvevén annak roncsait. 


A BUDAPESTI DUNA PALEOHIDROGRAFIÁJA. 195 

Kavicsanyaga részben a fÍrissén leérkező, nagyrészt azonban a helyben 
lévő régi telepek lebontásából került ki. (4. ábra.) Az áttelepített anyag 
finom része pedig, vagyis a homok a felszínen futóhomokká lesz. 

A pleisztocén vége felé általában kevésbé csapadékos klima és az 
erősebb szelek hatása alatt futóhomokká lesz minden egykori folyami homok 
és ugyanékkor indul meg az ÉNy—DK-i irányú buckavonulatok kialakulása 
is. Egyszersmind kedvez a szárazabb levegő a mésztufa keletkezésének is, 
mely ekkor különös vastagságban. válik ki hévforrásainkból. A kiscelli pár- 
kánysíkon 8—9 m a vastagsága, de másutt is, p!. a Várhegy piatóján, a 
Gellérthegy Ny-i ereszkedőjén stb. ugyanazt mondhatni róla. Híresek e 
tra vertinólera kodások arról is, hogy egy típusos pleisztocén gerinces faunát 
zárnak magukba, még pedig Elephas primigemus, Rhinoceros amtiguttatis, 
Bos taurus, Cervus euryceros stb. maradványait, valamint a Succinea oblonga, 
Helix hispida, Pupa frumentum szárazföldi csigák temérdek fehér házait, 


4. ábra, Geológiai szelvény a P.-Szt.-Lőrinci kavicsoló bánya magas terrasszá- 
ról a soroksári. Dunához. Magasság a hosszúsághoz — 10 : 1. 
pa —pontusi agyag ; Ik —levantei ka vicstelep; ópl — ópleisztocén kavicstelep; Ípl — 
fiatalabb pleisztocén kavics és homok; óh — óholocén kavics és homok, 


Egyidejűleg megindult a lösz keletkezése is, mely mint subaerikus por az 
ÉNy-i szelek hatása alatt leginkább a hegyek DK-i szélcsendes oldalain 
halmozódott fel,- 

Mind a futóhomok a delta területén, mind a lőszképződés a hegység 
oldalain, t úléli a negyedkori tra vertinó képződését, amennyiben a hévforrások 
a pleisztocén-kor végén kénytelenek voltak akkori magasabb helyzetüket 
elhagyni. 

Maga a Duna a fiatalabb pleisztocén-időben eltávozott a budai párkány- 
síktól és egyes karjaival egészen Cinkotáig oldalgott el, amint azt a BENICZKY- 
féle kavicsbányában az alsó-mediterrán felett elterülő, de a budai párkánysík, 
a puszta-szentmihályi, sőt még a szentlőrinci régibb pleisztocén kavicsoknál 
is alacsonyabb, különben típusos, fiatalabb pleisztocénkori zsákos kavics 
bizonyítja. 


V. Az ó-alluviális vagy ó-holocén Duna. 


Az óholocén, vagyis a jelenkori idő beköszöntésével ismét a Budai 
hegység tövében találjuk a Dunát. Az alig letünt fiatalabb pleisztocénben 
iszonyú rombolást és kotrást végzett a maga deltáján. A főváros feletti terü- 


138 


alja 9) 


Mé fs 


niannu] 


A HAHVA ; Be, 
eljut 56 
ELEN rar 

7 ÉT. haz 9G 


5. ábra A budapesti Dunaszakasz deltájának különböző fázisai. 


A delta Ny-i határai: a viscgrádi andezitek, a budakc vácsi rögös hegység és a tétényi 
plató; K-i határai: a Nagyszál, a Váci dombok és a Fót-Cinkotai dombck: szaggatott 
vonal a delta határvonalai; fekete-fehér sávozás — a levántei és ópleisz- 
tccén kavicstakaró foszlányos maradványai; éjszakd éli vonalozás — fiata- 
labb pleisztccén kavics és homck; szaggatott r észe — legal: csonyabb, leg- 
fiatalabb része. nyugat keleti vonalozás — óholccén kavics és homck a 
városi terrasszokcn; fekete nyilak — az óholccén Duna kanyarodásai ; fehér — 


az újholccén Duna és mellékpatakjai. 


A BUDAPESTI DUNA PALEOHIDROGRAFIÁJA. 197 


letén egészen fel a Visegrádi szorosig teljesen elhordta a Duna a valamikor 
tt volt levantei és ópieisztocén kavicsot, s legfeljebb egyes középpleisztocén 
terrasszoknak kegyelmezett meg. (5. ábra.) Ilyen pl.a Vác feletti, a Nagyszál 
tövében egészen Verőcéig elhúzódó térszín, amely bár az ópleisztocén színt- 
nél jóval alacsonyabb, még mindig elég tekintélyes színtű (kb. 180 m). Alatta 
az óholocén terrassz a mai Duna parton húzódik meg, mintegy csak 8 m magas 
keskeny sáv 111—1183 m tengerszín feletti magasságban. Vác felé közeledve 
azonban kiszélesedik e felső oligocénfeletti kavics és homoksáv, még pedig 
annyira, hogy rajta maga az egész város helyet talált. Budapesten szintén 
alacsonyabb az óholocén Duna járása. Az akvinkumi óbudai síkság, mely a 
folyó ezen időbeli terrassza, szintén csak 105—110 m magasságú, hasonlóan Váe 
városa térszínéhez. Városi terrasszts formál tehát a Duna — miként 
"(CHOLNOKY JENxő az ilyen alacsonyabb, városépítésre szinte felkínálkozó 
párkánysíkokat nevezi, — Óbudán is. Oldalvásti eróziójával megtámadja 
a visszatért, de most már kb. 45 méterrel alacsonyabb szinten folyó Duna a 
kiscelli párkánysík kiscell agyagból álló tövét, mi az egész óbudai hegyoldal 
mai túlmeredek lejtés viszonyainak a kútforrása. Az óholocén Dunatükör 
ez alábbszállásának egy másik következménye az volt, hogy a budai hév- 
források a megcsökkent hidrosztatikai nyomáshoz mérten most már maguk 
is leszállottak a Duna mellé, még pedig arra a törésre, melyet ma buda- 
pesti termális vonalnak nevezünk. 

Ez az óbudai sík kaszaalakúan görbült szélű. Íves kanyarodással át- 
kívánkozik innen a Duna a főváros balparti területére. ahol mindenütt 
bőségesen kavicsot és homokot hagyott hátra, amint az az István- és Stefánia - 
út sarkán lévő telken, valam]nt Almásy-téri,. Kertész-utcai, Károly-kör úti, 
Váci-utcai ház- és csatornaépítések alkalmával meg volt figyelhető. A pesti 
terrassz átlagos magassága 103—109 m. Az V. kerülettől a VIII. kerületben 
álló Ludovikáig ívezve, onnan hirtelen fordulattal ismét a budai jobbpartra 
"csap át, ahol azután a Gellért-hegyet megkerülve, egészen a kelenföldi vasúti 
állomásig a 104—108 m magas terrasszt létesíti. Ezt a területet valószínűleg 
megint csak erős kanyarodással hagyta el a folyó, alighanem úgy, hogy a 
soroksári ág vonalára átcsapott, onnan pedig a mai Csepel-sziget szentmi klósi 
völgyületén ismét Érdnek vissza, ahol szintén városi terrasszts, vésett ki 
magának. Az utóbbi soroksár-szentmiklósi kígyóvonal egyelőre csak kom- 
bináció, mely azonban nem látszik valószínűtlennek. De már csak az óbudai, 
"a pesti és a lágymányosi biztosan megállapítható karéjozások is világosan 
mutatják, hogy az óholocénben csekélyebb lehetett a Duna esése, lassúbb 
a folyása és már nagyobb a kanyarodásokra való hajlandósága. Ebben 
az időben már teljesen lekerült a Duna a régi levantei és pleisztocén térszín 
magasságáról, egyre jobban megközelítve ama szűkebb határokat, melyek 
neki a következő korban osztályrészül jutottak. 


VI. Az új-alluviális vagy új-holocén Duna. 


Hogy a mi Dunánk mai medre vonalául épen a Visegrád-Budai hegység 
majdnem É—D-i szélét választotta ki és vizének nem csinált medret valahol 


198 SCHAFARZIK FERENC 


a delta közepe táján, annak mélyebb tektonikai oka van. Buda pest környéke 
geológiai fejlődéstört énetét áttekintve ugyanis azt vesszük észre, hogy a tér- 
színt formáló tektonikai mozgások időnként fel-feléledtek. A: ne vezetesebbe- 
ket már fel is soroltam és mint utolsót, 
a pontusi agyag lerakódását- megelőző 
szarmatakori töréseket említettem. 

Az ezeknél fiatalabb  pontusi 
agyagban, a levantei és pleisztocén ka- 
vicsban azonban az anyag lazaságánál 
fogva — vetődések már nehezebben 
mutathatók ki; meg kell tehát . pró- 
bálnunk más úton ilyen változtatá- 
sokról tudomást szerezni és ez csakis 
a térszínnek morfológiai alapon való 
tanulmányozása révén lehetséges. 

A budai termális vonalnak neve- 
zett törés ugyanis az, amelynek mentén 
a K-i szárny, vagyis a deltaterület 
Ny-i széle mélyebbre süppedt. Ennek 
az egyszerű ténynek most már külön- 
böző irányban voltak fontos kihatásai 
és tulajdonképen ezeknek a felismeré- 
séből  következtethetünk vissza az 
óholocén-elmozdulás valóságos tényére. 

Mindenekelőtt felélesztette ez az 
elmozdulás a vele kapcsolatos bal- 
parti haránttöréseket mind. 

A kaviccsal és futóhomokbuc- 
kákkal borított régi Duna-deltánknak 

k; ugyanis ép úgy megvan a maga tek- 

6. ábra. A buda pesti Dunaszakasz tonikája, mint a tőle JÉ-ra, valamint 
és környékének főbb töréseinek Ny-ra eső hegyes vidéknek, sőt állít- 
hálózata. ható, hogy amaz szervesen hozzásimul 

Erős pontozás — a budapesti ter. mindkettőjükhöz. Erős, ÉNy—DK-i 
mális vonal; gyengébb ponto- irányú törések szeldelik el lapokra, 
zás — radiális törések a budapesti Duna DNy—ÉK-ek pedig egyes kockákra a 
mindkét partján és radiális és haránt- földkéreg ilteni darabját. Nógrádban, 
törések Nógrád megyében, ez a tektonikai sakktáblaszerű hálózat 
annyira domináló a térszínben, hogy 


szögzúgos vonalait nemcsak a Dunához siető Nógrád-patak, illetve az Ipoly- 
hoz futó Lókos, hanem még az emberi kéz építette úthálózat, sőt még a Vácz- 
ipolysági vasut vonala is voltak kénytelenek követni. 

A Duna jobbparti Buda-Szentendrei hegység hasonlóképen ÉNy—DK- 
haránttöréseket mutat, melyeket a patakok idővel völgyekké fejlesztettek. 
Ilyenek különösen a Szentendre--Izbéki völgy, á Csobánka — Pilisszent- 
kereszti, az Akvinkum —BPilisszántói, a budai Ördögárok völgye stb. 


A BUDAPESTI DUNA PALEOHIDROGRAFIÁJA. 199 


Ezekkel szemben a Duna mai balpartján, a régi deltaterületünkön, 
nem találunk ugyan elegendő szálban álló régibb képződményeket, amélye k- 
nek kölcsönös telepedéséből törésekre lehetne következtetni, de szerencs ére 
útbaigazítanak bennünket a felszínen látható patakok, amelyek kevés ki- 
vétellel mind  párvonalasak egymással, még pedig a DK —ÉNy-i irány szerint 
(6. ábra.) Ahelyett, hogy amint az rendesen szokott lenni, lefelé irányított, 
hegyesszöggel közelítenék meg a főfolyót, ámulva azt látjuk, hogy a fóti- 
vizet kivéve valamennyi többi hegyesszög alatt fölfelé fut és így ömlik bele 
a Dunába. Ezek a Tece, a Gödi-árok, aFóti-patak felső része Mogyoród és 
Fót között, a Csömöri patak, a Sós patak, főleg pedig a Vörös vári-völgy i1rá- 
nyának folytatásába eső Rákospatak. Olyan abnormitás ez, amelynek bekö- 
vetkezését csakis az óholocén vége feléa Duna völgyében beállott lezökke- 
néssel tudok értelmezni, mely a deltaterület ÉNy—DK-i töréseit felujította 
és ezzel a csapadékvizeket maga felé terelte. E tekintetben nem tudnék 
egy véleményen lenni STRÖMPL GÁBOR-ral, ki ezt a sajátságos völgyrendszert 
a Budapest körül uralkodó ÉNy—DK-i szél hatásának tulajdonítja, ellen- 
kezőleg abban a véleményben vagyok, hogy mindezek az említett patakok 
tektonikai függvényei az ebben az időben mélyebbre sülyedt Duna vonalának. 
i A Duna balparti részének óholocén lezökkenésével ka pcsolatos to vábbá 
a hévforrásoknak már előbb említett leszállása a mai termális vonalra. 

Folyománya ennek a zökkenésnek továbbá még talán az is, hogy a 
soroksári Dunaág kialakulásához hozzájárulhatott. Mellesleg említve a buda- 
pesti termális vonal olyannak tünik fel előttem, mely a Gellért-hegy fokától 
nem délnek, hanem DK-nek, Soroksár felé veszi az irányát, további folyta- 
tásában pedig egyenesen Kecskemét szeizmikus területe felé céloz. Azonban 
fel kell említenem, hogy Lóczy L. a budapesti termális vonal déli folytatá- 
sát a Drina-völgyön át Albániának Durazzo és Valóna közti tengerpartjához 
húzza és Közép-Európának egyik meridionális főtörésének tekinti, 

Legfőbb kihatása azonban ezen óholocén végi törésnek, mely e lezökke- 
nésével az egész térszín legmélyebb vonalává lett, mégis csak az, hogy ezentúl 
a Duna a Budai hegység tövéhez láncolódott. 

Vannak azonban a Duna-völgy ezen süppedésének oly pozitiv jelenségei 
is, melyek közvetlenül a függőleges elmozdulás mértékeül is szolgálhatnána k. 
Ezek közé tartozik az Elephas primigenius egyik agyarának a külső Sorok- 
sári-úton történt főgyűjtő-csatorna építése alkalmával való felfedezése, tehát 
olyan ni vóban, mely legfeljebb a városi terrassz, de semmi esetre a fiatalabbi 
pleisztocén terrassz magasságának felel meg. Továbbá azok az Elephas pri- 
migenius zápfogak, melyek ugyancsak ezen a vonalon még pedig a Cse pel- 
sziget K-i partján az elzáró gát fölött történt mélyebb ásás alkalmával fel- 
fedeztettek, 1 tehát oly színten feküdtek, mely körülbelül a mai Dunáéval 
egyenlő. 

Ezen leletek mély fekvése arra látszik mutatni, hogy a termális törés 
zökkenése főleg DK-re folytatódott. 


1 Négy darab zápfog, melyet a m. kir. Földtani Intézet gyűjteményének át- 
engedtem, 


200 SCHAFARZIK FERENC 


VIL Összefoglalás. 


Tanulmányom végére jutva, nem zárhatom szavaimat anélkül, hogy 
a budapesti Dunaszakasz paleohidrográfiai fejlődéstörténetét a következő 
pontokba össze ne foglaljam. 

1. Budapest területén a Duna először a levantei időszak elején lépett 
fel, hatalmas kavicsdeltát építve magának. 

2. A pleisztocén-idő első felében fölhalmozó, második felében pedig kimosó 
volt a Duna működése. Legmagasabb színtje a mai 0 pont felett az óbudai 
feltárások adataiból következtetve kb. 54 m lehetett. Legnagyobb kiterje- 
dését ez a delta a fiatalabb pleisztocén-időben érte el, amikor felső csúcsa 
Verőce fölött feküdhetett. 

3. Az óholocénben hozza létre a Duna a városi terrasszait és ragadja 
magához a balparti patakokat, az uralkodó DK—ÉNYy-i törési vonalak 
irányában. 

I 4. Az újholocénben a Duna teljesen lekerül a térszín legmélyebb vona- 
lára, a termális vonal szomszédságába . 

5. Egészben véve tehát a budapesti Duna deltája folyami szerkezetű. 
Felszínének homokját csak a pleisztocén második felében beállott szárazabb 
klima uralma idejében verte fel a szél futóhomo kká. 


HYDROLOGISUÚHE MITTEILÜNGEN 


Band I. , 1918 lala ae 


ÜBER DIE ZIELE DER HYDROLOGISCHEN SEKZION 
DER UNG. GEOL. GESELSCHAFT. 


Das Wasser, als geologiseher Faktor, nimmt an der Ausgestaltung der 
Erdoberfláche einen derart hervorragenden Anteil, daB man kaum ejnen 
fuBbreiten Fleck auf derselben antrifft, an dem seine Wirkung nicht nachweis- 
bar wáre, 

Wenngleich die feste Erdkruste zufolge der allmábligen Abkühlung 
der inneren glühenden Masse entstanden ist und diese feste plutoniscbe 
Gesteinsumhüllung durch die sukzessive Kontraktion der Erde gefaitet, ge- 
hoben oder gesenkt wurde, wobei háufige vulkanische Eruptionen aus dem 
Inneren beraus die Rinde immer wieder durchbracben und zerstückelten, 
so dab das Netz dieser Erstarrungsgesteine gewisserma Bon als das Gerüst 
dieser zu Scherben zersehlagenen Oberschichte erscbeint, muB andererseits 
erkannt werden, daB die seit unzáhligen Millionen von Jahren wirkende 
Tátigkeit des Wassers dieses Urantlitz der Erde verschönerte, indem es an den 
meisten Stellen seine zahlreichen Narben mit Sedimenten oder aber direkt 
mit weiten Wasserfláchen überdeckte. 3 

Erst wenn wir die enormen Sand-, Schotter-, Schlick- und Tonablage- 
rungen der Niederungen in Augenscbein nehmen, die an vielen Stellen sogar 
mehrere Kilometer Máchtigkeit erreichen ; wenn wir die aus Kalk und Sand- 
steinen aufgebauten Gebirgszüge an den Flanken von Tiefengesteinen be- 
trachten und schlie Biicnh bedenken, da B alle diese Sedimente teils im Wege 
langsamer Lösung und Ausscheidung teils durch Aufháufung und Zemen- 
tierung aus winzigen Körnchen entstanden sind: gewinnen wir einen ent- 
s prechenden Ma Bzstab, um die unendlieh lange Zeit, die zur Ausgestaltung 
dieser Schichtenrejhen erforderlich ge wesen war, richtig einscehátzen zu können. 

Diese Begriffe gehören sömtlichin den Bereichder Palmaohydro- 
logie, einen der wichtigsten Abschnitte in der Lebensgeschichte unseres 
Planeten. 

Jedoch gelangt die Tátigkeit des Wassers mit dem Anbruche der Ne uzeit 
durcbaus nicht zum Stillstand, sondern ist dieselbe auch heute noch ununter- 
brochen andauernd. Von den weiten Fláchen des Meeress piegels wálzen sich 
fortwáhrend mit Wasserdunst geschwüngerte Luftströmungen an die Kon- 
tinente heran, um daselbst zu Niederschlágen kondensiert die Erde zu be- 
netzen. Hine gewisse Menge derselben gelangt durch sofortige Wiederver- 
dunstung abermals in die Regionen des Luftmeeres zurück, ein weiterer 


902 ÖDÖN BOGDÁNFY 


Teil sickert in die Gesteine der festen Erdrinde ein, wábrend der Rest seinen 
Abflu8B zurüeck zum Meere in oberfláchlichen Gerinnen nimmt. Es spielen 
sich die zerstörenden und schaffenden Wirkungen des GuBregens, die Bildung 
von Wasserrissen, die Eintstehung von Báchen, Flüssen und Seen, das Auf- 
brechen von ONuellen, das Aufschwellen von Grundwössern, das Strömen 
von unterirdiscehen Wasseradern vor unseren forschenden Augen ab; wir 
sewahren die Geburt organischer Wesen, beobachten den Verlautf ihres De- 
bens, ihr Absterben, wir erkennen die ehemische Energie des Wassers und 
mit all diesem die allmáblige, aber stetige Veránderung des Antlitzes der Erde . 

Dies sind die Kreise dr heutigen Hydrologi]le. 

Wáabrend aber die Erforschung ér Art und Weise dér in den Bereich 
der Paleohydrologie gehörigen Erscheinungen schwierig und rückanwen- 
dend bloB auf Grund der für die gegenwürtigen Zustünde als richtig erkann- 
ten Naturgesetze möglieh erscheint, ist die Erkenntnis aller der heutigen 
hydrologischen Erscheinungen, die sich direkt vor unseren Augen abspielen, 
unter Zuhilfenahme experimenteller Methoden  bedeutend leichter und 
sicherer. i 

Trotz all der Schwierigkeiten, der Zweifel und UngewibBheiten, die sich 
uns beim Studium palgohidrologiseber Beziehungen entgegenstellen, schrek- 
cken wir vor der Inaneriffnahme dieser Untersuchungen doch nicbt zurück, 
sondern wollen unsere Tátigkeit, soweit es unsere Krüfte erlauben, sejk auf 
dag Gebiet vergangener Zeiten ausdebnen. 

Dieser Umstand war es, da B sich die jüngst zu Stande gekommene 
Vereinigung einiger urgarischen Hydrologen der Ungarischen Geo- 
logischen Gesellgschbaít angeseblossen hat. 

Doch hatten wir auch noch einen weiteren Grund, die Hydrologie mit 
der Geologie zu verknüpfen. 

Die Energie des Wassers bringt auch gegenwürtig geologische 
Umlagerungen hervor, ja selbst die Tütigkeit des Menschen: Regulierungen, 
Abzapfungen oder künstliche Inundationen tragen ebenfalls den Stempe 
geologischer Krüfte an sich. Ebenso würen all die verschiedenen Eigenschaf- 
ten der in Bewegung befindlichen oder der in Becken angesammelten 
Gewösser ohne die geologische Erkenntnis der ibre Bettungen bildenden 
Gesteine, ihrer Durcblássigkeit oder Undurehlássigkeit nicht zu versteben. 

Die SÉLy d To KOSi eV S tt ekdha ae tt AS TGÁe MNB SB Te TO SONANOSS TI 
nichts anderes als ein Zweig der angewandten Geo- 
Vorga 

Die Hydrologie als eine der Erkenntnis der Erde und ihrer Lebens- 
erscheinungen sich widmende Wissenschaft forscht daher, um dieser Aufgabe 
serecht zu werden, dem Wasser auf Erden in jeder Form und in jeder Weise 
seines  Vorkommens nach. ! 

Sie erstreckt sich auf das $Studium der Meere und als Ozeanogra phie 
hat sich die Hydrologie des Meeres zu einer selbstündigen Wissenschatt 
erhoben, die besonders in den Küstenstaaten einen bedeutenden Aufschwung 
genommen hat. Da Ungarn ein mehr kontinentales Land ist, konnte die 


ÜBER DIE ZIELE DER HYDROLOGISCHEN SEKZION. 203 


Meeresforschung bei uns keinen breiteren Boden gewinnen, weshalb dann 
auch unsere Fachsekzion sich mit dieser Richtung ím allgemeinen weniger 
bescháftigen wird. Übrigens wurde diese Richtung von unserem Adria- 
Vereine aufgegriffen, indem derselbe es sich zur AuÍgabe machte und sich 
auch dazu bereits einrichtete, den ungarischen Anteil der Adria wissenschaft- 
lich zu. untersuchen, 

Bei weitem mehr interessieren uns die meteorologisehen 
Verhültnisse, die ihrerseits mit den atmosphárilisehen Niederschlü- 
gen im Zusammenhange stehen. Mit diesen befa Bt sich die Hydrologie 
des Lufítmeeres. 

Woher stammt wohl der Regen? Welches sind die Verháltnisse in der 
Athmos phare, welche die andauernden, die kurzen und die wasserreichen 
GuBregen hervorbringen? Wie ist es. bescbaffen mit der Verteilung der Nieder- 
sehlaggmengen in Ungarn welche Mengen reprösentieren dieselben und 
welchen EinflubBnehmen sie auf den Gang der oberfláchliehen und der Grund- 
bodenwüsser? Wie geht die Anháufung und Sechmelze des Winterschnees 
vor sich und welebes sind die mit dem Hise in Verbindung auftretenden 
Erscheinungen? Es sind dies alles Fragen, auf die blo Bauf Grund eingehender 
meteorologiseher  Detailuntersuchungen geantwortet werden kann. Auch 
műüssen wir uns mit der Verdunstung befassen, die von der Temi peratur, von 
dem Sáttigungsgrade der Luft mit Wasserdampf, von den Windrichtungen, 
von der Oualitát des Bodens und der Pflanzendecke abhángig ist. 

Dann haben wir den Verlauf der auf die Erdbodenflüche gefallenen 
Niedersehláge zu beobachten und dies führt uns zum Kapitel der Hyd ro- 
logie des Festlandes. 

Ein Teil der Niedersehlüge sickert in den Boden ein, und von diesem 
Gesichtspunkte aus haben wir unser Augenmerk der Untersuchung der 
Permeabilitát der Gesteine zuzuwenden, Das in die feste Erdkruste ein- 
ziehende Wasser speist die subterranen FlubBlüufe, die Vauclusen und das 
Grund wasser, Die Schwankungen des letzteren stehen, wie bekannt mit der 
Menge der periodisch niedergehenden Niedersehlüge, jedoch auch noch mit 
anderen Umstüánden in engem Zusammenhange. 

Stellenweise tritt das eingesickerte Niederschlagswasser in. den De- 
pressionen offen zu Tage, an anderen Punkten dagegen entstehen Grund- 
wasserguellen. Auch műüssen wir die aus Sand- und Schotterablagerungen 
ents pringenden ebenso, wie die aus starren Felsen zu Tage brechenden Ouellen 
untersuchen. Dieselben sind mitunter reich an absorbierten Gasen oder an 
aufgelösten Substanzen, wührend wieder andere zufolge ihrer hohen Tem- 
peratur als Mineral- und Heilguellen unser Augenmerk auf sich lenken. 
Dabei ist zu beaehten, da B diese Ouellen so rein als möeglieh, unbeeinfluBt 
von Infekzionen durch die oberen Kulturschichten zu Tage gelangen. Die- 
selben müssen daher fachmünnisech gefa Bt und behütet werden, so wie denn 
auch der Schutz des Grund wassers von hygienischem Stand punkte aus unsere 
fortwáhrende Sorge sein soll. Die alten Völker haben die Ouellen hochgeschátzt 
und hielten diese kostbaren Geschenke der Natur für Göttergaben, wübrend 


204 ÖDÖN BOGDÁNFY 


die heutigen Generationen sich hüufig an ihnen versündigen und sie ohne 
Schutz oft arger Verwabrlosung preisgeben. Eine unserer Aufgaben wird 
es sein, alle Wasserschütze Ungarns aufízusuchen, zu verzeiehnen und ent- 
s prechend zu pflegen, um auch durch den ihnen zukommenden wirtschaft- 
lichen Wert das Nationalvermögen des Landes zu beben. 

Das Studium der Mineralguellen bringt die Hydrologie mit der B al- 
neologie in enge Verbindung. 

Jedoch enthalten nicht bloB die Oberschichten der Erde Wasser, son- 
dern auch die tiefer gelegenen, die daselbst von einander durch wasserun- 
durchlássige Zwischenlager getrennt auftreten. Derartig in ülteren Formatio- 
nen a ufgeschpeicherte Wassermengen können dann durch artesische Brunnen- 
bohrungen zu Tage gefördert werden und es erweisen sich in solcher Rich- 
tung unternommenen hydrologische S-udien auch rückwirkend vom (e- 
sichts punkte der tektonischen Geologie aus als ungemein befíruchtend. 

Die Untersuchung der subterranen Wasser bringt naturgemab die 
Hydrologie mit dem Bergbau in unmittelbare Berührung. 

Zuletzt seien noch die an der Erdoberfláchbe flie Benden oder zusammen- 
laufenden Gewüsser erwühnt, die zu meistern zu den hervorragendsten Ka- 
piteln der Hydrologie gehört, da auberordentlieh wichtige national-öko- 
nomische Fragen mit denselben zusammenhüngen. 

Einsteils sind es die  physikalischen Verháltnisse der Wasserláufe 
und Szen, die in Betracht zu nehmen sind, anderenteils aber die sie belebenden 
organischen Lebewesen, die untersucht werden műüssen. 

Die Regulierung der Gerinne und der S-zen sind technische Aufgaben 
ersten Ranges, zu deren Lösung gründliche hydrologische Kenntnisse nicht 
entbehrt werden können. Der technische Sinn des Menschen beginnt die 
Regulierungsarbeiten bereits hoch oben in den Bergen, woselbst allzugro Be 
Getülle ents prechend abgestult werden, herabschie Bendes Geschiebe gebunden 
wird, kahle Gelünde bepflanzt werden, um den Ablauf des Wassers gleich- 
möübBiger zu gestalten und unschádlienh zu machen. Bei diesem 6 Bestreben 
sind es die gleichen Ziele, welche die Hydrologie mit der Forstwissenschaít 
vereiniet . 

AuBordem hat die "Wasserregulierung auch die Ausschaltung von 
schüdlichen Inundazionen im Bereiche des Unterlaufes der Fiüsse im Auge. 
Der Hochwasserschutz, sowie die Gesetze des §S-aues und Ablaufes der 
Hochfluten, deren Erkenntnis es ermöglieht Hochwasserstünde voraus zu 
a visieren, sind aber nur auf der strengen Basis naturwissenschaftliehen und 
mecbanischen Wissens zu ergründen. 

Ferner ist auch noch hervorzuheben das S-udium der geringen Wasger- 
stünde, da dieselben vom B:andpunkte des FiöBbBens, des Holzscehwemmens, 
der Schiffahrt, der Berieselung, sowie anderweitiger (Gewerbebenützungen 
von auBerordentlicher Tragweite sind. Es vereinigen sich alle diese Verwen- 
dungsmögliechkeiten zu einem Problem, das mit den Niederschlagsmengen 
und eventuell mit den in die FiüBlöüufe einsickernden und dieselben alimen- 
tierenden  Wassermengen im Zusammenhange steht. Die Ingenieurswissen- 


ÜBER DIE ZIELE DER HYDROLOGISCHEN SEKZION. 205 


schaít ermöglicbt es, dab von Natur aus unzulángliche Kleinwüsser: durch 
künstliche Ausgestaltung ihrer Betten zu schiffbaren Wasserwegen umge- 
wandelt werden, was mit zuden Aufgaben der rationellen Hydrologie gehört. 

Der menschlieche Geist nimmt den Kampf mit den Stiefmütterlichkeiten 
der Natur auf, nömlieh mit der ungleichmáBigen Verteilung der Nieder- 
sehlüge im Verlaufe des ganzen Jahres, sowie mit den ungleichen AktfluB- 
verháltnissen, indem der Hydrotechniker durch künstliche Aufspeicherung 
in Becken die Wassermenge der Hochfluten vermindert, die kleinen Wasser- 
siánde dagegen belebt. 

Zur Durchfübrung dieser letzteren Aufgabe ist es notwendig das Ver- 
háltnis zwischen der Niederscblagsmenge und dem Ablaufwasser richtig zu 
erkennen, damit die Staubccken weder zu klein, noch zu grobB bemessen 
werden, A 

Ebenso hüánegt von der in den: FlubBbetten ablaufenden Wassermenge 
ihre ausnützbare Energie ab, die neuestens zufolge ibrer Umwandelbarkeit 
zu elektrischer Energie sich zu enormer Bedeutung aufgeschwungen hat. 
Die Sonnenglut lüáBt das Wasser in Dunstform ins Hocbgebirge avuífsteigen, 
s pechert infolge dessen latente Energie in ihm auf, die nach erfolgtem Nieder- 
scblag frei wird und sich als dinamische Kraft betátigt. 

Dia es ELY Át Ohó ges iso shit, sdsá Ter éa MG bökdre tt eW ASSE 
bauwissensehait in engytem Kontakte. 

Vielleicht als allerwichtigte Schwesterwissenschaft der Land wirtschaft 
und der Biologie ist wieder die Hydrologie zu bezeichnen, da die ernábrende 
Muttererde ohne Wasser zu einer unwirtlicehen Wüste würde und auch 
die vielseitigen und bewunderungswürdigen Erscbeinungen des organischen 
Lebens, wie das Geborenwerden, das Leben und der Tod in stets sich er- 
neuernder ununterbrochener Reihenfolge sich unmöglich abs pielen könnten. 

Das Pilanzenleben, das ohne Wasser ganz undenkbar wáre, kann aber 
durch allzuviel Wasser auch zu Schaden kommen. Deshalb ist das sich an 
der O Berfl üche ansammelnde, stagnierende odertrüge hinsehleichende, fa ulende 
Wasser a bzuleiten. Alle die Arbeiten, die von den Hydrotechnikern als Binnen- 
gewüsserableitung bezeichnet werden, deuten dara uf hin, da B die Entstehung 
und Aufspeicherung der Binnenwüsser vorhergehend genau untersucht wer- 
den műüssen. Die Konskription der Binnen wasserterrains, ihre Kartierung 
und ihre Wassers piegelveráünderungen füllen bereits für sich allein ein be- 
deutendes Kapitel der Hydrologie a us. 

Ferner sind in unserem Vaterlande auch noch die weit ausgebreiteten 
Sodaböden zu beacbten, die wie bekannt, durch die Verdunstung der 
auf Sandböden auftretenden Wasserláufe unter Zurücklassung ihres minera- 
lisehen Bestandes entstehen. Diecselben urbar zu machen, ist eine hoch- 
wichtige land wirtschaftliehe Frage, die gleichzeitig auch die Vertreter der 
Agrogeologie auf die Probe zu stellen geeignet ist. 

Das zwischen extremen Verhültnissen scehwankende Klima des ungari- 
schen Bodens bringt uns hüufig eine langandauernde Trockenheit, die die 
Pflanzenkultur wesentlich beeintráchtigt. Trockenkulturen, nach dem sog. 


206 ÖDÖN BOGDÁNFY 


Dry farming-System, obne Bewásserung sind bestrebt, das im Boden 
vorhandene oder in denselben kineingelangende Wasser zurückzuhalten und 
nutzbringend zu machen ; daher gehört diese KRichtung land wirtschaftlichen 
Wissens ebenfalls in den Bereich der Hydrologie. 

Auf trockenem Boden kann man übrigens die Produktion unserer 
Kulturpflanzen auf künstliche Weise durch Wáasserzuleitung  befördern. 
Es ist dies die Irrigation, die bereits auf eine Vergangenheit von mebre- 
ren Jahrtausenden zurückblieken kann, und die fáhig ist, selbst in der Wüste 
blübende Oasen hbervorzuzaubern. Der menschliche FieiB braucht bloB dér 
Wissenschaít die Hand zu reichen, damit dieser üuBerst lohnende Zweig der 
Land wirtschafít sich auch bei uns besser entwickle. 

Doch besitzen wir auch derartig tiefgelegene " Terrains sehlechtester 
Oualitát, wilde Sodaböden, auf denen selbst mit Wasserzufuhr keinerler Ernte 
zu erreichen ist. Dieselben sind einzig blo$ zur Anlage von Fiscbteichen zu 
verwenden. Um dieselben einzurichten, bedarf es eo 1ps30 einer genauen Vor- 
kenntnis derin Betracht kommenden Gewösser. Hierist es daher die Fis c h- 
zucht, die mit der Hydrologie verkettet ist. I 

Wasser ist aber nicht bloB für die Fische Lebensbedingung, sondern 
auch für die übrigen Organismen, seien nun dieselben niederer oder höherer 
Ordnung. Kann doch auch der Mensch nicht ohne Wasser leben. 

Als die Menschen noch in geringerer Zabl und schütterer verstreut " 
lebten, als gegenwörtig, war die Trinkwassergewinnung aus Brunnen, Fiub- 
láufen oder Ouellen sehr einfach. Sc-it aber die Bevölkerung in Gemeinden 
und Stádten in immer sich mehrender Menge zusammenballt und der Boden 
unter ihren FüBen total infiziert erscheint, ist die Beschaffung von bedeuten- 
den Mengen guten, hygienisch einwandíreien Wassers eine oít schwierig 
zu lösende Aufgabe. Höufig muB dasselbe von weit her geleitet und in 
künstlieh hergestellten grobBen Reservoirs gesammelt werden, von Wo aus 
dann die weitere Verteilung erfolgt. Derartige Trinkwüszser werden ofít mehreren 
vereinigten Ouellen entnommen, oder aber aus oberen und unteren Boden- 
schichten gepumpt, oder mittelst Kiörbecken und Filtration aus Flüssen 
gewonnen. Die Wasserleitungen sind heute bereéits zu Gesundheitsguellen des. 
menschlichen Lebens geworden. 

Ob aber das Wasser die entsprechende Oualitát besitzt, ob es nicht 
übermöáBig weich, nicht zu hart ist, oder e ventuell schádliche Lösungen oder 
krankheiterregende Mikroben enthült, die die Gesundheit des menschlichen 
Körpers angreifen könnten, kann bloB durch genaueste Untersuchungen 
klargestellt werden. Und eben dies ist der Punkt, wo die árztliche Wis- 
senschaft, die Biologie und die Chemie in engsten Kontakt 
mit der Hydrologie gelangt. 

Aus allem diesen ersieht man, weleh weite Grenzen der sich mit dem 
Wasser bescbüftigenden Wissenschaft gesteckt sind, sowie da B dieselbe auf 
das engste mit der" Entwicklung und dem Fortscbritte des Menschengeschlech- 
tes verknüpít ist. . 

Diese sicb" weitverzweigenden Richtungen der Wasserforschung legen 


ÜBER DIE ZIELE DER HYDROLOGISCHEN SEKZION. 207 


uns, um die gestreckten Ziele zu erreichen, eine gewisse Einschránkung der 
Arbeitskreise auf, und aus diesem Grunde hat die hydrologisché S2ktion 
der ung. geol, Gesellschaft auch besehlossen,in erster Reihe sich blobB mit 
dem Stüdium der Gewüsser in den Lándern der heil. Skt. Ste phans- Krone zu 
tefassen. 

Wenn es uns gelingen sollte die Hydrologie als Wissenschaft auch nur 
um einen Schritt vorwürts zu bringen und auch nur um ein Geringes zur 
materiellen und geistigen Krüftigung unseres Vaterlandes beizutragen, so 
werden wir ge wi Bnicht ohne Nutzen gearbeitet haben. Ist es ja unsere Pflicht, 
den Heimatsboden, an den uns Geburt, Sprache, Verwandtschaft, sowie 
tausend andere Beziehungen des Lebens binden, zu schützen und zu ehren. 

Buda pest, im Juli 1917. 

ÖDÖN BOGDÁNFFY. 


KURZE SKIZZE DER PALABOHYDROGRAPHIE DES BUDAPESTER 
DONAU ABSUHNITTES. 


Von Dr. FRANZ ÖCHAFARZIK. 


— Mit den Figüren 1—6. — 
; . 

Das Königreich Ungarn ist in oro- Und hydrographischer Beziehung 
eines der wunderbarsten Gebiete Europas. Es gibt auf unserem IKontinente 
kein zweites Land, das sich mit unserem karpathenumkránzten Vaterlande, 
seinen Tiefebenen und seinem eijnheitlichen Wassernetze messen könnte. 
Mit Ausnahme des Dunajec und des Olt, steigen alle übrigen Wasserláufe 
zur Alföld-Ebene hinab, um dort entweder unvermittelt oder durch Ver- 
mittlung anderer in die majest átische Donau einzumünden. 

Bevor die Donau ungarischen Boden netzt, hat sie bereits die Nieder- 
sechlüge des Schwaben- und Fröánkischen dura, des Böhmerwaldes, sow ie 
der nordalpinen Zone vom Bodensee östlich in sich aufgenommen. §ie 
ist bereits zu einem ansehnlich grobBen Strom angeschwollen, als sie das 
wiener Becken zurücklassend zwischen den Hainburger Bergen und den 
KI. Karpathen ihr Bett in Granit vertieft. Nachdem sie diese Jénge — die 
Porta húngarica — durcheilt hat, betritt sie das Kleine ungarische Becken, 
daselbst sieh sofort verzweigend und zahlreiche FluBinseln umschlie end. 
Erst bei Komárom schie8Ben ikre Arme wieder zusammen, so da B sie weiter 
unten zwischen Szob und Visegrád das Andesitgebirge einheitlieh. durch- 
bricht. Unterhalb Visegrád eröffnet sich ibr das GroBe ungarische Alföld, 
wo sie sich wieder ausbreiten kann und allsogleich auch tatsüchlich Inseln 
bildet, Ihre weiteren Stationen, wo sie abermals feste Felsenufer besitzt, 
sind die Fruska gora bei Peterwardein, der Kalimegdan bei Belgrad und 
schlieBlieh an der südöstliehen Landesgrenzeihr bedeutendstes .Hindernis, 
das Gebirge am Bisernen Tore. Weil. E. SvEss hatte die Donau, vornehmlieh 


208 F. SOHAFARZIK 


mit Bezug auf ihren ungarischen Lauf in zutreffender Weise mit einer an 
mehrere Stützpunkte aufgehüngten Kette verglichen, und wir können diesem 
A uss pruche noch binzufügen, da B sie mit jedem derselben einen harten S5ra uss 
a uszufechten hatte, bevor sie weitereilen konnte Selbst das dráuende cliserne 
Ton bat sie bezwungen, von wo aus sie dann nach Rumünien hinübergleitet, 
um an der Südgrenze dieses Landes, zugleich am FuBe der bulgarischen Tafel 
dem Pontus zuzueilen, dem sie sich jedoch erst dann vermüblen kann, nach- 
dem sie noch zuletzt das sich iíihr Cerberus gleich in den Weg legende va- 
riscisehe Rum pfígebirge der Dobrudscba bezwungen hat. 

Die Donau zeigt sich uns auf ihrem 2890 km langen Laufe, von dem 
9344 km auf das Reich der $Skt.-Ste phans-Krone entfallen, ausnahmslos als 
typischer Vertreter einer unverwüstlichen Urkraft. 50 hielten es und verehrten 
auch groBe Flüsse die alten Römer, die in ihrer Mythologie den FluBgott 
als einen woblbehörnten, grobBohrigen Stierkopf darstellten und die auch 
das tieftönige Getöse der abwártsstürmenden und überstürtzenden Flut 
dem Brüllen des Stieres vergelichen. Die müchtige Energieguelle der Donau 
betreffend erwühbne ich blo B flüchtig, da B 1hre Wassermenge zwischen Pozsony 
(PreBburg) und Budapest bei Hochwasser selbst 10,000 m? per Sek., ibr 
S:romgeschwindigkeit bei Pozsony 8, bei Budapest 2 m per Sek., an der un- 
teren Donau beim Eisernen Tore stellenweise sogar 5 m erreichen kann. 
Ihr Gefölle betrágt von der Westgrenze des Reiches bis Budapest, also auf 
ciner Strecke von 285 km 3994 m, von da ab bis Orsova, also auf weitere 
694 km ihres Laufes 57-18 m, zusammen also 92-07 m. Und dies bloB die 
Donau. Hiezu sind noch ihre támtlichen Nebenzuflüsse auf ungarisehem 
Boden in Recbnung zu ziehen, die obzwar sie geringere Wassermengen führen 
jedoch überwiegend ein grö Beres Gefülle und eine bedeutendere Stromgeschwin- 
digkeit aufweisen. Und von diesen kolossalen Wasserschátzen nützen wir 
heute nur einen ganz geringen Teil aus, wábrend die gröbte Menge unbenützt 
die- Grenzen unseres Vaterlandes verlübBt. Weder vom Siandpunkte der Kana- 
lisation,. noch für Berieselungszwecke und Fischzucht, noch zur Energie- 
s pendung nehmen wir diese natürliche Kraftguelle in genügender Weise in 
Anspruch. Es trügt daran wobl die Stiefmütterliehkeit der alten Zeiten, 
so wie deren Organisationslosig keit , doch sechlie Blich a uch eigene Unbekümmert- 
heit die Schuld. Der Aufschwung der techniscehen Wissenschaften jedoch 
drüngt das Bild der bisher arg vernachláBigten Wasserschátze immer lauter 
in den Vordergrund. Die aus dem gegenwürtigen Weltbrande sich ergebenden 
Vermögens verschiebungen und der nach FriedensschluB wohl zu erwartende 
wirtschbaftliche Aufschwung gebieten imperatorisch die Lösung  unserer 
gro Ben Wasserfragen. Dieselben műüssen verstündnisvoll in systematischer 
Weise gelöst werden, wenn wir unsere wirtschaftliche Kultur zur Blüte er- 
heben wollen. Is ist hiebei von der richtigen Binstellung heimatlicher Krüfte 
die Rede, was in jeder Beziehung das allernat ürliehste und zugleich nützliehste 
Unternehmen darstellt, da hiedurch das Land in vieler Hinsicht grödBbBere 
wirtschaftliche Selbstündigkeit erreichen könnte. 

In diesem Sinne wünsehbt sich auch die kHydrologisehe Sek- 


PALAROHYDROGRÁAÁPHIE DER BUDAPESTER DONAU. 209 


ti10 mi der ung. Geol. Gesellsehafít an diesen gro Ben Aufigaben zu beteiligen, 
und zwar in der Weise, da B sie die hydrologiscehen Verhültnisse des Reiches 
wissenschaftlich ersehlie B: und bekanntmacht. 

AnláBlieh unserer beutigen ersten Fachsitzung, in der mir die Ehre 
zuteil wurde, die Reihe unserer Vorlesungen eröfínen zu dürfen, habe ich 
mein Thema aus dem Bereiche der Paláohydrogra phie - unserer 
Donau gewiblt. : 


Die üngere hberrlich gelegene Hauptstadt mitten durchziehende Donau 
betrachtend, taucht sofort vor unserem, Ursache und Wirkung suchenden 
geistigen Auge die Frage auf, seit wann wohl die heutigen Verháltnisse dieses 
gro Ben Stromes bestehen und wie sie vordem beschaffen ge wesen sein mochten ? 
Mit einem Worte, zu weleher Zeit und wie hat die Hauptarterie Ungarns 
ihren Anfang genommen und wie beschaffen war insbesondere ihre Emnt- 
wicklungsgeschiehte im Weichbilde von Budapest? Hine Frage, so einfach 
sie auch klingen mag, deren Beantwortung angesiehts der Kom piiziertheit 
des Wesens des nuwu aufgeworfenen Themas nicht gerade leicht ist. 

Wenn wir uns also im 8inne der gestellten Frage diesmal blo B mit dem 
bisherigen Lebenslaufe des Budapester Donauabsehnittes befaszen wollen, 
so können wir dennoch nicht umbin, wenn auch nur in allerha upts ücbhliehster 
Beziehung Umschau zu halten über die bereits vorliegenden Arbeiten, die 
mehr oder weniger mit der Palaobydrographie der Donau im Zusammen- 
hange steben. 

Betrachten wir zunácbst die hydrogra pbisehen Verháltnisse der Donau 
in der weiteren Umgebung von Budapest. 

Zufolge des organischen Zusammenhbanges mubB für uns in erster Linie 
die Geschichte der oberhalb der Hauptstadt. gelegenen Donau von hervor- 
ragendem Interesse sein, da die Entstehung unseres Abschnittes unmittelbar 
von ihr abhángig war. 

Das FluBnetz des Kleinen Alföld ist im jüngsten Tertiár entstanden, 
wie dies besonders aus L. Lóczys Erlöuterungen bekannt ist. An der steiri- 
sehen Grenze sind die dortigen Schotterterrassen pliozünen Alters (mit Masto- 
don lonyírostris und Dinotherium gigamteum), von $Szt.-Gotthard ab bis Győr 
jedoch bereits pleistozün. J. BÓBÁNYI versetzte die Entstehung der Flüsse im 
kleinen Alföld in die zweite Hölfte der pontischen Zeit. Die Dona u, die zw:schen 
Hainburg und den Kleinen Karpathen die flache Depression überschritt, 
verzweigte sich nach ihrem Eintritt ins Alföld in mehrere Arme und erbaute 
daselbst ein műchtiges Schotterdelta, die heutige Insel Csallóköz. In diesem 
Bereiche vertieít die Donauihr Bett sogar heute nicht, sondern füllt dasselbe 
stetig auf, infolge dessen ihre Nebenflüsse, namentlieh die Leytha, die Rába, 
Rábca, ferner die Dudvág, die Vág, Nyitra und sogar teilweise die Garam 
und die Ipoly nicht rechtw nkelig auf den kürzesten Linien, sondern in mit- 
unter sogar sehr weit abwürts gezogenen s pitzen Winkeln in dieselbe einmün- 
den. Im unteren flacheren Abschnitte ihreg parabolisehen Laufes dagegen, 
also zwischen Komárom und der Visegráder Enge, hat sie sich bereits in 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918 14 


210 k F. SOHÁFARZIK 


pontische BSande eingegraben, was wahrscbeinlich zur: levantinischen oder 
vielleicht pleistozánen Zeit erfolgt ist. Den AbfluB des oberhalb der Enge 
im KI. Alföldbecken gestauten Sees versetzt SÓBÁNYI in Übereinstimmung 
mit H. Böcxgn in die le vantiniseche Zeit, wofür die Beweise sich aus den in 
den Schottern bei Buda pes:, also in den eigenen Ablagerungen der jungen 
Donau vorfindlichen Mastodon arvernensis und M. Borsom ergeben. Es ist 
dies eine derartige Erkenntnis der Verhültnisse, der sich auch J. HaáAnaAavÁTS 
angescblossen bat. Letzterer fügte noch hinzv, da B die derart ins Gro Be Alföld 
eingebrochene Donau ihren michtigen fchuttkegel bis an den Rand des 
das Becken erfüllenden levantinischen SüBwassersees vorgescboben hat. 


Das alte Delta des Budapester Donauabschnittes. 


Die alte Buda pester Donau stellt mit ihren zugehörigen ausgebreiteten 
Ufern tats áchlich ein Terrain dar, das mit allen Attributen eines Deltas aus- 
gestattet ist. S-in BScheitel dürfte anfangs eine etwas südliechere Lage einge- 
nommen haben, aber von hier aus im Laufe seiner fort wáhrenden Umgestal- 
tung allmáblig bis zur beutigen oberen Spitze der Szentendreer Insel fluB- 
aufwárts gewandert sein. Abgesehen von seiner ihm s páter zuge wachsenen, 
nach Westen umgebogenen Spitze besitzt unser Delta die Form eines sehmalen 
Dreieckes, dessen Scbhenkel anfangs bloB etwa unter 24", weiter unten, zwi- 
séhen Érd und Vecsés aber bis zu 50? di vergieren. 

Der ziemlich kontinuierlicehe Westrand des alten Inundationsterrains 
wird durch die N—őS-liche Lisiére des Visegráder Andesitgebirges, weiter 
südwárts durch verschiedene steil a uftauchende $chollen des Buda-Ko vácsier 
Gebirges und ganz im Süden durch den Steilrand des Budafok-Tétényer 
Plateaus gebildet. An der Zusammensetzung des mehr zerstückelten 
Ostrandes dagegen nehmen Teil der Nagyszál (652 m), der Kalvarienberg 
von Vác (205 m), das westliche Ende des Csörögrückens (219 m), die Hügel 
von Csomád (274) m), ferner der Fótihegy bei Fót (256 m), die Berge bei 
Mogyoród (200—272), die Hügel von Kistarcsa, das Csömörer Weingebirge 
(250 m), die alten Schotterterrassen von Cinkóta (240—250 m) und die An- 
höhen in der Gegend Rákoscsaba —Ecsér—Maglód (170—142 m). 

Im ganzen ist es daher ein 50--52 km langes, oben schmal beginnendes, 
gegen seine Mitte 14—18 km breites, unten aber zwischen Budafok und Ecsér 
bereits sich bis zu20 km verbreiterndes Gebiet, dessen Basis in der Rich- 
tung der Linie So0roksár—Ecsér mit der Oberfláche des Alföldes versehmilzt. 

An der Zusammensetzung des Westrandes, namentlich des Buda — 
Kovácsier, (ebirges und zwar vom Kőérpatak bei Budaörs bis zam Pomázer Tal 
nehmen als tiefstes Glied obertriasische Dolomitschollen teil, denen sich 
dieselben  überdeeckend obereozáne Nummulitenkalke und  unteroligozáne 
Sandsteine, ferner Ofner Mergel und ebenfalls noch unteroligozüner Klein- 
zeller Tegel anschlie Ben. Büdlieh davon baut sich das Budafok—Tétényer 
Plateau aus oberoligozánen Schichten, ferner aus unter- und obermedi- 
terranen Ablagerungen, aus Barmatischen Kalken und endlich pontischen 


PALAPFOHYDROGRATHIE DER BUDAPESTER DONAU. Akté 


Zonén auf. Dér nördliehe Absehnitt hingegen besteht aus Andesiten und fest 
verkitteten ageglomeratisehen . Andesittutfen. Die östliehe Begrenzung des 
einstigen lundationsgebrétes besteht dagegen bloB im Nagyszál aus ober- 
triasischen Gesteinen des Grundgebirges, denen sich hier ebenfalls Nummu- 
litenkalke und Lindenberger BSandsteine zugesellen, wábrend die übrigen 
südliebher gelegenen Teile der Umrandung berejts ausschlie8lich jüngeren 
Formationen angehören. 80 besteht zum Beispiel der Csörögberg bei Vác aus 
oberoligozánen, untermediterranen Ablagerungen und einem Piroxenandesit- 
Dyke, die Hügel bei Csomád, der Kőbegy bei der Puszta Imrehbáza, der Fóti- 
hegy -aus untermediterranén Kalken, Schottern, Tuffen und sedimentierten 
Rhyolittuffen. Die Anhöhen.bei Mogyoród lassen Rhyolittuffe,  Pyroxenan- 
desittuffe und pontisehe Schicbten erkennen, die  Terrainanschwellungen 
bei Csömör und Cinkota aber besteben aus ülteren, wahrscheinlich pontisechen 
Schottern. Die "Anhöhben bei Kerepes und Csiktárcsa und schtiieBlieh die 
Hügel bei KEcsér und Maglód figurieren auf den geologisehen Karten blo8 
als pleistozüne Sande, jedoch darf vermutet werden, da8B unter dieser ober- 
fláchliehen Decke auch ültere Formationen vorbanden sind. 

Das. zwischen diese beiden, sich lange hinziehenden Rönder" fallende 
Terrain, also das einstige Delta der alten Donau weist seheinbar die aller- 
einfacheste geologische Zusammensetzung auf. AuBer dén tiefer gelegenen 
alluvialen Sand-, Schotter-, ferner Morast- und Torflagern, die namentlich 
. auf den heutigen Szentendreer und Csepel-Inseln, ferner entlang der Báchbe 
Rákos, Sós patak, Csömön-, Fóti1- und Hartyánipatak sichtbar sind, werden 
an den erhöbteren Stellen des Terrains auf der geologisehen Karte Flugsand, 
resp. pleistozáner gebundener Sánd angegeben. . 

Jedocb tauchen aus der soeben geschilderten Decke an éinzelnen Punkten 
auch andere Formationen zu Tage, die uns vermuten lassen, da B der Unter- 
grund des einstigen Deltabodens anders und ab wecbslungsreicher bescha ffen ist, 
als man im ersten Augenblicke anzunéhmen geneigt wáre. Derartige Stellen 
sind zb. der bei der Rátóti-Puszta anstehende  Fleck mit Anomyensand.. 
(150 m), ferner SW-iich von diesem der aus untermediterranem Kalk be- 
stebende Juhászhalom (190) ferner drei áhnlicbe Kalksteinvorkommen bei 
der Imrebázi-Puszta, von. denen der Kőhegy (243 m) der höcbste ist, dann 
südlieh von hier der Sashalom-Hügel bei P.-Szt.-Mihály (156 m), der a ús unter- 
mediterranen  Anomyen-Schottern, ferner die Schotterausbisse mit Pecten 
praescabriusculus bei Cinkota und endlich die Kőbányaer Hügelgruppe, 
die aus Leytha-, sarmatisehen- ünd pontischen Ablagerungen besteht. Durch 
Tiefbohrungen, sowie aucb durch nat ürliche A ufschlüsse gewinnen wir überall 
die Überzeugung, daBim Untergrunde des Deltas tatsöüchlieh überall ültere: 
Formationen vorhanden sind. Derartige Pünkte sind der artesische Brun- 
nen auf der $kt. Margaretben-Insel, dureh welchen W. Zsigmowxp Yv den Klein- 
zeller Tegel nachgewiesen hat, der 970 m tiefe artesische: Brunnen im $S-adt- 
wüldechen, in dem ebenfalls dureh ZsiGMoNpY von oben nach abwürts das 
obere und untere Mediterran, die obere ünd -untere Oligozünstufe, férner 
ein mitteleozánes Braunkobhlenflöz und echlie Blieh der obertriadisehe Dolo- 


145 


912 F. SCHAFARZIK 


mit entdeekt wurden. In einer verunglückten artesischen Bohrung in Ujpest 
blieb der Bohrer im Kleinzeller Tegel stecken. AnláBiieh von Kanalisationen 
erbielten wir Kenntnis, daB auf der áuBeren Kerepeserstra8be und in Kis- 
Szugló das untere Mediterran, in der Abonyigasse dagegen das obere Medi- 
terran angetroffen wurden. In der Illés-Gasse stie B man auf obermediterrane 
und sarmatische Schichten, ebenso hat bei einer Brunnengrabung in Rákos- 
palota A. FRANz4NA u obermediterrane Behichten beobachtet. Die artesischen 
Brunnen im X. Bezirke (Kőbánya) durehdringen sarmatische und ober- 
mediterrane Kalke, bevor sie auf die wasserführenden untermediterranen 
Schotter sto Ben und in öbnlieher Weise erwies der Bobrer auch im IX. Be- 
zirk (Ferencváros) untermediterrane Bchichten. AuBer diesen künstlichen 
Aufscblüssen gibt es auch noch einige natürliche und ist es namentlieh die 
Donau, die durch Erosion in ihrem abgedámmten toten Arm die sarma- 
tiscehen Kalke aufgedeckt hat, wáhrend wir durch Baggerung, namentlicb 
im lebenden Arm oberhalb Budafok Kleinzeller- Tegel, sowie weiter abwrts 
die ganze Serie der am Tétényer Plateau auígesehlossenen neogenen Stufen 
nachweisen konnten. Ín den Gruben der Ziegeleien scblie Bich sind die Sehich- 
ten der pontischen Ton- und der levantisehen scbotterigen Sande aufge- 
sehlossen. 

Es ist daker e vident, da B dieses ganze ca 500km? gro B2 Terrain in seiner 
ganzen Ausdebnung aus tertiáren Schichten besteht, welehe den vom Al- 
földbecken herauf bis hieher, also bis an den Rand des Ofener Gebirges und 
den FuB des Nagyszálrüekens sich vorschiebenden Meeresteil ausgefüllt 
haben. 

Wenn wir im Stande wáren, die unser Terrain verhüllende Schotter- 
und Sanddecke zu lüften, könnten wir zwar alle die angefübrten Ablagerun- 
gen erschauen, jedoch bereits nicht mehr in ihrem ursprünglichen Schicb- 
ten verbande. 

Noch im Verlaufe der Tertiárperiode entstanden zu verschiedenen 
Zeiten absetzende Brüche und Verwürfe, durch welche die Beckenschichten 
zu Bláttern, oder auch scbachbrettartig zu Würfeln zerlegt und gegenseitig 
in vertikaler Richtung versehoben wurden. Vor allen sei die schollenförmige 
Zerstückelung der einstigen Ofener Tafel erwübnt, durch die der Dolomit 
sowobl, wie das auf seinem Rücken ruhende mitteleozüne Braunkoblenflöz 
auf der Pester Seite in eine bedeutende Tiefe niedersanken. Das Koblenflöz, 
sowie zugleich die Hangendfílüche des Dolomites liegen bei 917 m unter dem 
Mundloch der Bohrung. Ob unser Gebiet auch weiterhin in noch gröBfere 
Tiefen abgesunken ist, dafür liegen bis jetzt noch keinerlei Tiefbohrungen 
vor, aus gewissen Anzeichen an der Oberfláche aber kann angenommen 
werden, da B sich weiter gegen Oszten bald wenigstens eine teilweise Um- 
kehr einstellen dürfte, nümlich die Stufen wieder ansteigend würden. Im 
Weicbbilde unseres Gebietes sto Ben wir nur an einem einzigen Punkte, nüm- 
liceh bei Vác am Nagyszál und dem südostliceh von ihm befindlichen Csővár 
auf unser altes Grundgebirge, das sich gegenüber dem gleicherma Ben be- 
schaffenen Pilisgebirge erbebend, in selbstverstándlieher  Weise auf die 


PALAEOHYDROGRAPHIE DER BUDAPESTER DONAU. 213 


Grabenstruktur des zwischen ihnen liegenden Feldes zu schlie Ben erlaubt. 
Weiter gegen Süden suchen wir gegenüber dem Ofener Schollengebirge ver- 
geblich nach solchen abermals a uftauchenden Schollen; solche waüáren bloB 
in dem bereits sebr entfernten Bükkgebirge zu erkennen. Es machen sich 
aber im östliehen Randgebirge des Deltas gewisse andere Anzeichen bemerk- 
bar, die darauf hindeuten, daB der Cbarakter der Tektonik in entgegenge- 
setztem Sinne zu einem ansteigenden wird. Als solcbe wáren auBor der Tat- 
sacbe der bereits für sich allein bedeutsamen Erhebung der den Ostrand 
des Deltas bildenden tertiüren Ablagerungen zu bezeiehnen das s üd westliche 
Einfallen unter 8—15" der untermediterranen Schichten am Berge bei Fóth 
und der vor ihnen liegenden Rhyolittuffe, ferner die gleicbfalls nach Südost 
einfallenden Sehichten von Kis-Szt.-Mihály. Ábnlich verhált sich auch der 
Leythakalk von Rákos, indem seine Bchichten unter 5—7" gegen Westen 
geneigt sind. 

Auf Grund dieser Beobachtungen kann, obwohl mit einem gewissen 
Vorbebali, ausgesprochben werden, daB unser Delta ein Grabensenkungs- 
gebiet mit assimmetrisch ent wickelten Flanken überdeckt., 

Derartige mit den einzelnen Pbasen der allgemeinen kontinentalen 
Hebung verknüpíten niedergehende Senkungen haben sich auch noch spáter 
wiederbolt, namentlieh im mittleren Oligozán, ferner im Untermiozán un- 
mittelbar vor den Andesiteruptionen, die alle auBor an der Zerstückelung 
der sichtbaren Umrandung auch an der Zerlegung des zwischen ihnen liegen- 
den zukünttigen Deltagebietes mitgearbeitet haben. Diese von Verwerfun- 
gen begleiteten .Senkungsbe wegungen sind auch s páter nicht zum Stillstande 
gekommen, wie dies u. a. aus der Betrachtung der dem Absatz des pon- 
tisehen Tegels vorangegangenen Verwerfungen, die die in seinem Liegenden 
befindlicehen sarmatischen Kalkstein platten treppenförmig abgestuít haben, 
wie dies in der einstigen Örley-seben Ziegeleigrube deutlich zu seben ist. 
Ja es wurde stellenweise selbst der pontische Tegel verworfen, wie dies in 
der Nübe des Wásserturmes im X. Bezirke in der ansto Benden Tongrube 
der Souhbeitl-schen Ziegelei erkannt werden kann. 

Nicht genug aber, dab zu versehiedenen Zeiten zablreiche  Ver- 
würfe die einstige ruhige Lage der Beckenausfüllung gestört haben, kam 
endlich zuletzt auch noch die deformierende Wirkung der beiderseitig zu- 
flieBenden Gewüsser auf das zu Ende der pontiscben Zeit mit seinen höher 
geiegenen Teilen bereits trocken liegende Terrain hiezu, teils dureh Auf- 
rei Ben von Gráben, teils durch Ablagerung von Schuttkegeln. Als solche 
ültere Schotterterrassen können die bei Csömör und Kistarcsa gelegenen 
Schotterlager betrachtet werden, die aller Wahrscheinliehkeit nach aus 
den zunáchst gelegenen oberungarischen Gegenden hieher gelanegt sind. 
Gewisse verkieselte Nummulitengesteine, Opale und Jas pise, die in der P.-Szt.- 
Mihályer Scéhottergrube (156 m) gefunden werden können,ist mir gelungen 
auchin Fót (200 m) und auch noch am Óvárihegy im Komitate Nógrád 
nachzuweisen, wodurch L. Lóczys wiederholt geüuBerte Ansicht, da B die 
oberungarischen Gewüsser bereits zu Ende der Tertiárperiode der Bucht 
von Budapest tributár gewesen sind, hiemit ihre Bestötigung findet, 


214 F. SCHAFARZIK 


Es trát also die zu Ende der pontischen, resp. zu Beginn der le vantinisehen 
Zeit bei Visegrád überflieBende Donau auf unser derma$en beschaffenes 
Terrain; auf dem ihre Wassermenge bis zur zunüchst gelegenen Erosions- 
basis, d. i. zum $piegel der levantinischen Bee im Alfoldbeecken herabeilten. 


Die levantinische Donau. 


Die aus der Visegráder Enge hervorbrechende -und sich breit über 
unser Terrain ergieBende Donau scbleppte ihren Schotter mit und setzte 
ihn über den verschiedenen tertiáren 
Beckenschichten ab. Am lehrreicbsten 
ist dieser levantinische Schotterin der 
Puszta-Szent-Lörincer Schottergrube der 
Ung. Staatseisenbabnen awufgeschlossen. 
(Fig. 1.) Die Grubenwánde sind 6 sen- 
krecht und durchsechnittlieh 8 m hoch. 
Zu unterst guckt noch an manchen 
Stellen blauer pontischer Tegel hervor, 
über dem dann ?/, der Wandhöhe auf den 
bláulichgrauen  levantinischen  Schotter 
entfallen,  wáhrend das obere: V, dem 
pleistozánen Schotter, so wie einer dünnen 
Schichte gebundenem Flugsand ange- 
bhören. Die Schotterstücke des levanti- 
nischen Schotterlagers sind. durehsehnitt- 
lich nu Bero B, unter denen blo B ausnahms- 
weise faust-, oder gar kopfgrofhe Stücke 
anzutreffen sind. AuBerdem gibt és auch 
rejehlich Sand zwischen den Schotter- 
stücken entweder mit ihm gemisecht vor- 
kommend, oder auch selbstüöndig in 
. Fig. 1. Geologisehes . Profil der Form von dünnen langgezogenen Linsen, 
Puszta-Szent-Lőrincer -Schotter- die mitunter auch noch die fÍluviatile 

egruben wand. Kreuzscmiehtung erkennen lassen. Is ist 

past pontigcher Ton; Mk levantiniséher dies (ein blüuliebgrauer, resecher Band, 
Schotter und Sand, fluviatil geschich-  dessen Körner eckig und an den Ecken 
tet, zuunterst mit groBen Andesit- blob mábig abgerundet sind, daher einen 
geröllen; plk—altpleistozüner Schot- typischen fluviatilen Charakter. besitzen. 
ter  hzgebundener Flugsand, Ihrer Beschaffenheit nach ist der 
weiBe .Kieselguarz vorwiegend,. neben 

bén dem aber auch weiBe Ouarzitschiefer vorkommen ; auBerdem sind aúch 
zahlreiche farbige Ouarzvarietáten zu beobachten, rote, blüuliehe, sogar 
auch schwarze , Ihrer Form nach sind die Schotterst ücke zumeist etwas flach, 
sogar mitunter secheibenartig. Andere Gesteine sind der violette (Ouarzpor- 
phyr, dér Granit, :granitische GneiB, Gimmeér-Gnei B, . Granulit, Pegmatit, 


PALABOHYDROGRAPHIE DER BUDAPESTER DONAU. 215 


die alle von der oberen Dona u oder zum Teil auch aus österreichisehen Gawuén 
herstammen. Doch sind unter ihnen auch nüher anstehend vorkommende 
Gesteine zu erkennen, sowie permische Ouarzitsandsteine, Andesite únd aus 
untermediterranen Séhichten umgesehwemmte verkieselte Holzstücke. Die 


, 
1 a 
k: . kt g a.m. 
! V99 
, 5. A ! 
; 8 
évő 
h ll 6: fi 
77 r 
, 1; 
, 


ab pi 2 gdöb 


[/ 


986 NN 4 A 


Budai s leesk im a 149 vé 
NN 


Fig. 2. Der untere Teil des Budapester levantinisehen und alt pleistozánen 
Dona udeltas. 

Schwarz — untermediterraner Schotter N-lich von Fót und in der Nühe von Puszta 

Szent-Mihály:; weiB — Leythakalk, sarmatischer Kalk urd  pcniisckcr Tcn kci 


Kőbánya; pun ktiert — (?) pontischer Schotter zwischen Fót und Cinkota; kre uz- 
bei: Puszta-Szent-Lóőrinci; schief li- 


weise liniert -levantinischer Schotter 
Pferle —levantinische  Donauarme ; 


niert —altpleistozáner Schotter; wei.B6Be 

sehwarze Pfeile —altpleistozáne Donauarme; gestrichelte Linien 

seitliche Deltabegrenzung; punktierte Umrandung —einstige Lage 
Haupt- und Residenzstadt Budapcst. 


Andesite sind in der Regel bereits stark verwittert, 
ibnen der Am phibol-Biotit-Andesit und der granatenführende Biotit-Am phi- 
bol-Andesit noch sicher erkannt werden, die ganz bestimmt aus dem Vise- 
grád—Nagymaroser Andesitgebirge JER BENÉTTÉS Interessant ist, daB die 
gröbB-en Rollstücke dér erwáhnten Andesite an der Basis des le vantinischen 
Scbotterlagers zu finden sind, ein Beweis dessen, daB der Durchbruch der 


der 


trotzdem kann unter 


216 F. SCHAFARZIK 


Donau durch das Visegráder Andesitgebirge zu Beginn der levantinischen 
Zeit stattgefunden hat. 

Im diesem Schotterlager wurden die zur ALÜGSS GÉ nrását so wicbtigen 
Mastodon arvernensis und M. Borsomi in Form mehrerer Molarzábne ge- 
funden. 

Die Lage des vorgehend bes procbenen levantiniscbhen  Schotterlagers 
kann auf Grund von Kartenablesungen zwiscben 138—144 m ü. d. M. ange- 
nommen werden. Es ist dies eine derartige Partie des einstens viel ausgebrei- 
teteren Lagers, die seit ihrer Bildung ihre relative Lage so ziemlich bej behal- 
ten hat, Der rasche Wecbsel ihrer Scbotter- und Sandschichten beweist, da B 
die Donau auf ihrem flachen Rücken hüufig ibre Stromlinie, sowie auch ihr 
Bett gewecbselt baben mag. Den BSchotter fübrte und setzte namentlich 
der S:romstrich, die sandigen Schichten dagegen das auBer demselben lang- 
samer fÍlieSende Wasser ab. 

Es ist sehr wabrscheinliecb, da B zur le vantinischen Zeit, etwa einzelne 
Inseln ausgenommen, das ganze Deltagebiet, namentlich seine unteren Par- 
tien mit le vantinisehem Schotter bedeckt gewesen waren, die s páter einsetzende 
Erosion hat jedoch so ziemlich alles wieder verniehtet mit Ausnahme des 
flachen Rüekens von Puszta-Szt.-Mihály, der als Zeuge der hier stattge- 
habten Verhültnisse an Ort und $Stelle verblieben ist. Nach der Kartierung 
J. HanavÁrs? können nur noch die isolierten Sehotterpartieen von Rákos- 
keresztur, Puszta-Gyál und Alsó-Némedi ebenfalls als levantiniseh ange- 
s prochen werden. (Fig. 2.) 


Die pleistozáne Donau. 


Die ArbeitsáuBerung der pleistozánen Donau war anfangs eine akku- 
mulierende, was aus jenen Aufscblüssen bhervorgebt, in denen dieser Schotter 
in ungestörter Lage über dem le vantiniscehen Schotterbett angetroffen werden 
kann, In dieser Beziehung sind die $Szt.-Lőrincer Aufschlüsse auch für das 
Pleistozán als die klassischesten zu bezeichnen. In dem vorhin besehriebenen 
AufschluB, der wenigstens für eine Erstreckung von 1 km Gültigkeijt hat, 
nimmt der pleistozáne BSchotter die obere Lage ein. Seine Michtigkeit be- 
trügt 2—2:5 m. Seine Fárbung ist abweichend von der blüulichgrauen Farbe 
des unteren levantinischen Sehotters gelb, hüufig bis liehtokkerbraun. Auf- 
fallend ist die GröBe seiner Rollstücke, indem sie diejenige des unteren 
levantinischen Schotters betrüchtlich übertrifft. Die meisten Stücke sind faust- 
gro B und sind dieselben mehr-weniger flache Geschiebe ; viele sind aber noch 
bedeutend gröBer, so da B angenommen werden kann, dab zur pleistozánen 
Zeit, namentlicb in seinem ersten Abschnitte, viel möácbtigere und rei Bendere 
Wassermengen das Gerölle im FluBbette abwártsschoben, als Írüber zur 
levantinischen Zeit. SchlieBlich würe dieser Umstand ungezwungen mit dem 
kübleren Klima Europas in der ersten Hölfte des Pleistozán, wöhrend 
der alpinen Eiszeit zu vereinbaren, zu welcher Zeit die Donau aus den Glet- 
sehergegenden der Alpen, aber auch aus anderer Richtung besonders zur 


PALAEOHYDROGRAPHIE DER BUDAPESTER DONAU. 217 


Schnee- und Eisschmelze reichlichere Zuflüsse erhielt, als früher im Levan- 
tinischen. 

Die pleistozáne Schotterdecke von P.-8Szt.-Lőrinec erreicht heute mit 
dem darüber gelagerten Flugsand zusammen eine Höhe von 144—146 m ü. d 
M. 80 wie wir vorhin den daselbst anstehenden le vantinischen Schotter als 
in relativ unveründerter Lage angenommen haben, ebenso können wir auch 
die über demselben ausgebreitete pleistozüne Schotterdecke als im groBen 
ganzen unveründert betrachten, die von der ringsherum stattgefundenen 
Erosion und Senkungen horstartig verschont geblieben ist. Auf Grund dieser 
Basis kann der P.-Szt.-Lőrincer pleistozűne Schotterfleek mit anderen gleich- 
alterigen in Verbindung gebracht werden. Derartige Vorkommen sind noch 
anzutreffen auf der Höhe von Kőbánya, insbesondere im Hangenden des 
pontisechen Tegels in der seinerzeitigen ÖRGEY-schen Ziegeleitongrube, wo- 
selbst derselbe sehr schön als eingesackter kgefalteterr Schotter beobacbtet 
werden kann; ferner am Sashalom bei P.-Szt.-Mihály, wo derselbe über 
untermediterranen Schotter ausgebreitet ist, und endlich auf der Kleinzeller 
Terrasse bei Óbuda im recbtsseitigen III. Bezirke der Hauptstadt, woselbst 
derselbe über dem Kleinzeller Tegel liegt, andererseits aber von dem ebenfalls 
daselbst befindlichen SüBwasserkalklager überdeekt wird. 

Dieses ausgedebnte und zweifellos einstens zusammenhöüngende pleisto- 
züne Schotterlager hat die zu dieser Zeit höher gehende Donau abgelagert. 

Besonders ist es das Schotterlager an der Kleinzeller Terrasse, das die 
auffüllende Tátigkeit der" Donau zu dieser Zeit gut illustriert. (Fig. 8.) Der 
daselbst sichtbare Schotterlagerrest, der seinen Bestand blo B der sehützenden 
Tra vertinodecke verdankt, besteht zuunterst aus mit Sand reichliceh unter- 
mengtem kleinkörnigen Schotter. Einzelne im Scbotter liegende abgewetzte 
Schnöbel der dickschaligen Congeria ungula caprae weisen darauf hin, daB 
dieser Schotter vom Kleinen Alföld her seinen Weg genommen hat. Es sind dies 
dieselben kZiegenklauens, wie sie auch aus den pleistozánen Terrassen bei 
Verőcze, Nagymaros und Bassaharc im Donaudefilé selbst bekannt sind. 
Die obere 3—4 m müchtige Lage des im ganzen an 5—6 m betragenden Autf- 
sehlusses dagegen bestebt beinahe ausscblie Blich a us feinem Sand. Es deutet 
dies darauf hin, da B die ganze Ablagerung seitliceh vom einstigen Stromstrich, 
mit seiner oberen Sand- und Siltsehichte aber bereits blo8 durch die Inun- 
dationen bei Hochwasser zustande kommen konnte. Das Strombett der 
Donauselbst mag sich etwas weiter vor dieser Stelle  befunden haben. 
Da B dieses Scbotter- und Sandlager tatsáchlich eine Stromuferbildung ge- 
wesen ist, wird auch dadurch bewiesen, daB sich zwischen den fluviatilen 
Ablagerungen auch Hinsehwemmungen des vom Mátyásberge anlübBich von 
GuBregen herabbeförderten und aus eckigen Dolomit-, Nummauliten kalk-, 
Mergel- und Hornsteinstückehen bestehenden lokalen Sehuttes beobachten 
lassen, 

Die Gesteinsmasse der pleistozűnen Schotter sind vor allem anderen 
Ouarze und Ouarzite in ihren verschiedenen Variet öten , ferner Gnei B, Glimmer- 
sehiefer, Sillimanitsehiefer, cyanit- und granatenführender Granulit, die alle 


218 F. SCHAFARZIK 


von der oberen Donau aus dem im Bereiche der Nyitra und Vág befindlichen 
Gebirge, teilweise aber, wie z. B. der Gyanitgranulit, aus dem österreichischen 
Wald viertel berstammen: AuBerdem kann man aber auch noch. Biotit- und 
Biotit-Am phibol-Andesite, beobachten, die aus der Visegráder Enge herzu- 
leiten sind, ferner noch einzelne Kalk- und Hornsteingerölle, die von Nagy- 
szál und dem ebenfalls in der Nöábe befindlichen Pilisgebirge herstammen 
dürfíten. Und endlich misehten sich namentlich am Ostrande des Delta 


maktyás fv. eKvoczell OVu4x Mxegik 9. 


Fig. 3. Geologiche  Verhültnisse der Kleinzeller Hochterrasse, sowie die 
schematische Darstellung der seitlichen Hin- und Herwanderung der pleisto- 
; zöünen Donau. 
bm — Ofener Mergel, unt. Oligozán; ka — Kleinzeller Tegel, unt. Oligozün; kö alt- 
pleistozüner" Schotter; A — maltpleistozáner Sand und Silt; mt: junger pleistozáner 
Kalktuff; 71— LöB. Dr — höchster Wasserstand der áltpleistozünen Donau (150 m); 
D1— Linie der in 0-licher Richtung seitlieh wegwandernden Donau; DB — Linie 
der zurückwandernden jüngern pleistozünen Donau zum FuBe der Kleinzeller Hoch- 
terrasse; oh —möaltholozáne: (Altofner), Stüdte-) Terrasse; DM — die jungholozüne 
Donau; VI., — von Verwerfungen begleitete Brüche; 2/—malte Eruptionspunkte der 
Budapester Thermen am Kleinzeller Hochplateau und ihre aktuellen  Ouelltrichter 
auf der Altofner Terrassce und an der Stelle der artesischen Bohrung auf der Sct.-Mar- 
garetheninsel. 


Schotterpartien dazu, unter ánderen die verkieselten nummulitenfübrenden 
und verscbiedene Opalsébotterstücke, die aus nördlicb gelegenen oberungari- 
schen Gegenden stammen und als öltere Sehuttkegel bei Fót—Csömör liegen. 

Der Hauptafm dieser höher flieBenden pleistozáünen Donau-.hat aut 
dem angeschütteten, höher wachsenden Deltarücken seinen Lauf unaus- 
gesetzt hin und her seitlich verlegt ; in noch bedeutenderem Ma Be beherrsechte 
der Strom aber das ganze Gebiet dadurch, da Bsich von ihm zahlreiche Neben- 
arme abtrennten, die hie und da Partieen ölterer Ablagerungen! inselförmig 


PALAEBOHYDROGRAPHIE DER BUDAPESTER DONAU. 219 


umfingen. Bei Hochwasser müssen weit. ausgreifénde Inundationen höufig 
ge wesen sein, besonders Ende Winter, wo derin Bewegung geratene HisstoB 
sich an vielen Punkten hoch aufgestaut haben dürfte. Unter der Last und 
der gleiehzeitigen Unterwaschung durch das abflieBende Wasser mochten 
dann in dem total aufgeweichten Boden jene unregelm áBigen trichterförmigen 
Schottereinsackungen entstanden sein, die für die pieistozüne Schotterdecke 
bei Budapest so auberordentlieh charalkteristisch sind. 

Wie lange wobl die akkummulierende Tötigkeit der pleistozünen Donau 
angehalten haben mag, dafür haben wir bis jetzt keine unmittelbaren Be weise, 
es. ist aber wahrscheinlich, daB dieselbe im allgemeinen mit dem Maximum 
der alpinen Vergletseherung zusammengefallen sein dürfte. 

Über die Kulmination hinaus sehen wir dann die Donau fallen. Ihre 
Tátigkeit verándert sich zu einer erodierenden. Durch diese in s püterer Zeit 
einsetzende Exkavation werden ihre eigenen fÍrüheren pleistozünen, sowie 
aúch die vorbergehenden levantinisehen Scbotterláger wieder zerstört und 
deren Material for-geschleppt, und wahkbrscheinlich geschah dies durch die 
Rückwirkung einer Tieferlegung der Erosionsbasis. Unterdessen " glertet das 
Bett der Donau von seiner einstigen Lage am le vantinisch- bis alt pleistozánen 
Deltarücken allmáhlig herab, . stellenweise dessen Reste inselförmig um 
sehlie Bend. sági 

Das Schottermaterial der jüngerpleistozánen Donau rekrutirte sich 
teils aus Írisch zugeführten Massen, zum groBen Teil jedochb entstammte es 
aus der Abtragung der vorbandenen ülteren Schotterlager. (Fig. 4.) Aus den 
Feinteilen der umgelagerten Massen, námlieh dem Sande entstand an der 
Terrainoberíláche der erste Flugsand. j 

In der zweiten Hülfte des Pleistozáns war das Klima im allgemeinen 
von wenigér Niedersehlögen begleitet und infolge des Auftretens von st árkeren 
buftströmungen wurde aus den fluviatilen Sanden Flugsand, der sich sofort 
zu NW —50-lieh örientierten Dünen anzuordnen begann. Zugleich begünstigte 
das trockenere Klima die Kalktuffbildung, die aus unseren Thermen zu diéser 
Zwvit in erhöhtem Madfe stattgefunden hat. Auf der Kleinzeller Terrasse be- 
trágt seine Mácbtigkeit 8—9 m, aber auch anderwárts, so z. B. am Plateau 
des Festungsberges, am  W-Abfall des  Gellértberges ete. erreichte die 
Kalktuffbildung eine : betráchtlicbe . Mácbtigkeit. Berübmt sind  unsére 
Tra vertino-Ablagerungen auch noch dadurch, da B sie eine typische pleisto- 
züne Wirbeltierfauna enthalten, u. zw. Reste von Elephas primigenius, Rhino- 
ceros antiguitatis, Bos taurus, Cervus euryceros etc., so wie ferner eine Unmasse 
weibBe Geböüuse von den bekannten Landschnecken Succinea oblonga, Helix 
his pida, Pupa frumentum. Zu gleicher Zeit hat auch die Bildung des Lösses 
begonnen, welcher sich als subaerischer Staub unter der BHinwirkung der 
NW-lichen Winde vorwiegend an den im Windschatten gelegenen 80-liechen 
Sciten unserer Berge abgesetzt hat. 

Sowohl der Filugsand am Deltagebiet, sowie auch die LöBbildung an 
. den Gebirgsgehüngen überleben die Bildungsdauer des pleistozánen Traver- 
tinos, da seine Tbermen zu Ende dieser Epoche bemüssigt waren, ihre damalige 
hohe Position zu verlassen, 


220 F. SCHAFARZTIK 


Die Donau selbst hat in der jüngeren pleistozánen Zeit sich von der 
Kleinzeller Terrasse weit entfernt und streifte mit einzelnen ihrer Arme bis 
nach Cinkota hin, wie dies durch die in der BEnrczgkzschen Schottergrube 
über dem Untermediterran liegenden pleistozánen Schotterdecke erwiesen is-, 


Fig. 4. Geologisches Profil von der Hochterrasse der Puszta-Szent-Lőrincer. 
Schottergrube zum Soroksárer Donauarm. Höhe zur Lönge — 10 : 1. 
pa — pontischer Tegel; 1k—levantinisches Schotterlager; óp —altpleistozünes Schotter- 
lager; fp — jünger pleistozáner Schotter und Sand ; óh—altholozáner Sckotter und Saud. 


die obwohl bereits niedriger, als die bei Puszta-Szt.-Lőrine oder Puszta- 
Szt.-Mibály befindlichen altpleistozünen Reste, immerhin typische jung- 
pleistozáne und ebenfalls sackartige Hinstülpungen aufweisende Schotter 
darstellen. 


Die alt-holozáne Donau. 


Mit dem Anbrucbe der altholozánen Zeit treffen wir die Donau wieder 
am FuBe des Ofner Gebirges. In der kaum abgelaufenen jüngeren pleisto- 
zünen Zeit hat die Donau auf ihrem eigenen Delta immense Zerstörungen 
und Wegsehwemmungen verursacht. Auf dem Gebiete oberhalb der Haupt- 
stadt hat die Donau die daselbst befindlichen le vantinigsehen und alt pleisto- 
züánen $Schotter total zerstört und höchstens an einigen Stellen Teile einzelner 
mittel pleistozáner Terrassen verschont. (Fig. 5.) Eine derselben ist z. B. die 
oberhalb Vác befindliche Terrasse, die sich ziemlich breit am Fu8e des Nagy- 
szál bis nach Verőcze hina ufzieht, die obzwar niedriger als die alt pleistozáne 
Sehotterdeecke, immerhin noch ziemlich hochist (ca. 130 m ü. d. M.). An ihrem 
FuBe zieht sich ganz bescheiden als sehmales Band ca. 8 m über dem Donau- 
spiegel in einer Meereshöhe von 111—118 meine altholozáne Terrasse bin. 
Wenn wiraber stromabwürts gegen die bischöfliche Residenz Vác zu wandern, 
so werden wir indessen bald gewabr, da B diese über oberoligozünen Schicbten 
abgelagerte Schotter- und Sandterrasse sich alsbald verbreitert und zwar 
sogehr, da B sich auf ihr die ganze Stadt ausdehnen konnte. Bei Buda pest ist 
die altholozáne Terrasse ebenfalls niedrig. Die Altofner Ebene bei Aguincum, 
die derselben Zeit angehört, ist blobB 105—110 m hoch, also ühnliech wie die 
Terrasse von Vác. Die Donau formiert daher, wie E. CHosNoxYx derartige 
zu mensceblichen Ansiedelungen €ewisserma Ben einladenden Terrassen be- 
zeicbnet, bei Altofen ebenfalls eine Stádteterrasse, Durchb ibre seitliehe Erosion 


BG 
Sv greek eÍgán 
jj 


L sám[j ] 


jú 


a 
h.. HŰ: et 
nai V önös 


Fig. 5. Das Budapester Donaudelta in seinen verschiedenen Phbasen. 


Die westlichen Begrenzungen: das Andesitgebirge bei Visegrád, das Buda-Ko vácsier 
Schollengebirge und das Tétényer Plateau; die östliehen Grenzhöhen: Dcr Nagyszál, 
die Hügel bei Vác und dic Fót-Cinkota-Maglóder Hügel; gestrichelte Linie — 
die Grenzlinien des Delta; sehwarz weiB gestreift — die Reste der levan- 
tinisehen und altpleistozünen Schotterdecke; nordsüdliche Raster —jünger 
pleistozáne Schotter und Sande; gestrichelte Raster — deren niedrigster, 
jüngster Teil; westöstliche Raster saltholozáner Schotter und Sand auf 
den Stüdteterrassen; sehwarze Pfeile — die Kurven der altpleistozünen Donau; 
wei B — die jungholozáne Donau und ihre Nebenbüche. 


922 P. SCHAFARZÍK 


bat die nunmebr zurückgekebrte, jedoch um 45 m tiefer flieBende Donau 
den aus Kleinzeller Tegel bestehenden FuB der Kleinzeller Terrasse ange- 
schnitten, auf welehen Umstand die heutigen übersteilen Böschungs verháltnisse 
der Altofner Gebireslehne zurückzüführen sind. Hine weitere Folge des Sinkens 
des Donaus piegels zur altholozánen Zeit war, da B die Ofner Thermalguellen 
infolge des verminderten bydrostatischen Druckes ebenfalls zur Donau berab- 
stiegen und zwar auf den Bruch, den wir heute als Buda pester The r- 
mallinie bezeichnen. 

Die Altofíner Terrasse hat eine sensenartig gekrümmte Begrenzung. 
Ihr Bogen etreieht von dort aus auf den linksseitigen Boden der Hauptstadt 
hinüber, woselbst die damalige Donau überall reichlich Scbotter und Sand 
zurückgelassen bat, wie dies am Hekgrunde vom István- und Stefánia- út, 
am Almásy-tér, in der Kertész-utca, am Károly-körút und in der Váci-utca 
anláBlicb versehiedener Haus- und Kanalisationsbauten beobacktet werden 
konnte. Die Pester Stadtterrasse hat eine Meereshöhe von ca. 103—169 m. 
Vom V. Bezirk bis zu der im VIII. Bezirk befindlicehen Ludovika Hon véd: 
Milit árakademie einen müchtigen Bogen besebreibend, wandte sich hiera ut 
die Donau abermals gegen das rechte Ufer, woselbst sie den $Szt.-Gellérthegy- 
Berg umgehend bis zur beutigen Hisenbahnstation Kellenföld hinstreifte 
und sicb daselbst die 104—108 m hohe Terrasse abgehobelt hat. Diese Terrassen- 
ebene hat die Donau ebenfalls mit einer starken Krümmung verlassen, und 
zwar wabrseheinlich auf die Art, da Bsie in die heutige Soroksárer Dona uarm- " 
richtung einsprang und von dort in der $Szt.-Miklóser Depression über die 
heutige Csepeler Insel hinweg nach Érd auf das heutige rechte Ufer zurück- 
kebrte, woselbst sie sich wieder eine Stüdteterrasse herausmodelliert hat. 
Diese letztere Sehlinge, nöümliech über Soroksár und Szt.-Miklós ist wenig- 
stens vorlüufig bloB eine Kombination, die aber durchaus nieht unwahr- 
seheinlich wáre. Wenn wir aber bloB die sicheren ÁAltofner, die Pester und 
unterhalb des Gellérthegy-Berges die Lágymányos-Stromkurven vor Augen 
halten, so ist schon aus diesen Verháltnissen ganz deutlieh zu erkennen, da B 
das Gefálle der Donauin der altholozánen Zeit ein geringeres, ihre Strömung 
eine langsamere, hingegen ihre Neigung zur Kurvenbildung bereits eine 
grö Bere gewesen ist. Zu dieser Zeit war die Donau bereits gánzlich von ihrer 
einstigen hohben Lage der levantinischen und alt pleistozánen Terrasse herab- 
geglitten und ist von Stufe zu Stufe dem ihr im nüchsten Zeitabschnitt zu- 
fallenden engeren Rabmen immer nüher gekommen. 


Die jungholozüne Donau. 


Da B.die Donau sich als Linie ihres heute gültigen Laufes gerade den 
beinahe N—§S-lichen . Rand des Visegrád —Ofner. Gebirges erwáblt und dem 
Abzuge ihres Wassers sich nicht ein Bett irgendwo in der Mitte des Deltas 
a usgetieft hat, findet in tektonischen Ursachen seine Erklárung. Die frühere 
geologiscbe Geschichte der Umgebung von Budapest überprüfend, bemerkt 
man, da Bdie die Ausgestaltung der Terrainoberfl üche ergebenden tektonisehen 


PALAPOHYDROGRAPHIE DER BUDAPESTER DONAU. 223 


Bewegungen von Zeit zu Zeit intensi ver a üfgelebt haben. Die markantesten 
habe ich bereits Írüher angefübrt und als letzte die der Ablagerung des pon- 
tisehen Tegels vorangegangenen sarmatischen Brüéhe erwáhnt. j 

Im den nach ihnen abgesetzten, jüngeren pontisechen Tegeln, im lévan- 
tinisehen und pleistozánen BSchotter 
aber können derartige Verwerfungen 
zufolge des lockeren Bestandes ihrer 
Gesteine bloB ausnabmsweise nach- 
gewiésen werden. Man muBdaher ver- 
suchen auf anderem Wege vón der- 
artigen tektonischen  Veránderungen 
Kenntnis zu erbalten und dieser ist 
allein das eingehende Studium des 
Terrains auf morphologischer Basis. 

:" Die Ofner Thermallinie ist jener 
Brucb, entlang welehem der 0-Flügel, 
also der westliche Rand des Deltage- 


bietes tiefer eingesunken ist. Dieser So ; 
an und für sich einfache Vorgang $6/ s 3 sát 
hatte nun in versechiedener Richtung ész - A A 


2 e 2 et . 

. . . . u ú b rk .. T 
seine Wirkung ge áuBert und eigentliceh  .. ű f 776 éz 9 
§i 2 É § Als eg aj s 
ist es die Erkenntnis dieser letzteren, erk 1 / Rkeetéb? 

gi láss 04 . 
aus denen wir auf das tatsácbliche 
Faktum der altholozánen Senkung 169 


rückzufolgern vermögen. kh ek 
Vor allem hat diese absetzende E Ú Zs tő 
Bewegung alle die Ouerbrüche am Y ( e. deal 


linken Ufer der Donau in Mitleiden- 
sehaft gezogen. 

Das mit Schotter und Flug- 
sanddünen bedeckte und verdeeckte alte 
Donaudelta befolgt nümlick ebenso Fig. 6. Das Netz der hauptsácb- 
seine erigene Tektonik, wie das vonihm  lichsten Bruchlinien im Bereiche des 
nördlieh oder westlicb gelcgene Berg- Budapester Donauabschnittes. 
land, ja es kann direkt beha uptet Stark punktiert-—die Budapester 
werden, daB es sich diesen beiden  Thermallinies; sehwücher punk- 
geradezu organiseh angliedert. Tief- tiert — radiale Brüche" beiderseits der 
gehende NW—$0-liche Brüche zer-  Donau und radiale und  Auerbrüche im 
teilen diese Gebiete in eine Anzabl Nógráder Komitatc. 
von  Bláttern, wübrend SW—-N0- 
Hehe B$prünge diese letzteren zu würfelförmigen Schollen zerlegen. Im 
nördlienh benachbarten Komitate Nógrád ist dieses sechachbrettförmige 
tektonische Netz derart dominierend, da B die dadureh zustande gekommene 
Oberflöcben-Orogra phie nicht nur die zur Donau oder zúr Ipoly eilenden 
Gewüsser gezwungen hat, ibren Zick-Zacklinien zu folgen, wie dies besonders 


29924 F. SCHAFARZIK 


der Nógrádbach und der Lókosbach klar erkennen lassen, sondern es haben 
sich diesen Richtungen auch die Verkehrs wege, Landstra Bon und Eisenbahn- 
schienen — Linie Vácz—Ipolyság — diecsen Verháltnissen anschmiegen müssen. 

Das Gebirge rechts der Donau, nömlick das Szt.-Endreer—Ofner Gebirge 
ist ebenfalls von derartigen NW—S80-licehen Ouerbrüchen in Teile zerlegt, 
die von den sie aufsuchenden Böüchen zu Tülern ausgeweitet wurden. Bin 
solehes ist besonders das Szt. Endre—lIzbéker Tal, das Csobánka —BRilis- 
szent kereszter, das Aguincum — Pilisszántóer Tal, der Ofner Teufelsgraben ete, 

Diesen tektonischen Erscheinungen gegenüber haben wir am Ufer 
links der Donau, auf dem alten Deltagebiete Bchollen von ülteren Gesteinen, 
aus deren gegenseitiger Lage wir auf Brüche folgern könnten, bloBin unge- 
nügender Zabil; glücklieherweise unterstützen uns aber auf der Suche nach 
solcben die an der Oberfláche sichtbaren Bachgerinne, die mit vereinzelten Aus- 
nahmen alle miteinander paralle! verlaufen, und zwar von 50 nach NW. (Fig. 6.) 
Anstatt daB nun diese Nebenge wüsser, wie dies gewöhnlich der Fall zu sein 
pílegt, dem HauptilüB unter einem nach stromabwörts gerichteten s pitzen 
Winkel zuflieBen würden, sehen wir zu unserem nicht geringen Erstaunen, 
da B mit Ausnahme des Fóter Baches alle übrigen unter einem s pitzen Winkel 
nach aujiwaárts orientiert sind. Hs sind dies die Büche Tece, der Gödi árok, 
der obere Teil des Fóter Bacbes zwischen Mogyoród und Fót, der Csömöri 
patak, der Sós patak genannte Bach bei Czinkota und am auffallendsten der 
in die [Linie der Fortsetzung des rechtsseitigen Vörös várer Tales einlenkende 
Rákos patak-Bach. Es ist dies eine derartige Abnormitát, die ich nur durch 
die zu altholozáner Zeit erfolgte linksseitige Absenkung der Donau zu erklüren 
vermag, die die alten 50—NW-licben Risse des Deltagebietes zu ne uerlichem 
Tiefergehen veranlaB: und sich dadurch die Niederschlüge dieser Gegend 
tributár gemacht hat. In dieser Beziehung könnte ich mich nicht der Meinung 
G. öTRÖMPI.s anschlie Ben, derzufolge die Ausgestaltung dieses eigentümlichen 
Wassernetzes auf die Hinwirkung der in dieser Gegend kerrsehenden NW—80 
Winde zurückzufübren würe, im Gegenteil bin ich der Ansicht, da B alle die 
genannten Bücke sich als in tektonisceher Dependenz zu der in dieser Zeit 
tiefer absinkenden Donaulinie befindlieh betrachtet werden müssen. 

Mit diesem altholozánen Niederbruche des linksseitigen Donaugelándes 
ist ferner eng verknüpít das bereits erwáhnte Herabsteigen der Ofner Thermen 
von ibrer pleistozünen Hochterrasse zur heutigen Thermallinie am Talrande. 

Als ein weiterer AusfíluB dieser einseitigen Senkung mag viellejecht 
auch die Hinwirkung auf die Ausgestaltung des Soroksárer Donauarmes 
in Betractt kommen. Nebenbei bemerkt, balte ich die Buda pester Thermal- 
linie für ejnen solchen Bruch, der sich von dem südlichen Vorgrunde des 
Gellérthegy wcniger gegen 8, sondern besonders gegen 80 zu betátigte und 
in seiner weiteren Erstreckung über die Gemeinde Soroksár mit der von LóczY 
und ÜHOLNOKY angenommenen seismischen Bpalte von Kecskemét in Ver- 
bindung trat, Indessen sei nicht unerwáhbnt, da B L. Lóczy die südliche Fort- 
setzung der Budapester Thermallinie als einen durch das Drintal bis zur 


PALAEOHYDROGRAPHIE DER BUDAPESTER DONAU. a 225 


albanesisehen Küste von Durazzo-Valona hinziehenden meridionalen Haupt- 
bruch Mitteleuropas betiachtet. 

S-ine bedeutendste Wirkung üuBerte sich jedochinfolge dieses zu Ende 
der altholozánen Zeit stattgehabten Bruches, der mit einem Schlage zur 
tiefsten Terrainlinie wurde, darin, daB er die Donau selbst an den FuB des 
Ofener Gebirges. kettete. 

AuBer diesen kann man aber im Donautale aucb derartige positive 
Beweise für diese Talsenkung: antreffen, die eventuell als MaBztübe der 
Vertikalbewegung der S2znkung anges prochen werden könnten. Es sind dies 
u. a. anláBich des Baues des III. Haup:sammelkanales auf der üuBeren 
Soroksárerstrabo die Intdeckung eines §-obBzahnes von Elephas  primi- 
genus durch A. FRANZENAU, in einem Niveau, das höcbstens der Höhe der 
S-adt-Terrasse, aber durchaus nicht der jüngeren pleistozűnen  Terrasse 
ents pricht. Ferner fand man auf eben dieser Linie und zwar am östliehen 
Ufer der Cse pelinsel, oberhalb des Sperrdammes anláBich einer tieferen Gra- 
bung Molare von Elephas primigemius, also in einer Lage, die ungefübr mit 
der Meereshöhe der heutigen Donau übereinstimmt. 

Die sehr bemerkenswerte tiefe Lage dieser letzteren Tán scheint 
darauf hinzudeuten, dab sich die Absenkung der Thermallinien ha upts ách- 
lich nach $0 zu fortge pflanzt hat. 


Resumé. 


Am Sehlusse unserer Betrachtungen sei es gestattet, besserer Übersicht 
halber die paláohidrogra phische Ent wicklunggeschichte des Buda pester Dona u- 

abschnittes in folgende Punkte zusammenzufassen : 

1. Die Donau betritt das Gebiet der Haup:stadt Buda pest zum ersten 
male zu Beginn der le vantinischen Zeit und erbaut sich hier ein Schotterdelta. 

2. In der ersten Hülfte der pileistozánen Zeit ist die Tötigkeit der Donau 
-eine höhergehende, akkumulierende, im zweiten Abschnitte jedoch eine 
von kröftiger Erosion begleitete niedergehende. Ihr höchster Wasseérstand 
befand sich áuf Grund der Beobachtungen an "der" Kleinzeller Terrasse etwa 
54 m über dem heutigen 0-Punkt. Seine gröB-re Ausbreitung erréichte das 
Dolta im spáteren Pieistozán, zu welcher Zeit sich sein Scheitel oberhalb 
Verőce befunden haben mochte. : : 

3. Im Altholozán modellierten die Donauwindungen ihre S-adterrassen 
und wurde auch der ZufluB der linksseitigen Wasserláufe im S:nne der 80 — 
NW-lichen Bruchlinien geregelt. 

4. Im jungholozáner Zeit war die Donau béreits ganz auf die tiefste 
Terrain Linie, in die unmittelbare Nühe der Buda pe ester Thermallinie: Beta: 
gelitten. ? 

5. Im allgemeinen besitzt also das einstige Donavudelta bei .Buda pest 
einen fluviatilen Aufbau, dessen Oberfláche jedoch seit dem Einsetzen eines 
trockeneren  Klimas im jüngeren Eleiatoz án zum egészt atze. Hess SE 
Windwirkungen würde. " vEz : fa ; 


Földtani Közlöny. XLVIII köt. 1918. 15 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


tisztviselőt 


az 1916—1918. évi időközben. 
FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


Elnök (Prásident): IGLÓI SZOoNTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos, 
a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. j 

Másodelnök ( Vizeprásident) : Pánry Mógrc dr., m. k. főgeológus, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja, a Szabó-érem túlajdonosa. 

Első titkár (I. Sekretár) : PAPPp KÁROLY dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár, 

j a Szent Isiván Akadémia r. tagja, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. 

Másodtitkár (II. Sekretár) : BALLENEGGER RÓBERT dr., m. kir. agrc-geológus. 
a Szabó-érem tulajdonosa. 

Pénztáros (Kassier): ÁsSCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. 


A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. 


Funktionáre der Fachsektion für Höhlenkunde. 


Elnök (Prásident): BELLA LaJos, nyug. főreáliskolai igazgató. 

Alelnök (Vizeprásident): KoRmos TivapaR dr. m. k. osztálygeológus, egye- . 
temi magántanár, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 
Titkár (Sekretár): KaApió OTTOEÁR dr., egyetemi magántarár; m. kir. osztály- 

geológus. 


A Hidrológiai Szakosztály tisztviselői. 


Funktionüre der Fachsektion für Hydrologie. 


Elnök (Prásident): Kovács SEBESTÉNY ALADÁR kir. József műegyetemi ny. r. 
tanár, a Magyar Hajózási egyesület ügyvezető alelnöke. 

Társelnökök (Vizeprüsidenten): 1. KövEsriGerny Rapó dr. egyetemi ny. Tr. 
tanár, a M. Tud. Akadémii és a Szert Isiván-Akadémia r. tagja ; 
2. SCHAFARZIK FERENC dr. kir. József műegyetemi ny. r. tanár. a M. 
Tud: Akadémia és Szent Isiván Akadémia rendes tagja. 

Titkár (Sekretár): BOGDÁNFFY ÖpöN m. kir. osztály-tanácsos, m. k. Józset- 
műegyetemi ny. rk. tanár. 


bo 
tá 
ai 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 


A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) 


I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : 
(In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 


1. NAGYILosvAI ILosvav LaJos dr., nyug. m. kir. vallás- és közoktatásügyi 
államtitkár, a . Ferenc József-rend nagyker sztjének és a Lipótrend 
középkeresztjének tulajdonosa, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési 
képviselő, a M. Tud. Akadémia másodelnöke és a királyi magyar Ter- 
mészettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örö- 
kítő, és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 

2. PALLINI INKEY BÉLA volt m. k. főgeológ us, nagybirtokos, a Magyar Tudo- 
mányos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 

3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug, 
m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar 
Gazdaszövetség elnöke. : 

4. Bopgoci KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia 
rondes tagja, a Geological Society of London kültagja, a Magyarhoni 
Földtani Társulat-nak 1905—1911-ig volt elnöke. 

5. KRENNER JózsEF SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. 
tanár és nemzeti múzeumi ósztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja, 
az Országos Középiskolai Tarárvizsgáló Bizottság rendes tagja. 

3. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani 
Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja és a Magyar 
Földrajzi Társaság tb. elnöke ; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja, 
a II. osztályú polgári hadiérem tulajdonosa és az Országos Átmenet- 
gazdaságügyi Tanács tagja. i 

Terecpi Roru LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. fő- 
geológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja, a. 
Magyarhoni Földtani Társulat-nak 1902 —1905-ig volt elnöke. 

. SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi 

tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 

9. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, 

nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Ma gyarhoni Földt. Társulat pártoló tagja . 

10. SCHAFARZIK FERENC dr., kir. József-műegyetemi ny. Tr. tanár, m. kir. bánya- 
tanácsos, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. 
Tud. Akadémia és a Szent István Akadémia rendes tagja ; a Magyar- 
honi Földtani Társulat-nak 1911—1916-ig volt elnöke. 


AI 


oD 


II. A szakosztályok elmökei : 
( Prüsidenten der Fachsektionen.) 


"11. Berta LaJos nyug. főreáliskolai igazgató, a Barlangkutató Szakosztály 
elnöke. 
12. Kovács SEBESTÉNY ALADÁR kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, a Hidro- 
lógiai szakosztály elnöke. 
15 


298 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI, 


III. Választott tagok. 
(Gewahlte Mitgheder.) 


1. NaAGYSURI BöckH Hucó dr., m. kir. miniszteri tanácsos, selmecbányai fő- 
iskolai ny. r. tanár, a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja, az Országos m. kir. Bányakutató Hivatal vezetője 
a m. kir. pénzügyminisztériumban. 

2. EmszT KÁLMÁN dr., m. kir. főgeológus és vegyész. 

3. HoRusirzkyY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus, a Magyarhoni Földtani Tár- 
sulat örökítő tagja. 

4. KADI6 OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus, egyetemi magántanár, a Barlane- 
kutató-Szakosztály titkára. 

5. KoRmos TIVADAR dr., egyetemi magántanár, m. kir. osztálygeológus S a 

Barlangkutató Szakosztály alelnöke. 

6. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. kir. főgeológus, m. kir. nép- 

felkelő százados. 

. Maugirz BÉLA dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József-műegyetemi 

magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, tart. tüzérfőhadnagy. 
3. Báró Nopcsa FERENC dr. magángeológus, nagybirtokos, a Magyar Tudo- 
mányos Akadémia lev. tagja, a.m. kir. Föltani Intézet külmunkatársa. 

9. PRIsz GyuLA dr., a pozsonyi Erzsébet tudományegyetemen az általános és 
összehasonlító földrajz ny. r. tanára, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja és az Adria Egyesület titkára. 

10. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl.középiskolai tanár, m. kir. geológus, a Magyarhoni 
Földtani Társulat örökítő tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja. 

11. TRErrz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja. 

12. VApDÁSz ELEMÉR dr., tudományegyetemi I. oszt. adjunktus, a m. kir. Föld- 
tani Intézet külmunkatársa. 


ag 


A ,, Pöldiani Közlöny" hayi folyóirat Magyarország jföldtani- 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismere- 
tek terjesztésére. Megjelenik havonkéni öt ívnyi tartalommai. 
A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai í9 K évi 1ag- 
sági díj fejében hapják. Előjfizetési ára egész évre 10 K. 


A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. 


ODolova 


o 
al Deliblat V 


ny 


0 Jémesszíget 


o 
Svilajnac 


ZAALESOK agodn 
fragyjevac SZÖG 


MI SSST A 


Pliocén és Csillámpalák Szerpentin 
fiatalabb miocén és és 
üledékek kvarcitok gabbró 
Pliocen und ./ Glimmerschiefer Serpentin 
jüngere Miocen- und und 
ablagerungen Ouarcite Gabbro 
b— ———— 
Neogén rechaikum 


8 


15 


Földtani Közlöny Band XCVIII. kötet, 1918. Tatfel I. tábla. 


7g 


o J 
franzfeld Dá 


S Opolova 
OPANCSOVA 


o 
ZEMUN ÖS NI 3) Deliblat JN 
SAN 2 Bavanisté 7/am 


(Zimony, 774 
lmaz 
essziget 


Huma ú i g 


o 
Svilajnac 


agyara Jegediga 


za 


J 


STT 
MGM 


kezes 
SEGGE 
ta0 900 


[III SSSSS / SK 


ETALÉL A ölés 
Pliocén és Oligocén homok, Eocén Krétakorú 


A S Werfeni palák Permokarbon Homokkő, agyagpala Gránitszerü Csillámpalák Szerpentin 
atalabb miocén konglomerát és homokkő mészkövek és bellerophon 65 közétek va üz 
üledékek időse tank 3 Éj E á zbéée ; § 
edékek idősebb miocén és pala és palák triaszmészkövek mészkő grafitos palák Évet títalk SADBEŐ 
Plioce § bak, desdsáre 08 Mt ési IEEdJ2 
Tr. HEnslkkoss Oligocen Sandstein  Eocen Sandstcine Kretacische Werfener Schie- POTOKATh Os HADA ToNsatetés CSAT ÉSONA Giirattasechűstos Berpentin 
igere en- c erei x 3 : ; 
ab] egeéz und Konglomeratc und Kalke und fer und Trias- nische Bellero- und Graphitische Gesteine und und 
Mage! e vie áltere: ( A szei 
agerungen sowie ülterer Miocen Schiefer Schiefer kalke phonkalke Schiefer Auarcite Gabbro 
Neogó: EZRES TÜZETES S Ms ÉSÉEszsz e eF SSE 
bé vElSokén Mezozoikum Paleozoikum Archaikum 


Dr. ifjabb Lóezy Lajos: Északnyugati Szerbia átnézetes geológiai térképe. 
Dr. Ludwig von Lóezy jun.: Geologische Übersichtskarte Nordwestserbiens. 


FÖLDTA 


NI KÖZLÖNY 


XLVIII. KÖTET, 1918. JOLIUS-—SZEPTEMBER. 7-9, FÜZET, 


A) ÉRTEKEZÉSEK. 


ÖSSZEHASONLÍTÓ SZEMLÉLŐDÉSEK AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉG 
ÉS AZ ÉSZAKNYUGATI KÁRPÁTOK GEOSZINKLINÁLISAI FELETT. 


Írta idősb Lóczy LaJos dr.! 


Az utóbbi évtizedekben a m. kir. Földtani Intézet országos geológiai 
felvételei, különösen az 18883—1916. évek között, a tágabb értelemben 
vett Bihar-hegységben, s az ez alá foglalt Erdélyi Érchegységben folytak, 
amelyekben magam is évtizedek óta résztvettem. Nehány év óta az 
Északnyugati Kárpátokban a 40—50 év előtti bécsi felvételek reambulá- 
lását tüztük ki feladatunkul. Az 1911—1916. évek között az országos 
Földtani Intézet fiatal gárdája nagy lelkesültséggel vetette rá magát a 
Kis-Kárpátok újból való felvételére. 

A következő szemlélődések a magyar geológusok megfigyeléseiből 
indulnak ki és ezekre támaszkodnak, főképen a Földtani Intézet Évi 
Jelentései alapján. 

Összehasonlító szemlélődéseim az Erdélyi 
Érchegység és az Északnyugati Kárpátok geo: 
szinklinálissinak földtani szerkezete felett, abból 
indulnak ki, hogy ez a két régio egy-egy geoszinklinális, amelyet kristályos 
masszivumok fognak közre. Az Erdélyi Érchegység geoszinklinálisainak 
határai délen a Kudsiri Alpok és a Pojána-Ruszka masszivum, észak- 
nyugaton és északon a Hegyes-Drócsa, a Bihar és a Gyalui Havasok ; az 
Északnyugati Kárpátok geoszinklinálisát északnyugaton a Cseh-Morva- 
masszivum, délkeleti belső szegélyén a Kis- Kárpátok, az Inovec, a Kis- 
Magura-, a Zsgyár és a Tribecs kristályos maghegységei határolják. 

A geoszinklinálist mindkét régióban széles flisvonulat foglalja el, 
amelyből hosszú gerincek vagy szirtek alakjában mezozoikus lerakódások- 
ból, strambergi mészből, sőt karbon, illetve ópaleozoi és kristályos szige- 
tekből álló képződmények emelkednek ki. Ezek a szinklinális szilárd tal- 
pához vagy szélső maghegységeihez tartoznak. 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 december 5-én tartott sza külésén. 


Földtani Közlöny. XLVITI. köt. 1918. 16 


. 


230 IDŐSB D: TÓCZY LAJOS 


Az Északnyugati Kárpátokban eczek az idősebb vonulatok a belső 
maghegységekhez csatlakoznak és párhuzamosan szubtatrikus. magastat- 
rikus és szirtfacies kifejlődésben öveik délkelet felől északnyugatnak 
sorakoznak. Az itt az egész krétát, egészen az eocénig magába foglaló 
fs a mezozoikus lerakódásokkal együtt meg van zavarva és gyűrődött. 
A szubtatrikus-magastatrikus sorozat gyűrt mezozoikus perm-neokom- 
rétegeit és ezek átmenetét a szirtrégióba hatalmas mész- és dolomit (az 
u. n. ehocs vagy kárpáti-dolomit) takaró borítja. A világos echocsdolo 
mit úgy mélyebb sötét mészféleségeivel, mint paláival élesen elüt a 
szubtatrikus triasztól. A echocsdolomit az Északnyugati Kárpátokban 
áttolt takaró alakjában széles körben van elterjedve. A takarórészek 
amelyekben a werfeni rétegek is képviselve vannak — úgy látszik 1] és 
DK irányban tolódtak át: a maghegységek déli lejtőin is találunk sza- 
badon fekvő triaszmészkő és dolomit táblákat, valamint olyan tuskókat, 
amelyek a chocsdolomittal szintezhetők. Bízvást remélem, hogy a gyökér- 
régió eredetének kérdésére vonatkozólag döntő megfigyelések fognak 
rendelkezésünkre állani, ha majd a magyar geológusok az Alacsony- 
Vátra., Liptói Havasok és a Gömöri Karsztplató felépítésének részletesen 
tanulmánvozását befejezhetik. A ehncstakaró áttolódása a legfelső kréta, 
vagy óharmadkoii időben mehetett végbe. 

A flis az Északnyugati Kárpátokban asszimmetrikus szinklinálisban 
lép fel. A belső maghegységek közelében megvan a szubtatrikus sorozat 
teljes rétegsorozata, amelyhez helyenként magastatrikus perm-triasz-jura- 
neokom foltosmárga és szferosziderites márga (középső kréta) keveredik; 
az egész rétegsor pikkelyes szerkezettel ÉNy felé eilapul. Az együtt gyürt 
krétaflisben czután hosszú mészvonulatok következnek, amelyben azonban 
ngy a szubtatrikus lerakódások u. m. tarka keupermárga gipsszel, 
eresteni rétegek, kösseni rétegek, miként a máriavölgyi mangántar- 
talmú márga a magastatrikus sorozat képviselői. Ezek a rétegfeltöré- 
sek az együtt gyűrt krétaflisből Berencsváraljától Trencsén városáig 
emelkednek ki és, bárha ismételt megszakítással is, egységes vonulatot 
alkotnak. Tovább ÉK felé, egészen Árváig a mezozoikus vonulatok ki- 
sebb-nagvobb izolált kiemelkedésekre bomlanak. Ilyenek  Oroszlánkő- 
Uhmelova. Manin-Podbelt, Árvavára, melyek UHLIG Ban und Bild der 
harpathens; nagy művében oly találóan vannak leírva. E szirtek közelé- 
ben exotikus  mésztuskók alakjában fehér strambergi meszek is elő- 
fordulnak. amelyek a flisben gyökereznek; eredetüket Sziléziából szár- 
maztatom: az előbb. említett mezozoikus vonulatok és szirtek a geoszin- 
klinális belső szegélyéhez tartoznak. Lényegesen elütő kifejlődésű a Ílis- 
zóna az ÉNYy szegélyen. Átlépve a Magyar-Morva magas határhegysé- 
vet, ahol az erdőborította lejtők ritkán engednek bepillantást a 
fiatalabb kréta és eocén kárpáti homokkövek rétegsorába, a Szilézia: 


ÖSSZEHASONLÍTÓ SZEMLÉLŐDÉSEK. 2831 


morvaországi kövületekben gazdag alsó-kréta területére érünk, amely 
egyúttal a strambergi meszek hazája. A beszkidi- és szubbeszkidi kárpát: 
homokkő itt alacsony dombvidéket képez és egymás fölé és a Szilézia- 
morvaországi neogén, — illetve a szudeti produktiv karbon fölé van tolva ; 
utóbbinak a Kárpátok alatti jelenléte már régóta ismeretes. Iz a 
szubbeszkidi kárpáti homokkő izolált gyökérnélküli kristályos (granit 
és eneisz) és karbonkori szirtekkel! közvetlenül a  Cseh-Szudeta maz- 


szivummal határos. A szubtatrikus rétegsornak — a D-felé ellapuló 
kárpáti flisen kívül — itt semmi nyomát sem találjak. Ilyen módon az 


Északnyugati Kárpátok asszimmetrikus geoszinklinálisa déli szárnyában 
laposan DNy felé hajló tengellyel magasabbra van emelve. Az itt vázolt 
felépítéssel ellentétben az Erdélyi Érehegység geoszinklinálisa — Lippátói 
Kolozsvár környékéig terjedő 150 kilométeres hosszanti lefutásában 
átlag véve szimmetrikus jellegű. E szinklinális 50 kilométeres maximális 
szélességében itt ís túlnyomóan flisképződmények uralkodnak. Ezek azon- 
ban nem tartalmaznak a felső krétánál fiatalabb rétegeket :; a hozzátartozó 
tuffit- és radiolarit padokban és palákban, és pedig ezek legalsó részében 
az Érchegység kárpáti homokkövében felsőjúrakori lerakódásokra is kö- 
vetkeztethetünk. A szimmetriát lényegesen kiegészíti a terület tengelye . 
amely Lippától Tordáig széles diabaz-gabbró-augitportirit zónából áll. 
Ezt a kiterjedt bazikus kőzettömböt kvarcporfir-apofizisek és gramitok 
törik át. 

Az üledékek sora az Erdélyi Érehegységben a tengely 
diabaz-augitporfirit  eraptivuma fölött a következő : tutfit, radiolarit, 
tekintélyes vastagságban és kiterjedésben malmmészkő, közvetlenül a tuffit 
fölört Kapriora, Torda és Kőrösbánya környékén. Ezután flisképződmé- 
nyek : mészpáttal átszőtt hieroglifás mészkö lemezek, Olcostephamus Asterita- 
nus, Belemmites és Aptychus tartalmú hidraulikus cementlemezek, márgák, 
száraz zöldesszürke Orbitulina lenticularis-os homokkövek, a magasabb 
szintekben Orbitulina efr. concava-val következnek. Ebben a rétegkomplexus - 
ban malmmészkő- és tuffitbreccia van beékelve ; e rendszerint vékony réte- 
gek, több helyen azonban óriás konglomeratumba vastagodnak. amelyben 
háznagyságú malmmészkőtömbök, diabáz-angit porfirit-kvarzporfir kavicsok 
és tömbök vannak meszes eruptivtuffába ágyazva. Ez a képződmény 
poszthumus vulkáni tuffa-erupciók termékének látszik. Mindezek a lerakó- 
dások a tengely diabázával együtt konkordánsan vannak megzavarva és 
oeyűrve. Diabázba begyűrt malmmészkő tömegek több helyen találhatók 
(Alvácafürdő, Kapriora). Az óriásbreccsa kimállott tömbjei szirteket 
alkotnak, épúgy mint a begyűrt mészrészletek is. A redőzés következté- 
ben azonban a flis felszínre mésztömbök kerültek; ilyenek a redőződés 


1 V. ö. PETRASCHEK W. Verhandil. d. k. k. Geol. R.-A. 1914. p. 149. 
16r 


232 IDŐSB D: LÓCZY LAJOS 


következtében a flisfelszínen uszó nagy mésztömbök, Dr. PáLrry M-. ól 
gyökérnek tartott nagy szirtek a Fehér- Kőrös mentén: a Bulza, Strimba, 
Vulkán, Bredisor; közelükben diabaz-roncsok is előfordulnak; és ezek 
a kréta flisbeli intruzióinak tekinthetők. 

Nincs még tisztázva az Erdélyi Érchegységben a gosaurétegek kér- 
d :e. A flisszinklinálisnak úgy északi, mint déli szegélyén a kristálvcs: 
szegélyhegységet végesvégig megszakítás nélkül tengeri gosauformáció 
kíséri. Északon, Lippától Hesdátig és délen Dobrától Szászsebesig a gosz u- 
rétegek tengeri kövületekben gazdag márgái, homok- és hippuriteses més: kő. 
padjai — a szénnyomokat és édesvízi rétegeket tartalmazó alapkon- 
glomeratummal kezdve — szintesen és transzgresszive nyugosznak a Bihar, 
illetve a Pojána Ruszka masszivum kristályos paláin és a Kudsiri Hava- 
sok tönkfelületein. Feltünő a chaotikusan redőzött kárpáti homokkővel 
ellentétben a gosau nyugodt rétegzése; azonkivü a kárpáti homokkőó: 
a diabázzal és tuffittal együtt csaknem mindenütt a gosau fölé van 
tolva. Konopnál a Marosvölgyben és Aranyos-bányánál (Offenbánya) az 
Aranyosvölgyben a fillitek 15 a gosaura torlódtak reá és a Bedellő oldalaim 
hippuritesmész-foszlányok vannak az alapkőzetről felszakítva. 

A m. kir. Földtani Intézet felvételei során az Erdélyi Érchegység 
kárpáti homokkő-területén az alsó és felső krétát élesen külön válasz- 
tották és a normális gosaurétegeket a kövületmentes gyűrt felső kréta: 
Ílissel vonatkozásba hozták. Izt azonban utólagosan módosítani kell, 
mert az Erdélyi Érchegység gyűrött flisében az alsó- és felsőkrétát lehe- 
tetlen mindenütt teljes határozottsággal szétválasztani, a legkevésbbé: 
pedig ott, a hol mindkettő egymás mellett előfordul. A gosaurétegek 
különválasztása azonban mindenütt könnyen végrehajtható. Azt, hogy 
a normális gosaurétegek milyen módon mennek át a gyűrt egykorú felső- 
kréta kárpáti homokkőbe, az Erdélyi Érchegységben ép oly nehéz n:eg- 
állapítani, mint a Kárpátok fliszónájában vagy az Előalpokban, ahol ez 
a kérdés még szintén megoldandó. 

Kétségtelenül igazolódott a gosaurétegeknek a masszivumok szegélye 
menti elterjedése, továbbá az, hogy az egykorú és idősebb krétaflis, tuttit 
és diabaz reátolódott a gosaura, meg van állapítva a diabaz és a rajta 
nyugvó malm központi zónája és ennek két oldalán flis-geoszinklinális. 
nagyfokú szimmetriája. Mindezek a megfigyelések azonos képződési terü- 
leten való lerakódásra vallanak. A geoszinklinális szimmetrikus volta 
még jobban kifejezésre jut a kísérő kristályos palák szélső képződményei- 
vel. Úgy a Bihar-masszivumban, mint a Pojana-Ruszkában és a Kudsiri 
Havasokban a geoszinklinális szélső részei metamorf palákból, fillitekből,. 


1 PETRASCHEK W. Dic Frage des Waschberges und der karpathischen Klippcn. 
Verhandl. d. k. k. Geol. R.-A, 1914. p. 46— 52. 


.. , , , [d , 
ÖSSZEHASONLÍTÓ SZEMLÉLŐDÉSEK. 233 


szericites kvarcbreccsából és hatalmas kristályos meszekből épültek fel és 
a gosaurétegek alapkonglomerátumában a permkori kvarcit és verrukano 
denudációs maradványait tartalmazzák. 

Ami az eruptivumokat illeti, nagy különbség van az Északnyugati 
Kárpátok és az Erdélyi Érchegység flisszinklinálisai között. Az ÍÉszak- 
nyugati Kárpátokban csak a Sziléziai-Morva vidéken vannak kis terü- 
leten elterjedve pikritek, teschenitek és bazaltos kőzetek ; annál hatalma- 
sabb tömegben lépnek fel az Erdélyi Érehegységben az andezitek, dacitok, 
granodioritok és bazaltok egész vidékeket uralva. Ezek az idősebb és 
fiatal harmadkori eruptivumok adják az érecgazdagságot is. Még elté- 
rőbb az Erdélyi Érehegységben amár említett széles ariális ómezozoikus 
diabazaugitporfirit és tuffit zóna, amely az Északnyugati Kárpátokban 
teljesen hiányzik. Mindazonáltal itt is szólhatunk felszini ómezozoikus 
régibb vulkanizmusról, mert a  krétaflis-konglomerátumokban gyakran 
találunk diabazporfirit és kvarcporfir kavicsokat és tömböket; ismerünk 
ezenkívül említésre méltó diabázintruziokat is permkori(?) vörös pala- 
tömegekben a Nyitra völgyében. Különbség van a két geoszinklinális 
tengerszint feletti magasságában is. Míg ugyanis az Északnyugati Kárpá- 
tokban a tengeri eocén a felépítésben és a gyűrődésben is részt vesz, 
addig az Erdélyi Érchegység az eocén idején összefüggő szárazföld volt, 
amelyre raz Erdélyi Medence eocénje gipszben gazdag vörös homokkép- 
ződményekkel transzgredál. 

Az idősebb neogén idején a Bihar Hegység, a Kudsiri Havasok, a 
Pojána Ruszka és az Érchegység fliszzónája egységes tönkfelületté denu- 
dáltatott. Csak a fiatalabb neogén idején keletkeztek a nagy ÉNy—DK 
irányú törések a Fehér-Körös és a Maros völgye között, amelyeken keresz- 
tül nemcsak a mediterrán tengervizek közlekedhettek, hanem az andezitek, 
dacitok (propilitok) is kitörtek. Ezeknek egy része a tönkfelületen ül; 
Verespatak aranytartalmú dacitja, illetőleg riolitja és a Detunaták bazalt- 
jai is a szárazföldön törtek ki. 

Vulkanologiai szempontból az Északnyugati Kárpátok és az Erdélyi 
Érchegység között kevés az analógia. Tektonikailag azonban mégis ho- 
mológok, hasonló szimetriájúak, amennyiben szerkezetüket szélső masszi- 
vumaikkal együtt az átlós irányban szembenfekvő Alföld-szegélyen radiális 
törések tükörképszerűen uralják. 

Délnyugaton É—D irányú nagy törések vezetik a Vlegyásza, — 
Draganvölgy,  Verespatak—Brád, — Nagyág—Déva,  Petrosz—Rézbánya 
vidéki erupciókat. A hegység Nagyváradnál és Világos—Ópálosnál (Arad 
mellett) hirtelen megszakadással érinti az Alföldet ; ez is egy mély repedés- 
nek felel meg, amely déli folytatásában az É—D irányban tagolt Bánáti 
Hegységet határolja el az Alföldtől. 

Hasonló É—D törési tagolást találunk az Északnyugati Kárpá- 


934 IDŐSB Dr LÓCZY LAJOS 


tokban. A Vág, Nyitra és (raram völgyei neogén törésekre és sülyedésekre 
utalnak. Feltünő a kristályos magmamasszivumok és szubtatrikus-magas- 
tatrikus rétegeik elterjedése a .Kis- Kárpátokban: Inovec, Tribecs. Kis- 
Magura, Zsgyár-, Mincsov és Lubochna masszivumai. Úgy látszik, hogy 
egy eredetileg összefüggő kristályos masszivam neogén sülyedésekkel és 
törésekkel nemcsak egymástól választatott szét izolált tömegekre, hanem 
ezek horizontális-tranzverzális irányú eltolódásokkal eredeti csapásirányuk- 
ból is kulisszaszerüleg kimozdíttattak volna. 

Az Északnyugati és Központi Kárpátokban a radiális ÉNy—DK-i 
és különösen a  meridionális törések az Alföld közelében még inkább 
előtünnek, mint az Alföld keleti részében. 

A Kisuca-völgyből, Zsolna mellett, kiinduló hosszú É—D irányú 
vonala Turóc völgyén át a Garam és Ipoly völgyének tart ; nagy andezit- 
kitörések kísérik. Délen ez a vonal átmegy Nógrád-Hontba és Visegrád - 
Szent- Endre andezitterületén át a Duna-könyökhöz, ahol a budapesti hő- 
forrásvonalban folytatódik. Ebbe a vonalba esik a Duna 15 Eszék— Vu- 
kovárig, majd Szlavóniában a Dráva—öSzáva vízválasztónak vízrajzilag 
még ismeretlen legmélyebb helyén metszi át. 

Tovább délnek ez a törésvonal bevág a Drina-vonalába, ahol tektonika 
jelentősége törési rendszer alakjában a szandzsáki Limig felismerhető. 
Körülbelül ugyanezen a délkörön (a 19—207 között Greenwichtől számít va ) 
megtaláljuk végül az Adria-part É—D irányában Alessio és Valona között. 
Hz a vonal egyben tektonikai határ Dalmácia Dinaridái és Görögország 
határhegyvonulatai között. Vajjon nem jelent-e a Kisuca— Adriai vonal 
egy egységes törési zónát? 

Ezzel a törésvonallal, amely az Alföldön haránt irányban megálla - 
piítottnak tekinthető, párhuzamosan haladnak azok a vonalak, amelyek 
a Mátra- és Bükk-hegységet transzverzálisan tagolják és amelyek a Zólyom- 
Gömöri hegységbe követhetők. A Tokaj— Eperjesi vonulatok is É-D 
irányúak. Az Alföld legmélyebb diagonalisát, a Tisza-vonalat végül, amely 
egyuttal Magyarország £— D irányú központi tengelye és amelyen a mély- 
fúrások még a legfiatalabb geológiai időkben is állandó sülyedést állapítot- 
ták meg, szintén a Kisuca—Buna albán parti hasadékkal párhuzamos 
törésvonalnak kell tekintenünk: ezt a Zagyvavölgy mentén úgy É felé. 
mint D-nek Szerbia felé követhetjük a  Kolubara-lapályig; ahol a két- 
oldali szerbiai hegységrészek között feltünő geológiai választóvonalat 
észlelhetünk. 

Hogy ezek a meridionális törések milyen viszonyban állanak a Keleti- 
Alpok és a Karszt haránttöréseihez, az még csak a jövőben lesz megálla- 
pitható. 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 


Írta Vin GyuLa GÁBOR dr. pannonhalmi főiskolai tanár. 


A mú táblával és 7 —16. ábrákkal. 
I. RÉSZ. 


1. Pannonhalma vidékének földrajzi ismertetése. 


A Kis Magyar Alföld síma egyhangúságát délkeleti részében a Nagybakony 
északnyugat-délkeleti hármas kiágazása , a Szentmártonhegyi dombság ! hullámos 
halomsorai zavarják meg. E dombságtól kezdve délkeleti irányban egyre parto- 
sabb lesz az eddig síma rónaság, míg egészen meg nem szűnik, hogy azután a 
Magyar Középhegység keleti oldalán még nagyobb szabásban megismétlődjék. 

A Szentmártonhegyi dombságot alkotó sajátságos, egymással párhuzamo - 
san haladó hármas halomsornak Pannonhalma közvetlen környékét tevő része 
lesz jelen tanulmányunk tárgya , miért is ennek rövid földrajzi ismertet ése legyen 
az első feladat. 

A Szentmártonhegyi dombság a Magyar Középhegység bakonyi tagjának 
kiágazása. Északnyugat-délkeleti irányával épen merőlegesen helyezkedik el a 
Magyar Középhegység északkelet-délnyugati tengelyének irányára, Magát a 
dombságot a Pánzsa-, Sós- és Bakony-értől átfutott hosszanti völgyelések három. 
többé-kevésbbé egységes halomsorra osztják, úgymint a tulajdonképeni szent- 
mártoni vagy pannonhalmi, a ra vazd-csana ki és a sokorói halomsorra , Északkelet 
felé egyre lankásabbak lesznek e halmok, míg végre beleolvadnak a Kis Alföld 
győrmegyei sza kaszába . 

a) Legmagasabb, legegységesebb, legterjedelmesebb a középső —ra vaz d- 
csanaki — vonulat. Keleten a Pánzsa-ér, nyugaton a Sós-ér völgye, ille- 
tőleg az utóbbinak délkeleti folytatása, a pátka-tényői völgy álasztja el szomszé- 
daitól, délről a Bakony-ér, északról pedig a pápa-győri vasútvonal határolja . 
Gerince nem egységes, hanem egész terjedelmében hosszanti, gya kran terrász- 
szerűen kiszélesedő halomsorok foglalata. Keleti lejtőjét délkeleti végében több- 
nyire erdők borítják, melyeket északnyugat felé haladva egyre jobban 
szántóföldek s szőlők váltanak fel ; nyugati lejtőit pedig, Pátka község határának 
kivételével, úgyszólván tisztára szőlőtelepek borítják. Ez a halomsor, mint emlí- 
tettem, legtekintélyesebb tagja a Szentmártonhegyi dombságnak. Itt vannak 
a legmagasabb pontok; így a nyuli és tényői határok találkozásánál emelkedik 
az egész vidék tetőző pontja, a 318 m magas Szentpálhegy, közel ehhez a 315 mi 
magas Magashegy. Ezektől délkeletre is, északnyugatra 15 egyre alacsonyabb 
lesz a térszín. 

b) A nyugati halomsor a sokorói vonulat. Keleti határát már 


1 CziR Busz G.: Magyarország a XX. század el" jén. Temesvár, 1902. 332. old. 


, 
, 
v 


TULA GABON 


G 


VII 


p" 


236 


(. ábra. A 


Pánzsa völgye s a ravazd—csanaki halomsor a háttérben, az előtérben Györgyszentmárton község a kolostor 


udvaráról nézve. 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 287 


körvonalaztuk; délről és nyugatról a Bakony-ér övezi, északnyugati irányban 
ez is körülbelül a pápa-győri vasútvonalig húzódik, illetve kiscbb-nagyobb meg 
sza kításokkal egészen Koroncóig, hol azután a Kis-Alföldbe olvad. Délkeleti 
részének lejtőit mindkét oldalon erdők borítják, északnyugati szakaszának oldalait 
pedig váltakozva szántóföldek s szőlőtelepek. Jelentékenyebb pontjai: a Haran- 
gozóhegy, Kajár községtől délkeletre, a pálosok elpusztult kolostorának gyér 
emlékeivel, a Kopaszhegy Kispécnél, végül a Mogyoróshegy, Tényőtől nyugatra . 

c) A harmadik — keleti — halomsor végül a szorosan vett győrszent- 
mártoni vagy pannonhalmi dombvidék. Tápszentmiklós "község- 
től délre kezdődik s az előbbiekkel párhuzamosan halad északnyugati irányban. 
fterince nem alkot összefüggő vonalat, hanem önállóan kiemelkedő halmok válta- 
koznak benne harántos völgyekkel. Délnyugati szakaszában e mellett még egy 
hosszanti völgy is nyomul testébe, Tápszentmiklóstól majdnem Pannonhalmáig, 
miért is az egész dombsor egy kétágú villához hascnlítható, melynek nyele is, 
ágai is kövekkel vannak kirakva. 

Legmagasabb része a vonulat közepe táján emelkedő pannonhalmi hármas 
kúp (kb. 280 m a t. sz. felett), melynek közepéről messze kiragyog a szentbenede k- 
rendi főapátság ezeréves templomának aranyozott kupolája, fennen hirdetve, 
hogy amint most e ragyogó napsugarak, úgy terjedt el innét egykoron szerte 
szép hazánkba a kereszténység tanítása és a magyar kultúra kezdete. 

A templommal egybeépült kolostorból, de persze még inkább a templom- 
torony körös erkélyéről gyönyörű a kilátás ! Nyugaton a Szentmártonhegyi domb- 
ság ravazd-csanaki halomvonulata, délen s délkeleten a Nagybakony erdőkoszo- 
rúzta ormai látszanak, északkeleten, a távol kékes ködéből a nyitrai hegyek bon- 
takoznak ki, északon a Kis Magyar Alföld végtelennek látszó termékeny rónái 
gyönyörködtetnek. Valóban Pannonhalmát már földrajzi helyzete is eleve kijelölte 
. arra a nemes : szerepre, mely osztályrésze lett. 

Dolgozatomban főképen a legutóbb vázolt területtel, vagyis Pannonhalma 
közelebbi környékével foglalkozom ; a Szentmártonhegyi dombság többi tagjával 
csak annyiban, amennyiben ezt szűkebb területünk földtani viszonyainak tisztá- 
zása szükségessé tette. Egyébként is a három halomsor s a köztük elnyúló völgyek 
földtani felépítésében olyan nyilvánvaló a hasonlóság, hogy amit az egyikről 
megállapítunk, majdnem aggodalom nélkül alkalmazhatjuk a másikra is. 

kk 


Mielőtt tulajdonképeni tárgyamra térnék, kedves kötelességet teljesítek, 
mikor hálás köszönetet mondok szeretett volt tanáraimnak, GALLIK OSZVÁLD 
szentbenedekrendi jószágkormányzó és PAPP KÁROLY dr. egyetemi tanár ura knak, ! 


1 Jelen munkát a budapesti kir. magy. tudományegyetem bölcsészeti kara a 
KocH ANTAL jubileumi alap pályadíjával tüntette ki, amelyet a királyi m. tud. egyetem 
Rektor Magnificusa az 1916 május 13-án tartott ünne pélyen első ízben adott ki. A munka 
bírálata dr. LŐRENTHEY IMRE s PAPP KÁROLY tanároktól az Acta Reg. Scient. Univer- 
sitatis Hung. Anni 1915—1916. Fasciculus II. (az egyetem újjáalakítása 136-ik évfor- 
.-dulójának ünne pe) 57—63. oldalain jelent meg, s eme bírálatok utasításait ez alkalommal 
:a szerző már figyelembe vehette. Szer kesztő. 


VID GYULA GABOR 


b 


3je 


. 


haj 


abra 


TISZT Ars sában v nene mer 77 PARAT NÉ ÉL gÉ 


Pannonhalma Kiséecs-telep felől nézvc ; 


d (0 


nzsa 


völgye 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 239 


kik munkám közben szíves útbaigazításaikkal, tanácsaikkal mindenkor a leg- 
nagyobb készséggel álltak rendelkezésemre s időt és fáradságot nem sajnálva, 
Pannonhalma környékén tett kirándulásaimra is nem egyszer elkísértek, továbba 
KocH ANTAL dr. nyug. egyetemi tanár és VADÁSZ ELEMÉR dr. egyetemi segéd- 
tanár uraknak, kik a kövületek meghatározásában voltak nagy segítségemre . 


ERESZ; 
Irodalmi áttekintés. 


1. Területünk földtani felvétele PÁvax-VagJsa ELEKtől származik (1872). 
az 1: 144.000-es, E, jelzésű katonai térképen. Leírás e felvételről nincsen. 

Pannonhalma földtani viszonyaival közvetlenül foglalkozó munkát nem 
ismerünk. Még legközelebbről : 

2. HOLLÓSY JUSZTINIÁN: Győr megye és város egyetemes 
leírásában (szerk. FEHÉR IPoLry, Budapest, - 1874.): kAdatok a 
megye földtani viszon yaiho 2 címmel megjelent dolgozata fog- 
lalkozik Pannonhalma környékével, továbbá : 

3. GALLIK OszváLrD: Győr vármegye (a Magyarország vár- 
megyéi és városai központi szerkesztőbizottságának felügyelete alatt 
írták a győrvármegyei helyi munkatársak. Budapest, 1908.) leírásában közze- 
tett: Természeti viszonyo ka c. értekezése. 

Területünk földtani viszonyait távolabbról érintő munkák közül : 

4. Lóczy LAJos: 4A Balaton környékének geológiai 
képződményei és ezeknek vidőkek szerinti tele Dpe- 
ÜT ESTen ABSIB rar [da Elk OSZT A tuz ő eh FÜL Lent LEE UT És 11 ET ks Ltész;, 
1. szakasz) c. munkája többször említést tesz a cNagybakonynak legtávolabb, 
északnyugatnak terjedő kiágazásás-ról, vagyis a Győrnek tartó hármas halom- 
sorról s annak a nézetének ad kifejezést, hogy e halmok kaz alsózalamenti észak- 
déli irányú hasonló magasságú dombhátaknak hasonmásais ; de hozzáteszi, hogy 
nagyon kevés adatunk van a Győrnek tartó bakonyi dombvidék pannoniai pont usi 
rétegeinek szintezéséhez., ! (396. old.) 

5. HORUSITZKY HENRIK: A kisbéri m. kir. áll. ménesbirtok 
agrogeológiai viszonyai-ban (A magy. kir. Földtani Intézet Év- 
könyve, XX. k. 4. füzet) szintén érinti területünket, nevezetesen a pannonhalmi 
dombsor egyik tagját, a bársonyosi Öreghegyet s innét, valamint a bársonyosi 
agyaggödörből (Föld vétel) kövületeket is említ. 

A felsorolt művek mellett, mint a magyarországi pannoniai-pontusi képződ- 
ményekre vonatkozó forrásmunkák szerepeltek : 

6. A Balaton tudtanulmányozásának eredményei; 

7. Földtani Közlöny és a 

8. A M.kir. Földtani Intézet Évkönyve 

Itt mindjárt megemlítem azt is, hogy területünk altalaját tevő pliocén- 
képződmények közelebbi megjelölésére következetesen a Lóczy ajánlotta arany- 
hidat, a pannoniai-pontusi elnevezést használom. az egyiket 


240 D: VID GYULA GÁBOR 


korhatározó, a másikat faciest jelző értelemben. A pannoniait már csak 
kegyeletből is, ezen elnevezésnek nagynevű előharcosa s a hazai pannoniai- 
pontusi képződmények örök érdemű monografusa, az 1917-ik évi nyár folyamán 
oly tragikus halált halt LŐRENTHEY IMRE iránt, azután meg, az igazat meg- 
vallva, egy kis patriotizmusból is, mivel épen Pannon halma képződ. 
ményeiről van szó, a pontusit pedig, mivel a pannoniai elnevezést 
a nemzetközi nomenklaturában még nem látom eléggé meghonosodottnak. 


III. RÉSZ. 


Sztratigrafiai viszonyok. 


a) Allúvium (Holocémn). 


Új alluvi umnak is nevezhetnők területünk alluviális képződményeit, 
mert hiszen csak a jelenlegi erek, patakok terméke ez, ezek medrét s árterületét 
tölti ki. Ó-allu vi umnak jeleztük térképünkön a kissé magasabb szintekbe 
eső, terraszos alluviális képződményeket, amelyek azonban részben az új allu- 
viummal, részben a fiatalabb löszlerakodásokkal annyira összeolvadnak, hogy 
azoktól élesen elkülöníteni nem lehet. 

Mint jelenkori képződményt, mely mintegy áthidalja az alluviumot és 
diluviumot, a tőzeget említhetjük meg. SrauB MóRIc (POKORNY ALAJOS 
nyomán) három ilyen tőzeges területet jelöl meg Pannonhalma környékén, t.i. 
Nagyécs, Ravazd és Kajár községek határát. Térképén kiszáradt lápterületeknek 
jelzi őket 1 Ma már csak a Ravazd környékén levő tőzeges terület nem művelhető, 
a többi nagyobbrészt kiszáradt, s tőzegjük a művelés következtében tőzegfölddé 
változott át. Ugyanez áll a PÁvaY-VaJNa ELEKtől színezett földtani térképen 
a Kis- és Nagyécs között jelzett zsombékos területről is. LÁSzrtó GÁBOR a magyar- 
országi tőzeglápokról írt legújabb művében ? már nem is tesz említést e terü- 
letekről. 

b) Dilúvium (Pleisztocémn. 


A dilúviumot Pannonhalma vidékén leginkább a lösz képviseli, meglehetős 
nagy méretekben: területünk felszíni képződményeinek több mint felét lösz 
alkotja. Különösen az észak—északkeleti lejtőket s völgyeket takarja nagy terü- 
leten. Függőleges méretei nagyon különbözők. Legnagyobb vastagságát a pannon- 
halmi Várhegytől körülbelül öt km-nyire délre fekvő Ravazd község határán 
mértem. A község egy kis katlanban fekszik, s az északi oldal kivételével meredek 
löszfalak szegélyezik, valósággal amfiteatrummá alakítva a kis községet, 
melynek bejárója az északkeleti oldalon van. Különösen az ú.n.(Likas horo g3- 
ban érdekes e löszfalak képe (9. ábra). Mintha csak kínai utcában járnánk, 
olyan hatást tesz ránk a horog, ijesztően meredek falaival s bevésett la kásaival. 


1 SraAuB MógIC: Atőzeg elterjedése Magyarországon. Földtani 
Közlöny 1894. 288. old. 

2 LÁSzLó GÁBOR: A tőzeglápok és előfordulásuk Magyar. 
országon. Bpest, 19165. 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 241 


A ravazdi mély út (Likas horog) legalsó rétegeit pannoniai-pontusi kékes- 
szürke márgás agyag alkotja, mely a község szélétől az út elejéig körülbelül 15 m 
vastagságban van feltárva. Fölötte élesen elhatárolva , mintegy 7 m vastag fínom- 
szemű, laza, csillámos, sárgásbarna pannoniai-pontusi homok következik, hely en- 
kint homokkőpadokkal, melyeknek rétegla pjain jól észrevehetően 87" északnyugati 
dűlés mutatkozik. Legfelül kb. 15 m vastag rétegzetlen lösz van, mely nyugat 
felé egyre vastagabb lesz, míg el nem éri legnagyobb (több mint 20 m-es) vastag- 
ságát. Azután ismét hamarosan fogyni kezd. S0k helyütt olyan meredek, hogy 


9. ábra. Földpiramisszerű löszképződmények a ravazdi Likas horogban. 


hajlandó az ember áthajlóna k tartani. Közben — a szakadékba lerohanó csa padék- 
víz útjain — várromszerűen meg-megszakad s e föld piramisszerű alakulatok még 
ijesztőbbé teszik a horog környezetét. Nem csoda, hogy e meredek, össze- 
vissza szaggatott falak megtermékenyítették a környék lakóinak képzeletét? 
Sok helyütt csak úgy fehérlik a lösz a benne levő meszes konkréciók- 
tól: a löszbábuktól. Puhatestű faunája meglehetősen gazdag, de inkább az 
egyedek, mint afajok számában. A következő faunát gyűjtöttem belőle : 


1 Azt regélik, hogy öregapáik tanúsága szerint egy ilyen meredek fal leomlott s 
az arra haladó juhászt nyájával együtt maga alá temette. Sa község lakói valóban félnek 
is erre járni, 


242 b: VID GYULA GÁBOR 


Valloma pulchella MÜLL. 

Fruticicola (Trichia) hispida L. (nagyon gyakom). 
Campylaea ( Arionta) arbustorum L1.. 

Pupilla muscorum L. (elég gya kori). 

Clausiha (Kuzmicia) pumila ZGuR. 

Succimea (ILuccna) oblonga DRAP. (leggya koribb). 


Valamennyi faj szárazföldi, majd nyirkosabb, majd szárazabb ligetek s rétségek 
kedvelője. Amint KoRMos TIVADAR összeállításából : kiviláglik, a Clausiha pumila 
ZGrx. kivételével, mely — úgy látszik — Magyarországra már kihaltnak tekinthető, 
valamennyi ma is él nálunk, noha egyik-másik (Fruticicola hispida .L., Pumlla 
muscorum L.) már elég ritkán fordul elő. 

A ravazdinál kisebb mennyiségben, de azért még mindig tekintélyes mére- 
tekben lép fel a lösz a kolostortól nyugatra fekvő Kisécs telep északnyugati hatá- 
rán, az Ördögáro k nevű horogban. Faunája valimivel szegényesebb, mint a 
Likas horog löszfalaina k faunája ; löszkonkréciók azonban itt sokkal gya koribbak. 

Ezeknél csekélyebb vastagságban, de annál nagyobb vízszintes elterjedésben 
találjuk a löszt területünk északkeleti sarkában, mely térképünkön túl is messze 
elnyúlik a Kis-Álföldön, kitünő szántóföldeket alkotva. 

A pleisztocén másik tagját a homok képviseli, mely területünk északkeleti 
részein ugyancsak nagy vízszintes méretekkel lép fel. Legtöbb helyen azonban 
nem egyedül fordul elő, hanem lösszel együtt. Tipikus diluviális fini m 
homokot találunk (a PávaY-Vagwa-féle felvételen nincs feltüntetve) Tápszent. 
miklós község északkeleti kijárójánál levő szeszgyár nagy homoksza kadékában . 
Sajátságos diagonális rétegzettséget látunk e homo kon, a szél munkájának kétség 
telen jele gyanánt. Sok helyütt kavicstelepis van e szakadékban ; e telepek mész- 
kavicsai között sok a folyómosta lapos kavics, de közben éles kavicsot is találunk 
Ecgyik-másikon érdekes dendrites kéreg látható. Magában Tápszentmiklós község- 
ben a lösz az uralkodó képződmény, nem pedig pannoniai-pontusi lerakódások, 
miként ezt PÁávaY-VaJwNa térképe tévesen feltünteti. 


0) S EÜmozeeme 


Mint már említettem, pliocénképződmények alkotják Pannonhalma vidéké- 
nek altalaját, s ezeknél idősebb képződmények még nem is ismeretesek területün k- 
ről. A környékbeli pliocén, szorosabban pannoniai-pontusi képződményeket főkép 
két feltárásban vizsgáltam át tüzetesebben. Egyik a kolostortól északra fekvő, 
ú. n. Sajghó-völgyben levő artézi kút, a másik a kolostortól délnyugatra , a 
Pánzsa-ér jobb oldalán elterülő Paskesz-féle tégla vető feltárása. 

Az artézi kút ismertetésére vonatkozólag a következőket tartom 
szükségesnek előrebocsátani. A pannonhalmi főmonostor, hogy magát szükséges 
ivóvízzel ellássa, 1841-ben a kolostortól mintegy 750 m-nyire északra fekvő Sajghó- 


L KoRmos T.: 4A Danántúl keleti részének pleisztocénkorú puhatestű faunájas. 
A Balat. tud. tanulm. eredm. I. k. I. rész, Függelék IV. k. 23--27. old. 


DANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 243 


völgyben (szép gesztenyefáiról Valhs castanearumnak is nevezik) kutat ásatott: 
melynek vizét gépezet segítségével nyomta fel a kolostorba. E kút mélysége 
17 m volt (felszíne 178 m a t. sz. felett). Vize azonban idővel annyira meg- 
fogyatkozott, hogy újra mélyíteni kellett a kutat, ami 1867-ben meg is történt, 
még pedig 18 m-rel ásással s ezután még 36 m-rel fúrással. Azonban az így nyert 
vízsemtudta mindig fedezni a kolostor vízszükségletét. Végre is 1912-ben új 
fúrással segítettek a gyakori vízhiányon. Ekkor a régi kút mellett fúrtak le, 
210 m mélységre. Így tehát 210 m vastag földréteg került itt napvilágra. Biz a 
fúrás indított a környék földtani viszonyainak feldolgozására, s az igazat meg- 
vallva, ez is hagyott cserben legelőször. A félretett fúrás-próbák ugyanis egyál- 
talában nem feleltek meg a hozzájuk fűzött reményeknek. Mindössze annak a 
megálla pítására voltak elégségesek, hogy a fúrás a pannoniai-pontusi rétegek 
fekvőjét még nem érte el. Részletesebb taglalásra, szintezésre a megőrzött réte- 
gek, kövületek majdnem teljes hiánya miatt nem voltak alkalmasak. 

Az új kút fúrás-próbáit egybevetettem az ezen kút régebbi fúrása és ásása 
alkalmával HOLLÓSY JUSZTINIÁN dr.-tól összegyüjtött és megőrzött rétegekkel s 
meglehetős megegyezést találtam az új és régi próbák között, úgyhogy az új és 
régi rétegcsoportot könnyen összeegyeztethettem egymással. 

Hoznzósy, ki akkor a pannonhalmi tanárképzőn a fizika tanára volt, fel is 
dolgozta e régebbi fúrás-próbákat Győr megye monografiája számára. Először 
ezen feldolgozás adatait vetettem egybe az új fúrás szolgáltatta adatokkal s 
semmikép sem tudtam összeegyeztetni őket. Ezután kerestem csak elő magukat 
a régi fúrás-próbákat s ezek alapján meggyőződtem arról, hogy HorzósY csak 
nagy általánosságban tárgyalja ezeket, 33 (igaz, hogy ezek között több egyforma 
is volt) rétegből 5 csoportot foglalva össze. 

Egybevetve a régi és az új fúrás adatait, a kút szelvényét a következő 
táblázatban tüntethetjük fel (244. oldalon). 

A próbákat átvizsgáltam, de bennük kövületeket nem találtam. Mind- 
össze a 16 m-es mélységből felhozott sárgás homokban találtam apró, fekete 
szálkákat, elszenesedett növényi maradványokat. Így tehát a fúrás-próbák kor- 
meghatározása tisztán ezeknek petrográfiai jellege alapján történhetik. Ez pedig 
épen a pannoniai-pontusi emeletbe tartozó képződmények elbírálásánál nagyon 
s0 kszor elégséges is. Egyébként a rétegek petrográfiai jellegén kívül negatív bizo - 
nyítékis szól ama feltevésünk mellett, hogy a fúró a 210 m-es mélységben még nem 
érte el a pannoniai-pontusi rétegek fekvőjét : az t. i., hogy viszont olyan adat 
nyomát sem találtuk a fúrás anyagában, melynek alapján ennek egy. bizonyos 
mélységtől kezdve a pannoniai-pontusi kornál idősebb jellege kitűnnék. 8 épen 
itt e negatív bizonyíték is majdnem olyan súllyal esik a latba, mint a rétegek 
petrografiai jellegéből levont pozitív bizonyíték. 

HotLtzósY szerint a régi kút legnagyobb, 68 m-es mélységéből laza, fehéres 
homokot hozott fel a fúró, amely homok kforaminiferák ásatag kövületeit is tar- 
talmazván, tengeri üledéknek bizonyult bes! Ebből a homokból azonban csak 
mintegy ta pró gyűszűre való mennyiség jutott kezemhez mondja tovább HOLLósY, 


1 HOLLÓSY JUSZTINIÁN : Adatok Győrmegye földtani viszonyaihoz : 27. old. 


244 


b: VID GYULA GÁBOR 
, A Pannonhalmán fúrt kút szelvénye. 
A ASSZON Lt VáÁTT b: T 16. t.8 gek 
djsszábá veáiymetas minéműsége i 3 T 
Et E SS Re ta Z ez ELŐL EB Tal Szá mese elf Til " 
3:H0 kö. Barnás sárga, homokos agyag 
2. 3 HMás30 790. ] Finom, sárga, :csillámos homok 
40 Ú 306 ] 10-96 Szürke, meszes agyag 
asads5 S ADLÉA Kékes, fehér agyag 
Ms 3"00 15-11 ] Kékes, homokos agyag ésa 
0"50 7é15:61 Sárga, finom iszap 
mA j . 16-63 ] Sárgás, iszapos agyag Lé. ; 
JÖSE[D ESB é AT ARBAN ZÁ ÜNOTA HOENO SES jezázússbűlfé e 
9. 1"00 ; 15-58 ! Durva, szürke homok 
10.: 70-83] 18-91 Barnás, durvaszemű, omlós homokkő 
MELSSSRSŰ 23-71 Szürkés, kemény homokkő —————— 
12. 0"95 24"66 Barnás, omlós homokkő, fehér, meszes 


konkréciókk al 


TASEVA ] 2929 Durva, szürke Hot NEM irása nbó 
14. 9:53 ! 927:82 Szürkés homok, homokkő konkréciókkal 
los . 105832 28-14) Szürke, jobban összeálló homokkő 
16. 1 1726 ; 29-40 ! Homok, zsíros agyagtömegekkel — 
17 ..0"63 30"03 - ! - Szürke homok 
18. 148 31"51  .Sárgás, agyagos homok 
19.) 9-25 40-76 ) Kékes agyag 
20. .0:35-:] 41"11 ; Fekete, zsíros, szenes agyag 
JI: HESS 7971 Kékes, homokos agyag (blauer Letten) 
t —— " ]  . (Hollósy kútja 68 m.-nél végződik) — 
FAT": 909 $1"80 [ Agyagos homok ; TES lsd] m 1 viztartó réteg 
23. 2:90 S4"70 ) Szürke, csillámos homokkő — A 
24.) 2-80 ! 87-50 ) Kék agyag 
25. ] 21"70 109-20 j Szürke homok [ 
26. [22-30 (131750 (Kékes, homokos iszap 
9251 8:60 140-10 ) Agyagos homok KÉN 
98. 5":90 18600! Lágy homokkő ; 164—186 m II. vizlarló réteg 
29. ) 24-32 / 210-32 / Kék, iszapos agyag 


P2á TT TOTAL LAZA KO JANG ÉNBI 1 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 245 


mivel a kút ekkor már elég vizet szolgáltatott, s így a fúrást nem folytatták to vább. 
 HozrósyYnak ez az adata már kezdettől fogva kétséges volt előttem. Már. maga 
a egyy űszűre való homok kitétel is alkalmas volt kétségem felébresz- 
tésére ; mert hiszen ilyen parányi mennyiségű ho mo kban nem nagy valószírn ű- 
séggel kereshetünk foraminiferá kat . Másrészt nagyon kevéssé látszott valószínű- 
nek, hogy ily csekély mélységben megütjük itt a pannoniai-pontusi rétegek fek- 
vőjét, Mindamellett nem hagyhattam teljesen figyelmen kívül HorLLósYnak 
ezt az észrevételét — már csak azért sem, mert ő a fúrás-próbákkal sokkal szeren- 
csésebb helyzetben volt, mint én: az a fúrás ugyanis, melynek próbáit ő össze- 
gyüjtötte, száraz fúrás volt, míg a mostani öblítéses, mely utóbbi 
eljárás kövületnyerés szempontjából messze mögötte marad amannak. A ekri- 
"tikuss 698 m-es mélységben tehát különös figyelemmel kísértem a fúrótól felhozott 
anyagot,s ez bizony nem adott igazat HoLLósynak — sőt teljes bizonyossággal 
meggyőzött kétségem alaposságáról: az említett mélységen túl is, le egész 
a 79"70 m-es mélységig, a már 41110 m-es mélységtől kezdve 
felszínre jutott jellegzetes kékes pannoniai-pontusi 
agyag következett; homokrétegnek, különösen pedig 
foraminiferás homokrétegnek nyoma sem volt. S a kékes 
agyagban is hiába kutattam foraminiferák után. Sőt nemcsak ebben, de a lejjebb 
következő összes átfúrt rétegekben sem találtam tengeri üledékek nyomát sem, 
s ami nem kevésbbé fontos, a H orLrósvtól félretett régebbi fúrás próbákban sem. 
Különben H oLzósY tévedésére még majd lesz alkalmunk rámutatni. 

A vidék feltárásai között első helyen a már említett Pas kesz-féle 
téglavetőt (10. áhra) ismertetem. E téglavető a főmonostortól mintegy 
2 km-nyire dél—délnyugatra, a Ravazdra vezető kocsiút és a  veszprém— 
dombovári vasútvonal keresztezése mellett a Pánzsa-ér jobb partján terül el. 
A telep egész hossza kereken 300 m, a feltárt rétegek legnagyobb vastagsága 
18 méter. A téglához szükséges anyag fejtése terrászszerűen történik. Keleti 
oldalán négy terrászban halad lefelé; sokkal alkalmasabbak azonban déli oldalá- 
nak szelvényét közölni, mivel egy fekete, szenes, édesvizi agyagréteg, mely 
kövületei miatt reánk nézve nagyon fontos, a keleti fal előtt mintegy 20 m-rel 
kiékelődik.! A déli, pontosabban dél—délnyugati fal csak három lépcsőből áll. 


A Paskesz-féletéglavetőszelvénye a következős 


1) 0880 m humuszréteg ; 

2) 100 m világos, agyagos homok ; 

3) 220 m sárga, csillámos homok; 

4) 085 m barna, vasas agyag; 

5) 080 m sárga, homokos agyag; i 

6) 070 m kék agyag, Heliz bakomcus HALav. és Unio sp. kövületekkel ; 


1 Az 1912. év végén, mikor az említendő emlős maradványok megszerzése végett 
ott jártam, még valóban a keleti falban húzódott ez a fekete agyagréteg, s ott is találták 
ezeket az érdekes fossziliákat, de azóta már mintegy 30 m-rel meghossza bbították a 
telepet, s ez a réteg eltűnt a keleti falról, 


Földtani Közlöny. XLVIII, köt. 1918. 17 


SZMSZ 


EPP 


ÁBOR 


G 


GYULA 


VII9 
te 
c 


246 


10. ábra. A Paskesz-féle téglavető — pontusi agyag fényképe 


Ac — Aceratheriumot és (Japreolust tartalmazó fekete agyagréteg 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI, 247 


7) 0740 m, kelet felé kiékelődő, zsíros bitumenes, fekete édesvizi agyag, 
Aceratherium imcimsum Kaup. állkapocs-töredékével és Capreolus Lóczyi Pont. 
agancs-töredékekkel! Mivel a téglavető szintezésénél ez a 7. sz. és az ehhez 
hasonló, könnyen felismerhető fekete agyagrétegek voltak legjobb úlmutatóim, 
azért ezeket külön is megjelölöm. BHizt a már említett réteget tehát mindjárt 

7) I. fekete agyagrétegnek jelölöm ; 

8) 160 m sárga, márgás agyag; 

9) 080m II. fekete agyagréteg; 

10) 0-30 m kék agyag, Vivipara cfr. Lóczyi HALav. kövületekkel ; 

11) 040 m III. fekete agyagréteg; 

12) 030 m sárgás agyag; 

13) 050 m homok; 

14) 080 m IV. fekete agyagréteg; 

15) 120 m kék agyag. 

Az Aceratherium incíswum Kavup. lelet egy bal alsó-álkapocs töredék 
(12. ábra), a betörött nagy szemfog nyomával s három zápfoggal.? 

A Capreolus Lócgyi Ponn. lelet több apróbb aganéstöredékből áll. K Aprc 
OTTOKÁR:(A Balaton vidékének fosszilis emlős maradványapn 
c. munkájában a fehérmegyei Polgárdiban (pannoniai-pontusi homokkőben), 
Karádon (Somogy m.), Baltaváron (Vas m.) előforduló hasonló agancstöredé- 
keket Cervus (Amxis) Lóceyi néven írja le." KoRMos TivaADAR azonban Polgárdi- 
ban folytatott kutatásai alkalmával ugyancsak ezen fajnak mintegy 20állka pocs - 
töredékét, számos fogát és egyéb csonttöredékét is megtalálta s különösen a foga- 
zatnak a Capreolus caprea GRAY-éhoz való nagy hasonlatossága miatt nem tartja 
Axisnak, hanem igazi őznek. 

Az Aceratheriumot és Capreolust tartalmazó I. fekete agyagréteg pontos 
helyzetének feltüntetésére alkalmasnak véltem a téglavető hosszanti szelvényét 
a 11. ábrán közölni. 

A téglavető kövületei a HfaLavÁTs-tól felvett középső pannoniai-pontusi 
alemelet felső szintjére, illetőleg a felső pannoniai-pontusi alemeletre, LŐRENTHEY 
felső alemeletének legfelső — Umo Wetzleri DUNK. sp. tömeges előfordulásával 
jellemzett — szintjére utalnak. A 10. sz. kék agyagréteg Vivipara cfr. Lóczyi 
H aLav. kövületei" utalnának a középső pannoniai-pontusi alemelet legfelső — 
Congeria balatonica -- Vivipara Lóczyi:  kövületekkel jellemzett — szintjére, az 
I. fekete agyagréteg fedőjét alkotó 6. sz. kék agyagrétegből gyüjtött Helha 


1 Az Aceratherium és Capreolus meghatározását KOCH ANTAL egy. tanár úrnak, 
illetőleg közvetve KORMOS TIVADAR magántanár úrnak köszönöm. 

? Amint a budapesti egyetem Földtani Intézetében elhelyezett töredékek mutat - 
ják, a megtaláláskor nagyobb volt ez az álkapocstöredék, több fog is volt rajta, de sajnos, 
a munkások csákánnyal széttörték. A felvételen (12. ábra) csak a megmaradt leg- 
nagyobb darab látható. á 

? A Balaton tud. tanulm. eredményei. IV. k., IX. közlemény 21— 23. old. 

: KORMOS TIVADAR: (A polgárdi pliocén csontlelets, Földt. Közl. XLI. k., 62. oldal. 

§ Elég sok példányt sikerült gyüjtenem, de sajnos, nagyobbrészt rossz megtar- 
tásban. 


17r 


, 


GABOR. 


VID GYULA 


D- 


248 


10 
W"sai KEOESZSZ EZ EEZE 
18 CEZ EZSESTCZESLT 
CA 15 CSS S ez SSzs E 


11. ábra. A Paskesz-féle téglavető hosszanti szelvénye, Győrszentmárton határában. 


Magyarázat : 1. húmusz ; 2. világos, agyagos homok; 3. sárga, csillámos homok; 4. barna, vasag agyag; 5. sárga, homokos agyag; 
6. kék kövületes agyag Heliz bakonicus HALAv. és Unio sp kövületekkel ; 7. fekete kövületes agyag (I. fekete agyag- 
réteg) Aceratherium incisivum KavrP állkapocs és Capreolus Lóczyi POHL agancs töredékekkel ; 8. sárga, márgás agyag ; 
9. fekete agyag (II. fekete agyagréteg); 10. kék, kövületes agyag Vivipara cfr. Lóczyi HALnAv. héjaival; 11. fekete 
agyag (III. fekete agyagréteg) ; 12. sárgás agyag ; 13. homok ; 14. fekete agyag (IV. fekete agyagréteg) ; 15. kék agyag. 
2—15. Pontusi—pannoniai emelet. 


Valamennyi felsorolt maradvány a budapesti magyar tudomány-egyetem földtani tanszékének múzeumában van. 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 2949 


bakomcus HaALAv. és Umo sp. példányok pedig az Unio Wetzlerí-s szintre. Az 
Acerathervum incisivum KaAur. fogsorát és a Capreolus Lóceyi Pont. aganestöre- 
dékeit bezáró I. fekete agyagréteg már most vagy még az előbbi szintbe tarto- 
zik, vagy már az Unio 4 etzleri-s szintbe. Analogia mindegyikre van. Így a szé- 
chényi-hegyi homokkő Aceratherium előfordulásai nagyon sok tekintetben meg- 
egyezik az itteni előfordulással: az aceratheriumos svábhegyi homokkő fedőjét 
tevő édesvizi mészkő ugyanis szintén az Umo Wetzleri-s szintbe tartozik, de 
maga a homokkő még a középső pannoniai-pontusi alemelet felső szintjébe. Vi- 
szont a mi I. fekete agyagrétegünknek már az Unio WV etzleri szintjébe sorozható 
volta mellett szólhatna a baltavári ősemlős faunát magába záró rétegnek 
LŐRENTHEY felfogása szerint való szintezése.? 

Egyébként a téglavető ezen rétegének ilyen aprólékos szintezésére való 
törekvés tulajdonképen még nagyon korai, hiszen a közrefogó rétegek említett 
szintezését sem mondhatjuk feltétlenül bizonyosnak, csak nagyon valószínűnek. 
Mert — nem is szólva arról, hogy a 6. sz. kék agyagrétegben talált Unio sp.-eket 

csak feltételesen azonosítottuk az Unio Wetzleri DUNE s p.-el — a szintjelző kövü- 
letek valóban szintjelző voltának LŐRENTHEY hangoztatta fontos kelléke, a etö- 
meges előforduláss épen nem állítható kövületekben szegény rétegeinkről, 

A környék pannonia1-pont usi képződményeit meglehetősen szép feltárásban 
látjuk még a kisécsi szakadékban, a lösz leírásánál már említett Ördögáro k- 
ban. Az Öjdökárók keletnek lejtősödik, s e keleti bejárója előtt elterülő legelő 
(Páskum) la pos térségén, mintegy 100 m-nyire északkeletre a bejárótól, egy.15. m 
mély itatókút van, jó, hideg ivóvízzel; a kihányt térségen kék agyagot látunk. 
A szakadék felé haladva, mintegy 10-m vastagságban látszik a kék agyag, helye- 
sebben — erősen meszes volta rnjakt — agyagmárga, melyből sok helix-héj tör- 

melék mellett néhány 


Helix bakomcus HALAv. és Umo sp. 


kövületet sikerült gyüjtenem, Ez a réteg tehát kövületei ala pján 1s.s petrografiái 
minősége alapján is a téglavető 6. sz. kék agyagrétegével azonosítható. Fölötte 
rozsdabarna, finomszemű homokkő következik, melynek rétegla pjain 5" ÉK-i 
dűlést mérhetünk le, majd 8 m vastagságban laza, csillámos, sárga finom homok 
következik, itt-ott 10—15 em-es padokban, mélyek szintén 59" ÉK-i dűlést mu- 
tatnak. Fölötte lösz van, melyről már a diluviális képződmények ismertet ése- 
kor szóltunk. 

Kútásások alkalmával a már többször említett helixek és uniók majdnem 
mindenütt előkerültek. Így a kolostorból Győrszentmárton községbe vezető ú.n 
Új-út első baloldali házában, a Könrös-f. házban, kútásáskor (a kút felszíne 226 
m a t. sz. felett) 58m mélységből (tehát 168m magasan a tengerszíne felett) kékes- 
szürke agyagmárgából Helix bakonicus HALav. (2 pd., elég jó megtartásban) 


1 Ugyancsak állkapocstöredék. Báró Eörvös JózsEF találta. PETÉNYI S. JÁNOS 
határozta meg. Először K. PETERS említette (1857-ben, Geol. Studien aus Ungarn. I. Die 
Umg. v. Ofen. Jahrb. d. k. k. R. A. Bd. VIII., 308. oldal), majd SzaABó Józser (1879). 

? LŐRENTHEY: tAdatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek fa unájáhozs, 
A Balaton tud. tanulm. eredményei. I. k. 1. rész. Pal. Függ. 181. oldal. 


250 Dr VID. GYULA (GÁBOR 


s. Umo sp. törmelékek kerültek napvilágra. Lejjebb haladva az úton, mintegy 
26 im szintkülönbségben a KNIPPER-féle ház kútját érjük, melynek 18 m mélyen 
fekvő agyagrétege bővelkedik Helix sp. és Unio sp. héjtöredékekben. Még lejjebb 
Láros bádogos, majd KÉRI JÁwsos kútjából újra meg újra előkerültek e kövület- 
törmelékek. Hasonló eredményről számolnak be a kolostor kertjének keleti oldala 


mentén s még távolabb, ugyancsak keleti irányban, a Pázmánd-hegyben (így 


2. ábra, Aceratherium incisivum Kaup. állkapocstörcdéke a győörszentmártoni 


Paskesz-féle téglavető pontusi-pannoniai agyagrétegéből. 


Kövnyű JózsEF pázimándi gazda kútjából 35 m mélységből Heha sp-ek, 40 m-ből 
Unio sp.-ek) s általában mindenfelé a környéken megejtett kútásások is. Legtöbb 

s köztük néhány szép megtartasú kövület került ki a Győrszentmárton 
község községháza mellett levő WAcHTLER-féle ház udvarának kútjából. Ennek 
. 8—20 m mélységbe eső rétegsorából (főképen a 19 m-es mélységből) a követ- 


kező fajokat sikerült gyüjtenem 1 


1 K-al jelölt fajok az Unio sp.-ek héját kitöltő homok mikrofa unáját jelzik. 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 251 


k Dreissensta auricularis Fucns sp. embyrók 
Umo sp. 2 pd. 
Anodonta sp. 4 pd. 


Rossz megtartásuk miatt, sajnos, eddig a pannoniai-pontusi emeletből 
ismert, anodonta fajok egyikével sem tudtam azonosítani. Egyik még aránylae 
elég jó megtartású, de ezideig ezt sem sikerült még meghatározni. 


k [ammocardiuum simplex Fucns sp. 
Heha ( Vachea) sp. cfr. bakomcus HALAV. 
Planmorbis grandis HALAVv. 

kt  Micromelama laevis Fucus sp. 

k Micromelama sp. 

kt Valvata simplex Wucus var. polycincta LŐRENT. 


E kövületek is a középső pannoniai-pontusi alemelet felső szintjeire utal- 
nak, illetve a felső pannoniai-pontusi alemeletre. A. kút felszíne nivellálásaimi 
szerint kb. 160 m a t. sz. felett, a legtöbb kövületet tartalmazó 19 m mélyen levő 
réteg tehát kb. 140 m-re van a tenger színe felett, vagyis körülbelül megegyezik 
a téglavető kövületes rétegeinek magasságával. 

A kolostor déli oldalán több horog is visz le a községbe. E horgok feltárásai 
lehetővé tették a Várhegy szelvényének elkészítését. Térképünkön Pannonhalma 
t. sz. felett való magassága 280 m-nek van felvéve. Ez az adat a székesegyház 
küszöbére vonatkozik, ahonnét még mintegy 5 m-el mélyebbre esik a temploni 
alapja. Innen kiindulva, a. kolostor udvarán keleti irányban erősen lejt a talaj 
s régi építkezések, csatornázások következtében annyira fel van forgatva, hogy 
törmelékanyagtól mentes, eredeti rétegeket itt meglehetős mélyen találhatnánk 
csak. Ezért nem is itt kezdtem a szelvényhez szükséges adatok gyüjtését, hanem 
a kolostortól délkeletre eső  Milléniumi-emlék halmánál, melynek magassága 
275 m a tenger szintje felett (18. ábra). 

A halom tetején homokrétegeket találunk, melyekben a Milléniunu-emlék 
alapjának ásásakor a pannonhalmi tanárképző-intézet egyik fizikus tanárának. 
PALATIN GERGELYnek bizonysága szerint! congeriákat találtak. Sokat kutattam 
itt kövületek után s több helyen a Milléniumi-emlék körül ásattam is ec végből. 
de sajnos, fáradozásomnak nem volt eredménye. 

A homok után agyagrétegek következtek, majd a hospodár nevű szólő- 
telep felső felében újra homok és homokkő, melynek réteglapjain 59 ke- 
leti dűlést mértem le. E homok és homokkőréteg kb. 14 m vastagságban 
huzódik. Alatta mintegy 18 m vastagságban különböző színű agyagrétegek 
következtek, melyek a fekvőjüket alkotó 16 m vastag szürke, csillámos , 
durva homokkőpadokkal együtt 20" keleti dűlést (pontosabban 79) mutat- 
nak; itt tehát nyilván tanyenciális vetődéssel van dolgunk. Ezután ismét külön- 
böző színű agyag-, illetve közben márga-rétegek következnek, mintegy 8 m vas- 
tagságban, majd 12 m vastagon sárga, limonitkonkréciós homok, itt-ott víz- 


: PALATIN éveken át őrizte ezeket, s mikor épen szükség lett volna reájuk, már 
nem tudta előteremteni — elkallódtak. 


252 D: VID GYULA GÁBOR 


szintes helyzetű, laza, sárga homo kkőpadokkal ; beléje a környék szegényei bar- 
langlakásokat vájtak. (14. ábra). Ez alatt ismét szürke, laza homokkőpadokat 
találunk, mintegy 20" északkeleti dűléssel (itt tehát ismét hosszanti vetődést 
kereshetünk), melyeket, tovább haladva a község felé, több mint 20 m vastag 
sárgás, limonitgumós homok vált fel, melybe a főapátság hatalmas méretű pin- 
céje van vájva. Tovább a község felé agyagrétegek következnek. 

Az egész halmot tehát nagyobb mértékben pannoniai-pontusi homok és 
homokkő, kisebb mértékben agyag és márga alkotja. Kövületekben rendkívül 


DN4D 


á Milleniumi emlek AZT 
fannonbalma 275 m. EKE 


Györszentmárton 


209 ÉK-i dűlés 


13. ábra. A pannonhalmi Várhegy pannoniai s pontusi szakadékának szelvénye. 
Magyarázat : 1. homok (congeriákkal?) ; 2. agyag ; 3. homok, homokkőó ; 4. különböző 
agyagrétegek ; 5. durva homokkő ; 6. sárga agyag; 7. kékesszürke márga ; 8. sárga ho- 
mok ; 9. kékesszürke márga ; 10. sárgás homok, homokkökonkréciókkal ; 11. szürke, laza 

homokkőó ; 12. sárgás homok ; 13. agyag. V—V — vetődések, 


szegények e rétegek, a legfelső állítólag congeriás homokrétegen kívül az egész 
halom összes feltárásait átvizsgálva, mindössze egynéhány — meghatározásra 
teljesen alkalmatlan mollusca-héj cserepet találtam. 


A bársonyosi S$Strázsahegy középső pannoniai emelete. 


A közvetlen közeli halmok magaslatain azonban, sajnos, sehol sem talál- 
tam kövületeket. De találtam egy gazdag lelőhelyet a térképünkről már - kieső, 
Pannonhalmától kelet-délkeletre fekvő veszprémmegyei Bársonyos község 
határában, az ú. n, Strázsahegyen. E lelőhelyre a pannonhalmi főiskola termé- 
szetrajzi szertárának kövület-gyüjteménye hívta fel figyelmemet, melyben a 
környék több helyéről is (így az említett Strázsahegyen kívül a Pannonhalmától 
délkeletre eső Péterd, Lázi, Tárkány községek határából) találtain congeriákat. 
Bársonyoson kívül különösen Láziból találtam sok tökéletes példányt, még 
pedig, mint HOoLrLósY is megjegyzi róluk, tnem ritkán olyan állapotban, hogy 
törékenyebb részeik sem voltak elmos va , BASSSEZÁDÁÓS VER; ; miből — mondja tovább 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 


"uggoygyouroyg Isnyuod— reruouued "ueleplo mesnáÁujop As3oyseA mujeguouued ? yos? 


yejsuelseg "exge " 


PI 


251 Dp: VID GYULA GÁBOR 


- szükségképen azt kell következtetni, hogy azok nem rohanó víztömegek által 
sodortattak oda, hanem, hogy azon állatok, melyek e kagylómaradványokat 
szolgáltatták, ugyanott éltek és multak is ki, ahol ásatag kövületeik jelenleg is 
találtatna ka.! 

Az említett lelőhelyek közül egyelőre csak a bársonyosit vizsgáltam át tü- 
zetesebben. A község északkeleti végén, a Keréktelekibe vezető út mentén, közel 
a temetőhöz, a Föld vétel nevű téres gödröt találjuk, melyből a község lakói 
agyagot szoktak kihordani (Szelvénye a 15. ábrán). E mélyedés sok helyütt szinte 
fehérlik a benne levő kövület-töredékektől. Ép példányt azonban nem igen talál- 
tam benne . Timnocardium sp., Umio s p., Unio Bielzüi Fucns, Melamopsis cfr. pymaea 
PaRrscH fajokat gyűjtöttem be innét. Innét a Strázsahegy felé haladva, a régi 
temetőt érjük, melynek kavicsos homok talajában — alkalmas feltárás híján — 
kövületeket nem találtam. Bzután kis szakaszon agyagrétegek következnek, 
majd újra kavicsos homok, mely szőllővel van betelepítve ; erre a szakaszra esik 


DDK nk 
, 
EENy 


Strazsahegy Irigon. jelző 
229 m. 


Reg; temető 


földvetel 


15. ábra. A bársonyosi Strázsahegy szelvénye. 


M agyarázat, 1. kavicsos homok, Congeria ungula capre koptatott csöreivel és éles kavi- 
csokkal, amelyek a szél hatására utalnak; 2. homok ; 3. kavicsos homok congeriákkal ; 
4. agyag; 5. kavicsos homok ; 6. agyag. Áz egész pannoniai-pontusi képződmény. 


a pannonhalmi főapátság szőllőtelepe is, melynex a pincétől északkeletre eső 
egyik forgatásában, nagyon sok Congerta ungula caprae MÜxnsr. héj van, a kavi- 
csokkal együtt a felszínen. Valósággal tömeges előfordulásról beszélhetünk itt . 
Még feljebb tiszta homok következik, majd a 229 m-es mérnöki magassági jelző- 
nél, tehát a Strázsa-hegy tetőzetén, ismét kavicsos homok, ugyancsak Congerta 
ungula caprae Müxsr. koptatott kövületeivel. 

Bársonyos, illetve a Strázsahegy. altalaját tehát egész terjedelmében válta- 
kozó pannoniai1-pontusi agyag és (itt-ott kavicsos) homok képződmények alkot- 
ják, még pedig a mélyebb szintekben — amennyire ezt a Föld vétel agyagrétegei- 
nek faunájából látni lehet — fiatalabb, a magasabb szintekben idősebb (cong. 
ung. capre tömeges fellépésével jellemzett) pannoniai-pontusi képződmények. 
Nyilván vetődéssel van tehát itt is dolgunk, amint ez a Strázsahegyet felépítő, 
többszörösen ismétlődő képződményeknek petrografiai jellegéből is kitűnik. 

A Strázsahegy homokrétegeiben talált kavicsok anyaga szürkésfehér, 


! HOLLÓSY : Adatok Györmegye földtani viszonyaihoz 31. oldal. 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 255 


kékesszürke, helyenként vörhenyes tűzkő — minden valószinűség szerint a ba- 
konyi jura-t űzkő származéka. Többnyire erősen lekoptatottak, helyenként la po- 
sak, közben tipikus éles kavicsok. 

HORUSITZKY HENRIK: (A kisbéri magy. kir. állami ménes- 
birtok agrogeologiai viszonyaiban Bársonyos környékét is 
érinti s több kövületet is említ innét. Így a Strázsahegy északnyugati folytatását 
tevő Öreghegy északkeleti lejtőjéről, a 195 m-es magassági jeggyel megjelölt 
domb alatt levő agyaggödörből a következő, emeglehetős rossz megtartásús kövü- 
leteket gyüjtötte : Helix bakomicus Hatav., Valvata helicoides Srorrcz., Valvata sp. 
Ezeket ő a felső pannoniai-pontusi alemelet második felébe sorozza ., tehát a leg- 
fiatalabb pannoniai1-pontusi képződmények közé s megjegyzi, hogy az ezen koi 
képződményeiből ott, a most felsorolt kövületek bizonysága szerint, csakis a 
teleki-bársonyosi dombvonulat maradt meg foszlányként. HORUSIZTKY figyelmét 
azonban elkerülte a strázsahegyi Congeria ung. capre előfordulás, mert ha ezt 
észrevette volna, aligha tette volna meg a teleki-bársonyosi dombvonulatot a 
legfiatalabb . pannoniai-pontusi képződmények megmaradt foszlányának. Az? 
Öreghegy 195 m magassági jeggyel jelölt dombja alatti agyaggödör képződményei 
igenis lehetnek ennek a kornak maradványai, mégpedig valamely, eredetileg 
jóval magasabban fekvő szint lezökkentését bizonyító maradványai — mara 
az Öreghegy azonban és a Strázshegy semmi esetre sem ennek a legfiatalabb 
kornak a foszlánya. 

Egyébként, ba a strázshegyi Congeria ung. capre előfordulást nem említi 
is HoRusiTzkY, említ a környékről több helyet, ahol ugyanezen fajnak kövü- 
leteit ő is megtalálta. Így többek között: a tarcsi-hegyen levő kavicsos 
homokbányában (150 m a t. sz.f.); a felső vasdinnyei-puszta mellett, 
ugyancsak kavicsos homokban (146 m a t. sz. f); Császár községtől északra. az 
Ebédlátóhalom agyagjában (227 m). 

Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy a teleki-bársonyosi halomvonulat 
a középső pannoniai-pontusi alemelet legalsó, Cong. ung. capre-val jellemzett 
szintjének a tartozéka , nem pedig, mint HORUSITZKY vélte, a legfiatalabb pannoniai - 
pontusi képződmények foszlánya. Ennek a Cong. ung .capree-s szintnek eredeti. 
legnagyobb magasságát nyilván a Strázsahegy (229 m) és az Ebédlátó halom 
(227 m) tetején levő képződmények őrizték meg. A tarcsi hegyi (150 m) és a felső 
vasdinnyei-puszta melletti (146 m) hasonló képződmények, épúgy mint a Strázsa - 
hegy alsó, Cong. ung. acpre-kat magába záró ka vicsog homokja , ennek az eredeti- 
leg 220—230 m magas szintnek vetődés folytán mélyebbre jutott részei . 

Kerékteleki község déli végén, az útmenti agyaggödörből? HORUSITZKY 
a Melanopsis Enizi BRus. és Cardium sp. fajok héjtöredékeit gyüjtötte. Ezek 
némikép kiegészítik a bársonyosi Földvételből tőlem begyüjtött fajok sorozatát 
s ezekkel együtt a középső pannoniai-pontusi alemelet felső szintjeire utalnak. 


! A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XX. köt. 4. füz. 148. s köv. oldalon. 
: Valószínüleg az előbb említett Földvétel-ről van itt szó, mert hiszen Bársonyos 
és Teleki község távolsága egymástól alig másfél km, s a Földvétel majdnem középen 


van a két községet összekötő út mentén. 


256 Pp; VID GYULA GÁBOR 


Amint az eddigiekből kiviláglik, Pannonhalma vidékének meglehetősen 
szegényes kövületei is egytől-egyig beleilleszkednek a balatonmenti pannoniai- 
pontusi képződmények kövületsorozatába, noha az összes szintekre jellemző 
kövületeket területünkön ezideig nem sikerült megtalálni. Ezzel tehát ismét csak 
nagyobbodik annak a — már Lóczytóltis kifejezésre juttatott és sok bizonyíték- 
kal támogatott — felfogásnak valószínűsége, hogy a Bakony északnyugati oldalán 
is ugyanazok a faunaszövetkezetek lakták a pliocénkorú állóvizeket, mint dél- 
keleti lejtőin, a Balaton mentén. Annál feltűnőbb azonban, hogy a pannoniai- 
pontusi képződményeknek olyatén szintezése, mint amelyet HALAVÁTS és Lő- 
RENTHEY a Balaton mentén végzett klasszikus munkájuk betetőzéseképen megkísé- 
reltek, a Bakony északnyugati oldalán szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütkö- 
zik. Nem abban látom a fő nehézséget, hogy a Balaton mentén megismert és egy- 
ségesen szintezett kövületsorozatot itt teljes összevisszaságban találjuk, mert 
ezt a mi területünk sajátos települési viszonyai eléggé érthetővé teszik, hanem 
a Congeria ung. capre-nak az említett magas szintekben való szereplésében. 
Ezen utóbbi ténynek magyarázatánál már valóban nagy a hajlandóság a balaton- 
menti pannoniai-pontusi képződmények szintezésének általános érvényét 
kétségbe vonni. Erre a nehézségre egyébként a települési viszonyok tárgyalása 
alkalmával még lesz alkalmunk visszatérni. 


IV. RÉSZ. 
Települési viszonyok. 


Ha egy uralkodó pontról — mondjuk a pannonhalmi Várhegyről — 
végignézűnk területünkön, hepe-hupás vidék tárul elénk, melynek völgyei s 
halmai között nincs nagy magassági különbség, s egy-két szakadékos, katlan- 
szerű mélyedés kivételével a halmok szinte észrevétlenül, lankás lejtőkkel 
mennek át a völgyekbe. 

Nem is szólva a katlanszerű beszakadásokról, amilyenek pl. az artézi- 
kútnak és a mellette épült villamostelepnek helyet adó nagy behorpadás 
(Vallis castanearum, Sajghó-völgy), vagy a Várhegyről a 
Győrszentmárton községbe vivő ú. n. Szent-István-horog és az 
ezzel párhuzamos "mély út (Szónokok útja) között levő nagy be- 
szakadás, vagy a már ugyancsak többször említett ravazdi katlan, 
amelyek legfeljebb kisebb méretű, helyi tektonikai zavarokról tanúskodnak, — 
nem kerülheti el figyelmünket a Ravazd-Csanaki halomvonulat sajátos fel- 
építése, melyre már területünk földrajzi ismertetésének keretében rámutattam. 
Feltűnnek ugyanis ezen a halomsoron a gerinccel párhuzamos, gyakran terrász- 
szerűen kiszélesedő mellék-halomsorok. Ezeknek látása ébresztette fel bennem 
először azt a gondolatot, hogy e bámulatos egyenességű, széles, párhuzamos 
völgyek és dombsorok nem az erózió szüleményei elsősorban, hanem árkos vető- 
dések folytán keletkeztek. E 


:! Lóczy LAJOS: A Balaton környékének geológiai képződményei, 397. oldal, 


12 
71 
ag 


PANNONTNALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 


Megerősített ebben-a feltevésemben Lóczy felfogása is, ki ismételten ki- 
fejezi, hogy a egyőri délkelet-északnyugati halmok az alsózalamenti észak-déli 
irányú hasonló magasságú dombhátaknak hasonmásaigt tehát, miként azok, 
ezek is árkos vetődés szüleményei.? 

E feltevésemet azután tények is igazolták. A sztratigrafiai részben ismer- 
tetett kisécsi szakadék (Ördögárok) délnyugati partja fölött elvezető. 
kocsiúton felfelé haladva a ravazd—csanaki halomsor derekán, még jobban 
szembetűnik a már messziről is észrevehető terrászos szerkezet, s ami a mi 
szempontunkból még fontosabb : az egyes terrászok újra meg újra ugyanazt a 
rétegsorozatot tárják elénk, melyeket az Ördögárok szelvényével már meg- 
ismertünk. Kövületek híján a terrászok egyes rétegeinek azonosításánál persze 
csakis a megfelelő rétegek petrografiai megegyezése lehetett útmutatóm, de ez 
itt épen olyan nyilvánvaló, hogy :semmi kétségünk nem lehetett ezen észlelé- 
sünk helyessége felől. Itt tehát kétségtelenül vetődéssel van dolgunk, mégpedig, 
amint a lépcsők elhelyezkedése mutatja, a gerinccel párhuzamos törés vonalak 


Nyugat Kelet 
Szent för h fendzsa er tannonhálma 
18m fe 


(d 


VIT ását 


16. ábra. A pannonhalmi völgy harántszelvénye, 


1, aluvium; 2. diluviális lösz; 3. pannoniai-pontusi homok és homokkó ; 4. pannoniai 
pontusi homokos agyag ; 5., 6. pannoniai-pontusi kék ag ; V—V. vetődések, 


mentén — azaz árkos vetődéssel;a halomsor szerkezete az Ördögároktól 
a Ősókahegyig húzott szelvényen jól látható. 

Ugyanez a halomsor mindjárt a vetődés idejéről is tájékoztat 
bennünket. Feltűnik ugyanis e halomsorok lejtőjén a lösznek meglehetősen sza- 
bályos eloszlása a gerinccel párhuzamos vonalak mentén. Ez nyilván arra utal, 
hogy a vetődés a diluvium előtt, vagy a diluvium elején történt, s a diluviális 
lösz az árkos vetődés folytán keletkezett szögletekben, mint többé-kevésbbé szél- 
árnyékos helyeken rakódott le. Ezért is lehetetlen a törésvonalak pontos kinyo- 
mozágsa : a lösz kevés kivétellel eltakarja ezeket. 

E hosszanti törésvonalak a Pánzsa-völgy északkeleti oldalán, a Pannon- 
halmi halomsor mentén is kinyomozhatók; a lösz felhalmozódása itt is eléggé. 
szabályos, a völgy hosszanti irányával párhuzamos elhelyezkedést mutat, Itt 
azonban, az egyes halmok közül, diagonális és harántos törésvonalak is kísérik 
a fő törésvonalakat, amint ez részben ugyancsak a lösznek a törésvonalakat 
kísérő elhelyezkedéséből, sőt már a halomsor tájképi formájából is következ- 
tethetjük s a tüzetesebben átvizsgált pannonhalmi Várhegy rétegla pjainak össze- 


1 Lóozy LAJos A Balaton környékének geol. képződményei, 396. oldal. 
2 Lóczy LAJoSs : id. m. 402—403. oldal. 


258 pr VID GYULA GÁBOR . 


vissza, minden irányban való hajlásából nyilvánvaló is. A pannonhalmi Várhegy 
ismertetett szelvényén (18. ábra), melynek iránya körülbelül merőleges az egész 
halomvonulat irányára, a feltüntetett vetősíkok nagyjában párhuzamosak a fő 
vetődési irányokkal, de már itt sem pontosan, mert hiszen az egyik rétegcso port 
homokkőla pjain pl. 207 keleti dűlést mértünk le, a közvetlen utána következő 
csoport homokkőla pjain pedig 207 északkeleti dűlést. A Várhegy oldalain körös- 
körül ki-kibukkanó homokkőlapok dűlései világosan mutatják, hogy itt a fő 
törésvonalakon kívül tangenciális és radiális törésvonalak is sűrűn szerepelnek. 
Bz az összevissza, minden irányban való töredezettség jellemzi főképen ezt a 
keleti halomsort, s ez jut kifejezésre a pannonhalmi halomsor külső morfologiájá- 
ban is, melyről már a földrajzi ismertetésben is kiemeltem, hogy nincs egységes 
gerince, hanem sok egymástól harántos völgyekkel elválasztott, de azért a fő- 
völgyek irányában sorakozó halmok foglalata . 

Ezen elszigetelt halmok negatív mását találjuk a környék egyes, már mesz- 
sziről is jól észrevehető katlanaiban, melyeket az imént említettem. Legtipiku- 
sabb közöttük a ravazdi katlan. Amfiteatrumszerű formája s a körülövező 
falakon a lösz hatalmas felhalmozódása nem hagy kétséget keltezésének mikéntje 
felől. Sőt épen ez az utóbbi körülmény is világosan arra vall. hogy e katlanok 
keletkezése is akkortájt történt, mikor a vidék mai arculatának vázát megrajzoló 
fő tektonikai folyamatok végbemente k. 

Területünk ilyetén felépítése részben megmagyarázza azokat a jelensé- 
geket is, melyekre a sztratigrafiai rész végén rámutattam. A fiatalabb pannoniai- 
pontusi képződményeknek nagy elterjedtsége területünkön azt mutatja, hogy 
ebben a korban a pannoniai-pontusi beltó erősen transzgredált. Elborította az 
összes, addig esetleg szigetként kiemelkedő magaslatokat s lerakódásaival gyara- 
piította őket. Ezeknek nyomait azonban a halomsorok magaslatain ma már hiába 
keressük. A diluviális sivatagi korszakban, mikor e magaslatok az egész területet 
ezidőtájt ért vetődések következtében bércekként meredtek föl, a hatalmasan 


működő exogén erők letarolták. Tipusos deflációs terület ez — mint a Kis- 
Alföld általában — melyről a pannoniai-pontusi rétegek egy sorozatát lepusztí- 


totta a szél. Hajdani magasságának szintjét itt sehol sem találjuk meg, nem úgy, 
mint például a Balaton mentén, ahol a bazalt takaró sok helyütt kitünő védelmet 
nyujtott a letarolás ellen. 8 ha azok a kalciumkarbonáttól kemény homokkővé 


impregnált homokrétegek, vagy esetleg kavicstakarók, melyek — vagy egyik, 
vagy a másik — e halmok magaslatain mindenütt megtalálhatók, közben meg 


nem akasztják, vagy legalább is erősen meg nem nehezítik a szél mun káját , akkor 
az egykori magasságnak mai, már úgyis meglehetősen megfogyatkozott hír- 
mondói sem maradtak volna meg. 

A szél eme hatalmas munkájának bőséges tanúi is vannak területünkön. 
Legbeszédesebbek azok a pannoniai kavicsok, melyeket a bársonyosi Strásahegy- 
ről említettem. (15. ábrabeli szelvényen). Sok ezek között a lapos, símára ol- 
gozott folyóbeli görgeteg, felületükön gyakran sajátságos, dendrites kiváláso kkal, 
de elég gyakori a minden tekintetben tipikus éles kavics (Dreikanter) ! 15, mely 


1 PAPP KÁROLY: Éles kavicsok Magyarország hajdani pusztáin. Földtani Közlöny 
1899. évi 29-ik kötete 135—147. oldalán. 1 táblával. 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 259 


a sivatagi korszak legszebb bizonyítéka. Ugyancsak szép bizonyítékokat tár 
elénk e kor hatalmas denudáló munkájáról a diluviális képződmények tárgyalása - 
kor említett tápszentmiklósi diluviális homok is ; a község keleti kijárójánál levő 
szeszgyár melletti nagy homokszakadék, sajátságos, a szél munkáját hirdető 
diagonális rétegzettséggel ; sok helyütt kavics is van benne, melynek anyaga 
eltérően a strázsahegyi ka vicsokétól — a bakonyi triász mészkőre utal. E ka vicso- 
kon is erősen látszik a szél, illetve a szélhordta homok munkája, egyik-másik 
közülük már szintén éles kavics, noha olyan szép zsírfényű lapok, mint a strázsa - 
hegyiek egyik-másikán, itt nem találhatók még rajtuk. 

Területünk északkeleti sarkát borító, s tovább is a Kis-Alföldön nagy terü- 
letekre kiterjedő diluviális homok ugyancsak a diluviális sivatagi korszak tanúja . 
De nem is kell olyan messze mennünk, térképünk határain belül is sok nyomát 
találjuk a sivatagi kornak, azokban a helyenkint hatalmas méretű — néha 20 m 
vastagságot meghaladó — löszfelhalmozódásokban, melyek e halomsorok mentén 
mindenütt megtalálhatók. A szél és a víz koptató, egyengető munkája a vetődések 
folytán keletkezett nagy egyenetlenségeket már maga is meglehetősen elsímította , 
de a fő kiegyenlítő munkát a széltől hordott lösz végezte, mely a zökkenések 
folytán keletkezett szögletekben, mint többé-kevésbbé szélárnyékos helyeken 
lerakódott. A ravazd-csanaki halomvonulat egyes terrászain emellett egészen 
a hófuvásokra emlékeztető szélbarázdák láthatók a felszínen levő homokban 
vagy löszben. A halomsoroknak ez a meglehetősen símára kiegyenlített. szél- 
barázdás oldala méltán kelti a szemlélőben első pillanatra azt a gondolatot, hogy 
itt a felszíni formák kialakításában csakis az exogén erők szerepeltek. 

A bársonyosi Sirázsahegy 229 m. magas háta a Congeria ungula caprae 
MüÜNssT tömeges előfordulásával a pannoniai-pontusi emelet szintjét pontosan 
megszabja. (15. ábra). Ebből következtetve a többi halomsor magva is minden- 
hol idősebbnek látszik, mint annak lejtője; azonban erre nézve kétségtelen bi- 
zonyítékaink másutt nincsenek. 

Nagy szolgálatot tennének azok az elkallódott congeriák, melyeket PALA- 
TIN G. talált a pannonhalmi Milléniumi-emlék ala pozásánál, tehát 275 m tenger- 
színefeletti magasságban. Ezek s egyéb kövületek híján azonban — sajnos — 
csak valószínűségi következtetésekre vagyunk utalva . Így abból, hogy a Balaton- 
felvidék kerületén a legmagasabb pannoniai-pontusi vízszín körülbelül 290 m 
t. sz. feletti magasságig ér,t azt következtethetjük, hogy a halmok tetején levő 
homokkő és kavicsrétegek nagyon jó védelmet nyujtottak a letarolás ellen, talán 
épen olyat, amilyet a Balatonfelvidék (Szentgyörgyhegy, Haláphegy, Somlyó) 
bazalttakarója. Mert hiszen Pannonhalma vidékének legmagasabb pannonia1- 
pontusi képződményei sem nagyon haladják meg ezt a 280—290 m-es izohi pszát . 
Ezen esetben persze joggal kereshetnők e magasságokban a legfelső pannonia1- 
pontusi képződményekre jellemző kövületeket. Az sem lehetetlen ugyan, hogy 
itt, a Bakony északnyugati oldalán magasabban állott a pannoniai-pontusi beltó 
vize, mint délkeleten, mert a ravazd-csanaki halomsor 300 m-es tengerszín feletti 
magaslatait is (sőt a 318 m magas Szent Pál-hegy tetejét is) mindenütt pannonia1- 


! Lóczy LAJos dr. id. munkája 398. old. 


260 D: VID GYULA GÁBOR 


pontusi képződmények fedik, de nemis valószínű, már csak a Bakony északnyugati 
és délkeleti oldalán talált kövületek nagy megegyezése miatt sem, mert ez épen 
e két medence vizének összefüggését bizonyítja. Legvalószínűbbnek tartom azt 
a feltevést, hogy a Nagybakony délkeleti s déli oldalán az alaphegység a harmadkor 
végén vagy a diluvium elején tetemesen mélyebbre süllyedt s talán ugyanekkor, 
tehát esetleg épen a nagy árkos vetődések idején az északkeleti oldal alaphegysége 
pozitív szintváltozás színhelye volt. Egyedül ezzel lehetne elfogadhatóan meg- 
magyarázni a sztratigrafiai részben említett, a Congeria umgula caprae-s szint 
nagy magasságából felmerülő nehézséget a HAUÁTÁNS  LÖNSNEME megalkotta 
szintezés általános érvényének épségben hagyásával. $ talán azokat a gyakran 
sehogysem érthető nagy eltéréseket a pannoniai-pontusi képződményeknek eme 
nagy fáradsággal s körültekintéssel megálla pított szintezéséből részben másutt is 
ilyen okokra vihetnők vissza? S ez a magyarázat azt sem teszi szükségessé, hogy 
fent a halmok tetején, a néha 300 m-t is meghaladó magasságokban feltétlenül 
a legfiatalabb pannoniai-pontusi képződményeket keressük, vagyis hogy épen 
ezen magasságokban, melyek a szélnek legjobban ki voltak téve, a sivatagi korszak 
letaroló munkájának semmit se juttassunk, 

A területünket alkotó pannonia1-pont usi képződmények 3 vastagságáról 
szólhatunk még. Lóczy (id. munkája 400. oldalán) a Magyar Alföld túladunai 
szélén elterülő pannoniai-pontusi rétegek vastagságát 250—300 m-re becsüli; 
a Nagybakony északnyugati oldalán, vagyis a Kis-Alföld keleti peremén lerakó- 
dott pannoniai-pontusi képződményeket pedig a Bakonyszentlászlónál végzett 
szénkutató fúrás alapján még kevesebbre. Bakonyszentlászló vasúti állomása 
mellett ugyanis, 3 km-nyire a Bakony aljától, 215 m t. sz. feletti magasságban 
(1898-ban) szénre fúrtak s a fúrólyuk 170 m mélységben (azaz 45 m t. sz. f. magas - 
ságban) elérte a pannoniai-pontusi rétegeknek e helyen fekvőjét tevő dacbsteini 
mészkövet ; a varsányi Kinotahegy 298 m t, sz. feletti magasságából (melyet még 
pannoniai-pontusi rétegek borítanak) levonva a fúrás t. sz. feletti magasságát 
(293—45 — 243), kerekszámban 250 m vastagságot kapunk az itteni pannoniai- 
pontusi rétegek vastagságára. Hasonló számítással a mi területünkön tetemesen 
nagyobb vastagságot kapunk, mert hiszen területünkön a 173 m. t. sz. feletti 
magasságból kiinduló 210 m mély (837 mt. sz. alatti) fúrás fúrólyukja még 
nem érte el a pannonia1-pontusi rétegek fekvőjét. E 37 m-es abszolut mélységet 
hozzáadva a környék legmagasabb, még pannoniai-pontusi rétegekből felépült 
pontjához (Szent Pálhegy, 318 m t. sz. f.), 355 m-t kapunk. $ ez a minimális szá- 
mítás. Ez az érték bizonyára tetemesen növekedett volna, ha a fúrást tovább 
folytatják. Ha pedig az alaphegységnek a pliocén kor végére feltételezett pozitív 
szint változását is bevesszük számításunkba, még nagyobb lesz ezen érték. Mind- 
ezt egybevetve, hajlandó vagyok területünk pannoniai1-pontusi képződményeine k. 
eredeti vastagságát 450—500 m-re becsülni. 

Terüietünk pannoniai-pontusi rétegeinek fekvőjére vonatkozó feltevé- 
seinkben végül ismét csak a bakonyszentlászlói fúrás adataiból indulhatunk ki. 
Ezek szerint az ottani pannoniai-pontusi rétegek közvetlenül a dachsteini mész- 
kőre települnek. Ebből Lóczy (id. munkája 899. oldalán) azt következteti, hogy 
a Nagybakony északi oldalán is, miként Pápa környékén, a pannoniai-pontusi 


KLVIII. kötet. 


Tafel II. tábla. 


3 Üss I 


4 Kílomeéter. 


V—-GEV 


68 
ardg 
v 8 7seagd 
rra a 9 
o kh" a 
898 
E EGROS 
KE BáÉKÓ 

p 

a 

d 
2245 
ő 3 
ga: Fa 
1 o 
398 

5 

a 

És 

k.k 

gods 

090 7 a 

ágán 
cz 

12 

o , 
n2s?8 
o ord. 
HAHA PF 

rg 

aa 8 
0 e TB 
ja] 00.55 
9 Ba 

— eri 

BA 

g 

ntog 
ndAdg?A 
O"0 HA 
der 
a — 
ze" J 
4 02 
RÉS 

p s 
ET E 


Pannoniai emelet 


Pleisztocén 


Víd Gy. Gábor dr.: Pannonhalma vidékének földtani térképe. 


"RUIIRYJUOUURA UOA ÖuNngodÖWI J9p 91IRY AIUIJSIHOIOID : PIA "AD t911geg "rag 


"9d9449) IULIPTOI HIUJHOPIA eujeyuouueg :"xp JOY?D "ÁD PIA 
gojoure 1eruouueg 
uerur 


— 0 ugooszstold 1199010H 
ks I ueTIeg pun Isujuog urnTa UINTANIT UITTATTTTÓ UINTANTTV 
-SZUNJIOMIOA U9Yy919139 uog, pun pueg -nTra e puessurg usZunpirgss eze 7, agerygyosozyorg 
HPIPUOA s9Inp Houroy Áugurpozdoy X91epzog 
TS9POJ9A szedve -ogn ga SOZSBIIOT, -HBeAd 


SZE 


TE 


RRTÍTA 
új (HAJ 1 
kai j d 
TÁST át 
LAUTTNTT RALRA 
7 4 1 UT 
NM 114) jos 
Í f 8 
ne 
v. d) 
Í fast mi 9926 
I jeti s szre 
! 11 NNNNA SZTJ ÍR: 
I eszzászzszá [[ÍjÍs 
7 
ip Hl 
a 


"EGRI "RE TPJEL 


-JAJONH TINTA TX PuesS "ÁUOIZOM FURIPIOA 


allna eme TT 


PANNONHALMA FÖLDTANI VISZONYAI. 261 


rétegek fekvője lankásan lebajló abráziós síkság, mely az eocén és mediterrán 
tengervíz marásából keletkezett. Ha ennek a síkságnak folytatását vesszük a mi 
területünk pannoniai-pontusi rétegeinek fekvőjéül, akkor természetesen a dach- 
steini mészkövet ütné meg először az artézi kútnál továbbfolytatott fúrás. De 
már ebben az esetben sem mondhatnók valami nagyon lankásnak ezt az abráziós 
síkságot, mert hiszen a Ba konyszentlászlótól Pannonhalmáig terjedő, alig 18 km 
hosszú vördlők már majdnem 90m esése volna, ami km-kint legalább is 5 m esés- 
nek felel meg, ez pedig kissé talán nagy lejt és s ahhoz, hogy lankás síkságról beszél- 
hessünk. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy 210 m mélységben a fúró még nem 
is érte el a pannoniai-pontusi rétegek fekvőjét, továbbá, hogy a dachbsteini mész- 
kőnél esetleg fiatalabb képződmények alkotják ezt, akkor az említett síkság 
lejtésére még jóval nagyobb értéket kapunk. V alószínrűbbESkt, hogyitt is, miként 
Lóczy a siófoki és balatonföldvári mélyfúrások adataiból a Balaton somogyi 
oldalán elterülő pannoniai-pontusi képződmények fekvőjéről követ kezteti, lépcső- 
sen mélyedő fekvővel van dolgunk. 


Ezekben foglalhatom össze Pannonhalma környékén végzett földtani kuta- 
tásaim eredményét. Bármennyire szerény is ez, valamivel, ha csak egy parányi 
szemmel is, mégis hozzájárult talán ahhoz a nagy mozaikhoz, melynek köveit 
hazai földünk történetének fáradságot nem ismerő búvárai ezrével hordták már 
össze, hogy majdan — kellően elrendezve azokat — harmónikus, tiszta képet 
kapjunk hazánk földjének geológus idővel mért cközelmultjáról. 

Pannonhalmán, 1917 október 28-án. 


. LEIPSANOSAURUS N. GEN. I 
UJ THYREOPHORA A GOSAUI RÉTEGEKBŐL. 


Írta Dr. Nopcsa FERENC báró 1 


47 A TIT táblával. 


A bécsi természetrajzi muzeum földtani gyüjteményében a kiselej- 
tezett  Reptilia-kövületek átnézése alkalmával egy fogat találtak, amely 
Iguanodon-nak volt meghatározva. E fogat a gyűjteménycédula tanusága 
szerint a Piesting melletti Frankenhof gosadi formációjának szenében talál- 
ták és 1861-ben került az udvari muzeumba. A lelet tehát abból az időből 
származik, amikor a bécsi egyetem gyüjteményében le vő, sajnos, igen gondo- 
zatlan, Reptilia-anyagot találták. A gyűjteménycédula szövege BUNZEL 
kézírása. Valószínűen ez a fog az, amelyet 1859-ben STOLICZKA fedezett fel, 
s amelyet BuwszaL 1871-ben a gosau-képződmények reptiliáiról írt műve 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1918 június 5-iki szakülésén. 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918 ; 18 


262 BÁRÓ NOPCSA FERENC D- 


elején, mint Iguanodon-fogat említ meg. A fog vizsgálata már az első pilla- 
natban arra a meggyőződésre vezet, hogy az Iguanodon gyanánt való meg- 
határozás téves. A fog 1277 mm hosszú, 6-5 mm széles, legvastagabb része 
42 mm átmérővel bír. Felülről lefelé három jól elkülönített részből áll és 
pedig: belülről kifelé laposodó, lándzsaalakú koronából, vízszintesen futó, 
duzzadt övből és hengeres gyökérből. A lándzsaalakú koronán külső és belső, 
háromszögletes, felül hegyes síkot lehet megkülönböztetni. A külső síknak 
azt tekintjük, amelyen a rágófelület látható. A zománcállomány mindenütt 
vékony s emiatt a fog felülete nem valami fényes. A korona széle éles és 
összenyomott ; mindkét oldalán kiemelkedések s ezek közt lefelé irányuló 
barázdák láthatók. A barázdák a fognak úgy a külső, mint belső felü- 
letére kiterjednek. A korona kiemelkedései aszimetrikusok, mivel hegyük 
a fogtengely felőli részen van, másik oldaluk ellenben gyengén lekerekített . 
Isen erős nagyítás mellett a kiemelkedések tompának, keresztmetszetük 
kereknek látszik. Sajnos, egyes kiemelkedésnek hiányzik a hegye, mind- 
amellett megállapítható, hogy a fog peremén 6—7 ilyen kiemelkedés volt. 
A korona két fogazott széle körülbelül 709-ú szögben találkozik. A belső 
felületnek az a része, mely e két szél közé esik, alulról fölfelé és kissé hátra - 
felé hajlik, tehát aszimetrikus és haránt irányban kissé domborodott. EH dom- 
borodás közepén azonban csaknem a koronáig érő, háromszögletes lapos 
tér van. A szélek felé a domborodottság hirtelen csökken. Mivel a fog külső 
oldala mnjdnem lapos, a két fogszél csorba élt alkot. 

A fog külső oldala még a belsőnél is laposabb. Csaknem teljesen két 
hosszanti sík határolja, amelyen a fog zománca helyenkint eltűnik. E két 
sík alulról lekerekített, erősen a cingulum dentin állományába mélyed és 
az alsó szegélyükön a zománc teljesen hiányzik. Mikroszkóp alatt felismer- 
hető, hogy a cingulum zománca e síkok felé levésettnek látszik és kereszt- 
metszete mutatkozik. E bemélyített síkok alsó, lekerekített szegélye közt 
a cingulum hegyes, zománcos nyulványa emelkedik ki. A bemélyesztett 
síkok egymással határos élei gyengén legömbölyítettek és arra utalnak, 
hogy esíkok rágófelületek. Ez viszont az alsó- és felső állkapcson a fogak válta- 
kozó elhelyeződését bizonyítja. A belső oldal cinguluma kissé boltozatos, a 
közepe felékevésbbé domború, mint a szélein és így kilemelkedést alkot, amelyen 
két tompa, de mindig jól felismerhető oldalkúp van. E kúpokból indul ki 
az a két él, mely a kerek, kevésbbé jó megtartású foggyökéren húzódik végig. 
A gyökér keresztmetszete vese-, illetve babalakhoz hasonlít és megfelel a fog 
belső részén levő lapos síknak. A thecodonta megerősítési mód bizonyítja, 
hogy a szóbanforgó fog Dinosaurusból származik; a széleken levő csekély- 
számú barázda az Orthopodákhoz utal, az erős középél és az egyoldalú 
zománc megoszlás hiánya viszont az Ornithopodáktól választja el. E bélye- 
gek mind a Thyreophorákhoz vezetnek. 

Mint a III. táblából is kitűnik, a Thyreophorák fogai közt is többféle 
tipus van. MARSH és LAMBE munkái következtében e fogak nomenkla- 
turájában nagy zürzavar uralkodik. B. BRowx szerzett igen jelentős érdemet 
azzal, hogy e zavar tisztázását megkísérelte, az összes fogtipusok re viziójára 
azonban még mindig szükség van. 


LEIPSANOSAURUS N. GEN. 263 


A legrégibb Thyreophora fogtipus a Scelidosaurusé. A hosszúra nyult 
korona felső felén csúcsok vannak, melyek közül a két alsó van a legerő- 
sebben kifejlődve. Ehhez a tipushoz tartozik az Echinodon Becklesi foga az 
angolországi Wealdenből. A Palaecscincus costatus LEIDY fogtipusa egészen 
eltér az előbbitől. E fogalak koronája haránt irányban erősen összenyomott, 
tövén jól fejlett cingulum ismerhető fel, a széleken levő kiemelkedések egész 
a cingulumig érnek le és a korona körvonala jelentékenyen alacsonyabb, 
mint az előbbi tipusé. A Palaecoscincus costatus-on kívül nyilván e tipushoz 
tartozik a Priconodon is, továbbá — amint már HATCHERis bebizonyította —, 
az a fog is, amelyet LAMBE hibásan az Ewoplocephalus- Stereocephalus LAMBE 
nemhez sorolt. A S-egosaurus-ok fogtipusán a korona még alacsonyabb, 
mint a Palaeoscincus-tipuson. A Stegosa urus-tipus fogmagassága jóval kisebb, 
mint a szélessége; a korona körvonala laposabb, mint az előbbi tipusé, s a 
tranzverzális összenyomódás helyén a cingulum hasonló irányban való meg- 
duzzadása észlelhető. A korona csekély magassága miatt kis sipka alakjában 
fedi a nagy gyökeret. MARSH-sal együtt a Siegosaurus tipushoz sorolom a 
Palaeoscincus  latus-t. Mint a koponyamaradványok bizonyítják, az eddig 
említett fogak mind a Stegosauridák családjába tartoznak s az Acanthopho- 
lididae- és Ceratopsidae-fogaktól jelentékenyen nem különböznek. Az Acan- 
thophohae és Ceratopsiae fogain három tipus ismerhető fel : az egyiknek függő- 
leges középéle van, a másik hosszúra nyult és kissé lapított, a harmadik pedig 
rövid és erősen összenyomott . Az éllel bíró fogtipus csaka Ceratopsiáknál fordul 
elős a többitől jól megkülönböztethető. A hosszúra nyult fogtipus legjellem- 
zőbb képviselője eddigelé csak az Ankylosaurus ko ponyájáról ismeretes ; a har- 
madik rövidebb és erősen lapított tipus képviselője gyanánt pedig már régóta az 
Acamthopholis-t tekintik. Az Acamthopholis-tipus sok tekintetben a Dira- 
codon-Palaeoscincus-ti pusra emlékeztet s e három tipus körül csoportosít- 
hatjuk a többi, eddig még nem említett Thyreophora-fogakat 18. A Cera- 
topsiák eltérő fogtipusával feleslegesnek látszik bővebben foglalkozni s figyel- 
münket inkább a középél nélküli fogakra, fordíthatjuk. . 

A DLAMBE-féle Palaeoscincus rugosus fogát körvonala és lapos volta 
miatt az Acanthopholis-tipus közelébe helyezhetjük. A Stegopelta vázmarad- 
ványai az angliai Polacanthus-ra emlékeztetnek, a foga pedig a SEELEY-től 
leírt s a Sirutliosaurus-hoz sorolt maradványokhoz hasonlít. A Palaeoscincus 
rugosus fogával együtt LAMBE $Stegoceras néven leírt koponyatetőt is talált. 
A Strutmosaurus-szerű koponyaalapnak a Stegoceras-szerű koponyatetővel és 
a Polacamthus-szerű vázzal való összefüggését az erdélyi leletek bebizonyí- 
tották, miért is a LAMBE-féle Palaeoscincus rugosus a Stegoceras-szal egye- 
sítendő. Ennélfogya az Acantho pholididák fogmaradványai az Acanihopholis, 
Strutliosaurus, Stegoceras és Stegopelta nemekre oszlanak. — , 

Az Ankylosaurus-fogak szintén inkább az Acanthopholididák, mint 
a Ceratopsiák típusához hasonlítanak. Mint a koponyatető bizonyítja, az 
Anklyosaurus az Euoplocephalus közeli rokona. A Sarcolesies foga viszont 
az Ankylosaurus-éhoz áll közelebb. Amint azt 1917-ben a  Dinosaurus-ok 
rendszertanában kifejtettem, a Sarcolestes-t páncélozott alsó állkapcsa miatt 


184 


264 BÁRÓ NOPCSA FERENC D: 


a — Scelidosauriákhoz lehetne sorolni, de ugyanakkor azt is megemlí- 
tettem, hogy a processus coronoideus hiánya ellent mond. Az  Anky- 
losaurus alsó állkapcsának azóta megjelent rajza lehetővé tette a 
Sarcolestes rendszertani helyének megállapítását. A  Sarcolestes, mint azt 
alsó állkapcsa igazolja, nem a Scelidosauriákhoz, hanem az Ankylosaurus- 
hoz áll közelebb. Ilyen módon az Ankylosauriák számára i8 jól meghatároz- 
ható fogtipus adódik. Ehez a tipushoz sorolható az itt leírt s a gosauból 
származó fog is. Mivel SEELEY a gosauból a Struthiosaurus-on kívül egy 
második — Hoplosaurus ischyurus-nak nevezett —  Thyreophorát is említ, 
az a gondolat merülhet föl, hogy az új fog a Hoplosaurus-éval azonosítható, 
azonban e föltevés. már rövid megfontolás után elveszíti lehetőségét. Bl- 
tekintve attól, hogy a Hoplosaurus nevet GERVAIS egy Sauropoda számára 
már előbb lefoglalta, SBELEY Hoplosaurus-a csaknem felismerhetetlen töre- 
dékeken alapszik s ha e maradványok kétségkívül nagyobb állatból szár- 
maznak is, a Hoplosaurus rendszertani hovatartozandóságának megálla pí- 
tására egyáltalán nem alkalmasa k. Ezzel szemben az új fog tipikusnak mond- 
ható. Két név későbbi egyesítése mindig kevesebb bajjal járt, mint a szét- 
választás. Ezt a tételt e dolgozat keretében a Palaeoscincus esetében is beiga- 
zoltuk. Mindeme körülményeknél fogva az új fognak a .Hoplosa urusszal 
való egyesítését szükségtelennek tartjuk. A gosauból származó fogat hiányos 
megtartása miatt Leipsamnosaurus noricus-nak nevezem el.t Mivel e fog az 
Ankylosa uridákhoz tartozik, szükséges, hogy ezen, 1917 óta behatóbban 
ismert állatok rendszertanát a koponyaszerkezetre való tekintettel köze- 
lebbről ismertessük. c 

Az Ankylosaurus teljes koponyájának a rajza MATTHEw3 kDinosaurs9 
című könyvében már 1915-ben megjelent, de a háború miatt csak 1918-ban 
jutott kezeim közé. E képen a következők ismerhetők fel: az Ankylosaurus 
koponyáján duzzadt és szabálytalan lemezektől fedett fronto-nasalis tájék 
különböztethető meg, amely előre és oldalt az állkapcsi tájék felé merede ken 
megy át, hátrafelé pedig a hasonlóképen lejtősödő parietalis tájékban foly- 
tatódik. 

A felső halántéknyílás az Ankylosaurus koponyáján teljesen fedett. 
A parietalis tájék mellett oldalról két kifelé és ferdén fölfelé, továbbá hátra 
irányuló háromszögletes tüske van. E tüskék széles tövükkel a parietalis 
tájékkal vannak összeköttetésben. A járomívvel szintén egy háromszögű, 
hátra- és aláfelé irányuló tüske függ össze. Ez a felső tüskével egyesül és 
emiatt az oldalsó halántéknyílás is fedve van. A Struthiosaurus némileg 
különbözik az Ankylosaurus-tól. Az Ankylosaurus és Strutlhiosaurus :kopo- 
nyáján a frontonasalis tájék és a falcsont mélyedései körülbelül egyenlők, 
a felső halántéknyílás mindkét alakon fedett, ha azonban az Ankylosaurus 
tüskékkel ellátott koponyatájékát megfigyeljük, a különbség nyomban 
észrevehető. 

A felső oldaltüskék helyén a Struthiosaurus koponyáján egyenletes 
öblösödés látszik. A járomív mögött hasítékszerű halántéknyílás  észlel- 


1 70 Act Vavov - töredék. 


LEIPSANUSAURUS N. GEN. 265 


hető, a járomtüskék helyén széles és érdesfelületű járom ív van. Az érdes 
felület arra utal, hogy itt egy tüske volt, mely a járomívvel csak szöveti 
össze köttetésben állt. 

A gyengén fejlett fejpáncéi a Strutlhiosaurus koponyájának egyszerűbb 
külsőt kölcsönöz. A Struthiosaurus-hoz hasonló Acamthopholis és az Ankylo- 
saurus fog- és vázszerkezete föbb vonásokban megegyezik, így pl. a lapocka - 
csont és a csigolyáké. E megállapítás következtében az Ankylosaurus a 
Ceratopsiáktól elkülönülődik. A halántéknyílásnak a Struthiosaurus-on és 
saz Ankylosaurus-on észlelhető fokozatos betetőzésének a ma élő gyíkokon 
is megvan az analógiája. A legtöbb Lacerta koponyáján csak a felső halánték- 
nyílást takarja csont páncél, a Lacerta ocellatan is, néhány más fajon azonban 
másodlagosan az oldalsó halántéknyílást is páncéldarabok zárják el. 

Az Acamthopolidák alakbeli változatossága mind jobban fokozottabb 
a madárszerű koponyaalappal és fedetlen, oldalsó halántéknyílással bíró 
alakok mellé tüskékkel ellátott és másodlagosan egészen fedett koponyák 
s0 rakoznak. Hoplitosaurus, Polacamthus, Acamthopholis, Stegoceras, Struthio- 
saurus és valószínűen a Stegopelta alkotják az Acanthopholididae alcsaládot; 
Euoplocephalus. Ankylosaurus, Sarcolestes és Leipsanosaurus pedig egy másik 
alcsaládot Ankylosaurididae képeznek. Ezen alcsaládhoz csatlakozik a har- 
madik, a Hylaecosaurididae alcsalád. Hogy e csoportok egyike vagy másika 
a Nodosaurtákkal mennyiben azonos, annak eldöntése az amerikai palgon- 
tologusok feladata lesz. A Palaeoscincus-nem, amelyet 1917-ben még az 
Acanthopholididae-hez soroltam, mint említettük, valószinűen a Stegosauri- 
dákhoz tartozik. A fenti megállapítások a Thyreophorák rendszerének rész- 
leges módosítását teszik szükségessé. 

A Palgoscincide új alcsalád a  Scelidosaurididae és Stegosaurididae 
alcsaládok közé iktatódik; az Acamthopholiák az Ankylosaurididae (? — 
Nodosauridae) alcsaláddal szaporodnak, a  Ceratopsiák-nál csak a  Steno- 
plyxidae és Ceratopsidae alcsaládok maradnak meg. . 

Azt a feltevést, hogy az Ankylosaurus a Ceratopsiák kiindulási pont- 
jához közel állana, el kell ejtenünk; a mindkét csoporton előforduló nya k- 
páncél csak konvergens képződmény. 


B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


A grandidierit előfordulása Helpán, Gömör megyében. 


Írta: Hrawarscn KÁRorYy dr. bécsi geológus. 


A helpai kovand-előfordulás megszemlélése alkalmával, az Alacsony- 
Tátra keleti nyulványainak "déli lejtőiről néhány kőzetmintát gyüjtöttem, 
amelyek makroszkópos vizsgálata néhány érdekes ásvány felismerését tette 
lehetővé. 

A kovandok ott egy jól kivehető rétegzéssel bíró, finom szemcsés szürke 
kőzetben impregnáció gyanánt lépnek fel, amely helyenként a többi ásványt 
teljesen háttérbe szorítja. A kovandok túlnyomóan mágneskovandból, cse- 
kélyebb mennyiségben kénkovandból állanak. Két előfordulás ismeretes, 
amely KoBuRG herceg kolesovi vadászterületén, a vadőrháztól DK-re fekvő 
egyik szakadék nyugati s keleti meredélyein mintegy 1300 m magasságban 
a tenger színe felett található meg. A nyugati előfordulási helyen, — amely- 
nek feküje nagyon oxidált és régebben, mint a régi hányók maradékai 19a- 
zolják, barna vasérecre való kutatásra alkalmat nyujtott — most már csak 
egy feltárás látható; a keleti előfordulási helyen is már csak egy tárnanyílás 
lelhető. Mindkét előfordulás csapása erős zavarokra enged következtetni: 
míg ugyanis a nyugati előfordulás csapása 1R irányában és dőlése K felé 
409-ban állapíttatott meg, addig a keleti előfordulása 6h irányú csapást 
és déli dőlést mutat, egy ennél valami vel lejebb fekvő padon pedig 22h irányú 
csapás, É irányú dőlés 609 alatt volt észlelhető. E paddal egyközes a kőzet 
rétegzettsége 15, amely előbbi ma krosszkóposan megvizsgálva, szarukőre em- 
lékeztetett. Kézi nagyítóval kékes színű szemcsék láthatók benne, miért is 
a szerző ama gyanujának adott kifejezést, hogy egy kordierit- 
szarukővel van dolgunk. 

Ettől valamivel feljebb csillámpala található nagy kvarc gumókkal, 
amelyek szintén kékesszürke színt engedtek felismerni. A mikroszkópiai vizs- 
gálatok a kordierit biztos felismerését nem igazolták, amennybien rajta a 
pleochroismusnak nyoma se látszott. Egyéb tulajdonságaiban pedig az 
ortho klasztól — ha ezen hasadási irányok nincsenek — alig különböztethető 
meg. Még a csillámmá való elváltozása is csaknem teljesen hasonló; ily, 


L Az 1918 június 5-iki szakülésen bemutatta dr. LIFFA AURÉL választmányi tag. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. § 267 


jobbára muszko vittá elváltozott részletek pedig többször fordultak elő, helyen- 
ként egy ikerro vát kosságnak a nyomaival, ami kordieritre utalhatott volna. 

E kőzet túlnyomóan uralkodó ásványa kvarcból áll, amely sajátságos, 
a perthitorsókra emlékeztető csíkoltságot már a közönséges fényben is mutat, 
helyenként szét van zúzva, vagy pedig undulációs kioltást enged felismerni. 
Kvarcon kívül nagy mennyiségben volt meg a fentebb említett, sokszorosan 
muskovittá elváltozott ásvány is, amely némelykor éles hasadási irányaival 
orthoklasnak tetszett. Kívüle — ritkábban bár — egy a bázisos oligoklastól 
andesinig terjedő sorba tartozó plagioklas is van jelen, amelynek kioltása 
az M és P-re merőleges metszetekben, körülbelül 20—309". 

Lényeges alkatrészei e kőzetnek továbbá: biotit, muskovit és egy a 
csiszolatban színtelennek látszó, imeglehetős nagy mennyiségben jelenlevő 
gránát. Ke vésbbé lényeges alkatrésze k : tremolith, amely helyenként nagyobb 
számban van jelen, helyenként viszont csaknem teljesen hiányzik és a fennebb 
említett kovandok. A mágneskovand sehol se mutat határozott kristály- 
formákat. Járulékos alkatrészek még: titanit, feltünően erős pleochrois- 
mussal: a — színtelen, y — barnás ibolya. Egy metszetben, hol e két szín 
különösen jól volt megfigyelhető, meglehetősen éles hasadási irányok voltak 
láthatók, amelyekre merőlegesen rezgő sugarak barnás ibolyaszínűek, 
a velök egyközösen rezgők színtelenek voltak. A hasadási irányok 
eszerint nem a prizma, hanem a sekundár elválási lapnak (v. ö. ROSENBUSCH- 
WÜLFING : Mikros kopische Physiographie II. Aufl. I. 2. pag. 294) felelnének 
meg. A pleochroismus csaknem oly erős volt, mint a. középmély színezetű 
turmalinoké és erősebb sok andalusiténál. 

Végül találhatók még e kőzetben nem csekély számban hatszöges 
grafit lemezkék is, amelyek a kvarcban i8 élesen határolt zárványokat al- 
kotna k. 

A legérdekesebb ésvány, amely sajnos csak egyetlen egy apró metszet 
alakjában a keleti előfordulásról származó vékony cesiszolatban volt meg- 
figyelhető, következő tulajdonságokat enged felismerni: erős a fény- és kettős 
törése, élesek a hasadási irányai, amelyekkel egyközes a 7 kioltási irány. 
Pleochroismusa nem nagyon erős, de határozott : a — világoskék, y — világos 
zöldes színű. Konvergens poláros fényben, az optikai normale, vagy legfel- 
jebb egy igen tompa -- bissetnix képét mutatja, a negat. — a az eső inter- 


ferentiás színek irányában fekszik. Ezen tulajdonságok alapján — feltéve, 
hogy az interferenciás kép az opt. normalera merőleges metszetnek felel 
meg — gramdidterit-re lehet következtetni, amelynek Magyarországon való 
előfordulása eddig még ismeretlen volt. 

Az egész fent említett terület behatóbb vizsgálata — amire a szerző, 
idő rövidsége miatt, ki nem terjeszkedhetett — egyébként meglehetősen 


érdekes eredménnyel kecsegtet. 
Kassa, 1917 október. 


265 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


Megjegyzések Halaváls Gyula magy. kir. tőgeologus úr 

-Szentágota környékének földtani alkotása; és aNagy- 

sink környékének földtani alkotása; cimű fölvételi je- 
lentéseihez. 


Írta: Dr. PAPP SIMON. 


Az utóbbi években a magyar királyi Földtani Intézet felvételi sor- 
rendjébe is belekerültek olyan erdélyrészi területek, melyeket a m. kir. pénz- 
ügyminisztérium ugyanazon, vagy a közvetlenül megelőző években véte- 
tett fel a földigázelőfordulások megállapítása céljából. Így jutott osztály- 
részül az 1914. és 1915-ik évek nyarán HALAvVÁTS GYULA főgeológus, fő- 
bányatanácsos úrnak Szentágotai és Nagysink? környékének geológiai 
felvétele; a m. kir. pénzügyminisztérium megbízásából PHLEPs Orró (1911 
és 1912) és dr. Pávar VaAJva FERENC (1912 és 1913) urak végeztek itt geo- 
lógiai fölvételt.3 Magam 1912 szeptember hó 2-ik felében azt az utasítást 
nyertem a geológiai fölvételek vezetőjétől, Böckn Hucó dr. főbányataná- 
csos úrtól, hogy a szentágotai sóskút környékének tektonikai viszonyait 
részletesen állapítsam meg a végből, hogy ott fúrási pont tüzessék ki. Ottani 
vizsgálataim eredményeiről Szentágota, Lesses, Morgonda, Prázsmár és 
Vessződ közötti terület földtani viszonyais címen írott jelentésemben számol- 
tam be. Miután: HaLaAvÁTS főgeológus úr idézett jelentéseiben ismételten 
érinti az én vizsgálataim eredményeit is, legyen szabad megjegyzéseire ne- 
hány felvilágosítással  szolgálnom. Abban mindketten egyforma nézeten 
vagyunk, hogy a szentágotai sóskút közelebbi környékén a szarmatakorú 
lerakódások dómszerűen kiemelkednek..A részletekre vonatkozólag azonban 
eltérő a véleményünk. HALAvÁTS főgeológus úr megálla pítja, hogy ta szent- 
ágota—lessesi országút mentén a rétegek 18h felé 35—40 fokkal dőlnek, 
míg a lessesi völgy túlsó partján a Fussrecher Grabenben 3h felé 5—10 
fokkal s ilyen a település Schulberg táján is, cEizt tehát a dombszerű fölpuffadás 
északi szélének vehetjükö Szerinte dél felé ez a kiemelkedés ellaposodik és 
a Morgonda körüli csúszások miatt nem is akadt több megbízható adatra, 
melyek a rétegek települése iránt felvilágosításokat nyujthatnának. 

Jegyzőkönyvem tanusága szerint ezen a tájon magam — természetesen 
nem a suvadásokon — a következő dőléseket mértem : a szentágota— lessesi 
út D-i oldalán, a Schwarzenberg n betüje és az országút között 18h 107—14" ; 
Lessestől Ny-ra a Windhille (572m) hegy DNy-i részén 4h—829, 41 59— 349; 


1 HALAVÁTS GYULA: Szentágota környékének földtani alkotása, (A m. kir. Földt 
Int. Évi Jelentése 1914-ről. 359. oldal.) 
HALAVÁTS GYULA: Nigysink környékének föltani alkotása. (A m. kir. Földt. 
Intézet Évi jelentése 1915-ről. 376. oldal.) 
3 Jelentés az Erdélyrészi Medence földgázelőfordulásai körül eddig végzett kutató 
maakílatokeredméayceiről. II. rész, 1. füzet. Kiadja a m. kir. Pénzügyminisztérium. 
Budapest, 1913. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 269 


az Alte Burg D-i részén, a Balzbergtől É-ra 19b.182—23" 174h79—309; az 
Alte Burg DK-i részén 62 59—99; a Salzberg ÉNy-i nyulványának cs ücs kén 
18h 77259; a Salzberg tetején 189107—13"9; a Salzberg csúcsától kissé 
DK-re anyakon 17h59—149;a szentágotai sóskúttól ÉK-re mintegy 1 km-re 
lévő kis árok felső részében 5h109—99;a Salzbergtől Ny-ra lévő árok egyik 
ágának felső részében 15h129—22"9; Morgondától DNy-ra levő árokban, 
a 499 m-től DNy-ra 5h—8". A felsorolt adatok bizonyítják, hogy a lessesi 
templomtól Ny-ra, mintegy 45 km-re fellép egy anti klinális, melynek tengelye 
D-nek húzódva a Salzberg keleti oldalán levő sóskutas völgyön halad át. 

Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy közölt szelvényemben ezt a 
redőt nem annak a bizonyos elméletnek keresztülvitele érdekében tüntettem 
fel, mely szerint a sósforrások és fortyogók az antiklinális boltozatán jelennek 
meg. Azt talán felesleges bizonyítanom, hogy ez utóbbiak fellépése dőlések 
nélkül nem föltétlen bizonyítéka az antiklinálisok jelenlétének, mert né- 
melykor — habár ritkábban — az antiklinálisok szárnyaiban, vagy pláne 
a szinklinálisokban is megjelennek fortyogók, sósforrások, mint azt HALA- 
vÁTS főgeológus úr is megerősíti 1915-ik évi jelentésének 391-ik oldalán. 
Ugyanezen jelentésében a 385-ik oldalon azt írja a szentágotai sóskút táján 
általam megállapított redőről, hogy Én ezt a második antiklinális ráncot 
nem konstatálhattam azért, mert ezen a részen is hiányoznak a jó föltá- 
rások,. 1917. évi jelentésének 364-ik oldalán hasonlóan nyilatkozik erről 
a redőről, írván, hogy 4... PAPP SIMON ...itt . . . két redőt rajzol, amit én 
nem erősíthetek, mert az újegybázi sóskút táján nincs föltárás s így itt a te- 
lepülési viszonyok kikutatása lehetetlen). 

Azt elismerem, hogy a szentágotai sóskút környékén levő természetes 
feltárások nem elsőrangúak, de azért egy kis utánjárással a települési viszo- 
nyok kikutatása épenséggel nem tartozik a lehetetlenségek közé. Hiszen 
a gerincek tetejére vagy oldalára telepített kézi aknák már egy-két méter 
mélységben igen megbízható dőléseket szolgáltattak itten." 


Természetes feltárások hiányában a gyakorlati geológiával — külö- 
nösen olaj- és gázgeológiával — foglalkozó szakemberek az egész világon azt 


a módszert követik, hogy szükség esetén, ha csak lehetséges, aknákat mélyít- 
tetnek, s az ezekben nyert adatok alapján álla pítják meg a tektonikai viszo- 
nyokat. Igaz, hogy a térképező geológus ilyen munkát már csak a szükséges 
anyagi fedezet hiányában sem végezhet, de épen ez okból nem is tagadhatja 
másoknak ilyen módon eszközölt megálla pításait . 

A Löwenberg Ny-i részén általam megállapított redőt HALAVÁTS fő- 
geológus úr is konstatálta, s 1915-ik évi jelentésében a 384-ik oldalon azt 
írja róla, hogy A szentágota —lessesi föld puffadástól DNyD-re, a Löwenberg 
táján azonban egy meredek anti klinális ránc van, melyet a felszínen a Löwen- 
berg és a Blosseln erősen kiemelkedő, 468 m magas csúcsa jelezs. Dél felé, 
Mártonhegy irányában látja ezen redőnek valószínű folytatását, mint maga 
is írja, tisztán dőlési adatok nélkül arra támaszkodva, hogy a Honnerbach 
völgyében gázömléses sósforrás és fortyogó jelenik meg. Itt tehát általános 
érvényűnek fogadja el a főgeológus úr azt a tételt, mely szerint a sósforrások 


970 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


és gázömlések az antiklinális ráncok tetején jelennek. meg. Ezzel szemtken 
amikor én a szentágotai sóskúton át rajzoltam meg az antiklinálist, mint 
ő véli, ugyancsak ezen tételre támaszkodva, már nem erősítheti azt meg. 
Most ismételten hangsúlyozom, hogy ez a nyugatibb fekvésű redő 
dél felé nem folytatódik, hanem valahol a Wadareeg hegyen hozzásimul 
a főredőhöz. Én a főredőnek Prázsmár felé való lefutását nem fölte véssel, 
hanem megbízható dőlésekkel állapítottam meg: a Wadareeg hegyen a 
627 m-től keletre 17 29— 529, Prázsmártól Ny-ra levő gerincen az 563 m 
közelében 14h109—129? az 570 m közelében pedig 15? 77—9"-os dőléseket 
mértem. Prázsmártól északra, a Lattendahlen Gr. északi végén és keleti 


oldalán végighúzódó gerincen — hol HALAvÁTS főgeolóous úr szerint a réteI 
gek vízszintesen települnek — legalább 5 helyen mértem 5—8b felé hajló 


4—10"-os dőléseket. Ezekből nyilvánvaló, hogy a sóskúton áthaladó redő- 
az említett két hegygerinc között huzódik DDK-felé. 

Az enyémhez hasonló eredményekre jutott ezen a területen dr. PÁva- 
VaJsa FERENC kollegám is anélkül, hogy az én megfigyeléseimről köze 
lebbi tudomása lett volna. Ő miután a szomszédos területeket is részletesen 
bejárta, megállapította; hogy a Löwenberg Ny-i részén kimutatható redő 
É, illetve ÉNy-felé Rozsondán, Szászújfalun, Válhidon át Szászszentlászlóig 
húzódik! Hogy ez a redő É-felé folytatódni fog, már abból a körülményből 
is következtethető volt, hogy a Löwenbergtől É-ra az Alte Burg DNy-i részén 
239-os dőlés után egyszerre 709-os (17) 29— 709), a szentágota—lessesi Ország 
úttól délre, a Schwarzenberg S betűjénél 409-os (179 57—409") rétegdőlése ket 
kaptam. Déli irányban PáÁvArI kollegám is csak a Wadareeg-gerincig tudta 
követni ezt a redőt. A szentágotai sóskút táján átvonuló redő, PÁvAaI dr. 
úr szerint, É-felé a Hortobágy patak völgyében Hégenig követhető; arról 
is meg vagyok győződve, hogy PÁvar kollegám nem abból kifolyólag tekinti 
a szentágotai sóskúton áthuzódó redő folytatásának a rukkorit, mert én 
amazt Prázsmárig követtem, hanem azért, mert ő is úgy állapította meg.? 

Ezek volnának HALAavÁTs főgeológus úr föntebbi cikkeire az én meg- 
jegyzéseim. Hiszem azonban, hogy alkalomadtán azok a munkatársaim is 
hozzá szólanak, akiket azokban még közelebbről érint. 

Buda pest, 1917 március hó 25-én. 


: Az 1913. évi felvételek eredményei csak hivatalos használatra készült térképein- 
ken vannak feltüntetve, melyeket szintén publikálni fogunk. (Megtörtént! a szerk.) 

: Dr. PÁvAI VAJNA FERENC: Az Erzsébetváros — Héjjasfalva, Fogaras — Rukkor 
közötti terület tektonikai, stratigraphiai és morphológiai viszonyai. (Idézett jelent. II, 
rész 1. füzet 118—119. oldal.) 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 91 


Válasz Dr. Papp Simon: Megjegyzések Halaváts Gyula 

m. kir. főgeologus úr :Szentágota környékének földtani 

alkotása; és cNagysink környékének földtani alkotása 

címü fölvételi jelentéseihez, valamint Dr. Pávai Vajna 

Ferenc cA Kiskapus-Kukkor közé eső terület tektonikai 
viszonyai, című közleményekre. 


Írta: HALAVÁTS GYULA. 


Báró Eörvös LORÁND dr. egyet. tanár, a magyar tudományos akadémia 
volt elnöke egyik nagygyülést megnyitó beszédében így nyilatkozott: 
eKutatásaiban a tudóst első sorban a tiszta tudomány érdeke vezeti anélkül, 
hogy azt nézné: lesz-e belőle gyakorlati haszna; a gyakorlati értékesítés 
aztán későbbi föladat.s Ez az ige lebegett szemem előtt mindenkor országos 
részletes földtani fölvételeim közben. A legtöbbször nagy fáradsággal össze- 
gyüjtött adatok alapján igyekeztem megrajzolni az illető vidék földtani 
alakulásának arculatát és nema szent kaptafa volt vezérem. Nem 
tartozom azok közé, akik kaptafával indulnak el kutatásaikra s minden 
áron erre akarják húzni kutatásaiknak eredményét, annál is inkább, mert 
maga a természet nem sablonok szerint működik és ami egyik vidékre áll, 
nem okvetetlenül ismétlődik hajszálpontossággal másutt. Ilyen kaptafája 
volt eleinte az erdélyrészi nagy medencében folytatott kutatásoknak az a 
tétel, hogy a földgáz, sósforrás, fortyogó stb. az antilkinálisok boltozatán 
jelenik meg. Később azonban a részletesebb vizsgálatok kimutatták, hogy 
ez nem föltétlenül állhat meg. Már előbb a rusi iszapvulkánoknál az az én 
állításom, hogy ezek egyik nagy szinklinális fenekén jelennek meg, az ellen- 
tétes oldalról is elismertetett ; most pedig dr. PAPP SIMON úr is enged a sab- 
lonból, amikor mondja : 4 . . . mert némelykor — habár ritkábban — az anti- 
klinálisok szárnyaiban, vagy pláne a szinklinálisokban is megjelennek kfor- 
tyogók, sósforrások, mint azt HALAvÁTS főgeológus úr is megerősíti . . . 9 
Ő különben olyat is állít rólam, mondván : kltt tehát általános érvényűnek 
fogadja el a főgeológus úr azt a tételt, mely szerint a sósforrások és gázöm- 
lések az antiklinális ráncok tetején jelennek megy, amit csak nehány sorral 
rám hivatkozva cáfol meg. Mert nem veszi észre, vagy nem akarja észre- 
venni, hogy amidőn én azt írom, hogy elfogadva ... elméletét, ép az ő 
régebben szentnek vett, most azonban már módosított s így erejéből veszített 
ütőkártyájukat játszom ki ellenök, amikor szájuk íze szerint föltételesen 
mondom azt. 

A való tények kikutatása közben, a kellő óvatosság kritikáját minden- 
kor szem előtt tartva, adataimat ott szereztem be, ahol azt a természetes 
föltárások lehetővé tették. A völgyek fene kén, a domboldalo kban, sőt a domb- 
hátak tetején is. Mindamellett azt tapasztaltam, hogy a legmegbízhatóbb 
adatot a völgyek fenekén szerezhetni meg, mert itt a rétegek eredeti, hábo- 


272 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


rítlan településökben vannak meg, míg a domboldalban az igen gyakori 
csúszamlások következtében kimozdultak eredeti helyükből, téves adatot 
nyujtanak és alapjai a hibás következtetése kne k. Az anti klináliso kat hajszolók 
az a föltevése, hogy a dombhátak szolgáltatják a megbízható adatokat; nem 
mondható általános érvényűnek és minden esetben célhoz vezetőnek, mert 
ép sok esetben az antiklinálisok nem esnek egybe a dombháttal, hanem a 
völev követi őket, vagy, mint a kürpöd —szászházinál a dombhát, oldalában 
vonul az. Ennek a dombháton való kutatásnak az eredménye lett, hogy a 
különben helyesen észlelő PÁvar VagJsa F. nem vette észre az Oiáhújfalutól 
K-re a Goldbach völgyében föllépő nagyon is markáns antiklinális ráncot, 
mely nemcsak a völgy fenekén figyelhető meg, hanem a völgy mindkét ereszén 
jól megálla pítható az itt jelentkező homokkőpadokban is. És ez a goldbachi 
antiklinális ráne annyiban is fontos tektonikai jelenség, mert az e vidéki 
ráncok £—D-i irányára tompaszögben ÉK—DNy-i irányban helyezkedett 
s ekkép megzavarja a sablont, melyet a természet sehogy sem akar vég- 
érvényesnek elismerni. 

Amint mondom, igyekezetem odairányul, hogy megbízható, a kritikát 
kiálló adatokat gyüjtsek össze. Ezekre legalkalmasabbnak úgy a pontusi, 
valamint a szarmatakorú üledék mélyebb részeit alkotó, tekintélyes vastag- 
ságú agyagrétegeket ismertem el, nemcsak azért, mert javarészben a völgyek 
fenekén vannak föltárva, hanem főleg azért, mert szilárd voltuk ellentáll a 
deformációnak, ami a föléjök települt homokokról nem mondható, melyek 
igen sok esetben lazaságuk következtében nagyon hajlandók a völgybe való 
lecsúszásra , amikor aztán az ilyen mozgó tömege k fizikai tulajdonságai követ- 
keztében, amikor alsó részük erősebben csúszik meg, mint tehetetlenségénél 
fogva a felső, ép az ellenkező irányú dőlések mutatják, mint az állva maradt 
rész és ekkép hibás adatot szolgáltatnak annak, aki nem kellő kritikával 
kutatja a települési viszonyokat. 

A megfelelő kritikával kikutatott adatok alapján rajzoltam meg aztán 
fölvételi jelentéseimben az illető vidék geológiai arculatát, a többi között 
1914. évi fölvételi jelentésemben Szentágota környékét és az 1915. éviben 
pedig nemcsak a nagysinkvidékit, hanem összefoglalva az előző éviekét is, 
nagyobb területeét, térképvázlaton is feltüntetve azt. Mindkettőben leírom a 
szentágotai sóskút környékén megálla pított antiklinális ráncot, egyben meg- 
említve azt is, hogy dr. Papp S. egy másik anti klinális ráncot is hoz föl, melyet 
azonban én az ottani kedvezőtlen föltárási viszonyok között nem láttam. 

Ennek a tőlem meg nem erősített állításnak a következménye, hogy 
dr. PAPP SIMON: m. kir. geológus-mérnök úr két év multán jónak látta megírni 
a Megjegyzéseket, melyekben adatokkal igyekszik állításait igazolni, csakhog 
ezekkel az adatokkal úgy vagyok, hogy nem ismerhetem el meggyőzőknek, 
illetőleg a tőle vitás ügynek tekintett dologban döntőknek. 

Abban nincs köztünk véleménykülönbség, hogy a szentágotai Löwenberg 
Ny-i táján egy É—D-i irányú antiklinális ránc van és hogy az ettől K-re a 
Szentágota —Lesses határán kiemelkedő Alte Burg domszerű fölpuffadás. 
De már azt nem igazolhatom, hogy az Alte Burg É-i ereszén elhúzódó szent- 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 278 


ágota —lessesi út mentén anti klinális ránc lenne, mert én itt úgy a föltételezett 
ránctól jobbra, valamint balra a természetes föltárásokban 4 helyen 18h felé 
irányuló 30—40 fokos dőlést mértem. PáÁvAr VaJsa F. mindkét térkép- 
beli ábrázolásában? Lossestől K-re húzza meg az:-antiklinálit olyképen, hogy 
a lessesi sóskút és fortyogók e ránc K-i szárnyába érnek, a szövegben azonban 
(Földt. Közl. 47. k. 893. 0.) így szól : cKiemelem, hogy úgy a fönti gázömlés, 
mint a fortyogók és a sóskút az előbbin (t.i.a hégen —prázsmári redőn) fog- 
lalnak helyets, míg dél felé való folytatása ép úgy, mint dr. Papp §. metszetén 
(I. c. pag. 87), a szentágotai sós kúton át vonul. ÉK (Hégen) felé való folytatása 
azonban az egyiken a Hortobágy völgyének bal, a másikon pedig a jobb 
parton van meghúzva. (Sic !) 

A nyugatibb (löwenbergtáji) redőről azt állítja dr. PApP.$., hogy délfelé 
nem folytatódik, hanem valahol a Wadareeg hegyen hozzásiímul a főredőhöz, 
melynek Prazsmár felé való lefutását a Wadareeg hegyen és a Prázsmártól 
Ny-ra lévő gerincen ásott aknácskákban (mert természetes folytatás itt 
nincs) több ponton megálla pította. Tehát ismét a gerinceken, az ezeket alkotó 
homokos üledékben! Magam a Vesződtől K-re lévő Zwillen-Grabenben az 
egykori méhesek közelében állapítottam meg jelenlétét, még pedig a nyugati 
redő folytatásaként, s ez vezetett aztán arra, hogy a tőlem ekkép 3 km-nél 
hosszabb vonalon megálla pított ráncot nem Kis prázsmár irányában elkanya- 
rítva a rukkorival kössem össze, hanem pozitiv adatok hiányában általános 
irányát megtartva, a Mártonhegy irányában való húzódását vegyem vaió- 
színűnek. 

Dr. PÁávAar VaJwa F. (Il. c. 393. 0.) tk... a szászszentlászló—vesződ- 
Brulyától D-re lép föl megint, de térképén csak délen, az Oitnál tünteti föl 
kurta vonalként a tőlem is említett Stempen Grabenben lévő fortyogó irá- 
nyában. A két részlet között pedig szinklinálist tüntetve föl. 

Ami dr. Papp S. azt az állítását illeti: t... a Lattendahlen Gr, északi 
végén és keleti oldalán végighúzódó gerincen — hol HALAvÁTS főgeológus úr 
szerint a rétegek vízszintesen tele pülnek — legalább 5 helyen mértem 5—68h felé 
hajló 4—10 fokos dőléseket, Hibás ráfogás, mert én ebben a völgyben 
a fortyogón innen, a völgy fenekén mértem a vízszintes települést, míg ettől 
É-ra a völgy felső részén, a Winzenberg alatti vízmosásokban 7h felé 10 fokos 
dőlésű települést állapítottam meg. 

Fentebb idézett mondathoz aztán hozzáfűzi: cHzekből nyilván való, 
hogy a sós kúton áthaladó redő az említett két hegygerinc között húzódik. tAz 
enyémhez hasonló eredményekre jutott ezen a területen dr. PÁVAI VaJwa 
FERENC kollégám is . . 3, aki már idézett 2 térképen a Lattendahlen Gr.-tól 
Ny-ra lévő gerincen tünteti föl, Kis prázsmár község közepén át ívben foly- 
tatva köti össze a rukkori antiklinálissal. A fentebb elmondotta x alapján én 
ezt nem tehetem magamévá, s a rukkorit önálló antiklinális ráncnak tekin- 


1 Jelentés az erdélyi medence földgázelőfordulásai körül eddig végzett kutató- 
munkálatok eredményeiről, II. rész. 1. füzet, (1913) III. tábla és Földtani Közlöny 
XLVII. köt. (1917), V. tábla. 


274 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


tem, melynek É felé nincs folytatása, mert Nagysinktől É-ra nagy terüieten 
vízszintesen feküsznek a rétegek egészen Morgondáig. 

Dr. Papp S. úr cikkét így végzi: (Hiszem azonban, hogy alkalomadtán 
azok a munkatársaim is hozzászólnak, kiket azokban még közelebb érint. 
Legyen nyugodt : ez már teljesült is, mert dr. PáÁvAI VaJjwsa F. közleménye a 
Földtani Közlöny mult évi XLVII. kötetében már napvilágot látott. Hogy 
a harmadik munkatárs (?), Pnrers Orró. főreáliskolai tanár hajlandó-e 
erre? azt nem tudom, de azok után, ahogy én, meg dr. PávAr VaJwsAa F. az 
ő munkáját minősítettük, bajosan hiszem. 

Ami már most PÁvAI VaJsaA FERENC úr jóval nyugodtabb és objek- 
tívebb közleményét illeti," ennek nagyrészével már fentebb foglalkoztam, 
itt még csak néhány megjegyzésem lenne. 

A kiska pus —felsőgezés — vesződ —alsóárpási redő leírásánál nyilt ajtót 
dönget akkor, amikor azt mondja : (De HanavÁrTs úrral nem érthetek egyet, 
aki meg a rüszi redőt Felsőgezés —Berndort felé . . s) Ezt az 1918. évi föl vételi 
jelentésemben odavetett állítást az 1915. éviben, melyben nagyobb területen 
összevonva ismertetem kutatásaim eredményét, elejtettem s a rüszi redő 
folytatásának az újegyházit veszem. Hogy pedig ő ez utóbbit, mely 1916-ban 
látott napvilágot, 1917 május 15-én már ismerte, misem bizonyítja jobban, 
minthogy közleménye térképéhez az enyémet is mellékeli. Ehhez teljes joga 
volt, mert nem kézirati, hanem publikált térképről van szó, csak az a feltünő, 
hogy az 1915. évi fölvételi jelentésemben elmondottakról sehogysem vesz 
tudomást. Ennek a redőnek térképen való feltüntetésekor azonban egy kis 
lapsus esett meg, amennyiben a redő hullámos vonalát nem a Felsőgezés — 
Berndorf között felszínre került mediterránkorú, antiklinálist formáló üledé- 
ken át húzza meg, hanem ettől ÉK-re (!). Ugyanez ismétlődik meg az alsó- 
gezés —újegyházi redőnél, mely szintén máshová van rajzolva, mint a ter- 
mészetben tényleg van. Tovább DNy-ra a következő redő szerinte a vurpód — 
czikendal —holcezmány —elimbo kai, melynek jelenlétét meg nem erősíthetem, 
mert Ozikendal—Holczmány környékén a rétegeket vízszintes helyezkedés- 
ben levőnek találtam. Glimbokánál azonban magam is megállapítok egy 
antiklinális ráncot, melyet térképembe be is rajzoltam. A még tovább DNy-ra 
levő moh—hermány—hortobágyfalva —oltszakadáti redőt illetőleg nincs 
köztünk véleménykülönbség, ezt mindketten egyformán állapítottuk meg. 
De már a legdélnyugatibb fenyőfalvi redőt illetőleg nem lehetek véle egy 
véleményen. A község É-i szélén, a cigányvis kóknál magam is láttam a patak 
jobb partján egy antiklinálisnak tetsző redőt, de ez nyilvánvalóan egy a jobb 
ereszről levált és a patak medrébe lecsúszott részlet, mely ekkor nyerte ezt 
a redőformáját. Ily csúszott részletnek azonban nincs jelentősége akkor, 
mikor nagy terület tektonikájáról van szó. A térképnek tehát azt a részét, 
mely Fenyőfalva község közepén kezdődő s a falu völgyén áthaladó anti- 
klinális ráncot tünteti föl, hibásnak tartom. Ennek a redőnek ÉK-i vissza- 


1 PÁVAI VAJNA FERENC dr. A Kiskapus, Rukkor közé eső terület tektonikai vi- 
szonyai. Földtani Közlöny XLVII. (1917) köt., 391. o. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 275 


kanyarodó részét azonban térképemen magam is kijelölöm és Czód felé való 
folytatását jelzem. 

Ily viszonyok között aztán természetesen az antiklinális ráncok közötti 
teknők helyét illetőleg sem lehetek vele mindenben egy véleményen. 

Lenne még egyéb megjegyzésem is, de nem akarok minden csekélységet 
élére állítani, csak azt nyilvánítom ki végül, hogy ezekután is állom azt, 
amit 1915. évi fölvételi jelentésemben előadtam, annál is inkább, mert tény 
az, hogy két vitatkozó között lévő véleménykülönbséget nem a vitatkozó 
felek. hanem egy harmadik döntheti el esetleg helyesen. 


0) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


A Földtani Társulat választmányának javaslata a földtani 
tudományok eredményesebb tanítása ügyében. 


d 


Nagy méltóságú gróf Zicny JÁnos v. b. t. t., magy. kir. Vallás- és Közok- 
tatásügyi Miniszter Úrnak 

Budapest. 

A Magyarhoni Földtani Társulat javaslata a földtan és őslénytan eredmé- 

nyesebb tanítása ügyében. (Az 1869. évi XVI. t.-c. 3. §-a alapján bélyegmentes.) 

Nagyméltóságú m. k. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr! 

Kegyelmes Urunk! 

A geológiai oktatás fejlesztése ügyében a Magyarhoni Földtani Társulat 
választmánya nevében bátorkodunk a következő tiszteletteljes javaslattal 
Nagyméltóságodhoz, mint a magyar oktatásügy fennköltlelkű Vezéréhez 
ford ulni. 

Az 1916. évi július 14-én 86,100. sz. a. kelt rendelettel fokozatosan 
életbeléptetett új leányközépiskolai tanításterv a VIII. osztályban, heti 
2 órában, az ásványtan és földtan tanítását magasabb színvonalon új tárgy 
gyanánt írja elő. A ma érvényben levő középiskolai tanárvizsgálati sz abály- 
zat nem nyujt elég biztosítékot arra, hogy az eddig végzett és a most vizsgázó 
tanárok a földtan előírt anyagát jdttelelő módon taníthassák, mivel ez a 
tárgy a vizsga anyagában csak alárendelt mértékben szerepel s az előírt 
anyag a középiskolai színvonalat nem haladja meg. Minthogy mindeddig a 
földtan a tanárjelöltek részére kötelező vizsgatárgy nem volt, a már működő 
tanárok egy része annak idején az egyetemen földtani tanulmányokkal egy" 
általán nem is foglalkozott s jelenleg sem foglalkozik. 

Mindezeket tekintetbe véve s különösen szem előtt tartva, hogy a 
nemzetgazdasági szempontból annyira fontos földtan tanítása hátrányt ne 
szenvedjen, mulhatatlanul szükségesnek tartjuk, hogy a hazai tudomány- 


276 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


. 
. 


és műegyetemeken külön ás vány-kőzettani és külön töldtan- 
őslénytani tanszék létesíttessék, továbbá a polgári iskolai tanítóképző- 
intézetekben a most honos csoportosítás helyett külön vegytani és külön 
ás vány-földtani tanszékek rendszeresíttessene k. 

Eme legszükségesebb kívánalmak megvalósítása mellett mély tisztelettel 
kérjük Nagyméltóságodat, miszerint a középiskolai földtan eredményes taní- 
tása céljából elrendelni kegyeskedjék: ; 

1. hogy a földtan a tudományegyetemeken a természetrajz-földrajz és 
természetvajz-vegytanszakos tanárjelöltek részére úgy az elméleti előadásokban, 
mint a megfelelő gyakorlatokban a kirándulásokkal együtt kötelező tantárgy 
legyen ; : 
2. a középiskolai tanári vizsgálatokon a földtan egyetemi tanára a 
földtant s őslénytant önálló vizsgatárgy gyanánt kérdezze; 

3. a már működő középiskolai tanárok földtani ismereteiket külön 
tanfolyamokon rendszeres egyetemi tanítás keretében kiegészíthessék, végül 

4. a középiskolai tanárok számára úgy tudományos, mint tanítási 
szempontból megfelelő földtani és őslénytani tankönyv készüljön. 

Midőn a földtan középis kolai tanításának eredménye érdekében N a g y- 
méltóságod figyelmét ezekre a korszerű kivánalmakra bátorko- 
dunk fölhívni, egyszersmind reá kell mutatnunk arra is, hogy az ily módon 
megterhelt tanárjelöltek szakszerű képzése a jövőben a szaktárgya knak meg- 
felelőbb csoportosításával könnyíthető oly módon, hogy a mostani vegytan- 
természetrajz, illetve földrajz-természetrajz szaktárgyak többféle kombiná- 
cióban, pl. 1. vegytan-ásványtandföldtan 2. földrajz, 
ásványtan-földtan 3. állattannövénytani (biologiai) és 
4. földrajz-biologiai szaktárgyak szerint  csoportosíttassanak. 
Ennek megfelelően kívánatos, hogy a polgári iskolák tanítóképzőiben, 
a Pedagógiumban és Erzsébet-Nőis kolában a mostan érvényes két sza kcso port 
helyébe legalább három szakcsoport állíttassék, úgy hogy a nyel v- és 
történettudományok, a földrajz-természetrajz és/a 
mennyiségtan-természettani tudományok külön szak- 
alkossana k. 

Minthogy a földtani tudományoknak a háborúban különösen sikeres 
alkalmazása a geológia szélesebbkörű tanítását elodázhatatlanná tette, 
kérjük Nagyméltóságodat, hogy javaslatainkat a hazai tudományegyetemek, 
a középiskolai tanárvizsgálóbizottságok, továbbá a budapesti Erzsébet- 
Nőis kola, illetve Pedagógium illetékes szakférfiainak bevonásával megvi- 
tatva, mielőbb megvalósítani kegyeskedjék. 

Legmélyebb tiszteletünk kifejezésével maradtunk a Magyarhoni Föld- 
tani Társulat választmányának nevében : 

Buda pesten, 1918 július 14-én 


Dr. PAPP KÁROLY Dr. SZONTAGH TAMÁS 
egyetemi ny. rk. tanár, m., k. udvari tanácsos, 
főtitkár. elnök. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. GT 


Suess Ede-emlékérem alapítása. 


A bécsi földtani társulat 1914 május 15-én kelt határozatával emlék- 
érmet alapított SuEss HDE emlékezetére. Az érem egyik oldala Suezss kép- 
mását és nevét mutatja, másik oldalán pedig félig ülő helyzetű s a földgömbre 
tekintő férfi van. Az emlékérmet ezüst kivitelben olyan szakemberek kapják, 
akika földtan terén kiváló munkákat alkottak. A kitüntetésben a választmány 
ajánlatára bel- és külföldi szakemberek egyaránt részesülhetnek rendszerint 
kétévenként, de semmiesetre sem többször mint egyszer évenként. Az emlék- 
érmen a kitüntetettnek nevét és az adományozás évét 185 föltüntetik. Bronz 
kivitelben, kizárólag csak SvEss képmásával ellátott alakban, az emlékérmet 
a társulat pénztárosánál vásárolni is lehet. 


D) TÁRSULATI ÜGYEK. 


A) Szakülések. 
IIT: szaküvés 1918 március 20-án. 


Elnök: dr. SzorraGH TAMÁS m. k. udvari tanácsos. 

1. Idősb Lóozy LasJos: A Szent Anna-tó vulkáni krátere 
címen a Szent Anna-tó, a Csomád- és a Büdöshegy vulkanizmusáról szólt. 
Rámutat arra, hogy erről a vulkánologiailag rendkívül érdekes és meg- 
ismerésével a Hargitta andezit-vulkánjaira is nagyfontosságú hegycso portról 
felette hézagos és rendszernélküliek a meglévő irodalmi adatok. 

Egy évszázadnál hosszabb idő óta látogatták derék természetvizsgálók, 
köztük nagynevű geológusok, ú. m. Ami Bové (1833), GRrimm J. (1837), 
ANDRÉER (1853), ORBÁN BaLrázs (1869), HERBIicn T. (1878), HAUER és STACHE 
(1863), Kocn AwraL (1900) a vidéket. Azonban valamennyi megfigyelő csak- 
nem ugyanazt az utat követte: Tusnádfürdőtől a Büdösfürdőig (most Bál- 
ványosfürdő), vagy Kézdi vásárhelytől Tusnádfürdőre a bikszádi utat! Érthető 
ebből, hogy a vidék szembeötlő szépségei, a vulkáni kőzetek kőzettani jellege 
és  különbözései megvilágítást nyertek ugyan, azonban a  vulkánológiai 
felépítés, a kitóduló lávatömegek elhelyezkedése a kiszórt  horzsolókő, 
la pilli, a kenyérdurcás lövedékbombák elhelyezkedéséről és korviszonyaikról 
felvilágosítást hasztalanul keresünk a leírásokban. Előadó hangsúlyozza, 
hogy a Szent Anna-tó körüli vulkáni hegycsoport tüzetes vizsgálata sürgős 
feladatként áll a magyar geológusok előtt. Felsorolja azokat a pontokat, 
melyekre mindenekelőtt bizonyosságot kell szerezni. A Szent Anna-tó és a 
Mohos-tó explóziós kráternek látszik, melyből ferdén dél, illetőleg délkelet felé 
explodált a magasba a kiszórt hamú és la pilli. Bükszád felé, valamint a Büdös 
felé nagyon alacsony a két kráter pereme és a Bükszádnak leereszkedő lejtőn 


1 Nagyon értékes hidrografiai tanulmány a Szent-Anna tóról GELEI JÓZSEr-től, 
a Földrajzi Közleményekben jelent meg, a XXXVII. (1909) kötet 177—201. oldalain. 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 19 


278 TÁRSULATI ÜGYEK. 


vostagon fekszik a horzsolóköves vulkáni hamu. Tusnádfürdő közelében a 
küllős árkok, — valóságos barrankók — nyílásában vannak a kenyérdurcás 
lövedékek, az Eoli (lipari) szigetek volcanói bombáinak hasonmásai. Az Olt 
tusnádi szorosa a szentannatói vulkáncso portot elég élesen elválasztja a jobb: 
parti Hargitta amfibol-piroxénandezit konglomerátjaitól. Morfológiailag és 
mint afféle erősen tagolt kúpos legycsoport élesen elüt a Csomád, Táca, 
Vártető, Bálványos, Büdös csoportja a széleshátú szelid tetős Hargittától. 

Bupar Józser (1881), Párnry MónR (1899) és KocH ANTAL (1900) tanulmá- 
nyozták a Hargitta és Szt. Anna-tó andezitjeit. B tanulmányoka Szent Anna- 
tó és a Nagy-Morgó kőzetét sokkal savasabb kőzetnek ismerték fel a Hargitta 
andezitjénél. A Hargittában az amfibol és a piroxénandezit, a Szent Anna-tó 
csoportjába és a Nagy-Morgón biotitandezit nagy kovasav tartalommal ural- 
kodik. A Nagy-Morgó az Olt jobbján, a málnás —baróthi út mellett az ő sa vas 
andeziítjével szemmelláthatólag mint fiatalabb kitörés ül a kárpáti homo k- 
kövön; a szentannatavi kupok alatt is köröskörül DLázárfalva, Feltorja, 
Bálványos, Büdösfürdő és Bükszádnál kárpáti homokkő terül el. 1914-ben 
Kézdivásárhely felett a Szemmosófürdőig löszszerű terraszfalakban horzsolókő- 
cafatokból álló vékony réteget találtam és a kézdivásárhelyi terraszt is vulkáni 
anyagból állónak láttam. Ösztökélésemre Bányai JÁwnos, jelenleg abrud- 
bányai polg. isk. igazgató, Kézdivásárhely vidékének geológiai viszonyait 
vizsgálta és a Höldtani Közlöny 1917. évi folyamában még tüzetesebb adatokat 
közölt a pliocénban vagy pleisztocénben (?) lévő horzsa kő-lapilli telepe kről. 

A Büdösbarlang, a futásfalvi Pokolvölgy (PaPP KÁRoLy, Földt. Közlöny 
1912. évfolyam) poszt vulkáni tűüneményei, az Olt-terraszok sajátságos rendelle- 
nességei a tusnádi szorosban, az Olt hosszanti profilvonalának ottani megtörött 
volta előadó fölfogása szerint mind arra utalnak, hogy a Szent Anna-tó körül 
nagyon fiatalkorú, volcano-típusú monogén vulkáni csoport van. Ilyen fiatal- 
korú kitöréseket sejt ő a imarosfői Geréces tetőn, valamint  Borszék és 
Maroshéviz között az Opcsina hágón. 18. 

Ezeknek a kérdéseknek eldöntése a legszebb feladatokhoz tartozik 
azok között, amelyek a magyar geológusok előtt olyan nagy számmal vannak. 

Hozzászólás. PAPpP KÁRoLYy dr. főtitkár az elhangzott előadáshoz 
a következőket mondja : 

A Szent Anna-tó üstszerű mélyedése a körös körül vevő csomáli gerincen 
mintegy 145 km átmérőjű kráterperemet mutat 1100—18300 m t. f. m. között 
fekvő gyűrűvel, tehát maga a tavacska 950 m fekvésével 200 métert meg- 
haladó mélyedés fenekén van. Kőzete biotitos amfibólos andezit, míg tutája 
2—3 km-rel odébb települ a kárpáti homokkőre. Az ÉK felé fekvő Mohos-tó 
ugyancsak egy másik vulkáni kráterül tekinthető, amely nem oly típusos, 
de olyanféle viszonyt mutat, mint a száraz Valle di Ariccia a 
Lago di Nemi tó mellett az Albanói hegységben. 

A legújabb vulkánológiai művek az Albanói hegység összes bazaltos 
vulkánjaita primitiv vulkánok közé sorozzák, teháta vul ká n- 
embriók közé, amelyek t. i. egyetlen explozió termékei, s épen ezért meg- 
tartották gyönyörű maarszerű formájukat. Ezen az alapon a Szent Anna- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 279 


tavat s a mellette levő Mohos-tetői lápos mélyedést a primitiv vulkánok 
legszebb példái gyanánt tekinthetjük. 

SZONTAGH TAMÁS elnök örömének ad kifejezést, hogy az 1918. évi olasz- 
országi vulkánológiai tanulmány tanuságaiból a magyar geológusok oly szép 
eredményeket produkáltak, mint amiket a mai estén hallottunk. 

2. TREirz PÉTER A kőzetek elbomlása és elmállásas 
címen a következőket adja elő : 

A kőzetek elváltozása és felbontása a természetben két különböző 
és egymástól eltérő folyamat hatása alatt történik. Bár a bontást megindító 
és végrehajtó tényező mindenkor a víz, de ennek a víznek sótartalma, hő- 
foka, sav és gáztartalma minőség és mennyiség tekintetében nagyon külön- 
bözik egymástól. Bizonyos közös vonásokkal, kémiai hasonlóságokkal bíró 
bontó vizek hasonló vagy azonos terményeket hoznak létre. E termények 
kémiai szerkezet és egyéb fizikai tulajdonságok révén két csoportba foglal- 
hatók. Egyik csoportba tartoznak a kőzetek elbomlásának terményei, a 
földes állományú kőzetek; a másik csoportba tartoznak az el- 
mállásnak . terményei, vagyis a termőtalajok, az altalajok 
féles égei és a szorosabb értelemben vett földek. Az elmondottak igazo- 
lására szolgál a fő ható tényezőnek, a víznek a vizsgálata, kémiai szer- 
kezetének megállapítása az elbontás folyamatainak a legkülönbözőbb fázi- 
saiban, továbbá a kőzet felbontásából kialakuló földes állományú anya- 
goknak a tanulmányozása. A természetben körforgást végző víz mindig 
sós, sokféle sókeverékeknek oldata. Az esővíz, a hólé maga is sós, mert a 
tenger sóinak részei foglaltatnak benne már akkor, amidőn felhőkké tömörül 
a légkör magas régióiban. Sótartalma útközben csak növekszik azáltal, hogy 
a levegőből porszemcséket vesz fel s ezeket részben fel is oldja. A föld szi- 
lárd kérgében mozgó víznek sótartalma még inkább sza porodik, annál jobban, 
minél mélyebbre kerül a felszín alá. A mélyebb rétegekben a sókon kívül 
még gázok és savas gőzök is préselődnek a vízbe bele, melyeknek hőmér- 
séke a mélységgel arányosan emelkedik. A forró savasgőzök és gázok poszt- 
vulkanikus működésének a terményei. A vulkánikus utóhatások 
forró gőzök és gázok kiömlésében jelentkeznek. A tűzhányó kialvását követő 
időszakban háromféle jelenségeket észlelünk. Az első időszakban pneumato- 
lytikus gázexhalációk következnek, közvetlenül a vulkáni működés után; 
második időszak a termális folyamat, melynek a hévvizek köszönik létüket. 
harmadik időszaka hideg gázexhalációk kora melynek hatása a sa vanyúvizes 
forrásokban mutatkozik. A kőzetek elbomlását a  pneuma- 
tolitikus folyamatok indítják meg s a két utóbbi időszakon keresztül az el- 
változási folyamatok folytonosan érvényben maradnak. A kőzetalkotó ás- 
ványok kémiai tekintetben vagy kovasavas .ásvanyok, vagy kovasavat 
nem tartalmazó egyéb vegyületek. A kőzet elbomlása szempontjából leg- 
fontosabbak a kovasavas ásványok. Vannak nehezen bomló aluminium- 
szilikátok, a föld pátok. Továbbá sósavban oldható kóvasavas ág vá- 
nyok; és végül magnéziaszilikátok. A kovasavas ásványok elbomlásának 
módjára nézve két nézet van. A vizsgálók egyik csoportja a kőzetek elbom- 


194 


280 TÁRSULATI ÜGYEK. 


lását hydrolitikus feloszlásnak mondja; egy másik csoport az elbomlást 
oldódásnélküli részleges elváltozásnak tartja. Az előadó részletesen ismer- 
teti a kétféle magyarázat alapelveit, valamint a kovasavas ásványok elbom- 
lási folyamatait, s arra az eredményre jut, hogy : 

1. A földpátok elbomlása, a kaolinizáció folyamata már a pneuma- 
tolytikus hatások idejében megindult, s a későbbi időszakokban be- 
fejeződött. A kaolinizáció folyamatának kezdete nyilvánvalóan a fluor- 
sav exbalációkkal esik össze. 2. A sósavban oldbató ko vaga vas aluminium- 
ásványok bomlási terményei úgynevezett allofán agyagok, úgy kémiai 
összetétel szempontjából, mint származás módjára nézve szemben állanak 
a föidpát-maradékokkal. A földpátok bomlási terményének összetétele csak 
kevéssé ingadozik, valamennyinek vegyülési aránya állandó és a föld mé- 
lyebb rétegeiben végbement részeges felbontás és kilugozás eredményei ; 
csak kénsavban oldhatók. Az allofán agyagok vegyi összetétele hatázozatlan, 
minden egyes terményben másféle az alkotó részek aránya. De származásuk 
is különböző, egy részük teljes feloldódás után vát ki az anyalugból, más 
részük ellenpen kolloidális áloldatok koagulatiója révén ala- 
kuli. Kémiai viselkedésükre jellemző, nogy 21129) sósavban oldhatók és 
sóoldatokkal összerázva bázisaik kicserélődnek. Az allofán agyagokat a 
kutatók egy kisebb csoportja zeolithokkal azonos összetételű valódi kémiai 
vegyületeknek tartja, míg mások kolloid geleknek  abszorpcios 
vegyületeinek mondják. A magnéziumszilikátoknak bomlási terményei 
nagyrészt alloian agyagok. Kaolin csak igen ritkán alakul belőlük 
tudniillik akkor, ha elég földpát volt az elbomlott kőzetben, s a magnézium- 
szilikátok bomlási terményei az átalakulás időszakában a kőzetből kiol- 
dódtak. A magnéziumszilikátok jellegzetes bomlási terménye a kallo- 
föld. Ezután az előadó egyes hazai kaolintelepek szerkezetét és alakulási 
módjait ismerteti. Az elmálias folyamatai mindig a föld fel- 
színéhez közel mennek végbe a mindenkori növényi takaró hathatós közre- 
működésével. Az elmállás a tő ható tényezője, a talajnedvesség mindig sok 
szerves vegyületet tartalmaz, ezenkívül az elmállás folyamatában az oxigén 
főszerepet játszik, míg a kőzetek elbomlása alkalmával a bomló ás ványo khoz 
oxigén sohase juthat le. A bomlási folyamatok hatása a kőzetben a föld szi- 
lárd kérgéneklegmélyebb rétegeiben jut érvényre, illetve innen kezdőd ve 
terjed fölfelé és a föld felszínét nem éri el minden esetben. A közetek elmál- 
lása ezzel szemben a föld szilárd kéigének felszínén történik és nem terjed 
le mélyebbre, mint amilyen mélyre a légkör oxigénje lehatolhat. A legfőbb 
különbség azonban a kilúgozás módjában rejlik. A bomió kőzetekből az 
alkáliszilikátok nagy részvben, vagy teljesen kilúgoztatnak. Az elmálló kő- 
zetben ellenben az alkáliszilkátok bentmaradnak; az elmállott kőzetnek 
alkáliszilikát tartalmától függ az illető mállási terménynek kémiai értelem- 
ben vett termékenysége. Nagyon nedves klimájú helyeken a kilúgozás hatása 
csak annyiban jelentkezik, hogy a felső szintből az alkáliszili kátok a 20—30 em 
mélyen kezdődő akkumulációs szintbe mosatnak le. Az elbomlott " kőzetnek 
kaolinizált részéből egy vagy több száz méter mély rétegben vannak ki- 
lugozva a bomlás alkalmával felszabaduló alkáliszilikáto k. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 281 

Felszínes vizsgálat közben is mutatkozik egy feltünő különbség; ne- 
vezetesen az elbomlott kőzetből a vas kilúgozódik az alkaliszilikátokkal 
együtt, ami még benne maradt, az oxidul alakban foglaltatik bent. Az el- 
málló kőzetben ellenben mindig több vas van, mint az eredeti kőzetben és 
a vas oxid alakjában kötődik le a mállási terményben. 

A föld felszínét fedő mállási termény a felette uralkodó klimához iga- 
zodik, annak a jellegéhez idomul; a kőzetekben lévő elbomlott részek minő- 
sége mindig a bomló kőzet petrográfiai összetételével van összhangban, 
A bomlási termény összetételét a klima semmiféle tekintetben sem tudja 
befolyásolni. 

A telsorolt tények okadatolttá teszik a kélféle folyamat külön válasz- 
tását, s a bomlásnak és mállásnak valamint termékeinek megfelelő külön 
nevekkel való megjelölését. 

3. Dr. VApDÁSz ELEMÉR XA magyarországi miocén nébány 
érdekes kövületéről]s; szólva, mindenekelőtt bemutat két érdekes 
Gastrochaena dubia-példányt, melyek  Budapest-rákosról, illetve Dévény- 
ujfaluból finom mésziszapos felsőmediterrán rétegekből kerültek ki. Mind két 
példány a kagyló fúrt üregét kitöltő anyagnak felel meg, tehát álala k ú- 
s ágot képvisel, de a lágy anyagú szifó alakját is visszatükrözteti. Az egyik 
példányon a kettéosztott szifó észlelhető, míg a másikon ezenkívül még az 
erős gyűrüs izmok alakja is jól látszik. 

Bemutatja továbbá az alcyonariák csoportjába tartozó Graphularia- 
nem képviselőit, melyek felsőmediterrán homokos fáciesből Szobról, Mátra - 
verebélyről és Kishajmásról kerültek elő. Az eddigi kisebb-nagyobb töredékek 
legalább három formára utalnak, melyeket az eddig ismert alakokkal 
részben eltérő keresztmetszetür, részben töredékes voltuk miatt fajilag 
nem azonosíthat. 

Végül ismerteti a kacslábú rákok közé tartozó Pyrgoma multicostatum 
hazai előfordulási viszonyait, különösen hangsúlyozva azt az életmódbeli 
függő viszenyt (epizoa), melyben ezek valamennyi hazai eddig ismert elő- 
fordulási helyen a heliastraa-féle koralokkal állandóan észlelhetők. A pyr- 
gomák eddig a magyar miocénból ismeretlenek voltak, előadó meglehetősen 
sok példányban gyüjtötte az említett fajt a hunyadmegyei Ribicén, a nógrád- 
megyei Mátraverebélyen és a sopronmegyei Rákoson mindenütt a lajta- 
mész kő fáciesből. 


ÍV. szakülés 1918 április 10-én. 


Elnök: Dr. SOHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár, tiszteletbeli tag. 


1. Idősb Lóczy Lasos dr.:tÁltaláénos megjegyzések a m. 
k. Földtani Intézet 1917. évi szerbiai tanulmányai- 
hoz, címen bemutatja a szerkesztés alatt levő nyugatszerbiai 1: 200,000 
mértékű átnézetes földtani térkép 9 lapját. 

Délmagyarország . Zimony—Pancsova  vidékétől Montenegro-,  Novi- 


282 TÁRSULATI ÜGYEK. 


pazar- és a Rigómezőig terjed az ezeken ábrázolt terület, nyugat-keleti irány- 
ban pedig a Drina mellékétől a Morava völgyéig. 

Előadó rámutat, hogy ezen a területen a keletboszniai, sőt szávajobb- 
parti horvátországi hegyvidékek képződményei délkeleti csapással uralkod- 
nak. A Morava mentén ellenben a Rhodope tömeg ősibb kristályos 
palái ritkulnak északészaknyugat felé Arangyelovácig. 

Nyugati Szerbiában paleozós palák (fillites agyagpala, fedőpala, gra- 
fitos pala, szericites kvarcbreccsiák, kvarcitos, homo kköve k) ehaotikus szekun- 
dér ráncolással, azonban egészben véve szelid boltozatokban települve adják 
a legősibb képződményt. Ennek déli ága UZzice és Kosjerici között 40 km, 
északi keskenyeb vonulata pedig Korupany és a Cev, planina között 26 km 
szélességű a csapásirányára keresztben mérve. Délről a Zlatibor hegység 
széles szerpentin-diabász-gabbro vonulata kíséri a paleozoikumot; ilyen 
ofitos vonulat választja el a Bukovina gerincen Kosjerici és Valjevo között 
is a paleozós palákat és a belőlük folytonosságban kifejlődő permi veres- 
homokkő, werfeni rétegek és guttensteini mészkövön át emelkedő felső triász- 
kori nagy kiterjedésű és tetemes vastagsággal szintes telepedésű  krasztos 
mész kő-fennsikot , 

Még nincs egészen megvilágított helyzete a jurakori (?) tutfit réte- 
geknek. A felsőkréta transzgredáló rétegei azonban a szerpentintömegekhez 
vannak többnyire hozzákötve. A Drinán végig tutajozva és a Vardiste 
Uzicé Derventa vidékén tett kirándulások felette tanulságosak voltak. 

A nagy kiterjedésű fátlan tönkfelületek, ezeken a harmadkori több 
helyen lignites medencék, a paleozós palák között szirtszerű vonulatokban 
fellépő fehér mészkövek és a sötét bitumenes bellerofonos mészkövek fölöt - 
tébb tanulságosak és mert elég bőséges fosszíliák kerültek elő belőlük, 
nagyon eredményessé tették nyugatszerbiai utazásainkat. A bányák vizs- 
gálata is bő tapasztalatokat nyujtott. 

Én TrImko IMRE és fiam ifj. Lóczy LaJsos időközi társaságában jártam 
be Nyugat-Szerbiát ; a Morava-mellék részek megismertetését dr. SZONTAGH 
Tamás, dr. JEKELIUus ERIK, TIMKo IMRE és ZSIGMONDY ÁRPÁD buzgalmának 
köszönjük. Délen Montenegro, Pievje és Novipazar körül dr. KoRmos 
TIVADAR és dr. VaApász M. ELEMÉR dolgoztak, s 

A báró Nopcsa FEREwNc-től adott szellemes csoportosítás szerint a 
Partvidék, a Cukali területe, az észak albániai tábla a Merdita és a Durmitor, 
mint morfolgiai egységek figyelmet érdemelnek. Tektonikájukban azonban 
az előadó nem igen tudja elképzelni azt a nagyobb mértékű, távolról jött 
takaró rátolódást, amelyet Nopcsa báró tartalmas tanulmányaiban kifejtett , 
Inkább csak a kisebb mértékű vízszintes, pikkelyes egymásba tolódott- 
ság látszik itt uralkodni. A tenger mellékén és a pannoniai medence szélein 
azonban fiatalkorú miocén-pliocén ráncolatokat, a nagyszélességű belső 
vonulatokban kréta, sőt triász előtti gyűrődést, helyi áttolódott triásztáb- 
lákkal], lehet találni. 

2. KoRgMmos Tivapakg dr: Kelet-Montenegro és a novibazári Szandzsák 
geológiai viszonyairól vetített képekkel tart előadást. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 283 


SCHAFARZIK FERENC dr. elnök köszönetet mondva előadónak érdekes 
fejtegetéselért, megjegyzi, hogy ha a GuSar moréna és a Vusia morénája 
980 m t. sz. f. magasság körüliek, akkor a környező hegység 1900 m átla- 
gos magassága mellett a hóhatár 1470 m körül volna kereshető, amely ala- 
csony mérték talán e vidék nagyobb évi csapadékmennyisége által magya- 
rázható meg. 


Vo szask ülés! 1918 m áj ús B5Ams 


Elnök: dr. SZorvraGH TAMÁS m. k. udvari tariácsos. 

1. Báró Nopcsa FERENC dr.: A modern paleontológia kutatási rend- 
szere, a dinosaurusokkal kapcsolatban. (Előadása megjelent a Természet- 
tudományi Közlöny Pótfüzeteinek 1917 dec. számában 44. ábrával.) 

2. Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN előadást tart ta sajóvölgyi barna- 
széntelepekrő?. A sajóvölgyi széntelepek a borsodi Bükk-hegység 
és az aba ujtornai —gömöri mészkőfennsík közé eső fiatal harmadkori meden- 
cében fekszenek. Közelebbről azonban csak a perecesi, sajókazinezi és sajó- 
szent péteri szénvidékekkel foglalkozik. Ismerteti előszöra szénmedence 
stratigráfiáját, amely szerinte a következő : 

1. A legrégibb képződmény a felsőeocén mészkő, amely a Bükk-hegys ég 
északi szegélyén keskeny sávban található. 2. Az alsóoligocén kiscelli agyag, 
amelyet néhány fúrásban nagyobb vastagságban konstatáltak a szén- 
telepes rétegcsoport alatt. 3. Felsőoligocén agyagos-homokos rétegcso port, 
bizonytalan határokkal. 4. Alsómiocén akvitaniai-burdigaleni emelet. Ez 
uralkodólag szürke agyagból és alárendeltebben homokból álló tengeri kép- 
ződmény, amelybe 3—5 szénréteg telepszik, amelyek közül rendesen három, 
de néha csak kettő érdemes fejtésre. A széntelepek megfelelnek egy-egy 
édesvízi periodusnak. 5. Riolittufa fehér, porhanyó kőzet, amelyben a biotit 
és kvarc többnyire jól látható. 6. Piroxen andezittufa, breccia és konglo- 
merátum, amely a lapos tetőkön ma is nagy kiterjedésű. 7. Pliocén kavics. 
Ez valamennyi képződmény fölött ma erősen megszaggatott takaró alak- 
jában fekszik. Ez szárazföldi képződmény. 8. Alacsonyabban, a Sajó, Boldva 
és azok nagyobb mellékvölgyei mentén pleisztocénkori kavicsterrasszok 
észlelhetők. 9. A holocén a Sajó és Boldva folyók széles alluviális völgyében 
ártéri üledékekkel és mocsári talajjal van képviselve. A nagyobb mellék- 
völgyekben is mutatkozik ártéri hordalék. Azután ismerteti a medence 
szerkezetét. A szénmedencét ÉÉK—DDNYy-i irányú törések sűrűn 
átjárják; más irányú törésrendszert a Sajó jobbpartjain nem észlelt. A vető- 
dések ugrási magassága 1—2 mm-től 60 m-ig terjed. A vetődések többnyire 
lépcsőzetesek, máskor árkos sülyedések, vagy sasbércszerű kiemelkedések, 
Az egyes rögök igen kevéssé billentek ki vízszintes helyzetükből. A vetődések 
igen fontosak a bánya üzemre ; legtöbbször ezekhez kell igazodnia. Röviden 
ismerteti ezután a terület morfológiájat; vázolja azt, hogy hogyan 
fejlődött ki a terület arculata a legrégibb időktől máig. Ezután áttér a 
szenet tartalmazó rétegek részletesebb ismertetésére. A fő- 
vezérlő kövületek, amelyek a széntelepeket tartalmazó rétegek korát meg- 
állapítják, a következők : 


9984 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Mytilus Haidingeri M. HoERN, amely Pereces vidékén az alsó telep 
fölött fordul elő, viszont Sajókazinczon a felső telep fölött jelentkezik, de itt 
gyérebben. A Congerta Brardüu A. BnR., amely valamennyi telep kíséretében 
fellép, de tömegesen, padot alkotólag az alsó telep fölött jelent kezi k. 

Cardium (Cerostoderma) arcella Du. és Meretrix imcrassata S0w. főleg 
az alsó telep kíséretében vannak tömegesen. Az Osírea erassissíma LAM. 
és longirostris LAM. pedig a felsőbb telepeket kíséri ostrea-padok alakjában. 
A csigák közül a Potamides (Clava) bidentatus DEFR. ((— a magyar szerzők 
Cerithium  ligmitarum-ja) és a Neritina (Chthon) picta FÉR. tömeges fellé- 
pése a középső telep kísérő rétegeire jellemző. 

A Melamnopsis (Lyrcaea) Hamtkem HorFwm. főleg a telsőbb telepek kísé- 
retében gyakori. Igaz, hogy bizonyos jellemző cerithiumok, nevezetesen a 
Potamides (Tympamotomus) margaritacacus BnRocc. és a P. (Gramulolabium) 
plicaius BRuG. hiányzanak a sajóvölgyi széntartalmú rétegekből, de a fauna 
összessége alapján kétségtelen, hogy ez a rétegcsoport semmiesetre sem a 
felsőmediterrán (vindobonai) emelet úgynevezett grundi szint- 
tájába helyezendő — mint ahogy azt eddig hitték, — hanem mélyebb szintbe, 
az akvitániái burdigaleni emeletbe tartoznak. Mint ilyenek, nagyjából egy- 
korúak a Salgótarján vidéki széntelepes rétegekkel. Az erősen eltérő fácies 
viszonyok miatt azonban a két szénterület pontos párhuzamba állítása a 
jövő feladata. 

A szóban lévő szénterületen helyenkint két, másutt három fejtésre 
érdemes széntelep van, amelyeket 122—80 m-es meddő rétegcsoportok vá- 
lasztanak el egymástól. Az alsó telep 12— m vastag, a középső 1-2, s a 
felső szintén 1 m vastagság körül van. A szén gyengébb minőségű barnaszén, 
mivel fűtőértéke mintegy 3100—4000 kalória. Azonban tekintve igen nagy 
és egyenletes kiterjedésüket, csekély mértékű za vartságukat, a vízszintestől 
kevéssé eltérő lejtésüket, továbbá, hogy a felszin alatt többnyire nem nagy 
mélységben s aránylag nem nagy nehézséggel fejthetők, végül, hogy közel 
fekszenek néhány fontos fő forgalmi vonalhoz, ezeknek a széntelepeknek 
nagy nemzetgazdasági szerep jut. Előadó azt az óhajtását fejezi ki, hogy 
tekintettel a nagy szénhiányra, kívánatos lenne a nagy kiterjedésű szén- 
terület ezidőszerint még érintetlen, de kétségkívül produktivusnak igérkező 
részeinek mielőbbi feltárása és mívelés alá való vétele. 

Az előadáshoz Papp KÁRorYy dr. megjegyzéseket fűz, amennyiben 
kifejti, hogy a sajóvölgyi széntelepek kora még igen vitás. VITÁLISÍSTVÁN 
például típusos kövületek alapján a felsőmediterránba sorozza a sajóvölgyi 
széntelepek nagy részét, ezért valószínű, dogy a sajóvölgyi telepek csak rész- 
ben sorozhatók az algómediteorránbai 

Előadó a széntelepek korára nézve fenntartja állításait. 


VI. "Szá KEZÜNK EISEUDAÁTB 7 0 TALK OS NAB 


Elnök Szoxragcn TAMÁS dr. m. kir. udvari tanácsos. 
1. Báró Nopcsa FERENxc dr: Leipsanosaurus új genusz a gosaui réte- 
sekből. (Az előadás teljes szövege jelen füzet 261—265. oldalain olvasható.) 


TÁRSULATI ÜGYEK. 985 


2. Ifjabb Lóczy Lasos dr.: Geológiai kutatásaim Nyugati-Szerbiában. 
(Az előadás teljes szövege a Földtani Közlöny 1918. évi 1—6. füzetének 
1—183. oldalain olvasható.) 

3. Dr. LIFFA AURÉL: Bemutatja dr. HrLawaArscH KÁROLY bécsi minera- 
lógusnak egy ritka s hazánkban eddigelé ismeretlen ásványnak a Grandi- 
dierit-nek Helpán (Gömör megyében) való előfordulásáról szóló közleményét . 
Szerző ezen — A. LACROIXx-tól Madagas kar déli részén előforduló pegmatitokban 
felfedezett — ásványt kvarcgumók kíséretében a csillámpalában optikai 
úton határozta meg. Vizsgálatait ezzel nem fejezte be, amennyiben csak 
alkalomra vár, hogy azokat folytassa § a talált eredményekről részletesebben 
beszámolhasson. Az előadás szövege jelen füzet 266—267. oldalain. 

4. TRsirz Péregk: Kaolin-telep a Magas Tátra moré- 
nájában. A kőzetek elbomlásáról és elmállásáról március 20-án tartott 
előadásomban azt állítottam, hogy a kaolinosodás posztvulkanikus folya- 
mat, mely mindig valamely tektonikai törésvonallal van kapcsolatban s 
arra a tektonikai vonalra nézve vezetőül szolgálhat. 

A Magas-Tátra déli lejtőjén a morénában egy szanatórium ala pozásá- 
nakelőmun kálatai alkalmávalegy 1—8m szélességűkaolin — telepet tártak fel, 
mely kelet— nyugatirányban húzódik keresztben a lejtő irányával. A kaolin- 
telepben a moréna anyagának minden rendű és nagyságú alkatrésze elbom- 
lott ; földes állományú tiszta fehér kaolinná vált az 144 köbméter nagyságú 
kőtuskó éppen úgy, mint az 1 mm átmérőjű homokszemcse. Jellemző erre 
a kőzetbomlásra még az is, hogy a kaolin-telep mellett lévő még ép granit- 
tuskók muszkovit- és biotit-csillámot tartalmaznak, míg a kaolinban csak 
musz kovit-csillám van, a biotit elbomlott, elvesztette vastartalmát. A kaolin- 
telep fölött fakad a tátrai savanyúvízforrás; . mely szintén 
a tektonikai törésvonal helyzetét jelzi. Nevezetes körülmény még az, hogy 
e helyen diluviális anyagok, a moréna anyaga kaolinosodott el, 
a kaolin alakulása tehát rövid idő alatt, a negyedkorban történt. A poszt- 
vulkanikus működésnek eszerint tehát nagyon késő időre is kiterjedhet 
a kőzeteket elbontó hatása. 

A kaolin-telep helyzete végkép megdönti PENxKk tanár és követőinek 
teoriáját, akik a morénafalnak elbontott vagy ép állapotából következ- 
tettek a régebbi I. és későbbi II. eljegesedésnek anyagára. A kaolin 
végig megy alulról fölfelé a moréna egész anyagán; az alsó, vagyis az L 
és a felső, vagyis a II. eljegesedésnek az anyaga is egyaránt el van 
kaolinosod va. 


B) Választmányi ülések. 
III. választmányi ülés 1918 március 20-án. 


Az ülés a m. kir. Földtani Intézet előadótermében esti 7 órakor kezdődik. 

Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Lóczy LAJos dr. tiszteleti tag, KOoVÁCS SEBESTÉNY ALADÁR, a Hidro- 
lógiai Szakosztály elnöke, PÁLFY MóR dr. társulati másodelnök, KoRMos TIVADAR, 


286 TÁRSULATI ÜGYEK. 


báró NOPCSA FERENC, PRINZ GYULA, SCHBRÉTER ZOLTÁN, TREITZ PÉTER, VADÁSZ ELEMÉR 
választmányi tagok, PaAPP KÁROLY elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT másodtitkár, 

1. Elnök az ülést megnyitván, üdvözli KORMos TIVADAR választmányi tagot, 
aki a főváros nagy jutalmát kiváló munkássága elismeréseül elnyerte. 

2. Ugyancsak üdvözli a közgyűlésen megválasztott három új választmányi tagot, 
báró Nopcsa FERENC, PRIsz GYULA és VADÁSZ ELEMÉR urakat, akik a mai ülésen mind- 
annyian megjelentek, kétszeresen köszönti PgrIsz GYULÁt, mint akit Ő cs. és ap. 
Királyi Felsége a pozsonyi tudomány-egyetem földrajzi tanszékére nyilvános 
rendes tanárul nevezett ki. 

3. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1918 január 30-iki választmányi ülés óta: 


I. Pártoló tágokul jelentkezteks 


Borsodi Szénbányák Részvénytársasága, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 
Első cs. k. Szab. Dunagőzhajózási- Társaság, Budapest. Ajánlja : az elnökség. 
Bucsonyi Aráma arany-, ezüst-, rézbányatársulat, Budapest. 
Köolajfinomító-Részvénytársaság, Budapest. Ajánlja : az elnökség, 
. Szamosvölgyi Vasút Igazgatósága, Dés. Ajánlja : az elnökség. 
Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak Igazgatósága, Arad. Ajánlja : az elnök, 
Magyar királyi Főbányahivatal, Aknaszlatina. Ajánlja : az elnökség. 
Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Igazgatósága, Buda pest. Ajánlja : az elnökség. 
9. Zsolnay Vilmos-féle Keramikai Gyárak, Pécs. Ajánlja : az elnökség. 
10. Cs. k. Szab. Kassa-Oderbergi Vasút Vezérigazgatósága, Budapest. Ajánlja : 
az elnökség. 
11. Első cs. k. Szab. Dunagőzhajózási Társaság Bányaigazgatósága, Pécs. Ajánlja : 


ST S07 OVH SO 


9 


az elnökség. 
12. Nobel-Dynamit Részvénytársulat, Bécs. Ajánlja : az elnökség. 
13. Rudai Tizenkét Apostol Aranybányatársulat, Brád. Ajánlja: az elnökség. 


II. Rendes taigokul jelentkeztek; 


Törökbecsei Ármentesítő és Belvízrendező Társulat Törökbecse. Ajánlja: 

a Hidrológiai Szakosztály. 

3 FogGó ÁRgpÁD társulati szakmérnök, Jászkisér. Ajánlja: a Hidrológiai Szak- 
osztály, 

3. GILLYÉN SÁNDOR királyi műszaki tanácsos, Komárom. Ajánlja : a Hidrológiai 
Szakosztály. 

4. KÁJLINGER MIHÁLY m. k. udvari tanácsos, székesfőv. vízmű igazgató. Ajánlja : 
a Hidrológiai Szakosztály. 

5. Kiss Isrváw társulati szakaszmérnök, Módos (Torontál). Ajánlja: a Hidro- 
lógiai Szakosztály. 

6. KRISTON FERENC igazgató főmérnök, Kisvárda. Ajánlja : a Hidrológiai Szak- 
osztály. 

7. FLEISOHMANN ANTAL építésvállalkozó, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai 


Sza kosztály. 
8. Dr. DELMÁR TIVADAR mérnök, Budapest. Ajánlja : a Hidrológiai Sza kosztály. 
9. Dr. RAKOVSZKY GYÖRGY államtitkár, Budapest. Ajánlja: a Hidrológiai Sza k- 


osztály. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 287 


10. SABRA sszkY JÁNos kir. folyami főmérnök, Zombor. Ajánlja: a Hidrológiai 
Szakosztály. 

II. NápaYy LaJos tart. vadászhadnagy, Budapest. Ajánlja: a Barlangkutató 
Szakosztály. 

12. XAÁwsrus JÁsos leánygimnáziumi tanár, Kolozsvár. Ajánlja:  FERENCZI 
J..dí: T. tag. j 

13. MEGA SAMu bányatisztviselő, Iglórosztoka-Merény. Ajánlja: PAPP KÁROLY 
r. tag, 

14. Rajrucn ILowxa egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: PAPP KÁROLY r. tag. 

15. ZSILINSZKY GÁBOR dr. gyárigazgató, Bécs. Ajánlja: PAPP KÁROLY. r. tag. 

A választmány a felsorolt 13 társulatot pártoló tagokul, a 15 egyént pedig rendes 
tagokul megválasztja. 

4. Elnök jelenti, hogy a választmány a mai ülésen az Alapszabályok 21. §-a 
szerint pénztárost választ. A szavazás megejtetvén, a választmány pénztárnoknak egy- 
hangúlag ASCHER ANTAL műegyetemi kvesztor urat választja meg. 

5. Elnök jelenti, hogy a SzABó JózsEr-emlékalap kamataiból a februáriusi kö - 
gyűlés 400 koronás díjat tűzött ki geológiai piílyamunkák elősegítésére. Kéri a választ- 
mány tagjait, hogy a pályatételt kitűzni szíveskedjenek. 

KORMOS TIVADAR választmányi tag szabadon választandó témát ja vasol, PÁLFY 
MóR másodelnök ellenben a Szentendrei andezit-hegység feldolgozását ajánlja. A ter. 
minust junius 1-i határidőre ja vasolja kitűzni. 

" Többek hozzászólása után a választmány a következő pályázatot hirdeti 


Xlyilt pályázat a földtanból. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1918 februáriusi közgyűlésének határozatából 
a társulat választmánya pályázatot hirdet a földtan köréből. A pályamunka lehetőleg 
Budapest környékéne k egyik kisebb területegységét vá. 
lassza kutatásai teréül. A munka lehet kőzettani, sztratigra fiai, tektonikai, 
avagy paleontologiai természetű, illetőleg ezeknek együttes irányú feldolgozása is; 
a főkellék azonban bármily irányú tudománykörben is az önálló megfigyeléseken s ere: 
deti kutatáso kon ala puló kidolgozás, A pályázók részletes tervet nyujtsanak be, amelyből 
tisztán kivehető legyen a munka minősége. Tudassák a kutatásokra fordítandó idő 
nagyságát, s elkészítendő munkájuk időpontját, amikorra a kéziratot beszolgáltatják. 
A tervezetek beadásának határideje 1918 junius hónap 1-je. Jutalma a Szent. 
miklósi SzaBó Józser alapból 400 korona. Kérjük tehát ama tisztelt tagtársainkat 
akik eme jutalomdíjra pályázni kívánnak, hogy tervezeteik:rt a Magyarhoni Földtapri 
Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14) 1918 junius hónap 1-ig bekül- 
deni szíveskedjenek. 

Egyéb tárgy híjan Elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. 


IV. választmányi ülés .1918 április 10-én. 


Az ülés a m. k. Földtani Intézet üléstermében esti 7135 órakor kezdődik. 

Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár, tiszteleti tag. 

Megjelentek: ILogsvaY LaJos, Lóczy LAaJos tiszteleti tagok, KORMOS TIVADAR, 
NOPCSA FERENC báró, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., VADÁSZ ELEMÉR dr. választmányi tagok, 
PArP KÁROLY dr, elsőtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros, 

Elnök bejelenti, hogy SZONTAGH TAMÁS dr. társulati elnök és PÁLFY MÓR dr. 
társulati másodelnök urak akadályoztatásuk miatt a mai ülésen meg nem jelenhetnek, 


288 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KORMos TIVADAR dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 
választmányi tagokat. 

Üdvözli ZSIGMONDY ÁRPÁD tagtárs urat, akit az Országos Magyar Bányászati 
és Kohászati Egyesület 1918 április 7-én tartott rendkívüli közgyűlésén elnökül vá- 
lasztott. Í 

Elsőtitkár jelenti, hogy az 1918 márc, 20-iki választmányi ülés óta : 


I. Pártoló tagokul jelentkeztek: 


1. Ganz-féle Villamossági Részvénytársaság, Buda pest. Ajánlja: az elnökség 

2. Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság, Budapest. Ajánlja 
az elnökség. 

3. Első Magyar Általános Biztosító Társaság, Budapest. Ajánlja: az elnökség 

4. Magyar királyi Bányaigazgatóság, Nagybánya. Ajánlja: VERESS JÓZSEF r. t. 


II. Örökítőtagokul jelentkeztek: 


5. Vip GÁBOR szentbenedekrendi főiskolai tanár, Pannonhalma. Ajánlja : a titkár. 


III. Rendes tagokul jelentkeztek: 


6. Veresvizi m. k. Bányaüzemvezetőség, Nagybánya. Ajánlja: VERESS JÓZSEF 
m. kir. főbányatanácsos. 

7. Kereszthegyi m. k. Bányaüzemvezetőség, Nagybánya. Ajánlja: VERESS 
JÓZSEF m. kir. főbányatanácsos. j 

8. M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Óradna. Ajánlja: VERESS JÓZSEF m. kir. fő- 
bányatanácsos, 

9. M. kir. Bányahivatal. Ajánlja: VERESS JÓZSEF m. kir, főbányatanácsos. 

10. Erdőbényei  NÉMETH ÁGNES bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja: PAPP 
KÁROLY I. titkár. 

11. SELAGIÁN VAZUL egyetemi őslénytani gyakornok, Budapest. Ajánlja: PAPP 
KÁRoLrYy I. titkár. , 

A felsoroltakat a választmány pártoló, örökítő, illetőleg rendes tagokká választja. 

Elhunyt SzroraA Jenő egyetemi gyakornok, aki mint LŐRENTHEY IMRE paleon- 
tológus tanítványa szép reményekkel indult útjának, azonban a sors fiatalon, 26 éves 
korában elragadta tölünk. Kövid tudományos foglalkozás után követte a halálba mesterét. 

Szomorú tudomásul szolgál. 

1. Dr. SZONTAGH TAMÁS elnök úr a mai ülésen akadályoztatása miatt meg nem 
jelenhetvén, a választmánynak tudtul adja, hogy a társulatnak még fönnálló adósságát 
a hadikölcsönök után, számszerint 4000 koronát az Osztrák Magyar Banknak letör- 
lesztette, úgy hogy jelenleg a társulatnak semminemű adóssága nincs. 

Örvendetes tudomásul szolgál. 

2. Pénztáros kérdi, hogy milyen értékpapirokat vásároljon az alapítványokból 
befolyt összegből. 

Elsőtitkár javasolja, hogy a társulat régi hagyományait követve, korona jára- 
dékot vásároljon a pénztáros. 

SCHAFARZIK FERENC hadikölcsönök vásárlását ajánlja. 

PAPP KÁROLY elsőtitkár kifejti, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat az utóbbi 
években örökítő tagsági díjakban számos hadikölcsönkötvényt kapott, amellett 10,000 
korona értékű kötvényt vásárolt is, úgyhogy jelenleg az anyatársulati alaptőke 60,000 


TÁRSULATI ÜGYEK. 289 


koronányi összegéből körülbelül 15,000 korona hadikölcsönbe van fektetve. Ez elég 
áldozat egy kis társulattól. Ezért a társulat alaptökéjének gyarapítására mint biztosabb 
értékpapirt, inkább a korona- járadékot ajánlja. 

ILosvaY LAJOS és SCHAFARZIK FERENC a hadikölesönök további vásárlását 
ajánlja. A választmány e kérdésben nem dönt, hanem felkéri SZONTAGH TAMÁS elnököt, 
hogy pénzügyi körökben érdeklődjék e kérdés iránt, s javaslatát egy későbbi választ- 
mányi ülésnek terjessze elő. 

Egyéb tárgy híján Elnök az ülést esti $ órakor berekeszti. 


V. választmányi ülés 1918 május 3-án. 


Áz ülésen mo rkir. Boldtani Intézet üléstermeépnemn d. u; 7 árakon 
kezdődik. 


Elnök: Dr. SZONTAGH TAMÁS m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek: ILosvaY LAJos, Lóczy LAJOS, SCHAFABZIK FERENC tiszteleti tagok, 
KApic OTTOKÁR, LIFFA AURÉL, báró NoPCsA FERENC. SCHRÉTER ZOLTÁN, VADÁSZ 
ELEMÉR választmányi tagok, PÁLFY MÓR másodelnök, PAPP KÁROLY elsőtitkár, 
BALLENEGGER RÓBERT másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. 

Elnök az ülést megnyitván, üdvözli Dr. LIFFA AURÉL választmányi tagot, aki 
csaknem 4 éves katonai szolgálata után körünkben a mai napon megjelent, s mint szá- 
zados a geológusi karnak a hadseregben is díszt és tekintélyt szeizett. Dr. LIFFa vál. 
tag megköszöni az üdvözlést. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Dr. LIFFA AURÉL 
és Dr. VADÁSZ ELEMÉR választmányi tag urakat. 

Elsőtitkár jelenti, hogy az 1918 április 10-iki választmányi ülés óta: 


I. Pártoló tagokul jelentkeztek: 


1. Magyar Országos Központi Takarékpénztár, Budapest. Ajánlja: Dr. PÁLFY 
MóR másodelnök. 

2. Dr. LIPTÁK és TÁRsA Építési és Vasipari Részvénytársaság, Pestszentlőrinez 
Ajánlja: PaPP KÁRotY elsőtitkár. 


TOT okátórta pull jelent Kezet 


3. STANCIU. VIKTOR polgári iskolai igazgató, Arad. Ajánlja: VADÁSZ ELEMÉR 
v. tag. 


III. Rendes tagokul jelentkeztek: 


4. Borsodi Bányatársulat, Rudabánya. Ajánlja: Dr. LIFFA AURÉL v. tag, 

5. KÁLLAI GÉzA okl. bánya- és közgazdasági mérnök, bányaigazgató, Ruda bánya - 
Ajánlja: Dr. LIFFA AURÉL v. tag. 

6. VEREss Józsgy egyetemi tisztviselő, Rákoscsaba. Ajánlja:a Barlangkutató 
Sza kosztály. 

7. IMRE VILMA bölesészethallgató, Karánsebes. Ajánlja: Dr. MAURITZ BÉLA 
vál. tag. 

8. JORDÁN GIZELLA bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja:; Di. MAURITZ BÉLA 
vál. tag. 

9. KARvAS ETELKA bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja: Dr. MAUuRITzZ BÉLA 
vál. tag. 


290 TÁRSULATI. ÜGYEK. 


10. Rissáwyi JÓZSEF bölcsészethallgató, Beszterczebánya. Ajánlja : Dr. MAURITZ 
BÉLA vál. tag. 

1. PuHR Rózsa bölcsészethallgató, Buda pest. Ajánlja : Dr. MaAuRiITrz BÉLA vál.tag. 

12. SOMOGYI SAROLTA bölcsészethallgató,  Büdapest. Ajánlja: Dr. MAURITZ 
BÉLA vál. tag. i 

13. SZONGOTT ILONA bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja: Dr. MAURITzZ BÉLA 
vál. tag. 

14. WIENER SAROLTA bölecsészethallgató, Budapest. Ajánlja: D.. MAURITZ 
BÉLA vál. tag. 

15. ZspÁsszkY LÁSZLÓ bölcsészethallgató főhadnagy, Nagyvárad.  Ajánlja 
Dr. MAugiTz BÉLA vál. tag. 

16. Sorrész Nagy LaJos társulati igazgató fömérnök, Tass, Pest m. Ajánlja: 
a Hidrológiai Szakosztály. j 

A felsoroltakat a választmány a Társulat pártoló, örökítő, illetőleg rendes tagjai 
sorába választja. 

Kilépését jelentette Dr. SZOMBATHY KÁLMÁN nemzeti muzeumi segédőr. 

Tudomásul szolgál. 

Elsőtitkár jelenti, hogy az idei évben megindított taggyüjtési akció 40 pártoló, 
15 örökítő és 69 rendes taggal gyara pította tagjaink számát. 

Örvendetes tudomásul szolgál. 

Elnök jelenti, hogy 1918 március 23iki kelettel ILogyaAY LAJOS és SCHAFARZIK 
FERENC tiszteleti tag urak beadványt intéztek hozzá oly értelemben, hogy a VIII-ik 
hadikölcsönből a Társulat 9000 koronát jegyezzen. Elnök kéiia Társulat választmányi 
tagjait, hogy a kérdéshez hozzászólni szíveskedjenek. 

PAPP KÁROLY elsőtitkár azt javasolja, hogy jelenlegi készpénzünket, amely 
az adósságok letörlesztése után 12,000 korona körül van, s ez mind az alaptőkét illeti, 
felerészben koronajáradék, s felerészben hadikölcsönpapirok vásárlására fordítsuk. 
Hogy a jövőben minden vagyonunkat hadikölcsönbe fektessük, ezzel szemben újból 
aggodalmát fejezi ki. 

ILosvavY LaJos tiszteleti tag nem látja megokoltnak ezt az aggodalmat mert 
hiszen a Természettudományi Társulat is nagy összegeket fektetett hadikölcsönbe, s 
ezt nem kisebb államférfiak javasolták, mint WEKERLE és TELESZKY miniszterek. Azon. 
ban nem akarja a Földtani Társulatot semmikép sem korlátozni pénzügyi dolgaiban, 
s azért javasolja, hogy várjuk meg a Községi Kötvények kibocsátását ; erről majd infov- 
málódik, s ha előnyös pénzügyi üzletnek bizonyul, a választmánynak erről jelentést tog 
tenni, 

Elnök megköszöni ILosvaY LaJos tiszteleti tag úrnak szíves fáradozását és 
kéri öt, hogy a szóbanforgó ügyről társulatunkat annak idején tájékoztatni szíves- 
kedjék. Egyelőre 12,000 koronát kitevő készpénzünket takarékkönyvben őrizzük ala p- 
tőkénk javára, míglen a tőke gyümölcsöztetéséről a választmány dönteni fog. 

Báró Nopcsa FERENC vál. tag javasolja, hogy a Társulat jelentse be papirszük- 
ségletét gróf TELEKI PÁL úrnál, az Országos Hadigondozó Hivatal elnökénél, aki a 
hadügyminisztérium révén esetleg nemcsak papirost, hanem ólmot is szerez a Társu- 
latnak, Titkár jelenti, hogy a papirszükségletünk ügyében már lépést tettünk a Keres" 
kedelemügyi Miniszter úrnál, de azért kérjük gróf TELEKI úrnak is a szíves támogatását, 

Egyéb tárgy híján Elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti, 

Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 

Kelt Budapesten, 1918 május 8-án. 


TÁRSULÁTI ÜGYEK. 291 


VI. választmányi ülés 1918 júníiíúüs 5-én. 
Az ülés a m. k. földtani intézet előadó termében d. u. 7 órakor kezdődik. 


Elnök: Dr. SZONTAGH TAMÁS m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek: ILosvaY Lagos dr. tiszteleti tag, BöckH HuGó dr., LIFFA AURÉL dr,, 
MAuRgITZ BÉLA dr., PRrsz GYuLA dr., TREITZ PÉTER, VADÁSZ ELEMÉR dr. vál. tagok, 
PÁLFY MÓR másodelnök, PAPP KÁROLY titkár. 

Jegyzőkönyv hitelesítök: LIFFA AURÉL dr. és TREITZ PÉTER. 

1. Űj tagok bejelentése : 


TI Pártoló tagokul jelentkeztek: 
1. Magyar Általános Hitelbank Igazgatósága, Budapest, 50 éves fennállása 
alkalmából. Ajánlja : az elnökség. 
2. Újlaki Tégla- és Mészégető Rész vény- Társaság, Buda pest. Ajánlja : az elnökség 


JC Rendes tagokúül jélentkezteks: 


3. KiszEnY KÁROLY ev. gimnáziumi tanár, Beszterczebánya. Ajánlja: PAPP 
KÁROLY elsőtit kár. 

4. KELLNER BÉLA királyi mérnök, Vashegy, a cs. kir. bányafelügyelőség II. cso- 
portjának helyettes vezetője. Ajánlja: Dr. LIFFA AURÉL vál. tag. 

5. PerHE LaAJos m. kir. bánya és kohómérnök Felsőbánya, a cs. kir. bányafelü- 
gyelőség II. csoportjának vezetője, Buda pest. Ajánlja : Dr. LIFFA AVRÉL vál. tag. 

6. KIKINDAI GYULA műszaki főtanácsos, Budapest. Ajánlja: BOGDÁNFFY ÖDÖN 
min. oszt. tanácsos 

A felsoroltakat a választmány pártoló, illetőleg rendes tagokul választja. 

2. A SzaáABó-emlékalap kamataiból kitűzött 400 koronás 
pályázatra a kitűzött határidőig 2 nyilt pályázat érkezett, ú. m.: 

1. FERENCZI IsTVÁN tervezete a Szentendrei hegységről, 

2. SELAGIAN VAzuL munkája a pilisszentiváni barnaszénterület eocénrétegeiről. 

A bizottsági jelentést Dr. PÁLrY MóR másodelnök terjeszti elő. A bizottság 
dr. PÁLrY MÓR elnöklete alatt MAURITZ BÉLAsés VOGL VIKTOR tagokkal 1918 június 
3-án ülést tartott, s itt a munkákat beható tárgyalás alá véve, kiemeli SELAGIAN VAZUL 
érdemes értekezését, amely a Buda-vidéki eocénről való isme- 
reteinket gazdag anyaggal bővítette; a pályadíjat mégis FERENCZI IsT- 
váNnak javasolja. 

A választmány ezekután a 400 koronás pályad jjal FERENcz IsTvÁNt bízza meg 
Szentendre vidékének petrografiai ismertetésével, amely 
célra a megbízóle vél átadásakor 300 koronát utal kisa munka benyujtásakor adja át 
a hiányzó 100 koronát. 

3. VADÁSZ ELEMÉR vál. tag 1918 május 15-iki kelettel beadványt intézett a 
választmányhoz a földtan intenzívebb tanítása ügyében. 

Az elhangzott indítványt ILosvavY LaJos tiszteleti tag mindenben helyesli; a 
Társulat helyesen cselekszik, ha ilyen értelmű felterjesztéssel éla vallás. és közoktatás ügyi 
miniszter úrhoz. Megjegyzi azonban, hogy a geológia tanítását középiskoláinkban csak 
törvénnyel lehet megváltoztatni s csak eme törvényhozási megváltoztatás után lehet 
szó a tanárképzés kiegészítéséről. PÁLFY MóR másodelnök szintén helyesli a felterjeszést 

MAuvBIiTrz BáLA választmányi tag nem oszthatja a beadvány ama tartalmát, 
hogy a mineralógia túlteng a tanárképzésben, hiszen a tanárvizsgáló bizottságban eddigelé 
a geológusok voltak túlsúlyban, s jelenleg is geológus tanárok vannak többségben. 


292 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Persz GyuLA kiegészítő indítványt tesz oly értelemben, hogy a felterjesztésbe 
a polgáriiskolákis be vétessenek ( Erzsébet-nőiskola, pedagógium), ahollegalább a chémia, 
ásványtan s földtan szét választassanak 
4. Gróf TELEKI PÁL, az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke 1918 május 23-iki 
kelettel átiratot intéz a Magyarhoni Földtani Társulathoz a jövő évi pa pirszükséglet 
olcsóbb megszerzése ügyében. 
ILosvaY Lagos azt az örvendetes hírt közli, hogy az Osztrák-Magyar pa pirgyárak 
legutóbb 4094-kal ejtették a papir árát. 
A választmány olykép határoz, hogy a Földtani Társulat lehetőleg óvja meg 
önállóságát s közvetlen a kereskedelemügyi miniszter úrhoz forduljon a papir meg- 
szerzése ügyében. 
Pa pirszükségletünk 30 ívhez 1200 példányban 36.000 ív elsőrendű papiros. Alak: 
713—109 cm. Súlya: 75 kiló ezer ívenkint. Minőség: famentes simított nyomó. 
5. A Franklin-nyomda újabb áremelést jelent be. Eddigi emelései : 
1. 1915 december 14-én 3097. 

2. 1916 november 8-án 3097. 

3. 1917 január 1-én 409/. 

4. 1917 szeptember 15-én 259/, 

5. 1918 március 15-én 2597 

6. 1918 junius 1-én 1597. 
Ezzel kapcsolatban a Franklin-Társ lat 48 tisztviselője tudatja, hogy 
együttes fizetésük annyit tesz ki, mint a két igazgató fizetése, s hogy az igazgatóság elzár- 
kózik a tisztviselők fizetésjavítása elől. A tisztviselők 1009/4-os fizetésemelést kérnek 
s míg ezt meg nem kapják, sztrájkba lépnek. 

A választmány mindezt tudomásul veszi, óhajtva hogy a sztrájk mielőbb meg- 
szünjön. 

6. Eilsőtitkár jelenti, hogy a társulati kiadványok rendezését KEMÉNY GÁBOR 
szolgával megkezdette. Ha a szolga az áthurcolkodás után szükségessé vált rendezést 
befejezi, némi jutalomdíjra tarthat igényt a vegyes kiadásokból. Ezt az egyszersminden- 
korra szóló rendkívüli munkadíjat 150 koronában kéri megállapítani. A választmány 
a kiadványok átrendezése céljából KEMÉNY GÁBOR szolgának 150 koronát szavaz meg 
a vegyes kiadásokból. 

7. Pénztárnok kérdi, hogy az alaptőke 12000 koronát kitevő kész- 
pénzén milyen papirosokat vásároljon. 

LrosvaYv LaJos dr. tiszteleti tag ajánlja a Belvárosi Takarékpénz- 
tár 41296-os köt vényeit, amiket 96 koronás árfolyamon szerezhetünk meg. 

PAPP KÁROLY ajánlja tovább is a 497-os koronajáradékot. 

SZONTAGH TAMÁS elnök javasolja, hogy pénzünket a VIII-ikhadikölcsönbe fek- 
tess ük, amely nemsokára kibocsátásra kerül. Többek hozzászólása után a választmány 
olykép határoz, hogy az alaptóke meglevő készpénzét hadikölcsönökbe fekteti. 

8. Elsőtitkár jelenti, hogy az idén megindított taggyüjtési mozgalom 
42 pártoló, 15 örökítő és 73 rendes taggal, összesen 130 taggal gyarapította tagjaink 
számát, úgy hogy a Földtani Közlönyt az 1918. évben már 1200 példányban kell nyo- 
matnunk. Örvendetes tudomásul szolgál. 

Több tárgy híján, Elnök kellemes nyaralást kívánva a választmányi tagoknak, 
az ülést esti 8 órakor berekeszti 

Kelt Budapesten 1918 junius 5-én. 

Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtit kár, 


SUFELEMEIN 


FÖDDTKNE KÖZE ÖN 


BAND XLVIIL JULI—SEPTEMBER 1918, HEFTE (79. 


A) ABHANDLUNGEN. 


EINIGE BETRACHTUNGEN ÜBER DEN GEOLOGISUHEN AUFBAU 
DER GEOSYNKLINALEN DES SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIR- 
GES IM WEITEREN SINN UND DER NORDWESTLICHEN 
KARPATHEN. 


Von. Pror. DrsL. v. Kodzy. 


Die folgenden Betrachtungen fuben auf den neueren Beobachtun- 
gen der Geologen der k. ung. Geol. Reichsanstalt. (Vgl. für das Siebenbür- 
gische Erzgebirge: Jahresberichte der k. ung. Geol. R.-A. 1883—1916, für 
die NW-Karpathen ebenda 1911—1916.) ? 

Beide Regionen bilden je eine Geosynklinale, die von kristallinischen 
Massiven begrenzt ist. Für das Siebenbürgisehe Erzgebirge bilden im Süden 
die Alpen von Kudsir und das Pojana-Ruszka-Massiv, im Nordwesten und 
Norden die Gebirgsstöcke : Hegyes- Drócsa, Bihar und die Alpen von Gyalu 
die Grenze, für die NW-karpathische Geosynklinale im Nordwesten das 
böhmisch-máhrische Massiv, am südöstliehen Innenrand aber die kristalli- 
nischen Kerne der Kleinen Karpathen, des Inovec, des Mala-Magura-Zsgyar 
und des Tribecsgebirges. In beiden Regionen wird die (Geosynklinale 
durch einen breiten FElysechzug gebildet. Doch ragen aus dem Flysch — 
in der Form von langen Rücken oder isolierten Klippen — KErhebungen 
aus mesozoischen Ablagerungen, Stramberger Kalk, ja selbst karbo- 
nischen,  beziehungsweise altpaláozoisehen und kristallinisehen  Inseln 
auf. Diese gehören zur festen Sohle oder zu den randlichen Kerngebirgen 
der Synklinale. In den Nordwestkarpathen sehlieBen sich diesen ülteren 
Züge den inneren Kerngebirgen an und liegen in parallelen Reihen als 
subtatrische-hochtatrische und klippenfazielle Ablageranagszonen hinter- 


1 Vorgetragen im Fachsitzung 5. Dezember 1917 der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft. 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 20 


294 DE Tt. YANÓCZY 


einander von Südosten gegen Nordwesten zu. Der hier die ganze Kreide 
bis zam Bozün vertretende Flyseh ist mit diesen mesozoisehen Ablage- 
rungen zusammen gestört und gefaltet. Eine miáchtige Decke von 
Triassischen Kalk und Dolomit (dem sog. Chcé- oder Karpathen-Dolo- 
mit) bedeckt die gefalteten mesozoisehen Perm- bis Neokomsechiehten 
der sabtatrisehen und hochtatrischen Serien und deren Übergang zu der 
Klppenregion. Von der subtatrischen Trias weicht der helle Chcédolomit 
samt seinen tieferen dunkeln Kalken und Sehiefern vollkommen ab. In 
den Nordwestkarpathen ist der Chcédolomit als eine übersehobene Decke 
weit verbreitet. Dic Dcckenteile — in welchen auch die Werfener Schich- 
ten vertreten sind — seheinen in 8 lieher und SE lieher Richtung über- 
sehoben zu sein : die Kerngebirge tragen auch auf ihren 5-Hüángen ausge- 
dehnte Tafeln und Blöcke von triadiscehen Kalken und Dolomite, dic dem 
(hoédolomit gleiehzustellen sind. Über die Frage des Ursprunges der 
W arzelregion hoffe ich im Gebiet der Niederen Tátra, Iaptóer Alpen 
und des  Gömörer Karstplateaus  entsecheidende Merkmale dann zu 
vewinnen, wenn diese Teile der  zentralen Innerkarpathen von den 
ungarischen Geologen genau studiert sein werden. Die Zeit der Über- 
schiebung der (Chcédecke föllt in die jüngste Kreide-bis altertiáre Zeit. 

Die allgemeine Lagerung des Flysches in den N W-kKarpathen ist als 
eine agymmetrische Synklinale zu bezeichnen. Ím der Nöühe der inneren 
Kerngebirge ist die vollstándige Schichtenreihe der subtatrischen Serie — 
mit sporadischer Beimengung der hochtatrisehen vom  Perm-Trias-Jura 
bis zam Neokom-Fleckenamergel und sphaerosideritisehen Mergel (Mittel- 
kreide?) — vorhanden und verílácht sich mit sehuppenförmiger Struktar 
gegen N 7, Im mitgefalteten Kreideflyseh folgen dann lange Kalkzüge, in 
welchen aber sowobl die subtatrisehen Ablagerungen: bunte Keupermergel 
mit Gyps, Grestener Schichten, Kössener Schichten, als auch die Marien- 
taler, manganführenden Mergel als Repröásentanten der hochtatrischen 
öerle vork ommen. 

Diese Schichtenaufbrüche erheben sich aus dem mitgefalteten Kreide- 
flvseh von Berencsváralja bis in die Náhe von Stadt- Trencsén, obwohl mehr- 
mals anterbrochen, docb in einem einheitlichen Zug. Weiter nach NE, bis in 
das Árvatal lösexa sich diese mesozoisehen Züge in gröBere oder kleimere 150- 
lierte Höhen auf: Oroszlánkő-Chmelova, Manin-Pcdbjel, Schloss Árva; diese 
bilden die in UHLIGs Bau und Bild der Karpathen treffliceh besehriebenen 
Árvaer Klippen. In der Náhe dieser Klippen kommen als exotische : Kalk- 
blöcke auch weiBe Stramberger Kalke vor, die mit ihrer Wurzel im Wlyseh 
sitzen und deren Urheimat ich in Schlesien vermute, wáhrend die vorher 
erwáhnten mesozoisehen Züge und Klippen zam Innenrand der Geosynklinale 
sehören. Wesentlich verschieden ist die Flysehzone am N W- Rande der Geosyn- 
klinale ausgebildet. Nachdem wir das hohe ungariseh-möhrische Grenz- 


EINIGE BETRACHTUNGEN. 295 


gebirge überschritten haben, wo die waldbedeckten cinförmigen Abhánge 
selten einen Kinblick in die Sehiechtenfolge der jüngeren Kreide und eozánen 
Karpatbensandsteine gestatten, gelangen wir in das Gebiet der sehlesiseh- 
mihrischen versteierungsreichen Unterkreide, wo auch die weibBen Stram- 
berger Kalke ihre Heimat haben. Der beskidisehe und subbeskidische 
Karpathensandstein bildet hier niedrigen Hügelland und ist übereinander und 
über das sehlesisehmáhrische Neogen, beziehungs weise über das sudetische 
Produktivkarbon geschoben, deren Vorhandensein unter den Karpathen 
seit löngerer Zeit bekannt ist. Dieser subbeskidisehe Karpathensandstein 
grenzt mit isolierten wurzellosen kristallinisehen (Gyranit und Gneis) und 
karbonischen Klippen ! unmittelbar an die böhmisech-sudetische Masse. 

Von der subtatrischen Sechichtenserie findet man hier, aabBer dem gegen 
5 u. S0 verflüchenden Karpathenflysch, keine öSpur. Auf diese Weijse 
ist die asymmetrische Geosynklinale der N W- Karpathen mit sanít gegen 
SW geneigter Löngsaxe in ihrem Südflügel höher gehoben. 

Im Gegensatz zu dem hier geschilderten Aufbau besitzt die Geosyn- 
klinale des Siebenbürgisehen Erzgebirges entlang einer Erstreckung vona 
150 km, von Lippa, am Saume des Alföld bis in die (Gt egend von Kolozsvár 
einen durehwegs symmetrischen Charakter. In ihrer bis 50 km weiten 
Maximalbreite sind auch hier vorherrsechend Flyschbildungen vorhanden. 
Diese enthalten aber keine jüngeren Schichten als die der oberen Kreide ; 
in den dazugehörenden Tuffit- und Radiolaritbánken und Sehiefern, u. z. 
im tiefsten Teil kann man im Karpathensandstein des Erzgebirges juras- 
sische, cder noch ültere Ablagerungen mutmabBen. Die Symmetrie ver- 
vollstándigt in hohem Grad die Löángsaxe des Gebietes, die in ihrer 
Erstreckung von Lippa bis Torda aus einer breiten Zone von einem 
Diabas-Gabbro-Augitporphyritzug besteht. Ouarzporphyr-Apophysen und 
Granit durehbrechen diesen ausgedehnten basischen Crestemsstock. 

Die Reihenfolge der Sedimente im Siebenbürgisehen Erzgebirge 
über dem axialen Diabas-Augitporphyrit-Eruptivum beginnt mit: Tuffit , 
Radiolarit, und Malmkalk — in namhafter Müchtigkeit und Erstreckung 
unmittelbar über dem Tuffit bei Kapriora, Torda, Kőrösbánya, dann folgen 
die  Flyschbildungen: mit  Kalkspat durchwobene  Hieroglyphenkalk- 
platten, hydraulische Mergelplatten mit Olcostephamus astertanus, Belemmates 
und Aptychen, mürbe, grünliehgraue Sandsteine mit Orbitulmna lenticularis, 
höher mit Orbitulina cfr. concava. In diegsem Schichtenkomplex sind Hinlage- 
rungen von Malmkalk und Tuffitbreeccien vorhanden, u. z. gewöhnlich als 
dünne Schichten, an mehreren Stellen a ber auch als máchtige Riesenkonglo- 
merate, in welehen hausgroBe Malmkalkblöcke mit Diabas-Augitporphyrit- 
Ouarzporphyrgeröllen und Blöcken in einem kalkigen Eruptivtutff einge- 


1 Vgl. PETRASCHEK W, Verh. d. k. k. Geol. Reichsanst. 1914. p. 149. 
20 


296 DE Tv. TOGZY 


lagert sind. Diese Bildung scheint das Produkt von posthumen vulkanischen 
Tufferuptionen zu sein. Alle diese Ablagerungen sind mit dem axialen 
Diabas konkordant gestört und gefaltet. BEingefaltete Massen der Malm- 
kalke findet man an mehreren Stellen (Bad Alváca, Kapriora). 

Ausgewitterte Blöcke der Riesenbreccie bilden öfters Klppen, ebenso 
wie die eingefalteten Kalkpartien. Infolge der Faltung gelangten aber 
im Flysech abgescheerte Kalkstöcke auf die Oberfláche, wie die infolge 
der Faltung auf der Oberfláche des Flysch schwimmenden grossen Kalk- 
blöcke. die von Dr. M. Párnrv als über ihren Wurzeln anfragenden grossen 
Klippen entlang der Weissen Körös: Bulza, Strimba, Vulkan, Bredisor. 
In ihrer. Náhe sind aach Diabasfetzen vorhanden, die als Intrusionen 
im Kreidetflyseh betrachtet werden, aber auch zusammen mit dem Malm- 
kalk aus dem Liegenden als mitgerissen gedeutet sem könnten. 

Noch nicht geklürt ist die Frage der Gosauschiehten im Sieben- 
bürgisehen Erzgebirge. Sowohl am nördhehen, wie am südlichen Saum 
der Flysechsynktinale wird das  kristalline Randgebirge in ununter- 
brochener Erstreckung von der marinen Gosauformation begleitet. Im 
Norden, von Lippa bis Hesdát und im Süden von Dobra bis Szászsebes 
ruhen schwachen Kohlenspuren und limniseche Schichten über einem 
sehwachgetrenten Grundkonglomerat, dann folgen die an marinen Fossilien 
reichen  Mergel-, Sand- und Hippuritenbánke der Gosauschichten söhlig 
and transgressiv über den kristallinischen Sechiefern des Bihar, beziehungs- 
weise des Pojana Ruszka-Massives und der Rumpffláche der Kudsir- 
Alpea. Die ruhige Lagerung des Gosau gegenüber dem chaotisch gefalte- 
ten Karpathensandstein, der samt Diabas und Tutffit fast überall über 
die Gosau überschoben liegt ist auffallend. Bei Konop im Marostal 
und bei Aranyosbánya (Offenbánya) im Aranyostal sind auch Phyllit- 
schollen und Aufbrücke auf die Gosauschichten übersehoben und aut 
den Flanken des Bedellő sind Fetzen von Hippuritenkalken vom Unter- 
grund mitgerissen. Die Aufnahmen der k. ung. Geologisehen Reichsanstalt 
haben im 6 (Gebiet der Karpathensandsteine des Siebenbürgisehen  Erz- 
gebirges die Unter- und  Oberkreide markiert und haben die nor- 
malen  Gosauschichten mit dem versteinerungslosen gefalteten  oberen 
Kreideflyseh auf den Karten unter die gleiche Bezeichnung gebracbt. 
Das muB aber nachtrüglieh geöndert werden, nachdem im gefalteten 
Flysch des Siebenbürgisehen Erzgebirges Unter- und Öberkreide mit 
Bestimmtheit zu trennen unmöglieh ist, am allerwenigsten dort, wo 
beide zasammen vorkommen. Die Ausscheidung der (Gosauschichten kann 
hingegen überall leicht geschehen. 

Auf welche Weise die normalen (Gosauschichten in den gefalteten 
kontemporáren Oberkreide- Karpathensandstein übergehen, ist im Sieben- 
bürgischen Erzgebirge ebenso schwer zu ermitteln, wie in der Flysechzone 


EINIGE BETRACHTUNGEN. 297 


der Karpathen oder in den östreichischen Voralpen, "wo diese Frage 
eleichfalls noch za lösen 15t. 

Immerhin ist aber durch die randliche Erstreckung der Gosau- 
schichten und ihre Überlagerung oder Überschiebung durch den gleich- 
alterigen und ülteren Kreideflyseh, Tutfit und Diabas, die zentrale 
Zone des Diabas und des darauf ruhenden Malm, die groBe Symmetrie 
der siebenbürgisehen Flysch-Geosynklinale bewiesen. Alle diese Beobach- 
tungen deuten auf die Ablagerung im gleichen  Bildungsraum hin. 
Diecse Symmetrie der Geosynklinale wird noch mehr hervorgehoben 
durch die randlichen Bildungen der begleitenden kristallinischen Schiefer . 
gowohl im Biharmassiv, als auch im Pojana Ruszka und in den Kudsir- 
Alpen sind die randliehen Teile der Geosynklinale aus metamorphen 
Sehiefern, Phylliten, serizitisehen  Ouarzbreccien und miüchbtigen — kris- 
talliniscehen Kalken aufgebaut und führen Denudationsreste vom perm1- 
sechen Ouarzit und Verrucano im Grundkonglomerat der Gosausehichten. 

Bezüglich der Eruptiva besteht zwischen den Flysehsynklinalen der 
NW-Karpathen und des Siebenbürgisehen Erzgebirges eine groBe Ver- 
sehiedenheit. In den NW-Karpathen sind nur im seblesisch-máhrischen 
Gebiet Pikrite, Teschenite und basaltische Gesteine in untergeordneter 
Verbreitang vorhanden; umso grobBartiger treten im  Siebenbürgisechen 
Erzgebirge Andesite, Dazite, Granodiorite und Basalte hervor und beherr- 
schen weithin das. Gelünde. Diese alt- und jungtertiáren Eruptiva geben 
auch den Erzreichtum. Noch bedeutend gröBere Abweichung bietet 1m 
Siebenbürgisehen Erzgebirge im Gegensatz zu den NW-Karpathen die 
breite lángsaxiale Diabas-Augitporphyrit- und Tuffitzone altmesozoischen 
Alters. Diese fehlt in den NW-Karpathen ganz und gar. Doch können 
wir auch hier von altmesozoischem Effusivvulkanismus sprechen, denn in 
den Kreideflyschkonglomeraten sind reichlich Diabasporphyrit, . Ouarz- 
porphyr in Rollsteinen und Blöcken vorhanden ; auBerdem kennen wir 
nennenswerte Diabasintrusionen im  permischen? roten Sehiefer im 
Gebiet des Nyitra (Neutra)- Tales . I 

Weitere Verschiedenheit liegt in der Erhebung über dem Meere beider 
Geosynklinalen. Wáhrend in den NW-Karpathen das marine Eozán noch 
am Aufbau und selbst auch an der Faltung teilnimmt, war zur Eozánzeit 
das Siebenbürgisehe Erzgebirge ein zusammenhüngendes Festland, aut 
welchem das Eozán des Siebenbürgisehen Beckens mit roten Ton und 
gypsreichen Strandbildungen transegredlerte . 

In der ülteren Neogenzeit wurden das Bihargebirge, die Kudsirer- 
Alpen, Pojana Ruszka und die Flyscbzone des Erzgebirges zu einer einheit- 


1 PETRASCHEK W. Die Frage des Waschberges und der Karpathischen Klippen. 
Verhandl. d. k. k. Geol. R.-A. 1914. p. 46— 52. 


298 pi: L. v., LÓCZY 


hchen Rumpfflüche denudiert. Erst in der jüngeren Neogenzeit entstanden 
die groBen NW—SIE-lieh orientirten Einbrüche zwischen der WeiBen- 
Körös und dem Marostal, in welchen nicht nur die mediterranen Meeres- 
sewüsser kommunizierten, sondern auch die Andesite- Dazite (Propylite) 
hervorbrachen. Ein Teil dieser siítzt auf den Rampffláchen; auch die 
goldführenden Dazitkegel von Verespatak ünd die Basaltkuppen ( Detu- 
nata) dieser Gegend sind auf dem Festland (Peneplain) ausgebrochen. 

In vulkanologischer Beziehung haben die NW-Karpathen und das 
Siebenbürgisehe Erzgebirge wenig Analogien. Tektonisch sind sie aber 
doch homeolog, und aáhalich symmetriseh geformt; insofern als ihren Bau 
samt ihren áusseren Massiven an dem in diametraler Richtung gegenüber- 
legenden Tieflandsaum spiegelbildartig radiale Brüche beherrschen. Im 50 
führen groBe N—S gerichtete Brüche die Eraptionen : Vlegyasza — Dragan- 
tal, Verespatak—Brád, Nagyág—Déva, Petrosz—Rézbánya. Der plötzliche 
Abbruch des Gebirges gegen das Tiefland bei Nagyvárad und Világos- 
Opálos bei Arad entspricht auch einer tiefgehenden öSpalte, die in ihrer 
südlichen Fortsetzung das N—5S-lich gegliederte Banater-Gebirge gegen 
das Tiefland abgrenzt. Ahnliche Brucheliederungen findet man in den 
NW- Karvathen. Die Tüler der Vág, Nyitra und Garam deuten auf neogene 
Brüche und Einsenkungen. Autfallend ist die Verbreitung der kristalli- 
nisehen  Kernmassive und ihrer subtatrisch-hochtatrischen Sehiechten- 
bedeckung in den Kleinen Karpathen, Inovec, Tribecs, Mala- Magura, 
/sgyár, Mincsovgebirge und Lubochna-Massiv. Es hat den Anschein, als 
ob ein ursprüngbeh zusammenhöüngendes kristallinisehes Massiv durch 
neogene Binsenkungen und Brüche nicht nur in isolierte Massen geteilt 
wurde, sondern diese mittels horizontal-transversalen Verschiebungen auch 
aus der ursprünglichen Streichrichtung kulissenförmig herausbewegt wor- 
den selen. In den NW- und Zentralkarpathen kommen die radialen und 
besonders die meridionalen Brüche in der Nöhe des Alföld noch mehr 
zam Vorschein als im Osten des Tieflandes. 

Eine lange N—5—Linie vom Kisucatal bei Zsolna (Sillein) beginnend 
verláufít über das Turóctal nach dem Garam- und Ipolytal und ist von 
groBen Andesitausbrüchen beegleitet. Südwárts geht diese Linie über in die 
Komitate Nógrád und Hont verlüáuft über das Andesit gebiet von Viseg- 
rád—őSzentendre an das Donaukmie und setzt sich in der Thermenlinie 
von Budapest fort. Weiterhin föllt die Donau bis Osjek— Eszék— Vukovár 
auch in diese Linie; in Slavonien schneidet sie die Drau—Save-Wasser- 
seheide an ihrer hydrographiseh im Detail noch nicht studirten tiefsten 
otelle. 

Weiter gegen 5 schneidet die gleiche Bruchlinie in das Drinagebiet 
ein, wo wir ihre tektonische Bedeutang als Bruchsystem bis zam Lim im 
Sandschak Novipazar erkennen konnten. Nahezu im gleichen Meridian 


EINIGE BETRACHITUNGEN. 299 
(zwischen 19 u. 207 Greenw.) finden wir sie endlich in der N—5-liehen 
Richtung der Adriaküste zwischen Alessio und Valona in Albanien. Diese 
Strecke ist zugleich eine tektonische Grenze zwischen den Dinariden Dal- 
matiens und den Gebireszügen Griechenlands. Ob nicht die Linie der Kisuca 
bis an die Adria ein einheitliehes Bruchsystem bedeutet? Parallel mit dieser 
Brachlinle, die guer durch das Alföld als erwiesen betrachtet werden kann, 
ziehen sich die Linfen, welche das Mátra- tnd Bükkgebirge transversal eglie- 
dern und die wir auch noch in das Zólyom-Gömörer (rebirge verfolgen kön- 
nen. Die Andesite und Trachite des Tokaj-IEperjeser Zuges sind auch N—5- 
lieh orientiert. Endlich die tiefste Diagonale des Alföld, die Tisza (TheiBb)- 
Linie die zugleich die N—5-liehe Zentralachse Ungarns ist, wo die Tief- 
bohrungen selbst für die jüngsten geologisehen Zeiten eine stetige Senkung 
kundgaben, haben wir gleichfalls als eine mit der Kisuca — Donauspalte 
parallele Bruchlinie zu betrachten, die wir sowohl nach Norden entlang 
des Zagyvatales, wie auch gegen 5 nach Serbien 1n die Kolabara- Mederung 
verfolgen können, wo wir eine auffallende seologisehe Seheidelinie zwischen 
den beiderseitigen serbischen Gebiresteilen bemerken konnten. 
In weleher Beziehung diese meridionalen Brüche mit den Ouerbrüchen 
der Ostalpen und des Karstes stehea, mub erst in der Zukunfít festgestellt 
werden. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE VON PANNONHALMA. 


Von Dr. Gy. GABRIEL VID. 
Mit Tafel II. und Fig. 7—16. 
TESÓ DN 


1. Geographiseche Beschreibung der Gegend von 
Pannonhalma. 


Die flache Hinförmigkeit der Kleinen Ungarischen Tiefebene wird in ihrem 
südöstlichen Teile durch die Nagyba konyer nord westlich—s üdöstliche drei- 
fache Abzweigung, die wellenförmigen Hügelreihen des Szentmártonhegyer 
Hügellandes ! unterbrochen. Von diesem Hügelgebiete angefangen wird das 
bisher glatte Flachland nach Südosten immer hügeliger, bis es günzlich 
endigt, um sich alsdann auf der östlichen Seite des Ungarischen Mittelgebirges 
in noch gröBerem Ausmass zu wiederholen. Die das Szentmártonhegyer 
Hügelland bildende eigentliehe, dreifache, parallel laufende Hügelreihe, 
welche den die unmittelbare Umgebung von Pannonhaima darstellenden 
Teil ausmacht, soll der Gegenstand meines gegenwártigen Studiums sein, 
weshalb deren kurze geogra pbische Beschreibung die erste Aufgabe bilden soll. 


1 CzigBusz G.: Magyarország a XX. század elején. Temesvár, 1902. p. 332. 


6 fá 5 Láz fi all 
Ai NE eg: 4 ágy 
12 ú vedÁ y pi 4. 
ői ipesaadőlő 7777 Váll 
7 a 4. 90 KPTÁRtI 
- 
4 
be 
t5 
zi 
jő A hekötét k § £. a 12 Eg 
G9 Fi. 7. Di; Pánzsatal und die Ra vazd—Csanaker Hügelreihe im Hintergrunde, im Vordergrunde die Gemeinde 


Győrszentmárton, vom Klosterhofe aus gesehen. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. 301 


Das Hügelland von Szentmártonhegy bildet eine Abzweigung des 
Bakonyer Gliedes des Ungarischen Mittelgebirges. Mit seiner nordwest — 
südöstliehen  Richtung verlüuft es senkrecht zur nordost —südwestlichen 
Achsenrichtung des Ungarischen Mittelgebirges. Das Hügelgebiet selbst wird 
durch die von den Büáchen Pánzsa, Sós und Bakony durchla ufenen Löngstöüler 
in drei, mehr oder weniger einheitliche Hügelreihen geteilt, nümlieh die 
eigentlicehe Szentmártoner oder Pannonhalmaer, die Ravazd-Csanaker und 
die Sokoróer Hügelreihe. Gegen Nordosten hin fallen diese Hügel immer 
saníter ab, bis sie endlieh mit dem Győrer Abschnitt des Kleinen Alföld 
versehmelzen. 

a) Am höcbsten, einheitliehsten und ausgedehntesten ist der mittlere , 
der Ravazd —Csanaker Zug. Östlich scheidet ihn das Tal des Pánzsabaches, 
westlich jenes des Sósbaches, beziehentlieh die südöstliehe Fortsetzung des 
letzteren, das Pátka—Tényőer Tal von seinen Nachbarn; im Büden be- 
erenzt ihn der Bakonybach, im Norden die Pápa —Győrer Eisenbahnlinie. 
Sein Rücken ist nicht einheitlich, sondern der Inbegriff von in der ganzen 
Ausdehmung lünelichen, háufig terrassenartig sich verbreiternden Schichten- 
reihen. Sein östlicher Abhang wird am südöstlichen Ende zumeist von Wál- 
dern bedeckt, die nach Nordwesten hin immer mehr von Áckern und Wein- 
görten abgelöst werden ; seine westlicehen Abhánge dagegen werden mit Aus- 
nahme der Gemarkung der Gemeinde Pátka sozusagen nur von Wein kult uren 
bedeckt. Diese Hügelreihe stellt, wie erwáhnt, das ansehnliehste Glied des 
Szentmártonhegyer Hügellandes dar. Hier findet man die höchsten Punkte ; 
so erhebt sich beim Zusammentreffen der Nyuler und Tényőer Grenzen der 
kulminierende Punkt der ganzen Gegend, der 318 m hohe Szent pál-Berg und 
in dessen Náhe der 315 m hohe Magashegy. Sowobl südöstlieh als auch nord- 
westlich von diesen wird das Terrain immer niedriger. 

b) Die westliche Hügelreihe stellt den Sokoróer Zug dar. Seine östliche 
Grenze haben wir bereits umrissen; von Süden und Westen umgürtet sie der 
Bakonybach, in nordwestlicher Richtung zieht sich auch diese Hügelreihe 
bis an die Bahnlinie Pápa —Győr, beziehungs weise mit kleineren und gröbBeren 
Unterbrechungen bis Koroncó, wo sie alsdan mit dem Kleinen Alföld ver- 
sehmilzt. Die Abhöünge ihres südöstlichen Teiles werden auf beiden BSeiten 
von Wldern bedeckt, die Seiten des nordwestlichen Absehnittes dagegen 
abwechselnd von Ackerfeldern und Weinkulturen. Ihre bedeutendsten Punkte 
sind: der Harangozó-Berg südöstlieh von der Gemeinde Kajár, mit s párlichen 
Resten des zerstörten Pauliner-Klosters, der Kopasz-Berg bei Kispéc und 
der Mogyorós-Berg westlich von Tényő. 

c) Die dritte — östliche — Hügelreihe endlich ist genau genommen 
das Győrszentmártoner oder Pannonhalmaer Hügel- 
gebiet. Dasselbe beginnt südöstlich von der Gemeinde Tápszentmiklós 
und streicht parallel mit den vorigen Hügelreihen in nord westlicher Richt ung. 
Der Rücken dieser Hügelreihe bildet keinen zusammenhüngenden Zug, 
sondern es wechseln selbstündig sich erhebende Hügel mit guerlaufenden 
Tálern. Im südwestlichen Abschnitte dringt auch noch einLüngstal von 
Tápszentmiklós bis beinahe nach Pannonhalma vor, weshalb die ganze 


GY. GABRIEL VID 


b: 


302 


e 


Wie, 


Pannonhal 


14, 


von 


der Kisécs-Kolonie aus gesehen; im Vordergrunde das Pánzsatal. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. 303 


Hügelreihe mit einer zweizinkigen Gabel vergleichbar ist, deren Stiel und 
Zinken mit Steinen ausgelegt sind. 

Der höchste Teilist derin der Mitte des Zuges sich erhebende dreifache 
Kegel (zirka 280 m Meereshöhe), aus dessen Mitte weithin die vergoldete Kup- 
pel der tausendjöáhrigen Kirche der Erzabtei des Benediktiner-Ördens hervor- 
blinkt, dort oben verkündend, da B, gleichwie jetzt jene leuchtenden Sonnen- 
strahlen, so auch einstmals die Lehre vom Christentum sich von hier über unser 
ganzes sehönes Vaterland verbreitet und die ungarische Kultur begonnen hat. 

Von dem mit der Kirche zusammengebauten Kloster und nock vielmehr 
von dem runden Erker des Kirchturmes ist die Aussicht eine herrliche. Im 
Westen sieht man den Ravazd—Csanaker Hügelzug des Győrszentmártoner 
Hügellandes, im Süden und Südosten die waldgekrönten Gipfel des Nagy- 
bakony, im Nordosten lösen sieh aús dem ferneén blüáulichen Nebel die Nyit- 
raer Berge, im Norden entzücken uns díe endlos scheinenden Íruchtbaren 
Ebenen des Kleinen Ungarischen Alföld. Fürwahr, Pannonhalma wurde 
sehon durch seine geographische Lage im voraus jene edle Rolle ange- 
wiesen, die dessen Anteil geworden ist. 

In meiner Arbeit bescháftige ich mich haupisáchlieh mit dem zuletzt 
skizzierten Gebiete oder der náheren Umgebung von Pannonhalma, mit den 
übrigen Gliedern des Győrszentmártoner Hügellandes nur insofern, als dies 
die Klarstellung der geologischen  Verhültnisse unseres engeren (Gebietes 
erfordert. Übrigens ist die Áhnliehkeit der drei Hügelreihen und der zwischen 
ihnen sich ausdehnenden Tüler im geologiscehen Aufbau auch so offenkundig, 
daB das, was wir von der einen feststellen, fast ohne Bedenken auch aut die 


andere angewendet werden kann. i 
b 3 


Ehe ich auf meinen eigentlichen Gégenstand übergehe, erfülle ich eine 
angenehme Pflicht, indem ich meinen geliebten gewesenen Professoren, den 
Herren OswaALD GALLIK, Güterverwalter des Benediktiner-Ordens und Dr. 
KARL v. Papp, Universiítáts professor, meinen ergebensten Dank abstatte, 
die mir bei meiner Arbeit jederzeit mit Íreundliehen Anleitungen und 
Ratschlágen mit gröBter  Bereitwilligkeit zu  Verfügung standen und 
mich, weder Zeit noch Mühe bereuend, auch bei meinen Exkursionen in die 
Umgebung von Pannonhalma manchesmal begleiteten, ferner den Herren 
Dr. Axrox KocH pension. Universitáts professor und Dr. ELEMÉR VapáÁsz, 
Hilfs professor der Universitát, die mir bei der Bestimmung der Petrefakten 
sehr belilflieh waren.! 


1 Gegenwüártige Arbeit ist von der Philosophischen Fakultüt der Budapester 
kön. ung. Universitát mit dem AwxTrowx Kocxn-Jubiláums-Stiftungspreis a usgezeichnet 
worden, den der Rector Magnificus der k, ung. Universitát an deram 13. Mai 1916 statt- 
gehabten Feier zum ersten Male eingehündigt hat. Die Rezension des Werkes von den 
Professoren Dr. EMERICH LŐRENTHEY und Dr. KARL von PApP, ist in den Acta Reg. 
Scient, Universitatis Hung. Anni 1915—1916. Fasciculus II (Feier der 136. Wiederkehr 
der Neuorganisation der Universitát) erschienen auf Seite 57—63und der Autor konnte 
bei dieser Gelegenheit die Weisungen jener Rezensionen bereits berücksichtigen. 

Der Redakteur. 


3901 D:. GY. GABRIDL VID. 


TT SSATÉRETT S 


Literariscehe Übersicht. 


1. Die geologische Autnahme unseres CGrebletes stammt von FELEK 
von PávaY-Vagwa (1872), auf der Generalstabskarte E, im MaDBztabe 
1: 144.000. Hine Beschreibung dieser Aufnahme ist nicht vorhanden. 

Hin Werk, welches sich dire kt mit den geologischen Verhültnissen von Pan- 
nonhalma bescháftigt, kennen wir nicht. Am eingehendsten noch : 

2. HoLLósY JUSZTINIÁN: Győrmegye és város egyetemes leírásában 
(Buda pest, 1874) : Adatok a megye földtani viszonyaihozd. (Deutsch: Komitat 
und Stadt Győr in allgemeiner Beschreibung: Beitráge zu den geolog.  Ver- 
háltnissen des Komitates.) Dieses Werk besechaáftigt sich mit der Umgebung 
von Pannonhalma. 

3. GALLIK Oswarp Cermészeti viszonyok)? [Die Naturver- 
höltnisse (des Komitates)], welche Dissertation im Werke: Győr vármegye 
(das Komitat Győr) erschienen ist. Dieses Werk wurde unter der Aufsicht 
des Zentral-Redaktonskomiteecs des Magyarország vármegyéi 
és városai) (Ungarns Komitate und Stádte.) von  Mitarbeitern des 
Komitates Győr geschrieben. Budapest, 1918. 

Unter den Werken, welche die geologischen Verháltnisse unseres Gebietes 
etwas ferner behandeln, sind zu erwáhnen : 

4. Lóczy Lasos: 44 Balaton környékének geológiai 
képződményei és ezeknek vidékek szerinti tele pe-: 
déses (A Baláton tud. tanulm. eredményei, I. k., I. rész, 
1. szakasz.) (Deutsch: Die geolog. Formationen der Balatongegend und ihre 
regionale Tektonik. Resultate der wissenschaftl. IErforschung des Balatonsees. 
I. Bd. I. Teil, 1. Absehnitt.) In diesem Werke erwáhnt der Autor öfíter den 
centferntesten, nordwestwárts streichenden Hügelausláufer des eigentlichen 
Bakony) oder die gegen Győr gerichtete dreifache Hügelreihe und gibt der 
Ansicht Ausdruck, dab diese Hügel die kHbenbilder der nordsüdlieher streil- 
chenden Hügelrücken am Unterlauf der Zala; seien, fügt jedoch hinzu, dab 
cbejreff der Gliederung der pannonisch-pontisehen Schichten in dem gegen 
Győr streichenden Hügelzügen sehr wenig Daten vorliegenn. : 

5. HORUVSITZKY HENRIK: (A kisbéri m. kir. áll. ménes bir- 
tok agrogeológiai viszonyai (im Jahrbuche der k. ung. Geol. 
Reichsanstalt, XX. Bd. 4. Heft). (Die agrogeolog. Verhültnisse des Staats- 
gestüts prödium Kisbér.) Auch dieses Werk berührt unser Gebiet, namentlieh 
das eine Glied der Pannonhalmaer Hügelreihe, den Bársonyer Öreghegy und 
von hier, sowie von der Bársonyer Lehmegrube werden auch Petrejakten 
erwalhmnt. 

Nebst den aufgeführten Werken wurden jene als Ouellenwerke benütz, 
die sich auf die ungarischen pannonisch-pontischen Bildungen beziehen: 

6. Die Reogultate der wissensobat ún. ZET tt 07 BEGAASE 
des Balatonsees. 


DIE GEOLOGISOHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. 305 


ú. Bo dt am d ATÓ zkórn send 

8... JAArbúwvh" dor kő rúné,  GEŐlGGTSIMKe mi "NAT CHB 
anstalt . Hier will ich vor allem bemerken, da Bich für die náhere Bezeich- 
nung der den Untererund unseres Gebietes reprüsentierenden Pliozánbildun- 
gen folgerichtig nach der von Lóczy empfohlenen goldenen  Brücke, die 
pannonisch-pontiseche Benennung gebrauche. Die panno- 
nisehe auch schon aus Pietát für den grobBen Vorkömpfer der pann 0- 
nischen Benennung und hochverdienten Monographen der vaterlündi- 
sehen  pannonisch-pontiseben Bildungen, den im 6 Laute des Sommers 1917 


eines so tragischen Todes gestorbenen EMERICH LŐRENTHEY, sodann — die 
Wahrheit gestehend — auch aus ein wenig Patriotismus, da gerade von den 


Bildungen von Pannonhalma die Rede ist, pontisehne aber deshalb, 
weil ien die pannoniseche Benennung in der internationalen Nomen- 
klatur noch nicnt genug eingebürgert sehe. 


1 AN TSA LTV ÚT e 


Stratigraphische Verhültnisse. 


CCA v1 mase (ELO Vosztami 


Man könnte die Alluvialbildungen unseres Gebietes auch als Ne u- 
Alluvium bezeichnen, da sie ja nur das Produkt der gegenwártigen 
Biche und sonstigen Wasserlüufe sind und deren Becken und Überschwem- 
mungsgebiet ausfüllen. Alt-Alluvium findet man als Terrassen- 
bildung in der Gegend von Ravazd und Győrszentmárton lánes des Pándzsa- 
büchleins . 

Als rezente Bildung, die gleichsam das Alluvium und Diluvium über- 
brückt, wáre hier der Torf zu erwáhnen. Mokiz STAuB bezeichnet (nach ALoIs 
PokoRwYy) drei solcher Torfgebiete in der Umgebung von Pannonhalma, 
nümlich in den Gemarkungen der Gemeinden Nagyécs, Ravazd und Kajár. 
Auf der Karte bezeichnet er sie als ausgetrocknete Moorgebiete.! Gegen- 
wartig ist das Torfgebiet in der Gegend von Ravazd nicht gewinnbar, bei 
den übrigen ist der gröBte Teil ausgetrocknet und der Torf ist infolge des 
Abba ues in Torferde umge wandelt. Dasselbe gilt auch von dem auf der PÁvAY- 
Vaswsaschen kolorierten geologischen Karte zwischen Kis- und Nagyécs 
bezeichneten moorigen Gebiet. GABRIEL LÁszLó macht in seinem neuesten 
Werke über Ungarns Torfmoore ? bereits keine Erwáhnung mehr von diesen 
Gebieten. 


1 STAUB MóRic: A tözeg elterjedése Magyarországon. (Die 
Verbreitung des Torfes in Ungarn.) Földt. Közlöny. 1894. pag. 333. 

2? LÁSZLÓ GÁBOR: A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon. (Die Torf- 
moore und ihr Vorkommen in Ungarn.) Budapest, 1915 


306 D: GY. GABRIEL VID 


b) Dilúvi um (Pleistozáan: 


Das Diluvium wird in der Gegend von Pannonhalma zumeist von Löb 
in ziemlien groben Dimensionen reprásentiert : mehr ajs die Hülfte der Ober- 
flácnenbildungen  unseres Gebieteg wird von LöbB gebildet. Er bedeckt 
insbesondere die nördliehen und nordöstliechen Abhánge und Táler auf gro Ben 
Fiáchen. Seine Vertikaldimensionen sind sehr verschieden. Die gröbBte Mách- 
tickeit desselben habe ich in der Gemarkung der zirka 5 km südlich vom 
Pannonhalmaer SchloBberge gelegenen (Gemeinde Ravazd gemessen. Die 


Hi 


Fig. 9. Erdpyramidenartige Lössbildungen im Likashorog von Za vazd. 


Gemeinde liegt in einem kleinen Kessel und ist mit Ausnahme der nördlichen 
Seite von steilen LöBwünden eingesüumt, welche die kleine Gemeinde, deren 
Bingang sich auf der nordöstlichen Seite befindet, in Wirklichkeit zu einem 
Amphitheater gestaltet. Bin besonders interessantes Bild bieten diese LöbB- 
wöánde in dem sogenannten ki kas horo-.gs Es ist, als ob man in chine- 
sischen Gassen wandeln würde, cine solche Wirkung übt diese Sehlucht 
mit ihren schreckhaft steilen Wöánden und den eingegrabenen Wohnungen aus. 

Die untersten Schichten des Ravazder Hohlweges (Likas horog) bildet 
cin pannonisch-pontischer blaugrauer, mergliger Ton, der vom Rande der 
Gemeinde bis zum Anfancg der Stra Be in zirka 15 m Máchtigkeit a ufgeschlossen 
ist. Oberhalb desselben folet, scharf abgegrenzt, ein zirka 7 m michtiger 


— sztó a I ET ESA 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA 307 


feinkörniger, trockener, eglimmeriger, gelbbrauner pannoniscb-pontischer Sand, 
stellenweise mit Sandsteinbünken, an deren Schichifláchen ein nordw est- 
liches Hinfallen mit 89 gut zu beobachten ist. Zu oberst kommt zirka 15 m 
michtiger ungeschichteter LöbB vor, der gegen Westen immer michtiger 
wird, bis er seine eröb-e Máchtigkeit (mehr als 20 m) erreicht. S0dann beginnt 
er wieder rasch abzunehmen. An vielen Stellen ist er s0 steil, dab man geneigt 
wáre, ibn für umgekippt zu halten. Dabei sind die LöbBwüánde durch die 
hinabstürzenden Niedersehlagswásser burgruinenartig zerrissen und diese 
erdpyramidenartigen . Formen lassen die Umgebung der Sechlucht noch 
sehreckhafter erscheinen. Bs ist daher kein Wunder, da B diese steilen, zerrisse- 
nen Wönde die Phantosie der Bewohner der Gegend berruchtet haben. 

An vielen Stellen erscheint der Löb weiss von den darin befindlichen 
Kalkkonkretionen (LöbBmünnchen). Seine Molluskenfauna ist ziemlich reich, 
jedoch mehr in der Zahl der Individuen als der Arten. len sammelte dara us 
folgende Fauna : 

Valloma -pulchella MünLc.; Fruciicicola (Trichia) hispiíta L. (sehr háu- 
fig) ; Campylaca. ( Arionta) arbustorum L.; Pupilla muscorum L. (ziemlich 
háutfig) ; " Clausilia (Kuzmicia) pumila ZGarR.; Succinea (Lucena) oblonga 
DRaApP. (am hüufigsten). 

Sámtliche Arten sind binnenlündiscner Herkunfít, bald von feuchten, 
bald von trfockeneren:Hainen und Wiesen stammend. Wie aus der Zusammen- 
stellung von TH. KoRwmos erhellt, leben sömtliche, mit Ausnahme der Clau- 
silia pumilia Zérk:, die, wie es scheint, in Ungarn als ausgestorben anzu- 
sehen ist, auch heute noch bei uns, obeleich die einen oder andern ( Fructi- 
cicola mMspida L., Pupilla muscorum L.) schon ziemlieh selten vorkommen. 

In geringerer Menge als bei Ravazd, doch immerhin noch in ansehn- 
lichen Dimensionen tritt der LöB an der nord westlicehen Grenze der Kolonie 
Kisécs, im; Ördögárok (Teufelsgraben), westliceh vom Kloster aut. 
Seine Fauna ist etwas dürftiger als jene der LöbBwönde des Likashorog, 
doch sind LöBkonkretionen hier viel hüufiger. In geringerer Mchtigkeit 
als diese dafür aber in ümso gröBerer horizontaler Ausdehnung findet 
man den LöB m der nordöstliehen IEcke unseres Gebietes, er  dehnt 
sich auch jenseits unserer Karte weit im Kleinen Alföld aus, wo er vorzüg- 
lche Ackergründe bildet. Das andere Giied des Pleistozán reprásentiert 
der Sand, der in den nordöstlicehen Partien unseres Gebietes gleichfalls in 
groBen horizontalen Dimensionen autftritt. An den meisten Orten komimmt 
er jedoch nicht allein, sondern mit dem LöbB zusammen vor. Hinen typischen 
diluvialen feinen Sand findet man (auf der PávayY-VaJwsaschen Autnahme 
ist er nicht dargestellt) in der grobB-n Sandschlucht der beim nordöstlichen 
Ausgang der Gemeinde Tápszentmiklós  befindlichen $Spiritusfabrik. An 


1 So erzühlen sich die dortigen Le ute, daB dem Ze ugnisse ihrer GroBváter zufolge 
eine solche Wand einst eingestürzt sei und den auf derselben sehreitenden Hirten samt 
seiner Herde unter sich begraben habe,Die Ortsbewohner fürehten sich in der Tat, 
diesen Weg zu betreten., 


308 D: GY. GABRIEL VID 


diesem Sand ist eine eigentümliehe diagonale Schichtung wahrnehmbar, 
als zweifelloses Zeichen des Arbeit des Windes. An vielen Stellen kommen 
in dieser Sechlucht auch Schotterlager vor; unter den Kalkschottern dieser 
Lager gibt es viel ausgewaschene flache Schotter, dazwischen finden sich 
aber a uch scharfe, eckige Schotter. An dem einen oder anderen sind interessante 
dendritisehe Rinden zu sehen. In der Gemeinde Tápszentmiklós stellt der 
LöB die vorherrschende Bildung dar, nicht aber pannonisch-pontische Ab- 
lagerungen, wie dies PÁávaY-VaJNas Karte irrigerweise darstellt. 


GYE SEA KO Sz asms 


Wie bereits erwáhnt, bilden die Pliozánbildungen den UÜntergrund 
der Gegend von Pannonhalma und ültere Bildungen als diese sind uns aus 
unserem Gebiete noch nicht bekannt. Das Piiozán der Umgebung, streng 
senommen pannonisch-pontische Bildungen, habe ich vornehmlich in zwei 
A ufsehlüssen eingehender revidiert. Der eine derselben ist der nördlien vom 
Kloster befindliche artesische Brunnen im sogenannten Bajgó-Tale, der 
andere der südwestlieh vom Kloster befindliche, auf der rechten Seite des 
Pánzsabaches sich ausbreitende AufschluB deg Paskeszgchen  21ie- 
gelwerkes. 

Bezüelich der Beschreibung des artesiscehen Brunnens halte ich es 
für not wendig, hier folgendes vorauszuschicken. 

Das Hauptkloster von Pannonhalma lieB, behuts Versorgung mit 
dem nötigen Trinkwasser, im Jahre 1841 in dem zirka 750 m nördlicb 
vom Kloster gelegenen Sajghó-Tale (wegen seinen sehönen  Kastanien- 
báumen auch Vallis castanearum genannt) einen Brunnen abteufen, dessen 
Wasser man mit Hilfe von Maschinen bis zum Kloster hinaufdrückte. Die 
Tiefe dieses Brunnens betrug 17 m (seine Mündung befindet sich in 173 m 
Meereshöhe). Sein WasserzufluB hat indessen mit der Zeit derart abgenommen, 
da8 man den Brunnen weiter abteufen muBte, was auch im Jahre 1867.ge- 
schehen ist und zwar durch eine Abteufung um 18 m und dann noch durcn 
cine Bohrung von 86 m. Doch konnte auch das soleherart gewonnene Wasser 
den Wasserbedarf des Klosters nicht immer decken. Hndlich half man im 
Jahre 1912 dem hüáufigen Wassermangel mit einer neuen Bohrung ab. Damals 
bohrte man neben dem alten Brunnen bis auf 210 m Tiefe und so wurde 
cine 210 m michtige EHrdschichte aufgeschlossen. 

Unter Zusammenfassung der Daten der alten und neuen Bohrung 
kann das Profil des Brunnens in folgender Tabelle dargestellt werden : 

Ich habe die Bohrproben revidiert, jedoch keine Petrefakten darin 
" sefunden. Insgesamt fand ich in dem aus 16 m Tiefe geförderten gelblichen 
Sand kleine, schwarze Stengelechen, verkohlte Pflanzenreste. 80 kann also 
die Alterbestimmuneg der Bohrproben nur auf Grund des petrographischen 
Charakters geschehen. Dies aber ist gerade bei der Beurteilung der zur 
pannonisch-pontischen Stufe gehörigen Bildungen sehr oft auch hinreichend. 
A uBerdem spricht nebst dem petrographicshen Charakter auch der negative 


DIE GEOLOGISOHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. 309 


Profil des in Pannonhalma gebohrten Brunnens. 


—— ee 


Aufgeschlossene Schichten 


Beschaffenheit 


Bráunlicheelber sandiger Ton 
o 


MÉ 4" 40 790! Feiner, gelber, glimmeriger Sand 
3 3:06 ! 10-96 ! Grauer, kalkiger Ton 
4 1 kása 5 12:11 Blüulicher, weisser Ton 
Bs 3:00 ; köjaelt hl Blüulicher, sandiger Ton 
6 0:50 15:61 : Gelber, feiner Schlamm 
ra 4:02 16 16:55 Gelblicher, schlammiger Ton 
8. 0-95 ! 17:58 ! Gelber, feiner Sand 
9. 1"00 18"58 / Grober, grauer Sand 
10. 0:33 ! 18:91 . Bráunlicher, grobkörniger, mürber Sandstein tea 
11; 480 ! 23-71! Grauer, harter Sandstein a 
12. 0-95 ! 24-66 ! Brüunlicher, mürber Sandstein, mit weissen, 5 
kalkigen Konkretionen d 
13. 0-63 ] 25-29 . Grober, grauer Sand J úr 
14. 9.53 — 27-82 Grauer Sand mit Sandsteinkönkretionen 28 
15. 0:32 ! 28-14  Grauer, kompakterer Sandstein ned 
16. 126 ! 29-40 Sand mit fettigen Tonmassen S 
47. 0-63 ! 30-03 Grauer Sand 5 
18. Í 1-48 ! 31:51  Gelblicher, toniger Sand hat 
19. ] 9-25 . 40-76  Bliulicher Ton vi 
90. ! 0-35 ! 41-11  Schwarzer, fettiger, kohliger Ton z 
91. ! 38-60 " 79-71  Blauer Letten (Hollósy"s Brunnen endigt in 68 m) 7 
22. 92-09 " 81-80  Toniger Sand ; 71—81 m (I. wasserhültige Schichte) a 
23. 9:90 " 84-70  Grauer, glimmeriger Sandstein 1: 
24. 92:80 " 87:50 Blauer Letten 
95. ! 21-70 "109-20 Grauer Sand 
26. ! 22:30 "131:50  Bláulicher, sandiger Schlamm 
27. 860  140-10 Toniger Sand 
98. ! 45:90 " 186"00  Weicher Sandstein ; 164—186 m (II. wasserháltige 
Schichte) 
99. ! 24:32 "210732  Blauer, schlammiger Ton 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 21 


310 D: GY. GABRIEL VID; 


Beweis für unsere Annahme, dab der Bohrer in 210 m Tiefe das Liegende 

der pannonisch-pontischen Schichten noch nicht erreicht hat, der Beweis 
nömlieh, daB man auch keine $pur von solchen Daten im Bohrmaterial ge- 
funden hat, auf Grund dessen, von einer gewissen Tiefe beginnend, der (ha- 
rakter eines höheren als des pannonisch-pontischen Alters hervorgehen würde. 
Und gerade hier füllt dieser negative Beweis fast ebenso ins Gewicht, wie 
der aus dem petrographisehen Charakter abgeleitete positive Beweis. 

Unter den Aufsehlüssen der Gegend habe ich den des Pas kes zZ-, 
sehen Ziegelwerkes bereits an erster Stelle beschrieben. Dieses 
Ziegelwerk breitet sich in zirka 2 km Entfernung süd-südwestlieh vom 
Hauptkloster, neben der Kreuzung der nach Ravazd führenden Karren- 
strabBe mit der Veszprém—Dombóvárer Hisenbahnlinie am rechten Uter 
des Pánzsabaches aus. Die ganze Lünge betrügt rund 300 m, die gröBte 
Möcbtigkeit der aufgesehlossenen Schichten 183 m. Der Abbau des zur Ziegel- 
fabrikation erforderlichen Materials geschieht in Form von Terrassen. Auf 
der östlicehen Seite schreitet der Abbauin vier Terrassen nach abwürts vor. 
Viel geeigneter ist es jedoch, das Profil der östliehen Seite des Ziegelwerkes 
zur Darstellung zu bringen, da zirka 20 m vor der östlicehen Wand eine 
sehwarze, kohlige SübBwasser- Tonschichte, die ihrer Petrefakten wegen für 
uns sehr wichtig ist, aus keilt.: Die südliche, genauer gesagt süd-südwestliche 
Wand besteht blos aus drei S-ufen. ! 


Dag" BTotisl drog IPAs kes z8 e hire mg! SZŰEZÖTEK S ÁGÁN AKOS HE MNESESÉÓ 
das folgéndes 


1. 080 m Hamusschichte ; 

2. 100 m lichter, toniger Sand ; 

3. 220 m gelber, glimmriger Sand ; 

4. 085 m brauner, eisenschlüssiger Ton s; 

5. 0708 m gelber, sandiger Tons; 

6. 070 m blauer Ton mit Helix bakonicus HArzav. und Umo sp.; 

7. 0740 m nach Osten auskeilender, fettiger, bituminöser BSübwasser- 
ton mit Kieferfracment von " ÁAceratherium imciwisum KaAupP. und Geweih- 
fragmenten von Caprcolus Lóczy Pomnr.? Nachdem bei der Horizontierung 
des Ziegelschlages diese Schichte 7 und die ihr áhnlichen, leicht erkennbaren 
schwarzen Tonschichten meine besten Wegweiser gewesen sind, will ich diese 
für sich bezeichnen. Daher bezeichne ich gleich die hier bereits erwáhnte 
Schichte als 


L Als ich am Schlusse des Jahres 1912 behufs Erwerbung der erwáhnten Süuge- 
tierreste jene Gegend beging, hat sich jene schwarze Tonschichte noch in der östlichen 
Wand hingezogen und dort fand man auch jene interessanten Fossilien, doch wurde 
seitdem die Anlage bereits um zirka 30 m verlüngert und ist diese Schichte aus der öst- 
lichen Wand versehwunden. 

: Die Bestimmung des Acera her um und Oapreolus verdanke ich dem Herrn 
A. Koocx bezw. indirekt dem Herrn TH. KORMOS. 


311 


c 
e 


E VON PANNONHALMA. 


ss 


K 


VERHALTNI 


DIE GEOLOGISOHEN 


"9JYOLYJASUOT, 9ZIRAYOS opusiyny snjoside) pun wmnixsyzels9y — 9y 


"S9YI19M[93917 


az 2 él 


Fett §-5C TÉTÉS 


UaYUYos Zs9YSseg Sp soroT uasyosijuod sep sugyeumy 


"I5030Uud 


"OT 


812 D: GY. GABRIEL VID 


7. 1, Séhwarze TombBolkjetes 
8. 160 m celber, mergeliger Ton ; 
9. 080-m IL. 8 6 b warm esaklS ott ESO GO ÜTBES 

10. 0730 m blauer Ton mit Vivipara cfr. Lóczy-i HALAv. ; 

11, 040 m III. s eh Wan zesélvomisee harcára, 

12. 030 m gelblicher Ton; 

18. 050 Sand; 

14. 0-805m IV; s oh wa rzesülkomisieh tettes 

15. 120 m blauer Ton. 

Der Fund von dÁceratherium imciswvum  KaAuvr. besteht aus einem 
linken Unterkiefer-Fragment mit der Spur des eingebroekenen groBen Augen- 
zahnes und drei Molaren.! 

Der Fund von Caprecolus Lóczy-i PoHL. setzt sicn aus mehreren kleineren 
Ge weihfragmenten zusammen. OTTOKAR KaApIrc beschreibt in seinem Werke 
(A Balaton vidékének fosszilis emlős maradványai 
(Die fossile Söugetierfauna der Umgebung des Balatonsees) die in Polgárdi im 
Komitat Fehér (im pannonisch-pontischen Sandstein), in Karád (Komitat 
Somogy) und in Baltavár (Komitat Vas) vorkommenden öühnliehen Geweih- 
fragmente unter dem Namen Cervus (Axis) Lóc ya? TH. KoRmos hat bei 
seinen in Polgárdi durehgeführten  Forschungsarbeiten  ebenfalls  zirka 
20 Kieferfragmente dieser Art, zahlreiehe Zöühne und andere Knochen- 
fragmente gefunden und hált er letztere Art insbesondere wegen der groBbBen 
Áhnlichkeit des. Gebisses mit jenem von Capreolus caprea GRAY nicht für 
Axis, sondern für ein wirkliches Reh. 

Wegen genauer Darstellung der Stellung, welche die Aceratherium 
und Capreolus führende I. sehwarze Tonsechicht einnimmt, habe ich das 
Löüngen profil des Ziegelschlages in der Abbildung 11 dargesteht. 

Die Petrefakten im Ziegelschlage weisen auf das obere Niveau der von 
HAaAravÁTs angenommenen  mittleren — pannonisch-pontiscehen  UÜnteretage, 
beziehunes weise die obere pannonisch-pontische ÜUnteretage, auf den ober- 
sten — durch das massenhafte Vorkommen von Umio Werzleri DuNK. sp. 
gekennzeichneten — Horizont der oberen Unteretage LŐRENTHEYS hin. Petre- 
fakten in der blauen Tonschichte Nr. 10 (Vivipera cfr. Lóczy HALAv.) würden 
auf das oberste Nivéau der mittlern pannonisech-pontischen ÜUnteretage, das 
durch Congeria balatonica -4- Vivipara Lócey ge kennzeichnet ist, hin weisen , 
die Exemplare von Helix bakomicus HALAv. und Unio sp. hingegen, die aus 
der, das Hangende der I. sehwarzen Tonschiehte bildenden blauen Tonschichte 
Nr. 10 gesammelt wurden, auf das Niveau der Unio Wetzleri. Die das GebibB 


L Wie die im Geologisohen Institut des Budapester Universitüt befindlichen 
Fragmente zeigen, war jenes Kieferfragment zur Zeit der Auffindung gröBer, auch wa - 
ren mehr Zühne in demselben vorhanden, doch sind diese leider von den Arbeitern mit 
den Hauen zertümmert worden. In der Aufnahme ist nur das verbliebene gröBte Stück 
zu sehen. 

cA Balaton tud. tanulm. eredményei, (Die Resultate der wissenseh. Erfor- 


schung des Balatonsces) IV. k. IX. közlemény, pag. 21— 23. 


318 


DIE GEOLOGISOHEN VERHÁLTNISSE VON PANNONHALMA. 


4 "oder ogosruouued 
-gosijuogd §1—g? "UOT JPneld "ST (! ajgygotTgOSUOT SZIRAYOS "AT) VOT TOZIBAUOS "PI fpueg "ET for I9yorIdI98 ZT 
f( JgOTYJOSUOT, PZIRAYOS "TIT) vojg JozíeMgos TT :uog vp vauynzyudzy ejdizod "ron eld "OT "(ogyoryuosuoT 9ZIRAYOS TT) 
uoT JOZIRAUOS "6 fUOT 195II5I9uI "1ag[98 "g "(snjogadwo9 uoaA uszusurseigyioma Pun tUMAJ9Y1V499F UOA  IDOIYI93UN 
Ur AJTO SUOT 9ZIRAUDS T) UÚOL Io pun JU egOIJISÁ "IOZIRAUOS p uo] Jopusiynzuszyegjdagod "ioneld "9 "uor 


xosipues "19g[98 G fuor IJSISSNYISUJSII IJUNRIG : fpueg ISS11UIUIT [5 "194198 "e "pueg 1981103 "I93Y9IT G "snunyH "TT 


"TOJIVUIJUAZSIOÁD UOA SUNYIRUID xI9p ur soselyos[989Z usyos zsayseg S9p [rzoad uosueT "TT "91A 


: jun Jea 


"AI 


ON 


Oratnend 
kaszalzalzakaakaa] 


EL 


. 


44a 


MS 


314 D: GY. GABRIEL VID. 
von Acerathertum incisivum KauP. und die Geweihfragmente von Capreolu 

Lóczy PoHtL. einschlieBende JI. scehwarze Tonschichte gehört nun entweder - 
nocan in das vorige Niveau oder bereits in das Umo Weteleri-Niveau. Analo- 
gien sind für jedes vorhanden. 80 stimmt das Vorkommen von ÁAceratherium 
im Sandstein des Széchenyi-Berges in vieler Beziehung mit dem hiesigeén 
Vorkommen überein:t der das Hangende des Svábhegyer (Széchenyi-Berg) 


Fix. 12. Unterkieferfragment von Aceratheriumiíncisitvum KAvpP. aus der. Tonschichte 


des PAskEszschen Ziegelschlages-in Győrszentmárton, 


Aceratherium führenden Saindsteines bildende SüBwasserkalkstein gehört 
nömlich eleichfalls in das Umo Wetzlert-Nivea u, der Sandstein selbst dagegen 
noch in das obere Niveau der mittleren pannonisch-pontischen Unteretage. 
Hingegen sprüche unsere I. schwarze Tonschichte bei ihrer bereits in das 
Niveau Umo Weizleri einreihbaren  Beschaffenheit, für die Horizontieruneg 


L (Gleichfalls ein Unterkieferfragment ; dasselbe wurde vom Baron JOSEF EÖTVÖS 
sefunden und von Jon. S. PETÉNYI bestimmt. Zuerstvon K, PETERS erwühnt in den 


cGeol. Studien aus Ungarn.s; 1857. I. Die Umgebung von Ofen.y (Jahrb. d. k. k. Geol. 


K.-A. Bd. VIII, pag. 308), spáter von JOSEF SzABÓ, 1879. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. 915 


nach LŐRENTHEYS Auffassüng in die, die Baltavárer Ursüugetiere ein- 
sehlieBenden $Schichten. 

Die pannonisch-pontischen Bildungen sieht man ferner in ziemlich 
sehönem Aufschlusse in der Kisécser Schlüceht, in dem bereits bei der Beschrei- 
bung des LöB erwábhnten Ördögáro k, Diese letztere fállt nach Osten ab 
und auf der vor dem östliehen Eingange sich ausbreitenden flachen Weide- 
ílüche (Páskum) befindet sich zirka 100 m nordöstliceh vom Eingange ein 
15 m tiefer Brunnen mit gutem, kaltem Trinkwasser ; in der ausge worfenen 
Brunnenhalde sieht man blauen Ton. Gegen die Sechlucht hin weitersenreitend, 
sient man in zirka 10 m Mücnhtigkeit den blauen Ton, richtiger gesagt — 
wegen seiner stark kalkigen Beschaffenheit — Tonmergel, aus welchem ich 
nebst vielen Fragmenten von Helixr-Schalen einige Helix bakomicus HALAv. 
und Umio sp. sammelte. Diese Schichte kann also sowohl auf Grundlage 
ihrer Petrefakten, sowie auf Grund ihrer petrographischen Beschaffenheit 
mit der blauen Tonschichte Nr. 6 des Ziegelschlages identifiziert werden. 
Über derselben folgt ein rostbrauner, feinkörniger Sandstein, an dessen 
Schichtfíláchen ein nordöstliches Hinfallen mit 59" gemessen werden kann, 
worauf lockerer, glimmriger, gelber, feiner Sand mit 8 m Müchtigkeit folgt, 
hie und da in 10—15 cm michtigen Bönken, die gleicbfalls ein Verflüchen 
von 5?" zeigen. Oberhalb desselben tritt LöbB auf, von welchem bereits bei 
der Beschreibung der diluvialen Bildungen die Rede war. 

Gelegentliceh der Brunnengrabungen kamen fast  überall dié schon 
öfter erwáhnten Helix und Unio vor. S0 fanden sich beim Brunnengraben 
in dem ersten linksseitigen Hause an der vom Kloster nach der Gemeinde 
Győrszentmárton führenden sogenannten Neuen Stra Be, im Köv- 
Tös-Hause (die Brunnenmündung liegt in 226 m Meereshöhe), in 58 m Tiefe 
(daher 168 m über dem Meeresspiegel) im blaugrauen Tonmergel Helix ba- 
konicus HALAv. (2 ziemlieh gut erhaltene Exemplare) und Fragmente von 
Unio sp. Weiter unten an der Stra Be erreicht man in 26 m Niveauunterschied 
den Brunnen des KwIPPERschen Hauses, dessen 18 m tief gelegene Ton- 
schichte überaus reich an Schalenfragmenten von Helix sp. und Umo sp. ist. 
Noch weiter unten kamen in dem Brunnen des Spenglers LÁTos und des 
Jon. KÉRI immerwieder jene Petrefaktenfragmente vor. Gleiche Resultate 
zeigten sich lángs der östlichen Seite des Klostergartens und noch weiter, 
ebenfalls in östlicher Richtung, im Pázmánd-Berge (80 aus dem Brunnen 
des Landwirtes JoseF Kövssyű aus 35 m Tiefe Helix sp. und aus 40 m Um 
sp.), sowie im allgemeinen überall bei den in der (eegend durchgeführten 
Brunnengrabungen. Die meisten Petrefakten — darunter einige schön erhal- 
tene — kamen im Brunnen des neben dem (Gemeindehause von Győr- 
szentmárton befindliechen WAcHTLERschen Hauses vor. Aus der in 8—20 m 
Tiefe li egenden Schichtenreihe dieses Brunnens (hauptsáchlich aus der Tiefe 
von 19 m) konnte ich folgende Arten sammeln :! 


1 Die mit $ bezeichneten Arten gehören zur Mikrofauna des die Schale der 
Ur4o sp. ausfüllenden Sandes, 


8316 Dr GY. GABRIEL VID 


x Dreissensta auricularis FucHs sp. Embrios. 
Unio sp. 2 Exemp!. 
Anodonta sp. 4 Exempl. 


Wegen des schlechten Erhaltungszustandes der letzteren konnte ich 
dieselbe leider mit keiner der bisher aus der pannonisch-pontischen Etage 
bekannten Arten identifizieren. Hine ist wohl verhültnismáBig noch ziemlieh 
gut erhalten, aber bisher ist es auch bei dieser nicht gelungen, sie zu be- 
stimmen. I 

x JTüamnocardium simplex Fucuws s p. 
Helha (Tachea) sp. cír. bakonicus HALAv. 
Plamnorbis gyamdis HALAv. 

x Micromelama laevis Fucns sp. 

k  Micromelamia s p. 

x Valvata simplex FucHs var. polycincta LÖRENT. 


Auch diese Petrefakten weisen aut das obere Niveau der mittleren 
pannonisch-pontischen Ünteretage hin, beziehungsweise auf die obere pan- 
nonisch-pontische Unteretage. Meinem Nivellement der Brunnenmündung 
zufolge liegt letztere in zirka 160 m Meereshöhe, die in 19 m Tiefe befindliche, 
die meisten Petrefakten führende Schichte liegt mithin zirka 140 m über 
dem Meeresspiegel, oder stimmt ungefáhr mit der Höhe der petrefakten- 
führenden Schichten der Ziegelei überein. 

Auf der südlichen Seite des Klosters führen auch mehrere Schluchten 
zur Gemeinde hinab. Der AufschluB dieser Schluchten hat die Herstellung 
des SchloBberg-Profils ermögliecht. Auf unserer Karte ist die Meereshöhe 
von Pannonhalma mit 280 m angegeben. Diese Höhenangabe bezieht sich 
auf die Schwelle der Domkirche und das FHundament der letzteren liegt 
zirka 5 m tiefer. Von hier ausgehend fállt der Boden im Klosterbof in öst- 
heher Richtung stark ab und infolge der alten Bauten und Kanalisierungen 
ist derselbe so aufgewühlt, daB man auf schuttmaterialfreie,  urs prüngliehe 
Schichten hier erst in ziemlicher Tiefe gerát. Aus diesem Grunde habe ich 
auch" mit der Sammlung der für das Profil erforderliehen Daten gar nicht 
begonnen, sondern unternahm dies bei dem Hügel des südöstlieh vom Kloster 
befindlichen Millenniums- Den kmals, dessen Meereshöhe 275 m betrágt. 

Am Scheitel des Hügels findet man Sandschichten, in welchen man 
bei der Aushebung des Fundamentes für das Millenniums-Denkmal nach der 
Mitteilung des Professors der Mittelschullehrerbildungsanstalt GREGOR PALATIN 
(ongerien gefunden haben soil. Ich habe hier wohl viel nach Petrefakten 
geschürít und zu diesem Zwcck aueh rings um das Denkmal gegraben, doch 
hatten meine Bemühungen leider keinen Erfolg. Nach dem Sand folgten 
Tonschiehten, sodann in der oberen Hüríte der cHcspodám benannten 
Weingarten-Anlage neuerdines Sand und Sandstein, an dessen Schicht- 
föchen ich ein östliehes Verfláchen von 59" gemessen habe. Diese Sand- und 
Sandsteinschiechte zieht sich in zirka 14 m Máchtickeit hin. Unter derselben 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. , , 317 


folgten in ungetáhr 18 m Michtigkeit verschiedenfárbige Tonscnichten, die 
samt den ihr Liegendcs bildenden 16 m möchtigen, grauen glimmrigen, gro- 
ben Sandsteinbánken ein östliches Hinfaien von 20" (genauer nach 75) zeigen ; 
bier hat man es cffenbar mit einer Tangential- Verwe.fung zu tun. Hernach fol- 
gen aberma:s verschiedenförbige Tonschichten, beziehungs weise dazwischen 
Mergelschichten mit zirka 8 m Müchcigkeic, sodann 12 m michtiger gelber, 
Limonitkonkretionen enthaltender Sand, hie und da mit lockeren, gelben 
Sandsteinbüönken in horizontaler Laxe, Im Inneren derselben haben sich 
die Armen der Umgebung Höhlenwohnungen eingesehnitten. Unterhalb 
begegnen wir wieder grauen, lockeren Sandsteinbünken mit nordöstlichem 
Verfláchen von zirka 207 (hier hátte man also abermals eine Löngsverwer- 


SWS NON 


DNyO 
á Milleniumi emlek ÉKÉ , 
fannonbhalma 275 m. 
SZÁSZ TÉT 


o 
59 gegen 


Ost 


9092 nach NO. 


Fig, 13. Profil der pannonisch-pontischen Schlucht des Pannonhalmaer SchlobBberges. 

Zeichenerklárung : 1. Sand (mit Congerien ?) ; 2. Ton ; 3. Sand, Sandstein ; 4. verschiedene 

Tonschichten ; 5. grober Sandstein ; 6. gelber Ton ; 7. bla ugrauer Mergel : 8. gelber Sand ; 

9. blaugrauer Mergel: 10. gelblicher Sand mit Sandsteinkonkretionen ; 11. grauer, lockerer 
Sandstein; 12. gelblicher Sard; 13. Ton. V—-V Verwe rfungen. 


fung zu suchen), die weiter gegen die Gemeinde hin von einem mehr als 20 m 
műchtigen gelbliehen Sand mit Limonitknollen abeglöst werden, in welchen 
der gerüumige Keller der Erzabtei eingeschnitten ist. Weiter gegen die 
Gemeinde folgen Tonschichten. 

Der ganze .Hügel wird also in gröBeren Dimensionen aus pannonisch- 
pontischem Sand und Sandstein und in kleineren aus Ton und Mergel gebii- 
det. An Petrefakten sind diese Sebichten auBerordentiiceh arm. Ich habe 
nach der Revision der gesamten Aufschlüsse des ganzen Hügels — mit Aus- 
nahme der obersten, angeblich Congerien enthaltenden Sandschiekte — 
insgesamt nur einige, zur Bestimmung günzlich ungeeignete Scherben von 
Mollus kenschalen vorgefunden 


VID 


GABRIEL 


GZ s 


316 


Fic. 14. Höhlenwohn unegen a uf der s üdwestliehen Seite des Pannonhalmaer SchloBberges im pannoniseh-pontischen Sandstein. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE VON PANNONHALMA. 319 


Die mittlere pannonisceche Etage: des Bársonyoser 
Strázsaberges. 


Auf den Anhönen der in unmittelbarer Nöhe liegenden Hügel habe ich 
bedauerlicherweise auch nirgends Petrefakten gefunden, doch habe ich einen 
reichen Fundort in der Gemarkung der bereits aubBerhalb unserer Karte 
fallenden, von Pannonhalma ostsüdöstlich gelegenen Gemeinde Bársonyos 
im Veszprémer Komitate, auf dem sogenannten Strázsaberge vorgefunden. 
Auf diesen Fundort hat die Petrefaktensammluny des naturgeschichtlichen 
Kabinets der Pannonhalmaer Schule meine Aufmerksamkeit gelenkt, in 
welchem ich auch von mehreren Orten der Umgebung (so auBer von dem 
erwábnten Strázsaberg auch aus den südöstlich von Pannonhalma gelegenen 
Gemeinden. Péterd, Lázi und Tárkány) Congerien-vorgefundenf habe Ich 
habe auBer vielen eingesammelten Exemplaren von Bársonyos, insbesondere 


SOS NIVN 
DDK 
EÉNy 


Sírázsahegy Irigon. jelző 
229 m. 


Régi temető 


Fig. 15. Profil des Bársonyoser Strázsa berges. 
Zeichenerklárung: 1. Schottriger Sand mit abgewetzten Schnüábeln von Oongerta ungula 
caprae,; 2. Sand ; 3. schottriger Sand mit Congerien; 4. Ton ; 5. schottriger Sand ; 6. Ton — 
Alles pannonisch-pontische Bildungen. 


solche von Lázi vorgefunden und zwar, wie aucb. HoLLóssY von ihnen bemerkt, 
enicht selten in einem solchen Zustande, da B sie selbst an den gebrechliecbsten 
Stellen nicht abges pült oder zerbröckeit waren, woraus man not wendigerweise 
schtieBen muB, da B diese nicht durch rei Bende Wösser dorthin getragen wur- 
den, sondern, da8 jene Tiere, welcne die Muschelrest: lieferten, ebendort 
gelebt haben, wo man ihre fossilen Reste findet, 

Von den erwáhnten Fundorten habe ich vorláufig nur den Bársonyoser 
eingehender revidiert. Am nordöstliehen Ende der Gemeinde befindet sich in 
der Náhe des Friedhofes eine gerüumige, kWöld vétel genannte Grube, aus 
welcher, wie auch der Name (Erdnahme) zeigt, die Binwohner der Gemeinde 
den Ton zu holen pflegen. Diese Vertiefung erscheint an vielen Stellen weiB. 
von den darin befindlichen Fossilienfragmenten. Hin unversehrtes Exemplar 
habe ich darin jedoch nicht gefunden. Iehsammelte von hier die Arten Iimno- 
cardium s p., Uno s p., Umio Bielzü Fucns und Melamopsis cfr. pymaea PARTSOH. 
Von hier gegen den Strázsaberg schreitend, gelangt man zum alten Friedhof, 


920 D; GY. GABRIEL VID 


in dessen sehotterigem Sandboden —in Ermangelung geeigneter A ufschlüsse — 
keine Petrefakten zu finden sind. Sodann folgen in einem kleinen Abschnitte 
Tonschichten, dann abermals schottriger Sand, der mit Weingárten bedeckt 
ist. Auf diesen Abschnitt fállt auch die Weingartenanlage der Pannonhalmaer 
Erzabtei, an deren nordöstlieh vom Keller fallenden Wendung sehr viel 
Schalen von Congeria ungula caprae MÜxnsr. samt den Schottern auf der Ober- 
fláche vorkommen. Man kann hier wirklich von einem massenhaften Vorkom- 
men s prechen. Noch weiter oben folgt reiner Sand, sodann beim Höhenzeichen 
229 m, also auf der Abdachung des Strázsaberges, neuerdings schotteriger 
Sand, gleichfalls mit Congerta ungula caprae MÜNST. 

HEINRICH HoRusiTzkY berührt in seinem Werke über die agro- 
geologischen Verháltnisse des Btaatgestüts prapb- 
diums Kisbér auch die Umgebung von Bársonyos und erwáhnt 
mehrere Petrefakten von dort. 80 hat er vom nordöstliehen Abhange 
des die nordwestliche Fortsetzung des Strázsaberges bildenden Öregberges 
aus der Lehmerube unterhalb des Höhenzeichens 195 m folgende ziemlich 
schlecht erhaltene Petrefakten gesammelt : Helix bakomcus HALAv., Valvata 
heliocites Srorxcz., Valvata sp. 

Wie aus dem bisher Ausgeführten erhellt, fügen sich auch die ziemlich 
dürítigen Petrefakten der Gegend von Pannonhalma vom ersten bis zum 
letzten in die Petrefaktenserie der pannonisch-pontisehen Bildungen des 
Gebletes lüngs des Balaton ein, obeleich es bisher nicht gelungen ist, Petre- 
fakten, die für sümtliche Niveaus kennzeichnend sind, aufzufinden. 


GYESÉELHE 


Lagerungsverhültnisse. 


Wenn man unser Gebiet von einem dominierenden Punkte, z. B. vom 
Pannonhalmaer SchloBberge aus überblieckt, so breitet sich vor uns eine 
unebene Gegend aus, zwischen deren Tálern und Hügeln es keinen grobBen 
Höhenuntersechied gibt und in welcher mit Ausnahme von ein oder zwei 
sehluchtartigen, kesselförmigen Vertiefungen auch die Hügel unmerklieh 
mit saníten Lehnen in die Tüler übergehen. Nicht zu sprechen von den kessel- 
artigen Finbrüchen, wie beispielsweise die dem artesiscehen Brunnen und der 
daneben erbauten elektrisehen Anlage Raum gebende groBe Hinsenkung 
(Valhs castanegrum, Sajghótal), oder dem groBen Binbruch zwischen 
dem vom Schlobberge zur Gemeinde Győrszentmárton führenden sogenannten 
Szent Ist ván-horog und dem mit letzterem parallel laufenden Hohl- 
weg (Szónokok útja — Rednerstra Be), oder aber dem gleichfalls öfter 
erwáhnten Ra vazder Kessel, die aile von höchstens kleineren, lo ka- 
len tektonischen Störungen Zeugnis geben, kann der eigentümliche Aufbau 
des Ra vazd-Csanaker Hügelzüges, auf den wir percitis bei der geogra phischen 
jeschreibung unseres (rebietes hingewicsen haben, unserer Aufmerksamxelit . 
nicnt entgehen. Auffallend sind nöümlich an dieser Hügelreihe die mit dem 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. 321 


Rücken parallel laufenden, oít terrassenartig sich verbreiternden Neben- 
hügelreihen. Der Anblicx dieser letztesen erweckte in mir zum erstenmale 
den (Gedanken, daB diese breiten, parallelen Töler und Hügelreihen von 
erstaunlicher Geradheit nicht in erster Linie die Erzeugnisse der Erosion 
darstellen, sondern infolge von Grabenverwerfungen entstanden sind. Die 
Csókahegyer Hügelreihe des Ördögárok orientiert uns über die Zeit der Ver- 
werfunc. Es füllt námlich an den Abhüngen dieser Hügelreiben die ziemlich 
regelmüBige Verteilung des LöB lángs der mit dem Rücken parallel laufenden 
Linien auf. Dies weist offenbar daraut hin, daB die Verwerfung vor dem 
Diluvium oder am Anfang des Diluviums geschehen ist und dab sich der 
diluviale LöB in den zufolge der Grabenverwerfung entstandenen Winkeln, 
als den vom Winde mehr oder weniger geschützten Stellen, abgelagert hat. 
Aus diesem Grunde ist auch die genaoe Erforschung der Bruchlinien unmög- 
leh: diese werden mit wenigen Ausnahmen vom LöB verhüllt. Dicse Lüángs- 
bruchlinien können auch auf der nordöstliehen Seite des Pánzsatales, langs 


West Ost 
fendzsa Hsonoohalma 
iszen fal (2 53 ponhelma 


Fig. 16. Auerprofil des Pannonhalmaer Tales. 


1. Alluvium ; 2. diluvialer LöB; 3. pannonisch-pontischer Sand und Sandstein; 4. pan- 
nonisech-pontischer sandiger Ton; 5. und 6. pannonisch-pontischer blauer Ton; 


V—-V Verwerfungen. 


sind Pannonhalmaer Hügelreihe nachgewiesen werden ; auch hier ist die Autf- 
háufung des LöB ziemlich regelmábBig und zeigt eine mit der Löngsrichtung 
des Tales parallele Ablagerung. Hier begleiten jedoch unter den einzelnen 
Hügeln auch diagonale und guerlaufende Bruchlinien die Hauptbruchlinien, 
wie man dies zum Teil gleichfalls aus der die Bruchlinien begleitenden Verbrei- 
tung des LöB und sogar auch aus dem Landschaftsbilde der Hügelreihe 
sehnieBen kann und wie dies aus den eingehender re vidierten, verworrenen 
, Schichtfláchen des  Pannonhalmaer SehloBberges mit ihren  Neigungen 
nach allen Richtungen auch offenkundig ist. Auf dem besehriebenen Profil 
des Pannonhalmaer Schlo Bberges sind die dargestellten Verwerfungsebenen -— 
da die Profilrichtung ungefáhr senkrecht auf die Richtung der ganzen Hügel- 
reihe gerichtet ist — im ganzen genommen parallel mit den Ha up: verwerfungs - 
richtungen, aber auch hier nicht genau, da ja an den Schichtfláchen 
der einen Schichtengruppe beispielsweise ein östliehes Hinfallen von 209, 
an jenen der unmittelbar folgenden Gruppe dagegen ein nordöstliehes mit 
207" gemessen wurde. Die Neigungen der an den Seiten des Schlobberges 
rings umher hervortretenden Sandsteintafeln zeigen klar, daB hier aubBer den 


322 pt GY. GABRIEL VID 


Ha upt verwerfungslinien auch tangentiale und radiale Bruchlnien dicht 
auftreten. Die grob2 Ausbreitung der jüngeren pannonisch-pontischen Bil- 
dungen auf unserem (Gebiete zeigt, dab zu jener Periode der pannonisch- 
pontische Binnensee stark transgredierte. Er überzog süámtliche, bis dahin 
eventuell als Inseln hervorragenden Anhöhen und vergröBerte dieselben mit 
seinen Ablagerungen. Die S$puren der letzteren suchen wir jedoch auf den 
Gipfeln der Hügel vergebens. In der diluvialen Wüstenperióde, als diese 
Höhen infolge der damals das ganze Gebiet berührenden Verwerfungen als 
Bergs pitzen emporragten, wurden sie durch die máchtig wirkenden exogenen 
Kráfte abrasiert (abgehobelt). Hs ist dies ein typisches Deflationsgebiet — 
wie das Kleine Alföld im allgemeinen — von welchem der Wind eine Reihe 
der pannonisch-pontischen Schichten zerstört hat. Man findet hier auch 
nirgends ihr einstiges Höhenniveau, nicht so, wie zum Beispiel láng des 
Balatonsées, wo die Basaltdecke an vielen Stellen:-einen vorzügliehen Schutz 
gegen die Abrasion geboten hat. Und wenn jene von Kalziumkarbonat zu 
hartem Sandstein imprágnierten Sandschichten oder eventuell Schotter- 
decken, die man — die eine oder andere — auf den Gipfeln dieser Hügel 
überall antreffen kann, inzwischen dre Arbeit des Windes nicht gehemmt, 
oder wemigstens nicht bpedeutend ersehwert hütten, würden die heutigen 
ohnehin schon ziemlich verminderten Zeugen der einstigen Höhe auch 
nicht übriggeblieben sein. 

Auch von jener gewaltigen Arbeit des Windes haben wir auf unserem 
Geblete reichheh Zeugen. Die beredtesten sind jene pannoniseh-pontischen 
Schotter, die ich vom Bársonyoser Strázsaberg erwáhnt habe. Unter diesen 
finden sich viele flache, ziemlich glatt ausgearbeitete FluPgerölle, die an der 
Oberflüche háufig eigenartige dendritisehe Ausscheidungen zeigen, doch 
kommt háufig genug der in jeder Beziehung typische scharfe Schotter (Dr ei- 
kanter) vor, der das schönste Beweisstück der Wüstenperiode bildet. 
Gleichfalls sehöne Beweise für die gewaltige denudierende Arbeit des Windes 
erschlieBt uns auch der bei der Besprechung der Diluvialbildungen erwáhnte 
diluviale Sand von Tápszentmiklós; in der neben der Tápszentmilkóse: 
Spiritusfabrik beim Ausgang der Gemeinde befindliehen grobBen Sandscnlucht 
ist eigentümlich die, die Arbeit des Windes verkündigende diagonale Schich- 
tung; an vielen Stellen ist auch Schotter darin, dessen Material, abweichend 
von jenem der Strázsahegyer Schotter, auf den Bakonyer Triaskalkstein 
hinweist.  Auch an diesen Schottern sieht man die Arbeit des Windes, be- 
ziehentlich des vom Winde fortgetragenen Sandes, der eine oder andere von 
diesen Schottern ist ebenfalls scharfer Schotter, obgleich man so schöne 
fettgelünzende Flüchen, wie an einzelnen des Strázsaberges, hier nicht an 
denselben findet. 

Ich halte die Hypothese für die wahrscheinlichste, da8B das Grund- 
gebirge auf der südöstlichen und südliehen Seite von Nagybakony am Ende 


1 K. v. PaPPp: Dreikanter auf den einstigen Steppen Ungarns. Supplement zur 
Földtani Közlöny Band XXIX, 1899, Pag. 193—203. Mit Tafel TI. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE VON PANNONHALMA. 328 


des Tertiárs oder am Anfang des Diluviums betráchtlieh tiefer gesunken ist 
und vielleicht zu gleicher Zeit, also eventuell gerade zur Zeit der groBen 
Grabenverwerfungen, der Schaupiatz  positiver Niveauveründerung des 
Grundgebirges der nordöstlichen Seite gewesen ist. Mit dieser Hypothese 
allein lieBe sich die im stratigraphischen Teile erwühnte durch die grolBe 
Höhe des Congeria ungula caprae-Niveaus a uftauchende Sehwierigkeit unter 
Belassung der vollen Gültigkeit der von HAraváTrsZLŐRENTHEY geschaf- 
fenen Horizontierung annehmbar erklüren. 

Hinsichtlieh der Máchtigkeit der unser Gebiet aufbauenden 
pannoniseh-pontischen  Bildungen ist folgendes zu sagen: Lóczy schátzt 
(I. c. pag. 400) die Miáchtigkeit der am Rande des Ungarischen Alföld 
im Distrikte jenseits der Donau sich ausbreitenden pannonisehpontisehen 
Schichten auf 250—300 m, jene auf der nordwestlichen Seite des Nagy- 
bakony oder am östlichen Rande des Kleinen Alföld hingegen — aut 
Grund der bei Ba konyszentlászló durchgeführten Sehurfbohrung auf Kohle — 
auf weniger, ebenso jene bei der Hisenbahnstation Bakonyszentlászló. Drei 
Kilometer vom FuBe des Bakony hat man in 215 m Meereshöhe (im Jahre 
1898) aut Kohle gebohrt und das Bohrloch erreichte in 170 m Tiefe (das ist 
in 45 m Höhe über dem Meeress piegel) den Dachsteinkalk, der an diesem Orte 
das Liegende der pannonisch-pontischen Schichten bildet; aus der 298 m 
betragenden Meereshöhe des Varsányer Kinotaberges (der noch von panno- 
nisch-pontischen Schichten bedeckt ist) ergibt sich nach Abzug der Meeres- 
höhe der Bohrung (293—45 — 248) eine Máchtigkeit von rund 250 m für die 
dortigen pannonisch-pontischen Schichten. Auf áhnliche Art erhált man die 
betráchtlich gröbBere Máchtigkeit in unserem Gebiete, da ja die auf unserem 
Gebiete aus einer Meereshöhe von 173 m auf 210 m Tiefe niedergebrachte 
Bohrung (37 m unter dem Meeresspiegel) das Liegende der pannonisch- 
pontischen Schichten noch nicht erreicht hat. Rechnet man nunmehr diese 
absolute Tiefe von 87 m zu dem höchsten, noch von pannonisch-pontischen 
Schichten aufgebauten Punkte der Gegend hinzu (Szent Pálhegy, 318 m 
Meereshöhe), so erhült man 355 m. Und dies ist die Minimalkalkulation. 
Dieser Wert würde gewiB ein höherer werden, wenn die Bohrung wciter 
fortgesetzt würde. Nimmt man aber auch die für das Ende der Pliozün periode 
vorausgesetzte positive Niveauveránderung des Grundgebirges mit in Rech- 
nung, so wird dieser Wert noch gröBer. All dies zusammengefaBt, bin ich 
geneigt, die ursprüngliche Müchtigkeit der pannonisch-pontischen Schichten 
unseres Gebietes auf 450—500 m zu schützen. 

Mit dem Obigen konnte ich das Resultat meiner in der Umgebung von 
Pannonhalma durchgeführten geologiscehen Forschungen zusammenfassen. 
Wie bescheiden dieses auch sei, so hat es doch in etwas, wenn auch nur mit 
einem winzigen Körnchen zu jenem groBen Mosaik beigetragen, dessen Steine 
die keine Mühe scheuenden Forscher der Geschichte unserer Erde schon zu 
Tausenden zusammengetragen haben, um uns künítighin — gehörig geord- 
net — ein harmonisches, reines Bild von der mit geologiseher Zeit gemessenen 
ganz nahen Vergangenheit unserer heimatlichen Erde zu bieten. 


LEIPSANOSAURUS N. GEN. 
IN NEUER THYREOPHORE AUS DER GOSAU, 


Von Dr. FRasz Baron Nopcsa.l 


— Mit der Tafel III. — 


Bei der Durchsicht des Ausschusses der fossilen Reptilreste der geolo- 
gischen Sammlung des Naturhistorischen Museums in Wien fand sich auch 
ein als Iguanodon bestimmter Zahn, der laut K-iguette in der Kohle der Gosa u- 
formation bei Frankenhof bei Piesting gefunden und vom Hofmuseum 1861 
aguiriert wurde. Erstammt also aus derselben Zeit, in der das in der Wiener 
Universitátssammlung aufbewahrte, leider sehr verwahrloste 
Re ptilienmaterial gefunden wurde. Die Schmift der Etiguette i8t Jjene BUNZELs . 
Wahrscheinlich ist dies jener Zahn, der in 1859 von SrToLIczKa entdeckt und 
von BUNZEL am Anfange seiner Arbeit über die Reptilien der Gosauin 1871 
als Iguanodonzahn erwáhnt wurde. 

Hine Untersuchung des Stückes ergab auf den ersten Blick, da6 die 
Bestimmung des Zahnes als Iguanodon falsch ist. 

Das Stück ist 1277 mm lang, 6"5 mm breit und an seiner diecksten Stelle 
42 mm dick. Es besteht von oben nach unten aus drei, gut abgegrenzten 
Teilen: námlich einer von innen nach aubBen abgeflachten lanzettförmigen 
Krone, einem horizontal verlaufenden geblühten Cingulum und einer cylinder 
förmigen Wurzel. 

Die lanzettförmige Krone besteht aus je einer áubBeren und einer inneren, 
dreieckigen, oben zuges pitzten Fiáche, als AuBenflüche betrachten wir dabei 
jene, welche die Kaufláche aufweist. Der Emailbelag ist allenthalb nur dünn, 
die Oberflche des Zahnes ist daher nieht besonders glünzend, die KRöünder 
der Krone sind geschárft und komprimiert, es sind an ihnen beiderseits elne 
Anzah] von Zacken mit dazwischen gelegenen abwürts gerichteten Kerben 
sichtbar. Die Kerben ereifen sowohl a uf die Innenseite, als auch auf die AuBen- 
seite des Zahnes über. Bei jedem Zacken liegt die Spitze auf der gegen die Zahn- 
achse gerichteten Seite, der andere Rand ist schwach gerundet, jeder Z/acken 
ist daher aut diese Wcise asymmetriseh. Bei sehr starker VergröbBerung 
erscheinen die Zacken stumpt, ihr Ouerschnitt rund. Leider fehlen die öpitzen 
einiger Zacken, doch láBt sich feststellen, daB auf jedem Rande des Zahnes 
6—7 Zacken existierten. Die beiden gezühnten Ründer treffen an der Krone 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung von 5. Juni 1918 der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft, 


LEIPSANOSAURUS N. GEN. 325 


in einem ungefáhr 70 grödigen Winkel zusammen. Die zwischen diesen 
Röndern liegende Fláche der Innenseite ist von unten nach oben etwas gegen 
rückwörts gebogen, also asgymmetriseh und trans versal etwas gewölbt, doch 
zeigt die Wölbung in der Mitte eine dreieckige fast bis an die Krone reichende 
Abflachung. Gegen die Rönder nimmt die Wölbung rapid ab. Da die AuBen- 
seite des Zahnes fast flaen ist, ergibt sich, dab beide Zahnründer je eine schar- 
tige Schneide bilden. ja 

Die. AuBenseite des Zahnes ist noch flacher als aie Innenseite. Sie wird 
fast zur Gönze von zwei lánglichen, ebenen Flöchen eingenommen, an denen 
das Email des Zahnes stellenweise aussetzt. An dem unteren Ende dieser 
beiden, unten abgerundeten und in das Dentin des Cingulums stark ver- 
tieíten Flüchen fehlt das JIEmail völlig. Unter dem Mikroskope kann man 
erkennen, daB das Email des Cingulums gegen diese Flüchen wie abgestemmt 
ersecheint und seinen Durchschnitt zeigt. Zwischen den beiden unteren Ab- 
rundungen der vertieíten Fláchen ragt ein emailtragender s pitzer Vors prung 
des Cingulums vor. Die Kante,lüngs der die beiden vertieíten Fláchen an- 
einandersto Ben, ist scehwach gerundet und es ergibt sich, daB diese  Fláchen 
die Kauflüáchen zweier Záhne des Gegenlkiefers sind. Dies weist auf ein Alter- 
nieren der Zöhne des Ober- und Ünterkiefers hin. 

Weniger gut als die Krone ist das Cingulum erhalten. Das meiste da von 
ist auf der Innenseite bemerkbar, auf der AuBenseite wurde es durch die 
bis an den oberen Teil der Wurzel reichenden Kaufláchen entfernt. Das 
Cingulum der Innenseite ist etwas gebláht, in der Mitte weniger als gegen 
die Rönder, es bildet auf diese Weise auf der Innenseite des Zahnes einen 
Wulst mit zwei stumpfen aber immerhin gut erkennbaren seitliehen Höckern. 
Von diesen Höckern ziehen sich zwei Kanten auf die runde, wenig gut erhal- 
tene Wurzel. Diese zeigt schwach nierenförmigen, bezw. bohnenförmigen 
Ouerschnitt und zwar entspricht die flache Seite der Innenseite des Zahnes. 

Das Vorkommen einer thecodonten Befestigung zeigt, daB unser Zahn 

wobl von einem Dinosaurier herstammt, die s párlichen Kerben an den Rán- 
dern stellen ihn zu den Orthopoden, der Mangel eines starken Median kieles 
sowie der Mangel einer einseitigen Emailverteilung trennen ihn von den 
Ornitho poden. Dies alles bringt ihn zu den Thyreophoren. 
3 Wie aus der Tafel III. erkennbar, kann man unter den Záhnen der Thyreo- 
phoren recht mannigtache Typen erkennen, infolge der Arbeiten von MARSH 
und LAMBE herrseht aber gerade bei ihnen in der Nomenklatur ein wenig 
erbauliches Durcheinander. Bei der Klörung dieses Durcheinanders erwarb 
sich zwar B. BRoww recht erhebliche Verdienste, eine Revision aller der 
Zahntypen scheint aber dennoch nötig, 

Der ülteste thyreophore Zahntypus ist jener von Scelidosa urus . (Fig. 2) 
Hine langgestreckte Krone zeigt hier in ihrer oberen Hölfte Zinken, die 
beiden untersten Zinken sind besonders stark entwickelt. Eben dieser 
Zahntypus zeigt sich bei Eechinodon Becklesiaus den Wealden Englands . (Fig. 3) 

Einen völlig anderen Typus zeigt der Palaeoscincus costatus LBIDYS. 
Die Krone dieser Zahnart ist trans versal recht bedeutend komprimiert, an 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. aa 


326 D: FRANZ BARON NOPCGSA 


ihrer Basis ist ein wohl ausgeprágtes Cingulum bemerkbar, die Zinken an 
den Röndern reichen bis an das Cingulum herab und der Umriss der Krone 
ist bedeutend niedriger als bei der zuvotr erwöhnten Form. (Fig. 4) 

AuBer Palaeoscincus costatusist zu diesem Typus offenbar auch Priconodon 
zu stellen, (Fig. 5) aubBerdem aber, wie schon HATSCHER zeigte, auch der Zahn, 
den LAMBE föálschlich seinem  [uoplocephalus (—  Stereocephalus LAMBE) 
zusehrieb. (ig. 6) Eine noch tiefere Krone als beim Typus Palaeoscincus sieht 
man beim Zahntypus von Stegosaurus. (Wig. 8) Die Zahnhöhe ist bei diesem 
Typus viel kleiner als die Breite; der UmriB der Krone ist flacher als bei 
Palaecoscincus, an Stelle der trans versalen Kompression ist eine trans versale 
B áhung des Cingulum bemerkbar. Infolge ihrer geringen Höhe bildet die 
Krone nur eine kleine Kappe, die auf einer groBen Wurzel avufsitzt. Zum 
Zahntypus Stegosaurus stelle ich auch MaARsSHsS Zahn von Palaeoscincus 
latus (Fig. 7). Wie die Schádelreste beweisen, gehören die bisher erwáhnten 
Zöhme in die Familie der Stegosauridae, von den Zöhnen der Acanthopholididae 
und Ceratopsidae sind sie nicht unwesentlich verschieden. 

Innerhalb der Acanmthopholier und Ceratopster sind drei Zahntypen 
erkennbar: erstens ein gekielter, dann ein langgestreckter wenig kompri- 
mierter, drittens ein kürzerer sehr stark komprimierter. Der mit einem 
Kiel versehene, der nur bei den Ceratopsiern vorkommt , (Fig. 1) unterscheidet 
sich sehr gut von den anderen, der langgestreckte fand sichin typischer Form 
bisher nur bei dem Schádel von Ankylosaurus, der dritte kürzere und seht 
stark komprimierte ist schon seit langem bei Acamthopholis bekannt. Der 
Tvpus Acamthopholhs erinnert in vielem an den Typus  Diracodon-Palaeo- 
sceineus und um diese drei Typen haben wir nun alle noch nicht bes prochenen 
thyreophoren Zöhne zu gruppieren. Den abweichenden Ceratopster-Typus 
zu erörtern erscheint überflüssig, unsere Aufmerksamkeit kann sich auf die 
mittelkiellosgen Zöáhne reduzieren. 

LAMBE-s Palacoscincus rugosus (Kig. 11) stellen wir infolge seiner Umrisse 
und seiner Kom pression in die Nöhe von Acamihopholis.(Fig. 10) Die Skelettreste 
von Stegopelta erinnern an den englisehen Polacamthus, der Zahn von Stegopelta 
(Fig. 12) erinnert an die von SEBELEY dem $Strutmosaurus zugeschriebenen 
Stücke. (Fig. 11) Zusammen mit dem Zahn von Palaeoscincus rugosus hat 
LAMBE ein Stegoceras genanntes Schádeldach gefunden. Siebenbürgisehe Funde 
beweisen die Zusammengehörigkeit der Struthosaurus-artigen Schüádelbasis mit 
Stegoceras-artigem Schödeldaech und Polacamthus-artigem Skelett und infolge 
dieser Beobachtung ist LAMBEs Palaeoscincus rugosus mit Stegoceras zu verei- 
nen. Die Zahnreste der Acanmthopholididae verteilen sich so auf die Gattungen 
Acamthopholhis, Struthiosaurus, Stegoceras und Stegopelta. 

GröBere AÁhnlichkeit zu den Acamthopholididae als zu den Ceraiopsiern 
zeigen auch die Zühne von Ankylosaurus. 

Ankylosaurus ist, wie das Schüdeldach zeigt, ein sehr naher Verwandter 
von Ewuoplocephalus. Nahe zu Ankylosaurus steht wieder der Zahn von Sarco- 
lestes. (Fig. 16) Als ich die Systematik der Dinosaurterin 1917 untersuchte, 
hielt ich es für gut, Sarcolestes wegen seines gepanzerten Unterkiefers mit 


LEIPSANOSAURUS N. GEN. 327 


Vorbehalt zu den Scelidosaurtern zu stellen, doch erwáhnte ich bei dieser 
(Gelegenheit auch, daB der Mangel eines Kronfortsatzes dagegen spreche. 
Eine seither bekannt gewordene Abbildung des Ankylosaurus-Unterkiefers 
ermöglicht die systematische Stellung von Sarcolestes zu bestimmen. Sar- 
colestes gehört, wie sein Ünterkiefer zeigt, nicht zu den Scehdosaurtern, son- 
dem in die Nühe von Ankylosaurus. Auf diese Weise ergibt sich auch für die 
Ankylosaurier ein gut umsehriebener Zahntypus. Zu diesem Typus ist unser 
neuer Gosau-Zahn zu stellen. Da von SEErny aubBer Struthiosaurus aus der 
Gosau auch ein zweiter Hoplosaurus ischyrus genannter Thyreophore erwáhnt 
wird, liegt es scheinbar auf der Hand, unseren neuen Zahn mit Hoplosaurus 
zu vereinen, doch eine kleine Überlegung genügt, um die UnzweckmaBig- 
kett so eines Vorgehens zu beweisen. Abgesehen da von, daB der Name Hoplo- 
saurus von GeRvaIis schon für einen Sauropoden verwendet wurde, basiert 
SEmELgYs Hoplosaurus nur auf fast unerkennbaren Pragmenten, und wenn 
auch die Tatsache, dab sie von einem gröBeren Tiere stammen, über jeden 
Zweifel erhaben ist, so sind sie zur Bestimmung der systematischen Zuge- 
hörigkeit von Hoplosaurus durchaus nichi geeignet. Im Gegensatze zu ihnen 
ist der neue Zahn recht typisch. Bin spüteres Vereinen zweier Namen bringt 
nun immer weniger Unheil als ein nachheriges Trennen, der Beleg für diese 
Behauptung ist durch das Palaeoscincus-Unheil der vorliegenden Arbeit 
vollkommen gegeben und infolge aller dieser Umstünde ist ein Vereinen des 
neuen Zahnes mit Hoplosaurus als unzweckmáBig zu verwerfen. 

Infolge seiner fragmentüáren Natur will ich den neuen Zahn der Gosau 
Leipsanosaurus noricus nennen! Da er zu den Ankylosauriern gehört, ist 
eine ne üerliche Besprechung der Systematik dieser in Bezug auf Schádelbau 
seit 1917 beésser bekannt gewordenen Tiere nötig. 

Eine Abbildung eines vollstándigen Ankylosaurus-Schádels ist in dem 
sehon 1915 ersehienenen, mir aber infolge der Kriegs wirren erst 1918 bekannt 
gewordenen Buch MATrHEws tDinosa urs? enthalten; aus dieser Abbildung 
ist folgendes zu erkennen : Der Schödel von Ankylosaurus besteht aas einem 
gebláhten und mit irreguláren Platten bedeckten fronto-nasalen Abschnitt, 
der vorne und seitlieh steil zur Kieferregion abföllt und rückwörts aus einer 
sich gleicbfalls senkenden Parietalregion, die von zwei aus wárts und schráge auf- 
wárts und gegen rückwöürts geriechteten dreieckigen Stacheln flankiert ist, die 
Stacheln verbinden sich mit breiter Basis mit der Parietalregion. Auch mit den 
Jochbogen ist ein dreieckiger, gegen rückwörts und unten gerichteter Stachel 
verbunden. Dieser Stacbel vereinigt sich mit dem oberen und infolge dieser 
Verbindung ist auch die seitlicehe Scblüáfenöffínung auBen überdeekt, Stru- 
ilmosaurus ist von Ankylosaurus einigermaBen verschieden. Die fiontona- 
sale Region und die Senkungen des Parietale ist bei Ankylosaurus und Stru- 
tmosaurus ungeföhr die gleiche, die Bedeckung der oberen Sehláfenöfínungen 
ist in beiden Formen vorhanden, betrachtet man aber die bei Ankylosaurus 
mit Stacheln bewánrten Regionen, so sind Untersechiede bemerkbar. 


1 tó Aerbavov das Bruchstück. 


92k 


328 Dr FRANZ BARON NOPCSA 

An Stelle der oberen lateralen Stacheln zeigt der Scbádel von 
Struthiosaurus eine gleichförmige Rundung. Hinter den Jochbogen ist eine 
s paltförmige untere Schláfenöfínung bemerkbar, an Stelle des Jugalstachels 
ist ein verbreiteter und mit Raubigkeiten überwucherter Jochbogen bemerk- 
bar; diese Rauhigkeit weist auf einen mit dem dJochbogen nur durch Ge- 
webe verbundenen őtachel. 

Der weniger entwickelte Schüdelpanzer verleiht dem 6 Schödel von 
Siruthtosairus ein einfacheres Gepráge, der Zahnbau und Skelettbau ist bei 
dem Struthiosaurus-áhnlichen Acanthophohs und bei Ankylosaurus in vielem 
prinzipiell der gleiche; so z. B. in Bezug auf Scapula und Wirbel. Infolge 
dieser Beobachtungen rückt Ankylosaurus von den Ceratopsiern ab und 
:n die Nöbe der Acamthopholher. 

Die zunehmende Überdachung der Sehláfenöffínungen bei Struthio- 
saurus und Ankylosaurus findet ihr Analogon bei den lebenden Lacerten. 
Bei den meisten Lacerten ist bloB die obere Sechláfenöffnung von Knochen- 
panzer überdeekt, bei Lacerta ocellata und einigen anderen Formen ist jedoch 
auch die seitliehe Schlüfenötínung sekundár durcb Panzerstücke geschlossen. 

Der Formenreichtum der Acanihopholhdidae wird auf diese Weise unun- 
terbrochen grölBer. Zu den Formen mit vogelartiger Schüádelbasis und offenen, 
seitlicehen Sehláfenöffnungen treten nun solcne mit stacbhelbewüáhrtem, se- 
kundár ganz überdecktem Schödel. Hoplitosaurus, Polacamthus, Acantho- 
pholis, Stegoceras, Struthiosaurus und möglicherweise Stegopelta bilden wohl 
die Unterfamilie Acamthopolididae, Euoplocephalus, Ankylosaurus, Sarcolestes 
und Leipsanosaurus wohl eine zweite ÖÜnterfamilie : die Amkylosaurididae. 
An diese Unterfamilien sehlie8t sich die dritte Unterfamilie Hylacosaurt- 
didae. Wie weit die eine oder andere dieser Gruppen mit den Nodosaurtern 
ident ist, das haben in Zukuntt die amerikanischen Paláontologen zu ent- 
scheiden. Palaeoscincus, den ich 1917 noch zu den Acanthopholididae stellte, 
gehört, wie schon erwühnt, wahrsecheinlieb zu den Stegosauridae. 

Alle diese Beobachtungen machen eine partielle Reklassifikation der 
Thyreophoren  nötig. Zwischen die  Unterfamilien  Scelidosaurididae und 
Stegosaurididae sehiebt sich die neue Unterfamilie  Palaeoscincidae; die 
Acanthopholher — vermehren sich um die Unterfamilie —Ankylosaurididae 
(? — Nodosauridae), bei den Ceratopsiern bleiben nur die Unterfamihen 
Stenoplyzidae und Ceratopsidae. 

Die Annahme, daB Ankylosaurus dem Ursprunge der Ceratopster nahe 
stánde, muB fallen gelassen werden; bei dem beiden Gruppen gemeinsamen 
Nackenschutz handelt es sich nur um eine konvergente Bildung. 


B) KURZE MITTEILUNGEN. 


Über ein Vorkommen von Grandidierit bei Helpa 
im Komitat Gömör. i 


Von Dr. C. HraAwarTrscHin Wien. 


Gelegentlieh einer Besichtigung des Kiesvorkommens von Helpa an 
den Südabhüngen des östliehen Ausláufers der Niederen Tátra wurden einige 
Belegstücke gesammelt, deren mikroskopische Untersuchung einige interes- 
sante Mineralien erkennen lie B. 

Die Kiese treten dort in einem feinkörnigen grauen Gestein, das deut- 
liche Sehbieferung zeigt, als Imprágnation, welche teilweise die anderen Mi- 
nerale gánzlich verdrángt, auf. Es ist hauptsáchlienh Magnetrkies, in gerin- 
gerer Menge Schwefelkies . 2Zwei Vorkommen sind bekannt, sie treten am West- 
und Ostgehange einer steilen Runse, 50-lieh einer Jagdhütte im Jagdgebiete 
Kolesov des herzogl. KoBugGschen Revieres auf, in einer Höhe von etwa 
1800 m ü. d. M. Am westlichen Vorkommen, dessen liegender Teil stark oxy- 
diert ist und vormals wobl zur Schürtung auf Brauneisen Gelegenheit gab, wie 
alte Haldenreste zeigen, sieht man nur mehr einen AufsehluB, am östliehen 
ist auch noch ein altes Stollenmundloech erkenntlienh. Das Streichen der bei- 
den Vorkommen lá8t auf starke Störungen schlieBen. Wührend beim west- 
lehen Vorkommen ein öStreichen nach1t und 409? östliehes Fallen konsta- 
tiert wurde, ergab sich beim östliehen Str. 6h Fallen nach Süd, in einer 
Bank wenig unterhalb desselben $tr. 22h, Fallen 607 nach Nord, dieser 
parallel geht die Senieferung des (testeines, das makroskopisch an einen 
Horntels erinnert. 

Mit der Lupe erkennt man auch bláuliehe Körner, wesbalb der Verf. 
die Vermutung aussprach, da8 ein Cordierit-Hornfels vorliegt. Etwas weiter 
oberhalb steht ein Glimmerschiefer mit groBen Ouarzknauern, die aber auch 
blaugraue Farbe aufweisen, an. Die mikros kopische Untersuchung lie8 nun 
Cordierit nicht mit Sicherheit erkennen, von Pleoehroismus waren keine 
Spuren zu entdecken ; alle anderen Higenschaften lassen ihn ja von Ortho- 
klas, soferne derselbe keine Spaltrisse zeigt, schwer unterscheiden. Auch 
die Umwandlung in Glimmer ist fast ganz üáhnlieh und solche zum groBen 
Teil in Muskovit umgewandelte Partien fanden sich vielfach vor, z. T. mit 
öpuren einer verwascbenen Zwillingsstreifung, die auf Cordierit hütte deuten 
können. 


330 KURZE MITTEILUNGEN. 


Das vorwiegendste Mineral dieser Gesteine war Ouarz, der eine"eigen- 
tümliche, an die Perthitspindeln erinnernde Streifung sehon im gewöhn- 
lichen Lichte zeigte, er war stellenweise zertrümmert oder wies undulöse 
Auslöschung auf. Neben Ouarz waren hüáufig das oberwáhnte, vielfach in 
Muskovit umgewandelte Mineral, das sich wohl bisweilen durch scharfe 
Spaltrisse als Orthoklas erkennen lieb. Daneben kommt wohl seltener auch 
ein Plagioklas basiseher Oligoklas, bis Andesin (Auslösehung im Schnitte 
L M und P ca 20—309) vor. 

Wesentliche Gemengteile sind ferner Biotit, Muskovit und ein im 
Schliff farbloser, in ziemliehen Mengen vorhandener Granat. Nebengemeng- 
teile sind: Tremolit  (stellenweise reicher angesammelt, an anderen $Stellen 
fast fehlend) und die oben erwühnten Kiese. Der Magnetkies zeigt nirgends 
deutliche Krystallformen. Akzessoriscehe Gemengteile sind noch Titanit, 
mit einem auffallend starken Pleochroismus, a farblos, r braunviolett, In 
einem Schnitte, der diese beiden Farben besonders deutlich zeigte, verliefen 
auch ziemlieh scharfe Spaltrisse, Strahlen 1 hiezu schwingend waren braun- 
violett, [] farblos. Die Spaltrisse dürfíten also wobl nicht dem 6 Prisma ent- 
s prechen, sondern der sekundáren -Gleitfláche (vel. ROSENBUuscCH— W ÜLFING 
Mikroskop.-Physiographie II. Aufl. I. 2, pag. 294). Der Pleochroismus war 
fast so stark, wie bei mitteltief gefürbten Turmalinen, stárker als bei vielen 
Andalusiten. Ferner traten nicht wenige sechsseitige Graphitbláttehen auf, 
die auch im Ouarz mit scharfen Tafelfláchen eingesehlossen waren. 

Das interessanteste Mineral, das leider nur in einem einzigen kleinen 
Durcbschnitt, in einem Sebliffe vom östliehen Vorkommen  beobachtet 
wurde, zeigte folgende Higenschaíten: Hohe lLichtbrechung und Doppel- 
brechung, scharfe Spaltrisse, denen I] die  Auslösehungsrichtung 7 verlief. 
Pleochroismus nicht sebr stark, aber deutliceh: a hellblau, 7 hellgrünlieh. 
Im konvergenten Lichte zeigte es das Bild der opt. Normale oder höchstens 
einer sehr stumpfen Bissectrix (--), —a lhegt in der Richtung der fallenden 
Interterenzfarben. Nach diesen Higenschafíten (unter Deutung des Inter- 
ferenzbildes als opt. Normale) ist auf Grandidierit zu sehlieBen, dessen Vor- 
kommen in Ungarn hier wohl zuerst beobachtet sein dürfíte. 

Das ganze Gebiet verspricht übrigens einer genaueren Untersuchung, 
als dem Verf. wegen Zeitmangels möglieh war, noch recht interessante Er- 
gebnisse . 


Kassa, Oktober 1917. 


C) MITTEILÜNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


III. Fachsitzung am 20. Márz 1918. 


Prásident: Hofrat Dr. THOMAS von SZONTAGH. 

1. Dr. LupwiG von Lóczy sen. spricht im semem Vortrag : xDer vulkanische 
Krater des St. Anna-Sees über den Vulkanismus des St. Anna-Sees, des Csomál 
und des Büdöshegy. Vortragender weist darauf hin, dab die von dieser vulkanolo- 
siseh auberordentlich interessanten, so wie auch von der so grobe Wichtigkeit 
besitzenden Bergegruppe des Hargitta-Andesites vorhandenen literarischen Daten 
überaus lückenhaft und systemlos sind. Seit emem Jahrhundert haben tüchtige 
Naturforscher, darunter Geologen mit groBen Namen, wie BovÉ (1833), GRIMM 
(1837), ANDRÉE (1853), B!. v. ORBÁN (1869), HAVER und SrAcHE (1863), FR. HER- 
BrcnH (1878), A. Kocr (1900)" diese Gegenden.besucht. Sámtliche Beobachter jedoch 
haben denselben Weg eimgeschlagen, den Weg von Tusnádfürdő nach Büdöshegy 
(jJetzt Bálványosfüred) oder von Kézdivásárhely nach Bükszád. Hieraus ist es be- 
ereiflich, dab die auffálligen Scehönheiten der Gegend, der petrographische Typus 
und die Verschiedenheiten der vulkanischen Gesteme Aufklárung erhielten, dab 
wir aber über den vulkanologisehen Aufbau, die Ablagerung und die Alters- 
verháltnisse der himausdrángenden Lavamassen, der ausgeschleuderten Bims- 
stein-, Lapilli- und brotlaibförmigen GeschobBbomben vergebens Aufklárungen 
in. den Beschreibungen suchen. Vortragender betont, dab die eimgehende Unter- 
suchung der vulkanischen Berggruppe nüáchst dem St. Anna-See eine dringende 
Aufgabe für die ungarischen Geologen bildet. Er führt jene Punkte auf, über 
die man sich vor allem anderen GewiBheit verschaffen müsse. Der. St. Anna-See 
und der Mohos-See scheien léxplosionskrater zu sein, die scehrág nach Süden, 
beziehungsweise Südosten in die Höhe explodierten, dabei Asche und Lapilli 
ausschleudernd. Gegen Bükszád, sowie gegen den Büdöshegy hin sind die beiden 
Kraterránder sehr niedrig und auf der gegen Bükszád abfallenden Lehne liegt 
dick die bimssteinige vulkanische Asche. In der Náhe von Tusnádfürdő begeg- 
net man radspeichenartig verlaufenden Gráben, die wirklicehe Barrancos darstel- 
len; in ihren Öffnungen finden sich die brotlaibförmigen Geschos-e, Ebenbilder 
der vulkanischen Bomben der eolischen (liparischen) Inseln. Der Tusnáder Eng- 
pab des Olt scheidet ziemlich scharf die Vulkangruppe des St. Anna-Sees von den 
Amphibol-Pyroxenandesit- Konglomeraten des  rechtsufrigen Hargitta.  Mor- 


1 Bine überaus verdienstvolle hidrographische Studie über der St-Anna-See ist von 
Dr. JOSEF GELEI in Band XXXVII. (1909) pp. 177—201"der Földrajzi Közlemények ver- 
öffentlicht, (Siehe auch Abregée du Bulletin de la Socié é Hongroise de Géographie), 


982 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


dholocisch sticht die Gruppe des Csomá!, Tácza, Vértelő, Bálványos und Büdös, 
wie alle derart stark gegliederten kegelförmigen Berggruppen stark vom breit- 
rückigen Hargitta ab. 

J. Bupai (1881), M. PárrYy (1899) und A. Kocn (1900) haben die Ande- 
site des Hargitta und St. Anna-Sees studiert. Durch diese Studien wurde das 
Gestein des St. Anna-Sees und des Nagy-Morgó als ei viel saureres Gestein 
als dir Andesit des Hargitta erkannt. Im Hargitta ist der Amphibol und Pyroxen- 
andesit, in der St. Anna-See-Gruppe und im Nagy-Morgó dagegen der Biotit- 
andesit mit grobem Kieselsüuregehalt vorherrsehend. Der Nagy-Morgó mit 
seinem saueren Andesit auf der rechten Seite des Olt, neben der Málnás- 
Barother StraBe liegt als sichtlich jüngerer Ausbruch zuf dem Karpathen- 
sandstein, Unter den Kuppen des St. Anna-Sees breitet sich rings um bei Lázár- 
falva, Feltorja, Bálványos, Büdösfürdő und auch bei Bükkszád der Karpathensand- 
stein aus. Im Jahre 1914 habe ich oberhalb Kézdivásárhely und bis zum Szemes- 
mosófürdő in löbförmigen Terrassenwánden aus einzelnen Lappen bestehende 
dünne Sehichten von Bimsstein gefunden und fand ich auch die Kézdivásár- 
helyer Terrassen aus vulkanischem Material bestehend. Auf meime Anregung hat 
der jetzige Bürgersehuldirektor Jotawxws BáÁwyarin Abrudbánya die geologischen 
Verháltnisse der Gegend von Kézdivásárhely untersucht und konnte im Jahr- 
gsange 1917 des Földiam Közlöny noch eimgehendere Daten über die im Pleis- 
tozán oder Pliozán befindliehen Bimsstein- und Lapillilager mit ciler. 

Die postvulkanischea Produkte der Büdösbarlang und des Futásfalvaer 
Pokolvölgy (Dr. KARL v. Papp, Földt. Közlöny Jahrg. 1912) ünd die eigentüm- 
lichen Ordnungswidrigkeiten im Tusnáder EngpabB, sowie die zerbrochene Be- 
schaffenheit weisen nach der Auffassung des Vortragenden sámtlieh daraut 
hin, daB sich um den St. Anna-See eine sehr junge morog: ne vulkanische Gruppe 
mit  Volcano-Typus befindet. Solche Ausbrüche jüngeren Alters vermutet er 
auf dem Geréczegipfel des Marosfő, dann zwischen Boroz.k und Maroskéve, aut 
dem Opcsinaberge. Die IEntscheidung dieser Fragen gehört zu dea schönsten 
Aufgaben unter jenen, die in so groBer Anzahl vor den ungarischen (Greologen 
stehen. i 

/u dem soeben gehörten Vortrage sprach Chefsekretár Dr. KARL von" 
PAPP : 

Die kesselförmige Vertiefung des St. Anna-Sees zeigt auf dem sie rings- 
herum umfassenden Csomáler Rücken einen zirka 115 km Durchmesser messen- 
den Kraterrand mit einem zwischen 1100—1300 m Meereshöhe liegenden king, 
der See selbst, mit seiner 950 m betragenden Höhenlage, befindet sich daher 
am Grunde einer 200 m übersteigenden Vertiefung. Das Gestem ist ein bioti- 
tiseher Amphibol-Andesit, wáhrend sein Tuff um 2—3 km weiter auf dem Kar- 
pathensandstein lagert. Der NE-lich gelegene Mohos-See kann ebenfalls als ein 
anderer vulkanischer Krater angesehen werden, der nicht so typisch i8, aber 
dieselben Verháltnisse zeigt, wie die trockene Valledi Ariccia und beim Lago di 
Nemi im Albaner Gebirge. Die neuesten vulkanologiscehen Werke züáhlen sümt- 
liche basaltische Vulkane des Albaner Gebirges unter den Primitivvulkanen 
auf, also unter den Vulkanembrios, die námlich das IErgebnis einer einzigen 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 3353 


Explosion sind, und eben deshalb behielten sie ihre práchtigen maarartigen For- 
men. Auf dieser Basis können wir den St. Anna-See und die neben demselben 
befindliche flache Vertiefung des Mohos-Scheitels als die schönsten Beispiele 
von Primitivvulkanen betrachten. 

2. PereR TRzirrz bespricht in seinem Vortrage die Zersetzung 
und Verwitterung, der Gesteine. Die Veránderung und Zer- 
setzung der Gesteine geschieht in der Natur unter der Wirkung zweier verschie- 
dener und voneinander abweichender Vorgánge. Obeleich der die Zersetzung 
in Gang setzende und ausführende Faktor stets das Wasser ist, unterscheiden 
sich der Salzgehalt, der Würmegrad und Gasgehalt dieses Wassers hinsicht- 
lich der Beschaffenheit und der Menge sehr voneinander. Gewisse gemeinschaft- 
liche Züge und chemische Áhnlichkeit besitzende Lösungswüsser bringen áhnliche 
oder identische Produkte zuwege. Nach der chemischen Struktur und ihren sonsti- 
gen physikalischen Higenschaften kann ich diese Produkte im zwei Gruppen 
fassen. I die eine Gruppe gehören die Zersetzungsprodukte der (Giesteine, die 
Gesteine mit erdigen Substanzen; in die zweite Gruppe gehören die Produkte 
der Verwitterung oder die urbaren Böden, die Varietáten der Untergrundböden 
und im engeren Sinne die Erden. 

Zur Rechtfertigung des oben Gesagten dient die Untersuchung des Haupt- 
faktores, des Wassers, die Feststellung des ehemischen Baues in den verschie- 
densten Phasen de: Zersetzungsprozesses, ferner das Studium des aus der Zer- 
setzung des Gesteins sich ausbildenden Materials ven erdiger Substanz. Das 
in der Natur einen Kreislauf zurücklegende Wasser ist stets salzhültig und bildet 
die Lösung von vielerlei Salzmischungen. Das Regenwasser selbst ist auch salz- 
hültig, weil die Salze des Meeres darin schon enthalten sind. wenn sich dasselbe 
in den hohen Regionen der. Atmosphüre zu Wolken verdichtet. Sein Salzgehalt 
wüchst nur noch auf dem Wege dadurch, dab es aus der Luft Staubkörnchen 
aufnimmt und diese auch auflöst. Der Salzgehalt des in der festen Erdrinde sich 
bewegenden Wassers nimmt noch mehr zu, je tiefer es unter die Oberfláche 
dringt. In den tieferen Schichten werdcn auBer den Salzen auch noch Gase und 
sanere Dümpfe in das Wasser gepresst, deren Temperatur im Verháltnis mit der 
Tiefe steigt. Die heiBen Dámpfe und Gase sind Produkte der postvulkanischen 
Tátigkeit. Die Nachwirkungen der heiBen Dümpfe und Gase zeigen sich in den 
Ausströmungen. In der dem Erlösechen des Vulkanes folgenden Periode beobachten 
wir dreierlei Erscheinungen. In der ersten Periode folgen unmittelbar nach der 
vulkanischen Taátigkeit pneumatologisehe Gasexhalationen; die zweite Periode 
bildet der thermale Vorgang, dem die Thermalwásser ihr Dasein verdanken. Die 
dritte Periode ist die Zeit der Exhalationen der kalten Gase, deren Wirkung sich 
in den Süuerlingsguellen zeigt. Die Zersetzung der Gesteine wird durch die pneu- 
matologisechen Prozesse eingeleitet und die zwei letzten Perioden hirdurch blei- 
ben fortwáhrend die Veránderungsprozesse in Geltung. 

Die gesteinsbildenden Mineralien sind in mineralogischer Beziehung ent- 
weder kieselsauere Mineralien oder Kicselsüure nicht enthaltende andere Verbin- 
dungen. Hinsichtlich der (Gesteinszersetzung sind die Kieselsüuremineralien 
die wichtigsten. Es gibt schwer zersetzbare Aluminium-Silikate, dies sind die 


354 MITTEILUNGEN AUS DEN. FACHSITZUNGEN. 


Feldsp te; ferner in Salzsüure lösliche kieselsauere Mineralien, endlich Magnesia- 
silikate. Hinsichtlich der Art und  Weise der Zersetzung der kieselsaueren 
Mineralien begegnen wir zwelerlei Ansichten. Hine Gruppe der Forscher erklürt 
die Zersetzung der Gesteme als eine hydrolitiscehe Zerteilung, eime andere hült 
dieselbe für eine partienweise Veránderung ohne Awuflösung. Der Vortragende 
bespricht hierauft auch : detailiert die Grundprinzipien der beiden Erklárungen, 
sowie die Vorgünge der Zersetzung der kieselsauren Mineralien und gelangt 
hierbei zu folgenden Resultaten : 

1. Die Zersetzung der Feldsp.te, der KaolinisierangsprozebB, hat zur Zeit 
der pneumatolytischen I rwirkungen begonnen und fand in den spáteren Perioden 
ihren AbschluB. Der Antfiang des Kaolmisierungsprozesses föllt offenbar 
mit den Fluorsáure-IExhalationen zusammen. 

2. Die Zersetzungsprodukte der in Salzsáure löslichen kieselsauren Alu- 
miniummineralien, die sogenannten Allophamtone, stehen sowohl in Hinsicht 
der chemischen Zusammensetzung, als ilírer Entstehungsweise den Überresten 
der Feldsp te gegenüber. Die Zusammensetzung der Zersetzungsprodukte des 
Feldspates ist nur wenig sehwankend, das Mischungsverháltnis aller ist eim kon- 
stantes und ist das Resultat der in den tieferen Schichten der Erde vor sich ge- 
gangenen partiellen Zersetzung und Auslaugung; diese Zersetzungsprodukte 
sind nur in Schwefelsáure löslich. Die chemische Zusammensetzung der Allo- 
phantone ist unbestimm, in jedem eimzelnen Produkte ist das Verháltnis 
der bildenden Bestandteile ein anderes. Aber auch ihr Ursprung ist versehieden ; 
ein Teil von ihnen wurde nach der gönzlichen Auflösung aus der Mutterlauge 
ausgeschieden, ein anderer derselben dagégen hat sich durch Koagulierung 
kolloidaler Lösungen gebildet. Für ihr chemisches Verhalten ist es kennzeichnend, 
dab sie in 21712 prozentiger Salzsáure löslich sind und mit Salzfösüungen zusammen- 
seschüttelt, ihre Basen austauschen. Eime kleime Gruppe der Forscher hült die 
Allophantone für echte chemische Verbindungen mit eimer den Zeolithen iden- 
tischen  Zusammensetzung, wührend sie andere als Absorptionsverbindungen 
von Kolloid-Gallerten  gualifizieren 

Die Zersetzungsprodukte der Magnesiumsilikate sind zum groBen Teile 
Allophantone. Kaolin bildet sich nur selten aus ihnen, das heiBt dann, wenn 
in dem zersetzten (restein genug Feldspat enthalten war und wenn die Zersetzungs- 
produkte der Magnesiumsilikate im der Umwandlungsperiode aus dem (Gestein 
aufgelöst wurden. Das charakteristische Zersetzungsprodukt der Magnesium- 
silikate ist die Kalloerde. Sodann bespricht Vortragender die Struktur 
und die Arten der Umwandlung  einzelner heimischer Kaolmlagerstátten. 
Die Verwitterungsprozesse  vollziehen sich stets unter der 
kröáftigen  Mitwirkung der jeweiligen Pflanzendecke nahe der Erdobertlüche ; 
stets enthült der hauptsüchliehste Wirkungsfaktor, die Bodenfeuchtigkeit, viele 
organische Verbindungen, auBerdem spielt beim VerwitterungsprozeB der Sauer- 
stoff eine Hauptrolle, wüáhrend anlüBlieh der Gesteinsverwitterung der Sauer- 
stoff zu den verwitternden Mineralien nicht gelangen kann. Die Wirkung der 
Zersetzungsprozesse im Gestein gelangt in den tiefsten Schiehten der testen 
Erdrinde zur Geltung, beziehentlieh breitet sich dieselbe, hier beginnend, nach 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 335 
aufwürts aus und erreicht die Irdoberflüche nicht in allen Föllen. Die Verwit- 
terung der (Gesteine geschieht demgegenüber an der Oberfláche der festen Erd- 
rinde und breitet sich nicht tiefer hinab aus, als auf welche Tiefe der Sauerstoff 
der Atmospháre hinabwirken kann. Der vornehmlichste Unterschied ist jedoch 
in der Art der Auslaugung gelegen. 

Aus den zersetzenden (iesteinen werden die Alkalisilikate entweder zum 
Teil oder gánzlich ausgelaugt. In den verwitternden Gesteinen dagegen bleiben 
die Alkalisilikate darin. Von dem Gehalte des verwitternden (Gesteins an Alkali- 
silikat hángt die im chemischen Simne genommene Fruchtbarkeit des bezügliehen 
Verwitterungsproduktes ab. Im Orten mit sehr feuchtem Klima zeigt sich die 
Wirkung der Auslaugung nur insofern, dab die Alkalisilikate aus dem oberen 
Niveau in den in 20—30 em Tiefe beginnenden Akkumulationshorizont hinab- 
gespült wurden. 


Ím dem kaolmisierten Teil des zersetzien Gestemes sind die anláBRlich 
dcr Zersetzung freiwerdenden alkalischen Silikate m einer ein oder mehrere 
hundert Meter tiefen Schichte ausgelaugt. 

Auch bei der obertfláchliehen Untersuchung zeigt sich ein auffallender 
Unterschied; namentlich aus dem zersetzten (Gestein ist das BHisen samt den 
alkalischen Silikaten ausgelaugt und das, was noch darin bleibt, ist in Form von 
Oxydul darin enthalten. Im verwitternden Gestein dagegen ist immer mehr Bisen 
als im ursprünglichen Gestein und binde sich in Form von Hisenoxyd im Ver- 
witterungsprodukt. 

Das die Erdoberflüche deckende Verwitterungsprodukt richtet sich nach 
dem oberhalb desselben herrsehenden Klima, es gestaltet sich nach seinem (Ge- 
práge. Die Beschaffenheit der in den Gesteimen befindlichen zersetzten Partien 
ist stets überemstimmend mit der petrographischen Zusammensetzung des zer- 
setzenden (Gesteims. Das Klima vermag die Zusammensetzung des Zersetzungs- 
produktes in keimerlei Beziehung zu beeinflus:en. 

Die angeführten Tatsachen lassen die Trennung der zweifachen Prozesse 
und die Bezeichnung der Zersetzung und Verwitterung, sowie deren Produkte 
mit entsprechenden besonderen Namen als begründet erschienen. 

3. Dr. ELEMÉR VaApász bespricht einige interessante Petrefakten aus 
dem Miozán von Ungarn und führt vor allem zwei interessante Exemplare von 
Gastrochaena dubia vor, die uz dem feimen Kalkschlamm der oberen Mediterran- 
sehichten von  Budapestrákos,  beziehungsweise in Dévényujfalu stammen. 
Beide Exemplare entsprechen der die von der Muschel gebohrten Höhlung aus- 
füllenden Substanz, reprásentieren daher eine Pseudomorphose, aber auch die 
Form des aus weicher Substanz gebildeten Sipho wird. wiedergespiegelt. An dem 
einen Exemplar ist der zweite.ige Sipho wahrnehmbar, wáhrend an dem anderen 
aubBerdem noch die Form der kráftigen Ringmuskeln gut zu sehen ist. 

Vortragender demonstriert ferner die in die Gruppe der Aleyonaria gehörigen 
teprösentanten der Gattung Graphularia, die in der Sandsteinfacies des Ober- 
mediterran von Szob, Mátraverebély und Kishajmás vorkommen. Die bisherigen 
Fragmente weisen mindestens auf drei Formen hin, deren Identifizierung mit, 
den bisher bekannten Formen, teils wegen ihren abweichenden Ouerschnitten 
teils wegen ihrer fragmentarischen Beschaffenheit nicht durchführbar ist. 


3536 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN, 


SchlieBlich bespricht Vortragender die Verhültnisse des heimischen Vor- 
kommens der zu den rankenfübigen Krebsen gehörigen Pyrgoma multicostatum 
und betont hierbei jenes abhüngige Verháltnis der Lebensweise (Epizoa), in wel- 
chem diese in sümtlichen bisher bekannten heimischen Orten des Vorkommens 
mit den heliastreaartigen Korallen bestándig zu beobachten sind. Die Pyrgomen 
waren bisher aus dem ungarischen Miozán nicht bekannt; Vortragender hat die 
erwübnte Art in ziemlich vielen Exemplaren aus der Leithakalkfazies von Ribice 
im Hunyader, von Mátraverebély im Nógráder und von Rákos 1m Soproner Komi- 
tate gesammelt. 


IV. Fachsitzung am 10. April 1918. 


Prásident: Hofrat Dr. THOMAS VON SZONTAGH. 

1. Dr. LupwiG vos Lóczy sen. demonstriert die in Arbeit befindliche geo- 
locische Übersichtskarte von Westserbien im MaBstabe von 1 : 200,000 in 9 Blát- 
tern. Das auf diesen Bláttern dargestellte Gebiet breitet sich von den Gegenden 
von Z21mony—Pancsova in Südungarn bis Montenegro, Novipazar und d s Amsel- 
feld, und von der Drinagegend bis an das Moravatal in westöstlieher Richtung 
aus. Vortragender weist darauf hin, dab sich auf diesem Gebiete die Bildungen 
der Berglandschaften von Ostbosnien und sogar jene am rechten Saveufer von 
Kroatien mit südöstlichem Streichen. ausbreiten. Löngs der Morava dagegen 
streichen die ülteren kristallinisehen Schiefer des Rhodopemassivs NNW bis 
Arangelovac. ; 

In Westserbien begegnen wir paláozoischen Schiefern (phyllitiscehe Ton- 
schiefer, Hangendschiefer, graphitische Sehiefer, serizitisehe Ouarzbreccien 
Ouarzitsandstein) mit chaotischer, sekundüárer Faltung, jedoch im ganzen in 
sanften Gewölben gelagert, die ülteste Bildung reprásentierend. Der südliche 
/weig derselben hat zwischen Uzice und Krupany eine Breite von 40 km, der 
nördliche, scehmülere eine solche von 26 km, guer zur Streichrichtung gemessen. 
Im Süden begleitet der bretie Serpentindiabas-Gabbrozug des Zlatiborgebirges 
das Paláozoikum; ein solcher cphitischer Zug scheidet auch den paláozoischen 
Schiefer auf dem Bukovinarücken zwischen Kosjerici und Valjevo und die über 
dem permischen roten Sandstein, die Werfener Schichten und den Gutensteiner 
Kalkstein sich erhebenden obertriassischen, karstigen, gyroporellen- und mega- 
lodusführende Kalksteimhochebenen. 

Hine noch nicht gönzlich aufgeklürte Stellung nahmen die jurassischen 
Tuffitschichten ein. Die oberkretazischen transgredierenden Schichten jedoch 
sind stets an die Serpentinmassen gebunden. Die Ausflügo an der Drina und m 
die Gegend von Vardiste, Uzice und Dervesta sind überaus lehrreich gewesen. 
Diese sehr ausgebreiteten baumlosen Flichen, diese an mehreren Orten vorfind- 
lichen tertiáren lignitiscehen Becken, die in klippenartigen Zügen auftretenden 
weiben Kalksteine und die bituminösen Bellerophonkalksteine bieten überaus 
viel Lehrreiches, da Fossiliean ziemlich reichliceh dort vorkommen und unsere 
serbische Reise zu einer sehr erfolgreichen gestalteten. Auch die Untersuchung 
der Gruben hat reiche Erfahrungen geboten. Ich bereiste zeitweilhg in (resell- 


r7 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 331 


schaít EMERrIcH Trmkós und meines Sohnes LupwiG von Lóczy jun. West- 
serbien, wührend wir die Bekanntschait der Moravagegend dem 6 Bifer der 
Herren Dr. TH. v. SzorraGH, Dr. H. JEKELIUs und A. ZSIGMONDY verdanken. 
Im Süden haben in Montenegro und um Plevlje und Novipazar Dr. Tr. KoRmos 
und Dr. M. E. Vapász gearbeitet. Beachtenswert ist "die von Baron WRANZ 
vox Nopcsa gegebene geistreiche Gruppierung: Küstengegend, Cukaligebiet, 
nordalbanische Tafel, Merdito und Durmitor als morphologische Einheiten ; in ihrer 
Tektonik vermag sich jedoch Vortragender jene gröbBere, von weitem kommende 
Deckenaufschiebung nicht recht vorzustellen, wie dies Baron Nopcsa in seinen 
gründlichen Studien ausgeführt hat. Es scheint hier vielmehr nur eine Ineinander- 
schiebung in kleineren horizontalen Scehuppen vorzuherrsehen. Die jungen miozán- 
pliozánen Faltungen an den Rüándern des Küstengebietes und des pannonischen 
Beckens dürften Überschiebungen von triassischen Tafeln in den sehr breiten 
inneren Zügen auf den Platz der vorkretazischen oder selbst vortriadischen Falten- 
bildung sein. 

2. Dr. THEoDoR KoRmos hült einen Vortrag über die geologisehen Ver- 
háltnisse von Ostmontenegro und des Sandschaks Novipazar, un-er Vorführung 
von Projektionsbildern.. 

Dr. FRANZ SCHAFARZIK spricht dem Vortragenden den Dank für seine 
interessanten Ausführungen aus und bemerkt, dab wenn die GusSar- und Vucija- 
Moráne cine Meereshöhe von 980 m einnehme, wáre die Schneegrenze bei einer 
mittleren Meereshöhe von 1900 m des umgebenden (Gebirges in ciner Höne von 
1470 m zu suchen, deren niedriger Wert vielleieht durch die gröbBere jáhrliche 
Niederschlagsmenge zu erklüren wáre. 


. V. Fachsitzungen am 8. Márz 1918. 


Prásident: Hofrat Dr. THOMAS VON SZONTAGH. 

1. Vortrag des Barons Dr. FRAwsz v. Nopcsa über das System der modernen 
paláontologisehen Forschung in Verbindung mit den Dinosauriern. 

(Der Vortrag erschien im Ergánzungsheft des Természettudományi Közlöny 
No. 3—4. 1917. Mit 44 Figuren.) 

2. Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER spricht in seinem Vortrage über die Bra u n- 
kohlenflöze des Sajótales. Die Kohlenflöze des Sajótales liegen in dem 
zwischen d s Bükkgebirge und die Abaujtorna—Gömögrer Hochebene fallenden 
jungtertiáren Becken. Vortragender beschaáftigt sich indessen náher nur mit den 
Kohlengebieten von Perzeczen, Sajókazinez und Sajószentpéter. Zunüchst be- 
:pricht er die Strat graphie des Kohlenbeckens im folgenden : 

1. Die álteste Bildung stellt der obere eozáne Kalkstem dar, dem man am 
nördliehen Rande des Bükkgebirges im einem schmalen Streifen begegnet. 

2. Der unteroligozáne Kleinzeller Tegel, den man durch einige Bohrungen 
in gröberer Máchtigkeit unterhalb der Kohlenflöze führenden Schichtengruppe 
konstatiert hat. 3. Die oberoligozáne tonige und sandige Sehichtengruppe mit 
unbestimmten (Grenzen. 4. Die untermiozáne aguitamische Burdiga en-Etage. 
Dies ist eine vorherrsehend aus grauem Ton und untergeordnet aus Sandstein 


9299 MITTEILUNGOUN AUS DEN FACHSIEZONGEN. 


bestehende marine Bildung, im welcher 3—5 Kohlenschichten gelagert sind, unter 
denen gewöhnlieh drei, mitunter aber auch nur zwei bauwürdig sind. Die Kohlen- 
flöze entsprechen je einer SübBwasserperiode. 5. Rhyolittuff, ein weiBes, lockeres i 
Gestein, in welehem Biotit und Ouarz zumeist gut sichtbar si.d. 6. Pyroxen- 
Andesittutf, Breccie und IKonglomerat, die auf den flachen Kuppcn auch 
heute noch sehr ausgebreitet sind. 7. Pliozáner Schotter. Derselbe liogt abcr 
sümtlichen Bildungen heute in Form einer stark zerrissenen Decke und ist 
eine kontinentale Bildung. 8. Tiefer, lings des Sajó, der Boldva und deren gröBe- 
ren Seitentülern sind plkistozene Sehotterterrassen zu beobachten. 9. Das Holozán 
ist in den breiten alluvialen Tálern des Sajó- und Boldvaflusses durch Über- 
sehwemmungssedimente und Sumpfíboden reprásentiert. Auch in den gröBeren 
Seitentülern zeigen sich Überscehwemmungsgeschiebe. Sodann beschreibt Vor- 
tragender den Bau des Beckens. Das Becken wird von Bruchlinien, die 
NNE—GSSW-lich streichen, dicht durchzogen. Bruchsysteme anderer Richtung 
sind am rechten Sajóufer nicht beobachtet worden. Die Sprunghöhe der Ver- 
werfungen reicht von 1 und 2 m bis 60 m. Die Verwerfungen sind zumeist stu fen- 
förmig, manchmal grabenartige Senkungen oder horstartige Hervorragungen. 
Die eimnzelnen Schollen sind nur in sehr geringem MadDBe aus ihrer horizontalen 
Lage gebracht. Vortragender bespricht sodann im Kürze die Morphologie des 
Gebietes und skizziert die Entwicklung des AuBeren desselben von den ültesten 
Zeiten bis zur (Gegenwart. Hierauf geht er zur ausführlicheren. Beschreibung der 
kohlenführenden Schichten über. Gute Leitfossilien, welche zur Feststellung des 
Alters der Kohlenflöze führenden Schichten dienen, sind folgende : 

Mytilus Haidingeri M. HoERx., die im der Gegend von Perecze oberhalb 
des unteren Flözes vorkommt, wáhrend sie sich in Sajókazincz aber dem oberen 
Flöz zeigt. Congeria Brardu BRGrv, Cardium (Cerostoderma) arcella Dug. und 
Meretriz imcrassata Sow. kommen vornehmlieh m 6 Begleitung des unteren 
Flözes massenhaft vor. Die Ostrea crassissima DAM. und longirostris LAM. 
dagegen  kommt im Form von Ostreabünken, welche die oberen Flöze be- 
gleiten, vor. Unter den Schnecken treten Potamides (Clav.) bidentatus  (Cerit- 
hum hgmtarum der ungarischen Autoren) und Neritina (Cluithon) picta FÉR., 
die für die d s mittlere Flöz begleitenden Schichten charakteristiseh sind, 
massenhaít auf. 

Die Melamopsis (Lyrcaca) Hantkem Horwm. ist besonders im Begleitung der 
oberen Flöze hüáufig. Allerdings fehlen im den kohlenführenden Schichten des 
Sajótales gewisse charakteristische Cerithien, namentlieh Potamides (Tympano- 
tomus) margaritaaeus BRocc. und P. (Gramulolabium) plicatus Bguc., doch ist 
es aut Grund der Gesamtheit der Fauna unzweifelhaft, dab diese Sehichtengruppe 
keinesfalls weder in die obermediterrane (Vindobonaer-) Etage, noch in das so- 
genannte Grunder Niveau gestellt werden kann — wie man dies bisher geglaubt 
hatte — sondern dab sie im ein tieferes Niveau, in die aguitanische Burdigalen- 
Etage gehören. Als solche ist diese Sehichtengruppe im ganzen gleichalterig mit 
den kohlenführenden Schichten der Salgótarjáner Gegend. Der stark voneinander 
abweichenden Faziesverhültnisse halber ist jedoch die genaue Parallelisierung 
der beiden Kohlenreviere eine schwierige Aufgabe. In dem in Rede stehenden 


MITTEILUNGEN AUS DEN: FACHSITZUNGEN. 339 


Kohlengebiete kommen stellenweise zwei, anderwárts drei bauwürdige Kohlen- 
flöze vor, die durch 80—122 m michtige taube Schichtengruppen von einander 
getrennt sind. Das untere Flöz ist 172—3 m, das mittlere 172 m und das obere 
zirka 1 m michtig. Die Kohle ist eine Braunkohle scehwüácherer Oualitát, deren 
Heizkraft zirka 3100—4000 Kalorien betrágt. In Anbetracht der sehr groBen 
und gleichmáBigen Ausbreitung der Flöze jedoch, der in geringem Mabe auftre- 
tenden Lagerungsstörungen, ihres von der Horizontalen nur wenig abweichenden 
Verflüchens, ferner, dab die Flöze nicht in grobBer Tiefe liegen und verháltnismaBig 
nicht schwierig abzubauen sind, sowie sehliebBlieh der Náhe eimiger wichtiger 
Hauptverkehrslimien, kommt diesen Kohlenflözen eme grobe volkswirtschaftliche 
Bedeutung zu. Vortragender brinet den Wunsch zum Ausdruck, dab es im Hin- 
blick auf den groben Kohlenmangel erwünscht wáre, die derzeit noch unbetühiten, 
aber zweifellos Produktivitát verheibenden Partien des sehr ausgebreiteten Kohlen- 
gebletes baldigst aufzuschlieben und in Betrieb zu setzen. 

Zum Vortrag fügt Dr. KARL vox PAPP eimige Bemerkungen hinzu, indem 
er ausführt, dab das Alter der Sajótaler Kohlenflöze noch sehr strittig ist..50 hat 
zum Beispiel STEFAN ViráÁLIs eimen groPen Teil dieser Flöze auf Grund typischer 
Petrefakten in das Obermediterran emegereiht; wahrscheinlech können diese 
Flöze nur zum Teil in das Untermediterran eimgereiht werden. 


VI. Fachsitzuug am 5. Juni 1918. 


Prásident: Hofrat Dr. THOMAS VON SZONTAGH. 

1. Vortrag des Barons Dr. Fgasz v. Nopcsa über das neue Genus von 
Leipsanosaurus aus den Gosauschichten. 

(Der vollstándige Text des Vortrages ist im gegenwártigen Heft, 5. 324—328 
enthalten. 

2. Dr. LupwiG vowx Lóczy jun. spricht über seine geologiscehen Forschungen 
in Westserbien. (Der vollstándige Text des Vortrages ist im Földtani Közlöny, 
Jahrgang 1918, Hefít 1—6, 5. 115—1831 enthalten.) 

3. Dr. AuREL LIFFA führt ein in unserem Vaterlande bisher unbekanntes, 
seltenes Mineral des Wiener Geologen Dr. KARL HraAwarscH, den Gramdidterit 
vor, der in Helpa (Gömörer Komitat) vorkommen soll und macht hinüber Mit- 
teilungen. Der Autor hat dieses von A. LACROIx im südlichen Teile von Madagascar 
entdeckte in Pegmatiten — in Begleitung von Ouarzknollen im Glimmerschiefer — 
vorkommende Mineral auf optisehem Wege bestimmt. Er hat seine Untersuchun- 
gen damit nicht abgeschlossen, sofern er nur eine (Gelegenheit abwartet, um die- 
selben fortzusetzen und über die gefundenen Resultate ausführlicher berichten 
zu können. 

(Der vollstándige Text des Vortrages ist im gegenwürtigen Heft S. 329—330 
enthalten.) 

4. Perek TREirz bespricht in seinem Vortrage das Kaolinlager in 
der Moráne der Hohen Tátra: In meinem Vortrage (am 20. Márz 
1918) über die Zersetzung und Verwitterung der Gesteimne habe ich behauptet, 
dab die Kaolinisierung ein postvulkanischer ProzeB si, der stets mit irgend 


340 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHESITZUNGEN. 


einer tektonisehen Bruchlinie in Verbindung steht und hinsichtlich jener tek- 
tonischen Linie als Führer dienen kann. Gelegentlich der Fundamentierungs- 
arbeiten zum Bau eines Sanatoriums im der Moráne am südlichen Abhang der 
Hohen Tátra schlob man ein 1—3 m 6 breites Kaolinlager auf, welches sich 
ost — westlich, guer über die Richtung des Abhanges hinzieht. In dem Kaolin- 
lager ist das Material der Moráne von allen Gröben und Arten zersetzt, der 
erdige Substanzen enthaltende Tutf ist zu weiBem Kaolin geworden, die 4 Ku- 
bikmeter messenden Steinblöcke ebenso, wie die l mm grobBen Sandkörnchen. 
Kennzeichnend für diese Gestemszersetzung ist auch das, da8B die neben dem 
Kaolinlager befindlichen unversehr. en Granitflöze Muskovit- und Biotitglimmer 
enthalten, wáhrend sich im Kaolm nur Muskovitglimmer befindet, der Biotit 
zersetzt ist und seinen Hisengehalt verloren hat. Oberhalb des Kaolinlagers 
entspringt die Tátraer Süáuerlingsguelle, die ebenfalls die Lage 
der tektonischen Bruchlinie andeutet. Hin merkwürdiger Umstand ist auch der, 
daB an diesem Orte diluviales Material das Morünenmaterial kaolini- 
siert wurde, dab also die Bildung des Kaolins binnen kurzer Zeit, im Ouartár 
orfolgt ist. Die postvulkanische Tátigkeit kann demgemáb ihre zerlegende Wir- 
kung auf die Gesteime auf eine sehr spáte Zeit ausdehnen. 

Die Lage des Kaolinlagers stöBt die Theorie des Professor PENK und 
seiner Anhünger günzlich um, die aus dem zersetzten oder frischen Zustande 
der Morönenwand auf das Material der ülteren ersten und spüteren zweiten 
Vereisung gefolgert haben. Der Kaolin geht von unten nach aufwürts ourch 
das ganzen Material der Moráne; das Material der unteren oder der ersten 
und der oberen oder zweiten Vereisung ist gleichmábig kaolmisiert. 

(Protokolliert v. Dr. K. v. PAPP. Aus dem ungarischen Original übersetzt 
M. PgzyYBoRsKkI Berginspektor 1. R.) 


a 


HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 


Í. KÖTET. 1918 9. FÜZET. 


A FORRÁSVIZEK HŐMÉRSÉKLETÉNEK MÉRÉSÉRŐL. 


Írta dr. WESZELSZKY GyurA.! 


Miként az emberi testben, úgy a föld mélyebb rétegeiben végbemenő 
jelenségekből is leggyakrabban csak külső tünetek után következtethetünk. 
Egyik ilyen gyakran megfigyelt tünet a forrás vizek hőmérséklete és válto- 
zása. A hőmérséklet mérése könnyű feladat s gyorsan végezhető. E körül- 
ményt lépten-nyomon ki is használjuk és noha sokszor tizedfoknyi változá- 
sokból is messzemenő következtetést vonunk, tapasztalatom szerint . gya k- 
ran figyelmen kívül hagyunk olyan körülményeket, amelyek sokkal nagyobb 
különbségeket okozhatnak, mint amilyenre a következtetésünket alapítottuk. 
Nem új dolgokat mondok el, csaknéhány olyan körülményt akarok fölsorolni, 
amelyeket tapasztalatom szerint nagyon gyakran figyelmen kívül hagyunk 
és amelyek a mérés eredményét meglehetős mértékben hibássá tehetik. 

Legelső sorban föl kell említenem, hogy az említett célra, különösen 
ha a tizedfokokra is súlyt helyezünk, okvetlenül külön hitelesített vagy sa- 
ját magunk ellenőrizte hőmérőt kell használnunk. Nékem jelenleg négy, 
1/9 fokig osztályozott hőmérő áll rendelkezésemre. Ezek közül az egyik 
normális, a másik három nem hitelesített hőmérő. E négy hőmérő közül 
a szobahőmérsékletet mind a négy, legalább t/.9 foknyi"- különbséggel, másnak 
mutatja, a legnagyobb eltérés a normális hőmérőtől 20 C" körül ?/19 fok, 
és a két egymástól legjobban eltérő hőmérő között $/19 fok. 

Magasabb hőfokú vizek hőmérsékletének mérésére leginkább maxi-— 
mális hőmérőket szoktunk használni. Én e hőmérőket több okból nem igen 
szeretem. A leggyakrabban használt maximális hőmérők azok, amelyeknél 
a fonál kihüléskor elszakad. EH. hőmérők eapillarisa vagy annyira szűk, hogy 
a mérés után csak kínnal tudjuk a fonalat visszarázni, vagy ha tágabb, úgy 
az gyakran néhány tizedfokkal visszaszalad, mielőtt elszakadna, tehát hibás 
eredményt fog mutatni. Nékem két ilyen hőmérőm volt, az egyik a fonál 
visszarázása közben eltörött, a másiknak fonala néha hamar elszakad, más kor 
meg egész fokokat húzódik vissza elszakadása előtt, tehát megbízhatatlan. 
Megbízhatóbbak ezeknél az átbuktatós hőmérők, de közös hibája az összes 
maximálhőmérőknek, hogy sokkal nehezebben ellenőrizhetők, mint a közön- 


1 Előadta a Hidrológiai Szakosztály 1917. évi december 9-iki ülésén. 


Földtani Közlöny XLVIII. köt. 1918. 28 


342 Dr WESZELSZKY GYULA. 


séges hőmérők, és hogy mindenikök többé-kevésbbé hibás eredményt muc- 
tat, ha a víz mélyebb rétegeinek hőmérsékletét mérjük. Ugyanis minden 
10 méteres vízoszlop egy-egy légköri nyomással egyenlő, vagyis négyzet- 
centiméterenkint egy kilogrammnyi nyomást fejt ki. A hőmérőnek higany- 
tartója, hogy érzékenysége nagyobb legyen, papirvékonyságúra van ki- 
fújva. Hz a nyomásnak enged, s a higany egy része a nyomás következtében 
fog a capillarisba szorulni. Már ZSIGMONDY is megjegyezte, hogy a városligeti 
ártézi kút furásakor, a furólyuk bőmérsékletének mérésekor, a fölszínre 
hozott iszap hőmérsékletét mérte, mert nagyobb mélységekben a lebocsátott 
hőmérő a nyomás következtében hamis adatokat mutatott, Én ezért az 
ilyen mérése kre lenin kább szeretem az egyszerű bothőmérőt használni , amelyet 
az ősi eljárás szerint, parafadugó segélyével, literes palackban helyezek el, 
a spárgára erősített palackota vizsgálandó vízzel töltve a forrásba bocsátom 
s 49—1 óra mulva a kihúzott palackon keresztül olvasom le a hőmérő állá- 
sát. Ha a víz hőmérséklete nem nagyon különbözik a levegő hőmérséklet é- 
től, úgy a palackban lévő víz hőmérsélete hosszabb idő alatt sem változik 
meg észrevehetőbben úgy, hogy e hőmérséklet kényelmesen leolvasható. 
E berendezéspen az sem okoz hibát, ha mélyebb rétegek hőmérsékletét kell 
mérnünk, mert a higanyfonál, amint a palackot a vízbői kihúzzuk, vagyis 
amint a hőmérő a nyomás alól fölszabadult, ismét az eredeti helyzetébe, 
vagyis abba a helyzetbe kerül, amelyet a hőmérséklet okozta kiterjedése 
következtében elfoglait. Ha télen, magasabb hőfokú forrás vizének bhőmér- 
sékletét kell mérnünk, különösen, ha a tizedfokokra is súlyt vetünk, úgy 
nem. elegendő egy literes palackpan lévő víz hőszigetelése, ez esetben a nő- 
mérőt vagy nagyobb palackba kell tennünk, vagy a hőmérő higanytartály át 
még külön hőszigetelő réteggel, például parafadugóval kell körülvennünk. 

Az elmondottak, a hőmérséklet mérésének technikai részére vonatkoz- 
nak, ezeken kívül más mellékkörülményeknek figyelmen kívül hagyása is 
okozhat hibát; hogy milyen tekintélyes lehet ez és hogy mennyire félre- 
vezethet bennünket az ilyen, erre saját tapasztalatomból fogok egy példát 
felhozni. A szlatvini Anna-forrás szénsavas vize 0-75 méter átmérőjű, 2-9 
méter mély, vörös fenyővel foglalt kútban fakad. Ebben a víz színe normális 
körülmények között mintegy 70 centiméternyire helyezkedik el a talaj fel- 
színe alatt, tehát a kútban lévő vízoszlop magassága 22 m. Én e forrás hő- 
mérsékletét 1916 év január ha vában mértem s 8"89-na k találtam. Ugyanakkor 
a levegő hőmérséklete 07 körül volt. Ugyane forrás hőmérsékletére vonat- 
kozólag két régibb adatot is találtam. Ezek szerint ScCHERFEL 1879 év szep- 
tember havában 10-2"-nak és 1882 év október havában 13"89-nak találta. 
Ez adatokból íehát vagy azt kell következtetnünk, hogy a víz utjának 
legalább is tekintélyes részét a talaj felsőbb, a hőmérséklet ingadozésának 
alávetett rétegeiben teszi meg, vagy, hogy az tekintélyes mennyiségű talaj- 
vízzel keveredik. Az Anna-forrástól min.cegy kilométernyi távolságban. a 
hegyoldalban fakad az Emma-forrás. Az Anna-forrás vizével egyidejűleg 
az BEmma-forrés vizét is vizsgáltam. Már akkor föltünt nékem,shogy noha 
a külső körülmények és a vizsgálat egyéb adatai után ítélve, e forrás sokkal 


A PORRÁSVIZEK HŐMÉRSÉKLETÉNEK MÉRÉSÉRŐL. 343 


inkább lehet a talajvíz hozzákeverésének kitéve, e forrás vizének hőmér- 
sékletét ugyanakkor (télen) 9"69-nak, tehát észrevehetően magasabbnak, 
vagyis az időjárástól függetlenebbnek találtam. 

Ugyane források vizét 1917 év augusztus havában újból vizsgáltam. 
Ugyanekkor a források vízbőségét is mértük, ezért a vizet a kútból kiszí- 
vattuk. Először az Anna-forrás hőmérsékletét mértem, még pedig a szívatás 
közben, majd pedig akkor, amikor a kutat teljesen kiszívattuk s a víz 
benne újra emelkedni kezdett. Az első adatot nem jegyeztem föl, csak arra 
emlékszem, hogy az körülbelül fél fokkal magasabb volt, mint az utóbb 
kapott adat, amikor a víz hőmérsékletét 9"2"-nak találtam. Ezért az Emma- 
forrás vizének a hőmérsékletét megmértem, mielőtt a sziívatást megindí- 
tottuk és akkor, amikor a kút vizét Kiszivattuk s benne ismét összegyült. 
Az első esetben a víz hőmérsékletét 18"29-nak, a második esetben 9-"6"-nak 
találtam. Ugyanakkor megkaptam a magyarázatát annak is, miért kaptam 
az első alkalommal az Hmwma-forrás hőmérsékletét ugyanolyannak, mint 
most a szivatás után. Ugyanis a forrás addig el volt hanyagolva, csak akkor 
akarták forgalomba hozni. Ezért a kutat közvetlenül odajövetelem előtt 
kiszivatták és kitisztították úgy, hogy én ekkor a forrás vizének tényleges 
hőmérsékletét mértem, mig az Anna-forrásnál, az első ízben úgy én, mint 
SCHERFEL, a kútban összegyült s részben lehült, illetve fölmelegedett víz 
hőmérsékletét kaptuk; a belőlük vont következtetések tehát mind hibásak. 

A jelen esetben tehát nem néhány tized, hanem az EHmma-forrásnál 
9-6, az Anna-forrás vizénél pedig öt egész foknyi különbséget mutatnak 
adataink. Hogy a víz útjában a környezet hőmérsékletét igyekszik fölvenni, 
az egészen természetes, de azt, hogy egy aránylag kis tartályként működő 
kútban, amelyből a vizet napközben állandóan szivatják és amelynek nem 
szivatás esetén is természetes lefolyása van, amelyben tehát a víz állandóan 
cserélődik, egy olyan víz, amelynek hőfoka a környezet hőmérsékletétől nem 
nagy mértékben különbözik, hőmérsékletés ennyire változtassa, ha adatok nem 
bizonyítanák, nem hittem volna. 

A hévizekről tudjuk, hogy kisebb-nagyobb mértékben, idősza konkint 
változtatják hőmérsékletüket. Gyakori tapasztalat, hogy a hévizek hőmérsék- 
lete nagyobb vízbőség esetén magasabb. A fönti tapasztalat e jelenségnek 
is megadja a magyaiázatát. A nagy mélységből előtörő hévíz. útjában ala- 
csonyabb hőmérsékletű kőzetekkel érintkezik, tehát hül; minél kisebb lesz 
tehát a forrás vízbősége, minél kisebb lesz a víz áramlási sebessége, annál 
többet fog eredeti hőmérsékletéből veszíteni és viszont, ha gyorsabban áram- 
lik, kevesebb ideje van útjában lehülni. Nem szükséges eszerint ahhoz 
a komplikált föltevéshez fordulnunk, amellyel $SvEss e jelenséget magya- 
rázza. Suwss e jelenséget a talajvíz hatásának tulajdonítja és hogy az épen 
ellenkezően történik, mint azt ez esetben várnunk kellene, azzal magyarázza, 
hogy az eredeti hévíz hajszálcsöveken át érintkezik a talajvízzel ; ha a talaj víz 
nyomása kisebb, úgy a hajszálcsövekben a hévíz terjeszkedik jobban, tehát 
nagyobb felületen hül, ellenkező esetben a talajvíz a hévizet szűkebb útra 
szorítja össze, tehát melegebben fog a fölszínre kerülni. Hogy a hévíz hőmér- 
séklete változásának a föntebb említetten kívül más oka is lehet és hogy a 

934 


344 Dt WESZELSZKY GYULA 


közvetlen talajvíznek hozzákeveredése is okozhatja a hévíz hőmérsékletének 
változását igaz, de ha ezta változást a víz fölszálló útjában hozzá- 
keveredő talajvíz o kozza, úgy nagyobb vízbőség esetén a víz hőmérs éxletének 
alacsonyabbnak kell lennie, mint az ellenkező esetben. 

A budapesti hévizek hőmérséklete kis mértékben szintén változó; 
mint mondják, hőmérsékletük szintén nagyobb vízbőség mellett magasabb ; 
sajnos, erről pontos, számszerű adatunk csak kevés van. A margitszigeti 
ártézi forrásról találtam néhány erre vonatkozó adatot. KALECSINSZKY Írta , 
hogy a margitszigeti ártézi kút vizének hőmérsékletét több ízben mérte és 
átlagban hőmérsékletét 42"6"-únak találta és abból a körülményből, hogy 
Tnaw K. 1868-ban ugyane forrás vizének hőmérsékletét 43"389-únak találta , 
azt következtette, hogy e forrás vizének hőmérséklete 30 év alatt 0"-79-kal 
csökkent, tehát a buda pesti hévforráso k lassú kihülésben vannak. Én e követ- 
keztetéssel nem értek egyet. Nem értek egyet vele, mert én e forrás vizének 
hőmérsékletét 1911-ben mértem s ekkor hőfokát 43"-únak találtam. Megjegy- 
zem, hogy én akkor a víz radioaktivitását vizsgáltam, s mivel úgy tudtam, 
hogy hőmérséklete ingadozik, a tizedfokokra nem helyeztem súlyt, s a hő- 
mérsékletet nem ellenőrzött hőmérővel mértem. IHzért az 1912. évben közölt 
dolgozatomban a budapesti hévforrások vizének hőmérsékletét csak egész 
fokokban adtam meg. Hogy a margitszigeti víz hőfoka 15 ingadozik, amellett 
szólnak THaw adatai is, aki 1875-ben megjelent dolgozatában azt írja, hogy 
ő a margitszigeti hévforrás vizének hőmérsékletét 1868 okt. 30-án 43"229 és 
1869 szept. 1-én 43-339-únak találta. THAN adatai tehát a víz hőmérsékletét 
változónak mutatják és e változás ellentétes irányú volt, mint a KALECSINSZKY 
által észlelt. Megjegyzem, hogy THAN nem írja dolgozatában, hogy a hőmérőt, 
amellyel méréseit végezte, ellenőrizte volna, pedig ebben az időben még a 
jénai hőmérő-üveg nem volt ismeretes. Azért emelem ezt ki, mert THAN egy 
későbbi, 1880-ban megjelent dolgozatában, amelyben a városligeti ártézi kút 
vizével végzett kísérleteinek eredményét közli, a víz hőmérsékletének mérés é- 
ről szószerint a következőket írja : 

cA víz hőmérsékletét egy GEISZLERg-féle normálhőmérővel mértem, 
melynek 0foka az ellenőrző kísérletekszerint évek óta állandóan -- 023 C"-nál 
fekszik. Az észlelés mindig olyankor történt, miután már több órán át folyt 
ki a víz a csővezeték felső végén. A hévmérő egészen a kitóduló víz alá merít ve, 


1 Gyakran ta pasztaljuk, hogy a hévizek nagyobb vízbősége és magasabb hőmér- 
séklete összeesik a talajvíz magasabb állásával. Ez tehát SuEsSs nézetét igazolná, de csak 
az esetben, ha elfogadjuk, hogy az ilyen hévizek juvenilis eredetűek, mihelyt azonban 
azt kell feltételeznünk, hogy az ily vizek nem, vagy legalább is fötömegükben nem juve- 
nilis eredetűek, úgy a hévforrás nagyobb vízbősége és a talajvíz magasabb állása közti 
összefüggés egyszerűvé és természetessé válik. A budapesti hévizekről szintén azt állítják, 
hogy hőmérséklet ük a vízbőséggel emelkedik és ez gyakran összeesika Duna magasabb 
vizállásával, de mostanában e források hőmérséklete szintén magasabb és vízhozamuk 
is nagyobb a rendesnél, jóllehet a Duna vízállása mostanában alacsony s a nyár óta 
folyton ilyen. Úgylátszik tehát, hogy az összefüggés nem olyan egyszerű. Sajnos, hogy 


erről pontos megfigyeléseink nincsenek. 


A FORRÁSVIZEK HŐMÉRSÉKLETÉNEK MÉRÉSÉRŐL. 345 


14— 15 órán ként addig észleltetett, míg a higanyfonal állandó értéket mutatott, 
Az észlelések a következők voltak: 


TSZ9ETÜLUSETÉSÜHAS erne leaat 515) 74"10 
TOZASTNLUSSGÜTSST EB. Tass ét 7420 
NB80 táátozvüs a I280nyidő es ur 7410 


Az észlelés középértéke a javítással együtt 73"9299 

Mint e leírásból látjuk, THAN az ekkor használt hőmérőjet ellenőrizte, 
illetve annak 0? pontját megállapította, de nem vizsgálta meg azt a víz 
forrásának bőmérsékletén és a közbeeső fokokon, pedig a mért hőmérséklet 
közelebb volt a víz forrásának hőmérsékletéhez, mint a fagyás ponthoz. Igaz 
hogy ebben az időben 2 közbeeső hőfokok ellenőrzése, amennyiben még 
nem állott annyi és oly pontos adat rendelkezésünkre, még nehezebb volt, 
mint most. Ezenkívül az 1879 július 17-én d. e. végzett észlelései szerint 
a megtügyelt hőmérséklet 741, illetve 7429" volt, tehát az egymásután vég- 
zett két adat 0-1 fokkal tér el egymástól. 

Mint ez adatokból és a leírásból látjuk, még THAN adatait is, aki pedig, 
mint e leírás is mutatja, a vizsgálatait legnagyobb körültekintéssel végezte 
és az akkor ismert elővigyázati rendszabályokat betartotta, ha a tizedfokok 
változására is súlyt helyezün k, csakegy bizonyos fönntartással fogadhatjuk el. 
Nehéz ezért mások adatainak és különösen a régibb adatoknak tizedfoknyi 
eltéréseiből következtetést vonni. Megtehetjük azt, ha egy és ugyanazon 
hőmérővel mindig ugyanazon körülmények megtartásával magunk végezzük 
a megfigyelést. ; 

Mindenesetre érdekes volna és sok kérdésre felvilágosítást adna, ha a 
budapesti hévforrások viselkedését rendszeresen megfigyelhetnőxg. Annak 
idején SzorTraGHnH Tamással, társulatunk mostani elnökével és másokkal 
tervbe is vettük, hogy ezeket lehetőleg regisztráló műszerekkel vizsgálatnak 
vetjük alá, de tervünket egyéb körülmények, majd a háború mega kadályozta ; 
reméljük azonban, hogy tervünket még végrehajthatjuk. 


SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 
A Hidrológiai Szakosztály. 


1918. év január 23-án tartott évzáró közgyűlése. 


Jelen voltak: SCHAFARZIK FERENC dr. és KÖVESLIGETHY RApó dr. társelnökök, 
BOGDÁNFY ÖDÖN titkár és 24 tag. 

SCHAFARZIK FERENC dr, elnöklő társelnök az ülést megnyit ván, bejelenti, hogy 
Kovács S. ALADÁR elnököt betegsége akadályozta a megjelenésben, s a jegyzőkönyv 
hitelesítésére felkéri id. EBóczy LAJOS és TREITZ PÉTER választmányi tagokat. 


346 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 


Titkári jelentés a Magyarhoni Kold tani áss u Kat üttdttiSÉ 
lógiai szakosztályana k 1917" évi m úködés éről! 


Előterjesztette: BOGDÁNFY ÖDÖN m. kir. osztálytanácsos, 

Tisztelt Közgyűlés ! 

A Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztálya 1917-ben alakult meg. 

Az a gondolat, hogy a vízről szóló tudomány ápolására magyar társaságot kellene 
alakítani, MARENZI FERENC KÁROLY grófban fogamzott meg, aki már 1916 végén fára- 
dozott azon, hogy gondolatát megvalósítsa. A dolog azonban eleinte nehezen ment. 
Önálló társaság létesítése szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközött, mert hazánkban 
a tudomány ápolására már annyi egyesület van, hogy számuknak sza porítása az erők 
szétforgácsolását jelentette volna. Azután a háborús, za varos idők nem is voltak alkal. 
masak nagyobb arányú, békés működést célzó társulásra. Végül van már hazánkban több 
egyesület is, mely a vizek tanulmányozásá val foglalkozik: ígya Magyr Mérnök- 
és Építész-Egylet vízépítészeti szakosztálya; az Adria-Egyesület, a 
Balneológiai Egyes ület, s részpena Magyar Földrajzi Társa- 
ság és végüla Magyarhoni Földtani Társulat. 

Úgy látszott tehát célszerűnek, hogy a hidrológiai egyesület e már megle vő tár- 
sulatok valamelyikének keretében alakuljon meg. A két első egyesület azonban főként 
gyakorlati célokat szolgál, Adria- Egyesületünk szorosan a tengert tanulmányozza, 
Balneológiai Egyesület ünk pedig kizáróan az ásvány- és gyógyvizekkel 
foglalkozik, úgy hogy csak a Földrajzi és a Földtani Társulat mutatkozott alkalmasnak 
arra, hogy benne hidrológiai szakosztály alakuljon. 

Hogy a választás a Magyarhoni Földtani Társulatra ésett, 
nem tekintve a tárgyi okokat, buzgó és lelkes elnökének, SZONTAGH TAMÁS dr.-nak kö- 
szönhető. 

Vannak emberek, kiket egy hosszú élet tapasztalata, küzdelme, csalódása sem 
ingat meg a jó és igaz ügy diadalába vetett hitükben; akiket nemes érzése fölülemel 
a kicsinyes akadályokon, a kétségek mélységein ; akik, ha tisztán látják a jó célt maguk 
előtt, bizalommal s szinte ifjúi lelkesedéssel törnek feléje: ezek közé az emberek közé 
tartozik SZONTAGH TAMÁS. 

Midőn 1917 január elején KAAS ÁALBERT báró val fölkerest ük s előadtuk neki, hogy 
a Földtani Társulat kebelében hidrológiai szakosztályt óhajtanánk létesíteni, egy pitla- 
natig sem habozott az ügy fölkarolásával és mi éreztük, hogy a szakosztály az ő buzgól- 
kodásával jóformán máról holnapra megalakul. Nem csalódtunk a reményünkben. 
SZONTAGH TAMÁS magáévá tette az ügyet, s el kell ismerni, hogy a Magyarhoni 
Földtani Társulat ban megértő tagokra akadt, akik örömmel fogadták a szak- 
osztály megalakulására irányuló törekvéseinket. Hogy mindez oly gyorsan és símán 
mehetett, nagy érdeme van benne PAPP KÁROLY dr. egyetemi tanárnak, az anyatárs ulat 
titkárának, ki szíves készséggel buzgólkodott a terv kivitelében. 

Ezután gyors egymásutánban folytak le a szakosztály megalakulásának egyes 
mozzanatai, 

A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1917 január 
31-iki ülésén egyhangúlag elhatározza, hogy a társulat kebelében hidrológiai sza kosztályt 
létesít, am:]ynek feladatát, működéskörét külön ügyrendben a társulat elnöksége a 
szakosztály tagjaival együtt fogja megálla pítani. 

Az 1917. év február 7-én tartott közgyülés egyhangúlag hozzájárul a választmány 
határozatához. Ugyancsak ez a közgyűlés a hidrológiai szakosztály részére 1000 K évi 
segélyt sza vazott meg. 


Majd az 1917. év április 30-án SZOoNTAGH TAMÁS elnökletével PAPP KÁROLY tit kár 


SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 347 


tanári szobájában folyt le az értekezlet, mely a szakosztály ügyrendjére a tervezetet 
kidolgozta. Ennek a tervezetnek megszerkesztésében PAPP KÁROLY dr.-nak kiváló 
érde me van, úgy hogyaz érte kezlet jóformán teljesen kész munkálat ala pján tárgyalhatott. 

Ezt az ügyrendet az anyatársulatnak 1917. évi május 9-én tartott választmányi 
és 1917. évi június 6-án összehívott rendkívüli közgyülése egyhangúlag elfogadta s ez 
ügyrend alapján a hidrológiai szakosztály 1917 június 16-án megtartotta első választó 
ülését. 

Ezen az ülésen SZONTAGH TAMÁS, az anyaegyes ület elnöke elnökölt, s PAPP KÁROLY 
dr. titkár vezette a jegyzőkönyvet s 44tag vett részt. Ez az ülés meg választotta Kovács 
S. ALADÁRt elnökké, társelnökké SCHAFARZIK FERENCet és KÖVESLIGETHY Rapót, tit- 
kárrá BOGDÁNFY Öpösxt, választmányi tagokká Eörvös LÓRÁND bárót, FARKAS KÁLMÁNT, 
KAAS ALBERT bárót, LENGYEL ZOLTÁN dr.-t, id. Lóczy LAJos dr.-t, MARENZI FERENC 
KÁROLY grófot, OELHOFFER HENRIKet, PRISz GYULA dr.-t, RÉTHLY ANTAL dr.-t, TREITZ 
PÉTER-t, WESZELSZKY GYULA dr.-t és ZIELINSZKY SZILÁRD dr.-t. 

Ezután a szakosztály újonnan megválasztott vezetősége július első napjaiban 
értekezletet tartott, melyen megálla pította a szakosztály további munkarendjét, s meg- 
bízta a titkárt, hogy a szakosztály munka körét ismertető értekezést írjon, melyet tag- 
gyüjtés céljából az érdeklődőknek szétküldenéne k. 

Ezt az ismertetést a titkár elkészítette, s az 1917. évoktóber 31-én tartott választ- 
mányi ülés ez ismertetést elfogadta és elhatározta a kinyomatását. 

Ugyanezen az ülésen jelentette be SZoYyTAGH TAMÁS, hogya m. kir. belügyminiszter 
a főváros polgármesteréhez intézett leiratában a szakosztály megalakulását jóváhagyta , 
s ugyanez az ülés álla pította meg, hogy a szakosztály megalakulásában összesen 79 tag 
vett részt, közülük 5 alapító tag. 

Ez első választmányi ülésen kívül a szakosztály még két választmányi ülést tar- 
tott, ne vezetesen november 28-án és december 19-én, melyeken folyó ügyeket intéztek 
el; továbbá elhatározták, hogy egyelőre a szakosztály külön folyóiratot nem ala pít, s 
tanulmányaita Földtani Közlönyben Hidrológiai Közlemények 
fejcím alatt teszi közzé; ezenkívül e választmányi üléseken tagfelvételek is történtek, 
úgy hogy az 1917. év végén a szakosztály összes tagjainak száma 82-re emelkedett, 
között ük 6 alapító tag, ne vezetesen : I. MARENZI FERENC KÁROLY egr., 2. ROLLER BENŐ, 
3. SOHRÉTER ZOLTÁN dr., 4. SZONTAGH TAMÁS dr., 5. PAPP KÁROLY dr. és 6. ZIELENSZKY 
SZILÁRD dr. , 

A választmányi üléseken kívül a szakosztály két fölolvasó ülést tartott. Az első 
felolvasás 1917 november 28-án volt, midőn SCHAFARZIK FERENC (A budapesti Duna- 
szakasz paleohidrografiának vázlats-át ismertette. Előadta, hogy a Duna őskora tulaj- 
donképen a levantei geológiai időszak elején kezdődik, midőn a visegrádi szorulatból 
kiszabadulva az Alföldet elborító le vantei tengerbe szakadt, s hatalmas ka vics-homok 
rakományból építette föl deltáját, melyet számos ágával behálózott. Később a pleisz- 
tocén-korsza k első felében még fölhalmozó munkát végzett a deltán, de már a második 
felében elmosó hatása volt. 

Az óholocénben egyre jobban beágyazódik és magához vonja a balparti patakokat 
Az újholocénben pedig a Duna teljesen lekerül a térszín legmélyebb vonalába, oda, ahol 
ma is folyik. A nagy számmal egybegyűlt hallgatóság az érdekes és a Dunát új vilá- 
gításban bemutató értekezést tetszéssel fogadta és a megindítandó Hidrológiai Közle- 
ményekben kinyomatni határozta. 

Második felolvasó ülésünk 1917 december 19-én volt, melyen WESZELSZKY GYULA 
a források hőmérsékletének méréséről értekezett. Előadta, hogy a mérések régen nem 
történtek kellő gonddal, s hogy nagyon jó eredményt lehet elérni oly hőmérővel, mely 
vízzel telt edénybe van fojtva, úgy hogy midőn a műszert a forrás vízből kivesszük, a 


3148 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 

külső levegő hőmérséklete csak lassan hat reá, Ezenkívül több méréseredményt sorol 
föl s reámutat a mérések hibaforrásaira. Célszerűnek tartja valamely forrás hőmérséklet - 
változásának regisztráló műszerrel állandó nyilvántartását. A tetszéssel fogadott elő- 
adáshoz számosan hozzászóltak, s ez az értekezés is a Hidrológiai Közleményekben fog 
na pvilágot látni 

Ami a szakosztály anyagi helyzetét illeti, 1917-ben az anyaegyes ület 1000 K-s 
adományával együtt a be vétel 1205 K volt, a kiadás 317 K 50f, a pénztári marad vány 
832 K 50f. Az alapító tagsági díjakból befolyt összesen 1000 K. 

Ime, ez a hidrológiai szakosztály szerény kezdete. Hogy tovább fejlődhessék, 
elsősorban is anyagi megerősödése szükséges. Ebben a dologban a tagok és adományok 
gyűjtése folyamatban van, s ha a kellő anyagi segítség meglesz, elsősorban is önálló 
folyóiratot fog a szakosztály cHidrológiai Közlemények; címmel kiadni. Bizonyára töb- 
ben vannak, kik a szakosztály megerősödésével a Magyarhoni Földtani Társulattól 
való külön választását óhajtanák, hogy mint önálló társulat folytassa működését, 

D- legyen szabad itt a magam felfogását előadnom. A szakosztály az anyatárs ulat, 
részéről oly meleg fogadtatásban, oly kiváló pártolásban részes ült, s az anyatárs ulattal 
együtt annyira harmónikus működést fejt ki, hogy több és jobb eredményt a külön- 
választástól remélni épen men lehetne. És van még egy ok ís, mely az anyatárs ulattal 
való szoros együttm űködést kivánatossá teszi. Ugyanis a vízimérnökök, kik a hidrológiai 
szakosztályban máris jelentékeny számmal vesznek részt, közvetlenebbül juthatnak 
oly geológiai ismeretekhez, melyeket munkálkodásukban hasznosíthatnak. Mióta pedig 
a vízépítészet tudománya a tisztán mechanikai ala pról szélesebb természett udományi 
alapokra helyezkedett, a geológiai ismeretek a vízi mérnökökre elsőrangú fontosságnak 

Fejlődjék hát a hidrológiai szakosztály tovább is az anyatársulat kebelében, e 
munkásságával járuljon hozzá a Magyarhoni Földtani Társulat sikereihez. 

x 


, 


Az elhangzott titkári jelentést a szakosztály egyhangú tudomásul veszi. 

2. RárHLY ANTAL, mint a pénztár vizsgáló-bizottság tagja bejelenti, hogya pénz- 
tárt s a számadásokat WESZELSZKY GYULA dr.-ral együtt meg vizsgálta , s azokat rendben 
találta , 

A Hidrológiai Szakosztály forgótókéje a következő : 


A) Bevétel. 


1. Az anyaegylet adománya ...... KGet ezt tetett 5 ellenő s s kEVD E a ese szaki eza UODOTAKESS f] 
2. TAgsSúgy KÁLJANSÉZ ss eve aa, é a fdal a zt elk tels tet éla feb kesás ketes élet ÖV ajá st ár d), RUDAT BEAR 


Összesen . . ... c... 1205 K— ft 


1. Irodai  költöőköléet vev sss ve YON ko kon reo S An KILE ENNE e ass ét, ZD STAZSEt 
2. Nyomdai költségek ....... hin öéta ET TNZNTNETK tása AE ÉT OT Ke tek a a rve LT E GÜR 
3. 1917."évi matgdwvány kösz pbönzbét ess ák ssteé jel eleléss isis je ala a aa njet áló sajatus u, ÖBB ROÜS 


Összesen . . ...... 1205 K0—f 


SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 349 
A Hidrológiai Szakosztály vagyona : 


4) Alapítványok. 


1. Gróf MARENZI FERENC KÁROLY gyalogsági tábornok ............... 200 K — f 
2. ROLLER BENxő igazgató főmérnök ..... 4 asse 0-a en ea 3 ZTSTETEENEEÉSS e ére 200 4 — 6 
SD. KORRÉTNESGOTDÁN Tü s KAL, ÉGŐLÖKÜB zése öves es eled ELITE re a ést 150  —46 
4. Dr. SZONTAGH TAMÁS m. kir. földtani intézeti aligazgató ............ 150 (£ —64 
CDE EÁBOLKZÁROGY E EGYET MNGADÁT péld tsa kele a ESETE S ei s ea 150 ( —4 
OSETJT S ZERTAN SZEN SZIGÁRD MmŰűegyetemi tanát ses suss es ella testes des es 150 —d4 
ENE Sz tiéémts va rardv úm y: 1917. éx VÓRÉN  : S AREe nt éa se 832 c 504 
Összegen ........ 1832 K 50£ 
A Hidrológiai Szakosztály költségvetésre 1918-ra: 

A) Be vétel. 
i/Az anyaépgylet adományárái as? tárása ta wa ezta zá ARLÉSÉR MT een es áld, a 1000 K f 
2LTASSÁSLAÍJAK AB: KATAR FOIK Aa va el bszta ta piss sels Vala s, BEK GSEB EE szeg öl 500 6 —4 
Ja E GOZTÁVISIMATAOÁNN ANYI Tea ab matárá re EBA éb öm rev ezelagett era a ERSENT TE tétoa rt e és 832 a 504 
ÖSAZERETÉZÉS ele 2 se 2332.K 50f£ 

B) Kiadás, 
HAT OGA TS EGTÜBÉ EE slrtés ez elle ToS eKT TE e ek Ee TÓ aeet NK SNATO LA s lKSLK vis högr ás jéze eze ére, 0i ele 150K — f 
ZNYOMGAN IN KOTVA S E GEES e TET ÉT et GE ÉSSGVa ALT ÖS Na alt Zell letére lek e ása elé 6 e8 2000 — 4 
HELELÖTE S TLSLÁTOG BAN KE E VA ANT te EE té e ES eV ele ÖL lle ze ále kae ales évét 182 c 504 
ÜÖSSZÉBBIÉ e deze et 23932 K.DOT 


3. Idősb Lóczy LAJOos megtartja -értekezését a Balatonfelvidék forrásairól. Elő- 
adja, hogy e források különböző szintekben buggyannak fel. Részletes tanulmányai 
alapján mintegy 12 forrás szintet álla pít meg. Majd ismerteti az egyes geológiai rétege k- 
ből fakadó források különböző természetét s vízhozományaik ingadozását, valamint a 
vízgyüjtő terület nagyságának és a vízhozománynak összefüggését, 

A nagy tetszéssel fogadott értekezés mind végig lekötötte a közönség érdeklődését, 
s azelnök a tagok élénk helyeslése között köszönetet mondott az előadónak s az ülést 
bere kesztette. 

Kelt Budapesten, 1918 jan. 23. 

Jegyezte: BOGDÁNFY ÖDöN titkár. 


HYDROLOGISUHE MITTEILUÜNGEN 


Band I. 1918 Élete 


ÜBER DIE TEMPERATURMESSUNG DER OUELLENGEWÁSSER. 


Von Dr. JuLrrius WESZELSZKY. 


Gleichwie bei den im mensehlicbhen Körper, so können wir auch bei 
den in den Schiechten der Tiefe der Hirrde vor sich gehenden Erseheinungen in 
den meisten Föllen nur nach áuBerlichen Symptomen unsere SchluRfolgerun- 
gen ziehen. Hines jener hűufig beobachteten Symptome ist die Temperatur 
der ONuellenwüsser und deren Veründerung. Dic Messung der Temperat ur ist 
eine leichte Aufgabe und sehnell durechführbar. Diese Umstánde nützen wir 
denn auch auf Schritt und Tritt aus und obgleich wir oft auch aus Veránde- 
rungen um Zehntelgrade weitgehbende Sehlüsse ziehen, lassen wir doch, meiner 
Erfabrung zufolge, hűufig solehe Umstánde auBer acht, die weit gröbBere 
Unterschiede verursacben können, als jene, auf die unsere Schlüsse basiert 
sind. Ich sage hier nichts Neues, und möchte nur einige soleker Umstünde 
anfükhren, die man, meiner Erfahrung gemüB, sehr háufng auBer acht láBt 
und welcbe das Resultat der Messung in ziemlichem MaBbBe zu einem fehler- 
haíten maecnen können. In erster Reine muB ien erwáhnen, dab man für 
den gedachten Zwech, besonders wenn man auch auf Zehntelgrade (tewicht 
legt, unbedingt besonders authenszierte oder von uns selbst kontrollierte 
Thermometer benützen muB8. Gegenwártig stehen mir vier, in Zehntelgrade 
eingeteilte Thermometer zur Verfügung. Unter diesen ist das eine ein Normal- 
thermometer und die anderen drei sind nicht authentisierte Tnermometer. 
Von diesen vier Thermometern zeigt jeder die Zimmertemperatur mit einem 
Unterschiede von mindestens 14 Grad anders an; die grög$te Abweichung 
vom Normalthermometer bei zirka 207.C ist 45 Grad und die zwei am meisten 
von einander abweichenden weisen einen Untersehied von 45 Grad auf. 

Zur Temperaturmessung von Wöüssern mit höherex Temperatur pflegt-" 
man zumeist Maximalthermometer zu gebrauchen. Ieh kann mich aus menr: 
fachen Gründen mit diesen Thermometern nicht recht befreunden. Die am 
háufiesten verwendeten Maximalthermometer sind jene, bei welchen der 
Onecksilberfaden bei der Abkühlung zerrei Bt . Dass kapillare Rohr dieser Thermo - 
meter ist entweder zu eng, so daB mán den Faden nur mit gro Ber Mübe zurück- 
zurütteln vermag, oder wenn es weiter ist, komm; es hüufig vor, da£ er um 
einige Zehntelgrade zurücklüuít, bevor er zerrei8t und wird also fehlerhafte 
Resaltate zeigen. Ich hatte zwei derartige Thermometer, von welchen der 
vine beim Zurückrütteln des Fadens zerbrach, wáhrend bei dem anderen 


ÜBER DIE TEMPERATURMESSUNG DER OUELLENGEWASSER. 99. 


der Faden manchmal schnell zerriB und ein anderesmal vor dem ZerreiBen 
sich noch auf ganze Grade zurückzog, mithin unzuverlássig war, Zuverlássiger 
als diese ist das Tauchthermometer, doch haben sümtliche Maximalthermo- 
meter den gemeinschaftlichen Febler, daB sie weit sehwieriger kontrollierbar 
sind als die gewöhnbehen Thermometer und dab jeder mehr oder weniger 
fenlerhafte Resultate zeigt, wenn man die Temperatur der tieferen Wasser- 
sehichten miBt. Jede Wassersöule von 10 Meter Höhe :st nümlich eleich je 
einem Atmosphürendruek, oder einem Druck von einem Kilogramm pro 
Ouadratzentimeter. Das Ouecksilbergefüb des Thermometers ist, um dessen 
Empfindliechkeit zu vergröbBern, bis auf die Dünne von Papier ausgeblasen. 
Es gibt dem Druck nach und ein Teil des Necksilbers wird infolge des Druckes 
in die Kapillare gedránget. 

Schon ZSIGMONDY erwáhnte, dab er zur Zeit der Bohrung der arte- 
siscehen  Brunnen im Stadtwáldehen in Budapest bei der Temperat urmess ung 
des Bonrloches die Temperatur des an die Obeirfláche geförderten Sehlammes 
gemessen hat, weil das in gröbBere Tiefen hinabgelassene Thermometer infolge 
des Druckes falsche Daten gezeigt hat. Deshalb benütze ich für derartige 
Messungen am liebsten das einfache Stockthermometer, welehes ich dem 
alten Vorgang gemüB, mit Hilfe eines Korkstöpfels in einer Literflasche 
einsetze, die mit dem zu untersuehenden Wasser gefüllt in die Ouelle 
hinabgelassen wird, worauf nach 49—1 Stunde dureh die he:zausgezogene 
Flasehe nindurch der Temperaturstand abgelesen wird. Wenn die Tempe- 
ratur des -Wassers nieht viel von jener der Luft differiert, so ándert, sieh 
die Temperatur des in der Flasche befindliehen Wassers auch lángere " Zeit 
nicht merklich und die Temperatur ist  beguem ablesber. Bei dieser Bin 
richtung bewirkt es keinen Fehler, wenn die Temperatur tieferer Schichten 
gemessen werden soll, weijl der Ouecksilberfaden, sobald man die Flascbe 
aus dem Wasser zieht oder sobald das Thermometer von dem Druck 
befreit wird, wieder in selne ursprüngliche $Stellung oder in jene Stellung 
gelangt, welche dasselbe infolge der durch die Temperatur bewirkten Aus- 
dehnung eingenommen hat. Wenn man Ouellenwasser von höherer Tem peiatur 
im Winter zu messen bat, insbesondere wenn man auecb auf Zebntel- 
grade Wert legt, genügt die Wármeijsolierung des in einer Literflascbe befind- 
lichen Wassers nicbt, sondern man muB das Thermometer entweder in eine 
gröBere Flasche einsetzen, oder den Oueeksilberbehálter des Tbermometers 
mit einer  besonderen isolierenden Schichte, zum Beispiel mit  Kork 
umgeben. 

Das Obengesagte bezieht sich auf den technischen Teil der Tem perat ur- 
mess ung ; auBerdem kann aber auch die AuBerachtlasgung von Neben umstán- 
den Fehler verursachen. Wie ansehnlich solche sein können und wié uns 
solche irreführen können, will icb in einem Beispiel aus eigener Erfahrung 
anfübren. Die kohlensáurenháliige Slatviner Annaguelle ents pringt in einem 
29 m tiefen, in Lárchenholz getfaBten Brunnen von 075 m Durchmesser. 
In diesem Brunnen liegt der Wasserspiegel bei normalen Umstánden zirka 
70 em unter der Grundíláche, die  Höne der im Brunnen  befind- 


52 Dr JULIUS WESZELSZKY 


lichen Wassersáule ist daher 22 m. Ich nabe die Temperatur dieser Ouelle 
im Januar 1916 gemessen und mit 8-8" gefunden. Zur selben Zeit war die 
Temperatur der Lufít um 09. Ich habe aucb zwei áltere auf die Temperatur 
dieser Ouelle bezüeglieche Daten gefunden. Diesen letzteren zufolge ha: SCHERFEL 
im September 1879 10-27" und im Oktober 1882 13-89 gefunden. Aus diesen 
Daten muB also geschlossen werden, dab entweder das Wasser, -wenigstens 
einen betrüch:liehen Teil seines Weges in den oberen, den Temperatur- 
schwankungen unterworfenen Sehiehten des Bodens zurücklegt, oder dass 
dasselbe in betrüch:licher Menge mit Grundwasser vermenet ist. In etwa 
1 km Enttiernung von der Annaguelle entspringt auf dem Bergabhange die 
Emma guelle. Gleichzeitig mit der Anneguelle habe ich auch die Emmagyelle 
untersucht, Schon damals fiel mir auf, daB ich — obeleicn nacb den áuBer- 
hecben Umstánden und den sonstigen Üntersuchungsdaten zu urteilen diese 
Cuelle weit menr der Vermischung mit dem Grund wasser ausgesetzt ist — 
die Temperatur dieses Ouellenwassers zur selben Zeit (im Winter; mit 9-6", 
also merklich nöher oder von der Witterang unabbángiger gefunden babe. 

Im August 1917 habe ich dieses Ouellenwasser neuerdings untersucht. 
Zur gleiehen Zeit haben wir auch den Wasserreichtum der Ouellen gemessen, 
weshalb wir die Wásser aus dem Brunnen auspumpten. Zuerst ma B ich die 
Temperatur der Annaguelle, und zwar wáhrend des Pumpens, dann aber 
zu jener Zeit, als der Brunnen günzlicb ausgepumpt war und das Wasser 
in demselben zu steigen begann. Die erste Date habe ich nicht verzeiechnet 
und erinnere mich nur, dab die Temperatur ungefábr um einen halben Grad 
böher gewesen ist, als bei der zuletzt erhaltenen Date, als ich eine Wasser- 
temperatur von 9-2" gefunden hatte. Aus diesem Grunde habe ich die Tem- 
peratur der Emmagvuelle írüher gemessen als das Auspumpen begonnen hat, 
und dann zu jener Zeit, als wir das Wasser des Brunnens ausgepumpt hatten 
und als sich in demselben wieder Wasser ansammelte. Im ersten Falle habe 
1ch eine Wassertem peratur von 18-29, im z weiten eine solche von 9"6" gefunden. 
Zur selben Zeit erbielt ich auch die Erklárung, wegsbalb ich bei dem ersten 
Anla8 dieselbe Temperatur dei Emmaguelle erhalten habe, wie jetizt nach 
dem Pumpen. Die Ouelle war námlich bis dahin vernachláBigt und wollte 
man sie nur damals in Funktion bringen und hatte man deshalb den Brunnen 
unmittelbar vor meiner Ankunít ausgepumpt und gereinigt, so dab ich zu 
dieser Zeit die tatsáchliche Temperatur des Ouellenwassers gemessen habe, 
wáhrend wir bei der Annaguelle das erste Mal, so wohl ich, als auch SCHERFEL, 
die Temperatur des im Brunnen angesammelten und zum Teil abgeküblten, 
beziehentlieh erwármten Wassgers erhielten ; die hieraus gezogenen Séhlüsse 
sind daher sümtliech fehlerhaft. 

Im vorliegenden Falle weisen also unsere Daten nicht einen Unter- 
sechied von einigen Zehntelgraden, sondern bei der Emmagwuwelle 3-6?" und 
beim Wásser der Annaguelle fünf ganze Grade Unterschied aut. 

DaB das Wasser auf seinem Wege bestrebt ist, die Temperatur seiner 
Umgebung avízunehmen, ist ganz natürliech, da8B aber ein Wasser in einem 
Brunnen mit relativ kleinem Reservoir, aus welchem das Wasser wáhrend 


ÜBER DIE TEMPERATURMESSUNG DER OUELLENGEWÁSSER. 358 


des Tages bestündig gepumpt wird und welcher auch im Falle des Nicbtpum- 
pens einen natürliehen Abtlub hat, in welehem also das Wasser permanent 
zirkuliert, daB ein solches Wasser sich von der Temperatur der Umgebung 
nicht in groBem MabBe unterscheidet, seine Temparatur in solchen Grad ündere, 
bátte ich, wenn es Daten nicht bezeüugen würden, nicnt geglaubt. 

Von den Tnermen wissen wir, daB sie in geringerem oder grölBerem 
MabBe periodisech ihre Temperatur ündern. Es ist eine hüufige Erfahrung, 
da8B die Temperatur der Taermen im Falle gröBeren Wasserzuilusses eine 
höbere ist. Die oben mitgeteilte Erfahrung gibt auck die Erklárung dieser 
Erscbeinung. Die aus gro8cer Tiefe hervorbrechende Thnerme kommt auf 
ihrem Wege mit Gesteinen niedrigerer Temperatur in Berünrung, wird also 
abgekühlt, Je geringer daher der Wasserreichtum der Ouelle ist, je geringer 
die Strömungsgeschwindigkeit des Wassers, umso mehr wird es von geiner 
ars prünglichen Temperatur verlieren und umgekehrt, wenn es sehneller 
strömt, mithin weniger Zeit hat, auf seinem Wwgee sich abzukühlen. Dem- 
gemüB ist es nicht notwendig sich an jene komplizierte Hypothese zu kebren, 
mit welcher SuEss diese Erscheinung erklürt. SuEss sehreibt diese Ersechein ung 
der Wirkung des Grundwassers zu und daB dies in entgegengesetzter Weise 
geschieht, als man es in diesem Falle erwarten sollte, erklárt er damit, da B 
die ursprüngliche Therme mit dem Grundwasser duren Haarröhrechen in 
Berührung kommt ; wenn der Druck geringer wird, breitet sich das Thermal- 
wasser mebr a us, kühlt sieh daher auf einer gröBeren Flüche ab, im entgegen- 
gesetzten Falle aber drángt das Grundwasser das Thermalwasser auf einen 
engeren Weg zasammen und wird letzteres mithin wármer an die Oberflücbe 
gelangen. Die Temperaturveránderung des Thermalwassers kann wohl auch 
auf eine andere als die oben erwáhnte Ursache zürückgeführt werden, auch 
kann dieselbe durch die unmittelbare Beimisehung des Grundwassers verur- 
saebt werden, wenn diese Veránderung aber durch das Beimischen von Grund- 
wasser zum avufsteigenden Wasserstrom verursacht sein sollten, so muB im 
Falle eines gröBeren Wasserzuílusses die Temmperatur des Wassers niedriger 
sein, als im entgegengesetzten Falle. 


. 


1 Man hat oft die Erfahrung gemacht, dass der grössere Wasserzufluss und die 
höhere Temperatur der Thermalwásser mit dem Stande des Grundwassers zusammenfüllt. 
Dies würde also die" Anschauung SvEss? bestütigen, jedoch nur in dem Falle, wenn wir 
annehmen, dass solche Thermalwásser juvenilen Ursprungs sind ; sobald man aber vor- 
aussetzen muss, dass solche Wüsser (wenigstens in ihrer Hauptmasse) nicht juvenilen 
Ursprunges sind, wird der Zusammenhang zwischen dem Wasserzufluss der Thermalguelle 
und dem höheren Stande des Grundwassers zu einem einfachen und natürlichen. Von 
den Budapester Thermalwüssern behauptet man gleichfalls, dass deren Temperatur mit 
dem Wasserzufluss zunchme, und dies föllt oft mit dem höheren Wasserstand der Donau 
zusammen, doch ist in der Gegenwart die Temperatur der Ouellen ebenfalls höher und 
auch ihr Wasserzufluss ist grösser als der normale, obgleich der Wasserstand der Donau 
gegenwártig niedrig und seit dem Sommer kontinuierlich ein solcher ist, Es seheint 
also, dass dieser Zusammenhang nicht so einfach ist. Leider liegen uns hietüber keine 
genauen Beobachtungen vor, 


354 D: JULIUS WESZELSZKY 


Die Temperatur der Budapester Thermalwásser ist in kleinem MadBbBe 
ebenfalls veründerlich ; wie man sagt;, ist aucb deren Temperatur bei gröBerem 
WasserzutluB eine höhere. Beda uerhieherweise stehen uns hierüber nur wenige 
cenaue zitffermüBige Daten zur Verfügung. Übei die artesisehe Ouelle aut 
der Margaretheninsel fand ich einige hierauf bezügliehe Daten. KALECSINSZEY 
sehriep, da8 er die Wassertemperatur des artesischen Brunnens auf der Mar- 
garetheninsel mehrere Male gemessen und dieselbe im Durchsehnitte mit 
42:6" gefunden kabe und sechloB aus dem Umstande, dab K. THAN im Janre 
1868 die Temperatur desselben Wassers mit 43-39" gefunden nabe, dab die 
Temperatur dieses Ouellenwassers binnen 30 Janren um 0-7" abnenme, dab 
sicn also die Budapester Thermen in einer langsamen Abkühlung befinden. 
Icn kann mich mit dieser SchlubBfelgerung nicht einverstanden erkláren, 
denn ich habe die Temperat ur dieses Ouellenwassers im Janre 1911 gemessen 
und dieselpe damals mit 48" gefunden. Ich bemerke ferner, da ich damals 
die Radioaktivitüt des Wassers untersuchte und nachdem ich ohnehin wukte, 
da8 dessen Temperatur sehwankte, legte ich aui Zehntelgrade keinen Wert 
und mabB die Temperatur mit einem nicht kontrollierten Thermometer. Des- 
halb babe ica ín meiner im Jahre 1912 publizierten Arbeit die Temperatur 
dei Badapester Tnermen nur in ganzen Graden angegeben. Dab auch der 
Wáaármegrad des Wassers der Margaretheninsel schwankend ist, ist auch aus 
den Daten THANw$ ersiehtlieh, der in seiner im Jahre 1875 ersehienenen Ab- 
handlung sehretbt , da B ex die Temperatur des Thermalwassers der Margarethen- 
insel am 30. Ok:ober 1868 mit 43-22" und am 1. September 1869 mit 48-33" 
csemessen nabe. THANs Daten zeigen mithin die Temperatur veründerlieh an 
und die Veründerung weist eine entgegengesetzte Tendenz von der von KALB- 
CSINSZKY beobacnteten auf. Zu bemerken ist, dab THAN in seiner Scbrift 
nicht erwáhnt, daB er die Thermometer, mit welchen er seine Messungen 
ausfübrte, kontrolliert hátte ; zu jener Zeit war das Jenaer Wármemesserglas 
nocn nicht bekannt. Ich hebe dies deshalb hervor, weil THANin einer s páteren, 
im Jahre 1880 erscnienenen Arbeit, in welcher er die Res ultate seiner Vers uche 
mit dem Wasser des artesischen Brunnens im Stadtwüldenen veröffentlichte, 
über die Temperaturmessungen wörtlien folgendes schreibt: 

ken habe die Temperatur mit einem GREISZLERSchen Normalthermometer 
gemessen, dessen Nullpunkt den Kontrollversucben gemöüb seit Jahren be- 
stündig bei 0-28" C liegt. Die Beobachtung geschah stets zu jener Zeit, als 
bereits mehrere Stunden hind urch das Wasser aus dem oberen Ende der Rohr- 
leiítung ausgeflossen war. Das Thermometer wurde ganz unter das ausge- 
drungene Wasser getaucht und in 14 bis 45- stündigen Pausen so lange be- 
obachtet, bis der ONuecksilberfaden einen permanenten Wert anzeigte. Die 
Observationen haben folgendes ergeben : 


17. JUAELONO SAV AKÁR SES Se té 74109 
17: JÚ SORAN SA ESÉS tsz se .. 7420" 
12. Mánz al S80NRYEEMŰS esete zt tata 7410" 


Der Mittelwert der Observatjon war einschlie Buch der Korrektur 739299 


Ot 


ÜBER DIE TEMPERAT URMESSUNG DER OUELLENGEWASSER. 351 


Wie aus dieser Beschreibung ersiebtlich ist, hat THAN damals seinen 
Thermometer wohl kontrolliert, beziehungs weise dessen Nullpunkt festge- 
stellt, hat aber dieses an der Temperatur der Ouelle und in den dazwischen 
hegenden Graden nicht geprüft, die gemessene Temperatur aber war der 
EGuellentemperatur nüher als dem Gefrierpunkte. Allerdings muB berück- 
sichtigt werden, dab zu jener Zeit die Kontrollierung der dazwischen liegenden 
Grade insofern noch sehwieriger gewesen ist, da damals noch nicht so viele 
und genaue Daten zur Verfügung standen als jetzt. AaBerdem war seinen 
Beobachtungen vom 17, Juh 1879 gemáB die Temperatur 741, beziehungs- 
weise 74-29, es weichen also die nacheinander erhobenen Daten um 0-1?" von 
einander ab. 

Wie wir aus diesen allen Daten und der Besecbreibung ersehen, können 
wir auch THaws Daten, der docb, wie auch die Beschreibung zeigt, seine 
Untersuchungen mit gröbBter Umsieht durehführte und die damals bekannten 
Vorsichts ma Bregeln eingehalten hat, wenn wir auch auf die Veründerung 
der Zehntelgrade Wert legen, nur mit einem gewissen Vorbehalt a ufnehmen. 
Es ist deshalb sehwer, aus den Abweicbungen in den Daten anderer, ins- 
pesondere álterer Daten nach Zehntelgraden, Seblüsse za ziehen. Man kann 
dies tun, wenn man die Beopachtung mit ein und demselben Thermometer 
und unter stetiger Hinhaltung derselben Umstánde selbst durchführt. 

Auf jeden Fall wütie es interessant und würde auf viele Fragen Auf- 
klárung geben, wenn man das Verhalten der Budapester Thermalguellen 
systematiseh beobachten würde. 

Seinerzeit haben wir mit Dr. THoMAS von SzorxraAGH, dem jetzigen 
Prásidenten unserer Gesellscbaftund anderen auch projektiert, diese Thermal- 
guellen wo möglieh mit Hilfe von selbstregistrierenden Instrumenten Un- 
tersuchungen zu unterziehen, doch sind die sonstigen Um;tánde unseres 
Planes durch den Krieg verhindert worden; hoffen wir jedoch, da8B unser 
Plan dennoch zur Avsführung gelangt. 

(Aus dem ungarisehen Original übersetzt : M. PRZzYBoRsKkI Berginspektor 
i. R. Buda pest.) 


ÉRTESÍTÉS. 


A magyar kir. Földtani Intézet kiadásában az 1916. év december 
havában megjelent 


A Magyar Birodalom 
Vasérc- és Köszénkészlete 


című 964 oldalas munka, 
egy térképmelléklettel és 255 ábrával illusztrálva. 


Irta PAPP KÁROLY dr. 


m. kir. osztálygeológus. 


Megrendelhető Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkeres- 
kedésében, Budapest, ÍV., Váci-utca 32. sz. 


Ára 20 korona. 


VORANZEIGE 


Im Verlag der kön. ungarischen geologischen Reichsanstalt erscheint 
im Frühjahr 1919 das Werk : 


Die Eisenerz- und Kohlenvorráte des Ungarischen Reiches 


etwa 1050 Seiten, mit einer Kartenbeilage und 255 Abbildungen illustrirt 


von Prof. Dr. KARL von PAPP 


kön. ung. Sektionsgeologe. 
Ins Deutsche übersetzt von 
ÁRPÁD von ZSIGMONDY 
Dipl. Bergingenieur, Oberberginspektor i. R. 
Zu bestellen bei Friedrich Kiliáns Nachfolger, 


Universitátsbuchhandlung Budapest, IV., Váci-utca 32. 


Preis 30 Kronen. 


V e I ka 4 he" j 

kes et út AKA 

j . d 994 KEZET) Y 
ú vi T Mé) váj t 
KlA bogaj s 


. vre gietabz, szaprag AK 77 v I 
ssal BÁ ze . vibvágyói fr 9 egy 
vád ki ajruttasd BÜvé (aki verdát L ég , ga 
A: XV EG AZLYAN agit 16) dea A; 
st By TATA rértis veti h i 
Ki bá bb V 4) 


ei elit HÜ ok 


BE. 
ta 


új KENNVÉT A 
"HA k E 


róla, EZEN úrét él 


fi a? Halas úg k 
EYES ÁN szt Dora 


pri rő pötb vág k 
SA Marit vis 


ASP TT 


A III. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


Báró Nopcsa FERENC: Különféle Thyreophorák fogai. 


. Leptoceratops gracilis B. BRowwx (természetes nagyság). 

. Scelidosaurus Harrisoni OvEsx (kétszeresen nagyítva). 

. Echinodon Becklessi OVEN (kétszeresen nagyítva). 

. Palaeoscincus costatus LErny (háromszoros nagyítás). 

. Priconodon crassus MARscnH. (term. nagys.). 

. Palaeoscincus tutus LAMBE partim. — Euoplocephalus partim. 
. Stegosaurus sp. — Palaeoscincus latus MARgscn. 

. Stegosaurus ungulatus MARscn. 

9. Struth osaurus austriacus SEELEY — Crataeomus SEELEY (kétszeres nagyítás). 
. Acanthopholis horridus Huxzey (a term. nagyság 7/3-a). 

. Stegoceras — Palaeoscincus rugosus LAMBE. 

. Stegopelta landrensis WIizuisron (a term. nagyság 83/2-e). 

. Ankylosaurus magniventris BRowws (háromszoros nagyítás). 

. Leipsanosaurus noricus nov. spec. (kétszeres nagyítás). 

. Tröodon formosus LEsrny (háromszoros nagyítás). 

;. Sarcolestes Leedsi LYDEKKER (háromszoros nagyítás). 


TAFELERKLÁRUNG ZU TAFEL III. 


Baron FRgawsz Nopcsa: Zühne tiyreophorer Dinosaurter. 


. Teptoceratops gracilis B. BRoww (nat. GröBe). 

. Scelidosaurus Harrisons OwEx (doppelte VergröBerung). 

. Echinodon Becklessi Owxzwx (doppelte VergröBerung). 

. Palaeoscincus costatus Lxrpy (dreifache VergröBerung). 

. Priconodon crassus MARgscnH. (nat. GröBe). 

. Palaeoscincus tutus (— Stereocephalus tutus LAMBE partim — Huoplocephalus 


partim). 


. Stegosaurus sp. (— Palaeoscincus latus MARscn). 
. Stegosaurus ungulatus MARscn. 
. Struthiosaurus austriacus SEzELEY — Crataeomus SEEzLEY (in doppelter Ver- 


gröbBerung). 


. Acanthopholis horridus Huxney (73 d. nat. GröBe). 
. Stegoceras (— Palaeoscincus rugosus LAMBE). 

2 
3. Ankylosaurus magniventris BRoww (dreifache VergröBerung). 
. Leipsanosaurus noricus nov. spec. (doppelte VergröBerung). 
. Tröodon formosus LErpy (dreifache VergröBerung). 

. Sarcolestes Leedsi LYDEKKER (dreifache VergröbBerung). 


Stegopelta landrensis Wiuuisron (3/2 d. nat. GröBe). 


. Földtani Közlöny. Band XCVIII. kötet. Tafel III. tábla. 


85 fi 1 9; 
majttit 


91 


N 


V/ 
94 


, 
(A , éa 
4 ÚT, 
,M 7 
4 
/ 
44 


Báró Nopcsa Ferenc dr.: Különféle Thyreophorák fogai. 
Baron Franz Nopcsa: Záhne thyreophorer Dinosaurier. 


tí sz 0 
MRS R AT 


.jvzémm s 


we . 


él 


ÉPELYÉZS 
s ég 40 fi 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


1918 OKTÓBER—DECEMBER, 10—12, FÜZET. 


XLVIII. KÖTET, 


d 


A) ÉRTEKEZÉSEK. 
. . MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE, 


Irta TREIrz PÉTER magyar főgeológus.! 
— A IV. táblával. — 


I. Bevezető. 


Magyarország népességének etnografiai viszonyait vizsgálva, sokan 
arra a téves eredményre jutottak, mintha itt egy különleges alakulásról 
volna. szó, mely más országokban nem fordul elő. A valóságban azonban 
nem így van, mert a legtöbb ország, melynek népessége ma egységesnek 
látszik, tulajdonképpen sokféle, sokszor nagyon ií8 különböző néptörzsek 
keveredéséből alakult. Sőt úgy látszik, mintha az országok népessége, 
nem annyira etnografiai egységekbe tömörülne, hanem inkább a lakó- 
hely földtani alakulata, földrajzi egysége volna az a tényező, amely egy- 
egy ország keletkezését létrehozná, annak határait kijelölné, s e természe - 
tes határokon belül élő népeket egységes politikai szervezkedésre kény- 
. szerítené. 

Hurópa egyes országait ilyen szempontokbol vizsgálva azt látjuk, 
hogy alig van egy is közöttük, amelynek népe egy ugyanazon törzsből" 
fakadt volna. Anglia, Franciaország Spanyolország, Svájc, Skandináv 
félsziget, Oroszország, sőt maga Németország is mind olyan országok... 
melyeknek lakossága sokféle olyan néptörzsekból tevődik össze, ame- 
lyeknek testi és lelki tulajdonságaik nagyon különböznek egymástól. Az 
egyes országoknak különböző eredetű népessége az együttélés alatt vagy 
megtartották nyelvüket és ősi szokásaikat mint pl. Svájcban és Magyar- 
országban, vagy pedig az urelkodó nemzet a gyengébbre ráoktrojálta 
nyelvét, úgy hogy ma már csak a nemzeti fajjelleg és a népszokások bizo- 
nyítják az egybeolvadt nemzetek különféle eredetét; mint pld. Angliá- 
ban, Franciaországban, Németországban stb. 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1918 december 4-én tartott 
szakülésén. A bányászatról szóló VII. fejezetet PaAPP KÁROLY egyetemi tanár 
állította össze. 


Föltani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 24 


5 TREITZ PÉTER 
5 


A magyarság nagy szabadságszeretetének világos bizonyítéka az a 
tény, hogy az ország határain belül élő idegenajkú polgároknak érintet: 
lenül maradt meg nyelve, szokása s minden sajátos tulajdonsága. A magyar 
állam berendezését iparkodott mindig az egyes népek faji sajátságaihoz 
hozzáidomítani. Hogy a közigazgatás végrehajtó közegei nem állottak 
mindig feladatuk magaslatán, az nem az állami berendezés hiányosságán 
mulott, hanem annak a szerencsétlen alattomos politikának volt az ered- 
ménye, melyet az ausztriai császári ház erőszakkal, vesztegetéssel, sőt sok- 
szor az igazság tudatos elferdítésével meghonosított hazánkban. A négy- 
száz éves uralom alatt elromlott és az emberi igazságtól elszokott közigaz- 
gatás azonban nemcsak az idegenajkú honpolgárokat nyomta, hanem 
sokkal károsabb hatása volt a szinmagyar vidék lakosainak közfelfogá- 
sára és közerkölcsére. Ezekért a hibákért nem tehető csupán a magyarság 
felelőssé, aki csak végrehajtó közege volt a Habsburg-ház intencióinak, 
mint inkább maga az osztrák uralom, melynek minden eszköz, minden 
módszer jó volt, hacsak uralmának megerősítését szolgálta. Bár ez az 
uralom fennmaradása alapfeltételének tudta a nemzetiségek viszály- 
kodását, s ezt ápolta és mesterségesen szította is minden alkalommal, 
a különböző nemzetek hazánkban mégis 1000 évet töltöttek el békés együtt- 
élésben. Ami lázadás volt ez idő alatt, annak nem nemzetiségi kérdések 
voltak indító okai, hanem társadalmi kérdések. Ilyen volt a Dózsa-paraszt- 
lázadás, Rákóczy függetlenségi herca, a szabadságharc stb. Sőt e harcok- 
ban az idegenajkú honpolgárok mindig a magyarság oldalán küzdöttek. 

E csodálatos jelenségnek magyarázatát a néplélek megnyilatkozá- 
sában. a szülőföldhöz való ragaszkodásban, a hazaszeretetben találjuk. 
Az országnak földtani tekintetben való egységes volta és körülzárt ala- 
kulása ébreszti a természetes országhatáron belől élő minden honpolgárban 
az összetartozóság érzetét. Legékesebb bizonyítéka a néplélek ilyen irányú 
megnyilatkozásának az a tény, hogy a felvidéki ruthének és a tótok nagy 
része ma is még az együttmaradás mellett van, dacára annak, hogy a há- 
ború öt éve alatt közéjük helyezett cseh ezredek katonái és tisztjei az 
osztrák hadügyminiszterium titkos támogatásával űÜŰzték 50 hónapon 
keresztül az elválás és Csehországgal való egyesülés mellett való propa- 
gandát, s bár minden eszközt megkísérlettek céljaik elérésére, munkájuk 
mégsem járt teljes sikerrel. 

Magyarország politikai határa, végig az egész vonalon, a magyar me- 
dence a morfologiai kialakulásának sajátságaihoz alkalmazkodik. Az északi 
és keleti határ nemcsak politikai határ, hanem egyszersmind választó- 
vonal klimatipusok és növényi formációk között, tehát éles növénygeo- 
grafiai határ is. Különösen szembetünő az élessége a növénygeografiai 
határnak Zemplén, Ung, Bereg és Mármaros megyék szélén, de tapasz- 
talható ez a tény az egész nyugati, északi és keleti határ mentén. A magyar 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE. 359 


medencébe ereszkedő lejtőkön a bükkerdő az uralkodó formáció, míg a ha- 
táron kívül eső területen a fenyőfa válik az egyedüli erdőalkotó fává. Az 
országhatáron kívül e tájon egész más a növényvilág képe, mely mindig 
a kint uralkodó, valamint a vele határos belső, a hazai terület felett lévő 
klima sajátságainak kifejezője. Ugyancsak nagy a különbség a nyugati 
országrészek s a vele határos szomszéd tartományoknak természetrajzi 
viszonyai között. Mindebből következik, hogy Magyarország politikai 
határát nem az emberi akarat, nem is a hódítás kiterjedésének végződése 
szabta, hanem azok a természeti erők jelölték ki, melyek a Magyar me- 
dence földtani képét kialakították. Minden erőszakos és a természeti vi- 
szonyokkal ellenkezésben álló változtatás tehát természetellenes lesz 8 
mint ilyen a medencén belül élő népességnek nemhogy előnyére szolgál, 
hanem minden bizonnyal annak megélhetését fogja megnehezíteni. 

Az elmondottak helyességéről legjobban oly módon győződünk 
meg, ha megvizsgáljuk a Magyar medencének földtani és földrajzi ala- 
kulatát 8 megismerkedünk az országnak természeti sajátosságaihoz alkal- 
mazkodó közgazdasági és mezőgazdasági berendezéseivel. 


II. Földtani kialakulás. 


Az Alpesek tömegét Svájcban és az ausztriai tartományokban hatal. 
mas redőkből alakult hegyláncok alkotják. E hegyláncok kelet felé legyező 
módra szétágaznak. A legészakibb vonulatok a wieni medence előtt hir- 
telen végződnek, a középsők északkeleti irányt követve a Lajtahegységbe, 
majd a Kárpátokba folytatódnak. A déli redők pedig mindinkább délkelet 
felé kanyarodva a Dinári alpesekkel vannak kapcsolatban. A magyar 
középhegység, mely a Balatonból északkelet felé a Kárpátokig vonul, 
szintén az Alpesek középső redőinek folytatása. Magyarországra nézve 
ezen egész hegyrendszernek a Kárpátok hegylánca a legfontosabb tagja, 
mert ennek a hegyláncnak körbe hajló íve egészen körülzárja a 300,000 km? 
kiterjedésű Magyar medencét. Ez a hegykoszorú adja meg Magyarország 
topografiájának alapját, ez az íves hegytaréj szabályozza egész vízrend- 
szerét, s ez a bércfal szabta meg az országnak politikai határát is. 

Hazánk déli részén nem hegygerincen fut az országhatár, hanem 
a Duna folyam medrében, de e hatalmas folyam épen olyan értékű termé- 
szetes határ, mint egy magas hegylánc. A Magyar medencének csak a nyu- 
gati oldalán elmosódott a határa, amennyiben itt az Alpesek dombvonu- 
latokká alacsonyult nyulványai egyenletes emelkedéssel olvadnak bele 
Stájerország és Alsó-Ausztria magas hegyvidékébe. 

A Magyar medencét körülzáró bérefalban nyugat felé nyilik a legtá- 
gasabb kapu, a Lajta-hegység és a Kis-Kárpátok hegyvonulata között. 
Ezen keresztül ömlik országunk területére a Duna folyó, hogy itt a Kár- 

94k 


360 TREITZ PÉTER 


páti hegykoszorún belől le hullott összes csapadékot felvegye s a tengerbe 
szállítsa . 

A harmadkori nagyszabású tömegmozgás, melynek a kárpáti bércfial 
is létét köszöni, a medencét kitöllő anyagokra sem maradt hatás nélkül. 
Ez időben történt a medence egyes részeinek a legülyedése, míg más részeken 
a harmadkori és még idősebb mély tengerek fenekén leüllepedett tengeri 
iszapok dombokká és hegyekké gyűrődtek fel. A sülyedő mozgás ered- 
ményeként alakult ki a hegyek között a három medence, a Kisalföld, a Nagy- 
alföld s a Mezőség. A két elsőnek felszínét a hegyekről lefutó csapadékvizek 
hordaléka teljes síksággá simította ki, míg a Mezőség felszínébe, minthogy 
sülyedése sokkal lassúbb volt, mint a tiszamenti medencéé s a rajta keresztül 
folyó vizek esése folyton növekedvén, ezek hordalékukat nemhogy lerakhatták 
volna, hanem inkább mély völgyeket vágtak bele az alapot alkotó tengeri 
ülledékekre. A keleti medence fenekén, a Mezőségen tehát halmos dombvidék 
alakult ki, melynek dombsorai a szélek felé fokozatosan emelkednek s 
átmenettel olvadnak a határszél magas hegységeivel egybe. A természeti 
erőknek ugyanilyen elrendeződése alakította ki a Dunántúlnak a Kis- 
alföldtől délre egész a Dráváig terjedő részét, valamint a Vértes, a Bakony 
és a Duna által körülzárt köznek halmos dombságát is, melyeket a dunán- 
túli dombvidék neve alatt foglalnak egybe. 

A Nagyalföld a magyar medence közepében 100,000 km? területével 
Európának legnagyobb s egyszersmind legtökéletesebb síksága ; átlagos 
t. sz. magassága 108 m körül van. A Kisalföld a nagymedence nyugati 
szélén támadt a Morvasíksággal a széles dévényi kapun van összeköttetés- 
ben, átlagos tengerszíni magassága kb. 120 m. 

A pannoniai medence földtani kialakulásában az eddig tárgyalt két 
geológiai tényezőn kívül, t. 1. az oldalnyomás által okozott réteggyűrődésen 
és a mozgóvíz romboló és építő tevékenységén kívül még egy harmadik 
tényező is közreműködött a hegyalkotásban, nevezetesen a földkéreg tömeg- 
mozgásaival okozati összefüggésben levő vulkáni erő. 

A vulkanizmusnak a geológiai harmadkorban történt hatalmas meg- 
nyilvánulása hazánk földtani fölépítésében elsőrendű fontos szerepet játszott. 
Működésének ideje összeesik azzal a nagy tömegmozgással, mely a Kárpátok 
hegykoszorúján belül cső szigethegységek felgyűrődését okozta. 

A tűzhányók a Kisalföldnek északi és a Nagyalföldnek északi és keleti 
szélén sorakoznak, a Mezőségnek pedig a keleti határát építették meg. 
A dunántúli dombvidéken a tűzhányók vagy elszigetelve egyenként működ- 
tek, vagy csoportosulva sok egy csomóban. Kráterükből irtóztató tömegben 
tódultak ki izzó lávafolyamok és. rengeteg mennyiségű hamú és kődara 
szóródott fel a magasba. A nagy mélységekből felszínre került izzó és 
tüzes anyagokból a térszínen részint külön álló hegykúpok, részint pedig 
hatalmas méretű hegyláncok alakultak. 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE. 361 


A régmult időknek tűzhányói és vulkáni utóhatásai sokféle és fel- 
becsülhetlen értékű kinccsel ajándékozták meg országunkat. A tűzhányók 
testében, azoknak a csatornáknak közvetlen környezetében, melyeken 
keresztül az izzó-folyó lávák a föld tüzes belsejéből kitódultak, ott rakódtak 
le a nemesfémtartalmú ércek. Ezek adják arany-, ezüst-, réz-, ólom- stb. 
tartalmuk révén hazánk jelentős fémbányászatának nyersanyagát. A tűz- 
hányók működésének sorozatát a bazaltláva erupciója zárja be, ez a szilárd 
és szívós kőzet szolgáltatja az útépítő iparnak a legkitünőbb nyersanyagot. 
De a bazalton kívül a trachit és andezit szintén kitünő nyersanyagul szolgál 
a közutak úttestének felépítéséhez. A vulkáni hamú pedig, ha lerakódása 
bizonyos feltételeknek megfelelően történt, elsőrendű trasz-anyagot szolgál- 
tat, mely a portlandcementtel minden tekintetben kiállja a versenyt. 
A panncniai medencében fekvő vulkáni hamutömege olyan óriási, hogy 
egész Európa betonszükségletét tudná fedezni. A vulkáni tevékenység 
. utóhatásai okoztak olyan elváltozásokat is a kőzetekben, melyeknek ter- 
mékei páratlan értékű és kitünő minőségű nyersanyagot szolgáltatnak az 
ipari foldolgozás részére. Ilyenek az alunit, a kaolin, a tűzálló tégla, az 
opál stb. 

A vulkáni utóhatások azonban még ma sem értek véget, csak erejük 
gyengébb, nyilvánulásuk csendesebb. De termékeik, amelyek ezen zajtalan 
tevékenységnek köszönik létüket, nem kevésbé értékesek. A gázexhalációk, 
amelyek napjaiakban a tűzhányók egykori romboló hegyépítő munkásságá- 
nak maradéka, a forrásvizeket hévizekké és savanyú vizekké változtatják 
át. A hévvizek között egyesek gyógyerejének világhíre van. 


Ásványos vizeink. 


A magyar medence területén ezernél sokkal több ásványos forrás- 
víz fakad. A külömböző természetű források kihasználására eddig csak 
232 fürdőt alapítottak, ezek közül 1916 évben 74-nek volt 450-nél több 
állandó vendége. 

A gyógyforrások közül a legfontosabbak : 

I. Hévvizek. a) egyszerű és féldes hévvizek: Buda- 
pesti Rácfürdő, Rudasfürdő, Daruvár, Félixfürdő, Felsőruzsbach, Algyógy- 
fürdő, Gánócz, Menyháza, Rajecfürdő, Stubnya, Szklenó, Topuszko ; b) k é- 
nes hévvizek: Budapesti Szent Margitsziget, Császárfürdő, Lukács- 
fürdő, Szent  Gellértfürdő, városligeti Artézifürdő, Alváca, Harkány, 
Herkulesfürdő, Pőstyén, Trencsén-Teplitz; c) vasas hévvizek: 
Lucsk, Szliács, Vihnye Csikszereda; d) alkális hévvizek: Lipik. 

II. Hideg ásványvizek. 1. Savanyúvizek: a) al- 
kális savanyúvizek: Bodok, Hársfalva, Kászon, Petáncz, Polena, 
Szolyva, Zájzon; b) alkális konyhasós savanyúvizek: 


362 TREITZ PÉTER 


Bikszád, Czigelka, Kovászna, Málnás, Mikóújfalva,  Oláhszentgyörgy, 
Turvékonya, Avasújfalu, Sztojka, Vita; c) földes savanyúvizek: 
Borszék, Moha, Salvator, Szántó, Szlatvin, Szultán, Végles; d) vasas 
savanyúvizek: Atilla, Barossforrás, Bálványos, Bártfa,  Felső- 
rákos, Gyertyánliget, Bibarczfalva, Buziás, Czeméthe, Előpatak, Homoród, 
Korond, Lubló, Radnaborberek, Tarcsa, Tusnád, Visk, Tsögöd, Uzsok. 
2. Szultátos vwizekz a) e szültá tos! B arvarmny ül vsztenkes 
Baldóez, Korytnicza; b) vasgálicos, timsos für d ő k: Erdőbénye, 
Jegenye; c) keserűvizek: Budai Hunyadi János, Ferenc József, 
Erzsébet, Loser Pálma, Budai Mária, Igmánd, Szeged. 3. Konyhasós 
ásványvizek: Csíz, Bázna, Kolozs, Marosújvár, Pávelfürdő, Szováta, 
Torda, Vizakna. 4. Kénes vizek: Büdöskő, Büdöspatak, Kolop, 
Balf, Borosznó, Málnás, Parád, Ránk, Szuliget, Szejke, Szobráncz. 


A felsorolt fürdők közül 25 esik a csehek által igényelt területre, 
nevezetesen : íj) 


Bars 165 Vihnye 1 0. a Vala. a telke (ore (e fells ss Ve sake. a va te ke 1257 Áll. vendég 680 átm. vendég 
fd SZKIGNOSÉS SE lő te keze eket ATS ÉE S ZSte válás 593 a 290 a 
Tiptó"ma Henyóháza ta essere et iszt és testes ue 985 t 350 a 
4 Ioritüyiezattt vi ek zetése et tszts ELS e 789 k 121 a 
€ Eeski sets seek ást kek vetétetététete ek Ste 489 4 806 a 
Szentiványi (Csorbató 19. e tlssieze slelos 393 4 2,862 € 
NyitrasimárRösbyűn ENte szt et zetek kesz ete e te 13,262 4 2,836 4 
Trencsén ma aes Tepliöz ts B esá ztést sesatete s Séd 7,008 ( 3,052 (c 
( IRAJEGZ LES etei etsze etetene e áe s etet e et 441 4 893 fi 
JEUTÖCSZÍTAMSTDNY A Ste KKE eye TS te sstts ELÉBE 987 4 534 ( 
Szepes Im. Nátratüredek Aza teszi sésás sets se te s 2.002 € 5,798 a 
( TAGra Hol ez Űr eretet tettet 1,329 4 Fe2at jó € 
( mátrazszéplaka. ezett e et a vek Jeets 1,166 fi 155 c 
4 MatlárházaT És s die serszskeke tése tYeTé est sé 1.186 fi 531 LT 4 
4 Barlangliget Ten eréte estere evek 762 4 439 € 
Ki TESlófüred et stet teátese e etes e e OT ÉÉe 792 út 356 € 
[ Tarpatakfüred 44 Szó énerédése e eszes tet 653 fi 330 ( 
c VArTAgVOLEY Tr Az ree ee le va lesee Náló 587 4 Ma € 
a Bekétehegyzeüt " tesz ze köss Ehet tat 700 4 64 c 
Zólyom:m Szliács 8. s BE szei ds tte be 2,005 4 534 4 
Abauj: Dornat mi St0aásztt 5 e NNa a ree kek estere teltsts 522 € 217 u 
Borsodma$lkÜles Tres étket tetek ee ae est 456 4 802 c 
Gömör me C5Siz fs azkketotezel is e tl ásÉy S etet étele els 1,131 4 1,763 ( 
Hevés ma. (FaTrád  €. 2 eru te stee tels Fetee SYG SS elslete ee 949 a TATE ( 
SÁTÓS ms HBATULA ketes AE ze etes á tels 3,294 ( 900 k 
ÖSSZESÉN LE éttelek ezését 43,280 f 30074 ( 


A románok a következő 21 fürdőnket óhajtanák : 


Bihar m. Félixfürdő ."0.6./k aa a. 67 Bl9 MILLÁT INN S ATS S (9NY 4.949 áll. vendég 5, 467 átm. vendég 
4 Büspök Má. ir őz kta szárat tett ESTE Sőt 2,825 Ci 4435 
új Tenké Ü. erote efsrs szátoka ve. 5 el NY EME es lete a 1,196 fi e. a 
Máramaros im. Gyertyániget E" eyes retete átatefs e 519 a 87 
( rt "Tiszalborkút 4. [Es szegte sed ztéséte tes TA 4 —- a 
Szatmárztas :OVÁTL he ett s ze GETE 628 4 442 ( 
a Bikszád "2. eét e ege É sk 849 a 496 4 


Arad ma. Menybáza ak. a alas ak ete de SEN atka 475 fű 556 4 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE. c 363 


Alsófehér ni Maroósujvár SÖBI 2 sa td w erezete élén 1,600 ai. vendég  5,600 átm. vendég 
Ki Te MRAM CTLRE SÓI trees: s. 5( közSÉe SÉT élő 2,643 ( 3,782 ( 
Besztercze-Naszód m. Oláh-Szent-György f. .. 518 4 153 c 
JSTASZON LOS ZENT ZOTT ét letes se niet s SZA ő VA a 4 tató VÉNY e 941 a 691 ( 
GHIkS mi SZ BOTSZÉKS 3 (ése g sZnvtltáó el KI et ke CATS ő ÖVÉ S 1,225 a 607 Ki 
a TERLLSTLÉKŐ , ela ét esta EA ÉSE ÉNS evé: AL fá ait, aldla é9e 1,026 4 967 ( 
EAPOrASZEk Tés BO DATGAÉS TS ES etes tel álta évé e 928 a 1,281 ( 
ÉLÜOYAGdUTN át ALYAGSZÁTAS AS et viséai SAL É És ötig sze ás ős 1,068 € 696 fi 
Ma 4 HEPEdOLGYŐSYÁNT Ket e ezáéslele es véve as 617 a — € 
IKKISZÜRÜÖSÉÜNÉS TS AZA See az EST KE evet e vess 1,087 fi 42 ( 
IGOLOZSE TÁS AEHOZSIL SOS ÓL ő e tara seek de afelol uid e ő 974 c 235 4 
MAT GG GES t TTL "S SZOVÉCAN Éeééz d ése efére e tése szán te 1,766 fi 2,290 ( 
Szolnokdoboka m. Büdöspataka f. .......... 488 4 6,030 a 

JÖSÉRESE Ta ee kel ést 27334 f 33 865 FE 


A szerbek által megszállott területen a következő fürdőink vannak ; 


TAVALY ADAS TELLIK ÁTNY Sa ezet aa sza tele elerte vele et 3,175 áll. venég  5,789 átm. vendég 
Krassószörény m. Herkulesfürdő ............ 6,652 ( 9,500 4 
fd IMAP OV OGY ds E csa eisálés see te 455 fd aa ta! 4 
MEGKÖSSE LZTÉÜS ES ey eat ve Sk ele sa ak ieslát ő a le a 3.435 4 4,088 a 
ROZONDAL ds LERUSZATAA Se tele red a aka eés veka nahát ó ató 1,678 4 86 4 
ÜBSZESETE zt zi ky Sat 15,395 4 19574 f 


EY [/ 


A felsorolt fürdők értékéről képet ad a számítás mely a fürdőző 
összes napok pénzértékét tőkésíti. Az állandó vendégek fürdőzési tartózko- 
dását 50 napra a átmeneti vendégek tartózkodását 5 napi tartamra  Szá- 
mítva, az északmagyarországi 25 fürdő 2-81 millió fürdőnap 4:628 millió 
korona fürdődíj. 


25 fürdőben 2.31 millió fürdő nap 4.628,740 K 6990 tőkésítve 77"18 millió K 
21 € 1.576 KC ( €  3.072,050 4" 4 VÁZSAIZÓISZON S Sat 
5 ( 867,620 c 4 KUT ZOSZÁNÜGAÉK ( DOIT ONTEKÜSEK 


15768 c 4 


Az évi forgalom 2.293,500 nap 
; 1.535.980 4 20 K-val számítva naponta 93.880,000 — 
864.520 4 93-88 millió korona évi forgalom. 


4.694.000 nap 


III. A pannoniai medence vízrendszere. 


A Kárpátok hegyláncai által körülzárt medence hidrográfiai tekintet- 
ben teljesen egységes; egységét alig néhány kisebb folyó zavarja meg, ú. m. 
a Poprád, az Olt, a Beszterce. Magyarország politikai határa csak egy 
helyen terjed túl a fizikai földrajzi természetes határokon. Nevezetesen az 
északnyugati határ mentén, ahol az ország területe egész a Morva folyóig 
ér; itt az országhatár nem a hegygerincen vonul végig, hanem ezentul 
belenyúlik a Morva Medencébe. Ezt a túlszárnyalást a Morva folyónak 
hidrográfiai helyzete ukolja meg, amennyiben. ez a folyó is teljesen a Magyar 


364 i TREITZ PÉTER 


Medence hidrográfiai egységéhez tartozik. A Magyar Medence politikai 
határai nem követik mindig a vízválasztót, mert néha a vízválasztó teljesen 
alacsony domborulat, melynél sokkal megfelelőbb orográfiai határvonalak 
is jelentkeznek. De ilyen orográfiai határok minden egyes eget- 
ben klimaválasztók is, amit világosan bizonyít a válaszfal külső 
és belső oldalán uralkodó, egymástól mindig különböző növényi formációkép. 
A gazdasági berendezések mindig az uralkodó klimához alkalmazkodnak s 
ennélfogva a hasonló életmódot folytató telepek mindig összetartozóknak 
vallották magukat még akkor is, ha a telepek népessége nem egy és ugyan- 
azon népcsaládhoz tartoztak. 

A Magyar Medence hidrográfiai szerkezetének a tengelye a Duna, 
mely a Morva síkságból egy széles kapun keresztül lép a medence területére. 
Ez a Dévényi kapunak nevezett völgyület tektonikus eredetű, s annak a 
sülyedő területnek a széle, amelynek mozgása révén kialakult a Kisalföld. 
A sülyedő rögnek legmélyebb részét világosan kijelölik a folyóvizek. Igy a 
Duna is abba helyezte el a medrét, s arra rakja rá hordalékát. A Tisza, a 
Maros, a Bodrog stb. és még többen folyóink közül szintén ilyen tektonikai 
vonalak mentén futnak. A Duna a belépéstől kezdve a kifolyásig mindenütt 
tektonikai vonalak mellett folyik végig, különösen jól látható ez a tény 
Budapest alatt fekvő folyószakaszon. A jobbpart e helyén a harmadkori 
belföldi tó fenekén lerakódott rétegek az árvíz színe fölé magasan kiemelked- 
nek, míg a balparton a felszín alá száz méternél is mélyebbre sülyedtek. 
Ezt a viszonyt állapíthatjuk meg a Duna folyása mentén végig le egészen 
a Báziási déli. hegység széléig,. A Duna Dévénytől Báziásig felszedi az 
összes mellékfolyókat, melyek a magyar medencébe hullott csapadékokat 
gyűjtötték össze. Báziás alatt, abban a festői szépségű szorosban folyik, 
melyet a Déli Kárpátok kristályos kőzeteibe nyitott a hegyképződés ereje. 

A Tiszának északdéli irányú medre, valamint a Marosnak Nagy- 
alföldön futó része szintén egy-egy tektonikus vonalat jelez. A Tisza víz- 
gyűjtő területének az a része, mely magasabb fekvésű, az ország hegy- 
vidékének ?/ részénél nagyobb területet foglal el. Vízgyűjtő területének 
legnagyobb része az Alföldre jut, de itt a térszín kicsiny esése miatt lassú 
a lefolyás, az elpárolgás és átszivárgás hányada ezzel szemben igen nagy, 
úgy hogy innen nem sok víz jut a Tiszába. . 

A Tisza medrének esése a felső szakaszon nagy, 40 cm/km ; Vári és 
Bökény között még 15 cm/km. Itt hirtelen nagyon megcsökkenik, Tokajig 
8-8 cm/km. Tokaj alatt kezdődik az alföldi csekély esésű medre, Szolnok 
táján 5, Szegednél 2"5, torkolata közelében 125 cm/km a meder esése. 
A Duna árhullámának duzzasztó hatása éppen ezen csekély esés következ- 
tében egészen Szolnokig érezhető. 

A Duna medrének hazánk területére eső szakasza sokkal nagyobb 
esésű, mint a Tiszáé. A Kisalföldön végigfolyó vize 40—20 cm/km eséssel 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE. 365 


jolyik, a Visegrádi szorosból kilépve, esése megcsökken, Paksig 7-1 cm/km 
innen a Drávatorokig 5"7 cm/km, ezután 4"4 em/km lesz egész a Moldovai 
SZOTOSIg. 

Árvízvédelem. A két fő folyóvíz esésének összehasonlításá 
ból világosan kitünik, hogy árvízvédelmi szempontból rendkívül fontos 
az egységes hírszolgálat. A csapadékmérés, a hónlvadás megindulása, a 
fő- és mellékfolyók árhullámainak haladása, mindolyan megfigyelések, 
melyeknek egységes végrehajtásától függ az árvízvédelem sikere. A Duna 
árvize felszorítja a Tisza vizét, a Tisza áradását pedig a Bodrog, Körös 
és főként a sebesfolyású Maros szabályozza, illetve erősen növeli. Az 
árvédelem sikerének egyik főkövetelménye az, hogy az árhullámok össze- 
találkozásáról s ebből eredő árvíz magasságáról és idejéről a fenyege- 
tett vidék védekező személyzete idejekorán értesüljön s a bajt  felké- 
szülve várja. De ez természetesen csak úgy lehetséges, ha az egész 
vízügy egy államhatóság kezelésében van. Ha a felvidék cseh állam 
igazgatása, a Körös és a Maros vízterülete pedig román állam fennható- 
sága alá kerül, akkor ez az elrendezés az árvízvédelmet katasztrófális 
helyzetbe sodorja. ; 

A Tiszának ártere aránylag nagyobb, mint Európának bármely 
folyójáé, az árvíz pusztítása ellen 4000 km hosszú töltéshálózat védi meg 
azt az 2.244,000 ha-nyi területet, mely az árterére esik. E számokból képet 
alkothatunk magunknak azzal az évről-évre fenyegető s sokszor ismétlődő 
szerencsétlenségről, melyet az árvízvédelem sikertelensége okozhat s mely- 
nek számos emberélet esik áldozatul s kiszámíthatlan anyagi kár jár nyo- 
mában. Ha a Tisza mellékfolyóinak vízgyűjtő terü- 
léetei idegen államok fennhatósága alá, kerülnek, 
akkor ez a tiszamenti alföldi népesség élet- és va- 
gyonbiztonságát megszüntetheti. 


IV. A vízierők kihasználása. 


Olyan államban, mint Magyarország, amelynek szénkészlete csak. 
néhány évtizedre nyujt reményt a gyáripar fütőanyagára, s amelynek 
valódi kőszénkészlete számba nem jöhet, életkérdés a vízierők kihaszná- 
lása. Miként ROoLLER BENső: xtAz energiák gazdaságos kihasználása) 
című tanulmányában mondja tmi nem válogathatunk a vizierők ki- 
használása során a rentabilis és kevésbé rentabilis vízierők között, nekünk 
a vizeinkben rejlő energiát egységesen és tökéletesen ki kell használnin. 

Vicziás EDE eMagyarország Vizierői cz. munkájában a vízben rejlő 
természetes hajtóerőt gyakorlatiasan úgy fejezi ki, hogy megmondja, 
hány lóerőt képes kifejteni valamely folyónak egy kilométeres szakaszán 
a víz energiája. Szerinte hazánknak 7850 olyan folyókilométer szakasza 


466 TREITZ PÉTER 


van, amelynek átlagos energiája 130 lóerő. Ez az energia több mint 
egy millió lóerőnek felel meg. Ezenkívül 900 olyan folyókilométer sza- 
kasz van, melynek átlagos energiája 750 lóerő. Ez az utóbbi vízfolyások- 
ban rejlő energia közel 700,000 lóerő. Viczián munkája nyomán leg- 
fontosabb vizeink a következők : 


kilométer hosszban lóerő 


Maros és mellékvizei. . . . . . . . 4998 331,890 
Dráva és "Mútasttt etet ete 218 288 430 
Vág és mellékvizei ........ 680 209,150 
Felsőtisza és mellékvizei .... 777 162,160 
Olt: .és mellékvizei ese ő ales F(X 104970 


melyek a többi 17, kisebb e:ejű vízvidékkel együtt, a hajózható szaka- 
szok feletti hozzáférhető magaslati regiókban kisvizek idején 8750 km 
hosszban 1.695,210 lóerőt képviselnek. VIicziás EDE már e munkában 
rámutat arra, hogy teljes kihasználással 2.700,000 lóerő volna fejleszthető. 
Az újabb keletű VIiczrán-dr. BENEDEK-féle vizerőtérkép sze:iint pedig a 
vízerőket tározássel 2.788,400 lóerőre fokozhatjuk. BOGDÁNFY ÖDÖN véle- 
ménye szintén csak a fenti vízerőfölvételből, mint egyedüli magyar forrás- 
munkából indult ki; szerinte a magyarországi vizekben rejlő energia 
3 millió lóerővel egyenértékű, de megjegyzi, hogy ezt az energiát tározással 
lehet fokozni. STELLER ANTAL mérnök véleménye szerint a magyarországi 
vizekben rejlő energia lényegesen meghaladja az 177 millió lóerőt, mert a 
. tervező mérnöknek nem a minimális vízmennyiséggel kell számolnia, 
hanem olyan vízmennyiséget kell alapul vennie, mely az évnek legalább 
250 napján áll rendelkezésre. 

Vízierőinknek eddigelé 1094-a sincs kihasználva. Szóbajövő vízműveink 
a Tisza, Tarac és Bisztra folyókon 72,000 lóerőt szolgáltatnak. Engedélyezés 
alatt vannak Pozsony, Máramaros, Bihar, Krassó-Szörény és Zala megyék- 
ben 460,000 lóerőt képviselő vízművemk 258 millió korona "beruházással. 

A teljesítményt fokozni lehet azzal, hogy a vízkivétel helyén a víz- 
szintet duzzasztással emelik. Alkalmas terepviszonyok között pedig völgy- 
zárógátat építhetünk, hogy a mögött az árvizeket gyűjtve, tartalékvizet 
tároljunk, amely az év vízszegény napjainak hiányait pótolná. 

DARÁNYI IGNÁc minisztersége alatt az aradi kulturmérnöki hivatal 
PaAPP KÁROLY geológus segédkezésével a Fehérkörös völgyé-: 
ben már egy nagyszabású völgyzárógát terve- 
zetét el is készítette, amely Brád fölött az egész Körös völ- 
gyét elrekesztvén, nehány völgyi község elfullasztása árán nagyszabású 
turbina-telepek alapját vetné meg. Emellett az év minden szakában egyen- 
letes vízmennyiséget szolgáltatna az Alföld számára. Ha végig járjuk az 
Aranyos gyönyörű völgyét, s látjuk Torda felett Várfalvánál az 1500 ló- 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE. 367 


erős 3 turbinát, amely a leégett celluloze gyárat villanyerővel ellátta, s 
részben Torda várost világította, ha följebb a topánfalvi bőrgyár gyönyörű 
turbina-telepét látjuk, mely nehány év alatt e viszkos községet csinos 
kis várossá alakította, szívünk elszorul annak a láttára, hogy az Aranyos és 
egyéb erdélyi folyók mivé alakíthatták volna át csekély befektetéssel 
hazánk hegyvidékelit. 

A Magyar medencébe ömlő vizek tömege igen nagy ingadozásoknak 
van alávetve, mely változások tisztán a Magyar medence felett uralkodó 
szélsőséges klima hatásának eredménye. A nagymértékű ingadozásnak 
világos képét nyujtják azon mérési erdemények, melyek a Tisza víz- 
tömegének változásait tárták fel Szegednél a Maros torkolata alatt. 1904. 
évben 1217 milliárd m? vizet vezetett, 1912. évben 83742 milliárd köbméterre 
szökött fel a vízhozam; de még ez is mélyen alatta maradt annak a 
víztömegnek, amely 1879. évben folyott le a Tisza medrében. Ez évben 
ugyanis 5317 milliárd köbméter volt a lefutó víz tömege. Általában 1 : 4!/, 
arányú az egyes évek víztömegeinek ingadozása. 

Ez a nagy bizonytalanság, mely az egyes évek víztömegei között van, 
akadályul szolgál annak, hogy folyóink vizeit minden további berendezés 
nélkül használhassuk fel műszaki célokra ; nevezetesen erőkifejtésre, 
a mellékfolyóknak vízellátására oly célból, hogy azoknak kisvizű szakaszai 
is használhatók legyenek hajózási célokra 8 végül az Alföld aszályos klima 
uralma alatt lévő mezőgazdasági üzemeknek öntöző vízzel való ellátására. 
Mindezek a műszaki berendezések állandó vízszolgáltatást igényelnek, 
s ennélfogva csak úgy létesíthetők, ha a. foiyók víztömegeinek természetes 
ingadozásával járó bizonytalanság kizáratnék. 

A csapadékvizek tározása céljából a folyóvizek felső szakaszán a 
hegységben egyes völgyek alsó nyílásán nagy gátakat építenek s ennek 
segítségével a tavaszi árvizek egy részét felfogják s lefolyásukat az egész 
évre arányosan eloszíjak. Ilyen berendezéssel lehetővé válik a vizierő gyár- 
ipari felhasználása, a csekélyvizű folyókban a hajózásra szükséges víz biz- 
tosítása s végül az alföldi mezőgazdaságnak öntözővízzel való ellátása, 

Egy villantást vetve a VicziÁN-féle térképre, rögtön tisztában vagyunk 
azzal, hogy mit jelent a megszűkített Magyarország számára a hegyvidék 
lekapcsolása. Az északi és keleti hegyvidék elfoglalásával nemcsak a szén- 
és vasbányákat veszik a foglalók birtokukba, hanem megfosztják a meg- 
maradt Magyarország népét attól a lehetőségtől, hogy a szén helyett más 
erőről gondoskodhassék, villanyosság fejlesztésével a szénbiányon segít- 
hessen. Hiszen valószinű, hogy az északi felvidéken a cseh nagytőke, a 
keleti hegységekben pedig a francia nagytőke megépíti a völgyzárógátakat 
8 Magyarországnak jó pénzért fog vizet szolgáltatni. Minthogy azonban 
e szolgáltatás árát teljesen körülzárt helyzetünkben semmiféle konkur- 
renciával sem szabályozhatjuk, a vízszolgáltatás egészen monopolium- 


368 TREITZ PÉTER 


jellegű lesz, az eredményt mindenki előre kiszámíthatja, vagyis a m e g- 
szűkített Magyarország lakói a külföldi nagy- 
tőkének örökös a dó zó Jolbib ag ya iv ár gvzaalensan ke 3 


V. A pannoniai medence klimája. 


Magyarország éghajlata három nagy klimavidék érintkező helyén 
lévén, mind a háromnak befolyása alatt áll. A Magyar medence észak- 
nyugoti oldalán az Atlanti-oceáni klimavidék, a déli részeken Földközi- 
tengeri klimavidék, a keleti részeken pedig az ázsiai klima érezteti hatását. 
A három klima befolyásának határa a hegységben és a dombvidéken még 
megjelölhető, azonban az Alföldön elmosódott s az egyes években erőseb- 
ben uralomra jutó klima javára eltolódik. 

A hőmérséklet évi középértéke (a tengerszín magasságára vonatkoz- 
tatva) délről észak felé 129 -ról 87 C-ra csökken. A csökkenés nem egyenletes, 
hanem az orográfiai szerkezet szerint módosul. Télen az ázsiai éghajlat 
hatása alatt az izotermák keletről nyugat felé tolódnak el, nyáron és ősszel 
a Földközi-tengeri éghajlat hatása érvényesül, az izotermák akkor kelet - 
nyugoti iránynak. Július folyamán mélyen beöblösödnek az Alföldre, ősz 
felé azonban az öblösödés mindinkább kisímul. Az évi ingadozás rendkívül 
nagy, átlagosan 51" (abszolut ingadozás 659 —669). A napi ingadozás 
129 —13" C-t tesz ki. 

A csapadék. A három éghajlat befolyását legjobban kimutatja a 
csapadék eloszlása. A WFöldközitengeri klimavidék hatása az októberi eső - 
maximum nagyságában jut kifejezésre, míg az ázsai éghajlat hatása a nyári 
esőmaximumban nyilvánul. Az őszi esőmaximum nyugatról kelet felé csök- 
ken s az erdélyi medencében már hiányzik. A csapadékeloszlás határozza 
meg valamely vidéknek növényökologiai klimáját, ez a meteorologiai tényező 
juttatja legjobban kifejezésre a mezőségi és erdőségi növényformáció klimája 
közötti különbségeket. A mezőségi klimának főjellemvonása a nedves tavasz 
és nyár, száraz ősz és tél. Minden más eloszlás az erdővegetációnak kedvez. 
Hazánk területén hulló csapadék évi mennyisége 480 —1200 mm között i1n- 
gadozik. Ausztriában olyan területek 15 vannak, ahol 400 mm az évi csapa- 
dék mennyisége ( Gneixendorf bei Krems 1908 —1913. időközben az évi csa- 
padék mennyisége 332 mm volt) s ezek a vidékek növényökologiai tekintet- 
ben mégis nedvesebbek, mint az Alföld 500 mm csapadékú része, mert az a 
kevesebb csapadék az egész év tartamára arányosabban van elosztva s belőle 
az őszi idényre 18 jut arányos mennyiség. A német alföld egyes helyein szintén 
kevesebb a csapadék, mint az Alföldön (490 mm átlag) , s ez a terület klima- 
tikai tekintetben mégis sokkal nedvesebb, mint a mi 500 —600 mm-es alföldi 
vidékeink, mert a csapadék arányosan oszlik el az egész évre, míg az Alföldön 
a tavasz és nyárelő nagyon nedves s az ősz és nyárutó aránytalanul száraz. 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE. 369 


Valamely vidék klima jellegét a növénygeográfiai térkép tünteti fel 
legjobban. A növények között az erdei fák, illetve az erdőtípusok elterje- 
désének határa juttatja a legélesebben az egyes klimatípusok elterjedését 
érvényre, minthogy az erdőtípusok tenyészeti feltételei, klima és talaj 
iránt támasztott igényei meglehetős pontossággal ismeretesek. Ezek alapján 
a Magyar Medence klimatípusainak az elhelyezkedését erdőtípusok elterje- 
dése alapján tudom legjobban feltüntetni. A legnedvesebb klimát igényli 
a fenyőerdő. A fenyőerdőnek elterjedési határa fogja tehát hazánkban 
a klimatologiai szempontból legnedvesebb részeket kijelölni. A második 
fokon következik utána a bükk, mely már sokkal kevesebb klimatologiai 
nedvességgel is megelégszik. A harmadik fokozat a kevert lomberdő. zónája, 
mely erdőtípus már száraz klimájú helyeken is megél, ott, ahol az altalaj víz 
magasan van. Ilyenforma éghajlatú vidéken a magasabb dombok és fen- 
síkokon erdő már nem tud kifejlődni, ilyen helyen csak füvek és virágos 
növények élnek, a fák a völgyekbe szorulnak le, ez az igazi mezőség növény- 
zetének eloszlása, típusát az erdélyi medencében találjuk fel. 

Mellékelt térképen öt főklimavidéket jelöltem ki. A IV-ik, a nagy 
alföldi típus, még több részre oszlik a nyári és őszi esőmaximum elterjedése 
alapján. Nevezetesen a 700 mm-es csapadékvonalon belül eső rész az októ- 
beri esőmaximuma révén az erdőklimába tartozik, de az őszi esőt megelőző 
nagy szárazság már a bükk vegetációját meggátolja, s csak a lombos erdő 
kifejlődésének kedvez. A V-ik klimavidék az erdélyi mezőséget jelzi. 

A IV. táblabeli térkép nagy vonásokban jelzi a Magyar medencében 
az őstermelés ágazatainak eloszlását, továbbá a mezőgazdasági üzemek 
típusainak eloszlását az Alföldön, valamint a hegyvidéken, továbbá meg 
arra is szolgál, hogy bizonyos, a klima iránt meghatározott követelménye- 
ket támasztó ipartelepek alapítására megfelelő vidékeket feltüntesse. 

Klima és a fonó- és szövőipar. Köztudomású dolog, hogy a 
fonó- és szövőipartelepek üzemfeltételei között fontos szerepe van a klima- 
tikai nedvességnek, vagyis versenyképes ipartelepeket csak oly vidéken lehet 
alapítani, amelyeknek a klimája az év egész folyamán nedves. A levegő 
páratartalmának még a száraz nyári és őszi idény alatt sem szabad egy 
meghatározott maximum alá szállani, különben a fonáshoz használt nyers- 
anyag kemény és rideg s finom szálat nem lehet belőle fonni. Dr. SÁVOLY 
FERENC vizsgálatai szerint hazánkban csak a felvidéknek és a keleti ország- 
résznek hegyektől övezett völgyeinek van olyan klimája, mely fonó- és 
szövő-ipartelepek alapítására alkalmas. Nem véletlen műve tehát az, hogy 
a meglévő ipartelepeink mind ide a hegyek közé húzódott fel. 

Abban az esetben, ha a hegyes országrészt a Magyar medencétől 
elvágják s valamely külföldi államhoz csatolják, ezzel egyszersminden- 
korra megakadályozzák a magyar fonó- és szövőipar kifejlődését. A meg- 
maradó Magyarország népeit az ország feldarabolásával örökös adófizetésre 


370 TREITZ PÉTER 


szorítják. Minthogy az aszályos területre szorítkozó 
megszűkített Magyarországban ily irányú ipar- 
telep létesítésére alkalmas helys nimecs "a mege 
maradó Magyarország geyatmata kesz mindomóikte 
azon népeknek akik iparúkkal a szállít ottaníy E ms 
terményeket feldolgozzák. 


VI. A klima és őstermelés viszonya. 


Az egymást követő geológiai korokban különféle a földalakító erők 
működése nem volt egyforma, hanem változó ; míg az egyiké megnöveke- - 
dik, a másiké ellenben megcsökkenik. A geológiai negyedkor elején a vulkáni 
működés csak igen kis terjedelművé vált, ezzel szemben a víz és a szél föld- 
alakító munkája rendkívüli módon megnövekedett, elannyira, hogy minden 
más tényezőnek működését túlszárnyalta s eredményeiben felülmúlta. 

A mozgó víz és a szél hatásának nagy eredményeit Hurópa felett 
uralkodó klimának szárazra való elváltozása tette lehetővé. Száraz és 
aszályos klima alatt a hegyekről lerohanó esővíz és hólé nagytömegű horda- 
lékot sodor le magával s azt a folyóvizek árterületén rakja le. A nedves ta- 
vasz nyomán a nyári aszály olyan hirtelen következik le, hogy az árvíz le- 
futása után szárazon maradt porondok begyepesedésére nem jut idő, úgy 
hogy a porondok felszíne kopáran marad. A porondok laza anyagát a szél 
csakhamar kikezdi és megindítja. 

XA szél ahomokot maga előtt hajtva, parti dünékbe halmozza fel, a fino- 
mabb szemű anyagot, az ásványport és ásványlisztet kirostálja a mozgó 
homokból, szárnyaira kapva messze vidékre szállítja el. Ebben az időben 
kezdődik az alföldeken a kavics- és futóhomokterületek kialakulása, s a fel- 
kavart ásványpornak és lisztnek a hegyek és dombok lejtőire való lerakódása. 

A porhullás különösen akkor fokozódott rendkívüli módon, amidőn 
Hurópa északi felét vastag jégpáncél borította be. A jégtakaró déli végén 
a jég olvadó vize óriási területeken ömlött szét, s ezen a mérhetlen nagy- 
ságú árterületen rakta le azt a hatalmas tömegű kőzúzadékot, melyet a 
jég a hegységből ide lehozott. Ezekről a beláthatlan kavics- és homok- 
pusztaságokról származott annak a kőpornak és kőlisztnek anyaga, mely 
Európa középső és déli részét vastagon belepte. A hegyeken és dombokon 
lerakódott hulló porból lassanként vastag takaró vált, melyet a rajta élő 
növényi élet különböző földféleségekké alakított át. Ilyen a származása a 
hegységekben található szürke szívós agyagnak, a bükkerdők alatt talál- 
ható laza állományú sárga földnek s a déli országrészek hegyeit befedő 
vörös agyagnak. A magyar medence aszályos klimájú részében lerakódott 
porból lösz alakult, a mocsaras, ingoványos területek fenekén pedig egy 
zsíros fekete agyag, mely termékenysége révén oly nagy bírre tett szert. 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE. 97] 


A hegyeknek fennsíkjain, a hegyek és dombok enyhe hajlású lejtőin 
tehát az az anyag szolgáltatta a mai termőtalaj anyakőzetét, melyet a szél 
a fentemlített árterületekről felkavart s a hegy- és dombvidékre rászórt. 
A hegyeknek és domboknak eredeti kőzete csak ott keveredik a termő: 
talajhoz, ahol ezt az eredeti takarót az esővizek lemosták, úgy hogy az 
eredeti kőzet került a napfényre. 

Az alföldeken kétféle származású a talaj anyakőzete. Wőrészében 
szintén hulló por szolgáltatta a szántók és rétek talaját, csak a folyók: 
menti mély völgyekben találunk olyan területeket, ahol a folyók árvizéből 
leülepedett iszap adta a termőtalaj anyakőzetét. A kétféle eredetű nyers 
kőzetből alakította ki a növényi élet a talajtípusokat: barna erdei talajt, 
a mezőségi talajok válfajait s végül a székes talajt. 

A klimatérkép világos képét adja az őstermelés formáinak, kivehető 
belőle az országnak az a része, melyen az erdőmívelés még haszonnal jár, 
nevezetesen az a rész, amelyen a talaj mezőgazdasági mívelés alatt oly 
csekély jövedelmet hajt, hogy. az ott virágzó erdőkultura jövedelem tekin- 
tetében sikeresen versenyezhet a mezőgazdasági üzemmel. Elsősorban a 
fenyőerdő zónája, azután a vele határos bükkerdő zónája jön ebből a szem- 
pontból tekintetbe. A dunántúli bükkerdő zónája már nem eshet ilyen 
számítás alá, mert ott a mezőgazdasági üzemek jövedelmezősége még a, 
hegyes vidéken 15 messze túlhaladja az erdőgazdaságokét. Maradna tehát 
valódi erdőtalajnak az az országrész, amelyet a csehek és románok akarnak 
elfoglalni. E területen lévő összes kincstári erdőbirtokoknak 1.646,033 ha 
kiterjedése s 1911. évi becslés szerint 215.081,000 K értékű. Mai értéke 
természetesen megközelíti az egy milliárd koronát. De még sokkal nagyobb 
erdőterület van a községek és magánosok kezén. 

Mindezen nemzeti kincsnek birtokáért versen- 
genek a hódító szomszédok, e számok is világosan 
bizonyítják azt, hogy hódító hadjáratukban a ne m- 
zetiségi kérdés csak cégérül, igazi szándékuk el- 
födésére szolgál. 

I. Északon. Árva, Bars, Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pozsony, 
Trencsén, Túróc. Zólyom, Abauj-Torna, Borsod, Gömör, Sáros, Szepes, 
Ung és Zemplén megyék területén 2.767,000 hektár erdő van, ebből 831,815 
hektár kincstári birtok. 

II. Erdélyben 2.807,000 hektár erdőségből 537,897 hektár kincstári 
birtok. 

III. Krassószörényben, Temesben 727,000 hektár erdőből 263,471 
hektár kincstári erdó. Összesen 6.291,000 hektár erdőbirtok (1.132,188 
hektár kincstári erdővel) az, amelyet a cseh-tót, oláh és szerb impérium 
hazánktól elrabolni óhajt. új 

A klima jellege nemcsak az erdő- és mezőgazdaság mívelésére . alkal- 


3 TREITZ PÉTER 


mas területeket jelöli ki, hanem az egyes klimatípusok a mezőgazdasági 
üzemeket is a maga képéhez idomítja. A mezőgazdaság berendezésének 
mindig alkalmazkodni kell a klimához. 

A nedves klima inkább a növényeknek zöld hozamát emeli, a száraz 
klima ellenben a magtermést. Ez a szabály már msgában véve meghatározza 
az egyes klimatípusok alatt levő mezőgazdasági üzemek irányát. A kultur- 
növények hatalmas zöld tömegét egy nagy állatállomány értékesíti leg- 
jövedelmezőbben, a magtermést pedig a gabonaneműek termelését célzó 
üzem. Ebből következik, hogy a nedves klimájú hegyvidéken az állattenyész- 
tés a főjövedelmi forrás, másodszor, hogy az Alföld aszályos jellegű klimája 
alatt az állattenyésztés csak abban az esetben fog magas fokra emelkedni, 
ha a takarmányfélék zöld hozamát öntözéssel a kellő mennyiségre emeljük. 
Eddig az alföldi nagy gazdaságok állatállományukat a felvidékről pótolták, 
ezután ha ez az állattenyésztésre hivatott országrész ellenséges külfölddé 
válik, akkor az alföldi gazdaságok állattenyésztésüket nagy mértékben 
kell, hogy fokozzák. Ebben az esetben válik a rétöntözés szükséges beren- 
dezéssé, mely nélkül az alföldi gazdaságok üzeme belterjes irányban nem 
fejleszthető. De nemcsak a nagy gazdaságokra áll ez a szabály, hanem 
még inkább a kisgazdaságokra, amelyekben egy bizonyos területű föld- 
darabnak több ember és több állatnak élelmét kell szolgálnia, mint a nagy- 
birtokoknál, ahol egy-egy szántó csak egyszer egy évben hozott termést. 

A többtermelésnek az Alföldön három követel 
ménye van, nevezetesen: 1. több talajmívelő eszköz kell a vetés kellő 
előkészítéséhez; 2. több eszköz több mechanikai erőt igényel, s a 83. talaj 
termő erejének több termeléssel járó nagyobb kihasználását több trágyá- 
val kell visszapótolni s erre a célra az állatlétszámot kell emelni. A vizi- 
erőkről szóló fejezetben olvastuk, hogy a hegységek lekapcsolásánál a 
mechanikai erő szolgáltatása is az öntöző viz beszerzése lehetetlenné válik 
vagy nagy adóhoz kötődik. Továbbá a szén- és a vasbányák elfoglalá- 
sával gazdasági gépiparunk is elpusztul. Látni való tehát, hogy az ország 
egysége a többtermelés kérdésével szerves kapcsolatban van. 


VI. Magyarország bányászata. 


PaAPP KÁROLY dr., egyetemi tanár adatai alapján Magyarországban a 
bányászati és kohászati termelés értéke a háborút megelőző, 1913. évben 
elérte maximumát 221 milló koronát, de még a háború második évében is 
meghaladta e 200 millió koronát. Ugyanis Magyarország bánya- és kohó- 
ipara a hivatalos adatok szerint 18 az 1915. évben 203 millió korona érték- 
forgalmat közvetített. Ebből felénél több, 110 millió korona, a szénbányá- 
szotra esik, míg a vasbányászat és vaskohászat alig 40 millió korona értéket 
produkált a háború második évében. A sótermelés értéke meglehetős állandó, 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGE. 3738 


miként évek óta, úgy 1915-ben is, 36 millió korona körül volt. Ez a három 
fontos termék, ú. m. a szén, a vas és só kereken 9294-át adja az ország 
összes bánya- és kohótermelésének. A többi mivelési ágakra, ú. m. a nemes 
fém-, réz-, ólom-, antimon-, aluminium-, higany-, kénérc- és bitumen- 
bányászatra az össztermelés pénzértékének csak 89/-a esik. 

Ezek a számok körülbelül jelzik, hogy hazánk bányászkodásának 
súlya eddigelé a szén, vas és a só ásványkincseiben volt. 

I. Kőszéntermelésünk eddigelé a háborút megelőző 1913-ik 
évben érte el fejlődésének tetőpontját, amikor Magyar-, Horvát- s Szlavon- 
ország összes ásványszén-, tehát kőszén-, feketeszén-, barnaszén- és lignit- 
termelése meghaladta a 10 millió tonnát, azóta azonban 9.260,000 tonnára 
csökkent. Ha ezek után egy pillantást vetünk a jövőbe, úgy a következő 
kép tárul elénk: £- 

Ásványszénkészletünk, (1717 millió tonna) ha nem is a 
kőszénszükségletet, hanem csak az utolsó évtized fokozatos termelését 
vesszük alapul, vagyis évenként félmilló tonna emelkedést tételezünk 
fel, úgy mintegy 65 évre elegendő. 

II. Vasérctermelésünk maximuma ugyancsak 1918-ban 
volt, amikor elérte a 2 millió tonnát, azóta rohamosan csökkent, s 1915-ben 
csak 1.238,000 tonna volt. A nagy csökkenés oka egyedül a háború, minthogy 
a 72,000 bányász közül a háború első hónapjaiban 23,000 képzett bánya- 
és kohómunkás vonult be, akiket semmikép nem pótolhat az a 3200 hadi- 
fogoly, akik között csak 160 képzett bányamunkás akadt. 

Vasérckészletünk (144 millió tonna), évenként 25,000 tonna 
emelkedést véve alapul, 55 évre biztosítja hazánk szükségletét. 

III. A harmadik fontos anyag a s ó, emberileg szólva kimeríthetet- 
len tömegben van hazánkban. Ugyanis a Kárpátokban s Erdélyben mintegy 
25 nagy sótelepet ismerünk, amelyek közül jelenleg csak 9 bánya van mí- 
velésben, s csupán ezek készlete több száz évre elegendő anyagot ad. 
A konyhasó külkereskedelmi forgalmunkban is jelentékeny kiviteli cikk. 
A kivitel elsősorban Bulgária és Szerbia felé irányul, de exportáltunk 
Olaszországba , Afrikába, sőt Braziliába is. Az utóbbi években mindjobban 
növekedett az ipari só használata is. Igy a marosújvári ammoniák- szóda- 
gyár évenként 35,000 tonna sót dolgozott fel. Mívelésben levő sóbányáink 
vannak Aknaszlatinán, Parajd, Vizakna, Marosújvár, Torda és Désaknán. 
IV. Eme három bányaterméken, a kőszén, vas, és kősón kívül még két 
nevezetes anyag van hazánkban, amely nagy jövőt igér iparunknak, ez a két 
termék : az aluminium ércei, ú. m.a bauxit és az alunit. Mindakét 
anyagot a mult évtizedben fedezték fel a geológusok, s már a háború folya- 
mán előre bontogatja szárnyait jövendő iparunk eme fontos két faktora. 
IVa. A bihari aluminiumérce ből már eddig 2 év óta több millió 
métermázsát vittek ki Németország öt bauxitgyárába hadicélokra, s csak 


Földtani Közlöny. X LVIII. köt. 1918. 25 


314 TREITZ PÉTER 


az a kivánatos, hogy a háború után az ércet itthon dolgozzák fel. A Bihar- 
hegység bauxitkészlete Papp K. szerint 3.000,000 tonna érc. A Bibarhegység 
és Dalmácia aluminiumércei nem oly jó minőségűek ugyan, mint a francia- 
országi bauxitok, de ha honn, olcsó erővel dolgozbatjuk fel, úgy minden 
csetre 50—60 évre függetleníthetjük hazánkat e téren is a külföldtől. 
IVb. A beregmegyei alunit ból ép úgy, mint a bauxitból, timföldet lehet 
gyártani, tehát fémaluminiumot is. A beregi alunitokból évi 14,000 tonna 
timföldtermelés mellett 50 évre elláthatnók gyárainkat nyersanyaggal. 
V. A fémbányászatról a következőket mondhetjuk. Hazánk 
hegységeiben a legritkább fémek találhatók, amelyeket évszázadok óta 
bányásznak. Azonban eme fémek, hogy úgy mondjuk, csak mutatóban 
vannak meg, mint egy kiskereskedésben, a portékák mustra gyanánt, 
szétszórva. A nagy külföldi, tengerentúli éremezőkhöz képest, százszorta, 
ezerszerte kisebb ércfészkek, a néhány centiméteres telérek azokkal a ver- 
senyt. ki nem bírják. A háború szükséglete ugyan életre lendítette a króm- 
érc-, antimon-, kénérc-, mangán-, réz-, ólom- és ezüstbányáinkat, de a 
háború után kétségtelen, hogy ismét nagyobbrészt megszünnek mindezek, 
legföljebb a vasércbányászattal kapcsolatban a réz bányászata fog vala- 
meddig mint melléktermény fennmaradni. Fémbányászkodásunk napjai 
tehát meg vannak számlálva, mert a telérek vékonysága miatt a régi kincs- 
tári bányákat haszonnal mívelni többé aligha lehetséges. Van azonban 
egy fémünk, amelyben hazánk Hurópa leggazdagabb országa, s amely- 
nek nagy jövője van, ez pedig éppen a fémek királya: az aran y. 
VI. Bár az arany, épúgy mint a többi fém, szintén csak telérekben. 
s emellett a legszeszélyesebb irányokban húzódva található érchegy- 
ségeinkben, mégis sikeresen s haszonnal bányászható, mert értéke grammon- 
kint a béke éveiben is 8 koronán felül van. Úgy, hogy ha egy tonna vagy 
mondjuk egy köbméter ércben csak 2 gramm arany van, már akkor kifi- 
zeti a bányászkodást. Érchegységeinkben, ahol egyáltalán arany van, 
mindenhol fölül van ez az átlag, s így kellő tőkével az aranybányászkodás 
jövedelmező iparág lehet. 

Valaba az Erdélyi Érchegység az akkor ismert világ leggazdagabb 
aranybányavidéke volt. Krisztus után a második században Trajánusz 
császár az arany miatt foglalta el Dáciát, s a hisztórikusok szerint naponkint 
másfél font aranyat termeltek a római rabszolgák Dáciában. A másfél- 
százados római uralom alatt körülvelül tízezer métermázsa aranyat adott 
Dácia a büszke Rómának. Ez mai pénzünk szerint legalább 83 milliárd 
koronának felel meg. Szerencse, hogy a rómaiak rablóbányászok módjára 
csak a legfelsőbb szinteket mívelték le, mélyebbre csak a nagyon dús 
telérek után mentek. Eloszlása olyan, hogy a hegységet több száz méter 
mélységig átszelő telér legfclső részein tartalmazza a legiöbb aranyat; a 
mult századokban helyenkint ökölnyi nagyságú aranyhömpöly is akadt itt. 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGB. 979 


Lejebb az ú. n. cementációs zónában még mindig termésarany van, helyen- 
kint ugyancsak összehalmczóduva ; a talajvízszintje alatt azonban megszűnik 
a szabad arany, hanem az eredeti érc: a pirit lép uralomra, amely finoman 
hintve tartalmazza az aranyat. Ez a legmélyebb zóna, amely még mindig 
haszonnal: mívelhető, hazánkban sehol sincs mívelés alatt; pedig az észak- 
amerikai s délafrikai hasonló jellegű aranybányák jelenleg már ebben a 
primér zónában dolgoznak. Hasonló viszonyok mellett azonos kőzetek 
között hazánkban is ugyanazt az eredményt várhatjuk, mint a tengeren- 
túli aranybányákban. A mult és jelen század aranytermelését áttekintve, 
azt látjuk, hogy 2 százéves ciklusban aranytermelésünk 1906-ban érte el 
maximumát, amikor hazánk 30 métermázsa színaranyat ter: 
melt 12 millió korona értékben. A háború második évében 1915-ben csak 
18 métermázsa színaranyat váltottak be aranybeváltóink 6 millió korona 
értékben, ugyanis a háború alatt termelt arany jó része a tilalom ellenére 
külföldre került. Aranytermésünk 709/-a az Erdélyrészi Érehegységből, 
2490-a Nagybánya vidékéről származik. Legnagyobb aranybányáink a 
Brádon székelő rundai 12 A postol- Társulat, amely a háború előtt 13 méter- 
mázsa, 8 1915-ben 10 métermázsa színaranyat termelt. Ezenkívül a kincs- 
tár, s még mintegy 18 kisebb bánya foglalkozik aranytermeléssel. Az erdélyi 
aranybányák gazdagságára jellemző példa a sztanizsai bánya, amelyet egy 
német társulat 1908-ban otthagyott, s ALBINI GYULA zalatnai jegyző 
potom árért átvéve, 6 ev óta 283 kilogramm aranyat váltott be, nem is 
szólva az oláh munkásaitól ellopott aranyról. Eltekintve a Rudai 12 Apos- 
tol,s a kincstári aranybányáktól, a többi aranybánya mind kisipar jel- 
legű ; ezeknek a fejlesztése tehát hazánk közgazdaságának egyik fontos 
feladata leend. 

Magyarország bányászatának fontosságát köz- 
gazdasági életünkben legjobban megvilágíthatjuk, ha a rideg számok 
világát vesszük alapul. FELLNER FRIGYES egyetemi rendkívüli tanár, a 
Magyar Agrár- és Járadékbank igazgatója, a háború kitörése előtt Magy a r- 
ország nemzeti vagyonát 4] milliárd (koronára 
becsülte, . amelyben a magyar bányák és kohók  tőkeértékét 
2,223.185,592 K, kereken 2 és !/, milliárd koronára értékelte. Emez érté- 
kelés az akkori bányatermelésen alapul, olykép, hogy a magyar bányák 
akkori 195 millió korona termelését tőkésítve adódik ki a 2 és 1/, milli- 
árdnyi vagyon. Ezzel szemben a valóságban a magyarországi bánya- 
termékekben hasonlí.lhatatlanul nagyobb értékünk van. Miként alább 
részletesebben kifejtjük, Papp KÁROLY becslése szerint csupán 
négyféle termékünkben u. m. ásványszén, tőzegtelep, földi- 
gáz és vaséreckincsünkben mintegy 21 milliárd korona ér- 
4ékű nemzeti vagyon fekszik. 


25r 


376 IREITZ PÉTER 


I. Ásványszénkészlet ünket használhatóságuk szerint a 
következőképpen csoportosíthatjuk. 

A) Kokszolható kőszenünk összes szénkészletünknek 
alig 899-a, tehát elenyésző csekély. Kőszén-s feketeszéntelepeink 
között legnagyobb a Mecsekhegység Pécsvidéki feketeszéntelepe 110 millió 
tonnát meghaladó 6000 kalóriás fekete zsiros s kokszolható szenével. A má- 
sodik figyelemreméltó kőszéntelepünk Krassószórény megyében 10 millió. 
tonnát tartalmaz. Valódi kőszéntermelésünk évenkint alig érte el a tíz 
millió métermázsát, holott az utóbbi normális években már közel ötven- 
millió g kőszenet fogyasztottunk. Koksz-szükségletünknek alig 2096-át 
tudjuk magunk produkálni, a többi 8094-ban teljesen a külföldre vagyunk 
utalva. Minthogy a vaskohászat alapja jelenleg a kokszon nyugszik, nehéz 
vasiparunk bármely pillanatban megakasztható, ha a külföldi koksz- 
import elmarad. Eme vigasztalan helyzetünket súlyosítja az a körülmény, 
hogy mai geológiai ismereteink szerint, még ha hazánk határai cserbít- 
tatlanul megmaradnának is, valódi kőszéntelepek felfedezésére vajmi 
kevés a remény. 

B) Barnaszéntelepeinkben már sokkal  vigasztalóbb 
képet látunk. Összes szénkészletünknek ugyanis 8599-a barnaszén. Leg- 
pagyobb telepeink az ország déli határán a Zsilvölgyben vannak, ahol a 
négy bányatársulat 90 km? területem csaknem 500 millió tonna készlettel 
rendelkezik. Második nagycbb telepünk országunk északnyugati részén 
Nyitrabánya: Privigye között csaknem 300 millió tonna barnaszenet. tar- 
talmaz. A harmadik szénmedence, szerencsére fővárosunktól alig 60 km-re, 
Tatabánya, Felsőgalla határában 200 millió tonna kitünő barnaszenet 
rejt mélyében. Nagyságra negyedik a Sajóvölgyi-telepek vidéke Borsod 
vámegyében 160 millió tonna, s ötödik a Salgótarján-vidéki leművelt 
telepek összlete, ma már alig 65 millió tonna barnaszénmennyiséggel. 

Barnaszéntermelésünk a tényleges szükséglettel lépést is tart, mert 
az utolsó normális évben 88 millió g barnaszenet termeltünk s alig 19 millió a 
barnaszenet importáltunk. 

0) Lignittelepeink összes  szénkészletünknek  799-át 
teszik, 8 ezek legnagyobbrészt Horvátszlavonországokban és a Székely- 
földön vannak. 

Összefoglalva kőszén-, barnaszén. és lignittelepeinket, azt látjuk, 
hogy Magyarország 1765-től 1910-ig  174.880,923 tonnát termelt 
1,3865.577,308 korona értékben, s ha még hozzávesszük az 1910-től 1918-ig 
termelt több mint 60 millió tonna szén értékét, úgy kimondhatjuk, hogy 
hazánkban eddigelé legalább is másfélmilliárd korona értékű ásványszenet 
termeltünk. A magyar birodalom összes remélhető ásványszénkincse : 
1,717.707,418 tonna, amelynek értékét a háború előtti legminimálisabb 
árral : 10 koronával számítva (mmázsánkint 1 K) ásványszéntelepeink- 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAI EGYSÉGBE. 39 fg 


ben 17,177.074,180 K, vagyis több mint 17 milliárd korona értékű nemzeti 
vagyon fekszik. 

II. Tőzegtelepeink Dr. LÁSzLó GÁBoR felvételei szerint 
legnagyobbrészt Moson, Zala és Somogy vármegyékben, tehát a VNertő és 
Balaton mentén terülnek el, azonkívül Szatmár megyében az Ecsedi-láp 
mentén, továbbá Árva és Csik megyékben vannak kiadósabb tőzegtele- 
peink. A szorosabb értelemben vett Magyarország 150,000 hektár lápterü- 
letén 1,223.900,000 köbméter, vagyis 114 milliárd köbméter tőzegkész- 
letünk volt, ami hozzávetőleges becslés szerint 300 millió tonna 4000 kaló- 
riás tüzelőanyagnak felel meg. EHmez alacsony fütőerejű anyag értékét 
tonnánkint 5 K-val véve, tőzegtelepeink (300.000,000 tonna a 5 K) mintegy 
1.500,000,000 korona, vagyis másfélmilliárd korona nyersértéket képvi- 
seltek. Sajnos, tőzegtelepeink egy részét már felgyujtották, s így tűznek 
estek áldozatul. 

III. Földigázkinecsünk főkép az erdélyi Mezőségen, de 
általában az egész Erdélyi Medence területén tetemes gazdasági értéket 
képvisel. A metán gazdasági jelentőségét a fölfedezés idején kissé túlbe- 
esülték, nem vették ugyanis figyelembe, hogy az olcsó fűtőerő magában 
véve még nem elég az ipar megteremtésére. Azonkívül a gáz mennyiségét 
is túlságos értékekkel méretezték, figyelmen kívül hagyva, hogy a gáz- 
kutak nehány évtized alatt kiapadhatnak, s a forszirozott fúrások a gáztartó- 
rétegeket előbb-utóbb kimerítik. Tetemesebb gáztadó fúrásaink Kissármás, 
Mezősámsond, Medgyes, Magyarsáros, Bázna és Kiskapus határában van- 
nak. Ezek a gázkutak évenkint 698.000,000 m$ gázt szolgáltatnak, ami 
körülbelül 860,000 tonna elsőrendű kőszénnek felel meg. Ha. meggondol- 
juk, hogy hazánk szénfogyaztása évenkint 15 millió tonna, úgy erdélyi 
gázkútjaink Magyarország szénszükségletének csak ?2/19-ed részét fedez- 
hetik. Az erdélyi földigáz mennyiségének becslése nagyon problematikus, 
t. 1. attól függ, hogy milyen élettartamúnak tekintjük az egyes kutakat. 
Pesszimisztikusabb" geológusok egy-egy kút életét csak néhány évtizedre 
becsülik, azzal a hozzátétellel, hogy egy-egy kimerült kút közelében az 
újabb fúrás már meg sem közelíti a régi fúrás gázmennyiségét ; optimisz- 
tikus geológusok egy-egy fúrás tartamát több évtizedre becsülik, úgy vélve, 
hogy újabb fúrásokkal feltétlenül pótolhatják a gázmennyiségét. Innét 
az erdélyi gázkincset 17 milliárd m8$-től 72 milliárd köbméterig becsülik 
a magyar s amerikai geológusok. Az erdélyi gázmezők területe 515 km8, 
egy négyszögméter terület alatt 140 m? gázt tételezve fel, az összes 
gázkészlet 72 milliárd köbmétert tenne ki (A. Pors: Das Erdgas, Berlin 
1917 Pag, 86). A magasabb becslést véve alapul, a 72 milliárd m? gáz 
körülbelül 100.000,000 tonna 6000 kalóriás szénnek felel meg. Eme 100 
millió tonna kőszénnek pénzbeli értékét kereken 1 milliárd koronának véve, 
erdélyi gázkincsünket 1 milliárd koronával értékeljük. 


378 TREITZ PÉTER 


IIIa). A Petroleumkészlet ünk becslését ez alkalommal 
figyelmen kívül hagyjuk, mert bár Izaszacsal és Dragomérfalva kútjai 
a háború folyamán már nehány ezer métermázsa nyersolajat termelték, 
s azonkívül a nyitramegyei Egbell kútjai 43,000 mmázsa elsőrendű kenő- 
olajat adtak, az utolsó évben 5 millió korona tiszta nyereséget hozva a kincs- 
tárnak, mindazáltal petroleumtermelésünk a normális időkben alig jöhet 
számba közgazdaságunk terén. 

Horvátországi nyersolajterületünket már is elveszítettük, az erdélyi 
gázmedencében pedig eddigelé petróleumgázoknak nyomára nem akad- 
tunk. Sajnos, hogy a BöckH Hugó kitünő útmutatásai nyomán feltárt 
nyitramegyei Egbell kenőolajkútjai, valamint a horvátországi petroleum- 
vidék mindjárt fölfedezésük után kiestek hazánk köréből. 

IV. Magyarország vaséretermelése az 1870-1910 
évek között eltelt 40 év alatt 40.485,105 tonna volt, amelyet kereken 
10 koronával számítva 404.851,050 korona érték adódik ki. Ha hozzá vesz- 
szük az azóta kitermelt mennyiséget 18, bátran mondhatjuk, hogy hazánk- 
nak az utolsó 50 évben kitermelt  vasércemennyisége minimálisan fél- 
milliárd korona értéket képvisel. Sajnos, hogy nyersvasércünknek körül- 
belül egyharmada külföldre került, 50 év alatt legalább 15 millió tonna 
ércet adtunk Ausztria kohóinak, amelyek azután tízszeres, sőt SZÁZSZOros 
áron adták vissza gépek alakjában érceinket a magyar népnek. 

Úgy a feltárt, mint a reménybeli vasércemennyiség tekintetében 
első helyen áll a Szepes-Gömöri Érchegység, amelynek összes vasérckész- 
lete megközelíti a 90 millió tonnát: második helyre a Hunyadi vaskőtelep 
kerül 27 millió, harmadik helyre a Krassószörényi Érchegység 8 millió 
tonna vasérckészletével. Horvátország csak a negyedik helyen áll a soro- 
zatban; úgy Horvát mint Szlavonországok vasércben és szénben egyaránt 
igen silány anyagot szolgáltatnak az iparnak. 

Összes vasérckészletünk, PAPP KÁROLY becslése szerint, 144.466.650 
tonnára rúg, amely tonnánkint 10 koronájával számítva 1,444.666,500 
korona vagyont képvisel hazánk gazdasági életében. 

Összesítve a vázolt négy ásványi terméket: 


I. ásványszénkészletünk ...  1,717.707,418 tonna JT RT a ÖTTAESSS ÜSKEGES 
II. tőzegkészletünk . . ...... 1,223.900,000 m$ 1,500.000,000 ( 
III. földigázkészletünk. ..... 72,000.000,000 m$ 1,000.000,000 c 
ÍV. vasérekészletünk ....... 144.466,650 tonna 1,444.666,500 6 
Összesen tl Be: OG Ez MA SRE tet sé ate e ANT 21,121.740,680 


Vagyis ásványszén-, tőzeg-, földigáz- és vasérckészletünkben 21 milliárd 
korona értéket meghaladó nemzeti vagyonunk fekszik. 
Ha ellenséges szomszédaink rabló vágya a mostani keretek szerint 


MAGYARORSZÁG MORFOLÓGIAIL EGYSÉGE. 379 


valóra válna, úgy csak 1 vasbányánk és 4 szénbányánk maradna meg, 
és az összes többi bányatermékeink 909/-ái elveszítenők. 

V. Magyarország kőbányái SOHAFARZIK FERENC mű- 
egyetemi tanár monografiája szerint talán a földkerekség legváltozato- 
sabb építő- és műköveit tárják elénk. A következő kőfajtáink vannak na- 
gyobb tömegekben : fehér márvány, tarkamárvány, mészkő, durva mészkő, 
mésztufa, travertino, magnezit, dolomit, gipsz, alabástrom, gránit, szienit, 
fonolit, diorit és granodiorit, kvarcporfir, kvarctrachit, riolit, liparit, kvare- 
porfirit, kvarcandezit, dacit és andeszit, agalmatolit, diabáz, melafir, 
bazalt, gabbro, peridotit, szerpentin, kristályos pala, steatit, szalonna kő, 
fillit. Azonkívül eruptiv kőzetek tufái mint jó építőkövek, hidrokvarcit 
malomkő, homokkő, konglomerát, kavics és homok. 

A szűkebb értelemben vett Magyarország 54 megyéjének területén 
1900. évig 2200 kőbánya volt bejelentve ; Fiuméval, Horvátországgal együtt 
63 megyében 2515 kőbányánk volt. Megyénkint átlag 40 kőbánya van 
hazánkban. Legtöbb kőbánya van (122) Nógrád megyében, Nyitra megyé- 
ben 114, Zala megyében 108, Trencsén megyében 95 bánya, Krassószörény 
vármegyében 94, Pest megyében 82, Borsod vármegyében 80, Veszprém 
vármegyében 75, Zemplén megyében 74, Gömör megyében 65, Zólyom 
megyében 54. Egyáltalán nincs kőbányája 11 alföldi vármegyének. Kő- 
bányáink túlnyomó része nem is annyira a magas hegységekben, mint inkább 
az Alföld és a dombok szélein csoportosulnak. Kőbányáink értéke szám- 
szerűleg ezideig fölbecsülve nincs, de kétségtelen, hogy ezek több milliárd 
korona értéket képviselnek. 


VIII. Összefoglalás. 


Végezetül ha összeállítjuk az adatokat, amelyek Magyarország terme- 
szetes határainak megszüntetése s az új határok felállításából származnak, 
akkor a következő eredményekre jutunk. 

1. Magyarország nemzeti vagyonából elveszíti csaknem mindazt, ami 
bányákban és erdőkben fekszik az északi és keleti hegyvidéken. A veszte- 
ség nagysága 9094, pénzértékben kifejezve kb. 25 milhárd korona. 

2. A hegység lekapcsolásával megszünik annak a lehetősége, hogy 
a folyóvizek völgyeiben gátakat építsen s az árvizeket tárolja. Így lehetet- 
lenné válik a szénhiány pótlása villamoserővel. 

3. Az ármentesítés, illetve a tavaszi árvizek elleni védekezés nagyon 
meg lesz nehezítve s sikere kétségessé válik. 

4. Az alföldi mezőgazdaság üzemében a termésfokozás, a hegyvidéki 
állatállomány pótlása, csak öntözéssel lehetséges. Ha az öntöző vizet idegen 
állam alá tartozó nagytőke szolgáltatja, akkor az alföldi mezőgazdák e 
vízért oly nagy árat fognak fizetni, hogy ez az adó az öntözést kockázatos 


3580 TRETTZ PÉTER 


vállalattá változtatná, ebből az alföldi mezőgazdaság fejlődésének egy 
leküzdhetlen akadálya alakulna ki s a többtermelés lehetőségét egy külföldi 
államnak fizetendő adóhoz kötné. 

A felsorolt feltételek szerint a nagy világfelszabadulásnak az a for- 
mája, amelyet a mi ellenséges szomszédaink kívánnak, mely minden nép- 
nek függetlenséget, kulturát és haladást hoz, a magyar nemzetnek függést, 
szegénységet és örökös szolgaságot jelent. 

Nem hiszem, hogy a nagy nemzetek ezt akarva készítenék elő, s talán 
használunk az ország ügyének, ha a való tényállást a külföld előtt is ismer- 
tetjük. Ezt a célt kívánja munkám is szolgálni. 


Irodalom, 


1. FEKETE és BLATTNY F.: Erdészeti jelentőségű fák és cserjék -el- 
terjedése a magyar állam területén 19183. I 

2. Lóczy LAJos dr.: A magyar szent korona országainak földrajzi, 
társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági leírása. Buda- 
pest, 1918. 3 

3. PAPP KÁROLY dr.: A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete. 
Egy térképmelléklettel és 255 ábrával. Budapest, 1915. 1—964. oldal. 
Ára 20 korona. 

4. PAPPp KÁROLY dr.: A bányászkodás közérdekű részeiről. Jog- és 
államtudományi továbbképző tanfolyam. III. köt. Budapest, 1914. 
1 —25. oldal. 

5. PAPP SAMU—HANKÓ VILMOS: A magyar birodalom ásványvizei 
és fürdőhelyei. Budapest, 1907. 

6. ROLLER BENő: Az energiák gazdaságos kihasználása tekintettel 
a magyar szénkrizis gyökeros megoldására. Átmenetgazdasági Tanács 
IV. Budapest, 1918. 1—190. oldal. Ára 6 korona. 

7. RóNA ZSIGMOND: Magyarország éghajlata. Budapest, 1907. 

8. SOHAFARZIK FERENC dr.: A magyar korona országai területén 
létező kőbányák ismertetése. 1 térképpel. Budapest, 1904. 

9. STRAKOSZKI: Die Grundlagen der Agrarwirtschaft in Österreich. 
Wien, 24947 

10. Vicziás Epx: Magyarország vizierői. Budapest, 1905. 

11. Vezető a m. kir. földtani intézet múzeumában. Budapest, 1909. 

12. WAHLNER ALADÁR: Magyarország bánya- és kohóipara 1915-ben. 
Bányászati Koh. Lapok 1917 jul. 1. és 18. szám. Budapest. 


IV. TÁBLA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY XLVIII. KÖTET, 1918. 


IV. TÁBLA. 


MAGYARORSZÁG KLIMAZONÁLIS [5 
TALAJTERKEÉPE. 


Szerkesztette: 
TREITZ PÉTER. 


MAGAS ésKÖZÉPHEGYSÉGI [7 
RÉGIÓK. 


I. Fenyő erdők őve. 
EE. Bükk erdők öve. 


DOMBVIDÉKI ÉS SIKSÁGI 
RÉGIÓK . 


TKI IMI. Kevert lomberdők 
öva. kő 
E IV. Mesterséges mező: 
ség őve. 
HE V. Természetes mező- [ 
ség öve. A 


Lépték: 1:3.000.000. 


9 10 209 30 40 50 


CARTE DES SOLS DE LA HONGRIE. (CLASSIFICATION NATURELLE SELON LES ZONES DE CLIMATS) PAR PIERRE TREITZ. 


RÉGION DES MONTAGNES. RÉGION DES COLLINES ET DES PLAINES, IV. a) Petiíte Plaine hongroise. 


I. Zone des foréts de pins. III. Zone des foréts mixtes a feuilles cadugues. IV. b) Grande Plaine hongroise. 
II. Zone des foréts de hétre. IV. Zone de la steppe artificielle. V. Steppe naturelle (Climatigue.) 


LITH.KLÖSZ GY.ÉS FIA BUDAPEST. 8125 


AZ INOVEC DÉLI FELÉNEK FÖLDTANI VISZONYAI. 
Írta FERENCZI ISTVÁN dr. 


— Az V. táblával". — 


Az 1913. év nyarán nagyszabású geológiai munkálkodás indult meg hazánk 
ÉNy-i részében, amely munkásságnak célja az ÉNy-i Kárpátok tüzetes tanul- 
mányozása, majd ezek megismerése alapján a Magastátra és a hozzátartozó 
hegyvidék részletes feldolgozása. Lóczy LaJos egy. tanár úrnak, a m. kir. Föld- 
tani Intézet igazgatójának kitüntető bizalma révén, munkaterületem a mag- 
hegységek egyike, az Inovec-hegység lett. 1914-ben kezdtem hozzá a munkának 
a hegység D-i végén, a következő években É-ra haladva annyira jutottam. fel- 
vételeim során, hogy a külső munkából már csak kevés van hátra a hegység 
ÉNy-i részén. Bár az egyes évi eredményeimről szóló jelentések a Földtani 
Intézet Évi jelentéseiben már napvilágot is láttak! és az első 
évben végzett fölvételekről szóló jelentésemet, miután intézeti elfoglaltságom 
miatt magam nem lehettem jelen, dr. Vim GyurA volt szíves bemutatni egyik 
régebbi szakülésen,? úgy gondolom legjobban megoldottnak ezen kis ismertetésem 
célját, hogy a már részben közzétett eredményeket az 1917. évi kutatásaimmal 
kiegészítve, egységes képben igyekszem vázolni a hegység feldolgozott D-i 
részének geologiai viszonyait. 

hl 


Az, Inovec-hegység tudvalevőleg a Vág és Nyitra folyók között terül el, 
azd É-ra levő trencséni hegyektől mély horpadás választja el, amelyen a trencsén- 
nagytapolcsányi vasútvonal halad keresztül, D-i vége pedig. elvész a Kisalföld 
peremét képező halomvidéken. Az orográfiailag is kifejezetten egységes, D-re 


1 Dr. FERENczI Isrvás : Galgócz és környékének geológiai viszonyai. 
(A. m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1914-ről. 208—229. o.) 

Dr. FeRENxczi Isrváw: Az Inovec-hegység Pöstyéntől K-re eső részének 
geologiai viszonyai. (A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1915-ről, 131—159. o.) 

Dr. FERENczIi Isrváx: Földtani megfigyelések az Inovec középső részén. 
(A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1916-ról, 138—169. o.) 

: L. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat 1915. jan. 
27 -iki szaküléséről (Földtani Közlöny, 1915. XLV. k. 510.) 


3562 b: FERENCZI ISTVÁN 


néző ékalakú hegység körülbelül 45—50 km hosszúságban lefutó gerince az 
É-ról elhatároló bán-barátszabadi-i horpadás legmagasabb pontjáról 865 m t. 
sz. f. magasságból hirtelen emelkedik a hegység legmagasabb csúcsáig, az Ino- 
vecig 1042 m. magasságba, ahonnan D-felé aztán fokozatosan alacsonyabbá 
válik. A hegység közepe táján, a Szadeni buk horpadásában 574 m-ig sülyed, 
az eddig szorosan ÉD-i irányból hirtelen ÉK-DNy-i irányba csap át s a Bezovec- 
ben ismét 741 m-ig emelkedik. A Bezovec után ismét az eredeti ÉD-i irányba 
fordul vissza s a Szentmiklósvölgye körüli területen 500—600 m közti alacsony 
gerincként jelentkezik, míg a hegység D-i részén ismét s most még erősebben 
megtörik, a Marhat 749 m magasságot elérő csúcsa után majdnem KNy-i 
irányúvá lesz, majd a Pöstyéntől K-re levő Zlodi vreh 500 m magasság körül 
levő éles gerincében ismét D-re fordul. A vízválasztóként szolgáló főgerincből 
meglehetős sok KNy-i irányú mellékgerinc lejt a Vág, illetőleg a Nyitra síkjára, 
közülök azonban kivételt képeznek a Szokol, Grnica és Uhrad mellékgerincek, 
amelyek a később megismerendő rechocs takaró területén a főgerincnél ma: 
gasabbra is emelkednek. 

A hegység hidrográfiai hálózata meglehetősen egyszerű, a völgyek még 
a hegység É-i részein is rövidek, minél délebbre megyünk, annál kevésbé kifeje- 
zettek. Víz rendesen kevés van bennük, különösen a D-i részeken, a geológiai 
viszonyoktól függően a források majd mind a hegység szélein alacsony t. sz. f.-i 
magasságban fakadnak, ezekben a tektonikai vonalak mentén jelentékenyebb 
mennyiségű víz kerülhet ugyan felszínre, de a rövid út s a csekély magasság- 
különbség miatt jelenleg alig van morfológiai szerepük. A völgyek, amelyek a 
legtöbb esetben eróziós harántvölgyek, elöregedett képűek általában, szebb 
morfológiai formákat csak ott látunk, ahol a völgyek a fentebb említett ke h o c 59- 
takarót szelik át. Érdekes, a kis vízmennyiséggel összefüggő negativum az, hogy 
a jobbára mészkövekből felépített hegységben karsztos jelenségeknek alig van 
valami nyoma. A feltünőbb morfológiai jelenségek közé tartozik a hegység két 
oldalán egyaránt meglevő hatalmas abráziós plató, amelyet legkifejezettebben 
Váglukától K-re s a hegység K-i szegélyén, Nyitrazávod táján láttam. A morfo- 
lógiailag romboló tényezőkkel szemben hegységünkben jóval nagyobb szerepe volt 
az építő erőknek, nagy vastagságban fedi a lösz a hegységet, ami a már kialakult 
völgyek elöregedett képét is okozza aztán, a hegység lábainál 20 m-nél magasabb 
löszfalakat mértem Pőstyén körül, hatalmas löszös területek vannak a főgerincen 
vagy annak közelében, amelyeken mindig intenzív gazdálkodás folyik. 


:k 


A fentiekben morfológiailag röviden jellemzett hegységnek D-i, nagyobb 
felét jártam be, és pedig a Ny-i lejtőn a temetvényi völgy vonaláig jutottam el, 
a K-i oldalon sikerült 1917-ben a Nyitra megyéhez tartozó részt teljesen bevégez- 
nem, Kulhány vadásztelep vidékét is bejárva. A megismert területen a képződ- 
mények egész sorozatát sikerült elkülönítenem, amennyiben megállapítottam 
1. kristályos palák, 2. gránit, 3. perm-kvarcithomokkő, 4. alsó triász, ewerfenv 
palák, 5. diabázporfirit, 6. középső triász szürke dolomit és mészkő, a felső triászba 
tartozó 7. clunziv homokkó, 8. tarka ckeupers-márgák, 9. sötétszürke ckössenö 


"AZ INOVEC DÉLI FELÉNEK FÖLDTANI VISZONYAI. 353 


mészkövek s az alsó liászt képviselő 10. xgresteno homokkövek, 11. egresteno világos- 
szürke mészkövek jelenlétét. A belőlük felépített hegységen hatalmas triászkorú 
takarót is kimutattam, amelynek rétegsorában a középső triászba tartozó 12. wwet- 
terlimgy-mészkövek és 4chocss-dolomitok, felső triász 183. clunzn homokkövek s 
sdachsteirny típusú mészkövek szerepelnek. Majd a fiatalabb képződmények sorából 
15. az eocén homokkövek, agyagok, 16. alsó mediterrán homokkövek, 17. felső 
mediterrán abráziós breccsiák, 18. pliocén agyag, homok mellett, 19. édesvízi 
mészkövek jelenlétét állapítottam meg a pleisztocén lösz, terraszkavics, a holocénbe 
is átnyúló mésztufa s a legújabb időket jelentő ártéri üledékek mellett. A továbbiak- 
ban a fenti képződményeket igyekszem lehető röviden jellemezni, hogy aztán a 
belőlük felépült hegység szerkezeti viszonyairól is megemlékezhessek. 


hl 


Területem legidősebb képződményei a központi mag kristályos palái. 
A kristályos palák kőzettani kifejlődése meglehetősen változatos, gneiszok, 
esillámpalák, amfibolos metamorf kőzetek mellett fillit e- 
ket, porfiroidokat is láttam köztük, mindezeknék még hátralevő részletes 
. kőzettani feldolgozása sok érdekes adattal fog szolgálni a kristályos mag felépíté- 
sére vonatkozólag. A bejárt részeken legnagyobb területet borítanak a gne1s 7- 
féle kristályos palák, ezekből van felépítve a főgerinetől K-re levő nagy kristályos 
palaterület (itt mindössze az amtfiibolos metamorf-kőzeteknek nagyobb 
foltját lehet különválasztani a Panskajavorina-csúcs D-i oldalán), ugyan- 
csak gneiszok vannak a moraváni völgyekben levő kisebb foltokban is. 
A csillámpala, fillit-féle kőzetek a bejárt terület É-i részén, a temet- 
vényi völgy táján jutnak túlsúlyra s főleg ezen a részen vannak a porfiroi1d- 
féle kőzetek is, báranagy gneis z-területen is találtam metamorfizált m é l y- 
ségi, gabbró - féle kőzeteket. 

A kristályos palákkal legszorosabb összefüggésben van a kristályos mag 
felépítésében szereplő másik kőzetfaj, a gránit s a hozzátartozó aplito s- 
pegmatitos telérraj. Gránitterületet hármat jelölhettem ki, a legnagyobb 
gránitterület a hegység K-i oldalán van, a kulhányi vadászlak tájától D-re tart, 
Kővárhely alatt látszólag megszakad a 4chocs-takaró alatt, de attól D-re 
a dolinai völgyben még nagyobb szélességben van a felszínen s gránit ból 
állanak a Nyitrabajna feletti hegyek is. A második, jóval kisebb gránitfolt a 
moraváni völgyből a radosnai völgybe húzódik át, a harmadik, teljesen elszigetel- 
ten álló kis folt a hegység D-i végén, a galgóci dombokon kerül felszínre. A gráni- 
tokon legtöbb esetben erős dinamikus hiatások nyomát észlelhetjük, nem kata- 
klázos szerkezetű gránitot csak a nagy gránitlakkolit D-i végén, a Nyitrabajna 
körüli részeken láttam, a dinamikus hatás különösen az É-i részeken kifejezett, 
úgy hogy ott szép átmeneteket találunk a kevésbbé préselt gránitoktóla gne1s 2- 
gránitokon át a típusos ortogneisz okig. A gránitok egyéb kőzettani 
sajátosságait majd a részletes kőzettani vizsgálat fogja kideríteni, amely feladatot 
dr. TOBORFFY ZOLTÁN volt szíves az egész ÉNy-i Kárpátokban magára vállalni, 

A kristályos mágnak egyes, jelenleg elkülönített részei között hatalmas 


384 Dr: FERENCZI ISTVÁN 


üledéksorozatot találunk. Az üledéksorozat tagjai által boritott terület, amint 
a tektonikai viszonyok tárgyalásánál látni fogjuk, a hegység Ny-i oldalán, a 
szentmiklósvölgyei, újszabadii, moraváni hegyekben mélyen benyomuló ívalakú, - 
majd a moraváni kristályos magrészlet Ny-i oldalán ismét kikanyarodik a hegység 
Ny-i oldalára. Másik nagy üledékfoltot a moraváni kristályos magrészlet és a 
nyitrabajnai nagy gránitterület között találunk, míg a harmadik nagy foltot a 
Kővárhely-Nyitrazávod közti területen jelölhetjük ki, amely a nagy gránit- 
lakkolitot két részre osztja. 

Az üledékek sorozatában legidősebb tag a világos sárgásszínű kvarcit- 
homokkövekből álló perm korú rétegsor, amely az említett szentmiklósvölgyei 
üledéköv szélén mindenütt megvan közvetlenül a kristályos palákra, helyenként 
a gránitra települve s amelyet a szerbőci Stari vrch-ig majdnem megszakítatlan 
vonulatban követhetünk. Ugyancsak megvan ez a rétegsor a Radosna-Nyitra- 
bajna közti üledékfolton s két kis, alig pár négyzetméternyi területen felmerül 
a kővárhelyi chocstakaró alól is. 

A perm-kvarcithomokkő rétegsorra, illetőleg a felette levő, valószínűen az 
alsó triászt képviselő lilásvöröses, csillámos kwerfeni homokkőnek fosz- 
lányaira a hegység felépítésében nagy szerepet játszó középső triász 
szürke dolomit és mészkőből álló rétegsor települt. A szentmiklósvölgye-moraváni 
üledékövben csak elfenődött kis vonulatokban találjuk meg. Hatalmas területen 
van a hegység déli részén, Pőstyéntől Galgócig majdnem az egész hegységet 
ez alkotja. Nagy elterjedésű a radosna-nyitrabajnaközti üledékfolton is, míg 
Kövárhely vidékén hiányzik. A durván pados mészkövekben elég gyakoriak 
apró crinoid e a-töredékek, egyes helyeken apró gasteropod a-átmet- 
szetek az uralkodók. Az egyetlen — sajnos, közelebbről meg nem határozható — 
Myophoria-lenyomat rétegeink triászvolta mellett szól, középső triászba való 
tartozásukat a rétegsor felső határához közel több ponton kimutatott s már a 
felső triászba tartozó dunzip típusú mésztelen, apró vasrozsdafoltos homokkó 
bizonyítja. 

A dunzp homokkő a felső-triász rétegsorba vezet át, a homokkó 
felett a szürke dolomitoknak vékony sávja van, amely fölött a ctarka 
keupem változatos színű agyagos márgákból, finoman leveles agyagokból, 
rózsaszínű homokkövekből s világos szürke-sárga színű dolomitokból álló réteg- 
sorát találjuk. Ez a rétegsor a szentmiklósvölgyei üledékes övben ismét több 
keskeny vonulatban van, a Pőstyéntől K-re eső területen a vonulatok száma 
kevesebb, de az egyes vonulatok szélesebbek, Vágszakaly táján ki is ékülnek, 
csak Kaplat táján van kis foltjuk a felszínen. Kis területen Radosnától K-re is 
megtaláltam őket, valamint megvannak Kővárhely mellett is vékony sávban. 

A felső triász tenger időnkénti ingadozására valló dunzi homokkő és 
carka keupemn rétegsor után ismét tengeri üledékek következnek, amelye- 
ket a kkössenj sötétszürke mészkövek képviselnek. Ezeknek elterjedése 
nagyjából ugyanaz, mint a ktarka kep er -rétegeké, a szentmiklósvölgyei 
üledékövben hol ez, hol amaz van az egyes vonulatokban kifejezettebben meg, 
a radosna-nyitrabajna közti üledékfoltban teljesen hiányzik, a kővárhelyiben 
keskeny sávban ismét megvan. A kösseni rétegek jelenléte igen nagy 8e- 


AZ INOVEC DÉLI FELÉNEK FÖLDTANI VISZONYAI. 385 


gítség felvétel közben a főleg mészkövekből felépített hegységben, különösen 
alsóbb szintjeiben sok a többnyire nehezen kiszabadítható kövület, helyenként 
egész lumasellás. Csíszolatokban foraminiferák, crionidea, 
koral1-töredékek halmaza látszik, a makrofaunából főleg brachiopo- 
dák, s egynéhány Pecten sp. került eddig elő. 

A sárgásbarna-sötétszürke, mindig meszes kötőanyagú csillámos ggresteni 
homokkövek, palás agyagok, a rhütium tengerének visszahúzódásával beálló 
lassú elhomokosodás termékei, az alsó liászhoz vezetnek át. Helyenként a homok- 
kövekkel s a következőkben leirandó mészkövekkel együtt finoman leveles, vékony- 
táblás palás márgákat is láttam, amelyek élénken emlékeztetnek a Kiskárpátok 
felső hászában megjelenő smáriavölgyi palákia. 

A cgresteni homokkövekkel együtt, helyenként azoktól el se választ- 
hatóan a homokköveknél magasabb, de még mindig azalsó liászba tartozó 
szintet képviselő, a mállott felületen világosszürke, friss törésen fekete színű leme- 
zes mészköveket mindhárom üledékes területen megtaláljuk. A belőlük kikerült 
kevés kövület, főleg a rossz megtartású ammonitesek, határozottan az 
alsó liászra utalnak, míg a máriavölgyö palák jelenléte magasabb 
szinteket is láttat bennük, sőt nem lehetetlen, hogy a kővárhelyi vár alatt 1917. 
évi felvételeim során megtalált világosabb színű agyagok, márgák még magasabb. 
jurát, esetleg neokomot képviselnek. 

Az eddigiekben megismert képződményekből álló hegységre szintén üledékes 
rétegsorból álló hatalmas takaró borul a hegység közepe táján s mindkét 
oldalon, az egyik a vágluka-temetvényi, a másik a  kővárhely-dolinai nagy 
re h o c 9-dolomitterület. Tájképileg is legszebb pontjai területemnek a, ch o c 9- 
takarónak meredek végződésű sziklafalai, rajtuk van a temetvényi s a kővárhelyi 
festői várrom is. A takaró felépítésében főleg a középső tiiászkorú sötétszürke 
cv etterling-mészkövek és a fehér, cukorszövetű xeho c s-dolomitok sze- 
repelnek, csak a Temetvény község körüli kis területen sikerült -a felső , triász 
dunzip homokkövet a xcho c s-dolomitok között is megtalálnom s e felett 
a dachstein) fáciesű halvány rózsaszínes mészkövet és dolomitot kimutat- 
nom. A takarórendszer korára eddig eltérők voltak a vélemények, az ÉNy-i 
Kárpátokban először térképező bécsi geológusok (8ruk, SracHr) s velük együtt 
UnHura is, bár algákat ismertek belőlük, sztratigrafiai helyzetükből kiindulva 
krétának tartották, míg a legújabb kutatások (DoRwyai, Vicn, ifj. Lóczy, 
KurcsáR) bebizonyították rétegeink triász voltát, sőt a legnagyobb szerepet 
játszó c ho c 9-dolomitnak a középsőtriász ladini emeletébe való tartozását 
az Inovecből, a temetvényi vár közeléből kikerült, Pra által meghatározott, 
Diplopora. amrwulata SOHAFH. révén sikerült közelebbről is megállapítani. Apró 
gasteropodákon kívül nagy mennyiségben fordulnak elő a dolomitban 
ezek a mészkiválasztó algák, míg az alatta levő wetterlin gy-mészkőben, 
amely az anisusi emelet valószínű képviselője, ag a-nyomok, kevés cri- 
noid e a-töredék található csupán. 

A jobbára paleozoós és régibb mez oz 0 ós kőzetekből felépült hegység 
ben, amelyben két folton valószínűen alsó triászkorú, hipabisszi- 
kus kifejlődésű eruptivus kőzetet, diabázporfiritet is megtaláltam, - 


386 bt FERENCZI ISTVÁN 


alárendelt szerepük vanakainozoós éra képződményeinek. A 11 á s z-tenger 
elvonulása után a hegység legnagyobb része kiemelkedett, a későbbi geológiai 
korokban megjelenő rövid élettartamú tengerek mindig csak alacsony magasságig 
borították el. A harmadkori rétegek közül, amelyek a tengerek jelenlétét bizo- 
nyítják, legidősebbek a c h o c 9-takaró szélén, a Vágluka körüli területen talál- 
ható középső-eocén agyag, homokkőrétegek, amelyeknek kis foszlányát 
a K-i oldalon, Nyitrazávod táján is megtaláltam. Jóval fiatalabbnak, alsó 
mediterrán- korúnak tekintem azt a homokkövet, amelyet a póstyén- 
bankai meredek partoktól D-re Kaplatig kijelölhettem a hegység Ny-i peremén, 
míg a reákövetkező, valószínűen Í első mediterrámn-tenger abráziós mun- 
káját ismét sokkal nagyobb területen sikerült kimutatnom, abráziós breccsiáját 
a Ny-i oldalon Váglukától majdnem Moravánig, a K-i oldalon Radosnától a bejárt 
terület széléig követhettem ezidei felvételeimen. Ez az abráziós breccsia érdekesen 
mutatja azt, hogy a K-i nagy kristályos mag eredeti formájában sem volt sokkal 
nagyobb kiterjedésű, a hegység K-i s DK-i oldalán az abráziós breccsiában szépen 
ki lehetne jelölni a kristályos magot körülvevő burok egyes jól elkülönült foltjait, 
magát a kristályos magot csak az ÉK-i részeken Kulhány táján kezdte ki. A felső- 
mediterrán tenger elvonulása után már csak a pliocén édesvízű tavainak 
homokos-agyagos üledékei rakódtak le a hegység D-i végén, valószínűen fiat a- 
labb pliocént képviselnek a hatalmas édesvízi mész k ő lerakodá- 
sok, amelyeket Rattnóc, illetőleg Kismodró táján láttam, s amelyek a hegység 
K-i oldalán, Nyitrazávod mellett is megvannak. Az agyagokból kis pannon- 
pontusi fauna került ki, amelyet HonxusirzkY! ismertetett. Az  édes- 
vízi mészkövekben meglehetős gyakori Triptychiák biztosan jelzik az 
édesvízi mészkövek pliocén-korát. A legfiatalabb képződmények közül, amelyek 
között kevés törmelékkúp kavicsot, jelenleg is képződő mésztufát és 
az ártéri üledékeket különítettem el, legfontosabb szerepe a nagy 
területeket befedő lösznek van, amelyről a morfológiai viszonyok vázolásánál 


szóltam. 
x 


Az előbbiekben megismert képződményekből felépülő Inovec-hegység, 
mint a kárpáti maghegységek legtöbbje, típusos asszimetrikus szerkezetű. 
A hegység kristályos magja, amely a kővárhely-kulhányi, illetőleg a dolina. 
nyitrabajnai kristályospala és gránitterületben van előttünk, asszimetrikus 
fekvésű, a hegységnek K-i oldalán húzódik végig, hozzá a Ny-i oldalon hatalmas 
redőzött, gyűrődött vonulat simul, amelynek alkotásában az üledékes kőzeteken 
kívül a kristályos mag elszakadt darabja is részt vesz. A redők azonban koránt- 
sera szabályos kifejlődésűek, egyik vagy másik szárnyuk többé-kevésbé ki- 
fenődött, ami által részaránytalan, szinklinális pikkelyek jöttek létre, sőt az 
egyik redőnek a másikra való borulását, fekvő redő képződését is sikerült meg- 
állapítanom. A redőöv Ny-i részére hatalmas takarórendszer reáborulását is 


1 HORUSITZKEY HENRIK: Agrogeologiai jegyzetek (Galgócz környékéről. 
(A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1909-ről, 173. o.) 


AZ INOVEC DÜLI FELÉNEK FÖLDTANI VISZONYAL 387 


megállapítottam, ami újabb vonásként szerepel az Inovec tektonikájában. A. kris- 
tályos mag közepe táján, valószínűleg annak lezökkent részén, az előbbi üledék- 
övtől elszigetelten álló üledékes zónát jelöltem ki ezidei felvételeimmel s ezen 
is konstatáltam a takarórendszer reáborulását a Ny-i oldalon tapasztaltakhoz 
hasonlóan. . 

Az egyes redők alkotásában a különböző képződmények különböző tel- 
jességben vesznek részt. Legteljesebbnek mondhatók azok a redők, amelyek 
a kristályos maghoz közelebb vannak, míg a távolabbiakban alig egy-két kép- 
ződmény szerepel már. Az első, legépebben megmaradt redő a radosna-nyitra- 
bajnai üledékfolt, a redő K-i szárnyát (4) a kristályos magra közvetlen reábo- 
ruló perm kvarcithomokkőó-rétegek, felette foszlányokban a werfeni rétegek 
s nagy kiterjedésben a középső-triasz szürke dolomit alkotja, míg a redőhöz 
tartozó szinklinálisban (S5)) az alsó-liász-rétegsort, illetőleg a redő Ny-i szárnyán 
ismét a szürke dolomitot találjuk. A redő két szárnya csak a D-i részeken van meg, 
Jelenejami táján a Ny-i szárny lassanként kiékül. A következő, második redő 
jóval hosszabb lefutású, antiklinálisában (4) amely a moraváni Jelenejamitól 
ÉK-re közvetlenül reátelepszik az első redő Ny-i szárnyának teljes kifenődése 
után a K-i szárny magvát alkotó kristályos közetekre, szintén megvan a kristá- 
lyos mag egy elszakadt részlete a D-i részen; Moraván környékén, a permi homok- 
kőtől fel a tarka keuper-márgákig az egész triász-rétegsor megvan különböző 
teljességben. A hozzá tartozó szinklinálisban, (S), amely csak a temetvényi 
területen van meg, az alsó-liász rétegsort találjuk. A 8-ik redő antiklinálisa (As) 
csak a temetvényi részeken van meg szintén s még hiányosabb kifejlődésű, benne 
csak a középső-triász szürke dolomitot és a keuper-márgákat találtam meg, a 
redő szinklinálisában (S) amelyet foszlányaiban majdnem az egész redőrendszeren 
végig követhetünk, ismét a liász rétegek szerepelnek. A negyedik redővonulat 
antiklinális részében (4,), amely a D-i részeken van inkább kifejlődve, szintén 
a középső-triász szürke dolomit és mészkő a legidősebb tag, felette a keuper- 
márgák s kösseni mészkövek széles sávban jelentkeznek, míg a jóval rövidebb 
lefutású, Hubafalva táján teljesen elfenődött szinklinálisban (54) a liász-rétegek 
újabb vonulata foglal helyet. Végül a legrövidebb s legkevésbé teljes -ötödik 
(4;) redőben, amelyet a nagymodrói Kalista-völgy 2 oldalán jelölhettem ki, a 
keuper-márgák szerepelnek mindössze, míg a hozzátartozó szinklinálisban (55) 
szintén az alsó-liász rétegek vannak jelen. 

A megismert 5 redővonulat — mint láttuk — hirtelen redukálódhatik. 
A I. redő antiklinálisa teljes ugyan, de ÉK-felé ez is elfenődik a redő szinklináli- 
sának Ny-i szárnyával együtt úgy, hogy az antiklinális szárnyból megmarad 
kristályos magra közvetlenül a II. redő antiklinálisának kristályos magja borul 
reá. Míg a legteljesebb rétegsorú II. redő antiklinálisa az egész területen végig 
húzódik, a II. redő szinklinálisa, valamint a III. redő antiklinálisa csakis fosz- 
lányokban van meg s főleg az É-i részeken. A III. redő szinklinálisa megint hosszú 
lefutású, helyenként közvetlenül reá is borul a közbülső redők kifenődésével a 
kristályos magra. A IV. redő már megint csak a D-i részében van meg, az V. redő 
alig pár kilométer lefutású mindössze. Ha a redők gyors redukálódásának helyét 
keressük, azt látjuk, az mindig ott következett be, ahol a kristályos magra reá- 


388 D: FERENCZI ISTVÁN 


boruló ív iránya hirtelenebbül megváltozik, ahol az ív megtörik, a II. és III. 
redő ott redukálódott, ahol, a terület D-i részeiben az ív É-D-i irányból K-Ny 
irányba fordul át (Újmajor környékén), az I. és IV. redő redukciója pedig az 
ívnek hasonló átfordulása táján, a terület É-i részein, Szentmiklósvölgye vonalán 
következett be. A kővárhelyi folton egyszerűbbek a viszonyok, itt a rendes 
rétegsor hiányos kifejlődésben van ugyan, csakis a felül levő  liász-rétegek 
vannak teljesen egymásba zavarva. 

Az üledékes zóna redősorozatára hatalmas takarórendszer borul, amely- 
nek egyik részletét a temetvényi, másik részletét a kővárhelyi chocs-területen 
ismertük meg. Ez a hatalmas takaró se nyugodt településű, míg a kővárhelyi te- 
rületen s a temetvényi terület nagyobb részében egy nagyon asszimetrikus szin- 
klinális DK-i szárnyán hatalmasan van kifejlődve a pikkelyesen össze is törede- 
zett idősebb rétegsor, a takaró fiatalabb, felső triász tagjai csak a szinklinális 
tengelyéhez közel vannak meg s az ÉNy-i szárny eddig bejárt részein is csak 
ez utóbbiak szerepelnek. 

A nagy takaró mozgásidejét, amely az üledékzóna redőkbé töredezését 
is előidézte, eddig teljes bizonysággal megállapítani nem tudtam. A mozgások- 
ban résztvett képződmények közül legfiatalabbak az Inovecben az alsó-liász- 
rétegek, azonban, amint az ÉNy-i Kárpátokban épen a legújabb felvételek során 
kiderült, a kéregmozgások még a neokomot is érték, valószínűleg az Inovec- 
ben is a neokomnál fiatalabb krétában következtek be. A takaró mozgások ideje 
után történt kéregelmozdulások legfontosabbika az a hatalmas zökkenés, amely 
a takaró K-i és Ny-i szélén képződött s amelynek mentén az eocén-tenger benyo- 
mult. Ennek ideje is nagyon közel állhatott a takarómozgások idejéhez, esetleg 
azzal egyidőben is történhetett. Mivel azonban az eocén-rétegek 18 nagyon gyűr- 
tek, későbbi kéregmozgásokat is fel kell tételeznünk, amelyeknek idejét a medi- 
terrán-tenger benyomulásával hozhatjuk kapcsolatba, és nem lehetetlen, hogy 
amint erre egyes" észleléseimből következtetnem lehetne, a  takarómozgás is 
fiatalabb, az eocén-rétegek összegyürt volta is annak következménye. 


Fö Tafel V. tábla. 


] HB 0 


Ös Lösz Ártéri 
9 Pleisz- üledek. 
tocén Holocén 


n Diluvium Alluvium 


KAZE 


me 
messenváme eszt 


—J 


ÉJE3es 
hk ha 
SejeZe ZAL SS KÉS 
x 
EGE GE EE EE E E E Rt] 


kk 
he 


ed 


2. istáj Lösz Ártéri 
ATA it Pleisz- üledék. 
ESÉS tocén Holocén 

j Diluvium Alluvium 


Földtani Közlöny. Band XCVIII. kötet. Tafel V. tábla. 


ői esése 
Aovence egyen at 7 
sar ; 


Kövérheyívar gl 
Kövárt 
fer mil Sírmicapatoi 


EZ frei) 
Kristá- Granit Kvarcit Szürke Tarka Kösseni Gresteni  Gresteni — Chocs dolo- Homok Abrázi Lösz Ártéri 
lyos homok- dolomit keuper mész- hormok- mész- mit, Közép- kö- brec Pleisz- üledek, 
palák kő És mészkő márga kő kő kő triasz agyag tocén Holocén 
Perm K. triasz TEJET Alsó Tiasz takaró Focén miocén Díluvium — Alluvium 
Grmca 
3 9 / tionovelaz 
ENY. 44 K. 
Ez A d Va 1 
Nagymodrói völgy 14 Za Za ; Csemipoi al 
, 6 s311 
1 .n 
Hi 
, 
Hi 
1) 
1 
, 
—Kij 


Má MESE ús 


Va Ha CA HZ 


Kristá- Granit Kvarcit "Werfeni Szürke Keuper Kösseni Gresteni Gresteni Lösz Ártéri 
KT ERZO Máj letezel márga mész homokkó mészkű Pleisz- üledék. 
pal ki palák 8 mész MEGBEEB ATTIEGYTFOTEZÉ SEETTTÁETETT én Holocén 

Perm Alsó Közép Felső triász Alsó linsz Díluvium Alluvium 
—— mg eg. 
Triasz 


FERENCZI ISTVÁN dr.: Az Inoveec deli felének földtani szelvényei. 
Dr. Sr. FERExczr: Geologisehe Profile der südliehen Hülfte des Inovcc. 


B) ISMERTETÉSEK. 


1.kíjabb Lóczy Lajos: A villányi Callovien ammonitok mo- 
nografiája. Az ismertetés megjelent a Revue critigue de Paléozoologie 
M. COSSMANN XX. k. 8. szám 1916 julius Paris. 


Ez a nagyon jelentős munka a háború kellő közepén egy ellenséges ország- 
ban jelent meg. A munka Franciaországba Svájc közvetítése útján jutott, ahol 
szerző anyagának túlnyomó részét ROLLIER professzor zürichi laboratoriumában 
tanulmányozta. 

Én mégis ismertetem azt e helyen, mert nekünk művelt nemzetnek, nem 
szabad a mai idők kegyetlen eseményei között megfeledkezzünk arról, hogy a 
tudomány és a művelődés haladása meg nem szünhet és az a mi ellönségeink 
között is tovább folyhat. 

A munka nehány általánossággal kezdődik az ammonitok szisztemati- 
káját illetőleg. Állást foglal azon növekedő kaosz ellen, amely az elnevezések- 
ben uralkodik; továbbá ama szokás ellen, hogy a szerzők oly nagy számban 
növelik a nemek és alnemek számát és oly nagy tömegben különböző variációkat. 

Kimutatja, hogy bizonyos csoportoknál gyakran két variáció lép fel, amelyek 
csak begöngyölődésük által különböznek egymástól. Ilyenek például a Phyllo- 
ceras euphylloides Tir. vagy Phylloceras Hatzegi Lóczy, melynél a két változat 
egy és ugyanazon faj két nemét képviselhetik. Ismeretes, hogy ez a MUNIER 
CHALMAS-tól felállított teória valójában véve a legtöbb szerzőre igen csábítólag 
hatott; közben azonban Lóczy JuLrLzient? elfelejti említeni. Sajnálattal kon- 
statáljuk, hogy hány tudós még az irodalmilag a legjobban tájékozottak, kik 
közé Lóczy is tartozik aránylag kevéssé ismerik a, francia tudományos irodalmat. 

Lóczy a villányi ammonitok klasszifikációjának áttekintő táblázatát is 
adja. Klasszifikációja főleg STEINMANN és ROLLIER munkáinak befolyása alatt 
áll. Itt van még a Haploceras nem leírása. Tudjuk, hogy e nemnek mint egy 
Orthoceratidával ( Aploceras D"ORB) közösen használtnak el kellett tünnie és hogy 
1876 óta azt Lissoceras BAYLE-ra változtatták, amelyet Lóczy mint alnemet 
állapít meg, úgyhogy azt a Haplocerassal kell egyezőnek venni. 

Akárhogyan álljon is a dolog, a Lóczy által megadott generikus nomen- 
klatura teljesen megfelelőnek tünik ki; nehány csoport mint az Oppedilák ki- 


1 Geologica hungarica I. köt. 3—4. füzet 1—248 old. 14 táblával, 149 
szövegközti ábrával. Budapest, 1915. 

2? JTULLIEN ezredes: Etude sur les Phylloceras jurassigue et crétacés C. R. 
Somm. Soc. Geol. de France 1911 no. 12—13. 129. p. 


Földtani Közlöny. XLVIII. köt. 1918. 26 


390 ISMERTETÉSEK. 


vételével, ahol talán még is kissé sokra teszi az alnemek számát valószínűleg 

RoLtrER befolyása alatt, akinek laboratoriumában dolgozott. Az új fajok a kö- 

vetkezők: Phylloceras Hatzegi, Perisphinctes anomalus, P. variabiliferus, P. bal- 
canensis, P. pammonicus, P, fascisculptus, P. coronaeformis, P. plhcatissimus, P. 

pseudolothari, P. baranyaensis, P. lytoceratoides, Ludwigia amgulicostata, Hec- 
ticoceras turgidum, Oppelha virgata, 0. Semseyi, 0. Tilh, 0. hungarica, 0. Kormost, 

Reineckia lata, R. crassicostata Parkinsomia calloviensis, Idoceras calloviense, 

Aspidoceras antiguum, A. amplexum, A. Rollher1. 

Ritka tulajdonságnak ismerem el e munkánál, hogy az új fajok egyike 
sincs kétszeresen használva és sehol sem szükséges változtatni az elnevezésen. 

Ellenkezőleg csodálkozom azon a nagy előszereteten, amellyel a szerző 
a Luduwiga-nemhez sorozta az olyan fajokat, mint Ludwigia subpunctata SCHLIEPPE 
L. anguhcosta Lóczy, L. Haugi Pop. HArzEeG, L. Pavlowmi Tsyr, L. lunuloides 
Kiriaw, L. nodosulcatum LAHUSEN, melyeket az összes szerző idáig megegyezőleg 
a Hecticocerashoz sorozott. Szerző ezen eljárásának igazolására csupán a csomók 
és egy vonal hiányát említi a L. nodosulcatum leírásának végén, 

Szerencsés újítás volt a telepek monográfiájának szokásos keretében az, 

hogy egy külön fejezetben csoportosítja a geografiai elosztásra vonatkozó ada- 
tokat. Ennek következtében sokkal jobb áttekintést nyerünk a tanulmányozott 
faunának más rokon faunákkal való viszonyáról időben és térben. 
"7 . Szerző egyszersmind az összes fajok és példányok számát is adta. Az ilyen- 
fajta adatok különösen ritkák. Azt hiszem PERVINOUIBRE volt az egyike az 
elsőknek, aki egy összefoglaló munkában, az ő tunisi monografiájában ilyesmit 
adott. Villányban 17 fő nem van képviselve: A Phylloceras 456 példánnyal, 
a Perisphinctes 347, a Reimeckia 274, Oppelha 123 példánnyal, míg a Lytocenes, 
Lissoceras, Strigoceras, Ludwigia, Hecticoceras, Ochetoceras, Stepheoceras, Sphaero- 
ceras, Macrocephalites (5 pl.), Cosmoceras, Parkinsonia, Idoceras, Aspidoceras 
összevéve egymásközt 128 példánnyal oszlanak meg. Az összefoglalásban Lóczy 
úgy véli, hogy a villányi fauna jellegeire nézve nem képvisel egy egészen tiszta 
mediterrán-faunát, hanem vannak benne olyan jelentős faunisztikai elemek is, 
melyeket középeurópaiaknak szoktunk tekinteni, sőt van benne nehány tisztán 
exotikus típus 18. 

24 részben TirL-től,? részben Lóczy-tól megállapított új faj szerepel ezideig 
a nagyszerű villányi lelőhelyről. 

Sztratigráfiai tekintetben Lóczy: úgy véli, hogy a villányi kü sénkesttő 
a callovienhöz tartozik és annak WMacrocephalites macrocephalus és Reimeckia 
amceps szintjeit képviselt. 

Ez a munka egy remek ammonitestelepnek kitünő monográfiája. A mű 


1 Már létezik egy Nebrotides crassicostatus BuRcKnH. 1912 nevű faj. Bárha 
nem ellenkezik a nomenklatura törvényeivel, a faji név ezen egyezése két egy- 
máshoz igen közel álló két nemnél annál sajnálatosabb, mert az azonos nevű két 
alak díszítésére nézve egymással nagyon egyezik. 

: Tir. Die Ammonitenfauna des Kelloway von Villány. Beitr. z. Pal. 
Oest. Ungarn und des Orients XXI., XXIII. és XXIV. 1910—I1I. 


ISMERTETÉSEK. 391 


pompás táblákkal van illusztrálva és olyan érthetőséggel van megírva, ami minket 
arra a gondolatra vezet, hogy a magyarok ugyancsak különböznek a németektől 
és hogy a magyar szellemiség megnyilatkozása rokon a miénkével; különösen, 
ha ők a francia nyelv olyan mesterével voltak érintkezésben, mint ROLLIRR. 


PÁTi8, "1916" Túli P. LEMOINE. 
x 


Emez ismertetést főkép abból a célból közöltük, hogy reámutassunk arra, 
a körülményre, hogy a francia tudósok a világháború tombolásának tetőpontján 
a magyar szellemről ilyen kitüntető módon nyilatkoztak. Most, amikor hazánk 
integritásáért és emiatt a magyar szellem további vezető szerepeért aggódhatunk 
eme súlyos időkben a francia megnyilatkozást különös figyelemre kell hogy 
méltassuk. Szerkesztő. 


2. Báró Nopcsa Ferenc: Über Dinosaurier. 1. Notizen über 
die Systematik der Dinosaurier. 2. Die Riesenformen unter den Dinosauriern. 
3. Über die Pubis der Orthopoden. 4. Neues über (Gesehlechtsunterschiede 
bei Orthopoden. 5. Beitrágezu ihrer Evolution. — Centralblatt für Minera- 
logie, Geol. u. Palüáont. 1917. No. 9—10., 15—16.; 1918. No. 11—12., 
15—16. 


Szerző a címben jelzett tanulmánysorozatában a dinosaurus-ok rendszer- 

tanáról, morfológiai alkotásáról és életmódjáról eddig vallott nézeteket új néző- 
pontokból sok tekintetben teljesen új megvilágításba helyezi. HUuENE, JAEKEL 
és mások újabb keletű rendszerei helyett szerző a dinosaurusok orthopodrendjét 
(Orthopoda) két alrendre : Ornithopoda (páncélnélküliek) és Thyreophora (páncélos 
dinosaurusok) osztja, az elsőben két ( Kalodontidae, Trachodontidae) , a második- 
-ban három családot (Stegosauridae, Acanthopholidae, Ceratopsidae) különböz- 
tetve meg. Nyomatékkal emeli ki azokat a jellegeket, amelyek a dinosaurusok 
és madarak között közösek (a dinosaurusok nyakcsigolyáin a neurapophysisek 
redukciója és villás elágazása, a sacralis csigolyacentrumok lapos nyeregalakú 
felületei, a synsacrum fellépése, kiviszerű ilium, az iliumnak a dorsalis oldalon 
való szélesbbedése, a scapula kardalakja, a pubis rotatiója és a processus ascendens 
astragali fellépése), valamint eltérők (a femur meghosszabbodása, a végtagok 
tömörsége). Hivatkozással szerzőnek 1907-ben publikált Proawvis-rekonstrukciójára, 
(amelyhez hasonlót közölt újabban HEILMANN 18), kitér ABEL-nek a saját fel- 
fogásával ellentétes álláspontjára, aki a madarakat fán lakó (arboricol) ősökből 
vezeti le. 

A második közlemény a dinosaurusok legfeltünőbb vonását, az óriás 
alakokat világítja meg fiziológiai és merőben új szempontból. Az őslénytan 
mai irányát gyökeresen megreformáló ősélettudományi (paleobiologiai) mód- 
szer merész, de alaposan megokolt okfejtésével párhuzamot von az emberi 
óriások és a dinosaurusok óriásai között. Az idevágó orvostudományi irodalom. 
beható tanulmányozása alapján — figyelmen kívül hagyva a betegségokozta 
abnormális óriásarányúság eseteit — felsorolja az óriásarányúság tényezőit (korai 
castratio, veleszületett eunuchoidismus és acromegalia). Míg a két első tényező 


d 


26 


992 ISMERTETÉSEK. 


szoros kapcsolatban áll az ivari mirigyek funkciójával, addig az acromegalia 
ettől független. Az acromegaliát egy adenom hatása alatt a hypophysis állandó 
hyperfunkciója okozza, ennek következtében a koponyán a hypophysis-gödör 
megnagyobbodott, mélyebb és a nyeregárok feneke vékonyabb. BIzDpL a tulajdon- 
képeni óriásarányúságot (amelyet gigantismus infantilisnek nevez) olyan egyének 
acromegaliájának tekinti, amelyeknek epiphysis-porcai még nem csontosodtak el, 
Az orvostudomány e megállapításainak összefoglalása után szerző genusról genusra, 
haladva kimutatja, hogy a dinosaurus-ok óriás alakjain is megállapítható a hypo- 
physis-gödör megnagyobbodott volta, vagyis a hypophysisnek az agy rovására 
történő növekedése. Ezzel kapcsolatosan megnagyobbodnak a végtagok is, sőt 
sok esetben a végtagok izületeim nagy porctömegek gyülnek meg (Stegosaurus). 
A dinosaurusok, főleg pedig a Platxzosaurus, Megalosaurus, Tyrannosaurus, 
Iguanodon és a Sauropodák óriásarányúsága a hypophysis funkciójának erősbö- 
désére vezethető vissza. Minthogy pedig az óriás méretű test mindenkor kevéssé 
ellentállóképességű, erre vezethető vissza ez állatok gyors kihalása is. Ha 
tehát a dinosaurusok hipofizisének és funkciójának megnövekedését még nem 
tudjuk is valamely ismert okra visszavezetni (mint ahogyan az emberi kreti- 
nizmust előidéző pajzsmirigy-defektus okát sem ismerjük), az kétségtelen, hogy 
szerzőnek föntebbiekben vázolt gondolatmenete lényegesen közelebb vitt az 
őslénytan e rendkívül érdekes szervezeteinek teljes megismeréséhez. 

A harmadik, rövid közlemény az orthopodák szeméremcsontjának (pubis) 
sokat vitatott kérdését tisztázza. A pubisnak az acetabulum előtti ágát (processus 
pseudopectinealis) a madarak processus pectinealisával" azonos funkciójú, de 
genetikailag eltérő új szerzeménynek tartja. 

A negyedik közlemény az Iguanodon Camptosaurus stb. genusokat képviselő 
maradványok nemi (ivari) különbségeit veti egybe a recens Reptiliák és madarak 
ugyane nemű morfológiai jellegeivel. 

Az ötödik, zárófejezet a dinosaurusok evoluciójával foglalkozik és föl- 
állítja valamennyi dinosaurus ősét, a prodinosaurust, amely sokban emlékeztet 
a hypothetikus proavisra és ettől csupán a kulcscsont hiányában és gyenge ster- 
numával különbözik. Ez az ötujjú, rövidnyakú, gyíikszerű, mindentevő négylábú 
Pseudosuchiákból a perm idején uralkodott sivatagi klima hatása alatt kialakult 
hosszúnyakú, kétlábon járó prodinosaurus tekinthető egyfelől a növényevő, 
triászkori primitiv orthopodák, másfelől a húsevő egykorú saurischiak ősének; 
az ornithopodákból vezethetők le a négylábú, növény- és rovarevő páncélos 
jura-krétakorú thyreophorák és kétlábú, háromujjú mocsárlakó egykorú ornitho- 
podidák, a saurischiákból pedig a kétlábú, háromujjú húsevő szárazföldi thero- 
podák (jura-kréta) és négylábú, mindentevő mocsárlakó sauropodák (jura). 

Budapest, 1918 október 15-én. LAMBRECHT KÁLMÁN dr. 


3. Haase: Die Geologie in der Schule. (Verlag von Ouelle k 
Meyer in Leipzig. 1—79. old. 2. M. 10.) f 


A német irodalomban egyre-másra jelennek meg a földtan tanításával fog- 
lalkozó munkák. A fokozottabb iskolai földtan-tanítást sürgető közlemények 


. 


ISMERTETÉSEK. 393 


úgy látszik sikeresen ostromolták mindenfokú iskoláik elavult tantervét s most 
a tanférfiak serénykedése oda irányul, hogy részleteiben is kidolgozzák a tanítás 
módszerét, hogy könnyen megérthetővé és hasznossá tegyék az iskolákba győzel- 
mesen bevonuló földtan szavát. A magasabb iskolákra vonatkozólag a német 
földtan-tanítás legelőkelőbbjei, STEINMANN és WALTHER közölték irányító gon- 
dolataikat, míg ez a most megjelent füzet a népiskolák igényeinek van 
szánva. 

Szerző neve nagyon jóhangzású a földtan pedagógiai irodalmában. cDie 
Erdrindes című könyve az anyag újszerű módszeres beállításával tökéletes minta- 
könyv, mely a fordítást is megérdemelné, hiszen aligha remélhetjük, hogy a közel 
jövőben nálunk eredetit is nyujthassunk! Míg ez a könyv szórakoztató ifjúsági 
olvasmány gyanánt is élvezetes, addig a most megjelent füzet kizárólag a földtan 
tanításával foglalkozik s tanítóknak van szánva. Bevezetőben részletesen indo- 
kolja a földtan népiskolai tanításának szükségét s reámutat arra, hogy 
nemcsak a földrajz helyes megértésének segédtudománya legyen, hanem a tanítás 
általános céljait elősegítő belső értéke miatt tanítandó. A népiskolai 
földtan-tanítás elvitathatatlan szükségét megállapítva pontosan megszabja a 
tanítás célját, anyagát és terjedelmét 15. Megszivlelésre méltó módon hangsúlyozza, 
hogy ne rendszerezett ismeretek halmazával terheljük a tanulót, hanem arra 
törekedjünk, hogy megfigyelőket, természetbarátokat és leginkább a szakot ked- 
velőket neveljünk. A tanítás egyedül helyes célja a földtani megfigyelésre való 
előkészítés lehet, amelyet ezen a fokon a történeti földtannak az általános földtani 
ismeretekkel való együttes beállításával érhetünk el. A tanítás gerincét 
mindig "az 1akrodlá szűk eb rb"kövnyiek ének ToVdtani swais 
szonyai szolgáltatják, még pedig csakis közvetlen 
szemlélet alapján. Az esetleg mutatkozó hézagok az így nyert ismeretek 
összefűzése gyanánt egész röviden ismertetendők. A tanítás anyaga először a 
kőzetek keletkezése, majd a környék földtani szerkezete s 
harmadszora gyakorlati hasznosíthatóság szempontjából vilá- 
gítandó meg. A kőzetek jellegei azonban sohasem lehetnek a tanítás célja, hanem 
csak a keletkezés megértését szolgáló előismeretek. 

Külön fejezet foglalkozik a földtan-tanítás legfontosabb eszközével, a 
kirándulások kivitelével. Az egyes föltárásokban észlelt különböző jelenségek 
összefüggő képbe fűzése a kirándulás célja. Különös nyomatékkal hangsúlyozza 
a tanulók saját munkájának szükségét, hisz a kirándulás épen arra való, hogy 
minden tanuló kezébe véve vizsgálhassa a látnivalókat. A megfigyelésre szoktas- 
suk azzal, hogy a tanuló minél többet, mindent kérdezzen. A kirándulási tapasz- 
talatok összefüggő rendezéséhez sokszor egyszerűbb kivitelű kisérletek is szüksége- 
sek. Sohasem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a földtani adatokat élve- 
zetessé tegyük, amit kizárólag az egyes jelenségek folyamatos jellegének kidom- 
borításával érhetünk el. Ez a földtan-tanítás kbiológiap iránya, mely nem elégszik 
meg az észlelhetők egyszerű megállapításával, hanem kutatja az okot, nyomozza 
a folyamatot, mely azokat létrehozta. Így válik az észlelés folyamatossá, mely a 
tanítás népiskolai fokán még fontosabb HAASE szerint, mert a tanulók képzeleté- 
nek állandó ébrentartásával tudjuk csak elkerülni azt a veszélyt, hogy az anyag 


394 ISMERTETÉSEK. 


szárazzá váljon. Még a hipotézisek ismertetésétől se féltsük a tanulót, mert ha 
a tanítás a helyes megfigyelésre és ezzel kapcsolatos 
gondolkodásra ir ányul, akkor a hipotézisek gyakori változása nem 
okozhat semmi veszélyt. Az őslénytani ismeretek közlése csak a legismertebb 
kövületekre szorítkozhatik, még pedig ezek életmódjának alapján földtörténeti 
beállításban. 

A szerkezeti viszonyok megismertetése, mely a földrajz leglényegesebb 
alapja, szintén közvetlen észlelés alapján történjék. Az elemi fogalmak, az észlelt 
és szerkesztett szelvények mibenléte a rétegek egymáshozi viszonya nem rajzban, 
hanem a természetben szemléltetendők. A szelvények helyett inkább egyszerű 
minták alkalmazhatók. A hasznosíthatóság megismertetése a tanítás harmadik 
szempontja gyanánt külön fejezetben van tárgyalva s végül a tanítóknak a föld- 
tanban való járatosságát célzó általános tanácsok fejezete zárja le ezt a minden 
komoly tanítóra nagyon értékes füzetet. 

Olvassuk át ezt a kitünő munkát és az ennek alapján nyert benyomásokat 
hasonlítsuk össze azzal a sivár képpel, amit ezzel szemben az 1918 ápr. 30-án 
70,022. sz. a. kelt rendelet a polgári fiuskolák számára előírt anyag alapján nyujt- 
ható. Itt még mindig az anyag száraz rendszerbe foglalása uralkodik, még mindig 
az ásványok leírása a fontos. Ehhez járul még, hogy a IV. TWA osztályban 
cásványtan és vegytam címen a földtani anyag köztudomás szerint elsikkad. 
Még ha alsóbb fokon, a IV. osztályban megmaradhat is ez a kapcsolat, azt már 
sehogysem értjük, hogy a VI. osztály anyagát miért nem lehet függetleníteni s 
a heti 4 óra helyett inkább 2—2 órára osztani. Ez ellen legföljebb csak az szólhat, 
aki a tanítás céljául nem a gondolatfejlesztést, hanem az emlékezetnek össze nem 
tartozó dolgokkal való megterhelését tűzte ki. Mert ha az ásványtani anyagot 
szorosabb kapcsolatok fűzhetik a vegytanhoz, a földtanra ez sehogyan sem vonat- 
koztatható, mert az így beállított kholtv földtani anyagnak nem sok tanítási jJogo- 
sultsága lehet. 

Kevesen lesznek a földtan tanításával folglalkozók, akik ne találnának 
újat s főként hasznosat HAAsE tartalmas füzetében. Reánk nézve különösen 
időszerű, hogy szorgalmasan forgassuk ezt és a hasonló irányú munkákat. Hosszú 
idők után, a vezető állásban levő szakférfiak állandó passziv magatartása dacára, 
valamennyi iskolaféle működő tanítóinak lelkes állásfoglalása a földtan iskolai 
tanításának elismertetését kivívta már. Nincs messze a megvalósulás ideje sem, 
mely elé azonban nem minden aggodalom nélkül nézünk. A most működő közép- 
és népiskolai tanítók földtani iskolája nem kielégítő, még kevésbbé lehet ilyen 
irányú pedagógiai készségük az. A leányközépiskolák máris életbelépett tanterve 
szerint a VIII. osztály földtan-anyagának tanítási módszereit, didaktikai elveit 
hiába keressük. Még tankönyvről sem történt gondoskodás, vagy ha igen, úgy 
bizonyára tankönyvgyártók vagy fordítás útján jutunk hozzá. A földtan kineve- 
zett főiskolai tanárai nálunk még bizonyára rangjukhoz és szaktudásukhoz mél- 
tatlannak tartják a tárgy didaktikai kérdéseivel való foglalkozást s még ma is 
beérik azzal, hogy ezeket a pedagógia szakszerű művelőire bízzák. Már pedig 
eléggé nem lehet hangoztatnunk, hogy a földtan tanítása elsősorban szakkérdés 
és csak ennek átértésével pedagógiai ügy. Még kevésbbé lehet kielégítő a tankönyv- 


ISMERTETÉSEK. 395 


nek meglevő kipróbált, alapokon vagy a nálunk annyira előszeretettel pártolt 
fordítással való megoldása. A földtantanításnak a hazai föld ismertetésén, sőt 
az iskola legszűkebb környékének földtani fölépítésén alapuló jellege kizárja a 
fordítás célravezető voltát, még ha úgynevezett átültetés alakjában tör- 
ténik is az. 

A földtantanításra vonatkozó aggályaink még ezzel sem merültek ki. A hazai 
föld földtani szerkezetén s a legközelebbi iskolakörnyék földtani viszonyain alapuló 
tanítás gyakorlati kivitele már kiinduláskor abba a nehézségbe ütközik, hogy 
hiányzik a magyar föld földtanát összefoglaló munka s csak nagy gyéren s leg- 
többször nem kielégítő módon akadunk egyes területek leírására is. Bár földtani 
szakköreinkben jobb ügyhöz méltó buzgósággal s főként egyéni érde- 
mek fölös és nevetséges előtérben tartásával szokták 
nyilvánosan a hazái tudományos irodalom fölötti meg- 
elégedésünket hangoztatni, mégis be kell látnunk, hogy sajnálatos 
ésszégyenletes állapot ez, mely a tanítás elé leküzdhetetlen akadá- 
lyokat gördít. Mert a földtanban amúgy i8 csak gyengén képzett tanítóság 
saját erejére utalva képtelen ennek a föladatnak megfelelni. Nem i8s várhatjuk 
azonban tőlük, akik még a kész földtani leírásokat is nehéz munkával állít- 
hatnák össze használható pedagógiai keretekbe. 

Ennek az ismertetésnek keretében reá kellett mutatnunk ezekre a hazai 
rendezetlen tanításügyi kérdésekre is. Az ódium vezető szakférfiiainkra hárul, 
amit le kell szögeznünk a földtan küszöbén álló iskolai tanításának idején annál 
is inkább, mivel mi a tanítóságtól minden fokon tökéletes 
munkát várunk. Hogyan feleljen meg tehát várakozásainknak, ha, ilyen 
támogatással indul arra a fáradságos útra, mely ma még nálunk a földtantanítás 
előtt áll. Nem kivánhatjuk a németországi ideális tanítási viszonyoknak mását, 
ahol LEpsrus-tól WALTHER-ig a Németország földtani viszonyainak minden 
irányú, rendű és rangú pedagógiai igényeket kielégítő munkákon kivül a helyi 
jellegű kIExcursionsführer-ek légiói állanak rendelkezésre, de lehetetlen sötét 
szinekben nem látnunk a földtan tanítását ott, ahol kellően képzett tanítóság 
nincs, Magyarország földtani viszonyainak összefoglaló ismertetése hiányzik s 
ahol még a főváros környékének földtani fölépítése sincs ilyen célokra használható 
módon megírva! 

A jövő képenem vigasztaló. A tanítás felelősségét átérző, annak 
horderejét megértő szakembereink ritkák. Míg itt a tanítást is csak arra cki- 
nevezetty egyének végzik, addig irigykedve gondolunk a német szakemberek 
munkás táborára, ahol, miként HAASE is, a tudományos kutatások kincseinek a 
tanításra alkalmas aprópénzreváltását annyi szeretettel és olyan sikerrel végzik. 

Budapest, 1918 október 20-án. Dr. VApÁsz ELEMÉR. 


CI TÁRSUTAT ÜGYEK. 
Szakülések. 


VII. szakülés 1918 november 6-án. 

Elnök: Szorxracn Tamás dr., a m. Földtani Intézet aligazgatója. 

1. Rózsa MiHÁLy dr.: A németországi kálisótelepek rétegződésének újabb 
beosztása; című előadásában a következőket terjeszti elő : 

A németországi kálisótelepek rétegződésének beosztásánál eddig leginkább 
a stassfurti viszonyokat vettük tekintetbe s a főanhydrit fölött anhydritrégiót, 
polyhalitrégiót, kieseritrégiót és carnallitrégiót különböztettünk meg. Ez a be- 
osztás az újabb vizsgálatok alapján több tekintetben kiegészítésre szorul. A poly- 
halitot követő kieseritsávos teleprész (kieseritrégió) a felső polyhalitos rétegek 
másodlagos átalakulása következtében keletkezett, még pedig a besűrűsödés 
előrehaladottabb stádiumában levő anyalúg beszivárgása következtében. Ennek 
megfelelően a kieserites fonalak anhydritet és sylvint is tartalmaznak ; ahol pedig 
a periódusos polyhalitrétegek nem fejlődtek ki, ott a periódusos kieseritfonalak 
is hiányzanak. Az idősebb Zechstein-kálisótelepek rétegződését a következő 
sorozat fejezi ki: 1. Karbonátok. 2. Főanhydrit. 8. Kösótelep: a) anhydrites 
kősó; b) polyhalitos kősó; c) a polyhalitos kősó másodlagosan átalakult rétegei. 
4. A szulfátok főtelepe: a) a carnallites kieserit-halit; b) a kieserites carnallit- 
halit. 5. A kálisók főtelepe: a kieserites halit-carnallit (fősó). A másodlagos átala- 
kulások következtében keletkezett keménysó (Hartsalz) telepekben a carnallites 
kieserit-halit . helyét a  vanthoffit-loeweit-halitkőzetek, a  kieserites carnallit- 
halit helyét a sylvin-kieserites langbeinit-halitkőzetek, a, kieserites halit-carnallit 
(fsó) helyét pedig a kieserites gylvin-halitkőzetek (keménysó) foglalják el. A má- 
sodlagos átalakulásoknál a következő tényezők működtek közre: 1. A besűrűsödés 
alkalmával beszivárgott anyalúgok hatása. 2. A mélységban végbement termál- 
átalakulások: a) a carnallit elbomlása s a kisajtolt magneziumehlorid hatása; 
b) a hidrátok elbomlása s a felsőbb teleprészekben e réven végbemenő hidro- 
termál átalakulások. 3. A sórétegek felnyomásával magasabb szintekbe jutott 
kálisórétegek hidrometamorfózisa: a) az anyarétegek átalakulása; b) a mélység- 
ben átalakult rétegek újabb elváltozása. A carnallites rétegek másodlagos átala- 
kulása révén keletkezett telepek a következő főcsoportokba oszthatók : 1. Kainitit- 
és thanittelepek. 2. Tachhydrit-fősótelepek. 3. Kieserites sylvin-halittelepek 
(keménysó). 4. Sylvin-kieserites langbeinit-halittelepek. 5. Anhydrites sylvin- 
halittelepek, 6. Anhydrites carnallit-halit és halit-carnallittelepek. 7. Kálivesztett 
. telepek. A kálisótelepek tanulmányozása a geológust, a petrografust és a chemikust 
még egyaránt nagy feladatok elé állítja. ag 

A munka megjelent: eZusammenfassende Übersicht der Gliederungs- 
verhültnisse und Umwandlungsvorgüánge im ülteren Zechstein Kalisalzlagers 
címen a Centralblatt für Mineralogie Geslogie et Palazontologie 1918 évi 
23—24. számában. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 397 


Az elhangzott előadáshoz PaáPP KÁRory dr. néhány megjegyzést fűz. 
A kálisótelepeknek zónaszerű beosztása analógiát mutat a KRuscnH-féle elmélet- 
hez, amely szerint a talajvíz alatt az elsődleges zónát, e fölött a másodlagos vagy 
koncentrációs zónát 8 a tetőkön az oxidációs zónát találjuk. Már most igen jelentő- 
séges volna tudni, vajjon a kálisótelepeknek Rózsa-féle zónális taglalása mindjárt 
a sótelepek képződése után indult-e meg, avagy csak későbbi geológiai korszakok 
folyamán történt. 

Lóczy LaJos a felsőelsassi kálisótelepek viszonyairól, míg SZorraGH TAMÁS 
elnök a sóvári szines sók eredetéről intéz kérdést az előadóhoz. 

Rózsa dr. kifejti, hogy a sóvári Mária-aknabeli szines sók szineződése kétség- 
telenül radioaktiv hatásokból ered. 

2. JABLONSZKY JENŐ: Magyarországi karbonkorú algák; címmel röviden 
beszámol a szénmészkövek algáin végzett vizsgálatainak eddigi eredményéről. 
Kétségtelenül megállapítható, hogy a SCHUBERT által a Velebithegység felső- 
karbonkorú mészkövéből Mizzia velebítana néven leírt mészalga a borsodmegyei 
Bükkhegység karbon mészköveiben is előfordul. A Stolleyella velebitana néven 
megkülönböztetett típust azonban előadónak ezideig nem sikerült a Bükkhegység- 
ből kimutatnia. Ehelyett azonban a Bálványról, Ördögoldalról és a Szelecsi kőről 
származó kőzetpéldányokban meg van a Macroporella bellerophontts nevű diplo- 
porida, mely eddigelé a déltiroli permkorú bellerophon-mészkőre volt jellemző. 
Emellett két teljesen új alak is előfordul a Bükkhegység karbonjában. Az egyik 
mészkérge hosszú, 384—1 mm széles csőalakú, felső végén bunkósan kiszélesedő. 
Eme felső részében egy Apidiumra emlékeztet, bazális része pedig inkább egy 
diploporidára hasonlít. Ennélfogva ezt az alakot mintegy átmeneti láncszemet 
foghatjuk fel az ópaleozoos Cyclocrinidák és a triászkorú Diploporidák között. 
A másik új algatípus csak fogyatékosan ismeretes. Az egész egy Mizztára emlékez- 
tető körtealakú képződmény. Apikális részén a fal jóval vastagabb, mint bazális 
részén, kivezető csatornácskái pedig szabálytalanul elágaznak, akárcsak az újabb- 
korú Neomeridáknál. Mindkét alakról későbben szerző bővebben óhajt beszámolni. 

A Miazzia velebitana, meg az előbb említett új algatípus kőzetalkotóként 
lépnek föl a Bükkhegység egyes részein. Így pl. a visnyói vasuti bevágásból ki- 
került kőzetpéldányok majdnem egészen Mizziából, meg az előbb leírt algatípus- 
ból épültek fel. Ezzel szemben teljesen meddőknek bizonyultak a diósgyőri vár- 
hegyről, Hámorból, Szilvásváradról, Bükkéreről és jó részben a Dédesről szár- 
mazó köőzetpéldányok. E mészköveket eddigelé az alsókarbonba helyezték az 
ugyanitt előforduló agyagpalákkal való kapcsolatából kifolyólag. VApász 1909-iki 
dolgozatában a palák fácieszeként fogta fel, de egyben megemlíti, hogy Spiritfer 
mosguensis, azaz a felsőkarbon legalsó szintjeibe is tartozhat. A Mizzia velebítana, 
de főleg a Macroporellák a bükkhegységi szénmészköveknek legalább is egy részét 
inkább a felsőkarbonba utalnák. 

Ezzel kapcsolatban előadó tanulmányozta a Kocn FERDOo által a Takalicán 
(Velebit) gyűjtött felsőkarbonkorú mizziás mészkövet, továbbá a Lóczy által 
ez évben Szerbiában gyűjtött fusulinás, crinoidás stb. karbonmészköveket 18. 
Ifj. Lóczy e mészkövekben Bellerophont talált és az említett képződmények egy 
részét a permbe tartja helyezendőnek. Az anyag Valjevo vidékéről származik és 


. 


398 TÁRSULATI ÜGYEK. 


benne úgy a Mizzia velebítana, mint a Stolleyella velebítana pontosan fölismerhető. 
Mindkét faj kőzetalkotó mennyiségben lép föl, de mindezideig nem sikerült a 
bükkhegységi új típusokat megtalálni. 

Már az eddigi tanulmányok alapján is lényegesen kibővül a karbon algákra 
vonatkozó hézagos ismeretünk. Sikerült megállapítani, hogy a Mizzia körtealakú 
teste néhány példányon hosszú nyélbe keskenyedik. Számos ilyen nyél egy pontból 
veszi eredetét, minélfogva ez algák a Productus-tenger fenekén rozettákat alkot- 
hattak. 

A" Stolleyelláról annyi jegyezhető meg, hogy hosszúra nyúlt, vékonyhéjú, 
finoman csatornázott teste 2—2:5 mm hosszú ízekre volt osztva, melyek határait 
gyönge befűződések jelzik. 

Ezek után előadó röviden ismerteti a tárgyalt típusok ma élő analogonját, 
a Bornetellát. Vizsgálatait folytatni fogja. 

VAapáÁSz ELEMÉR reámutat arra, hogy a borsodi Bükkhegységben tíz évvel 
ezelőtt tett tanulmányi kirándulásai közben az ottani karbonpalákból kikerült 
sazdag fauna alapján ezeknek korát az alsó- és felsőkarbon határára tette. A mész- 
algákkal teli mészköveknek a palákhoz való viszonyára nézve arra az eredményre 
jutott, hogy az utóbbiak a paláknak zátonyt képző fáciesei, de lehetnek a palák- 
nál fiatalabbak is. Az utóbbi fölfogást erősítenék a mészalgáknak az előadó által 
eszközölt vizsgálatai, úgy hogy a Bükkhegység rétegeinek sorrendjében még a 
további részletes kutatás föladatául marad a palák és algás mészkövek viszonyá- 
nak, illetve az utóbbi vagy mindkettő pontosabb korának tisztázása. 


VIII. szakülés. 1918 december 4-én. 


Elnök: SZoNTAGH TAMÁS dr. 
TREIrz PérER: Magyarország morfológiai egysége. (Teljes szövege jelen 
füzet 357—380.) 


Választmányi ülések. 


VII. választmányi ülés 1918 november 6-án. 

Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 
7 órakor kezdődik. 

Elnök: dr. SZONTAGH TAMÁS. 

Megjelentek: ILosvaY LAJos dr., Lóczy LAJOS dr., SCHAFARZIK FERENC dr. 
tiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN dr., KoRMos TIVADAR dr., MAURITZ BÉLA dr., 
"TREITZ PÉTER, VADÁSZ ELEMÉR dr. választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. első- 
titkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros. 

Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri EMSZT 
KÁLMÁN és KORMos TIVADAR választmányi tagokat. 

1. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1918 június 5-iki választmányi ülés óta 


I. Pártolótagokul jelentkeztek: 
Neuschloss-féle Nasici Tanningyár- és Gőzfűrész-Részvénytársaság, Buda- 
pest. Ajánlja: az elnökség. 
Magyar királyi Államvasutak Igazgatósága, Budapest. Utóbbi a 400 K 


gy TÁRSULATI ÜGYEK. 399 


pártoló tagsági díjon kívül a Hidrológiai Szakosztályba is belépett 300 K örökítő 
díjjal. Ajánlja: az elnökség. 


II. Örökítő tagokul jelentkeztek: 


Báwyat JÁwos állami polgári iskolai igazgató, Abrudbánya. Ajánlja: 
ParP K. I. titkár. 

Ifjú gróf EszTERHÁZY PÁL főrendiházi tag, Réde. Ajánlja: báró Nopcsa 
FERENC dr. v. t. : 


III. Rendes tagok kivánnak lenni: 


BARABÁS IDA egyetemi gyakornok, Kolozsvár. Ajánlja: SZENTPÉTERY Zs. 
ör. tag. 

VERESS AMÁLIA egyetemi gyakornok, Kolozsvár. Ajánlja: SZENTPÉTERY ZS. 
ör. tag. 

Dupás ANDOR nyug. városi tanácsnok, Pétervárad. Ajánlja: TREITzZ PÉTER 
vál. tag. 

FiLó EDE LaJos premontrei tanár, Nagyvárad. Ajánlja: PaPP K. titkár. 

Dr. Ivawovics BÉLA rendőrfőkapitány, Abrudbánya... Ajánlja: BÁNYAI 
JÁNos. 

JOERGES ÁGOST özvegye könyvkereskedő, Selmecbánya. Ajánlja: BALLEN- 
EGGER R. II. titkár. 

LEHOCZKY AURÉL KORNÉL főmérnök. Ajánlja: BALLENEGGER R. II. titkár, 

Dr. VAGARSZKY KÁZMÉR gyógyszerész, Rákoscsaba. Ajánlja: VERESS 
JózseEFr r. tag. 

A. felsorolt tagokat a választmány pártoló, örökítő és rendes tagokká meg- 
választja. 

E Elsőtitkár egyben jelenti, hogy az idei évben megkezdett taggyűjtési moz- 
galmat befejeztük, ez év folyamán pártoló tagul belépett 45 vállalat 400 koronával. 

Elhunytak: KÁLNOKI BEDŐ ALBERT nyug. m. kir. földmívelésügyi állam- 
titkár, a magyar erdészet újjáalkotója, f. évi október 21-én 79 éves korában Buda- 
pesten. A megboldogult az Országos Erdészegyesület tb. elnöke volt. Tagjaink 
sorába 1888 óta tartozott. Dr. GSTETTNER KATALIN embertani intézeti tanár- 
segéd, akit élte virágjában, 24 éves korában ragadott el a spanyol járvány ez év 
október 24-én Münchenben, ahol tanulmányúton volt. 

2. Elnök jelenti, hogy a társulat 1918 aug. 1-én rendkívüli választmányi 
ülést tartott, amely az Országos Középítési Tanácsba két tagot jelölt : dr. SZONTAGH 
Tamást és Lóczy LaJsost. A. kereskedelemügyi miniszter dr. SZONTAGH TAMÁSt 
nevezte ki az említett tanács tagjává. 

3. Elnök méltatja az újonnan alakult forradalmi kormány érdemeit, s a 
választmány nevében üdvözölni fogja a következő minisztereket : 

Gróf KÁROLYI MIHÁLYt, mint a pénzügyminiszterium vezetésével megbizott 
miniszterelnököt ; 

dr. LovászY MÁRTON vallás- és közoktatásügyi minisztert és 

dr. Buza BARNA magyar földmívelésügyi minisztert. 

A választmány a nevezett miniszterek üdvözléséhez egyhangúan s lelkese- 
déssel hozzájárul. 

4. Elsőtitkár jelenti, hogy vaGysúRI BöckH Hucó dr. vál. tagot Őfelsége 
IV. Károly magyar király az állami bányászati monopóliumok és bányászati kuta- 
tások központi igazgatójává nevezte ki. A választmány dr. BöcKkH Hucót üd- 


400 TÁRSULATI ÜGYEK. jö 


vözli, s egyben megköszöni neki a Pénzügyminiszterium részéről engedélyezett 
5000 K rendkívüli segély közbenjárását. 

5. Elsőtitkár jelentést tesz a társulat segélyeiről: 

a ) a földmívelésügyi minisztérium a mult félévre 2000 korona rendes segélyt 
engedélyezett ; 

b) a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az 1917—18. költségvetési év 
négy utolsó hónapjára 1000 K segélyt engedélyezett, s a rendkívüli segély ügyé- 
ben külön fog dönteni; 

c) a pénzügyminisztérium 5000 K rendkívüli segélyt engedélyezett; 

d) a kereskedelemügyi miniszter a kért segélyt nem adja meg, minthogy 
a tárcája ügykörét alig érdeklő tudományos célra fedezete nincs. 

6. A Földtani Közlöny papirja ügyében a m. kir. Földtani Intézet igaz- 
gatósága volt szives eljárni, s így a) PAPP KÁRoLy: A magyar birodalom vasérc- 
és kőszénkészlete munka német kiadásához 60,000 ív, b) a WHöldtani Közlöny 
1918. évi 48. kötetéhez 20,000 ív egyforma minőségű famentes, símított nyomó- 
papirost 73—109 cm, súlya 75 kiló ezer ivenkint, összesen 5000 kg-t engedélyezett 
a papirgyári szövetség. 

7.. Elsőtitkár jelentést tesz a Franklin-Társulat nyomdai áremeléséről. 
A nyomda áremelése a háború kezdete óta a következő: 1. 1915 december 14-én 
309 ; 2. 1916 nov. 8-án 309 ; 3. 1917 jan. 1-én 409 ; 4. 1917 szept. 15-én 2594. 

Ekkor az egységárak a négy emelés alapján a következőkép alakultak : 


1000. pédány "alapdíja ÍVvenkimt ez ee ee ts se etetés 280.— 
tOVADBI ÉOONDÉLAÁNÓYK e ves e e EN telen eke et 8.75 
boríték -nyonnással eze a és ösi etete ea ee e Tee S es 8575 
égy lapos:képmelléklet nyomása tre ee eete te éa oeteletstesets 94.— 
J0-különlenyomat"címiappal est st etette ete táteszfei teád 52.50 


Ez a megállapodás 1917 nov. 15-én történt. Azóta a következő áremelésekej 
jelentette a nyomda : 5. 1918 jan. 1-én 2594 ; 6. 1918 március 15-én 25 9 ; 7. 1918 
június 1-én 159 és végül 8. 1918 szept. 1-én 259. 

8. Ezzel kapcsolatban titkár azt az örvendetes hírt közli, hogy a nyomda 
legutóbb kifizetett 4858 K-ás számlánkból 1478 koronat visszatérít. 

9. Elsőtitkár kéri a választmányt, hogy a ordítói díjakat ívenkint 40 K-ról 
60 K-ra emelje. Leghűségesebb fordítónk, PRzZYBORSKI MÓR, bányamérnök az 
igazán csekély emelést méltán megérdemli, annyival is inkább, minthogy a szerzők 
a 60 korona írói díjon felül még értekezéseik 50 magyar és 50 német példányát 
ingyen kapják, ami jelenleg 105 korona értéknek felel meg. 

A választmány a felhozott indokok alapján a fordítói díjat ívenkint 60 ko- 
ronában állapítja meg. 

10. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár megköszöni a társulatnak 
600 darabot felölelő ajándékát a műegyetemi ásványtani intézet nevében. Ugyan- 
csak megköszöni a többi intézetek nevében is, amelyeknek a fölös kiadványokat 
szétosztotta. 

11. PaPP KÁROLY, mint az egyetemi geológiai és paleontológiai tanszékek 
jelenlegi képviselője, megköszöni emez intézetek nevében a társulattól kapott 
külföldi kiadványokat. 

12. SzinY KÁLMÁN levélben köszöni meg a társulat üdvözlését. 

13. SCHAFARZIK FERENC bejelenti, hogy néhai SzaBó DÉNxxs hagyatékából 
500 korona névértékű papirost adott át a pénztárosnak, azzal a kéréssel, hogy 
ennek kamataiból évenkint Mindszentek napján virágcsokrot tegyen a társulat 


TÁRSULATI ÜGYEK. 401 


elnöksége boldogult SzaBó JózsEr sírjára. A választmány a felajánlott 500 koronát 
köszönettel fogadja, azt a SzaABó JÓZSEF emlékalap tákéjéhez csatolja, míg a halot- 
tak napján való koszorúzást abból az alapból végzi, amelyet jelenleg önkénytes 
adományokból a másodtitkár kezel. 

14. LAMBRECHT KÁLMÁN rendes tag a választmányhoz indítványt nyújt — 
be a Bécsben felhalmozott magyar műkincsek és kulturértékek visszaszerzése 
ügyében. Az indítványt a választmány egyhangúlag helyesli, s megvitatás céljából 
átteszi az indítványozótól megnevezett 12 tudományos társulatnak. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


VÁLASZTMÁNYÁHOZ BENYÚJTOTT JAVASLAT A MAGYAR MŰKINCSEK 
ÉS KULTURÉRTÉKEK VISSZASZERZÉSE ÜGYÉBEN. 


Tekintetes Választmány! 

A Bécsben felhalmozott magyar kulturértékek  meg- 
mentése ügyében van szerencsém a következő javaslattal fordulni a Tek. 
Választmány elé, kérve.az ügy sürgős tárgyalását. 

Az immár megszünt Ausztria egykori fővárosában, Bécsben a dua- 
lisztikus monarchia tönnállása:-alatt sok olyan kulturérték gyűjtetett össze, 
amelyeknek egyedüli jogos helye és tulajdonosa Magyarország és a magyar 
állam. Különösen az udvari muzeumok, az udvari kincstár, levéltár, könyv- 
tár, ta közös pénzügyi levéltár, a házi- és állami levéltár azok az intézmé- 
nyek, amelyekben Magyarország földjének és multjának ismerete szem- 
pontjából tömérdek, mérhetetlen fontosságú lelet tárgy és emlék van fel- 
halmozva. Hogy néhány nevezetesebbre utaljak, hivatkozom a következő 
kulturértékekre : 

A k. k. Naturhistorisches Hofmuseum ásvány-, kőzet-, föld- és őslény- 
tani gyűjteményében a lapugyi mediterran fauna, a baltavári és ajnácskői 
neogen faunák, a cservenkai opálok, a páratlan knyahinyai, továbbá az 
ohábai, mezőmadarasi, mocsi meteorkövek; ugyane muzeum régészeti 
gyűjteményében a tordai, fugyi, puhói, lengyeli, márczfalvi, soproni, kis- 
kőszegi, hátszegi, keszthelyi. prehisztorikus leletek ; 

a k. k. Kunsthistorisehes Hofmuseumban a nagyszentmiklósi arany 
lelet (más néven Attila kincse), II. Lajos király, II. Apafi Mihály, Báthory 
István, II. Rákóczi Ferenc fejedelmek személyével kapcsolatos történelmi , 
és művelődéstörténeti emlékek ; 

a k. k. Hofbibliothekben a magyar művelődéstörténelem több 
nagyfontosságú kútforrása ú. m. az úgynevezett bécsi képes krónika, a 
bécsi kodex, 20 Corvina, a gközös pénzügyi levéliárs-ban pedig fölbe- 
csülhetetlen tömegű és értékű okirat és följegyzés, amelyeknek a magyar 
művelődéstörténelem szempontjából való értékét Thallóczy Lajos és Takáts 
Sándor közleményei világítják meg. 


402 TÁRSULATI ÜGYBK. 


Minthogy ennek a csupán vázlatosan jelzett anyagnak túlnyomó 
része nem legális úton, gyűjtés, vásárlás és csere útján, hanem az 1867. 
évi kiegyezést megelőző évek centralis-tikus politikai törekvéseinek hatalmi 
nyomása alatt az erőszak jogán került idegenbe, minthogy továbbá 
a k. k. Hofmuseumot az udvartartás költségén tartották fenn, amelyhez 
Magyarország felerészben járult hozzá, indítványozom : 

kérje fla Magyarhoni Földtani Társulat, az arra 
illetékes magyar tudományos egyesületekkel és intézményekkel karöltve 
a magyar kormányt sürgősen, hogy találjon módot ez unikum 
értékű, tehát pótolhatatlan magyar kulturértékek vissza- 
SZeTZÉésSÉTE. 

Hangsúlyozni kivánom, hogy indítványom nem a restitutio 
in integrum kivihetetlen és fölösleges elve jegyében született meg, 
hanem kizárólag a jogtalanul és erőszakosan 1867 előtt eltulajdonított 
magyar kulturértékek visszaszerzésére irányul, 1867 után kelt ajándékozás 
utjáni gyarapodásokra tehát nem terjed ki. Meg vagyok arról is győződve, 
hogy az új bécsi kormány megértőleg fogja törekvésünket támogatni. 

Indítványom a jogfönntartás elvének  kinyilatkoztatása -szem- 
pontjából, minthogy Csehország már a közelmult napokban ezirányú 
igényét ugyancsak bejelentette, sürgősen közlendő volna a következő leg- 
inkább érdekelt egyesületek és intézmények elnökségével illetve igazga - 
tóságával : 

1. Magyar Tudományos Akadémia, 2. Szent István Akadémia, 3. Ma- 
gyar Nemzeti Muzeum, 4. Földtani Intézet, 5. Egyetemi könyvtár, 6. Ma- 
gyar keleti kulturközpont, 7. Magyar Földrajzi Társaság, 8. Magyar Nép- 
rajzi Társaság, 9. Magyar Nyelvtudományi Társaság, 10. Magyar Törté- 
nelmi Társulat, 11. Régészeti és Embertani Társulat és 12. a Természet- 
tudományi Társulat. ! 

Kelt Budapesten, 1918 november 6-án. 

Kiváló tisztelettel : 


Dr. LAMBRECHT KÁLMÁN 
a Mágyarhoni Földtani Társulat rendes tagja 


Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. 
Kelt Budapesten, 1918 november 6-án. 
Jegyezte: PAPP KÁROLY elsőtitkár. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 403 


Jegyzőkönyv :! 


a SZENTMIKLÓSY SZABÓ JózsEF-emlékalap kamataiból hirdetett nyilt pályázat 
odaítélésére kiküldött bizottság 1918 június hó 83-án tartott üléséről. 


Jelen vannak : dr. Pánry Móric m. kir. főgeologus társulati alelnök elnök- 
lete alatt dr. MAuRrrz BÉLA egyet. tanár, vál. tag és dr. VOGL VIKTOR m. kir. 
geologus, r. tag. 

Elnöklő másodelnök jelenti, hogy két pályázat érkezett be. A pályázók 
egyike, SELAGIAN VAZUL, egy. gyakornok a pilisszentiváni bánya környékén a 
mult évben végzett beható, részletes geológiai tanulmányainak rövid összefogla- 
lását nyujtja be kis értekezés alakjában. A tárgy részletes kidolgozására kéri 
a pályadíj odaítélését. 

A másik pályázó dr. FEREwczI IsrvÁN m. kir. geológus rövid tervezetet ad 
a Szentendre—visegrádi hegység feldolgozásához. Szentendre—Izbék közvetlen, 
esetleg távolabbi környékének eruptivumait óhajtja az üledékkel kapcsolatban 
modern kőzettani és chemiai alapon tanulmányozni, mely tanulmányaihoz ké- 
sőbb csatlakoznék az egész szentendre—visegrádi hegység földtani és kőzettani 
vizsgálata. Szentendre—izbéki munkálatai támogatásara kéri az egész pályadíj 
osztatlan odaítélését. 

A bizottság beható eszmecsere után arra az eredményre jutott, hogy 
. bár a budapest—esztergomvidéki eocénképződmények újabb feldolgozása két- 
ségtelenül kívánatosnak látszanék, mert HANTKEN és HOFMANN tevékenykedése 
után is jelentős eredményekkel járhatna, mégis kívánatosabbnak tartja azt, 
hogy a szentendre—visegrádi hegység erupciós területe, melyben a kitöréseknek 
az üledékekhez való viszonyát, valamint a különböző kitörések sorrendjét még 
nagy homály fedi, elsősorban felderíttessenek. 

"Ez a megfontolás indítja a bizottságot arra, hogy figyelmét első sorban 
FERENCZI ISTVÁN dr. ajánlatára fordítsa, korlátozás nélkül elismerve azt, hogy 
SELEGIAN VazuL, mint benyujtott érdemes értekezése is mutatja, máris érde- 
meket szerzett tárgya körül, fontos adatokkal gyarapítván a budavidéki eocén- 
ről való viszonylag bő és pontos ismereteinket. 

. — [Tovább mérlegelvén FEREwczr IsrvÁsx dr. pályázatának kérdését, a bizott- 
ság megállapítja, hogy pályázó eddigi munkássága, különösen a zalatnakörnyéki 
andeziteken végzett vizsgálatai biztosítékot nyujtanak aziránt, hogy a Buda- 
pest legközelebbi környékén lévő, de aránylag igen hézagosan ismert eruptív 
területről is becses munkát fog nyujtani. 

Mindezek alapján alulirott bizottság tisztelettel javasolja a tekintetes 
Választmánynak, hogy a négyszáz (400—) koronás pályadíjat osztatlanul 
FERENCZI IsTvÁN drnak adja ki. 

Végül javasolja a bizottság, hogy tekintettel a mostani nehéz körülmé- 
nyekre, kivételesen tekintsen el a X. §. d) pontjától, mely szerint a pályadíjnak 
legfeljebb két harmada utalványozható ki előre s a pályázat egész összegét egy- 


szerre adja ki a pályázónak. A 
Budapest, 1918. évi június hó 3-án. ke UVA 
Dr. VOoOGL VIKTOR Dr. PÁLFY MónRIc 
? Ld a m. k. Földtani Társulat 
Dr. MauRirrz BÉLA másodelnöke. 


a bizottság tagjai. 


1 Minthogy a Földtani Közlönynek előző füzetében a junius 5-én tartott választ- 
mányi ülésnek a Szabó József pályadíj odaitélésére vonatkozó része félremagyarázásra 
alkalmas rövidséggel jelent meg, azért szószerint közöljük az eredeti jegyzőkönyvet. 

Dr. PÁLFY MóRiIc társ. másodelnök. 


PÉNZTÁRI JELENTÉS 


a Magyarhoni Földtani Társulat 1918. évi forgalmáról 


I] S Ot MH WE. 


és vagyonának állásáról. 
I. Forgó tőke. 


A) Bevétel. És 
" Előirányzat Tényleges 
t az 1918. évre bevétel 


. Pénztám maradvány raz ül 9 évitőlb etásak ettetek stee se HOLT 97 A ALONE 
: A vall. és közoktatásügyi miniszter segélye ....... .. . . 35007—  — 2000— 
. A földmivelésügyi. miniszter segélye eszes set 6000-—— — 4000— 
A pénzügyminiszter sÉSSÉLYO As EA erei été ő EETotet SSE a at sts SBS —- 5000-— 
. Herceg Eszterházy Miklós pártfogói díja ............. 840— — 840— 
. Magánosok segélye (Semsey Andor dr. adománya) . . . . . . 100—  350— 
. Alaptőke szelvénykamatai és forgótéke takarékbetét 
kamatai wa ssede zt örő sékelt sie ELEG 2500——  2597-39 

: Elátralékosátaosáoi dijak esz etetssestee keltetett ek ett 400— 42572 
FÁASSTOYÉtASSÁGTÁÁJA Kt övbe noket ke ERT s edáye elsátevete er sls ella 4400——. 3158-50 
, (9184évi előfizetések: szt es eesels szelen LESTE eza zál ÍS an 400— — 37230 
: Kúadvanyok eladásából szet e éás este elejet elles ele esés 100-— 34-— 
eVégyes" bevételek mess elet trezetekezát ee EG birt s 10203  . 336— 
.. A Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra . . . . . . . . . . . . . 400—  —— 3007— 
. Az alaptőke készpénzkészletéből adósság törlesztésére... 2200—  4800-— 


Anyatársulati alaptőkegyarapitására. 


15. Árkosi dr. Kiss Ernő főhadnagy örökítő tagsági díja... ....... . . 2007— 
16. Dr. Réthly Antal örökítőstags; (díja s TE rést zés eetsá a sEÁGYSÉTBES S 507— 
17. Dr. Ferenczi István egyetemi tanársegéd örökítő tagsági díja ...  150— 
18. Beocsini cementgyári unio r.-t. párt. t. díja ..........ssisssssss 400-— 
19. Hangya) szövetkezet párt. tags. díja .......s. ss slísssseéss ss 4007— 
20. Dr. Ballenegger Róbert örökítő tags. díja ......sssssssssesssses 200-— 
21. Drs:László (Gábor örökító tagsz (díjasss se sees des lerze a elás s ekes 200-— 
22. Cs. kir. szab. Kassa-Oderbergi vasut párt tag8. díja......:... 400-— 
283. Szab. osztr. magyar államvasuttársaság párt. tags. díja ............ 400-— 
24. Felsőmagyarországi bánya és kohómű r.-t. pártoló tagsági díja . . . . . . 400"— 
25. Salgótarjáni kőszénbánya r.-t. párt. tags. díja .......2...2..ssse 400-— 
26. Északmagyarországi egyesített kőszénbánya r.-t. párt. tags. díja ... — 400— 
27. Gróf Csáky László prakfalvi vas- és acélárúgyár párt. tags. díja II.r. — 200-—— 
28. Coburg Fülöp herceg-féle bánya- és kohóművek párt. tags. díja... —— 4007— 
29. Kaláni bánya és kohó r.-t. párt. tags. díja .......ssssssstisss e 400-— 


Ha OI 


ml] 05 


9 a] 


VEN e JV LETŐ LT KK VO ÖK 
o OT 


, 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


. Unio cs. kir. szab. vas. és bádoggyár r.-t. párt. tags. díja........ 
.. Hemádvölgyi magyar vasipar r.-t. párt. tags. díja .............. 
. Nagyvárad-belényes vaskohi vasut r.-t. párt. tags. díja ......... 
OKAtGOK OSZTTA Ké bem DAtts tags adíjas ba Tee ztette ed ti lám jel 
. Magyar Siemens Schuckert művek tags. díja 1. r. .............. 
: Magyar, Bank és keresk;. T.-t. pánt. tags. díja I. To .c.. sos 
siMacyarzágrarábank párt etags ádíja ette te etei á date el ézszés4es 
. Weisz Manfréd lőszer, acél és fémművei párt. tags. díja I. r. .... 
. Klotild. Első Magyar Vegyiipar r.-t. párt. tags. díja ............ 
. Magyar folyam és tengerhajózási r.-t. párt. tags. díja .......... 
. Magyar fém és lámpaárúgyár párt tags. díja I. r. .............. 
ssMaoy. , allami vasgyáralkpantsetagso díja a seals e ttáste teat sze sg 
2. Dunagőzhajózási társulat Budapest párt. tags. díja ............. 
3. Aránia bányatársulat Budapest párt. tags- díja ......s....1..... 
Borsodi szénbányák T-t oparta:tads adja aze életét sejétes si eleslsletee 
siMagyarsált.. köszénbánya t-t tagse(ÚÍja aa a ses datati dzzgáte er se 
sSzamosvolgyiívásut Tb. Gadó dÁJA s sa. tág des els régeleteks ez sgs sás ő Új 
. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank r.-t. tags. díja ..............-. 
sRGólajmmomitó. gyart T-t DAGUAGAOSSÁLLJANS etta etes öle elé a kis érSs[ ás 
. Dunagőzhajózási társaság bányaigazgatóság Pécs párt. tags. díja 
me Tóbányahivatak Aknaszlatma párba tagsdíjasé sel és e sees elles 
." Aradi és csanádi egyesület vasutak Arad párt. tags. díja... . . . . . 
. Zsolnay Vilmos kerámiai gyára, Pécs párt. tags. díja... . . . 3 A Lt 
salDynamit Nöbeltr.-üs Pozsony Dart. tagss1dijar ess ererame a-éis telejelekt 
. Takarékbetét utáni kamat az alaptőkéhez...................... 
sözelvénykamatoks azo alaptokéhoz: es seek stzté lette eéjetjese ue kat 48 
. Egyesült Budapest fővárosi takarékpénztár párt. tags. díja 1. Tr... 
Dr. Hiptak és, Jsa Vasmű r-t. pártoló tags:díÁJa Te. . érését a sys eret 
saramz-iéle, VILAtAOBSAgV Tt -bGtAgSs UJ a s se tejejs márkát release eke ln tte 
. Rimamurány-Salgótarjáni vasmű r.-t. párt. tags. díja ...... 

SEMMIS e bányaicázgatósan, Nagy DÁANLYA : elesel easzelei se tellsls ésa jelet zeséle 
. Sajó Jenő mérnök, Budapest örökítő tags. díja ................ 
SŰAGyALAbANyalSazSa LOS ÁS, NAGY DÁN Net tet le ét elesett 
. Sajó Jenő mérnök, Budapest örökítő tags. díja ................ 
. Vid Gábor tanár, Pannonhalma örökítő tags. díja 1. r. ......... 
Sz Gyat JOTSz , Közp. Tank. salapítor díja ass teszta eshezet éj ztos ék e 
S AMKÖS kente ce0logüsrÖTÖKTtÓ dja esszét etes tása slgjekstsszéetéi ej a eső 
. Magyar államvasutak igazgatósága párt. tags. díja ............. 
. Ujlaki Tégla és Mészégető r.-t. Budapest tags. díja ............ 
: Első Magyar Ált. Biztosító Társ. párt. tags. díja III. r. ......... 
. József műegyetem ásvány- és földtani int. alapítói díja .... . . . . . 
. Bányai János polg. isk. igazgató, Abrudbánya örökítő tags. díja ., 
. [abb gróf Eszterházy Pál főrendiházi tag, nagybirtokos Réde, örö- 


kitő-Ta0S. ÜJA ze Katt ESET see átesa átala lak else ttkeze ET 


Földtani Közlöny XLVIII. köt. 1918. 


405 


Tényleges 


bevétel 


406 TÁRSULATI ÜGYEK. 

71. Vid Gy. Gábor pannonhalmi tanár örökítő díja II. r. ......... 
72. Dr. Papp Károly egyetemi tanár alapítványának III. részlete 
73. Reinl Sándor okl. tanár, Budapest örökítő tags. díja ........... 
74. Stanciu Viktor polg. isk. igazgató, Arad örökítő tags. díja ..... 
75. Magyar"Ált. Bűtelbank páttb Sbagas díja azé jet sit inkt sattáláse 
16. Neuschloss J. nasici tanningyár és gőzfürész r.-t. párt. tags. díja . 
TT Kisbirtokosok orsz. földhitelintéz. párt. tags. díja I. rész... .. .. . 

Barlangkutató szakosztály javára. 

78. Mihók Ottó banktisztviselő alapítványa sz... sss. des ess 
79. Horusitzky Henrik magyar geologus alapítványa .............. 
80.. Magyar földbérlők szövetkezete alapítványa ................... 
81. Magyar Bank és keresk. r.-t. KS EZAG NET re tests zés 
32. Nagyváradi székesegyházi káptalan alapítv..................... 
83. Fleischer Elemér banktisztviselő alapítványa .................. 
84: 5zely (Majos-ár győri kanonok: alapítványa ese s eket set 
85. Fischer Colbrie kassai püspök Alapítványa szsst óne TA stétt u És 
86. Lambrecht Kálmán assistens alapítványa 1. r. ................ 
S7-.Gyóridkápbalan alapítványa att etet te evet kezt ekttteret esete KÉNT 
88. Kalocsantókáptalan alápítyánya a s stsztsets etetett ete etet 
92: -Tólnavármegye alapítványa etes see Mettet ekéeteti SE SZE RÉGT 
90. Ascher Antal műegy. guzstor alapítványa ..ss.s.ss.sssozs sa 
91" Bács-Bodrogyvármegye alapítványa a stb e setne e este sees bE 
92 GTŐL Borgách aKkárolycalapíty anya sees etár at s ete ESR 
93. Győr Bestetics"Bálsalapítványai ses été ette ze GE EBEÉ 
94: "Grói "Wenckheim; Géza ralapítványa etek NEE aes ő 
99. Grót (Bolza JÓZSet alapítványa ee etess tsktszást ezett zetét 
90.sZzslgmondy; Jenö alapítványa esetek e ttta stét etre es seket 
97. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alapítványa ................. 
98." GTÓI Ambrózi jajosíalapítvanyai : 27 ete etstsetó SS LEK K NSZ eSte S 
99. Fülöp Szász-Coburg Gothai herceg alapítványa ................ 
100. Gróf Széchenyi Aladár alapítványa ............ FEE TSLT E Ete o 
101. Gróf Bunán Astván alapítványa: " Stttte e etet es aktrét elni EáEttis 
02" Grót Brdődy Gyorgy ralapibvánnyiat ése estet etettek NEK S Stt EE 
103. Báró -Borster Gyüla alapítyánnyesátete testes élete zá ét e ERGA EE 
1042 Donogy. vármegye "alapítványa a sét tte etsi skeet etet szá őt 
105. Úng varmegyo "alapítványa Eettttetéste e st etátáá e áE SEEK EZEEL EKE 
106. Heves vármegye alapítványa 2. sss i os sssssú Zaza e NÉL KÉS E 
107. Komárom vármógyo alapitvtdnyeete té e társas azt atát NTEKNels tt e NN EN 
108. Pogaras Vármégye Alapítványa Mets eza ok ER AKASt e KILE EERÉÁ SES 
109. "Grót Zöeléneki Rőbert "alapítványa: ss a sszsktátstá ASS AAS Tee téETlS 
110. Csanád vármegye álapítványá ra ese esetet at ató s et E NEE ŐR ÉEKKSNESTETEA 
111. Békés, vármegye alapítványa szt sás ze ss ús k UN KNK E éele eTESEÉGNTSS 


Tényleges 
bevétel 


50— 
450 — 
200-—— 
200-— 
4007—— 
4007— 
1007— 


TÁRSULATI ÜGYEK. 407 


Tényleges 
bevétel 
ZS ZAlAL VÁTNOSYO BADÍGYÁNNYA árts see égett eses elelő ÁSz NEK tis 150 — 
113. Takarékbetét utáni kamat ............. E S SO EG Ea őt 994 
TT ANS SZÁRÁT STR EN TOK SÉTY et tetel teszt etysés eget sba isistaj ás s eleg tis tn ÁST ÉSE 333 — 
ÍTOSA tötsülathozsberolytataó ss Áj als az ks era érésjá será st ajjie klete e bé 117— 
Hidrologiai szakosztály alaptőkéjéhez. 

116. Horusitzky Henrik főgeologus alapító tags. díja ............... 100 — 
TES KENtA ST BTundir Támos salapítortags Cdíja ez z s e J a as ötseselv élés 1507"— 
118. Dr. Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár alapító tags. díja.. ... 200-— 
Hg SájókJeMOT ala pisÖs tao Be ÜLET ses on arbete asok ae tab dea k 1507— 
T20£ DE. Ballenegserekőbert; alaps tagB díjas eszét se salkív dás s s 150— 
121. A magyar Államvasutak igazgatósága alapítványa .......... .. 3007— 

122. Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társ. alapító 
TEK S ZKOÁ EMS zeke et SZeeeb b AZ ONTSES MALE egg EL KELET KO lot te Egek ÉDE ZER 300"— 
AS DES Rnmnez Birmkkalap: tagas díján ses géz erzes ejéa ER tra Mt A 1507— 
124. Takarékbetét utáni kamat az alaptőkéhez..................... 27-80 
SZET OZÉTVÉNYKAMATOK ette éz ls ENSZ KEEN e AT eze EE ai eze E LTÉÉt 6-— 
ZO. A stársulathoz:berolytétagsazdíjalkas ae tettest sa e 8 15— 

Dr. Szabó emlékalap alaptőkéjéhez. 
J27... Neélhairár: Szabó Dénes hagyatékából ree sagtrasts as etés szelt és 500-—— 
128. A Szabó emlékalap kamataiból az alaptőkéhez ........ ....... 119-78 
Társulati alaptőkéhez csatolva. 
129. Bőekh János. szoboraláp maradványa sztár tását télsissta sti 681-35 
130" Güll Vilmos siíremlékalap maradványa es itgasugáea e ére dsg 45-52 
ÖZSZESBN Hát ze 21,960— —— 53,073-98 
B)]-Kiadás 

TS KOLLÁT ÖZÖNE zésre én AA VÉLE NE EZe elt e lets aET ba 12,000— — 11,343-97 
2. BIFOSTUKAT TSZ TÓLOVÁÁ JA tra sa ale és ZT a ető atást 900-— 9007— 
3. Másodtitkat tisztelottijas azás szesszel dzatii e tetek 600-— 600-—— 
4. Pénztáros tiszteletdíjak ezés Mae n ze áss ne Fé Ves 300-— 300"— 
5.. IMAGE GALL etek ÉVE SZEN TET e teat á teres a eti 2407— 280-30 
6.. Szolgák jútalottdtj ette ee etet ett see se áá s álá ea 480-— 530-— 
7. Boltaköltzóns zetett SZAT ea ete És a 1200-—— 517737 
8. Iradak kiadánóla szztez ezt tat ágba zi vedlés 1200— —— 145892 
9. Vegyes Kiadás kest zá ezéN Szet Ee tl elsö és ásik étele des 176— 898-70 


405S5 TÁRSULATI ÜGYEK. 
Előirányzat Tényleges 
az 1918. kiadás az 
évre 1918. évre 
10. A-dós8 4 tGöTVEe sz t-6IB ÉNIB 
a) 4800 K,kölösön. 55694 tkánozdóá esztet s EE 14665 
b) ugyanezen kölcsön törlesztése 2200.  ......... 2464 — 48007— 
11. Szabó emlékalap kamataiból megbízásra, ..... ..... 400-— 300— 
12. Barlangkutató szakosztálynak segély ............. 1000" 1500-—— 
18. Hidrologiai szakosztálynak segély ................ 10007— — 
14. A társulati alaptőke gyarapítására 
a) valapítvanyokbólsz eszes azeets a ett 18,7507— 
b) takarékbetéti kamatokból . . . . . joe st 130-16 
€) "szelvénykamatokból us szere szére 1250 18,892:66 
15. A barlangkutató szakosztály alap- 
tőke gyarapítására 
aj ralapítványokból sas eses tászée stee 5650— 
b) takarékbetéti kamatok ............ 994 565994 
16. Ah ardezolorg aaa s ízr ask OSR sz ttz a gyz tiranlka mat 
gyarapítására 
ajiralapítványonbpólek sets ette 1500-— 
b). "takarékbetéti kamatok estés se azt 27"80 152780 
Í7. A dr. Szabó József emlékalap alap- 
tőkéjéhez 
MI ZALADÍGYÁNY DOL TES E etess 5007— 
b) a Szabó emlékalap kamataiból .... . . N1978 61978 
18. A bar Vanekuütató ss zalkoszit ály été 
szérelkiadattak: 
a) alaptőke utáni szelvénykamatok . . . . . . 3337— 
b) a szakosztályt megillető tags. díjak. . 20- 353— 
TSA Kadart 6 Ko ga üt ES IZERNkTOLS ZEb rá aláy Jaa iket Úksas 
adattak : 
a) alaptőkéje utáni szelv. kamatok . . . . 6"— 
b) a szakosztályt megillető tags. díjak . 157— 217— 
20. A társulati alaptóőkéhez csatoltatott 
a) Böckh János szoboralap pénzmaradv. 681-35 
b) Güll Vilmos síremlékalap. . ...... ... 45:52 72637 
21. A társulati forgótőke pénzmaradványa . . . . . . . . . . . . 169697 
ÚASZÉSBTŰZÉ sé etesen ee 21,960— — 53,078:93 


ÁSCHER ANTAL 


Budapesten, 1918 dec. 31-én. 


pénztáros, 


BALLENEGGER RÓBERT dr. 
titkár. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 409 


Jegyzőkönyv 


a Magyarhoni Pöldtani Társulatban 1919 ján 22-én"r-tarT- 
tott pénztárvizsgálatról. 


Mi alólirottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg 
választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók, a mai napon a pénztárban 
megjelenve, megbizatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük. 

Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló utasítá- 
sokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat összehasonlítottuk 
a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. 


SS Va OGY At OAT AB OL an íve 4-esül ati vag pon artaszi ka ZASNÉ VI 


végén. 

ISZÁNyatarstlatió AlADtó kor zs ök zökeztert szet eire egén a Aektál tte zöszll 75,128"73 
ZHDES Szabó JÓZBotemlékalamésás estetek zs ő a a zért also eána seg: HE 10,365-27 
J5GDG: HZabDó0-émlókalaps KAMMAVAL eses sz hee e kéz ét ts ze jelöese uejét 508-— 
4. "Barlangkutató szakosztály alaptőkéje s... sss ss sszezupmes ee ss 13209"— 
D.S küdtológian szakosztályc alaptőkéje. ! meset eszesek eletetg stee 2712:60 
6. Dr. Kalecsinszky Sándor síremlékalap maradványa . . . . . . . . . . . . . 598:55 
JERBZTHULATLTOTSÓTÓ KE HÜNATALY ÁT ATA ET ee aasisásés tetoke sátlsáet eljes lez 1696-97 

ÖSSZEHEDE été a ad este 104,219"12 


AGA T su ba ti krörvie be kése. 


A postatakarékpénztárnál levő 100 K letét (chegue-számla után). 

Az 1918. évi bevételek összege 53,073 K 93 f, mely összeg az előirányzott 
21,960 K összeget 31,113 K 93 f-rel fölülmulja. Ennek okai a következők : 1. mert 
a pénzügyminisztérium 5000 K rendkívüli segélyt adott; 2. mert az örökítő és 
pártoló tagok a Társulat céljaira 18,750 K-t, a Barlangkutató Szakosztály ja- 
vára 5650 K-t, a Hidrológiai Szakosztály részére 1500 K-t fizettek be. Ezenkívül 
néhány kisebb bevétel növelte az 1918. évi bevételeinket magasabbra az elő- 
irányzatnál. 

. A kiadások egyes tételeit vizsgálva, 656 K 03 f megtakarítás mutatkozik 
az 1. tétel alatt szereplő Földtani Közlönynél. Megtakarítás mutatkozik továbbá 
a 7. tétel alatt szereplő postaköltségnél, az itt megtakarított 682 K 63 f a külföldi 
expediálások szünetelésének eredménye. A 13. tétel alatt szereplő Hidrologiai 
Szakosztályi segélyt a szakosztály ez évben nem vette fel, ennél a címnél ennél- 
fogva 1000 K megtakarítás mutatkozik. Túlkiadás mutatkozik a 12. tétel alatt 
levő Barlangkutató Szakosztály segélyénél. Az itt szereplő 500 K túlkiadás a 
Barlangkutató Szakosztály 1919. évi segélyének terhére előlegként fizettetett ki 
A 9. tétel alatt szereplő vegyes kiadások rovatában mutatkozó 722 K 70 f túl- 
kiadás az összes szükségleti cikkeknek az 1918. év folyamán beállott ijesztő meg- 
drágulásának a következménye. 


410 TÁRSULATI ÜGYEK, 


A mérleg az államsegély egy részének, 3500 K-nak elmaradása dacára is 
1696 K 97 f pénztári fölösleggel záródott. 

Mindezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyülés a pénztárnok- 
nak a felmentést adja meg s buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. 

Kelt Budapesten, 1919 január 22-én. 


PETRIK LAJos Tixxkó IMRE Dr. EmszT KÁLMÁN 


II. Költségvetés az 1913. évre. 


4) Bevétel. 


1. Pénztámomatadványztazal 9 eséy nől sss Tersé tére e eze lel ee eteti 169697 

2. A közoktatásügyi miniszter segélye (1500--3000) . . . . . . . . . . . . . . . 4500-— 

3. A földmívelésügyi Ca (20002-4000) Sz sross ersz zeke ését 6000-— 

4. A pénzügyminiszter segélyen esős es savas alája s sg a dala ene 5000-—— 

5. Magámósok segélye se etette kette EKE SEK kelettel 1007—— 

6. Alaptőke és forgótőke kamatja .....s..zy szivi isi si ssli sas. 3750— 

7. Hiáltralékosítagsaoioíjakt zet ee ettetek ete stetst elete elásta eleteteket sie tás 1000-— 

o Vt Ko OSZT ET GAEL SOK ANAK s átó dá dl az dja a Jol 4000-—— 

97 1999 5-évi előtizetéBe ketes etek etet e ss étá e el ete Ét 4007— 

105 Kiadványok teladásábol tés sets et etststáot eletet jel ásis else tekeee 1007— 
Ü.svegyesábevételek SE tterets ete teles se tele sletsáele e eseteket 1007— 
ADICA£HZza bossa lampak amiatt anró Vette e es zetét őtsle te eret eele tereket sle ele lesek 1007— 
Összesen . . . . .. 26,746-"97 


Tu Róldtanai eRozlony a estet st reseíeteke szei e sísíséeás ie eletet teáse st NTÉST sz AB T2OOT 
d HSÓtLKAt tiszteletdíja. ze zek et KELEGE SL S Te LÉRAKSSZ Kea ÁS A 900-— 
3. "Mágodtitkár: tiszteletdíjak e as ete ezet eletet este elete te őt els E BME KETTES 600-— 
4." Pénztáros tiszteletdíja ts szésteses et s éekeísjeás etető a síet tsz ést fele lettel ke eket tísÉs 300-— 
5. irok, jutalomdíja ta ta eft etet ekáe elate akeratete etei sets elt kelett 240"— 
6. Szolgák jutalonmdíjas kezest ak áttett setét e lslsás te eletet et et 4807— 
7. BORGAKÖLÉBBES et a st els étel s szskekó o STe eleje, vá ae ES t et 1200-— 
8... Irodai KiRdá8Ok : ez zzz esszsáestekee tte zés és ARS ÉK EGES e Gees 1500-—— 
9."Végyos [kiadások E sőztestáete tut etttát te teteteetesate zi elek SBÉAZe EGEN SGL Ta 200-— 
10. A Szabó-alap kamataiból megbizás. ze. sas ákle s 1007— 
11. A Barlangkutató Szakosztálynak segély (a már felvett 500 K után) 5007 — 
12. A Hidrologiai Szakosztálynak segély 1918. és 1919-re ............ 2000-— 

I Összesen . . . . 26,746-"97 

Kelt Budapesten, 1919 január 22-én. 

ÁSCHER ÁNTAL BALLENEGGER RÓBERT dr. PaPP KÁROLY dr. 


pénztáros, másodtitkár. elsőtitkár. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT RÉSZÉRE TETT 


ALAPÍTVÁNYOK 


az 1918. év december hónap 31-éig. 


Stiftung fűr die ungarische Geologische (Gesellschaft. 


(GEGtót Andrássy : Györeyz  PÉSÜRDI vs sz ás ásás sás készpénzben 210 kor. 
(Báró Podmaniczky: János; Pesten" s.k sss hssak 4 210 c 
AC) BATÓ, Sznadmon; cPeSbon sa MANN a talalka stb ő 4 10501 c . 
AG) léte ben KIS zMiktósz NT EGSt8N éz ra LOLA THE e ( 210 ( 
. (1) Prudniki Hantken Miksa, Budapesten ..... . . 4 210 c 
. (Tf) Dr.-Sehwarz: Gyula; Budapesten " sss astee ( 300 
. (1) Drasche Henrik lovag Bécsben ........-..... 4 200 k 
. Pesti kőszénbánya- és téglagyártársulat  ........ ( 600 c 

Salgótarjáni kőszénbányatársulat ............... Ki 200 c 
. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, 

Budapest zés EGGSSZz Szt ata teve e át tétet ( 400 c 

Vr dőállayeBénjatam IBÉGS DOM ezta erez a tte E KENT Ki 200 
szg eltónaya Jácmt SB OZSOny Dana sétákat ét én kis ( 200 c 

M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében ....... . . 4 200 c 
s (JEGTOS-Erdődis Sán os tét ets ett ett ( 200 c 
. Gróf Karácsonyi Guidó Rudolf-alapítványából  .. 4 200 c 
-BUdapostESZókeMlÓVáTOS E teát est vele ás EE tn ( 400 K 
. (j) Okányi Szlávy József, Budapesten ........ .. Ki 400 c 

és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- 

IDEGES KEL ess Ze S ETEK e es e VÉN AA BÓK É E eket Ki 400 c 

A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű 

vállalat ..... SET ÉN S e ESA TS KET tek; Ki 400 — 
s aSallat bak s Ujvidőkönztz es áz ák az ee alá ttttbés ( 200 c 

Balla Pál alapítványa az újvidéki m. kir. főgim- 

AZON NOVOTO Za t zata va Kea ( 200 c 
- (gy) -Bezetédyz BAL B údapostont a tett öv zoom 4 200 c 

(eModírovits Gergely tszszgaguz s az ász b a ( 200 c 

(1) Zsigmondy Vilmos; "Bűdapestoni resz 4 400 c 

Dr. IKoc Antal Budapostónk sz ae tá e atát állampapirban 200 c 


(f).DrARothcSamű4ŐoBOnA ézet e tea e Lá € 200 c 


ALAPÍTVÁNYOK. 


Dr. Schafarzik Ferenc, Budapesten ............. 
(1) Dr. Szabó Józset "Búdapestenéseszte eztetet 


. Dr. Iosvay Dajos SsBüdapost emez et ezettel ete 
. Zsigmondy Béla, "Búdapostemástere e Mesetets eleste 


(1) Dávid Vilmos; Budapesten eses assets s else e 
(7) Gróf Andrássy Manó, Budapesten . . . . . . . . . . . 
(1) Husz Bamű éBudapesten esetet etetett e 
(fr) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Grácban .... .. . . 
(Tt) Klem Ttipót,""Búdapesten esése sötet eseteit 
(1) Gróf Andrássy Dénes; Dormnőni tet 
Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és 
iparvállalat részvénytársulat, Budapesten ...... . 
Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaság, 
DAlGÓtATJAT DÁN szi nőt tett KÉSÉT S gt ele kVe ek e ENNE ee szt 
Fülöp, szász-coburg-góthai igiötee ő fensége vas- 
GYALAJBONOTOLLÁT os yaee Stee léket etete e ZAL 
Besztetczebánya sz: (kit GVános eat skót ett 
(0 aGrótCsákyzbászló; Budapesten tetése széke 
Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút-Tár- 
saság; Budapestzés VWIeny szett tisz eg ea ast 
Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten. . . . . . . . . . 
(0 DES BethósGyűla "Budapesten s ess sze e etés 
(1. ekternpelen tte e Mán fue kete e ekes Tea EE 


Dre szkunez Adott prépost: MGSOTMAS a ts esel elete 


()eDESEtenmehkárolyz Budapestenk ess rését ette 
Esztergomi tókaptalam esse esetet etet ee etes 
E. mkey Béla, Budapesten, Maó e tértetek nt ete 


70) Dr.:Staub Móme "Budapesten ee szet eekőtte sie 


Dr. Szontagh Tamás, Budapesten szk as esse 


sDr-Brscher Sam a B üdapestemessettee etet e öle ett 
:a(T) Kautimann: Kamilló;  Budapestenüt see sötétet 
. (Tf) Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben ...... . 
. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hof- 


mann: átroly emlékére szeret erts alót lát etet 


. (1) Dr. Lőrenthey Imre, Budapesten . . . . . . . . . . . . 
.. Dr. Zimányi Károly, "Budapesten ezér ateege ési 
. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya  Rész- 


vény-Lársaság, Budapesten es éssel es sa sejtett élek 


. (7) Királdi Herz Zsigmond, Budapesten . . . . . . . . . 
. (Tf) Marosdécsei Déchy Mór, Budapesten ..... . . . 
. Mattyasovszky . Jakab  (mátyásfalvi) Pécsett 


(ff) szsolnay "Vilmos znéVéro e Mese kesessel 


. Korláti bazaltbánya részvénytársaság, Budapesten 
::(Bothlen főiskola, "Nagyonygük őse Vet sik ekes eté 


(f) Adda Kálmán nevére Adda Viktor dr... ..... 


állampapirban 
készpénzben 


400 
200 
200 
200 
400 
200 
200 
200 
400 


400 


400 


200 
200 
400 


400 
200 
200 
400 
200 
200 
200 


állampapirban 200 kor. 


ALAPÍTVÁNYOK. 4138 


— — Guttmann és Frank építési vállalk. cég Újvidéken. készpénzben 400 kor. 


— — Rudai tizenkét apostol bányatársulat Brádon. ..... ( 400 ( 

1902. (1) Kalecsinszky Sándor, Budapesten. ........... ( 200 
I9045Szadeezky "Gyüla UT. JNOLOZBV ÁT a s ee etédsá elő e ( 200 c 
— — Schafarzik Ferenc dr., Budapesten 1884-ben tett 

Alapítv Anya oz SS Be etek s ég teszett s stéget S ( 100 

— — Myskowszky Emil, Mecsekszabolcs . . . . . . . . . . . . . . ( 200 

1905. (j) Gróf Széchenyi Béla, Bűdapest sz... 4 "0005 4 
— — (Tf) Báró Mednyánszky Dénes, Wien ........... ( 220 
— — Koch Antal dr., Budapest, 1884-ben tett alapit- 

VANYANOZ Ketel ez tt elo STAT TÉN LT ete el ( 100 
1906. Gróf Zselénszky Róbert, Budapest .........:... ( 200 
1907. Papp Károly dr., m. kir. geológus, Bpest (I. rész) ( 200 KK 
1908. Szádeczky Gyula dr., Kolozsvár, 1904-ben tett 

ALADIGYAGYANOZ: -zdste ey ese seta e esete ESA tt KSE ( TO 4 
1909. Pethő Emil, földbirtokos, Sármellék. . . . . . . . . . .. . . tree 200 4 
— — Leféber Ágoston mélyfúróvállalkozó, Budapest . . . . ( 200 c 
—  — Magy. kir. állami vasgyárak központi igazgatósága, 

ISUUADBBŰ zzz ő é se a ébe see zár LTAL et ela a ee KET c 400 k 


— — Szabadalmazott osztrák-magyar államvasúttársaság 
magyar bányái, hutái és uradalmi igazgatósága, 


BŰGADSBB vsz etette ette ÖNÉ ee ESEL e ESEN E EE SÉos sek 400 c 
—  (j) Városy Gyula kalocsai érsek, Kalocsa. . . . . . . . ( 200 c 
si SZOBROT Tsz: kir VALOS VAA CSA agg eles ruin e öl ( 200 
S Debreczen sz. kit. város tamácsar ekes stttz sss € 200 
1910. Bohn Mihály téglagyáros, Nagykikinda .. . . . . . . . ( 500 ( 
— — (f) Báró Győrffy Árpád bányatulajdonos, Brád . . . ( 200 c 
— — Kalamaznik Nándor vízműépítési vállalkozó, Bpest ( 200 
—  Bchaaf Jakab téglagyáros, Nagykikinda .. . . . . . . . c 200 
— "Vogi Viktor dr. í05k. eeólógus, Büdapest Ess k 200 
— Gróf Zichy Gyula dr.. megyéspüspök, Pécs... ... . ( 200 c 
1911. Gróf Majláth Károly Gusztáv dr. erdélyi püspök, 

a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár javára ... . ( 400 K 
— — Saxlehner Andor belga főkonzul, Budapest ..... . ( 200 4 
— — Baxlehner Kálmán, Budapest zzz sss zs c 200 
s sax lelmer Ödön,  BNNapertt te sees e este ee ( 200 4 
— Magyar Gyógyfürdő R.-T. Trencsénteplie ...... . . € 400 ( 
— — Schaumburg Lippe hercegi uradalom, Dárda ... . (I 200 ( 
— — Österreichische Bohr- u. Schurfgesellschaft in Wien ( af c 
— Lóczy Lajos dr. egyetemi tanár, Budapest ... . . c 100 c 
—  (j) Gászner Béla kir. közjegyző, Budapest . . . . . . ( 50 
1912. Pallini Inkey Béla földbirtokos, Tarótháza ... . . . ( 1000 Kr 

Frohner Román dr. vegyész, Budapest ........ . [/ 200 


— — (7) Terlanday Emil Szent Benedekrendi főgimná- 
ZETT GANAT, JSZVOTEORANSZ NEE e öte E KA vess elt e e él öl € 200 c 


414 ALAPÍTVÁNYOK. . 


— — /ielinszky Szilárd műegyetemi tanár, Budapest . készpénzben 200 kor. 


19183. Református főgimnázium, Mezőtúr.............. K 200 
— . Székesfővárosi Gázművek, Budapest. ............ ( 400 c 
— Karczag István földbirtokos, Keszthely ......... k 200 4 
—  Schréter Zoltán dr. m. k. geológus, Budapest ... 4 200 c 
— — Vendl Aladár dr. m. k. geológus, Budapest .... . ( 200 4 
1915. Franzenau Ágost dr. múzeumi igazgatóőr, Budapest ( 200 a 
— — Szarvasy Imre dr. műegyetemi tanár, Budapest ... ( 200 


— — Vadász M. Elemér dr. egyetemi adjunktus, Budapest állampapirban 200 x 
—  — Vitális István dr. főiskolai tanár, Selmeczbánya . készpénzben 50 


1916. Horusitzky Henrik m. kir. főgeológus .......... állampapirban 200 
— — Maros Imre m. kir. geológus párt. tags. díja.. 4 450 4 
— A kir. József-műegyetemi könyvtár ............. 4 400 
— — Első Magyar Általános Biztosító-Társulat párt. ; 
tassápt adja (LETÉSZTET) Beer elá seta Ste TS tt 200 4 
—  — Dr. Papp Károly első titkár, egyetemi tanár ala- 
pitványának: (1. Tészlöto s átati: ekét és eke azis ( 600 4 
— Dr. Jordán Károly örökítő tagsági díja ........ Ki 200 4 
— — Dr. Szentpétery Zsigmond, Kolozsvár . ...... . . . . ( 200 c 
1917. Dr. Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár . . . . . . . . Ki 100 c 
— — Első Magy. Ált. Bizt. Társ. Budapest, párt. tagsági Í 
díja (TEST ÉSZTlet Ezsz eéréz ee kese et ere TNS LÉ ( 200 4 
s-isiBrázay Zoltán Budapest zta etet etet étás bő Ki 200 c 
— — Gróf Teleki Pál dr. országgyűlési képviselő ... Ki 200 c 
— 7 :.Bekey. imre Gábor Budapest : oz szesz eíee öt eée s (4 200 c 
—  — Mauritz Béla dr. egyetemi tanár, Budapest . . . . . . ( 200 ( 
2 /,Zzigraondy Árpád, Budapest et sz sát zes ét ( 200 
— — Dr. Szontagh Tamás, Budapest (II. rész) ......... £ 37 € 
— 1 Dr. Szittes Zsigmond hatetóron sas szegeses eze értékpapírban 200 
— Papp Pál földbirtokos; Táptóságh " : . c 07-i te stee si készpénzben 200 c 
— —— Papp János földbirtokos, Tápióságh ............ ( 200 a 
— — Pappné Balogh Margit dr. sz.-főv. leánygimnáziumi 
tanát: BúdapDes hűs öt é üt éetis es san ee ett ( 200 K 
— 4aDr.Béthly. Antal "Budapóst. 2. éz sees egeszet értékpapírban 200 
s-t Báró Hejérváry Góza gate teszett e eetzetsz esse készpénzben 200 c 
— — Tud. Egyetemi Földtani Intézet, Budapest . .. . . . € 200 4 
— — Tud. Egyetemi Őslénytani Intézet, Budapest . ... a 200 4 
— Zsigmondy Dezső, Büdaposts és ésetels e szeresse e felelő 4 2004 
— NDr. Pálfy Móric m. k. főgeológüs. ..2..sss.s.ss. értékpapírban 200 


— —— Ballenegger Róbert dr. m. k. geológus, II. titkár .... készpénzben 200 ex 
1918. Szabadalmazott Osztrák Magyar ÁAllamvasút-Társaság, Budapest 


(alapítványmegismétlós) esztek e s ze see ge tiz egesi e fer ekes KLTE 400 kor. 
— — Felsőmagyarországi — Bánya és Kohómű Részvény Társaság, 
BÚdADOSLE s er azt ene BE É eke gea és ESÉSE ESEN SES 400 kr 


— Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat, Budapest . . . . . . . . . 400 4 


ALAPÍTVÁNYOK. 415 
Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat 
Részyénytársulat: Budaposttéss sa át entsid kial sees eleéetó te eled etet eteltás 400 kor. 
Gróf Csáky László Prakfalvi Vas- és Acélgyár Részvénytársaság, 
Budapest (II. részlet Gróf Csáky László 1885. évi 400 kor. ala- 
DÍLYÁDYANNOZ a tg SS ASE T SE ETET ek ret ls Á BYE gzhse a NETES TESTS SS 200 c 
Beocsini Cementgyári Unio Részvénytársaság, Budapest ..... . 400 c 
Kaláni Bánya és Kohó Részvénytársaság, Budapest ..... . . . . . 400 — 
Unio cs. kir. szab. Vas- és Bádoggyár Társaság, Budapest ....... 400 K 
Angol Osztrák Bank Budapesti Fióktelepe (I. rész) ........ . . . 100 ( 
Coburg Fülöp herceg-féle Bánya- és Kohóművek Részvénytársa- 
CEreegai DTSJ alak ető eéeui gő aga b aló attó a BÁLÁS GE OTT AKKOR ke ESEK E TT 400 r 
Nagyvárad-Belényes Vaskóhi Vasút Részvénytársaság, Budapest . 400 c 
Hernádvölgyi Magyar Vasipar Részvénytársaság, Budapest .... 400 ( 
Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági Részvénytársaság, 
BUdapos as tÉSZ Sas ette Stt teteg ese gélt ő a ts Apó eeás at as 100 ( 
Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársulat, Budapest 
tis TÉSZLED) vs eket Nat sen ései EZT e tás te ae et al 100 ( 
Weiss Manfréd [Lőszer- Acél és Fémművei Részvénytársaság, 
Budapest Nr részlet jezerás a sets zene átbora azt áledls e a ela kábé s 100 c 
Magyar királyi Állami Vasgyárak Központi Igazgatósága, Buda- 
Dest (alapitvanyismétlés ett ey zése tetsz se ts Ae zt AK Bt 400 
Hangya) a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő Szö- 
Vetkezéte  BÚdapos tres sztést tett eökts tát rségtetet ke et tetette ső 400 
Magyar Agrár és Járadékbank Részvénytársaság, Budapest . . . . . . . 400 4 
Magyar Fém- és Lámpaárúgyár Részvénytársaság, Budapest 
KÓbánya sk erész) e tte z tant kasSzee INN S SÁS E Sá Áá 100 K 
Magyar királyi Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság, 
Búdapestát a seta ezel etettek gs  KÉSK eze T e 400 € 
Magyar Általános Kőszénbánya R.-T., Budapest .............. 400 a 
cKlotildy Első Magyar Vegyipar R.-T., Budapest . . . . . . . . . . . . . . 400 ( 
Borsodi Szénbányák Részvénytársaság, Budapest ............. 400 c 
Első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság, Budapest . . . . . . . . . . 400 c 
Aráma Arany- Ezüst- Rézbányatársulat Bucsony, Budapest ... . . . 400 Kr 
Kőolajfinomító Részvénytársulat, Budapest .................. 400 c 
Szamogyvolgyi Vasút Igazgatósága, DES . szá elsz tesels ees 400 ( 
Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak Igazgatósága, Arad. ... . . . . 400 c 
Hokis: főbányahívatal, Akúaszlatina sed a sake ák szt 44 400 c 
Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Igazgatósága, Budapest. . . . . . 400 Kr 
Zsolnay Vilmos-féle Keramikai Gyárak, Pécs ................. 400 4 
Cs. kir. szab. Kassa-Oderbergi Vasút Vezérigazgatósága, Budapest 400 
Eilső cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság. c...e 400 4 
BÁnyáHAZ AS FÖSÉGSA E SEBE Ses ékes eze é zás észek d Ke tés 400 4 
Aktien Gesellschaft Dynamit-Nobel, Wien, Pozsony... ......... 400 ( 


Rudaer Zwölf Apostel Gewerkschaft, Brád (alapítvány-megis- 
MóLÓB Ars zérets s site a elek ENE E le eln eélsat letee sa áte e ETET 400 


416 


ALAPÍTVÁNYOK. 


Egyesült Budapest Fővárosi Takarékpénztár (I. részlet) ..... 100 
Ganz-féle villamossági Részvénytársaság, Budapest . . . . . . . . . . . . 400 
M. kir.-Bányaigazgatósás ANN agyi hányas ria s attó eztet esete ele 400 
Első Magyar Általános Biztosító Társaság, Budapest (III. részlet) . . 200 
Rimamurány-Balgótarjáni Vasmű R.-T.; Budapesb ....:........ 400 
Dr. Lipták és Társa Építési és Vasipari Részvénytársaság, Pest- 

Szentlőtimöz: a éssel met VereV See ek TELS ÖN VE e NSÉkE tb 400 
Magyar Országos Központi Takarékpénztár, Budapest . ....... . 400 
Magyar Általános Hitelbank Igazgatósága, Budapest (50 éves 

fennállása emlékeül) . . . . . CSAL ONK Ot ÉS ARE SÉKÓ úous kus OÉLÖÉT TÓ jeztt 400 
Ujlaki Tégla- és Mészégető Részvénytársulat, Budapest ..... . . 400 
Neuschloss-féle Nasici Tanningyár és Gőzfűrész Készvénytársulat, 

Budaposty eszes zt kesett aleás keksz etel sásleye te et ÉL OS SESEL EE 400 
Magyar királyi Államvasutak Igazgatósága, Budapest. . . . . . . . . . 400 
József-műegyetem Ásvány-Földtani intézete ................. 200 
Kisbirtokosok Orsz. Földhitelintézete (I. rész). ................ 100 
RemisSandor okl: tanar SBAdAamest ás sees e őtet ek ee ete 200 
Árkosi Dr. Kiss Ernő egyetemi tanársegéd, Kolozsvár értékpapirban 200 
Dr. Ferenczy István m. kir. geológus, Budapest (I. rész) ...... 150 
Dr. László Gábor m. kir. osztálygeológus, Budapest .... . $..55é200 
Emkóz mreragtológeoló HŰS zta ae tk det ésrasi szszek a jajel sa ete ela sets 200 
Hajó idenő mérnök: Búdapost a ez elátlteetáe teám etette ete 200 
Vid Gábor Szent Benedek-rendi főiskolai tanár, Pannonhalma 200 
Stanciu Viktor polgári iskolai igazgató, Aradi... ose sees sse 200 


Bányai János áll. polg. isk. igazgató, Abrudbánya, értékpapirban .. 200 
Dr. Papp Károly társulati elsőtitkár, egyetemi tanár, Budapest 

alapítványának: LIL: részlete; készpénzbenz ős eső. aka sses uja 450 
Ifjú gróf Esterházy Pál főrendiházi tag, nagybirtokos, Réde . . . . . . . 200 


HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 


1. KÖTET. 1918 3. FÜZET. 


Cholnoky Jenő dr.: A Balaton hidrografiája. 1— VII. t. 1—316. 
oldalon, 165 szövegközti ábrával, nagy 87. (A Balaton tudományos tanulmányo- 
zásainak eredményei I. köt. A Balatonnak és környékének fizikai földrajza 2-ik 
rész. Nyomatott HORNYÁNSZKY VIKTOR könyvnyomdájában és megjelent a m. 
kir. földmívelésügyi, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak, valamint 
SEMSEY ANDOR dr. főrend és boldogult HoRwiG KÁRorY báró bibornok, veszprémi 
püspök támogatásával a Magyar Földrajzi Társaság kiadásában és Kilián Frigyes 
egyetemi könyvárús bizományában. Budapest, 1918.) 


mk 


UHOLNOKY eme legújabb alkotásával a Balaton fizikai földrajzának isme- 
rete betetőzést nyert. Műve a szó szoros értelmében a Balatonnal foglalkozik. 
Leírja benne a tómedencét, a Balaton vízgyűjtő területét, különösen bőven fog- 
lalkozik a Zala folyóval és a tó lefolyásával a Sióval és azok szabályozásával. 
Végül pedig megismertet bennünket a, balatoni part képződményeivel. 

A Balaton hidrografiáját valójában kimerítő monografia elejétől végig 
lebilincselően érdekes és azzal az ékes magyar stílussal van megírva, amely 
CHOLNOKY összes műveit élvezetessé teszi. ? 

Nagy érdeme a műnek és tudományos értékét is nagyban növeli, hogy 
témáját csaknem mindig a geológia kritikai megvilágításában tárgyalja. Néha 
talán némelyik geológiai jelenséget túlságos szerepre is méltatja. Így nézetem 
szerint a szél deflációs munkájának túlzott szerepet tulajdonít a völgy- és medence- 
alakulásoknál. 

Külön méltatást érdemelnek az érdekesebbnél érdekesebb rajz-, fénykép- 
és diagramm-mellékletek, melyek bőven illusztrálják a szöveget. Kifogásolom 
azonban némikép, hogy a szerző keresztmetszeteit általában túlmagosítás által 
oly mértékben torzítja, hogy azok az igazsággal ellenkező helytelen képet szem- 
léltetnek. Így pl. a 22-ik és 23-ik ábrák, melyek a tihanyi szoros keresztmetszetét 
ábrázolják, avagy pl. a 61. ábra, mely a Gyöngyös völgyének keresztmetszetét 
nyujtja, teljesen torz képet tükröztetnek vissza. Sok esetben az effajta túlmagosítás 
elkerülhető vagy legalább is enyhíthető ; legfeljebb 2—8-szoros magosítással a 
cél majdnem mindig elérhető volna, anélkül, hogy az igazi képet túlságosan meg- 
hamisítanók. Ettől a külsőségtől eltekintve, a szerző oly részletezéssel dolgozik 
és értékesebbnél értékesebb adatsorozattal támogatja munkáját, mint amellyel 
még egyetlen magyar hidrografiai mű sem dicsekedhetik. A munkában felhalmozott 
gazdag adatgyűjteményből és saját tapasztalataiból levont, éles megfigyelésre és 


418 


következtetésre valló eredmények és gondolatok nagy tömege aztán a tudományos 
világirodalom elsőrangú díszévé emelik UHOLNOKY hidrografiáját. 

A címben említett munka tartalma kivonatosan a következő : 

A Balaton környéke már a római császárok korában lakott volt, de ebből 
az időből még sem maradt fenn arról megbízhatóbb irodalmi feljegyzés. A siófok— 
mocsoládi vasút építésénél egykori római zsilip alapfalaira bukkantak, úgy hogy 
megvan a valószínűsége annak, hogy már a rómaiak komolyan foglalkoztak a 
Balaton szabályozásával. A tó északi partján nagyobbszabású út vezethetett, 
melyen Mogentianából (Fenék) Aguincum felé lehetett jutni. A Balaton körüli 
egykori római telepek nagy száma 18 arra vall, hogy a rómaiak többet foglalkoztak 
a Balatonnal, mint amennyiről az irodalom tanuskodik. A Privina szláv fejedelem- 
től a IX. században helyreállított IV. századbeli rómaiak építette zalavári vizivár 
amellett bizonyít, hogy abban az időben a Zala alsó folyása hajóval járható volt. 
Ezt megerősíti a fenéki átkelés nagy szerepe ezen időkben. 

A Nagyberek, a Bogláriberek abban az időben még sokkal jobban egybe 
voltak forrva a Balatonnal. Az archeológiai leletek bizonysága szerint a tó túrzásai 
a bronzkorban sokkal beljebb voltak az öblökben, mint ma. A manapság egyenes 
déli part a rómaiak idejében még járhatatlan lehetett. Az északi parton Balaton- 
Ederics és Badacsony közt levő nagy öböl égy részét elborította a Balaton. Talán 
Tapolcáig ért valamikor a nyilt víz, a Szentgyörgyhegyet szigetté téve. 

A tó régebbi méreteire nézve csak 1660 óta vannak irodalmi adataink. 
Legjobb adatokat a Descriptio fluvii Sio et lacus Balaton etcs című kézirati 
munka és tervrajz nyujtja, amely a Balaton és Sió szabályozásának tervezetével 
foglalkozik. A Deseriptio a Balaton hosszát 36,000 ölnek, legkisebb szélességét 
600, legnagyobb szélességét 8000 ölre, míg mélységét a tihanyi szorulatban 445 
ölnek említi. Emellett a Descriptio alapos mérésekre mutató egyéb adatot 18 tar- 
talmaz a Balatont tápláló patakok vízszolgáltatására stb.-re nézve, melyek bámu- 
latosan közel járnak a valósághoz. A Descriptio a Balaton tárgyilagos leírása 
mellett a Balaton árvizeivel is foglalkozik és a szabályozásra vonatkozólag három- 
féle tervet dolgozott ki. Szerző beigazolja, hogy gróf Huwxyaprék kéthelyi levél- 
tárában és Veszprém város levéltárában őrzött Balaton-térképmásolatok, melyek 
KRIEGER SÁMUEttől származtak, a Descriptio térképmellékletei voltak, úgy hogy 
feltehető, hogy a tervezet maga is ugyanazon szerzőtől származik. A szabályozó 
tervek 1776-ban készülhettek, ezt az évszámot viseli ugyanis a Huvyaprak levél- 
tárában őrzött Sió-szabályozó tervezet, melyet ugyancsak KRIEGER készített. 

A 40-es években a KRIzGER-féle mérések feledésbe mentek, a Panorama, 
der Oesterreichischen Monarchies című HARTLEBEN-féle kiadás teljesen téves 
adatokat nyujt a tó mértékeire vonatkozólag. FéÉvxyEs ELEK 1842-ben ugyancsak 
téves adatokat szolgáltat. 

1867-ben a délivasút mérnökeitől származó mérési eredményeket MErss- 
NER D. M. közölte. Ő ismét pontosabb adatokat nyujt a tóra vonatkozólag. 
Az utóbbi leírás nyujtotta a Balaton-bizottság 1891-ben megindult működéseig 
a legmegbizhatóbb adatokat a Balatonról. 

A Balaton-bizottság ösztökéléseire a Vízrajzi osztály 1891-től 1897-ig terjedő 
időben pontos felvételeket készített a tómedencéről. A Balaton mélységeinek 


419 


mérései 35 elsőrendű és 7 másodrendű fixpontra támaszkodnak, úgy hogy azok 
pontossága teljesen megbízható. Az eddigi vázlatokban ismertetett adatok álltak 
főként a szerző rendelkezésére, midőn a Balaton. hidrografiájának megírását 
elvállalta. 

A Balaton nyugati Európa legnagyobb területű tava, melynek legkeletibb 
partja 18"10287 keleti hosszúságon van. Greenwichtől 35"505" (Ierrótól). 
A legnyugatibb pont hosszúsága 17"1458" Greenwichtől keletre 34954 35" (Ferró- 
tól). Legészakibb pontja 477350" északi szélességben, legdélibb pontja 469426". 
A leghosszabb egyenes vonal a fenéki római castrum előtti parttól az akarattyai 
bejárás előtti partig húzható, ez 77,180 m-t tesz ki. E távolság egyúttal megfelel 
a tó hosszának 185. A tó szélességei ehhez a vonalhoz viszonyítva adhatók meg. 

A dunántúli középhegységekre jellemző tektonikai törésrendszer árkos 
besülyedései lényegesen befolyásolják a tó alakját. A Balaton az Uskok, Sljeme 
hegyek lábától a Muraközön keresztül a Bakony-, Vértes- és Budaihegységig 
nyúló nagyszabású főtörésvonal egyik depressziójában fekszik. Ennélfogva a tó 
alakja nem oly egyszerű, hanem egymással érintkező kisebb medencék soroza- 
tából áll. 

A tómedence partjai nem mindenütt élesek és határozottak. Balatonvilágos, 
Kenese és Fűzfő közt meredek 30—50, sokhelyütt 80 m magasra emelkedő falak- 
kal bír-a keskeny partszegély, amely nem sok tagoltságot mutat. 

A zalai part ezzel szemben annál tagozottabb. Az alsó szabálytalan part- 
szegély keskeny síkság, amely csak az öblök hátterében szélesedik ki és nádassal 
fedve észrevétlenül megy át a tó vize alá. A második partszegély a tó felett mintegy 
40 m magas terrasz, kemény paleozói, avagy mezozoikus kőzetekből van felépítve. 
A patakok kanyonvölgyeket vágtak belé. 

Akalitól nyugatra kitágul a terraszvidék és a hegység messze hátra húzó- 
dik. A zánkai lapály délnyugati sarkánál a hegység megint a tópartra jut. A szig- 
ligeti medencében megváltozik a part. Itt szigetszerűen emelkednek ki a bazalt- 
vulkánok. A keskeny parti lapályt sűrű széles nádas szegélyezi. A szigligeti medence 
lapályán nehezen húzható meg a part a nádasban meg a vizenyős réten. A keszt- 
helyi hegység ismét Balatonfüred környékére jellemző terraszos partokat képez 
Ederics és Balatongyörök vidékén. A  Keszthelytől Fenékig egyenes levá- 
gású a part, melyet a típusos zalamegyei meridionális gerinceknek egyike képez. 
A Balaton déli, somogyi partja jóval egyhangúbb a zalainál. Kétféle típust külön- 
böztet itt meg a szerző. Az egyik az alámosott part, mint amilyen Berény és 
Keresztur közt, Fonyódon, Faluszemes, Szárszó és Földvár tájékán, avagy Za- 
márdinál tapasztalható. A másik típust a turzások képviselik, melyek a benyúló 
mocsaras öblöket mint a Nagyberek vagy a Lellei berek elvágják a tó tükrétől. 
A tó területét teljes pontossággal a bizonytalan mocsaras partok miatt nem lehe- 
tett teljes pontossággal megállapítani. 

Planimetrikus mérésekkel BALoGH MARGIT dr., SÓBÁNYI GYULA, VÁNYI 
FERENC, VARGHA GyYöRGY dr., majd legutóljára CHoOLNokYy mérte meg a Balaton 
és vízgyűjtőjének területét. Ezen mérésekből a szerző a legvalószínűbb végleges 
értéknek 597 km?-t állapít meg a Balaton színének területére nézve. 

A Kisbalaton a régebbi adatok szerint nagyobb nyilt víztükörrel bírt, 


420 


mignem az 1829. évben megkezdett szabályozó munkálatokkal, melyek csak nem- 
régen fejeződtek be teljesen, sikerült a Zala alsó folyását és a Kisbalatont lecsapolni. 
Jellemző, hogy KRIEGER 1776-ban készült térképe a Zala balatoni torkolatát 
még 1800 m szélesnek tünteti fel. Manapság már a szabályozott és nagyrészben 
lecsapolt pusztulóban levő Kisbalaton nem számítható többé a Balatonhoz. 

A Vízrajzi Osztály pontos méretei szerint a Balaton közepes mélysége 
3 méter. A tó feneke csaknem teljesen sik. A legnagyobb mélységek a déli parthoz 
közel észleltettek. Míg az északi partok gyorsan alásülyednek, de azontúl lankásak, 
addig a déli partokon mintegy 15 km-nyire lankásan indul a fenék, majd ezután 
hirtelen mélyed a legmélyebb medenceszmtekig, amelyek mintegy 4 m-t érnek 
el a tó színe alatt. Három szint különböztethető meg a tömedencében: ezek a 
deflációs, a fenékszint és az abráziós szint. 

A geológiai viszonyokból a szerző azt olvassa ki, hogy a történelemelőtti 
korban á tó vize többször felduzzadt, majd ismét leapadt a mai mértékére. Egyik 
ilyen felduzzadásnál tört magának a víz utat a Dunába, miközben a Sió széles 
völgyfenekét megalapozta. Tihany és Szántód között kivételes, 11 m mély árok 
húzódik ívalakban. A tónak eme legnagyobb mélysége váltakozó irányú áramlás 
következménye. E hosszanti mélységet gyorsan áramló, úgyszólván folyóvíz 
imunkálta ki. Az 514734 km? vízgyűjtő területből a legnagyobb rész 2570-89 km? 
Zala megyére jut, míg a legkisebb rész 35-79 km? Veszprém megyébe esik. Somogy 
megye 145402 km?, a Felvidék 1086:64 km-rel szerepel a vízgyűjtő területek 
sorában. A vízválasztók pontos ismertetése után szerző a tavat tápláló vizeket, 
patakokat veszi sorra. Fűzfőtől Aszófőig a vízrajzi területek pontosan alkalmaz- 
kodnak a tektonikus szerkezethez. Négy vonal szabályozza e vidék patakjait. 
Az első vonal a Balaton fővízválasztója a Séd, illetve az Eger víz felé; a második 
vonal a litéri törésvonal; a harmadik vonal a tridentinus mészkő pereme. 

Tihany maga nem sok vizet ad a Balatonnak. A külső tó mesterséges 
lefolyása mindig szállít kevés vizet a tóba, a Belső tó nevű mocsaras depresszió 
azonban ma is lefolyástalan. A két tihanyi tómedence keletkezését illetőleg 
CHOLNOKY szembehelyezkedik Lóczy Lasossal. Míg Lóczy szermt a tihanyi mo- 
csaras tavak  medencéit a köröskörül kitódult tufaömlések alapozták meg, 
addig CHOLNOKY szerint ezek deflációs mélyedéseknek felelnek meg. 

A Pécselyi denudációs medence vizein kívül Aszófő és Akali közt nem sok 
víz jut a Balatonba. Akali és Zánka közti nagy lapos abráziós szint aránylag 
száraz. Akalitól Badacsonyig nagyobb víztömeget csak a Zánkai, Burnóti patak 
szállít a Balatonba. Az északi part vízgyűjtőjének egyik legfontosabb vízterülete 
a Szigligeti öbölbe nyúlik. A tektonikus eredetű bővízű Eger patak felnyúlik a 
Kisalföld. széléig. CHOLNOKY ezután az Eger patak hidrografiájáról nyujt klasszikus 
leírást, melyben a hegyszerkezeti viszonyokra kiváló tekintettel van. 

Szigliget és a Keszthelyi-hegység közti 3 km széles sikságon a Világos, 
Tapolcza, és a tekintélyesebb Lesencze patak ömlik a Balatonba. Legérdekesebb 
ezek közül a tapolczai melegforrás, melynek 16" C hőmérsékű vize a szarmácziai 
mészkő fennsík déli szélén fakad. A város alatt fakadó víz mindjárt a tapolczai 
forrástó alatt malmot hajt és nagy esésben siet le a lapályra. 

A három pataktól elfoglalt vízgyűjtő terület vízválasztóját a Kis-Alföld 


421 


felé ama dolomit-hátság képezi, amely a Dabasi erdő, Agártető bazalt takarójá- 
tól a Sümegi hegyig terjed. E dolomit hátság CHOLNOKY szerint párját ritkító 
klasszikus hely, amelyen a legteljesebb biztossággal sikerült neki a detláció nagy- 
szerű hatását kimutatni. A dolomithátság deflációs barázdarendszerét szerző 
az uralkodó NNW szél következményének tudja be. CHOLNOKY szerint a Tapoleza 
vidék és a Ieszthelyi-hegység közti lapály egy hatalmas szélbarázdának felel 
meg. ahol szigetszerűen ülnek a bazalt tanuhegyek csodálatos csoportjai, amelyek 
e vidéket oly ritka szép látványossággá varázsolják. E hatalmas szélbarázda 
a legtöbb valószínűség szerint a Nagyberek sikjain keresztül csaknem a Dráva 
völgyéig terjed. A Keszthelyi-hegység környékén több kisebb patak ad át vizet a 
Balatonnak. Az innen származó vizeknek legnagyobb része a Zsidi és Vindornyai 
medencékben gyűlik össze és a hatalmas zalai árokban jut le a Kisbalatonba. 
Legjellemzőbb forrása Keszthely vidékének a remek Héviz, amely csaknem 
állandóan 600 1/sec vízmennyiséget szolgáltat. 

A Balaton legnagyobb vízgyűjtője a Zala vízvidéke. Az ország nyugati 
határától mintegy 20 km-nyire keletre eredő Zala többnyire pannon felépítésű 
halomvidéken gyűjti a vizet. A Zala vízterületének jellegét tárgyalja ezután rész- 
letesebben a szerző, kitérve a hegyszerkezeti és egyébb abráziós és deflációs vIi- 
szonyokra is. Többek közt felhívja a figyelmet a Rába-völggyel párhuzamos 
latitudinális vetődésekre, majd a zalai és somogyi völgyek sajátos szabályos meri- 
dionális irányú szerkezetére is, utóbbiakat részben meridionális irányú haránt 
eltolódásoknak, részben pedig az ennek nyomában dolgozó uralkodó NNW szél 
deflációs  szélbarázdáinak tulajdonítja. A Zala folyását részben. latitudinális, 
részben pedig meridionális irányú törések és az utóbbi irányában keletkezett 
szélbarázdák szabályozták. 

A Zala vízrendszere három részre oszlik, ú. m. alsó, felső és kisbalatoni 
részre. A Zala típusa a lefejezéssel keletkezett folyóknak. Eredetileg a Zala felső 
folyásának a Marczal volt a folytatása. A Balaton besülyedése azonban a dél felé 
irányuló szélbarázdák egyikébe- térítette el a folyót. A legerősebb sülyedésnek 
kitett szélbarázdában a Kisbalatonban találhatók a legszebb terraszos kép- 
ződmények, felfelé elmosódnak a terraszok a Zala csekélyebb bevágódásai követ- 
keztében. 

A Zala kisbalatoni vadregényes része manapság már szabályozva van. 
A Zalán kívül a Határárok, Hévíz, meg a Czölömpös-árok nyílegyenes csatornái 
szállítanak vizet a Kisbalatonba. 

A Balaton déli oldalán a Nagyberek széles deflációs árka már jórészt sza- 
bályozva van. Manapság, a régente több árokban lefutó víz egyetlen főcsator- 
nába terelődik és innen jut le a Balatonba. A boglári és a lellei berkek csak el- 
enyésző vizet adnak át a Balatonnak. Zamárdin túl úgyszólván semmi víz sem 
ömlik a Balatonba a, déli oldalon. 

A veszprémi partokon az aligai forrásokon és a Kenesei patakon kívül 
misem táplálja vízzel a Balatont. 

Igen tanulságosak azok az adatok, melyek a Balatonba folyó vízmennyi- 
ségekre vonatkoznak. UHOLNOKY összesen 6 felmérésben eszközölte a patakok 
vízszolgáltató képességét. Mérései 1894 és 1900 évek közt játszódtak le részben 


Földtáni Közlöny. XILVIII. köt. 1918. 28 


422 


a tavaszi maximális, részben pedig a nyárutói minimum idején. E mérések ada- 
taiból kitünik, hogy a Zala folyó maga majdnem annyi vizet szolgáltat, mint az 
összes többi patakok együttvéve. 

A három fő vízgyűjtőterület a következő összefüggést mutatja : 


Közepes 
vízmennyiség 
per sec. 


Területe 
km? 


Vízgyüjtő 


Felvidék 5 és 1360-23 
Zala . j ék 1904-85 4632 
1881:76 


Somogy 


Összes 5146-S4 


Dacára annak, hogy a Zala vízgyűjtő területe a legnagyobb, mégis ez szol- 
gáltatja aránylag a legkevesebb vizet. Legkisebb gyűjtöterülete a felvidéki pa- 
takoknak van. A Zala közepes vízmennyiségének 4784 liter/sec véve fel az egy-egy 
km-ről a tóba folyó vízmennyiség. közepesen a következő : 


Felvidéki patakok vízvidékén . ..... . .. 8"64 l/sec pro 1 km? 
Somogyi patakok vízvidékén ......... 272 ( c 
Valasz de ként sézzte ső seret elá elore eleteket 2:51 Ki ( 


BoGDÁNFY adatainak tekintetbe vételével a felvidéki és somogyi vizgyűjtő 
területen az évi közepes csapadék 600 mm, míg a Zala vízgyűjtő területén körül- 
belül 650 mm. Eszerint: 


Csapadék alak- Igy év alatt 
jában egy év 
alatt lehull xi 
összesen m? : zt 


Hányadrésze 


Vízgyűjtő jé 
Sy] a csapadéknak 


lefolyásra jut 


A felvidéki 


vízterületen 5$16,000.000 156,070.000 0191 
Somogyi 1.129.200.000 161,370.000 0143 
Zala 1.238,250.000 ] 150,870.000 07123 


Ezután szerző ismerteti a Vízrajzi Osztály zalaapátu mérce leolvasásait 
1902 juliusátólj1913. év végéig. Ebből megtudjuk, hogy a Zala vízállása is meg- 
lehetősen szabálytalanul és egyenlőtlenül jár. A csapadékgörbe nagyon kevéssé 
hasonlít a vízállások görbéjéhez. A vízállások és a csapadékok minimuma és 
maximuma épen fordított járást tanusít. Akárhányszor sok eső mellett a Zalá- 
nak kicsiny a vize és viszont száraz időben néha aránylag több vizet hoz 
CHOLNOKY diagrammjainak során arra a következtetésre jut, hogy valami olyan 
veszteség éri a lehullott csapadékot, amelynek maximuma nyáron és minmuma, 
télen van, ez valószinűleg az elpárolgás következménye. 


423 


A Balaton lefolyása a S1ó folyó nem lehet nagyon régi. A tektonikai jelek 
arra mutatnak, hogy a Kabóka patak volt eredetileg a fő folyó és ide vágta be 
magát idővel a Sió. 

A tó vízállását több tüneménynek összejátszása szabja meg. A csapadék, 
a tóviz színére kicsapódó harmat, a tóba folyó vizek, fenéki források, elpárolgás 
és elszívárgás hozzák létre a tó rendkívül változó vízállását. A Sió szabályozása 
előtt a tó szine még szertelenebbül váltakozott mint manapság. A tónak törté- 
nelmi időben is voltak rendkívül magas vízállásai, amikor a Kisbalatont, sőt a, 
Nagybereket 18 elöntötte hullámzásra képes víz. 

A Balaton eddig ismert legmagasabb. vízállása 1827-ben volt és pedig 
326 m a siófoki mérce 0 pontjához viszonyítva. A Balaton vízállásait 1863-tól 
napjainkig ötnapos közepekben mérték a siófoki mércén. Ezen adatokból kitü- 
nik, hogy minden év áprilisában vagy májusában éri el a tó legmagasabb vízállá- 
salt, október és november hónapokban pedig a legalacsonyabbakat. A kettő 
közti különbség általában 40—50 cm-t tesz ki. Katasztrofális magassága a tó 
szinének csak 1879—51. és az 1915—16. években volt. Rendkívül alacsony víz- 
állás volt a régebbi adatok szerimt 1860-ban. A vízszíningadozás okai egyrészt a 
párolgás különbségeire, amely a hőmérsékkel arányos, másrészt a, csapadékmennyi- 
ség vezethetők vissza. 

Szerző részletesen foglalkozik ezután a Balaton és a Sió szabályozásának 
történetével. Kiemeli a legelső szabályozó tervezetet, melyet valószinűleg KRIEGER 
SÁMUEL készitett 1776-ban. A S10-szabályozó munkálatok azonban csak 1847-ben 
kezdődtek meg ténylegesen. A zavaros idők miatt a szabályozást csak a Déli- 
vasút 1858-ban kezdődő építkezése után folytatták, amely csak 1902-ben ért 
befejezést, amidőn 24 m8?-re sikerült kibővíteni a csatorna vízszállító képességét. 

Újabban ismét megindult a Sió csatorna nagyobbszabású kiszélesítése, 
amely amellett, hogy hajózható csatornául fog szolgálhatni, 50 m83/sec vízmennyi- 
ség megemésztésére lesz képes. Ezáltal minden remény megvan arra, hogy a 
tavat a közel jövőben szabályozni lehet. A mű legutolsó fejezetében szerző a 
Balaton képződményeit ismerteti. Az uralkodó NNW és W szél felkavarta hullá- 
mok ugyancsak erős pusztítást végeznek a déli partokon; emellett még a szél- 
nyomásra visszavezethető áramlásoknak is nagy szerepük van a tópart alaki 
tásában. 

A zalai partra olyannyira jellemző dús nádas az iszapban terem meg. 
A zalai part túlnyomó részt iszapos. Legfontosabb kivételek: a Badacsonypart, 
melyet pannonrétegek és a hegyről leguruló bazaltgörgetegek képeznek ; továbba 
a Szepesdi partszegély, ahol a sziklás altalaj egészen a partig nyúlik. Az északi 
partokhoz tartozó pannon-agyag és homok meg bazalttufa és geizirit felépítette 
Tihany-félszigetet többnyire kavicsos Strandb partszegély veszi körül. 

A. keleti és déli partoknál két főtípus különböztethető meg, ú. m. pusztuló 
és épülő partok. Az áramlás és hullámverés elpusztítja a partot a tó terjedésének 
javára. A kenesei magas partok a partvonal állandóbb jellegű pusztulását okozzák. 

Az akarattyai, fonyódi, földvári, berényi és nyugattihanyi magas partok 
mind ilyen módon tolódtak el a szárazföld rovására. Az ily módon pusztuló par- 
tokat manapság már sok helyen sikerül begyepesítéssel és kőtöltéssel megóvni 


284 


424 


A Nagybereket elzáró hatalmas turzásrendszer viszont partképzőleg hat. 
Az egykor mocsaras Berény és Fonyód közti part már egészen száraz, ahol mos- 
tanság már villák és szőllők állanak. 

A déli partra jellemző szélokozta parti dünék és turzások főleg a Siófok 
Aliga közti parton észlelhetők kiválóan. UHOLNOKI részletesen foglalkozik ezután 
a dünék és turzások elpusztulásával és ujrakeletkezésével és találóan adja meg 
azoknak logikus fizikai magyarázatát. A déli parton végigvonuló turzásrendszer- 
ból azt olvassa ki, hogy a tó mai vízállása sokkal magasabb vízállások után be- 
következett állandó alacsony vízállás mellett bizonyít. A turzások főtípusai- 
nak bemutatása után rátér a vízalatti partképződményekre. Ide a déli parton 
észlelhető homokzátonyok, ú. n. pandallók és homokfodrok tartoznak, 

CHOLNOKY munkájának végén ahhoz függelékként csatolja IKRIEGER 
SÁmuvEL Descriptio Fluvii Sio et Lacus Balatom etc. című szabályozó terve- 
vetnek latin szövegét és ezáltal a legrégibb Balatonra vonatkozó megbízható 
adatoknak e gyűjteményét a nyilvánosság elé bocsátja. 

Budapest, 1918 december 15-én. 

Ismerteti: ifjabb Lóczy Lagos dr. 


HB ETIKA V S 


FÖTDTANI KÖZ LÖNY 


BAND . XKE . OKTOB HHR-DEC EMBER 1918 VE 10-13. 


A) ABHANDLUNGEN. 


THE MORPHOLOGIGAL UNITY 0F HUNGARY. 


By PEereR TREirrz State Agrogeologist and UHARLES DE PaAPP 
I Professor of Geology. 


— With Plate IV. — VE 


I. Introduction. 


Hungary 5 political frontiers are in perfect accordance with the morpho- 

logical formation of the Hungarian basin. The northern and eastern boun- 
. dary lines are not only political limits but they form at the same time 
. a dividing wall between differences of climate and vegetal formation, that 
is to say, they are botanic-geographical limits. This is most conspicuous 
on the frontier borders of the Counties Zemplén, Ung, Bereg and Mára- 
maros, but can be recognized all along the western, northern and eastern 
frontiers. On the slopes running towards the Hungarian basin beech forests 
are the predominating formation whereas on the other side of the boundary 
we only find firs. The vegetation outside the boundary line is guite 
distinetive from that inside; the outer shows truly the effect of the 
northern climate just as the inside vegetation shows that of the home 
elimate. The difference between the nature in the western counties and 
that of the neighbouring territories is just as great. [t is therefore obvious 
to conclude that natural forces formed the Hungarian geological basin, 
and not the will of man nor aecidental conguests determined Hungary 
political limits. Any artificial change which is contrary to natura! conditions 
would not only be of disadvantage to the populations of these districts but 
should even be the -cause of affecting the most vital interests in their 
possibilities of existence. 

In order to be convinced of the truth of these statements we must 
examine the geographical and geological formation of the Hungarian basin 
and study the agricultural and economical conditions of the country" in" 
accordance with its natural characteristics . 


e. 


426 PETER TRELTZ 


LI. Geological conditions. 


The largely folded ranges of the Alps, which form a unite moun- 
tainous complex in Switzerland and Austria, show in their eastern part 
a complete divergence. The northern branch is called the Carpathians, 
the southern forms the Dinarian Alps. Between these eastern branches 
lies the great Hungarian Basin. 

The lowlands of Hungary which are so pe:fectly surrounded by the 
bending curve of the Üarpathian range cover an area of 300,000 sguare 
kilometers. This mountainous wreath is the basis of Hungary ss topography, 
regulating her waters and making her the hinterland of countries leading 
to the Adriatic. Ít therefore cannot be surprising that this gigantic mountain 
range determined the political boundaries of the country. 

The southern frontier of Hungary 15 also a natural boundary line. 
running not over mountain ridges but along the left bank of the mighty 
river Danube. Only the western boundaries are somewhat indistinet. There 
the eastern branches of the Alps gradually fall down to the mounlainous 
districts of Styria and Lower Austria. : 

The largest interruption in the mountainous wall surrounding Hun- 
gary is on the western side between the Lajta mountains and the Lower 
(Carpathian Range. It 15 trough this opening that the river Danube enters 
Hungarian ground, into whic all the other rivers drain sending their 
waters to the Black Sea. 

Hungary was the stage of powerful ecrustal movements during a 
great part of the tertiary period. These movements effected the folding 
of the high Carpathian slopes, but hand in hand with this felding occured 
the breaking down and sinking of a large central area. The result of this 
movements was the formation of three basins : that of the Great Hungarian 
Plain, of a smaller one and of the Transsylvanian Mezőség. The surface 
of the two former was levelled by the activity of eurrent waters coming 
down the surrounding mountains and carrying immense masses of lose 
alluvial material which, being deposited in the lowest parts of the basins 
produced their absolute plainness. The eastern basin, however, the so called 
Mezőség did not sink so rapidly, and its rivers were obliged to run through 
mountains and work out their way in deap valleys and ravines until 
attaining a lower levelled surrounding. The surface of the Mezőség is 
therefore not even but hilly. 

The Great Hungarian Plain (Alföld) which extends over 100,000 sguare 
kilometers in the centre of the Great Hungarian Basin, is the largest and 
most absclute plainin Europe. Its poriphery is bordered by extinct volcanoes, 
which produced a grest guantity of lava and ashes during the tertiary peri0d.. 


MÓARAPHOLOGICAL UNITY OV MHUNGARY. 127 


Volcanic activity and folding, both on a great scale, seem to have attended 
the deformative movements, which have created also the lower mountains 
solitarily standing in the central parts of the country. We -nay immediateiy 
point out, that the volcanoes of long past ages are of inestimable value 
to this country. Aut of their depth erose the innumerable metallie veins 
containing gold , silver, copper, lead a. s. o. ; the important ra wmaterials 
of Hungorys mining industry. 

The last period of volcanic eruption was that of basaltic lavas. This 
compact but not very brittle rock procures a most excellent material for 
road construction, as does also the trachyte and andesite. There are cases 
when volcanic ashes give a firstrate trass, egualing portland cement in 
every respect. The guantity of these volcanic ashes in the Pannonian 
basin 15 so large that it would be sufficient to supply the whole of EKuropes 
demand for beton. The effects of the last volcanic aetivities caused some 
changes in the rocks, making them suitable to supply other industries 
with: valuable rawmaterials ; such are alunite, kaolin, loam etc., and also 
the precious opal, the lustre of which as regards richness in colours is not 
to be foundin any other part ofthe world. The volcanic actions have not 
ceased even up to our very days. They are surely reduced in efficacy but 
the products of this constant activity are none the less valuable. Gaseous 
emanations as the last signs in our days of volcanic activity are the origin 
of hot springs and mineral waters. The hygienic value of some of these 
hot springs 18 world famed. 


III. The hydrographical unity of the Hungarian territory 
and the danger of inundations. 


The perfect hydrographical unity of the basin surrounded by the 
Carpathians 18 interrupted only by three very small rivers such as the 
Poprád, Olt and Besztercze. ; 

The axis of this hydrographical unity is the river Danube, which. 
coming from the Moravian plain enters the Hungarian basin through the 
western door at Dévény. Between entering the country and leaving it 
again the Danube flows along tectonic lines, draining from Dévény till 
Báziás all the rivers of the Hungarian basin. 

Both the channel of the river Tisza flowing from North to Bouth and 
that of the Maros crossing the Great Plain are tectonic lines too. The 
elevated territories drained by them represent more than ?/, ofthe country"s 
mountain districts. A predominant part of the territory drained by the 
Tisza belongs to the Great Plein, indeed, but owing to the slight gradient 
of the surface causes the waters very slow flow off compared with 


498 PETER TREITZ 


the great evaporation and  percolation, so as but a small guantity ot 
meteocric water can reach the Tisza. 

The channel of the river Tisza in its upper sections has a gradient of 
40 em. per kilometer. Below Tokaj, where the river enters the Great Plain, 
the gradient is considerably lower, at Szolnok only 5-5, near Szeged 2"5 and 
at its mouth but 1"25 em. per kilometer. In conseguence of this cireumstance 
the banking up effect of the Danube current is to be seen even as high 
up as Szolnok on his tributary. 

The part of the Danube runing through Hungary has a much higher 
gradient than the Tisza. In the minor plain of western Hungary its 
gradient is 40—50 em. per kilometer but after passing the somewhat 
narrow straits at Visegrád the gradient becoms suddenly lower; at Paks 
it is 771 em, from here till where the stream is joined by the Drave it is 
5"7 and down this point till the narrows of Moldavia only 44 cm per 
kilometer. If we compare the gradients of the t wo rivers we must necognise the 
absolute necessity of a uniform meteorological information service for the 
whole of Hungarian territory if we wish to assure ourselves against i1nun- 
dations and without which the central basin would soon fall into critical 
situation. The Danube when in flood causes the rise of waters in the 
Tisza, supported by its tributaries Bodrog, Kőrös and chiefly by the 
rapid. afflux of the Maros. As a successful protection against floods it 18 
necessary that the proper authorities should be informed in time of the 
coincidence of tides and of the height and time of the flood. This will be 
only possible when the regulating organizations stand under the control 
of a single governement. Were this divided between the Czechs and the 
Roumanians it should lead to constant catastrophies for the Hungarian 
territories, 

But this alone would not be enough to protect our lowland from the 
danger of inundations. Ím order to assure such protectión a total unity 
in river regulation should be established up and down the rivers. The 
inundation districts of the Tisza are proportionally of larger dimension 
than those of any other river in Europe. This territory vhich covers 
2.244,000 hectares is protected by a network of dikes 4000 kilometers 
in length. 3 

This numbers can give us some idea of the catastrophies which would 
threaten üs several times a year wcre the management of these precau- 
tionary measures to be left to careless or malevolent hands. Many human 
lives would be sacrificed and immense agricultural and material loss would 

be the result. 


MORPHOLOGICAL UNITY OF HUNGARY. 429 


LV. Water power. 


As our coal mines cannot provide us with sufficient coal other kinda 
of motoric power must be sought for. 

In the works of VICZIÁN, STELCZNER. BOGDÁNFFY and B. ROLLER 
the guestion has been scientifically discussed, and it has been clearly 
proved that by utilizing the water power of our rivers it could be done 
without a great part of coal. 

In a State like Hungary where the domestic mineral fuel by far does 
not provide our manufacturies with sufficient energy the guestion of water- 
power 18 of vital importance. In Hungary there are 7850 km of river- 
tracts with an average energy of 130 H.P. corresponding to more than 
one million H.P. Besides there are 900 km of river-tracts with an average 
cf 750 H.P. adding to the former guantity further 700,000 H.P. 

According to Mr. EDWARD VICZIAN our most important rivers are 
as follows : 


est or sár tegye Be Frodueibie energy : 

Maros "zzandvtributartes: a. 1598. kin " 294890 EL. 
Drava and Mura - Kt A vér OR A ÜST 288450 ( 
Vag ( 6 LO GÜL KE 209,150 . c 
Upper Tisza ( ( ses LL Cst KOZ LOU. A 
Olt ( ( Set AU lét 104970 4 


Mr. A. STELLER however estimates the energy of the Hungarian rivers 
to be much over those 1"7 million H.P. He does not base his calculations 
upon the minimum amount of water as Mr. Viczias did, but on the 
available amount of et least 250 days in the year. According to him our 
water powers represent not only 177 but nearly 6 million H.P. 

The great variability in the guantity of water available in Hungary 
renders it impossible to utilize the rivers unless regulations are broughtabont . 
Untill this date our rivers will remain unfit either for industrial, or 
navigation purposes. and even for irrigation plants so urgently needed 
in our wide agricultural areas. All these wants reguire a constant supply 
of water and can only be realised if the natural fiuctuations in the guan- 
tíity of water can be compensated or controlled. This however can only 
be attained by gathering the snow and rainwaters into artificial reser- 
voirs built in suitable valleys. 

One look at the map of Mr. Vrczián suffices to see whbat the loss 
of the mountsinous distriets would mean to Hungary. Ín waiving our 
elaims to the northern and eastern mountain districts we should not 
only be destituted of our coal and iron mines, but even of the possibility 
of replacing coal by another source of energy, in developing eleetricity 


430 PETEK TRELTZ 


wíth water-power to amend the lack of coal. It is probable that Czekh 
capital in the north and French money in the east would build up the 
huge dykes of mentioned reservoirs in the gorges of the mountains but 
we should havethe use of such benefits only by paying a very dear price. 
Surrounded as we are Írom all sides by competitors we could not regu- 
late the price so that the water, our water, would become a monopoly 
of our enemies. But this should only happen against all international 
law by which mean a mutilated Hungary ehould become even in respect 
to his water supplies the slave of foreign capital. 


V. The climate of the Pannonian basin. 


Hungary lies on the joint of three different elimatic districts and 
so her elimate is infíluenced by all the three. In the north-western part 
of the country we feel very much the influence of the Atlantic, in the 
South that of the Mediterranean, and in the Bast that of Asia. The annual 
mean temperature going Írom South to North (and reduced to the sea- 
level) diminishes Írom an average of 12 ("to 8 C". The annual variation 
is very great, amounting on average to51 C" (absolute variation 659— 66"), 
with a daily variation of 12—1830€9". The influence of three different clima- 
tes 18 best noticable in the seasonal distribution of rainfall. In the distriets 
influenced by the Mediterranean rainfall has its maximum in october 
whereas in districts influenced by the Asiatic climate the maximum of 
rainfall appears in summer. (Going from West to Hast the autumnal 
maximum decreases successively until it is entirely missing in the Tran- 
sylvanian basin. The distribution of snowand rain determines the phyto- 
ökological elimate of a district. The differences between a forestal and a 
rural climate are purely dependent on meteorological factors. The chief 
characteristics of a rural climate are wet spring and summer and dry 
autumn and winter. Every other climatic distribution favours forest vege- 
taticn. The average rain and snowfallin the territory of Hungary vari- 
atcs between 480 to 1200 mm. The climatic character of a country 15 de- 
monstrated the best by a map of vegetal growth for a predominating 
forest type indicates always a certain climate-type. The moisture regul- 
red by the Coniferae is the greatest one, the distribution of the pine- 
forests shows therefore the most humid districts. The second grade 18 
represented by the beach, which wants less humidity, and the third grade 
18 the .zone of mixed woods which can grow under dry eclimate also, when 
the level of groundwater ií8 high enough. Im such a climatic zone grass 
and herbs give to the vegetation its typical feature, whilst woodgrowth 
is confined to the lower valleys. 


MORFPHOLOGÍCAL UNITY OF HUNGARY. 431. 


Dueh a distribution 18 proper to the prairie vegetation, the type of which 
is to be found in the Transylvanian Mezőség. (Map V.) 

On our map we have discerned five principal eclimatic districts.. 
The fourth type, that of the Great Plain is divided into smaller ereas accor- 
ding to the extent of the summer and autumn rains. The area within the 
lme of 700 mm rainfall belongs to a forest-elimate zone because of its autum- 
nal maximum, nevertheless the great draughts preceding the autumnal 
rainfals hinder the growth of beaches and only favour mixed forest vege- 
tation. The fifth districet represents the Transylvanian prairie land. 

From this map it 15 roughly to be seen how the different kinds of 
natural products are distributed in the Hungarian basin and further, 
the distribution of agriculture in the great Plain and in the mountain 
districts, so asinthose territories suited for some special industry. 


VI. Climate and natural products in Hungary. 


The climatic map indicates those parts of the country where forest 
culture is rational. There are districts, where the forest-culture is more 
profitable, than agriculture ; such are the zones of pine-wood and in the 
second rank that of the beach-wood. The Transdanubian beaach-wood 
zone schould not be takan into consideration, for the profit of agriculture 
is even in the hilly and mountainous parts of this district much above the 
profit of forestry. The only territories suited for rational forest-culture 
are therefore those which the Checks and Roumanians pretend to occupy 
The extent of State forests in these districts amounts 1.646,033 hectares 
and were valued in the year 1911 at 215.081,000 kr. To day their value 
18 of course much higher, approximately 1 milliard kronen. 

The forests belonging to municipalities or in private possession 
are even of a far greater extent. The neighbouring States are now fighting 
for the ownership of such great national wealth. From the data given 
here it is easy to be seen that the problem of nationalities put forward 
in their present campaign only serves for a sceen to their real coveteous 
purposes. The aim that agricultural production strives on is deter-. 
mined by the type of local climate. A humid eclimate increases the pro- 
duction of the verdure, whereas an arid one that of the grains. In districts 
covered with great masses of verdure the large breeding stocks of domestic 
animals are the best source of revenue, but in grain producing countries 
corn cultivatingis the most profitable. Thus in the rainy mountaineous; 
districts animal breeding is much indulged, in the arid climate of the Great 
Plain in contrary it should only be carried on largely if enough pasture- 
ground were assured by artificial irrigation. Dykes must therefore be 
built in the upper parts af the rivers to save the masses of the vernal. 


432 PETER TRIETZ 


floods for being utilized during the arid season. Such dykes however can 
only be constructed in that parts of the country, which the Checks and 
Roumanians claim as their own. 

The great farms of the lowlonds have always got their animal stock 
from the highlands, but if the latter are taken avay from us and become 
parts of hostile States, the Great Plain will be compelled to increase its 
animal breeding on a high scale. 

It is a welknown fact of what importance the elimatic moistüre is 
for the prosperity of spinning and weaving industry. Such industries 
can only be set up in districts wet all the year round, if they wish to be 
able to compete in the open market. As soon as the atmospheric moisture 
sinks to a certain minimum, if only during the dry summer and autum- 
nal seasons, the raw materials grow hard and rough and totally unfit 
for winding a fine thread. According to the researches of Dr. FRANK 
JÁVOLY in Hungary only the hilly districts and those valleys close up 
to and surrounded by mountains are suitable for the spinning and 
weavig industry. 

[It is not mere chance therefore that has placed all our factories in 
the mountains. § ; 

If the mountainous districts are disintegrated from Hungary, our 8pin- 
ning and weaving industries would stop immediately. The remainder of 
the country reduced to the arid districts would not be appropriate for 
establishing such manufactories, so Hungary would become a mere colony 
and its population the tax-paying vassals of those nations which úsurp 
our industrial districts. Él 

By politically dividing the country and by.tbe 
loss of our mountainous districts all agricultural super- 
production and the manufactures based on it would be impossible. For 
superproduction the lowland needs: 1) more tool and farming imple- 
ments, 2) more tools reguire more mechanical power, and 383) the soil 
which 15 used for extensive cultivation wants more manure, that means 
the animal stock must be largely augmented. Conseguently 
three factors are necessary for Superproduction: 

1. iron and machine factories. 

2. cheap energy either in steam or eleetric power. 

3. plenty of water to eliminate the bad effects of an arid elimate. 

Let us see how a mutilated Hungary could provide these necegssities 
on its territory. 


MORPHOLOGICAL UNITY OF HUNGARY. 433 


VEL Mining in Hungary." 


In Hungary the iron and other. mineral production, even in the 
second year of the war was valued at over 200 million kronen, More 
than a halt of this amount (110 mill. kr.) must be aeeredited to coal 
mining, the iron ores and iron works producing 40 million kronen and 
salt about 36 millions. Thus the three important products, coal, iron 
and salt make up 9294 of the countryjs mineral production, whereas 
the other branches of mining — precious stones and metals, copper, 
lead, antimony, aluminium, brimstone mercury, bitumen etc. — add 
altogether but 897. Our minings greatest value therefore lies in coal, 
iron and salt; 

Our highest cool production was in the year 1918 when the 
black and brown coal and lignite production of Hungary (inelusively 
of Uroatia and Sclavonia) represented more than 10 6 million tons. 
Our iron ore production, 2 million tons, also reached its maximum 
in 1918. 

The importance of mining in Hungary "s economical life 15 best shown 
in figures. The national wealth of Hungary just before the war was walued 
at 41 milhard kronen of which mines and iron works represented 214 mil- 
hards. 

I. Valúe oi mineral tuelin Hungary. Our mineral 
coal suitable for coking was insignificant up to the presentdays, being 
only 89 of the total coal! supply. The greatest amount of our mineral coal 
was got Írom the mines in the Mecsek-mountains near Pécs. which are 
estimated to contain more than 110 million tons of black coal of 6000 calo- 
ries and very good for coking. -The second black-coal mine is in the 
County Krassó-Szörény and is estimeted at 10 million tons. The annual 
production of mineral coal in these countries has barely reacked 10 mil- 
" Hon ag. with a home reguirement of nearly 50 million g. Berreely 2094 of 
the total need in coke has been produced here, the rest . (807) being 
imported írom other countries. For our iron furnaces we want this 
material and a stoppage in its importation means the extinetion 
ot ea úr to ún dorieés t060s 

Although there is little chance of finding much more black-coal within 
the present frontiers of Hungary the stocks of brown coal are guite 
satisfying, brown coal being 859/ of our coal supply. In the valley of the 
Zsil on the southern frontier there are four coal-mining societies 


possessing mines estimated to contain a total of 500 million tons. 


! Compiled and partly written bv Prof. CHARLES de Parr, 


434 PETER TREITZ 


In the north-western part ef the country between Nyitrabánya and 
Privigye we find further 300 million tons of brow n-coal. The surroundings 
of Tatabánya and Felső- Galla show deposits with 200 million tons of excel- 
lent coal. Fourth in size are the coal deposits of the §Sajó-valley in the 
County Bo:sod with 160 million tons and fifth FETSSKERÉE with 65 mil- 
hon tons. 

Our brown-coal production almost covered our wants of this fuel 
havng produced in the last normal year 88 millen g, so that we had 
to import but 13 millicn 9. 

Our lignite stocks represent 79, of the total coal supply and are 
largely to be found in Croatia Sclavonia and in the Szekler districts. 

If we total up our brown coal and lignite stocks we find 
that from 1765 to 1910 Hungary produced 174.880,923 tons im a 
value of 1,365.577,308 kronen. [If we add the value of the production 
from 1910 to 1918 that are 60 million tons, we should say that 
Hungary has hitherto produced at least one and a half milhard  kronen 
worth of coal. 

The total stock of mineral coal which we may hope to get from 
Hungarian soil are 1.717.7075418 tons, which reckoned at the minimal 
prewar price of 10 kronen (1 kr per g). represents a national fund of more 
than 17 millhards in our coal-layers. 

II. Peat-bogs are to be found mostly in the Counties Mosons 
Zala and Somogy, that is to say, near the lakes Fertő and Balaton, 
also in the County Szatmár, Arva und Csik. In the 150,000 hectars of 
moorland in Hungary we find neerly 114 milliard m? of peat which guantity 
corresponds to about 300 million tons of heating materia! of 4000 calories. 
lf we walue this fuel only 5 kronon per ton. our peat-bogs are the least 
115 milliard kronen worth. 

III. The natural gas and especially that occuring in Tr adag 
vanla, represents an immense value. The gaswells bored up till the pre- 
sent give 698.000,000 m? of gas, corresponding 40 860,000 tons of first 
rate mineral coal and are capable of supplying !/y of Hungarys coal 
reguirements. American and Hungarian geologists valued the Transyl- 
vanian natural gas at 17 to 72 milliard m?. If we accept the lower figure, 
these 17 millard m? represent 100.000,000 tons of coal of 6000 calories 
( British and Foreign General Securities and Investment Trust Limited in 
London). The Transylvanian natural gas having thus a corresponding 
value to 100 million tons of coal and its approximate value will be one 
nulhard kronen. 

1IIla. We shall not refer here to our petroleum although the 
wells at Izaszacsal and Dragomérfalva have produced some thousand g ofit 


MORPHOLOGICÁAV UN NIDYOB HUNGÁANE: 35 


during the war and the new wells at Egbell in County Nyitra have al- 
ready given nearly 483,000 9 of first rate lubricating oil. 

IV. Iron production of Hungary. During the 40 years 
from 1870 to 1910 the iron ore production of Hungary was 40.485,105 tons, 
which valued at k 10 net per ton is over 404 million kronen. Adding the 
amount produced since 1910, we may say that during the past 50 years 
Hungary has produced iron ores in a value of at least half a milliard kronen. 
Unhappily our economical dependence on Austria has caused a constant 
emigration of our iron wealth in the state of cast iron and 1ts return 
as manyfold higher payed tools and machineries. 

The largest guantity of iron ore ís to be found in the mountain 
Counties Szepes and Gömör, calculated to nearly 90 million tons. 
Next comes the district of Hunyad with 27 million tons, followed by 
Krassószörény with 8 million tons. Uroatia ranks fourth in importance. 
Croatia and Sclavonia supply very poor iron and coal for manufacturing 
purposes. 

The total amount of iron ores in Hungary 15 estimated at 144.466,650 
tons, which reckoned at K 10 per ton represents 144.666,500 kronen. 

The guantity and value of the above mentioned four mineral prod- 
ucts are : 


I. MineraVcoai .: 1 717.717,418 tons " 17,177.074. 180 kronen 
EE PR Lt seléttéő 1,223.900,000 m? 1,500,000.000 c 
III. Natural gas .. 72,000.000,000 m? 1,000.000,000 c 
TVT OTOS ittas 144.466,650 tons 1,444.666,500 ( 


TOTAL EVANS sel szág et s 21.121.740.680 a 


Thus a national wealth of over 21 milliards 15 represented in our 
stocks of coal, peat, natural gas and iron ores. 


VIII. Summary. 


Finally if we group together the facts resulting from the alteration 
of Hungarys former natural frontiers, we come to the fallo wing conclusions : 

1. Hungary would lose the whole of her national wealth included 
in its forests and mines spread over the northern an eastern mountainous 
distreits. This loss represents about 25 milliard kronen. 

2. By losing the mountains all possibilities would also be annihilated 
of building dykes and waterworks profitable for the lowlands. It would 
become impossible to replace mineral energy by water energy and very 
difficult to protect the land from the floods, whereupon agriculrure in the 
Great Plain should become problematic at all. ú 


436 PETER TREIPZ 


3. An increase in" agricultural production and live stock in the 
Great Plain is only possible if a sufficient. supply of water is at hand. If 
this water is supplied by the capitalists of a foreign State at a high price 
it would be an insurmountable obstacle in the development of agri- 
culture and would kill all possibilities of super-production, the only mean 
of restauring the countrys eredit. The conseguence would be that the Hun- 
garian plain would again become an uninhabitable desert as it was be- 
fore the cultural development of the Magyars. That surely cannot be in 
the interests of Buropean progress. 

Budapest, December 1918. 


DIE GEOLOGISUHEN VERHÁLTNISSE DER SÜDLICHEN HÁLPER 
DES INOVEC. 


Von Dr. STEFAN FERENCZI. 


Mit Tai. V. 


Im Sommer des Jahres 1913 setzte im NW-liehen Teile unseres Vaterlandes 
eine groBe geologische Tátigkeit ein, deren Ziel des eingehende Studium der 
NW-lichen Karpathen und dann, auf Grund deren Kenntnis, die detaillierte Bear- 
beitung der Hohen Tátra und des zugehörigen Berglandes bildete. Durch das 
mich auszeichnende Vertrauen des Herrn Universitátsprofessors Dr. LUDWIG 
v. Lóczy, Direktor der Ungarischen Geologischen Anstalt, gelangte auch ieh 
zu einem Teile dieser Arbeit; mein Arbeitsgebiet war eines des Kerngebirge, 
das Inovecgebiroe. Im Jahre 1914 begann ich mit der Arbeit am §S-liehen Ende 
des Gebirges und in den folgenden Jahren, nach N fortsechreitend, sehritten meine 
Arbeiten so weit vor, dab von der áuBeren Arbeit nur noch wenig am NW-lichen 
Teile des Gebirges zurückgeblieben ist. Obgleich die Resultate der einzelnen 
Jahre bereits in den Jahresberichten der (Geologisehen Anstalt veröfféntlicht 


worden sind und — da ich wegen meiner Inanspruchnahme durch institutliche 
Arbeiten nicht gegenwártig bin konnte — mein Bericht über meine im ersten 


Jahre durchgeführten Aufnahmen von dem Geologen Dr. JuLrius ViGH in einer 
der früheren Fachsitzungen vorgelegt worden ist, glaube ich den Zweck dieser 
kleinen Besprechung am besten zu erreichen, indem ich bestrebt bin, die zum 
Teil bereits veröffentliehten Resultate, mit meinen Forschungen vom Jabre 1917 
ergánzt, in einem einheitlichen Bilde die geologischen Verháltnisse des bearbeiteten 
3-lichen Teiles des Gebirges zu skizzieren. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISS37DER SÜDLICHEN HÁALFTE DES INOVEC. 437 


Das Inovecgebirge breitet sich bekanntlich zwischen den Flüssen Vág 
und Nyitra aus; von den im N sich erhebenden Trencséner Bergen wird es dürch 
eine tiefe Hinsenkung geschieden, die von der Trencsén— Nagytapolcsáner Bisen- 
bahnlinie durchzogen wird, ihr 5-liches Ende verliert sich in dem den Rand des 
Kisalföld bildenden Hügellande. Anch orographisch ist der Inovec ausgeprügt 
einheitlich. Der auf 45—50 km Löánge von dem nach S schauenden keilförmigen 
Gebirge herablaufende Rücken erhebt sich von dem höchsten, in 365 m Seehöhe 
gelegenen Punkte der im N befindliehen Bán— Barátszabader Einsenkung plötz- 
lich bis zum höchsten Gipfel des Gebirges, zur Höhe 1042 m des Inovecz, von 
wo er sodann gegen 5 allmáhlich niedriger wird. Im mittleren Teile des Gebirges, 
in der Hinsenkung des Szadener Loches, senkt er sich bis auf 574 m, von der bis- 
herigen genauen N—5-lichen Richtung übergeht er plötzlich in NE—SW-liche 
Richtung und im Bezovec erhebt er sich neuerdings auf 741 m Höhe. Nach dem 
Bezovec kehrt er wieder in die ursprüngliche N—S-liche Richtung zurück und 
in der Umgebung des Szentmiklóstales zeigt er sich als niedriger Rücken von 
500— 600 m, wáhrend er sich am $-lichen Teile des Gebirges abermals und diesmal 
noch stárker bricht; nach dem den Gipfel des 749 m Höhe erreichenden Margat 
wird seine Richtung fast N— W-lich, worauf er bei dem E-lieh von Pöstyén be- 
findliehen scharfen Grat bei dem 500 m hohen Zlodi vrch sich abermals nach § 
wendet. Von dem als Wasserscheide dienenden Hauptrücken senken sich ziemlich 
viele £— W-lich gerichtete Nebenrücken auf die Ebene der Vág, beziehungsweise 
der Nyitra hinab ; unter ihnen bilden indessen die Nebenrücken des Szokol, Soniea 
und Uhrad Ausnahmen, die sich auf dem Gebiete der spüter zu besprechenden 
-C h o c 9-Decke höher als der Hauptrücken erheben. 

Das hydrographische Netz des Gebirges ist ziemlich einfach; die Töler 
sind auch noch an den N-lichen Teilen des Gebirges kurz, je weiter wir südlieh 
gehen, desto weniger sind sie ausgeprüágt. Wasser ist in denselben im allgemeinen 
wenig ; insbesondere in den §-lichen Teilen, von den geologischen Verháltnissen 
abhángig, entspringen fast alle Ouellen an den Rándern des Gebirges in niedrigen 
Meereshöhen. In diesen Ouellen kann zwar löngs der tektonisehen Linien eine 
bedeutendere Menge von Wasser an die Oberfláche gelangen, doch kommt. ihnen 
wegen des kurzen Weges und des geringen Höhenunterschiedes gegenwártig 
kaum eine morphologische Bedeutung zu. Die Tüler, die in den meisten Füllen 
erosive Ouertáler sind, bieten im allgemeinen abgelebte Bilder, sehönere morpho- 
togisehe Formen sehen wir nur dort, wo die Táler die oben erwáhnte KC h o c 9- 
Decke durchschneiden. Interessant ist das mit der kleinen Wassermenge zu- 
sammenhángende Negativum, dab es in dem zumeist aus Kalksteinen aufgebauten 
Gebirge kaum irgend eine öpur von karstischen Erscheinungen gibt. Zu den auf- 
fallenderen morphologisehen IErscheinungen gehört das an beiden Seiten des 
(Gebirges gleichmábig vorhandene michtige Abrasionsplateau, welches ich am 
ausgeprágtesten E-lich von Vágluka, am E-liehen Gebirgsrande, in der Gegend 
von Nyitrazávod gesehen habe. Gegenüber den morphologiseh zerstörenden 
Faktoren haben bei unserem Gebirge die aufbauenden Kráfte eine bedeutend 
wichtigere Rolle gespielt; der LöB bedeckt das Gebirge in grosser Máchtigkeit, 
was auch dann das abgelebte Bild der bereits ausgestalteten Tüáler verursacht. 


Földtani Közlöny XLVIII. köt. 1918. 29 


438 D: STEFAN FBRENCZI 


Am FuBe des Gebirges habe ich über 20 m hohe Scheidewánde bei Pőstyén gemes- 
sen; máchtige Löbgebiete finden sich an dem Hauptrücken oder in dessen Náhe, 
an welehem stets intensive Landwirtschaft betrieben wird. 


kk 


Ich habe die 5-liche grölBere Hálíte des oberen morphologisech charakte- 
risierten Gebirges begangen, und zwar gelangte ich am W-lichen Abhang bis an 
die Linie des Temetvényer Tales, auf der E-lichen Seite gelang es mir im Jahre 1917 
den zum Komitat Nyitra gehörigen Teil vollstándig zu beendigen ; auch die Gegend 
des Jagdgerundes Kulkány habe ich begangen. Auf dem bekannt gewordenen 
Geblete ist es mir gelungen die ganze Serie der Bildungen zu unterscheiden, sofern 
1ch festgestellt habe: 1. kristallinische Schiefer ; 2. Granit ; 3. permischen Ouarzit- 
sandstein ; 4. untertriadische cWerfener Sehiefer ; 5. Diabasphorphyrit ; 6. mittel- 

" triadiseher grauer Dolomit und Kalkstein, zum Obertrias gehörig ; 7. kLunzem 
Sandstein; 8. bunte (M e er e 9-Mergel; 9. und die Untertrias reprásentierenden 
dunkelgraue kKössenem  Kalksteine; 10. cGrestenem.  Sandsteine; 
11. Gegenwart der eGrestenem hellgrauen Kalksteine. An dem aus diesen 
aufgebauten (Gebirge habe ich auch eine máchtige triassische Decke nachgewiesen, 
deren Schichtenreihe zur mittleren Trias gehört; 12. cWetterlin 9-Kalk- 
steine und (Chocs3-Dolomite, obere Trias; 18. dunzer; Sandsteine und 
Kalkstein mit cDachsteim-Typus. Aus der Serje der jüngeren Bildungen ; 
14. eozáne Sandsteine und Tone; 15. untermediterrane Sandsteine; 16. ober- 
mediterrane Abrasionsbreccien; 17. Pliozánton nebst Sand: 18. die Gegenwart 
von SüBwasserkalken habe ich nebst Pleistozánlöb und Terrassenschotter auch 
in dem in das Holozán übergreifenden Kalktuff und den die neuesten Perioden 
anzeigenden artesischen Sedimenten festgestellt. Im folgenden bestrebe ich mich 
die oben aufgeführten Bildungen in tunlichster Kürze zu charakterisieren, um 
sodann auch der tektonischen Verhültnisse des aus ihnen aufgebauten Gebirges 


zu gedenken. 
kk 


Die ültesten Bildungen meines Gebietes sind die kristalliniscehen Scehiefer 
des zentralen Kernes. Die Entwickluneg der kristallinisehen Schiefer ist eine ziem- 
lich mannigfaltige; nebst Gneisen, Glimmerschiefern und amphiboliscehen Meta- 
morphgesteinen habe ich auch Phyllite und Porphyroide darunter gesehen. Die 
noch rückstüándige detaillierte petrographische Bearbeitung all! dieser Gesteine 
wird bezüglieh des Aufbaues des Kristallinisehen Kernes viele interessante Daten 
liefern. Das gröbte Gebiet in den begangenen Teilen bedecken die gneisartigen 
kristallinischen Schiefer; aus diesen ist das grobBe kristalliniscehe Schiefergebiet 
E-lich vom Hauptrücken aufgebaut (hier wird es möglich sein, den gröBeren Fleck 
der amphibolischen Metamorphgesteine insgesamt auf der §-licehen Seite des 
Panshajavorinagipfels zu unterscheiden). Gleichfalls Gneise finden sich auch 
in den kleineren Flecken der Moraváner Töler. Der Glimmerschiefer und die 
phyllitischen Gesteine haben im N-lichen Teile des begangenen Gebietes, in der 
Gegend des Temetvényer Tales die Oberhand und hauptsáchlich in diesem Teile 


DIB GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER SÜDLICHEN HÁLFTE DES INOVEC. 439 


finden sich auch die porphyroidartigen Gesteine, obwohl ich auch auf dem Gneis- 
gebiete metamorphisierte gabbroartige Tiefengesteine angetroffen habe. 

x Im enesten Zusammenhang mit den kristallinisehen Sehiefern steht eine 
andere, beim Autftbau des kristallinisehen Kernes figurierende (Gresteinsart, der 
Granit und die dazugehörige aplitisch-pegmatitische Gangschar. Von Granit- 
gebieten kann ich deren drei bezeichnen; das gröbte Granitgebiet befindet sich 
an der E-lichen Seite des Gebirges und dehnt sich dasselbe 8-lich von der Gegend 
des Kulhányer Jágerhauses aus; unterhalb Kövárhely wird es scheinbar unter 
der cChocss-Decke unterbrochen, aber S-lich von dieser, im Dolinaer Tale ist es 
in noch gröberer Breite an der Oberfláche und aus Granit bestehen auch die Berge 
oberhalh Nyitrabajna. Der zweite, bedeutend kleinere Granitfleck zieht sich 
aus dem Moraváner Tal neben das Radosnaer Tal; der dritte vollstándig isoliert 
stehende kleine Fleck gelangt am §-lichen Ende des Gebirges an den (Galgócer 
Hügeln an die Oberfláche. An den Graniten können wir in den meisten Fállen 
die Spur starker dynamischer Wirkungen wahrnehmen; (Granit mit nicht kata- 
klasischer Struktur habe ich nur am §-lichen Ende des groben Granitlakkoliten 
in den Partien um Nyitrabajna gesehen ; die dynamische Wirkung ist insbesondere 
an den N-lichen Teilen, ausgeprüágt so dab wir dort sehöne Übergánge von den 
weniger gepreBten Graniten über die Gneisgranite bis zu den typischen Orto- 
gneisen finden. Die sonstigen petrographischen Bigentümliehkeiten der Granite 
wird sodann die detaillierte petrographische Untersuchung klarstellen, welche 
Aufgabe mein Freund Dr. ZoLTÁN ToBORFFY in den ganzen NW-lichen Karpathen 
auf sich genommen hat, weshalb ich denn auch bestrebt bin, seinen Feststellungen 
nicht vorzugreifen. 

Unter den gegenwürtig abgesonderten einzelnen Teilen des kristallinischen 
Kernes finden wir máchtige Sedimentreihen. Das von den Gliedern dieser Sediment- 
serie bedeckte Gebiet ist. wie wir bei der Besprechung der tektonischen Verhált- 
nisse sehen werden, auf der W-lichen Seite des Gebirges, in den Szentmiklós- 
völgyer, Ujszabadier und Moraváner Bergen tief eingreifend, bogenförmig, dann 
schlángelt es sich auf der W-lichen Seite des Moraváner kristallinisehen Kern- 
teiles abermals auf die W-liche Seite des Gebirges. Finen anderen groBen Sediment- 
fleck finden wir zwischen dem Moraváner kristallinisehen Kernteil und dem 
Nyitrabajnaer groBen Granitgebiet, wáhrend man den dritten groBen Fleck auf 
dem Gebiete zwischen Kővárhely und Nyitrazávod bezeichnen kann, der den 
groBen Granitlakkolit in zwei Teile teilt. 

In der Serie der Sedimente bildet das ülteste Glied die aus hellgelben Ouarzit- 
sandsteinen bestehende permische Schichtenreihe, die am Rande des er- 
wühnten Szentmiklósvölgyer Sedimentgürtels überall unmittelbar auf den kristalli- 
nischen Schiefern vorhanden ist, stellenweise über den Granit selbst gelagert ist 
und der man bis an den Szerlőcer Stari vrch in einem fast ununterbrochenen Zuge 
folgen kann. Gleichfalls vorhanden ist diese Schichtenreihe auf dem Sedimentífleck 
zwischen Radosna und Nyitrabajna und taucht auch auf zwei kleinen, kaum 
einige Ouadratmeter groBen Gebieten unter der Kővárhelyer Chocsdecke auf. 

Auf die Schichtenreihe des permischen Ouarzitsandsteins, beziehungsweise 
auf die Trümmer des darüber befindlichen, wahrscheinlich die Untertrias reprá- 


291 


440 Dr STEFAN FERENCZI 


sentierenden violettroten elimmerigen eWerfenern Sandsteines ist eine im Aufbau 
des Gebirges eine groBe Rolle spielende, aus mitteltriassischen grauen Dolomit 
und Kalkstein bestehende Schichtenreihe gelagert. In dem Szentmiklósvölgy — 
Moraváner Sedimentgürtel finden wir dieselbe nur in abgeschlieffenen kleinen 
Zügen, in einem máchtigen Gebiete ist sie am südlichen Teile des Gebirges vor- 
handen. Von Pőstyén bis Galgóc wird fast das ganze Gebirge aus dieser gebildet. 
Bine groBe Ausbreitung hat diese Schichtenreihe auch auf dem Fleck zwischen 
Radosna und Nyitrabajna, wáhrend sie in der Gegend von Kövárhely fehlt. In den 
hartbánkigen Kalksteinen kommen ziemlich háufig kleine Crinoidenfragmente 
vor, in eirnzelnen Stellen sind kleine Gasteropodenguersehnitte vorherrschend, 
der einzige — bedauerlicherweise náher nicht bestimmbare — Myophorta-Abdruck 
spricht für die Zugehörigkeit unserer Schichten zur Trias: ihre Zugehörigkeit 
zur Mitteltrias bezeugt der nahe der oberen Grenze der Schichtenreihe an mehreren 
Punkten nachgewiesene und bereits in die obere Trias gehőrige Lunzem kalk- 
lose Sandstein mit Eisenrostflecken. 

Der .Lunzemn Sandstein führt in die obertriassische Schichtenreihe 
hinüber, oberhalb des Sandsteins kommen die Dolomite noch in einem dünnen 
Streifen vor; ober den Dolomiten finden wir eine aus tonigen Mergeln in mannig- 
faltigen Farben, feinbláttrigen Tonen, rosafárbigen Sandsteinen und hellgrau- 
gelben Dolomiten bestehende Schichtenreihe. Diese Schichtenreihe ist in der 
Szentmiklósvölgyer Sedimentzone wieder in mehreren sehmalen Zügen vorhanden. 
Auf dem E-lich von Pőstyén fallenden Gebiete ist die Zahl der Züge geringer, 
aber die einzelnen Züge sind breiter, bei Vágszehely fehlen sie, nur in der Gegend 
von Kaplat ist ein kleiner Fleck an der Oberfláche. Auf einem kleinen Gebiete 
B-lich von Radosna habe ich sie auch angetroffen, wie sie auch in einem dünnen 
Streifen bei Kővárhely vorhanden sind. 

Nach dem auf die zeitweiligen Schwankungen des Meeres hindeutenden 
díunzem Sandstein und der Schichtenreihe des kbunten Keupem folgen 
wieder marine Sedimente, die die KKössenem  dunkelgrauen Kalksteine 
reprásentieren. Die Ausbreitung dieser Sedimente ist im ganzen genommen die- 
selbe, wie jene des bbunten Keupem; in der Szentmiklósvölgyer Sediment- 
zone ist bald das eine, bald das andere in den einzelnen Zügen mehr ausgeprágt 
vorhanden ; in dem Fleck zwischen Radosna und Nyitrabajna fehlen sie gánzlich, 
in jenem von Kövárhely sind sie wieder in einem schmalen Streifen vorhanden. 
Die Gegenwart der KK össenenm Schichten bietet bei der Aufnahme eine grobe 
Hilfe in dem hauptsáchlieh aus Kalksteinen aufgebauten Gebirge; insbesondere 
finden sich in den unteren Niveaus viele, zumeist scehwer loszulösende Petrefakten, 
stellenweise ist der Kalkstein von den vielen Petrefaktenfragmente ganz lum a- 
sehellenartig. In den Dünnsehliffen sieht man Foraminiferen, Crino- 
iden und Haufen von Korallenfragmenten; von der Makrofauna 
kommen hauptsáchlieh Bra chio poden und einzelne Pecten sp. vor. 

Die gelbbraun-dunkelgrauen gelimmerigen Grestener Sandsteine mit kalki- 
gem Bindemittel und $Schiefertone sind die Produkte der mit der Zurückziehung 
des rhátischen Meeres eintretenden langsamen Versandung und führen dieselben 
ín die Unterlias hinüber. Stellenweise habe ich auch zusammen mit den Sandsteinen 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER SÜDLICHEN HÁALFTE DES INOVEC. 441 


und den weiter unten zu beschriebenden Kalksteinen feinblüttrige, dünntafelige 
sehieferige Mergel angetroffen, die lebhaft an die in der oberen Lias der Kleinen 
Karpathen vorkommenden rMáriavölgyen Schiefer erinnern. 

Mit den kGrestenem Sandsteinen zusammen und stellenweise von 
diesen gar nicht abzuscheiden, finden wir in einem höherem Niveau als die Sand- 
steine, jedoch noch immer ein zur Unterlias gehöriges Niveau reprásentierend, 
auf allen drei Sedimentgebieten Kalksteine, die an der verwitterten Oberflüche 
hellgrün, im frischen Bruche aber schwarz und plattig sind. Die in diesen Kalk- 
steinen vorkommenden wenigen Versteinerungen, hauptsüchlich die sehlecht 
erhaltenen Ammoniten weisen bestimmt auf die Unterlias hin, wáhrend die Gegen- 
wart der Máriavölgyer; Schiefer sich auch in höheren Niveaus zeigt ; 
.es ist sogar nicht unmöglich, daB die im Verlaufe meiner Aufnahmen vom Jahre 
1917 unter der Kővárhelyer Burg gefundenen heller gefárbten Tone und Mergel 
eine noch höhere Stufe der Jura-, eventuell der Neokomkreide reprásentieren. 

Das aus den oben beschriebenen Bildungen bestehende Gebirge wird" eben- 
falls von einer aus einer miáchtigen sedimöánteren Schichtenreihe bestehenden 
Decke in der Mitte und an beiden Seiten eingehüllt ; das eine Gebiet ist das Vágluka- 
Temetvényer, das andere das Kővárhely—Dolinaer groBe (hoc ws-Dolomit- 
gebiet. Auch landschaftlich sind die sehönsten Punkte meines Gebietes die steil 
endigenden Felsenwánde der kChocs-Decke, auf denselben befindet sich auch die 
malerische Temetvényer und Kőöővárhelyer Burgruine. Im Aufbau der Decke 
figurieren hauptsáchlich die mitteltriassischen dunkelgrauen cWetterlin g- 
Kalksteine und die weiBen (hoc ss3-Dolomite mit Zuckerstruktur; nur auf 
dem kleinen (Grebiete bei der Gemeinde Temetvény ist es mir gelungen den ober- 
triassissehen [d unzem Sandstein auch zwischen den (hoc s-Dolomiten 
aufzutinden und ober demselben den blaBrosafárbigen Kalkstein und Dolomit 
mit cDachsteim-Fazies nachzuweisen. Hinsichtlich des Alters des Decken- 
systems waren bisher die Ansichten abweichend, die ersten, die NW-liehen Kar- 
pathen kartographierenden Wiener Geologen (Sruk, SracnE) und mit ihnen 
zusammen auch UHLIG, haben dasselbe, obeleich sie auch Algen darin kannten, 
von dessen stratigraphischer Lage ausgehend, für kretazisch gehalten, wáhrend 
die neuesten Forschungen (DoRwYvai, ViGn, Lóczy jun., KurcsáR) den triadisechen 
Charakter unserer Schichten nachgewiesen haben; selbst die Zugehörigkeit des 
die gröbte Rolle spielenden (ho c 9-Dolomites in die mitteltriadische 1 a d i- 
nische Etage konnte wegen der eben im Inovec, in der Náhe der Temetvényer 
Burg vorkommenden, durch Dr. Prix bestimmten Alge Diplopora annulata SCHAFH. 
náher festgestellt werden. Nebst kleinen Gasteropoden kommen im 
Dolomit jene kalkausscheidenden Algen in groBer Menge vor, wöáhrend sich in 
dem unterhalb befindliehen (Wetterli:o-Kalkstein, der der wahrschein- 
liche Reprásentant der Anisus-Etage ist, nur Spuren von Algen und wenig 
( rinoidenfragmente vorfinden. 

Ín dem gröbtenteils aus paláozoiscehen und álteren mesozoischen Gesteinen 
zusammengesetzten Aufbau, in welchem ich in zwei Flecken ein wahrscheinlich 
untertriassisches,  hypalissiseh  entwickeltes, eruptives — Gestein und auch 
Diabasporphyrit gefunden habe, spielen die Bildungen des kainozoisehen 


442 Dr STEFAN FERENCZI 


Erzes eine untergeordnete Rolle. Nach dem Abzuge des Liasmeeres ist der gröbBte 
Teil des Gebirges hervorgetreten, die in den spáteren geologisehen Perioden er- 
seheinenden kurzlebigen Meere überdeckenes stets nur auf niedrige Höhen. Unter 
den Tertiárschichten, welche die Gegenwart der Meere bezeugen, sind die áltesten 
die am Rande der (( h o c s-Decke, auf dem Gebiete bei Vágluka anzutreffenden 
mitteleozánen Ton- und Sandsteinschichten, deren kleine Reste ich auch auf der 
E-lichenSeite, in der Gegend von Nyitrazávod gefunden habe. Für bedeutend jünger, 
und zwar für untermediterran, halte ich jenen Sandstein, den ich §S-lich von den 
Pöstyénbankaer steilen Ufern bis Kaplat am W-lichen Rande des Gebirges be- 
zeichnen konnte, wáhrend ich die Abrasionsarbeit des darauffolgenden, wahr- 
secheinliekh obermediterranen  Meeres wieder auf einem bedeutend 
gröbBeren Gebiete nachweisen konnte; seinen Abrasions-Breccien konnte ich aut 
dex W-lichen Seite von Vágluka bis fast nach Moraván, und auf der E-lichen 
Seite von Radosna bis an den Rand des begangenen Gebietes bei meinen dies- 
jáhrigén Aufnahmen folgen. Diese Abrasions-Breccie zeigt in interessanter Weise, 
daB der E-liche eroBe kristalliniscehe Kern auch in seinen ursprünglichen Formen 
nicht von bedeutend gröBerer Ausdehnung war; auf der E-lichen und SE-lichen 
Seite des Gebirges könnte man in der Abrasions-Breccie die einzelnen gut abge- 
sonderten Flecken der den kristallinisehen Kern umgebenden Hüllen schön be- 
zeichnen ; der kristallinisehe Kern selbst ist nur am NE-lichen Teile, in der Gegend 
von Kulkány angegriffen worden. Nach dem Abzuge des obermediterranen Meeres 
lagerten sich nur noch die sandig-tonigen Sedimente der pliozánen Sübwasserseen 
am §-lichen Ende des Gebirges ab. Wahrscheinlicekh jüngeres Pliozán 
reprásentieren die máchtigen SübBwasserkalk- Ablagerungen, die ich in der Gegend 
von Rattnóc, bezw. Kismodró gesehen habe und die auch auf der E-lichen Seite 
des Gebirges bei Nyitrazávod vorhanden sind. In den Tonen kommt eine kleine 
pannonisch-pontische Fauna vor, die Herr Chefgeologe HoRusirzky beschrieben 
hat ; die in den SübBwasserkalken ziemlich háufig vorkommenden Triptychen 
bezeichnen bestimmt das pliozáne Alter der Sübwasserkalke. Unter den jüngsten 
Bildungen, unter welchen sich wenig Schuttkegel, Schotter, auch gegenwártig 
sich bildenden, Kalktuff und die Übersehwemmungssedimente unterschieden 
habe, spielt die wichtigste Rolle der die gröbten Gebiete verhüllende Löb:; von 
seiner Rolle habe sich bereits bei der Skizzierung der morphologischen Verhált- 
nisse gesprochen. 


Das aus den oben beschriebenen Bildungen sich aufbauende Inovecgebirge 
besitzt, wie die meisten karpathischen Hochgebirge eine typisch asymetrische 
Tektonik. Der kristallinische Kern des Gebirges, den wir in den Kőöővárhely- 
Kulhányer, bezw. den Nyitrabajnaer Gebieten der kristallinisehen Schiefer und 
des Granites vor uns haben, hat eine asymetrische Lage, durchzieht die E-liche 
Seite des Gebirges und schmiegt sich an der W-lichen Seite ein máchtig gefalteter 
Zug an, an dessen Gestaltung nebst den sedimentüáren Gesteinen auch die abge- 
rissenen Stücke des kristallinischen Kernes teilnehmen. Die Falten sind jedoch 
durchaus nicht regelmáBig entwickelt, der eine oder andere ihrer Flügel ist mehr 


6 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER SÜDLICHEN HALFTE DES INOVEC. 443 


oder weniger abgesehlitfen, wodurch unsymetrische synklinale Sehuppen zustande 
kamen ; es ist mir sogar gelungen, das Übereinanderliegen der einen Falte auf die 
andere, auch sind eine liegende Faltenbildung festzustellen.Auch das Auflegen des 
müchtigen Deckensystems auf den W-lichen Teil der Faltungszone habe ich fest- 
gestellt, was als neuerer Zug in der Tektonik des Inovec figuriert. Die in der mitt- 
leren Gegend des kristallinisehen Kernes, wahrscheinlich in dessen abgeglittenen 
Teil befindliche, von der vorigen Sedimentzone isoliert stehende sedimentáre 
Zone habe ich mit meinen diesjáhrigen Aufnahmen bezeichnet und auch an dieser 
habe ich das Übereinanderlegen des Deckensystems, áhnlich wie auf der W-lichen 
Seite, konstatiert. Á 

In der Gestaltung der einzelnen Falten nehmen die verschiedenen Bildun- 
gen in verschiedener Entwicklung teil. Als die vollstándigsten können jene 
Falten erklárt werden, die dem kristallinisehen Kern am náchsten liegen, wáhrend 
in den entfernteren kaum ein-zwei Bildungen figurieren. Die erste, am unyer- 
sehrtesten verbliebene Falte bildet der Radosna-Nyitrabajnaer Sedimentfleck, 
den E-lichen Flügel der Falte (R,) bilden die sich unmittelbar auf den kristalli- 
nischen Kern legenden permischen Ouarzitsandsteinschichten, darüber in Trüm- 
mern die Werfener Schichten und in groBer Ausbreitung der mitteltriadische 
graue Dolomit, wáhrend wir in der zur Falte gehörigen Synklinale (5,) die unter- 
liassische Schichtenreihe beziehentlieh am W-liehen Flügel der Falte neuerdings 
den grauen Dolomit finden. Die zwei Flügel der Falte sind nur aut den S-lichen 
Teilen vorhanden, in der Gegend von Jelenejami keilt der W-liche Flügel all- 
máhlich aus. Die folgende zweite Falte hat einen bedeutend lángeren Verlaut; 
in ihrer Antiklinalen (R,), die sich NE-lich vom Moraváner Jelenejami nach der 
völligen Abschleifung des W-lichen Flügels der ersten Falte unmittelbar über 
die den Kern des E-lichen Flügels bildenden kristallinischen Gesteine lagert, 
ist ebenfalls ein abgerissener Teil des kristallinisehen Kernes in der 8-lichen Partie 
vorhanden. In der Umgebung von Moraván, vom permischen Sandstein hinauf 
bis zu den Keuper-Mergeln, ist die ganze Triasschichtenreihe in verschiedener 
Entwicklung vorhanden. In der dazu gehörigen Synklinale (5), die nur auf 
dem Temetvényer Gebiete vorhanden ist, begegnen wir der unterliassischen 
gehichtenreihe. Die Antiklinale der dritten Falte (R,) ist ebenfalls nur in den 
Temetvényer Partien vorhanden und in noch mangelhaíterer Entwicklung ; ich 
habe darin nur den mitteltriassisehen grauen Dolomit und die Keuper-Mergel 
gefunden; in derSynklinale der Falte, die man in ihren Resten fast das durch ganze 
Faltensystein verfolgen kann, figurieren  wieder die Liasschichten. Im anti- 
klinalen Teile (R,) des vierten Faltenzuges, der mehr in den S-lichen Teilen ent- 
wickelt ist, bildet gleichfalls der mitteltriassische graue Dolomit und Kalkstein 
das álteste Glied, darüber zeigen sich die Keuper-Mergel und Kössener Kalksteine 
in breitem Streifen. wáhrend wir in der bedeutend kürzer verlaufenden, :n der 
Gegend von Habafalva vollstándig abgeschlitfenen Synklinalen (S5,) einen neueren 
Zug der Liasschichten finden. In der kürzesten und am wenigsten vollstándigen 
fünften Falte (R.) endlich, die ich auf zwei Seiten des Nagymodróer Kalista-tales 
bezeichnen konnte, figurieren insgesamt die Keuper-Mergel, wáhrend in dr 
zugehörigen Svnklinale (S;) ebenfalls die unteren Liassschichten vorha nden sind 


444 D: STEFAN FERENCZI. 


Die beschriebene Faltenzuge S reduzieren sich, wie wir sehen, plötzlich. Die 
Antiklinale der I. Falte ist zwar vollstándig, aber gegen NE schleift sich auch 
diese zusammen mit dem W-lichen Flügel so ab, dab sich über den vom antikli- 
nalen Flügel verbleibenden kristallinisehen Kern unmittelbar der kristallinische 
Kern der Antiklinale der [I. Falte legt. Wáhrend sich die mit der vollstándigen 
Schichtenreihe versehene Antiklinale der II. Falte durch das ganze Gebiet zieht, 
ist die Synklinale der II. Falte. sowie die Antiklinale der III. Falte nur in Trüm- 
mern und hauptsáchlieh in den N-lichen Teilen vorhanden. Die Synklinale der 
III. Falte ist wieder lang verlaufend, stellenweise legt sie sich auch mit der Ab- 
sehleifang des üubBeren Falten unmittelbar auf den kristallinisehen Kern. Die 
IV. Falte ist wieder nur im §-lichen Teile vorhanden ; die V. Falte hat einen ins- 
gesamt kaum einige Kilometer langen Verlauf. Wenn wir den Ort der raschen 
Reduzierung der Walten suchen, sehen wir, dab diese stets dort eingetreten ist, 
wo der sich auf den kristallinisehen Kern legende Bogen seine hichtung jáh ver- 
öándert, wo der Bogen sich bricht; die II. und III. Falte sind dort reduziert, wo 
in den §-lichen Teilen des Gebietes der Bogen sich von N$S-licher Richtung in 
EW-liche Richtung umwendet (Umgebung von Ujmajor). Die Reduzierung der 
I. und IV. Falte aber, trat in derselben Gegend der Umwendung, in den N-lichen 
Teilen des Gebietes, an der Linie des Szentmiklóstales ein. In dem Kővárhelyer 
Fleck sind die Verháltnisse einfacher, hier ist zwar die regelmáBige Schichtenreihe 
in mangelhafter Entwicklung vorhanden, nur sind die oberhalb befindlichen 
Luaasschichten vollstándig ineinnander gemischt. 

j Auf die Faltenserie der sedimentáren Zone legt sich ein máchtiges Decken- 
system, von welchem wir die eine Partie im Temetvényer und die andere im 
Kövárhelyer Chocsgebiete kennen lernten. Auch diese máchtige Decke ist nicht 
ruhig gelegen; wáhrend auf dem Kövárhelyer (Gebiete und auf dem gröbten 
Teile des Temetvényer Gebietes die schuppenartig zusammengebrochene áltere 
Schichtenreihe am SE-lichen Flügel einer sehr asymetrischen Synklinale máchtig 
entwickelt ist, sind die jüngeren, untertriassischen Glieder der Decke nur nahbe 
der Synklinalachse vorhanden und auch am NW-lichen Flügel der bisher began- 
genen Partien figurieren nur die letzteren. Die Periode der Bewegung der groben 
Decke, die auch das Zerbróckeln der sedimentüáren Zone in Falten herbeigeführt 
hat, konnte ich bisher mit voller GewibBheit nieht feststellen. Unter den an den 
Bewegungen teilgenommenen Bildungen sind die jüngsten im Inovec die unter- 
liassischen Schichten; wie jedoch aus den neunesten Aufnahmen der NW-lichen 
Karpathen hervorgeht, haben die Rindenbewegungen auch noch das Neokom 
erreicht und sind wahrscheinlich auch im Inovec in der noch jüngeren Kreide 
eingetreten. Die wichtigste der nach der Periode der Deckenbewegungen erfolgten 
tindenverschiebungen ist jene müchtige Abeleitung, die sich am E-liehen und 
W-lichen Deckenrand gebildet hat und láncs, welcher das Wozánmeer eingedrun- 
gen ist. Auch diese Periode kann nahe jener der Deckenbewegung sein, eventuell 
auch gleichzeitig mit dieser erfolgt sein. Nachdem jedoch auch die eozünen Schichten 
stark zerknittert sind, müssen auch spütere Rindenversehiebungen vorausgesetzt 
werden, mit deren Zeitperiode wir das Bindringen des Mediterranmeeres in Ver- 
bindung bringen können, obeleich es nicht unmöeglich ist — wie ich hierauf aus 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER SÜDLICHEN HÁALFTE DES INOVECZ. 445 


einzelnen meiner Beobachtungen folgern könnte — dab auch die Deckenbewegung 
jünger ist; auch die Zusamenfaltung der eozünen Schichten ist eine Folge 
hievon. 


ber geologisehe Ünterricht ín unserem Vaterlande. 


Die praktische Ausführung des aut die geologische Struktur des heimisehen 
Bodens und auf den geologisehen Verháltnissen der náchsten Schulumgebung 
fuBenden Unterrichtes stöbt schon beim Ausgang auf die Schwierickeit. dab es 
an einem, die (reologie des ungarischen Bodens zusammenfassenden Werke man- 
gelt und dab man nur sehr selten und zumeist in nicht befriedigender Weise auf 
Beschreibungen einzelner Territorien gerát. Obzwar in unseren geologisehen 
Fachkreisen mit einem, einer besseren Sache würdigen Bifer und hauptsáchlich, 
indem man individuelle Verdienste unnütz und lácherlich in den Vordergrund 
stellt. unsere Befriedigung über die heimische wissenschaftliehe Literatur zum 
Ausdruck gebracht wird, so müssen wir doch einsehen, dab es ein bedauerns- 
werter und beschámender Zustand ist, welcher dem nterricht unüberwindlich 
Hindernisse entgegenstellte. Denn die in der Geologie ohnehin nur schwach ge- 
bildeten Lehrkráfte, auf die eigene Kraft angewiesen, sind nicht imstande dieser 
Aufgabe zu entsprechen. Wir können es auch von ihnen nicht erwarten, da es 
ihnen nur mit harter Mühe möglich wáre, selbst die fertigen geologisehen Be- 
sehreibungen in einen brauchbaren pádagogisehen Rahmen zusammenzufügen. 

Das Odium dafür trifft unsere leitenden Fachmüánner, was wir jetzt, zur 
Zeit des vor der Schwelle stehenden geologisehen Schulunterrichtes umso mehr 
festnageln müssen, da wir von den Lehrkráften eine auf jeder Stufe vollkommene 
Arbeit erwarten. Wie wollen diese also unseren Erwartungen entsprechen, wenn 
sie mit solcher Tnterstützüng diesen mühsamen Weg betreten, der bei uns heute 
noch vor dem geologischen Schulunterricht steht. Wir können nicht die Kopie 
der idealen Unterrichtsverháltnisse Deutschlands wünsehen, wo von  LEPSIUS 
bis Warren aubBer den die püdagogiscehen Ansprüche in jeder hichtung befrie- 
digenden Werken über Deutschlands geologische Verháltnisse ganze Legionen 
lokaler KExkursionsführen zur Verfügung stehen; aber es ist unmöglieh bezüglieh 
des (Geologieunterrichtes kein Schwarzseher zu sein dort, wo es an entsprechend 
gebildeten Lehrkráften fehlt, -wo es an einer zusammenfassenden Darstellung 
der geologiscehen Verháltnisse Ungarns mangelt und wo sogar der geologische 
Aufbau der Umgebung der Hauptstadt in solchen Zwecken brauchbarer Weise 
noch nicht beschrieben ist ! 

Die Zukunft sieht nicht trostvoll aus. Unsere, die Verantwortlichkeit des 
Unterrichtes durchfühlenden und für dessen Tragkraft Verstándnis besitzenden 
Fachmánner sind selten. Wáhrend hier den Unterricht auch nur dazu xernanntes 
Individuen vollziehen, danken wir neidiseh an das tátige Lager der deutschen 
Fachmánner, wo man — wie auch HAAsE — das Umwechseln der Schátze der 
wissenschaftlichen Forsehungen zu dem für den Unterricht brauchbaren Klein- 
geld mit soviel Liebe und solehem Erfolge vollziebt. 

Budapest, 20. Okfober 1918. 

Dr. ELEMÉR VADáÁsz. 


B) REFERAT E. 


Nous publions ici une notice gui montre gue les savants francais 
ont toujours porté un jugement favorable sur Vesprit hongrois, méme 
pendant la guerre. 

x x 
at 

Monographie der Villányer Callovien Ammoniten von 
L. Lóczy von Lócz junior! référé par P. LEMmoIsz. Revue critigue de 
Paleozoologie XX Année Num. 3, 1916 juillet. Paris. 


Ed 


Ce Mémoire trés important a éié publié en pleine guerre, dans un 
pays ennemi. Il est parvenu en France, par Vintermédiaire de la Suisse, 
lauteur ayant étudié la plus grande partie de ses matériaux dans le 
laboratoire du Professeur RoLtIeR, de Zürich. ; 

Je Vanalyserai cependant ici parce gulil ne faut pas gue les eruelles 
nécessítés du íiemps présent nous fassent oublier, a nous nation cultivée, 
gue les progrés de la science et de la civilisation doivent étre incessants 
et guils peuvent se faire méme chez nos ennemis. 

Le Mémoire débute par guelgues généralités sur la systématigue des 
Ammonites. II s -éléve contre le chaos croissant gui existe dans la nomen- 
clature, contre VUhabitude gujont les auteurs de multiplier les (tenres, Sous- 
(Genres et espeéces, de créer des espéces nouvelles pour des variétés trés 
peu différrentes entre elles. 

II montre gue, dans certains groupes, il existe souvent deux varié- 
tés, ne différant guére gue par leur enroulement, par exemple: Phwlloceras 
euphyllodes Tira. Phyll. Hatzegi Lóczy, et pouvant représenter les deux 
sexes dune méme espeéce. On sait gue cette théorie, due a MUNIER UHALMAS, 
a paru avec raison trés séduisante a beaucoup dauteurs, parmi lesguels 
M. Lóczy a oublié de mentionner M. JULLIEN?; il est regreitable de 
constater combien les savants, méme les mieux documentés, comme M. Lóczy 
connaissent mal la bibliographie scientifigue francaise. 

M. Lóczy donne un tableau représentant la celassification des Ammo- 
nites de Villány, classification inspirée surtout par les travaux de STEIN- 


1 Budapest 1915 — Geologia hungarica, T. I fasc. 3—4, 248 pp. 14. Pl, 
149 fig. texte. 
2? Colonel JuLrLiev — Etude sur les Phylloceras jurassigues et crétaces, 


C. R. Somm. Soc. Géol. de France, 1911, no 12 et 13 p. 129. 


m 


REF3RATF. 447 


MANN et De RoLtieR. On yvoit figurer encore le Genre Haploceres; on 
sait gue ce Genre doit disparaitre comme faisant double emploi avec un 
Orthocératidé (Aploceras DJORB.) et guil est remplacé, depuis 1876, par 
Lissoceras BAYLE, gue M. Lóczy adapte comme $Sous-Genre alors guil doit 
remplacer identiguement Haploceras. ; 

Ouoigulil en soit, la nomenclature générigue adoptée par M. Lóczy 
parait extrémement satisfaisante; sauf pour guelgues groupes comme leg 
Oppéliides oü il a peut-étre multiplié un peu trop les S0us-(Grenres, probab- 
lement sous linfluence de M. RodptimERk, dans le laboratoire duguel il 
travaillait. Les espéces adoptées paraissent également trés bien étudiées; 
les  espéces nouvelles sont: Phylloceras Hatzegi, Perisphinctes anomalus, 
P. variabilhferus, P. balcamensis, P. pannomcus, P. fascisculptus, P. coronae- 
formás, P. plicatissimus, P. pseudo-lothari, P. baranyaensis, P. lytoceratoides, 
Ludwigta anmgulicostata, Hecticoceras turgidum, Oppelha virgata, 0. Semseynt, 
0. Tilh, 0. hungarica, 0. Kormosi, Reinecketa lata, R. crassicostata,!t Parkin- 
somia callovtensis, Idoceras calloviense, Aspidoceras antiguum, A. amplexmum, 
A. Rollteri. 

Fait rare, aucune de ces espéces nouvelles ne me parait faire double 
emploi et nécessiter de changements de nomenclature. 

Par contre, je métonne de Vaffectation au Genre Ludwigia de cer- 
taines espéces comme L. subpunctata Scnurppe, L. angulicostata Lóczy, 
L. Haugi, Pop. Hatzeg. L. Pavlowi Tsyr. L. lunuloides Kirias, L. nodosul- 
catum LAHUSEN, gue tous les auteurs ont été d/accord, jusgulici a ranger 
dans Hecticoceras. L7 auteur ne justifie cette atffectation gue par labsence 
de nodosiítés mentionnée en une ligne a la fin de la deseription de L. no- 
dosulcatum. 

Une innovation heureuse dans le cadre habituel des monographies de 
gisements a consisté a grouper en un chapitre spécial les données relatives 
a la distribution géographigue. On se rend mieux compte, ainsi de relations 
dans le temps et dans lespace, de la faune étudiée avec les autres faunes 
voisines. 3 

[L7auteur a donné également le nombre des espéces et des exemplaires 
représentés. Les données de ée genre son: pariiculiérement rares; PERVIN- 
ÖVIERE a été Vun des premiers, je crois, a les fournir dans un íravail 
d"ensemble, dans ses Monographies sur la Tunisie. A Villány 17 grands 
Genres sont représentés: Phylloceras (456 ex.), Perisphinctes (347 ex.), Rei- 
neckeia (274 ex.), Oppelia (123 ex.), puis Lytoceras, Lassoceras, Strigoceras 
Ludwigia, Hecticoceras, Ochetoceras, Stepheoceras, Spaeroceras, Macrocephalites 
(5 ex.) Cosmoceras Parkinsonia, Idoceras, Aspidoceras, entre lesguels se répar- 
tissent 128 espéces. 

Dans Vensemble, M. Lóczy pense gue la faune de Villány ne présente 


1 II existe déja Nebrodites crassicostatus BuRckn. 1912. Bien gue non 
contraire aux lois de la nomenclature, cette identité de nom spécifigue dans 
deux Genres trés voisins est djautant plus regrettable gue les deux formes, de 
méme nom ont une sculpture trés analogue. 


4148 RFF3RATE. 


par les caractéres dune faune purement méditerranéenne; on y trouve 
d"important éléments faunistigues habituels a lEurope Centrale et aussi 
guelgues types nettement exotigues. 

24 espéces, dues soit a TirL soit a Lóczy. son; jusgulja présent 
spéciales au beau gisement de Villány. 

Au point de vue stratigraphigue, M. Lóczy estime gue le banc a 
Ammonites de Villány appartient au Callovien (zőne a Macr. macrocephalus) 
et Reimecktia amceps. 

Ce Mémoire constitue une monographie excellente d"un magnifigue 
gisement d" Ammonites. Il est illustré d"excellentes planches et rédigé avec 
une celarté gül nous rapelle gue les Hongrois sont bien loin d"étre des 
Germains et gue leur état d"esprit est voisin du nöőtre, surtout guand ils ont 
pris le contact avec des maitres, de langue fÍrancaise, comme M. ROLLIER. 


C) MITTEILÜNGEN AUS DEN FACHBSITZUNGEN. 


VII. Fachsitzung am 6. November 1918. 


Prásident : Dr. THomas v. SzorraGH, Vizedirektor der Geologiseben Anstalt. 

1. Dr. MicHAEzL Rózsa führt in seinem Vortrage über die neuere Hinteilung 
der Schichtenfolge der Kalisalzlager von Deutschland folgendes aus: Bei der 
Einteilung der Schichtenfolge der deutschen Kalisalzlager hat man bisher zumeist 
die Stassfurter Verháltnisse in Betracht genommen und oberhalb des Haupt- 
anhydrits eine Anhydritregion, Polyhalit-, Kieserit- und Carnallitregion unter- 
sechieden. Diese EBinteilung erfordert jedoch auf Grund neuerer Untersuchungen 
in mehrfacher Hinsicht eine Ergánzung. Die auf den Polyhalit folgende Lager- 
partie mit Kieseritstreifen ( Kieseritregion) ist infolge sekundárer Umwandlung 
entstanden, und zwar infolge der Hinsickerung der im vorgesehrittenem Stadium 
der Bindickung befindlicher Mutterlauge. Dementsprechend enthalten die Kieserit- 
streifchen ( Kieseritfáden) auch Anhydrit und Sylvin ; dort aber, wo die periodi- 
sehen Polyhalitschichten nicht entwickelt sind, fehlen auch die periodischen 
Kieseritfáden. Die Schichtung der ülteren Zechstein-Kalisalzlager zeigt nach- 
stehende Reihenfolge: 1. Karbonate. 2. Hauptanhydrit. 3. Steinsalzlager: a) an- 
hydritisches Steinsalz; b) polyhalitisehes Steinsalz; c) sekundár umgewandelte 
Schichten des polyhalitisehen Steinsalzes. 4. Hauptlager der Sulfate: a) carnalli- 
tiseher Kieserit-Halit; b) kieseritischer Carnallit-Halit. 5. Hauptlager der Kali- 
salze: kieseritischer Halit-Carnallit (Hauptsalz). In den infolge sekundárer Um- 
wandlung entstandenen Hartsalzlagern nehmen die Stelle des carnallitisehen 
Kieserit-Halit die Vanthoffit-Loeweit-Halitgesteine, die Stelle des kieseritisehen 
Halit-Carnallit aber (Hauptsalz) die kieseritisehen Sylvin-Halitgesteine (Hart- 


1 Tir. — Die Ammonitenfauna des Kelloway von Villány. Beitr. z. Pal. 
Oest.-Ungarns u. des Orients. XXI, XXIII et XXIV, 1910—1911. 


FACHSITZUNGEN. 449 


" salz) ein. Bei den sekundáren Umwandlungen haben folgende Faktoren mitgewirkt : 
Die Wirkung der bei der Eindickung eingesickerten Mutterlaugen. 2. Die in der 
Tiefe vor sich gegangenen Thermalumwandlungen: a) Zersetzung des Carnallit 
und Wirkung des ausgeprebten Magnesiumchlorids; b) Zersetzung der Hydrate 
und die dadúrech in den oberen Lagerteilen vor sich gegangenen Thermalumwand- 
lhungen. 3. Die Hydrometamorphose, die sich bei dem Hinaufdrücken der Salz- 
schichten in höhere Niveaus vollzog: Umwandlung der Muttersechichten ; b) neuere 
Veránderung der in der Tiefe umgewandelten Schichten. Die auf dem Wege der 
sekundáren Umwandlung der carnallitischen Sehichten entstandenen Lager 
können in folgende Hauptgruppen eingeteilt werden: 1. IKaimtit- und Thanit- 
lager. 2. Tachhydrit-Hauptsalzlager. 83. Kieseritische Sylvin-Halitlager (Hárt- 
salz). 4. Sylvin-kieseritische Langbeinit-Halitlager. 5. Anhydritische Sylvin- 
Halitlager. 6. Anhydritische Carnallit-Halit- und Halit-Carnallitlager. 7. IKali- 
Íreie Lager. Das Studium der Kalisalzlager stellt gleicherart den Geologen, den 
Petrographen und den Chemiker noch vor eroBe Aufgaben. 

An den gehörten Vortrag knüpít Dr. KARL v. Parr einige Bemerkungen. 
Die zonenartige Einteilung zeigt eine Analogie mit der KnRuscrrschen Theorie, 
dergemáb wir unter dem Grundwasser die primáre, oberhalb desselben die sekun- 
dáre oder Konzentrationszone und an den Scheiteln die Oxydationszone finden. 
Jetzt schon wáre es wichtig zu wissen, ob die zonale Gliederung der Kalisalzlager 
nach Rózsa gleich nach der Bildung der Salzlager begonnen hat, oder ob diese 
erst im Laufe spáterer geologisehen Perioden geschehen ist. 3 

LupwuG v. Lóczy stellt eine Frage über die Verháltnisse der oberelsaBisehen 
Kalisalzlager, wáhrend Prásident THOMAS v. SZONTAGH eine Frage über den Ur- 
sprung der Sóvárer förbigen Salze an den Vortragenden. 

Dr. Rózsa führt aus, dab die Kolorierung der farbigen Salze aus dem Sóvárer 
Mariaschacht unzweifelhafít von radioaktiven Wirkungen herrührt. 

2. EuGENx JABLoNszkY berichtet unter dem Titel kDie Karbonalgen Un- 
garnsy in Kürze über die bisherigen Resultate der an den Algen der Kohlenkalk- 
steine durchgeführten Untersuchungen. Hs ist unzweifelhaít festzustellen, dab 
dje von SCHUBERT aus dem oberkarbonischen Kalkstein des Velebitgebirges be- 
sehriebene Kalkalge auch in den karbonisehen Kalksteinen des Bükkgebirges 
im Borsoder Komitate vorkommt. Den unter dem Namen Stolleyella  velebiítama, 
" unterscehiedenen Typus jedoch, konnte Vortragender bisher im Bükkgebirge 
nicht nachweisen. Dafür ist aber in Gesteinsproben von Bálvány, Ördögoldal und 
bei Szelecsi die Diploporida Macroporella bellerophontis vorhanden, die bisher 
für den Südtiroler permischen Bellerophon-Kalkstein kennzeichnend war. Da- 
neben kommen auch zwei ganz neue Formen im Karbon des Bükkgebirges vor. - 
Die Kalkrinde der einen ist lang, 34—1 mm breit, röhrenförmig, am oberen Inde 
sich keulenförmig ausbreitend. Diese Form erinnert in ihrem oberen Teile an 
eine Apidium; ihr basaler Teil aber ist mehr einer Diploporida áhnlich. Demzu- 
folge kann man diese Form als Übergangskettenglied zwischen den altpaleozoisehen 


1 Dr. M. Rózsa : Zasammenfassende Übersicht der Gliederungsverhültnisse und Um- 
wandlungsvorgünge im ülteren Zechsteinkalisalzlager. Zentralblatt f. Min. G. P. 1918. 
Nr. 23.—24 ; Pag. 361—367. 


450 FACHS.TZUNGEN. 


Cyclocriniden und den triadischen Diploporiden auffassen. Die andere neue 
Algentype ist nur mangelhaft bekannt. Das ganze ist cine an die Mizzia erin- 
nernde birnenförmige Bildung. An der apikalen Seite ist die Wand bedeutend 
stárker, wie am basalen Teile; ihre hinausführenden Kanülchen zweigen sich 
unregelmáBig ab, ganz wie bei den neuzeitigen Neameriden. Über beide Formen 
gedenkt der Verfasser spáter ausführlicher zu berichten. 

Die Mizza velebiítana, sowie der vorerwáhnte neue Algentvpus treten in 
einzelnen Teilen des Bükkgebirges gesteinsbildend auf. $0 sind beispielsweise 
die im Visnyóer Bahneinschnitt vorkommenden Gesteine fast gánzlich aus Mizzia 
und aus dem oben beschriebenen Algentypus aufgebaut. Dem gegenüber haben 
sich die vom Diósgyőrer SechloBberg, von Hámor, Szilvasvárad, Bükkszérc und 
zum grobBen Teil von Dédes stammenden Gesteinsexemplare als völlig petrefakten- 
Írei erwiesen. Diese Kalksteine hat man bisner in das Unterkarbon eingereiht, 
infolge der Verbindung mit den ebenfalls hier vorkommenden Tonschiefern. 
Vapász hat in seiner Arbeit im Jahre 1909 die Schiefer faciesweise aufgefabBt, 
erwáhnt aber zugleich, dab Spirifer mosguensis auch in die unteren Niveaus des 
Oberkarbon gehören könnte. Die Mizzta velebitana, aber hauptsácblieh die Macro- 
porellen würden mehr auf das Oberkarbon wenigstens eines Teiles der Kohlen- 
kalksteine des Bükkgebirges hinweisen. 

Mit diesem in Verbindung studierte Vortragender die von FERDO Kocn 
in Takalica (Velebit) gesammelten oberkarbonischen Mizziakalksteine, ferner 
auch die von Lóczy in diesem Jahre in Serbien gesammelten Fusulina-, Crinoiden- 
usw. Karbonkalksteine. Lóczy jun. hat in diesen Kalksteinen Bellerophon gefun- 
den und einen Teil der erwáhnten Bildungen reiht er in den Perm ein. Das Material 
stammt aus der Gegend von Valjevo und ist in demselben sowohl die Mizzia 
velebiítana, wie die Stolleyella velebitana genau zu erkennen. Beide Arten treten 
:"n gesteinbildender Menge auf, doch ist es bisher nicht gelungen, die neue Type 
des Bükkgebirges aufzufinden. 

Schon auf Grund der bisherigen Studien erweitert sich unsere auf die kar- 
bonischen Algen bezügliche lückenhafte Kenntnis wesentlich. Es gelang fest- 
zustellen, dab der birnenförmige Körper der Mizzia an einigen Exemplaren sich 
in einen langen Stiel versehmülert. Zahlreiche solcher Stiele stammen von einem 
Punkte her, infolgedessen diese Algen am Grunde des Productus-Meeres Rosetten 
geformt haben dürften. , 

Von der Stolleyella ist soviel zu bemerken, dab sie langgestreckt, dünn- 
schalig ist und ihr feinkanalisierter Körper in 2—2:5 mm lange Glieder geteilt 
ist, deren Grenze schwache Einschnürungen bezeichnen. 

Hierauf bespricht Vortragender in Kürze die heute lebenden Analogons 
der behandelten Typen, die Bornetella. Seine Untersuchungen wird er fortsetzen. 

Vapász weist darauf hin, daB er bei seinen zehn Jahre vorher in das Borsoder 
Bükkgebirge unternommenen Studienexkursionen das Alter der dortigen Karbon- 
schiefer auf Grund der in denselben vorkommenden reichen Fauna an die Grenze 
des Unter- und Oberkarbon gestellt hat. Hinsichtlich des Verháltnisses der von 
Algen vollen Kalksteine zu den Schiefern, gelangte er zu dem Resultate, dab 
letztere die Riffe bildende Schieferfacies sind, aber sie können auch jünger als 


FACHSITZUNGEN. 451 
die Schiefer sein. Letztere Auffassung würde die vom Vortragenden an den Kalk- 
algen durchgeführten Untersuchungen bestürken, so dab von der Reihenfolge 
der Schichten des Bükkgebirges noch als Aufgabe die weitere detaillierte Erfor- 
schung der Verháltnisse der Schiefer und Algenkalksteine, beziehungsweise die 
Bereinigung des genaueren Alters der letzteren oder beider zurückbleibt. 


Antrag an den Ausschu6 der Ungarischen Geologisechen 
Gesellschaít in Angelegenheit der Zurückerwerbung 
ungarischer Kunstsehátze und Kullurwerte. 


Geehrter Ausschub! 

Ich beehre mich, in Angelegenheit der Rettung der in Wien angehüuften 
ungarischen Kulturwerte dem geehrten Ausschusse folgenden 
Antrag mit der Bitte um dringliche Behandlung vorzulegen : 

Im der einstigen Hauptstadt Wien des gewesenen Österreich haben sich 
wáhrend des Bestandes der dualistisehen Monarchie viele solcher Kulturwerte 
aufgeháuít, deren einziger rechtmáBiger Platz und Higentümer Ungarn und der 
ungarische Staat ist. Insbesondere die Hofmuseen, die Hofschatzkammer, das 
Hofarchiv, die Hofbibliothek, das Archiv des gemeinsamen Finanzministeriums, 
das Haus- und Staatsarchiv und jene Institutionen, in welchen vom (Gesichts- 
punkte der Kenntnis des Bodens und der Vergangenheit Ungarns Fundgegen- 
stánde und Andenken von enormer und unmeBlicher Wichtigkeit aufgehüuft sind. 

Um auf einige merkwürdigere hinzuweisen, berufe ich mich auf folgende 
Kuülturwerte: In der Mineralien-, Gesteins-, Boden- und paláontologisehen Samm- 
lung des k. k. Naturhistoriscehen Hofmuseums die Lapugyer mediterrane Fauna, 
die Baltavárer und Ajnácskőer neogenen Faunen, die Cservenkaer Opale, die 
unvergleichlichen Knyahinyaer, ferner die Ohabaer, Mezőmadaraser und Mócser 
Meteorsteine; in der archáologiscehen Sammlung desselben Museums die Tordaer, 
Fugyer, Puhóer, Lengyeler, Márcfalvaer, Soproner, Kiskőszeger, Hátszeger und 
Keszthelyer práhistorischen Fundgegenstánde ; im k. k. Kunsthistoriscehen Hof- 
museum der Nagyszentmiklóser Goldfund (mit dem anderen Namen Atilla-Schatz) , 
geschichtliche und kulturgeschichtliche Andenken, die mit der Person des Königs 
Ludwig II. und jener der Fürsten Michael Apafi II., Stefan Báthory und Franz 
Rákóczi II. verknüpít sind; in der k. k. Hofbibliothek mehrere sehr wichtige 
Ouellenwerke der ungarischen Kulturgeschichte, wie die sogenannte Wiener 
illustrierte Chronik, der Wiener Kodex, 20 Corvina; im Archiv des gemeinsamen 
Finanzministeriums Dokumente und Aufzeichnungen von unschátzbaren Massen 
und Wert, über deren Wert fom kulturgeschichtliehen Standpunkte die Publi- 
kationen von Ludwig Thallóczy und Alexander Takáts Aufklárung geben. 

Nachdem das hier nur skizzenhaft verzeichnete Material zum überwiégen- 
den Teil nicht auf legalem Wege, durch Sammlung, Binkauf und Tausch, sondern 
unter den zentralistisch politisehen Bestrebungen, unter dem Druck der Macht 
in den dem Ausgleich vom Jahre 1867 vorangegangenen Jahren mit dem Rechte 
der Gewalt in die Fremde gelangt ist; da das k. k. Hofmuseum auf Kosten der 


452 FACHSITZUNGEN. 


Hofhaltung erhalten wurde, zu welehen Ungarn zur Hültfe beigetragen hat, be- 
antrage ich: v 

Die Ungarische Geologische Gesellschaft, Hand in Hand mit den hiezu 
kompetenten ungarischen gelehrten Vereinen und Institutionen, möge die unga- 
rische KRegierung :dringlich auffordern, einen Modus zu finden, diese ein Unikum 
von Wert reprásentierenden, daher unersetzbaren ungarischen Kultur- 
werte zurückzüerwerben. 

leh möchte betonen, daB mein Vorschlag nicht unter dem Zeichen des 
unausführbaren und überflüssigen Prinzipes drrestitutio in integrum 
entstanden ist, sondern ausschlieblieh auf die Rückerwerbung der vor dem Jahre 
1867 unrechtmábBig und gewaltsam enteigneten ungarischen Kulturwerte gerich- 
tet ist; also sich auf den nach 1867 durch Schenkungen entstandenen Zuwachs 
nicht bezieht. Wir sind auch davon überzeugt, da8B die neue Wiener Regierung 
unsere Bestrebungen verstándnisvoll unterstützen wird. 

lch beantrage vom Standpunkte der Erklárung des Prinzips der Rechts- 
erhaltung, insoferne Böhmen in den letztverflossenen Tagen seinen diesbezüglichen 
Ausspruch auch schon anmeldete, dab mein Vorschlag den Prásidien, bezw. Direk- 
tionen folgender, dabei zumeist interessierter Vereine und Institutionen dringlich 
mitgeteilt werde : 

1. Ungarische Akademie der Wissenschaften, 2. St. Stephan-Akademie, 
3. Ungarisches National-Museum, 4. Geologisches Institut, 5. Universitáts-Bi- 
bliothek, 6. Ungarisches orientalisches Kulturzentrum, 7. Ungarische Geographische 
Gesellschaft, 8. Ungarische Ethnographische Gesellschaft, 9. Ungarische Sprach- 
wissenschaftliche Gesellschaft, 10. Ungarische Historische Gesellschaft, 11. Alter- 
tums- und Antropologische Gesellschaft und 12. Naturwissenschaftliche Gesell-- 
schaft. 

Budapest, 6. November 1918. 

Achtungsvoll 


Dr. KOLOMAN LAMBRECHT. 


RAPPORTS HYDROLOGIOUES — 


PD0RÉG el V918 No. 3: 


M. Eugéne de Cholnoky: Hydrographie du lac Balaton. (Résultats 
des recherches scientifigues sur le lac Balaton. I. vol.: Géographie physigue du 
lac Baláton et de ces alentours. 2. partie.) 316 pages, 7 planches et 165 fig. dans 
le texte. Avec les secours des Ministéres pour DAgriculture, pour les Culteg et 
Vinstruction publigue, — de M. le Magnat ANDRÉ DE SEmsey, — de feu 
M. le Baron CHARLES HoRwIG cardinal et évégue de Veszprém ; édité par 
la Société Géographigue Hongroise; en commission ches le libraire univ. Fn. 
KiriÁx. Imprimé chez V. HORNYÁNSZKY en gr. 8. Budapest, 1918. 

Avec cette ceuvre récente de M. DE ÜHOLNOKY les connaissances en géo- 
graphie physigue du lac Balaton ont atteint leur comble. Ljauteur y traite du lac 
nommé dans le sens le plus étroit. II décrit la cuve du lac et son bassin d/afflu- 
ence, soccupe surtout profondément de la riviere Zala, puis de lVécoulement 
du lac formant le ruisseau Sió, ainsi gue des travaux de régularisation par rapport 
a ces constituants hydrographigues. Aussi y sont éxpligué les fomations des 
bords du lac Balaton d une maniere nouvelle. 

Bien sűrement cette monographie détaillée de Ihydrographie du Balaton 
n-est pas seulement une lecture intéressante jusgujau bout, mais elle est encore 
écrite dans le méme beau style hongrois gui rend chague ceuvre de M. DE CHOL- 
NOKY si agréable a lire. Le plus grand mérite de Vauteure, et ce gui augmente 
pas moins la valeur de son ceuvre est, guil éclairci ses définitions presgue con- 
stamment djun poin de vue géologigue, guoigue il semble préter ca et la trop 
dimportance a ces phénoménes. Ainsi, selon mon impression, un rőle un peu 
éxagéré y est attribué a la force déblayante des vents dans la formation des val- 
lées et des bassins. Aussi faut il louer en particulier les dessins, les photographies . 
et diagrammes intéressantes gui completent abondamment le texte. Il m/est 
pourtant impossible de ne pas reprocher a Vauteur djavoir en générale déformé 
ses coupes en les rehaussant dune maniere gujelles montrent des proportions 
contraires a la vérité. Les figures 22. et 28. par éxample, gui représentent la coupe 
transversale du détroit de Tihany, ou encore la figure 61. donnant une pareille 
de la vallée du ruisseau Gyöngyös, vont éveiller des idées toutes fausses sur les 
véritables proportions de ces formations. Souvent de tels rehaussements déme- 
surés pourront etre evité ou au moin adouci; avec un double ou triple rehausse- 
ment le but serait atteint a-peu-prés toujours, sans falsifier Vaspect naturel. 

Cela a part Vauteur traite ses sujets dtune maniére si détaillée et les appuye 
dautant de dates précieuses gujlaucune ceuvre hydrographigue ne pourrait sen 
venter de pareilles. Les résultats déduits de cet amas de données ainsi gue des 
expériences personnelles de Vauteur, et non pas moins le grand nombre des idées 
originales décélant un esprit spéculatif enclin a des observations aprés gue 


Földtani Közlöny XLVIII. köt. 1918. 30 


454 


des conclusions justes, tous ces avantages font de la monographie hydrographigue 
de M. DE CHorwsoky un vrai enrichissement de la littérature scientifigue mondiale. 

La substance de Vceuvre en guestion peut etre rendu abréviativement 
comme s"7ensult : 

Les alentours du lac Balaton étaint déja habités aux temps des CUésars 
romains, bien gujaucune notice écrite ne nous est parvenu sur ce sujet. Pendant 
la bátisse du chemin de fer entre Siófok et Mocsolád les sousbasements dune 
digue romaine furent déterré, et ainsi il n est gue trop vraisemblable gue dés-lors 
les Romains eussent pensé a la régularisation du lac Balaton. Le long du bord 
devait conduir une route principale de Mogentia (— Fenék de nos jours) a Aguin- 
cum. Le grand nombre des anciens domiciles autour du lac prouvent aussi gue 
les Romains s"occupaient plus du Balaton gue nen font mention leurs écrivains 
contemporains. Le cháteau d/eau de Zalavár, báti au IV" siécle par les Romains 
et restauré sous le prince slave Privina au IX" siecle, prouve gya ce temps la 
partie inférieure de la riviére Zala était navigable ce gui est confirmé par le rőle 
éminent gue jouait dans ces temps passés le trajet de Mogentia. Les marais Nagy- 
berek et Bogláriberek s"unissaient plus étroitement avec le lac et, celon les trou- 
vailles de Váge du bronze, les dunes s"étendaient plus loin dans les baies gua 
présent. Ces bords sudestes du lac, actuellement bien développés, devaient étre 
aux temps romains impraticables. Sur le cőté opposé dans la grande baie entre 
Ederics et Badacsony le lac y remontait peut-étre jusgua Tapolca en ceindrant 
de sa nappe d eau Vílot du mont Szentgyörgy. 

Ouant a Vétendue ancienne du Balaton nous nen avons de dates écrites 
gue depuis 1660. Entre celles les plus authentigues sont contenu dans le ma- 
nuscrit anonyme intitulé: xDescriptio fluvii Sió et lacus Balaton etcs avec une 
carte ajoutée, traitants de la régularisation du ruisseau Sió et du lac en guestion. 
Cette deseription fixe la longueur du Balaton a 86,000 aunes, sa largeur moindre 
A 600, et la plus grande a 8000 aunes, tandis gue la profondeur dans le détroit 
de Tihany mesure 414 aunes.Leméme acte contient en outre des résultats de mesu- 
rements faits p. e. sur la guantité djeau des affluants, ete., résultats gui se rap- 
prochent fort de la réalité. Hors les rapports objectifs a Végard des crues du 
Balaton, le manuscrit dévelope encore trois différents projets de régularisation. 
Ici M. De CHoLNoky démontre gue la carte du Balaton, dont une copie se trouve 
encore dans Varchive des comtes Hunyadi a Kéthely et une autre dans Varchive 
de la ville Veszprém sous le nom de S. KRIEGER mest gue le supplément du projet 
manuscerit susdit, áinsi gue ce dernier doit aussi dériver du méme auteur. Les 
projets de régularisation auront été issu — en conséguence — dans Vanné 1776, 
simultanément avec celui gardé dans Varchive Hunyadi et signé par KRIEGER. 

Au tiers du XVIII" siécle les résultats de KRIEGER sont ensévéli dans 
Voubli. Donc le Panorama der Österreichischen Monarchies de HARTLEBEN 
présente des données tout-á-fait fausses par rapport aux mesures du lac, et sem- 
blables sont celles d" A. FÉxyEs de Vannée 1842. 

En 1867 D. M. MErssSER publie les résultats des mesurements exécutés 
par les ingénieurs des Chemins de fer du Sud. Ils offrent des chiffres plus précis 
sur Vétendue du Balaton et lesguels restent nos plus authentigues données jusgu aux 


455 


travaux de la Commission du Balaton entrepris en 1891. Dans lVintention 
de cette Commission la Section Hydrographigue-du Ministére pour VAgriculture 
vient d"effectuer entre 1891 et 1897 les levers minutieux du bassin lacustre en- 
tier. Les observations bathymétrigues sont coordonné a 35 points cardinaux 
de premiére et 7 de seconde ordre, ainsi gujelles peuvent étre regardé comme 
absolument éxactes. 

Telles furent les prémisses des recherches hydrographigues entreprises 
par Vauteur. 

Le Balaton est le plus grand lac de Europe occidentale, svétendant entre 
les longuitudes 18" 10" 28" et 17" 14" 58" a Vest de Greenwich (— 357 50" 5" et 
34" 54" 35" de Ferro) et les latitudes 46" 42" 6" et 47" 3" 50" nord. La plus longue 
ligne droite comme diamétre peut étre tiré du bord devant le Castrum romain 
de Fenék jusgujau point opposé a lentrée chez Akarattya et elle mesure 77,180 m, 
distance signifiant en méme temps la longueur du lac. Les largeurs peuvent 
étre exprimées en proportions de cette ligne. 

Les effondrements gui se sont produit le long des cassures téctonigues 
et gui caractérisent toute cette région montagneuse, ont fortement infíluencé le 
dévelopement du bassin lacustre. Celui s"jétend dans la dépression dune cassure 
principale laguelle peut étre suivi des montagnes Uskok et Sljeme a travers le 
Bakony et Vértes jusgujaux monts de Buda. C7est pourguoi gue la forme du lac 
nest pas unie, mais doit étre regardé comme le produit de plusieurs bassins con- 
tigus. II en suit gue les bords du lac ne sont pas toujours nettement circoncsrits. 
Devant Balatonvilágos, Kenese et Füzfő des falaises montent a pic jusguja une 
hauteur de 30—80 métres avec des bancs étroits a leur pied. I:es bords nordouest, 
au contraire, sont djautant plus variés. Ici les bancs situés a fleur djeau ont des 
contours irréguliers et forment une bande plate ne sfélargissant gue dans les 
baies ou, toute recouverte de roseaux de marais, elle s-efface imperceptiblement 
sous les ondes du lac. Dans une hauteur moyenne de 40 métres un banc supérieur 
se détache des pentes en forme d"une terrasse composée de roches solides paléozoi- 
gues. Les eaux courantes s"enfoncent dans ce banc et forment des ravins a Vaspect 
dentailles. 

A Vouest d" Akali les monts et ses terrasses sécartent pour encadrer la baie 
de Zánka et pour se rapprocher encore une fois de la nappe d-eau dans Vangle 
sudest de cette plaine basse. 

Dans la baie de Szigliget un nouveau changement des bords s"offre en 
présence des volcans basaltigues sélevants en ílots. A cet androit le banc infé- 
rieur, complétement envahi par Vepaisseur des roseaux, est partout marécageu 
et ne permet guére une distinction exacte des bords du lac. Les monts de Keszt- 
hely renouvellent dans les alentours de Balatongyörök et JIEderics Vaspect a 
doubles bancs des contrées précédantes. Dans le secteur entre Keszthely et Fenék 
les bords du lac s7allonget en ligne droite en vertu d"une de ces erétes si caracté- 
ristigues dans le comitat Zala. 

Les bords méridionaux du Balaton, du cőté du comitat Somogy, sont 
beaucoup plus uniformes gue les susdits. L"auteur en discerne deux types, dont 
Vun est celui des bords escarpés, prédominants entre Berény et Keresztúr, ainsi 


304 


456 


gue devant Fonyód, Valuszemes, Szárszó, Földvár et Zamárdi. L/autre type 
représente les bords aux barres de sable, en détachant du lac des baies maréca- 
geuses comme celles du Nagyberek ou du Lelleiberek. Aussi a cause de ces marais 
la vrai étendue du lac nest pas a déterminer exactement. Fondé sur les levées 
planimétrigues de MiLE M. BALrogn, MM. J. SóBáÁwnri, F. VÁwyIi, G. VARGHA 
et de Vauteur la surface:du Balaton peut étre évalué le plus aproximativement 
a 597 kilométres carrés. Selon les rapports anciens, la partie du lac nommée Kis- 
balaton devait représenter au-paravant une nappe deau beaucoup plus grande 
jusguta gue les travaux de régularisation commencés en 1829 et terminés il-yv-a 
peu de temps n7ont réussi de fair écouler les eaux de la riviere Zala ainsi gue 
celles du Kisbalaton. La carte construite en 1776 par KRIEGER représente en- 
core Venbouchure de la Zala sur une largeure de 1800 m. Actuellement le Kis- 
balaton, s"amoindrissant peu a peu sous Vaction du desséchement, ne peut plus 
compter comme partie intégrante du lac. D7"aprés les sondages de la Section 
Hydrographigue la profondeur moyenne du Balaton se porte a 3 metres. Aussi 
le fond de sa cuve est presgue plat. Ses plus grandes dépressions se trouvent dans 
la proximité des bords méridionaux. 

Tandis gue sur le cőté septentrional les bords submergent rapidement mais 
deviennent bientőt plats, sur le cöőté sud au contraire les bords sont jusguá 15 kilo- 
meétre peu panchés et sjabaissent tout a coup jusgujaux plus grandes profondeurs 
de 4 métres. On peut distinguer trois niveaux dans la cuve du lac, gui sont: un 
niveau de détlation, un niveau du fond et un de Vabrasion. 

L/auteur dédui des traces géologigues gujen temps préhistorigues le niveau 
du lac a subi plusieures variations. Pendant une de ses ecrues leau s7est Íreint un 
découlement dans le Danube en se taillant la large vallée du Sió. Entre Tihany 
et Szántód un gouffre de 11 métres s"étend en forme sémi-lunaire, probablement 
Vetffet de courants a directions alternantes. Des eaux rapides presgue fluviatiles 
ont du ereuser ce fossé longitudinal. 

Le bassin d/atffluence du Balaton mesure 5147734 km? dont la plus grande 
partie — 2570-89 km? — appartien au comitat Zala, la plus petite — 35-79 km? — 
au comitat Veszprém. La région montagneuse absorbe 1086-64 km?, le comitat 
Domogy enfin 145402 km? du total. 

Aprés avoir donné une description détaillée des lignes de séparation hydro- 
graphigues, Vauteur fait la revue des affluants du lac. De Füzfő jusguja Aszófő 
les régions hydrographigues sont en plaine concordance avec la structure téc- 
tonigue. Ouatre lignes dominent les ruisseaux du bassin. La premiére est en méme 
temps la principale marge de séparation entre le lac et le ruisseau Eger : la seconde 
est définié par les limites du calcaire a Tridentinus. 

La péninsule Tihany ne contribue pas beaucoup a la masse deau du Ba- 
laton. L/écoulement artificiel de sont petit lac extérieur nen fourni gue peu, 
tandis gue le plan marécageu, nommé le lac interieur, na aucun écoulement du 
tout. A Végard de Vorigine de ces deux dépressions la théorie de M. DE CHOLNOKY 
s-oppose a Vinterprétation de M. L. pw Lóczy. Tandis gue ce dernier savant les 
considére comme des bassins barrés par des matiéres volcanigues, Vauteur les 
attribue a leffet de la déflation. 


457 


Hors les eaux originaires de la depression de Pécsely, il se trouve a peine 
un affluant remarguable entre Aszófő et Akali. La grande plaine djabrasion entre 
Akali et Zánka est relativement aride. D"Akali a Badacsony il ny a gue les 
ruisseaux de Zánka et Burnót gui nourissent notablement le Balaton. 

La principale région d"affluence est la baie de Szigliget. Ici le ruisseau Eger, 
dont le vallon est d"origine téctonigue et riche en eau, remonte jusgula la péri- 
férie du Kisalföld. M. DE CHorwxokyY noús donne une déseription classigue de 
Uhydrographie de ce ruisseau, tout en coordonnant les circonstances orotécto- 
nigues. Entre Szigliget et les montagnes de Keszthely les ruisseaux Világos, 
Tapolca et Lesence parcourent la plaine large de 83 km. [ia plus intéressante de 
ces trois eaux est la source thermale de Tapolca, laguelle jaillit avec une tempé- 
rature de 1670. díun plateau en calcaire sarmatigue. Ses eaux, en guittant le 
petit lac formé autour de sa sortie du rocher, immédiatement font aller un moulin, 
puis débordent rapidement dans la plaine. Ce bassin daffluence a ses limites 
septentrioneaux sur la créte en dolomie gui rattache les monts basaltigues Dabasi- 
erdő, Agártető et Sümeg. La ecréte dolomitigue représente, selon M. DE CHOLNOKY, 
une localité par excellence classigue pour démontrer Veffet déblayant des vents. 
L/auteur attribue le systeme de sillons gui caractérisent ces collines aux vents 
du NNW ; et il va plus loin encore en déclarant la plaine entre Tapolca et Keszt- 
hely pour un immense sillon de déflation, ou les groupes de montagnes basal- 
tigues sont resté les témoins en forme dilots et pretent au paysage son aspect 
si pittoresgue. Aussi doit se grand sillon sjétendre probablement a-travers les 
fonds du Nagyberek jusguja la vallée de la Dráva. 

Les ruisseaux prenants leur origine des montagnes de Keszthely aboutis- 
sent aussi dans le Balaton. Leur gros se rassamble dans les bas-fonds de Zsid 
et Vindornya et descendent le long d"une vallée commune pour se décharger dans 
le Kisbalaton. Fort remarguable est dans cette région la magnifigue source ther- 
male de Héviz, laguelle fournit a peu prés continuellement 600 I. díeau a la se- 
conde. 

Le plus spacieux bassin daffluence du Balaton est celui de la riviere Zala, 
dont les sources se rapprochent presgue a 20 km. de la frontiére occidentale du 
pays. L/auteur en décrivant ce bassin y aglligue les données orotéctonigues ainsi 
gue Vabrasion et la déflation. Entre autres son attention est porté sur des 
fractures paralléles a la vallée de la Rába, puis sur Vorientation invariable dans 
la direction NS des vallons a travers les comitats Zala et Somogy, en les attri- 
buant autant a des déplacements horizontals gu? a Vaction des vents NNW. 

Le systéme hydrographigue de la riviére Zala se partage en trois secteurs, 
soit un inférieur, un supérieur et le secteur du Kisbalaton. Aussi représente elle 
le type dune riviére décapitée, puisgue son écoulement s"accomplissait djabord 
dans la vallée de la riviére Marcal jusgujá un temps oü Veffondrement du lac 
Balaton Vavait détourné vers le Sud dans un des fossés ereusés a force des vents. 
Dans Venrue du Kisbalaton se sont conservé les plus belles terrasses, mais gui 
se perdent en amont de la vallée principale a cause du lit fluvial moins entaillé. 
Le secteur du Kisbalaton, jadis si-romantigue, est déja totalement régularisé. 
A ses eaux contribuent hors la Zala les canaux des ruisseaux Határárok, Hévíz 


et Cölömpösárok. De méme maniere la grande depression du Nagyberek, située au 
Sud du Balaton, subit une régularisation successive. Ses eaux partagées aupara- 
vant entre plusieurs canaux, découlent a présent par une seule tranchée dans 
le Balaton. 

Sur les bords méridioneaux du lac il ny a gue les marais de Boglár et Lelle 
gui lui contribuent une guantité médiocre d"eau. Au-dela de Zamárdi il mangue 
presgue littéralement toute affluence. Dans le comitat Veszprém, hors les sources 
d Aliga et le ruisseau de Kenese, aucune eau ne se jette dans le lac. 

Trés instructives sout les données relatives a la guantité djeau se déchar- 
gant dans le Balaton. M. DE ÜHOLNOKY entreprit a 6 reprises des mesurements 
en égard aux rendements des affluants du lac, et ces observations furent exécuté 
(entre 1894 et 1900) tant pendant les crues hautes des printemps gue durant 
les étiages des fin-djétés. II y resulte gue seul la riviére Zala décharge presgue 
autant deau gue tous les autres ruisseaux ensemble. 

Les trois principeaux bassins djafiluence montrent les relaions suivantes: 


Ouantité moyenne 


Bassins Etendues KEZE ER 
daffluence enikm8. "des (egux découléés 
a la seconde 
Rég. montagneugse ....... 1360-23 4949 
vsz ÁSSZÁALAN Et . 190485 4632 


(7 FEJ EKBONKO Gyk esést 188176 5117 
TOtAK Esztet OLAO SA 14698 


tá 


Malgré la plus gyande étendue du bassin d/affluence de la Zala, il décharge 
relativement la  moindre guantité d"eau. En admettant gue 4784 litres a la seconde 
soit le déchargement moyen de la Zala, chague km? des trois bassins y contribue 
de sa part comme suit : 


Région montagneuse ......... 3"64 litres a la sec. par. km? 
( de DOMOLY EN ete is DEE 4 4 Ki Ki 
4 JOSZALA Az e zt teé se STT DNS ( ( ( ( 


D/aprés les données de M. BoGcpáwrYy la précipitation annuelle moyenne 
monte a 600 mm dans la région montagneuse et de Somogy, tandis guja 650 mm 
dans le bassin de la Zala, ainsi gue : 


BASSAS LL ataS ate Précipitation Découlage Ouantiéme de 

Je véssá tt anmuelle en m8 annuel en m8 la précipitation 
Région montagneugse . . . . 816.000,000 156.070,000 0-191 
d" Ede BOmóey esete 1,129.200,000 — 161.370.000 07143 
( j de Zalka késett este 1,238.250,000 150.870,000 07123 


Puis Vauteur cite les observations de la Séction Hydrographigue faites 
a Pechelle de Zalaapáti du juillet 1902 jusgwa la fin de 1913. II y resulte gue le 
niveau de la Zala change assez irréguliérement. Les hauteures de niveau et les 
données ombrométrigues montrent peu de congruence et le déplacement des 
minimums comme des maximums varie en sens opposé. M. DE CHOLNOKY par- 
vient aussi a la conclusion gue les précipitations atmosphérigues doivent subir 


459 


une perte gui atteigne son maximum en été et son minimum en hiver, ce gui ne 
pourrait étre autre chose gue lévaporation. 

Le ruisseau Sió, comme seul découlement du Balaton, est probablement 
d" origine peu ancienne. Des traces téctonigues démontrent gue djabord le ruisseau 
Kabóka devait étre le ravin principal auguel le Sió s-est jont postérieurement. 

Le niveau du lac dépend de la coincidence de plusieurs phénoménes. Les 
pluies, la rosé s"zabattant au large, des sources clandestines, les affluants, Véva- 
poration et enfin Vabsorbtion souterraine sont les causes des variations extra- 
ordinaires du lac. Avant la régularisation du Sió ces variations furent beaucoup 
plus excessives et il nous sont resté encore des témoignages de crues anormales en 
des temps historigues. La plus grande hauteur connue des ondes montait en 1827 
a 326 m au-dessus du zéro a Véchelle de Siófok. La le niveau du lac est conti- 
nuellement enrégistré en moyenne de 5 a 5 jours depuis 1863 jusguja-présent. 
II y résulte gue les erues du lac retournent dans chague année en avril ou en mai 
tandis gue ses étiages en octobre et novembre. Leur différance peut étre évalué 
a 40—50 em. Pourtant des hauteures catastrophales n/arrivaient gujentre 1879 
et 1881, puis nouvellement en 1915/6. Un étiage exceptionnel fut signalé en 1860. 

II suit une étude de Dhistorigue des régularisations effectuées sur le lac 
Balaton et le Sió. Mention est faite du premier projet de régularisation leguelle 
dérive probablement de Sam. KRIEGER de Van 1776. Les travaux ne furent en- 
tamé sur le Sió guren 1847, mais a cause des temps inguiéts gui suivirent, une 
fois interrompus, ils nétaient achevé gulten 1902, lorsgne le canal avait gagné 
une largeure pour y laisser découler 24 m? a la seconde. Récemment ces travaux 
ont recommencé avec le but d/élargir le lit du canal a le rendre navigable avec 
une capacité deau jusguja 50 m?. Ainsi toute chance est donné a une régulari- 
sation finale du lac méme. Í 

Le dernier chapitre de la monographie en guestion est consacré a une dés- 
cription des formations litorales du Balaton. Les vagues poussé par les vents 
NNW et W prédominants font grand ravage le long des bords méridionaux et 
les courants djeau y ajoutent leur aide. Les roseaux de marais croissent dans 
le limon gui caractérise les bords du comitat Zala. Ces roseaux ne manguent 
gujau pied du mont Badacsony, composé de couches pannonigues recouvertes 
déboulis de basalte, puis le long du bord devant Szepezd, oü le sousol rocheux 
atteint la marge des eaux. Autour de la presgu-ile de Tihany, dont les matiéres 
constituantes sont des argiles et sables pannonigues, des tufs de basalte et des 
geyserites, les bords du lac représentent généralement des plages caillouteuses. 

A VEst et au Sud du lac il y a deux types de bords a distinguer, a savoir 
les unes en démolition et djautres en accroissement. Les courants et les vagues 
d"eau décomposent les bords au profit du lac, comme le prouvent les falaises 
de Kenese, Akarattya, Fonyód, Földvár, Berény et Tihany. Leur reculement 
successive est dű a la désagrégation des matiéres meubles constituantes, et on ne 
parvient de garantir telles pentes gulau moyen de plantations convenables ou 
de constructions architectonigues. 

Les longues dunes gui séparent le Nagyberek du lac tendent au contraire 
a Vaceroissement des bords. De pareilles dunes marginales sont représenté fort 


460 


instructivement entre Siófok et Aliga. M. DE CHoLsoxy décrit encore des exemples 
de dunes détruites et remaniées en démontrant les causes physigues de ce phé- 
noméne. Aussi fait il la déduction gue ces dunes marginales des bords méridionaux 
du Balaton prouvent pour un niveau lacustre constamment bas aprés de longues 
crues antecédantes. Encore y sont expligué guelgue formations subaguatigues 
des bords, comme les faraillons et les rides de sable. j 

Finalement M. DE CHOLNOKY ajoute a son ceuvre en forme de supplément 
le texte latin du projet de régularisation intitulé : xDescriptio fluvii Sió et lacus 
Balaton etcs par SAMUEL KRIEGER, en publiant de telle facon le plus ancien 
document authentigue du lac Balaton. 

Budapest, le 15 déc. 1918. 

Rapporté par le dr. L. DE Lóczy jun. 


S LÓ Des GEES EÁK SB sz OF SCIENCES 


SÁGSE 1926 , 3 É 
XLVIII. KÖTET. 1918 JANUÁAR—JUNIUS, 1-Ő. FÜZET. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 
KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


A HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 
5 I. KÖTETÉNEK 1. SZÁMÁVAL. 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


BUDAPEST, 1918. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE  MITTEILUNGEN.) 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 3 
ZUGLEICH : 


AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. ; 


HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN 
BAND.Í HEPFT.T. 


e 
REDIGIERT VON 


DE RSDAJlA ENEK EN únds DSZRSIv s BAPP 


SEKRETÁARE DER GESELLSOCHAFT. 


BUDAPEST, 1918. 


. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. X EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. 


A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám 


alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. 


Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 


erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stejánia-út 14. 


SZET zza zt na EZT aÉt E 
JÖZLÉZÉK RÉ 
vet zni 3 oőt gát Je 
ató 7 gi: s azettet őt ha 44. gt e 0 
28 e si ze go hd 
6 8 Tá őv é tali 
kes véle za ) 6 tg Al 
§ e. 6 sé ? 


TARTALOM 


A) Értekezések. 


Ifjabb LóczY LaJos dr.: Nyugatszerbia geológiai viszonyairól. (az I. táblával) 
BALLENEGGER RÓBERT dr.: A. lápok alatt SESboStBBB MAALÁSTÓL E ES te EME 


B) Rövid közlemények. 


BÁPAY IRMA, dr: Az aldünai gabbro (az71—2. ábrával aza MELEG e Nase 1EN 
VENDL MÁRIA dr.: A griedeli barit kristályalakja (a 3. ábrával 2... .--- --- 


C) Vegyes közlemények. 


SZONTAGH TAMÁS dr.: Elnöki megnyitó az 1918 febr. 6-iki közgyűlésen ... ..- 
VADÁSZ ELEMÉR dr.: Lőrenthey Imre emlékezete (arcképpel) c. 0. 0 0-. 2 


D) Ismertetések. 


1. Lóczy LAJos: A magyar szent korona országainak földrajzi leírása. Ismer- Ég b 

tot VADÁSZ ELEMÉR 7. At gos tes at ee E se S Te KSE KENE RNS 
2. WESZELSZKY GYULA dr.: A faut üs tés Ismerteti IxczE GYÖRGY dr. .. 
3. HöFER v. HEIMHALT: Die Verwerfungen. Ismerteti V. E. dr,... 2-2 2-2 -—— 
ZAPOIS :: Das Erdsas.:Ismertetir Va. B. ZÁT oszt FS Lessz eszét see et EE EST 


E) Geológiai események. 


A vulkanológiai intézet nemzetközi pályatétele  --- --- --- --- --- ESO 
Azt  leánysímnáziumi tanterv és a fóldtan tes e ago ez EE 


F) Társulati ügyek. 
a) Közgyűlés. 


Az 1918 febr. 6-án tartott 68. rendes közgyűlés jegyzőkönyve ..- --- --- VALA 
Papp KÁRoLY dr.: Titkári jelentés az 1918 febr. 6-iki közgyűlésén ... --- --- 

Papp KÁROLY dr.: Marosdécsei Déchy Mór dr. emléke (areképpel) ..-. --- --- 
PaPPp KÁROLY dr.: Dr. Posewitz Tivadar emléke (arcképpel) --- --- --- c. 


b) Szakülések. 
I. szakülés. 1918 jan. 2. Telegdi RorH KÁRoLY : Gyergyóbélbor és Borszékfürdő 


környékének geológiai VISZONYAT Ea SZ SZSZSEZ NEE zenes NEEE St 
TI; szakülés. 1918 jan. 30-án. LEIDENFROST GyuLA: Jelentés a harcvonalra —. Té 
tett sál oz BET E SZZÉÉSÉ ZS SE ST ae a Ea BG ÉL 


5) Választmányi ülések. 


I. választmányi ülés. 1918. vat. 2. a Szabó-érem bizottság JejeRNS az érem 
ödaitóléséről ar ess a ete tás take őz Ob Ses ső ek EZ 
II. választmányi ülés. 1918. jan. 30. Közgyűlést "előkészítő ÜlóB 4 íz ez hös 


d) Szabó-érem ügyrendje. 
( 


MEL SÁRGÁT KS 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


Seite 
4) Abhandlungen. 

Dr. L. v. LóczY jun.: Beitrüge zur Geologie Westserbiens (Mit Tafel D ... ... 115 
Dr. R. BALLENEGGER : Über Verwitterung unter Mooren ... ... ... u... ... 182 
B) Kurze Mitteilúngen. 

Dr. J. PÁpax: Über den Gabbro an der unteren Donau. (Mit Fig. 1—2)... ... 136 
Dr. M. VENDL : Über die Kristallform des Griedeler Barytes. (Mit Fig. 3)... 143 
C) Vereinsnachrichten. 

Dr. TH. v. SZÓNTAGH : Eröfinungsrede des Prásidenten -.. .22- .-- --- 2. vi 146 
Dr. E. VaApász: Erinnerung an Em. Lőrenthey. (Mit Bildnisj) . ... "-.. ... 161 

Dr. K. v. Papr : Zum Gedüchtnisse dahingeschiedener Kollegen (Dr. M. v. MÖGÁGYI 
SZER ZBOSBNYUZ TI" BUÁNASÁGY EL ge esne se eze aza be BON 


D) Mitteilangen aus den Fachsitzungen. 
I. Fachsitzung -am 2. Jan. 1918. Dr. K. RorH v. Telegd: Die geologischen 


Verhültnisse der Umgebung von Gyergyóbélbor und Borszékfürdő.. .. 173 
II. Fachsitzung am 30. Jan. 1918. Dr. J. LEIDENFROST: Bericht über die 
in der Frontlinie durehgeführte Sammelexkursion ... ... ... .. .. 176 
x 
FSS EN KEVTALK E ÁNTÁTORKÜLVITÁB ét ot ian tt gát agt ese TŰ lk etetett ATÁT 


Hidrológiai Közlemények. 


ús Lap 
BoGDÁNFY ÖDÖN: A Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának 


esgneal ra 9 efajr eget SZ e t LAÁL AT NAL eredetet EL SZESZ ETÉS TÉK ZAR KET SE, SZEREL ESZO E, [ds 
Dr. SCHAFARZIK FERENC: A budapesti Duna paleohidrografiája (az 1—6. ábrával) I84 
Hydrologische Mitteilungen. 
Ö. BocgpáNFYx: Über die Ziele der hydrologischen Sekzion der Ung. Geolog. 


GEzNETET LE (N ő éz TETTES 99 sets AR EN YTBVÁ TT ARC: 2 ERGA NTCSÁÁRÓ NEME Er A IRB ELTE SEA NEE FEL 
Dr. FR. SCHAFARZIK : Kurze Skizze der Paláohydrographie des Budapester Donau- 
Hbsetnttórz (Mit dentFigatont1— B) - "cnn. suba Máá sejtesz: kari Há RÉ 
x 


A Magyarhoni Földtani Társulat s szakosztályainak tisztviselői az 1916—1918. 
évi időközben (Funktionüáre der Ungarischen Geologischen Gesellschaft) 232 
Ar választmány tagjái (Ánssoküömmitglieder) c-i 2. 37 gel ze vél e BA 


A. magyar királyi államvasutak menetrendje. 


— 


A vonatok indulása Budapestről 


A keleti pályaudvarról A nyugoti pályaudvarról 
SZLSÍRET Óa 
Sá ÍSE ISS hová § 
Salsálss 


délelőtt délelőtt 
912 11223] Szv. [ Zimonyi szállások : zv.] Rákospalota-Ujpest 
8 1] 610] s j Bicske s ] Ersekujvár, Ipolyság 4 
302 ] 625 Gyv.] Ruttka, Berlin JIS IVASO Czegléd, 
1110 ] 6307 Szv. ] Balatonfüred, Tapolcza 14102 ] 6901 s ] Esztergom ú 
1502 ] 6351 Gyv.] Kassa, Csorba 6502 ] 6301 s ] Lajosmizse, Kecskemét 
906 ] 6501 , ]/ Ujvidék. Brod 156 ] 625] s ] Rákospalota-Újpest . 
1512 ] 6951 Szv.] Kassa, Csorba, Bártfa 11402 ] 705] Gyv.] Zsolna, Berlin 1 
2 ] 79071 Gyv.] Wien 156a [ 735] Szv.] Rákospalota-Újpest 
1002 10] ;, ] Fiume, Pécs, Osijek 104 [ 755 Gyv.] Nagyszombat, Wien 
312 ] 7301 Szv.] Gödöllő 708 ] 825] 5 (Temesvár-J., Csernahéviz 
908 1] 7351 s ] Zimonyi szállások 712 ] 839] Szv.] Versecz, Karánsebes 
608 ] 7501 s ] Arad, Brassó, Bukarest14104 ]! 995] s Esztergom 
406 ] 810] s ] Sátoraljaújhely Munkácsi 114 ! 9151 s ]! Wien d 
512 1 820] , ÜEENaS Set Körösmező,! 160 / 935] v ] Rákospalota-Újpest 
Kolozsvár, Brassó 162 (11901 s ] Rákospalota-Újpest 
306 ] 835] s. [ Ruttka 6504 [1110] s J Lajosmizse, Kecskemét 
516 11130] v ]! Nagykáta 8 
24 11155] s ] Bicske 


délután 7 
SS TSA tétre st zbrezstrzée ZÁS del! ska / 
A 164 11295] Szv.] Rákospalota-Ujpest 
dólután ——] 714 [1215] v Szeged 1. 
Szv.] Ujvidék, Sarajevo 135 112251 o ] Nagymaros 
s ] Szombathely, Wien 4106 JI2301 v ] Esztergom  , 
s ] Fiume, Osijek: 166 ] 190] s ] Rákospalota-Újpest 
Szv.! Gödöllő 4108 1] 150] s ÍJ Esztergom 
Gyv. Fehring, Graz, Sopron ] 108 ] 29097 Gyv.] Wien, Zürich, Basel 
v ] Wien, Zürich, Basel 120 ] 2151 Szv.] Galánta, Ipolyság 
v ] Arad, Bukarest 170 ] 2201 s ] Rákospalota-Újpest 
Szv.] Hatvan 4110 ] 2301 v ] Esztergom 
v ] Bicske 704 ] 230] Gyv. Temesvár-J. Csernahéviz 
v ] Péczel 6710 [ 2451 Szv.] Czegléd, Szolnok 
v ] Szolnok 6506 1 250] v ] Lajosmizse, Kecskemét 
G (sarajego Indjija, 174 ] 410] s ] Rákospalota-Ujpest 
JV. Sarajevo 110 ] 515 Gyv.] Wien 
v ] Tapolcza 142 ] 520] Szv.] Nagymaros . , F 
Szv.] Paks 176 1 550] s ] Rákospalota-Újpest 
s ] Komárom 128 ] 622] vs ] Nagymaros 
v ] Miskolcz 722.1"6E8I 0 1. ÚNő 
s] Gödöllő 724 ] 622) s ([ Monor Z 
v ] Nagykáta, Szolnok 4114 ] 632) s ] Esztergom 
v ] Ruttka, Oderberg 1406. ] 6227 Gyv.] Pozsony, Zsolna, Berlin 
v ] Kolozsvár, Brassó 130 ] 622] Szv.] Párkány-Nána, Ipolyság 
v ] Péczel 178 ] 722) s ] Rákospalota-Újpest 
v ] Bicske, Triest 728 ] 728] sv ( Czegléd 
s ] Hatvan 6508 ] 732) s ] Lajosmizse $ 
v ] Kunszentmiklós-Tass 710 1 8231 s (Temesvár-J., Csernahéviz 
s ] Nagykáta, Szolnok 132 Í 819] s ] Vácz 
v ] Győr 1408 [ 822] sv ( Zsolna, Oderberg 
v  [ Gödöllő 118 ] 932] s ] Wien, Zürich, Basel 
1514 -] s ] Kassa, Csorba 502 ] 9287 Gyv.], Kolozsvár, Bukarest 
910 v ] Szabadka. Brod 720 (1088 Szv. [ Czegléd, Szeged k 
1908 ] 822] s ] Pécs, Dalj 4116 [11127 s ] Esztergom" 
1308 1 925] s ] Győr, Graz 
610 1 922) s Árad, Braásá új 
482 110181 Vv. ( assa, Lawoczne, És 
Homonna, Köőrösmező EROKET EE 
1010 1095 Szv.) Fiume, Tapolcza, Brod Buda-Császárfürdőről 
12 22] s ] Szombathely, Wien 6 4 
338 (1198) gv.  Rultka, Poprád-Felka délelőtt 
614 [1182] Szv. ] Debreczen 4002 ] 558] Szv.] Esztergom 
14a 111551 Szv.] Bicske 4004 ! 854 , Esztergom 
délután ; 
4006 11215] Szv.] Esztergom ú 
4010 ] 218] s ] Esztergom 94 


1) Nagykátától Szolnokig csak szombaton 20 
8 fő ., 14012 J 0££ D 
és ünnep elölti köznapokon közlekedik.! 4016 1198 7 Eaztergotti 


— 295 


A hatóságoknál bejelentett felelős szerkesztő: Papp Károly. 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


TONKRE töszón ése az lltnazbatsasata med ai 


: OF SOIENOES 
XLVIII. KÖTET. 1918. TÚLÖEA?6-SZEPTEMBER. 1-9. FÜZET. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 
EGYSZERSMIND 


A MAGYAR FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


A HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 
1. KÖTETÉNEK 1. SZÁMÁVAI:.. 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


BUDAPEST, 1918. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISOHE MITTEILUNGEN.) 


3 ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT I 
i ZUGLEICH i 


AMTLICHES ORGAN DER UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN 
BAND E EBET 


REDIGIERT VON 
D: R. BALLENEGGER und D: K. v. PAPP 
SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT. 
3 BUDAPEST, 1918. ; 
( A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. § EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSOHAET. ; 


A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám 
alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. ? 


Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 
erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stelánia-út 14. 


TARTALOM 


Lap 


A) Értekezések. 


Idősb Lóczy LaJos dr.: Összehasonlító szemlélődések az Erdélyi ÜLGKGGS TÁ 
és az Északnyugati Kárpátok geoszinklinálisai felett... ... EE [see SAE ÉRNÁNS 
Vip GYULA GÁBOR dr.: Pannonhalma földtani viszonyai (a 7—16. ábrákkal .§ 
és. § IDTADIÁVALY Séta ezek zatok Ezek kező 88 es OEK OR JRE ÜRES SZÁL ÉNEKET ; 
Báró Nopcsa FERENC dr.: Leipsanosaurus n. gen. új TBMZL ET a gosaui 
rétegökből ((a: TEL. táblával oz usd at eken LES e E ESNE BESES MÖTEKZE EE ÉSTETAB E s eG SES ETT 


d 


B) Rövid közlemények. 


HLaAwaATscH KÁROLY dr.: A. grandidierit előfordulása Helpán, Gömör megyében 266 

PAPP SIMON dr.: Megjegyzések Halaváts Gyula magy. kir. főgeológus úr cSzent- 
ágota környékének földtani alkotásai és cNagysink környékének föld- 
tani alkotásai című fölvételi jelentéseihez ..." --- (.--  --- "..-  -.- --- 268 

HALAavÁTS GYULA : Válasz dr. Papp Simon és Dr. Pávai Vajna Ferenc közleményeire 271 


C) Geológiai események. 


A Földtani Társulat választmányának javaslata a földtani tudományok ered- 
ményesebb tanítása ügyében: 2) sze snek eket esik e steel sera ll ER SÉSSSES ZKT 
MELOSS Atide emlékérem alapítása ( vsza. vam zdt Mást az ESÉS ZETOR 


D) Társulati ügyek. ; 
a) Szakülések. 


III. szakülés. 1918 március 20-án. 1. Idősb Lóczy Lasos: A Szent Anna-tó 
vulkáni krátere, PAPP KÁROLY hozzászólásával ; 2. TREIrz PÉTER : A kőzetek 
elbomlása és elmállása; 3. Dr. VADÁsz ELEMÉR: A magyarországi miocén 
nehány érdekes kövületéről ... 0... ..- EE AL VAzE eKŐ JOSE 4) SE NORA BA 

IV. szakülés. 1918 április 10-én. 1. Idősb TH Gzy LaJos dr.: Általános meg- 
jegyzések a m. kir. Földtani Intézet 1917. évi szerbiai tanulmányaihoz ; 

2. KoRmos TIVADAR dr.: Kelet-Montenegró és a novibazári Szandzsák 
SSOLÓGIALGVISZOTNYAITÓL [lez TK se VANNA e ET ÜROÉÉET 0 ea ÖSS ET NRSEKT E SE SÜVADABI 
V. szakülés. 1918 május 8-án. 1. Báró Nopcsa FERENC: A modern paleon- 
tológia kutatási rendszere a dinosaurusokkal kapcsolatban ; 2. Dr. SCHRÉTER — 
ZOLTÁN A gajóvölgyi barnaszéntelepekrőlsz sze 0 2let esd a eza ezel nade MUSELZBB 

VI. szakülés. 1918 június 5-én. 1. Báró Nopcsa FERENC dr.: Leipsanosaurus 
új genusz a gosaui rétegekből; 2. Ifjabb Lóczy Lasos dr.: Geológiai 
kutatásaim Nyugati Szerbiában ; 3. Dr. LIFFA AURÉL : Helpai grandidierit ; 

4. TREITZ PÉTER: Kaolintelep a Magas Tátra morénájában  ..- ... ... 285 


b) Választmányi ülések. 
III. ülés. 1918 március 20-án. Nyilt pályázat a Szabó-alapból... ... ... ... 285 
IV. ülés. 1918 április 10-én. Hadikölesön-papiros vásárlása... --- --- --- 287 
V. ülés. 1918 május 8-án. Hadikölcsön-papiros vásárlása  .-- .-.. .-- --- 289 
VI. ülés. 1918 június 5-én. A földtan intenzivebb tanítása ... ..-- .-- ... 291 . 8 


INHALTSVERZ EICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


Seite 
4A) Abhandlungen. 


Dr. L. v. Lóczy: Einige Betrachtungen über den geologisehen Aufbau der 
Geosynklinalen des Siebenbürgisehen Erzgebirges im weiteren Sinn und 


der nordwestlichen Karpathen... .. EGES BÉL EEEN ER TRE BENE MEZRESÉÉA gép ED 
Dr. Gy. GABRIEL Vip: Die geologischen Verhültnisse von Pannonhalma (Mit 

etelt Et ama Edge 4109) seat ák Mae ÖS E SÁS FV GE Wa Vett, ót kez NONE SZNÁN 
Dr. Fgasz Baron Nopcsa: Leipsanosaurus n. g. in neuer Thyreophore aus der 

Cosa (Mit időr; Tatolkittto); "Az netuzt e ető KEN SEBI E Tá A GZ NTARSRETESAB 


B) Kurze Mitteilúngen. 


Dr. C. HLAwATSCH : Über ein Vorkommen von Grandidierit bei Helpa im Komitat 
CYOTTOT ENE Eze ez e Sze ae MET EE A Vesse KT Ez ÉS E Eesette tett zo TRAT S ZNTSTÉRTŐ 


0) Mitteilungen aus den Fachsitzungen. 


III. Facbsitzung am 20. Möürz 1918. 1. Dr. L. v. Lóczy: Der vulkanische 
Krater des St. Anna-Sees; 2. PETER TRErIrz: Die Zersetzung und Ver- 
witterung der Gesteine ; 3. Dr. E. VapÁsz : Einige interessante Petrefakten 
aus dem Miozán von Ungarn... .. ... ENASN te LN LÉT Slee 

IV. Fachsitzung am 10. April 1918. 1. Dr. Ty v. e óözy: Die in Azhótt be- 
findliche geologische Übersichtskarte von Westserbien ; 2. Dr. TH. KoRmos : 
Über die geologisehen Verhültnisse von Ostmontenegro und des Sandschaks 
Novipazar .-. YE kepe szo ELLER 

V. Fachsitzung am 8. "Márz 1918. 1]F Di FESZ BáLOL NOZOSÁN Vtise das 
System der modernen palüáontologischer Forschung in Verbindung mit den 
. Dinosaurien ; 2. Dr. 7. SCHRÉTER : Über die Buaunkohlenflöze des Sajótales 337 

VI. Fachsitzung am 5. Juni 1918. 1. Dr. Fgawsz Baron Nopcsa: Über das 
neue Genus von Leipsanosaurus aus den Gosauschichten; 2. Dr. L. v. 
Lóczy: Über die geologisehen Forschungen in Westserbien ; 3. Dr. AURÉL 
LIFrra : Grandidierit in Helpa; 4. PETER TRErIrz: Das Kaolinlager in der 
Moranetdst tELDhent VALT As sok ANGEL ZOLEE NEZZ álat 71 A vztt AES RÉE SÓ 


Hidrológiai Közlemények. 


Lap 
Dr. WESZELSZKY GYULA: A forrásvizek hőmérsékletének méréséről ... ... .-. 341 


A Hidrológiai Szakosztály 1918 jan. 23-án tartott évzáró közgyűlése ... .-- 345 


Hydrologische Mitteilungen. 


Dr. J. WeszELszkv: Über die Temperatur-Messung der Ruellengewüsser.--  .-- 350 


ket! bed a barát had a y ba 
szlstÍ8e hová söls8l8E hová : sb 
9 8 9158 S8ÍIAÖV55 7 a BAÁN 
39 RÍag 54601 [OSR [ÉG 1520 
délelőtt délelőtt s 
Szv. ] Zimonyi szállások 152 [ 5-8] Szv. [ Rákospalota-Ujpest 7 
v ] Bicske 122 ] 522] s ] Ersekujvár, Ipolyság ; 1 
Gyv.! Rultka, Berlin 718 1 522] v ] Czegléd áá 
Szv.] Balatonfüred, Tapolcza 14102 ] 6001 sv ] Esztergom 
Gyv.] Kassa, Csorba 6502 I 630] s Lajosmizse, Kecskemét ; ; e; 
v ] Újvidék. Brod 156 ] 635] v ] Rákospalota-Ujpest J 
Szv.] Kassa, Csorba, Bártfa 11402 ] 795] Gyv.] Zsolna, Berlin 
Gyv.] Wien 156a ! 735] Szv.] Rákospalota-Ujpest 
v ] Fiume, Pécs, Osijek 104 ] 755] Gyv.] Nagyszombat, Wien ús 
Szv. [ Gödöllő 708 ] 825] vs [Temesvár-J., Csernahéviz 
v. ] Zimonyi szállások 712 ] 8301 Szv.] Versecz, Karánsebes .  [/ 4 
v ] Arad, Brassó, Bukarest[ 4104 ] 9905] s ] Esztergom 181 
sv ] Sátoraljaújhely Munkácsi 114 1 915] s ] Wien . 
f Debreczen, Kőrösmező,! 160 ! 9485] . ] Rákospalota-Újpest 
" (Kolozsvár, Brassó 162 1190] s ] Rákospalota-Újpest 
s ]j Rutlka ; 6504 1110] , ] Lajosmizse, Kecskemét 
v ! Nagykáta 
s ] Bicske 
délután ? 
8 A 164 11295] Szv.] Rákospalota-Ujpest 
délután — 714 [12151 s SzózbA, ta 
914 11220] Szv,] Újvidék, Sarajevo 138. 11225] 5 ] Nagymaros et" 
10 112309] v ][ Szombathely, Wien 4106 112301 s [Esztergom  , 8 
1008 11235] s ] Fiume, Osijek 166 1190] s ] Rákospalota-Ujpest , a kása 
316 1 1251 Szv.! Gödöllő 4108 11591 o [ Esztergom ; 
1304 ] 13801 Gyv.] Fehring, Graz, Sopron ] 108 [ 299] Gyv.] Wien, Zürich, Basel . : MEg 
4 ] 205] s ]! Wien, Zürich, Basel 120 ] 215 Szv.] Galánta, Ipolyság A 
604 ] 210] s ] Arad, Bukarest 170 ] 220] s ] Rákospalota-Újpest 
318 ] 225] Szv.] Hatvan 4110 [ 230] s ] Esztergom 
26 ! 230] s j Bicske 704 ] 230] Gyv. Temesvár-J. Csernahéviz § 
320 ] 230] v ] Péczel 6710 ] 235 Szv.] Czegléd, Szolnok 
518 ] 240] s ]/ Szolnok ; 6506 és b EGÁSHÁEHSS Kecskemét ű 
,..., [fSzabadka, Indjija, 174 v ákospalota-Ujpest 
1202 ) 295 Gyv. ISarajevo i 110 ] 515 Gyv.] Wien gi tv 
1902 ] 255] s ] Tapolcza 142 ] 520] Szv.] Nagymaros . . k 
1016 ] 339] Szv.] Daks 176 ] 550] s ! Rakospalota-Ujpest TA. 
18 1] 430] s ][ Komárom 128 ] 622] 5 ! Nagymaros 
410 ] 510] s ] Miskolcz 722 ] 6219) 5; [ Üllő d 
324 ] 520] s ] Gödöllő 724 ] 622] s ] Monor E it, 
5221) 540] v ] Nagykáta, Szolnok 4114 1 632] v ] Esztergom ? met 
308 1 555] s ] Rutlka, Oderberg 1406 ] 6227 Gyv.] Pozsony, Zsolna, Berlin 
514 ! 6181 v ] Kolozsvár, Brassó 130 ] 683] Szv.! Párkány-Nána, Ipolyság j 58 
326 ] 625] s" ] Péczel 178 ] 712] s ] Rákospalota-Újpest ; 
28 ] 620] "s ] Bicske, Triest 728 1 7338] s.] Czegléd t 
328 ( 632] v ] Hatvan ; 6508 [ 732] s ] Lajosmizse c: 
920 ] 7221 s ] Kunszentmiklós-Tass 710 ] 828] s jTemesvár-J., Csernahéviz § 
5241) 712] sv ] Nagykáta, Szolnok 1321. 826) Je tAVácz ak 
16 ] 7292] v ] Győr 1408 1 832] v ] Zsolna, Oderberg ; 8 
332 ] 722] s ! Gödöllő 118 1] 922] s ! Wien, Zürich, Basel vi 
1514 ] 822] s ! Kassa, Csorba . 502 ] 9281 Gyv.] Kolozsvár, Bukarest , ; Év 
910 ] 828] s ] Szabadka. Brod 720 11085] Szv.] Czegléd, Szeged j 
1908 ] 822] s ! Pécs, Dalj 4116 [1122] Esztergom El 
1308 ] 9.5] sv j Győr, Graz ar. veddl 
610 19382] vs ( Arad, BEASE LEENEN 
482 110281 v (tóra -AWOCZNE, 83 17 33A E SARŐ 
Homonna, Köőrösmező f z FENY EN s e eat pr. 
1010 11025] Szv. w Fiume, TE SDEZENTN Brod Buda-Császáriürdőről v 4 st 
12 110££]1 s ] Szombathely, Wien a É é 8 jé 
338 Hir Vv. ] Ruttka, Poprád-Felka délelőtt 8 
614 ; "aA 


25] Szv.] Debreczen 
j) 


A Esztergom 
Szv.] Bicske szé 


Esztergom 


délután : sp MÁRKA 

4006 1215 Szv. [ Esztergom ; 
1) Nagykálától Szolnokig csak szombaton a01 620l , afkdos Leljábn 
és ünnep előtti köznapokon közlekedik.! 4016 M1I28] s Esztergom 


A hatóságoknál bejelentett felelős szerkesztő: Papp Károly. 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


sa lök ka Té 


(i 


(ib ÚTBAN DECEMBER. 10-12. FÜZET. 


Négáfsésáte re sas VEGE ká ell sás ÉG NY ke 2 VELÁV Aa é hg ENE BÁ VEN 1 1 gala 1 gebe vag v 1 ÉVA ÁGA röv ETNA S, 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


5 HAVI FOLYÓIRAT B Asaő 


(A KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND z 


A MAGYAR Elk INTÉZET "HIVATALOS KGYÖTSES 


SZE HIDHOÓLÓGLAI KÖZLEMÉNYEK 


Évi 


1. KÖTETÉNEK ús ; SZÁMÁVAL. ; ve Hé; 
ú 3 ; SZERKESZTI 


ti D: PAPP KÁROLY 


EGYETEMI TANÁR, TÁRSULATI FŐTITKÁR. 


BUDAPEST, 1918. 
A MAGYARIIONI PÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. V-lAgB 


" FÖLDTANI KÖZLÖ NY. 


(GBOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) 


e 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT [/ 


" ZUGLRIGH 


AMTLICHES ORGAN DER UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN 
i I BAND ÉSRHET. HE-Ak 
ö 3 ; REDIGIERT VON 
Prof. DI: K. v. PAPP i 
" CHEFSEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. 
BUDAPEST, 1918. 


. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. r EIGENTUM DER UNG. GEOL. 


7 A 


. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hívatala Budapesten, VII. ts. Stefánia-út 14. szám . 
alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. f 


vége a 

te —Alle -die/Ungarische Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendüngen sind unter folgender Aazdl it 138 

( szé) aa erbeten; Magyarhoni Földtani Vársuilat, iiddsáest, VII., Stefánia-út 14. zgészok atát 

ág bs ÉT kes j I KAY SL an A 
E ak sek t s 


Éva 


8 
"TARTALOM 3 

. y öz fő ; pl 
ae A A AS-ik kötet tartalomjögyzéke veze ES ee lg ces anlsee Ren Eat 068 
88 v. $- : eb Értekezések. . j 7 úg 
ül ; si TREITZ PÉTER : MAGY zBÉK morfológiai egysége (a IV. Hb SE VESZSNÉRTS "3 87 a 
ML LE ERENŐZI ET eat dr. : Az Inovec déli ja ténőls földtani iszonyat (az v. bi val í A 
s 3 § i átszáll A jeet ség), Ismertetések. 1éme JEGY ENE; si MLZKTÁ ÉSE 
? Mat j tj : vi 9714 plz 


1. tj Lóczy LAJOS ts K A villányi callovion száedbztek Túlneáatátat Tsmerteti 

.  P. LEMOINE--- Lato Z ta 2 sr Közös lg ÁL KZRNS a peita 1-5 éget -—- SRV E SSl 

e ésa Báró NopPcsA FERENC dr. : Üböt DiASKÁL TÉK Ismerteti LAMBRECET . LM Á 
Ea HAABB s heg Die. Geologie in der. Hohala Ismerteti Vapász ELEMÉR dr. 1 opttS, sg JÜK 


ANYIT, k 275. ae hl losTÉL S ee At gs 
TÁSA 1 0 Társulati ügyek 12 rug. ÖGÖTVAÓ: ZAE ISKO 
S i [/ t v t mr él sa ég e SA 
AE) Szakülé sek. KERES ls LAMPA he 


szkgötá; 5 m 446 szt LSB SZÁR 
8. NIL bizalelésl. 1918 vege szelte 6-án. 1. Rózsa MIHÁLY dr. : A tööinetosétbsa Hz j 
és jáveáNétéek rétegződésének újabb beosztása, " PAPP: KÁROLY hozzászólásával; 7. 
2 JABLONSZKY JENŐ dr. : Mgyatorákáeb karbonkorú AGAK, [VADÁSZ ELE- 4 20 
sbzáKE e 1 lee hozzászólásával a. --. ELLE BA aA OKK ETETETT LVŰNKJE 22 896 
I. szakülés. 1918 december 4-én. Tsz Péren : : Magyarország morfológiai sé 


"egysége JESÁBÉS re VEK KS Kt ÉRT ÉSONT GR KÖ Ké 


a VYáluijési úg a 
a N MeCá tök ak 
WV; ú 4) 9480 RAGE ÉN kzt i ülések. éa) jó ÉBtyA k p 
78 ake ús "VII. Kölozhoányi ülés 1918 november 6-á -án. JA forradalmi kormány mege zat ER 
atni pe $ he; 
98-i iz alakulása "2.2 179 CYGON SE NÉZI TKY EGEK OM S [998 : 
"4 DLAMBRECHT KÁLMÁN dr.: Ft ILLÉS KEKÓLÁ Höldtárt Társulat CAKAZtAREN ÉNléÉ 8 


gyi 7 — ——— javaslata a magyar műkincsek és kulturértékek visszaszerzése ügyében 401 j 
— — Jegyzőkönyv a Szabó József omlékalapból hirdetett pályázat odaítélésére kikülzéi ség. 
A — .— dött bizottság 1918 junius 3-i HIÓBÓTÓL Ses Vere ELL KASE E ése Se k ELTÉEEE AN 
s éjést  Pénztári jelentés a Magyarhoni Földtani Társulat 1918 psi KöPgalnárÖk és 
at .. vagyonának ALLÁSÁVÓL . u zabok IK zt TAN ORAS K TE lk Me ele tte E élt ESZÉN ÖVÉ EEEN eSA SEN 


Költségvetés az 1919. évre c12 0012 02 reset ngrd DEGEN szők 


4 A Magyarhoni Földtani Társulat részére tett alapítványok 1918 3. 81ig 
4 f . 88 -. "1 a. f 
ák a I I fesz A Hidrológiai Közlemények. . 
COHOLNOKY JENŐ dís FA Balótón hidrografiája: Ismerteti ; ifjabb Lóczy Taxos a. (7 C88 
Kós ai 
$ 5: 3 
b; § i ; PAB 
Tt VEZÉREL Fk E SEL Te ék 


AtÉSÉ 0. 4) Athamdiungen. 


pár vé 1. 


(PETER Tenrrz— Oh. de PaPr: The morphological ümlg of Hungary (with"Plate IV.) 495 ft; 
tn ST. FERENCZ : Dte gcologisehen Verháltnisse der südlichen Hülfte des Ino-. 7 
ÉS él VEG AMIT ÁT VŐ S uz 868 MEA ÉL VAS TAVA AZ E enebó EGK ő ZA ve, Latta GERE 4 
Dr. B Vapász : Die geologisehe. Unterrioht in unserem Vatorlande ja ELS EORÉZEKÉB 


Pb AM 


s. AN SL eseté? B Rofórato. B ztály stk A 


Kea 
a hi 


izé Dr. 1 1. KEózőltén § 3 Mónographiie dor Villányor ( Callovión. Könzttstztbtk Röferő 
(bar P. TMMÖLNE eg SABÉ ; HYZZk EEZESSE Bt ATA Az Va zZE see get; e Bee 446 


98 DYS ; 6 Mitteilangon aus don Fadlisítsüngen. 


; SAV S ÜVentttst am 6. NÖ, 1918. ni ti SÓNÁRT, Rózsa : Über die, néuere Binl v 
YE teilung der. Schichtenfolge der Kalisalzlager von ödággblt ; 2. E. Jás8 
00 2 /LONSZRY : , Die Karbofalgen "Ungarns ERUN CSAT ERNE KATÓ, KIRE ORNZR EY 1 ső 448 
th Dr. K. LAMBRECHT : Antrag an den" Ausschu8".der Ülgátisélen fisolócssgttsa 

j fs. x "Gesellschaft " in. . Angélegenheit dér Sza ááá láT ungarischer Kunst. 
fess sr agbatáta und CEGEM uid I 


Bé 655 Vo Zá he F.a 4 g É 4 
208 Ses Ket IG 7 Rappotáa. ydrologiguts. ; 
Su a EuGese vő Corsoxy : "Hydrographio. du lae Balaton; já; Dani 
67 FEAR Lóczy jun. - véSS sé elete ) MESÉS A EZÉ SÁ tér LÖŐ s éles üt ESZE at 


hadi A tú 1! A 
Lt , ő se TV tk, 4 
kösd §4 k 3 2 EKG ZENEKET és 
"2 jég 3 ad 3 hl na xt . d he 9? 
" rve d Na 6 tÚ AA É db . yt? y x 4 
E v ús SK erne ttstadé 3 aság tbe Mi EG : 
i A 
; a 


A magyar . Főidtani Tatézet kidáskban az 1916. év december havában 
megjelent Mzék a : 


"A Magyar Biródafoki a 
 Vasérc- és Köszénkészlete 


Fry FB 


. ka Vf EV zab Ún 
című. 964. oldalás munka, JER ÉS Hi MÉG 4 Si 


egy térképmelléklettel és 255 ábrával illusztrálva. 


Irta PAPP KÁROLY dr. 7 


magyar kir ályi oszktyeseleeüee : 


kedésökés Bűdápcsi IV. Váci- HEG 3 (BZ ; 


fos 


Ára 30 korona. Ja VÉN 0 48 : 


E "VORANZEIGE cs 


Im Verlag der ungarischen. Ecölotisebek rar dlsustált zás sa 
im Trültakáó 1920 adds. Werk: TÁL 


1 Die EiSenerz- und Kohlenvorráte des Ungarischen Reiches 


" etwa 1080 Seíten, mit einer Kartenbeilage und 955 AKbiANÁRSA mstaárt 


z 


— von Prof. Br. KARL von PAPP 


ungarischer Staatsgeologe. ; ; Ld 


Ins Deutsche übersetzt von gap s ús LÉ ajá 
ÁRPÁD von ZSIGMONDY res esál 


Dipl. Bergingenieur, Oberbe:rginspektor i, R. 


5 Zu bestellen bei Friedrich Kiliánrs Nachfolger, 


Universitátsbuchhandlung Budapest, IV., Váci-utca 32. 


Preis 50 Kronen. . 


FRANKLIN- TÁRSULAT "NYOMDÁJA, aga 


i Hi T (1! i k. 1 t s li tve ) 
y VAJHA 4. VLAN e: etni kivág e te. 19, NN 
; 4 k ; dj) j FT f Wy 6 


hű 


Bé [ali 
"Aki 


l