g
i**
f\
0\
• \
4*
.^
FARSANG
SZÍNMŰ HÁROM FELVONÁSBAN
IRTA
MOLNÁR FERENC
•
Nyolczadik kiadás
BUDAPEST, 1917
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
KIADÁSA
Fordítás joga minden nyelven fentartva.
*
Előadás joga fentartva.
Copyright i g i 6 bv F. Bázd & Bzothet,
Vienna. Budapeót.
610005
Franklin-Társulat nyomdá/a
SZEMÉLYEK
Oroszv Sándor
Kamilla, a felesége
öz mátyás ,._ „
LiSZKA, A HLGA
Miklós
Rudolf
Edmond . .,., .,,
Kapitány
Főbiztos
Resdörtitkár
TiTKOSRENDÖR
Első rlhatárosnő
második rl határosnő
Harmadik kihatárosnö
Pincér
Portás
Fenyvesi Emil
Fedák Sári
Szerémy Zoltán
P. Gazsi Mariska
Tanag Frigyes
Kertész Dezső
Kemenes Lajos
Bárdi Ödön
Balassa Jenő
Kardoss Géza
Győző Lajos
Kende Paula
V. Kész Rózsi
Kürthy Sári
Pártos Gusztáv
Szalay Károly
TÖRTÉNIK Pesten, a mllt században, az
ÖTVENES ÉVEK VÉGÉN.
Először adták a budapesti Vigszinházban
Í916 október 28-ikán.
Digitized by the Internet Archive
in 2010 with funding from
University of Toronto
http://www.archive.org/details/farsangsznmhOOmoln
ELSŐ FELVONÁS.
ELSŐ FELVONÁS.
Egy nagy bálterein valamelyik oldalsó
zuga. Két hosszú bársonypad. Nyílás
jobbról, ezen túl van a bálterem.
Mikor a függöny felgördül, a hát-
térben áll Miklós és Edmond. Jobbra
kinéznek a bálterembe a nyíláson át.
A nyilasban látszik néhány frakkos
úrnak és báliruhás hölgynek a háta.
Ezek ott szoronganak és szintén a bál-
terembe néznek. Messziről tompán és
fojtottan himnuszszerü zene szól. Ezt
hallani néhány pillanatig, aztán messzi-
ről éljenzés hatlatszik, amely lassan el-
csöndesedik. Ugyanekkor a nyílásban
állott emberek is eltűnnek, lassan el-
mennek a bálterem felé. Igen halk
zene messziről. A színpadon még min-
dig némaság. Aztán, kis szünet után :
Edmond.
A főhercegnő igen méltóságteljes.
Miklós
vem szól.
Edmond.
Fenkölt, büszke arc.
Miklós.
Igen.
Szünet.
Edmond.
Szép, ahogy az égó gyertyákat
viszik előtte.
Miklós.
Szép.
Edmond
egyre kifelé nézve.
Milyen fényes kísérettel jött.
Miklós
nem szól.
ELSŐ FELVONÁS.
Edmond.
Most az egész közönség az emelvény
felé megy. Üres a terem.
Miklós.
Hogy szaladnak !
Szünet.
Edmond.
Egy magányos hölgy jön errefelé,
sietve, végig az üres termen. Szünet.
Ha nem csalódom, Oroszyné.
Miklós.
Ő az.
Edmond.
Én szököm előle. Mozdul. Jössz?
Miklós.
Igen.
Edmond.
Nem szeretem.
Miklós.
Miért?
FARSANG.
Edmond.
Szép, de ostoba.
Miklós.
Szép.
Edmond.
Oh, én udvariatlan ! Bocsáss meg
ezért a sottise-ért. Mindig elfelejtem,
hogy te . . .
Miklós.
Ne törődj velem, Edmond. Néz
kifelé.
Edmond
balra indul.
Én megyek előle. Érts meg; nem
azért, mert a szellemi tulajdonságait
keveslem, hanem, mert olyan vesze-
delmesen szép.
Miklós
álmodozva
Szép.
ELSŐ FELVONÁS.
Edmond.
Gyere. Nem szeretem, hogy betege
vagy ennek a remén\i;elen ábrándnak.
Borzasztó ez . . . már két esztendeje!
Megfogja a karját.
Miklós.
Jó . . . \dgyél el . . . mert ha magam
maradok, megvárom.
Edmond
karonfogva elviszi halra Kimennek .
Szünet.
A színpad üres. Messze halk, lágy
zene szól.
Kamilla
lihegve, szaladva jön jobbról a függöny'
nyíláson át a bálteremből. Táncolt.
Ragyogó báliruhában van. A hár.'íony-
padra veti magát. Legyezi magát, fel
vayi hevülve. Figyel kifelé, mosollyal az
arcán .
Szünet.
FARSANG.
Rudolf
szaladva érkezik jobbról, a nyilason át,
lihegve megáll.
De elszaladt. Alig érem utói.
Kamilla.
Nem mondtam, hog}- szaladjon ön
utánam.
Rudolf.
Kell azt mondani?
Kamilla.
Pihenni akarok egy kicsit.
Rudolf.
Egyedül akar maradni?
Kamilla.
Most már hiába akarok.
Rudolf.
Kérem, ha parancsolja, én tiszte-
lettel távozom.
10
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla.
Nem paraucáolom. Ha ön elmegy,
jön más. Mindjárt itt lesznek. Minden
mozdulatomat tizen is figyelik.
Rudolf.
Álljak őrt itt a kárpitnál?
Kamilla.
Itt legalább egy kis nyugalom van.
Nem szeretem azt a nagy sokaságot
ott künn. Most mind a főhercegnőhöz
rohannak, ezer ember tolakodik ott,
letépik egymás ruháját.
Rudolf.
Most mutatják be az arisztokrata-
hölgyeket a fenséges asszonynak.
Kamilla.
És a többi delnő ott áll körülöttük
és a száját tátja. Megvetem ezt az
egész jelenetet. Itt majd megvárom,
amíg vége lesz. Én táncolni jöttem
FARSANG.
ide, nem pukkedlizni. Bosszúsan. És
éppen olyan ábrándosan lejtettünk,
olyan szépen szállottunk, mikor meg-
zavartak.
Rudolf.
Muszáj volt, mert kezdődött a be-
vonulás.
Kamilla.
Bánom is én. Én repültem és meg-
állítottak.
Rudolf.
Meg volt elégedve a táncosával?
Kamilla.
Imádok táncolni.
Rudolf.
Mint táncos, kérek egy kis elisme-
rést.
Kamilla.
El is felejtettem, hogy önnel tán-
coltam.
Jobbról jón a kapitány.
ELSŐ FELVONÁS.
I'Capitány.
Félrevonulás ?
Kamilla.
Látja, hogy nem sikerül.
Kapitány.
Menjünk?
Rudolf.
őnagysága nem akar résztvenni a
tömegj elenetekben .
Kapitány.
Már mindenütt kerestem.
Kamilla.
Mindenki engem keres. Miért nem
hagynak békén?
Kapitány.
Mert szép. Mert gyönyörű, mint egy
báj kép.
Kamilla.
Köszönöm. Tudom.
FARSANG.
Kapitány.
Számomra delej. Büverövel vonz.
Rudolf.
Őnagysága bosszankodik, mert meg-
zavarták a táncban.
Kapitány.
Igaza van. Isteni volt, mikor tán-
colt.
Rudolf.
De jó táncosa is volt
Kapitány.
Gyönyörű volt. Te úgy táncoltál,
mint a medve Kreuzbergnél.
Kamilla
fölkel.
Sokáig tart még ez a ceremónia?
Kapitány.
Most vonultak a főhercegnő elé a
mágnáshölgyek. Ilyen csillogás és
ELSŐ FELVONÁS.
ragyogás, és ragyogás és csillogás ré-
gen nem volt Pesten. És micsoda
kísérettel jöttek ö fenségeik !
Rudolf
mozdul, a jobboldali nyílás felé, ágas-
kodik.
Kapitány.
Hiába nézed. Most már nem is
látni. Ügy körülvették a főkormányzó-
ság urai, meg a méltóságos asszonyok.
És olyan neveletlen a publikum.
Mindenki egészen a közelébe megy,
odaáll. Ott lökdösik egymást előtte.
Kamilla.
Hát kell nekem ezt látnom?
Kapitány.
Jól teszi, hogy nincs ott.
Kamilla.
Nekem ez mind nem kell. Nekem a
FARSANG.
bál kell. Nekem megzavarta a tánco-
mat.
Kapitány.
Nem akarja, hogy bemutassák a
fenségnek ?
Kamilla.
Nem.
Kapitány.
Nem szereti az ilyet?
Kamilla.
De . . . nagyon is. Csakhogy nekem
nem kell az udvari élet . . . két percre.
Több időre meg . . . elérhetetlen. Ami
elérhetetlen, az nekem nem kell.
Kapitány.
Preventív filozófia.
Kamilla.
Micsoda ?
Kapitány.
Filozófia.
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla.
Nekem az se kelL Azt én nem ér-
tem. Én csak nem akarok olyat
megkívánni, ami úgy se lehet az
enyém. Sajnálom azokat, akik ott
állnak és egy morzsáért tátják a
szájukat. Én azt a férfit is meg\'etem,
akinek én nem tetszem.
Kapitány.
Az meg is érdemli.
Rudolf.
Ha ez így van, akkor engem
imádnia kell.
Kamilla
Rudolfhoz.
On híres okos ember, de én mindig
unom önt, mikor a száját kinjntja.
Miklós és Őz jobbról belép.
Őz.
Mondtam, hog>' itt lesznek.
Farsang. 17 o
FARSANG.
Miklós.
Mi ez? Külön kis bál?
Kamilla.
Ön is megtalált?
Miklós.
Nem kerestem
Kamilla.
Végre valaki, aki nem keresett.
Miklós.
Mátyással • kerestük a Liszkát. De
aztán lemondtunk róla, mert már
ott áll a tenger közepén.
Őz.
Ilyen üg^'es asszony nincs több a
világon, mint az én Liszka húgom.
Mikor a főhercegnő a menettel bejött,
ö leghátul volt. Egy perc alatt már
benne volt a tömeg közepében, most
már ott áll az elején, a legelején, leg-
ELSŐ FELVONÁS.
belül, a pódium mellett. Az el?ö
sorban.
Kamilla.
0 is tátja a száját. Miért engedi?
Őz.
Önálló asszony. Özvegy asszonv.
És különben pedig . . . nem lehet azt
visszatartani. Nincs az a küzdelem,
amitől visszariadna, csak egy eleven
udvarhölg>-et láthasson. Kgy táborno-
kot tiport le.
Kapitány.
Őnagysága unja az egész dolgot.
Rudolf.
Jól teszi.
Miklós
ha/kan.
Rosszkedvű ?
Kamilla.
Az uram hol van?
19
őz.
A politikusok közt áll.
Miklós
halkabban.
Rosszkedvű ?
Kamilla.
Haragszom, mert nem hagymák
mulatni.
Őz.
Nem tart sokáig. Mindjárt elmen-
nek. A fenséges asszony sose szokott
sokáig maradni.
Kamilla.
Minden percért kár.
Miklós.
Nagyon el van kényeztetve.
Kamilla.
Minek jönnek ide csillogni? Itt
20
ELSŐ FELVONÁS.
irígyeltetik magukat. Minek izgatják
a polgárokat?
Rudolf.
Igaza van.
Kamilla.
Ön legalább mindig helyesel nekem.
Az egész társaságot otthagyva, a szín-
pad szélére megy, a pad végére ül le.
Mondjanak valamit. Mulattassanak.
Rudolf
mohón.
Tegnap az Arany Horgonyban . . .
Kamilla.
Jaj, csak ön ne.
Kapitány.
Meddig maradnak még Pesten?
Kamilla.
Két napig.
Edmond jobbról belép.
Edmond.
Ez már beszéd. Itt magam is
szívesebben vagyok.
Kamilla.
Ön igazán hiányzott.
Edmond.
Köszönöm.
Kamilla.
Ihen az, mikor én menekülök,
hogy egj'edül lehessek.
Öz.
Három hónapja vannak már itt,
úgy-e?
Kamilla.
Már a negyedik hónapja. De most
már kezdődik a dologidő a gazda-
ságban, ilyenkor.
ELSŐ FELVONÁS.
Kapitány.
Minden télen Pesten vannak?
Kamilla.
Ezt illik tudni. A szezonban itt
vagyunk farsangolni.
Kapitány.
Bocsánat.
Edmond.
Hol jobb? Itt, vagy otthon?
Kapitány.
Gratulálok. Szellemdús kérdés.
Öz.
Otthon jobban szeret lenni.
Kamilla.
Néha igen. Néha nem.
Kapitány.
Hallottam, hog^' szenvedélyes lo-
23
FARSANG.
vas. Pesten szokott a lovagoldába
járni?
Kamilla
Miklóshoz.
Ön miért nem kérdez semmit?
Kapitány.
Untatjuk a kérdésekkel?
Kamilla.
Dehogy. Nem látja, hogy mulatok?
Edmond
Rudolfhoz.
Voltál este a kaszinóban?
Rudolf.
Voltam.
Edmond.
Nyertél ?
Rudolf.
Vesztettem.
24
ELSŐ FELVONÁS.
Mennyit i
Négyet.
Edmond.
Rudolf.
Kamilla.
Négyet vesztett ?
Rudolf.
Ma négyet, tegnap hatot.
Edmond.
Én három nap alatt tizenkettőt.
Kapitány.
Ha lovagol, nekem van egy rend-
kívül finom kis irlandim, boldog vol-
nék, ha egyszer megpróbálná.
Őz.
Lovagol ő otthon eleget. Sokat is.
Haragszik is érte az ura.
Kapitány.
Olyan szigorú az ura?
25
FAKSAXG.
Kamilla.
Szigorú.
Öz.
Zord és makacs férfi. Szép fajta.
Nagyon szigorú. De kell is, mert
őnagysága csak a legvadabb lovakat
szereti. Mindig azt keresi ki, amelyikre
a tiszti lovaglómester se mer fel-
ülni
K.A.PIT.4NY.
Ezt már szeretem.
Kamill.^.
Otthon egészségesen élek. És jól
alszom. Otthon úgy alszom, mint
a tej
Kapitány.
A birtokukon?
Kamilla.
A zálogunkon. Az uram úgy hívja :
Zálogfalva.
ELSŐ FELVONÁS.
Edmond.
Jó.
Kamilla.
Fél tízkor már ágyban vagyok.
Imádok aludni.
Őz.
Itt nem tud?
Kamilla.
Itt nyvigtalanul alszom.
Kapitány.
Mert hiányzik a testgyakorlat. Ku-
csirozni szokott?
Kamilla.
Otthon igen.
Rudolf.
Négyes fogatot. Azt szereti, mi?
Kamilla.
Nagyon. Most van egy szép anieriká-
FARSANG.
nerem és hozzá négy sebes futamú
táltosom . . . azokkal . . .
Edmond kiveszi a zsebkendőjét és sza-
golni adja Rudolfnak. Rudolf kiveszi a
sajátját és megszagoltatja Edmonddal.
Miklós.
Meggondolás nélkül áthajtott egy
megáradt folyón, az egyik parti ól a
másikra.
Kamilla.
Honnan tudja?
Miklós.
Az ura panaszkodta. De kikapott
érte, remélem.
Kamilla.
Borzasztóan. 'Egy hétig nem be-
széltünk egymással. De nem volt
igaza az uramnak, mert a folyó
kicsi.
Miklós.
De sebes. És meg \-olt áradva.
ELSŐ FELVONÁS.
ŐZ.
Erős kis folyó az. Én ismerem.
Minden évben csinál valami ilyen
rémítőt. Tavaly is, a gözkocsival.
Kamilla.
Jaj, hagyják már ezt.
Kapitány.
Mi volt a gözkocsival?
Őz.
A birtokukon egy helyütt mély
vágásban megy keresztül a vaspálya.
Ha az ember ott áll, csak a vaggo-
nok tetejét látja, amint a mély árok-
ban szaladnak. Hát tavaly eg^'szer
őnagysága éppen arra lovagolt, mikor
a bécsi vonat ott elszaladt és őnagy-
sága volt szíves a robogó vonat fö-
lött átugratni a vágás egyik oldaláról
a másikra.
Kapitány.
Ezt már szeretem.
FARSANG.
Kamilla.
Igen, de . . .
Őz.
Tudom, tudom, most azt akarja
mondani, amivel akkor is mentegető-
zött : hogy nem volt veszedelmes a
dolog, mert a vonat lassan haladt.
Kapitány.
És akkor is kikapott az urától?
Kamilla
Nagyon lepirongatott. Azt hiszem,
legjobban szerette volna büntetésből
lenyiratni a hajamat s engem maga-
mat egy hétre bezárni a toronyba.
Nagyon apprehendált. Nem szereti,
ha a lovaknál lát.
Kapitány.
A Baronesse még megvan?
Kamilla.
Hogvne.
ELSŐ FELVONÁS.
Edmond.
Ki az a Baronesse?
Kamilla.
Nem ültem rajta már régea.
Edmond.
Ja úgy.
Kamilla.
Az uram letiltott róla.
Őz.
Bizonyára az is valami vadállat.
Kamilla.
Most a Pirost lovagolom be. Csilla-
gos homloka van, felséges állat.
Ismeri ?
Kapitány.
Ahhoz nem volt szerencsém. Csak
a Baronesset hallottam dicsérni, tiszti
társaságban.
FARSANG.
Kamilla.
Ön lovagol a Rákoson?
Kapitány.
Ó igen. Tagja vagyok egy tenyésztő-
társaságnak. Most trenírozok a va-
dászversenyre.
Kamilla.
Milyen kár, hogy ilyenkor nincs
Pesten verseny.
Kapitány.
Bezzeg Nizzában van ilyenkor is.
Rudolf
még mindig a zsebkendőjével a kezében.
Jó, Kamilla asszony legyen a bíró.
Edmond azt mondja, hogy nagyon
parfümös vagyok.
Kamilla.
Éreztem, mikor táncoltunk.
32
ELSŐ FELVONÁS.
Rudolf.
És olyan nagyon erős?
Kamílla.
Ellenszenves, ha férfi illatosítja
magát.
Rudolf
mutatja a zsebkendőjét.
Kérem, ez nem is parfüm, ez egy
kis Lubin-féle Vinaigre de Toilette,
egy pár csöpp Eau de Cologne Russe-
szel keverve.
Edmond.
Mondom, hogy patika.
Kamilla.
Még keveri is.
Miklós
kiveszi a zsebkendőjét.
Ez tiszta Eau de Cologne.
Farsang 33 3
Rudolf
megszagolja.
Ez német.
Miklós.
Szép orrod van. Ez párisi Jonquilla
virág.
Kapitány
saiát zsebkendőiét szagolja.
Ezen egy csöpp Farina van, ezt
alig érezni. Nyújtja Edmondnak.
Edmond
zsebkendőjével a kezében.
Azt lehet. Annyit lehet. Annyi
nekem is van. Sajátját szagolja. Csak
ép annyi, hogy az ember a vászon
frisseségét érezze. Rudolfét szagolja.
De a tied kiabál. Megszagolja Miklósét.
Ez finom.
Rudolf
a kapitány zsebkendőjét szagolva.
Ezt nem is érzem.
34
ELSŐ FELVONÁS.
Kapitány
Mert már elrontottad az orrodat.
Megszagolja Rudolfét. Rémes. Kamillá-
hoz, aki a zsebkendőjét a kezében tartja.
Szabad a zsebkendőjét?
Kamilla.
Nem.
Rudolf.
Nincs rajta semmi. Én már sza-
goltam.
Edmond
aki Kamilla mellé került.
Tegnap operai nap volt. Volt a
színházban?
Kamilla.
Nem. Mondja, mennyit vesztett?
Edmond.
Tizenkettőt. Meyerbeert nem sze-
reti?
Kamilla.
Nem tudom, ki az. Mit játszottak?
35
FARSANG.
Edmond.
Észak csillagát.
Kamilla.
Nem ott. Maguk mit játszottak,
mikor tizenkettőt vesztett.
Edmond.
Fáraót.
Kamilla.
Az csúnya játék. Férfi-játék.
Edmond.
Donizettit se szereti? Lammer-
moori Lucia !
Rudolf odamegy Kamillához.
Kamilla.
A jó cigányt, azt szeretem. Az olyan
zongorazenét, azt gyűlölöm.
Rudolf.
De egy szép szívragadó zenéjü
operát? . . .
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla.
Az ezeknek a finnyás városi cukor-
hölgyeknek való.
Őz.
Én azt gondolom, kérem . . .
Rudolf.
Azt hittem, szereti. Kápolnayék-
nál, szerdán, a reunión, mikor az a
hangászegyleti művész a szerelmi
áriát játszotta . . . úgy ült ott, mint
aki meg van bűvölve, előbb lehunj'ta
a szemét, aztán eltakarta az arcát . . .
Kamilla.
Hála Isten, hogy nem vették észre.
Rudolf.
]\Iit?
Kamilla.
Hogy elaludtam, őzhöz. Ön akart
valamit kérdezni?
FARSANG.
ŐZ.
Én Verdi operáit akartam kér-
dezni, de köszönöm, ezek után nem
merem. Visszavonom.
Kamilla.
Aludtam és féltem, hogy észre-
veszik. Ezért nem szeretek Pesten
társaságba járni. Beszélni kell. Ott-
hon néha egész nap hallgatok. De
itt . . . itt, mindjárt vagy suttogni
kezdenek a férfiak az ember fülébe,
vagy a hírhedett írókról kell beszélni,
ez mind ezeknek a müveit macskák-
nak való. Ezeknek a szalónias pesti
cicáknak, akik tudományosan csal-
ják a férjüket. Ismerem én ezeket.
Gyűlölöm őket. Ezért lakunk mi az
Angol Királynéban.
Rudolf.
Ezért?
Kamilla.
Ezért. Magunkban.
ELSŐ FELVONÁS.
■ ŐZ.
De jövőre már lesz magánszállásuk.
Kamilla.
Az uram akarja. Én nem akarok
szállást és vendégeket. Jönnek és
megint facsart eszű írókról és szín-
házról beszélnek.
A férfiak egészen körülveszik Kamillát.
Kapitány.
A színházat se szereti?
Kamilla.
Inkább a cirkuszt. Imádom a cir-
kuszt. Egy szép idomítás, hajrá-
lovaglás ! Renz lovagtársasága !
Kapitány.
Bravó !
Kamilla.
Egy szép merész lovarhölgyl
Kapitány.
Az se rossz.
FARSANG
Edmond.
Drámához se mennek?
Kamilla.
Nem. Néha a Beleznay-cirkuszba
megyünk. Inkább oda, főként ha
Madame Carré Pesten van. Az beszéd.
És az oroszlánszehdítök Kreuzberg-
nél. Ezekért elmegyek a világ végére is.
Kapit.\nv.
Bravó! Bravó! Most közelebbről
voltak itt keringőző ebek, tizenkét
darab, hát az valami remek volt.
Kamilla.
Már elmentek?
Kapitány.
Most Varsóban vannak.
Oroszy belép, egyszerre csönd.
J.
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszy.
Sok férfi, ke^'és nő. Megál és nézi
őket.
Kamilla
alázatosan közeledik férjéhez, alázatos
hangmi beszél vele.
Értem jöttél, édesem?
Oroszy
megcsókolja a kezét.
Nem, drága angyalom, csak tudni
akartam, hol vagy.
Kamilla.
Itt várok, amíg vége lesz.
Oroszy.
Nem vagy kíváncsi a magasszel-
lemű méltóságos asszonyok felvonu-
lására és leborulására ?
Kamilla.
Nem én.
FARSANG.
Oroszy.
Temérdek asszony van ott.
Kamilla.
Nyávadt szalonhölgyek. Egészsé-
ges embernek nem öröm nézni, hogy
egy asszony előtt száz másik asszony
letérdel.
Oroszy.
Ettől az én kis báj tündéremtől
tanuljatok önérzetet. Jól van, angya-
lom, így szeretlek. Mikor büszke
vagy. Az illik hozzád.
Kamilla.
Mi is urak vag\'unk.
Oroszy.
És nem tegnap óta.
Kamilla.
Nem térdelünk.
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszy.
Nem veszünk részt a kegyvadásza-
ton. Megyek a vacsorát megrendelni.
Majd Edmonddal kinézünk az emele-
ten két szép külön szobát.
Kamilla.
A másikban kártyázni akartok?
Oroszy.
Kicsit.
Rudolf.
Ma lesz a revanche.
Őz.
Ma megint el fogsz nyerni tőlünk
mindent.
Oroszy.
Hányan vagyunk a vacsorához?
Kamilla
Itt . . . négy, öt, hat, heten. Liszka
nyolc.
Orosz Y.
Liszka nyolc. Kápolnay, Jurkovich
tíz, Kovács Pista tizenegy. A szupét
tizenegy személyre rendeljük. Van
valami kívánságod?
Kamilla.
Semmi. Ha táncolok, megeszem a
vasat is.
Oroszy
őzhöz.
Te meg eredj a húgodhoz.
Őz.
Nem szereti, ha mindig a nyakán
vagyok. Özvegy asszony, önálló asz-
szony. Azt se tudom, hol van.
Oroszy
Fenn van az emeleten. Kétségbe
van esve.
Őz.
Mi van vele ?
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszy.
Varrják.
Kamilla.
Varrják?
Oroszy.
Letaposták a ruhája volantjait a
tolongásban. Leszakadt róla vagy egy
rőfnyi. De legalább mindent látott.
Őz.
Ügy kell neki. Ügy kell neki.
Elsiet.
Oroszy.
Itt maradsz ?
Kamilla.
Ha megengeded.
Oroszy.
Boldog vagyok.
Rudolf.
Félelemre nincsen ok. Sokan va-
gyvink.
Oroszy
komolyan.
Jegyezd meg magadnak, én még
soha életemben nem féltem.
Rudolf.
Csak azért mondom, mert a fér-
jek szeretik, ha többen vannak az
asszony körül. Ami biztos, biztos.
Oroszy
feléje lép.
Mi biztos ?
Rudolf
zavarban.
Ügy értem, hogy ha többen van-
nak, ezek egymást ellenőrzik.
Oroszy
idegesen.
Erre semmi szükség.
Rudolf.
Csak azért mondom, mert . . .
J.
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszy
erősen.
Nincs szükség semmire és senkire.
KAMILLA,
Csak tréfál. Nagyon komoly vag^'.
Oroszy
szelíden, Rudolfhoz.
Csak nem apprehendálsz ?
Rudolf.
A világért sem.
Oroszy.
Nahát. Gyere Edmond, te jól
tudsz németül veszekedni a vendég-
lőssel. Indul. Pontban éjfélkor vacsora.
El Edmonddal jobbra.
Kapitány
Rudolfhoz.
Ez nem sikerült, ez a szellem-
dús éle.
FARSANG.
Rudolf.
ő nem értette. Én úgy értet-
tem . . .
Kapit4ny.
Jól van, fiam. Kamillához. Ki fogok
nézni egy pillanatra, én se szeretem
a nagy ceremóniákat, de a tisztek
mind ott állnak egy csomóban, nem
illik hiányozni. Azt hiszem, még
lesz a pauza előtt egy quadrille. Ha
szabad . . .
Kamilla.
Csak ha magunk közt leszünk.
Rudolf.
Nem szereti, ha nézik. Igaza van.
Kamilla.
Magamnak mulatok. Alig négy-öt
bálra megyünk minden farsangon.
Az uram nem visz el többre. Akkor
legalább egy évre ki akarom táncolni
magamat. Szeretem most Pesten a
ELSŐ FELVONÁS.
bálokat. Néhány év óta olyan lobo-
gók és szenvedélyesek.
Kapitány.
Csupa láz és tűz. Tegnapelőtt is
itt nagy affér volt, egy csárdás miatt.
Kamilla.
Párbaj ?
Kapitány.
Pisztoly.
Rudolf.
Lyuk a levegőben. •
Kapitány.
Kettő.
Kamilla.
Szerelem?
Kapitány.
Szerelem. Vőlegény, menyasszony,
udvarló.
Kamilla.
Kicsoda ?
Farsang. 49 4
FARSANG.
Kapitány.
Kálonyi Richárd.
Kamilla.
Jól táncol!
Rudolf.
Kötekedő. Kalandhős.
Kamilla.
Jól táncol!!
Rudolf.
Foglalkozás nincs. Adósság van.
Iparlovag.
Kamilla.
Jól táncol ! ! !
Rudolf
megadja )nagát.
Kérem. Már félisten. Ahogy akarja.
A függönynyíláshoz megy.
ELSŐ FELVONÁS.
Kapitány.
Bocsánat. Egy kis mutatkozás a
lovastiszti gruppéban. Aztán g>'ors-
vonati sebesség, vissza. Meghajtja
magát. A függönynél, kifelé menet,
Rudolfhoz. Mit veszekszel vele? Ezzel
az igéző, félisteni növel.
Rudolf.
Bosszant, hogy ilyen ostoba.
Kapitány.
Hiszen ép ez az, ami benne kivételes
és ingerdús ! Nem érzed ? Jössz ?
Rudolf.
Nem.
Kapitány.
Megvárod, míg kidobnak.
Rudolf.
Meg.
Kapitány vállat von és elmegv.
FARSANG.
Kamilla.
Miklós ma egész este hallgat.
Rudolf.
ő most mindig hallgatag.
Kamilla
tréfásául, Miklóshoz.
Talán szegén}'?
Miklós.
Szegény vagyok, mint mindig. De
nem ezért hallgatok. Nem is hallga-
tok. Csak a többi beszél sokat.
Kamilla.
Kártyázott?
Miklós.
Hogyne.
Kamilla.
Reggelig?
Miklós.
Igen.
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla.
Vesztett?
Miklós.
Mint mindig.
Kamilla.
Délután kelt fel.
Miklós.
Este.
Kamilla.
Az ágyból egyenesen a bálba.
Miklós.
Nem. Mielőtt felöltöztem, három
óra hosszat zongoráztam Beethovent.
Kamilla,
Rossz kedve van.
Miklós.
Halálos.
Szünet.
FARSANG.
Rudolf
hogy mondjon valamit.
A Divatcsarnok azt írja, hogy
Eugénia császárné a minap Parisban
egy színházi előadáson sírva fakadt.
Ene aztán ... az egész publikum . . .
Kamilla.
Köszönöm, nem kell.
Rudolf.
IVIi nem kell ?
Kamilla.
A történet. Nem vagyok rá kí-
váncsi.
Rudolf.
Kérem.
Szünet.
Rudolf
kissé zavarban.
Van egy jó kártya pletykám is.
ELSŐ FELVONÁS.
Miklós.
Unalmas vagy.
Rudolf
Kainilldhoz, Miklóst mutatva.
ő nem téved?
Kamilla.
Nem.
Rudolf.
Most mit csináljak?
Miklós.
Nézd meg künn, jön-e már a fő-
hercegnő.
Rudolf.
Már régen itt van.
Miklós.
Hát nézd meg, hogy megy-e már a
főhercegnő.
Rudolf
Kamillához.
Igen?
Kamilla.
Nekem mindég^', Rudolf, ha itt van
és ha nincs itt.
Rudolf.
Kérem. Nem vag^'ok itt. El jobbra.
Kis szünet.
Aztán Miklós, aki ugyanazon a
padon ült, mint Kamilla, csak a bal
végén, most egészen közel húzódik a
középen ülő Kamillához. Kamilla tűri
ezt a nagy közelséget, nem mozdul. Foj-
tott, gyors beszélgetés következik.
Miklós.
Hokiapután elmegy. Nagyon szen-
vedek. Elutaznak.
Kamilla.
El.
Miklós.
Még egy nap. És a mai éjszaka.
Kamilla.
Igen.
ELSŐ FELVONÁS.
Miklós.
És . . . soha.
Kamilla.
Soha.
Miklós.
Tavaly is így szenvedtem végig ezt
a négy hónapot. Napról-napra. És az
idén is. Nem könyörült rajtam.
Kamilla.
Ne kártyázzék.
Miklós.
Borzalmas, amit szenvedek.
Kamilla.
Az anyját búsítja.
Miklós.
Kínlódom, mint egy kutya. El-
hiszi?
Kamilla.
Nem dolgozik.
Miklós.
Tudja, miért nem.
Kamilla.
Az ügyvédi szigorlaton megbukott.
Miklós.
Igen.
Kamilla.
És én vagyok felelős.
Miklós.
Nem. Az én őrültségem. Amivel
ebbe a lehetetlenbe kapaszkodom.
Kamilla.
Tönkremeg^'^ egészen.
Miklós.
Azt akarom. Elhiszi?
Kamilla.
El.
ELSŐ FELVONÁS.
Miklós.
És most még egy nap . . . aztán
várni, várni . . . jövőre . . .
Kamilla.
Ki tudja, élünk-e jövőre.
Miklós.
Nem birom.
Kamilla.
Kell.
Miklós.
Müyen könnyen mondja ezt. Milyen
nyugodt.
KAMILLA.
Igen.
Miklós.
Egy perce, egy pillanata nincs,
amikor ez az én nagy szenvedésem
eszébe jut, hogy megrázza.
Kamilla.
Eszembe jut.
FARSANG.
Miklós.
Ez g^'ötör. Ez a nagy, titokzatos,
nyugodt szépsége. Szünetet tart. Ol-
vasta a ((Szegény ifjú történetét?!)
Kamilla.
Nem. Kitől van?
Miklós.
Egy francia írótól, aki a császárné
kegyence. A neve . . .
Kamilla.
Ne mondja, mert úgyis elfelejtem,
írja fel. Meghozatom.
Miklós.
Tavaly már odaadtam.
Kamilla.
Az volt az?
Miklós.
Az.
60
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla.
El akartam olvasni. Elvesztettem.
Miklós.
így élni . . .
Kamilla.
Önök mind könyveket adnak az
embernek. Aki udvarol, másnap már
könyvet dugdos ide, hogy az mondja
el a többit. Mindig egy láda regényt
kap a hotel-szobalány, mikor el-
utazunk.
Miklós.
így élni . . . míg én elsorvadok érte.
Ilyen nyugodtan. Ilyen boldogan.
Kamilla.
Igen.
Miklós.
Fölgerjedés nélkiü . . . egyenlete-
sen . . . gondolkodás nélkül. Ha az
enyém volna . ha az enyém volna...
FARSANG.
Kamilla
fölkel mellőle.
Ha az öné volnék?
Miklós.
Oh én szép új életem ! A szemét
kinjátni. Hog>' lásson. A \alág szép-
ségeit megmutatni ... az egész vilá-
got . . . ezeknek a szép szemeknek,
hog}' felgyuladjanak és mélyek legye-
nek és érezzenek és szenvedjenek.
Ivamilla.
Nem akarok.
Miklós.
Hogy felvillanjanak : örüljenek és
haragudjanak, csodálkozzanak, — ki-
nyíljanak!
Ivamilla.
Tudom, hogy nincsenek n^átva.
Érzem néha. Nézek velük, de alusz-
nak.
ELSŐ FELVONÁS.
Miklós.
Álmodnak?
Kamilla.
Szeretnének. Menjen ön Miklós, ne
legyünk itt ketten.
Miklós.
Ne küldjön. Fél?
Kamilla.
Nincs okom.
Miklós
fájdalmasan
Müyen egészséges.
Kamilla.
Lovaglás. Gyalogláts.
Miklós.
Elvérzem mellette, lassan. Valami
hideg tenger van köztünk. Egy meleg
63
pillantását nem láttam. Nem is tud.
Talán, mert nincs gyermeke.
Kamilla.
Fájdalom.
Miklós
közelébe lép.
Ez a szép, vérlázító termet. Nyuga-
lom. Háztartás.
Kamilla
elhúzódik tőle, leül.
Azzal se törődöm.
Miklós.
Hát?
Kamilla.
A cselédek.
Miklós.
Mint egy szép vad.
04
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla.
Az uram egy ellensége azt mondta
rólam egyszer: Oroszy Kamilla egy
balga tigris.
Miklós.
Oroszy . . . Oroszy . . . Szereti?
Leül melléje.
KAMILLA.
Komoly férfi .
Miklós
türelmetlenül.
Szereti ?
Kamilla.
Csupa szigor és becsület.
Miklós.
Nem szereti.
Kamilla
alig érezhető gyűlölettel.
Gyöngéd és erős.
Farsang 65 5
FARSANG.
Miklós.
Mást szeret. Vagy szeretett valakit
nagyon.
Kamilla.
Soha. ön az első férfi, akivel így
beszélek. Miklós, menjen, ne üljünk
igy titokban.
Miklós.
Az első vagyok ?
Kamilla.
Az.
Miklós.
Szeretem. És tűri.
Igen.
Miért ?
Kamilla.
Miklós.
Kamilla
kö)iiviedén.
Tetszik. Férfi és szomorú. Komoly
és kellemes a sok dandv közt.
KKSO FKT. VONÁS.
Miklós
halkan.
Nem birom.
Kamilla
halkan.
A legkülönb.
Miklós.
Mi lesz velem?
Kamilla.
Liszka eped önért. Annak már
nyitva is van a szeme. És magasabb
szellemű divathölgy. Az könyveket
olvas. És hárfázik.
Miklós.
Legalább szerelemféltés ez?
Kamilla.
Nem. Csak sajnálom Liszkát.
FARSANG.
Miklós.
Mert szegény engem szeret?
Kamilla.
Azért. Ez már több, mint szerelem.
Ilyet még nem is láttam. Beteg.
Elsápad, ha szól hozzá. Látni, amint
reszket.
Miklós.
Nem kell.
Kamilla.
Nyilvánosan reszket mindenki előtt.
Miklós.
Nem kell.
Tudom.
Kamilla.
Miklós
fellángol.
Ön kell . . . halálosan kell . . . Ka-
milla felkel fnellőle éhesen és szomja
san nézek önre. Önt felébreszteni . . .
és felébredni az ön érzeményeivel
EISŐ FELVONÁS
együtt . . . egy nagy, szilaj életre , . .
ő is felkel. Fáradt, semmittevő va-
gyok ... de fiatal vagyok és lángeszű
vagyok és elszánt vagyok. Micsoda
ember lennék ! Volna kiért . . . volna,
aki büszke legyen rám és repüljön
velem ... a felhőkig ! . . .
Kamilla.
Szép volna.
Miklós.
Megérdemelném ?
Kamilla.
Meg.
Miklós.
Hát miért nem?
Kamilla.
Miért igen? Nem érzem, hogy valami
kényszerít.
Miklós.
És ha ezt érezné?
FARSANG.
Kamilla.
Nem csalnék. Elhagynám az ura-
mat, ö megölne, — vagy önt. De
akkor nekem már mindegy volna .
Miklós.
És igy}
Kamilla.
Szeretek — önnel lenni. Ez az
egész. Lassan elsétál tőle.
Miklós.
Beszélni ?
Kamilla
leül.
Hallgatni. Oly jó.
Miklós
inelléje megy.
Nagyon ?
Kamilla.
Nagyon.
Miklós
nagyon a közeiéhen
Nem birom ki, ha Pestről elutazik.
KLSÖ FELVONÁS.
Azt az első üres napot, hogj' sehol
semmi utcán nincs remény, hogy
szembe jöjjön velem . . . Én . . . én . . .
elmennék egyszer önökhöz tavasszal...
Kamilla.
Nem lehet.
Miklós
féltékenyen.
Valaki más van ott.
Kamilla.
Nincs senki.
Miklós.
Esküszik?
Kamilla.
Esküszöm. Nem kell senki. Neui
kell semmi.
Miklós
jeléje hajol.
Az én szavaim se, az én szegény,
forró szavaim . . .
FARSANG.
Kamilla.
álmodozva.
Azok . . . jók . . .
Miklós
Azt kell hinnem, eljutnak a szívéig.
Odáig égnek.
K.\MILLA
lehunyja a szemét.
Néha.
Miklós
egészen halkan.
Most?
Kamilla.
Játszom velük.
Miklós
még halkabban.
Most?
Kamilla
kissé érzékien.
Jól esnek. Most talán kellenek is.
J-
ELSŐ FELVONÁS.
Táncoltam. Bál van. Éjszaka van.
Imádok táncolni. És ez vele jár . . .
ez ilyenkor jó . . . és meleg van és
zene . . . Egy kicsit figyel, halkan.
Jó cigány van itt ma.
Miklós
halkan, maga elé.
Agyonlövöm magam.
Kamilla.
Melyik cigány ez? Sárközy?
Miklós
halkan, mélyen.
Agyonlövöm magam.
Kamilla.
Pedig ez nem is a legjobb. Van most
egy nagyszerű zenebanda itt Pesten,
de nem tudom, hogy hívják. Vigyáz-
zon Miklós, ne álljon olyan közel
hozzám. Jobbra nézett. Jön a Liszka.
FARSANG.
Miklós.
elhúzódik tőle.
Liszka . . .
Liszka belép jobbról, megáll, kis
szünetei tart.
Kamilla.
Gyere, g\'ere.
Liszka.
A bátyáin nincs itt?
Kamilla.
Honnan jössz, Liszka ?
Liszka.
Felülről, a gardróbból.
Kamill.\.
Letiporták a ruhádat.
LlSZK.\.
Le. Az egész alja leszakadt. De
olyan nagyszerűen csinálta meg az az
asszony ott fönt.
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla.
Ügy kell neked.
LiSZKA.
Igazad van.
Szünei.
Kamilla.
Megint olyan komolyan nézel rám.
LlSZKA.
Nem.
Kamilla.
Gyűlölsz. Bálban mindig gyűlölsz.
Liszka
őszintén.
Csak csodállak. És irigyellek.
Kamilla.
Bemutattak legalább a fenséges
asszonynak ?
FARSANG.
LiSZKA.
Nem. Leszakadt ruhával csak nem
mehettem oda. Pedig a bátyám nagyon
szerette volna.
Kamilla.
Az előbb gúnyolt itt, amiért tola-
kodtál.
LiSZKA.
Pedig ő küldött.
Kamilla.
Ez jó.
LiSZKA.
Én nem is mentem volna, ő mondta,
hogy menjek, sürgetett, hogy men-
jek, . . . hogy bemutatnak . . . hogy
fiatal özvegy vagyok . . . ezzel javítom
a társaséleti pozíciómat. Leül a má-
sik padra. A bátyák . . . rosszabbak,
mint a íérjek Mindig a bátjí^ák ilyen
érzékenyek a társasági helyzetre. Én
nem bánom az enyémet. Én nem
76
ELSŐ FELVONÁS
mentem volna. Ide akartam jönni.
Szünetet tart. Hol vannak a többiek?
Kamilla.
Az uram vacsorát ment rendelni . . .
Szünet.
LiSZKA.
Vacsorát ?
Szünet.
Kamilla.
Igen.
Szünet.
LiSZKA.
remegve.
Kevesen vagytok itt.
Kamilla.
Gondolod r
LiSZKA.
Nem úgy
értem.
FARSANG.
Kamilla.
Lehetnénk még kevesebben is.
Miklós
felkel.
Ha én vagyok az . . .
Kamill.\.
Nem.
LiSZKA.
Tudom, hogy én vag\-ok. Indul.
Hol a bátyám?
Kamilla
■sértődötten.
Nekem nem lehet ilyet mondani.
LiSZKA.
Kérlek. Elmegy sértődötten.
Szünet.
Kamilla.
Menjen utána.
Miklós.
Nem megyek.
78
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla
parancsolóan.
Most menjen utána azonnal. Nem
bírom nézni, hogy így kínlódik. Mikor
így kinlódik, mikor így vergődik a
szerelmével szegény, akkor ön miatt...
harapós. És engem harap meg.
Miklós.
Szegény kis állat. Elmegy utána.
Kamilla
egyedül marad, rövid ideig néz a távozó
után, aztán hátraveti a fejét és lassan
legyezi magát. Aztán maga elé néz.
Aztán meglát valamit jobbról a földön,
ahol a függöny drapériája a földet éri,
a nyilasban, úgyszólván már nem is a
színpadon. Mereven néz oda. Lassan
odahúzódik, ülve, a padon, aztán le-
siklik, lehajol, lenyttl oda, felvesz
valamit. Visszajön a középre, bámulva
nézi a tárgyat, arcán nagy meglepetés
és rémület. Egészen halkan, meglepet-
FARSANG.
ten. Egy drágakő . . . Körülnéz, hogy
senki nem látja-e és ismét csudálkozva
nézi a drágakövet.
őz belép jobbról.
Őz
visszanéz a nyilas felé.
Rettenetes dolog történt.
Kamilla.
Mi az?
Őz.
Óriási botrány van künn. A fő-
herczegnő elvesztette a diadém jából
a nagy koronagyémántot.
Kamilla
meglepetten.
A koronagyémántot?
Őz.
Igen, azt. Azt mondják, milliókat
ér. Nem találják sehol. Iszonyú izga-
tottság van.
80
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla
néma izgalomban lassan hátratette a
kezét.
A . . . koronag;^^émántot ? , . .
Őz.
Egy nagy gyémántot, ami a korona
tulajdona, valami neve is van, óriási
brüliánt, benne van az iskolai köny-
vekben.
Kamilla.
Elvesztette ?
Őz.
A diadém] ának a közepén volt.
Kamilla.
Kiesett belőle?
Őz.
Bizonyára.
Kamilla.
És nem vette észre.
Farsang. 81 6
őz.
Csak most vette észre. Ilyen büsz-
kén tartja a fejét .. . hátra eshetett
a fejdíszére . . . aztán le a ruhájára.
A fejéről csak nem lopták le.
Kamilla
hidegen, rémülten nevet.
Azt nem hiszem.
Őz.
Nagy rémület van ám . . .
A zene halkan szól.
Kamilla.
És nem tudják, hol vesztette el?
Őz.
Lehet, hogy a teremben ... de ott
táncolnak . . . táncközben félre rúg-
hatták valahova . . . Ott keresik az
emelvény körül, ahol a bálanyák
ülnek.
Rudolf lihegve jön jobbról.
ELSŐ FELVONÁS,
Rudolf.
Klasszikus botrány van. A fő-
hercegnő . . .
Kamilla
idegesen.
Elvesztette a diadémjából a korona-
gyémántot, tudom.
Rudolf
izgatottan.
Már elmondtad?
Őz.
El.
Rudolf.
Ilyen az én szerencsém. Borzalmai
hangulat van künn az egész teremben.
Őz.
Na, azt elhiszem.
Rudolf.
Előbb nagy szaladgálás volt, egész
pánik ... de most megkértek minden-
FARSANG.
kit, hogy tegyenek úgy, mintha
semmi se történt volna. A helytartó
sorra odament az egyes társaságok-
hoz és kérte a hölgyeket, hogy táncol-
janak.
Kamilla.
És táncolnak?
Rudolf.
Muszáj nekik. Önnél nem volna
nagy sikere a helytartónak.
Kamilla.
Nálam?
Rudolf.
Kénytelenségből táncolni. Én se
bírom. Megugrottam előle. Engem ne
táncoltassanak rendőrileg. A cigányra
ráparancsoltak, hogy folytonosan játsz-
szék, amilyen erősen csak tud és egy
pillanatra se hagyja abba.
Figyelnek , a zene szól.
Kamilla.
Mindenki tudja már?
84
ELSŐ FELVONÁS,
Rudolf.
Egy pillanat alatt az egész terem-
ben tudta mindenki. A polgármesterek
odamentek a fenséges asszonyhoz.
Szegény policáj direktor olyan fehér,
mint a fal.
Kamilla.
És keresik?
Rudolf.
A polgármesterek is. Aki nem
táncol, az keresi.
Őz
meggyőződéssel.
Az egész épületet át kellene kutatni.
Ott kezdeni, ahol a főhercegnő bejött
és végig egészen addig a trónusig,
ami az emelvényen van.
Kamilla
már szinte remegő hangon.
És ha a fogatában hagyta?
85
Rudolf.
Azt is nézték. Nincs benne.
Oroszy jobbról jön.
Oroszy.
Ez aztán a skandalum !
Rudolf.
Már elmondtuk.
Őz.
Rettenetes.
Oroszy.
Te már kint is úgy sopánkodtál,
mintha te vesztetted volna el. Lojális
alattvaló vagy.
Őz
felháborodva.
Engedj meg, azt mondják, milliókat
ér. Sok milliót.
Oroszy.
Hát aztán ?
ti6
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla
csudáihozva.
Sok milliót?
Öz.
Nem is lehet megbecsülni. A kö
értéke, a történelmi becs ... a ko-
rona . . .
Oroszy.
A rémes az, ami most történt . . .
ezt nem tudjátok. Az urak lassan
körülállták a pódiumot és észrevét-
lenül körülfogták mindazokat a del-
nöket, akik az emelvényben voltak . . .
és a helytartó nag^'on udvariasan
bocsánatot kért tőlük és mindnyáját
beterelték a művész-szobába ... és
ott most megmotozzák őket.
Rudolf.
Ez iszonyú ! Hiszen ez észbontó !
Öz
ijedten.
A nővérem hol van?
FARSANG.
Oroszy.
Megint ott láttam nyomakodni a
pódium körül, mikor az előbb fel-
mentem különtermet rendelni.
Őz.
Szent Isten ! Elszalad jobbra.
Kamilla
erólteteit mosolylyal.
Az úriasszonyokat megmotozzák ?
' Oroszy.
Mind.
Kamilla
mintha fel volna háborodva.
És miért tűrik ?j
Oroszv.
Fiam, ez olyan nagy eset, ami
egyszer esik ezer esztendőben. Báró-
czynét is bevitték, az ausztriai bank
88
ELSŐ FELVONÁS.
igazgatójának a feleségét, a méltóságos
asszonyt. Az pedig nem lopta el.
Kamilla.
És megmotozzák?
Oroszy.
Biztosan.
Rudolf.
Az pedig csak nem lopta el. De
azért ennél a motozásnál jelen lenni...
vagy egy függöny mögül nézni . . ,
Oroszy.
Nem lopta azt el senki. Legfeljebb,
ha valaki megtalálta és nem adta
vissza.
Kamilla
hideg mosolylyal.
Vagy meg se találta senki.
Oroszy.
Vagy az.
Rudolf.
Milyen barbár kegyetlenség ez a
89
FARSANG.
vetköztetés. Hiszen . . . csak látták
volna ott az emelvényen, amikor
valaki lehajol és felveszi . . .
Okoszy.
A hölg^'ek mind meghajoltak, le a
földig. Az udvari mégha jlásnál mind
a földre ülnek. Ki veszi észre, ha a
másik ilyenkor felvesz valamit a
földről?
Kamilla.
hideg nevetéssel.
Még talán , . . minket is megmotoz-
nak.
Orosz Y.
Azt nem tanácsolnám nekik. De
mi nem is voltunk ott ... A főher-
cegnő azt mondta, úgy emlékszik,
hogy mikor fellépett az emelvényre,
azzal szemben van a nagy tükör a
falon, abba belenézett, akkor látta,
akkor még megvolt.
ELSŐ FELVONÁS.
Rudolf.
Ebben is tévedhet.
Oroszy.
Csak azokat kérték fel, akik a
pódiumon és a pódium mellett álltak.
Kamilla.
ö is belenéz a tükörbe.
Oroszy.
O is ember.
Rudolf.
Rémes. Nekem a hideg jár a
hátamban.
Oroszy.
Egy nagy tengerzöld gyémánt. Egy
brilliánt. Azt mesélik, az oroszi cári
kincstáré volt, onnan jött valami
nászadománnyal nyugatra. Most a
császári koronáé. Azt mondják, az
egész világ ismeri ezt a követ.
FARSANG.
Kamilla
hitetlenül.
Az egész világ? Egy követ?
Rudolf.
Mondom, hogy az iskolakön jrvekben
is benn van. Én tudtam is a nevét.
Kamilla.
Neve is van?
Rudolf.
Hogyne. Ezeknek mindnek van
nevük. Várjon csak, hogy is hív-
ják.. .
Kamilla.
És 6 . . . most hol van?
Oroszy.
Kicsoda ?
Kamilla.
A fenséges asszony.
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszy.
Az emelvényen. Rudolfhoz. Láttad
ott ülni?
Rudolf.
Láttam. Ijesztő.
Oroszy.
Halotthalványan ül. A trónuson,
amit oda építettek neki . . . egészen
mereven, fehéren . . . lecsukott szem-
mel ... A fején a vak diadém, köze-
pén a fekete ürességgel, ahonnan a
gyémánt hiányzik.
Kamilla.
Ne menjünk ki?
Oroszy.
Hova? Oda?
KLamilla.
Megnézni, ahogy ül. Szeretném
látni.
FARSANG.
Orosz Y.
Világért se. Itt maradj. Még csak
az kéne, hog>' a közelébe menj. Bele-
keverednél ebbe a dologba. Az Isten
mentse meg őket attól, hogy minket
meg akarjanak motozni, akár téged,
akár engem.
Kamilla.
Mulatságos lehet.
Oroszv.
Ne is mondd. Xem tűrném.
Kamilla.
Nem tűrnéd ?
Oroszv.
Hozzám próbáljanak nyúlni. Vagy
hozzád.
Rudolf.
De ha mindenki . . .
94
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszv
ellentmondást ium tűrően
Oroszy Sándorné nem. Aki a tested-
hez mer nyúlni, azt egy ütéssel
ütöm le.
Kamill.^
megkönnyebbült, mosolyog.
Ne haragudjál rájuk.
Oroszv.
Hálát adok az Istennek, hogy nem
állít ez elé a probléma elé. Szerencsé-
jük, hog3' nem is próbálják.
K.\MILL.\
Még próbálhatják.
Oroszy
erősen
Nem. Ezt nem.
Liszka jön feldultan, utána rögtön
Miklós.
LiSZKA.
Istenem . . . reszket . . . édes Iste-
nem . . .
Kamilla.
Mi az?
LiSZKA.
Jaj . . . szívem . . . keze a szívén.
Oroszy.
Mi van kegyeddel?
Miklós
lihegve.
Megmotozták.
Kamilla.
Téged megmotoztak?
Oroszy
felháborodva.
Hol volt a bátyja?
Liszka.
Nem találtam . . . nem láttam . .
96
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszy.
Kivel volt keg\'ed?
Miklós
kifulladtán ül le.
Velem volt ... de elszaladt . . .
otthagyott . . . megint előre küzdötte
magát, fel az emelvényre . . .
LiSZKA.
Istenem . . . Csöndesen sír.
Rudolf.
Te . . . nem tudtál szólni?
Miklós.
Mondom, hogy nem tudtam semmi-
ről .. . Mikor a botrány kitört, már
nem is láttam. Hozzám odajött a
helytartó, hogy az Istenre kér, tán-
coljak reszkesspolkát. Fölkel. Hát
táncoltam reszkesspolkát. Mindenki-
nek táncolni kellett. Én mindenesetre
Farsang. 9" ^
biztosítottam magamat, az ő felesé-
gével táncoltam.
LiSZKA.
szepegve.
Ügy kell nekem. Minek tolakodtam.
Kamilla.
Hogy motoztak meg?
LiSZKA.
A ruhámban . . . Sírva, a ruhám
alatt . . .
Kamilla.
Külön szobában ?
LiSZKA.
A művész-szobában. Rettenetes volt.
Siró szemmel elmosolyodik. Ott motoz-
ták az összes nőket. Milyen mulatságos
volt. Nevet, sír. Az urak leüUetik.
Kamilla.
Ki motozott?
ELSŐ FELVONÁS.
LiSZKA.
Az Öltöztető asszonyokat hozták fel
a gardróbból és egy öreg német
hölgy dirigálta őket, nem tudom
kicsoda, de méltóságos asszon^Tiak
nevezték. Mindenki ott volt, akinek
az ura nem mert botrán^i; csinálni.
Gyávák ! Azt a rémületet abban a
szobában ! Mikor már túlestem rajta,
úgy szerettem volna még ott maradni,
de kiküldtek, ebben is malőrös vagyok,
én voltam a második, akit meg-
motoztak. Sír.
Kamilla.
Levetkőztél?
LiSZKA.
Nem kellett . . . Csak kikutattak az
asszonyok . . . De egyszerre dolgozott
valami öt . . . Mint a pribékek . . .
úgy estek neki a finom divathölgyek-
nek ... és . . . az a látvány ott . . ,
csupa selyem és szalag ... és par-
99 7*
FARSANG.
íümök ... és harisnyák, te, és lábak
és kajla lábak és szép lábak ... és
kövérek és finomak ... és minden
selyem és csipke ... és micsoda
külön parfümök és keblek és csipkék...
és öregek és fiatalok ... és azok a
híreS szép asszonyok ... a szendék és
tetszelgök, mind, te, ha ezt egy férfi
végignézhette volna ... És rémület a
parfümben, és sírtak, a tündérhölgyek
felemelték a ruhájukat nyakig és úgy
zokogtak ... a sok csipkében ... És
mások mulattak, és lestek egymást . . .
és elájultak . . . egy magas, komoly,
gőgös hölgy elájult, mikor körül-
vették . . . ennek volt a legszebb
alakja és egy csipke arrangementja,
a keblén, egészen átlátszó ... és
reszketés és rémület, és micsoda
drága dolgok, csupa titkolt kincsek . . .
olyan szemérmes színek, a fehér
kebleken, tudod . . . olj'an «csak-te-
látod-édes-uram, csak-te-látod-édes
uram)) ... és most eg>'szerre mind kint I
ELSŐ FELVONÁS.
És az a beszéd, és tiltakozás és csipkék
és jázminillat és sikoltás, meg selyem,
narancsvirágparfüm és nevetés meg
sírás ... és azok a hóhérok, azok a
gardrobos asszonyok . . . mint a ku-
tyák a vadra . . . némelyik ájuldozó
hölgyet hárman is bontogattak . . .
mindenik magának akarta . . . Soha
nem fogom elfelejteni ... és . . . csak
most nagyon izgatott vag^^ok . . .
Sirds fojtogatja... mert... nagyon izga-
tott vagyok . . . Sírni kezd . . . de . . .
nem adom egy világért . . . hogy ezt
láttam . . . hogy ezt láthattam . . .
sír . . . ennél mulatságosabbat . . . soha
életemben . . . Ha ezt egy férfi lát-
hatta volna !
Rudolf
felháborodva.
Rettenetes !
Miklós
Szegény Liszka ... ha tudtam
volna . . .
104
FARSANG.
Oroszy.
Pihenjen egy kicsit.
Rudolf.
Rettenetes !
Oroszy.
Jól van már! Hozok, Liszka, egy
limonádot. Balra elsiet.
Rudolf
Liszka niellett áll, suttogva.
Mondhatna egy pár részletet a
toalettekből, a nevek megnevezésével.
Liszka.
Milyen illemsértő eszme ! Ne kíván-
jon tőlem ilyet.
Miklós.
Szegény kis Liszka.
Liszka.
Ne sajnáljon. Törli a szemét. Iri-
gyeljen ön is, mint Rudolf. Mosolyog.
ELSŐ FELVONÁS.
És mindehhez szólt a zene ...
Kamillához ... te . . . a zenebanda
ott van az üvegfal előtt. Sír. Játszott
mint a veszedelem, verte a cimbal-
mot . . . milyen lárma volt . . . zene,
meg sírás, meg nevetés, meg ájul-
dozás ... és a cigány csak játszott,
húzta, verte, dolgozott, mint a bo-
lond . . .
Miklós.
Mégis meg kellene tudni . . . Indul.
Kamilla
ifedten.
Maradjon itt.
Miklós.
Kérem. Visszalép.
Kamilla.
Maradjatok itt.
Miklós.
Csak a helytartót akartam . . .
FARSANG.
Kamilla
halkan, parancsolóan.
Itt maradjon !
Rudolf
Liszkához.
Csak azt mondja meg, hogy Báró-
czynénak mik a toalett-titkai?
LiSZKA.
Ne kívánja tőlem.
Rudolf.
Jó, jó. Jön kegyed még hozzám.
Oroszy
balról belép, átadja Liszkának a limo-
nádot.
LiSZKA
Rudolfhoz.
Istenem, milyen gyöngédtelen.
l04
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszy.
Szörpentsen ebből.
LiSZKA.
Köszönöm. Iszik.
Kapitány jön i óbbról izgatottan.
Kapitány.
Nahát . . . Nagy lélekzetbe kezd.
Rudolf
k láltva.
Kapitány
izgatottan.
Tudjuk.
Tudják?
Kamilla.
Tudjuk. Mindent tudunk.
Kapitány.
A részleteket is?
FARSANG.
LiSZKA
sirva.
Azokat is.
Kapitány
rémes izgalomban.
Na és mit szólnak hozzá?
Oroszy.
Mit szólnak hozzá ők?
Kapitány.
Kik?
Kamilla.
A fenséges asszony? . . .
Kapitány.
Készülnek. Indulnak.
Kamilla.
Elmennek ?
Kapitány.
Igen. A választmányi urak már
106
ELSŐ FELVONÁS.
leszaladtak, hallottam, amint mond-
ták, hogy a fogatok álljanak elő.
Kamilla.
És a gyémánt?
Kapitány.
Nincs meg.
Rudolf.
És a bál? Mi lesz a bállal?
Kapitány.
Az folytatódik. A helytartó meg-
kérte a rendező-választmányt, hogy
a bál épen úgy folytatódjék, mintha
nem történt volna semmi. Mindenkit
felkértek, hogy táncoljon.
Kamilla.
És táncolnak?
Kapitány.
Muszáj. Egy hölgy rosszul lett. És
FARSANG.
egy hölgynek elveszett a fülbevalója
és az külön jár jajgatni, de senki se
hallgat rá. Azt is tudjátok, hogy
motozás volt?
LiSZKA.
Tudjuk.
Kapitány
harsányan.
Nahát . . .
Orgszy.
Szeretted volna látni.
Kapitány.
Egy évet az életemből.
Rudolf.
Azt elhiszem. Ismét Liszkához megy.
LiSZKA
felkel és otthagyja.
Hagyjon már békén !
Kapitány.
Egyelőre senkinek sem szabad ki-
menni az épületből.
t08
ELSŐ FELVONÁS.
Oroszy.
Nagyon helyes. Jó, hogy nekünk
már van különszobánk az emeleten.
A sárga szobát kaptuk és a mellette
lévőt, mert Kápolnay nem adja
kártya nélkül.
Kamilla.
Mégis kártyázni fogtok?
Oroszy.
Vacsora után. 'Egy kicsit.
Újra szólni kezd a himnnszszerü zene.
Rudolf
Mennek !
Kapitány.
Most mennek !
Kapitány és Rtidolf a nyíláshoz megy.
Miklós.
Ezt megnézem. Indul ó is.
Kamilla
halkan.
Itt marad ön.
FARSANG.
Miklós.
Igen.
Kamilla.
Velem marad ön.
Miklós.
Parancs.
Ezalatt a függönynyílásha állt Liszka is.
Kamilla.
Odáig ön is elmehet.
Miklós.
Parancs. Ö is a nyíláshoz megy.
Oroszy, aki ezt a rövid és fojtott pár-
beszédet haloldalt egyediül állva észre-
vette, most Kamillához lép.
Kamilla
megretten.
Oroszy.
Különös.
110
ELSŐ FELVONÁS.
Kamilla.
Micsoda ?
Oroszy.
Rövid, de titkos szavak. Suttogtál.
Kamilla.
Semmit.
Oroszy.
Mióta ismerlek, még soha ilyet nem
tettél.
Kamilla.
Nem felelek.
Oroszy.
Még nem is kérdeztelek. Csak
figyelmeztetlek .
A szemébe néz és a többihez megy a
függöny-nyílásba.
Mind néznek a bálterem felé, nyújtogat-
ják a nyakukat, Liszka félig künn áll
már, úgy, hogy csak a négy férfit látni,
háttal. Kamilla egyedül és komolyan
áll a szinpad közepén, ökölbeszorított
kezében a gyémánt.
111
FARSANG.
Rudolf
kifelé néz.
Milyen mozgás van . . .
Kapitány.
Ott . . . nézd ... az emelvénynél . . .
az, aki most jön le lépcsőn. . .
Oroszy.
Melyik?
Kapitány.
Az a szikár, magas ... az a nagyon
magas . . .
Oroszy.
Aha. Látom.
Rudolf.
Olyan, mint egy márványszobor.
A himnuszszerü zene tompán és hal-
kan szól, végig.
Kapitány.
A nagy ajtón mennek ki.
ELSŐ FELVONÁS.
LiSZKA.
Milyen szép . . . Most megint viszik
előtte a gyertyákat. Milyen sápadt.
Nézd KanűUa!
Kamilla.
mereven néz maga elé, nem arra,
amerre a többi.
Látom.
Rudolf.
Azon az üvegajtón mennek ki?
Oroszy.
Itt a középen . . . most ... a citrom-
fák mellett, itt, ahol most nyitják . . .
Kapitány.
Most nagyszerűen látom. A fő-
herceg mosolyog.
Oroszy.
Nem nagyon.
Rudolf.
Iszonytató . . . Nézd, milyen rémes
Farsang. 113 g
az az üres diadém . . . Nézd, most
látni ... a közepén ... ott iiiányzik a
kő . . . Kísérteties . . .
Miklós.
Mint egy szobor . . .
Rudolf
Kamillához.
Szép nag^'sád !
Kamill.\
mint fent.
Láttam.
LiSZKA.
Azért büszkén tartja magát . . .
milyen magasan tartja a fejét! Milyen
szép, szenvedő arc ! Kimegy.
Kis szünet.
Kapitány.
Vigyázz, most mennek erre. Mo.st
idenéz.
ELSŐ FELVONÁS.
Kis szünet.
Egyszerre minden férfi mélyen meg-
hajol. Kamilla, egyedül, a szinpad
közepén, felkapja erre a fejét, és aztán
ő is a legmélyebb udvari meghajlást
csinálja arrafelé, amerre a férfiak
hajolnak meg. Kamilla a földig hajol,
alázatosan. A himnusz szól. Az egész
társaság ebben a helyzetben marad mi-
közben legördül a
FÜGGÖNY.
8*
FARSANG.
MÁSODIK FELVONÁS.
Kts terem. Hátul, középen az álta-
lános bejárat. Jobbról, egészen hátul,
oldalra szolgáló nyilas, amely egy kis
folyosóra vezet, a szomszéd külön szoba
felé. Égő gázcsillár, amelyről bojtos
zsinór függ le. Kissé balra a középtől
dúsan és ünnepélyesen teritett asztal,
tizenegy személyre, vacsora után. Négy-öt
szék a falak mellett, néhány szék
az asztalnál. Éjfél után. Messziről,
nagyon tompán, alig hallhatóan báli
zene. Néha a tánc dobogása.
Liszka és Rudolf az asztal előtt.
LiSZKA
izgatottan.
Ne hagyjon itt, Rudolf !
116
MÁSODIK FELVONÁS.
Rudolf
u7iottan.
Kérem, mennyei nagysád.
LiSZKA.
Az istenért, ne hag^'jon magamra a
keservemmel. Ön az eg\-etlen ember,
aki még segíthet rajtam.
Rudolf.
Mivel?
LiSZKA.
A világfi eszméivel. A lélekbúvár
tanácsával.
Rudolf.
Kérem, mennyei nagysád.
LiSZKA.
Kártyázni akar menni.
Rudolf.
Igen.
LiSZKA.
Egy percet . . . Egy percre hallgas-
Rudolf.
A helyem rezerváha van. Várnak.
LiSZKA.
Egy szó az egész. De nekem élet
és halál.
Rudolf.
Kérem.
LiSZKA
kétségbeesetten,
Oroszvné szerelmes.
Nos?
Ideges.
Igen.
Rudolf.
LiSZKA.
Rudolf.
LiSZKA.
Izgatott. Szórakozott. A vacsoránál
nem evett.
Rudolf.
Nem sokat evett.
118
MÁSODIK FELVONÁS.
LiSZKA.
Én meghalok ebbe, Rudolf.
Rudolf.
Igen? Nos, és?
LiSZKA.
Két évig bírta és én két év óta
reménykedem ... és most . . . Holnap-
után már utaznak ... és most a
végén ... az utolsó órában veszem
észre, hogy végem van, mert most
szeretett bele Miklósba.
Rudolf
jobbra néz.
Ön elfogult. Önnek fátyol borul a
szemére, ha Miklóst beszélni látja
vele. Akkor ön megvadul, mennvei
nagysád. Indul. Jön?
LiSZKA.
Hova?
FARSANG.
Rudolf.
Egy kicsit nézni a játékot. A kártyá-
sok közt promenádézni. Jöjjön, az
elszórakoztatja. A karját nyújtja.
LiSZKA
megfogja a kar-ját.
Ne hag^'jon itt. Adjon tanácsot.
Nézze . . . csak egy perc az egész . . .
nekem nincs senkim, akinek a szíve-
met kiönthetném. Barátnőimtől iszo-
nj-odom, a bátyám erkölcsbíró és
üyen bűnös érzelemmel csak nem
mehetek a papokhoz ! Ön ismeri
Kamillát, Miklóst, a vüágot. Én gör-
csösen kapaszkodom önbe.
Rudolf.
Az előbb, mikor a memoárjaim
számára adatokat kértem, nagyon ri-
deg volt hozzám.
LiSZKA.
Milyen adatokat?
120
MÁSODIK FELVONÁS.
Rudolf.
Tudja ön jól.
LiSZKA
siránkozva.
Mit akar tőlem?
Rudolf
gonoszul.
Az előbb abban a müvészszobában...
olyan érdekes titkokat látott . . . Én
azokból farsang végéig megélek az
estélyeken. Ezeket nekem újságolnom
kell. Én elvesztem a létjogosultságo-
mat, ha nem tudom, hogy Báróczjoié
méltósága milyen toalett-meglepeté-
sekkel szolgált a motozásnál.
LiSZKA.
Megzsarol ! Menekülni akarok ke-
beltitkaim fölöslegétől, a lelkem nyu-
galmát kérem tőle és ő zsarol ! Ön túl-
megy az illem korlátain !
121
Rudolf.
Pardon. Már nem kértem semmit.
Indul.
LiSZKA
ijedten.
Ne hagyjon el. Ne sértődjék meg.
Ne hag5'jon magamra zsibbasztó
szenvedésemmel. Istenem . . . mikre
kényszerít . . . Báróczyné . . . sírva . . .
a keblén kék selyem . . . könnyű, de
finom anyag . . .egészen halványkék...
Valencienne csipkével . . háromszögű
Einlag ... az Guipure-csipke ... és
egészen körül a csipke fölött, fűzve,
egy vékony kis créme-szalag ... de
most hallgasson meg legalább két
percig . . .
Rudolf
ki van elégítve.
Kérem, parancsoljon.
122
MÁSODIK FELVONÁS.
LiSZKA
sietve.
Ma este . . . mióta ott lenn beszél-
tek . . . Kamilla fel van dúlva. Nem
lehet ráismerni.
Rudolf.
Izgatott.
LiSZKA.
Az urával nem beszél. Alig felel
neki.
Rudolf.
Ideges.
LiSZKA.
Sose szokott lenni.
Rudolf.
Velem is röviden bánt.
LiSZKA.
Mindig magára akar maradni Mik-
lóssal.
123
Rudolf.
Igen?
LiSZKA.
De én folyton zavarom őket . . .
Kétségbe vagyok esve . . . Fol>i;on
Miklóst keresi a szemével. Sohase
tette.
Rudolf.
Az igaz.
LiSZKA.
i\Iit csináljak? Még egy napig van-
nak itt . . . Ha addig folyton a
nyakukon vagyok . . . amíg eluta-
zik . . . Hiszen most jövő télig nem
láthatják egymást . . .
Rudolf.
A nyakukon? Nem jó. Indul
LiSZKA.
Már megint megy.
Rudolf.
De kérem . . .
MÁSODIK FELVONÁS
LiSZKA.
Csak ezt az eg>-et. Csak még egy
percig. Fel van dúlva, most, az utolsó
órában szeretett bele . . . csak úgy
lobog a szeme ... a túlfeszültség-
től ... ne hagA'jon itt . . . nem is
figyel ide . . .
Rudolf.
Dehogy nem.
LiSZKA
izgatottan, gyorsan.
Istenem . . . Báróczynét már mond-
tam . . . várjon . . . Wiesenfeldnét, a
tőzsér nejét ismeri?
Rudolf.
Hogyne.
LiSZKA
sírva.
Hímzett fehér mousseline... Hosszú
kettős betétek . . . körül keskenv
FARSANG.
csipke ... az alja kivarrva bodrozott
volán -nal . . . halvány Groseille des
Alpes szalag kis rosette-ekkel . . . Csak
ezt mondja meg: jól teszem-e, ha
Kamillát megszólítom és megaláz-
kodom előtte és megkérem, hogy ne
gyötörje ^Miklóst, ha nem szereti,
így megtudom, hogy szereti-e, vagy
nem szereti.
Rudolf.
Hosszú kettős betétek?
LiSZKA.
Igen. Szint fog vallani, muszáj
neki, úgy-e?
Rudolf.
Ha őszintén beszél vele . . .
LiSZKA.
Meg fogom szólítani. Sietve. De
mondja, hogy ezzel nem rontok-e el
mindent ... ha Miklós megtudja.
MÁSODIK FELVONÁS.
hogy könyörögtem érte? Csak egy
okos szót, Rudolf, mondjon valamit,
nézze . . . már kettőt megmondtam,
ne hagyjon el és még van egy, csak
egy okos szót, nem kérem ingyen . . .
még tudok egyet, összesen hármat
láttam. Istenem, de szerencsétlen va-
gyok ...
Rudolf.
S ha az asszony nem szerelmes
Miklósba, akkor . . .
LiSZKA.
De szerelmes. Nem lehet ráismerni.
Ma úgy megváltozott egy óra alatt.
De most még lehet valamit tenni,
Rudolf, amit én itt szenvedek . . .
Rudolf.
Minek jön ide?
LiSZKA.
Nem ettek semmit. Ezt hogy
magyarázza ?
127
FARSANG.
Rudolf
bölcsen.
Miklós már vacsorált.
LiSZKA.
Lehet. Ez megnyugtat. És az asz-
szony ?
Rudolf
még bölcsebben.
Nem volt éhes.
LiSZKA.
Gondolja? Hiszen ha így volna . . .
Egy fél barackot evett és két kanál
tuttifrutti-fagylaltot. Ez mit jelent?
Rudolf
igen komolyan.
Tuttifrutti izgalmat jelent. 1^
akarta hűteni magát.
LiSZKA.
Hát mégis szerelmes ! Ma jobban
hatott rá Miklós, mint máskor. Hirte-
MÁSODIK FELVONÁS.
len. És látja, ezt akarom tóle meg-
kérdezni. Meg is fogom. Rudolf indul.
Csak annyit mondjon : tegyem meg,
igen vagy nem . . . segítsen rajtam . . .
jaj Istenem . . . Várjon. A szép Jurko-
\'ichnét is tudom . . . sirva . . . tiszta
vászon, egészen sima, egészen házias,
jaj, ez az utolsó, több már nincs, kis
finom kézimunkával szegve, a zsüpón
alul házicsipkével, égszinkék szalag,
de csak kis csokrok, — csak beszéltek
volna, de ahogy az az asszony hallgat
és maga elé néz és valamin gondolko-
zik és . . .
Rudolf
affektáltan.
Rossz kedve van itt ma mindenki-
nek.
LiSZKA.
Gondolja ön?
Rudolf.
Ez a skandalum megzavarta a
mulatságot. Én is borongó vagyok.
Farsang. 129 9
LiSZKA.
Gondolja, hogy én is ezért látok
rémeket? Mondja, úgy-e? Persze! Ez
a motozás izgatott fel. De ezt értem,
engem megmotoztak. De ö ! Hiszen
ő nem is érti, milyen nagy dolog ez . . .
Rudolf
indul.
Kezét csókolom.
LiSZKA
hirtelen leül.
Nem tartóztatom. Gonosz, blaziro-
zott ember ön. Most nincs több tit-
kom . . . bát most nincs több türelme.
Spórolnom kellett volna ezzel a három
illetlenséggel.
Rudolf.
De tündéri nag3'sád, hogv mondhat
ön ilyet? Tudja, liogy mindig rendel-
kezésére állok.
LlSZK.\.
Jó . . . Menjen, menjen . . . menjen
130
MÁSODIK FELVONÁS.
kártyázni . . . Kifosztott, most itt-
hag^^ Nemes modor.
Kamilla jön jobbról, utána Miklós.
K.\MILLA
előtemegy az asztalhoz, leül.
Zavarunk?
LiSZKA.
Fájdalom, nem. Engem mindenki
un. Rudolf örül, hogy kártyázni
mehet.
Rudolf.
Ilyet ne mondjon. Most azért is
itt maradok.
LiSZKA.
Mert Kamilla itt \an.
Kamill.\
nyugtalan.
Miattam ne maradjon itt. Csak
menjen szépen kártyázni. Olyan
FARSANG.
nagyba megy, hogy öröm nézni.
Csak olyan füst ne volna. Szeretem
nézni a nagy játékot. Mindig kicsi-
ben kezdik és egy félóra múlva meg-
vadulnak.
Miklós
mellette áll.
Miért hívott ki?
Kamilla
halkan.
Beszélni akarok önnel.
Liszka
Kamillához.
Azelőtt
érdekelt a kártya.
Kamilla.
Ma nem
érdekel.
Liszka.
Táncoln
mégy?
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Nem.
LiSZKA.
Ideges vagy.
Kamilla.
Sose voltam.
LiSZKA.
Röviden felelsz.
Kamilla.
Tgen.
LiSZKA.
Nem ettél semmit.
Kamilla
fölkel, idegesen.
Ezeket a szószos francia dolgokat
nem szeretem, Galantine, mayonnaise,
fricassé, fricandeau, — francia koty-
folás. Látni se tudom. Elég hosszan
feleltem ?
Kis szünet.
FARSANG.
Oroszy
belép jobbról.
Mi van veled, gyermekem? Miért
hagytál ott minket? Nem jól érzed
magad ?
Kamilla.
Dehogy nem.
Miklós.
Azt mondja a nagyságos asszony,
hogy nagyon nagy benn a füst.
Oroszy.
Nyugtalan vagy. Elrontották a
mulatságodat. Látom én azt. Akarsz
hazamenni ?
Kamilla
leül.
A világért sem. Oly jó itt. Nem kell
mindig tombolni. Most egy kicsit
csöndesen beszélgetünk itt, csak menj
fiam, ne zavartasd magad, aztán le-
nézünk a nagyterembe.
MÁSODIK FELVONÁS.
Rudolf.
Ahol csak voltam, mindenütt ilyen
feszült a társalgás.
Kamill.a..
Nyersz ?
Oroszy.
Rémesen. Rudolfhoz. Rudolf, ha
akarsz, g>'ere, míg más nem ül le
a helyedre.
RfDOLF.
Bocsánat, drága hölg^'eim. Elsiet,
jobbra.
Oroszy
indul.
Hát . . . ahogy akarod, ang\'alom.
Bármikor haza akarsz menni, szólj,
ne zsenirozd magad, én rögtön föl-
kelek és megyünk. Van elég sam-
pányeretek? Megnézi az üveget a
vödörben. Csönget. Liszka, ne gondol-
jon a motozásra.
FARSANG.
LiSZKA.
felriad.
Nem gondolok.
Oroszy.
Mátyás hol van?
LiSZKA.
Lenn van. Mindenütt szaglász, min-
dent akar tudni. Ilyesmi kell neki.
Most ö boldog, izgatott, most ő
résztvesz mindenben . . .
Oroszy
Miklóshoz.
Te ma nem játszol?
Kamilla
nyugtalanul.
Hagyd itt Miklóst nálunk.
Miklós.
Szabadságot kérek.
MÁSODIK FELVONÁS.
Oroszy.
Félóra . . . neg\'edóra . . .
Miklós.
Félóra.
Oroszy.
De egy perccel se több. Érted
jövünk.
Miklós.
Jó.
Oroszy.
És mulattasd legalább a hölgj-eket,
ne légy te is olyan zord. A belépő
pincérhez. Hozzon sampányert ide
is, meg a másik szobába is. A másik
szobába erősét. A nőkhöz. Asszonyok,
milyet akartok? Édeset?
Erősét.
Kamilla.
Oroszy.
Tyű, ha. Hát ide is erősét. Indul
jobb felé. És oda be kávékat.
FARSANG.
Pincér.
Hánj-at, kérem?
Oroszy.
'Egy hordóval. Százat. Pincér el.
Jó mulatást. Jobbra el.
Kis kínos szünet.
A két asszony az asztalnál ül, Mik-
lós Kamilla közeiéhen áll.
LiSZKA.
Most mulassunk.
Senkise felel.
Miklós
Kamillához.
Akar lejönni a terembe?
Kamilla
halkan.
Nem.
Miklós.
Nem táncolni. Csak nézni a táncot.
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Itt akarok maradni.
Szünet.
LiSZKA
nagy beszédbe kezd.
Rudolf, aki hirhedett lélekbúvár,
azt mondja, hogy az emberek önzők.
Mindenki önnön érzeményeinek világá-
val van elfoglalva.
A pincér belép üvegekkel. A vödörből
kiveszi a benne, lévő üveget, a maradékot
kitölti és új üveget állit a vödörbe.
Aztán a többi üveggel elmegy jobbra,
miután az üresét a többi üres mellé
állította a falhoz.
Ezalatt senki se beszél.
LiSZKA
amint a pincér kiment.
Az emberi önzés azonban csak
addig jogosult, amíg másra nézve
nem sértő. És az ember szívesen tűri
139
FARSANG.
a mások önzését, mert tudja, hogy
ennek így kell lennie, — de ha emiatt
más valakit állandóan mellőznek,
sértő módon . .
Kamilla
Miklóshoz.
Liszka kiről beszél?
LiSZKA.
Liszka általában beszél.
Kamilla.
Egy szót se értek belőle. De csak
mondd tovább.
Miklós
csillapítólag.
Liszka kedves, finom asszony,
Liszka nem akar senkit megtámadni,
ő nem szokott olyat mondani ami
mögött más értelem van.
MÁSODIK FELVONÁS.
LiSZKA
sírásra álló hangon.
Liszkát mindenki unja. Liszka min-
denütt fölösleges.
Miklós.
Liszka nagyon érzékeny.
Liszka.
Ne bántsatok, én olyan könnyen
sírok. A szemét érinti.
Kis szünet.
Öz
hátul, középen jön, nagy sebbel-lobhal,
hangosan.
Lent voltam ! Lent voltam !
Miklós.
Na ... na .,. na ... na . . . ! Ne döntsd
fel a házat.
FARSANG.
ŐZ
lihegve.
Lent voltam, nagyon érdekes híre-
ket hozok.
Miklós.
Megvan a gyémánt.
Őz.
Az nincs meg. Ellenben a rendőrség
már itt van. A titkosrendöröket
frakkba öltöztették, de mindenki rá-
juk ismer.
Miklós.
Miről?
Őz.
A frakkjukról. Itt van velük egy
policáj -titkár és egy főbiztos lehet,
hogy maga a policáj direktor, mert az
dirigálja őket. Az egész épületet fel-
kutatták. Most szedik fel a szőnyeget
a nagy lépcsőn. Lenn a kapunál
emberek állanak és csak azokat
eresztik ki, akiknek cédulájuk van a
főbiztostól.
MÁSODIK FELVONÁS.
LiSZKA.
Milyen cédula ?
Őz.
Xígy látszik, mindenkit meg akar-
nak Ndzsgálni, de nem eg^-szerre,
mert nem akarnak feltűnést.
LiSZKA.
Csak nem? . . . Istenem, ha engem
még egyszer . . .
Őz.
Ne félj, a te cédulád már megvan.
Az enyém is. Kamillához. Ön is kap,
ha egy szót szól. Inspekció van lenn
a földszinten mindenki számára, aki
el akar menni.
Miklós.
És mit szól ehhez a publikum?
FARSANG.
Oz.
Hát lássa, most megint szeretem a
publikumot. Olyan jókedvük van.
Ügy tombolnak, úgy mulatnak, ilyen
még nem is volt. Ki van adva a
jelszó, hogy ma itt olyan dalidó lesz,
amilyen még nem volt Pesten, mert
senki se megy haza . . . Egyáltalán
nem megy haza senki . . . Két nap,
két éjszaka fogunk mulatni. Magam
is ifjú lábdühöncnek érzem magamat,
olyan hej ehuja-ked vemben vagyok.
A jobbról jövő és a bejárat felé menő
pincérhez. Hékás, kellner bácsi. Ad-
jon egy kis italt. Pincér a vödörből
veszi az üveget és tölt neki. Mindenki-
nek ötven fok láza van, a hölgy-
koszorú úgy táncol, mintha ma volna
vége a világnak. És a cigány milyen
sziláján húzza a szívmozgatót ! Köszö-
nöm 7s5íA. Pincérei. Mindössze egy-két
öreg házaspár ment haza.
MÁSODIK FELVONÁS.
LiSZKA.
Megmotozták őket ?
Őz
leül. Mind a négyen az asztalnál
ülnek.
Nem mind. Lehet felmentést is
kapni. Már sokat felmentettek, akinek
protekciója van. Embert kell szalaj-
tani Budára, a helytartó lakására.
Miklós.
Most éjjel?
Őz.
Nem alszik az most. Minden fél-
órában kap jelentést.
LiSZKA.
Hát olyan borzasztó nagy dolog
az a kő?
Őz.
Ez világraszóló dolog, édesem. Ez
nagyobb dolog, mint mikor Fridrik
Farsang 145 10
FARSANG.
Károly hercegnő a berlini operaház-
ban a királyi páholyban elvesztette
azt a híres karperecet . . .
Kamilla
elgandolkozva.
Igen.
Öz.
Ez, tündéri hölgyeim, egy óriási
indiai gyémánt, eszményi tengerzöld
színe van, ezernél több karátos volt,
de kétszer is pallérozták, úgy, hogy
valamit vesztett. Négy é\'ig palléroz-
ták Amsterdamban a legjobb munká-
sok, most nég>- és fél mUlió forintra
van becsülve az értéke.
A pincér bejön a középen a kávékkal
és némán elmegy jobbra.
LiSZKA.
Négy és fél millió !
Öz.
Nagyon szép neve van, úgy hívják,
hogy : <'A Nap fiad. Az orosz cári kincs-
MÁSODIK FELVONÁS.
táré volt száz évig, aztán a spanyol
udvaré, onnan került hozzánk, a
kincstárba, most a császári korona
tulajdonát képezi.
Kamilla
feláll.
Őz
kissé tneglepetten hallgat el.
Kamilla.
Csak mondja. Lassan a jobboldalra
megy át.
Őz
ránéz és folyiaíj'a
. . . azért hívják koronagydmántnak.
A legszebb kő. Elsövizü gyémántnak
nevezik. És tudjátok, milyen régi?
Több, mint ezer éves. Kelet-Indiában
találták, egy hindu templomban, ahol
egy istenszobornak volt a szeme . . .
ezer évig. Ez az istenszobor, a
Brahma, egy hattyún ül és négy
arca van a négy világtáj felé.
FARSANG.
LiSZKA.
Honnan tudod te mindezt?
Őz.
Leszaladtam a kaszinóba, hamar
megnéztem a Conversationslexikón-
ban. Fölkel. Meg^'ek, elmondom a
csibukhősöknek is . . .
LiSZKA
utána szalad.
Megyek veled.
Őz.
Kártyázni akarsz?
LiSZKA.
Én nem. De mit akarsz ott te?
Őz.
Én kártyázni akarok.
LiSZKA.
Megint kártyázol?
MÁSODIK FELVONÁS.
Oz.
Megint belebeszélsz ?
LiSZKA.
Megint veszteni fogsz.
Őz.
Mit jössz utánam? Miért nem
maradsz itt Kamillával? Mit csinálsz
benn ?
LiSZKA
Nézlek.
Őz.
Borzasztó ! Indul. De azt az eg^'et
kikötöm, hogy egy szót se beszélj a
játékomba ... és ha rosszul megy,
ne várd amíg szólok, hanem magadtól
kelj fel és menj el és hagyj engem
békében ... én már igazán nem tu-
dom mit csináljak. Elsiet jobbra,
Liszka utána szalad.
Kis szünet.
Kamilla
hátrasiet a középajtóhoz, onnan néz a
jobboldali nyílás felé, nyugtala'utl.
Miklós
ábrándozva.
Milyen szép ez . . . egy isten szeme
volt . . . egy isten nézte rajta keresz-
tül a világot ezer esztendeig . . .
Pincér visszaj'n jobbról és némán megy
ki a középajtón.
Kamilla
nagy szünet titán, fojtott izgalommal.
Szeret ?
Miklós
fölkel.
Tőlem kérdi . .
Kamilla.
Azt kérdezem, szeret?
MÁSODIK FELVONÁS.
Miklós.
Nem akarom hinni . . . körül kell
néznem . . . hogy ön . . . ezt kér-
dezi . . . tőlem . . . rémült-holdogan.
Kamilla I
IVAMILLA.
Szeret ?
Miklós.
Még . . . feleljek is?
Kamilla
gyorsan.
Olyan nagyon , . . olyan vadul,
olyan halálosan szeret . . , ahogy
mondja . . . ?
Miklós.
Kamilla . . . nem bírom el . . . ezt
a boldogságot. . .
Kamilla
türelmetlenül.
Erre feleljen. Igaz ez mind?
FARSANG.
Miklós.
Igaz.
Kamilla.
Énértem mindenre képes volna ?
Miklós.
Mindenre . . .
Kis szünet.
Kamilla.
izgatottan, halkan, gyorsan.
Elhagyni mindent és mindenkit,
szállását, zongoráját, barátait, test-
véreit, szüleit ?
Miklós.
Mindent . . .
Kamilla.
Ha azt mondanám, hogy szeretem
és az öné vagyok . . . nincs a világon
olyan, amit meg ne tenne értem?
Miklós.
Ne kérdezze. Mért kérdi? Tudja.
152
MÁSODIK FELVONÁS.
Jobban tudja, mint én. Kamilla . . .
mi ez?
Kamilla.
Észre kellett vennie . . . ma nem
úgy beszéltem önnel, mint máskor . . .
Észre kellett vennie, hogy . . . ka-
paszkodtam önbe.
Miklós.
Nem mertem. Kamilla . . .
Kamilla.
Hogy ne mozduljon mellőlem . .
Miklós.
Nem mertem gondolni . . .
Kamilla.
Egész este . . . hív-tam . . . marasz-
tottam . . .
Miklós.
Azt hittem, nyugtalan . . . szeszé-
lyes . . . Nem tudtam, hogy ezeknek
a szavaknak értékük van . . . Soha-
FARSANG.
sem volt ... És még most se hiszek
semmit . . . Ne szóljon, ne mondjon
egy szót se . . . hadd higyjem még
egy percig, hogy igaz az, ami itt
történik . . .
Kamilla.
A szemét keresem . . . folyton . . .
a tekintetét . . . abba kapaszkodom...
Miklós.
Még tart . . . még tart ez a tünde
perc . . . Még hiszem ... de tudom,
hogy jön az a szó . . . mindjárt ki-
mondja
gaz ! . .
az a szó, hogy ez nem
Kamilla
igen hevesen.
Szenvedni kellene értem. Tudna?
Miklós.
Eddig is ... de ezerszer annyit is...
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Ha elhagynék mindent . . . Küzdeni
kellene nagyon . . . mindennel . . . na-
gyon erős emberekkel . . . igen?
Miklós.
Igen . . .
Kamilla.
Szenvedni és küzdeni . . .
Miklós.
Az . . . utolsó . . . lehelletemmel . . .
Kamilla.
Érettem . . . énérettem . . . bűnt el-
követni . . .
Miklós.
Ne őrjítsen meg . . .
Kamilla.
Énmellettem állni, átkarolni en-
gem nagyon erősen és büszkén , . .
FARSANG.
nyíltan és nagyon . . . még akkor is . . .
titokzatosan, gyorsan ... ha nem vol-
nék többé az, aki most vagyok . . .
Miklós.
Mi lehetnél, hog>' az életemet ne
adnám érted?
Kamilla
nagyon gyorsan.
És ha ... én kérdezlek . . . nekem
most mindent kell tudnom rólad . . .
és ha én . . . eg^'edül állanék ezen a
nagy világon . . . nem olyan egyedül,
mint most, de még jobban egyedül . . .
egészen egyedül . . . úgy, hogy min-
denki ellenem volna és úgy volnánk,
hogy csak kettő volna : az egyik
volnék én és a másik volna az egész
világ, mind a többi emberek . . .
Miklós.
Veled . . . veled . . .
156
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Ha engemet . . . Ha én . . . kidobott
volnék és üldözött volnék, szabad
volnék egészen, de mindenki vadászna
rám ... és nem volna egy nyugodt
perc ... És éjjel fel kellene riadni és
nappal futni kellene... Velem volna?...
szinte sikoltva . . . Véltem jönnél?
Veled
Miklós.
Kamilla.
Szégyenbe ... és rémületbe kel-
lene ! . ■ . És szaladásba ! . . , És sza-
badságba ... és gyalázatba . . . Ha
szeretnélek, ha senkim se volna, csak
te és te és mindig te . . .
Miklós.
Semmim sincs . . . mit hagyjak el?
Ha te az enyém vagy ... mi az,
amit elhagyok?
FARSANG.
Kamilla.
És ha az uram korbáccsal ül-
dözne ... és ha fegyverrel üldözne . . .
Miklós.
Meghalni érted . . .
Kamilla
egyre hevesebben.
És ha . . . gyalázatos és bűnös vol-
nék ... és ha . . . loptam volna . .
Miklós.
Ha . . . Mit mondasz?
Kamilla.
Ha szeretnélek . . . és loptam volna...
tolvaj volnék . . .
Miklós
rémülten.
Ha ... mi volnál? Hogy fel . . .
felvillant a szemed . . . ilyennek még
nem láttalak soha . . . hogy felgyul-
ladt a szemed ! . . .
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Fel ! . . . Fel ! . . . Ha azt monda-
nám, hogy ... én vagyok az . . .
Miklós.
Kicsoda ?
Kamilla.
Aki . . . Ha azt mondanám, hogy
a tengerzöld követ . . . az asztal elé
megy, hogy m hallják a szomszédban . . .
a koronagyémántot, a hindu isten
szemét . . . hogy én loptam el.
Miklós
halk rémületben, keresztüihaiolva az
asztalon.
Te loptad el?
Kamilla.
Én.
Miklós.
Te . . . loptad ... el . . .
FARSANG.
Kamilla.
Én.
Szünet.
Oroszy lassan, nyugodtan lép he.
Oroszy
igen nyugodt hangon.
A szabadságod letelt, Miklós.
Miklós.
A szabadságom? Ja, igen.
Oroszy.
Mi az? Heves vitatkozás?
Kamilla.
Nem.
Oroszy.
Fel vagy hevülve, kedvesem.
Kamilla.
Az asszonyok. Hallom, megint gú-
nyoltak.
MÁSODIK FELVONÁS.
Oroszy.
Ne törődj velük kedvesem, már
mondtam sokszor. Te különb vagy,
mint ők. És Miklóst azért ne bántsd.
Kamilla.
Nem bántom.
Oroszy.
Itt akarsz maradni?
Kamilla.
Itt.
Oroszy.
Lekísérlek Jurkovichékhoz, a leá-
nyok közé, azokat szereted. Azt mond-
ják, lenn olyan tánc van, amilyen
húsz év óta nem volt.
Kamilla.
Nem akarok asszonyokat látni.
Hagyj, édes angyalom, itt bennün-
ket. Itt olyan jó nyugalom van. És
itt vagy a közelben.
Farsang. **»* **
Oroszy.
Szükséged van rám?
Kamilla.
Csak mondom . . . hogy a közeled-
ben vagyok.
Oroszy
Miklóshoz.
Akkor, kérlek, Kápolnay foglalja
el a helyedet.
Miklós.
Neki adom.
Oroszy
kissé élesen.
Én eddig nem engedtem.
Miklós
nyiigodtan.
Most szabad.
Oroszy.
Neked van fenntartva.
162
MÁSODIK FELVONÁS.
Miklós.
Rendelkezzél vele.
Oroszy.
Kérlek.
Kamilla
Hagyd itt, nálam.
Oroszy.
De akkor később már . . .
Kamilla
iürehnetlenül.
Az se baj.
Miklós.
Látod, zsarnokság alatt állok.
Oroszy.
Zsarnokság alatt állasz. Kamilla
iszik. Jobb volna, ha nem innál, szí-
vem.
Kamilla.
Egy csöppet.
Oroszy.
Nem szoktál.
Kamilla.
Jól esik. Ne aggódj miattam Sán-
dor. Azzal teszel nyugtalanná, hogy
úgy megfigyelsz. Ne törődj velem,
szeretnék itt maradni, andalogni, be-
szélgetni, most jól érzem magam,
Oroszy.
Ha jól érzed magad ... ez a fő.
Indul, Miklós lassan a johh nyílásig
kiséri. Oroszy el.
Kamilla mozdulatlanul ül a helyén,
Miklós a jobhnyílásnál áll egy ideig
némán.
Miklós
halkan.
Kétszer is mondta . . . kétszer is
mondta . . .
Kis szünet.
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Én loptam el.
Miklós
közel tnegy hozzá.
Próbára tesz. Vad . . . megint szen-
vedélyes . . . most megint vad . . .
mint amikor a négyesfogattal áthaj-
tott a folyón . . . Kínozni akar vala-
kit .. .
Kamilla.
Nem. Szünetet tart. De az ilyen
arszlánok, ezek a szerelmes lyonok . . .
Kaland, az kell, úgy-e? Kis kaland.
De nagy kaland ! . . . Ránéz. Milyen
komoly lett.
Miklós.
Mert játszik velem. Mert önnek
senkise ember. Önnek mindenki kutya,
vagy paripa. Vagy verni akar. vagy
megnyergelni.
Kamilla.
Ezt azért mondja ön . . . mert nem
hiszi, amit mondtam. Én nem verek
és nem nyergelek. Én tiszta vagyok . . .
és nekem szűz szívem van . . . Én . . .
most végre merek beszélni . . . mert
mindenkit elhagytam ... és egyedül
vagyok . . . Eddig azt hittem . . . ne-
kem nincs szavam ... én nem mer-
tem . . . De most nincs itt, aki ki-
nevessen . . . Engem lenéznek ... de
én asszony vag^'ok . . . nem beteg
divathölgy, mint . . . ezek a tudákos
macskák . . . én . . . nem hazudom !
Miklós.
Nem hazudik?
Kamilla.
Nem . . . mert tudni akarom . , .
velem jön-e ön . . . mindenhova . . .
Miklós
szenvedélyesen.
Ahová viszel . . . ahová küldesz . . .
166
MÁSOOIK FELVONÁS.
odamegy hozzá . . . Nem . . . nem ha-
zudtál?
Kamilla.
Nem.
Miklós.
Te . . . te . . .? Hát te? . . .
Kamilla.
Én.
Miklós.
Nem lehet. Nem lehet.
Kamilla.
Megtaláltam. A földön.
Miklós.
Hol?
- Kamilla
izgatottan.
A függöny mögött . . . ahová vissza-
húzódtunk. Most . . . megmondok min-
dent . . . most csak te vagy itt . . .
te nem tanítasz ... te meghallgatsz...
FARSANG.
Ott a corridoron ... a sarokban, ahol
beszéltél ... és én hallgattam ... és
forraltál és elsáppasztottál . . . tele
voltam mindennel, amit mondtál . . .
Két éve hallgatom. Aztán . . . kimen-
tél .. . egyedül hag\-tál ... a szeren-
csétlen életeddel ... a szenvedésed-
del ... és a szomorú és alázatos sze-
relmeddel . . . ]Mikor eg\xdül akar-
tam maradni, hogy lélekzetet ve-
gyek . . . mert fájt, hogy el kell megint
szakadnom tőled ... és éjjel a pár-
námat rágom, miattad, hónapokig,
otthon . . mint tavaly . . . Most már
mindent meg kell mondani ... És
akkor kimentél ... és én leszorítottam
a mellemet ... és akkor . . . mikor
ott egyedül voltam .' . . ott a függöny-
nél, a földön . . . ott megláttam és
feh'ettem. Azt hittem . . . üveg . . .
Akkor még nem tudtam, hogy mi-
csoda, és akkor rögtön jött az az
ember ... és mondta, hogy elveszett
egy g\'émánt ... és akkor a kezemben
J.
MÁSODIK FELVONÁS.
volt ... és gondoltam . . . egy percig
várok, hadd mondja végig ... és
hátradugtam a kezemet ... és akkor
jöttek mások ... és én azt gondol-
tam, te szeretsz ... és . . . elmenni ! . . .
Most itt az alkalom, az egyetlen alka-
lom, amilyen sose jön többé vissza . . .
Miklós.
Az igazat mondod?
Kamilla.
Azt. Ha nem ... ha nem jöhetne
ide senki . . . Nézeget . . . Nézd meg . . .
Nem jönnek?
Miklós
a jobb nyílásba néz.
Senki.
Kamilla.
Biztos ?
Miklós
kifigyel.
Senki. A folyosó hosszú . . . ott,
messze kártyáznak . . .
FARSANG.
Kamilla.
Itt van. Az asztalra teszi a követ.
Szünet.
Miklós
nézi.
Ez az . . . és . . . és . . . Kérdőleg
néz az asszonyra.
Kamilla.
Most fig3'elj jól ide. Nem adom
vissza .
Miklós.
Nem . . . adod . . . Wssza?
Kamilla.
Nem. Ráteszi a kezét. Most tudod.
Miklós.
Nem . . . adod . . . vissza ?
K.\MILLA.
Mért vagy úgy megrémülve ? Ügy-e ?
Miért vagy szerelmes eg>' ostoba
MÁSODIK FELVONÁS.
asszonyba? Nem adom vissza. Egy
okos asszony visszaadná. Én nem —
adom — vissza. És most megint meg-
kérdezlek . . . hogy . . . szeretsz-e?
Miklós.
Szerelmes vagyok. Szerelmes vagj'ok.
Ájult vagyok, bűvöletbe szédültem,
álmodom . . . semmi se igaz . . . Sze-
relmes vagyok . . . Elébe térdel.
Kamilla
izgatottan, fojtottan, gyorsan.
Te nem tudod, hogy én nem birom
az életemet. De most kimondom. Te
csak azt tudod, hogy lovakat verek
véresre és a sebes vízbe vágtatok bele.
Kelj fel. Most szedd össze a szívedet,
mint én. Miklós felkel. Én nem birom
az életemet. Én nem adom vissza a
pogány isten szemét, nem adom
vissza soha többé, mert akkor megint...
hazautazás ... és gazdaság ... és a
lovak ... és egj^edül lenni ... és
FARSANG.
mindenki lenéz és csúfol, mert ostoba
vagyok, az uram meg kínoz . . . mert
tanít és sajnál és lenéz ... és úgy
vágyódik rám, olyan utálatosan akar...
és hizeleg ... és akkor én visszaestem
megint az életembe, amit nem birok.
Amíg ez nálam van, addig kifelé
meg>'ek ebből a rabságból, ez meg-
szabadít . . . kifelé megyek ... ez
magával ránt . . . Én gj'önge va-
gyok ... az uram erős és sötét és
rettenetes, mint egy vasbörtön ... és
én csak így tudom tőle hozzád szaba-
dítani magamat ... ha örvénybe ug-
rom . . . ami elránt és elsodor tőle.
Ide nem tud utánam jönni ... és ha
megtudja, mivé lettem . . . már nem
is akar többé. . . . Meghaltam neki . . .
és akkor lélekzetet veszek és élni
kezdeki
Miklós.
Égő, tüzes tündér ! . . .
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
A szabadságba ineg>'ek ! . . És már
egy órája tartom itt és senkinek se
mondhatom ... és várni akartam
vele ... de ha most nem mondtam
volna meg, ordítani keUett volna :
engem fogjatok meg, engem vigyetek
el, mert nálam van, nálam van! De
te most velem jössz, mert mertél
nekem sugdosni . . És azért mertem
ellopni, mert szeretlek . . . Nem
adom vissza. Ha nem lett volna
senkim . . . visszaadtam volna . . .
Ez csábított ... te csábítottál a
bűnre . . . Két éve . . . tüzet raksz a
halántékomra . . . parazsat nézel rám...
Mindent megpróbáltál ... a könj^ei-
det eldobtam ... a szavaidat . . . hall-
gattam, de elfelejtettem . . Nehéz
volt , de . . . otthon . . . azokon a vad
lovakon . . . kinj^argaltam magamból
mindent, amit mondtál ... És este . . .
aludtam . . . agyonaludtam a szavai-
dat, az arcodat ... de nem hagytál • • •
újra kezdted ... és néztél és beszél-
tél .. . Mint az olvasztó lámpa . . .
úgy dűlt belőled az égés . . . hát
most . . A követ fogja ... itt foglak,
mert loptam, és te tudod . . . Most
már ti ketten össze vagytok kap-
csolva : ez a gyémánt és te . . . most
velem jösz ... ha nem hazudtál . . .
Miklós.
Hogy én . . . hazudtam? . . .
Kamilla.
Elvettem tőlük . . . most itt mind
szaladgálnak, fönt járnak, én már
figyelem egész este . . . ahogy dobog-
nak a fejünk fölött, futkosnak ... és a
lépcsőn föl, le . . . És futárt külde-
nek ... és nem alusznak ... és táv-
iratoznak a császárnak ... és én
vettem el, és itt tartom őket mind,
az egészet, és ahog)' sír az a szép öreg
főhercegnő, azt én itt tartom . , . és
MÁSODIK FELVONÁS.
mind a kormányzókat és a rendőrö-
ket ... és az udvart és az orosz udvart
és a spanyol hercegnőket és a császári
koronát és az egész rémületet mind . . .
itt tartom és el mertem venni és én
vettem el és nem adom vissza . . .
Miklós.
Imádlak . . .
Kamilla.
És ne mondd, hogy adjam vissza!
Most még küzdenem kell vele, dula-
kodik a kezemmel, de addig szorítom,
amíg megszelidül és kihűl és nem
mozdul és behunyja azt a szép kék
szemét és megalázkodik és meghódol,
és a kutyám lesz és azt csinálok vele,
amit akarok . . . De segítened kell,
én mindenemet neked adom, — ahogy
itt látsz, úgy vagyok a tied és senki
másé és az uram vagy, és a szeretőm
vagy ... és végre, végre a nyoszo-
lyádnál térdelek és sírok és úgy
FARSANG.
kérlek, hogy szeress és szeress és . . .
segíts szabadulni ! . . .
Miklós.
El vagyok veszve . . . igézó álom-
kép . . . boldogság . . .
Kamilla.
Mindjárt meg akart szökni . . .
amint megfogtam . . . szorítani kellett,
tudta, hogy urára akadt . . . neki
több esze volt, mint nektek, akik
azt mondjátok, hogy egy szép ostoba
asszony vagyok . . . ö megismert mind-
járt . . . mert ezek a gyémántok és
brüliántok . . . ezek megérzik az asz-
szonyt . . . ezek tudják, hogy mi
rabolni akarjuk őket . . . Férfiakhoz
gógösek, de egy asszonytól már a
kirakatban reszketnek . . . félnek,
mint a bárányok, mikor a farkast
látják . . . megérzik, hogy itt nincs
kegyelem, még az ilyen fenségesnek
se, mint ez, még ennek se, még a
176
MÁSODIK FELVONÁS.
császárénak meg a cárénak se, még a
szerecsen isten szemefényének se . . .
ha egyszer egy asszony a kezébe
vette . . . ők érzik ezt ... a keztyiin
keresztül érzik . . , hogy nem szaba-
dulnak . . . mert lopják őket ... és
rabolják őket ... és viszik őket . . .
és fogják őket és nem adják vissza
őket soha többé ... És . . . szeretné-
nek sikoltani és visítani ... de nem
tudnak . . . csak tüzelni tudnak és
ragyogni tudnak és fájni tudnak . . .
Miklós.
Imádlak.
Kamilla
extázisban .
El akarok veled szökni . .
Miklós.
Veled . . . veled, igen, . .
177
Farsang.
Kamilla
rajongó hangon.
Elvisszük. Amerikába ... A kék
tengeren megyünk, és én elől állok
a hajón, rajongva a nagy szélben,
nekitámasztom a mellemet és lobog-
tassa a nyitott hajamat, mint a
zászlót ... És repülök, viszem a gyé-
mántomat, a milliómat, a sok milliós
gyémántomat . . . veled ! . . .
Miklós.
Velem . . .
Kamilla.
Bezárni az ajtót és meggjújtani
a csillárokat, mikor sóvárogva és
szerelmesen vársz rám . . . egy nagy
teremben ... és viselni . . . ezen a
hó mellemen . . . neked . . .
Mikl6s.
Óh, én szép életem . . . Óh, én szép
vad életem . . . Óh Kamilla, lángba-
borult fehér rózsám . . . veled, veled,
a tengerre . . .
T
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Szökni kell ! . . . most itt mind
keresik . . . motoznak . . . rendörök . . .
a kardokkal ... és a fegyverekkel . . .
Most kell velem jönnöd . . . mind-
járt . . .
Miklós.
Most . . . mindjárt . . . örült vagy ...
Ka.uilla.
Az . . . de menni kell . . . vissza-
adni már nem lehet . . . már késő . . .
és nem adom, nem adom . . . mert
tőle kaptalak téged ... És ha meg-
találják nálam, akkor se adom, mert
dulakodni kell velem . . . fojtogatni
kell engem, hogy odaadjam . . . Fej-
szével kell lecsapni a kezemet, hog>'
eleresszem
Miklós.
Csak az . . . hogy szeretsz . . . mégis
szeretsz . . . szerettél és titkoltad . . .
és most, mint a láva a hegyből . . .
úgy szakad fel belőled . . . hogy
szeretsz . . .
Kamilla.
Nem tudtam. Most tudtam meg . . .
Miklós.
És enélkül . . . lefojtottad volna
megint a szent rejtélyt . . . elmentél
volna ... és egyszer csak sikerült
volna, hogy a gerjedelmet megöljed
a kebledben ... és csak azért, ezért
a bűnért jutottam eszedbe ... és nem
is engem szeretsz . . . azt a tenger-
zöld követ szereted . . . Hogy össze-
törném . . . egy pöröllyel . . . össze-
törni, hogy por legyen belőle, olyan
kis por . . . mint a só . . . és szét-
szórni a szélbe . . . mert azt szereted
igazán !
Kamilla.
Hozzád vittem . . . téged váleisz-
180
MÁSODIK FELVONÁS.
tottalak . . . nem mást ... Az uramat,
azt . . .
Miklós.
Az uradat? ... Az urad . .
Kamilla.
Bánj el vele !
Miklós.
Megbolondítottál . . . viszel magad-
dal ... az örvénybe, a kéjmámorba...
és én repülök veled . . . Óh, én édes
őrjöngésem!
Szmiet.
Liszka jobbról jön.
LiSZKA.
Miklós, az urak kéretik, menjen be,
a helye fenn van tartva. Senki nem
felel. Kápolnay rengeteget vészit és nem
teljes a partié. Senki nem felel. Én
mondtam, hogy engem ne küldjenek,
J_
de kényszerítettek, különben nem
zavartam volna.
Kamilla.
Nem zavarsz.
LiSZKA
izgatottan .
Az urad követelte, hogy jöjjek ide
és mulattassalak, mert se be nem
akarsz menni, se táncolni nincs ked-
ved és Edmond urat se akarod és
Jurkovichékat se akarod, mondtam,
hogy biztosan engem se akarsz, de
kényszerített, én magamtól nem jöt-
tem volna a nyakadra.
Kamilla
Miklóshoz.
Menjen ön be és mondja meg,
hogy én nem engedem önt játszani és
követelem, hogy itt hagyják velem.
Aztán jöjjön ide vissza. Leül.
MÁSODIK FELVONÁS.
Miklós.
Ahogy parancsolja. Elmegy jobbra.
Kis szünet.
LiSZKA
idegesen, feldúlva, szinte rémülten.
Nem bírom nézni, olyan nagyba
megy a játék, olyan halotti csöndben
játszanak, még a lélekzetüket is
visszafojtják . . . ezrekbe játszanak...
és olyan valami vad és halálos hangu-
lat van benn . . . nem bírom ki . . .
A? urad nyer és vissza akarja veszteni
és nem bírja, mert ezzel is csak dűl
hozzá a pénz ... És olyan sáppad-
tak . . . már nem bírtam, őszintén
szólva ezért jöttem ki.
Kamilla.
Nem ezért jöttél ki, Liszka.
LiSZKA.
Ne mondd ezt. ^Síiért jöttem volna ki.
183
Kamilla.
Nem ezért jöttél ki, Liszka.
LiSZKA
reszketve.
Csak ezért . . . jöttem ki . . .
Kamilla.
Ne hazudj.
Liszka
vizsgálódva néz rá.
Valami van \'eled, Kamilla . . .
Milyen magasan tartod a fejed . . .
milyen forró a hangod . . . milyen
haragos vag>- ... és milyen szép
vagy most, milyen felségesen szép
lettél . . . olyan szép vagy, hogy meg-
szakad belé a szívem . . .
Kamilla.
Ezért jöttél ki. Liszka.
MÁSODIK FELVONÁS.
LiSZKA
hozzámegy, lekuporodik melléje a földre.
Hogy irigyellek, milyen rettenete-
sen irigyellek, én irigyellek, irigyel-
lek .. .
Kamilla.
Ezéri; jöttél ki, Liszka.
Liszka
gyorsan.
Nem ezért: jöttem ki, te nem tu-
dod, miéri; jöttem ki, én nem szere -
lemf éltesből jöttem ki, én sokkal
silánj'abb módon jöttem ki. Kamilla,
én megalázva és összetörve térdelek
itt, én azért jöttem ki, hogy könyö-
rögjek neked, te szép Kamilla.
Kamilla.
Könyörögni ?
Liszka.
0 mindjárt visszajön, nagyon ha-
mar kell megmondanom.
FARSANG.
Kamilla.
Mit akarsz ?
LiSZKA.
Könyörögni, kérni.
Kamilla.
Mit?
LiSZKA.
Miklóst. A fiút.
Kamilla.
Mit??
LiSZKA.
Add nekem.
Kamilla.
Micsoda beszéd ez?
LiSZKA.
Add nekem. Dobd ide nekem.
Neked nem kell. Ajándékozd nekem,
dobd el, hogy én íölvehessem. Olyan
nag^- úr vag\', olyan felséges vagy.
MÁSODIK FELVONÁS.
ha nem kell neked, ne tartsd, ne
adj neki reményt, én tudom, hogy té-
ged nem lehet meg se közelíteni . . .
de ne játszszál vele . . . dobd ide ne-
kem ...
Kamilla.
Dobjam oda neked?
LiSZKA.
Amíg csak annyi reménye van,
mint egy hajszál, addig nem megy
mellőled. Most elutazol és ilyenkor én
itt maradok vele és szenvedek, mert
rámosolyogtál az utolsó pillanatban...
az indóházban ... és ebből megél
jövő télig . . . De neked nem kell . . .
és ha egyszer . . . és ha most meg-
mondod neki ... és végleg eltaszí-
tod ... Te elmégy és én itt mara-
dok ... a nagy nyomorúságban talán
meglát engem . . . Én bevallom neked
Kamilla . . . hogy én a hetedik meny-
országba repülök, ha ö azt mondja
FARSANG.
magában, hogy téged halálosan imád,
hogy te eldobtad, de az utolsó cseléd
is jó neki arra, hogy a testi fájdalmát
enyhítse ... És én királynénak fogom
magam érezni, ha én lehetek ez az
utolsó cseléd . . . Ilyet még egy asz-
szony . . . egy másik asszonynak . . .
nem vallott be soha ... és ... én .. .
én . . . ezért jöttem ki, Kamilla.
Kis szünet.
Kamilla.
Nem adom.
LiSZKA
csudálkozva néz fel rá.
Neked . . . kell?
Kamilla.
Nem kell. Űgy kell, mint a többi.
Mindegy, ha jön, mindegy, ha megy.
MÁSODIK FELVONÁS.
LiSZKA.
És nem adod?
Kamilla.
Nem .
LiSZKA.
Szereted.
PL^MILLA.
Nem.
LiSZKA.
De látom . . .
Kamilla.
Rosszul látod.
LiSZKA.
És mégse adod?
Kamilla.
Nem.
FARSANG.
LiSZKA
fölkel.
Milyen kegyetlen vagy és . . . mi-
nél keg^'etlenebb vag}- . . . annál igé-
zőbb vag}' . . . liiszen ez a borzasztó,
hogy úg}- el vagyok tőled ragad-
tatva ... ha férfi volnék, úg^*' halnék
meg érted, mint ahogy más egy pohár
vizet iszik. Most milyen könyörület-
len vagy.
Kamilla.
Mondd úgy, ahog^^ szoktad, mikor
nem hallom. Ostoba vagyok.
Messziről hallani, amint megszólal a
bánatos, lassií csárdás
LlSZK.\.
Szép vag^' . . . Még ebben sincs
szerencsém ... te akkor vagy szép,
ha kegyetlen \agy ... és még én itt
szépítelek . . . Hog\' megaláztál megint.
Milyen semmi vag^'ok megint. Hog>-
MÁSODIK FELVONÁS
meghaltam megint. Gyűlölettel nézi.
Ügy ülsz itt . . . mint aki haiáios
ítéleteket ír alá . . . keg^^etlen ki-
rályné . . . fehér hóhér vagy . . . gyű-
löletes vagy . . . Ez már nem is
emberi . . . csak a halak eszik meg
egymást ilyen közönynyel és hidegen,
mint az asszonyok . . .
Kamilla.
Menj el a badarságaiddal, Liszka,
és hagyj engem békén.
Liszka.
Es csak haragudnál rám . . . csak
gyűlölnél !
Kamilla.
Menj haza, Liszka, én másra gondo-
lok úgyis, mialatt beszélsz.
Liszka
nagy izgalomban.
Csak egy asszony tudja azt a
191
FARSANG.
szenvedést, hogy hiába minden . . .
egy meleg, fehér testtel állni szem-
ben . . . ilyen tehetetlenül . . .
Kamilla.
Menj édes fiam a tudományoddal.
LiSZK.A..
Gyűlöletes vag^- ... te . . . te . . .
természeti szépség ! ... Te ... te test !
Kamilla.
Igazítsd meg az arcodat fiam, meg-
látják rajtad, hogy sírtál megint.
LiSZKA
, fl tükörhöz megy. Összetörve, gyerekes
hangon.
Mivel igazítsam meg?
Kamilla.
Ott van. Oda mutat, ahová a ridi-
küljéi tette.
MÁSODIK FELVONÁS.
LlSZKA
igazítja magát a tükör előtt.
Miklós
belép jobbról.
Ujabb félóra szabadságot kaptam.
Mondhatom, nehezen ment.
LiSZKA.
Akkor én mehetek vissza.
Szünet.
LiSZKA
szepegve.
Ne tartóztassatok. Szaladva el,
jobbra .
Kis szünet.
Kamilla
hirtelen felkel.
Félóra?
Miklós.
Igen.
Kamilla.
Az elég. Sok is. Most . . .
Farsang. 193 13
FARSANG.
Miklós.
Most?
Kamilla.
Szökni. Mozdul.
Most ?
Azonnal.
Őrület . . .
Félsz ?
Ha okosan
Miklós.
Kamilla.
Miklós.
Kamilla.
Miklós.
Kamilla
kitörve.
Csak okosan ne!
Miklós.
Most már . . . ahogy akarod
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Ügy akarom . . . most rögtön, rög-
tön . . . innen ki, innen el . . .
Miklós.
Hova?
Kamilla.
Hozzád. Végre ! Ma éjszaka . . . ná-
lad ... és nálad . . . amíg az uram
megtudja, hogy elhagytam és szeret-
lek ... és hogy már holnap reggel
késő . . . mert nálad vagyok és a
kedvesed vagyok ... és aztán el . . ,
el... Félsz?
Miklós.
Nálam . . . éjszaka . . .
IvAMILLA.
Félsz ?
Imádlak.
Miklós.
Kamilla
nagyon hevesen.
Most már ... az uram vagy
195
FARSANG.
tolvaj vagy . . . Ne rémüldözz. Csó-
kolj meg az ajkamon.
Miklós
a folyosó felé mozdul.
Csak erről ... ne jöjjenek . . . be-
látnak . . .
Kamilla.
Csókolj meg . . . legföljebb bejön . . .
és megöl ... és . . . csókolj meg . . .
így . . . meghúzza a zsinórt és ezzel el-
oltja a lámpát.
A szoba elülső fele koromsötét. A há-
tulsó falán végigömlik az az igen erős
fény, amely a folyosóról tüzel he, sárgán.
Miklós
a sötét részben némán, vadul csókolja
meg Kamillát, az asztalnál, ahol meg-
csör dűlnek a poharak. Nagy hosszú
csók.
Egy emberi árnyék jelenik meg a
világos háttérfalon. Valaki lassan jön
a jobb-nyílás felé.
MÁSODIK FELVONÁS,
Miklós.
Jönnek.
Kamilla
hátraugrík, a fénylő falnak támaszko-
dik, az ajtó mellett, úgy, hogy fürdik
a sárga fényben.
Miklós
aki az asztaltól jobbra állott, a szín
sötét részében, lassan az asztal előtt át-
megy balra, előre, ott áll a falhoz la-
pulva, a sötétben.
Kis szünet. Fenn zúg a csárdás.
Oroszy
belép jobbról.
Miért van itt sötét?
Kamilla.
Egyedül vagyok.
Oroszy.
Te oltottad el?
Kamilla.
Én.
FARSANG.
Oroszy.
Miért ?
Kamilla.
Oly jó volt így itt lenni . . . egyedül
a jnéla homályban . . . hallgatni így a
zenét ... a táncot . . .
Oroszy.
Miklós hol van?
Miklós
megmozdul a sötétben.
Kamilla.
Leküldtem. Hirtelen mondta hogy
Miklóst hallgatásra kényszerítse.
Oroszy.
Hova?
Kamilla.
Hogy hagyjon egyedül. Nem akar-
tam senkit. Nem akarok senkit.
Oroszy.
Mi van veled?
198
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Tudod, hogy szoktam így . . . Rám
jön néha. Ez a rosszkedv. Mint
otthon .
Oroszy.
Az előbb még . . .
Kamilla.
Ez most . . . végtelenül jól esik . . .
Itt így egyedül lenni a sötétben. Ezt
a tombolást hallani. Nem akarok
hazamenni.
Oroszy.
Lemehettél volna vele . . Miklós-
sal ... a nagyterembe ... ha tombolás
kell . . . Miért nem mentél vele?
Kamilla.
Unom
Oroszy.
Szerelmes beléd.
199
FARSANG.
Kamilla.
Azért unom.
Oroszy.
Nem igaz.
Kamilla.
Unom. unom, unom. Ezért keresem
a magányt. Értsd meg a feleségedet.
Hagyj eg\'edül.
Oroszy.
Izgatott vagy. Ügy állsz itt a nagy
szemeddel, mintha . . . égnél . .
Kamilla.
Légy okos. Hagyj itt magamra.
Nem akarok hazamenni. Mindenkinek
elnyerted a pénzét. Az emberek . . .
sáppadtan . . . kártyáznak veled.
Oroszy.
Ez bánt? Ez izgat?
MÁSODIK FELVONÁS.
Kamilla.
Veszítsd vissza ... a nyeresége-
det ... Ne tedd tönkre őket . .
Hagyj itt . . . Én várok reggelig . . .
én várok holnapig ... de ez a halálos
kártya . . . ahogy kifosztod őket . . .
ahogy . . . Ezért menteni ki . . . úg^
ülnek ott veled . . . mint a halálra-
ítéltek.
Orosz Y.
Nem akarom a pénzüket.
Kamilla.
Menj ... én itt várok . . . aztán
lemegyek . . . kimegyek a csarnokba,
a levegőre . . . csak egyedül hagyj . . .'
csak ne küldj hozzám senkit . . .
Oroszy.
Liszka szívesen van veled.
Kamilla.
Ne g5álkolj vele. Hagyj . . . egye-
dül .. .
Kis szünet.
FARSANG.
Oroszy.
Kamilla ... én magadra hagylak . . .
Szünetet tart . . . Én visszamegyek
hozzájuk . . . anélkül, . . . hogy meg-
g^'ujtanám itt a lámpát . . . hogy . . .
anélkül, hog^' . . . Én neked elhiszem,
amit mondasz.
Kamilla.
Kell is . . . hinned . . .
Oroszy
emeltebb hangon.
Űgy lesz minden, amint te akarod.
De te tudod, hogy én ki vagyok.
Kamilla.
Tudom.
Orosz V.
Te nekem a szentségem vagy. Amit
te nekem mondasz, az szentírás. De
te tudod, hogy ... én soha nem fogok
kérdezni tőled semmit. Te tudod,
202
MÁSODIK FELVONÁS.
hogy az én szavam acél, és az én
öklöm . . .
Kamilla
nyugodtan.
Ne merészeld tovább mondani.
Orosz Y.
Te tudod, ki vagyok.
Kamilla.
Te tisztességes ember vagy. Neked
nem szabad ... te nem teheted sze-
rencsétlenekké . . . ezeket az embere-
ket.
Oroszy.
Amit te nekem mondasz, az szent-
írás. Én csendes vérrel megyek
\'issza ... és azt teszem, amit mondtál
nekem. És te . . .
Kamilla.
Én megvárlak.
Szünet.
FARSANG.
Oroszy
lassan elmegy jobbra.
Kis szünet. Kamilla és Miklós
mozdulatlanul úgy marad, ahogy volt.
Fenn bánatosan zúg a csárdás.
Kamilla
miután megvárta, hogy Oroszy, akit
árnyéka kisér, végleg eltűnjön, és meg-
várta egy ajtó csapódását és még azután
is várt egy pillanatig, — halkan, nyu-
godtan, parancsolóan.
Ne mozduljon. — Maradjon ott,
ahol van. — Én most kimegyek,
lemegyek a csarnokba és ott várom.
Ön vár egy pillanatig, aztán bemegy'
hozzájuk, mintha a bálteremből jönne.
Elmondja, hogy mi van lenn . . .
aztán velük marad egy kicsit . . . —
Ne feleljen. — Azután lejön hozzám,
az előcsarnokba. — És szeretni fogsz.
Most . . . Miklós feléje lép, a fénybe.
Kamilla egy mozdulattal visszatartja.
a.
MÁSODIK FELVONÁS.
Pszt ! Most . . . menj be hozzájuk . . .
Kisuhan az ajtón, amely előtt állott.
Szünet.
Miklós
végigsimitja a homlokát, aztán emelt
fővel lassan megy ki jobbra a szín-
padról, az erős fény felé. A bánatos
csárdás szakadatlanul zúg.
Függöny,
20&
FARSANG.
HARIMADIK FELVONÁS.
Részlet a lépcsőcsarnokhói . A szín-
padot hatalmas függöny fogja körül,
amely előtt jobbra és balra járás van.
A függöny a középtől jobbra szét van
nyitva. E nyílás mögött aranykorlátos
lépcsőházi erkély látszik, félkörű. A fél-
kör egyik végén egy magas kandeláber,
gyertyákkal. A középtől balra a függöny
előtt két aranyozott szék. Az erkélyen
túl a háttér homályba vész, csak egy
óriási ablakot látni, amely a közeledő
hajnaltól kék. Végig egyre hajnalodik.
Távoli zene . . . Kis szünet, mi titán a
függöny felgördült.
Első ruhatárosnö.
feketében, fehér kötény, fehér főkötő, —
nagy csomag női és fér fi- felsőruhával ,
HARMADIK FELVONÁS.
cilinderrel, bottal megrakodva jobbról a
függöny előtt jön, átmegy némán a
színen és balra el.
Kis szünet.
MÁSODIK RUHATÁROSNŐ
ugyanazt cselekszi, mint az első.
Kis szünet.
Harmadik ruhatárosnö
ugyanazt cselekszi, mint az első kettő,
de a szín balszélén találkozik az elsővel,
aki már visszafelé főn, balról.
Első ruhatárosnö.
Még táncolnak fönt.
Harmadik ruhatárosnö.
Csárdás ?
Első ruhatárosnö.
Igen.
Harmadik ruhatárosnő.
Jaj, de szeretem a csárdást.
Első ruhatárosnő.
Én nem.
Harmadik ruhatárosnő.
Mindig szeretnék csárdást táncolni,
de sohse jutok hozzá, mert mindig
mire vége az én dolgomnak már a
cigányok is elmennek. — Sokan
vannak még?
Első ruhatárosnő.
Csak a bolondok. De már azok is
kezdenek menni.
TiTKOSRENDÖR
megjelenik balról az erkélyen és némán
nézeget lefelé, háttal a közönségnek.
•Első ruhatárosnő
a harmadik csoynagjára mutat.
Ezek itt ... a kisteremben vannak,
HARMADIK FELVONÁS.
ezek külön táncoltak . . . bevitték a
fél bandát, az húzza nekik. Hogy
szaporázzák !
Harmadik ruhatárosnő.
Csárdás ?
Első ruhatárosnő.
De még milyen. A földet verik.
Harmadik ruhatárosnő.
A gyémánt még mindig nincs meg?
Első ruhatárosnő.
Nincs.
Harmadik ruhatárosnő
Az ilyen nagyuraságok mindig el-
kerülik a ruhatárat.
Első ruhatárosnő.
Az nekik nem exisztál.
Farsang. 209 14
FARSANG.
Harmadik ruhatárosnö.
Hallotta már valaha, hogy főherce-
gek ruhatárba tettek volna valamit?
Ott nem is vesz el semmi.
Első ruhatárosnö.
Ha a gyémántot beadták volna,
most megvolna.
Hapmadik ruhatárosnö.
Azt csak nem teszik ruhatárba...
Második ruhatárosnö
balról jön.
Magánál van a kétszázhuszas ? Vigye
már, a kétszázhuszast jajgatják.
Első ruhatárosnö
mikor Második belépett, sietve a fobb-
szélre ment, miután meglátta és nézte
egy pillanatig a iitkosrendőrt. Most a
jobbszélen áll és integet a másik kettőnek.
HARMADIK FELVONÁS.
Harmadik ruhatárosnö.
Viszem már
MÁSODIK RUHATÁROSNÖ
észreveszi az integetést.
Mi az?
Harmadik ruhatárosnö
megfordul, ő is odanéz.
Első ruhatárosnö
ujjáí a szájára teszi, fejével mutatja.
Rendőr ! Mind a három óvatosan a
nyilas felé megy, hogy nézze.
Első ruhatárosnö.
Titkosrendör I
A titkosrendör váratlanul megfordul.
A nők szétrebbennek, eltűnnek. Első
jobbra, Második és Harmadik balra.
A szín üres. A titkosrendör lassan
bejön és balfclé megy. A szín balszélén
találkozik Másodikkal, aki jön vissza.
FARSANG.
TiTKOSRENDÖR
halkan.
Honnan jön?
Második ruhatárosnö
remegve.
A kisteremből.
TiTKOSRENDÖR.
Vannak ott még?
Második Ruhatárosnö.
Vannak, de már mennek.
TiTKOSRENDÖR.
Köszönöm. Lassan el halra.
MÁSODIK RUHATÁROSNÖ
jobbfelé megy, a jobbszélen megáll, onnan
néz utána.
Kis szünet.
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla
jön halról, véhány lépést tesz, megáll,
visszanéz sokáig az eltűnt detektivre.
Aztán leül az egyik székre.
Második ruiiatárosnő
alázatosan Kamillához megy.
A ruha tetszik, kézit csókolom?
Kamilla
felriad.
Mi az?
Második Ruhatárosnö.
Ruhatárosáé vagyok, kézit csóko-
lom.
Kamilla.
Igen. Számot ad neki.
MÁSODIK Ruhatárosnö.
idehozzam ?
Kamilla.
Igen.
FARSANG
MÁSODIK RCHATÁROSNÖ
a számot nézve.
Ez lent van, az alsó ruhatárbar.
Elsiet, a nyilason át, aztán balra el a
függöny mögé.
Kis szünet.
Az erkélyen a függöny mögött johhr ól
jövet megjelenik Főbiztos, Titkár és
Portás. Főbiztos és Titkár szalonkabát-
ban, portás díszbimdában. a nagy bottal.
Künn beszélgetnek.
FŐBIZTOS.
Akkor összesen négy kijárat van
az épületből.
Portás.
Igenis, főbiztos úr.
FŐBIZTOS.
Itt, a nagylépcsőházból három.
Titkár.
Itt három, abból kettőt már azonnal
lezárattam, csak a főkapu van n\itva
HARMADIK FELVONÁS.
és ott van Bruckner titkár az embe-
rekkel.
FŐBIZTOS.
És a negyedik kijárat?
Portás
a színpadra mutat, balra.
Az a cselédségi lépcsőnél van, főbiz-
tos úr. Itt át a kis csarnokon, aztán a
vendéglőn és a konyhán, az a másik
utcára szól.
Titkár.
Ott van Brankó.
FŐBIZTOS.
Merre van az?
Portás.
Erre parancsoljanak. Mutat a szin-
padra, balra.
Főbiztos.
Ne ordítson.
213
FARSANG.
Portás.
Kérem. Suttogva. Erre parancsolja-
nak. Indul, és előilük belép a nyíláson
a színpadra, ahol balfelé megy, utána
vonul Főbiztos és Titkár. Lassan és
némán elvonulnak Kamilla előtt, ki-
mennek balra.
Kis szünet.
Miklós
sietve főn balról, idegeseit visszanéz az
eltűnt csoportra, aztán gyorsan, Kamillá-
hoz.
Régóta vár?
Kamilla.
Igen. — Mit nézett?
Miklós.
Furcsa emberek járnak itt.
Kamilla.
Tudja, kicsodák?
HARMADIK FELVONÁS.
Miklós.
Tudom.
Kamilla.
Fél tőlük?
Miklós.
Félni?
Kamilla.
Már egyszer voltam itt, vártam,
nem jött, felmentem, megint lejöttem.
FŐBIZTOS
lassan visszajön balról.
Bocsánat . . . szabad kérnem egy
szóra . . .
Miklós.
Engem ?
FŐBIZTOS.
Egy szóra.
Miklós.
Kérem. Lassan hozzámegy. Kamilla
feláll.
217
FŐBIZTOS
Kamilla felé.
Bocsánat, asszonyom. Miklóshoz.
Űgy-e bár Steigenbürger Kálmán pro-
fesszor úr?
Miklós.
Nem, kérem. Kornády Miklós va-
gyok.
FŐBIZTOS.
Akkor ezer bocsánatot kérek. Be-
mutatkozik. Stofí rendőrbiztos.
Miklós.
Kornády.
Kezet fognak.
Főbiztos.
A professzor urat . . . ismeri?
Miklós.
Nincs szerencsém.
Főbiztos.
Nagyon hasonlít kegyedhez . . .
J-
HARMADIK FELVONÁS.
ahogy most itt hirtelen el tetszett
menni mellettem, azt hittem . . .
Miklós.
Nagj'on sajnálom.
FŐBIZTOS.
Kérem. Bocsánat, hogy zavartam.
Miklós.
Kérem.
FŐBIZTOS
meghajol Kamilla felé, balra el.
Kamilla
komolyan.
Megijedt.
Miklós.
Én?
Kamilla.
Megijedt.
Miklós.
Ez már a második, amelyik meg-
szólít.
FARSANG.
Kamilla.
Hol volt ilyen sokáig?
Miklós.
Benn voltam a kártyásoknál.
Kamilla.
Mit csinált ott?
Miklós.
Pár szót váltottam velük . . . néz-
tem egy kicsit . . .
Kamilla.
Ilyen sokáig?
]MlKI.ÓS.
Veszekednem kellett. Ott akartak
tartani.
Kamilla,
És ez mostanáig tartott?
Miklós.
Igen
-jL
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla.
Nem. mond igazat. Mikor bement,
fönn álltam a corridor végében. Akkor
ön kijött és állt a kis corridoron
aztán még fel-alá járt sokáig egyedül.
Pedig tudta, hogy várom.
Miklós.
Azt hittem, itt van lenn, a csarnok-
ban. Azt mondta.
Kamilla.
Azért nem jött?
Miklós
kissé zavartan.
Jöttem. Itt vagyok.
Kamilla.
Miért járt egyedül fel-alá a corri-
doron ?
Miklós
hevesen.
Tele vagyok gondolattal és lázam
FARSANG.
van ... a szívem ki akar szakadni
a mellemből . . .
Kamilla
gyanakodva.
Gondolkozott.
Miklós.
Nem . . . csak újra átéltem azt, ami
egy perc, egy pillanat alatt történt.
Kellett . . . nem hittem . . . hogy el-
higyjem, még egyszer kellett ... és a
csókot . . . még egyszer . . . még száz-
szor . . .
Kamilla.
Az uram mondott x'alamit?
Miklós.
Semmit.
Kamilla.
Kártyázik?
MlKIX)S.
Igen.
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla.
Nyer?
Miklós.
Mindent. Mindent ő. Kápolnay
adósságra játszik, őz Mátyás ruini-
rozva \an.
Kamilla.
Az uram nem szólt semmit?
Miklós.
Nem.
Kamilla.
Rád se nézett?
Miklós.
De igen.
Kamilla.
Nagyon ?
Miklós.
Nagyon.
Kamilla.
Szóltál hozzá?
FARSANG.
Miklós.
Nem. Nyugodtan álltam Mátyás
mögött és néztem a kártyáját.
Kamilla.
És akkor is rád nézett?
Miklós.
Igen.
Kamilla.
Le se vette rólad a szemét.
Miklós.
Nem. Furcsa . . . hogy ezt kérde-
zed . . . hogy ezt tudod . . .
Kamilla.
Ismerem ezt a nézését. Félelmes.
Soha nem kiált, soha nem üt, soha
nem goromba. Egy emberünk sik-
kasztott egyszer . . . egy szóval se
szidta . . . csak ránézett, ilyen rette-
netesen . . . aztán akkor annak el
HARMADIK FELVONÁS.
kellett mennie ... és utána nézett . .
és az ember elment, messze, a kert-
ben, már egészen messze ment és
onnan félénken visszalesett ... és ö
még mindig ott állott mozdulatlanul...
és nézte. Ezt ismerem. Mikor ki-
mentél, akkor is nézett.
Miklós.
Nem tudom.
Kamilla.
Én tudom. — Féltél tőle.
Miklós.
Nem.
Kamilla.
Fel-alá jártál a corridoron. Vissza
akartál menni, hogy néz-e még.
Miklós.
Még csak gondolatnak is . . . hogy
mondhatsz ilyet?
Farsang. 225 15
"t
FARSANG.
Kamilla.
Én azt hittem, a szempillád se
mozdul meg. De megmozdult. És
gondolkoztál. És nem jöttél. És. most
is, amikor ez a rendőr megszólított . . .
Hirtelen. Te félsz.
Miklós.
Én . .
Kamilla.
Te talán nem tudod. Én tudom.
Sáppadt vag}'. Én most vagyok nyu-
godt először életemben. Még a hango-
kat se hallom. Ez a nag}' lárma,
minden, mintha meghalt volna körü-
löttem . . . csak én egyedül élek . . .
és szállok felfelé, mintha léghajó
sajkája vinne föl, el az emberektől . . .
egyedül, magam ... és te itt vagy
mellettem . . . és . . . sáppadt vagy . . .
és akadozol ... és megállsz ... és
húzol lefelé ... én úgy érzem, hogy
HARMADIK FELVONÁS.
nincs testem . . . csak vágy va-
gyok és szerelem ... és szállok . . ,
és egy súlyos test van itt velem . . .
amit nekem kell vinnem . . . mert
halavány ... és rémült . . .
Miklós.
Mit beszél? Honnan veszi ezt?
Kamilla.
Az arcodról. És sehonnan. És érzem.
Miklós.
Az arcomról?
Kamilla
türelmetlenül.
Kérdezed most is . . . Pedig azt
kellene kiáltanod : nem ! — És vinned
engem, repülnöd, úgy, hogy én alig
tudjalak utóiérni . . .
Miklós.
Ez . . . nagy tévedés . . . izgatott
vagy . . .
FARSANG.
Kamilla.
Mint a halál, olyan nyugodt vagyok.
Demost ne is mozdulj, ne is beszélj . . .
Már rég nem volna szabad itt len-
nünk . , . már rég azt kellett volna
mondanom, hogy mit állunk itt,
menjünk, pillanatok alatt ... de nem
merem mondani, mert rettegek . . .
hogy ha kimondom ... ha indulok . . .
lesz egy szavad, vagy egy mozdulatod,
vag^' egy késésed a kilépésben ... és
énbennem összeesik minden ... ne is
szólj ... én is beszélj . . . most én
félek, hogy semmi se igaz . . . hogy egy
pillanat, és összezuhant minden . . .
Miklós.
Ha van az arcomon valami . .
Kamilla
idegesen.
A hangodon . . . Most olyan érzé-
keny vagyok . . . most olyan élesen
hallok és látok . . . mint a tolvajok . . .
HARMADIK FELVONÁS.
most mindenkinek a szeme mögé
látok . . .
Miklós.
A hangom zengzetén . . . csak a
nag>', emésztő szerelmemet érzed . . .
ami kínoz . . .
Kamilla.
Miért kínoz
?
Miklós
remegve
.... az az
egy . . . az
az
egy- •
ami kínoz . . .
Kamilla.
Még most is
Miklós
kitörve.
Hogy . . . nem én . . . nem én . . .
Féltékeny vag)^ok ... a gyémán-
todra . . . mint ahog^^ soha emberre
nem voltam féltékeny . . .
Kamilla
megretten.
Téged szeretlek.
Miklós.
hevesen.
És azt, amit tettél ... és engem
is . . . és engem csak azért. . . mert
azt szereted, azt . . . igazán . . . abha
vagy szerelmes . . . azt imádod.
Kamilla
ijedten.
Téged.
Miklós.
De azt . . . jobban . . .
Kamilla.
Téged. Ez már üresebben hangzik.
Miklós.
elkeseredve. . .
A bűnödet, azt ! Az őrült, szép
HARMADIK FELVONÁS.
kalandodat ... a felviharzó új élete-
det ... a megszabadulásodat ... És
engem viszel, mint egy szerelmes
rabszolgát . . . lenézel és megvetsz . . .
a tengerzöld kövedet imádod ! . . .
Kamilla.
Téged. Lecsukott szemmel, egészen
üresen.
Miklós.
És olyan koldus vagyok és annyit
szenvedtem, hog^' megalázva és meg-
sértve . . . térden csúszom utánad . . .
Már vérzem mindenütt ... de végre
hívtál, és végre a szomjas szájamon . . .
megcsókoltál . . . hogy . . . hogy beteg
vagyok belé és meg fogok halni.
Kamilla
keserűen.
Attól is félsz?
Miklós.
Éretted? Ha érted pusztiilok el . . .
FARSANG.
de el fogok pusztulni ... a gyémán-
todért ... és odadobom magam mámo-
rosan a fekete vadászok elé . . . hogy
engem öljenek meg . . . hogy utat
nyerj ... és mehess vele ... a tengeren
túl . . . ahol más, szép, délceg fiatal
férfiak vannak . . . szenvedélyesek és
elszántak . . . akik megörülnek a csó-
kodtól ... és akik édelegve repülnek
veled . . . nevetve és bátran . . . mert
azok nem szerettek téged soha . . .
Kamilla
összetörve, halkan.
Téged . . . téged szeretlek . . .
Miklós.
Csak ma !
Mindig.
Kamilla
gépiesen.
Miklós.
Ahogy ezt mondod . . . egyre gyön-
232
HARMADIK FELVONÁS.
gébben . . . ahogy már nem rám
gondolsz, mikor mondod . . . ezek a
fáradt számycsapásai a lelkednek . . .
Ahogy még mondod . . . ahogy még
reméled . . . hogy elhiszem . .
Kamilla
egészen halkan.
Téged . . . öröktől fogva . . .
Miklós.
Magamat ?
Kamilla
mint állomba.
Magadat
Miklós.
Engem . . . férfit . . . embert . .
ahogy itt a tied vagyok . . . egyedül?.
Kamilla
lecsukott szemmel, alig halhatóan.
Ahogy ... itt . . . az enyém . .
vagy . . .
233
Miklós
vadul.
Nem hiszem !
Kamilla
mint a lehellet, oly halkan.
Ahogy itt ... az enyém . . . vagy . . .
Miklós.
Nem tudsz csalni ! Nem tudsz
hazudni !
K.\MILLA.
Csak téged . . .
Miklós.
Nem vagy még asszony . . . rosz-
szul hazudsz . . . lány vagy . . . egy
szép, nagy, kivirágzott szűz gyermek
vagy . . . aki a játékszerét félti . . .
hogy elveszik tőle . . .
Kamilla
elhalóan.
Nem.
204
HARMADIK FELVONÁS.
Miklós.
Nem tudnál szeretni . . .magamért,,.
Kamilla
Igen.
Miklós.
Csak így ... és csak most , . . és
csak ezen az áron . . .
Kamilla.
Nem.
Miklós.
Már szinte nem is felelsz . . , már
nem is szavak . . . amiket mondasz . . .
De én most kinyitom a szemedet . . .
mert most ki fogom njátni ... és
most rám fogsz nézni . . . mert most
megkérdezem tőled . . . megkérde-
zem . . . nagyon közel megy hozzá.
Kamilla
egészen halkan, lecsukott szemmel.
Szeretlek . . .
a35
FARSANG.
Miklós
halkan.
A gyémántod nélkül is?
Kamilla.
Ügy is . . .
Miklós.
Nézz rám.
KAMILLA
ránéz. Halkan.
Űgy is.
Miklós.
Ha nem volna? . . .
Kamilla.
Akkor is . . .
Miklós.
Soha.
Kamilla.
Akkor is . . .
236
HARMADIK FELVONÁS.
Miklós.
Soha ! . . . Hog\' higyjem ezt el
neked? Hogy higyjem el, hogy nem-
csak vadászkutyának kellettem . . .
csak bűntársnak vagyok jó . . . mert
kártyás és korhely vagyok, mert azzá
lettem évek szenvedésében . . .Mondd,
hogy' higyjem?
Kamilla.
Higyjed.
Miklós.
És ha erre meg kellene esküdnöd?
Kamilla
üresen, gépiesen, gyorsan.
Esküszöm . . .
Miklós.
Hogy' mondtad ezt ... És én
mindenemet adom ... És itt ájul-
tan . . . nem akarja, és mégis elárulja...
És nem tudja titkolni . . . hogy nem
én kellek neki.
FARSANG .
Esküszöm.
Kamilla
elhalóan.
Miklós.
Fáradtan ... és reménytelenül eskü-
szik . . . halott szavakkal , . .
Kamilla.
Mit . . . akarsz . . . tőlem . . .
Miklós.
Egy! Egyetlenegy . . . egy bizonyí-
ték van ! Egyetlen ! . .
Kamilla
ijedten.
És az?
Miklós.
Arra . . . amit mondasz, amit ha-
zudsz . . . hogy szeretsz ... ha igen,
van bizonyíték!
Kamilla.
23S
HARMADIK FELVONÁS.
Miklós
hevesen.
Tudod! Már tudod!
Kamilla
remegve attól, ami jön.
Istenem. . . .
Miklós.
Csak azt akarod, hog^' én mondjam
ki. De most kimondom! Most . . .
inkább ebbe pusztuljak bele . . .
Kamilla
könyörgőn.
Miklós . . .
Miklós.
Egy bizonyíték van ... És akkor . . .
és akkor érted meghalni a legszebb,
a legszebb . . . Mondjam?
Kamilla.
Miklós . . .
FARSANG.
Miklós.
Add vissza a g^-émántot.
Kamilla
felvillanó szemmel.
Meg\'agy. Itt van. Tudtam.
Miklós
hevesen, ostromolva.
Egy őrült ötlet . . . eg>' caprice, egy
szeszélyes perc . . . egy nyomorult
véletlen, hogy az ördög odadobta a
lábad elé . . . Minek ragaszkodói hozzá,
ha szeretsz? . . .
Kamilla
maga elé.
Ha nem érzed . . . sose fogod meg-
érteni, hogy ... a bűnöm, a szerel-
mem . . . egymáson gA,-uladt meg . . .
Miklós.
De ha már tudod ... mi szükséged
rá ! . . . Dobd el . . . és szeress ! . . .
240
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla.
Te arra gondolsz, hogy az édes
anyád mit fog szólni.
Miklós.
Ezt ne mondd . . . ezt már . . . ott
fönn . . . megöltem magamban . . .
Kamilla
izgat otían.
És . . . a barátaid mit fognak
mondani. Komády JVIiklós . , . meg-
szökött egy nag\' lopással ... A ka-
szinói
Miklós.
Hagyj ezzel . . . ebben a részegség-
ben hag5'j még meg, nem gondolok
rájuk, senkire ... az anyámra . . .
nem, senkire . . .
Kamilla
őszintén nagy fájdalommal.
És az én anyám? Nekem is van.
Farsang. 241 16
Az én kaszinóin, az én becsületem?
Nekem is van. Az uram ... És az én
gyalázatom? Az én anyám? Az én
uram ... Az én életem ... az én
menekülésem ... az én börtönöm . .
és az én pillanatom, mikor megfognak
és vége ... és meghalni, ha nem
sikerült ... az én életem, az én
sebem a szívemen ... az én vérem . . .
és az én eltemettetésem valahol messze,
ahol a vadászok elöl pisztolyhoz
nyultain ... az én lecsukott sze-
mem . . . ?
Miklós
hirtelen.
Mind . . . mind ... itt tartod a
jobbkezedben ... a keztyüdben . . .
Egy mozdulat ... és ha szeretsz . . .
ez mind a földön van, ott ... és meg-
nyílik az Isten szép, áldott kék ege . . .
és a nyár süt le a szívünkre . . . csak
a kezedet kell . . . így . . . kinyitnod . . .
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla
fájdalmasan.
Hogy dobjam el. Adjam vissza.
Miklós
rábeszélően.
Esztendők nyugodt boldogsága . . .
ahog^' az isten rendelte nyomorult,
kis embereknek ... a nagy korlátok
közt . . . ahogy a természet egymás-
hoz szorít két égö fiatal embert ... a
nagy reszketésekre . . .
Kamilla
fájdalmas mosolylyal hallgat.
Miklós.
. . . Hogy egymás szemébe nézze-
nek ... és forrón és remegve egymás-
hoz nyúljanak ... és évek ne legye-
nek elegek . . . hogy még mindig
szomjazzák egymást ... és együtt,
együtt ... El attól, akit nem szeretsz.
FARSANG.
Kamilla.
Ezt . . . kerestem . . .
Miklós.
Könnyű . . . Egy szó . . . Egy írás...
Elválni . . .
Kamilla
fájdalmas gúnynyal.
Az íráá kell.
Miklós.
Ha nincs köztünk egyéb fal, mint
egy darab üres papir, amire rá kell
írni valamit . . .
Kamilla
elmerengve, kiábrándultan.
Hogy rend legyen.
Miklós
hirtelen.
Ne hidd, hogy ezen a világon van
olyan veszély . . . amitől ... ha te az
enyém vagy . . . Mitől félek én?
244
I
HARMADIK FELVONÁS
Kamilla
fájdalmas gúnynyal.
Hogy kényelem legyen. Szép, rózsa-
szín kárpitos hálóterem, biztonság.
Patyolatpáma alatt az iromány, hogy
elváltam és te nőül vettél. Az ajtó
bezárva, a függöny leeresztve ... és
az egész vüág őrzi és tiszteli a hitvesi
szerelem idylli kéjeit . . .
Miklós.
hevesen, boldogan.
A mennyország. És gyermekünk
születnék.
Kamill.a.
tnaga elé, keserűen.
Nyugalom . . . Kényelem.
Miklós
gyorsan.
De nem kell, ha mást akarsz. Ha
veszélyt akarsz, ha vadregényes ka-
land kell . . . mindent ! Leszököm
hozzád a birtokodra ... és ha százan
FARSANG.
Őriznek . . . bemászom az ablakodon,
éjszaka ... és ha megfog, vágjon le . . .
lőj jön le . . . Ha akarod : cselédnek
állok be a parasztjaid közé . . . úgy
osonok hozzád . . . nem félek semmi-
től ... És itt . . . valahol . . . nálam,
vagy máshol . . . ahová eljösz ... ha
a bűnt keresed ... ha a veszély iz-
galmát akarod . . . egy lakás, ahol
várlak . . . ahol örökké éhesen vár-
lak . . . egy kis lakás . . .
Kamilla
fájdalmas giinynyal.
Egy kis lakás . . Pesten ... Az ó-
városban . . .
^Miklós.
Csöndes utcában . . .
Kamilla.
Ahol senki se lát . . .
Miklós.
Puha kis szobák ...
24Ö
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla
diadallal, de már fáradtan, szünet után.
Megint megvágj' ! Kis lakás . . .
Miklós
ijedten.
Te mondtad !
Kamilla
szeuirehányóan, keserűen.
Ennyi minden kellett hozzá ! . . .
hogy ott légy, ahol . . . kezdeni sze-
gy elted . . . hogy oda jussál . . , ahol
a többi van . . . mind ezek a selado-
nok frakkban és attilában . . . Egy
szép, finom kis lakás az ó-városban
és rajtam sűrű fátyolkendő alkonyodó
délután ... és rajtatok illatszesz . . .
és boudoir és virág az asztalkán . . .
még a nyoszolyán is kaméliaszir-
mok ... kis lakás ! . . .
Második ruhatárosnö
jön a nyilasból, hozza Kamilla belépő-
jét és shawlját. Lassan közeledik feléjük.
Kamilla.
Tegye le . . .
MÁSODIK RUHATÁROSNÖ.
Igenis . . . Leteszi és elmegy.
Szünet.
Kis lakás.
Kamilla !
Kamilla
sóhajtva.
Miklós
megijed.
Kamilla.
Megijedtél. Elhagytál.
Miklós
ijedten.
Nem ! Nem !
Kamilla
fájdalmasan.
Te egy tisztességes fiú vagy.
HARMADIK FELVONÁS.
Miklós.
Ügy mondod ezt, mintha gyalázni
akarnál vele . . . Mit teszel velem? . . .
Miért beszéltetsz? Miért faggatsz . . .
kínozol . . . vizsgálsz . . . Miért nem
hagysz meg a kábult részegségemben,
hiszen tudod . . . hogy megyek ve-
led . . . ahová akarsz ! Rémülten. Be-
széltetsz velem . . . olyat mondatsz
velem . . . ami nem igaz, ami nem is
kell . . . Kamilla ! . . . Mikor tudod,
hogy amit te akarsz . . .
Kamilla.
Most félsz, hogy lemaradsz . . . hogy
itt hagylak . . .
Miklós.
Megyek veled . . . ahogy te aka-
rod!.. .
Kamilla
maga elé, nagyon őszintén.
Az egyetlen volt. Akit valaha
szerettem. Soha senkit, csak ezt.
FARSANG.
Miklós.
Ne veszítsünk egy percet se ! Meg-
ragadja Kamilla belépőjét. Most . . .
azonnal ... el . . . azonnal . . .
Kamilla.
Tedd le . . . Hag\'j . . . Lélekzeni
akarok.
:Miklós.
Azonnal ... el innen . . .
Kamilla
gondolatokban.
Igen. Egy kicsit még.
^ÍIKLÓS.
Eg}- pillanat . . . rohanok a ruhá-
mért . . . rögtön itt vagyok . . . Indul.
K.\MILLA.
Nem lesz késő?
25Ö
HARMADIK FELVONÁS.
Miklós
f ne gall.
Késő? . . . Hogy késő lesz?
Kamilla.
. . . Mire visszajösz értem . . .
jMiklós
visszajön.
Hát . . . megyek íg\' . . . ahogy va-
g3'ok . . . csak jöjj . . . azonnal . . .
Kamilla
halkan.
Menj a ruhádért.
Miklós.
Nem . . , nem kell.
K.\milla.
Nem jöhetsz ki velem . . . kalap
nélkül . . . feltűnő . . . leül . . . menj . . .
öltözz fel . . .
FARSANG.
Miklós.
Egy- perc ! Jobbra, a nyilason át el-
rohan.
Kis szünet.
LiSZKA
balról bejó7i
Tudtam, hogy eg^-edül vagy.
Kamilla
jelentőségteljesen .
Egyedül vagyok.
LiSZKA.
Azért jöttem . . .
KL\MILLA.
Ha tudtad volna . . . hogy egyedül
vagyok . . . nem jöttél volna. De most
nem bánom.
LiSZKA.
De Kamilla . . .
Kamilla.
Gvere ide.
HARMADIK FELVONÁS.
LiSZKA.
Oh . . .
Kamilla
szeretettel.
Ülj le ide mellém.
Liszka
szinte rémülten.
Ezt még . . . istenem . . . ezt még
sohse mondtad nekem . . .
Kamilla.
Mit?
Liszka.
Hogy üljek le . . . melléd . . .
Kamilla.
Ülj le. Ltszka leül. Te az előbb, ott
fenn . . . könyörögtél nekem.
Liszka.
Igen.
Kamilla.
Mikor bejöttél . . .
LiSZKA.
Igen.
Kamilla.
Emlékszel még, mit mondtál?
LiSZKA.
Igen, Kamilla.
Kamilla.
Valamit kértél. Kis szünetet tart.
Valakit elkértél tőlem.
LiSZKA.
Igen.
Kamill.\
nagyon nyugodtan.
Neked adom.
Szünet.
LiSZKA
hitetlenül.
A fiút . . a fiút . . .
Kamilla.
Neked adom . . .
HARMADIK FELVONÁS.
LiSZKA
félve, hogy nem jól érti.
Azt kértem . . . hogy . . . neked
úgyse kell ... és mondj neki valamit,
amiből megtudja, hogy minden hiába
nálad . . . Mert ezt kértem ! . . .
Kamilla.
Tudom. Emlékszem.
És?
A tied.
LlSZK.\.
Kamilla.
Szünet.
LiSZKA.
Istenem . . . történt valami?
Kamilla.
Nem történt semmi. Megbántam,
hogy kegyetlen voltam hozzád.
LiSZKA.
És ő már . . . ö már tudja?
FARSANG
Kamilla.
Mindjárt tudni fogja.
LiSZKA
fölkel.
De nem mondod meg neki . . .
hogy én ezt kértem ... és nem fogja
megtudni, hogy te azért mondod ezt
neki . . . azért vágod el örökre az
útját . . . mert én könyörögtem . . .
Kamilla.
Ne félj.
LiSZKA
gyorsan.
És még azt se szabad neki megtudni,
hogy én tudok erről . . . mert akkor
megutál . . . Sejtenie se szabad . . .
hogy a hiúsága ne sajogjon . . . Én
nem tudok az egészről semmit
Kamilla.
Nem.
HARMADIK FELVONÁS.
LiSZKA.
Még nem tudja?
Kamilla.
Már kezdi . . . Neked azért szóltam
most, mert ma éjszaka . . . vagy hol-
nap reggel . . . most következik az a
napja, amikor végleg egyedül ma-
rad ... és vigasztalás kell neki . . .
most jön az az első, égő, fájó nap . . .
hogy kapaszkodnia kell majd min-
den csillapításba ... és légy te a
közelében és légy okos, nyerd meg a
vonzalmát ... és légy te az első nö,
akit meglát, mikor körülnéz . . . hogy
te ott légy, még mielőtt a rossz
személyek . . . hogy ne kerüljön azok-
nak a kezére . . . hogy még idején . . .
LiSZKA.
Oh, az én nagy nyomorúságom.
És . . . köszönöm neked. Megfogja a
kezét. Látod . . . milyen koldus vag) ok.
Farsang. 257 17
FARSANG.
Kamilla.
Én vagyok a koldus, Liszka.
LiSZKA.
Te? Te ragyogó királyné! Aki üyet
tudsz adni ! Egy szavaddal . . . egy
mozdulatoddal . . . tündérv^ilágot tudsz
adni . . .
Kis szünet.
Kamilla.
Menj most el, Liszka, mert ő most
ide visszajön. És ha itt meglát . . .
most . . . ebben az utolsó percben . . .
LiSZKA.
Megyek. Jobbfelé megy.
Kamilla.
És ne engedd . . . Veletek menjen,
ne engedd ki az utcára egyedül . . .
nagy fájdalommal. Csak azt ne . . .
LiSZKA.
Megyek . . . ki a nyíláson, ott balra
elmegy.
258
HARMADIK FELVONÁS.
Kis szünet.
Főbiztos és Titkár, balról elől jövet
némán és lassan átmegy a színen és
jobbra elöl el.
Kamilla
tiézegeti a gyémántot.
Kis szünet.
Miklós
a nyilason, annak jobboldala felöl
sietve jön kabátban, kezében köcsög-
kalap.
Itt vagyok. Megragadja Kamilla be-
lépőjét. Menjünk . . . most menjünk...
Kamilla.
Kicsi vagy.
Miklós.
Miért . . . mondod . . . ezt . . .
Ka.milla
fájdalmasan.
Innen felülről . . . ahol én szál-
FARSAKG.
lok . . . olyan kicsinyek az emberek,
mint a hang^'ák. És te elmaradtál . . .
te is ott vagy köztük ... a sokaság-
ban ... te is olyan kicsi -kicsi vagy . . .
Miklós.
Kamilla!
Kamilla.
Okos vagy. Ellenség vagy.
Miklós.
Kamilla . . .
Kamilla.
Egy erős, buta férfi . . isteni lett
volna .
Miklós.
A tied vagyok ... a rabszolgád . . .
Kamilla.
Okos vagy. Kicsi vagy.
Miklós.
Az életem . . .
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla
kezében a kővel.
Már nem kell.
Miklós.
Mit csinálsz ... az istenért . . . meg-
látják! . . .
Kamilla
fölemeli a követ, nézi.
Szép tengerzöld gyémántom . . .
Miklós.
Meglátják . . . vigyázz ! . . .
Kamilla.
Még egyszer a szemébe nézek, jól,
mélyen . . .
Miklós.
Mit akarsz? Rémülten. Csak nem . . .
Kamilla
magasra tartja a követ és szenvedélyesen
néz rá. Elcsukló hangon:
Visszanéz rám ! Hirtelen lekapja.
FARSAXG.
jobbra néz, aztán nyugodtan és gyönsié-
den eldobja, balra, ki a színpadról.
Miklós.
Mit csinált? Leteszi a belépőt a
székre.
Kamilla
ezalatt lassan jobbfelé ment. Kiszól
jobbra .
Kérem !
FŐBIZTOS
megjelenik a színpad jobbszélén.
Engem méltóztatik?
Kamilla.
Igen.
FŐBIZTOS
közelebb megy Kamillához.
Parancsol?
Titkár
ugyanekkor szintén megjelenik jobbol-
dalt, kíváncsian néhány lépést tesz és
megáll.
262
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla
vezeti a főbiztost halfelé, hidegen és
mosolyogva.
Kérem . . . ott csillog valami ... az
urak nem azt keresik? Kimutat oda,
ahová a gyémántot dobta.
Hol?
FŐBIZTOS.
Kamilla.
Ott ... a függöny mellett ... a
sarokban. Én a világért se nyúlok
hozzá. Nem merek a közelibe se
menni, mert hátha ez az . . .
FŐBIZTOS
balra siet, lehajol, kivülről fölveszi, úgy,
hogy ő azért látható marad.
A gyémánt ! . . .
Titkár
erre a szóra mint a nyíl, rohan a fő'
biztoshoz és megáll mellette.
Kamilla.
Ez az?
FŐBIZTOS
Ez. Izgatottan, hirtelen, a titkár-
hoz. VÍÁx, hogy ön nem volt itt, mikor
megtaláltam !
Titkár.
Én itt voltam . . . mikor őnagy-
sága . . .
FŐBIZTOS
izgatottan.
Nagysád ... ez a boldogság, amit
önnek köszönhetek . . . Boldog vol-
nék, ha szerény erőmmel legmagasabb
helyen . . . Szabad kémem : . szeren-
cséltessen becses nevével.
Kívülről fojtottan hallatszani kezd a
bánatos, duhaj szupécsárdá^.
Kamilla.
Nem szükséges . . . Én hozzá se
nyúltam . . .
HARMADIK FELVONÁS.
FŐBIZTOS
Őrömmel.
Szóval nem óhajtja nagysád, hogy
a neve szerepeljen?
Kamilla.
Nem.
FŐBIZTOS.
Köszönöm . . . kezét csókolom . .
Elrohan balra. Titkár utána.
Szünet.
Egy távozó társaság átmegy hátul a
nyílás előtt, az egyik hölgy meglátja a
némán álló Miklóst.
A HÖLGY
vigan,
Komády Miklós! Nagy csomó virá-
got szór feléje és nevetve el.
Szünet.
Kamilla.
Most már le lehet tenni a kabátot.
FARSANG.
Miklós.
Mit . . . mit csinált? . . .
Kamilla.
Visszadobtam a tengerbe.
Miklós.
Én ebbe . . . bele fogok pusztulni . . .
KLA.MILLA
feláll.
Miért zenélnek? Az én farsangom-
nak vége.
Oroszy
a nyílásból jön. Megáll előttük.
A partié feloszlott.
Kamilla.
Megyünk ?
Oroszy.
Ha akarod. Miklóst nézi.
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla.
Végig . . . mindig nyertél ?
Oroszy.
Nem. Visszaadtam. Visszadobál-
tam. Miklóshoz. Téged vártunk.
Miklós.
Nem jöhettem.
Oroszy.
Jól tetted. Te is vesztettél volna.
Miklós.
Lehet.
Oroszy.
így . . . hogy nem jöttél . . . nyer-
tél?
Kis szünet.
Miklós.
Belém akarsz kötni?
FARSANG.
Orosz Y.
Feltétlenül.
Miklós.
Ne erőltesd magad. Rendelkezzél
velem.
Oroszy
erősen.
Fogok is.
Kamilla
hirtelen és hevesen.
Miklós menjen, önt várják és té-
ged kérlek, kímélj meg engem. Mik-
lós, menjen ön, őz Mátyásék várják,
rám bízták, hogy küldj em
Miklós.
Én...
Kamilla
parancsolóan.
Azonnal menjen.
, Miklós
Oroszy hoz.
Ha akarsz, megtalálsz. Meghajol és
HARMADIK FELVONÁS.
a nyilason el. Oroszy lépést tesz Ka-
milla felé.
Kamilla
hirtelen.
Egy pillanat választott el attól,
hogy nevetségessé légy ... és igaz-
ságtalanságot kövess el. Te azt hiszed,
hogy ez az ember . . .
Oroszy.
Szerelmes beléd.
Kamilla.
Azt tudod két év óta.
Még mindig fojtottan, de erősödik a
csárdás.
Oroszy.
Ma este úgy viselted magad . . .
Kamilla.
Az istenért ... el ne szóld ma-
gad . . . nem tudod ! . . .
FARSANG.
Oroszy.
Micsoda beszéd ez? Mi ez? Ijesztően.
]\Iit nem tudok?
Kamilla.
Én figyellek egész este.
Oroszy.
És én téged.
Kamilla.
Tudom . . . Megyek, kóválygok, ég az
arcom, nem találom a helyemet,
lobog a szemem ... és reszket a
hangom . . . ezt mind láttad és tud-
tad ... és nem tudtad, miért . . .
Oroszy.
Nem tudtam?
Kamilla
Nem.
HARMADIK FELVONÁS.
Oroszy.
Nem tudtam?
Kamilla.
Azt hitted, ez a szegény kis juris
doctor . . .
Orosz V.
Szegény kis juris doctor?
Kamilla.
Hálás vagyok neki, hogy ezekben
a perceimben ott volt mellettem . . .
szegényke . . . mint egy jó kis kutya...
Oroszy.
Mi . . . mi volt?
Kamilla.
Megmondom. Elmondom. De egy
szót se szólj ; már rendben van minden.
Oroszy.
Az istenért . . . mit csináltál megint?
FARSANG.
Kamilla
Sándor ... én találtam meg a
gyémántot, amit a főhercegnő el-
vesztett . . .
Oroszy
rémülten a mellére teszi a kezét.
Kamilla
hirtelen, folytatva.
De már a rendörségnél van.
Oroszy.
Már? Mi az : már . . ?
Kamilla.
nagyon gyorsan.
Ne szólj közbe. Mindent megmon-
dok. Vacsora előtt, lenn a függöny-
nél ... a földön megtaláltam . .
Oroszy.
És nem adtad vissza . . .
HARMADIK FELVONÁS.
Kamilla.
Már náluk van . . . eldobtam . . .
megmutattam neki a földön . . . fel-
vették, minden rendben van . . .
Orosz Y.
A vacsora alatt . . . nálad \olt . . .
Nálam.
Kamilla.
Oroszy.
Ezért . . . nem ettél . . . hallgat-
tál . .
Kamilla.
Ezért . . . Ezért viselkedtem úgy . . .
nem szerelem . . .
Oroszy.
Tűrted, hogy az embereket motoz-
zák, hogy itt minden felforduljon . . .
hogy úri hölgyeket levetkőztessenek...
Kamilla.
Ne izgasd magad, azok örültek.
Farsang. 273 18
FARSANG.
hogy a drága alsóikat látta a többi
asszony ... Te ne sajnálj senkit, csak
engemet.
Oroszy
már nyugodtabban.'
Mindig . . . ezek a vadságok . . .
Kamilla.
És azt a szegény Miklóst . . . kény-
szerítettem, hogy velem maradjon . . .
mert féltem ... és ö se tudta, mi
bajom, csak tűrte a nyers modoro-
mat . . .
Oroszy
őszintén.
Kétségbe kellene esnem . . . nem
lehet veled bírni ... de . . . nagyot
sóhajt. Istenem . . . most olyan vég-
telenül boldog vagj'ok . . . kezet csókol
neki. Te drága . . . tiszta . . . bocsáss
meg egy szerelmes öreg embernek . . ,
Kamilla
kacéran, szelíden.
Öreg?
HARMADIK FELVONÁS.
Oroszy
lélekzetet vesz.
Jaj . . . lehunyja a szemét . . az éle-
tem legrosszabb órája volt.
Kamilla
hamis alázatossággal.
Nem haragszol?
Oroszy.
Csak ... te . . . ne haragudjál.
Kamilla.
Már azt hitted . . .
Oroszy.
Mikor úgy szeretlek . . .
Kamilla.
És én . . . téged.
Oroszy
a kezére hajol.
Te szép . . . gyermekem . . .
Kamilla
lecsukott szemmel.
Csak téged . . .
FŐBIZTOS
jön balról.
Bocsánat, asszon^-om.
Az uram
Stoff.
Oioszy.
Kamilla
bemutatja.
. . a rendörbiztüs úr.
FŐBIZTOS.
Orosz Y.
FŐBIZTOS.
Örvendek. A nag5'ságos asszony
volt oly szerencsés . . .
Oroszy.
Tudom.
FŐBIZTOS.
És volt oly kegyes . . .
HARMADIK FELVONÁS.
Okoszy.
Igen, hallottam.
A csárdás duhajahhan szól. Kamilla
a színpad jobboldalán áll és hosszas,
szomorú mozdulattal, fejét hátrahajtva
figyeli a zenét. Búcsúzik tőle. Aztán
lassan lehajtja a fejét, mint akiben
minden összeomlik.
Ezalatt :
FŐBIZTOS.
Hát én most . . . lovas futárral jelen-
tettem a helytartó úr őnagyméltó-
ságának, hogy a keresett legfelsőbb
ékszerdarab . . . megvan. Őnagyméltó-
sága érdeklődött a . . . legfelsőbb ék-
szerdarab megkerülésének . . . részle-
tei iránt. A nagyságos asszony kegye-
sen *azt parancsolta nekem, hogy be-
cses neve ... ne említtessék meg . . .
és én így voltam bátor . . . mindössze
annyit jelenteni, hog}' ... én . . .
találtam meg. Kamillához. így mél-
tóztatott . . .
FARSANG.
Igen.
Kamilla
nagyon halkan.
FŐBIZTOS.
Most csak azért bátorkodom . . . za-
varni, hog^' . . . konstatáljam . . . így
tetszett kívánni . . .
Kamilla
alig hallhatóan.
Feltétlenül.
FŐBIZTOS.
Még abban az esetben is, ha a
joumalistica igen tisztelt újdondá-
szai . . .
Oroszy.
Nőmnek semmi köze ehhez az egész
ügyhöz. Ha ö látta meg, kötelessége
volt a rendőrséget figyelmeztetni rá,
de megköveteli, hog\" semmiféle skan-
dalumba bele ne keverjék, még mint
becsületes megtalálót sem.
HARMADIK FELVONÁS.
FŐBIZTOS.
Abszolút korrekt álláspont.
Oroszy.
A joumalistica igen tisztelt újdondá-
szai pedig, ha csak ön nem szól ne-
kik . . .
FŐBIZTOS.
Az istenért, kérem ! . . .
Oroszy.
Nahát ..Tőlünk nem fognak meg-
tudni semmit.
Főbiztos.
Abszolút korrekt. Volt szerencsém.
Oroszy.
Ajánlom magamat.
Meghajlások, főbiztos balra vissza, el.
FARSANG.
Miklós
a nyílás mögött, az erkélyen megjelenik,
jobbról. Leszól, háttal áll a közönségnek.
Portás . . . egy fiákért ! . . .
Portás hangja
alulról.
Igenis, nagyságos úr. Távoli kiáltás.
Fiáker !
Oroszy
odafigyelt, odamegy.
Miklós!
Miklós
bejön a nyíláson.
Oroszy.
Miklós ... az előbb . . . igazságta-
lan voltam . . . kezét nyújtja feléje.
Miklós.
Kérlek szépen . . . kézfogás.
Oroszy.
Nem jösz velünk?
280
HARMADIK FELVONÁS.
Miklós.
Bocsássatok meg ... őz Mátyások-
kal Ígérkeztem . . .
Kapitány
mfgjelenik a nyilasban.
Oroszy.
Hallottad a nagy újságot?
Kapitány.
Nem. Mit?
Oroszy.
Megtalálták a gyémántot.
Kapitány.
Nahát! Kinél? ludul Kamilla leié.
Oroszy.
Senkinél. A földön volt. Jobb felé
kiszól. Fogja ezt a számot.
281
Első ruhatárosnö
belép.
Igenis, méltóságos uram. El, jobbra.
Oroszy.
Öt perccel a borravaló előtt min-
denki méltóságos úr. Figyel a zenére
kimegy a nyílásba.
Kamilla
magába roskadva, megsemmisülten áll
a színpad balszélén.
Kapitány
Kamilla mellé kerül.
Régen volt ilyen sikerült bál Pes-
ten. Ezek mée délig fognak táncolni.
Kamilla nem felel. . . . Eleinte zavart
az a g^^émánt-história, de aztán
mindenki elfelejtette. Már nem is
emlékszik rá senki . . . Kamilla nem,
felel. Azt mondják, kint már nincs
hideg. Megenyhült az idő . . . Esik a
282
HARMADIK FELVONÁS.
hó . . . Kis szünet. A szupécsárdás
most már tombol, asszonyi nevetés, egy-
két kurjantás kiséri.
Oroszy.
Még mindig táncolnak. Kamillára
néz. Ha kedved van?
Kamilla
mereven, üres, hideg hangon.
Hazamenni.
öz és Liszka az erkélyen jobbról jövet,
utcára öltözve megjelennek. Onnan csak
Miklóst látják, aki a nyílás előtt áll.
Őz.
Van kocsi?
Miklós.
Már kiáltott a portás.
Oroszy.
Velük mégy ?
Miklós.
Megigértem.
283
FARSANG.
ŐZ
bejön
Reggelizni megyünk az István fő-
hercegbe. Jöttök ti is?
Oroszy
Kamillára néz.
Kamilla
nemet int.
Oroszy.
A feleségem fáradt. Hazamegyünk.
Őz.
Isten veletek. Indul, visszajön. Igaz,
hiszen ti holnap utaztok!
Oroszy.
Ma, öregem, ma. Már egge van.
Őz
Kamillához megy.
Most megint nem látunk bennete-
ket egy esztendeig. Kezet csókol. Isten
veletek ! Kezet fog Oroszyval.
HARMADIK FELVONÁS.
LiSZKA.
Gyere már !
Őz.
Megint sietsz? Elmegy a nyíláson
Liszkával.
Első ruhatárosnö
belép jobbról Oroszy bundájával és
cilinderével és a jobbszélen vár.
I.ISZKA
távozóban.
Miklós !
Miklós.
Kezét csókolom. Meghajol Kamilla
felé. Kamilla nem veszi észre.
Oroszy.
Miklós köszönt, fiam. Szervusz Mik-
lós.
Kamilla
némán fejet hajt.
FARSANG.
Miklós
Oroszyhoz:
Szervusz. A nyilasban. Jövök. El
balra a függöny mögött.
El-SÖ RUHATÁROSNÖ
most ráadja Oroszyra a bundát.
Messziről keservesen szól a csárdás,
vigan a nevetés, kurjantgatás.
Harmadik ruhatárosnö
balról belép és lassan öltözteti a mozdu-
latlan, megtört Kamillát a hosszú fehér
belépőbe és a fehér shawlba.
Oroszy
átmegy hozzá a balszélre és segít neki.
Ezalatt a jobbszélen halkan beszélnek.
Első ruhatárosnö
Ez mutatta meg a gyémántot.
MÁSODIK RUHATÁROSNÖ
aki közben besompolygott.
Milyen sáppadt.
HARMADIK FELVONÁS.
Kis szünet.
Első ruhatárosnö.
Lecsukja a szemét.
Második ruhatárosnO.
Milyen szerencse ... de a nevit se
mondta meg.
Első ruhatárosnö.
Szegény embernek nincs ilyen sze-
rencséje . . .
Kis szünet.
Második ruhatárosnö.
Milyen fehér. Mint egy halott.
A toalett kész. Harmadik ruhatárosnö
a balszélre húzódik. Első és Második
egészen a jobbszélre. Oroszy a karját
nyújtja Kamillának. Elindulnak.
Első ruhatárosnö
alig hallhatóan súgva.
Mint egy szobor, olyan . . .
/ ^ "7 t-f /■ FARSANG
Meghajolnak. Oroszy és Kamilla
némán megy a nyílás felé. Kamilla
magasra tartott fejjel, félig lehunyt
fsemmel, megsemmisülve, merev-fehéren
Harmadik ruhatárosnö
síigva-
Milyen hideg volt a keze.
INIÁSODIK RUHATÁROSNÖ
halkan titokzatosan.
Mint egy szép fehér halott . . .
Oroszy és Kamilla kilép a nyilason.
Portás hangja
lenn, távol.
Fiáker !
A csárdás vadul és fájdalmasan
tombol messziről. A táncolók nevetnek.
Reggel van.
Függöny.
\
UNIVERSin OF TORONTO
LIBRARY
DO NOT
REMOVE
THE
CARD
FROM
THIS
POCKET
£
:•*
Live Music Archive
Librivox Free Audio
Metropolitan Museum
Cleveland Museum of Art
Internet Arcade
Console Living Room
Books to Borrow
Open Library
TV News
Understanding 9/11