Skip to main content

Full text of "Földrajzi közlemények. Geographische Mitteilungen. Geographical review"

Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 




> 



^ / 






FÖLDRAJZI 



KÖZLEMÉNYEK. 



8ZBBKX8ZTBTTE 



BSS,EOZ -A.ITTA.Ij, 

ft bndapotti m. kir. állami felsőbb leinyiskola igazgatója a a magyar f&ldrajai 

ULnasAg fStitkira. 



KIADJA 

A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG. 



-^ TIZ ENEaVE DIK KÖTET - |h - 



« • • • * . # 



* ^ * •• •» 



i4 kotlf menyekben megjelenő czikkek tartalmáért a%tli^aHg''ffldVK9éget nem váUál 






'"-:'• .' : • • • 



, 44 • * * * * • • • 



« 



. BUDAPEST, 1883. 

A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG TULAJDONA, 



DB LA 

SOCIÉTÉ HONGROISE DE GÉOGRAPHIE. 

Rédigé par Antaine Herecz Becrétaire généről. 
Xome XI. Uudapest, 1S83. 

Atís. Chaque numero du bulletin contient eu langce fran^ise un abrégé 

du texte originál. 

La 8ociét< ne prond pas la reaponaabüitá des opinions émires par les Anteurs des ariiclos 

inséréfi daos ron RuUotin. 





BUDAPEST, tS83. 



TARTALOM. 



Czikkek: 

Lap. 

Jelentés a földrajz körében 1882-ben tett niunkálutokrol. Dr. 

Vámbéri/ Anmn-tól 1 

Jelentés a nemzetközi a fri ka- társaság működéséről 1877 — 1882-ig 

Berecz Antal-tói 14 

Jelentés a magyar földrajzi társaság 1882. évi működéséről. Berecz 

AntcU-tól 27 

Jcannette. Berecz Antal-tói 37 

Az éjszakkeleti Kárpátok. Siegmeth Károly-tól 55 

A magyar birodalom városai. Uanmz István-tM '. 84 

A művelődés terjedése Közép- Afrikában. György Aladár-tói .... 93 

Hazánk leírói 1882-ben. Dr. Márki Sándor-tói 105 

Alsó-Lendva és vidéke. Dr. Szántó Károly-tól 144 

A krassováu bulgárok. Czirbusz Gézá-tól 16í) 

A Tisza fejlődésének törvénye. Hanusz István-tól 198 

A Szahara-sivatag keletkezése. György Aladár-tói 208 

A magyar birodalom vízviszonyaihoz. Hanusz István-tól 225 

Uti rajzok a wallisi alpesekből. Tatischer Béláné-tól 259 

A földrajz a középiskolában. Dr. Dezső Bélá-tól 272 

Az első délkör. Dr. Zák R. József-töl 281 

A vulkanismusról. Lász Samu-tói ......**-*».. .ji .> / -?^ :*;í./. . .299 

A Szemenik és környéke. Téglás GábryAtíl .^.T-/. . V. \^Z :'',.•!•* . .339 

A Rába és a Duna vízrajzi viszonyai.' Jássnig^K.P^-tál^é^ 366 

A Béni folyó kikutatása. György Aladár^Ai^, '/f/Ji, . ií.... 372 

A szőke Tiszánál. Hanusz István-tól ......./. .'/.^I.' .',*J.,. 403 

Utazás Borneo szigetén. Dr. Posewitz Tmadar-iól . f^^'ifl'::. 419- 

A német geographusok Ill-dik nagygyűlése 'és aíá ázzál' egybekö- 
tött földrajzi kiállítás. Berecz Antal-tói 459 



Földrajzi társaságok. 



Magyar földrajzi társaság. 

Kimutatás a bevétel és kiadásokról 31 

Költségelőirányzat 1883.ra 32 

Jelentés az 1882-ben kihirdetett pályakérdésckröl 33 

Jelentés a könyvtár állásáról 35 

Pályázati hirdetés 36 

Felolvasó ülés február 15-én 215 

Felolvasó ülés márczius 15-én 219 

Felolvasó ülés április 12-én 285 

Választmányi ülés február 7-én 424 

Választmányi ülés május 25-én 424 

Választmányi ülés október 4-én 425 

Felolvasó ülés október 18-án 426 

Felolvasó ülés november 8-án 426 

Választmányi ülés november 15-én 478 



1»5h november 22-on .... '....:.., 478 

Cili tuldrnjzi ttirBasáj! ■ 54, 428 

IdraJKÍ társaság 1''4 

ircskcdelmi lÜlilrdjzi társasitg l^'' 

tudományos Akadémia 1 öö 

Idr&jzi társaság 15fi, 286 

i turista társaság 157 

lai földrajzi intézet 157, 280, 426 

1 földrajzi társaság 286 

i kereskedelmi földrajzi társaaág 287, 427 

drajzi társaság 287 

földrajzi társasúg 287 

földrajzi társaság 288, 431 

r. földrajzi társaság 288 

leni kir. földrajzi társaság 288 

>]drajzi társaság 281) 

licdivei földrajzi társasúg 289 

yrcsi földrajzi intözet 427 

assuciation , . .427 

Alpes-társftság 428 

:i földrajzi ttírsaság 429 

földrajzi társaságok congrcssusa 430 

földrajzi társaságok congrcssusa 430 

Idrajzi nagygydlösck 479 

'BfafijjíiA itt* EíÍB^ig ^7^ 

le'^dferapjrtó'dwiÉűselIschaft zii Karlsrulic" 480 

«tfíXert^Q í«gr.-comert. Gescllschafl in St. Gullcn .480 

*.^wíH?tíiqft* jn Deutschlnnd 480 

M; Qysslfei'lMrft «u Greifswald 481 

^ViiaA H^^S,: ^^^ 

il Socicty of Australaaía 482 

Könyvészet. 

■. J. Voyagcs dans Laki/ Dániel. Földnijz a ^'ymna- 

lue dn Sud 101 siumok számára. III. kötet .324 

Cameron 103 Utazások könyvtára 376 

les sicbenhürgischen A m. kir. államvasutak keleti 

cn-Vereincs 158 , vonalainak ismertetése . , .378 

' l.'ngarns Stromrc- i A magyar korona lerUlott-n levó 
:eu 1G2 ' állami ös vasiiti távírdák sta- 

Die Gletsclicr der ! tisztikája az 1882-ik övről. 379 
indcnKarpathcn und • Dr. ír. Hatzel. Antliropo Geo- 

telgebirgen Dcutsch- graphic , . 379 

eh fremden und eige- | E. Bekm. Geograph. Ja>irbucli . 384 

íbachtungen darge- Die Ostsecin.scl 384 

239 K ífiíesít. Das Antlitz der Erde.385 

in. Uganda and the ' Pfezeivalszki : Harmadik utazá- 
a Soudan 244 ; som Közép-Azaiába 38ü 



Lap. 

Telkes. Magyarország kereske- 
delmi forgalma az 1 881 — 82. 
évben 431 

Hölzel. 1. PolitÍ8chc Schulwatid- 
karte von Európa. 2. Oro- 
hjdrographischc Wandkarle 
von Európa 439 

Di\ K E. Jung : Der Wclttheil 
Australicn 440 

Bastian : Zur naturwissenachaft- ' 
lichen Behandlungsweise der 



liftp. 
Psychologie durch und fiir 

die Völkerkunde ........ .441 

Himfülty J, Egyetemes ioldrajz482 
Heinrich Fülek: Das Königrcicli 

Serbien 487 

Dr, Credneí' Rudolf: Jalires- 

bericht der geogr. Gesell- 

schaft zu Greifswald 

1882 - 1883 480 

Földrajzi folyóiratok >D2 



Rövid közlemények: 

I. Expeditiok, 

Nemzetközi Afrika társaság... 49 Uj tudományos cxpíditio Grön- 

Éjszaki Szecsuanba 49 . landba 290 

Brit Guianából 50, 

Az Uellc vidéken 50 

Portugál expeditio Umzaila tar- 
tományába 103 

Közép- Afrika keleti partjain. . 103 

Antarktikus expeditio 1 fi 5 

Argentinai expeditio 1(55 

L<andsdcll Henrik 165 

Afrikán keresztül 1 G5 

Uj expeditio Afrika belsejébe. 223 

Uj olasz kereskedelmi állomás 
Afrikában 224 

Wissmann útja Afrikán át . . .245 

Afrika éjszaki részén 247 

Rogozinszki 247, 389 

Schuver Jüan Mária 247 

Nordenskiöld 248 

Bove hadnagy expcditioja . . . .249 

l'rezewalszki legutóbbi tibeti 
utazásáról 249 

A natali széntelepek 250 

Uj sarkvidéki föld 290 

Svéd sarkvidéki expeditio . . . .290 

A dán sarkvidéki állomás. . . .290 



P'Neill utazó 291 

Matuna vidékén 291 

A Benue forrás vidékén 386 

A Kunenetöl Kubangóig cső vi- 
dékről 388 

A Kongó vidékéről 389 

Az éjszaksark körül elhelyezett 

figyelő expeditiokról 391 

Libéria köztársaságról 441 

Látogatás Assziniban és Kinja- 

bóban 443 

Elmina 444 

Marno Ernő 444 

A Timméné országról 445 

A Mongolíbld déli részébe in- 
dult új expeditioról 445 

A Benue forrásainak kutatása 445 
A német kelet-afrikai expeditio 445 
Mechow ezredes Kvaugo expc- 
ditioja 495 

Wissmann 497 

Dr. Fischer 497 

Uj-Guiuca 498 

Nordenskiöld 497 



IL Statistikai adatok. 

Norvégia népessége . 166 Portugál India 331 

Oroszország népessége 166 > Venezuela köztársaság 331 

A telegraf vonalok 330 , Európai városok népessége ... 396 

Spanyolország népessége 331 Vasútépítés az Egyesült-Alla- 

Egyptom lakosságának száma .331 mokban a múlt 10 év alatt 397 



Lap. Lap. 

Brazíliai vasutak 4 48 1 A japáni postaközlekedds 41)8 

Kelet-Ruméi ia népcsíscge 449 , Uruguay 49iJ 

III. EthnograpJiia. 



A kavirondo niggerekről 51 

A Húsvét sziget 103 

A Zambcri vidékén lakó nége- 
rekről 251 

Halotti tor az igorro toknál . . .291 

Korea félsziget 293 

A szerelem a vadnépeknél ...326 



A Gambicl négerekről 393 

Az amerikai indiánok ősi laká- 
séiról 395 

Ecuador i ...... . . 395 

.A Másai törzsekről 44 G 

Egyptom középafrikai tarto- 
mányai 448 



IV. Vegyesek, 

Kbzépázsiai vasút 52 ^ Monaco fejedelemség 296 

A Nilus völgye termékenyíté- Karsz tartomány 297 

sének terve 52 Az angolok foglalása Ausztrá- 

Argentina új kiviteli czikke az | liában ", 297 

„alfalka" 53 Santa-Fé 297 

I 

A czukor termelés Arge^tinában 53 , Szahara tenger 298 



Állandó gőzhajózás a Jeniszei 

folyón 53 

Sajátságos szinérzék 53 

Uj kábel 54 

p]urópa erdős területe 166 

A német geographusok UI. nagy- 
gyűlése 167 

Patagonia keleti partjain .... 167 
A francziák működése a Nigernél 168 

Trieszt-Tunisz 224 

y, A hunok szlávok" 252 

A panamai csatorna 254, 295, 457 

Uj kikötő Jáva szigetén 255 

Borneoból 255 

A Manche csatorna alatti alagút 255 

A Missziszippi 255 

Obock gyarmatosítása 255 

A Matabele ország 256 

Queensland délkeleti óntermelő 

vidékéről" 256 

A kaucsuk termelés Madagasz- 
kár szigetén 257 

Uj-Guineáról 257 

Barbár népszokások 258 

A Calcuttái nemzetközi kiállítás 295 

Prezewalszki 296 

A földgömb körülutazása 88 nap 

alatt 296 

Rovarkiállítás Parisban 296 



Grönland éjszaki kerületei. .. .298 

Irodalmi hír 298 

A földrajz a középiskolában ..331 
Hivatalos jelentés a perui guano- 

telepekről 333 

Uruguay közgazdasági viszonyai 333 
Vasutak a Filep szigeteken. .. 333 

Japáni vasút 334 

A régiségek és műemlékek meg- 
védése Egyptomban 334 

Perui salétrom 334 

Városalapítás egy nap alatt . .334 
Bevándorlás Argentína köztár- 
saságba 334 

Amerikai Társaság 335 

A szuezi csatorna-részvénytár- 
saság 335 

Uj csatorna Oroszországban. . .336 

Egy óriási vasút terve 336 

Vasút Londontól Calcuttáig. . .336 
Struczmadár tenyésztés Dél- 
Ausztráliában 337 

Hirek a Sarkvidékről 338 

Változások Szibéria közigazga- 
tási felosztásában 398 

Antropológiai atlasz 398 

A franczia jezsuiták 399 

A Brazza gróf által elfoglalt 
néger tartomány 399 



Lap. 

Abjssziniáröl 399 

Távirat Ausztráliába 400 

Merv-oazis 400 

Csatornák Palaesztinában 401 

A Nilus folyóról 402 

A tenger mélysógének kutatása 402 

Gőzös a Tanganyika tón 402 

Az Azsinga-tó 402 

A kontinensek magassági viszo- 
nyai 449 

Az afrrkai portugál pryarmatok 450 
A mexikói „Öböláranilat" a leg- 
újabb amerikai kutatások 

alapján 451 

Vashegy 454 

A leghosszabb hidak a világon 454 
Uj adat a Föld gömbalakjának 

bebizonyításához 455 

A Léna torkolata .455 

Rohlfs Gerh. abysszinai utazása . 455 

A Kin csin jnnga 456 

Magyar ember Középaíri kában 456 

A sínai nagy kőfalról 456 

A Niger felső folyása 45 6 



L»p. 

A Kisulukumi sivatag 456 

Lessar útleírása 459 

Dr. Holub afrikai expeditioja .457 

Collinson Richárd 45.7 

Csatorna Pálaesztinán keresztül 457 

Scioa adója 458 

A nemzetközi Afrika-társaság .458 

Görögországi vasutak 458 

Argentínai hévvizek 458 

Korallszedés 458 

Franczia coloniák 499 

Japán vasutak 502 

A paciíic- vasutak 502 

Herero- ós Namaqua-ország. . .5Q2 

Hátsek Ignácz 503 

Nagyszerű hagyomány a párisi 

Földrajzi Társaság részére 503 
Mikép lehetne Afrika belsejét a 
kultúra számára megnyitni ? 503 

Koreári51 . .505 

Crcvaux szobra 506 

A Ny assza és Tanganyika ta- 
vak vízválasztója 506 

Arizona territórium 506 



TABLE DE MATIERE. 

Pages 

Rapport sur les travaux relatifs aux sciences géographiques pen- 

dant Tannée 1882. Par Arminius Vámbért/ 1 

Etudes sur le caractére et la formation des montagnes des Kár- 

pátes du nord-est. Par Charles Siegmeth 11 

Les villes de la Hongrie. Par Étienne Haniisz . . 18 

Les écrivains qui ont décrit la Hongrie en 1882. Par. Dr. Alex, 

Márki , 25 

Alsó-Lendva et ses environs. Par Dr. Charles Szántó 31 

Les Bulgares Krassovans. Par Géza Czirbusz 41 

Le développement de la Hongrie. Par E. Hanusz 45 

Des condition's hydrographiques de la Tisza. Par E, Hanusz . . 53 
Mes pérégrinations dans les Alpes du Canton da Valais. Par. 

Mme Béla Tauscher 59 

Le Mont Szcmenik et ses environs. Par G. Jéfflás 67 

Conditions hydrographiques du Danube et de son affluent la Rába. 

Par. J. Jassniger 72 

L'exploration du fleuve Béni. Par Aladár György 77 

A la blonde Tisza. Par E. Hanusz , 83 

Vojage dans Tintérrieur Tíle de Bornéo. Par Dr. Posewitz ... 88 
Rapport sur le troisieme congrés des géographes allemands. Par 

Antoine Berecz 99 



\ 



^ 



Actes de la Soclété. 

^ance <lu Comité du 18 janvier 7 

LasnDibtée générale le 25 janvier 8 

éance de leclure du lö févr. -'O 

líancc de lectitre du 15 mars 51 

'<!ain;e de Iccture le 12 april fiö 

éance du Comité du 7 íévricr 31 

éance du Comltt' du 2Ő mai ítá 

lúance du Comitó du 4 oct ^3 

iéance de leetiire le líi oct 93 

éancc de lecturc le 8 novemb. í*3 

t^nnce de lorture le 22 novemb 

éanee du Comit<i du Iá novemb 118 

éauce de leelure 22 novemb 119 

Bibllographie. 

tortou and Cameron 24 

Irevjiux : Voya-íes dana rAmérJque du Sud 24 

innalea de In Société Triuwylvanienne de Kárpáté. Par G. léglás 36 
. Stefunovics : La régulariaation des fleuves en Hongrie. Par E. 

Banusz 37 

.ea glaciers de l'astiquité dana les Kárpátes et dana les mua- 

tagnes moyennes de l'Allemagne d'aprés des observations 

étrangéres et peraunnelles. Par J. Partsck ■>' 

. W, Felkin: Uganda and tlie Egyptian Soudan 58 

ibiiolheque des voyages , 78 

a Deacription de la ligne orientale des chemins de fer d'État 

liongrois 78 

tatiatique des lignes tólegraphtques sur le territoire do In couronne 

>' ím portation et I'e:ip'irtation des produits bnits et de quelqucs 
principaux produits indiatruela de ragricultiire de la Hon- 
grie, Par Shnon Telkes Ü* 

ean Hunfalvi/ : Géograpbie Universello. I. vol. L'Kurope mé- 

ridionale ll!* 

ÍCíiry Fülek: Le coyaume de Serbie 125 

Autres publications. 

Inpport aur les actes de l'Association interoationale Arrícainc 

de 1877 á 1882. Par Antoine Berecz 10 

Jeannette". Par Antoine Berecz 10 

,a propagation de la civiliantiou duns l'Afriqiie centralc. P«r 

A. György 24 

.'cirigiiie du désert Sahara. Par Aladár György ; . . . Ö2 

i'enaeignemcnt de In géogrnphie dana les écules seeondníres. Pnr 

Dr. Béla DezsS C5 

e pi-emier mBrídicn. Pur. Dr. Josef R. Zdk ('•■> 



r 



JELENTÉS 

1 földrajz körében 1882-ben tett munkálatokról. 

k juiár Sí-él Urtitt Uifillftn teliliitU 

Dr. VÁMBÉRY ÁRMIN. 



. ^ocsáesák meg t. uraim, hogy az idei évi jelentésemben az 
"t^ eddig bevett szokásunktól némikép eltérek. Én ugyan ts 
eWször a lefolyt év alatt véghezvitt földrajzi fölfedezésekről 
akarok szólni és azután néhány futólagos észrevételben azon szer- 
fölött érdekes viszonyt akarom érinteni, mely a föld- és néprajzi 
tudomány eddigi vívmányai és ezek segítségével mindinkább ha- 
talmaskodó nyugati mfiveltségUnk közt fejlődik. 

A mi értekezésem elsS részét illeti, már a tárgy terjedeímé- 
nek szűk voltánál fogva is rövid leüzek, mert az 1882. év nem 
volt valami tálgazdag a földrajzi kutatások és fölfedezésekben. 
Mint a lefolyt évtizedek alatt, úgy az idén is, földgömbünknek csak 
három része vonta magára a kutatók figyelmét, t. i. az éjszaki 
sarkvidék, Afrika belseje és Közép Ázsia. Fent a magas éjszakon, 
a hol a Jeannette-expeditió tragicumának szomorú részletei csak 
nem rég jutottak köztudomásra, Leigh Smith kalandos útját és 
annak csodaszerű megmenekülését emlfthe^Uk elsS helyen. Smith 
úr, ki mint gazdag magánzó az Eira nevű gSzösen az éjszaki 
sark utazásokban már előbb is hírre tett szert, és épeo az idevágó 
érdemüért áz angol földrajzi társulattól a nagy aranyéremmel ki- 
ttintettetett, 1881. huszonkét emberrel a Ferencz-József-föld felé 
irányozta útját, hogy az osztrák-magyar sarki expeditió dicsíE em- 
lékezető működése mezején új fölfedezéseket tegyen. Nem levén 
szándékában a telet ott tölteni, aggodalom töltötte el barátjainak 
keblét, midőn az őaz elmultával a bátor utazóról semmi hfr sem 

1883. — l4S fllKt 1 



2 Jelentés a földrajz körében 1882-ben tett mnnkálatokrél. 

érkezett. Angliában a terv és a tett között nem igen sok idő szo- 
kott elmúlni, csakhamar egy segélyzS expeditó lépett életbe és 
miután a kormány 5000, a londoni földrajzi társulat pedig 1000 
fonttal járult a költségek fedezéséhez, Smith úr rokonai a többi 
költséget magukra véve Sir Allén Young vezetése alatt 
a H p e nevű czethalájsz hajót útnak indították. — Június SS-ikén 
ezen jól fölszerelt hajó Gravesendől éjszaknak tartott és már 
Augusztus 20. Aberdeenba érkezett, Leigh Smith urat egész kí- 
séretével magával hozva. Ezen kalandos utról, melynek részletes 
leiratával Smith épen most foglalkozik, egyelőre csak annyit tudunk, 
hogy az Eira már 1881. Augusztus 20-kán a Flóra foknál elsűlyedt 
annélkül, hogy az utazók a telelésre szükséges élelmiszereket 
megmenthették volna. A rozmár és medvének húsán táplálkozva, 
sikerült nekik Ferencz-József-föld szörnyű telét átélni és csak a 
szerencsés véletlennek köszönhetik, hogy június végén egy körül- 
belül 80 a. m. nagyságú szabad tengert találtak, melyen • aztán 
ladikokkal Novaja Zemlyáig illetőleg a Mutoskinsárig jutva az ép- 
pen e vidéken czii*kázó Hope által megmentettek. 

Leigh Smithnek földünk eme legmagasabb részén tett észle- 
lődései bizonyosan a tiidománynak hasznára lesznek és alkalmasint 
új meg új vállalatokra fogják sarkalni azon utazókat, kik a kaland 
és tudásvágy hevében a bősz elemek rettenetes harczától vissza 
nem riadnak. És csakugyan érdekes megfigyelnünk azt a változást, 
mely a sarkutazások tekintetében véghez ment. Még egy évtized 
előtt a kormányok e merész vállatokkal szemben csak hideg közö- 
nyösséget mutattak, és míg az angol miniszterek maguk is a veszély 
és a várható remény közti aránytalanságra utalva, minden országos 
segélyt kereken megtagadtak : addig ma márEurópaszerte^az idevágó 
kutatások úgyszólván hivatalos jelleget öltenek magukra. Értem azon 
észleldéket, melyeket az éjszaksarki körben a külömböző államok 
újabban fölállítottak. Az egyesült államok két pontot választottak, az 
egyikét a Lady Franklin öbölben, a másikát a Barrow fokon ; Orosz- 
ország szintén kettőt, az egyikét a Léna torkolatánál, a másikát 
Novaja Zemlyán. Dánia Godhaab mellett Greenlandban, Hollandia 
a Jeniszei torkolatához közel levő Dickson öbölben, Austria-Ma- 
gyarország Jan Mayen szigetén, Svédország Mussel öbölben Spitz- 
bergában és Németország egyrészt Dél-Georgiában, másrészt pedig 
Cumberland-Sundon a Davies szorosban foglalt helyet, mig végre 
Anglia Kanadában Fort-Raeban akarja az észleldét fölállítani. Nem 
táplálunk valami vérmes reményeket, ha azt állítjuk, hogy ezen 
különböző pontokon fölállított és a legtökéletesebb eszközökkel 



/ . 



Yámbéry Ármin. 3 

ellátott intézetek együttműködése a sarkvidéki világ titkainak folderi* 
téaére nagyobb haszonnal lehet, mint az eddigi veszélyes vállalatok 
diágán szerzett eredménye. 

Valamint az éjszaki sarkon, úgy a közép-afrikai homály el- 
ofizlatására czélzó törekvésekben is igabb időben nemcsak egyes 
utazók és magántársulatok, hanem egyes államok is élénk érde- 
keltséget tanúsítanak, és ily körülmények közt csakugyan az állaixii 
segély hatalmas tényezőjének megfelelő eredményeket is várha- 
tunk. Itt a munka javában folyik, csak a közel jövőben fogjuk a 
fáradozások gyümölcseit láthatni és azért is a lefolyt év folytán 
aránylag kisebbszerű vívmányokat mutat főL Ezek közt első hdyen 
említést érdemel W i s s m a n hadnagynak szerencsés útja St. Paulo 
de Loandátől Nyangyén és a Tanganyikán át Zanzibarig, melylyel 
a német közép-afrikai utazások végtére mégis sikert arattak, mi- 
után többszöri tetemes költségekkel járó v^alataik meghiúsultak. 
A németek eddigelé már hat expeditiót küldöttek Közép-Afrika 
nyugati részére és ezek összesen 220,000 forintba kerültek. 1873-tól 
egészen a lefolyt évig Sttssfeldt, von Homeyer, Mohr, Schütt, Buch- 
ner és Pogge nyomban követték egymást, és daczára azon a tudo- 
mányra nézve becses adatokat, melyeket az egyesek Muata Janvo 
birodalmában és a Kongó medenczében gyűjtöttek, mégis csak az 
utóbbi, t i. Pogge és Wissmann expeditiója volt az, mely az 
elért siker tekintetében Lávingstone, Cameron, Stanley és Serpa 
Pinto utazásaihoz méltán sorakozik. Nevezett két német utazó 1881. 
január havában indult el St. Paulo de Loandától, gyors előhala*- 
dásban Muata Janvo székvárosának tartottak. Tervüket, a Lualaba 
elérésével a Mukenge és Nyangve közti utat megnyitni, a mint ezt 
Pogge a berlini afrikai társaság elnökéhez czímzett múlt évi no- 
vember hóban írt levelében jelzi, csak nagy küzdéssel és tetemes 
kerülők megtevése után érhették el. — A Kaszai és a Kongó közti 
ismeretlen vidéken egy migd csak 600 kilóm, hosszú utat tettek, 
és míg Wissmann valószínűleg az ismert úton keletnek tartott, ad- 
dig a társa t. í. Pogge a Lualabatól vissza Mukenge állomásra 
ment, hogy az aequatori Afrika földrajzára nézve fölötte becses i|j 
adatainak kiegészítése után, ismét kiindulási pontjától hazájába térjen. 

A németek ezen útját a fő afrikai eseménynek mondhatjuk. 
Más kisebbszerű, de nem kevésbbé fontos vállalatokképen tűnnek 
elő : S c h u V e r míiködése a fekete világrész éjszakkeleti részén, 
ki déli Abessziniából eddig ismeretlen vidéken át a Viktória Nyanza 
tóhoz hatolni iparkodott, és czélját annyiban már el is érte, a 
mennyiben két sikeres kirándulást a Fadasszitól délre eső Gallas 



i Jelentés a földrajz kdrében 1882-ben tett munkálatokról. 

kerfiletben tett. Nem keveBebb sikerrel működnek, Dr. Stecker 
a Tsana tó vidékén, Last hittérítő a Ngum kerületben, Béar- 
d a 1 1 úr a Rufidsi mentében és H o r é E. C. úr a Tanganyika tó 
vidékén.* 

Közép* Afrikában magában új élet kezd pezsegni, és noha a 
földrajzi tudomány békés mankálataival szemben az egyes európai 
nemzetek már is lábra kapott vetélykedése nagyon is visszatet- 
sző hatást gyakorol, még sem szabad eltitkolnunk, hogy ezen, 
a nemzeti önzésén alapuló vetélkedés az, mely az Önök által mi- 
vek tuománynak oly tetemesen előnyére válik. Milyen sCirfi volt a 
ködfátyol, mely tizenegy évvel ezelőtt, midőn szerencsém volt áz 
első megnyitó beszédet a társulatban tartani, a Kongó vidék fölött 
lebegett, és mennyi a világosság, melyet az 4jabb kutatások már 
teijesztettek ! Stanley-Pool, Leopoldville, Franceville, Brazzaville 
mindannyi dicső emlékei európai kultúránk fáradhatlanul kutató 
^ akadályt nem ismerő szellemének. Itt Dr. Junkert látjuk^ kt^ 
miután az A-Madi és A-Barambo országokról egy földabroszt ké- 
szített, a Schweinfurth által fölfedezett Uelle avagy a Mákua folyón 
túl kiterjesztette kutatásait, ott megint Adrin gton és Bentley 
urakat, kik a Kongó alsó folyásáról igen kimerítő adatokat gyűjtöt- 
ték, és last and not least Savorgnan de Brazzát, ki tán csekélysé- 
gem iQúkori kalandjaira gondolva, az Ogové és a Gabuntól kol- 
^ús-ábruhában a felső Kongó vidékébe hatolt és itt Makoko ki- 
rálytól oly nagy területet kapott, mely Francziaország harmadrészével 
iölér. Igaz, hogy a fekete fölség által aláírt szerződés, és a földdel 
telt doboz, melyet Brazzának e szókkal átadott — nVidd e földet a 
it fehérek nagy főnökének, hadd jusson eszébe, hogy <mi az övéi 
vágyunk*' - még korán sem indokolják a franczia kamarának azon 
készségét, melylyel a végleges siker reményében 1.275,000 frankot 
megszavazott arra, hogy a franczia zászló Makoko háza előtt foly- 
tonosan lobogjon; tán más és hathatósabb eszközök lesznek szSk- 
iségesek, de a jus intrandi meg adva , és bár milyen lépéseket 
tegyen Francziaország ez irányban, annyi bizonyos, hogy ezek min- 
denesetre a földrajzi tudománynak nagy hasznára leendenek. 

Valamint a fekete continensnek úgy Á z s i á n a k is középső ré- 
sze az, mely évtizedek óta és igy a lefolyt évben is a földrajzi kutatók 
figyelmét magára vonta. Ma már tetemesen oszlott a sűrű homály 
mély még évtizedek előtt belső Ázsia népeit és t)r8zágait szemünk 
előtt eltakarta és csakis a részletek, azaz egyes tájak és vidékek 

♦Proceedings of thc Royal Geographical Society, June 1882. 336. 1. 



Yámbéry Ármin. 



azok, hol a tudomáuy bajnokai neiues ainbitiójának némi tér nyí- 
lik. Míg nyugati Khínáról épen most készülnek új tudományos ada- 
tokat ígérő kSsslemények, értem Prsevalsky, Lóczy Lajos és Gróf Szé- 
chenyi Béla munkáit, melyektől a Kuku-Nor vidékének tüzetesebb 
leírását, de leginkább » tibeti rejtély részbeni megfejtését várfaa^uk;, 
addig Colqhounnak Kantontól az Iravaddi partjáig tett útját, mint 
olyan sikeres vállalatot akarjuk bemutatni, melynek folytán délnyugati 
Khiuának egészen ismeretlenül maradt vidékéről legelőször megbíz- 
ható tudósítást nyerünk. Colqhoun úr Wahab Károly kíséretében 
a lefolyt év február hó 5-én Kantonból elindult, hogy a Szi-Kiang 
avagy a Kanton folyó déli ága mentében déli Jttnnánon át Szur 
maoba és innét a Sán állomokon keresztül Birraába hatbiisson, £ 
terv érdekessége leginkább azon körülményben fekszik, hogy e vir 
dék eddigi utazói nagyobbára, ha nem kizárólagosan éjszaknak tar? 
tottak, a mennyiben Cooper 1868, Margary 1875, Grosvenor á; 
Babér 1879 és Széchenyi 1880 Sang-haitól, azaz a Jafigc2e-Kiang 
torkolatától kiindulva, Talin át Bhamóba jutottak* Colqhoun hatá: 
rozottan délnek tartván, úgy találta, hogy a Kanton folyó mintegy 
400 mértföldnyire hajózható, de hogy a Kvang-tung és Kvang-s4 
európaiaktól eddigelé kevéssé vagy nem is látogatott vid^eken az 
idegenek elleni gyűlölet sokkal nagyobb, mint az éjszakiabb tartOr 
mányokbaa, de daczára ennek, mégis csak a khínai tisztviselők árr 
mánykodásainak tudhatni be, hogy az angolok csak a déli Jttnnanbftr^ 
fekvő Szu-mao v&rosáig jutottak, és hogy eredeti tervükről, t. i^. in* 
Bét délnek a Sán-tartományokon kejfesztűl Zinimayn át Raftguilbii 
jutni, le kellett mondaniok és így Szu-maotól éjszaki irányban T^ 
liba és innét a szokott úUm Bhamóba mentek. Az eredeti terv 
egész kivitele tehát meghiúsult, de a részbeni siker is eléggé étr 
tékes a földrajzra nézve, mert eltekintve a Szi-kiang mellékágárc^ 
nyert tudósításoktól, a San vidékekről hozott új nép és földrajzi 
adatok nagy hézagot pótolnak a Mennyei birodalom ezen részéről 
való ismereteinkben. 

Hogyha Colqhoun úr ezen utazása a khinai hatóságok frigy*- 
kedése miatt csak részben sikerült, úgy a francziák ugyanezen vi- 
déken csak más irányban tett kísérletük sem részesült • valami na- 
gyobb szerencsében. Értem D'Augis és Courtin uraknak Jki^ 
Bérletét Tongkinból Jünnanba hatni. Az utazók először megpróbáltak 
a Szong-ka mentében előnyomulni, de Hung-Hoán túl bántalmak és 
komoly fenyegetésekkel fogadtatván, visszatértek. Erre újra mdgkir 
sértek tervük kivitelét a He-Ho mentében, és itt csaku^an sikerült 
is nekik egészen Van-Dsonig azaz Jünnan határáig jutni. Szerencsét^ 



r J 















*t 



6 Jel^tés a földrajz körében 1882*ben tett munkálatokról 

lenfiégre azonban Courtin megbetegedett és itt meg is halt, és így 
d'Augis is végképen visszatérni kényszerttlt. 

Ha már most nyugati Khináról a sajátképeni Közép Ázsiára 
áttérünk, azt fogjuk találni, hogy anyaföldrészünk ezen még húsz 
év előtt a legsűrfibb felleg által eltakart vidékeken immár csak 
részlet felfedezésekre szorulunk, hogy a homály végkép eloszoljék. 
A lefolyt évben csak is ilynemű utazások tétettek. Első sorban 
meg akarunk emlékezni Bonvalot és Capus uraknak Bokharáfoól 
Krasznovodszkba tett útjokről, melynek egyes pontjaiban részint álta- 
lam, részint az orosz hadseregtől megelőzve voltak, de mely egész 
hoszszában most legelőszőr kikutattatott és leíratott. A két franczia 
múlt év vége felé a Zerefsán melléki fővárosból Karakol tava mel- 
lett Csárdsuiba ment. innét az Oxuson Khiváig hajókázva a ma 
csak félig független Khanságon át Zmukhsír (nem pedig Zmukbdin 
a mint ők írják) romjáig, melyek az Üszt-jurt éjszaki szélén a 
pusztaság kezdetét jelölik, jutottak, és innét ugyanazon az úton 
melyen magam húsz évvel ezelőtt a hyrkania pusztán átmentem, 
Krasznovodszkba értek. Útközben a francziák Csirisli kútnál azon 
orosz oxus-expedítióra is bukkantak, mely épen akkor e folyónak 
régi mederbe való visszavezetésére czélzó fölvételekkel foglalkozott, 
és épen ezen mévések alapján ma már kétségkívtlli lett, hogy e 
nagy garral hirdetett terv kivihetlen, miután az utolsó három száz 
év alatt Szarí-kamistól délnyugatra olyan talajemelkedések jöttek 
létre, melyek eme tervet azon mérnöki ábrándok sorába helyezik, 
a hová Roudaire-nak az éjszak afrikai szahara tengerré való vál- 
toztatása körüli törekvése tartozik. 

Ugyan csak az Oxus régi, illetőleg déli medrének kutatásával 
összefüggésben áll K a 1 i t i n orosz hadnagynak útja az Akhaltekke 
turkománok földjétől éjszaki irányban Khiváig. 6ök-tepétől kiin* 
dúlva az út Mehemmed-Jar, Derbend, Seikh, Leila, Kizildse-Kujuszu 
és Csagil nevű kutak mellett haladva szintén Zmukhsimál ér ki 
Khiva földjére, és noha már régente mint a Khiva és Perzsia 
közti legrövidebb útnak ismeretes, mert összesen 260 a. m. hosz- 
szú, még is európai utazótól, ha az oroszt egyáltalában ily név illeti 
most legelőször látogattatott meg. A mint mondám legérdekesebbe 
ezen útban azon részletek, melyeket az Oxus régi déli vagy Csárdsui 
medréről kaptunk. Ezen meder, mely Rawlinson szerint az ókorban 
egészen közel Persiához folyt, Kalitin csak Seikh állomásánál 
akadt és egyes helyeken 2500 lábnyi szélességű kiszikkadt tóme- 
denczéhez hasonlónak találta, és partja ép oly meredek, mint a 
régi Oxus meder melyet én a Balkán közelében láttam. 



Vámbéry Ármin. 7 

Legnevezetesebbek azonban azon földrajzi tudósítások, me- 
lyeket a lefolyt év alatt az Oxus balpartí pusztaságnak délkeleti 
részéről illetőleg a Mervi-oasisról kaptunk, melyről mindeddig 
édes keveset vagy pláne semmit se tudtunk. Itt két rendbeli utazó, 
t L egy orosz és egy angol működött közre. Az első L e s s a r 
mérnök, mindjárt azután hogy az oroszok Askabadba befészkelték 
magukat, részint az akkor még függőben levő orosz-persa határ- 
jelölés, részint pedig a Herat-felé vezető út részleteinek kipuhatolása 
ügyében, kiküldetett, és már ezen első expeditiójában az egész, úgy- 
nevezett Etek (mit hibásan Átoknak neveznek) azaz a turkomán 
földre kinyúló éjszakkeleti persa hegységnek éjszaki lejtőjét ki- 
kutatta és leirta. Lessart útja Askabadtól Annau, Gavers, Baba- 
durmaz, Lutfabad, Kahka, Khodsa-Mehemmed, Dúsak, Mehne és 
Csecse állomásokon át Szarakhszba vezette, azaz oly vidéken ke- 
reszttU, melyről eddig úgyszólván semmit sem tudtunk, noha a 
középkorban a talaj rendkivűli termékenységénél fogva ez virágos 
kultúrának örvendezett. Lessamak második útja e vidéken csak 
néhány hónap előtt ment végbe még pedig Szarakhsztól délkeleti 
irányban, azaz a Tedsend vagy Herirud mentében a paropamisusi 
hegyek nyugati kiágazásaig, névszerint a herati tartományban 
fekvő Gurian hegységig. Az orosz mérnök itt fiz általam tett út- 
nak egyik részét átszelte, és egészben véve még fontosabb ered- 
ményekhez jutott, mint az előbbi expeditiójában ; miután a Herirud 
középső medenczéjét eddig európai utazó egyáltalában nem láthatta, 
és az ott folyton mozgó turkomán rablócsapatok miatt földrajzi 
felvételek lehetetlenekké váltak. 

A mit Lessar ezen újabb útjának köszönhetünk, az először az 
Etek éjszaki lejtőjén levő turkomán telepek részletes leírása, mely 
szerint Askabadtól délkeleti irányban Szarakhsz felé a következő 
állomásokra akadunk: 

a) Annau 8 Vs a. m. 200 sátorral. 

b) Gavers 13 V3 „ „ 40 

c) Baba durmaz . . . 25 Vs n » — 

d) Artik 10 Vs « » 20 

e) Lutfabad 3 Va » » — » 

f) Kahka 15 Vs » » 500 

g) Ehodsa Ahmed. . 11 Vs » » 20 

h) Dúsak 14 „„160 

i) Mehna 29 V's » » 130 

j) Csecse 10 Va » » 70 

k) Szarakhsz 37 



» 
» 



n 
» 
n 



8 Jelentés a földrajz körében 1882- ben tett munkálatokrói. 

azaz 180 a. m. 6 — 7000 részint Alieli, részint Tekke turkománok- 
kal. Másodszor azon még sokkal fontosabb tudósítás a Szarakhsz 
és Kuhszun, azaz Herathoz vezető ^út, mely egészben véve 145 a. 
m. tesz és melyet most európai utazó legelőször látott és irt lel 
Lessar Daukale, Noruzabad, Adam-jolan, Akar-Cse6me, Eongraili 
és Kizil-Bulak állomásokon át a Borkút hegyen egy körül{>elQl 
900 láb magasságú hágón át Euhszunba ért, és miután innét Hauzi- 
Khan és Pendsdehig is eljutott a Kusk avagy az alsó Murgab és 
Heri-rud közti vidékről szóló adatai, mely ezelőtt egészen ismeret- 
len vala, gondos leírás és pontos felvételek által a f&ldrajzi tudo- 
mánynak jelentékeny hasznára válnak. 

Ugyanezen vidék másik utazójaképen szerepel O'Donovan 
Ödön, a Daily News levelezője, ki Mérvben öt hónapig tartózkod- 
ván, a Tekke turkománok eme híres fészkéről és az utóbbi idők- 
ben ott végbement átalakulásokról kimerítő tudósításokat hozott. 
Mérvet, mely mint az ókor Margianája és a középkor Mervi-sah- 
dsihánja (azaz Mérv a világ királynője) hajdani virágzásáról híres 
volt és tudvalevőleg Dsengiz által végkép elpusztíttatott, újabb 
időkben ugyan többen látogatták; névszerint Burnes, Stirling^ Ab- 
bott, Shakespeare, Thomson, Wolff és Blocqueville, de csak rövid 
időre és róluk ugyan azt lehet mondani, hogy Mérv csak őket 
látta, de nem ők Mérvet, 0*Donovan volt tehát az első, kinek bo 
alkalma nyílt a Murgab alsó folyásánál levő Tekke központot kö« 
zelebbről tanulmányozni, és gyűjtött tapasztalatai csakugyan szer- 
fölött érdekesek, úgy, hogy ma már a geographiai talány a k<>zép- 
ázsiai pusztaság ezen részében teljesen megoldottnak mondható. 
Miután Regei Dervaz és Yakhanban hasonló sikerrel működött, a 
mennyiben Osanin által megkezdett kutatásokat eredménynyel foly- 
tatta ; hátramaradt tehát még esak a pamirí fennsik délnyugati ré- 
sze, valamint Afghanisztánnak egyes pontjai, hol a kutató szellemi- 
nek némi tér nyílik, noha ez utóbbi országról épen most Dr. Ja- 
vorszky orosz orvos által egy munka készül, melytől több mint 
egy hézag pótlását remélhetjük. Szóval Közép-Ázisia földrajzi óriási 
haladásnak örvend, és tán kevésnek nyi^t ez oly örvendetes meg- 
lepetést, mint épen csekélységemnek, ki azzal iQúkori vágyainak 
teljesedését látja. 

Ha immár most a muIt év földrajzi fölfedezéseiről szóló rövid 
jelentésem után előadásom azon részére térek, mely nyugati mí- 
velődésünknek viszonyait az eddig elért földrajzi vívmányokhoz álta* 
Iában vázolja, úgy mindenek előtt inkább az ethnographia, mint a 
földrajz terére kell lépnünk. Távol attól, hogy valamiféle profetikus 



Vámbéry Ármin. 9 

képeeaégre támafi^odnánk, kísérletünkben azon, az átalakulásokat ille- 
tőleg, mely díet Európa hatalmas felléptének Ázsiában és Afrikában 
maga után kell vonnia ; s- csak oly mozzanatokról szándékozunk meg- 
endékezni, melyek az. eddigi események folyásából a búvár szemei 
^ött már is feltárulnak és melyekből ép úgy, mint befejezett té- 
nyekből, a közel jövőre is lebet némi következtetéseket* vonni. 
fKirópa, mint Önök, Uraim, látják, az utolsó évtizedek óta rend- 
kivOli erővel ütközik Afrikába és Ázsiába. Vajon jogosan-e, vagy 
sem, azt nem akaijuk itt vizsgálni. A természet örök törvénye az, 
^lely itt is^' az erős és gyengébb közt, alkalmazásra talál. Európa 
túlnépesedésben szenved ; míveltségének , iparának , kereskedel^ 
mének óriási kifejlődése kifelé szorítja. Nem lehet és nem szabad, 
hogy kiterjedési képessége, mely a nyugat emberének ^yik sa^^ 
játja, elnyomassék. Nem csoda tehát, ha, miután Amerika már 
elfoglaltatott általa, ma égyelmét nagyobb mérvben a hozzája 
közel fdivő Afrikára és Ázsiára fordítva, a létért való küzdelem- 
ben jogra és méltányosságra kevésbbé tekint és a míveltség ala.- 
i'SOByabb fokán álló embertársát kíméletlenül fébre tolja. 

Midőn euirópai világunk Afrikában való működéséről szólok, 
akkor csak kevésbbé értem alatta ezen földrész éjszaki részét, 
miyel az társadalmi és vallási viszonyai következtében inkább 
Ázsiáhoa^ tartozik. Afrika a szó * szorosabb értelmében néprajzi 
tekintetben . tulajdonképen a szerecsen által van képviselve ; azon 
szerecsen által, ki a lakosságnak túlnyomó többségét képezi 6a a 
láfSl'mát mai napság fölvetették azon kérdést, vágjon fizikai alkata 
képessé, iogja-e őt tenni, hogy a nyugattal való küzdelmében győ- 
zeáelmeskectjék, vagy pedig tőnkre fog-e jutni és Amerika ben- 
szttlettjeihez hasonlóan kiveszni? 

Ezen fdcetebőrű, göndörhajú embert illetőleg az eddigi ta- 
pasztalatok azt mutatják, hogy mérsékelt éghajlat alatt oly mér- 
tékben képes testileg és lelkileg kifejlődni, a mennyire a tropikus 
éghajlat alatt a romlás minden jelét magán hordja. Éjszak- Ame- 
rika szerecsenére mutatnak, ki a nagy köztársaság értelmes és 
hasznavehető tagjává vált^ mig a nyugat-indiai szigeteken lakó 
testvére sem testi, sem szellemi munkára nem képes és más ele- 
mekkel való összeütközésében mindig a rövidebbet húzza. Ezen 
Mtevést még egy más példával illustrálhatnók, azon jelentékeny 
szerepre mutatva, melyet a szerecsenek minden időben a moszlim 
világ társadalmi ~ keretében játszottak, a .mennyiben valószínűleg 
csak kej^esek előtt ismeretes, hogy az oszmán hadsereg sorában, 
mely a 15. és 16. században egész Bécsig diadalmasan előre nyo- 



I - 



10 Jelentés a földrajz körében ISSZ^ben tett munkálatokról. 

muIt, épen afrikai szerecsenek tüntették ki magukat, mint hadve- 
zérek ós hogy Szudánnak és az áquatorialis Afrikának sok íeketebőrü 
lakosa magas tiszteletre jutott Törökország, Persia és Éjszak- 
India polgári szolgálatában. De ezen örvendetes bizonyítvány 
Közép-Afrika szerecsenének nem állitható ki. Ez, bárhol érintkez- 
zék az európaival, attól csak a pálinkás üveget és minden egyéb 
vétket vesz át, de nem a nyugati míveltség előnyeit Ott pedig, 
a hol magára van hagyva, a lustaság, a rendkívüli halandóság 
és minden társadalmi szellemnek teljes hiánya annyira meggátolták 
felvirágzását', hogy Közép- Afiika nem az éghajlati kedvezőtlenségek, 
hanem a szerecsen vérében levő tunyaság és romlottság folytán 
a földnek leggyérebben népesített pontjaihoz tartozik. 

Ezen és hasonló elmélkedések bírhatták dr. Gorre franczia 
orvost arra, hogy egy ép e kérdésre vonatkozó iratában azon 
nézetnek adjon kifejezést, miszerint Afrika csak Európából, neve- 
zetesen pedig Olasz- és Spanyolországból való bevándoriás által 
népesíthető be. Ő azt hiszi, hogy itt ugyanazon folyamat fog v^- 
bemenni, melyet Dél-Amerikában láttunk, hol a benszttlőttek cse- 
kély száma a behatoló spanyolok és portugálok által elnyomatott. 
Az európai elemeknek az újabb korban Közép- Afrikába való előre- 
nyomulása után ítélve, ezen nézetben sok az elfogadható ; minden- 
esetre Közép- Afrikában végbemenendő nagy események előestéjén 
állunk ; bár egyelőre még nehéz volna, a fekete világrész jövendő- 
beli képét, ha csak gyenge vonásokkal is, élénkbe riyzolní: annyi 
bizonyos, hogy ha jobbra fordulás állna be, ez Európa erélyes 
lakóival való faj-keresztezés által volna elérhető. A mit Róma 
Afrika éjszaki partján megkisérlett, de a mi neki nem sikerült, 
azt úgy látszik, Európa, közel két ezer évvel későbben, ügyesebben 
és szerencsésebben kezdette meg. Tudományunk előharczosai itt 
halhatatlan érdemeket szereztek maguknak az emberiséért álta- 
lában és a földrajz Afrikában való működésére büszke lehet 

Európa felléptéről Ázsiában és azon eredményekről, melyeket 
működésünk itt fog gyümölcsözni, fajdalom, nem mondhatok hason- 
lóan kedvező ítéletet Itt a nyugati világ már több száz év óta 
nem egyes országokkal vagy népekkel, hanem egy vallással, t i. az 
iszlámmal áll szemben, melylyel a harczot sokkal a keresztes há- 
borúk előtt megkezdte és egész a legújabb időkig folytatta. Ha 
a mohammedánok számát mindössze 200 millióra teszszük, akkor 
meglehetős biztossággal feltehető, hogy ma már ezeknek több mint 
fele elvesztvén politikai önállóságát, részint keresztény, részint 
buddhísztikus főhatóság alatt áll. Khína 20 millió, Oroszország 12, 






Támbéry Ármin. 11 

Angolország 40, Németalföld 30, Francziaország 5 és a többi álla- 
mok még több miot 5 millió mohammedán fölött gyakorolnak ha- 
talmat, és azoknak száma, kik még ma, a mindenesetre nagyon ké- 
tes politikai önállóság alatt állanak, körülbelül 3S millió ottomán 
főhatóság alatt álló arabra és törökre, körfilbelbelül 7 millió per- 
sára és ugyanannyi afghánra és közép-ázsiaira terjed, kiknek ön- 
állósága azonban, mint már említettük, nagyon megrendítve lévén, 
alig lesz képes a legközelebbi évtizedek alatt fentartani magát. 
Earópa tehát régi és egykor hatalmas ellenségét földre terítette, és 
mintiiogy fold- vagy néprajzi tekintetben nem mondható idétlen ki- 
Yáncsiságnak, ha kérdezzük, hogy mi lesz a moszlim Ázsiából és 
népeiből: azért engedjék meg, tisztelt Uraim, hogy e tekintetben 
is részben önszemléleten, részben tanulmányokon alapuló nézetei- 
inet közöljem. 

Ha e czélra az utolsó évszázadok történetének tanúságait ér- 
tékesítjük, azt fogjuk taláhii, hogy az iszlám oly pontokon, hol a 
keresztyén mívelődéssel közelebbi érintkezésbe jutott, nyugati vi- 
lágnézetünkből csak keveset vagy épen semmit sem vett át. Csak 
ott, hol a moszlim míveltség aránylag alacsonyabb fokon áll, csak 
ott lehet annyiban némi változást tapasztalni, hogy a vallásnak kü- 
lönben is gyenge lábon 6X16 oszlopai könnyen megrendíthetők, ha- 
lomra dönthetők és a keresztyén valláséi által helyettesíthetők vol- 
üik; míg másutt, azaz a moszlim míveltség magasabb fokán, az 
isdam ázsiai világnézetével nemcsak nem gyengült, hanem ellen- 
kezőleg még mélyebb és erősebb gyökeret vert és ott, hol politi- 
kai önállóságáról kénytelen volt lemondani, még mindig a Korán 
tételeihez való görcsös ragaszkodásában telik a kedve. Ezt a leg- 
könnyebben és legjobban Oroszországnak az utolsó évszázadokban 
tett hódításain lehet észlelnünk. Ott, hol az orosz hódítások olyan 
baskírokra, kirgizekre és kaukázusiakra akadtak, kik valamely 
moszlim műveltségi központ által nem eléggé támogatva, és Mo- 
hammed tanainak hanyag követői voltak, ott az Eminek. Ahmedek 
és Juszufok könnyen -Eminoffokká, AhmedolSbkká és Juszufofibkká 
váltak, azaz ott őket könnyű szerrel eloroszosították és az óhitű 
egyház híveívé tették.' Máskép áll a dolog az egykori moszlim mí- 
velt világ központjaival, Kazánban, Erivánban, Erdebilben és Bak- 
cse-Szerájban, hol az orosz pópák térítgetése mindig teljesen ered- 
ménytelen volt, sőt Kazánban az utóbbi időben az iszlám még 
szellemileg és testileg is erősödött. A mecsetek száma mégegyszer 
akkora, mint a múlt században; a lakosság száma gyarapodott, jó- 
létd -emelkedett ; szóval: ezen kifejlődött moszlim míveltséggel az 



12 Jelentés a földrajz körében ]882-beu tett munkálatokról. 

Ugyanoly vagy még alacsonyobb fokon álló orosz kultúra neui mér- 
kőzhetik. A czár csak jó adófizetőket képes magának szerezni ben 
nük és kevés a remény, hogy a nagy orosz czári birodalom 
moszlímjai általában a muszka néptömegbe beolvadjanak. 

Az előbbrehaladt iszlám ezen merev ellenállása a keresztyén 
kultúrával szemben különben nem csak az orosz birodalomban, 
hanem Indiában is nyilatkozik, hol az újabbi időben a hinduk 
mint államhivatalnokok, kereskedők stb. Hindosztán moszlimjain 
túl kezdenek tenni és hol az utóbbiak oly mértékben esnek mind- 
inkább a pauperizmus áldozataiul, a milyenben másrészt amazok 
Nagybiritánia emberséges és nemes kulturtörekvéseinek oltalma 
alatt soha nem remélt jólétre emelkednek. Az indiai császárság 
40 millió mohamedánja ezen hátramaradásának teljes tudatában 
van, de hiába erőlködik, romlását meggátolni; a merev zárkózott- 
tság, a féktelen vallási riyongás és a minden i^itás ellen irányuló 
nyakas gyűlölet még sokkal hatalmasabb rákfenét képeznek a 
Ganges és Indus partjain, mint Tőrökországban és Persiában. És 
a mily szívesen látnám a dolgoknak jobbra fordultát, még is csak 
nehezen hitegethetem magamat azon reménynyel, hogy az iszlám 
itt alaplényegét megtagadja és a mai körülmények közt okvetle- 
nül szükséges asaimilálódó-képésséget magának megszerezze. 

Tekintve immár Uraim, hogy az oroszok moszlimok fölött 
már több mint 400 év óta, az angolok India fölött pedig több 
mint 100 év óta uralkodnak, most a meglevő tapasztalatokat fel- 
használva, a még ma alá nem igázott moszlimok jövendőbeli viszo- 
nyának képéhez már gyenge vázlatot rajzolhatunk. Hogy ki fog 
uralkodni az örmény felföldtől a persa öbölig, a Tien-Santól az 
Adriáig, ahoz ug}'an nekünk földiróknak kevés közünk van, de 
hogy itt a keresztyén hatalmak nem sokára a nyugati míveltség 
zászlóját fogják kitűzni, azt egy perczig sem szabad kétségbe von- 
nunk. Valamint a Volga, a Kur, a Jaxartes, az Indus és a Ganges 
mellett lakó moszlimok naponta ötszöri imájuk elvégezése után 
rendesen fizetik adójukat a keresztyén uralkodónak, katonákat is 
állítanak neki, szóval engedelmes alattvalók: ép úgy lesznek a 
legközelebbi jövőben alázatos alattvalók a ma még büszke igaz*- 
hivők Kis-Ázsiában, Arábiában és Persiában is. Valamint az előbb 
emiitett helyeken úgy itt is a politikai önállóságuktól megfosztott 
törökök, arabok és persák idővel azon szerepre fognak jutni, me- 
lyet a zsidók Európában még a lefolyt században játszottak. A 
moszlim népeknél különösen nehéz a vallás és nemzetiségi fogalmak 
külömbözőségét érvényre jutatni, mert náluk a vallás fogalmát még 



Ytobéiy Ármiif . IS 

akkor sem lehet helyettesíteni a nemzetiség fogalma által, mikor a 
szabad gondolkozás terére lépve, már megszűntek posítiv hitet val- 
lani. Nem hiú ábránd tehát, ha azt mondjuk, hogy Európa a 
moszlim országokat meghódihatja és európástthatja, de nem mosz- 
lim világot, azaz nem azon társadalmat, mely Mohammed tanain 
alapszik, oly vallási tételeken, melyeken eddigelé a reform kisér- 
letek nem nagy változást idéztek elő. 

Hogy az iszlám itt politikai önállóságát nem sokára elveszti, 
azt nem veszszük nagyon a szívttnkret mert a történelem kímé- 
letlen Ítélete rendelte ezt így el és mert a mohammedánok jó rész- 
ben maguk okai a saját szerencsétlenségüknek. A mi Ázsia ezen 
átalakulását illetőleg legközelebb érdekelhet bennünket, ez azon 
rend ée mód, melylyel e világrészt nyugati míveltségre tanítják ; 
mert mielőtt geo- vagy ethnographusok volnánk, mindenekelőtt 
előbb csak emberek és ipagyarok akarunk lenni és ép azért nem 
nézhetjük közönynyel, hogyan akarja a nyers és durva kény- 
aralom ép a mfveltség teijesztésének csalfa színe alatt e tömege- 
ket magába fogadni, hogy barbár vágyainak annál nagyobb ha- 
tályosságot szerezhessen 

Lássák Uraim, ha Ázsiának ezen jövendőbeli képe tárul sze- 
meim elé, f^kor megszűnik nálam a föld- és népr^'z, megszűnik 
a tudomány és csak a humanitás érzetei fogják el szivemet. Talán 
magyarságomnak is van némi része ez érzésekben és minthogy 
szeretném látni, hogy Ázsia mívelődjék és jobb jövőt éijen, leghőbb 
Trágyám, hogy a mívelődés eszközeit tiszta forrásból és tiszta ke- 
zekből nyelje és hogy a moszlim Ázsia átalakulása ne sttlyecyeA 
alá egy zsarnok hatalom silány eszközévé. 

Tisztelt tagtársaim ! Ezek az alapeszmék, melyek a ma már 
haszonötéves publicistái működésemben vezettek és melyek a leg- 
több esetben föld- és néprajzi tanulmányaimból eredtek. Azért 
voltam oly bátor, ezen elmélkedéseket itt évi jelentésem keretébe 
foglalni, és mivel elnézésüket és türelmüket már igénybe vettem, 
engedjék meg egyúttal, hogy azon érdeklődő tanúsággal szemben, 
melyet a Kelet átalakulása nyújt, saját kulturtörekvéseinkről is 
szóljak és kijelentsem, hogy a tönkreraenő ázsiaiak szomorú 
sorsa serkentőül szolgálhat sigát jövőnkre nézve. Származásunkra 
nézve mi is ázsiaiak vagyunk, a Kelet minden fény- és ámyolda^ 
Iának alávetve, és őseink mégis már sok száz év előtt belátták 
az assilimísatio elkerülhetetlen szükségét és a míveltség terén már 
akkor sokat tettek, midőn Európa még csak ébredezett. És mivel 
ázsiai származásunk daczára már rég európaiakká lettünk, föl va- 



14 Jelentét a nemietkOa tfrikUirawig mUOdéaérőI lgTT-1882-ig. 

gyxak jogosítva remélni, hogy a keleti nlágból meginduló népttv- 
longás zajongó áijáben nem mehetünk tönkre és nem gyengülhe- 
tünk eL A míveltségi szellem gyújtó ereje még mindenUtt pótolta a 
számokat és a ki 20—30 éYvel visszatekint, az valóban miveltaé- 
günk örvendetes gyarapodásának láttára azon meggyőződésre fog 
jutni, hogy valamint ennekelótte Európa védbástyája valánk a 
a Kelet ellen, ügy lehetünk most a nyugati tntveltség közvetítőjévé 
a kelet felé. Adja az ég, hogy ezen vá^am mennél gyorsabban és 
hathatósabban teljesüljön! 



A jui. \arto tutoH koteriutuii MoItuii 

Az 1876-tk év vége felé az európai közvélemény mindinkább 
fokozódó mértékben kezdett A&ika felé fordulni. Csak imént jutott 
köztudomásra Livingstone halála, s az ennek nyomában támadt őszinte 
részvét még el sem múlt, s már is líj táplálékot oyajtott az érdeklő- 
désre Dr. Nachtigai és Cameron expeditiója, kik akkor érkeztek vissza 
Afrikából, megrakodva bö tapasztalatokkal és kutatásaik gazdag 
eredményeivel. Stanley ugyanakkor Afrika szívében vala etfo^alva. 
Számos utazó előzte már meg Őket s bizonyára még számosab- 
ban fogják Őket követni! A tudomány ily lelkes bajnokainak már 
tekintélyes száma esett áldozatul és valÓBzíníí, hogy az áldozatok 
hosszú sora még folytatásra vár ! 

A pillanat eljöttnek látszott, hogy a művelt világ s^tségökre 
menjen a tudomány és emberiség e merész harczosaínak, túnogassa 
őket fóradságos feladatuk teljesítésében s lehetőleg oda hssson, 
hogy önfeláldozó munkásságuk eredménye a tudomány és emberi- 
ség javára mentől gyümölcsözőbbé váljék. 

Váljon az eddig szerzett tapasztalatok nyomán nem lehetne-e 
Afrika felfedező munkájának nagyobb egyöntetűséget kölcsönözni, s 
a kutatóknak több biztonságot nyújtani? Valjou e földrészről terv- 
íerűbb eljáráB mellett nem hullna-e le könnyebben a titokszerűs^ 
m. zredéves leple? 

!H ^'^^° ^ hasonló gondolatok foglalkoztatták azokat, kik 1876. 
f nílv szeptember havában Brüsszelbe földrajzi gyülekezetet hívtak 
, #Jssze. Afrika leghímevesebb utazói, tudÓBok és politikusok találkoz- 
Nk link itt; Németország, Ausztria, Magyarország, Anglia, Fraucziaor- 



Berecs Antal. 



15 



82ág , Itália és Oroszország mind elküldöttek képviselőiket ép 
úgy mint Belgium. E gyülekezet kyelölte a további teendők út- 
ját, 8 programmját a következő fő pontokban állapítá meg: a) 
Afrika még ismeretlen vidékeinek tudományos kikutatása czéljából 
fóLpeditiókat indítani; b) a művelődésnek Afrika belsejébe szabad 
utat nyitni ; és a rabszolgakereskedés elfojtására alkalmas módokat 
keresni. Általános volt a nézet, hogy fogadó állomások felállítása bi- 
zonyos meghatározott pontokon e terv megvalósításának legbiztosabb 
s^édeszköze lenne. Ezen gyülekezet képezte a nemzetközi Afrika- 
társulat magvát, mely rá egy évre már főorganumait is szervezte. 

Mielőtt e gyülekezet feloszlott volna, végrehajtói választmányt 
küldött ki, melynek tagjai lettek : a belgák királya, Dr. Nachtigal és 
de Quatrefages, Sir Bartle-Frére, kit caplandi útja után M. San- 
ford, az Egyesült-Államok volt ministere helyettesítő. Az eszme 
napról-napra népszerűbbé lett, s csakhamar kisebb körű nemzeti 
választmányok alakultak a szükséges pénzbeli források megszerzésére. 

így Belgiumban (1876 november), Németországban és Au- 
sztriában (1876 december), Spanyolországban (1877 február), Orosz- 
országban, Svájczban és Portugáliában (1877 április), Magyarország- 
ban, Hollandiában, Francziaországban, Italiában és az Egyesült- 
Államokban (1877 május.) A különféle államokban az ügy iránt 
yaló lelkesedés különböző fokú volt ugyan, de annyit mégis ered- 
ményezett, hogy már az első év vége felé a belga aláírások egy 
fél millió francot tettek, mely összeghez más országok választmányai, 
még szintén 100,000 frankkal járultak. 

Tekintve a czél nagyszerűségét — a rendelkezésre álló se- 
gédforrások, ugyancsak középszerűeknek voltak mondhatók, mind- 
azonáltal elégséges alapot biztosítottak arra, hogy komolyan mun- 
kához lehessen látni. 1877 júniusában Brüsszelben egy nemzetközi 
bizottság hivatott össze, melynek tagjai a fentnevezett államok 
képviselői valának s melyen Magyarországot Dr.HaynaldLajos 
bibomok-érsek képviselte ; ez megállapítá a tervet a kivitelre nézve. 
Határozatba ment, hogy Zanzibárból expeditió fog küldetni a Tan- 
ganyika tó felé azon feladattal, hogy ez ott, a tó partján vagy a 
körülmények szerint följebb, tudományos és fogadó állomást ala- 
pítson. — Ezen állomás volt hivatva kiinduló pontját képezni az 
Atlanü-oczeán felé irányuló kutató utazásnak. A végrehajtó bi- 
zottmány egyúttal felhatalmaztatott olyan expeditió tervének ki 
dolgozására is, melynek az lenne czéllja, hogy a nyugati oldal- 
ról kiindulva, a zanzibárival Afrika bensejében találkozzék. 

Ezen határozatok által a Nemzetközi Társulat ^ár rendes 



16 Jelentés a nenuEetközi «frika-tftr8t^ működéséről 1877-lMMg. 

szervezést és határozott tervet Ss alapot nyert ; miMk fóIyt&niSsak- 
hámar hozzáfoghatott azon feladat megoldásához, melyet az egyet- 
érti bizalom reá ruházott és ez időtől fogva, tehát már 6t év ótft 
oda irányítja minden munkásságát, hogy e bizalomnak mégis fdel- 
jen, anélkül, hogy egy perezre is megfeledkezett volna azon elvek- 
ről, melyeket megalapításánál zászlójára tűzött. Az ehsS expeditió 
1877 utolsó három hónapjában szervezkedett Belgiumban. A ten- 
gerpartról, a Zanzibartól 200 mértföldnyire eső Tanganyika tó felé 
kellett volna indulnia. A kezdeményezésre azonban kegyetlen és várat- 
lan csapások nehezültek. Vezetője Crespel kapitány, megérkezésekor 
elhunyt, Dr. Maes pedig napszúrás következtében halt meg. így 
Cambier kapitány, egyedül maradt egy osztrák utazóval, Mamo 
úrral, a ki azonban nemsokára szintén visszatérni kényszerült. 
Mindezen csapások azonban korántsem lohasztották Cambier kapi- 
tány kitartását, s megkezdett munkáját a legnagyobb erélylyél foly- 
tatta. E mellett több expeditió is indult utána, azon czélból, hogy 
őt utolérjék ; s bár útközben ezek is elvesztették soraikból Wau- 
tlúer és Deleu hadnagyokat, mégis e keserfi megpróbáltatások- csak 
annyi befolyással lehettek Cambier útjára, hogy azt meglassították 
ugyan, — de meg nem szakíthatták. 1879. év augusztus havában 
elérte a Tanganyika. partjait és a karémai állomás megalapítá- 
sával feladatát fényesen teljesíté. 

Tizenöt hónappal . későbben ismét öt belga utazó egyesült áz 
elindulásra (1880 deczemberében). Cambier három évi munka után, 
a jól kiérdemelt nyugalom • szükségét érezvén, útját Európa felé 
vette; négy hó lefolyása alatt Karémából Brüsszelbe érkezett. He- 
lyettese Bamaeckers kapitány lett,á ki Becker hadnágygyal maradt 
az állomás élén. 

Popelin kapitány ésRogernémi segélylyel 1881 április havá- 
ban indultak meg, hogy á tó nyugati partján új állomás szervezé- 
sére helyet keressenek. £ terv azonban nem valósulhatott, mert 
Popelint néhány napi súlyos betegsége megölte, segéde pedig étre 
Karémába tért vissza. Nevelte a bajt, hogy 1882 február 25-én 
maga Bamaeckers kapitány is epeláznak esett áldozatul. Roger más 
missio kivitelével volt elfoglalva s akkor a tengerparton tartózko- 
dott ; Becker tehát egyedíil maradván, a karémai állomás vezetését 
vette át, miközben Storms hadnagy vezérleté alatt egy ötödik 
expeditió indult segítségére. 

Ujabb tudósítások szerint, Storms két hó és 8 nap alatt ér- 
kezett Táborába. Ugyanakkor Cambier i6 visszatért ismét Zanzi- 
bárba, hol^gy élelmezési tigynöks^ igazgatását vette át 



Beracs Antat. 



17 



: Hat belga utazó eset áldozatul a mai napig e sokszoros ki- 
sérletuek. Nagylelkű gondolkodásuk és te^es önfeláldozásuk vezette 
őket Afrikába. De egyikok sem halt meg — talán a benszülöttek- 
kel \ivott véres harczban. A velük vitt fegyverek, valamint a Zan- 
zibar-négerek, kik kíséretüket képezték, elejét vették lehet& meg- 
támadtatásuknak, tiszteletet és félelmet gerjesztettek magok körül, 
de legyvereiket a bennlakókkal szemben mindig csak jogos vedel- 
műi és csak végszükségben használta. 

A Társulat végrehajtó bizottmányának utasításai mindig a 
legnagyobb mértékben békések valának, cr kizártak és kárhoztat- 
taii minden erőszakot Ezen utasításokat az expeditiók mindig hiven 
pegtartották, csupán csak egyetlenegy utazó bonyolódott összeüt- 
közésbe a bensjsűlöttekkel, d^ ez is akaratlanul csakis kényszerük 
körülmények között történt. E baleset ann^ idején nem egészen 
alapNOs magyarázgatásokra adott alkalmat , miért is szükséges a 
valódi tényállást itt konstatálnL 

Bamaeeken^ a német missió egyik tagja Schoeter kapitány 
által kísérve, nagy számú karavánnal hagyta el Ugogot, midőn 
Madabumhoz közel hírül vette, h(%y e falut Munié-Mtuana szul- 
tán Q6tromoJ[ja és hogy utjokat e miatt nem folytathatják. M^- 
álktpodott tehát és szabad átvonulhatást kért. A szultán azonban 
a helyett, hogy kérelmének eleget tett volna, azt viazonzá, hogy 
Jöjjön és biztotítsa maga a szabad átvonulást. 

Erre Bamaeckers, Schoeler és Reichard száz emb^ kíséreté- 
ben Madaboru-ba menjbek. De csakhamar belátták, hogy a védelem 
nem elegendő és hogy saját táboruk is a támadó vonalba esik; 
ennélfogyA készületeket tettek, hogy a falut másnap korán elhagy- 
já;k. Azonban napkeltekor már a támadó Munié-Mtuana-val állót- 
.tak szemben, ki ,több mint ötszáz ember élén utjokat állta és min- 
den áron azt akarta, hogy ^csapatukkal segítségére legyenek az 
ostronmál. Ekkép Madaburu támadói és védői közé ékelve s így 
két tűz kézé szorulva -~ kénytelenek voltak a helyzettel leszá- 
molni és a támadásban részt venni; Azonban az összeütközés nem 
volt komoly ós csakhamar végett ért, s a karaván is nenisokára 
folytathatta útját. 

A . Nemzetközi Társulat működésének eleje óta tapasztalta, 
hogy mennyire növeli Afrikában az út veszedelmeit és fáradi^joit 
a szállítás eddigi szokásos, módja. 

A s^lítás ugyanis eddig úgy történt, hogy egy 3—400 em- 
berből álló szállító karaván indíttatott útnak európaiak vezetése 
alatt. £ karavánok azonban a dolog természetében rejlő okoknál 

FGldnjKi KdKlemények 1883. — 1-sO fftset. 2 



18 Jelentés a nemsetkösi Afrika-társaság működéséről 1877— IS^Zig. 

fogva végtelen sok bajnak voltak forrásai. Naponta csak két-három 
mfldet haladhattak, miközben részint a benszttlöttek támadásai, 
részint pedig a karaván tagjai közt előfordult gyakori szökések a 
rendnek fontartását nagyon megnehezítettél^. Útközben sok árú el- 
veszett, sok meg elromlott, úgy, hogy ha az út uradalmaitól elcsi- 
gázott kutatók, czéljukhoz el is jutottak, rendesen már el voltak 
szegényedve s a legszükségesebb segédeszközökkel sem bírtak. 

E nagy akadály elhárítására a belgák királya saját költségén 
tett kísérletet. Emberek helyett állatokat akart a teherszállításra 
alkalmazni. De a szállításra használható állatok között egyedül az 
elefánt látszott alkalmasnak e czélra és képesnek az afrikai éghajlat 
elviselésére. Ennélfogva a király négy indiai elefántot szereztetett be 
Bombayban és ezeket vezetőikkel együtt az afrikai partra szállít- 
tatta át. Az expeditió vezetését Carter kapitány vette át, s oly 
sikerrel, hogy az út nehézségeinek és a rendkívüli terheknek da- 
czára alig négy hó alatt (1879. okt. havában) már Táborába erke- 
zett. Ez alkalommal ugyan a négy elefánt közöl kettő elpusztult, 
— de illetékes körökben mégis oly nagy bizalommal tekintettek 
e kisérlet eredménye elé, hogy a vállalat rendezői már is oly állo- 
más felállításának tervével foglalkoztak, a melyen indiai elefíUitokat 
fognának a kutatás czé^aikra felhasználni. E czélból Cadenhead is 
Afrikába ment, hogy Cartemek segédkezzék ; de alig érkezett meg^ 
midőn a harmadik és rá hét hónapra a negyedik elefánt is tönkre 
ment Earémaban. 

A kisérlet tehát csak részben sikerült, de a teljes sikkerről 
eddigelé még le nem mondtak, sőt azt hiszik, hogy a bajt nem 
annyira a viszonyok leküzdhetetlensége, mint inkább az idézte el6, 
hogy ezen alkalommal oly hibákat követtek el, a milyen hibák min- 
den kísérletezés nyomában előszoktak fordulni, a melyek azonban 
magukba rejtik egyúttal az okulást is. 

Carter és Cadenhead missioi ezzel véget értek, ők tehát egy 
új úton a part felé indultak vissza. 1882. június 22-én MpimbTé 
faluhoz érkeztek, melynek szultánja épen két hatalmas törzsfőnSk 
támadását várta s ezért kényszeríté őket, hogy falujába telepedje- 
nek. Kíséretük által elhagyatással fenyegettetvén, a két angol utazó 
másnap összeütközésbe keveredett, melyben mindkettő halálát 

lelte. 

Az öt évi munkásság eredménye sok tekintetben hasonlít 
a martyrsághoz. Valóban az összes művelt világ őszinte és igaz 
tiszteletere érdemesítették magokat azon nagylelkű és önfeláldozó 
lelkek, a kik vissza nem rettenve a hasonló vállalatokkal mindig 



^ 



I 



Bereci Antal. 19 

együtt járó veszélyektől, caak szívok sugallatának és emberszerete- 
tökuek engedtek, midőn ily nagy feladatnak áldozták magukat. Ne- 
vök örökké fog élni Afrika történetében ! 

Azraban nemcsak a Nemzetközi Társulat-ot érték ily csapá- 
sok. Ugyanazon időben, ugyanazon vidékeken, más jáUalatoknak 
is bőven kijutott ebből. A londoni afrikai társaság főnöke, Keith 
Johnston úr, 1879-ben utazásának kezdetén hunyt el; az angol 
konzul Elton kapitány ugyan ilyen sorsban részesült Debaize abbé, 
ki egy inter-óczeani franczia expeditió élén utazott el 1878-ban, 16 
havi. küzdelem után Udzsizsiben halt meg. A mpvapvai-, Victoria 
és Tanganyiloi tavak körüli angol missiók kegyetlen veszteségeket 
szenvedtek, melynek áldozatai közöl elég itt csak Smith hadnagyot 
O'Neill, Thomson, Penrose, Mullens urakat megemlítenünk. Négy 
év ahtt 187'8— 1881-ig az algériai missíónak is két tagja, egy pap 
és segédje — öletett meg, hét papot és három segédet betegség 
ragadott el. 

Az i|j régiók csak ilyen áklozatok árán nyilnak meg és a 
czivilizatíónak is meg vannak a maga vértanúi ! 

Ennyi emberáldozat mellett va^'on jöhet-e szóba a pénzáldo- 
zat, melybe a uyomról-nyomra való kutatások kerültek ? Pedig ezek 
is tekintélyesek voltak, ha a segédforrások korlátolt voltát veszszük 
tekhitetbe. Azonban örvendetes jelenség, hogy a 400,000 frankra 
menő tőke érintetlenül maradt; a kiadások kizárólagosan a kama- 
tokbél, az évdíjakból és magánadományokból nyerték fedezőtöket. 

A kérdés már most az: váljon az eredmény megfelel-e az 
áldozatok nagyságának? Kelet- Afrika a parttól a Tanganyikáig hozzá- 
férhetőbbé vtít-e a tudomány, vallás- és kereskedelem érdekeire nézve ? 

Tud-e a Nemzetközi Társulat felmutatni oly eredményt, a 
mi a mellett szól, hogy tervei nem voltak hiu ábrándok ; s valljon 
hagyott-e maga után a Társaság működése maradandó emléket? 

Mindezen kérdésekre a tények hangos „igen^'-nel felelnek* 
Ott van mindenekelőtt a Camlúer alkotta karémai állomás, 800 . 
kUométemyire a keleti parttól, e földöv végpontján, alapíttatva 
1879-ben, mely ma már oly nagy fontosságot /uyert, hogy sokan 
benne a jövő egy művelt városának magvát látják. Cambier műkö- 
déséről egyébként hadd szóljon maga Ramaeckers, kapitány, Cam- 
bier utóda és legkompetensebb birája. 

„Cambiér feladata*", — igy ír Ramaeckers kapitány — „be van 
végezve. Büszke lehet művére. Olyan telepet hagy maga után, a 
mihez fogható nincs széles Afrikában. Bámulom őt s örülök, hogy 
szerencsés vagyok őt követhetni. ** 

2* 



ía Jelentés a nemzetközi Afnka-t^ság működéséről 187? -l8S2-ig. 



/ 



A karemai állomás 1879-ben ejgy halmon épült, melynek lábát 
a tó vize nyaldosta; most már 500 méternyire van tőle, minthogy 
a tó vize apadt. Fekszik (a párisi délkörtől) a déli szél. BH9' s á 
keleti hosszúság 28oi 1' alatt. Keleti oldalát 50- 60 méternyi ma- 
gas dombok yédik, a tó meleg szeleinek van kitéve, középhőmér- 
séklete 25® G. Területe mintegy 1000 hektárnyi, melyet rendes szer- 
ződés biztosít. A téglából épült európai lakóház messze kimagaslik 
a többi épületek közül, a melyek mint istállók, tárházak, gazda- 
sági épületek stb. azt mintegy 200 méter kerületben környezik. A 
szomszédos síkság rendkívül termékeny; a forró égalj legtöbb gyü- 
mölcsfája bőven hozza gyümölcsét, s tenyészik a pamutbokor és egyéb 
hasznos növényzet. Az eddig megejtett kiséríetek kimutatták, hogy 
az európai főzelék félék legnagyobb részét itt meg lehett honosítani. 
Nyájaik jólétnek örvendnek, a terjeszkedő kultúra diadalakép pe- 
dig egy gőzhajó lebegteti a Tanganyikán a nemzetközi lobogót.' 

A belga állomás békés és művelő haladáj^a már nem kis mér- 
tékbén érezhető is annak környékén. A szomszéd törzseknek egy- 
más közötti viszályai mindinkább gyérülnek; főnökeik szívesen 
vonulnak az európaiak oltalma alá; a rabszolgatartás is fogyóban 
van. A bénszülöttek biztonsága nagyobbodott, a mi megint ezek 
társadalmi viszonyaira hat jótékonyan. 

Karéma falú lakosságának száma egy harmaddal növekedett, 
míívelés alatt levő földjeinek kiterjedése megkétszereződött. Egy 
uj falú is települt az állomás köré, mely jelenleg ötven házból, áll 
ugyanannyi családdal. Ruházatot és szerszámokat osztattak ki azon 
lakosság közt, melynek eddig összes ruházata alig állott egy darab 
bőrből vagy fahéjból. A bensztilttek pedig minden lépten elárulják, 
hogy mennyire felfogják értékét annak, hogy köröttök olyan embe- 
rek laknak, kiknek jelenléte őket védelmezi és sorsukon javft. 

De a karémai állomás e mellett még a vendégfogadó szere^ 
pének is eleget tett ; egymásután fogadta Thomsont, a Nyassza tóhoz 
• indult expedítióból való visszatértekor ; és Debaize abbét, mielőtt 
a rá nézve végzetessé lett Udzsizsibe ment. 

El van tehát érve a czél, a mit a Társulat egyelőre maga 
elé tűzött, s bebizonyult, hogy programmja helyes számításon és 
nem hiú ábrándokon alapult. 

De Karéma már Afrika közép pontján fekszik, és utolsó 
szemét képezné azon láncznak, melyhez még sok szem kellene, 
hogy gyors és rendes közlekedés létesülhessen. 

De e téren is haladunk , s különösen két nemzet nyújtott 
segédkezet Belgiumnak : (az Afr. Társaság segélye és védelme alatt) 



. Berecz Antal. .21 

t L Francziaofsíság és Németország. 1880-baii a frano^ia Bloyet ka- 
pitány 50 inrtf.-nyíre a parttól (Uszagarában) Konda állomást ala- 
pította, 3 feleségével együtt ott lakik. Már ezen tij telep is nem 
egy utazónak nyújtott menedéket. A következő évben (1881) iBmét 
Sehoeler kapitány, Dr. Boehm, Dr, Kayser és Reichard segits^é- 
vel Kakamában, Afrika szivében, a Taboratól-Karémába vezető 
úton alapított egy német állomást. Társai a kapitány visszatérte 
után is sikeresen folytatták a megkezdett munkát, annyira, hogy 
egy kö^öttül^ és Ugunda királynéja közt léte^ilt szerződés folytán 
az áUamás valószinttleg a fővárosba, Gundába fog áttétetni ; a benn- 
szülöttek maguk építik a missió épületeit és a német utazók kö- 
zül választanak békebirőt. £ két állomás felállítására a Nemzetközi 
Táifiulat is szavazott meg bizonyos öszeget; a német albizottmány 
e czélra 40,000 frankot, a franczia pedig 20,0000 frankot kapott. 

Valóban, ha csak nyolcz évvel gondolunk is vissza például 
Cameron utazásának idejére, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék azon 
szerencsés változás, mely azóta ugy Afrika keleti részeinek kiku- 
tatásában, mint az e vidékre vonatkozó gyakorlati ismereteinknek 
gyarapodásában létesült. . Az út fáradalmai és nehézségei ugyan 
iitög mindig nagyok, s bizonyos vidékek éghajlata és egyes tör- 
zsek jelleme még mindig komoly akadályt gördit az utazó elé ; de 
mégis felette megnyugtató tudatot kölcsönöz az a vállalkozó uta- 
zónak, hogy biztonságról lehetőleg gondoskodva van ; hogy bizo- 
nyos távolban s^itségre és védelemre számithat, előre örülhet 
az egyes állomásoknak, mert tudja, hogy ott barátokra fog találni ; 
a kik őt minden érdek nélkül szives vendégszeretettel fogadják s 
a hol fáradalmait bizton kipihenheti. 

Bagamojotól, hol a „Peres du Smnt-Esprit" telepe emelke- 
dik, mintegy 50 mértföldnyire a franczia Kondoa-állomást találjuk; 
távolabb az Ugogo bejáratánál van az angolok mpvapva-i telepe.; 
odébb a belga dépot Táborában; még távolabb a német állomás 
Eakoma (Gunda), végre a Tanganyika partjain a belga Karéma. 
E telepek már Afrika harmadát megközelíthetővé teszik. A Nemzetk. 
Társ. által öt év óta gyakran indított expeditióknak köszönhető, 
hogy áTanganyikáig vezető ut már a legapróbb részletekig ismere- 
tes járt úttá lett, minél fogva kezdetleges volta, és a karavánok ki- 
kerülhetetlen lassúsága daczára is tetemesen megrövidült. Cameron 
1 1 hó alatt jutott el odáig ; Cambier, nem egyenes vonalban ugyan 
-és gyakori feltartóztatással 14 hó alatt tette meg ugyanazon utat. , 
Fopelin és Ramaeckers már 5 hó alatt járták meg, mig Cambier 
útja visszatértekor csak 50 napot vett igénybe. £ tények itiíg egy 



22 Jelentéfl a nemzetközi AfirOn-tánaság mőkadéséről 1877-18S2-ig. 

reszroI tagadhatatlaii haladásról tanúskodnak : más rés2sr5I mutatják, 
hogy az áldozatok és erőlködések nem voltak hiábavalók. 

Mig az Afr. Társ. Keleten tett különböző kísérleteket, az 
alatt ^7 hasonló czélo társulat a nyugati partról igyekezett 
i^anazon feUdatot megoldani. 1877. év jun. havában az egyesült 
Nemzetk. bizottmány kimondta, hogy esetleg Loandából fog egy 
expeditiót kikOldeni, mely a Tanganyika felé menve a Zanzibarból 
jövő utazókkal kezet fogjon. £ feladatot a Felső Kongót ta- 
nulmányozó bizottmány vette át. Ez 1878. nov. 25-én 
alakult egy millió firanknyi tőkével, s hozzá a pénzt belga és 
idegen aláírók szolgáltatták. Cz^uk az volt, hogy a Kongó alsó 
folyását felső folyásával rendszeres közlekedés által összekössék; 
azonfelül tudomást szerezzenek arról, ha váljon nem lehetne-e vala- 
mikor kereskedelmi összeköttetésbe lépni ama népekkel, melyek a 
Kongó felső folyását lakják és nem lehetne-e oda az európai ipar- 
czikkeket cserében az afrikai terményekkel bevinni? A bizottmány 
azonban első sorban kiválóan csak tudományos és philantropikus czé- 
lokat tfizött maga elé ; tapasztalatokat akart gyűjteni, és kutató ki- 
rándulásokat tenni ; s ^;yelőre nem akart kereskedehni actíókba be- 
leereszkedni. Azért a Nemzetk. Társulat e]|járását követve, ennek min- 
tájára santén egyes állomások szervezését tervezte a nyugati oldalon. 

Ezen általános és közös czélhoz azonban m^ egy különös 
technikai vállalat is járult, t. i. az, hogy a Kongó felső folyását, 
melyet köitdbelűl 100 mrtfhyi kiteijedésben a vízesések hosszá sora 
szakit m^, az Atlanti-Oczeánnal összekössék. Ezen terv Stanley 
emlékezetes úlja által merfilt fel, s önmaga is nagyon pártolta 
azt, mert csak igy válnék valóban áldásossá nagy felfedezése, csak 
igy tétetnek hozzáférhetővé ama fenséges folyam, melyndc útját 
ő ismertette meg és a mely által egé&z Közép-Afrika megnyílnék 
a világ számára. 

Stanley rövid időre elhagyta Afrikát, de már az 1879. év elején 
sietett ismét vissza, mert a munka, melybe fogott, teljesen új volt, 
s azt nem bízhatta valamely kevésbbé tapasztalt egyráíségre. 
Zanzibárban gondos előrelátással már előtte ismert benlakókat 
' fogadott fel, mert tudta, hogy ezeknek nagy hasznát veheti ; az 
európaiak a szükséges eszközökkel Antverpenből jöttek. Az expe- 
ditió 1879 utolsó hónapjaiban egyesült a Kongó torkolatánál, s 3 
amerikai, 3 angol, 4 belga, 2 dán és egy franczia utazóból ál- 
lőtt Volt ezeken kivűl az expedítióban 68 zanzibarita, 72 ka- 
binda, néhány parti néger és még 50 benszülött napszámos Viviből. 

A Kongó a parttól 184 klmuyi távolságig hajózható ; ezen ponton 



r 



Berecz Antal., 23 

kezdé meg Stanley nagy munkáját, alapítván Vivi állomást. £ telep 
fefitői fekvésben emelkedik egy halmon, melynek lábát az említett 
folyam mossa, 14 kilom^-nyire a nagy Jellala-i vízeséstől, vl6 km.- 
nyire az utolsó európai teleptől. Keskeny völgy választja el egy 
tágas terasse-tól melyen 50,000 lelket számláló városnak is jutna 
hely. — Az állomás épületei derékszög alakjában vannak emelve, 
melynek egyik oldala 125, a másik 50 méter ; több házból, csűr- 
ből, tárházból, műhelyből és a zanzibaríták számára készült lakóhá- 
zakból áll. A kikötést megkönnyíti a folyamnak természetes öble. 
A bennszülöttek érdekkel viseltetnek e mozgalmakkal szemben, és 
begy jó indulatukat bebizonyítsák, az első napokon ingyen ajánlot- 
ták fel segítségüket. 

A vivi-i állomást 1880 febr. 1-én alapította Stanley és csak- 
hamar kijelölte az utat is, mely, a fentebb fekvő Iszanghilai 
vízesés fölött alapítandó állomással összekösse. A távolság 83 kilo- 
métert tett, s vad, járatlan, földrengések által látogatott vidéken 
vezetett át Az expeditió mely összesen 400 emberből állt, itt a 
föld terményeiből nem élhetett meg, s így mindent drága pénzen 
kellett hozatni. Sátrak alatt élve, egyszersmind magukkal kellett 
hordozniok óriási hajózási és technikai eszközkészletüket is. 

£ nagy mérnöki munka 11 hónapot vett igénybe: deaStan- 
ley-Port felé vezető út első része ki vala tűzve. — Ennek végén 
50 méter magas dombon emelkedett Iszanghila állomás, melynek 
alkotórészeit egy nagy lakóház, tégla raktár, kert és a feketék la- 
kása k^ezte. 

Innen a Kongó, bár némi akadályokkal, még 118 km. távol- 
ságban hfgózható. Az expeditió tehát a folyón haladt tovább s 33 
utazást téve, a szükséges anyagot Manyangáig vitte el, hova 1881 
május havában érkezett. Itt azonban óriási nehézségekkel kellett 
küzdeniök. Főnökük veszélyes betegségbe esett épen akkor, mikor 
a bennszülöttek a vállalat czé^ai iránt legbizalmatlanabbaknak mu- 
tatkoztak. Mindazonáltal ez csak rövid időre akasztotta meg az ex- 
pedttiőt, mert két hó lefolyása után Stanley egészsége ismét helyre- 
állt és alkudozásai által sikerült a dolgot odavinnie, hogy azon 
taliy, melyen Manyanga épült, barátságos úton engedtetett át ne- 
kik. Az állomás a nagy Ntombo-Mataka vízeséstől, melynek mo- 
raja 10 kmnyi távolságra elhallatszik, két kilométernyire fekszik, 
80 m. magas domb tetején, kitéve délnyugati frissítő szeleknek. Az 
épületek négyzet alakban vannak emelve, melynek oldalait a lakó- 
liázak, műhelyek és vasból épült tárházak képezik. 

Néhány hozzátartozó építmény a folyó túlsó partjára van át- 



24 Jelentés a nenutetkőzi Alrika-tánuiság működéséről 1822 1882-íg. 

helyezve azon czélból, hogy a folyó két partja közt a közlekedés 
ez ált^d tnegkönnyítteBsék. ^ 

Manyangát Stanley-PooI-tól 152 kmnyi távolság választja el. 
A folyó ezen része csaknem teljesen hajózhatatlan. A talajt mind- 
két parton kivájta az eső ; de e nehézségekkel is megküzdöttek és 
tűrhetS utat készítettek a küldemények számára. Ezen út a Stan- 
ley-Pool jobb partján ért véget s midőn Stanley 1881. óv júliusá- 
ban a tóhoz ért, hol a hajózható folyó veszi kezdetét, ép oly 
váratlan, mint meglepő esettel állt szemben. Ugyanis Brazza a 
megelőző év október havában Makoko főnökkel oly értelmű szer- 
ződésre lépett, hogy ez a' tó partjániJc éjszaki részét l'raneziaor- 
szág fenhatósága alá bocsátja; ennek következtében Stanley -^ 
jóllehet hadi ereje képes lett volna minden ellenállást legyőzni, 
mégis a balpartra ment át, hová egy főnök barátjától meghívást 
nyert. — Itt aztán ünnepélyes szerződésben, mely az ország ösz- 
szes főnökeinek hozzájárulásával köttetett — biztosítá ezen oldali- 
ról a vállalat jövőjét. Négy hónappal az expeditió megérkezése után 
a tó partján Ntamoban emelkedett a negyedik állomás Léópold- 
ville, mely csakhamar a művelődés és czivilisatio középpontjává vált. 
A benszülöttek a Kongó két partjáról ide sereglettek azon remény- 
ben, hogy áruikat itt kicserélhetik. Ezen állomás 1882 február ha- 
vában alapíttatott, s Stanley a folyam szabad folyásán azonnal 160 
kilométernyire hajózott fel és Ibakán, a Quango mellékfolyójának 
partján megalapította az 5-ik állomást, melynek talaját az ország 
főnökei önkényt engedték át neki. £ tény fontossága annyival na- 
gyobb, mert a belső hajózást lehetővé teszi és e mellett új fel- 
fedezéseknek nyit utat. 

Négy steamer lobogtatja ma a Kongón a Nemzetk. Társ. 
zászlaját. A „Belgique" és „Espérance" Banana és Vivi közt a fo- 
lyam alsó folyásán; a „Royal' Iszanghila és Manyanga közt és az 
„En avant", mely decz. 3-án eresztetett a Stanley-Pool vizeire. - 

íme a kézzel fogható eredmények. A haszon, mely ebből a 
tudományra é művelődésre háramlik, elvitázhatatlan, és annál in- 
kább figyelemre méltó, mert azok elérését nem gyámolította állami 
segély, hanem csupán csak az emberszeretet volt egyetlen forrása 
és támasza. 

A Stanley által alapított állomások, valamint az ezeket össze- 
kötő útrészletek ép olyan jellegűek, mint azok, a melyeket az Afrika- 
Társ, a keleti oldalon alapított. Nemzetköziek, neutrális zászlót 
lobogtatnak és az emberi jog védelme, alatt állanak. Utasok, rais- 
sionáriusok, kereskedők, tekintet nélkül nemzetiségökre és vallás- 



I 



Berec2. AQtal« • . 25 

béli felekezetökre, egyaránt igénybe vehetik e telepek segítségét 
és vendégszeretetét; b a londoni baptiata^társnUt cs^k úgy élvezte 
jóléteméDyeiket , mint a katholikus congregatió. £ telepeknek 
nibcs kereskedelmi jellegük, ^yetlenegy belga kereskedő, egy 
belga cség képviselője vezet két ügynökséget, egyet Embonunaban, 
a másikat NokibaD. Ügyeit ez függetlenül intézi, de közte és Stan- 
ley közt bizonyos kölcsönösségi vi«20ny áll fenn. A ^Sociétó gene- 
rálé d'cxportatiori*', mely 1882 május . havában alapíttatott, még. 
nem .terjesztette ki munkássíágát e térre ós nem is várbaté, >ogy 
egyhamar kiterjeszsze. . 

A felfedezés nagy :milmW«a az utóbbi időben is megkövetelt^ 
4i maga áldozatait; ezek közötJb találunk 3 angolt (Kirkbríght, 
Dea» és HiU), 4 belgát : (Prtit, Névé, Hébran és Van der Velde), 
I németet (Karbach), 1 hollandit ( Joffroy) és 1 svédet (Martinsenr) 

Jelenleg 50 amerikai és európainál több osztozkodik a nagy 
munkában, hogy a szerzetteket megőrizzék; gyarapítsák ás az em- 
beris^ számára nient^ áldásosabbá tegyék. A kongó-i bizottmány 
műve pedig csak i&kor lesz befejezve, ha a Tanganyika mint a 
Kongó medeoczéje, ennek torkdatával rendes közlekedés útján ösz- 
sze lesz kötve. 

Mig azonban ez megtörténik, még sok viz elfoly a — Kon- 
gÓRr inei^ még odáig óriási nehézségeket kell leküssdei^iök, isme- 
retlen területeken sok millió embert a czivilisatíó áldásaival me^is- 
mertetaiök. De az emberi ész és kitartó szorgalom sok csudával 
határos dolgot művelt már ; azért bizton hihetjük, hogy idő foly- 
tán itt is él fogja érni azt, a mi egyáltalán elérhető, annyival is 
inkább, mert mentől beljebb hatolnak Afrika szívébe, annál több- 
féle érdek és vállalat nyújt egymásnak segédkezet a közös czél 
elérésére. 

S ezzel eljutottunk ~ főbb vonalakban — Közép- Afrika kiku- 
tatásának történetében egész a mai napig, s konstatálhatíuk,bpgy.öt 
évi munka után a Nemzetközi Társaság és a Kongó bizottmány fel- 
adatának fele be van fejezve. Az érdeklődés napról-napra fokozódik. 
1877- 1889-ig az egyenlítő mindkét feléről is indultak expeditiók 
azon vonal mentén, melyet a két fentnevezett társulat kijelelt. Több 
kormány, mint Németország, Francziaország, Portugália, Itália pénz- 
zel segítették és bátorították e mozgalmat. Éjszakról az ismeretlen 
középpont felé előnyomultak Dr. Schnitzler és Junker, a Nilus 
forrás vidékéről; Rohlfs és Stecker a Tripolisi oázis felől; Stecker 
és Schuver Abessynia felől; Gessi és halála után Matteucci és 
Massari, akik Sudánt utazták be legnagyobb kiterjedésében ; Flatters 



26 Jelentés a nemzetközi Afríka-tánaság működéBérol 1877— 1882-ig. 

és szerencsétlen barátja a Saharán át; Dr. Lenz Marocco felől 
Timbuktuig; Gallieni és Dr. Bayol a Niger völgye felől. Délről 
éjszak- vagy nyugatról kelet felé találkoznak. Dr. Holub a Zam- 
béze felől a portugál expeditió tagjai Serpa Pinto, Ivens és C&- 
pello, a Kongó forrásvidékén, középfolyásán és a Quaogo völgyében ; 
Phipson-Wybrants kapitány és segédjei a Sabia felől ; és kftlönösen 
azon utazók, kik^t a német Afr. Társ. Lundába küldött: Pogge, 
Schütt, V. Mechow, Buchner, és Wissmann. Azon vidéken, hol a Nem- 
zőik. Társ. és a Kongó-bizottmány működött, láijuk keleten: De- 
baize abbét, Kelthet és Thomsont, nyugaton Savorgnan de Brazzát 
és Ballayt. Ezek a legnevezetesebbek ; de hányat említhetnénk még 
meg, a kik szerényebb tervvel indultak nagy vállalatuk kivitelére ! 

A vallási missiók is gyarapodtak; csak maga az angol egy- 
ház hat nagy missiót létesített, melyek a szent igéket Ugandában, 
a Tanganyíka és Nyassza tavak mellett, Rovmnaban és a Kongó két 
partján hirdetik. Az algiri missiónariusok Delpechin és Duparquet 
is nemesen versenyeznek a protestáns hittérítőkkel. 

Ily kitartó munkásság czé^a nem lehet üres káprázat; annyi 
vértanú nem halhatott meg hiába való munkáért. Századunk vége bi- 
zonyára meg fogja nyitni Afrikát a nagy világ számára ; de hogy e 
megnyitás nem fog-e a társadalomban oly véres Összeütközéseket 
teremteni, mint a milyeneket a 16—18. századbeli ázsiai és ame- 
rikai gyarmatosítások előidéztek — e nagy kérdés megfejtése azon 
államférfiak bölcseségétől fiig^, a kik Európa népeinek sorsát ke- 
zükben tartják. 

ök urai a sorvasztó megsemmisítő háborúknak úgy, mint az 
áldáshintő békének. Bármiként határozzon is azonban e kérdésben 
a sors, az bizonyos, hogy a történet igazságos Ítélőszéke ki fogja 
mondani: hogy váljon megértették-e koruk szellemét azok, a kik 
e Nemizetközi Társaság és a Kongó-kutató bizottság nevében Afri- 
kát a neutrális érdekeknek megnyitották és illetőleg áldozatkész- 
ségük által azt megnyitni segítették! 






i • 



Jdeiités a magyar fdldrajii tánaaág 1S82. évi műkddéaéről. 27 



JELENTÉS 

a magyar földrajzi társaság 1882. évi működéséről. 

Társasaink a január hóban tartott rendes kö^gyfilésén 10 
évea fennáUáaát megünnepelvén, űjnlt erővel látott a további mun- 
kához, s miután munkásságában nem csak a tagok, hanem a magas 
törvényhozás és a kormány által is támogattatott, a nagy közönség 
által pedig fdytohos érdeklődéssel kisértetett: nagyon természetes, 
hogy oly eredményeket képes ma a t közgyűlésnek bemutatni, 
niindkkel eddig egyik évben sem dicsekedhetett. 

A választmány az év folytán (jan. 12**én, febr. 16*án, 
apr. 1-éíi, máj. 25-én, szept. 28-&a és nov. 33-án) összesen hat 
ülést tartott 

Intézkedéseinek legfontosabbika azon határozat, mely szerint 
1882-től kezdődőleg Közleményeink egyes füzeteinek tartalma ki- 
vonatban franczia nyelven is közöltetik. 

Már mult évi jelentésemben előadtam volt, hogy mennyire 
fiZSkséges vok ezen intézkedés, s igy most csak azt kell elmonda- 
nom, hogy mily elismeréssel fogadtatott a külföld által ezen el- 
járásank. 

„Engedje . meg , hogy a társaságnak köszönetet mondjak** 
iija De Quatrefages „azon jó eszméjükért, hogy franczianyel- 
Yen ismertetik röviden azon munkákat, melydí társaságuk kebe- 
lében készülnek. Mi idegenek most mindnyiijan hasznát vehetjük 
ködeményaknek vagy legalább termékeny működésükről tudomást 
szerezhetünk. Én személyesen igen boldognak érzem magamat, 
hogy anyanyelvem az, mely a társulat által legaUcalmasabbnak ta- 
láltatott arra, hogy közvetítőül szolgádon magyar kartársaink és 
azok között, kiket e társaság méltónak talált arra, hogy tagjai 
legyenek!^ 

Behm pedig, a Mittheilungen-ek szerkesztője igy ir: 

„Általában köszönettel fog fogadtatni a budapesti földrajzi 
társaságnak azon intézkedése, hogy magyar nyelven megjelenő 
közleményei mellé 1882-től kezdődőleg franczia kivonatot csatol.^ 

Ezeken kivül Czőrnig báró és mások is kifejezték elis- 
merésüket Fel kell itt említenem a magyarok lelkes jó barátjának 
Sayous umak a párizsi földrajzi társaság felHruár 17-én tartott 
illésén tett szép nyiUtkozatát is. Sayousúrez alkalommal Hun- 



I 



28 . Berecs Antal. 

fal vy Pál jeles tudósunk és tagtársunknak a Prohaska-féle kiadás* 
ban a magyarokról megjelent munkáját ismertette érdemlegesen! 
Értekezésében a többek köpött igy szól; „Magyarországnak folyton 
fejlődésben levő közoktatásán és keleti Európában páratlan sajtóján 
kivül van több osztályból álló tudományos akadémiája, mely foly- 
vást ad közleményeket, van történelmi, természettudományi, szép- 
irodalmi társaság, mely Kisfaludy költő nevét viseli, van föld- 
rajzi társasága^ melynek ma közel 500 tagja van. Tu- 
datnom kell önökkel végttl uraim, hogy a franczia nyelv ujabban 
jelentékenyen szerepel a magyar irodalmi világban, a mi szintén a 
mi lobogónk díszére is szolgál. A „Gazette de Hongrie", me- 
lyet önök közül többen ismének, harmadik évét kezdi meg foly- 
vást S a i s s y úr kitdnő vezetése alatt .... Végül a budapeati 
földrajzi társaság a múlt hóban adta ki Közleményeinek első mel- 
lékletét, mely az eredeti szövegnek velős kivonatát fogja adni ezen- 
túl franczia nyelven. Örüljünk e vállalatnak!^ ... A franczia la- 
pok pedig Közleményeinknek majdnem mindegyik füzetéből vettek 
át közleményeket! 

Nem kevésbbé fontos lépés volt a választmány részéről az 
„Utazások könyvtára^ czimű vállalat megindítása. A választmány 
ugyanis nálunk is éleszteni óhajtván azon érdeklődést, mely a föld- 
rajzi kutatások eredményei iránt Európaszerte oly nagy mérrben 
nyilvánul a Franklin társulattal szövetkezve jeles földrajzi munkák- 
nak, nevezetesen nagyobb útleírásoknak magyarításáról kivan gon- 
doskodni s e v^ből oly módon szövetkezett az említett kiadó- 
társulattal, hogy míg az egyrészről kötelezte magát a legközelebbi 
két évben évenként 50—50 ívre teijedő kiadást eszközölni s az 
írókat méltányos tiszteletdíjban részesíteni : addig másrészről társa- 
ságunk egyelőre minden anyagi haszon várása nélkül magara vál- 
lalta az Utazások könyvtárának szerkesztését. 

A vállalat szerkesztésével dr. Hunfalvy János, dr. Yám- 
béry Ármin, Berecz Antal, dr. Brózik Károly, Déchy Mór, 
György Aladár, Király Pál és Péchy Imre bízattak meg, 

A választmány azon meggyőződésben van, hogy ezen vállalat 
által nemcsak a földrajzi fölfedezések és utazások iránt érdeklődő 
művelt magyar közönségnek tesz jó szolgálatot ; hanem hogy széle- 
sebb körben is sikerülend neki hazánkban a földrajzi kutatók iránt 
váló érdeklődést fölébreszteni. 

Ugyanezen meggyőződésből indult ki a választmány akkor, 
midőn az év leforgása alatt Dr. Holub Emilt, Faragó Ödönt 
és Debrinke Gyulát meghívta, felolvasások tartásba; kik mind 



Jelentés a magyar f51dr^c^ UvBaaág 1882. é?i áiűkftdéséről. 1%. 

ely fér&dc, kik' más világrészekbea hosszabb id8t tSltvén, gazdag 
ismeretekkel tértek vissza Európába. Hogy közönségünk mennyire 
szívesen fogadta a választmány ezen intézkedését, megmntafita azon 
látogatás, mélyben mind a három felolvasás részééit. .Gyűtéster- 
mfok ^yik alkalommal sem birta az érkező tagókat és vendége^ 
ket mind befogadni! 

A tiszti kár kehiben megemlékezésre méltó változás tör^ 
tént. Ugyanis Dr. Erődi Béla társaságunk érdemdús titkára a 
fiumei m. kir. állami főgymuasium igazgatójává neveztetvén ki, 
kényszer iű ve volt 1875 óta viselt titkári állásáról lemondani s igy 
elhagyni azon működési tért, melyen 7 éven át annyit fáradozott, 
s annyi érdemet szerzett. A vtiasztmány nem késett elismerésének 
kifejezéat adni, de mulasztást követnék el, ha a tisztélt közgyű- 
lést fol neín kérném, hogy elismerésének ez alkabmmal szintén 
kifejeagést adni méltóztassék. 

A távozó titkárt a választmány ideiglenesen Király Pál v. 
taggal helyettesitette, énnek helyébe pedig ' Dr. BavassRezsőt 
hítta be a választmányi tagok sorába. 

Sz évben egy közgyűlés és kilencz felolvasó ülés tartatott, 
mely utóbbiaknak érdekességét különösen emelte azon körülmény, 
hogy a felolvasók legnagyobb rdszben saját utazásaiknak ered- 
ményét mutatták be a hallgató közönségnek. 

A január $6-án tartott közgyttlésen Dr. Hunfalvy 
János társaságunk elnöke tett terjedelmes jelentést a földrs}z 
kiírében 188 t^en tett míunkáltttokról. 

A február 16-án tartott felolvasó ttlésen Thallóczy 
Lajos Dalnriu^ában és a Herczegovina déli részeiben tett utazá- 
sn'Ól értekezett. 

Márczlus 5-én tartotta t>r. Holub E m i 1 tiszteletbeli 
tagunk nagy érdektt előadását ; Komoly és vig jeleneteket a dél- 
afnkai népdc életéből** czim alatt. 

Tauscher Béláné szűt. Oeduly Hermina márezius 
23-*án tartotta szép és érdékes felolvasását nevezetes utazásáról a 
Üontblaherá. 

Április 20-án Dr. Török Aurél, tagtársunk Algeriábfth 

Vérzett ismereteit „Algéria földje és népe*" ezim alatt adta elő 

felolvasó ülésünkön. Ugyanekkor Dr. Hunfalvy Jánols t. elníö^- 

künk Magyarország árméntesitésérŐl értekezte l)em[utatta Lan^ 

franconi Enea nagy térképét a Duna szabályozásáról. 

Május 4-én Dr. Havass Kézső az lóni tengeren és áz 
ióm szigeteken 1881*bén tett utazásáról olvasott. 



30 BmoiAótal. 

Október 19-éii Dr. Szabó József tartott érdekes fel- 
olvafláat az ezen év nyári hónapjaiban Íjjszak-Anierikibsn tett 
nagyobb szabású utazásáról 

Nov. 16-án Faragó Ödön Sinából liazaiStt hazánkfia fel- 
olvasást tartott Sináról s egyúttal számos sinai tárgyat mutatott be. 

November 30-án Berecz Antal részletes jelentéit tett 
a Jeannette sorsáról s ugyanekkor tartotta elSadását Debrinke 
Gyula sydneyi tanár, kit a társaság mint vendéget hívott meg 
,, Ausztráliáról s az ausztrál négerekről." 

Végre deczember 7-én Dr. Vámbéry Ármin érte- 
kezett a jakutokról, - György Aladár, pedig fetolvasást tai*- 
tott ^A Gzivilisatió teijedésérdl Közép-Afrikában.^ 

Üléseinket ezen évben is, kettSnek kivételével, melyek az . 
akadémiában tartattak, a posta- és táviró-palota tanácstermében 
tartottuk, mely mindig díjmentesen engedtetett át Mit ezennel há- 
lás köszönettel említek meg. 

Közleményeinknek ez évben jelent meg tizedik évfo- 
lyama. S így már Közleményeinknek tiz kötete foglal helyet a t. 
tagtársid^ könyvtárában. Mind a tiz kötet a jelenlegi főtitkár szer- 
kesztése alatt látott napvilágot. — Az idei évfolyam magyar szö- 
vge 32 Vt ivre teijed, melyen 32 nagyobb czikk — ezek közt 9 
hazai tárgyú, — 21 földnuzi társaságról szóló tudósítások, a köny- 
vészet rovatban 34 közlemény, a rövid közlemények rovatában pe- 
dig 154 darab jelent m^. 

A franczia A b r é g é 7V4 ivre teljed . s ennek szerkesistSje 
az elsd négy füzetnél Dr. Erödi Béla, a többi haUiál pedig Ki- 
rály Pál volt. Ha meggondolljuk, hogy mily nagy fáradtságot 
igényel a nagyon különböző tárgyú értekezések és leírások kivo- 
natozása s franczia nyelvre való átfordítása, nem tehetjük, hogy 
köszönetet ne mondjunk különösen is az imént említett két mun- 
kás tagunknak, kik kiváló képességük és lankadatlan munkásságuk 
által a társaság jó eszméjét ez évben oly sikeresen megvalósították. 

Meg kell még azt is említenem, hogy a franczia szöveg meg- 
írásánál Saissy ur segédkezik; miért nem kis mértékben érdemli 
meg táisaságunk köszönetét. 

A társaság anyagi gondjai ez évben nem voltak oly terhesek, 
mint az előzőkben. A magas törvényhozás az 1882. évi álhimi költ- 
ségvetés tárgyalása alkahnával lelkes pártfogónk s tiszteletbeli ta- 
gunk Dr. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr 
előterjesztésére társaságunknak 1000 frt évi segélyt szavazott meg ! 
Ennek folytán volt lehetséges kiadványaink terjedelmét majdnem 



Lr' 



i!^ 



Kmatstás a magy. t^ldrajn tánaságnak 18S2.éTÍ bevétele és kiadásairól. 81 

megkétszeresíteni, s az írókat megfelelSbben díjazni! A választ- 
mány nem mulasztotta el a társaság köszönetét illető helyen kife- 
jezni, mit a t. közgyűlés bizonyára helyesléssel vesz tudomásul. 

Tagjaink dQaikat elismerésre méltó pontossággal fizették be, 
u. i. 490 tag közül fizetett 465, nem fizetett 25 s igy a tagd^t a 
tagok 94-9% fizette be. 

Az alapító tagsági dQat ez évben 9-en fizették be. S itt ha- 
zafias örömmel említem meg, hogy ő cs. és kir. Fensége József 
főherczeg honvéd főparancsnok úr is alapító tagjaink sorába lépett ! 

Levelező tagokul a választmány ez év folytán alapszabályaink 
értelmében részint a földrajzi tudomány, részint társaságunk körtti 
szerzett érdemek elismeréséül Dr. Erődi Bélát, Morettit, Posthu- 
must és Faragó Ödönt választotta meg. 

A rendes tagok száma ma miután 10 r. tag kitépett. 9 ki- 
töröltetett, 3 pedig meghalt: 502. A halál Doggenfeldi Y ét- 
tér Antal honv. altábornagyot, Fikker Ferencz szolgabírót 
Verespatakon, és Szolga Miklós tanárt Székelyudvarhelyen ra- 
gadta el a r. tagok sorából Levéltő tagjaink közül pedig a nagy 
j3zorgabnu Dr. Delitsch Ottó lipcsei tanár hunyt el Tegnap- 
előtt pedig megdöbbenve vettük a lapok útján ama gyászhírt, hogy 
Mircse János Yelenczében tartózkodó hazánkfia, levelező tar 
giink,ki a velenczei kongresszuson hazánk egyik buzgó képviselője 
volt, szintén jobb életre szenderült ! 

Ezeket volt kötelességem a t. közgyűlésnek előterjeszteni. 
Kérem méltóztassék jelentésemet tudomásul venni ! 

Berecz Anf^, főtitkár. 



Kimtitatit 

a magyar földrajzi társaságnak 1882. évi bevételei és kiadásairóL 

Bevétel. 

\. A múlt évről maradt frt 3.71 

2. TagdQakból s előfizetésekből 2702.— 

3. Befizetett alapítványi tőke ^ 902.— 

4. Salvator Lajos ö cs. és kir. fens. adománya ^ 50. — 

5. Dr. Floch Henrik adománya 50 franc • • „ — .-- 

6. Államsegély , 1000.— 

7. Régi nyomtatványok eladásáról „ 21.40 

8. Dr. Holub felolvasása jövedelméből fenn- 

maradt „ 7.51 

Összesen : 60 franc és frt 4686.62 



'"-' Klú6A\ 

1. Eözleménjeíhk kíadáei kSltsége. firt 2299.75 

2. Tiszteletdijat ■ ■ ■ - ^■— 

3. A pénztár kezelési költsége ; „ 370.20 

4. Szolgák díja .■ ■ ■ ■ 64.— 

5. Jutalmakra - ■ ■ - ■ ■ -. • . .50 franc és „ . 47.90 
^ . 6. Köny?tári szerelvények és folyóiratokra ■ ■ „. 169.48 

7. Fosta-, felolvasások-, iroda-, kQlclnbSző 

nyomtatványok költségei és, vegyes ki- 
adások ............'....., 311.73 

8. 9 drb magy. íöldhitelintézeti zálog levél 

(5Vo-ra) ; - ■ • . 919-65 ' 

.■■■,;. ; Összesen ;. 50 franc és frt 4fi82.7I 

- Budl^esten, 188?. decz. Sl-én. 
Bereas AtOal, ■■ Dr. Floch Henrik^. 

SUxUktt • B péutár l(uél6Je. ■■ - ' ■ , - p«niULmok. 

Az aldlirt bizottsága szátoiadáaokat tétel^kédt. megvizsgálta, 
a inellékletekkel'iégybehasonlttotta s mindent a legnagyobb reodbeu 
talált 8 ennek folytán ajánlja, hogy a 'pénztárnoknak a felmentéé 
megadaesék. ■ - ■ ■ ; 

Budapesten, 1883. január 17<én. ' 

A bSigyUléa által- kiküldött aiimTÍzagálók 

Tefkes Simon. ' Rork Qtfiirffy. 

Költségelőirányzat 1883-ra. 

Bívétel- 

Évdíjakból 1883-ra 500 tagtól frt 2500.— 

. „ hátralék ............. 50.— 

Felvételi dijakból - ■ ■ „ lÓp. "- 

ElófizetésekMr- --.-•..........„ 150.— 

Kamatokbóf ■, ■ ■ ■ ■ ■ - -. t^. „ 200.— 

Államsegély ■ ■ • ■ -.- '--'•. „ tOOO.— 

Összesen frt 4000. — 
Kiadás: 

A Közlemények kiadási költsége frt 250o.-— 

Tiszteletdíjak - ■ . . ^ COO.— 

.'Pénztárkezelési költség „ 270. - 



Jelentés az 1882-ben kíbirdetett pályakérdésekrffl. 

Szolgák díjazására . . ^ 75.-^ 

Jutalmakra „ 50. — 

Könyvtári. szerelvényekre és folyóiratokra* » „ 200.— 

Posta- és egyéb vegyes költségre „ 300.— 

i ' 

Összesen frt 3995.— ^ 

Vagyonállás 1882. végén. 

1. Alapítványi tőke a magyar földhitel-inté- 

zetnél elhelyezve földhitelintézeti zálog- 
levelekben (5%-os) frt 2200.— 

2. Ingóságok becsértéke „ 150.— 

3. Könyv- és térképtár becsértéke „ 1000.— 

Összesen frt 3350.— 
Budapest, 1883. január 25-én. 

Bereez Antal, 

íOtítk&T. 



%% 



liLiNTÉS 

a magyar földrajzi társaság által 1882. évben a föiskolák tanulói 

részére kihirdetett 

PÁLYÁK ÉRDESEKRŐL. 

A magyar földrajzi társaság, hogy főiskoláink tanulóit a föld- 
rajz tüzetesebb tanulmányozására és művelésére buzdítsa az 1882. 
évben a következő két pályakérdést tűzte ki : 
I. „A vulkanismus". Értekezés. 

n. „Kívántatik Magyarország valamely vidékének (a Bakony, 
Sopron és Kalocsa kivételével) ismertetése, különösen topó- és 
ethnográphiai tekintetben". 

A legjobbnak talált mű jutalma 50—50 frank aranyban A 
második sorban jónak talált dolgozaté pedig 25 - 25 frank aranyban. 

Pályázhattak a tudomány- és műegyetemek, akadémiák s egyéb 
felső tanintézetek hallgatói. 

A pályázat határideje 1882. október hó 31-ike volt, mely időre 
a pályaművek tisztán, idegen kézzel frva és jeligés levéllel ellátva 
a társaság főtitkárához voltak küldendők. 

A pályázat eredményének kihirdetése az 1883-diki januárban 
tartandó rendes évi közgyűlésre tüzetett ki. 

Faidnjsi Ktalemények 1883. -- 1-06^ flUet 3 



BerecE Aotal. 

Idtfizött határidőre az elsS kérdésre a következS két pálya- 
rkczett be: 

A vulkanismusról. 

ige: „Saepe accidit, ut res miautae et humües magís con- 
1 notitiam grandium, qaam grandes ad notkiam mÍDutarum." 
Venilam. 

Vulkanizmus. 

ige : „A gondolkodó ember legszebb szerencséje az, hogy 
thatót kikutatta, a kikutathaÜaDt pedig nyugodtan tiszte- 
atja.". Goethe. 

máttodik kérdésre nem érkezett be pályadolgozat, 
választmány a beérkezett pályadolgozatokat szabályszerű 
kiadta B a bírálatok alapján a következő határozatot hozta : 
„A vulkanismusról" czfmű, — Saepe aceidit ..." jeligéjű 
frója az idevágó irodalmat behatóan tanulmányozta, a vul- 
ra vonatkozó nézeteket ügyesen és jól rendezve, állította 
gy ezen dolgozat, mindazoknak, kik a vulkaniemussal fog- 
szándékoznak útmutatóul szolgálhat. Irálya jó! Minél 
ír ójának az 50 frankból álló első jutalom itél- 
da. 

„Vulkanizmus" czimű „A gondolkodó ember legszebb 
je . . ." jeligével ellátott dolgozut irója a vulkanismust 
I jelenségeiben, mint inkább azon elméletek kritikai egybe- 
iltal tárgyalja, melyek szűkebben a vulkanikus jelenségek 
resik, tágabban azonban a Földnek úgyszólván praegetogíai 
íre vonatkoznak. Dicséretes azon tárgyilagosság, melylyel 
^ellentétesebb nézeteket egymás mellé állitva, azok közül 
iszinűbbet a tárgynak magyarázatához kiválasztani ős tör- 
emelni igyekszik. A dolgozat a kissé túlterjedt bevezetés- 
Id belalkatával foglalkozik; erre a vulkanikus tünemények 
loportban való leírása következik ; u. m. a) a vulkáni ki- 
b) a földrengések ; c) a százados emelkedések és siilye- 
zen csoportokban a jelenségek oknyomozó alakban vannak 
i és jól kimerítve. A munka hiányául tekintendő, hogy 
lik csoportba ittő geotektonika egészen figyelmen kívül 
;, mi miatt a dolgozat nem áll a tudomány mai színvonalán, 
ionban az író a rendelkezésére álló irodalmat jói felhasználta 
;ete egészben véve szabatos, helyes és világos; munkája 
3 1 e t érdemel. 

rálasztmány ennek alapján a dolgozat írójának a 25 franc- 
násodik jutalmat kiadni határozta. 



Jelentéé a könyvtár állásáról. 



35 



A dijt nyert pályanmnkák írói a részükre megítélt díjakat 
kéziratuk benyújtásakor nyert elismervény előmutatása s annak ki- 
mutatása mellett, hogy csakugyan valan(iely főiskola tanulói a tár- 
saság főtitkáránál nyugtató mellett folvehetik. Ugyanezen alkalom- 
mal a kéziratok is átvehetők. 

Kelt Budapesten, 1883. január 18-án. 

Berecz Antal, 

fOtítk&r. 



Jelentés a könyvtár állásáról 

Könyv- ós térképtárunk a lefolyt évben is csak igen szerény 
mértékben gyarapodott, különösen vásárlásokra csak igen csekély 
összegeket fordíthattunk, a mennyiben az e czélra előirányozott évi 
költséget csaknem egészen a legszükségesebb szerelvények beszer- 
zése emésztette föl. 

Térképtárunk a lefolyt évben tisztán ajándékozások utján 
szaporodott. Különösen becsesek a cs. és kir. katonai földrajzi 
intézet küldeményei és az a Térkép-Katalógus, melyet az Uralkodó 
ház családi könyvtámoka küldött be. 

A könyvtár részint vásárlás, részint ajándékozások, részint 
pedig a velünk csereviszonyban álló tudományos társaságok be- 
küldött közleményei által gyarapodott összesen 51 kötettel (a folyó- 
iratok egy-egy évi folyamát egy- egy kötetnek számítva.) Az ajándéko- 
zók közül különösebben megemlitendők : a franczia közoktatásügyi 
minisztérium, a m. kir. állami és a budapest fővárosi statisztikai 
hivatalok, Révoil afrikai utazó, dr. Holub Emil, De Gerando Attila 
és a hollandiai földrajzi társaság. A hazai kiadók közül csupán 
egy küldte be két kiadványát, melyek azonban a kiadás folyamat- 
ban léte miatt eddig csak csonka munkák. 

A velünk csereviszonyban álló társaságok közül négy hazai 
és huszonöt külföldi. E társaságok s illetőleg intézetek névszerint 
a következők: A Magyarországi Kárpát-egyesület, a 
Természettudományi társaság, a Délmagyaror- 
szági természettudományi társulat, a Trencsén- 
megyei természettudományi társulat, továbbá a bécsi, 
hamburgi, lipcsei, jenai, st.-galleni, amszterdami, 
bordeauxi, éjszaki francziaországi, antwerpeni, 
római, lissaboni, madridi, londoni és szent-péter- 

3* 



36 Pályásatí hirdetés. 

vári Földrajzi társaságok, aztán az orani Földrajzi és 
régészeti társaság, a nápolyi Afrika-társaság, a párisi indo- 
chinai I akadémiai társaság, a braziliai csász. Csillagvizsgáló 
intézet, ezekhez járultak végül: Fetermann Mittheilun gén- 
jei, a L'Exploration, az Archives des Missions Sci- 
entifiques et Litérairés, a Guido €k)ra Cosmos-a, a 
L'Esploratore, a Revue géographique intcrnatio- 
nale, a Moniteur des Consulats czimű lapok és folyóiratok. 
A hetenkénti könyvtári órákat aránylag gyéren látogatták, 
úgy szintén könyveket és térképeket is kevesen kölcsönöztek tő- 
lünk, mit bizonyára annak kell tulajdonitanunk, hogy a fővárosi 
nagy könyvtárak földrajzi munkákban is gazdagabbak, mint társa- 
ságunk, s hogy a főpostaigazgatóság szívességéből birt könyvtár- 
szobánk csakis szerény gyűjteményeink elhelyezésére alkalmas. 

.Király Pál, 

titkftr. 

Pályázati hirdetés. 

A magyar földrajzi társaság a következő kérdésekre hirdet pályázatot : 

I. Értekezés alakjában tárgyaltassanak: ^kz Osztrák-magyar 
Monarchia éghajlati viszonyai. (Léghőmérséklet, légáramlás, csa- 
padék.) 

II. „KiváD tátik Magyarország valamely vidékének (a Bakony, 
Sopron, Kalocsa és Kecskemét kivételével) ismertetése, különösen 
topó- és ethnographíai tekintetben.*' 

ni. „írassék meg Kecskemét város és vidékének ismer- 
tetése, különösen hely és néprajzi tekintetben." 

A legjobbnak talált mű jutalma 50—50 frank aranyban. 

Pályázhatnak a tudomány- és műegyetemek, akadémiák s 
egyéb felső tanintézetek hallgatói. 

A pályázat határideje 1883, október hó 31-ike, mely időre 
a pályamüvek, tisztán idegen kézzel irva és jeligés levéllel ellátva 
a társaság főtitkárához, (Felsőbb leányiskola Józseftér 10. sz.) 
küldendők. 

A pályázat eredménye az 1884-diki januárban tartandó rendes 
évi közgyűlésen fog kihirdettetni. 
' Budapest, 1883. január 25-én. 

Berecz Antal főtitkár. 



Jeannette. 



37 



Jeannette. 

Felolvastatott az 1882/ nov. SO-án tartott ülésen. 

A Jeannette sorsáról annak idején a napi lapok több rendbeli 
s meglehetősen kimerítő tudósításokat hoztak volt; mi azonban 
ezek nyomán nem állíthattunk össze tüzetesebb tudósítást s meg 
kellett válnunk a hiteles leírásokat, melyek csak a legközelebbi 
Fzíinidők alatt jelentek meg. Ezek nyomán közöljük a következőket. 

A „Jeannette"-t Gordon Bennett a New-York Herald tu- 
lajdonosa szerelte fel, oly czélből, hogy az éjszaki sark vidéken 
D e L n g kapitány vezérlete alatt tudományos kutatásokat tegyen. 
Az expeditió 1879. jul 8-án hagyta el San-Franciso kikötőjét. Sze- 
mélyzetét két tiszt (De Long kapitány, Chipp és Dannenhower tisz- 
tek, Melville mérnök, Ambler orvos, CoUins meteorolog és Newcomb 
természettudós és 24 különböző nemzetiségű legény (ezek közt 3 
síoai) képezte. A hajó zivataros időjárás mellett aug. 2-án érte el 
Unalaskát s innen miután szenet rakott be, Alaskán iekvő Szt- 
Míhályba érkezett, hol 40 kutya és két eszkimó vadász vétetett fel 
a hajóra s igy a személyek száma 33-ra emelkedett. A hajó három 
évre volt felszerelve élelemmel és 120 tonna szénnel volt ellátva. 

Aug. 27-én indultak éjszak felé, más nap a keleti fok mellet 
haladtak el s aug. 31-én meglátogatták a „Vega'* téli állomását s itt 
tudták meg, hogy Nordenskiöld szerencsésen haza felé indult. Ez 
által De Long egyik feladata, hogy az időn túl elmaradt svéd ex- 
peditiót keresse, tárgytalanná vált. A hajó ezután Wrangel-föld 
felé tartott, azonban már szept. 2-án zigló jégre bukkant, mely az 
előre haladást megakadályozta. Szept. 4*én végre Herald szigetét 
pillantották meg a távolból egyúttal a jég közt csatomaszerü nyi- 
last vettek észre, melybe a Jeannette azonnal bekanyarodott. Azon- 
hA itt is friss jéggel találkoztak, mely az előre hatolást megaka* 
dályozta s igy De Lon^ kényszerítve volt horgonyt vettetni. A be- 
következett éjjel váratlanul erős fagy volt, minek következtében 
r^gehre a Jeannette Herald-szigettől éjszakkeleti irány körülbelül 20 
mUesnyire nagy jégmező közepette befagyva állott, s e helyen 21 
hónapig tartó fogságba jutott, s akarat nélküli játékszerévé vált 
az őt ide- s tova hajtó szeleknek s áramlatoknak. 

November 10-én látták a napot utoljára, mely aztán 1880. 
január 25-kéig nem kelt fel. S épen ezen idő alatt volt a hajó a 
jég okozta nyomásoknak a legjobban kitéve. A legénység ugyan 
bámulatos kitartással fáradozott a hajó biztosítása körül; január 



38 JeaoneUe. 

19-én még is azon sajnos felfedezést tették, hogy a hajó a jégnyo- 
mása következtében valahol m^repedt. Azonnal valamennyi ezivattyu 
működésbe hozatott ugyan, de a repedést nem biilák megtalálni s 
a vfz további betódulását csak is a hajó e15részének teljes elzárásával 
lehetett megakadályozni. A hajó még ezután 17 hónapig volt hasz- 
O^atő, de csak a szivattyúk folytonos mttkődéae mellett. A legénység 
rendkivttl sokat szenvedett ezen munkánál a nagy hideg miatt. Az 
első télen a legnagyobb hideg február hóban volt, a midőn a hőmér- 
séklet ~ 49-90 C-re szállott alá. 

Az 1880. év tavasza meglehetősen csendesen telt el; nyári 
időjárás csak július első felében volt, midőn a hőmérséklet -1- 44" 
C.-ra emelkedett, — A tudományos vizsgálódások télen és nyáron 
szakadatlanul folytak, de a jég közUl való megszabadulás reménye 
a nappalok megrövidülésével mint inkább és inkább alászállott, s 
nem maradt más hátra, mint a második kitelelésre komoly előké- 
3zUleteket tenni. Az 1880. év novembere és deczembere na^on 
hideg volt s a poláris éjszaka november 11 -kétől egész 1881. febr. 
5-dikéig tartott 

Az új évben csak május közepén merült fel némi változatosság 
az expeditió életében; u. i. május 17-én esteU 7 órakor száraz föl- 
det pillantottak meg. Eddig ismeretlen sziget par^a voU az, az éj. 
sz. 76" 47' 28" és a keleti hosszúság 159*)20'45''-e iűatt. A sziget 
Jeannette nevet kapott 

Május 19 és 25-ke közt még egy új szigetet fedezett fel a 
Jeannette-expeditió, melyet Henri etta-nak kereszteltek s melyet 
az amerikai zászló kitQzése által birtokba is vettek. Ezen sziget 
as éj. sz. 770 8' és a kel. h 157° 43' alatt fekszik. 

A régen rettegett katastrópha június 13-án következett be, a 
mikor a Jeannette reggeli 4 órakor 38 fonalnyi mélységű tengeren 
elsUljedt. Az előző napokon a csónakok, szánok, élelmi készletek, 
tudományos eszközök és jegyzetek, gyógyszerek stb. biztos helyre 
SEállfttattak. 

Június 17-én kezdődött meg a délfelé való visszavonulás. Nagy 
fehtdat volt ez! Huszonkét embernek (mert a többi beteg volt) 
1 15,400 fontnyi terhet kellett a legnagyobb akadályok közt 
Eállftani,mi csak úgy volt lehetséges, hogy minden utat 13-8zor 
: meg, 7-szer megrakott szánokkad, 6-szor pedig üresen. — 
űjárás kedvezőtlen volt, s 8 napi út után azt találták, hogy 
dél, hanem éjszak-nyugat felé jutottak előbbre, a szibériai 
khoz tehát semmit sem közeledtek. Ezen tényt azonban a 
fség előtt, nehogy bátorságukat veszítsék, elhallgatták. 



Jeannette. 39 

Július 9-éa ismét szát*azföldre bukkantak, melyet azonban csak 
még 17 napi fáradtság után érhettek el az éj. sz. 76^ 38' és a 
kel. h. Í4S^ 2(y alatt. Ez is új sziget volt, melyet De Long „Ben- 
nett^ szigetnek, egyik déli előfokát pedig nejéről „£mma:Cap"-nak 
nevezett el. Nyolcz napig tartózkodott az expeditió e szigeten, me- 
lyet lehetőleg át is vizsgáltak. 

Aug. 6-án indultak ismét útra dél felé és pedig csónakon. 
Aug. 20-dikáig az eredmény igen kedvező volt, ekkor azonban a 
jég elzárta az utat s tíz napig kellett vesztegelniök, míg aug 30-án 
útjokat tovább folytathatták. De Long nem a legközelebbi utat vá- 
lasztá a szibériai partokhoz, hanem inkább a távolabb eső Lena-delta 
felé tartott, mert ott yélt leghamarább emberlakta helyeket találni. 

Szept. 9-én este Stolbovoi sziget éjszaki csúcsánál kötöttek 
ki s itt mm nap nagy szerencséjükre egy rénszarvast ejtettek el; 
mi annál örvendetesebb volt, mivel az élelmi szerek fogyatékon 
voltak s e miatt a személyzet naponként már csak fél adagokat 
kapott volt. Aztán meg különben is még nagy út állott előttül^, 
mire legaláb egyszeri jóllakás által szükséges volt megerősödniök. 
Útjokat innen szept. 12-én folyta.tták tovább délnyugati irányban 
három csónakon. De Long volt a vezető az első csónakkal, vele 
volt Dr. Ambler, Gollins és 1 1 legény. A második csónakon volt Mel- 
ville Dannenhower (ki már ekkor a hóviszfényétől majdnem egészen 
vak volt) Newcomb és 8 legény. A harmadik csónakon pedig Chipp 
kapitány, Dunbor és 6 legény helyezkedett el. A csónakoknak azon- 
ban nem volt egyenlő vitorlázó sebességük,. s lehetetlen volt az előre 
megállapított rendet megtartani. Az esti szürkület beálltával a csó- 
nakok már jó messze voltak egymástól ; amint pedig az este bekö- 
szöntött, a szél viharrá változott. A második csónakot, melynek ve- 
zényletét rövid időre Dannenhower, vette át, alig lehetett útnak 
ereszteni s magával a csónakkal annyi baj volt, hogy az éji sötét- 
ség beálltával a másik két csónakra épenséggel nem lehetett figyelni. 
így tőrtént, hogy szept. 13-dika reggelén, az expeditió tagjai, kik 
26 hónapon át együtt fáradtak és szenvedtek; egymástól el voltak 
szakítva, miután a De Long és Chipp vezénylete alatt álló másik két 
csónak a láthatárról teljesen el volt tűnve. 

A vihar Mehille csónakját erősen kelet felé hajtotta, miért 
is 13-án azonnal nyugat felé vették az irányt s minden áron Cap 
Barkint iparkodtak elérni, hol De Long és Chippel reméltek talál- 
kozni. Azonban hosszas tévelygés után csak szept. 16-án pillantot- 
tak meg szárazfőidet ; a part zátonyossága miatt azonban nem köt- 
hettek ki. £ miatt ismét éjszak felé fordultak, mely irányban a Léna 



deltájának egyik ágára bukkantok, melybe bek&nyarodva a folyón 
fölfelé haladtak. 

A part alkalmatlansága miatt csak alkonyatkor köthettek ki 
egy tnngúz nyári kunyhó mellett, mely a 108 órai caónakázád>Mi 
kimerült, hajótöréet szenvedett poláris kotatóknak kellemes nyug- 
helyül szolgált. InoeD a folyón fölfelé csak nagy elövigyizat mel- 
lett haladhattak tovább, szorgosan vizsgálva, hogy nem-e pillan- 
tanak meg valamely emberi lakbelyet. Végre szept 19-én három 
tungúzzal találkoztak, kik ugyan előbb a nem várt vendégek el5l 
elfutottak, csakhamar azonban bizalmasan közdedtek s a kiéhezett 
utasokat élelemmel és fedéllel szfvesea ellátták. MelviUe innen Bu- 
lunba akait menni, azonban a tungúzok őt m embereit, nem tudni 
mi okbó), nem ide, hanem a folyón lefelé egy nagyobb tunguz te- 
telepre Gemovialokeba ^Cap. Bykovszkynál) kalauzolták ; hova szept 
36 án értekeztek meg s hol a tungúzok által barátságosan fogad- 
tattak 8 lakással és élelemmel elláttattak. Bulunba csak nov. 6-án 
jutottak el, hol De Long csónal^inak két matrózával találkoztak, 
kik oda október 27-én érkeztek meg, s kiket De Long előre kül- 
dött, hogy kimerült társai számára segélyt hozzanak. E^k azon- 
ban útközben szintén kimerültek s az ébs^töl eláléltan három 
bennszülött által megtaláltattak s Bulunba szállíttattak. 

Mig Dannenhower Eájos szemei miatt a l^énys^ nagyobb ré- 
ível Bulunból Jakuts felé vette útját : addig MelyiUe visszafordult, 
gy az első csónak személyeit fölkeresse s ^ész Cap Sagaatáig 
ott s meg is találto a De Long által ezen a vidéken hátraha- 
Dtt iratokat és gyűjteményeket ; azonban a beállott fagyok, a 
l&ris éjszaka homálya és élelemhiány miatt a további kutatást 
alkalommal félbe kellett hagynia. Melrille nov. 37-éa érkezett 
lét vissza Bulunba s innen Jakucsba utazott tovább, hogy ott 
rabbi kutatásaihoz új erőket és eszközöket szerezzen. Csi^ a két 
;erŐ&ebb matrózt tartotta magánál, a többieket haza küldötte 
Topába; ezek közöl azonban hatan, az Amerikából segélyükre 
t Horber és Scheutze nevű tisztekkel tolálkozván, ismét vissza- 
doltak, hogy elmaradt társaik sorsa után tovább kutassanak. 

Melville további kutatásainak, mint ismeretes azon szomorú 
idménye lett, 1h^ f. é. márczius végén De Long és 1 1 társának 
It te^«ít fÖltalálU- A szerencsétlenek naplójegyzetei bizonyossá 
zik, hogy minden erőlködés, a mi megmentésünkre tétetett ha- 
iQtalan volt mert midőn De Long a két matrózt előre küldötte, 
r a többiek teyesen ki voltak merülve s l^nagyobb részük már 
Halálban nyugalmat talált UuU évi októbo- 30-áo, az utolsó na- 



Jeannette. 



4t 



pon, melyen meg a naplóba beírás történt, csak De Log, Ambbler 
és Ah Sam sinaí élt még. A naplójegyzetek megszakadása bizo- 
nyossá teszi, hogy ezek is nemsokára örökre behunyták fáradt sze- 
meiket. 

A Ghipp kapitány vezetése alatt állott második csónak sorsá- 
ról, még eddig mitsem tudunk (Lásd az utóiratot.) ; bár sorsuk felöl 
kétség nem lehet, mivel csak egy napra voltak élelemmel ellátva. 
Mindazonáltal Melville, továbbá Herber és Scheutze amerikai tisztek, 
Jackson a Bennett által kiküldött Herald levelezője s az önkényt 
ezek mellé szegődött Gilder a „Rodgers^ expeditio egyik tagja, 
a vizáradás beálltával úgy a Léna deltáját, valamint az Olenek és 
Jana közötti tengerpartot szorgalmasan átvizsgálták, hogy a szeren- 
csétlenül jártexpeditió ezen tagjainak sorsáról is biztos tudomást 
szerezzenek. Fáradozásuk azonban eredménytelen maradt s igy 
nem maradt Melvillenek más hátra, mint hazájába Amerikába visz- 
szatémi. 

6. W. Melleville főmérnök f. é. szept. 13-án érkezett 
haza New-Yorkba két matrózzal, kiknek egyike Wm. N e r o s, má- 
»ka Wm. Ninderman. A tengerészeti minister utasítására Upsher 
Commodore (legidősebb hadi tengerészkapitány) tette meg az elő- 
készületeket, hogy méltóan fogadtassanak. Mellevile és társai a 
„Parthia*^ steameren érkeztek meg. A mint közeledtöket a hajó- 
hídról észrevették, általános örömrivalgás támadt: „Itt van Mel- 
leville. Áldott legyen az Isteni*' — Erre a „Parthia" 
utasai a „Homa again'' dalt énekelték, s Melleville a gőzös- 
ről az elébe küldött bajóra szállt át. A partra szállás után Mel- 
leville először is nővérével és unokahúgaival beszélt, A találkozás 
megható volt ; nem birtak könyeikkel. Melleville falhoz támasz- 
kodva alig birt a lábán állani s lehanyatló fejét kezeibe rejté. A 
meghatottság csakhamar általános lett. A mint a közönség egy kissé 
magához tért, egy jelenlevő hurrah kiáltást indítványozott Meleville 
visszatértének őrömére, mely indítvány zajos viszhangra talált. 

A „Rodgers'' kutató hajó is szerencsétlenül járt, miután m. 
évi nov. 30-án téli állomásán elégett. 

Az- expeditio tudományos eredményeiről még most biztosat 
nem moDŰiaiunk; de miután a tisztek és a tudósok jegyzetei s 
a gyűjtemények nagyobb része megmentetett, igen valószínű, hogy 
a Szibériai tengernek az expeditio által bejárt részéről érdekes 
felvilágosításokat fog a földrajz nyerni; valamint hogy a Jeannette, 
Henrietta és Bennett három új sziget felfedezése is jelentékenyen 
bővité a sarkvidék körébe tartozó ismereteinket. Lényeges igazítá- 



42 



Jeanaette. 



sokat nyerhetnék továbbá térképeink a Jeannette segítségére szer- 
vezett segélyexpeditiók kutatásai által is; ez pedig azért is igen 
fontos, mert úgy a Léna deltája, valamint az Olenek és Jana kö- 
zötti tengerpart már 60 év óta nem vizsgáltatott meg. 



A jelen közlemény felolvasása óta a Jeannette-re vonatkozó* 
lag újabb hírek érkeztek, melyeket idecsatolva közlünk, mivel álta- 
luk előző soraink jelentékenyen kiegészíttetnek. 



Azon remény, hogy a Jeannette-expeditio fölkeresésére indult 
amerikaiak fáradozásának a földrajzi tudományra nézve is haszna 
leend, mindinkább valósulni látszik. A New-York-Herald az utóbbi 
hónapokban több értékes tartalmú levelet és térképvázat közölt, 
melyek Ázsia éjszaki részének ismeretéhez igen becses adatokat 
tartalmaznak. Ezen lap egyik levelezője Gilder bejárta a Gsukcsok 
országának éjszaki partjait a Szt.-Lorincz öböltől egész Nisne- 
Kolymszkig, hogy a „Rodgers*' elégésének hirét Európába eljut- 
tassa. Ugyanezen az úton követték őt később Berry a ,,Rodger8^ 
kapitánya és Hunt kadet. Gilder a postaúton Szredne-Kolymszk és 
Szasiverszken át Verchojanszk felé vette útját, hogy a Léna deltá- 
jánál foglalkozó Melville mérnöknek segítségére legyen. Berry ka- 
pitány azonban hírét vévén a történteknek, arra határozta el ma- 
gát, hogy Chippet fogja keresni s e végből a tengerpartot egészen 
a Léna torkolatáig fogja megvizsgálni. Ezen az úton azonban csak 
az Indigirka deltája fölött fekvő Russzkoje Usztjeig jutott s mivel 
itt a tovább utazáshoz szükséges kutyákat és élelmi szereket nem 
bírta megszerezni, kénytelen volt a partot elhagyni s a Janaig a 
szárazföldön keresztül utazni. Usztjankszból a Janá mentén Vercbo- 
janszkon át jutott Jakutszkba. 

Melville m. é. február és márcziusban tudvalevőleg a Léna 
deltáját jól átkutatta; az itt tett szánutazásáról már néhány váz- 
latot közölt s ezek által a Léna folyó alsó folyása, deltájának fek< 
vese és coniiguratiója jelentékeny változásokat szenved. 

Miután a Jeannette keresésére kiindult expeditiók' tagjai Har- 
ber hadnagy és Scheutze kivételével, kik a múlt nyáron legy gőz- 
hajóval Ghipp és társainak keresésére indultak, mind visszatértek 
az Egyesült- Államokba : remélhetjük, hogy e tárgyra vonatkozólag 
nemsokára kimerítő tudósítások fognak közöltetni. 

Legújabban az irkutszki Szibirszkaja Gazetii Jakutszkból a 
következő tudósítást kapta: 

„M. évi június hóban Harber, Scheutze és Hunt ame^ 



Földnyzi tánasáf^k. 43 

I 

/ 

ríkaiak Jakutszkból azon feladattal indultak az Ejszaki-jegesten- 
gerre, hogy C h i p p kapitány holt testét fölkeressék. Októberig ezen 
expeditióról sem jött tudósítás; miért is október végen Jakutszk 
kormányzója egy csapat kozákot küldött a szükséges segédszerek- 
kel ellátva a Léna torkolatának vidékére, hogy esetleg a három 
amerikaÍDak segítségére legyenek. Azonban hetek teltek ismét el s 
a kozákokról sem jött értesítés. Végre november 23-án Hunt visz* 
szaérkezett s magával hozta Collins meteorolognak meg- 
fagyott testét s egyúttal azon hirt, hogy a többi 9 megfagyott 
amerikainak holttestei is feltaláltattak, s hogy azok nemsokára Ame- 
rikába fognak elszállíttatni. 

Harber és Scheutze a Bykovszkoje-foknál maradtak, 
hennán a Léna torkolat vidékére szándékoztak menni Chipp holt- 
testének fölkeresésére. Útközben meglátogatni szándékoztak Tu- 
matszkoje-fokon a Jurgens által felállított orosz observatoriumot is. 

Collins holtteste azon állapotban hozatott Jakutszkba, a 
milyenben megtaláltatott Meztelen lábai össze vannak égetve s 
térdnél meghajlítva, feje hátrahanyatlott, szája erősen tátott, karjai 
ki vannak feszítve. Az egész test borzasztóan el van soványodva 
és egészen sötét színű. Minden körülmény arra mutat, hogy Col- 
lins szömyíi lelki kínok közt múlt ki. 

A szt.-pétervári „Novoje Vremia" szerint a Jeannette-expe- 
ditío két tagjának holtteste a Satanszkaja öbölben találtatott meg. 

Harber, Scheutze és Hunt Szt-Péterváron át térnek 
vissza Amerikába. Útközben néhány napot Szt.-Péterváron szándé- 
koznak tölteni, pihenés végett; hol fogadtatásukra nagy előkészü- 
leteket tesznek. 

Bbrbcz Antal. 



FÖLDRAJZI TÁRSASÁGOK. 

Magyar földrajii társaság. 

a) Választmányi ülés jan. 18-án. Dr. Hunfalvy János 
elnöklete alatt jelen voltak : Dr. Yámbéry Ármin és Gervay Mihály 
alelnökök, Berecz Antal főtitkár. Király Pál titkár, Dr. Floch Hen- 
rik pénztámoki, Bedő Albert, Déchy Mór, György Aladár, Heim 
Péter, KoUer Lajos, Laky Dániel, Pesty Frigyes, Dr. Szabó József, 
Zobel Lipót választmányi tagok. 

1. Az előző ülés jegyzőkönyve felolvastatott és hitelesíttetett. 



41 



FöMn^zi társaságok. 



2. A főtitkár jelenti, hogy a pénztái* a niult évről 50 franc 
és 4686 frt 62 kniyi bevétellel, továbbá 50 franc és 4682 frt 71 
krnyi kiadással záratott le s hogy a számadások f. hó 17-én m^- 
vizsgáltattak s teljesen rendben találtattak. 

3. A főtitkár bejelenti az 1882. év végével kilépő 10 tag 
nevét s ajánlatba hozza 9 oly rendes tag törlését, kiknek holléte 
már hosszabb idő óta nem tudatik. 

A választmány a 9 tag törlését elrendeli. 

4. A főtitkár bemutatja azon 25 tag névsorát, kik évdijukat 
1882-re még le nem fizették. 

A választmány fölhatalmazza a főtitkárt, hogy ezen tagok 
irányában az alapszabályok értelmében járjon el s örömmel veszi 
tudoiíiásul, hogy a 490 tag közül 469 rendesen befizette évdiját. 

5. Megállapíttatik az 1883. évi költségelőirányzat 4000 firtnyi 
bevétellel és 3995 frtnyi kiadással. 

6. A Közleményekre vonatkozólag megállapíttatik, hogy azok 
ezután rendesen 800 példányban nyomassanak. A betűk megvá- 
lasztása a szerkesztőre bizatik. 

7. A főtitkár bemutatja az újabban beküldött dolgozatokat 
s előadja, hogy Sziegmet Károly dolgozatához rajzok vannak csa- 
tolva, melyek photocinkografozása körülbelül 60 frtba fog kerülni. 

A választmány örömmai veszi tudomásul, hogy a beérkezett 
munkák mind érdekes táif;yakkai foglalkoznak, a rajzok photodn- 
kografozását pedig engedélyezi. 

8. Felolvastatnak a pályadolgozatokról beérkezett bírálatok. 
Ezek alapján a „Saepe accidit... .** jeligéjű dolgozatnak az 

első (50 frc), a „Gondolkodó ember legszebb szerencséje ** jeli- 
géjűnek pedig a második (25 frc) jutalom Ítéltetik meg. 

9. Felolvastatik Dr. Havass Rezső v. tag levele, melynek ki- 
séretében 40 francot küld be és arra kéri a választmányt, hogy az 
1883-ra főiskolai tanúlók részére kitűzendő pályakérdések közé 
„Kecskemét és vidékének lehrását*' is vegye fel s a legjobb dol- 
gozatot a beküldött 40 franccal jutalmazza, s egyúttal kijelenti, hogy 
azon esetben, ha a pályázat 3 éven át sikertelen maradna a juta- 
lomra szánt összeggel a társaság rendelkezzék. 

A választmány Dr. Havsss Rezső ajánlatát köszönettel elfo- 
gadja. 

10. A főtitkár jelenti, hogy Georges Révoil „Fanne et flore 
des pays ^omalis*' czímfi munkáját ajándékba megküldötte. 

Tudomásul vétetik s a titkár utasittatik, hogy szerzőnek a 
társaság köszönetét Írásban ac^a tudtára. 




V: 



Pöldrajri tánaságok. 45 

11. Déchy Mór javaslatba hozza, hogy a legközelebbi közgyfi- 
léaen a választmány hozza javaslatba Serpa Pinto és G. Ré;- 
voil afrikai utazóknak tiszteletbeli tagokká való megválasztását, 

A javaslat egyhangúlag elfogadtatik. 

12. Vámbéry Ármin örömmel constatálja, hogy társaságunk 
iránt a közönség mind inkább és inkább érdeklődik s hogy ez igy 
van, azt a társaság buzgósága mellett főképen Gervay M. alélniuk 
amak köszönhetni, ki- hosszú éveken át nemcsak hivatali helyisé- 
get adott a főposta épületében, hanem annak tanácstermét is in- 
gyen engedte át a felolvasások megtartására. Minthogy azonban 
ezen terem sokszor czélszerűtlennek és szűknek bizonyult; indít- 
ványozza, hogy a vendégszeretetnek hálás megköszönése mellett, 
jövőben oly gyűlések, melyekre előreláthatólag nagyobb számú 
kőzőos^ várható, az akadémia kis termében tartassanak meg. 

Az indítvány elvben elfogadtatott s Pesty Frigyes v. tag bi- 
oltott meg, hogy az akadémiánál a szükségesnek mutatkozó lépé-, 
aeket megtegye. A főtitkár pedig megbízatik, hogy tegyen lépéseket, 
hogy az idei közgyűlés az akadémia kis termében tartathassék meg. 

13. Ezután megállapíttatik a közgyűlés sorrendje s egyúttal 
határoztatik, hogy a társaság főiskolai tanulók részére 1883-ra is 
kihirdet két pályakérdést az eddigi szokás szerint s ezek megvá'^ 
lasztására az eteökség kéretik fel. 

b) Közgyűlés jan. 25-én az akadémia kis termében. 

Dr. Hunfalvy János elnöklete alatt jelen vannak: FMdp 
Szász-Coburg és Gothai herczeg ő kir. Fensége, tisz- 
teletbeli és alapitó tag; Vámbéry Ármin és Gervay Mihály alelnö- 
kök, Bereez Antal főtitkár, Király Pál titkár, Dr. Floch Henrik 
pénztárnok; Bedő Albert, Déchy Mór, György Aladár, Dr. Hairass 
Bezső, Heim Péter, Hunfalvy Pál, Jablonszky János, Koller Lajos, 
Lóczy Lajos, Majláth Béla, Pesty Frigyes, Péchy Imre, Gróf Zichy 
Ágost, Zofoel Lipót választ, tagok; továbbá: Bartos József, Bokel- 
berg Ernő, Derra János, Dohnhofer Ede, Fanda József, Goldzieher 
Ilona, Homolka József, Jankó vich György, Jankó János, Marsovszky 
Endre, Muzicsek Antal, Nánássy Lajos, Niki Mihály, Odor EmiUa, 
Boch György, Schneider János, Simonyi Jenő, Dr. Sonnenfeld Zsig- 
mond, Tfairring Gusztáv, Dr. Toldy László, Telkes Simon rendes 
tagok. Mindössze: 42 tag. Ezeken kivül számos vendég. - A te- 
remben ki voltak áDítva Déchy Mórnak photographiai felvételei az 
erdélyi Kárpátok vidékeiről ; összesen 100 drb. 

1. Dr. Hunfalvy János elnök a közgyűlést a következő be- 
széddel megnyitja: 



46 FOldrajd társaságok. 

TiszteU közgyűlési 

Ezennel szerencsém van a mai gyűlést megnyitottnak ki- 
jelenteni 

Most egy esztendeje^ hogy fenállásunk tízévi fordulóját, ünne- 
peltük ; némi önérzettel tehettük azt, mert az első tíz év folya- 
mában, bár lassan, mégis csak gyarapodtunk és erősödtünk mind 
anyagi, mind szellemi tekintetben; tizévi működésünk nem volt 
sikertelen. Biztosan reméljük, hogy a második tízévi időszak el- 
multával még örvendetesebb sikert fogunk felmutathatni, hogy 
még magasztosabb önérzettel fogunk hátra és előre tekinthetni. 
Előhaladásunk ujabb jeleit már az elmúlt első évben is tapasztal- 
hattuk, most pedig gyarapodásunk, gyorsabb előmenetelünk egy 
uj biztosítékáról értesiüietem a t. közgyűlést. 

Ha kitekintünk s a külföldön létező testvértársaságok állapo- 
tát szemügyre veszpzük, azt látjuk, hogy nemcsak egyszerű nap- 
számosok, tudománykedvelők, hanem a társadalom magas és leg- 
magasabb köreiből való férfiak is nagy számmal vannak tagjaik 
sarában, s látjuk, hogy nekik nemcsak különös buzdításul szolgál, 
hanem egyszersmind nagy diszt és fényt is kölcsönöz az a körül- 
mény, hogy ők többnyire az uralkodó családok tagjainak pártfogása, 
ótalma és védelme alatt állanak. 

Régen óhajtottuk mi is, vajha oly szerencsések lehetnénk, 
hogy Felséges cs. és királyi családunk azon tagja, ki nemcsak 
azért mert szeretett trónörökös, hanem azért is, mivel fáradhatat- 
lan utazó és kutató, jeles iró és tudós, de kiváltképen azért is, 
mivel a földrajzi tudomány kedvelője és buzgó mivelője, mivel az 
imént megjelent valóban kitűnő „Utazás a Keleten" czimű mun- 
kának szerzője, — legmélyebb tiszteletünket birja, — hogy, mon- 
dom, ő Fensége cs. és kir. főherczeg Rudolf trónörökös kegyes- 
kednék szerény társaságunkat legmagasabb pártfogásába és védel- 
mébe fogadni. Legközelebb ő kir. Fensége Coburg Fülöp herczeg, 
ki magas pártfogásának és rokonszenvének társaságunk iránt már 
számos bizonyítékát adta, kegyes volt társaságunk legalázatosabb 
óhajtását és kérelmét Rudolf trónörökös ő Fensége legmagasabb 
tudomására juttatni, — s immár nagy örömmel arról értesíthetem 
a t. közgyűlést, hogy ő Fensége Rudolf trónörökös társaságunk 
legmagasabb védnökségét elfogadni kegyeskedik. (Lelkes éljenzés.) 

Meg vagyok arról győződve, hogy a közgyűlés egyhangú 
lelkes óhajával és kívánságával találkozom, midőn ezennel Ő c s. é s 
kir. Fenségét, Rudolf trónörököst a magyar földrajzi 
társaság protektorává határozatilag kijelentem. (Éljenzés.) 




FQldnjá tárdaság^k. 47 

Felkérem tehát a t. közgyűlést, szivedcedjék a választmányt 
ifletSIeg az elnökséget felhatalmazni, hogy az illető védnöki oklevelet 
kiállíttassa s annak módja és rendje szerint ő cs. és k. Fenségének 
átnyíjgthassa. 

Egyúttal a kőzóhajnak adok kifejezést, midőn azt inditványo- 
zom, hogy tiszteletbeli tagúi válaszszvk meg cs. és kir. Fenségét 
József íőh erez eget, ki már is alapító tagjaink sorába be- 
lépni kegyeskedett. (Éljenzés.) 

V^fil engedje meg a t. közgyűlés, hogy a napi rendre ki- 
tűzött tárgyak sorrendjének némi megváltoztatásával elsőben az 
előadások tartassanak még. 

Az elnök indítványai nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfo- 
gadtatnak. 

2. Dr. Vámbéty Ármin felolvassa jelentését a földrigz 
körében 1862-ben tett munkálatokról. (Lásd a jelen füzet «lső 
czikkét.) 

3. Berecz Antal főtitkár jelentést tesz a nemzetközi 
Afrika-társaság műküdéséről 1877— 1882-ig. (Lásd a 14. lapon.) 

4. Elnök a szavazatszedő bizottság tagjaiul kinevezi Niki 
Mihály, György Aladár és Telkes Simon tagokat s felkéri a tagokat, 
hogy szavazatukat a titkárra és a választmányi tagokra a4)ák be. 

A szavazás befejezése után 

5. Bereez Antal főtitkár felolvassa jelentését a társaság 1882. 
évi működéséről. (Lásd a 27. lapon.) 

6. Ehiök a főtitkári jelentés értelmében indítványozza, hogy 
a közgyűlés Dr. Erődi Bélának a társaság kebelében töltött 7 évi 
sikeres munkásságáért, Király Pál és Saissy Amédé tagoknak a 
közlemények franczia részének szerkesztése körüli fáradozásaikért, 
s főposta és távirda főigazgatóságoknak a felolvasó és hivatali he- 
lyiségeknek díjtalan átengedéséért köszönetet mondjon. Mit a 
közgyűlés egyhangúlag elfogad. 

7. A főtitkár felolvassa a pénztárrólf a társas^ vagyon- 
állásáról szóló jelentést s a számvizsgáló bizottság záradékát. (Lásd 
a 31—33. lapon.) 

A jelentés tudomásul vétetett s a pénztárnokoknak a fel- 
mentés megadatott. 

8. Előterjesztetik a választmány által készített költségelő- 
h-ányzat tervezete 1883-ra. (Lásd a 32—33. lapon.) 

A közgyűlés ezen tervezetet megjegyzés nélkül elfogadja. 

9. A titkár felolvassa a könyv- és térképtárról szóló jelentést. 
(Lásd a 35. lapon.) 



tí 



Földn^zl társaságok. 



Tudomásul vétetik. 

10. A főtitkár felolvassa az 1882-ben főiskolai tanulók ré- 
szére kitűzött pályázat eredményéről szóló jtüentést. 

A jeligés levélkék felbontatnak s ezekből kitűnik, hogy az 
első d^'at nyert pályamunka irója Lász Samu tanárjelölt, a má- 
sodik díjat nyerté pedig Edelmann Menyhért orvosnövendék. 
Mindkét iró a jutalmat a közgyűlés éljenzése mellett az elnök 
kezeiből átveszi. 

11. Kihirdettetnek az uj pályakéitiések 1883*ra. (Lásd a 36. 
lapon.) 

12. Elnök indítványára a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésével 
Bedő Albert és Déchy Mór, az 1883. évi számadások megvizsgá- 
lásával" pedig Kőszeghy Antal, Roch György és Telkes l^mon bí- 
zatnak meg. 

13. Felolvastatik a választásról szóló következő jegyzőkönyv: 
A m. földrajzi társaság 1883. jan. 25-én tartott közgyűlése 

alkalmával a titkár s 24 választmányi tag megválasztására beada- 
tott összesen 38 szavazat. Minden szavazat érvényes volt. 

Az eredmény következő: 

Titkárnak megválasztatott Király Pál 38 szavazattal, tehát 
egyhangúlag 

Választmányi tagokul megválasztattak: 

Dr. Szabó József 38, Déchy Mór, György Aladár, Havass 
Rezső, Hunfalvy Pál, Lóczy Lajos s Majláth Béla. 37—37, Pesty 
Frigyes 's gr. Zichy Ágost 36 — 36, Péchy Imre 35, Hantken Miksa 
Laky Dániel, Tűrr István 33—33, Gönczy Pál 32, KoUer Lajos, 
Fraknói Vilmos 31—31, dr. Brózik Károly,' Heim Péter, Jablonszky 
János Zobel Lipót 30-^30, Bedő Albert 29, Zsilinszky Mihály 28, 
Xantus János 26, Zichy Jenő gróf 25 szavazattal. 

Ezenkivűl szavazatokat kaptak: Dr. Török Aurél 24, Keleti 
Károly s Lanfranconi Enea 23—23, Jelencsik Vincze 19, b. Fe- 
hérváry Géza 17, Kilián Frigyes 16, Cherven Floris és Homolka 
József 1 — 1 szavazatot. 

Budapest, 1883. jan. 25-án. 

A szavazatszedő bizottság : 
Tdkes Simon, György Aladár. 

14. Elnök a közgyűlést berekeszti. 



Niki MiMJy. 



k .- .=>■ 



RSvid kOzlemáiy^: 



19 



Rövid közlemények. 

'■ - — = ' ■ ■■ 

I. Expeditiók. 

* Nemzetközi Afrika-társaság. A társaság főtitkárától a követ- 
kező legújabb tudósitás érkezett. Bruxelles, 1883. január 17-én. 
Uram! Van szerencsém ezennel tudatni, hogy a Nemzetközi Afr. 
Társulat mai napon kapta meg Storms és Becker urak leveleit. 
A két utazó október 3-án írt ; mindkettő a legjobb egészségnek 
örvend. Storms úr szeptember 27-én ért Karémába. A partot június 
9-én hagyta el; utazása három és fél hónapba került, az eddigelé 
elért legnagyobb gyorsaság. Earéma fekete lakossága fokozatosan 
gyarapszik ; ma ötven családból áll ; mindegyik család saját kuny- 
hóban lakik, mely középpontját képezi egy akkora darab földnek 
melyből fontarthatja magát. Becker úr Karémában a kezdetleges 
berendezést tökéletesítette; széles, 250 méter hosszúságú bomát 
építtetett, és kutat ásatott, honnan most vizzel látják el magukat, 
mig annak előtte a tóból kellett merítniök. Számos utat nyitott, 
hogy könnyítse a műveletlen talaj megmunkálását, végre a Popelin 
úr által vett régi evezőhajót, gyönyörű vitorlás hajóvá alakította 
át. Storms ur a legnagyobb dicsérettel nyilatkozik Becker úr által 
telesített munkálatokról, ö maga, eleget akarván tenni a mutat- 
kozó szükségletnek, uj tetemes vállalatokra készül. 

Storms úr megérkezése után, Becker még egy hónapig tar- 
tózkodott Karémában. November hó elejéig nem akart elutazni, 
sőt tovább is maradt volna, ha lehetséges lett volna. A parthoz 
kellett visszavezetnie az „askaris^'-okat, kiknek szolgálati határideje 
letelt. Azután szabadságra tér vissza Európába, hová családi ügyek 
hívják. Mindazonáltal azon reményt táplá^a, hogy a bizottmány 
Karémába való visszatértét engedélyezni fogja, hol mint irja „bol- 
dogan éltem azon emberek körében, kiket a rabszolgaságtól kisza- 
badítottam.'' 

Becker úr helyettese Storms úr mellett egy fiatal belga, Ma- 
luin úr lesz. Ez f. év február hó elején fog Zanzibarba utazni, hol 
azon karaván, mely őt Karémába fogja kísérni, most szervezkedik. 
Fogadja Uram, legkiválóbb tiszteletem kifejezését. A titkár : Strauch. 

Éjszaki Szecsuanban ujabban tett utazásairól közöl egy 
pár igen érdekes levelet Parker a „China Review"-ban. Az utazó 
különös részletességgel beszél a sárga selyemről, mely Sina e ré- 

VOldnjxi KöRlemények 1883. — 1-eO mset. ^ 



50 



Rövid közlemények. 



szében állíttatik elő a légjobb minőségben. Közönséges kulik nagy 
számmal kereskednek vele s igen jellemző az ország közbiztonsági 
viszonyaira nézve, hogy magános kuli több ezer forint értékű tár- 
gyat vihet 500 angol mérföldnyire a nélkül, hogy útjában legkisebb 
bántódása is legyen. A legnagyobb selyem tenyésztő helyek Shun- 
king és Pas-ning városok, honnan nagy kivitel történik. Parker le- 
velei különben ig adatokat a földrajzra vonatkozólag nem igen tar- 
talmaznak, mert csaknem ugyanazon vidéken járt, melyet Babér 
„Travels and Rescarches in Western China" czímű munkájában már 
ismertetett Egyes pontokat a Széchenyi-féle expeditió tagjai is 
érintenek. Gy 

Brit Gulanaból nem régiben tért vissza Angliába Whitely nevű 
tudós, ki e tartomány bensejében több éven át tett természettudomá- 
nyi kutatásokat. Egy évnél tovább tartózkodott a hires Boraima, 
hegy szomszédságában lakó indiánok közt és innen Venezuela ha- 
tárai felé több kirándulást tett. Útjáról számos rajzot is készített. Gy. 

ki Ueile vidéken Dr. Emin Bey megbízásából Dr. Junker V. 
múlt évben nagy kutatásokat vitt végbe s sokkal tovább haladt, 
mint Miani vagy Schweinfurth. Utazásáról a Petermannféle válla- 
lat részére már most küldött be előleges tudósítást, mely eddigi 
ismereteinket Eözépafrika eme vidékéről, különösen aiinak vízrajzi 
viszonyairól, jelentékenyen módosítja. Mindenekelőtt constatálja, 
hogy az olasz Miani tulajdonkép nem az Uélle vidékén utazott, ha- 
nem ennek jelentékeny mellékfolyója a Májó vagy Bomokandi 
(Schweinfurt szerint Nemajó) környékén, mely már Munza környé- 
kén 175 lépés széles s így valószínűleg messze keleten ered s mi- 
után jó darabig pázhuzamosan fut az Uellevel Bakangaitól (Nyam- 
nyam államban) mintegy 4—5 napi távolságban ömlik bele. — 
Majo jelentékenyebb mellékfolyói délről a Makango, Pókko s 
Télli, mindhárom 50 lépésnél szélesebb. A Makóngo a Bakangai déli 
részén ered s egy darabig ennek uyugoti határát képezi, túl rajta 
laknak a Mangbatta nyelvet beszélő ababúa népek. A Pókko a Ba- 
kangai keleti vidékén megy át s eredete valószínűleg a Mabodok 
földén van Kannától délkeletre 3 napi távolságban. A Télli Stanga 
tekintélyes Mangbatta főnök országában ered. Közvetlen az Uelle 
déli részébe ömlik a Mbélima folyó. — E folyókat Junk szemé- 
lyesen látta s tapasztalatai s tudakozódásai után meggyőződött, 
hogy az Uölle s a Stanley által Araviminek nevezett folyó között 
a vízválaszték a Pókko s Mbélima folyóktól délre esik. Állítja, to- 
vábbá, hogy az Uelle a Sári felső folyása s az Aruvimi ugyanaz 
a hatalmas Népoko folyóval, mely nagyobb az Uellenél s távolabb 






RAvid közlemények. 



51 



délen nyugot felé folyik. Hasonlókép nevezetes folyó még a Náva, 
mely a Népoko-Aruvini éjszaki mellékfolyója lehet s utazónk út- 
irányától dél felé folyik. Kannától s Navatól délre van a bennszü- 
löttek határozatlan tudósítása szerint az az új nagy tó, melyről 
már régebben megemlékeztem. Junker ápril végén akart a Mang- 
batta törzseknél tett útjából Tangáriba visszatérni. Mint Emin bey 
küldöttét a népek általában igen szívesen fogadták s nézete sze- 
rint örömest fogadnák, ha az egyenlítői tartományokban az occu- 
patio által bizonyos rend jönne létre. Oy. 



II. Ethnographia, 

* A Kavirondo négerekről, kik Victoria Nyanza éjszakkeleti 
partjain laknak, a köztök hosszabb ideig tartózkodott Wakefield 
missionarius a következő részleteket közli : Kavirondo minden tekin- 
tetben a legnevezetesebb tartomány a Victoria Nyanza keleti part- 
ján. Egészben véve nagy s fűben gazdag síkság, néhány különálló 
dombbal s fák nagy számmal vannak benne, de valóságos erdeje 
nincs. Az éghajlat a tó partján forró s az éjszakák hűvösek ; euró- 
pai embernek szükséges a gyakori fürdés, hogy az egészsége meg- 
maradjon. Az esőzések májusban kezdődnek s deczemberben vég- 
ződnek. A szelek változók, monzun-szelek nem fordulnak elŐ. Az 
ország fővárosa Sendézs, két vagy három napi járásnyira van a 
tótól 8 igen látogatott kereskedő hely. A Kavirondok általában 
szálas s jól megtermett emberek; bőrük sötétfekete, ajkaik vasta- 
gok 8 orruk lapos. Néhányan rövidre vágott hájat hordanak, má- 
sok igen gondosan megfésülik s összefogják azt, mig végre egyesek 
fejők nagy részét vagy felét megborotválják s rendesen csak a búbon 
hagynak egy nagy csomót. A pofaszakái s bajusz viselete is elter- 
jedt. A nők tetovirozzák hasukat s hátukat, de a férfiaknál ilyesmi 
igen ritkán fordul elő. Az öltözetet alig ismerik. A nők megelég- 
szenek azzal, hogy egy madzagot kötnek mellök körül, melyre fark- 
szerű növénygyökér takarót akasztanak. Ékítményt nem hordanak, 
de egészen bekenik magukat ökörvizelettel kevert zsírral. A férfiak 
vaskarikát hordanak felső karjukon, ugy szintén a könyök alatt. 
Dárdáik hosszak rövid nyéllel; pazsaik bivalybőrből valók, mintegy 
5 láb magasak s 3 láb szélesek. Kard s kés nincs divatban. Mind- 
két nem dolgozik a mezőkön. Lencse, bab, banán s különösen rend- 
kívül sok édes burgonya képezi a vetemények nagy részét. Évenkint 
két termésök van. Főeledelök sűrű leves, melyhez ünnepies alkal- 
makkor tejet is öntenek. Banán szeletek vagy napon szárított édes 

4# 



52 RtMá kSElemÍDjek. 

burgonya, makopa névvel, szintén kedvelt eledelek. Mindent kézzel 
esznek. Marha, juh s kecske képezik a. gazdaság többi részét. A 
kunjhók kerekdedek, elég tigasak s olj magasak, bog; felnőtt em> 
ber is egyenest állhat bennök. A Eavirondok békés emberek, szá- 
moB egymástól független főnök alatt állanak, kik ftlggetlenaégök 
megőrzése végett nem egyszer folytatnak harczot egymással. liOnt 
elefánt, bivaly b rhínocerosz vadászok nagy Ügyességet tanúsítanak. 
Halászni is szoktak s deszkákból összerakott csónakjaikon néha 
vitorla is van. Wakerüeld nyelvöket is m^tanulta s egész határo- 
zottan álUtja, hogy e nyelv nem tartozik a bantu nyelvcsaládhoz, 
hanem a jambo vagy sUluk törzs nyelvével vao legközelebbi ro- 
konságban. Oy. 

III. Vegyesek. 

KSzépáZBÍai vatuf. Az orosz császári földrajzi társaságban 
Schultz tervezetet mutatott be egy középázsiai vasútról, melyhez 
a felméréseket Struve tábornok rendeletére tette. A vasút az oren- 
burgi vasútnak folytatása lenne délkelet irányban az Ilek völgyön 
s azután a Mugodzsar dombokon át a Tecsebas Öbölig az Aralté 
éjszaknyugati partiján. E vasúttal egyidettleg mértek fel egy méaí^ 
vonalat, mely Kara Turgeiból s Eazalenszkböl indulva ki a Kara- 
kum sivatagon át éjszaknyi^tra menve a nagy Bartuk sivatag 
keleti részére, de e vonal kevésbé kedvezS, mint a tecsebasi, hol 
népesebb vidékek, nagyobb vfzbŐség van s könnyebben is lehet 
anyagokat találni a vasút építésére. Az uj vonal 480 angol mért- 
föld hosszú volna s a Tecsebas öbölben jó kikötőt érne. Fontossá- 
got nyer e vonal az által is, hogy az Arai tóból az Ozus és Jaxar- 
tes folyókon 1600, illetőleg 1300 angol mértföldnyire lehet h^ózni. 

A Nlius vOlgye termékenyitésének tervével foglalkozik egy 
íiranczía társasig, a „Société d'études du Nil", mely feladatául tOzte 
ki, hogy a Nilus, völgyének évszázadok hosszú folyama alatt meg- 
fogyatkozott termékenységét czélszerfi rendszabályok alkalmazása 
által ismét visszaszerezi. A völgy talaja évrÖI évre magasabb lesz, 
mivel az évenkinti áradások sok iszapot hagynak maguk után, mi- 
nek folytán jelenleg a folyó középső és felső részén az áradás már 
csak aránylag igen keskeny földszalagot borit el és termékenyít 
meg; s így még azon területek is, melyek mesterséges emelő ké- 
szülékkel nyerték a Nilus termékeoyíté vizét, mindinkább kiseb- 
bekké válnak. Azonkívül a már régebben elkészült csatornák, me- 



Bövid közlemények. 53 

lyek a környéket vízzel látták el, a hiányos gondozás miatt nagyobb 
részben egymás után elapadnak. A franczia társaság, melynek élén 
de la M 1 1 e áll, zsilipek fölállítása által fogja a Nilus árterületét 
nagyobbá tenni, ezzel kapcsolatban csatornákat fog ásatni, melyek 
a már pusztává változott Nilus völgyet ismét termékenynyé tenni 
8 uj életre ébreszteni hivatvák. Továbbá kivihetőnek látszik kedvező 
helyeken gyűjtő medenczéket ásni, melyek áradáskor a víz egyrészét 
felfognák. De la Motte nemrég beutazza a Nilus völgyét egy 
magasabb rangú franczia államhivatalnok és több mérnök társasá- 
gában. 

Argentína új kiviteii czikke az „aifelfe", a luczema egyik faja. 
E fliféle roppant mennyiségben fordul elő Argentína síkjain, s hogy 
eddigelé a fölösleget nem exportálták, annak egyszerűen a szállítási 
nehézség volt az oka. Ujabban azonban ez akadályt elháríták és 
pedig oly formán, hogy a megszárított füvet összesajtolás folytán 
kisebb térfogatra szorítják, úgy hogy egy-egy köbméternyi ily össze- 
sajtolt luczema 200—220 klgr. súlyú, mely körülmény a kivitelre 
előmozdítólag hat. Sch. 

A emukor termelés Argentínában rohamosan fejlődik. Az utolsó 
(1881-iki) termelés összege megkétszerezi a harmadévi termés meny- 
nyiségét. A szőlő és kukoricza termelés is oly nagy lendületet vett 
hogy ma már méltán e termények tekintendők Argentína három 
főterményének. A tengeri kivitel (Európába !) oly nagy, hogy az át- 
lag számol 200,000 tonnára teszik. Sch. 

Állandó gőzhajózás a Jeniszei folyón. Folyó évi máj. hóban 
érkezett európai Oroszországból a „Moskwa** gőzös a Jeges és 
Karai tengeren át a Jeniszei folyóba, hogy a folyómenti Jeniszeiszk 
és Krasnojárszk kereskedelmi városok között állandósítsa a közle- 
kedést. A h^'ó igen kicsiny ugyan s mindössze csak 60 lóerejü, 
mindazonáltal remélhető, hogy ezen hajó által úgy a karsnojarszki 
aranyporkereskedés, valamint a jeniszeiszki vásárok nagyobb len- 
dületet fognak venni. Sch. 

Sajátságos színérzék. Dr. Kéller C. hires svájczi zoológus 
nemrég a suakin-i vidék (Verestenger mellett nubiai parton) zooló- 
giai ismertetését közölte egy svajczi napi lapban s ezen értekezé- 
sébeh antropológiai szempontból is nevezetes mozzanatokat talá- 
lunk, így pl. a suakin-i lakosok színérzékére vonatkozólag értekező 
a következőket beszéli el: A nubiai parti lakó a spectrum minden 
színét igen könnyen ismeri fel. így a vörös = adarob-nak mondja, 
a sárga «= curcumija, zöld » sotai, kék «= samanibe, viola » 
adermareeb, fekete = hadel és fehér » erab. A nubiai hegyi la- 



\ 



54 Rövid közlemények. 

kónak színérzéke ellenben sokkal fejletlenebb. A fehér, fekete, 
vörös és zöld színt ezek is igen jól ismerik, még a legtöbben a 
sárgát is megtudják más színtől különböztetni, de már a kéket 
nem; ez utóbbit rendesen egynek tartja a feketével, holott ismét 
a violát nagyon élesen tudja felismerni. — E megfigyelés nemcsak 
az antropológiai ismeretek bővítése czéljából vált nevezetessé, de 
feltűnő eredményében elméleti szempontból és történelmileg azért, 
mert eddigelé igen sok antropológus és philologus azt vitatta, hogy 
az ősnépek s vad nomádok a violaszínt nem ismerik. Sch. 

Uj kábel. Nikaragua és Panama között nem rég rakták le a 
tengersdatti táviró huzalt, miáltal New-York közvetlen távirdai ösz- 
szeköttetésbe jött Valparaisoval. Sch. 



Pályázat. 

A dünkircheni Földrajzi Társaság a dünkírcheni kereskedelmi 
kamara adományából ezer frankot tűz ki pályadíjul Ausztráliát 
és La-Platát tárgyazó tanulmányra. A főszempont az legyen, hogy 
miként hozathatnának létre kereskedelmi összeköttetések e két 
tartomány és éjszaki Francziaország közt úgy, hogy a kiindulási 
pont Dttnkirchen lenne. 

A pályaművek 1883, november l-Je előtt küldendők be ilyen 
czíra alatt: „Au Secrétaire-Général de la Société de Géographie, 
place du Marché au Blé, n"" 23, á. Dunkerque*' sbér mentesen. 

A pályaművek jeligés levélbe rejtett névvel adandók be, s 
egyszersmind a szerző igazolni tartozik, hogy műve még kia- 
datlan és semmiféle pályázaton még nem szerepelt. 

A bírálat eldöltével csak a nyertes mű jeligés levele bontatik 
föl; a többit elégetik. 

Oly szerzők, kik előlegesen bármely módon megismertetnék 
magukat, kizáratnak a pályázatból. 

A beküldött pályciraüvek a Társaság tulajdonai maradnak ; 
de a szerzők saját költségükön lemásoltathatják azokat. 

Minden egyéb fölvilágításért a Társaság főtitkárához kell 
fordulni. 

Dttnkirchen, 1882, szept. 20. 

Albert Mine, P. Terquem, 

aűtkáx. elnök 



Az Éjszakkeleti Kárpátok. 



erdélyi h&tárhegyaégig, vagyis a Szamos völgyéig terjednek. 
Az egész hegylánczolat három fSrészre tagolható, u. m. a 
legnyugatibb rész,' vagyis a Kárpáti Erdős hegység, inely 
a Laborcza völgyéig terjed; az iDnen a Borsa völgyéig érö Ke- 
leti Beszkéd hegység ; és az ettől keletre nyúló Máramarosi 
havasok. 

~ Az Éjszakkeleti Kárpátok éjszaknyugatról délkeleti irány- 
ban húzódó hegyövet képeznek, mely délkelet felé szélességben és 
magasságban egyaránt növekszik, és a Tisza, Vizsó és Iza körül 
csigaforma tekervénynyé alakúi. 

A Kárpáti Erdős hegységnek, azaz a legnyugatibb 
résznek legmagasabb csúcsiü a Mincsol- és Jávorhegységben van- 
nak, t. i. a Mincsol (1157 méter) és az Oszenjuki (1021 mé- 
ter) ; általában a hegytetői és gerínczei csak csekély magasságra 
emelkednek s ritkán nyúlnak az erdSnövés határán túl ; azért mél- 
tán Erdős hegységnek nevezhetjük. 

A Beszkéd hegységben már magasabb hegyek vannak ; így 
mindjárt nyugaton a Szinnai kő (Sznioszky Kamen 1007 méter) és 
a Viliorlát (1074 m.); odább keletre a Polonína Rúna 
fensfkja (1482 m.) és a szomszéd Osztrahora (1408 m.) már 
nagyon tekintélyes magaslatok; a legmagasabb csúcsok azonban a 
máramarosi határlánczolatban vannak; ezek a Veliki Verch 
(1598 m) és a Sztoy (1679 m.) A magas csúcsok itt már az 
erddnövés határán felfíl emelkednek, a legmagasabbak pedig már 



« •• 



?6 Biegmeúi Károly. 

a növényzet felső határát is elérik s mint kopár sziklák meztele- 
nek vagy görgeteggel vannak elborítva. 

A Máramarosi h a v a s o k mindjárt nyugaton 1700 méter- 
nél magasabb hegyekkel kezdődnek; itt van a Nyegrovecz 
(1712 m.), a Popadja (1742 m.) és a Tataruka (17rO mX 
melyhez a Csorna Polonina és a Velika Bratkovszka 
(1792 m.) csatlakoznak. A hegylánczolat kelet felé való terjedésé- 
ben még magasabb hegyek vannak, úgy mint a Blisznicza 
(1883 m.), a Szerban (1795 m.), a Popp Iván (1940 m.); a 
Csornahora határlánczolatból különösen kimagaslanak : a Ho- 
verla (2058 m.), a Guttin-Tommatek (2018 m.) és a Csor- 
nahora (2026. m.) Az utóbbi csúcs ugyanis ugyanazt a nevet 
viseli, mint az egész hegycsoport. A Mihailecu (1920 m.), 
Farcheu (1961 m.) és a Torojaga (1939 m.) átmenetet ké- 
peznek, a Radnai határhegység legmagasabb hegyeihez, milye- 
nek a Vervu Puzdreloru (2191 m.), a V. Rebri (2269. m.) 
és a V. Pietrosz (2305. m.) 

Máramarosban tehát a legtöbb hegycsúcs az erdonövésnek, a 
magasabbak majdnem mind a növényzetnek határán túl emelkednek. 

Az Éjszakkeleti Kárpátok átlagos magassági viszonyait egy 
csavarsíkkal hasonlíthatnók össze, mely éjszaknyugaton kez- 
dődve, a Beszkéd hegység felé mindinkább emelkedve, Máramaros- 
ban a Vervu Pietrosz ban legnagyobb magasságát éri el, s 
mely a Tisza- és Vizsó-völgye körül csavarodottnak látszik. 

Föld tani. tekintetben az Éjszakkeleti Kárpátok legnagyobb 
részt kárpáti homokkőből állnak, valamint kréta és eoczén képle- 
tekből, melyek előtt a síkság felé az Eperjes Tokaj- Vihorlát-Gut- 
tini hegylánczolat vulkáni trachythegységei domborodnak fel ; a 
homokkő-területet éjszaknyugatról délkelet felé egy mészkőöv szegi 
át; Máramarosban nagyobb mennyiségi! őskőzetek fordulnak elő, 
ezekben ősmészkő is találkozik. 

A hegységek jellemére a növényzeten kívül különösen két 
tényező van hatással: t. i. magasságuk és kőzeteik minősége. 

Mi a kőzeteknek a hegységek alakzatára és jellemére való 
befolyását illeti, tudjuk, hogy a homokkő-hegység általában in- 
kább gömbölyded formákat tüntet fel, milyenek a víznek fő 
behatása alatt keletkeznek: itt a kerek tetők és hátak alakjai 
uralkodnak. 

A vulkáni hegység szaggatott, élesen körvonalozott alak- 
zatokat mutat, különösen ott,, hol a vulkáni emelkedés után ujabb 
kitörések nem fordultak elő ; itt található leggyakrabban a sátor- 



Az Éjszakkeleti Kárpátok. 57 

alak és a hegytömzs, csillagszerűen szétsugárzó 
ágaival, míg a gyűrű- és kúpalak csak utólagos kitörések 
eredménye szokott lenni. 

Az ősképletű hegységek, mint a milyenek az éjszak- 
keleti Kárpátok legmagasabb részei, tömeges emelkedések, 
zord, szaggatott csúcsokkal és ormokkal; a meredek 
sziklafalakkal szegélyezett völgyek törmelékkel telvék. 

, A valamennyi képletben előforduló mészkSzetek mindenütt 
feltűnő, élesen tagolt alakzataik által tűnnek ki és különösen a 
homokkőövben kellemes változatosságot nyújtanak. 

Oly hegységek közül, melyek egyféle kőzetből 
állanak, az tüntet fel élesebb alakokat, a mely ma- 
gasabb, mert egyrészt ennek gerincze vagy teteje erdő, sőt 
növényzet nélküli, másrészt pedig ez épen azon oknál fogva a lég- 
beli tényezők bomlasztó és mállasztó behatásának legjobban van 
kitéve. Előfordulhat tehát és az Éjszakkeleti Kárpátokban csakugyan 
elő is fordul az eset, hogy magas homokkőhegységek külső alak- 
jokra nézve az őskőzetű hegységekhez hasonlítanak; ezt p. o. a 
Csomahora csúcsainál fogjuk szemlélhetni. Egészben véve az éjszak- 
keleti Kárpátok — tekintettel az épen felemlített két tényezőre 
— a jellemzetes alakzatoknak nyugatról keletre 
és éjszakról délfelé való fokozott haladását mu- 
tatják. 

A Kárpáti Erdős hegység a hegytetők és hátak elmosódott 
tömegét képezi, melyek a völgyek felé jobbára szelíden ereszked- 
nek alá; a magasabb Beszkédek hegységei már határozottabb ala- 
kúak ; itt a fensíkok és éles. már jobban szaggatott hegyhátak jut- 
nak érvényre s a völgyek oldalai jóval meredekebbek. Végre a 
máramarosi havasok élesen körvonalazott alakokat tüntetnek fel; 
erdő nélküli gerinczeik többnyire meredekek, egyes karcsú, hegyes 
csúcsokkal ; imitt-amott morénak is mutatkoznak, mint hajdani jege- 
sek emlékei. 

Éjszakról dél felé ugyancsak azt tapasztalhatjuk, hogy a jel- 
lemzetes alakzatok mind inkább fokozódnak; sőt ebben az irány- 
ban azon fokozódás az üledékes homokkőnek a kemény vulkáni 
trachittal való ' ellentéte miatt még határozottabb, különösen a két 
földtani képlet határainál a különbség nagyon feltűnő : éjszak felé 
a homokkőhegység kerek tetői és gömbölyded hátai, dél felé a sátor 
és a kráterforma gyűrűhegy, vagy Máramarosban az őshegység 
szaggatott taréja. 

A hegységek alakulatainak részletes tárgyalása szempontjából 

5* 



58 Siegmeth Karolj'. 

legtermészetesebb és legegyszerűbb azoknak földtani képződésük 
szerinti felosztása: homokkő, vulkáni- és őshegységekre, s azért 
ezt a felosztást e helyen is magtartjuk. 

1. A homokkőhegységek. 

Már előbb említettük, hogy a hoinokkőhegység általátmn iii- 
& gömbölyded alakokat mutat, melyek — igaz — nyugatról 
t felé mindinkább élesednek. Ezek létrehozatalában főtényező 
lánt a \iz szerepelt. 

Széles, egymással többnyire egyközüleg éjszakról dél felé 
idő folyómedrek vezetik le a vizet a hegységből a Tiszába, 
inek legnevezetesebbjei a Tiszán kivül: a T&racz, Talabor, 
jíság. Borsóvá, Latorcza, Ung, Laborcz, Ondava, Tapoly és 
:za ; az elsŐ négy egyenesen a Tiszába folyik, mig a Latorcza, 
;, Laborcz, Ondava és Tapoly egyesíílése a Bodrogot képezi, 
^ek vize azután szintén a Tiszába ömlik. 

A Tisza, Borsóvá, Latorcza és Ung ott, hol a homokkővidé- 
elhagyják, medenczealakú tágulásokat mutatnak, melyek a vi- 

útját álló trachitgátak befolyásának tulajdonitandók : mielőtt 
anis a vfztőmeg a Tiszába, illetőleg a síkságba lefolyhatott volnn. 
b e gátat keltett áttörnie, s mielőtt ez utóbbi sikerülhetett 
la, a víznek a trachitgát megett össze kellett gyiilemlenie, s így 
tt tartós, partmosáfi folytán keletkeztek ezen medenczék. így 
itkeztek a Viski, Taraczközi és M.-szigeü medenczék a Ti- 
lan, a Dolhai és Bilkei medenczék a Borsovában, a Szolyvai a 
irczában, a Bereznai és Dubrinicsi az Ungban. A Tiszának me- 
aevidékén a trachithegys^ befolyása még más módon is ér- 
resOlt: a balparton elterülő szilárd trachitkőzet ugyanis sokkal 
^ ellenállt a vízár támadásának, mint a jobb parton levő pu- 
} homokkő, minek az lett a következménye, hogy a jobb, azaz 
iki part sokkal erösebben rongáltatván, a folyó iránya éjszak- 
t felé tereltetett, mig végre a Huszt és Veresmart közötti tra- 
gátat sikerült a Tiszának áttörnie. 

A Nagyság, Talabor és Taracz alsó folyásai sziotén mutatnak 
medenczeszerű tágulásokat, és igen széles völgytorkolatokat, 
le ezeknek eredete egészen más okra viendő vissza, t i. a 
sés azon rögtöni változására, mely a tiszai medenczevidékbe 

átmenetnél áll be, s melynek következtében minden ömlék és 
;eteg itt rakatik le ; széles zátonyok képződnek itt, melyek- 
a folyó alai!.so»y és középvízálliiskor több árkot mosott ma- 
ik. 



I" ^ 



I 



Az Éjszakkeleti Kárpátok. 



59 



Most már az éjszakkeleti Kárpátok említett három vidéké- 
nek homokkőhegységeit fogjuk kissé részletesebben megvizsgálni. 

A Kárpáti Erdőshegység. Ezen vidéken, melyet a 
Tareza és a Laborcz határol, s melyen a Tapoly és az Ondava át- 
folyik, az erdős magaslatok igen szelíd lejtőkkel emelkednek ki a 
folyók völgyeiből, s a víz hatása alatt annyira szenvedtek, hogy 
gyakran nagyon nehéz, a vízválasztónak menetét is meghatározni. 
A legnagyobb hegytőmeget éjszaknyugaton találjuk, a Tareza és 
Tapoly között, a Mincsol- és Jávorhegységben, a Pecsovszky-Iesz 
és Csergőhegységben. 

A Tareza felé néző lejtőkön a neokomi pala-övből jura- és 
neokomi Aptychmészkő-sziklák merednek föl,s hegyes szakadékos 
alakjuknál fogva a homokkő csúpjaitől azonnal megkülönböztethetők. 

A Mincsol különösen azért nevezetes, mivel tőle ágazik el 
délnyugat felé azon, a Szucha dolina (1059 m.), a Lysza 
hóra (836 m.), a Zadneszkali (732 m.) által irányt nyerő 
hegyhát, mely a központi Kárpátokhoz tartozó Rohov, Denganka 
stb. hegysorhoz csatiakozik; ezen hegyhát képezi a Tisza és Visz- 
tula fovízválasztóját. 

A Mincsolhegység délnyugati lejtőségén, éjszakra az imént 
említett hegyháttól a Kiovcsik-patak a Poprád felé folyik; az 
ugyan ezen lejtőn, de délre ama hegyháttól folyó Szokol-patak pe- 
dig már a Tarczába, tehát a Tiszába folyik; a két patak forrásai- 
nak egymástól való távolsága alig tesz egy kilométert. Tovább ke- 
let felé fővízválasztóul a galicziai határszéli hegység szolgál, mely 
egészen Bukovináig egy szakadatlan lánczolatot képez. 

A Keleti B e s z k é d h e g y s é g. Itt figyelmünket mindenek- 
előtt az éjszaknyugatról délkelet felé húzódó, párhuzamos hegyge- 
rinczek kötik le, mint bizonyítani látszó példái az úgynevezett „re- 
dőképződés^ theoriájának, mely szerint t. i. a hegységek egy oly 
oldalnyomásnak volnának eredményei, mely a Föld belsejének le- 
hűlés következtében beálló összehúzódása által okoztatván, a föld- 
kéreg külső rétegeiben érintőlegesen nyilatkozik. 

Itt a nyomás határozottan délnyugatról éjszakkelet felé irá- 
nyúit, az eredetileg éjszaki irány a Központi Kárpátok gránittömege 
által kelet felé tereltetvén. 

A síkság szélén keletkezett hasadékot a kitódult ti*achithegy- 
ség töltötte be. 

Ezen főgerinczek, vagy — ha szabad e szóval élnem — amaz 
ősgerinczeknek a víz behatása alatt való, kialakítása igen jól ta- 
nuhnányozható azon elágazásokon, melyek különösen a határgerín- 



60 



Siegmeth Károly 



ezen feltüDŐieg szabályosak, s az akáczfaág leveleihez hasonlóan, a 
főgerincz ki- és behajlásait követik. 

Az 1. számú ábra a Szrednihorb-hegyágnak hosszanti szelvé- 
nyét párhuzamosan a hátgerinczczel tünteti fel. 

A lejtőkön aláfolyó víz horhosokban gyülemlett meg, ezeket 
tovább vájva és mindinkább kimélyítve és szélesbítve: két-két ily 
vízmosás között megmaradt az oldalgeríncz, a régi gerincznek lej- 
tőjét jelölvén. Hasonló módon működött a víz befolyása e hegyvi- 
dék belsejében is, a mellékvízválasztókkal azonban rövidebben bán- 
ván el, mint a fő víz választóval. 

Ennek példáját látjuk a Kraszni-hegygerinczen a Lyutta mel- 
lett; ez szabályozhatta ugyan eredeti alakjában a Lyutta folyását, 
amennyiben e folyó Lyuttától délnyugat felé való irányát a Bisz- 



1. á'&^a. 








tricza torkolatánál rögtön éjszaknyugati iránynyá változtatta. Most 
azonban az oldalpatakok kezdték meg a hegygeríncz átalakítását, 
ismét más , mellékvizektől nyervén segítséget. 

Innen van, hogy a Kraszni-hegy (1034 m.) gerincze, a mint 
az a Lyutta Borszuk- (883 m.) és a Liscsinkához (804 m.) áll, ké- 
pezi az eredeti hegygeríncz főirányát; a keskeny bordaszerű ki- 
ágazások azonban, mint p. o. a Ly. Borszuktól a Csilcsiven át a 
Lyutta által képezett szögletbe húzódó, vagy ama másik, mely a 
Kraszni-hegytől a Lyutta felé vonul, csak maradványai az előbbi 
lejtőnek, melyet a víz egészen kimosott, a Rozdjilpatak ágyát ké- 
pezvén ekként a két bordaág között. 

Hol a hegygeríncz iránya a víz legrövidebb útjával megegye^, 
8 így egyenes megtámadtatására okot nem ad, ismét más tüneményt 
látunk : 

A Vizseny-gerincz, az Uklinszkygyil és a Bozova-gerincz, me- 



Az Éjszakkeleli Ktrpátok. 



lyek egymással párhu- 
zamosan éjszakról dél 
felé húzódDak, a Ve- 
lika Pinya, Mala Pi- 
iiya, Latorcza éa Vícsa 
köztTÍzrálasztókul szol- 
gálnak. 

Ennek egyenközben 
álló legmagasabb he- 
gyei, t i. Veliki Vi- 
zseny (1055 m.) a Vir- 
Hsce (105S m.) és a 
SchöDbonih^y (1097 
m.) csúcsain át ejtett 
keresztszelvényét lát- 
juk a 2. számú ábrán. 
Figyelmes szemlélésnél 
a lejtőkön, kUtüoösen 
pedig a Latorcza-völgy 
lejtóin bizonyos nemét 
a lépcsőfoknak látjuk 
(wi, n), mely a folyónak 
előbbi, magasabb med- 
rét jelzi ; csak innen 
v^jta völgyének tulaj- 
donképeni mély medrét 
a folyó, és egészen ha- 
tározottan mondhatjuk, 
hogy a Latorcza elŐb- 
beni vízszintje 300 mé- 
terrel magasabb volt a 
mostaninál, 

A Beszkédek homok- 
ká vidékét nem hagy- 
hatjuk el a nélkül, 
hogy közelebb figyel- 
münkre ne méltattuk 
volna ennek két fÖhe- 
gyét, t. i. a Polonina 
Bnná-t, és a Sztoy-t, 
vagy Szolyvai havast. 



A FolonÍDa Kuna a Turícza és Szipotpatak közt emel- 
kedő íeiisík, melynek legnagyobb hossza nyugatról keletre körül- 



' 




belől 'dWO méter, legnagyobb szélessége 20U0 méter térfogata kö- 
rülbelől 2363 kat. hold = 1347 hektár. 

A PoloDina Rúna fönsíkja jobbára havasi l^elő, csak tetője 



'■ .* 



Az ]É!J8zakke)eti Kárpátok. 63 






■x:^ 









iij 






köves és görgeteggel borított. Éjszak felé a fönsík meredeken sza- . "."''^ 

kad meg, s katlant képez (Jama), melynek falai a Medzi jama, j-:$ 

a Rakószka jama és Sziroki jama. A keletre eső Szipot-völgy felé ' - 1| 

a fensík legtöbbet szenvedett a víz által ; ennek romboló ereje itt 7/*^' 

működött leginkább a számos patakokban és mosásokban, melyek , ' ■^'^ 

ezen oldalon legmesszebbre nyúlnak le a síkságban. £ fensíknak ^^ ^^ 

egy része volt a most nyugatról keletre nyúló hegygerinczct '^tj 

képző Runy Plaj (1229 m.) is, mely azonban a Szipotnak egyik' ^ ^| 

csermelye által attól el választatott. Ezen csermely még most is to- -M'^ 

vább váj ; s épen úgy idővel a Rnna egy déli hegyét, a Mincsült :ul 

(1295 m.) is el fogja választani a fensíktól. v j 

így fognak egykor a Viszoki vrch, a Menésül, a Medzi jama, '^' 

s a többi hegyek, melyek most a fensík által össze vannak kötve, V^ 

mély völgyek által egymástól elválasztatni, s a fensík ekképen ' 

egyes, különálló hegycsúcsokká változik át 

A Keleti Beszkédek királya, a Sztoy két csúcsot képez, me- 
lyeknek egyike 1679 m., másika 1663 in. magas. 

Ezen hegy a Polonina Borsovából mered fel, s tulajdonképen 
nem egyéb egy havasi legelőt képező fensíknál, melybői ama két 
hegycsúcs kiemelkedik. 

Mindenesetre egykor jelentékenyen nagyobb fensík maradvá- 
nya ez, mely az Ossza forrás vidékén a Mericselanya (1211 m.), 
a Temnatek (1347 ra.), a Voloczi Plaj (1334 m.), a Veliki Vrch 
(1598 m.), a Sztoy, a Zsinjava (1367 m.), a Szkaljanka (1254 m.) 
és a Szemjaku (830 m.) csúcsok által megjelölt hegylánczolatok 
közt terült ,el. 

E hegyek az Ossza forrásvidékét rhomboid-alakban egészen 
körűlzároljilk ; az Ossza vize volt az, mely e fensíkot annyira ösz- 
sze-vissza árkolta, hogy csak a határgerínczek és egyes oldalge- 
rinczek maradtak meg a mellékpatakok közt. S ezen oldalgerin- 
ezek szembetűnően támogatják imént kifejezett nézetemet, éppen- 
úgy az Ossza felé eső meredek lejtők, milyenek a túloldalon nem 
találhatók, a mint ez a 4. ábrán éjszakkeietről délnyugat felé ej- 
tett szelvényen látható. (Az m n lejtő sokkal lassúbb ereszkedésű, 
mint az és jp lejtők az Ossza mellett.) 

£ szelvényen a Sztoy két csúcsa is ki van tűntetve, s lát- 
ható, mint igyekszik a víz e hegyóriás egyes részeit elszakítani 
(a mellett.) 

A másik szelvény (5-ik ábra) éjszaknyugatról délkelet felé 
ejtetett és a Sztoy egyik csúcsát mutatja, a mint az a fensík ma- 
radványaiból elé mered. 



'' 



6* Siegmeth Kirolj- 

Itt is láthatók (m és »0 az egykori nagy fensík maradványai 
a mint ággerinezek gyanánt az Ossza felé húzódnak. 

Azon munka, melyet a ?íz a Sztoynál nagy mérvben minden- 






esetre már elvégezett, kisebb mérvben még folyamatban van a Po- 
lonina Rúnánál. 



r 



*- . \ 



Az Éjszakkeleti Kárpátok 



65 



Már^maros. Máramaros homokkőhegységei, különösen nyu- 
gaton, a Borsóvá, Nagyság, Talabor, Taracz, Szopurka és Fekete 
Tisza párhuzamos völgyei miatt határozottan gerinczalakúak. A na- 







gyobb magassághoz képest alakjaik sokkal élesebbek és határozot- 
tabbak az eddig felemlített homokkőhegységek alakjainál. Ujak itt 



6S SiegDieth Károly. 

azon alakzatok, melyek a jelentékenyebb niago&ságú hoaiukköhegy- 
gégéket az Ösképleti hegységekhez teszik haBoolókká. Legjobban 
tünteti ezt fel a határhegység azon része, mely Magyarország fe- 
lől a Fehér Tisza forrásvidékét, Galicziában pedig a Pnit- és Cse- 
remosz-ét képezi. 

Zord, sziklás hegység ez, melynek jellemzését legjobban ecse- 
li a ruthének mondája e hegység keletkezéséről: „Az úristen 
irancsára az Ördög műve e hegység, &z istentelen emberiség meg- 
intetésére. A sátán sziklát emelt sziklára, iszonyú mélységeket, 
ítakarta területeket, sötét sziklahasadékokat s megmászhatlan 
ércztornyokat teremtve. Műve oly borzasztó lett; hogy sz. Mária 
! o!y keményen megbüntetett emberiségért könyörögve engedélyt 
ipott, a vadonnak boi'zalmait enyhíthetni. A zord bérczoldalokat 
ild havasi legelökkel s teljes díszben porapázó virág szőnyegekkel 
.karta be; a magányos tengerszem a sziklák vadonjában, a gyö- 
I^ŐrS erdSk — az o műve. Az ő parancsára fakadt a forrás, mely 
ristály tiszta vizével a vőtgy felé csörgedez. így lett a hegység 
jrd s egyúttal — szép! A vándor borzadva halad e hegyormok- 
I gerioczek zord vadonjában, ós — mélyen fellélegzve, élvezi 
lina az őserdő tündéri látványát, a havasi legelő kies képét, a 
sngerszem regényességét!" 

Az igy ecsetelt hegység a C30Fnahflra,melyneh tegmaga- 
íhb hegye a Uoverla (2058 m.), jelentékenyebb csúcsai a Dan- 
:erecz (J822 m.), a Turkul (1935 m.), a Guttin-Tomnatek (2018 
I.) és a Csomahora (2026 m.). A Csomahora nyugati folytatását 
épezi a Polonina Harmanicska a Kőrösmezei Pietroszszal (2022 
léter). 

A Csomahora galicziai oldala egyaránt s megszakadás nélkül 
ég meredek, mig Magyarország felé többnyire fönsfkok nyúlnak 
é, (omlások eredménye); ott azonban, hol a kőzetrétegekre a 
egygerincz irányával megegyez, mint p. a Turkul és Danczeifíi 
iit, az előretolt fönsíkok a magyarországi oldalon sem találhatók, 
i ismét az azoknak keletkezéséről feljebb kifejezett állításomat 
;azolja. 

A Polonina Harmanicska széles hegygerinczet képez, melyből 
^yes sziklacsúcsok dudorodnak ki. 

E lánczolat két legérdekesebb hegye, a Körösmezei Pietrosz 
I a Hoverla, érdemli meg mindenek előtt figyelmünket. 

í;jBzakkeletrŐI délnyugat felé oldalt látva, a K. Pietrosz azon 
íjátságos orrahikot mutatja, a mint azt a magas Tátra Kriván 
egyén látjuk. Délnyugat felé húzódó lapos lejtője utóbb gerinczet 



Az í;j3»kkeleti, Kárpátok. 



67 



képez, melybS] a Szesut fl728 m.) emelkedik ki. Meredek oldala 
keletre a Szaszesczina völgye felé esik, a vfz által eszközölt alámn- 
sás 8 a I^beli tényezők hatásának eredménye, mely a sziklákat 
széthasogatta s ekkép az omlásokat okozta. 



1 

J 



NyENy.-ról KDK. felé ejtett Bzelvényüak (7. ábra) egéB2en más 
alakban tOnteti elé a Pietroszt 

A főnsfkból felmeredő sniklacsúcsa mind éjszaknyugatra a 



M 8ie(pneth Káról;. 

SzQpuszauka, mind délkeletre a Bogdán-patak völgye felé, oagyon . 
meredeken ereszkedik alá. 

A K. Pietrosz délkeleti oldalán még két szaggatott szikla- 
gerincz mered ki, mely azt egészen gríbithegységhez teszi hasonlóvá. 



9 



A negyedik nyugati oldalon a sziklaóriás rombolásán a Fekete 
Tiszába folyó Kevele-patak munkálkodott. 

E négy patak, t. i. a Bogdán, Kevele, Szopuszanka és 



r 



I \ 



Az Ejszakkeletí Kárpátok. 



6\^ 



Szaszesczina vteválasztóiul szolgáló Polinina-Szesul, a Szopuszanka 
Plaj^a Holonczeski Plaj és a Polonina-Harmanicska, csillagalakban 
ágaznak el a Pietrosztól. A Holonczeski Plaj, a Szopuszanka és 
Szaszesczina vízválasztöja ezek között a legalacsonyabb hegygerincz, 
mivel mindkét patak igen közel van egymáshoz; a többi három 
hegygerincz átlagosan 1500—1600 méter magas. 

A Haverla a magyarországi oldalon a Breskulszka Polonina 



rí? 




fönsíkjiból karcsú kúp alakjában nyúlakodik fel, mig Galiczia felé 
meredekül s minden fokozat nélkttl szakad meg. 

A magyar oldalra eső előhegyi íonsík minden esetre csuszám- 
lás által támadt s a Danczerczig terjed, honnan a hegygerincz^ dél 
felé kanyarodik s mindkét oldalán meredek lejtőket mutat. 

A fönsíkon több hegyi tavat, tengerszemet találunk, melyek 



70 < Siegmeth Kárcrfy. 

itt „Ozerv" néven ismeretesek ; ezeknek keletkezése csak ugy ma- 
gyarázható, hogy a kőtörmelék gátakat képezett vagy utólagos 
csuszamlások katlanforma mélyedéseket idéztek elő, melyekben a 
felszíni víz meggyülemlett ; e tavak egyikénél sem fedezhettem fel 
látható lefolyást. 

A mostani csúcsok e szerint csak maradványai az egykor maga- 
sabb hegyeknek, melyeknek alácsuszamlott töm^e a fönsfkokat 
alkotta. E csuszamlás irányának megfelel a kőrétegek csapása s ez 
eléggé igazolja imint kifejezett nézetünket A Hoverla-kúp nyugati 
lejtőjén egyes csíkokban elvonuló gömbölyded hömpölyöket is talál- 
tam, melyeket egykori jegesek fenékmorénáinak tartok, ámbár 
ezeknek ilyetén eredete a hegység jelenlegi alakulata mellett meg 
nem magyarázható, mert oly közel a hegy csúcsához jegest vagy 
morénát korántsem képzelhetünk. 

De ha nézetünk helyes, hogy t. i. a hegycsúcsok magasabbak 
voltak, s időjártában leomlottak, akkor minden nehézség legott 
megszűnik, mert akkor e hömpölyök az egykor magasabb hegycsúcs 
jegeseinek eredményét képezik. A délkeleti és keleti lejtőkön nin- 
csenek ily csíkok, mivel ott a csuszamlások következtében egészen 
új felületű lejtők keletkeztek. Mindazonáltal itt csakis másodrendű, . 
az ormokra szorítkozó jegesekről lehet szó, mivel a hömpölyök nem 
terjednek le mélyebbre a völgybe. 

Mig a Hoverla és Danczercz alatti fonsíkok havasi legelőkkel 
borítvák, 8 a tavak körül a rhododendron myrtifolium egész ligetei 
találhatók, addig a szomszéd Turkul lejtői meredekek, sziklások s 
majdnem egészen meztelenek. 

2. A vulkáni hegységek. 

Az Éjszakkeleti Kárpátokban a vulkáni hegységek két lánczo- 
latot, t. i. az Eperjes-Tokaji, és a Vihorlát-Guttin trachitlánczola- 
tokát képezik. Mig az első éjszakdéli irányt követ, a második éj- 
szaknyugatról délkeletre a homokkőhegység déli szélén emelkedik 
s ez utóbbi előtt gátként húzódik el, annak dél felé való előnyomu- 
lását mintegy megakadályozva. 

Az Eperjes-Tokaji trachitlánczolat Eperjestől éj- 
szakra Kapi mellett kezdődvén, déli irányban a tokaji Nagyhegyig 
terjed; e hegység mint hosszan elterülő félsziget nyúlik be az al> 
földi síkságba, ez egykori beltengerbe. 

A hegység magvát, derekát szilárd trachit alkotja, s az köz- 
vetetlenül emelkedés útján keletkezett. 

Ezen szilárd trachitot oly trachitképletek veszik korttl, azt 



Ae ;^uihkelatl Kárpátok. ;i 

itt-ott raeg-megszakítva, melyek részben földalatti kitöréseknek, 
részben pedig a víz befolyásának köszönik képződésüket, illetőleg 
átalakulásukat. 




Uy megszakítások különösen a Ronyva forrás -csermelyeinél, a 
Bocsva és ErdŐbénye mellett találtatnak. 

A hol szilárd trachit — többnyire andeszit — uralkodik, ott 
túlnyomóan a sátoralakot találjuk ; az élesen kifejezett körvona- 

FJlldnjii KOiInnfojek ISS.]. — í-ik tOxet. 6 



72 ISiegmetb Károly. 

lak azonban, ellentétben az őshegység alakzataival, nem szagga- 
tottak. 

A főgerinczet mindkét oldal felől mellékgerinczek, sőt egyes, 
magában kimagasló kúpok is kísérik, melyek oldallagos kitörések 
eredményei lehetnek. 

Legjobban látható ez a Simonka-hegy keresztszelvényén (9. 
ábra): az Ivanovvrch gyűrűforma katlanával (a) és az Aranybánya 
melletti hegykúp, ily oldallagos kitörések eredményei. A keleti 
lejtő (b c) már igen szelid hajlású, mert legnagyobb részben tengeri 
tályogból és löszből (nyirokból) áll; a nyugati lejtő ellenben me- 
redek. 

Ott, hol a szilárd trachit uralkodik, s oly hegyek vannak, 
melyek mintegy készen tódultak ki a hasadékból és megmereved- 
tek, a levegő és víz egészben véve kevésbé folyhattak be a hegy- 
ség átalakítására. 

Hol azonban a tenger- vagy földalatti kitörések kőzetei, mint 
a rhiolithok, tajtkövek stb. fordulnak elő, ott egyszersmind azt is 
látjuk, hogy a mállási folyamat, — az üledékes képződményeknél, 
a toíTák, hydrokvarczitok, -- agyagnál stb. pedig, hogy a víz is hat- 
hatósan működött, s a hegyek alakulatain sokat változtatott. 

A rhyolithegyek a mállás következtében inkább szaggatottak, 
lejtőikön számos és mély árkolások vannak. A trachitos üledékekből 
-való hegyeknél ellenben olyan gömbölyded tetők mutatkoznak, mint 
a homokkő hegységekben s nincsenek határozottan jellemzetes kör- 
vonalaik. 

A földtani viszonyok e szerint itt is igen határozott kifejezést 
nyernek a hegységek külső alakjában. Például keletre a Ordan- 
kitól (765 m.) a Lubovicsni vrch (762 m.) gerincze húzódik el 
mint kiágazás, tovább dél felé a főgerinczczel ismét egyesülvén. Itt 
a neogén képletfi tuíf- és tengeri tályog-rétegek a főgerinczig nyúl- 
nak el, s a kelet felőli előterület ennek következtében dombos, 
határozott összalakzat nélküli. A Mensi vrch körül a szilárd trachit 
inkább nyugat felé vonul, mig keleten előtte élesen határolt tuff- 
rétegek rakodtak le; a Mosnik és a Babia hóra hegyekben pedig 
a szilárd trachit inkább kelet felé húzódik vissza, mig nyiígaton 
kongeriarétegek képezik az előmagaslatokat. Amott a főgerincz 
nyugat felé, imitt kelet felé domború. 

A Bogotá (870 m.), Téres (841 m.). Mali Kamen (744 m.) 
Veliki Kamen (709 m.) legmagasabb tetői ama kúpalakú trachit- 
hegy tömegnek, mely délre az Antalka-hegy és Kapó vény (730 m.) 
felé egy-egy gerinczet ereszt ; emez egyrészt a Helmeczhorában 



Ai fliizBkkeleti E&rpitok. 73 

(486 m.) délnyugat felé húzódó folytatását nyeri, mig az Antalka- 
hegytöl a Vargahegyig (389 m.) egy párhuzamos gerincz vonul el. A 
kettő közt a Helmeczpatak mosta ki a medret ; a trachittömeget itt 
a kongeriarétegek és réteges traehit-tuff egészen megszakítja, miért 
is itt sikerült a Ronyva pataknak szólea medrét kivájnia és majd- 
nem az egész hegylánczolatot megszakítaoia. Szólnunk kell itt, mint 
különös alakzatról, a S.-A.-Ujhelyi gyűrűs hegységről is. 

Ezt a Magashegy (510 m.), Sátorhegy (461 m.) és Várhegy 
(337 m ) képezi ; a gyűrű közepében van a Kopaszhegy (346 m.). 

E körben álló hegyek határozottan egy tűzhányói tölcsér fala- 
zatának maradványai, a Kopaszhegy pedig kihányási kúp. 



Mindez a délről kelet felé ejtett szelvényből világosan látható. 

Nemkülönben bizonyítják az itteni kőzet főtömegét alkotó 
rhyolithok, trachit* és rhyolith-tufibk is, hogy e helyen utólagos ki- 
törés fordult elő. 

A Vihorlát-Guttín hegység a Cziroka balpartján 
domborodik fel s délkeleti irányban Erdély határáig húzódik el, 
hol némi megszakítással a Hargitta-trachitlánczolathoz csatlakozik. 
Mint már említettem, a Vihorlát-Guttin trachitlánczolat a KÉÍrpá- 
tok déli szélen gátat képez, melyet eredetileg egy hasadékból ki- 
tódult összefüggő lánczolatnak kell képzelnünk; most e lánczolat 
— igaz — sokféle megszakítást mutat, mi különösen két okból 
magyarázható. Az egyik, melyet már feljebb említettem, a trachit- 
lánczolat fekvésében rejlik ; mint a hegység elé rakódott gát meg- 
akadályozta a vizeknek lefolyását, melyeknek a természetes lejtő- 
södéshez képest dél felé kellett lefolyniok. Mielőtt már a folyók át- 
törhettek volna, a víznek a hegygát megett össze kellett gyiilem- 
lenie, itt kitágította medrét a puhább homokkőben, s így kelet- 



74 Siegmetti Károly. 

keztck az Ung. Latorcza, Borsóvá és Tisza medenezéi, melyek 
"-"tán az áttörések megtörténte után ismét kitírfíltek. Ily áttörések 
éntek az Ungnát a Szinatoria- és Popriesni hegyek közt, Voro- 
ól Ungvárig ; a Latorczánál a Szinyáki- és Borlo-Gyil-hegysé- 
közt, Szucskótól Szt. Miklós és Munkácsig ; a Borsovánál Dollia 
Bilke között ; a Tiszánál Huszt és Veresmart között. 

A trachttlánczolat megszakításának második oka itt is a kőzet 
inféleaégében keresendő ; a hol brecciák, tuffok és málladékok 
trachitok üledékes képletei fordultak eI5, ott könnyen sikerült 
znek áttörnie, és nagyobb zátonyokat meg fönsfkokat létrehoznia. 
Ezen tuff-zátonyok legnagyobbika az, mely a Latorcza, Bor- 
I és Nagyság közt a Borlo-Gyil-hegység elé rakodott le. Mind- 
a hegyláncz nyugati részében a Vihorlát (1074 m.) köti le 
elmünket. A trachitvonulat Nagy-Mihálynál a Dolha-hegygyel 



3 m.) kezdődik s éjszakkeleti irányban a Kioviszkóig (823 m.) 
;n pedig a Mali Penjaszníkon (743 m.) át a Vihorlátig éjszak- 
itre húzódik. 

Maga a Vihorlát egy ÉNyNyról DKK. felé hüzódó fvalakú 
lOt képez, melynek mindkét végén 1074 és 1069 m. magassiágü 
latömegek merednek fel. A Vihorlát egyúttal kiinduló pontja 
nagy gyűrűs hegységnek, melyről mindjárt szólandunk. 

A 11. ábrán a Vihorlát alakja világosan látható, melynek 
csúcsával párhuzamosan a Litoviszkón át ejtetett a szelvény 
jiNyról DKK. felé. Mindjárt a sziklapadok alatti lejtőn egy 
Ny. felé irányuló katlanforma mélyedés kezdődik, mely ké- 
li kitörésekre mutat. A sziklák a vízszintes rétegzetfi trachitbúl 



Az iljszakkeleU Kárpátok TS 

állanak, mely ily alakbaD még a katlanba is aláterjed. A Mala- 
Tresztjátúl a hegység fvalakban éjszakkelet felé kanyarodik s az- 
után ()ly gyűríit alkot, mely a kör két harmadát fogja körtii. Te- 
hát itt teljesen kifejlődött vulkáni gyűrűshegységgel van dolgunk; 
a gyűrűt magát a Veliki Tresztja (054 m.), a Motrogon (1019 m.) 
a Ualiuka (87U m.), a Szuinszki Kamen (998 és 10U7 m.), a Ne- 
zabec (ICS? m.), a Remete Szkala (1005 m.), a Fetkur (982 m.) 
és a K'H.h (858 m.) képezik. 

A Veliki Tresztjától egy hegyág a Lisszakig (8US m.) húzó- 
dik s a gyűrűt majdnera teljessé tevén, csakis annyi tért enged a 
völgynyílásban, hogy a Beszkéd-tengerszembŐl fakadó Blata-patak 
kifolyhatik. 

Ezen hegyek legérdekesebbíke a Szninszki kamen (Szinnai 
kő), két csúcsával, melyek réteges trachítból alkutvák s várromok- 
hoz hasonlóan emelkednek ki a hegygerinczböl. A két csúcsot mély 



és felette meredek szakadék választja el egymástól. E gyűrű kö- 
zepében, vagy — jobban mondva — az ettől körülzárt kráterben egy 
meglepően idylli fekvésű tó van: a Morszke oko, a beszkéd ten- 



E kráter-alakot legjobban a Motrogon- és Remete Szkala- 
hegyen át ejtett keresztszelvény (12. ábra) tünteti fel, melyből lát- 
ható, hogy a tó 8 íeniit említett Kráter fenekét fogUlja el. 

A szomszéd Popricsni- hegység helyr^zi tekintetben éjszakról 
dél felé húzódó kétágú lánczolatot képez; földtani tekintetben pe- 
dig szilárd trachítból álló hegytömzs, mely csillagalakban terjeszti 
azét ágait. A hegység legmagasabb csúcsa, egyúttal földtani közép- 
pontja a Popricsni verch, mely tnlajdonképen két, 1020 és 1000 
m. magas csúcsú hegygerincz, mely alakzat ttt több izben elöfor- 



76 Siegmetli Károly. 

dul. Az Uug áttörésétől keletre vau a hátalakú, igen nteaedékes 
lejtőjű Szinatoria, ezt az alakzatot a Makovlcza-Vojvodináná] is ta- 
láljuk. 

Érdekesebb alakulatot csak a Szinyáki hegységben találunk, 

mely a Hraboniczai vagy Szinyáki völgyet patkóalakban veszi kö- 

i-űl. E hegycsoport legmagasabb csúcsai: az Obavszki Karaen 

(1007 m.), a Mencselik (992 m), a Bili Kamen (970 iii.), Dunauka 

(1014 m.), Szoloncsinszki 

_ ^ Gyil (950 m.) és Szredni 

5 r r T I' ..1 I r vrch gSl m.) 

A patkóalak nyilasa dél- 
felé van, a Matekova — vagy 
HraboDícza — patak kífolyá- 
c sánál. A Bili Kamentől egy 

^ hegygerincz a patkó köze- 

li pébe a Busz-hegyig (902 

m.) húzódik be ; tövénél a 
f- Szinyáki fürdőt találjuk. — 

I A hegyképződést az Obavszki 

Kamen és SzolocsinszkiGyíl- 
en át ejtett keresztszelvény 
S muta^a (13. ábra). A völgy- 
t- iiek jelenlegi azétágazása vul- 
i kani kitörésre s a vfz utó- 
lagos hatására vieadő vissza. 
A hegységnek a kitörés 
után inkább fönslki alakja 
lehetett, melyen a mostani 
[■ völgyek redők alalgában már 

i, megvoltak; ezeket a vfz ké- 

> sőbben völ3:yekké vájta ki. 

Hogy ez csak lassan, erő- 
szakos áttörés nélkül tör- 
téül, hogy tehát az alakulat 
eredetileg nem katlant ké- 
pezett, ezt a tovább dél felé 
ejtett metszetből látha^uk. 
(14. ábra.) 
A két lejtő azt mutatja, hogy a völgyek mélyítésének folya- 
mata folytonos és egyenletes volt. Puhább kőzet, mint a brecciák 
és tuffok — igaz — igen köunyen megkönnyíthették a víznek mun- 



Az Éjs»kkeleti E&rpátok. 77 

kaját. Új alakzatot találunk a Borló-Gyil-hegység déli oldala elé 
rakodott tuff-fenefknál. 

A víz itt egyes csatornákat vájt magának, melyeknek kÖzSa 
lefolyáfiaúl az Ireava azolgál. A puha tuff-kŐzet a víztől miodin^ 
kább lefelé szállíttatott, mi által egy éjszakkeletrdl délnyugatra lej-t 
tűsödő dombvidék keletkezett. A Háthegységnek éjszakkeletrSl dél- 
Dyugatra lejtősödő dombvidék ke- 
letkezett A Háthegységnek éjszak- 
nyugatról délkelet felé, az Irsa- 
vávsl egyközűen csapó gerincze a 
fensík további lemosását korlátolta. 
E begygerincz nélkül a vizek egye- 
nesen a Szemye-mocsárba Ömlöt- 
tek, volna, a nélkUl, hogy az Ir- 
sava medrét képezhették volna. 

Hátra van még a trachithegy- 
ségek két alakulata t. a Köhát 
és a Guttin. 

A Köhát a Tisza balpartján 
Téc&őtől délre a FenyÖhegygyel 
kezdődik (969 m.) s a Tisza men- | 
tében Máramaros-Szigetig tened, ^ 
hol hhtelen délkeletre fordul s ^ 
rögtöni, délkeleti elhfylással a Mára 
völgyével párhuzamosan húzódik, 
mígnem Sugatagtól délre végét éri. 

Jellemző tulajdonsága e hegy- 
ségnek az, hogy szklás gerincze 
vagyis inkább fensikja a Tisza 
és Mára felé igen meredekül 
ereszkedik, míg délre és délnyu- 
gatra enyhe hajlású síkot képez, 
melyből a tulajdonképeni Guttin- 
hegység emelkedik ki. A gerincz 
a FenyShegytŐl keletre a Vervu 
Szaplonczai Pietri (937 m.) ós a 

Káp dui feizi (697 m.) felé húzódik ; e kettő közt a Szaploncza-patak 
a gerínczet áttörve, a fensík vizeinek a Tiszába való lefolyását 
tette lehetővé. 

A Káp dui feizi-töl keletre a gerinez, párhuzamosan a Tiszá- 
val rögtön délkelet felé hajlik el, s nevezetes, hogy a hegygerincz 



78 Siegmeth Éároly. 

csapása a Tisza folyásával oly szorosan egyközű. Mindenesetre a 
hegység alakja szabta meg a folyónak a2 irányát. 

A gerincz élessége és meredeksége kétségkívül egy későbbi 
omlás eredménye, melynek létesítésében ugyan a víz ereje is közre- 
működhetett. 

A KŐháttal meglehetősen egyközüen vonul el tőle délnyugatra 
a Tiszába és a Szamosba folyó vizek vízválasztója. 

Ezen, a Pleska inare (1285 m.), a Rotunda (1234 ni.), a 
a Kruczizava, Yervu Sugatagului és a Forgóhegy által jelzett víz- 
választó a tulajdonképeni gerincze a hegységnek ; s a Kőhát szikla- 
orma nem egyéb, mint az ezen főgerincz lejtőségén a Tisza felé 
való hegyomlás, ez a Forgóhegynél a főgerinczczel találkozott s 
tőle nyugatra megszűnik a meredekség. 

A Kőhát e meredek ormának képződését tehát akként xna- 
gyarázhatnók legjobban: annak vonalában már létezett a kőzetben 
egy hasadék ; a lejtő tövét a Tisza alámosta, s igy be kellett követ- 
keznie az omlásnak. 

A G u 1 1 i n e hegygerincznek délkeleti folytatása, vagy — job- 
ban mondva — annak zárköve délkelet felé. 

Sátoralakú hegy ez, melynek két végét a gerínczen meredek, 
várromokhoz hasonló sziklafalak képezik. Nyugati része a Szecatura 
(1430 m.), keleti része a Suttin (1447 méter) nevét viseli, a két 
sziklatömeget összekötő orom éjszak felé homorú. Egészben véve 
a Yihorlátéhoz hasonló e hegység alakja. 

3. Az Őshegység. 

A Kárpáti Erdőshegység Kázmér melletti kis részének kivéte- 
lével őshegység csak Mármarosban van. Ezen képződmény éjszak- 
nyugaton az Apsiczánál kezdődik és a Czuncz-on átvonuló keskeny 
esíkban a Krajna rika Szredna rika Kabola poljánánál való egye- 
süléséig húzódik. 

Itt átmetszi az őshegység a Tiszát, s a Vizso jobb partján a 
galicziai és bukovinai határig húzódig, Borsánál átcsapva a Vizsón, 
illetőleg a Borsán, a Pietrosz csoportját képezi. 

Ezen őshegység alkatrészei csillámpala és gnájszféle kőzetek, 
melyek gyakran kristályos mésztől, sziluri kvarcz konglomerátoktól 
és grauvakkétól vannak megszakítva és áttörve. 

Ide tartoznak e hegység óriásai, mint a Popp Iván (1940 m.), 
Mihailecu (1926 m.), a Farcheu (1961 m.), a Torojaga (1939 m.\ 
a Vervu Pietrosz (2305 m.), a Vervu Rebsi (2269 m.) és mások, 
melyeknek különleges alkatáról egymásután szólandunk. 



Az Ejszakkeleti Kárpitok. 



79 



' Már említettem, hogy az ősképletű hegységek nagy tömegű 
alakulataik, szaggatott ormaik és törmelékkel telt völgyeik által 
tűiinek ki. Ezen alakulatok annál erősebbeu jelentkeznek, minél 
magasabbra emelkednek a csúcsok a növényzet határa fölé, külö- 
nösen jellemzők ott, hol ősmész, a gnájszból kitörve, képez mere- 
deken feltornyosuló sziklafalakat. 

Általában nem találhatók itt azon szabályosan csapó hegy- 
vonulatok, minőkkel a homokkő-képződmény vidékén találkoztunk 
s ha itt meg is ktilönböztethetttnk egy-egy hegylánczot, avagy hegy- 
vonulatot, ez oly annyira kanyargós, mint patakjai és folyói. A víz 
ugyanis itt nem vájhatta mindig legrövidebb irányban medrét, mint 
azt a homokkőhegységben rendesen tette, hanem követnie keltvén 
a hegység tekervényeit, ennek legpuhább legmállottabb helyein 
kellett azt eszközölnie. Sehol nem szorult a folyó víz 
annyira a légbeli tényezők segítségére, mint épen 
azőshegység mentében; sőt a főfeladat itt a mállásnak és 
ajégnekjut, mert a folyó víz úgy szólván csak eltaka- 
rítja az omladékokat, melyeket fel nem bonthat; 
innan ered az őshegység völgyeiben a sok törme- 
lékrakás. 

Különösen gyakori itt a hegységek patkóalakja, a mint ezek 
cgy~%y folyó vagy pataknak völgyét körülzárolják; itt nincsenek 
rövid oldalágak, melyek a lejtők kiárkolása által keletkeztek, hanem 
a patakot, ennek torkolatáig követve hosszú hegysorok vannak, ezek 
magassága nemis fogy folytonosan, hanem jókora darabon körttlbelől 
egyenlő marad és csak a fővölgy felé hanyatlik hirtelen s támad- 
nak meredélyes lejtők. 

Minden arra mutat, hogy a mostani hegységek egykori fen- 
síkok maradványai. Erre legjobb például szolgálhatnak a fehér Tisza 
és a Vizsó közt az egyesült Tisza mentében elvonuló hegységek. 
E hegysor éjszakon a fehér Tisza balpartján a Kríve-hegygyel 
(1170 m.) kezdődik; főgeríncze innen a Raho Mencsul (1380 m.) 
és Berlebasz-Magura felé (1489 m.), a Berlebaszkán (1736 m.) át 
a Fopp Ivánig (1940 m.) nyúlik, mely legmagasabb csúcsát képezi. 
Innen a főgeríncz a Baltinon (1712 m.), a Kirva-Tomnatecu (1621 
m.), a Vezi (1324 m.) és Frumzieva Tomnatecu-hegyeken át a 
Vervu Vivodinu-ig (1065 m.) terjed, mely utóbbival délre a Vizsó- 
nál véget ér. 

E főgerincztől egyes oldalágak nyúlnak ki, még pedig éjszak- 
ról délre sorban a következők : 

a) á Kroviscze-Plajka-geríncz, mely A. Hahónál a Tisza mel- 



Siegraeth Károly. 

íroviscze-hegygyel (821 ni.) vég«t érve, a Tisza felé alá- 
ik. 

A Rahó Mencsultól nyugatra vonul a Vybczyna-gerincz, 
végét a Sojmul (1228 m.) és egy 765 méternyi magaslat 

k Sztebiora-geríncz a Sztebiora (!467 méter), a Mundasz 

.) és a Szeret-PIaj hlyekkel (1267 m.) Fehérpatak mellett. 

A Popp Iván-gerincz a Szerban (1795 m.), a Poloninka 

.), a fehérpataki Pretuka (1416 m.), a fehórpataki Prisz- 

r m), 8 a fehérpataki Mencsul- (1368 m.) hegyekkel. Ez 

ebiora-geríncz a Fehérpatak völgyét szegélyezik. 

A Szerban-geríncz a Dosu Gheciurüi (903 m.) és a Vervii 

Bgyekkel (950 m.). 

A V.-Vivodinutól egy geríncz a Gyalu Moríi hegygyei (721 

yanily, azonban kevéssé szabályos díjazásokat találunk a 

ialon is. 

magasság számarányai itt következőleg alakulnak : 

A főgerincz 1170 méter magasságtól a Popp Ivánban 1940 

sságig emelkedik, dél felé azonban ismét 1C65 méternyire 

A Popp Iván tehát e gerincznek legmagasabb pou^a. 

Valamennyi oldalág a Tisza felé la^an lejtősödík s 821, 

!67, 1368, 950 és 72 méternyi magasságból a Tisza és 

é hirtelen száll alá. 

Ezen oldalgennczeknél is azt találjuk, hogy a Popp Iván- 

izó gerínczig mind magasabbak, onnan kezdve pedig ismét 

)dnak. 

ndebbSl látható, hogy itt egykor éjszak és 

letSleg éjszak- és délnyugat felé aláeresz- 

3nsfk volt, melynek legmagasabb csúcsa a Popp Iván. 

kis és nagy Bertebaszpatak, a Fehér-, Bisztrí- és Frum- 

ak ennek éjszak- és délnyugati lejtSségén lev5 mállott 

e oly sikeresen vájták be medreiket, hogy a lejtSkből 

! épen felemlített gerinczek maradtak meg. 

15. ábra a Popp Iván-Fehérpataki Preluca- és Mencsul-he- 

Lt ejtett keresztszelvény mutatja, melyen ezen oldalgerín- 

szfttos lejtSsödése kivehető ; az átlag 1600 és 1200 m. ma- 

Dczből emelkednek ki az egyes esűcsok; a Mencsultól a 

1 Tisza feló hirtelen éa meredeken száll alá, a metszeten 

Iszó is látható, a mint a Tiszába szakad. 

Popp Ivánnak, melynek csak egy meredek csúcsát mutatja 



Ai E^jaz&kkeleti Kárpátok' 






J 5 I I i J S -1 5 í * 



Siegmeth Károly 

link, tulajdonképen három csúcsa van, melyek különösen 
ilé meredeken dőlnek a tiroppába, melynek völgye a Magas 
ölgyeihez hasonló, valóságos törnielékkőtenger. 
ás alakulatot, melyről még szólni fogunk, a Popp Iván k«- 
mszédjánál, a Kamencíanu- hegységhez tartozó Mihalecunál 

hegység, melynek legmagasabb hegye a Farcheu (1961 m.l, 
elet felé a sziklafalhoz hasontó meredekséggel szakad uieg; 
ifal szélén emelkedik a Míhallecu (11)26 m.), a Kozás* 
elé eső meredek hegyfok pedig a Julina nevet viseli. 

sziklás fönsík a Kirva és Ruszkova patakok, tehát dél- 
felé lassan lejtősödik. 

Mihailecutól a Ruszkirva felé a fönsikon egy orom vonul, 
: említett két patak vízválasztóját képezi, s a fönsfkot nyu- 
délkelet felé két folejtőségre osztja. 

fönsfk sajátságos alakját legjobban mutatja a Mihailecun 
^ugatról ójszakkelet felé irányzott szelvényünk (16. ábra), 
a meredek hajlást ójszakkelet felé, s lassu menedékes lej- 
ít délnyugat felé. Egy kétségkívül már megvolt hasadékon 
■ült a víznek a két hegyorom a és & közt áttörni, s ekké- 
galakítani a Paulik-patak medrét. 

! ily módon keletkezett új sziklafal o ama régivel majdnem 
imos ; szintén párhuzamos az « lejtő a régi m lejtővel ; e 
: képződésére a kőzet rétegzete félre nem ismerhető nagy 
it gyakorolt. 

Paulik-patak mentében 9 tavat találunk, melyek a Magas 
l)Oz hasonlók. 

z (ishegység ismét más alakját látjuk a Pietrosznál ; eimek 
jn éa csúcsán, meredek sziklafalakat képezve, mész tódul 
iájszból. 

mészkőből alkotott ^ziklasroin a Vervu Rebritől (2269 m.) 
jjszakra, azután éjszak nyugatra a Vervu Pietroszig (2305 
lúl, a Pietrosztól egy más ág a Piatra-Albálg (1832 m.) 

örUlbelÖl 1800 m. magasságig a lejtők gyepesek, feltűnő 
lés nélküliek, innen fölfelé azonban igen meredek, erősen 
ott ormokká és rovátkolt falakká tornyosulnak a mészkö- 
; a mélyen bevágott szakadékokban soha nem olvad el a hó. 
orsa felől tekintve hosszan elnyúlt sziklaoromnak mutatko- 
zz. Pietrosz, nagyon otromba tömegnek látszik, míg Mosz- 
ől tekintve, hegyes sziklakúp gyanánt tűnik elő. 



Ai £;}3ZKUeIet! Kiipátok. fl3 

A Pietrosz hasonmása az S keleti Síomszétlja, íw Inyeu (efty- 
síArvií). mely 2280 ni. magaa. 

Ennek s/iklnfalfti különösen éjszakra és éjszuknyugatra igen 
meredekek levén a hegy csúcsának szarv-alakot adnak ; innen a 
hegy elnevezése. 



I 

Omladékrakások, törmelék, sÖt hómezŐk borítják e sziklatömeg 
katlanfonna völgynyíiásait 

Itt is épen úgy, mint a Pietrosznál, nagyobb számban tavak 



84 A nugrar birodalom városai. 

találhatók, még pedig jelentékeny magasaágban ; a legfelsSbbek 
1180, sőt 1900 m. magasságban vannak; így a Pietrosz keleti lej- 
t3jén lev5 Repede- vagy Bucujeazku völgyben levÖ tó 1879 m. 
magafiságban fekszik. 

így az Inyeu keleti oldalán, a SzalivSIgyben, hévíztől táplált 
hegyi tó van, mely a Szalí patakban találja lefolyását; ez is a 
Magas Tátra tavaihoz hasonló. 

A V. Pietrosz és luyeu nem csak legmagasabb begyei az 
Éjszakkeleti Kárpátoknak, hanem azon gyönyörű kilátás miatt, mely 
csúcsaikról élvezhető, nemkülönben vadregényes tájékukért a többi 
hegyek közt kétségtelenül első helyet érdemelnek, s bár csúcsaik 
megmászása igen fáradságos és csak gyakorlott hegymászóknak tyánl- 
ható, kik a kiáltott fáradalmat a nyert élvezetben bizonyosan el- 
feleXtik. 

S<BaMBTH Károl-t. 



A magyar birodalom TárosaL 

Ha lélekemelő volt Európa 100000 lakosú városainak össze- 
álUtásánál látnunk, mekkorát emelkedett fővárosunk az utóbbi év- 
tizedek folyamában, > és tapasztalnunk, hogy az Becsesei szemben 
is mily egészséges fejlődés stádiumában van:* nem kevésbbé tanul- 
ságos hazánk várod népessége létszámának hullámzását figyelemmel 
kisérnUnk különösen azon községekben, melyek lélekszáma a 10000-et 
meghaladja. 

A legutóbbi népszámlálás eredményei, a mint azokat Dr. 
Jekelfalussy Józsefe közzéteszi, alkalmasak ilynemG összehasonlí- 
tásra, csak az a kár, hogy e munka Horvátszlavonország s a hozzá 
kapcaolt végvidék városai népességét katalógusába föl nem vette, 
holott czfme után azok részletezése is megvárható volt. Ez okon 
azok lakosságát Andreé művéből < kellett pótolaunk. 

Pedig a német irók alaposságára rászorulnunk kár, mert azuk 
m könnyedén bánnak el statisztikai adatainkkal. Hogy példákkal 
Unk, jelezhetjük Lippertnek, a berlini statisztikai hivatal könyv- 
"osának munkálatát, * mely megcserélte Szeged lakosainak létszá- 

>F01dr. EOiI ISSl. 359-363. 1^. 
M'gjwwU 1S83. 453-456. I^t 

*SMnt lurin korona orsságaiMlc népess<<gc 1882. 27-31. lap 
*GeogT. Dandbiich la .\adrée'3 Ilandatlas 1X82. 831 Pag 
* Statisti«ch« Tafet Deatschlaods. (teatprmfh-rngann nnd dcr Srliwfiz 
n. Oklobn-- 



HanuBs IstTán. 85 

mát Hödmezo- Vásárhelyével. Ennek az lett a következése, hogy 
Aadreé a maga fönebb idézett munkájában, Hübner pedig statisz- 
tikai táblázatában^ hűségesen utána mentek és így hazánk 2-ik 
városa 5-ik helyre került. Ez egyszerűen tekintve nem látszik ránk 
nézve sérelmes következményű, tévedésnek és mégis olyan, ha kellő 
világításba helyezzük. 

Az 1879-iki szegedi katasztrófát azért tartotta a külföld nagy- 
nak, mert azt még egy 70000 lakosú város sem volt képes magá- 
tól elhárítani és így ez alapon nyilatkozott részvéte és áldozatkész- 
sége oly megható módon és mértékben : Lippert, Andreé meg Hüb- 
ner tévedése pedig oly életképtelennek mutatja be a világ előtt 
Szeged népét, mint a mely 33%-kal fogyatkozott volna meg a viz- 
veszély folytán ; pedig mi tudjuk, mily szívósan ragaszkodott e nép 
kialudt házi tíízhelye romjaihoz, készebb volt barakkokban, szél és 
esőjáila fabódékban ázni-fázni, mint a tárt karokkal aziveslátó 
szomszéd községek vendégszeretetét huzamosabban igénybe venni. 

Elég a térképre tekinteni, hogy a gondolkodó külföldi azon- 
nal kimagyarázza magának Szeged megcsappanását és Vásárhelynek 
szinte nnm természetes emelkedését (49 ezerről 74 ezerre 10 év 
alatt) ; mert a 25 km. távolság, a mennyi a két nagy város közt 
vasút inentén van, kedvezőnek fog föltűnni előtte arra nézve, 
hogy ugyanannyi ember (25000), kinek hátán a háza, keblében 
a kenyere, könnyedén váltakozhassék meg a helytől, hol ősei sir- 
halmai domborulnak s az ő bölcsője ringott. Szegednek 25000 ilyen 
sansculotte lakója sohasem volt. Mi ^a katasztrófa után pár héttel 
bejártuk a várost és dagadt keblünk annak látásán, hogy a sújtott 
fászekben egyetlen egy ember kért az utcán alamizsnát és az is 
idegenajkú volt. 

Hazánk városai népesség-számának összehasonlításánál igen 
kezünkre jött az, hogy Dóczy József "^ lakosság létszám szerint sor- 
rendbe állítja Magyarország és Erdélynek szabadkirályi és népe- 
sebb mezővárosait, sőt az utóbbiak kö.zé beigtatja Békés-Csaba, 
Nagylak, Orosháza, Kun-Madaras, Kisújszállás és Szent-Tamás 
községeket, melyek akkor még mind a hatan nagy falvak voltak. 
E község katalógusra nézve azt mondja Dóczy, hogy „mindezen 
számbavételek 1823. esztendőben történtek." Ő eredetileg 136 
község nevet sorol föl, de mi 39-czel kevesebbet, mert a mi sor- 

° Statistiache tafel aller Lander der Erde. 31. Aufl. 188!- 
'Európa tekintete IX. kötet 1830. 360-363, 409-410. lap. 
» BUdergeographie IVter Bánd. Európa 1814. 2Z8--243. Pag. 



86 



A mtgyar iHrodalom virosai 



jegyzékünk csak azokat kívánja f8l51elni, melyek ma a 10.000 lé- 
lekszámot meghaladják; sőt abban is el kellett az összehasonlítás- 
nál Dóczytól térnünk, hogy ő' nála Budapest még mint 3 külön 
város, Szentes pedig tévesen 2-8zer szerepel, Jekelfalussy meg 
Selmecz és Bélabánya városok népességét egyesítve adja. 

A harmadik sorozatban adott értékek e század 2-ik tizedéből 
valók ;^ de mivel az idézett munka olyan városok népességi érté- 
két is adja, melyek még ma sem szaporodtak íSl 10000 lélekszá- 
mig: becses adatainak megőrzése végett még egy külön helys^ 
katalógust nyitottunk és az 1880-iki értékek mellé, a hol lehetett, 
odaraktuk Dőczy adatait is 1823-ról. 

Hely: Lélekszám: 

1880-ban Í823-ban 1814 ben 

1. Budapest 360,551 (1) 80,392») 57,000'«) 

2. Szeged 73,675 (4) 31,716 — 

3. Szabadka 61,367 (6) 28,892 20,000 

4. Debreczen 51,122 (2) 40,695 35,000 

5. Hódmező-Vásárhely . . . 50,966 (7) 25,002 — " 

6. Pozsony 48,006 (3) 35,135 30,000 

7. Kecskemét 46,505 (5) 31,339 24,000 

8. Arad 35,556 (26) 13,221 — 

9. Temesvár 33,694 (40) 11,170 9,500 

10. Békés-Csaba 32,616 (10) 18,375 — 

1 1. Nagy- Várad 31,324 (17) 15,727 4,700 

12. Makó 30,063 (19) 15,159 — 

13. Kolozsvár 29,923 (12) 18,210 18,000 

14. Brassó 29,584 (11) 18,210 18,000 

15. Szentes 28,712 (18) 15,393 — 

16. Pécs 28,702 (43) 10,982 — 

17. Zágráb 28,360 5,140 9,000 

18. Kassa 26,097 (34) 12,168 15,000 

19. Székes-Fejérvár 25,612 (9) 19,329 12,000 

20. Czegléd 24,872 (31) 12,934 — 

21. Zombor 24,693 (14) 17,320 13,000 

22. Miskolcz 24,819 (8) 21,393 13,000 

23. Nyíregyháza 24,102 (20) 14,904 -- 

24. Félegyháza 23,912 (30) 12,971 — 

25. Sopron 23,222 (35) 1 1 ,969 1 2,(KX) 

■ KSbáiiya nélkOl. 
■*ÓBod« és Kőbinya nélkfil. 



Samisi IitTáii. 








Léi 


ekszám! 




... 82,938 


(22) 


13,872 


_ 


... 22,769 


(23) 


13,539 


12,00( 


... 22,504 




— 


— 


... 22,329 


(33) 


12,401 


— 


... 21,507 


(27) 


13,717 


12,001 


... 21,315 


(15) 


16,397 


13,00C 


... 21,213 


(21) 


14,Í27' 


— 


... 21,200 




— 


— 


... 20,981 


(25) 


13,281 


13,00( 


... 20,981 




8,420 


— 


. . . 80,669 


(13) 


17,382 


i6,ooe 


... 19,8*5 




— 


— . 


... 19,708 


(38) 


11,656 


— 


... 19,529 




9,779 


— 


... 19,416 


(16) 


16,300 


13,30( 


... 19,241 


(41) 


11,133 


— 


... 19,035 


(28) 


13,159 


— 


... 18,398 




8,472 


— 


... 18,352 




9,436 


8,50( 


... 18,247 




8,874 


— 


... 18,046 


(36) 


11,853 


— 


... 18,032 




9,045 


— 


... 17,837 


(M) 


10,199 


— 


... 17,127 




— 


— 


... 16,061 


(37) 


11,816 


— 


... 16,046 




8,644 


— 


... 15,825 


(43) 


11,024 


— 


... 15,789 




7,405 


~ 


a.. 15,265 




7,772 


22,00C 


... 15,040 




8,330 


— 


... 15,039 


(44) 


10,837 


— 


... 14,654 


(24) 


13,337 


— 


... 13,967 




7,517 


— 


... 13,199 


(45) 


10,379 


8,00( 


... 13,108 


(29) 


13,143 


13,00( 


... 13,069 




7,359 


— 


... 13,038 


(32) 


12,694 


— 


... 12,883 


(47) 


10,000 


8,50( 


... 12,794 




— 


— 


... 12,720 
- uk ram. 




8,408 


7 



88 



A magyar birodalom v&roaai. 



66. 
67. 
68. 
69. 
70. 
71. 
72. 
73. 
74. 
75. 
76. 
77. 
78. 
79. 
^0. 
81. 
82. 
83. 
84. 
85. 
86. 
87. 
88. 
89. 
90. 
91. 
92. 
93. 
94. 
95. 
96. 
97. 

1. 

2. 

3. 

4. 

5. 

6. 

7. 

8. 



Hely: 

Veszprém 12,575 

Nagy-Károly 12,523 

Mohács 12,385 

Túrkeve 12,042 

Apatío 11,973 

Szegszárd 11,948 

Zimony 11,803 

Üj-Pest 11,668 

Ungvár 11,373 

Mezöberéay 1 1,368 

Sátöralja-Ujhely 11,264 

Nagy-Abony 1 1,186 

Kan-Szent-Márton 11,155 

Paks 11,086 

Eist^szállás 11,083 

Mindszent 10,859 

Máramaros-Sziget 10,852 

Nagy-Szombat 10,824 

Szombathely 10,820 

Dorosma 10,652 

Nagylak 10,646 

Szent-Tamás 10,609 

Mezőkövesd 10,606 

Érsekújvár 10,584 

Nagy-Szalonta 10,403 

Várasd 10,381 

Deltva 10,320 

Dévaványa 10,184 

Májsa 10,163 

Gyoma •. . 10,160 

Eperjes 10,139 

Miava 10,018 

Esztergom 8,932 

Segesvár 8,788 

Nyitra 8,660 

Eőrmöczbánya 8,550 

Gyula-Fehérvár 7,338 

Beszterczebánya. ...... 7,159 

Szász-Sebes 6,244 

Szászváros 5,451 



Lélekszám 



(39) 



8,929 
8,000 
7,681 
6,455 

6,918 
9,100 



2,500 



7,784 

6,666 
6,761 



6,466 



9,777 
6,335 



7,924 



11,000 



4,600 



4,800 







7,131 


* 


7,914 




8,497 


5,400 


6,210 


4,100 





5,700 


4,898 


10,000 


11,300 


17,000 


4,341 


10,000 


4,085 


2,000 


8,742 


2,200 




J 



.fiaonsz Istrán: 89 

Hely: Lélekszám: 

9. Szamos-Ujvár 5,317 . 3,400 2,000 

10. Modor 4,729 . 3,914 3,000 

11. Késmárk 4,475 3,700 4,000 

12. Trencsén 4,402 . 2,761 2,600 

13. Erzsébetváros 2,500 1,800 2,900 

Mint a táblázatból látszik, 1823-ban Magyarországon 47 olyan 
város volt, melynek lakossága meghaladta a 10,000 lélekszámot, 
jna pedig 97 van; a megkettőződésnek tehát még föle is mutat- 
kozik. 1870-beni^ 31 olyan városunk volt, melynek lakossága meg- 
haladta a 20,000-et, és ma ilyen 36 találkozik. Örvendetes tény, 
hogy mig a 10,000-68 városok számából 1823-ban a nagy Magyar* 
alföld, melynek magyar lakossága legerősebben assimilálja az idegen 
nydvű népelemeket, 61o/o-ot vallhatott csak magáénak, ma pedig 
73ö/o-ot 

Nem hiányoznak, kik azt mondják, hogy a sok nagy község, 
mely az Alföld termékeny rónáin található, nem épen előnyösen 
jellemez egy népet, mely kiválóan földmüvelésre van utalva. Ebben 
igázok lehet, mert az őstermelők kevésbbé szorulnak egymás támo- 
gatására, mint az iparral foglalkozók és kereskedők, kik olykor nem 
egy iparczikket szükségképen egymás kezéből kénytelenek átvenni 
további földolgozás vagy elárusítás végett; de hogy Alföldünkön 
némely város határterülete akkora, mint némely tartományoké kül- 
földön, igy pl. Debreczené 1000 O km., Szabadkáé 900, Kecske- 
mété 880, Szegedé 700, Hódmező- Vásárhely és Török-Szent-Miklósé 
külön-külön 600 O km., az a török hódoltság maradványa, midőn 
a lakosság önvédelem végett tömörült össze erősebben egyes pon- 
tokra. „A Duna-Tisza köze, — a nagy számban máig is az idő viha- 
raival daczoló pusztatemplomi düledékromok tanúsítása szerint, — 
kiválólag itt Kecskemét közelében, ha népesebb nem volt is álta- 
lában, de sokkal több helységgel birt, mint ma, melyek a másfél 
százados török uralom idélt jutottak pusztaságra."^* 

Az összetömörültség azonban manapság csak látszólagos baj, 
mert a közbátorsági viszonyok megengedik, hogy az őstermelők 
nagy része tanya gazdálkodást űzve földjein kivül lakjék. Kecske- 
mét város ilyen polgárai gyermekeinek oktatása végett 12 pusztai 
iskolát tart fönn, mi igazol legalább is annyit, hogy nem egy pusz- 
tája községgé alakulhatna már népessége és vagyonossága folytán, 

'^Scboltz A. Osztrák-mcgyar monarchia földrajza 1879. 61. lap. 
i^Hornyik. I Kecskemét yáros története I. köt. 1860. 139. lap. 

7* 



A magyu- bínxlalom Tarosai. 

ak népe az anyavárostól elszakadai nem akar, hanem inkább 
fÖldrSl jár be az ősi fészekbe polgári és vallási kötelességeit 
ení, jogait gyakorolni. Az alföldi nép szívóssága e tekintetben 
Eís, hogy még az olyan benépesedett pusztákon sem igen 
külön községgé szervezkedni, a melyeken már évtizedek óta 
lomás van. 

z igazi magyar elem e tekintetben nagyon konzervatív ; Cson- 
ínnegye hivatalosan törölte ki Algyőt községei névsorából 
kból, hogy annak az 1879-íkí tiszai árvíz-szereocsétlens^ 
szétszóródott népét a közel, vízbizt«s helyen uján alapított 
falviba terelje; de hasztalan, Algyő falu ismét életre kap. 
nagyar népelemtink ily eríísen ragaszkodik szülőhelyéhez, és 
agy veije sors keze, élni halni ott akar ; nemcsak hogy nem 
t egyik garantiája nemzeti fönnmaradásunknak, 
kzon városaink, melyek lakossága ezelőtt 60 évvel is m^ha- 
nár a 10,000 lelket, következőleg javították meg helyzeti 



31-gyel előbb van ma Temesvár, 


I7-tel 


. . P*», 


18-czal 


. . Arad, 


16-W 


, , Kassa, 


Il-gyel 


, , . Czcgléd, 


lO-zel 


„ „ „ Sopron, 


7-teI 


. • . Makó, 


6-tal 


„ „ „ Nagyvárad, Félegyháza, 


4-gyel 


, „ „ Versecz, 


3-mal 


„ „ Szabadka, Szentes, 


í-vel 


, , Szeged, HódmezS-Vásárhely. 


[egtart.í>üá){ helyöket Budapest, Békés-Csaba, Szatmár-Né 


)aja. 




1-gyel esett Kolosvár, 


2-vel 


Debreczen, Kecskemét, Csongrád, 


3-m«l , 


Pozsony, Brassó, Nyiregybáza, Jászberény, 


t-gyel . 


Békés, Nagy-Kórös, 


7-lel . 


Zombor, 


9-czel . 


GySr, 


0-zel . 


Székes-Fejérvár, Békés-Gyula, Karczag, 


1-gyel . 


MezStúr, 


2-vel , 


Halas, 


S-mal , 


Gyöngyös, 



r^"- 



Hanusz István. 91 

14- gyei esett Miskolcz, Hajdú -Böszörmény, Vácz, 

Í6-tal „ Újvidék, Maios-Vásárhely, 

23-mal „ E^er, 

24-gyel „ Nagy-Szeben, 

30-czaI g Hajdú-Szoboszló, 

3 1 -gyei B Komárom, 

33-mal „ Pápa. 

Sőt a 97-68 lajstromból egészen kimaradt Gyula-Fehérvár, 
miaek oka abban keresendő, hogy 1823-ban a várőrség is be volt 
számítva lakosságába és ennek változó értéke szerint 1814-ben még 
népesebb volt, 

Bár 11 -gyei több azon városaink száma, melyek helyzeti szá- 
muk értékéből veszítettek , még sem mentünk visszafelé , mert 
újak léptek helyökbe ; ezek közöl fölül áll 20,000-en : Zá«ráb, Szar- 
vas, Zenta, Fiume. 

15,000-en : Nagy-Kikinda, Nagy-Becskerek , Nagy-Kanizsa, 
Eszék, Szolnok, Orosháza, Pancsova, Török-Szent-Miklós, Kalocsa, 
Selmecz és Bélabáqya, Ó-Becse. 

10,000-en : Hajdú-Nánás, Ó-Kanizsa és a 64-ik számtól 97-ig 
egymás után következő 34 város. £z 51 községben 1823 óta szök- 
kent föl a lakosság létszáma úgy, hogy közölök 4 a 20,000-et, 
11 a 15000-et és 36 a 10000-et meghaladja. Legnagyobb emelke- 
dést Zágráb mutat, de ez onnét van, hogy Dóczy 1823-ról csak a 
szabad királyi városi résznek lakosság létszámát adja és figyelmen 
kivül hagyta a káptalani és püspöki város részeket; Fiúmén el- 
lenben nagyon meglátszik nemzeti kormányunk erőteljes pártfogása. 

Moreau de Jonnes szerint az idő, mely alatt a népesség ma- 
gát megkétszerezi, a különböző államokban következőleg áll:*' 

A Török birodalomban 555 év alatt 

Svájczban 227 „ „ 

Francziaországban 138 „ „ 

Spanyolországban 106 „ „ 

Hollandiában 100 „ „ 

Németországban 76 „ „ 

Az Oroszbirodalomban 43 

Angliában 43 

Az ^szakamerikai Unióban 25 

leszámítva a bevándorlókat. 

" Társadalomtadomány 1879. 428. lap. 



» n 
n » 



92 A magyar birodalom városai. 

Ha a Magyar birodalom városait az utóbbi 60 év alatt való 
népesedési szaporodásuk szempontjából összehasonlítjuk, kitűnik, 
hogy Budapest lakossága ötödfélszer lett nagyobb 1823 ót^, Te- 
mesvár, Pécs, Fiume megháromszorozódtak. Olyan város, melynek 
lakossága kétszer annyi lett, találkozik 27; a melyekben pedig a 
szaporodás el nem érte volna az SO^o-ot, csak 1 1 van a fölsorolt ^ 
97 kpzség közt. 

Ha tekintetbe vesszük, hogy ez idő alatt a Magyarbiroda- 
lom népe általában csak 5.220,149 lélekkel szaporodott,^^ mi szű- 
ken 46Vo-ot tesz ki: (ugyanez idő alatt Lengyelország a fölkelé- 
sek, kivándorlás és deportálások daczára is 166%-ot nőtt!) ez arra 
hagy következtetni, hogy nálunk 125—130 év kell a népesség 
megkétszereződésére, és így városainkat egészséges fejlődésben le- 
vőknek Ítélhetjük, mert népességök szaporodása sem túlságos, sem 
kevés. Francziaországban is. bár a lakosság létszáma az utóbbi 10 
év alatt általában kevesett gyarapodott, némely városok mindamel- 
lett 25— 30%-nyi lélekszám növekedést mutatnak föl pl. Saint- 
Pierre les Calais, Saint-Denis, Nizza. Ugyanez észlelhető a britt 
egyesült királyságban és az Oroszbirodalomban ; mi annyit jelent 
legalább is, hogy a ki megélhet tőkéje után, csak úgy nagy vá- 
rosba törekszik, mint az, kinek feje és kézügyessége az egyedül 
értékesíthető vagyona. 

Malthus elve szerint a népesség rendesen szaporodik, ha az 
élelmi szerek mennyisége növekszik. Sőt úgy formulázható a tétel, 
hogy ha gátló akadályok közbe nem lépnek, a megélhetési módok 
szapt)rodá8ának számtani arányú haladása a lakosság szaporodásá- 
nak mértani arányú haladását eredményezi. Az ó-világban ilyen 
rohamos szaporodást várni nem lehet. Franczia- és Angolország 
népessége is az utóbbi időkben jelentékenyen lassúbb léptekkel 
növekszik, mint fönebb Moreau de Jonnes számítása alapján kimu- 
tattuk; mert nemcsak a talaj veszített már az évezredes haszon- 
vétel mellett ősi termő erejéből, hanem maga a társadalom is szá- 
mos apró akadályt gördít, bár szándékán kivül, a népszaporodás 
elé; úgy hogy a létért való küzdelem folyton nehezedik, és a vé- 
delem, melyet az állam az emberi életnek minden egyes esetnél 
nyújtani törekszik, koránsem ellensúlyozza a gátló körülményeket, 
melyeknek oka a társadalmi együttélés. 

Ha mindezek számba vétele mellett, sőt még az időjárás sze- 
szélyeitől is függetlenül, holott ez hazánk excessio klimája mellett 

»* Földr. Közi. 1882. 456 1 



A művelődés terjedése Közép-Afrikában. 



93 



nagyon figyelembe veendő, a Magyar birodalom városainak népe 
életerősen gyarapodott : úgy az az ő érdeme, mert ki tudta oksze- 
rűen használni hona talaját, ügyesen föl tudta dolgozni nyers ter- 
mékeit, takarékossága tőkéket alkotott és értelmi fejlődésében ha- 
ladott. Ez utóbbi nemcsak a kőből is kenyeret képes elővarázsolni, 
de még a néppusztító járványokkal, sőt a socialismus és kommu- 
nismus kisértő szellemével szemben is hatalomként sikerrel lép- 



het föl. 



Hanusz István. 



A művelődés terjedése Eözép-AMkában. 

( Felolvastatott a földrajzi társaság 1882 deeziiKiher l-ikén tartoU iüésén,) 

Ismeretlen földrésznek nevezni Afrikát ma már nem lehet. 
Az utolsó évtized alatt oly rohamos s gyökeres átalakuláson ment 
át ismeretünk e sötét földrészről, minőhez hasonlót a felfedezések 
korszakától fogva sohasem tapasztalhattunk. A missionariusok s keres- 
kedők szakadatlan utazásán kivűl közel száz tudományos expeditio 
járt 8 kelt ez idő alatt Afrika különböző részében. Cameron, Stan- 
ley 8 mások egész országokat fedeztek fel s az a nagy fehér terü- 
let a földrész közepén, melyet egykor a térképeken mint ismeret- 
len országokat jelöltek meg, ma már alig egy pár száz négyszög- 
mértföldnyire olvadt le. Ismeijük már a Nilus forrásait, a régi 
földrajzírók e nagy problémáját, felkutatták a helyeket, hol a Ni- 
ger, Kongó, Zambezi, Limpopo s más nagy folyók erednek s az 
utazók mintegy 10 nagy belföldi tavat ismertettek meg, melyek 
közt egyesek valódi belföldi tengereknek látszanak. Eltűnt ugyan 
8 pedig örök időkre a régen nevezetes Holdhegység a térképekről, 
de e helyett hatalmas hegylánczokat tanultunk megismerni mű- 
ködő tűzokádó hegyekkel,— s az egyenlítő forró vidékén, Afrika szí- 
vében, ismerjük többek közt az óriási Kilimandzsáró hegyet, mely- 
nek az európai havasokat messze túlszárnyaló s 20,000 lábnyira 
emelkedő esúcsa még e vidéken is örök hóval borított. 

Nem állítom azonban, hogy ez ismeretünk már valódi tudo- 
mányos ismeret volna. Ellenkezőleg, Afrika nagy részét mai napig 
i8 csak a felfedezők bírása után ismeijük, kik az általános föld- 
rajzi viszonyokon kivűl rendesen csak néhány feltűnő ethnographiai 
sajátságot jegyeztek meg maguknak, de a részletekkel s pontos- 
sággal általában keveset törődtek. Ravenstein, ki az angol földrajzi 
társaság megbízásából Közép-Afrika keleti részéről, az újabb idők* 
ben tudományos expeditiók által oly gyakran látogatott vidékről, 



94 G;«rg7 Alkdir. 

térbépet készített, meglepetésére s partvoDalakon kivül alig tal^t 
nehán; pontot, melyet a sok utazó egész szabatosan állapított volna 
meg. Távolabb f^kvŐ vidékekről az adatok még kevésbé megbíz- 
hatók. Általából Afrikára vonatkozó . képzeletünkben csak nagyban 
domborodnak ki az egyes területek s nyújtanak tájékoztatót a fo- 
lyók B tavak környékei. De ezek a nagy vonások mindinkább vi- 
lágosabbak lesznek. Egyes folyók s országok nevei már az európai 
művelt közöDség elÓtt is ismeretesek s az a ztlrzavar, metjet a 
felfedeztetéskor elénk tolult tömérdek hely- s tíirzsnév okozott, ma 
már tisztázódni kezd ; az egyes országok s vidékek nemcsak a 
régebben i»nert partvidékeién, de a fóldrész bensőjében is hatá- 
rozott egyéni alakot Öltenek. Zanzibar, a közel százezer lakosság- 
gal bíró város, Euka, Sokoto s más Afrika bensejében fekvő he- 
lyek jelentékeny népességUek s forgalmi központokat képez- 
nek. Egyes országok, minSk Bomu, Uganda, Monbottu nemcsak 
nagy teijedelmök, de rendezett viszonyuk következtében is isme- 
retesek s hogy mást ne emUtsUnk, Bomu s Uganda fejedelmeiről 
az utazók oly elismeréssel nyilatkoznak, melynek alapján kényte- 
lenek vagyunk elismerni, hogy e fekete Tilágrészhen is vannak ki- 
váló férfiak, kiket a magok viszonyaihoz mérten valódi államfér- 
fiaknak kell tartanunk. 

Kern túlzás tehát, ha afrikai műveltségről szólunk. Nemcsak 
az arabokkal érintkező szudau négerek között, de lentebb az egyen- 
lítő vidékén, ama nagy csoportban, melyet a bantu négerek tö- 
mérdek törzse alkot, csaknem mindenütt találkozunk a művelődés 
némi jeleivel. A közs^i élet mindenütt kifejlődött ; Afrika bense- 
jében, máskülönben csaknem teljesen műveletlen nemzetek között, 
legtöbb helyen rendezett falukat találunk, sorba épített s nem rit- 
kán megerősített kunyhókkal. Kutya, szarvasmarha, juh, tyúk, 
itt-ott galamb, disznó, kecske s más házi állat is található közsé- 
gekben 8 az asszonyok a gabona megörlésében, az ételfőzésben s szö- 
vésben egyaránt járatosak. Kunyhóik közelében ott van a hatalmas 
majom kenyérfa, mely 20—30 méterre emelkedik, a banánok s pi- 
sangok több faja s számos helyen valóságos rendes földmiveléssel 
találkozunk, melyet a négerek évszázadok óta gyakorolnak. A fa- 
faragáson, bútorok s fegyverek készítésén kivül nagy Ugyességök 
van a kovácsolásban s egyes törzsek, mint a kiokok, ez iparágban 
ssze földön híresek. A négerek közt megvan az üzleti szeUem 
Kitandáik (sokadalmaik) a népesebb helyeken igen látogatottak 
&s európai vásárokhoz hasonlítanak. Hosszú csapatokat képezS 
Ivánok jönnek a belföldi tartományokból a parti városokba, 



ír 



' I 



A művelődés terjedéae Kfoép- Afrikában. 95 

hogy az ott tenyésztett vagy összegyűjtött tárgyakért iparczikkeket 
8 sót cseréljenek be. Rendesen legalább 300 í5ből áll az ily ke- 
reskedő esapat s veszélyes helyeken, hol rablóktól lehet tartam, 
több karaván szokott egyesülni. A keleti partokon a mi zsidó űzé- 
reínkhez hasonló baniauok veszik kezökbe általában a közvetítést, 
de az ontág sagyobh részében magok a négerek űzik a kereske- 
dáfit A vezető (kirangezi) gyöngyökkel díszített állatfarkat (kipango) 
visel hivatala jelvényül s mindenkor elől megy s közvetlen utánna 
a l^;drágább portékát, az elefántcsontot vivő emberek, majd a 
többi teherhordozók s végűi a fegyveresek. Minden ország határá- 
nál külön adót fizetnek, de ennek fejében utjokon menedékhelyek 
vannak felállítva, melyeket a rósz időben használhatnak. Ily me- 
nedékhelyeket Dtt Chailla még az emberevő fanok tartományaiban 
is talált, oly helyeken, hol előtte európai «mber sohasem fordult 
meg. Milliókra megy az ily belföldi kereskedés tárgyainak értéke. 
Udzaidzsiben, a Tanganyika tó keleti partján minden héten körül- 
belől 3000 ideg^ ember fordul m^ kereskedelmi czélokból s a 
nyugati nagy folyókat az áiiikat hozó csolnakok cáaknem Részen 
elborítják. Belföldön a kereskedés még mindig csere úfján történik 
s az európai kereskedők ily viszonyok között igen könnyen nagy 
nyereségre tehetnek szert. 60 kilogramm suIyu elefánt fogat, 
melynek értéke Európában 7—800 irt, a tengerparti városokban 
90—25 forint értékű csecsebecséért meg lehet szerezni, az élelmi 
szikeket csaknem ingyen lehet kapni; különösen drágán fizetik 
meg a négerek a sót, melyet főkép a Sahara vidékéről szállítanak 
nagy mennyiségben. 

A közép-afrikai négerek e művelődési hajlama, melyet csak 
akkor méltányolhatunk eléggé, ha az ausztrál-négerek s amerikai 
indiánok ősi életmódjával hasonlítjuk össze, az európaiakkal gya- 
koribb érintkezés s különösen a missio telepek s kereskedelmi 
gyarmatok tömegesebb létesülése következtében évről-évre i^ tá- 
pot nyer s Közép-Afrika társadalmi állapotában lassú, de gyökeres 
átváltozás észlelhető. 

Nincs még jelenleg módunkban a változás nagyságát s rész- 
leteit pontosan megállapítanunk, mivel az utazók legnagyobb része 
ezek leírásával' nem foglalkozik s általában kevés néger tartomány 
beléletét ismeijttk eléggé alaposan, de annyi tény, hogy a haladás 
mindenütt észrevehető s a négerek általában képeseknek látszanak 
az európai műveltség áldásainak elfogadására. 

Mtíza, Uganda császáija, midőn Stanley 1875-ben birodalma hatá- 
rához közeledett, külön hírnököt küldött az utazó elé, s az ország ha- 



94 György Alsdár. 

táráa 2 — 300 díszesen felöltözött testőr, Udvlövúsekkel ft^adta. 
Zászlók 8 különféle lobogók, dobpergés kíEérlék a jelenetet s a 
néptömeg között nem egy európai szövetbe öltözött ember volt 
látható. Hasonló jelenetek más vidékeken sem tartoznak a nagy 
ridcaságok közé. A nagy tavak környékén az európai utasokat ma 
már legtöbbnyire kézfogással Üdvözlik s az ójabban náluk íb di- 
vatba jött székekre s padokra leültetve borral s más frissítőkkel 
kináliák meg. A kunyhók között nagyobb forgalmi helyeken fából 
vagy fehér kSből európai modorban készült házak is láthatók b 
abban tükrök, szünyegek s más bntorok, habár még nem oly gyak- 
ran, mint Szudánban. Kereszt, olvasó, biblia s egy pár könyv szin- 
tén előfordul Közép-Afrika előkelőinek házában s európai mintára 
kardokbél s más tárgyakból egy-egy kis muzeumot is tartanak. 
Elénk forgalmú kereskedelmi gyarmatokon, mint például Vivi a 
Kongó alsó folyásánál, egy pár gyár s tárház is látható. Ezdr azon- 
ban caak kivételek. A benszUlöttek mindenikének külön kamarája 
8 iparműhelye volt régebben is oly helyeken, hol iparral foglal- 
koztak s most legfelebb az a változás észlelhető nálok, hogy azok 
számára külön kunyhókat építenek. Építési modoruk általában m^ 
régen eléggé fejlődött volt, s az egyszerűnek látszó nagyobb részt 
kúp- vagy gömbalaku kunyhóknak külön szobái voltak s a vagyo- 
nosabb nyerek lakása külön bekerített telepet képezett. Sőt már 
valÓBágos városaik is voltak az európaiak bejövetele előtt. A ba- 
lungok egész utczákat építettek, hol egy fedél alatt 500 ember is 
lakott, minde^k család külön rekeszben. Más helyeken s épen a 
a forgalmi központoktól legtávolabb eső vidékeken, a városok 
terasse alakulag a hegyek s dombok oldalain terülnek el pálma s 
fige lombjai között. 

Jelentékeny átalakulásokat hoztak létre a missto telepek. 
Közép- Afrikában, különösen a keleti partokon, ma már közel százra 
megy a telepek száma. Az angolok, kik évenkint tisztán társadalmi 
tevékenységből 10—12 millió forintot költenek térítési czélokra, & 
Zambezitől egész az éjszakon fekvő tavakig minden népesebb he- 
lyen tartanak egy-egy térítőt. A legkiválóbb missiotelep Bagamoyo- 
ban, a kelet-afrikat expeditiók e szervezkedési helyén van, hol 
jelenig 34 pap s apácza mintegy 500 gyermek- s felnőttet nevel 
s önálló kenyérkeresetre tanít. Legtöbb helyen azonban ily na^ 
zárdaszerU épületek nincsenek, csak egy-két missionarius, kik egy- 
úttal földművelők, iparosok s orvosok is. Több missionarius külön- 
I régebben afrikai szokás szerint egyes főnökökkel szövetkezve 
Igen tÖrzsekbíD gyermekeket raboltatott el, hogy azokat a zár- 



A műyelődés terjedése Közép- Afrikában. 



97 



dáikban oktassa. A hitterítés munkájának eredménye számokban 
kifejezve igen nagy. A hivatalos tudósításokban oly számokat olva- 
sunk, melyek kissé komikusaknak is látszanak. Egy páter saját sza- 
vai szerint egyszer egy napon 272 embert térített meg s egy másik 
néhány nap alatt 5000 gyermeket keresztelt meg. Gondolható azon- 
ban, hogy az ily tömeges térítés hatásos nem lehet. A négerek 
hordják a keresztet, gyermeki örömmel fogadják a szent képeket, 
de rendesen csak ugy tekintik azokat, mint egy új darabot a többi 
bálványok mellett. Benszülöttekből képzett missionárius még igen 
kevés van s a kereszténység csak ott tartós, hol imaházakat épít- 
tettek. Nagy kárt okoz a kereszténység terjedésének, hogy a kii* 
lönbözo felekezetű missionariusok rendesen ellenséges viszonyban 
vannak egymással, sőt egy felekezetű, de külön nemzetiségű hittérítők 
közt is gyakran kitör a viszály s oly modorban, mely a műveletlen 
benszülöttek visszatetszését is felkelti. Sokan közülök valóságos zsar- 
nokok a benszülöttek felett s ily módon teszik őket az európaiak 
ellenségévé. Saját számításuk szerint Közép-Afrika keleti felében a 
protestánsok évenkint 2 millió forintot s a katholikusok mintegy 
300,000 frtot költenek missiói czélokra. A hittérítők legnagyobb 
része angol; franczia is igen sok van, mivel a római kath. missio 
az algíri érsek védnöksége alá tartozik, a többi nemzetiségek szór- 
ványosan fordulnak elő. A legrégibb telepek is jóformán csak egy 
évtized óta állanak fenn s igy hatásuk csak ezután látható nagyobb 
mértékben, de a keresztény szertartások elfogadásán klvűl még 
most is észlelhető az az eredmény, hogy ott, a hol ily telepek na- 
gyobb számmal léteznek, a viszonyok egészségesebbekké változtak. 
A földművelés általánossá lett s e mellett különféle házi iparágak 
is fejlődtek ki. 

A missiók mellett ujabb időkben Közép-Afrika különösen a 
belga király buzdítására másnemű kulturális törekvések szinhelye 
is volt, t. i. a direct gyarmatosítási törekvéseké. Maga a belgák ál- 
tal alapított s hazánkban is felkarolt nemzetközi Afrika társaság 
ugyan csekély eredményeket tud felmutatni, Karemában s más 
helyütt alakított gyarmatai jóformán névleg léteznek, a közlekedés 
megkönnyítése végett nagy költséggel ideszáUitott négy indiai ele- 
fánt közül csak egy érte el a gyarmatokat, a többi a kedvezőtlen 
viszonyok és az Afrikában nagy csapásnak tartható csecselegyek 
miatt elpusztult. De ha az eredmények kedvezőtlenek voltak is^ 
Afrika művelődésére nagy hatású lesz Stanley utazása s még inkább 
az a yerseny, melyet a nemzetközi Afrika társaság buzgalma más 
nemzetéknél felkeltett. 



98 György Aladár. 

Két nagy terület van különösen Közép- Afrikában, mely a ha- 
tást nagyon megérezte. Egyik a Kongó alsó vidéke, másik a Zani- 
bezitől a Tanganyika tóig terjedő tartományok lakossága. Nem (*sak 
a pallókon, de messze benn a szárazföld bensejében is gyökeret 
vert az európai czivilizatió s meg van már az alapfeltétel a hala- 
dásra. 

A Kongó vidéke, melyet Stanley nagy útjának leírásában oly 
ragyogó spinekkel festett, ma európai tudósok és kereskedők ked- 
vencz találkozási helye. A három nagy európai nemzeten kivttl az 
olaszok és portugálok is igyekeznek itt hódítani s igy tőrtént, 
hogy messze benn a szárazföldön Makoko államban Ntamo szom- 
szédságában alig egy pár négyszög mértföldnyi területen három 
európai város van legaFább tervben: Stanleypool, Leopoldville és 
Brazzaville. Maga Stanley a Kongó partján ezeken kivül 4 állomást 
szervezett, melyekben 250 Zanzibar környékéről hozott, már európai 
műveltséggel birő négert telepített le és mi ennél sokkal fonto- 
sabb, a Kongó zuhatagjai mellett mesterséges utat csináltatott. Ez 
utakon már rendes kocsi közlekedés áll fenn s magán a folyón, a 
mennyire a zuhatagok engedik, 7 gőzös közvetíti a forgalmat. Az 
európai embert annyira megszokták itt, hogy egy ujabb utazó sze- 
rint, roegjelenésök még vásár alkalmával is alig okoz csoportosulást. 
A Kongótól nem messze a németek is alapítottak egy pár gyanna- 
tot s a franczia kormány küldötte JBrazza gróf egész kis országot 
vásárolt meg. A francziák, kik tudvalevőleg Senegambiában erős 
helyzetet foglalnak el s már hozzá kezdtek egy vasúti vonal épí- 
téséhez, mely egykor talán a mesés Timbuktun keresztül Algírba 
vinne, általában nagy erőfeszítéseket tesznek e vidéken és Gabun- 
ban élénk kereskedelmi központot alkottak. 

Még élénkebb és valószínűleg állandóbb is az európai czivili- 
zatió hatása a keleti vidékeken, hol annak előmozdításán mái* nem- 
csak az európaiak, de a benszülöttek is működnek. Csodás és Af- 
rikában eddig egészen szokatlan mozgalom uralkodik itt. Zanzibar- 
tól a Tanganyika tóig terjedő pár év óta egészen országút jellegű 
lett, részben csakugyan mesterségesen készítve. A postai összeköt- 
tetés állandó, az állomások rendszeresek s a biztonság már oly 
nagy, hogy magánosok is veszély nélkül közlekedhetnek. Még egy 
évtizeddel ezelőtt az . ut ezrekbe került : Stewart expeditiójának 
(havi kiadása 1880-ban, bár az élelmi szerek most drágábbak, csak 
300 forint volt és azt az utat, melynek megjárására előbb 3 hó 
volt szükséges, most két hét alatt teszik meg. Különösen a Tan- 
ganyika és Nyassza tó partjain igen sok európai gyarmat és ke- 



■s.^-: 



A mfiYelődéa teijedése Közép-Afrikában 99 

r^kedői telep létezik, az előbbinél 13 kikötőt fedeztek fel. E két 
tó között az ,,African lakes junction company" költségén Rox mér- 
nök most nagyszerű európai utat készít, melyen némi félbeszakí- 
tással másfélév óta naponként 100 munkás dolgozik. E nevezetes 
ttt, mely nemcsak a két tavat, de a Shire folyó közvetítésével a 
Zambezit és így Dél-Afrikát is összeköti a nagy tóvídékkel, 275 mért- 
földnyi hosszú cs mintegy 14fOO angol mértföldnyi utat kötve össze 
kimondhatatlan fontosságú Közép-Afrikára nézve. Az út nagy része 
már kész, az nj gyarmatok helyeit kiszemelték s útban vannak a 
gőzösök, melyek Közép-Afrika tavainak habjait fogják szeldelni. 

A Tanganyika tó környéke különösen emelkedik. A nagy ki- 
terjedésű és mindenütt hegyi jellegű tó mellett már eddig 13 ki- 
kötőnek alkalmas helyet találtak és nem egy partjain fekvő község 
mutatja, hogy egykor talán már a közel jövőben nevezetes keres- 
kedelmi gyarmatok lesznek. Udzsidzsi már most is virágzó nagy 
város. A tó csendes vizén számtalan halászbárka jár fel s alá s 
itt-ott már egy pár nagyobb hajó is. Jobbra is, balra is* minden- 
félé jól megdolgozott földek terübek el, rajtok többnyire „maniok** 
dfezlik, helylyel-közzel vegyest banánok és olajfák. Itt a tó partján 
a hegyi friss vidékén jóformán ismeretlen az a ragályos láz, mely 
az egyenlítői vidéket kfUönben oly rettenetessé teszi és az utazók, 
ha egyszer elérték e vidéket, rendesen még nagyobb betegséget 
Bem kapnak. Mindannyi magasztalja e helyek egészséges voltát, 
emlegeti szépségét, sŐt magát a hőmérséket is, mely szerintök itt 
nem oly forró, mint Algirban. 

Említettük, hogy a kulturális törekvéseket maguk a benszü- 
löttek is jelentékenyen előmozdítják. Csak egy pár példát akarunk 
felemlítem. Seyid Bargas, Zanzibar arab eredetű lelkes fejedelme, 
Thomson angol mérnököt országának geológiai átkutatásával bízta 
meg és a múlt évben Beardall vezetése alatt tudományos expedi- 
tíót küldött a Lufizsi folyó vidékének megvizsgálására. Még érde- 
kesebb, hogy egy Mirambo nevű íőnök közelebb hadjáratában a 
Victoría Nyanziíg. hatolva Mtéza királylyal szerződést kötött, hogy 
nagy kereskedelmi utat alapítanak és a közbeneső törzseket fegy- 
verrel is kényszeritik, hogy annak fentartása biztosítva legyen. 
Mtéza pár évvel ezelőtt (1879) három főemberét egyenesen Lon- 
donba küldte^ hogy az európaiak életét tanulmányozzák. Általában 
a néger törzsek között nagy a hajlam a czivilizatióra és feltűnő, 
hogy a nemrég még emberevő fanok, nyamnyamok és monbottuk 
közt van a legtöbb értelmes és az európai szokásokat legjobban 
elsajátítani tudó ember. Az emberhús evők egyik csoportjánál, a 



100 



QyOrgy Alad&r. 



nyamnyamoknál van a legjobb családi élet is s Sehweiafurtb ^esz 
lelkesedéssel beszél arról a gyöngédségről, mdyet ez emberevő va- 
dak nejeik iránt tanúsítanak, a nő iránt, ki Afrika más vidékein 
még most is csak áruszámba jő. 

Az ipar terjedésének nagy akadálya, hogy kőszén kevés meny- 
nyiségben található e vidéke. A négerek mindamellett már a gyár- 
iparban is mutatnak fel egyetnnást, különösen a szövőiparban s 
működésök a keleti partokon napról-napra emelkedőben van. Ste- 
wart utazásában Membve mellett a Nyassza környékén egyetlen 
domboldalon nyolcz olvasztó kemenczét látott mintegy száz ölnyire 
egymástól. E kemenczék — mondja — nagyobbak, mint a minőket 
Ajavaban s Mangapjában használtak. Magasságuk mintegy kilencz 
láb, alul 5 láb átmérőjűek, felül három s alapjukat 4 6 hüvelyk 
vastagságú kövezet képezi. légybe mintegy fél tonna vas fér el, 
melyek olvasztására barna kőszenet használnak. 

Szelletlű tekintetben a haladásnak Jiagy akadálya a nyelvek- 
ben mutatkozó nagy változatosság. Közép-Afrika néger törzsei csak- 
nem mind a bantu nyelvcsalád tagjai, de e nyelvcsalád egyes válto- 
zatai oly annyira különböznek, hogy a különböző négereknek 
lehetetlen egymást megérteniök. A nagy változatosság jellemzésére 
szolgálhat az az adat, hogy a Nyassza keleti partján, mely 350 an- 
gol mértföld hosszú, 7 különböző nyelvet beszélnek. Európai nyel- 
veket a néger nehezen tanul. Szudánban s környékén az arab nyelv 
a közvetítő, lejebb azonban ily közvetítő nyelv régebben nem volt. 
A hittéritők észrevették ujabban, hogy a kafir vagy mangone ke- 
reskedelmi ügynökök sikerrel teijesztík nyelvöket az értelmesebb 
négerek között s ezt felhasználva, e nyelvet az Írásban közvetítő 
gyanánt alkalmazzák. Ma már lefordították e nyelvre a bibliát s 
más szent iratokat, sőt Lovedaleben s Urunduban mangone nyelven 
több hírlap is jelenik meg, melyeket missionárusok szerkesztenek. 
Divatos-e az előfizetési rendszer? nem birok tudomással; de való- 
színű, hogy e lapot ingyen osztják ki a megtértek s a jó tanulók 
közt. A míssiói telepeken növekedett iQúság nagy része tud angol 
vagy franczia nyelven, de mint kiküldött hittéritők honfitársaik 
között ez ismereteket hamar elfeledik. 

Világos mindebből, hogy a közép-afrikai négerek életmódját 
s szokásait az európai művelt világban dívókkal összehasonlítani 
nem lehet Kétségtelenül barbárok ők még ma is. Az európai műve- 
lődésből legelőször s legjobban sajátították el a rum élvezetét, mely- 
nek készítésével is kezdenek már foglalkozni s a szellemi téren a 
csalás mesterségét. A rabszolga-kereskedés Közép-Afrikában még 



%., 



EOnyvéaset. 101 

moBt sincs kiirtva, a varázslók babonái a keresztény hitre tértek közt 
is uralkodnak s általában sok, igen sok dolog maradt fenn a régi 
időkből. Nem is állítja senki, hogy lehetséges volna egy emberfajt 
oly rövid idő alatt átalakítani, csak azt akartuk konstatábii, hogy 
a haladás rövid idŐ alatt óriási. Még nincs egy évtizede, hogy Kö- 
zép-Afrika tulajdonképi felfedezője Livingstone behunyta szemeit; 
egy nemzedékkel ezelőtt Zanzibart, a mai világforgalom egyik köz- 
pontját, névleg íb alig ismerték s m^ csak napjainkban volt, mi- 
dőn Cameron s Stanley útjai előtt Közép-Afrikából jóformán csak 
a partvidékeket ismertük. Ma megváltozott minden; keletről s 
nyugatról egyaránt teljédnek befelé a gyarmatok, közlekedési esz- 
közök létesítéséről hatalmas összegek feláldozásával gondoskodnak 
s a missiótelepek mellett iskolák mindenütt atakulnak. A műve- 
lődés Közép- Afrikában rohamosan teijed. Ki merné kétségbevonni, 
hogy ^gy újabb nemzedék leteltével Közép-Afrika, mélyet minap 
még a barbár világ mintájának tartottak, már teljesen kinyitott vi- 
lág lesz, a világforgalomba bevont terület, hol robogó vasutakon s 
kezünkben egy afrikai Baedeckert tartva gyönyörködhetttnk a tro- 
pikus éghajlat szépségeiben? Én nem kételkedem. 



Zönyvészet. 



Crevaux Dr. J. Voyages dans l'Amérique da Sud. Paris (Hachette) 1883. 
4-to pp. XVI és 635. Ára 50 frank. 

A közelebb meggyilkolt himeves délamerikai franczia utazó 
Crevaux utazására vonatkozó jegyzeteit s rajzait nagyobb részt az 
ismert „Tour du Monde** czímfi párisi illustrált folyóiratban adta 
ki. E műveket más dolgozatokkal megbővítve s az utazó életraj- 
zival ellátva most Le Janne adta ki egy díszmunkában. Le 
Janne Crevauxnak harmadik utazásában társa volt s általában jó vi- 
szonyban állott vele. A mű 4 részből áll. Az elsőben van Crevaux 
otja a franezia Guyana bensejébe 1876—7, midőn az addig még 
európai ember által meg nem látogatott Tuma-Kumak hegylánczon 
át a Jary folyóig, az Amazon egy mellékfolyójáig hatolt. A máso- 
dik rész 1878— 9*ben Ojapokon, Farán s Putumajon tett utazáso- 
kat s részben az Amazon mentének ismertetését tárgyalja. A har- 
madik rész Columbiában s Yenezulában, továbbá az Orinoco vidé- 
kén tett felfedező útját adja elő. A negyedik legutolsó útjáról szól, 
mely az utazót 1881 v^én az Orinoco deltájába vitte, hol múlt év 



/■ 



102 Kanyrésset. 

április végén a toba-indianok Teyoban, PilcDmago mellett fdnrő 
kis fEduban m^gyilkolták. Délamerika éjszi^ki részének, kttlönosen 
begy- 8 folyórendszerének ismeretére nézve e mű sok ideig valódi 
forrásmunka lesz. Crevaux nagyszerű utazásai által először ismer- 
tette meg alaposan a Tumukumak hegylánczot, ö kutatta ki az 
előbb kevésbbé ismert Maroni, Ojapok, Putumajo, Jary folyókat, a 
Japuraből mint^y ezer mértföldet, az Orinoco nagy részét. Ezen- 
kívül az egész vidéken számos földrajzi hely fekvését pontosan ha- 
tározta meg, a vidék flóráját részletesen megismertette s egész se- 
reg oly növényre és fára figyelmeztette az európaikat, melyeket 
kár használatlanul hevertetni. Nagyon érdekesek közvetlen tapasz- 
talatból szerzett s híven leirt ethnographiai adatai s továbbá je- 
lentései a hollandi s brit Guyana benső részében talált ősrégi 
műemlékekről. A diszműben 253 rajz van, melyek közt több egész 
lapot foglal. Magyarázatul ezenkívül négy térkép szolgál, melyek a 
firanczia földrajzi társaság kiadványai s végűi számos útvonal, rajz 
8 másnemű vázlatok. Mind e képek s illustratiók, mint azt a 
„Tour du Monde^-nál már megszoktuk, egyúttal művészi becsttek 
is. Valóban na^on óhajtanok, ha e mű részben az eredeti műmel- 
lékletekkel, magyar nyelven is megjelenjék. Chf. 

Bnrton and Caneren. To the Grold Coast for Gold. A personal narratiTe. 
London (Chatto et Windes) 1883. 2. kötet. Ára 1 font 1 sh. 

A két híres afrikai utazó Burton Richárd és Gameron Vemey 
Lovett a múlt évben Afrika éjszaknyugati partjain együtt hosszabb 
érdekes utat tettek s a jelen műben utjok érdekesebb élményeit 
beszélik el s azt több térképpel illustrálják. Az első kötetben Ma- 
deira, Teneriífa s a Kanári szigeteken kivttl Sierra Leona részle- 
tes leírása van. A második kötetben szólnak a tulajdonképení arany- 
vidékről, Falmasfok s Axim s innen éjszakra s éjszaknyugatra Cro- 
ckerville felé tett utjokról s az aranybányákról. Toldalékként az 
aszantikról, az éjszaknyugot-afrikai aranybányászatról, a nyugot-af- 
rikai munkáskérdésről vannak egyes fejezetek^ végŰl pedig az 
útjokban gyűjtött állatok s növények jegyzéke. Az egyik térkép 
az Aranypart vidék Axim részét mutatja a szerzők utvonalával, 
a másik Aneobra környékét mutatja be. Az aranytermelést a két 
hires utazó igen érdekesen íija le s Afrika e részének nagy jövőt 
jósolnak. Gy^ 



Bövid kösiemények. lOa 



Eövid közlemények. 

L Expecfítiók. 

Portogal expedltio Ümzeila tartományába. Két portugál hajós- 
tiszt, Gardoso és Dr. Franco hadnagyok szeptember hóban útnak 
indultak Mozambiqueból Umzeila tartományában Inhambereben má- 
sok is csatlakoztak hozzájok. Az expeditio czélját nem árulta el, 
de azt hiszik, hogy csak részben akarnák földrajzi kutatásokat esz- 
kozleni, részben azonban politikai czélzattal keltek útnak. A tar- 
tomány kikutatása végett szükséges némi barátságos összeköttetést 
létesíteni ITmzeilával s azzal a társasággal, mely Manica környékén 
bányászattal foglalkozik s Cardoso állítólag a szerződések megkö- 
tésével is megbizatott. Az expeditio czélja Umzeila tartományából 
Szennába s Zambezi felé menni s a Nyassza környékét m^látogatni ; 
de valószinfi, hogy mire Szennába érnek, az esős idő bekövetkezik 
s továbbmenetelöket egyidőre meggátolja. Gy. 

Közép-Afrika keleti partjain t^abban két tudományos expedi- 
tio működik. Az egyik Dr. Fischer német utazó vezetése alatt áll, 
ki a Duna folyó környékén a Bernhardt-féte expeditióban már részt 
vett. Fischer mintegy 300 embert szerződtetett, kiknek nagyobb 
része már tapasztalatokat szerzett a Másaiban tett utazásban. Pan- 
ganiból indul s első czélja a Kilimandzsáró hegy s környékének 
kikutatása. A másik expeditio vezetője Thomaon, a híres utazó, ki 
deczemberben ment Zanzibarba, hogy ott a további kutatásokra 
előkészületeit megtegye. Főterve egyenes útvonalat keresni ki a 
Yictoria Nyanza keléti partjához s kikutatni a Kenia hegységet. Az 
expeditio igen jól lesz fölszerelve. Az angol kormány díj nélkül 
látja el a karaván tagjait fegyverzettel s az Eastem Telegraph 
Company az expeditiórá vonatkozó összes táviratokat áíj nélkül 
közvetíti. Oy. 

II. Ethnographia. 

A Húsvét sziget, mely a többi polyneziai szigetektől távol a 
nagy oczeánban egészen elktllönülve fekszik, melyet azonban kő- 
szobrai s más ókori műveltségre mutató tárgyai miatt a földrajz- 
írók nagyra becsülnek, a múlt év nyarán Clark F. Bouverie, a 
„Sappho" parancsnoka látogatta meg. A hajó június 17-én kötött 
ki a Cook öbölben. Ideérve Malavari község előtt egy angol lobo- 
góval ellátott hajót találtak. A hajó parancsnoka Sahnon Sándor 
volt, a tahitii Brander czég ügpöke, mely czég tulajdonát képezi 

FOldrftJzl Ktalem«n>ek 1893. — 2-ik fOzet. .^ 



104 Rövid közlemények. 

jelenleg a kis sziget legnagyobb része. A nevezett kereskedSház 
négy évvel ezelőtt vásárolta meg e helyen a missionáriusok birto- 
kait, kik aztán mintegy 300 benszOlöttel a Gambier szigetcsoportra 
költözködtek. Az új telepen nagy gazdaságot rendeztek be mint- 
egy 10,000 jahhal s 400 barommal. A nyáj igen gyorsan szaporodott 
s évenként két, sőt néha három elIés is volt. Jelenleg Salmon a 
juhokkal évenként mintegy 18 tonna gyapjút vett be. Baromfi is 
rengeteg sok van a szigeten félig vad állapotban, bár a benszülöt- 
tek birtokában. Növénytáplálék még eddig kevés van, de a yam, 
édes burgonya, banán el^é tenyészik, úgy, hogy rövid idő múlva 
elegendő lesz. Legnagyobb baj, hogy ivóvíz kevés van. A benszü- 
löttek közül most már csak 150 van a szigeten s ezek száma is 
inkább fogy, mint szaporodik. A missionáriusok által elvitt 300-on 
kívül ezelőtt nyolcz évvel mintegy 500-at vittek Tahitiba, hogy a 
Brander czég ültetvényeiben munkálkodjanal^. A hátramaradtak közt 
a missionáriusok működésének semmi nyoma, vallásos fogalmaik 
nincsenek, legalább Brander embereinek állítása szerint midany- 
nyian tolvajok s igen bosszúállók; sohasem felednek el semmit, s 
nem bocsátanak meg senkinek, habár általában szelid vérmérsékle- 
tűek. Salmon, az említett ügynök, a benszülöttekkel hosszabb ideig 
érintkezve azt hallotta tőlök, hogy ők éjszakon Amakenaban tele- 
pedtek le először s kelet felől jöttek két csónakban, magokkal 
hozva yamot, édes burgonyát s tarot ; a király (Hotometva azaz ret- 
tenés atya) egyik csónakban, a királyné a másikban. A fold fel- 
osztásánál ellenkező irányban körülmentek s Anakonában ismét ta- 
lálkozva, itt letelepedtek s a Topáz hegyen is építettek kőkuny- 
hókat, mely hegy eredeti neve Hoto-iti. E kőkunyhók romjai még 
megvannak, valamint a szobrok is; de az első szobrot csak azután 
készítették, midőn már 50 évig laktak a bzigeten. A benszülöttek 
azt is állítják, hogy az ő eredeti nevök nem Rapanui, hanem Te- 
pito-fenva, azaz a tenger közepén levő ország. Clark kapitány a 
földet általában igen termékenynek találta. Azt hiszi, hogy ha 
kellőleg művelik, igen jó gabnatermelő hely lesz, sőt szőlőterme- 
lésre is igen alkalmas. A Te Ráma Kao nevű kiégett vulkán a 
sziget délnyugati sarkán méltó a megtekintésre. A kráter nem la- 
pos, mint régebben hitték, de közepén mintegy 50 ölnyire a víz 
felett elhalt növényzetből oly teríték képződött, melyen egyik part- 
ról a másikra lehet átmenni. Oy. 



r 



Hazánk leírói 1882-ben. 

^^ea váf;ytuiik már oly térkéi^Tltjteaiétiyre, mely hazánknak 
politikai és természeti viszonyait egyaránt feltttntesae. Ha nem 
is teljesen, részben mindenesetre kielégíti ezen vágyunkat Dr. 
Cha¥tanne Józsefnek kUlönben nem csupán hazánkról,' hanem az 
egész moBarehiáról kiadott „Physikalisch-statistischer Haiidatla8*'-á, 
mely Chavanne, Haardt, Dr. Keraer, Le Monnier, Sonklar és Dr. Toula 
gondosságából 1 : S.500,000 szerint kószttlt 24 lapon szemlélteti az 
évi, tóii és nyári kiJzéphSmérsékletet, a csapadékoknak évenkint és 
évszakonkint való eloszlását, a zivataroknak és jégesSknék átlagos 
elteijedését, a folyóvizek hálózatát, a magassági, földtani és talaj- 
Tiszonyokat, a hasznos ásványok lelethelyeit, az erdőségeket, a vi- 
ráoyt s a népet ábrázoló adatokat; a statisztikai részben pedig a 
vallásfelekezeteknek, hadseregnek, közoktatásnak (7 lapon), a né- 
pesség sűrűségének, a helyek fekvésének, a népesedés mozgalmai- 
nak, az Sstermelésnek, baromtenyésztésnek és hitelviszonyokn^ a 
képét nyújtja. Ezen oly igazi szUkségen, ha nem is iniiiden tekin- 
tetben s^tő válhilat 8 ftlzetben jelenik meg s minden fUzetneik 
ára 3 forint 60' kr. — Hasonlóan Örvendetes nyereség Trampler 
M. t^rképvállalata is, mely középiskolák számára 31 lapon a mon- 
archia egyes oiBzágainak (politikai és ethnographiai), 19 lapon 
azoknak természeti s 14 lapon hegy- és vízrajzi viszonyait tűnteti 
föl, az osztrák államnyomda szokott szép és olcsó kiállításában. (A 
74 lap együttvéve csak 3 &t 30 kr.) Az osztrák vallás- és közokt. 
miniszterínm 1883. január 4. kelt rendeletében ezen gyűjteményt 
a tanintézetek figyelmébe ajánlotta. 

Nagyon jól kiegészíti ezt a katonai földr. intézetnek 
az újabb fölvételek alapján Falion és Scheda hasonnemű régibb 
dolgozatait helyettesíteni kivánó térképe, mely Közép-Európát ábrá- 
zolja ngyan, első sorban azonban a monarchiára van figyelemmel. 
Éjszakon Berünig, délen Kómáig és Konstantinápolyig, nyugaton 
Bázelig s keleten Kievig teijeszkedik ; 30 lapból áll s 1:760,000 



lUfi Huánk lefrti lgg2-beii 

szerint minden lápon 688 n myríameterről nyújt áttekintést A 
mellett, hogy meglehetős részletekbe hatol, a tárképrajzolás ifjabb 
előnyeinek fölhasználása mellett igen tetszetős és világos. Az egész 
18S4-ie jelenik meg; a Krakó, Przemysl, Jtmislaw, Kassa és litcse 
környékérSl kiadott részlet, melyet az igazgatóság mutatványul 
fölös példányokban nyomatott, nagy dicséretére válik az osztrák 
kartogrsphiának. 

A katonai földr. intézet különben délkeleti Magyarországbao 
és Slavonia keleti részén ismét mintegy 550 n myr. területet mért 
föl, mint erről ez évben megindított „Közleményei" útján értesül- 
hetünk. Azonkívül a katasterí munkálatoknak felülvizsgálása is teljes 
buzgalommal folyt. Rendszeres feldolgozásokat ez évben is kaptunk. 
— György Aladár a Hellvrald nyomán készült „Föld és Népe' 
czímfi vállalatban röviden, de jól ismertette hazánkat, csupán Bács- 
megyére vonatkozó állításai bírták felszólalásokra dr. Margalits 
Edét és gr. Zichy Jenőt. ~ Heksch Sándor, németül, képes ka- 
lauzt írt hazánkról; s mivel ügy tapasztalta, hogy a frankfurti 
jBfider- Almanach" új kiadásában felsorolt 360 fürdő- és gyógyhely 
közt is csupán 15 a magyar, — hazánk ezen nevezetességeit külön 
képes kalauzzal kívánta bemutatni. Komócsy és Balázs Sándor 
idegenek számára havi füzetekben dfszalbumot akarnának közre- 
bocsátani és pedig a törvényhatóságok támogatása mellett; Hainden 
1 frt 50 kroB füzetet 3 kép ékítene. Arányi Miksa, a badar 
pesti jranezia-kör titkára viszont „La Hongrie" czfmmel írt egy'' 
két kötetes munkát, melynek átnézését Trefort Ágoston vtilalta 
magára. A műnek első kötete hazánk földrajzát, történetét és iro- 
dalmát, a második pedig közjogát, pénzügyét, közigazgatását és 
statisztikáját ismertetné. Tissot Viktor is íciadta már a múlt év- 
' ben jelzett könyvét (La Hongrie de l'Adriatique au Danube) 8 
ebben jóvá akarta tenni múltkori hibáit Ezúttal nagyobb gonddal 
dolgozott a apróbb botlásai mellett sem kell megbánnunk, hogy írt 
rólunk. Hazánkat Fiúmé felől kereste föl, úgy látogatta meg Zágrá- 
bot, mely eleinte kellemetlenül hatott rá és Zákánynál ért „a sze- 
retetreméltéság, vendégszeretet és szépség orazágába", melyről 
azután behatóan szól és pedig, érdekkeltés végett, külön fejezetet 
szánván az elmaradhatatlan rablóélet festésére is. A mellékelt 170 
szép képet Valerio és Poirson készítette. Alább fogunk szólni M a r- 
b e a u könyvéről. De a magytír viszonyokról ez^en kívül is számoB 
franczia munka készül, vagy jelent is már meg. Ollivier Pál a 
Corréspondent deczemberí számaiból különlenyomatban adta ki 
„Souvenirs d'un voyage en Hongrie" czímfi czikksorozatát Főkép a 
Balaton vidékét írja le. Arányi szerint ez a leíráa „ment mioden 
túlzástól, ment azon ferdeségektöl, melyekkel lépten-nyomon talál- 
kozunk azon franczia íróknál, kik Magyarországról, habár legőszin- 
tébb rokonszenvük behatása aiatt, értekeztek." A Gorrespondentbao 
még két czikksorozatot fog közölni s a hármat ^yüttesen is ki 
oi^-rja adni. — Rokonszenves és el^ alapos leírása annál nagyobb 
reség ránk nézve, mert Ollivier czíkkeit igen szívesen olvassák 
-ancziák. Riviet a Fenilletons lUustrésben írt a magyar ven- 



w^ 



I 



V 

Dr. Márki Sándor. . Ít7 

d^zeretetrSl szépen és egyszerfien, kttlönöeen kiemelve a magya* 
rok családiasságát Ha tehát Scbwiedland Jenőnek oka volt^ 
hogy a „Livre'' czímfi párizsi folyóirat májusi füzetében megrójja 
a Magyiu'országrol író Tissot s más franczia és angol tourist& ie* 
lületes közleményeit) örömmel kell látnunk, hogy ott a viszonyok 
e részben javultak. 

Annál meglepőbbek oly tekiiitélyes író tévedései, mint C ha- 
ván ne Jánoséi, ki Balbi általános földrajzának heteiük „egészen 
átdolgozott*' kiadásában egész csomó valótlanságot hagyott meg ha- 
zánkról. Több a jóakarat S m o 1 s z k a Szaniszló füzetében, melyben 
^Wydeczka do Wiegier** czimmel lengyelül vázolja Magyarországba 
tett kirándulását. Öt részben beszéli el Oaliciából Héthársnál meg^* 
k^dett s Bártfán, Makoviczán, Zborón, Sóváron, Bubnikon, Eper*^ 
jesen, a Szepességen, Liptón és Zólyomén át tett ütját, melynek 
elmondása közben hazánk általános viszonyait is érdekesen és ta- 
nnlságosan ismerteti. Sokkal nagyobb arányokban ír Lady Pio* 
neer, a „Magyarland'' szerzője, ki Londonban angol nyelven két 
erős kötetben igen rokonszenvesen szólt állapotainkról, s alapos 
munkával kecsegtet egy másik angol irónő, P i t m a n Mária (írói 
nevén Margery Deane) is, ki most szeptemberben másodszor is 
meglátogatván fővárosunkat, tapasztalatait egy Lee és Shepliard 
bostoni kiadóknál megjelenendő műben fogja elbeszélni. Hajóssy 
Ottó viszont, ki Blankenburgból ez évben költözött vissza B.-Gyu* 
Iára, politikai, közjogi, társadalmi és gazdasági viszonyainknak a 
német közönséggel való beható megismertetését tévézte. 

De földrajzunk iránt benn a hazában is föl van már keltve 
az érdek. Társulatunkon s a Kárpátegyesületen kivül más, tisztán 
földrajzi körök is keletkeznek. Budapesten tourista-társuíat akcur 
megalakutai, mely főleg Erdélyre s ennek kivált azon részeire 
ügyelne, melyeket az erdélyi német Káipátegyesület mellőz ; S z i k- 
lay János a már 1877 előtt működött, de megszűnt Balaton- 
-egyesfiletnek megalkotását indítványozta; a Kárpátegyesület besz- 
kidalji és mármarosi fiókjai gr. Andrássy Alad^ vezetése alatt a 
keleti Kárpátok osztályává egyesültek ; a Kárpát-egyesfllet Szittnya- 
<>8Ztályának Selmeczbányán már 155 tagja van s némely me^ei 
érdekű, most alakult társulat is működése körébe vonta a hazai 
földrajzot, pl. az aradi Kölcsey-egyesület. A mellett egyes társulatok 
vándorgyűlései is alkalmat adtak bizonyos vidékek megszemlélésére. 
Az frók és művészek társasága július 17 — 24-én Baja, Újvidék, 
Nándorfehérvár, Zimony, Pancsova, Orsova, Turnu-Severin, Ada* 
Kaleh, Mehadia, Karánsebes, Lúgos, Temesvár, Szeged és Nagy- 
Körös vidékét szemlélte meg; a mérnök- és építész- egyesület meg 
május 28-ától június 2-áig Fiumét látogatta meg, melyet ez évben 
különben is tömegesen kerestek föl az egyes városokból (Budapest, 
Debreczen, Székesfehérvár) alakult útitársaságok; a természetvizs- 
gálók nagygyűlésöket augusztusban Debreczenben tartották meg, az 
angol vas- és aczéliparosok intézete (Irón and Steel Institute) pedig 
szept. végén Salgótarjánt, Resiczát stb. szemlélte meg. 

Hazánk politikai stb. földrajzához nevezetes adalék azon hely- 

9* 



1«8 Hazánk leírói 1882-hen. 

ségnévtár, melyet Kollerffy Mihály és dr. Jekelfalussy 
József az oraz. stat. hivatal közreműködése mellett nagynegyedrétfi 
1292 lapoD állított össze. Az általános rész a megyék területén 
levő községeket járásonként sorolja föl, közli a törvénykezés, pénz- 
es hadügy tekintetében való beosztást, valamint az egyházkormány- 
zatra vonatkozó adatokat ; a különös rész pedig betűrendben ismer- 
teti a helységeket, kiterjeszkedvén ezúttal ezeknek még hirlapirodal- 
mára is. Nincs ennyi igénye Juhos János helységnévtárának, mely 
ugyan alig több e^ részletesebb térkép repertóriumánál, de kitű- 
zött föladatának mindenesetre megfelel. Általános részében ez is 
közli a megyékben és járásokban levő községek, a törvényszékek 
stb. neveit. — Kiegészíti adataikat az orsz^os stat. hivatal év- 
könyve, melynek kilenczedik évfolyama 12 füzetben dolgozza föl az 
1879. év eredményeit, sőt az .1880-ikiak közlését is megkezdte. 
— Tudományos alakban, jogtanulók részére dr. Pisztory Mór 
állította össze az osztrák-magyar monarchia statisztikáját, mely ezen 
második, teljesen átdolgozott kiadásában az 1880 ki népszámlálás 
alapján áll. — Strahalm Ferencznek szintén a monarchiáról 
készített, 96 cm. magas és 68 cm. széles, a területet, népességet 
stb. feltüntető (német) táblázata, mint V. évfolyam, hasonlóképen 
m^elent. Ezeken és H á t s e k Ignácznak hazánkról a területeknek 
legújabb változásai szerint tereprajz nélkül, a Posner-íéle intézet 
gondos kiadásában immár harmadízben közrebocsátott térképén kivül 
e rovatban már csak az iskolai könyvekről emlékezhetünk meg. 

Csuday Jenőnek a monarchiáról készített tankönyve Szom- 
bathelytt 2. kiadásban hagyta el a sajtót. Hunfalvy szerint a IV. 
osztály számára kijelölt tananyagot igen jó, szabatos és világos 
nyelven tárgyalja, a mellett helyes képet nyigt hazánk és Ausztria 
politikai, közgazdasági és közigazgatási viszonyairól. — Hauke- 
Gherven és Yisontay tankönyveinek újabb kiadásain kivül D i e n e s 
Péternek Miskolczon a monarchiáról a polg., Obert Ferencnek 
Szebenben a szász nép- és polgári iskolák számára írt Heimaths- 
kunde-ját s Varga Ottónak városi népiskolák részére szánt föld- 
rajzát kell kiemelnünk. Ez utóbbiról a „Nemz. Nőnevelés** czímfi 
folyóiratban sok dicsérettel emlékezhettem meg. — Dr. Brózik 
Károly és Paszlavszky József tavaly óta második kiadásban 
nyújtotta a középisk. I. osztály igényeihez képest irt földriyzát 
Dr. Dezső Béla egyévi iskolai használat után úgy itél róla, hogy 
„e tankönyv olyan tanár kezében, ki az e munka aránytalanságai- 
ban rejlő nehézségeket ki biija egyenlíteni s azon hibákat, melyek 
főképen egyes részek szerfelett szűk, máshely t túlságos bő tárgya- 
lásából állanak, helyre birja igazítani, teljesen kielégítő szolgálatot 
tesz jó oldalaival^ (Tanáregy. Közlöny, 242. 1.) Fuchs Jánosnak 
a Népiskolai Ismerettárban megjelent földrajzairól igen lesújtó bí- 
rálatot olvastunk a Pesti Napló 182. számában. Végre megemlítjük, 
hogy Gönczy Pál földgömbjén, mely „a legújabb földrajzi felfe- 
dezések nyomán'* Prágában a minisztérium megbízásából Fölkd 
Jánosnál 10,000 példányban készült, az a szerencsétlenség esett 
meg, hogy épen Budapest neve maradt le^róla. Nem ily egyszerű 



Dr. Márki Sándor 109 

ginalheur'', hanem valóságos czélzatosság, hogy a délvidéken egyes 
szerb iskolákban Szerbiában a Bácskáról, Szerémségről és a 
„Bánság'^-ról kiadott tiltott térképeket használnak, mdy körül- 
ménynyel szemben k^ilönben Temesvármegye közigazgatási bizott- 
sága már márcziusban megtette a szükséges lépéseket; a selmecz- 
bányai népiskolákban pedig oly földrajzot tanítottak, mely szerint 
„az ország, melyben lakunk, Tótország, hol a tótokon kivttl más 
nemzetiségű lakosok is vannak, kiket a tótoknak illik testvéröktti 
tekinteni.** 

Erdélyről Bielz Albert adott „Unser Yereins-Oebiet'' czím- 
mel rövid rajzot az erdélyi Kárpátegylet évkönyvében, ugyanott 
Erdély állatföldrajzának legfontosabb adatait is fölsorolván; míg 
F r n i u 8 Ferencz az erdélyi Kárpátokat egész általánoságban jel- 
lemezte. B é r c z y Károly a Hazai és Külföldi Vadászrajzok legújabb 
kiadásában is fökép a Sárrét s Erdély leirásával bilincseli le olva- 
sóinak figyelmét. — K o 1 o s y Antal az erdélyi püspökség névköny- 
vében egyes helyek történeti monographiáját közli; Conrad az 
, Aos allén Welttheilen** XIII. kötetében Erdély aranytermő kerületeit, 
Téglás Gábor pedig társulatunk közleményei közt az első erdélyi 
vasútat ismerteti. De Gérando Atilla Erdély fennsíkjáról írt ki- 
tűnő tannlmányát, melyről már ismételten megemlékeztünk, a „Re- 
vue de Géographie^'-ben s Párizsban külön is kiadta és pedig egy 
térkép kisérletében. Három fő fejezetben tárgyalja a Székelyföld 
természetét, lakosságát s annak életmódját. Hazánk egy szép vidé- 
kének legalaposabb ismertetései közé tartozik. — Ziegler János 
viszont németül irta le az erdélyi . Kárpátegyesület évkönyvében a 
Székelyföldön a Hargita, Balánbánya és Nagy-Hagymás vidékén 
tett utazását, kiváló kedvvel a népéletet s a gazd. viszonyokat is- 
mertetvén. — K. Nagy Sándor váradi ügyvéd a „Székelyföldön 
és az Aldunán** czímfi könyvre hirdet előfizetést, abban a hitben, 
hogy az más utasok kalauzolására is alkalmas lesz. 

Délmagyarországnak az utóbbi száz év alatti történe- 
tét folytatta Szentkláray Jenő, ki ezzel a földijaz történelme 
körül is érdemeket szerzett. 

Horvátország keletkezesének történetével P e s t y Frigyes 
az Ung. Revueben s különlenyomatban is foglalkozott bebizonyít- 
ván, hogy a ma Szlavóniának nevezett három vármegye Magyar- 
ország kiegészítő részét, tertiletét képezte, hogy nemcsk Szlavónia, 
hanem a mai Horvátország is közvetetten területe volt az anyaál- 
lamnak s hogy Szlavónia a Kulpántúli részekre, a déli volt határ- 
őrvidékre s Felső-Bosznia egy részére szorítkozott. Ez ellen nem- 
csak a Bojnicsics Iván szerkesztésében Zágrábban megjelent 
Kroatische Revue szállt sikra, hanem a kérdésnek politikai jelentő- 
ségét felismerve, márc. 30-án Stárcsevics a horvát országgyűlésbe 
is átvitte a vitát, melyet ott Miskatovics másnap Pesty álláspontján 
folytatott. — Schwickera Deutsche Rnndschauban (szerk. Arendts) 
3 rajz kiséretében értekezett a határőrvidékkel nagyobbított Hor- 
vátországról. A YasárnapiUjság egyik czikke egész általá- 
nosságban szólt a horvát paraszt házakról s részletesebben a czap- 



110 



Hazánk leírói 1882-beD 



ragi várromokról. Galdovot, a reBniki és odrai parasztháa^kat, a 
czapragi várat, Zágráb némely részét 3 az érseknek a gyönyörfi 
Maximir-parkban • levő nyaralóját sikerűit képekben mutatta be. A 
détezláv vidékről és népről az Ausland 10. számában is találunk 
egy czikket. 

Ethn ographiánk ügye pár év óta napirenden áll. ^ndki- 
Yüli érdeklődést keltett V á m b é r y Árminnak a magyarok eredetéről 
irt könyve, mely három hó alatt két kiadást ért. Hunfalvyval és 
Budenzczel szemben a finn-ugor rokonság helyébe a töröktatár ro* 
konságot állítja, és szerinte ez utóbbi teszi a magyarság tulajdon- 
képeni magvát és túlnyomó alkotórészét; népünk bölcsője az ural- 
altáji népterületnek nem éjszaki, hanem déli részén ringott s mai 
iiokonai nem a finnek, vogulok és osztyákok, hanem a középázsiaí 
nomád kirgizek, özbégek stb. A történelem és nyelv tanúbizonyságaira 
hivatkozva, az ekként elért eredményeket a művelődés mozzana- 
tainak bizonyító erejével támogatja, hogy végül tanait egybefoglal- 
hassa. Julián nagymagyarországi útjának bírálata s a magyar ugor 
szóhasonlítás már szinte másodrangú szerepet játszik e szokati^an 
érdeklődést keltett műben. — Először is Munkácsi Bernát lé- 
pett fel ellene és pedig a Pesti Naplóban és Nyelvőrben ; majd „An- 
thropologia, Ethnographia*' czimű tanulmányában (Nemzet 59—62) 
Hun fal vy Pál, ki a dr. Török Auréltól „Fajunk rokonságának 
kérdése anthropologiai szempontból^ czímmel ugyanott megjelent érte- 
kezésére is megteszi észrevételeit. B u d e n z pedig, ki ép ez évben 
bocsátotta közre a Nyelvőrben Munkácsi által behatóan ismertetett 
magyar*ugor (magyar, vogul, osztyák, zürjén-votyák, lapp, finn, 
mordvin és cseremisz) összehasonlító szótárát, az akadémiában no- 
vember 20-án fejtegette álláspontját. Szinte kapóra jött most már 
Ujfalvy Károlynak „Atlas archéologique^ czímmel a finn-ugor 
és altáji régiségeket 23 táblán feltüntető nagybecsű gyűjteménye 
már csak azért is, mert némileg magyarázatul szolgál azon dicsé- 
retekhez, melyekkel Sayous február 17-én a párizsi földrajzi tár- 
saságban halmozta el Hunfalvynak, a múlt évben említett 
ethnographiáját. — A nyelvészet teréről immár az embertan terére 
is átcsapott nag:s^érdekű vitában iQ. Szinnyey József, Réthy 
László és az „Osvallásunk főistenei" s „Ősvallásunk kisebb isteni 
lényei és áldozati szertartásai^ czímű legújabb füzeteivel ismét kítűut 
Barna Ferdinánd is résztvenni készül. A küzdelem azon fontos- 
ságnál fogva, melylyel az előtérbe tolt tárgy bír, természetesen a 
következő évben, vagy években lesz igazán komolylyá s áldásos 
eredménye ethnographiánk legtöbb vitás kérdésének eldöntése lehet. 

A török nyelvnek a magyarra való hatásáról, a kölcsönszavak 
kijelölésével. Munkácsi Bernát értekezett a M. Nyelvőrben, hol 
Szarvas Gábor Miklosich Ferencznek „A magyar nyelvbeli szláv 
szók" czímű tanulmányát is közölte. A magyarság ügye azonban 
politikai és nemzetiségi tekintetben még az eredet kérdésénél is 
jobban foglalkoztatta az irodalmat. Csak a legrövidebben kell utal* 
nunk Dr. Heinze Budolf szereplésére, mely a rövid időn két ki- 
adást ért „Hungarica*' czímű „ vádirat" -ban tetőzött, melyet „im 



1^^ 



Dr. Márki Sándor. 111 

lichte der Wahrheit'' egy Pozsonyban 151 lapon megjelent füzet 
pontról pontra czáfolt, Heinze ennek és Keleti Károlynak az Augs- 
burger Alig. Zeitungban s a Gegenwartban felelt. £^ névtelen és 
dr. Ledersteger hasonló elfogultsággal dolgozott a Schulverein 
kezére; a Treitschke-féle Preussische Jahrbttcher és Ludolf Ká- 
roly (Der Sprachen- und Völkerkampf in Ungam), utóbbi a Schul- 
verein igazgatósága által támogatva, szintén gyűlölettel beszél a 
szászok u. n. elnyomatásáról. E^ iránynak egyik főbb képviselője 
az erdélyi Deutsches Tageblatt is, mely a magyar- és erdélvországi 
németekről, valamint az erdélyi németek nyil^ozatairól két külön 
kötetet adott ki. Magyar részről Keleti Károly és ,,Hungaricae res" 
czímfi füzetében Neményi Ambrus, valamint Hunfalvy Pál az 
Ungariscbe Bevueben és Hajóssy Ottó (Das Deutschthum in Un- 
gam) igyekezett tájékoztatni az elfogulatlan külföldet, mig A r d é n y i 
Dezső a magyarfi^ érdekeinek képviselésére „Magyarországa czím- 
mel külön folyóiratot is alapított. Szorosan tudományos értékre 
mindezek közt csak Keleti Károly ,,A nemzetiségi viszonyok Ma- 
gyarországban az 1880. évi népszámlálás alapján^ czímű tanulmánya 
tarthat számot. — Franczia részről Marbeau Ede az egyetlen, 
ki „Slaves et Teutons^ czímű könyvében behatóbban (hét kisebb 
fejezetben) foglalkozott Magyarorsz^ak a németekhez és szlávok- 
hoz való viszonyával. Egyik ismertetője. Arányi Miksa, tévedéseinek 
mentségére ezt jegyezte meg : „Francziaországban meg kell elégedni 
azzal, ha tudják, hogy van Magyarország, s hogy Magyarország 
Európában van. Csak múltkor kérdezte egy képviselő, vigjon ten- 
geren éX utaznak- e Magyarországba s hogy tud-e ott mindenki — 
csehül? Ily körülmények közt Marbeau könyvét csak köszönettel 
fogadhatjuk.'' 

A jászkún, székely és csángó magyarokra vonatkozólag szin- 
tén kaptunk néhány adalékot. Gyárfás István, kinek mono- 
graphiájáról alább Jászkún-Szolnokmegye rovatában lesz szó, az 
akadémia márcz. 6-ai illésén a jászkúnok beléletéről, május 
8-án a jászkúnok ősi nyelvéről és nemzetiségéről, november 6-án 
pedig a Petrarka-codex kúnnyelvéről értekezett, azon eredményre 
jutva, hogy a jászkúnok, ma^ar nyelvűek és nemzetiségűek. Állí- 
tásai tehát homlekegyenest ellenkeznek Hunfalvy Pál kutatásaival 
Részben az ő nyomán, de önálló kutatások után is indulva írt 
Karácsonyi János a temesvári Tört. Értesítőben a délmagyar- 
országi kunokról. A székely népköltészetben és népéletben levő 
mythologiai elemekről, különösen az óriásokról, tündérekről és bo- 
szorkányokról Kozma Ferenc az akadémia május 8-iki ülésében 
tartott felolvasást. Szerinte pogánykori istenünk is ur (Had-ur) volt 
8 az uriasból, hatalmasból, erősből lett az óriás fogalomszó, az is- 
ten utóképe. A női szépség és kedély a tündérek hitképzetében ta- 
lálta m^ eszményi alakját. A székely hagyományokban ilyen tündér 
Fruzsina, vagy Furusina, a háromszékmegyei Ikafalva Furus-pata- 
káról úgy nevezve. A boszorkányságot mint a tündérség alsóbb ne- 
mét méltatta. — Nemes Ödön nov. 10. a marostordamegyei tanító- 
testület nagygyűlésén s azután a „Magyarország és a Nagyvi- 



112 Hazánk leírói 1882-b6n. 

lág"-ban á székelyírásról értekezett. — K r i z a János hagyatékából 
s Orbán Balázs, Benedek Elek és S e b e s i Jób gyüjteményébSi 
állította össze Gyulai Pál és Arany László a Népköltési Gyűjtemény 
in. kötetét. A balladák száma maga 70-re megy. Kiválóan érde- 
kesek a székely helyi mondák. — László Mihály „Keleti testvé- 
reink^ czímmel külön könyvben mondta el, hogy 200 év előtti 
félmillió csángóból és székelyből a román statisztika szerint ffia 
csak 54—60,000 él. Eloláhosodnak. A most részben hazánkba visz- 
szatelepedni vágyó bukovinai székelyek száma sem több, e forrás 
szerént, 9— 10,dOO-nél. A bukovinai 7 magyar falu közöl kettő 
(Boldoldogfalva, Magyarfalva) elpusztult, a többi S-'ben részbén el- 
németesedtek, vagy lengyelekké váltak. — Végre itt említhetjük meg 
dr. Szabó József amerikai útleírásának az Amerikába telepedett 
magyarokról írt fejezetét, mely társulatunk Közleményeiben jelent 
meg. — Az erdélyi németeknek főleg eredetéről Reísenb^r- 
ger Károly írt az Ausland 46. számában; Haltrich József 3. ki- 
adásban közölte az erdélyi szászok népmeséit. 1845-ben fogott a 
gyűjtéshez s könyve 1856-ben jelent meg először, mikor Grimm 
Vilmos figyelmét is magára vonta. A jelen kiadást Pessler Ernő 
szépen illustrálta ; a 119 mese közt kiválóan érdekesek az állat- 
mesék. Tóth Sándor a Kisfaludy-Társaság január 26-ai ülésén az 
erdélyi szászok epikai költészetéről értekezett. Balladáik — sze- 
rinte — a svédekéihez hasonlítanak, csakhogy laposabbak azoknál 
és székely-román befolyást is vehetni rajtuk észre. Fronius az 
erdélyi szász ethnogr. egyesület augusztusi közgyűlésén a szász 
pórnép életéről, Roth pedig némely szász iparágról tartott felol- 
vasást. Dr. M a r c z a 1 i Henrik a Budapesti Szemle márcziusi füze- 
tében e^, a szászok múlt századbeli viszonyaival foglalkozó s Bécs- 
ben megjelent könyvet ismertetett, mintegy hallgatagon felelve azon 
nagyításokra, melyektől a magyarsággal szemben, mint fentebb 
láttuk, ez évben sem tartózkodott a szász propaganda. A d é 1 m a- 
gyarjországi német telepekről Szentk láray JenŐ márcz. 6. ér- 
tekezett az akadémiában, különösen a IL József korabeli telepítések- 
kel foglalkozva. Sepp bajor tanár „Egy tízmilliónyi nép vagyis 
a bajortörzs'' czímmel németül vádaskodott ;i csehekkel és ma- 
gyarokkal szemben erősen kifakadván tájunk „beolvasztó" ereje miatt. 

A románok eredetének kérdését ismét politikusok vetették 
föl, és pedig az 1881. májusban tartott szebeni gyűlés emlékiratá- 
ban, mely egyidejűleg több nyelven jelent meg. Ezen, mindenesetre 
igen érdekes, de annál kevésbbé alapos nyilatkozatra Hunfalvy 
Pál német nyelvű füzetben (Die RumSnen und ihre Ansprüche) fe- 
lelt, a történelem és nyelv tanúságai szerint czáfolgatván a „me- 
séket és véleményeket." Moldován Gergely egy kis füzetben 
közölte a hazai románság ajkain élő közmondásokat. 

A szlávok ethnographiájához kiválóan becses adatokat kap- 
tunk. A horvátokat Staré József ismertette a tescheni nép- 
tftjzi vállalatban. Művének éle a magyar államjog ellen fordul ugyan, 
Inire különben jól megfelelt Pesty Frigyes a Századokban; de a 
liorvát vidék lakosságát, jellemét, szokásait, osztályait, társad életét 



r:>. 



r 



\ 



« 



Df. Márki Sándor 1 1^ 

stb. tairaíságostan mutatja be. — • Scberer Ferencz Újvidéken 
Bzintén német könyvben ismertette a szerb nép- és családi életet. 
Czirbusz Géza egy, közleményeinkben is bővebben méltatott 
monograpbiát nyomatott ki a délmagyarorsi^ági bolgárokról, 
kikről a Délmagyarórszági Lapok 51 — 55 számában, továbbá a te- 
mesvári Történ. Értesítőben és Természettud. Füzeteiben, valamint 
a Terméazettud. Társulat közlönyében más tekintetben is írt. Czir- 
busz embertani megfigyelései ép oly érdekesek, mint szokásrajzai 
stb. s azért élénken kell sajnálnunk, hogy hivatása máshova szó- 
lítván 6t, Délmagyarországnak érdekes viszonyaival ezentúl nem 
foglalkozhatik oly behatóan. — A tótokról Dráb János korponai 
"szerzetes készít ethnogr. mfivet, Pelsőczí H. Gyula pedig főleg 
a magyarság szempontjából írt róluk s azon eredményre jutott, 
hogy „nektink kell védekeznünk az eltótosodás ellen** és pedig 
annyival inkább, mert a magyarnak és németnek eltótosodása szel- 
lemi és anyagi tekintetben egyaránt sülyedést okoz. — A szlovák- 
czigányok nyelvéről Posenben Kálin a Antal franczia könyvet 
adott ki, Rosenfeld Mór pedig a temesvári „Naturwissensch. 
Hefte'' 1. számában a bánsági czigányok népdalairól értekezett. 

Hazánk ős- és kihalt népeire nézve figyelmet érdemel 
Ortvay Tivadarnak hazánk őstelepítéséről az orsz. régészeti tár- 
sulatban tartott felolvasása, melynek csak kivonata jelent meg az 
Areheol. Értesítőben. Egyáltalában véve pedig hazánknak a magyar 
történelem előtti viszonyairól az orsz. régészeti egyesület üléseiről 
szóló tudósításokban találjuk a legtöbb adatot. 

„Anthrapologiai Füzetek" czimmel Dr. Török Aurél 
szakfolyóiratot indítván meg, joggal hihetjük, hogy abban Magyar- 
ország lakosait is kellőleg fogja méltatni ; maga a szerkesztő már 
az I. füzetben adatokat közölt az erdélyi románok koponyáinak 
jellemzéséhez. Fölemlítjük, Barna Ferdinándnak a finnugor-népek 
íejalkatáról az Archaeol. Értesítőbe írt czikkét is. 

Népesedés tekintetében egyidőre főforrás marad, az 1880. 
évi' népszámlálás eredményeiről két hatalmas kötetben legutóbb 
közzétett kimutatás. Ennek legfontosabb adatait külön füzetben már 
az év elején összeállította dr. Jekelfalusy József s ezeknek 
alapján fejlődött ki Keleti és Heinze közt a már említett érdekes 
polémia, első sorban a Pester Lloyd s az Augsb. Alig. Ztg. hasáb- 
jain. A népesedés kedvezőtlen adatai a gátló körülmények kutatá- 
sára indították a szakférfiakat s különösen nagy figyelmet gerjesztett 
dr. Fodor Józsefnek a népesség halandóságáról Trefort Ágost 
miniszterhez intézett memoranduma, valamint Weszelovszky 
Károlynak a gyermekek halandóságáról írt értekezése. Ez utóbbi 
szerint nálunk 6%-kal több kis gyermek hal meg, mint Spanyolor- 
szágban, melynek helyzete pedig a legkedvezőtlenebb a külállámok 
sorában. — Dr. Dubay Miklós a „Gyógyászat**- ban szintén nem- 
zetünk fogyásának okait taglalta s a közegészségügy rendezése 
czéljából többi közt egy, az orvosi személyzetet és állomásokat 
nyilvántartó helyrajzi osztály fölállítását javasolta. Utóbbit csak a 
külsőségekre nézve pótolhatjia Szántó Józsefnek orvosi címtára 



s 



/ 



w 



114. Hasánk leírói 18&2-ben. 

mely rovatosan is kimutatja, hány orvos és gyógyszerész van az 
országban. Az ez évben elhunyt Kőnek S&dor Magyarország 
egyes^ törvényhatóságainak 1877—9. évi népmozgalmát az akadé- 
mia Értekezései közt, Scwicker Henrik pedig a magyar yároaí 
népségek növekedését a bécsi cs. és kir. statiszt. bizottság folyó- 
iratában ismertette. — Jekelfalusy ,,Népttnk hivatása és fog- 
lalkozása'^ czímmel adott ki egy füzetet, melyet közleményeink 403. 
lapján György Aladár mutatott be. Ugyancsisűí Jekelfalusyaz 
akadémiában nov. x30-án hazánk közelmúlt bűnügyi statisztíkájáböl 
közölt adatokat. — A népszámlálás eredményének tudományos mél- 
tatását különben most is Keleti Károlytól várhatjuk, ki ezen 
munkának a hülyékről s egyáltalán a szellemi nyomorékokról szóló 
egyik fejezetét az akadémiának ugyanazon ülésén mutatta be. Ki- 
emelte azon ijesztő nagy számot, hogy az ország népességének 
közel másfél százaléka (194,000 ember) tartozik e szomorú rovatba. 
Közgazdaságunk 1881. évi állapotát dr. Mandello 
Károly a Pester Lloydból vett különlenyomatban vázolta ; a tőzsdé- 
ről szóló szemle e^ műben Deutsch Antaltól, a többi más szakér- 
tőktől vagy egyes czégektől való. Mihók Sándor ez évben a Ma- 
gyar Compassnak már X. kötetét adta ki. Ezúttal először vette föl 
az összes bankok és takarékpénztárak nyereség és- veszteségszám- 
láit, a takarékbetét emelkedéséről és az összforgalomról szóló 
kimutatásokat. Adatai közöl álljon itt, hogy 1875-bén 124, m^ 
1881-ben csak 112 volt a bank- és hitelintézetek száma; a takarék- 
pénztárak ellenben 298-ról 322-re növekedett. Amazok 1881-ben 
49'9, emezek 20'a millió frt tőkével dolgoztak. — A pénzügy- 
minisztérium a képviselőházzal külön kötetben ismerteti meg 
az 1878—81. évi országgyűlés tartama alatt kifejtett működésének 
történetét. Hasonló mű, b. Pongrácz Emil és Lukács Béla Össze- 
állításában, 1867— 187 l-re vonatkozólag már 1873-ban jelent ugyan 
meg, az 1872—77. évi időszak pénzügyi története azonban még 
nincs megfrva. A közlekedés ügyével foglalkozók számára nélkülöz- 
hetetlen magyar vasúti évkönyvek 1881. évi kötetét most is 
Vörös Sándor szerkesztette. Ismerteti a társulati magyar és közős, 
a magyar kir. állami, a hegyi s a közúti vasutak, s a hajóvállalatok 
1880. évi viszonyait ; külön adja elő a vasútügy azon évi történetét 
és számos érdekes statiszt. adatot tartalmaz. — Az orsz. stat. 
hivatal évkönyvének túlnyomó részét a közgazdaságra és keres- 
kedelemre vonatkozó adatok foglalják) el. A XII. füzet az 1880-ik 
évi tűzkárokról értesítvén, kimutatja, hogy a 64 megyében egy év 
alatt 5682 tűzeset fordult elő; az elégett tárgyaknak közel 8 mil- 
lió frtnyi értékével szemben 6.603,000 frt biztosított összeg állott. 
— A mezőgazdasági statisztikát 1881-ről a III. füzet tartalmazza. 
A mondott évben 11.958,771 hektár szántóföldön 32V/o őszi és 
40 68^/0 tavaszi vetés volt; 8*7470 kiveszett, 18-94% ugarnak maradt 
A tiszta búza az összes elvetett gabonanemüeknek 29%-a. Fölem- 
lítjük továbbá, hogy 627,831 kat. holdon összesen 4.700,799 hekto- 
liter mustot szűrtek. — - Szathmáry György képviselő igen érde- 
kes és tanulságos munkát adott ki, mely ^Az éjszakamerikai verseny 



r 



Dr. Márki Sándor 115 

éB Magyarország'' czímmel oagy forrástanttlmány alapján rendsase- 
reaen áOtíja össze az Éjszak-Amerika és hazánk gazdasági, közle- 
kedési és keresk. viszonyaira vonatkozó adatokat. — Keleti 
Károly az Ung.Revueben Magyarországnak Austriával és a külföMdel 
való áruforgalmáról közölt tanulmányt. £ n g e 1 Sándor térképek és 
fametszetek kíséretében ismertette faiparunk és kereskedelmünk 
állapotát Az egyes ipar-.és keresk. kamarák jelentései közöl ezút- 
tal különösen a debreczeni érdemel fölemlítést, mely dr. K i- 
rály Ferencz szerkesztésében jelent meg. Kereskedelmünk törté- 
nelmére nézve igen fontos oklevéltárt kezd közölni Wenzel 
Gusztáv a Történelmi Tárban, az 1494—1519. közti időből a Fug- 
gerek magyarországi nagykereskedésére és rézvállalatára vonat- 
kozólag SO latin és német okiratot nyomatván le. — A „Vasúti és 
Közlekedésügyi Közlöny ** szerkesztősége ezidén egy Útmutatót 
alapított, mely a magyar és közös közi. vállalatok menetrendét és tér- 
képét tartalmazva, évenkint 8— lO-szer jelenik meg. A károly város- 
fiumei vasútat Suján Ferencz főleg Vörös vasúti évkönyve s az 
államvasutak 1873. évi üzleti jelentése alapján a Mérnök- Egylet Köz- 
lönyében építészeti szempontból ismertette. Összes közlekedésügyüuk- 
ről a Magyar Statiszt Évkönyv VII. kötetéből nyerünk felvilágo- 
sítást; s itt említjük meg a magyar sz. korona országainak hely sé^^i 
és vasúti új térképét, mely N á g e 1 Bernát kiadásában jelent meg 
s tetszetős átnézetet nyújt a topogr. és vasúti viszonyokról. — A 
Nemzetgazdasági Szemle czikkeire legyen elég általánosságban utal- 
nunk. — A felsőmagyarországi prakfalvai, káposztafalvi és sztra- 
czenai vasipart a Gazdasági Mérnök írta le. Kerpely Antal 
hazánk vasiparát az angol vas- és aczéliparosok szövetkezetének (Irón 
and Steel Institute) bécsi ülésén (szept. 19—21). méltatta. Hivat- 
kozott rá, hogy már a rómaiak is aknázták a hunyadi vasköveket ; 
a gömöri és szepesi vastermelésre vonatkozó írásos adatok pedig 
1326-ig és 1408-ig mennek vissza. A legtöbb magyar vasmű növé- 
nyi tüzelő-anyagra szorul; a 66 olvasztó-kemenczével működő 49 
olvasztó mű közöl csak egy éget pirszeuet. Az üzemviszonyok sze- 
rinte teljesen kielégítők. Felsorolja a külömböző vaskőnemeket s 
említi, hogy nálunk jelenleg 39 olvasztó és 52 kohó működik. Az 
évi termelés 3.350,000 vámmázsára megy, miből 352,000 vmázsa 
öntött árúkra esik ; az aczélgyártást csak kevés kohóban űzik. — 
Az ugyanezen gyűlésen résztvett dr. Wedding Ármin bányata- 
nácsos nov. 6. Berlinben az iparos mozgalmat fejlesztő társulat 
ülésén nagy elismeréssel értekezett hazánkról s annak vasiparáról. 
— Dr. Kőnek Sándor az Ung. Revueben fejtegette a magyar 
bányaipar virágzásának föltételeit. Péchy Antal az akadémia okt. 
16. ülésén Alsó-Magyarország bányaművelésének története czímű 
nagyművéből a XVI. század végéig menő L kötetet mutatta be. 

Közoktatásunk 1881/2. évi állapotát kimerítően tárgyalja 
a szakminisztériumnak a képviselőházhoz benyújtott 2 kötetes je- 
lentése. Az első 15734 elemi, 78 felső nép- és 110 polgári iskoláról, 
illet^eg a 2.119,676 tanköteles közöl iskolába járó 1.656,337 gyer- 
mekről nyújt adatokat ; a második a közép- és főiskolákról, vala- 



116 Hasink leírói ÍS82-ben 

inint áz emberbaráti és közművelődési intézetekről szól. J ekei- 
fal usy a Budapesti Szemlében a legutóbbi népszámlálás alapján 
ismertette műveltségi viszonyainkat, Felméri Lajos pedig a Kc- 
tionaire de paedagogie et d'instruction prímaire (Buisson vállalata) 
hasábjain tájékoztatta a írancziákat közoktatásügyünk történetéről 
és jelenlegi állapotáról. 

Hazánk természeti viszonyairól egyetemes munka nem 
jelent meg. 1. Hegyrajzot Kolbenheyer Károly adott, ki 
Kovács Pállal együtt Bádecker modorában 164 lapnyi füzetben 
magyarul ismertette meg a Magas-Tátrát. Az általános részben a 
a Tátravidék hegy- és földtani viszonyait és éghajlatát vázolják a 
szerkesztők, kik jó útitervet készítve, az útiköltség beosztására, a 
vendéglők, vezetők és posták megválasztására is tanácsokat adnak; 
a különös részben Ó- és Új-Tátrafüredet s az azokról eszközölhető 
kirándulásokat írja le, az iránt is utasítván olvasóikat, milyen ki- 
rándulásókat tegyenek Liptó-Ujvárról, Koszczieliszkóról, a zakopanei 
vasgyárból, Javorináról, Kézsmárkról stb. Az igen csinos külsejű 
füzetet 3 térkép és 12 tájkép egészíti ki. Minden tourista ha- 
ázonnal forgathatja. — A katonai földrajzi intézet a Kárpátokról 3 
térképet is adott ki ; az első 1 : 75,000 szerint a Középkárpátokat 
(Liptói-Alpok, a galicziai és a Magas-Tátra, a bélai mészkőalpok, a 
szepesi Magura) ; a második : 1 : 100,000 szerint azoknak főkép ma- 
sassági viszonyait s a harmadik 1 : 40,000 szerint a Magas-Tátrát 
gbrázolja. Lehmann P. pedig ezúttal a Dél-Kárpátokat ismertette 
a Glóbusban. — Déchy Mór június közepén Erdély déli határ- 
hegységeibe ment, hogy ott, a kormány megbízásából, méréseket és 
fölvételeket stb. eszközöljön. 

2. Vízrajzunk tekintetében fontos esemény a központi 
hydrographiai intézet fölállítása. Február 13. ugyanis a közmunka- 
és közlekedésügyi minisztérium a képviselőházban azt indítványozta, 
hogy a Tisza- és mellékfolyóinak völgyében létesített szabályozási 
és védelmi művek czélszerű kiegészítésére, valamint a még ezután 
létesítendő szabályozások, árvédelmek, belvízrendezések és vízhasz- 
nosítások czéljából szükséges építkezések helyes tervezésénél elke- 
rülhetetlen adatok beszerzésére Budapesten közp. hydrog. intézetet 
szervezzenek. Valószínű, hogy ez intézet a többi folyóra is figyelmet 
fog fordítani ; vízrajzunk idáig jobbadán úgyis a vízépítők munkás- 
ságából nyert gyarapodást. E részben mint kiváló művet említhetjük 
föl Lanfranconi Eneának már Közleményeink 178. lapján be- 
mutatott pazarkiállítású könyvét, mely Magyarország ármentesitésé- 
vel foglalkozik. Szerinte ha Ti telnél mintegy 5 méterrel szállítanák 
le a Duna vízszínét, Szolnoktól Titelig annyira sülyedne a Tisza 
tükre, hogy helyenként a gátakat is mellőzni lehetne. Szakkörök 
azonban szerzőnek részletes számításai mellett is kétségbevonták, 
hogy ily föladatot 22 millió frt költséggel megoldhassanak. A mel- 
lékelt igen szép és nagy térkép, mely az Aldunát és környékét áb- 
rázolja, Homolka József gyakorlott kezének műve. — Götz 
V. Stuttgartban közel 500 lapnyi kötetben főleg nemzetgazdasági 
szempontból ismertette a Duna vidékét. — Bobics K&oly egy 



Dr. Márki Sándor. 



117 



kis füzetben közölte a Duna, Dévény és Gönyő közti részének sza- 
bályozására vonatkozó észrevételeit. Wolfbauer néfnetül érteker 
zett Magyarország víziútairól; Türr István pedig franczia nyelvű 
fOzetben fejtegette vízi ügyeinket (Róma, 188 ÍJ — Meiszner 
Ernő a Mérnök-Egylet közlönyében a Rábaszabályozásról írt, mely 
kérdés már 300 év óta áll napirenden. Az utolsó tervezet 1879-bŐl 
való, mikor gr. Szapáry István vette kezeibe az ügyet. A Fertőnek 
és Rábczának szabályozása szerinte nem kerülne többe 4.166,000 
firtnál. — Wallandt Ernő ugyanott a Kulpafolyó szabályozását 
hajózási szempontból méltatta. Meg van győződve, hogy ha a Kulpa^ 
folyó Sziszek-Károlyvárosi szakaszának a Száva samac-sziszeki sza- 
kaszának szabályozásával egyidejűleg a vukovár-samaci csatorna 
által a Dunával kötik össze a Szávát, s ha így, egyenes víziútat 
nyitnak egész Eárolyvárosig, akkor gazdasági termékeinek kivitelére 
oíy fontos utat nyitnak meg, hogy Fiúménak fölvirágzása semmikép 
sem maradhatna el. — V i 1 1 o v o i Stefanovics lovag Yerseczen má- 
jus 17-én a versecz-alibunári mocsár kiszárítása és a szatmár-arad- 
palánkai csatorna ügyében tartott előadást, mely ktUön füzetben is 
megjelent, fiöhm az erdélyi Kárpátegylet évkönyvében a Maros- 
völgyének Szász-Régenen felül, a Bisztra és Ilva közt levő részét 
motta be. Kolbenheyer Károly a Kárpátegylet Évkönyvében 
a Magas-Tátra tó- és forrásvizeinek hőmérsékéről, Y i z o 1 y Farkas 
pedig a Magyar Polgár czímfi kolozsvári napilapban (186—196. sz.) 
az erdélyrészi fürdőkről értekezett. Az utóbbi tárczaczik-jellegŰ. -- 
Yízngzunk történetére nézve igen fontos két munkát kaptunk Ort-^ 
vay és Fekete jóhírü tollából; ezekről alantabb más rovatban 
lesz szó. 

^ 3^. Állattanunk irodalmát külön monographiában mutatta 
be Daday JenŐ. Az 1870—1880. alatt megjelent termékeket fog^ 
la^a egybe és azokat nemcsak czímeik szerint sorosa elő, hanem 
az egyes dolgozatok tartalmát is ismerteti, úgy, hogy belőle a szak- 
ember s bárki is tájékozódhatik az illető dolgozatok értékéről és 
fontosságáról. „Ha — úgymond a füzet kiadója, a természettud. 
társulat — tekintetbe veszszük, hogy a közelebb lefolyt évtized 
egymagában mutat fel annyi búvárt és produktumot, mint a mennyit 
és milyet a megelőzők összesen: e munka bizonnyára nélkülözhe-^ 
tétlen mindazok számára, kik a lefolyt évtized zoológiai irodalmát 
és mozgalmát könnyen áttekinteni és tanulmányozni óhajtják.^ — 
A m. t akadémia állattani pályázatára 1881. dec. 31-ig 4 munka 
érkezett be, a Magyarországon talált szabadon élő evezŐIábúak, 
Magyarország álskorpiói, a magyar fauna fémdarázsai s a magyar- 
országi ragadozó madarak faunája czímmel. A pályadíjat M o c s á r y 
Sándor nyerte a 3. számú művel, dr. Tömösváry Ödön pedig dicsé- 
retet aratott — A természettud. társulat választmánya május 17-én 
a magyarországi édesvízi halak monographiájának megírásával, mely 
czélra az elhunyt Károli János több idő óta gyQjté az adatokat, 
K r i e s c h Jánost bízta meg. — Dr. Chyzer Kornél a Hermann Ter-^ 
mészetrajzi Füzeteiben a boldogult Petényinek a hazai ege- 
rekről írt tanulmányát közölte. Petényi ezeket nemcsak tudomá- 



f- - 

t 



118 Hazánk leírói iSSZ-Uen. 

nyosan ismertette, hanem életmódjukról, tartózkodásuk helyéről és 
gözűhordásukról stb. is értekezett. A temesvári Természettud. Füze- 
tekben dr. S z a I k a y Gyula Magyarország állatvilágáról, Pap 
János a szegedi Tisza nevezetesebb halairól, Kovács Antal a 
délmagyarországi méhfajtáról, a Tanáregyesület Közlönyében pedig 
dr. Borbás Vincze a homoki yipera hazai elterjedéséről kosölt 
adatokat. Lakatos Károly Szegeden külön fűzetben írt Magyar- 
ország nappali orvmadarairól. Meghatározta az egyes fajokat, ismer- 
tette életmódjukat, fSleg tartózkodásuk helyét és fészkelésök mód- 
ját stb. A fajokat s tojásokat mind természet után mutatta be. 
Végül összehasonlító adatokat közölt az eddig ismert nappali orv- 
madaxak névsorával. — A bécsi Omitologischer- Vérein Ausztria- 
Magyarország madarainak megfigyelése végett bizottságot szervezvén, 
hazánk részéről dr. Madarász Gyula, a nemz. múzeum állattá- 
rának segédőre vállalkozott a beérkezendő adatok feldolgozására 
olykép, hogy a madárismerők, erdészek és vadászok résziül kül- 
dött czikkeket csak magyar nyelven való közi^etésök után küldi 
el a bécsi bizottság elnökének, Tschusinak. — MarschallFr. 
gróf és Pelzeln Ágost Bécs és környéke madárvilágát (OmiB 
Viüdobonensis) ismertetvén, külön fejezetet szentelt a FertStava 
madarainak leírására. — Podradszky András magasabb begyeink 
erdőségeinek két díszét, a siket- és nyírfajdot a Kárpátegyesfilet 
Évkönyvében, Lakatos Károly pedig a Pernis nemnek hazánkban 
ismeretes egyetlen faját, a méhész-ölyvet (pernis apivorus L.) a 
Természettud. Közlönyben jellemezte. -— Vegfil felemlítést érdemel 
Hermann Ottó buzgósága, melylyel az állatvédelemnek országos 
szervezését kezdeményezte. 

4. „Növényhatározó a Dráva, Alsó-Duna és a Kárpátok- 
övezte magyar földön otthonos virágos növények meghatározására* 
czímmel dr. Simkovits Lajos egy fflzetet adott ki, meljret 
mintegy kiegészít D i e t z Sándornak az Erdészeti lapokban a ma^ 
gyár birodalomban honos és honosított fásnövények meghatározására 
készített rügy és levélkulcsa. Dr. Borbás Vincze az egyetemen 
Magyarország növényíoldrajzáról tartott előadásokat a téli félévben 
— az Erdészeti Lapokban pedig hazánknak egy loniceráját s a 
Természettud. Közlönyben a keleti szarkalábnak hazánkban való 
elterjedését ismertette. Kememek a múlt évben (30. 1.) említett 
Flóra exsiccatája számos magyarországi példányt mutatott már be 
s ennek mintájára „Lichenes Regní Hungáriáé exsiccati'' czímmel , 

Lojka Hugó is két igen csinosan kiállított füzetben 100 zuzmót i 

nyújtott. Linhardt György m.-óvári gazd. tanár viszont a Ra- 
benhost-féle gyűjteményhez hasonló vállalatban akarta közölni Ma- 
gyarország gombáit, melyekről Lojka, dr. Rehm nyomán, a m. 
akadémia jan. 16-i ülésében értekezett. A felsorolt 192 faj közfS 
38 új akadt. — Dietz Sándor az Erdészeti Lapokban a magyar 
birodalom gubacsait, B o w 1 a n Vilmos ugyanott a czirbolyaíenyőnek 
(pinus cembra) a központi Kárpátokban váló előjövetelét és tenyész- 
tését, H. J. pedig a Természettud. Füzetekben a fészkesek (com- 
positae) közé tartozó küUőrojtot (Erigeron L.) ismertette. Dr. 



Vóaá. 






Dr. Márki Sándor 119 

KoBsutinyi Tamás most nyomatta ki „Magyarország jellemzőbb 
dohányainak chemiai és növényélettani vizsgálata'' czímfi köny- 
véből a 3. és 4. részt; Jahn Károly Fabínyi Vegytani Lapjaiban 
18 erdélyi bort elemzett; végre dr. Staub Mór a Petermann-féle 
Geogr. Ifittheilttngen-ben térkép kíséretében fokozatonként (5 napról 
5 napra) tüntette ffil f ágn ft f é M ye írii ébredését. Szerinte a természet 
Budapest-Kalocsa és Károlyváros környékén ébred Iegk(»^ban, 
mig Árva-Vára^a vidékén csak 41 — 45 nap múlva kezd mozogni. 

5. Asvány-ésíöldtaní fölvételeink te^es folyamatban vol- 
tak. Dr. Szabó József már a földtani társulat febr. hó 8. ülésén 
előterjeszthette a bolognai geol. kongresszus által Európa egyöntetű 
fBldtani térképének egybeállítása ezéljából kiküldött bizottság eddigi 
működésének eredményét ; Az egybeállításban és kiadásban (egyen- 
kéBt 8000 márkával) csak 6 állam vesz részt; hazánk részéről a 
SKüks^es intézkedjek vezetésével a társulat a nomenclatura ügyé- 
ben működő bizottságot bízta meg. — A földtani intézet, a nyáron 
az erdélyi határhegység éjszaki részét (Hoffinann Károly, Matya- 
sovszky Jakab, Koch Antal) és az ú. n. Bánságot (Böck János, 
t^egdi Roth Lajos és Halaváts Gyula) vizsgáltatta meg. Az erdélyi 
román határhegység kikutaf&sával Herbich Károlyt, Primits Györgyöt 
és Inkey Bélát bízta meg a kormány, megnyugtatván a román kQl- 
űgyministeriumot, hogy e tudósok egyetlen czé^a a román határra 
Tidó átmenetben az, hogy átmetszeteket nyerjenek a kelet-nyugati 
irtoyban vonuló hegység geol. alkatára nézve. — Dr. Hidegh 
Kálmán az akad. értekezések közt egyes magyar ásványok (sugaras 
Angit, kristályodott Boamonit, krisdályodott gránát, krist. pyro- 
morphit s leveles zeolith) vegyelemzését közölte; Koch Antal a 
kolozsvári Természettud. Értesítőben Erdélynek ásványokban való 
gazdagságáról, B i e 1 z az erdélyi Kárpátegyesület'évköny vében|Erdély 
ásYány vizeiről és gyógyfürdőiről, dr. Chyzer Kornél a természet- 
vizsgálók debreczeni nagygyűlésen Magyarország gyógyvizeiről, azok 
értékéről és értékesítéséiül, Herbich Ferencz a Természet- 
tad. Értesítőben a székelyföldi petróleum előfordulásról, Jahn Ká- 
roly és Hasnak Mór a Vegytani Lapokban a hargitta-hegységbeli 
hoematitról, Szterényi Hugó a Földtani Közlönyben a selmeczi 
éB mátrabegységbeli gömbös és sphaerolithos trachytokról. Szabó 
József és Krenner József pedig ugyanott néhány, Magyarországra 
nézve 4j ásványfajról (a kapnikbányai Helvitről s a rézbányai Diop- 
tasról) értekezett •— A meteorkövekről alantabb a 7. sz. a. lesz szó. 

6. Schenzlnek hazánk földdelejességi viszonyairól 
szóló nagy művében most „16 év ernyedetlen munkája fekszik előt- 
tünk, iija Szily Kálmán a Természettud. Közlönyben. Ha elgondolom, 
mennyi szellemi munka és mennyi úti fáradság néz e sorokból felém ; 
ha elgondolom, hogy azt, a mit Olaszországban egy Denza, négy 
asnstens segédletével és 16,000 frank államköltségen létesített, azt 
nálunk egy szerény papi ember, egy-két jó barátja önkéntes vál- 
lalkozása mellett és az államtól, akadémiától, Természettud. Társu- 
latból apránkint öeszekéregetett 3000 frton majd két annyi állo- 
aaáson, kétszer akkora terjedelemben hajtotta végre, az őszinte 



120 



HaKánlc leirói iSg^ben. 



mély tisztelet érzete fog el azon férfiú iránt, ki második ^u^ival 
szemben ily nemesen,, ily gazdagon róta le kötelességéit." A Iratai- 
mas mű, mely külön németül is megjelent, 113 állomásról 126 tel- 
jes fölvételt közöl, a megfigyeléseket 1875. jan. l-jére sz^unítván 
át. — Hann németül értekezett Ausztria-Magyarországnak hayi 
és évi homérsékingadozásaíról. Kiválóan érdekes Sonklarnak 
esőzési térképe, melyet a jelen czikküiik bevezetésében említett 
Chavanne-féle gyűjtemény közöl s melyről közleményeink m. évi 
334. lapján is van szó.^ A magyarhoni állandó földrengési' bizottság 
felszólítására összesen 260 tudósító jelentkezett s mivel Horvátorr 
szagban külön bizottság működik, ezek , csak a tulajdonképeni hazai 
viszonyokra ügyelnek. 1882-ben csupán 11 kisebbszerű földrengést 
észleltek. — Koch Antal a kolozsvári Természettud. ÉrtesítSbea 
szólt az 1881. okt 3-ai kö^éperdélyi földrengés után Erdélyben 
érzett földindulásról. 

7. Csillagvizsgálással hazánkban jelenleg a Konkolyt 
féle ó-gyallai, a kalocsai érseki csillagvizsgáló-intézet s a Gotthard 
Jenő és Sándor által vezetett herényi astrophysikai observatorium 
foglalkozik. (L. alantabb az iUető megyék rovataiban). A mocsi 
meteorhullásra, nézve 1. Kolozsmegyéről - tett jegyzeteinket. -— Dr. 
Török József a természetvizsgálók debrec^seni (XXII.) nagygyű^ 
lésén s a Természettud. Közlönyben a magyar birodalom meteorit* 
jeiről értekezett, föleiplítve a zágrábi vagy hrasinai, a lénártói:^ 
árvái vagy szlaniczai tiszta, valamint félvas metoritek , híjjában « 
többi vasszemcsés meteorköveket. 

Történelmi földrajzunknak nagy nyeresége Fekete 
Zsigmond, Ortvay Tivadar és Pesty Frigyes műve. Fekete. Mar 
gyarország vízi múltjának történetét a mQveltBégépek állapotaival, 
vízműveivel, védelemre és forgalomra számított, épitk^éseivel fog- 
lalkozik behatóbban. Ortvay. két kötetben nyújtotta Magyaror- 
szágnak a XIII. századig menő vízrajzát N^yezernél több vízről 
(álló-, folyó-, forrás- és kútvíz, láp, mocsár, vízvezeték, fürdő, árok, 
vízfogó gát, gázló, rév és híd,) tesz említést s nevöket szótárszerQ 
sorrendben állítja össze. Ennek alapján bizonyos pontossággal lor 
hetne most már szerkeszteni hazánk régi vízrajzi térképét. Pesty 
Frigyes a Magyarországban főleg, a XIIL s^á^adban fennállott vár- 
ispánságok történetével kedveskedett. Kivált annak kiderítésére tt>-: 
rekedett, melyek voltak a várispánságok, hol s ménre- kell nyomo^mi 
azok helyzetét és azonos fogalom-e. a váríspánság és vármegye? 
Lényegesen járult a kérdések tisztázásához, de a felhozott 82 vár- 
megye határait nem jelölte ki oly pontosan, hogy ennek alapján 
tört. térképet lehetne szerkeszteni. Ortvay szerint mindazáltal „Pesty 
nagy műve a specziális topographiára nézve rendkivüU okulásunkra 
és tájékoztatásunkra van.** Pauler Gyula a Századokban har^zoU 
Pesty nek a megye és várispán^ közt különbséget tevő véleménye 
ellen, mire ugyanott viszont B a I á s s y Ferenc^ tett megjegyzéseket 
(Suprutus provincia vagy megye további j^yomozása.) — Pauletf 
másodszor is felszólalt a S^zadokban, azt bizonyítgatva, hpgy égj 
és ugyanazon időben nem találjuk a Pesty által föltételezett külön 



^^_^' 



• 



• 



Dr. Márki Sándor. 121 

■ 

polgári és kátóDai ispáuit. - Torma Károly limes Dacicuaa, 
melyhez a szerző új meg új adatokat gy^jt, az Ung. Revueben né- 
metfii is megjelent; Heinrich Gusztávnak Etzelburgról és a ma* 
gyar-hún mondáról szóló akad. értekezése teljesen csak most került 
napfényre. Salamon Ferencz a századokban Alsó-Pannoniát a góth 
és longobárd megszállás idejéből jellemezte, sok földrajztörténelmi 
botlást igazítván helyre, egy másik tanulmányában pedig azt bizo- 
nyítgatta, hogy Mosaburgot és megyéjét inkább lehet Stáj^romág- 
ban vagy Karinthiában mint a Balaton vidékén keresni. — Árpád 
temetkezésének helyére nézve H a v a s s Sándor, Salamon, Tholt 
Titusz és mások nagyon elágazó véleményeket nyilvánítottak. Tholt 
a Függetlenségben, Pesti Naplóban és az orsz. régészeti társulat* 
ban azt irta, hogy Budapesten „a Háromhat^ és Kecskehegy tö- 
vénél, szemközt az igen régi, de jelenleg is forgalomban levő Bádl- 
malommal, melynek felbugyogó és azonnal két kerekű malmot 
hBJtó erős és sóba ki nem apadó forrása íölött kell keresni Árpád 
súrját." — Még elágazóbbak a nézetek a zásty-i apátság helyére 
nézve. Foltén y J^os az Egri Egyházmegyei közlöny 31. számá- 
ban okiratokkal mutatta ki, hogy Zásty a szabolcsmegyei Halász 
helység határában feküdt; Rá ez Károly ellenben az „Alföld** ha- 
sábjain az aradmegyei Csicsér közelében kereste azt. — Majláth 
Béla az akadémia jan. 7-i ülésén a helynevek történetét fejtegette. 
Ezeknek legnagyobb része a szlávoktól ered, de viszont a szlávok 
is sokat vettek át az előzőiktől, mig másokat a magyar elnevezés 
után később rontottak el. ~ Frange és Richter a „Zeitschrift 
ífirSehulgeographie" több füzetében Ausztria-Magyarország, Vizoly 
F. pedig a Philologiai Közlönyben Erdély némely helynevét ma- 
gyarázgatta. Utóbbi a helynevek etymologi^jánál az összehasonlítá- 
son kívül a helység történetére is tekintettél volt, s nem hagyta 
számitáson kívül a netaláni régi mondákat s regéket sem. — 
Borostyán Sándor a székesfehérvári föreáliskola értesítőjében 
hazánk területének s alkatrészeinek az árpádházi királyok korában 
Taló földrajzi és államjogi viszonyairól adott egy kezdetleges érte- 
kezést — Bük László az akadémiának többi közt azzal a kikötéssel 
engedett át 330 hold erdőt, hogy annak jövedelmén, szöveg kíséreté- 
ben, Magyarország három részre oszlásának térképét is elkészíttesse. 
Mint tudjuk, a történeti térképek ügyében az akadémia már régeb- 
ben megbíztist volt Hunfalvy Jánost és Salamon Ferenczet. A jövő 
vagy valamely közelebbi évben e részről is örömmel jegyeznénk föl 
valami tényt 

Földrajzirodalmunk történetének egyik érdekesalakja 
Hoszthy Gyöigy, kinek művét Dr. Matkovics horvát czímmel adta 
ki Zágirábban. E rassiajai horvát 1532-ben török fogságba jutván, 
ereken át Konstantinápolyban, majd Egyptomban élt ; átkelt a Ve- 
res-Tengeren, s meglátogatta Adent, Sinaít, Palaestinát és Syriát. 
Latin nyelvű kéziratát idáig a vatikáni könyvtár őrizte. A velenczei 
fSldngzi con^essus alkalmából Foncard Caesar Daineronak Ma- 
gyarország íoMrajzi viszonyairól 1501 ~ 2-ben Herkules ferrarai 
herczeghez, M i r c s e János pedig a velenczei követeknek haza in- 

FUdnJsi Ktaleménittk 1883. - 3-Ík ftMt. 10 



1^' HazáDk leirtí mvhen. 

tézött jelentéseit egy kötetben adta ki. Dainero jelentésihez egr 
igen kezdetleges térkép is járni, mely e szerint hazánknak légre- 
gibb ismert ábrázolása. Az Ország- Vitóg egykorú följegyzések alap- 
ján vázolta a bártfai plébánosnak 1494«ben Eómába valamint egy 
másik számban Haruckern Jozefának 1758. febr. 27-től mát ez. 6-ig 
Nagy-Károlyból Pestre tett útját. — Weber Samu a Kárpátegylet 
Évkönyvében felsorolta a Magas-Tátra eddig ismeiretes előkelő, 
Roth Samu pedig a lőcsei Albumban annak régibb és újabb láto- 
gatóit . A bécsi katonai földrajzi intézet közleményeink I. kötetében 
igen érdekes azon történeti visszapillantás, mely a császári biro- 
dalom tartományainak — szerintök hazánknak is (I) — helyrajzi le- 
ir&»áira és ábrázolására nézve 1561 óta tett kormányintézkedéseket 
ismerteti* — Társulatunk folyóiratában Hanusz István egy 1788-i 
térképet írt le, dr. Márki Sándor pedig hazánk 1881. évi leírói 
és ^tíagyar írók Oroszországról^ czímmel értekezett UgyaiMf a 
temesvári Természettudományi Füzetekben az 1728 - 1803 közt élt 
dr. Grossinger Jánost mutatta be, ki hazánk természeti viszonyairól 
egy 5 kötetes latin művet írt. 

Aba új -Tornamegyének legnagyobb terinéazeti szépsé- 
gét,- a szádelői völgyet Spöttl részletesen a Zipser Zeitungban, 
egy ikévtelen pedig, ' módszeresen, a Nemz. Nőnevelésben írta le. 
A megye népoktatósára vonatkozó adatokat dr. Verédy Károly 
külön füzetben foglalta össze. A régi Tornában országszerte a leg- 
több,! i. 98-8% tanköteles jár iskolába. -^ Nátafalusy Kornél 
és Lenner Gyula egy Würzburgban nyomatott német könyvben 
idtn^tette Jászónak s a vele egybekapcsolt leleszi és n.- várad- 
hegyfoki prém. prépostságnak történetét. — D e i 1 Jenő keresk. 
kamarai titkár érdekes jelentésben szólt Kassa vidékének kereske- 
delméről és iparáról ; Szabó Cyrill a kassai főreáliskola értesítő- 
jében Kassát mint a hazai közművelődés egyik középpontját mél- 
tatta, hol Kisdy Benedek már 1657. febr. 26: stúdium generale-t 
alapított *- Klestinszky László a százéves örömünnep alkal- 
mából a kassai magyar színészet történetét vázolta; Szilágyi 
Sándor a Századokban a kassai levéltár új berendezését, dr; Rösz- 
1 er István, a M. Könyvszemlében a kassái, kir. jogakadémia könyv- 
tárát, Pettko Béla pedig a Történelmi Tárban Kassa régi tem- 
plömkinoseit ismertette. Ugyanott T h a 1 y Kálmán a kassai polgárok 
víllon^ásaii^a vonatkozó adatokat közölt; Horváth Jenő pedig 
terjedelmesen szólt a Ludovica- Akadémia Kö^<myében a kassavidéki 
harczmezőkről. 

Alsó- Fehérmegye S62 népiskoláját a tanfelügyelő külön 
füzetben ismertette. Téglás Gábor a Fővárosi Lapokban irta le 
a gura-rosii zúzómfivet, melyet az Abrud pataka hajt s melyet 
1873-ban 106,000 frt költséggel építtetett a kincstár. „A Topán- 
falvárói vezető út fölött lejt hozzá egy 300 öl hosszú sikló, melyen 
a verespataki Orla-altárnától idáig szolgáló (I6OO0 .h.) lóvonatú pá- 
lyán szállított zúzérczeket legurítják.'' 

Aradmegye történetének és földrajzának iRűvelésére az 
aradi Köksey- egyesület külön szakosztályt alakított. Bolymoi^ várát. 



L^^^' 



Dr. Márld Sándor. U3 

és Máriá-tUdnát a' Magyarország és a Nagyvilá|g külön . képekbetí 
mutatta be. Karácsonyi János a Történelmi Értesítőben nagy 
készültséggel értekezett az orodi főesperességről és Orodmegye haj- 
dani határairól; ezen főesperesség glogováczi templomának romjait 
dr. Márki Sándor ugyanott ismertette. Ugyanő külön füzetben 
értekezett az Arad mellett levő Csáláról s annak váráról, — az 
aradi „Alföld*'«ben Aradvármegyének egy Seutterféle kétszázéves 
térképéről s az Archeológiai Értesítőben a szent-annai avargyűrűről, 
melynek nyomait még igen szépen láthatni a Zimánd-Ujfalu és 
Szent-Anna közt levő 6* sz- vasúti őrháznál. 

Baranya tanügyét Salamon József vázolta. E szerint 
1881-ben 41,769 tanköteles közül 8771 nem járt iskolába s 510 
tam'tó közül 43-nak nem volt képesítése; 182 iskolában csak ma- 
gyarul, 62-ben németül, 6-ban szerbül, 97-ben p^ig magyarul és 
németül tanítottak. — A baranyamegyei mediterrán növényekről 
Staub Mór írt monographiát, mely a földtani intézet kiadásában 
4 kőnyomattal ellátva jelent meg. — A gazdasági-egyesület^ mint 
már múlt sz^nlénkben említettük, bizottságot küldött ki Albert 
íohg béllyei uradalmamul tanulmányozására. Keglevich István 
grójf a gazd. egyesületben már ismertette volt ezen út eredményét, 
melyről most egy majdnem 20 íves könyv külön és nagy részletes- 
séggel, összesen 26 fcyezetben egy helyszínrajzi tábla és számos 
ábra kíséretében szól. E nagy mű kiváló figyelmet ébresztett szak- 
körökben. Dr. Czobor Béla a pécsi székesegyház történetéről a 
téli félévben a budapesti egyetemen felolvasásokat tartott, megújí- 
tásáról pedig külön füzetben értekezett, s e román stilű templom 
történetében a XI. századig ment vissza. Elmondta viszontagságait, 
sokszoros javítgatását és ismertette a stílszerű toldásokat DuUnszky 
Nándor püspök most Schmidt Frigyest, a bécsi fogadalmi templom 
építőjét bízta meg a stílszerű helyreáUítással. A 700,000 frtos re- 
stauratióra vonatkozó tervek rajzait is közli, legalább részben, 
Czobor. 

Barsmegyében a selmeczbányai földtani fiókegyestiletben 
s utóbb a földtani társulatban Cseh Lajos a szklenói régi bányák 
környékének geológiai viszonyairól értekezett. A megye legregé- 
nyesebb vidékén levő garam-szentbenedeki szép gót templomot dr. 
Kőrösy László a Pestí Naplóban ismertette. Remélni lehet, hogy 
a vár monographiáját K n a u z Nándor fogja elkészíteni. H 1 a t k y 
József a körmöczbányai magyar egyesületben ápril 16-án Köímöcz- 
bánya múlt síáiiadbeli iskoláiról tartott felolvasást. Ez csak mutat- 
vány volt nagy művéből, melyet Schröder Károlylyal együtt „A 
körmöcbányai középiskolák története a XVI századtól a jelenkorig'' 
ezímmiel a reáliskola 35 éves jubilaeumának emlékére bocsátott 
kötve, A munka, főleg a Hlatky által készített két első rész, túl* 
nyomóan levéltári adatok alapján készült, úgy, hogy forrásmunkának 
is lehet használni. 

Bácsmegye múltjának kutatására Szabadkán történelmi tár- 
sulatot akarnak alakítani; e czélból Schmaus Endre alispánnál, 
már aug. S2. tartottak előértekezletet. Iványi István a szabadkai 

lü* 



124 Hazánk leírói miben. 

főgymnasium értesftSjében a Szabadka város és annak földesura 
közt való viszonyt fejtegette. Szabadka 1743-ban a katonai kormány 
alól felszabadulván, Szent-Mária név alatt szabadalmazott kamarai 
mezőváros lett. A tanulmány azon végződik, hogy a város 1771. 
a^g. 9 én az eddig adott nagy dézmát, évi 5000 frtért, IS évre 
bérbe vette. Iványi jelenleg Szabadka leírásán dolgozik. Fölemlíljilk 
Szabadka nevéről a Századokba írt czikkét is. T o r m á s y Gábor 
viszont „A szabadkai róm. kath. plébánia története" czímfi, 14—16 
íves munkára hirdetett előfizetést, a nép vallás-erkölcsi életének, 
szokásainak, művelődésének és tanügyének tárgyalását is megígérvén. 
— Petrovics M. a Zombor környékén levő alkalikus vizekről 
értekezett a Müllerféle Natúrban. Ada mezőváros földmívelését, 
iparát és kereskedelmét a Délvidék több száma s dr. Margalits 
Ede a Pesti Naplóban ismertette. 

Báni kerületnek is kell még szerepelnie szemlénkben, 
minthogy a területi rendezés még nem történt meg végleg. Lub- 
lich apát, a zágrábi múzeum őre, ellene mondott annak, hogy a 
gót építészet Németországból jött hazánkba, holott az Francziaor- 
szagból származott ide; mert a topuskoi templom romja szigorúan 
franczia csúcsíves modorra mutat. II. Endre ugyanis 1205-ben 
birtokot ajándékozott itt a clairvauxi franczia cistercieknek b foga- 
dalomból temj)lomot s kolostort építtetett, mely ama századnak 
még első vagy második tizedében elkészült, míg a trieri Liebfrauen- 
templom építését csak 1227-ben kezdték meg. Ugyanerről He nszl- 
rn a n n Imre is értekezett az Ung. ^ Revueben ; a czikkére vonat- 
kozó észrevételeket az Archaeol. Értesitő 59. lapja tartalmazza. 
Pankovics B. viszont Bécsben egy 92 lapnyi füzetben írta le a 
topuskoi fürdőt. 

Beregvármegye monographiájának harmadik kötetét is 
kiadta Lehóczky Tivadar. 860 nagy és sűríín nyomott lapon 
ismerteti Beregmegyének most fennálló, vagy hajdan fennállott, de 
már jobbadán elpusztult helységeit s mindegyiknek történetét el- 
mondja; Beregszászról, Munkácsról ír a legterjedelmesebben. A 
megye általános történelméből is igen sok ismeretlen adatot dolgoz 
föl. Ép ily behatóan rajzolja a nagyobb helyek jelen állapotait, 
valamint a gazdaságot; ipart és kereskedelmet. Felsorolja és meg- 
örökíti azon helységeket is, melyek valaha Bereghez tartoztak. 
Ezen nyolcz képpel ellátott 3 kötet földrajzirodalmunkra nézve is 
kivátó nyereség. 

Békésmegye régész-történeti társulatának évkönyve ezúttal 
is jeles dolgozatokat tartalmaz. Szabó Károly Gyula várának 1566-i 
elfoglalását ismerteti benne. Károlyi Árpád regestákat közöl a 
bécsi cs. k. levéltárból, 6 ö n d ö c s Benedek újabb adatokkal járul 
Békésmegye XV. és XVI. századbeli történetéhez; Zsilinszky 
Mihály a jobbadán Békésmegyében lezajlott Pero-féle lázadás tör- 
ténetét pótolja; Karácsonyi János Békésvármegye helyneveit 
magyarázza ; Zsilinszky Mihály pedig Gacsári István ttizesgyar- 
mati krónikáját nyomatja ki. A mellékelt két kőnyomatú kép közül 
az egyik Gyulavárának 1562. évi nagyobbítását, a másik pedig az 



l 



Dr. üfárki Sándor. 125 

17ü5-ben ostromolt várat tünteti föl. Az igazán becses évkönyvnek 
egyik munkatársa, Karácsonyi János a társulat közgyűlésén 
(szept. 18.) és a „Békés"* czímfi lap több számában földrajz-törté- 
neimi adatokban gazdag tanulmányt mutatott be „Gyulának, a gyulai 
uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése ** czímmel. Rácz Ká- 
roly az „Orosházai Ujság^'-ban Orosháza nevét magyarázgatta. Az 
aradi Alföld, valamint a Vasárnapi Újság a kigyósi grófi kastélyt 
írta le. Az utóbbi gr. Wenckheim Frigyesnek e nagyszerű kas- 
télyát Gyulai László rajzában s többi közt gr. Teleky Sándor ke- 
délyes kalauzolása mellett mutatja be. — Borbás Vincze a 
Tanáregyesület Közlönyében a növénytannak békésmegyei nomen- 
daturájával foglalkozott. Borbás tudvalevőleg már korábban kime- 
rítően ismertette Békésmegye flóráját. 

Biharmegye barlangjait a „Szabadsága czímű váradi lap 
behatóan ismertette. Váradi Antal a „Fővárosi Lapok" több szá- 
mában csinosan rajzolta a Körös regényes völgyét, melynek egyik 
nagyváradi részletét képben szemléltette az „Országvilág. ^ Tankó 
János a Vadászlapban érdekesen és elég bőven foglalkozott Sarkad 
vadászterületével. Bátkay József a „Nagyvárad "-ban több számot 
szentelt a Biharban híres szőllősi sörház^ és sör megismertetésére. 
Vajda Viktor a „Fővárosi Lapok'^-ban Új-Palotáról tárczaczikkez- 
vén, elmondta, hogy e helyet s a pompeji régiségeket is tartalmazó 
bazilikát az 1882. évi olasz haí^áratból híres Frimont M. János 
(1759-1831.) alapította. Vágó Ferencz röpiratot adott ki a bá- 
rándi regálénak a nagyváradi püspökségi uradalomtól történt meg- 
váltásáról — Végre örömmel jelezhetjük, hogy Bunyitay Vincze 
sajtó alá adta már a nagyváradi egyházmegye történetének leírását, 
mely lS56-ig körülbelül 40 ívre fog terjedni s Lipovniczky István 
püspök költségén jelenik meg. 

Borsodmegye széntelepeiről a „Földtani Közlöny "-ben 
Matyasovszky József értekezett. A Radvánszky-családnak ezen 
sajómelléki széntelepe 7.200,000 Q ölet foglal el s mintegy 568 
millió bécsi mázsa kőszenet tartalmaz. Schmidt Sándornak a te- 
lekesi barytról és cerusitról írt tanulmányát, 4 kőnyomat kíséretében, 
az akadémia, 6 u c k I e r Győzőnek Rudnóbánya földtani viszonyairól 
írt czikkét pedig a „Földtani Értesítő" adta ki. Márki Sándor a 
Kárpátegyesület évkönyvében a borsodi Bükkhegységben tett kirán- 
dulásait beszélte el. Abafi Lajos az általa szerkesztett „Figyelő" 
több ílizetében a miskolczi szinház történetére vonatkozó adatokat 
gyűjtötte össze, Reizn^er János pedig a „Történelmi Tár"-ban 
1633-ból a lovasok hópénzéről szóló két szendrei levelet közölt. 
Miskolcz városnak Wagner János által írt monographiájáról úgy 
Ítélt a történelmi társulat bíráló bizottsága, hogy, ha segít hiányain 
és hibáin, nyereségére fog válni irodalmunknak. Valószínű, hogy 
Miskolcz város maga adja ki e művet. 

Brassómegyének legszebb vidékére, a Törcsvártól az 
Omura, a Bucsecs legmagasabb csúcsára tett kirándulását Römer 
az erdélyi Kárpátegyesület évkönyvében írta le. Hellebrant 
Árpád a M. Könyvszemlében a XVIL századból egy „ismeretlen 



/ 

I 



126 



Hazánk leírói 1882*beD. 



1. 



brassói egylevelű nyomtatvány ''-t mutatott be Scharsius Andi-ás és 
Ádámi István verseivel. A Glóbus ez évi utolsó szamában ár. L e h- 
mann Pál a feketehalmí hegyre (a Zeidner-Bergre) tett kirándu- 
lását írja le. Feketebalom 589 m. magasan fekszik, a hegy csúcsa 
1294 m.-re emelkedik s az egész környéken uralkodik. E mészkő- 
tömeg a perzsányi hegysornak a fogarasi és barczaságí fennsíkkal 
való találkozásánál tertil el. 1733 óta irtogatott csúcsáról még a 
tusnádi hágót is világosan láthatni. Ismerteti magát Feketehalmot 
(Zeiden) is, jellemzi népét és elmondja történetét* Ugyancsak L e h- 
mann a berlini földrajzi társaság közleményei közt behatóbban is 
szólt a Barczaság természeti viszonyairól. 

Budapest tervrajzát, 16 lapnyi szöveg kíséretébeu Hartleben 
magyar és német leírásában bocsátotta közre. Dr. Gőőz József az 
ifjúság számára igen ügyesen szerkesztett kötetet írt u főváros tör- 
ténetéről, egyenlő gondot fordítva a föld* és néprajzi viszonyokra. 
A mellékelt képek szintén szerencsésen vannak összeválogatva. 
Valóban kívánatos volna, hogy más nevezetesebb városokról is je- 
lennének meg a népnek és ifjúságnak szánt hasonló leírások ; Gőőz 
műve bármely ifjúsági és népkönyvtárban helyet foglalhat. — 
Hecksch Sándor német nyelvű képes kalauzt adott ki Buda- 
pestről. A figyelemreméltó s több rajzzal ellátott műre szükség is 
volt már, mert a meglevő pár vezetőkönyv elavulván, a külföldi 
látogató helyzete épen nem volt kényelmes fővárosunkban s nem 
csodálhatjuk, ha már ideutazásuk előtt nem foglalkozhatván annak 
viszonyaival, távoztuk után is tájékozatlanul írtak róla. így pl. 
Belot Adolf, ki „La bouche de Mme X.^ czímű regényében az 
általa szintén meglátogatott Budapestet kevés alapossággal ismer- 
tette. A^zal, hogy Saissy Amadéhoz intézett levelében Belot tísz- 
tázkodni akart a felületesség vádjától s hogy a magyarok iránt 
való rokonszenvét hangoztatta, még nem akadályozta azt meg, hogy 
száz és száz franczia ne az ő regénye után alkosson fogalmat ma- 
gának Budapestről. Egy szellemes tárczában különben Ágai Adolf 
igen ügyesen tüntette föl, hogy miért nem lehet fővárosunk a tou- 
risták Eldoradója s hogy mennyiben van alapja azon érzékenység- 
nek, melylyel közönségünk valamely távozó vendégnek esetleg ked- 
vezőtlen, vagy csupán jóakaratú tudósítását fogadja. Pedig számosan 
látogatják most már a fővárost Német-, Angol-, sőt Dán- és Svéd- 
országból is. Dr. Warburg Károly, a svéd Goteborgs Handels- 
Tidning társszerkesztője lapjának május 6-iki számában, Hodell 
: Ferencz pedig a szintén svéd Söndags-Nisse (Vasárnapi Diók) szer- 
kesztője a maga lapjában írta le Budapestet s budapesti élményeit. 
— Körösi József Budapest nemzetiségi viszonyainak változásairól 
értekezett, kimutatva, hogy míg 1720-ban 20, azalatt 1880-ban 
^5% volt ott a magyarok száma. A szerbek erősen pusztulnak ; a 
fővárosnak három legfőbb nemzetisége most a magyar, német és 
tót. Körösinek 47 lapra terjedő füzetéhez graphikai rajz is járul. 
Budapest viszonyainak megismertetésére nézve nagyon érdekesek a 
szintén Körösi által szerkesztett „Fővárosi StatisztUcai Füzetek.'' 
Közleményeinkben Hanusz István vont párhuzamot Bécs és Bú- 



it., '• 



Dr. Márki Sándor. 117 

dapest fejlődé&e közt. A berliui egészségtani és életmeutési kiállí* 
táson a föváros többi kö2t azon művel képviseltette magát, melybea 
W e i n Jáoos vízvezetéki igazgató a budapesti vízvezeték rendszerét 
tibláfi kimutatások, magyarázó ábrák és rajzok kíséretében ismer* 
tette. Az ^eseulap*' londoni keserűvíz-társaság kelenföldi kútjait 
Szontagh Tamás elemezte a „Földtani Közlöny ''-ben. Majr 
láth Béla jeles tanulmányt írt a „Budapesti Szemle^ -be á lánczbíd 
történetéről. --.Gyertyánffy István külön könyvet adott ki a 
bndapesti állami elemi és polg. iskolai tanítóképzSintézet muUjáról 
ós jetenérői. A budapesti czím- és lakjegyzék 728 nagynegyedrétű 
oldalon tartalmazza az utosák, utak, terek, házak jegyzékét, a ha* 
téságok, intézetek, egyesületek sorozatát, az iparosok, kereskedők^ 
háziurak és abc-rendben a főváros összes bejelentett lakosainak 
névjegyzékét és lakáskimutatását. — A lapok kisebb cssikkek és 
képek közlése által most is buzgón közreműködtek a főváros ismer- 
tetősében, így az Országvilág az osztrák államvasút indóházát és 
a városligeti Nádorszigetet, a lipcsei Ulustr. Zeitung a Petőfi- emléket 
B az operaházat mutatta be, kiemelve hogy az utóbbit Ybl olasí 
renaissance-stilban tervezte, hogy a költséget 2.225,000 forintra 
számította s hogy az 1875-ben építeni kezdett operaház Európa 
legszebb színházainak egyike lesz. — A róínai korszak e9ilékeit 
flletől^: Ábel Jenő az Ungatische Revueben összegezte. az ó-budai 
íqabb ásatások eredményét, — II a m jp e 1 József egy aquincumi 
sírverset ismertetett az Archaeol. Értesuőben, hol viszont dr. F r ö- 
lich Róbert ^;y aquincumi castnmxot írt le, szopósnak tartván 
azt azzal, melyről már Marsigli is megemlékezett Aquincum törté- 
netéből ugyanő a Philologiai Közlönyben is közölt adatokat. Az 
aqmneami ásatásokról különben a tavaszszal a napilapokban heti 
jelentéseket adott ki Havas Sándor és Torma Károly. •-- Végül 
itt emUtbetjük meg Stessel Józsefnek a Századokban foglaltató 
czikkeeskéjét, mely szerint az ó-budai egyetemet még Nagy Lojos 
alapította volna. 

Csanád ősi romjairól, melyek most Német-, valamint Oláhr 
és Rácz-Gsanádon vannak föltárva, Szentkláray Jenő az ^ Egyet- 
értés '^ 208. számában hosszabb tárczaczikket közölt. 

Csikmegyei grafit-telepet ismertetett Nemes FéUx a 
^Magyar Polgár^ 54. számában. A Csik-Gsomortán fölött elhúzódó 
hegybe ugyanis, a falutól keletre mintegy 2 kilométerrel az Aracs- 
pataka mellett egy hegyszakadásban jó minőségű grafit fordul elő, 
melynek szövete részben tömött, részben leveles; tömöttsége álta- 
lában 2,151. Rendesen agyagpalába van beágyazva. — Imets 
Jákó a csík-somlói r. kath. gymnasium évi értesítőjében az inté- 
zetnek i^uszonötéves történetét mondta el. — Puskás Ferencz 
169 lapra teijedő kötetben nyújtotta Borszék történetét s azt ter- 
mészet után két tájképpel tette érdekesebbé. 

Csongrádmegye geológiájáról közölt adatokat Hanusz 
István a Természettud. Füzetekben. Különösen a Tiszába Mind- 
szentnél érő Kurcza-ág löszzárványairól emlékezik meg. Közöl egy 
b&ésmegyei „nép^-mondát is arról, hogy vonult el a pusztáról a 



Hacánk leírói 188^bal. 



teDger ; e mondában ugyan mentül kevesebb a népies vonás, de 
vaioban érdekes vállalkozás volna ^lytenünk r nép geographiájára 
vonatkozó adatokat -- A szeged-csongrádi takarékpénztár 100 arany ' 
pályad^at tűzött kis Szeged pusztulása s megújítása történetének meg- 
írására. — Fodor József a Természettud. Közlönyben bemutatta 
az újmódi szegedi „magyar ház''-at, melyaek előnye az, hogy egész- 
eéges, sziUml, olcsó s bizonyos mértékig a nép szokásainak is meg- 
feleld. Szegeden a czíkk íratásáig 700 ilyen i^ }iáz épUlt ~ A 
Bzeged-őth^mi ásatásokról, különösen az ott fölfedezett ősmagyar, 
ó romai éi kelta sírokban talált csontvázakról ; továbbá egy ugyanott 
föllelt afenocefál és katarrhin-hiperchamecefál koponyáról, — végre 
egy O-SzdnyÖn kiásott, mesterségesen eltorzított makrocefál-kopo- 
oyarél 150 lapra terjedő s térrajzzal, 5 fénynyomatü táblával és 
7 ábrával ellátott kötetben értekezett Lenhossók József. — 
A b T a i Károly polgármester nyomtatásban is szétosztatta Hód-Mez5- 
Vásárhely 1881. évi állapotáról készített jelentését. — A Vásár- 
helyi Közlönynek 1881 — 2. évi folyamában Lichtner Gáspár igen 
beható czikkeket közölt a vásárhelyi katb. plébánia történetéről. 
Felsorolja a H.-M.-Vásárhely határában vagy szomszédságában levő 
monostorokat, apátságokat és prépostságokat. (Pusztaszer, Algyő, 
Csány). Leiija a város közelében volt tavakat (KÖrtvélyes és a 
csak 1863. óta nem létezó Héd). A un mfdnyi határoe összesen g8 
helység állt, ha nem is egyidÖben. Ezen helyek egyházi tekintetben 
részint a csanádi, részint a váczi püspökséghez tartoztak. Érdeke- 
sen fejtegeti az 1214—1235. táján említett Gsula, Sót, Acsián és 
Kopáncs holfekvését. Az általunk olvasott 24 közleményben szerző 
még nem fogott a tulajdonképi plébánia történetének elmondásához. 
Esztergommegye termékeiről Közleményeinknek egy kis 
czikke szól. Az esztergomi főgymnasium értesítője az intézet taná- 
rairól és tanulóiról hoz egy összeállítást. Az intézetet Széchenyi 
György érsekprimáa 1687. márcz. 19. alapította; 1695— 1773-ig 
jezsuiták, 1874—1809. állami tanárok s 1809 óta benedekrendiek 
tanítottak benne. Első tanára M. Rudolph Ferencz volt. A tanulók 
száma 1823-2-ben 183-ra, 1881- 2-ben 274-re rúgott. — Most 
jelent meg a „Monumenta Ecclesiae Strigoniensis" czímü vállalatnak 
dr. Knauz Nltodor által szerkesztett 2. kötete is, mely 927 okle- 
velet tartalmaz 1273-1321. évekből. 

Fehérmegye legidyllibb helyének, Alcsútnak kápolnairól 
Czobor Béla 150 példányban adott ki egy könyvet. Elmondja az 
ti kastély fekvőét, a falu múltját, a József fŐhg által emelt 
ina történetét. Majd a kápolnát s a díszítéseket írja )e. Minden 
i képnek külön fejezetet szentel s alaposan ismerteti a bolto- 
festményeket, a kápolna bútorzatát stb. Erre 16 szép táblázat 
Űmelléklet, mutatja be Storno Ferencz jeles alkotását. — 
Lrchaeol. Értesítő a nagy-loóki leletek leírását hozza. 
Fiume közjogi helyzetéről Radich Ákos értekezett. Bő 
neti adatokkal bizonyítja, hogy Fiume sohasem tartozott Hor- 
Bzághoz. Rajzó |ja múltját a legutolsó országos bizottságok tái- 
;sáig 6 290 lap on ismerteti a magyar álhun tengeri polítikájúuk 



Dr. Márki Sándor. 129 



8 a horvát igányeknek jelentősebb mozzanatait. — Dr. S c h n i e r e r 
Gyula a Nemzetgazd. Szemlében foglalkozott Fiume múltjával és 
jövőjével. Magát a várost és környékét két útikalauz is ismerteti; 
az egyik Sehweiger-Lerehenfeld Adriája s a másik a Hart- 
leben-féle „Illustr. Führer durch Triest.'' Zett Albert „ImKarste" 
czimű könyvében (Pola, 1882.) Fiúméról lelkesen és vonzóan, de 
nem egészen alaposan s mint született magyar, rósz németséggel 
fr. Ugyanezen könyvében a Monte^Maggiorét s az Adélsbergi-bar- 
langot is rajzolja. — L i 1 1 r o v Henrik a Neue Ulustr. Zeitungban 
a Fiúméban 1882. okt. 28. dühöngött vihart ismertette. — Haj- 
nal Antal érdekes tanulmányt közölt Fiúméról és kikötőjéről a 
Mérnökegylet Közlönyében. Az értekezés fősulya tulajdonkép a ki- 
kötő építési viszonyainak vázolására esik s ehhez mintegy függe- 
lékül csatolja a martinschizzai bányával együtt a mólokhoz anyagot 
szolgáltató zurkovoi kőbánya lefrását 

Fogarast inkább történeti tekintetben vázolja Jenő a 
„Magyarország és a Nagyvilág'^ hasábjain. — Bell az erdélyi 
Kárpátegytot évkönyvében a Negoira tett kirándulását beszélte á. 

6 ö m ö r és Nógrád bazalt vidékeiről írt mii vét, melylyel a 
természettudományi társulatnál a Bugátdíjat nyerte s melyet e tár- 
sulat fog kiadni, Schafarzík Ferencz márcz. 1 *én mutatta be a fBld- 
tani társulatnak. A^gömöri régészeti kiállítáaról részletesen tudó- 
sított az Archaeol. Értesítő, Pesti Napló stb. E kiállítást szept 3. 
Rimaszombatban nyitották meg. — Felméri Albert a nagyrőczei 
polg. iskola értesítőjében Nagy-Rőcze monographiájához szolgálta- 
tott adatokat. Szólt a város fekvéséről, vidékéről, geol. viszonyairól, 
éghajlatáról, növényzetéről, rövid történetéről, a lakosságról, annak 
jelleméről és foglalkozásáról, — a mai állapotok okairól, a város 
fejlődéséről, jelenéről s intézményeiről, iskoláiról, társadalmáról, 
hatóságáról s vagyonáról. — Az Archaeol. Értesítő több nagyrőczei 
régiséget mutatott be. — Gömör híres barlangjait ez évben is eléggé 
méltányolták. Téglás Gábor a Budapesti Szemlében bőven ismer- 
tette b. Nyáry Jenőnek az Aggteleki-barlangról írt s Közlemé- 
nyeink tavalyi évfolyamának 123. lapján kiemelt könyvét. Ugyan- 
azon műnek Magyarország őskori növényzetéhez oly becses adatokát 
szolgáltató részét az Englerféle fiotanische Jahrbücher UI. köteté- 
ben dolgozta föl dr. Staub Mór. — A „magyar iQuság könyvtára" - 
b2Ui, mely Győrött jelenik meg. Bán fi János a „Barlang titka" 
ezím alatt a magyar felföldnek, első sorban azonban Gömömek 
természeti szépségeit rajzolta. — A dobsinai jégbarlang tudományos 
megfigyelésével a természettud. társulat dr. Pelech dobsinai fő- 
orvost bizta meg, mivel a város elöljárósága feloszlatta a barlang 
megfigyelésére alakított bizottságot. — Dobsina erdőgazdaságának 
1326— 1881-ig terjedő történetét az Erdészeti Lapokban Mik ülik 
Józseftől kaptuk. A Történelmi Tárban Diváld József a rozsnyai 
bányászatnak XVII. századbeli állapotára vonatkozó adatot közölt. 

Győr vár és város helyrajzát, erődítését. háztelek- és lakos- 
sági viszonyait a XVI. és XVII. századból külön vaskos kötetben 
és a győri főgymnasium értesítőjében ismertette Villányi Sza- 



ISO HasáBk leírói 1882-beD 

niszló. Győrvármegye Arpádkori müveltségéoek leíi'áfiival már 
tavaly magára vonta a közfigyelmet. Jelenleg is összehozott minr 
den hozzáférhető adatot ö rendszeresen feldolgozta valamennyit A 
fo forrását képi^ző 1567-i s meg más három későbbi telekkönyv 
alapján oly biztonsággal építi föl a régi Győr várát és városát % 
'különösen az 1627-1 telekkönyv segítségével oly smbatosan jelöli 
ki az utcákat, amint ezt még hazánk egy nagy városára nézve sem 
sikertilt tenni. Mellékletben közli a vár régibb térképeit (1560— 1590.) 
s alaprajzát (1560—1703.). Taaf fer Emil a „Magyar Igazságügy ''- 
;ben a győri javitóházat ismertette. 

Hajdúmegye monvelraphiáját dr. Varga Géza állította 
egybe. £ mnnkának történeti részét Kálmán György, S i 1 y e Gá- 
bor, Kiszelák Sándor és Csapó Ferencz irta meg. Hasoalé 
czélból és alkalomra készült, mint az a 920 lapra terjedő munka, 
mely „Debreczen sz. kir. város egyetemes leírása^ czímmel dr. Ze- 
l i z y Dániel szerkesztésében a magyar orvosok és ^ természet- 
vizsgálók XXII. nagygyűlése alkalmával 920 oldalon a város költ- 
ségén jelent meg. Az értékes munka számos fejezetben és három 
főrészben hiteles és új adatok alapján ismerteti a város természeti, 
társadalom-művelődési viszonyait és történetét. A munkához a vá- 
ros legújabb nagy térképe is mellékelve van. Könyvkereskedésbe 
csak 100 példány került. Ennek egyik fejezetét, t. i. a város 
mezőgazdasági állapotának leírását Szűcs Mihály megbővitve kü- 
lön is kiadta. Mindkét munka kiváló nyereségére szolul monogra- 
phia-irodalmunknak. Tikos Imre mérnök külön kis térképet is 
adott ki Debreczen városáról, ifj. Gsáthy Károly pedig „Debre- 
czeni emlék ^ czím alatt 31 kezdetleges rajzot hozott forgalomba. 

Háromszék megyéből a böiöni unitárius t«mető rajzát 
"közölte a „Magyarország és Nagyvilág*', az Archaeot. Értesítő pedig 
a székely nemz. múzeum őskori gyűjteményét ismertette. 

Heves megye ősrégi halomreodszeréről Hajdúmegyének 
imént említett leíiásában Csapó Ferencz értekezett Czikkéhez 
térkép is jáinil. Horváth Zsigmond az egri főgymnasium pro- 
grammjában ezúttal is közölte 1881. évi meteorológiai észleleteit. 
Az Egri Egyházmegyei Közlönyben számos helytörténeti czikk jelent 
meg Kalecsinszky Sándor a Földtani Közlönyben egy szarvas- 
kői arophibolt elemzett. 

Hontmegyében a Kárpát^yesűlet Szittnya osztálya meg- 
alakult s már 155 tagja van — Magát a Szitlnyát „Etel vára'' 
néven írja le Szlamka József a „Selmeczbányai Hiradó'^-baB. 
A hegy magassága e szerint 1007*413 méter; teteje egészen kopár 
s a háromoldalt szédítő magasságba emelkedő függélyes sziklák a 
várajakú kúpnak mint egy természetes védőfalai A hegytetőn nyári- 
lak áll; ettől keletre esik a vadászház, az antali oldaloa pedig a 
vár romja. A Beluja-sziklák egyikén pedig van a „zsiványok ágya*' 
s a Tatár-réten a Koburgok nyaralója. Szlamka a helyre vonatkozó 
regéket s történeti adatokat is közli. Ugyanazon lapban M a s z n y i k 
Endre a selmeczi Leányvárt ismerteti; elbeszéli az 1570-ben mag- 
halt Bösl Borbála mondáját, mely Zichy Géza „Leányvári boswr- 



Dr. Márki Sándor. 13 1 

kánya* ^nak alapjául szolgált. Kimutatja, hogy Borbála kiátozer is 
féijhez ment a hogy a Leányvárat nem ő építettéi, hanem Selmec, 
l&64-ben. MatuschoVich Béla az Urdészeti Lapokban a sel- 
meczbányai erdőakadémía növénykertjeiről értekezett 

Hunyadmegye történeti és régészeti társulatának év- 
könyvében mindenelőtt Torma Zsófia ismerteti a Tordason, Nán- 
dor* Vályán Btb. kiásott őskori leleteket, melyeket nagyon hsáonlöknak 
talált a Sehliemann által Hisszárlik vidékén fölszínre került cserép- 
edények éB diurabok jegyeihez és jeleihez. S.-Fekete Férencz 
viszont azt mutatja ki a „Magyarság és az oláh incolatus Há- 
nyad vármegy ében" czímű czikkében, hogy a románok csak a XV. 
századon innen terjedtek el a tájon. Tornya Sándor a megye 
czimeréről ért^ezik s egy más közleményben a megye mad^- 
fiiUDáját állítja egybe. A dévai Nagy Sándornak emlékiratai szintén 
érdekesek. Réthy Lajos külön füzetben fejtegette a megye nép- 
iskoláinak nemzetiségi viszonyait. Molnár Sándor pedig magukat 
a népiskolákat jellemezte a hunyadmegyei tanítótestületnek okt. 7. 
és 8. tartott közgyűlésén, hol László Zsigmond a gyermekhalan- 
dóságról a megyére való különös tekintettel elmélkedett — Dr. 
Staub Mór a földtani társulatban a Zsilvölgy ásatag növényze- 
téről közölt adatokat, kimutatván, hogy ez őskori vegetáczióban 5 
hanusztfaj fordult elő, köztük egy új sphenoptarius. A tűlevelű fák, 
sőt a pálmák közül is fölemlített néhányat. De Gerando Attila 
Drapeyron „Revne de Géographie^-jében közölt egy rövid, de ked- 
ves és tartalmas rajzot,, a Zsil völgyéről és a piski-petrozsényi 
számyvasútról. Nemes Ödön a Sztrigy és a hátszegi völgy vidékét 
matatta be a „Magyarország és a Nagyvilága több számában; külön 
szólt a kaláni fürdőről és vasműről, a dévai várról és a hátszeg- 
vidéki havasokról. A „Vadászlap^ viszont a hátazegvidéki vadásza- 
tokat jellemezte. — AmlacherA. az erdélyi Kárpátegylet év- 
könyvében retyezáti kirándulását beszélte el; Rudolf főherczeg, 
ki július 31*éti3ll fogva több napon át vadászgatott a Retyezáton, 
a h^ységre, kivált pedig annak állat- és növényvilágára vonatkozó 
számos jegyzetet tett. — A nagyági aranybányák múltját és je- 
lenét rövid, de csinos vázlatban rajzolta Bodor Miklósa „Magyar 
Polgár'' több számában. Téglás Gábor a petákvölgyi őstelepeket 
8 a nándori barlangcsoportot írta le az Archeológiai Értesítőben. 
A Ruszka-Pojana més^őtömegébal Al-Pestes előtt a Gsemáfoa sza- 
kadó Peták-pataknak Zsoszánon túl levő dombos partján mindenütt 
találhatni edénytöredékeket és szarukőforgácsokat. Nándor- Válya 
felett kivált vízmosásokban kerülnek azok felszínre és a „La Doos" 
határrész kétségtelen telepe az ős embernek, ki kerámikai tár- 
gyakat, szilánkokat és kőeszközöket gyártott. A fémek közül csupán 
gyepvas fordul elő, csonttárgyakban azonban nem gazdag e lelet- 
hely. Nándorfaltt határában a La Keremide leletei szintén a római 
kor előtti időkbe vezetnek vissza; s víz ellen menve csakhamar a 
Dealu pesteréhez (Barlangos hegy) lehet érni. Az e csoportban 
talált leletek szintén nagyon nevezetesek. Déva vár romjait ké- 
pekben mutatta be az Országvilág, Magyarország és a Vasárnapi 



132 Hazánk leírói 1882.ben. 

Újság. Az atóbbi azon moüdát is elbeszéli, a helynek nevet adó 
Diva Faustina hogyan árulta el bátyját, Decebált és hazáját. — 
K ö n i g Pál a dévai reáliskola értesitőjében a bolgároknak Dévára 
történt betelepedését és a bolgár szent ferenczrendi zárdának ke- 
letkezésére vonatkozó adatokat dolgozta fel. A bolgárok 1712-ben 
43 családdal mentek be oda s a mai „görög város^ egészen 1848-ig 
megtartá autonómiáját ; úribb népe magyar, a szegényebb oláh lett 

Jász-Nagy-Kún-Szolnok megye pártfogása mellett 
Gyárfás István valahára a jászkúnok történetének harmadik kö- 
tetét is sajtó alá bocsáthatta. — Ebben az 1301— 1542-ig teijedő 
kort tárgyalta. Az oklevéltár maga 273 számból álL A jeles szer- 
zőnek a jászkúnok története körül kifejtett munkásságáról már az 
eÍbnogr« részben is megemlékeztünk. — B o d o 1 a i László a tiszán- 
túli ref. középiskolai tanáregyesület 4. évkönyvében a mezőtúri 
gymnasium történetét adta. 

Kis*Kü küllőm egy ének szőkefalvi temploma sok ver- 
sengésre adott alkalmat az 1669-ben hozott Ítéletet Konez József 
a „Keresztény Magvető'^ -ben közölte. 

Eolozsmegye hegységeit, a Vlegyászát, a Munte le Marét, 
a gyalui és bánffy-hunyadi „havasok^ -at különösen a vadászat és 
halászat szempontjából ismertette dr. Primics György a Vadász- 
lapban. Dr. D a d a y Jenő a Hermann-féle Természetrajzi Füzetekben 
az iehthydiomról, a kolozsyári édesvízi fauna egyik új alakjáról, Dr. 
Primics a Nemzeti Nőnevelésben a kolozsvár tordai úttól néhány 
szász lépésre, a Felekhegy tetején, egy régi hegyszakadékban nagy 
számmal előforduló híres feleki gömbökről, F a b i n y i Rudolf a ko- 
lozsvári Természettud. Értesítőben a kolozsvári világító gáznak és 
egy más czikkben a jegenyei fürdő vízének vegyiviszonyairól, — a 
cs. kir. földtani intézet „ Yerhandlungen'^-e, a Sklarek-féle Naturfor- 
scher, továbbá K o c h Antal a kolozsvári vegytani intézet közlemé- 
nyeiben s Franczenau Ágoston a Természettudományi Közlöny- 
ben a íebr. 3. esett mócsi meteorkőről értekezett. A mócsi meteorkő 
35 klgrammot nyom s jelenleg a magyar^^ nemz. múzeum , tulajdona. 
— Szabó Károly a Századokban és a Történelmi Tárban közölte 
a kolozsvári magyar polgárságnak 1453. évi összeírását, mely ha- 
todfélszáz adófizető nevét tartalmazza. Ugyan ő tőle van az Erdélyi 
Múzeum több füzetében az erdélyi múzeumegylet könyvtárában őr- 
zött hungaricumok jegyzéke. Az Országvilág képben tüntette fol a 
kolozsvári volt Magyarkaput. 

Komárom városának a sz. kir. városi jog elnyeréséért foly- 
tatott küzdelmeit M a g y a r i Sulpicz buzgalma folytán a komáromi 
kisgymnasium értesítőjéből ismerhetjük meg. Komárom Lipótnak 
1692. és Elenorának 1712. évi rendeletéből szabadalmas, 1723-ban 
tárnoki város lett, de sz. kir. várossá- tételéről csak 1745. márcz. 
16. nyerhetett oklevelet. Érdekesek az 1727. évi népszámlálásra vo- 
natkozó adatai. S z i n n y e i József a komáromi nmgyar színészet 
történetére vonatkozó III., az 1819—1821 évekről szóló füzetét is 
kiadta. Az Archaeol. Értesítő az ó-szőnyi leleteket. Szabó Sándor 
pedig a Pesti Napló 337. számában Kis-Bért irta le. 



Dr. Marid Sándor Itö 

Krassó-Szörénymegye térképét Hátsek Ignácz, a 
Petermann-féle Mittheilungeti szerint Magyaroiszág legjelesebb tér- 
I képrajzolója tg összeállításban bocsátotta közre. Szörényi Benő 
f a népiskolák 3. osztálya számára külön füzetkében írta le e m^yét. 
I Az első részben a lakókról, a határról, felszínről, folyókról; belvi- 
zekről és az utakról ; a Il-ikbán a megyéről általában s a Ill-ban 
\ annak határairól, területéről, terményeiről, lakóiról, kereskedelméről, 
iparáról és közlekedéséről nyújtja a legszükségesebb tudnivalókat. 
[ Lóczy Lajos a Földtani Közlönyben- a megye éjszaki részére vo- 
i natkozó geol. jegyzeteit közölte, Schafarzik Ferencz pedig 
I petrographiai tekintetben tanulmányozta a Ruszka-Pojana környékének 
I néhány erupti v kőzetét. Lóczy önálló kutatások alapján deríti ki a bécsi 
földtani intézet által 1 860. fölvett földtani térkép hiányait és tévedéseit. 
I Erenner József Moraviczáról egy ritka fémet, bizmutint, ír le a 
Természettud. Közlönyben. E fém hazánkban még csak Oraviczán 
és Rézbányán fordul elő. A rezsiczai kohó és gyártelepről érdekes 
I tárczaczikk van a Pesti Napló 289. számában Téglás Gábortól, ki 
a Fővárosi Lapok 232. számában Ferenczfalvát, a csanádi püspök 
nyaralóját is bemutatta. A magyar államnyomda a berlini egészség- 
es mentésügyi kiállításra igen szép térképet és helyszínrajzot ké- 
szített Meh^iáról, melynek hévforrásait Zsigmondy Vilmos a Mér- 
nokegylet Közlönyében írta le s a geol. viszonyok alapján kimutatta, 
hogy egy, a hévvizek szaporítása érdekében eszközlendő fúrás 300 
méternél csekélyebb mélységben is igen bő hévforrást eredmé- 
I nyezne. Czirbusz Géza az általa szerkesztett Természettud. Fü- 
zetekben a Domán-, máskép Reusicza-, vagy Morivölgyről és for- 
rásairól értekezett. Végre a cs. és kir. szab. osztrák állam vaspá- 
lya-társaság, még 1881-ben, két kis füzetben szólt itt levő ura- 
dalmának földrajzáról, földtanáról és helyrajzáról, közölvén az azon 
I előforduló fanövények jegyzékét is. 

I Maros-Tordamegyének több szép helyét N e m e s Ödön 

ismertette; és pedig Szász-Régentői Palota-Ilváig tett útját (Vécs, 
' Szarvaskő, Ratosnya és a Lisztes, Lostyan, Szerecsen és P.-Ilva 
I rajzával), valamint Szovátát és környékét, a Szovátától Korondig 
I terjedő „Székely sóvidék^ egy tagját (Szováta, a Sóstó^ Sóbércz és 
I Fürdőtelep rajzával) a „Magyarország és a Nagy világ*" -ban; a gör- 
gényi várkastélyt pedig az Országvil^ban. — Jakab Elek a történ, 
társulatban Görgény múltjából mutatott be egy fejezetet, mely a 
Századokban fog megjelenni. — A marosvásárhelyi collegium külön 
fQzetben adta ki a nyomdájában 1786 1867-ig megjelent munkák 
jegyzékét. 

Máramarosmegy e általános viszonyait S z e m á k Antal egy 
^2 lapra terjedő füzetkében írta le. S i e g m e t h Károly a Kárpát- 
egylet évkönyvében folytatja máramarosi útivázlatait ezúttal olvasóit 
izon, idegenek által ritkán látogatott vadregényes vidékre kalauzolta, 
lely a Taracz és Fekete-Tisza forrásvidékétől a Csoma-Hora roppant 
flklabástyájáig teijed a magyar- gácsországi határ mentén. Végül 
izon kedves Ígéretet tette, hogy közeiéi b a Magas-Pietroszhoz és a 
'atárszorosba vezet el bennünket. Az államnyomda a már említett 



I" 



t 



ni Hazánk leírói imben. 

bierlitii kiállítáid részére Vifik- Várhegy, Borkút, Saliguli ós Kábolya- 
Polyáoa kíncst&ri fürdSk térképét és helyszínrajzát is elkészítette. 
— B i k k e 1 Nándor az Erdészeti Lapokban azon kérdést tárgyalta, 
miként lehetne Máramarosban a nagykiteijedésű kincstári és magán- 
uradalmak jövedelmét fokozni? 

Mosonyvármegye múltjából érdekes vázlatokat közolt 
Iván fi Ede a m.-óvári algymnasium értesítőjében. A történelem 
előtti^ továbbá a kelta és római korból e megyékben talált leletekre 
figyelmeztetvén a vidéki értelmiségét, lelkes szavakban buzdítá azt 
az emlékeknek gyűjtésére s oly sikerrel, hogy 1882. szeptembere. 
M.^Óvárott már meg is alakúit a mosonymegyei történeti és r^- 
szeti egyesület; Iváníi a leleteknek száraz leírása közé elevenen irt 
néprajzi részleteket toldott be s adatait számos történelmi érdekes- 
ségre való utalással fűszerezte. 

N a g y^^K tikttllőmegye egyik legérdekesebb helyét, Beret- 
halmát (Birtbftlm) S a I z e r M. egy németül irt s Bécsben 751 lapon 
megjelent nagy műben a szászok történelmére való tekintettel irta 
le. A könyvet magát nem ismerem s jellemző a magyar és szász 
irodalom közt való viszonyra, hogy ily, kétségtelen jeles monogra- 
phiáról még csak pár sornyi ismertetést sem olvasJiattam. — S^es- 
vár képe az Országvilágban látható. 

Nógrádmegye szervezetét egy külön nagy kötet állítja 
szemeink elé; különben néhány más törvényhatóság is egybegyűj- 
tette a szervezetére vonatkozó szabályzatokat. 6 e d u 1 y Ferenez az 
Archaeol. Értesítőben tett jelentést, mily állapotban találta Nógrád 
várát, mely az aljában nyitott kőbánya-mívelés következtében némi 
veszélyben forog. Jelentjében a vár történetére vonatkozó adato- 
kat is felsorolja. Malesevics Emil a losónczi fSgy mnasium érte- 
iiítőjében Losoncznak és környékének természeti viszonyait foglalta. 
Szerző, mint maga is elismeri, nem teljes munkát végzett; a nyúj- 
tott képet azonban positiv adatok alapján készítette. Első sorban, 
elég szerényen, csak a tanulók érdekeit tartotta ugyan szem előtt, 
lírásából azonban, mely tömörsége által tűnik ki, szakemberek is 
okulhatnak. 80 n km. területű vidékről szól s egy helyütt megjegyzi, 
hogy szélcsend itt egyetlen nap sem lévén, e tekintetben az or- 
szágnak csak néhány helyét lehet Losonczczal összehasonlítani. — 
Serly Antal a Fővárosi Lapok 146. számában Zlatnóról irt. Ez 
Üveggyár 4elep a korytniczaihoz hasonló katlanszerű völgyben van; 
csakhogy Zlatnó nem oly zordon, hegyei nem oly magacűk ; Prativa 
itt nincs, nyárilakok helyett fáviskók vannak s gyógyterem helyett 
üveggyárat találunk. Szentkirályi Sándor a „ Magyarország" -ban 
szintén bemutatta Nógrád várát, továbbá a Medves és Sátoros bér- 
ezek közt emelkedő Somoskő romjait, melyeknek 1236-^ 1703-ig menő 
történetét is elbeszélte: leírta végre a hagyomány szerint 1264f-ben 
egy pásztor által épített Füleket is. — A Pesti Hírlap 287. száma 
Alsó-Toldról egy Toldy-mondát közölt, melyet dr. Jeszensisky 
az Egyetértésben újabb adatokkal egészített ki; Szilády Áron azon- 
ban nem itt, hanem a bihari Nagyfaluban keresi a Toldyak őseit. 

Nyit ramegye németjeit a „Pozsony vidéki Lapok" ismer- 



Dr. Márki Bándoir. 115 

tetteJ TSkfk^ a inegye éjszaki részén, totók k6zt is megSrzék nyelVöfcet, 
szokásaikat Legtaroegesebben Privigye, Német-Próna és Handtova 
vidékén élnek. HaudloVán nincs vezetéknevük, hanem házaik szi- 
mozása ntán szólítják okét; pl. „Nro 32. Peter"^, stb. Jobbadán 
nagy^ emeletes házakban laknak együtt, nagy családokkal, birtok- 
kozösségben^ közakaratból választott családfő parancsa alatt — Nyit- 
ramegyB monoqgraphiájára maga a megye hirdetvén pályázatot, a 
mnnkatervezetet 1882. áprxl 30-ig kellett beküldeni. £ pályázat 
eredménye még ismeretlen. — Tagáhy i Károly á Századokban Szol^ 
gagvőrről értekezett s kimutatván, hogy Szolgagyőr etymok)giailag 
Győrrel semmiféle összefüggésben sincs, bebizonyítja, hogy a mai 
Possaadka azon föld, melyet Szolgagyőmek és Galgócznak neveztek 
8 hogy a poazadkai romok a szolgagyőri várnak romjai. Elbeszélte 
ezQtán az e néven ismert várispánsáigoak múltját és viszontagságait 
is. •- Terjedelmesnek Ígérkezik Lukavszky Alajos do%ozata,. 
melynek ekő közleménye y^K szakolczai gymnasium történeke 
1684-1862'' czímmel. a. szakolczai algymhasium értesítőjében jetent 
meg. Szerintem tanintézet csakugyan 1684-ben nyílt meg ; ismerteti 
azután a jezsuita tanárokra d növendékekre vonatko:íó főbb szitbá- 
lyokatf r^etezi az osztályok .tananyagát, s évről-évre közli a ta- 
fluárok neveit és a tanulók számát. Ozorák Izidor az érsekújvári 
algymnasium értesítőjében az intézet állattani gyftfteményének alapi'* 
teáról és szaporodásáról számolt be. Az alapító, Tóth f^echiél, job- 
bacttn a vái*os kőinyékén gyűjtötte az ebő példányokat : M— ^r. 
V-~e. az „Egyetértés'' 304. számában a. kolosi márványbányákroL 
szólt. Kolos Nyitra éjszaki részén kies, illatos völgymedenczében 
fekszik. A márványkőhegyek közvetlenül Kolos háta mögött kezdődé- 
nek. £ márvány nem tartalmaz idegen alkatrészdcet, más ásványo-^ 
kat ; egy nagyobb bécsi építkezésnél használták már. s enn^ ked'- 
féért 2^'» hónapig bányászták is. 

Pestmegye népiskoláiról (1880-81.) Tótb József közölt 
kimutatást. E szerint 627,281 lakos közöl 95467 tankiitele^bői 
74,119 (vagyis 77*64%) jár a 471 iskolába. Csak Tázláron nincs 
iskola, de ott is fognak építeni. — Braun az akadémia okt 1&.. 
illésen a kalocsai érseki csillagvizsgáló-intézet földrajzi helyzetérSt^ 
Simonyi Jenő pedig társulatunk Közleményeiben magának Ka* 
locsáoak fold- és néprigzi viszonyairól értekezett. Ezen kedvesen és. 
alaposan írt monographiábán folyóiratunknak minden olvasója gyö^* 
nyörködhetett. Széreleiuhegyi Tivadar Kis-Kún-Félegyháza le- 
írásán dolgozik; Halason szintén mozgalom indult nleg a város mo- 
nographiájának elkészítésére, Karcsú Arzén pedig most bocsa*' 
totta közre Vácz történetének IV. kötetét, mely 1848 - Í86lMg 
t^'ed. H. Kiss Kálmán a „Sárospataki Lapok ^ ban bőven írt a 
régi nagykőrösi gymnasiumról ; a « Nemzet^ csinos tárczában,* a 
„Magyarország'* p6díg képben istnwtette a besenyői zárdát, melyet 
irassalkovich 1761. Nagy-Boldogasszony napján a régi Bésnyő ke- 
yen talált eiztíst Mária-szobor tiszteletére szenteltetett töl s mely 
UEÓta búcsújáró hely^ az Ovszágvilág Visegrád tölrténetét b^szMte 
'1 s több képen mutatta be az érdekesebb kiránduló pontokat. ^-^^ 



/ 
( 



m Hatánk teírói 18824)60. 

P n t e 1 1 y István a Történelmi ÉrtesítSbm á tószegi neolith lelet- 
táargyakról, Szontagh Tamás pedig a földtani társulatban Mo- 
gyoródnak és környékének* földtani viszonyairól értekocett s a mo- 
gyoródi harmadkori tuff- és conglomerat-képződményeket a trachy- 
tokhoz sorolta; szerinte ez a képlet nem a helyszínén történt 
eniptio eredménye, hanem a csörög-tótgyörki nagy trachytkitöréstffl 
a víz által idesodort törmelék lerakodása. — Nagy Ferencs a 
kecskeméti ref. lyceum értesítőjében az intézet könyvtárában leTŐ 
régi magyar műveket (1536- 1661-ig 70-et) ismertette. 

Pozsegamegye nyugati részét nevezetesen Pakracz és 
Lipik vidékét, egy külön czikkben pedig Daruvárt és környékét 
Kramberger E. írta le a „Globus"-ban. Pozsegáról az 1759 
óta fenntartott postaúton indult el Nurkovacz, Brestovácz és ,Ka- 
menska felé, hol a Vucsijaknak igen regénye vőigye kezdődik ; 
kedvvel rajzolta Orljavaczot s mindenütt megfigyelte a népszoká- 
sokat, családi életet ; Pakracznak, Lipiknek történetét is részletezte. 
Daruvárról és a pakrai kolostorról szintén sok érdekest mondott 
el ; a Petrov-vrhről egy, az Icarus-mondához nagyon hasonló hagyo- 
mányt jegyzett íöl. Lipik jódfürdejét röviden a „Védette'' czímű ka- 
tonai lap is leírta. Fáy Elek az Ardényiféle „Magyarországaiban 
szintén dkinosan vázolta a kuhnnyevászi leányvásárokat. Érdekes 
összehasonlítást tehetni ez és a gajnai leányvásár között. 

Pozsony város színnyomatú nagy térképe Sendlein An- 
tal városi főmérnök, Pozsonymegyéé pedig Schöpflin A. alatt 
jelent meg. Jedlicska Antal „Kiskárpáti Emlékek'' czímmel hely- 
es művelődéstörténeti munkát állított egybe. Azon mintegy S O 
royriaméternyi vidékkel foglalkozik benne, mely Yöröskő, Szomo- 
lány, Boleráz, Bogdánócz, Pudmeritz, Yistuk s Dubova közt teM 
el s összesen 20 helység tx^rténelmi emlékeit vázolja. Csínos famet- 
szetéken kívül a vidék térképe járul e műhöz, mely a népélet és 
népszokások jelentékenyebb vonásait is ecseteli. — A szomolányi 
hegyeknek egy tagját, a felső-diósi erdőkerületben levő Hosszú- 
hegyet báró Orczy Béla írta le a Vasárnapi Újságban. — Cher- 
nél Kálmán a M. Könyvszemlében „Könyvbecsiés Modor városában 
leoS-ból" Gyárfás Zsigmond pedig a Századokban „Tökölyi Kis- 
Rómában'^ vNagy-Szombatban) czímmel közölt egy czikket. A nagy- 
szombati érseki főgymnasium értesítője befejezte a könyvtár földrajzi 
műveinek közlését s megkezdte a hittaniakét. 

Sárosmegyéből a czigelkai Lajos-forrás jódtartalmú sós 
savanyúvizét a Dr. Rik Gusztáv által legújabban 1881-ben eszközölt 
elemezés alapján külön füzetben ismertette Chyzer Kornél. 
Majláth Béla a sóvári Sóos-család levéltárát a Századokban, 
Szádeczky Lajos pedig á bártfai levéltár néhány magyar okiratát 
a Történelmi Tárban mutatta be. 

Somogy várm^[yének 1877. nov. 5. alakított régészeti és 
történelmi társulata Melhárd Gyula szerkesztésében egy kis év- 
könyvet adott ki. Ebben L i p p Vilmos Somogy régiségeiről, a szer- 
kesztő pedig (2 kép kíséretében) a magyar- egresi ólom-relie^ől, 
néhány somogyi körsánczos őrhalomról s a somogyvármegyei régi- 



^^«. 



Dr. Máiiti Sándor. 137 

ségtárról közölt adatokat. A „Keeskeméti Lapok^ 20, számábaii Hj 
T. Nikiáréi emlékezett meg. 

Sopronmegye történetének buzgó kutatója B teás el Jó- 
zsef, számos érdekes czikket közölt a „Sopron" -ban. így megírta 
F^:uknó, Lánzsér, Lakompak, Kabold, Német-Keresztúr, Szarvkő 
és KiS'Marton (vár és város) történetét, valamint ugyan ő és P a u r 
Iván a vimpáczi kolostor múltját. Paur szintén több apróságot 
tett közé. Az „Oedenburger Boté'' és „EisenstiUlter Zeitung'' egy 
régi Pongrácz-féle kéziratból E.-Marton, Lajta-Pordány, Loretto, 
Stoczing, és Vimpáe történetét s az első a lajta*pordányi kéntar- 
talmú fttrdő leírását hozta. E' fürdőt a Főváiosi Lapokban Thir- 
ring Gusztáv is ismertette, míg ugyanazon lapban Vajda Viktor 
mutatta be a megye másik két fürdejét, a gyönyörű vidékű pe- 
csenyéd! savanyókútat s Balfot ; valamint „Fertői képek" czím alalt 
a .Budapesti Hirlap'''ban a Fertőmellék egy részét. A „KSzseg éa 
Vidéké'-ben Chernél Kálmán a Sopronmegyéből Vasba csak ez 
év folytán kebelezett lékai vár történetét beszélte el. Még az 1881. 
év végén jelent meg a stat. hivatal által kiadott népszámlálási nagy 
munka 43. kötete, mely a Sopronmegyére vonatkozó száraz acUi'- 
tokát tartalmazza. Thirring Gusztáv a „Sopron" 18—27. szá^ 
maiban a társadalmi statisztika szempontjából ennek alapján isn^r - 
tette a megyét, mig Simon Ödön nyomtatott jelentéseinek alaj^n 
ugyan ott és ktilön füzetben szintén ő Sopronmegye közbiztonsági, 
közegészség- és tanügyi viszonyait vázolta. Alapos és minden kö' 
rülményre nézve tájékoztató munka Drucker József polgármea* 
temek 1881. jelentése Sopron város közigazgatásáról — A Földtani 
Közlönyben Telegdy Roth Lajos a Lajtahegység éjszakkeleti ré* 
szenek geológiai viszonyait ismertette ; a földtani intézet pedig Kis^ 
Marton környékének geol. térképével, mely 1 : 144,000 szerint ké« 
szült, az egész megye geológiai ábrázolását befejezte. A cs. katonai 
földrajzi intézet 20 lapon 1 : 25.000 szerint ábrázolván a lajtamel-' 
léki Bruck környékét, ebből 4 lap Sopronmegye éjszakkeleti részét 
foglalja magában s az intézet legjelesebb kiadványai közé tartozik ; 
a magassági vonalak 10 méterről 10 méterre vannak jelezve ri^ta. 
Sopron környékének térképe 1 : 28,800 szerint 4 lapon készült tér- 
képe, mely pedig a katonai földrajzi intézet gyarlóbb művei közűi 
való, újabb lenyomatban jelent meg ; közelismerésre tarthat azonban 
számot Eis-Marton vidékének ugyan azon intézet által 1 : 7&fiOO 
szerint ezúttal színezve kiadott térképe. A „Gazdasági Mérnők"-ben 
báró Berg Gusztáv a kapuvári 2900 hektár terjedelmű uradalom 5 
majorját összekötő, 8 km. hosszú s 2 év óta működő mezőgazda- 
sági vasútat, az „Erdészeti Lapok" több füzete pedig a megye 
erdészeti viszonyait ismertette. A Rábaközből nyelvészeti adalékok 
jelentek meg a M. Nyelvőrben. A kiadásra váró munkák közül föl- 
említjük Roth Lajosnak a Lajtahegység geol. viszonyairól s Thir- 
ring Gusztávnak Sopronmegye természeti viszonyairól írt s a 
földrajzi társulatnak közleményeink 85. lapján említett pályázata 
alkalmával hazai földrajzi irodalmunkra nézve valóságos nyereségül 
feltüntetett terjedelmes műve. — Egyúttal Thirring úrnak köszttn- 

TOUn^ lOáLaméaiA 1888. - 3-ik ÍOxet. 11 



138 Huánk leinti 1882-beii. 

hetem, hogy Suproniuegyéről e szemlében ily részleteket említ- 
hetek. 

Szabolcsmeftye multára nézve igen érdekes 6 ő r ö m b e i 
Péternek „A nagykállói ev. ref. egyház története" czímű munkája, 
melyben a város hajdani állapotának ism^etése után áttér a vá- 
ros és vármegye reformatiójára. A jelen viszonyokat szintén alaposan 
rajzolja. Szép nyelven, sok iemeretlen adat fölhasználásával, élénken 
és hazafias szellembeii írta meg 189 lapra teijedS könyvét. 

Szatmármegyének és hazánknak egy új ásványát ismer- 
tette meg Szabó József az akadémia jnnius 19. Ülésén. Ez a 
heloit, melyet nálunk idáig csak Kapuikon találtak. Ennek egyik 
nevezetes tulajdonaága, hogy a ritka berillföldet is tartalmazza, 
minél f(^a ffiltehetni, hogy a vékony oszlopok között smaragd is 
fordul el3. Szabó e hazánkban új ásványfaj leírását a Természettud. 
Közlönyben közölte. 

Szehenmegye egyik fShegységének, a Cibinnek, továbbá 
a Szászsebes! hegységnek vázlatos helyrajzát Guist Mór adta az 
erdélyi EárpátegyesUlet német évkönyvében. A fűvölgyekröl nem 
tájékoztat ugyan teljesen, de dolgozata így is becses. Conrad O. 
ugyan ott szintén a szászsebesi középhegységet és aranyvidéket 
írta le. ^ Beliczai Jónás a Philologiai Közlönyben Jupiter Do- 
Ucbenus és Aesculapius nagyszebeni fóQratairól értekezett. E sze- 
rint „a XUI. iierlegioban szolgált Veturius Marcianua Aesculapius- 
tól akár álmában, ak^ egyébként ösztönöztetve, a saját a övéinek 
üdvéért Jupiter Optimus Maximus Dolichenusnak emléket állított 
és pedig, ha maga, az egyszerű légionárius, készfté a feliratot, saját 
ideje fogalmához képest vallásos, jóravaló ember lehetett." A Vérein 
für siebenb. Landeskunde „Archiv''-jában Teutsch J. a nagy- 
szebeni ágostai gymnasium történetét közölte. 

S z e p e svármegyének tennészeti szépségekben gazdag vidéke 
ntost is sok méltatóra akadt. Barlangjait dr. Koth Samu a Kár- 
pátegyesület évkönyvének IV. füzetében mutatta; leitta a Lucsiv- 
nától Csorbára az országúton haladva, a jubbra elhúzódó meredek 
mészkdíaibaa egymástól nem nagy távolságban délfelé uyfló két 
barlangot, a már régebben ismert hélai Alabástrom-barlangot és 
Jégpinczét, valamint az újabban fölfedezett Csepkőbarlangot ; a Ja- 
vorina környékén levő Száraz-, Nedves-, Koscsulek- és murányi 
barlangot valamint a novyi három és a hahgóczi két (Ceepkő és 
Rabló-) barlangot. Ugyanezen évkönyv „Apró közleményei" közt 
ugyaníi a felkat völgyben levS turmalin -sziklára figyelmeztet. — 
Kovács János a Festi Napló SOS. számában a Dunajeczen Smerd- 
""nkától Szczavniczáig tett útját, dr. E m e r i c z y Géza a Lőcaeí 
búmban és a „Magyarország és a Nagyvilág^-ban a Poprád-tónál 
Itött egy éjszakáját, ugyané lap a tarpataki vízesést, Weber 
iBu az „Aus allén Welttheilen''-ben a növényzetre ós terményekre 
ló tekintettel a Szepesség éghajlati viszonyait, valamint a bélai 
csepkSbarlangot, P o 1 ó n y i Károly külön füzetben a feketehegyi 
sgyógjrintézetet, a „Gazdasági Mérnök" pedig a kézsmárki vászoa- 
liérítíi gyárat irta le. Weber Samu a Száguldókban a S2epess>^i 



Dr. Márki Sándor. 139 

nagy és kis házak jogviszonyait ismertette, Károlyi Árpád a 
rdrténeliBi Tárban 1588-ból a lőcsei városi akadémia törtenetébaz 
köEölt egy adatot, míg Demkó Kálmán Lőcsén „Polgári család- 
élet és háztartás Lőcsén a XVL és XVIL században" czífnmi^l 
adott ki egy füzetet, melyben igen érdekesen irja le az ajtjsori 
lakást, bútorzatot, asztal és ágyneműeket, ruházatot, ékszereket, 
fegyvereket, családéletet és szokásokat. Lőcse történetét magát is 
Demkótol várhatjuk. — A Lőcsén megjelenő „Zipser Boté** ez éi;- 
ben is számos, kitűnően felhasználható czikket közölt; és pedig 1) 
a boroszlói dr. Scherner 1881. évi Kárpáti emlékeiben leirj^ 
Poprádra való érkezését s egy ott töltött éjszakáját; a ganóczi 
fürdőt a felkai gyógyszerész, Scberfel, növénykertjét, a nála meg- 
szokott kedves, csevegő modorban. 2) Demkó Kálmán Idkes 
szavakban sürgeti egy „Bzepesmegyei művelődéstörténelmi társulat** 
Díjalakítását,, mely a megye monographi^ának megírásáról gon- 
doskodnék ; 3) M ü n i c h Sándor £ m e r i c z y Jenőnek a Királyhegy 
környékéről s a Garan és Gölnitz felső folyásáról irt jeles fü;setére 
hívja föl a figyelmet s megjegyzi, hogy ujabb mérések szerint a 
Királyhegy 1957*5, illetőleg 1947*4 ro. magas; 4) ugyanő kárpáti 
emlékűi ajánlja a lucsivnoi csiszolt nummulit-mészkövet és 5) haj- 
dani jegesek működésének eredményét látja azon törmelékhalmok- 
ban, melyek a poprád-lucsivnai síkságra jutó Poprád mentén emel- 
kednek és érinti e végmorénáknak a környék éghajlatára való be- 
folyását ; leirja továbbá 6) a felkai növénytani kertet, — 7) Igáénak 
a XIU. század végén való viszonyairól szól, 8) a pártos „Kauffang'^ 
Zsigmond kincseiről forgalomban levő mondáról és 9) Szepesnek ha- 
lakban való gazdagságáról; 10) Dénes Ferencz a lomniczi csúcs 
alatt tett téli útját beszélte el; 11) Geyer Gyula Iglónak 1881. 
évi meteor, viszonyait tüntette föl; 12) Kolbenheyer Károly 
a kevéssé ismert Furkota-völgyet irta le. Ennek kiváló b4jt köl- 
csönöz azon körülmény, h(^y fokozatosan egymás fölé emelkedő 
4 tava van. E tavak 1639, 1688, 2064 és 2158 m. magasan fek- 
szenek. — 13) Hunfalvy Pálnak Haberern Jonathánról adott 
^szepesi életképé'' -t e lap is közli, — valamint 14) magának Ha- 
beremnek a berlini német „Sprachforscher-Verein"-ban még 
1850. márcz. 21. tartott felolvasását, mely a Szepességet oly ked- 
vesen ismerteti. — 15)Scherfel Aurél a júl. 2. megnyílt felkai 
Tátra-muzeumot mutatta be ; a Kárpátegyesület azonban időközben 
mint tudjuk Poprádon jelölt ki helyet e múzeum számára,. 16) Dr. 
Roth Samu leirta a bélai csepkőbarlangnak juL 6. történt megnyi- 
tását, melyről ugyanazon 28. számban Weber Samunak is vaji 
egy czikke. 17) Dr. Pelech János Szepes három jellemző hala, a 
lazacz, pisztráng és pénzes szemling (Aeshe) közöl ez utóbbinak 
horoggal való fogásáról cseveg, magának a halnak történetét is 
elbeszélvén. — 18) Roxer Vilmos egy kirándulást ír le, melyet 
négy barátjával még 1841. augusztusában a csorbái tó, a Kriyán, 
Kopra-völgy Öt-tó, Tengerszem, Halastó, Poduplaszky- völgy, Lengyel- 
nyereg, Felkai völgy és Tátrafüred irányában öt nap alatt tett 
meg. - 19) Weber Samu ismerteti Bélának 1797. évi állapotát 

10 






140 



Huánk leírói 1882-ben. 



továbbá 20) a sziklás fogolynak (Steinhuhn) meghonosítására a 
Kárpátegyesttlet által tett igyekezetet s végre 21) a zsgyári hágón 
(1072 m.) át márez. 21; Javorinába való kirándulását; megemUti, 
hogy Javorinán a 2 papírgyár készítményeinek Poprádra fuvarozá- 
sával folyvást 26 ember van elfoglalva. — Óhajtjuk, hogy a „Zípser 
Bote^'ezentúl is hasonló buzgalommal ismertesse a szép Szepess^et. 

Szerémmegyei és újvidéki tapasztalatait Knicsanin S. 
András egy Belgrádban megjelent „Fruska-Gora" czímű könyvben 
mondta el, gyűlölséget teijesztvén hazánk és az uralkodóház ellen. 
A fiatal szerző különben pár hét múlva öngyilkos lett. Dr. 8 z e n t- 
klárai Jenő igen érdekesen és a jelen viszonyokra nagyon jel- 
lemzően írta le Karlócán és a Fruska-Gora szerb kolostoraiban 
szerzett tapasztalatait a Pesti Napló 231—3. számaiban. ~ Dr. 
Pethő Gyula a Földtani Közlönyben a fruskagorabeli spfaaemlit- 
kagylók sarokpontjának fölfedezéséről és belső szervezőtök egyéb 
részeiről értekezett. Weiser Frigyes a kalocsai főgymnasium ér- 
tesítőjében a régi Sirmium hatszázados, vagyis a legrégibb időktől 
az avarok által való elpusztíttatásáig 580-ig terjedő történetét kö- 
zölte s kiemelte, hogy Sirmium Kr. e. 34>ben kapta a római nép 
szövetségesének nevét. 

Szilágy-Somlyó múltjáról és jelenéről pár lapon Ta- 
pod y Tamás szólt a somlyói algymnasium tudósítványában ; tulaj- 
donkép csak az 1821. alapított s 1826. óta működő gymnasiuni tör- 
ténetét vázolta. Nagyon becses a Történelmi Tárban Thaly Kál- 
mán által közölt leltár, mely Szilágy-Somlyó várának 1668. ápr. 
18-ai állapotát tünteti föl, s teljes fogalmat nyújt e várról. 

Szolnok-Sobokamegye földrajzát az elemi iskolák 2. 
és 3. osztálya számára Sebestyén János készítette el. Köny- 
vecskéjét a sz.-dobokai tanítótestület pályadíjjal tüntette ki. Ká- 
dár József a dézsi evang. ref. egyházközség történetét írta meg. 
Kon ez József pedig a dézsi complanatió végrehajtására vonat- 
kozó két oklevelet t. i. a Szent-Erzsébeten, Sólymoson s Bözödőn, 
a szombatosok főfészkében térítés és a templomoknak a többség 
birtokába való helyezése végett kiküldött bizottság munkálatát kö- 
zölte a Keresztény Magvetőben. 

Temesmegye monographiájának megírására már 4000 firt 
gyíílt egybe ; P e s t y Frigyes azonban, kit a mű megíratására föl- 
kértek, nem vállalkozott. — A szept. 17. tartott évszázados ün- 
nepélyen Roth Nándor csinosan vázolta Temesvár sz. kir. város 
történetét. Felolvasása nyomtatásban is megjelent. Reső Ensel 
Sándor a temesvári Történelmi Értesítőben 32 temesvármegy eí 
községi pecsétet magyarázott meg, Halaváts Gyula a Földtani 
Közlönyben Fehértemplom és Kubin környékének földtani viszo- 
nyait ismertette. B e r e c z Gyula külön kötetben fogl^ta össze Fe- 
hértemplom tanügytörténetét. A feldolgozás a Századok szerint, igen 
kezdetleges. A Tört. Értesítőben dr. Ferenczy József az 1848. 
évi fehértemplomi képviselőválasztási mozgalmakról, a temesvári 
Természettud. Füzetekben pedig Still Nándor a fehértemplomi 
méhészetről adott egy tanulmányt. - Mii lekér Bódog a Tört. 



Dr. Márki Sándor/ 141 

Értesítőben a versed „Kápolnahegy*^ lejtőjén levő őstelepet ma* 
tattá be. Az egész lelet 92 barab csontrészletből, tfizhelyről, 
vett rögmaradványból, továbbá vékonyfalú edénytöredékekből álL 
Ugyanő német nyelven Verséének és környékének 1787—1790. 
évi állapotairól írt egy történeti vázlatot, a Tört. Értesítőben pe- 
dig Keveris vagy Köveres verseczvidéki eltűnt helység múltját be- 
szélte el^ leírta a szintén verseczvidéki nagyszámú bronczleletet. — 
Budapesten 32 lapnyi szöveg kíséretében 32 fénykép jelent meg 
Buziás fürdejéről. A kötethez vasúti térkép is járul. 

Tolnamegyei muzeumegyesület alapítását indítványozta 
Eötvös E. Lajos a Tolnamegyei Közlönyben. Erre az ösztönt a 
Duna medrében Paks alatt felszínre került romoknak január 29-én 
történt megszemlélése adta. A kirándulók rögtőrtönzött értekezle- 
tet tartottak s a megye földtani, régészeti és történeti adatainak 
összegyűjtése végett elhatározták a tervezett egyesületnek megalakí- 
tását, hogy ekként is elősegítsék a megye monographíáiának ügyét. 

Torda-Aranyosmegyének Toroczkó vidékén, a bedelői 
határban levő i^ csontbarlangját az akadémia Értekezései közt 
Téglás Gábor ismertette, ki a Kárpátegyesttlet Évkönyvében To- 
roczkó vidékét és népét, társulatunk Közleményeiben pedig a Kis- 
Aranyos völgyében levő Alsó-Vidrát és a túr-koppándi hasadékot 
irta le, mint mindig, touristát és szakembert egyaránt kielégítve. 
Dr. Szinkovics Lajos Bayer Ferencz Lőcsei Albumában az Ara- 
nyos vidékével (nevezetesen Toroczkó és vidékével, valamint Po- 
csága tájékával) főleg növénytani szempontból foglalkozott 

Trencsénmegye edényes kryptogamjait Holuby J. L. 
mutatta be a trencsénmegyei természettud. egyesület lY. évköny- 
vében, hol dr. Brancsik K. is közli a megyében tett állat- és 
növény timi kirándulásainak eredményét. Y é b e r Antal a debreczeni 
gymn. értesítőben „Néhány szó a Veterna-Hola természeti viszo- 
nyairól'' czímmel értekezett. Részletesebben szólt a szorosabb ér- 
telemben vett Yetema-Holáról (Vetreiye-Szélhegy), vagyis a Rajeci- 
havasokról s ezeknek éjszaki (Mincsov-) és déli (Klak- vagy Na- 
Klate-) csoportjáról ; azután második, a Nyitra és Vág völgye közt 
a Facskói-hágótól a jasztrabjei horpadásig terjeszkedő főrészéről, a 
Sztrázsov-hegycsoportról ; továbbá a domanisi, Zsibht- és Manin-, 
Zsgyár-, vagy Zsiári-hegycsoportról. Ismerteti vizeit, melyek mind 
a Yágba és Nyitrába szakadnak, ásványvízforrásait geoL viszonyait. 
Kár, hogy a derék szerző nevével szakfolyóiratainkban nem talál- 
kozunk többször. — A Yadászlap érdekes közleményt adott Zay- 
Ugrőczról s annak vadászurairól, az OrszágvUág, öt kép kíséreté- 
ben, Trencsén-Teplitzről, a Történelmi Tárban pedig B. Med- 
nyánszky Dénes a megye társadalmi történetéhez szolgáltatott 
adatot, midőn Meduyánszky Jónás beczkói nászvendégeirői (1664^68.) 
közlött egy jegyzéket. 

Udvarbelymegye földrajzát paedagogiai tapintattal állí- 
totta össze Yeres Sándor, kinek az udvarhelymegyei tanítótestü- 
let által kiadott tankönyvéhez térkép is járul. — Nemes Ödön a 
„Magyarország^-ban a parcydi szószirtekről és sóaknáról értekez- 



H2 Hazánk leírói 1882-ben. 

véB, megjegyzé, hogy a képen ábrázolt szürkéskék sószirtekhez 
hasonlókat csak Spanyolországban lehet találni. K i s György Sándor 
a Keresztény Magvetőben a kénosi unitárius egyház történetét 
nyújtotta. 

IJngmegye monographiájának megírásával a megye az e 
tárgygyal évtizedek óta foglalkozó Mészáros Károlyt bízta meg 
és tíztagú bizottságot alakított annak megbirálására s a kiadás 
előkészítésére. Ez ügyben az „Ungvári Közlöny" 12. számában. 1. B. 
szólalt fel először. — A szobránczi fürdőt társulatunk közlönye egy 
kis czikkben, Chyzer Kornél pedjg külön füzetben ismertette. — 
Dietz Sándor a Kárpátegyesület Évkönyvében szintén e fürdőből 
ürta le a Yihorlat-hegycsoportba tett botanikai kirándulását. Ugy 
találta, hogy ezt, a vinnaí terület kivételével az egyformaság, az 
egyedek gazdagsága s a fajok szegénysége jellemzi; a hegységnek 
jellemző növényzete nincsen s formatióit is többnjrire máshonnan 
ismerjük már. 

Varas d-Kottorinak és Ivanics-Morlavinának 1 : 75,000 szerint 
készült térképét a katonai földrajzi intézet adta ki. 

Vasmegyéből ugyanez úton Hartberg-Pinkafő és Berzencze- 
Szent-György térképét kaptuk. Lipp Vilmos a „Magyarország és 
a Nagyvilág "-ban 12 ábra kíséretében mutatta a vasmegyei régise- 
tár némely szebb darabját. Szily Kálmán a Természettüd. Köz- 
lönyben Gothard Jenő és Sándor hetényi csillagászati observatoriuma 
megnyíltáról, B o r b á s Vincze pedig a Tanáregyesület közlönyében 
az átokhínárról (elodea Canadensis) értesít, jelentve, hogy ő ebből 
július 10. Mura-Szombattól délre, Nagy-Barkócz alatt a Mura mellett 
egy holt-ér álló vizében találta az első példányokat. 

Verőczemegye legszebb építményét, a diákovári r. kath. 
székesegyházat a Magyarország és C z o b o r Béla magyarázata mel- 
lett a Vasárnapi Ujs% mutatta be. A Rosner Károly bécsi akad. 
tanár tervei szerint 16 év után elkészült román stilu, végén magas 
tvezetfi apsisokkal ellátott latin keresztalakú templomot, Strossroayer 
püspök áldozatkészségének e kitűnő emlékét, 1882. okt. 1. szen- 
telték fel. 

Veszprémmegyéből a Somlyót Szekrényessy Kálmán 
az .Országvilágban írta le. Csaknem teljes magasságával hat a Bu- 
dapestről Gráczba menő vaspályaudvartól kis^ éjszakra a somlyó- 
vásárhelyi állomástól néhány perezre eső ezen hegy. A tetejében 
levő erősen vasas fekete homokban illatos eper terem és sok rajta 
á jó szántóföld. Megyfái híres pipaszárakat szolgáltatnak. Hegyol- 
dalában legédesebb s legerősebb a vásárhelyi (20 - 30,000 akó), to- 
vábbá a már inkább asztalinak jó dobai, n.-szőllősi és kisjenei bor. 
A. vár festői szép omladékai a hegy éjszaknyugati részén nagyon 
meredek sziklán láthatók. A még elég ép állapotú főépület 3 emele- 
tes ; a vár közepén levő vízfogóban ma is jó a víz. Valami 20 hely- 
ségből még a harangszó is felhallatszik pompás kilátást nyújtó 
csúcsára. 

Zalamegyét illetőleg Z. H. F.-től a Vadászlap 15-16. szá- 
mában a göcseji rengetegekben való vadászatról földrajzilag érté- 



Hasánk leírói 188^bell. 143 

Ízesíthető adatokat találunk., A „Figyelő"' a göcseji Helikonról, 
Ádám István az Archaeol. Értesítőben a sümegi földalatti épület- 
maradványokról, egy más czikk az ukki régiségekről, L i p p Vilmos 
pedig az Ung. Revueben a Keszthely melletti dobogói sírokról érte- 
kezett. A balatonfüredi gyógyhelyről és kirándulási helyeiről 298 ol- 
dalra terjedő képes Kalauzt adott ki J alsó vics Aladár. Történeti 
bevezetés nyitja meg a könyvet; ezt követik a gyógyhely fekvésére 
és égalji viszonyaira, az ásványvizekre és hideff fürdőkre vonatkozó 
adatok. Részletesen ismerteti a fürdőhely kiválóbb pontjait, épüle* 
teit, nyaralóit, a szórakozásokat, a kirándulásokat Tihanyba, a Kis- 
faludy Sándor költeményei által oly híresekké vált különböző várro- 
mokhoz s más történelmi nevezetességű helyekhez. A egészség- és 
fürdőügyi részt dr. Engel Gyula állította össze. Az egáázet a Ba- 
laton tavának nagy térképe teszi még becsesebbé. 

Zágráb, Gurkfeld-Rann-Samobor, Velicza-Goricza-Ledenik és 
Sziszek-Sunja vidékének 1 : 75,000 szerint készült térképét a katonai 
fSldr. intézettől nyertük. Schafarzik Ferencz a földtani társulat 
január 12-iki ülésén a zágrábi földrengési tünetekről graphikai sta- 
tisztikát mutatott be. A lipcsei lUustr. Zeitung a 2053. számban 
képben és szövegben ismertette az 1882. szept. 13. alapított zágrábi 
evang. templom tervezetét 

Zemplénmegye természetrajzából, nevezetesen a halakról, 
érdekes adatokat kezdett közölni Chyzer Kornél a Kárpátegylet 
évkönyvében, ez idkalommal 25 nemhez tartozó 39 halfajról emlé- 
kezvén meg. Zemplénben tehát feltalálhatni az ország összes hal- 
fajainak kétharmadát. Ugyanő egy, hazánk arachnoida-faun^'ában 
egészen új zempléni alakot írt le a Hermannféle Természetrajzi Fü^ 
zetekben. A Pesti Napló 193. számában Szerdahelyi Aladár 
Sárospatakot, a 255. számban pedig Márki Sándor Kossuth szü- 
lőhelyét, Monokot, mutatta be. Szinnyey Gerzson a Sárospataki 
Lapok több számában a sárospataki főiskola könyvtárának, Orbán 
József viszont külön füzetben azon intézet énekkarának történetét 
adta. Az énekkar ez évben töltötte be fönnállásának 100. évét 
Thaly Kálmán a Történelmi Tárban I. Rákóczy Ferencznek sá- 
rospataki vámagyai számára 1666. aug. 15. írt utasításait közölte. 

Zólyom várának rajzát az Országvilágban szemlélhetjük. 

Jegyzékemet azon kérelemmel zárom be, hogy annak hiányai- 
ról e folyóiratnak t. olvasóim engem értesíteni, jövő évi szendém 
számára pedig a tudomásukra jutott s közkézen kevésbbé forgó, 
kivált pedig vidéki lapokban megjelenő földrajzi czikkek czímét és 
tártabnát velem (Arad) közölni méltóztassanak. 

Dr. Márki Sándor. 



r 

1*44 Abó-Lendya és vidéke. 



Alsó-Lendva és vidéke. 

Zala vármegyének a Murát éjszaki partján érintő része Alsó- 
Leadva vidéke. 

£ soroknak czélja annak kimutatása, hogy mennyiben jelen- 
tős e vidék még a maga kicsinységében is. 

Az Alsó-Lendva felé dűlő vidék déli határát a Deklesinnél 
Zalába jutó, Légi'ádnál a féktelen Drávába szakadó s Mura-Szerda- 
helyig sűrűen következő falvakkal beszegett partú Mura teszi, mely 
a k^ves Muraközt Zala vármegye többi részétől választja el. A 
Mura a megnevezett két hely között síkságon folyik s alacsony 
partjain gyakran és hirtelen kiont. Magyarországban mértíöldenként 
23*3 lábat esik, sodró vize rendesen hideg; medrében kőszén, 
iszapjában aranypor található. Az előbbi terméket alacsony vízállás 
sükamával nyerik s egy-egy szekérrel 2-3 forintjával adnak el. A 
Murából nyert szén bár nem a l^kellemesebb szagú, alkalmas kály- 
hában jól és haszonnal égethető s így pl. Csáktornyán az olcsó tü- 
> zelésen nagyot lendít. A Mura völgye a Dobrai hegyek és Mura- 

közi dombok között 2—3 mf. széles, sőt Luttenberg és Baksa 
között több. Partjain Mura-Szombat vend, Mura-Szerdahely mura- 
közi horvát és Letenye magyar mezővárosok vannak. Ha medrét 
kitisztítanák és szabályoznák, magyarországi szakaszát kisebb gő- 
zösök járhatnák. Itt tárgyalandó völgyéhez még Badkersburg, Weru- 
cesz és Luttenberg steier helyek számíthatók. 

A Murával egy irányban halad a Dobrai hegyek délnyugati 
oldalán Mátyásócz mellett eredő Lendva kis folyó. Neve Levinda, 
Levenda (nagy öntés) ból származik. Anyafolyójába, a Kerkába 
Szt.-Királynál szakad be. Mihelyt a Dobrai hegyeket elhagyja, 
mindenütt síkságon folyik, még pedig Alsó-Lendva mellett hármas 
I csatornában, melyek az épen említett helységen alul egyesülnek. 

Az idegent meglepi, hogy itt annyi csatornán és hidon megy át, 
már, ha egyébért nem is, azért is megmarad a hely emlékében. A 
csatornák vizök milyenségére különböznek. A város mellett közve- 
tetlenűl haladó csatorna, minthogy inkább elraálló talajon folyik s 
a dombok alluviuma is neki tart, zavarosabb a más kettőnél, mert 
azok kavicsos földben folynak, s így tisztább vizűek. Minthogy e 
két csatorna medrében számos forrás fakad, vizök is hűvösebb, mint 
a zavarosabb csatornáé. Ha az embernek kedve van hidegebb és 
tisztább, zavaros és meleg viz között választani, készen áll előtte 
a fürdő. A főág medrében spongia íluviatilist találtam. A Lenda 
folyócska partjait kevés félbeszakítással tölgyerdők borítják. Mihelyt 
egy kissé bővebben esik az eső, a Lendva, meddig csak szemed 
elláthat, három ágából való kiöntésével tengerré teszi a vidéket, 
mert a csatornák a megnőtt víztömeget nem képesek magukba szo- 
rítani, s csak annyi hasznuk van, hogy egyenes irányuknál fogva a 
viz könnyebben leszalad. Minthogy a tenger oly gyorsan eltűnik, 



Dr Szántó Károlr. 145 

mint keletkezik, kiöntése az egéfizségnek nem veszélyes, bár itt-ott 
kis mocsarak maradnak utána. A Lendvában hal kevés van. Mellék- 
vizei jobb felől a Hidegkút környékén eredő Bellotinczi viz, balfelől 
a Bakonaknái támadó Dobronaki (Bukunica) patak, továbbá keletre 
a Kebele. A két előbbi a Lendvával párhuzamosan halad, míg a 
Kebele a Kebelei erdőből kiérve délnek tart. Hidegkút, Puczincz, 
Mártjáncz, Bagonya, Kákicsán, Bellatincz, Turnischa vend, Dobro- 
nak, Szt.-Györgyvölgy, Kebele és Alsó-Lendva magyar helységek a 
Lendva és mellékvizei mentében. 

A Kerka Vasvármegyében támad. Csesztregtől elkezdve iránya 
csaknem délnek tartó éjszakról Szécsi-á'zigetnél és Kerka-Szt-Mik*- 
lósnál elágazásaival a vidéknek tószerü jelleget kölcsönöz. Mellék* 
vize a Cserta. A Kerka mellett nagyobb helyek Csesztreg^ Lenti a 
Bánffynak porladozó várával, SzécBi-Sziget és Kerka-Szt.-Miklós, 
míg a Cserta mellett a nehezen megközelíthető Nova és ez utóbbi 
érnek egy délről jövő kisded ágánál Páka mind magyar helyek. 
Ki hinné, hogy hagyományoktól szentelt vidéken járunk! A Kerka 
a szomszéd Göcsejnek — melynek kiterjedését lakói nem akarják 
megmondani — nyugati határa. Göcsejben a hunok állítólag sokáig 
laktak, a Kerka Attila nejéről kapta volna nevét (ezen Kerkával a 
székely Bika erdő elnevezésében is találkozik a hagyomány), a 
Cserta mentében levő Karicsa és Zágorhida puszták hún vitézek 
neveit viselnék. 

Mindezen kis folyók a Murával együtt áradmányí lerakódásokat 
és homoktorlatokat szeldelnek, vagy lősz- és kavicsterületeket pl. 
Dobronaktól éjszakra és éjszaknyugatra Alsó-Lendvánál is. A Sop- 
ronból Alsó-Lendvának tartó úttól Keletre az egész Dunántúliban 
lősz gyakran található, s így Alsó-Lendva vidékének is jutott belőle* 
Kisebb-nagyobb lőszfoltok kivált Csesztregtől és Mártyáncztól déhre, 
valamint a Mura mellett is több hely tt vannak. Alsó-Lendva vidékén 
van harmadkori neogén congeria-tályogrétegzet is. Alább látni fog* 
juk, hogy IV. László királyunk egy donatiójában való kikötése a 
vidék geológiai viszonyainál fogva felesleges volt E folyók síkságát 
éjszaknyugaton a Dobrai hegyek, délen a Muraközi dombok, keleten 
a Balaton melléki dombvidék kiágazásai s közepén az AIsó-Lendvai 
dombok darabolják kisebb részelje. A síkság nevezetesebb helyei 
Csesztreg magyar falu a Kerka mellett, a már említett Mura* 
Szerdahely, AÍsó-Lendvától nyugatra Bellatincz, melyhez hosszú 
egyenes untató út vezet, de maga csinos templomával és épületei* 
vei, a Sinák kastélyával és kertjével, mindenek felett tiszta szor- 
galmas és szép vend népével annál jutalmazóbb, Turnischa szép 
nagy falu, tovább menve Mura-Szombat aSzapáryak ősrégi tekintetű 
kastélyával és kertjével, valamint a magyarosodásban való haladá- 
sával, az épen érintett helytől nyugotra Hidegkút, ettől délnyugotra 
a csinos Radkersburg a Murára letekintő s magasan emelkedő ép 
várával (milyen világ van Radkersburgban — rend, esti 11 órakor 
minden nyilvános hely csukva — steier rend!). Az utóbb említett 
két hely között síkságunk nagyon megkeskenyedik. A síkságot ré- 
'izekre osztó hegyekre, hogy visszatérjek, megjegyzem, hogy szer 



146 



AUó-Lendyar és vidéke. 



"rintem nem helyes a Lendvai dombokat a Dobrai he^ek kiága* 
zásához számítani, hanem inkább a Balaton melléki dombvidékekhez ; 
mert a Kebele és Lendva síkja a Lendvai és Dobrai hegyek között 
szélesebb mint a Kerkaé, mely az előbbieket a Balatonmelléki 
dombvidéktől választja el ; mert a Lendvai dombvidék a Balatonmel- 
lékinek mind kttlső alakzatát, mely külön-külön területekre oszlik, 
mind közepes magasságát, mind irányát, mely éjszakról délre húzódik, 
mind többi sajátságait illetőleg, mint egészen külön álló terület 
jobban megközelíti a Dobrai hegyekéinél. A Lendvai dombcsoport 
alakja csaknem egyenlő oldalú háromszög, nagysága pedig félnégyzet 
mf. s a Kerka, Kebele és Lendva minden oldalról bekerítik. A 
háromszögnek éjszakról teljesen délre vonuló oldalán három maga- 
sabb pont van : a Lentii (820'260 ; a Batosa (ennél jóval magasabb, 
némileg hegyre emlékeztető) a közepén ; a déli végén az Újfaluhegy 
(839-640. A háromszög délnyugati oldalán Alsó-Lendva felett a 
Sándor-Gesztenyés (1008') emelkedik. A lendvai fogadó 43276' ab- 
solut magasságát véve fel a fennebbi csúcsok relativjéről helyes 
fogalmat nyerhetünk. Az utóbb említett hegy két hullámán, részint 
aljában épült Alsó-Lendva; egy harmadikon, mely legmeredekebb, 
van a Szt.-Háromság kápolna. Ha nem restelled a íelfáradast a 
kápolnához, két dolog jutalmaz meg. Egyik a mellőle való szép 
kilátás a Dobrai, Muraközi és Steier hegyekre, a Mura-, Lendvától 
és Kebelétől öntözött, falvakkal és erdőkkel tarkázott síkságra ; a 
másik maga a Kápolna, nem építészeti tekintetben, hanem egyébért. 
1728-ban a Gludovácz család építtette. Sírboltjába első, kit leeresz- 
tettek. Hadik Mihály kapitány volt, ki az 1733-iki lengyel örökö- 
södési háborúban kapott sebeiben halt meg Alsó-Lendván. Nem régi 
esemény, s a hagyomány már is a török ellen harczoltatja őt s 
azt állítja, hogy ezen meredek oldalon menekült meg az üldöző 
török elől és e szerencsés menekülés emlékére építtette a kápolnát. 
Hadik Mihály teste, hogy -hogy nem, a sírboltból felkerült kopor- 
sóstul az oltár megé. Minthogy teljesen kiszáradt teste az enyé- 
szettel daczol, még arczvonásai is kivehetők. A nép gyógyító erőt 
tulajdonít annak, ha fogfájásában a Hadik ép fogaihoz dörzsölt 
rongygyal a magáéit érinti. Hadikot sokan megnézik s könnyű 
testét hiú játékból meg-megforgatják. így bizony nincs neki csen- 
des nyugta. A Lendvai kis dombcsoport szőllő- és kerttel van bo- 
rítva, melyek között egyes házak, nyaralók és egy pár kis falu 
rejtőznek. A lendvai uri népnek a csoport egyes alakzatai kellemes 
kiránduló helyül szolgálnak. Az itt levő sok szőllő láttára^egy közös 
hadseregbeli tiszt e felkiáltásban fakadt ki: nem csoda, hogy a 
magyarok csárdást járnak! Az egyes elszórt házakban szlávok is 
laknak itt, kik mintegy a jégkorszaknak déli magas hegyekre szo- 
rult növényei tengetU[ éltüket, nemzetiségüket, s bár Muraközből 
szállonganak egyesek hozzájok, bizvást elvesztik az utóbbit. A há- 
romszög aljában Lendva, Redics és Lenti nagyobb helyek. A két 
első római régiségek lelethelye egyszersmind. 

A Szt. -Háromság kápolnától látható Steier hegyeket értekezé- 
sem nem öleli fel, még a Muraköziekről is röviden szól. Legmaga- 



Dr. Szántó Károly. 147 

sabb pontjuk a Robádia, mely Szt.-Hieronymos jeles egyháziatja 
születése helyétől, Stridótól — hol még most is van róla elneve- 
zett kút - sok sz5Uővel borítva délnyugatra emelkedik 1073' magas- 
ságra. Tetejéről felséges kilátás van a Steier hegyekre. Stridó vi- 
déke egyike a legnyájasabbaknak. A Csáktornyáról gyalog Stridóra 
tett út mindig jutalmazó. Tölgyerdőkön, gesztenyéseken és szőllőkön 
vezet keresztül, melyekben a híres, erős muraközi bor terem. Míg 
Stridóra ér' az ember, nem győz eléggé gyönyörködni a kedves kis 
völgyekben s a délen feltűnő Iváncsicza szépen vonuló lánezolatában ; 
hát még, ha a völgykatlanban fekvő Stridóra ereszkedik le. A Ro- 
bádiáról Luttenberg és Radkersburg szépen láthatók. Az előbbitől 
keletre megemlítendő a Murához közel levő Rácz-Kanizsa igen 
hosszú hegy alatti pinczéjével, Szt.-Márton 1468. évszámot viselő 
templomával és római régiségeivel, a két hely között szintén a 
Mura mellett egy kisded magaslaton a Zrínyiek egyik vezérének, 
Malakóczinak vára, melyet jelenlegi birtokosa rommá tétetett. A leírt 
csoporton horvátok laknak, kiken a steier érintkezés meglátszik. 

A Eerkától keletre eső Balaton melléki dombvidék kiágazásáról 
is csak annyit említek meg, mi a fennebbi kis viz völgyének keleti 
határát képezi. E kis részt is a Cserfa már két részre osztja. Kö- 
zepes magassága 600— 700'-ra tehető, csupán éjszak-déli, mint a 
már leírt Lendvai domboké. Nevezetesebb részei a Szilvágyi erdő 
(649') a Katonaföld, BoUhegyhát, PördefBldi erdő, Zsófihegy, Dö- 
meíbld Letenyei magaslat (93 mt. r. m.), a Megyeshegy Csesztregtől 
keletre (708'66'). E dombok homok-, kavics- és tályogból állanak, 
rajtok a közlekedés nehéz, s éppen ezért Nova és Páka helységek 
úgy el vannak rejtve, hogy alig férhetni hozzájok. Különben erdő 
és sár van itt elég. Őszszel az embernek csak le kell egy kissé 
nyúlnia a szekérből, elérí a sárt. Bár pusztán magyar nép lakja e 
vidéket, a népnevelés minden jó akarat mellett is hátra áll. Alsó- 
Szemenyétől Letenyéig a Mura nagjon közel folyik e dombvidék 
mellett, s ezért Rátkánál a múlt években nagy földomlás volt, mi 
a helyzetet cserélt tárgyakon még most is jól látható. 

Mielőtt a már többször felhozott kápolna kilátásának ^szak- 
nyugati határára, a Dobrai hegyek aljába mennék, nem hagyhatom 
szó nélkül a Kerkának Lentitől Kerka-Szt.-Miklósig terjedő folyá- 
sát, azt a keskeny völgyet, melyet a Lendvai dombok keleti vo* 
nála és a Balaton melléki dombvidék nyugati lejtői alkotnak. Lenti 
romjait, melynek sánczait a Kerka töltötte meg, már ismerjük. 
Szécsi-Szigetnél Andrássy Manó gróf kastélyával találkozunk."A ke- 
leti szőllőkre felmenve a keskeny völgyet minden szépségeivel ma- 
gunk előtt látjuk, mely keskeny völgy vonzó voltánál fogva érde- 
mes a bejárásra. 

A Kerka mellett levő Csesztreg (5S20 helységtől éjszaknyu- 
gatra a Dobrai hegycsoport kezdődik, melyet az említett helytől 
éjszakra egy terjedelmes hullámos dombvidék kapcsol össze a Ba-- 
konynyal és az Alpokkal. A Dobrai hegycsoport már csak határolja 
iz Alsó-Lendva felé dűlő vidéket, mely a Murának itt már 2-3 
nf. széles lapály ából áll. A hegycsoport legmagasabb délre néző 



Uft 



Alsó-LendTa és vidéke 



pontja a Habernik (100374') emelkedés, mely Mártyáncztől éjszsdc- 
keletre |van. Végnyulványai délen Hidegkút, Mártyáncz és Dobro- 
nak vidékén enyésznek el a lapályban. A csoport tágas völgyek 
által szeldelt hullámos dombvidékképpen van felosztva. Ilyen a Ke- 
bele felső völgye is, melyet délen a Kebeleerdő szeg be (640*80, 
s mentében Szécsi-Szt.-László magyar falu, továbbá az ezt éjszaki ol- 
dalán szegő magaslatokon Szt-6yörgy völgy ref. magy. nagy fiüu. 
A Dobrai csoport déli részén, csak Dobronak az egyetlen magyar 
falu, ellenben Bagonya, Tessanócz, Mártyáncz, Puczincz és Hideg- 
kút mind vend helységek, melyek szépen vannak az út hosszában 
épülve. Bár e falvit földjei homokosak, meglehetősen termékenyek. 
A nép, mely e vidéket lakja vend és katholikus, de van luth. köz- 
ség is mint Puczincz. 

A bejárt hegyes vidéken mind a hegyes vidék, mind a hegyek 
közt levő sikság minden tekintetben steier hatásnak van kitéve. 
Dr. Borbás szerint Mura-Szombattól délre Nagy-Barkócz alatt a 
Mura mellett egy holt ér álló vizében £. Canadensis nő ; ugyanitt 
állapodott meg a Steierország alhavasi völgyeiből leereszkedett 
Myricaria Germanica csinos tamariskabokor is. £ vidék mint az 
ország nyugati része bő esőben részesül. Nyitva állván a steier sze- 
leknek, nagyon hidegnek találtam, mint a szomszéd Csáktornya vi- 
dékét is. Hozzájárul a hideg fokozásához e vidék sok folyójának 
és kiöntésének jege is. Nem levén adatom, hogy az éghajlatot il- 
lustráljam, a közel levő Várasd közép évi melegét (8*59^ R.), eső- 
mennyiségét (32*88'0 veszem fel. Kitűnik, hogy a felhozott 859^ 
nem sok ilyen déli vidéken. Meglátszik a steier hatás a nép szo- 
kásain is. 

Alsó-Lendva közelében eső nagyobb helyek Badkersburg, 
Nagy-Kanizsa, Csáktornya, Várasd és Zala-Egerszeg. Hazánkra nézve 
Alsó-Lendva vidéke nevezetes, mert három nemzet érintkező pontja 
és nyugaton a magyarság utolsó őrszeme maga a város. Csak Pa- 
linára és Kapczára kell mennünk nyugat felé vagy délre Mura- 
Szerdahelyre, már is vége a magyarságnak. Maga Lendva magyar, 
vidékén azonban meglátszik az idegen elemmel való érintkezés. 
Nyelvi tekintetben is a glázli a pohár szót kiforgatta és ez utóbbi 
cserépfazekat jelent; így mondják a lopót hébernek, így van for- 
galomban a tislér, su^szter, körbicz (kosár) szó. Mint metonymikus 
kifejezés említendő: mind a két hordó bor egy fából van fejtve. 
Melyik elem veszített e vidéken ? Azt hiszem, hogy nem a magyar. 
Bizonyítják ezt a vezetéknevek és mostan már magyar helyek szláv 
eredetű nevei. A magyar parasztok itt esőernyővel járnak, mi tud- 
tomra nem magyar szokás. 

Az alső-lendvavidéki magyarok között szálas emberek is ta- 
lálhatók. Arczuk bőre és hajók túlnyomóan világosbarna, olykor 
szőke, ritkán sötétbarna. Az alsólendvavidéki nép a muraközi hor- 
vát néphez viszonyítva mind a testalkat növésére, mind a bőr finom- 
ságára, a ruházat jóságára és általános jóllétre nézve hátrább álL 
Ismeret tekintetében a magyar még is józanabb, szabadabb felfo- 
gású mint a nemzetiségét elvesztett volt magyar muraközi horvát. 



Dr. Szántó Károly. 149 

Az ide tbIó magyar nép inkább mérsékelt, egykedvű, mint fellobbanó 
tfii:^ ; bncsúkon és vásárokon ritkán verekedik. Mint több helyt az 
országban, műveltségben itt is hátraáll a nép, a babona otthonos nála. 
Magában AIső-Lendva városában is még mindig harangoznak a jégverés 
ellen, és sokszor van ^mit hallania a környék kántortanitójának, ha a 
jég elveri a határt. Építkezésük is sajátszerű. Marhaólaikat s gaz- 
daság épületeiket akként szeretik összeépiteni, hogy azok a lakó- 
házzal kerített négyszögöt képeznek. Ennek nagyobb biztosság el- 
érése lehetett a czélja. Csakhogy egészségi és szépségi tekintetben, 
minthogy a ganajdomb a lakóház ajtaja előtt tornyosul, nem igen 
állja ki az ízlés bírálatát. Minthogy a házak szalmatetősek és ké- 
ménynélküliek, az égés gyakori s a babonás nép olykor a jóakaró 
és értelemmel vezetett oltást sem nézi jó szemmel. Midőn magyar- 
jaimat Csáktornyán tartózkodásom alkalmával alább leírandó ruhá- 
zatukban először megláttam vásárok és búcsúk alkalmával, bá- 
mulja kérdem magamban, hogy e furcsa viseletű emberek csak- 
ugyan véreim? Vallásukra nézve itteni magyarok Szt. -György -» 
völgyét kivéve katholikusok és derék papság áll élükön. 

Az alsó-lendvavidéki vend nép jó magyar érzelmű. Kevés ki- 
vétellel mind katholikus. A tisztaságot kedveli, mit a magyaroktól 
sem tagadhatni meg. A vend nép szive á magyarénál derültebb. 
Jó kedélye dalában nyilvánul, mely, midőn az alsólendvai szőlők- 
ben a vend csoportok időszaki munkát végezve egész nap izzadnak, 
Olaszország dallamára emlékeztet, s mintegy bámulva kérdi az 
ember, hogyan tud valamely az írás- és olvasáshoz nem értő nép 
oly szépen énekelni. 

A magyar férfiak ruházata nem különös ; általában olyan, mint 
a többi magyar íöldmivelő népé. Elütő abban, hogy sárgás bárány- 
bőr ködmönük derékon jóval alább ér s a testhez nem áll oda 
szorosan. Ha az időjárás engedi, kurta, dolmányszabású s vörös 
posztóval szegett fehérszínű darócz ujjast látni rajtok, melegben 
panyókára vetve s hosszan leeresztve. Elválaszthatatlan társuk a 
többnyire bőrből készült tarisznya, a fütykös, vagy a hosszú nyelű 
balta, valamint bal hónaljuk alatt az esőemyő. Bajuszokat kipödrik 
végül olykor kis ecsetforma csomót hagyva. 

A vend nép és horvát férfiak barna, hosszú prémes zubbonyt 
vagy barnára festett hosszú ködmönt és szűk gatyát viselnek. Fel- 
tűnő^ hogy bajuszuk hiányzik. Vagy leborotválják, vagy mesterséges 
módon úgy megnyomorítják, hogy holt szénnel m^olt csíkot vél 
az ember a helyén. Egyáltalában megjelenésük nem valami daliás. 

Hogy a magyar a nőket fejér népnek hívja, Magyarországban 
sehol sem lehet okadatoltabb, mint itt. Nem azért, mintha az ide- 
való nők teőtszínök folytán tarthatnának rá számot — itt a magyar 
nő sokat dolgozik a szabadban, kaija, arcza naptól égetett és meg- 
Yiselt a munkától, mig a muraközi horvát nőknek kisasszony színök 
van hozzájok képest, — hanem öltözetük miatt, mely régi viselet 
lehet s a nagy világtól való félreesést bizonyítja. Mint minden régi 
viselet, ez is mind szűkebb körre szorul ; pedig kár elhagyni a régi 
nemzeti bélyeget s helyette, mint sok helyütt tapasztalhatni, rút, 



- -í-r 



150 



Alsé-Leodva és :vid4ke. 



idegent és jellem nélkülit cserélni. E^en vidéki népnelc viselete 
fejér, de nem zárja ki a magyar természetéből kifolyólag a színesen 
kapkodást sem. Legjellemzőbb része a fejér „pacsa", niely fejdíszíto 
s különös alkotásában bámulatos. A pacsa hófejér patyolatból készül, 
köröskörül czifrán kivarrva. A patyolatot összefogják s két rétre 
hajtva teszik a fejre; igy hajtva hái*om ujjnyi széles és keményre 
van vasalva s a fej tetején pántot képez. E pántot a fej tetején 
egy, két vagy három ujjnyi szélességű szalagszerüleg összehajtott 
piros vagy pirosas színű selyem vagy más keliíiéből készült kendő- 
vel szorítják le az áll alatt. Az ekkép feldíszített fej kámzsába 
burkolt barátéhoz hasonlít. Nagy melegben az állszorítót leveszik, 
s ekkor a pacsa két oldalát ról-föllebbenti a szellő, s az arcz ernyő 
alól látszik szembe mosolyogni. E pacsát csak otthon teszi le a nő. 
Otthon a pacsa helyett kis veres sapka takarja a kontyot, melyen 
kis nyereg van inkább, mit fésű. E kis sapka csúcsban végződik s 
a kontyr^ soha sem veszik le. A kis sapkán hátul két ágban pánt- 
lika fityeg le s igy egészen fejkötőszerű. Kinn a mezőn arról lehet 
megtudni, hogy férjes-e a nő, vagy még hajadon, hogy visel-e pa- 
csát vagy kis vörös sipkát; a hajadon ezeket nem viseli, hanem 
télen-nyáron fedetlen fővel jár, minek következménye aztán, hogy szép 
hajat nem igen lát az ember nálok, hanem valami szöszszerűt. E szösz- 
hajat a nyakszirton felül pántlikába f(mja a leány, mi a fejnek 
nagyon kerek alakot ad. Mind az asszony, mind a leány nyakát és 
mellét a derékon hátul összekötött és ott lelógó fehérszínű széles 
csipkés nagy kendő takarja. E nagy kendő igen szép fehér, alakja 
háromszög, hosszabb szélén csipkéden, mert ez az oldal a nyakat 
takarja. £ keszkenő a nő termetét nagyobbítja ugyan, de felső tes- 
tét nem teszi alaktalanná. Ha hideg van, ezen nagy keszkenőre 
csípőig érő színes kivarott bundát vesznek fel, melynek ujjai vörös 
irhában végződnek s fekete báránybőrrel vannak beszegve. Hátra 
van még az ing leírása. Ez csípőig ér, és piros pántlikával kötik 
össze ; ujjai az alsó karnál megszűkülnek, ránczokba vannak szedve 
s veres szegesben meg csipkeszélben végződnek. Ilyen szűk pánt- 
ban végződik a féríiak ingujja is, tehát a bőujjú magyar ingtől 
elütő ; pedig e körülmény tisztaság tekintetében nem kedvező, más- 
felől igaz, hogy dolgozás közben nem lebeghet. Az ingre maguk 
készítette ezer ránczú fejér szoknyát vesznek, melynek ránczai igen 
szépen vannak összeszedve. A szoknya fölébe a derékon három lyj- 
nyi széles fekete pántú s vörössel beszegett kötényt kötnek, mely 
a csípőket is bőven betakarja. A kötény mezeje fekete, szélein sár- 
^ásvörös rózsákkal van hímezve, közepén vörös csík vonul át. E 
színes kötény a már leírt szoknyával feltűnő elentétet képez. Ha 
az időjárás kívánja, a csizma sem hiányzik, sem a vend és horvát 
nők által is viselt fejér nagy lepedő, melynek közepén tenyérnyi 
széles piros czifrázatú csík van, mely lepedő az egész testet védi 
az eső ellen. 

E szép és sok fejérség a nőknek nagy munkába kerül; sok- 
szor lehet látni őket, hogyan forgolódnak sok fejér ruhájok mosása- 
és vasalásában. S meg kell adni, hogy, a mit magukra vesznek, 



í ' 



Dr. Ssáotó Károly. 151 

minden nagyon szép tiszta. A leirt ruházat egyszersmind nyári, téli 
és lakodalmi Tuha is. 

Fennebb érintettem, hogy a pacsa viselése szűkebb körre szó- 
ról. Bár Csesztrey és Nova magyar helységek és Lendva vidékéhez 
tartoznak, ott már nem viselnek pacsát, hanem csak a lendvai 
farában. A pacsaviselésnek nevezetesebb helyei Csente, Hármas- 
malom, Petesháza, Yölgyifalú, Hosszúfalu, Badamos, Göntérháza, 
Bánnta, Szijártöház, Gáborjánháza, Kámánháza, Zsitkócz, Kapeza, 
Alsó- és Felsőlakos, Gyertyános, Kótha; Pincze és Újfalu v^yes 
viseletnek, azaz kezdik már letenni a pacsát és fejér szoknyát. 

Milyen más a vend és horvát nSk ruházata. Eltűnik ezeknél 
a vidámság színe, megjelenésük némileg apáczaszerű. Asszony és 
leány egyaránt kis kázsmérkendővel köti be fejét, fehér ingvállat, 
egy^nű kerek szoknyát és csizmát visel. 

Törekedtem hiven leírni e fennebbi ruházatot, bár tagadhatat- 
lan, hogy férfi nem éppen nagyon könnyen jut hozzá, hogy közve- 
teüen tapasztalásból írhassa le. 1881. aug. 16-án volt, midőn ruha- 
nézni Hosszúfaluba mentem, melynek népe veszekedőbb természetű, 
mint a többi falvaké a környéken. Egy csépléssel foglalkozó család- 
nak két liter bort hozattam, csak hogy mindent megmutasson. Épen 
javában magyaráztattam magamnak, midőn a helység érdemes birája 
többed magával a kapuból nagyon fenyegető módon szörnyű kifeje- 
zésekben tudatta velem abbeli haragját, hogy a faluba menve a 
helység elöljáróságánál nem jelentkeztem. Hiába mondtam, hogy 
mi a szándékom, hogy hol lakom, mégis csak adóvégrehajtónak 
néztek. „Ni-ni, hogy nézi a ruhát, hogy majd elvigye, vagy, hogy 
maid kicsúfoljon vele minket" — mondák többen; végre is jónak 
láttam odább állni és más faluban tenni próbát. 

De ideje, hogy voltaképi tárgyamról, Alsó-Lendvárol szóljak. 
Ha Muraközből Mura-Szerdahelynél a Murán átkelünk, a már ismert 
I^ndvai csoport legott szemünkbe ötlik, kivált három hullámával. 
A délit közülök, melyen a Szt.-Háromság kápolnája áll, már ismer- 
jük ; a más kettőnek részint aljában, részint oldalában épült Alsó- 
Lendva. Kellemes egy látvány tárul fel előttünk, midőn Szerdahely- 
ről éjszaknál^ tartunk. A város a dombok oldalába kapaszkodva, 
mintegy oda látszik festve amphitheatralis fekvésével. Ha szabad 
kicsinyre nagy példát hozni fel, Génua jut eszünkbe. A halmok ol- 
dalában a fehér házak, a várnak romladozó, mintegy a múlt sebei- 
tol pirosló falai s a természet zöldje igen szép látványt tárnak tel 
előttünk. A hasonlatból a tenger sem hiányzik, mert pótolja a sík- 
ság, s ha ez nem elég, a Lendva folyó csatornáinak kiöntése, mely 
mint fennebb említők tengerré teszi a vidéket. Éppen e tenger elől 
menekült a város részben a dombokra, részben alájok. Túlság nél- 
kül mondhatni, hogy a város távolról nézve elragadó fekvésű és a 
vidónál nagyobbnak tetszik. Az egyközű csatornákon átkelve beér- 
kezik az ember a városba, mely most itt már a maga valóságában 
áll előtte. Kissé csalatkozva érzi az ember magát s kérdi, hová lett 
a nagy város? Azonban a város nyájas képe kárpótolja az embert. 
Az ^ész város egy főutczából áll, a közepén levő két, a f5vel egy- 



152 



AIsó-Lendva és vidéke. 



. I 



közű s egymás fölött emelkedő utcza jelentéktelen, melynek ^^i 
falusias színezetűek, míg közepe táján emeletes házak emelkednek. 
Fődíszét a vár teszi, mely a város közepe táján egy kirúgó dombon 
magftslik. A városnak mintegy 1400 lakosa van 's középpontja egy 
44 ezer lélekkel biró járásbíróságnak, mely számból Vs-ad szláv. 
Az Eszterházy urodalmaknak szintén itt van egyik föhelye. A vá- 
rosnak van két felekezeti elemi iskolája (róm. kath. ós izr.) és egy 
polgári iskolája, mely iskolák itt, minthogy a vidék népe nagyon 
hátra van, fontos feladatot végeznek még a magyar nyelv terjesz- 
tésén kivül is. A városnak van virágzó takarókpénztára, a járás- 
bírósággal telekkönyve, tűzoltó- és nőegyesülete, adóhivatala, postája 
és telegrafhivatala. Lelkesülő értelmisége kis számához képest min- 
denért eleget tesz. A lakás e kis városban, valamint Cs^tpmyán 
is, minthogy egyáltalában terjeszkedni nem akarnak, nagyon drága. 
Ennek az a következménye, hogy a háztulajdonosok az adó egy 
részét áttolják a lakókra. Pedig az oly helyeken lehetséges, melyek 
gyors felvirágozásnak indulnak, forgalmi, kormányzati stb. közép- 
pontokká fejlődnek, s a bennök újonnan épülő házak a szaporodó 
népesség- és fokozott szükséggel arányban nincsenek. Másként van 
hanyatló városokban mondja Kautz. Ilyen pedig A -Lendva is ; mert 
noha a fennebb előszámlált folyók vidékének Lendva csakugyan kö- 
zéppontja, mostanában nem halad. A sors mostohább iránta mint a 
természet. Míg az Alpokban a Serameringen át Triest felé nem 
volt vasút vezetve, sem Sopronból Kanizsa felé, a Bécsből Triest- 
nek irányzott forgalomból Lendvának több jutott, mert egyik átkelő 
pontja volt. De többé nem az, mert Alsó-Lendvának nem levén 
vasútja, távol esik a forgalomtól, mely okból borkivitele sem áll 
arányban termelésével; lehet ebben része itt is, mint sok helytt 
Magyarországban, a kezelésnek, a helytelen kereskedési fogásoknak. 
Pedig bora kitűnő. Ipara, az csak pang. Életet igy az ad neki, 
hogy jókoru területnek a középpontja. 

Alsó-Lendva mezővárost szemlélve nem is hinne az ember, 
hogy fennállása messzi múltra vezethető vissza; csak a közép- 
kor későbbi századaiban keresné keletkezését, mint sok más, vár 
körűi keletkezett kisebb helységét. — Még mielőtt a rómaiak 
^Pannóniát leigázták volna, építették Halicanumot a celtogallok. A 
rómaiak idejében is virágzott ős Halicanumnak Alsó-Lendva felleg- 
várával csak főrészét tette, mert az előbbi a mai Hosszúfaluba is 
elnyúlt, sőt hihetőleg ezentúl is. Mindezt régészeti hiteles adatok 
bizonyítják. 1805-ben Alsó-Lendva Szt.-János nevű külvárosában a 
hasonló nevű kőkép átellenében elterülő mező közepe táján szántás 
közben Vibenus síremlékét, kinek atyja Vannius kelta volt, vetették 
ki a földből; ez emlék a nemzeti múzeumban van. 1839-ben A.- 
Lendván Július Caesarféle aranypénzeket találtak és 1868. év aug. 
29 én is római imperátorok korából való arany- és ezüstpénzek 
jöttek a felszinre. Történeti adatok is igazolják, hogy Halicanum a 
rómaiak idejében az Italiából Pannoniába vezető utón nem csak 
katonai, hanem postaállomás is volt és forradalnrak alkalmával, ki- 
vált Gallienus császár idejében (253—268) gyakran a légiók és 



I 



Dr. SsáDtő Kár(^y. 153 

ellenség átYonuló helye, összecsapásuk szemlélője és bántalmuk 
szenvedője volt. Lakosai elegyes sz^mazású voltak, előbb sabaeisták, 
később római, végre keresztény vallásúak. A szomszéd Noricumből 
szállított vassal és márványnyal kereskedtek, a Murából aranymo- 
sással, vagy szőllőmiveléssel és másféle gazdálkodással foglalkoztak. 
Alarich Pannóniából a Duna mellől Savarián, Halicanumon és Pe- 
taviumon át vezette seregét Itália ellen, valamint Attila is; ez 
utóbbi fejedelemnek a szomszéd Steierországban levő táborozó 
helyét ma is Attila völgyének hQák. A népvándorlás húrjai és avar- 
jai nem igen emelek Halicanumot ; az utóbbiak a lerontott épületek 
anyagát ringjeikhez használták volna. N. Károly császár idejében a 
frankok a romban hagyott városból Lindaut vagy Limbachot emelték 
fel. Ugyanekkor ker. templom is épült. Volt-e már Halicanumban 
is, nem tudom. A frankokat rövid idő múlva Svatopluk szlávjai 
váltják fel. És nekem alapos okom van hinni, hogy Lendva tőlök 
kapta nevét. Árpád idejében Lindau fellegvárával még állott, s a 
magyarok Lindvának nevezték. Szt.-Lászlóig hallgat róla a krónika. 
Nevezett királyunk a zágrábi püspökség alapítása alkalmával (1091) 
az alsólyndvai plébániát annak hatósága alá rendelte. Ez az intéz- 
kedés is mutatja, hogy a mai Magyarország és Horvátország nem 
esnek össze a régiekkel sem politikailag, sem egyházilag. Hogy 
Szt-István idejében volt-e Alsó-Lendván plébánia, kérdés. Az 1278. 
év romban érte a fellegvárt. Ez évben vagy 1282-ben IV. László 
Alsó-Lendvát Nempti (Nemphti) azaz Lenti várával és a hozzájok 
tartozó Nivákkal azzal a megszorítással adta a Búzád vagy Hahold 
bán nemzets^éből származó Istvánnak, Szlavónia bátgának ~ innen 
a Bán% név, melylyel alsólyndvai praedicatum járt — hogy azokon 
bárminemű haszonvételekkel élhet, melyek a foldszinén vanuak. E 
megszorításból következtethetni, hogy a bányászati jogokat magának 
tartotta feun. £ Bánffjr Istvánt tartják 1282-ben a vár felépítőjének. 
Ettől fogva a megnevezett várak, uradalmak és a roppant kiteije- 
désü beUatinczi jószágok ura egész kihalásáig a Bánfiy család volt, 
mely az ország első rangú zászlósai közé tartozott és állandó ban- 
dériumot kellett felszerelnie, melynek zsoldjára a kincstártól jelen- 
tékeny összegeket kapott ; az a család volt, mely az országnak több 
nádori itélőmestert, horvát bánt, tárnokot és főkapitányt adott A 
történelem megőrizte, hogy a rigómezei csatában 1448-ban elesett 
vezéreknek egyike, Alsólyndvai Bánffy István volt; hogy az Alsó- 
Lendván többször megfordult Hunyady Mátyás kir. 14f80. aug. 28-án 
Pozsony városnak innen két levelet is írt. 1573-ban Alsó-Lendván 
könyvssytót állított fel a reformatiót pártoló Bánfiy család; a város 
lakosai általában az új hit követői lőnek, kiknek itt templomuk, 
Gál János személyében jeles praedikatoruk. Kulcsán Györgyében 
pedig mesteriül volt ; Alsó-Lendván született Gál Imre is, a később 
igen jeles ref. superintendens. 1616-ban Alsó-Lendván még ref. 
egyház volt és Gál János a papja ; Alsó-Lendván született a nagy- 
szombati jezsuita collegium első rectora és korának hazájában nagy 
tudományáról ismeretes férfiúja, Dobronaski Görgyy is a 16-ik szá- 
zadban. 

POldnjsi KOilemlAYek 1883. ~ 8-ik flLstt. 12 



154 Földrajzi társaságok. 

Alsó-Lendvát és Lentit a törökök nem háborgatták nagyon, 
de az 1587, 1600 ós 1603-ikí években a töröktől e vidék sem 
ment. Az utóbbi évben az utolsó és katbolicismusra áttért Bánffv 
Kristóf a törökökön jelentékeny győzelmet aratott, mely esemény 
emlékére egy, mostan a nemzeti múzeum birtokában levő kőképet 
emeltetett. Az utolsó Bánffy 1644-ben múlt ki. Hogy tett-e valamit 
A. L. antireformatiója érdekében, nem tudom ; lehet, hogy a korona 
és az Eszterházy család hajtotta végre. A 16. 17. században az alsó- 
lendvai vár fontos stratégiai pont volt — mondják — mert a Zrí- 
nyiek csáktornyai várával a közlekedést a Mui%köz és Lendva kö- 
zött védte OS még több más pontokkal volt összeköttetésben; így 
pl. Lentivel, Bellatinczczel és Szécsi szigettel ; magán a Szt.-Három- 
sághegyen szintén volt egy kis vár vagy legalább őrtorony. 1664-bcn 
Montecuccoli seregét Muraközből Alsó-Lendván át vezette Szt.- 
Gótthárdra. A Bánf^ak kihaltával birtokuk a koronára szállt. Ez 
átszállás idejében egy izben Nádasdy Ferencz volt a vár kapitánya. 
A korona nem sokáig birta, mert L Lipóttól a ma is tulajdonos 
Eszterházy család kapta 1687-ben érdemeiért. E család az előbbi 
várt hálából részben lerontotta, s részben 1717-ben az L (Lipót) 
alakú ujat építtette, mely ma is fennáll s egy része csekély bérért 
a polg. iskolának szolgál helyül ; 208 lépcső vezet fel a tantermekbe, 
8 télben, bizony, fáradságért mérik ott a tudományt. A vár még 
most is erős fallal van körülvéve, de külső erősítések már alig is- 
merhetők fel. Régebben vízvezeték volt a szomszéd dombokról a 
várba vive, s a Lendva folyót is a vár erősítéséül használták.* 

Dr. Szántó Károly. 



FÖLDRAJZI TÁRSASÁGOK. 

— A párisi földrajzi társaság jan 19-í ülésén egyebek közt 
egy kairói levelet olvastak fol, ^ mely tudatja, hogy Wissmann ez 
évi jan. 1-sején oda érkezett. Útját Zanzibarból Szuezbe egy fran- 
czia gőzösön tette két hét alatt. Egy csöppet sem viselte meg az 
a 3,600 kilométernyire terjedő utazás, melyet Afrika egyenlítői vidé- 
kein, részben eddig egészen ismeretlen tájakon tett. Ez érdekes 
utazásnak a fő eredménye az lesz, hogy ennek alapján meg fogjuk 
ismerni a Kongó balpartján fekvő azon tartományokat, melyek a 
déli szél 6. és 10. fokai közt esnek, s rendkívül sűrtí népességüek. 
Wissmann olyan tájat is bejárt, melyet törpe négertörzs lakik. 
Legkönnyebb volt az útja a Tanganyika tótól Zanzibárig a meny- 
nyiben Mirambo király jól fogadta és támogatására volt. Majd 
egyéb jelentések következtek, ugyanis Venukoff orosz kapitány út- 

* Lásd Udvarhelyi Gyala Magyar Irásmódijában Aldó-LeDdva és vidéke, 
honnan több adatot vettem ; továbbá Dervarics Kálmán aljárásbírö iir volt szíves 
egy-kettőnek kivételével a történeti adatokat rendelkezésemre bocsátani ; végre 
megemlítem, hogy a leírt területet egészen bejártam gyalog. 



J 



I I 



Fdldrajá társaságok. 155 

> 

ján tadósftás érkezett, hogy OrDszországból közelebb Junker egy 
nő társaságában indiU nagyobb utazásra Közép-Afrikába. Ez a nS 
a harmadik olyan orosz nő, ki földrajzi kutatásokkal és fölfedezé- 
sekkel foglalkozik. Kár, hogy a nevét nem közlik. — Poliakoff 
hazatért Szakhalin szigetéről. Becses geológiai és anthropologiai 
gyűjteményt szerzett s azt álUtja, hogy ott az orosz gyarmatosítás 
serényen foly. A sziget éjszaki részén már falvak is keletkeztek. A 
gyarmatosok, kik földmiveléssel, vadászat- és halászattal foglalkoz- 
nak, részint szabad beköltözők, részint fölszabadult deportált bűnö- 
sök. — Javorszky 1878— 79-ben egy orosz kapitány társaságában 
Kabulba utazván, ez utazásról most közli jelentéseit, melyekből 
egyebek közt kitűnik, hogy a Hindúkus hegységben fekvő Bamian, 
egykor híres város, ma romokban hever s környékén csupán egy 
feUegvár, meg néhány szétszórt szegényes falú látható. — Majd 
Guyot afrikai missionarius tartott szabad előadást a nagy tavak 
környékén tett két utazásáról. Élénken írt le egy viziló-vadászatot, 
valamint igen alaposan szólt a közép-áírikai négerekről, mint olyan 
nagy gyermekekről, kikkel ugyancsak tapintatosan kell bánni s köz- 
tük nagy bátorsággal forgolódni, ha az európaiak tekintélyét fenn 
akarja az ember tartani. Legnagyobb akadályul szolgálnak ama 
barátságtalan törzsek közt az európaiakra nézve az arab kereskedők, 
kik képmutatóknak, kegyetleneknek, sőt emberevőnek is hirdetik az 
európaiakat, csakhogy kereskedelmi összeköttetéseiket továbbra is 
fenntarthassák. — • VégiU még Tarry tartott szintén szabad előadást 
M zabról, mely közelebb csatoltatott hozzá az algériai franczia gyar- 
mathoz. Ez alkalomból megemlítendő, hogy a franczia Alpesi klubnak 
algériai szakosztálya közelebb igen kedvező föltételek mellett kirán- 
dulást fog tenni Mzabba, mely kirándulás kényelmes alkalmul fog 
szolgálni az érdeklődőknek a Szahara megtekintésére. 

— A párisi kereakedelmi földrajzi társaság f. é. jan. 16-iki 
ülésen egyebek közt jelentetett, hogy az Aszántiban 1881-ben meg- 
halt Bonnat utazó földi maradványait özvegye közelebb hazaszállít- 
tatta s Pont-de-Vauxban (Ain) temettette el. , Majd Bolland tett 
jelentést a francziáknak oczeániai birtokairól (Új-Caledoniát kivéve), 
t. i. a Marquesas-, Társaság- és Gambier-szigetekről. RoUand szerint 
e szigetek a francziákra nézve inkább csak katonai fontosságúak, 
mert a kereskedelmi, ipari és földmivelési ügyek túlnyomólag a 
németek, angolok és éjszakameríkaiak befolyása alatt állnak ott. 
Annyival inkább sürgeti az előadó, hogy Francziaország a nagy 
távolság és közlekedési nehézségek daczára is nagyobb tekintélylyel 
igyeke^k e szigeteken föllépni. — Hasonlag panaszkodik Brétíg- 
nére is, hogy Afrika nyugoti partmellékén, a Szenegambia és Guinea 
közti területen még mindig nem eléggé biztosítvák a franczia érde- 
kek, noha ott a franczia protektorátus már 1842 óta el van ismerve. 
Különösen az angolok ármánykodnak ott a francziák ellen. Az elő- 
adó sürgeti, hogy bővebben tanulmányoztassék és nagyobb katonai 
erővel biztosíttassék az a vidék, melyen főleg a Niger és Szenegál 
vidékeivel kapcsolatban igen fontos kereskedelmi tevékenység fej- 
lődhetik ki. 

12* 



156 Földrajzi társaságok. 

— A franczia tud. Akadémia f. é. január 15-iki ttlősén Faye 
egy bizottsági jelentést, illetőleg javaslatot terjesztett be a közok- 
tatási kormány azon fölhívása folytán, hogy az akadémia nyilatkoz- 
zék az Egyesült-Államok kormányának egy egyetemes érvényű első 
délkör s egy közös óra megállapítását czélzó indítványát illetőleg. 
A bizottság nagyon méltánylandónak tartja az Egyesült-Államok 
kormányának kezdeményezését s azt javasolja, hogy hivassék össze 
egy nemzetközi értekezlet s az állapítsa meg, hogy melyik le- 
gyen az első délkör és a közös óra. Az akadémia e javaslatot ma- 
gáévá tevén ez értelemben írt fol a miniszterhez. Ugyanez alka- 
lommal s ugyan erre a tárgyra vonatkozólag Chancourtois műegye- 
temi tanár nagyon tartalmas értekezést tartott, melyben annak 
kiemelésén kívül, hogy az első délkört legczélszerűbb lenne az at- 
lanti tengernek olyan vonalán megállapítani, mely alá lakott föl- 
dek nem esnek, főleg azt sürgeti, hogy változtassuk át úgy az ido, 
mint a kör fölosztását a tizedes rendszerre. 

— Az olasz földrajzi társaság január 13-iki ülésen érdekes 
előadást tartott Bove tengerészhadnagy a Patagonia déU részébe 
és a Tűzföldre maga vezette expeditiő kutatásainak eredményeiről. 
A nagy és fényes közönség előtt tartott előadás lényege a követ- 
kező volt: A nevezett expeditió Buenos- Ayresből azzal a czéllal 
indult el, hogy Patagonia déli részén, a TűzfÖldön és a déli ten- 
gereken eszközlend kutatásokat. A költségeket a génuai bizottság- 
gal együtt az argentínai kormány fedezte, melynek nagyon érde- 
kében állott, hogy a Chilivel 1881-ben kötött egyezség alapján az 
ö hatalma alá jutott patagoniai területnek gazdasági és politikai 
fontosságát illetőleg pontos adatokhoz juthasson. A tanulmányozás 
főbb pontja voltak Santa-Cruz, Rio Gallegos, Coy Inset, a Magel- 
lan-szoros, a Staaten-sziget, Tűzföld fiordjai és csatornái, valamint 
a nevezetes Horn-fokot környező tenger, mivel eddigelé Patagonia 
és Tűzföld vízrajzi és természeti viszonyairól alig-alig tudtunk va- 
lamit. Montevideoból az út Santa-Cruzig S4 napig tartott, mely 
időt az utazó társaság fenékvizsgálatokra, mélység- és áramíásmé 
résekre használt föl. Január 15-én érték el Santa-Cruzt, e folyam- 
torkolati kikötő helységen, melyet Serrano fedezett föl (1519) 
Tizecnyolcz nap elegendő volt, hogy a st.-cruzi nagy és fontos me- 
denczét minden irányban megvizsgálják. Lovitato, Vinciguerra és 
Spegazzini urak bejárták a vidéket és becses geológiai, állat- és 
növénytani gyűjteményeket állítottak össze róla. Innen a folyton 
ködös, szeles, esők és szabálytalan apály-dagályok által látogatott 
Staaten-szigetre hajóztak, melyet a tengerészek kerülnek ugyan, 
de azért átlag mégis egy-egy hajótörés esik ott havonként. £ szi- 
getet negyven nap alatt egészen átkutatták s egyszersmind két- 
szer nyújtottak segélyt hajótörést szenvedett idegeneknek. April 
22-én már a Punto-Arenas nevű foknál voltak, hol az idő rövid- 
ségére s a tennivalók sokaságára való tekintetből három csoportra 
oszlott a személyzet : ugyanis Bove, Lovisato és Spegazzina a S a n 
Jósé hajón a tűzföldi fiordok és csatornák átvizsgálására mentek, 
a másik rész Vinciguerra vezetése alatt a Punto-Arenason maradt, 



i 

\ 



Földrigzi társaságok. 157 

hogy a Magellan-szoros mentén tegyen állattani kutatásokat s végre 
a harmadik csoport Roncagli és Ottolenghi társaságában a Punto- 
Arenas és a Santa- Crüz közötti vidék tanulmányozására indult. A 
Vinciguerra csoportja két hónapig időzött a Punto-Arenason s az- 
tán szintén Santa-Cruzba ment a Cabo de Hornos hajón. Ron- 
cagli harmínczegy nap múlva szintén oda ment, de szárazon, s 
útközben patagonokkal is találkozván, azokat gondosan megfigyelte. 
A San Jósé hajó fontos fölvételeket eszközölt, de egy kis öböl* 
ben törést szenvedett, mely szerencsétlenségből azonban úgy a sze- 
mélyzetet, mint a gyűjteményeket sikerült megmenteni. A társasá- 
got később az usinvajai (Ouchinvaia) protestáns missió Allén 
G a r d i n e r nevű higója vette föl és szállította a missió állomá- 
sára. Azon túl ugyanezen a hajóval folytatták a partmellékek vizs- 
gálgatását, melyeken időnként ki-kiszálltak, hogy az ottani sajná- 
latra méltó lakosok viszonyait tanulmányozzák. Odább a maluin 
népséget látogatták meg s aztán 188S. szept. 25-én ismét Monte- 
videoba érkeztek. A társaság olasz tagjai minden viszontagságok 
daczára is valamennyien életben maradtak s mind visszaérkeztek 
Génuába szászhúsz láda gyűjteményt hozván magukkal. A részletes 
jelentések ez expeditióról közelebb fognak megjelenni s bizonyára 
nagy világosságot fognak vetni Amerikának eddig oly hiányosan 
ismert déli csúcsára. Bove urat illetőleg még csak azt jegyezzük 
meg, hogy ő a Nordenskiőld éjszaki sarkvidéki expeditiójának is 
részese volt a Yega higón. 

~ A dauphinéi turista-társaság. A múlt évben az ,, Alpesi 
társaság néhány tagja értekezletet tartott Parisban s megalakította, 
mint al-osztályt, a dauphinéi turista-társaságot, melyről voltaképen 
már 1875-ben is volt szó, de mely véglegesen csak most tudott 
létesülni. A társaságnak már eddig is több tagja van 600-nál. A 
főczél az, hogy a dauphinéi gyönyörű alpesek megmászása s egy- 
szersmind tanulmányozása is megkönnyíttessék. A társaságnak a 
megalakulás után első gondja volt, hogy vezetőket s hordárokat 
képeztessen, ezek bérét szabályozza, s továbbá, hogy megszálló és 
menedékházakat építtessen s az ösvényeket kijavíttassa, sőt új utakat 
is készíttessen. Szállóházak vannak már a Sept-Laux, Morte s Bé- 
rarde hegyeken, menedékházak pedig a Belladonnán, Grandes 
Rousses-on stb. Továbbá kimondatott, hogy a társaság közlemények 
és felolvasások által is ébresztendi a közönség figyelmét a vállalat 
iránt, melyet első helyen hazafiasnak is tartanak, mivel kizárólag a 
iranczia területen levő alpesi tájak szépségeinek ismertetésére szo- 
rítkozig. Az első felolvasás a múlt decz. hónapban volt Parisban 
nagy közönség részvétele mellett. Ez alkalommal BioUay M. a Sept- 
Laux-ról, Rabot K. pedig a Pelvaux ról értekezett. 

— Az argeotinai földrajzi. intézttt a múlt decz. 1-sején elha- 
irozta, hogy elfogadja az olasz földrajzi társaság meghívását arra 
i gyűlésre, mely közelebb Rómában az első délkör megállapítása 
illában fog tartatni. Az intézetnek utasításokkal ellátott küldötte 
) gyülÓBen Rosetti Emil lesz. 



158 KSnyréaset 



Könyvészet. 

\ — — 

Jabrbich des slebeibfirgisehen KarpatheM^VerelMs. n. Jahrgaog 1882. 
Mit zwei Tafein ia Lichtdruck. HermannBtadt, Selbstverlag des siebenbflrgiacheii 
Karpathen-Vereins 1882. 

Már második évkönyvet vesszük az erdélyi szászság által léte- 
sített és fenntartott Eárpátegyletnek s bárha az egylet exclusiv 
német irányát helyeselni nem tudjuk, a tagok buzgósága és áldo- 
zatkészsége s az egyleti igazgatóság sikeres munkássága előtt tisz- 
telettel hajlunk meg. A merre csak széles e hazában, sőt azon kívül 
a szász natió tagjai elszivódtak, (Berlin, a két Frankfurt, Prága, 
Boroszló stb.) mindenütt pártolásnak örvend a zsenge egylet. £z a 
nagy Összetartás volt a szász intelligentia legerősebb szirtje minden 
időben s ezt a tulajdonságát lehetetlen dicséret nélkül felemlitentink. 
íme egy pár tanár, lelkész hivó szózatára már a második évben 
1176 tag sorakozik az egylet zászlója köré. £bbe maga a központ 
Nagy-Szeben 388 taggal, köztük sok olyan magyar hivatalnokkal 
járul, kik soha egy árva fillérrel magyar vállalatot gyámolítni 
nem szoktak. Öt— nyolcz ezer lélekkel biró városok, mint Segesvár 
63, Fogaras 60, Besztercze 56, Szászváros 52, Szászrégen 52 stb. 
tagot tudtak verbuálni,^ minden erős nyakú, semmi magyar kapaczi- 
tátiénak nem engedő Árpádivadékokkal együtt. Nem maga-magát 
dicséri-e ez a szervezet? 

A 240 lapból álló, két igen jól sikerült fényképnyomattal 
(Nyegoi déli oldala, Bucsecs Törcsvárról) diszített s meg kell adni 
csinosan kiállított Évkönyv legtartalmasabb dolgozatát, mint tavaly 
is Bielz Albert nyűg. kir. tanfelügyelő adja. Az erdélyi részeknek 
ez idő szerint alaposabb ismerője nálánál nincs s csak azt lehet 
sajnálnunk, hogy egy sajnos meghűlés folytán (azt is a földrajz 
szolgálatában szenvedte) látását majdnem teljesen elveszítette s most 
munkásságában akadályozva van. Egy-egy dolgozatát tollba mondva 
készíti el, de gazdag tapasztalataiból, sok évi tanulmányiból mindig 
becses adalékokat szolgáltat az erdélyi részek földjének ismerteté- 
séhez. £ dolgozata Erdély ásványvizeivel és fürdőivel foglalkozik 
lehetőleg kimerítve azokat a következő czímek alatt: I. Konyha- 
sóforrások és kivirágzások. II. Keserfisóforrások. III. Glaub^ó- 
források (Eis-Czég, Tőr). lY. Kénsavvizek. (Vizakna mellől egy, de 
biztos elemzéssel constatálva nincs.) V. Cementvizek (ide csak a 
réztelepekből kifolyó vízereket sorolja, mert valódi forrás egy sincs.) 
VI. Timsósforrások (a büdösi és Zovány.) VII. Savanyúvizek. VIII. 
Kénesvizek (Hadegek, Kőhalom, Zsibo, Szejko udvarhely mellett; 
melegek Alsó-Vácza, N.-IUonda (Büdöspatak) Jegenye (égeresi vasúti 
állomás mellett). IX. Mészvizek. X. Petroleumforrások (a keleti 
Kárpátok homokpalajába Ojtozi szoros, Gelencze Havaly határában.) 
XI. Iszapvulkánok (Ladamosi vasúti állomás közelében Szeben féld, 
Sorostélynál, Segesvár közelében és Kovásznál hires Pokolsár). 



* ^ f 



Könyvészet 159 

XII. Solfatere (Büdös) Mofetta, (Büdös, Kovászna és Szt.- Györgynél 
a súgás.) Éghető szénhydrogengáz Magyar- Sárosnál, Kis-KüküUő m. 
E különben részletes dolgozatnak csak egy fogyatkozása vau, hogy 
t. i. a legújabb elemzésekről és ftirdői berendezésekről péld. a 
Szejkénél, említett bajából önkényt következőleg, tudomást nem ve- 
hetett. 

Guist Móricz (N.-Szebenből) a homorodi fürdőéletet, az odavaló 
gyógymódot, kirándulási helyeket (Szentkeresztbánya, Hargita) él- 
vezhető nyelven és sok tanultsággal írja le, végül lelkiismeretes 
lajstromát adva a felhasznált forrásoknak s az idegen vendégekre 
nézve hasznos tudnivalóknak, beleértve az élelmi szerek, szobafür- 
dözés, utazás stb. költségeit is. Humoros rajzából megemlítjük, hogy 
a melegfürdőket még mindig ótestamentumi módszeiTel készítflc elő, 
t. i. elébb köveket izzítnak fel. A fürdő környékeinek fátlansága is 
figyelmeztethetné az illetőket, hogy a XIX. század II. felében a hő 
előállításnak kevésbbé pazar és jobb módjai is vannak. 

Schuller L. egy kis útirajzot közöl a Hargita vidék második 
primitiv fürdőjétől, Károlytól Baróton át Tusnádra tett kirándu- 
lásáról. 

Copony YUmos (Brassó) a tourístáknak szükséges tudnivalókat 
foglalja össze. 

Bell (n.-szebeni leányisk. igazgató) nyegoi útját irja le. Pünkösd 
vasárnapján érkezett egy társaság a Stina Serbotehoz, hova hómező- 
kön át kellett gázolniok. Itt alpesi rózsák tenyésznek már s a fa-regio 
véget ér. Másnap kiválasztották az egylet költségén emelendő men- 
ház helyét (egy szép kilátást nyújtó lépcsőzet az Olt völgye felé) s 
a sziklás csúcsra hatoltak. 

Römer Gyula a Bucsecs legnagyobb csúcsát az Omut (ember) 
ismerteti. Törcsvárról kiindulva a Grohas szakadékos szikláin a 
Strung hágójára vezetett útjok, 1905 m. magasban állottak itt s 
gyönyörű kilátást élveztek egyszerre a Királykő és Bucsecs felé. A 
Giizani román határtisztségnél útlevél mellett eszközölhető csak a 
továbbhaladás, mert innentől kezdve romániai területet ér az utas. 
Egy ideig hullámos fennsíkon kanyarog az ösvény, azután a Jalo- 
niitza völgyébe ereszkedik, s ott a fa-regió felső határán egy bar- 
langban kalugyerek (Skit la Jalomitza) élnek a hegyi lakosság ke- 
gyes adományaiból. Egy kis viskó zárja el a barlang bejáratát. Az 
előcsarnok kápolnául szolgál, a hátulsó üregből jéghidegen í -j- 4® C) 
fakad fel a Jalomicza. Hirtelen zápor, vihar az utasokat olykor ide 
űzi s a kegyes barátok vendégszeretőleg fogadnak mindenkit. Innen 
a Vurfa Obersi hatalmas conglomeratum tömegén kell még átmászni 
s a~ megett tárul fel az Omu és Kereiman (a Bucsecs két csúcsa) 
közti nyereg. Az Omu 2508 m., a Kereiman ^495 m. magas. Mind- 
kettőre nagy sziklagörélyeken jutunk fel s leírhatatlan szép kilá- 
tást élvez Erdély felé fáradságos útjáért a vándor. Romániából vég- 
telen hullámzatos hegyvidék után tárul fel a Duna alföldje, de se 
Bukarest, se a méltóságos folyam nem látszik el idáig. 

Ugyancsak Bömer Gyula ügyes tollából vesszük a Királykő 
rajzát. Egész nagy társasággal (70 tag) indult ki szept. 17-én Itö- 



mer, miot a brassói íiókegylet elnöke, a királykőí menedékház fel- 
avatási ünnepélyére. Zemyest faluba szállott ki elébb a társaság s 
ott lóhátra kerekedve, a Biu keskeny völgyén (a kis Királykő és 
Mugora lánczot választja el) indultak ki Mindig jobban keskenyfil 
a völgy, mig a Propasta regényes szorulatába megy át, onnan a 
Padore m^en a Pojana Yleduski érintésével hegyi rétekre jutottak, 
hol a völgyi nép nyári szállásokat épít. Ez épen a Királykő lábához 
nyúlik fel, de már Bománia területén érkezünk arra a pontra, honnan 
a €SÚC80t meg lehet mászni. Annak délnyugati sarkán építették fel 
a 10*65 m. hosz. 8*6 m. széles menházát, mely e napon ünneplésen 
feldiszítve várta az érkezőket Innen két ösvény vezet fel a tetőre. 
Az egyik rövidebb, de jutalmazóbb, mert egy dolána mellett visz el ; 
a másik valamivel kerülőbb, hanem biztosabb. A 1241 m. magas 
Vorou Ba^suluj nevű tető alig néhány embernek nyújthat megálla- 
podást s EN és DK meredek lépcsőzeteken szakad alá; m^ ÉK 
és DNy szélesebb gerincz terjed ki. A Korcz által évek előtt fel- 
fedezett viszhang csak 13 és nem 17 szótagú. 

Schram AUred román királyi erdész a magyar állami vasutak 
predeali végállomásától Sinaiaig terjedő Pralow völgyet, Böhm Dávid 
a Marosnak Szász-Régen és Bisztra közti regényes szakaszát ismertetik. 

Gonrad Ottó a szászsebesi előhegységet s az oláh sziani 
aranymurvát íija le egyszerűen touristai szempontból s a szakem- 
ber nem is talál adatai közt i^at egyszer sem. Végre Schram A. a 
frecki havasokból egy vadászrajzot közöl. 

Nem kevésbbé érdekesek a fiőkegyletek jelentései. A szászvárosi 
fiókegylet a Godjan tetejére menházat építtetett (335 frt 10 kr) s 
hogy a szomszéd szászsebesi és n.-szebeni fiókokkal az összeköttetés 
állandóan fenntartassék, a Porva tetőre is terveznek egy hajlékot, 
mert ott keresztezi a három terület egymást. Mattasz cs. kir. őr- 
nagy a sectio térképét elkészíté és 100 példányban lenyomatta. A 
szászsebesi (Mtihlbach) fiók igen kedvező helyzetbe van a kincstár 
által építtetett erdészlakok és utak használata mellett s csak a 
Frnmoson kellene egy hajlékot építni s a nagyszebeni sectio terü- 
letéről Bisztra (állami erdészlak) felé vezető utat megjelöltetni. 
Mindez azonban a költségek elégtelensége miatt ezideig csak terv- 
ben maradt. 

A n.-szebeni sectio a Nyegojra épített házon kivül Kis-Disz- 
nódtól a Gotzenbergig festékkel megjelöltette az ösvényeket, vala- 
mint a vezetők oktatása és szervezete körül is sokat tett. (I. tour 
Frumosa Tiatre Albe, Petrozseny vagy Pareng. — II. Dus-Bisztre. 
in. A Rics Kodulujon fel Falckensteinre. IV. Prasbe Duduruk, 
Galbena. V. Szurul és Nyegoj). E sectio több kirándulást rendezett. 

A fogarasi sectio szervezte a vezetőket s az Oberlán és Brea- 
zan egy-Ggy hajlék helyét kijelölte, mik legközelebb munkába is 
vétetnek. 

Nagy tevékenységet fejtett ki a brassói sectio. Festékekkel 
kijelölte a főbb kirándulási ösvényeket s betanította a vezetőket 
felépítteté a királykői menházat. Kirándulásai a kedvezőtlen idő miatt 
nem sikerültek. 



j 



Könyrésiet. 



161 



A segesvári sectio hatáskörébe a Hargita orom tartozik annak 
délnyugoti oIdalá(Pokát-men ző) építteté fel a szükséges menházat. 
Tervbe vette az almási hires barlang hozzáférhetővé téCelét s gon- 
doskodott a Tusnád felé utazók vezetőiről. Később Csikóst is be fogja 
venni működési körébe. 

A szászrégeni sectio is építtetett egy hajlékot a Pojana Tomin. 
A beszterczei sectio az Ünőkőn vett tervbe egy menházat s terü- 
letének egy részét Naszód-Rodna név alatt elkülönítette. 

Az egylet évi bevétele 2982 frt 92 krt tett, miből megelőző 
Évkönyvre 500 írt 35 kr. s kezelési költségekre 180 írt 60 kr. 
menházakra pedig a íiókok közt 1110 frt osztatott ki, mig a tar- 
talék alaphoz 980 frt 34 kr. csatoltatott. Takarékosságban, munkás- 
ságban tehát bármely egylet példát vehet tőle, a mit, fenntartva 
a fenntartandókat, nem is vonakodunk kifejezni, léglds Gábor. 

ÜBfamt StronrenullniiigeD. Von Johann Ritter StefanoTics von VlloYa 
Mii 30 Plftnen, Skizzen und Pcgelstands-Tafeln. Wien, Pest, Leipzig. A. Hart- 
lében* Yerlag 1883 8* 109. Pag. Ára? 

Faraday azt szokta mondani, hogy 30 évi munka kell ahhoz. 
mig fizikai dolgokban az ember férfiúvá érlelődik; mindaddig csak 
a gyermekkor állapotában marad. (Czógler: Fizika története élet- 
rajzokban II. köt. 1882. 516. lap.) Stefanovics rövid, velős elősza- 
vában az mondja, hogy több mind 10 év óta foglalkozik Magyar- 
ország vízrajzával és ez oknál fogva a kutatásnak a mezején pol- 
gárjogra emel igényt. Mi, kik tudjuk, hogy ő egy laikus által alig 
megközelíthető apparátussal, az összes katonai fölvételek eredmé- 
nyeivel dolgozhatik és ezeket 1839 óta privát stúdium gyanánt ritka 
kombináló tehetséggel használja föl, őt készséggel ismerjük el ha- 
zánk vízrajzi viszonyai ismerelének terén nemcsak otthonosnak, de 
tekintélynek is, kit különösen a Tisza folyó jelemzésénél Peschel- 
Leipoldt műve (Physische Erdkunde II. Bánd. 1880. 396—397. 
Pag.) is mint ilyent megidéz. 

Mivel a geográfus Stefanovics nézetei vizeink természete iránt, 
valamint javaslatai azok szabályozása kérdésénél lényegesen elütnek 
a mérnök Lanfranconi nézetei és javaslataitól; és ez utóbbinak 
munkáját ismertette folyóiratunk (Földr. Közi. 1882. 178—182, 
S65. lap) : szükséges Stefanovicsnak e legújabb művét is bemutatni, 
melyre nézve előre elmondhatom, hogy regen volt kezemben könyv, 
mely több élvezetet és okulást nyújtott volna nekem, ki figyelemre 
méltó röpiratát (Über die Ursachen der Katastrophe von Szegedin 
1879. 1—16. Pag.) és „Der Kazán, mit 2 Karten czimű czikkét 
(Rundschau für Geographie 1879. 609—613. Pag.) nem egyszer 
használtam föl. 

Jelen alkalommal ismertetett munkájában polémiába bocsát- 
kozik Stefanovics Lanfranconival, hogy a magyar folyók rajzát hé- 
zagosan adta és midőn azok jellemzésénél egész lapokat tölt ki a 
külföldi szakértők 1879-ik évi nyilatkozataival, czélzatosan hagyja 
el azok rosszalását a Duna medrének Budapestnél való túlságos 
ösflzeszoritása fölött, pedig már Bévynek 1876-ban tett nyilatkozata 



162 



Eönyrészet. 



szerint e megszűkítés előtt az alacsony és magas vízállás közti arány 
úgy állt, mint 1 : 13-hoz, ma ellenben úgy, mint 1 : 18-hoz. 

Szemére veti különösen, hogy a Tisza vizbirodalma ismerteté- 
sénél ellhallgatja teljesen a Marosból Aradnál kiszakadó folyómedert, 
az Arankát, melyben most bár víz nincs, de Szegedre nézve épen 
olyan valóságos biztosító szelep szerepere van hivatva, mint a minő 
vészhárító rendeltetésű lehetne egy ásott Dunaág a főváros háta 
mögött, mert a veszélyhozó jégnek egy részét az újpesti téli kikötő 
táján venné át és a fővároson alul vezetné a soroksári ágba. Ez 
oknál fogva határozottan kárhoztatja, hogy az Aranka medrében 
most aranyos repcze vetés sárgállik. 

A Duna alsó folyásának ismertetésénél hibáztatja Lanfranconit 
azért, hogy a pancsovai árteret kétféle alakban tünteti föl ; köny- 
vében ugyan a természetes állapotban, de mellékelt térképen más 
mint töltésekkel védett, megmunkált területet, pedig az ott letele- 
pített 6 község lakossága már a múlt év elején kénytelen volt me- 
nekülni onnét. Megfoghatlannak tartja, hogy mind e mellett ta- 
lálkoznak újabban is emberek, kik a Dunának ottani Vll-ik őblö- 
zetében letelepedni készek, miért a most folyamatban levő szabá- 
lyozási munkálatoknál megrója az eljárást, hogy Pancsovánál 38 000 
hold mocsárt töltéssel ismét elzárnak a Dunától; ez 1364 millió 
köbméter víznek adott eddig helyet áradások alkalmával és nyu- 
godtan ott várta az időt, mig a kazáni szűkre szorult tölcséren ki- 
mehetett; de ha most töltéseit átszakítani képes nem lesz, részint 
mint talajvíz fog fölbugyogni, mint Szegeden történt a katasztrófa 
beállta előtt már 3 nappal, részint, mi még nagyobb baj, a Karas, 
Temes, Tisza, Bega, Morava, Száva, Dráva medrében visszatorló- 
dást és árvízveszélyeket fog okozni. 

A Duna sellőinek leirása is igen tökéletlen a külföldi szakér- 
tők és Lanfranconi munkájában. Midőn azt mondják, hogy a Sztenka 
cs Kozla Dojkén alul levő rész a Duna vizeinek visszatorlódására 
már semmi befolyással nincs, tévednek, azon alul jön az igazi folyő- 
szorulat, mely a vizek kimenetelét korlátolja. És a kazáni szorulat 
legkeskenyebb részlete nem 200 m. széles, hanem Stefanovics azt 
1879. május 12-én végrehajtott mérése alapján csak 1517 m. szé- 
lesnek találta a magyarországi Sukar-Mik és szerbiai Mali-Strbac 
függőleges hegyfalai közt, sőt ezen kivfil két hely van még, melyek 
egyike 186, másika 189 «n. széles. 

Igen érdekes része e munkának az, hol a Duna és Tisza 
nyugot felé való vándorlása czimen a folyók fejlődés- menetét tár- 
gyalja. Ez hazánk vizeinek szabályozása kérdésével csak annyiban 
függ össze, hogy bepillantást enged a folyók genetikai viszonyaiba, 
melyeknek ismerete azonban nem lényegtelen azok természetszerű 
szabályozásánál. 

Előbb azon folyó szakaszokról szól, melyek iránya a szélessé- 
gekkel párhuzamos. Itt azt mondja, hogy a folyók a naptűzésnek 
(insolatio) erősebben kitett helyekről több vizet kapnak és több tör- 
meléket (detritno), minek folytán kénytelenek ez oldalhatás elől 
dél felé kitérni. EÚső például a Dráva vizbirodalmából a MölI fo- 



r 



f — » 



Sdo^éueC. 



163 



Ijöcskát hozza föl a 4-ik ábrán és szemmel láthatólag fölttinteti, 
mint szoritja azt délnek a mühldorfi patak. Ilyen módon az Innt 
Mflhian és Baumkirchen közti 13600 m. hosszú pályáján 2275 
méternyire szoritja délnek a hegyi patakok vízével rázúduló tör- 
melék. Nagyobb és ismeretesebb példákul hozza föl Dunánk becs- 
komáromi és romániai szakaszát, a Po és Ganges" vízét, melyek 
mindannyian déli hegylejtők mentén vonulnak v^ig az azokról le- 
zuhogó zavaros vizű folyók nyomása elől délnek igyekeznek hátrálni. 

E törvényt a nagy Magyaralföldre is alkalmazza és annak 
medenezéje kitöltődését ugy tünteti föl, hogy a Tisza kevesebb 
erővel bár, mint a Duna, de nagyobb területet volt kénytelen mun- 
kába venni és e mellett az adózó vízerei a Duna déU irányú mű- 
ködésével nem ugyanazon irányban álltak segítségére; a Szamos 
ngyanis éjszaknak, a Maros pedig nyugotnak dolgozik és ez utóbbi 
akkora erővel, hogy vidéke már magasabb, mint a Körösöké, me- 
lyet KöröS'Pandsab névvel jelöl keletindiai eredetű analógia folytán. 
£ két folyó egyike tehát diametralis ellentétben, a másik pedig 
90 fokú szöglet alatt, keresztben működik. 

A déltaképződéseknél fölemUti az Orinoko és Amazonas íol- 
tartóztathatlan építő munkásságát. Ez utóbbira nézve azonban 
Stefanovics nézetét nem osztják: James Orton, Spix és Martino, 
Bates, Agassiz és Charles Lyell, mert az Amazonas torkolatát töl- 
csérnek (aestuarium) ismerték föl, a Marajo sziget pedig, mivel nem 
alhivialis eredetű, a délamerikai szárazföldnek elszakított darabja. 

Folyóink nyugotra való nyomulását azonban nem csupán mel- 
lékvizeik oldallökésének rója föl, hanem egy olyan tényezőnek, 
melyet tudomásommal eddig ez irányban figyelembe nem volt szo- 
kás venni; és ez a napéj egyenlőségek idején erősebben szívó dél- 
keleti szél, melyet szerzőnk Koschava névvel jelöl. 

Ez kimagyarázza ugyan irányánál fogva a deliblati fövénytor- 
latok és a Tisza és Duna szerpentinjei keletkezését és mind a két 
folyónak nyugot felé való haladását. így pl. mielőtt Stefanosvicnál 
olvastam volna és jelezte előttem egy technikus volt tanítványom, 
ki a szünidőben a foIső torontáli ármentesítő társulatnál dolgozott, 
hogy Nagy-Kikindán a humusz réteg alatt kavicsot látott, azonnal 
arra magyaráztam neki, hogy a Tisza lehetett valamikor ott 

Egy ilyen légáramlat keletkezését, helyi okoktól függetlenül. 
Földünk tengelyforgásából ki lehet magyarázni, mert E. Reclus (A 
Föld n. köt. 1880. 250. lap) szerint már Kepler megjegyezte, hogy 
a levegő, midőn fölfelé száll, a Föld középpontjából mind távolabb 
eső regiókba jut s ennél fogva a földgömb mozgása mögött hátra 
kell maradnia s látszólag nyugotnak ömölnie. Sőt azt is elhisszük 
szerzőnek, hogy ez a szél, melynek Koschava nevét ki nem bir- 
juk magyar, német, szerb, román nyelvből magyarázni, tőlünk 
messze délkeleten nagy erővel léphet föl és így a szárnyaira vett 
homoktengerrel ketté szakíthatta blZ Amu Daija (Vámbéry szerint, 
ki Ott járt, helyesebben Amu Derja) folyó vonalát, mert annak a 
Kaspitengerbe való visszavezetését ott létrejött talajemelkedés aka- 
dályozza. (Földr. Közi. 1883. 6. lap.) 



164 KönyréBzeft. 

Szerzőnk azt is mondja, hogy a Koschava alkotta meg fSvény 
hordalékával a szuezi földszorost is, melynek átmetszése korunknak 
lőn fönntartva. Mást mondanak azonban más tekintélyek. így Pe 
schel Oszkár azt mondja (Abhandlungen zur Erd- und Yölkerkunde 
I. Bánd. 1877. 82. Pag.) hogy május és november közt a Vörös- 
tenger egész hosszán éjszaki szél fúj, az év másik felében és pedig 
sokszor nagy erőszakossággal déli, Dzsidda szélességéig ; mert attól 
éjszakra Szuezig az éjszaki szél magát kiszorítani nem engedi és 
így a Yöröstengeren hajózók néha-néha csak akkor vitorlázhatnak 
Dzsiddától Szuezig, ha az éjszaki szél elül és éjjelenkint a parti 
szelek föltámadnak. Itt tehát a Koschavának szerepe nincs. 

A nálunk uralkodó éjszakkeleti szélnek adott a magyar nép 
nevet, Vakról fúvónak nevezi az Alföldön, de a délkeletit, a Ko- 
schavát, nem ismeri. Hogy képes-e ez nálunk olyan hatalmas geo- 
lógiai módosító gyanánt föllépni, vagyis fúj-e az számbavehető hu- 
zamosság- és erősséggel, -- azt a nagy Magyaralföld meteorobgiai állo- 
másainak kezelői tudnák megmondani. Én saját tapasztalataim után még 
nem szólhatok, mert a kecskeméti figyelő állomás kezelését még csak 
a múlt évi deczember S8-án délben vettem át, — de összeálhtottam ha- 
marjában a Természettudományi Közlönyből a budapesti m^gye- 
léseket 1873—1882 közti tiz évről, és ebből kiderült, hogy márczius- 
április és szeptember-október hónapokban, vagyis a két napéj- 
egyenlőség táján eszközölt 3660 megfigyelésnél évenkint átlag 
275'2-szer észleltek szelet, ebből ll*8-8zer volt délkeleti és pedig 
1 377 átlagos erősséggel. Ekkora erő a fáknak legfölebb levélzetét 
képes gyönge ingásba hozni. 

Lényegesebb szolgálatot tesz e munka annak kimutatásával, 
hogy kisebb vizveszélyeknél a Csallóköz szokta megmenteni fővá- 
rosunkat, miért ott a szabályozás kivitelét oly módon javaso^a, hogy 
csak mérsékelt magasságú töltések készüljenek, hogy a túlmagas 
víz azokat áthághassa, belül azonban reservoirokat, melyek ez eset- 
ben a vizet kár nélkül befogadhassák; és ezt oly meggyőzően iga- 
zolja, hogy lehetetlen meg nem hajolni érvelése előtt; de még ez 
esetben sem látja nélkülözhetőnek a főváros biztonsága érdekében 
a városligeten át vezetendő ásott Dunaágat, annál is inkább, mert ez a 
főváros forgalmára, szépítésére sokat tenne és a kisajátítás költségeket 
dúsan megtérítené, sőt még egy díszes frontot kapna fővárosunk. 

Igen tanulságosak a víztömeg mennyiségeknek grafikai föltün- 
tetései a 21—26 ábrákon, melyeket a szegedi vizmércze (Pegel) 
adatainak gondos fölhasználásával készített olyan évekről, mikor 
mind a három áradásnak vize egyszerre keresett utat magának a 
Tisza alacsony medrében. Legértékesebb azonban a csatorna terve- 
zet, melyet a Szamosból az Ér völgyén. Körösökön, Maroson ke- 
resztül a Nera torkolatán vezet le a Dunába. Ez rendes körülmé- 
nyek közt csak öntöző csatorna lenne, mely zsilipekkel ellátva arra 
lenne hivatva, hogy mint a chinai császárcsatoma, áldást árasszon 
mindenütt, a hol csak végig halad ; veszély idején azonban segítsen 
előbb lejuttatni a vizeket a Kazán szoroshoz, hol átmehet minden 
vizünk, csak ne egyszerre éijen oda valamennyi 



BAyiá kUemények. 165 

Kttlonben e munkának egy hosszú életen át kutatásokon ala- 
puló tapasztalat-kincseit kimeríteni egy kimért terjedelmű ismer- 
tetésben lehetetlen. Szolgáljon izleltetőtU ennyi azoknak, kik hazánk 
Tízrajzi viszonyaiban otthonosságot keresnek e mu^ia forgatásával. 
Nyereségnek tekinteném ezt irodalmunkba átültetve látni, és he- 
lyeslem, hogy szerző fönntartotta magának a leforditás jogát, mert ha 
egy ily esetben helyneveinket hibásan adná is, mint az eredetiben 
lépten-nyomon látjuk, de tartalma hiven lenne áttéve. 

Hanusz L 



Rövid közlemények. 

I. Expeditiók. 

Antarktíkus expedKió. Bove olasz tengerész-hadnagy és társai 
sok viszontagsággal egybekötött azon expeditiójukról, melyet Argen- 
tína köztársaság megbízásából a Tűzföld és az ezt környező szigetek 
tanulmányozása czéljából tettek — szerencsésen hazaérkeztek. A 
kapitány az argentínai bel- és kttlügyí minisztériumhoz beadott je 
leütésében kiemeli, hogy a Tűzföld keleti partja mellékén oly gya- 
korta előforduló tengeri szerencsétlenségek meggátlása, — illetőleg 
mérséklése czéljából czélszerfi volna a Tűzföld keleti partján valahol 
— esetleg a parttal szemben fekvő „Island Staten^ szigeten egy 
állandó megfigyelő telepet és világító tornyot létesíteni. £ javaslat 
keresztülvitele legközelebb várható. — Figyelemre méltónak tartjuk 
e helyen egyúttal felemlíteni azon jellemző tényt is, hogy a „Ma- 
galhaens" út csilei partján már 10 uj gyarmat van; a lakosok itt 
többnyire szarvasmarha és juhtenyésztéssel foglalkoznak. Egy gyar- 
matra átlag 2000 db. juh és mintegy 500 tehén esik. Bove jelen- 
tésében még hozzáteszi, hogy e kezdeményezés legközelebb még 
nagyobbmérvű gyarmatosítást is helyez kilátásba. Seh. 

Azon argentínai expedilíó, mely Fontana vezérlete alatt hi- 
vatva lett volna a szerencsétlenül járt dr. Greveauxés társai nyomára 
akadni ^1. 1882. évi X. fűz. 506. lap) már szeptember derekán azon 
gyászos jelentéssel érkezett vissza Korrienteszbe, (Paraguay és Pa- 
rana összefolyásánál) miszerint az említett franczia expeditiónak 
semmi nyomba se tudott jutni, pedig a bolíviai határon a Pilko- 
mayon egészen addig hatott felfelé, a meddig az Január és Július 
hónapok alatt hajózható szokott lenni. Sch. 

Landsdeli Henrik, az ismert szibériai utazó, ki múlt év június 
havában indult el Angliából második nagy utazására, azóta nyugoti 
Szibérián s Turkesztánon át több mint 11,000 angol mértföldnyi 
utat tett meg s legközelebb tért vissza Londonba. Tobolszkig ugyan- 
azt az utat követte, melyet az előtt, ezután Omszkba ment, migd 
Knldzsa, Vernő, Taskend, Kokand s Szamarkandon át Earsiba s 
Bokharába s innen az Oxuson le Khivába. A khivai khan védelme 
alatt éjszakra nyomult Kunya Urgenzsig s azután nyugot felé ment 



166 



Rövid kdrieményék. 



a turkomán éivati^on át az Oxns régi medrén Krasnorodszkba, A 
Ka&pi tengeren áthatolva Bakuba, majd Tifiiszen, Batumon s Odea- 
sán át Nyugoteurópába jutott. Gy. 

Afrikán keresztül hatolt ujabban Wissmann hadnagy. Tudva 
van, hogy Wissmann, dr. Pogge társaságában a német afrikai tár- 
saság megbízásából ment Nyugotafrikába 1881 elején. St. Paulo de 
Loandából indultak ki s gyorsan hatoltak be a szárazföld benső 
része felé a Muata Janvo fővárosba. Rosszul fogadtatván, innen 
éjszakkelet felé mentek egészen uj országot kutatva ki Kasszái és a 
Kongó felső vidéke közt. Legutolsó levelök 1881. nov. 27*én kelt a 
déli szélesség 6-ik és a keleti hosszúság 22^ 22' alatt s ebben tu* 
datták, hogy dr. Pogge nyugot felé tért vissza, hogy ott gyarmatot 
alkosson, Wissmann ellenben Nyangve felé ment keletre s a Tan- 
ganyika tó mellett 1882. nov. 20-án érkezett meg Zanzibarba, í^ 
csaknem két évig tartott kóborlás után Afrikát nyugotról kelet fdé 
átutazta. Oy. 

II. Stat/stikal adatok. 

— Norvégia népessége. Az 1876-iki népszámlálás szerint Nor- 
végia népessége 1.818,853 lélekre ment, kik közt a férfi nemficdc 
száma csak 888,571 főre rúgott, s e szerint 100 férfira 1047 nő 
esett. A legutóbbi (1880) népszámlálás már sokkalta jobb arányt 
mutat; e szerint ugyanis 1000 férfira 1061 nő esik. A városi la- 
kosság 332,393 főre megy, a mi az összes népességnek több mint 
18 százalékát teszi. Ez adattal szemben Dániában 25, Svédország- 
ban 15, Finnlandban pedig nem egészen 8V2V0 ^ városi IsJíosság 
száma. Nemek szerint a norvég városokban 1000 férfi lakossal 
1098 nő, Svédországban pedig 1000 férfival 1203 nő áll szemben. 

— Oroszország népessége. A jelen év elején végrehajtott 
népszámlás szerint Oroszország összes lakossága 109.038,342 lélekre 
megy ; ebből esik a tulajdonképeni Oroszágra 75.604,788, Lengyd- 
országra 7.219,077, Finnlandra (1880) 2.028,021, a Kaukázusra, 
Szibériára és Közép-Ázsiára együtt 15,186,456. 1870-ben a fentebbi 
számok következőleg áUottak: 85.570,646: 65,991,910, 6.078,564, 
1.732,621, 11.767,551. A szaporodás e szerint kerekszámban 14^^s 
millió lélek. Szent-Pétervárott találtatott 1882-ben 927.000, Varsó- 
ban 401,000, Odeszában 198,000, Kievben 167,000, Kharkovban 
107,000, Kherszonban 128,000, Lodziban 80,000, Elisabethgradban 
63,000, Dtinaburgban 52,000, Helsingforsban 45,000 lakos. Len- 
gyelország népessége 1816-ban 2,717,287, 1832-ben 3.914,665, 
1862-ben 4.972,193, 1870-ben 6.078,564 s 1882.ben 7.219,077 lé- 
lekre ment. 

III. Vegyesek. 

— Eurépa erdős terflletei. Donner, németországi erdészeti 
igazgató kimutatása szerint az európai államok területei az összes 
Idterjedéshez mérten a következőleg állanak: Oroszországban 39'2, 
Norvégiában 31*1, Ausztriában 30*5, Svédországban 29*5, Magyar- 
orsz^ban 267, Németországban 2569; Olaszországban 229, Svájcz- 



.1. 



Rövid közlemények. 167 

ban 19'4, Romániában 17 0, Fraucziaországban 15*8, Belgiumban 
15*1, Görögországban 10*4, Spanyolországban 910, Hollandiában 
5-8, Dániában 40, Nagy-Britaniában pedig 3*2 százalékát borítja 
erdő az egész területnek. 

— A német geographusok III. nagygyOlése ez évben majnai 
Frankfnrtban fog tartani márcz. S9., 30. és 31, napjain. A gyűlé- 
sezés alatt a délőtti órákban szaktudományi értekezések, a délutániak- 
ban pedig gyakorlati iskolai kérdések lesznek napirenden. A gyűlés 
ez úttal is kiállítással lesz egybekötve, melynek tárgyai egyelőre a 
következő csoportok szerint vannak megjelölve : I. Szemléltetési esz* 
közök a math. geographiához. II, Földgömbök, III. Domború térké- 
pek. IV. Térképek. V. Alpesi térképek. VI. Az utóbbi öt év alatt 
megjelent utazási és VII. geographiai munkák. 

Patagonia kalati paríiain 1877. őszén hosszabb kutató utazást 
tett az 1878-ban Délamerikaban elhunyt Dumford Henrik ornitholog. 
Ez utazásáról hátrahagyott jegyzeteiben melyeket testvére csak 
most bocsátott közre, e kevéssé ismert vidék földrajzi s hydro- 
graphiai viszonyairól több érdekes adat található. Útja Chupat gyar- 
mattól kezdődött a hasonnevű folyó mellől, kezdetben a Szent-György 
öböl éjszaki partjáig (mintegy 45^ d. sz.) a tenger parton igen ko- 
pár s kiszáradt vidéken haladt át, melyen azonban számos mocsár 
8 sós tó nyomait észlelte. Innen délnyugot felé hatolva a Sengellen 
folyó partjára ment s egészen ismeretlen vidékeken járt. E folyó 
60 öl széles volt, piszkos de sebesen folyó vizzel. A folyó völgyé- 
ben számos nádas s ezek közt tömérdek vad madár volt ; tuI rajta 
veres vulkanikus sziklák különféle fantastikus alakzatokban Leg- 
érdekesebb volt a folyó mentén (45o57' d. sz. és 68<>38' h.) a nagy 
„Coluquape" (indián szó ~ zsáktó) nevű tó, melynek hossza mint- 
egy 20, szélessége 15 angol mértföld lehetett s keleti partján apró 
tavakkal környezett, mig más részein magas dombok s vulkanikus 
sziklák voltak. A tó körttl dombtetőn kősirokat is találtak, melyek 
nagy gonddal voltak készitve, de jó formán az egyedüli emberi 
nyomok voltak a vidéken. A Sengellen folyó e tavon megy keresz- 
tül. Kissé délre e tótól magas dombok által elválasztot egy más 
csaknem hasonló nagyságú, de több vizzel biró tó van, melyet egy 
hires patagoniai utazó nevéről, „Muvters"-nek kereszteltek el. A 
tó vidéken túl a folyó völgye szélesebb lesz s igen sajátságosan 
maga a folyó is nagyobb volt, mint a tóból kijövet. Több izben át 
akartak menni a folyón, de tervök nem sikerült s midőn még egy 
darabig jó legelőnek látszó vidéken utaztak volna a 46^50' d. sz. 
és 69®50' ny. h. foktól visszatértek. A folyó mint egy dombról lát- 
hatták, éjszak nyugoti irányból jött s környéke rendkívül kopár, de 
itt-ott mocsáros s a sajátságos szines vulkanikus sziklák, téglave- 
res szinütől feketéig a legeltérőbb változásban itt is mindenütt 
megvoltak. Visszatértőkben eleinte ugyanazt az utat követték, me- 
lyen jöttek, később azonban elhatározta Dunford, hogy a Sengellen 
partján megy egész addig, mig a Chupattal egyesül. A folyó alsó 
folyásánál már itt ott találtak néhány fűzfát, a torkolathoz közelebb 
mindinkább sűrűbben mutatkoztak s végül egész erdőket is láttak. 



168 Rövid közlemények, 

/ 

( 

mig a Sengellen alsó folyásánál iának semmi nyoma sem volt. A 
szeszélyes alakú sziklák itt is megmaradtak s még egy jellemző sa- 
játságot észleltek rajta, tudniillik nagy tojásdad vagy kerekded Qre- 
ket felületökön. Durnford útja részben megegyezik Moganonak 
1880-ban vett utazásával, melyet az argentini földrajzi társulat 
közleményeiben irt le, de Mogano nem ment el [a SengeUennek 
egész a Chupattal egyesüléséig s ezért jelentékenyen nyugotibb 
pontra helyezi azt, mint a mi utazónk. Gy. 

A francziák működése a Nigernél. Már Faidherbe tábornok, 
az afrikai íranczia gyarmatok derék kormányzója, sürgette 1862-ben, 
hogy a francziák a Niger mellett előnyomuljanak. A politikai ese- 
mények azonban ez időben meggátolták a tervezet végrehajtását, 
mivel Francziaország figyelmét más dolgok vették igénybe s csak 
a legutóbbi években tettek komolyabb lépéseket. 1879-ben Gallieni 
kapitány a benszülött főnökök beleegyezésével Bafulabeban, a Ba- 
fing mellett 13o 47' éj. sz. és 10« 49 nyűg. h.) erődöt alkotott. A 
következő évben a Niger felé hatolt s habár a bambára négerek 
kirabolták, mielőtt a folyót elérhette volna, bátran folytatta útját 
Akomadu, a fanatikus Hadzsi Omar, Segu királya, utódjának or- 
szágába s reábfrta a fejedelmet, hogy országát szerződésileg Fran- 
cziaország hatósága alá helyezze. Mialatt Gallieni még ez utón járt, 
Borgnis-Desbordes ezredes egy csapat katonával elhagyta St-Louist 
s 1881. febr. 7-én elfoglalta Kitát. Egy második expedítió ugyané 
főnök vezetése alatt 1882 január 7-én ért Eitába, hol az őrség so- 
kat szenvedett, mivel strategikai szempontokból egészségtelen he- 
lyet választottak számukra. A békés Malinkeben a Niger jobb part- 
ján egy új Samory nevű próféta izgatott. Eanitra lakosai (11^ éj. 
sz. és 8^ 40 ny. h.) a francziákat hivták segítségül, de mielőtt a 
hozzájok küldött csapatok ideérkezhettek volna, a falut a próféta em- 
berei bevették, lakosait megölték vagy rabszolgaságba vitték. Samory 
hadserege az első ágyúlövésre szétfutott, de a kis franczia ero 
mégis kénytelen volt visszatérni. E méltatlan futamodás megbosszulása 
végett 8 hogy a Nigernél erŐs állást foglaljans^ el, Borgnis-De&bor- 
des ezredes vezetése alatt egy harmadik expeditió indult a Szene- 
gál felső részeibe. Dr. Bayol előre ment, hogy Kartában s Szeguban 
szövetséget köthessen. £ katonai expeditió két tengerész századból, 
három benszülött lövészszázadból, egy ágyuütegből s egy csapat 
spahiból áll s így egészben mintegy 1000 főnjri. Legelőször Bama- 
kuba mennek a Niger mellé, hol erődöt állítanak fel s egy Ida 
hadihajó telepet létesítenek, melynek számára Francziaországból 
külön gőzösöket hoznak. A csapatokkal egyideüleg Jacquier veze- 
tése alatt 1500 vasúti munkás is megy, hogy folytassák a vasút- 
építését, mely Kait vagy Kayest, a Szenegál hajókázható részének 
kezdetén Medina mellett Kitával s a Nigerrel összekösse. E vas- 
utat a muIt évben kezdték építeni, de mivel a mérnökök s mun- 
kások közt betegség ütött ki, eddig kevéssé hatoltak előre. A vo- 
nal összes hossza 305 angol mértfőldnél nagyobb lesz s a franczia 
kamara a múlt évben 8 milUó 550 ezer frankot szavazott meg 
kiépítésére. öy. 



r 



A krassován bulgárok. 



I Maros-Buua köze, intslyet P e s t y Frigyes sokkal belyeseb- 
* ben Temes-köiínek, Temesvidékének nevez, pedig Délmttgyar- 
országnak szeretik hívni, ethnographiai tekintetben hazánk 
legváttozatosabb teriiletrésze. Annyiféle nemzetiség sehol sem lakik 
együtt MagyarországbaD. 470 mfldnyi területen nyolczféle nemzetiség 
él itt u, m. : magyarok, svábok, oláhok, szerbek, bulgárok, czigányok 
és zsidók. A Temesvidéke tehát absolute és relatíve változatosabb 
népri^zi képet iiyifjt, mint Erdély, a hol lÜOO Q m. területen hatféle 
nemzetiség lakik. 

A déiroagyarországi nemzetiségek legtöbbje a síkságot ipar- 
kodott elfoglalni, csupán az oláhság szállotta meg a keleti hegy- 
tetőket és magas fekvésű völgyeket. — Annál meglepőbb, hogy 
a bánsági Érczhegyek legelrejtettebb szurdokaiban, legemeltebb 
hegylaposain, a Karas (törökül Fekete) viznek felsÖ völgyében és 
elágazásaiban délszláv ajkú lakosokat úgynevezett krassován 
bulgárokat találhatunk. 

A krassován jelző a Krassó vagy Karasvizétíil vétetett. Ide 
telepedtek le ugyanis Rumeliából s a nyugati Balkán vidékéről a 
bulgár beköltözött, a kik idővel eloláhosodtak, de sőt nyelvüket is 
kicserélték, i^ hogy krassovánok alatt manap nem krassómegyei 
bolgárokat kell érteni, mint azt Czömig, < Ficker, ^ Kanitz, ^ Böhm 
és ezek után sokan Délmagyarországon még hiszik, hanem külön- 
álló, mondhatni különös vegyülék népséget, mely testi jellegére, 
lelkületére nézve oláhos, nyelvére szerb, ámbár múltja kétségtelenül 

■ CaOrnig: Etlmographíe d. flat. Monarchie m. 146- 

* Ficker: Die VOlkersstámme d. ÖBt. mig Honarctűe. 25. 1. 

* E&DÍtE: DoD&D-BntgarieD 1875. I. 132. 




170 A krassován bulgárok. 

bulgár, szokásaira és vallási fogalmaira Dézve pedig mind a három 
elem csodálatos zagyvaléka. A krassovánok élő czáfolatai ama tu- 
dományos nézetnek, mely az ethnographiában egyedül a nyelvnek 
ianerí el jogosultságát. Nyelvileg odasorozhatjuk őket ugyan a 
szerb-horvátság valamelyik szójárási csoportjához, de eredeti jelle- 
mük, sajátos viselkedésük meg nem engedi, hogy a krassovánokat 
a többi délszláv törzsekkel együtt egy kalap alá hozzuk. Legalább 
a geographusnak nem szabad ezt tennie! Neki a nemzetalkotó té- 
nyezők mindegyikével kell számolnia.^ Egyikét sem szabad mel- 
lőznie, különben a typusról, a nemzeti egyediségről hozott rajza 
hiányos és hűtelen leszen. A leíró ethnographiában, nézetünk sze- 
rint, az anthropo-geographiai szempontnak kell érvényesülni. £ 
szerint a nemzeti jellem a külső: geographiai és a belső: 
ethnikai befolyások összegezése, e behatásoknak mintegy meg- 
jegőczösödött letükrözője. A krassovánok néprajzi elemzése igazolni 
fogja felfogásunkat. 

Lakik pedig e sajátos népség a bánsági Érczhegységnek a 
Berzova (a XIIL században Bucza) és Earas, (Karasu, Korosa) völ- 
gyek közötti szakaszában, annak legnagyobb hegyvonala alatt, közel 
a Délmagyarország fölött domináló Muntye Szemenyik (északi hegy- 
ség) nevű hegycsúcshoz. Nagyobb tömegben a Earas folyónak felső 
völgyrendszerében és határos felsíkjain, Krassova, Jabalska, Ner- 
meth. Lupák, Klokotics, Yodnik, Ravnik (a két utóbbi falu neve 
vízmosást jelent) nevezetű helységekben, elszórva kisebb csopor- 
tokban pedig a nevezett hegyszakasz éjszaki lejtőjén (Könígsgnad) 
s a Earas völgy kiszélesedő sílgam u. m. : Eárolyfalván, Ulmán, 
Izbistyén, Nikolinczen. 

Hunfalvy János oly kitűnően jellemezte e tájakat, hogy 
rövid vázolásuknál csakis szavainak reprodukálására szorítkozha- 
tunk. * 

Felsikos alakúlatok, kúpos tetők, mély völgyek és katlanfor- 
máju tőbörök jellemzik a bánsági Érczhegyeket. A felsíkokon a 
trias-mész képlet gyakoriassága miatt helyenkint .beomlásokkal és 
kimosott vájtságokkal felkuporodó kopár sziklahátak váltakoznak, 
melyek sovány legelőket, kavicsos szántókat nyújtanak. A hegyekben 
gyakoriak a barlangképződések (steierlaki, glogováczi, stimiki, a 

* >La ligniBtiqae seule est inpaissante k resoadre les pro blémes d 'eth 
nographie« mon^'a Quatrefages (Balletin de la société de Geographie 40. 
Serié. t. Xm. 118-120 I.) 

^ Hunfalvy: A magyar birodalom term. visz. leírása. 1869. n. 206, 266. 



Cnrbusz Gésa. 



171 



szodolvölgyi három cseppkő ves barlang) * dűlőik erdősek és nagyban 
hozzájárulnak a hátságok climatikns zordonságához. Nem egyszer 
történik, hogy a köves feltérségeken .elvetett termést lepörköli a 
tavaszi vagy őszi dér. A miért a földmivelés leginkább a völgyekbe 
van szorítva. Ide építették a krassovánok falvaikat is. Mivel pedig 
hegyvidékeken völgyek hozzák össze az embereket, könnyen meg- 
eshetik, hogy az ugyanezen völgyrendszerben lakó, hasonló klima- 
tikus viszonyok alatt élő és hasonló foglalkozásra utalt emberek 
között a typus bizonyos egyöntetűsége fejlődik ki, főképpen ha a 
lakók még ugyanazon ethnikai befolyásoknak is voltak kitéve. "^ így 
történt ez a krassován falvak lakóival. Azok geogr. középpontja 
Krassova. A krassovai katlan-völgy vízgyűjtője mindazon jelentéke- 
nyebb patakoknak, melyek mellett a róluk elnevezett helységek 
épültek, mint pl. NermeUi, Lupák, Klokotics stb. s mind a 7 krasso- 
ván falu egészen a muIt század v^eig a krassovai plébániához tar- 
tozott. Legtöbbje Krassóvától kapta bulgár lakosait és ugyaninnen 
indult ki a hittérítés amalgamisaló hatása, mely a falvak bulgár, 
oláh és talán szerb lakosait egy különös typusba, külön nemzetiségi 
faj képbe összegyúrta. 

Maga Krassova meglehetősen összeszorított, a Karas vizétől 
kimosott sziklatőbörben fekszik. A hátságról letekintve ugy tűnik 
elő a kaüan-völgy, mintha valamikor a Earastól és a feltérségről 
lezuhogó vizerektől táplált hegyi tavat képezett volna. Miután a 
Karasa sziklagátat kereszttU törte, kiürült a tómedencze és birtokába 
vette az ember. Alját gyümölcsöskertek borítják, mely a Karas 
csobogó vizét majd feliszszák, ugy hogy nyáron alig van a mederben 
víz. Fölfelé követve folyását a gyönyörű Prolas völgybe érünk, me- 
lyet égfelé meredező sötétzöld fenyvek és fehérségükkel kirívó, ha- 
talmas karú nyírfák sz^élyeznek. A Karas mormoló habjaiban vörös- 
pettyes pisztrángok játszadoznak. A nép azt tartja róluk, hogy a 
közel fekvő glogováczi barlangban születnek. Napkeletfelé meredek 
sziklacsúcson régi várnak rommaradványai hevernek, hátterében 
kékellik a Muntye Szemenyik hegylaposa. 

A mily festői Krassovának természeti sceneríája oly kevéssé 
elégíti építkezésesmódja az izlés követeléseit Szűk köves-kátyus 
utczák kanyarognak szegényes kinézésű házikók között. Legcsino- 
sabbak még a posta, a plébánia s a szolgabiróság háza. Az udvarok 







^ A stindki és szodolvölgyi cseppkOves barlangok leírását : Termé- 
szettudományi Füzetek. Y. k. 73, 125. 1. a glogovácziét pedig a köz* 
lőtol aDélmagyarországi Lapok 1881. évi 207. sz tárczájában. 

^ Ratzel: Anthropo-Geographie. 1882. 284 1. 

13* 



172 A IcraBBováD bulgárok 

mindenütt elhagyottak, rendetlenek. Kusza kerítések választják el 
azokat az utczától és a szilvásoktól. A házak nagyobbára fából, vá- 
lyogból összetákolt viskók. Sokszor egy ablak nyílik csak az utczára 
6 olykor kémény sincs a házon. 3530 lélek lakik a zsúpos fedelű 
viskóban, miért Krassova a krassován helységek elseje. Elképzel- 
hető tehát, hogy a többi sokkal kisebb lakosságú falú sem múlja 
feltll szépség dolgában az anyaközséget. Azokon is meglátszik az 
az oláhos nembánomság, a mit a nimuny írók phitosophiai egyked- 
vtiségoek, kevéssel való beérSségnek keresztelnek ugyan, " de mely- 
nek nézetünk szerint míveletlenség igazi neve. Ha más jel nem, a 
krassován falvak hanyag' építkezésmódia eléggé szól a mellett, hogy 
lakosai nem bulgárok többé. A hazai bulgárok tisztaságszeretete 
mintaszerű. Azt ugyan sem a hegylakó rumáookra, sem a krasso- 
vánokre nem lehet ráfogni. A többi helység, lakosainak számát te- 
kintve így kíJvetkezik : Klokotics 1084 lakossal, Ravnik 841 1., Lu- 
pák 760 1., Nermeth 628 1., Jabalska 520 1., Vodnik 480 lakossal. 
(Gerlistyén vagy 20-Bn vannak, Slatinán végleg eloláfaosodtak, az 
egy Terebnga család kivételével, melynek rokonai még Krassovában 
élnek.) 

A most említett helys^ek tísztán krassovánoktól lakottak. 
Királykegy Károlyfalva német, Ulma, Jzbistye, Nikolincze szerb 
telepek, melyekben a krassován beköltözők kisebbséget képeznek, 
azért azok építkezésmódjában ne keressünk kravossán nemzetiségi 
stylistikát. Számukat egyremásra 800— 900 lehet becsUlni. Egész 
Délmagyarországon pedig 8650-re tehetjük a rumanizált krassován 
bulgárok számát. 

Mindenesetre sokkal jelentéktelenebb szám, semhogy nagyobb 
mértékben kihívta volna az ethnographusok figyelmét. 

Azért amit a magam gyűjtéséből s a helyszínen tett tapasz- 
talataimból közlök, az minden tárgyiasságra tSrekvésem mellett 
'is a részleges kutatás, az egj'éni felfogás értékét képvisel- 
, s mint ilyen befejezett dolognak nem tekinthető. A krasso- 
ethnographiai helyzetéhez még sok szó fér, a míg a tudomány 
tte végső Ítéletét kimondhatja. A magam véleménye csak m^- 
rti a csomó megoldását, egyéni nézetek számába mehet, de 
re nem jogosult. 

Midőn a krassovánok nemzetiségi eredetével, anthropologiai 
aok alakulásával akarunk tisztába jönni, mindenelőtt mérlegel- 
t kell azok állítását, a kik Krassovának néhai bulgár htkosai- 

* SUvici: Die Rnmaiteii tSSL 15U 1 



CnrboBs Oéia, 1Í3 

bán a honfoglalás előtti Ssbulgárok ivadékait szeretnék látni. Es 
itt az olvasó szíves türelmét kell kikérnünk, midőn a tárgytól lát- 
szólag eltérve a magyarországi bulgár beköltözések történeteire 
kissé kiterjeszkedünk. Nem tennők, ha a krassován bulgárok be- 
költözését, mint az események összefüggéséből kiszakasztotta adhat- 
nék elé. 

Az avar korban s a magyarok bejövetelét megelőzött frank-német 
korban, amint HunfalvyPál jeles ethnographusunk mondlja a Duna- 
Tisza köze s a Tiszától való keleti rész meg a régi Dácia oly ismeretlen 
Tála, mint akár Herodotos idejében.* Azért kár hozzávetőségekkel ve- 
sződni. Magyarország legkorábbi lakosaira nézve csak kettő a bi- 
zonyos. Az egyik az, hogy az ősbulgárok egy része Magyarország- 
ban is lakott, de hol, meddig és mily számmal, azt bajos kimu- 
tatni ; a másik pedig az, hogy a VI. sőt talán az V. sz. óta nálunk 
£rdély határhegyeitől kezdve a styriai havasokig már szlávok is 
éltek. Ezt oly tekmtélyek erősítik, minők Hunfalvy, Salamon, Vám- 
béry. A hazánkba vetődött s az avarokkal élő nomád bulgárok 
számosan nem lehettek, mert a bulgárság zöme Ázsiában maradt, a 
honnan egy rész a VII. sz. a mai Bulgáriába tört, a másik pedig a 
Volga és Kama mellékeire húzódott, alapját megvétve s XUI. szá- 
zadig virágzó volgamelléki bulgárbirodalomnak. 

Vámbéry szerint a hazában maradt bulgárok a magyarok 
bejövetelekor már elszlávosodtak ^^ a mi teljes összhangzásban áll a 
bulgáriai eseményekkel. Mert ha a Bulgáriába tört hódító bulgárok 
közel 200 év alatt végleg beleolvadtak a dunamelléki szlovén tör- 
zsekbe (678—860) — feltehető-e, hogy az avaroknak kisebb számú 
bulgárszövetségesei (kiket az avarok le is győztek) nem assimilálód- 
tak volna a tiszai és erdélyi részeken lakó szlávokkal, hanem oly 
nagy számmal maradtak meg volna hazánkban, miként azt Anony- 
mus elénk rajzola. ^^ Csupán az a kérdés lehet, minő szlávok laktak 
Keleti Magyarországon ? Pannoniában szlovének laktak és igen való- 
színű a szlovének vándorlási irányából valamint VII.— XI. század- 
beli elterjedésükből^' hogy ugyanők laktak keleten a tiszai része- 
ken, tehát Délmagyarországon is. — A szlovénkérdés mai stádiu- 
mában legalább a legjelesebb szlavisták (Miklosich, Schafiarik, To- 
maschek) ugy hiszik, hogy a keleti magyarországi szlávok véreik 
voltak a pannonai és dunamelléki bulgár szlovéneknek, különben 



9 



Hunfalvy Pál: Ethnographia,173— 192. l.U. a:DieUngern: 3— .5.1. 
><» Vámbéry: A magyarok eredete 1882. 435 1. 
"Röesler: Romanische Stadien 200 1. 
i^Saman: Die SloYénen 1881. 21. 1. 



174 A krassoYán bolgárok 

felfoghatatlan, honnan kerültek Erdélybe és a tiszai részekbe a 
szlovén eredetű geogr. elnevezések.^' 

Yalószertten tehát csak azt állíthatni, hogy Délmagyarországon 
eleink beköltözése előtt bulgárszlovénekkel rokon szlovéatörzsek 
laktak, a kik a magyarok belelepedése után a Kunok Bessenyők 
hatása alatt elvesztették nemzetiségüket. 

Élhettek ugyan egyes városokban Bulgáriából bevándorlott 
kereskedők, mert a szlávosított bulgárok ma is igen mozgékony 
népelem, lehettek az izmaeliták között is^^ szlávizált bulgárok, de 
hogy török-tatár vagy ugor eredetű ősbulgárokból fonmaradtak volna 
nálunk, midőn azok a 860-ik évvel végleg letűnnek (mint ugor- 
népség) Európa színpadáról — az több mint valószínűtlen feltevés. 

Évvel megszabadul az anthropologus ama gondjától, hogy 
töröktatár vagy vogul-finn vonásokat igyekezzék fölfedezni a mai 
krassován bulgárokon. 

Azok ősei bevándorlott szláv bulgárok voltak. Bevándorlásuk 
a XIV. századra Nagy Lajos idejére esik. 

Beköltözésükre vonatkozólag a krassovai és ravniki plébánia- 
házak történetében következőket találunk: 

A krassovai plébánia eredetére azt mondja a k r ó n i k a VI. §. 

Parochia Krassovensis est antiqua; gemente sub jugo turcico 
Banatu, per sacerdotes Missionarios de Propaganda administrata. 
Krassovani exinde sic dicti, quod antenati, primique eorum advenae 
penes íiuviolum Earas, qui inter montes Kerscha dictos per oppi- 
dum Krassova defluit, domicilium sibi constituerint, e Turciae pro- 
vinciis, sígnanter e Bulgária, Servia et Rumelia isthuc con- 
fluentes, pauci eorum e Bulgária venientes erant Catholici, 
plurimi verő gracci ritus non uniti. Azaz: 

A krassovai plébánia régi. Midőn a Bánság török járom alatt 
nyögött, a propaganda papjaitól kormányoztatott (franciskánusok). 
Lakói krassovánoknak azért hivatnak, mert őseik a Earas vize mel- 
lett foglaltak szállást, mely víz a Kersa hegyeknek nevezett tetők- 
ről Krassova helységen folyik körösztül; ezek különösen törők 
tartományokból sereglettek ide össze névleg Bulgáriából, Serbiából 
(keleti része) és Rumeliából (hol ma is sok a bulgár). A Bulgáriá- 
ból beköltözöttek között kevés volt a katholikus, legtöbben a görök 
keleti hitvallást követték. 

A lakosokra nézve pedig ezeket találjuk: 

>>Jirecek: Geschichte d. Bolgárén 1876. 82. 114. 1. 
^* Az izmaeliták alatt mohamedanus kereskedőket értettek a XIII. sz. ig 
nem egyedül bulgárokat. 



Ciirbosz Gáca. 175 

Gentem hanc ex Bulgária orígiaem trahere ac veros Bul- 
KOS esse, nullus dubitet. Postquam enim circa anno Ghríst. 1366 
sub Urbano V. Pontífice, Ludovjcus Rex sibi Bnlgaríam subjecÍBsel 
.... intra dies triginta ultra duceota hominum millia ad üdém 
conversi e&sent : Bulgária se dedit in clientelam Regum Hungáriáé. 
Neoconversi Bulgari potius pátriám, quam fidem relinquere Tolen- 
tes, una cum Fatribus (??) ad regem Hungartae se contalerunt. 
Rex hic eos militares fecit et circa Lippovam, Rekasinum, Lugosi- 
num, Karánsebesinum collocavit. — Post cladem Mohács, militaris 
Bulgari partim in conflictu occisi, partim per snperiorem Hunga- 
riano hínc inde diápersi sünt, pauci remaoseruDt in suis sedibus, 
fidenint enim illos aub Turca npn posse tutos vivere, ad horrida 
et aspers lóca Krasfioviensia fuga se recepenmt. Azaz : 

Hogy e nép {& krassovánok) Bulgáriából való és igazi bul- 
gár eredetű, azon senki sem kételkedhetik. Miután t. i. Lajos kir. 
az 1366 évben, V. Orbán pápasága alatt Bulgáriát meghódoltatta, 
30 nap alatt 200,000-en tértek át a kath. hitre és Bulgária a magyar 
királyok birtoka lett. 1393. újra török kézre kerUlvén, az áttért 
bolgárok inkább hazájukat mint hitüket akarták elhagyni és pap- 
jaikkal (patribuB?) a magyar királyhoz menekültek. A király kato- 
nm szol^Iatra rendelte és Lippa, Karánsebee, Rékás, Lúgos váro- 
sokba helyezte el őket. A mohácsi veszedelem utáu a bulgárok 
részint megölettek, részint Magyarország felsőbb tájaira Űzettek, 
csak kevesen maradtak meg régebbi lakhelyeken, s látván, hogy 
a törökök miatt biztonságban nem élhetnek, Krassovának zord meg- 
közelítethetlen vidékein kerestek menedéket. 

Az idézett krónika-szövegek látszólag ellentétesek, ha tar- 
talmukat Bulgária e korbeli eseményeivel ki nem egészítjük. Az 
első idézet ezerint kevés katholikus volt a beköltözött között, a 
második szerint katholikus bulgárok telepíttettek le a Bánságban. 
A dolog nyi^a ez: 

Bulgáriában manicheus hatalmas felekezet támadt a keleti egy- 
házban a mely előbb paulikianismusnak, később bogomilismusnak hi- 
vatott Mivel az utóbbi sok ó-szláv mythosi elemet fett föl hitelvei közé 
8 a görögök elleni fajgyűlöletet hirdette: sok hivője akadt, kivált 
a nyugati Balkánvidékén. A bogomilismus megakarta törni a bi- 
zanti udvar hatalmát s a bolgár-szerb czárságot óhajtotta volna 
helyére flUetni, hivei annál félelmetesebbek valának, mivel színleg 
a keleti egyházhoz tartoztak, valóban pedig annak folyton oppo- 
náló elemét képezték. Azért, midőn 1365-ben Nagy Lajos ürügyet 
talált Bulgária Ügyeibe avatkozni s occupálta a bdyni (viddini) 



A knuBOTin bulgárok. 



Krassovén bulgár férfi. 



Krassován bulgár nŐ. 



178 A krasBOTán bntgirok. 

kertiletet — térítS buzgaJmával leginkább a bogomilek közdtt ara- 
tott sikert, a kik közül sokan azontúl is megtartották a panlíkian 
nevet (A hazai bulgárok máig paulitjenek-nek nevezik magukat). 
Az 1369-ik évvel azonban fordult a koczka. Stntcimir bulgárczár 
visszavette Viddint és véres bosszút vett a francziskánokon, (kiket 
Nagy Lajos Cyproveezen megtelepített, honnan rövid idS múlva 15 
uj házat alapítottak Bulgáriában) és az áttért bulgárokon; a vid- 
dini püspökséget pedig kivette a trnovoi metropolita hatáskörétől 
és azt közvetlenül a konstantinápolyi patriarchának rendelte alá. Erre 
az üldözéstől tartó kath. bulgárok papjaikkal együtt Délmagyar- 
országba menekültek, a hol Erassova, Lippa, Karánsebes jelöltettek 
ki nekik tartózkodási helyekül.i' 1393-ban elesett Trnova a 
bulgár metropolis s vele a bulgár állam és nemzeti egyház. A td- 
rökség feltartóztatlanul nyomult elSre. Ez annyira megrémítette a 
bulgárokat, hogy valláskülönbség nélkül menekültek hazánk terü- 
letére. Ekkor jöttek nagyobb számmal a görüg-keletiek Szerénybe, 
Orsovára, Svíniczára, Szlatinára, Rékásra, Lúgosra, kik a mohácsi 
csatavesztésig a magyar seregekkel a török ellen harczoltak, de 
Délmagyarországnak török szandsákká alakítása után szétszórattak, 
a többi nemzetiségek között elkallódtak, a maradék pedig krassó- 
megyei hegyek rejtett szurdokaiba és rengetegjeibe menekült.'* 

A török uralom alatt Krassovának sorsáról alig tudunk va- 
lamit. Annyi bizonyos, hogy a védtelenség az embereket a dél- 
magyarországi sikokról a bánsági hegyek közé kergette s hogy az 
utóbbiabban az oláhság mindinkább teijeszkedett.'^ 

A plébániai följegyzések emiitik ugyan, hogy Krassova to- 
vábbra is a propaganda papjainak vezetése alatt állott, és F a v t c h 
a „Bosnia Argentína" francziskános provinczia történetében hat 
krassovai administrator nevét hozza fel — de év nélkül, bizo- 
nyára azért mert a török idők alatt akárhányszor administrator 
nélkül maradtak a Krassovánok, nem lehetett tehát az évek soro- 
zatát rendszeresen összeállítani. 

Ez idő alatt oláhosodtak el a Krassován bulgárok, A bulgár 
különben is könnyen elkeveredik más nemzetiségek közé '« és az 
oláhnak még Röesler Róbert szerint különös ereje van a szláv 
vérnek magába olvasztására. A hazába velődött bulgárok legtöbbje 

" Uorove: A binaági bol^&rokiuik bsjdaoi b mostani állapotuk. T n- 
doraányoB Gyűjt. 1837. VIH. 5—21 1. Jirecek: i. m. 324—326. 
" Delej tG (azerk. Pesty Fr.) m. 1860. 26. az. 
■' Slavici i. m. 60. 1. CE&Fnig- III 15 1. lap. 
" RecluB E. Nonvelle Geographie 1. 224 1. 



Csirbasz Géxa. 179 

ramuDynyá lett. . így jártak a lugosi, karánsebesi részben lippaí 
volt bulgárok, igy a sviviczai, slatinai, brassói (a régi Bolgárszeg 
külyáros ma merő oláh) dévai bulgárok. Részben az ember után- 
zás! ereje oka ezen ethnologiai jelenségnek, a miként azt Bage- 
hot a nemzetek eredetéről irt szellemes munkájában és Batzel 
Frigyas csak imént megjelent anthropo-geographiajában szépen 
kimutatták,!^ melynél fogva bizonyos praegnans tulajdonság, cha- 
racter mindinkább nagyobbodó terjedési kört hódit magának ; rész- 
ben pedig, ha eltekintünk a tudós sythesis magaslatától, nagyon 
prózai okok működnek közre, hogy a népek átalakuljanak, a nem- 
zetisnek charactert cseréljenek. A román nő bajosabb, érzékibb a 
szláv nőnél, az pedig a közemberre nagyobb vonzó erőt gyakorol, 
mint a nemzeti traditiók emlegetése. Délmagyarországon, Erdély- 
ben köztudomású dolog, hogy egy oláh anya eloláhosítja az egész 
családot Ily módon oláhosod]^attak tehát a krassovánok is. 

Hazájuktól elszakadva, uj létezési föltételeknek alá vetve, 
a török administratió alatt senki és semmi sem működött közre 
DemzetisQgük fenntartására, ellenkezőleg sok tényező egyesült an- 
nak megrontására. Lakhelyük zordonsága azt meggyőződést gyöke- 
resítette meg bennök, hiába vesződnek fáradoznak, a köves talaj- 
ból bő termést ki nem csalhatnak 1 Az oláh példáján okulhattak, 
hogy kevés munkával is meglehet a krassói hegyek között élni. 
Az pedig bizonyos, hogy az ember természeténél fogva nem mun- 
kás, a dolgosságot csak a társadalom kényszerűsége vetette nya- 
kába, s mihelyt szerét ejtheti, leveti magáról a kényelmetlen nyű- 
göt.*^ A szomszédbeli oláhság kevés munka melletti megelégedett- 
sége, prosperálása eléggé csalogató ok volt azok életmóciyának, 
viselkedésüknek utánzására. Utánozni kezdték tehát az oláhokat, 
eltanulták tőlük szokásaikat, felejtették vallási és nemzeti hagyo- 
mányaikat 8 lassankint annyira hozzásimulták mintaképeikhöz, hogy 
a szokásait, typusát váltott nép végkép eltűnt volna az oláh kör- 
nyezetbe, ha a Bánság a XYIII. sz. elején keresztény kezekbe 
vissza nem kerül és a propaganda papjai 1726-ban meg nem kezdik 
a visszatérítést. 

Savoyai Jenő berezeg diadalai következtében u. i. kiszorult 
a tőrök magyarországi birtokaiból (1718-ban) és 1726-ban Levi- 
nics József jezsuitának és társainak adatott át a krassovai plébánia. 
A jezsuiták ismert buzgalmukkal ugyancsak hozzáláttak az eloláho- 

^"Bagehot: Loíb da developpement des Datíons. Paris 1873. 98 
195. Fr. R a t z e 1 : Anthropo-Geographie 127. 1. 
^ H e 1 1 V a 1 d : Culturgeschichte 50. 1. 



180 



A krassován bolgárok. 



sodó bulgárság és óhitű oláhság térítéséhez. A krassovaí kath. 
templomot ők építették fel (1726—28) s mind az anyaközségben, 
mint a fiUasokban nagyszámú proselytákat szereztek. Administra- 
timájuk 1740-ig tartott. Akkor uj telepesekkel gyarapodtak Eras- 
soyán-falvak. A Yíngára és Ó-Besseny5re betelepített bulgárok 
sikerétől felbátorítva, úgynevezett clementinus és abban bulgárok 
kértek települési engedélyt III. Károly cs. a krassovai vidékre 
utalta őket s így kapott Erassova, Lupák, Nermet, Klokotics, Vod- 
nik, Jabalska, Rafnik clementin bulgárokat.^^ Velők ugylátszik vég- 
vidéki szerbek is telepedtek le az említett helyekre. 

1741—1785 újra bulgárita francziskánusok krassovai plé- 
bánusok, a kik folytatták a térítési munkát, mivelhogy Mária Te- 
rézia a pur et simple kijelentette, hogy csupán kath. telepeseket 
tíir Magyarországon. 1785 óta világi papok működnek a krasso- 
vánok között, még pedig az 1789-ki plébánia-rendezés után négy 
plébániában u. m. Erassovában, Elokoticson, Lupákon és Ravnikon. 

Hogyan szorította ki a szerb nyelv a bulgárt, oly nyilt kér- 
dés, melyre részemről csak hozzávetőségekkel válaszolhatok. Az 
eddigiekből látnivaló volt, hogy a Erassován-falvak lakossága a 
XIV. századtól kezdve oláh és bulgár volt és hogy a XVII. szá- 
zad eleje óta a kath. papság nagy buzgalommal hozzáfogott annak 
katholizálásához. Valószínű, hogy a téritők, a kik jobbára horvát- 
szlavón eredetűek volna, egyházban és az iskolában a szerb-horvát 
dialectust használták, a mint ez most is dívik a hazai bulgár plé- 
bániakon. Bulgár theologus alig akad a Csanádegyházmegyében, a 
plébánusok tehát a szerb-horvát nyelvvel segítenek magukon s a 
hivek fennakadás nélkül megértik a nyelvet, mivel a hazai bulgár 
nem igen tér el a szerb-horváttól. Föltehetjük tehát, hogy az egy- 
ház nyelve lassankint besztirenkezett a családba s kiforgatta az 
ősi bulgárt mivoltából. Az is valószerű, hogy a legutóbbi bevándor- 
lók az u. n. clementinusok és albánok Szerbia határszéléről v&ló 
voltak, tehát szerbesített bulgárok voltak, mert albán bulgárok 
nincsenek, az „albán" szóval csupán a Balkán nyugoti tájékán la- 
kókat akarják megjelölni; azoknak magukkal hozott dialeetusa 
terjedhetett el a 7 krassován helységben. — Meggyökeresítését a 
falvak összekötő kapcsa az egyház eszközölte és így történt, hogy 
a hajdan bulgár eredetű, később eloláhosodott krassovánok vissza- 
térítve, szerb dialectusban beszélnek. 



>> Szentkláray: Száz éy Délmagyarország történetéből. 1879- I. 
256. lap. 




Gzirbosz Géza. 181 

Azért mégsem igazi szerbek ! Mei*t : 1 . Szójárásuk oly sajátos 
(kivált a krassovai) hogy megérzik rajta az idegenszerűség. 2. Csa- 
ládneveik között sok a bulgár szó oláh végzet, in, on, eu, u. a. 
3. Ők maguk leghangosabban tiltakoznak a szerb és bulgár atyafiság 
dlen. — Persze, ha kérdi őket az ember, milyen nemzetiségűek 
tehát, azt felelik: „Mi Erassovánok vagyunk!'' Se ste- 
reotyp válaszszal véget vélnek azután minden további kérdezőskö- 
désnek. Arról, hogy őseik bulgár eredetűek voltak, csak legöre- 
gebbjeik tudnak nemit, a szerbekkel való solidaritástól pedig val- 
lásuk, typusok, ruhájuk és sok tekintetben szokásaik tartják távol 
okét 

Másrészről sok van bennök, a mi az oláhra, bulgárra, sok a 
mi a szerb typusra emlékeztet. 

A mi véleményünk oda irányul, hogy a mai krassovánok 
nem bulgárok, nem oláhok többé, nem is szerbek, 
hanem mind a három népelem sajátos keveréke, 
melyből a hittérítés homogén typust formált. 

Elemezzünk ezen typust 1) anthropologiai szempontból 2) 
néprajzilag. 

A mi különösebben a typust illeti, ha az ember azokon a 
krassoi feltérségeken botorkál, első pillanatra nem egy könnyen 
fogja az eléje vetődő oláhokat a krassovánoktól megkülönböztetni. 
Ugyanazt az élezett profilt, sárgás bőrszínt, a megnyúlt testal- 
katot és nehézkes járást találja a krassovánoknál, nűnt a hegylakó 
oláhoknál. Járás közben egész talpukra nehezednek, miként a mó- 
czok, a mi nyilván a sok hegymászás eredménye. Férfiak és nők 
majd egyforma nagyságúak. Vannak 1*7 méteres alakok, de talál- 
tatnak, miként 'a.fajkeverődésből származó mindegyik néptörzsnél, 
kisebb termetűek is. A mesoticephal koponya erős, kurta nyakon 
nyugszik, üregének nem valami nagy a köbtartalma, a fejtető kissé 
menedékes, csúcsosodó, a szemöldök-ivek erősek, járomcsontok, orr- 
gerínez, áll és száj nagyok. Kicsinyek és bemélyedők a szemek. A 
Bzemcsillag feketés, ritkaságképpen zöldes vagy kék, a hajzat színe 
szintén barnás legfeljebb dohánysárga. Gyér hajukat a nők befödik, 
a férfiak rövidre nyírják. Csontos, megnyúlt testükön kevés az izomzat. 
Kövéreket alig látni közöttük (oláhoknál sem). Feltűnő a korosabb 
nőknél a vonások széthelyezkedése, a törzs és végtagok mértékei- 
nek aránytalan elferdülése. Lánykorukban nyúlánkabbak és ará- 
nyosak, kinézésük is friss, egyesek szabályos vonásaikkal az oláh 
typust juttatják eszünkbe, de mint asszonyok hamar elváltoznak. 
A krassován nő az oláhnak példájára gyorsan fejlik ki és hamar 



1S2 A kruaov&n bulgárok. 

fonnyad. A buigárnö menyecske korában a iegingerlőbb. Akkor éri 
iljét, tagfai kerekséget — mig ellenben a krasBován lány férjhez 
étele után csakhamar elvirul, elves/ti formáinak hullámzatc^- 
t, izmainak emlőinek feszességét, szemeioek csillogáfiát. 30 éves 
ban igazán deformálódik . Vállai , csípői , végtagjai egyar^t 
iBednek, arczszfne halványul, arczának keretje azögletességet, 
ezése elcsitiázottságot, kiéltséget ölt magára. Persze figyelembe 
áö, hogy a nS a ház mindenese; féqe szolgálója, alattasa, Mt 
ibb esetben csak kényelmére és érzékiségének kielégítésére tart. 
láhok is igen naivnl gondolkoznak a női erényről, és a szemér- 
isségről de a krassovánok e pontban még túl lesznek rajtuk, 
t megtörtént már, hogy a krassoval kerületből besorozott legé- 
:et előbb a bujabetegek kórházaiban kellett kigyógyítani, mielStt 
zredhez beosztattak TOlna.** — Részben a mindkét nembeli er- 
ősségnek, meg a pálinkának kell a krassovánok csekély szapo- 
^t betudni. lS37-ben,GoroTe, korában sem voltak többen, mint 
A másik ok fajuk simnlékonysága. A kik a krassován falvakat 
^ák,'könnyen ragadnak idegen nemzetiségekhez. Vagy oláhokká 
lek, vagy lassankint németesednek, mint Eárolyfalván, EönigS' 
ion, Verseczen, avagy a szerbekkel olvadnak egybe. (Nikolince, 
a, Periasz síb). Tősgyökeres typusokat jellegben és viseletben 
án az emiitett hét krassován helységben találhatni. 

Öltözködéstik a férfiaknál bulgáros, nőknél oláhos. A 
BÓmegyei oláh viselet fődarabjai: a térdig érő ing (camasa) 
et állítólag már a dákok viseltek volt**, a bocskorba csavart 
a, magas báránysttveg és széles bőröv (cingatora). A krassován 
ik pedig a hazai bulgárok példájára zsinóros fehér vászon vagy 
tó nadrágban járnak, ilyen kelméből készUIt a tulipántos, csíi>Ő- 
érő mellény, melyre, ha díszben vannak, feketén prémezett 
[g érő juhbnrös zabunt (zubonyt) Öltenek. A zubonyt nyáron 
ikra vetik. Olykor bőrövet (pratyka) kötnek, a abban sái^ 
son lógó villáságú csontnyelű bicskát (kuücka) tartanak. Fejii- 
kalap vagy kucsma, lábaikon csizma van. 

A nők viselete kevésben tér el a környékbeli oláh nők vise- 
li. Bokáig érő széles, fodros pendelyhen járnak, mely kis Iá- 
it egészen elfödi, s tagjaik plastikáját elleplezi. Ugy néznek ki 
le, mint vándorló zsákok. Felső lábszáraikat térdig érŐ, durra 
la pokrócz vagy sávos darócz (kéc) darabba burkolják, s a2t 

"TudomáDyos Gyajtemény 1837, IX. 38. 1. 
i'DiefeiibBcIi: VOlkerknnde OBtenropu I. 289. 1- 






Czirbusz Géza. 183 



balfelül nyílva hagyják. Csípőik felett tágasra felszokták gyűrni 
ingüket, hogy az így képezett zsákban bicskát tartsanak és ap- 
róságokat elrejtsenek. Az ing felgyűrítése arra is való, hogy keblei- 
ket eltakarhassák, mert (nem valami szépek!) miként az oláhnők 
illetlennek tartják azok fitogtatását. Télen az ing alá nadrágot húznak, 
különben kinem bírnák a nagy hideget s újatlan ködmönt meg juhbőrös 
mellényt vesznek magukra. Az utóbbi tulipántosan ki van várva, 
virágosán van beszegve és a vállakon fekete báránybőrrel van kipré- 
mezve. Ünnepeken és heti vásárokon nyáron is abban látni őket. 
Ilyen alkalmakra csizmát is húznak, hétköznap különben mezítláb 
járnak. A lányok hajadonfővel járnak, az asszonyok pedig hajfona- 
tukat kontyba csavarják, abba félhold alakú fésűt tűznek (így a 
bessenyői bulgárnők is) s arra fehér kendőt (kapicza) borítanak, 
mely hátul lelóg. Olykor tűkkel, gombokkal felczifrázzák e különös 
fejdíszt, melyben úgy néz ki különben is széles arczuk, mintha 
batyut kötöttek volna fejük búbjára. Munkaközben, nagy melegben 
a dalmata vagy az istriai szlávosított rumánnők módjára kötik be 
fejüket.'^ De nagy tévedésben van, aki viseletüket akár a dalmata, 
akár a montenegrói nők viseletével azonosítaná. Yriarte rajzai a 
sGlobus^-ban első pillanatra meggyőznek e nézet tarthatatlanságá- 
ról. Annyiban hasonlítanak ezekhez, hogy a krassovánnők is, a dél- 
szlávok és oláhok bevett szokása szerint, 3— 4-soros gyöngyökből 
álló nyakéket viselnek, mely rendszerint vagyoni állásuknak fokmu* 
tatója. 

Inkább találna analogont az ethnogr. hasonlóság a krassová- 
nok lakásaiban. A balkánfélszígeti népek, a bulgárok kívé- 
teléyel, egyáltalában hanyag módon építkeznek. A krassovánok a 
kijelölt helyre V»— 1 ™- vermet ásnak, szélére oszlopokat vernek 
8 a közöket lécekkel, gerendákkal vagy vályoktéglákkal töltik ki. 
A falakat azután kívül-belül agyaggal jól kitapasztják, zsúpos tető 
alá helyezik és készen áll a ház. Az utcára egy néha két nyilast 
hagynak, melynek ablak a neve, akárhányszor olajozott papir he- 
lyettesíti annál az üveg négyzeteket. A lakószoba, a konyha, is- 
tálló egy tető alatt van építve, csűr, szín a kertben vagy udvar szélén. 
Ritka házban látni asztalt vagy tisztességes ágyat. A krassová- 
nok megelégednek egy-két fapaddal, egy tulipántos ládával és ne 
hány szent képpel. Sokszor még a füstfogó is hiányzik s a füst az 
udvarban padláson gomolyog, lűcár a szegényes, félreeső oláh fal- 
vakban. 



u 



Glóbus : XXXI. 211, 244, 246. 



184 A krasBOván balgárok. 

Eteléik szintén oláhosak. Káposzta, burgonya, hagyma, ma- 
maliga, bürgehús a kedvelt és uralkodó ételek. A mamaligát ku- 
koriczalisztből készítik, midőn a lisztet sós vizben sűrűre főzik s a 
kiborított pépet lepényekre szeldelik. Ez kenyerük. Szeretik a ma- 
maligát főtt vagy nyers káposztával, mely utóbbit . 2—3 czitkére 
vágva szokták besavanyítani. Böjtben sok uborkát és foghagymát 
fogyasztanak. A marhahús ritka náluk, mert a marhát nagy becsben 
tartják, közönségesen disznó és bürgehúst esznek, nagy ünnepeken 
füstölt húst és baromfit. Kedves italuk a pálinka. Maguk főztet 
(szilvából készített szlivovicza) isszák még pedig ebben a hazai 
oláhok és ruthenek méltó versenytársai. A nők sem képeznek ki- 
vételt. Ünnepeken és jó hetivásárok után ők is berugnaJi, a miért 
nem lehet azon csodálkozni, hogy elfelejtették bulgár őseik erényeit : 
a mértékletességet és a nagyobb fokú jóllét nemesebb ambitióját. 

A krassovánok népélete az egyszerűség, mondhatni nyers 
igénytelenség korlátai kőzött mozog. Náluk minden a legszüksége- 
sebbnek mértékére van szorítva. Nem élnek jól, nem ruházkodnak 
csinosan, nem laknak kényelmesen. Rozoga hitvány bútorokkal, kis 
fülledt levegőjű szobájukkal, gazos udvarokkal meg vannak elé- 
gedve. Sok nem kell nekik, a miben pedig az élet boldogságát ke- 
resik, azt megtalálják zord hegyeik között is. Annyi kukoricza 
terem a hegyoldalokon és a völgyekben, a miből kenyérre kerül, 
ha meg nem telik, ellátogatnak Verseezre, Kudriczra, Zsámra, Fe- 
rendiára, Moriczfeldre sőt még feljebb Zichyfalvára, a hol harma- 
dába kukoriczát kapálnak. A kukoricza megmíveltetéséhez jól értenek, 
azért szivesen látják őket a svábok és szerbek és készörömest meg- 
adják nekik a teimés kikötött részét. Gyümölcseikkel felkeresik a 
verseczi, resiczai, dognáczkai, lugosi, temesvári városokat. Különösen 
sokat pénzelnek a cseresnyéből, szilvából és almafélékből (mosáu- 
kai, szercsika alma). Őszszel pedig fát visznek a vásárra. A feltér- 
ségeken és erdőkben legelő juhaikból élelmet és ruhát nyernek. 
Ha még szarvasmarhája is van a krassovánnak, akkor elérte vá- 
gyainak netovábbját. 

Nem lehet általánosan munkátlansággal vádolni őket, 
csakhogy az is igaz, hogy munkájuk a legszükségesebbnek beszer- 
zésen túl többre nem terjed, sőt legtöbb esetben még arra sem. A 
házi szükségesednek beteremtését nejére bizza a krassován. Neki 
nemcsak gyermekeiről, ruháiról, hanem élelemről és más aprósá- 
gokról is kell gondoskodnia. A szegény nő a titkon eladott kender 
és gyümölcs árából szerzi be a szükségeseket, vagy ha eléggé csi- 
nos, szépségével keresi a petróleumra, pálinkára, csizmára valót A 



\ 



^■r. 






r 



Gárbasz Géza. 18S 



mivel férje csöppet sem törődik, csak legyen, a mi kell a házban ! . . . 
A mellett, hogy a család föntartása majdnem egészen a nő vállaira 
nehezül, a munka körttl is kell segédkeznie. A krassován férfiak 
egyáltalában kiméletlenek feleségeik iránt, nem tekintenek bennök 
mást mint érzékiségfik kielégítésére és tulajdon kényelmükre ren- 
delt örökös szolgákat. Oláh vagy szláv vonásra utal-e az, nem ke- 
ressük. Annyi bizonyos, hogy a hol a munka felosztása még oly 
kezdetleges, hogy a nő viszi az élet egész terhét: ott sem tisztul- 
tabb emberies gondolkodásmódról, sem a vagyonszerzés nemesebb 
ösztönétől szó nem lehet. *^ A krassován kapzsi, haszonleső, utili- 
tárismusában néha furfangos és ravasz, mindez azonban nyers vá- 
gyaira, alantos gondolkodásmódjára vall és nem a vagyonosodás 
ambitiőjára, mely csak a rendszeres és tervszerű tevékenységből 
szülemKk. Ily szempontból mi a krassovánt az oláhhal egyetemben 
nem számíthatjuk Délmagyarország dolgos nemzetiségeihez. A ki 
csak annyi munkát végez, hogy általa egyes egyedül létét föntart- 
hassa, azt is a lehető legigénytelenebb módon, dolgos ember szá- 
mába nem mehet. 

A mily indolens a krassován a kübre ható tevékenységében, oly 
érzékenykedő övei körében. Sokat tart krassován voltára. A 
kaputos, intelligens embert, papját kivéve, nem szíveli ^nemecz^^ 
nek-németnek gúnyolja, tartózkodó, hallgatag, bizalmatlankodó irá- 
nyában. S ha a módját ejtheti, érzékenyen adja tudtára ellenszenvét. 
Egyik tálszigorú szolgabirón úgy boszulták meg magukat, hogy 
legkedvesebb gyermeke hulláját kidobták sirjából. Daczára annak, 
hogy szerb nyelven beszél és sok oláh szokást követ, megkülön- 
bözteti magát a szerbtől és az oláhtól. Önérzetesen hivatkozik 
krassován eredetére s bármily házsártoskodók egyenetlenkedők le- 
gyenek íb egymás közt, mindnyája egy szív s egy lélek, ha kras- 
sován érdekről van szó. Szellemi tehetségeik korlátoltak, fogyaté- 
kosak, ritkábban válik ki közülök egyik-másik — de ha valaki csak 
a tanítóságig is viszi, büszke rá az egész krassován atyafiság. Nem 
szeretik, ha közülök bárki elhagyja falúját, kivéve ha dicsőséget hoz 
a krassován népre, t. i. ha kaputos ember válhatik belőle. Otthon 
megelégszenek az ismeretek legszerényebb mértékével. Megtörtént, 
hogy egyik tanítónak fizetését azért nem akarták megjavítani, mert 
ez „igen-tanítja a gyermekeket, s félő, hogy megőrülnek szegénykék 
a sok tanulástól" — így hangzott az indokolás. Ósdi életnézeteik- 

'^ Charles Letourneau: La sociologie d'apres Pethnographie 
1880. 172. 1. 

FOIdn^zi KOdemények 188 (. - 4-ik fUset. 14 



186 



A krassován bulgárok. 



hez, hagyományos fogalmaikhoz mereven ragaszkodnak, azért mert 
az krassován gondolkodás és „mivel már az náluk így van szokás- 
báni" Evvel érvelnek .... 

A szokás náluk a legnagyobb törvény. Annak mindent alá- 
rendelnek, értelmet, szívet, vallást, lelkiismeretet. A mindennapra 
irányult gondolkodásuk fogalmi köre szegény, a mi azontúl van, a 
felett a bevett szokás dönt. Avval telik meg érzelemviláguk, az hoz 
hegyek közötti életük egyformaságába némi változatosságot; vállá* 
suknak az ad hatalmat, midőn a vallás fogalmait át és átszövik tu- 
lajdon gondolkodásuk képzeteivel, és cselekvényei mögött titkos erőket 
vélnek lappangani, melyek mythosi világuk képzeleti lényeit meg- 
akadályozzák az emberre ártalmas törekvéseikben. 

Vallási nézeteik a vegyülék népség határozatlanságát s a 
kicsinyes gondolkodás naivságát árulják el. A Krassovánok elfo- 
gadták a katholiczismust, de azért fol nem hagyták kz orientalis- 
muBsal sem. A kath. dogmák mellett keleti elveknek és szoká- 
soknak hódolnak, s mindkét egyház ünnepeit, bőjtjeit ülik-tartják 
egyaránt. Ha kérdi tőlük az ember: „miért ragaszkodnak az oláh 
ünnepekhez, oláh szentekhez?" azt felelik: „Sve su vise Vlasi nego 
Catholici!" Hiszen több oláh van a világon (már mint az övékben) 
mint katholikus! — Azután: „E pak ili ti ne znás ce tője vila- 
jetski svetak?" V. i. „Nem tudod te, hogy ez az ünnep ,világi' 
ünnep?" Tehát a keleti egyház ünnepei náluk világi, nemzeti ün- 
nepek. Meg is tartják valamennyiét ! Minden elő, fő és utó ünnepet 
nyolczadokat a szentek vigiláit (kivált Györgye, Constantin, Mi- 
hály, Illés, Parascéve napjait!) szokták megünnepelni, ugy hogy 
az év fele részben ünnepléssel telik le. A dologtalanság további 
elősegitői babonáik. Vannak szerencsés és szerencsétlen napok, 
ilyeneken, hol egyik, hol másik szerszámhoz nem szabad nyulniok, 
így P- 0. a kődd és a péntek oly végzetes napok, hogy azokon 
fél ő vágó , metsző szerszámokat kézbe fogni. Csütörtökön nem 
mosakodnak, nem fésülködnek az asszonyok, ártalmas ugyanakkor 
friss ruhát váltani. A péntek esti fonás bajt hoz a házbeliekre, az 
akkor fonott és szőtt vászon betegségek okozója. Bizonyos napo- 
kon veszélyes a gyümölcsfák körül járni, a barmot a legelőre ki- 
hajtani, mert féreg esik a gyümölcsbe, kelés támad emberen s ál- 
laton. 

Vallási buzgóságban messzire maradnak a hazai bulgárok 
mögött. Náluk a vallás nem meggyőződés, belső szükséglet, de 
formaiság, mely megnyugtatja lelkiismeretüket. Papjukat nagyon 
tisztelik. Titkos erőket, a rejtelmes dolgok látását tulajdonítják 



Czirbusz Géza. 1S7 

neki. Kézcsókkal üdvözlik, vagy kezüket a szívre téve, mélyen 
hajolnak meg előtte, még a plébániaházát is megsüvegelik — de 
a mellett bűvSlSiknek (vrazitorea) is megadják a kellő tiszteletet, 
mert félnek hatalmuktél. A szentek cultusa mellett nagyban dívik 
a manók, rémek, szellemek (Oneboze) tisztelete, és mi sem jel- 
lemzi jobban a Erassován gondolkodást, mint az, hogy ha valame- 
lyik szentjük erőtlennek bizonyult be, elcsapják s másikat válasz- 
tanak házőrzőnek s a vrazsitorókkal lépnek alkudozásukba, csi- 
nálják ki, hogy egyik vagy másik óhajuk teljesüljön. A természeti 
népek eszejárásával Ítélnek bajaik, betegségek okairól. Minden baj 
bfivöléstől származik, vagy gonosz lelkek bosszúja. Ha p. o. vala- 
kinek keze-lába megfájdul, azt mondják „Oneboze su mi uzeli ruku 
nogu, glavu!^ A gonosz szellemek elvették a fejemet, lábomat, 
kezemet stb. S a mint a természeti népek samanaikhoz fordulnak, 
s a haragos szellemek kiengesztelésere ruhadarabokat, élelmi czik- 
keket áldoznak, ^^ ugy hoznak engesztelő áldozatokat a krassová- 
nok vrazsitoraiknak, azon modern sámánoknak, ki maguk legjob- 
ban hisznek bűvölésük csalhatatlanságában. Tanácsuk igen kere- 
sett. A vrazsitorok mindenkin tudnak segíteni.''^ Gyakori halálozá- 
soknál, gyermekek betegségeinél, nehéz szüléseknél, elemi csapá- 
sok idejében hozzájuk fordulnak és ők mindegyiknek tudnak ta- 
nácscsal szolgálni : a meddő asszonynak, a szerelmes lánynak a fér- 
jétől megszabadulni akaró menyecskének, a megigézett legénynek 
a megbabonázott betegnek. Mentő és kisegítő szereiket persze a 
világért sem árulnák el, mert akkor elvész a hatásuk (és hasznuk). 
Annyi valószínű, hogy növényi mérgekkel dolgoznak, különösen a 
Solanum dulcamara, az Aquilega, Cicuta virosa s a Digitalis^félék 
foztével gyógyítanak, a miért olykor a hatóságokkal is meggyűlik 
a bajuk. — Euruzslási czeremoniaik megfigyelésére szintén csak 
a véletlen vezet. így p. o. ha valaki tehenét akarják megrontani, 
a megkárosítandónak istállójából hozott szénával gyújtanak tűzre s 
azon forralják fel a tejet, mely körül éjfélkor meztelenül jámak- 
kelnek s a forró tejbe, titkos mondások között füveket hintenek. 
Vakandoktól, cserebogaraktól ugy szabadítják meg a szántót, hogy 
meztelen kiállanak a mezőre, vállaikat, talpaikat borral mossák meg, a 
maradékbort pedig a vakandturásba öntik. Szárazság idejében,' tör- 
vénytelen gyermek friss sirhantjáról keresztet lopnak s azt mind- 
addig áztatják a patak vizében, mig meg nem ered az eső. (Vagy 

'^Peachel Oskar: Völkerkunde. 282. 1 

'^ A b&nsági oláhoknál szintén »vrazitore« a bűvölök. V* ö. Glóbus* 
XXXn. 269. 1. 

14» 



1S8 A krassorán bnlgirok. 

meztelen lányt lombokba takarnak s azt locBoIgatva s kergetve 
kiabáljuk: „Hej, haj, Dodolal ... A dodola öntözget^ szerb és 
bulgár szokás.) Marhavészkor temetőkben, keresztutakon űzik va- 
rázBlásaikat és pedig rendesen éjjeli időben. Állítólag akkor érte- 
keznek a gonosz szellemekkel. 

Nincs félelmetesebb rém a rouronynál, vampyrnál. Már 
neve hallatára keresztet vet magára a krassován. Miklostch szerint 
az oláh phantasia szüleménye a vampyr, de az összehasonlitó eth- 
nographra mást mond. Szerinte a vampyrismus a föld legkülönbö- 
zőbb tájain fordul el3.*^ Délmagyarorazágon a sváb kivételével vala- 
lamennyi nemzetiség hiszi (magyaroknál: ludvércz). Azért honnan 
vehették a krassovánok a muronyt, büjos eldönteni. Annyi igaz, 
hogy 3k is szentül hiszik, míkép egynőmelyik ember, kit megba- 
bonáznak vagy akinek koporsója alatt valami állat keresztül sza- 
lad, nem hal meg, hanem kilenczednapra kikel sírjából és övéinek 
szivük t^ékán vérét szívja. A szívás helyén nagy vörös folt ma- 
radt s a megszítt, halálig ijjesztett ember nemsok^a elhal. Más- 
kép nem lehet megszabadítani a muronytől a házat, minthogy fe- 
ketelóval felkerestetik a murony sírját, kitépik és elégetik szívét, 
a hamvat a világ négy tájéka felé elszórják s a ballá mellébe ka- 
rót döfnek. 20 évvel ezelőtt sokan haltak el egymásután Elokoti* 
csőn, a míg a vampyr gyamjában álló ember sírját föl nem ástak. 
A temesvári hírlapok tavaly hoztak ily esetet ugyancsak a krasso- 
megyei oláhok vidékéről, ott is karót döftek „az egészen épnek' 
talált vampyr szívébe. 

A vampyron kfvQl sok bajt okoznak a krassovánoknak a b o- 
szorkányok és a mórak. Az utóbbiak fojtogatják az embereket, 
Idllönősen a gyermekeket, midón az alvónak mellére ülnek ; a bo- 
szorkák pedig pillék Oepira) peiybek, vagy más alakban, néha a 
kulcslyukon keresztül bújnak a házba s elcsigázzák, beteggé, bá- 
gyadta teszik az embereket. Sajátszerű, hogy fokhagymától irtóz- 
nak a boszorkányok, azért a krassovánok az ijjedelmes éjjeleken 
fokhagymát esznek és fokhagymával kenik be mellüket s talpukat 
Tylor a képzelet emez alkotásait: „animismus", szellemités neve 
alá foglalja.'" (A méra a szerbeknél is fordul el5, a bánsági nima- 
aoknál pedig gStriga" a gyermekek fojtc^atója.) '** 

Előjelek, sejtelmek, álmok szintén élénk megfigyeléraek 

■"Andree: Ethnogr. Fftnlellen. 82-94. 1. 
"T;lar E. AnAnge der Cnltnr. U. 193. 1. 

"KaradiicB: Zsivot i obicsi^ m&roda BrbgkogK. 1867. 216 Ikp. Die- 
fe n b a c h : i. mii. L 278. 1. 



I 
I 

• I 



Czirbusz Géza 189 

és aggodalomnak tárgyai. A testi előjeleken (tüsszentés, fülcsengés, 
szemviszketés, fogkihullás stb.) kívül jósolnak a madarak hangjá- 
ból, repüléséből (kuvik, hárics, bilegény, kakuk); különösen érde- 
kesek a lányok álombabonái. Ha a lány kíváncsi megtudni, ki van 
néki „ odaítélve **, kora tavaszszal bimbózó galyacskát tör le s azt 
feje alá teszi, mire megálmodja választottját. Vagy ha véletlenül 
újholdat pillant meg, azonnal mondja: „Óh holdacska, te nűndent 
látsz, vezesd hát elő álmomban választottamat!** Sz.-Iván hajnalán, 
vagy előestéjén szedett bizonyos füveknek szintén megvan azaz 
erejük, hogy megálmodtatják a kislánynyal a jövendőbelijét. 

Látnivaló teh4t hogy a krassován elme nem szeret okoskodni. 
Hajlandóbb titokzatos erők létezését elfogadni, s belenyugodni a 
másoktól átvett nézetek s balitéletek helyiségében. A magasra törő 
czivilisatió számycsattogatásának még csak szele sem érintette a 
krassói hegyeket !• . . . 

Máskülönben csöndes megelégedettségben éhiek a krassová- 
nok hegyeik között. Vágyaik a kis völgy, a csöndes falú határain 
túl, messzibbre nem terjednek. Ha beüt a termésük, szépen meg- 
gyarapodtak juhaik, szilvásaik eléggé jól fizettek — betelt szivük 
vágya. Az a kicsinyes, szűkkörfi élet tetszik nekik. És tagadhatat- 
lan, ellesték annak a költői oldalát. A magas völgyek, a sziklákba 
vájt szurdokok, a havasi friss legelők, a fenyvesek mélacsendje, a 
csermelyek laissú mormolása, költészetük kedvelt képei. Nem hiába, 
hogy az etnikai ösztönökön kívül a lakóhely természeti sceneriája 
bír nagy befolyással a nép psychicumára.^^ különösen az érzelem 
világára : a krassovánok lelkületén is meglátszik, hogy prózaibb, ri- 
degebb bulgárőseik valamikor a képzeletben gazdagabb román és 
az érzelmesebb szlavon-szerb elemekkel vegyültek vala. 

A hazai bulgárok költészete talán tökéletesebb, formailag be- 
végzettebb, de nem oly festői, élénken színezett, mint a krassován 
bulgárok egyszerű, sokszor még a szótagok számára sem ügyelő ver- 
sezete. 

Bemutatóul közlünk két szerelmi dalt, mivel a népies költé- 
szet legigazabban a szereUni dalokban, virágénekekben nyilatkozik. 
Eredetükre nézve megjegyezzük, hogy Heldenvanger úrtól kap- 
tuk, ki a krassovánok között fölnevekedett s valódiságukért kezes- 
kedik.» 



'1 Maximin Deloche: Du príndpe dns natíonalités. Paris, 1869. 
132 lap. 

'"Természettad. Füzetek. YI. k. 1882. 117«l20. 



A krasMiTáii bulgárok. 



Kedvesem, édesem 
Hol voltál az éjjel? 



la moja, mila moja 
si sn DOC bilap 



pradini aam bila 
iica sam brala 



m siti ruiica dála? 

I dala mojema dragomu. 



majki Toda ga odnela 
vrf bregu ga odpodila. 



majcka moja drága 
g je tíknmil 
ge gá je zarojil. 



sam mogla od radosti 
mu progledati 
d zlatoBti lye ga po Ijubiti. 

Annak a rapsodikus mondatokból álló kis románcznak tár- 
na ez : 

A legény kérdSre vonja a lányt, hol mulatott az éjjel. Ez 
illja, rózsát szedett kedvese számára, a mire a féltékeny a víe 
lámáiban leli halálát. A víz partra dobja a hullát, melyben a 
r szeretőjére ismer. Örömében nem gySzi nézni, fájdalmában 
I tudja csókolni. — Lássuk a másikat: 



S kinek adtad a rózsát? 
Kedvesemnek adtam oda. 

„Óh babámat elvitte a víz! 
S a hegy tetejére dobta." (Be- 
fult). 

Óh anyám, én jó anyám 
Leszakadt a hegy s 
Elborította őt. 



Nem tudtam Örömemben ránézni 
S a bábánatomtól őt átölelni! 



u. 



gje jedna, progje druga 
[ nfdde u tu trecu plantnu! 



planini vita jelva, podnjogi. 
gradina ogradeoa. 



radínki su Sarene geoi^ioke 

abite 

medju georginke su tri pes- 

elje mekane. 

idim a jednu, gledim u drugu 

3ak u trécoj je moja drága 
laspála. 



Felmegy az egyik havasra, fél 

a maikra 
Mig a harmadikon megállapodik ! 

A havasi réten fonnyadt fényű 

áll. 
Aljában elkerített kertecske vaa. 

A kertben tarka georginák nőnek, 

S a georginák között három 
ágyacska van. 

Keresem az egyikben, nézem & 

másik bau 
De a harmadik ágyban szunnyadt 

el drágám (kedvesem). 



CiirbaBz Oéia, 



QOg dra- 
bi dúnul. 



u grob- 



Imádkozni fogok az egyedül örök 



KUldjöD lágyszellSt a hegyekről 
(felülről). 

Hogy letépjen levélkét a fáról, 

Mely babám kedves arczáiia es- 
sék. 
S felébreszsze St szenderébSl. 

*„Kérdezd meg atyádat 



jednoga I Hozzám adna-e téged, hozzám 
fiatalhoz? 



Atyám feleli : inkább sírban óhiyt 
látni, minthogy hozzáadjon en- 
gem. 



li dalnak tartalma ez: A szerelmes legény 
aslatára, fel a havasi mezőkre s ott 3 kis 
k egyikében bab^a szenderedett el. Nem 

az iütent kéri, küldjön szellőt, huDaJtson 
ra, melytől felébredjen a kedves. Most hír- 
edre fogja a vers : A legény megkéri a lány 

sírban akatja látni, mint e legény oldala 

an mesterkéletlenek, legtöbbje még a azó- 
, rímből, hangsúlyból alig van bennök va- 
:kal, mint formájukkal hatnak. Különösen 
dataik, balladaszerű rögtönzött drámaisá* 
tgyhangu, borongós, olyan mint az oláh dal, 
tihagyott vadónokba! . . . 
a. krassovánok, nem oly zárkózottak e tekin- 
. Kutaknál, este a gyepen, a folyó partján, 
1 a mezőn vagy & havasi réten, a feoyve- 
a dűlők napsütötte pázsitján szívesen és 
la idyllszeríí párbeszédes nótá^ás jáija. A 
valamelyik hegytetőn dalol, a másik tetőről 
yancsak dalbui nótájára. Gessner és Fáy 
irasztokat szerepeltettek volna idylljeikben, 
Bt, ha korukban érdeklődött volna valaki 



192 A krassováD bolgárok. 

Tánczolni szintén szeretnek. Tánczuk a kolo. Már 
népdaluk is mondja: 

Podpencer mi oviratj ' Tilinkózhatsz ablakom alatt 

Svira jaga ne sluzam i Nem hallgatom tilinkódat ! 

Prid vrati mi kolo igra ' Járhatod a kólót ajtóm előtt 

Sa se ne vadam! ... ! Nem csatlakozom hozzá! . . . 

Tilinkó, duda vagy hegedű szó mellett sorba összefogózkod- 
nak, azután taktus szerint ide-oda tipegnek, inkább a kör felé, 
mint körben. Az ütenyt a dal és a férfiak lábdübörgése adja hozzá. 
Koseresztéskor a havasi réten táoczolnak. Ugyanekkor szokásban 
van kerek kalácsot sütni, a melyet fenn a réten két gyermeknek 
egy fiúnak s egy kis lánynak kell eltörniök. A melyiknek kezében 
a nagyobbik darab maradt, annak neme lesz túlnyomólag képviselve 
a születendő bárányok között. Farsang három napjában a fonóban 
(prélo) tánczolnak, azonkivül mindén lakodalomnál (svabda, pir). 

A krassován nőnek addig van jó sora, mig lány. A társas 
összejöveteleknek a két nem pajzán közeledése, kötődése ad köl- 
csönös érdekeltséget Ilyenekre szívesen jár el mindkét nembeli 
fiatalság. Az is igaz, hogy a fiatalságot senki sem szokta ellenőrizni, 
kiki belátása szerint cselekszik s innen van, hogy . . . egy önfeledt 
pillanatnak sokszor szomorú következményei vannak, ha csak a 
vrazictor asszony ki nem segít a bajból. — A krassován, a mint azt 
az idézett versekből láttuk, gyöngéd szerelmének tárgya iránt, de 
ha egyszer a „drága" a „mila" felesége lett, vége az érzelmeske- 
désnek, beáll az alávetettség, a szolgai alázatosság, a fáradalmas 
munka ideje. A nő jól tudja azt, mindazáltal alig várja, hogy fej- 
kötő alá jusson. 

Az egybekelés nem jár annyi teketoriával, mint más hazai 
törzseknél. A legény 21-- 22 éves korában néz hitves után, habár 
14 éves korában van már szeretője, mert mihelyt csak valamire 
való a fiu, magukkal viszik a többi legények. 20 évvel ezelőtt igen 
fiatalon keltek össze. ^^ Néha fejletlen gyermekek álltak az eskető 
oltár előtt: ma a katonai kötelezettség megszorítja a korai egybe* 
keléseket. De sok esetben ép ezáltal utat nyit az erkölcstelenke- 
désre. Itt-ott megtörténik ma is, hogy az özvegy házigazda, munka- 
erőt és magának feleséget akarván a házba szerezni : összeházasítja 
suhancz fiát munkabíró kifejlett lánynyal. 

" Miként a hazai oláhoknál, bulgároknál di?ik, a nőnek a kras8o?ánoknál 
2—3 éYTel idősebbnek keUett lennL A meny a gyerek férj mellett, sok esetben 
ai ipának volt tal%jdonképi felesége. 



b 



r 



Csirbosz Géza 19H 

A Krassovánok lakadalmi szokásai szerb és oláh ha- 
sonló szokások keveréke, nem hiányzik belőlük azonban eredeti 
vonás sem. 

A bánsági rumonynál az apa kéri meg fia sizámára a felesé- 
gét. A szerbeknél közvetítőt keresnek, ki a szfilők hangulatát ki- 
puhatolja s ha az kedvező, a legény szülei háztüznézni mennek a 
lányos házba (provotadzia), hogy a jövendő mennyről és vagyoni álla- 
potáról maguknak alapos informatiókat szerezzenek. Az öromszülék 
megegyezésük esetében meghatározzák a mátkásök eljegyzési napját. 
A krassovánoknál ugy tartja a szokás, hogy a legény szülei vala- 
melyik bizalmas rokonukat (a komát p.) keresik meg, tudakolná 
ki a lányos ház rokonaitól, hajlandók lennének-e a lányt fiukhoz 
adni? Ha a válasz kedvező, a legközelebbi hetivásáron kendőt vesz 
a legény a lánynak, abba almát és 2—3 ézOstforintot tesz és ke- 
resztapjával küldi el az ajándékokat, amire az eljegyzést (szerbek- 
nél prsten =» gyfirű vagy jabuka » alma a neve) ülik. Azon voltakép 
abban állapodnak meg a mátkásök szülei, milyen hozományt adnak 
gyermekeikkel, s a teljes megegyezés örömére nagyokat isznak. 
Végre kitűzik a lakodalom napját. Ha időközben talán különb sze- 
reneséje akadna a lánynak, visszaküldik az almát a kapott pénzzel, 
a mi náluk a kikosarazás jelének vétetik. Olykor az ilyen kiko- 
sarazott, illetve „kialmázotf legény bepőrli választottjának szüleit, 
míg csak a plébános kibékítő közvetítése véget nem szakit a pö- 
rösködésnek. 

A betakarítás után vagy tavaszszal ülik meg a lakadalmat. 

A mennyiben a krassovánok megcsonkított, feledett, itt-ott 
megtoldott lakadalmi szokásaiból érthető egészet alkothatunk (mert 
majd minden faluban vannak eltérések) megkísértjük gyf^tött és 
megrostált adatainkat összefüggő képbe foglalni. 

Az egybekelés szertartásai : 1) a fentebb vázolt kérő és 2) 
eljegyzés, mely néha elmarad, végtére 3. a menyegző. A lakoda- 
lom személyei a mátkapáron és örömszüléken (sveker i svekra) 
kivül: 1. A kume, násznagy, mely méltóságot senkinek sem sza- 
bad visszautasítani, ha vele megkínálják. Rendszerint a vőlegény 
keresztapját kérik föl e tisztségre, s ha ez nem volna többé élet- 
ben, másikat választanak ; csak is a kume lehet a születendő gyer- 
mekek kőrösztapja különben átkot mond a gyermekre. Igen félnek 
a kume átkától. 2. A starisvatanő tant!ga, mint legöregebb 
a lakodalmi rend felügyelője. 3. A zászlóvivő, a ki a me- 
nyegző előtt néhány nappal elkészített zászlót viszi s az eskető 
után a lakodalmas házra tűzi. 4. Adjever vőfény, a vőlegény 



JOt A kraasováu bulgirok. 

fivére, olykor a menyasszony rokona. Végre találkozik 5. izgáacg- 
féle (szerbeknél caus, krtan, krzan) bóbokás ember, ki tollakat 
diíg fiilei mögé, fakanalakat gomblikaiba s a ki bohó mozdulatai- 
val, elmés oUeteiTel vidítja fel a vendégsereget. Külön meghfvékat 
nem igen küldenek. Mindenki sziveseo látott vend^, ha enni és 
inni valét hoz magával. 

A menyegző napján az ara és a vőlegény két inget vesz- 
nek magukra. A legény ingeit málkájától kapja, a miért 5 n^ 
kendSt, zabunt, csizmát vesz vagy apjával vetet A lakodalmi me- 
net a legény házából indul ki. Eltll megy a kume, a stariavattal 
és a vSlegénynyel. Utánok jönnek a zenészek, kiknek hangsze- 
reikre pántlikákat, tÖrUlkÖzS kendőket kötnek s a zászlóvivő czifn 
ide-oda líbegS-lobogó ni^;y zászlójával; (igy szokásos az a bánsági 
oláhoknál is) végül jő a rokonság, szomszédság meg a kíváncsiak 
serege. A menyasszony nem vesz részt a lakodalmi me- 
netben, ö kedves barátnéjával (posestrína) vagy valamelyik d5 
rokonával már előbb titkon bdopézott a templomba. E szokás ép- 
pen visszája a délmagyarországi bulgárok abbeli szokásának, hogj 
azoknál meg a vőlegény settenkedÜc a templom körUl, várja a 
lányosháztól nagy zajjal rivalgással jövő lakodahnasokat és éme- 
vétlenttl csúszik be az eskető oltár elé. — Némely falúban szoká- 
sos (Ravnik, Nermeth, Königsgnad) hogy a mennyasszony czitromba 
tűzött virágffizért tesz az oltárra. " Esketés közben nagyon vi- 
gyáznak, melyik félnek oldalánál lobog nagyobb lánggal a gyer- 
tya, az minden bizonynyal a másikat túl fogja élni. — Alig fe- 
jeztetett be az esketési czeremonia, a mennyasszony észrevétlenül 
elsuhan s otthon elrejtőzik. A lakodalmi menet pedig oly v^an 
tér haza, a mily jó kedvvel a templomba jött. A leányelrejtésének 
valami mythosi háttéré lehet, talán a régi leánymegvásárlás szokás 
emléke, mert most is íagga^ák a kumot s a djevert, miért nem 
őriztók jobban a lányt, s megbirságolják őket A lány csak a vált- 
ságpénz lefizetése után kerUl elé, az ajtóba áll s kézcsókkal fo- 
gadja az érkező vendégeket, a miért neki újra csókdfj jár. 

Miután a vendégek az asztal köré elhelyezkedtek, az ara & 
ikszobába vonul, hol vőlegényével rántott tojást vacsorál ; csak 
kor már javában folyik a mulatozás, megjelen tányérral kezé- 
a vendégek kjjzött, és „dar''-t szed (lakod. í^ándék) a mula- 
íl, miközben a tréfás izgáncs vagy a kum sorra kidicséri a ka- 
(yándékokat, persze paraszt komikummal p. o. Milya (Mihály) 



r 



Czirbnsz Géza. 195 

szomszéd is gondolt az Ankara, a mi szép mennyasszonyunkra, kotlós 
csirkét küldött neki, mely aranynyal van teli, vigyázzon, ki bele- 
harap, hogy fogara ne ragadjon az arany. — Nézzétek a Filkó 
(Fülöp) ajándékát, füstetlen sódart küldött, a füstjét utána küldi ! — 
Hát a Nedelko (Domokos) ajándéka sem kutya, kutyaszSrös mellényt 
küldött, szilva pálinkával stb. . . Az ara sorban köszöni meg az 
ajándékokat s ha jobbmédú, viszonozza azokat saját himzésü in- 
gekkel, törülközőkkel stb. 

Éjfél felé valamelyik rokonához viszik a mennyasszonyt, a hol 
az éjt a padláson tölti. A rokon másnap magához hivatja a vendé- 
gekét és eteti-itatja őket, a mig a kum s a starisvattal a mennyasz- 
szonyért zenével nem jönnek. Némelyik házban akkor van az elrej- 
tés fentebb leírt czeremoniája. 

A legény házába léptekor, oláh-szerb szokás szerint kenyeret, 
sót és pálinkát nyújtanak a menynek. A kenyeret meg kell szelnie, 
s az első falatot eltennie, a sót megízlelnie, a pálinkából pedig a 
holtak emlékére, keveset a földre öntenie. („To ti na menim!^ » 
Ez emlékedre!) Azután az örömanya feloldja menyének kaczanáját 
(l>/i méter hosszú öv) vagy „breshir"-jét és csinos 3—5 éves figyer- 
meket ültet ölébe, a kit az említett szalaggal a nő derekához köt- 
nek. A menynek most bizonyos mondások között több izben a fiú 
nemzőszerveit kell megérintenie (iormaliter játszik velők) még pe- 
dig a kum és starisvát jelenlétében. A szokás igen elterjedt Dél- 
magyarországon s azt akarja, hogy a nőnek születendő első gyer- 
meke szintoly csinos fiú legyen. A gyereket azután a breshirrel és 
kerek kalácscsal (kolak) megajándékozzák. (Helldenvanger úr, kitől 
sok adatot, krassován verset kaptam, gyerekkorában többször átesett 
e czeremonián, mert a krassovánok, ha lehet, ungyereket kérnek 
erre fol.) 

Mint asszonynak rövid ideig van jó dolga a krassován nőnek. 
A mézes hetek multával keveset törődik vele a féij, sőt elidegeníthetlen 
munkaerőt kapván, a házi és mezei teendők nagyját feleségére há- 
rítja. A nő türelmesen viseli sorsát, míg fiatal más utón kárpótolja 
magát, ha pedig anya lesz, gyermekeinek él. 

A lebetegedett asszonyt a szomszédok és rokooai ápolják. 
ÉJjJelenkint őrzik gyermekét, kivált a születése utáni 3-ik és 7-ik 
qgelen, nehogy a striga elcserélje, vagy agyonnyomja a kisdedet. 
Az esetleg hülye vagy hőbörtös gyereket krassován felfogás szerint 
nem jól őrizték a 3-ik vagy 7-ik éjjelen. A keresztszülők ételeket 
küldenek és lefizetik a stóla-dijt. De mihelyt az asszony a gyermek- < 
ágyat elhagyta és egyházkelőre a templomba megy hálát adandó a 



19fi A kruaoviti bulgárok. 

BzerencBés szUlésért (könnyen szülnek és hamar fölépülnek; volt 
eset rá, hogy a raezSrŐI hozták haza váratlanul született kisdedüket) 
— akkor vissza kell adnia a rokonság ajándékait. Az nap délutánon 
vfg lakniározást csapnak és nagyokat isznak a kis krassován egész- 
ségére. 

Miként a szerbek úgy a krassovánok is megUlik a születésnap 
évfordulóját vagy a névnapot, mert rendesen azt & nevet kapja a 
gyerek, melyet „magával hozott." Ha p. o. vasárnap születik, mivel 
a vasárnap nyelvükön nedela (díes domtnica), lesz belőle Nedelko 
(Dóminieus.; De mivel minden egyes családtagnak nevenapját költ- 
séges vülna megülni, csak a családapának nevenapját tartják meg, 
a mely többnyire összeesik aházi szent U n n e p é v e 1 (Slav6n)e.) 

Az nagy ünnep náluk. Mutatja görögkeleti valláshoz való egy- 
kori tartozéságukat, mert más kath. délszláv nem tartja a slavéojét 
Előestéjén kifüstölik a házat. Azután parazsat hoz be az asszony, 
melyre szentelt búzaszemeket, tömjént és pálinkát hintenek. A bög- 
rének másnap estéig kell a szoba közepén maradnia. Az éjjel meg 
vau engedve a szokottnál zajosabb mulatozás. A férfiak benn iddo- 
gálnak, mulatnak, a nök pedig künn a konyhában addig-addig né- 
zegetik a pálinkás fazék fenekét, míg le nem szopják magukat s 
boldogságukban sírva fakadnak. Persze azalatt a kedves komaság 
és rokonság ott benn a szobában szintén lefordult már a padokrdl, 
vagy valamelyik zugban a boldogok álmát aluszsza. Másnap reggel 
misét hallgatnak és nagy viaszgyertyát áldoznak védS szentjüknek) 
ha t. i. évközben jól viselte magát, különben házSrzSnek másikat 
választanak. 

A házi szenten kívül nagy tiszteletben részesülnek előttök az 
oláh szentek, kfvált Illés, akinek nevenapján felrándulnak a Mun- 
tye Szemenyik hegylaposára s az ottani Sas tóban (melynek hő- 
mérséklete 4" C.) éjjel néhányszor megfürödnek. Ugyanekkor és 
ugyanott igen egészségesnek tartják a közösülést. Pünkösdkor pe- 
dig Hehádiára mennek. Annak héwizeiben négyszer ötször megfll- 
rödnek (syphylis, görvélybajaik elmulasztására) és sietve vágtatnak 
vissza, mintha attól félnének, hogy a vízben lemosott betegs^ 
visszakerül, ha eléggé gyorsan nem hajtanak. Mindenesetre jellemző 
tény a krassovánok gondolkodására. 

Ha mindazáltal valaki közülök súlyosan megbetegszik, s rajta 
a vrazitorok drastikus szerei sem fognak többé : akkor a bet^ le- 
számol életével, elkészítteti magának a gyászruhát (opinka) és meg- 
gyónik. A halotti ruhát maga ölti fel és áhítattal várja a papot 
Ha ez véletlen ballábbal lép be a házba, vége a fölépülés rémé- 



Gdrbuas Oésa 



197 



nyének, mind elkezd sírni. Gyónás atán kérdik a papot, nem látta-e 
az ostyában, fog-e meghalni a beteg ? A kitérő választ, igenlésnek 
veszik. 

A mint a haldokló kiadta lelkét elkezdődik a hangos sirán- 
kozás, melylyel állítólag a távozó lelket akarják a házból kiriasz- 
tani, ne hogy valahogyan ott ne rekedjen. Azután a megmosott 
hullát fekete báránysipkával (klabecz) és halotti ruhájában kiterí- 
tik. A koporsó igen egyszerű, alja néhány lécz. A koporsóba ham- 
?at, pénzt és vándorbotot tesznek, Déha enni és innivalókat is rak- 
nak a hulla mellé. A koporsót a rokonok vállukon kiviszik, de a 
küszöbén perezre megállanak és imát mondanak. Útközben a sirán- 
kozők hangja váltakozik, az olvasót forgatók imájával és éneké- 
vel. Visszajövet a koporsót vivők megmossák kezüket és a halotti 
torhoz (pomana) ülnek. Az első falat és az első korty a halottnak van 
szánva, azt ily mondattal: „To ti na mene*' » „Emlékedre!" a 
löldre ejtik. Azután kiki egészségére isznak, néha annyit, hogy a 
sok vigasztalódásból és szomorkodásból a legzajosabb jó kedv ke- 
rekedik. Eredeti, hogy ugyanakkor lydonatúj ruhát avatnak (na 
meneno) és azzal oly embert ajándékoznak meg, ki a halottal egy- 
korú. Azzal azt vélik elérni, hogy a megholtnak a túlvilágon se 
leszen ruhában fogyatkozása és hogy tisztességesen jelenik meg 
az Urszine előtt. — A temetési díjat még a legszegényebbik is, ha 
mindjárt évek múlva, de okvetetlenül megfizeti, mert attól fél, hogy 
a mulasztása miatt nem leszen nyugalma halottjának. — Általában 
halottjaik emlékét nagy kegyeletben taitják. Hat hétig de tovább 
i&, a halottnak ebédnél terítenek, ételjutalékát mindig félreteszik 
és naponkint kimennek a megboldogult edbrhantjához, parazsat, élelmi 
szereket, pálinkát hagyva azon. Azt hiszik u. i. hogy a megholt 
lelke egyideig a íoldön tévelyeg s igy bün volna őt illető részétől 
megfosztani. Ez általánosan elterjedt hit a délszlávok között. ^^ Hat 
hét múlva újn halotti tort csapnak és misét mondatnak, majd hat 
hónapra reá, ha telik újra egy másikat, nehogy annak elmulasztása 
miatt qjeszgessze őket a megholtnak hazajáró lelke. 

íme főbb vonásokban a krassován élete és halálát . . . 
A kép vázlatos és bizonyára, ki utánam íija meg majd a kras- 
nvánok ethnogr. rajzát, jobbat, hűbbet, teljesebbet fog adhatni. 

1 ddig Berecz Imrének a „Delejtű^-ben megjelent rövidke raj- 

2 n kívül egyéb nem jelent meg a krassovánokról. A hazai nép- 



*^GlobQ8: XXIX. 126. 1. 



198 A Tiua fejlMésének tOrréDye. 

rajznak véltem tehát némi szolgálatot tenni, midőn impressióim 
alapján, jegyzeteimből és tapasztalataimból, mások értesítéseiből és 
magam gyűjtötte adatokból igyekeztem az említett dolgozatna ki- 
aerltőbbet adni. 

CziRBUBZ GÉZA. 



A Tisza fejlődésének törvénye. 

Midőn 25 évvel ezelőtt egy szeptemberi derült estén, a minŐ 
zép csak a nagy Magyaralföldőn szokott előfordulni, bolazévleg- 
zebb hónapja épen ez, először a szőke Tiszához közeledtem, szívein 
ebesebben vert és a még ki nem forrott kedélyű igunak lázas tttrel- 
aetlenségével keresték szemeim a magyar folyót, mely a partjait 
leámyaló füzek lábánál csöndesen kígyózott tova. Rám azonban, ki 
lapvilí^ot a fejedelmi Duna könyökénél láttam és gyermekéveim 
mnak méltóságos kUlseje, tiszta tükre, kavicsos partjai szemlélete- 
iéi folytak le, a medrébe szerényen visszavonult, jámbor Tisza nem 
ette azt a benyomást, mit képzeletem magának előre oly tündéri 
zínekkel ecsetelt ; de mióta Szegednél, AlgyS, Mindszent, Csongrád, 
Llpár és Szikránál vizéből ittam, sokszor gondolkodóba ejtettek e 
ajátszerű folyónak még sajátszerűbb életnyilvánulásai. 

Különlegességek egyike valóban Tiszánk, mely jelentőségre 
igy, mint vízvidéke nagyságára nézze a Kárpátoknak második víz- 
re, és e tekintetben csak a Visztulának, melyet éjszaki Nílusnak 
i neveznek, enged előnyt. Ámbár szabályozása kérdésének helyes 
aegoldása egyértelmű hazánk jóléte kérdésével, elméletileg általa- 
lan mégis keveset foglalkoznak szőke Tiszánkkal. Lanfranconi pél- 
lánl úgy formulázta fejlődése törvényét, hogy azon folyók közé tar- 
ik, melyek pályájokon folyvást öblözeteket (szerpentinákat) mutat- 
tak föl, — de a „miért" -tel adós maradt. 

Dóczy szerint a Tiszát 1830-ig azon folyók közé sorolták, 
nelyek eredetét homály födi, mert forrásait némely íróink Huszt- 
loz, mások Máramaros-Szigethez tették közel ; de ő már orvaid, 
logy Cseremiszky Miklós máramarosi születésű orvos értesítése 
.lapján helyesen oldhatja meg a magyar Nilus eredete kérdését 
da e pont fölött vitázni akarni már meghaladott álláspont, — noha 
láteek a Fekete és Fehér Tiszát megcserélve hibásan at^a megyei 
érképgy^jteméuye átnézeti lapján, — de mégis Cseremiszky neve- 
lek megőrzése kegyeletszerfi dolog, mivel ő mutatta ki kettős for- 
ás fejét azon folyónak, mely hazánk fővízere ; a neki adózó víz- 



HaiiiiBs iBtTán. 199 

terfliet ugyanis, melyet Strelbitsky 2792 Q mértföldnyire számított, 
nagyobb mint magáé a Dunáé hazánkban, és igy a Tisza jellem- 
zőjévé yálik a nálunk legszembetűnőbb íSldirati egységnek, a nagy 
Magyaralföldnek, melyet hazánk sorsa intézésében az első szavazat 
illet meg. 

Ha általában véve a folyó pályát, a mint azt Ritter fekő, kö- 
zép és alsó szakaszra osztva jellemezte, az emberi élet viszonyai- 
hoz hasonlítjuk; és ugyan felső futást, hol az még mint patak 
szikláról sziklára csörögve-zörögve hull alá, a játszi, zajos gyer- 
mekkor analógiája gyanánt vesszük; a középfolyást pedig, mely 
zoldelő szántóföldek közt, már mélyen vésett ágyban, szelid görbü- 
letekkel, méltóságosan hömpölyög tova, a használni képes férfiúi 
korhoz találjuk hasonlónak ; a folyó pálya azon szakaszát ellenben, 
hol meg már a lomhán teijeszkedik szét s bizonytalan körvonalú 
partok közt jobbra balra holt ágakat hagyogatva halad, a tehetet- 
len öregkor példájául nézztlk s a Tiszára alkalmazzuk : föl fog tűnni, 
hogy ennek bár örömte^'es, de igen rövid iQusága van ;' mert a 
mint a hozzá csatlakozó számos víg gyermekfolyó társsal együtt 
szebbnél szebb vidékeket barangolt s be a Borsa, Latorcza, Gsopán, 
Laborcza, Bodroggal elágazásokat (bifurcatio) alkot, szülőföldjéről, 
Máramaros megyéből kilépve egyszerre megkomolyodik, sőt a Bod- 
rogközben már a kora vénség gyomai tünedeznek föl rajta, — ott 
belső deltát épít. 

£ kifejezést bár Humboldt a tavakba ömlő folyók deltáinak 
jelzésére vette föl, de használatba jött az utóbb olyan mellékví- 
zekre nézve is, melyek főfolyójokba több ágra oszoltan ömlenek 
be, nűnt pl. Afrikában a Benue folyó. Mint E. Reclus mondja, 
nem csupán a folyók alsó szakaszában képződnek belső delták, ha- 
nem vannak a folyam törzsének minden olyan helyén, hol egy 
vagy több mellékfolyó hajdani tómedenczéket töltött ki hordalé- 
kaival. Ilyen helyeken a főfolyás és annak mellékesei szintén több 
ágra oszolnak, melyek az áradvány lapályon legyező alakjában su- 
gárzanak szét, sőt néhol valóságos hálózatban keresztül kasul fo- 
nódnak. 

E folyó fejlődési folyamatra mintát Reclus Amerikából és 
Ázsiából hoz a Missisippi Amazonas és Eufirat folyók középszaka- 
Bzáról, nekünk azonban egészen közeli példákat szolgáltat Dunánk 
Gsalló-Gsiliz-Sziget köze, hol a folyó 160 szigetet alkot 188,519 
hektárnyi területén és Magyarország tulajdonképi föfolyójának, a 
Tiszának Bodrog-Takta köze, hol a folyóágak, er^, morotvák, ke- 
'ők kuszált vízér fonadékot alkotnak, melyben tájékozott legyen 



tW A Tiiu f^kldésének tBrrénye 

még az ott született halász is, ha ez űtTesztSben el nem akar 
tévedDÍ. 

MegszllQik bár Tokinál a Tisza belső deltája, de nem kap 
új esést, mint Dunánk Komáruioon alul; hanem tovább is olyan 
lomhán h^Ózik Szeged felé, hogy malmai kerekeinek mozgását 
csak úgy veszi észre a szem, ha elSbb öxirozta; sot Sz^edtöl 
Titelig meg épen zsákutczába jut, melynek alsó nyilasát a Duná- 
nak sebesebben és sokszor magasabban mozgó vizei zárják el. Itt 
ezen édes tengernek, a hogy a nép nevezi, vize csekélyebb esésfi, 
mint akár hány tóé. Például a genfi tó tükre ott, hol a Rhone 
beomlik, 371 m. magasan fekszik a tenger színe fSlStt, a hol pe- 
dig belőle kijön, csak 368 m., esése tehát 16 mf, hosszú vonalon 
3 m. Nem egyszer tolja a Duna vize vissza a hajókat a Tisza 
ágyába, és ez az a fölfelé való folyás, melyről E. Reclus ,La Tene* 
czfmű munkája magyar fordftáaához irt előszavában csodálkozva 
emlékezik meg. Lamm Jakabb mérnök ezért természetellenesnek 
mondta a Tisza folyását, mit ha kész szívvel alá nem írunk is — 
mert a minek tennészetes oka van, természetellenes nem lehet — 
de hogy rendkivUU és példátlan, az tény és ez alapon méltán ér- 
demli meg a különlegesség elnevezését 

Nagy Magyaralföldünket egy művelt olasz földtengernek ne- 
vezte el és jellemzően ; mert ha a HSteineme Meer'''ek, mint pl. 
a sandwichi Wesphalenben, Iserlobnhoz közel, v&^ a berchte^a- 
deni a salzburgi Alpesekben, vagy a krajnai Karst plateau-inak 
megmerevült tengeri hullámokhoz hasonlító alaknlású kSmezSi meg- 
érdemlik a kőtenger elnevezést, úgy páratlanul csekély lejtSsödésfi 
Alföldünk fölülete is kiállja a hasonlatot a nyugodt tengersíkkal, 
mit Tiszánk, mint az egész Alföld hosszán végig nyújtott lejtmérfi 
szemmel láthatólag igazol; mert midőn Máramarosból kiindul, má- 
sodperczenkint 65 cm. sebésszel halad, bár, de már Újlaknál 
csak 5-6 cm. a sebessége, alig 6 mértröldnyire alább még már 
2 cm. eséssel folytatja útját Csapig, hol I cm.-re száll le és e 
csekélységet is felére, harmadára olvasztva halad a Duna felé, 
úgy hogy Herrich szerint, a ki felsS Tiszáról beszél, azt moso- 
lyognunk kell, mivel olyan nincs. 

A Tiszának Újlak és Námény közt csak fél akkora esése van, 
mint a Pó vizének a tengerbe való beömlésénél, hol azt az olaszok 
[t Fóuak (Po stagnante, Po morto) nevezik; Török-Becse ée 
«l közt ellenben közel 7-gzerte kisebb az esése, mint a Po morto-é. 
Pó vonala Casal maggiore táján, mely pont a Tiszánk szolnok- 
^ki szakaszának felel meg, 11 -szerte nagyobb eséssel rendelkezik, 



IbiraBS latrán. 201 

szerte többel, mint a Tiraa Török-Becse éi 
Missisippi uon folyamok közé tartoznak 
latuknát igea csek^y ée mégíB 7-azerte ha 
esését, sőt a Rajna 22-25-ször. 
atlan lassúságának kézzel foghaté bizoDTf 
g iszapréteg, metylyel kivált a zSIdár alkal 
srfti, éa mely kiszáradva, össze-viBSza hasa' 
: szolgáltat a szabarai tavak fenekéhez, ho 
ip csaknem szabályos hatszögtl alakokra ha 
koczkásodé lófeneket szeUihának nevezi i 
ta. árvizei által lerakott iszaprétegnek repe 
idék 30—35 cm. mély, 8—10 cm. széles 
szükség, midSs fcoczkáról-koezkára ellép' 

lönleges magatartásából vonhatni le a tör 
[ulásában vaskövetkezetességgel nyilatkozik 
a fejlődésének irányát elsfl sorban mellft' 

nellékvizereik irányára médosítélag hatnak 
tatnak föl^ömbttnk szárazolatának vizrajz 
ibiakat ne emUtsttnk, a felsJI! Dona mellék' 
derékszög alatt indulnak meg a hegyrid^' 
btuor síkra kiérve hozzá közelítenek, vala- 
a szöget, mely alatt belé ömlenek. A Dri 
nellékvizei még szembetUnSbben ^^odnal 
féjok irányához. 

ölyévfz eleven erejének nyilatkozata; di 
rténik az is, hogy a hatalmas mellékfolyél 
lagok fSfoIyéjának irányát, mint azt a DO' 
nagyságra e második folyama a Vág, Rába 
midnél egyenkint és következetesen elve 
nyát és a belé torkoló mellékfolyóét vesz 
im a Tisza lökése az indító erS, mely i 
hanem maga a Duna lejt be az Alföld leg 
ilyet ágyul Titelig kizárólag a Tisza használt 
\ mellékfolyók behatása jóval fokozottabi 
nint a Dunánál jeleztük, azért S kiváltképei 
ítésére, mily pajzán játékot vihetnek végbi 
lyéerek, ka őket ffSfoIyójok kellSen fegyel 
mezni nem bfija; mert akkor azok erőszakoskodása a szó szoroi 
értelmébe^ kiüti őt sodrából. Ha egy sebes oldal-vizér törmeléke 



:ís 



1^ 



102 A >TÍ8za fi^lőd^nek tönréoye . 

midőn az a csekélyebb sebességű fSfoIyét eléri, akkora kiterjedést 
ölt és olyan szívós állományúvá fejlődik, hogy azt a főfolyó sodra 
elmosni képtelen, úgy az ekép keletkezett törmelékkúp magát a 
főfolyó sebét tereli a tuIsó oldalra és ha alább a folyó ugyanazon 
oldalon hasonló képződménynyel találkozik, megtartja kitérült irá- 
nyát továbbra is. Ezt ugyan Sonklar von InnstUten a Sill folyócs- 
kára olvassa rá, mely fofolyóját az Innt Innsbrucknál egészen a 
Solstein hegyláncz déli lábához szorítja, de a Tiszára is rá«llik, me- 
lyet balparti mellékvizei folyton nyugot felé térítenek el. 

Hogy Tiszánk valóban ilyen kényszerűség hatása van, szol- 
gáljon bizonyságul Stefanovics János lovag nézete, mely szerint év- 
ezredek előtt a Tisza, a mint Husztnál a h^yvídékből kilépett, azonnal 
délnek csavarodott és Fertő-Almás, Szatmár-Németin át az Ér fo- 
lyó medrében Arad irányában lejtett. Mely nézetet igazolt is a 
Kras23ia : folyó 1877-ben, midőn magas vizeit az Ér, Berettyó és 
Kőrösök völgyén Szarvasnak vitte le a Tiszába. Hajdan azonban 
Ér-Diószeg és Arad közt majdnem egyenlő közökben derékszög 
alatt 4 ragadó folyó^ melyek hegyvidékökből sok törmeléket szál- 
lítottak alá, támadta oldalba és hozzájok 5-ik társ gyanánt Arad- 
nál Ttiég a Maros csatlakozott, alább pedig a Bega és Temes, de 
ez utóbbi azóta eltorlaszolván önútját, a Duna felé délnek fordult. 

Míg a Tisza a maga rendes Vs méteres mértíöldenkinti lej- 
tésével csöndesen haladt tova, a hatalmaskodó Maros 24 méternyi 
eséssel lökődött oldalába és ez eleven erő a többi 4 folyóéval 
egyesülten, melyek összes vízvidéke 1268 Q mf., a Marosé külön 
796 '/a n mf., és ezredek óta folyton m^íködik; nem csoda tehát, 
ha oly hatalmas és egy czélra törő szövetségesek támadása alatt 
derékszög alatt oldalba kapatva, annyi kőtörmelék és fövény elől, 
a mennyit ezek Erdélyből rázúditanak, folyton nyugot felé igyek- 
szik kitérni, menekülni ; mit igazolni képes az is, hogy a Tisza 
kiöntéseinek , gátszakadásainak nagyobbik százaléka szinte épen 
jobbpartjára esik. 

Sőt úgy látszik, több ily hatalmaskodó mellékvízere is volt 
a Tiszának, mint ma; mert miként Szabó József mondja, a mel- 
lékfolyók között, melyek az erdélyi hegyekről szakadnak alá, ta- 
lálni nagy számmal olyanokat, melyek a Kőrössel, a Marossal pár- 
huzamosan vezették egykor a vizet a Tiszába. Ilyen elhagyott fo- 
lyammeder van Szent-András, Öcsöd és Kún-Szent-Márton között 
a hármas Kőrös balpartján; ilyen a Szénáson és Csaba-Csttdön 
keresztül a Tisza felé irányzott Dögös nevű mélyedés, mely rész- 
letesen ki is van mutatva a kákafoki társasa^; által kiadott lecsa- 



J 



ikbSl csak egyes méljeb 
lyanok is, melyeknél az 

ügyeknél kezdődik, megy 
epeijeü pusztán Gerend 
rendásról Csorrásnak tart 
I itt helyenkint 570 m., 
nyúl és a Szárazérrel ei 
és Újvároson keresztül j 
lad, egyik ága Szegvám 
zai kiöntésekben. A má 
ónunknak az említett S: 
) részben ki van tOotet 
én kérésztől, Tompa és 
izának 8 Újvároson túl 
ilt év julínaában Temesv; 
imedert olvastam meg, m 
ttek. 

idannyiát kfllön-ktiUin ví 
li — pedig a hf^dan maj 
élvezett és ehhez képes 
k. olyan vadiknak nézzük 
időnkint tétovázva hasj 
is igazolnak annyit, hog 
tokon támadták oldalba, 
rftésén nem eredmény n< 

üködnek a Tisza baloldal 
mf. kiteiiedésű víz biro 
SB^gel és 4000 köbméter 
tzaknak szorítja. így do1( 
a Béga is; mind a Tis 
enged a nyomásnak, di 
nagyarázható ebből a sol 
I jövő mellókvizerei a n; 
a Zagyvátél a Sajóig és ' 
a jobb partján is elökertll 
ima torkolatáig inkább < 
fisza mocsárt, lápot, a m 
Imával ma is ellátja azo 
nellékfolyék bSkezQBégébt 



204 A Tisza fejlődésének törvénye. 

táplálékot, mely azután csaknem kizárólag elpárolgás által jathat 
be a vizek nagy körútjának forgalmába. 

A Tiszának nyugotfelé való vándorlásához adatokat szolgáltatnak 
azon már régen elhagyott folyómedrek, sőt helyenkint művelés 
alatt álló lápok és árkok, melyek Erdély és a Tisza közt a folyótól 
úgy 4-'6 mértföldnyire keletnek minden jó specziális térképen föl- 
lelhetők, különösen pedig a régiebbeken. Ilyenek térképgyűjtemé- 
nyemben Eipferlingé, mely föltünteti a Tisza pályáját Tarpától Ti- 
télig; továbbá Örkényi Ferenczy Józsefé, hol a folyó Burától Sze- 
gedig követhető, valamint égy hadi magyar térkép 1849. augusztus 
9-ikéről, hol a Tisza Tószegtől a Ferenczcsatoma torkolatáig van 
meg. Legtöbbet érnek azonban a Tisza Szeged-Titel közti szaka- 
szára a „Temesvarer Bannat^ czímű két régi térkép, az egyik 
1723—1725, a másik 1761-ről; mind a kettő másolat a bécsi csász. 
birodalmi hadügyministerium levéltárában őrzött eredetiről. 

Ezeknek a jelenségekkel való összehasonlításából tűnik ki, 
hogy nem rég idők folytán a Takta belement Zemplénbe, az Anya- 
Tisza Borsodba. Tisza-Örzs ezek szerint még a Tiszának egyik öb- 
lözeténél áll, mely Tisza. Halászin át válik ki és nagy kanyarulattal 
Dersnél megy vissza, ma pedig Örsnél és Eun-Madarasnál egy-egy 
sarlóidomú, mindkét végén elvágott morotva vagy inkább mocsár 
van. Torontálban Csóka, Tisza-Szent-Miklós a Tisza mellett voltak, 
és ma attól távol keletnek egy hosszú holt ág mellett. Zenta fölött 
a régi keleti öblözet nem épen régen iszaposodott be, minek kö- 
vetkeztében a budsaki félsziget, mely azelőtt bácskai föld volt, most 
torontáli lett. Nagy idők előtt a Tisza ágya Nagy-Kikinda mellett 
volt. Ludasnál látni későbbi morotváját, ma pedig Adánál folyik. 
Hasonló kiszáradt folyómedrek vannak Ó-Becse és Basahid, vala- 
mint Csurog és Medencze közt. 

A „Tudományos Gyűjtemény** azt mondja, hogy ezelőtt mint- 
egy 25 (ma közel 80) esztendővel Szegeden az úgynevezett prófont- 
ház mögött levő vízállás közepe táján egy régi templom alapjait 
ásták ki ; szinte úgy a város mostani majorja belső végének átelle- 
nében, az Eugenius sáncza oldalában hasonló épület széles és mély 
alapját hányták ki a földből. Ezen helyek is, folytatja tovább, azt 
mutatják, hogy a hol régenten a földnek száraz és magas szine 
volt, ott most már részszerint vízállás, részszerint alacsony hely 
van a többi környékre s a Tisza vizének színére nézve. 

Nagy kérdés, nem alkotott volna-e az 18^9-iki katasztrófa 
után a folyó magának állandó medert a városon keresztül, ha em- 
berfölötti erővel nem iparkodnak vala Szegeden a Maros oldalnyo- 



ti 



í 



HaooBZ István. 



205 



niáfia alatt sínylS folyót regi medrébe vifiszaszorítani ? A Tiszának 
Itt erre való hajlandóságát Magyar Gábor szegedi főgymnasiumi 
igazgató már régebben fölismerte és előttem 1874. őszén barátságos 
beszélgetés közben jelezte. Valamint az 1876. ápril 8-iki gátsza- 
kadás folytán is, midőn a Pallavicini uradalomnak 18000 holdra 
terjedő rétségét és szántóföldjeit borította el a viz a Tisza jobb 
partján Csany és Anyás közt, csak nagy nehezen lehetett szakérte- 
lem közbejöttével is az árt régi medrébe visszatéríteni, sőt 1877-re 
is maradt belőle 2000 holdnyi vízfölület. 

Salamon Ferencz ezektől függetlenül azt mondja, hogy Pris- 
cusék időében az V-ik században a Tisza keletebbre folyt, mint 
ma; Békessy László szerint pedig Hortobágyon elsűl a mező, mi- 
óta a Tisza áija Hortobágyot nem jáija. A Józsa nevű pusztát 
Debreczentől egy széles völgy választja el, mely egy a hajdankor- 
ban nagyszerű folyam beiszapolt medre gyanánt tűnik föl s melyen 
jelenleg is egy kisszerű, de soha ki nem apadó patakocska csör- 
gedez s Tóczó folyásának neveztetik. Ezt Ortvay Tivadar legújabb 
nagyszabású munkájában helyesen idézi, de rosszul írja ki. 

A Tisza ágya éjszaknak sem volt azelőtt annyira elszorítva a 
Szamos által, mint ma ; htgdan Kisvárda még a Tisza jobb partján 
állt, de már Max Schimeknek 1788-ban készült hadi térképén meg- 
látszik a várostól nyugotra a keskeny folyómeder, mely azóta anya 
iszává fejlődött, minek folytán Eisvárda mintegy varázsütésre Tiszán- 
túli várossá letL 

Ugyanilyen elhagyott folyómedrek, morotvák figyelembe vé- 
telével adtak külföldi szakértők véleményt III. Károly magyar ki- 
rálynak egy Tisza-csatorna építése iránt, melynek terve az 1722-iki 
országgyűlés elé volt teijesztve és Dob, Debreczen, Csongrád let- 
tek volna érintő pontjai. £ század 40-es éveiben a szatmáriak 
báró Vécsey érveire hallgatva, Lamm mérnök terve szerint, mely 
útba ejtette a régen elhagyott folyó pálya szakaszokat, szinte úgy 
kívánták volna vízveszélyeik elhárítását eszközölni, hogy a Tisza- 
Szamos-Krasznából 20.000 köbméter vizet az Ér völgyén és a Be- 
rettyó sárrétjén akartak Csongrádig . levezetni. 

Ugyan e módon tervez Stefanoviő lovag egy árievezető csa- 
tornát a Szamosból. Szatmártól az Ér völgyére menne az, keresz- 
tül metszené alább a Berettyót Nyárád mellett, a Sebes Kőröst, 
Gyéres és Ugra közt, a Fekete Kőröst Nagy-Zerindnél, a Fehér 
Kőröst Kis-Jenőnél, a Marost Hódosnál, a Begát Temesvárnál, a 
Temest Csákovánál, a Berzavát Dentánál s a Podporány völgyön 



206 A Tisza fejlődésének tönénye. 

áthaladva a Karas medrébe lépne és úgy érné el a Nera torkola- 
tán keresztül a Dunát. 

Olyan helyváltoztató folyó, mint a mi szSke Tiszánk, szám- 
talan van ; de azok legtöbbjét részint a százados talajiogadozások 
késztetik erre, mint az éjszak nétaetországi folyókat, részint a Föld 
tengelyforgáaa folytán törekszenek irányukból kitérni. "Ez utóbbiak 
közé legközelebbi képviselőül Dunánknak vácz-vukovári pályasza- 
kasza tartozik, mely a régi Pannónia keleti határán egy hosszú 
vetődés vonalát jelzi. — Ugy lehet, hogy a Tiszára szerpentináit 
csak Dyugot felé csináija, mind e két erS egytlttesen is hat, mert 
a. nagy Magyaralföld sUlyedSben van; de e két erŐ, daczára, hogy 
a földforgás következtében keletkező oldalnyomás nem jelentékte- 
len, mert az a fenékre való nyomásnak az éjszaki féltekén Babi- 
net számításai szerint 0.0001 része, karöltve sem hoz létre olyan 
szemmel látható eredményt, mint az oldal folyók nyomása. 

Olyan folyók sem hiányzanak, melyek a Tiszához hasonlód 
mellékvizeik részéről nyomást szenvednek; így van például a Mi»- 
sisippi a nyugot felől beléömlő San Francis, White, Arkansas, Red- 
Riverrel, és valóban ezek támadásának engedni Íb látszik, mert a 
keleti fdnsfk peremét 15 helyütt ostromolja s egész folyisa men- 
tén nem szUník meg balra kitérni. Ezt általában nem az oldal- 
folyók iQunk^ának róják fül, mert közhiedelem szerint azok löké- 
sét a „folyók folyója" kellő gyorsasága mellett föl sem veszi, ha- 
nem az egyesület délkeleti részében konstatált százados sűlyedős- 
nek tulajdonítják. A Tigris folyót hasonlókép ostromolják baJoIdali 
mellékvizei, a kis és nagy Zab, az Adhim, Dyala, Kersah, Kanm; 
de a sebes folyású Tigris, mely a keletiek képes beszédében Elit- 
ter szerint „olcsó tevehajtó" nevet visel , hasonlóképen ellensú- 
lyozni képes mellékfolyói oldalnyomását. 

Igen figyelemre méltók Stefanovif lovagnak újabban formu- 
lázott nézetei a folyók fejlődés tőrvényéről. Ő „Stromregulirungen" 
czímű munk^ában azt mondja, hogy a kelet nyugoti irányú folyó- 
pálya szakaszok jelentékeny eltérítést szenvednek dél felé azon 
patakjaik részéről, melyek az éjszaki, naptűzésnek kitett vagyis 
nyári oldalról tódulnak feléjök. Ennek igazolására Dunánk Posony- 
Esztergom közti, valamint romániai részét hozza ÍÖl és még néhány 
külföldi nagy példát. A Tiszáról itt hallgat, mert világosan kimondja 
másutt, hogy a dél felől jövő Szamos munkásságát ellensúlyozni 
képes rivális a Tisza túloldalán nincsen. A folyó á^ak ilyen módon 
nyilatkozó kítérUlésének oka tehát a naptŰzés (insolatio). 

De továbbá a folyómeder fejlődésének iránya az uralkodó 



Hanasz István. 207 

szel csapásának irányától is függ; minél fogva a folyónak fejlődés- 
törvénye oly módon nyilatkozik, a mint a vízmeder egy vagy más 
világtáj felé vw irányulva. A délnek menő Tisza-részről azt állítja, 
hogy Tokaj és Becse közti vonalán az az uralkodó délkeleti szelek 
hatása alatt, melyek azt ott 45^ sőt helyenkint 90<^ alatt kapják 
oldalba, teszi meg nagy görbületeit. Becse és Titel közt ellenben, 
hol e szélirány a folyómeder hossza irányában halad, a szerpenti- 
nák teljesen hiányzanak, minél fogva ott a folyópályának más ala- 
kulási módra adnak szabadságot. 

A magyar térképek ellenben a Becse és Titel közti folyó- 
fizakaszt csak oly gazdagnak tüntetik föl görbületekben, mint fönnebb ; 
a szabályozási 95-— 101. számú öblözetátmetszések (száma 7.) itt 
történtek a mindössze alig 7 mf. hosszú folyóvölgyön, mint azt Her- 
rich: Tiszaátnézeti térképe 1873. mutatja. Stefanovij^ a délkeleti 
szelet, mely a mellékfolyók részéről és a rotationalis törvény ha- 
tása által munkált mederváltozásoknak segítségére jön, koschavának, 
a kirgu-tatárok nyelven jubenek nevezi és azt mondja felőle, hogy 
kivált a napéjegyenlőségek idején 3-'4 hétig szokott dühöngeni, 
mint pl. 1882. őszén szeptember 10—21. közt 12 nap és éjen át 
dúlt. Ezt ugyan a budapesti szél megfigyelések nem igazolják, mert 
akkor csak 13—19 közt fújt délkeleti szél és az is csak 2Vs átlagos 
erősséggel. Ennyi pedig aligha tesz sok változást, mert még a 3-mal 
jelzett erősségű szél is olyan mérsékelt légáramlást jelent, mely a 
fák gyöngyébb gallyait mozgatja. 

Inkább uralkodó szél Alföldünkön az éjszakkeleti, melyet a 
nép Vaktamásnak nevez és azt mondja felőle, hogy az anyjáról fi^. 
De ha valóban lépnek föl és pedig uralkodói minőségben délkeleti 
szelek, ezek valóban hatalmas hullámtorlattal ostromolhatják a Tisza 
jobb pariját, magát a medert pedig a belesodort homoktenger te- 
relheti nyugot felé. Ha ez valóban áll, baljóslatú lehet Tiszánkra 
nézve, mert minél inkább kitér nyugotnak, annál hosszabb lesz 
útja és gyengébb esése. Ha a Szamosnak 1 14 m. magasságban álló 
nulla vízállásától a baziási 63 m. magas nulláig egyenes vonalt 
húzunk, a víz esése mértföldenkint 0*97 métert tenne, a Tisza mai 
esése pedig csak 0*6 méter átlag. Minél csekélyebbé válik pedig a 
folyó esése, annál rohamosabban töltögeti föl medrét és annál ke- 
vésbbé fog a nagy víz alkalmával megférni. Nyugotra való vándor- 
lásának az lehet tehát következése, hogy ketté szakad víztükre, 
mint az Amu Deijáé, melynek alsó szakasza a karakumi sivatagban 
halt el. 

Stefanovií nem az egyedüli, ki a szelek hatalmát oly ered- 



208 A Szahara-sivatag ke}eikezéie. 

menyes geológiai tényezőül tekinti ; találkozott, ki a fjordképződést 
is hasonló erők, és ugyan a délnyugoti uralkodó szelek működésé- 
nek rója föl eredményül. 

Mivel Tiszánk fejlődési processusa, mondhatni betegsége, egye- 
dül álló tünemény a földtekén és 400 Q mf. kiterjedésűvé becsült 
mellékmocsárainak keletkezésére ok gyanánt elégnek tekintik a 
külföld geográfiai jelezni általában azt, hogy törmelékkel telt ágyába 
mellékfolyói csak akkor léphetnek be, mikor tükre alacsony: ha 
ezeket figyelembe vesszük, nem csodálkozhatunk azon sem, hogy 
áz áradásai által okozott bajok elhárítása végett külföldről behívott 
szakértők tanulmányaikban gazdagodva térnek ugyan haza; de ré- 
szünkre olyan csalhatatlan recipét írni nem igen képesek, melynek 
használata folytán, különleges fejlődés törvényű Tiszánk életnyilat- 
kozatai a már oly sokszor sújtott Tiszavölgy létérdekeire nézve 
kedvezőbb irányba terelhetők lennének. 

Hanusz Istvák. 



A Szahara-sivatag keletkezése. 

A nagy homoksivatagokat földünk felületén már régibb idők- 
ben nemrég kiszáradt tengermedreknek tartották, különösen kivi- 
rágzó sót s még mindig élő kagylók héjait rendesen találtak raj- 
tok. Igen elterjedt e nézet a Szahara-sivatagra nézve. Ujabb idők- 
ben azonban, midőn a Szahara-sivataggal különösen a francziák 
oly sokat foglalkoznak, oly tudományos nézet kezd uralomra jutni, 
mely e köztudatnak épen ellentéte. Kiemelték többek közt, hogy 
a homoksivatagok a nagy Szahara-pusztában csak elvétve fordul- 
nak elő s a nagyobb rész vagy ujabbkóri leülepedés vagy a kréta- 
korszakból eredő hegyek s dombok törmeléke. A krétaterület rend- 
kívül nagy. Rolland, ki e tárgygyal sokat foglalkozott, a franczia 
akadémia 1879-ki értesítőjében azt álUtja, hogy e rétegek mintegy 
hosszában 60 foknyira, szélességben 3—6 foknyira terjednek el. 
Ha tehát ujabb időben volt is a Szahara-sivatagban tenger, az 
csak az aránylag kisebb homokos területeken lehetett s ez eset- 
ben csak mint egyes öblök. 

Nem lesz érdektelen ez ujabb kutatások alapján tett észle- 
leteket, melyekről tudtunkkal magyar nyelven még eddig nem volt 
szó, röviden megismertetni s e czólból legalkalmasabbnak véljük 
Csihatcsef e tárgyról szóló az angol földrajzi társaság folyóiratá- 
nak egyik legközelebbi füzetében megjelent szemléjét kivonatozni. 






r 



QjÖTgy AUdár. 209 

A homok talaj alatt levő sziklákról m^g eddig igen keveset 
tudunk. Legtöbbet tettek erre vonatkozólag a francziák a Szahara 
éjszaki vidékein, különösen Gonstantine tartományban tett kútfúrá- 
sok által. Jus franczia mómök, ki mintegy hasz esztendőn keresz- 
tül vezette az artézi kutak furatását, legtöbbnyire a pliocen korba 
tartozó sziklákat : homokkő, gyps stb. talált a homok alatt. E szik- 
lák n^a több száz lábnyira vannak a felület alatt, néha aránylag 
igen közel ahoz. így például Ued Bir környékén két artézi kút 
(Ain-Eerma és Un-el-Thinr), melyek egymással csak 40 angol mért- 
földnyire feküsznek, oly annyira különböznek, hogy az egyiknek 
mélys^e csak 44 láb, a másiké ellenben már 321 láb. Honda 
tartományban Nemechdib forrás csak 10 láb mély s a csaknem 
szomszédságában eső Barika forrás már 117 láb. Batnában s 
Biskrában a farások 540 lábnyira haladtak s nem találtak vizet, 
ugy hogy abba is hagyták azokat s a nevezett városoknak most 
uines jó vízök. Ugyanez történt Tahinbucuban, hol 300 láb mély- 
ségben még nem jutottak vizhez. 

Ez adatokból azt kell következtetnünk, hogy a pliocen réte- 
get, mielőtt különféle sziklák s majd homok borította el, valami 
hatalmas tényezők zavarták meg, mely azt okozta, hogy a talaj 
igen különböző változásokon ment át s némely helyeken többé- 
kevésbbé mély üregek támadtak, mig más helyeken, gyala*an az 
az előbbiek szomszédságában, a réteg rendes magasságát megtar- 
totta. 

Nevezetes tünemény az is, hogy az algiri artézi kutak fúrá- 
sánál halak, kagylók s más édesvízi állatokat különböző mélység- 
ben találtak. Ily érdekes lelet volt a Mezer nevű artézi kútnál, 
mely az Ued-Bir sivatagban van, a Biskra s Tnggurt közt fekvő 
mocsárok közelében. Midőn a fúró már 230 lábnyira hatolt, egyes 
állatokat hozott fel a mélységből, melyek még éltek, Jus megfő- 
zött egy rákot s igen jóizűnek találta azt. A halakat homok s sár 
borította, de a rákok tiszták s fénylők voltak annak jeléül, hogy 
üszta vízben éltek. 

A franczia mérnökök által készített kutak száma már 1879- 
ben csak Gonstantine tartományban több mint 155 volt. A mun- 
kákat 1856 óta szakadatlanul folytatják s lépten-nyomon jobban 
haladnak be a sivatagba, úgy hogy már nem messze van az az 
idő, midőn ezelőbb oly kopár s elhagyott vidékek ismét népesek 
lesznek. Ismét mondjuk, mert hiszen a szaharai s libyai sivatagokon 
■"égi görög s római alkotások számos nyomát találjuk, bizonyságául 
amak, hogy egykor népesebbek voltak s ennélfogva itt az időben 



2 ló A SzahAm-sivaUg keletkezése. 

több víz is volt. Nem lehetetlen, hoigy a régiek mái' az artézi 
kutak készítését is ismerték. Olympiodoros történetíró, kinek mű- 
vei elvesztek, de egyes töredékeket Photíus közöl, többek közt ezt 
írja: „A Szahara- pusztán a lakók 100 és 250 láb mélységre fúrtak 
kutakat, melyekből a tiszta víz nagy bőségben jött ki.** A moha- 
medán hódítás után e régi czivilizáczió emlékei eltilntek s csak 
most elevenítették fel azt a francziák Algirban. Az ő nagy műveik 
közt, melyeket e földrész művelődésének előmozdítására tettek, 
egy sem oly csodálatos, mint az artézi kutak ma már mintegy 
500 angol mértföldnyire teijedő hálózata, mely naponként mélyeb- 
ben hatol a sivatagba s Francziaország czivilizatorí működésének 
őrökre fényes tanúsága lesz. 

E kutak vízére nézve is kell egyetmást elmondanunk. A libyai 
sivatagban, mely a Szaharának keleti folytatása, Dr. Zittel nézete 
szerint a Siwa oázis (a hires Jupiter Ammon templomának szék- 
helye) és a Nilus közt nagy föld alatti mélyedés van abban az 
agyagban s márgában, mely e sivatag nagy részének taldját ké- 
pezi. E mélyedés éjszaki részének rétegei délfelé hajolnak, így 
meggátolják, hogy a víz, mely Középafrika esőgazdag vidékiről 
jővén, itt meggyülemiik, a földközi tengerbe lefolyhasson. Hasonló 
esőtartó lehet a Szaharában is, bár eddig még biztosan ki nem 
mutathatták s valószínűleg az éjszaki részeken levő hegyek alján. 
Magában a Szaharában az eső igen ritka, de a hegyeken össze- 
szegyűlt esővíz igen könnyen áthatolhat a rétegekbe. A Mezer- 
fonrásban talált halak s rákok példája kétségkívül mutatja, hogy 
a földalatti víz s a légkör között összeköttetésnek kell lennie, más 
különben itt állatok, különösen ily magasabb szervezetfiek, nem 
volnának képesek megélni. 

A szahara-lybiai sivatag másik lényeges geológiai elemében, 
a homokban nincs organikus maradvány, kivévén, a hol az más 
régi rétegekkel vegyült. Ez óriási homok terület kéts^kivül nem 
tengeri, hanem légköri (subaerial) eredetű. Nagy kiterjedésök 
azonban jogossá teszi a kérdést, hogyan származhattak ezek? 
Richthofen báró elmélete a khinai lösz eredetéről itt nem alkal- 
mazható, bár kétségtelen, hogy a szeleknek a szaharai homokpuszták 
létesítésében is nagy szerepök volt. Sokkal lényegesebb itt a víz 
hatása. A szaharai homok főalkatrésze ugyan is quarcz, mely a 
sivatagban lévő mészkő s márgasziklákól nem származhatott, hanem 
valószínűleg a libyai sivatag déli részén levő nubiai homokkőből, 
melyet ma már hosszú vita után általában a kréta képzethez számí- 
tanak. Zittel nézete szerint e homokkövet csak a víz bonthatta 



mn^^ 



György Aladár. 211 

szét, melynek nagy átalakító hatását a szaharai sivatagban mindenütt 
észre lehet venni az oázok magas s meredek partjain, a mély tile- 
pedáseken s különösen az önállóan mutatkozó sziklákon, melyek 
egykor összefüggő tömegek maradványai s melyeket nagy vízzuha- 
tagok hordottak szét, mint a libyai sivatagban nagy számmal található 
fakövfileteket is. Igaz, hogy a szaharai pusztaság déli részén nin- 
csenek homokkövek, mint- a libyai pusztánál, hanem főkép mészkő, 
márga s agyag s igy a quartzhomok nem jöhetett délről, de az 
erős vízárak, melyek délfelől jöttek, oly nagyok voltak, hogy e 
törmelékeket messzebbről is elhozhatták. Minden jel oda mutat 
ugyanis, hogy régi időkben e vidékeken szokatlan nagy esőzések 
voltak. A ^harában jelenleg található negyedkori s alluvial homok- 
kövek különben is elegendők ily mennyiségű homok képződésre s 
tisztán l^körí okok, a felbomlás s szél is eléggé közreműködtek 
annak elterjesztésére. Jégárakra vonatkozó nyomokat a Szaharában 
8 környékén még nem találtak s ez is bizonyítja, hogy itt rendes 
tényezők hatottak közre a jelenlegi talaj alakulására. 

A homoktalaj létesülése után a Szahara megnyerte már jelen 
alakját, de azért ezóta is igen jelentékeny változások történtek itt 
nemcsak hydrographiai s éghajlati, de topographiai szempontból is. 
Rolland például igen sok helyen mutatott ki talajkérgesedéseket, 
melyek azóta eltűnt források által származtak s ugyanő figyelmez- 
tetett minket számos eínberi kéz által alkotott régiségre oly helye- 
ken, hova azokat azóta aligha hozták. Az ő nézete szerint Algir 
éghiglata a rómaiak kora óta jelentékenyen romlott. Tény, hogy 
Biskra s Uargha között számos nyilat s más emberi készítményt 
találtak néha gypssel bevonva. Sarge oáz s a Nil völgy közt talál- 
tak továbbá több növény levelét, köztök az örökzöld tölgyét 
(Quexeus ilex), mely e vidéken ma már nem fordul elő. Mindez 
kétségkívül mutatja, hogy az éghajlati viszonyok jelentékenyen meg- 
változtak. 

Hasonló éghajlati változásokat különben sok helyen találunk 
a Földközi tenger környékén : Egyptomban, Syriában, Kisázsiában 
stb. A bizonyítékok erre vonatkozólag igen számosak s némelyik 
már eléggé ismert ; egy pár jellemző adatot azonban szükségesnék 
tartunk felemlíteni. 

A Földközi tenger déli részén, a 34-ik foktól lejebb, az eső- 

mennyíBég már oly csekély rendes körülmények között is, hogy 

annak bármily kis változása elegendő arra, hogy az éghajlati vi- 

zonyokat jelentékenyen megváltoztassa. Syriában s Palaestinában 

dzán»)6 régi víz s csatorna nyomait találjuk, melyek mind azt mu- 



212 A Ssahari-aintaf kel«tkezéBe. 

tják, hogy az országok egykor népesebbek voltak : most azonban 
igy részök már valóságos puszta, nem az emberek hib^'a mitU, 
Lnem az éghajlati viszonyok változása következtében. Afrikában is 
ndkiviil sok folyómedret mutattak ki az utazók, magábaa a Sza- 
irában is, hol folyóknak ma már semmi nyoma, de régebboi, 
ídSn az esSk gyakoribbak voltak, a „wadik''-ban sok víz folj- 
Ltott. 

Az éghajlati változást t&nusítja az a körüioiéDy is, hogy Afrika 
szaki részében ma már nagy emlős áltatok nincsenek s a tevét 

csak Ifjabban hozták e vidékre. Mainap a teve a szaharai közle- 
idéenél nélkülözfaetlennek látszik s mindamellett csak nem bizo- 
03, hogy a keresztyén korszak előtt a teve e vidéken egészen 
neretlen volt. Egyptom s Merőid emlékein a teve rajzit nem ta- 
Iták 8 PolybiuB a karthágói lovasságról szólva az elefántokról 
egeralékezik, de a tevékről nem tud semmit A rómaiak is csak áz&iú 
latnak tartották a tevét s oly szokatlan volt náluk, hogy egyszerfi 
Bgjelenése zavarba hozta a hadoszlopokat. Régi emlékekről látpk 
vábbá, hogy egykor Afrika éjszaki részein is volt elefánt, orr- 
arru s mi több, krokodil, melynek létezése pedig folyóvizet téte- 
i fel. Lehetetlen azt hinnUnk, hogy ez állatokat mind az emberek 
isztftották ki, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a hol ezek 
lenleg élnek, -& népesség hasonlfthatUnul sűrűbb s így ez állatokra 
zve a megélhetés feltételei kedvezőtlenebbek. Különben is régi 
pasztalat, hogy az elefánt, teve egymás mellett nem tudnak m^- 
li, mert életfeltételeik különbözők. £gyptomban régebben nem 
: meg a teve, mert akkor raég nem voltak itt homokpusztik. 
amcsak a Szakarái hires romokban, hol a falakon számos állat 
ipe van, de a 3000 évvel később keletkezett Thebe romjü közt 
m találjuk a teve rajzát. Hogy csakugyan nem voltak még ekkor 
imoksivatagok Egyptomban, tanúsítják a ni^yszámu fényes épU- 
:ek romjai, melyeket pusztaságba bizonynyal nem építettek volna, 
lamint Hadrian császár sem állította volna szép vill^át mocsárok 
<zé, melyek ma környezik. Mig a görögök idejében sem volt 
^ptom oly kopár s rideg, mint jelenleg, különben nem fejlőd- 
itett volna ki ez országban oly jelentékeny műveltség. 

Már csak e tényekből is tilthatjuk, hogy a nagy szabarai 
iszta, valamint általában a Földközi tenger környékének éghajlata 
történeti idők alatt rendkívül nagy változásokon ment át. A változás 
llönösen látszik a talaj ingadozásán s a növényzet átalakulásán. 

tahtj csaknem az egész tengerparton lényegesen átalakult, de 
llönösen az afrikai részen, hol emelkedés b solyedés felváltva for- 




• 9 



György Aladár. 211 

ttlnak el5, gyakncn igen kSzel egymáshoz. Rohife, a hires vteisó, 
Tripolis 8 a nagy Szyrt öböl partján mindenütt talált sttlyedést b 
ez oly szembetűnő volt, hogy ismételt látogatása alkalmával már 
észrevette a különbséget Ki is mondta, hogy aligha van a föld 
tekén hely, hol a sülyedés ily gyorsan történnék. Tuniszban, mely 
szomszédságban fekszik, egészen ellentétes talajmozgás van. Barth 
Gabes város mellett felfedezte a régi Tascape város romjait, mely 
a görög s római irók szerint még tengerparton volt, míg most már 
messze esik tőle. A gabesi öbölt a szomszéd tótól (a régi Tritonis 
lacostól) most földszoros választja el. Tunis mellett a Portó Farina 
öböl kétszáz évvel ezelőtt még 30—50 láb mély volt, ugy hogy 
1655-ben Blake admirál kényelmesen horgonyozhatott itt hajóival, 
melyek közt 9 hadihajó volt Jelenleg azonban e kikötő vizének 
mélysége alig két láb s közel van az az idő, midőn az egész össze- 
kapcsolódik a szárazfölddel. A régen hires Utica városának a kar- 
thágóiak korában még kitflnő kikötője volt, most a város rondái 
már 12 angol mértföldnyire vannak a parttól s a kikötő nagy ho- 
mokos síkság. Hasonló tüneményeket észlelhetünk Kisázsiában is, 
melynek felülete lassanként gyökeresen megváltozott s különösen 
parsai jelentékenyen gyarapodtak, a folyóknak deltái képződtek, 
tavak 8 öblök szárazfölddé lettek s ez átalakulás a keresztyén kor 
óta is oly nagy, hogy már is valószínűnek látszik Strabo jóslata, ki 18 
századdal ezelőtt előre látta azt a kort, midőn Cilicia partjai elérik 
Gyprus szigetét, mely körülmény, ha bekövetkezik, bizonyosan zavarba 
fogja ejteni a diplomatákat, hogy ugyanily emberek akkor is fogaek 
létezni. 

A szahara-lybiai sivatag s a Földközi tenger mellékének e nagy 
átalakulása természetesen nagy hatással volt az állat- s növényvilág 
megoszlására is. Az utóbbiak közül csak két családot, a Gupuliferákat 
és Coniferákat említem fel. Az előbbiek közül különösen alkalmas az 
összehasonlításra a tölgy (quercus).. E fa geológiai tekintetben új- 
kori eredetű, mivel a Saporta gróf által felsorolt 34 kövesült faj 
közül a Quercus primordialia kivételével mind csak az új tertiftr 
képletekben, a miocén s pliocen korban jönnek elő. Jelenleg azon- 
ban Algírban már csak 9 tölgyfaj él, Spanyolországban 16, Franczia- 
írszágban 12, Görögországban mintegy 15 8 Kisázsiában, hol e nö- 
/ény valószínűleg leginkább kifejlődött, 52, melyből 26 az anatoU fél- 
ziget jellemző növénye. A Goniferák közt nevezetes például szolgál 
iz elhelyezés tekintetében a czédrusfa. A Középtenger partvonalán 
ia már csak négy hely van, hol e gyönyörű fa vadon tenyészik: 
Libanon hegység Syriában, Algir, Cilicia, Kisázsia déli részén s 



214 



A SzahanMivatag keletketése. 



Cyprus. A Libanon hegyen, melyet elSbb a tzédrmÍB, bfikadjéaek 
tartottak, a czédros ki veszőben van. E növényfajok sajátságos föld- 
rajzi elteijedése mutatja, hogy az ily tünetek már a Földközi ten- 
ger képződése után jöttek létre; mert ha a czédrusfa elterjedt 
volna az egész szárazföldön, mely egykor Európát Afrikával egye- 
sítette, a két földrész különválása után a Földközi tenger éjszaki 
partjain bizonyosan több helyen maradt volna meg, (gy példul Gö- 
rögországban, továbbá az apennini s pyrenaei hegységekben, hol a 
talaj s éghajlat sokkal kedvezőbb számukra, mint Afrika éjszaki 
részén, Eisázsiában vagy a Libanon hegységben. Ha tehát ez okok- 
ból elismeijük, hogy a czédrusfa a Földközi tenger alakulása után 
jött létre jelen helyén , további elteijedésének megakadályozását 
illetőleg elég magára a közbeeső tengerre utalnunk. 

Egészen hasonló körülmények idézték elő azt a tüneményt is, 
hogy migmok nagy számmal fordulnak , elő a Földközi tenger déH 
vidékein, mig az éjszaki parton tudvalevőleg csak egyetlen hely^ 
találtatnak szabad állapotban t. i. Gibraltár mellett Valószinű, hogy 
e helyen sem eredeti lakók, hanem az arabok hozták őket ide s 
ma már az angolok gondos ápolása daczára kivesztek volna, ha Sk 
Codrington ujabb sz^tmányt nem hoz Afrikából. A gibraltári maj- 
mok mind egy fajhoz tartoznak, az Algírban is honos Macacus Inuus 
fajhoz. Ha e majmok, mint a czédrusfánál is kiemeltük, már azelőtt 
léteztek volna e vidéken, midőn Európa Afrikától elvált, utódaikat 
vagy legalább nyomaikat fel lehetne találnunk az európai déli fél- 
szigetek más részein is. De még Gibraltár környékén is, melyet az 
angol geologok oly gondosan átkutattak, nem akadtak negyedkori 
képletekben majmok nyomaira s még Wallace is mengedi, hogy a 
miocén korszakban, midőn szerinte a jelenleg Afrikát jellemző nagy 
állatok (oroszlán, elefánt, orrszarvú, viziló stb.) s így köztök a majom 
Középázsiában is elterjedve voltak, Afrikában még nem lehetett 
találni, mert ide aránylag ujabb időben vándoroltak. 

Lássuk tehát most kutatásaink eredményekép néhány föbb 
vonásban a szahara-libyai sivatag geológiai történetét. Foglayuk 
össze pontokba. 

1. E geológiai történetre vonatkozó emlékek igen r^iek, mivel 
a jelenlegi Szahara déli részén a devoni kort bizonyos elkülönülve 
álló mészkő, gnájsz s más tömegek jellemzik, a mészkőben devoni 
kövületek találhatók. E tömegek a következő korszakok alatt is 
megtartották szigeti jellegöket s sohasem sülyedtek többé a tenger alá. 

2. A krétakorszak alatt a jelenlegi Szahara nagy része külön- 
böző magasságú tömegekben felemelkedett, úgyhogy a következő 



t •• 



Hi^ 



■5 ■ 



r^. 



Fdldnyzi iánaságok. 315 

geológiai korszakban a tenger bensőjébe hatolhatott s itt számos 
öblöt alkotott 

3. A Szaharát a negyedkorig fSkép azok a krétatömegek 
jellemezték, melyeket felemelkedésök óta tenger sohasem borított. 
A quatemSr korban a krétaföld partjain Iev5 öblök között a leg- 
nagyobb Yolt az, mely jelenleg Dzsergar vidéket képezi ; ez öböl 
^szaki partja Biskráig ért, a déli Ghadamest s Toggort kréta-sík- 
jaig s az öbölnek csaknem közepét a mai Wargla város képezte. Mi- 
vel az utóbbi hely teljesen el volt zárva a tengerrel közlekedéstől, 
mert Algír partvidéke már régebben felemelkedett s hegyes volt, 
a nagy quatern&r öbölnek nem lehetett más útja a szaharai kréta 
szárazföld bensőjébe, mint a mai gabesi (kis syrti) öböl s hogy 
csakugyan itt volt bejárása, mutatják azok a deluvial lerakodások 
melyek krétaszikláktól körülvéve Gabestől az EM^dzr-des sós tóig 
(Tritonis lacus) terjednek. E geológiai tény igen fontos a régi vi- 
tás kérdésre nézve, hogyan történt egykor a közlekedés a tó és 
tenger között s e tény megerősíti Bondaire parancsnok elméletét 
A nagy quatemSr öböl s több más kisebb öböl felemelkedése volt 
a legutolsó tengeri átalakulás a Szahara geológiai történetében. 

4. Midőn már minden részében felemelkedett, ig változás 
történt a Szaharán a homok alakulása s összegyűlése által. Hosz^ 
SZU geobgiai történetének ez a negyedik s legutolsó korszaka, ha 
a jekn kor éghajlati s topographiai átalakulásairól nem akarnak 
szólam. 

£ történet átalában tanúsítja, hogy többé nem lehet szó ar« 
ról, hogy az egész Szahara a legutóbbi időkben emelkedett ki a 
tenger mélyéből. Tény, hogy a libyai sivatag valószinttleg valami- 
vel ifjabb, mint a szaharai, mert a harmadkori eocén s miocén 
leölepedések itt jobban kifejlődtek, mint a krétakori rétegek; de 
még ha elfogadjuk is, hogy a libyai sivatag a miocén korszak óta 
emelkedett fel, a felemelkedést modem jellegűnek nem mond^ 
hatjuk. 

Ifc .Hl I - ■■ ■ 

FÖLDRAJZI TÁRSASÁGOK. 

A magyar földrajzi társaság f. é. febr. 15. dr. Hunfal vy 
János elnöklete alatt felolvasó ülést tartott a m. tud. Akadémia 
iistermében, hol úgy tagok, valamint vendégek is igen szép szám* 
nal voltak jelen. Az ülés elején B e r e c z Antal főtitkár bemutatta 
% u d 1 f trónörökös ő cs. és kir. fensége udvarmesteri hivatalának 
abbeli tudósítását, hogy ő cs. és kir. fensége a társaság fölötti 



Itt FOldraJxi táruságok 

prutektorságot elfogadu s a társaságot mindenkori jóakaratáról 
hiítosítja. Ez örvendetes tudomásul yétetvén, dr. Vámbéry Ár- 
n alelnök vette át a szót e általános tetszéssel találkozott eI5- 
ást tartott O'Donovan Edmondnak, & Dailtf News leve- 
:8jének Közóp-Ázsiában 1879— 80— 81-ben tett utazásáról s et 
izást ismertető e 7%€ Mérv Oasis stb. cztmö 2 kötetes munka- 
•6\. Az e15adó annál nagyobb avatottsággal és kedvvel beszélt 
rgyáról, mert O'D o n o v a n jó részt épen azokon a vidékeken 
% melyeket 3 ez elÓtt húsz évvel oly nagy Snmegtagadással s 
nyí szenvedés árán utazott be. Előadásának lényege a következő 
it. MervrSI, noha már az ókorban is ismeretes volt, mindeddig 
gyón keveset tudtunk. Ismeretes ugyan, hogy az izlam ide ter- 
lése után virágzó oázis és fejedelmi székváros is volt Mérv egé- 
sn a 13. századig s hogy az ekkor történt mongol pusztítás után 
DQba dőlt és aztán soha sem birt többé 151emelkedni;'de eléggé 
^bízható tudósítások egészen napjünkig nem jutottak felí3e Euró- 
ba, noha Bumesz Sándor már 1832-ben volt benne s ő utána 
sőbb egész sora az utazóknak iparkodott Mérvbe eljutni (Stirüng, 
bot ezredes, Shakespeare, Taylor Thomson, Wolff és végre 
ocquevitle), kikről azonban valamennyiőkrSl csak az mondh^, 
gy inkább Mérv látta őket, mintsem Ők Mérvet, mert a ravasz 
rkománok vendégszeretete makacsul meggátolta őket, hogy csak 
Slylyel is tekinthessenek. Oda is, vissza is szembekötve vitték 
et, Így mit sem tanulhattak ki e titokzatos oázisról. Végre a 
^'abb időkben az orosz hódítás egészen Perzsia, illetőleg Af- 
lanisztán határaiig nyomulván, nemcsak Oroszország, hanem Ang- 
, részéről is Mérv lett a jelszó, s mind orosz, mind angol részről 
imos kalandkedvelő vállalkozott Mérv és környéke átkutatására. 
! ilyen vállalkozók azonban (Petrusszevics, Grodjekofí oroszok, 
tpier, Oill, Staart és M. Gregor angolok) csak kertllgették, de 
tle be nem juthattak. Végre közelebb ^y épen olyan iH&tor, mint 
ős akaratii angol, a már föntebb is megnevezett O'Donovan 
üiacs kitartás és sok viszontagság árán nemcsak behatolt Hervbe, 
mem ott 5 hónapig tartózkodott, sőt a bennszülött turkománokkal 
f nagy barátságba jutott, hogy, miután előbb kormányzói méltó- 
gra emelték, csak szökve tudott tSlUk megszabadulni, hozván 
agával annyi tapasztalatot, hogy Mérvről a titokzatosság leplét 
tjesen leránthatta s az oázt és népét egész szánalomra méltó vol- 
iban megismertethette a világgal. 

Ennek a férfiúnak a vándorlásai azok, melyeket az előadó a 
nt nevezett utazási munka alapján ismertetett. 



FOldngzI tártaságok. - 217 

O'Dono vannak közel három esztendejébe került, mig tervét való- 
sítbatta. EleiiKtén mint újságlevelező az oroszoknaka jomut-turkomá- 
nok ellen indított hadseregéhez csatlakozott, honnan azonban később 
az oroszoknak nem tetsző hírlapi tudósításai miattkiutasíttatott. így 
jutott Gömtts-Tepébe, mely a Easpi tó délkeleti végén, a Görgen folyó 
torkolata mellett fdcszik. Ott véletlenül épen annak a turkomán 
sátornak a vendégszeretetét élvezte, melyben egykor az előadó is 
tartózkodott. E helyen mindent elkövetett O'Donovan, hogy a tur- 
komán nép nyelvével, szokásaival, erkölcseivel s egyszersmind az 
iszlámmal is mennél alaposabban megismerkedjék. Bámulatosnak 
monda az előadó, hogy az ő utazása után 20 évre egy európai em- 
ber baj nélkül járhatott, kelhetett azon a vidéken, s e változást 
annak tulajdonítja, hogy az orosz hódító hatalom félelmet és tisz- 
teletet tudott gerjeszteni a puszták szilaj szabad fiaiban a nyugot 
iránt O'Donovan tehát bátorságban volt, de emberekkel s állatokkal 
tdt piszkos sátorban lakása s még hozzá télen épen nem lehetett 
valami kellemes. Ő azonban a czél érdekében mindent férfiasan el- 
viselt Ott időzésének főzsákmánya a Karaszu és Görgen folyók 
mellékének pontos leírása, továbbá a tenkisz (az előadó szerint 
helyesebben tenkisz jdi) nevű nyugoti szélvihar ismertetése, végre 
a társadalmi és kereskedelmi állapotok vázolása, melyből az tűnik 
ki, hogy húsz év óta a honi kereskedők száma tetemesen nö- 
vekedett, ellenben a rablók és rabszolgakereskedöké leapadt; még 
csak a perzsa rabnők száma tetemes, mit az oroszok azért nem 
tudnak gátolni, mivel a turkomán a rabnőit feleségeinek adja ki. 

Később innen O'Donovan Csekislarba indult, de az oroszoktól 
visszatérésre kényszeríttetvén, nem volt mást mit tennie, mint hogy 
Teheránba menjen s ott a sáhtól ^ minisztereitől ajánlóleveleket 
kérve, Khoraszánon át kisértse meg a mervi oáz megközelítését. 
Kapott is egy levelet, melyben azonban leikökre köttetett a határ- 
széli hivatalnokoknak, hogy a levél előmutatóját semmi szín alatt 
át ne ereszszék a turkománok földjére. Innen lett, hogy Medsedből 
Hahmudabadba való útján s Deregöz határszéli kerületben oly sok 
időt kellett töltenie. Sok figyelemben részesült és sok hasznos ér- 
tesítést is kapott az Etek hegység egyes vidékeit illetőleg, de se 
té, se tova nem mehetett annyival kevé^bbé, mivel időkőzben az 
oroszok Oök' Tépet (helyesebben Jenieeher t == Újvárost) meg- 
hallván, ezek mindenre készek voltak, hogy az újságíró tervét meg- 
hiúsítsák. 

Az angol azonban kijátszotta mind perzsa őreit, mind az orosz 
eselkedést s Kahkából néhány gyanús turkomán lovas kíséretében 

FOldn^i KOslemények 18S . - 4-ik füset. 16 




in PsMr^d tinMágok. 

m^^kvén, Csardé-o (v. Dusáh-nJ és Mehoá-n át a Tedsent foljó-> 
hoz, onnftD pedig a víz nélküli pQBztán át Mérvbe jutott. Kétség- 
kivttl ez volt O'Donovannak egyilc iegvakmerőbb tette, minek csakis 
az okból lehetett jó kimenetele, hogy az orosz győzelmek által 
megfélemlített turkománok 9t nem annyira egyszerű utazónak, mint 
inkább az angol kormány megbízottjának tekintették, s fgy annál 
nagyobb reményt köröttek hozzá, mivel az oroszok- és angoloknak 
Közép>AzBÍa miatti versengését már régóta ismerve, azt hitték, hogy 
az orosz elSnyomulásnak csakis az angolok szeghetik útját. 

Mérv mindenesetre fölöttébb meglephette O'Donovant, mert 
az előre elképzelt háztengerbSl, ragyogó kupohikból s nagyszerű 
építményekből épen semmit sem talált, hanem igenis egy rengeteg 
romhalmazt, mint a Murgab folyó partjait ^lepd sHáoy maradvá- 
nyát a régi nagyságnak. Az egészből mindössze az Iszkender-Eale 
(Sándor-várace) és Szandsar egykori szeldsuk fcgedelem aírbol^a 
érdemel fölemlítést, mely utóbbinak 60' magas és 40' átmérőjű ku- 
poláját jámbor pusztai zarándokok még ma is föl-fölkeresik. Fonto- 
sabbak e romoknál a Murgab folyó csatomé, melyek a szegényes 
róldmivelÓBre nézve ina is igen fontosak. Az ezen vidéki tarktHoá- 
nokról Lesszár szolgáltatta legújabb adatok azt mon^'ák, hogy 
összesen mintegy 6000 sátorral, vagyis körOlbelUl 30,000-eQ lehet- 
nek B két részre oszolvák, melyek egyike perzsa területen, másika 
pedig Mérv környékén tengeti nyomorúságos életét. A Mérvet bíró 
tekke-turkománok kevés rozs-, gyümölcs- és dinnyetermesztésen ki- 
' vül baromtenyésztéssel s némi kezdetleges házüparral foglalkoznak, 
mig rabszolgakereskedésök s rablókalan^'aík napról napra csökken- 
nek, mi határozottan az oroszok érdeme. 

O'Donovant, noha a tekke-turkomáDok főnökével már régebben 
is ismerős volt, egyelőre nagyon hid^en, sőt szembetűnő gyana- 
kodással fogadták. Megjegyzendő, hogy e turkománok az európaiakat 
mind urusz (orosz) névvel nevezik azzal a különbséggel, hogy az 
igazi orosz ő szerintök szári-untaz (sái^a orosz), a többi euró- 
paiak ellenben kara-uruse-oVi (fekete oroszok). O'Donovan sze- 
rencsére barna ember, de azért minden barnasága mellett is orosz 
kémnek tartották mind addig, mig az ellenkezőről hivatalos tuda- 
kozódások alapján meg nem győződtek. Ekkor meg az ellenkező 
túlságba csaptak át. Ráfogták, hogy az angol királynő helyettese, 
kitől az oroszok ellen miodennemű oltalmat és támc^atást remél- 
hetnek. Akarata ellenére ilyen fontos személyiséggé emfdkedve, 
csakhamar részt kellett vennie a turkománok tanácskozáeaiban, sőt 
el kellett fogadnia a khán czfmet is. Ez a különben is képzeleti 



FttMnu'ii tánaaágok. 



219 



méltósig nemcsak sok pénzébe került O'Donovannak, hanem azzal 
a kellemetlenséggel is járt, hogy a kérelmezők éjjel, nappal foly- 
vást ostromolták a sátorát, mi miatt nyugalomhoz is alig juthatott. 
Végre azt mondta, hogy már mindene elfogott s nagyobb bizony- 
ságul a lovait is áruba bocsátotta. Ezt aztán szégyenleni kezdték a 
tnrkománok, sőt közadakozást indítottak, csakhogy vendégök el ne 
menjen, mert szentül hitték, hogy az oroszok csak azért nem mer- 
nek Askabádból Merwbe nyomulni, mivel O^Donovan sátorán az 
angol zászló leng, s nagy angol alattvalói buzgóságukban sokan 
annyira mentek, hogy a F. JB. (Victoria Regia) kezdőbetűket még 
lovaikra is oda sütögették. 

Mig az angolok Eandáhart megszállva tartották, O^Donovan 
baj nélkül lehetett Mérvben ; a mint azonban az tg angol kormány 
az addigi politikával ellenkezőleg Eandáhar odahagyását rendelte 
el, ^ni kezdett a föld lábd datt s minden áron távozni akart, 
mibe azonban csak azon ámítása alapján egyeztek bele a turkomá- 
nok, hogy Medsedben követi conferencia lesz a turkomán határ 
megállapítása tárgyában s neki ott szintén jelen kell lennie. így még 
kíséretet is kapott Medsedig, honnan kis idő multán Teheránba, 
majd pedig Európába utazott. Az ő elutazása óta már orosz keres- 
kedők és földrajzi kutatók is többször megfordultak Mérvben. 

Ma tehát az oázról meglehetősen szabatos fogalmunk van s 
tudjuk, hogy a tekkék keleti része főleg a Murgab tolyó csatorna- 
hálózata mellékén tanyázik, s hogy ott néhány, időnként változó 
telepen kívül a következő nagyobb szállások (sátorhelységek) van- 
nak: Mahdumkidi'Khán (keleten), ^S/rí- (?fi«2:0r (Jagmur khán szék- 
helye éjszakra), és a mai főhely Kusid-Khán-Kále vagyis Kusid 
(helyesebben Kursid) khán vára; a nyugoti tekkék területén csak 
Aman-Niaz szállás van feltüntetve; O'Donovan az oáz e részén, 
ágy látszik, kevésbbé tekinthetett szét. Végül nagy dicsérettel szólt 
az előadó O'Donovannak úgy egyéniségéről, mint kitűnően írt mun- 
kájáról, melyben csak azt hibáztatja, hogy a benne levő turkomán 
és perzsa szók kévés szerencsével vannak latin betűkkel átírva. 



A márczius 15-én dr. Hunfal vy János elnöklete alatt az 
evang. fSfgymnasium dísztermében nagy közönség jelenlétében tar- 
tott felolvasó ülésen dr. Lenz Oszkár hímeves afrikai utazó is- 
mertette Szaharái utazását. A tetszéssel fogadott érdekes előadás 
lényege a következő volt: 

Lenz 1879. nyarán küldetett ki a német afrikai társaságtól, 
hogy Marokkó földjét s különösen az akkor kevéssé ismert Atlasz- 

16* 



220 



Földrajzi társaságok. 



hegységet geológiai szempontból átvizsgálja. Kedvező körülmények 
8 a marokkói szultán ajánló levele, melyet a mohamedánok min- 
denütt nagy tiszteletben tartanak, mivel a szultán a rege szerint a 
próféta egyenes utóda, képessé tették arra, hogy útját sokkal to- 
vább kiteijeszsze. Nagy segítségére szolgált, hogy egy tekintélyes 
arab vezetője akadt, Hadzsi Ali Butaleb, a híres Abdel Káder tá- 
voli rokona. Marokkóból tehát 1880. elején dél felé indult. Felfe- 
dező utján a kiindulási pont Marrakes nevű tekintélyes, de rész- 
ben már romokban heverő város volt. Idáig, mint keresztyén uta- 
zott, ezentúl azonban czélszerűbbnek tartotta, hogy mohamedán 
öltözetben járjon s mohamedán szokásokat vegyen fel ; magát török 
katonai orvosnak adta ki s Hakim Omar ben Ali nevet vett fel. 

Mindenekelőtt az Atlasz hegységen kellett átmennie, melynek 
legmagasabb, 4000 méternyire emelkedő csúcsait még e szélességi 
fokok alatt is az év nagyobb részében hó borítja. A bibauani 
1250 méter magas szorosan haladt át igen meredek utón, melynek 
kényelmetlenségeihez még a félelem is járult a köröskörül lakó rab- 
lóktól. Maga az ut azonban igen érdekes. Alacsony dombsorok után 
veres homokkőből álló fensík jő, önálló apróbb hegycsoportokkal 
s csak ezután a magasabb s meredekebb csúcsok, honnan e le- 
ereszkedés Vadsusba, mely csak 150 méter magasságban van a 
tenger szine felett, igen rohamosan történik. A hegység aljától a 
fővárosig Tarudantig csak egy napi járó föld van, de a rablók 
egész a városig elhatolnak s a vidéket egészen néptelenné teszik. 
Nem messze dél felé uj hegyláncz vonul el, melyet Anti-Atlasznak 
lehetne nevezni. 

Az utazók rablók által szorongattatva óvatosan folytatták út- 
jokat. Nagyobb biztonság okáért a rablók közül kellett vezetőket 
fogadni s ezenkívül a rabló hovara-törzs néhány főnökének adót 
is kellett fizetni. Nagy fáradsággal értek márczius 30-án Heghbe, 
Sidi Hussein fővárosába. Hogy ez utat még így is megtehették, 
főkép annak a körülménynek lehet tulajdonítani, hogy épen ez 
időben volt Heghben a nagy vásár, melyre tömérdek karaván jött 
s melynek biztosítására Sidi Hussein külön Intézkedéseket tett. A 
fejedelem azonban, ki Marokkótól félig független volt s inkább 
egyházi hatalmat viselt, igen rósz szemmel nézte az utazókat, kik 
siettek is az itt kezdődő sivatag útra tevéket s más szükségest 
összevásárolni s tovább menni. A vásárban volt alkalmuk a sok 
mohamedán bűbájost s szemfényvesztőt megbámulni. Az Afrika 
éjszaki részén s Európában megforduló „kókler" -arabok nagyobb 
részt e vidékről valók. 



\ 



Földrajzi társaságok. 



221 



A következő torzsáéi szerencsé j ökre egy megbízható főnökre 
találtak Sejk Ali személyében, ki nemcsak minden tekintetben se- 
gítségükre volt, de midőn Sidi Hussein levelet irt nekik, hogy a 
gazdag utazót gyilkoltassa le, az ármányt is felfedezte előttök. A 
becsületes arab főnök tartományában sokáig tartózkodva s egy ara- 
tást is végig nézve, május 5-én érkeztek Tendufba, mely az éjszaki 
sziklás Szahara egyik virágzó városa. Innen Sejk Ali által keresett 
jó vezetőktől már a homokos vidékre értek. £ környéken ritka, de 
igen érdekes tüneménynek, a zengő homoknak voltak tanúi. A 
pusztában a homokhegy bensejéből hirtelen hosszú, mély, trombitáé- 
hoz hangot hallottak, mely néhány másodperczig tartott s azután 
megszűnt s ismét más vidékről hallatszott. £ titokzatos hangok va- 
lószínűleg a íorró quarzporondtól erednek, mely lazán fekszik egy- 
máson s folytonos mozgásban van. Maguk a homokdombok is vál- 
toztatják helyöket s ezért még a gyakorlott vezető is könnyen meg- 
téved, mivel homokhegyeket talál oly helyeken, hol azelőtt síkság 
volt és viszont. 

A Szahara különösen oly helyeken, hol még régi folyók medrei 
is láthatók, nem mindenütt oly kopár, mint rendesen gondolják. 
Sok helyen elég növényzet van legalább a tevék számára. Taudeni 
közelében nagy sóbányákat is találtak, melyekből a sót rendesen 
több ezer teve szállítja Timbuktuba, mindenik teve 4—4 méter 
hosszú sókő darabbal van megrakva. A sókőből s földből épített 
régi, valószínűleg római eredetű város nyomait is megtaláltak itt. 

Június 4-én érkeztek a kopár, de vizben gazdag vidéken fekvő 
Arauan városba, a Timbuktuba menő karavánok találkozó helyére. 
A város elég nagy, de lakosai a forró déli szelek miatt, melyek a 
tenyészete^ is megölik, valódi rabságra vannak kárhoztatva s még 
a szobában is üldözi őket a tömérdek légy s féreg. Június 26-án 
indultak el innen s már július 1-én megérkeztek Timbuktuba, egy- 
úttal végét is érve a nagy Szahara sivatagnak, melyen át, a pihe- 
nést nem számítva, 43 napig utaztak. Útjuk e sivatagon át eléggé 
tűrhető volt. Minden 8 — 9 napban kaptak vizet, úgy hogy a te- 
vék nagy szomjúságot nem éreztek s a meleg csak ritkán emelke- 
dett 36^ C. íelé. Rendesen éjjel utaztak s elég gyorsan. £gész 
útjok alatt csak két szolga veszett el, kik elég gondatlanok voltak 
a karavántól kissé eltávozni s így eltévedtek. 

Timbuktu, a puszták királya, ma már nagyon hanyatlott, csak 
romok mutatják régi dicsőségét, de azért az itt csaknem folytono- 
san található karavánokon kivül is mintegy 20,000 lakosa van, kik 
elváltva házakban s sátrakban tanyáznak. A városnak nincs feje- 



Fdldnúd tánáaigok. 

lakosai bizonyos tekintetben köztársasági szervezetben étnek, 
somszéd tuaregekkel folytonos viszálkodásban. A kereskedelmi 
ónban e városban még mindig igen nagy. A rabszolgákon 
tmcztoUak, gummi, elefántcsont, arany, só és más áruk ké- 
. f&forgalmat. Pénz gyanánt a kauri kagylók szolgálnak, me- 
mintegy 2000 darab tesz egy foríotot. Ezért ha valaki 50 
irtékű tárgyat vásárol, mintegy 45,000 kagylót ad érte; e 
mód term^etesen csak oly országban lehetséges, hol az 
épen semmi értéke »ncs. A városban még mindig sok mo- 
in tndÓB lakik s iskolák és kéziratgyűjtemények nagy szám- 
innak. Lenz, mint török orvos, ki különösen a szembajok 
ásával részletesen foglalkozott, bár a felelőség miatt rendé- 
k ártatlan szereket adott a betegeknek, sokat érintkezett 
1 oly népszerűvé lett köztök, hogy midőn jalius 17-én eluta- 
ibb ezerén kisérték el. 

ítja a Timbuktutól alig egy napijárásra fekvő Niger folyó 
1 haladt. Rabló nomád törzsekkel s később Sokoloban a mo- 
ai vallású néger főnökökkel sokszor volt még baja, melyek- 
[ árui nagy részének „ajándék" gyanánt való szétosztása által 
ilhatott meg. Útitársait nagyrészt meglepte a láz. Mindenétől 
ítva s megtörve érkeztek nov. 2-án Medinába, mely az első 
i katonai telep a Szenegál mellett. Tizen^ hó múlva itt 
sott Lenz először európai emberrel, Pol parancsnokkal, ki 
Ívesen fogadta s gondoskodott, hogy a Szenegálon kény^- 
meheseen St Louisba, hol utazása véget ért. 
, hfres utazó e nevezetes útjáról szóló elbeszélésének végén 
ít, napjainkban többször emlegetett kérdésről is elmondta 
S véleményét : a Szaharái tengerríil s ugyanitt tervezett vas- 
Az elsS tervet absurdumnak tartja. A merre ő járt, mindenütt 
iként telt méréseket s úgy találta, hogy a sivatag átlag 980 
el fekszik a tenger színe felett, 8 a hol legmélyebb ia, Tau- 
délre 148 méter magas. Ezenkfvtll sok hegy és domb vo- 
gig a Szaharán, melynek mai homokja nem a devon korszak- 
igy általában réges-régen létezett Szaharái tengernek marad- 
hanem egyszerűen a légköri hatások által felbontott ho- 
hegyeknek. - Éjszak-kelet-felé lehetne ugyan kis belföldi 
t alkotni, de ennek nincs nagy haszna. Másként áll a terve- 
isúttal. Jelenleg ugyan éjszakon a tnaregek, délen a seguk 
zátlan törzseinek megfékezése előtt gondolni sem lehet vasút 
e, a technikai nehézségek is nagyok, ha a forróságot nem 
k is tekintetbe: mindenesetre oly vállalat ez, mely idfivel 




Bövid k«demények. 223 

kifizeti magát. Magába Timbuktuba már is évenként 5000 teve 
jár, Hiindegyik mintegy 3 mázsa teherrel s Szudánban a föld rend- 
kíTtili termékenysége s a népesség nagy száma elég kedvező felté- 
telek a kereskedelemre. 



Rövid közlemények. 

I. Expeditiók. 

Új expedltiói Afrika belsejébe. Az amerikai földrajzi társulat 
tagjai melegen érdeklődnek Thompson József a fiatal, de 
már is jóhírű afrikai kutató iránt, ki Angolországot nem régen 
elhagyta, új kirándulást szándékozván tenni belső Afrikába, 
mely két évet veend igénybe. Zanzibárt márczius közepe táján 
készül elhagyni, és mindenekelőtt aVictoria-Nyanza tó ke- 
leti partját, és az Albert-Nyanzától nyugat felé fekvő, még 
kev^ ismert vidéket fogja meglátogatni. Ezen utazása annyiban 
igen érdekes, minthogy ő azon nagy tavat igyekezend felkeresni, 
mely állítólag az Albert-Nyanzatól néhány száz mérföldre 
nyagat felé fekszik. E tónak létét csak néhány év óta emlegetik, 
de fehér ember szeme még nem látta. 1881-ben egy* angol tiszt, 
ki a Khedive szolgálatában állt, 100 mértföldnyi távolságban uta- 
zott tőle, de közelebb hozzá nem juthatott, csak a bennszülött 
néptől hallott annyit, hogy kiterjedését illetve méltó vetélytársa 
lehet a Yictoria-Nyanzának, miután nagy csolnakjaikban 
3 napig tart, mfg rajta keresztül eveznek. Ezen tó és a belé szakadó 
vizek által áthatott vidék felvétele új világosságot fog vetni belső 
Afrikára és érdekes adatokkal szaporítani annak térképét. 

Thompson néhány évvel ezelőtt mint azon expeditió geológusa 
utazott Afrikába, mely az angol földrajzi társaság által Keith 
Johnson vezérlése alatt küldetett ki. A kutató csapat alig volt 200 
mérföldnyire Z a n z i b á r tói, midőn Johnson lázba esett és nem- 
sokára meghalt. De Thompson, ki akkor még csak 20 éves 
olt, ezért vissza nem tért, hanem magára vállalta az expeditió 
rezetését és előre tört; ő lévén az egyetlen fehér ember a sereg- 
ien. Két évig nem hallatott magáról semmit, midőn egyszerre 
gészen váratlanul újra megjelent Zanzibarban, egész csa- 
atjával, melyből csak Johnson maga hiányzott. Ezen két év 
^att a bátor fiatal kutató átvizsgálta a Nyassa tó éjszaki pontját 



i Barid kOilemények. 

a Nyassa és Tanganyika közti vidéket s az utóbbinak 
ész nyugoti pariját, miközben neki az ellens^es néger tönaek 
k nehézséget okoztak. Körülbelül 150 mérföldnyire a tótól nyugot 
é haladott, de tovább hatni e bennszülöttek eUens^eskedéie 
att nem mert. 

Thompson nem sokat tart arról, hogy a világkereskedfe 
gy hBBzont találna Afrika belsejének megnyitása folytán : mint- 
igy a beonszlilött népnek cserébe adható vagy eladásra való árúi 
Dcsenek, kivéve ez elefántcsontot, hitvány marhát és rabszo^ákat 
: elefántok végelpusztuláaa is már csak idSkérdés, annyira üldözik 
en szegény állatokat. 

Ui olasz kflretkfldelml állQmáa Afrikában. A mihuói „Societa 
esplorazione coromerciale in Africa" f. é. jannár 1-én indftá út- 
ik harmadik expedftióját Afrikába és pedig ez alkalommal Mas- 
ahba, az arab tengeröbölben , az abyszziniai parttal szemben 
kvó kis szigetre, mely jó kikötőjéről régóta híres. Ionét szándé- 
izik az expedfczió vezet5je B i a n c h i összeköttetésbe lépni Baso 
ros lakóival Godjamban s — ha sikerül — állandó, rendes ke- 
skedelmi állomást szervezend. E vállalat sikerétől bizonyára nem 
yedül az olasz-afrikai kereskedelmi körök, hanem a tudomány 
tatában, de fóleg az ethno- és geográfia sokat várhat. Sck. 

II. Vegyesek. 

Trieszt-Tunisz. „Az osztrák-magyar Lloyd" folyó év elején 
említett két város között rendszeres gőzhajózási összeköttelést 
:esített két-két heti időközönkint s ez által nemcsak az osztrak- 
igyar kereskedelmi érdekek szempontjából cselekedett, hanem 
levonta a déli olasz-, szicziliai és máltai kereskedést is úgy, hogy 
intézkedés folytán a földközi tenger kereskedelmi viszonyai előre 
thatólag több vagy kevesebb módosulást fognak szenvedni. Reánk 
igyarokra annyiban is bír e hfr fontossággal, a mennyiben úgy 
tir valamint retour alkalmával Fiume is érintetik s így kiviteli 
reskedelmünk új irányt, illetve rendszeresen látogattatni szokott 
állomást nyert. Sch. 



irodalom vízviszonyaihoz. 



londták tnár, hog7 hazáok elzárt belsS me- 
k közt Katona Géza, korán elhalhalt tud^ 
igy látszik — nemcsak nemzetdnk zöme, de 
ii is megfeledkeztek, következdleg adja ké- 
itete egy hajdani kiszikkadt tengeröblöt ke- 
iét hegyláncz formálván, egy ni^ síkságot 
ökorezág (ma Románia) felé egy kis nyi- 
emenetelén kisebb, gömbölyeg tetejfi s a 
elenyészS halmok vannak, világos bélye- 
TÍzáradások által mind megannyi homok- 
ié a tengeröböl torkában. Egyike e ten- 
, másika a napnyugoti hegyláncz." 
czeszerff alakulását senki olyan találóan, 
Sp nyelvezettel nem festette, mint E. Rec- 
lyet „La Térre" czfmfi munkája magyar 
: van, mert, ha hegyvidékeinket egyforma 
el, azok az 1080 km. kerületű nagy Ma- 
ms^as körfalat képeznének; a Hagyarbi- 
km. kiterjedésű talaja ugyanis olyformáü 
, 93.000 G km.-re terjedő nagy Magyar- 
tlagos magassága csak 180 m. a tenger 

240 m. magasság mellett 42.300 Q kni. 

570 „ „ „ 52.000 „ „ 

450 „ „ „ 31.000 „ „ 

730 „ „ „ 61.000 „ „ 

530 „ „ „ 44.700 „ „ 

ü-ik nm. 17 



A migfu birodalom TizTissonyiűhoz- 

sdencze belsejében az utóbbi néhány év leforgása alatt 
rakonczátlankodtak a vizek. így a Duna csak Pestoie- 
1.653 kataszteri hold művelés alatt levS földet borított 

1876-ban; ugyanezen esztendSben a Tisza kitörése 
negyében egész praine keletkezésére nyújtott alkalmat; 
ledig, midSn a szegedi katasztrófa bekövetkezett, Hód- 
rhely, Mindszent, Szentes, Csongrád sorsa hajszálon fUg- 
hazánkfia Kossuth következőleg irt: „Pompeji eltemé- 
ig tud a történelem egynél több ilymérvfl pusztulásról. 
is hozta nemcsak saját nemzetünk, hanem az emberiség 
. részréthiíijait, még távol országokban is. Az iszonyú 
enség nyilatkozványra idézte az emberiség családias szo- 
ik, a testvériségnek érzetét, mely embert emberhez ídz, 
minden elkUlönitS határokon. ' És 1881-ben a tiszai 
issága az i879-ikit is meghaladta. A katasztóf^mak e 
pedig olyan évek után jött, midőn a tartós és követke- 
28ág, mondhatni aszályosság, oly keserűségre hangoha 
ságon a kedélyeket, hogy még a halhatatlan Széchenyi 
izödS kegyelet sem volt elég erSs arra, hogy a sújtó 

ne öt és az általa létrehívott tiszaszabályozást tegye 

s Tivadar azt mondja, hogy „a Magyaralföld medeaczé- 
itödése oly geológiai tényt tár elénk, mely részleteinek 
i, sokoldalúsága és a tudomány szempontjából fontossága 
ben B Föld eddig ismert harmadkori területeinek egyi- 
hasoQlítható csak távolról sem össze." Mi pedig hozzá 
logy nincs terület a földtekén, mely alakulásánál fogva 
ny lenne a csapadék és elpárolgás közti viszony ingado- 
emben, mint hazánk, melybe a Duna, Lajta, Rába, Mura, 
tva, Kulpa, Unna, Verbász, Boszna, Drina, Morava kö- 
azettet ömlesztik külföldön Összeszedett vizeiket, és mind 
k levezetésére csupán egy 80o (151 m.) széles nyílás van 
keleten. 

Iiyöz bennünket a térkép arról, hogy a Duna összes tíz- 
lak, mely 144S3 Q mf. (mások szerint 207 Q mf.-del, 
szerint 430-czal több), es^/o-ka kénytelen a kazáni 
ocsátani le mindazt az óriási víztömeget, mely a keleti 
ls6-Bajorország, Morva medencze, Kárpátok és Magyar- 
íznia, Novibazar és Szerbia területén, 8914 □ mértföid- 
összegyülekszik. Mennyire szaporodik föl ekép a víz, ki- 
ít, hogy mig Dévénynél a Duna fiO.OOO köbláb vízzel lép 



IsMuL 



Krt 



isa szerint 324.000 köblábnytra 
>es, melyet a törökök DemÍT Eapí 
vize némel; években 18 méterrel 
sony állásánál folyni Bzokott. 
ize a Duna vízvidékének kiteije- 
zel szemben a meder azéleaségét, 
haladnia. így az .2 számadata sze- 

mf., mederszélessége 845 m. 

356 „ 
• , 698 „ 

151 , 
ényelmesebb útja van az 5-«zörte 
; mihez képest Feters a vaskapu 
aazkodva azt mondja, hogy a ma- 
Eoroson át csak felszíni víztömege 
nem pedig a pannóniai meden- 



:nsDlyt csak er5s elpárolgás képes 
r, ha rölUlmiiya az évi csapadék 
issnk ki a budapesti meteorológiai 
, melyeket egyebek közt a csapa- 
'ermészettudományi Közlöny" 1873 
lyeket e táblázaton egybeállítunk. 



— 


<ia}tiit 


BT4. 


ISTS. 1 


íi 


ii,i»i^ 


tamil- 


DHÍillb 


. 


U 




ig 




- 


!4 


— 


ts 


- 


1-3 


36 


_ 


19 


:t'3 


H 


21 


O't 


17 


60-8 


v3 


54 


10S» 


81 


010 


t-7 


81 


lUI 


14S 


96-6 


10 


75 


17Í0 


130 


896 


(7 


82 


10I7 


46 


101-3 


n 


)0 


80-3 


10 


790 


- 


9 


18 3 


lu 


38-2 


- 


49 


— 


131 


23-0 


- 


m 


- 


37 


128 


)9 


597 


m-i 


771 


6169 


r-9 




+ ISlí 




-154 1 






1 



228 



. I 



J 



A < 



A magyal birodalom vixTiszonyaiiioz. 

















, 
















^1 






1 


CD 


o 




> 




a 

c 

OD 


C3 


í 


e- 




s 


H 


O: 

P 


1 


1 


s 


r 




s 


00 


OO 


SS* 


p* 


& 


e- 




? 




'S 




g 










00 






ts 


(F3 




•^ 




• 


A 
•^ 




» 


• 


• 


• 


• 


• 


• 


•d 


• • 


























































cra 


1 






























oa 






Ok 


























« 






&0 


oo 


en 


&0 


oo 


CO 


1^ 


^i 


•a 


1^ 


Od 


Od 


oo 


1 






^i 


•»»• 


Ha- 


co 


1^ 


cn 


•^ 


CO 


oo 


c^ 


to 


Oi» 


oo 


*• 
































9 


+ 


o» 










H* 




1^ 












s 


• 


^J\ 


<o 


H* 


li^ 


09 


Cn 


1^ 


oo 


^5 


9i 


oo 


oo 


l-ik 




•-< 




o% 


oo 


1^ 


C^ 


OO 


•J 


co 


oo 


^s 


t^ 


Od 


-sj 


lO 


OS 


05* '' 


« 


• 




• 


• 




• 


• 




• 












»a 


^i 


co 


C^ 


<?» 


CO 


»•»• 


Cs9 


OO 


cn 


o 


^ 


co 


»•*• 


c 






























g" 






Od 
































t>9 


•J 


to 


KC 


1^ 


co 


«i* 


Ks9 


oo 


co 


co 


Oi 


ro 


s. 






o> 


1^ 


cn 




«J 


^A 


i4a- 


Oi 


C71 


-a 


co 


■ ^ 


•l> 






















^ 








. 




OD 


























** 






+ 




























ES 


•< 
«< 








• 
























H^ 


•J 










^A 


^^ - 


HA 






• 


• 




g^ 


« 


l>9 


•^ 


^A 


co 


H^ 


Oi 


l-A 


to 


l-A 


OO 


oa 


•*»• 


oo 










•J 


*i- 


CNd 


cn 


tt- 


•J 


OO 


^J 


Od 


*^ 


oa 


^■b 


oo 


dÖ* 




rÍ9 


to 




• 

is9 


• 

1^ 


cn 


oo 


to 


OO 


CÖ 


C7t 


I-* 


^ 


• 


S' 
































s> 






oo 




^d> 








1^ 














•S 


J 




lO 


-J 


cc 


•<l 


-a 


KC 


co 


Oi 


ro 


OO 


cn 




•J 


& 






•!*• 




o> 


H^ 


to 




^^ 


co 


oo 


H^ 


oo 


^ 


Od 
































1*^ 


s 








, 




















































t-a 


i4 


1 


OO 












1^ 


i-A 


^ 










1* 


« . 




^-fc 


^^ 


I-k 


»•»• 


^ 


co 


tt^ 


ro 


^3 


oo 


Oi 


co 


co 


3 




t^ 


CO 


o« 


co 


1^ 


^* 


-^ 


^5 


oo 


•J 


CN» 


oo 


oo 




09 




m 

OC 


• 


• 

Cin 


oo 


^i 


• 


• 

4* 


co 


• 


co 




oo 


co 


oo 


sr 


1 

1 






























18 


» 




*a 


















H* 
















GC 


&ű 


OO 


a> 


l>» 


1^ 


co 


co 


«!»• 


CJi 


a> 


ro 


•:.• 






o> 


»a 


oo 


o> 


-Q 


^ 


cn 


cn 


oo 


OO 


co 


I-k. 


co 




' M 
































OD 


1 


o> 










t-^ 


»-k 


H* 












s 

«- 


•1 

« 


-J 


«e 




|S9 


1^ 


oo 


H* 


<n9 • 


^5 


cn 


OO 


cn 


H* 


t^ 


ka^ 






ii^ 


cn 


cn 


CO 


C»i 


CO 


I-k. 


o» 


oo 


Cn 




co 


co 


OQ 








• 


• 




• 




• 




• 




• 




« 


«• 




bű 


-Q 


1^ 


cn 


to 


co 


cn 


c;i 


H* 


l-A 


«7i 


co 


co 


co 
































'<ra 
































6A 1 






OO 








^J> 


l-ik 






^ 










•f 


1 




Vi 


->4 


»•*• 


^ 


<^ 


co 


^A 


OO 


co 


4»> 


co 


1^ 


l-A 






cn 


^ 


!!»• 


1^ 


^ 


o> 


»«x 


cn 


Cl 


C7* 


Ofi 


o 


^ 


<»- 


>* 
































> 


1 




























t 


(E 



• 


ro 


Cn 












l-A 








, . 






sr 


oo 


•j 


tO 


^^ 


60 


C/1 


o> 


^d 


*a 


o> 


Cn 


oo 




1^ 


t 






t^ 


Cn9 


03 




to 


»•»• 


oo 


»•»• 


ll^ 


co 


co 


co 


-a 




if* 


«n 


• 

o> 


»-* 


có 


Od 


• 

oo 


co 


C/« 


o 


«» 


• 


oo 


oo 


K- 






oo 


















^_^ 














o> 


^A 


Of 


Cn 


*a 


•<l 


I-* 


oo 


H* 


H*. 


oo 




o« 


*• 






*»• 


Oi 




H* 


oo 


»f^ 


co 


^ 


o 


OO 


oo 


oo 


l-ik 


gp 


M 

QD 




























































e-a 


«) 






























*vtf 


l« 


o« 


Cji 












^^ 














sr 


• 


c^ 


C/1 


1^ 


^Jk 


rc 


»«>• 


co 


H* 


oo 


O) 


tff 


ro 


l-A 


l-A 


^ 




cr> 


d> 


• 


m 




ói 


O) 


n»- 


^0 


te 


OO 


9» 

• 

co 


»-k 


co 

Cn 


1- 






OC 


h-k 


HA 




I-k 










^ 








g? 


1 




«o 




^5 


va 


-^ 


co 


oo 


Od 


oo 


co 


lO 


(O 




s. 






Ofi 


o» 


^ 


CJi 


O) 


co 


--J 




1^ 


oo 


co 


oo 


»!»■ 




9 
































1 




























s 1 


9 


co 


Od 












I-* 


»-k 












í-l 


• 


C7< 


•!»• 




|>A 


od 


oo 


-a 


l^»t 


^5> 


oo 


Od 


•a 


I-k 


»-k 


^ 




ol 




ce 


C/i 


-a 


Oi 




co 


CJi 


lO 


oo 


oo 


co 


CJ^ 


OQ 




• 

oo 


ro 


• 


eÁ9 


• 

cn 


oo 


V 


•J 


•<l 


--J 


o> 


*»• 


oo 


oo 


s* 








Oi 


cn 


co 


co 


tf*- 


•♦»■ 


o> 


cn 


oo 


*" 


rO 


oo 


ss^il 




n»- 


ta 


n^ 


co 


oo 


OU 


•♦*■ 


oo 


a> 


o-. 


o» 


OC 


co 


'8 3 3-1 




P 


V 


V 


w 


¥ 


V 


V 


V 


¥ 


¥ 


¥ 


V 


m 


1' 


liJ 



.;•.'; 



HauuBi Istvin. 

lUUtást vizeink magok 
orákalutnot megkérdem 
— még Sonklar esőzés 
hogyha az egész AlfíJtd 
ki és elpárolgás! ért^ 
ráros tengerszfn fölötti 
agyobbik Magyaralföld 
ggé haszDálhatd anyagi 

csapadék mennyisége ! 
Vfl-ka nem tartozik az A 
rSl vett átlag szerint 5 
SvároBában, 1871 fölyt 
steii 520 mm. lS76-bai 
rképe kisérS szövegébei 
liözepes természetű vol 
ige ekkép állt : 

tengenzÍD-mBgasBág 

... 98 m 

... 94 „ 

... 76 „ 

... 105 , 

...102 , 

...117 „ 

...114 „ 

... 109 „ 

...109 „ 

...112 „ 

iságok átlaga e tfz hel; 
mint a fövárosbao a c 
íté pedig ugyanazon é' 
se igazo^a a fSvárosi m< 
! Alföldre nézve : lássu 
!on 10 évről (1873— lí 

elpárolgia 

700-9 mm 

728-9 „ .... 

616-9 , 



A magyar birodalom TizTuzODjaihoE. 



627 mm 


... 747Í mm.... 


. . .+1S0-Í mm. 


824 , ... 


... 819-2 . ... 


....- 4-8 , 


'66 . ... 


... 694-7 . ... 


....-71-3 . 


856 , ... 


... 574-6 , ... 


. ..." 280-5 , 


86* , . . . 


... 550-6 . ... 


....-313-4 , 


896 . ... 


... 640-2 . ... 


....-255-8 . 


!»!...7290mm.... 


...6766-8 mm.... 


. . . .-523-2 mm. 



zámokből elsS pillantásra az tOnik M, hogy a 10 évi csa- 
^ege 7290 milliméter; és mivel a TermészettudomáDyi 
BQ jelzett 16 évi átlag csak 544 millimétert tesz ki: vilá- 
' az utébbi 10 év alatt annyi légköri víz hullott alá, ntint 
jrtllmények kSzt közel IS'/t év alatt, vagyis 10 év alatt 
L csapadéktöbbletet kaptunk, (noha az első év szűkebben 
•Ddesnél), mi 5846 lábnyi mt^aaságú víznek felel meg az 
ry MagyaralGildSD egyenletesen szétterítve, 
még ennyi sem igen hoz bajt fejUnkre a Duna-Tisza közén, 
;alj szárazságra különben is hajlandó, (úgy hogy Wahlen> 
izetUnk egész jellemét és szokásait, melyeket egyébiránt 
. dicsér, hazánknak nagyon is száraz levegőjéből származ- 
Fuchs szennt legszárazabb az Alföld levegője,) ha e csa- 
innyiség 10 év között egyenletesen osztakozik vala meg 
)sen nem egyes éveket sújt, mint az 1876, 1879, 1881, 
ídSn ez éveknek mindenik megelőzőjében meghaladta a 
oak monnyisége az elpárolgásét így 1875-ben 154'1 mm. 
vesebb párolgott el, mint esett és beálltak 1876. tavaszán 
élyek, 1878-ban, bár csak 48 mméterrel volt kevesebb az 
s, mint az esés, mégis beköszöntött a szegedi katasztrófa, 
;79-ben 71-3-deI és 1880-ban meg épen 280-5-del keve- 
: az elpárolgás ; és e körtllmény magyarázatát adja annak, 
1881. évben alig volt pincze az Alföldön, melyben 1 — 3 
lajvfz ne állt volna még a 117 m. magas Kecskeméten is, 
Duna-Tisza vízválasztója gerinczén fekszik, 
liókra megy Alföldttnkön a vasút t&ltések mentén az ákáca- 
a, melyeket mint szárazságkedvelőket a talajvíz magas já- 
;ö!t. A tavak egész sorozata hullámzott a Bánság róníun, 
csak a szem révedezett, hosszú hullámsorokban rengő, lo- 
rga vizet látott; még 1882-ben is csodálkozva kérdé I>r. 
Emil, a hírneves aftikiú utazó, midőn tavasszal Temes- 
gfordult, mi okozza nálunk az alföldi tavak ily n^y mér- 



Hannaz István. 231 

tékfi keletkezését, azokhoz, úgymond, analogont hiába keres, Dél* 
Afrikában sem látott ilyesmit. 

Igaz ugyan, hogy 1881. év 313*4 mm. vastagságú vízréteget 
hozott át az 1882. év számadásába, de hogy ez*a csákóval áradást 
leszámítva, vízveszélyt nem igen zúdított fejünkre, annak egyik oka 
AZ) hogy február közepén túl még fagyos napjaink voltak, minek 
folytán a hegységek téli hőtakarója nem egyszerre olvadt le és 
folyóink ki bírták szállítani a télen át megmerevülve fölhalmozódott 
csapadékmennyiséget; másik igazibb oka az a körülmény, hogy 
az első 3 hónapban összesen csak 54 mm. csapadékot kaptunk 
holott 113-at várhattunk volna és elpárolgott ezalatt 108*5 mm. 
vastag vízréteg, holott csak 80*4 mm.-*nek elpárolgása a rendes 
nálunk 6—7 évi átlag után itélve. £ 87*1 mm. különbség nem 
épen jelentéktelen. A múlt esztendő 264*8 mm. vizet hozott át a 
jelen év számadásába, de volt is árvízveszély elég; Pozsonynál, Győrnél, 
Budapestnél s Pancsován kicsapott a Duna medréből ; hogy februárban 
és márczius elején nagy vizek nem ostromolták, oka az, hogy ez- 
alatt példátlan szárazság és a szokottnál nagyobb hideg uralkodott. 
Kecskeméten, me^ az Alföld közepén van, márczius 12-én reggel 
7 órakor — 9® volt a mérséklet, 13-án — 8<>. Hogy mit hoz még a már- 
czius 9— lO.-e közt beállt nagy havazás, mely Délmagyarországon 
vasiiti késedelmeket is okozott, meglevő vízkészletünkkel szövet- 
kezve, azt ma márczius 13-án meghatározni nem lehet E szá- 
mok arra tanítanak, hogy hazánkban több elpárolgásra van szüks^, 
ha rendes vízviszonyoknak kívánunk örvendezni. 

Hanem akkor a különbséget a csapadék és elpárolgás közt, 
minő 1863 — 1865 egymásutáni években jelentkezett, talajunk kár 
nélkül nem bír elviselni. E három évben a csapadék átlag csak 
436 mm. volt, az elpárolgás ellenben 1544 mm., mi 3 év alatt 
3653 mm. különbséget tesz. Ilyen években van oka panaszkodni a 
dunagőzhajózási társaságnak, hogy a forgalom napjai vízhiány miatt 
fogyatkoznak ; a magyar Kánaán fölött magasan úszó könnyű fölle- 
gekben csak dörgés, villámlás s pusztító vihar (jászeső) fészkeli 
meg magát az áldó nedv helyett; kocsiutat törnek ilyenkor a pa- 
licsi tó száraz medenczéjén, mint 1865-ben történt; Mosón és So- 
pron vármegyék pedig megosztoznak a Fertőtó kiszikkadt fenekén. 
A meglehetősen normális 1873, 1874, 1877. évek vízgazdál- 
kodása értékeiből levont 167 mm.-nyi közepes elpárolgási érték 
mutatkozik olyannak, a mely nálunk rendes éghajlati viszonyokat 
és kielégítő tenyészetet eszközöl; ezen érték az, a mennyivel az 
elpárolgásnak a csapadék mennyiségét fölül szabad múlnia. Ha ke- 



A nugyar birodalom viinszonyaUioz 

iüuk párolog el, mint a mennyi esS, hó alakjában leiiul- 
ryedkor tengere kél fol sírjából és kop<^tat özönvizével 
ha pedig az 1863—1865 közti évek elpárolgása köszönt 
meg a menthetetlenül aszalódó Arábia és Iránnak bor- 
sa elé nézhetünk. 

inlitani szokták hazánkat a Föld néhány elzárt belső me- 
a, mint pl. Csehország, Irán, Arábia. Csupán párkány- 
tekintetbe véve ki is ál^a a hasonlftást vele mind a 
nem vízviszonyaikat illetőleg, mert sem Irán, sem Ará- 
SÍ vizet nem kapnak, sőt az előbbi még folyton veszít is, 
len a Kabul, Kersah és Karún folyók az országban eredt 
részét levezetik ; Csehország pedig, bár kap az Eger 
ildről vizet, de koránsem annyit, hogy fódözhetné az Élbe 
Eországba kiszállított vízmennyiséget. A jelzett 3 meden- 
lát az elpárolgásnak közel sem szabad járnia a csapadék 
éhez lassú kiszáradás veszélye nélkiil. Csehországban ez 
, de Irán menthetetlenül sfvárodik évről-évre, Arábiában . 
nyes szemekkel mutogatják a beduinok a vadi-kat, a ki- 
lyómedreket, melyekben hajdan nagy vjzek hömpölygeték 
< hullámaikat. Ilyenek különösen a Vádi Nedsed, Vádi 
elyeknek ma csak az időszaki esŐk alkalmával van olykor 
k. 

ink pedig nemcsak azáltal térhetne vissza a negyedkorszak 
sre, ha mint Reclus idézett előszavában mondja, „ömöljék 
igyfal 8 a Duna újra a régivé alakul, hogy tengerül höm- 
a mögötte levő síkságon" : hanem azon esetben is, ha a 
ralamely kozmikus oknál fogva (és itt a Napot illeti meg 
nrész, mert tengelykörüli forgása, protuberancziái, foltjai, 
naptűzés vagyis inszoláczió erélyesebb vagy korlátoltabb 
lI uralkodik a lég áramlásai fcilött és regul^or gyanánt 
csapadék és elpárolgás egymásközti viszonyainál) hűzamo- 
ilná fölül az elpárolgás által légneművé vált és a szarmát 
izélszámyakon átrepülő vízmennyiséget, — sőt hosszabb 
iz a körülmény is tengerfenékre sülyeszthetoé szeretett 
)t, ha épen annyi vizünk párologna el, mint a mennyi 
; az ausztriai birodalomnak nemcsak 23 O nif. kiterje- 
tereinek olvadékvize, de azon 1000 mmétert fÖlUlhaladó 
Í8, mely hegyes vidékein évrŐl-évre beköszönt, felénk ta- 
útját. 

:ára, hogy az 1881. év, mint jelzők, 313'4 mm. vizréteg 
^nyal zárta be szilveszterkor évi számadását, mégis, mivel 




Haniuz latváo. 233 

novemberben 23, deczemberben 26 mméterrel kaptunk kevesebb 
csapadékot a rendesnél, folyóink állása szertelenül alacsony volt, a 
Tisza Szegednél elérte a nulla vízállást; öreg emberek abg emlé- 
keamek hasonlóra. 

Az 1 879-iki katasztrófának indokolására kevésnek látszik ugyan 
az a 4*8 méternyi különbség, a mennyivel 1878-ban kevesebb pá- 
rolgott el, mint esett, hanem ezúttal váratlanul egy olyan körül- 
mény jött közbe, melynek hatását csak egy-egy nagyobbmérvű, az 
1863—1865 évekéihez hasonló elpárolgás bírta volna ellensúlyozni. 
E körülménynek esett áldozatul Szeged és méltán jajdult föl az 
ország, midőn ekkor a magyar népelem föfészke pusztult, szeme- 
fénye homályosult el. 

Hálásabb dolog azonban a szerencsétlenségek okait kutatni, 
mint azok lefolyásának idegrázó részleteit összeállítani, mert ha a 
gondolkodó oly faktorok összeműködését ismeri föl, milyenekkel 
szemben az ember ereje gyönge: megkíméli magát az önkárhozta- 
tástól; ha ellenben a kutatás azon meggyőződésre vezérli, hogy a 
katasztrófák bekövetkezésében emberi működés vagy mulasztások 
is közrejátszottak: a jövőre nézve tanulságot szerez és okulást 
merít, mert, mint Bulwer mondja, tévedéseink kalauzok a bölcse- 
ségre s minden elkövetett hibánk síijáa intő angyal ül. 

Az 1 879-iki szerencsétlenségnek legigazibb oka azon árvíz 
volt, melyet 1878 őszén a Száva Dunánknak szfik kijárójára zúdí- 
tott Figyelmet érdemel e dolgok elmondása körül Yilovoi Stefanovi£ 
János őrnagy előadása, melyet 1879. évi márczius 18-án a bécsi 
cs. kir. Földrajzi Társulfitban tartott. 

£ szerint 1878. őszén nem volt különösen sok csapadék sem 

a Tisza vízvidékén, sem a felső Dunáén, miért a bécsi és budapesti 

vízmérők állása kevés ingadozásnak volt kitéve. Nem emelkedett a 

Duna Bécsnél 0.60 méteren fölül, valamint Budapesten sem 3'50-en 

túl, — és ez volt a Duna átlagos magassága nálunk egész nyáron 

át. Akármennyi eső jáijon az Alföldön, vagy akármily magas hó, 

annak olvadékvize nem képes a Tisza tükrét Szegednél 3 méteren 

fdlül emelni, hacsak a Kazánszorosban víztorlódás nincs, mely a 

Tiszán fölfelé 150 km. távolságban is érvényesíti magát. Áradt 

"'lenben 1878. őszén a Száva, mely Sziszeknél október 1-sején 

92 m., november 2-án 0'25 méterrel magasabb, november 20-án 

dig soha. eddig még nem tapasztalt magasságot, 8'44 métert ért 

a nulla vízálláa pontja fölött. Kiöntött ugyanakkor Krajnában a 

iibach folyó is. 

Emlékünkben van még, mennyi kárt tett a Száva, midőn 



A nuigy&r birodalom TleTiszoDysihoz. 

E as okkupáczíós sereg élelmét hordta el vagy tette töokre, 
a partjain épült községeket is 1 ölnél magasabb vfzzel bo- 
)l; valamint katondjok és fuvasosainkra sok szenvedésn^ 
zéja az által, hogy a. bosnyák folyók vizeinek lefolyását 
dályozva, azok szertelen duzzadását idézte etd. A sziszeki 
'fzállás október 7-én jelentkezett Zimonynál 4*55 m. i 
6 nap kellett tebát neki, míg oda érkezett, — 
30 méterre, deczember 12-én 6*27 méterre emelkedett 
)ka az, hogy Száva özönével folszaporodott Dunának víz- 
a maga mennyiségéhez arányos gyorsasággal nem mehetett 
záni szorosokon, kénytelen volt tehát megtorlódni, mihez 
a sziszeki nagy víz 22 nappal késSbb jelentkezett Zlmony- 
nyi időre volt t i. szükség, hogy Sziszekről Kazánig a folyó- 
ízzel megteljék. 

salatt a Tisza Szegednél október 20-án csak l-2Um. magas 
jvember 7-ig azonban hirtelen emelkedett 4*87 méterre, 
>er 12-én 6-38, 1870-iki január 21-én pedig 6-58 méterre, 
átható, hogy bár a sziszeki, zimonyi és szegedi vízmagasság 
egymástól jó messze vannak (Sziszek Zimonytól 40 mért- 
e, Zimony Szegedtől 25-re) és különböző folyók (Száva, 
[)isza) niveauját jelzik, de egymásra szemmel látható, jelen- 
befolyást gyakorolnak, épen ógy, mint a hogy a budapesti 
n meglátszik a bécsi vízmérő emelkedése vagy sülyedése, 
lészetesen 5—6 napi időkön elteltével. A szava tehát, mely 
izén felhőszakadások és záporokból annyi vizet szállított a 
, hogy azt 1778 óta nem tapasztalt magasságra dagasztotta, 
közvetve annyira késleltette vizeink lefolyását, miszerint 
léi a Tisza januárban is magas maradt, — de ezt egy új 
pése szinte előmozdította. 

eczember 28-án t. i. beköszöntött a Főhn (a régiek Favo- 
azon meleg déli szél, mely hirtelen jövő, rettentő vízáradá- 
zokott okozni az alpesekben, honnét a Duna, Dráva, Száva 
lkat szedik. Legtalálóbb leírását Dove: „Über Eiszeit, Főhn 
irocco" czímű kisebb munkájában adja. A FŐhn uralkodása 
in a hidegebb hónapokra esik és az alpesi völgyekbe a 
Ligoti irányú hegylánczok gerinczein keresztül ront alá, — 
ykor, mit dúl már a vihar a magasabb fekvésű erdőkben, 
)lgy ölén még csend van, mire azonban leérkezik, a vízár 
Ött, mit az Ő aránylag forró lehelete facsart ki az oromhó 
és jégárakból, — mert mint az alpesek lakója mondja, nem 
agár e§zi a havat, hanem a Főhn. Az 1878. évi deczember 



dmu iBtván. 235 

I áramlata Bécsben is érezhető volt, 
ir 26-iI(i — y-ao közép napi mérsék- 
^öktette. Ugyanekkor KecBkeméten is 
int, mely beillet volna márcz. 28-ikára. 
Fízbirodalmának 1260 Q mértföldnyi 
sokat olvasztott föl a hébél és ezáltal 
lézve azt 8 normális állapotot, mely 

- - n magasan állnak is, február második 

felében rendesen megtérnek, hogy mintegy szándékosan helyet ad- 
janak a tavaszi árnak; és ez 1879-ben nem történt. De nem is 
csoda, midSn Zimonjmál január 18-án 5*58 m. volt még mindig a 
Dnna magassága, minek az lett a következése, hogy január 21-én, 
midSn a Tiszának már a nulla felé keltett volna járnia, 6-58 méter 
magasan állt, sSt márczius 5-ikéig 8-06 méterig emelkedett ; minek 
oka meg már az volt, hogy február 10-ikétől kezdve nem fagyott 
iiétszámra s a hó naponta 24 óra hosszant olvadhatott. 

Minden tavaszi ár 151 szokott bár 632 méterig emelkedni, de 
mivel ez rendes körülmények közt a nulla körül szokta találni a 
folyót; bajt nem okoz, 1879-iki márczius felé ellenben ez az ár 
539 m. magas vizet lelt már és így enoek a hátára kúszott fÖL 
Azt kfvánni a Tiszától, hogy ennyi bajhozó körUlmény összetaUl- 
kozásának hatása alatt Szegedet el ne öntse, valóban naiv dolog 
lett volna, pedig jól emlékezünk rá, hány különböző oldalra sze- 
rette volna minden lélek a felelősség vádját hárítani. 

Időnkint áradásai minden folyónak vannak; a kisebbeket 
nemcsak pár napi esS dagasztja csordultig, de olykor egyetlen 
felhőszakadás is, mint 1878<ban a Hernád, Pecze, Eger folyókkal 
történt; a nagyobbaknál leginkább akkor köszönt be a magas víz- 
állás, midőn a tavasz enyhe légfuvalmai gyorsan tördelik Össze a 
jégbnrkolatot. Ha a folyó pályáján jelentékenyebb görbületek nin- 
csenek, ha a medernek egyenletes esése sziklahát vagy fövénytor- 
laaz által akadályozva nincs, a megindult jég kártevés nélkül megy 
el. Hamarább áll be jégtorlódás és ennek következtében a vizek 
rohamos áradása, ha a folyó több-kevesebb eltéréssel bár, de ÍŐbb 
irányában délfelSl lejt ^szaknak, mint pl. Középeurópában a Szajna 
ajna, Emsz, Wezer, Élbe, Odera, Viszló (Wisztula), Niemen, 
*llna, melyénél olykor 6 földrajzi szélességi fokkal (90 mértf.) 
m odább éjszakra a torkolat, mint a forrásvidék. Megtörténik 
gyania ezeknél, hogy a délibb, bár magasabb fekvési! tájakon már 
dvasz van és^ megindul a j^, de 90 mértfSIddel alább éjszakon 
ég javában hgj. 



A magyar birodatont TfiTíszonyaihoz. 

r DuDánk, mely főbb irányában keleti folyású, e kate- 
D tai'tozik, mert pályája, mely u. szélesség 48" és 44* 
tszik, legéjszakibb kitérését Regenaburgnál (szél, 49* X"), 
it Szisztovánál (szél. 430 37' i4"j ^rj el és e 81 mért- 
Lkdéli kihajlás 393 mf. hosszú pályájának csak Vs része: 
folyásában töredezik össze előbb jégpánczélja. A délnek 
iza ellenben alulról szabadul roe^; jégétől és ezért annak 
a nem igen okoz nála túldagadást, banem Inkább foljá- 



i vízbirodalma 2660, Strelbitsky szerint 2792 Q mf., ebből 
k fél (1400 Q mf.) esik bár hegyes vidékre, esése 
természetes és e baján a szabályozási műveletek sem 
Így esése a szabályozás elStt kelleténél 

bb volt Tisza -Újlaktól Csapig 27-szer 
„ Csaptól Tokiyig V5 „ 

ítő B Tokajtól Füredig, azonban 

I „ Füredtől Csongrádig. 1'6-szer 
„ Csongrádtél Maiix>D08Íg 1 -4 „ 
„ Martonostól Titelig. .l'9-&zer, mint 

Ejárat megkívánná. A szabályozás után elleubea 

Újlaktól Csapig 2-6-szer 

<\ Tokajig 1-8 „ lett nagyobb, 

ól Füredig kielégítő maradt, 

'ől Csongrádig 1*5 , 

fádtól Martonosig 1'5 b 

lostól Titelig 23 „ lett kisebb az esése. 

lan folyás még az árterületet is ai'ánytalanúl osztotta 

Inoktól Csongrádig 16 n ™f- Csongrádtól Szegedig 20 

;edtöl Szanádig 15 G mf- Szánodtól Ó-Becséig 15 D ^■ 

íolatáig 35 D ""f- 

kanyarulata van tehát, hogy pályája görbéjének húija 
a Fekete-Tisza forrásáig vont egyenes) csak ■/> része 
főpályájának, mely eredetileg 186 mf. hosszú volt, ma 
; 79 mf, A vezsenyi görbületről, mely most a jenSi (78. sz.) 
Ital Vi4 részére rövidült, a régi jó időben azt beszélték, 
íztatók ugyanazon parázs mellett szokták reggelijöket 
melynek tüzénél egész éjjeli tutajozás előtt vacsorájok 
E mellett Tiszánknak belső deltája van, a Bodrogköz 
un természetű talaj, mint a folyó-háromszögeké ; Sze- 
íg ellenben völgye zsákszerű, melynek alsó kijáratán a 



HADütt Ifltrán. 



237 



magasabban fekvő Duna-rekesz gátat képez és okozója azon fölfelé 
folyásnak, miről Reclos előszava megemlékezik. Nem mese, hanem 
tény, mondja Czirbusz Géza, hogy a hajósok gyakran megvárják a 
víz torlódását és a Tiszából a Begába felhajtott vizzel eveznek 
könnyű szerrel Becskerekig. 

Mind e körülmények a Tiszát csak érzékenyebbé teszik és 
hamarább idéznek elő nála viztükör-emelkedést, mely perióduson- 
kint ^éb folyókon is észrevehető. Középeurópában, hová hazánk 
is tartozik, a téli csapadéknak legnagyobb része hóalakban verődik 
le. Ez Alföldünkön átlag 3 hónapig marad veszteg, a magasabb 
fekvésű vármegyékben közel félévig, a Kárpátok emeltebb völgyei- 
ben és gerinczein majd 9 hónapig tart a havazás, melynek produk- 
tumát fölolvasztani és a vizek nagy körútjára bocsátani, a rövid 
forró nyárnak a föladata. Ha a tavasz nem hirtelen, hanem kellő 
mérséklettel nyílik s éjenként fagy: úgy a vizek féléves időtar- 
tamra osztakozva mennek bár el, de márczius és júniusban mind- 
amellett intensivebb dagadást jeleznek a vízmagasság-mérő oszlopok 
fokai. A júniusi áradás, mit folyóikon a németek Johanniswasser 
néven ismernek, a tiszaparti magyarnak nyelvén zöldár nevet 
kapott. 

Régente sem hiányzottak a Tisza mentén árvíz-veszélyek, 
mint a tiszavidéki városok története igazolja ; de annyi váratlan 
és részben új tényező, mint 1876, 1879, 1881-ben, melyek folyóink 
dagadását annyhra elömozdíták, azelőtt talán sohajsem lépett föl. 
így például több évtizedes tapasztalás után elmondhatni, hogy 
folyőinkat 3 egymásután beálló vízroham szokta megdagasztani; 
legkorábban a magyar Alföldön lehullott hónak és esőnek özöne, 
pár héttel később a Szamos, Maros és Száva magasabb vidékeinek 
hóvize, végül az Inn, Enns, Mura, Dráva alpesi vizei. Ha e három 
ár összetalálkozik az elsőnek megkésése, a másik kettőnek korábbi 
megjelenése folytán, mit a hegyvidékek erdőinek pusztítása eléggé 
gyakran lehetővé tesz, okvetlenül be kell a veszedelemnek állnia. 

De ha bekövetkezett is azelőtt egyazer-mázszor ezek össze- 
mfiködő találkozása váratlan időjárási viszonyok közt: nagyban 
paralizálhatták hazánk áldásosztó vízerei, a Duna és Tizza ezt 
P'iltal, hogy raódjokban állt terjedelmes árterökön szabad kézzel 
I izdálkodniok és vizeik fölöslegét hová elhelyezniök. így a magyar 
I una ártere 230 D mf. volt, a Tiszáé szabályozás előtt 217 Q 
1 f., sőt ha mellékmocsárait mellékvízeinek árterével együtt bele- 
) 4mitjuk, közel 400 O mf- tér állt a Tisza uralma alatt. Ma a 
' sjza tükrét közepes vízállás mellett 4.6 □ mértföldnyire számít- 



A magyar Urotlalom rinissoigldlios. 

;éBz hazánkbaD Berde Áron 150 {^ mértföldFe becsüli ft 
etet, Hunfal vy János pedig 130-ra. 

em tagadhatni, hogy az ember az éghajlat nyilatkozataiban ké- 
tozásokat létrehívni, ha a természet háztartásába beavatkozSc, 
it a tapasztalás nem egy idézett példával igazolja, hanem 
óbbat vét önmaga ellen, ha folyóinak áldáshozé nedvével 
gazdálkodik. MídSn a szervezetben vértoluláa áll be, a r^ 
tudomány rögtön érvágást alkalmazott, a mai ellenben azt 
hiygy nem kell kiönteni a folyadék egy részét, ha ki akar 
lényéből, hanem vagy a tűzet kell szabályozni alatta, vagy 
lyt tovább mozdítani a tűztől. A fulyók által okozható vfz- 
Imeket nem a Kazán szoros tágítása vagy mélyítése által 
ikkenteni, mert ha a jótékony nedveknek a Eazán-nál levS 
Ű-Bzelepe tágulást szenvedne, aszályosságra hiylandó Alföl- 
vizek megfogyatkozását egy-egy szárazabb esztendSben na* 
megkeserülhetné; hanem nagymérvű fósításaal kell szabá* 
észUIéket alkotni, melynek hiányát az okszerűtlen erdSirtá- 
ft&a méi is sanyarúan érezzük. 

ry, hogy példákkal éljünk, Magyarország felszínének még 
g ^8%'ít födték erdSk, noha az alsö Tisza mentén alig 
ki azok OOSVo-ot, és már is arról panaszkodtak, hogy ki* 
k a források, fogy a folyók vize az ország déli vármegyS* 
budai vízvezeték, mely 200 év óta bőven látta el a Sváb- 
a, várat, most alig szolgáltatja felét régi vízmennyiségének. 
il>ék növényzete Magyarorsz%on nyugot felé terjeszkedik, 
ni vidékei kezdenek hasonlítani az olaszországi romszerű 
inekhez, honnét a hegyi patakok erősen sodoiják le a tei- 
let. A szép vidrai vízesést Erdélyben, mint Téglés Gábor 
közlraiényeinkben, ma kŐfolyás helyettesíti. Mind ennek 
mérvű erdőpusztítás az oka. 

zekét figyelembe véve, követni kellene a turáni egyszerB 
itönszerű eljárását, mert mint A. von Middendorf a péter- 
:ademiához 1881-ben beadott emlékiratában a Ferghanai 
I mondja, az aszályosságra hajlandó vidékeknél a víz élet- 
olyan helyeken tehát nem annyira folyószabályozást kdl 
111 vinni, mint inkább egész erővel arra törekedni, hogy a 
:et adta vízkincs az anyaföld rögéhez bilíncseltessék ; öntözS 
íkká foszoljon szét a víztömeg, mely egy-egy szertelenebb 
is alkalmával ágyában megférni nem dtar. 

tekintetben inkább tanulhat a magyar a chíDai, w^ 
iráni embertől, mint nyugoteurépai szomszédaitól, [kiknek 




~ l 



f 



KftQyvésut. '239 

hazáját ekgendS légköri nedvességgel ellátja a mexicoi öb&lből 
Yüágrésztink felé ömlő langyos tengeráramlat, kik ennélfogva rósz 
következések nélkül inkább vághatnak eret országaikon, hogy a 
fölös nedvek megtolulását leeresztés által szabályozzák; a magyar 
eUenben csakis úgy biztosíthatja három hegy alatti négy folyó közt 
elterülő szép hazája termékenységét messze századokra, ha olyan 
alakulási! és fekvésű talajokról vesz tanulságot, melyek természeti 
viszonyaik szempontjából az övéhez leginkább hasonlítanak. 

Hanusz Istvám. 



Eönyvészet. 



Die Gleitoher der Vorzeit In den Karpathen und den Mhtelgebirgen 
DeatscMands nach f^^^mden nnd tigenen Beobachtungen dargestellt v. I Partsch. 
Mit k Kaiten in Steindruck BreBUa, Yerlag von Wilhelm Koebner 1887. YlII-rét, 
I-.VII, 1-198. lap. 

Németország fiatalabb geographusai kiváló előszeretettel fog- 
nak a dynamicai geológia egyes fejezeteihez s különösen 1875 óta, 
mely év novemberében a német birod. geológiai társulat ülésén az 
éjszaki germán lapály egykori jégárjának addig következetesen mel- 
lőzött kérdése discussio tárgyává tétetett : a hegyvidék tanulmányozói 
nagy szorgalommal gyűjtik az idevonatkozó adatokat. Szerző is 
egyike azoknak, kiket a föld- és természetrajzi buvárlati módszeré- 
ben való egyenlő jártasságuk a geológiai és geographia határkér- 
déseinek tanulmányozására kiválóan alkalmassá tesz, s a kik nem 
a könyvtárak piros foliansaiból, hanem a szabad természet jelen- 
ségeiből gyűjtik össze legerősebb bizonyítékaikat. Kitűzött themá- 
jához három nyáron át (1877—1879) az Alpok között szerzé meg 
előiskoláját s azután a Magas Tátra, a Glatz óriás hegység. Cseh 
erdő hegyeit, völgyeit járta össze-vissza élesen látó szemével ku- 
tatva mindenütt nemcsak a jegesek kétségbevonhatatlan maradvá- 
nyait, de azok magassági és vízszintes kiterjedését is szigorún meg- 
figyelte s bár nyugati Németország hegyeibe nem teijesztheté ki 
közvetlen szemléletét: munkája máris becses adalékokat szolgáltat 
a jégkorszak climatologiaí viszonyaínak felderítéséhez. 

És épen utóbbi szempontból érdemelnek Kárpátjaink a Közép- 
3nrópai hegyekkel egyetemben elsőbbséget az éjszaki német síkság 
vagy akár az Alpok felett; mert még utóbbi hdyen nagy hihetős- 
(éggel Skandinávia nagy jégmezői szabályozták a légköri tünemé- 
lyeket: addig az Alpesekben is az egységes nagy completumok 



EOnyvíuet 

EBtatt jelenítik meg & gl&cialÍB iddszak cUtnájáDak s nem atí. 
és alsóbb fokozatot, tAely a sporadicos és egymástól jó 
,. következőleg climatícas szempontból is jobban ÍDdividoa- 

völgyek jegesei felett uralkodhatott, 
tsch munkája még befejezettnek nem mondható, de reánk 
Ta nézve annyiban speciális ^észet képez, mert épen a 
i Kárpátjainkat s a legközelebbi cseh és szíléziú hegysége 
legkimerftőbben. A Magas Tátrának ngyan is negyedrészt 

könyvből Partsch s kiindulva hegységünk orographiájával 
V., Koritaka, Kolbenheyer és a csász. kir. geogr. intézet, 

általa eszközölt hypsometríai megfigyelések egybevetése 
z „elméleti hóhatárt" a világtájirány, lejtési fok, széljárás- 
!St az átayaraló hófoltokon felül 1 — 200 méterrel véve 
leg 2300 méterben állapítja meg. (A legmélyebb hómező 
zi csúcs alatt a Zöld tó közelébe 3060 m. magasságban 
). Ez elméleti feltevés értelmében — de mit véglegesen 
lek nem tekinthetünk — a Tátra csúcsaiból többen keres- 

jegesek folytonos jelenlétét; csakhogy azok szaggatott 
voltánál f<^va a hófelhalmozódást teljességgel nem segítik 
sgyedkori jegesek képződése tehát csakis olyan hőmének- 
Imények közt vált lehetségessé, hogy a hó és jég egészen 
'00, sőt 1600 méterig le a melegebb I^körí behatásoktól 

oltalmazva. Ebben a magasságban 1110—1090 m. közt 
, vándort a tarpataki völgyben a nagy vízesés alatt mind- 
Iső jelentékenyebb homlokmorena, mely a Rózsa menháztól 
atralis elhelyezkedésében igen szépen kivehető s melyet 
lu tagtársunk számított először a gletschemyomok közé 
3-ban (Kárpátegyl. Évk. V. 1878) szemben azokkal, kik 
8 roncsait keresik itt. A felkai völgyből Sonklar említette 
ben (Reiseskizzen aus den Alpen u. Karpathen) az 50 — 60 
jságban elkísérhető oldalmorena részleteket, míg a Virágos 

Hosszú tó felé vivőleg Roth Samu e völgygyei párhuza- 
iladó csiszolatokat észlelt (Kárpát. Évk. V.) és a menyus- 
gyben a csorbái tónál, meg a Nagyszaloki csúcs alatt jó 

(2453 m.) Emericzy G. Kárpátjaink buzgó és széptollu 
je után jegyzi fel Partsch egy másodrendű gletcser morená- 
ezését. A felkavölgyí gletcser a völgy lejteje által a vissza- 
dején okozott megosztotts^ példáját is szépen illustrálja. 
szakadékok, meredekségek a jégtömeget plasticitása daczára 
!tják 8 ha az olvadás ideje bekövetkezik az ilyen hajlások' 
Dszik, vagy lavinaként legurul a jég, mig alsó szakasza 




KOnyvéscet 



1S4Í 



n^ég 6g7 ideig küzd a megsemmisülés ellen. Az igy tagozottá ?ált 
jeges minden szakasza uj homlokmorenákban tünteti ki magát. 

Mig a középnyugati Tátrában a kőzetek egyszerűsége a mo- 
rénak kinyomozását s a gletcserek kiterjedésének megállapítását 
felette megnehezíti : a keleti szárnyon jelentkező Üledékes kőzetek 
nagyon kezére játszanak a kutatónak. Innen az idő szerint egy 
gletcser van kimutatva s ép azért felette kívánatos volna, hogy 
Roth Samu tagtársunk régi igéretét sietne beváltani s az általa 
sok szerencsével és kitartással már egyszer megindított kutatások 
fonalát ismét felvenné, mert ha egyéb nem is, de már magában 
az megérdemelné a fáradságot, hogy valahára tejesen tisztában 
legyünk a felől, melyeket kell a Tátra 112 tengerszeméből moréna 
képződésüeknek tartanunk? 

A Tátra éjszaki oldaláról szolgáltatta még az 50-es évek köze- 
pén Zeuschner az első gletcsemyomot, a Dunajecz Bystre völgyit* 
Azóta a bécsi geol. intézet s a krakói akadémia és lengyel Eárpíát- 
egylet tagjai a Javorina, Bialka, Sucha Woda és a már érintett 
Bystre völgyben kiteijedt oldalvégmorenákat, fenékcsiszolatokat, 
erratákat kutattak fel s kiderült^ hogy a legjelentéktelenebb mind- 
annyi közt épen a bystrevölgyi. A magassági észleletek a Javoninka 
gletcsert 970 m., a Bialkat 930—940 m. magasságúnak mutálják 
s átlag 950 méterre (4*2^ évi középhőm.) nyúltak le az akkori jég- 
mezők, a hol az pedig 1500 m. (09 évi közép hőmérs.) lehetett 
ott is, mint a déli oldalon, hol a legmélyebb jéghatár körUlbelől 
1000 m. (3-9V évi középhőm.) esik. 

Szerző megemlékezik R. L. Jack és John Horn scót geológu- 
sokról is, kik a Tisza forrásától a Pruth felé egy nagyszerű (45 
ang. mfd. hosszú) gletcserről adtak a londoni geol. társulat közlö- 
nyében hírt (1877), de Tietze csakhamai- kimutatá tévedésüket. Azon 
állítását azonban, mintha a Tátrán kivül Kárpátjainknak csakis leg- 
nagyobb pontjain kellene egyes jelentéktelen jégképződmények 
egykori lételét feltételeznünk : fényesen megczáfolá dr. Szabó József 
egyet, tanár ur felfedezése, ki tudvalevőleg a Mátra egyik alant 
eső völgyében akadt a magyar áll. vasút hatvan-rutkai vonalának 
építése idején egy morenára. Erről azonban ép oly kevéssé vett 
tudomást szerző, mint a Primics György által a Fogarasi kárpátok- 
ból kimutatott morenáról. 

A könyv második fejezete a Sudetekkel foglalkozik s itt az 



* Zeuschner Loais. Über eine alté h&ngmorane im Thale de Biak Duna- 
C2 beim Hocfaofen von Zakoffanc in der Tátra. 

Ffildn^ KOxlomte^ek 1883. — 5-ik fOxet. 18 



EOnyvéaset. 

igységben csak elmoBÓdó jeges nyomokra akadt szeizS s 
JLlvfiter és a glatzi Schoeeberg annyival se bírnak. Csak az 
gységen ismétlődnek ezek s az éjszaki oldal hókatlanjait — 
pen a Lomoitz forráskömyékét — valamint délen a N^ 
Igyét sorolja ide az Elbaviilgy egyik morenájáTal. A Cseh 
a kis Asber tót minősíti, morenaképezte tónak; de az 
fség-thUrÍDgiai erdő semmi biztos adatot nem szolgáltatnak 
in a Harczerdőnek voltak saját jegesei. A mint azonban 
)bra haladva, a tengeri clima behatása jobban-jobbaD érvé- 
kezdte befolyását : a jegesek is alább költözködtek a túl a 
i Vogesekben 760 — 1050 m. magasságban találjuk a ja- 
ltai vájt mederben felcsillogó 12 gyönyörfi tavat, melyek 
eredetet Grad a párisi társulat előtt minden kétséget ki- 
bebizonyftá. Legkiterjedtebb volt a moselgletcser, melynek 
ita épen 390 m. nyúlt le, oldalája pedig 330 m. ; míg a 
cser 421 m. feküdt. 

ig a Fekete Erdő moréna tavait kell felemlítenünk, mert az 
nem tekintve, ezektől indult ki continensUnkön a jegeaek ta- 
ázása s az első impulsust arra nézve 1841-ben Agaasiz adá 
i Neues Jafarb. f. Mineralogie ofmG vállalatban kimutatva: 
Oos Tölgyben Geroldsau felett mutatkozó törmeléksánczolat 
lorenánál egyéb nem lehet. Kijelentése heves ellenzésre 
fromherz Károly freiburgi tanár az ellen tudvalevőleg önálló 
t irt. (Geognost. Beobacbtungen Uber die Dilavialgeb. des 
valdes etc. 1842.) Fromherz egéazen a^átos módon magya- 
eg a völgyek falait követő sziklatuskó és kőzettörmelék 
tsát Síierinte hegyomlások következtében a harmadkor végén 
felduzzadtak az akkori vizek s midőn szabad folyást nyer- 
erSvel zúdultak ki, útjokat mindenütt tömpölyökkel, kavics- 
jelölve meg. És ez elmélet phantasticus volta daczára akkora 
Örvendett, hogy csakis két évtized múlva szoríták háttérbe. 
Aug. Gillieron Fr. geológusok buvárlatai. Utóbbi mutatta 
a nagy Feldberg volt a központ, honnaa több mértföld- 
;mezSk sugaraztak a Fekete Erdő szomszédos völgyületeibe. 
rtsch kiteijeazkedik az éjszak Németországban észlelhető 
-ena tüneményekre is. Utólagos kimosások nagy mértékben 
tták az itt volt jegesek emlékjeleit s biztosabban csakis 
Störmitz domblánczolatain sikerült azokat egyes foszlá- 
kinyomozni. Elégséges adatunk ugyan nincs arra nézve, 
egesek tei;jedelmének és egáljának megállapításába eresz- 
ink s csak annyit koczkáztat Partsch is, hogy mindezek 




r^ 






EfoyyéeBet^ 



243 



régibb múltra vezetendők vissza, mint a mekkorával Tátra, Óriáshegy- 
ség magaslatai alatt észlelhető nyomok bírnak. Tadvalevőleg Al- 
földünkön is felmerülnek a lőszterasseokon egyes erratáknak vehető 
tuskók. Török József debreczeni tanár az Akadémiában értekezett 
ToIt a Debreczen körül talált vándorkövekről s hasonlókat találtak 
a Temesközben, ugy hogy a Heer Oswald által megpendített kettős 
(t. i. egy olyan, mikor a lapályokig terjedhetett a jégkéreg s egy 
csupán a magasabb regiókra szorítkozó későbbi) jégkorszak felvétele 
egészen jogosultnak látszik s a további buvárlat feladata annak 
mibenlétét különösebben pedig égalj körülményeit tisztába hozni. 

A mi jegeskori maradványaink a második jégkorszak termékeiül 
Yohának vehetők az összes középeurópai hegyek többi hasonnemü 
maradványaival együtt s Partsch munkájának kiváló érdeme, hogy 
nem érte be az adatok száraz felhalmozásával, hanem az egykori 
physiognomia reconstruálását is megkisérlé a szorgalmasan egybeve- 
tett magassági és hőmérséki adatokból. Mint említők is nyugatról 
keletre a jég határa arányosan emelkedett, mint e táblázat mutatja : 



Hoflel gietscher (nyugati végesek) mi- 
atán a főág 390 m., a mellékág 
Luvenál 300 m 

Keleti gietscher (Thnrgl.) 

Fekete erdő déli oldalán a Wiesegl. 
és Albgletcs 

Qarz déli lejtő Oderagl 

Onáshegység déli 1. Aupag 

» éjsz. 1. (Kochel és Lom- 
Ditzgletcs.) 

Magas Tátra éjsz. 1. (Javorinkaglet 
cser 970 m,Bialkag 940-930 m.) 
áüag 

Béli 1 



Átlagos Ig^ g^i kö- 

"^**" I séphöméx^ 
•*« sőklete 



A Mgi 

hShatáa t»- 
löninfi ma- 
gassága 



360 1. 
424 » 

600 > 
500 . 
750 * 

930 > 



950 
1000 



Annak a 
magasság- 
nak évi h9> 
mérséklete 



9 4 •(C) 
81 

7-7 
6-8 
6-5 



4-2 
39 



800 m. 
800 > 

950—1000 
700 m. 
1150 > 

1150 > 



1500 
15Ü0 



70 
62 

5-8 
55 
4 



(C) 



0-9 
0-9 



A szakférfiak közt heves vitákat okozó másik kérdést „vájjon 
a gletcser conserváló vagy kimosó tényezőként hatott-e a kőzetekre ' 
szintén érinti szerző, még pedig az erosionalis elmélet pártjára 
kelve s példáit számos tó részletes leírásában szolgáltatva az olvasó 
< 6. A könyv felette sok tanulságos észleletet nyújt még a gletcse- 
1 ik világtáji fekvésére, völgyalakzataira stb. nézve s ha tejesen 
j nem meríti is ki — a mit egy ember erejétől kivánni jog szerint 
1 :y sem lehet — a felölelt hegységek glaciális tüneményeit: épen 
érintett elméletek és kérdések tüzetes fejtegetése által hasznos 
ligálatott tett szerző e szak minden mivelőjének s míívét mostani 

18* 



Kfinyréaset 

tn is nagy haszonnal forgathatják, minilazok, a kiknek mód- 
áll a hegyvilág e problémaival gyakotlatUag foglalkozni. A 
iz mellékelt térképek, nem díszművek ugyan, de a czéhiak 
15 részleteket mind tartalmazzák s legalább nem drágí^ 
}D jutányos könyv árát. T^lás Gábor. 

landa and fhe Egyptian Soydan By üie Rev. C. W. W i 1 b o d ud 
'elkin 2 toIb. LondoD 1882. Sunpaon Low. 
ióta Stanley oly lelkesült szavakkal magasztalta a néger 
somot Ugandát s különös figyelmébe ajánlotta a missióegy- 
k, hogy az Ukerewe partjain a keresztyénség meghoDOsf- 
;al az eurépai művelödésndc szilárd alapot 8zere7.zenek, az 
: Középafirika e részére nagy gondot fordítanak. Már 1876-baii 
oriusok mentek Ugandába. Legszerencsésebb volt a „Church 
ary Society", melynek küldötte Wilson lelkész két évig élt 
.ban, míg társai részint meghaltak, részint megölettek. Wil- 
r7-ben Zaozibárból ment ide, míg társa Felkin orvos a kö- 

évben a Niluson át jutott Mteza császár fővárosába, hoo- 
79 nyarán együtt tértek vissza Egyptomon át. A munka, 
ketten együtt írtak, két vaskos kötetre terjed, térképekké 
al bSven illustrált s minden tekintetben alapos dolgozat 
iséges uti ngzokon kivül igen érdekesek az ugandai nép élet- 

s nyelvét ismertető fejezetek, mely utóbbiak közt nehíny 
íny is van. Az egyptomiaknak Szudánban szereplésérdi sok 
van. Felkin többek közt egy osztrák születésű Slatin bey 
O'énnel is találkozott, kit nagyon dicsér s ki akkor Dara 
yzója volt. Nagy érdeküek a műhöz csatolt toldalékok. Ai 

Wilson adja elő nézetét, minő kereskedelmi összekötteté- 
ihetne létesíteiii Anglia s Uganda között. Azt hiszi, hogy 
en nagy nehézségekkel járna a vállalat, de ha az Ukarewe 
már néhány gyarmat létesülne, az összeköttetésből jelen- 
nyereség lehetne. A közlekedés keletről s éjazakról egy- 
azközölhető. A többi mellékletek a gyűjtött növényekről, 
ól, meteorológiai s hypaometriai kutatásokról, Felkin authro- 

tanulmányairól, ásványok vegyelemzéséről adnak nagyobb- 
iblázatos kimutatásokat. A második kötetben jelentékenyen 
ra van, mint az elsőben s ez ábrák egy része Buchta Rik- 
aykét^ei után készült, de sok vázlat van az utazóktól is. Gg. 



i^ 



Hövid közlemények . 245 



Kövid közlemények. 

I. Expeditiók, 

Wissmann útja Afrikán át. Wissmann hadnagy nagy afrikai 
útjáról, melyet már több izben felemlítettünk, viBszatérve, ez év ele- 
jén a Kairói földrajzi társaságban részletes jelentést adott s a jelen- 
téshez saját vázlatai alapján Dr. Schweinfurth készített térképet. 
A nevezetes utazásról e jelentés alapján a következőket közölhet- 
jük: Dr. Pogge és Wissmann Hamburgból még 1880 november 
havában elindultak Loanda felé, azonban csak 1881. június S^án 
hagyhatták el Malansot, hogy a kontinens belsejébe hatodának. Tol- 
mácsuk kezdetben egy Germano Jósé Maria nevű ember, később 
pedig Biserra nevíí néger volt, kiről mint valódi nyelvészí tehet- 
ségről emlékeznek meg, többek közt azt is feljegyzik róla, hogy 
Nyangweben öt napi tartózkodás alatt megtanulta a kiswahelik 
nyelvét. Muata Yanvo országába több ok miatt nem mehetve be, 
éjszak felé vették útjukat s október 2-án érkeztek Eikassába, a déli 
szélesség &^Vy alá s a következő nap átmenve a Kasé folyón a 
tosilangok országába mentek, hol véletlenül egy hatalmas Eingenge 
nevű főnökkel találkoztak, ki 200 ember kíséretében elefántokon 
vadászott. Kingenge megígérte nekik, hogy Nyangwebe vezeti őket 
a Laalaba mellé s el is indultak vele. Útközben azonban megtud- 
ták, hogy a tusilangok közt van még egy más hatalmasabb főnök 
is Mukenge s hogy ezzel se veszszenek össze, az expedítió meg- 
oszlott; míg Wissmann hadnagy tovább ment az előbbi főnökkel, 
Dr. Pogge balra fordult Mukenge városa felé. A tusilangok álta- 
lában igen szívesen fogadták őket. A „vízből (tengeren túlról) jövő 
ember ''-t ugy tekintették nálok, mintha elhalt főnök szelleme volna, ki 
most visszatér a dolgok állapotát megnézni. Pogge 1881. deczember 
1-én indult el Mukengevel, ki nejei közül mintegy ötvenet vitt 
magával Nyangwe felé. Az itt gránitsziklák közt folyó s ezért nem 
hajókázható Luluan keresztül menve, igen népes síkságra értek. 
Deczember 17-én érkeztek a Munkámba tóhoz, melyet a benszti- 
li tek igen nagy tónak mondtak, de tényleg inkább mocsár s csak 
b rom angol mértföld hosszú. Kifolyása nincs s a tenger színe felett 
l iO láb magasban fekszik. A két utazó most egyesülve folytatta 
ú át a Lubi folyó felé, mely a Kongó egyik mellékfolyójába, a 
I bilas vagy Sankuru folyóba ömlik s határt képez a tusilangok s 



Rövid közleméujek. 

Qgok (egyesben musoDg) országa közt. Kezdetben meglepte 
a tusilangok nagy száma, később azonban látták, hogy a ba- 
ok országa még népesebb. Wissman e népet igen barütságos- 
munkásnak s iparűzésben jártasnak mondja; több igen szép 
it, faragott elefántcsontot, kosarat, s más vas s réztárgyakat 
tt tőlök s mutatott be a gyűlésen. E népes vidéken áthatolva, 
tazók óriási őserdőkbe jutottak, míg végre elértek a Lubilas 
ig, mely oly nagy, mint az Elba. E vidéken gytimölcsfák s 
k következtében a vadállatok s madarak is teljesen hiányza- 
csak etefántot s egy vaddisznó-féle állatot lehet néha látjii. A 
las folyó a déli szélességen 5*>7' alatt fekszik. A továbbutazást 
on megnehezítette itt a kotok vén királyának Kasicaindc rósz 
ata, ki nem akart nekik csóoakokat adni, hogy a folyón át 
mek s csak akkor eresztette el őket, midőn lövésekkel s raké- 
felbocsátásával megijesztették. Átkelve a Lubilas folyón a Beneki 
I országába értek, melynek népét Wissmami nagyon dicséri, 
ban csínos, szépen épftett s tiszta falvakat látott itt, a házakat 
ek s pálmafák veszik körül. A nép töldműveléssel foglalkozik, 
' számban vannak s jómódnak. Némely falun 4—5 óráig men- 
keresztül s egyik-másiknak több utczája is van, ugy hogy la- 
inak száma ezrekre mehet. Ezután ismét nagy síkságon men- 
át, hol a szintén népes Kalebu vagy Milebu törzs lakik, kik- 
országa a EoDgo Lomami nevű melyékfolyójáig terjed, melyet 
Cameron is érintett. Az utazók sokat szenvedtek a nagy esti- 
k miatt, a mocsárokon csak ökrök segítségével juthattak át, 
'eket még Loandában vettek. Ez állatok általában nagy hasz- 
ra váltak s Wissmann sajnálattal emlékszik arról, hogy a keleti 
vidék éghajlatát nem bírva ki, mind elpusztultak, mielőtt az 
ánhoz ért volna. Nyaogwebe ápril 17-én értek. Dr. Pogge íanea 
IS 5-én visszatért nyugot felé s csak három fegyveres embert 
rótt társának. Nagy segítségére volt azonban Wissmannak Abed- 
Salim sejk arab kereskedő, ki tiz puskát s 15 teherhordót 
t számára, kikkel június 1-én indult el a Tanganyika tó felé. 
izií, fáradságos s veszélyes út után, juhus 18-án ért Plymouth 
iba, a londoni missío társaság gyarmatába, hol Griffith, lelkész 
légszeretőleg fogadta. Innen átment az Uzízsi tavon. Fegyve- 
ten nagy hiánya volt s ezért Malagarazi mellett nagy veszélybe 
ilt, melyből csak leleményessége mentette ki oly módon, hogy 
karján levő sebhelyre hivatkozva a hatalmas főnökkel Miram- 
ű vérszövetaégre hivatkozott a rablók előtt, ünyanyembetöl még 
da nevű német missió gyarmatba ment csónakok végett s azu- 



r 



Rövid közlemények. 247 

tán a Mpwapwáo a part felé menve 1882. november 15-én ért 
Saadaniba, miután huszonkét és fél hópapot töltött egyik parttól a 
másikig terjedő úljában, mely alatt számos helyen járt^ hol nem* 
csak európaiak, de m^ arab kereskedők sem fordultak meg s igy, 
a mi napjainkban már ritkaság, valódi dseredeti viszonyokat 
láthatott. Gy. 

Afrika éjszaki részén nevezetes utat tesz most Dr. Defour- 
noux, főkép történeti s archeológiai kutatások végett Fezből Figi- 
gen s Tebeszán át Kairuanba jutott, hol az ottani mecset Sheriflge 
megengedte neki, hogy az ott levő nagybecsű kéziratgyüjteményt 
áttanulmányozhassa s ebben a földrajz történetére vonatkozólag 
valóban sok érdekes uj adatot nyert. Eairuanból Timbuktu felé in- 
dult. Dr. Defoumoux igen pontos naplót vezet s méréseket is esz- 
közöl, igy útjából a marokkói tertlletre vonatkozólag uj dolgokat s 
az eddigi adatok kiigazítását várhatjuk. Gy. 

RogozinszkI tengerészhadnagy expeditiója Camerun vidékéről 
Afrika nyugoti tropikus vidékére csakugyan elindult. Az expeditíó 
tagjai, köztök Tomczek Klemens geolog, Janikoffiski Lipót meteoro- 
log, Hirszenfeld József mérnök, Ostlüszeffszki László gépész, tisztán 
lengyelek s a költségeket kizárólag magánadakozásokból gyűjtötték 
össze. Hosszú készülődések után múlt év deczember 13-án indultak 
el a gLucia Margarita" hajón Havreból s Madeirán át Palmasfok s 
Femando Fon keresztül mentek Camerunba. Qy. 

Schuver Jüan Mária, múlt év szeptember 25-éről Famakából 
keltezve, ismét érdekes tudósítást küldött tanulmányozási útjáról a 
Famakától keletre s a kék Nilustól éjszakra fekvő hegyek között. 
E tudósítás szerint a múlt nyáron főkép a Kadalo négerek között 
tartózkodott, különösen a kétezer lábnyi magas fekvésíi Godin falu- 
ban. E falu a Gumusz hegység legéjszakibb részén a képzelhető 
legvadabb vidéken van, oly magasságban, hogy az utazó jnértíol- 
dekre elláthatott s egész hegysorok fekvését határozhatta meg. A 
Kadalok vidéke különben, mint irja, a legszebb vidék Afrikában, 
a mennyire ő ismeri ; hasonlít a szász Svájczhoz. A sziklák nem 
emelkednek kétezer láb magasságnál feljebb, de a szem mindenütt 
a legcsodálatosabb oszlopokat s másnemű alakokat találja veres grá- 
nitból, melyek mintegy bazalt oszlopokat utánoznak, mig mellettök 
buja erdőkkel borított völgyek léteznek. A Kadalok nyelve a ron- 
tott gumusz s egy kis berta nyelv vegyüléke, saját régi nyelvökből 
már csak egynehány szó maradt meg. Meglehetős jól öltözködnek 
s külön domurt azaz sajátságos gyapotanyagot szőnek fel. A kör- 
nyéken igen sok zsiraff tartózkodik. Disznóik nagyok s szépek, de 



RAvid kezleménjiek. 

cetek s hosEzúszŐrUek, mint a berták vaddisznóktól szár- 
> sértései. GyOmölcsféik közt van egy dambus nevű, mely 
esen ismeretlen volt. Nagy sijtétszfnű fa ztg-zugos ágak- 

leginkább a begyszakadékok között nő. GyUmöIcee kÍBsé 
bal^ní hüvely, 3 — 4 babmagszerUleg sorakozott maggal, 
[ finom illatos íze a muskátdió s bors között áll. Magá- 

kávéval vegyítve, ital gyanánt használják. Arab kereske> 
ran visznek magukkal e magból kisebb mennyiségeket 
i, honnan az arabok Hedzsába is elhordják. Az utazó ki- 
; a Eadalo négerek vidékére, szerenesére csak akkor, mi- 
ásait már befejezte, Mahmud mirzavidéki főnök ellensége 
ilbeszakftották. £ fSnök Mahdi próféta dervisei által fel- 
z európai utazó közeledtére a hadi dobokot megverette s 
lagy ügygyel-bajjal tudott megmenekülni, hogy ne Öljék 
t török spiont. Az utazót általában sok kellemetlené^ 
laka kormányzója, mivel a felkelőkkel czimboráskodással 
I:, elvette fegyvereit s ezenkívül Piaggia nevti egyetlen 
titársa is meghalt Ezért ujabb délfelé tervelt kutatásait 
Igénytelen volt abban hagyni, annál inkább, mert a fel- 
tt aUg tekintélyes számú s megbizható kíséretet nem hoz- 
ze. Gy. 

JentkiShl e nyáron aj expeditióra indul el Grönland 
■tjaira. Az eszme, melyet czélul ttlzött maga elé, méltó 
Shez, de kivitele ép oly fáradságos, mint veszélyes. Oly 
higézík éjszak felé a parton, a mennyire csak lehet s 
belföldi jégárakon több száz mértföldnyi utat akar m^- 
írt reményű, hogy e végtelen jégtömeg között valahol 
oázisokat talál. E reményét régebbi grönlandi útjában 
ztalatai s egy német expeditió által talált nyomok meg- 
^t hiszi, hogy a jégmező határán tul a föld egészen j^- 

talán még fák is találhatók, mivel a déli szél e vidéket 
ífnland keleti részét még kevéssé ismerik, mivel az óriáa 

sziklák meggátolták a behatolást a benső részekbe. Az 

egyik feladata volna svéd lapok szerint, hogy feltalálja 

európai telep nyomait, melyet Veres Erik 985-ben alapf- 
lyet állítólag a 11-ík században eskimók pusztítottak el, 
iCgyedfél századig virágzó állapotban volt. Nordenskiöld 
, hogy e telep a keleti partokon létezett. Az expeditín 
ekintetben kitűnően lesz felszerelve s orvosok, természet- 

B más tudósok is tesznek a tagok közt. Dickson Oszkár, 
ijszaksarki expedítiók e nagylelkű gyámolitója, ez utazás 




Eövid közlemények. 249 

költségeinek fedezését is magára vállalta s a svéd paiiamenttől 
külön hadihajót akar kérni e czélből. A király szintén mqleg érdek- 
lődést tanúsít az expeditió iránt. Az indulás már májusban meg- 
történik. Gy, 

— Bove hadnagy expeditiója. A buenos-ayresí lapokból az 
tűnik ki, hogy az argentínai ezpeditió, melynek Giacomo Bove olasz 
teDgcarészhadnagy a vezetője, nem lesz oly nagyszabású, mint a 
milyennek eleve tei*vezték. A helyett ugyanis, hogy a déli sarkvi- 
dékek kikutatásán fáradoznék, csak Patagonia partvidékének a víz- 
rajzát fogja tanolmányozni. Lehet, hogy e változás Bove hadnagynak 
nem szolgál örömére, de a földrajzi tudomány így is nyertes lesz, 
mert Fitz-Boy és több franczia kutató után még elég tenni való 
maradt ott azon a sajátságos köves területen, mely Chilivel közelebb 
kötött egyezség alapján 20,000 D nifd. jutott az argentini köztár- 
saságnak 8 melyen még minden tekintetben sok fölfedezni való van. 

Przewalszki legutolsó tibeti utazásáról szóló terjedelmes mun- 
kájából két kötet jelent meg, melyben 105 kép s 3 térkép van, az utób- 
biak közül kettő az expeditió útját, egy pedig Középázsia átnézeti térké- 
pét ábrázolja. Minden fejezetben előbb a beutazott vidék áttekintése 
van 8 azután maga az utazás leírása. Przewalszki maga az orosz föld- 
rajzi társaság íilésén bemutatott egy fejezetet, melyben főkép Ti- 
betről van szó. A 13—15000 lábnyi tibeti fensíkot éjszakfelől a 
Góbi sivatag irányában a Nansan, az AItyn*Dag s ennek nyugoti 
folytatása a Tugus-Daban határolja, mely a Künlünhöz csatlakozik. 
E hegységektől délre külön fensíkok által elválasztva nyúlik el a 
tnlajdonképeni Künlün, melyhez a Bajan-Kara és Suga hegységek 
s a Przewalszki által fefedezett Marco Folo hegyláncz tartoznak. 
A Künlün kelet felé a sárga folyó vidékére nyúlik, mely folyó va- 
lószinttleg keresztülmetszi. Tibet tulajdonképeni fensikján rövidebb 
vagy hosszabb nyugotról kelet felé terjedő hegylánczok terülnek el, 
melyek csak kevéssé emelkednek a fensík felé. Az éghajlat nyáron 
a gyakori esőzés miatt nedves, őszszel s télen száraz; a téli hóna- 
pokban a hőmérő gyakran sülyed — 30^ C-ig, bár a terület Tri- 
polissal 8 Tuniszszal egyenlő szélességi fok alatt van. A hó aránylag 
ritkán esik s nagyon kevés ideig marad meg, mivel a szél s nap 
csakhamar eltávolítják. Ez okból lehetséges, hogy itt nagyobb állatok 
n ;y mennyiségben tenyészenek, mivel a növényzet részben télen 
á is megmarad. Maga a növényvilág kevéssé változatos. Fák alig 
V jnak, bokrok közül is csak hármat talált, a Hippophaet, egy 
lí aumuriat s a Potentilla fruticosát. A füvek közt legfeltűnőbb az 
éj zakón nagyon elterjedt Cobresia tibetica Max, melynek merev 



Kűríd közleméajek. 

Eklyaí a teherhordú-állatokat gyakran megeebzik. Az állatvilág 
igjOD változatos, utazónk 17 emlős állatot s 50 madárfajt kii 
tetett meg, de a nagyobb kérődzők, egy yak s két antílope 
á a vadszamár rendkívüli számban fordaÍDak el3, az embe 
nem is látszanak félni s nyomorúságos eledelöket csak e 
helyek folytonos változtatása által szerzik meg. Különösei 
Éjszak Tibet sivatagjaira nézve, melyeket az utazó legjobbat 
8 hol csak egy pár gyér népességű tjjrök s mongol nomác 
a Hor-Fa és Sok -Pa található. E törzsek rablásaik által igei 
'esek a buddhista karavánoknak s a Tanla lejtőjén atazónkal 
:támadták, de az 5 s uütársai jól czélzott lövései miatt hamai 
dadtak. — Przenalszki összesen 22,000 werst utat tett Kö- 
iában; meghatározott csillagászatilag 48 pontot s 312 ponl 
}ágát megállapította. Gyűjteményében volt 90 foj emlős, 4oC 
50 httlIS, 1500 növény stb., mindegyik számos példányban, 
volt még ez évben Éjszak-Tibet még eddig ismeretlen vidé- 
vísszatémi, de az orosz kormány felhívására abban hagyta 
résztvesz abban a bizottságban, mely Oroszország s Mongol- 
határainak megállapításával fog foglalkozni. Gy. 
l natali széntelepek kikutatása végett az angol kormány 
ásából hosszabb utazást tettNorth Fr^es I880-ban 1881-ben 
Mkai tartományban. A széntelepek nagjnrésze a legéjszakibb 
Klip River Gountyban fordul elő, kisebb mennyiségben Um- 
rrásainál s végül a tengerpart hosszában Tugel&tól Durboiiig. 
ttások eredményét számos geológiai térképpel ellátva az utazó 
idta ki 8 a főbb tárgyakat így összegezi: 1. Különböző mi- 
. hasznos szón Klip River Countyban található 4—10 lábnyi 
jágban ; a művelésre érdemes, mivel egy részöket gőzifeök fű- 
más részöket gázvilágításra is lehet használni. 3. A műve- 
Llkalmas szén 1350 négyszög angol mértföld területet fogisi 
Feltéve, hogy a vastagság átlag 4 láb s a használhatlan 
500/o-ot véve, a területen mintegy 2073 millió tonna kŐazén 
4. A Bzéntelepek legnagyobb része koronajószágokon vau 
ily magánbirtokokon, melyeknél a kormány a kÖszénbányá- 
igot kikötötte. 5. A kőszén czélszerű felhasználására vj vasúti 
vonalak szükségesek. 6. Weenan, Umvoti s Victoria megyékben 
enet még eddig igen kis mértékben lehetett kimutatni. 

Gy. 



Pí*^ 



Bdvid közlemények. 251 

II. Ethnoéraphía. 

A Zambezi vidékén lakó négerekről Depelchin jezsuita, ^z 
ottani római katholikus missió vezetője igen érdekes részleteket 
közöl ^y brüfiseli „Précis Historiques" czímű lapban. Depelchin 
1881 június havában érte el a Sobe és Zambezi összefolyását 
s itt hosszabb ideig érintkezett Westleaeh és Walsh kereskedőkkel, 
kik a nép közt élve, azok nyelvét elsajátították. Ez adatok s saját 
kutatásai alapján e környéken a következő törzseket találta: 
1. A Ma-Nanza vagy Ma-Kalaka törzset a Zambezi balpartján a 
Daka és Matielsi torkolatával szemben. E törzset a Ma-tabelék 
űzték ide s most a Ba-rotse törzs védelme alatt állanak. % A Ma- 
layak, kiknek határa Mananzáig vagy a Viktória vízesésig terjed. 
Tőlök éjszakra van a Ma-Skulkulombwe, mely törzs elég népes s 
független, de a Ba-rotsek üldözik s pusztítják őket. 3. A Ma*Subia 
jelentékeny törzs, mely a Zambezi partját Sesekeig s a Sobe part- 
ját Linyantiig népesíti meg s a torkolatnál is ők laknak. 4. A Ma- 
totala törzs Seseke éjszaki részén. E törzs tagjai vasiparban kifej- 
tett tigyességökről ismeretesek. Stanford térképén három helyen is 
Ba-nyeti név fordul elő, melyet e törzs nevének gondoltak, holott 
e név egyszerűen kovácsot jelent s nem törzs neve. 5. A Ba-rotse 
vagy Ma-rotse nevű törzs, mely e vidéken uralkodik s melynek 
tagjai a Maliié folyó mindkét partján széles völgyben laknak. Fő- 
nökük Lebuzi, Laroé faluban lakik. 6. A Ma-ncsoja törzs az előb- 
bitől éjszakkeletre lakik s részben adófizetője ennek. 7. A Ma- 
Mbunda törzs a Zambezi balpartján a Ma-ncsoja s Ba-rotse tör- 
zsek közt lakik, Stanford térképén hibásan a jobbpartra vannak 
téve. A ba-rotsék alattvalói, de sokat lázonganak ellenök s nagy 
számuk miatt veszélyesek a hóditóknak, kik épen a múlt évben 
ritkították meg e számot tömeges öldöklés által 8. A Ba-libale 
törzs a Ma-mbunda törzstől éjszakkeletre lakik a Zambezi for- 
rásáig. 9. Éjszak felé ezektől vannak a Ma-pingula törzs tagjai, 
kik nagyon hasonlítanak a bushmanokhoz s csak részben alatt- 
valói a Ba-rotse törzsnek. A Ma-Hés törzs, mely szintén a Ba-rotse 
birodalom alá tartozik, a Sobe folyó völgyében lakik Linyantitól a 
déli szélesség 6-ik fokáig. Holub még több törzset számol elő, de 
e törzsek nagy része hibásan említtetik ilyennek — halászok, vadá- 
szok stb. elnevezése helyett. Az egész vidéken, mint látjuk, a Ba- 
rotse törzs uralkodik s az egyetlen általuk nem zaklatott törzs a 
Zambezi balpartján lakó Batonga. — Depelchin a Zambezi balpartján, 
Mgunda főnök székhelyén hosszabb ideig kénytelen volt várakozni. 



Rövid kSzlemények, 

5tt Lebusi királyi székhelyére eresztették. Ez időt főkép ayelí- 
lásra használta. A különböző törzsek mindegyikében kQlöD 
' divatos, de e mellett elteijedt s általában használtatik a Se- 

Dyelv is, mely tuUjdonkép a Ma-kololok, az előbbi uralkodó 

1 nyelve. A uralom megszűnése után is megmaradt nyelvök 
ikedési eszköznek. A Se-Kololo nyelv a Se-Suto és Se-Snana 
íekkel közel rokonságban van s egymást megérthetik. Blzért a 
tok tartományában nyomatott vallásos s nevelési muDkákat 
)ez környékén is használhatják. A Ma-Koloko birodalom az 
ig lakéinál egészen megörökítette e nyelvet, mely még ma is 

oly közös nyelv az, mint egykor a latin vagy későb a fnu- 
volt Európa legnagyobb részében. Gy. 

III. Vegyesek. 

„A hunok szlávok ! " (Florínszky antbropologiai kutatásai.) 
'lovoja Vremja" {Uj idők) kazáni levelezője arról ad értesítést, 

a kazáni archeológiai, históriai és ethnogra- 
ai társulat utolsó üléseinek egyikén Florinsky V. M. tanár, a 
rí^ sfrdombok („kurgan''-ok) jelentőségét illetSIeg lij elméle- 
llított föl, a mennyiben azokat az egykor ott lakó szlávok- 
tulajdonftja. Gyakori szibériai, Orenburg-vidóki és dél orosz- 
igi utazása közben volt alkalma az ottani sírdombokkal meg- 
rkedni, azokat egymással összehasonlítani és a muzeumokban 
ijtemények útján az ezen dombok széthányása alkalmával ta- 
:árgyakat tanulmányozni. így kitűnt, hogy a déloroszorszj^ 
libériai sfrdombok azonosak. JellemzS sajátságaik a követke- 
en foglalhatók össze: 1) alakjukra nézve kétfélék, u. m. kor- 
iak, 5—10 röf magasak (császári síremlékek) és hosszúkásak, 
ilakúak; 2) az utóbbiak éjszakkeleti irányban s 5— 15-ös cso 
ikban, egymástól alig egynéhány röftiyire fekszenek. Messziről 
^en domb-csoportozatok egy szabályosan épült falunak a ké- 
;UDtetik föl. Nagyobb csoportoknál néha egy-egy császári sír- 
ira ís akadunk, mely a többitől kissé távolabb áll és azoktól 
alalgára, mind nagyságára nézve föltUnőleg különbözik. A 
mbok általában emelkedettebb és nyíltabb helyeken eiueltet- 
fdldhátakon, folyók partjain); 3) minden „kurgan" tisztán fe- 

földbSl áll, mely nemcsak a domb környékéről, hanem más 
:ekről is hordatott össze. A sfrdomb széthányásánál látható, 

azon rész is, hová a megboldogultat tették, szintén fekete 
lel töltetett ki. A sírdombok eme közös jellege világosan aira 



r^ 



Bdvid közlemények. 253 



enged következtetni, hogy az valami vallási fölfogással vagy a fe- 
kete, termő földhöz való ragaszkodással áll kapcsolatban; 4) úgy 
európai Oroszoí^zág, mint Szibéria számos „kurgan^-jában sok kő- 
l>ol faragott emberi alakra bukkanunk, melyek ,, kő-bábok" neve- 
zete alatt ismeretesek. A kurganok Szibériában, éjszak felé és a 
permi kormányzóságban lévő sadrinszkii hágótól nyugotra már nem 
igen találhatók. Legtöbb van a Tobol és Irtis közti pusztákon 
(a Jalutorovi, Isimi, Kurganii, Petro-pavloszkii vidékeken és a Sad- 
rini keleti részében), valamint az Irtis közép és felső folyásánál, az Om 
és Tartás mellékén (a Barabini pusztán) , az Altai éjszaki lejtőin 
és az Eniszei és Abakan felső folyása melletti völgyekben. Az Ural 
hegység közép- és felső részén és az Ural éjszaki lejtőinél elterülő 
pasztákon (^Sadrinski-ig)^ kurgan egyáltalában nincsen. A kurgani 
és petro-pavlovszki vidékekről a kurganok Troiczk és Cselyabinszk 
felé és az orenburgi kormányzóságba húzódnak, a hol közvetlenül 
a szamariai, doni és déloroszországiakkal egyesülnek. így lehet 
ezen emlékek földrajzi elteijedésének alapján az azokat emelt nép 
lakóhelyeinek határait köröskörül megjelölni, miután ott ily feltűnő, 
eltörülhetlen nyomokat hagytak hátra. S vájjon micsoda nép lehe- 
tett az? Florinszki tanár éjszaki, azaz oroszlávnak tartja a kö- 
vetkező okok alapján: 1. Semmiféle más népnek, mely Szibériában 
és Oroszországban lakott, hasonló temetkezési szokásai nem voltak. 
Sem a finn,' sem a mongol népek kurganokat nem emeltek. £z ab- 
ból is látható, hogy az általuk lakott területeken (Ural, éjszaki 
Szibéria és Oroszország) az említett síremlékeknek senuni nyomát 
sem találjuk. Mindez jobban látható a jelenleg baskírok és vogulok 
által lakott területeken (permi korm.), melyek határosak voltak a 
szláv földekkel. Szintúgy nincs nyomuk az Altai déli vidékein, hol 
egykor mongol fajok tanyáztak. 2. Sem a finn és mongol, sem a 
török népfajoknál a későbbi időkben mi sem emlékeztetett a kur- 
gani temetkezésekre. 3. Efféle azonban a szlávoknál megőriztetett 
(egy marok földnek a sírgödörbe való vetése). 4. A szkifi kurga- 
nokat a tudósok nagy része a szlávoknak tulajdonítja. Miután azon- 
ban ezek a szibériaiakkal azonosak, semmi okunk sincs azokat más 
nemzeteknek tulajdonítanunk. A novgorodi és pozkovi kurganok, 
izéthányásuk alkalmával, szláv eredetííeknek bizonyulván be, azt 
bizonyítják, hogy a szlávoknak szokása vala kurganokat emelni, 
üzeknek alapján Florinszky arra a végkövetkeztetésre jut, hogy 
^ orosz szlávoknak hazája nyugati Szibéria volt, hogy az árja 
)rzseknek első elválásakor ők Közép-Ázsiából nem nyugati, ha- 
em keleti utakon, a Szemirjecsenszki területen keresztül jöttek 



lUrid kOeleinéDyek. 

eleinte az Irtis meUékén és az Altai-tól éjszakra telepedtek 1& 
rópai Oroszországba a keresztény aera kezdetén költöztek át, 
íor a keleti vagy szibériai szlávok a „hunnok" nevezete alatt a 
■vándorlás megindítóivá lettek. A huanok (szlávok) soraiban baa- 
jk is voltak, mint melléktörzs, mely az Urálon túl, mindjárta 
ívok mögijtt lakott volt. Hogy a baskírok száma nem lehetett 
;y, az abból is kimagyarázható, hogy legnagyobb részük szűlS- 
Íjén maradt és ott él máigkn is. Í*— y- 

A Panama) csatorna. Dr. Johnsohn, ki mint amerikai de- 
itas jelen volt a párisi kongressusban, melyben a Panamai 
torna részvénj-társaság alkuit, hosszú levelet intézett A m m o n 
erikái tengernagyhoz, melyben részletezi, mi okból szállottak 
ily rögtön a társulat részvényei a párisi piaczon. FSokoknak 
Eívetkezöket mondja : 1 . A földrengés, mely múlt évben az Isthnm- 
nagy pusztításokat tett. 2. Az éghajlat egészségtelensége, mely 
an minden fehér munkást kizár. 3. Egyik fSiga^tó lemondása, 
a dolgot közelebbről tanulmányozván, annak sikerébe minden 
tt elveszített. 4. A Panamai vasútnak megvétele drága áron, 
ynek használata meg fog szűnni, mihelyest a csatorna létre jön. 
Vzoa tény, hogy eddig ott még semmi komolyabb munka nem 
eztetett. L e s s e p s grófot, a vállalat indítóját azzal vádolják, 
y a közönséget félrevezette. Hogy egy beszédjében, melyet a 
'színről való visszaérkezése után tartott, azt állította, hogy ott 
Idreogések egészen ismeretlenek, holott köztudomású dolog, hogy 
en nem ritkák. Továbbá : hogy a fSldszoros éghajlata felette 
szséges, mi éppen nem igaz, és hogy az Egyesült-Átlamok 
mánya a csatorna vállalat pártolására meg van nyerve, holott 
íppea ellenkezőleg nyilatkozott. Az első számítás szerint 1200 
ió franknyi tőkét hozott javaslatba, de miután oly órási ősz- 
ire semmi czég vagy syndicátus vállalkozni nem akart, egyszerre 
találta, hogy a munkát fél áron (600 millióért) is lehetséges 
te keresztül vinni, későbben meg azzal kecsegtette a rész- 
Ctulajdonosokat, hogy annyi költségre sem leend szükség. A 
vények kibocsátása estéjén érkezett Parisba Hayes konnány- 
ik megnyitó beszéde (missage), melyben a. Panamai csatorna 
illat ellen erősen tiltakozik, de hány franczia ember olvas ame- 
i újságot? Minden párisi lap pedig éppen az ellenkezőt hir- 
e, t. i. hogy az amerikai kormány a Lesseps terve iránt ked- 
ien nyilatkozott. ErröI egyes nyomtatott lapok is osztattak szét 
5p közé. Végre azt állítja Johnson, hogy valamennyi párisi 
g meg volt vesztegetve Panamai részvényekkel, úgy hogj' kö; 




I. • 



BöTÍd kOsl«m6nyek. 



255 



év alatt semmi sem jelent meg bennök, mi a vállalat ellen szólt 

Yolna, és a dicsérő, magasztaló czikkek felváltva érték e^mást. 

Chicago „Times." 

— Új Mkotö Jáva szigetén. — A Bataviában székelő belga 
fokonzul azt a jelentést tette a múlt óv végén a maga; külügyi 
kormányának, hogy Hollandia indiai birtokainak kormányzója egy 
1882. szept 28-án kelt rendelettel Acsin kormányzóságban egy 
Oleh'Leh nevű új kikötőt nyittatott meg az általános kereskedelem 
számára. 

— Bornéóból. — Egy új angol kereskedelmi társaság m'nt- 
egy 200 mfoldnyi területet váltott magához Boméo éjszaki részén 
a boméo-proper-i ős a szollok-i szultánoktól oly föltétel alatt, hogy 
a társaság az előbbi szultánnak 12,000, az utóbbinak pedig 5000 
dollár évi dijat fizetend. így Boméo éjszaki része az angol társaság 
birtokává lesz. 



— A Manche csatorna alatti alagút munkálatait angol rész- 
ről megszüntették, vagy legalább felfüggesztették addig, mig az an- 
gol közvélemény meggyőződik, hogy a conservativek részéről tett 
kifogások merőben alaptalanok. A francziák ellenben serényen foly- 
tatják a fúrást a hatalmas Beaumont-féle géppel, mely bámulatosan 
mfiködik. E gépnek főrésze egy korong alakú kés, mely minden 
egyes köriutásával 2 méternyi széles és mintegy 6 centiméternyi 
vastag réteget vág ki az előtte álló krétakőzetből. A francziák erős 
bizalommal vannak, hogy e nagy mű előbb-utóbb jó véget érend, 
mert f51 nem tehetik, hogy az angol maradiak előítéletei és ok 
nálkfil aggodalmai elébb-utóbb el ne oszoljanak. 

— A Miaszlsszippiy mint újabban állítják, nem az Itasha tóból 
ered, hanem egy kis tavacskából, melyet Whipple anglikán püs- 
pökről, kinek egyházmegyéje a forrásvidéket egészen magában fog- 
lalja, közelebb Whipple-tónak nevezték el. — Ugyanezen folyónak 
a deltáján tett geológiai kutatásokból az tűnt ki, hogy ott mintegy 
300 mfdnyi területen igen nagy fákból állott régi erdőségek van- 
nak elsülyedve, még pedig rétegzetesen s az egyes rétegeket homok 
üledékek választják el egymástól. Tiz ilyen egymás fölötti réteget 
tadtak megkülönböztetni, melyekben általában kopasz cziprusfák 
t lálhatók ; ezek közt vannak 25^ átmérőjűek, sőt találtak egyet 
c rat is, melyen 5700 évgyűrűt számláltak meg. 

— Obock gyarmatosítása. — 1882. deczember közepén kelt 
^ ra az Obock nevű franczia gőzös, hogy a Yöröstenger déli 
i pujánál fekvő Obock kikötőbe menjen. Obock vásárlás ú<ján ke- 
T t Francziaország birtokába még a császárság alatt, tehát nem 



Rövid kMemínyek. 

gszállott terület. Eddigelé esak koronként jelent meg ott egy-eg 
lihajó, hogy a birtoklás tényét meg-megiijftsa. Obock AdeDoe 
;n átellenben fekszik az afrikai parton, s Aden fölött az a nag; 
őbbsége van, hogy édes vízben bSvölködik, mint hajóállomás ki 
lő és hegyeiben, melyek 3 mfdnyi kerületüek, sok réz vár ; 
.knázáfira, Ezekhez járul még az, hogy az abíssziniai kereskede 
laek ez a természetes kapuja. Francziaország közelebb elhatá 
;ta, hogy e kikotSt tényleg birtokba veszi; egyszersmind má 
saság íb alakult CCK),000 ijk tőkével, hogy az ottani kereskedel 
it és bányákat kiaknázza. Az Obock hajón nagy számú sze 
lyzet utazott el ; Antwerpenben puskaporral és gépekkel rakodót 
g, s valószínűleg csak négy hónap múlva fog Francziaorazágbi 
szatémi. 

A Matabele ország éjszaki részén ujabb utat tett meg Selons 
ismert afrikai utazó. Nagyrészt eddig ismeretlen vidékeken jár 
Vfrika benső részének megismerése végett utazása eléggé fontos 
idetben a Hayane vagy Pangame folyók völgyében hatolt eldre 
jd átment a Zambezi folyón közel az Umsengezi torkotatáho; 
izután a Zambezi déli partján haladt Zumboig. Viszatérve Umfuli 
illett levő vadásztanyára a folyó jobb partján a Pangame összei 
illékfolyóin át kellett haladnia. Visszautazása különösen terhei 
It, éhség s láz, továbbá a csecselegyek igen sokan gyötörték. Gy 

Queensland délkeleti ónfermBlA vidékeit látogatta meg a kor 
Lny megbízásából Jack geolog a múlt évben s tudományos uta 
sáról terjedelmes jelentést adott be, melyből a következőké 
zöljiik : Útja Mai7landtól délnyugot felé a Rod Kockig minteg] 
mértföldnyi távolságra terjedt, mely területen megvizsgálta ai 
tiányászatot s azután a Maryland s Sugarioaf öböl közt fekvi 
léket vizsgálta meg. E vidék főkép gránitból áll, magas fensíkm 
pez, csaknem 3000 lábnyira a tenger színe felett. Jellemző, hogj 
n'ánit rendesen meglehetős mélyen fordul elő s a hol alkabnila^ 
tör, oly rendetlen sziklatömbökben jelenik meg, mintha Jégái 
íta volna oda E magánosan álló sziklatömbök legnagyobb meo}' 
iségben fordulnak elfl, mintegy lánczot képezve Queensland ! 
w-South-Wales határán, de még itt is igen gyakran félbeszakit' 
I alacsony mocsáros vidékek s mély alluviális rétegek által. Aí 
:ermS terület csaknem teljesen ugyanaz, mint a gránité. Az éra 
:nagyobb részt apró szemcsékben fordul elő, melyek legfeljebl 
lyŐtoboz nagyságúak , vegyülve quarczszemcsékkel s másnemi 
mokkiil s konglomeratokkal. Jack kutatásai szerint az ónéra 
sdetben kis jegeczekből állott, melyeket a Sevem s mellékfolpi 



Rövid kOnoniéiiyCk. 



U1 



továbbá erSs esőzések s hőolvadások hoztak le a dombokról a dőt- 
Bjngati síkságokra. A quarczsziklákon kíVül még némi Yidkánikiis 
kezetekkel ^yütt is lehet az ónt találni s Jaek véleménye teerint 
az allovial rétegek eltávolítása után az eroptiv közetekbSl nagy 
gazdagságot szerezhet az állam. Kikutatásuk csak részletes geoló- 
giai vizsgálat után lehetséges, de valószínűnek tar^a, hogy az ón 
a gránit közelében levS pala s más kőzetekben is feltalálható. Oy. 
A kaucsoktermelés Madagaszkár szigetén alig 15 év óta 
kezdődött meg, de már is igen nagyfokúvá emelkedett TSbb fa s 
knszónövény nedve szolgál a kaucsuk készítésére. Az utóbbi legin- 
kább a sziget keleti részeiben fotdul elö. A kaucsükgyttjtók ván- 
dortestfíletet képeznek. Öt-hat ember baltákkal, puskákkal^ kén- 
savval s élelmi szer gyanánt rizszsel megrakodva az erdőbe vonul 
s ha találtak helyet, hol az említett kúszónövény nagyobb meny- 
nyiségben fordul elő, ott sátrat ütve letelepednek. E növény gyö- 
kerénél mintegy hat hüvelyk vastag, de azután gyorsan vékonyul. 
A benszülőtt kaucsukgyüjtő felmászik a fára, a melyre e növény 
knszik s levágja az összes ágakat, sőt a gyökeret sem nagyon kí- 
méli. Eörfllbelől két láb hosszú darabokban bambuszedénybe 
teázik, melyből a tejnedv vasedénybe foly. Néhány csepp kénsav 
elegendő, hogy a tejnedv megaludjék i a kereskedelemben hasz- 
nált mcBa rubber legyen belőle. A madagaszkári ájruczikk rendesen 
tömbökben vagy a vasedény alakjának megfelelő gömbiében jő 
foigalomba. Minősége a talajtól s az aratás idejétől függ. A legjobb 
ám éjszakkeleti Madagaszkár szfiz talajú erdőségeiből ered, hol 
érett 8 régi növény nagy mennyiségben fordul elő. (hf. 

Új Bulfieáfól igen érdekes -részleteket adott el8 közelebb az 
ofosz földrajzi társaság ülésein Mikhikho-Madey, ki te^ 12 
évet töltött e nagy szigeten s környékén oly czélból, hogy a mű- 
veletlen népek életmódját alaposan tanulmányozza. 1870-beii ért 
Új-Guineába, oly helyen telepedett le, melyet előtte európai em- 
nem látogatott meg s itt 15 hónapon átt tartózkodott. Innen 6a- 
taviába ment, közzé tette tapasztalatait a pápuákról, azután még 
többször hosszabb időre visszatért Új-Ouineába, majd a menezi 
szigetcsoport többi részét látogatta meg s Ausztrália szárazföldjén 
'8 tartózkodott. Mind e nevezetes tanulmányokat nagyrészt saját 
költségén tette, bár az utóbbi években az oroszok közadakozást 
odítottak meg számára. Első letelepedési helye a sziget éjszakke- 
eti partján volt a Dumont d'Urville által Astrolobe öbölnek neve- 
tett hely közelében. Macley tanyáját Gorendu s Humbu nevfi köz- 
iek között állította fel egy Garagazi nevfi helyen. — A pápuák 

19 



BOrid kdslanények. 

iig nagyon idegenkedtek tőle b igyekeztek őt elfizni, de 
megtanulta nyelvüket s barátjuk lett. — Mivel a pápuák 
lék, Jiogy a halvány férfi a holdból jött, nagy hatással 
iájok 8 sok ellenségeskedésöket szüntette meg. Végül oly 
^os viszonyba jutottak, hogy anthropologiaí vizsgálatokat 
ett rajtok. Az 6 odaérkezése előtt a pápuák nem istnexték 
at s nem voltak képesek tüzet éleszteni s ezért, ha a kuny- 
ÍTzött tüz kialudt, a szomszédházból vagy szomszéd község- 
loztak ttlzet. Kutatásai folytán meggyőződött, hogy a Macley- 
íói mind a melanez vagy pápua törzshöz tartoznak, az sem 
y a belföldi s tengerparti lakosok között nagy különla^ 
egyedik új-guineai útja alkalmával meglátogatta a déli par- 
úgynevezett sárga maláji í^t is, Kzek & pápuák s polyné- 
yUlékei, bőrttk világosabb színű, hajuk nem göndör, de kfi- 
fellem vonásaik ugyanazok. Leginkább megváltozott a f^' oly 
Q, hol a missionáriusok s kereskedők a szeszes italokat s 
e betegségeket meghonosították köztök. A szorgalmas utazó 
11 sok fényképet s méréseket hozott magával. A mérések 
Salakok után történtek s némely esetben nyolcz ktUöDböző 
ten. ffy, 

írbár népszokás. Abissziniában és a rajagalla négereknél 
lekek hajait rendesen nagyon rövidre szokás levágni, kivéve 
'alaku helyen úgy, hygy a meghagyott haj is köralakban 
itá köröskörül. Ha már most pl. egy^ serdülS iiQú nagy- 
ni akaija magát, vagyis hosszú hajat akar hordani, azt 
y teheti, ha erre kellő érdeme van már. Ily érdemre pedig 
iD lehet a békés otthonban szert tenni. Elmegy tehát az 
izácsatlakozik valami útonálló bandához és kezdi társaival 
,tm az utasokat, rabol, öl, gyilkol, még pedig — azt mond- 
— szükségből, mert tudja, ha csak amolyan közönséges 
lynyal pl. egy db. ruhával vagy ékszerrel, gyűrűvel jön haza, 
mibe se veszik. Ellenben ha esetleg egy leterített eUenség 
iit ia magával tudja hozni és pl. leendője előtt ezekkel 
umeutálni virtusa mellett, akkor előre is biztos az őt 
szerencséről: szülei nagykorúsítják, hosszú hajat ereszt és 
liogy az emberi testrészek előmutatásával „keresetképességét" 
ta — megnősül ! ScA. 



üti rajzok a wallisi aipesekböl. 

f(Faiolvutatott u 1883. ápr. 12. Üléses) 
' Mélyen tisztelt fftfüleíeeiset ! 

me, itt vagyok ismét; eIsS szavam hálás köszíjnetem Dyilvá- 
nítása legyen e nagytekintélyfi egyesület jóiDdulatáórt, mely- 
nek egyik jelét a tisztelt választmány hozzám intézett uj fel- 
hívásában vettem. Nem félénk tai'tózkodáasal s nem ismeretlen ktrbe' 
jöttem ez alkalommal, mint tavaly, de az öröm oly érzetével, miképen 
a gyermek tér vissza Sítüldi házába, jó fogadásra, szíves elnézésre 
már előre is biztosan számftva. 

És most elbeszélem újólag, amit idegen országban megéltem ! 
Arra kérem tehát hallgatóimat, Jiogy kegyeskedjenek ligyelmöket 
egy olyan helys^e fordítani, mely az alpesi touristák igéretföldje : 
Zermattra, ezen a wallisi jegeavilág közepette fekvő, három év- 
tizeddel ezelőtt még ismeretlen kis hegyifalura, hol mostanában 
évenként sok ezer utazó tölti a nyarat. 

Távol minden rónaföldtöl, egy mélyen bevésett völgyzúgba 
elrejtve, közel hozzá sötétlő fenyvesek felett az örök jég hona, a 
leghatalmash begyi természet középpontjában megáldva a délszak 
derait, meleg éghajlatával: így tűnt fel előttem több éven át Zer- 
matt ; ott éltem legboldogabb napjaimat, A visszaemlékezés, e kedves 
bUvésznő, sok mesés szépségű képet, sok vidáman átélt eseményt 
varázsol lelkem elé, felfrissít számtalan gyönyörtelt, szivemelS be- 
nyomást és azon forró óhajt geijeszti bennem, hogy irigyletes bir- 
tokomat másokkal is megoszszam. 

Ezen szándéknak megfelelve, szeretném magamat lyra felküz- 
deni azon csúcsok egyikére, melyek tavalyi vándorlásaink czéljai 
voltak. Tisztelt hallgatóim szíves érdeklődése által kisérve, a sok 

FOMnjd UdaXnitk 1R83. - r-lk Mnl. 2U 



úti ri^xok a irallisi alpesekrfil. 

tiabozás DélkUl a legnehezebbet választom; s az kétségkivűl 
t-Blanche. 

l Dent-filanche jelentékeny rangot fogtál el a hatalmas Monté 
csoportban. Kissé visszavonulva, kerüli a puszta kiváncBiság 
ttét, mert 5 nem kaczér nő, ki szépségével díszlik mindenki 
hanem megközelíthetetlen, komoly, fenséges hölgy ; mély tisz- 
: késztet büszke nyugalmában. Neki kevés halandó hódol, de 
^szer közelében volt, nem felejtheti el őt soha. Azon boldog 
nlékeit, mikor ez nekem sikerült, legyen szabad ez órában 
[nem. Ki nem elégítő módon, az igaz; mert mikép Írhatnám 
a leirhatatlant? Látni kell, hogy méltányolhassuk, a hegy világ 
ztosságát. 

Uult nyár aug. 7-kén derUfényes idő voU ; leráztam az álmot 
iról már kora hajnalban, mert teljesen akartam élvezni e nap 
írüségét. Csakhamar ki erkélyünkre 1 Épen most gyulád m^ 
terhorn profilja, elöntve a felkelő nap fónyÖzÖnétSI. Mily rop- 

nSvekezik e rendkivüli hegy, könnyedén elválva a kéklő 
reggeli pomp^ától! Vetélytárs nélkül uralkodik a láthatáron; 
hozzá hasonló ; ez kényszerítette Önkéntes hátrálásra szem- 
it. Ezek többnyire pánczélt vagy sisakot viselnek nehéz merev 

A Hatterhom nem ; ő nem tUr erőszakot, nem nyomja se 
;, se mellét semmiféle bilincs. A szél és a déli nap nem eo- 
hogy nemes, nyúlánk alkatán felhalmozódjék a jég;- frissen 
Lzva ugy néz ki, mintha ezUst porral volna behintve. Azt 
k, hogy e csodateremtmény örök mozdulatlanságra van elitélve? 
tek csak jobban szemügyre, nemde, repülni készül felfelé? 
etünk, érzésünk is vele száll a magasba. 
EIsö látása e begyalaknak, nincs tagadás benne, megzavarólag 
I nyugtalanságot kelt azokban, akik megakarják közelíteni, 
egy démoni vonás elrutitja öt, a kinek különben főjellegc 
itos féktelen erő. Túlságosan merész, de elragadó kecses; 
en fenyegető és mégis megfejthetetlenül vonzó ; úgy áll elSt- 
mint egy rejtvény, egy sphinx, a legügyefogyottabb képzelmet 
levítve. 

Liehetetlen, — tudja Isten ! — Zermattról akármit is mon- 
niielStt a Matterhom iránti rajongó csodálatunk adóját le nem 

őszintén bevallva, aug. 7-ke kora reggelén magam is keveset 
1 arról, ami velünk e napon történni fog ; azt vezetőink Ping- 
lans és Alois határozták el, kiket reggeli után a Hotel du 
Cervin előtti réten kerestünk fel. E két férfiút már tavaly ís 



\ 



Taoseher Bélá&é. 261 

bemntattam a tisztelt hallgatóimnak ; ez alkalommal Svájczban idő- 
zött az egész hírneves tiroli vezető háromság: a két Pinggerán 
kívül Dangl Péter is; ez utóbbi egy fiatal angolt, Mr. Farrert ki- 
sérvén. Midőn társaságukhoz csatlakodunk, azon vitatkoztak, hogy 
a kedvező időt a Dent Blanche megmászására kellene felhasznál- 
nunk ; férjem azonnal beleegyezett és én sietve mentem a szükséges 
előkészületeket megtenni. 

Nehéz vállalat az, melyhez ily gyors elhatározással fogtunk. 
A Monté Rosa főlánczolatából — amazzal a T8te Blanche által 
összekötve — egy oldal-ág válik el, melynek szélén, egy déli irány- 
ban vonuló, utóbb nyugatra hajló sziklahátból, 4364 méternyi nm- 
gasságot elérve, a Dent-Blanche emelkedik. Pyramis alakja mintegy 
határczölöpöt képez az e^egesedett Einfisch, Eiringer és Zmutt- 
vőlgyek közt. Délnyugati legfelsőbb meredek falán, mely 500 mé- 
ternyi kiteijedésü és a melyen keresztül kizárólag juthatni a csúcsra, 
kedvezőtlen időjárás következtében gyakran jéglerakodások képződ- 
nek ; ilyenkor a Dent-Blanche megközelítése fölötte nehéz, sőt 
többnyire teljesen kivihetetlenné válik. 

Míg a Monte-Rosa már 1778-ban magára vonta az utazók 
figyelmét és egyik ormát, a Vincén t-Pyramist, már 1813-ban Dr. 
Parrot tényleg le is győzte, a Dent-Blanche-ra az első kísérletek 
csak 1862-ben tétettek meg. £z év jul. 12-ikén Kennedy 8. ismerte 
fel először a nagyszerű hegycsúcsot, mint hozzáférhetetient ; de a 
merész utazó nem riadt vissza a nehézségektől és öt héttel későbben, 
aug. 18-ikán, siker koronázta fáradozásait. Öt 1864-ben Finailson J., 
és 1865-ben a hírneves Whymper követte. A megmászás rendkívül 
nehéznek tartatott s meglepően csekély volt azon touristák száma, 
kik ez úttörő férfiak példáját utánozták. Baleset a Dent-Blanche-on 
1882-ig nem történt. 

A mi vágyunk, hogy e hegyet közelebbről ismerhessük meg, 
mint mondám, múlt év aug. 7-ikén vált komoly szándokká. Mint 
helyi vezetőt Truffer Pétert fogadtuk fel és rövid, mohón elköltött 
ebéd után, egy órakor már indultunk. Felettünk a legderültebb ég, 
szivünk örömmel telve; — beh gyönyörű volt a vándorlás éjjeli 
tanyánk, a Stockjei menház felé! 

Az ösvény, melyen a Visp patak mentében ballagtunk, sok 
felé ágazik el; mi a nyugati völgylejtőn maradtunk. Mig kevéssé 
magasabban, túl a fenyveseken, megmérhetetlen jégtömegek állnak 
ellent a nap hevének, itt gabona érik ; az aratás épen akkor folyt, 
szerfölött fáradságosan végezték azt a seregestől dolgozó nők. Bi- 
zonyára Blattén kis falucska lakói voltak, mert nem messze látni 

20* 



Űti r^zok a wainsi ftlpcgckrSl- 

lelység kunyhóit, szétszórva zöld rétek között. A mi utunk is 
i vezet, gyorsan emelkedve, mire néhány perez múlva éles haj- 
ai jobbra az erdftbe íordul. 

Szokás a bejáratnál kissé megpihenni, mivel úgy jobban szem- 
iet9 a tájék növekedő disze. Minket leginkább egy kép vonz: 
' szép fehér hegycsoport a Findelen jeges felett. Ez óriási aúr- 
yhoz hasonlít, mely lomhán hever, mozdulatlan, bár a nap izzón 
széles hátára és mi nem is figyelnénk a szörnyre, ha mellette 
:örben nem állna három fényes kecses alak. Látszólag eloldva 
nyezetöktcíl, mely máskor jelentőségöket csorbítja, most bubá- 
in egyeeftve tllnik fel az Alalinhorn, a Strahlhom és Rimüsch- 
n. Bitka kellem és hóköntösUk szeplőtlen tisztasága a föjellegök. 
iiijjhegyemre álltam, egy ág után kapva, hogy zöld keretté ala- 
lam a kép körül, festői hatását fgy még fokozva. Az aztán gyö- 
rfi volt ; a három kecses aUk mind igézőbben villogott, minte^ 
szólva hozzám: „nemde, senki se fog neked jobban tetszeni, 
it mi?' 

Az erdőben lanyhán hullámzott bennünket körül a lev^ő; a 
enyék és fényűk majdnem túlságosan illatoztak. Hangyaseregek 
esztezték utunkat: „Jf^ ez esőt jelenti — „Dehogy, ezek csak 
ides munkájokat végzik," vigasztalt Rans tréfás komolysággal. 

De én már más hangokra hallgatózva, nem ügyettem reá. 
ilSttt a Vísp vizével összefolyik a Zmuttpatak, mély ágyat vé- 
: magának a sziklában, mintha boszankodnék, hogy oly hamar vég- 
ik pályája. Nyugodjál meg monnogó pajtás ! Sokat megélni olykor 
yon is bi(jos ; és a tiednél szebb hazára ugy sem akadnál sehol ! 

A Zmuttvölgyben szűk helyen valóban dús szépség szemlél- 
ő; ha vándorlásunk már eddig gyönyört okozott, ezentúl mind- 
ább élvezetessé válik. A fenyfifák finom ágazatán keresztül SQk 
tozé képet látni ; szemünk elragadtatva bámulja a napelárasztott 
redek granitfalakat és örönikiáltásokkal üdvözöljük a völgy hát- 
St, hol a Tiefenmatten-, a Zmuttjeges olvadó ezüstként fénylik 

Most [elmerül a Gabelhom, csupa torony és csipke, és egye- 
t előttünk a Stockje-szikla, egy sötét szikla fagyott tömegek 
t. Balra pedig — m^dnem megijedtünk ! — váratlanul tódul 
előtérbe a Matterhorn túlhatalmas állványa, mint törpe tlinik 
egyszerre a többi hegy az ö óriási nagysága mellett. Néztem 
és le a roppant bástyákon, míg a nyakam megfájdult, de nem 
iltaro mértéket, hogy összehasonlítsam a kőpárkányok kiterje- 
iót, melyek ez iszonyú építmény alapzatát képezik; nincs szó a 
pendítő benyomás kifejezésére. 



Taiiscber Béláné. 263 

Az erdő szélén liásztorok telepedtek le ; hallatszott a legelő 
nyájak kolompolása és egy férfiú lépett az ajtóba, friss tejet kí- 
nálva, midőn észrevett bennünket. Míg társaim vele szóba eredtek, 
én előre siettem; ízlésem szerint e páratlan vadonban nem volt 
helye holmi idylli jelenetnek. Gyorsan szaladtam fel a gyepes hal- 
mon, niiglen lélegzetem megállt és kényszerítve voltam leülni, mert 
erőm nem bírta ki a forgószél elleni küzdést, mely ottfenn tombolt. 

Villámsujtott fenyűtörzsök feküdtek körülöttem és az egyenest 
állók ágaiktól megfosztva annak voltak tanúi, hogy erre ritkán jár- 
nak enyhe szellők. Most is zúgott a zordon nyugati szél, kirohanva 
a Dent-Blanche sziklanyilásaiból és a Matternhorn fala boszankodva, 
dühösen csapta vissza a rút hangokat, mi úgy hallatszott mint el* 
enyésző menydörgés az égiháboruban. Ez volt aztán a párbeszéd! 
Ez illet fölségesen a hatalmas színhelyhez! 

Midőn társaim utóiértek, a vihar hevessége csillapult; veze- 
tőink fát szedtek éjjelre, mert közeledett azon határ, hol a nyár 
és tél vivódnak egymással az uralomért. Kiáradt hegyipatakokon, 
utóbb sziklatörmeléken keresztül ugrálva, könnyen értünk el az 
alsó Zmuttjegeshez. Ez körülbelül négy órányi hosszú; bár soká 
tart rajta a vándorlás, egyhangúnak nem mondhatjuk soha, mert 
érdekes tünemények tartják ébren figyelmünket. A jég felszíne gö- 
röngyös, mintha eke túrta volna fel, alig tehetni két lépést egye- 
nesen. Kristály partok közt halkan folyik a jegescsermely, mely 
íme, rögtön eltűnt! A sebes ár egy kútba ömlik és titokzatos su- 
sogás hangzik fel a tündöklő örvényből. Hogy mélységét megmér- 
jük, köveket dobunk fenekére, meit akármennyire lehajlunk is, 
szemünkkel azt ki nem fürkészhetjük. Hol a jegest nagy repedés 
hasítja szét, roppant jégverembe tekintünk ; falai és boltozata azúr- 
színűek és a kék mennynél szelídebben fénylők. Gyakran jegesaszta- 
lok mutatkoznak, igen csodálatos tünemények: egy simára köszö- 
rült kőtábla, mely jégből alkotott lábon fekszik. És a hol a cser- 
melyt folyását egy-egy öböl tartóztatja fel, ott gyönyörű kis tavak 
képződnek; nincs semmi elbájolóbb annál, ha az átlátszó ár — a 
világ legtisztább vize! — amarantszínü csészéjében nyugszik. 

Szomorúan hathatna reánk haladásunk közben egy körülmény : 
a jegesen nem leljük az életnek legkisebb nyomát sem ; szomorúan 
hathatna ez azért, hogy csak akkor, ha mi már nem leszünk, is* 
mernek majd fel sok léteit, sok természeti erőt, mely általunk 
nem látva, de kétségkívül él és működik ez elhagyott pusztaságban 
is ; hogy az emberi ész, bár ezt mostanában oly büszke magaslatra 
emelik, valószínűleg soha sem lesz eléggé megélesítve, eléggé lele- 



úti r^zok & vnllisi alpesekrŐl. 

'CB, hogy luindeo rejtvényt, muly beanüDket környez, megfejt- 
in. 

A Stockjei Clubház, hova eate felé érkeztünk, igeu kellemes 
omást tesz ; a kifáradt vándor ott jó ágyat talál, a hely feloEz- 
nagyon czélszerű, s kényelmesen lehet időzni belül és kívül, 
most két hétig maradunk!" kiáltott Pinggera Hans, miközben 
; rakott a konyhában, míg Alois és én kinn a kunyhó el6tt 
ik. Oh mily szépek vagytok hegyeim, midőn a nap búcsút vesz 
ek, mily megható halk elalvása a fénynek, mely csak az imént 
ozarsággal áraaztott el benneteket! Bfborszfnben ragyog vala- 
lyi magaslat s mint tömjénfflrt — a távozót dicsőítve — sűrű 

száll felfelé, egy árnyalattal sötétebb az egetér$ gránit obz- 
mái. Soha ezelőtt nem láttam ily varázsló píros-sztlrke színve- 
itet. — Lángba borult utolszor a láthatár, az est észrevétlenül 
zte már el árnyas fátyollal a mélységet; lágyabb, enyhébb a 
ly kékje, minden hóval födött csúcs rózsásan villog, v^elen- 
tetszik a messzeség, — — igazi tündéries látvány! 

Mintegy megbűvölve néztem e képet, míg az alkony teljesen 
-ülte. 

Benn várva-várt rám konyhakuktám, Hans, (nem épen fölötte 
3!) hogy levesünk főzésénél segíthessen. Én a levest angol 
istáktól tanult mód szerint szoktam készíteni : pörkölt szalonnát, 
iivouatot és elegendő sót jó sok vízzel hamarjában felforrázva. 

kis adag paprika, melyet a hazából mindig magunkkal vi- 
k a messze (Öldre, tetemesen emeli jó izét e kittlnŐ levesnek. 

Mi épen vigan lakomáztunk, midőn Dangl urával berukkolt s 
zet újra felfújta; alig mondható el, a mit azok mindent Össze- 
tk; Mr. Farrer 14 napra 40 kiló conzerveket hozott a he- 
:be ; ezekkel mj^st a tiroli bizony furcsán gazdálkodott. Nyul- 
ai kevert Mock-Turtle levest csinált és egy nagy szelencze 
lászt, mintha krumpli volna, oly egykedvűen evett meg. 

Nevettem ezen még álmomban is, és midŐD 1 órakor férjem 
ütött, vonakodva kiáltottam: „Nem, nem!", azon hiszemben, 
> ismét Dangl jön az ananászszelenczével, mint az estve, en- 
et is megkínálni. 

Elindulásunk fél háromig húzódott el ; a hűvös éj nem csá- 
;t ki. Vannak ugyan, a kik szeretnek járhatlan helyeket méla, 
i^atag homályban, bebarangolni. Én nem ; engemet boszant a 
!£ég és a pislogó gyertyavilágot rósz segédeszköznek tartom, 
iz ösvény kietlen sziklatöredéken s meredek lejtőkön át vezet, 
a tőlünk a csillagos égboltozaton mesés szépségben tündökölt 



Taiischer Béláné. 265 

a Dent d'Hérens silhouette-je, de lábaink alatt még minden sötét 
Yolt. Szótlanul haladtunk sorban egymásután, akadozó léptekkel, 
mert Trnffer minduntalan meg-megállt, a lámpást felemelvén, hogy 
utunk irányát szemügyre vegye. 

A reggeli szürkület bizonytalan világánál a Stock-jegesen 
ballagtunk, és mire a csillagok lassankint elenyésztek, a Col d'Hé- 
rens magaslatra értünk. Utunk ezen része egy függőleges, de köny- 
nyen járható falon kanyarodott fel ; ezt legyőzve, egy messze ter- 
jedő jégmendencze, a Ferpécle jeges-partján álltunk, melyből bal- 
oldalt a TSte-Blanche és szemközt velünk meglepő dicsfényben a 
Dent-Blanche reliefé emelkedik. 

A Dent-Blanche — valahára látjuk őt! — egy száműzött fe- 
jedelemnő. Félig bermelin, félig gyászfátyol az öltönye és homlokán 
ragyogó korona diszlik. Az első helyről leszorítva, büszkén vonul 
hátra egy királynő tartásával, habár kevesen vannak, a kik iránta 
hódolattal viseltetnek. Mert a babér, melyet ő oszt, soha sem volt 
divat dolga és sokszor minden közeledést ő maga utasít vissza. A 
többi uralkodó, a Monte-Rosa, Weisshorn, Matterhom magasztos- 
ságát évenkint hirdetik seregei az imádóknak ; őt, a nem kevésbbé 
fönségest, alig méltatják. Ennek egyrészt ő maga az oka. Mert 
szépségéből hiányzik a megnyerő kellem; daczára ritka nemessé- 
gének s az arány tökélyének, e szépség hidegen hagy, talán arisz- 
tokratikus feszessége miatt. Tagadhatatlan, hogy kiváló rangjához 
illő mély tiszteletet gerjeszt; — szeretetet nem! A Dent-Blanche 
nagyravágyó, magasra törekvő lelkek hegye. 

Lábát ez alpesi fejedelemnő egy ezttstszálakból készült sző- 
nyegre teszi ; szerencsénkre jó kemény volt aug. 8-ka kora reggelén 
e villogó szőnyeg, a Ferpécle-jeges hava ; nem árulta el semmi 
nyom, hogy honnét jöttünk. Keleten vörös foszlányok mutatkoztak 
az égen, egyszerre vakító fény futotta körül a jégöblöt. Csodála- 
tosan hat ilyenkor kedélyünkre a fennhó sugárzó tisztasága ; összer 
kulcsoltam kezeimet ájtatos imára, a legpompásb templomban kép- 
zelvén magamat. 

A levegő csendes volt, de oly fagyos, hogy pihenni sem lehe- 
tett és csak állva, sietve ehettünk meg "egy-egy darabka kenyeret. 
Azalatt vezetőink szétbontották a köteleket; férjem Truíferrel lett 
összekötve, én a két Pinggerával s így társaságunk ezután két 
részre oszlott, mert meredek sziklán mászni sokszor igen vesze^ 
delmes, ha háromnál több utazó megy egy kötélen. 

Ha az út nehézségei eddig alig voltak említésre méltók, ezentúl 
gyors egymásutánban fokozódtak. „Hiszen két 11,000-st kell meg- 



üti rajzok a w&llisi alpesÉkről. 

bzdí, mfg az ember a Dent-BIanche-hoz érhet!-' okoskodott ha- 
bosán az előttünk menő Dangl, és ugyancsak eltalálta az igazat 

MÍDt előbb mondám, a Deot-BlaDche tHlapzatáúI ^;y déli 
Qyban vonuló, nyugotra hajló sziklahát szolgál, melyet a Zmutt- 
SdiíJDbíihl-jegeaek fognak kÖrUl. Ezen a sziklaháton a Dent- 
iDche fŐtömegét két kisebb obeliszk előzi meg, csak ezeken át 
iítható meg amaz. Lehetetlen szemlélhetőleg leimí a sok fel- és 
Írást, mely hegyünk megmászási irányát jelöli ; kétszer kell a 
adságosan nyert magasságból ismét tetemes mennyiséget áldozni, 
ry végczélunkhoz közeledhessUnk- 

A szikla igen alkalmas volt vig kúszásra, de annál kényesebb 
átmenet a hegyhát mélyen fekvő pontjain. A két torony-oszlopot 
r keskeny sikamlós jéghid köti össze ; ennél élesebbet nem isme- 
[ az alpesekben. És ha ezen jégéi még vízszintes volna, hogy 
ta lovagolva csúszhatnánk át ; de nem ! Mint szörnyű félig nyi- 
t olló, hirtelen zuhan le itt és borzasztóan mered fel felé amott 
szállva, nagy nehezen verhe^Uk be sarkunk szélét a jéggé fagyott 
ba, felhatolva csak lábhegyUnkkel léphetünk be a fejszével tört 
iszÓB lyukakba. A botot el lehetne dobni, oly felesleges, mert 
íilnk támaszt hasztalan keres ; jobbra, balra a semoű, a légtenger 
tátongó mélységek mindkét oldalt! Lélekzetem elállt ezen át- 
netnél ; a borzalom nem volt I^^Szhető. 

Ellenben a jégtől ment sziklán nem tartok semmitől; eonél- 
;va könnyen kúsztunk fel a Dent-Blanche második előpolczán is. 
látkör szemlátomást tágult; derttfényes csúcsok merültek fel a 
idöklS messzeségben és alattunk örömmel néztük a szép zöld 
olena völgyet ; illattal borítva, látszólag még édesen szunnyadott 

Nagy óvatosság volt szükséges a hegyhát második lesülyedésén 
mely azonban annyira ijesztő, mint az előbb említett jéghid. A 
ső Ferpécle jeges fogja itt körül, óriási karhoz hasonlóan, a 
nt-filanche szikladerekát ; szélűben kellett e veszedelmesen lejtős 
;végen áthaladnunk. Miután Mr. Farrer két kiséröjével előttünk 
int, a mi vezetőinknek kevés bajt okozott a lépcsők kiv^ása, 
ik kissé szélesbítették azokat, a biztos visszajövetel tekintetéből, 
ha ugyan kedvemért Alois egy-egy lyukat is vágott a nagyon 
messzire számított lépcső-fokok közé. 

így érkeztünk a hegy főtömegéhez, a Deot-Blanche legfelsőbb 
íredek, függélyes kőfalához; megilletődve nézi azt a tapasztalt 
gymászó is, kételkedve, ha vájjon lehető-e oda feljutni. És mégis 
letŐ ! Ámbár kimondhatatlanul nehezen és lassan. Truffer egy 
inylag kényelmes nyugvóhelyhez vezetett, a hol békében étkez- 



r 



Tauscher Béláné. 267 



bettünk volna^ de sem az éhség, sem a szomjúság nem bántott 
annyira, mint türelmetlenségünk s a kiváncsiság, hogy mi fog most 
következni. Eleségünket ott hagyva, rögtön tovább mentünk; én, 
hat órai vándorlás által némileg megrongált erővel ; holott a nap 
komoly munkája tulajdonkép még csak ott kezdődött. 

Eddig a hegygerincz vonala szolgált útmutatóul, ezentúl rézsut 
másztunk a meredek falon ; irányadó jelekről itt szó sem lehet, és 
nékem hasonló helyzetben mindég bámulatosnak tetszik a vezetők 
ösztöne, kik a feltornyosuló sziklacsipkék, bordák, torkolatok közül 
épen azokat választják, melyeken át lehetséges a haladás. 

Gyors előrenyomulásunkat mindjárt a fal tövénél egy torony- 
rom akadályozta; de legyőztük azon mesterfogások segítségével, 
melyeket minden ügyes hegymászó elsajátit. Ha gyakorlat által meg- 
tannltunk az összerágott kőtömeg legcsekélyebb kiállásaira merészen 
rálépni, feltéve, hogy egyidejűleg a sziklában oly hasadékra aka- 
dunk, mely eléggé biztos, hogy ujjainkkal belekapaszkodva a test 
sulyját kaijainkra bizhatjuk, ha tagjaink eléggé simulékonyak, hogy 
a kőfalon óvatosan előre csúszva, magunkat egy éles sark körül — 
legyen a hajlat bármily széditő — bátran és könnyedén átvetjük : 
akkor a kúszás páratlan öröm. Minden erőnket megfeszítve tökéletes 
élvezetet nyerünk. 

A Dent-Blanche szikiba váratlanul jónak mutatkozott; csak 
néha morzsolódott le egy kis darab, mely után a kéz kapott ; több- 
nyire azt hittem, a repedésekbe nyúlván, hogy erezet fognak ujjaim. 
A biztosság érzete nem hagyott el soha, meg nem rettenő szem- 
mel mértem az örvény mélységét, mely folyton nőtt, minél mago- 
sablnra hatoltunk. 

Ment ez a jégtől ment sziklán; de nem úgy ott, hol a fal 
redői tetvek sikamlós jéggel, vagy új hóval, melyet a nap heve 
épen megolvasztott. Ily helyen mindnyájuknak a legnagyobb vigyá- 
zat vált kötelességévé ; mozdulataink mohóságát, sőt még szavunk 
hangját is mérsékeltük ; a csendet nem zavarta semmi nesz, csupán 
& jégfejszék nyikorgása hallatszott. Figyelmünket abban kellett 
összpontosítni, hogy ha egyikünk mozdul, a többi ne ingadozzék, és 
meggondolva, hogy egyikünk elcsúszása a többinek is vesztét okozná, 
jókedvű hangulatom hamar véget ért. Végtelennek hittem minden 
perczet, midőn a jelszót várva, biztos támasz nélkül a mélység felett 
függtem. Nem tartom szégyennek, hogy ily helyeken a félelem erőt 
vett rajtam ; vétkes elbizakodás az, ha a veszélyt ilyenkor kicsiny- 
led! Mi az a te ügyességed? Ura vagy-e te a természet törvé- 
nyeinek? Képes-e bátorságod a dúló vihart feltartoztatni? Mégha- 



26S^ Üti rajzok a walliai alpeaekről 

tározhatja-e előrelátásod azon pillanatot, mikor e szikla elmálltJdá- 
sában egy darab kő elválik, esésében tégedet porrá törve ? Ah, i 
halandó ne tartsa magát az öröklétű elemi erőkkel sohasem egy- 
neműnek ! 

Tétlen mozdulatlanságom közben a Dent-Blanche-falon ilj 
gondolatok járták át elmémet. Hagyján ! Nem telnék én semmi 
gyönyört a hegyek közti könnyelműen rohamos járás-kelésben. 

Vezetőink a szikláról gondosan távoUták el a csalékony jegrt 
és mi megdicsértük lelkiismeretességüket, habár ez késleltette Íb 
előhaladásunkat ; a helyzet komolyságától áthatva és minden lépés- 
ért keményen küzdve, nyomultunk lassan előre. Egy függőleges 
szétrepedt oszlopon át, igen közel jutottunk a hegygerinczhez ; de 
azután ismét jéghéjas helyek következtek, még pedig a leggono- 
szabbak e napon. És épen most zavarta meg egy nagy zaj az oly 
kívánatos csendet. „Ez Dangl !" kiáltottunk mindnyájan. Az ám, 
az ő hangja volt; hallottuk fejszéje csattogását, mielőtt ő magü, 
nagyon alkalmatlan időben, urával együtt már lefelé szállva, meg- 
jelent. Természetesen ő sem örvendett a találkozásnak, és egy a^o- 
dalommal teljes negyedóra muIt el, mig mind a két résznek sikerült 
a mesterséges kitérés. „Nekem a Dent-Blanche nem tetszik", monda 
Mr. Farrer, „hisz nincs rajta mihez fogózkodni". Én ezt tagadni 
akartam, mialatt Dangl iszonyúan lármázott: „Csak le ne guruljatok; 
jól kell vigyázni!" 

Félórára e találkozás után a gerinezhez értünk s onnan átte- 
kinthettük egészen az egyenes vonalat, mely a csúcshoz vezet. A 
falon vívott négyórai nehéz küzdésünkkel különös ellentétben állt 
utunk ezen része; mintha emberi kéz törte volna, oly kényelmes 
az Ösvény, többnyire hónélküli s eléggé széles, hogy ballépéstől 
sohase kelljen tartani. 

Nem tudnám megmondani miért, de ekkor hirtelen szorultság 
fogott el ; tiz órán át majdnem minden táplálék nélkül szünetlenül 
útban lévén, egyszerre tökéletesen kimerültnek érzem magamat, 
nem akartam tovább menni. Kísérőim nevettek. „Hiszen öt perez 
alatt fenn leszünk!" 

Bágyadt pilláimat emelvén, hitetlenül néztem a magasságba; 
igazuk volt, alig telt el öt perez, mig felértünk. Férjem kezét nyúj- 
totta, együtt léptünk a Dent-Blanche csúcsára. Minden fáradságnak 
vége ! Mintha az Ügybajt csak álmodtam volna ; ekkor már én is 
nevettem, kifakadó Örömemben keblem mélyéből ujongva ! 

A hegyi lakosok azt mondják, hogy Isten elÖtt ily örömujon- 
gásnak annyi az értéke, mintegy Miatyánké. 



r- 



\ 



' Tanscher Béláné. 269 



De most tekintsüDk körül a vakítóan fényes láthatáron ! Hoz- 
zánk legközelebb áll a Gabelhom, a Zinal-Eothhorn, csodaszerű 
görbe kőcsipkéivel ; mellettük az alpesek legnemesebb alakja, a Weiss- 
hom; e hegyre már soknak sikerült fölmenni; de magasztosságát 
méltóan ecsetelni eddig senkinek. Mint valami óriási kigyó ránga- 
tódzó teste kanyarog lenn a Rhone ; partjain számtalan falut és 
várost látni, — kőzbe-kőzbe szinfalak gyanánt a hegyek zöldelő 
nyúlványait. Kihivólag ragyog ékes köntösében a Grand-Gombin, 
míg nem messze tőle dicső nyugalomban Montblanc ő felsége székel ; 
Olaszországban villog a Monté- Yiso gyönyörű, mintegy a mennyre 
oda lehelt finom pyramis, a kecses Grivola, a Grand-Paradis s 
előttük, hatalmasan feltornyosulva, a Monte-Rosa fehér lánczolata; 
és velünk szemközt — egy kővé vált lángész ! — a Matterbozu. 
Uj hó lepte el az ősz hegytitánt, oly tündéri könnyedén, mintha 
égi szellemek érintették volna szárnyaikkal. Éjszakon roppant jég- 
terek közepette a Jungfrau, az Eiger, a Finsteraarhom merülnek 
foI, — mind, mind jó ismerőseim ! Arnyazatlanul terül el a déli nap 
sugarai tüzében, fényözönben úszva, a hegyek egész határtalan bi- 
rodalma. Oh, mint tágul a lélek ilyen látkömél! 

Fennidőzésünk nem sokáig tartott; a nap még tetőpontján 
állt, midőn mi már visszafelé fordultunk. Leszállásunk közben a 
fényben úszókömyékkép némileg kárt vallott ; ködfoszlányok lebeg- 
tek végig az ormokon és némelyikből sötét füst gőzölgött ki úgy, 
hogy a hófedte csúcsok tűzokádó hegyekhez hasonlítottak. 

Leszállásunk kissé lármásabban ment véghez, mint a felku- 
szás. Alois remekel a sziklán mászva, Hans ott is korrangjára hi- 
vatkozik: — „hisz ti Tirolban mindnyájan tőlem tanultátok mes- 
terségtöket^, mormog gyakran az öreg; — makacsfejű mind a két 
testvér és most tessék elgondolni, hogy én közöttük haladtam. 
Majd Hans húzta előre rohanva a kötelet, majd Alois, hogy amazt 
viaszatartsa; akár az rángatott, akár ez, az én derekam lakolt 
meg érte. Csupán én voltam felelős, ha ez utálatos kötél valahol 
megakadt, Hans és Alois csak nem vigyázhattak reá! Alig hogy 
ellöktem bal karommal, belebotlott a jobb lábam; most Hans si- 
koltott, hogy szerfölött hosszú, hogy kalapját lerántja, majd Alois, 
h(;y nem állhat biztosan, mert rövid a kötél. És ha ők kibékül- 
te ;, akkor én kezdtem pörölni, — de soha komolyan, elhihetik 
tí{ eltelt hallgatóim ! 

Eleségtárunkhoz érkezve, a legszebb egyetértésben ültünk 
e{ 'más mellett; helyzetemben, tudom, maga LucuUus is azt állí- 
taná, hogy izletesb lakoma nem képzelhető, mint hideg csibesült 



270 Üti rajzok a walliüi alpesckről. 

pezsgővel, felhőkfeletti magasságban élvezve. A kellemes időzést elhúz- 
hattuk volna, nem lévén sietésre okunk, de a jegesek színén gyanús 
árnyak suhantak Jde-oda: „esteledés előtt aligha eeőt nem kapunk.' 

A Ferpécie jeges fennsíkjára szereiicsésen értünk el. Mint 
különbözött most a színhely a reggeli derült képtől ! A rózsás szín 
helyett fakó szürkét Öltött magára a táj és a levegőt átáztatva, 
sörű hegyi pára hömpölygött fel az Evolenai völgyből ; csak anj- 
nyira láttam, a meddig kezembea a fejsze ért s alig tudtam lé- 
lekzeni a rekkenő hőség miatt. Az átnedvesedett hónak nem voli 
vége-hossza; óvatosan lépdeltem nyomról-nyomra, ily módon mély 
besülyedésemet akarván kikerülni, de mindnntalan meg-megálltam, 
gyámoltalanul, csüggedten, mert elővigyázatom mit sem használt: 
próbáltam a nagyon kíitzott utat újjal felcserélni, de azonnal a 
régihez tértem vissza ; nem haladtam sem így, sem ami^y ólom- 
nehéz ügyetlen lábaimmai. 

Truffer, ki napközben példásan vezetett, most más irányt vá- 
lasztott, mint reggel, azon jó hiszeniben, hogy igy hamarább éljük 
el hajlékunkat. Üe, mint sok más dicséretes szándok, ez is ellea- 
kezöen ütött ki, mert kellctinél egy órával hosszabb ideig tapostuk 
a felpuhult jegest. Végre, végre mégis látszik a sűrű ködtfinger- 
ben egy feketés vonal: a Col d'Hérens ! — De mi hasznom be- 
lőle? Csekély Helyszínváltozás mellett a Stock-jegesen ugyanazon 
kín ; ez drámámnak második folvonása volt, és fájdalom ! még b^- 
madik is következett. 

„Igazán azt akarod, hogy még ma Zermattba menjünk?" kérde- 
zett férjem, midőn ajegesen túl a kötelekből kibontakoztunk. Üronieai- 
ben, hogy a vizes hó helyett ismét a száraz földön haladhatunk, vígan 
válaszoltam: „Akarom!" és bizonyítékul lefutottam a sötét szikla- 
töredékkel födött hajlaton, hol az űt színétvesztett szalagként fe- 
hérlett. Első szerettem volna lenni, de Truffer és Alois tüsténl 
utáuam ugrottak, amaz társaságunk élére állván. Meghánytuk ve- 
tettük a fogytán lévÖ nap eseményeit. „Mi e/V', kiáltott egyszerrt 
ijedt hangon TrufTer, „itt nincs többé út!" — Valóban elvesztet- 
tük az utat. Hja, a mí Trulferunknál nagyobb hadtudósokon ejteti 
már a. köd gonosz csínyt ; — köd ? hisz' annak most semu'ii nyoma 
hanem éjnél sötétebb alkony fogott körül bennünket varázsgyoi-sa 
Sággal. Nem is volt aztán vége-hossza a zúgolódó haragkifakadá' 
soknak, sértÖ vádaskodásoknak, félbeszakítva megtört vallomások 
jajgatás és esdekléstöl, ha jól emlékszem, könyek is folytik, — 
tökéletesen úgy, mint valami igazi drámában, midőn a hősök eltér 
nek a kiszabott úttól. 



r 



Tauacher Béláné 271 



Minél jobban keresték az utat, annál jobban eltévedtünk ; én 
könyöFögve kértem őket, ne növeljék a bajt szétfutásuk által; 
talán czélszerű volna a lámpást meggyújtani? De Alois az o sas- 
szemével anélkül is czipőszeg-nyomokat fedezett fel a kődüledékben 
s útmntatva sietett előttünk, mint mentőnk a zűrzavaros szorult- 
ságban és csakugyan biztos révhez is kisért bennünket a derék 
ember, kinél feláldozóbb, ügyesebb és bátrabb vezető nincs kerek 
e földön. 

A Stockje-kunyhóban ismerősökre akadtunk ; sokáig beszél- 
gettem velök és lemondtam az előbb tervezett szándékról , hogy 
e napon Zermattba menjünk. Beláttam, hogy esztelenség volna, ha 
erőszakosan követelném a vándorlást e sötét éjszakán a jeges ha- 
sadékain és düledékkel borított moranáján keresztül. Oda édes 
reményem, oda vágyódásom a Hotel du Mont-Cervin kényelme és 
paha párnái után ! Eieségem már elfogyott, a meleg takarókat vissza 
vitte a tehervivő, nem ettem épen semmit s kaucsuk köpönyegembe 
burkolózva (oly undorító ez !) a deszkaágy legtávolabb zngát válasz- 
tottam alvóhelyemül. 

Rövid szunnyadás után azonban ünnepi hangulatban ébredtem 
fel a leggyönyörűségesebb reggelre. Csendesen osontunk ki a fagyos 
kunyhóból és — immár a Zmutt jegesen túl, a Matterhorn tövében 
szétszórt barna sziklatömbökön ülve pihenünk. Ilezgő fény villant 
fel a menny boltozatán ; ~ most lángoló fellegivből kel föl a nap ; 
oh, ki Írhatna le ezt ! Miképen aranyozza meg a hótakart ormokat, 
miképen futnak az árnyékok erdőből, mezőből, a sugarait diadal- 
masan elhintő Helios közeledtével ! A világosság csodás meggyultát, 
a színek fokozódó ragyogását, oh, ki tudná ezt lefesteni! Telhe- 
tetlen szemekkel bámultam a nap megújuló szépségét, kedélyemben 
szintén merő fény és boldogságos öröm! 

A pásztorokhoz érkezve, egy nagy fatállal meleg tejet hozat- 
tunk és a gyepen heverve jó kedvvel ittuk azt ki egészen. A 
Stockje-kunyhótól Zermattig rendesen három órát számítnak; ugy 
rémlik, hogy nekünk kétszer annyi kellett. Ki, mi volt az oka? 
nem tudom; meglehet a hűvös erdő, vagy a virággal telt mezők, 
vagy a csörgő hegyipatakok, melyek oly gyakori nyugvásra csábí- 
tottak. Mert ami a haladást illeti, oh, hiszen mintha szárnyon re- 
pültem volna, úgy futottam! 

Amint kezdődött, olyan véget is ért Dent-Blanche-i kirándu- 
lásunk ; az alpesi világ változatos tüneményeiben gyönyörködve tér- 
tünk vissza a Zermattba és Wallistól való fölötte szomorú elbucsu- 
zásom nem semmisíthcté meg derült emlékeimet. Ugyanis negyed 



272 A fSldntjt a kazépiskolábui. 

napra utánuak ^orzaezó baleset történt a Dent-Blanche-oo. ^ 
angol tourista, Dr. Gabett, két svájczi vezetStSl kisérve, útban rolt 
az említett hegyre ; valószínűleg azon helyen, hol engemet ol; 
aggodalmas gondolatok bántottak, elcsúsztak és életét vesztette 
mind a három ember. Midőn aug. 14-ikéi) Wallist véglegesen el- 
hagytnk és egy zöld dombról könnyes szemekkel utolszor néztem 
vissza a kedves völgyre, sötét felhők borították az eget s Zennatt- 
ban szakadt az eaő. A közel falában pedig — St-Nikla^Mui — 
rémült asszonyoktól körtilvéve a szerencsétlenül járt-vezetS, LoA- 
matter özvegyét vettem észre, aki legkisebb gyermekét, a kilen- 
czediket tartotta karján; szívszaggató volt látni a fájdalmat, a 
kétségbeesést e nS ibrázatán, kinek a Deut-Blanche férjét és fiit 
rabolta el egyszerre, egy szerencsétlen pillanatban. 

ErröI emlékezzél meg, kedves hallgatóm, ha netalán ama 
begyre készülsz ; és a jó Isten adja, hogy te is oly nagyszerű, oly 
boldogító benyomásokkal meggazdagodva tótj vissza, mint a mily^ 
én őrzök hálás lelkemben. 

Igénytelen elbeszélésemet befejeztével egy nemesszivO költőnk 
jelmondata jut eszembe : „Közelebb áll Istenéhez, ki a természettel, 
mint az, ki az emberekkel jő mindennapi érintkezésbe." Tisztelt 
hallgatóim! Én, az alpesek fenséges magányából hazatérve, min- 
denkor elnézőbb, gyöngédebb szeretettel viseltetem embertárswm 
iránt és kétszerezett buzgó odaadással végzem a szenvedő emberi- 
ség szolgálatában mindazon számos teendőket, melyeket a gondvi- 
selés főosztályrészemül adotL Legbensőbb meggyőződésem tehát, 
hogy aki értelmes érintkezéBbe jön a m^asztos tiegyitermészettel, 
embertársaihoz is közelebb áll : imádva szereti az Istent minden 
teremtményében. 



A földrajz a középiskolában. 

Ha nem egyik földrajzi kongresszus tartotta volna is szüksé- 
gesnek és hivatása körébe vágó dolognak azt, hogy a földrajznak, 
mint tudománynak, jól mondva, mint egyik tudományos alapot vető 
ismeretkörnek fontosságára, értelem- és szellemfejlesztS voltára a 
kormányok figyelmét felhívja és kimutassa, hogy a földrajzi tudo- 
mánynak az egész középiskola minden osztályában helyet és tdőt 
kell szentelni : még akkor is méltán szólhatok e tárgyhoz e lapok 
terén, mert meg vagyok arról győződve, hogy a czfm alatt nagy 



w^ 



Dr. DenS Béla. 273 

fontosságú kérdéshez szólok hozzá, s ha nézeteim mindjárt vitát 
keltenének is, még akkor is háládatos munkát végezek. 

Szándékosan választottam épen a „Földrajzi Közlemények ** 
hasábjait e czélra, s kerültem ki a paedagogiai lapokat. Czélom az 
volna, hogy mi, a földrajz munkásai vitatnék meg e kérdést, s ta- 
lán végeredményünket ajánlanék az intézkedő paedagogusok figyel- 
mébe, s így juttatnék a helyes megállapodás útján a középiskolá- 
ban a földrajzi oktatást a kívánatos kerékvágásba. 

Hogy se helyet, se szót ne vesztegessünk kerülgető be- 
szélgetéssel és okoskodással, kezdjünk mindjárt a kérdés érdeké- 
ben a vizsgálathoz, és pedig hogy meglevő és folyvást közérdekű 
meg reális alapon mozogjunk, tekintsük meg a földrajzot a közép- 
iskolában, megvizsgálva a kitűzött földrajzi anyagot, annak szelle- 
mét, tehát azt a feladatot, melyet a középiskola roainapság kitű- 
zött tanítványainak a földrajzból. Igen természetesen, lépésről-lé- 
pésre megteszszük tapasztalatból merített megj^grzéseinket s eset- 
ről-esetre módosított ajánlatainkat. 

Csakhogy mindje az első lépésnél nagy bökkenőre akadunk, 
és pedig kettőre, melyek czikkünk czímében meg is vannak ne- 
vezve. Az egyik bökkenő : ugyan melyik középiskoláról beszédünk, 
a gymnasiumról-e vagy a reáliskoláról? A másik bökkenő pedig 
az: mit értsünk a földrajz czím alatt, azt-e, mit az újabb minisz- 
teri ajánlatra a legtöbb iskola elfogadott, vagy azt a földrajzot 
méltassuk vizsgálódásunkban, melyet némely középiskolában egé- 
szen más alapon, más beosztással s más szellemben tanítanak ? 

A mi helyzetünkben szerfelett nehéz különösen az első bök- 
kenőt m^kerülni, miután sokan az egységes középiskola hívei le- 
vén, azon meggyőződésben élnek, hogy a középiskolának az a fel- 
adata, hogy a múltban szerzett s már eddig rendezett ismereteket 
közölje növendékeivel, választékosan, a valódi szükséghez képest, 
szem előtt tartva azt a czélt, hogy a középiskola növendékeit a mai 
ismereteknek és felfogásoknak megfelelő utón és módon vezettesse 
a modem tudományos műveltség magaslataira. Azonban e tekin- 
tetben egyidőre a középiskolák minőségét épen e czikk keletkezése 
alatt törvény döntötte el, s így most az egységes középiskoláról 
beszélni csak akadémiai diskussió volna, mihez pedig sem terünk, 
sem kedvünk nincs. így levén a dolog, maradjunk meg csak a gym- 
nasium körében, s ennek számára beszéljünk a földrajz feladatáról. 

A földrajzról az „Utasítások a gymnasiumi tanítás 
tervéhez^ (kiadta a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 
1880. évi 16179. szám alatt kelt rendeletével) a következőket tar- 



ti\ A fOUnyE B IcSsépislcoUbui. 

talmazzák: „Czél: A fold természeti és állami viszonjainak isme- 
rete, különös tekintettel hazánkra. 

A tananyag felosztása : 

I. osztály, 3 óva,. Magyarország és a Földközi tengert kör- 
nyező országok (ill. a régi római birodalom területének) természeti 
viszonyai. Az országok természeti viszonyainak leírásához fűzendSk 
a fííbb topographiai adatok, városok és vidékek néprajza, a lako- 
sok főbb foglalkozásának ismertetésével, nemkülönben a feltűnőbb 
főid' és kSzetnemeknek, jellemző növényeknek 8 állatoknak szem- 
léltető leírása. — II. osztály, 3 óra. Európa és Ázsia többi részei- 
nek leírása oly módon, mint az első osztályban. — III. osztály, 
4 óra. a) 2 óra: A mathematikai és physikai földrajz elemei, b) 
2 óra: Afrika azon részeiaek, melyek az első osztályban tár- 
gyalva nem voltak, valamint Amerika és Ausztrália természeti vi- 
szonyainak leírása oly módon, mint az előbbi osztályokban, tekin- 
tetbe véve a fölfedezések történetének fSbb mozzanatait is. — 
IV. osztály, 2 óra. A magyar-osztrák monarchia politikai foldnyza. 
Továbbá I — IV. osztályban szerzett földrajzi ismeretek folj^tására 
és kiegészítésére tekintet fordíttatik a földrajzra a történelem VIL 
osztálybeli anyagában. 

Ha a földrajznak e beosztását gondosan megvizsgáljuk, és ha 
különösen még a gyakorlati életből meg is ismerhetttlk, akkor arra 
jövünk reá, hogy e beosztással a földrajz czélja elérve nincs, mert 
nincs meg benne a feldolgozásbeli fokozatos haladás, a mennyi- 
ben az I. osztály szerfelett túl van terhelve úgy anyagilag, mint 
minőségileg a földrajzból. 

A mi az I. osztály túlterheltetését okozza, az a tárgyalt te- 
rületek sokasága, melyeken okvetetlen megemlítendő nevezetessé- 
gek egész halmazával találkozunk, úgy, hogy ez okból az I. osz- 
tály számára kijelölt fÖIdri^zi anyag tankönyve is sokkal, de sok- 
kal testesebb, mint pl. a következő II. osztályé. Aztán ezenfelfll 
túlterhelést okoznak még számos nem mellőzhető mellékkörülmé- 
nyek. Ilyenek mindjárt a tanítás kezdetekor a nélkülözhetetlen 
földrtyzi fogalmak (alföldek, dombos vidékek, felfÖIdek, h^ek, 
hegylánczok stb.) megismertetése, úgy szóval, mint a természetbe, 
ha lehet érzékeltetés utján. Ily sok időbe kerülő és épen az L 
osztályban megismertetendő ismeretek azok, melyek bármely terü- 
let természetriy'zi leirása alkalmával válnak a tanítás feladatává. 
És harmadszor, sok időbe kerül, de ugyancsak az I. osztály ter- 
hére esik, a térkép-rajzoltatás elemeinek megismertetése, azok be- 
gyakoroltatása, mi folytonos és figyelmes oktatást követel az egész 



Dr. DezBo Béla. 



275 



első harmadban, s szakadatlan figyelemmel kisérést és utasítgatást 
az egész évben. 

íme, a fentebbi kikezdésben felsorolt melléktanitnivalók csak 
az I. osztályt terhelik, míg a II. és következő osztályokban mint 
begyakorolt és elsajátított ismeretek időt nem vonnak el a szoro- 
sabb értelemben vett földrajzi ismeretekre szánt időből. 

Ily körülmények közt aztán a legfáradhatatlanabb törekvés- 
nek is alig sikerül, hogy az I. osztály az elébe tíízött célt elérje, 
8 aránylag csak a kiváló jelességű növendékek bírnak szert tenni 
aríti, hogy az áttanult területekről összefüggő és hasznavehető képet 
alkossanak maguknak. 

Tekintetbe véve a tanítás ez eredménytelenségét s ismerve 
az eredménytelenséget szülő okokat, a következő módokat látjuk 
helyeseknek e bajokon segíteni. A mi a földrajz kitűzött czélját 
illeti, azt mi is helyeseljük ; de hogy e czélt : „hogy a földrajz lá- 
mutassa, mennyiben függ az emberiség míívelődése, a népek társa- 
dalmi 8 állami állapota a lakóhely természeti viszonyaitól, hogy 
felderítse ezeknek hatását az egyes nemzetek történetére s viszon- 
tagságaira** elérhesse, nem szabad mindjárt Uz I. osztályban az 
egész ó-világ küzdelmeinek színterét felölelni, mert ekkor a nagy 
területeken s a sokféle hatás közt elvész a növendék tekintete s 
a fődolgot, a területek s a rajtok lévő elő alakok természetes, ok- 
szerű és egymást feltételező voltát nem birja átlátni. Ez okból 2) 
azt kell ^ánlanunk, hogy az I. osztály számára csak a magyar sz. 
korona országainak területe szabassák ki. (így és nem Magyaror- 
szágnak nevezve, mint ezt az „Utasítások" szövege mondja). Ekkor 
elérjük azt a czélt, hogy a növendékek gyönyörködve fogják mind- 
járt az I. osztályban a földrajzot tanulni, s alaposan, bár a kicsi- 
nyeskedéstől és aprólékosságtól menten, tanulhatják meg hazánk 
földjét, 8 hazánk földjén a különböző földségi csoportosulásokat, a 
vízszintes tagolódást, a domborzati viszonyokat, a hydrographiai 
ismereteket, a topographiai elemeket, a benne lakó népeket, a poli- 
tikai viszonyokat, a természetrajzi adatokat s mindezeknek össze- 
foglalását és összehasonlítását, úgy, a hogy ezt az „Utasítások" igen 
czélszerüen leirják. Ha az I. osztály számára a tananyagot igy redu- 
káljuk, akkor időt fogunk nyerni arra, hogy a tanár a növendé- 
kekkel bizonyos nélkülözhetetlen készségeket is elsajátíttathasson, 
mi most alig-alig lehetséges, s a mennyire ez elérhető, annak az 
ára kivált a tanár önfeláldozásába s sorvasztó munkásságába kerül, 
ha feladatának eredménynyel akar, a mint kell is, megfelelni. De 
mik azok a nélkülözhetetlen készségek, melyeket a növendékeknek 

FOldnJsi KOslflmtfojek 1883. — 0-ik füzet. 21 



VJ6 A mdn^e ft kStépiskolálHui. 

már az I. osztályban a földrajzból el kell eajátltniok? A kSvetke- 
zSk: i. Ha a növendéket a szabadba vezetjük, 5 ma^t kzod a 
területen tájékozni birja, meghatározni tudváii az égtájakat b szem- 
mérték! egység alapján a látott területet le tudja rajzolni, jellene 
rajzán pl. az alföldeket, dombos vidékeket, talán az oda látszó feif31d 
hegységeit is stb. Azután birjon bármi a szabadban taUlt természeti 
tárgyakkal ; értse a talajnemeket megkülönböztetni és összegyfUteni, 
a közetekbSl kézi gyűjteménye számára darabot tördelni s legele- 
mibb úton a féleséget meghatározni, ugyancsak az ásványokat íl 
Tudjon a jelIemzS növényekből kis herbáriumot beszerezni a ugyan- 
csak a vidéket jellemző s általa birtokba vehető állatokból is kis 
gyUjteményt csinálni szaktanára vezetése alatt. Ekkor, de csak 
ekkor lesz a földrajz a növendékek előtt valóban kedves társalgás 
a természettel, az a tudományos foglalkozás, mely a földrajzi isme- 
reteket megszerzi s azokat felvilágosító kapcsolatba fiízl. Az ,Utt- 
sftások" szövegében az van, hogy az elemi és népiskolából a 
gymnasiumba lép6 növendékek a földnyzból már az elemi alapfo- 
galmakat tudják ; nem tekintve az elenyészőleg csekély kivételeket, 
tapasztalásból mondom, jobban volna, ha a növendékek soha föld- 
rajzzal az elemi iskolákban nem foglalkoztak volna. Mert sokkal 
bajosabb zavaros földrajzi és nem illő határok közt forgó ismere- 
teiket rendezni és megjavítani, mint ép eszQ gyermekeknek azokat 
első ízben jól megtanítani. 

Csakis hogyha növendékeinket ily módon előkészftjuk, a kész- 
ségekbe begyakoroljuk, csak akkor várhatjuk el a földrajztél, hogy 
,az értelemben áthidalja a természeti s történeti tudományok közt 
a hézagot, minthogy tárgya, a föld, közös színhelye ugy a termé- 
szeti erők működésének, mint az emberi nem munkálkodásának. A 
gymnasiumi oktatás nem tUzbeti ki czélul magának mindazon fel- 
adatok és eredmények közlését és megértetését, melyekkel maga 
a tudomány f<^lalkozik; de részben a földrajzi tananyag csoporto- 
sítása, részben a többi tudományokkal való kapcsolata által legalább 
éreztetnie kell azok sajátos fontosságát. Az iskolai tárgyalás czélja 
az, hogy a növendékek a haza természeti s politikai viszonyainak 
lehető alapos ismeretén kivUl világos képet nyerjenek az egyes 
földrészekről és az egész földről; hogy egyúttal megismerkedjenek 
a természet körébe eső legnevezetesebb tárgyakkal és tünemények- 
kel, a mennyiben ezek is az egyes vidékek s földrésze jellemzé- 
sére szolgálnak, hogy végre képesíttessenek a földképek tudatos 
használatára, és az utazók leírásának, valamint a tudományos föld- 
rajzi munkáknak megértetésére." 






T-n 



Dr. Dezső Béla. 



277 



Úgyde a felebbi szakaszban elbeszélt czélok el nem érhetők 
a mai beosztással. Nem az ellen szólok, mintha a földrajz tanítá- 
sára szánt 4 évi tanfolyamot kevesleném. Ezt nem tehetem most 
csakis praktikus okokból. Gymnasiumaink sorsa legalább tiz évre 
el van döntve, s nekem nem az a czélom, hogy e feltételezett tiz 
évi tanítás ntáni feladatáról szóljak a földrajzi tanításnak, hanem 
az, hogy ez átmeneti években a földrajz számára kitűzött czélt el- 
érjük, vagy legalább igen-igen megközelítsük. Minthogy az első 
három évben a fősúly az alföld természeti leírására fektetendő, azon 
viszonyok ismertetésére, melyek úgyszólván maradandók és válto- 
zatlanok, és az emberi életnek is föltételei; minthogy az évek 
folytán a földrajz egyszersmind a természeti tudományok alapve- 
tését végzi**, ez okokból épen mellőzendőnek tartom az I. osztály- 
ban a magyar sz. korona országain kivül még más területeket is 
a tanítás keretébe felölelni, és kivált oly sok s a nevezetes apró- 
lékosságok miatt oly nehéz területeket, melyekből a régi római 
birodalom állott. Hiszen nem az a czélunk, hogy a régi római biro- 
dalmat ismertessük meg mindjárt az I. osztályban, hanem az, hogy 
az egyes földrészeken világosítsuk meg azon körülményeket, melyek 
az egyes földrészek némely területeit mindjárt az ember művelő- 
dése kezdetén az állam alakításra alkalmasokká tették. Ily szem- 
pontból aztán a Földközi tenger medenczéjének jelentősége több 
ízben tárgyalás alá kerülne az egyes határos földrészek leírása 
alkalmával, s ez csak jobban elősegítené e fontos összefüggések 
jelentőségét, sőt jobban alkalmat adna a tanár kezébe arra, hogy 
levezesse, miként vándorolt az az államalakítással a folyvást fejlődő 
emberi műveltség és polgáriasodás Ázsia kedvező területeiről a 
Földközi tenger környékének országaiba s ezekből tovább. 

Tehát a régi római birodalmot alkotó országok területei nem 
az I. osztály földrajzi tananyagába valók, hanem felosztandók a II. 
és III. osztályok között, minthogy ezeknek tananyaga az I. osztály 
tananyagához mérten úgyis sokkal kevesebb, úgyannyira, hogy a 
földrajzi tananyagot a II. és III. osztályokban már az év 2 első 
hannadában jól be lehet végezni, mig az I. osztályét alig a három 
harmad, tehát az egész év tartama alatt. 

Ekkor aztán elvárható, hogy a tanulók a földrajzi ismereteket 
elsajátítsák úgy, hogy a tudományos földrajzi munkákat is megért- 
hessék. Mert, bár az „utasítások" szerint a gymnasiumba lépő ta- 
nulótól az elemi isk. tanterv szerint elvárható volna, hogy nemcsak 
a közönséges tapasztalat körébe eső geographiai fogalmakat ismeri^ 
hanem tudja is, miként szokása megfelelő typusokat a földképen 

21* 






t\ 



•i-: 



278 A máiajz & kSzépisboIibui. 

Ábrázolni, Azonban a tanár, amint az I. osztályban a földrajzi is- 
meretek alapvezetéséhez fog, s kötelessége szerint kipuhatolja tanft- 
Tánjainak ebbeli ismereteit, akkor veszi rázre, hogy jóformáo mindeot 
i^ra kell tanítania, nemcsak hiányos ismereteket kiegészítenie és 
homályosokat tisztáznia. Hisz az I. osztályban kell minden alkalom- 
mal a tanítást a természetben megkezdeni, és pedig a l^ukere- 
sebben ügy, ha a tanítást azon város és vidék részletesebb leírásával 
kezdi, melyben az illető gymnaeium fekszik, melyet tehát tanítványü 
saját tapasztatásukból legjobban megismerhetnek. E részletes meg- 
beszéléssel kell egybekapcsolni a szflkséges geograpbiai előismeretdí 
és fogalmak magyarázatát, mert, amit az iskolában a fSldkép segít- 
ségével meg nem lehet értetni, azt a szabad természetben, neliány 
kirándulás alkalmával, világosan érthetővé lehet tenni. A mezőn, 
réten, erdőben, nemcsak a világtájak szerinti tájékozódást lehet 
begyakoroltatni, hanem a kompaszt, hőmérSt s egyéb eszközt is ki- 
vihetni s meg lehet azok használatát tanítani ; egy-egy árok, völgy, 
talán forrás, patak, halom, domb vagy talán hegy viszont az oro- 
graphiai s hydrographiai fogalmak felvilágosítására szolgálhatnak 
Szóval minden kinálkozó alkalmat meg kell ragadni, hc^ az I. 
osztályban a földrajzi ismeretek alapja helyesen vettessék meg, 
h(^ a növendéket a természeti tárgyak gyűjtési módjával l^alább 
nagyjában megismerkedjenek, s a gyíijtütt tárgyakat az azokon je> 
lentkezŐ természeti jelenségek megfigyelésére tudják felhaszDáloi. 
Igen természetesen, a kirándulásokat nemcsak az I., hanem a fel- 
sőbb osztályokkal is folyvást ismételtetni kell, mi a tanár odaadó 
munkásságát kivánja. 

Ily szempontok tanácsoláaa következtében, mi a régi rémai 
birodalom területeit következő módon osztanék be a felsőbb osztá- 
lyok földrajzi tananyagába. Minthogy a régi római bn-odalom európu, 
ázsiai és afrikai területeket tartalmaz, a H, osztálynak, melynek 
tananyaga úgyis kevés, juttatnék a neki esS európai (Balkán tü- 
sziget, Appenini félsziget. Lyoni öböl melléke és a pyrénei félsziget) 
és ázsiai (Elő'Ázsia) részeket, s így a II. osztály annyi földrajzi 
tananyagot kapna, mely feladataival az egész évet jól betöltené, s 
az ismétlésre is időt hagyna. 

Ily beosztással aztán földrajzi tananyagúi a II. osztálynak 
egész Európa és egész Ázsia jutna. A római birodalom afrikai 
részei (Atlas vidéke, Syrtis melléke, Egyptom) jutna a líl. osztály- 
nak, mely aztán így ^ész Afrikát, Amerikát és Ausztráliát kapná 
egész évre feldolgozásául. 

Ily beosztással aztán aránylag jól elérhetnők azt a czélt, me- 



Dr, DeaS B«la. 279 

l;et AZ „Utasítások" elSnkbe szabnak, s a fönyeres^ az lenne, 
hogy kapnánk a földrajzi fogalmak, ismeretek és nélkülözhetetlen 
készségek megszereztetésére az elsS osztályban idSt, s azokat aztán 
a II. és UI. osztályokban csaknem a teljességig begyakoroltathatnék, 
mi most physikai lehetetlenség. 

Ily beosztás mellett aztán hasznavehetS módon jnt idS az 
egyes területek ösezehasonlftáaára éa felvilágosítására, miután a 
magyar korona országainak, illetőleg természetes területeinek ismé- 
telt t&üftás alapján, képei a növendékek emlékezetébe bevésődtek, 
ekkor lehet az örazehasonlítást a tények kellő felvilágosítására 
felhasználni, figyelmeztetve a tanulókat a megiaineTt természetes 
területek megegyező és ellenkező viszonyaira, a kiderítheti alkalmas 
kérdések által, a hasonlatok és ellentétek okait az ismeretes ter- 
mészetes körülményekből. És csak ekkor kerülheti ki a tanár azt 
t veszedelmet, mely a rendelkezésére álló kevés id5 miatt fenye- 
geti, hogy a tényeket magokat nem eléggé világosította meg nö- 
vendékeinek, mert bár fődolog, hogy az egyes földrajzi tények 
feltételező kapcsolódását és kölcsönös egymásra-hatását a növen- 
dékek kiérezzék, s lehetőig megbírják magyarázni, de kellS idS 
kell arra, hogy a tanár a tények világos felfogását és okaik felté- 
telezett értelmezését növendékeinek fejében tisztán különválasztva 
Urthassa, hogy a növendékek soha egy perezre is el ne feledjék, 
hogy a tények kifogástalan ismerete szükséges a hasznavehető ki- 
magyarázáshoz. Csakis ily módon előkészített növendékekkel lehet 
aztán értelmes ée elmét világosító írásbeli dolgozatokat csináltatni, 
és pedig valamennyi leczke köréből külön-külön s később Ösase- 
hasonUté alapon. 

Az ajánlott tananyag és idÖ beosztása mellett aztán a termé- 
szeti tárgyak tulajdonságainak megfelelő eljárással lehet összekötni 
1 ÍSldr^zzal kapcsolatos természetrajzi elemek ismertetését is, és 
P^Ki h<>S7 ^ tekintetben minden félreértésnek elejét vegyük, ismé- 
teljük, hogy a természetrajzi elemek megtanításában ugy lehet a 
legczélszerűbben eljárni, ha egyes vidékek földrajzi leírása után, 
melyben az egyes állatok és növények életmódjáról sem feledkezünk 
meg, m^d egy-egy kOlön órát szentelünk a természeti tárgyaknak 
természetr^'zi szempontból való tanítására, mint ezt az „Utasítások" 
is ajánlják. Igen természetesen, helyesen mondja az „Utasítások* 
SEÖvege, hogy téves volna e tái;gyalást az illető termékeknek oly- 
nemfi leírására kiterjeszteni, mely a természetrajz rendszerének 
megfeleljen ; ezt csak akkor követelhetni, ha a tanuló a tanítás 
folyama alatt ^yes typikns alakokon a kimerítő leíráshoz sztlkséges 



280 A fSldnui & kOEépUkoUbui. 

képzeteket megszerezte. Csupán azon sajátságok és tünemények 
fogják tehát a megszemléltetéB és megbeszélés tárgyát képezni, 
melyet a taniüók részéről Táléban megfigyelhetők és könnyen meg- 
érthetSk; ezek közt is elsŐ sorban azokra fektetendő a súly, me- 
lyek a szóban allé tárgyat legkiválóbbut felísmerhetSvé teszik. 
Allatok és növények ismertetésénél legtöbb figyelmet érdemelnek 
az életmódra és termesztésre vonatkozó tények, valamint egyes, az 
emberi kedélyre ható tulajdonságok ; állatoknál aztán az életmóddal 
kapcsolatba hozható a testalkat, az eledellel a fogazat, cs5r stb. Ha 
az „Utasítások" alapgondolatát tovább fUrkészszUk, okvetetlenfil ri 
kell jönnünk, hogy azok szellemében csakis az ajánlott idő és tan- 
anyag beosztása mellett járhatunk el. Mert ugyan kellő idŐ nettül 
hogyan lehet kiiadulé pontunk a tanításban az, hogy a természeti 
oktatás azon követelményének eleget tegyünk, mely szerint a köz- 
vetetlen tapasztalat legyen tanításunk alapjai Ezt pedig különSsen 
az első osztályban kell követnünk az „Utasítások" szerint is, hol 
a tárgyalás anyaga részben már az iskolán kívül is felkelt- 
hette a növendékek figyelmét, részben könnyebben szerezhető meg 
természetes példányokban kirándulások és közös gyűjtés utján. 
Ily módon oly szemléleti alap lesz gyt^thető, melynek segítségével 
a távoleső s legfölebb csak jó képekben bemutatható tárgyaknak 
sajátságait is pontosabban elképzelhetik a növendékek. Különben a 
tanításnak fő tiszte, hogy a közvetetlen tapasztalat körébe eső je- 
lenségeket, a mennyire rokonságuknál fogva arra alkalmasak, hasz- 
nosítsa a távolesők felvilágosítására; a kirándulások alkalmával 
Bzerzendő anyagot, melynek iskolai tárgyalása folyton megszakítaná 
a tantárgy sajátos menetét, főkép ily irányban kell felhasználni. 

Amint ezekből látható, egészen az „Utasitások" szellemében 
óhajtom a földrajzot taníttatni s készséggel idézem az „Utasítások- 
ból", hogy a tanító eljárásnak legkiválóbb feladata a szemlélés 
helyes vezetése. A tanár sohasem fogja maga leimi a tárgyakat, 
úgy hogy előadása nyomán haladjon a növendék a tulajdonságok 
m^figyelésében, hanem irányzó kérdéseivel fogja egyikét-másikát 
annak megmondására ösztönözni, amit közösen megfigyelés tárgyává 
tesznek. FŐtekintetet követel e végből az a körülmény, hogy ma- 
gának a megfigyelő szemlélésnek elÖre ki legyen tűzve a czé|ja, 
továbbá, hogy határozott rendben kiszabott legyen az útja, mint- 
' hogy a tétovázó, rendezetten szemlélet inkább zavaija ~a helyes 
képzetalkotást. Rendszerint a természeti tárgynak haszna vagy 
kártékonysága, környezetéhez való viszonya, nevezetesebb éle^e- 
lens^eí, feldolgozása módjai szolgáltathatnak szempontot . 



Aa elaő délkOr. 281 

iáinak YÍzsgáUtára, melynek azonban a taoftás ezen fokán soha 
sem Bzabad a szembeötlő tényeken tiilteijednie. Maga a leírás a 
DÖTendékek tnaználatos szókészletével történhetik, csak a hol 
i kiUönt»égek pontűéabb kiemelése kényszerit, adandö a taaár 
által a tudományos terminológia elnevezése. £1 nem malaszthaté 
azonban a szemléét útján gy^tött ismeretek összefoglaló csopor- 
tosítása sem, csakhogy ez sem fogja siettetni a tadományos rendszer 
szempontjait, hanem a legkülönbözőbb alapon, pL állatoknál a 
táplálék és a tartózkodás helye szerint, a növényinél a törzsök 
és termés minősége szerint is fogja a növendékeket a természeti 
tárgyak egybevetésében és rendezésében gyakorolni. Csak a má- 
sodik és harmadik osztály folyamában fogja a tanár lasBan-laasaa 
azon határok közt, melyeket a résdetes ismeretek csoporto^tásának 
82Qksége szab, az egyes typusok, osztályok ás rendek képzeteinek 
megalkotását elősegíteni, és vele a negyedik osztályban megindnlé 
nmdszeres tanításnak ú^át egyengetni. íme, ily szempontok ve- 
zettek engem is az ajánlott változtatásra, mely szerint a íöldnyz 
aoyaga a gymnásium keretében következőleg oszlana meg: 

I. OSZTÁLY. 
A magyar királyság országai. 

II. OSZTÁLY. 
Enrópa és Ázsia. 

m. OSZTÁLY. 

a) A&ika, Amerika és Ausztrália. 

b) A phyeikai és mathematikai földrajz anyaga, 

IV. OSZTÁLY. ' 
A magyar birodalom és Ausztria politikai leírása. 
Tulajdooképen, mint e keretből látható, s a hogy a czikkUnk 
szövegéből tudjuk is, változás csak az I — III. osztályokban történt, 
mely változtatás elfogadását és keresztülvitelét a földrajz tanítása 
czéljának elérése okából és paedagogíai szUkságből az illetőknek 
tapasztalatom alapján egész meggyőződéssel melegen ajánlani bá- 
torkodom. Dr. Daasa BÉt*. 

Az első délkör. 

A éjszak-amerikai Egyesült-Államok kormánya nem régiben 
aA az ÍDdítványt tette, hogy a tudományos világ határozot- 
tan és minden országra kötelezően állapítsa meg 
kzelsS délkört 



wm^m 



. \ ■ t 



282 



Dr. Zak R. JóscNf. 



i- 



■*. ■ 









E kérdés jóval fontosabb, mint a milyenoek az első pilla- 
natra látszik. Mert a délkSrök a földrajzi pontok meghatározá- 
sára és a térképek szerkesztésére alapJYetS tényezők. Nélkfilok 
a keleti, vagy a nyugati irányban való tájékozódás lehetetlen 
volna. 

Manapság a földrajzi írók, az utazók, s a térképrajzolók és 
ezek nyomán a hírlapok sokféle délkörrendszert használnak. Majd- 
nem mindenik európai nemzetnek „saját külön^'-je van, s azt jobb 
ügyhöz méltó előszeretettel dédelgeti. Anémetek egyik része 
a forróihoz ragaszkodik, másik része a berlinit számítja el- 
sőnek. Az oroszok Pétervártól, a francziák Paristól, 
az angolok Greenvfich-től, s az egyestilt-államiak 
Washington-tói kezdik a délkörök számítását. A görögök, az 
olaszok, a svájcziak és a svédek is megkísértették saját fővárosaik 
délkörét első gyanánt forgalomba juttatni. Sőt a magyar földrajzi 
írók között is akadt egy-kettő, aki külön (budapesti) rendszert 
akart; de tervök nem sikerült. 

A megnevezett hatféle délkörszámítás nagyon jdentős. 

A német földrajzi irodalom (a térképeket is ideszámítve) nem- 
csak roppant terjedelmű, hanem igen rendszeres és alapos is. Ezért 
az egész tudományos világra nézve kútfői értékű. Az orosz föld- 
rajzi és útleírási munkák, s térképek különösen a Kaukázus vi- 
déke, s Ázsia nyugati és éjszaki részei miatt rendkívül becsesek. 
A franczia és angol hasonló munkák főképen a tengerek törvé- 
nyeinek, valamint Ázsia délkeleti országainak, Afrikának és Ausztrá- 
liának megismerése végett nélkülözhetetlenek. Az egyesült-államiak 
pedig a földrajzi tudomány, s kiválóan a geológia ottani gyakorlati 
irányának szempontjából nevezetesek. E legfőbb okokhoz még 
számtalan járul. Az öt nagy államot földjeik soknemű természeti 
viszonya, népeik különféle műveltsége, terményeik, iparuk, keres- 
kedelmök, politikai érdekeik, mind-mind egymásra utalják, s ^y- 
úttal a többi kisebb államokra nézve irányadókká teszik. 

Ezért földrajzi vívmányaikat az egész művelt világnak ismer- 
nie kell. Elért eredményeiket a tudós, a kereskedő, az iparos, az 
államférfi egyaránt kénytelen tudomásul venni. Ha mellőzi: tudá- 
sában, számításaiban, politikájában csorba esik. 

De az első délkörnek más-másféle számítása ezt a tudomásul- 
vételt nagyon megnehezíti. Mert a ferrói, berlini, pétervári, párisi, 
greenwichi és washingtoni délkörök között a hosszúsági különbség 
nem egyirányú, s nem kerek-, vagy egészszámú. Pél- 
dául a ferrói a berlinitől nyugatra 3P 4^ 2^'-nyire, a pétervári a 




Ab daS áOküt. 



28S 









^ 



• 


s 


3 


s> 


.§ 


1 


>k 






1 


I 


lO 


• 




^ 

s 


o 


o 


<0 




t>i 


.i4 


08 




b 


1 


S) 


• 


:3 JM 


>» 




fl 


a 




o 


•^ 


ja 


«o 


JQ 


t 


» 



1^ 


§ 


9 






*Ci 


OS 


"p 




o 


fi 


s 


o 


.fi 


% 


a> 


c 


3 


yC 


:o 


s 


<4J 


^ 


O 




J4 




»D 


09 


IH 




:0 


^ 


M 


0) 


S 


(4 


*0 


>^ 


ní 


fi 


*o 




QQ 


^ 


•-^ 


e^ 


0) 


00 




% 


a 


o 




^ 


o 


o 


a 


í^ 


••^ 


99 


pm4 




*o 




x> 


9. 


^ 


b 




o 


*o 




»4 


0) 


o 


M 






OQ 


5 


2 

a 


1 


'% 


43 





P4^ 



^^ 




. 










3 

•a 


• 


• 

M 


^ 


.A4 


• 

,A4 




1) 


9 
<0 


9 
*« 


9 


9 
•««< 


9 




.s 


C4 


'^ 


▼H 


CM 




1 


1 

i 


ym 


^ 


^ 


• 


^ 


■ 


to 


Ok 


o> 


e^ 


CM 




■* 


fcí» 


CO 


e^ 


CO 




e 


e 
oo 


e 


o> 


e 




< 


o» 


U3 


r<- 


c^ 


s 






>» 


• 


• 


• 




• 


5 


fi 


fi 


fi 


fi 




fi 


1 


« 


9 


% 


s 




« 


e» 


^-^ 


^f^ 


CM 




^ 


t 


ed 


•^ 


•••• 


•« 


1 




^■^ 

á 


^ 


^ 


^ 


^ 


^ 


w> 


o» 


o» 


o> 




CM 


Oi 








■* 




CO 


e 





e 


e 




• 


< 


<o 


t^ 




1^- 




Ob 


▼H 


i^l 


CO 


C4 




^^ 










' 




"^ 




Jíj 


l;» ' 


• 




• 


• 




fi 


fi 




M 


fi 


^■4 














3 


« 


9 


9 




9 


« 


•^4 


CO 


e» 


cn 




e^ 


•«4* 


*v4 


»<i 






1 


CO 


€M 


p« 






, 




^ 


eo 


eo 


^^ 




ő> 


CM 




c^ 


CM 






CM 


^ 


o 


e 


e 




e 


e 




▼H 




CM 




r* 


a» 




'^ 


S 






CM 


r« 


1 


44 


& 




• 


• 

M 


• 


J 


9 


« 




« 


9 


9 


ea 


^^ 




o» 


^M 


M* 


g 






1 




■* 




§ 


^ 


& 


■ 


^ 


cr» 


e» 


2 


c^ 


■^ 




CM 




CO 


SSb 


o 


^ 




• 


^ 


o 




• CO 


t^ 




CM 


^^ 


<e 


< 


"^ 








CO 


r* 




■ 




• 


• 


• 


• 




M 




M 


M 


JW 


fi 


3 




9 


9 


« 


3 


•^^ 


ea 






Q^ 


^M 


^ 


4^ 




1 






^* 


'^ 


•• 


^ 


«• 


^ 


Ő> 


< 






^* 


CM 




»0 


e 




o 


O 


• 


e 




*■< 




r* 




r* 


oo 




CO 




'^ 


CM 




in 






« 


• 


« 


■ 


• 


„^ 




fi 


fi 


fi 


,i4 


fi 


SO 














Jti* 




9 


9 


« 


3 


« 


A ^ 




ea 


CM 


CO 


o> 


<e 


1 






»<i 


»0 


CM 


Ö 


^ 


^ 


CO 


»o 


<e 


.o 






C4 




>i4« 


•^ 


-< 




o 


e 


e 


« 


•^ 




^f4 


CO 


*■< 


<o 


CM 






CO 


▼H 


^^ 




o> 




• 
• 




• 
• 


• 
• 


• 
• 


■ 
• 


I 


• 
• 


••3 




• 
• 


• 


•a 




^ 


<s 


& 


fi« 


P4 


^ 




-«í 


-<í 


-<í 


-«í 


-< 


<í 

















S 



F^ ■#< „« ^"^ 



<P 



5 -2 



a 



3 ^ 



^. n 



» 



' í^ 



■ - > - 









•v' 



I« Dr. Zik R. Jówef. 

iO'ik-másik földrajzi adat. De kőu^ytárakat nein bi^bat, a kőz- 
ázen forgó könyvek és térképek m^ nem adnak tőlvüágotítist: 
it maradjon az adat is, a kérdés is a tudóé uraknak ! Ilyeo módoo 
nem szaktudós közönség a sokféle délkörrendszernek nem ritkán 
nyagi kárát is vallja. 

S ha ez nem állana is: a fijldrajzi tudás terjedésé- 
ek, s ez által a közművelődés előrehaladásának ok- 
^tetlenQl szüksége van reá, hogy az alap-adatok minéi egyszerűbben 
egtamilhatók legyenek. Azért nagyon kívánatos, hogy a tudomár 
^08 világ az átalános érvényű első délkört mielőbb m^- 
lapítsa. Ezzel vége lenne annak a sok fölösleges fárado- 
ásnak, mely a földrajz tanulmányozóit manap nyűgözi. £■ 
eggzünnék a bonyolódott zavar, Inely most azt a szomorú 
uDorixztikumot szUli, hogy az úgynevezett átalános műveltségi 
nberek sem tudnak a Földön jól tájékozódni. 

Igaz, hogy a most dívó első délkörök közül bajos az átalános 
"vónyűt kiválasztani. Mindenikhez o^ybecsű földrajzi munkák, a 
;ért jelentős érdekek sora fűződik. Akármelyiknek a kÖtelezSvé 
itele súlyos terheket róna a már meglevő kútfők buvárlóira.' De 
ktízj>s haszon előtt a partikulárizmusaak el kell némulnia. Azért 
; érdekelt nemzetek is mondjanak le e kérdés tárgyalásánál hin 
Iszkeségökről. Itt csak arra szabad nézni, hogy. miképen lenne a 
ildrajz művelőÍDek és a tudás teijesztőinek a munkája legjobban 
egkönnyftve? 

E szempontból csak a ferról és a greenwichi dél- 
örrendszerek között lehet választani. Csak e kettó 
^tkót lehet átalánosan kötelezővé tenni. A berlini, párisi, péter- 
iri, washingtoni és a többi rendszerek jóval csekélyebb jeleotö- 
igfXék, s azért bátran elejthetők. 

A Ferrói mellett sajátságos földrajzi helyzete, 
vábbá a földrajz története és a német fijidrajzi 
'odalom nagy része emel szót. 

Az a délkör, mely Ferró nyugati szélét érinti, a Földet úgy 
íztja kétfelé, hogy az ó-világ (Európa, Ázsia és Afrika) csupa 
úeü, az új-világ (Amerika) pedig csupa nyugati hosszúsági fokok 
á esik. Ez mindenesetre figyelemre méltó nyereséges körUl- 
éoy. Épen fgy tekintetet érdemel az is, hogy a ferrói délkör- 
indszer a keleti indiai tengeri üt megtalálása (Diaz. 1486) óta 
lerepel. Eleintén átalánosan dívott. Csak később (1626-ban) kelt 
ih a párizsi versenyre. A fölfedezések korában kelt földrajzi 
iHOkák majdnem mind erre vannak alapítva. Igaz, hogy ez^ a 



rr 






Földnyú társaságok. 



m 



régi iratok és térképek azóta nagyobbára elavultak, illetőleg iy, s 
részben más rendszerekhez is módosított alkalmazást nyertek. De 
egyikök-másikuk eredeti alakjában is, meg a fejlődött tudományra 
nézve is még sokáig értékes marad. A német földrajzi irodalomnak 
pedig épen legbecsesebb könyvei és térképei vannak erre a rend- 
szerre építve. Humboldt, Ritter, Peschel, Stieler, Kie^ 
pert korszakalkotó művei, melyekből még századokig fogja a tu- 
dományos és az iskolai földrajz a legalaposabb tudás kincseit me* 
ríteni. Mindezekkel: a kedvező helyzettel, a századok tiszteletre- 
méltó hagyományával s a tudomány legnagyobb tekintélyeivel egy- 
szerre leszámohii legalább is nehéz föladat. 

De épen olyan nehéz a gyakorlati irányú, s az 
anyagi élet leghatalmasabb gyökereit tápláló 
földrajzi vívmányokat és tudományos eszközöket 
is uj mederbe szorítani. A green-^richi rendszert ezek támo- 
galják és emelik ki. 

A tengeri térképek, s az új földrajzi könyvek túlnyomó része 
ezen a rendszeren alapúi. Az angol admiráli hivatal munkálatai 
8 a legjobb s legteijedtebb hajózási csillagászati táblák (a Nautical 
Ahnanac''-ok) mind e szerint készültek és készülnek. S ezek ke- 
red[edelmi, művelődési és politikai szempontból rendkívül nyomód 
sak. Használásuknak megnehezítése nagy károkkal járna. Az em- 
beri művelődés táplálója ma már nem a szárazföld, hanem a ten- 
ger. Ez napról-napra befolyásosabbá válik. De törvényeivel nem 
lehet alkudozni. Csak biztos tudással, gyors elhatározással és pon- 
tos cselekvéssel lehet rajta uralkodni. Ezeket koczkáztatni, vagy 
akadályozni még oly nagy árért sem szabad. 

A majd összeülő tudós-bizottságnak — amint e rövid egybe- 
vetésből látni — nehéz teendő jutott. Nagy érdekű kérdés vár reá, 
de nagy érdekeket is kell kiegyenlítenie. Működése az egész mű- 
velt világ figyelmére méltó lesz. S ha helyesen fog dönteni, az 
egész világ köszönetét érdemlendi ki. 

Dr. Zák R. József. 



<\ 



FÖLDRAJZI TÁRSASÁGOK. 

A magyar fdidrajzi tártaság ápril. 12-én d. u. 5Vs órakora 
m. tud. Akadémia kistermében fblolvasó ülést tartott, melyen Tau- 
scber Béláné társasági tag s kitűnő alpesi utazó tartott nagy 
tetszéssel fogadott fölolvasást a wallisi alpesekben tett vándorlásairól. 
(A főlolvasás tartalmát jelen füzetünk egész terjedelmébnn közli.) 



« FUdr^n tiraaaigok. 

z elSadás érdekes voltát nem kevéssé emelte a vele kapcsolatos 
ÍDykép-kiáUítás, mely pompás kivitelben tüntette foI Svájcz alpe- 
linek legfestSibb részleteit. A nagy számú és igen díszes kösönaég 
Jenlétében lefolyt Ülés 7 óra után ért v^et. ~ Berecz Antal főtitkár 
)r. hó elején kormányi megbízásból a m.-firankfurti földrajzi con- 
ressusra utazván, viBszatérSben alkalmat vett magának, hogy Piá- 
iban is megjelenjék s egyúttal ott a társaságunk részérffl Radolf 
ónőrökös ő cs. és kir. fensége számára kiállított protektori 
ki eveiét — előleges utasítás szerint — Ő cs. és kir. fens^ 
Ivarm eateri hivatalánál benyi^'tsa. A nagy díszszel és finom ízléssel 
lerkesztett oklevelet Eis-kámoni Szalay Ignácz min. hivatalnok 
írvezte és állította ki finom pergamen lapon, mely szintén igen 
iszes vörös selyem kötésbe van foglalva. Okunk van hinni, hogy 
E oklevél minden tekintetben méltó helyet foglal el ő cs. és kir. 
ínségének effiijtájii díszmíí-gytljteményébeD. 

Az olasz f&ldrajzi tánat&g 500 Urát szavazott meg Holob 
mii újabb délafrikai expeditiójának segélyezésére. Holub a jelen 
iájus hónapban f(% útra kelni. Eddigi közleményeivel s fölolvasá- 
dval 150 ezer Urát gyűjtött össze ez újabb expeditió czéljaira. A 
gntóbbi Ülésen Pigorini tanár tartott kiállítással egybekötött előadást 
Napó folyó (az Amazon mellékfolyója) melletti néptörzsekrSl. Kp. 

h rocheforti földrajzi társaság t. é. márcz. 30-diki ülésén az 
nöki és titkán jelentéseken kivül Burot tartott igeu érdekes el6- 
lást Gujanáról, jellemezvén az oda való bennszülötteknek testal- 
itát, •Itözködését, vallását és szokásait. Elmondá egyebek közt, 
)gy a gujanaiaknál, kik rendszerint többnejűségben élnek, a nSk 
Uóságos rabszolgái a férjöknek s uekik kell minden durvább mmi- 
ii végezniök; a nők a féijöktŐl elkülönítve laknak és étkeznek s 
^ymással rendszerint igen rósz viszonyban vannak. Ha a családnak 
ilamely tagja meghal, a rokonok a halottas házat rólgyújtják, mire 
£ egész falu fölkerekedik s mindenestől tovább hurczolkodík más 
elyre, hogy a rósz szellemtől megmeneküljön. — Ezt követte Jon- 
mak Lesson Les Polynésíens ez. munkájáról bemutatott je- 
intése mely szerint e nagy mő, melyből eddigelé még csak három kötet 
ilent meg, arra van hivatva, hogy egész forradalmat csiná^'oa az 
isztráliai népek eredetéről eddig nyilvánult vélemények tekinteté- 
én. A szerzS ugyanis megtámadja azon természetbúvárok véleke- 
Sseit, kik azt vitatják, hogy az ausztráliaiak a Maláji szigetekről 
^rmaztak volna. — Szintén érdekes iölolvasást tartott Jardin a 
anéza isten legend^'áról. Ez a pogány isten, kinek egy szobra a 
)cheforti földr. társaságnak is birtokában van, a legenda azeriat 






Földrajn tinuigok. 



2S7 






Sziva és Bevati fia volt volna. Elefánt feje, orrmánya és agyara 
van; többféle fejjel is előfordul, melyek közül az egyik épen any- 
nyira bizarr, mint a másik. — Az utolsó fölolvasás tárgya Quicosnak, 
e 16. századbeli kalandos és nevezetes tengeri utazó életének s 
'viselt dolgainak ismertetése volt. 

A bordeayxi kereskedelmi földrajzi társaság f. é. ápr. 9-én 
tartott ülésén Balgueríe teijesztett elő szokásos jelentést a múlt 
hónapban történt földrajzi eseményekről. Mind az öt földrészt sorra 
véve, először Amerikáról szólt, hol három megemlíteni valót talált, 
Q. m. a tengerközi csatornái munkálatokat, továbbá azt, hogy az 
Antillákról tömegesen költöznek át a lakosok Panamába, s végül azt, 
hogy Nicaragua államban franczia mérnökök kőszéntelepeket fedeztek 
fol, melyek nagy megtakarításokat ígérnek a csatornaépítő vállalat- 
nak. — Afrikát illetőleg első helyen Brazza sikeres működését em- 
líté; migd Yankerkhoven belga hadnagy Cougo vidéki útjáról, a 
szenegáli vasút megnyitásáról, aztán pedig arról szólt, hogy Lesseps 
és Bottdaire, Abd-el-Kader erkölcsi támogatása mellett, jelQuleg is 
folytatják a szaharai tenger tárgyában a tanulmányokat. Végül azt 
érinté, hogy a franczia közoktatásügyi miniszter Tunisban és Kairó- 
ban tudományos és régészeti missiókat szándékozik fölállítani. — 
Európára vonatkozólag a német kereskedelmi tengerészet folytonos 
gyarapodásáról, a Marseille és Konstantinápoly közötti kereskedelmi 
forgalomról, némely franczia kikötők fontosságáról s végül azon 
tanubnányról szól, melyet a franczia vasúti forgahnat illetőleg kö- 
zdebb Martin műszaki kapitány tett közzé térképen is kimutatván, 
hogy milyen a vasúti összeköttetés Paris és Francziaország nagyobb 
városai közt. — A többi földrészről alig volt ez úttal mondani va- 
lója. — £z előadást kisebb érdekű tárgyak előteijesztése követte. 

A liliei földrajzi társaság f. é. ápr. 15-én ünneplés ülést tar- 
tott, melyen Miliőt értekezett Dupuis tonkini utazásairól. Maga 
Dupuis is jelen volt, kit az előadás megkezdése előtt az elnöklő 
Crépy melegen üdvözölt. Miliőt különösen a Francziaország és Ton- 
kin közötti viszonyokra s azok kifejlődésének történetére fordította 
figyehnét, egyszersmind Dupuis adatai alapján azt mutatta ki, hogy 
mily dúsgazdag forrásokat fog fölnyitni a Vörösfolyó mellékén esz- 
közlendő gyarmatosítás a franczia kereskedelem előtt Az ülés végén 
a jelen volt tagok és kiválóbb vendégek díszebédre gyűltek össze, hol az 
elnökön kivül Miliőt és Dupuis tartottak kiválóbb pohárköszöntőket. 
Dupuis a többi franczia földrajzi társaságokat is sorra látogatja. 

A madridi földrajzi társaságban f. é. febr. 20-án Abargues 
de Sosten, a kairói európai gyarmat egyik legrégibb tagja tartott 



rí 






^. 



US VeUnjú tánwágok. 

igen nagy íigyelenibeD részesalt előadást. Az elSadő, kinek állandó 
lakóhelye Siut, két évTel ezelőtt azt a megbízást kapta a spanyol 
kormáDytóI, hogy vigye el és adja át a közelebb elhalt János abissici' 
niai királynak azon ajándékokat, melyeket Spanyolország királya és 
a madridi földrajzi társaság küldött számára oly érdekből, hogy 
kereskedelmi Összeköttetést hozzanak létre AbissziaiáTal, mely or- 
sz^ az európaiak előtt idáig úgyszólván el volt zárva. Abargues 
de Sosten e tárgyban tett utazásáról számolt be olyan közöns^ 
előtt, melynél fényesebbet a nevezett társaság fölolvasó tenne még 
nem látott. A tudományos és kereskedelmi kérdések körül forgó 
előadás általános tetszésben részesült s közelebb a társaság Közle- 
ményeiben meg is fog jelenni. 

A Itssaboiri földrajzi társatág márcz. 2t-diki ülésén Elvino 
de Brito tartott tetszéssel fogadott előadást, melyben arra bivta föl 
a portugál kormányt, hogy tüzetesebben foglalkozzék az indiai po- 
litikával s egyszersmind nagyobb figyelmet fordítson az afrikai bir- 
tokokra. Különösen sokat vár e tekintetben Bocage tengerésze 
minisztertől, ki korábban mint a földrajzi társaság tagja oly nagy 
érdeklődéssel és annyi sikerrel foglalkozott az ide vonatkozó kér- 
désekkel. Hasonló szellemben nyilatkozik Femando Pedroso is, 
kimutatván, hogy a Zambezi melletti birtokok, melyek most alig 
jövedelmeznek az államnak egy millió reist, három annyit is jöve- 
delmeznének, ha helyesebb közigazgatási rendszerrel láttatnának el. 
Fölemlíti egyúttal, hogy ama vidékeken nem régiben körülbelül 25 
missionárius működött, kik közül azonban 17 nem portugál hatóság 
alatt állott B kiknek negyedrésze elhagyottan és segély nélkül ve- 
szett el 8z utóbbi években. Ha Portugál tovább akaija teijeszteni 
mozambiquei uralmát, többet kell ott tennie, mint a mennyit eddig 
tett. Végül Annibal da Silva értekezett a Nyassa tóról a kimutatta, 
hogy Portugálnak nem fog sikerülni e tó környékén túlsúlyra vergődnie, 
A belga kir. fSIdrajzI társaság márcz. 24-iki ülésén Du Fief 
ir azt az örvendetes jelentést tette, hogy a társaság fokoza- 
haladó virágzással dicsekedhetik. Ma már 1100 tagja van, 
[ fele részét a hadsereg szolgáltatja. Majd Wauters alelnök 
izett arról, hogy mily jeteotékenj volt a geographiai tudomány 
ise Belgiumban (s illetőleg Németalföldön) már a 16. század- 
I, s hogy mennyit köszönhet az ország e régi keletű szorgal- 
lunkásságnak nemcsak tisztán tudományos, hanem politikai és 
Edasági tekintetben is. 

Hz antwerpeni klr. földrajzi társaság f. é. jan. 18-dikí köz- 
iének tárgyai közül a következőket emeljük ki : az elnök be- 



r" 



VMniú társaságok. m 

jelenté, hogy Baguet tanicsoe igen becses dolgozatot készített és 
nyújtott be Creveanx kutatásairól, melyet ő nagyon érdemesnek 
tart a kiadásra. Szintén kiadásra ajánlja yan-der-Maelennek egy 
dolgozatát, mely az 1550—1790 közötti franczia (s illetőleg belga) 
iolcbrajzírók méltatásával foglalkozik. Mindkét dolgozat ki fog adatni. 
Bzutáa a Nemzetközi Afrikatársaságról szóló jelentés olvastatott 
föl. Majd Havenga kapitány tartott előadást arról, hogy mit tett 
Németalföld keletindtai gyarmatai érdekében. Elbeszélte e gyarma- 
tokban való idozését, a javai és szumatrai háromszögdési mun- 
kálatok történetét; bemutatta e szigetek térképeit, melyeknek 
jelessége mindenkit bámulatba ejtett. Végül élénken ecsetelte ^ e 
gyarmatok gazdagságát s felhívta a belgákat, hogy kövessék ott 
éjszaki testvéreik, a hollandusok péld^át. Ez előadás rendkívüli 
tetszéssel találkozott. 

Az orani fSIdrajzI társaság elhatározta, hogy a franczia földr. 
társaságokat együttes congressusra fogja meghívni, mely congressus 
1885-ben tartatnék meg Oranban. Ez érdekből fölhívást intézett az 
említett társaságokhoz azzal a kérelemmel, hogy a részvételt illetőleg 
mennél elébb nyilatkozzanak annyival inkább, mivel Oranban az 
augusztus hónap nem levén alkalmas a gyűlésezésre, korán kell 
intézkedni ágy a congressus, mint az azon megjelenők érdekében. 

A kairói kliedivoi földrajzi társatág márcz. 21-diki ülésén 
Abbate pasa egy érdekes munkálatot olvasott föl, melyet a .Debbeh 
és El-Obeid közötti szekérút terve tárgyában Colston kapitány szer- 
kesztett Ezzel kapcsolatban Iszmail pasa becses megjegyzéseket 
tett Debbehnek, mint katonai és kereskedelmi pontnak fontosságát 
illetőleg s egyszersmind nagy szakértelemmel ismertette a Bajudától 
nyugotra futó különböző útvonalakai Ezután a társaság titkára, 
Bonola, mutatta be a Zeilah és Harrar közötti vidékre vonatkozó 
maga készítette térképet, jellemezvén egyúttal az ottani topogra- 
phiai viszonyokat s a hegyes, vulkáni természetű tengerparti vidéket. 
Ő utána Nabdi pasa ismerteti Harrart, melynek az utóbbi bárom 
évben kormányzója volt. Ismertette e tartomány útvonalait, keres- 
kedelmét és termékeit, úgyszintén az azon vidéki galla törzsek 
állapotát. Dicsérte a tartomány egészséges klímáját és lakosságának 
békés természetét s egyszersmind fölhívta a társaság tagjait, hogy 
látogassanak el oda. Az arab nyelven tartott előadást Iszmail pasa 
és Onsy bey tolmácsolta. Az előadás végeztével a jelen volt Sckwein- 
fürt több kérdést intézett az előadóhoz, melyekre ő nagyon szabatos 
és aii4)0san fölvilágosító válaszokat adott. 

Az argentínai földrajzi intézet f. é. febr. 20*iki választmányi 



290 Rövid kMemények. 

ülésén Baldrich saját ajánlkozása folytán megbízatott, hogy v^^yen 
részt a Sola kapitány vezetése alatt szervezkedő expeditióban, mely 
a Piicomayo vidékeire készül s egyszersmind elhatároztatott, hogy 
Baldrichot pénzsegélylyel és a megfigyelésekhez szükséges eszkö- 
zökkel, valamint részletes utasításokkal is ellátja az intézet — 
Stiller és Laass számára, kik a Rio de la Plata vizngzi térképének 
kiadására vállalkoztak, segély szavaztatott meg. — Enrique Valen- 
zuela columbiai földrajzíró Argentina köztársaságot illetőleg ada- 
tokat kér munkában levő egyetemes földrajzához. Az intézet kész- 
séggel rendelkezése alá bocsátja minden kiadványát s egyszersmind 
a kérelmezőt levelező tagjává válaszba. 



Rövid közlemények. 

I. Expeditíók. 

— ÚJ sarkvidéki fSid. Egy angol bábahalász Afrika déU csú- 
csán alul mintegy 250 mföldnyire új sarkvidéki földre akadt 

— Svéd sarkvidéki expeditiö. A svéd tud. Akadémia meg- 
bizásából Geer báró és Nathorst vezetése alatt expeditió indult el 
a Spitzbergí szigetek földrajzi és geológiai viszonyainak tanulmányo- 
zására* 

— A din sarkvidéki állomis legutóbbi tudósítása szerint 
Grönland középvidékén fontos romokra akadtak, melyek valószínű- 
leg a IX. századból, vagyis az izlandiak betörése idejéből szár- 
maznak. 

UJ tudományos expeditiö Grönlandban. A fáradhaüan éjsz. sarki 
kutató svéd tudós, báró dr. Nordenskiöld Adolf, alig pihenve ki 
utolsó éjszakázsiai expeditiójának fáradalmait, máris megint egy 
uj expeditió megindítása iránti kérelemmel járult Oszkár svéd ki- 
rályhoz. Czélja ez uj útnak: Grönland részletesebb megismerése. 
Az előkészületek már javában folynak s ha a szándékolt terv nem 
szenved utólag változást : akkor Nordenskiöld ezen ujabb grönlandi 
útjának programmját a következőkben adhatjuk : Az expeditió f. é. 
a nyári évszak beálltával indul útra a „Zsófia** nevű pánczélos 
postahajón. Útba ejti szénrakodás czéljából Reykiavikot Izlandban s 
onnét a dánok által használtatni szokott tengeri irányban nyugotra 
tart, mig valahol az é. sz. ^^ alatt Grönland keleti partjára el 
nem jut. Ennél merészebb pontot aligha tűzhetett volna ki czélúl. 
Nordenskiöld, mert tudvalevő ugyan s már a műit században (1721) 



u... 



EöTid közlemények. 291 

itt járt Egedes János is említi, hogy e szélesség alatt itt a parti 
jégtorlaszol^ egy nyugoti irányú — tehát a part felé kanyarodó 
tágas öblöt képeznek nyaranta, de hogy ezen öbölbe behatolva 
Grönland keleti partjához juthasson valaki, az még eddigelé nincs 
konstatálva s igy Nordenskiöld e merész vállalata kétszeres ér- 
dekkel bir. -- Azon esetben, ha e részről neki sem sikerülne part- 
hoz jutnia, akkor az expeditió további útja déli irányt vesz, megkerüli 
a Farewell fokot s részint a nyugati part mentén, de kiválóan a 
kevéssé ismert belterület jégmezőin szándékozik részletesebb ter- 
mészettudományi vizsgálódásokat eszközölni. Végre a Melville öböl 
átkutatása után éjszaki irányban haladna az expeditió esetleg a 
Tork fokig, tehát a Smiths Sound bejáratáig. Az egész expeditió 
még a f. é. nyár folyamán érne véget. Sch. 

O'Neflf ismert afrikai utazó új kutatási útra indult, melynek 
czélja a Mozambiqub és Nyassa tó közt levő még eddig ismeretlen 
vidékeket átvizsgálni. Különösen a Sirva tó keleti és éjszaki part- 
ján akar kutatásokat tenni s onnan átmenni az állítólag éjszakke- 
let felé fekvő havasokig. Az angol fÖldi*ajzi társaság az expediczió 
költségeihez 2000 forinttal járul. Oy. 

Matuna vidékén, a Zambezi s Umfule folyók között Selons a 
múlt évben oly vidékeket kutatott át, hol európai ember előtte 
még nem járt. Útja az Umvukve hegységen vitt keresztül, melyből 
több patak ömlik nyugati irányban a Mangameba, mely a Zambezi 
egyik jobb parti mellékfolyója. E folyó nem Zumbo mellett, ha- 
nem attól néhány mérföldnyi távolságban keletre ömlik a Zambe- 
zibe. Az Umvukve hegység, mely a Zambezi s Umfule között víz- 
választót képez, keletről nyugatra s délre csaknem egyenesen 
nyúlik ; a hegység s a Zambezi közt mocsáros s mopani erdőséggel 
borított síkság terül el, melyen kevés ember lakik, míg a hegyi 
vidékeken a masuna törzshöz tartozó népek igen sűrűen . laknak. 
A csecse légy is rendkívül nagy számmal tenyészik itt s az euró- 
pai utazónak nagyon megnehezíti az életet. Selons s kaffer kísé- 
rői is sokat szenvedtek az utazás alatt, különösen mivel hideglelés 
is gyötörte őket. Az érdekes utazásról a felfedező térképet is ké- 
szített, mely az angol földrajzi társaság folyóiratának legutóbbi 
füzetében jelent meg. Oy, 

II. Ethnographia. 

Halotti tor az igorrotoknál. Br. Meyer János, a lipcsei Meyer 
J. Hermann hires könyvkereskedő és kiadó fia, ki jelenleg . Au 
nevű gyógyszerész társaságában egy a Föld körül tenni szándékolt 

FOldn^ Kteleate^ttk 1883. - O-Uc íttcci. tt 



ROvid kflzleméDjok. 

iton jár, a múlt évi aug.— november h<}Dapokata spaDfc^ 
ttek legaevezetesbikén , Luzon-on t5lt&tte s ott kivált 
izaki tartotnányaiban, névszerint Benguet, Lepanto, Ábra, 
Ilocos Sur tartományokban többnyire oly helyeken járt, 
e más európai nem igen fordult még meg. Tapasztalatait 
plóban megküldte Lipcsébe atyjának, ki az ethnologiaí 
aphiai újságokban gazdag füzet kiadásával valóban lénye- 
ígokkal lepi meg az érdekelt szakköröket. A napló kű- 
!□ gazdag epizódokban b az utazó minden egyes elbeszé- 
bb meg ujabb tanújelét adja nem közönséges megfigyelő 
ek. Mutatványul álljon itt a naplónak azon része, mely 
i tartományokban levS Tublay város szomszédságában 
tti tor-ünnepet írja le: „1882. aug. 27. Mielőtt nyugoÜ 

hegyek közé vettük volna utunkat, előbb a La Tríni- 
;otra fekvő Pueblo Tublayba tettünk egy kirándulást. Egy 
!t látogattunk meg ezúttal, ki — mint mondák — már 

azelőtt halt volt meg s mindazideig nem volt eltemet- 
hogy hozzátartozói még nem vettek tőle valamennyien 
nyképészeti készülékünket La Trinidadban viBszahagyva, 
egjobb bérlovakon, mik e többnyire gunyhók csoportja 
léki föbelybea kaphatók valának, útra kelve, körülbelül 
n órai lovaglás, illetőleg csúszás-mászás után, mintegy 
O'-nyi magasságban fekvő hegyhátakon át vezetett ösvé- 
vainkat alig használhattuk egész utunk egy negyed réazeig, 
jóformán mi vezettük folyton a lovakat s nem ők vittek 
ibiay előtt az ösvény mellett egy fára aggá- 
abavbivaly koponya volt az iutŐ jel, hogy a 
Pueblóban halotti tort ülnek, melyre minden 
meghivatik. Beérve a községbe, a főtéren tisztességes 
inyon fogadott bennünket a „directorcillo." Felkérésünkre 
a gyászos házhoz, hol a halotti tor épen a javában folyt. A 
}tt körülbelül busz igorrota rágicsálta az épen imént le- 
tly húst; oldalt egy kis állványon feküdt két bivalyfej 
;y már kettőt elfogyasztottak, A meghalt nő gyászoló férje 
1 egy fészerből nézte, mint sistereg a tűz az óriási bogrács 
i falatozó ifjaknak, úgy látom, jobban izlik a nyers tüdő, 
tt hús, a chiliborssal és sóval behintett gyomorrészek, 
így tetszik, szintén becsebbek, a főtt búsnál A nők gug- 
iltak helyet a bogrács köríti ; köztük arczszfnre nézve 

lehetett volna méltó versenytársa sok európainak. — 
alja körül is csupa nő ült. Egy árva szót sem szóltak. 



Rövid kÖEleméoyek. 293 

Kezet fogtunk a hallgatag özvegy emberrel és egy létra segítségé- 
yél behatoltunk a halottas gunyhóba. A lakóhely belseje nincs osz- 
tályokra osztva 8 Gsak az ajtón és a nyitott ablakon át világfttatik. 
A padló durva fenyűdeszkákból áll, ugyanígy néz- 
nek ki a falak is, a tető giz-gazból van. Gyermek, kutya, élelmi- 
szer, házi és mezei szerszámok minden sarok és zugolyban a leg- 
nagyobb rendetlenségben s a fttsttől és koromtól minden sötétre 
barnítva; középütt egy nagy kőlapon a folyton sistergő tíiz. Itt, 
e prímitiv tűzhely mellett egy székhez hasonló faal- 
kotmányon ült a halott, felegyenesedett fejjel, két, keresztbe 
kötött kendővel odaerősítve. A karok a támlásszék karfáin pihennek, 
a lábak pedig egy kissé előálló keresztléczre támaszkodnak. A foly- 
ton folkavargó füst által már-már múmiává praeparált test ugyan- 
azon ruházatba volt felöltöztetve, melyet életében hordott: rövid- 
újjú indigó kékszínben játszó alsóruha és ugyanilyen íelöltő. — A 
fej és végtagok födetlenek. A sok házi állat, élősdi és rothadt hús 
okozta bfiz, a levegőt a gunyhóban dögleletessé tették. Mindamellett 
nagy megerőltetéssel kibírtuk addig, míg e sajátságos látványt le- 
fényképezhettük. Ha a még hátralevő rokonok nem sietnek az 
^búcsúztatással, akkor a különben roppant türelmes igorroták is meg- 
unják a dolgot s akkor megesik természetesen > az, hogy a halottat 
anélkül temetik el, hogy valamennyi rokon kellő elbúcsúztatással 
adta volna meg az illő végtisztességet. Az ily lakmározások néha 
egy hónapig is eltartanak. Eddigelé ez alkalommal egynehány 1 ó, 
disznó, kutya és bivaly fogyott már el, s temérdek „basi"-t* 
ittak már meg s ha a gyászoló esetleg nem vagyonos ember, ennyi 
rokon már rég koldussá torozta volna." Sch. 

Korea félszigetet, melyet pár évvel ezelőtt még méltán is- 
meretlen 8 elzárt tartománynak tartottak. Hall japáni angol kon- 
zul múlt év végén meglátogatta s a Royal geogr. Society füzetében 
erről részletes leírást közöl, melyből átvesszük a következő részle- 
leteket: A koreai falusi házak nyomorultak s szalma fedelüek, 
mindegyik csak egy szobából áll, melyben a kemencze patkáján a 
íal mellett alusznak a család tagjai. A sárból készült falon papír- 
ral borított kis nyilas képezi az ablakot. Külön bútorzat nincs s 
az egész szoba oly kicsiny, hogy csodálkozni lehet, hogyan marad- 
nak életben a benne lakó és alvó emberek. A parasztok általában 
nagyon szegényeknek látszanak ; középosztálya a falvaknak nincs ; a 
ki nem földmüveléssel foglalkozik, az mind hivatalnok. Az egyedüli 

* Basi « egy neme a rizssEesznek. 

22* 



294 Bd?id közlemények. ' 

nagyobb, bár szintén szalmafedeles épületek a buddhista templo- 
mok. A tisztviselők különben nagj számmal vannak s úton útfélen 
lehet látni kő- és vasemléktáblákat, melyek feliratai az ő dicsősé*- 
güket hirdetik. Jellemző, hogy a vasat csak erre használják ; még a 
hajókat is faszegekkel készítik. Tekintélyes alakja van azonban a 
fővárosnak, Saulnak, hova a jó karban levő út gazdag rizs, gyapot 
s paprika ültetvények közt vezet (a paprikát e távol vidéken 
csak ugy kedvelik fűszer gyanánt, mint mi magyarok) s az úton 
a főváros távolságát mértföldmutatók jelölik, a dombokon pedig a 
nyilt, gödöralakú sirok a földszellem kiengesztelésére szánt kegyeletes 
jelekkel vannak ellátva. Saul városa szabálytalan négyszögben terül el 
egy völgyben, mely éjszakkeletről délnyugatra nyúlik. Egy völgy éjszaki 
részén granitsziklák emelkednek egész 3500 lábnyi magasságra s 
a déli részen körülbelől fél ily magasságú dombok húzódnak el. A 
város kőfala csak délfelé terjed a dombokig, éjszak felé a termé- 
szetes határok képezik az erősséget. A város lakossága mintegy 
240,000. A házak 8*9 láb magasak agyagból vagy kőből építvék s 
zsindelyes fedelűek. Egy 100 láb széles, keletrŐI-nyugatra vonuló 
hosszú fő útcza csaknem egyenlő két részre osztja a várost. Az 
éjszaki részen van a király palotája s a jelentékenyebb épüle- 
tek. A király palotáját éjszakra a már említett gránit sziklák 
határolják, délen három nagy fa kapuja van, melyek között a 
középső a fő. A palota tulajdonkép két nagy épületből áll, melyek 
közt az újabb negyven évvel ezelőtt épült. A palota kapujától az 
említett fő útczára derékszögben egy 60 láb széles utcza vezet, 
mely így a város éjszaki részét keleti s nyugati negyedre osztja. 
Az útczák találkozásánál van egy kioszk s benne 7 láb magas ha- 
rang. E helyet tartják a város közepének s innen ismét megy egy 
széles utcza, mely a város déli részét osztja ketté. A nagy harang- 
gal minden reggel jelt adnak a város három kapujának megnyitá- 
sára. A harang-csarnok (Song-kak) közelében két emeletes nagy 
tárház van, melyek oly apró boltokra oszlanak , hogy a ke- 
reskedő csak a csarnokban szolgálhatja ki vevőit, mert maga a 
bolt az árukkal van telve. A legfontosabb árúk selyem s gyapot, 
czipők, papír s rézáruk, mind honi munkák. A czipőhöz a bőrt nem 
cserzik, egyszerűen csontkeménységűvé hagyják száradni s ezért az 
ember úgy érzi lábán, mintha vasat hordana. A papir erősebb s 
durvább a japáninál. Az érczárúkhoz tartoznak a csapok, gyertya- 
tartók, hamutartók, fúrók s más e féle. Az árúraktárak mintegy 
20 láb magasak s a felső emeleten az egyes kereskedői testületek 
raktárai vannak. Minden ház előtt van ezenkívül szalmával fedett 




Rdvid köfJemények. 295 

kíB fabolt, ugy hogy a száz láb széles utcza is szűkebbnek látszik. Az 
egész Yáros piszkos s érdektelen. Csatornákat az utczák szélein talá- 
lunk, de azért a szemét mindenütt feltalálható. £ városban 400 főnyi 
japán testőrség is van. A khinai követség számára a királyi palota 
nagy nyugoti kapujánál van egy külön épület, hol a khinai császár 
küldöttei tartózkodnak a koreai királyok trónralépte vagy házassága 
alkalmával. A hat miniszteri palota apró ház s a magánházaktól 
alig különbözik, különben a királyi paloták sem nagyobbak, mint 
az egyemeletes khinai yamén. — Korea lakosságát ők maguk az 
adókivetés alapján 6,840,000 lélekre teszik. A mivelt földből 468,306 
kyöl rizs s 309,808 kyöl más gabona számára. Az adó e földek 
mennyisége után vettetik ki s az összes állami bevétel mintegy 2 
millió forint. A khinaiak 3600 katonát tartanak a félszigeten, kik- 
ből azonban csak 600 van magában a városban, a többi külön erő- 
dökben a város körül. E khinai katonák a koreiakkal jó barátság- 
ban élnek s mindnyájan rósz szemmel nézik a japáni őrséget. 

III. Vegyesek. 

— A panamai csatorna következő különbségeket fog okozni a 
tengeri utak hosszúságában : távolság mérföldekben 

a Horn-fok felé : a luual kilMiég 

oidnii it: iMki 

London vagy Liverpooltól S.-Franciscoig.6800 3300 3500 

Havretól S.-Franciscoig 6500. . .^ . .3200 3300 

Londontól Sidneyig 6000 4400 1600 

Havretól Sidneyig 6000 4300 1700 

Bordeaux- vagy Havretól Valparaisolg .4400 3000 1400 

Londontól a Sandwich-szigetekig 6000 3200 2800 

liverpooltól Auklandl)a (Új-^Iand) az út ma a szuezi csator- 
nán át 13,710 mföld, a Horn-fok felé 12,067 mfd; a panamai csa- 
tomán át pedig csak 11,540 mfd lesz. Ugyancsak oda S.-Francis- 
coból a Horn-fok felé 13,710 mfd, a panamai csatornán át ellenben 
csak 7709 mfd lesz a távolság. Végre Valparaisoból a Horn-fok 
felé ugyanoda ma 10,167 mfd, a panamai csatomán át pedig 7349 
mfd lesz az út. É szerint Új-Zéland úgy az amerikai, mint az euró- 
pai kikötőkhöz igen sokkal közelebb fog hozatni az új közlekedési 
út által. 

— A Calcuttái nemzetközi kiállítás 1883. decz. 4-én fog meg- 
nyflni s 1884. febr. 29 én bezáratni. A kiállított tárgyak megitélé- 
sére 9 szakttlés fog tartatni a következő munkatervvel; 1. szép mfivé- 
Bzetek; 2. a szépmfivészetek gyakorlati alkalmazása; 3. bútorok és 



Rövid bösIeméDjek. 

:yak ; 4. öltözeti ao;agok és Öltözetek ; 6. a bányászati, 
tb. ipar termékei; 6. műipar; 7. élelmi szerek; 8. kézi 
orczelláa éa rokon műtárgyak. A kiállítási bizottság a 
I készséggel tqinlkozik minden kívánt föWilágosftás nyúj- 
remélbetS, hogy az európai államok is igyekezni fognak 
érdekesnek és tanulságosnak igérkeiS IdálUtásban részt 

sevalszky a múlt hónapban az orosz-chinai határhoz 
•al a megbizatáesal, hogy a mennyei birodalom bizottság 
Ittesen véglegesen kijelölje a két birodalom közötti pontos 
\t fi munkálatának eredményeit térképen is tfintease fóL 
földgömb körfliútazása 88 nap alatt ma már nemcsak 
tehető föl, hanem a vasúti és gSzhajói közlekedés kellő 
tetésével tényleg is végreh^tható. E tárgyban közelebb 
'.5 úti terv jött forgalomba: 

ól Brindisiig (hajén) 56 óra, Briadiütöl Alexandriáig (ha- 
jón) 75 óra, vagyis öBszesea 5'/, nap. 

dától Kairón át Szuezbe, vagy pedig h^jón a 

szuezi csatornán Szuezig 1 , 

I Bombayba(h^óa) 13 n., Bombayből (vasúton) 

Calcuttába 2 n., ÖsszeBen 15 , 

ból Hong-Eongba (hajón) 22 , 

)ngbÓl Jokahamába (hajón) 7 . 

iából San-Franciscoba (hajón) 19 , 

iiciscóból New-Yorkba (vasúton) 6'/, nap. 

rkból Liverpoolba (hajón) 13 , 

■ból Londonba (vasúton) 3 óra 

összesen 88 nap. 

' azonban e csodálatos gyors útazáaközbeo idözésre és 
iszerzésre alig nyilhatik alkalom, azt mondani is fölösl^es. 
ovarkiállitás Parisban. Fölöttébb érdekes kiállítás fog 
f. é. július hónapjában Parisban a Palais de l'Jndustrie 
) csarnokaiban a földmivelési minisztérium patronatusa 
iállítás tárgyai lesznek: 1) a hasznos rovarok, azok 
lyersen és földolgozva, s e termékek földolgozására való 
)S gépek; 2) az ártalmas rovarok s azon eszközök 
melyek ezek pusztítására czélszerfieknek bizonyultak, A 
eje aUtt insectologiai congressua is lesz, mely legkivá- 
illoxerával és a selyembogarakkal fog foglalkozni. 
looaco fejedelemség népessége f. évi január 1-sején meg- 
bán, kitűnt, hogy az összes lakossság az ott idíízS Idege- 



r 



Bövid kd^Iemények. 297 

nekkel együtt 9108 lelket tett ; e lélekszámból franczia Tolt 3314, 
mégpedig 1758 férfi és 1556 nő. 

— Karsz tartomány lakosainak, mint tudjuk, szabad választás 
volt engedve az 18"/78-i háború után, hogy hogy 1883, jan. l-ig 
vagy az orosz, vagy a török felsőség alá sorakozzanak. E határ- 
idő közelebb letelvén, az orosz kormány népszámlálást hajtatott 
végre, melynek eredményeit a szentpétervári Messager officid 
következőleg tüntette föl: Karsznak négy városában és 228 
falujában találtatott állandó lakos 145,412 lélek, átmeneti lakos 
6306 (oroszok és egyéb idegenek), vagy is összesen 171,718 lélek és 
11»261 (helyőrségen levő) katona. A városi lakosság az egész népes- 
ségnek csupán mintegy egy tizedrészét teszi, vagyis összesen 
12,911 lélekre rúg, míg a falusi lakosság száma 138,807. — - A 
nép&jokat tekintve a 145,412 állandó lakos közt van: 

török 39,099 osszét 382 

örmény 31,518 aisszor 245 

karapapakh 21,652 leszghi 139 

kurd 21,453 czigány 73 

görög 15,666 perzsa 13 

orosz 7,928 különféle 21 

torkomán 7,754 

Vallás tekintetében következő a népesség számaránya: 
szunnita mahomedán van 78,823 



síita , . ... 
Őrménv-firrefforiai „ . . . 


....11,612 
30,664 


fföröe-keleti , . . . 


15,873 


molokán , . . . 


5,333 


dukhobortszi .. . . . 


2,016 


Őrménv-katholikus - . . . 


734 


orosz nemzetiségű hatholikus 


van. 9 



protestáns van 128 

zsidó „ 39 

különféle „ 86 

— Az angolok foglalása Ausztráliában. Folyó évi ápril 14-én 
Brisbaneból hivatalos tudósítás érkezett, hogy Queensland gyarma 
kormánya tényleg birtokába vette Uj-Guineát. 

— Santa-Fé újmexikói város azt állítja, hogy az Egyesült- 
Államoknak ő a legrégibb városa. A helyi hatóság közelebb el is 
határozta, hogy e nyáron júliusban nagy ünnepiességgel fogja meg- 
ülni a város fönnállásának háromszázharminczharmadik évforduló- 



Rövid kOElemények. 

ünnep fényét törtéuelmi emlékek és mai tennékekből ren- 
iiálUtás is fogja emelni. Santa-Fé Tárosnak, mely a lUo- 
te mellett fekszik, ma 8000 l^oaa van. 
lahara-tsnger. Az emberi szellem s kitartó munka-ereje 
r csodát létesített már a XlX-ik században. Ilyen akarna 
: a tenger is, a mely eddigelé csak egy hfres franczia mér- 
Sben van meg, de a mely, hogy geográfiai individuum gya- 
szerepeljen, úgy látszik, már csak idSkérdés. Roudaire 
hirják a merész francziát — egy tervet készített, a mely 
a Tunisz déli részén található, most sésvfztt süppedékes 
!iót a Földközi tengerbSl meg lehetne tölteni s így egy 
ehető uj „beltengert" létesíteni. A franczia összkormány 
i ugyan a tiSlmerész tervelöt ajánlatával, de azért a terv 
I mondható egészen dugába dőltnek, sSt létesítését eszköz- 
egyes magánosok máris IV4 millió frankot jegyeztek elS. 
között ott vannak Lessepa és Freyeinet is. A híres Rou- 
lost is ott van Tuniszban & már deczember dereka óta teáz 
ilStanuImányokat." Seh. 

írOnland éjsiahl kerfiletslnek dán kormányzója, Krarap&nith, 
llomásán 1867 óta működött, folyó év méjvs 28-án 49 éves 
i hirtelen elhunyt, miután a múlt télen álmatluiságban ret- 
sokat szenvedett. Minden tudományos utazó, ki az utóbbi 
alatt Goldhavenben megfordult, a legnagyobb elismeréssel 
zott Smith és családja nagy érdemeiről és szívességéről, 
tal a tudománynak nagy szolgálatokat tett Nares, Harkham 
Pavy, Whymper, NordenskiÖld, Steenstnip s mások igénybe 
legitségét. Smith nem volt erős testalkatú ember, de azért 
Iben, mely több mint öt szélességi fokra teijedt ki, csel- 
es szánkával nagy kirándulásokat tett és igen gondosan fel- 
)z eszkimók állapotára, kik valóban nagyon sokat vesztenek 

Oy. 
Ddalml hir. Dr. Szontagh Miklóstól szerkesztve közelebb 
en olyan élénk, mint ízléses kiállításü lap indult meg Uj- 
reden „ Tátra- Vidék" czímmel. A lap rendesen minden hónap 
} 15-én jelenik meg két ívnyi tartalommal és számos kép- 
nyári négy hónapon át azonban hetenként jár. A lap külö- 
n a Tátra ismertetésével s a fürdészettel foglalkozik; de 
élénk tárcza-, meteorológiai, irodalmi és hírrovatai is. A 
állalat minden pártolásra érdemes. Előfizetési ára deczem- 
;eig 3 frt 75 kr. 




A Tulkanizniasról.* 

(FSUkolai iaitulók uÁMára kiHiaSU ptÜyaái^al jutoImoioU 
dolgiaat.) 



%i kései utódok Déma megdöbbenéssel olvassuk Plinios leve- 
' lét : R. . . egy fekete s borzasztó felhÖbSl tüzes kigyódzó láng 
tört ki hosszú vonalokbap hasonlítva a 'riltámhoz, csakhogy 
sokkal nagyobb Tolt . . . Már reánk esik a hamu, ámbár nem nagy 
mennyiségbec. Visszanézek s fekete fUstöt látok mögdttfink, mely 
utánunk hömpölygött mint a vad ár. — Térjttnk le a fSütról, mon- 
dám, addig a míg valami keveset látunk, nehogy eltípoijon bennün- 
ket a tömeg, mely sarkunkban van. Alig tértUnk le, midSn a bö- 
téteég bekövetkezett, nem olyan, mint felhős vagy hold nélküli 
fjeién, hanem mint valamely szobában, melyben minden nyilas 
elzárva, minden világ kioltva van. Egyebet nem hallottunk, mint az 
asszonyok jajgatását, a gyermekek sírását s a férfiak kiabálását; 
némelyek gyermekeiket hívták, mások szUlöiket, mások férjöket, s 
egymásra csak a hangról ismertek. Egyik saját sorsa, másik a cea- 

'Kátforráuk : 

B e r e e z Antal : ,A fSUrengürSl* Terméuettadom&nji EOilSn;. IL kfi- 
tet 1870. érfoljam. 64. éa 108. I. 

Bischof: ^THi Wurmtléhra det Innen unteret BrdlÜTpert.'^ Ldpiíg, 
1837. I; éa II. aukaaz. 

Cotti Bernhard t.: „OtalogiaAe Büier.'^ Leipzig, 1S71. |á jüm geo- 
lógiája.'^ 

Eliaée HecluB: „A. F^d.' Fordították: Eit&ly Pál és Kévéaz 
Btma, u eredetivel öuzehasonlftotta : Hnnfftlvf Jánoa. 

Fslb Budolf; „QtAankenitnAStvdien ferdén FuÜtuntimti*.'' Graz 1875. 
y^Omtidaiíge >u «ÍRer Theorie der Erdbehen und Vulkanatubrüche. 

Graz, 1869. 
„Oh«r dat Innere dtr Xrde." HitUidliuigeD der geogr. Gesellscluit 
in Wien. Bánd XIV. Pag. 507. 

rudndil KOilaiitDjak 1883. — 7-Ík IBmI. 23 



A TulkaDÍzmnBröl. 

jajgatott; némelyik halni kivánt a halál miatti féle- 
k az istenek felé emelték kezeiket; de a nagyobb 
telte, hogy az utolsó és örökös éj következik be, mely 
i isteneket és az összes világot. . ."> 
Q, megdöbbenés fogja el lelkűnket, ha olvassuk a szem- 
ásat, pedig cgak képét alkothatjuk a szörnyű cata- 
mely a vulkánok kitörésével jár. Mi csuda, hogy Jáva 
Ikozva borúi a „SzÖmbing" elStt térdre, s hogy haragját 
legkérlelje, oda tér egyik kúp tetejére s rizst hint a 
ömbőIS torkába ! 

Jgiek keresték kutatták az igtét, mely e megfejthetlen 
ltjára vezet. Úgy tudták, hogy Sziczilia alatt a „Typhon" 
k, ki ha megfordul, a Földből láng és forró gSz csap 

osz el is beszéli, hogy aTyphon teste oly szörnyű nagy, 
. és Cumá bérczei az ő szSrÖs mellén nyugszanak. Plató 
eton'-t, Földünk belsejét bekandalozó tűzfolyamot kép- 
ény okának, mintha ez táplálná a vulkánokat. Ö ak- 

Periphlegeton alatt, a vulkánok működése dolgában 
;ette, mit jelenleg Földünk méhe fokozatosan növe- 
nak és a Föld beisd megolvadt rétegeinek tulajdoní- 
: a szél erejében keresték a kitörések okát. Hisz A r i s- 
londja, hogy miaél nagyobb a föld és tenger alatt lévS 

szélnek tömege, s minél inkább akadályozva van ki- 

I. Dr., Hochstetter F. Dr. ésPokornji A. Dr. „ÁUge- 
leJ* Prag, 1881. 

tetterF. Dr t „Übtr Bau dtr Fuffeane." 

eg R. Dr. : „Die Eriieften." Theorie Rudolf Falb's und ihre 

le Grnodlage. Wieo, 18SI. Brockhansen &, Bre&uer. 

1 D a Káról/ Dr. : ^^Á Aéli Bakony hazoM köjetei."* A intgjar kir. 

éfkOojve. m. kötet. 3 füzet, 
oldt Alexander t.; „Entwurf einer ph^tiiehtn Erdbeiehreibung.'^ 
ibiogen 1S45. 

1t7 János: „A magyar birodalom lenaéneti vUxongainalc le- 
864, 

en: y^ErdJcande.' 

r i c h Qy. : „ J. lüxhányó hegyek (SnMn^njrei." 

Lfyos : „A földrengiirSl.'^ Természettndományi KOzIöny. XIII. 
et. 

eri Lnigí: „Der Auibruch de* Fmud vom 2G. April 1872.'^ Né- 
immelBberg C.tSI. Berlin, 1872. 

. Pliniuanak levele Tacitushoz, melyben a fiatal PIídídb a Vezav- 
. évben való kitOrése alkalmival ueraett tapasztalait Írja le. 
)fi Jöisef. 



• I 



Lász Samu. 301 

terjefizkedésében, annál hevesebbek a kitörések. Ugyancsak így 
nyilatkozik Ovidius is (Metamorph. XV. 296—306) a Methone 
nevfi vulkánikus domb keletkezésének leírásában. 

>£8t prope Pitthe&m tumulos Troezena sine ullis 
Ardans arboríbus^ qaondam planissiina campi 
Area, nanc tnmalas; nam ~ res horrenda relatn — 
Vis fera yentomm, caeds inclasa cavemis. . •< 

Minden hegyet vagy halmot, mely bizonyos időszakokban izzón 
folyó anyagokat : hamut, iszapot vagy egyéb termékeket vetki : vul- 
kánnak nevezünk; avagy hogy Elisée Reclus szavait idézzem: 
„Külön-külön tekintve minden egyes vulkán csak olyan egyszerű, 
ideiglenes avagy állandó nyilas, mely által valamely lávakemencze 
közlekedésbe lép a Föld felszínével." Régente a vulkánokat — elég 
helyteleníil — működőkre és nyugvókra osztályozták. Hisz a vulká- 
nok külső látszólagos nyugvó állapota mellett bizony azoknak mé- 
hében már is szörnyű forradalmak készülődhetnek. A Vezúvról vál- 
tig azt regélték, hogy kialudt, kúpját pedig a legbújább növényzet 
ölelte, környékén meg kertek díszlettek, ekkor kerekedett ama ha- 
tahnas hamu-kitörés, mely Herculanumot, Pompejit és Stabiaet is 
elsodorta Földünk színéről. Ezen kitörés után a Vezúv egyre mű- 
ködött s csak kisebb-nagyobb időszakban tartott szünetet. Második 
nagy kitörése (1631) előtt vagy 300 évig pihenőben volt; azóta 

Paszlavszky József : ^A% a%ks%iTáX%ax stigeimlág iletérbiy' Népszerű 
tennészett előadások gyt^jteméiiye. 1882. II. füzet 

Feterson Heinrich Dr. : „ Ueher Vergangenheit, Oegenioari und Zu- 
kunfi unseres Planeten,^ 

Pfaff: y^Vulkamsche Erscheinungen.^ 

Skrope Poulett: „Die Bildung der tulkanischen Kegél und Kráter.^ 
Értekezés 

S t a d e r : y^Lehrhuch der phy$%kali$chen Qeographit und Otologit,^ Bem, 
Chnr und Leipzig, 1847. 

Szabó József Dr. : j^Pompéji geológiai leJcinidbeny' Természeti. Közi. 
II. kötet, 1870. évi folyam 13. fűzet. y^At Aetna utoUó kitörése alkalmával tett 
tapasztalataim.^ Természeti Eözl. V. köt. 337. L ^^Santorin sziget geológia tor- 
téndme * Természeti. Eözl. YUI. köt. 1. és 48. lapok. 

^GeoUgia^^ különös tekintettel a petrografiára és a Yolkáni tünemé- 
nyekre. 1882. 

Schmldt F. T. Jolins: y^Vulkansiudien!^ Leipzig, 1874. 

^^Természettudományi Közlöny'^ szakba vágó apróbb közleményei. 

Vogt Carl: y^Geólogie und Petrefactenkunde."' y^Űber Vulkáné^ 

Wartegg: yj)ie Gey ser -Regionén des Yellowstone Parks,^ Miitheilon- 
gen der geogr. Gesellschaft in Wien, 1878. XXL kötet, Pag. 128. 

Szabó József Dr., Hunfal vy János Dr., Erenner József Sándor 
urak előadása után készült jegyzeteim. 

23* 



A TalkanÍEmuartfl. 

g — 3-4 évig — tartó szüneteléssel egyre folytatja 

inok kelettezésérSl és növekedéséről bizony igen sok- 
élekednek. A meg-megűjulö kitörések terményei, a ki- 
k oda rakódnak a vulkán kÜrtSje kjjrOl, fgy aztán évek 
itán a vulkán kiipja jóval magasabb leszi eléri a fel- 
i hó regióját is. A vulkánok növekedése dolgában ezt 
lották: SauBsure, Spallanzani, Yirlet, Pré- 
1, Poullett Scrope szóval, a tudósok nagyszáma, 
imboldt, Leopold v. Buch és követdik. Ezek a 
rekedését nem a láva és hamu lerakodásának, hanem 

felgyűrSdésének tulajdonfták. Szerintük a Föld 
iaszeszorúlt anyagok felpuflfasztották a Föld kérgét és 
mmal hozták volna létre a magas hegyeket úgy, a mint 
zokat. Leopold v. Buch szerint a Puzzuoli mellett 
i nuovo", mely vagy 300 méternyi magas, az 1538. év 
ik 29. és 30. napja közötti éjjeli kitörésnek szülemé- 
ily alaptalan ez állítás, azt e sorok folyamán bSvebben 
d ; s habár az eruptio egyik szemtanúja, Francesco 
2t Írja egyik barátjához,' hogy „Képzelje, mintha a 
castélyból Nápolyban oly mennyiségű rakétát röpítettek 
gy ezek leesve egy hegyet alkottak volna : akkor lesz 
i földtlregrSl, mely annyi követ vetett fel magából" ' 
k e szavaknak kevés hitelt adhatunk. De Leopold 
említetten kivűl még más példával is állott elő állítá- 
sára. 

tott Palroa sziget „Caldera" vagyis „Üst" nevű vulkán- 
k feneke 600 méternyire van a tenger színije fíjlött, 
özepes szélessze 5 — 6 kilométer, de reá mutatott még 
orullo" hirtelen keletkezésére is. Ám később Lyell 
g oda tért Pálma szigetére ós a derék német geológus 
'omba döntötte. A Jorullo megjelenését csak indiánok 
Eigy ijedtségtlkben és rémtlltségUkben vajmi kevés ada- 
hattak. 
lak Michuakau kerületében — iija Ffaff a Jorulló 

vonatkozólag — egy jelentékeny kíteijedésű síkság 
\j ember emlékezet óta nem volt földrengéstől há- 
59-ben junhis közepe táján hirtelen földalatti moraj 

[eb Gy. A tflEháoyó hegjek tOiieinéiiye. 
Vtükaiiische ErschemuiigeD.i pag. 151. 



Lász Samu. a03 

riasztotta fel a lakosokat, mely minden b^j előidézése nélkül egész 
szeptember 28-ig tartott. Az új vulkánnak kitörését e napon reg- 
gel 3 óra tájban oly tünemény előzte meg^ mely másutt nem a ki- 
törés kezdetét, hanem végét szokta jelezni. Ott, hol most a nagy 
vulkán áll, azelőtt sűrű guayaya-bokrok voltak, melyeknek kedves 
ízű gyümölcsét a bennszülöttek nagyon kedvelik. A gazdag Don 
Andreas czukor-nád telepitvényéből munkások indultak el, hogy 
guayaya-gyümölesöt szedjenek, kik midőn visszatértek „haziendá*'* 
jukba, bámulva tapasztalták, hogy nagy szalma-kalapjaikat finom 
hamu borítja. így tehát a közel fekvő ^el Cuiche^ nevű bazalt- 
dombon repedések támadhattak, melyekből már akkor hányatott ki 
a hamu, mielőtt még a síkságon a legcsekélyebb változást sem 
vették észre. Páter Joaquin de Ansogorri leveléből, mely az első 
kitörés után való harmadik hétben Íratott, kitűnik, hogy páter 
Izidro Molina a patezkuarói jezsuita-collégium tagja volt az első, 
ki a mindinkább növekedő veszélyt fölismerte, s ez által az ottani 
lakosságot megmentette. Az éj első óráiban már egy lábnyi ma- 
gasságú volt a vidéket elborító hamuréteg, mindenki az aguasarcói 
magaslatok felé futott. ... £ magaslatokról látták, miként emel- 
kednek a földből izzó tűzoszlopok, melyek visszahullva elborították 
a síkság java részét, s a lángok közül fekete várhoz („castillo negro**) 
hasonló óriási idomtalan tömeg vált ki. 

Fischer Ferencz német származású, spanyol szolgálatban 
levő bányabiztos, ugyancsak a Jorullo keletkezéséről meg imígy ír : 
Mielőtt az óriási tűzhányó megjelent, a földlökések és a föld alatti 
moraj a borzadásig növekedett, a kitörés előtt maga a takg függé- 
lyesen feltorlódott, felgyűrűdött, s több helyen felpuffadt, úgy hogy 
hólyagok szülemlettek, a legnagyobbikból keletkezett a mai vulkán, 
a „Jorullo." Valóban csak a neki tüzesedett phantazia mondhat 
ilyesmit tollba ; részemről a bányász úr képzelő tehetségét őszintén 
bámulom. Mint előbb említem, a Nápoly közelében levő (Puzzuoli 
mellett) Monte-nuovot is a felgyűrődés szüleményének tekintették, 
emelkedési vulkán számába vették. Pedig aki oda tért e vulkánhoz 
és látta a tuSa és hamu váltakozó — tehát kitörések hosszú 
sora szülte — rétegeit, bizony-bizony ennek ellenkezőjéről győződött 
meg. Teljes alapossággal állitja Y o g t, ^ hogy soh'sem tapasztalták 
azt, hogy ama hegynyílások és szakadások, melyeken a láva és 
vízgőz tört keresztül, boltozatok módjára keletkeztek volna úgy, 

* >üeber Vulkanec. Yortrag von Carl Yogt in Genf. Grehalten za Lyon, am 
21. Angnst 1873. 



A volkaDiniiusróL 

lyleg a hegyek rátegeinél látható, ö b 
kánokat felhányt erSk, a hegyeket emel 
solathan sincsenek. Eülömben nem esek 
lelkedési theoría ledöntésére uma kÖi 
issal ütköztek össze. ' Elie de Beán 
"-et és az Etna felsS ktípját kitörési 
ugyancsak az Etnát emelkedési kúp 
r Humboldt és L. t. Buch egy i 
csodálkoznunk, hisz Ok folytonos leve 
évén legjobb baráti egyetértésben éltek 
ir a baráti érzés heve adott helyett a i 

re tisztult a látóhatár ! Sir Charles L y e 1 
tt ellentétes állást foglalt a „Royal Sw 
a „Philosophical Transaetions''-beü me 
: Elie de Beaumont-nak az Etna Iá 
zította helyre.* 

tsen mondja tehát v. Hochstetter, 
ízem : „In Bezúg auf die Bildung der 
nd ihrer Ringgebirge hat die filtere E 
s lUngst der neueren AufschUttungs-The 

die ringförmigen vulkanischen Gabiig 
irch Eiusturz Mher gebildeter Kegel 
issen.' " 

a vulkánok alakját illeti, egyáltalában 
többnek alakja csonka kúp, melynek ci 
lyílást lelünk: a vulkán kráter-jét A 
lével köti össze. A vulkáni kúpok nem naj 
ek el. Szép példa erre a Phlegraei n 
ezen egykori színtere", némelyek ~ az 
kúpok, mások csorbák s gyfirűjöket a ten{ 
uben egy és ugyanazon vulkánnak töbl 
trius az Etnán 700-at számlált. A 
e igen külömböző méretű s a hegy és 

>tt Scrope : >Die Bildong der Talkaniachen Ke( 
DJres aor le VéBure. Scrope idézéae. 
ríptíon des Des CanarieB. 

16. lap. 

Dr. Férd. t. Hochstetter ; >Über deo inneren 
r-VoIkane aas SchvefeU. 
03 : .A Föld.. 



r^' 



. Lász Samu. 305 

teljesen fttggetlen. A Stromboli krátere 50', a Monté nuovo-é 1200', 
aVezav-é 1870^ széles, míg a 11,100' magas teneriffai Pic-nek csak 
60(y széles krátere van. ^^ A kráterek nem mindig a kúp szádába 
nyflnak. így pl. Dzsebel Hauranban levő Szafa vidékén, melyet az 
arabok „egy darab pokolnak" neveztek el, a kráterek mind a 
talaj síkján nyílnak, nem pedig a fekete íolszínen itt-ott elszórt 
vulkánok csúcsán. 

„Nagyon veszélyes e föld ezen nyilasaiba belépni," mondja 
Wetzstein^^ ennek következménye az, hogy ezen kráterek bel- 
seje nem vázolható. Azután pedig a kráterről már csak azért 
sem alkothatunk tíszta képet, mert a sok, izzón folyó anyagnak 
jó része kiömlése után csak újra visszahull a tölcsérbe és a hegy 
magvára borúi reá. A Sandwich szigetek egyikén levő „Eileau" vul- 
kánnak (Havaii szigeten) van a legszélesebb krátere Földünkön. 
£11 is volt az első, ki róla 1823-ban bővebben megemlékezett.^^ 

Közvetlenül előttünk — irja EUis^* — egy 2 angol mérföld 
hosszú, 1 mfld széles s körűlbelől 250 m. mély félholdalakú üre- 
get láttunk. Fenekét láva öntötte el ; az éjszaki, valamint a dél- 
nyugati rész hullámzó tűztengerhez hasonlított. Ebből a tűztenger- 
ből 52 kisebb, egymástól különböző kráter emelkedett ki kis szi- 
getek módjára. Huszonkettőből szürke füstoszlop gomolygott és 
tfizpyramisok emelkedtek ki; másokból meg izzón-íolyó láva sus- 
turgott. Ezen látvány a köd és sötét felhők széjjel foszlása után 
^ valóban nagyszerű volt. Az izzó láva olyan volt, akár egy megol- 
vadt érezek szülte tenger. A láng pedig, mely ott csapdosott a 
a láva színén, majd strontianvörösbe hajlott, megvilágítá a kráte- 
reket, melyekből olykor-olykor lávatömegek és vakító fénynyel ra- 
gyogó érczdarabok kerültek ki. 

A régi Thera, most Szantorin szigete György vulkánjának 
krátere — amennyiben csak a tölcsér falainak széle emelkedik 
ki a vízből, benne meg víz van — egész kikötő, úgy hogy 
valamennyi európai pánczélos hajó kényelmesen elférne benne. ^^ 
Ezen öböl közepében apró szigetecskék terűinek el, melyekre 
Solon ideje óta az ismétlődő kitörések szíilte fekete láva borúit: 
ezek„ akaiemeni" (elégettek!). Dr. Szabó József 1869. év nyarán 
Olaszország tevékeny vulkánait látogatta meg, s a Vezúv kráter- 
ig Kloeden: >Erdkuiidec. 

■' Wetzstein : >Zeit8chrift für Erdkimdec. Beclus. 

''Pfaff: >yalkaiii8che Erseheinimgenc. 

" U. o. 

**yogt: >üeber Yolkaiie*. 16 lap 



ezeket fija : '^ Keresztül kellett tehát hatolni a, sűrű fehér 
a vezető (cozzolino) utasítása szerint, abban meg kellett 
8 lélekzetet nem véve, bevárnunk a következő pillanatot, 
!iős szél a fUstÖt elkapja, a midőn lélegzeni és látni lehe- 
ismét tovább haladhattunk. Ilyen kedvező pillanatokban 
képeknek voltunk ezemtaniU : egy oldalról a kráter azája 
;, szaggatott s szabálytalanul oldalvást bevájódott falaival. 
:odó Bzín korántsem fekete, mint a Vezúv kőzetéé kivUl, 
égla-veres, kénsárga s itt-ott fehéres. A kráter közepéből 
ivei tódultak ki a gőzök, s igy csak azon hely volt látható, 
sn gőzsugár meg a lábaink tüatti fal között a szél által a 
illanatnyira megszabadult A' krátertől 3— 4 lépésnyire távol 
laradnunk, mert a szabálytalan bevájódáaok míatt a legfelső 
i túlhfyló, s a reá lépőnek súlya alatt beomolbat, mire szeren* 
)éldák is vannak már fe^egyezve." 

imboldt szerint vagy 407 ismert vulkán van. Ezek kö- 
a jelen évszázadban működésben volt. Közűlök 70 a con- 
s 155 a szigetekre jut. — A mi magasságukat illeti, az 
tozó. Sok vulkán közvetlenül a Föld szúién nyílik, exek 
rek (Maaren). — A kúpvulkánok közt legalacsonyabb a 
(237 méter magas) Japánban, s a legmagasabb a bolíviai 
(6800 méter magas). — Humboldt azt is álU^a, hogy 
i vulkánok között mindég bizonyos összefüggés található. 
is különböztet sorvulkánokat, ilyenek számába ve- 
latra, Jáva >'' és Kamcsatka tűzhányóit, — ésközépponti 
lokat, így Izland, a Kanári, és Zöldfoki, vBlamínt a Sand- 
;etek vulkáqjfút. 

sz igaz, hogy az Etna a Lipari szigetek és a Vezúv egy 
esnek, de azért kitöréseik között a tüneményeket évezre- 
szemmel kisérő ember semminemű összefüggést sem talált, 
n az Etna akkor okádta láváit, mikor a Vezúv, aztán elcsön- 
, a szomszédja meg akkor látott hozzá munkájához ! A Co- 
I és Tunguraguaról a benszülöttek azt beszélik, hogy egyazon 
emenczének volnának a kürtői. Lehetséges, hogy idővel fény 
Te a kérdésre is, ám ha van némi geológiai kapcsolat va- 
vidék vulkánjai között, soha se keressük azt a közös tűz- 
lében, hanem rójuk e tüneményeket inkább a közös ég- 

Dr. Szabó Józief, >Az Aetiu utobö kitSréa alkalmáTal tett Ifttoga- 
I Terméazett. KOzlönj.- T, kötet 33S L 

ranghahn Í8 asX találta, hogy Jáva síigetének volkánjai ifi egyen- 
alba sorakoznak. 






Lász Samu. 307 

hajlat rovására. A vulkánok tölcséreit pedig „bíztossági szelepek^ 
számába, mert egyetlen hegynek is lehet két működési középpontja 
a nélkül, hogy egyidejűleg mindkettő hányná láváját ^^ 

A vulkánok magassága egymástól nagyon elütő. így a Joosima 
70(y, a Vezúv 365(y, az Etna,10.200, a Pic de Tenerifla 1 1,500, a Coto- 
paxi pedig 1 7.200" magas. Humboldt azt tartja, hogy magassá- 
guk növekedtével arány lagosan csappan az kitörések száma. Meg is 
említi, hogy a Stromboli (650 m. magas) milyen gyakran működik, 
a Guacamiyo egyre dörög, morog; ritkábbak a Vezúv, Etna, Pic 
de Teneriffa kitörései, légritkábbak a Cotopaxiéi. 

A működő vulkánok folytonosan gőzöket lö veinek ki; 
nagyobb kitöréseik kisebbszerű földrengéssel a gőzök felszaporodá- 
sával, a Föld méhéből hallatszó dübörgéssel, a talaj ingadozásával 
kezdődnek. A dübörgés nagy morajba hajol, a kráter feneke pedig 
nagy durranással megreped. — Gőz és füst alkotta oszlop emel- 
kedik fel olykor 1000^-nyira is, és oda fenn a levegőben annyira 
szétterjed, hogy óriási fenyőfa lombkoronájához hasonlítható. ^^ 

A föl-fölvetett izzó láva visszaverődő fénye a gőz- és füstosz- 
lopot úgyszólván tűzoszloppá varázsolja. Czikázó villámok járulnak 
a katasztrópha nagyszerűsége emeléséhez. Az ég dörög, a sötét 
sűrű felhő megszakad, jég vagy eső zuhog le és egyesülve a lává- 
val, elpusztítja az egész környéket. 

Érdekes volt a Sanduich szigeteken levő Kileau-nak kitörése, 
mely az 1789. évre esett. A bennszülöttek éppen akkor csatába 
voltak indidóban. Ott táboroztak a vulkán tövében és már-már 
álomra hunyták szemeiket, midőn ez hirtelen borzasztó dörej közt 
hamut és lángot hányt méhéből. Az ég dörgött, a villám csikázott. 
Egy darab^ pihenőben volt az elemek tusája, de azután a tüne- 
mények csak igra ismétlődtek a következő éjjeleken is. A vitézek 
meneküléshez láttak, s három csoportba oszolva elhagyták a hadi 
tábort. De alig haladtak vagy 1000 lépésnyire, a talaj megingott 
lábuk alatt; a kráterből fekete felhő emelkedett, mely mindig job- 
ban szétterült, úgy, hogy éjjé változtatta a nappalt. Ebbe a rémes 
sötétségbe csak az időközönkint fel-felvetődő kék és vörös tűzosz- 
lopok s czikázó villámok borzadalmas fénye vetett világosságot 
Óriási hamueső pusztította el a vidéket! A katonák közül sokan 
megégtek, mások meg többé-kevésbbé veszélyesen megsebesültek^ 
míg a harczosok középső csoportja teljesen megsemmisült! Ott fe* 

i^Dana: »PnMediiigB of tbe American Assodation i849«. BecliiB. 
i» IQ. FlimoflDak Tacitaihoz intézett levelében i8 est leljflk leírva. 



A TnlluDizmiuről. 

regények halottan, nejeiket, gyermekei 
Tukat meg oda szorítva végső búcaúkénl 
i^ezuvDak Kr. u. való 79. évi kitöréBét bi 
Imám vázolni az ifj. Plinius levelével. 

nyugodott. Jóval utóbb 1779-beii csak 
inkájához, nem hiányozván azonban ez 
gyobb eniptiói. ~ JuníuB 12-én a Föld 
ályi palotában pedig a csengetyűk megs 
;és hallatszott, füst csapott ki belSIe, 
In emelkedett fel, izzó kövek, hamu éi 
, A tűzsugarak nagy nyalábokba olvadta 
!án kitörtek, ügy, hogy a Vezúv óriási i 

Dörgés, bömbölés, süvőltés, a hangok 
; hallható ! A kráterből sűrű kéngSz emi 
pUltek képzelhetetlen magasságra. Augui 
roppant tűzoszlop csapott föl a kráterbŐ 
tngol mértfSldnjire esS legkisebb tárgyal 

látni. A Vesuv és Somma^ valamint i 
ibb lágtengerbe borult, ugy, hogy a hői 
. érezték. 

1 azonban elég leírásunk a vulkánok liji 
Qtorín tanulmányozására a görög korma: 
s áthenei csillagvizsgáló-intézet igazgatóji 
mre méltó észleléseket tett — küldte v 

ugyancsak útnak indult, betért Olaszc 
ak tevékeny vulkánait, mf^d átevezett Sza 
izettudományi Társulat szfne előtt adott 
ntorin vulkánja a György 1866. febr. 2( 
iszan tartó fütyUlés — olyan mint a ( 
:. A vulkánból szörnyű hőséggel tűz6 su 
It társaságában levó természetvizsgáló 
e tüneményeket jobban megvizsgálhassáli 
)an hi is kötöttek. 

ásí bombák, nagy mennyiségű hamu vett 
a levegSbe, melyek azután tűzesÓ módj: 

a földre. — A vulkán tövében volt heli 
la borultak, egy 9 köbméternyi bomba a 
Stte romba, a másik bomba meg odabuU 
i kapitányát Ölte meg. A födélzetén mind 
egy kinyúló lávaszikla alatt keresett me 
ez megingott Ebai alatt, égS ruhával és 



Lász Sama. 309 

gerbe vetette magát, honnan a hajó emberei menték ki nagy ne- 
hezen.*<> 

,,A következő napokban — íija Dr. Szabó — a hamúeruptió 
volt igen nagy ; átment Thirára is, és magasságát a tett mérés sze- 
rint 1993 méternek találták. A vulkáni tünemények napról napra 
ismétlődtek kisebb nagyobb változatossággal, s a rendesekhez oly- 
kor-olykor rendkivüliek is keveredtek ; így képződtek gőz-siphonok 
a György és Aphroessa párafelhőjéből, kezdődvén fennt 100—300 
méter magasságban s egészen leszállván a tenger felé ; alakilag azon 
por-oszlopokra emlékeztettek, melyeket forgó szél szokott poros or- 
szágutakon verni. A felhőkben olykor villámok is czikáztak. A 
vulkán hangok oly sokfélék voltak, hogy kellő megkülönbözteté- 
seikre a tudósok kifejezést sem tudtak találni; már a régi leírá- 
sokban említtetik a mennydörgés, sustorgás, orgonahang, állati hang ; 
mindez meg volt itt is, de ezektől még eltérőbb, különösebb han- 
gok is. »i 

A vulkáni kitörések terményei vajmi külömbözők. Gázalakú 
termények, óriási mennyiségű — felhőkké tömörülő — vízgőz, 
gázok és savak chlor és kénvegyületeket tartalmazó sók, gyakran 
nagy mennyiségű viz, és elvégre ama óriási lávafolyamok, bombák 
hamu és lapilli — melyeket tán első helyre kellett volna tennem — 
mind a vulkánok terményei. 

A bombák, sakkszerű anyagok, lapillik, homok és hamu mind 
nem egyéb, mint öregebb, di^abokban levő avagy finom részekre 
osztott lávaanyag. 

A „láva^ szón nem a kőzetek valamely sajátszerű ásványi 
összetételét értjük; Buch szerint láva mindaz, mi a vulkán mé- 
hében izzón folyó állapotban van. 

Palmieri" a Vezúv lávájáról szólva, azt két csoportra 
osztja, és pedig sziklatömbökre (Blocklaven; „scorie frammentarie*' 
és sima felszínű („a superficie unita") lávákra. A 2-ik fajtája a 

'" y g t : >Über Yalkane.c 16. 1. és S c h m i dt : >yalkaD8tadieo.« Leipn'g 
1874. (Santorin 1866—1872.) Gyönyörű ri^zok illusztrálják a nagy erejű eruptiót. 
Schmidt a gőzoszlopok ngzait 3800 méternyi távolságról távcső segélyével ve- 
tette papírra sigátkezflleg. Ezen gőzgomolyok hozzávetőleg hasonlók a camulus 
felhőkhöz. A meteorológiai feljegyzéseknél is csak a >cum«lus« szót használják 
a ffirthalmos helyett, a felhőket stratas, drrostratas, camulus stb. névvel 
jelölvén. 

'^Dr. Szabó J. »Santorin geológiai történelme.* Természeti Közi, 
Vm. kötet 

'* Loigi Palmieri : »Der Aasbmch des Vesnv vom 26. April 1872. Deutsche 
Aosgabe von G. Rammelsberg. Die Natúr der Laven. 



A Tulkanizmuirűl. 

nk sok Leucitet és kevés Augitot vagy éppenséggel semmi 
t' sem tartalmaz,** ellenben a „block-láva" sokkal gazdagabb 
sn és inkább kevés Leudtet tartalmaz. 
Igyáltalában azt mondhatjuk, hogy „minden lávafaj vasoxy- 
kálival vagy nátronnal és méezszel egyesült alumínium- vagy 
lia-silikátból áll". Ha & lávában túlnyomók a földpátos anya- 
ikor „trach if-nak'* nevezzük el a szürkés vagy sárgás 
t, míg ellenben ha nagy mennyiségben tartalmazza az Aá- 
agy titánvaa kristályokat, akkor mentea^bazalf-nak mond- 
képződött bazaltoszlopok, mint azt a tennészettudósok 
tták, a kihűlés felszínére mindég merőlegesen történik. Ter- 
es tehát az is, hogy a hegy vagy domb lejtős voltától függ 
opok helyzete, állása is. Somoskőoél — melyet ^y salgó- 
kirándulás alkalmával volt módon láthatni — a bazalt- 
■^gy ^SS 6gy kSszálon, mint a vízesés és ügy függ egy 
g fölött, mint valami alapját vesztett kupola ; más helyeken 
ira hányva hevernek a bazaltoszlopok mindenfelé nyúlva, 
ftlami óriáá fegyverrakásból a szuronyok.^^ A Dzsebel-Hau- 
az Abu-Ganim kráter mellett számtalan vörös lávatűt lát 
ler, melyek átlag egy méternyi magasságúak s különféle- 
hajlanak a fensík felszínére, mintha a széj nyomásától félig 
t lángok volnának. A Mauna-Loa meg a Kileau vulkánnak 
yan termékei is vannak, melyek a kenderszöszhöz hasonlí- 
ée a bennszülöttek azt hitték, hogy ez nem más, mint a 
ínnöjének a hajai'* 

. Bakony hegylánczolata szilárd bazaltjain leginkább a lapos 
látható. A Somlón,*' Csobánczon és Badacsonyon az oszlo- 
'álás nagyban mutatkozik, de a lapos elválás vele együtt 
ezért szabályos bazaltoszlopok ritkán találtatnak. A Szigliget 
i hasonnevű hegyen a tuffon áttódult fiatal bazalt igen szép 
lkat mutat, melyek vízszintesen állanak. Gömbös héjas elváláso- 
kfentshelyi és Kab hegyeken találtak, úgymond Hunfalvy.*^ 

> RimiDelsberg (a fordíló) nem ért eg^et Palmierível, azeríote ni.ncs 
a, melynek az Augjt jelentékenj elegyrésze nem volna. 

'A magrarorazági trachitokat már Beadan t ismertette, 

l5beD báró Bichthoffen, Haner, Stacbe Goidó, legutóbb Dr. 
foglalkozik velOk nagj BzakavatotlBá^al. 

'Eliaeé SeclDs: >A Fold<. 

'U. o. 

' A BzOnidőben a Somlón gyí^'tOttem msgam is bazaltokat. Ott a síét- 

laialtoszlopokkal a TaBkevir-pipai omigütat kSvezik. 

'HonfalTj: >A magyar birod. t«nnéa»ti TÍszonjainak leírása- Z. kótet. 



r 



Láas Samu. 311 

A mi a mi vulkáni reüdszerfiok eruptív kőzeteit illeti, ezek 
valamennyien bazalt-kőzetek, melyeknek chemiai alkotása, ameny- 
Byiben ép állapotban vannak, nyilván csak igen kevéssé ingadozó . . . 
Bazaltjaink a legfinomabb mikroskopi részletességig vizsgálva, va- 
lódi lávák! Sehol sem lehetett — úgymond Hofmann Károly ^^ 
— megkülönböztetést bazalt és bazaltszerfi lávák között kevésbé 
indokolni, mint a bakonyi bazalt területen. B^alt kőzeteink eredeti 
elegyrészei: augit, plagioklas, olivin titántartalmú magnetit vagy 
rkomboedros ilmenit (mindkettő egymást helyettesítheti mennyiség 
dolgában) csekély apatit és néphelin. 

A vulkánokból kiözönlő láva a hegy oldalán siet lefelé mi^ 
ásta medrében, miközben az izzón folyó anyag lassacskán lehűl, meg- 
gémberedik; nagyobb lávasalakok képződnek, melyek a láva- árban 
úsznak akár a jégdarabok a vizén, majd összetorlódnak és a láva 
folyását megakasztják. 

A jó régiek azt tartották, hogy az izzónfolyó láva jelentékeny 
mennyiségű aranyat tartalmaz. Nicaraguában F r a y del C a s t i 1 1 o 
dominikánus szerzetes, Fray Jüan de Gandavo flandriai Ferenez-ren- 
dűvel szövetkezett a Masaya tfizhányóhegy aranytartalmának kizsákmá- 
nyolására és részvénytársulatot is alakítottak.^<> Hozzájuk csatlakozott 
egy volt tengerész, ki azt tanácsolta nekik, hogy használják ők is a ka- 
nári szigetek lakóinak ama módszerét, melyet ezek az „Orseille** (Li- 
chen Roccella) nevű festőanyag nyerésénél használnak. Gerendát fek- 
tettek a kráter nyílása fölé, fejökre vassisakot tettek ; aztán vasserpe- 
nyőt és feszületét tartva kezükben,leereszkedtek a nagy mélységbe, hogy 
majd a vulkán aranytartalmát kimerik ! Elvégre a granadai kormányzó 
ezt a gyámoltalan kapzsiságot beszüntette. De a kísérletezésnek 
evvel még nem szakadt vége ! Már 1551-ben a leoni káptalan dékánja 
Jüan A 1 V a r e z ama naiv engedélyt vette Madridból : hogy megnyit- 
hassa a vulkánt, s kizsákmányolhassa a benne levő aranyat ! . . . '^ 

A néphit tovább száll ivadékról ivadékra és terjed messze 
földre! Mi csoda, hogy még 1822-ben is Morticelli-nek azt 
kellett volt kimutatnia, hogy a Vezúvnak október hó 28-án kivetett 
hamuja aranyat nem tartalmaz. 

A kihűlt láva tanulmányozása könnyű szerrel jár ; nem úgy a 
kráterből kiömlő anyagoké. Ezeknek vizsgálása bizony nehézséggel, 
sőt veszélyekkel is jár, mert a vizsgálót sokszor hirtelen robbanások, 
új és új lávafolyamok akadályozzák működésében. Pedig sokszor 

**Hofmaim K : >A Déli>BakoDy bazalt-kőzetei. < 
'<* Humboldt: >Ko3moB.< 4. kötet. 298. 1. 
'' Beclns idéz. munk^'a. 



A niIluiiizQinsril. 

i kell ahhoz, míg a láva a i 

)1. Saatorin szigeten a Eammenili 
t. A láTa-kiÖmlés miadeoese 
irés katastrophájáoak. 
fa, mel; már elSbb a gSz- és fű 

keres a szabadulásra. 
lkán oldalai a belsd nyomás kövi 
lyflások támadnak és a láva izzói 
. magasból, összerombolva, pörköl 
uik nagy ropogva omlanak Össze 
mn önti el ; a fák meg vörös U 
. burok áttörése helyén dgyszólvá 
fű. lileinte nagy sebességgel Ömlíl 

a fénye és a lávatőmeg futása 
[)5-bea történt kitörése alkalmává 
léteniyi sebességgel haladt, mfg ] 
t ugyancsak a Vezúv egy másik 
tgy perez alatt 1300 méternyi úta 
hamar megcsappant, az ár elért 
ött bele. B 1 m i e u említ egy I 
£ak 3800 méternyire haladt, 
atalmasabb lávafolyót hányt a 
két olyan tfizfolyó tört ki belőle, 
.tött be körülbelül 30 Cl mértTók 
lámftották, hogy a lávamennytség, 
kalmával kiöntött, nem kevesebb, 

becsült kötömeget tartalmaz." '* . 
>aiit sok lávát hányt. Izzó zuhati 
Hemyi magasságból ; négy nap mű 
lg egyfolytában ömlött bele, úgy '. 
árdnyi köbméternél. 
ra hdjétSl még a körlég is áti 
nával a láva árja Tőrre del Gre< 

pinczéjében levő poharak is rm 
rintkezett velük. Kern te csoda i 
ig megtartja bőjét. Dolomieu e 
ben kiömlött lávái 1785 ben, tohi 

melegek voltak! 

c1d3 : 'A Fold*. 506. 1. 



n 



l^w ■ 



Láss Samu. 313 

Dr. Szabó József a szereucsés véletlen folytán Zsigmondy 
Vilmos barátjával, tanúja vala az Etna 1869. évi szept. 26. reggel 6V4 
órakor történt eruptiójának. Úgy látta, hogy a láva a kráter tete- 
jéhez közel, ennek oldalából indult meg, ez a Nap fényénél csak 
az által tűnt ki, hogy folyásának irányában vízgőz képződött s ebből 
Ítélhette meg, hogy a lávafolyó előbb két ágra, utóbb meg ötre sza- 
kadt Szeptember 29-én a már-már megmerevedett láva szélén, sőt 
itt-ott rajta haladtak ők fel az Mnára ! — A lávahasadékokon le- 
nézve, az izzón-folyó részt lehetett látni. Dr. Szabó kalapácsa nyelét 
ledugta a lávaárba és azt lánggal égve húzta ki ! Az ig láva szívós- 
sága, hősége oly nagy volt; hogy csak nehéz szerrel lehetett ido- 
mítani ; a keztyűs kéz meg sem engedte a hosszabb ideig való tar- 
tását, hanem a köpenybe burkolva kellett azt idomítani ! ^^ 

Hazánk vulkánjainak legnagyobb része a vegyes bazaltvulká- 
nokhoz tartozván, az eruptíó majd gőzökben bővelkedőbb, majd 
ezekben szegényebb állapotban kikerült folyékony bazalt-lávának 
nagyobb vagy kisebb kiömlésével végződött. A láva a hegyek oldalán 
rakódott le, majd a meg-megújuló kitörések terményeivel gyara- 
podva, kisebb vagy nagyobb felületre terjeszkedett és hosszúkás, 
kúp, kenyér vagy fennsíkszerű hegytömeggé tornyosult és így a vul- 
káni csatorna bedugult. 

A Tátika-csoport bazalt-hegyei a Gulács, Tóthihegy, Haláp'* 
s Eőveshegy valamint igen valószínűleg a Halomhegy is mint végső 
kúpvulkán keletkezett. Jellemeztetnek gőzben szegény bazalt-láva 
kiömlése által. — De voltaképeni lávafolyamot vulkánaink 
csakugyan nem szolgáltattak, erre az uralkodó feltételek nem va- 
lának kedvezők ! A kiömlések a vulkáni kürtő fölött tornyosultak 
fel, oldalt kiterjeszkedve s lávakúpokat s a kráterektől körülzárt 
lávatavakat alkottak, mi közben a megmerevfUő láva maradandóan 
betömte a kürtőt 1 8^ 

Óriásiak a láva pusztításai is! 

A sok közül ím e helyen csak a Tőrre del Greco-t a Vezúv 
nyugoti tövében levő városkát ért pusztításokat említem meg. 

1794-ben vagy 400 ember vesztette életét, a lakosok Castella- 
mare-ba,vagy Nápolyba menekültek. A pusztulás helyén csakhamar 
újra felépült a város Ferdinánd király tanácsa daczára, ki arra in- 
tette a lakosokat, hogy építsenek másutt biztosabb lakhelyet! 

^^ Dr. Szabó : >Az Etna utolsó kitörése alkalmáyal szerzett tapasztalataim* 
Természett Közi. V. köt. 49. fOzet 

'^Haláp a Deyecser-Tapolczai országúiba esik. 
^ Hofmann K. : >A Dóli-Bakony bazalt- kőzetei « 



• 



A' vollnmsraiuról. 

!» új catafitropha érte a lakosokat, mert 
iter nyílt s azokból rásziut láva, részi 
a várost ismét tönkre tették. 
E egész város (15000 lakns lakik benne; 
. van építve, b ha a késSbbt kitörések 
ték, a tulajdonos a régi falra új emele 

már néhányszor ismételtetett. Úgy 1 
id dr. S z a b ó — ezt az éiczet csinálja 
,Napoli fa i peccati, e la Tőrre le paga 
e nemcsak a láva tesz ily pusztításokat 
ink ama pusztítások között, melyeket f 

tesz. így Plinius a Vezúv kitöréséné 
is azt egy óriási fenyő lombkoronájához 
volt a menekülőkre, b hogy nagy súlya 
idSközÖnkint le kellett volt rázniok maj 

Vezúvnak 1631-iki kitörése alkalmával 
.poljig, tehát 157 mértföldnyire vitetett 
tozott a panamai földszoroson a Fonsei 
seguina (alig 150 méter magas hegyecske] 
törése. A vulkánból annyi hamu szórato 
it alakúit. B' A szétrobbant hegynek áa. 
iáig, tehát 1650 kilométernyire hallatszt 
Míg a rettenetes felhS a vulkán körül i 
B borúit az ég ; negyvenhárom órán 
1 eredő villámok rémes világánál és vS 
logy ettől a hosszú éjszakától, a hami 
meneküljenek, hányat homlok rohanta 
L Fonseca öböl fekete vize mentén húzó 
kek s házi állatok nagy nehezen tudtál 

és iagoványokon áthaladó ösvényt ; az í 
lint mondják — fija Landgrebe*^ - 
I lényben a borzalom és rémUlet, hogy 
lok, kígyók, és madarak is a menekillí 

mintha felíamerték volna, hogy az em 
g van mint az Övék!" 

Szumbava szigeten fekvő Timboro va 

' Dr. Szabó ; »Porapéj geológiai tekintetben.' T 

A kÍMÓrt hama oly nagy mennyis^ Tolt, hoj 
S Jamaikán íb elaOtlté a napot I 
Laodgrebe : •NaturgeBchielite der Ynlkanei R 






A Tulkanismasról. 315 

1815-ben felrobbant, mely alkalommal 12,000 ember veszté életét, 
A borzasztó robaj Szumatra szigetéig, tehát 900 méternyire volt 
halható, a sűrű hamufelhő pedig 500 kilométer széles övön fényes 
délben sötét éjszakát okozott! 

E hamuözön oly hatást gyakorolt a Tímborótól vágy l,4fOO 
kilométernyire eső Bruni város népére, — miután a hamuzápor 
ily messzire vitetett, hogy időszámítását nem Kr. sz. óta, hanem a 
catastropha napjától számítja. 

Mijideo vulkáni kitörésnél villamosság képződik, 
ennek szŰlő oka ama körülmény, hogy a vízgőz a levegőbe dobált 
tengernyi szilárd testrészecskékhez dörzsölődik. ^^ Nem ritkán e 
villamos feszültségnek emberek is esnek áldozatul. így 1755-ben 
az izlandi Eatlegia vulkánnak kitörésénél a villám 2 embert és 
11 lovat sújtott agyon. <<> 

Hogy a gőz- és hamuoszlopokban villamosság fejlődik -* 
hisz az eruptió alkalmával ellenkező irányú légáramok találkoznak 
— a fölött ugyan nem kételkedett senki, de a tudósok nem tudtak 
megegyezni, vájjon a hamu- és gőz-oszlopban valódi lángok 
jelentkeznek e, avagy az azoknál látható tűztünemények az izzón- 
íolyó anyagoknak visszavert fénye-e?! Sartorius von W altér s- 
hausen szerint az Etnán és Strombolin igazi lángok nem va- 
Iának láthatók, és azok az ott fel-íelcsapó kiosi lángok nem voltak 
egyebek, mint a „kráterekben rotyogó vörös vagy fehér láva fé- 
nyének visszaverődése. Boussingault pedig a Cumbal tetején 
látta lángokat írja le. Elvégre a Santorin szigetére tért tudósok, 
észlelők oldották meg a vitás kérdést: úgy nyilatkozván, hogy az 
Aphroessa kitörésénél valódi lobogó lángok valának láthatók. 



Az említetteken kivül a vulkáni munkásságnak még egyéb 
fajtáira is akadunk. Az eruptiók e működésnél sokkal csekélyebbek, 
megfigyelésük sem jár veszély ly el. Egy hely köré csoportosult vagy 
lánczokba sorakozó vulkáni telepek ezek, melyek vagy forró vizet, 
iszapot, kéngőzöket lö veinek magukból, ezek az iszap vul- 
kánok. 

Földünk méhében az agyag iszappá lágyul, ez meg-megaka- 
dályozza a gázok és gőzök felszállását, szóval, megszüli az iszapvul- 
kán kitörését. 

Hogy mi ezen természeti tünemény valódi lényege, azt a ké- 



^"ArEgo: >0euvre8 compIétes.< 
*'* Eloeden ; >£rdkande < 



F<SldnJsi Közlemfo^ek 1883. - 7-ik fOzet. 24 



Láu Sai 

k derítik majd ki. Edi 
sap- és gőzkibányás fa 
íjú tüoeméDyeket má 
j tartoznak a tulajdt 
gáz ég iszap hSinérsé 
tér el ; a gázkeveréli 
al és szénoxyddal elej 
ímert Macaluba Szici 
r körül levő számos 1 
csoportba sorolt vnlkíi 
ek. Túlnyomó benoüli 
nessav van elegyedve. 
iken találhatók, így. 
a „Lassens-Butte" vul 
Chinameco vulkánok 
:án körül. " 
Schimper az abys 
lokat talált, melyek a 
•k bele; működésük 
lik, a másik vulkán 
íók egy övben az alig 
I kéanel és sóval vai 
tiszta kén verődék cs 

mert ngyancsak ezel 
)S1 gőzök tódulnak é 
!c, mely a kúpot me 
ral csak újra ösazeon 
etem még a Krisu 
szapforrásokat, 
nek elS, valamint a 1 
tet ott „fu marole" 
il számosabbak a „f 
orrások Amerikábi 
— a Nap a völgyn' 
nevfi mellékszurdoka 

az oldalában nyílik 
£ad, melyek közül né 

'achs közlése; >Naturfor 



acbinclosa . tContinent&l 



r 



k TuIkanismasrÖl. 317 

vagy egyéb sót tartalmaznak ... A „Boszorkány-üst" -nek nevezett 
egyik gödörben valami fekete és büdös iszap vet nagy bugyborékot ; 
fentebb az úgynevezett „Ördög gőzhajója" által kilökve gázanyagok 
szőkéinek ki puffogva egy sziklafalból, s fumaroUák a hegy oldalain 
százával mutatkoznak. S mindez egyre mormol, sivít, harsog és 
bömböl; siketíto zúgás és zaj tölti el folyvást a völgyhasadékot". 

E vulkáni jelenségek közé sorozható hazánkban a mehádiai 
gozbarlang, mely nem messze nyílik a Csorics magaslattól. 
Forró vízgőzök törnek ott elő, míg a mellett folytonos zúgás hallat- 
szik, mintha a vizet kis üstön forralnák a föld méhében ! 

A mi az iszapvulkánok keletkezését illeti, ezt mindég föld- 
rengések, földalatti moraj, egész földöv hirtelen emelkedése és fel- 
csapó rövid ideig tartó lángoszlopok szokták megelőzni. ^^ így midőn 
Abscheron félszigetén a Kaspitenger mentén (Bakutól keletre) a 
„Jokmali" nevű iszapvulkán keletkezett (1827. nov. 27.) vagy 3 
óráig csapkodtak óriási magasságra a lángoszlopok, melyek az em- 
lített időt követő 20 órában alig érték el a három (3) lábnyi magas - 
ságot az iszapot hányó vulkán kúpja felett. A Baku közelében levő 
„Baklischli" falunál a lángoszlop oly magasra csapott, hogy 6 mért- 
földnyire is látható vala! 

Földünk méhében az összegyülemlett vízgőz más-más hőmér- 
sékíi rétegeken törvén keresztíü csak újra megsíirűdik s víz alak- 
jában szökő forrásként hull vissza a földre. A szökőforrások 
között a legszebbek egyike a nagy Gajzir Izlandban. Évszáza- 
dok leforgásával önmaga alkotott magának a kovazsugorékból vagy 
15 méternyi szélességű tölcsért. De sokkal érdekesebb Új-Zéland 
vulkáni regiója a Taupó tó környékén; ott mutatkozik igazán a 
vulkáni források tevékenysége. E tó 400 méternyi magasságban 
fekszik a tenger színe fölött, 25 geogr. mértföld hosszaságban és 
20 geogr. mértfold szélességben. Ezen tájon mindenütt bugyog, pá- 
rolog, füstölög, fő, fortyog valami a hegy oldalában, mint valami el- 
bűvölt világban. A Waikats folyó partján gőzfelhők szállnak a magasba, 
óriás ugrókutak forró sugara szökik fel, zúgó robajjal emelkedik 
egyik után a másik, a harmadik, a századik, mintha versenyre kel- 
nének egymással! Egyik lenn a folyó szélén, a másik fönn a hó- 
fehér kovaterrasszon, a harmadik a folyó másik partján, átellené- 
ben, közelében vagy alig láthatd távolban zuhog, fő, pezseg, sister- 
kél, ontja forró vízét és betölti párákkal az egész vidéket. így foly 

^^ Humboldt: »Kosmoi« I. kötet. 233. 1. 

2i* 



Lász Samu. 

váltakozva, szakadatlanul, Örökké, miotha aagyszerO 
próbálgatna valami láthatatlan mester, vájjon jói szölcik-e 
ó-kút, vájjon a vízeséseknek van-e elegendd vízök?" 
ssoda tehát, hogy ez a vidék méltó bámulás tárgyává 
172. évben összeült congressus sietve foglalta le e 
ilométemyi területet és tette nemzeti birtokká, hogy 

tul^donos meg ne szentségteleníthesse ennek a még 
pájában levő természetnek szépségeit!"** 
mi szüli ezen gájzirok időszakos eruptióit, erre a kér- 
k e n z i e azzal vélt megfelelni, hogy a Föld alatt Üre- 
, melyekbe felülről hasadékokon v f z, alulról pedig g S z 
3 így az üreg vízzel éa gőzzel levén tele, az abból fej- 
ségnek szUleDiénye az eruptió. 

an Bunsen 1846-ban Izlandra ment, a nagy Gájzirt 
tárgyává téve, egészen máa eredményre jutott. 
1 eruptió után, úgymond Hochstetter, «' a víz tükre a 
Ibelül 1—2 méternyire sülyed, majd ismét emelkedik, míg 
lereméu le nem fol) ik. De nem folyik ám le mind, hanem 
iz Ust szélén lehűlve ismét visszahull a fal mentén a csőbe, 
kező vízsugárral újraf el nem hozatik. Fapirszeletkéket a 
me^yőzödhetllnk az ott történő áramlatokról. Az észle- 
gazolták, hogy a vízoszlop hőmérséke nemcsak felülről le- 
növekedik mindinkább, (t. i. hogy a mélységben nSveke- 
■sék) hanem azt is, hogy egyik eruptiótól a másikig tartó 
a hómérsék minden ponton időről-időre emelkedik, va- 

1 — 1 eruptió között levő egész időszakban a vízoszlop 
y pontján alacsonyabb, mint e pontra nehezedő nyomás- 
ilÖ forráspont. A gájziresö közepe táján uralkodó hőfok 
; mindig legjobban a forráspont hőmérsékét. Ama nagy 
a hőmérsék magasabb, mint a víznek közönséges forrás- 
ban a felforrást a íellílről reá nehezedő vízoszlop nyo- 
lyozza meg. 
t tehát a cső közepe táján az alulról oda tódúlt felhe- 

nyomás magasságának megfelelő forrpontot elérte, a 
; gőzzé változik a megsztUi az eruptíót ; de ezen réteget 
p:e most immár nem nehezedik akkora nyomás, most 

ochstetter: >NetiseeIaad< Stattgort 1863. éa PaszUwtzky : 
szigetvilág Életéről. 
! Eeclns .A Föld.. I. köt. 528. I. 
ocbstetter: •Allgemeine Erdliuiidc.< Frag, 1881. 2U. L 



A vulkamsmusróL ' 319 

tehát ismét ez változik vízgőzzé s így folyik ez a játék tovább. Az 
itt összegyűlő gőz löki ki a fölötte levő vízoszlopot! 

A vulkáni üregekből sokszor csak szénsav tódul ki. Ilyen 
például a korínthusi földszoros szomszédságában levő Szuszaki^ va- 
lamint a Nápoly közelében levő Kutya-barlang. A föld színét szén- 
sav borítja és a szerencsétlen állatok — az ebek — oda vitetnek, 
hogy a fojtó gázt belehelve, szegények megfuladjanak ! Réges-rég 
a kráterből roppant sok szénsav szállt volt fel, úgy hogy az ott 
elrepülő madarak is élettelenül hullottak alá ! . . . 

Hazánkban működő mdkánok nincsenek, A trachytok és bazal- 
tok szószóló példái annak, hogy a geológiai harmadkorban a sziget- 
tengerből vulkánok emelkedtek ki. Ezek romjait szemlélheti nálunk 
a természet búvára. Ámde az évszázadok múltával a vulkáni termé- 
nyekre 1^' képletek borultak s „^y még az is, a mi meg van, tö- 
kéletlenül foltárva van meg." *^ 

Sárospatak hegységeiben sok helyen tengeri kagylókat találunk 
a kovarcztrachyt kovásodott tajtkövesrétegeiben, s ezek révén bátran 
elmondhatjuk, hogy azon vulkán működd, melynek szüleményei e 
képletek, a Lajta- mész korszakába esik. 

Tolcsva vidékén meg (Cziróka völgy) a hydroquarczitos 
rétegben Cerithium benyomatok vannak, annak jeléül, hogy a s o 1- 
fatarai működés ide is kiterjedt, de viszont ezen körülmény 
még világosan példázza a vulkáni működés hanyatlását is ! ^^ 

Túl a Dunán a Bakony iánczolatában lelhetők a legérdekesebb 
vulkánromok. A Marczal területén (a Kis-Czell-Magyar-Gencsi 
országút mentén) szép tuffa vulkánromot találunk a Magasi-i 
hegyben, ettől nyugotra Sittke melletti vulkánromban még a kráter 
körvonalait is láthatjuk. Ugyancsak érdekes a kis-somlyói (Já- 
nosházától Vb órányira) vulkánrom is, melynél a vulkán magva ma- 
radt megtartva tetemes bazalt-tömeggel. ^<> 

De Hofmann idéztem művében még egy másik nevezetes 
tüneményre hívja fel figyelmünket. Ugyanis ő dolinaszerű föld- 
bemélyedéseket lelt a Királykő-Feketehegy bazalt fennsíkjain, 
a Kabhegyen, Csobánczon és sok más helyen. Ezen tünemény a 
lávamezőkön igen sokszor fordul elő, s nem egyéb a lávabar- 
langok beomlásánál. Ezen dolinák sok helyen egész kis tó- 
katlanl képeznek. 

# 

*^ Dr. Szabó : >Santorin szig. geolog. történelme < 
*^ Dr. Szabó: »Pompéji geológiai tekintetben.* 
^ Hofmann K. : >A Déli Bakony bazalt kőzetei.* 



LJgyaDcsak a déli Bakony területén néhány ponton (BalatoD- 
en, Kékkúton) a kifakadó savanyú foirásokbao, az egykori 
laB vulkáni működés végsS, hosezant eltartó gyar'ó . utóhatá- 
nyilvánulását leljük. *' 



& vulkánok körUl észlelhetS úgyszólván megf^'thetlen talányra 
lénk még e helyen rámutatni. Sokszor megesik, hogy magas vul- 
}n a kráterből kiáramló tüzes ár elborít mindent, s az alattuk 
ó és jégtömegek nem olvadnak fel. Lyell az Ktoa lávái alatt 
havat és jeget, Darwin a Tűzföldön a Deceptjon leland 
1 alatt, amerikai geológusok meg számos más vulkánnál tapasz- 
e jelenséget P h i 1 1 p p i a Nuevo vulkán lávaömlései alatt'talált 
és jeget, mely vulkán 1861-beii a Chillan „nevado''-ján vagyis 
in tört ki.!'* Charles Lyell a derék angol geológus meg azt 
ita, vájjon mi lehet oka annak, hog^ azEtnán 1828-baa az izzÓ, 
láva alatt tőrtéoetefien roppant jogtSmegeket találtak ? Ő azt 
logy a jeget és havat vulkánikus homok fedte be a láva lefutása 
Tudjuk - írja Lyell — ho^iy ezen salakkal vegyült finom por 
: rétege rendkívül rósz melegvezetS, melyen át a lávaolvadék- 
;mmi hatása sem volt, s így könnyen megérthető, hogy az 
egóvott jéghegy 3000 méternyire a tenger fölött ép oly so- 
eláll, mint a hó a Mont-Blancon. E magyarázattal azonban 
em érhetjük be, mert a Darwin leírta és előbb említettük 
tion sziget K e n n d a 1 1 kapitány szerint egymást felváltó 
- és jégrétegekből áll. 

Elvégre tán Reclus szavaiban nyughatunk meg, ki úgy tudja, 
e tünemény egyedüli oka nem tulajdonítható másnak, mint a 
sekély hőkísugárzáaának. 

Ha a vulkanizmus szülő oka után tudakozódunk, nem 
ak egyebet szerény hypoteziseknól. Nagy elmék foglalkoztak 
ihemával, ki-ki sietve jegyezte fel elmeszülöttét, évek hosszú 
megejtett búvárkodása révén kelt véleményét, né/etét! 
A véges emberi ész azt hiszi, hogy e szömyfi forradalmak, a 
li kitörések onnan indulnak ki Földünk méhéből, közepéből, 
íjjon mik hát ennek a középponti magnak az alkotó részei ? ! 
Csak lu^^ ^ hypothezisek világa tárul elénk. Úgy, de a tárgy 

" ÉrdekeBuek tartom itt Iega1&bb futdlagosan megemlfteoi ua&z öriáii — 
! tredelü — közeteket, melyek a kékkúti forr&a mellett elhaladrft „Kevágó- 
, Kavu-KáHán és itt az ígész TÍdékea lelhetők ^ úgy, hogy a Dép meg- 
í, de eredetéről nyilváo mit sem tud J 
" MitÜieUimgen von FetermanD. TUL 1863. Reclus. 



A vulkanismusról. 321 

fontossága, érdekes volta arra ősztökél benuünket, hogy pár sor- 
ban érintsük — egyebet nem találva hypothéziseknél — ezeket is \ 

Azt tapasztalták, hogy minél mélyebbre érünk Földünk mé- 
hébe, annál nagyobb a hőség, így csakhamar ama vélemény szü- 
lemlett, hogy a Föld mélyében roppant magas hőfok lelhető, olyan 
hőfok, mely mellett a vulkáni kőzetek is megolvadnak. — El- 
végre abban a meggyőződésben állapodtak meg a plutó theo- 
ria hívei, hogy Földünk közepén pyrosphaera van. — Hisz 
a Kant-Laplac e-iéle theoria hívei a naprendszerünk kelet- 
kezeséből, Földünk gömbalakjából és a sarkain való lapultságá- 
ból vont következtetéssel, azt állítják, hogy Földünk keletkezése 
idejében izzónfolyó gömb vala, s a lehíílés, hőkisugárzás folytán a 
szilárd kéreg képződött körülötte. Ebből magyarázható aztán az is, 
hogy a Föld közepe még mai napság is izzónfolyó állapotban van! 

De viszont a tudósok nagy sora Földünk magvárói azt tartja, 
hogy az szilárd állapotban van. 

H p k i n s, a derék angol csillagvizsgáló, bolygónk keletkezé- 
sében két mozzanatot említ. Elismeri ő is, hogy a Föld először 
teljesen folyó állapotban volt, circulatió által való lehűlés folytán 
lassacskán szilárdabb lett, míg a lehűlés előrehaladottabb stádiu- 
mában a circulatió (t. i. Földünk mindegyik alkotó részének szabad 
mozgása) lehetetlen volt, s ez csak vezetési lehűlés által lehetett 
szilárdabbá. Ez elmélet szerint még csak ezután következett a Föld 
teljes megszilárdulása kiviÜrSl befele, s ama időszaknak kellett be- 
állania, melyben Földünk egy szilárd külső kéregből és szilárd 
magból és e kettő között levő híg folyórétegből áll! A^Föld jelen- 
leg ezen stádiumban van ! ^^ így H o p k i n s ! 

Az ő nézetében osztozik Scrope Poullett és Dana is, 
de utóbbi hozzá teszi még azt is, hogi/ a Föld magva vasból áüván^ 
izzón-folyó réteg által öveztetik s még csak erre borúi a szilárd 
külső kéreg! 

Ez ügyben nem így vélekedik Peterson. ^* Támaszkodva 
a színképelemezésre Földünk keletkezésére, a történt vegyi folyama- 
tokra, úgy vélekedik, hogy Földünk legbelső magva platinából állana, 
ezt övezi az arany ^ ezt az ezüst réteg, a melyre végre s^vas borul ! !^^ 

^ Haon, Hochstetter: »Al]gememe Erdknnde.* 

^ Peteraon Dr. Heinrich : Ueber Yergangenheit, Gegenwart und Zukunft 
anseres Planeteo.* Wien 1882. 

^^ Pedig mUy büszkén mondja idéztflk muD kajában, hogy: Indem ich die 
Bildung der znerst producirten irdischen Itfassen verfulgte und derén Wecluel- 
wirknng in nfthern Betracht zog, fuid ich in der chem&hen ümtoandlung der- 
seU>en den einheitlichen Grund uicht blos alier seismischen, sondern flberhaupt 
aíler vutkanUcher Brsche 'nungen I^ 



Lász Samu. 

imboLdt a vulkaDÍzmus okát a Fölii 
jlszínére való reactiójában leli. Leopo 
és nyílt csatornáknak nevezi a vulkán' 
yó magját kapcsolják Össze a körlégge 
opold von B u c h és a skót Hutton sz 
a idézi — Plútóval osztozik az uraloi 
i legnagyobb tevékenységet a tűz fejti 
izzőn-folyó állapotban lévén, a vele é 
rendkivtili hatalmát s a kevésbbé tCzá 
ja. Ez történik a vulkán tűzhelyéig li 
korántsem fekszik mindenütt i^anaz( 
evS merev kéreg Összetartása sem e] 
;hez érkezett víz az érintkezés piUana 
jszerejű gSzzé változik. 
í ezen gőz éa a vulkáni tűzhelyen ki 
:szitŐerőveI, hogy a fölöttük levS Iá 

termékeket kivethetik, úgy vulkán! 

csak földrengés támad! 
ichs, ki különösen a Vezúv tanúim 
lak érdemeket, — már-már elveti a „' 
'm folyó fwa(í"-ot megelégszik a vulkán 
t*' egy lépéssel odább tér: Földünk 

De S hozzá is lát állításának igazolásáh 

ama bizonylatokat, melyek a közpnnti 
kevesebb sikerrel meg is dönti azokat. 
ISször a csillagászati bizonylatokról, ut 

elvégre ama észlelésekről szól, melye 
alkalmával tétettek : mint oly tényez 
f alb és követői támaszkodaak. 
írrey összegyűjtötte a földrengések 
hogy midőn a Nap, Hold és Föld egj 
Lzad közepe óta, — több földrengés fo: 
kben. F a 1 b ^ ebböI azt kövezteti, hog 
folyós tömege a Hold és Nap vonzáf 
ek folytán a vulkánkitörések okát azon 
>1, a úgy véli, hogy valamint ott, úgy 
.estek egymásra gyakorolt vonzásának 

Eusitrícli; >A tSzbáojúhcgyek tttaeiiiéiifei.< 
Vogt: •Ueber Tnlkane'. Vorbag Bue 
[faidolf V. Falb : >Erdbebea und VnlkuansbrH 
[lőcz; Lajos ; >A F<ildreiig^rfll<. 



A vulkanismusról. * 323 

„Ha tekintetbe vesszük — írja B e r e c z^^ ki Falb elmeletét ter- 
jedelmesen vázolja — a Nap látszólagos évi útját Földünk körtü, to- 
vábbá, hogy Földünk minden 24 órában egyszer tengelye körül meg- 
fordul : beláthatjuk, hogy a Föld folyós magja a szilárd kéregre legna- 
gyobb nyomást ugyan mindég a térito-körök közt, de mindég más és 
más pontokra gyakorol. Ily formán áll a dolog a holdokozta nyomás- 
sal is .. . A Föld szilárd kérge mindaddig, míg a belülről jött nyo- 
másnak ellenállani képes nyugalomban marad, de a kedvezd körül- 
mények közt a belső nyomás túlsúlyra vergődhetik, a talajnak 
emelkednie kell, sőt megtörténhetik, hogy az át is törik, s ekkor a 
Föld belsejét képező folj^ós anyag napvilágra jut. Ez előbbi tüneményt 
földrengésnek, az utóbbit vulkáni kitörésnek nevezzükt' 

Bármily szellemesnek látszik is ezen elmélet, s nyújtson bár 
felvilágosítást a vulkáni eruptiók egyes tüneményeire, de azt feltét- 
lenül elfogadnunk semmikép sem szabad, hisz az egész elmélet tnerő 
hi/potézisre épült ! — azután meg bizony számos tünemény megma- 
gyarázása h^otörést szenved ezen elméleten is! 

De Falb merész állításaiban immár annyira megy, hogy a 
földrengések bekövetkezését is jósolgatja, hogy minő alapossággal : 
azt Lóczy vegész szakavatottsággal czáfolja meg.^^ 

Ne is csudálkozzunk tehát azon, ha Falb elmélete mint 
tarthatlan valami — annyi ellenségre talált! Dr. Hoernes a 
gráczi egyetem geológiai tanára, ugyancsak neki támad a Falb el- 
méletének s azt a kellő értékére igyekezik redukálni.®^ 

De Faibnak az adatgyűjtés dolgában kifejtett munkásága, 
fáradozása megérdemli a tudomány emberei igaz elismerését! Hisz 
a földrengés lényegét, szülő okát is úgy vélik a tudósok meg- 
közelíteni, hogy először kellő anyagot, adatokat hordanak össze ! 
Svájczban Heim Albert buzgósága által ösztökélve megalakult a 
földrengési bizottság, ^nek nyomdokán jár a magyar Földtani Tár- 
sulat is! ^3 

^'''Berecz Antal: >A FöldreogéarőN. Termégzett. KttzI. II. kötet 64. 1. 

^i Lóczy: >A FöldreDgésről* Természett. Közi. XIII köt. 137. fOa^t , 

•*Dr. Hoernes : „i>tc Erdhében- Theorie Rudolf Faí6'*" stb. czímu művében 
im így ír : »Wer von einer Ueberzahl der Yulkane in der Aequatorialzone, von 
dea >n€>ch th&tígen Vulkánén, Pechan und Hetschenan, Centralaeien nördlkh 
YOD Himalaya* spricbt, wer die aufgeplatzten Ma^pnablasen der Mondkratere 
ohneireiters mit den Irdischen Ansohflttongskegeln vergleicht, bratuiht als Vul* 
kanforscher nicht ernst genommen za werden. 

*' Legutóbb a Magyar Földtani Társulat a tudományos Akadémia véd- 
nj^kaége alatt, megalkotta Földrengési Bizottságát £lnöke : Dr. Szabó József. 
Tagjai : Dr. Hantken Miksa, Yálya Miklós, SchaíTarzik F. és Szontagh Tamás. 



'ulkáni kitöréseket rendesen, sőt még az iszapvulkánokét 
lŐzö soraimban említem: földrengés előzi meg. Ha a föld- 
lényegére, e dicséretes buzgalom fényt derít, talán a vul- 
ra — mely amannak édestestvére - szinté fény derül ! 
udósok rajta vannak, hogy szilárd alapra fektessék iiéze- 
sz Santorinba is oda tértek Ők mind :Schmidt, Fouqué, 
lil, Reisz, StUbel,Dr. Szabó, Fritsch, Seebach! 
■agy hatalmasságok tengeri hajóikat ktlldték oda, rajtuk 
szép műveltségű kapitány."* Sartorius von Walters- 
, a gbttingai egyetem tanára 8 é\tet töltött az Etna kör- 
'agy 100 napot a hegy tetején, Si^bmidt az athéni Sina- 
gvizsgáló intézet igazgatója Szantorinról ir érdekes munkát."* 
id oly tényezők ezek, melyek a vulkanizmus magyaráza- 
^agot szolgáltattak! 

lár még mindig nem tudjuk, hogy mely korszakban kez- 
vulkáni kitörések a Földön, és hogy miképen függnek 
öbbi nagy tüneményekkel, melyek a földgömb külső réte- 
kotásánál közremíikíJdnek ... — ha majdan a kitörések- 
mennyi előjelei, valamennyi körülményei és valamennyi 
'ei teljesen meg leendenek állapítva és osztályozva ; akkor 
s a tudomány szeme behatolni és olvasni a Föld alatti 
tben, melyekben ezek a csodálatos forradalmak előké- 
" LAsz S»mü. 



Könyvészet. 

Idrajx a gymnatiumok ízámdra. III. kötet Afrika, Ausztrália, Poly- 
mtrikn. A legitj&bb m^mazteri tanterv azerínt irta L&ky Dániel, 
mi tanár. A ezüyeg kOzé □yomott földrajzi ég tennéBzetrí^zi ibrik- 
«Bt, ISSt. Dobrowsiky éa Franké tulajdona' Ára 90 kr. 
146 lapnyi s igen csinos kiállítású kötet szerencsés folyta- 
lletőleg befejezése a középiskolák részére kiszabott s a 
már eddig kidolgozott földrajzi ismereteknek. A jó nevíí 
tálában h(i maradt magához úgy az anyag megválasztása- 
mint tárgyalása módjábau. Itt sem ad mindent, a mit ad- 
inem caak annyit, a mennyi a miniszteri tanterv keretén 
lyelmesen és haszonnal fbidolgozható, 
jelen kötetke öt szakaszra osztva tárgyalja: „1) Afrikát 

■Réka* mttrák korvett kapitánya szép térképet késdtett Stiutonnról. 
:hmidt Dr. J. F. Juliua lYulkanBtudieni. 
eclna id. müve. 



r 



Könyvészet. 325 

» 

2) Ausztráliát, 3) Amerikát, 4) a Sarkvidékeket és végül 5) a Föld 
megismerésének rövid történetét.'' A dolog természete hozza ma- 
gával, hogy Afrikát és Amerikát tárgyalja legbővebben. 

A tisztán földrajzi ismeretekhez itt is alkalmasan szegődnek 
a természetrajzi tadni valók, többnyire szerencsésen világosítva a 
szöveg közé nyomott csinos ábráktól. 

Tisztán geographiai szempontból nem igen lehetnek lényege- 
sebb kifogásaink ; didaktikai tekintetekből azonban legalább is fö- 
löslegeseknek kell nyilvánítanunk az olyan elnevezéseket és kife- 
jezéseket, melyek vagy csak idegen nyelvű synonymák, vagy pedig 
igen kétes becsű magyarázatok. Például csak a következőket em- 
lítjük föl : „Az Egyesült-Államok vagy az Unió" (72. s köv. 1.) Az 
„Unió" itt jobb volna, ha nem volna. „Guardafui" (Ügyelj ma- 
gadra.) (8. ].) A zárójel tartalma nem is igaz, de még ha igaz 
volna, sem bővítené az illető tokról alakuló fogalmat, mert, hogy 
többet ne mondjunk, sem az nem tűnik ki, hogy miféle nyelvű 
eredetit akar magyarázni, sem azt be nem láthatja a m a g y ar 
gyermek, hogy miért nevezhet el valamely nép egy fokot úgy. — 
Vagy milyen különös az, ha az ember ilyesmit olvas: „ffabes la- 
kosai többnyire abessziniaiak'^ (6. 1.) ; vagy mindjárt a legelső lapon 
„Habes vagy Abesszínia . . .", holott legalább is azt kell vala mon- 
dania, hogy „Ab. vagy Habes . . .", mivel úgy a földrajzi mun- 
kák, mint a hirlapok is százszor használják addig Abessziniát, (v. 
Abissziniát) míg Habest egyszer stb. Az ilyesmik czél és haszon 
nélkül terhelik a tanulók emlékezetét s tehát inkább kerülendők, 
mintsem használandók. 

Máskülönben, ismételjük, a könyv valóságos nyereség a kö- 
zépiskolákra nézve s bizonyára örömest kapni fognak rajta mind- 
azok, kik a két előbbi kötetet már használták és ismerik. 

Rövid, de igen becses része a könyvnek a két utolsó sza- 
kasz, mely néhány lapon oly tetszetősen tudja az eddig ismert 
sarkvidéki földek és lények különösségeit szemléltetni, s a fölfe- 
dező utazások vázolásában az emberi akaraterő és tudásvágy cso- 
dás vívmányait ismertetni. E két kis fejezet bizonyára sok ifjú szí- 
vet fog megdobogtatni, sok fejlő lélekben a nagyra törés s kitartó 
küzdés vágyát fölébreszteni. S dicsérhet-e egy iskolai könyvet va- 
lami jobban, mint ha az az értelem mellett a kedélyre és képze- 
letre is maradandóbb hatást képes gyakorolni? 

Laky Dániel sok buzgósággal s nem kevés sikerrel oldotta 
meg kitűzött feladatát, s igy apró kifogásaink mellett is örömmel 
ajánljuk könyvét az illető szaktanároknak. Dkp. 



Sfivid kSzleménfek. 



KOvid kSzlemények. 

I. Ethnographla. 

A szerelem a vad népeliiiél. A nápolyi „Esplorazione" czlniQ 
ajzi közlöny főszerkesztőjétől G. D. Licata-tól ,a vadnépek 
ilme" czímmel következő néprajzi czíkk jelent meg: 

A szerelem a mindenség lelke, mondják a költők, — szent b 
Ihatatlan, mondják a moralisták, a szerelem olyan kötelék, mely 
testet és lelket egygyé fűz. A szerves világban tényleg a sze- 
li az erök erője, s a házasság, mely a polgárosodás teijedése 
nt többé-kevésbé Udvös, mindég tiszteletben fog tartatni ; ám- 
ByroD azt moodja róla, hogy az akként támad a szerelembőL, mi- 
borból az eczet; Schoppenhauer a természet cselszövényének 
zi s Dumas Sándor bolondságnak tartja az arra való váUalko- 
mindenekelőtt azon egyszerű okból, mert uem ismétlődik min- 
ap. Nem is kell hinni, hogy a szerelem egyetemlegesen el van 
dve s a házasság mindenhol magasztaltatik. A költök jóval 

maradnak az igazságtól, vaUhányszor azt állítják, hogy a 
ilem isten a földön ; hasonlókép a moralisták is Montesquieu-vel 
tt azt tartva, hogy mindenkor s mindenhol istenségek gyujtot- 
meg a házasság fáklyáját. A miveltség alsó fokán álló népeknél 
nincs házasság. A szerelem, feltéve, hogy tudományosan háta- 
ik meg ezen szót, két sejtnek kölcsönös életereje, mely sejtek 
1 az egyik nőnemű, a másik hímnemű, a házasság pedig ter- 
letes összekapcsolódása a nő s him elemeknek, mi annál erő- 
, minél többezörösebb. A microscop kimutathatja, mi tuUjdonkép 
erelem, s a népisme, hc^ mi tulajdonkép a házasság. A mi 
tlmünk számtalan kedveskedés, sóhaj, csókolódzás s idilli öm- 
jssel van egybekötve s mindez a polgárosodás munkája, te- 
'e, hogy a vad állapotú ember szerelme az összes szerei- 
közt a legállatiasabb. — Hasonlóképen a polgárosodásnak tu- 
DÍtható a házasság, a mit Richárd igen találóan olyan lekváros 
érnek nevezett, melynek a fölét leették. A férfiak a vad népek- 
rendesen jobban kedvelik a vadászatot s halászatot, mint a 
it B nem mintha, miként szt Pál, azt vélnék, hogy a házasság 
le nem házasodni még jobb, vagy miként szt Gergely, hogy egy 
Qt nehezebb talábii, mint egy fehér hollót, sem mint sztiBer- 
faiogy a nő a gonosz szellem eszköze. Minderről szó sem lehet ; 



BOYid közlemények. 327 

ezen emberek nem éreznek oly finomul, mint mi, s ha énekeikben 
már szerelmi hnrokat pengetnek, az szokásaik me^omlottságáról 
tesz tanúbizonyságot. Az egyesült államok területén lakó osagok s 
kerokok nyelvéből hiányzanak a nemi vonzalom kifejezésére szolgáló 
szavak ; az algonkinok nyelvében nincs kifejezés, mely megfelelne a 
mi „szeretni" szavunknak, ugy hogy a hittérítőknek a biblia lefordí- 
tásakor nagy körülírásokkal kell élniök, a tinné indiánok nyelvében 
hiába keressük a kedves, szerető stb. kifejezéseket. Valóban ily 
kifejezési szegénység nagy érzelem szegénységre vall s mégfosztja 
a szerelmet legbüvösbbjétől, a zenei hangtól. De ez még mind kevés. 
Állítják, hogy a hottentották s a kussai kafferek nemi viszonyok 
tekintetében oly hidegek, hogy bátran következtethető, miszerint 
nálok szerelem nincs is. Yorubában (ny. Afrika) egészen mind^y, 
vájjon valaki megházasodik vagy egy kalász gabonát levág ; a man- 
ding férjek őrizkednek saját nejökkel nevetni ; az Indiában fekvő 
Cittagong halmait lakó törzsek, csupán gazdasági szempontból háza- 
sodnak. Egészen igy gondolkodnak az ausztráliaiak, kik a nőt any- 
nyira becsülik, amennyire egy szolgát, ki nekik különféle szolgálatot 
tesz : igy vízi*ől, ételről gondoskodik, tűzifát gyűjt, a házi eszközöket 
utánok hordja stb. Odfield írja, hogy az ausztráliai nők lándzsa s 
doronggal ejtett sebekkel telvék, melyeket férjök rósz kedvében* 
osztogatott nekik ; már a menyegző alatt kifosztatnak s a szerelem- 
ittas férfiak a nők vadászására indulva oly arczkifejezést öltenek, 
mintha rég kifőzött bosszntervet akarnának végrehajtani. A férjnek 
első tette egy sor verés, mely a nőt elkábitja, ugy hogy a férj azt 
minden ellentállás nélkül a lakodalmi házba hurczolhatja. Collins 
beszéli, hogy a déli Új Walesben a házasságra vitt leányoknak 
kiosztott csapások oly nagy mérvűek, miszerint a szegényeknek 
teste egészeii vértől áztatott. Rendeltetésök helyére gyakran törött 
karral jutnak azon erőszak folytán, melylyel gyalázatukhoz hurczol- 
tatnak ; rémséges jelenetek támadnak, midőn a zsákmány több far- 
kas torkába jut. A leányok szülei nem érzik magokat sértve ezen 
rablások által, s egyszerűen azért, mert nekik is jogukban áll 
ugyanazt tenni ; a fenti szokás Collins szerint annyira általános, hogy 
már a gyermekek eljátszák, gyakorolják magokat benne. A déli 
Amerikát lakó arauakok, a braziliaiak általában, az asciautok, a 
mandingok, a hottentották, az egyenlítői Afrikában fekvő Uaganda 
tartomány lakói, a badaguk s curumbuk Indiából nem ülnek laka- 
dalmat, a busmannok nyelvében nincs kifejezés a szűz s a féfjes 
nőre, a ceriákok s kaliforniaiak nem ösmerík a házasság szót. Ez 
ugyan még mind nem jelenti azt, hogy a házassági kötelék mindég 



18 HOTÍd kSzlaaéarek. 

irékeoy, de általában a voA népeknél uralkodj 
izassági szabadság. Ha a Faraguayban lakó gaja 
6m férnek meg jól egymással, szép csöndesen eh 
árok nejöket szűk esztendőben elhagyják, fentai 
mbadságot, hogy őket jó aratás esetére ismét vi: 
niában férj s nő szétválhatnak s később a ft 
sjei voltak, e a n5, ha más férjeknek volt is i 
llhetnek. Egy khinai közmondás a házasságot i 
nsonUtja, a melybe azok, kik kivUl vannak béig} 
vők pedig kifelé iparkodnak ; a közmondás igaz, 
hozzá teendő, hogy a vár papirból legyen gyurv 
Adamane szigetén a házasélet időközi s fe 
lyák viselCsek lesznek; az indiai nairsek közt 
mondhatná, hogy ismerte az apját s minden ember 
ekeit mint sajátjait tekinti ; a havayanok nyelvé 
:avak: fíu, lány, nŐ, férj. Ceylon szigetén a hí 
leiglenesek, 15 napig tartanak s aztán ugyanaz' 
Így megszilárdulnak, vagy feloszlanak. Hassanieh 
,inái a házasságok 3—4 napig törvényesek, a n 
ázás felek, ha akarnak, elválhatnak. Az Indiábai 

házasságot a legDevetségesebb dolognak tartja 
ányok 15 éves koruktól fogva vagy még koráb 
Ltnak alig 5 éves fiúkkal, tényleg azonban valan 
ik, anyai részről unokatestvéröknek, vagy édes ti 
ek nejévé. A gyermekek, kik ily házasságból er 
iij gyermekei gyanánt tekintetnek, az pedig, m 
nberré Iett,s neje már akkor nincs azon állapotbai 
^Ülhessen, egy másik kis fiú feleségével kel í 
Izasított nők közössége vagyis a közös házassi 
in egészen Fuhi király uralkodásáig, Görögor 
irály idejéig fennállott, eredeti s jellemző szc 
Bknek, s mutatja, mily laza, sőt feloldható az, 
ttlannak tartunk. Indiában a tottyrásoknál ugy 
ihetnek egy időben fivéreiknek, nagybátyjoknak i 
ek. A Nigerry dombjait lakó todasok leányai fétjl 
isznek férjök Összes fivéreinek, akik részükről 
:ány összes nővéreinek s meghatározzák, hogy az 

legidősb testvértől, a második az ifjabbtól s ig 
íriasuit népek nyelvében megtaláljuk e kezdeti 
lait ; tényleg az atya név, mely rendesen az öreg 
a fiu név, mely az ifjabbakat illette, a régi házi 



Kövid köilemények. 329 

tatnak vissza, mely szokás ma is fennállváa az alsó népfajoknál, 
Lubock szerint a vad népeknél az örökbefogadás gyakorlását s fon- 
tosságát terjeszti s emeli. Az eszkimó nők, kiknek fígyermekök 
nem születik, más férjeket keresnek, hogy jogosult kívánságukat 
kielégíthessék. A zsidók, mint tudva van, igen szegyeitek, ha fígyer- 
mekök nem volt. Ugyancsak az eszkimók azon férjeket, kik nejöket 
habozás nélkül kölcsönzik oda barátaiknak, legnemesebb jellemű 
férfiaknak tekintik. — A nőknek eredeti közösségéből, miről Plató 
is kedvezőleg nyilatkozik „Eszményi közársaság" czfmű munkájában, 
számos igen különös szokás támadt. A Hérodotosz által említett nasa- 
monok közt a menyasszonyok előbb férjöknek barátait s csak aztán 
eresztik saját féijöket magokhoz. Assiriában, Armeniában, Cyprusban, 
Karthágóban, Görögország némely tartományában s a baleari szi- 
geteken a sokférjüség, mit mi prostitutiónak nevezünk, szentesített 
volt, s a leányok a házasodási jogot azáltal nyerték el; ha a tem- 
plomokban a látogatók kedveskedéseinek tették ki magokat. A son- 
táloknál Indiában lakodalom évenként csak egyszer tartatik, s ezen 
6 napig tartó idő alatt a házasodok összevegyülve együtt élnek. A 
parthusok, igen élelmes nép, nejöket, miután 2—3 gyermeket kap- 
tak, odahagyták, odahagyták őket, hogy másokat vegyenek el; a 
rómaiak is (Plutarchus szerint) kikölcsönzék egymásnak nejöket ; tudva- 
levő Catoról, hogy kötelességének tartá, hog> Marciáját barátjának 
Hortensiusnaky ki azt forrón kívánta, átengedje. Azon sok vadnép- 
fajnál fennálló szokás, hogy a vendégnek fedél s kenyéren kivül 
ideiglenesen nőt is ajánlanak fel, — a brazíliaiak foglyaiknak is 
adnak, mielőtt megennék őket, — elismerése azon közös jognak, 
melyről fentebb tettünk említést, s melynek más tanúbizonysága, 
hogy a nő a házassági viszonyokban a féij alá van rendelve. Erede- 
tileg a bizonyos személyhez tartozó nő tekintetek idegennek s rab- 
szolgának, s a közös nő honinak s szabadnak. Sucratest s Periclest 
Aspasia tanította finom Ízlésre. Jávában s nyugot Afrika némely ré- 
szében a kéjhölgyek még most is tiszteletben tartatnak. Indiában 
egészen a közel múltig ők voltak az egyedüli nők, kik némi kiké- 
peztetésben részesültek ; ki az ő hatalmukról némi felfogást akar 
magának szerezni, olvassa el Spier „Life in ancient India^ czímű 
munkáját. Annyira igaz, hogy az idő mindent megront, holott ere- 
detileg minden jó. 

Én mindezt azért hozom fel, hogy kimutassam ép az ellen- 
kezőt. Mi a világot egy nőben leijük fel s ha ő hűtlen lesz irántuk, 
nem tudunk többé élni; mig Uganda királyának 7000 hölgy áll 
rendelkezésére s nem sokra becsüli a világot: mi imádjuk a 



BSrid kSzlemények. 

l a nandoressek törzsükből oltárra emeltek egy nŐt, ki 
,tt 40 tiar(^08sal kelt egybe. Nagyok vagyunk, az igaz, 
ekuek születtünk s a Bzerelemnek azon égi hangja, 
ésbe hozza legnemesb részünket, alapjában véve mozgás, 
ileg a szerelem erdszak volt ; a házasság s család jóval 
ivetkeztek. Némely éjszakaDierikai törzsnél azokásbaa 
az erős ember a gyöngének házába ront s feleségát el- 
! asszonyok nem ellenzik ; a dolog annyira természetes-- 
:etík, hogy a gyermekek kiskoruktól fogva tornásznak, 
Sket, hogy idSvel vagy megtarthassák a nőt, vagy a mi 
násoktól rabolhassanak. — Mindent összefoglalva a vad 
imber létfeltételei minden gyöngeséget s mesterkéltet 
A mi pedig a nőt, a szerelem szülöttét illeti, áUjanak 
ak Catemiára mondott szavai: „ö az én javam, birtokom, 
itorom, földem, csŰrÖm, lovam, Ökröm, szamaram, min- 
Közli: Jász Géaa. 

II. Statistikai adatok. 

. telegraf vonalok. — Az európai telegraf-vonalok nem- 
ratala következő kimutatást közöl a telegrafokről : T e 1 e- 
lal van: Németoi-szágban 10,308; Francziaországban 
gliában 5,600 ; Oroszországban 2,731 ; Ausztriában 2,604 ; 
gban 2,470; Svájczban 1,139; Magyarországban 1,069; 
,n 827; Svédországban 788; Hollandiában 418; Spanyol- 

385 ; Dániában 387 ; Norvégiában 260 ; Oláhországban 
tugalban 202; Görögországban 100; Boszniában 69; 
ban 64; Szerbiában 60; Bulgáriában 37. - E vonalok 
ismét országoként következő: Németországban 260,636 

Oroszországban 223,138; Francziaországban 211,607; 

197,715; Ausztriában 92,572; Olaszországban 89,150; 
zágban 54,852 ; Spanyolországban 40,742 ; Svédországban 
Blgiumban 27,922 ; Svájczban 16,155 ; Norvégiában 15,601 ; 
an 14,133; Portugálban 10,694; Oláhországban 8,662; 
8,450; Görögországban 4,614; Bulgáriában 3,400; Bosz- 
180; Szerbiában 3,134; Luxemburgban 536 km. — A 

vonalok hossza : Németországban 37,604 kilómét'. ; Angli- 
K) Francziaországban 11,656 Hollandiában 591; Ausztri- 
; Svájczban 327 ; Oroszországban 250 ; Belgiumban 232 ; 
79, és Oláhországban 56 km. — A vonalok hosszát a la-, 
nával Összemérve, az derűi ki a kimutatásból, hogy min- 



Rövid közleméayek. 331 

den egy^ telegraf állomásra Németországban 4,388, Francziaország- 
ban 6,442, Angliában 6,294, Oroszorágban 27,091, Ausztriában 
8,504, Spanyolországban 43,258, Olaszországban 10,850, Svédor- 
szágban 5,795, s Norvégiában 7,411 lakos esik. 

— Spanyolország népessége a legutolsó hivatalos népszám- 
lálás szerint az anyaországban és a gyarmatokban összesen 24,456,468 
főre rúg. E népességből magában az anyaországban 16.603,959 
lélek tartozik a r. kath. egyházhoz. 

— Egyiptom lakosságának száma a közelebb végrehajtott 
népszámlálás adatai szerint összesen 6.798,200, mégpedig 3.393,928 
férfi és 3.304,252 nS. A nagy városok illető népessége ugyanott a 
következő: Kairó 368,108, Alexandria (a külvárosaival együtt) 
208,775, Port-Szaid 16,560, Szuez 10,913, Tantah 33,725, Damiette 
34,046, Rozette 16,671, Manszúráh 26,784 és Zagazig 19,046 lel- 
ket számlál. A hatóság nem áll ugyan jot ez adatok pon- 
tosságáért; de valószinűnek látszik, hogy jobban megközelítik 
ezek az igazi tényállást, mint az eddigiek. A föntebbi számokba 
különben minden vallás és nemzetiség be van értve. 

— Portugál India a „Gazeta de Portugál ** közelebbi közlése 
szerint 3370 négyszögkilométer kiterjedésű s 450,000 lakost szám- 
lál. E gyarmat birtok főhelye Goa 50,000 lakossal. 

— Venezuela köztársaság népessége a legutóbbi (1881) nép- 
számlálás adatai szerint 2,075,345 főre rúg. A benszülötteken kivül 
nevezetes számmal tartózkodnak itt idegenek is, kiknek számát 
illetőleg a következő adatokat olvassuk: spanyol van 11,544, |űj- 
columbiai 8729, angol 4041, olasz 3237, hollandus 3206, franczia 
2186, német 1171, Argentína köztársaságbeliek 781, különféle nemzeti- 
ségűek 341, dán 204, éjszaki amerikaiak 173, vagyis összesen 35,619 
lélek. Az idegenek e nagy száma nyilván hirdeti, hogy mennyi 
kiaknázható s még kiaknázandó természeti kincse van e forró föld- 
övi köztársaságnak. 

IIL Vegyesek. 

A földrajz a középiskolában. A „Földrajzi Közlemények'' ez 
évi 6. füzetében dr. Dezső Béla úr épen a fennebb czím alatt közöl 
egy, a földrajzi tananyagnak gymnasiumainkban általa ajánlott 
mértékben leendő ujabb, s a földrajzi oktatást a kívánatos kerék- 
vágásba juttató irányú czikket, melyben, mint czikke elején kifejezi, 
czélja volna, hogy a földrajz munkásai vitatnák meg e kérdést s 
a végeredményt ajánlanák az intézkedő paedagogusok figyelmébe. 

FUdnJad KOzlemtfniek 1883. - T-ik ítUet. 25* 



Kövid közleménjek. 

ildrajzi tananyagnak az „Utasítások" értelmébeni beosz- 
I. osztálybaa tulteriielést lát s ajánlja, hogy tekintettel 
ilyban megismertendő alapfogalmakra, az ott tárgyalandó 
sokaságára és a természetngzi viszonyok leíiása és a 
!Oltatás elemeinek megismertetésével járó nehézségekre, 
ily tananyjiga ez osztályban csakis a magyar ezt. korona 
teijedjen ki e innen a régi római birodalom európai és 
Heti a II., afrikai része pedig a III. osztály nem annyira 
:s tananyagába vitessenek át. — Mielőtt e czikkhez adandó 
1 tapasztaláson alapuló szerény észrevételemet megtenném, 
I : miszerint D. úr e nézetét nemcsnk igen helyesnek, de 
aaink alsóbb osztályában a földrajznak a természetrajzzal 
áró czélszerű és a kívánt eredmény elérhetését illető né- 
'on czélszerűnek és kívánatosnak tartom. — Ha oly vi- 
özt, minő a budapesti intézeteknél van, hol azt hiszem, 
ály níjvendékei között az intézetbe való lépésük alkalmával 
Utalában nincsenek, vagy pedig igen kevesen lehetnek 
cik a tannyelvet ne beszélnék vagy némiképen ne értenék 
ily földrajzi tananyagában, úgy a tárgyalandó területek és 
negemlftendő természeti nevezetességek tárgyalását és a 
zdetekor igazán nélkülözhetetlen alapfogalmak megismer- 
etoleg túlterheltetés van : mit mondjunk erre vonatkozólag 
' vidékeken működök, hol az I, osztály 42 növendéke kö- 
Lalálunk nyolczat olyat, kik a magyar nyelvet I. osztályba 
lótól megkívánható módon beszélenék, hol a legnagyobb 
'ar nyelvi tudománya intézetbe lépésük alkalmával lég- 
ik annyira terjed, „nem tudom magyarul?" — Ha 
viszonyok között az okvetlen szükséges alapfogalmak meg- 
iét és a tárgyalandó területek sokaságát és fÖkép az ily 
léi föltétlenül szükséges, azon módszert tekintetbe vesszük 
ilapfogalmak tárgyalása mellett még az egyes kifejezések 
sere, azoknak jelentősége megmagyarázására ía ki kell ter- 
nk, szóval a földrajzból magyar nyelvtant ía kell az idő 
e alatt tanítanunk, nagyon is óhajtandó volna, ha az I. 
nanyaga ugy reducáltatnék, hogy ez osztályban csakis a 
;t. korona országai maradnának és a régi római birodalmat 
izágok területei a II. és III. osztály aránylag nem oly ter- 
:ananyagába osztatnának be. — így nemcsak azt émők el, 
ilapfogalmak és ismeretek itt szabatosan gyakoroltatnának 
m egyszersmind összhangzóbb képet is adhatnánk ugy a 
liaí, hpdrographia és ethnographiára, mint a természetrajzi 



lElövid közlemények. 35S 

tárgyakra nézve a magyar korona országairól ezen ttiódon, mintha 
most Európa, majd Afrika egyes tartományaiba kapkodunk és sok* 
kai világosabb fogalma lesz ily beosztás mellett a II. osztálybeli 
tanulónak úgy egész Európáról ós Ázsiáról, mint a III. osztálybeli- 
nek Afrikáról. — Örömmel ragadom meg tehát az alkalmat a t 
szerkesztőség szives engedelmével, hogy e lapban a D. úr néze- 
tét és saját észrevételeimet úgy az intézkedő paedagogusok, mint a 
szaktárs urak becses figyelmébe pártolólag ajánljam. 

Dr. Jákó János, 

— Hivatalos Jelentések szerint annyira fogyásnak indultak 
Peruban a guano-telepek, hogy megközelítőleg már meg lehet jó- 
solni azt az időt, midőn e becses kövérítő anyag aknázása véget 
érend. Az ismert telepeken ugyanis már csak mintegy 650,000 
tonnányi guanó lehet, nevezetesen Pabellon de Pica-ban 150,000, 
Huanillo-ban 100,000, Punta de Lobos-ban 100,000, Lobos de 
Afuera-ban 250,000 s egyéb kisebb telepeken 50,000 tonnányi. 

— Uruguay közgazdasági viszonyai, mióta Santos elnök a 
belbékét s nyugalmat szerencsésen és sikeresen helyre állította, 
folytonos emelkedést mutatnak. A köztársaság egész területét 
18.692,001 hektárnyira becsülik, mely terület a használat tekinte- 
tében következőleg oszlik föl : 1 . természetes rétek és legelők 
13.441,336 hekt. ; 2. szántóföldek 233,291 hekt; 3. beltelkek 
21,151 hekt. és 4. osztályozatlan területek 4.496,224 hektár. A 
rétek s legelők 71.9|0/o-át teszik az ország egész területének, mi 
ugyancsak meg is látszik a baromtenyésztésen, mely kerekszámmal 
tíz millió darab marhát mutat föl. Csak igy lehető, hogy Monte- 
video-ban a mészárosok (saladeros) minden évben átlag egy millió 
darab szarvasmarhát vágnak le a nélkül, hogy e nagy fogyasztás 
a marhaállomány fennmaradását, vagy épen szaporodását csak né- 
mileg is fenyegetné. A művelés alatti területek 1878-ban alig tették 
négy százalékát az összes fölszínnek s mégis igen tetemes termést 
szolgáltattak. Termett ugyanis a mondott évben: gabnaféle 
753,400 fanéque (= 1.033,665 hektoliter; s egy-egy fanéque ára 
helyben 360 piaszter volt); — kukoricza 468,421 fanéque 
(= 642,811 hektoliter; egy fanéque ára helyben 1*10 piaszter volt); 
— egyéb vetemények összes értéke 772,137 piaszterre, az évi 
termés együttes értéke pedig 4 millió piaszterre (= 21,440,000 
frank) rúgott. Szintén emelkedtek a köztársasági vasutak bevételei 
is, melyek ugyanis 1882 második felében 4 százalékkal haladták 
meg a megelőző évi azonos évszak bevételeit. 

— Vasutak a Filep-szigeteken. — A gyarmati spanyol kor- 

25* 



I 
i 



lUvid közlemények. 

bb következő vasutak építését határozta el: 1. Éjszaki 

(1,193 kilómét.): Manila — Tarlak — Dagupan; Dagu- 
(a tengerpart mentén) ; Szán-Fernando - Szubig— Iba ; 
ag — Eabanatua — Tuguerako. — 2. Déli vasúthálézat 
t.) : Manila— Kalamba—Batangasz—Taa! ; Kalamba— 
■Nueva-Caceres— Albáj. — Kz építendő vasutak állami 

részesülhetnek. 

knban a Tokto-tól Kumogae-be futó új vasutat f. é. 
tották meg. 

dgitégek és mftemlékek megvédése végett az egyptomi 
elébb igen szigorú rendeletet adott ki, mely úgy a 
.valamint az egyeseknek keményen megtiltja a régi- 
emlékek rongálását vagy bármely czélra való fölhasz- 
ilyenek még közérdekből (pl. utczarendezós vagy új 
!^ út-nyitás, stb.) is csak külön törvény alapján lesz- 
5k ezentúl. 
ui salétrom. Peruból a múlt 1882. év folytán Iquique 

mintegy két millió métermázsa salétromot vittek ki 15 

)1 tallér értékben, b a kivitel, úgy látszik, még tete- 

ídhatik. 

otalapjtás egy nap alatt. 1881-ben éjszaki Amerikában 

3g a tejas~san-luÍ8i vasutak összefutása pontján, TylertSl 

50 mfdnyíre 24 óránál nem több idő alatt várost ala- 

inak Mac-Gregor nevet adtak. Hihetetlen gyorsasággal 

városnak szánt területet, melyet egyelőre 442 telekké 
I. A telkeken, melyeket rögtön elárvereztek, egyelőre 

kocsikat helyeztek el ideiglenes lakásokúi. Másnap 

hozzá fogtak az építkezéshez is, mely uly bámulatos 
indult meg és végződött be, hogy két hónap múlva 
z háza volt az 500 lélekből álló települő lakosságnak. 
déglői, fontos raktárai és különböző iparmiihelyei is 
lelyek a termékeny talaj kincseivel együtt rohamosan 
j város és vasúti állomás gazdagságát! 
indorlás Argentína köztársaságba. Argentína köztár- 
id 8 kormány, mind az egyes polgárok élénken fogtál- 
lá való bevándorlás előmozdításával. így Koca elnök 
\ különösen a belUgymiiiiszter mindent elkövet, hogy 

európai iparost édesgessen a köztársaság területére, 
lig Irazü úr terjesztetett be egy ajánlatot a képviselÖ- 
adván elő, hogy 6 kész tíz év alatt legalább 60(X) s 
000 lelket vinni be bász Navarrából s kötelezi magát. 



Bövid közlemények. 335 

hogy míod az utazás, mind a telepítés költségeit viseli s a beván- 
dorlóknak munkát ad, a kormány pedig adjon a felnőtteknek fe- 
jenként 12, a 6 - 18 év közötti gyermekek és serdülteknek pedig fe- 
jenként 6 spanyol tallért (peso forte). A terv s ajánlat helyesléssel 
találkozott. Hogy különben az Argentinába való bevándorlás egyéb- 
ként is mennyire jelentékeny, kitetszik abból, hogy a f. év első 
negyedében 80 hajón összesen 18,1S7 bevándorló érkezett a buenos- 
ayresi kikötőbe, vagyis 5,S70 lélekkel több, mint a múlt év meg- 
felelő időszakában. 

— Amerikai Társaság alakult közelebb Rio-Janeiroban az 
ottani Földrajzi Társasággal kapcsolatban. Czélja az új Társaságnak 
^9 hogy Déli Amerika belsejében fölkutassa és összegyűjtse a Co- 
lumbus idq'e előtti régiségeket s azokat valamely közkiállftásou 
bemutatva, a történelmi és földrajzi tudomány javára értékesítse. 

— A szuezi csatorna-részvénytársaság f. é. jún. 4-én tartotta 
évi közgyűlését, melyen a részvényesek különösen nagy számmal 
jelentek meg. Lesseps Ferdinánd elnök előterjesztvén szokásos évi 
jelentését, kimutatta, hogy az 1882. üzleti év következő eredmé- 
nyekkel záratott le : az összes bevétel volt 63,409,593 frank 44 cent., 
az összes kiadás pedig 30,068,211 frk. 11 ct.-re rúgott, mely összeg 
levonásával a tiszta haszon 33,341,382 frk. 33 ct. ; ebből a tartalék 
tőkéhez csatolandó 5% vagyis 1,667,069 frk. 11 ct. levonásával 
fölosztandó tiszta bevételül 31,674,313 £rk. 22 ct. maradt, mely 
összeg az alapszabályok szerint következő kulcs szerint osztatott föl : 

a részvényesek része 71% vagyis 22,488,762 frk. 39 ct., 

az egyiptomi kormány része . 15% „ 4,751,146 „ 98 „ 

az alapítók része 10% » 3,167,431 „ 32 „ 

az igazgatóság része 2% „ 633,486 „ 27 

a hivatalnokok része . . . ^ 2 % » 633 , 486 » 26 

vagyis összesen 31,674,313 frk. 22 ct. 

A szóban levő üzleti évben átment a csatornán 3,197 hajó 7,125,000 
tonnányi nyers sulylyal, vagyis 5,075,000 tonnányi tiszta teher- 
sulylyal, s 60,545,882 frk. díjfizetéssel. (1881-ben 2,727 volt az 
átmenő hajók száma 6,000,000 tonnányi nyers sulylyal s 51,274,352 
frank díjfizetéssel). A részletes leltár szerint a társaság összes va- 
gyona 1882. deczemb. 31-én 550,151,221 frk 14 ct., összes terhe 
pedig 374,644,095 frank értékűnek találtatott. Az 1882. évre adandó 
osztalék részvényenként 56 frk 221 ct.-ben állapíttatott meg. Ugyan- 
ezen alkalommal a részvényesek nagy tetszéssel, sőt lelkesedéssel 
fogadták el az elnöknek azt az indítványát, hogy a tengerközi for- 



RSvid közlemények. 

m tovább fejlesztése érdekében még egy második csatorna épít- 
ik a Földközi és Vöröstenger közt. Ez indítvány, mint tudjuk, 
nemcsak nemzetközi tárgyalás alatt van, hanem igen rövid időn 
;t is öltend, amennyiben a leendS csatorna területe a mai rész- 
'-társasagnak már kUlon'oen is birtokában van s rajta a meg- 
ö mérnöki munkálatok már az indítvány szóba hozása előtt 
jeztettek. 

— Új csatorna Oroszországban. F. é. jún. 19-én nyitották 
a Szvir és Sziassz közötti új csatornát a Szvir melletti Szer- 

szában. A megnyitási ünnepen a czár éa czárné is jelen volt, 
t nemcsak az ünnep helyén, hanem hazahajózásuk alkalmával 
idoga tó partmellékének lakosai is nagy tüntetéssel üdvözöltek, 
új csatorna két része a czár és czárné nevét viseli. 

— Egy óriás vasút törve. Missouriban Bowan Helper nevű 
ilkozó egy olyan vasút tervével foglalkozik, mely a Beering 
ostól kiindulva egész Amerikán véges-végig futna s a Horn 
ál végződnék. Sokan már is komolyan veszik e tervet. 

— Vasút Londontól Calcuttáig. Egy kiváló franczia mérnök, 
;ard, már közel tíz év óta azzal a nagyszerű tervvel foglal- 
k, hogy Londont Calcuttával egyenes vasúti összeköttetésbe 
s. Ide vonatkozó tervei és emlékirata idáig inkább csak bizal- 

körben voltak ismeretesek ; közelebb azonban, habár csak ki- 
Ltosan, közzé tette az emlékiratot s az azt világosító térképet 
Union Géographique du Nord de la Francé", s így már min- 
ci hozzászólhat, a kit a dolog illet avagy érdekel. A tervezett 
i vasútnak természetesen csak a még hiányzó részei lennének 
ítendSk, a mennyiben Calaistól Orenburgig és Calcuttától Pe- 
rig már kész a vasúti közlekedés- így még az a 3800 kilomé- 
j'i hézag volna betöltendő, mely Orenburg és Pesaver közt 
zik. A meglevő európai vasúthálózatból különben azt választja 
,rd legegyenesebb útvonalul, mely Londontól Amsterdamon, 
inén, Varsón át s Moszkvától egy kevéssé délre halad Orenbur- 

Orenburgtól aztán a következő nyomon vezetné az építendő 
tvonalat: vagy a Szir-Daria mentén haladó posta-út irányá- 

vagy, hogy néhány homoksivatagot meg az Arai tó partján 
nyos sós mélyedéseket kikerüljön, egy kissé fölebb keletnek 
'arodva vinné az útvonalat Taskcndbe, mely városig az ytépf- 
elé semmi komoly akadály nem gördül. Ez a pályarész annyi- 
is nyereséges volna, hogy a Karatan hegyekben, melyek alatt 
ladna, kőszéntelepek vannak. Taskendböl Khodsend felé Kho- 
id vidékén át egy aránylag könnyen járható hegyszoroson ke- 



Pövid közlemények. 337 

resztül Dsizakba s majd Szamarkandba, a Zérafcsán termékeny völ- 
gyébe futna a pálya; továbbá Szamarkandból Bukhara közelében 
Karcsin át s az Ámu-Darian keresztül Balkhba s majd Tastapulba 
érkeznék, honnan végre a Hindukus hegységen vagy Bamian város 
irányában, vagy pedig a Hadsijak (v. Irak) hegyszorosain át s 
Kabul mellett elhaladva czélpontjára, Pesaverbe jutna. £z a sza- 
kasz gördítene az építkezés elé legtöbb akadályt. Minthogy azon* 
ban a nevezett hegység több ponton áthágható, a nyomjelzés eset- 
leg az iméntieknél kedvezőbb irányt is választhatna a nélkül, hogy 
a távolságot számba vehetőleg gyarapítaná. A mi az építés költsé- 
geit illeti, Cotard úgy számít, hogy az Orenburgtól Taskendig eső 
2000 kilométer vonalrészlet kilométeren kint 150,000 frkjával 300 
millióba, a taskend-balkhi 1000 kilóm, vonalrészlet kilométerenkint 
200,000 frkjával 200 millióba, a balkh-pesaveri 800 kilóm, vonal- 
részlet pedig kilom.-ként 375,000 frkjával 300 millióba, vagyis ősz- 
szesen 800 millió frankba kerülne. Ide véve még ez összegnek a 
8 évig tartó építkezés ideje alatti kamatjai fejében 160, valamint 
előre nem látott költségek fedezésére 40 millió frkot, az egész ösz- 
szeg épen egy milliárd frkra rúgna. A pálya hasznait illetőleg ki- 
emeli a tervező, hogy, míg jelenleg Marseilleből Calcuttába hajón 
31—32 nap alatt s 1620 frk minimalis útikölttséggel, vagy Brin- 
disitől Bombajba a leggyorsabbb járatú hajón 23 nap alatt s 2200 
frk díjért mehetünk el, a tervezett vasúton Parisból Calcuttába 11 
nap alatt s (az étkezést is beszámítva) 1500 frkért fognánk utaz- 
hatni. Az árúforgalom, tekintve a szállítható czikkeket s a szuezi 
csatorna mai forgalmát, szintén oly tetemes lenne, hogy e vasút 
jövedelmét a, tervező bátran meri kilométerenkint 40,000 frankra 
tenni, a mi ő szerinte TVa^o-nak felel meg. Fölhozza a gazdasági 
tekintetek mellett végül azon rendkívüli kulturális hatást, melyet 
e vasút által Európa Ázsia belsejére, sőt egész Ázsiára gyakorol- 
hatna. Anglia és Oroszország fogja majd megmondani, vájjon való- 
ban lehető-e s kell-e ilyen vasút, vagy sem. 

Struczmadár tenyésztés Dél-Ausztráliában. Minthogy a föld- 
mivelés különösen Déli-Ausztrália némely vidékein rendesen kétes 
eredményű foglalkozásnak bizonyult, az emberek itt néhány év óta 
a struczmadár tenyésztést űzik nagyobb mérvben még pedig meg- 
lepően kedvező sikerrel. Ezt tapasztalva a kormány elhatározta, hogy 
e madár tenyésztésére a jövőben még több gondot fog fordítani, 

• 

így nem rég határozatba ment, hogy a struczmadártenyésztést üzni 
óhajtó egyéneknek az állambirtokát tevő földekből jelentékeny terü- 
letet (körülbelül 20*14 □ kim.) aránylag csekély összegért bérbe 



Rövid közlemények. 

'g pedig 2\ évi időtartamra; sőt e cyclusletelte után az illető 
rületet a kérdéses bérlök ugyancsak jelentéktelen áron az 
ól örökre meg is válthatják. Az angol gyarmat-kormány ezen 
édeshez, a struczmadár- tenyésztést tekintve, vérmes romé- 
t köt. Sch. 

~ Hirek a Sarkvidékről. — A Pola nevű osztr.-magyar gőzös 
án. 30-án érkezett meg Reykiavikba, hogy onnan Jan Mayenbe 
n haza hozni azon meteorológusokat és tudományos észlelőket, 
múlt telet ott töltötték. — A Nordenskiöld expeditiója f. ó. 
0-én hajózott el Izlandból Grönlandba. — Izland partjai a 
fokot és a keleti oldalt kivéve mindenütt szabadok a jégtől. 
: i b i r i a k 1 f orosz kereskedő, ki Szibéria éjszaki partvidé- 
[ kikutatására már annyit áldozott, közelebb megint két hajót 
:t az Obi és a Jenisszéi folyók torkolati vidékeinek tanulmá- 
<ára. A hajók egyike, az Obe gőzös, Bessemer-féle aczélból 
It Motulaban (Svédország) s jiín. végén kelt ütra Gothaboi^ból 
inapra való eleséggel. A parancsnoka W e i d e orosz hajós- 
oy. Az Obe előbb TromsÖbe szándékozott, hogy ottan, a másik 
lel, a Nordenskiöld-de\ találkozván, úgy folytassa ülját. A két 
egy naszád is kiséri, mely építő anyagokat visz Nov.-Szem- 
hol raktárakat éi)fteiiek az olyan áruk számára, melyek a 
tal nem lesznek bevihetők az Obi és Jenisszéi folyókba, 
eck kapitány két szamojéddal N.-Szemlyán fog maradni egy- 
1 a jégképződés és jégmozgás, másrészről a meteorológiai t(i- 
yek tanulmányozására. A kát gőzös onnan Port Dickaon felé 
. úlját, 8 aztán a NordenHkiÖld a Jenisszéi torkolatában rako- 
. cserél, míg az Obe a Jenisszéin egész Jenisszeiszk városig 
levezüi, hogy a jövő nyáron ott végezze szolgálatait. 



AVIS. 

Le Suppfément fran^als de ce fascicule paraltra avec I 
Bin numero du Bulletio. £a rédaction. 



A Szemenik és környéke. 

' Dftgy magyar Alföld délkeleti sarkán kimagasló felföldet 
"^tudvaleTŐleg több Önálló hegycsoport képezi, melyek közül 
nemcBak szembetűnS egyediségénél, de ásványos termékei- 
nek bőségénél fogva is az éjszaki csoport határozottan kiválik. K 
hegycsoport azonban vizrajzi szerepénél fogva is kiválóképen igényli a 
geographuBok figyelmét, mert a Teroes-Dnnaköz folyóinak irányát 
a nyugatról kelet felé kifejlődő arányos tagozottság szabja meg s 
a kezdetben ellentétes világtájaknak induló, de alsó szakaszukban 
kivétet nélktll kelet-nyugatra igazodó folyók, mint a Néra, Karas, 
Berzava, Temes, a hegység góczpontjából : a Szemenik csoportból 
veszilt származásukat. A hegység, főleg bányászati s geológiai szem- 
pontból több Ízben volt már tanulmányozva s e téren főleg az osz- 
trák-magyar államvaspálya-társulat fejtett ki nagy buzgalmat, mint- 
hogy 1855. január elsejével az u. n. bánáti uradalom birtokába 
lépett. Ujabban a temesvári természettudományi egyesület s annak 
tevékeny titkára : Czirbusz Géza szolgáltattak becses nép- és hely- 
rajzi adalékokat & egészben Hunfalvy János igen tisztelt egyleti 
elnök ur adta Magyarország természeti viszonyairól írt jeles művé- 
ben, úgy a Szemeniknek, mint a folytatását képező Plesuva (kopasz 
h.). Almás és Szretíny-hegységeknek s a nyugatról ezekhez szegődő 
Érczhegységnek találó és szép leírását. 

Ez igénytelen sorok czélja a Berzava völgyében fel a Szeme- 
nik tetőig szerzett észleleteimnek, valamint Resicza kiterjedt ipar- 
vállalatairól gyűjtött adataimnak egyszerű összefoglalása. 

A Temesvár felől érkező vándort mindjárt Buziás mögött kö- 
szöntik az első hegyhullámok (140 méter), melyek mögül a Fur- 
lug felett éles taraj^attal égnek tekintő Arenis 554 méter, közép 
orma 454 méter légtávolsági külömbséget képvisel s fgy a dombor- 
zati formák ellentéte által fokozott arányban hat a sikföld lakójára. 



A Siemenik és környéke. 

K vasutat használó utazóra nézve sem marad el a hegység vá- 
előtoppanásának meglepő hatása, mert a temesvár-báziásí 
,1 Vojtek állomásáról keletre szakadó szárnyvasut szintén 
dombsorok közé ékeli kezdetben magát s a római Berzavia 
e épült Zsidovin helységnél jutnak a bogsáni erdős magas- 
teljes látköriinkbe, minthogy azok éles párkányzatként válnak 
mindjárt a szelíd hullámzással odasimuló neogen elöhegyek 
Mire a vasút a romáu-bogsáni pályaudvarba röpit: egyszerre 
áljuk magunkat a délvidéki, de hibásan bánátinak nevezett, 
sgység vonalában. A keletre nehezedő s túlnyomólag granit- 
ristályos palákból álló temes-dunaközi fŐvonulatot nyugatról 
ő medenczéket úgyis másodkori sedimentumok mellett a pro- 
carbon systemához és a liaszképlethez tartozó széntelepeken 
különféle órczfekvetek töltik ki, melyek közül ez idő szerint 
i S z e m e n i k csoporthoz tartozó moraviczai és stajerlaki vas- 
f örvendnek legnagyobb mérvű kihasználásnak, nagy lendületet 
fo e vasérczek feldolgozása az egészen kézügyben eső kitünS 
igű kőszénbányáktól, valamint a társulati erdőkből évente 
kezes alá jutó jelentékeny fakészlettSl és fÓleg a kiterjedt köz- 
si vonalaktól. 

\z osztrák államvaspálya-társaság megelőzője az államkincstár 
1 munkába vette volt már e természeti kincsek értékesítését, 
bányászati nyomok Moraviczán, Szászkán, Moldován egészen 
9,i korig vezetnek vissza ; a mai élénkség és óriás Üzem ki- 
se azonban egyesegyedül korunk tőkélyesbült közlekedési esz- 
es technikai miveletei mellett váltak lehetségesekké. Kétségte- 
lizonyos, hogy őseink szintén felismerték az ide való Érezhegy- 
emzetgazdasági jelentőségét éa nem engedték azt parlagon 
li, sőt az 1552 - 1717-ig tartott török uralom sem hanyagolta el 
ászatot, csakhogy a kőszénnek a kohászatnál való alkalmazása 
!sze a folyó század negyedik tizedében vette kezdetét s 
lysO-íg az erdei utak olyan karban állottak, hogy a faszén- 
is a Szemenik lejtőiről csupán lóháton történhetett 3 mint- 
!gy ilyen terühordó állat rakodmánya 2.7—3.3 hectoliteren 
klgrm) tnl nem terjedhetett s hetenként 50 órából állott 
kaidő, el lehet gondolni, mily csekély mérvekre szorítkozott 
az ilyen segélyforrásokkal rendelkező bányászat. 
L haladás utján első nagyobb lépésnek a közlekedési utak 
ásat jelölhetjük s az a kitűnő kocsiút, melyen a Berzava 
t követve, most csak úgy repülünk Resicza felé: 1750-től 
iík, mely évben Oraviczán székelt állami bánya-igazgatóság 



T^Iás Gábor. . 341 

a magasabb hegyvidéket a nagy yilággal el5sz5r hozta kapcsolatba. 
Ugyanez ÓTtől kezdve nyitották meg rendre-rendre az élénkebb 
közlekedés számára a Dognácska felé induló s onnan Oraviczáig 
tartó vonalat, valamint Oraviczától Stajerlak felé kinálkozó műutat, 
és a Szászka-Moldova közé esd útszakaszt. 

Ma azonban még kényelmesebben tehetjük meg utazásunkát, 
mert Román-Bogsántól, illetőleg Német vagy Bánya-Bogsántól a szé- 
les vágánya másodrendű vasút keskenyvágányu iparvasuttá válto- 
zik át. 

E vasút tulajdonképen a resiczai vasművek egyik lüktető 
litere és épen azért Moraviczáig (Bogsántól délre) is elhatol. Egyike 
a legismertebb és jobb minőségű hazai vasbányáknak épen a mora- 
viczai (Eisenstein), hol a vasfekhelyek szemcsés mész, csillámpala, 
gneis, andesin kvarcz-trachyt közt tömegek vagy telepek alakjában 
jelentkeznek. A vájást érdemlő vaskő előfordulása nagyobbára az 
eruptivkőzet területére szorítkozik s ogyes telepei 37—90—150 
m. átlagos hosszúsággal, 2—37 m. vastagsággal birnak és 28—75 
m. mélységben jfínek elé, de egymás fölött két, vagy több telep, 
vagy tömeg elé nem fordul soha. Az ércztölteléket gránát, am- 
phiból, chlorit, asbesth, tremolith, talk, szarukő, kvarcz, mészpát, 
apophyllit, ^rollastonit stb. ásványok kisérik, melyek a mészkő át- 
változásakor kovasav hozzájárulásával képződtek. Az összes vasér- 
czeknek a magnesvaskő (magnetit) hozzávetőleg ^V2o-át, a barna- 
vaskő »/ao, a vörösvaskő és vascsillám Vao-át képezi. Chalybit 
(vaspát) nem mutatkozik, de valószinüleg ebből alakult át a 
magnetit, mely leginkább rhombdodekaeder alakban fordul elő s^ 
helyenként jelentékeny mágnesességet tanúsít (Danielhegy, Fran- 
cziska). 

E telepektől délre csak a Danielhegy választja el a dog- 
nácskai érczfekveteket s azokon kivül Lupák és Kölnik közt 
a Tilfa Zapulujon alluvialis homokkő és görgetegben is találni 
egészen czipó nagyságú mágnes és vörös vaskőtuskókat, melyeket 
onnan könnyű szerrel fejtenek ki. £ tuskók némelyike kénes erezet 
tartalmaz és nem lehetetlen, hogy az egész ebből vette származá- 
sát. A moraviczai vasérczeknek egyik nagy becsök épen a kén 
teljes hiánya, vagy igen csekély százalékban való jelenléte. A 
Paulus tárnában kenetlen víz jő elé (65-90ö/o vas, O-ll^io mangán- 
tartalom), a Carolusban legtöbb a kén, de ott is csak 009% (vas 
57-580/0, mangán 0*29o/o, phosphor 079%, réz 008%). 

Az évente kibányászott yasércz mennyisége meghaladja a 30 
ezer tonnát s a kiterjedt bányamíveletek színhelyéről 123 méter 

26* 



A Siemenik éa kOrnjűke. 

SZÚ síklóval, 24-5 m. süIyesztSvel és összesen 566 ra. hosszú 
lályával hordják össze a rakodóra az érczeket. l$75-ben a mé- 
)b bányamezők megnyitása czéljából egy 2290 m. hoBSzús%ú 
mát nyitottak meg. Az itt termelt vasérczeket csekély részben 
net-Eogaánban dolgozzák fel egy magas kemenczében, túlnyomó 
:ben azonban Resiczára szállítják az iparva&ut segélyével, tnely- 

a Moraviczáról Román-Eogsánra vezető szárnyvonala a R.- 
;sán — Resiczai fővonallal éa ennek Szekulig tartó folytatásával 
ütt 44.| kilométer a hoszsza, mfg Román-Bogsántól ki a Budapest- 
iási vonal Vojtek állomásáig 47 kilométer másodrendű, de azért 
es váginyu vasút tartja fenn az összeköttetést. Az iparvasut tu- 
onképeo a társulat czéljaíra éptilt s a resiczai fötisztség igaz- 
5sága alatt áll ; de azért művelt jövevényt mindig készségesen szál- 
nak rajta s a német-bogsáni főnök is fel van hatalmazva a szUk- 
es igazolványok osztogatására. Az áruforgalom és posta végső 
mása azonban Német-Bogsán, hol a rendes pályaudvaron kivül 
nagas olvasztó udvarán is megpihen a szaporán lihegő apró 
idonyka. E magas kemencze 1860-ban nyerte mai alakját s mora- 
•M érczeken kivül izzó kemenczesalakot is dobnak tüzes gyomrába, 
thogy a resiczai kavaró kemenczének hulladékában 50 — 60% 
található még mindig s azt mészadalókkal összevegyítve értéke- 
ni lehet. Az olvasztó kemencze (13.a m. magas) mellett látjuk az 
i és mészkS aprózására rendelt gépet, a szénszfneket és a nyers 
:ek pörkölését eszközlő három külön kemenczét. 

A magas kemencze testét vaslemezek pánczélozzák körül, 
e 56 köbméter s lóghevítő készüléke 400—450" hőmérsékletet 
'. elé. 

A fúvógépet működtető felülcsapó vízi kerék közepes vfzállás- 
40 lóerÖnyi munkát fejt ki, eshetöleges akadályok idejére pe- 
egy ugyanily erejű gőzgépet tartanak készletben. A kazánok- 
: és léghevítő készüléknek fűtését az olvasztó tetején fejlődő és 
veken felfogott gázak eszközlik. 

Bánya-Bogsán takaros egy helység s Vasziova különálló köz- 
gel együtt' 3933 lakossal bír. Itt székel a szolgabiró-hivatal, s a 
ísbíróság, van két nyomdája is s polgárt osztálya jó módulag 
íkezik. 1825-ben Eohldorf nevű szénelőteleppel bővült (a Berzava 
b partján). Tőle alig fél órára esik Komáo-Bogsán 2498 lakója 
^ község, mely a társulati tiszttartóság telepével igen tekintélyes 
ézést nyert. A vasút épen a házak közt halad el s mindeB gazda 
entókeny építési segélyt nyert a társulattól, csakhogy a gyúl- 
tó anyagokat mellőzzék. 



Téglás Gábor. 343 

Mialatt mi körültekintünk, azalatt a folyvást fel s alá robogó 
iczi-piczi locomotiv összeállítja a nyers vaslepényekkel megterhelt 
kocsikat, előkerülnek a jobbadán munkásokból, hivatalnokokból 
álló utasok s a budai svábhegyi pályájára emlékeztető kocsikban 
elhelyezkedve megkezdjük utazásunkat. A pálya szorosan a Berzava 
partjához simulva kanyarog s erdős környéke igen jó hatást gyako- 
rol reánk. Ünnepi napokon Bogsánon kivül a „B rund liánéi (a 
mint a jó hűvös forrást itt nevezik) mulatozó resiczaiakat is fel 
szedi a vonat s ugy folytatja útját hangos futtyengetésben feleselgetve 
a hegyek visszhangjaival. Csupán Monioés Kölnik nevű oláh 
faluknál állapodik meg, nem mintha utasokra számítna, hanem 
hogy szükség esetén a szemközt haladó vonatoknak kitérőjük le- 
gyen. Czifra ruhában uraskodó hivatalnokok helyett egy-egy jól 
megtermett s nemzeti viseletében díszlő oláh atyafi fogadja ezeken 
a vonatot, az állomásépületeket pedig a legszükségesebb őrházak 
helyettesítik. Még van egy rövid megálló hely ott, hol balra szakad 
ki egy mellékág, mely nagy emelkedéssel (1 : 50) halad az útjába 
eső hegyen felfelé, mígnem utoljára is egy alagúttal kénytelen azon 
túltenni magát. 

Mi a Berzavát átlépve, be kezdünk kanyarodni abba a kis me- 
denczébe, honnan Német- vagy Bánya- Resicza nagyszerű vasműveiről 
már jő idő óta tájékoztatott bennünket a légkörbe magasan felszálló 
füstoszlopok sokasága. Éj idején egész Resicza fölött vörösleni kezd 
az égbolt, közbe-közbe lángkévék, tűzsziporkák villannak fel, mint 
mikor futó csillagokat látunk letünedezni. Ilyenkor Resicza kör- 
nyéke mérföldekre ellátszik s ha a fényjelenségek forrását és okait 
nem tudnók, borzasztó tűzvésznek tulajdoníthatnék a gyönyörű Iá- 

tományt. 

Elébb Román-Resicza esik látkörünkbe, vagyis az a testvér- 
helység, hol a dománi patak a Berzavát eléri. Ez volt a törzshely- 
ség is s innen telepítették 1757-be a mai Bánya-Resicza helyére 
az első 20 oláh családot, kikből néhány (Zsianu, Pocreanu, Balte- 
zanu, Gsizmanariu stb.) korunkig fenmaradt s a kiknek akkor a 
bogsáni olvasztó számára kellé az ide való nagy erdőségekben sze- 
nelni. Már 1767-ben tervbe vette az oraviczai bányaigazgatóság a 
resiczai kohókát s miután Delius Traugott Christoff a szükséges 
terveket elkészíté, az építés nagy erővel és oly gyorsan munkába 
vétetett, hogy 1771. évi július 1-én két olvasztót kellő ünnepélyes- 
séggel a krassovai szerzetház egyik tagja beszentelhetett. Ekkorra 
azonban Felső-Austriából (jobbadán a Salzkammergutból) és Stájer- 
országból (Aussee) a szükséges munkásokat is betelepítek, úgy, hogy 



A Siemenik és kömjéke. 

«tt évben 300 lélekezámból álló helység állott már e helyen, 
na nyolcz ezernyi lakosság (az 1881. népszámlálás szerint 7919) 
a meg életfeltételeit s a vonat érkezése idején miadenfelé 
:ség, sürgés-forgás fogad bennüiiket s egyszerre három vendéglS 
íttje osztozkodik rajtunk s hol a királyság legnagyobbszerű 
űtelepéiiek zsivaja hangzik éjjel-nappal ; az anyaközség pedig 

közelsége daczára 1453 lakosnál többre nem vitte. 

Az ember azt sem tudja, hol kezdje a látnivalókat s legjobb, 
Ulöoféle olvasztók, öntödék és gyárhelyiségeket először körUl- 
va némi topographiai tájékozottságra teszünk szert, vagy egye- 
li az oda való polgári iskola előzékeny tanáraihoz fordulunk, 
ek egyike: Speidel Ernő úr engem is lekötelező szívességgel 
izolt s a kinek alapos helyismerete nélkUl sok becses adatot 
Uőztem volna. 

Resicza, mint említők, nagyon rövid múlttal, de annál nagyobb 
tőséggel bír hazánk ipartörténetében. Tevékenységének emié- 
tére több domborművet öntöttek (Krisztus Salamon templomából 

a galambkufárokat) s ezek egyike a temesvári múzeumban őrizte- 
níg az esemény megörökítésére szánt tábla ez idő szerint az ol- 
ló- és öntőműhely bejáratánál van felállítva, hova a százados 
:duló napján helyezték. A rajta levő felirat következőleg hangzik : 
IVSSV 
AVGVSTAE THERESIAE 

CVRANTE 
MILLERO ATQVE REDANCIO 
EXSVREXERAT FVRNVS ISTE. 

Gríselini már 1771. élénk tevékenységben találta Besiczát, 
akkoriban golyókat, bombákat, gránátokat, kályhákat öntöttek 
,czélt is készíttettek; 1793-ban pedig Nápolyba, Resicza és 
lánból 20 ezer drb 24 és 36 fontos ágyúgolyókat szállítottak. 
>-ban épült fel a ro'm. kath. lelkészlak s a következő évben 
Ik le a templom alapját. Hanem a német ajkú telepítvényesek 
6 idővel annyi oláh költözött be, hogy 1800-ban a kincstár 

részére is egy gör.kel. lelkészt nevezett ki s 1818-ban temp- 
nal is ellátta őket. 

A szép fejlődésnek indult vasmŰtelep rendelkezésére 17í>0-ban 
ncstár elkülönítteté a közelebb eső (Resicza, Ferenczfalva és 
!ora hegyi praedium) erdőket s 1790-ben megkezdték a Ber- 
n a fausztatást is, minek azonban 1806-ban egy időre véget ve- 

1819/20-ben a Domán határában feltalált kőszén alkalmazását 



Téglás Gábor. 345 

kisértették meg; de az eredmény kedvezőtlen volta miatt nem ve- 
hették az egészen közel eső széntelepet rögtön használatba s an- 
nak ideje 18i6-al érkezett meg, mikor Resicza rohamos • fejlődés- 
nek is indult mindjárt. így 1846-ban a gépműhelyt bővítették ki; 
1847-ben a most álló kath. templomot kezdték építeni, s Felső- 
Magyarországból betelepített tótokkal szaporították meg az elégte- 
lenné vált munkáskezeket. A szabadságharcz idején Kesicza idegen 
származású lakossága híven ragaszkodott az alkotmányos magyar 
minisztériumhoz s épen karácson előtti napon 1848. deczember 
24-én hűségeért szomorú pusztulás színhelyévé vált, mert a szom- 
szédos határőrségről erdei ösvényeken ráütöttek az oláh felkelők 
által is támogatott császáriak s a csekély számú nemzetőrség leve- 
rése után lángokba boriták a helységet, miközben az összes hiva- 
tali helyiségek, levéltári készlet, két raktár, egy pörölyöző és va- 
lami 143 ház elhamvadt, így tevén lehetetlenné a támadók az 
innen kikerült jeles minőségű ágyúk további gyártását. 

Az absolutismus beálltával a magyar kormány által megkez- 
detett ágyúgyártást még egy ideig folytatták, egy ágyúfuróművel 
toldva még meg a telepet. Alig épülte ki a határőrök pusztításait 
Resicza, nem sokára gazdát cserélt s 1854-ben az osztrák állam- 
vaspálya tulajdonába ment át, a Krassómegye területén fekvő többi 
uradalmakkal együtt. 

A vaspálya-társulat részint saját szükségleteinek fedezésére, 
részint kereskedelmi czélokra tetemes beruházásokat foganatosított 
az egész uradalom területén s minthogy a nemes fémbányászat már 
előbbi időkben hanyatlásnak indult volt: kiválóképen a szén- és 
vasbányászat fejlesztésére irányítá gondjait, s itt első sorban épen 
Resicza ipartelepeinek bővítése, újakkal való pótlása nyitá meg az 
új korszakot. Különös hasznára szolgált Resiczának a dománi kitűnő 
minőségű liaszkori szén közelsége, melyhez még Szekul karbon- 
kori széntelepe járult. Mintha valami sajátos ösztön sugallatát kö- 
vették volna a múlt században, oly szerencsésen vala a telep meg- 
választva, bárha az alapítók a kőszéntelepek felől nem is álmodtak 
s ily nagyszerű fejlődést nem szántak alkotásuknak. 

Mindjárt 1856-ban minden irányban megindult a tevékenység. 
Az öntőműhelyt, hengerművet tetemesen kibővítve, már ekkor életbe- 
léptették s később berendezték a Bessemer-aczélgyártást, a fausz- 
tatást, egy gőzfürészt állítottak fel s Szekulra a másfél mérföld- 
nyi viczinális vasútat kiépítették, míg Domán felé az 1853-ben 
megindított Ferencz József altárnát s Moravicza felé az említett 
ipari vasútat vették munkába. . — Mire az utóbb említett vasút 



346 A Szemenik és környéke. 

elkészült, itt is megkezdte működését a második Bessemer-aczélpest 
ós egy külön Martin-aczélpest, úgyszintén a műszergyár, hídépítési 
csarnok, a pirszén készülék, s főleg a 20 mtr. hosszuságú aczélsf- 
nek produkálására szolgáló trio-hengermű, úgy hogy Resicza a tár- 
sulati vaspályák kellékein felül a nagy közönség szükségleteinek 
fedezésére is rendelkezett a vasgyártás legújabb módszere szerint 
készült mindennemű berendezéssel. 

Az olvasztó kemenczék száma háromra, utóbb négyre s végre 
egy külön állóval ötre emeltetelt, egyenkint 13*3 m. (42 láb) ma- 
gassággal s 53—74 köbméter tartalommal. Ezek 24 óra leforgása 
alatt átlag 75 tonna sötétszürke Bessemer nyers vasat produkálnak 
s csupán faszénnel dolgoznak. Óriási árboczokként emelkednek ki 
a folyvást sötét füstgomolyokat osztó kémények, melyek legmaga- 
sabbika 1455 m. (436*5 láb) magas. Négy, összesen 120 lóerejű 
légszivattyú gép ugyanannyi olvasztót lát el légárammal s az ötö- 
dik olvasztó részére egy valóban meglepő fujtató működik. Valami 
özönvíz előtti szörnyetegre gondolunk, a mint óriás tagjait előttünk 
mozogni látjuk s izmos karjaival a rengeteg súlyú lendítő kereket 
megpörgeti. Ezt még Resicza se tudta eléállítni, hanem Westpha- 
liából hozták be, s a „Markische Maschinenbauanstalt^ (vormals 
Kamp & Comp.) gyárából (Wetter A/D. Ruhr) került ki. 

A magas kemenczék telhetetlen gyomrába emelő géppel von- 
tatják fel a beöntendő anyagokat s a kifejlő gázok mérgező lehelete 
elől az ott sürgő munkások szájukat, orrukat elzárni igyekeznek. 
Még ez elővigyázat daczára is lassú méregként sorvasztja őket ez 
a légkör s széljárta állványukon téli időben a legellentétesebb be- 
hatásoknak vannak kitéve, úgy hogy már ez magában képes volna 
aláásni a legerősebb szervezetet is. 

De hát az iparnak szintúgy megvannak a maga martyrjai, 
mint a tudománynak s a foliusai felett egész éjszakákon át gör- 
nyedező búvár életfonalát is csak oly rohamosan lobogtatja el a 
szenvedély tüze, mint ez emberekét a kicsapó gyilkos gázak. Kü- 
lönben a gázak levezetése által hevítik fel a befujtatott levegőt. 

Az olvasztó kemenczéket a különféle helyekre osztott üzleti tele- 
pek mindenikével sínpálya kapcsolja együvé s a faszén szállítására 
még külön 6 kilóm, hosszú pálya és egy sodronypálya szolgál s 
évente legalább is 800 ezer hektoliternyi szenet emésztnek meg 
ezek az olvasztók, úgy hogy az ide megkívántató famennyiség elé- 
állításához a távolabb fekvő krassovaipagony is hozzájárul, mely 
czélra 1861-ben külön utat építtetett a társaság. A vasércz se telik 
mind ki Moraviczáról, hanem az ide pár órányira (éjszakkelet) eső 



í-^- 



Téglás Gábor. 347 

Tirnaya, Ohábicza és a Poganis felsS vidékén fekvő De- 
li n y e s t fedezik a Szükséglet bizonyos hányadát s mindezen érezek 
a nagy olvasztó telepen hat pörkölő kemenczében készíttetnek elő 
s az olvasztók szomszédságában buktatók segélyével halmoztatnak 
össze. A megolvasztott nyers vas egy serpenyőbe csapoltatik le, mely 
két csapágygyal biró kocsin a huta talaja alatt levő folyosón a 
Bessemer hutába szállítható. Ott két csoportban négy körte idomú 
szfiktorku, belül tűzálló téglákkal kibélelt, egynek-egynek fenekén 
100— 150 apró csészével ellátott és két csap körül forgatható vas- 
katlanba öntik; de ezt megelőzőleg az izzón folyó vastömeget 
emeltyű segélyével mozgatható üstbe öntik s azt emelik fel a 
Bessemer katlan (converter) torkáig. Utóbbiak fenekéhez vas- 
szekrény van csatolva, mely vascsövek segélyével két, egyenként 
650 lóerejű fujtatógép áll összeköttetésben. Ezeken kivül még az 
az acumulator ellátására egy 14 Ióere)ű gőzgép mfiködik. A for- 
gatható és felbuktatható mivoltuknál fogva convertereknek is neve- 
zett katlanok felváltva szoktak éjjel-nappal működni s egy-egy 
töltés 9 métermázsát tesz. — Elébb keresztül fujtatott lánggal 
kellőképen felhevítik, majd rézsútos helyzetbe hozva, úgy öntik be 
a nyers vasat, hogy az a katlan öblös hasában (poha) gyűljön össze, 
de a szélcsévéket ne érintse, melyekből tompa bugással, majd fül- 
szaggató sivítással hangzik fel a folyvást erősbitett szélroham, midőn 
a convertert függőleges helyzetbe kezdik hozni. A légáram ereje 
által fenékig felkavart, örvénylő tfizhuUámok magasra csapva való- 
ságos tűzessővel lövellik tele a legközelebbi környéküket, úgy hogy 
a neki edződött munkások is sietve menekülnek az e czélra készen 
tartott vasajtók mögé s a jelenet nagyszeríiségét, költői szépségét 
főleg éjjeli órákban kellőképen leírni valóban lehetetlenség. Most 
a merőleges helyzetbe hozott converter torkából hosszú és hova 
tovább mind jobban-jobban izzó, és átlátszóbbá váló láng csapódik 
fel a mi konyháink gőzfogóihoz hasonló kürtőn egészen ki a sza- 
badba. A lángnyelv csakhamar veszít tömörségéből, átlátszóbbá 
lesz, mígnem úgy 30 perez múlva megrövidülve jelzi a felügyelő 
személyzetnek, hegy a szélfrissités végbement. Bessemer 
rendszerének is az a nagy előnye van, hogy tüzelés nélkül, tehát 
kevesebb költséggel fosztja meg a nyers vasat fölösleg széntartal- 
mától; míg a Cort angol vasgyártulajdonos által a múlt század 
végén feltalált, de a continensen csak századunkban alkalmazott 
kavaró frissítés tetemes tüzelő anyagot igényel és huzamo- 
sabb időbe (két óra) kerül. Bessemer módszere szerint pedig a 
mint látók a megolvasztott nyers vason áthajtott nagy nyomású 



348 A Szemenik, és környéke. 

kvegő eszközli a frissítést s ez a jóformán csak a hatvanas évek- 
ben elterjedt, eredetileg azonban 1856-ban felfedezett eljárási mód- 
szer hazánkban még csupán Dids-Győrött nyert alkalmazást két 
converterrel. 

Mikor a láng színe és hoszsza után itélve a mfífolyamat vé- 
géhez közeledik: a convertert ismét rézsútos helyzetbe fordítják. 
Most tűzszlpo rkáinak zápora még sűrűbben és hevesebben pattog 
szerte -széjjel s közeléből óvatosan hátrál mindenki. Haragos hábor- 
gásának lecsillapultával egy munkás kimerít belőle egy vaskanál- 
nyit, azt lehűtik és kalapálás által kipuhatolják: eléggé kitakaro- 
dott-e belőle a szénanyag. Az eredményhez képest folytatiák még, 
vagy abba hagyják a fujtatást. A felügyelők sötét szemüveggel vé- 
dik szemeiket, a folyamat végén majdnem vakítóvá váló fény ellen 
s állványukról pusztán szemlélet útján is képesek a szénülés elő- 
haladását megítélni. így működnek felváltva a converterek s a fel- 
frissített aczélt síneken mozgatható kocsira helyezett s belül szintén 
kvarczhomokkal kitapasztott üstbe öntik, melynek emelő segélyé- 
vel kormányozott csapjával rendre-rendre megtöltik a téglányalakú 
vasformákat. A töltést és forgatást egy gőzdaru süketítő sivitozás 
közt végzi. 

Most az így nyert nyers vas a kavaró- és hengerhutákba jut 
s minthogy a különféle vas- és aczélárúk nem egyféle módon ál- 
líthatók elé: egymástól függetlenül többféle hengerművek műkőd- 
nek a kohóktól kissé távolabb eső s egy óriás (3300 négyszögmtr.) 
csarnokból álló hengertelepen. Az előcsarnokban a kavaró, forrasztó 
8 izzító pesteket (45) s a hengerezett czikkek formálására szolgáló 
műhelyeket találjuk; benn pedig megannyi óriásként dübörög, vi- 
sít, fütyöl a sokféle gőzgép s tűzkigyókként nyomulnak ki a hen- 
gerművek hézagaiból az odaillesztett izzó tuskók, hogy egy perez 
múlva cyclopsi alakok erős fogói közt egy más henger alá kerül- 
jenek s e tortura különféle változatai ismétlődjenek rajtuk. Külö- 
nösen meglepő az aczélsín-henger, húsz mtr. hosszúságú hármas sí- 
nekre berendezve. A kinyújtott hosszú vassín csigasor hátán fut a 
gőzfűrész elébe, mely nagy mohósággal szabdalja fel. Innen a mű- 
helyekbe viszik át, hol kikalapálják, leráspolyozzák, szóval útra 
készszé teszik őket. 

Épen így járnak el az aczél kerékkoszorúkkal (szerkocsi és 
mozdonykerekekhez), a lemezgyártással (durva és finom lemezekre 
külön) s a többi különbnél-különb vas- és aczélárukkal. Csak ily 
óriás kiterjedésű hengermű gyártásának szemlélete közben alkot- 
hatunk teiyes fogalmat a hengerművek vasipari fontosságáról. Amit 




Téglás GáboF. 349 

kovácsolás útján órákig is alig lehetett volna elöállítni, azt itt pár 
perez alatt készen kapjuk s századunk nagy ipari előhaladása e 
nélkül valóban létre nem jöhetett volna soha. E nagy szabású fel- 
fedezésért is Cort angol vasgyáros nevéhez fűződik az elismerés. 

A resiczai hengertelep óriási kiterjedtségéről legkönnyebben 
annak berendezése tájékoztat bennünket. Ott látjuk mindjárt a 
központi lokomobilt, mely 200 lóerővel dolgozik egymaga. Ezen 
kivül következik egy 100 lóerejű gőzgép a vaslemez gyártáshoz 
egy 35 lóerejű, két 45 lóerejű, egy 16, egy 12 ós egy 4 lóerejű, 
szóval nyolcz lokomobil 448 lóerővel. Ide járulnak még 2 gőzpőröly 
egyenkint 1500 kilogramm súlyú pörölylyel, 1 más 3500, egy har- 
madik 5000 és végre 2 Vulkán műhelyében is számottevő gőzkala- 
pács, 10 ezer kilogramm súlyú pörölylyel, úgy hogy a termetes vas- 
tuskók placsintává lapulnak alattuk. 

Ott működik még 1 lemezvágó gép 7 lóerővel, egy más 11 
lóerővel, egy harmadik 5 lóerővel és 6 egyenként három lóerejű 
vízemelő gép. A hengerösvények száma összesen kilencz. Mindezek 
termelése évről-évre növedik, úgy hogy csak aczélsínt 25 ezer ton^ 
nát képes produkálni évente. 

A mythologia által emlegetett szigeten, hol Aeolus a szeleket 
tömlőkbe összegyűjtve tartotta, nem keletkezhetett nagyobb sivítás, 
zaj és lárma, mikor e tömlők tartalma kiszabadult, az ide valónál. 
Szinte jól esik tovább haladnunk a tűzálló téglagyárhoz, hol leg- 
alább egy gőzpép (35 lóerejű) zakatolása fogad, mely évente 
1.600,000 kilogramm különféle alakú téglát állít elé. Pedig ezzel 
még nincsenek a látnivalók kimerítve, mert még bátra van az 
öntőműhely s főleg a gépgyár. Az öntő műhelyhez hasonló hazánk- 
ban legtöbb található, erről tehát legyen elég annyi, hogy a társulat 
czéljaira megkívántató öntvényekkel foglalkozik s négy kokszszal 
működő olvasztó pesttel, hat légkemenczével van felszerelve. 

A gépgyárban találunk lakatos, kovács, asztalos, famintázó, 
fénymázoló, kazánkovácsoló, hídépítő és igazító műhelyeket, egy ke- 
rékesztergályt (évente 4—5000 ezer kerékpárra), 'egy fémolvasztót, 
egy szerszám és egy szeg-kovácsműhelyet. — A mozdonygyártást 
1872-ben kezdették itt meg, de csak keskeny vágány ú pályákra s 
az első ilynemű mozdony épen hazánkban, Resiczáról került ki, mely 
„Hungária^ névvel a bécsi világtárlaton isiátható volt. Ily moz- 
donyok járnak az idevaló iparvasútakon. A szerkovács műhelyben 
mindenféle gépalkatrészek, váltók megrendelhetők s különös spe* 
dalitásként készülnek a kovácsolt vaskűllők (9^-10 ezer darab 
évente.) Az itt működő 3 szegsajtó egy millió, a vasúti sínek meg- 



350 A Szemenik és környéke. 

erősítéséhez való szeget állit elé évenkint. A hfdépftő parkban épen 
a szegedi űj vashíd részleteit láttam, mert ez óriás hidat négy 
szakaszból állítják elé s az újszegedi hídfő kivételével, mely Sze- 
gedre vitetett volt már, a többi részleten még javában kovácsol- 
tak. Ilyen vashidat Bécs városának is szállítottak már s általában 
az idevaló gyártmányok úgy a párisi (1867), londoni (1862), bécsi 
(1873) világtárlatokon, mint a hazában s a monarchia főbb helyein 
rendezett kiállításokon elsőrendű kitüntetésben részesültek. — Az 
egész ipartelep mintaszerű berendezését és nagyszerű productivi- 
tását a statisztikusok 1878-ki, valamint az angol vasiparosok (Irón 
and Stael) 1882-ki kirándulása alkalmával is elismerőleg kiemelték. 

Még a pirszén (koaksz) előállítását kell felemlítenünk, melyre 
1873-ban a domán-resiczai Ferencz-József-altárna nyilatánál a Ber- 
zava balpartján külön telepet rendeztek be s hol 15 ezer tonna 
pirszenet termelnek évente a helybeli kohók és műhelyek számára. 
E telep áll egy mosó, egy elkülönítő gépből és 40 kokszkemenczé- 
bői, melyek két csoportban fele részben Gobiet, fele részben pedig 
Ruprecht idevaló főmérnök rendszere szerint vannak berendezve. 

Ha már idáig jöttünk, ne mulasszuk el a szénbányászat meg- 
tekintését sem, mert épen innen nyílik meg a többször említett 
Ferencz-József-táma. A krassómegyei kristályos paláktól nyugatra 
eső medenczében u. is nemcsak kőszénképződvényű, de liaskori 
széntelepek esnek s az idevaló épen utóbbi származással bír, míg 
a kissé távolabb fekvő szekuli carbonképződvényű. 

Itt Domán és Resicza közt a Berzava balpartján emelkedő 
Asicza hegyben közvetlenül gneisra települ a liaskori képlet; míg 
az ellenkező déli oldalon Dománnál a diaszképlet homokkövei és 
palái képezik a fekűt, s a mívelés alá vett két széntelep is arra 
(dél 30— 90^) dűl, mig a csapás az alapkőzetével megegyezőleg 
kelet-nyugati, A széntelepek nem mutatnak egyenletes kifejlődést, 
hanem helyenként elvékonyulnak s több ponton vetődést szenvedtek. 
A vastagság az első telepnél 0-2'8 méter, a másodiknál: — 2*0 
méter közt váltakozik s amannál 1*9 m., utóbbinál 1*3 méterre 
tehető az átlagos vastagság. Az első széntelepet egy palás horook- 
kőfekvet két, sőt három padra osztja; míg a második telepnél ez 
hiányzik, de a fekűt képező palafekvetek lefejtés alkalmával a 
szenet nagyon tisztátalanítják. A Lipót-akna homokos palájában több< 
féle növénylenyomat találtatott s ezekből leggyakoribb az Alepthop- 
teris Whytbiensis. E durva szemű sötétes homokkőrétegcsoportra a 
felső Has palásagyagja, még fenébb Gryphea culceolát tartalmazó 
8 a doggerhez tartozó márga, majd ugyanezen képlet szaruköves 



TéglAs Gábor. 351 

(tt. n. concretios) mészköve s erre a felső jura és krétaképletbe 
tartozó mészkövek sorakoznak e vidék festői szirtjeit szolgáltatva. 

A Berzava mellől 1853-ban megindított altárna az átvétel miatt 
egy évig szünetelvén, 1864-ben jutott befejezéshez. Ezzel 2256 
méternél a második, 2273-nál a2 első telepet ütötték meg, de egyik 
sem volt mivelhető, 2362 méternél bukkantak a palás agyagra, 2408 
méternél a doggerhez számított márgára s ezzel véget is ért, mi- 
után a bányamivelési határt egy keleti és nyugati szárnyra osz- 
totta. 

Az altárna 2203 méter távolságában érjük el a főaknát (Szé- 
chenyi-akna). Idáig mozdony röpíti be a látogatót és munkásokat egy- 
aránt, mely czélra a resiczai műhely két készítménye : a Bányai Reitz 
és a Tribusz nevű gépek felváltva használtatnak. Befelé a kocsisort 
(40—60) maga előtt tolja a kis mozdony, s minthogy a légszivattyú 
magában éles légvonatot idéz fel, erős légáramba ütközünk és ugyan- 
csak behúzódunk a ránk adott szenes zubbonyba. A süvöltő légroham 
megmegójuló bugása a vonat növekvő gyorsaságával fokozódó zakato- 
lás, fokozva a sötétség rémes jelenségével, nagyon szokatlanul hatnak 
az idegenre. A kis mozdony haragos kerepeléssel vágtat jobban- 
jobban meglódítva vonatunkat s olyan csittegést-csattogást mivelve, 
mintha soha megállani sem akarna többé. A munkások lámpáitól 
származó fény derengése még kisértetiesebb színezetet ad a látvány- 
nak s némi könnyebbüléssel vesszük, midőn a megállási jel után 
lassult menetből megállás következik. Ott egy csomó munkás fogad 
s a szolgálattevő altisztek hivatalos értekezése után megkezdjük 
vándorlásunkat az altárna szirtje alá elébb, hová 182*8 méter és 
40 méter összesen 222*8 méter akna vezet le. Ezen aknából törté- 
nik a széntelepek feltárása 40—40 méternyi emeletekben s az 
aknaszállítást egy 150 lóerejű gőzgép eszközli. A mélyebb tárnák- 
ban lóvonatú pályán gyűjtik a Széchenyi-akna rakodóihoz a szenet 
s azon az altárnába szállítják fel, hol 50 kocsiból álló vonatonként 
300 métermázsa nettó szén és 500 métermázsa bruttó teherrel 
küldik ki. 

Az aknaszállítás előtt harangjellel tudatják ember, vagy szén- 
kocsi képezi-e a málhát s bár milyen gyorsan sülyedünk is lefelé, 
nagyon óvatosan bánnak velünk, úgy hogy a fel- és lesülyesztés 
a legkisebb kellemetlenséggel sem jár. 

Vezetőnk jeladására egészen az isten szabad ege alá szállítot- 
tak. Előttünk füstölögtek Domán íalu házai s ide nyílik ki az Al- 
mási-akna is a telep nyugati szárnyából, míg a Lipót-akna a 
bozsoviczi völgyben a keleti szárny feltárására szolgál. E kett^ közt 






352 



A Szemenik és környéke. 



a vízválasztőn a Karolina-akna csupán szellSztetési czélokra készült. 
Van még egy kutató akna (György-akna) a széntelepek mélységének 
vizsgálására, mely idáig 300 méternél mélyebb. Mindezek 8—10 
lóerejű gőzgéppel rendelkeznek. 

Van még több tárna, melyekkel régibb időben a feltárásokat 
eszközölték (Károly berezeg, Nádor s Karolina stb.) Állópontunk 
körül még a kincstár dolgoztatott s az egykori erdőség helyén ko- 
párság áll ; de dél felé tekintve, elég tágra nyilik a látóhatár s épen 
a krassovai állomással egy irányba állván : tiszta időben az oravicza- 
aninai vonatok füstjét legalább kivehetjük. 

Ezt a szenet 1874-ig nem tartották alkalmasnak a koakszolásra, 
de akkor Ruprecht főmérnöknek sikerült belőle igen jó minőségű 
pirszenet előállftni, a mi annyival nagyobb előny a resiczai vasgyár- 
tásra, mert a korábban használt szekuli koakszot jelentékeny hamu- 
tartalma nem minden czélra teszi alkalmassá, míg a dománi pirszén 
a legfinomabb miveletre alkalmas, sőt a szekulival keverve, annak 
mosás által való tisztítását feleslegessé teszi s a költségeket jelen- 
tékenyen alábbszáilítja. Nem csoda tehát, ha a koaksztermelés nagy 
arányokban gyarapszik. S míg 1864-ben a kezdő évben alig tett ki 
620 métermázsát, legutóbb a 100 ezerét is felülmúlja. 

Az idevaló szénből előállított koaksz vegyi vizsgálata a kén 
és phosphorból következő mennyiséget derített ki : 




A szén A piméiliei Tftli 

^f. j hamu I kén 
talma ! 



Akudttfilt 

kén jkesptff 



százalék 



1 
2 

3 
4 



kevert szén . . 
mosott szén . , 



mosott szén . 



1 



I-ső telep 




7-02 


> » 




4 00 


Il-ik telep 




8*18 


> > 




323 



10-29 
5-72 

11-69 
462 



0700 
0-659 



7-580 
1-963 



0344 0237 



0659 



0120 
0127 



036 



0-553 050 



Az évi termelés most meghaladja a félmillió métermázsát, 
holott 1855-ben a társulat első üzleti évében csak 104,872 méter- 
mázsát állítottak elé. A bányák szellőztetésére a Ferencz-József- 
tárna torkolatánál egy Guibal-féle körszívó alkalmaztatott. Átmérője 
9 méter, a lapátok szélessége 2 méter s egy 100 lóerejű gőzgép 
mozgatja. 

Resiczának népessége is e sokféle iparvállalatoktól gyámolít- 
tatva, nagy arányokban emelkedett, 1771-ben mint említők, 300 



Téglás Gábor. 3SS 

lélek telepedett le a kohók közelébe s egész 184f6-ig csupán 700-Ta 
emelkedett a létszám. Akkor a kincstár sokféle beruházásokat, bő- 
vítéseket vévén munkába, főleg Felső-Magyarországból hozatott új 
települőket (tót) s 1849-ig 2772-re emelkedett a népesség. 1850-beQ 
Cseh- és Morvaországból szállítottak be 100 családot, kikhez 1875-ben 
72 ujabb járult még. Mindezek mellé a sokféle keresetforrás ön- 
kénytes települőket is vonzott, olyannyira, hogy 1858-ban már 4650 
lelket számlált az időközben városias kinézést nyert vasműtelep. De 
a lakosság cosmopolitasága is mind szembeötlőbbé vált a különböző 
származású s nyeh ű bevándorlókkal, kikből azonban a német elem 
emelkedik ki s e nyelv már a hivatalos használatnál fogva is köz- 
keletű, mind e mai napig Resiczán. A német mellé az oláh és cseh 
elem sorakozik, azt a tót követi s a magyar alig pár száz ; de azért 
a magyar hazafias érzületet általánosnak mondhatjuk s a társulati 
költségen fenntartott népiskolák tanítói is nagy buzgalommal látnak 
nyelvünk terjesztéséhez. Ujabb időben az állam is kiterjeszté ide 
gondjait s egy polgári iskolával ajándékozta meg Resiczát, melynek 
életképességéhez azonban nézetünk szerint egy gyakorlati tanfolyam 
s nevezetesen épen a fémipari- és bányászat, már az egész Temes- 
köz természeti viszonyaiból kifolyó foglalkozási ágak miatt is felette 
szükséges volna. 

Értelmiség dolgában Resicza párját ritkítja, mert csak mér- 
nöke 36 van, kik tehát egész egyesületet formálnak itt, s rajtuk 
kivül még 50 hivatalnokot, 110 altisztet és szolgát találunk s a 
munkások önálló iparosok, kereskedők is nagy contingenst szolgál- 
tatnak az értelmiséghez, mi már abból is kitetszik, hogy egy Ber- 
zava nevű német lap és külön nyomda létesülhetett Besiczán. A 
vidék jóllétéhez pedig a társulat nemcsak közvetve járul nagy mér- 
tékben hozzá az ipar, kereskedelem növelésével, hanem közvetlenül 
is óriás pénzforgalmat eredményez, mennyiben Resiczán egyesegyedűl 
munkabér czímén nem kevesebb, mint másfél millió frtot űzetnek ki. 

De bármilyen méltó is Resicza a figyelemre : ideje, hogy tovább 
haladjunk. Vessünk tehát egy búcsúpillantást a Berzaván túl szép 
kilátással kínálkozó igazgatósági épületre, honnan a központi direc- 
torium tagjai kényelmes áttekintést nyerhetnek Resicza mozgalmas 
élete felett. Hátra volnának ugyan a különféle mulatóhelyek (Jozefa 
park lövőházzal és a százéves ünnepély emlékére elnevezett csopor- 
tozatokkal) a jótékonysági intézmények (kórház, betegsegélyző, nyug- 
dij-egyesületek) s a környék meglátogatása, de mindezek kevesebb 
tudományos becscsel bírván, bátran mellőzhetjük s haladjunk tovább 
a Berzava mentén be a hegyvidékbe. 



354 A Szemenik és környéke. 

Most a gőzparipát szekérrel cseréljük fel, vagy gyalogszerre 
kerülünk, mert így legalább kényünk-kedvünk szerint benézhetünk 
mindenhova. Resiczán felül a kiterjedt farakpartot, a Jozefa-parkot 
érintjük még. A tavaszi magas vízállással és duzzasztók segélyével 
leusztatott fát itt szeuelik fel télen által, részben pedig fűrészárukká 
dolgozzák fel. Ha a Rankina hágóval rövidítjük utunkat a Berzava 
kanyargós völgye helyett: felséges kilátást élvezhetünk a megláto- 
gatott gyártelepekre, valamint a környező hegysorra, melyből a Ke- 
reszthegy érdemel még említést, honnan 1848. deczember 24-én a 
szomorú emlékű támadás történt. Innen a Valye Bas nevű kis patak 
mellé lejt az ösvény s erdős oldal árnyában kerüljük a Sopesca 
(670 méter) nevű magaslatot. A tikkadt vándor enyhítésére hűs 
forrás csörgedez ez alól elé, melyet éjszakra tekintve a naptól vé- 
dett helyzetében 20^ (C) hőmérséklet mellett 8^ (C) találtam. Alap- 
kőzete csillámpala, vize kellemes üditő, nem mint a félórával odább 
az ut baloldalán a nap heve által sütött második forrás, mely épen 
azért kevésbbé élvezhető s d. u. 5 órakor lí^ (C) volt. E forrástól 
kezdve a Szekuli határban járunk s az odavaló kőszénképződ vény 
rétegeit az élőnkbe fekvő hegyen felfelé a vízmosások feltárásaiban 
rendre szemlélhetjük. A patak medrében gneisot láttunk, melyre a 
kőszéntelepek helyezkednek ; felfelé a szénpala és azt kisérő homokkő 
kibúvásai fogadnak. Átellenben a völgy keleti oldalán látjuk is a 
bányatelepet. Szekul helység az éjszakról délre futó patak mellett 
épült fel s nagyon rövid múlttal bir, mert e széntelepek rendszeres 
fejtése a 40-es években vette kezdetét s a régibb aknák, u. m. 
Bercsényi, Bartal és Györgytárna meg Reu Alb felé a hasonnevű 
altárna ez időből származnak. Mai napság az Alfréd aknában össz- 
pontosul a bányászat, és pedig a legalsó (Bercsényi 362*6 m. magas 
a tenger felett) tárnánál is mélyebb szirtekben. Ez idő szerint 250 
méter körül járnak. A széntelepek itt is annyira változó vastag- 
sággal birnak, hogy csupán 60^^/0 alkalmas a mivelésre. Összesen 
négy mívelhető telepet találni a pala, homokkő vagy szénvaskő 
(Blackband) fekvetek közt, melyek a széntelepek rovására terjednek 
8 nevezetesen a szénvaskő lép a kimaradó széntelepek helyébe, 
mint a déli bányahatár példája valami 200 méter kiterjedésben ta- 
núsítja. A négy széntelepek egyike sem jelentékeny (az I. = 075 m. 
II. = 2 m., lU. = 1.5 m., IV. = I.3 m. átlagos vastagsággal bir) 
8 12 — 30 méter távolságban ismétlődnek, ugy hogy a ib^-nyi dülés 
miatt a haránt vágatok hosszúsága a fekvő irányában 20, 25, 37 
méter. 

A szénfekvetek között előforduló palás agyagrétegben nagy 



Téglás Gábor. 



355 



$ 



mennyiségű páfránylenyomafok találhatók, melyek közül a Cyathei- 
tes arborescens Schl. és Annulata longifolia Brong. leggyakoribbak. 
Stur Dénes, a bécsi geológiai intézet tagja kimutatá, hogy úgy a 
szekuli, mint a Krassova felé eso lupak-klokodiczi és zagradiai 
telepek Geinitz által a termés kőszénképzSdvényben megkülönböz- 
tetett emeletek legfelsőbbjéhez, a páfrányok emeletéhez tartoznak 
s a Wetten, Löbejun és Rossitz vidékén eléforduló carbonképződ- 
vény ékkel megegyeznek. 

A széntelepek fejtése a resiczai hivatalos adatok szerint úgy 
történik, hogy először is egy alapvágat hajtatik végre a mivelési ha- 
tárig 8 ezzel egyközüleg u. n. szellőztető vágatok (Wetterstrecke) nyit- 
tatnak s azok a fejlődő gázak mennyiségéhez képest 15—30 mé- 
ternyi távolságban hozatnak összeköttetésbe. A lefejlett szenet sik- 
lókon a középtárnákba gyűjtik, onnét levonattal az Alfréd aknához 
kocfiiztatják s azon át egy 150 lóerejű gőzgép a Dercsényi tárna 
szinjéig emeli, honnan ismét lóvonatú kocsikkal szálUtják a rako- 
dóhoz s onnan mozdonyvonat röpiti be Sesiczára. 

A szellőztetést egy Rittinger-fóle körszivó (ventilátor) esz- 
közli, mely perczenkónt 500 köbméter levegőt sziv ki. 

A szén igen porlékony, duzzadozó voltánál fogva ugyan kok- 
szolásra alkalmas, de tisztátalansága miatt elébb ki kellé mosni s csak 
mióta a domani tiszta szénnel való keverés által kellő minőségű pir- 
szenet nyernek, takarítják meg a mosás költségeit. Az ide való koksz- 
nak hamu és kén tartalma 8 a hamunak kén és phosphortartalma 
következő : 



Szénféleség 



Széntelep 



L telep 



Kevert szén 

Mosott szén . . * 

Kevert szén |l II. telep 

Mosott szén 

Kevert szén 

Mosott szén 

Kevert szén 

Mosott szén 



III. telep 

> > 

IV, telep 



Hamu \ pirszénben 1 A hamuban 

tárta- ' — — j 

lom hamu | kén | kén ipktlpUr 



12'88 
6-50 

10-35 
6 41 

16-85 



5-31 



18-40 
9-28 

14-78 
915 

24 22 



8 161 11-66 
7 58 10-83 



7-58 



1-282 953 



M15 

1012 

1152 

1125 

1-66 

933 

1-U28 



2018 
1-950 
39»'5 
727 
2015 
1-508 
2-628 



0116 
992 
0141 
0148 
092 
0162 
0140 
0294 



A kiaknázott szenet rosta segélyével három felé osztályozzák. 
Az első osztályba 50 m. m.-nél nagyobb darabok jönnek ; II. oszt. 
35—50 mm. daraszén; III. oszt. 0—33 mm. aprószén. A terme- 
lés utóbbi időben nagyot emelkedett s most a renaibi völgyből is 
hasonló minőségű szénnel gyarapodik. A társulat első igazgatási 

F<Udn^ KOsleméniak 1883. — 8-ik fOsoft. 27 



A Szemeoik és környéke, 

en termeltek 55,611 métermázsát s t865<ig iOO ezer 
évi eredmény, azóta csak 1870-ben maradt 100,762 

1876-ban meghaladta a kétszázezer métermázsát 
877-ben pedig 346,507 métermázsa volt. 

mögött kivezető hegyi ösvényen az ide való szónte- 
képező s a dyasba sorozott vörös homokkő és pa)a- 
tével bővítve tapasztalatainkat, épen a R e u A 1 b 
illett működő aknával szembe pillantjuk meg a ré- 
mban hírnévre jutott Piatra Álba (Fehérhegy) nevű 
Í85 m. magas). Ennek oldalából 1880 nyarán egy 
i az ut kavicsozásához való anyag fejtése közben ne- 
met talált s szorgos keresés és fejtés után több százra 
elet, melyből Bonnáz Sándor csanádi püspök nagy- 
66 darabbal gazdagodott a temesvári múzeum. Az 
Zsigmond főispán meghatározása* szerint 17 császár- 
étól származnak b 17S változatban a Kr. u. 161—249 
időközt képviselik a következő névsorral : Marcus 
-180. év Kr. u.) — Faustina Junior annak neje 
Commodus(166 — 192.),SeptÍmuBSeveruB(193 211.), 
a Severus neje (173—217.), — Caracalla(196— 217.), 
eU (198 212.), — Elogabalus (218—222.), — Júlia 
bbinek anyja (f 222.), — Julta Maesa Elogabalus 
, — Alexander Severus (221—235.), — Júlia Manuaea 
(t 235.), — Maximus (235-238,), Gordianus III. 
- Philippufl páter (243-249.), — Otacilia Severa 
je (234 - 249.) és Philippus filius (241—249.). E 
nyftékot nyújt arra nézve, hogy a római uralom ide- 
csak korunkban benépesült völgyzug már használat 
lamelyik belföldi lázadás idejón veaztbeté az impe- 
atalnoka vagy híve menekülés idején kincseit. 
Albavai egy vonalban Kuptore falunál, s onnan délre 
szirtek képezik a Szemenik hegység nyugati szególye- 
i krétaképzŐdvény utolsó vonalát. Innen beljebb már 
(kai találkozunk. 

kanyargással kerüli a jó karban tartott út e kris- 
tokat, mígnem a Reu Alb patak forrásait szolgáltató 
(775'5 méter magas) kapaszkodik, honnan a Sze- 
nesköz hegyeinek feje, már láthatóvá válik. A szép 

igs'i (Piatra albaij rÚDaai ezUst éremlelet Kras'óazüréaymegyé- 
•3 rágéazeti érUsitö. A délmagjaroraz. tört. rég. lársiilat KHx- 
llset. Temesvár. 



Téglás Gábor 3:)7 

látványt csakhamar elfedi szemeink elől a lejtő sűrű erdeje, s a 
mint lefelé haladunk, csak egyes részletekre nyílik az út fordulóiról 
kilátás. A tető alatt Rablókutnak neveznek egy forrást ; de e félel- 
mes név még abból a régi időből származhatott, midőn távol ott- 
honából kerekedett fel a szenelő népség és lóháton eszközölte a 
szállítást. 1757-ig ugyanis e távolabbi erdőségekben alig néhány pász- 
torkodó oláh család lakott, kiknek ivadékai máig bufanoknak 
hivatnak a síkföldi oláhokkal szemben. A török uralom idején épen- 
séggel Kis-Oláhországból hajtották fel nyaranta a szenelőket s 
ezekből telepedtek le néhányan képezve Valye Juga kis helységet, 
mignem 1757-ben az Ausse vidékéről és a Salzkammergutból be- 
hozott 300 család rendszeres községet képezett abból s Maria The- 
rezia férjéről Ferenczfalvának nevezték el. 

Mielőtt azonban oda érkeznénk, Josephinenthal nevű egy ház- 
sorból álló kis coloniát érintjük. A múlt század óta nagy erélylyel meg- 
indult telepítés legújabb tagja ez s Bresson György (jelenlegi 
műszaki-igazgató Bécsben) nejéről kapta nevét, mint a resiczai park. 
Ugyané főigazgató nevét egy Oravicza felé Forotik határában 
1872-ben 50 családdal eszközölt más telepítés (Bresson falva) is meg- 
örökítette. 

Josephinenthalhoz érkezve, minthogy alkonyatra járt az idő, 
felső ruháinkat hamarosan elő kellé keresnünk, oly éles légvonat 
sivított át rajta. £ völgy, mint a Szemenik társcsucsának : a G óznának 
átellenessé, különben gyakran szenved a hirtelen szélrohamoktól, 
míg az éjszak-déli Berzavavölgybe helyezkedett í'erenczfalva a lég- 
köri zavaroktól meg van kiméivé. Nem csoda tehát, ha a csanádi 
egyházmegyének jótékony szellemű érdemes' föpapja : Bonnáz Sándor 
úr nagy előszeretettel viseltetik e kedvező fekvésű hegyi helység 
iránt, hol a világ zajától elmenekülve, csendes elvonultságban hű- 
sölheti át a nyári hő napokat. Ide jövetelét semmi különös ünne- 
pélyesség nem előzi meg s a kinek áldozatkészséget egyházmegyé- 
jében annyi palotaszerű iskolaház dicséri: az szerény lemondással 
az ide való paplakkal éri be pihenő napjai alatt. 

És példáját Resiczáról, Temesvárról a hivatalnoki családok kö- 
réből mindig meglehetős számban követik, mert a ferenczíalviak ta- 
karos házaiban kielégítő pihenő helyet találhat bárki. A vakító fe- 
hérre meszelt, zöld ablakredőnyös vidám kinézésű házak a Berzava 
mellett egy fő és két mellékutczát képeznek s a sok kereskedő és 
iparosczég után következtetve, valamelyik kisebb városban képzelnők 
magunkat, mely feltevésünkben a czivilisált külsejű férfiak, de különö- 
sen a takaros nők még inkább megerősítenek. Egy olyan falusi kovács- 

27* 



358 A Szemeuik és környéke 

névaJ találkoztunk útközben, kinek elegáns modora és társalgása a 
Gnádige Frau czimet szintúgy megkövetelte. 

Pedig a helység lakóinak fő keresetforrását a szenelés és fu- 
varozás képezi. Az államkincstár uralma idején egy huta is állott 
itt, de mióta Resicza a vasipar terén praedominal, s a Berzava vize 
újból be van az usztatásra rendezve: egy ilyen kisszerű műnek 
fenntartása feleslegessé vált. A szenelés azért sehol sem éri el az 
ide való pagony eredményeit. £ pagony a resiczai erdőhivatalhoz 
tartozik s e hivatal évente 146 ezer tőmörméter fát és 800 ezer 
hektoliter szenet állít ki. A nyári évad alatt künn az erdőségben 
foly a szenelés, hol a bogsákat álló hasábokból halmozzák össze. £ 
bogsák a lejtési viszonyok és széljárathoz képest változó méretek- 
ben állíttatnak elé s a legkisebbek 9^/3—15 méter átmérőjűek, míg 
téres és védett helyeken 75—126 tömörmeter rakatú bogsákat ké- 
szitnek. 

A szénszállítás az erdei telepekről két fogatú, veszszőből font 
szekereken történik. £gy-egy ilyen szekér 3.a méter hosszú, 1 méter 
széles, 0'9 m. magas és 2'88 ürméter tartalmat fogad be. Fenn 
az erdőből lapos kosarakban hordják ki a szenet s megrakodva ha- 
ladnak Resiczáig, hol a magukkal vitt fuvarlevél szerint eszközlik a 
leszámolást. 

Hogy az erdőség legtávolabbi pontjai is állandó munkás ke- 
zekkel legyenek ellátva, 1828-ban a Szemenik éjszaki lábánál szőrény- 
megyei, tehát volt katonai őrvidéki területen cseh, morva és ausztriai 
lakosokból új telepítvényeket létesítettek. Ilyenek Wolfsberg (Jarina) 
Weidenthal (Brebul 1035 méter magasan) közel a Temes forrásai- 
hoz; a Cracu Sezu alatt pedig valamivel éjszakabbra Wolfwiesen 
és a Valye-Bucinu mellett Lindenfeld (910 méter). Utóbbiak azon- 
ban nem állandósultak meg, s csak a két előbbi nőtte ki magát 
önálló községgé; nyelvét, vallását híven megőrizve itt a vadon- 
ban is. 

Ferenczfalva nyaranta sok látogatót vonz magához azért is, 
mert innen lehet valódi hegyi tájképhez jutni t. i. innen vezet fel 
a Szemenik útja. Mi a meredek, de rövidebb s egyenesen a Gozná- 
nak vezető út helyett a Berzava völgyén kezdtük meg utazásunkat. 
£z a folyó ugyanis Ferenczfalvától éjszak-nyugatnak nagy kerülő- 
vel éri el Resiczát s mint gyors futású hegyi patakkal találkozunk 
itt ismét, melynek két partján a bükköt, fenyő kezdi kiszorítni. 
Mint eredeti fenyőfaj szerepel itt a jegenyefenyő (Abies éxcelsa, 
Pinus Abies B. Fichte) 350—1008 méterig vegyül a bükkösökbe, míg 
a luczfenyő (Pinus picea L. Abies pectinata DC.-Tanne) 1000-1200 



i 



, 1 



Téglás Gábor. 359 

méterig jelentkezik köves meredek oldalakon. Legújabb idSben 
erdei fenyőt (Pinus sylvestris, Weissföhre), fekete fenyőt (Pinus 
austriaca, SchwartzfiJhre) cultiválják 20 — 50%-ig vegyítve, sőt emel- 
kedettebb helyeken a vörös fenyővel (Pinus larix, Lárche) ós más 
fenyőfajokkal is tesznek Itisérletet. 

A Berzava jobb partját követő szénút a Krivaj nevű coloniáig 
(8*495 kilométer) Ferenczfalvától jó karban van s azon felül is szekér- 
rel járható. Balra tőlünk javában foly a letárolás s itt kisebb víz- 
fogókból alázuditott vizsugarak szállitják le a hasábokat és tönkö- 
ket. Az usztatás gyorsítására mesterséges vízesések vannak beren- 
dezve s az alsó szakasz csatornával torkollik a Berzavába. — Fen- 
nebb találjuk a Berzava vízfogóját. -— Ezt 1864-ben kezdték meg 
s 1869-ben fejezték be, összesen pedig 128.074 frt 72 krba került. 
E költségekből 19.301 forint 40 kr. esik a vízfogó elkészítésére, 
28.169 frt 33 kr. a patak csatorna kitisztitására le Resiczáig 38*8 
kilométer hosszúságban és 69.934 frt 48 kr. 40 metér sövény-rak- 
part és az ide megkívántató szénraktárakra (Resicza),'1.715 frt 10 kr. 
eszközökre esik, az évi fenntartás pedig 4 ezer frtot igényel. Az 
usztatás 0*5 — 0*6 méter vízállás mellet ápril-augusztusig történik s 
átlag 104.870 köbméter tíízi ós felszerelni való fa úszik itt egy 
nyáron le. 

A mellékvölgyekből s távolabbi gerinczekről nedves és száraz 
csúsztatok közvetítik a szállítást, sőt 1868— 1871-ig a Krivaja mik 
és marén 4*096 kilométer hosszú gördítő pálya is működött átlag 
4*79% lejtéssel, 1*15 m. sintávollal és 16*21 m. minimalis görbü- 
leti radiussal. A kerekek 36 fontos bányasíneken jártak s 5 drb. 7 
m. űrtartalmú 1150 klgr. sulyu kocsi közlekedett lefelé pusztán 
a dörzsfék szabályozásával egyetlen ember felügyelete alatt, mig 
visszafelé egy ló vontatta. Egy-egy kocsiba középszámítás szerint 
48 méter fa ment be s naponta 19*5 kilométert tettek meg a vona- 
tok. Összesen 136-997 köbméter fát szállítottak igy le. 

Ezen vízfogónál egy kis pisztrangtenyésztő is van berendezve, 
s épen e mellett térünk balra, hogy az Izvoru Molit horpadását 
követve, a gerinczre kikapaszkodhassunk. Még itt se győzi le a fe- 
nyő a bükköst s ezek között bujkál a keskeny ösvény, közbe-közbe 
a nagy zajjal alácsörtető csermelyhez közeledve. A tisztásokat szor- 
galmasan ültetvényekkel foltozzák ki s az erdőség végig felkísér 
bennünket sűrűségében, alig törve meg néhány faj növényt. A Tele- 
kia speciosa illatos virágtányérjai, szálas Aconitumok, Hieraeiun al- 
pinomok. Viola alpina csoportozatok hoznak némi változatosságot az 
egyformaságba. Annál változatosabb kilátás fogad, a mint lépésről 



A Szemoiik éa kArnyéke. 

tágulni kezd látókörünk. A Cioca Beconi megmászásával 
inn vagyunk azon a széles hegyháton, mely a Szemenikből 
a, csekély hullámzással éJBzakkelet-délnyugati irányhaii a 
l, illetőleg a Valye Tereinek abba ömiéséig tart s a 4 mér- 

hos&zuságu gerinczével a Ruszka - Fojana és Duna közt ki- 
i rendszer központját és irányitóját képezi a a feloszlatott 
megye nyugati határa is ide esett. 

aaragdzöld pázsitszőnyeg terül ki a helyenként éles gerinczczé 
'ült, majd ellaposodó, vagy formásán legömbölyített hegyhá- 
ilybÖl alig hogy felüti fejét egy-egy sziklacsoport, vagy kúpos 
m. Az ilyen morphologiai különbségek már az elnevezésben 
itSs éles látással meg vannak külömböztetve, mert a Fiatra 
Izd rendesen az előbukkanó sziklacsoportra vonatkozik ; a 
Vurvi alatt íeldoraboruló tetőt kell érteni. íme mindjárt 
í látjuk a főcsúcsok háromságának elsejét : a Fiatra Negyejt 

méter a katonai háromszög sz.) Néhány sziklatömb folytatja 
ég létharc/át az athmoEphaeraliak romboló támadásai ellen ; 
t kopott külsejUköt mély repedések, rovátkok szabdalják már 
ssza szemlátomást, mélyebben rágódnak tetemükbe a zuzmó 
1 nincs messze az idő, midőn a pázsitfélék majd ezekre is 
ISt vonnak. 

iielőtt azonban ez észIeletUnket megtehettük volna, hirtelen 
!k torlódtak fejünk felett össze s ugyancsak sietnünk kellé, 

Megyej gerincze alatt épen az erddregió szélére épített 

hajlékot elérhessük. A megázás, úgy látszik, elengedhetetleo 
í itt a kirándulásoknak, legalább e kis házajtó ablakkeretei 
ak lepve az e felett kesergők rigmusos jeremiác^aival. Minket 
] csak figyelmeztetni akart Jupiter pluvius, hogy uti jegy- 
ből hatalmaskodását valahogy ki ne feledjük, mert csakhamar 
rrÖl morajlott fel egy-egy mindinkább tompuló mennydörgés 
adva mintegy, hogy félbeszakadt utunkat bátorságosan foly- 
ik. 

[amarosan felkerekedve siettünk tehát a nagy hirnek örvendő 
Adlerbad) felkereséséhez, melyre innen alig 15 percznyi tá- 
szerencsésen rá is bukkantunk. E tó látogatása egész cultussá 
;i magát, s mire a doctorok tudománya s a gyógyszertárak 
nai gyógyírral nem rendelkeznek : abban a betegségben a 
;e szerint egyesegyedül a „Baile maré" vize nyújthat- gyó- 
. A ki csak teheti, el is látogat oda s el nem marad a j u- 
-án (ó szerinti június 24. Kereszt, szt. János születés napja) 
íztus 1-én (ó szerint július 20. Ilyes próféta mennybemene- 



Téglás Oábor. 361 

tde) a szirányi oldalról kivonuló egyházi menetből. Pedig az egész 
tót nem találtam 16 Q méternél nagyobbnak, melyben tehát fel- 
dugás nélkül, a fürdőzők testének igen csekély részét illethetné 
közvetlenül a csodatevő víz, mely 3 kis forrásból nyeri származását. 
Felszínét azonban egészen csillogóvá teszik az alapkőzetből kimosott 
csillámlevélkék s a nép babonás hiedelmének fokozására e jelenség 
is befolyhat, mert gyermeteg felfogása szerint az idejáró tündérek 
eztistruhájából válik az le. Szerencsére a gyógyjavallat az éjjeli 
fürdésnek a nappali felett előnyt ad; különben a templomi zászlók 
alatt, omatusos egyházi férfiak vezetése mellett kivonuló menet a 
fürdői ruhák használatáról való tudatlanság miatt, nagyon is kényes 
jeleneteknek szemléletére volna kényszerülve. 

A kis hegyi tó gyógyhatását feltünőleg csekély hőmérsékle- 
téből magyarázhatták ki a kezdeményezők, azt regélvén felőle, hogy 
a Sasok is ebben fürödve erősödnek meg. Ott jártamkor (július 
végén) az elébb említett rövid esőzés után a légkör 16° (C) álla- 
pota mellett d. u. 2 órakor csak 4^ (C) hőmérsékletet találtam s 
útitársam, kit tanulmány szomja még fürdői kísérletre is elragadott, 
ugyancsak fogvaczogva áldozott a tudománynak. 

A vizi tündérek lekenyerezésére a patiensek néhány apró 
pénzdacabot szoktak a tóba dobni, melyeket a juhpásztorok később 
egész lelki nyugalommal kihalászgatnak, mintha csak magukat tar- 
tanák a najádok földi mandatariusainak. így aztán a szenvedő test- 
részekhez érintett ruhafoszlányok maradnak fenn a tó balnaeologiai 
szerepének tanúságául. A mások vakbuzgóságából hasznot húzó élel- 
messég a volt határőri oláh faluk által 1859. július 5-én felállított 
kőkeresztet sem kimélte meg, s akadt olyan vállalkozó szellemű ember 
is a vadon gyermekei közt, a ki ténylegesen meg akart bizonyosodni 
á felől, vájjon van-e csakugyan alapja annak a szóbeszédnek, hogy 
e kőkereszt aljába a donatorok 30 drb ezüst frtost rejtettek. Isme- 
retlen tettesek tehát a kőkeresztet piedestaljából kiemelték, sőt oly 
beható meggyőződést kívántak szerezni maguknak a hir mibenléte 
felől, hogy most a kegyeletes emlékjel is törött lábbal sántikál a 
csodás hatású tó felett. 

Egyébként már aNegyej név, mely tavaszi, leginkább májusi ün- 
nepélyt jelent, mutatja, hogy eleinte az erdők közé telepedet buífanok 
(erdei oláhok) e szép gyepes felföldön tartották meg szokásos tavaszi 
mulatságaikat, melyek az erdélyrészi hegyi falukban és Biharban 
is szokásosak. így ragadt át a Négy ej név a hegyre s minthogy a 
climaticus viszonyok közt a nyári időszak tette lehetővé itt a viga- 
ságot, lassanként így nőtte az fürdőzéssé ki magát. A gainai hires 



A Szemenik és kSroyéke. 

lyváaár eem egyéb negyejánál, melyekre a környékek apraja- 
yja be szokott seregleni s csak helyi eltérés, hogy ott leányvá- 
'al van egybekötve. Egyébként szabályszerű terminusa május l-je 
ae s rendszerint akkor a legények egy májusi fa fel- 
sésével jelölik kiszívok választottját. A leány- 
tsztás tehát egybe volt a negyejákkal eredetileg kapcsolva, csak- 
y a változott életviszonyok kiforgatták azokat eredeti mivol- 

A Sasté vize most fogyóban van ; tavaszi olvadáskor bizonyosan 
edelmesebb és egykor, tán az erdőség pusztulása előtt jóval 
yobb lehetett, mert régi medrének eltSzegesedett öhlözete va- 
li egy holdnyi kiterjedésben felismerhető raost is. Iránya déli 
lig 24 méterrel fekszik alább' a Negyejtöl a Goznához futó ge- 
:znél (1119'1 m.) s kis erecskéje: a Valge Bailor a vízfogó alatt 
lik a Berzavába. Minthogy pedig annak beszakadása 658*9 m. 
Sástó 1395-4 méter magasságba esik: e két adat kíilömbségé- 
egyuttal tájékozást merítünk a főgerincz hirtelen és nagyfokú me- 
ekségérSlis. E 7365 méter magasságból minden közbeeső fokozat 
fül képződött ki a Berzava völgynyflása s így a hegy vonal fSága- 
d jelentékeny viszonylagos magassággal birnak. 

A Piatra-Negyej-gerincz keleti oldalán a Baile maréval majd- 
1 átellenben a Baile mikéből vagyis a Kis tóból ered a Nera 
reu Kera), melynek számos forrásaitői valamivel keletre a Gozna 
eléből indul meg a Rreu Nerganitia, egy szintén b5vizű és gaz- 
forrásokkal biró hegyi patak, melyeknek társulása után mind- 
: a Eosevi maré csatlakozik jobb felől s Ríu Niergani együttes 
alatt kezdik meg pályafutásukat. A két tó közt elterülő hegyi 
slőt Obersia Zanoghi néven kulömböztetik meg a nyaranta itt 
yászó juhpásztorok ; míg a G o z n á i g terjedő lapos hegyhát 
e már Muntye (havas), jóllehet a hó határon jóval alább (1395'4 
;er) esik. E szép téres fennsíkról 53'4 méternyire vált ki a Piatra 
zna sziklás kúpja (1448 m), mely a Szemeiiilcnél is határozot- 
ban elkülöníti magát Ez alatt szintén egyfolytában lejt be a 
^oldal egész Ferenczfalváig s míg keletre csupán a Temesnek 
yen bevájódott völgypárkányzatát vehetjük ki s azontúl a Godjan 
rkonak a Szemenikcsoportnál jóval magasabb lánczolata zárja el 
másra tornyosuló csúcsainak hosszú sorával s azok oldalaiba 
Sdött meredek hegyszakadékok, mélyen lenyúló szurdékok erdős 
irynthjaival a látóhatárt: éjszakon egész a Ruszka Pojana jól 
:jI5dött lánczolatáig elkalandozhat tekintetünk. Közvetlen előt- 
k gyorsan törpül a hegyvilág s egyesegyedül a Kuka (1013 m.) 



T^ 



Téglás Gábor. 363 

fennsíkján látni kiteijedtebb hegyi legelőt. Onnan a Poganis 
kiindulását szolgáltató Sokului 360 méterre sülyed, a^ Tilfa Bobului 
pedig 316 m. s az erdős hegynyulványok azontúl apró oldalágakká 
simulnak ki, melyek az ívalakban görbülő Temesnek éjszakra irá- 
nyulva, megannyi helységnek vagy vízérnek szolgálnak színhelyéül. 

Nyugatnak fordulva, az Érczhegységnek utunkba ejtett dog- 
nácskai ágát látjuk elébb keskeny szalag, utóbb szétterülő kisebb 
lánczolatok alakjában a Berzava és Karas között kifejlődve. A fő- 
geríncz Kuptore és Jabalcsa vidékéig éjszakra tart s onnan Bog- 
sánig nyugatra fordul, honnan délnyugatra, majd délre kanyarodva 
a kudritzi (643 m.) és a verseczi tetőkkel (412 m.) a rónába 
ékeli magát. E hegységből meríti Resiczabánya ásványkincseit s 
s míg Szekul-, Domán- és Bogsánnal az éjszaki oldalon marad, 
Dognácska a vízválasztótól délre fekszik. A hegygerinczet jelenleg 
nemcsak Kákova-Dognácska-N.-Bogsán-Lugos irányában szeli rendes 
közlekedési vonal, hanem a lupaki nyergen Resicza Moravicza 
(Eisenstein) közt is építettek egy 18487 kilométer utat; sőt Re- 
sicza-Doman-Krajsova-Anina-Stajerlakot is jó megyei út (40'905 
kilométer) köti össze. 

A mint e hegy vonal fejlődését nézegetjük: Resicza kavargó 
füstgomolyai állandó irányjelként szolgálnak reánk nézve. 

Legfestőibb látkép délnyugatra fogad, mert az Érczhegység- 
nek oda eső ágazatait különösen egyes, messzire kitetsző mészszir- 
tek, s majd meg éles szegélyzetű fennsíkok teszik változatossá. E 
szaggasztott mészszirtekben jurakorbeli és krétakori lerakodásokat 
különböztettek a vidék tanulmányozói,* de a részletes felvételek során 
fö dtani intézetünk nagy tevékenységű munkásainak feladatát teszi a 
behatóbb osztályozás. Az összes mesozoi lerakodások vetődéseknek és 
gyűrődéseknek voltak alávetve, nem is említve a harmadkori kitörések 
folytán támadt helyi zavarodá^okat s még innen a magasból is kive- 
hetjük az éjszakról délre haladó redőzeteket. Ott látjuk a Karasmenti 
mészcsoportok festői alakzatait, a ravaszlyukakkal, dolinákkal telehin- 
tett kopár fennsíkokat, a szép prolazi-hasadékot, melynek éjszaknyugati 
kapuzata a krassovai várromok alatt csalódásig hasonlítnak a tordai 
hasadékhoz. A Münis mély hasadékvölgyén túl kimagasló tetők és 
szirtmeredélyek már a Plesuva hegységhez tartoznak s a Csiklova- 
lUadia, Szokolár mögött fehérlő mésztetők irányában a távol kék- 



* Geologie des Banater Gebirgsziiges von Johann^Kadernatsch mit 1 und 
4 Taft'ln, Wien 1857. — Schröckeustein die geolog. Verháltnisse des Banater 
MoDtandistricts. Magyar Földtani intézet 1870. évkönyve. 



364 A Szemeilik és köroyéke. 

jével összeolvadó szerbiai hegyek ezüst szalagjaként i 

is megvillantják a rátűzS nap sugarai. 

Egészen Aélte forduha, már kevésbé vagyunk 

ecvea tetőket, csúcsokat az ott hullámzó hegyteogerb 
L Gozoától ismét széles legelő terjed tovább, d 
kezd a itt az éjszaki és keleti feuyőöv koszc 
fel a Vur vu-Szemenik. Szélesre terpeszkec 
atalmukba kerítették a fűféiék s mert nem i 
vagy természetes szirtkup alakjában jelentkezik, 
tra-Gozna, épen azért jelentékenyebb magasság. 
i sem vonja oly nagyon magára tigyelmünki 
/ő nyereg I362.s méterre sUlyed. A Szemeniken I 
de annál meredekebb oldalágak nyulnak le Fe 
geríncz gyorsan törpülő fokozatokba halad & 
honnan a Temesíg már csupán törpe elŐhegj 
hb és magasabb lánczolatok irányulnak kelé 
! B épen ezek szabják meg a felső Temes fi 
, mint egészen kis patak épen a Szemenik éjs 
li két nagyobb ágban, melyekhez jobbról a Pat 
igy kisebb csermelyt, balról pedig Wolfsben 
Mormentiu járul. Az így megerősödött Teme 
el alább, egy vele egyenlő nagyságú vizet, a P 
szí magába. A harmadik jelentékenyebb oldalág 
ozik és ez a Dealu Morghíllaról Pereo Tere@ 
ivánál vesz fel. Valamivel alább ömlik be 
ko küldöttje, a Hidegpatak is s az ilyeténkép 
1 Szemenik-Szarkó csoport közé furakodva, a 
ápződésű kapcsolatot éjszaknak bevágva, a szia 
egyenesen éjszaknak indul s csakhamar teljest 
(gységet egymástól. 

^ Szemenik hegység hydrographiai jelentőségéi 
e végett térjünk vissza még a fögerinczhez, na 
: tizenkét kilométeniyi fennsíkot képez le a C 
tnak elszakadó harántága, a MUnis, leghosszabb 
' Poniascanakés Berzavának ad léti 
a Kapusin déli oldalon 8804 méter, emez az > 
I méter magasból ered s ellentétes irányban 
E fontos harántág azután ismét két felé válik, 
i a Berzava balpartját dominálja, s egyúttal 
nak lejtő Karastól elkülönítve; a délnek szaka 
Gura Rosilor, Puskás, Hunca Poreuluj, Hunca 



f^ 



Téglás Gábor. 365 

negna tetőkön át lehúzódik a Culma lil[>8niaculujig (864*6 méter), 
honDan a Karas veszi származását. Ennek fő mellékvize a Pe- 
ren Buhuj (Bagoly patak), egy széles fennsík nyugati oldalán 
kanyarog, mígnem egybefolyva a gyönyörű p r o 1 a z i hasadékon ki- 
szabadul s épen, mint a Temes, egy ívhajlással fordul Krassová- 
nál délnyugatnak. És ez egymástól oly távolinak tetsző folyók, alig 
17 kilométer légtávolból kezdik meg pályafutásukat. 

A Szemenik főhegyháta a Cracu rossitól a Valye-Teriig ka- 
nyarog s ott a Dealu-Csebel (» Zabel a kat. térképen) alatt a 
Münis völgye zárja el útját, míg a délkeletre kiágazó nyúlványok 
rövid szurdokokkal s hosszú futású völgyekkel torkolnak a Nera, 
Brazova, Craiova, Statina, Mehadika s ezek mellékvölgyeibe. Egész- 
ben a főgerincz nem sokat veszít magasságából, mert míg a Fiatra 
Gozna lábánál elterülő hegyi rét 1395*4 méter, a Szemenikhez ve- 
zető nyereg 1362*3 méter s délre a két Sástó közti gerincz 1419.1 
m., a Berzava forrását rejtő Kapusin 1 183*4 méter, az utolsó hegy- 
fok: a Dealu-Csebel 962 méter s így a lejtés a két Sastótól 456.9 
métert tesz ki, vagy az átlagos magasságot a hegylánczolatnál ezer 
és 1300 méterben állapíthatjuk meg s abból a legfeltűnőbb csú- 
csok: a Negyej csak 2i méterrel, a Gozna 53*4 méterrel, a Sze- 
menik pedig 927 méterrel válnak ki. 

Most az u. n. régi cseh erdei úton a Goznakó éjszaknyugati 
lejtőjén kezdtük meg visszatérésünket. A Goznától indultunk meg 
8 elébb egy jó vastag quarcztelléren kellé átlépni, mely természe- 
tes gátként tűnik fel a Gozna nyugati meredek fala alatt s az erdő- 
régio felső szélén áll. Az erdőséget bükk képezi, mely itt 1350 
méterre nyúlhat fel. Fenyőerdők csakis az éjszaki és éjszakke- 
leti oldalon jelentkeznek. Annak árnyában a Cracu-Gozna nevű pa- 
tak forrása fogad legelőször is a tetőtől alig 150 méter távolság- 
ban. Kellemes ízű vize d. u. 5 órakor 13^ (C) légköri hőmérséklet 
mellett 3*5^ (C) vala. Örökös árnyékban áll, s a ferenczfalviak ki- 
tűnő hatást tulajdonítnak neki. Kőzete ugyanaz a csillámos gneis, 
a mi a tetőt képezi. Hirtelen meredekséggel tart ez a lejtő le Fe- 
renczfalváig s csak épen a helység felett az erdő visszamaradtával 
találtunk egy lépcsős előfokra. Ennek falkos csillámpalájából szép 
gránát kristályok villognak oly bőségben, hogy minden kézi pél- 
dányban bőven találhatjuk. Innen csak egy rövid séta esik a hely- 
ségig, melynek alsó végén a templom közelében fekvő erdészlak 
már csak 521*4 méter magasságot mutat. Idáig tehát a közvetlenül 
Ferenczfalva felett kimagasló Goznakőről(1448 m.) 926*6 métert kelle 
lejteni. 



366 A Rába és a Dana vízrajzi yiszonyai. 

A Berzava futását tekintve, az rohamos hegyipatakként ira- 
modik 1183*4 m. magas forrásától a völgybe alá. A vízfogó zúzó- 
tól kezdve s mindazonáltal elég egyenletes lejtéssel bír, mert ott 
az Izvoru Molit torkolatánál 683*2 m. ; kevéssel lejebb a nagy Sas- 
tóból jövő vízér 658*9 méter magasságban szakad bele s Ferencz- 
falva szomszédságában a Dignást 645*4 méter alatt veszi fel. E 12 
kilométernyi szakaszt tehát 378 méternyi eséssel futja be, vagyis 
kilométerenként 31*5 méter esik. Mint érintők, Ferenczfalvától nagy 
kerülővel halad a Berzava-Szekulig és a szekérút tőle nyugatnak 
rövidebb futással kapcsolja össze a két helységet. E kanyargó zu- 
hatagok, sellők alatt a szekuli hídig 300*2 méterre sülyed a víz 
tükre, de azzal játszi szökellésének is vége kezd szakadni, mert 
Resiczán az altáraa előtt 256 m. a víz színtáj s onnan Bánya- Bog- 
sánig, illetőleg Vasziova határáig 192*7 méterre sülyed csak. Es 
ezzel alsó kanyargós szakasza veszi kezdetét, mígnem Dentánál a 
Berzava csatorna korlátai szorítják össze a meglassult folyót. 

TÉGL.ÁS GiiBOR. 



A Rába és a Duna vízrajzi viszonyai. 

I. 

A Rába és a Duna területének vízrajza és éghajlata. 

A Duna Dévény mellett lép az ország területére és egészea 
Pozsonyig keleti irányban folytatja útját; itt megváltozik iránya s 
egész Gönyőig délkeleti, azután ismét keletivé lesz. Gönyőnél egye- 
sül a Duna saját elágazásával, mely Rajkánál jobb felé különsza- 
kad és Magyar- várnál a Lajtát, Győrnél pedig az egyesült Rába- 
Rábczát veszi magába. 

A Rába, mely Stájerországban eredvén, alpesi folyónak tekin- 
tendő, 127 kmnyi folyás után eléri a magyar határt és Sárvárig, 
azaz a magyar nyugati vasút hídjáig megtartja a hegyi folyó jelle- 
gét; itt azután síksági folyóvá kezd átalakulni, mig végre 271 kmnyi 
folyás után a Kis-Dunába szakad Egyedüli jobbparti mellékfolyója 
a Marczal. Mellékfolyónak e helyen természetesen csak azt nevezzük, 
mely a nyugati vasút hídján alul szakad beléje s nem azon számos 
hegyi patakokat, melyeket még mint hegyi folyó felvesz. A Rábcza 
tulajdonképen nem is tekinthető a Rába mellékfolyójának; mert 
vele egyidejűleg ömlik a Kis-Dunába s igy önálló, a Rába mellé, 
nem pedig neki alárendelt folyónak vehető A Rábcza, a Répcze és 



k 



Jaszuigcr J. 367 

a Kis-Bába egyesüléséből keletkezik; a Répczének pedig mellékfolyója 
az Ilkva s azonfelül néhány rövid folyású, de erős esésű kisebb fo- 
lyócska. Mig a Duna délkeleti főirányt követ, addig a Rába iránya 
éjszakkeleti. A Duna és Bába közti terület lapálynak tekintendő, 
mely báromszög alakú. A háromszög nyugoti oldalát a Keleti Alpesek 
elágazásainak dombsora, másik két oldalát a Duna és Rába képe- 
zik. Ezen háromszög éjszaknyugati sarkában a föld szinének bemé- 
lyedése a „Fertő tava*" néven ismeretes vízmedencze ; a tó nyugati 
partját egy hegysor szegélyezi, mely a déli és éjszaki partok felé 
települ, ellenben a tó keleti partja tökéletes lapály. A nyugati part 
hegységének oldalvölgyeiből több vizér szolgál a tóba ; köztük leg- 
jelentékenyebbek a Vulka és Rákos patakok. 

A Rába-Duna vidékének éghajlata bensőleg összefügg az egész 
folyamvidéknek éghajlatával, ez pedig a kontinentális éghajlat jel- 
legével bír. 

Ennek pedig nagyon sajátságos jelenségei vannak nyugati Európa 
vidékein ; u. i. kivéve az örökös hóval fedett területeket, az éghajlat 
ugyanazon földrajzi szélesség alatt nyugaton jóval melegebb, mint a ke- 
leti vidékeken. Ez többi között abból a körülményből is kiviláglik, 
hogy nyugati Európában a szőlőmivelés sokkal éjszakabbra terjed, 
mint keleti Európában. Mig a Rajna völgyében még Bonn környékén, 
tehát az éjszaki szélesség 51-dik foka táján bort szűrnek, addig 
Csehországban Melnikig, a szélesség 50-dik, Magyarországon már 
csak 49-dik és Oroszországban 46-dik fokáig érnek csak a szőlők. Ha 
e jelenségnek okait kutatjuk, azt találjuk, hogy többféle tényezők 
eredményezik nyugati Európa melegebb éghajlatát. Ilyen tényezők : 
nyugati Európa partjainak nagy kifejlődése s az ebből eredő sok 
érintkezési pont az Atlanti óczeánnal; továbbá az Antillák felől 
Európa felé özönlő meleg Golfáramlat; a szintén melegítő délnyu- 
gati szelek uralkodása. E körülmények Nyugat Európa légmérsékle- 
tét fokozzák, ellenben Kelet-Európában a hideg éjszakkeleti szelek, 
melyek rajta akadály liélkül nyargalnak végig, csökkentik a mér- 
sékletet. 

Az Alpeseknek éghajlati sajátosságát képezi az úgynevezett 
„Föhn'* ; ez déli szél, melynek magas hőmérséklete rohamosan olvasztja 
az Alpesek hótömegeit s az által azon vidékek hegyi folyóiban 
áradásokat okoz. A „Föhn" hó-olvasztásából eredő víztömegek óriási 
méreteket öltenek, mint ezen a következő adatokból láthatjuk: A 
Rajna folyamterülete eredetétől egészen a Bodeni tóig 8,500 Q 
kilométert, tesz. Ha ezen területen a „Föhn'' folytán beáll az olva- 
dás, akkor a Rajnába ömlő vízmennyiségek többlete másodperczeii- 



368 A Jtába éa a Duna vízrajzi viszonyai. 

ként 2000 köbméter. Ha már most meggondoljuk &ű 
nának egészen GönyÖig egy 300,000 Q kilométernyi 
adózik, melyből 46,000 Q kilómét, esik az Alpesek vi 
könnyen következtethetünk azon vízmennyiségekre, mel 
által okozott hóolvadásokkor a folyamba jutnak. 

A Föhn hatása nem terjed ki az Alpesek össze: 
gyeire ; mert délről éjszak felé irányul, úgy hogy h 
a hasonló irányú völgyek vannak kitéve. Ide tart< 
összes alpesi mellékfolyói, kivéve a keletre folyó 1 
Drávát és Szávát Már az áradások beálltának időpor 
ben jelentékeny kiilömbség van az Alpesek éjszaki ós 
között. Az elsőknél gyakran már január elején, az ut 
desen csak későbben vannak áradások. A Dunának 
folyói közül, melyek a Föhn hatásának leginkább ki 
különösen az Inn folyó emelendő ki, melynek épen az< 
áradásai vannak ; ez a folyó a Duna főadózójának teki 
árja a Dunánál döntŐleg mérvadó. 

A nyugateurőpai magasabb hőmérséklet érdeki 
ket okoz az európai folyók jégzajlásánál. Azon szárazföldi 
nyugati vagy éjszaknyugati iránynyal bimak, az eml 
viszonyoknál fogva a torkolattól föl felé menve szaba 
jégtől, úgy hogy benuök a jég könnyen lezajlik. E 
zöje áll a keleti és éjszaki irányú folyóknál, a miért 
jégzajlás veszólylyel jár. Áll ez a Dunára is, melynél 
túlnyomóan keleti az iránya. 

A mondott éghajlati viszonyok alkalmazása a F 
röletére rendkívül egyszerű. Állítják ugyanis, hogy c 
a Rába áija csak ritkán találkozik a Dunáéval ; me 
eredete a Fekete erdőben Gönyőtöl elég messze van 
ár megérkezése a Rába árja lezajlásának elmúlásáig k 
Jogosnak találjuk ezen állítást azon esetre, ha az olvi 
beáll ; de máskép áll ám a dolog, ha nyugaton koráb 
az olvadás, mint keleten, a mi a fent említett klin 
menyek mellett könnyen tehetséges. Meg kell azt if 
hogy a Duna árja tulajdonképen nem a Fekete en 
az Alpesekben keresendő, tehát rövidebb úton jön hoz: 
hogy az olvadás többnyire nyugatról kelet felé halad 
pesekben és különösen az Inn völgyében a FÖhn á 
hogy már négy nappal az olvadás kezdete után B< 
Inn árja ; ha mindezeket figyelembe veszszUk, könnyf 
hogy a Duna árja a Rába árjával csakugyan találkozt 



Jaszniger J. 36V 

meny beálltának előföltételei mindenesetre megvannak, a mennyi- 
ben ez esemény főleg attól függ, mily sebességgel halad az olvadás 
nyugatról kelet felé. 

U. 

A Rkba-Duna területének vizmüszaki állapota 8 ennek 

diagnosisa. 

A Rába-Duna területének vizmüszaki állapota oly sajátszerű- 
ségeket mutat, minőkkel Európának folyamoktól áztatott egyik terü- 
lete sem bir. Ezen állapot jellemzésére szükséges lesz a két folyó 
egyesülési pontjából, Gönyőből kiindulnunk. 

Az ország határától egészen Gönyőig 100 kmnyi hosszúságban 
elterülő Duna völgye, a Kis-Duna ós Rábával való egyesülési pont- 
tól egyenlő távolságot téve fel, magasabban fekszik a tenger színe 
felett mint a Rábáé s az esési arányok is sokkal kedvezőbben oszla- 
nak el benne, mint a Rábában. Ezen tény legjobban a két folyó 
árvizei és alacsony vízállásainak összehasonlításából világlik ki. Míg 
az egyesülési pontnál, Gönyőnél a közös árvízmagasság 113*850 tesz, 
addig a Dunában 17 kmtrrel feljebb 116'38; 447 kmtrnél 123-11 ; 
73-2 kmtrnél 13335; 84-4 kmtrnél 13634 és a 100 kmnél 141 600 
tesz. Máskép van a Rábánál ; itt az árvíz a 17 kmnél, vagyis a Rábának 
a Kis-Dunába való szakadásának pontjánál, 11 4* 140, a 447 kmnél 
11 6- 145, a 73-2 kmnél 120-150, a 84*4 kmnél 123-397 és a 100 kmnél 
131 '327 méterrel van a tenger szine fölött. Az esések következőképen 
oszlanak el: A Dunában: 1 — 17 kmig 1:6700; a 17-447 kmig 
1:4300, a 447—73-2 kmig 1:2700, a 73-2—84-4 kmig 1:4000 
és a 84-4-100 kmig 1:2900. — A Rábánál: az 1—17 kmig 
1:68600, a 17-447 kmig 1:13.800, a 447—732 kmig 1:7000, 
a 73-2-84-4 kmig 1:3450 és a 84-4-100 kmig 1:2000. A szá- 
mok ezen csoportosításából a következő tények derülnek ki : először, 
hogy a Duna magasabban fekszik, mint a Rába; másodszor, hogy 
esése egyenletesebb, és harmadszor, hogy a Rába a hegyi folyó 
jellegét igen gyorsan elveszti és a siksági folyóét minden követ- 
kezményeivel együtt felveszi. Nagyjában hasonló jelenségeket talá- 
lunk alacsony víz állás mellett is. 

Különös fontosságú a Rába-Dunaköz területének alakulása. 
Értjük e helyen azon részt, mely a Kis-Duna jobbpartjából a Rába 
balpartjáig terjed. Itt sajátszerű tüneményekkel találkozunk. Mint- 
hogy a Duna és a Rába folyásuk irányára való tekintettel majd 
nem symetricusan fekszenek a földrajzi párhuzamos körök iránya 
felé, egy kellő helyen választott párhuzamos kör és több délkör 



A lUb& H a Duna Tj;er&j/i viszoDyai- 

ilmas lesz térszelvények (Terraiiiprofile) felvételére, melyekbe 
tán teljes biztossággal lehet ^ teriilet alakulatára (GoD&guratio) 
étkeztetni. Ilyen párhuiíamos kör a/, mely a 47" 40' szélességi 
)t jelöli meg; ez szeli a FertÖ tavat, átmegy a „Fiildszigeti 
or"-on és a Rábát kevéssel a kis Dunába való szakadása fölött 
Íja ; ezeken kivül a „Hanság''-ot is szeli. Ha ezen párhuzainoB 
t tényleg meghúzzuk és felveszszük a térszelvényt, kővetkező 
ii viszonyok mutatkoznak: 

i Fertó tó partjától a Rába melletti terület felé . . . 1 : 14,000 
L Fertő tó fenekétől a „ „ , , ..,1:31,000 
L Fertő tó fenekétől a Rába fenekéig 1 : 10.200 

Már az itt felsorolt esési viszonyok, bármily jelentéktelenek is, 
gosan mutatják, hogy a Fertő tó és Győr városa között levő 
Iterulet mélysfk jellegű ; de a délkörök segítségével még meg- 
5bb tényekhez jutunk. Meghúzzuk a 34" 41' 30" és a 34o 47' 30" 
eti hosszúságban fekvő délköröket, melyek elseje a dömölki 
lomszigeten. Kapuvár és Tárcsa (Andau) helységeken, másodika 
lapóczi templomon s Szt. János helységen megy kereszttü, a úgy 
iljuk, hogy a Rába és a Duna, illetőleg Lajta területének haráot- 
se az imént említett földterülettel szemben következőképen alakúi : 
n terület baránteaéae 
délkör : a Ráhtlnál : a Dunánil ; 

340 41' 30" 1:1250 1:2800 

34" 47' 30" 1:1300 1:2800 

Ha összehasonlítjuk a párhuzamos kör meghúzásakor meg- 
.pított esést az utóbbival, azt találjuk, hogy az utóbbi jeien- 
eoy túlsúlyban van. Az egészből azonban egyszersmind az is 
üik, hogy a Duna és Rába a köztük fekvő területtel szemben 
jfkon fekszenek, úgy hogy a Rába ■ Dunaköz tulajdonképen 
oinszögalakú teknő, melynek caúcsa a legmélyebb pontján, a 
)ának a Dunába való Ömlésének pontján van. Ezen sajátszerű 
kulás egyszeramind oka annak a természetellenes tilneménynek, 
ly a Rába és Duna közt nincs vízválasztó, úgy hogy az ezen 
omszög nyugati határának lejtőin eredő vizek sem a Dunába, 
1 a Rábába nem Ömlenek, hanem vagy a Fertő tónak adóznak, 
:y a Hanságba szakadnak s ez úton addig folynak lomhán tovább, 
[ a teknő legmélyebb pontját, a Rábának a Kis-Dunába szolgáló 
Itolatát el nem érik. Ez oka annak is, hogy a vízrajzi viszonyok- 
a lUbczát mellékfolyóival együtt nem tekintettük a Rába mel- 
folyójának. 

Ha tehát meggondoljuk, hogy a Rába és Duna partjai ala- 



I. * 



JaazDÍger J. 371 

csonyabbak, mint a bennük jelenkezS árvíz, hogy tehát az árvíz 
mindenkor túlcsap és az óriási barántesés következtében igen gyor- 
san a teknő alakú terület legmélyebb pontjaira siet: könnyen ért- 
hetjük a kiválóan fenyegető árvízveszélyt ; ha megfontoljuk továbbá, 
hogy az árvíz a csekély hosszesés következtében csak nehezen foly- 
hat ismét le: azon eredményre fogunk jutni, hogy a Rába-Duna 
területét természetszerűen négy alosztályra kell osztanunk, melyek 
közür kettő folytonosan fogyó szélességű szalag alakjában a Rába 
bal és a Kis-Duna jobb partja hosszában húzódik és gyors, de a 
nagy harántesés miatt rövid tartamú árvíznek van kitéve; a har- 
madik egyszersmind közbenső terület a két előbbi által határoltatik 
s felveszi azoknak árvizeit, de a csekély esések miatt csak igen 
lassú lefolyást enged nekik, úgy hogy ott a mocsárképződés lép 
előtérbe, mint az ott levő „Hanság* legszembeszökőbben bizonyítja. 
A negyedik alosztály vagyis területrész végre az állandó vízmedencze, 
a Fertő tó. 

Ha az itt mondottakat kapcsolatba hozzuk azon tényekkel, 
hogy a Rábának a Kis-Dunába való ömlésétől egészen Gönyő mel- 
lett, a Nagy-Dunával való egyesüléséig oly csekély az esése, mint még 
a Tiszatorkolatnál sem észlelhető ; hogy továbbá a három folyó : a 
Kis-Duna, a Rábcza és Rába egyesülése a lehető legkedvezőtle- 
nebb módon történik, és hogy annyi kedvezőtlen jelenség összeta- 
lálkozása folytán a Duna árja a Rábában és Rábczában jelentékeny 
visszatorlódást okoz: akkor megadtuk a Rába-Duna kórállapotának 
a diagnosisát. 

liáttuk előbb, hogy a Rába-Duna területének esése a délkö- 
rök irányában igen jelentékeny, nyugat-keleti irányban ellenben 
nagyon csekély. Ezen tény gyakorlatilag mutatkozik a kis Rábánál 
és Répczénél ; az első a Rába egy mellékága, ép úgy, mint a máso- 
dik, eleinte délről éjszak felé folyik, tehát a legnagyobb esés irá- 
nyában, a miért is mindkettő számos malom hajtására szolgál, at- 
tól a ponttól kezdve, hol kelet felé folyva, az együttes Rábcza ne- 
vet veszik fel, valóságos lomha folyású síksági folyóvá válnak s ma- 
lomhajtásra nem képesek. 

Hátra van még azon megjegyzés, hogy a Rába és később a 
Marczal jobb partján levő terület igen hamar, a két folyótól nem 
nagy távolságban emelkedik, hogy tehát a Rába jobbparti ártere 
sokkal kisebb mint a balparti, annak területének alig lO^/o-át teszi. 

Jaszniqbr J. 



W6kániai KOilemániek 1883. - 8-ik fllMt. 



28 



A Bcni ío]yó kikutatása. 



A Béni folyó kikutatása. 

A földrajzi ismereteket igen nevezetes felfedezéssel gazdagí- 
totta ujabban Dr. Heath Edwin amerikai mérDÖk az által, hogy az 
Amazon legnevezetesebb mellékfolyójának, a Madeirának elStte európai 
mber által soha meg nem látogatott forrásvidékét beutazta s az 
ndesektöl a nagy Amazon folyóig s annak segítségével az atlanti 
^zeánig az eddig áthatolhatlannak tartott őserdőkőn kereaztill utat 
fitott. Napjainkban, midőn egészen új és ismeretlen vidékeken járni 
lár kevés utazónak adatott, Dr. Heath kutatási útja, ha még a 
Ifedezés nagy gyakorlati jelentőségét szemügyre nem vesszük is, 
éltán kiváló helyet foglal el s az angol földrajzi társaság, hol köze- 
bb tettek részletes jelentést e nagy útról, nagy őrömmel s eliame- 
fssel fogadta azt, nemcsak mint valóban tudományos nyereséget, 
e mint első komoly lépést arra, hogy Délamerika rengetegjei meg- 
rfljanak a tudomány számára. 

Irodalmunkban feltűnően ritkán van szó Délamerika nyugati 
iszéről, még a legutóbbi időkben is, midÖn Peru és Chile kőzött 
nagy háború folyt, alig emlékeztek meg erről lapjaink, bár ma 
lár megszoktuk, hogy a háborúk a földrajzi s ethnograpbiai ismére- 
!kre nézve a felnőttek oktatásai gyanánt szolgálnak. £z okból nem 
isz felesleges, mielőtt magát a nagy felfedezés! utazást ismertetnők, 
^etmást annak színhelyéről elmondani. 

Az Amazon, a világ legnagyobb folyója, tudvalevőleg a Dél- 
merika nyugati partján végig fúté Andes hegylánczból ered, arró! 
vidékről, hol a forróság és nagy nedvesség az egész föld tekén 
jaknem példátlan búja tenyészetet hoz létre s hol az őserdők kö- 
itt óriási folyamok hőmpölygetik árjaikat, melyek a gyakori eső- 
ia alatt nem ritkán egész tenger alakjában terülnek azét. E vi- 
ékről ered az Amazonnak déli legnagyobb mellék folyója, a Madeira 
1, mely oly nagy, hogy sokan méltán felvetették már a kérdést, 
iljon nem az Amazon ömlik-e bele s nem jogosabb volna-e Dél- 
merika e folyam-királyát Madeirának nevezni? Maga a Madeira 
imét három, szintén igen jelentékeny s az Andes hegylánczolat kü- 
inbözÖ részeiből eredő folyó egyesülése. E folyók nevei geographlüi 
ikvésUk szerint az Amaru-mayu vagy Mayu tata (a legéjszakib'j), 
Béni s végül a Mámoré. Mindegyik folyó legalább is oly nagy s oly 
Ővizíi, mint a mi Dunánk, sőt az előbb említett sokkal nagyobb s 
slentékenyebb. 

Mindhárom folyó, mint említettük is, az Andesekből ered és 



György Aladár. 373 

pedig, mivel e vidéken (a déli szélesség 10— 15^ között) a nagy 
hegyláncz ketté válik á közepett egy óriási fensíkot alkot, az úgyne- 
vezett keleti Andesekből. E hegyláncz általában igen magas, egyes 
csúcsai, mint az Illimani és Illampu 21,000 lábnál magasabbra 
emelkednek (tehát majd háromszor akkorák, mint a Kárpátok leg- 
magasabb csúcsai) s bár az egyenlítőhöz közel vannak, örök hó 
fedi tetőiket. E hegység rendkívül sok tűzokádójáról és igen gaz- 
dag aranytelepeiről nevezetes. De hiresek természeti szépségei is; 
a hegyi fennsíkon fekvő Titicaca tó környéke, valamint a kelet felé 
leereszkedő erdők mesés szép tropikus növényzetökkel, a vízesések 
és patakok egyvelege, a tarka-barka madarak s élénk majom-csopor- 
tok e tájat a föld legszebb vidékei közé emelik. A két elől em- 
lített nagy folyó közt az Amaru-mayu a régi Peru fővárosához, Cuz- 
cohoz közel ered, a Béni pedig jóval lejebb, a Titicaca tón alúl, La 
Paz város közelében, mely város Bolivia egyik legjelentékenyebb 
kereskedelmi városa. Mindkettő több ezer patakot s csermelyt vesz 
fel magába s éjszakkelet felé hatolva, mintegy 5—500 angol mért- 
földnyi folyás után Brazília s Bolivia határánál egyesülnek egy- 
mással. Alig egy pár mértföldnyire innen ömlik beléjök a Trinidad 
felől csaknem egyenest éjszaki irányban jövő Mámoré s egyesülésök 
után Madeira uj nevet vesznek fel s e név alatt jutnak el a hatal- 
mas Amazonhoz. Mindháromnak nagyobb mellékfolyói is vannak, a 
legnagyobb (a Madidi) a Bénibe ömlik. 

Nevezetes, hogy e három nagy folyó vidéke a világ egyik leg- 
termékenyebb s ásványokban leggazdagabb része, s hogy itt volt 
már az ókorban az Inkák hires birodalma ; mindamellett az Andese- 
ken túl alig ismerték az egyes helyeket s a nagy világgal nem e 
hatalmas folyók segítségével érintkeztek, hanem az óriási hegylán- 
czon is, hol mindaddig, mig pár évvel ezelőtt be nem fejezték a 
híres andesi vasútat, a mai technika egyik csodáját, a közleke- 
dés igen nehéz és igen költséges volt. A szellemes Buckle e fel- 
tűnő körülményt egyenesen a természet buja tenyészetéből magya- 
rázza, mely lenyügzi az ember vágyait és kimondhatatlan akadá- 
lyokat gördít elébe. Valóban a kúszó növényekkel, gályákkal és 
ingoványokkal telt délamerikai őserdőkről alig alkothat magának fo- 
galmat európai ember. Csak például hozzuk fel, hogy Dr. Heath 
Is ^gy alkalommal egy zátony kikerülése végett az őserdőn keresz- 
tül akart utat tömi magának ; összes embereivel keményen dol- 
gozva, három napig csinálták az utat s midőn meggyőződtek, hogy 
lehetetlen tovább haladniok, ugyanezen úton tiz perez alatt tértek 
vissza oda, a honnan három nappal az előtt elindultak! 

28* 



374 A Béni folyó kikutatása. 

Mindamellett feltűnő, hogy a folyó által nyitott közlekedés 
kikutatását előbb nem kísérlettek meg. Pedig történeti emlékek 
maradtak fenn, hogy a művelt inkák néhány évtizeddel az euró- 
paiak betörése előtt az Amaru-mayu folyón egész a torkolatig ha- 
toltak le, s bár felfedező utjok két évig tartott s a folyó partján lakó 
harczias Sancho indiánokkal igen sok bajuk volt, egyes helyeken 
utat készítettek, városokat alapítottak s meghonosították szokásai- 
kat az egyes indián törzsek között, melyek azokat a világ ez elrejtett 
helyén részben még ma is hiven megőrizték. Valóban a spanyolok 
tétlensége volt szükséges ahoz, hogy e czivilizatori munkát nem 
folytatták. Csak azóta, hogy Peru s Bolivia önálló köztársaságokká 
lettek, kelt fel az érdeklődés e népekben egy, az atlanti oczeánhoz 
vezető út iránt. Különösen Bovo de Revello nevíí olasz barát lel- 
kesedett az eszmeért a 40-es években. Több izben tett sikertelen 
kísérlete után 1860 végén az ő buzdítására 8 lelkes ifjú Guzcoból út- 
nak indult 8 négy havi fáradságos utazás után, mely alatt négyen 
elvesztek, csaknem meztelenül és éhségtől gyötörve jutottak el a töb- 
biek az Amazonig, kik így az Amaru-mayu útját végre kikutatták. 

E kutatás azonban nagyrészt eredménytelen volt. Ők maguk 
sem mertek a már megtett úton visszatérni s az utánuk követ- 
kező expedicziók is, bár rendkívüli áldozatokat hoztak, mind ered- 
ménytelenek voltak. A hatalmas Béni folyó mentét még kevésbbé 
ismerték. Hajózásról s rendes közlekedésről tehát szó sem lehetett 
s még a parafa-kereskedők is csak egyes mellékfolyók mentén 
haladtak előre. Dr. Heath volt az első, kinek e jelentékeny válla- 
lat sikerült s kinek utazása e vidék földrajzi ismeretére nézve bizo- 
nyosan korszakalkotónak mondható. 

utazónk, ki már 1877-ben testvérével tett egy kis kirándu- 
lást a Béni mellett, 1880 nyarán indult el nagy útjára. A Madeira 
s Mámoré vasút építésénél levén egy ideig elfoglalva, a Mámoré 
folyón haladt le Exaltacionig s onnan a Jacuma folyón folytatta útját 
Reyes-ig, mely a Béni folyó közelében esik. A folyó medrében itt 
igen sok homokzátony van, hova az erdei vadak, köztök jaguárok 
is, gyakran járnak inni. Nyolcz indián hajósa volt, kikről érdemes- 
nek tartjuk feljegyezni, hogy e dús erdőségben még ruházatot is 
találtak maguknak. A brazíliai diófa belső kérge, melyet kővel 
verve választottak ki, oly lágy s kellemes rostu, mint a lenvászon ; 
az indiánoknak elegendő volt, hogy karjaik s fejők számára lyuka- 
kat hasítsanak benne. Már útjuk kezdetén több kellemetlenségük 
volt a Suncho indiánokkal, de azért a hó 24-én nagyobb baj nél- 
kül érkeztek Macóba, mely 234 angol mértföldnyire van Reyertől, 




György Aladár. 375 

bár az egyenes vonalú távolság nem több 110 mérföldnél £ helyen 
még sok parafa-kereskedő tartózkodik, kiknek a munkában a vad, 
de földműveléssel foglalkozó pacavara indiánok segítenek. £ vad 
emberek orrukat mindkét oldalt nagy tollakkal díszítik, úgy hogy 
távolról azt hinné valaki, hogy óriási bajuszok van ; füleikbe pedig 
az alUgatorok szemfogát teszik díszítésül. £leven kedély üek, beszél- 
getni szeretnek, láb s kézujjaikat mutogatva számolnak s csaknem 
fehér bőrűek, a nők közt sok csinos van. A mosquitó legyek a vidéken 
nagyon elterjedtek s az utasoknak sok kellemetlenséget okoztak. 

Tovább hajózva egy Mamore bey (mámoré == hal, bey = tó) 
nevű nagy kiterjedésű s sziklás partu tavat találtak. £ vidéken 
igen sok paratölgy nő ; Heath talált egy helyet, hol öt négyszög angol 
mérföldnyi területen több mint tizezer szép fa volt. A hajósok már 
nem akartak tovább menni, de egy parafa-kereskedő nejének buz- 
dítására két pacavarai indián még is akadt vezetőül s ezek igen 
hűségesek voltak, bár az egyik sokat betegeskedett. £gy kis csónak- 
juk volt, mely gyakran csak három lábnyira ért ki a vízből. Okt. 
6-án nagy vihar volt, mely magas fákat tördelt ki s dobott több 
lábnyi távolságra, de alig egy negyed óráig tartott. Október 28-án 
elértek az Amarumagu torkolatához, mely a déli szélesség 10^ 5 r 42^ 
alatt fekszik; e folyó itt 785 öl széles s 40 láb mély, míg a Béni 
csak 243 láb széles. Öt mérföldnyire távolabb az egyesült folyó már 
egy mérföld széles s habjai egy óra alatt 3—5 mérföldet futnsűc. 
Migatorok rendkívül nagy számmal vannak itt s oly kevéssé félnek 
az embertől, hogy egy éjjel Béni feje alul kihúzták az oda dugott 
majom pecsenyét ; ugyanakkor látott fekhelyéhez közel egy jaguárt, 
mely tekenősbéka tojásokat falatozott. Mosquitok is rendkívüli szám- 
mal vannak. Nov. 10-én egy szíklazátonyhoz értek; a sziklák közt 
először könnyen átmentek, de egy órával később már csaknem 
széttörték csónakjukat s sok holmijuk odaveszett. Szerencsére ve- 
szélyes útjuk véget ért csakhamar s már másnap meglátta az előbbi 
utazásaiból ismert dombokat a Mámoré nagy vízesés mellett, melye- 
ket ezért „Esperanza" (Remény) névvel nevezett el. A Mámorén 
tért vissza s két zuhatagnál forgott életveszélyben. 

Utazása alatt Heath gondos térképeket csinált, megmérte a 
folyó mélységét, szélességét, számításokat tett folyása gyorsaságáról 
s csillagászati észleleteket is végzett. A sok fáradság s veszedelem 
közepette e gondos eljárás, mely által a Béni hajókázhatását telje- 
se bebizon