Skip to main content

Full text of "Giroflé és Girofla : regény"

See other formats


UNIVERSITY OF TORONTO 
LIBRARY 



m 



purchased from the 
FORD FOUNDATION GRANT 



for 




/--/: '-^WijiiHÁ. 



s 



ZINES . . . • 
. KÖNYVEK 



AiDbPüs Zoltái) 



GlROFLé és GIROFLA 



Regény 

HERBiAPfN ENDRE 

kölcsőnyőDvíár 




ELSŐ / <^ F-ni I A S^^ KÖTET 



rOLlA 
(MJdTüS 



Budapest 

Sinper és Wolfner kiaL-ísa 
1901. 



PH 
RsSs 



Utánnyomás tilos. 



A fordítás joga föntartva. 




BUOiPESTI 



iRlAP "JvomdAj* 



József napja Rác-Árokszálláson rendesen 
egy hétig szokott tartani. Horváth Jóska' 
ugyan, a házassága óta, roppantul meg- 
komolyodott, de ilyenkor, egyszer egy esz- 
tendőben, kidühöngte magát. Máskülönben 
nagy csöndességben élt a csöpp asszonykájá- 
val s akik jogász korában ismerték, el se 
liitték volna róla, hogy olyan kitűnő fő- 
szolgabíró váljék belőle. De a régi Horváth 
Jóska nem veszett el végképpen ; a leányzó 
nem halt meg, csak aludt. És koronkint 
föltámadt. Hogy mennyire föltámadt, arról 
minden egyes alkalommal három hétig 
beszélt Szilas és Bodrog-vármegye. 

Ezeket az időszaki, tekintélyes kirugáso- 

1* 



AMBRUS ZOLTÁN 



kat Horváth Jóska azzal okolta meg a fele- 
sége előtt, hogy neki gyönge mája van. Az 
egészségének tartozott vele, hogy néha-néha 
nagyokat igyék. És csakugyan, ahhan az 
esztendőben, mikor apósa, az öreg Joanno- 
vics Milán halála miatt nem tarthatlak meg 
a József-napot, Horváth József belebetegedett 
a nagy szolidságba. Nem evett, nem károm- 
kodott, s már attól féltették, hogy bús- 
komorságba esik. Szerencsére közbejöttek 
a választások s egy nagyobb szabású, mond- 
hatnám : közigazgatási jellegű áldomás után, 
amelyen néhánj' jövevényt hivatalból az 
asztal alá kellett inni, Horváth Jóska ki- 
gyógyult kedély-betegségéből. 

Hogy a gj'önge májú páciens a boritai- 
ból, űrmértékben kifejezve, mennyit hasz- 
náljon, erről az orvosi tudomány nem nyi- 
latkozik egész határozottan ; s e tekintetben 
a belgyógyászat jeleseinek a nézete aligha- 
nem eltér a Horváth Jóska vélekedésétől. 
Egy azonban kétségtelen. S ez az, hogy az 
orvosi tudomány még nem derítette ki, 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 



vájjon a gyógyulás érdekében föltétlenül 
szükséges-e, hogy a májbajos ember az 
összes boros poharakat sorban a falhoz 
vágja, s a kúra végén összetörjön minden 
néven nevezendő cserép-, üveg- és porcellán- 
tárgyat, ami a kezeügyébe esik. Ez lehet 
szükséges, lehet fölösleges ; annyi bizonyos, 
hogy Horváth Jóskának a gyógyászat terén 
megvoltak a maga határozott elvei. S nála 
minden József-nap ügy végződött, hogy 
pohár meg tányér nem maradt a házban, a 
vizet három napig régi befőttes üvegekből 
itták, s ideiglenesen le kellett költözködni 
az alsó házba, mert a mulatság színhelyén 
csak itt-ott maradt meg egy-egy ablak- 
üveg. 

A törékeny tárgyak e szörnyű pusztulása 
többnyire csak a legutolsó napon szokott 
bekövetkezni, akkor, mikor a kijózanodott 
vendégek már hazaszökdöstek s a házigazda, 
akinek végre szintén sikerült becsípnie, 
magára maradt a cigányokkal. Ilyenkor 
mindig igen érzékeny jelenetek folytak le 



AMBRUS ZOLTÁN 



Horváth Jóska meg a felesége között. A csöpp 
asszonyka, aki a pezsgőzés első napján maga 
volt az édes nevetés, a finálé idején könnyek 
árjává változott át ; Horváth Jóska meg- 
fogadta, hogy soha se iszik többet s falhoz 
vágta az utolsó poharat. 

Szóval a lakzi mindig bús véget ért. De 
az eltöltött egy-két-kilenc napért érdemes 
volt szenvedni. Hogy micsoda vigasságok 
zajlottak le ezek közt a betört ablakok és 
pezsgő-foltos falak közt, arról csak kevesen 
tudnának beszélni, mert aki jelen volt, az egy 
darabig nem emlékezett semmire a világon, 
csak a süketítő, folytonos muzsikaszóra. 
A cigány éjjel-nappal húzta ; ha az egyik 
kidőlt, volt helyette más. Kihozták Vásáros- 
Berényből mind a három bandát; az Eiirópá- 
ban, az Arany Szaruas-hB.n és a Metropole- 
szál lóban nem maradt még csak egy cim- 
balmos se. Kinek is húzták volna ott? A 
honvédtiszteken kivül, akik kilenc órakor 
haza szoktak menni, alig egy-két vendég 
búslakodott a máskor oly hangos Európa- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 



ban ; a többiek, az igazi mulatók : a jeunesse 
dorée és a huszártisztek mind kinn voltak 
Árokszálláson. 

Ez a sivár, árnyéktalan kis fészek sok 
tekintetben vetekedett ilyenkor a gyakran 
emlegetett Aranjuezzel. A zaj például sem- 
mi esetre sem volt ekkora Aranjuezben. S 
mily szép gyülekezete a lovagoknak és 
dámáknak! Mert mindig találkozott egypár 
vidám menyecske, aki nem törődött azzal 
a néhány kilométerrel. Pár perc a gyors- 
vonaton, mi az ? S a négyes huszárok olyan 
jó táncosok voltak ! Nemcsak jól táncoltak : 
bírták a táncot, csakúgy, mint az italt s 
jöttek légyen bárhonnan, tudták élvezni az 
életet, azon mód, ahogy csak itt tudják él- 
vezni, a tejjel és mézzel folyó Kánaánnak 
ezen az áldott pontján, ahol a természet 
nyájassága és bőkezűsége az embert is 
pazarrá és gondtalanná teszi. 

Abban az esztendőben, amikor történe- 
tem kezdődik, József napja péntekre esett. 



AMBRUS ZOLTÁX 



A mulatság tehát csütörtökön kezdődött. 
Piros rózsa, fehér rózsa ; szőke leány, barna . . . 
egy kis tánc, egy kis kártya, sok bor és 
megint sok bor mellett elmúlt péntek, el- 
múlt szombat is. 

Vasárnap reggel, kilenc óra tájban, Vido- 
vics Feri, aki máskor végig ki szokott tar- 
tani, hirtelen elszomorodott, s a fejébe vette, 
hogy haza megy. Vigye el az ördög Horváth 
Jóskát, meg az egész úri társaságot. Van der 
Kerkhoven kisasszonynyal, a sokszoros mil- 
liomos hollandus leánynyal együtt, akit 
reggeltől estig neki kellett mulattatnia, mert 
a többiek nem igen szerették a francia és 
egyéb pogány nyelveket: neki már elég 
volt a mulatságból. 

Mióta a bál elkezdődött, mindössze 
hat órát aludt, s egyszerre úgy tetszett 
neki, mintha egy örökkévalóság óta volna 
ébren ; mintha végigitta volna az ösz- 
szes pún háborúkat, a középkort, a re- 
formációt, s Forgách tábornokné egész 
fiatalkorát. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 



A banda áhíialosan ismételte, amit Rác- 
Arokszálláson már mindenki tudott : 

Eltörött a hadnagy lába, 
Nem mehet a kaszárnyába. 

— Ejhé, dudajlJ, 
Rózsám, szeretsz-é ? ! 

— Nem ! 

A „nem"-et az érzékenyebb lelkű vendé- 
gek igen sok elkeseredéssel ekhózták. Vido- 
vics Feri elvégezte magában, hogy fölkel ; 
s szándékát a nehézkedés és az egyensúly 
törvényeinek óvatos szemmeltartásával végre 
is hajtotta. 

Valaki rászólt : 

— Friss bácskaiakat. 

Vidovics Feri abban a hangulatban volt, 
mikor az ember hirtelen lelki szükségét érzi, 
hogy pofon vágja a legjobb barátját. Körülné- 
zett, mintha valami elrejtőzött ellenséget ke- 
resne. Ahogy azonban végignézett a társasá- 
gon s megpillantotta Cipriani bárót, aki éppen 
a cigányokat íincoltatta, okosabbat gondolt. 
A hadnagy oly részeg volt, hogy Vidovics 
Feriben föltámadt a nemesebb mámor ön- 



10 AMBRUS ZOLTÁN 



érzete. Az villant keresztül a fején, hogy ő 
itt a józanság nemtője. 

Megindult szó nélkül. Egy kicsit elszo- 
kott a járástól ; de léptei, a körülmények- 
hezképest, kifogástalanul rugalmasak voltak. 

Hagyták ; azt hitték, hogy a szobájába 
megy. 

Úgy reménykedett, hogy az asszonyok 
még alusznak s föltünés nélkül szökhetik 
meg. Van der Kerkhoven kisasszony nélkül 
számított. A hollandus leány éppen szembe 
jött vele. A kertből kerülhetett elő, mert 
egy halom virágot tartott a kötényében. 
Nem is festett rosszul a bunyevác asszonyok 
viseletében. Sugárzóit az egészségtől s olyan 
volt, mint a frissen nyilt tulipán. 

Van der Kerkhoven kisasszonyt már nem 
lehetett elkerülni. Annál jobb : legalább 
egyszer s mindenkorra elbúcsúzik tőle. 

Jó reggelt kivánt neki s azután így szólt 
hozzá : 

— Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony. 
Kérem, emlékezzék rám szívesen. 



GIRÜFLÉ ÉS GIROFLA 11 

— Milyen ünnepies ! Elmegy? 

— El. 

— Kár. Szereltem volna, hogyha még 
marad. Az urak nem szívesen beszélnek 
franciául s én oly keveset tudok németül ! Ön 
volt az egyetlen gavallérom. De remélem, 
még látjuk? 

— Az líem tőlem függ, hanem attól, hogy 
a kisasszony mennyi ideig marad Magyar- 
országon. 

— Mért? Elutazik? 

— San-Remoba megyek egy pár hétre. 

— Ah! 

— S mivel ügy hallottam, hogy a kis- 
asszony holnapután Temesvárra készül . . . 

— Igen. Sorra látogatom frohsdorfi barát- 
nőimet. 

— Úgy meglehet, búcsuvizitem alkalmá- 
val nem lehet szerencsém. 

— MegloJiet, Monsieur Vidovics. Tehát 
addio. Mindig szívesen fogok emlékezni 
önre. Vasúton megy? 

— Nem. Lóháton jöttem. 



12 AMBRUS ZOLTÁN 



— Ertem. A Vanglaise tűnik el, hogy itt 
ne fogják. 

— Még van egypár napi dolgom Berény- 
ben, csak aztán indulhatok. 

— Szerettem volna, hogy ha ön kalauzol 
Berényben. 

— Oda ugyan nem kell cicerone, kis- 
asszony. Egy roppant falu, melyben hatvan- 
ezer ember lakik . . . 

— De érdekes. A korcsma korintusi stíl- 
ben épült, s a templom egy nagy pajta. 

— Furcsának találja a mi világunkat 
ugy-e ? 

— De érdekesnek, nagyon érdekesnek. 
Sohase láttam ennyi napsütést. Itt min- 
denüvé süt a nap. És a parasztasszonyok 
cinóber szinü kendőikkel. Aztán az urak, 
akik egyebet se csinálnak, csak a pénzt 
dobálják ki az ablakon. 

— Mert itt mindenki paraszt, senki se úr. 

— Annyi bizonyos, hogy felejthetetlen 
napokat töltöttem itt s hogy az országuk 
bájos. Igaz, hova küldjem a Notre coeiw-t"? 



GIROFLÉ ÉS GIROFI.A 13 



— Tetszett önnek ? 

— Nagyon. Jó író ez a Gu}' de Mau- 
passant. 

— Én nem is ismerek más irót. Nekem 
ez az egy is elég. 

— Akkor hát ez a kötet kedves önnek s 
én majdnem megfeledkeztem róla. 

— Boldog volnék, ha megtartaná, kegyes- 
ségből irántam. Egy szép könyv olyan, mint 
egy virág; értéktelen s minden szerénytelen- 
ség nélkül föl lehet ajánlani. A más szép 
gondolatai révén, talán kérhetek egy kis 
helyet könyvtára egyik zugában. 

— Ezt a virágot önnek akartam adni, de 
most már nem adom. Nem akarok kvittelni 
önnel. Azt akarom, hogy adósa maradjak. 
Isten önnel, Monsieur Vidovics. 

— Köszönöm, kisasszony, Isten önnel. 
S megindult az alsó ház felé. . 

A leány folytatta útját, de pár lépésnyire 
megállt, s visszanézett. Mikor a férfi eltűnt 
a szeme elől, leeresztette a kötényét; virágai 
lehulltak a földre. 



14 AMBRUS ZOLTÁN 



Aztán két sűrűn összehajtott papírlapot 
vett ki a zsebéből. Az egyik egy express 
küldőit levélnek a fogalmazványa volt; ezt 
a levelet egy héttel ezelőtt ő írta az apjá- 
nak. A másik az a távírat, amelyet ma kapott 
Van der Kerkhoven úrtól. Míndakettőt el- 
olvasta még egyszer : 

Amaz így szólt : 

„Van itt egy Monsieur Vidovics. Elég jó- 
módú. Mintegy másfélmillió tallérnyi vagyon. 
Csupa szántóföld. Szép íiu, fiatal, egészséges. 
Művelt is, ha éppen akarod. Mit szólnál 
hozzá, ha mint Madame Vidovics térnék 
vissza Hágába? Emma. 

Utóirat : Barna, nem lángész, az én 
genre-em. ' 

A táviratban meg éppen csak ennyi volt : 

„Van der Kerkhoven kisasszony, Horválh- 
Joannovics úrnőnél 

Puszta-Rác-Arokszállás 

per Vásáros-Berény. 

(Magyarország.) 

Bánom is én. Apád.' 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 15 

Kétfelé hasította előbb az egyiket, aztán 
a másikat. Majd összetépte mind a kettőt 
apró darabokra s ezt a konfettit is odaszórta 
a virágok közé. 

Vidovics Feri az alsó házban fölvette a 
lovagló bekecsét. Megkerülte a nagyudvart 
s az istállók felé tartott. Olyan egyenesen 
járt, hogy aki messziről látta, okvetetlenül 
azt mondta magában : 

— Ez vagy főherceg, vagy egy becsípett 
ember, aki mindenáron nagyon egyenesen 
akar lépni. 

Kitűnően tartotta magát. De hogy végre 
nyeregben ült, mégis nagyolt lélekzett. Olyan- 
formán volt, mint Montmorency herceg, a 
nagy hadvezér, akiről följegyezték, hogy késő 
vénségében nem tudott se járni, se feküdni, 
csak ülni és lovagolni. 

A lova bácskai ló volt, aki értelte ezt az 
állapotot. Ahogy a gazdája a nyeregbe pat- 
tant, konstatálta magában : 

— A ga/.dám egy kicsit ki van készítve. 



16 AMBRUS ZOLTÁN 



Vigyázzunk s helyette nekünk legyeneszünk. 
Különben megbízhatik bennem, mert tudom 
én, hogy mi a kötelesség. 

S csöndesen poroszkált előre a jól ismert 
úton. 

Vidovics Feri számított erre a hűségre. 
Annyira megbízott a lova erkölcsében, hogy 
alig haladtak pár száz méternyire, nyugod- 
tan elaludt. 

Ha tudta volna, hogy hová viszi az 
ostoba állat ! Mekkorát rántott volna a gyep- 
lőn ! Mint fordult volna ellenkező irányba ! 
Hogy sarkantyúzta volna a paripáját! Mily 
szélsebesen vágtatott volna máshová, akár- 
merre, csak hazafelé nem ! Hogj^ rohantak 
volna, bár a pokolba, lóhalálában ! . . . 

De az ember sohase tudja, hol leskelődik 
rá a fátum. Ha véletlenül nem mészsz ki az 
utcára, mikor tégla esik az emberek fejére, 
száz esztendeig élsz s annak idején békén 
ringathatod szépunokáidat. Csak annyi kell 
hozzá, hogy ott maradj, ahol vagy. De te 
nem maradsz otthon, veszed a cilinderedet 



GIROPLÉ ÉS GIROFLA 17 

és a sétapálcádat, gondtalanul kisétálsz s 
remekül eltalálod, hogy éppen oda állj a 
lehulló tégla alá. 

Ha Vidovics Ferit véletlenül visszatartja 
a \^an der Kerkhoven kisasszony társasága 
s csak egy hét múlva te!" haza Berénybe, 
hogy másnap vasútra üljön s meg se áll- 
jon Nizzáig . . . vagy ha hű lova, a derék 
Calvados, fölháborodva gazdája szegyei ni 
való állapotán, leveti a mértéktelen embert 
egy kőrakásra s ez hat hétig nyögi Józseí 
napját a rác-árokszállási alsóházban: akkor 
hősünk ma Szilas és Bodrog vármegyék 
főispánja, boldog férje a Joannovics-lányok 
egyikének vagy Van der Kerkhoven Emmá- 
nak, még boldogabb apja négy vagy öt 
nagyfejű Vidovics- fmnak s ez a történet 
sohase íródik meg. 

De ha az ember maga se tudja, mit 
cselekedjék, vagy mit ne cselekedjék, hogyan 
tudja a lóV! . . . 

Szóval, hasonlóan azokhoz az angol 
matrózokhoz, akik föllázadva a kapitányuk 

Anil)rus Z. : Giroflé és Girofla. I. 2 



18 AMBRUS ZOLTÁN 



ellen, megitták az Indiába küldött pálinkát, 
aztán zátonyra kormányozták a hajót s 
holtrészegen táncoltak át a másvilágra : 
Vidovics Feri teljes öntudatlanságban, má- 
morosan lovagolt végzete elé. 

Egyszerre fölriadt, mert a lova megállott. 
Úgy tetszett neki, mintha csak pár pillanatig 
aludt volna, de már Berényben voltak. 
Calvados a Sugár Mariska háza előtt álla- 
podott meg s várta az utasítást. 

— Nem bánom. Calvados, mondjunk jó 
reggelt Mariskának. 

Vidovics Feri máskor is ebben az órá- 
ban szokott kilovagolni s rendesen stációt 
tartott a Mariska ablakai előtt. Calvados 
nem volt tisztában vele, hogy a szokásos 
programnak ez a pontja ma el is marad- 
hatott volna. 

— No hát vigyázva lépkedjünk, Calvados. 
Ezt a figyelmeztetést az tette megokolttá, 

hogy hősünk a kocsiútról átvezényelte 
lovát a gyalogjáróra, ahová egy keskeny 
padlón át vezetett az üt. Az árkot, mely a 



GIROrLÉ ÉS GIROFI.A 19 

gyalogjárót az országúttól elválasztotta, bajos 
lett volna átugratni, mert a Sugár Mariska 
utcájában a gyaloglók számára fentartott 
útvonal meglehetősen keskeny volt s Calvados 
könnyen beugorhatott volna az ablakon. 
Vidovics Feri ugyan átsétáltathatta volna a 
lovát a kocsipallón is, de Vidovics Feri 
nem a kapuhoz, hanem az egyik ablakhoz 
igyekezett. 

A szives olvasó ezt az expedíciót bizo- 
nyára hősünk mámorával fogja magyarázni. 
Ebből a mámorból már alig volt valami; 
a reggeli levegő és a hosszas szendergés 
Vidovics Ferit majdnem teljesen kijózaní- 
tották. Ellenben a leírt rendellenesség helyi 
szokás volt Herényben, kétségen kivül olyan 
helyi szokás, amelyet csak az előkelőségek 
gyakoroltak. Az udvariasságnak ezt a nemét 
a huszártisztek tették divatossá s egy pár 
esztendeig ez a palló-vizit volt Berényben 
a chic utolsó szava. A palló-vizitnek meg- 
volt az az előnye, hogy a ló elfoglalta a 
gyalogjárót, a gyalogjáró plebejusokat le- 

2* 



20 AMBRUS ZOLTÁN 

kényszerítette a kocsiútra, ami a városi 
közgyűlésen temérdek rekriminációnak s 
az egész városban sok áldatlan háborúság- 
nak volt az okozója, de a herényi hölgyek 
előtt igen kedvesnek tűnt íöl. Aki azonban 
a kocsi-pallót használta, azt csak másod- 
osztályú úrnak lehetett tekinteni. 

Sugár Mariska éppen az érem-gyüjtemé- 
nyét rendezgette ... De hadd mutassam 
be Sugár Mariskát. 

Sugár Mariska agazdag,zsugori Vilkovszki 
Vazul elvált felesége volt. Ennek a Vil- 
kovszkinak a vagyonát egy pár százezerre 
becsülték, de kevesebb tartásdíjat, mint ö, 
elvált férj nem fizetett az osztrák-magyar 
monarkiában. Sugár Mariska úgy segített 
magán, hogy kiadta a szobáit diákoknak, 
katonatiszteknek, színészeknek és színész- 
nőknek. Tessék elképzelni egy elvált fiatal 
asszonyt, aki szobánkint adja bérbe a házát, 
aki mindenkit ismer s aki asszonyokkal 
nem barátkozik; egy sötét teintü, villogó 
szemű, csinos teremtést, csókra intő ajkak- 



(UROFLÉ ÉS GIROFLA 21 

kai s azokkal a felséges idomokkal, amelyek 
nyugtalanná teszik az ifjú legénykét épp 
úgy, mint a komoly, pápaszemes, gondsuj- 
totta családfőt, aki beíratni viszi a fiát: 
vájjon nem természetes-e, ha az ilyen 
asszony rossz hírbe keveredik?! És Sugár 
Mariskáról senki se beszélt rosszat, még 
a diákok se, akik pedig elég sűrűn adósok 
maradtak neki a lakáspénzzel. Ezt a tekin- 
télyt java részben a tiszteknek köszönhette, 
akik „jó leány"-nak ismerték s akik, mivel 
mindig volt egy-egy öreg főhadnagy lakója, 
félig-meddig kincstári asszonyt láttak benne. 
Egyébként őt tartották a legvidámabb 
asszonynak Berényben s nem ok nélkül, 
mert elég lármás életet élt; de apró passziói 
s kiváltképpen rajongása a művésznők 
iránt elárulták, hogy szíve nincs szomorú- 
ság s ama homályos vágyakozások nélkül, 
amelyeket az éremgyüjtés nem elégíthet ki. 
Jó reggelt, Mariska! 
— Nini ... Mi történt magával, Feri, 
hogy ilyen hamar visszajött? 



21 AMBRUS ZOLtAx 



— Az, hogy elvesztettem a szívemet, de 
megkerestem. S mikor megtaláltam, siettem 
vele haza. 

— E szerint a hollandus kisasszony nem 
mese ? 

— Olyan valóság, mint egy csokoládé- 
gyár. 

— S hogy kerül ide ? Árokszállásra ? 

— A magyarázat igen egyszerű. Együtt 
voltak a frohsdorfi intézetben Joannovics 
Terkával s most kedvet kapott megláto- 
gatni a barátnőjét. 

— És annyira megszerette Árokszállási, 
hogy már egy hónapja itt ül ? ! . . . Mert 
legalább egy hónapja, hogy mindenütt csak 
róla beszélnek. 

— Mint Pickwick úr az emberiséget, 
keblére öleli egész Magj'arországot, le az 
utolsó cigánygyerekig. Népviseletben jár s 
holland nyelvre fordítja a főjegyző költe- 
ményeit. 

— Szép ? Csinos ? 

— Tudja, aííéle Rubens-alakot igér. Ahhoz 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 23 

képest, hogy szőke, talán nagyon is egész- 
séges az arcszíne. 

— Hogy hívják? Van der Bilt? 

— Van der Kerkhoven. Szép név. Ker- 
khoven holland nyelven annyit tesz, hogy 
koporsó. 

— De sok kakaóföldje van, mi ? . . . . 
Jöjjön be s beszéljen el mindent a leg- 
apróbb részletekig. Nagyon kíváncsivá tet- 
tek erre a leányra. 

— Nem megyek be, mert részeg vagyok. 

— Ugyan menjen. Láttam én már magát 
cifrább kedvben is. 

— A müveit francia részegen nem megy 
vizitbe. Különben megadhatom a kívánt 
fölvilágosításokat, így lóháton is. Tehát 
mindenekelőtt : nem kakaóföldek, hanem 
csokoládégyár. Képzeljen, Mariska, annyi 
csokoládét, amennyit csak tud. Például 
tegyük föl, hogy Emma kisasszony meg- 
ajándékozna szívével és kezével : harminc 
esztendeig folyton csokoládét ehetne egész 
Berény, mind a hatvanezer ember. 



24 AMBRUS ZOLTÁX 



— S mennyit tesz pénzértékben ez a 
rengeteg csokoládé ? 

— Harminc-negyven milliót. Tudja, náluk 
tíz millió az már nem is határoz. 

— Csinos parti ! S maga mióta udvarol 
neki '? 

— Komolyan beszél ? 

— Persze. Az egész város tele van vele. 

— Én azt hittem, hogy tréfálunk. De 
ha komolyan beszélünk, mondja, kedves 
Mariska, mire volna jó nekem a Van der 
Kerkhoven kisasszony roppant gazdagsága ? 
Hogy egy tanya helyett tíz tanyám legyen? 
Nekem az az egy tanya is elég dolgot ad. 

— Lárifári. Tudom, hogy van miből 
megélnie s ha éppen költekezni akar egy 
kicsit, ezért még nem kell megházasodnia. 
De gazdag gazdagot választ; ez már világ 
sora. 

— A gazdagnak nincsen igaza: a leg- 
többször rossz üzletet csinál. Különben nem 
vagyok olyan gazdag, hogy sokáig el tudjak 
tartani egy Eldorádóból érkezett hölgyet, 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 25 

akinek a papája csokoládé-király. Ma paraszt- 
leánynak öltözik, de holnap Ausztráliába 
küld kalaptollért, amilyen nincsen másnak. 

— Hát az ő milliói? 

— Azokat egyelőre ne vonjuk ki az 
üzletből : nagyon jól jövedelmeznek. De 
tegyük föl, hogy Van der Kerkhoven papa 
hirtelen megőrülne s gyémánttal telt zacs- 
kókat csapkodna a fejemhez, mondja, mit 
csinálnék ezekkel a fölösleges milliókkal? 
Kártyázni nem tudok, versenyistállót soha 
se fogok tartani . . . Hé, Calvados, ne fic- 
kándozzál, te vén szamár ! . . . Ami pedig 
a Cléo de Mérode-okat, meg a többi különö- 
sen fésült hölgyeket illeti: ha elszerződném a 
Van der Kerkhoven-családhoz, bizony Isten, 
mint becsületes kalmár állanám az alkut. 

— Ugyan ne mondja ! 

— Pedig most nagyon komolyan beszélek. 
Lássa, Mariska, én el vagyok perzsaszőnye- 
gek és perzsa lányok nélkül, egy nagy csűr- 
ben, melyben sok a tulipános bútor s még 
több az evőeszköz, de kevés a műtárgy. 



26 AMBRUS ZOLTÁN 

Megvagyok egy rossz bricskával s Cipriani 
báró azt mondja rólam, hogy nem tudok 
élni. Talán igaza is van. Annyi bizonyos, 
liogy engem egy oldal szalonna meg egy 
meleg takaró egy hétre teljesen kielégít. 
Szeretem az osztrigát, a jó szivart, a zenét; 
s megbecsülöm a kényelmet. De ha mindez 
nincs, engem nem nagyon bánt; eszembe 
se jut. Ha egy májusi délután végigfekszem 
a fűben s elnézem az égen a bárányfelhő- 
ket, nem azon jár az eszem, hogy nem az 
én lovam nyeri meg a Derbyt; ha a bére- 
seimmel beszélgetek, nem vágyódom előkelő 
dámák után, akik Whistlerről mondanák 
el nézeteiket. Azt hiszem, könnyen viselném 
a szegénységet is, bár igen nagy örömem, 
hogy azt tehetem, amit akarok, jöhetek, 
mehetek, amerre tetszik és senkise rendel- 
kezik velem. Szóval Parlagi Jancsi vagyok, 
aki néha nagyokat iszik s néha, a legszíve- 
sebben, nem csinál semmit, csak nézelő- 
dik. Ez nálam már családi hagyomány, 
nevelés és hajlandóság dolga. Mire való 



GIKOFLÉ ÉS GIROFLA 27 

volna nekem a parii és a Van der Kerk- 
lioven papa milliói? 

— Ez csak olyan beszéd. A pénz lehet 
sok, de soha se lehet elég. Akinek sok van, 
még többet akar. Valami ambíciónak élne; 
egyszer majd csak eszébe jut valami. Nagy- 
ban gyakorolná a jótékonyságot. 

— Köszönöm. Ahhoz már önző vagyok, 
hogy a szegényekért föláldozzam magam. 
Megházasodni — jótékony célra ! . . . Kegyet- 
len gondolatai vannak, Mariska ! 

— Soha se hetvenkedjék. Láttam én már 
Vidovicsot, aki ötven esztendős koráig élce- 
lődött a házasságról s aztán háromszor is 
megházasodott. 

— Az igaz, ebben a népes családban 
mindenre talál példát, különösen a szamár- 
ságokra. De mondja csak, Mariska, magának 
olyan kitűnő értesülései vannak ! . . . Ha 
Van der Kerkhoven kisasszonyt házasítják, 
azt értem. Egy hónap óta ő a környéken a 
legérdekesebb személy ; ennyi pénz senkit 
se hagyhat békén. Hanem azt már nem 



28 AMBRUS ZOLTÁX 



értem, hogy miért éppen engem szemelnek 
ki a vőlegényének '? Miért nem Ciprianit, 
aki nyolcvanezren felül minden összegnek 
udvarol ? Miért nem Vizaknayt, aki úgy- 
látszik, belé szeretett, legalább néha egy 
negyedóráig is úgy néz rá, mint egy hü, de 
igen beteg kutya?... Miért nem akárkit? 
Miért éppen engem ? 

— Mert maga egy hónap alatt harmad- 
szor ment ki Horváthékhoz, ami nem 
szokása. Mert . . . mit tudom én ? ! Van der 
Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban 
tudja, mint én. 

— Az, szegény, nem is sejti, hogy mil- 
lióira Berényben szemet vetettek, a nemzeti 
vagyon öregbítése végett. Ha háromszor is 
kinn voltam náluk, Terka az oka; azt 
mondta : „Szegényt nem hagyhatjuk árván ; 
magának helyt kell állnia." S én helyt állot- 
tam. Legalább beszélhetett valakivel egy 
pár szót. Napokon át nem volt kihez szól- 
nia. Horváth Jóska megtanította magyarul 
káromkodni s aztán levette róla a kezét. 



GIUOFLÉ ÉS GIROFLA 29 

— Kedves Feri, én azt mondom magá- 
nak, hogy ha két embert ilyen határozot- 
tan házasítanak, a hiba sohase az egész 
vihigé, hanem mindig a gyanúsítottaké. 
A kettő közül az egyik mindenesetre ludas. 
Úgy látom, ebben a dologban maga a hibás ; 
maga udvarolt. Gyónja meg. Okosabb, ha 
meggyónik. 

— Kedves Mariska, erre én azt felelem 
magának, hogy ebben a dologban én éppen 
olyan ártatlan vagyok, mint Van der Kerk- 
lioven kisasszony. Nem udvaroltam. A 
herényi közvélemény téved. S hogy meny- 
nyire téved, mutatja az, hogy én a hét 
végén utazom San-Remoba. 

— Ah, ah ! Vége egy szerelmi regénynek ! 

— Ez a szerelmi regény el se kezdődött. 
Maga nem Jiisz a hivatalos cáiblatnak. Nos, 
én bizalmasan azt is elmondhatom magá- 
nak, hogy soha, semmi szín alatt, el nem 
venném Van der Kerkhoven kisasszonyt. 
Először, mert : nem szeret. Már pedig én 
keveset kövelelek az élettől, de azt igenis 



30 AMBRUS ZOLTÁN 



megvárom tőle, hogy a kivel én megosztom 
minden napomat, annak én legj^ek a jóisten. 
Nem venném el, másodszor azért, mert : én 
se szeretem őt. Nekem nagyon okos. Ha 
valaha elkövetném azt a helyrehozhatatlan 
ostobaságot, hogy megházasodjam, bizonyo- 
san egy kis bolondot vennék el ... de az 
aztán nagyon kedves kis bolond legyen ! 

— És harmadszor nem venné el azért 
sem, mert mint jó Vidovics, szentül meg- 
fogadta, hogy sohasem fog megházasodni. 

— Nem, azt nem fogadtam meg. Amint 
nem fogadtam meg azt sem, hogy nem 
fogok párbajozni. Azt sohasem tudja az 
ember előre. De nem veszekszem s nem 
keresem a házasság veszedelmét. 

— Inkább elutazik. 

— Inkább elutazom. 

— S mondja, miért tart úgy a házasság 
veszedelmétől ? Maga nem ötven esztendős. 

— Mert tudom, hogy minden asszony 
elégedetlen s mindegyik az urától kéri szá- 
mon, amit az élet tagadott meg tőle Már 



GIROFLÉ ÉS GIROPLA 31 

pedig az élet mindenkitől megtagad valamit. 
Semmi kedvem egy örök szemrehányást 
hordozni ártatlanul. 

— S ebben a meggyőződésben élve, mégis 
képes volna elkövetni a helyrehozhatatlan 
ostobaságot ? 

— Ha nagyon szépen kér rá valaki. De 
igen nagyon szépen kell kérnie !... Van 
magamhoz való eszem, de a férfiak gyön- 
gék s a leányok erősek. Valami érthetetlen 
fegyverök van, amelytől félek, mint ahogy 
a zuluk télnek a fehérember Winchester- 
fegyverétől. Különben nagyon részeg lehe- 
tek, mert bölcselkedem. 

Ebben a pillanatban egy podgyászszal 
megrakott, csukott batár fordult be az utca- 
sarkon és Sugár Mariska, aki hárászkendő- 
jébe burkolózva, nyugodtan könyökölt a 
nyitott ablakon, hirtelen fölemelkedett. 

— Ahá, az új lakóim ! 

— Kiadta a főhadnagy szobáját? 

— Igen. Tegna[). Két kis énekesmadárnak. 

— Csinosak? Érdemes megvárni őket? 



32 AMBRUS ZOLTÁN 



— Még egjdket sem láttam, csak a nagj'^- 
nénjökkel beszéltem. Kitűnő figura ; olyan 
mézes s olyan előkelő, mintha bálanyának 
született volna. Majd meglátja, milyen jó 
alak. 

Kezet nyújtott s visszahúzódott az ablaktól. 

Calvados azt hitte, hogy elvégezték a 
dolgukat s menni akart. De gazdája egy 
mozdulattal megértette vele, hogy máskép- 
pen rendelkezik. 

Ott maradt az ablaknál s megvárta a 
batárt. A rozoga, ócska, sáros bárka be- 
kanyarodott a kocsipallón s megállt a kapu 
előtt. 

Míg a kaput belülről kinyitották, a kocsis 
kidugta a fejét két óriás kosár közül s 
alázatosan köszönt a nagyságos úrnak. 

— Honnan jössz? — kérdezte tőle Vido- 
vics rácul. 

— A fogadóból, — felelte a kocsis. 

— Csak a podgyászt hozod? 

— Nem, az uraságok is benn ülnek. 

Ez a fölvilágositás meglehetősen fölösle- 



GIRÜFLÉ ÉS GIHOFLA 33 

gessé vált, mert a bárka megizzadt ablak- 
üvege mögött egy női fej jelent meg, mely 
a kis ülés felől kíváncsiskodott ki az utcára. 
Vidovics nem láthatta jól a kíváncsi fejet; 
amit mégis észrevett, egy csöppet se elégí- 
tette ki. 

— Öregnek látszik s mintha mosolygott 
volna. Ez a nagynéni. De hol van a macska, 
jobban mondva, hol vannak a macskák? 
A kaput kinyitották s a bárka behöm- 
pölygött az udvarra. Vidovics a kapufélfá- 
hoz kormányozta Calvados!. Mariska a cse- 
lédeivel már kinn állt az udvaron s mikor 
a kocsis nagynehezen megállította gebéit, 
udvariasan nyitotta ki a bárka ajtaját. 

A kocsiból legelőször is egy alacsonj' 
termetű s fürge mozgású öreg hölgy pattant 
ki, aki nyájasan üdvözölte Mariskát s aztán 
a bennülőkhöz fordult. Azok mintha nem 
akarlak volna mindjárt kiszállani. Pár [)il- 
lanatnyi parlamentálás után Mariska meg 
az egyik cselédje eltűntek s nemsokára egy 
gyékénynyel tértek vissza, melyet a kocsi- 
Ambrus Z. : GiroflO is Girofia. I. 3 



34 AMBRUS ZOLTÁN 



tói a folyosó lépcsőjéig vezető, kissé lejtős 
útra teriteltek. 

— Sáros nekik az udvar, — szólt magá- 
ban Vidovics Feri. — Ejnye be kényesek! 

A következő percben Mariska és az öreg 
hölgy két bundába és nagykendőbe burkolt, 
tetőtől-talpig bebugyelált női alakot emeltek 
ki a kocsiból, akiket takaróiktól alig tudtak 
a széles bárkából kifejteni. Mintha két 
kényes, délszaki növényt emeltek volna le 
onnan, hogy a melegházba vigyék. 

Vidovics Feri még csak az orrukat sem 
láthatta nagykendőiktől, de azért le nem 
vette róluk a szemét. 

— Úgy ugrálnak mint a gazellák, — 
monologizált, mialatt amazok felszöktek a 
lépcsőn s eltűntek a szobájokban. — Egyik 
sem lehet idősebb tizennyolc esztendősnél . . . 
Hátha egyszerűen bemennék hozzájuk ? 

De maga se tudta miért, nem tudta el- 
szánni magát, hogy berontson a szobájukba, 
ahogy művésznőkkel szemben már meg- 
szokta. S Mariska, mikor áthaladt a folyó- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 35 

són, hogy visszamenjen a maga lakásába, 
álmélkodva látta, hogy Vidovics Feri még 
most is ott táncoltatja lovát az ajtaja előtt. 

— Maga még most is itt van, Feri? 

— Látni akarom az énekes madárkákat. 

— Arra még ráér. Menjen haza és aludja 
ki magát. 

— Olyan illetlennek talál, hogy nem 
mutathat be nekik? 

— Most mindjárt? 

— Természetesen. 

— Olló ! Az lehetetlen. Először, mert . 
öltözködnek. És másodszor . . . 

— Másodszor is van? 

— Ezt kellett volna először mondanom. 
Tudja, ezek nem aíTajták, akikhez csak úgy 
egyszerűen beállit az ember. Első tekintetre 
látni, hogy jobb családból valók. Nem az 
Apor Ilonka-genre, amivel nem akarom 
kicsinyleni a hódításait, 

— Csak tessék. Ezek tehát ama bizonyos 
szegény, de becsületes, rossz sorsra jutoll, 
de büszke lengyel főnemes leányai? . . . 

3* 



36 AMBRUS ZOLTÁN 



— Azt éppen nem mondom. Az öreg 
hölgy szavaiból úgy vettem ki, hogy zene- 
professzor az apjok. 

— Ah, zongorahangoló ! Az már más. 
Eszerint testvérek ? 

— Annyira testvérek, hogy ikrek. 

— Ah, ah, egyre érdekesebb a dolog. S 
én haza menjek aludni? De maradjunk a 

főkérdéshél. Csinosak ? 

— Mint két rózsabimbó. S egyik olyan, 
mint a másik. Annyira' hasonlítanak, hogy 
össze lehet őket téveszteni. 

— S hogy ez ne történjék, az egyik piros, 
a másik pedig kék szalagot visel. 

— Amint mondja. 

— De hisz ez Giroflé és Girofla, az ope- 
retté ! 

— Azt mondják, hogy a színháznál így 
nevezik őket. 

— Lám, lám, lám, lám. És maga azt 
kívánja, hogy haza menjek? 

— Természetesen. Remélem, nem akar 
nálam botrányt csinálni ? Ezek még nem 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 37 

ismernek ; azt gondolhatnák rólam, amit 
akarnak. Mit tudják azt, hogy maga három 
napig ivott ? ! 

— Azért ne haragudjék rám, Mariska ; 
már megyek. De mondja, nem láthatnám 
őket az ablaknál '? 

— 0, még ráér megismerkedni velők. A 
szezon végéig itt maradnak. 

— Igen, de én egy pár nap múlva me- 
gyek San-Remoba. Pénteken, vagy legkésőbb 
szombaton. 

— No, addig nem fogja elcsábítani 
őket. 

— De büszke a lakóira ! 

— Majd maga is más hangon fog be- 
szélni, ha megismerkedik velük. Lasciate 
ogni speranza. 

— Maga minden színésznőről ezt mondja. 
S ezért szeretem magát. Nem ábrándul ki 
soha. Imádom magát, Mariska. S hogy meg- 
mutassam, mennyire tisztelem e házat : 
megyek. 

— Azt hiszem, ideje, hogy menjen. Cal- 



38 AMBRUS ZOLTÁN 



vados már alszik. Minlha ez is három napig 
ivott volna, szegény. 

Elbúcsúztak s Vidovics Feri végre meg- 
indult hazafelé. Kiléptette lovát a kocsiútra, 
de nem állhatta meg, hogy ha messziről 
is, oda ne tekintsen arra az ablakra, 
mely azelőtt a főhadnagyé volt. 

Két leány fejet pillantott meg az ablak- 
üvegek mögött. Nem láthatta jól az arcukat, 
mert az ablaktáblák pántjai egy kissé el- 
takarták őket, de amit látott, azzal megvolt 
elégedve. 

Levette a kalapját s nagy reverenciával 
köszöntötte őket. Úgy tetszett neki, mintha 
a két leányfej mosolyogva viszonozta volna 
az üdvözletet. 

— Lám, nem is olyan haragosak ! — 
szólt magában s az utcasarokhoz érve, vissza- 
pillantott az ablak felé. 

Mire haza érkezett, annyira elálmosodott, 
hogy ruhástól ledőlt a kanapéjára s menten 
elaludt. 

Azt álmodta, hogy csillagtalan éjjel va- 



GIRÜFLÉ ÉS GIROFLA 39 

lami nagy fekele vízen jár, gyászos baldakinu, 
könnyű ladikon; szemközt vele, a homály- 
ban, sötét alakok eveztek, akiknek nem lát- 
hatta az arcát. Előtte, fehér ruhában, át- 
ázott arccal, halotthalavány női alak feküdt, 
akiről nem tudta, él-e még vagy meghalt; 
nem mert közelebb hajolni hozzá s reme- 
gett, hogy a ladikot csapkodó habok elra- 
gadják tőle. Szorongva leste, merre láthatná 
a partot, de csak a koromsötét eget s a 
fekete vizet látta; sehol, semerre egy fény- 
sugár. A sötét alakok hangtalanul eveztek s 
szorongását rémítő félelem váltotta föl ; a 
torka összeszorult, homlokát hideg verejték 
borította el s szíve őrülten kalapált. Egy- 
szerre valami megcsillant a vízen. Már azt 
remélte, hogy a parti lámpa, mikor rémül- 
ten vette észre, hogy komor ciprusfák kö- 
zött sírkövek meredeznek előtte s a sziget- 
temető csillogó márványkövei csak a ladik 
lámpájának gyér világát verik vissza a 
vízre . . . Aztán kápolnaszerü, komor épület 
mellett haladlak el s az egyik evezős hír- 



40 AMBRUS ZOLTÁN 



telén fölegyenesedett. Kiáltani akart, de 
hang nem jött a torkából. Behnnyta a 
szemét s mire fölnézett, a fehérruhás nő 
már nem volt a ladikban. Kétségbeesve tekin- 
tett hátra, de maga mögött csak a fekete 
kőkereszteket látta s mintha egy elhaló hang 
a nevén szólította volna ... A zokogás ki- 
tört kebléből s fölébredt. 

— Igazán sokat ittam, — szólt, megtörölve 
a szemét. Mintha valami önsúlytól szabadult 
volna. De érezte, hogy a szive még most is 
sebesen ver. 

Megnézte az óráját. Esti hét óra volt. 



II. 

Oly büszkék vagyunk lelki világunkra 
s egy rocska hidegvíz elég rá, hogy szét- 
szórja legmakacsabb gondolatainkat, el- 
nyomja rossz sejtelmeinket s elfelejtesse 
velünk azt az érzésünket, melyet már-már 
urunknak és parancsolónknak tekintettünk. 
Ha lelked zaklatott, háborgó : állj a zuhogó 
alá s mire megtörülköztél, egy pár óráig 
más szemmel nézed az egész világot. 

Vidovics Feri, mikor este nyolc óra 
tájban kilépett a fürdőszobájából, teljesen 
megfeledkezett arról a veszedelemről, mely 
őt Van der Kerkhoven kisasszony képében 
fenyegette ; egy pillanatig se foglalkozott 
azzal, hogy rosszat álmodott s nem emlé- 
kezett rá, hogy aznap délelőtt, mámora 



42 AMBRUS ZOLTÁN 



ködében, két leányfejet látott, amelyek 
mintha integettek volna feléje a fehér 
jácintok és rózsaszínű gardéniák közül. 

Csak arra gondolt, hogy egy pár nap 
múlva San-Remo olajfái között fog bolyon- 
gani, pompázó tavaszban, melyhez képest 
a mi májusunk zord, szigorú időszak. Talál- 
gatta, vájjon átrándul-e a galamb-lövésre s 
előre örült az excentric alakoknak, az 
átutazó Héróknak és Júliáknak, akikkel a 
vendéglő-élet vásári zsivajában köt majd 
ismeretséget „pour une eternité", ami nála 
annyit fog jelenteni, hogy : a soha viszont 
nem látásra. 

De mit csináljon az ember Vásáros- 
Berényben este nyolckor, ha egy órával 
előbb tökéletesen kialudta magát ? Az ember 
clmeg}'^ a színházba, mint mindenki. Berény- 
ben, ahol a társaságos életnek megvannak 
a maga külön törvényei, ez az a hely, ahol 
élned és halnod kell. Ha éhes vagy : meg- 
vacsorázol a páholyodban, ha a jókedv 
pirosra festi képed : narancsokat dobálsz a 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 43 

színpadra s ha nem tudod miért, elfog a 
spleen : pezsgős pohárral a kezedben várod 
Hamletet, mert arcod víg a bánat idejében... 

Behivatta a legényét s kiadta neki a 
parancsot : 

— Akármikor jövök haza, hat órakor 
felköltesz s megmondod Gyurkának, hogy 
fogja be a két szürkét. Szent-Jánosra megyek. 
Ha a tiszttartó bejönne, nem kell befogni. 

Aztán kisétált az utcára. 

A nagy csűr, ahogy Vidovics a házát 
nevezte, közel volt a piactérhez; csak egy 
pár lépést kellett tennie s már ott volt 
Berény város szívében. 

A piactérre már ráborult a nyugodalmas 
éj. A boltajtók nagyobbrészt zárva voltak; 
itt-ott hallatszott egy-egy elkésetten gördülő 
vasajtó csikorgása. A villamos lámpák alatt 
álldogáló subás falusiak, a József-napi vásár 
ut^só vendégei, hazafelé kászolódtak, s a 
piacot körülölelő kis utcák gyorsan szítták 
föl magukba a pihenésre siető, sötét ala- 
kokat. A roi)pant térséget, ahol egy negyed- 



44 AMBRUS ZOLTÁN 



Órával ezelőtt még bunyevác, magyar, sváb 
és rác parasztok tarka sokasága nyüzsgött, 
birtokba vette a csend és homály. A tér 
északi szélén magánosan álló nagy templo- 
mot mélységes sötétség környékezte, s mö- 
götte, az egész tájékon, vak homály és 
kísérteties némaság ült. 

Csak délnyugatról, a Me/rojoo/e -szál ló osz- 
lopos homlokzata felől hallatszott némi 
lárma s a tér keleti részén csillogotl élén- 
kebb világosság, ahol a felhők közt bujkáló 
holdtól ezüstszürkére enyhült szemhatáron 
az új színház barokk formái rajzolódnak. 

Vidovics szerette ezt a roppant piacot, 
mely terének bőségével és pazarságával a 
rónaság áldásaira emlékeztette. Arra gon- 
dolt, hogy a köröskörül békén pihenő, ren- 
geteg síkságot, melyre oly kegyesen tekint a 
jóságos ég, nem teheti immár szegénynyé és 
nyomorulttá semmiféle civilizáció : se a 
villamos lámpák fényűzése, se a Metropole- 
szállóba importált pezsgőtenger, se a fegy- 
veres béke őrzőinek egész szárazföldi lovas 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 45 

és gyalogos állománya, se a cigányzene 
szította szenvedelmek, se a Kékessy Andor 
színművész úr tíz lépésnyi távolságban csil- 
logó cilindere, mely hősünkre nézve a nyu- 
gati eszméket, Hauptmann Gerhártot, Ibsent, 
Sudermannt, Planquette-et és Varneyt, sőt 
magát Parist jelentette. 

Ebben a pillanatban két fiatal hölgy 
haladt el mellette, gyorsan, könnyedén, mint 
egy fecskepár. Olyan váratlanul surrantak 
el az oldala mellett s olyan messze jártak 
a legközelebbi villamos lángtól, hogy az 
arcukat nem láthatta, de leheletlen volt a 
járásukat meg nem ismernie. Odébb Kékessy 
úr tisztelettel köszönt nekik s a hölgyek 
lej biccentve fogadták az üdvözlést. 

— Ezek az én szinész-kisasszonykáim, — 
szólt Vidovics Feri magában — akik úgy 
hasonlítanak egymáshoz, mint két vad- 
galamb. Vájjon csakugyan olyan vadak vol- 
nának-e'? Nem hinném. A művészet jelen- 
tékenyen szelídíti az erkölcsöket; legalább 
a régiek így tartották. 



46 AMBRUS ZOLTÁN 



De azért nem sietett utánok, pedig meg- 
szokta, hogy a színésznőknek az utcán 
mutatkozzék be, minden körülményesség 
nélkül. Berényben a víg emberek nem igen 
kedvelik a ceremóniát. 

Csak a tekintetével követte őket, amíg a 
két leány eltűnt a színház tájékán. 

— Lám, lám — tűnődött — az operette- 
írók nem találhatnak ki olyan bolondot, 
amit az élet a maga naiv komolyságával 
meg ne ismételjen. Tessék : Giroflé és Girofla, 
az egyik kék, a másik rózsaszín szalaggal. 
Őszintén szólva : nem hiszek ebben a poézis- 
ben, A természet, amire tart valamit, nem pro- 
dukálja mindjárt két példányban, A csiperke- 
gomba nem sokat különbözik a szomszéd 
csiperke-gombától, de ki látott valaha két 
Maréchal Niel-rózsát, amelyek formára, 
színárnyalataikra, leveleik rajzára, szirmaik 
összefogózkodására, a százlevelüség minden 
intimus bájára úgy hasonlítanának egymás- 
hoz, mint két tyúktojás?! Az ikrek mulatsá- 
gosak, ha akarom : kedvesek is, de azok az 



GIROFLÉ ÉS CtIROFLA 47 

ikrek, akiket össze lehet téveszteni, mint 
Giroílét és Giroflát, nem lehetnek poétikusak. 
Ekközben utóiérte a színészt, ki méla- 
búsan sétáltatta újonnan vasalt pepitanadrág- 
ját Vásáros-Berény középkorias kövezetén, 

— Mondja, Kékessy úr, — szólította meg, 
— ön tapasztalt ember , , , honnan van az, 
hogy minden színésznő rosszul öltözködik'?! 
Hogy — májusavagy december hó — minden 
művésznő másképp jelenik meg a napfényen, 
mint a többi páváskodó szép ? ! Hogy ha 
szegény, egy korona értékű cafranggal, akarja, 
nem akarja, föl kell tűnnie s hogy ha annyi 
a pénze, mint a polyva, nem tud úgy öltöz- 
ködni, a hogy — bocsássa meg — az úri- 
asszonyok V ! Hogy ha egyszerű és finom akar 
lenni, cifrább, mint egy mór épület s hogy 
egy öreg, tudós asszonyban is rá lehet ismerni 
az egykori művésznőre ? ! 

— Ennek az Országos Szinész-Egyesűlet 
az oka, — felelt nyugodtan Kékessy úr s 
kifejtette, hogy ha ő főispán volna, mit tenne 
a vidéki színészet érdekében. Az igazgatói 



48 AMBRUS ZOLTÁN 



koncessziót nem szabad egyéb föltételhez 
kötni, mint egy közönséges erkölcsi bizonyít- 
ványhoz, más alapokra kell helyezni a nyug- 
díj-ügyet, véget kell vélni az egészségtelen 
primadonna-kultusznak s végül szabályozni 
kell az állami és városi szubvenció kérdé- 
sét. A szubvenció szónak egyszerű ellehelése 
elég volt rá, hogy valóságos ihlet fogja el a 
gömbölyű bonvivant-t s Vidovics Feri kezdte 
élénken sajnálni, hogy mindeddig nem kínál- 
ták meg a főispánsággal, amely kedvező hely- 
zetben egy kategorikus nem-mel véget vet- 
hetne e tenger panasznak. 

— Igaz, — szólt hirtelen, merész á-propos- 
val, — a szezon vége szenzációsnak ígérke- 
zik. Új erők, új repertoire ! . . . 

— Igen, a Haller-lányok ! — felelt szo- 
morúan a yorkshirei művész. — Most már 
pláne párosával kapjuk a primadonnákat ! 
Hová sűlyedtűnk ! Shakspere korában . . . 

— Azt mondják, nagyon érdekes kis 
jószágok, — röglönözle Vidovics. — Persze, 
az operetté ! . . . 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 49 

• 

• — Az operetté még hagyján, — sóhajtott 
Kékessy úr, — de most már az operát is a 
nyakunkra hozzák ! Kinek kell itt az opera, 
ha szabad kérdenem '? Zarnpa és az Alva- 
járó Vásáros-Berényben ! Nevetséges ! Ha az 
Országos Szinész-Egyesület . . . 

— Opera-énekesnők ? — vágott közbe 
Vidovics. 

— Igen ; az operetté derogál nekik. Szép 
hangjuk van, különösen a kisebbiknek. 

— A kisebbiknek'? E szerint nem ikrek? 

— Dehogy. Csak amolyan mű-ikrek. A 
nagyobb hatás kedvéért. Különben csak egy 
vagy kél esztendő lehet közlük a kor- 
különbség. 

— De nagyon hasonlítanak egymáshoz? 

— ()ssze lehet téveszteni őket, mert egy- 
lormán fésülködnek s egyformán öltöz- 
ködnek. 

— Egészen a kék és rózsaszín szalagig? 

— Igen ; roppant ápolják a hasonlatos- 
ságukat. A kék és rózsaszín szalagra egyéb- 
ként semmi szükség, mert a hasonlatos- 

Amb-rs Z.: Giroflé és Girofla, I. 4 



50 AMBRUS ZOT>TÁX 



ságuk csak addig tart, amíg az egyik meg- 
szólal. A hangjuk más. Ez az egyetlen, ami 
bennük, hogy úgy mondjam, egyéni. 

— Azt hallottam róluk, egy kicsit rá- 
tartóak. 

— Rettenetesen nagyralátók. Máris úgy 
járnak-kelnek a világban, mint két kis 
Patti, pedig még csak most végezték el az 
opera-iskolát. Szentül meg vannak győződve, 
hogy fényes jövő várakozik rajok, amely- 
nek első stációja : Vásáros-Berény, a má- 
sodik : Budapest s a harmadik ; Szent-Péter- 
vár. Az apjok telebeszélte a fejőket efféle 
szamárságokkal; az öreg Svengali egy- 
szerűen bele van őrülve a leányaiba. Nincs 
az az igazgató, aki megférjen vele. Azzal 
kezdte, hogy beleszólt minden próbába, 
kikötött a karmesterrel s reformálni akarta 
az egész társulatot. Ide már csak úgy 
szerződtették őket, hogy a direktor ki- 
kötötte Svengali papának a visszavonulá- 
sát. Ha csak beteszi a lábát a városba, 
a szerződés fölbomlik. Valóságos csapás 



GÍROFLÉ ÉS GIROFLA 51 

rajok nézve az a vén ember. Az egész télen 
szerződés nélkül voltak miatta. Rettenetesen 
félti szegényeket ; úgy látszik, arra számit, 
hogy főhercegekhez adja őket feleségül. 

— Ejha! Akkor hát hiába hívnám meg 
őket vacsorára? 

— Mit képzel? Hozzánk, a kollégáikhoz 
is ritkán ereszkednek le. Most vagy két este 
együtt vacsoráltak velünk a fogadóban, de 
csak azért, mert még nem volt lakásuk. 
Az öszszel is egy társulatnál voltunk : Balajti- 
nál Miskolcon. De ott két hónap alatt nem 
ért bennünket ez a szerencse. Mihelyt lakásuk 
van, egész nap otthon ülnek s előadás után 
sonkát meg sajtot vacsorálnak. 

— És ők ezt mulatságosnak tartják ? 

— Várják a főherceget. 

— Es mindjárt kettőt ! 

Eközben a szinházhoz értek s Vidovics 
észrevette, hogy a sötétből egy szivarozó 
alak nagyot köszön feléje. 

— Ah, jó estét igazgató úr. Nos, hát 
hogy vagyunk? 

4* 



52 AMBRUS ZOLTÁN 



— Bizony, kérem, nagyon megérezzük az 
árokszállási névnapot. Tegnap Lear király-i 
adtuk ; Leart magam játszottam, Edmundot 
Kékessy, Cordeliát Ilonka : s tizenöten voltak 
a színházban. Ma pláne a Bőregér megy s 
még ma is csak félházunk van. 

— Hja, vásár után vagyunk. 

— De vasárnap. Nagy baj az, kérem, 
hogy itt az értelmiségnek csak akkor kell 
a szinház, ha se névnap, se megyegyülés . . . 

— Se disznótor. Tgaza van. Én a mi 
értelmiségünket nem is nevezem értelmiség- 
nek. Pedig hallom, most már operát is 
kapunk. 

— Mit csináljak, kérem ? Az ember bele 
öli a vállalatba egész vagyonát s hiába. Néha, 
ha ez az aranylánc nem volna, mely még 
boldogult nagyatyámról maradt rám, nem 
tudnám fizetni a társulatot. De nekem már 
a véremben van, hogy ne sajnáljak semmi 
áldozatot. 

— Kékessy ür azt mondja, hogy az új 
énekesnők nagyon kedvesek. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 53 

— Az egyiknek olyan hangja van, mint 
a La Grange-nak s a másik olyan muzikális 
hogy két nap alatt betanul akármit. 

— Akkor hát kár, hogy két példányban 
születtek. Egy személyben többre vinnék, 
mint így kettecskén. 

— 0, nagy jövő vár rajok, különösen a 
kisebbikre, aki még nem tud semmit. Majd 
megtetszik látni. Előadjuk az Aloajáró-t, 
ZampáA, a Remete csengetyű-iét, Hoffmann 
meséi-t . . . Apropos, valamire bátorkodnám 
kérni a szívességét. A vidéki operák ügyében 
egy szerény memorandumot szerkesztettem ; 
holnap vagy holnapután küldöm el a belügy- 
miniszter úrhoz. Ha véletlenül Pestre mél- 
tóztatnék utazni, kegyeskedjék néhány jó 
szóval figyelmeztetni rá a kegyelmes urat. 

— Kedves igazgató úr, Warga ő excellenciája 
messziről rokonom ugyan, de olyan messzi- 
ről, hogy e nagy távolság miatt mindössze 
kétszer vagy háromszor találkozhattunk, 
amióta a világon vagyunk. Nagyon kevéssé 
ismer s tudtommal csak egyetlen egyszer 



54 AMBRUS ZOLTÁN 



emlékezett meg rólam. Ez akkor történt, 
mikor a fiát Kalocsán megbuktatták. Nagyon 
dühös volt s elhatározta, hogy református 
gimnáziumba adja a gyereket, hadd puk- 
kadjanak meg a jezsuiták. Azt mondják, az 
első pillanatban Berénybe akarta küldeni, 
de aztán mást gondolt s igy szólt egy közös 
rokonunkhoz : „Mégis csak Debrecenbe vi- 
szem, mert ha Berénybe adom, olyan kor- 
hely fickó lesz belőle, mint Vidovics Feri." 
Az én ajánlatom tehát nem sokat használna 
az ön memorandumának. De majd beszélek 
a sógorommal ; az nagyképű ember s a 
szava sokat nyom a latban. 

Ezzel jóéjszakát kivánt a művészeknek 
s belépett a színházba. 

Hogy a bérelt helyére juthasson, végig 
kellett mennie az egész nézőtéren. Elég 
hangtalanul járt, de még se tehette ezt némi 
föltünés nélkül. Ahhoz képest, hogy hatezer 
hold első minőségű bácskai földet mond- 
hatott a magáénak, Vidovics Ferinek igen 
jó termete volt; talán mint szegény fiu is 



OIUOFI.l^. ÉS OmOFLA 55 

szembe tűnt volna, de így bajos volt észre 
nem venni. Aztán meg a szinliázi köz5nség 
megszokta ugyan a jővését-menését, de ma 
senkit sem vártak a jennesse dorée-ból s 
megjelenése az avatatlanoknak — de egy- 
szersmind érdeklődőknek — azt adta birül, 
liogy az árokszállási dáridó, mely Vásáros- 
Berényt nélia egy hétre is kivetkőztette 
rendes formájából, immár vége felé jár. 
Azért ezúttal a szokottnál is nagyobb érdek- 
lődés kisérte a helyére s mialatt illő csend- 
ben haladt végig a zártszéksorok között, a 
nézőtér figyelmét meglehetősen elvonta a 
színpadtól. A szalénblúzos polgárkisasszony- 
kák dühvel elegy melankóliával tekintettek 
utána, a szerényebb sorsú értelmiség hölgy- 
tagjai kíváncsian pillantottak az üres pá- 
holyokra : nem bukkan-e ki valahonnan a 
hollandus kisasszony ícje s a jobboldali 
szinészpáholy összes messzelátói mozogni 
kezdtek. 

Még a színpad is íölclevenült egy percre. 
Oriovszkí herceg életunt vendégei, akik az 



56 AMBRUS ZOLTÁN 



imént fagyos nyugalommal konstatálták, 
hogy Eisenstein esete 

Fura eset, ha-ha ha! 
Soha ilyet, ha-ha-ha! 

hirtelen összesúglak; Adél személyesitője 
pedig fölhasználta az általános elszórakozást 
és sietett megismételni a couplet-ját: 

Márki, szivem, 

Higyje nekem. 

Hogy bánt ez a dolog. 

Mert csak aki vak, 

Mondana olyat, 

Hogy én szobalány vagyok. 

Mindezt Vidovicsnak énekelte, aki ezalatt 
elfoglalta helyét az első sorban. A szegény 
Adél csak az előbb tudta meg, hogy a szin- 
ügyi bizottság a jövő évre nem akarja 
szerződtetni; egyetlen reménysége az a íiatai 
ember volt, aki most ült le vele szemben. 
Vidovicsot jó fiúnak ismerték; ha a szin- 
ügyi bizottság csak ő belőle áll, az egész 
színtársulat ott vénült volna meg Berényben. 

Hanem ez egyszer kárba veszett a zengő 
kacérkodás, a meleg tekintet és a delejes 



GIROFLÉ ÉS GIRCJFLA 57 

mosoly. Vidovics alig hogy letelepedett, 
oldalt fordult a színpadnak s körültekintett a 
nézőtéren. Azonnal megtalálta, amit keresett. 
A két leány ott ült a második emeleten, egy 
baloldali páholyban, közel a színpadhoz. 
De mintha nem igen akartak volna mutat- 
kozni; meghúzódtak a nézőtér felé eső 
sarokban. Az egyiknek, aki bizonyosan a 
padon ült, csak a frizurája látszott ki; a 
másik pedig, aki lentebb, az előtérben foglalt 
helyet, minduntalan hátrahúzódott a páholy 
belsejébe. Vidovics nekik szegezte turf- 
messzelátóját s várt türelmesen. 

Azok hamarosan észrevették a tolakodó 
érdeklődést és védekeztek. Hol a színházi 
nagyító-üvegüket tartották az arcuk elé, 
hol elbújtak egészen. Ha ki-kipillantottak s 
látták, hogy az ostrom egyre tart, hirtelen 
elfordultak s a nézőtér másik felén keres- 
tek nézegetni valót, vagy tettetelt áhitatos- 
sággal temetkeztek belé az Orlovszki herceg 
nem éppen tündéri szoaréjába. De a leg- 
többször, alig mutatkoztak, máris eltűntek. 



58 AMBRrS ZOLTÁX 



Abban az állhatatosságban, melylyel a nagy 
bolond angol messzelátó mindenüvé követte 
őket, mint egy hü kutya, több volt a 
komikum, mint a szemtelenség, s üldözőjük' 
nek úgy tetszett, mintha ez az enyhítő kö- 
rülmény se kerülte volna el a íigyelmöket. 

Bár csak egy-egy pillanatra miitatták 
meg a fejecskéiket, e pillanat alatt is meg- 
látszott rajtok, hogy tulajdonképpen maguk 
se tudják : nevessenek-e vagy bosszankodja- 
nak? 

Sőt mintha, ama nagy buzgalom ellenére, 
melylyel futottak, menekültek az üldöző 
tekintet elől, gondjuk lett volna rá, hogy 
ha egy-egy szempillantásra is, mégis csak 
megmutassák magukat. Kacérkodtak-e egy 
kissé, vagy a nőiesség önkéntelen mozdulata 
volt ez, megnyilatkozása a szendergő asz- 
szonyiságnak, melynek örök óhaja : legyő- 
zöttnek lenni ? — Vidovics nem volt tisztában 
vele. De mindegy. Annyit elért, hogy az a 
minden képzeletet meghaladó s még Vásáros* 
Berényben is feltűnő nembánomság, meljf* 



filROFLÉ ÉS GIKOFLA 59 

lyel már vagy tíz perc óta bőszítette a 
körülötte ulő hölgyeket, nem maradt ered- 
ménytelen. Ha a közönség nem is, ő már 
látta Giroílét és Giroílát. 

S így szólt magában : 

— Milyen vakok az emberek ! Azt mon- 
dani erről a két leányról, hogy egyformák, 
hogy csodálatosan hasonlók ! Igen, egy a 
íejök nemes formája, a teint-jök, mely 
szinte áttetsző s^ hasonlók a vonásaik is. 
Még a termetük is egy stílű ; mind a kettő- 
nek a növésében van valami, ami a pre- 
rafaelisták liliomaira emlékezteti az embert, 
azokra a végtelenül gyöngéd, bájosan karcsú, 
láthatóan a paradicsom kertjében termett 
liliomokra, amelyeket mintha egy lehellet 
is megtörne s amelyeket a valóságban nem, 
csak ama régi képeken látni. Egyforma 
végre a hajviseletük s főképpen az öltöz- 
ködésük. De micsoda barbár az, aki ezt a 
kél fejel összetéveszti ! Az egyiknek a haja 
majdnem szőke, a másiké sötét gesztenye- 
színű ; az egyiké bágyadtan puha, selyem- 



60 AMBRUS ZOLTÁX 



szerű, a másiké lömött, buja és bársonyos 
fényű. A szőkének a szeme világos, derűs, 
nyájas kék, mint a zürichi tó vize egy 
áprilisi délelőtt, a barnáé olyan, mint egy 
melegtűzű zafír. Amannak az ajka egy gyö- 
nyörűen megrajzolt csókos ajk, aminőket 
Fragonard festett, emezé az az édes száj, 
amely mintha még nem vesztette volna el 
az anyatej emlékét, az a száj, amelyet a 
Murillo kedves kis bamba angyalkáin látni. 

És mind a kettőnek más-más a bája. 
Az egyik egy Régence-alak ; ilyen lehetett 
Madame de Parabére tizenhat éves korában, 
mikor még leány volt. A másik meg . . . 
ilyeneket nem is látni nappal. Csak szere- 
lemmel, mámorral teli, holdfényes éjsza- 
kákon, mikor a nő csupa mosolygás, mikor 
szépünk a gyönyörtől százszor szebbé válik, 
mikor szemének a ragyogása bevilágítja 
szobánkat . . . 

Aztán eszébe jutott a festék, a rizspor, 
a bécsi rongy, a cold cream s így fejezte 
be monológját: 



GIROFLÉ ÉS OIROFLA 61 

— Azaz, hogy ma még . . . Egy félesz- 
tendő múlva csakugyan egyformák lesznek. 

Valaki megérintette a vállát. Hátra nézett; 
Sugár Mariska ült mögötte, egy kissé előre 
hajolva, mintha mondani akarna valamit. 

— O, jóestét. Bocsásson meg, hogy nem 
néztem körül, de nem is képzeltem . . . 

— Igen, tudom . . . Nem ért rá észre venni, 
sebaj . . . Hanem hajoljon csak közelebb. 

— Parancsoljon. 

— Hagyja békében szegényeket ! . . . Eze- 
ket még zavarba hozza az efféle . . . Meg 
akarja szalasztani őket? 

— Nem hiszem, hogy ih'^en ijedősek 
volnának. Színésznők, akiket ezer szem lát, 
mikor fölölte nyárias kosztümben vannak, 
nem szoktak megriadni egyetlen egy szál 
publikumtól. 

— Vigyázzon,a nagynénjükül mellettem !... 
Beszéljen egy kicsit halkabban. 

— Eltűnjek V 

— Nem, hanem viselje magát jól. Min- 
denki ide néz. Hol rajok, hol magára. 



62 AMBRUS ZOLTÁX 



— Meg fogok javulni. A fölvonás végéig 
engedelmesen a színpadra nézek s aztán 
fölmegyek a szinészpáholyba, Apor Ilonká- 
hoz. Jól van? 

— Jól van. Köszönöm. 

— Mondja legalább, hogy meg van elé- 
gedve a nevelésével. 

— No, büszke éppen nem vagyok magára, 
de szeretem, hogy szófogadó. 

Mariska visszahúzódott s Vidovics tovább 
monologizált : 

— Odafönn éppen szemközt leszek velők 
s még közelebbről láthatom őket . . . 

Aztán ügy cselekedett, ahogy Ígérte. 
Apor Ilonka egy kicsit duzzogva fogadta. 

— Csakhogy eszébe jutottam végre! Egy 
hétig szinét se látni ; azt beszélik róla, hogy 
talán már meg is házasodott s amikor 
megjön : tessék, rám se néz ! Annyira érdekli 
az a két leány? 

— Mondjon róluk valami rosszat, lelkem. 

— Én ugyan nem mondok szegényekről, 
— szólt Ilonka azzal a csöndes, mély szána- 



OIROFLÉ ÉS GIROFL.V 63 

lommal, melyet a színésznők csak egymás 
számára szoktak tartogatni, — tőlem akár 
azt is megkívánhatják, hogy az igazgató 
külön bejárást csináltasson nekik a szín- 
padra, diadalkapuval, virág-szőnj'eggel és 
fehérruhás kis leányokkal ! . . . Nézze, dero- 
gál nekik közénk ülni ; mindjárt külön 
páholy kell nekik ! . . . Pedig jól nevelt 
nagynénjök már bent ült a színházban, 
mikor ők, nem tudom honnan, megér- 
keztek — ügy látom, Sugár Mariskától 
kapott helyet, — de azért a Patti-nővérek 
mégis külön páholyt kértek s njiivel a néző- 
tér leiig üres, hát kaptak is. Itt nem fértek 
volna el, a kis kényesek ! 

— Én még nem láttam színésznőt — 
felelt Vídovics, — aki ne azzal kezdte volna, 
hogy lenézte a többit. Az első esztendőben 
mindegyik más, jobb házból való, mint a 
többiek ; később aztán engednek a zárkó- 
zottságukból s új színésznők jönnek, akik 
viszont őket is lenézik. Kz világ sora 
Ilonka. 



64 AMBRUS ZOLTÁN 



— És nézze, Blindekuh-t játszanak a kö- 
zönséggel, a kis kedvesek ! Elbújnak s aztán 
kikukucskálnak. „Fogadjunk, hogy nem 
találsz meg, Dávidkám!" Mintha a közön- 
ség törődnék velők ! „Fogadjunk, hogy nem 
kereslek, Eszterkám !" Vagy magával kacér- 
kodnak ilyen kitartóan? 

— Meglehet, hogy előlem bújtak el. 
Amióta feljöttem, nem igen látni őket. 

Kopogtattak s Ilonka hátra fordult. A 
páholy nyitogatónő dugta be a fejét. 

— A Kati '? 

— Igen, nagysád. 

— Jól van, mindjárt megyek. 

A páholynyitogatónő visszahúzódott. 

Ilonka begyömöszölte selyem-sachetjába 
a színházi holmiját: a cukrait, egy huszon- 
nyolcíves szerepet, a m ésszel átój át, egy 
üveg Eau de Colognet, meg a Vásáros- 
Berényi Hirlap legújabb számát s öltözködni 
kezdett. Időközben, mig Vidovics segítségé- 
gével fölhúzta új, angolos szabású kabátját, 
mely hírnevére nagyobb árnyékot borított 



GIROFLÉ É8 GIRÜFLA 65 

minden éjjeli zenénél, egy bizalmas kérés- 
sel fordult a barátjához : 

— Feri, kérem, adjon Bérczlakynénak két 
forintot. Először, mert tartozom neki s másod- 
szor, annyi gyereke van szegénynek ! ... Itt ma- 
rad? Nem jön be hozzám egy csésze teára? 

— Miért ? Hogy elaludjék, mint a múltkor? 
Cordelia ábrázolója igen jóindulatú leány 

volt, de egy kissé álmos természetű. Ha nem 
játszott, kilenc óra tájban már megnehezed- 
tek a szempillái s lehettek körülötte huszárok, 
tüzérek, zavartalanul adta át magát a teljes 
lelki békességnek. Ha ilyenkor a színpadon 
kellett lennie: járt, kelt és beszélt, de 
Júliáját és Gauthier Margitját az utolsó föl- 
vonásban valami sajátos apathia fogla el, 
az utolsó taps viharokat már nem hallotta 
s mialatt a színházból cselédjével haza 
gyalogolt a harmadik utcába, az úton már 
szendergett. 

Azérl nem is erőltette, hogy Vidovics el- 
kísérje, hanem a folyosón szépen elbúcsú- 
zott tőle. 

Ambrus Z. : Giroflí és Girofla. I. 6 



66 AMBRUS ZOLTÁN 



— Holnap nézzen be hozzám s beszélje 
el, mi történt Árokszálláson. Pá, édesem, 
adok magának egy puszit. 

A cselédjét és a sokgyermekü páholy- 
nyitó asszonyt nem tekintette idegeneknek. 

Vidovics átszolgáltatta Bércziakynénak a 
köteles két forintot s lekísérte Cordeliát a 
foyerba. Ott elváltak. Shakspere álmos tol- 
mácsolója eltűnt cselédjével az utca sötéljé- 
ben, Vidovics elszitt egy cigarettát, aztán 
sarkon fordult s újra fölment a második 
emeletre. Csakhogy most már nem a színész 
páholy felé ment, hanem a folj'osó másik 
oldalára. 

Egy pillanatig habozott. 
— Eh, nevetséges ! . . . Hiszen színésznők ! 

Kopogtatott s be se várva a feleletet, 
kinyitotta a páholy ajtaját. Csak aztán kér- 
dezte, hogy: 

— Szabad? 

S mély meghajlással köszöntve a hölgye- 
ket, várta a feleletet. 

A felelet elég kategorikus volt : 



GIRÜFLÉ ÉS ÜIROFLA G7 

— Nem szabad. 

A szőkébbik leány szólt, aki a páholy 
előterében ült s most, az ajtónyílásra, könnye- 
dén hátrafordult. A másik, aki a sötétben 
kucorgott, nem adott életjelt. 

— Ó, bocsánat ! . . . 

Vissza akart húzódni, de mialatt betette 
az ajtót, újra megszólalt ugyanaz a hang : 

— Azaz, csak jöjjön be ! . . . Végezzünk 
egyszer s mindenkorra. 

Nem is kellett újra a kilincshez nyúlnia ; 
az ajtó kinyilt belülről. A szőkébbik leány 
nyitott ajtót; aki a „nem szabad "-ot mondta. 

Vidovicsnak úgy tetszett, mintha ugyan- 
ebben a pillanatban egy kar mozdult volna 
meg a homályosságban, hogy valamitől 
visszatartsa a haragos kis szőkét. Mit akart 
ez a mozdulat'? Azt, hogy: „Ne hivd be!" 
vagy azt, hogy: „Ne légy nagyon goromba!" 
— nem tudta kitalálni. De nem is volt ideje 
ezen gondolkoznia. Várták ; belépett. 

— Kedves uram, — szólt, aki az ajtót 
nyitotta (Vidovics egy szempillantás alatt 



68 AMBRUS ZOLTÁN 



meggyőződött róla, hogy jó angol messze- 
látója nem csalta meg) — ön meg akar ismer- 
kedni velünk s úgy találja, hogy a formák 
fölöslegesek. Én ugyan nem vagyok ebben 
a véleményben, de belátom, hogy ami magát 
a megismerkedést illeti, ezt úgy se kerül- 
hetjük ki . . . Ennek előbb vagy utóbb meg 
kell történnie. Essünk hát keresztül rajta, 
bár nekem úgy rémlik, hogy ön nagyon 
is siet . . . 

— Kisasszony, én . . . 

— Pardon. Előbb foglaljon helyet. Nem . . . 
üljön oda, egészen előre. Ha meg akar ismer- 
kedni velünk, ne szegy éljen bennünket. így ; 
szeretem, hogy szófogadó. Nos, hát ismer- 
kedjünk. 

— Esküszöm, kisasszony, hogy a tisztelet- 
lenség eszem ágában se volt. Mi kisvárosiak. . . 

— Hagyjuk ezt, ezen már túl vagyunk. 
S nem is vagyok kíváncsi rá, mekkorát tud 
hazudni. Térjünk a dologra. Tehát : engem 
Haller Lolának hívnak, tizennyolc éves 
multam . . . 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 69 

— Ha akaratlanul, rá is szolgáltam a 
haragjára . . . haragjokra . . . 

— Ah, ön ügy véli, hogy előbb önnek 
kell bemutatkoznia? Nem, ez fölösleges. Mi 
mindent tudunk önről. Legalább: mindent, 
amit ön elmondhat. Ön, Vidovics Ferenc 
úr, a leggazdagabb Vidovics a két tucat 
Vidovics közül. Nemsokára főispánja vagy 
képviselője lesz Vásáros-Berénynek. Egyelőre 
csak a szinügyi bizottság elnöke, mert min- 
den tudományok közül a szinésznőkköz ért 
a legjobban. Jó táncos, a lawn-tennisben 
elég ügyes, közepes vivó, ellenben ügy lövöl- 
dözi a galambokat, hogy passzió nézni. A 
földje sok, a búzája csoda, pezsgőben félelmes 
ellenfél s ha nagyon sokat iszik, úgy tesz, 
mintha alapjában szomorú ember volna. 
A legmisztikusabb önben, hogy mindig a 
szendéknek szokott vulvarolni, soha se a 
naivaknak; az állam-vizsgálaton egyszer 
megbukott. De már letelte, egészben véve 
nem rossz ember, inkább csak rusztikus 
egy kicsit s van egy rattlcre, amely . . . vagy 



70 AMBRUS ZOLTÁN 



aki a legműveltebb kutya Szilas vármegyé- 
ben, ezt a rattlert Lecocq íir-nak hívják, igen 
zseniális állat . . . Mit mondjak még? Nem, 
nem találok egj'ebet; különös ismertetőjelei 
nincsenek. Nos, ugy-e, ismerem önt Vidovics 
Ferenc úr? 

- Ha valaha odáig viszem, hogy szükség 
lesz az életrajzomra, mindenesetre Sugár 
Mariskához fogok folyamodni. 

— Jól teszi, mert Vitkovszkiné ő nagy- 
sága enyhén itéli meg önt. S ha véletlenül 
fölpillant ide, bizonyára meglepőnek fogja 
találni, hogy önt itt látja . . . 

— Kivált ha észre veszi rajtam, hogy 
sehogy se vagyok képes olyan bűnbánatot 
érezni, amely megfelelne az elkövetett vak- 
merőségnek . . . 

— Ó, kérem, hagyja el az eíTéle izetlen- 
ségeket. Talán majd későbben. Most csak 
azt akartam tudtára adni, Vidovics úr, hogy 
ön téved. A tévedése menthető. Hozzászok- 
tatták, hogy azokkal a szegény leányokkal, 
akik a színpadon ugra-bugrálnak, ne sokat 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 71 

ceremoniázzon. Nos, én közölni kívántam 
önnel, hogy nekünk semmi közünk az ön 
életföl fogásához s hogy mi azoktól, akikkel 
szóba állunk, megkövetelünk minden tisz- 
teletet. Önnek igen sok pénze lehet, Vidovics 
úr, de mi nem kérünk az ön pénzéből s 
azért nem is alkalmazkodunk se önhöz, se 
máshoz senkihez. Úgy akarunk élni, ahogy 
nekünk tetszik, akármilyen szegény színész- 
nők vagyunk. 

Ezeket az éles szavakat halkan mondta, 
hogy az előadást ne zavarja s a tompított 
hang kétszeresen éreztette, milyen ingerült. 
De a tekintete most is derült maradt ; a 
szeme nem tudott haragudni. 

Vidovics úgy nézett rá, ahogy vádlotthoz 
illik, mikor bírája beszél. S mialatt ezt a 
világos, derűs, szép szempárt nézte, úgy 
tetszett neki, mintha egy virágházba látna 
be rajta, ahol csupa vörös és rózsaszínű, 
haloványkék és topáz-sárga, ismeretlen déli 
virág tarkáilik. 

— Kisasszony, ön igen szigorú . . . 



72 AMIÍKUS ZOLTÁN 



— Azt hiszem jobb, ha tisztában vagyunk 
egymással. De most maradjon csendben. 
A Frank jelenete következik s ez engem 
jobban mulattat, mint amit ön mondhatna. 

— Még csak egy szót. Szeretném jóvá 
tenni, amit akaratlanul vétettem. De igaza 
van, egy kicsit rusztikus vagyok hozzá, hogy 
eltaláljam a módját. Azt hiszem, az én 
helyzetemben kétféleképpen kérhet engedel- 
met az ember. Vagy virágot küld . . . tudja, 
aíTéle szegény, herényi virágot . . . vagy nem 
alkalmatlankodik többet, hanem eltűnik s 
tovább is mély tisztelettel köszön, de nem 
mer közeledni . . . 

— Tudja mit, küldjön virágot. Ezt senki 
sem fogja olyan különösnek találni, mintha 
holnaptól fogva megint nem ismerjük egy- 
mást. Úgy veszem észre, hogy ma esti, nem 
remélt találkozásunk illő föltűnést keltett. 
Azért szépen megvárja ezt a jelenetet, aztán 
lekisér bennünket a foyerba s ott ünneplésen 
elbúcsúzik tőlünk. Addig is, ha már meg kell 
lennie, hadd mutassam be a testvéremnek. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 73 

S odafordulva a másik leány felé, aki 
csak ebben a pillanatban vette el messze- 
látóját a szeme elől, így folytatta : 

— Ez az úr azt hiszi, hogy az ő társal- 
gása érdekesebb, mint a Strauss zenéje. 
Kérlek, győződjél meg róla, igaza van-e 
Kn még meg akarom nézni ezt a jelenelet. 

Vidovics fölkelt a helyéről, nagy reve- 
renciával üdvözölte a másik kisasszonyt s 
megérintette a feléje nyújtott puha kezecs- 
két. A lecke alatt csak Lolát látta ; a homá- 
lyosságban bujkáló arcot csak most pillan- 
totta meg közvetetlen közelből. 

A másik kisasszony barátságosan mosoly- 
gott s helyet mutatott neki maga mellett, a 
vörös bársony padon. Tekintetök találko- 
zott s Vidovics meglepetésében, egy pilla- 
natig nem tudta, álmodik-e vagy hallucinál. 

Ügy tetszett neki, mintha, valaha régen, 
már látta volna ezt az arcot, s igen drámai 
körülmények között. Egy sötét éjjel, valami 
nagy vízen, talán a tengeren ... a részle- 
tekre nem emlékezett. De úgy rémlelt neki. 



74 AMBRUS ZOLTÁN 



mintha akkor mozdulatlanul feküdt volna 
előtte ugyanez a kedves kis teremtés . . . s 
áz arca csupa víz volt ... a könnyektől-e, 
vagy a köröskörül csapkodó hullámoktóé? . . . 

Aztán eszébe jutott, hogy ez ostobaság : 
talán álmodta valamikor az egészet. 

Hogy láthatta volna valaha régen ? I 
Hiszen tegnap még gyermek lehetett ! . . . 
S mintha most,- előtte virágzott volna ki, 
ebben az édes mosolygásban, mely bimbó- 
hasadásra emlékeztetett ! . . . 

— Talán neheztelni fog ránk, — szólt, s 
Vidovicsnak ismét úgy tetszett, mintha 
öröktől fogva ismerte volna ezt a hangot, 
— de Lola nem gondolta azt úgy, ahogy 
mondta. Lola csak pöröl. Ha egy kicsit 
megismeri, majd látni fogja, milyen jó 
leány. Majdnem egykorúak vagyunk, de 
azért ő az én kis anyám. Én lusta vagyok 
s szeretem, ha kényeztetnek ; ő babuskál. 
Mondja, mért néz úgy rám ? 

A kérdésében nem lehetett egyéb, csak : 
gyermekes kíváncsiság. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 75 

— Arra gondolok, hogy a legjobb gukker 
is megcsalja az embert. A második fölvonás 
alatt a földszinten ültem s azt hittem, hogy 
ha egy-egy pillanatra is, de jól látom az 
arcát. S csakugyan láttam a vonásait, a 
haját, a szemét, a száját. És most mégis 
más. 

— így tetszem önnek jobban? Vag}' 
messziről szebbnek látszom '? 

Ezeket a szinte meztelenül kacér szavakat 
úgy mondta, mint egy gyermek, aki csupa 
kíváncsiság s aki még nem törődik vele, 
hogy mit gondolnak róla. 

Vidovics komolyan felelt : 

— így tetszik jobban. 

— Örülök rajta. Szeretnék szép, nagyon 
szép lenni ; olyan szép, mint Lola. Lássa, 
azt mondják, hogy nagyon hasonlítunk, 
sokan össze is tévesztenek, s én úgy találom, 
hogy Lola százszor szebb, mint én. Van, 
aki csak a szalagjainkról ismer ránk s 
engem elkeserít, hogy miért nem lettem 
igazán é[)pen olyan, mint ő. Olyan szép. 



76 AMBRUS ZOLTÁN 



olyan okos, olyan jó, olyan ügyes, olyan 
tanulékony. Eljön majd, ha Lola föllép? 

S tovább fecsegett Loláról, Lola szere- 
peiről, Lola nagy sikeréről a konzervatórium- 
ban . . . 

— Úgy beszél, mint egy kis gyerek, — 
szólt magában Vidovics, — mint egy szó- 
fogadó, jó kis baba és mégis . . . 

Alig hallgatott oda, csak nézte a sötét 
zafír csillogását. S ahogy tekintete bele- 
felejtkezett a mosolygó szép szembe, egy- 
szerre azt a megdöbbenést érezte, mely 
akkor fogja el az ideges embert, ha a hajó 
lámpájának világánál sokáig néz bele a 
sötéten csillogó, mély, szédítően mély vízbe. 

— Menjünk, — szólt Lola. 

A másik kisasszony engedelmesen ugrott 
föl s mialatt Vidovics bepólyálta a kabát- 
kájába, odafordult a testvéréhez : 

— Lenn várjuk meg a nénit? 

— Ok is készülődnek már ; mire leérünk, 
már a foyerben találjuk őket. 

— Ahogy akarod. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 77 

Azt jelentette ez, hogy ő még maradt 
volna ? 

Vidovics álmélkodva vette észre, hogy 
még akkor is ez a kérdés foglalkoztatta, 
mikor már az első emeleten jártak. 

Mialatt lementek, Lola megkérdezte tőle: 

— Mit gondol, lesz közönsége az operai 
előadásoknak? Ha az operetté-estéken is 
csak ilyen kevesen vannak a színházban, 
mi alighanem üres ház előtt fogunk éne- 
kelni. 

Vidovics bizonygatta, hogy ez lehetetlen 
s elmagyarázta, miért nem volt fiagj'obb 
közönsége a már Herényben is elcsépelt 
liöregér-nck. Kissé szórakozottan fejtegelte 
a helyi viszonyokat s a másik kisasszonyra 
nézegetve, így tűnődött magában: 

— Mily kár, hogy az ének és a mimika 
ezeket az ajkakat is ki fogja vetkőztetni a 
formájukból! Ezt a szájat nem azért terem- 
tette az Isten, hogy énekelgessen, hanem 
egyes-egyedül azért, hogy csókoljon. 

A másik kisasszony mindannyiszor vissza- 



78 AMBRUS ZOLTÁX 

nézett rá, nyájasan, szívesen, mintha már 
régi ismerősök volnának. 

Odalenn Lola megszólított egy szolgát, 
hogy hívják ki a nénjét s mialatt egy 
szempillantásra magukra maradtak, Vidovics 
hirtelen közelebb hajolt a szemébe mosolygó 
archoz s halkan, vakmerő bizalmassággal 
megkérdezte tőle : 

— Hogy hívják magát? Maga édes- 
kedves ! 

A leány nem haragudott meg ; meleg 
tekintettel felelt a meleg tekintetre s így 
szólt : * 

— Az én nevem Mira. 
Akárcsak azt mondta volna : 

— Tetszik neked ez a név ? Ha igen, 
tedd el a szívedbe. Neked adom. 

Lola visszatért. 

— Mindjárt itt lesznek s mi ezennel el- 
búcsúzunk öntől, Vidovics úr. 

— Remélhetem, hogy megbocsátotta a 
tolakodásomat ? 

(A másikat nem kérdezte.) 



GIUOFLÉ ÉS GIUOFLA 79 

— Számítok rá, hogy jóvá teszi a hibá- 
ját, s ezentúl gyöngédebb lesz. Jóéjt! 

— Jóéjt, kisasszony! 

Kezet fogott velők, egy tekintetet váltolt 
Mirával s nagy tisztelettel köszöntötte őket. 
Aztán látva, hogy a nézőtér ajtaja kinyílik, 
elmenekült Sugár Mariska feddő szavai elől. 

— Lám, lám, — szólt magában, mialatt 
átsétált a Meíro/jo/e- szállóba, — nem is olyan 
vadak, mint a galéria képzeli ! . . . 

De egész este nem ment ki a fejéből ez 
a jelentéktelen kaland s bár korán tért 
haza, csak hajnaltájban tudott elaludni. 

— Mintha sohase lett volna olyan idő, 
amikor nem ismertem ! . . . — szólt magában. 

Reggel felköltötte a legénye. 

— Mit akarsz ? 

— A nagyságos úr azt parancsolta, hogy 
költsem föl s fogassak be, mivel Szent- 
Jánosra megy. 

— Igazad van, majdnem megfelejtkeztem 
róla. Menjünk hát Szent-Jánosra. 



III. 



Haller Lola — T. c. Haller Xavér Ferenc úrnak 

Budapesten, 

^ Gyár-uica 1 1 7.' iZih», 

' III. em., 98. ajtó. 

Kedves Atyám ! 

Már háromszor is figyelmezieltem Mirát, 
hogy teljesítse, amit Kedves Atyám a lelkére 
kötött s legalább pár sort írjon, hogy : 
szerencsésen megérkeztünk, kezét csókoljuk, 
de ez a leány, mióta megérkeztünk, folyton 
alszik ; az igaz, hogy a vasúton is aludt, ki 
se pillantott az ablakon ; soha se láttam 
ilyen leányt, aki mindeil iránt közömbös. 

Persze, erőtelni nem akartam, mert első 
nap én is fáradt vnlí^tP ; « vnngt nagyon 
összerázott bennünket. Másnap azt találta 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA • 81 

ki, hogy a füst rettenetesen csípi a szemét, 
ami különben igaz lehetett, mert a fogadó- 
ban kellett vacsorálnunk s az alacsony 
teremben olyan sok volt acommis voyageur, 
hogy akár csak gőzben ültünk volna. Mira 
rosszul is lett a hőségtől s Fröhlich nénit, 
aki egy kicsit messzebb ült, valóságos köd 
takarta el előlem, mint a tündéreket a 
Szentivánéji álom-han. Őszintén szólva meg- 
bántam, hogy nem a Metropole-ba mei.tünk, 
de a színészek azt mondták, hogy a Metropole 
rémdrága; végre is két napot kiáll az ember 
akárhogy. 

Ma pedig a színházban voltunk (S mikor 
onnan haza jöttünk, Mira egy szót (se szólt, 
csak bebujt az ágyába. A teáját is ott itta 
meg s csak nézett ránk, mint egy kis macska. 

— Nem Írsz a papának? — kérdeztem tőle. 

— Nem, — felelt angol hidegvérrel s a 
másik percben már aludt. 

így tehát, Kedves Atyám, az én levelem- 
mel kell megelégednie, az elkényeztetett kis 
majom helyesírási hibái helyett. Olyan 

Anihnis Z. : Giroflí? és C.irofla. X. (i 



82 AMERUS ZOLTÁN 



édesen alszik, mintha jó dzsinek őriznék azt 
a Rheingoldot, mely a hangszálagaiban 
rejtőzik. 0, kedves Atyám, miért is nem jut- 
tatott a jó Isten ebből az adományból nekem 
is, egy másik porciót ? ! 

Örömmel értesítem Kedves Atyámat, 
hogy a lakásunk kellemes s aránylag igen 
olcsó. Szép, nagy, világos szoba ; az ablakok 
az utcára néznek. A háziasszonyunk szives, 
uri nő. Igaz, korrepetitorunk is van már : 
a szinház karmestere ; azt hiszem, nem 
valami nagy muzsikus, a színészek azt beszé- 
lik róla, hogy a boszniai okkupáció óla 
soha senki se látta józannak, de azéii majd 
csak megleszünk vele. 

Én szerdán este már énekelek ; a 
Hoffmann meséit adjuk. Azt hiszem, csak ez 
az egy operájok van készen ; azért Mira, 
picike repertoárjával, csak a jövő héten lép- 
het föl először. Képzelheti, minő lesz az az 
előadás, amelyre mindössze egy hétig készül- 
nek ! A remete csöngettyüjé-ről van szó. Azt 
hiszem, jobb volna, ha már előbb bemutat- 



GIROFI.É ÉS GlUüFLA 83 

kozhatnék, például Rip-hen; azt tudják 
ilt is. 

Legyen nyugodt, Kedves Atyám, távol- 
létében is szorgalmasan fogunk tanulni, 
nem vesztegelünk el egyetlen pillanatot se 
s ha Isten segít, nemsokára olyan helyzet- 
ben leszünk, hogy végre-valahára meghálál- 
hatjuk azt a sok jót, amit értünk tett. Mindig 
eszünkben van, mily óriás áldozattal járt 
neveltetésünk s hogy Kedves Atyám a leg- 
szükségesebbet is megvonta magától, hogy 
jövőnket biztosítsa. 

De megbocsát. Kedves Atyám, hogy ma 
csak röviden irok ; délelőtt próbáltam, dél- 
után tanultunk s már Fröhlich néni is 
alszik, az idő éjfélre járhat. Holnai)-holnap- 
ulán már nem engedem el Mirának, hogy 
részletesen tudósítsa Kedves Atyámat; én is 
írni fogok, mihelyt egy kis szabad időm lesz. 

Kezét csókolja 

engedelmes leánya, 
Lola. 



6* 



84 AMBUUS ZOLTÁX 



Haller Xavér Ferenc — Haller Lola úrhölgij 
önagyságának 

Vásáros-B erény. 

A szinháziidl. 

Kedves leányom, 
a leveledet megkaptam, köszönöm. Ha föl- 
léptél, irj, kérlek, megint ; hogyan fogadtak, 
meg voltál-e elégedve magaddal, küldj egy 
pár újságot is. S írj különösen Miráról, 
nagyon féltem az egészségét. Mit csinál a 
kis haszontalan ? 

Én még a jövő héten se mehetek le 
hozzátok ; a hiisvéti szent ünnepek elölt 
aligha látlak benneteket. Két énekkarral 
kell bajlódnom minden nap; leckém is több 
van, mint a múlt hónapokban. 

Nem Írtál arról, milyen a város, milyen 
a közönség, hogyan töltitek a napot, kik 
azok, akikkel nem kerülhetitek el az érint- 
kezést. Ne feledjétek a tanácsomat : lehető- 
leg húzódjatok vissza a fölösleges ismeret- 
ségektől ; az efféle órákat rabol el a tanulási 
időtökből, s a reklám meg a baráti tapsok 



GIROFLÉ ÉS ÜIUOFLA 85 

sohase érnek annyit, mint amennyibe a 
megszerzésök kerül. 

Te okos leány vagy s meg tudod érteni, 
hogy nektek másképpen kell élnetek, mint 
a többi tizenhét-tizennyolc éves leánynak, 
akiknek egyetlen menedéke : a reménybeli 
Térj. Nektek semmiféle szórakozás kedvéért 
nem szabad megfelejtkeznetek arról, hogy 
ezek az ernyedetlen munka napjai. Nem 
énnekem, hanem a tehetségteknek tartoztok 
vele, hogy egy-két évig megvonjátok maga- 
toktól még a gyermeki örömeket is, melyek 
korotoknak kiváltságai. 

Gondoljatok arra, hogy két-három év és 
célnál vagytok. Akkor aztán tietek az élet, 
dicsőség, vagyon, amit akartok. Ki ne fárad- 
jatok fél-uton ; oda ne adjátok gyerekségekért 
a jövőtöket, azt a fényes jövőt, melyet el- 
érnetek csak tőletek függ ! 

Isten veled, édes lányom. írj Miráról, s 
Írjon ő is, a kis álmos. Ölel mind a kettőtöket 

szerető atyátok 
Haller Xav. Ferenc. 



86 AMBIU'S ZOLTÁN 



Haller Mira — T. c. Haller Xavér Ferenc úrnak 

Budapest, 

Gydr-iitca írj. 

Kedves apuskám ! 

Lola tegnap föllépett! Óriás siker, nyolc- 
líz kihivás minden fölvonás után, bokréták, 
nagyon sok bokréia. 

Én is kaptam egj^et, pedig még senki se 
hallotta a hangomat. Az én bokrétám Pesten 
készült; Lola is kapott ilj'et. 

Az egészségem jó, csak fáradt vagyok egy 
kicsit, mert túlságosan sokat tanulunk. De 
Lola nem hagy békét. 

A fiatalság bankettet akart rendezni Lola 
tiszteletére, de nem mentünk el. Megbosszul- 
ták magukat s éjjeli zenét adtak Lolának ; 
az itt nagy divat. Két óra tájban jöttek a 
muzsikájokkal s még Fröhlich nénit is fel- 
költötték. A zene azzal biztatott bennünket, 
hogy a fiatal urak Lola képével alszanak el, 
de eszük ágában se volt elaludni. Csak hajnal 
felé szabadultunk meg tőlük. 



GIROFMÍ: ÉS GIROFLA 87 

Képzelheti, apuskám, mennyire össze volt 
törve a mai próbán szegény Friquet Rózsi. 
De Berényben nem lehet másképpen. 

Pá, apuskám, kezét csókolja 

jó kis leánya : 
Mira. 

Haller Lola — Haller Xavér Ferenc iirnak 

Budapesten, 

Gyár-utca if]. sz. 

Kedves Atyám ! 

Ne tessék megijedni, ha azzal kezdem, 
hogy párbaj volt miattunk. (Mira miatt, 
vagy miattam ? — magam se tudom. Annyi 
bizonyos, hogy én Mirát gyanúsítom s éppen 
azért írom meg a dolgot, mert kérni akarok 
Kedves Atyámtól valamit.) 

Nem lett ebből a párbajból semmi 
nagyobb veszedelem. Egy Vidovics nevű úr, 
aki meglehetősen erőszakoskodó és kellemet- 
len fráter, megvágott egy huszártisztet, valami 
Cipriáni bárót. A báró aznap este lölkötött 
karral jelent meg a színházban, éjjel a kél 



AMBRUS ZOLTÁN 



ellenfél megint együtt mulatott : ez az egész 
história. 

Úgy beszélik, a cigányon különböztek 
össze, akkor, mikor az éjjeli zene szeren- 
cséjében részesültem ; a báró ki akarta vinni 
a cigányt valahová, egy szomszédos pusztára, 
a másik nem engedte . . . szóval valami izet- 
lenkedés volt a párbaj oka. De nem ez a 
nevezetes a dologban. 

Képzelje, Mirának roppantul hízeleg ez 
az Ízetlen história. 

Azt fogja mondani. Kedves Atyám, hogy 
az lehetetlen. Igazán, nem akarja elhinni 
az ember. És tessék. 

Akkor este, mikor az egész város csak 
a párbajról beszélt, nagy vitatkozásom volt 
a háziasszonyunkkal. Engem, természetesen, 
rendkívül fölingerelt, hogy ezek a ripőkök 
így kompromittálnak bennünket ; a házi- 
asszonyunk, mint jó herényi honleány, védel- 
mezni kezdte a tolakodó urfit, hogy nem 
kell azt olyan komolyan fogni föl; az már 
itt így szokás. A színésznők éjjeli zenét 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 89 

kapnak, mert színésznők s a fiatalok meg- 
megverekednek néha, mert fiatalok. Enélkül 
Berény unalmas, szürke volna ; enélkül nem 
volna érdemes élni ; enélkül az asszonyok 
és leányok rá se néznének a fiatal urakra. 
Es hogy ez a fiatalember nem is olyan 
kellemetlen fickó ; jónevelésü, illedelmes, 
néha szeretetreméltó is. 

Azt feleltem neki, hogy semmi közöm a 
fiatal urak fiatalságához és semmi közöm 
a herényi don't-hoz. Nekik se legyen közük 
hozzám ; megkövetelem, hogy hagyjanak 
békében. Azzal, hogy a színházban meg- 
fizetik helyeiket, nem váltanak jogot arra, 
hogy engem, otthon, molesztáljanak. És igy 
tovább. 

Mira szokása szerint nagyokat hallgatott. 
Hol egyikünkre, hol másikunkra figyelt s 
folyton mosolygott. Engem boszantott ez a 
mosolygás. 

Azért mikor a háziasszonyunk kiment, 
megkérdeztem tőle : 

— Neked tán tetszik ez a história? 



90 AMBRUS ZOI-TAM 



— Tetszik hát! — felelt. 
És nevetett a szemtelen. 

— Eh, veled nem lehet beszélni ! . . . 
Később pedig, az éjjeli sötétségben, mikor 

azt hittem, hogy már alszik, egyszerre meg- 
szólalt : 

— Különben nem tudom, mit tartozik rád 
ez az egész eset? Nem bántott téged senki. 

Elbámultam ezen az impertinencián. 

— Te talán azt hiszed, hogy miattad 
történt a nagyhírű lovagias mérkőzés? — 
kérdeztem gyanakodva. 

— Igen, azt hiszem, hogy miattam tör- 
tént, — felelt határozottan. 

Nem tudtam kiérezni a hangjából, tréfál-e, 
vagy komolyan beszél ? De mintha elgondol- 
kozva s kevélyen mondta volna ezt a pár 
szót. 

Attól tartottam, hogy Fröhlich néni még 
ébren van s nem firtattam tovább a dolgot. 
Számítottam rá, hogy ha majd magunkra 
leszünk, közlékenyebb lesz ; úgy történt, 
ahogj^ gondoltam. 



GIROFLÉ ÉS GIROFI.A 91 

Másnap, minden ápropos nélkül, egyszerre 
azzal állóit elő : 

— A nőegyesület báljára mégis csak el 
kellene mennünk. 

— Ugyan miért, ha szabad kérdeznem '? 

— Táncolni akarok ! — felelte. 

— Még ráérsz táncolni. Különben oda 
meg se hinak bennünket. 

— Azt bízd rám, — szólt olyan hangon, 
mintha titkai volnának. 

De ez még nem minden. 

Mit mondjak ? Ez a csitri határozottan 
kacérkodni kezd. Igazán jó, hogy mindig 
vele vagyok, mert még bolondokat találna 
mondani a gavallérunknak. 

Ez a parlagi gentleman, magyarán szólva, 
tűrhetetlen. Sehogy sem tudom lerázni a nya- 
kunkról, pedig gondolhatja. Kedves Atyám, 
hogy nem vagyok valami gyöngéd vele 
szemben. A szép szót nem akarja megérteni, 
a gorombaságra vígan szalutál. S el kell 
.szenvednem, hogy a szinháztól hazáig foly- 
lon a sarkunkban legyen. 



92 AMBRUS ZOI^TÁX 



De ebbe itt bele kell nyugodni. Berény- 
ben a színésznők akkora kísérettel járnak 
az utcán, amilyennel a gerolsteini nagy- 
hercegnő. Némelyik az egész tisztikart magá- 
val hordja ; csak éppen, hogy a katonabanda 
nem megy utánok. Ha akarjuk, ha nem, 
nekünk is kijut ebből a díszőrségből. 

Ez bosszantó, de Mira a mi gárdánkkal 
meg van elégedve. A gárda Cipriáni báró- 
ból, Vidovics úrból, egy rattlerből és egy 
tábori kutyából áll. Nekem ez a tábori kutya 
tetszik a legjobban az egész társaságban. 
Nagyon okos állat, sokkal okosabb, mint a 
gazdája. Úgy fogja el a legyet, hogy öröm 
nézni. Cipriáni báró sohase unja el ezt a 
sportot; egész nap a kutyáját produkálja^ 
Szép mulatság, ugy-e ? Nos, ez a mi főszóra- 
kozásunk Vásáros-Berényben. 

Képzelheti, Kedves Atyám, hogy Cipriáni 
báróhoz képest még Vidovics úr is elmés 
embernek tűnik föl. És Mira túlságos hálá- 
val honorálja ezt a csekély különbsé 
Olyan fölöslegesen sokat foglalkozik vele. 



GIUOFLÉ ÉS GITOFLA 93 

hogy tegnap már kénytelen voltam prédi- 
kációt tartani neki. 

— Elment az eszed? — kérdeztem. 

— Mit akarsz? — szólt szenteskedő, álnok 
pillantással, — ő a szinügyi bizottság elnöke ! 

Nos, nekem egy csöppet se tetszik ez a 
dolog. Eszem ágába sincs az a gyanúsítás, 
hogy Mira komolyan veszi Vidovics urat, 
de az bizonyos, hogy nem tér ki a tolakodó 
udvarlás elől olyan határozottan, ahogy 
szeretném. Félórákig eldiskurál vele; ki- 
beszél hozzá az ulcára, szóval oslobáskodik. 
Eélek, hogy el fogja hanyagolni a tanulni 
valóját : amúgy se valami kilünő tanuló. 
Egy szép nap föl fog lépni, félig-meddig 
elkészültén, szórakozott fővel ; belesül a 
szerepébe és íiaskól csinál. 

Azérl jó volna, ha Kedves Atyám néhány 
komoly szóval figyelmeztetné arra, amit a 
lelkünkre kötött. Hám nem hallgat. 

Egy pár nap múlva a Remete csöngetni 
fog s Mira még ma sem tudja tisztességesen 
I^'ri(|u('l Rózsit. A belé[)őt meg a harmadik 



04 AMBRUS ZOLTÁN 



fölvonásbeli nagy áriát ügy énekli, mint 
talán soha senki, de a szerelmi keltősbe 
bele fog sülni. A mai próbán igazán csak 
próbálgatta : vájjon eltalál-e belőle egyet- 
mást? Szereltem volna rákiáltani: „Igen, 
valahogy ilyenformán van! . . ." 

Képzeljen el. Kedves Atyám, egy Sylvaint, 
aki a halvanas évek végén Bukarestben 
hagyta a hangját, egy karmestert, aki soha 
sincs magánál, egy Friquet Rózsit, aki bújócs- 
kát játszik a karmesterrel, — hol az egyik 
keresi a másikat, hol a másik az egyiket, — 
hozzá a herényi előkelőséget, amint a páholy- 
ban pezsgőt iszik — mert Friquet Rózsi is 
Hekuba nekik — s aztán kérdem : vájjon 
ilyen körülmények közölt hódilotta-e meg 
a világot : Grisi és Catalani '? 

Isten önnel, Kedves Atyám, kezét csókolja 



engedelmes leánya 
Lola 



(ilIÍOFLÉ ÉS GIHOIXA 95 

Haller Xavér Ferenc — Haller Lola úrhölgy 
önagyságának 

Vásáros-Berény. 

A színháznál. 

Kedves leányom ! 

Sikereidnek nagyon örülök, ámbár nem 
tudom, van-e Berény városában a közönség- 
nek olyan műérlő töredéke is, mely tehet- 
ségedet és énektudásodat a maga teljes mér- 
tékében méltányolhatná. 

De mit firkálsz nekem nem tudom miféle 
Vidovics úrról s nem tudom miféle Cipriáni 
bárórór?! . . . Miért foglalkozol ennyit apró- 
cseprő dolgaikkal, kutyáikkal és párbajaik- 
kal'? ! . . . Úgy lálom, a jó Róza nem 
elég egészséges arra, hogy a színházba is 
elkísérhessen benneteket. Ez a baj. 

Különben irtam a jó Rózának, hogy 
beszéljen Mirával ; remélem, ki fog derülni, 
hogy a kicsike nem olyan gondatlan, mint 
mondod. Ha lustálkodik a kis semmirekellő, 
kiálts rá. Szeretnék nálatok lenni, amikor 



96 a:\ibru.s zoltáx 



Friquet Rózsit énekli, de mint már közöl- 
tem veled, a húsvéti szent ünnepekig aligha 
szabadulhatok. Mindennap több a dolgom. 
Most ráadásul, egy oratóriumon munkál- 
kodom. 

Egyébként a sakk-versenyben is részt 
akarok venni s ez épp a jövő héten kezdődik. 

Ne feledjétek, hogy a munkátlanság a 
legnagyobb tehetséget is megőrli s gondol- 
jatok szerelő atyátokra, akinek soha sincs 
egy szabad- perce, mert folyton-folyvást 
jövőtökért fárad. 

Isten veletek, édes leányom ! Ölel szerető 

atyátok 

Haller X. Ferenc. 

U. i. Ne hagyjátok nyitva az ablakot; 
akkor nem néz ki rajta. 

H. X F. 



IV. 



Vagy tíz nappal azután, hogy a San- 
Remoba készülő Vidovics Feri összes isme- 
rőseitől elbúcsúzott s szándéka komolysá- 
gának jeléül addig nézegette a vasúti menet- 
rendet, míg végre dühbe gurult s bosszú- 
ságában minden igaz ok nélkül megsértette 
Cipriani bárót: az előbb nevezett fiatal 
magánzó s az utóbb nevezett huszártiszt nyu- 
godtan üldögéltek egymás mellett a Metro- 
pole-kávéház egyik utcai ablakánál. 

Délelőtt tizenegy óra lehetett. A nap- 
fényes piactérre akkortájt érkezett meg 
déllelől a tavasz első langy l'uvalma ; s a 
kávéházat éppen söpörni kezdték. Hanem 
azért a daliák nem mozdultak a posztjukról. 
Nem sokat társalogtak ugyan, mert egy 

Amhnis Z. : C.iroflé és C.irofln. I. 7 



98 AMBRUS ZOLTÁN 



félóra óta csak hébe-hóba szólalt meg az 
egyik vagy a másik ; de úgy látszik, így 
annál jobban mulattak. Vidovics az ablakon 
át a járókelőket nézte ; a katona a kutyáját 
oktatta. A párbaj óta elválhatatlanok voltak, 
mintha a vágás, melyet a báró kapott, a 
bérmálás erejével szilárdította volna meg 
hétéves barátságukat. S ezt az avatottak 
igen természetesnek találták. Mert ha egy 
huszártiszt elköveti azt a menthetetlen 
ügyetlenséget, hogy egy bárányoknak való, 
égi szelidségü párbajban sebet kap anélkül, 
hogy ő viszont hachée-vá aprítaná össze 
az ellenfelét : a legokosabb, amit tehet, az, 
hogy gráciával viseli a következéseket s jó 
képet vág a rossz játékhoz. 

És bár Cipriáni száz mentséget is tudott 
rá, hogy tulajdonképpen miért nem szab- 
dalta össze szeretett cimboráját, a rideg 
valóság az volt, hogy a katona megsebesült, 
a civil pedig ép bőrrel menekült az élet- 
halál-harcból. 

— Tudod — magyarázta Vidovicsnak 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 99 
# 

sok szeretettel — mikor a reuma bele áll a 
karomba, használhatatlan fickó vagyok, 
arra se érdemes, hogy pofon vágjanak. 
Aztán meg, nem tudom hogy történhetett : 
részeg voltam, rettenetesen részeg s nem 
tudtam, hogy a két Vidovics közül, akit 
magam előtt látok, melyik az igazi s melyik 
a lantom. Es véletlenül mindig a másik kapta 
meg a vágást. 

Vidovics készségesen méltányolta ezeíiet 
a kitűnő okokat, a többi kilencvennyolccal 
egyetemben s lojálisán elismerte, hogy óriás 
szerencséje volt. De ez a nagy lovagiasság 
csak betetőzte a Cipriani malheurjét; eny- 
híteni nem enyhített rajta. Mert bizonyára 
sokkal jobb lett volna, ha ellenfele vitat- 
kozik vele ; mikor a párbaj szerencsétlen, 
de legalább vitás, már az is valami. 

Még súlyosabbá tette a vereségét, hogy 
akkor is ő húzta a rövidebbet, amikor 
összetűztek. Nemcsak, hogy megvágták, de 
ártatlan embert vágtak meg benne. Az 
összekoccanás alkalmával olyan ügyetlenül 

7* 



100 AMBRUS ZOLTÁN 



viselkedett, hogy akárkit lehetett hibáztatni 
az esetért, csak éppen őt nem. Vidovicsnak 
még azt az elégtételt is megadta a sors, 
hogy az összes jelenlevők szerint ő volt a 
hibás. 

Ez a nevezetes jelenet ugyanis egy kicsit 
másképpen zajlott le, mint a hogy Lolának 
elmondták. A párbajra nem a cigány szol- 
gáltatott okot. 

Jóval az éjjeli zene után, a virradat 
órájában történt. Azoknál a pezsgős üvegek- 
nél tartottak, amelyeket már senki se 
számlál, még a fizető pincér se. (De ne 
tessék félteni őt, ha koronkint a pillanat 
intuíciójára bízza, hogy mennyit számítson 
föl ; a fizető pincérek őrző angyala mindig 
éberebb, mint a részegeké.) 

Az asztalnál ülők közül ketten már 
szenderegtek ; Vidovics is mintha másfelé 
gondolt volna. Cipriánit ellenben kissé 
lármássá tette a bor; folyton ő beszélt. 

Éppen azt fejtegette, hogy mi módon s 
nevezetesen minő szerényebb összegekkel 



GIROFLÉ ÉS GIROFI.A 101 

lehetne megközelíteni a két Haller-leányt, 
midőn Vidovics egyszerre, érthetetlenül föl- 
pattant s minden igaz ok nélkül belekötött 
a becsípett emberbe. 

— Milyen malheur-öm van nekem ! — 

* 

szólt s nagyot vágott az asztalra. — Az esle 
másfélóra hosszat betűzöm a vasúti menet- 
rendet s annyit sem tudok kisütni belőle, 
hogy miképpen lehet eljutni innen Árok- 
szállásig, most pedig, a mikor mulatni 
akarok, másfélóráig kell hallgatnom ezl a 
szamarat, aki még butább, mint a menetrend ! 

— Mi ütött beléd ? Elment az eszed ? — 
szólt Cipriani elbámulva. — Beszélj velem 
tisztességesen, vagy ha részeg vagy, eredj haza. 

A többiek is rajta voltak, hogy elejét 
vegyék a komolyabb összekülönbözésnek. 

— Mi bajod van vele ? Örülj rajta, hogy 
szóval tart bennünket. Ülj le és ne köteked- 
jél; ha rosszkedvű vagy, húzasd el a nótádat. 

De hiába csitílották s hiába építgettek 
neki aranyhidat a tisztes visszavonulásra, 
nem hagyta abba. 



102 AMBRUS ZOLTÁN 



— Eh, unom már ezt a sok vénasszonyos 
beszédet ! . . . Ha társalogni akarsz, eredj a 
borbélyhoz ; engem ne bosszants a recsegé- 
seddel ! 

Ez után persze nem maradt egyéb hátra, 
mint lovagiasan intézni el a dolgot. Ha az 
ember beborozott, az még nem ok rá, hogy 
belekössön a cimborájába. 

— Ugyan mi bőszített föl annyira? — 
faggatták Vidovicsot a segédei. — Nem mon- 
dott semmi olyat, ami bánthatott. Lányok- 
ról volt szó, vagy más efféléről ! . . . 

— Dühös voltam a menetrend miatt — 
felelt Vidovics — s az jutott eszembe, hogy 
milyen szamárság napról-napra halogatni 
az utazásomat, csak azért, hogy egész éjjel 
ezt a locsogást hallgassam! 

A párbaj után azonban belátta a hibáját. 
Mialatt Ciprianit varrták, odament hozzá s 
kezet fogott vele. 

— No, vén szamár! — szólt s a hangja most 
már barátságosan csengett,— kellett ez neked? 
Minek ingerelsz, mikor rosszkedvű vagyok?! 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 103 

— Látod, ez már beszéd! — felelt Cipriani 
meghatva. — Miért nem mondtad ezt 
mindjárt? 

Vidovicsra nem is haragudott tovább, 
csak a civilek gyalázatos szerencséjét átkozta 
magában. S elhatározta, hogy ha találkoznék, 
aki az ő esetéből kifolyólag azt merné állí- 
tani, hogy a katonai iskolákban a vívást 
rosszul tanítják, ezen az emberen keresztül 
fog gázolni. Mindenütt kereste ezt az embert 
— a vendéglőben koronkint gyanakodva 
tekingetett szét, — de az illető nem akart 
mutatkozni. 

Addig is, míg ilyenformán revanche-ot 
vehet a polgári társadalmon, úgy vélte, fair 
dolog lesz, ha meleg barátságával tünteti 
ki legyőzőjét s napról-napra, a híres esetek 
egész tömegével bizonyítja be neki, hogy a 
kitűnő vívónak a legtöbb párbajban- nincsen 
szerencséje. 

Mindennap tudott egypár új esetet. 

— Nem neked mondom — kezdte regge- 
len kint, ahogy a kávéházba megérkezett, — 



104 AMBRUS ZOLTÁN 



mert te fenegyerek vagy, akinek a had- 
seregben volna a helye, de hidd el, a párbajt 
azoknak találták fel, akik nem tudnak vívni. 
A kárpitos megvágja az őrnagyot, az ügyvéd 
lelövi az erdészt, a commis megsebzi a vívó- 
mestert s mindez huszonnégy óra alatt 
történt. 

— Tegnap ? — kérdezte Vidovics csodál- 
kozva, mert Cipriani nem igen szokott újságot 
olvasni. 

— Nem, 1839-ben. 

— Te, hol tanulsz te ennyit? Egy idő 
óta olyan művelt vagy, mint egy csillagász- 
torony ! 

— Barátom, van nekem egy könyvem, 
három kötetben: a Sport-Kalendárium, 
1873-tól 1875-ig. Abban minden megvan. 

— Vagy úgy. 

A párbeszéd ritkán tartott hosszabb ideig, 
mert Cipriani nem ért rá minden éjjel 
művelődni s Vidovics akkor szerette a 
barátját, ha hallgatott. 

De azért Cipriani egész délélőtt nem moz 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 105 

dult el Vidovics mellől; szerelte, ha együtt 
láiják őket az ablakukban. Ha Vidovics 
nagyon sokáig forgatta az újságokat, vagy 
az utcán ácsorgó vásáros parasztokat nézte, 
Cipriani a kutyáját tanítgatta ; ezt a szóra- 
kozást sohase unta meg. 

Lassankint Vidovics is bele nyugodott 
sorsába. 

— Ez a bűnhődés, — szólt magában, — 
Most már azt se mondhatom neki, hogy untat. 
Vérrel szerzett rá jogot, hogy bosszantson. 

Rendesen csak akkor kerekedtek föl a 
kávéházból, mikor a színházi próba véget 
ért s a Haller-lcányok a színházból haza- 
felé menet elhaladtak a kávéház mellett. 
Vidovics egyetlen egy ilyen alkalmat se 
mulasztott el ; mindannyiszor haza kisérle 
őket. Lola határozottan kijelentette, hogy 
otthon nem fogadnak látogatókat, de az 
utcán nem tilthatta el tőle, S akarta, nem 
akarta, tűrnie kelleti az escorte-ot, 

A párbaj óta a báró is csatlakozott a 
menethez. 



106 AMBRUS ZOLTÁN 



A harmadik vagy negyedik ilyen kirán- 
dulás után Cipriani egy délelőtt igy szólt 
Vidovicshoz ; 

— Te, én azt hiszem, hogy ezek tisztes- 
séges leányok ! 

— No, én is azt hiszem! — felelt Vidovics. 
Olyan különös hangon mondta ezt, hogy 

egyszerre valami halavány világosság kez- 
dett derengeni a katona fejében. Csak most 
jött rá, hogy tulajdonképpen miért is kellett 
neki megverekednie. 

Ez a fölfedezés szinte megvigasztalta. Ha 
a női nemért szenvedett megaláztatást, ez 
változtat a dolgon. Ebben az esetben illő 
volt, hogy ő kapjon sebet s talán ösztön- 
szerűleg történt, hogy nem védte magát 
elég komolyan. 

Készségesen meghajolt a Vidovics jobb 
éiiesültsége és tisztább látása előtt. Bizonyára 
úgy kell lennie, ahogyan ő mondja. 

Csak azon zúgolódott magában : 

— De hát mért nem mondta mindjárt?! 
A pokol tudta, hogy úgy van. Én nem. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 107 

Persze, a színésznő sem mind egyforma. 
Az egyik szőke, a másik barna. De azt meg 
kell mondani. Ha megmondják, akkor 
mindjárt tudja az ember. Azelőtt . . . azelőtt 
nem kellett kérdezni. Az ember mindjárt 
tisztában volt vele, hogy ha színésznő, hát 
színésznő. És rendben volt a dolog. De 
most nagyon sokan vannak. Olyan sokan 
vannak, hogy már adót is fizetnek. Nem- 
sokára már a cigányok is fizetnek adót. 
Nekem különben semmi közöm hozzá. De 
a pokol tudja, micsoda világ ez, mikor már 
a színésznőket is tisztelni kell ! 

Cipriáni báró nem igen szeretett gondol- 
kozni, de ha egyszer nekikészülődött s 
komolyan hozzá látott az elmélkedéshez : 
ép, szolid, egészséges gondolatokkal lepte 
meg önmagát. 

A kávéházat kisöpörték ; Cipriáni meg- 
nézte az óráját. 

— Egynegyed tizenkettő, — szólt. — Ejnye, 
be soká jönnek ma a lányok I 



108 AMBRUS ZOLTÁN 



— Tudod mit! Ne várd meg őket, — 
felelt Vidovics. 

— Eh, ha eddig vártam, most már veled 
maradok. De nem gondolod, hogy elkerül- 
tek bennünket ? 

— Az bizony meglehet. 

— Ámbár, ha csak meg nem kerülik a 
piacot, az ablakon át bizonyosan észre 
veszed őket . . . 

— Én is azt hiszem. 

— S lehet, hogy még most is tart a próba. 

— Alighanem. 

— Nem tudod, hogy micsoda darabot 
próbálnak ? 

— Dehogy nem. Elmondhatom neked 
az egész fekete táblát. Félnyolckor olvasó- 
próba A csángó szerelmé-hől ; ez nem tartozik 
ránk. Kilenckor rész-próba A remete csen- 
getyüjé-hől. Háromnegyed tízkor rész-próba 
Rip van Winkle-bö\. Féltizenegykor . . . 

— Ne mondd tovább, ebből én úgy sem 
tudok kiokosodni ... De milyen furcsa 
ember vagy te, F'eri . . . 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 109 

— Mért? 

— Ha neked volnék, már régen San- 
Remoban ülök . . . 

— Mondd, hogy Monte-Carlóban. Mert 
te ott ülnél. Talán már ott is hagytad volna 
minden pénzedet. 

— Lehet. De ebben nem volna semmi 
különös. Sokkal különösebb az, hogy te, 
akinek csak egyet kell gondolnia, két hét óta 
egyik napról a másikra halogatod az utazáso- 
dat, pedig itthon nem csinálsz egyebet, mint- 
hogy reggelenklnt szórói-szóra megtanulod, 
mit írtak ki a szinházban a fekete táblára. 

— Olyan buzgalommal küldtök, mintha 
nektek utaznám el s nem a magam mulat- 
ságára. Különben meg vagyok győződve, 
hogy az utazók kilenctized része azért 
bolyong a világban, mert egy-egy köny- 
nyelmü nyilatkozat következtében, otthon 
már nem volt maradásuk. Hallod-e, hogy 
megnyugtassalak s ne tartsalak tovább is 
Izgatottságban, ünneplésen megígérem neked : 
hogy nem utazom el. 



110 AMBRUS ZOLTÁN 



— No végre, legalább nem vezetsz az 
orrunknál fogva ! De miért változtattad meg 
a szándékodat '? 

— Mert ott ilyenkor már június van. 
Szóval elkéstem vele. 

— Tudod mit gondolok én? 

— Csak mondd ki, ha már kigon- 
doltad. 

— Neked tetszik ez a két leány. 

— Tetszik hát. Neked tán nem tetszik? 
Ha nem tetszenék, azt hiszem, nem kísér- 
getnéd őket. 

— Az igaz. 

Cipriani mondani akart még valamit, 
de aztán mást gondolt. Csak nem fogja 
megbontani a szépen összevarrott jó egyet- 
értést ilyen semmiségért! Azért a két 
lányért éppen elég volt egy csatározás is. 

— Bánom is én ! — szólt magában s 
közelebb hívta a kutyáját. 

Vidovics bosszús volt. Most vallotta meg 
magának először, hogy az a kis szinész- 
leány tartja itthon, akire már egy órája 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 111 

várakozik s aki azalatt nj^ugodtan, közön- 
bösen halad a maga szabályos útján. 

Eddig mindig talált valami kitűnő 
ürügyet rá, hogy miért nem utazik el s azt 
hitte, hogy csak az unalmát űzi. De most 
már kifogyott az ürügyekből s rájött, hogy 
igenis, vár valamire. Nemrégen még semmit 
se kivánt az élettől, de ma várja annak a 
kis lánynak a csókját. Miért ? Mert szebben 
nézett rá, mint a többiek? Elég nyájasak 
hozzá a többiek is. 

Majd eszébe jutott az a mosolygó szem- 
pár s így verte ki a fejéből rossz sejtelmeit: 

— Eh, bolond ember az, aki nem hajol 
le egy ilyen gyönyörű virágért ! A legosto- 
bább szerelmi románc többet ér minden 
okos dolognál a világon. S van-e szebb 
szerelem, mini az egy szezonra szóló szere- 
lem ? Egy tavasz s aztán : „Isten hozzád, 
édes, Isten hozzád kedves ! . . ." Lehet, hogy 
hiába ... Az se baj. Mit vesztettűnk vele? 
Édes játékban töltött napokat. S a napokkal 
kár volna fukarkodni ; időnk van elég, hála 



112 AMBRUS ZOLTÁN 



Istennek. És ha nem hiába ! . . . . Egy 
gyönyörű május, igazi csókkal, igazi ölelés: 
sel! Aztán a szél magával viszi a rózsa- 
szirmokat. Egy nyári éjszakán kisirja magát 
a mellünkön, a postakocsi csilingel s meg- 
szólal a trombita: „Trara, trara!" ... És 
Isten veled, szinészlány-szerelem ! 

Ebben a pillanatban a két kutya föl- 
ugrott s őrült vágtatásban rohant ki az 
utcára a kávéház nyitott ajtaján át. A 
rattler kapott jobb startot, de az ajtóban a 
nagy tábori eb keresztül ugrott rajta. 

Cipriani fölkelt a székéről s felkötötte a 
kardját. 

— Jönnek a leányok ! 

Vidovics alig ismerte meg őket: új, 
tavaszi kalap virított a fejükön; a keblük 
és a kezük tele volt ibolyával. Nevetve 
jöttek ; már észrevették a kutyákat. 

A két állat olyan vad rohanásban rontott ki 
a piactérre, hogy majdnem feldöntötték azo- 
kat, akik mellett tova száguldottak. De pléh- 
gall°ros, tekintélyes kutyák voltak ; senki se 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 113 

mert kikezdeni velők. A következő perc- 
ben már ott ugrándoztak a kisasszonykák 
körül. 

Lola jó messziről észrevette a követséget 
s figyelmeztette Mirát : 

— A gavallérjaid hűségesen megvártak 
bennünket ; nézd, hogy törtetnek előre a 
postillonok ! 

— Mondd, hogy : gavallérjaink. Mert 
csak az egyik az enyém. 

— Melyik, ha szabad kérdeznem ? 
Mira álnok mosolylyal felelt : 

— Válassz te ; te vagy az öregebb. Én 
megelégszem azzal is, aki neked nem kell. 

— De zavarba hoználak, hogy ha válasz- 
tanék, ugy-e? 

— Az a kérdés, melyiket választanád. 

— Ne bolondozzál, Mira. Néha olyanokat 
mondasz, hogy megijedek. 

— Hát akkor miért faggatsz?! Különben 
ne vedd komolyan, amit mondok. Jókedvű 
vagyok. 

— Ha csak ma volnál az! De mintha 

Ainhnis/.: Giroflé ésGirofIa. I. ti 



114 AMBRUS ZOLTÁN 



kicseréltek volna ! Nem ismerek rád, amióta 
itt vagyunk. 

— Szeretnéd, ha már másutt volnánk, 
ugy-e ? 

— Igen, szeretném. 

— Én jól találom itt magamat. Külö- 
nösen ma. 

Nem folytathatták : a leventék már a 
közelben voltak s tisztelegtek. 

Vidovics észrevette, hogy Mira pirosabb, 
mint máskor s hogy az arca csupa ragyogás. 

— Valami öröme volt, ugy-e? 

— Óh, nagy örömem ! Végre valahára 
szépen énekeltem a próbán. De, tudja, igazán 
szépen ! Még a zenekarból is megtapsoltak. 
Az igazgató pedig örömében virágot hoza- 
tott. Nézze ezt a sok ibolyát! Tudja, mi az, 
mikor egy vidéki színigazgató virágot ad 
egy színésznőjének ? ! . . . 

— Annyi bizonyos, hogy Berényben nem 
történt ilyesmi Hollósy Kornélia óta. 

— Óh, maga elrontja az örömömet! 
Mért csúfolódik ? Nem örül velem ? 



GIROFLÉ ÉS GIUOFLA 115 

Nem, nem örült vele. Boszantotta, hogj'^ 
a leányt ilyen boldoggá teszi valami, ami- 
ben neki semmi része s amit egy cseppet 
se tud komolyan venni. 

Most jutott eszébe először, hogy lehet- 
nek dolgok, amelyeket ők ketten más- 
képpen látnak, amelyekre nézve soha, de 
soha se érthetik meg egymást ... 

— Olyan szívvel-lélekkel a színpadé? — 
kérdezte Vidovics. 

— Istenem, hogyne! Hisz neki akarok élni! 
Cipriani, ha reprezentálni akart, annyit 

csörtette a kardját, hogy az embernek 
utoljára azt kellett gondolnia: 

— A föld is reng belé, hogy ilyen derék 
huszárt hord a hátán ! 

Ebből az ismerős hangból Vidovics, aki 
előre galoppozott Mirával, megnyugvást sze- 
rezhetett róla, hogy a második hadtest 
kellő távolságban van s hogy Lola nem 
hallja, amit ő Mirának mond. 

Fölhasználta a kedvező alkalmat s ki^ 
pakolta a bizalmasságait. 



116 AMBRUS ZOLTÁN 



— Féltékeny vagyok a színházra. Bánt 
a gondolat, hogy maga tetszeni akar min- 
denkinek, aki tapsol : nemcsak a fűszeres- 
nek és a borbélynak, akik jegyet váltanak, 
hanem a színházi tűzoltónak és a zártszék- 
nyítogatónő fiának is. Először is azt szeret- 
ném, ha csak nekem akarna tetszeni. És 
másodszor boszant a gondolat, hogy maga 
rá van szorulva az ő tapsaikra, mert enélkül 
magára nézve az életnek semmi öröme. 

Mira nevetett'. Amolyan primadonna- 
nevetés volt ez, amelyet az utca túlsó felén 
is meg kellett hallani. És Vidovics így szólt 
magában : 

— Tudja, hogy a nevetése is zene s sze- 
reti hallani ezt a muzsikát. De azért úgy 
látszik, komolyan gondolja, amit mond . . . 

Mii a tudniillik így felelt neki : 

— Furcsa ember maga, Vidovics. Úgy 
tesz, mintha száz éve ismerne s mintha én 
is oly régóta ismerném magát. Mintha örök- 
től fogva így volna, ahogy ebben a pilla- 
natban s mintha azt hinné, hogy mindig, a 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 117 

jövő évben, tíz esztendő múlva is így 
fogunk sétálgatni : kíséretünkben két vidám 
kutyával, vígan magunk is. Bizalmasságokat 
mond nekem s nem kérdi, hogy érdekel- 
nek-e. Őszinte, mint egy igazgató s goromba, 
mintha a férjem volna. Pedig hat hét múlva 
Isten hozzád-ot mondunk egymásnak s ha 
még egyszer találkozunk valahol, talán meg 
se ismerjük egymást. 

— Megérdemlem a leckét, de az én tola- 
kodó barátságom természetesebb, mint a 
maga roppant hűvössége. Istenem, még 
nincs egy esztendeje, hogy a színpadon van 
s máris milyen ridegen nézi az embereket ! 
Egy tízenhét esztendős kis lány ! Lássa, 
nekem fáj, hogy maga a két vidám kutyát, 
engem, a katonát s az egész Berényt csak 
,s/a(/<7/o/íe-nak tekinti, staggione-nak, amelyet 
hat hét múlva tökéletesen el fog felejteni . . . 
Mert nekem ezek a napok nagyon, de nagyon 
kedvesek ! 

— Mit akar? Ez már a negyedik állomá- 
som. Ilyen viharos múlt után, akarva, nem 



Íl8 AMBRUS ZOLTÁN 

akarva, észre kellett vennem, hogy az em- 
berek mindenütt ugyanazok. Nem érde- 
mes nagyon érdeklődni irántuk; a másik 
staggioné-n is megtaláljuk őket más iiév 
alatt, közönségesebb vagy finomabb ki- 
adásban. 

— Ázt hiszi, hogy engem is meg fog 
találni még egyszer, más név alatt, fino- 
mabb kiadásban? . . . 

— Meg fogom találni. Lehet, hogy csak 
közönségesebb kiadásban, de meg fogom 
találni. 

— Nem sokra becsüli a barátságomat. 
Pedig mindig kevesebb jó emberünk van, 
mint gondoljuk ; s már csak azért is érdemes 
számon tartani őket. 

— Mondja meg : ugyan miért venném 
komolyan ezt a barátságot? 

— Igaza van : mit ér az olyan jóbarát, 
akitől hat hét múlva örökre elbúcsúzunk?! 
Egy cseppet se fogja sajnálni, hogy itt 
hagyja ezt a bolond, lármás kis várost? 

— Nem tudom mi lesz hat hét múlva. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 119 

De fogadni merek, hogy maga sem fog 
túlságosan meggyászolni bennünket. 

— Olyan bizonyos benne? Tudja, én 
nem szeretek erre az időpontra gondolni. 
És nem is várok annyi ideig, hogy ellent 
mondjak magának. Nem kell jósolgatnom, 
hogy mi lesz ; már most is szeretném azt 
mondani a tűnő pillanatnak : „maradj, oly 
szép vagy !" Már most is szüntelen az jár a 
fejemben, hogy : „O wenn es doch immer 
so bliebe !" És nem tudok megbarátkozni 
azzal a gondolattal, hogy: nem lesz min- 
dig így. 

— De hisz maga verseket mond nekeiii ! 
Akkor hát ez szerelmi vallomás? 

— Valami olyanforma. 

— Köszönöm. Ez az első sikerem ezen a 
téren. Kár, hogy nem írta le s így nem 
tehetem el az emlékeim közé. 

— Mért csúfolódik ? 

— Mert nem szép, hogy így hazudik, 
világos nappal, a mikor látom a mosolygó 
arcát. És versekben! Nem szégyenli magát? 



120 AMBRUS ZOLTÁN 



Megérdemelte volna, hogy úgy tegyek, 
mintha komolyan venném, amit mondott. 
De tudom, hogy van egy mentsége : az, 
hogy hivatalból udvarol minden színész- 
nőnek. 

— Mintha Lolát hallanám. 

— Ezzel csak hízeleg nekem. 
Vidovics elhallgatott. 

— Tessék, — szólt magában — nem is 
olj^an naiv, mint hittem. Igazán, nincsenek 
többé gyermekek ! 

El akarta hitetni magával, hogy nem 
volt őszinte. De ahogy rápillantott Mirára, 
látta, hogy ez a kísérlet hiábavaló. A rossz 
kis gyerek olyan szépen, olyan nagyon 
szépen nézett rá, mintha egy kicsit meg- 
bánta volna, hogy csúfolódással felelt a 
Mirza Schaffyból kölcsönzött sóhajtásra. 

— Jézus Mária ! 

Ez a fölkiáltás Lolától eredt, de nem 
kellett hátrafordulniok, hogy megtudják, 
mi okozta az ijedelmet. 

A szűkös Pázmány Péter-utcában halad- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 121 

tak s a kocsiúton, őrületes pace-ben, egy 
rosszul hajtott bricska közeledett feléjök. 
A lovak nyilván részegek lehettek, mert 
cikk-cakkosan vágtattak s hol jobb, hol 
balfelé rángatták a kocsit. Messziről úgy 
látszott, mintha a megőrült bricska minden 
boltajtóba be akarna rohanni. 

Lola attól rémült meg, hogy a kiszámítha- 
tatlanul szeszélyes járómú nekiront Mirának 
s a fölkiáltásával vészjelt akart adni, hogy 
a gavallérok legyenek készen az eshetőségre. 

Élénk sajnálatomra kénytelen vagyok 
megvallani, hogy hősömnek nem volt 
alkalma a hősnő életét megmentenie. A 
következő pillanatban az ijedős Lola is 
meggyőződhetett róla, hogy nincs semmi 
komolyabb veszedelem. Mire a kocsi kö- 
zelükbe ért, a műkedvelő Phaétonnak már 
sikerült a felbőszült állatokat megfékeznie. 

A műkedvelő Phaéton, aki tilos-gyors 
és fölölte szabálytalan liajlásával ennyire 
föllázította lovait : Van der Kerkhoven 
kisasszony voll. 



122 AMBRUS ZOLTÁN 



A Haller-lányok díszőrsége éppen akkor 
került a lefülelt bricska szomszédságába, 
mikor a hollandus hölgy átadta a gyeplőt 
a diszkrétül mosolygó kocsisnak, aki előbb 
hátul kucorgott. Ahogy leszállott, észrevette 
a két ismerőst. A gavallérok köszöntek neki 
s Cipriani odament hozzá. 

— Még nem hajt tökéletesen, — szólt a 
báró, — de annál inkább gratulálok a lélek- 
jelenlétéhez. 

Van der Kerkhoven kisasszony egy pil- 
lantást vetett a társaságra s aztán habozás 
nélkül magához szólította Vidovics urat. 

Vidovics bocsánatot kért aszinházihölgyek- 
től s elbücsuzott tőlük. A Haller-lányok to- 
vább siettek. A két kutya velők tartott: az 
ő jobb értesültségüket ez a kis intermezzo 
nem vezethette téves útra. S utánok rohant 
Cipriani is, magukra hagyva azokat, akiket 
egymásnak szánt a hir. 

— Ön nem utazott el, Monsieur Vidovics ? 
— örvendezett Van der Kerkhoven kisasszony. 

— Egy kis baj támadt a gazdaságomban 



OIUOFLÉ ÉS GIUOFLA 123 

— rögtönözte Vidovics — nem jelentékeny- 
dolog, de ilyenkor semmi sem pótolhatja a 
gazda szemét. Nem utazhattam el olyan 
messzire. 

— S még most is elfoglalja ez a kel- 
lemetlenség ? 

— Néha találkozik egy-egy szabad napom. 
Olyankor bejövök a városba. 

— Akkor hát minket is meglátogathat még 
egyszer, mielőtt elhagyom ezt a szép országot. 

— Hogyne ! Meddig lesz még szerencsénk ? 

— Ebben a hónapban még nem megyek 
haza. Egy-két kirándulással adósom Terka -^ 
ezeket nem engedem el neki. Igaz, nem tar- 
tana velünk holnapután a szilas-almási 
tóhoz? Vagy a városban is van valami el- 
íoglaltsága '? Kik voltak ezek a íiatal hölgyek ? 

— Óh, szinész- kisasszonyok ! 

— Gondoltam. Szóval számíthatunk önre ? 
Egy kicsit bajos volt nem-et mondani. 

Vidovics úgy telt, mint aki a fogorvos előtt 
meg akarja mutatni, hogy férfiasságát egy 
kis fájdalom még nem teszi próbára. 



124 AMBRUS ZOLTÁN 



Nem, nem teheti magát nevetségessé 
amiatt a rossz kis gyerek miatt. 

— Természetesen. Köszönöm, hogy gondolt 
reám. 

— Tehát a viszontlátásra. Holnap ugy-e ? 

— Holnap. 

Elbúcsúztak s Vidovics tovább sétált a 
Sugár Mariska utcája felé. Tudta, hogy 
amazok már hazaértek, de Mira néha egy 
kis cerclet tartott az ablaknál s ezt ma 
Vidovics nem akarta elmulasztani. 

Pedig bátran lemondhatott volna erről 
az örömről. 

Mintha várták volna. Lola ott könyökölt 
az első ablakban, a nagyobb tekintély kedvé- 
ért Fröhlichnével. Mirát nem látta rögtön, de 
a házból kihallatszó zongoraszó elárulta, hogy 
Sugár Mariskánál van, ami csak azt jelent- 
hette, hogy nem igen hajlandó holmi erkély- 
e lenetekre. 

— Hallja, édes Vidovics, — szólt Lola, — 
ha nagyon kedves akar lenni, megtehetne 
nekem egy szívességet. (Még sohasem szólí- 



GIUOPLÉ ÉS GllíOFLA 125 

totta ilyen nyájasan ; már ebből is látszott, 
milyen dühös.) Ne hordozza magával a barát- 
ját. Külön-külön még csak meg tudok barát- 
kozni magukkal, de elefántnak ez az úr egy 
kicsit unalmas. 

— Mit tegyek ? Nagyon ragaszkodik hoz- 
zám. Mindent legyőz a szeretet ! . . . mint 
nem tudom, melyik drámában éneklik. 

— Én nem tréfálok. Egyikük vonuljon 
vissza. Önre bízom, hogy melyikük legyen 
az, aki visszavonul. 

— Hová lett, szegény? 

— Nem akart még egyszer találkozni 
közös ideáljukkal, a bolygó hollandi nővel, 
s kerülő utón tűnt el. Azt hiszem, attól tart, 
hogy kompromittáltuk a csokoládé-gyár előtt. 
De, jónapot, menjen ön is ebédelni. 

És Fröhlichnével egyetemben visszahúzó- 
dott az ablakból. Az audienciának vége volt. 

— Miket beszélhetett össze-vissza ez a 
boldogtalan huszár? Három napig se tudom 
kibékíteni őket. 

Nagyon kedvetlenné íette, hogy Mira nem 



126 AMBRUS ZOLTÁN 



akart mutatkozni. De megpillantotta jó 
tündérét, Mariskát s megostromolta a másik 
ablakot is. 

Mariska egy negyedóráig tartotta szóval. 
Végre Mira is megjelent az ablaknál ; de 
nem szólt, csak nagy komolyan hallgatta 
őket. Ha Vidovics hozzá intézte a szót, csak 
igennel vagy nemmel válaszolt. 

A béke-angyal magukra hagyta őket. 

— Haragszik? — kérdezte Vidovics. 

— Valamit akarok magának mondani. 
Nézze barátom, ha az ember házasodni 
készül, ne udvaroljon másoknak, még 
szinész-kisasszonyoknak se. Adieu. 

És szépen betette az ablakot. 



Vidovics Feri, akit a Vasgyáros-ra em- 
lékeztető, büszkeséggel és titkolt szerelem- 
mel teli színpadi jelenetek egy csöppet se 
hatottak meg, ezután a kissé szinészies, hirte- 
len adieu után nyugodtan megebédelt, aztán 
átment a kávéházba s esti hét óráig tökéletes 
lelki békében biliárdozott Ciprianival. 

A katonának nem volt szerencsés napja. 
A biliárdban szégyenletes vereséget szen- 
vedett s közben kegyetlen szemrehányáso- 
kat kellett zsebre vágnia. 

— Huszárban még nem láttam ilyen 
kofát, — kezdte Vidovics. — Mi jut eszedbe, 
hogy himen-hireket hordasz szét a város- 
ban? Vagy kedveskedni akartál nekik? S 
ha még igaz volna ! 



128 AMBRUS ZOLTÁN 



— Hagyj nekem békét ! — felelt Cipriani, 
akit Vidovics egy ötvennyolcas szériessel 
végképpen elkeserített. — Ki akartalak men- 
teni, hogy a faképnél hagytad őket. 

— No ugyan szépen kimentettél. 

— Eh, majd töröm a fejem, hogy mit 
beszélek szinész-leányoknak. Mit tartozik 
rajok az egész história'?! 

— Ebben igazad van. 

S talán elintézték volna az ügyet, de 
Ciprianit izgatta a dolog. Egy félórai szótlan 
küzdelem után önmaga tért vissza az imént 
letárgyalt, kinos fejezetre. 

— Különben nekem beszélhetsz, amit 
akarsz. Ennek a s(51i hencegésnek az lesz a 
vége, hogy igenis, bele fogsz harapni a 
csokoládéba, ha az öreg Rotterdam is ügy 
akarja. Egész márciusban kint laktál Árok- 
szálláson s mikor engem a kövér lánynak 
bemutattak, már láttam, hogy a kövér lány 
ki van készítve. 

— Azért ügy vettem észre, ugyancsak 
ütötted a vasat. 



(ÍIROFLÉ ÉS GIROFLA 129 

— Azt hitlem, hogy a lánynak van Ízlése 
s hogy az uniformis mégis csak uniformis, 
még Amsterdamban is. 

— És aztán? 

— Kiderült, hogy a lánynak nincs Ízlése. 

— Nagyon gyakorlati, mi ? 

— A kétszerkettő, parfőnnel leöntve. 

— Látod, ezt szépen mondtad. 

— P]gyszer arról beszéltünk, hogy a tuli- 
pán megterem-e Magyarországon ? Azt felel- 
tem neki, hogy a búza jobban fizet. A búzá- 
ról te jutottál eszébe, s megkérdezte tőlem, 
van-e jelzálogkölcsön a birtokodon? 

— Ez, távolabbról nézve, csakugyan 
burkolt vallomáshoz hasonlít. S te már 
bizonyos vagy benne, hogy Szent-Jánoson, 
egy-két esztendő múlva, a merre a szem 
lát, csak óriási tulipán-táblákat látni. Árok- 
szállás megtelik /íj/y/í/ieíT-ekkel, a nőegylet 
bálja után, itt, a szeparéban, a Icglármásabb 
urak hollandi nyelven fogják énekelni, 
hogy: „nem kell nekem rántotta, csak 
az, aki rántotta!", mi pedig elhuzaljuk 

Anihnis Z. : Ciroflé és Girofln. I. t) 



130 AMBRUS ZOLTÁN 



nekik, hogy : „Hires város az alföldön 
Rotterdam !" 

— Ne tedd magad előttem. Te ugyanazt 
akarod, amit én akartam. Csakhogy te 
okosabban csinálod a dolgot. Úgy, ahogy 
a színházban szokták. Mikor más ember 
becsületesen leiszsza magát, te az Ueber 
Land und Meer-ből szavalsz előtte ; s mikor 
más alszik, elhiteted vele, hogy gyönyörűen 
állana neki a bunyevác népviselet. Egyik 
nap folyton a sarkában vagy, másnap érzé- 
keny jelenetet csinálsz neki, aztán ellova- 
golsz, mint Mazeppa, vagy nem tudom, hogy 
hívták azt a lengyel jockeyt . . . Játszod a 
megbántottál, a közömböst, a rejtelmes 
embert, vag}'^ nem tudom mit. Ma elutazol, 
holnap nem utazol el. Érdekessé teszed 
magad előtte s nyakra-főre udvarolsz két 
kis színész-lánynak, hogy egész Berény 
beszéljen a dologról. Bele kötsz a legjobb 
barátodba, csak azért, hogy elmondják neki : 
megverekedett, nem tudom kiért, mindig 
megverekszik valami semmiért ! Ha esik az 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 131 

€ső, szalmakalapot tessz föl, ha íú a szél, 
fütyölsz és azt mondod, hogy segítesz neki. 
Okos ember vagy. Látod, már utánad jött I 
Azért akart behajtani minden kapuba, hogy 
okvetetlenül megtaláljon. Én, én nem ilyen 
vagyok ; katona vagyok. Huszár-atakk : vagy- 
vagy. Megostromlom a várat s ha a roham 
sikerül, dobpergés mellett vonulok be. Ha 
nem sikerül : rükverc, tisztelegj ! Katona 
vagyok. 

— Szamár vagy. 

— Ugy-e, erre nem tudsz felelni ? 

— Azt felelem rá, hogy ha akarsz még egy 
ötvenes partit, nem bánom. 

— Jól van. De for-ok nélkül. Ezt meg 
fogom nyerni. 

— Úgy látszik, tűzbe jöttél. Igaz, még 
egyel. Ne fecsegj folyton ezekről a szegény 
leányokról. Nem vétettek neked azok. 

— Bántja őket az ördög. Te használod 
őket játékszernek. Es én beugrom elefánt- 
nak. Nem én mondom ; maga Lola 
mondta. 

9* 



132 AMBRUS ZOLTÁX 



— Azt mondta, hogy játékszernek hasz- 
nálom őket? 

— Nem, hanem hogy még soha sem 
látott lóháton elefántot. Gyöngéd célzás. 

— Viccnek elég rossz vicc. 

— Én is azt hiszem. 

— Szóval, nem kellene annyit társalog- 
nod. Egy katona mindig veszít, ha sokat 
beszél. És te hírekkel látod el a színész- 
nőket. Hogy katona vagy ? . . . Ugyan hagyj 
békét ! Nem katonának születtél te, hanem 
szerkesztőnek. Zentai nem csinál ilyet. 

Zentai a Berény és Vidéke szerkesztője 
volt. Bevándorlott ember, aki még ifjú 
korában elvesztette valahol a párbajképes- 
ségét s aki, mióta Berénybe betette a lábát, 
példátlan harciassággal akart szert tenni né- 
melyes társadalmi pozícióra. A tisztek még 
csak a nevét sem akarták kimondani ; szük- 
ség esetén mint „ama bizonyos, többször 
megfenyített egyén-"ről emlékeztek meg 
róla. De Zentai azért nem tett le arról az 
ábrándjáról, hogy egyszer majd csak kimó- 



(ÜROFLIÍ; És OIROKLA 133 

dolja a maga kardaíTaire-ját s a legrosszabb 
esetben ni int a szoldateszka brutalitás egy 
ujabb áldozata szerez, ha nem is országos, 
legalább helyi népszerűséget. Újságjában 
minduntalan a hadsereg dolgait feszegette 
s ez annyival inkább boszantotta a tiszte- 
ket, mert arra nem adott okot, hogy egy- 
szerűen elverjék. 

Cipriánira a Zentai neve olyan hatással 
szokott lenni, mint a bikára a vörös posztó. 
Általában is lenézett mindent, ami vala- 
melyes összeköttetésben állott a könyv- 
nyomtatás szerencsétlen találmányával, de 
Zentai különösen a begyében volt. Ezt az 
urat nem igen lehetett megtorlatlanul emle- 
getni elölte. De ez egyszer a bomba szét- 
pukkant s nem okozott bajt. 

— Látom, — szólt, — hogy minden áron 
belém akarsz kötni. De én nem ugrom. Ha 
megint hősködni akarsz a kövér lány tisz- 
teletére, keress magadnak más baleket. Én 
nem nevettetem ki magamat. Jegyezd meg, 
Jiogy ugyanegy Ciprianit csak egyszer lehet 



134 AMBRUS ZOLTÁN 



lóvá tenni, kétszer nem. Kaszaboltasd le 
magad más valakivel. 

— Soha se kapkodjál a fringiádhoz, — 
felelt Vidovics. — Azért, hogy ezt a pártit 
is elveszíted, még nem kell hajba kapnunk. 

— Azért boszantottál, hogy elszórakoz- 
zam a játékot? Hallod, ez nem járja. Akkor 
ez a párti nem gilt; kezdjük újra. 

— Nem. Hét óra elmúlt; gj^erünk a szín- 
házba. 

Elmentek a színházba, de a lányokat 
nem találták ott. A szinészpáholy egész este 
üresen maradt. És másnap is hiába rosto- 
koltak a kávéházban déli félegy óráig. 
A leányok csak nem akartak mutatkozni. 

— Ejnye, a haszontalan ! — szólt magá- 
ban Vidovics. 

— Talán nem is volt próbájok ? — tűnő- 
dött fönhangon a katona. — Hiszen csak 
észre vettük volna őket ? ! . . . 

— Kikerültek bennünket, — felelt Vido- 
vics. — Vége a barátságnak. 

— Nem értem. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 135 

— Hát én értem ? De így van. 
Fölkelt, előkereste a kalapját s fütyölt a 

kutyájának. 

— No hát így is jól van, — szólt, mintha 
magában beszélne. 

S mialatt átmentek a vendéglőbe, meg- 
kérdezte Cipriánitól ; 

— Nem jössz ki ? 

— Hová? 

— Árokszállásra. 

— Kilovagolsz '? 

— Nem, a gyorsvonaton megyek. 

— Ebben a szép időben ? 

— Ruhát is viszek magammal, mert 
meglehet, ott maradok három-négy napig. 
Nem szeretek a Jóska ingeiben járni ez előtt 
a csokoládé királyné előtt. 

— Mit csinálsz ott annyi ideig? 

— Kirándulunk Szilas-Almásra. 

— Fürdőzni ? Áprilisban V 

— Barátom, ez a hölgy a szamócát 
januárban, a szőlőt februárban, a tó vizét 
pedig áprilisban szereti. 



136 AMBRUS ZOLTÁN 



— Fene gyerek, az igaz. Szeretnék veled 
menni, de szolgálatom van. 

Ebéd után elbúcsúztak egymástól. Vido- 
vics haza ment, pakoltatott s kikocsizott a 
vasúthoz. 

Mikor Van der Kerkhoven kisasszonynak 
megígérte, hogy velők íog tartani, még úgy 
gondolt erre a kirándulásra, mint valami 
igen-igen problematikus dologra. Kényel- 
metlennek tartotta kifogásokat rögtönözni, 
annyival inkább, mert nem akart abba a 
hírbe keveredni, hogy holmi színházi prin- 
cesszek miatt visszavonul az egész világtól. 
De reménykedett benne, hogy majd csak 
közbe jön valami, ami elmossa ezt a nem 
nagyon érdekesnek Ígérkező kirándulást. 
Például földindulás támad, vagy a sok 
Vidovics közül valamelyik agg rokon náthát 
kap. Egy staféta elvégzi a többit s Van der 
Kerkhoven kisasszony bizonyára vigasz- 
talódni fog. 

De tegnap óta változtak a viszonyok. 
Most már kísértésbe sem jöhetett, hogy 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 137 

kibújjék az Ígérete alól. Mától fogva semmi 
oka rá, hogy kibújjék alóla. S elhitette 
magával, hogy úgy is kiürítette volna a 
keserű poharat. Amit egy ga^'allér megígér, 
azt meg kell tartania s talált volna-e mentő 
ürügyet? Nem. Elég az hozzá, minden jól 
van úgy, ahogy van . . . 

Hanem azért a vasúton is ugyanaz a 
gondolat foglalkoztatta, amely délelőtt a 
kávéházban. 

— Ejnye, a haszontalan ! Kacérkodik 
velem, mint akármelyik komédiásné? Sér- 
tődöttnek, kevélynek és titokzatosnak óhajt 
feltűnni ? Meg, akar gyötörni, hogy annál 
kívánatosabbnak találjam V De hisz nekem 
ehhez a banális, sokszorosan lejátszott fürt- 
höz semmi kedvem ! A színésznőkből már 
elég volt; úgy a műkedvelőkből, mint az 
igaziakból. S ha azt sejtem, hogy olyan, 
mint a többiek : bizony, egy íépést sem 
mentem volna ulána. Azt hittem, bolond 
véletlen, ha színésznőnek tartják s hogy 
valójában nem komédíáshölgy, hanem egy 



138 AMBRUS ZOLTÁN 



édes, kedves jó gyermek, akit csak a sze- 
génység dobott ezekre a nyomorult desz- 
kákra. Nem az volna, akinek képzeltem ? 
Én voltam a naiv, nem ő? Lám, lám. Föl- 
húzza az orrocskáját, mert azt hallja, hogy 
megházasodom ! S ha úgy volna, mit iartozik 
rá ez a história? Csak nem gondolta, hogy 
majd őt veszem el? Nem, annyira nem 
lehet gyermekes. Ezzel tisztában lehet, akár- 
milyen fiatal s akármilyen kevéssé színésznő. 
És ha csak egy kicsit érdeklődik irántam : 
mit törődik a jövővel, mért ingerli a gon- 
dolat, hogy egyszer, valamikor, nekem is 
meg kell házasodnom ? Számitana valamire? 
Mire? Vagy nem számít szegény semmire 
a világon, csak egyszerűen fáj neki, hogy 
más nő képét hordom a szivemben? 

Eszébe jutottak a szavai s eszébe jutott 
a tekintete. Néha, igaz, a kulisszák tájé- 
kán divatos pojáca-nyelven szólalt meg ; 
máris úgy beszélte a komédiások nem- 
zetközi jargonját, mintha ott született 
volna Árkádiában, a vidámság, a pajkos- 



OIROFLÉ ÉS GIROFLA 139 

ság, a könnyüvérüség és a hazugság vilá- 
gában. 

De milyen más volt a tekintete ! Ha 
koronkint komolyan, figyelmesen hallgatta, 
amit egy léha életű, de alapjában szomorú 
ember btszélt neki, olyan szépen tudott 
nézni, mint soha senki más. 

S mikor erre a meleg, odaadó tekintetre 
gondolt, kedve lett volna kiszállni és tüs- 
tént visszafordulni. 

— Eh, mindegy ! Úgy van jól, ahogy van. 
A vonat megállott. 

— Árokszállás! 

Mikor benyitott a kancelláriába, Horváth 
Jóskát nagy dologban találta. A főszolga- 
bíró úr pedagógiával volt elfoglalva. 

Leckét adott egy tizenkét esztendős ilju- 
nak, aki mint ő, a Horváth Jóska nevet 
viselte, s akinek kerek koponyáján és hatal- 
mas vállcsontjain mindjárt az első pillan- 
tásra meglátszott, hogy véréből való vér. 

Nem mintha Vidovics mindezt most vette 



140 AMBRUS ZOLTÁN 



volna észre (mert a fiatal úr feje és vállai 
láthatatlanok voltak), de nem lehetett két- 
sége, hogy ki a családi kettős másik szerep- 
lője, mert a jelenet félreérthetetlen volt. 

A minta-gimnázium derék, érdemes 
fanárai bizonyára fejcsóválva nézték volna 
€ztajelenetet.Ök,akikabüntelés maximumát 
akképpen alkalmazzák, hogy nevén szólítják 
a vétkes ifjút s szemrehányóan integetnek 
neki a mutató ujjokkal, igen elitélik a 
Horváth Jóskáéhoz hasonló eljárást, s meg 
kell vallanunk, hogy ez idő szerint Közép- 
Európa legtöbb gondolkozója nekik ad igazat. 

De Horváth Jóskának a nevelés terén is 
megvoltak a maga önálló nézetei. Az újkori 
€szmék nyomtalanul tűntek el feje fölött, 
mint bérc fölött a szél; vagy meglehet, el 
se jutottak hozzá. Az őstatár nevelési mód- 
szert ellenben, mint kipróbált és századokon 
át célszerűnek bizonyult metódust, igen 
helyeselte; és megmaradt mellette. 

Szóval, a térdei közt tartotta sarjadékát 
olyképpen, hogy kényelmesen oktathassa a 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 141 

fiu legkevésbbé érzékeny testrészét. A nád- 
pálca szorgalmasan pótolta Pestalozzit; a 
láthatatlan fej ordított; s Vidovics úgy jelent 
meg, mint egy mentő angyal. 

— Miért bántod szegény Józsi komát? — 
kérdezte a vendég, mikor a váratlanul meg- 
szabadult fiatalember sietett elhagyni a 
kancelláriát. 

— Nem hagyta békén a szobalányt, — 
felelt az öregebb Jóska elégedetten. 

— S a szobalány panaszkodott? 

— Van esze, hogy panaszkodjék! De 
véletlenül rányitottam az úrfira. Azt képzelte, 
valahol messze járok. 

— Nos aztán? Volenti non fit injuria. 
Ha a leány megbocsátott neki, miért ez a 
szigorú példa-adás? 

— Hja, barátom, a fődolog: a rend. Ennek 
már így kell lenni. Ha valaki a független- 
ségi jelöltre akar szavazni, azt én természe- 
tesnek találom. De ha van mód rá, azért 
mégis csak lecsukatom az illetőt. Mert ez 
a rend. 



142 AMBKUS ZOLTÁN 



— Nem volnék ilyen szigorú a komához. 
Az apja se volt jobb a Deákné vásznánál. 

Ezt nem igen lehetett tagadni. A koma 
már vagy hat esztendős volt, mikor Horváth 
Jóska megházasodott. S csak tavaly történt, 
hogy Joannovics Terka, sürü könnj'hullaj- 
tások között, adoptálta a magától jött em- 
berkét, akiről addig nem is tudott. 

— Hja, barátom, nem arról van szó. Én, 
mint magánember, helyeselhetem a kölyök 
eljárását; bizony nem is szeretném, ha valami 
anyámasszony volna. De más a filozófia és 
más a kötelesség. Az apai tekintély arra 
való, hogy gyakoroljuk; ezt már így rendelik 
az institúciók és a pandekták is, nem tudom, 
melyik. Páter familias est, quem . . . külön- 
ben te jobban tudod nálam a római jogot. 

— Azt hiszem, egy kicsit szabadon értel- 
mezed Gaiust és Justinianust. Hajói emlék- 
szem, az institúciók és a pandekták egyál- 
talán nem intézkednek az ilyen esetekről. 
Nem látták előre, hogy a magyar virtusnak 
tizenkét esztendő is elég a virágzáshoz. Szere- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 143 

lem a komát. Ezt a fickót ugyan anyától 
születelt ember nem fogja az asztal alá inni. 

— Remélem. Csakhogy attól tartok, húsz 
esztendős korában annyira tele lesz minden- 
féle bölcsészettel, hogy a leheletétől a hegyi 
kristály is mindjárt kávéházi tükörré válik. 
De ma nem akarok búslakodni. 

— Máskor se igen érsz rá. 

— Mit csináljak, barátom? Olyan gyönge 
szervezetű vagyok, hogy ha egy-két liternyit 
búsulok, már megárt az egészségemnek. 
Azért hát nem is búsulok; nem akarok 
Karlsbadba kerülni. Aztán meg miért is 
szomorkodnám, mikor van még egy jó 
barátom, aki nem felejtkezett meg rólam 
végképpen, hanem elnéz hozzám, hogy egy- 
két poharat koccintson velem?! Te, fiu, nem 
is tudod, milyen nagy jót tettél velem I 
Áldjon meg érte az Isten, hogy eljöttél! 

— Pedig nem hozzád jöttem, hanem az 
asszonyokhoz. 

— No azt meg éppen jól tetted! . . . Mert 
ha hozzám jöttél volna, soha se volnánk 



144 AMBRUS ZOLTÁN 



biztonságban. Míg, ha föláldozod magadat 
a hazáért, visszaadod a szabadságomat, az 
életemet, az ifjúságomat! . . . 

— Ejnye, be sokat mondasz ! Úgy látszik^ 
nem bájolt el a vendéged. Hát ez az a híres 
beduin vendégszeretet, mondd? 

— Mit akarsz? Mindjárt két hónapja, 
hogy németül kell ebédelnem, pedig magyarul 
se szeretek beszélni, amikor eszem. Aztán 
meg, köztünk szólván, egy kicsit sok is 
nekem ez a hosszú robot. Tudod, egy idő 
óta átkozottul gyönge a szervezetem. Mióta 
ez a Brabanti Elza itt van, félig-meddig 
özvegységre vagyok kárhoztatva s hidd el, 
semmi sem árt annyira az egészségemnek, 
mint az özvegység. 

— Nem is Brabantból való, szegény. 
Hollandia és Brabant, az török, görög, de 
nem egy ördög. 

— Nekem nem imponál a tudományod, 
A tudomány szép; elérhet vele az ember 
ezernégyszáz forint évi fizetést s nem tudom 
mennyi ötödéves pótlékot, de te, aki úgy 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 145 

iszod a pezsgőt, mint a homok a vizet, 
bizony nem élnél meg a tudományodból. S 
mondhatom neked, ez a hölgy, aki jobban 
elüt a mi asszonyainktól, mint a brabanti 
csirke a derék, tisztes, egyszerű magyar 
csirkétől: itt, a környéken s talán egész 
Szilas-Bodrog vármegyében népszerűtlenné 
tette a tudományt ujabb ezer esztendőre. Ha 
látnád! Elmegy a paraszt-lakodalomba s 
táncolni akar a vőlegénynyel; az nekigyür- 
kőzik, végigviszi az udvaron, mint egy 
vedret s ő el van ragadtatva! Szeretne szüre- 
telni, szeretne tollat fosztani s eped egy 
disznótor után; végre, elcipeljük a tanyai 
szolgáló gyerekének a keresztelőjére, halálra 
gyötri a papot, hogy ki festette Kalazanti 
Szent Józsefet s hazajövet el van ragadtatva. 
Meg akarja várni a húsvéti öntözést, idő- 
közben cigánykereket vettet a fekete és fehér 
ifjúsággal, forintokat osztogat szét köztük s 
el van ragadlatva! Aztán visszavonul szűzi 
szentélyébe s ilyeneket ír be az albumába: 
„A szerelem a szív zenéje" ... „A szerelem 

Ambrus /. : Giroflé és Girofla. I. 10 



146 AMBRUS ZOLTÁN 



patak, amelyben az ég tükröződik" ... „A 
szerelem virágtartó" ... „A szerelem lámpás, 
hajnali csillag, remontoire-óra" ... s az ördög 
tudja még mi. Barátom, én nem vagyok 
próféta s a Jeremiásokkal nem akarok verse- 
nyezni, de mondhatom neked, hogy az öreg 
Rockfeller nem tud annyi csokoládét csinálni, 
amennyivel ezt a leányt elveszik feleségül. 

— Féltékeny vagy rá, mert Terka szíves 
hozzá. Derék, okos, kedves leány ez; nem 
közönséges eszű . . . 

— Éppen az a baja, a szerencsétlennek 
Van rettenetesebb alak, mint az a leány, 
akinek az esze nem közönséges?! Alanynak 
csak annyi esze legyen, hogy értse a mód- 
ját, miképpen lehet főkötő alá kerülnie. 
Ha több esze van, az baj. Olyan, mintha az 
orra nagyobb a rendesnél. Mennyit fog ez 
beszélni, barátom, ha egyszer a nyakába 
varrják valami boldogtalan csokoládé- ama- 
teurnek! Pedig már a biblia is azt mondja, 
hogy a hét egyiptomi csapás közt a beszédes 
asszony volt a legrettenetesebb. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 147 

— Látod, ez a pandektákban van. 

— Nekem beszélhetsz! Az én házamban 
annyi most a tudomány, hogy sok is; azt 
hiszem, már rajtam is kiüt ez a betegség, 
hiába csúfolódol! . . . Különben soha se tedd 
magad, udvariasságból Terka barátnője 
iránt! . . . Parisban vannak emberek, akik 
még nálad is párisiabbak. A fejem teszem 
rá, úgy se sokat ér, hogy titokban azt gon- 
dolod, amit én. 

— Tudom is én, mit gondolsz. 

— Hát majd megmondom. Az asszony- 
ban, barátom, a fődolog az, hogy tudja a 
módját annak, amit tennie kell. Ha másra 
is van esze, az nagy szerencsétlenség. Tőlem 
beszélhetsz vele, öreg, a pizai toronyról, a 
szép Meluzináról, vagy akár Nostradamus 
jóslatairól, én csak azt mondom neked, hogy 
nem szeretem azt a dámát, aki okosabb akar 
lenni, mint Deák Ferenc. 

Ha Joannovics Terka tudta volna, mily 
pontos értesülései voltak nyiltszivü férje 
meghittjeinek afelől, hogy ő mennyire tudja 

10* 



148 ' AMBRUS ZOLTÁN 



a módját mindannak, amit tennie kellett: 
Joannovics Terka egyszerűen meghalt volna 
szégyenletében. 

De Joannovics Terka ezt nem tudta meg 
soha. S az is bizonyos, hogy e pontos értesü- 
lések azt az általános respektust, melynek 
Joannovics Terka örvendett, nem kisebbítet- 
ték, sőt ellenkezőleg. 

Hetven évvel azután, hogy a türelmes 
olvasó e regényt letette a kezéből, Joannovics 
Terka, mint a legboldogabb hitves fog át- 
költözni egy finomabb világba, sejtelme nél- 
kül annak, hogy férjének cinizmusa mily 
határtalan volt. 

Amiből ismét csak az következik, hogy 
lelki bajaink nem is volnának se olyan 
nagyok, se olyan számosak, ha folytono- 
san nem gondoskodnék róla, hogy legyen 
mivel szórakoznunk, két házi ellenségünk : 
a tudatosság és a képzelet. 

— Azt magam se értem, — szólt 
Vidovics, — hogy mit akar ezzel a ki- 
rándulással? Mit csináljunk áprilisban 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 149 



Szilas-Almáson ? Hisz nincs ott most egy 
patkány se. 

— Hát tudom én? Kérdezd meg tőle. 
Valami okos ember elhitette vele, hogy a 
wörthi tó Almáshoz képest semmi. Csóna- 
kázni akar; már régóta nem csónakázott. 
Kinézte a naptárból, hogy mikor van hold- 
tölte ; holdas éj, viz, csónak, evezősök és 
friss baritonhangok kellenek neki. 

— És Terka ? Nem magyarázta meg neki, 
hogy ezért ugyan nem érdemes Almásra 
menni ? 

— Egy ideig rajta volt, hogy megértesse 
vele, micsoda képtelen gondolat ilyenkor 
oda baedekerezni, de minél többet beszélt, 
ez az Örült Janka annál nagyobb kedvet 
kapott a vállalkozáshoz. Azt képzeli, hogy 
valami elhagyatott tündérkertről van szó. 
Utoljára Terkának is eszébe jutott, hogy: 
igaz, ő sem volt még Almáson áprilisban 
soha ; ej, be furcsa világ lehet ott ilyenkor ! 
Ilyenek az asszonyok, barátom. Igaz, figyel- 
meztetlek, ne nagyon bizzál a feleségemben. 



150 AMBRUS ZOLTÁN 



Azt gyanítom, igen szeretne összeboronálni 
ezzel a sajátságos hajadonnal. 

— Álmodozol. 

— Te, vigyázz magadra ! Ne mondj 
neki könnyelműen udvariasságokat. Az én 
menyecském, amilyen kicsi, olyan ármányos 
s alig várja, hogy rajta érjen benneteket 
valami holdfényes ábrándozáson. S akkor 
aztán jaj neked, mert negyven milliót nem 
kompromittálhatsz büntetlenül. Hallod-e 
ember, helyén legyen az eszed ! Még csak 
éppen az kellene nekem, hogy a barátnőnk 
mindig itt legyen a szomszédban ! 

— Ártatlanokat gyanúsítasz. Különben ne 
félj semmit; Szilas-Almás nem az a hely, 
ahol a regényeket szövik. Emberemlékezet 
óta nem volt eset rá, hogy ebből a fürdőből 
egy lányt férjhez vittek volna. De most itt 
hagylak ; megyek köszönni a feleségednek. 

— Előbb igyál egy pohár konyakot. Ez 
az egyetlen igazi öröm, amiben most sze- 
gény, elzüllött házamban részed lehet. Te> 
pajtás, köszönöm, hogy megmentettél ettől 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 151 

a kirándulástól. Nem felejtem el soha ezt 
a baráti cselekedetet; ha függetlenségi pro- 
grammal akarnád magad megválasztatni, 
még akkor sem felejteném el. ... S aztán, 
vidd el őket minél hamarább ! Áldásom 
rátok ! 



s 



ZINES .... 
• KÖNYVEK 



Ambpüs Zoltár) 

GIROFLé és GIROFLA 

Regény 



MÁSODIK //^ niiA^S^ KÖTET 




Budapest 

Singer és Wolfner kiadása 
1901. 



Utánnyomás tilos. 



A fordítás joga föntartva. 



SUOAPesTI HJRLAP NYOMDÁJA 



VI. 

A szilas-almási ló főerénye az, hogy azon 
a vidéken terül el, ahol hét napi járóföldre 
nem hogy forrást, folyót vagy patakot nem, 
de még csak egy kis mocsarat se látni. Felső- 
Magyarországon a szilas-almási tó soha se 
tehetett volna szert valami különösebb 
nevezetességre, de Szilas vármegyében meg- 
l)ecsülik a vizet, mert kevés van s ami van, 
az is rossz. 

Hogy gyógyító erő dolgában az almási 
iszapfürdőnek rendkívüli sajátságai volná- 
nak, azt még orvosi tekintélyek se állilják, 
pedig ismeretes, hogy az orvosi tekintélyek e 
lekinlelben éppen nem aggodalmasak. A 
szilasmegyei lokál-patriotizmus kitartóan 
erősíti ugyan, hogy az almási iszap vagy tíz- 

1* 



AMBRUS ZOLTÁN 



féle bajban, de kivált csúzos betegekre kitűnő 
liatásu, de ezt inkább csak az almási fürdő- 
liázban szegre akasztott két pár mankó s 
egyéb, kegyeletesen őrzött diadalmi jelvé- 
nyek, meg a fürdő évkönyvei tanúsítják 
élő és nem szilasi illetőségű tanuk csak 
igen-igen elvétve. Ártani nem árt ez a víz 
se s bizonyára jó hatású, mert olyan forró, 
hogy a beteg mindig pompásan érzi magát, 
ha kijöhet belőle. 

Ezeknél a sajátságoknál fogva Szilas- 
Almás e század derekán előkelő fűrdő- 
helylyé nőtte ki magát. Igaz, hogy többen 
kártyáztak, mint amennyien gyógyultak 
benne, de az nem ártott a hírnevének ; 
ellenkezőleg, lassankint odacsalta a délvidék 
úritársaságát s vérmesebb szilasmegyeiek 
B szerény Almást már-már a magyar Wies- 
badennek kezdték nevezgetni. A magyar 
Wiesbaden, a környék vagyoni viszonyaira 
támaszkodva, szemérmetlen drágasággal tisz- 
telte meg úri vendégeit s ez magában véve 
is érthetővé teszi, hogy a ma már elfelejtett 



OIKOFI-É ÉH GIROFLA 



kis tó valaha, mint divatos fürdőhely, dicső 
napoknak örvendett. 

Hanem a sok vasút, a gyors és olcsó 
közlekedés egy-két évtized alatt véget vetett 
a magyar Wiesbaden fényes jövőjének. Amíg 
szekéren jártak az emberek, az Alföldről 
bizony kevesen jártak fürdőzni Felső- 
Magyarországba ; de ki maradt volna hű az 
egyszerű Almássá visszavedlett kis iszap- 
fürdőhöz akkor, mikor a külföldi fürdőzés 
már csak félannyi pénzbe került, mint 
három heti gyöngécske kúra otthon?! 

A szilasmegyei urak mindent elkövettek, 
hogy föltartóztassák a szép, de rövid mullu 
fürdő rohamos hanyatlását: sajnos, hiába. 
Haszlalan jártak elül a jó példával, hasztalan 
rendezlek a fürdő kedvéért bált, lóversenyt, 
virág-korzót, galamblövést, football-match-ot, 
torna- és vívóversenyeket, hasztalan csináltat- 
lak tenniszpályál, külön bícikliulal: Almáson 
nem lehetett segíteni. Dicső múltjából a jelen 
szomorú időkre nem maradt egyéb, csak egy 
roppant kaszinó, fényűzés dolgában méltó 



AMBRUS ZOLTÁN 



bármely világfürdőhöz, az ősi, ártatlan víz 
s az antik, szemérmetlen drágaság. 

A kaszinót, a versenyekre és mulatsá- 
gokra való tekintettel, kora tavasztól késő 
őszig nyitva tartották; miért ne? Senki sem 
mondhatta, hogy Almásnak csak júliusban 
van a szezonja, mert júliusban se járt oda 
senki. Műkedvelő Robinzonok, akik egy 
puszta szigeten akarnak élni, de villámos^ 
világítás és kellő kiszolgálat mellett, messzi 
földön nem lelhettek ennél pompásabb 
helyet. 

A kiszolgálás ugyan nem volt tökéletes s 
idők folytán a berendezés is meglehetősen 
fogyatékossá vált, de ami a kényelemből 
hiányzott : Van der Kerkhoven kisasszony 
ezt tisztára idillnek tekintette. 

Ha esett az eső s nem lehetett befűteni, ő 
ebben csak kalandot látott ; ha az ebédhez 
sehonnan se tudtak sótartót keríteni, ő ezt 
hangulatosnak találta. 

— Jó leány, azt meg kell adni, — szólt 
Vidovics Terkához. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 



— De milyen jó, ha maga azt tudná ! — 
ragadta meg Terka az alkalmat. — Mint egy 
falat kenyér. Nem képzeli, mennyi pénzt osz- 
togatott szét ! . . . 

— Az ember igazán azt hinné, hogy 
mindez nagyobb szabású reklám a legjobb 
csokoládénak a világon. 

— Ne beszéljen róla így ! Mondja, mi 
kifogása lehet ellene '? 

— Először nagyon is tökéletes. Semmi 
hibája, ami borzasztó. Még csak nem is hiú. 
Csupa lélek ; mindent megért és mindent 
megbocsát. Én ezt rettenetesnek találom egy 
leányban. S minden iránt egyformán érdeklő- 
dik. Ha süt a nap, rajong a fákért s ha esik 
az eső, lerajzolja az öreg fizetőpincért. Es 
ugyanazzal a lelkesedéssel. 

— Istenem, fiatal ! . . . — védte a barát- 
ját Terka. 

— Valami különösen fiatalnak nem ta- 
taiálom. Sőt . . . 

— Hallja, ne mondjon ilyeneket. En két 
esztendővel öregebb vagyok nála, és . . . 



AMBRUS ZOLTÁN 



— És maga, titokban, még most is el-el- 
játszik a babáival. Új ruhát ad rajok, leckét 
ad föl nekik, s ha rosszul viselik magukat, 
megbünteti őket. Soha se tagadja. Esküdni 
merek rá, hogy egy egész baba-kaszinót rej- 
teget valahol. Van der Kerkhoven kisasszony- 
ról már nem hinném el az ilyesmit. Mert 
nem arról beszélek, hogy hány esztendős 
lehet. Óh, Frohsdorf még ma is meglátszik 
rajta. De akármilyen kiskorú, fiatalosnak 
nem fiatalos, 

— Nem fiatalos? 0, aki örül minden 
gyerekségnek? Aki mindig jókedvű, élénk ? ... 
Ugyan ne beszéljen I 

— Nem, nem találom üatalosnak ezt az 
élénk érdeklődést sem, amelylyel minden 
csekélységet megtisztel. Én úgy vettem észre, 
hogy az egészen fiatal lányokat nem érdekli 
igazán a külső világ; a tulajdon kicsinyes 
vágyakozásaik teljesen elfoglalják őket. Csak 
később, amikor már egy líicsit kihűltünk 
s a vágyaink szerényebbek és ingatagabbak, 
kezdjük észrevenni, hogy: Lám, lám, mih'en 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 



furcsa mindaz, ami körülöltünk van I . . . 
De ennek a szép, nagy leánynak nincsenek 
vágyai. Sohasem is lehettek, mert mindig 
mindene megvolt, amit csak kívánhatott. A 
milliók megöltek benne valamit, legalább 
is megfosztották attól a tökéletes étvágytól, 
amely az első fiatalság irigylésreméltó kivált- 
sága. Nincs semmi határozott óhajtása ; azért 
keres végtelen unalmában mindig, mindenütt 
apró szenzációkat. 

— Mit tudja azt maga, hogy nincsenek-e 
vágyai ? 

— Csak gondolom. Ha szórakozást talál 
ebben a Robinzonnak való fészekben, ezt 
másképpen nem tudom megmagyarázni, 
mint hogy : jóllakott mindazzal, amit látni 
érdemes. A Rigi, Velence, a fjordok, Cinlra 
és Konstantinápoly . . . „kéjt a föld neki már 
nem adhat," mint ahogy lord. Byron 
énekelte. Ha örömet okoz neki, hogy itt, a 
pusztaságban hiányzik ez vagy az, ami nélkül 
egy kényelemhez szokott leány nem igen 
lud meglenni, ezl csak egy dolog teszi értbe- 



10 AMBRUS ZOLTÁN 



tővé, az, hogy : már régen megunta az örök- 
kön egyforma jólétet. 

— Kiderül, hogy maga három nap alatt 
alaposan megunta a mi társaságunkat. 

— Ezt nem gondolja komolyan. Tudja 
jól, milyen hálás vagyok érte, hogy elhoz- 
tak magukkal. Mert ez a fürdő, ahol az. 
egészséges ember a nagyteremben fürdik 
s a vizén ebédel, ez a kaszinó, ahol csak 
bújócskát vagy patience-ot lehet játszani, ez 
az elátkozott kastély, melyet minden terem- 
tett lény messze elkerül, s melyből még az 
éhen haló mikrobák is sietnek menekülni : 
éppen nekem való hely. Először is, ide nem 
jön utánam az ispánom ; a gazdaságban nem 
tehetek kárt s ez már valami. Aztán meg 
nekem gyönyörűség : így élni, kis társa- 
ságban . . . 

— Amely eléggé válogatott, ugy-e ? Mond- 
jon már egy bókot is ! Tegye jóvá, hogy elát- 
kozott kastélynak nevezte a rezidenciánkat. 

— Egy szál udvarlót hozott magával s 
azzal is rosszul bánik? 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 11 



— Ha az udvarló kedvetlen s bizony egy 
cseppet se fiatalos ! 

— Szigorúan itél meg. De . . . beszéljünk 
inkább Van der Kerkhoven kisasszonyróL 

— Tud még valami rosszat róla? 

— Nem mondtam róla semmi rosszat. 
Csak nem találom kislányosnak. Nincs 
igazam? Egy kisasszony, akinek nincsenek 
gyöngéi, nincsenek antipatiái, akinek a gon- 
dolkozásában semmi elfogultság, aki tárgyi- 
lagos, mint egy professzor ! . . . 

— Úgy látszik, kezd érdeklődni iránta. 
Lássa, ezt szeretem. Megvallom magának 
őszintén, nagyon örülnék rajta, ha . . . hogy 
is mondjam ? 

— Ha sikerülne rábírnom a kisasszonyt,, 
hogy maradjon itt örökre? Ezt akarta mon- 
dani, ugy-e ? 

— Es ha ezt akartam volna mondani ? 

— őszintén felelek. Meg vagyok győ- 
ződve, hogy ez nagy szerencse volna rám 
nézve. Mindenképpen. Például meglehet, 
megóvna attól, hogy egyszei-, nem tudom 



12 AMBRUS ZOLTÁN 



minő rossz órában, valami nagy-nagy olda- 
lanságot kövessek el. Biztosítana balesetek 
ellen egy egész életre. Mellette, bizonyára 
nyugalmas jövő várna rám. De . . . 

— De is van? 

— Óh igen. Lássa, én nem értem azokat 
az embereket, akik mielőtt utazgatni men- 
nek, biztosító bárcát váltanak maguknak a 
pályaházban, a vasúti szerencsétlenségek 
esetére. Ha az ember vasúti balesettől tart, ne 
moccanjon ki a szobájából s akkor igazán 
biztosította magát, ha pedig nem tart eílelétől, 
minek az a bárca, mely nem tudom mennyi 
kárpótlást ígér egy leszakított féllábért. 

— Eh, hisz maga nem beszél komolyan ! 

— De komolyan beszélek. Komolyan 
hiszem, hogy a nyugalmas jövőért s a többi 
s a többi, nem érdemes megházasodni. 

— Csak bolond szerelemből, ugy-e ? Ves- 
sen a sors hatot vagy vakot ! 

— Igen. Maga persze most azt szeretné 
mondani, hogy: ez ostobaság, de nem mond- 
hatja, mert tudom, hogy maga is szerelem- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 13 

bői ment férjhez. Jóska legénykorában 
egyetlen egy farsang alatt nyolcszor vere- 
kedett meg s tizennégy embert vágott pofon; 
ilyen legénynek nem volt mód ellenállani. 
Természetesen, maga is csalódott, mint a 
többiek. Az ura, mióta megházasodott, senkit 
se vág pofon. 

— Igazán kár volt magával szóba álla- 
nom. Ha tudtam volna, hogy tíz percig se 
tud okosan beszélgetni . . . 

— Előre is lemondott volna erről a szép 
tervről, ugy-e ? De így gondolkozott : „Ez a 
íiu nem csinál semmit a világon. Semmi 
okos elfoglallsága ; nem tudja, mihez fogjon, 
minő ambíciónak éljen . . . Unalmában 
lalán meg fog házasodni." Nem, még 
nem jutottam idáig. A politizáláshoz ugyan 
semmi kedvem ; pénzt se akarok szerezni a 
szegény emberektől azzal, hogy bélyeges 
papirra írjam a bajaikat; más okosabb 
dologhoz nem értek ... de csak hogy élet- 
jelt adjak s valahára csináljak valamit, azért 
még nem házasodom meg. 



14 AMBRUS ZOLTÁX 



— Nagyon vígan fütj^ül a sötétben. Úgy 
látszik, fél . . . 

— Nem tagadom, hogy az efféle, nyíltan 
vallott szándékok mindig nyugtalanná tesz- 
nek egy kicsit. Előttem lebeg az öreg Vido- 
vics Márk elrettentő példája. Az, szegény, 
évtizedekig hetvenkedett, hogy vele ugyan 
nem bánik el semmiféle asszonynép ; kapá- 
lózott is úgy, a hogy tudotjt, tán segítségért 
is kiáltott, mégis megházasították. S maga 
jóval veszedelmesebb ellenfél, mint azok, 
akik az öreg Márkuson diadalmaskodtak. 
Amit maga egyszer a fejébe vesz, az nekem 
imponál. S meg kell vallanom, ha Van der 
Kerkhoven kisasszony is úgy gondolkoznék 
erről a dologról, mint maga, ugj'ancsak 
szükségem volna minden hidegvéremre, 
hogy el ne veszítsem a fejem. 

— Ennyi udvariassággal mindenesetre 
tartozott nekünk I . . . Már igen kiállhatat- 
lan volt, tudja-e ? . . . 

Vidovicsból csakugyan egyes-egyedül az 
udvariasság szólt. Az igazság az volt, hogy 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 15 

már alaposan megbánta a vállalkozását s 
nagyon szeretett volna búcsút mondani a 
tóparti kastélynak. De még csak nem is 
gondolhatott a dezertálásra ; Van der Kerkho- 
ven kisasszonynak pedig esze ágában se volt 
visszavonulót fújni. El volt ragadtatva; s ez 
az elragadtatás lefegyverzett minden titkos 
óhajt. 

Előbb, a legelső napon nemcsak a höl- 
gyeket, attaséjukat is vidámmá tette az ész 
nélkül való kirándulás. Megjelenésük a 
fürdőben olyan ribilliót keltett, amely meg- 
haladta Van der Kerkhoven kisasszony 
minden ábrándját. 

A vasúttól a fürdőig egy lelket se lehe- 
tett látni. S ahogy, jókora cseléd-kisérettel, 
három kocsiban megérkeztek a hatalmas 
l)arokk-épület elé : mintha a Dornröschen 
kastélya előtt álla|)odlak volna meg. Sehol, 
semerre semmi nesz; az ablakok zsalui le- 
eresztve ; köröskörül, egy puskalövésnyi 
távolságra, se fa, se fű, se bokor, csak a tó, 
amelynek vize, miulha megaludt volna. 



16 AMBRUS ZOLTÁN 



— Amint láthatja, kisasszony, — szólt 
Vidovics, — a velencei Cimitero után ez a 
legszomorúbb hely a világon. 

Van der Kcrkhoven kisasszony tapsolt 
örömében. 

Vidovics leszállt a kocsiról s látva, hogy 
a cselédek hiába ostromolják a zárt kaput, 
szétküldte őket minden elképzelhető irányba. 

Aztán ő maga kezdte ostromolni a várt. 

— Halló, valaki ! — s buzgón döngette 
a nagy tölgyfa-ajtót. 

Végre, valahára messziről, az épület bal- 
szárnya felől egy ijedt öreg szolga tipegett 
elő, aki az invázió egész nagyságának láttára 
összecsapta a két kezét s aztán szó nélkül 
visszafutott oda, ahonnan jött, bizonyára a 
kulcsokért. 

— Nini, az öreg, süket szolga, akit Hoff- 
mann meséi-hen láttunk ! — szólt Vidovics. 
— Ez most oda benn letérdel és imád- 
kozik. Várhatunk legalább egy félórát, amig 
visszajön. 

— Remek alak I — örvendezett Kerkho- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 17 

ven kisasszony. — Már ezért az arcért is 
érdemes volt ide jönnünk. Le fogom 
rajzolni. 

— Ha ugyan beereszt bennünket, — két- 
ségeskedett Vidovics. — Úgy látszik, nem 
nagyon örül a látogatásnak. 

— Szegény, most ébredt föl téli álmából — 
szólt Terka. — Engedjen neki időt, hogy 
egy kicsit magához térhessen. 

Az öreg nem imádkozhatott nagyon 
sokáig, mert nemsokára előkerült a kulcsok- 
kal. Csak az az egy hiányzott, amelyre 
éppen szükség lett volna. De negyedóra 
múlva megkerült az is, s a kaput nagj'- 
nehezen kinyitották. 

Időközben a melléképületekben össze- 
fogdosták a fürdő egész cselédségét. Az 
álmélkodó arcok előkukkantak, majd ismét 
visszabújtak rejtekeikbe. 

— Azt hiszem, jó lesz, ha a kocsiban 
maradnak, — szólt Vidovics a hölgyekhez. 
— Én majd előbb körülnézek odabenn. 

Azzal jött vissza, hogy : 

Ambnis Z. : Giroflé 6s Oirofla U. •> 



18 AMBRUS ZOLTÁN 



— Úgy van ott minden, mint Mária 
Terézia korában. Meg kell várniok, mig 
egy-két szobát rendbe lehet hozni, úgy 
ahogy . . . 

— De hisz' ez pompás! — ujjongott Van 
der Kerkhoven kisasszony. 

— Nem éhesek? 

— Egy kicsit. 

— Kapunk mindjárt ennivalót is. Ugy-e, 
öregem ? 

— Hogyne ! — felelt Hoffmann öreg 
szolgája biztató hangon. — Rögtön beküldök 
a faluba ; lesz itt minden, csirke, tojás, amit 
csak parancsolnak ! 

— Szóval, mire beesteledik, vacsoránk is 
lesz. És addig itt a szalámi, ha valaki ebé- 
delni akar. Még jó, hogy elhoztuk. 

— Igen ám, de kenyerünk már nincsen, 
— szólt Terka kissé aggódóan. 

— Elosztogatták az egész kenyeret? 

— Persze. Odaadtuk a cigányoknak. Ki 
gondolta volna, hogy még szükségünk 
lehet rá? 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 19 

Az öreg ajánlkozott, hogy ő majd szolgál 
kenyérrel. Egy-két zsemlye mindig akad a 
háznál. 

Egy pár perc múlva Vidovics diadallal 
tért vissza a kocsihoz. 

— Brávó ! — szólt, — csakugyan kaptunk 
zsemlyét. Kissé különös szabásuak ugyan, 
de a szinük igen szép. Finom, rokokó 
citrom-szín. Valóságos Louis Quinze-zsem- 
lyék ; lehet, hogy Pompadour keze érintette 
őket. Tessék. 

— Mily kaland ! — gyönyörködött Van 
der Kerkhoven kisasszony. 

— A kaland nem rossz, — szólt Terka, 
de a zsemlye száraz. Maga nem eszik, 
Feri ? 

— Köszönöm, én megvárom a vacsorát. 
A mindent, amit csak parancsolni kell. 

Mire a hölgyek megebédeltek, a lakás 
már készen várta őket. 

Vidovics lesegítette őket a kocsiról s be- 
mutatta nekik ideig-óráig való lakó-osz- 
tályukat. 

2* 



20 AMBRUS ZOLTÁN 



— Véletlenül a hangverseny-termet taka- 
rították ki először, de sebaj. Legalább Van 
der Kerkhoven kisasszony azonnal zongorá- 
hoz ülhet, ha kedve tartja . . . Mielőtt elbú- 
csúzom önöktől, nem parancsolnak még 
valamit ? Itt csak parancsolni kell. 

— Ha olyan szíves akar lenni, — szólt 
Van der Kerkhoven kisasszony, — talán 
lehetne valahonnan egy pohár sört keríteni. 
Az ebéd nagyon tápláló volt. 

— Sört! — szólt Vidovics odakünn 
ridegen. 

Ez a kívánság igen nagy riadalmat idé- 
zett elő a szép barokképületben, s Vidovics 
csak egy jó negyedóra múlva jelentkezett 
újra két söröspohárral a kezében. 

— Bocsánatot kérek, de ez a hűs ital 
kissé hosszú utat tett meg. Kívánságomat 
egyik hang a másiknak adta át; az ekhó 
lefutott a pincébe, onnan a bodrogi hegyek 
közé s ott a szikla-hasadékok mélyén Hud- 
son kapitány és összes szellemei mennydörög- 
ték : Sört ! — míg végre az erdőben alvó 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 21 

szép csaposleány jónak látta kimérni ezzel 
a két pohárral. 

— Ejnye, be aggasztó operetté-műveltsége 
van magának ! — szólt Terka, köszönet 
helyett. 

Van der Kerkhoven kisasszony annál 
hálásabb volt. 

— Soha se ittam ennél jobb sört ; nagyon 
köszönöm, monsieur Vidovics. 

— A kisasszonyt még most is mulattatja 
a kaland? 

— De hisz' mindez nagyszerű ! . . . Ezt, 
ezt kerestem én ! 

S lelkesedésében szilaj ul kezdte sanyar- 
gatni a zongorát, fölvervén az almási tó 
békés állat-világát Carmen séguedillájával 

Prés des remparts de Séville, 
Chez mon ami I.illas Pastia 
J'irai danser la Séguedille 
Et bőire du Manzanilia. 
J'irai chez inon ami Lillas Pastia. 
Oui, mais toute seule on s'ennuie, 
Et les vrais plaisirs sönt á deux ; 
Donc, pour me tenir compagnie, 
J'emménerai mon amoureux ! 



22 AMBRUS ZOLTÁN 



— Tessék, — szólt Vidovics magában, 
mialatt lebaktatott a lépcsőn, — milyen 
kevés kell hozzá, hogy egy milliomos kisasz- 
szony huszonnégy órára boldog legyen ! 

Délután megnézték az úszóházat, a tennisz- 
pályát, a torna- és vívó-csarnokot, a nagy 
hársfa-alléét, a versenytért s az összes neve- 
zetességeket. Van der Kerkhoven kisasszony 
fáradhatatlan volt ; elment volna a bodrogi 
hegyekig. Terka alig tudta meggyőzni, hogy 
a fürdő területén túl nincs semmi, amit 
érdemes volna megnézni. 

— Azt hiszem, a halmokról messzire el 
lehet látni, — gyanakodott Van der Kerk- 
hoven kisasszony. 

— Igen, csakhogy nem látsz egyebet, mint 
a végtelen síkságot, a hársfa-allée-t s azt az 
egypár szál gyertyánfát a versenytér körül. 
Aztán a halmok messzebb vannak, mint 
képzeled. Odáig kocsin, jó lovakkal, legalább 
egy félóra. 

Van der Kerkhoven kisasszony kocsin, 
jó lovakkal, elment volna a világ végére is, 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 23 

de nem akart nagyon követelő lenni. 
Kárpótlásul elvezettette magát a hőforrá- 
sokhoz. 

— Itt bizonyosan fürdő volt már a rómaiak 
idejében is. Mit gondol, Vidovics úr? 

Ez a kérdés eddig soha se nyugtalaní- 
totta Vidovicsot. Hamarjában azt se tudta 
elhatározni, vájjon a légiók elhatoltak-e 
idáig ? 

Van der Kerkhoven kisasszony aztán ki- 
fejtette, hogy micsoda jelenségek vezetik 
ehhez a föltevéshez. Mindenhez értett a 
világon. 

Majd a gyertyánfák korát találgatta, s 
utóbb, merész eszme-társitással elmagyarázta 
Vidovicsnak, mily meglepőnek találja, hogy 
a Lincolnshire Handicap-et Mount Morris 
másodszor is megnyerte. 

Vidovics titokban szemrehányó pillantást 
vetett Terkára, aki félreértette a néma 
beszédet. 

— Szegény íiu, maga éhes, s mi ugyan- 
csak megsétáltatjuk ! 



24 AMBRUS ZOLTÁN 



— Dehogy! — felelt Vidovics. — Nem 
azért élünk, hogy együnk, hanem azért, hogy 
csolnakázzunk. 

— Ohó, ez alól nem fog kibújni. Nem 
azért hoztuk ide, hogy a döntő pillanatban 
almási gondolásokra bizzuk magunkat ! De 
addig megvacsorálhat, s el is felejtheti, 
hogy evett. 

— Majd csak azután. A hold nemsokára 
följön s mivel úgy képzelem, nem várjuk 
meg a késő éjszakát . . . 

— De bizony megvárjuk! Kiknek néz 
bennünket? Csak nem gondolja, hogy éjjel 
félni fogunk? 

Van der Kerkhoven kisasszony sietett 
kijelenteni, hogy tiz -tizenegy óra előtt 
ő is igen prózainak tartaná a holdvilág 
parti-t 

— Ahogy parancsolják, — szólt Vidovics. 
S a benszülöttek elképpedésére, éjfél után 

egy órakor szállottak csolnakba. Két üveg 
pezsgőt vittek magukkal s mikor a jeget 
tartó, nehéz ezüst-edényeket berakták a 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 25 

ladikba, az ingatag alkotmány közel volt a 
fölforduláshoz. De a hölgyeket ez nem 
aggasztotta. 

A fürdő intézője fejcsóválva nézte, amint 
eltűntek az éjben. Ha véletlenül nem ismeri 
Vidovicsot, szökött őrülteknek tartotta volna 
őket. De Szilas-Bodrog vármegyében meg- 
tanulja az ember, hogy soha semmin se 
csodálkozzék. 

Van der Kerkhoven kisasszony jól imád- 
kozott : a hold teljes pompájában jelent meg 
tiszteletükre. Egyszerre azonban felhőfátyolt 
öltött magára ; épp amikor a legmesszebb 
voltak a parttól. 

— Nem félnek? — kérdezte Vidovics, 

— Már hogy félnénk, mikor pezsgő van 
velünk ! — felelt Van der Kerkhoven kis- 
asszony. 

Vidovics eleresztette az evezőket és koccin- 
tott vele. 

Ez a felelet szinte meghódította. 

— Derék leány, azt meg kell adni, — 
szólt magában. — Tartalmasabb feje van, 



26 AMBRUS ZOLTÁN 



mint szeretném, de legalább vigyáz rá s 
nem veszti el hamar . . . 

Mind a kettőjök szerencsétlenségére, Van 
der Kerkhoven kisasszony sietett elrontani 
a dolgot. 

— Tudja, mire emlékeztet engem ez a 
kép? — sz;ólt, ahogy visszajövet megpillan- 
tották a kivilágított kaszinót, melyben az 
excentrikus vendégek kedvéért vagy ezfer 
villamos láng ragyogott, — Pallanzára és a 
Lago Maggiore-ra ! 

— Az ám, — íelelt Vidovics, s magában 
így morfondált : 

— De hát nincs szeme ennek a lánynak?! 
Milyen más ott a víz, a levegő, a növény- 
zet, még az árnyékok is ! Az ember azt 
hinné, hogy itt más hold sétál az égen, 
nyugalmasabb, szelídebb ! . . . Nem, látni 
nem lát, csak érez. Szeme nincs, csak lelke. 

Hanem azért ezen a legelső estén, mikor 
elbúcsúzott tőlük s visszavonult a szobájába, 
még némi gyöngédséggel gondolt arra az 
alakra, akit az imént elhagyott s aki ma- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 27 

gános szobája csöndjében újra megjelent 
előtte. 

— Ha elvenném — tűnődött, míg el- 
szítta a cigarettáját — nagyon megbecsülne. 
És ha megcsalnám, akkor is megbecsülne. 
Nem kaparná ki a szemem ; megbocsátana. 
Egy darabig igen-igen boldogtalan volna, 
de megbocsátana ezt is, mindent. Kényelmes 
feleség volna ; nem túlságosan imádandó, 
de kellemetes. 

Másnap azonban már nem gondolt rá, 
hogy mi történnék, ha véletlenül eszébe 
jutna megházasodni, hideg, tehát : kétsze- 
resen ostoba fejjel; egy pillanatig se gondolt 
többé erre az esetre. A második nap ka- 
landjai igen szegényeseknek tűntek föl 
előtte; s ha Van der Kerkhoven kisasszony 
ezen a napon is bőven talált szenzációkat, 
Vidovics máris rájött, hogy : „plus ca 
change, plus c'est la mérne chose." Harmad- 
nap nem titkolta el önmaga előtt, hogy 
ostobaságot követett el, mikor erre a hó- 
bortos kirándulásra vállalkozott s a ne- 



28 AMBRUS ZOLTÁN 



gyedik este dühösen kérdezgette maga- 
magától : 

— Hát kellett ez nekem ? ! . . . 

Egyre több hibát födözött föl a szóra- 
kozásra vadászó, szegény milliomos leány- 
ban. Eleinte csak azon boszankodott : 

— Nem leány ez, hanem maga a testet 
öltött etnográfiai érdeklődés. Vagy ha vala- 
mivel több ennél, úgy a dilettantizmus, 
tetszetős formában. Persze, ha valaki ép, 
jóarcú s Doucetnál készítteti a ruháit, egy- 
egy pillanatra szembe fog tűnni, nekem is, 
neked is, mindenkinek, kivált egy puszta 
szigeten ... 

Majd így folytatta : 

— S ebben a lelkes dilettantizmusban 
tulajdonképpen sokkal több az önzés, mint 
képzelné az ember. Ami eleinte csupa érzés- 
nek látszik, nagyobbrészt inkább csak hideg 
kíváncsiság. Azt hinnéd, együtt érez nagy- 
gyal, kicsinynyel, annak az indulatával, 
ennek a sóvárgásával s voltaképpen nem 
lakik benne egyéb, csak a kiváltságosak 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 29 

gőgje, mely szórakozása tárgyának tekinti 
az egész világot. 

Utóbb még szigorúbban itélt róla: 

— Mekkorát tévedtem ! Azt képzeltem, 
hogy igénytelen s kívánságok nélkül való s 
tele van lehetetlen vágyakozásokkal, cél- 
talan ábrándokkal, pillanatról-pillanatra 
változó szeszélyekkel ! Mindene megvan, 
de e mindennek semmi értéke előtte ; 
mást keres, ami nincs; soha semmi se 
fogja kielégíteni. Pokoli feleség volna ; 
óvjon meg tőle az ég minden naiv embert ! . . . 
Vagy talán csak egyetlen hibája van, sze- 
génynek : az, hogy nem szeretem ? ! . . . 

Utoljára egyáltalán nem gondolt rá, csak 
unta. 

S mialatt Van der Kerkhoven kisasszony 
a színek és hangok rejtelmes egybefüggésé- 
ről beszélgetett vele, egyre azon járt az 
esze : 

— Vájjon mit csinál most a kis majom ? . . . 
Az én édes, kedves kis majmom? . . . Vájjon 
mit szól hozzá, hogy így eltűntem? Ma 



30 AMBRUS ZOLtAn 



már a nyolcadik napja, hogy nem lát- 
tam ... . Vájjon gondol-e rám néha?... 
Most alighanem az utcán van ; ha próbája 
volt, éppen most megy haza . . . Várja-e 
valaki a Metropolehan ? . . . Azóta a Páz- 
mány-utcában lehet . . . Lecocq ur-nak bizo- 
nyosan több esze van, mint a gazdájá- 
nak s most is hűségesen kiséri . . . Vájjon 
szól-e hozzá ? . , . Vájjon mondja-e neki, hogy : 
Óh, be nagy szamár a te gazdád ! . . . 

Mikor a tizedik napon Terka kijelen- 
tette, hogy akármilyen egészséges dolog is a 
csolnakázás, végre is ideje, hogy haza- 
menjenek, Vidovics Oroszlánszívű Rikárdra 
gondolt, aki megszökvén osztrák fogságából, 
összeölelkezett az erdőben a fákkal. 



VII. 

— Itt van ő, itt van ő, itt van ő ! . . . 

A vörös szakállú, rettenetes Zampa 
kapitányt fogadták így. A bariton bizonyára 
már az asztal alatt reszketett ; az együttes- 
ből tisztán kihallatszott a Rita hangja. 
Mindjárt vége a fölvonásnak. 

Vidovics leült egy kiselejtezett, rongyos 
kősziklára s türelmesen várta, míg rákerül 
a sor. 

Meg kellett szolgálnia, a mire vágyakozott. 

A finálé elhangzott, a függöny legördült, 
a kulisszák között nagy fészkelődés, sürgés- 
forgás támadt ; csak Mira nem mutatkozott. 
Alighanem a túlsó oldalon lépett ki a színpad- 
ról s a Lola öltözőjébe ment. 

Vidovics nem akart m indakettőjükkel 



32 AMBRUS ZOLTÁN 



találkozni s azért ott maradt a posztján. 
Tudta, hogy Ritának a következő fölvonás- 
ban erre kell jönnie, épp akkor, mikor Lola 
a színpadon lesz. Ezt az alkalmat nem akarta 
elszalasztani. 

A dekorátoroknak meglehetősen útjában 
volt. Kastélyokat, sőt egész tájakat cipeltek 
el mellette; hol jobbra, hol balra kellett 
húzódnia. A színfalak közt csak egy urat 
ismernek : a nagyközönséget. 

Valaki azonban egy csöppet se respek- 
tálta se a közönséget, se azt a lázas munkát, 
melyet e percben a színpadon folytattak. Ez 
a valaki egy mezítlábas öreg asszony volt, 
aki vidáman haladt el a kulisszák mellett, 
egj^ köteg ételes csészével a kezében. Aligha 
vette észre a nagyságos urat, mert az ajtó- 
csattogás és diszlettologatás zajában bátor 
füttyszóval ment ki az udvarra. 

— Ej, be vígan van az öreg! — szólt 
Vidovics magában. — Mi az ördög tehette 
ilyen jókedvűvé ? . . . Akinek az ételt hozta, 
nem lehet valami nag}^ úr és lám, ennek a 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 33 

szerény exisztenciának a cselédje milyen 
gondtalan tud lenni ! . . . Különben igaza 
van az öreg asszonynak: az élet nem érdemli 
meg, hogy komolyan vegyük. 

Most maga Zampa kapitány közeledett 
feléje méltóságos léptekkel. Vidovics szere- 
tett volna egy pillanatra láthatatlanná válni, 
de az öreg tenor észrevette a színügyi bizott- 
ság elnökét, aki már vagy két hete nem 
mutatkozott a színházban. Lehetetlen volt 
meg nem kérdeznie, miért, hogy olyan régen 
nem volt szerencséjök. 

Vidovics iparkodott nyájasan felelni, de 
éppenséggel nem örült a találkozásnak. 
Attól tartott, hogy ha Mira meglátja őket, 
ehiienekül előle s ő nem állhatja útját a 
rossz kis gyereknek. 

— Vinne az ördög Bukarestbe! — bosz- 
szankodott magában. — Bukarestben talán 
megtaláhiád a hangodat valamelyik csap- 
székben. 

V^égre megszabadult tőle. 

Csak most vette észre, mennyire ideges. 

Ambrus /. : Giroflé és Girofla. II. 8 



34 AMBRUS ZOLTÁN 



— Itt hagytam önként, — pirongatta 
maga-magát, — itt hagytam hideg, nyugodt 
lélekkel, hogy akár ne is lássam többet. 
Megvoltam nélküle vagy tíz napig, bár 
semmi igaz okom nem volt rá, hogy ke- 
rüljem ; másfelé jártam, car tel était mon 
plaisir. És most alig tudom megvárni ezt 
a pár percet ! . . . Pedig semmi sem történt 
azóta ; éppen semmi. Egy párszor eszembe 
jutott az arcocskája s néha azt kérdeztem 
magamtól : vájjon gondol-e rám '? És egyre 
sűrűbben kérdezgetem magamtól ezt az 
ostobaságot. De hát végképpen elment az 
eszem ? ! . . . Eh, mikor jön már '?!... 

Végre megjött. 

Lassan, kissé elgondolkozva közeledett. 
A pillantása szórakozott volt s látszott az 
arcán, hogy rosszkedvű. Az öltözőjéhez 
támaszkodó embert nem vette észre. 

Vidovics, mintha tréfálna, útját állotta s 
megfogta a kezét. Aztán halk, gyöngéd han- 
gon azt kérdezte tőle: 

— Ismer még? 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 35 



Mira megrezzent s mintha vissza akart 
volna húzódni. De ahogy fölnézett, arca 
kiderült s még csak a kezét sem húzta 
vissza. 

— Igen, — szólt Vidovics, — itt van ő, 
itt van ő, itt van ő. Rosszul fogadjuk? 

A leány nem felelt, csak nézett a sze- 
méhe s mosolygott, de úgy, mint aki mind- 
járt sírva fakad. 

— Édes, kedves, drága! — szólt a má- 
sik halkan. 

Mira intett neki, hogy ne 'szóljon; a 
tekintete is azt könyörögte: „Hallgass!" De 
látszott rajta, hogy nem haragudott meg: 
piros volt, a festék alatt is, a haja tövéig. 

Körülnézett; senkit sem látott a közelben. 
A két középső szinfal elbujtatta őket a 
színpadon lévők szeme elől, s az öltözőkhöz 
vezető folyosó néptelen volt. 

Ahogy visszafordult, a szemök hirtelen 
összevillant, s a Mira ellankadt pillantása 
egy pillanatra foglyává lett annak a másik 
égő tekintetnek. A lány sietett kibontakozni 

8* 



36 AMBRUS ZOLTÁX 



a tekintet íorró öleléséből s egy kicsit 
visszahúzódott. 

— Miért jött vissza? — kérdezte, épp 
olyan halkan, mint ahogy a másik szólt. 

— Kérdezze inkább, hogy miért men- 
tem el? Elmentem, mert őrült voltam s 
visszajöttem, mert nem tudok úgy élni, hogy 
ne lássam! 

— Ne beszéljen igy . . . s várjon egy 
kicsit rám, itt, ezen a helyen; mindjárt 
visszajövök. 

Befutotí az öltözőjébe, de azonnal vissza- 
tért. Egy fátyol-kendőt hozott magával, 
hogy eltakarja kifestett arcát. 

— Nem akarom, hogy így lásson, — 
szólt. — Mert így még nem látott soha. 

— De legalább láttam. Míg most . . . 

— Hagyja, hadd maradjak így. Tudom, 
hogy a színpadon nem tetszem magá- 
nak, de . . . minek is jött ide? 

Igaza volt. A Rita bokorugró ruhájában 
kisebbnek s fejletlenebbnek látszott, mint 
máskor: a szegényes, kopott kosztüm, év- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 37 

tizedek óta megbarnult aranyrojtjaival, 
lerítt üde, fiatal szépségéről. S a festék meg 
ez a fátyol-maskara, úgy nem illeitek kiál- 
tóan leányos alakjához ! De, különös, 
megjelenésének a szegénysége csak még 
kedvesebbnek tüntette föl az előtt, akivel 
beszélt. Mintha betegnek, szenvedőnek látta 
volna, gyöngédsége csak növekedett iránta; 
elhanyagolt, szegény kis gyermekre talált 
benne, bájos, édes kis gyermekre, akit nem 
elég szeretni, ápolni is kell. 

— Hogy miért jöttem ide ? Mert nem 
tudtam holnapig várni, hogy lássam s hogy 
halljam a szavát ! . . . Mert nem akartam 
a színpadon látni, ott nekem idegen! . . . 
Mert beszélni akartam magával, elmondani, 
hogy . . . már magam sem tudom mit . . . 
Mert azt akartam, hogy újra lássam a mo- 
solyát . . . Eh, tudom is én : mért. Bizo- 
nyosan azért, mert szeretem ! 

— Oh, Istenem ! . . . Hallgasson ! Hallgas- 
son ! Miért is jött vissza ! 

Egy darabig csak néztek egymásnak a 



38 AMBRUS ZOLTÁN 



szemébe. Érezték mind a ketten, hogy most 
ezeknek a szavaknak kellene következnie : 
„Miért hallgassak? Szeretlek, te is szeretsz 
engem, légy az enyém örökre !" — s tudták, 
mind a ketten, hogy ezek a szavak nem 
fognak elhangzani. 

És mégis, mialatt az élemedett Zampa a 
zsinórpadlás felé fordulva kereste a neki 
igen magas hangot, egy percre belefelejt- 
keztek abba a gondolatba, hogy : óh, mily 
édes nem törődni semmivel a világon, 
csak nézni két szembe, melyek az Örök 
Szerelemtől ragyognak ! . . . 

A leány szólalt meg először. 

— Azt hittem, hogy nem látom többet . . . 
Miért is jött vissza?! . . . 

De tekintetének a sugárzása egj'ebet 
mondott, azt beszélte, hogy : 

— Milyen jó, hogy visszajöttél! . . . 

— Visszajöttem, — felelt a másik, — mert 
nem tudok élni a nélkül, hogy lássam ! . . . 
Nem tudok beletörődni a gondolatba, hogy 
a maga édes hangját ne halljam többet! .. . 



GIROFLÉ ÉS GIllOFLA 39 

A közelében akarok lenni ; azt akarom, 
hogy szóljon hozzám s hogy felelhessek a 
szavára. Mindennap. Mindig. 

— Az úgy sem lehet. Nemsokára el 
fogunk válni. Aztán egy darabig gondol 
rám és végre el fog felejteni. 

— Nem. Utána megyek, akárhová megy. 
Voltak már efféle alakok a világon. Én is 
ilyen alak leszek. Mindegy. 

— Oh, ne ijeszszen meg. Ne mondjon ilye- 
neket. Hisz tudja, hogy az lehetetlen ! 

— Csak azt tudom, hogy nem válhatok 
el magától soha. Igen, azt hiszem, soha. 

— Ugy-e, maga is fél attól, amit mond '? 
Nem való ilyeneket beszélni. Majd szépen 
elbúcsúzunk, szépen elbúcsúzunk . . . 

— Mira, édes kis Mira, hallgasson rám! . . . 

— Nem, ne szóljon. Nem akarom magá- 
tól hallani. Az én utam más, mint a magáé, 
tudom. De nem akarom magától hallani. 
Lássa, jobb lett volna, ha nem találkozunk 
többé. Mit akar velem ? Nem akar szeren- 
csétlenné tenni, ugy-e? Maga jó és szeret. 



40 AMBRUS ZOLTÁX 



érzem. Nos, ha szeret, váljunk el most. 
Hogy mindig úgy éljen az emlékemben, 
amilyennek most látom ! 

— Azt hiszi, világok választanak el ben- 
nünket ? 

— Igen, világok. A maga világa, meg 
az én világom. Ne is beszéljünk erről, 
ígérje meg, hogy jó lesz hozzám, s mindig 
szót fogad nekem ! 

— Azt teszem, amit akar. Csak engedje 
meg, hogy lássam! . . . Amikor lehet; mindig, 
amikor lehet. 

— Nem tudom, hogy mit feleljek. Félek 
a jövőtől. A legjobb volna, ha már holnap el 
kellene utaznunk innen, s aztán egy kis 
idő múlva . . . nem mindjárt holnap . . . 
elfelejtene. A színésznőket könnyen elfelej- 
tik, de én magának nemcsak az voltam, 
ugye? . . . Óh, Istenem, a jelenésem ... De 
előbb mondja még egyszer, hogy szeret. 
Még soha senki se mondta eddig. 

— Édes, édes ! ... — és a hangjában benne 
volt az is, amit a másik hallani akart. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 41 

A folyosón egy árnyék jelent meg. Lola 
volt, aki Mirát kereste. 

— Mira, az istenért, hol vagy? 

— Megyek már ... , 
Kezet nyújtott a fiatalembernek s halkan 

így szólt hozzá : 

— Ha akarja, ma haza kisérhet ben- 
nünket . . . 

— Ha akarom-e ? ! . . . 

Lola ezalatt odaért hozzájok. 

— Ah, ön visszatért, Vidovics úr? 

Nem igen figyelt a feleletére. Ez a tíz- 
napos kimaradás tökéletesen megnyugtatta 
s azóta, hogy váratlanul megszabadult a 
mindennapos ostromtól, a Vidovics-nemzet- 
ség nem érdekelte többé. 

Visszamentek a színpad másik oldalára s 
Vidovics egyedül maradt. 

Tudta, hogy sokáig kell várnia, de azért 
nem hagyta el a helyét. Ki akarta kerülni 
az alkalmatlanok és közömbösek társaságát; 
féltette tőlük friss emlékeit, 

Ks ahogy újra maga előtt látta azt a 



42 AMBRUS ZOLTÁN 



sugárzó, kedves, meleg tekintetet, ahogy 
messziről meghallotta a zengő hangot, mely 
az imént mély, felejthetetlen szavakat sut- 
togott előtte, valami édes borzongás fogta 
el. Az ifjúság bőséges örömökben : de hiába 
vagy a húszas évek végén, hiába nézed e 
kitűnő pozicióról, mint egy gyönyörű hegy- 
ség magasáról, felsőbbséggel a kalandok és 
flirtek olcsó léhaságait, hiába vetted ki része- 
det a mindenféle fajta szerelmekből, s hiába 
nézed köznapi dolognak a legtöbb szerelmi 
románcodat, mikor érzed, hogy egy szép, 
fiatal teremtés, aki még gondolatában sem 
volt soha senkié, átadta neked a lelkét egé- 
szen, s elvégezte rólad, hogy azt tessz az éle- 
tével, amit akarsz : legyen a neved bár Don 
Jüan Tenorio, valami olyan melegség járta 
át egész lényedet, amelyről eleve tudod, 
hogy élj akármeddig, nem sokszor lesz hozzá 
szerencséd ; ezt ugyan nem fogod meg- 
szokni. 

— Persze, ön számon kéri tőlem a barát- 
ját, — szólt Lola Vidovicshoz az előadás 



GIROFLÉ ÉS GIRüFLA 43 

után. — Nem szolgálhatok vele ; úgy hallom, 
szegény, szoba-áristomot kapott. Hanem a 
kutyáját, azt visszaadhatjuk. Hűségesen kitar- 
tott mellettünk, amint mindjárt meggyő- 
ződhetik róla. 

Csakugyan, Lecocq úr már ott várta őket a 
szinház udvarán. A derék állat eszeveszett 
ugrándozással üdvözölte a gazdáját, de aztán 
udvariasan körültáncolta a lányokat is. 

— Ezt ugyan hatalmába kerítette a szín- 
házi szenvedély, — szólt Vidovics. — Tartok 
tőle, az lesz a sorsa, ami az őrült angol lord- 
nak : mindenüvé követni fogja a társulatot. 
De ez a könnyelmű kutya már teljesen elját- 
szotta az érdeklődésemet ; beszéljünk inkább 
Cipriániról. Miért kapta az áristomot? 

— Egy vendéglői jelenet miatt ; azt mond- 
ják, hogy kötekedett s nem volt egészen 
igaza. Nem tudom tisztára a dolgot. Épp 
akkor este történt, mikor a Remete csönget- 
lyíijé-t adtuk s ez ránk nézve olyan nagy 
esemény volt, hogy nem igen törődtünk 
egyébbel. 



44 AMBRUS ZOLTÁN 



— Cipriani különben se volt kedves 
emberük. 

— Soha sem rajongtam érte, az igaz. S 
akkortájban a legkevésbbé. Amúgy is rossz 
kedvem volt a Remete után . . . 

— A Remete után? Miért? 

— Csak udvariasságból tesz úgy, mintha 
nem tudná, mi történt? 

— Semmit sem tudók. Délután érkeztem 
meg ; estig nem találkoztam ismerőssel. Leg- 
először is a színházba mentem, s ott . . . 

— Az történt, — szólt közbe Mira, — hogy 
a Remet é-hen megbuktam. 

— Ez túlzás. Bukásról szó sem lehet . . . 

— Nem pisszegtek ki, de ennek is kevés 
volt a hijja. 

— Nagy sikert vártunk és ez elmaradt. 
Ennyi az egész. De azért igen el voltunk 
keseredve. 

— Azóta tűrhetően énekeltem el két 
kisebb szerepet. Lolát ez megvigasztalja. 
Engem nem. 

— Tudja, a dologban a legrosszabb az, 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 45 

hogy attól fogva nem győzök eleget vitat- 
kozni vele. Nem volt szorgalmas ; sem a 
duettet, sem a nagy hármast nem tudta 
eléggé. S most azzal bosszant, hogy neki 
nincs tehetsége. 

— Minden bizonynyal okosabb lett volna, 
ha tanítónőt nevehiek belőlem. 

— Ilyen hanggal ! . . . 

— Hagyjuk el, kedves Lolám. Mindez egy 
csöppet sem érdekli Vidovics urat. 

Vidovics úr sietett tiltakozni. De Mira 
másra terelte a szót s Lola elhallgatott. 

A szőke lánynak szeget ütött a fejébe a 
Vidovics úr föltűnő tájékozatlansága. 

— Te, Mira, — szólalt meg, a mikor ott- 
hon magukra maradtak, — ha a Remete 
csön(jettijü.jé-rö\, meg a többi, egy szót se 
szóltál neki, miről beszélgettél vele egy fél 
fölvonáson át V 

— Okos dolgokról, — felelt Mira, s ezzel 
véget vetett a vitának. 

Sietett levetkőzni, s bebújt az ágyába. 



VIII. 

Ozu. Fröhlich Nándorné — Haller Xav. Ferenc 
urnák 

Budapesten. 
Kedves Rokon ! 
Szegény boldogult férjem, akit, ha Isten 
életben tartott volna, most nem volnék 
Önnek terhére . . . pedig még élhetett volna 
vagy tíz esztendőt, mások elélnek hetven- 
nyolcvan éves korukig, s őt hatvanhárom 
éves korában szólította el az Úr, ámbár 
rendes életű ember volt, bort se ivott 
soha . . . azt szokta mondani, ne fújd, ami 
nem éget s Isten mentsen engem, hogy 
más dolgába avatkozzam, kiki maga tudja 
legjobban, mit tegyen, mit ne tegyen s én 
már csak azért sem szeretek beleszólni 



GIROFI.É ÉS GIROFLA 47 

abba, ami nem tartozik rám, mert az ember 
csupa jó szándék és csak kellemetlensége 
van belőle, én pedig mindennél többre be- 
csülöm a nyugalmat. 

A világért sem akarnám megzavarni a 
Kedves Rokon lelki békéjét, ámbár gondo- 
lom, most már mégis csak vége lesz a sakk- 
versenynek, még az is kifáradhatott bele, 
aki csak nézte, mint a Kedves Rokon s 
Isten látja lelkemet, semmi kincsért nem 
akarnám a Kedves Rokon ügyeit bírálni, 
de nem tudom megérteni, mi mulatságot 
adhat egyeseknek — nem erre az esetre 
mondom — elnézni, hogy mások hogyan 
mulatnak. 

Azt fogja mondani. Kedves Rokon, hogy 
egy szegény öreg asszony ne szóljon bele min- 
denbe, mert egy szegény öreg asszony nem 
szinügyi tanácsos. A szegény öreg asszonyok 
hallgassanak. Ebben igaza Van. Szegény 
Nándorom, Isten nyugtassa meg, azt szokta 
mondani, hogy az asszonyokat, mihelyt 
elérték a harmincadik évöket, be kellene 



48 AMBRUS ZOLTÁN 



szüntetni. Ő ezt nem rosszakaratból mon- 
dotta, mert akkor mindössze liuszonhárom 
esztendős voltam; az édesanyámra értette, 
nem én rám. De csak később láttam be, 
mennyire igaza volt; Nándoromnak csak 
egyszer nem volt igaza; amikor meg- 
halt. 

Nem is Írnék önnek. Kedves Rokon, mert 
ne szólj szám, nem fáj fejem. Az ember ne 
lásson, ne halljon, ne beszéljen; csak így 
lehet hosszú életű a földön. De Lola nem 
hagy békét. Azt mondja, vannak dolgok, 
amelyeket egy kisasszony, bármennyire 
fölvilágosult, nem tárgyalhat az édesatyjá- 
val; s a tisztes személyek éppen erre valók. 
Tisztes személyek alatt, teljes megvetéssel, 
mindig engem szokott érteni. 

Rajtam tehát ne múljék. Én ugyan nem 
látom a helyzetet olyan kétségbeejtőnek, 
mint Lola; de mit tud ehhez egy szegény 
öreg asszony '? ! A fiatalember jónevelésü, 
illedelmes s nem csinál nígyobb botrányo- 
kat ; de hát a mai világban a lányok olyan 



OIROFLÉ ÉS GIROFLA 49 

fölvilágosultak, hogy mindent jobban tud- 
nak, mint a tapasztalt öreg asszonyok. 

Mert kérdem, Kedves Rokon, mi rossz 
van abban, hogy egy íiatalember minden 
este más kalapban jön a szinházba s a föl- 
vonások után úgy néz körül a nézőtéren, 
mintha mindenkit pofon akarna vágni ? ! 
Igaz, hogy mindenki az ő fehér kalapját 
nézi, akkora karimája van, hogy az egész 
közönség dühös, mikor ez a kalap meg- 
jelenik a nézőtéren, de ki tehet róla, hog}' 
Parisban most ilyen furcsa kalapokat visel- 
nek ? ! Előadás alatt leveszi a fejéről s végre 
is ez a fő-dolog. Az, hogy a kutyája min- 
dig vakkant, ha öreg nő lép a színpadra, 
bizonyára illetlen dolog; de hogy Nizzából 
hozat virágot Mirának, egy cseppet se 
találom botrányosnak. Lola a múltkor egy 
szekérre való virágot dobott ki az utcára ; 
én ezt nem helyeseltem. Végre is ő a szin- 
iigyi bizottság elnöke, s a tekintélyes egyé- 
nek iránt mindig figyelemmel kell lenni, 
mert ez világ sora. 

Anihnis '/..: Girofló és Girofla. II. 4 



50 AMBRUS ZOLTÁN 



Istenem, az én időmben, mikor Pepita 
járt nálunk, az egész fiatalság meg volt bo- 
londulva; később aztán meggyógyultak, s 
egyik-másik mint miniszter fejezte be pálya- 
futását ! De többet mondok. Mikor a vörös 
hajú Murska Ilma egész Magyarországot 
bejárta Lammermoori Luciá-\a\, szegény 
Nándorom oly dühösen énekelte a „Te, ki 
szellemszárnyaiddal "-t, éjjel-nappal, két esz- 
tendeig, hogy végre is bronchiális katarust 
kapott, s lelkesedését soha se tudta egészen 
kiheverni. Azért, Nándorom, Isten áldja meg 
a haló porában is, a legjobb férj volt a 
világon, s a Murska Ilma erényén se esett 
csorba. 

Abban se látok rosszat, hogy a fiatal 
ember mindig itt lóg, s ha Mirát nem lát- 
hatja, órákig is elsétál az utcán. A mióta 
rászóltunk, nem jön lóháton, s azt meg kell 
adni, hogy, leszámítva a kalap-viseletét, elég 
tisztességesen viseli magát. Mivel Lola nem 
ereszti be a szobába, leül a tornác lépcső- 
jére s elbeszélget a béresekkel, meg a ház- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 51 

mester porontyaival. Mikor aztán Mira elő- 
Iverül, haptákba vágja magát, eldiskurál az 
időről, a hadgyakorlatokról, meg arról, hogy 
mit végeztek a nő-egylet választmányában, 
s lovagló ostorával betűket ír a porba. Aztán 
szalutál s elmegy. 

A baj csak az, hogy Mira semmi kincsért 
se beszél erről az úrról, s egy idő óta olyan, 
mint a penészvirág. Ez a konok hallgatás 
nekem se tetszik ; s néha olyan ellenséges 
tekintettel néz ránk, hogy szinte megijedek 
tőle. Amikor egy fiatal nő panaszkodik, s 
szidja az egész világot, az rendjén való 
dolog ; még jobb. ha veszekszik, s legjobb, 
ha kiáll az utcára és úgy pöröl, hogy az 
emberek összeszaladnak. De ha egy fiatal 
nő hallgat, azt én nem szeretem. Nándorom 
azt mondta, hogy a nőt fecsegésre terem- 
tette a jó Isten ; amikor nem szül gyerme- 
keket, ez a legfontosabb élethivatása. És 
csakugyan, nem tudom miért, de úgy vagyok 
vele, hogy szinte szégyellem magamat, mikor 
egy fiatal nő hosszasan hallgat. 



52 AMBRUS ZOLTÁN 



A múltkor — Lolát vártuk, akinek pró- 
bája volt — vagy egy félóráig megsétál- 
tattak a nagj"^ férfiakról elnevezett aszfaltos 
utcákon. A fiatalember elmagyarázta neki, 
hogyan játszák a tenniszt, s mik a football- 
játék szabályai ; Mira szokása szerint hall- 
gatott. De koronkint úgy néztek egymásra, 
mintha férj és feleség volnának, s én meg- 
esküdtem, hogj'^ többet soha se megyek 
velők. Én még nem mondtam le arról, 
hogy Nándorommal egjáitt leszek az égben. 

Sajnos, ez még nem minden. 

Tegnap este — mindjárt meg fogja érteni, 
Kedves Rokon, miért írom ezeket a soro- 
kat — Lolának, előadás után, nagy jelenete 
volt Mirával. A színházban, talán harmad- 
szor, a Remete csöng etyüjé-t adták. Mira 
még ma sem tudja Rózsit becsületesen, s a 
második fölvonás nagy hármasába majd- 
nem belesült; Lolának kellett kisegítenie, 
aki Georgette-et énekelte. Mirát ez egy 
cseppet se bántotta, s a harmadik fölvo- 
násban olyan kedve kerekedett, mintha 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 53 



pezsgőt ivott volna. Ön bizonyára emlék- 
szik Rózsi menyasszonyi kupléjára : „O sze- 
ret, ő szeret ! Mi édes érzet ! . . ." s az ördög 
tudja még mi. Mira ezt a kupiét egyes- 
egyedül a furcsa kalapot viselő fiatal em- 
bernek énekelte, aki ezúttal födetlen fővel, 
de a kutyája társaságában ült egy elsőeme- 
leti páholyban, s iszonyú világmegvetéssel 
figyelt a színpadra ; rá se hederítve a föld- 
szintre, amely csak őt bámulta. Mirának, 
mikor oda ért, hogy : „O bizony engem 
választolt, sírjatok irigy parasztok!" — ki- 
pirult az arca : a tekintetében ezer pici tűz 
csillogott s az egész lány hirtelen oly ide- 
gennek tűnt föl előttem, hogy ijedtemben 
szívdobogást kaptam. Csodálatos hangja, 
mint egy drágakő, melyet csak épp akkor 
emeltek ki valami arany-szelencéből, egy- 
szerre beragyogta a roppant termet. A vil- 
lamos lángok mintha elfakultak volna; 
a hatalmas hullámokban patakzó meleg, 
11] u hang átjárt minden szívet s átjárta az 
öreg emberek gerincvelejét; Persze, ahogy 



54 AMBRUS ZOLTÁN 



végére ért a dalnak : „Engem választott, 
akármilyen csúnya, szegény leány vagj^ok!" 
— az a moraj futott végig a nézőtéren, 
mely mintha azt mondaná: „Nini, hisz ezt 
nem ismertük!" s a férfiak olyan tapsolás- 
ban törtek ki, aminőt a herényi színházban 
már régóta nem hallottak. A kutya, mely 
előbb egész lélekkel figyelt a színpadra, 
örömében ugrándozni kezdett a páholyban ; 
az asszonyok jNIiráról a páholyra s onnan 
a színpadra tekintgettek, szóval a botrány 
tökéletes volt. 

Lola mindezt a színfalak közül szen- 
vedte végig. Mikor aztán magunkra marad- 
tunk (mert a fiatalember minden este 
hazakísér bennünket), szemrehányásokkal 
halmozta el bugát. Mira egy darabig hall- 
gatott, aztán kifakadt : 

— Igen, neki énekeltem. Kinek mi köze 
hozzá ? 

— Fájdalom, — szólt Lola haraggal, — 
nekem igenis közöm van hozzá. Ha kom- 
promittálni akarod magadat, azt én nem 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 55 

akadályozhatom meg. De engem ne kom- 
promittálj, ahhoz nincs jogod. 

— Ne félj, — felelt Mira, — nem tart 
sokáig. 

S ezzel a pár szóval, mely inkább fenye- 
getőzés volt, mint Ígéret, aznapra befejezte 
a társalgást. 

Tudja, Kedves Rokon, én az efféle beszé- 
dekre nem adok semmit ; ha az asszonynép 
mind beváltaná azt, amit mérgében mond, 
már régen vége volna a világnak. Azt se 
gondolom, amit Lola egész komolyan erő- 
sítget, hogy Mirának rossz hírét fogják köl- 
teni. Ha van szemök, nem mondhatnak róla 
semmi rosszat; egy kis kacérkodás még 
nem a világ. De félek, Mira kezdi komo- 
lyabban venni ezt a bolond mezővárost, 
mint egész Európát; s ez baj volna, mert 
Önnek igaza van, ilyen hanggal kár férj- 
hezmenni. S mindenből úgy látom, hogy 
nincs is szó férjhezmenetelről. 

Isten látja a lelkemet, nem akarok rosz- 
szat mondani erről a fiatalemberről. Nagy 



56 AMBRUS ZOLTÁN 



a vagyona, tekintélyes családból való, a 
szinügyi bizottság elnöke, szóval igen derék 
fiatalember. Antipatikusnak se találom, 
mert jó a modora, s megbecsüli azokat, 
akik érdemetlenül rossz sorsba jutottak. De 
szegény Nándorom azt szokta mondani, hogy 
az embert igazán csak két dologból lehet 
megismerni. Először abból, hogy milyen 
házasságot, és másodszor abból, hogy milyen 
testamentumot csinál. O, szegény, egyáltalán 
nem csinált testamentumot, de azért mégis 
igaza volt, s nekem a házassága is elég ahhoz^ 
hogy mindig tiszteletben tartsam az emlékét. 
Már ami a szóban forgó fiatalembert 
illeti, azt hiszem, őt soha se fogjuk igazán 
megismerni ; mert úgy nézem, mostanában 
legalább, nem fog megházasodni. Igen saj- 
nálnám, ha Mira másképpen gondolkoznék 
erről a dologról. De ő okos lány, s bár nem 
ismerheti a világot, annyit mégis tud, hogy 
azok a fiatalemberek, akikre a főispán- 
ság vár, a színésznőket nem szokták fele- 
ségül venni. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 57 

Lola azt hiszi, hogy vannak dolgok, 
amelyeket nem lehet elég sokszor ismételni. 
S igen szeretné, ha a Kedves Rokon mindezt 
személyesen is megmagyarázná a makrancos 
leánynak. 

Remélem, hogy erre semmi szükség. 

Isten mentsen, Kedves Rokon, hogy taná- 
csokat adjak önnek. A szegény öreg asszony- 
nak, aki e sorokat irja, már régóta nincsen 
véleménye. 

Kötelességét azonban tudja, s továbbra 
is illő tisztelettel marad 

V.-Berényben, ápril hó 28-án. 

hű és hálás rokona: 
Fröhlichné. 

Haller Xavér Ferenc kétszer is elolvasta 
ezt a levelet. 

— Ejnye, ejnye, ejnye! — szólt magában, 
s igen kezdett bosszankodni, maga se tudta, 
hogy kire. 

Aztán tovább nézte azt az érdekes sakk- 
l)artit, melyet e levél kedvéért tíz percre 
elhanyagolt. 



68 AMBRUS ZOLTÁX 



— Persze, persze, persze, — beszélgetett 
magában, mialatt a sakk-körből hazafelé 
tartott, — le kell mennem, hog}' a lelkére 
beszéljek. Az apja vagyok; nem engedhetem 
meg, hogy valami bolondot csináljon. Mihelyt 
a Roecknitz-Prohászka-macsnak vége lesz, 
azonnal megindulok. 

A Roecknitz-Prohászka-macs azonban 
holtversenyben végződött s Roecknitz kijelen- 
tette, hogy nem osztozik meg a jutalmon 
Prohászkával, hanem újra kezdi a mérkőzést. 
Az új verseny csak májusban ért A'éget. 

így történt, hogy a szegény Haller Xavér 
Ferenc soha sem látta többé azt, akit a 
sakknál és a zenénél is jobban szeretett, 
nevető leánykáját, a kicsi Haller Mirát. 



IX. 



Egy gyönyörű májusi éjszakán Vidovics 
Feri, akinek eddig jó álma volt, mint a 
parasztnak és a házőrző ebnek, hirtelen föl- 
ébredt s pörölni kezdett egy láthatatlan 
valakivel. Ez a láthatatlan valaki ott ült 
egy széken az ágya lábánál. 

— Látod, barátom, — szólt a vendég, — 
így jár, aki lányoknak udvarol ! No, meg 
vagy elégedve? Kívánságod szerint történt; 
halljuk, hogy mit szólsz hozzá ? 

— Nem akartam én semmit a világon. 
Ami történt, az természetes, mint az isten- 
áldás. Mint ez a szerelemszövő májusi éj. 
Mint az, hogy tavaszszal a növény kibúvik 
a földből. Azon kezdem, hogy nem történt 
.semmi. Eljött a tavasz, ez az egész. 



60 AMBRUS ZOLTÁN 



— Nagyon boldog lehetsz, hogy ilyen 
könnyen beszélsz. 

— Nagyon boldog vagyok. 

— És gondolni sem akarsz rá, hogy mi 
lesz ezután, 

— Gondolni sem akarok rá, igaz. 

— Pedig jó volna; a másik helyett is. 

— Eh, nem vagyok a gyámja ! 

— Szóval : utánad az özönvíz. Bánod is 
te a többit. 

— Az se volna csoda, ha így gondolkoz- 
nám. Fiatal volnék, vagy mi. De íme, szóba 
állok veled. 

— Fogadd elismerésemet. Látom, hogy 
csupa jó szándék vagy. Egy egész poklot 
lehet kikövezni a jó szándékaiddal. 

— Ne beszélj nekem pokolról. Kiben 
esett valami kár? 

— Azt hiszem, mind a kettőtökben. A 
lány már elveszített mindent. Te még ennél 
a mindennél is többet veszíthetsz. 

— Hogy holnap mi fog történni, azt 
sohse tudja senki. Egyelőre nem látok semmi 



OIROFLÉ ÉS GIROFLA 61 

bajt. Mit veszített a lány? A nj^ugalmát 
nem veszítette el ; nem nehéz a szíve, mint 
Gretchennek. Rólam meg éppen nem lehet 
szó. Én csak nyertem. S nem is olyan 
keveset. Az életem legédesebb óráit. 

— Ej, be rózsásnak látod a világot ! 
Pedig a kilátásaid nem a leggyönyö- 
rűbbek. Szép, szép, az édes órák ; de a 
javán már túl vagy. Akkor is, ha le- 
mondasz a mámor öröméről ; még inkább 
akkor, ha nem tudsz lemondani róla. S 
hogy mit veszített a lán}'^? Elveszítette 
a szívét, mert oda adta neked, akinek 
nem való egyébre, mint hogy eltedd em- 
lékeid múzeumába. Ezt a különös porté- 
kát pedig csak egyszer lehet elajándékozni. 
Másnak már nem adhatja oda. Annak a 
becsületes embernek, aki nem tudom hol 
keresi őt, a még ismeretlent, már csak 
szegény lelket vihet hozományul. S ez nem- 
csak annak a vesztesége, az övé is. 

— Mindez nem olyan tragikus, mint 
amilyennek fested. Nem hiteted el velem 



62 AMBRUS ZOLTÁX 



hogy a szerelem : aranypohárban méreg- 
ital ;. régente úgy lehetett, a mai világban 
nem félünk ettől az aranypohártól. Egyszer, 
sokára mind a ketten el fogjuk felejteni a 
regényünket, de mindig örömmel fogunk 
emlékezni rá, mint legszebb napjainkra. 

— Alig virrad, máris alkonyul? Már is 
csak a végére gondolsz a regénynek ? Akkor 
a te szerelmed igazán nem méregital, csak 
limonádé. 

— Nem hinném. Gyűlölöm a frázisokat, 
de ma nem tudnék belenyugodni a gondo- 
latba, hogy ne lássam többé, hogy ne hall- 
jam a hangját, hogy ne legyek mindig mel- 
lette. 

— És hogy képzeled ezt? Elveszed fele- 
ségül? Ugy-e, nem? 

— Nem. Azt már nem. 

— Meg tudnád mondani : miért ? 

— Miért? Mert, teringettét, száz kitűnő 
okom van rá, hogy ne vegyem el! Miért?! 
Mert . . . hogy is lehet kérdezni ilyet ? 

— No, no, azért ne haragudjál meg ! 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 63 

— Nem volna csuda. A kérdésed bosszantó. 
Mi jogon tessz föl rólam ilyesmit? Már te 
magad is házasítasz, nemcsak az asszonyok ? 
Az asszonyokat értem. Ők a velők született 
ösztönnek engedelmeskednek. Ha nem is 
tudják, érzik, hogy minden megházasított 
férfi az asszonyi, úgynevezett gyöngeségnek 
egy-egy ujabb diadala. Egy-egy ujabb elesett 
katona a két nem között örökletes, immár 
hatvanezer esztendős háborúban. A gonoszab- 
bik hadviselő fél guerilla-csapatainak egy- 
egy ujabb bosszúállása, vendettája. Őket 
értem. De hogy neked is ez jár az eszed- 
ben, az már fölháborító. 

— Úgy látszik, téged nem nagyon lelke- 
sít ez az ősrégi, tisztes intézmény. 

— De nem ám. 

— Okosabb akarsz lenni őseidnél, a múlt 
elföldelt munkásainál, akiknek jóvoltából 
kényelemben kocsizod végig ezt a paloták- 
kal, villamos lángokkal és rózsa-ligetekkei 
ékes, szép világot. 

— Okosabb és különb. Tisztelem őket. 



64 AMBRUS ZOLTÁN 



hálás vagyok irántuk, de másképpen gondol- 
kozom, mint ők. Megházasodni nemcsak 
oktalanság, gyöngeség is. Vannak, akiknél 
főképpen oktalanság. Akik elérik huszon- 
ötödik, harmincadik vagy negyvenedik evő- 
ket és még sem tanultak meg : látni ; akik 
sohasem fogják megismerni az életet s meg- 
halnak sejtelme nélkül annak, hogy tulajdon- 
képpen mit műveltek, amikor megházasod- 
tak, néha másodszor vagy harmadszor is. 
Ezek a házasságtól csupa boldogságot vár- 
nak s rendesen igen elcsodálkoznak, mikor 
a házasság sokkal több bosszúsággal szolgál 
nekik, mint széppel és jóval. Ilyenkor több- 
nyire a másikat vádolják, ritkábban magu- 
kat és sohasem — magát a házasságot. Van- 
nak aztán, akik nem várnak többet a házas- 
ságtól, mint amennyit a házasság adhat s 
tudják, hogy a férfi, mikor kimondja a pap 
előtt a visszavonhatatlan szavakat, mindig 
igen rossz vásárt csinál, mert azért a szépért 
és jóért, melyet, megengedem, csak a házas- 
ság adhat meg, túlságos nagy árt fizet. Mert 



CUROFLÉ ÉS GIROFLA 65 

lemond a függetlensége, a szabadsága, az 
akarata nagyrészéről ; lemond cselekvő- 
képességének a teljességéről s arról, hogy 
maga legyen sorsának a kovácsa : ami az 
embernek a legnagyobb kincse. És ha 
kimondta az elhatározó szót, bizony lemond 
róla, legyen zsarnoki vagy lágy, mint a viasz, 
gondtalan va^y idegesen aggodalmas, gazdag 
vagy szegény, a társadalomban független 
avagy a kapaszkodás és a vagyonszerzés rab- 
szolgája ; ha lelkiismeretes ember, az a meg- 
kötöttség mindig sokat, bosszantóan sokat 
fog parancsolni neki . . . hogy csak a leg- 
enyhébb esetről beszéljek. Vannak, akik 
tudják ezt és mégis elmennek a paphoz, 
meglehet egy olyan leánynyal, aki maga 
is rossz vásárt csinál. Tudják, hogy töb- 
bet fognak veszíteni, mint amennyit nyer- 
hetnek és mégis megházasodnak, jobb meg- 
győződésük ellenére, gyöngeségből, mert 
nem voll elég erejök ellentállani az alka- 
lomnak, mert nem ügyeltek eléggé magukra. 
Néha egy parányi jellemtelenség is járul 

Ambrus Z.: Girofló és Oirofla. U. 5 



66 AMBRUS ZOLTÁN 



ehhez a gyöngeséghez ; az ember föláldozza 
a legnagyobb kincsét, könnyelműségből, a 
legközelebbi napok örömeiért; hogy ne 
kelljen lemondania az óhajtott mámorról 
vagy a megszokott gyöngéd érzésről; gyáva- 
ságból, mert Tnem akar szenvedni hónapokig, 
talán évekig; lágyságból, mert nem akar 
szenvedést okozni a másiknak, esetleg mind- 
ezért együtt véve . . . S könnyelműen eladja 
egész jövőjét azért, ami abban a pillanat- 
ban a kisebb rossznak látszik. Aztán szép 
szót talál a gyöngeségére és azt mondja, 
hogy a szerelme nagyobb volt, mint a 
bölcsesége. Notabene csak azokról be- 
szélek, akik tisztesen házasodnak s nem 
azokról, akik kufárkodnak és a házas- 
ság formái között csak az üzletüket cik- 
kelyezik be az állam közege előtt. Azok- 
ról, akik csak azért házasodnak meg, 
hogy házasságban éljenek s nem azok- 
ról, akik hozományra, összeköttetésekre, 
protekcióra s nem tudom mire speku- 
lálnak. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 67 

— E szerint a hány férj : annyi bolond 
vagy gazember szaladgál a világon ? 

— Ne vedd olyan szigorúan a szavaimat. 
Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy 
megházasodni a legjobb esetben is : gyönge- 
ség s hogy nem szeretném elkövetni ezt a 
gyöngeséget. 

— Azért a gyöngeségért, amelyet milliók 
követnek el, téged se fognak nagyon meg- 
ítélni. 

— Nem arról van szó, hogy mit szólnak 
hozzá a többiek ; ezzel nem törődöm. Külön- 
ben ne hidd, hogy megbocsátják a gyönge- 
ségeidet, mivel hogy nem beszélnek róluk . . . 
A világ hallgatag mindig rovásodra írja 
azt a kisebb fajta morális csatavesztést, 
amelyet közönségesen házasságnak neveznek; 
rovásodra írja és nem felejti el. Nézz körül 
s észre fogod venni, hogy a házas ember 
mindig, mindenütt nehezebben boldogul, 
mint a másik; nem számítanak rá úgy, 
mint a legény-emberre, nem várnak tőle 
annyit, mint előbb, nem bíznak benne 



68 AMBRUS ZOLTÁN 

olyan föltétlenül, mint annakelőtte. Valami 
hiba esett benne. S a roppant lépcsőn az a 
férj, akit nem a felesége vonszol fölfelé, — 
ne irigyeld tőle, szegénytől, parányi szár- 
nyacskáját ! — el-elmaradozik a többi gúla- 
mászótól ; a felesége és a porontyai, akiket 
magával cipel, vissza-visszatartják. Persze 
olyan férjről és olj'^an családfőről szólok, 
aki komolyan megházasodott, a boldogtalan. 
Mert vannak, akik csak addig férjek és 
családfők, amíg kilépnek az utcára; kinn 
már legényemberek, akik vígan járnak- 
kelnek a világban s minden leánynNal 
törődnek, csak a tulajdon leányaikkal nem. 
Ezek a valójában garconok el tudják íelej- 
tetni a többiekkel, hogy egy gyönge óráj okban 
elég oktalanok voltak megházasodni . . . de ha 
az ember ilyen házaséletet akar élni : talán 
még fölöslegesebb, még poltronabb s még 
esztelenebb dolgot művel, mint aki egyszer s 
mindenkorra, végképpen megházasodik. 

— Az ember azt hinné, hogy egy válói 
keresetet hall. S a szegény Friquet Rozs- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 69 

teíeléd fordul, mikor azt énekli, hogy : „Szép 
vőlegény, szerelmesen köszöntlek !" , . . 

— Jobb, ha ma beszélek így, mint ha 
tíz év múlva mondanám ugyanezt. 

— Eh, az ördög nem olyan fekete, mint 
amilyennek festik. A házasság sem. 

— És mégis mindenkit káröröm fog el, 
amikor a másik megházasodik. Többet 
mondok. A lány maga is érzi, hogy gyön- 
geséget követsz el, amikor elveszed. Attól 
fogva, hogy kiléptetek a templomból, nem 
imponálsz neki ügy, mint az előtt. Már csak 
a férje vagy. 

— Nem tudom, miféle asszonyok tanul- 
mányozásából szűrted le az életbölcsesége- 
det. Van asszony, aki maga az istenáldás. 

— Millió ember közül egy mindig meg- 
üti a főnyereményt. Azért ne játszszál a 
lotérián ; ha játszol, veszíteni fogsz. 

— Felelj őszintén. Ha ez a kis lány 
véletlenül a te világodból, a te körödből, a 
le rendes társaságodból való, ha nem a 
színi-iskolából jön, hanem a kolostorból, 



70 AMBRUS ZOLTÁN 

ha az édesanyád élne s unszolna, hogy vedd 
el, akkor sem vennéd el ? . . . semmi esetre '? 

— Nem tudom. 

— Olló, már kezdjük megérteni egymást- 
E szerint még sem magában a házasságban 
van a legnagyobb hiba. Beszéljünk hát róla, 
a leánjTÓl. Azt hiszed azok közül való, 
akiket nem lehet feleségül venni ? 

— Ha azt hinném, akkor nem szeretném. 

— Mi hát a kifogásod ellene ? 

— Semmi. De nem veszünk el mindenkit, 
akit szeretünk s akit elvehetnénk. 

— Különösen, ha színésznő, ugy-e '? 

— Különösen, ha színésznő. 

— A régi előítélet. 

— Ez az előítélet nem alap nélkül való. 
A színésznő, akármilyen tiszta, nem olyan, 
mint más lány. Sem a hajlandóságai, sem 
a neveltetése, nem arra predesztinálták, 
hogy feleség legyen és semmi egyéb. 

— Van köztük, akit csak a szükség 
sodort a deszkára s nincs más óhajtása, 
mint hogy feleség legyen és semmi egyéb. 



OIROFLÉ ÉS GIROFLA 71 

— Meglehet. Mindenre akad példa. 

— Ha az ősrégi előiléletből csak ennyi 
marad benned . . . 

— Maradt még több is. Megvallom, job- 
ban szeretem a kolostori nevelést, mint a 
szini-iskoláét. S jobban szeretem, ha a 
menyasszonyom eddig csak szürkenénék- 
kel érintkezett, mint ha, akármilyen kevés 
ideig, csepűrágók között élt. 

— Ez kényes téma, amelyről a bölcsek 
sokat vitatkozhatnának. A kolostor se kezes- 
kedhetik érte, hogy menyasszonyodnak csak 
olyan gondolatai voltak, amelyek óhajtásod 
szerint valók. E tekintetben mindig misz- 
tériummal állsz szemben. Mi az érzésed, 
mikor ennek a leánynak a tekintete találko- 
zik a tiéddel ? Azt gondolod, hogy a tanuló 
és a vándorló évek foltot hagytak a lelkén ? 

— Nem, nem gondolom, a világért se. 
Ha ezt gondolnám, most nyugodtan alud- 
nám s nem diskurálnék veled. Különben 
ne beszéljünk vándorló évekről, csak ván- 
dorló hónapokról. 



72 AMBRUS ZOLTÁN 



— Látod, most értelmesen beszélsz. Foly- 
tasd így. 

— Jól van, folytatom, mert még nem 
vagyok készen. Ha színész volnék, nem 
jutna eszembe, hogy az, akit feleségül aján- 
lasz, az egész világ tapsát, tehát az egész 
világ gráciáját kereste, kedvesen mosoly- 
gott olyanokra is, akiket ocsmányoknak 
talált s abból élt, hogy nemcsak az éneke, 
hanem a megjelenése is kellemes hatást 
tett. De nem vagyok színész s mindez 
eszembe jut. És ha azt, amit előítéletnek 
mondasz, nem is teszem a magamévá, az 
bizonyos, hogy arra nézve, aki maga nem 
színész, nem éppen különös szerencse, ha 
színésznőt vesz feleségül. 

— Mit törődöl vele? Nincs szükséged 
rá, hogy a boldogulásodat keressed; nem 
törekszel sehová: a házasságod nem fog 
akadályozni semmiben. S azt mondtad, nem 
érdekel, hogy ahhoz, amit tessz, mit szólnak 
a többiek, a tisztelt publikum, Szílas-Bod 
rogmegye és az egész világ. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 73 

— Azért a konvenciókat tiszteletben tar- 
tom. Ez magam iránt való figyelem s nem 
hódolat a világnak. A konvenciók: századok 
bölcsesége ; arra nézve tehát, akit köt valami 
a múlthoz : a törvény egy neme. Már pedig 
én nem vagyok sansculotte. 

— Nincs több ellenvetésed? 

— Dehogy nincs. Aki meg akar házasodni, 
gondoljon a holnapra is. Nem vehetem el ezt 
a lányt, akármilyen tiszta s akármennyire 
szeretem, mert nem hozzám való. Nem 
hozzám való, mert az ő világa nem az én 
világom és megfordítva. A nő a házasság- 
ban az élet teljességét keresi, tehát — a 
társaságot is. Ezt én nem adhatom meg 
neki. Ha volna hozzá lelki erőm, hogy le 
tudjak mondani érte arról a világról, amely- 
ben születtem, nevelkedtem, élek, akkor 
talán lehetne beszélni a dologról. Az őrült 
lordot, aki egy cirkuszleányért beállott 
pojácának, ériem és bölcs embernek tartom. 
De nekem ehhez sem kedvem, sem erőm. 
Maradna, hogy ő áldozza föl értem az egész 



74 AMBRUS ZOLTÁN 

világát. Meglehet, hajlandó volna rá; de az 
én világom sohasem lesz az ő világa. Bizo- 
nyára tiszteletet tudnék szerezni a feleségem- 
nek, minden viszonyok között; de a tisztelet 
neki kevés volna és méltán. Rám volna 
utalva teljesen, mert ha néha el vinném azok 
közé, akik eddig hozzám tartoztak: sirva 
jönne velem haza. Sohasem értené meg a 
hozzám tartozókat, sem azok őt. Lassankint 
egy kis Péntekké változnék át, egy néha 
kedvetlen Robinzon szomorú kis Péntekjévé, 
aki idővel elfelejtené, hogy egyszer olyan 
szépen tudott mosolyogni, aki csak sírna, 
^yre sírna. S ki biztosít róla, hogy e sok 
sírás közepette nem sírná vissza a multat, 
^ boldog, exotikus multat, amikor a kis 
Péntek a vadonban élt s vígan ugrált a 
fákon mókusok és bőgő majmok között?! . . . 
Aki meg akar házasodni, gondoljon a hol- 
napra is. Én nem akarok megházasodni. 

— De hát mi fog történni? Megmondod 
neki, hogy nem veheted el? 

— Nem, erre nem lesz semmi szükség. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 75 

O érzi mindezt; homályosan, nagyon homá- 
lyosan, de érzi. S nem fogja kérdezni tőlem, 
hogy: „No hát, mi lesz?" 

— És aztán? 

— Nem tudom. 

— Aki igazán szeret, nem okoskodik 
ennyit, nem gondol minden elképzelhető 
bölcs dologra, hanem egyszerűen beleugrik 
a hullámokba, mint Leander. Te nem sze- 
reted őt igazán. 

— Nem tudom. 

— Azt sem tudod, hogy mit akarsz hol- 
nap, holnapután? 

— Azt sem tudom És nem törődöm vele, 
amit még mondhatnál ... A gálya meg- 
indult és csöndesen halad a vizén lefelé, 
nem tudom hová. 

Behunyta a szemét s egy pillanatig nem 
gondolt semmire a világon. Mire föltekin- 
tett, a másik ellünl. 

A lelkiismeret diszkrét látogató ; nem 
alkalmatlankodik sokáig. 



X. 



Délben mindenek megbotránkozására, 
úgy haladtak végig a Főutca aszfaltján, 
mintha kettőjükön kívül senki se volna a 
világon. Akár csak a császárok az ischli 
promenádon, nem vették észre a járó-kelőket, 
nyugodtan beszélgettek és sehová se néztek, 
csak egymásra. A férfi nem igen vette le a 
szemét a leányról; néha az is föltekintett 
hozzá a kalapja alól. 

És ez a tekintet ilyenforma dolgokat 
mondott a férfinak, őszintén, nyíltan, az 
egész sétáló Berény előtt, fényes nappal, 
délben tizenkettőkor: 

— Tudom, hogy nem vehetsz el feleségül. 
Kár. Nem járnál velem rosszul. De, te nem 
tehetsz róla, az élet mást parancsol. Az élet 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 77 

ostoba. Mért, hogy azok a jó fiúk, akik 
készek nekünk adni egész szerelmöket, egész 
sorsukat, a nevüket, meg mindazt, amijök 
van és amijök nincs, ezek a jó fiúk furcsa, 
félszeg, bárdolatlan és Ízléstelen, a legjobb 
esetben: közönséges lények, akikhez élet- 
társulnem szegődhetünk anélkül, hogy meg 
ne alázkodjunk a hozzánk hasonlók s főképp 
magunk előtt?! Mért, hogy ezeket a jó fiúkat^ 
ha érdemesek rá, tiszteljük és megbecsüljük, 
de szeretni nem tudjuk, soha, egy pillanatra 
sem, nemhogy egy egész életre?! És mért, 
hogy a vicomte-oknak, a hozzánk való 
férfiaknak, több eszök van, minthogy meg- 
házasodjanak?! Mért, hogy a vicomte-ok 
csak enyelegnek, tréfálkoznak s aztán tovább 
állanak?! De hát úgy van. Ki tehet róla?! 
Te se, én se ; inkább az egész világ, amely- 
nek ilyen ostoba a berendezkedése. Kár. 
Es wár zu schön gewesen; es hat nicht 
sollen sein. Mindegy. Azért mégis szeretlek. 
Es tudom, hogy te is szeretsz engem. El- 
szakadhatsz tőlem, mást vehetsz feleségül. 



78 AMBRUS ZOLTÁN 



(le halálos ágyadon is eszedbe fogok jutni^ 
mert én vagyok a párod. 

Mindenki utánuk nézett, aki mellett 
elmentek. Egy taktusban léptek, mint fiatal 
férj és feleség, akik először sétálnak végig 
a Márkus-téren. 

Természetesen közömbös dolgokról beszél- 
gettek. Hogyne, mikor az egész piac hall- 
hatta őket! De így beszélgettek akkor is, 
amikor egyedül voltak. 

— A szentjánosi kastély nem kastélyt 
csak ház, — magyarázta Vidovics. — Még 
pedig nem is valami díszes épület. Ócska 
már nagyon s a berendezése a régi jó időket 
siratja. De szeretek a verandáján ülni, az 
oleander fák közé bújva, mert már a 
gyermekkoromban is oleanderek voltak 
ott . . . 

Mira úgy hallgatta, mintha a mellette 
menő ember Cintra szépségeit írta volna le 
színes szavakkal. 

Miden érdekelte őket, amit a másik beszélt. 
Pedig sohase váltottak egy szerelmes szó, 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 79 

sem. De nem tréfálkoztak többé ; mindig 
komolyan szóltak egymáshoz. 

Sugár Mariskának feltűnt ez a nagy szolid- 
ság s egy délelőtt megszólította Vidovics 
urat, aki éppen indulóban volt hazafelé. 

— Feri, jöjjön be hozzám egy kicsit. 
Feri szót fogadott és szólt : 

— Parancsoljon. 

— Dehogy parancsolok. Inkább rimán- 
kodom. Hallgasson rám, Feri, maga jó íiu. 
Menjen egy pár hétre a pokolba. 

— Maga is jókor küld. Amikor már csak 
tizenhárom nap a világ. 

— Ejnye, be számlálja a napokat! 

— Bizony nem tudom, mit fogok azután 
csinálni. 

— Csak addig ne csináljon valami bolon- 
dot. Remélem különben, hogy nem fog 
sikerülni. 

— Mi sikerüljön? Nem akarok én semmit. 

— No, azt hiszem, nem ijedne meg, 
ha a kis lány egyszerre csak a nyakába 
borulna. 



80 AMBRUS ZOLTÁN 

— Ne féljen, ez nem fog megtörténni. 
S ha azt parancsolja, hogy kibeszéljük 
magunkat erről a tárgyról, engedjen meg 
egy egészen nyilt szót. Én nem akarom Mirát 
kedvesemmé tenni. Szeretem, eddig van. 

Mariskát nem igen nyugtatta meg ez a 
kijelentés. 

— Hát, tudja, ez szép. Egy cseppet sem 
hasonlít ugyan magához, de szép. Hanem 
azért mégis jobb szeretném, ha a búcsúzás 
és válakozás kritikus idejében magát vala- 
hol az ekvátor körül tudnám. 

Sugár Mariska olyformán gondolkozott, 
hogy hasonló veszedelemben a jó szándék 
rosszabb a rossz szándéknál. Millió és millió 
vágy kél és hal el, kielégítetlenül. Szüzek 
szívének pici ajtócskája koronkint tárva van 
olyanok előtt, akik ezt a titkot nem fogják 
megtudni soha ... A férfi és nő között való 
örök küzdelemben, aminek végzetszerüleg 
meg kellene történnie, milliószor és millió- 
szor nem történik meg, véletlenek miatt ; 
a férfi ügyetlen vagy brutális, nem tartja 



GIROFLÉ ÉS GIROPLA 81 

meg a szükséges formalitásokat, elmulasztja 
a kellő időt és ezer meg ezer apró véletlen 
áll útjába minden szerelemnek ... A íenye- 
getett lány-erénynek nagy ellensége a férfi- 
akarat,de milliószor megtörténik, hogy a férfi 
hiába akar. De ha egy férfi meg egy leány 
elhitetik egymással, hogy nincs mitől tar- 
taniok, mert lemondottak mindenről, csak 
arról nem, hogy : egymást lássák ; ha a férfi 
azzal áltatja magát is, a lányt is, hogy ő 
nem akar semmit a világon, csak szeret, 
punktum, eddig van : akkor a helyzet iga- 
zán kétségbeejtő s a szegény lány-erény 
veszedelme nagyobb, mint bármily donjuani 
akarat ostromzárja alatt. Ha ezek nem bot- 
lanak egymás karja közé, akkor soha senki. 

Sugár Mariska őszinte barátja volt a női 
erénynek s arra a gondolatra, hogy az ő 
kis művésznője az Apor Ilonkák sorába 
sülyedhet, valóságos anyai aggodalmakat 
állott ki. 

Mira nem igen iparkodoll, hogy elosz- 
lassa ezeket az aggodalmakat. 

Ambrus Z. : Giroflé és Girofia. 11. 6 



82 AMBRUS ZOLTÁN 



Olyankor, amikor Lolának próbája volt 
— s Lola kettőjökért énekelt, reggel, dél- 
ben, este, — órákig elkalandozott Vidovics- 
csal, csak vigy, amerikai leányok módjára, 
Fröhlichné és más enyhítő körülmények 
nélkül. Ezekről a sétákról néha csak dél- 
felé vetődött haza, de azért soha se tar- 
totta szükségesnek elmondani, hogy merre 
járt s miért késett el. Lola, aki napokon át 
nem beszélt húgával, csak Sugár Mariská- 
tól hallott egyetmást ezekről a sétákról. 
Rendesen a város szélén, a szőlős kertek 
körül látták őket. 

Egyszer, általános rémületre, délben sem 
jelentkezett. Csak estefelé került elő, hide- 
gen köszönt s Lola ijedtségtől és haragtól 
remegő szavaira röviden annyit mondott, 
hogy : egyszer s mindenkorra kereken meg- 
tagad minden fölvilágosítást. 

Ez a harcias nyilatkozat igen megnyug- 
tatta Sugár Mariskát. És jól okoskodott. 
Nem történt semmi szörnyűség ; egy kicsit 
kocsikáztak s Mira megnézte Szent Jánost. 



GIROFLÉ ÉS OIRüFI.A 83 



Reggel még eszük . ágában se volt ez a 
kirándulás. A szentjánosi út táján sétállak 
s egyszerre szembe jött velők Vidovicsnak 
a városi kocsija. A kocsis valami üzenetet 
hozott az ispántól ; egyúttal haza hozta a 
hintót Szent Jánosról. 

iMirának eszébe jutott, hogy jó volna egy 
kicsit kocsikázni. Városban nőtt leányokra 
az üres hintó mindig csábító látvány. 

— Megtanítom magát hajtani, — szólt 
Vidovics. — Akarja '? 

Hogyne akarta volna ! Elpirult a szeme 
lehéréig és a két mélytüzű zalir hirtelen 
sötétkékre vált. 

Felültek a bakra s aztán halló, halló ! 
— repültek előre. Ketten fogták a gyeplőt, 
Mira megtanult hajtani s észre se vetlek, 
Szent-Jánoson voltak. 

Szó se lehetett róla, hogy ebédre haza 
érhessenek. 

— Ma már a vendégem lesz, hiába ! . . . 
s úgy néztek egymásra, mintha valami 
váratlan boldogság érte volna őket. 

6* 



84 AMBRUS ZOLTÁN 



Karon fogta s megmutatta neki a házát 
és a kertjét. Bevitte a legbelső, sötétes 
szobába is, kinyitotta a zsalugátereket, oda 
vezette egy arcképhez s igy szólt : 

— Lássa, ez az én édesanyám. 

Mira szinte ijedten állt meg s fölnézett. 
Az arckép egy nyájas, kékszemű, fiatal 
asszonyt ábrázolt, aki szelíden pillantott rá. 
Mirának egyszerre csak megcsuklott a 
torka s két könnycsepp szökött ki a sze- 
méből. De azért tovább nézte a rég meg- 
halt szép, fiatal asszonyt, aki tisztességben, 
boldogan viselte a Vidovics nevet és amint 
nézte, új, meg új könnycseppek csordultak 
ki a zafirkék szemből. 

A másik közelebb hajolt hozzá s gyön- 
géden, mintha ezzel a mozdulattal mon- 
dani akart volna valami szavakkal ki nem 
mondhatót, megsimogatta azt a szép kis 
fejet. Most ért hozzá először. 

Aztán kézen fogta és kihivta a szobából. 

— Most megmutatom a kertet. 

— Virágot hozunk neki, — szólt Mira. 



GIROFLÉ ÉS GIROFl.A 85 

És hoztak neki virágot. Mira értett a 
bokrétaköléshez s dicsekedve mutatta virá- 
gait Vidovicsnak : 

— Ugy-e, nemcsak énekelni tudok? 

Aztán karonfogva sétáltak az orgona- 
bokrok között. Vidovics megvendégelte láto- 
gatóját, mintha Sába királynőjét fogadta 
volna. Majd újra kimentek a kertbe és sem- 
miségeket beszéltek. 

Aztán, mikor észre vették, hogy ideje 
visszafordulniok, megint felültek a kocsira 
és haza hajtottak. 

Aztán : magukkal hozták az orgona-illat 
emlékét. Aztán, nem történt semmi. Éppen 
semmi. 



XI. 



Ekközben rohanva közeledelt az óra, 
amelyben el kellett válniok. Már csak egypár 
napjok volt. Számlálták : öt nap, négy nap . . . 
s aztán nem látják egymást többé. 

Egyre halkabban, egyre gyöngédebben s 
egyre kevesebbet beszéltek. 

De minduntalan együtt voltak, amikor 
lehetett ; s ha ajkukon megszakadt a szó, 
beszélt a szemök. Úgy nézték egymást, mint 
ahogy a kedves halottunkat nézzük, akire 
nemsokára ráborítják a koporsó fedelét. A 
szem nem tud betelni az elköltöző látásá- 
val ; mintha föl akarná színi, mintha örökre 
magához akarna ölelni a drága vonásokat. 
Aztán szól hozzá : üres, tehetetlen, hiábavaló 
búcsúszavakat. 



C.IROFIj'í ÉS OIKOFLA 



A férfi tekintete ezt mondta : 

— Hát elszakadsz tőlem, édes virágom V 
Hát igazán meg kell lennie? Elméssz, itt 
hagysz s igyekezzelek elfelejteni '? Négy nap 
s ne lássalak többet soha ! 

A lányé így felelt : 

— Hát vége, igazán vége ? El kell búcsúz- 
nom tőled mindörökre '? Megnyugodjam 
benne, hogy : egyszer volt, hol nem volt ? . . . 
Négy nap s azt mondjam magamban : „eh, 
álom volt csupán" !'?.,. 

Amaz folytatta : 

— Négy nap és meghaltam Neked! Nem 
látlak többé és a világ tovább forog. A nap 
ide süt a piacra, a borbély jó reggelt kivan 
és én járok-kelek, mint azelőtt. Beülök a 
kávéházba, biliárdozni a tiszt urakkal, dél- 
felé eldiskurálok a tűzoltó-főparancsnokkal 
és nevetgélni fogunk : Hehehe ! . . . Éjjel, a 
Metropoleban, nagyokat iszom s ha igen 
elfog a csömör, kimegyek megnézni a 
birkáimat, oda, ahol Te orgonát tűztél a 
kebledre. Aztán, jövőre, új emberek jönnek. 



AMBRUS ZOLTÁN 



Új mulatság kezdődik s én megint csak 
udvarolgatni fogok az új színésznőknek, 
utóbb már csak álmodok rólad, amikor 
nagyon sokat ittam s néha azt kérdezem 
magamtól, hogy : én vagyok-e én, vagy 
már régen letettek jó mélyre, a földbe 
(akkor, mikor Téged elszakítottak tőlem) s 
már csak a sírban álmodom mindezt : a 
borbélyt, a tűzoltó-főparancsnokot s az új 
színésznőket ?! ... És mégis így lesz, mert 
úgy látszik, ez a végzetünk. Elméssz, vissza 
se jössz s én összekulcsolom a kezem, 
mintha máris el volnék temetve. Elveszí- 
telek örökre s talán jobb is lesz, ha soha 
se látjuk egymást többé, mert ha esztendők 
multán véletlenül találkozunk, meglehet, el 
se hisszük, hogy : „Ez az, akit szerettünk s 
akinek megholt mását szeretjük és szeretni 
fogjuk per saecula saeculorum, az örökké- 
valóságon keresztül ! . . ." Elveszítelek, pedig 
földemet és birkáimat, ezt a sok embert mind, 
az egész világot, a napsütést és a föld minden 
orgonavirágát, meg az egész hosszú iézengést. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 89 

ami rám vár, odadnám érte, hogy egyszer, 
egyetlen egyszer a karomba zárhassalak ! 

S a lány odaadó, meleg tekintete szo- 
morúan felelt : 

— Négy nap és meghaltam neked ! El 
fogod feledni kis Mirádat s a világ tovább 
forog. Azután is fel fogok kelni reggel hét 
órakor, mint engedelmes jó leányhoz illik, 
elmegyek a próbára, benézek a varrónő- 
höz s tanácskozom vele, milyen szövetből 
csináltassam az új princesse-ruhámat, este 
előveszem a bécsi rongyot s felöltözöm 
spanyol szobaleánynak, aztán énekelek, 
néha jól, néha rosszul s közben nyája- 
san beszélgetek a városi tanácsos és szer- 
kesztő urakkal . . . Éjjel, Rád gondolok s 
csak sokára alszom el ; de korán ébredek 
fel s reggel felé előveszem a kézi tükrömet : 
nem logytam-e meg, rám ismernél-e még? 
Aztán, egyik városból a másikba vetődünk, 
keresem a dicsőséget, de nem találok egyebet, 
csak : új arcokat s a régi küzködést . . . 
Egyszer egy hei*vaJt arcú színésznőt látok 



90 AMimUS ZOLTÁN 

a tükrömben, egy pillanat alatt megértem, 
hogy az élet milyen rettenetes, milyen igaz- 
ságtalan, milyen ostoba s ha véletlenül 
egyedül leszek, keservesen megsiratok egy 
Mira nevű kis leányt, akit jól ismertem s 
aki a forró ölelések egy egész világát hordta 
kicsi szivében. Oh mint fogom siratni göm- 
bölyű kis karomat, ragyogó szememet s 
egész elveszített életemet ! . . . És mégis így 
lesz, mert, ügy látszik, ez a végzetünk. El- 
válunk, soha se is találkozunk többé s talán 
jobb, hogy nem találkozunk. Elveszítelek 
örökre, pedig az álmodott dicsőséget, ezer 
meg ezer asszony irigy tekintetét, a gyémánt- 
collier-kat s királynők kegyes mosolyát, a 
jólétet s a teljesített kötelesség öntudatát, 
hercegek hódolatát s a szívek mélyéről fel- 
törő lelkesedés mámorító zaját, az egész 
világot, mindenemet odaadnám érte, hogy 
egyszer, egyetlen-egyszer magadhoz szoríts ! 
És alighanem megértették egymást, mert 
sokáig meg tudtak lenni minden szó nélkül, 
így ültek szemközt, kéz kézben, az illetlen- 



GIROFLÉ ÉS GIUOFLA 91 

ségig összebújva, belemerülve egymás tekin- 
tetébe, nézve a másik szempár ragyogását, 
mely már szomorú volt, mint az északsarki 
napé augusztusban, kevéssel a harmadfél- 
száz napos, hideg, hosszú éjszaka előtt. 

Liaisonjuk abból állott, hogy a lány ott 
hagyta kezét a férfiéban. De Vidovics 
nem emlékezett rá, hogy szerelmi dekame- 
ronja oly gyönyörűséget szerzett volna neki, 
mint az az érzés, mely most borzongatta 
meg, amikor hozzáért ehhez a puha kis 
kézhez. Félve, szinte remegve nyúlt hozzá, 
mint mi egy pólyás kis baba selymes pici 
ujjaihoz, melyeknek még másvilági patyo- 
latát aggódva érintjük meg öreg kezünk- 
kel, mely megmoshatatlan, mint a Lady 
Macbelh-é. 

Ezt az utolsó néhány édes kettőst már 
a Lola engedékenységének köszönhették. 
Lola, vagy tíz nappal a szezon vége előtt, 
megszüntette azt a tilalmat, mely Vidovicsot 
számkivetette volt Giroflé és Girofla közös 
hajlékából. Úgy gondolkozott: jobb lesz, ha 



92 AMBRUS ZOLTÁN 



elbújnak, mintha örökkön az utcán látják 
őket. S minél közelebb jutottak ahhoz a 
naphoz, melyet a színlapok a végbúcsu 
napjául kiáltottak ki, Lola annál nyugod- 
tabban tekintett a jövő elé, Mirának a ko- 
molysága és búsongása eloszlatta az aggo- 
dalmait s már szinte irigyelni kezdte húgá- 
tól ezt a kedves és jelentéktelen románcot. 

A másik kettő élt az engedelemmel 
abba hagyott minden titkolózást. Nem tár- 
gyalták szomorúságukat a többiek előtt, de 
nem is törődtek vele, hogy mit gondolnak 
róluk. 

Természetesen csak nyitott ablakok és 
kitárt ajtók mellett láthatták egymást. Jár- 
tak-keltek körülöttük, és néha beszélniök 
kellett, a galéria kedvéért. Ilyenkor mindig 
ugyanazt a tárgyat fejtegették. 

— Mondja, édes kis Mirám, — szólt 
Vidovics, — tegyük föl . . . Tudja, csak azért 
kérdem, mert minden érdekel, amit gondol . . . 
Ha egy nap, nem, nem mondom, hogy elvesz- 
tené a hangját . . . igen, ez borzasztó volna . . . 



GIUOFLÉ ÉS GIROFLA 93 

de például, ha az édesatyja így szólna magá- 
hoz : „Szeretném, hogy férjhez menj. Ahhoz, 
akihez akarsz . . ." És mondjuk, maga öröm- 
mel hallaná ezeket a szavakat, mert vonzód- 
nék valakihez, aki megjelennék és így szólna : 
„Jöttem érted." De ez bolond ember volna 
és így folytatná : „Válassz köztem és a szín- 
pad között ..." Le tudna-e mondani a tap- 
sokról, a bizonytalan vagy bizonyos jövő- 
ről, a hírnévről, arról, hogy egész környe- 
zete imádja, arról, hogy énekelhessen, mint 
ahogy a pacsirta énekel'?!... le tudna-e mon- 
dani minderről valakiért, aki jobban sze- 
retné magát, mint egész környezete együtt 
véve, s akit maga is szeretne egy kicsit ? ! . . . 
Es hogyha igent mondana neki, mit gondol, 
solia se sírná vissza a szerepeit, az öltözkö- 
dés órájának édes izgatottságát, a taps- 
vihart, s mit tudom én mit? 

Mira szomorúan mosolygott. 

— Mennyi volna ! — felelt. — Legelőször 
is nem fog jelentkezni senki, aki így szól- 
hatna hozzám : „Jöttem érted." Nem fog 



94 AMBRUS ZOLTÁN 



jelentkezni soha, mert nem lehet az . . . 
Aztán a papa sohase beszélne így, jöhetne 
akárki ... A papa abban a képzelődésben 
él, hogy két kis Pattit nevelt fel. Maga nem 
ismeri a papát ; egy kedves, jó, nagy gyerek, 
aki igazi művész, izről-ízre művész. Némelyek 
megítélik őt, mert nem dolgozza agyon magát, 
segítséget íogad el Lolától s néha hónapokig 
úgy tesz, mintha semmit se csinálna. Pedig 
mialatt egész délutánokon elüldögél a zene- 
művészek körének játék-szobájában, azalatt 
is gondolkozik s teremt. Remekműveket 
írni nem lehet mindennap, nem igaz? S ő 
gyönyörű oratóriumokat ír, csudaszépeket, 
amelyeket csak az igazi zenészek értenek 
meg, tehát igen kevesen. Ezért nem ismer- 
ték fel soha a papa óriási, rendkívüli talen- 
tumát ; mi még nem vagyunk annyira . . . 
Ő már beletörődött abba, hogy amíg él, 
csak egy kis kör méltányolja ... az, hogy 
nem tehetett szert világhírre, bánatossá, 
fáradttá tette, de nem csüggesztette el. Kár- 
pótlást talál abban a gondolatban, hogy mi 



GIRÜFLlí) ÉS GIROFLA 95 

ketten előbb-utóbb valóra váltjuk az élet- 
hez fűzött reményeit. Ugy-e, kötelességünk : 
mindent megtenni, ami tőlünk telik, hogy 
ha csalatkozik is a várakozásában, legalább 
bennünk ne csalatkozzék ? ! Ugy-e nem is 
gondolkozhatom erről a dologról, hisz nem 
okozhatok neki egy egész életre való rop- 
pant szomorúságot ? ! Ha akármikor, akár- 
miért, elhagynám a színpadot, ez iszonyú 
csapás volna rá nézve. Ne is beszéljünk hát 
erről. Úgy se tudnék magának felelni. Nem 
gondoltam rá soha. Nem tudom. Nem isme- 
rem magamat. Néha olyan ellentmondáso- 
kat találok a lelkemben, amelyekre nincsen, 
nem lehet magyarázat. Vannak óráim, ami- 
kor hóbortos vagyok s ilyenkor azl képzelem : 
„Lám, miiyen jó, hogy színésznővé lettem I" 
Máskor unom ezt az életet s gyűlöletesnek 
találom a világot, amelyben élnem, halnom 
kell. A siker, mint azok a szép, kék bodrogi 
hegyek, annál messzibbnek tetszik, minél 
inkább löröm magamat feléje. S minél 
lovább élek ezek közt a füstös, szennyes- 



96 AMBRUS ZOLTÁN 

szájú, érthetetlenül vidám emberek között, 
akik cigánytársaim, annál kevésbbé tudom 
megszokni őket. Nem tudom, hogy volna 
jó, csak azt tudom, hogy így nem jól van. 
Meglehet amúgy még rosszabbul volna. 
Mindössze annyit mondhatok magának, hog\' 
irigylem azokat az asszonyokat, akik egy 
embernek élnek. 

Ez az utóbbi pár szó is elég volt rá, 
hogy szeget üssön a Vidovics fejébe. 

De elkövetkezett az utolsó nap is. 

Mira csak előtte való este, a szezont be- 
fejező előadáson búcsúzott el a közönség- 
től. Attól fogva már nem lehetnek egyedül. 
Másnap délelőtt pakolnak s délben már 
indul a vonat. 

Vidovics ki könyörögte, hogy az utolsó 
délutánt együtt fogják tölteni. Nem otthon, 
Lola, Fröhlichné, Sugár Mariska és a cseléd- 
leányok előtt, hanem az orgona-virágok 
között, egyedül. Délben kiszöknek Szent- 
Jánosra s csak hat órakor jönnek haza, az 
előadásra. Mira beleegyezett. 



(ilROFLÉ ÉS GIRÜFLA 97 

A kocsi kinn várta őket a szőlős ker- 
leknél. Mikor Lola haza ért a próbáról, 
már kinn voltak a pusztán. 

Ha rendre elmondanám, mit beszélget- 
tek e siralomházi órákban, tartok tőle, 
fölötte untatnám a türelmes olvasót. Búcsúzó 
szerelmesek sok gyerekséget tudnak egy- 
másnak mondani, ami harmadik személyek 
előtt csupa együgyüségnek tetszik. Ok úgy 
érzik, hogy ez az együgyűség többet ér min- 
den bölcseségnél a világon. 

Egész délután arról beszéltek, hogy írni 
fognak egymásnak. Mirát először meglepte 
ez a kérés. 

— írni? Miért? Nem, ne írjon. Fájni 
fog, ha egyre ritkábban s egyre keveseb- 
bet ír. 

— Felelni fog, ha írok? — kérdezte újra 
Vidovics. 

Nagynehezen megegyezlek, hogy igenis 
levelezni fognak. Aztári egy pár pillanat 
múlva észrevették, hogy idejök lejárt. 

— Hajts, de gj-^orsan, hogy hat órára a 

Atuhnis /,. : C.iroflé és Girofla. II. 7 



98 AMBKUS ZOLTÁX 



városban legyünk ! — szólt Vidovics a 
kocsishoz. 

És ismét nem történt semmi. 

Csak akkor hajolt közelebb a lányhoz, 
mikor a gyertyánfa-alléeból kiérve, megpil- 
lantotta a nagy templom s a külső város 
házainak körvonalait. Pár perc óta hall- 
gattak s csak most vette észre, hogy Mira 
könnyezik. 

És ajkuk összeforrott. 

Néhány pillanat múlva már a városban 
voltak. Leszálltak s Vidovics haza küldte a 
kocsist. 

Elkísérte a lányt a színházig s útközben 
nem tudott egyebet mondani neki, csak 
ezt a pár szót : 

— Mindjárt felel, ha írok ? 

— Mindjárt felelek, ha ír. 

A színház közelében Mira megállt s a 
kezét nyújtotta neki. 

— Isten veled, Te édes ! — szólt halkan 
és mosolyogni próbált. 

— Isten veled, Te drága ! — felelt a 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 99 

másik, olyan hangon, mintha imádkozott 
volna. 

Elváltak. A lány lassan előre ment a 
szinház kis ajtajáig s onnan visszanézett. 
Vidovics ott állt, egy helyben, ahol el- 
búcsúztak s nem vette le róla a tekintetét. 

Még egyszer intett neki, még egyszer 
köszöntötték egymást, aztán bement a vigas- 
ságnak szentelt palotába. 

Vidovics valami aíTélét érzett, mintha 
hirtelen fejbe kollintotiák volna. 

A búcsu-előadás sok zaj és éljenzés között, 
de kivételesen minden botrány nélkül folyt 
le. A Haller-lányoknak nem voltak vetély- 
társaik ; a szokásos tüntetésre és ellen-tün- 
tetésre nem nyilt alkalom. 

Hogy Vidovics elárasztotta a színházat 
Nizzából hozott virágokkal, azt mindenki 
természetesnek találta. Az egész közönség 
meg volt győződve róla, hogy Mira a ked- 
vese Vidovicsnak s azért a virágokat a huszár- 
tisztektől kezdve a karzat publikumáig min- 
ilen néző helyeselte. 



100 AMBRU.S ZOLTÁX 

Másnap, Sugár Mariska társaságában, ki- 
kísérte őket a vasúthoz. Feladta a podgyászu- 
kat, megváltotta mérsékelt áru, másodosz- 
tályú jegyeiket, beszámolt Lolának a vissza- 
járó pénzzel s mikor beszálltak a kupéba, 
szerencsés utazást kivánt nekik. 

A vonat megindult. Még egyszer köszönt; 
a lányok és Fröhlichné a zsebkendőikkel 
integettek Sugár Mariskának. Mira az ajká- 
hoz emelte a kezét, és Sugár Mariska mo- 
solyogva szólt : 

— Ez aligha nekem szól. 

És amint arra fordult, álmélkodva látta, 
hogy Vidovics sápadt és komoly, mint a halál. 

— Ejnye, ejnye, ejnye, — szólt Sugár 
Mariska, — be komoly lett egyszerre I így 
még nem láttam magát I 

— Operetté-figura vagyok, ugy-e ? — kér- 
dezte Vidovics. 

Sugár Mariska félig tréfásan, félig ko- 
molyan vigasztalta : 

— Hagyja el, Feri, megesett ez már oko- 
sabb emberekkel is I 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 101 

Amaz nem felelt. 

Gyalog mentek vissza a városba s míg 
megkerülték a pályaház előtt álldogáló kocsi- 
kat, mind a ketten hallgattak. A sétatérhez 
érve, Sugár Mariska rátekintett a fátyola 
alól. Úgy hallgatott az most is, mintha az 
orra vére folynék. 

— Helyes kis .személy volt, az igaz — 
merengett Sugár Mariska, olyanforma han- 
gon, ahogy a temetőből hazatérők beszélget- 
nek az elköltözüttről. — Szép, kedves terem- 
tés s ami nem utolsó dolog : jó, derék leány. 
Hanem azért ne féljen Feri, az eíTéle gyász 
nem tart sokáig. Úgy látszik, maga még 
soha sem volt szerelmes s most azt hiszi, 
hogy ami nagyon fáj, azt csak sokára heveri 
ki az ember. Ördögöt ! . . . Olyan ez, mint 
amikor jól odavágjuk a könyökünket vala- 
liová. Az első pillanatban majd kiugrik a 
.szemünk a fájdalomtól s egy perc múlva 
már elfelejtjük, hogy az előbb megütöttük 
magunkat. Ma még azt képzeli, hogy mind- 
járt kiszakad a szíve, pedig dehogy! Ez 



102 AMBRUS ZOLTÁN 



csak: az ifjúság. Szinte látom magát a jövő 
szezonban, egy új csillag mellett, aki remél- 
hetőleg más fajtából való lesz. Hála Isten- 
nek, tavaszt nem csak egyet ad a bölcs ter- 
mészet; az olyan legényeknek, mint maga, 
ad tizet, húszat, huszonötöt is. 

— Tartok tőle, — szólt Vidovics, — hogy 
nekem csak ez az egy volt. 

— Akkor hát mért nem veszi el feleségül? 
Vidovics előbb egy fejmozdulattal felelt ; 

mintha bosszantotta volna a kérdés. Aztán 
igyekezett megmagyarázni, amit Sugár Ma- 
riska nem értett. 

— Mert a gyógyító szer rosszabb volna 
a betegségnél. Mert kiszámíthatatlan bajok- 
nak rohannék eléje s mert ő még drágáb- 
ban fizetné meg ezt a mulatságot. Mert neki 
nem adhatnám meg azt a társadalmi hely- 
zetet, amely a feleségemnek dukál. Mert a 
világrend, elég oktalanul, nem engedi meg, 
hogy elvegyem. Szóval, az ember nem azt 
teszi, amit szeretne, hanem azt, amit lehet. 

— És ez . . . nem lehet ? . . . 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 103 

— Elképzelheti, hogy nem lehet. 

— Lássa, már is magához tért ! Egy hét 
múlva túl lesz a krízisen. A jövő szezonban, 
ha szemrevaló soubrette-et kapunk, már el- 
felejtette az egész históriát. 

— Kivánom, hogy jó próféta legyen, — 
felelt Vidovics. 

Aztán megint szótlanul haladt a szép 
asszony mellett. Mariska nem zavarta; hadd 
álmodozzék arról, ami elmúlt ! De gyakran 
rápillantott: szinte kíváncsian nézte, mintha 
csak most ismerné meg igazán. Mariska 
tapasztalt asszony volt; látott már egyet- 
mást s a Berényben lejátszódó események 
nem igen érdekelték. De két dolgot soha 
se unnak meg a lapasztalt asszonyok. Az 
igazi gyémántot és az igazi szerelmest. Ha 
a másé is. 

Furcsa dolog ez. A tapasztalt asszon}' 
ilyenkor mosolyogva nézi a lefőzött íiatal- 
embert. „Szegény, ez ki van készítve!" — 
szól magában, látván, lu)gy amaz hiába 
iparkodik megőrizni a contenance-ot, mégis 



104 AMBRUS ZOLTÁN 



csak lehorgasztja az orrát. Nincs kelleme- 
sebb, mint részvéttel nézni a legyőzött ellen- 
séget s a tapasztalt asszony kiveszi részét a 
női gyöngeség diadalából. Szánakozni min- 
dig jól esik ; ez a büszkélkedés legdiszkré- 
tebb formája. De még jobb szánni azt, akit 
még gyötör az a baj, amelyet mi már meg- 
láboltunk. A tapasztalt asszony tudja, hogy 
az ember nem hal bele a nagy csapásokba, 
csak az apró nyomorúságokba, mert mind- 
nyájan hasonlítunk Hatto érsekhez, akit az 
egerek öltek meg. Tudja azt is, hogy egy 
kis himlő még nem nagy veszedelem. Csak 
be kell takarni a fmt s rá kell parancsolni, 
hog3^ ne vakarózzék. A tapasztalt asszony 
mindamellett újra meg újra elcsudálkozik 
a természet rendelésén : „Milyen furcsa be- 
tegség, Istenem ! Milyen furcsa betegségi" . . . 
Ápolgatja a türelmetlen fickót ; ez asszonyi 
kötelesség. Biztatja, hogy feküdjék szép 
csöndesen ; lám, a másik jól viseli magát, 
a jövő héten már meg fog gyógyulni. Magá- 
ban pedig nevet mind a kettőjükön: „Milyen 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 105 

gyerekek ! Istenem, milyen gyerekek ! . . ." 
És irigyli, nagyon irigyli őket. 

— Hol lesz ma délután '? — kérdezte, 
mikor elbúcsúztak egymástól. 

— Kimegyek Szent-Jánosra. 

— Ott rá se fognak ismerni magára. 
Olyan régen nem látták. 

Nem mondta el, hogy tegnap is kinn 
volt, csak azt felelte : 

— Ezentúl gyakrabban fognak látni. 
Úgy cselekedett, ahogy Ígérte. Délután 

kihajtatott s kint maradt éjszakára is. Oda- 
kinn azt hitték, hogy megbolondult. Ez a 
gyanú nem volt minden alap nélkül való. 
Olyan különös viseletet tanúsított, hogy az 
ispánjának Vidovics Nácit juttatta eszébe, 
aki mielőtt Döblingbe került, cukrot vette- 
tett a krumpliföldbe s mezítláb szaladgált 
a lányán, azt adván okul, hogy a cipőviselet 
nem egészséges. A népes Vidovics-családban 
mindenre találkozott példa. 

Feri úr ilyenforma ötletekkel lepte meg 
az ispánt. Ahogy leszállt a kpcsiról, kijelen- 



106 AMBRUS ZOLTÁN 



tette, hogy be akarja járni a gazdaságot. 
Az ispán épp a méhesben ült s a Religió-t 
olvasta. 

— Mit olvas? — kérdezte Feri úr. 

— A Religió-t. 

— Nen> hittem volna, hogy ilyen szent 
ember. 

— Nem ájtatosságból teszem, tekintetes 
úr. Inkább atheista volnék, vagy micsoda. 
De hát a faluba nem jár egyéb nyomtatott 
papiros. Ezt is a főtisztelendő úrtól kapom, 
aki meg akar téríteni. 

— No és sikerül a dolog? 

— Nem mondhatnám, de igy könnj-^eb- 
ben elalszik az ember. 

— Ön bölcs férfiú, Schmied úr. 

Schmied úr erre beszámolt a gazdaság- 
ban történtekkel s szomorúan lógatta a fejét, 
mint káros gazda szokta. Itt is, ott is csak 
a baj meg a hiábavaló vesződség. 

Feri úr végighallgatta s mindenre csak 
azt mondta : 

— Persze, persze. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 107 

Schmied úr azt várta, hogy most már 
bejárják a tanyát, a földesúr azonban egy- 
szerre mást gondolt. 

— Őszintén szólván, kedves Schmied úr, 
úgy veszem észre, hogy mindez engem egy 
cseppet se érdekel. Hanem tudja mit, jöjjön 
be velem az irodába, hüttessünk be egy pár 
üveg szódavizet, hozassunk valahonnan egy 
pakli kártyát, s játszszunk máriást. 

Schmied úr eleinte azt hitte, hogy Feri 
úr csúfolódik, s ezzel csak azt akarja mon- 
dani, hogy a sok kárt a Schmied úr tétlen- 
ségének tulajdonítja. De Feri úr nem tréfált ; 
egész komolyan elnyert tőle tizenkét kraj- 
cárt. Aztán meghítta vacsorára s éjfélig el- 
beszélgetett vele a béresekről meg a tanyai 
lányokról. Schmied úr majd eldűlt az álmos- 
ságtól. 

Végre éjféltájban megszabadult. Búcsú- 
zóul azonban elpanaszolta, hogy az egész 
községben, de különösen a puszlán igen 
elharapózott a vadházasság s már-már a 
próbaházasság is nagyon divatossá kezd 



108 AMBRUS ZOLTÁN 



válni. Úgy találta, hogy a papnak igaza van ; 
ideje volna valamit tenni a dologban. 

Feri urat hidegen hagyta, hogy Szent- 
Jánoson az erkölcs ilyen súlyosan meg- 
rövidült. 

— Hagyja békében szegényeket, — szólt. 
— Úgyis elég bajuk van. 

Schmied úr elment s alig hogy kiért a 
kastélyból, már aludt. Sejtelme se volt róla, 
miképpen került az ágyába. 

Hajnalban felköltötték, mert ki kellett 
nézni a majorba. Mikor éppen fel akart 
ülni a kocsiba, egy legény állított be hozzá, 
aki a kastélyból jött. 

— Tisztelteti a tekintetes úr a tekintetes 
urat; szépen kéri, tessék átküldeni egy kicsit 
az újságot. 

— Micsoda újságot? 

— Amit a méhesben tetszett olvasni. 

— Hát már fenn van a tekintetes úr? 

— Fenn az. Egész éjszaka kinn sétált a 
kertben. 

— Hm. No hát, fiam, itt az újság ; vigyed. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 109 



Feri úr csakugyan ébren töltötte az éj- 
szakát. Mikor magára maradt, elővette ked- 
Tes regényét, a Notre coeiir-t, s olvasni kez- 
dett. De André Mariolle esete ez egyszer 
idegessé tette. Félre tette a könyvet s kiment 
az orgonák közé. Ott járkált, míg egyszer 
csak észrevette, hogy virrad. Úgy gondolta, 
hogy jó lesz lefeküdni. De már nem jött a 
.szemére álom. 

Mikor Schmied úr haza jött a majorból, 
Feri urat már útra készen találta. 

— Látom, — szólt, -- hogy minden rend- 
ben van, s hogy én rám itt semmi szükség. 
Hát Isten áldja meg, Schmied úr. 

Az ispán fejcsóválva nézett -utána. 

— Kijött, — beszélte később a szent- 
jánosi papnak, — elolvasta a Religiót, leült 
velem máriást játszani, áldását adta az összes 
vadházasságokra s aztán haza ment. Az öreg 
Náci is így kezdte, szegény. 

Feri úr a városban se viselkedett logi- 
kusabban, mint a pusztáján. Az éjszakákat 
áttivornyázta s egész nap biliárdozott. Más- 



110 AMBRUS ZOLTÁN 

kor a regényolvasásra adta magát, néha meg 
mintha agyon akarta volna lovagolni a 
jámbor Calvadost. Társaságba nem járt s. 
még az utcán is kikerülte asszony és leány- 
ismerőseit. 

— Mi ütölt hozzád, hogy egyszerre 
ilyen asszonygyűlölő lettél ? — kérdezte tőle 
Cipriáni. 

— Nem tudok beszélni velők, mert unom 
őket. Hidd el, ők sem törődnének velem, 
ha egyet gondolnék s elvenném a Ditrich 
leánj'át, aki ott megy a postaépület előtt. 
Pedig nagyon derék leány, a szeme szép, 
mert vöröses tűzben ég, a lába rendkívül 
formás, mindenképpen különb, mint akár- 
melyikük s nem tehet róla, hogy az apja 
mazsolaszőlőt árul. 

Két hét múlva eltűnt a városból s nem 
látták esztendőkig. 



XII. 

Ahogy a vonat megindult, Lola meg- 
lobogtatta batisztkendőjét, mosolyogva kö- 
szönt Sugár Mariskának, aztán visszaült a 
helyére s elégedetten szólt : 

— Végre I 

Csak ezt az egy szót mondta, de a hangja 
sokat fejezett ki. S ebben az egy szóban 
benne volt az is, amit elhallgatott : 

— Adieu, kedves Vidovics úr, a soha 
viszont nem látásra ! Ön igen sok bosszú- 
ságot okozott nekem, de megbocsátok önnek. 
A rossz álomnak vége ; nem haragszom 
tovább. 

Mira nem felelt ; mintha nem is hallotta 
volna, amit testvére mondott. Ott maradt 
az ablak melleit; le se ült, úgy nézett ki 



112 AMBRUS ZOLTÁN 

tovább, mintha nem tudná, hogy mi tör- 
ténik vele. 

A vonat kirobogott az állomásról ; el- 
hagyta a vasúti épületeket, az őrházat, a 
külső város parasztházait, a szőlős kerteket. 
Lola elővette angol regényét, s olvasni kez- 
dett ; Fröhlichné sóhajtott, nem tudni miért, 
aztán oda támasztotta fejét a női szakasz 
kopott bőrvánkosára. Két perc múlva már 
aludt. 

Mira csak nem mozdult az ablak mellől. 
A halmok és a homokbuckák rendre eltüne- 
deztek a szeme elől ; kiértek a mezőre. 
Messze, dél felé, a pusztaságban valami 
fekete foltot látott ; egy fasornak a szélét. 
Az ott Szent-János. 

— Talán már leülhetnél, — szólt Lola. 

Mira mozdulatlan maradt, s nem vette 
le szemét a fekete foltról. Elmaradt az is. A 
vonat elhagyta a furcsa város határát. 

Mira leült a helyére. Hátra vetette fejét 
a diván bőrpárnájára és becsukta a szemét. 

Az egész úton nem szólt egy szót se. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 113 

Lola is csak rövid és száraz megjegyzéseket 
tett, amikor a körülmények éppen meg- 
követelték. Szerencsére Fröhlichné annyit 
sápítozott, hogy ez mindnyájok előtt társal- 
gásnak tűnt föl. 

Hsti hét óra lehetett, mire megérkez- 
tek új állomáshelyökre, egy felsővidéki 
nagyvárosba, ahol más, csöndesebb élet várt 
rajok. Már a pályaudvar környékén meg- 
látszott, hogy iijra Európában vannak, ahol 
az emberek nem törődnek egymással, még 
a színésznőkkel se. 

Egy másodrangú fogadóban szálltak meg. 
Toilette-et csináltak s lementek az ebédlőbe. 
A szűk, homályos terem utasokkal volt tele, 
akik csöndes beszélgelésökkel kevés vizet 
zavartak. Mira mintha egy kissé magához 
tért volna. De alig eveit s bágyadtan néze- 
getett körid, mint aki most kelt föl valami 
súlyos betegségből. 

Heggel kibéreltek egy sötét udvari szobát, 
a színházhoz legközelebb eső, ócska, komor 
ház első emeletén. Ahogy beköltöztek, Lola 

Ambrus Z.: Giroflé éa Girofla. II. 8 



114 AMBRUS ZOLTÁN 



azonnal zongorához ült; Lola mindig tanult. 
Fröhlichné, egy kis beszélgetésre, átment a 
háziasszonyhoz, egy rosszképü, kancsal öreg- 
asszonyhoz, aki a mozgása és beszédmódja 
után Ítélve, sokáig élhetett együtt egy szi- 
gorú, de becsületes dragonyos-őrmesterrel. 
Az öreg hölgy a pántlikáit vasalta, s köz- 
ben megvallotta Fröhlichnének, hogy bár- 
mennyire tiszteli a művészetet, az ő laká- 
sán nem lehet pezsgős vacsorákat csapni. 
Mira ezalatt kiválasztott magának egy kis 
kuckót, előszedte a holmiját s egy viaszos- 
vászonnal borított, sánta kis asztalra ki- 
rakta a levélpapírjait. 

Harmadnap már próbára mentek. Idő- 
közben megérkezett az egész társulat s próba 
után az igazgató megkezdte a félhavi gázsi 
kiosztását. Az igazgató igen derék ember 
volt. Gyöngyvirággal kedveskedett Mirá- 
nak s kijelentette neki, hogy ámbátor Mira 
az elmúlt félhónapban négy próbáról késett 
el, mindössze nyolc forintot von le a íize- 
téséből. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 115 

— Magára nem tudok haragudni, — szólt 
s nyájasan szorította meg az átnyújtott hat- 
vankét forintot. 

Negyednap megkezdődtek az előadások. 
Nem játszottak, de ők is ott akartak lenni 
a megnyitón. Mikor az utolsó felvonás előtt 
lejöttek a szinészpáholyból, Mira beszólt a 
szinház kapusához : 

— Nem jött levelem ? * 

— Kitől vársz levelet? — kérdezte Lola 
megütközve, rideg, szinte ellenséges hangon, 
melyből kiérzett a hirtelen megbotrán- 
kozás. 

Mira a szemébe nézett testvérének. 

— Tőle, — felelt büszkén. 
De nem jött levele. 

Nem jött aznap, nem jött másnap, har- 
madnap se jött. Naponkint kétszer is tuda- 
kozódott ; hiába. Lola nem titkolt elégült- 
séggel nézte buga csalódott arcát. Mira 
egyre levertebben tért haza a színházból s 
otthon órákig elnézte a szűk, puszta, szomorú, 
kis udvart. 

b* 



116 AMBRUS ZOLTÁN 

— Hol jár az eszed'? Olyan vagy már^ 
mint a penészvirág, — szólt Lola. 

Nem felelt. De azután is minduntalan 
besurrant a kapus fülkéjébe. 

— Kérem szépen, nem jött levelem? 
Napról-napra félénkebben, napról-napra 

halkabban kérdezte s kérdő kis arcocskája 
napról-napra sápadtabbnak és kisebbnek 
tűnt föl a kapus előtt. Utóbb már csak a 
tekintetében égett a kérdés : 

— Nem jött'? Ma se jött'? 
Végre nem merte kérdezni többé. 

Alig két hét alatt nagyon megváltozott. 
Az arca megfakult, a tekintete elbágyadt s 
olyan csüggedten járt az utcán, mint egy 
kis öreg. Mintha a hangja is veszített volna 
a csengéséből. Szótlanul végezte a dolgát, 
készségesen engedelmeskedett a rendezőnek, 
a karmesternek, Lolának, egész környezeté- 
nek, de mint egy szomorú, jó kis gyermek, 
aki az intézet komor falai közt folyvást az 
elhagyott rétre gondol. Otthon naphosszat 
elüldögélt valami kicsinyes női munka mel- 



GIIÍOFLÉ ÉS GIROFLA 117 

lett, „igen"-nel és „neiii"-mel felelgetett, ha 
kérdezték, szelíden, mint azelőtt, mikor még 
nem vették el az eszét, de végtelenül búsan, 
mint aki kötelességből elhatározta, hogy el 
fog viselni valamit, ami megmásíthatatlan. 

Olyan bánatos, olyan fakó és olyan hang- 
talan volt, mint egy beteg kanári. 

— Ez a lemondás időszaka, — szólt ma- 
gában Lola, aki igen sok angol regényt 
olvasott s emberismeret dolgában tizennégy 
üsztendős kora óla tekintélynek tartotta 
magát. — A kríziseknek már vége ; követ- 
kezik: a csöndes megadás. Két hét múlva 
már mosolyogni fog. Eleinte egy kicsit szo- 
morúan fog mosolyogni, de ne legyünk 
türelmetlenek. Egypár jókedvű ember isme- 
jetsége nemsokára befejezi a kúrát s őszre 
majd csak elfelejtjük a herényi Céladón 
kackiás bajuszát . . . 

De Lola korán örült. 

Egy este, mialatt Mira a Rip Van Winkle 
Lisbeth-jét énekelte, Lola a színfalak között 
beszélgetett az igazgatóval. 



118 AMBRUS ZOLTÁN 



— A kicsi teli házakat csinál, — örven- 
dezett az áldozatra kész vállalkozó, akinek 
már jó ideje nem kellett megválnia arany- 
órájától. Nézzen csak ki, milyen zsúfolt 
házunk van ! . . . 

Lolát érdekelte ez a nem mindennapi 
újság s föl vonásközben kitekintett a függöny 
kukucskáló-lyukán. 

Pillantása legelőbb is egy üres páholyra 
tévedt. Köröskörül nagy közönség ült. A 
zenekar már visszaszólította a folyosón sétáló- 
kat ; némelyik rekeszben hatan is szo- 
rongtak. 

— Csak egyetlen üres páholyt látok, — 
szólt az igazgatóhoz. 

— Nem, ott is ülnek, — felelt a vidéki 
opera megteremtője, — eladtuk valamennyit. 

Lolát, maga sem tudta miért, kíváncsivá 
tette ez az üresség. Tekintete harmadszor 
is visszatért oda s egyszerre észre vette, 
hogy a páholy mélyén egy magas férfialak 
emelkedik föl. 

Egj'^ magános férfi, aki elbúvik a közön- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 119 



ség elől ! Nem láthatta a rejtőzködő arcot s 
mégis megrezzent. Valami olyanformát érzett, 
mint aki a tengeren csónakázva, hirtelen 
fekete árnyékot pillant meg a vízen, első 
jelét ama viharoknak, melyek váratlanul 
törnek ki. 

Mikor előadás után megindultak haza- 
felé, az utcára érve körültekintett. És úgy 
rémlett neki, mintha vagy húsz lépésnyire, 
a legközelebbi utca-lámpásnál, ugyanazt a 
sötét férfi-alakot látná. 

— Eh, bolondság ! — szólt magában. 

Másnap a férfi- alak nem mutatkozott, 
de harmadnap, délután három órakor, Mira 
próbára ment és többé nem jött vissza. 

Hogy mi történt ezen a napon, Lola 
soha sem tudta meg egészen. 



XIII. 

Ez történt : 

Vidovics, két nappal előbb, este hét óra 
tájban szállt le a vonatról. Behajtatott a 
Nemzeti Szá//ó-ba, átöltözött s aztán lesétált 
a főtérre. 

Hamarosan megtalálta, amit keresett. 
A legközelebbi utca-sarkon ott vereslett a 
szinlap, mely tudtul adta mindeneknek, 
hogy a nyári színkörben ma Rip Van Winkle, 
vagy : a hétalvó szabad vadász adatik, köz- 
kívánatra és bérletszünetben. 

Átfutotta a szereplők névsorát s meg- 
tudta, amit tudni akart. Ott állott, hogy 
Lisbeth-et s a kékhegyek szellemét Haller 
M. adja. Vidovics valami ütés-félét érzett a 
szive táján, mikor ezt az M. betűt meglátta. 



GIROFLÉ ÉS GIKOFLA 121 

Szinte áhítatosan betűzte végig a bolond 
szinlapot; hátha megtud még valamit, ami 
érdekli. S csakugyan, a szinlap alján a 
következő sorokat találta : 

„Szombaton, e színpadon először, új 
díszletekkel és bengáli tűzzel : HofJ'maim 
meséi, vagy : az ördöngös hegedűs adatik. 
Ez alkalommal Olympia, Antónia és Stella 
hármas szerepét Halier M. domborítja." 

Visszament a szállóba s elküldte a szol- 
gát jegyért. Jobban szerette volna, ha nem 
a színpadon találja meg kis Miráját, de 
már nem tudott várni másnap reggelig. 

Lolával tudniillik semmi áron nem akart 
találkozni. 

E történet nótáriusa nagyon óhajtaná, 
ha a türelmes olvasó nem ítélné meg túlon- 
túl szigorúan elbeszélésünk hősét. Azért 
ehelyütt, különös tekintettel a következőkre, 
sietve jegyzi meg, hogy Vidovics úr, a vásá- 
ros-herényi szabad vadász, nem rossz szán- 
dékokkal kereste lol énekes kis Lisbethjét. 
Hetek óta lázban volt ; nem tudott meg- 



122 AMBRUS ZOLTÁN 



lenni tovább édesszájú szerelmese, a szép 
kis szűz nélkül, aki neki virágzik s érte 
hervad, nem tudott meglenni nélküle és 
maga se tudta, mit fog csinálni. 

Hanem azért nem ment el egészen az 
esze s azzal tisztában volt, hogy ha nem 
akar Miráról végképpen lemondani, Lola 
előtt nem szabad mutatkoznia. 

Bebujt tehát egy páholymélyedésbe, hogy 
legalább messziről láthassa kicsi madarát. 
Hogy hallja a hangját, kövesse a tekinteté- 
vel minden mozdulatát, hogy lássa : igen, 
még megvan, él, mozog, szól s trillázik, 
ahogyan a pacsirta, az a lény, aki minden 
érzékével, minden gondolatával, egész szíve- 
vei csak neki virágzik, egyedül neki. 

S mikor már ott volt, elfogta a bűnös 
kíváncsiság : ám hadd lássa, milyen hát 
olyankor, amikor nem sejti, hogy ő is jelen 
v^n '?!... Pedig tudhatta, hogy e vétkéért 
mindenki kegyetlenül bűnhődik ; tudhatta 
például a szép Meluzina tanulságos törté- 
netéből. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 125 

Vidovics ritkán látta Mirát a nézőtérről; 
csak nagy kérésre hallgatta végig egy-egy 
nagyobb szerepét, amelyet Mira mindig neki 
játszott. Ilyenkor is bántotta, hogy a szín- 
padon kellett látnia, ahol mindenki gj'önyör- 
ködheteít a mosolygásában s ahol Mira 
mást mondott, mint amit gondolt. Ezt a 
zavaró érzést Vidovics soha se tudta telje- 
sen leküzdeni s azért, ha Mira énekelt, ren- 
desen ő is a színfalak között volt. Itt azt 
hallhatta tőle, ami csak neki szólt s ami 
ennek az édes kis leánynak jutott az eszébe,, 
nem pedig valami verselő pimasznak ; s ha 
közben Mira egy párszor kiment a szín- 
padra, Vidovics ebben csak egy kellemetlen 
kötelességnek a teljesítését látta, amelybe 
bele kell törődni, de amelyet megszokni 
nem lehet. 

Ez magyarázza meg, hogy most, amikor 
hosszabb idő multán a színpadon pillan- 
totta meg azt, kihez annyi édes emlék fűzte : 
Mira másnak, újnak tűnt föl előtte. A pár- 
ját várta, aki szenved, mint ő s egy 



124 AMBRUS ZOLTÁN 



mosolygó, bájos operette-alakot talált, aki 
igen sokat foglalkozott egy szabad vadász- 
szák Bánta is ő, hogy mindez komédia ! Ez 
a komédia most rettenetesen izgatta s meg 
tudta volna fojtani a fajankót, aki úgy 
kivánta, hogy Lisbeth lenge ruhát öltsön s 
átváltozzék a kék hegyek szellemévé. 

Óh, mennyire nem volt igaza! Sohase volt 
tündér, aki olyan hosszú és bő pantallóban 
jelent volna meg a színpadon, mint a kék 
hegyek e szemérmes szelleme És látva 
Lisbeth-et, azt kellett volna mondania magá- 
ban : Óh, irigylésreméltó Rip Van Winkle, 
akit ilyen édes kis asszony vár haza ! Óh, 
menyecskék gyöngye, óh, feleségek ideálja ! 

De ingerelte a gondolat, hogy Mira 
mosolyog, mikor ő szenved s fojtogatni 
kezdte a féltékenység, a leggonoszabb vala- 
mennyi közül, mely ellenséget lát minden- 
kiben, mindenben. 

Az alávalóságoknak nincs nagyobb mes- 
tere, mint ez a hitvány, pici démon. O 
gubancolja össze sok asszony élete 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 125 

fonalát olj'an gonoszul, hogy Atropos, 
lürclmetlenségében, hamarább vágja el az 
összebogozott szálat, mint hivatása köve- 
telné. O teszi poltronná a hősöket és 
silánynyá a félisteneket. Ennek a démon- 
nak minden szava aljasság. 

Vidovicsnak ez a silány kis démon egy 
igen bolond gondolatot vert a fejébe. 

— Vájjon szeret-e igazán '? Vájjon nem 
kacérság volt-e, amit szerelemnek képzel- 
tem ? Vájjon nem azért mosolyog-e rám, 
mert ügy találja, hogy férjnek elég elfogad- 
ható vagyok ? Aki így tud komédiázni, meg- 
lehet, velem is csak komédiát űzött. Hogy 
szivei, elhiszem ; de vájjon úgy szeret-e, 
ahogy én szeretem őt: minden csöpp vérem- 
mel, minden gondolatommal, egész lázas 
lelkemmel ? ! Nos, meg fogom tudni, hogy 
igazán szeret-e ! 

I^Mdig soha se jutott eszébe ez az őrült- 
ség ; most egész éjszaka nem tudott miatta 
aUidni. 

S makacsul ismételgette magában : 



126 AMBRUS ZOLTÁN 

— Meg fogom tudni! Igen, meg fogom 
tudni ! 

Nos, hát megtudta. 

Akl^^or este megvárta őket, hogy még 
egy pillanatig hallja Mirának a hangját, de 
nem ment közelükbe ; most már tudta, hogy 
Lolával nem találkozhatik többé soha. Más- 
nap nem volt szerencséje ; csak együtt látta 
őket. Harmadnap végre leselkedő helyéről 
észre vette, hogy Mira egyedül megy be a 
színházba. 

Ide s tova másfél óráig kellett rá várakozni. 

Már vagy tíz lépésnyiről látta, amint ki- 
lépett a kapun s csöndesen közeledett arra 
felé, ahol ő, nagy ideje, őrt állott. Elgondol- 
kozva haladt előbbre ; nem nézett sehová. 
Mintha megsoványodott volna. Viseltes fekete 
ruha volt rajta ; kacérság ez is, vagy igazán 
nem akar tetszeni senkinek? 

Egyszerre elébe állott valaki. 

A sápadt arcocska koráll-pirosra vált. S 
mintha, ami élet volt benne, hirtelen mind 
a szemébe szökött volna. 



GIROPLÉ ÉS GIROFLA 127 

Amint megállott, egy önkéntelen mozdu- 
latáról észre lehetett venni, hogy majdnem 
a karjai közé szaladt a vele szemközt álló 
hosszú embernek. És Vidovics újra látta a 
boldogságnak azt a kápráztató mosolyát, 
melyet e gyönyörű szempárban a jó Isten 
csak az ő számára fakasztott. 

Hogy még kételkedhetett! 

— Eljött! Eljött ! Eljött! — suttogta Mira. 
Egyebet nem tudott mondani, 

Vidovics olyan sárga volt, mintha vagy 
húsz esztendeje első segéd lett volna egy 
nagy droguistaüzletben s azóta most kerül 
először szabad levegőre. 

— El kellett jönnöm, — szólt. — Nem 
tudtam el nem jönni. Haragszik? 

— Nagyon boldog vagyok, — felelt a lány. 

— Igazán'? Igazán'? — dadogott amaz. 
Olyan hosszan néztek egymás szemébe, 

hogy a mellettök elsántikáló öreg úr rajok 
bámészkodott. Egy kis paraszt .szolgáló pedig, 
íiniint futva haladt el közelükben, vissza- 
l)islanlött, vájjon ott vannak-e még'? Csak 



128 AMBRUS ZOLTÁN 

most vették észre, hogy az utca közepén 
állnak. 

— Nem maradhatunk itt, — szólt Vido- 
vics. — Meglátnak bennünket, pedig senki- 
nek se szabad tudnia, hogy itt vagyok. 
Jöjjön velem. 

— Megyek, — felelt Mira s nem kérdezte, 
hogy hová vezeti. 

Természetesnek találta, hogy messzire 
mennek, minél messzebbre. Már hozzá szo- 
kott ezekhez a szentimentális utazásokhoz^ 
egész szerelmi regényük csupa sétából állott. 

Vidovics a nagy sétatérre igyekezett, 
abba a nyilvános parkba, mely a város- 
ból a vasúthoz vezet. Úgy gondolkozott, 
hogy ott a napnak minden órájában találhat 
egy búvóhelyet, ahol tanuk nélkül mond- 
hatja el, ami a szivét szorongatja. 

A leány nem tudta merre jár; nem is 
törődött vele. Sejtelme sem volt róla, hogy 
utoljára megy végig ezeken az utcákon. Alig 
vette le a szemét kísérőjéről s nem ügyelt 
rá, hogy a járókelők utána néznek. 



6IROFLÉ ÉS GIROFLA 129 

Az Úton csak egy pár szót váltottak, 
halkan, hogy senki se hallja. Mintha attól 
tartottak volna, hogy a hangos szó, a közöm- 
bös mondat, melyet akárki hallhat, meg- 
töri a szentségét annak, amit gondolnak. 

Talán mindössze ennyi volt a beszélge- 
tésök : 

— Mikor jött? 

— Tegnapelőtt. 

— És még csak nem is tudatta, hogy 
itt van ! 

— Nem akartam Lolával találkozni. Ha 
találkoztunk volna, most nem lehetnénk 
egyedül. 

— Méri nem írt ? 

— Nem akartam papirra tenni, amit 
gondoltam. És nem tudtam olyat irni, ami 
akárkinek a kezébe kerülhet. Várta a leve- 
lemet'? 

— Mindennap. És hiába. Soha egy 
sor sel 

— Édes! 

— Mit csinált azóta? 

Ambrus Z.: Ciioflé és Girofla. II. 9 



130 AMBRUS ZOLTÁN 

— Őrültségeket ! Folj'ton lázban vagyok 
azóta. 

— Mondja, hogy szeret. Olyan boldog 
vagyok, ha mondja ! . . . 

Ez, vagy valami eíTéle, volt az egész. 
Mert a szerelmesek mindig ugyanazokat a 
gyermekességeket, ugyanazokat a hiábavaló- 
ságokat beszélik. A szerelemnek mind- 
össze huszonhat szava van, mint az 
ábécének huszonhat betűje. De azért 
ebben a huszonhat szóban benne van 
minden. 

Tíz perc múlva a sétatéren voltak. Le- 
tériek a nagy allée-ról, elhaladtak egy sereg 
labdázó gyermek mellett s végre, a park 
hátulsó részén, Vidovics megtalálta a szerel- 
meseknek szánt, elhagyatott helyet. 

Az orgona-bokrok közé rejtett padot, 
ahová leültek, nagy hársfák árnj'ékolták s 
közelükben valahol, a legmagasabb ágak 
egyikén, énekes madár csattogott. Az is 
olyanforma szándékkal lehetett, mint az a 
sápadt, suttogó ember odalenn. 



GIROri.É És OIROÍXA 131 

— Mira, édes Mirám, nézzen a szemembe 
és hallgasson rám. 

A lány szót fogadott. 

— Ha maga nem szeret engem úgy, mint 
ahogy én szerelem magát, akkor őrültség 
az, amit most teszek. Mert akkor, ebben az 
órában, örökre elveszítem magát s elveszí- 
tem még az emlékeimet is, azt a vigasztaló 
tudatot, hogy akit szeretek, nem gyülöleltel, 
nem megvetéssel, hanem jó szívvel gondol 
rám. Ha nem szeret ügy, mint ahogy 
én szeretem magát, akkor, ebben az órá- 
ban, meg fog gyűlölni s ezentül nem ügy 
fogok eszébe julni, ahog}^ eddig, hanem 
mindig ügy, ahogy ma, ahogy utoljára 
látott . . . Mert, meglehet, utoljára beszé- 
lünk egymással, édes kis Mirám, élelem, 
szerelmem ! 

A lány rémülten tekintett rá. Egy órá- 
val előbb még reménye se volt rá, hogy 
látni lógják egymást. Most, a váratlan vi- 
szontlátás órájában, csak egy gondolata volt 
hogy : újra elveszítheti. 



132 AMBRUS ZOLtAx 

— Utoljára ! Miért ? — dadogta inkább, 
mint kérdezte. 

— Mert ez nem tarthat így tovább. Mert 
ez nem élet. Mert ha nem lehet az enyim, 
inkább szakadjunk el örökre. 

Mira lecsüggesztette a fejét. 

— Azért jött, hogy még jobban elszomo- 
ritson ? 

— Azért jöttem, hogy megkérdezzem, amit 
még nem kérdeztem meg soha. Hogy meg- 
kérdezzem : úgy szeret-e engem, ahogy én 
szeretem magát? 

— Azt nem kell kérdeznie. 

Vidovics közelebb hajolt a lángoló arcocs- 
kához s megfogta Mirának a kezét. Olyan 
fagyos volt az, mintha a hideg lelte volna 
a szegény kis leányt. 

— Értsen meg jól. Tudom, hogy maga 
is szeret engem egy kicsit. De nem azt kér- 
dezem. Ahogy én szeretem magát, az más. 
Nekem nincs csak ez az egy gondolatom. 
Mindenre képes volnék magáért. Reszketek, 
ha eszembe jut, hogy elveszíthetem; s hogy 



OIROFLÉ ÉS GIROFLA 133 



az enyém lehessen, lemondanék mindenről, 
amit ember kedvesnek találhat. Az életem- 
ről is, úgy se sokat ér. Maga is így szeret 
engem ? 

A lány a szemébe nézett szerelmesének, 
úgy felelte : 

— Igen. így szeretem magát. 

— Le tudna mondani ériem a színpad- 
ról V El tudná hagyni értem a családját ? 
Föl tudná áldozni értem egész jövőjét'? Meg 
tudná tenni mindezt? 

— Igen. Meg tudnám tenni mindezt. 

— Akkor hát bízza rám a sorsát és jöj- 
jön velem. 

A lány úgy nézett rá, mint aki nem érti, 
mit mondtak. 

— Azt mondtam, hogy : akkor hát bízza 
rám a sorsát és jöjjön velem. Elviszem 
messzire, ahol senkitől se kell kérdezget- 
nünk, hogy : mi, ketten, egymáshoz valók 
vagyunk-e? 

Most már értelte. 

— Nem felel? 



134 AMBRUS ZOLTÁN 

— Azon gondolkozom, — szólt a lány 
szomorúan, — hogy ha nem szeret úgy, mint 
ahogy én szeretem magát, akkor maga a 
legrosszabb ember a világon. 

— Nem hisz bennem ? 

— És ha ebben a pillanatban csakugyan 
elkezdenék kételkedni : már késő. Szeretem 
magát. 

— Rám bízod magad ? Velem jössz ? 
Mondd ! Mondd hát ! Te édes, te drága ! 

— Ha úgy akarod, veled megyek. Tégy 
az életemmel, amit akarsz. Szeretlek. 

Vidovics csókkal melengette a fázékony, 
hideg kis kezet. Aztán, mert lépéseket hal- 
lott, iölkelt a padról és hítia a leányt: 

— Jöjj hát. 

— Most? Még ma? 

— Most. Még ma. 

— így, ahogy vagyok? 

— így, ahogy vagy. 

— Anélkül, hogy még egyszer látnám 
őket, anélkül, hogy egy szót szólnék nekik?... 

— Két sorból meg fognak tudni mindent. 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 135 

A lány egy könyörgő pillantással kér- 
dezte : 

— Nem lehet másképpen '? 

— Nem lehet másképpen. 

Már alkonyodott s Vidovics sietett. Egy 
puskalövésnyire voltak a vasúttól, de nem 
itt akart fölülni a vonalra, hanem a legkö- 
zelebbi kis állomáson, ahol Mirát még senki 
se ismeri. Odáig kocsin jó háromnegyed 
óra s a gyorsvonat nem sokkal később itt 
lesz. 

Kimentek a parkból az állomás elé s 
onnan egy vasúti szolgát küldött a podgyá- 
száért. A Nemzeti Szálló nincs messze a 
vasúttól ; mire a leány, a váróterem aszta- 
lán, megírta a búcsúzó sorait, a kocsi már 
készen várla őket. 

— Ezt a levelet kilenc órakor vigye el a 
színházhoz. Kilenc órakor, egy perccel se 
előbb. Értette V 

— Igenis, érleltem, — feleli a szolga. 
IlajloU hálu, beteges, öreg ember volt ; 

Mira arra gondolt: vájjon van-e leánya? 



136 AMBRUS ZOLTÁN 



Még idejekorán érkeztek meg ; vagy tíz 
percig kellett várniok a vonatra. Mialatt le 
s föl sétáltak a perronon, egészen besöté- 
tedett. 

Mira félig lehunyt szemmel, boldogan 
hallgatta a fülébe súgott őrültségeket s 
mikor az állomáson csilingelni kezdett a 
vonat közeledését jelző villamos készülék, 
föltekintett szerelmesére s azt kérdezte tőle : 

— Most már hiszed, ugy-e, hogy sze- 
retlek ? 

Vidovics szánalmas mondatokkal vála- 
szolt. Talán soha se volt olyan ostoba, 
mint életének ezen a nevezetes nap- 
ján. Mert lehet valaki akármilyen nagy 
gavallér, elegánsabb, mint a csizmás kan- 
dúr és diadalokhoz szokott, mint egy alki- 
rály, lehet valaki kemény legény, márvárij'- 
lelkü, mint Don Jüan Tenorio: mikor annak 
a lánynak az ajkáról hallja a szerelem 
szavát, akiről látni, hogy neki él és miatta 
fog meghalni, akkor még ez a kivé- 
teles valaki is megilletődik, mint ahogy a 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 137 



vaskarú Goetz von Berlichingennek is meg- 
remegett a térde az oltári szentség előtt. És 
ilyenkor nem csoda, ha a kivételes valaki 
elveszti a fejét. 

A vonat berobogott az állomásra. Vido- 
vics karonfogta Mirát, megkereste a vonat- 
vezetőt s kérte a sürgönynyel rendelt külön 
szakaszt. A kalauz nagy reverenciával nyi- 
totta ki a kupé ajtaját s mialatt besegítette 
a podgyászt, lopva rátekintett a leányra. 
Nem volt azon még csak kiskabát se, csak 
egy közönséges fekete ruha. 

— Ertem, — szólt magában a tapasztalt 
vasutas. Visszaadta Vidovicsnak a jegyeit, 
eltűnt s nem mutatkozott többé. 

Pedig bátran mutatkozhatott volna. Míg 
kifizette a szolgát, aki a podgyászt utánuk 
hozta, Vidovics észrevette, hogy Mira vacog 
a hidegtől. 

— Fázik V — kérdezte, mikor magukra 
maradlak. 

— Nem, csak fáradt vagyok. Aludni 
szeretnék. 



138 AMBRUS ZOLTÁN 

Vidovics nem felelt, hanem kibontotta 
a holmiját s elővett egy nagy utazó-plaidet. 
Aztán kijebb húzta a bársony-divánt, egy kis 
vánkost tett a vasúti párnákra s bebugyelálta 
Mirát a plaidbe, mint egy kis gyermeket. 
Mira ápoltatta magát, lefeküdt s behunyta 
a szemét. 

Vidovics leült mellé a szőnyegre s meg- 
fogta a kezét. 

— Hová megyünk ? — kérdezte Mira egy 
pár pillanat múlva, de azért nem nyitotta 
föl a szemét. 

— Velencébe, — felelt Vidovics. 

— Akkor hát sokáig alhatom, — szólt 
Mira. — Ugy-e, nem fog felkölteni, ha szépen 
megkérem ? 

— Pesten föl kell ébresztenem, mert ott 
átszállunk egy másik kupéba. Onnan már 
kényelmesen utazunk. 

— Óh, nagyon jól vagyok itt is! Jó éjt, 
édesem. 

— De a kezét ilt hagyja a kezemben 
ugy-e? 



(ilRüFLÉ ÉS GIROFLA 139 

Csak intett, hogy: igen. Egypár perc 
múlva igazán aludt. 

És Vidovics reggeli hat óráig ott ült a 
szőnyegen. 

Lola csak este felé kezdett nyugtalan- 
kodni. De hamarosan rájött, hogy valami 
rendkivüli dolognak kellett történnie, mert 
mióta Berényhől eljöttek, Mira sohase ment 
máshová, csak a színházba; még sétálni se 
járt. A színháznál pedig csak annyit tudtak 
róla, hogy a délutáni próbáról egyedül ment 
ki az utcára s azóta nem volt a szinház 
tájékán. Lolának azonnal eszébe jutott a 
magányos férfi-alak, aki tegnapelőtt este, 
előadás után, a szinház körül ólálkodott s 
ez a szivarozó, sötét alak nem ment ki 
többé a fejéből. Mikor késő este megkapta 
Mira levelét, már meglepőnek se találta a 
kellemetlen újságot. 

Szó nélkül nyújtotta át a levelet Fröhlich- 
nének ; hadd olvassa az is. 

Csak ez volt benne . 



140 AMBRUS ZOLTÁX 

„Nem tudok nélküle élni ; vele megyek. 
Kérd meg helyettem atyánkat, hogy bo- 
csássa meg, amit ellene vétettem. Sajnálj 
s ne gondolj rám gyűlölettel. Aki szégyent 
hoztam rátok: Mira.'' 

Fröhlichné nem tudott hova lenni a 
kétségbeeséstől. 

— Hagyd el, Róza néni, — szólt Lola, — 
ezen már nem változtatunk semmiféle sápí- 
tozással. Sejtettem én ezt régen, de nem 
akartad hinni. Látod, a híres szerelem ! 
Eszeveszettség és hitványság, punktum ! 

Fröhlichné nem mert ellentmondani, bár 
gondolatában pártfogásába vette a szerelme- 
seket s regényes képzelete már terveket 
szőtt; hisz a csábító nem rosszlelkü, csak 
fiatal és könnyelmű s bizony a házasság- 
gal is úgy van az ember, hogy jobb későn, 
mint soha I . . . 

Fröhlichné látott rá példákat, hogy a va- 
gyonos csábító néha nem olj'an nagy szeren- 
csétlenség, mint némelyik szegény kérő . . . 
Ahol pénz van, ott még minden helyre hoz- 



GIRÜFLÉ ÉS GIROFLA 141 

haló. Esküvő, családi boldogság, vagyoni 
és színpadi diadalok sora — mind e kívá- 
natos dolgok máris szépen elrendeződtek 
Fröhlíchné képzeletében ; egy élő álmos- 
könyv volt ez a derék asszony. 

— Engem már csak az bosszant, — foly- 
tatta Lola ridegen, — hogy el se titkolhat- 
juk a dolgot. Holnap kellett volna először 
énekelnie Hoffinann meséi-t s ezt az előadást 
itt nagyon kíváncsian várják. Egy hete hir- 
detik, szó se volt róla, hogy a műsor meg- 
változik ; semmiféle hazugság nem segithet 
rajtunk. Holnap este az egész város tele lesz 
a hírrel. 

— Azt fogjuk mondani, hogy haza uta- 
zott atyádhoz, aki hirtelen beteg lelt. 

— Csak legyen, aki elhigyje. Egyelőre 
jó lenne, ha megkeresnéd a szerepet. Mit 
van mit lenni, elénekelem próba nélkül is. 
Még se lesz olyan fellünő a dolog, mini ha 
a műsort is meg kell változlalni. 

Másnap, korán reggel, átment a színházba, 
félreszólí tolta impresszárióját s elbeszélte, 



142 AMBRUS ZOLTÁN 



mi történt. Az igazgatónak szeme-szája elállt 
a csodálkozástól. 

— A kis Mira ! Ugyan ki hitte volna ? ! 

— Az M. betű helj^ett egy L. betűt kell 
a szinlapra ragasztani ; ennyi az egész. 

— S maga ilyen könnyen veszi ezt a 
históriát '? 

— Tudok uralkodni magamon. Színésznő 
vagyok. És pedig igazán, nem addig, míg 
az első jött-ment rám veti a szemét. 

— Tudja-e, mi jutott eszembe? Maga olyan 
jó színésznő, hogy ha egy kicsit utánozza Mi- 
rát, senki se veszi észre, hogy nem ő énekel. 
Szépénél lehetne titkolni az egész esetet. Csupa 
olyan darabokat adunk, amelj^ekben nem 
szerepelnek együtt; s ezekben majd mint Mira, 
majd mint Lola lép fel. Maga lesz Giroílé 
és maga lesz Giroíla. No, mit mond hozzá? 

— Köszönöm. Ehhez nem vagyok se elég 
jókedvű, se elég fáradhatatlan. Aztán meg 
nem akarom sötétebbre festeni a hajam. 
Egyszer se, soha. 

— Igaza van. Kár volna a hajáért. 



XIV. 

Kél esztendővel azután, hogy Feri úr el- 
tűnt Vásáros-Berényből, Joannovics Terka 
egy szép tavaszi reggel ezt a levelet kapta 
Van der Kerkhoven kisasszonytól, aki idő- 
közben elhagyta Magyarországot, s ismét a 
nagyvilágot járta : 

Paris, Rue Roj'ale, 3 bis. 

Kedves Terkám I 
Nem érdemled meg tőlem ezt a primeurt. 
Az északsarki éjszakák fagyos nyugalmával 
dobálod félre lángoló leveleimet; már ket- 
tőre nem válaszollál s előre tudom, hogy 
ez is úgy jár, mint az előbbiek. Mais c'est 
plus Ibrl (jue mqi ; el kell mondanom, hogy: 
a jó Isten engem úgy segéljen, jelen voltam 



144 AMBRUS ZOLTÁN 

— soha se találnád ki — a Vidovics Ferenc 
úr esküvőjén. 

Igen, igen : nem álmodol, szóról -szóra 
igaz. Jelen voltam, láttam, s én soha se hal- 
lucinálok. 

Hogy mikor, hol s mily eszközök által? 
Tegnap délelőtt tizenegy órakor, a Made- 
leine-templomban. Az eszközökről szólván^ 
meg kell vallanom, hogy : nem voltam meg- 
hiva s csak véletlenül jutottam hozzá ehhez 
a váratlan, egyetlen, északsarki látványos- 
sághoz. 

Előtte való este Lord Beresforddal talál- 
koztam, Bischofsheim bárónénál, a kis Be- 
resforddal, aki három-négy esztendővel 
ezelőtt attaché volt Bécsben, talán nem is. 
attaché, csak valami hátramozdító a követ- 
ségnél ; mit tudom én. Nem emlékszel rá ? 
Pedig egy időben nálatok is sokat szerepelt 
az úrlovas versenyeken. O volt az az őrült 
kamasz, akit a versenytérről minden má- 
sodik kedden s minden harmadik csütörtö- 
kön hordó-ágyon vittek be a városba. Mert 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 145 

vagy elsőnek jött be, vagy úgy kellett a ló 
alól kihalászni. Soha anya annyi könnyet 
nem ontott, mint a Lord Beresford mamája; 
a húga se óhajtanék lenni, mert soha se 
mehetnék bálba. De szeretem ezt a fiút, mert 
vakmerő, mint egy sark-utazó s mindig 
szimpatizáltam az olyan koponyákkal, ame- 
lyek keményebbek, mint a patkó. 

Persze, mindjárt Magyarországról kezd- 
tünk beszélgetni. Lord Beresford egészen 
elérzékenyedett, a mikor Szilas-Almást emlí- 
tettem előtte, olyan örömet okoztam neki, 
hogy a nyakamba akaii borulni. Két leg- 
szebb agyrázkódását ott szerezte. Erre föl- 
váltva magasztaltuk a szilas-almási szép 
napokat, mint Monsieur és Madame Denis 
a régi jó időket. Egyszerre azt mondja 
nekem : 

— Igaz, nem ismeiie maga Vidovicsot? 

— Hogy ismertem-e? — feleltem én. — 
Jobban mint az apámat! (Mindenesetre több- 
ször beszéltem vele, mint a Van der Kerk- 
hoven-család bármely tagjával.) 

Ambrus Z. : Ciroflé és Girofla. II. 10 



146 AMBRUS ZOLTÁN 

— Nos hát ennek a Vidovicsnak holnap 
lesz az esküvője, magától két lépésnyire ; ha 
kihajol az ablakon, végignézheti a bevo- 
nulást. 

És elmondta, hogy ő lesz Vidovicsnak 
az egyik tanuja; a másik az osztrák-magyar 
nagykövetség egyik titkára, akit Vidovics 
hazulról ismer. Más tán nem is lesz jelen 
a ceremónián. 

Nem ugrottam fel meglepetésemben, 
annyi se tört ki belőlem, hogy : „No, hallja, 
hallja, hallja ! . . .'•, semmit se szóltam Be- 
resfordnak, de másnap reggel már hat óra- 
kor í^ölkeltem s tizenegyig olyan izgatott 
voltam, amilyen a tulajdon esküvőmön se 
leszek. 

Tehát : igen, megvolt az esküvő. A sek- 
restyében volt ugyan, de megvolt. 

A menyasszonyt nagyon kedvesnek talál- 
tam. Sötét utazó ruha volt rajta ; igaza van, 
a mirtust és a narancsvirágot mai napság 
már csak a színpadon használja az ember. 
Egy kicsit lázasnak látszott; talán még esi- 



CIIROFLÉ ÉS GIROFLA 147 

nosabb, mint hajdan. Igaz, hogy akkor nem 
néztem meg ilyen jól. 

Vidovics kissé ünnepiesnek tűnt fel előt- 
tem, de különben elég bátran hajtotta fejét 
a nyaktiló alá. Egy pár perc és a szegény 
ember el volt intézve. A pap közömbösen 
mormogta az áldást ; könnyű neki ! 

A babyt nem hozták el az esküvőre; 
otthon maradt a dadájával s ezt igen sajnál- 
tam. Azt mondják : fm s a mamájára hason- 
lít. Ha Vidovics nem volna olyan ember- 
faló, ismeretséget kötnék a kis emberkével 
s akkora Paprika Jancsit vennék neki, mint 
az Eiffel-torony. Egyszer meglesem a Tuile- 
riákban. 

Többet nem irok. Azt akarom, hogy ma- 
radjon egy sereg kérdezni valód ; így talán 
egy pár sort mégis csak kicsikarok tőled 1 
Kérdéseidre expressz fog felelni 

öreg barátnőd : 
Emma. 



10* 



143 AMBRIS ZOLTÁN 

U. i. Alighanem én is férjhez megyek ; 
kedvet kaptam a kis Haller Mirától. De két 
jelöltem is van s nem tudok közülök vá- 
lasztani. Az egyik Strindberg, a sarkutazó, 
akinek az arcképét megtalálhatod minden 
képes újságban. Nagyszerű fiu ; egészséges, 
mint a poláris levegő, semmi ideg, csupa 
hajókötél. Hogy tud fölolvasni, barátom ! 
Mennyi jéghegy, iramszarvas és rozmár ! . . . 
az embernek a . hátán végigfut a hideg. 
Pompás férj lenne belőle nyáron s nem tit- 
kolom el, hogy rajongok érte, ez most úgyis 
divat. De mit érek vele, ha feleségül megyek 
hozzá ? A szerencsétlen mindig elülről kezdi 
az északi sarkot, mint más ember az ivást, 
míg egyszer végképpen olt marad. Június- 
ban már indul. Mintha az északsarki nap 
fel se kelne, ha Strindberget nem látja. Mit 
szólsz ehhez? Férjhezmenni, de egyedül 
élni s néha az újságokból tudni meg, hogy: 
nini, nekünk is van férjünk, nem tudom 
melyik szélességi és hosszúsági fok alatt, — 
köszönöm, ez nem nekem való mulatság 



GIUOFLÉ ÉS GIROFLA 149 

ehhez vidámabb hölgyek kellenek. A másik 
jelölt tulajdonképpen a papa jelöltje: Heal, 
a szappan-királyfi. A szappan-király még 
él, de az ifjabbik Heal még komolyabb 
férfiú, mint az öreg. Olyan tiszta ész, hogy 
még huszonkét esztendős sem volt s az öreg 
már cégtársává fogadta. Szépnek nem nagyon 
szép, de rendkívül nyugodt ; olyan nyugodt, 
mint egy propeller-kapitány a szélcsöndben. 
S én szeretem a nyugodt embereket, akik 
a színésznőket nem veszik el feleségül, 
hanem ha álmodoznak, szenderük rózsás 
ködében olyan szappant látnak maguk előtt, 
amely egy fél pennyvel olcsóbb minden 
szappannál a világon. Azt hiszem, legköze- 
lebb már mint Mrs. Hcalnek fogsz írni, de 
ez még nem bizonyos, mert semmi se bizo- 
nyos a földön, mint a Vidovics esete mu- 
latja. Csókol E. 

Terka eleinte nem akart hinni a szemé- 
nek ; azlán rohant az urához. Ekkora újság 
nem férhet bele egy asszonyi kebelbe : meg 
kell azt oszlaui valakivel. 



150 AMBRUS ZOLTÁN 



— Jóska ! Jóska ! Jóska ! 

Jóska nagyon vigan fogadta a baleset 
hírét. Mindig igen mulattatta, ha valaki 
megházasodott — még ha a legjobb barátja 
volt is az illető, — de a Vidovics csatavesz- 
tésének különösen örvendett. Tetszett neki, 
hogy a legbölcsebb is megbotolhatik. S 
mindjárt melegében tovább adta a hírt. 

— No, Schmied úr, rendbe kell hozni a 
kastélyt, asszony jön a házhoz ! 

Schmied úr elképpedt s mikor magához 
tért, eszébe jutott, hogy mindezt megmondta 
ő előre. 

Mikor Sugár Mariska meghallotta, hogy 
Vidovics mégis csak feleségül vette a kis 
Haller Mirát, így szólt magában : 

— Biz ezt korábban is megtehette volna I 
Ha mindjárt ezzel kezdi, sok rossz órától 
kímélte volna meg azt is, akit szeret, de 
magamagát is. 

Régen nem látta őket, hírt se hallott 
róluk; a messze földeken járó szerelmesek 
nem írtak neki se, mint nem írtak senki- 



GIROFLÉ ÉS GIROFLA 151 

nek. De azért most is szeretettel, szinte el- 
érzékenyedve gondolt rajok. 

S elfelejtkezve érem-gyüjteményéről, pár 
percig elmerengett : 

— Vájjon boldogok lesznek-e ? Igaz, sze- 
retik egymást, de az élet mindent megőröl, 
még a szerelmet is. És nagyon sok áldoza- 
tot hoztak egymásért, mind a ketten sokat, 
s ezt az ember, ha örökre eltitkolja is, sohase 
felejti el. Vájjon, egy pár év múlva, nem 
jut-e majd eszökbe nemcsak az, amit min- 
dig keresünk, de soha se találunk meg, 
hanem az is, a mijök megvolt, s amit egy- 
másért elvesztettek? Vájjon milyennek ta- 
lálja uj életét az aranykalitba zárt énekes 
madár? Vájjon nem azt gondolja-e, hogy 
mégis csak jobb volt az erdőn? Eh, hi- 
szen kis babájok van s mindenből úgy 
látszik, hogy a boldogság angyala nem 
jelenik meg sehol, csak a gyermekünk böl- 
csőjénél ! 

Nem tetszett neki, hogy Vidovics ilyen 
későn esküdött meg Mirával. 



152 AMBRUS ZOLTÁN 



— Biz ezt korábban is megtehette volna l 
— Ismételgette magában. — Ugyan mire 
volt jó előbb alaposan elgyötörnie magát is, 
a leányt is ? ! . . . Nem okosabb lett volna 
mindjárt ezen kezdeni ? ! . . . 

De aztán eszébe jutott, hogy örök komé- 
diánk a hasonló oktalanságok láncolatából 
áll. Az ember folyton folyvást bajt csinál 
magának, bajt csinál annak, akit szeret, — 
mintha nem volna elég az a baj, amit a 
természet mér reánk, — aztán újra kezdi az 
oktalanságokat ...se sok vesződséget, e 
sok oktalanságot egyetlenegy gyűjtőszóval 
Életnek nevezi. 



A 



~7-^'7/ 





PLEASE DO NOT REMOVE 
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET 

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY 



vn 

3202 
A5G5 



Ambrus, Zoltán 

Girofle ^s Girofla