(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Kiralyi Magyar Természettudományi Társulat evkonyvei"






'■ \x r-^ ■ ^ 



ff 



fe?: - 



m^ 



^^ 



VC<fv 



-^'^B¥M 







^^sr \ /;. 






■^.^.f^r- 















7^ *^ ^-- '■ -* ^ - , y^ ^ 






r>'%f:^^ 



':-r<r^ 



fT^ 



*«. 






..%v»^ 



3^^-^^^í 



^ . rsr-> 



>XVi.^ 



,^^-^1! 



'■>T^^M'''Í 






J/^^. 

-^m- 






l^r^,-t:^^: >p^,^^ 



.^^H-^ 



^^ '^ 



-í^^f-/ 






w:i^ 



v^ ^'-^^ 



r^- 






T^/?* 



"^nn... 



.rrf' 



^^ 



■r^^^^^- 






^ ^ 



:^ ;^ 



:r^^^^^M( 



>1^^-.> 






_--^ >v 






X > ^ vUt'-^.:-r: 



ji lyX/.J) ^- 



A MAGYAR TÜDŐS TÁRSASÁG 



EVKÖNYVEI. 



-«5!7t- 



TIII. KÖTET. 



Ara "7 ítjft. 



A M. TUDOM. AKADÉMIA ÉVKÖNYVEINEK ÁTTEKINTETE. 



Első kötet (ISSO— 32). Pest, 1833. öszv. 377 1. Kazinczy Ferencz arczképével és 4 réz- 
metsz. 3 ft. 15 kr., finomabb péld. 4 ft. 20 kr. 

• Tar/ainm : Az akad. törlénele 1832-is;. — Beszédek és Értekezések Berzsenyi, Czecli, Guzmics , 
Horvát Endre, Jankovich, Kállay, Kis János, Külcsey, Nyíry, Schedel, Siilasy, és gr. Teleki JdzseMl. 

MÁSODIK KÖTET C1832=34). Buda, 1835. öszv. 434 1. Imre János arczképével és 9 
réz meg 5 körajzú lábiával 3 ft. 48 kr., finom péld. 5 ft. 78 kr. 

Tartalma: Az akad. türlénete 1832— 34-ig. — Beszédek és Értekezések Bitnicz , Bugát, Czech, Fri- 
valdszky, Guzmics, Győry, Jankovich, Kállay, Luczenbacher, Petrovics, Szalay Imre, gr. Teleki J., Tessedik 
és Vörösmartytól. 

HARMADIK KÖTET (1834—36). Buda, 1838. öszv. 666 1. Berzsenyi arczképével, 2 réz 
és 7 körajzzal , 4 ft. 20 kr., finom színezett péld. 5 ft. 78 kr. 

Tartalma: Az akad. tört. és Beszédek gr. Dessewffy J., Döbrenlei, Guzmics, Horvát Endre, Kölcsey, 
Schedel, gr. Telekitől. — Értekezések Balogh P., Bitnicz, Czech, Fábián, Frlvaldszky , Guzmics, b. Ham- 
mer-Purgstall József, Kállay, Nyiry, Podhradczky, Stettner, Szász K., Szlemenics, Sztrokaytól. 

NEGYEDIK KÖTET (1836—38). Buda, 1840. öszv. 369 1. Kölcsey arczkép. és 12 kö- 
rajz lábl. 2 ft. 75 kr., finom színezett péld. 3 ft. 15 kr. 

Tartalma! Az akad. tört. és Beszédek Bitnicz, Perger, Schedel, gr. Teleki, Zsivorától. — Értekezé- 
Bek Balásházy, Czuzor, Frivaldszky, Guzmics, Horváth Cyrill, Kállay, Péczely, Szilasy, Szlemenics és Vállastól. 

ÖTÖDIK KÖTET (1838—40). Buda, 1842. öszv. 651 1. Guzmics arczkép. és egy réz- 
nietsz. 3 ft. 80 kr., finom péld. 4 ft. 20 kr. 

Tartalma : Az akad. tört. és Beszédek Balogh P., Bugát , Czuczor , gr. Dessewffy J., b. Eötvös Jó- 
zsef, Schedel, Székács, Szontagh, Szlrokay, gr. Teleki J.töl. — Értekezések Frivaldszky , Gyfiry, Horváth C, 
Jerney, Kállay, Luczenbacher, Nagy J., Péczely, Szalay László, Szlemenics, Szontagh, Sztrokay , Tanárky , 
Tarczy , Vásárhelyi , Zsoldostól. 

CAz I—V. kötetek együtt ib ft. 75 kr., finom színezett péld. 21 ft.) 

HATODIK KÖTET (1840—42). Buda, 1845. öszv. 602 1. Budai Ézsajás arczkép. és egy 
aczél meg öt kömetsz. lábl. 5 ft. 78 kr. finom péld. 6 ft. 80 kr. 

Tartalma : Az akad. tört. és Beszédek Császár, Nagy J., Péczely, Schedel , gr, Széchenyi, Sztrokay , 
gr. Teleki, Tóth L , Zsoldostól. — Értekezések Fogarasi, GySri, Hetényi , Horváth Mihály , Jászay , Kiss Ká- 
roly, Kttblnyi Fer., Luczenbacher, Pulszky, Szlemenics, Vállas, Vásárhelyi, Waltherrtöl. 

HETEDIK KÖTET (1842—44). Buda, 1846. öszv. 714 1. József nádor és Körösi arczké- 
peikkel , 6 ft. 30 kr., finom péld. 7 ft. 35 kr. 

Tartalma : Az akad. tört. és Beszédek Bajza, Balásházy, Balogh P. , Bitnicz , b. Eötvös J., Schedel , 
gr. Széchenyi, Székács, gr. Teleki J-löl. — Értekezések Balogh P., Hetényi , Horváth Cyrill és Mihály , Jer- 
ney , Péczely, Szilasy , Szlemenics és Sztrokaytól. 

PTi'OLCZADIK KÖTET (1844—47). Buda, 1860). öszv. 818 1. Kisfaludy Sándor arcz- 
képével 7 fi. 

Tartalma: Az akad. lön. és Beszédek Döbrentei, Fáy, Györy, gr. Széchenyi, gr. Teleki és Toldytöl. 
_ Értekezések Balogh P., Horváth Cyrill, Kovács István, Nendtvich, Pauler és Szlenienicslöl. 




jüu ís^i^'á^ 1 BAB iü) 



■; .A ri il!^;^\il!. 



A MAGYAR TUDOM. AKADÉMIA 



ÉVKÖNYVEI. 



NYOLCZADIK KÖTET. 



1845-1847. 



&^y- a»<czA^íÁe^ 






s<f>«l Hlí^' 



.le?/ 



BUDÁN. 

A CS. KIRÁLYI EGYETEMI NYOMDÁBAN. 



M.DCCC.LX. 



TOLDY FERENCZ ÜGYELESE ALATT. 



TARTALOM. 



ELSŐ OSZTÁLY. 

A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI 

1845 — 1847. 



Lap 

I. Beszéd, melylyel a 14-dik köz ülést megnyitotta Gr. Teleki József .... 3 

II. Jelentés a m. t. t. munkálkodásairól 1845-ben. Schedel ferencz .... 8 

III. Marczibányi István emlékezete. Schedel Ferencz 21 

IV. Beszéd, melylyel a 15-dik köz ülést megnyitotta Gr. Széchenyi István . . 27 
V. Jelentés a m. t. t. munkálkodásairól 1846-ban. Schedel Ferencz .... 34 

VI. Emlékbeszéd gr. Teleki Ferencz tt. felett. Döbrentei Gábor 48 

VII. Beszéd, melylyel a 16-dik köz ülést megnyitotta /"Víj/ y/«í//Y<í 59 

VIII. Jelentés a m. t. t. munkálkodásairól 1847-ben. Toldy Ferencz . . • . . 64 

IX. Emlékbeszéd Vásárhelyi Pál rt. felett. Györy Sándor 81 

X. Életrajzi toldalék a ra. t. t. elhiínyt tagjairól. Toldy Ferencz 90 

Bacsányi János It 90 

Döme Károly tt 91 

Hoblik Márton It 91 

Rajkai Gévay Antal It. ^ 92 

Horváth Zsigmond It 93 

Vajda Péter It 93 

Kis János rt 94 

Vásárhelyi Pál rt 96 

Jankovich Miklós tt 96 

Sárváry Pál It 97 

Klauzál Imre It 98 

Fülepp József It 98 

Csécsi Imre It 99 

Kopácsy József tt 99 

Pál It 100 

* 



Iiap 

Schedius Lajos tf 100 

Pyrker László tt 101 

XL A lu. t. t. 1847-ben decemberben, az líj választások előtt 102 

MÁSODIK OSZTÁLY. 

ÉRTEKEZÉSEK. 



I. Régi történetirásunk Erdélynek Magyarországhoz volt kapcsoltatása korszakára 
nézve. Nagyajtai Kovács István Itagtúl 3 

II. Az álladalom jogalapjáról. Pauler Tivadar Itagtól 30 

III. A körlég a növény- és állatországhozi viszonyaiban. Nendtvich Károly Itagtól 63 

IV. Egy pillantás földünk életébe. Balogh Pál rtagtól 76 

V. Az isteneszme eredete. II. Rationalismus. Horváth Cyrill rlagtól 94 

VI. Törvényeink története a dicső ausztriai ház országlása alatt. Szlememcs Pál 

rtagtól 137 

I. János király és I. FerdinándrdI 1526 — 1564 137 

A. Ferdinándnak törvénykönyvünkben létezS törvényleveleirfll 140 

B- Ferdinándnak törvénykönyvünkön kívül találtató lörvényleveleirSI 213 

C. Néhány különösen említést érdemlő e korbeli oldevélröl 216 

D. E korbeli egyéb említést igénylőkről ... 221 

II. Maximiliánröl és Rudolfrúl 1564—1608 231 

A. Maximiliánnak törvényleveleirSI • 232 

B. Rudolfnak törvényleveleirfll 256 

C. Az ország rendéinek 1594. évi törvényleveléröl 308 

D. Rudolfnak törvényhozási egyéb törekvéseiről 312 

E. A Rudolf királynak törvényleveleit törvénykönyvünkben követő oklevelekről 313 

F. E korbeli egyéb említést igénylőkről 317 

III. Második Mátyásról. 1608—1619 323 

1. §. Mátyásnak törvényleveleiről 324 

2. §. Az e korbeli egyéb említést igénylőkről 362 

IV. Második Ferdinándról és Harmadik Ferdinándról. 1619—1657 366 

1. §. II. Ferdinándnak törvénykönyvünkben nem létező 1619. évi törvényleveléről . . . 367 

2. §. II. Ferdinándnak törvénykönyvünkben létező törvényleveleiről 370 

3. §. III. Ferdinándnak törvényleveleiről , 416 

4. §. Az e korbeli egyéb említést igénylőkről 481 

V. Első Leopold és Első Józsefről. 1657— 171 J 486 

1. §. I. Leopoldnak törvényleveleiről 488 

2. §. Az e korbeli egyéb említést igénylőkről 546 

Toldalék. — Altalános jegyzetek I. Ferdinánd korától I. József koráig 551 

VI. Harmadik Károlyról 1711—1740 ■. 561 

1. §. Első törvényleveléről . • 561 

2. §. Második törvényleveléröl . . 596 

3. §. Harmadik törvényleveléröl 626 



ELSŐ OSZTÁLY. 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 






1845-1847. 



M. T. T. ÉVK. VUI. 1. 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 

TÖRTÉNETEI. 



TIZENÖTÖDIK — TIZENHETEDIK EV. 
1845—1847. 



BESZÉD, 

MELYlYEl 

A M. AKADÉMIA XIV. KÖZÜLÉSÉT , NOV. 23. 1845. 

MEGNYITOTTA 

AX EliNÖH, ORÓF TEI.EKI JÓZSEF. 



Tekintetes Tudós Társaság! 

Mindé nrendenlevőtisztelthallgatóság! 

Ha nemzetiségünk és különösen ezzel szorosan összekapcsolt nem- 
zeti nyelvünk állapotjára a két-három utolsó évtizedben csak egy futó te- 
kintetet vetünk ; — ha annak állását ezelőtt egy emberi nyommal mind 
kiterjedésére mind belső kifejlettségére nézve összehasonlítjuk a mosta- 
nival, — lehetetlen hogy minden hazájáért, nemzetéért buzgó magyarnak 
szíve örömében ne repesne. Azon nyelv, mely, csak kevéssel ezelőtt, a 
köznép nyers társalgására, némely egyes buzgóbb családok magány körére, 
és kevés tanácskozó teremekre volt szorítva; — azon nyelv, melyen mí- 
veltebb társaságokban beszélni sok gyáva szégyenlett, nem tudni senki 

1* 



4 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

kisebbségnek nem tartott; — hirtelen felemelkedett a felsőbb körükig, ki- 
kötüleg hangzik hazánk minden tanács-tereméiben, és a szegény magyar — 
felsdbbsége , fejedelme parancsinak megérthetése végett nem kénytelen 
rübbé idegen nyelvet tanulni, sőt hogy nemzeti nyelvünk terjedésének jö- 
vendője is biztosítva legyen, a nemzet szükségeit, ebből eredett óhajtá- 
sait felfogni képes , megelőzni kész fejedelmünk kegyes intézkedéseiből 
most közelebbről, e folyő, ez által nyelvünk, nemzeti kifejlődésünk tör- 
ténetében örökké emlékezetes évben tanító nyelvvé is lett ; a közoskolák 
nagyobb részében , és majd minden tudományokra nézve tanításra kikütő- 
leg nemzeti nyelvünk használtatik ; és így miílhatatlan és folytonos tanul- 
mánynyá vált azon nyelv, melynek csak tudása is kevéssel ezelőtt szükség- 
telennek tartatott, melyet a kaczagányos világ-hódítók fajulásnak indiílt 
ivadéka csak dajkáitól tanult, a köztanodákban ha magány szorgalma ettől 
fel nem menti, megint elfelejtendő. Másfelől azon nyelv, mely hajdan 
nyersnek, bárdolatlannak, az eszmék czélszerű kifejezésére, a tudomá- 
nyok terjesztésérc, a míveitebb társalgásra alkalmatlannak hirdettetett, és 
elhagyattatásában , míveletlenségében sok tekintetben valóban az is volt, 
— már most akár bőségét, akár hajlékonyságát, határozottságát, hol fér- 
fias erejét, hol nyájas gyengédségét tekintsük, ha a míveitebb nemzete- 
kével mindenben nem vcrsenj'ezhet is , legalább mellettük szégyen nélkül 
mcgálhat, sőt azokat nem egy tekintetben felyűl is mi'ilja. Épen oly bá- 
mulatos, mint szívemelő változás, mely jobb érzésű apáink legvérmesebb 
reményeit is meghaladta. 

De méltó honfi örömünkben, ne higyjüka szent ügyet már végkép be- 
fejezettnek, ne gondoljimk minden további aggodalmat feleslegesnek, min- 
den további ügy ékezetet szükségtelennek; még sok teendő maradt nekünk, 
sok szálland a maradékra , míg a magas czél megközelítve , vagy pedig 
épen tökéletesen, a menyiben ezt emberileg mondanunk lehet, — elérve 
lesz. Valamint egyfelől honi nyelvünk polgári s társalgási állása még ko- 
rántsem az , minek lenni kellene , sőt az által hogy az régi jogaiba vissza- 
helyheztetett , annak sok megbőszült ellenségei támadtak , úgy másfelől a 
nyelv a tökéletesség azon pontját sem érte el, melyre mostani körülmé- 
nyeink közt képes volna; mind pedig az emberiség míveltsége bővebb ki- 
fejlődésével, nemzetünknek a megkezdett pályáni előhaladtával ezen pont 
is tovább haladand. Örömmel el kell ugyan ismernünk, hogy az apáink 



ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD 1845. 5 

áltiil ezelőtt mintegy félszázaddal gondosan elvetett mag szépen kikelt , a 
csemete a legelevenebb növésnek indult, megeró'südijtt, virágozni s()t már 
gyümölcsözni is kezd , azonban azt szeretettel ápolni , az éjszaki zordon 
szelek ellen gondosan fedezni a körülötte újra és hatalmasan sarjadzó vad- 
növényektói, a rajta mutatkozó száraz ágaktól , fattyií növésektől szor- 
gosan tisztogatni kell, míg a fáradt kertésznek hűs árnyékában biztos nyug- 
helyet adhat. 

Ne bízzuk el tehát magunkat mostani kedvező állásunkban, ne hagy- 
juk abban a megkezdett nagy munkát, ügyekezzünk mindnyájan, még pe- 
dig mindenikünk rendeltetéséhez és köréhez képest, ősi nyelvünk mostani 
állásának javításában, míveltségének előmozdításában, és ez által megked- 
veltefésében. De hogy e részben mindnyájan honfi kötelességünknek ele- 
get tehessünk, fussa el hő keblünket elszánt csüggedhetlen akarat, mely a 
feladathoz lelkesen fogni, azt fáradhatlaniíl folytatni képessé tegyen ben- 
nünket ; akaratunk pedig lelkes , tántoríthatatlan , az akadályok legyőzé- 
sére alkalmatos csak ligy leend, ha azt meggyőződésre alapítjuk, maga 
tisztaságában megtartjuk, és magunk közt egyesítjük. 

Csak az foghat erélylyel, tehetségének egész megfeszítésével vala- 
mely tárgyhoz, ki meg van arról győződve, hogy az valamely felsőbb ma- 
gasabb czél elérésére szolgál, csak ezen meggyőződés ad neki erőt a kitií- 
résre, csak ez mentheti meg őt a lankadástól. A hazájáért buzgó honfi, — 
csak azokhoz lehet e beszédünk intézve , mert a haza szent neve által is 
hidegen hag3'ott állat-ember semmi szépre, semmi nagyra sem képes, — 
át levén hatva azon megg3^őződéstól , hogy valamely ügy szeretett hazája 
boldogságára , díszére , fényére szolgáló , lehetetlen hogy minden erejét 
meg ne vesse annak előmozdítására. Már pedig ki merné azt kétségbe 
hozni, hogy mindenben előmenetele, boldogsága egyedül az azt lakó nem- 
zet lelkesedésétől, önállásától, ez pedig főleg nemzetiségétől függ? Ki 
merné tagadni, hogy a nemzetiség, ha nem is kirekesztóleg, de még is 
nagy mértékben a nyelven, mint főtényezőn alapszik, hogy nemzet, mely 
saját njelvét elvesztette, niegszi'ínik az lenni? Valóban megfoghatatlan 
kábaság volna azt el nem esmérni, hogy ki nemzeti nyelvünkhöz hű, a 
nemzetiséghez és hazához is hű. 

Az ily buzdító meggyőződésen alapúit akarat lehetetlen hogy keblünk 
mélyében erős gyökeret ne verjen, belsőnket egy szent, minden akadályok- 



6 A MAGYAR TLD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

iiak merészen daczoló , minden ellentállásből csak lij erót merítő lelkese- 
déssel el ne töltse, kivált ha azt a maga tisztaságában megtartani képesek 
vagyunk. Legyen az tiszta mint a nap reggeli melegítő sugara , ment min- 
den önző szenvedélyektől. Akármely mellékes tekintet elferdítené szent- 
ségét, ólom nehézséggel gátolná minden lépteinket, nem csak megosztaná 
azt, hanem meg is fosztaná azon nigóerőtől, mely megkívántatik arra, 
ho^y minden ellenzéket diadalmasan legjőzzön, meg azon önérzettől, ön- 
becsüléstől, mely a viszályokban az elcsűggedést legbiztosabban gátolja, 
új kísérletek tételére tántoríthatatlan erőt nyújt, szerencsénkben azzal 
illően élni megtanít, minden tiílságtől tartoztat, és így a kétségbeeséstől 
épen ligy megóv , mint az elbizottsagtól. 

Szerencséseknek mondhatni azon egyéneket, kiket a meggyőző- 
désen alapúit akarat , a maga tiszta szüzességében megtartva lelkesít , és 
vonz egy szent czél felé ; de valóban szerencsések még azon társulatok 
azon nemzet is, melyben az egyének ily akaratja szorosan forr össze a tár- 
sulat czéljának, a nemzet boldogságának, díszének előmozdítására. Az 
akaratok ezen egyesülése, az egyes erőknek ezen összemunkálása, nem 
csak az által, hogy egyik tag a másiknak működéseit nem gátolja sőt segíti, 
ad az egésznek sikerre biztosb reményt, hanem az egyesülés segítségével 
növekedett erejének megismerésében minden egyes tag akaratának új 
szilárdságot a fáradalmak eltűrésére, az akadályok eltávolítására, új kedvet 
a kerüihetetlen viszályok közt, új ösztönt a kitűzött czél megközelítésére, 
új lelkesedést , és így azon szent ihlés által , melylyel minden egyes keb- 
let eltölt, a véges emberi tehetségeknek, a hihetőség határait meghaladó, 
a természet-felettivel összekapcsoltnak látszó czélok megkísérlésére bátor- 
ságot , elérésére képességet nyi'ijt. 

Igen is, Tekintetes Társaság és minden renden levő hallgatóink! meg- 
győződésen alapúit, tisztán megtartott, és egyesűit akarattal öleljük fel 
tovább is mindnyájan nemzeti nyelvünk szent ügyét, törekedjünk polgá- 
ri tekintetét, használatát a társalgásban, tehetségünkhöz képest öregbíteni; 
mi különösen Akadémiánknak minden renden levő tagjai törekedjünk in- 
tézetünk főczéljához képest azt mind inkább-inkább kimívelni, eszméink 
tiszta, határozott kifejezésére alkalmatossá tenni; adjunk munkálkodá- 
sunknak életet az által , hogy a tudományok minden nemeit honi nyel- 
vünk segítségével ne csak meghonosítsuk, hanem bővebben is kimíveljük; 



ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD 1845. 7 

ajándékozzuk meg hazánkat minélelóbb honi önállású irodalommal, és 
nem soká őseinktől öiüklütt nemzeti nyelvünk mind polgári állására, mind 
belső kifejlődésére azon fokon álland, melyen minden más nemzetekéivel 
diadal reményével versenyezhet, melyen az ellenkező sors minden viha- 
ramak , mozdíthatatlan szirtként daczolhat. Mely hogy így legyen , nincs 
magyar ki ne őhajtaná, szívszakadva ne várná. Mit tehettünk e nagy czél 
elérésére a múlt év lefolyta alatt, bővebben elóadandja a titoknok lír. 



A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 



n. 

TITOKNOKI JELENTÉS A M. T. T. MÜNKÁLÓDÁSAIRÓL 

M.DCCC.XLV-BEN. 

el6adta 

A XIV-DIK KÖZ ÜLÉSBEN 

SCHEDEIi FEREIVCX TIXOHIVOH. 



Szerencsém leszen az akadémia folyó 1845. évbeni munkálatait rö- 
viden a tisztelt gyülekezet elibe terjeszteni. 

1. Nyelv körűn munkálatok. E rovat alatt mindenek előtt az 
akadémia nyelvtanát kell említenem, mely, miután a nyelvtudományi 
osztály tagjai annak egyes részeit elkészítek , egymás munkálatait szigo- 
rúan átvizsgálák , és az augustus és september hónapokban tartott osztályi 
üléseikben gondosan megvítaták , a most lefolyt nagygyűlés által elfogad- 
tatott s annak kinyomatása elrendeltetett. Óhajtja a társaság, hogy min- 
den, nyelvünk vizsgálatával foglalkodók komoly figyelmökre méltassák 
e munkát, s tudományosan megalapítandó észrevételeikkel nemzeti kin- 
csünk minél több oldalú és behatóbb ismertetéséhez járuljanak. Az egész 
nemzet nyelvtudományi értelmiségének e tárgyra fordulásától várhatjuk 
csak, hogy e munka valódi nemzeti tulajdonná váljék. 

Nyelvünk régi emlékei mind a nyelv alkotása és saját csínjai, mind 
számos elavult szók és kifejezések tekintetében, kiapadhatatlan forrásai a 
nyelv mélyebb ismeretének és gazdagúlásának. Azért folyvást különös 
gond tárgyai voltak azok , s az e részben megbízott rendes tag Döbrentei 
Gábor Gömör, Szepes, Liptó és Bars levéltárait látogatván meg, iiyolcz 



TITORNOKI JELENTÉS M.DCTC.XLV-BEN. y 

ilyenről adta érdekes tudósításait, s mellettük 76 kisebb írat, levelek, 
szerződések, végrendeletek, stb. másolatát, a XVI. századból, nagyobb- 
részt annak második feléből ugyan , de gazdagokat nyelvsajátságokban , s 
nem kevésbbé gazdagokat a magyar nyelv és élet történetére nézve. Mind- 
ezek nevelik ilyekben már is gazdag kézirattárunkat , s gazdagítanák 
nyomtatásban megindult nj'elvemlék- gyűjteményünket is, nyelvészeink és 
történetbuvárink egyformán nagy hasznára, ha a vevő közönség nagyobb 
részvéte a sebes folytatást lehetővé tenné. 

A szótári munkálatokat illetőleg, folyt a philosnphiai és mathemati- 
kai, s megindult a törvény tudományi műszók ujabb munkákból kisze- 
dése. Az első rendüekében eljártak Beely, Csatsko, Nagy Márton, Purg- 
staller, Széchy és Taubner, mathematikaiak kiszedésében Taubner, a 
türvénytudományiak a hivatal által írattak össze. Vegyes líj vagy ritkább 
szók Széchy által és gr. Dessewffy József írásaiból küldettek be; tájszókat 
Horváth József, s nem-tagok közöl Gáspár János erdélyieket. Szabó 
Sándor pápa-vidékieket adott. A nagy szótár számára Fogarasi , a váltó 
és kereskedési , Frivaldszky a természetrajzi , Kállay a philosophiai mű- 
szókat értelmezte. Végiíl munkába vétetett a nagy szótár kidolgozása is, 
s folyt serényen, mint ilyes nagy terjedelmű és úttörő munkának lehet, 
Czuczor szerkesztő s Fogarasi ellenőrző munkatárs szorgalmuk által. 

Örömmel hozhatom itt elé azon jeleit a felséges kormány bizodalmá- 
nak, melyben több rendbeli nyelvtudományi megbízások ű. m. vizsgála- 
tok és tankönj'v-íratások által az akadémiát részeltetni méltóztatott. Ez 
úton is alkalom nyilt tehát intézetünknek a közügyet tehetsége szerint 
szolgálni. 

II. Tudományos munkálatok. A nyelvtudományi osztályhoz 
tartozólag gr. Kemény József érdekes előadásban Molnár Albert régi, nagy 
nevű írónk életéhez közlött eddig ismeretlen adatokat, s annak fenma- 
radt egész irattárczáját az akadémia könyvtárában tette le. Könyvészeti 
közleményekkel Schedel Ferencz szolgált. Kállay bizonyos, a veres-pataki 
bányákban talált fatáblákat ismertetett, s a Jerney által krimiai Kérésből 
küldött görög feliratokat magyarázta. Erdélyi az i hangról a nyelvben ér- 
tekezett. A philosophiai osztályban Purgstaller József a nézetek egyolda- 
lúságáról , Nagy Márton beköszöntőleg a tanodalmak czélszerű szerkesz- 
téséről értekeztek. — A történetiben Luczenbacher János Zsigmond ki- 

M. T. T. ÉVK. Yin. 1. 2 



10 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

rály nagy pecsétjét isinértette 1435-ből; Waltherr László V. István állított 
svéd háborúját enyésztette el egy egykorú fontos oklevél szövegéből , bí- 
rálati úton : mindkettő régi megbízásból , s így közleményeik azonnal Év- 
könyveink VI. kötelébe iktattattak. Ismét Kállay a szlavinokról bőven 
értekezett, vonatkozva egy hasonló czímií legújabb munkára. Szívesen 
hallgatta az akadémia vendégül AVenzel Gusztávot, ki a magyar városok 
középkori törv. könyveiről értekezett, és Rischel Ágostonnak a titoknok- 
hoz intézett értekező levelét , melyben bíboros Constantin , Nestor és 
Anonymus látszólagosan ellenkező tanait a magyarok költözéséről össze- 
egyeztetni igyekezett. — A mathematikai osztályban Vásárhelyi Pál egy 
dunatiszai hajózható csatorna mi módon eszközölhetéséről , majd vasútak- 
és csatornákról értekezett, mely utóbbi ma a tisztelt közönség elibe is 
lesz terjesztve ; Fest Vilmos Dredgenek a lánczhíd-építés körüli új rend- 
szeréről. — A hadtudományi alosztályból Korponay és Mészáros köszön- 
töttek be szakbeli előadásaikkal. — • A törvénytudományiban Sztrokay 
Antal a hitelező és adós közti viszonyokat adta elő a régi nemzeteknél, 
mely értekezés szinte ma olvastatik fel ; Szlemenics befejezte törvényink 
története második szakaszát. — Csécsi Imre a természettudományi osz- 
tály részéről a füvészetben a nemi rendszer mellőzését indítványozta, 
mely tárgy még a vitatkozás szőnyegén van. Gyászbeszédeket a titoknok 
tartott az elhunyt tagok felett. 

Akadémiai költségen ez évben egyedül az Evkön}'^vek VI. kötete, s 
az Értesítő IV. évfolyama hét füzetben, jelenhetett meg. Megbízott könyv- 
árusunknál még a római classicusok V. kötete, melyben TibuU foglaltatik, 
Egyed Antaltól , s az Eredeti Játékszín XIV. és XV. kötetei láttak nap- 
világot. Sajtó alatt az Értesítő folytatása, az Évkönyvek VII., a Hellén 
Classicusok II. kötetei, s néhány pályamunka izzadnak. 

III. A jutalmak ügyéről ez úttal bővebbnek kell lennem. Minde- 
nek előtt az évenkénti nagy jutalmat illetőleg: gyakran tapasztalván a 
társaság a különféle tudományszakokhoz tartozó munkák összehasonlítása 
nehézségeit, czélszerűbbnek találta bizonyos egymásra következő évko- 
rokét venni fel , s azokban osztályai sora szerint mindig a rokonnemtíek 
összehasonlítása után emelni ki azon munkát, mely szakbeli társai közt 
becsre legelőbbkelő. így ez idén az 1841-től 1844-ig megjelent termé- 



TITOKNOKI JELENTÉS M.DCCC.XLV-BEN. 11 

szettudoinányi munkák vétettek összehasonlítő vizsgálat alá, s küzólük 
adatandik ki a legjobbnak folyó évi jutalmunk. 

Ezen és szokott osztályi pálj'ajutalmainkon kivül három új neme a 
jutalmaknak tiínik fel mai előrajzunkban, melyekről számadással részle- 
tesen tartozom. Tudva leszen az irodalmi közönség előtt, miszerint egy, 
ns Pest vármegyétől kineveztetni szokott küldöttség a főhg-nádor oltalma 
alatt, időrűl-időre a néhai Marczibányi István cs. k. titkos tanácsos ala- 
pítványából évenként 400 vftot itélt oda a legjobb magyar könyvnek; egy 
nyelvtudományi kérdés legszerencsésb megfejtőjének pedig 100 vftot. E 
jutalom-alapítványhoz járult nem sokára Vitéz József néhai kir. udvari 
ügyvivőé , melyből évenként egy történeti vagy természettudományi pá- 
lyairat volt 100 vfttal jutalmazandó, továbbá gróf Pongrácz Teréz özvegj' 
Motesiczky Jánosné holtig-ajánlata évenkénti 200 fttal , s több rendkivüli 
jutalom , a küldöttség egyes tagjai által koronként megajánlottak. E ju- 
talmazások 1815. kezdődve mindeddig négy ünnepélyes közülésben tör- 
téntek. A környülállások némi haladékokat szültek, s történt, hogy az 
1834-ben kihirdetett kérdésekre két évvel utóbb érkezett pályaíratok 
megítélése, valamint az 1828-tól fogva e napig elfolyt évekről a nagyobb 
jutalom kiosztása végkép elmaradt. Ns Pestmegye tehát , a Marczibányi 
család kérésére , s a fens. főherczeg nádor kegyes helybenhagytával az 
akadémia kezeibe tette át az egész ügyet, mely arról, az alapító család- 
jának kikötött befolyásával, ekép intézkedett: Miután 1831-től fogva az 
évenként legjobbaknak itélt magyar munkák az akadémiától jutalmokat 
már elvevék , az alapító szándéka , bár más pénztárból , valósággal telje- 
síttetett, s így csak a közben jutalom nélkül maradt három év igényelheti 
az alapító szándékának bár késő teljesítését. Megvizsgáltattak tehát az 
1828. 29. és 30-ban mag3'ar nyelven megjelent jobb munkák, s közőlük 
minden évre egyegy koronáztatni fog. — A kisebb jutalmat illetőleg, mely 
pályafeleleteknek jár, négy maradt eddig, s marad még jövő évig függő- 
ben, miután a magok idejében érkezett pályaíratok még nincsenek az aka- 
démia kezénél. 

A Vitéz jutalmára hirdetett kérdésekre érkezett feleletek közöl az 
akadémia valósággal ötöt vett által, négy kérdésre felelőt, s azoknak bí- 
rálásában el is járt, mint azt az utóbb felolvasandó jelentés elő fogja adni; 
a függőben maradtak sorsa szinte a jövő évben intéztetik el. 

2* 



12 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

Jövendőre pedig a következő intézkedés állapíttatott meg. Az idő- 
közben kiadatlamil maradt jutalmak tőkésíttetnek , s kamatai a szokott 
évenkénti öt száz forinttal összeslitetvén , azokból egy 50 darab aranybői 
áliandő nagyobb Marczibányi-jutalom alkottatik, mely minden évben azon 
munkát fogja koszorúzni , mely az akadémia által jutalmazott vagy jutal- 
mazottak mellett becsben első rangban áll. 

Ezen kivül minden évben váltva egyszer nyelvtudományi kérdés fog 
kittízetni, másszor irodalom-történeti, históriai vagy természettudomá- 
nyi : amahoz Marczibányi , éhez Yitéz alapítványából mindenkor harmincz 
arany kapcsoltatván. 

Minthogy végre tíz jutalmazott pályaírata a volt Marczibányi küldött- 
ségnek kiadatlan maradt, a pályázásból pedig csak úgy háramolhatik na- 
gyobb haszon a tudományokra, ha annak eredményei világot is látnak, az 
említettek s az ezentúl jnegjutalmazandók az akadémia által közzé fognak 
tétetni , mely végre fens. Pártfogónk a Motesiczkyné-féle holtigajánlatból 
az ország pénztárában fenmaradt összeget, s az 1822-ben megjelent juta- 
lomfeleletek jövedelmét méltóztatott költség-alapúi kegyesen kirendelni. 

A Gorove-jutalomra , melj-^et nélmi Gorove László akadémiánk tagja 
és testvérei alapítottak, s mely négy évi időkörökben váltva egyszer a 
legderekabb ifjúsági , vagy pénz- s régiségtani munkának , másszor vala- 
mely erkölcstani vagy történeti pályairatnak jár, mindenkor 200 ezüst 
forintban , ez idén először hirdettetik pályatárgy. S az akadémia örven- 
deni fog, ha íróink valamint saját osztályi feladásaira, úgy e rendkívüli 
JHtalom-kitúzésekre is jeles készülettel mimkálandanak, hogy így mind 
az áldozattevő jeles hazafiak szándéka beteljesedjék, mind a tudomány s 
irodalom élénkebb gyarapúlást vegyen. 

IV. A tudományos utazások rovata sem meddő ez évben. 
Úton vala folyvást két tagunk, Jerney János Moldvában, ezen Atelkuzu 
név alatt egyik régi hazánkban, és Reguly Antal, az Ural keleti részein, 
a keleti finnek között. Amaz szorgalmasan gyxijté fel minden emlékeit a ma- 
gyarságnak e szomszéd s egykor a magyar koronához Cumania név alatt tar- 
tozott országban. El vagyon annak földe számtalan magyar eredetű név- 
vel, folyók, hegyek, dűlők, lakhelyek neveivel borítva, mik a magyar 
elemnek hajdan ott uralkodtát kétségtelenül bizonyítják, számos emléke 



TITOKNOKI JELENTÉS MDCCC.XLV-BEN. 13 

maradt annak fel a liívatalok neveiben , mi a magyarnak a társasági álla- 
potokrai egykori befolytát, s ezer meg ezer szóamoldván nyelvben, mely 
annak a nyelvre hatását bizonyltja. Tétete jeles társunk ásatásokat, me- 
lyek sok ottan «ílt s elhunyt népfeleink neveit mutaták fel , s ily eredmé- 
nyek mellett csak fájdalommal említhetem azon akadályokat , melyek tár- 
sunkat munkálataiban eleinte feltartóztaták , majd teljesen gátiák. De így 
is gazdag leszen régi történeteinkre, s kivált a kűn népfelekezetre nézve, 
tudományos eredményekben, Jerney utazásának leírása, melyben a sze- 
rencsésen haza tért férfi jelenleg munkás. — Reguly is bevégezte ez évben 
viszontagságos és fáradalmas kutatásait a keleti finnek között, s júliusi 
utolsó lefele szerint, Nisne-Novgorodban tanulta a syrjaenek dialectu- 
sát. is közel van nagyszerű küldetése bevégzéséhez : tett roppant ké- 
születei és tapasztalásai eredményeinek tudományos feldolgozása, e főré- 
sze vállalatának , az , melyet most a nemzet , melynek sok tagjai mele- 
gen karolták fel az utóbbi időben ügyét , tőle méltán várhat. 

Kül viszonyainkra nézve említhetem, miszerint a skót és po- 
rosz akadémiáktól lij jeleit vettük ez évben a barátságos megemléke- 
zésnek. 

Könyvtárunk folyvást részesült a hazafiak szívességében. Neveze- 
tes gyarapodást vett az Szlavniczai Sándor István hagyományából, melyet az 
elhiínytnak családa ez évben ada ki több mint 1100 kötetben, mikkel szá- 
mos hézagai pótoltattak leginkább a régibb hazai osztálynak; s a hazafi 
érzésű család még többekhez nyújtott, saját elhatározásából, remén\'t. — 

Nem mellőzhetek, mielőtt a személyzeti változásokra mennék át, egy 
tárgyat, melynek megemlítésével a közönségnek tartozunk, a mennyiben 
részvétet bizonyít intézetünk iránt, s tartozunk magunknak azok irányá- 
ban, kiknek követeléseit az akadémia tettel utói nem érheti. A re f or- 
mi mozgalmakról kell néhány szót szólanom , melyek ez idén egy 
szép részét foglalták el társasági munkálkodásinknak. — Mélj cn érzi az 
Akadémia azt, hogy oly hathatósan , mint óhajtható , a nemzeti tudomá- 
nyosságot elő nem mozdíthatja. Ennek egyik oka a társaságban fekhetik: 
emberekből áll az is, serészben mentegetőznünk sem hely, sem idő. 
De nagy okát a kevésbbé erélyes hatásnak szerkezetünkben, még nagyob- 
bat anyagi gyenge megalapíttatásában találtuk. Hosszú sorát mondhatnám 
cl az előkészített sót megindított, hosszabbját a szándéklott munkálatok- 



14 A MAGY^VH TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

nak , mik képesek leendettek hatalmasan emelni az ügyet mely reánk bi- 
zatott: az elmaradt pártolás cs saját pénzerő hiányánál fogva azonban nem 
egj'szei- kelle visszatérnie a hajiJnak révpartjába, vagy hajótörést szen- 
vednie. Tagjainkat, kik kozől csak tizennyolcznak járhat mindeddig, s 
némelyeknek igen kicsiny , évdíj , nem bírjuk egyéb hivataloktól , és 
akadémián kívüli foglalatosságtól függetlenné tenni, mi által idejüknek 
csak kicsiny részét képesek a társasági munkálatoknak áldozni. Saját 
munkáink , a jutalmazott pályaíratok s egyéb nevezetes kéziratok nyom- 
tatlanill hevernek, egyetlenegy saját orgánumunknak, roppant és huza- 
mos pénzáldozat után , végre is meg kellett szűnnie. Természettudományi 
osztályunk a szükséges tapasztalgatási eszközökben, ez s a történeti, uta- 
zási költségekben, mindnyája pedig — miután nagy könyvtár fővárosunk- 
ban nem létezik — egy ilyenben lát szükséget. Mind annyi vagy lesújtó 
körülmény, vagy lehetetlenség a gyorsabb és erélyesebb előmenetre. De 
e részben a javítás nem tőlünk függ: mi e napig a nemzettől csak törvé- 
nyes közállást vettünk, pénzalapunkat azonban mindeddig csak magányo- 
sak nagylelkűségének köszönhetjük : mely elégséges volna bármelyik 
osztáljamk fényes megalapítására , de hat osztályt illően fentartani képte- 
len. — Mondám , ez nem az akadémiától függ : a szerkezetre fordiilt te- 
hát figyelmünk ; a tanácskozások folytak , s az új terv elkészült : a nagy- 
gyűlésnek azonban még nem volt bátorsága az eszközléshez való utolsó 
lépéseket megtenni. Vájjon szerencsésb leszen-é e formák között a siker, 
ha új erők nem járulnak hozzájok? Történtek tehát kísérletiíl némely 
belső intézkedések , melyek ha valóságos javításnak bizonyítandják mago- 
kat, e nyomon haladnunk, s talán gyökeres átalakulásra átmennünk biz- 
tosabban lehetend. 

Tagjainkat illetőleg, a halál ez évben négyet ragada el : Döme 
Károlyt, irodalmunk egy régibb szakában lelkesen működött férfit; Hob- 
lik Mártont, a magyar ügy apostolát a Száva körül , s derék geographiai 
írót, de kinek írásait pártolás nem-léte miatt, nagyobb-részt még homály 
fedi; Gévay Antalt, hazai történet-tudományunk egy fő támaszát, s a 
keleti, különösen perzsa és török, irodalom gazdag isméretű képviselőjét 
az akadémiában; végre Horváth Zsigmondot, több közhasznú munkák 
irodalmunkba átültetójét. 

Választásaink a következő hazafiakat csatiák szorosban hoz- 



TITO KN OKI JELENTÉS M.DCCC.XLV-BEN. 15 

zánk. A mathcmatikai osztál} lioz az igazgatóság kinevezése rendes tagul 
Fest A'ilinost, kétszer-koszoriís irúnkat, adta. A nyelv- és széptiidományi 
osztály Gondol Dániel ismeretes szépíani , és Frankenburg Adolf termé- 
keny szépirodalmi írókkal gyarapiílt ; a jogtudományi Pauler Tivadar zá- 
grábi jogfanárral , kit észjogtörténete jelesb tudósaink sorába iktat ; és 
Szentkirál} i Zsigmonddal, több jeles bányajogi mimka szerzőjével ; a tör- 
téneti nagyajtai Kovács Istvánnal , Erdély egyik legmunkásabb és szeren- 
csés történetbuvárával , végre a természettudományi Nendt^ich Károly 
vcgytanárral , ismeretes jelességüvel e szakban s legújabban egy nagyobb 
vegytani munka szerzőjével. 

Befejezésül az akadémia örömét jelentem ki a felett, hogy az igaz- 
gatóság eddigi tisztelt és szeretett elnökeinket , bár hivatalkörök által ko- 
ronként távol tartatnak tőlünk , a tegnapi napon történt új választás által 
ismét és szorosabban kapcsolja liozzánk. Az ő bölcs vezetésöknek köszöni 
a társaság, ha eddig méltánylást vihatni ki magának szerencsés volt. 



TIZENNEGYEDIK KÖZ ÜLÉS TÁRGYAI. 

NOV. 23. 1845. 

1. Elnök megnyitó beszéde (L f^lj. I. sz. alatt). 

2. Titoknok jelentése a társaság 1845-ki munkálatairól (I. félj. II. sz. 
alatt). 

3. A hitelező és adós közti viszonyok a régi nemzeteknél, Sztrokay 
Antal rttól. 

4. Marczibányl István emlékezete , ScJiedel Ferencz titoknoktól {I. 
alább III. sz. alatt). 

5. A hazai közlekedési eszközökről , Vásárhelyi Pál rttól. 
6 — 11. Olvastattak a következő hivatalos jelentések: 

6. Jelentés az 1841 — Í8i4—ig megjelent természettudományi munkát leg- 
jobbikának oda Ítélt 200 darab arany jutalomról. 

Az 1841 -tői 1844-ig megjelent természettudományi munkák sorában mindenek 
felett kitüntetendonek találtatott : 



16 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

Természettan, irta Tarczy Lajos. Második teljesen átdolgozott s javított Madás. 
Pápán, ketkilief, 1843—1844; 
mint melyet önálló és szoros értelemben vett tudományos tartalma , a szükséges mathe- 
niatikai elveknek okszerű alkalmazása , s általában a munkának a tudomáuy legújabb 
állásához képesti jeles kidolgozása , szabatos nyelve , szóval az egésznek oly rendsze- 
res és fanulmányos szerkezete , miszerint ily tökéletes természettant jelenleg nyelvün- 
kön nem bírunk , hathatósan ajánlott. 

E/.en munkához legközelebb állónak , s mint ilyes dicsérettel említendőnek ta- 
láltatott : 

Természettudományi Szóhalmaz , t'rta Bugát Pál. Pest, 1843. 

Költ Pesten, a magyar tudós társaság XVI. nagy gyüle'se'ben, nov. 20. 1845. 

Dr. Schedel Ferencz m. h., 

titoknok. 

7. Jelmtés az 1828., 1829. és 1830-6ai« megjelent magyar mutíkák legjobb- 
jainak oda Ítélt négij-tiégtjszáz vftnyi Marczibáuyi jutalmakról. 

Megvizsgálván a társaság az 1828-ban megjelent magyar munkákat, Czuczor 
Gergely „Aradi gyűlés'^ czimű eposát olyannak találta , mely a szerző egyéb munkái 
között nem csak legerőteljesebb és legférfiasb , hanem egyszermind a magyar epikai 
irodalomnak egyik valódi gyöngye; s ennélfogva e munkának Ítéltetett oda a 400 
forintból álló Marczibányi-féle nagyjutalom. Dicséretfel említésre méltónak e követke- 
zőt találta a nagygyűlés : Az emieri nyavalya- és gyógyitástudománynak első része. 
irta Gehhardt Ferencz. 

Az irodalomnak 1829-diki termékei között legkitűnőbbnek, s mint ilyes a Mar- 
czibányi-féle nagyjutalomra méltónak találtatott a következő : „Tanácsolaíok a mezei 
gazdaság körében. Irta Baláshúzy János ," mind becses tartalmánál , mind külö- 
nösen azon korban rendkivüli érdekességénél és közhasznúságánál fogva. Következő 
munkák dicsérettel említtetnek: Persius Satyrái , fordította Kis János. — Philosopliiai 
EmcyrAupaedia , írta Köteles Sámuel. — Európa tekintete, jelenvaló természeti , miveleti 
ét kormányi állapotjában , írta Dóczy József. 

1830-ból gr. Széchenyi Istvánnak „Hitel"' czíniű munkájának jár ki a nagyjuta- 
lom. Ismeretes mindnyájunk előtt e könyv , mely híven tükrözvén vissza szerző hatal- 
mas egyéniségét, nem csak tudományos munka, hanem politikai tett volt egyszersmind, 
egyiránt gazdag eredményű az irodalom körében s a közélet mezején , és rendkivüli ha- 
tású a nemzeti nyelv terjesztésére nézve is. — Ezen év irodalmi termékeinek sorából di- 
csérettel kiemelendő Vörösmarty Mihály „Bujdosók''^ czímű szomorújátéka. — Angyalfly 
Mátyás „Ju/iászkálé^ja is dicséretre méltónak találtatott. 

Költ Pesten, a magyar tudós társaság XVI. nagy gyűlésében, nov. 20. 1845. 

Dr. Schedel Ferencz m. k., 

tiloknok. 



TITOKNOKI JELENTÉS M.DCCC.XX, V-BEN. 17 

8. Jelentés a nyelttudományi osztálynak \SA^-ban kitett jutalmára érkezett 

pályám unkákról. 

Az 1843-ki köz ülésben kihirdetett ezen nyelvtudományi jutalomtételre : „Ke'szi/- 
tessék mits;i/fir e'kps szóküfe's^ azaz átlássanak elő bizonyos rendszerben a magyar nyelv 
eredeti, tiszta, sajúlságos e's választékos kifejezései, melyek kivúllképen a re gi nyelv- 
maradványok, j)e'ldabe8Zedek, közmondások, szújárások , e's jeles írók nyoinuÍ7i fellalál- 
lialúk ; jelrllessenek ki a besze'd részeinek ritkább vonzatai , e's a tnondalok ekeskiite'se'nek, 
viszonyának, rendének szabályai , kiilönSs lekinlellel a kihagyásokra, körmondatokra e's 
a költői nyelv sajátságaira , valamint végre a nyelvünk tisztaságával, eredetiségével , 
sajátságaival ellenkező hibás , idegenszerű és aljas szavakra és szólásmódokra ,^'' őt pá- 
lyamunka érkezett, melyek kö/.ől a bírálók többsége annak Ítélte a száz arany jutalmai 
és nyomtatást , melynek jeligéje : „(luis in tam lubrica et minus e.tjiedita via non inter- 
dum labatur"; mint a mely a feladat minden részleteire kiterjeszkedik , szabályai nagy- 
részt helyesek és könnyen felfoghatók ; s melyben nagy gonddal és ügyesen van- 
nak felhasználva a nyelv tisztaságának kútfejei ; minden szabály pedig alkalmas pél- 
dákkal felderítve. 

Ezzel becsben szerencsésen versenyzőnek , találtatott azon munka , melynek jel- 
sza\ a : „ Tn der Tiefe irohnt die IVahrheit^'', mint a mely a nyelv sajátságaiba mélyeb- 
ben hat , s példáit biztosabb ízléssel és ítélettel választja , de másfelől előadásban és 
rendezetében az utolsó kéz híát érezteti , s azonfelül bevégezve , mint annak végén 
megjegyeztetik, a szerző súlyos betegsége miatt, nincsen. Ezeknél fogva e munka di- 
csérettel említtetni , s ha bevégeztetik , az akadémia által tiszteletdíj mellett kiadatni 
határoztatott. 

Feltöretvén a jutalomra és tiszteletdíjra méltatott munkák jeligés levelei , kitűni 
hogy a koronázottnak szevíö^e Szvorényi József c\&tMc\ szerzetbeli szónoklattanitó Szé- 
kesfejérvárt ; a második rangúé pedig Szilágyi Islvá?i. 

Kőit Pesten, a magyar tudós társaság XVI. nagy gyi'tléséböl, nov. 11. 1845. 

Dr. Schedel Ferencz m. k., 

titoknok. 

9. Jelentés a jjhilosophiai osztálynak 1843-6«/^ kihirdetett jutalmára érkezett 

pályamunkákról. 

Az 1843-ki köz ülésben kihirdetett ezen philosophiai jutalonitételre : „Vejlesse- 
nek ki a szabadság és társadalmi rend elméletei, állíttassanak fel elvek , mik szerint azo- 
kat öszhangzalba liozlialni , és adassanak elő e tárgyról a nevezetesebb bölcselők nézetei'^ 
két pályamunka érkezett, melyek közöl az ily jelmondata : „A gondviselés az emberi 
nemet tem egészen függetlenné, sem rabszolgává nem teremtette" a bírálók által egyhan- 
giílag jutalmazandónak, a vizsgálók többsége által pedig egyszersmind kiadandónak is. 
Ítéltetett : mint a melyben sok jelesen felfogott és czélszerű világossággal szerkesztett gon- 
M. T. T. ÉVK. VIU. 1. 3 



\g A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

dolatsor található, mik társadalmunk mostani bonyodalmai közt az eligazodásra tö- 
rekvőnek zsinórmértékűi szolgálhatnak. 

Felbontatván a jeligés levél , a következő név tűnt elő , mint szerzőé : Benczúr 

Jánot. 

Költ Pesten, a magyar tudós társaság XVI. nagy gyiíle'se'ben, nov. 11. 1845. 

Dr. Schedel Ferencz m. k., 

titoknok. 

10. Jelentés a természettudományi osztálynak 1842-6e« kihirdetett jutalmára 

érkezett pályamunkákról. 

Az i842-ki köz ülésben kihirdetett ezen természettudományi jutalomtételie : „AY- 
rnntatik hazánk eghajlalátiah termé sxetludományi vizsgálatokon épült ismertetése , elő- 
adatván egyszersmind a/mak hatásai a növényi és éillati életre''' öt i)ályamunka érkezett, 
juelyek kőző! a megbízott vizsgálók egyhangúlag kitüntették azt , melynek jelszava : 
„C'est rhistoire tiuturelle de son 2>ays , fjii'il faut le jdus étudier'-\ mely a kérdés min- 
den részleteit gazdag tapasztalással s a tudomány jelen állásához mérten fejti meg , s 
velős, szabatos és kellemes előadásával is ajánlkozik. 

Ebez legközelebb állónak az ily jelszavú értekezés Ítéltetett: „Velum meum non 
elevabis", mely kivált második , éghajlatunknak az állati életre való befolyását tár- 
gyaló , részében jeleskedik ; s ezért ivenként négy arany tiszteletdíj mellett kiadatni 
határoztatott. 

Ezeken felül még azon munka , mely homlokán ily jelszót visel : „Adatokat ké- 
rünk alázatosa?i^' dicséretet nyert. 

Felbontatván a két első munka jeligés levelei, kitűnt, mikép a koronázott mii 
szerzője Dorner József, m. kir. helytartósági gyakornok ; a másod rangúé pedig Tö- 
rök József OTVOS doctor s akad. lev. tag. 

Költ Pesten, a magyar tudós társaság XVI. nagy gyűléseién, nov. H. 1845. 

Dr. Schedel Ferencz m. k., 

titoknok. 

11. Jelentés a Marczibányi-kiilddttség által \SM-hcn kitűzött Vitéz-féle 
jutalmakra érkezett jjályamunkákról. 

A volt Marczibányi-Küldöttségnek 1834-ben kihirdetett következő kérdéseire: 
1 . „Magyaráztassék meg a Karok és Rendeknek igazi esmérefök , s határoztassék meg , 
kik teszik a karokat és kik a rendeket Magyarországban^'-, — 2. „Volt-e fejedelmi fő ha- 
talom a magyar nemzetnél sz. Is/rán király országlása előtt? Milyen változást tett a ma- 
gyar jwlgári alkotmányon e nagyfejedelem?^'^ — 3. „Melyek a köznéjmek közönségesebb 
nyavalyái Magyarországban ? Miből erednek és micsoda diaeteticai életmódjával lehet 
azokat megelőzni s elkerülni" — összesen négy , és pedig az első kettőre egy-egy , a 



TITORNOKI JELENTÉS M.DCCC.XLV-BEN. 19 

harmadikra két értekezés pályázott ; de mik közői egy sem oldotta meg az illető fel- 
adatot csak némileg is; s ennélfogva, a/, ezen jutalmazások körül divatozó elv szerint 
egy sem nyerhellc el a jutalmat. 

Szerencsésb siker követte a következő kérdést : ,,Míí jele7ií ezen szó „j>rivtle- 
gium"' II magyar türvc'nyekben e's oklevelekben 1 kik adlak ugyanezek szerint j>rivilegia- 
tis leveleket ? es mii jelent a magyarországi ajándék- s egyéb más levelekben t'me szokott 
hefejezi's , mely me'g ma is keletben van : Ubi praesentes nobis in sj)ecie reportutae 
fuerint , easdem in forinavi privilegii redigi faciemus", melyre szinte egy értekezés 
pályázott ily jelmondatú : 

Bölcsen jövendőnk folyla sorát kegyes 

Isten setét éjküdbe takarja bé , 

S kaczag halandón , kelletén ha 

Ttil remeg. Har. 
s ez a vizsgálók többsége által a kitett 200 vft jutalomra és kiadatásra ajánltatott : mint 
a mely habár a kérdést minden részeiben meg nem oldja is, arra a történeti emlékek 
szorgalmas kikutatása által többfelől világosságot vet , s bővebb kifejtését derekasan 
előkésziti. 

Felbontatván a jeligés levél, e név tűnt ki jnint szerzőé: Szlemem'cs Pál , kir. 
törvénytanító. 

Kó'lt Pesten, a magyar tudás társaság XVI. nagy gyülése'ben, nov. 11. 1845. 

Dr. Schedel Ferencz s. k., 

titoknok. 

12. Az líj jutalomtételek kihirdetése: 

/. A nyelvtudományi osztályból. 

1. Szónoklattani. 

Adassanak elő a polgári szónoklat kellékei és hibái, bel- és külföldi példákkal 
felvilágosítva; továbbá azon eszközök, melyek annak kellő kiképzésére szolgálhatnak. 
Jutalma ötven darab arany. 
Határnap martius 31-dike 1847. 

2. Irodalom-történeti. 

Adassék elő a magyar szógytjjfemények és szótárak birálati története a szógynj- 
tők és szótárirók rövid életrajzával együtt , a legrégibb időktől máig. 
Jutalma Yitc'z alapítványából harmincz darab arany. 
Határnap martius 31 -ke 1847. 



20 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEí. 

//. A philosophiai osztályból. 
3. 

Adassanak elő bírálólag az.iíj kor legnevezetesebb philosophiai rendszerei . s fej- 
tessék ki okokkal támogatva : melyik igér közölök legnagyobb sikert a tudományok és 
társadalmi élet kifejlődésére. 

Jutalma ötven darab arany. 

Határnap Diartius 31-dike 1847. 



Adassék elő azon hatás , melyet jelenleg nálunk a népnevelés az alsóbb néposz- 
tály erkölcsiségére gyakorol , és terjesztessenek elő azon módok , mik szerint népűnk 
erkölcsi nevelése tanodákban és tanodákon kivül czélszerűbben intéztethetnék el. 

Jutalma Gorove alapítványából kétszáz ezüst forint. 

Határnap niartius 31. 1847. 

///. A történettudományi osztályhál. 

5. 

Adassék Magyarország török hatalom alatt volt részeinek akkori földirati és pol- 
gári viszonyainak ismertetése , térképpel. 
Jutalma ötven darab arany. 
Határnap inartius 31. 1847. 

IV. A természettudományi osztályból. 
6. 

Határoztassanak meg vegybontások s gyógygyakorlali adatok nyomán a neveze- 
tesb honi ásványvizek gyógyjavalatai ; niikép lehetne azokat netalán létező hiányaikra 
nézve orvosi-rendőrségi tekintetben használhatóbbakká tenni ; továbbá adassék elő , 
melyekkel lehetne azok közöl a külföld legnevezetesb ásványvizeit teljes sikerrel pó- 
tolni; végűi említtessék meg, mik történtek irodahni tekintetben eddig e tárgyra nézve. 

Jutalma ölvén darab arany. 

Határnap martius 31. 1847. 



MARCZIBÁNYI ISTVÁN EMLÉKEZKTE. 21 



ra. 

MARCZIBÁNYI ISTVÁN ElVILÉKEZETE. 

ElŐADTA 

AZ AKADÉMIA XIV-DIK KÖZ ÜLÉSÉBEN , NOV. XX. MDCCCXXV. 
SCHEDEl. FERENCX TITOHÜÍOM. 



„Nincs szebb helyzet a bazaíi életében , nagy tekintetű Gyülekezet, a 
gazdagénál, ki megáldva az áldozhatás boldogító hatalmával, megáldva 
egyszersmind a nagynak és jónak szeretetével , jótevője lehet az emberi- 
ségnek, s a nemzeti felviriilás önereű előmozdítója. Adjatok hálát a sors- 
nak a szerencséért irány- és létadók lehetni, míg annyi hú kebel vágyai 
kielégítetlenül hamvadnak el, s annyi nemes erő a tett mezején jobbotok 
nyújtása nélkül ellankadna. Nálatok az óhajtás akarattá, a gondolat tetté 
leszen , a siker pedig a legbüszkébb és érdemlett öntudattá. Ti azonitva 
magatokat a nemzettel, érzitek ugyan ennek fájdalmait, de nem kis meg- 
nyugv'ást leltek annak tudatában , hogy erőtök van annak szelidítéséhez 
járulni, és érzitek annak örömeit mint a magatokét, s emeli kebleteket lá- 
tása annak, hogy ez örömeket milliók érzik veletek, s ez örömekhez ti 
alkotólag és segítőleg híven járultatok. Ily pálya végén egy nemzet hálája 
áll Iclekderítőleg halottas ágyatok előtt, s dicsőség köríti koszorúival meg- 
hűlt halántékaitokat. Hívatva vagytok éltetni nagyot és szépet, hogy ma- 
gatok is örökké éljetek. 

Ily szép sors jutott míg élt, egy dicső név fénykoronája midőn a sír- 
ba szállt, azon férfiúnak, kinek, midőn e fényes körben megújítani készií- 



22 A MAGVAR TUD. TÁllSASÁG TÖRTENETEI. 

lök enik-kezetét , irodalmunk egy régi tartozását kívánom leróni. Marczí- 
bányi Ist\ ánról fogok Önöknek beszélni. 

Ha jeles elődök elszámlálása nevelbetné fényét a Marczibúnyi István 
névnek, régi történeteink lapjait ütném fel, elősorolandó azon őseit, kik 
magokat a had és béke műveiben kitüntették; felhoznám Mártont, kit Hu- 
nyadi Mátyás, jutalmaira, Jánost, kit I. Ferdinánd barátságára méltatott,' 
Zsigmondot, ki, mint történetíró, tudományosságának hagyta fen egy szom- 
széd baráti nemzetnél nyomait; említném első Istvánt, a múlt század kö- 
zepén iskolai díjak alapításával előmozdítóját a tanulói szorgalomnak; em- 
litném első Lőrinczet, a mi Istvánunk atyját, ki hosszú évek során át Csa- 
nád ai'spánja, a szegények jótevője, s a vallás áldozatos oltalmazója volt. 
Hog>' méltánylástokat ez érdemdús háznak kivíjam , ifjabb testvérét Im- 
rét dicsérném, ki hű teljesítője István vég szándékainak, intézője lön az 
első magyar jutalmazó alapítványnak; nem feledném Mártont említeni, 
kit mindnyájan úgy ismerénk mint a művészetek lelkes pártolóját; nem 
az élók közöl ennek fiát Li\iust, ki atyja könyvtárának egy becses részét 
az akadémiának ajánlotta fel, nem Lajost, azon jutalom szerzőjét, mely a 
magyart az eddig legelterjedettebb népi tankönyvekkel látta el. Kiemel- 
ném, miképen e ház női sem niaradának el a szépnek és jónak pártolá- 
sától. Majthényi Mária sugalló nemtő gyanánt álla második István mellett, 
lelkes hölgy, s a mi több, a jóság angyala, munkás társa férjének jóté- 
teiben , követője a tudósok pártolásában ; s legújabban Motesiczky Vin- 
tencia, ki férje Lajos példáját követve, sőt nemes versenyben túlhalad- 
va, évenkénti jutalmat alkotott, tartandót míg él, a magyar költészet vi- 
rágoztatására ! De ha mind e nevek hazai míveltségünk történetében nem 
állanának is, második István eleget tesz vala maga, hogy a Marczibányi 
név abban örök legyen, és kitörölhetetlen. 

Született a derék hazafi 1750-ben, Csanád vármegyében, hol atyja 
Lőrincz, kir. tanácsos, sok éveken át viselte az alispáni hivatalt. Neve- 
lését a nagyszombati nemesi intézetben vette ; szülői kora halála után as 
atyja által alkotott előfiságba, és Csanádban megyei szolgálatba lépett, 
hol szinte alispán, majd a temesi kerületben tartományi főbiztos lett, mely 
liilyzetébül mindazáltal folytonos gyengélkedése miatt tornyai jószágára 
vonult vissza, hoiuian nem sokára a Hóra pórhada által elijesztve. Pestre, 
majd Budára tette át állandó lakását. Elősorolhatnám a fejedelemtől nyert 



MARCZIBÁNYI ISTVÁN EMLÉKEZF.TE. 23 

kegyeit, udvari, majd titkos tanácsosi rangját, ha ezek egyebek , mint 
királyi méltányosság jelei volnának. Mcllózlietem itt az emberiségnek tett 
áldozatai részleteit is: ki Buda felső részeit bejárta, megemlékezett Mar- 
ciiban} i Istvánról az erzsébeti apáczák k(')rlíáza előtt, melynek éjszaki szár- 
nyát ő építé s alapitá meg örök időkre , egykorúlag mindig húsz szegény 
nőbetegnek; megemlékezett az irgalmas szerzet kolostora előtt, melyet 
szinte ő építe, s nem csak huszonnégy kőrágygyal láta el, hanem azt a régi 
hírű császárí'ürdő birtokába téve, őrükre meg is alapitá. De mellőzve, 
mondom, ezeket, és számos hasonlókat, mikről Trencsény és Pozsony és 
Csanád beszélnek, azokra kívánok t<írni, miket tudomány s nyelv köszön- 
nek nékie. Háza nem egyedül a szenvedő emberiség biztos menhelye , de 
több tudós férfi gyüldéje, különféle tudomány s művészeti kincsek raktára 
volt. A Kovachichok és Révaiak, Szekerek és Verseghyek nem csak nyá- 
jas fogadtatásban , hanem hazafiili segélyekben , tudomán)'os foglalatos- 
ságaik előmozdításában is részesültek. Nem egy hazai és magyar irodalmi 
termék viseli a Marczibányi nevet mint A'édilrét homlokán. A nemzeti mú- 
zeum műkincsei előtt megállván, és szemlélvén a költő Zrínyi csáktornyai 
műgyűjtemt'nye drágalátos maradványait, szemlélvén e sorát a miilt szá- 
zadok jeles műdarahjainak, e pompás tálczák és billikomok, edénjek és 
korsóknak, ez ékszerek és fegyvereknek, faragott és öntött képeknek , 
drágáknak majd régiségök, majd a históriai név vagy esemény által, mely 
eredetükhöz tapad, diágáknak ízlés és niűszorgalom , s többnyire azon ne- 
mes érezek s egyéb anyagoknál fogva , melyekből készültének : minden 
lépten a tudományszerető gyűjtő emlékezete kél fel lelkedben, ki roppant 
áldozatokkal horda össze azokat budai háza kincstárába , melynek díszes 
készülete mind máig változallanill látható, becses tartalma pedig utódai 
által nemeslelkűleg a haza oltárára tétetett. Elődei nyomán haladva, neve- 
zetes díjtőkével gyarapltá a lévai tanodát, és segéddíjakat hagya Pesten 
néhány ifjúnak a tanulói szorgalom élesztésére ; bölcs előrelátással meg- 
előzve korát, kívánta az édes nemzeti nyelv terjesztését az első oktatás 
lítján előmozdítani, s a haza fővárosában első alapított elemi magyar isko- 
lát, magyar egyházéneklőt, példát adva, mely késő és kevés követőkre ta- 
lált. Annál serényebb vala ő mások nagy példái kövelésében. Szép idő- 
szaka az a magyar történeteknek , melyben közel félszázad előtt a hon 
belső nyugalma s külső bátorsága egy nyúgoti nagy nemzet mozgalmai által 



24 A MAOYAR TUD. TÁHSASÁG TÖRTENETEI. 

koczkára téve , a mag.var lelkesedés hon s fejedelem mellett nem szép 
szókban, hanem tettek és áldozatokban, nem hirtelen gerjedve s ellohad- 
va ismét, hanem a veszély napjai utolsójáig kitiírve, lángolt. E szép idő 
történetei minden részleteikben megírva még nincsenek, nincs elősorolva, 
mint igjekvék nagy és kicsiny, gazdag és szegény, minden erőket a köz 
szükség hatalmába adni. Ott álla Marczibányi István is az áldozólí közt , 
emberrel, eleséggel, pénzzel segítve a hadi testet; de ott álla azok közt 
is, kik Festetics Györgygyei a jövendőbe nézvén, az ez által először gon- 
dolt magyar hadi akadémiának alapjait megvetették. Ötven ezer forintot 
teve ő a királyné ötven ezeréhez ; két tanár díjazására vala kész , ha az 
oktatás a nemzet nyelvén folyand ; s e végre felvállalá a szükséges hadi 
tankönyvek kiállíttatását, mely óhajtásának, hogy a gyors kivitel példá- 
jával annál hathatósb nyomatékot adjon, Szekér Alajos, egy e részben más 
hazánkfiai felett azon időben tudományosan kimívelt tábori pap által , a 
hadi tudományok kézikönyvét időközben elkészíttetvén, azt az 1807- és 
1808-ki országgyi'íiések alatt két kötetben, saját költségeivel , a hazának 
be is mutatta. Sikert az idő még mindeddig nem érlelhetett. De húzódott az 
annyiszor — s József halálával tüzesben mint valaha, indítványozott magyar 
akadémia ügye is, melyhez hír szerint ötven ezer ezüst forintot volt adan- 
dó, húzódott a tudományi tárgyakban munkálkodott országos küldöttség 
zöld asztalán; mintha irlgylené a sors e nemes hazafitól a dicsőséget, hogy 
annak első ala])ítója legyen, az akadémiától, hogy egy embernj ómmal ko- 
rábban lépjen életbe. Mert ő, midőn épen az emberi nemzet történeteit ira- 
ta Verseghy Ferenczczel, s miután számos jótékony, s az első magyar 
irodalmi alapítványt nemzetének örökségül hagyá, 1810-nek utolsó nap- 
jaiban elhi'inyt, nagylelkií tettekkel fejezvén be nagylelkií tettekben gaz- 
dag életét. 

Ily élet, nagy tekintetx'í gyülekezet, a halállal bevégezve nincs. Meg- 
őrzik azt hatásukban azon munkák , melyek pártolásának tartoznak léte- 
lökkel; meg nyelvünk nemtóje azon fiatalokban, kiknek az ő gondosko- 
dásából nyílik évenként alkalom és mód az uralkodó néppel összeolvadni ; 
meg a betegek hálakönjaü, kik bajaik enj háltét vagy egészségök vissza- 
térését naponként az ő jótéteinek köszönik ; meg mindenek felett azon 
élőfa, mely sírjából sarjadt fel , hogy időről időre nemes gyümölcseivel 
gazdagítsa tudományosságunk tárát , hogy árnyában az irodalom emberei 



MABCZIBÁrVYI ISTVÁN EMLÉKEZETE. 25 

koronként megnyughatva , líj munkásságra buzduljanak. S ez élőfa azon 
irodalmi alapítvány, mellről, mitilőtt tárgyamtól megválnám, Onükhez 
sziilannni kell. 

Az akadémia felállásához ncu) volt remény, midőn Marczibányi Ist- 
ván élete hanyatlani kezdett. És megszülemlék benne egy jutalmazó inté- 
zet eszméje, mely az anyagi díj mellett ama nemesebbel , a köz kitünte- 
tés arany almájával éleszsze a nemzeti nyelv ismerete tudományos kifej- 
tését, s az irodalom lelkesebb kiművelését. Imre, István ifjabb testvére 
lön az elhunyt szándékának magyarázója. Évenként egy kérdés vala kitű- 
zendő, a nyelvet illető; és pedig, mert az alapító előtt az akkori időt oly 
élénken mozgató nyelvújítás kérdése lebegett, mint életkérdése nyelvünk- 
nek, egyenesen erre vonatkozó; ezen kivül a legjobb mag} arelmemű vala 
megkoronázandó , melyet minden év hozand. Az intézet a nádor védel- 
mébe ajánltatott. És mondjuk meg itt, mit elhallgatni bűn volna a história 
ellen: a nádor szeretettel karolta fel az eszmét, s e díjhoz ama másikat 
ragasztá : a koszorúk önkezii kiosztását. Azon időben , tisztelt gyülekezet, 
tette ő azt, melyben a magyar író a nagy seregtől ábrándozónak , szeszély- 
ből inkább mint okos számolásból cselekvő különcznek tekintetett, s 0I3' 
ügyérti fáradozása, melyet áldatlannak bélyegze a sokaság, szánakozásra 
inkább, mint részvétre vagy épen dicsőítésre tarthatott számot. A nádor 
tudta, mit teend a kisded jutalou) is, ha annak a sokaságra oly igen ki- 
ható fényt kölcsönöz. Megnyitotta magyar Múzsánknak, ez addig árva le- 
ánynak, saját gondjai alatt a versenytért, melyen hősei pályaágakat nyer- 
hetének, s nyerhetek azt fejedelmi kézből először, mióta e njelv él a 
hazán. Köz bizodalomra méltó férfiak voltak a verseny bírái. 1817-dik évi 
nov. 23-ka azon emlékezetes nap, melyen Pethe és Virág vevék el ünne- 
pélyesen az első nj'ilványos jutalmakat, a dicső pártfogó akkori gyásza 
miatt nádori biztos kezéből ugyan; de már három évvel utóbb, az egye- 
tem palotájában , saját születése napján , Ferdinánd főherczeg s több or- 
szágnagyoktól körülvéve maga nyújtotta át nádornnk a jutalmakat, a nem- 
zeti nyelv buzgó mívelését hathatósan szívökre köt\'én az azokra mélta- 
tottaknak, kiknek sorában kettős koszorút nyerve állt ifjú erejében azon 
férfi is, kit ma elnöki székünkben tisztelünk. Újra három évvel ntóbb 
e terem látta a nemzeti ünnepet, s ekkor a királyi férfiak mellett asszo- 
nyaink elseje, a nádorné is, megjelent hölgyei koszorújában, intő szelle- 

M. T. T. ÉVK. Vni. 1. 4 



86 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

miil, miszerint a férfi erő, egyik leghatalmasb serkentőjét a nővilág buz- 
dító részrétében találta mindenha, s kell hogy találja a magyar is a maga 
nőiben. Lángoló arczczal , a legszentebb öröm künjxii közt látta a magyar 
a trón rokonai által nyelvünket és irodalmunkat felekezeti pkító állásából 
kiemelve, először valóban nemzeti felmagasztaltatásában. Ott álltam én is, 
még kezdő író, az ifjúság első tüzében, lelkesedve a megható ünneptől, 
s azon erős hitet fogadva kebelembe , hogy azon ügy , mely a haza legma- 
gasbjai által felkarolva érdemtárgyúi tűzetett ki, az idő általános mostoha- 
ságán utóbb is győzni fog. S volt-e látója egy e valóban emelő jelenetek- 
nek, ki nem ily érzésekkel telve el, tért haza, s kinek, utóbbi bonís órák- 
ban, a részvétlenség, sőt gúny, a koronkénti reménytelenség és csüggedés 
óráiban, milyen még elég következett bé, e nagy napok emlékezete vigaszt 
nem nyújta, és bizodalmat? 

Nem folytatom részleteit az utóbb történteknek. A mit hittünk és 
reményltünk , a nemzet kittírése s fejedelmeink kézfogása által valósággá 
lön. De ki fogja feledni, hogy e kitűrés tényzői közt az irodalom mindig 
előkelő helyt állt, az irodalom pedig a Marczibányi koszorúiból is vett 
ösztönt és erősödést? 

Hálát mondok tehát emlékezetednek, nagylelkű hazafi, ki korod 
jobbjai közt egyike a legjobbaknak, meg nem hűlő szeretettel, nem csüg- 
gedő reménynyel, folytonos áldozatok közt, életedben és halálod után 
éleszted azon szent tüzet, mely a míg lobogand, a magyar sem megsziínni, 
sem , a mi még sokkal fájóbb volna, magához méltatlanná sülyedni nem 
fog. E kisded zöld szigetet, míg a te szellemed azon ki nem hal, sem vi- 
har sem habtorlat nem sodrandja el, és neved jó hangzatú leszen rajta, s 
a munkás honszerelem neve maradand mindenkor. 



i 



A MÁSOD elnök: megnyitó beszéde. 27 



IV. 
BESZÉD, 

HELYLYEl 

A M. AKADÉMIA XV. KÖZ ÜLÉSÉT DEC. 20. 1846. 

BEGNTITOTTA 

A nÁi^OD EliWÖH , ORÓF SXÉCHEIVYI ISTVÁMT. 



Tisztelt Gyülekezet! Tán nem hibázok, ha ez alkalommal is , mint 
már többször tevém , a tisztelt gjailekezetet arra vagyok bátor figyelmez- 
tetni, hogy a magyar Akadémia, sajátlagos politikai körülményeink kö- 
zött , nemzeti líjjászületésünket tekintve , egy fó'tényezőt képezhet , sdt 
hogy ilyest képezzen , szoros kötelessége. 

Míg más népek szilárd nemzetiségük- s egyszerűbb csillagzatukhoz 
képest minden erejűket szerkezetök javítására pontosíthatják össze , ligy 
hogy a polgári álladalom malasztja minél általánosbban terjedjen legott : 
addig nekünk nyavalygó magyaroknak, e mellett, vagy jobban mondva: 
e fölött még azért is kell küzdenünk, mihezképest mint nemzet el ne 
bukjunk , el ne töröltessünk. Mert hiszen valamint holtnak hiába kínál- 
kozik az élet kéje , szintoly kevéssé öltheti magára az emberiség jogait a 
magyar nemzet, ha megszűnt magyar lenni, mivel ez esetben más vér, 
de nem a magyar fogna részesülni ez áldásban. Mi , meglehet : közönyös 
az egész emberi nemre , noha én ezt sem hiszem soha is , mert minden 
saját fénykörében fölemelkedett népcsalád, egy magasb lépcső az istenek- 
hez ; de minden esetre ez bár így legyen , bár ne , nem lehet közönyös 
ránk magyarokra nézve, ha nem puszta hang, vagy mint sok más, nem 

4* 



28 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

egyéb sallangiiál azon hazafiság, melylyel oly ineg nem szünőleg kér- 
kedünk. 

De nem ! Mert noha számosb van köztünk , ki saját magát a hazával 
mindig összekeveri és személyét folyvást ez elibe helyzi , azért általán 
véve tán alig létezik emberfaj , melyben a hazaszeretet nemes érzelme 
annyira képezné minden csepp vér és nedv kiegészítő részét, mint a 
mennyire mi magyarok buzgunk ily lelkesedéstiil. — Nem tagadhatni 
ugyan, hogy halálos álmunk közt, mikor az enyészet habja csaknem ösz- 
sze csapott fölöttünk már, nem egy gyönyörű tulajdonnal, melyet vesz- 
ténk, azon szent láng is majd elaludt már bennünk, mely minden rom- 
latlan emberi kebelben oly tisztán ég, s melyért, bármily gyermeki ér- 
zelemnek gúnyolják is azt a világ hidegen számító cosmopolitái, nincs mit 
pirulnunk, mert legtöbb magasztos cselekedet mégis innen vette, innen 
veszi, és innen fogja venni a földön eredetét mindaddig, míg az ember 
egészen el nem fajiíl , vagy gyarló természetéből végkép magasb sphae- 
rákba nem emelkedik. Igen, ezen szent tiíz is csak pislogott már ben- 
nünk. — De, hála az égnek, nemcsak tökéletesen el nem aludt, sőt oly 
általános lobbal ég, miszerint hazaszeretet liíja miatt veszély vérünket 
érni nem fogja immár. Csakhogy a hazaszeretetnek bármily áradozó léte 
— ne csaljuk e körül magunkat — soha nemcsak magasbra nem emelt 
eddigelé egy népet is, de ilyesnek még csak megmentésére sem volt elég- 
séges, ha vakszcrelemre, elbizottságra s ebből okvetlen eredő mások iránti 
türelmetlenségre fajúit. Mert ez esetben, valamint a tűz, mely legna- 
gj'obb áldásaink egyike, vajmi könnyen válhatik átokká, szintúgy szül- 
het a hazaszeretet szent érzelme is, lia bölcseség nem vezérli azt, határ- 
talanul több rosszat , mint következtetne jót. 

És e tekintetben — ha czélunk nem az , tisztelt gyülekezet , mint ez 
magyar földön még oly gyakori szokás, hogy magunkat viszonlag feldi- 
csérgessük és tömjénnel jól lakjunk — bizony meg kell vallanunk : szám- 
talan köztünk magyarok közt a legnagyobb bűnös, azaz a legotrombáb 
ügy barát, mi kivált politikában mindig synonymon, mert számtalan „ma- 
gyar: honszerelmes" legtisztább heve daczára szintoly arányban üt nemze- 
tiségünk, mocskaiból mindinkább kibontakozó lénjegén csorbára csorbát, 
valamint nem egy anyának majomszerelme is vajmi sokszor megsemmi- 



A MÁSOD ELNÖK. MEGNYITÓ BESZÉDE. Ö© 

síté már kedvencz szülöttének, melybiíl valami derekas válhatott volna, 
minden becsét. 

S iigjanis köztünk vajmi sokan eldódink egykori hazafoglalásí mo- 
dorában hisznek nemzetiséget is tiízzel-vassal terjeszthetni, nem figyelvén 
arra, hogy szellemi diadalokat, a minók : „nemzetiségek megkedvelte- 
tése," anj'agi hatalom soha nem biztosított még, de ilyeseket jó sikerrel 
egyedül szellemi felsőbbség víhat ki. 

Igaz iig) an , hogy e részben egy idő óta nagyon okilltnnk és sokkai 
keskenyebb szigetre szorult azok száma, kik féltékeny mámorukban tü- 
relmetlenséggel hitték legjobban ápolhatni a magyarságot. Ám de azért még 
is mód nélkül nagyobb azon pajkos negéd és befjár szesznek siílya, mely- 
lyel nemzeti ügjünk körül forgolódik nem egy magyar, mintsem hogy e 
tekintetben, kivált most, midőn minden oldalról fel vannak korbácsolva 
a szenvedélyek, s a viszontorlás jelei is mutatkozunk mindenünnen már, 
egészen njugodt kebellel nézhetnének a jövendő elibe mind azok, kik- 
nek politikai hitvallásukban a nemzetiség sajátlagos felvirágzása legelső 
helyütt áll ! 

Valóban lehetetlen! mert ugyan mit ér és mily sikert szülhet százak 
leghűbb , legernj'cdetlenebb ápolása nemzetiségi szent ügyünk körül , ha 
még mindig vannak magyarok, kik magjarságot affectálván, rüpők és al- 
jas viseletök által legrosszabb szagba állítják azt, s mi több, ha még min 
dig vannak magyarok — s pedig fájdalom , tán a nagyobb rész érez ily 
rüvidlátólag ^ — kik a helyett, hogy a nemzeti testnek ily njavalyás fe- 
kélyeit soraikbill kilöknék, nem csak kímélettel viseltetnek irántok, de 
e fölött még a nemzeti erőnek bizonyos tiiláradozását is vélik e sympto- 
mákban észrevehetni; holott régi axióma, hogy az, ki a haza mocskait 
palástolja, a haza fénypontjait piszkolja be; valamint a bűn leplezője is 
mindig erényt siíjt. Ügy hogy, bármilj^ paradoxnak látszassék is, mit 
mondok , korántsem oly nagy csorbát üt nemzetiségünkön a magyarsá- 
got üldöző, mert ez ellenhatási rokonszenvet gerjeszt, mint fertőztetné 
ügyünket a betyár magyar, minthogy ilyestűl a nemesb kedély émelygés- 
sel fordul el; és személyével együtt azon ügyet is becsmérli, melyeta 
rövidlátó védni hisz. 

Tudom, tisztelt gyülekezet, sokaknak köztünk nincsenek efféle is- 
métléseim ínyökre, mint áltáljában sok nem foghatja meg s e szerint nem 



30 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

hagyja jóvá, miért helyzek én annyi súlyt azon néhai rakonczátlanság- 
nak gyűlöletessé tételében s kiküszöbölésében , melytűi kivált az ifjúság 
magát néha meg nem tudja óni; mert hiszen, mint ok állítják: a ma- 
gyarnak vére hevesb , effélék másutt is történnek , azért még sem jut sen- 
kinek is eszébe, néhány pajzán miatt egész nemzetnek becsületét kérdés- 
be venni akarni. 

Ámde Istenért e körül is örök csalédásban akarunk maradni , mint 
annyi egyébben? mintha félnénk a valóság világába nézni, és nem látjuk, 
mily kápráztató különbség van köztünk és más népek közt ? köztünk kik- 
nek nemzetiség dolgában még csak lennünk kell, midőn más népek e rész- 
ben már meg vannak ! És e szerint helyzetünkben , ha a magyarságot va- 
lóban megmenteni s virágzásra emelni sóvárgunk, minden kis morzsake- 
nyérrel — ha így lehetne mondani — • legszigorúbban gazdálkodnmik szo- 
ros szükség; míg más népek, mert nemzetiségben gazdagok és rajtok 
mint rajtimk más elemek szünetlen nem rágódnak, legalább e tekintetben 
nem kénytelenek ernyedetlenűl állni őrt. 

Hogy a magyarság már csak hajszálon függött , ez nem mi bűnünk, 
kik most élünk , sőt miénk az érdem, hogy fentartásáért hűn megvittunk ; 
miért minden jobbnak rokonszenve is miénk. Ámde megbocsáthatlanúl vét- 
keznénk , és mindazon részvét , mely nemes buzgalmunkat kíséré , csak- 
hamar elhidegxílne, ha megmentett de mégannyira gyengélkedő kincsünk- 
kel oly gondatlanul sáfárkodnánk , mint ilyest tán büntetlen tehetnek 
azok, kiknek ebbeli kincsök soha veszélyben nem forgott. 

S azt gondoljátok tisztelt hazafiak, hogy nekem tán jól esik ily nyo- 
morult kis vonásokban ápolgatnom üg3'ünket, s ennek elkerülhetlen szük- 
ségére titeket minduntalan emlékeztetnem? Oh ne hidjétek. — Nekem szint- 
úgy , vagy tán kínosabban vérzik szívem mint nektek , ha meggondolom, 
mire jutott vérünk és mennyire kétes annak jövendője még. Én is érzem, 
s tán élénkebben és gyakrabban mint ti , a kétségbeesés azon kínait, mely 
epeszti a habokkal küzdőt, ki nem bízik erejében a táviU levő partot el- 
érhetni ; s ekkép bennem is szintúgy pezsg néha nyugtalanságtúl a vér , 
mint bennetek, inkább koczkára bízni sorsunkat s bukni egyszerre inkább, 
mintsem meg nem szűnő félelem és remény közt utóbb is folyatni a felvett 
s annyira aggasztó hangyamunkát. 



A MÁSOD ELNÖK MEGNYITÓ BESZÉDE. 81 

Azonban kérdem, és Ítéljetek e kűiül liideg vérrel és engedékenyen: 
vájjon éveim sorához, heljzetemhez s eddigi politikai eljárásomhoz ké- 
pest, teljesítcném-e hazaíiiíi kütelcsségemet telietségem szerint, ha nekem 
sem volna elég bátorságom ,kiskoniságára' s ekkép még szerfölött gj enge 
állapotára emlékeztetni a hont; de én is azon fiatalokhoz vagy gyengék- 
hez képest , kik nem bírják hevüket zabiázni , veszéljes koczkára akar- 
nám állítni nemzeti üdülésünket, kivált most, mintán halálos dermedé- 
sünkbül már felébredtünk, törvénjünk magyar, s ekkép, noha helyze- 
tünk most veszélyesb mint Aolt azelőtt, miként minden crisisben levő 
testé , azért tökéletes felgyógyulásunkhoz még is közelebb állunk , mint 
bár valaha, — csak hogy ilyest még felette gyenge állapotunkhoz képest 
egyediíl úgy érhetünk el , ha gyenge cseréinket senki nemcsak élnem gá- 
zolja, mihez azonban néhány kevés is elég, de azoknak anyai gondját vi- 
seljük, és pedig viseljük, mennyire lehet mindnyájan, mert kivált oly 
annyira elsiílyedt nemzetiség felemelése, mint fajdalom, a miénk, csak 
köz-crő'vel s tökéletes egyetértéssel sikerülhet. 

Vájjon illenék-e hozzám, ha én is dicséreteket akarnék elszőnoklani, 
s nem tárnám fel az igazságot kereken ; s vájjon illenék-e hozzátok tisz- 
telt vérrokonim , ha ti a valőnak megismerése helyett, jövőnk legfonto- 
sabb kérdése körül is, az illusiők légkörében akarnátok nyargalni? Bizo- 
nyára ily szerep viselés sem hozzám , sem hozzátok nem illenék. 

Nemzetünknek mindig az volt egjik legnagyobb hibája, hogy vagy 
nem bízott magában, vagy elbízta magát. Hasonló a puskaporhoz, melyet 
nyugvó állapotában egy kis víz is elolvaszt , mely fellobbanásával azon- 
ban, használjon aztán vagy ártson bár, saját magát mindig megsemmisíti. 

S innen keletkezett azon humillimus servus-fcle species, mely kivált 
a lefolyt időkben oly nagy szerepet játszott, és kezet csókolva édes örö- 
mest mindent hátára rakatott volna; meg viszont azon hetvenkedő betyár 
faj , mely Magyarországon kívül e világon , ha tán Cliina falai mögött nem, 
bizonyosan nem létezik sehol, mely erő nélkül mindent erőltet, ok nélkül 
mindent provocál, és kiirthatlannak látszó létében hazánk mezején még 
most is burjányzik itt-ott, s valóban több kárt okozott és okoz nemzeti- 
ségünknek, mint bármily más hibánk vagy aberrátiónk ; mert azon pajkos 
betyár negéd s hetvenkedő pajzán viszketeg, mely nem egy magyarnak 
még most is legfőbb kincse és annyi garázdaságnak meg nem szűnő kút- 



32 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

feje, oly annyira áll a valóságos férfiiíi erővel ellentétben, és annyira nem 
„lovagiság", vagy az igazi lovagiságnak oly nyomorult torzképe, hogy 
azzal legfeljebb vénasszonyokat ijesztgethetni, és atti'il émelygéssel kény- 
telen elfordulni minden nemesb kedély. — S vájjon miért szakadt nemze- 
tünk része, tán nagyobb része e két osztályzatra? Legelsőben is, mert a 
kiváltsági „circnlus vitiosus" szxík körében forgott vérünk. S még inkább, 
mert a nemzetiség szelleme nem forrott ki elég tisztán akkoron még, és e 
szerint egjik tillzo oly kOnnyen hagyá magát abból mindenestül kivetkez- 
tetni, mint a másik túlságos erővel akará azt mindenkire torkolni. 

És azért itt van ideje, hogy e tekintetben is okiíljunk elvégre már! 

Tudom, lesznek olyanok, kik nem fogják kedvelni, hogy én, és 
épen én, a magyar Akadémiát politikai életünkkel annyira összefüggő in- 
tézetnek tartom , és azt e tekintetben működésre sürgetni vagyok bátor. 
Ámde ez által csak azt tanúsítják, hogy politikai kifejtésünk legmélyebb 
talajáig nem bírtak hatni eddigelé. Mert hiszen ez nem egyéb, mint nem- 
zetiségünk biztosítása , felemelése , mi megint oly szorosan függ az élő 
szónak , írásnak s gondolat-elrendezésnek kifejtésével össze , miszerint 
lélektelen gép volna „Akadémiánk", ha nem venne e hazafiúi műtéteiben 
legbuzgóbb s legernyedetlentbb részt. 

Becsültessük meg ehezképest, mennyire tőlünk telik, a magyar nevet. 

Ébreszszük azokat nyavalygó álmaikból fel , kik legjobb hiszemben , 
hogy a mag}arságot szolgálják, ezen legnagyobb kincsünkön túlzásaik és 
erőltetéseik által inkább ütnek sebet , mintsem hogy ápolnák azt. 

Figyelmeztessük hevesb vérű honfiainkat, hogy a nagyobbszertí ha- 
ladás és nemzeti bukás közt — mely dilemma közé kivált mai nap, nem 
egy hazánkfia minden politikai kérdést szorítni szeret — még egy harma- 
dik vágás is van , melyen lépten lépve, mákszemet mákszemre hordva, 
cseppet csepphez adva, a bölcs végkép tovább ér, s nagyobb teremtések 
szerzője, mint az elbizakodott, kinek zászlóján „bár törik bár szakad" 
áll , vagy a kétségbeesett gyenge , ki mindjárt bukni s másokat magával 
buktatni akar, ha felszínes combinatióinak nem felel meg az eredvény, 
és inai a magára vett súlyt nem bírják. 

Ne csüggedjünk soha is , mert hiszen legrosszabb esetben sem fog 
azon nemes önmegtagadás, mel3'lyel nemzetünk felvirágzása végett küz- 
dünk, minden haszon nélkül a semmiség mélyeibe sülyedni; de, bármily 



A MÁSOD ELNÖK MEGNYITÓ BESZÉDE. 33 

kicsiben még is elő fogja ezen nemes törekvés, ha más formákban is, moz- 
dítni az emberiség végczéljait. Neliogy azonban e Icliető legrosszabb esetre 
legyünk szorítva, mi nincs dicsőség nélkül ugyan, de gyarló embernek , 
ki hűn ragaszkodik hazájáboz, korántsem elégséges éldelet még: hasz- 
náljuk, tiszta szándékunkban bizva, de erőnkben soha túl nem bizakod- 
va, minden tehetségünket — mely ez esetben azonban egyediíl csak szel- 
lemi lehet — - mihezképest a megmenteit és sajátlagos eredetiségében ki- 
képzett magyar elem, ha nem rögtön is, egykor legalább az emberiség 
azon fénykörébe helyezze magát, melybe a világ előkelő népei fölemel- 
kedtenek. 

Legyünk meggyőződve, hogy habár nincs is a magyarnak őszintébb 
jóakarója széles e világon mint önmaga, mert hiszen miért követelhet- 
nénk irántunk több szeretetet kívülről mint belliiről: azért bizony még 
sem árthat a magyarnak más annyit, mint szinte csak maga; mert bár- 
mily nemií megsértése csak nevelné erejét, midőn egyedül saját vétkei 
ejthetnek nemzetiségén csorbát. 

Egyedül minmagunkban van a feltámadás, ne felejtsük ezt soha; és 
azért , bármily erősen ágaztassa is el hazánkban a pártokat és külön egye- 
diségeket vérünk heve és politikai hitünk türelmetlensége, legyen köz- 
tünk legalább egy engesztelő eszme, mely lefegyverez s kézfogásra int, 
és ez; a nemzetiség eszméje, és azon hűség, mely éhez köt; mert ug}an, 
ha az ármány még ezen kapcsot is el bírja köztünk vágni , és magyar 
magyart gyűlöl és magyar magyart üldöz: oh akkor nem csak nem viriíl 
fölöttünk élet többé, de még végünk sem lesz díszteljes. 

Azonban félre minden kislelkű időelőtti aggálylyal, mert nincs itt 
veszélye a bukásnak még. Nekünk élnünk és üdülnünk kell , és élni és 
üdülni fogunk is, csak hazafiúi szeretet és egyesség melegítse állandóan 
vérünket; és ebben a magyar Akadémiának tisztelt tagjai menjenek elő 
például , kiket szintiígy , valamint c fényes gyülekezet egész testületét 
egyenként és összesen , hódolva üdvözlök. 



JI. T. T. ÉVK. VIII. 1. 



34 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETET. 



TITOKNOKI JELENTÉS A M. T. T. MUNKÁLÓDÁSAIKÓL 

M.DCCC.XLVI-BAN. 



ELŐADTA 

A XV-DIK KÖZ ÜLÉSBEN 
SCHEDEE, FEREMCZ XITOHMOH. 



A magyar akadémia ma életének tizenhatodik évét rekeszti be. Mikép 
igyekezett ez évben is az alaprajz értelmében hivatásának megfelelni , a 
következő áttekintetbó'l kivehető. 

I. Nyelv körüli munkálatok. A múlt évben jelentettem az aka- 
démia nagyobb nyelvtanának elkészxíhét. Azőta az a közönség ke- 
zeiben van. Ismétlem, mit e helyt már elmondék : az akadémia óhajtja, 
miszerint a hozzáértők minél serényebbek legyenek e munka vizsgálatá- 
ban s észrevételek közlésében , hogy az , az egész nemzet nyelvtudomá- 
nyi értelmiségének hozzájárűltával , maholnap nemzeti tulajdonná válhas- 
sék. Jelenleg az adatott , mit adni Ichete ; a tökéletességet e munka csak 
akkor érheti majd el, ha a nagy szótár befejeztetvén, a nyelv minden 
egyes elemei nyelvtanilag átbuvárolva, nyelvünk emlékei tetemesb szám- 
ban közzé téve, annak belső története, azaz fejlése és változásai felfedve 
lesznek; midőn végre nyelvünk mind azon nyelvekkel, mikkel vagy ro- 
konságot tart, vagy valaha érintkezett, a józan nyelvhasonlítás fáklyájánál 
összevetve s felderítve ieszen. Addig minden, mi adatik, csak az első 
szükségnek felelhet meg, sa nyelv sajátságos, szabályos és határozott hasz- 
nálására vezethet. Ha e feladatnak az akadémia nagyobb nyelvtana mostan- 
ra megfelel, czélt értünk, S míg intézetünk egyfelűl ez úton nyiíjtott a nagy 



TITOKNOKI JELENTÉS 1846-RÓr,. 35 

közönségnek vezérfonalat; másreliíl felsúbb megbízatás által nyílt alkalma 
nyelvünknek a kiiz tanodákban belyesb és egyforma taníttatására hatni. 
Ugyan is a közéj} iskolák két alsó osztálya részére Czuczor és Vörösmarty 
r. tagok által két kisebb uyehian szinte elkészült, s a nyelvtudományi osz- 
tálytcíl átvizsgálva s az akadémiától magáévá téve felterjesztetvén, nyo- 
matások reméllietőleg rövid időn eszközöltetni fog. Jelenleg a szókötés- 
tan, s az alsó és felső nyelvbeli előadás tanai vannak toll alatt. 

Erélyesen foly a nagy szótár dolgoztatása is. Emunkával, mint 
már jelentve volt, Czuczor Gergely r. tag van megbízva, s mellé ellenőrző 
segédül Fogarasi János r. tag adva. A társaság előleges bizodalma az ed- 
dig elkészült részek által teljesen van igazolva. A dolgozók a hetedik be- 
tűben forognak , s több mint tizennyolcz ezer szóczikk készen áll. S nem 
a terjedelmes munka körül kifejtett serénység az egyedül , mi az akadé- 
miát megnyugtatja , hanem főleg a tárgy- avatottság és szilárd lelkiismere- 
tesség, melyei az készül: miről az illető osztály ülésében felesen előterjesz- 
tett mutatványok tesznek bizonyságot. 

Az összehasonlító nyelvészet fontosságától teljesen át levén 
az akadémia hatva, miután az elmúlt években az összehasonlító vizsgálat 
szótári tekintetben számos nyelvekkel megtétetett, ez idén intézkedés tör- 
tént, hogy az összehasonlítás a nyelvek alkotására is kiterjesztessék. A 
munkálkodás e részben foly. Bugát Pál rt. becses eredményeit adta ebbeli 
szerencsés kutatásainak a finn nyelv körül; a titoknok a magyar és török 
nyelv alkotási párhuzamát terjesztette elő. 

A társaság szógyűjteményeihez Taubner Károly lev. tag járult a csil- 
lagászati műnyelv kísérletével; Csallóközben divatozó tájszókkal 
Marcell Joakim kedveskedett. 

Nyelvemlékeink gyűjteményét Döbrentei Gábor megbízott r. tag 
szorgalma ismét líjakkal nevelte, miket Kolosvár, Nagybánya, úgy Bereg 
és Ung vármegyék s Lelesz levéltáraiból szemelt 

n. Tudományos munkálatok. Tudományos munkálatainkról 
számot adandó, nem lehet azon, a múlt évben kísérletképen életbe lép- 
tetett belső intézkedést nem említenem, melynek következtén az osztá- 
lyok a tudományos közlekedésnek elkülönzött szakülésekben nyitottak 
tért: az összes osztályok közös gyűléseinek a közös ügyeken kívül, csak 
az általános érdekű közlemények tartatván fel. S ez intézkedés csakugyan 

5* 



36 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

megtermetté rcinén)'It gyümölcsét. A tudományos közlekedés élénkebb 
lett , mint valaha , noha abban eddig leginkább csak a helybeli tagok vet- 
tek részt. így a társaság ülései száma is megszaporodott : 27 összes aka- 
démiai , 22 osztályi ülés kívántatott a szőnyegre jött tárgyak bevégezé- 
sére. Az előadások szakok szerint ezek voltak: 

A nyelv- és széptitdományihoz különösen három beköszöntés : Petri- 
chevich Horváth Lázáré, ki Miltonról az íróról értekezett; Frankenbitrg 
Adolfé, ki szépirodalmi dolgozatot „Holnap tíz órakor" czímmel, és Gon- 
dol Dánielé , ki a személyragokról rövidített mondatokban olvasott. To- 
vábbá: Vörösmarty Mihály az egyszení szóképzókről, s ugyan ő a ki é% 
mely névmások kihagyásáról adta elő nézeteit ; Schedel Ferencz a nyel- 
vünkben eddig még ki nem mutatott elő- és középképzést pendítette meg, 
fentartván magának e nagy nevezetességií tárgyat bővebben kifejteni. Er- 
délyi Robertsonnak nyelvtanítási módszeréről értekezett. Kállay Ferenc% 
nyelvhasonlító bnvárlatokat terjesztett elő. A classica philologiához tarto- 
zólag Szabó István a hellén nők erkölcseiről szólt. Liigossy József kön) - 
veszeti közleményekkel vont magára figyelmet. Henszlmann Imre azon régi 
falfestményeket magyarázta, mik a máramaros-szigeti rcf. egyházban a 
mészréteg alatt fölfedeztetvén , Lugossy által másolatban beküldettek ; 
ugyan az máskor azon építési és szobrászati emlékeket, mik Budán a szent- 
páliak hajdan nevezetes kolostorából fenmaradván , részint a társaság tag- 
jai, részint a birtokos költségein kiásattak, ismertette. Szépinűvek még 
Vörösmarty és Kuthy által olvastattak. 

A bölcsészeti osztályban leginkább bölcsészettörténeti kérdések forogtak 
fen. Kállay Ferencz a budhismus történetét adta ; másszor a hegelismus 
nyomait mutogatta a hindu bölcseletekben; s ismét az ősvilág keleties 
nyugoti rokon bölcseleteit állította egymás mellé. Szilasy János az ríjabb, 
név szerint a német philosophiai rendszerek fő jellemvonásait adta; ugyan 
6 Fichte és Schelling némely munkáikat tárgyalta; Döbrentei Gábor legré- 
gibb nemzeti bölcselőnk Apáczai Csere János életét rajzolta , s munkáit 
ismertette; Taubner Károly a \Aix6i akadémiáról Florenczben értekezett; 
ismét Szilasy Schwarz heidelbergi tanár nevelési munkáit ismertette, azon 
kérdést fejtegetve : miként lehetne a nevelést hazánkban előmozdítani s 
nemzetiebbé tenni? Kállay még a magyar irodalom s művészetről szólott. 
A philosophiai műnyelv is szolgált szóbeli értekeződések tárgyáiíl. 



TITOKNOKI JELENTÉS 1846-RÓL. 37 

A türténeíí iidományi osztály kirekcsztóleg hazai történettel s régiség- 
ismével foglalkodott. Nagj'-Ajtai Korács István beköszöntőül azon kérdést 
fejtegette : liog\ an áll a régi történetírás Erdélynek Mag} arországhoz volt 
kapcsoltatása korszakára nézve? Jerney János a pacinacitáknak Constan- 
tinus Porplijrogenitus által említett njolcz tliémáirtíl s neveik értelméről 
értekezett; ismét ez más ízben a Kézai Simonnál bún temetdlielyképen 
előfordulő Potentia városa fekvéséről ; Pévzely egy magyar krőnikásnak 
szigeti Zrínyi Miklós haláláról való tudósítását czáfolgatta; Bártfay, Hor- 
váth JMihály , Luczenhacher és Waltherr különféle archaeologiai tárgyakat 
mutattak be s magyaráztak meg; b. Uammer József a budai felső hévvi- 
zek török iratú köve olvasását közlötte ; ismét Luczenhacher a nagy Lajos 
királynak némrly pénzein előforduló szerecsenfó'ről értekezett stb. Egyik 
igen fontos részét ezen osztály tárgyalásainak egy magyar történeti kiít- 
forrás-gyűjtemény tervének kidolgozása tette, mely a törvényhatóságok- 
nak fog ajánltatni azon végre, hogy annak eszközölhetésére az akadémiá- 
nak országos segedelmet vívjanak ki. 

A mathematikai osztály üléseiben Gyory Sándor a negyed emeletű 
egyenletekről, más ízben a felsőbb egyenletekről értekezett; Vállas Antal 
a képzeleti gyökerek természetéről adta elő saját nézeteit; más ízben eg\, 
egyszerűségénél fogva nevezetes találmányt közlött , mint lehessen a fél- 
kerület hosszát megtalálni. Fest Vilmos a földsíklásokről vaspályákon szó- 
lott, s azon módokról, mik szerint azokat megakadályozhatni; rendestagi 
széke elfoglalásakor pedig a légnvomatú vaspályákról olvasott. A hadtu- 
dományi alosztályban /íVss /iwro/y Korponay hadi földiratát ismertette; 
emez pedig a magyar líjonczozási módszerről s annak hiányairól értekezett. 
A törvénytudományi szakhoz tartozólag először is három beköszöntő 
munkát kell említenem: Gorove Istvánét a képviselési rendszerről , Píí«- 
kr Tivadarét az állodalrai jog alapjáról, és Szentkirályi Zsigmondét a bá- 
nyászati jogról. Sztrokay Antal némely a jogtudomány történetéhez tar- 
tozó pontokat fejtegetett, mint; a „niathematicus" szónak a római tör- 
vénytárban és latin Íróknál szokásba vett hibás értelméről, nem különben 
a törvény elleni szokás fonák következéseiről ; más ízben : a görögök sü- 
lyedéséről jogi tekintetben ; ismét : minő tudománj' áll a jogtudománvhoz 
legközelebb, s mik ennek előnyei? Szlemenics Pr// törvényeink történetét 
dolgozta az ausztriu,i ház alatt Rudolfig; Zsoldos Ignácz a büntetés czéljai- 



38 A MAGYAR TUD. TAIISASÁG TÖRTENETEI. 

ról értekezett ; Tóth Lőrincz a törvényszéki eljárásról készült munkájából 
olvasott részeket; Fogarasi János könyvviteli kézikönjvét bemutatván, 
kereskedelmi, különösen számviteli műnyelvét ismertette. Ezeken kivül 
az osztály figyelmét a hazai törvények szövegének mibenléte is elfoglalta, 
s határozat költ, mely szerint a decretumok lehető teljes és hiteles gyiíj- 
teménye elkészülvén, részét teendi a történeti fürrás-g.níjtcménynek, ha 
az, országos pártolás által, eszközlésbe vétethetik. 

A természettudomátnji osztályba Nendtvich Károly lev. tag beköszönt- 
vén , a körlég befolyásáról az életmiíves életre, Balogh Pál a föld életé- 
ről értekeztek; Friraldszky Imre természetrajzi bemutatásokkal érdeke- 
sített párhuzamot vont a szepesi Kárpátok és bánsági havasok közt, mely- 
ből még ez ülés folytában egy kivonat leszen előterjesztve ; ismét Nendí- 
rich a magyarországi kőszénfajokat ismertette , s előadását kísérletekkel 
világosította; más ízben a kőszenek vegytani vizsgálata legújabb slegczél- 
szerűbb módját terjesztette elő; a lőgyapot feltaláltatásakor pedig kísér- 
letek előrebocsátásával az ezen lőanyag elsülése alkalmával történő vegy- 
folyamot magyarázta. Gebhardt Fereucz a „láz" orvosi miíszóról értekez- 
vén, az orvosi műnyelvre vezette az osztály figyelmét. 

Azon kéziratok közt, melyek a tagok vizsgálatán mentek által, kü- 
lönösen említendők Szleme/iics Pál magyar fenyítőtörvényének újonan 
dolgozott második kiadása, mely helyben hagyatván, immár sajtó alá is 
ment; Jancsovics János magyar és tót szótára, mely akadémiai utasítás 
szerint szorosan a magyarországi tót nyelvjárást tárgyalja , tekintettel a 
köztünk lakó ezen népfelekezet szükségeire; és Repiczky Jánosnak az 
arab irodalmat tárgyaló írásai, mik az irói karnak egy , a keleti irodalom- 
ban tárgy avatottsággal bíró új tagját mutatják fel. 

III. Megjelentek pedig e társasági év lefolyta alatt í. Evköny- 
veink YIl. kiitete , ajánlva a főhg-nádornak el választatása félszázados év- 
fordulati napjának üllésére. Az akadémia, első keletkeztétől, s így hiísz 
év óta, Fensége iránt nem csak mint egyik alapítója, hanem mint ke- 
vesbbé kedvező időkben is valóságos pártolója iránt sokképen lekötelezve 
érzi magát: s élni kívánt ez alkalommal, ragaszkodásának nyilványos 
emléket állítani Bár az egészségnek távozni kezdett nemtője állandóan 
beszállna ismét az ősz nádor hajiokába, hogy hazánk általa is eiőmozdí- 



TITOKNOKI JELENTÉS 1846-RÓIí. 39 

tott tovább-fejlódtének minél tovább örvendhessen! — Második helyt em- 
lítenem kell kiadásaink közt a Regi Magijar Nyelvemlékek negyedik köte- 
tét, melynek kijövetele egy fűzettel megindittatott: ez a nyelvileg neve- 
zetes Guaiy-hártyairatot foglalja magában. — 3. A magyar nyelv rendszere; 
4. az akadémia által jutalmazott Nyelvtudományi Pályamunkák III. és IV. 
kötetei: amabban Szilágyi István cs Fábián István szrikötési, ebben Szvo- 
rényi Jőzsef ékes-szókötési értekezéseik foglaltatnak ; 5. a Thilosophiai 
Pályamunkák III. kötete, melyben Beké Kristóf és Wargha István a lélek- 
tudomány viszonyát a neveléshez fejtegetik; 6. a Hellén Classicusok II. kö- 
tete, mely Homer Odysseáját hozza, Szabó István áttételében. — S ezek- 
nek felhordása után a kéziratokat netán beküldeni kivánók kedvéért el 
kell mondanom, hogy minden erőlködései mellett is az akadémia a régeb- 
ben elfogadottakat sem bocsáthatván eddig közre, egy időre újabb kéz- 
iratok elfogadását felfüggeszti. 

IV. A jutalmak ügye, mint szokás, külön jelentésekben lesz, 
még ez ülés folytában, a közönség elébe terjesztve. Itt, vonatkozva tavali 
előadásomra, különösen a Marczibányi-küldötiségtől átvett kötelezettség- 
ről kell szólanom, mely szerint az akadémia által ama jutalmazó intézet- 
től 1834-ben megkoszorúzott pályamunkák kiadandók voltak: de a kül- 
döttség régibb jegyzőinél eltévedt kéziratok , minden igyekezet daczára , 
elő nem keriílvén , azoknak közzé tétele lehetetlennévált. — A szokott 
jutalomtételekhez ez idén egy rendkívüli is járillt b. Dercsényi János udv. 
tanácsos felajánlásából , melynek sorsáról szinte utóbb külön. — Figye- 
lembe, különösen a katonai rendébe, ajánlja az akadémia azon legújabb 
intézkedését, mely szerint 1849-től kezdve, minden harmadik évben a 
lutdtudományi alosztály részéről egy ötven aranynyi jutalom lészen pálya- 
kérdésekhez csatolva. Teljesen meg lévén győződve e tudományszak fő- 
benjáró fontosságáról a nemzetek élete s fenmaradása körül, az akadémia 
e bár kisded kezdettel a hadtudományoknak honunkban felvirágozására 
óhajt hatni. Az első jutalomhirdetés a jövő évben esendik meg. Áldja 
meg a magyarok istene jő sikerrel ez ügyet! 

Hogy, sokféle nyilatkozott véleményekhez képest, a többi osztályok 
száz aranyos jutalmai ismét visszaállíttattak, a mai hirdetésekből észre- 
vehető. S az akadémia a pályázati ingert még azzal óhajtja nevelni, hogy 
mind az első rangií pályajutalmakat nyerendő munkák tulajdonát meg- 



40 A MAGYAR TUD. TÁKSASÁ& TÖRTÉK ETEI. 

hagyja ezentúl a szerzőknél , mind a niásodrangúakét is , az eddigi trszte- 
letdíjt a küiülményekhez szabandó mellékjutalomíná változtatva. 

V. A t u d o m ci n y o s utazások rovata alatt két nevezetesbet 
kell kiemelnem. Frhaldszhj Imre az akadémia ajánlásaival, saját költ- 
ségein , megjárta európai Törökország azon részeit , meljekben több éve- 
kig segédei által természetirati gyxíjtéseket eszközlött, így kívánván ön- 
látomásból általános természettani ismeretét nyerni azon vidékeknek, me- 
lyeknek természetrajza a távolból is fáradozásainak már oly sokat köszönt. 
Meg lón ez alkalommal érintve Kis-Azsia is , az ióniai tenger némely szi- 
getei, megjárva Sicilia s Olaszország egész buzama: s mint a tisztelt tag- 
nak az akadémia elébe terjesztett tudósításából látható volt, örvendetes 
sikerrel, miután általa, mint az akadémia útján teljes részletességben a 
tudományos világ elébe terjesztendő eredményeiből látható leszen, a dél- 
keletnek természetrajzi ismerete számos líj felfedezésekkel gazdagúlt. — 
S nem kisebb örömmel jelenthetem , hogy Regulij Antal éjszakkeleti litja , 
miután az Ural nyugoti részén lakó finn népek közt is egy évet töltött, 
tökéletesen be van fejezve, szerencsésen ugyan, a vég sikert tekintve, 
de társunknak a vad égalj s üti fáradalmak által megfogyatkozott egész- 
sége mellett nem minden szenvedések nélkül. Augustusban látta ő iljra 
Sz. Pétervárát két évi távollét után, s ottani rövid kinyugvási idejét az 
ütban szerzett geographiai anyagok feldolgozására használta ; mely mun- 
kálat annál becsesb leszen a földiratra nézve, mert Reguly a pétervári 
akadémiában történt közlések szerint oly éjszaki nyúlványait járta meg 
az Ural lánczának , miket európai ember még nem érintett. E munkálat 
befejezése után november utolján volt Pétervárt végképen elhagj'andó , s 
terve szerint épen most érkezik Berlinbe , hol , tisztelt másod Elnökünk 
hathatós ajánlásai által segítve, a kir. udv. könyvtár kincsei használatával 
a nyelvtudomány ottani hőseivel leendő eszmecsere hatása alatt fogand 
annyi évekig tett készületei , tapasztalásai és tanulmányai eredményeinek 
feldolgozásához. Onnan reményli jövő tavaszszal első munkáját az akadé- 
miához beküldhetni. 

Kül viszony inkát illetőleg, ez évben a skót, porosz és bajor 
tudomány-akadémiák s az olasz tudósok congressusa kerestek meg leve- 
leikkel , s részint szokott küldeményeikkel is. 



TITOKNOKI JELENTÉS 1846-RÓj:j. 41 

Könyvtárunk szaporítói közt hálás tisztelettel nevezhetjük ez év- 
ben Király urunk O Felségét , ki azt negyven kötettel nevelte. Bugát Pál 
társunk válogatott finn gyűjteményét ajánlotta fel, mely a történeti s ha- 
sonllt«'» nyelvészeti kérdések jelen állása mellett kettős méltánylást érde- 
mel. S hálával kell e helyt kiemelnem a főméit, hehtartó tanács azon 
iljabb engedményeit is, mik szerint fens. Pártfogónk k. közbenjártára az 
egyetem könyvtárán kivül a csillagászintézet s a kir. építői kormán)' könyv- 
tárai külön használatát is megengedi, s így tudományos eszközeink cse- 
kély számát újra nevelni méltóztatott. 

Tagjaink sorához jövök. Közölök négyet vesztettünk, s négy olyat, 
ki nem csak név, hanem tényező volt tudományosságunk mezején: Jaii- 
kowich 31ihlóst , kit történeti emlékeink gytíjtése szent munkájában csak 
a halál szakaszthatott félbe; Kis Jánost , ki fél százaiig, s élte vég nap- 
jáig századával haladva, munkálódott, s a tollat csak lelke s keze vég ha- 
nyatlásával ejtette el; Vásárhelyi Pált, egy roppant nemzeti vállalat kü- 
szöbén, mely neki s nekünk annyi dicsőséget igért; és végre Vajda Pétert, 
a philosoph-költőt s természetbúvárt, kinek csak kevéssel ez előtt n\ílt 
alkalom tudományszeretetét s lelke nemes tulajdonait közvetlenül és hat- 
hatósban az ifjúságra árasztani ki: pálya, melyen a meghivatottak nálunk 
oly kevesen vannak ! 

V ál ászt ásaink részint kitüntetést és buzdítást, részint líj mun- 
kás erők hozzánk csatlását czélozák. A nyelvtudományi osztály aján- 
lására Kis Pál apát s n.-váradi kanonok, nyelvtanírónk, választatott tisz- 
teleti tagúi, kinek érdemeit a fels. uralkodó ház több herczegeinek a 
nemzet n)'el vében és szeretetében nevelése öregbíti; levelező tagokúi 
Szilágyi István máramaros-szigeti collegiumí tanár, ki a pályán két nagv , 
s egy mellékjutalmat vívott már ki, és Szrorényi József, fejérvári 
cisterci rendbeli tanár, ki a múlt évben szinte nagy jutalmat nyert. A 
philosophiai osztály részére Szónyi Pál jeles paedagóg író ; a t ö r t é^ 
n e t i b e n JVenzel Gusztáv thcresiánumí tanár, választattak meg lev. tago- 
kúi, emez a hazai történetek szerencsés mívelője s a nemzeti becsületnek 
külföldön is buzgó véde. A t ö r v é n y t u d o m á n y i osztályhoz Szűcs Ist- 
vá?i debreczeni jogtanár és Karvassy Ágoston győri jogtanár tankönyvírók 
csatoltattak. A természet-tudományihoz végre Petényi Salamon 
nemz. múzeumi őrseged, hazánk szép hírű ornithológja, Hanák János aj- 

M. T. T. ÉVK. VIII. 1. G 



42 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

tatosrendi tanár, jeles terinészetrajzíió, végre Jíovács Lajos, a tisza-vül- 
gyi társulat küzépj)Oiiti igazgatója , bányászati készületei tekintetéből. 

A külföld jelesei küzoi ol3'aknak jutott ez líttal az akadémia mélta- 
tása, kik nemzetünk, vagy ez intézetünk iránt munkásságot és rokon- 
szenvet tanúsítottak. Ezek: Frnehii Márton Keresztébj európai bíní orien- 
talista Péterváratt ; Degeraiido Ágost és Dussieiix' Lajos\, magyar történet- 
irók a francziáknál ; Mittermaier Káiohj, beidelbergi tanár, híres jogtudós; 
Baer Károly, pétervári acadcmicus, nagy nevű természetvizsgáló; 3Iandl 
Lajos, párizsi orvostanár hazánkfia, és Schueler Gusztáv jénai tanár , ki 
Kárpátaink földtani ismeretét gazdagította. 

Óhajtjuk, hogy ez erők hozzánk kapcsolásával minél szerencsésben 
mehessünk elő az élénkbe szabott pályán. 

TIZENÖTÖDIK KÖZ ÜLÉS TÁRGYAI. 

DECEMBER 20. 1846. 

1. El/iöh megnyitó beszéde (1. félj. IV. sz. alatt). 

2. Titokuok előadása a társaság 1846-ki munkálatairól (1. félj. V. sz. 
alatt). 

3. Emlékbeszéd gróf Teleki Ferencz tiszt, tag felett, Döbrentei Gá- 
bor rttül, (1. alább VI. sz. alatt). 

4. Párhuzam a szepesi Kárpátok és bánsági Havasok kozütt termé- 
szeti tekintetben, Frivaldszky Imre rttól. 

5. Kálmán király vég napjai. Történeti ballada, Garay János Ittól. 

6. A török hadiügy jelen mibenléte , Korponay János hadtud. alosz- 
tály! Ittól. 

7 — 12. Olvastattak a következő hivatalos jelentések: 

7. Jelentés az 1840-ío/ 1845-/g' megjelent mathematíkai mmikdk legjobbjai- 

nah megjutalmaztaiásáról : 

Az 1840-tül 1845-ig megjelent matheniaticai munkák sorában az osztálybeli bí- 
rálatok nyomán legkitűnőbbeknek találtattak a következők: 

I. A fe/sübh aiiali/sis elemei Gyiiry fiándortúl és 

II. Felsübb egyenletek Vállas AnI altul ; x 
melyek közöl az első érdekes sajátsággal adja elő a felső mathesis legfontosabb résafeit; 
értelmes előadás szigorú következetességgel párosítva vezeti a tanulót szép összefüg- 



TITOKNOKI JELENTÉS 1846-RÓr,. 43 

gésben afelsűbl) analysis ta'ffas mezejére, s várliiitó, lii>p:y, ha a szerző, mint reményleni 
lehet, ezen miinkiijiít hasonló sikerrel bevégzi, honunk oly becses munkát fog e szak- 
ban birni , mely a külföldi tudósoknak is figyelmét és dicséretét megérdemlendi ; a má- 
sodik feM(lle^ czelt munka, nem ke\esbbé díszes helyet foglal el a tudományban s kíilíi- 
nösen hazai irodalmunkban. Tudva levén minden szakértő előtt, hogy a felsőbb egyen- 
letek feloldása egyik legfontosabb és legnehezebb egészítő részét teszi a felső mathesis- 
nek, annál nagyobb igénynyel bír elismerésre és jutalomra az, ki ezen fáradságos és fon- 
tos feladatot oly ügyesen és oly mély belátással megoldja , mint ez a kérdéses munka 
szerzőjének sikerűit. Ezeknél fogva e két csaknem egyiránt becses munka szerzői. 
Gyűri/ Sihidor és Vtil/as Anial között osztatott fel a 200 aranyat tevő nagyjutalom. 

Ezekhez érdemre legközelebb járónak találtatolt Kerekes Fere>irz?ieli Szorszih/i- 
taiia ; habár a szerző némelyeket a nélkül , hogy a dolog lényege vagy az előadás ér- 
lelmessége szenvedett volna, sokkal rövidebben adhatott volna elő, és habárnem mindent 
mondhatni üjnak és eredetinek, a mi abban új és eredeti gyanánt adatik, a munkának 
mind a mellett becses oldalai vannak, melyek különösen abban állanak, hogy a szor- 
számok tulaj<lonsága, az azokkali számvetések és több érdekes pénzbeli számítások ki- 
meritűleg vannak előadva. Ennek tehát aMarczibányi alapítványból alakított 50 arany- 
ból álló mellekjutalom Ítéltetett. Végre 

Korpojtay Jiinos ili/ rziiiiű munkája : Hadi füldirás elemei I. kittet, mint irodal- 
munkban e nemben első és egyetlen , melytől a belbecsét és hasznosságot megtagadni 
nem lehet, tekintve a szerzőnek fáradhatatlan szorgalmát mind az adatok gyűjtésében , 
mind a munkának sok nehézséggel járó összeállításában, dicsérettel megemlittelni hatá- 
roztatott. 

Küíl Pesten, a m. t. társaság XVH. nagy gylik'sebül , dec. 18. 1846. 

Dr. Schedel Ferencz m, k. 

titoUnok. 

8. Jelentés a nijelvtudomáuyi osztálynak 184'J-6e/í kitett jutalmára érkezett 

IHÍhjarnunkákról . 

Az 1844-ki közülésben kihirdetett ezen nyelvtudományi jutalomtételre: „Adas- 
sék elő nyelvünk kifejlüdesenek tilrtenete, azaz a fenlevű nyelvemlékek nyomain indulva, 
mutattassanak ki azon változások , melyeken nyelriink , szúalkotási , bővítési , külcsönzési , 
ragozási és szókötési tekintetben . időről időre, általment^' a kitűzött határnapig kél 
pályamunka érkezett , melyek közöl a bírálók többsége annak itélte az 50 arany jutal- 
mat és nyomtatást, melynek jeligéje: „Tu ne cede malis, sed contra audentior ito'''' mini 
a melyet mely logika, szigorú következetes.ség az elvek alkalmaztatásában, nyelvünk 
kifejlődésének mind történeti mind philosopbiai felfogása és fejtegetése , a benne fel- 
használt gazdag nyelvkincsek, s ezeknek átható és komoly ítélettel a legrégibb időktől 
korunkig elméletileg, és gyakorlatilag megvitatása kitüntetnek. Más részről e mun- 
ka inkább elveket adván csak, hogysem specialitások taglalásába ereszkednék, az elő- 

6* 



44 A MAtíYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

ail;i's elvont és nem könnyen érthető, s az elveket vilngosító-példák hiányzanak, mely 
hiánynak pótlása a szerzőtől kívántatik. A 3-dik számú s ily jelmondatú pályamunka : 
,,Núlvnk 7iem lehet meg arról szó: jó-e e vagy ama nyelvtan, hanem ctupán arról: jobb-e 
ez a tübbme'l ?^'' dicséretlel említtetni iiatároztatott , mint a melynek szerzője szorgalma- 
san jegyezgetett a fenmaradt emlékekből, és a régi s újabb példák összevetése által 
nyelvünk fokozatos fejlődésének kimutatásában nem minden siker nélkül fáradozott ; 
nézeteiben , úgy azoknak előadásában is világos. De gyenge oldala a szóelemzés és a 
szóelemek magyarázata, mely mind elvben mind alkalmazásban hibás: ez ugyan csak 
mellékesen vág a kitűzött kérdésbe, de a szerzőnek, úgy látszik, kedvencz tanulmánya 
levén szükségen felül is és csaknem kimerítőleg bocsátkozott belé. 

Felbontatván a jutalomra méltatott munkához tartozó jeligés levél, kitűnt, hogy 
annak szerzője >S'~//«^y2/síiirá philologiai és physikai tudományok professora a márama- 
ros-szigeti ref. collegiumban. 

Költ Pesten, a m. t. társaság XVTT. nagy gyűléséből , dec. 14. 1846. 

Dr. Sciiedel Fere/icz m. h. 

tiloknok. 

9. Jelentés a mathem^tíkai osztály/iai ISiA-ben kitett Jutalmára ériezett 

pályám iinhákról. 

Az 1844-ki közülésben kihirdetett ezen niatheniatikai jutalomkérdésre : „Aíi'A a 
ke'ji-eles mennyiségek tulajdotiságai , s mind annlytikui , mind mértani értelmökP^ öt pá- 
lyairat érkezett, melyek közöl a birálók többsége az ily jelmondatút : „Mátyás király" 
érdemesítette az 50 arany jutalomra , mint a melynek szerzője belé ereszkedik a fel- 
sőbb analysis mélységeibe, keresztülmegy vizsgálataival a függvények különféle ne- 
mein , az egészitniényeket sem hagyván ki, s előadásában tudományos jártassággal , a 
rendszerességet, következetes okoskodást s a tárgvalt kérdésnek alapos fejtegetését 
egyesíti. Dicsérettel említendőnek s tiszteletdíj mellett kiadandónak ítéltetett az ily jel- 
igéjű értekezés: „Oinne opvs difficile videtur unleqiiam tentas. Vegetius!''' melyben vi- 
lágosan és rendszeresen össze van állítva majdnem mind az, mi a képzeleti mennyiségek 
természetéről e mai napíglan tudatik , egyszersmind pedig ki van mutatva azon mód, 
mely a képzeletiek mértani alkotására vezet. 

Feltöretvén a jutalomra és tiszteletdíj melletti kiadásra méltatott munkák jeligés 
levelei, kitűnt hogy az elsőnek szerzője: Arnstein József, jelenleg az ipartanodánál 
math. professora; a második pedig Nékám Sáíidor bölcsészeti tanár és csillagászati gya- 
kornok a szent Gellért hegyén levő csillagász-toronyban. 

Költ Pesten , a m. t. társaság XVII. nagy gyűléséből, dec. 14. 1846. 

Dr. Scfiedel Ferencz m. k, 

titoknok. 



TrTOKNOKI JELENTÉS 1846-RÓL. 45 

10. Jelentés a törrénytudományi osztálynak 1844- öfrt kitett jutalmára érke- 
zett pályamunkákról. 

Az lS44-ki köziilésben kihirdetett ezen törvénytudom;íiiyi jutalnmfeladatra: ,.,Fej- 
lestenek ki a jiolgári iSrci'nykeze'si eljárások czélju, fajai e's kellékei; állassanak elő a ha- 
zánkban ilivalozotl e's fliva/ozó eljárások, tökélyeik e's /libáikkal együtt, Jigyelemmel a 
mi'ivell nemzetek tiirve'nykeze'seire is.^^ két pályalrat érkezett, melyek közül a birálók 
egyértelim'í véleménye szerint belbecsénél fogva jutalmat egy sem érdemel , minthogy a 
feltett kérdést minden részeiben egyik sem fejtette meg kellőképen; de miután a sza- 
bályok értehiiében a többieknél jobb, habár magában hiányos és ki nem elégítő, pálya- 
iratnak is a jutalom kiadandó, a bírálóknak szinte egyhangú véleménye szerint pedig 
az ily jehuondatú : „Justilia regnor^im fundamentum'''' pályatársa felett elsőséggel bír, 
mert szerzője a kérdés értelmét jobban felfogta s annak némely részeit kimerítőbben s 
több tárgyismerettel fejtegeti, az 50 arany jutalom ennek Ítéltetett, de nyomtatása el- 
marad. 

Felbontatván a jeligés levél, benne e név találtatott : Telegdi Kovács László Deb- 
reczenben. 

Költ Pesten, a m. t. társaság XVII. Juigy gylilese'böl, dec. 14. 1846. 

Dr. Schedel Ferencz m. k. 

liloknolt. 



1 1. Jelentés a volt Marczihányi-kiildöttség részéről 1834-6e« kitett jutalom- 
kérdésekre érkezett pábjairatokról. 

A volt Marczibányi-kiildöttségnek 1834-ben kihirdetett ezen kérdésére: „Micsoda 
hitelessége van Béla névtelen jegyzőjének a görög /'rákra nézve; — melyek bizonyos tévedé- 
sei .^ Mibe?i vádoltatik helyteleniil?"' csak egy értekezés pályázott ily jelmondattal: „Vera 
iantum natura. Tacitus.'''' mely a vizsgálók egyértelmű véleménye szerint felületes , a 
kérdést teljességgel ki nem merítő, de megfejtését meg sem közelítő dolgozat, s a szer- 
zőnek némi olvasottságát ugyan , de egyszersmind gyenge itelő tehetségét és írói gya- 
korlatlanságát is mutatja, s ennél fogva az e jutalmazások körül divatozó elv szerint a 
jutalmat el nem nyerhette. 

Szerencsésebb siker követte a következő kérdést : „Miben és mennyire kiilönböxült 
az Európába költözködő magyar nemzet erkölcsi és polgári cultitrája Európának akkori 
cultúrájátóW''' melyre szinte csak egyetlen munka pályázott ugyan, de ennek szerzője 
a bírálók egybevágó ítélete szerint e nehéz kérdés megfejtésében nagy gonddal járt el, 
az adatok egybegyűjtésében a lehető legjobb kiítfőket használta, azokból vont követ- 
keztetései többnyire helyesek, nézetei józanok, Ítéletei mérsékletiek, férfiasak és ő- 
színtck, s a pályakérdés inegfejtése ha általa kimerítve nincs is, de igen meg van köze- 



46 A MAGYAR TUD. TÁBSASÁG TÖRTENETEI. 

lítve, minél fogva e púlyaírat mind a 100 ffnyi jutalomra, mind kinyomatásra méltónak 

Ítéltetett. 

Felbontatván a jeligés levél, kitűnt liogy a szerző : Horváth Mihály. 
Költ Pesten, a m. t. társaság XVIII. nagy gylilescbűl , dec. i5. 1846. 

Dr. Schedel Ferencz m. k. 

titoknok. 

12. Jelentés ab. Dercsényi János által ef. évben kitett, hitbizományok iránti, 
reiidkivüli jiitalomkérdésre érkezett jiályamuukákról. 

E f. évben b. Dercsényi János részéről a magyar akadémia útján kihirdetett juta- 
lomtételre , melynek tárgya a hilbizomáiiyok pénzzé változtalásánuk s az ország szüksé- 
gei fedezésére fordításának legczélszeriibb módja s ez eszmének életbeléptetése iránt rész- 
letesen intézkedő tvrvcnyjai-aslat tervezése, a kitűzött határnapig hat pályairat érkezett, 
melyek közöl a bírálók többsége az ily jelmondatúnak: „Figyelmet kérek éslO aranyat''^ 
adják az elsőséget, melynek szerzője a többiek felett tárgyát legszerencsésebben és leg- 
helyesebben fejtegeti , ügyes tapintattal bír az anyag megválasztásában , szilárd hangú- 
lat és férfias előadása által kitűnik. Ennek Ítéltetvén tehát az első rendbeli 70 arany 
jutalom, a második, vagyis 30 arany jutalomra szinte a bírálók többségének ajánlására 
azon pályairat érdemesíttelett , melynek jelszava: „Eti honunk magyar és alkotmányos 
felvirágzása ulá?i sovárgok. Gr. Széchenyi Istvá/i''', mint a melynek szerzője a kitűzött 
kérdést több oldalról vitatja , szépismeretek s a tárgyra vonatkozó tanulmányok jelét 
adja. Végre a 4-dik számú munkának is, e jelmondattal : ^,Rrös lesz országunk , nagy 
a király, hol an?tyi ember boldog hont talál. Fü>ó'í;/ía?'/^." kinyomatása a jutalointevő 
bárónak ajánltatni rendeltetett. 

Felbontatván az első és másod rendbeli jutalmat nyert munkák mellett érkezett jel- 
igés levélkék, úgy találtatott, hogy az elsőnek szerzője: Keresztúry József, a máso- 
diké : Benczúr János köz és váltóügyvéd. 

Költ Pesten, a m. t. társaság XVII. nagy gy Illéséből, dec. 14. 1846. 

Dr. Schedel Ferencz m. k. 

titoknok. 

13. Az új jutalom tételek kihirdetése. 

I. A nyelvtudományi osztályból. 

Mely különböző hangejtések és tájszólások uralkodnak Magyarország dunántúli 
kerületében, u. m. Göcsej, Őrség, Ormányság vidékein. Kábaközben és Balaton kör- 
nyékén ? Mikben egyeznek meg valamennyien vagy térnek el egymástól ? Melyek azon 
sajátságok a hangejtési változásokra, szók ragozásaira és képzéseire nézve, melyek- 
ben az irói nyelv szabályaitól eltérnek? — Az egyes tájszókra csak annyiból fordíttas- 
sék figyelem , mennyire azok a föntebbi kérdések felvilágosítására szolgálnak. 

Jutalma a Murcziba)iyi-a[a\M\Ányh(A hurmincz darab arany. 

Határnap martius 31. 1848. 



TITOK.NOKI JELENTÉS 1846-RÓL. 47 

II. A malhematikai oszlúlybúl. 
Az eddigi pályafclplelpkből (irömnicl tapasztal v;ín a iiiatliematikai osztály ezen tu- 
dornányoii; alaposabb kifejlődését s teijeszkedését, ezen szép jövendővel kecsef^tető elő- 
haladás biztosítására, irányadásiil oly munka irása tűzetik ki jiitalotufeleletűl, mely a 
mathematikai tudományok encyclopaediáját s irodalmát olyfoniián egyesíti macában , 
hogy benne : 

1. a tudomány fogalma és felosztásai, akár észtanilag, akár történetileg, de min- 
den esetre kimerílőleg tárgyallassanak ; 

2. az irodalmi részben , mely minden szakasznak nélkülözhetetlen kiegészítő ré- 
szét teendi , a főnmnkák (s azoknak, ha vannak, magyar és német fordításai) nevez- 
tessenek, s mennyire lehet, fővonásokban bíráltassanak meg. 

Mely munka írásában két fő elvet állit fel az akadémia: 

1. hogy az alkalmazott részben az elemi mértanra támaszkodó irodalom kulönöz- 
tessék el a felsőbb ismereteket feltételező művektől , hogy ez által azoknak is elég té- 
tessék, kik az elemi mértanon túl menni nem kívánnak; 

2. hogy az előadás minden szószaporítás nélkül, kellő világosság mellett, minél 
rövidebb legyen. 

Jutalma száz darab arany. 
Határnap marti us 31. 1848. 

///. A türvénijtudomünyi osstályból. 

Adassanak elő az ügyvédeknek a bírák és felek iránti viszonyaikban mutatkozó 
hiányok, melyek az igazság-kiszolgáltatást nálunk nehezítik, s egyszersmind azon mód, 
mikép kelljen e viszonyokat legjobban elrendezni s az ügyvédi kart a tekintély azon fo- 
kára emelni, hogy nemes feladásának kellőkép megfelelhessen. 

Jutalma száz darab arany. 

Határnap június 30. 1847. 



48 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 



VI. 
EMLÉKBESZÉD GR. TELEKI FERENCZ TT. FELEIT. 

EinONDÁ 

AZ AKADÉMIA XV. KÖZ ÜLÉSÉBEN DEC. 20. 1846. 

DŐBREMTEI UÁBOR RXAli. 



Kit mahónifa bölcsőben , inesszéről keresett dajka ringat, kire mint 
fiatalra tornyos kastélyban híres ősük arczfestvényei nézegetnek, ilyen 
előtt, férfipályája kezdetén , a veroczék még nagyobb fényhez magoktól 
nyilnak. 

Ki nád-fedte házikóból az életnek csak első szükségeit pótolható szü- 
lék köréből, csupán atyai áldással indíttatik a világ zavarai közé, mint áll 
aggodalomban ösvénykéje elején ! Az elhagyott édes anya csupán könynyel 
könyörög otthonában a távolgó fiúért istenéhez, anyagilag nem segíthet 
tétovázó szerencséje megalapításán. 

Kastélyfia s házikó gyermeke azonban egyaránt vész el csak életten- 
getésbcn , sőt semmiskedés habaraiban , ha vele magasbra törekvő erély 
nem szülétek , vagy a csirákat lélektani nexclés ki nem fejté. Ez utóbbi 
legalább hasznavehető szolgává leszen, mert a kénytelenség ráviszi; amaz, 
jószágait bárgyú vesztegetéssel ^ áltótörvényszék alá hengerítővé, mert 
élelmét mások keresik meg, s e kényelem eltompítja beiérzelmét, mely 
vele meggondoltatná, miként következik abból majd, mint csak hona gom- 
bájának megvettetése. 

De, mi lélekemelő, gazdagház és szú'kösház gyermekét, együtt látni 
kitűnő pályán, közdíszért ! Amazt hamarább neki-ragadják ugyan fiatalsági 



EMLÉKBESZÉD GR. TELEKI FEUENfZ TT. FELÜTT. 49 

csábok cl-clmeiűlni is pazarlatok gyönyöreiben, mivel van neki niiból 
elészeicznie azokat, s a sok alkalom szédíti és rántja; emezt hiányai tar- 
toztatják vissza gyakran a neki-szelesedések veszélyeitől. Minthogy kü- 
lönben a tüzes ész, akármiiio sorsúban is, ritkán van lángoló érzelem nél- 
kül, ez pedig mint a jtj tűziszer, eleinte pattogva ég. 

Akármi botlások közöl e\iczkéljenek ki ezek, hamar egyfokon talál- 
koznak. A csarnok fia rokonául köszönti a kalibáét, a kaliba i\adéka Im- 
sonerejűleg munkál palotákban. Egy karbeliekké lesznek, az ész mágnes- 
sége ösztönszerűleg fordiil csak észhez. 

Ily eszek, az ország fókincsei, ékszerei, az abban levő emberiségnek, 
darabosságáből nemesebbre idézőji ; nagyob becsiíek azok , aranybányák 
gazdag ereinél. 

De, mivel az értelmiség jogos fejlődése csak perelve , s így, lassan- 
lassan bontakozik, be sok millití ész korhad el haszontalanul, minden hon- 
ban , míg fejedelem és ország mindennemií emberi képességhez annyiféle 
intézeteket a korona birodalma körében nem alkot ; ország azért, mert 
egyénei érzik, mi a kiáltóbb hiánj'pótlás , mikhez van a népnek legsike- 
resebb hajlama; fejedelem, mert ügyszeretetének híre, szívének azon 
nyugvása, azt legkisebb porczikájáig tekintélvesíti. 

Igen, igen, észszerüleg rendezett országban bölcs előgondoskodás in- 
tézi el, hogy a talentimi aranya ki legyen olvasztva, s akár kunyhóból 
akár palotákból jutott a gyerek tanodába, annak szunnxadó erejét nem 
rögzött rendszer tartja csiptető között. Van ott. országalkathoz képest 
száz meg százféle kenyérkeresetre , rang és tisztség-viselhetésre vezető 
felügyelet, hogy még kisebb fokozatú erő s ügyesség se menjen kárba, ha- 
nem a hon társasági gépénél, egyik, kitaláló, javító, másik forgató, gyor- 
sító, harmadik korong vagy küllő képében mozogjon, sőt a legkisebb szeg 
gyanánt is okosan elésegítő találtassék. A lelke pedig e gondnak , külön 
nemzeti érzelem , minden független saját alkotmányú nemzetnek, mell- 
ről az ország neveztetik , tulajdon színe. 

Hogy ne? akarod? hogj' minden lakos kötelesen éljen munkáljon hal- 
jon királyos hónáért, megelégedve éldelje honi kifejlődése gyümölcsét, 
nevelj hát, még pedig minden sorujába, egy szívet lelket is, amaz ügyes- 
ségekbe taníttatása körül. Midőn akkor a jelszót kimondod : „királyos haza 
és hazás király közboldogulása int !" mintha csak egy testben pezsdülne 

M. T. T. ÉVK. MII. 1. 7 



50 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÓRTENETEt. 

meg arra a vér, lígy serken fel összes dicsőségért, becsületért az egész. 
Nem lelsz ily ország terein s hegyei közt iitaztodban, falukon csak félig 
fejlett vadöcz úrfiakat, virgoncz vérű butákat; nem fog a nagyság akarata 
felbosszonkodni azon, miként nyűgöz le ferde felfogás, hízelgés, emberi 
szabad elébblépést; nem karzagsz szájtátó ostobaságon, mely ha ész fm-- 
fangját sejtető xlj mívet lát, ezt kiáltja: „Ejnye! ördöge van annak, ki ezt 
feltalálta." És még, nem ejti ki a langészbecsülő szivély a segltetlen ta- 
lentumon e szavakat: „Oh te dicsőség és liaszon-eszközlésre született! mi- 
kép kell elfonnyadnod csak dőzsölő s czifrázó hazában". 

Neked grőf Teleki Ferencz, nem Erdélyedben, nem a magj'ar nem- 
zet általános földén levő intézet fejezé be neveltetésedet! Más nép nyel- 
vébe szereléssel, annak felsőb köreiben forgó módok elfogadásával léptél 
20 éves korodban kastélyodba, melyben már sem atyát sem anyát nem 
találván, gondolád ide stova magad urává lettedet s tehetned a mit akarsz. 
Feljajdult ugyan magyartól eltért lekületeden nagybátyád gróf Teleki Fe- 
rencz, ki árva létedre gondodat viselé, de hiában lőnek kifakadásai. A 
huszár alezredes nagybátya aggódva vévé észre, miként forgott és for- 
gott le azon 1760. és 1765. között volt magyarabb kor, melyben ő még a 
te nevelőhelyedet jártából is nemzete tagjául léphetett ki, és lőn már a te 
1799. s 1805.-beli éveidben, a magyar főbb aristocratiát hajdani nemzeti 
érzelmektől ezerféle szép színnel elsimitóvá. 

Kolozsváratt az akkori főkormányzói háznak bécsi születésű asszonya 
s anyja, német nyelven társalgásra szoktatá, a hozzája estélyeken játékra 
gyűlő úri s hölgyvilágot. Te ott fényiéi. 

Nagyszebenben , sem a magyar nevű kincstartó , sem a magyar ere- 
detű grófné, nemzeti nyelvén már nem is tuda, s Te, vendégeik között 
elemedben ragyogtál. 

Igen is, a milyenek a hangadó házak, olyanokká válnak köreik. Ez, 
a tetszvágy , illem , felkapott divat munkálata. 

S rajtad szép arczú ifjún, elmés nyájas fiatal dalián, hogy kapott min- 
den ! Könnyű lejtés a tánczban , hízelgő szavakajakon, hódítanak győz- 
nek virágzó asszonyt, bimbódzó hajadont. Te pedig töltekeztél magaddal, 
miként lebbenthetéd erre-arra csínos mulattató fogásaidat miket a legfőbb 
városban kapdoshatál. 



EMLÉKBESZÉD GR. TELKKI FERENCZ TT. FELETT. 51 

Finomabb társalgási ellensiílja meg Erdélyednek még nem volt, nem, 
lelki s anyagi elleiisiilya, mely magában bízva mondathatta volna 100,000- 
rel 300 ellen: minek ezek ide nekiink, itt virágzanak irodalmi, művészeti, 
gyári , kézmili legjobb fejeink, szebbnél szebbet nyújtanak azok mindent, 
mit a tehetóseb világ kényelméül, hasznául s képzelme játszodtatására 
vásárlani szeret, és mind ezent oly sajátságos honi szín érdekesíti, mely 
bennünk arra, hogy tagjai efiféle ízletes nemzetnek vag3'unk, kedvesen em- 
lékeztet. Biz a hol e nemű magára támaszkodás nem biztosít, oda bé rep- 
])ennek a másiitti kifejlekezettségek, s igézeteik kiszédítik az árván ha- 
gyott hont sorából. Ahhoz a mi szebbségével tetszik , elég védv lőn az , 
hogy tetszik. 

Páholyokat díszített az úrirend gr. Rédei László német játékszínében ^ 
a magyarban néha tele volt a földszínt, és a — kakasülő. 

S Ferencz gróf, társalgási szép hölgyeivel együtt pártfogolá Rédei 
embereit, kiknek számára saját háza hosszát alkalmaztatá nagy költséggel 
csínos gyűlhelylyé. A magyar, lóiskolában összetatarozott deszkázatokra 
szonilt, csábtalaniil, grófBethlen Gergely háza tágas udvarán. Hiában tiínf 
ki ebben egy kocsi Patkó János, nagy a tragicumban és társalgásiban , egy 
Jancsó Pál a furcsában, egy Székelyné (Ungar Anikó) a szende és érzé- 
keny szerepekben. Amannak járása vala líri bontón , emezé városi polgár- 
dolog. 

Hát mikor egy gróf, ki nem rég hala megPesten'), lebolondozott egy 
fiatal embert, azért, mivel gróf Bethlen Sándor becses házánál azt indit- 
ványozá derék serdűlteinek, hogy ábrázolataik közé, melyeket mulatsá- 
giil valának képezendók , Mária Terézia azon jelenetét is válaszszák , mi- 
dón kis fiát karjain az országgyűlésnek Pozsonban ajálá s a „Moriamur^' 
hangzott. 

A fiatal azt gondola, jó az ifjiíságnak a magyar história szent pont- 
jait kebelébe vevegetni; a diplomatikai tanultságú s németül íróskodott 
magyar gróf ezt, sületlen hazafiúskodásnak keresztelé. 

E gróf, neked Teleki Ferencz, kártyapajtásod volt, a sok vesz- 
tésben is. 

A fiatal ember, 1815. az Erdélyi Múzeum 11. füzete elejére, követ- 
kezó miket veté, akkori környűlálláshoz képest: 



■) Gr. Bethlen Elek. 



52 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

„Legegyenesebb út a nemzet eléinenetelében, ba Nagyaink nyelvün- 
ket védelmezik. Más nemzetéivel, udvaraik is elóljáiának ebben, nálunk 
lia egyenesen ők nem teszik ügyökké a nemzeti dicsőség ezen ágát, a leg- 
luigyobb törekvésnek sem leszen sikere. Míg a németeknél, uraságaik, 
magok nyelvét megvetvén, egyedül a francziát tartották szépnek, azalatt 
Gellert idejében az íróknak még is volt publicumok, mert nagy kereskedő 
s magukat jőlbírő városaik ohasák munkáikat , \ alamint a sok iniiversitas 
ezer meg ezer ifja. Míg tehát literaturájok emelkedését az lígynevezett 
Nagyok is észrevették s gallomaniájokból megtértek , a polgárrend több 
százezerén felül volt, és eléggé jől nevelt, mindenféle német ész pártfo- 
gására. De, vesse meg csak a két magj'ar hazában a mágnásrend és a tehe- 
tőseb nemesség nyelvünket , soha fel nem emelkedhetik. A ki városain- 
kat ismeri , meg van az előtt ennek oka fejtve , s tudja, miért nem segítik 
a nemzet miveltségét, ha tízszerte jobb földet bírnak is általa, mintsem 
eleik ott a honnan jövének ; és még azonfelül nyi'ígből szabadabbakká let- 
tek. Azon néhány elme tehát, mely tudomány köztünk terjesztéséért 
tisztán ég, csaknem egyedül marad, s nem képes az egész mozgásba ho- 
zására. 

Ne higyjük virágozhatásunk idejének már elszalasztását. Eddig táma- 
dott jelességeink nem arra mutatnak. Csak pálya adassék a géniének, tud- 
ni fogja ő, mikép kell azon mennie. De, ha önként vennők fel a kislel- 
kűség jelét, az elcsüggedést ; úgy a hajdani szép nemzet mai sarjadéka, 
igen is már érdemevesztett. Mert a ki útát készakarva véti meg, soha sem 
ér oda, hova kellene; ki, csak azon kap, mit készen talál, az csak élődi. 
Nem mondom ki, mit mivel az, ki, magunk míveltsége megindulását kül- 
földi beszállongőkkal makacson akasztatja el, nem akarnám kimondani, 
mert még csak egyesek tévedésének látom a lettet, az egész nemzet tö- 
megében még vivő erőt szeretek hinnem , honi diadalhoz. Tehát a neme- 
sebb czél látok menjenek elől, azok nyomán a sereg. Csak szünetlen előbb- 
re, csak akarjunk és cselekedjünk. A mit nőni nem látunk, megneveli igy 
az idő , a nélkül, hogy észrevettük volna, mint a csecsemő jány anyja kö- 
rül , a mászkálő fiií atyja mellett, s virágzik a hajadon, dalia lesz a legény. 
Egy sző mint száz : a nemes lélek dicsőén felemelkedik, általüleli az egé- 
szet, felfogja a nagy gondolatot, hogy abban, a mi még nem volt, ő leszen 
kezdd; dolgozik akármint bántsák, szeme a jövendő fényén, s magvakat 



EMLÉKBESZÉD GR. Ti:r,EKI FERENCZ TT. FELETT. 53 

szőr ki, ámbár csipős napon, ámbár késd vetésűi; de bittel, bogy a neki- 
kalászosodó gabonában a maradék egy szem után csongrádilag 16-ot is 
aratand." 

Szemet szúrt ezek közól egy-két szó , a fókornián3'zói ház említett 
körében. Egyik bülgy lelkére is vévé, mentegetődzék a fiatal ember előtt, 
Teleki Ferencz gróf nem ismerte még, de a bogy vele, legelőször szóla, 
megismertetés után , csak bamar bevesen megtámadá. 

A grófnak mutatják az 1816-beli tél egyik redoutos báljában, niikép 
faggatja két szép álzott közöl a fiatal ember épen azt, kin már az ő szeme 
is megakadott. A gróf hirtelen , ott, s azzal kezdi tréfásan, bogy ezen úr- 
nak ne bigyjenek, mert az erdélyi főurak néhányát igazságtalaniíl csip- 
kédé, a mi több, hölgyeket is bánta. S az istenért! mind a két álzott szép 
az ifjúember czélját igazolá. Ferencz gróf felpattant, hanem míg az álzot- 
tak tovább nem serülének, nyájassággal kerülé a dolgot. 

Most lőn aztán viták vitája. Igazmondás, védkedék a fiatal , nem em- 
berszólás. 

A gróf ellenvetései metszően igazak valának. „A magyar színészek 
közt csak bárom — négy jeles, a többi sért." A nemzet literaturájának még 
nincsenek oly terményei, melyek a németet, francziát, angolt kézből ki- 
üttethetnék. Az újuló magyar nyelvörlésnek még sok a derczéje. Ha sok 
erő rejlik is a magyar köznépben , de fordulata még ólmos. A többi az 
ifjú ember feleleteiből tetszik ki. 

Úgy van, monda az, köztünk még tengernyi az alkotandó, de mi szép 
lenni mindig, csak a helyesebbet alkotók sorában. Az éhez kívántató köz- 
iélek s tetterő csak azóta szunnyadt el , mióta a magyar aristocratia nem 
maga élelmezi, ruházza, fegyverzi magát mint bonvédő haditest, tehát a 
szabadságaiért nemfizetéstől édesen elszokott. Ne lobbantsuk oly gyakran 
őseink szemére, hogy a nemzet nevelése, nemzetisége körül semmit sem 
tettek; olvassátok meg a históriát körülnézéssel, mik rohantak a szabadság 
intézkedéseire, lássátok a nevelési, nyomtatási, vallási felszabadító törvé- 
nyeket, s mondjátok, hogy a magyar csak szerencse gyermeke nem volt. 
Fogja fel bát az újkor mi mostan védendő, s üsse helyre hibáját, arra fizes- 
sen, régi hadikészület fejében. 

Ti költöttetek zászlósurak, saját magatokra, mikor hajdan az ország 
határait, védve túzétek ki, s habár az adó ügye most megváltozott, ma- 



54 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

rad mit adhatnotok a határon belől eső hazára, mint általatok az egész 
nemzettel felépített ház belső felbútorzására , hogy benne a puszta tere- 
meket ne gyarrnatoh pamlagozzák fel, melyekről a mohos varnak csak 
udvarára s majoraiba szorított magyar népnek könnyen parancsolgassanak. 
Erdélynek kötelessége országos magyar játékszint építeni Kolozsvá- 
ratt s ahhoz e tiszta magyar város harmadrész költséggel járuljon. Elkó- 
dol különben dicsősége eddigi legalább tengetésének , nem csínosabbul 
tovább és tovább általa azon nyelv, mely reá, fejedelmei udvarából dísz- 
nek indulva maradott. A mely ország nemzeti nagyszerű játékszínre nem 
hait olyan, minő a penész köztt élő nagy dynasta, kinek csak has-eltartó, 
testfedeztető gazdasága van, lélekvidító virágos kertje nincs. Nem értem 
azt a szokott kiskertet, melyben bazsarózsa, zsálya meg czifrasas, paraj 
közől bűdogál ki ; nem olyan gyümölcsöst, melynek pogácsaalma, szilva- s 
körtefái csalán és bürök között revesednek. Képzeletemben egy pallad.ói 
kastély körül, szépízlésű ember ültette ligeteskert lebeg, a nemesebb gyö- 
nyör, hasznossal vegyületben. 

És midőn népszakaszok kötelesek azon főiiemzet érdekeibe olvad- 
ni melynek külön királya s törvényei alá tartoznak, hogy mernek a 
kü'zé féijesedett egyes asszonyok, indigenák alakítani hazai jövedelmen 
külön csoportokat, melyek a független nemzetiség színét tarkítják és a 
szép egész öntésen csorbát ejtenek? Aztán, helyes, 

Tanuljon a magyar, akármely más nyelvet, ha csak szerét ejtheti, 
járja be Európát ismeretekért, de, kiforgattatni magát a nemzetek sorá- 
ból soha se engedje; maga, hanyagságával ne eszközölje. Továbbá, 

Szeszélyeskedhetik Parisban néhány pair, Londonban egy csapat 
lord külföldiskedéssel, nebelgésöket 33 millió franczia, 16 millió euró- 
pai angol beörvényzi, mert ezeknél más nyelvű lakótársaik is mind velők 
tartanak, de az Európa védelmében megszúrődött s köszönetet meg sem 
kapott magyar között, valahánya csak befolyhat nemzete érdekeibe , min- 
denik oly táborszem legyen, ki az ellenséggel nem kaczérkodik. Uram! 
tisztelt gróf, szánja el magát inkább a nemzeti ügyhez. 

Ezzel végzé a fiatal ember. A jó éjszakát mondás, békességes volt. 

Másnap déltájban jelenléteddel leped meg a fiatalt. Uram , mondád 

neki, elválásunk után még sokáig űztem báli vitánkat. Kegyednek igaza 



EMLÉKBESZÉD OR. TEf.EKI FERENCZ TT. FELETT. 55 

van. Ügy találám, neveltetésem helye hagyott elvtelenül nemzetem iránt. 
A Theresiamimnak Budára kellene szállíttatni. 

Lelkületed legbensőbb jő alapja nyittatá meg most veled, előtted a 
verőczét. 

írtad tüzes értekezésedet: „Hogy kell a haza iránti vonződást tekin- 
teni, s miért szükséges a végett buzgóságot ébreszteni 1817-ben." 

S niegindulának verseléseid magyanll, közléd azokat velem, kit bará- 
todúi választál. És én, mint még fenmaradott híved, nem vélem sérteni 
árnyadat, midőn verőczen^itásod előzményeit, életirási igazsággal, és 
nyomtatott leveleidben állő tenvallomásaid szerint, elmondám. Hátha pél- 
dád , még száz mást is , magába térít. 

Sőt, nem pirítom hamvaidat következetlenséggel, ha még azt sem 
hagyom el, miként ürvendél, a felséges udvarnak 1817. Kolozsvártt járta 
után , a német játékszín dugába dülésén. 

Talán ide ejthetném azt is, fejedelmi tannal jár. 

Grőf Eszterházy Jánosné , gr. Bánffy Ágnes , mutatá bé , Karolina Au- 
gitsta királyné s császárné mint erdélji fejcdelemné előtt, Erdély ilrasz- 
szonyait német nyelven. Mikor — régiesen szólva — árva gróf Bethlen 
Katán gróf Kemény Sámuel üzvegjén íolt a sor, melegen említette meg a 
derék bemutatőné , az özvegy számtalan jótevőségeit, csak — igy végzé 
— azt sajnálja, hogy felsíígednek nyelvén nem szólhat tisztelt fejedeleju- 
néjével. (Mert az excellentiás asszony, nem tuda németül.) 

Semmi, feleié hamar a felség, érzékenyedetten, a szív nyelvén ért- 
jük mi egymást. S elhalmozá gr. Keménynét, dicséreteivel. 

Ennek híre lett. Báró Bruckenthal Mihályné, gróf Teleki Kata, más 
alkalommal mutattatok be jányaival. A. báróné igen kegykereső beszédnek 
eredt, tetszeni akart s tetszeni őliajtá jányait is azon kérdetleniíl tett je- 
lentésével , hogy azok németül is tudnak , mert kötelességüknek érzék a 
felség nyelve megtanidását , s ha vele azon szólni nem tudnának, szé- 
gyellenék. 

Erdély fejedelem/léje , komolyan mundá: „Idegen nyelvet tanulni nem 
(épen) kötelesség, a hazait mint nemzetét nem tudni szégyen." 

S gróf Rédeyre sem hulla dicséret német theatrumkodásáért. Sőt azon 
csudálkozék gróf Wurmbrand császárnéi főudvarnok mester, hogy nem in- 
kább a magyart érte Kolozsváratt úripártfogás. 



56 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

Bécsi várát megszokott udvarnak meg, privát német sziigolytheatrum- 
ba, udvaron felütött sátoros magyarba menni , nem lehetett. Ali vala csak 
fí nemzeti o\y é])ítési díszben, minő a milanói San Carlo, úgy kell vala ven- 
nie magyar királyi figyelmébe, miként Vajdahunyadon a Hunyadiak rém- 
tiszteletií, reá szállott várát. Azok nagy árnya megismeréséül, egész egy 
napot töltetett vele ottan siettében is : igazságos szíve , mel\ ból halálos 
ágyán fakadott, Karolinájához azon rendelése, hogy idővel koronaörii- 
küssé lehető unokája, Ferencz Károly első fija, jól megtanuljon magyarul, 
mert a nemzetnek ez iránt adott szava, szent maradjon. 

Ama Rédeyféle színháznak majd Bulöni Farkas Sándor az éjszakame- 
rikai utazó, cszkózlé egész elbukását. 

Hogy Te, barátom, ettől még elébb visszavonúlál, ki fog megróni kö- 
vetkezetlenséggel '? 

A szédület oszlása utáni következetességben van az ember saját mi- 
volta. A többije, csak a fényes liintó sebes kerekeire rakodott por. 

Téged az érett férfiész paszmosi jószágodon Kolozsvármegje tekéi já- 
rásában foglalkodtatott jövedelmed rendbehozásával s atyai szíved szép 
kötelességeivel. Közben maradt időd, a hogy kedved tartá, szüle, honér- 
zetű , s nj'ájas , vidám és gúnyoló dalaidat. 

Szerencsés ember, kinek esze van és jószága, s okosan így él házá- 
nak és hazájának. 

Becsülendő hát inkább, a fiatalkori téviítról önként letérésed, mert ép 
szivélyt láthatni benne, mely kiküzdött a tapadékonj' gyermek elmébe 
raggatott ferde nézetek közöl. Meg tudál döbbenni annak elgondolásán, 
hogy a mint általános lenne minden főbirtokos úrban az országos nemze- 
tiséggel legkisebbé sem gondolás, abból csak lelketlen zavar kerekednék. 
Borzadál azon magával összeveszett emberen, mely a nekie kényelmes 
életét is termő honhoz semmi kötelességet nem érez , sőt azzal rendét is 
csorbítja istennek , ki, különtürvényű nemzeteket alkotott. Határozottan 
szántad el magadat inkább azok kicsi számába, kiket, halljad meg Magyar- 
ország és Erdély! a csak külszínek lehabzója, még akkor lenézett; sőt nem 
csupán lenézett, hanem mint bódorgó eszií líjítót kikaczagott, mi több? 
gyanúsított. Pedig lám ők valának korona és nemzet legmelegebb hívei. 

A szépnek hevülete zavar embert sülyedésbe , s ismét a szépnek hí- 
gult melege óvja meg attól, midőn már a Jóval és Fellengéssel is testvér- 



EMLÉKBESZÉD GU. TELEKI FERENCZ TT. FULETT. 57 

kedík. Mert csak a Szép, magára, csalékony, a képzelmet igézi meg s ez 
mint a logyapot villan el vele. A Jő, már az eiigazitú szív csirázata, melyet 
szclidület könnye harmatoz meg. A Fellengő, a lélek zenitlije , melynél 
magashra hatni nem képes, de a mi csak a magas teteje és Fellengzó kö- 
zött A'an , mind az ó hatalmának üre. És a képzelem , szív s lélek ily szel- 
lemített társulatát nevezném bülcseletileg azon három kellemnónek, kel- 
lemkének, grátiának, melyek azt, ki őket minél mélyebben keblesíti , az 
életnek mindig nemeseb eszméire viszik. 

Ezek ingerlének Téged, visszavoniíltodban 32. éved körül verselésre, 
mit benned addig fogva világi környezeted tárta; mostpedig mint a sokáig 
rejlett artézikút lövellt elé. 

Költelemnek nem csupán tavaszszal áll világa. Felfakad az a tudomá- 
nyok nyara sót tele korában is , az , örök zöldje az elmének , mely nincs 
kötve évszakok kimért termó'erejéhez. A rugékony elme szabad és vidám 
marad, azt minden időnek, míg a melegében tart, hajtásra csalja esője. 

Verseid közöl néhány ízlőbe jelengetett meg előre, akkori folyőirat- 
kákban. S azokről nem mondták : 

Hull a sok vers, mint a polyva, mert biízaszemck valának. Sőt ra- 
gadva ragadtak az olvasőkra. 

Már ezekért is örömest fordult rád a figyelem, midőn a magyar tudós 
társaság rendes tagjai legelső nagy gyűlésökkor Erdély jeles eszeit hason- 
lóképen a nemzet akadémiájához választandőkiíl nyílváníták, s Te, 1831- 
február 16-dikán, szavazat többségével levél tiszteletitaggá. 

Kívánságodra, halálod után gondommal kijött összes verseidből pedig 
egész tárczádat látták, kiket érdeklett, 1834-ben. 

Csakhogy már így, talentumod további jutalmáról, méltolóid száma ter- 
jedtebbségéről , Te már semmit sem tudhatál. 

Holtod után levél ked^ es költére egy jólelkű jász úriembernek Be- 
rényben. Az most is folyvást emleget. 

Nem is tuda j('»l Felőled Budán egy liriháznak 10 éves azon virgoncz 
fia, ki elszavalásra maga választá ki: „a Magyarnak három szent szavát" 
verseid közöl , s oly ti'ízzel monda el betéve , hogy szintúgy hangzék belé 
a nagy terem , atyját pedig síróba fakasztá. 

Ily meg sem álmodott magasztalát az igazi. Természet találkozik. 
Mert, nemde nem, a szeretkező barátság néha nagyon is felczifratol- 

M. T. T. ÉVK. VIII, 1. 8 



58 A MAGY/Ul TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

laz; nekivakillt párt, embereinek híáinait is befénymázolja ; irigység, ér- 
demeket is lekefélni vakmerősködik. 

De Aidítgata még, elbetegüléseid kozott, külünüs lelkigyönyüröd , 
mely azért sugárkodott feletted, mivel „víz becse" czímű remekeddel gróf 
Dessewffy Józsefet, a Bor védelmére tudád felkültériteni. 

Pindar ódája a Alizról , Hellénéivel itatá készebben azt , a Te szeszé- 
lyed, vidorságod, a Te szives gyüngyeid diadala ellen, Magyarország kin- 
cses terménj'ét kellé ótalmazni. 

Az esek azonban Neked, szerénynek, legjobban; mert becsült embe- 
red, közeledek hozzád viszontisztelettel. 

Szeietted Te, soha sem látva bár, ót, kit ötszöri országgyűlés jegy- 
zökönyve hírdete a magyar alkotmány függetlensége és a nemzeti sza- 
badelvű kifejlés nem változott követének, folyvástí hódolattal a felség- 
hez ; hiszen a törvényvédó épen diszét tiszteli. 

Nincsen is Dessewífy József hamvain haraga sem hazafiságnak sem 
becsületességnek. Üdleldébe (Pantheonba) valók volnának korából. De 
az, sem honodban, sem honomban. 

Ti , híveitekké váltatok. S én Veled Erdélyben , Vele Magyarorszá- 
gon egyesülvén , összehármasulánk. Vivétek barátságomat , élek én Tietek 
boldog emlékezetével. Hanem , 

Félek itt, Rólad szóltomban, ennyiszer megpendítenem enmagamká- 
mat e beszédkében, de ha rám bízák akadémiai becses társaim az emlé- 
kezetesbnek feletted gr. Teleki Ferencz elmondását, azért, mivel Veled s 
Veletek késértgetém a hazai irodalom szolgálatát, bocsánatot nyerhetek. 
Búkáló szerénykedéssel, magamnak kihagyása, elhűlésnek árulatnak is 
látszhatnék. Egyikhez sem értek. 

Egyébiránt is a leikiesméret igaza tiszta valót parancsol. 

A históriai nyíltság, élet; elsunyiskodás , halál. 



A HELYETTES ELNÖK BESZÉDE. 59 



vu. 

BESZÉD, 

MELYLVEl 

A M. AKADÉMIA XVI. KÖZÜLÉSÉT , DEC. 23. 1847. 

MEGNYITOTTA HELYETTES-ELNÖKKÉPEN 

FÁV AWDR.4«i) lOAXUATÓ VAU. 



Azon \ cszteségünk , miszerint a két magyar hazának két tündöklő 
csillaga, gr. Teleki József és gr. Széchenyi István ő Excellentiáik , jelenleg 
fontosabb hazai köz üg) ek által gútoltatvák a magyar akadémiai elnüklés- 
ben , nekem nyújtotta azon szerencsét, hogy elnöki széköket e köz gj'ií- 
lésen helyettesítsem. Mélyen érzem, hogy csak szükség és kénytelenség 
lehetnek kimentóim a nagy érdemxí közönség előtt azon vakmerőségemért, 
miszerint ily nagy férfiak elnöki székét ha csak pár órára is elfoglalni bá- 
torkodom. 

Mielőtt a magyar akadémiának az utóbbi év leforgása alatti mxmkál- 
kadásiról számot adnánk, szabadjon igénytelenül egy pár szempontot tűz- 
nöm ki, melyből ezen hazai intézetet tekintetni és megbíráltatni óhajtom. 

A tudományok, azon égi fény, mely a teremtés parancs-szavára : „le- 
gyen világosság" a szellemi világon elömlött, azon szent tűz, melyeta 
mesés régiség az égről lopatott le , mint az emberiség boldogítói , az élet- 
nek tanácsadói és égi származású zálogai, ó és iljabb korban mindenkor 
a legnag\obb tiszteletben tartatának. Azonban az emberi gyarlóság, moly 
minden jónak okszerű használatát a visszaélés határira szokta túlhajtani , 
csakhamar elferdítette a tudományok józan használatát is. Noha világos- 
ság szülöttei, sötét mysteriumok kezelőivé váltak előbb azok, majd alchy- 

8* 



60 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

inia és astrologia rabszolgáivá, később hitvallási polémiák furkosaivá s 
végre tudós liiiiskodás anyagaivá , miszerint soknak s közte sok lényegte- 
lennek, benmaradó és az emberiségre soha ki nem áradó tudása, vétetek 
fó tudománj'os érdemül és türekvési irányúi. Bennünket magyarokat sem 
kímélének meg egészen e visszaélési mételyek, mik Európát mintegy kor- 
szakonként foglalák el ; a hitvallásos türelmetlenségnek tollcsatázásai so- 
káig rongálták hazánkiit, a tudóskodás hiúsága pedig még nem rég se vala 
ismeretlen parókás és parókátlan fejeinknél ; és noha a gondviselés meg- 
óva is bennünket a sötétebb visszaélésektől, a mysteriumok, alchymia és 
astrologia ferdeségeitól , de mére helyettök reánk egymás csapást, nem 
0I3 sötétet ugyan mint amazok, de jóval veszélyesebbet, t. i. Róma 
nyelvének és maradványinak annyira túlbecslését, sót bálványzását, hogy 
saját nemzetiségünket adnók érte áldozatul. Ezen bálványzás okozá azt, 
hogy javát erőinknek és életkorainknak rávesztegetve , csak porában ha- 
ladhatánk Emópa tudományos világának. 

Különösebben újabb korunké azon érdem, hogy a tudományos nyo- 
mozások és búvárkodások kivívásait az élet sok oldalú \'iszonj'aiba viszi 
által , minélfogva a tudományok valódi mestereivé válnak az életnek. Míg 
a lángelméknek , a szunnyadó századok költögetőjének egy része a tudá- 
sok téréin tesz újabb meg újabb foglalásokat, másik része ezen foglaláso. 
kat az élet sokféle használataiban teszi az emberiség közbirtokaivá. így 
nyert az emberiség az iránytűben biztos kalauzt a megmérhetlen tengere- 
ken, így teszi a gőz szomszédokká sőt alakítja egy családdá a legtávolabb 
fekvő nemzeteket, így szökell fel gyárakban, hutákban, bányákban és 
egjebütt az emberi korlátolt erő szinte bámulandó óriási hatalomig, így 
használja fel az ipar és szorgalomnak minden ága mind inkább nagyobb 
tökélyre a természetnek felfedezett titkait, így határozgatjuk meg már ma 
biztosabban nemzeti törvényekben, intézkedésekben a kormányi, nemzeti 
és polgár-osztályi viszonyokat, s több aféle. A világ haladása mindezek- 
ben bámulandó, s már magában eléggé tanúsítja, hogy a halandó porban 
halhatatlan szikra rejlik. 

Jó hazánk mind ezen haladásra nézve alig tehete mind ez ideig 
egyebet, mint hogy szemtanilja legyen annak, s mennyiben körül- 
ményei és ereje engedé, némelyekben utánzója a külhaladás eredmé- 
nyeinek. Nem említem azt, hogy századokon keresztül előbástyája va- 



A HELYETTES ELNÖK BESZÉllE. 61 

Iánk a keresztyéiiségnek a tűrök ellen , és véres háborúk csatamezeje ; 
fegyvercsörgés kijzütt pedig rémülten némulnak el a Múzsák. Nem szük- 
ség azt is hosszasan fejtegetnem, hogy csak oly nemzetnél válhatnak a tu- 
dományok valódi nemzeti birtokká, csak oly nemzetnél mehetnek a tudo- 
mányok a nemzet vérébe által , mely azokat saját nyelvén és saját eszkö- 
zeivel mivel! ; különben minden erő- és idó'fecsérlés mellett is csak ide- 
gen raggatott köntösök lesznek azok a nemzet testén , és mi legveszélye- 
sebb , nem ritkán a tudományok eszköze megszerzésének érdeme cserél- 
tetik fel magáv al a tudományok lényegének érdemével. Szomorú példa 
volt erre hazánk századokon keresztül, mikben a római nyelvnek és lite- 
ratúrának minél nagyobb tökélyre vitt tudása vétetek fo tudományos érde- 
miil és irányiíl , s rabjai valánk az oskolai pedanteriának. Legújabb időnk- 
ben meglehetősen leráztuk ugyan ezen rablánczokat, de nemzetünk figyel- 
mét és erőfeszítését, egy más újabb még fontosabb tárgy, melyben elmara- 
dásunk még érezlietőbb vala , foglalá el , t. t. politikai reformjaink tárgya , 
mely legjobb fejeinket termekben és a journalistica mezején foglalatoskod- 
tatá. És méltán is; mert miként szentelhesse egy nemzet mind addig tel- 
jes erejével, a nyugodt állást és kedélyt igénylő tudományok Idmívelésé- 
nek magát, míg polgári intézkedései zajlanak? — Nem szabad felednünk 
azt is, hogy a magyar író oly nemzetnek ír, mely messze keletről szár- 
mazva által hónába rokontalanul áll abban, oly nemzetnek ír, melyben 
főképen a magasabb körökben , miket pedig leginkább megilletne a párt- 
fogás és irányadás, még mindig gyér az olvasó közönsége, minélfogva csak 
kivételképen leli fel a maga fáradalmainak anyagi és szellemi jutalmát; 
azt nem is említve , hogy nemzetünk még mind ez ideig sem bírván saj- 
tó-szabadsággal, az előző könyvvizsgálat nem egyszer szegi szárnyát lelke 
szabad röptéinek. És mind ezen gátok és akadályok koronájául vallhat- 
juk, nagy érdemű gyülekezet! nemzeti szegénységünket, mi miatt legtöbb 
tudományos intézeteink sínylenek , legjobb fejeink inger és jutalom hiá- 
nyában parlagon hevernek, és mi miatt a tudományos nyomozások nálunk 
inkább kedvtelésnek mint életpályáknak lesznek tárgyaivá. 

Ily körülmények között létesült, néhány lelkesnek hazafiúi buzgalma 
által a magyar akadémia, egyedül lelkesek magán áldozataiból, és a nem- 
zet törvényhozásának majd minden hozzájárulása és pártfogása egyedül 
abban határozódott, hogy sanctióját adá annak létesítéséhez. Szokásunk 



62 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

szerint örüm-riadozással üdvözöltük az líj intézetet, de szinte szokásunk 
szerint csakhamar lankadozni kezdett az első tiiz , és beállani azon ellen- 
szenvi jelenségek, mik külföldön is annyi tudományos akadémiának ron- 
gálták meg tekintélj ét. Évenkénti jutalomosztásaink és tagválasztásaink 
csakhamar előidézték a hiúságok nehezteléseit , és a megtagadások rende- 
sen intézetünk rovására rovattak fel. így történt, hogy noha lelkes vala 
az intézet felállításában a kitiízött czél , lelkes annak munkálkodásiban 
a buzgalom , de minthogy mind azon gátok és korlátok miket imént álta- 
lánosan a magyar tudományosság és irodalom haladására nézve megérin- 
tek, egyszersmind gátképen átvitetének ezen intézetbe is, az eredmény 
még évek múlva sem leiiete fényes és hatályos, legalább nem oly fényes 
és hatályos, mint azt némelyeknek, kik eszközökön felül szeretnek számít- 
ni eredményre, követelése igényelné. De lássuk, valljon méltányos-e ezen 
igénylés ? A magyar akadémia eleibe czélúl tűzetett ki : a tudományoknak 
nemzeti nyelven mívelése; és az akadémia a nemzeti nyelvet félig római 
járom alatt nyögve, elhanyagolva, némelyekben idegen szólásformák által 
eredetiségéből kiforgatva, szabálytalanul, tudományok, mxívészetek és mes- 
terségek legtöbb ágaiban műszókban szegényül vette által, küzdve még 
némely irántai elfogultságokkal is. Mi vala természetesebb mint az, hogy 
mielőtt a tudományok belereji mívelésében haladhatna, a tudományok fő- 
eszközének, a nyelvnek kiniívelésc'n kellé iparkodnia, azt elferdítéseitől 
kitisztogatnia, régi oklevelek nyomán eredetiségébe visszaállítnia, szabá- 
lyoznia, büvítnie, tudományok, művészetek és mesterségek minden ágai- 
ban kellő mi'íszókkal ellátnia, és mind idegenek, mind honfiak használa- 
tára szótárakkal felkészítnie. Hogy ily óriási munka nem lehete néhány 
kevés évnek szüleménye , kiki átláthatja , főkép ha számba veszi azt is , 
hogy a magyar akadémia, mint nem lehete, úgy nem is kivánt lenni soha 
areopági szék; hanem a nyelvet mindig nemzet kétségtelen tulajdonának 
tekintvén, annak kimívelésében a nemzet közre munkálkodását minden- 
kor kikérte, bevárta, és némelyekben inkább csak felszólító, buzdító, köz- 
pontosító kivánt lenni s a nemzet sympatbiájára számolni, mint törvénye- 
ket szabogatni. 

így állván a dolüg, kérdem már most, nagy érdemű gyülekezet! valljon 
méltányos-e azoknak követelésök , kik a magyar akadémia irányában azt 
kívánják, hogy az már az első években versenyt fusson a külföld tudomá- 
nyos intézeteivel és haladásaival? hogy az már most, midőn még leginkább 



A HELYETTES ELNÖK BESZÉDE. 63 

csak a tudományok eszközével, a nyelvvel bajlódik , belereji tudományos 
haladásnak mutassa fel fényes sikerét? vagy kik türelmetlenségükben azt 
követelik, liogy az, mi csak sok évi küzdésnek, gyűjtésnek és nyomozás- 
nak lehet szüleménye, már néhány kevés év alatt készen adassék át a nem- 
zetnek? Nem, eféle követelések nem fognának lenni méltányosak. A ma- 
gyar akadémia tett és tesz annyit, mennyit a maga körülményeiben, évei- 
ben, s különösen korlátolt eszközeivel tehete s tehet; és mi megvagyunk 
győződve a felől, hogy aféle kö\etelők a nagy érdemű közönség között 
csak kivételképen lennének találkozhatok. Ezen erős hitben és remény- 
ben teljes bizodalommal lépünk fel mai mutatványunkkal a nagy érdemi'í 
közönség előtt, annak folyama alatt egy pár órai kegyes türelmét alás- 
san kikérve. 



g^4 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 



VIII. 
TITOKNOKI JELENTÉS 

A M. T. T. MUNKÁLKODÁSAIRÓL M.DCCC.XLVII BEN. 

KLŰADTA 

A XYI. KÖZ ÜLÉSBEN 



Az akadémiának most befejezett társasági évében folyt munkásságáról 
számot adandó , a hat osztál}^ sorát követve először 

a nyehtudomámji osztályhoz tartozó működéseket lesz szerencsém 
előterjeszteni. Az ez osztály által készült és tavai megjelent ahademiai 
injelvtan „A magyar nyelv Rendszere" czím alatt ez évben némi javítások- 
kal másodszor látott napvilágot. Ha a könyv keleté s némely felsőbb tan- 
intézetekbe felvétetése után Ítélni szabad , úgy az a jelen perez szüksé- 
geinek megfelelt. Az osztály nem fog késni azt nyelvtudományunk foly- 
tonos előhaladásaival koronként kiegészíteni, s így leendő újabb kiadásai- 
ban az elavulástól megóvni. E mellett elkésziilt kormányi megbízásból a 
középtanodai harmadik osztálynak szánt szókötésí tankönyv is , mely az 
első és második osztályi nyelvtanokkal együtt a közelítő évben reményl- 
hetőleg megjelenendik, s melyekre nézve nem tartom feleslegesnek meg- 
jegyezni , hogy azok nem csak az akadémiai nyelvtan tartalmát foglalják 
tanodái módszerbe, hanem hogj' azok számos, a nyelv folytonos beha- 
tó tanulmányozása közt líjonan elvont szabályokkal gazdagítják magát a 
nyelvtudományt is. Ugyanezen évben tisztelettel fogadta az akadémia a 



TITOKNOKI JELENTÉS 1847-RÖL. 65 

kormánynak egy víjabb hasonlő megbízását a kir. ipartanoda számára, 
melynek teljesítése munkában is van. 

A nagy szótár, mely Czuczor Gergely r. tag által, Fogarasi Já- 
nos rt. közre munkálásával késziil , ez évben tizenegy ezer czikkel a tize- 
dik betűig haladván , rövid időn felén tiíl leszen. S elfoglalta e két mun- 
kás tagot a dolgozat folytatásán kivtíl a szóelemzés és /lyelvhasoíilitás is , 
melyek az elébbi betűkbe is beiktattatván, a dolgozók munkásságát ez év- 
ben rendkívül igénybe vették. Miután e szerint a nagy szótár két új 
elemmel kiegészíttetett, oly munkának nézhetünk ürümmel és bizoda- 
lommal elébe, mely a magyar nyelvet anyagi egész mivoltában, szerke- 
zete minden egyességeiben , történeti fejlődésében s más vele érintkezett 
nyelvekhezi viszonyában tüntetendi elő, s jövendőre mindennemű nyelv- 
buvárlásban anyagúi , irányúi és kiinduló pontúi szolgáland. S ezt az aka- 
démia annál biztosabban reményli , mert a dolgozók a követendő elveket 
és módszert elébb az osztály véleménye alá bocsátván, s ennek helyben- 
hagyását megnyervén, számos czikkeket terjesztettek elő, mik az aka- 
démiát e részben teljesen megnyugtatták. 

Időközben az akadémiai Zsebszótár példányai második kiadásban is 
elfogyván , ennek bővítése s a kor igényeihez alkalmazása iránt is határo- 
zat költ. 

A Tájszótárnak készülőben lévő második kötetéhez Horváth József 
rt. és Májer István esztergami tanár járultak újabb adalékokkal. 

Nyehemlékeinli gyűjteményei gazdagításában Döbrentei Gábor meg- 
bízott r. tag folyton fáradozott. E végre Tiszolcz, Zólyom, Korpona vá- 
rosok levéltárait. Rimabányának még bányavárosi korából maradt leve- 
leit maga tekintette végig helyben , s az azokban talált XVI-dik , és ne- 
vezetesb XVII. századbeli magyar íratok másoltatását részint eszközlötte , 
részint még eszközli ; folyt intézkedése nyomán a Liptó vármegye , úgy 
a leleszi convent régi magyar iratainak másolása, Kecskemét városa levél- 
tárából is érkeztek Hornyik János levéltárnok buzgóságából XVI. század- 
beliek másai ; ígéretek tétettek a Szentantalt levő Szécsy és Kohári-féle , 
ligy a Liptó-Szentivánon levő Szentiváni ősnenizetség levéltáraira nézve 
az illető tulajdonosok által ; így a Kolosvár városi levéltárra s a nagy- 
szombati káptalani könyvtárra nézve is. Nem csak nyelvünk régi formáira 
M. T. T. ÉVK. vin. 1. 9 



QQ A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

s a belsó' népéletre vetnek s vetendenek ezek fényt; hanem nyelvünk ré- 
gibb történetére is. így ürömmel értjük a Zólyom és Korpona levéltárai- 
ban levő, nádorok, várkapitányok, alispánok, városok, erdélyi fejedel- 
mek számos hivatalbeli magyar irataikból az említett két városnak egy- 
kori magyar korát. Örömmel a Kolosvár városi levéltárban egy eredeti 
deák-magyar registrmn létét 1453-ból, mely a világos évszámmal bíró 
magyar régiségek közt eddig alkalmasint a legrégiebb. Ez évben sikerűit 
gróf Festetics Tasziló engedelmébó'l Velykeei György 1522-ki zsoltárköny- 
vének lemásoltatása is, mely sárospataki codex néven ismeretes, s a keszt- 
helyi könyvtárt díszesíti. Mind ezek, a múlt években gyűjtöttekkel együtt 
.a Régi Magyar Nyelvemlékeknek már negyedfél kötetig haladt gyűjtemé- 
nj'ét becsesítendik , mihelyt az akadémiának módja leszen e kiadást ismét 
folytathatni. 

Az összehasonlító nyelvészetet illetőleg három ülésbeli 
előadás említendő: Fagarast János r. tagé, ki annak alapelveit fejtegette, 
s egy általa készített összehasonlító magyar szótárból czikkeket olvasott 
fel az osztályban ; Kállay Ferencz r. tagé , ki a sibériai nyelveknek a ma- 
gyarraii rokonságáról értekezett, s kézirati glossáriumából olvasott; s 
Toldtj Ferenczé , ki a nyelvek osztályozásáról s a finn és magyar nyelv 
viszonyairól adta elő nézeteit. 

A nyelvtudományi osztályhoz tartozólag felemlítendő még Szvorényi 
József lev. tag beköszöntő értekezése a közmondások és példabeszédek 
szelleméről és vegyes elemeiről , és Szilágyi István lev. tagtól a magyar 
szótárirodalom történeti szemléje. 

II. Aphilosophiai osztály szőnyegén több érdekes tárgy fordult 
meg. Szilasy János rt. a különböző philosophiai szempontokat vizsgálván, 
ezek szerint különböző philosophiai rendszerek alakulását állítá , melyek 
közt a nemzeti bölcsészet is helyet igényelvén , egy magyar bölcsészet lé- 
tezhetését bizonyította. Más alkalommal a világrendszer s egyes tárgyak 
philosophiai felfogásában követett különböző módszerekről s azok szélső- 
ségeinek mi módon lehető közvetítéséről értekezett. Horváth Cyrill r. tag 
az isteneszme eredetét folytatólag vizsgálva, ez úttal azt a rationalismus 
stádiumán fejtette keresztül. Szontagh Gusztáv rt. Ulrici legiíjabb mun- 
káját a bölcsészet alapelvéről kezdte bírálatilag megismertetni. Kállay 
Ferencz rt. a Sándorféle régi székely krónika után a pogány magyarok 



TITOKNOKI JELENTÉS 1847-RÖI<. 67 

vallási szertartásait illető több érdekes adatot küzlütt s azokat magyarázó 
jegyzetekkel kisérte. Szőnyi Pál lev. tag beköszüntésiíl a gj ermeki ész 
alaki képzéséről, nevezetesen az azon képzésre eszközül szolgáló alak- 
tanról értekezett. — A hazai bölcsészet története szóba hozatván , az osz- 
tály úgy véle azt legjobban előkészíthetni, ha külön korokbeli bölcsésze- 
ink életrajzai készülvén , kifejtetik, mely rendszerhez szítottak, s mun- 
káik részletes megismertetése adatik: mint ezt már ezelőtt Hetényi Já- 
nos rt, Horváth Ádám miilt századbeli, Döbrentei Gábor rt. pedig legkö- 
zelebb Apáczai Csere János XVII. századbeli magyar bölcsészekkel tevék. 
Éhez képest Szilasy János rt. még e nyár folytán adta Imre János nem 
rég elhunyt bölcsészünk életét s irodalmi jellemrajzát. — Philosophiai 
műnyelvünk szűk s határozatlan volta is magára vonván az osztály figyel- 
mét , számos műkitétel lett társas vita s megállapodás tárgyává , mint az 
az Értesítőből kitetszik. Ezek közöl Döbrentei Gábor rt. az elmésség fo- 
galmára s annak egész családjára ajánlott szavait bővebb fejtegetésekkel 
vezette bé. 

III. A történettudományi osztályhoz tartozólag JVenzel Gusztáv 
lev. tag beköszüntésiíl Magyarország tengeri viszonyi történetét adta elő, 
melyből a mai ülés folytában néhány töredék fog előterjesztetni. Ugyanő 
más ízben azon adó történetét közlötte, melyet az 1381-ki turíni béke- 
kötésnél fogva Velencze fizetett egykor a magyar koronának. Waltherr 
LászU It. némely okleveleket közlött az 1741 -ki országgyűlési híres jele- 
netetilletőket, mely líjabb írók által kétségbe vonatott. Luczetibacher János 
rt. beköltözött őseink története, vallásos szokásai felderítése, sőt némely 
magyar népfajoknak leginkább külföldiek által kétségbe vont rokonságá- 
nak megállapítása végett általa máskor is már szükségesnek nyilatkozta- 
tott ásatásokat ez idén a legközelebb Jerney által kijegyzett érdi és bátai 
sírhalmok vizsgálatával kezdvén meg, az eddig nyert nevezetes eredmé- 
nyeket ismertette, bevezetésül azon tapasztalásokat sorolván elő, mik 
különösen éjszaki Európában hasonló kutatások útján nyerettek. E kez- 
demény sikere oly biztató, s oly rendkívüli s váratlan felvilágosítást ígér 
régi történeteinknek, miszerint az ez ügy további segélyzése végett nem 
sokára külön felhívással fog a hazafi közönség megkerestetni. — E moz- 
galmat megelőzőleg, az idén a hazai műemlékekre, úgy is mint műtörté- 
netünk tárgyaira, úgy is mint a história adataira , fordította az osztály egy 

9* 



68 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEÍ. 

külün felszólításban a hazafiak figyelmét, s ennek következtén eddig hol 
hosszabb, hol csak figyeltető közleményt 23-at vett; melyek részint egészben, 
részint kivonatban az Értesítő lapjain már világot láttak , s némelyek kö- 
zölök az Évkönyvekben még bővebben s rajzokkal kísérve fognak tár- 
gyaltatni. Az eddigi közlemények után is lijra meggyőződvén az akadé- 
mia a felől, hogy hazánk, a régi korban nem csak szegény nem volt a 
képző művészetek munkáiban , hanem hogy még sok maradványok száll- 
tak ránk , de fentartó gondot és ismertetést igénylők : nemzeti becsüle- 
tünk s honi történetünk érdekében e felszólítás tárgyai ezennel újra ajánl- 
tatnak a hazafiúi közönség részvételébe. Itt pedig köszönettel nevezem 
meg Vörös Imre, Halkay István, Lukács István, Kelecsényi József, Pap 
Zsigmond, Dolezsálek Antal, Liclitenstein József, Pongrácz Lajos, Vidák 
íise , Tóth Mihály , Schirkhuber Móricz urakat ; tagjaink közöl Gyuriko- 
vics György, Henszlmann Imre, Horváth Mihály, Kiss Ferencz, Lugossy 
József és Szvorényi József urakat, kik ez irányban közre munkálni szí- 
veskedtek. Az archaeologia egyéb tárgyainak is folyvást jutván figyelem, 
felírásokat, pénzeket, czímereket b. Hammer-Purgsíall , Jerney , Luczen- 
haclier , Lugossy , TValtherr ismertettek. 

IV. A mathematikai osztályban több fontos kérdés tárgyaltatott. 
Gyory Sándor rt. két ülésben értekezve az egyenletek alább szállításáról, 
egy új módszert terjesztett elő, mely Vállas Antal rtagnak hason tárgyú 
előadásra nyiljtott alkalmat. Ez utóbbi más ízben a physikai magasságmé- 
rés új szabályait és formuláit adta elő ; július 5. pedig az october 8-dikán 
(polg. id. 9-kén) bekövetkezendett, gyűiiüdomú napfogyatkozásról érte- 
kezett, s ez előadását rajzok előmutatásával kísérte. Fest Vilmos r. tag a 
yarraouthi függő vashíd lerogyása okait fejtegette ; legújabban pedig a 
múlt nyáron Németországon s Hollandon keresztül Nagy-Britanniába tett 
utazása közben általa vizsgált nevezetesb technikai építményeket ismer- 
tetvén, előadását számos kézirajzok előmutatásával világosította; továbbá 
a hidak építésénél átalánosan alkalmazott zárgátak állandóságáról és ennek 
megfelelő vastagságáról értekezett. Taubner Károly lev. tag a szélroham- 
ról, mértani hánylás által vizsgálva, más ízben a nevezetesb láttani gör- 
bék vagy gyúvonalokról értekezett. Kedvesen vette az osztály Montede- 
goi Albert Ferencz egyetemi csillagász-segéd úrnak mint vendégnek elő- 
adását, melyben a Leverrier által tavai fölfedezett bolygóról értekezvén, 



TITOKNOKI JEIjENTÉS 1847-RŐI/. 69 

a gellérdhegyi csillagásztoronyban ez ilj bolygó kürtíl tett vizsgálatok ered- 
ményeit közlütte. — A hadtudományi szakban Á'tss Károly r. tag hazánk 
hadi ügj'éről elmélkedve, a jelen rendszer némely hiányait adta elő; Kor- 
poiiaij János lev. tag pedig Szervia hadi füldiratát, más ízben a Dnna had- 
tudományi leirását közlötte ; majd a harczpiesterség történetéből adott tö- 
redékeket. 

V. \ törve// ytudomá/ii/i osztá/ybanSztrokay Antal tt. a magyar egyházi 
magánjog szemléjét adta a szentországlás irányában; más ízben a talmud- 
ról, mint a zsidőjog egyik kiítf éjéről értekezett, ahoz egyszersmind né- 
mely gyakorlati következtetéseket ragasztva. Szlemem'cs Pál r. tag törvé- 
nyeink történetét folytatva, a II. Mátjástól I. Józsefig terjedő kort fejte- 
gette. Zsoldos Ig/iácz r. tag az örök váltságnak közgazdászati tekintetben 
legegyszerűbb s legkönnyebben kivihető módjáról értekezett. Pauler Tí- 
viidor lev. tag a múlt évi német észjogirodalom fő termékeit ismertette ; 
ugyanő a magyar államjog tanát bírálta az ország alaptörvényei körűi. Uj 
tagokűl beköszöntőleg Karvasy Ágoston a képviseleti rendszerről. Szűcs 
István pedig a tételes philosophiának történeti fejlődéséről s konmkban a 
polgárzat javára kivívott haladásáról értekeztek. — Ezen osztály, gondjai 
közé sorolta a magj'ar törvénjtudoniányi mi'ínyelv bírálati átvizsgálását, s 
e nyomon annak tudományos kidolgozását is ; s e tárgyban szorgalmatosan 
munkálódott. E munkálatból szemelvényképen a verség fája negyed ízig, 
s a sógorság fája az Értesítőben immár meg is jelentek. 

VI. A természettudományi osztályban a ne vezetesb új talál- 
mányok és tapasztalatok több tanulságos értekeződés tárgyaiiíl szolgáltak, 
így Nendtiich Károly lev. tag újabban is a lőgyapotról értekezve, ennek a 
Braconnot által feltalált s Pelouse által bővebben megismertetett xyloidíntőli 
különbségeit mutatta ki, előadását érdekes kísérletekkel világosítva. Sc/ioej)f 
.í4g-os/ lev. tag a kénégény orvosi alkalmazása köníli tapasztalatait közlötte. 
Frommhold Károly orvostudor úr, vendégül, a beteg burgonyákban fej- 
lődő ázacsok körüli vizsgálatait terjesztette elő, azoknak, s köztök egy 
általa először észlelt új fajnak, rajzait is előmutatva. Ismét i\endtvich 
Károly lev. tag a muraközi kátrány isomeriájáról, s más ízben az isomeriá- 
ról általán értekezett, előadását vegytani kísérletekkel világosítva. Hanák 
János új lev. tag az állattannak hazánkbani történetével köszöntött be. — 
Elfoglalta az osztályt egy a nyelvtudományi osztálylyal vegyesen tartott 



70 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETET. 

ülésében a most divatos vegytani mxinyelv kérdése is, melynek alapos és 
bő megvitatása után az teljes helybenhagyást nyert. — Végre hazánk föld- 
tani bővebb kikutatását és megismertetését egynek ismervén az osztály leg- 
nevezetesb feladásai küzől, Balogh Pál rt. indítványára egy külön földtani 
bizottmány alkottatott , mely ezen irányban fog működni , ha az akadémia 
igazgatósága a szükséges segélj'zést kirendelhetőnek itélendi , s ez esetben 
hazánk hatóságai a bizottmányt tekintélyükkel s közre munkálásukkal 
támogatandják. 

E szakbeli tudományos munkálatokon kivtíl némely mellékes meg- 
bízásokkal is el voltak a tagok foglalva. Ilyek voltak philosophiai 
irodalmunk hat év alatt megjelent termékeinek , úgy negyvenhárom pá- 
lyairatnak megvizsgálása; ilyen némely kéziratok vizsgálata, melyek közt 
kettő a fels. kormány által bocsáttatott az akadémia bírálata alá; más 
kettő pedig az akadémia által kiadandó, u. m. Károly főhg Stratégiájának 
Ill-dik kötete Kiss Károly rtagtól , és Zímmermann híres munkájának az 
orvostudománybani tapasztalásról fordítása Soltész Jánostó\ ; ilyen némi 
találmányok vizsgálata, mik, fájdalom, javalást nem arathattak; ilyek 
végre a társi kegyelet némely művei : t. i. elhunyt tagok felett késziUt 
emlék- és gyászbeszédek, Győry, Ha/iák, Szilasy , Toldy és Török János 
társasági tagoktól. 

Megjelentek ez akadémiai év lefolyta alatt részint intézetünk 
költségén részint díjai mellett, a következő munkák : 1. A magyar nyelv 
Rendszere , második kiadás. 2. Törvénytudományi Műszótár , második bő- 
lített kiadás. 3. Szlemenics Pál magyar Fenyítő-törvénye , szinte másod- 
szor. 4. Nyehtudomár.yiPályamunkáh lU-dik kötete, melyben Szilágyi István 
és Fábián István szókötési pályamunkáik foglaltatnak. 5. Hellén Classicusoh 
lU-dik kötete , melyben Párhuzamos Életrajzok foglaltatnak Plutarchból 
Székács Józseftől. 6. Az ember szelleme Harimanntól, Soltész János által. 
A szerzők saját eszközléséből saját költségeiken láttak napvilágot: 7.a.Ma- 
ihemaiikai Pályamunkák IlI-dik kötete, mely Arenstein József koszorúzott 
pályamunkáját tartalmazza; 8. Horváth Mihály szinte koszonízott Párhu- 
zama az Európába költözködő magyar nemzet s az akkori Európa polgári 
s erkölcsi míveltsége között. — Ezek szerint a tisztelt közönség ez évben 
is két fő közlönyét fogja nélkülözni az akadémiának : Évkönyvei és Tu- 
dománytára folytatásait , melyek , ha a nemzet nem gondoskodik e tudó- 



TITOKNOKI JELENTÉS 1847-RÖL. 71 

inányos anyaintézet pénzereje neveléséről, talán több évekre függőbea 
maradnak. És így, ki az akadémia szerkezete, viszonyai és személyzete 
iránt tudomást kíván, évenkénti Névkönyveinkhez utasíttatik ; a ki pedig 
tudományos munkálkodásait őhajtja követni, az Akadémiai Értesítőben 
részletesen s legtöbb esetben érdemleg találandja fel mind azt , mi az ülé- 
sekben fenforog. Abban foglaltatnak nagyob részt a mai számadolő elő- 
adásomban elsorolt tudományos közlemények is , egészen , vagy kivona- 
tilag ; s azért e különben is legolcsóbb tudományos havilapra a tisztelt 
közönséget figyelmeztetni el nem mulaszthattam. 

VII. Az idei pályázások foganatja szokás szerint külön jelentésekben 
fog még e mai ülés folytában a tisztelt közönség elébe terjesztetni. Ezek- 
hez alegközelebbi négy év mindenikére egy tizenöt aranynj'i jutalom járult, 
mely, IJjváry Mihály ügyvéd úr által megajánlva, mindenkor valamely 
jeles hazafi szerencsésen dolgozott életrajzának jutand. 

VIII. Jeles lí t a z társunk, Reguly /l«to/nak fáradalmas utazásai által 
megroncsolt egészsége ez év alatt helyre állván, miután az éjszaki Urai- 
vidéknek általa készült, a földrajzot számos fölfedezésekkel gazdagított 
abroszát az akadémia elébe terjeszté, s ugyanott keletkezett ethnogra- 
phiai gyiíjteményét beküldé , mely a nemzeti múzeum miítani osztályában 
fog felállíttatni; jelenleg a csuvas nyelvet tárgyazó munkájával van Ber- 
linben elfoglalva, melyben egyszersmind általános nézeteit a nyelvek phi- 
losophíájáről igjekszik kifejteni. 

Az akadémia kül viszonyait illetőleg, ez évben a philadelphiai, bajor 
és porosz akadémiák , a genfi és bécsi természetvizsgáló társaságok talál- 
ták meg leveleik és küldeményeikkel. 

Gyt/jteményeink gyarapítói közt ez évben a pesti izraelita közönséget 
kell kiemelnem , mely Luczenbacher János társunk és nemz. múzeumi 
kincstár-őr 2258 darabból álló jeles pénzgytíjteményét megvevén, azzal, 
József Nádor félszázados hivatalkodása emlékezetére, az akadémiai pénz- 
gytíjteményt hazafiúiiag nevelte. 

Az akadémia személyzetében keletkezett változásokról kell 
még szólanom. Egyike volt ez év a veszteségekben legszaporábbaknak. 
Bebizonyodott Dtqjonceau Péter amerikai híres társunk halála, tudtunkra 
esett Bacsányi Jánosé, ki már két évvel ezelőtt fejezte bé linczi számki- 
vetésében súlyos viszontagságok közt hossziira nyúlt élte pályáját. Ez 
elköltözöttek számát a természettudományi osztály három lev. tagja ne- 



72 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

vélte rövid idő alatt: Klauzál Imre, honi tudományos gazdáink egyik első 
raii^ú embere; Fiilepp József , a bányásztiidományokban jeles ; Csécsiimre, 
a természettan avatottja. Követték őket, rövid időközökben, tiszteleti 
tagjaink sorából Kopácsy József herczeg-főérsek, PyrTter László , atyaér- 
sek, Schediiis Lajos agg bölcsészünk: ismeretesbek a hazában, semmint 
neveikhez epithetonokat ragasztanom kelljen , és Kiss Pál váradi kano- 
nok, kit akkor is hálával említend a magyar, midőn írásai feledve lesz- 
nek: mert october 18-dikának felejtethetlen emlékezetéhez van kötve az ő 
neve ki leendő urunk Ferencz- József főhgnek nem csak nevelője , hanem 
magyar nevelője volt. S legyen szabad e helyt Marczibátiyi Lajos nevét 
is besorolnom , ki ha nem is választás által e társasághoz csatolva , csa- 
tolva volt hozzá egy hazafiiii tette által, melynek sikeresítésében ez aka- 
démiának társa volt ; csatolva hozzá mint egy a hon oltárán áldozó család 
képviselője, ki mint ilyen az akadémia asztalánál közremunkálva ült. 
Áldott legyen tagjainké mellett az ő emlékezete is! Es elvesztettük, kit 
mindenek előtt kellé neveznem, nagylelkű, részvevő, segítő Pártfogón- 
kat , e hon félszázados Nádorát , kinek nevét az akadémia mint jótevője 
s valóságos Védőjéét minden időkben hálával és tisztelettel nevezendi. 

Űj tagjaink sorát a nyelvtudományi osztály két levelező- 
vel nyitja meg: Eejnczky Já?ios nevelővel, ki mint alapos keleti nyelvtu- 
dós, különösen a héber, arab, török, persa és sanskrit nyelvek isme- 
rője, s több az akadémia előtt megfordult, az arab nyelvet és irodalmat 
tárgyazó munka szerzője nyerte meg intézetünk bizodalmát ; és Szőllősy 
Ferencz zimonyi cs. kir. tolmácscsal , egy lelkes lítrajzi munka szerzőjé- 
vel , kinek szinte a keleti nyelvekben szerzett gyakorlati jártassága igér 
nyelvészeti munkálataink jelen stádiumában tetemes hasznot. A philo- 
sophiai osztály ajánlatára /Zow«?/ /(KCSíV/í sz. Benedek rendebeli tanár, 
és Vandráh András eperjesi evang. lyceumi tanár választattak, mind kettő 
jeles bölcsészeti munkák írói; Pitrgstaller József \e\. tag pedig egy újabb 
jeles munka tekintetéből az akadémiai igazgatóságnak rendes tagúi ajánl- 
tatott. A történettudományi osztály öt új tagot nyert : Botha Tt- 
ladort , ki a hajdani magyar alkotmányos állapotok fölvilágosításához 
több becses Írásokkal járult; Lányi Károly nagyszombati tanár s kápta- 
lani kün3'vtárnokot, több terjedelmes történeti munkák koszorúzott szer- 
zőjét; Cseiigery Antalt , a Pesti Hírlap szerkesztőjét, több történeti czikk- 



TITOKNOKI JELENTÉS 1847-RÍ)I^. 73 

jei tekintetéből; és Palugijai Imrét, a kir. tantilniánvi bizottmány jegy- 
zőjét, több, különösen a megyerendszerről Irt terjedelmes munka szer- 
zőjét ; s a külföldiek közöl Chmel Józsefet, a cs. kir. titkos levéltár aligaz- 
gatóját, hazánkat is érdeklő történeti munkálataiért. A mathematikai 
osztály részére lev. tagokúi: Areiistein József kir. ipartanodái tanárt, ki 
magát az akadémiai versenypályán tüntette ki ; Kőszegi Martony Károly, 
cs. kir. vezérőrnagyot, a föld oldalnyomását tárgyazó tüdős munka szerző- 
jét; külföldön Gausst és Poncelet-t a franczia intézet tagját, jeles nevű ana- 
lystát. Ez osztály rendes tagjai közöl Bitnicz Lajos kanonok tiszteleti 
tagsággal tiszteltetett meg. A törvény tiidományi osztályba Frank 
Ignácz kir. tanácsos és tanár vétetett fel a „Közigazság törvénye Magyar- 
honban" czímű jeles munkájaért; a levelező tagok sorából pedig a tiszte- 
letiek közé emeltettek Császár Fereiicz , hétszemélyes táblai váltőügyi ül- 
nök, folytonos irodalmi buzgalmáért s törvénytudományi közhasznú mun- 
káiért; éshkró Kemény Zsigmond alapos publicistái dolgozatai tekintetéből. 
Végre a természettudományi osztályhoz Ueckel Jakab, a bécsi csá- 
szári múzeum állattani osztályának r. őre, hazánk természetrajzi jeles 
vizsgálója s ismertetője csatoltatott külföldi lev. tagúi. 

Mely erőknek a mieinkhez kapcsolása hogy minél inkább szolgáljon 
a tudományok előmozdítására, adja a magyarok istene! 



A XVI. KÖZ ÜLÉS TÁRGYAI. 

DECEMB. 26. 1847. ^ 

1. Elnöki megnyitó beszéd (I. félj. Vlf. sz. alatt). 

2. Titoknok jelentése a társaság 1847-ki munkálatairól (1. félj. VIII. 
sz. alatt). 

3. Emlékbeszéd Vásárhelyi Pál rt. felett Gyóry Sándor rtagtól (\.W. 
sz. alatt). 

4. Magyarország tengeri viszonj'ainak történeti ^ áziata JVenzel Gusz- 
táv lltól. 

5. A fejérvári országgyűlés I. Béla alatt, jelenet „Szent László" czí- 
mií eposzi költeményből Garay János Ittól. 

6 — 14. Olvastattak a következő hivatalos jelentések : 

M. T. T. ÉVK. VIII. 1. 10 



74 A MAf.VAR TUD. TARSASAC TÖRTENETEI. 

(). Jelentés az akadémiai ntts;ilJiiialo)umal , ngij szinte a Marczibányi-feU' 
melléhjiitalonnnal koszoriizott j)hilosophiai muuJiúhöl. 

\z akadémiai 200 aranyból álló nagy, s a Marczibányiféle 50 aranynyi mellékju 
taloluert e folyó évben az 1841-fől 1846-ig bezárólag megjelent jihilosopinai Uírgyii 
mtt/tkák versenyezvén, a koszonízandó munkák ajánlása a philosopliiai os/.tályt illette, 
melynek véleménye alapján az akadémia , tekintvén azt , hogy a bölcsészeti tudomá- 
nyok külön ágaiban hat évi időkör leforgása alatt megjelent munkák között , több 
csaknem egyenlő jelességű , legalább egymást igen megközelítő dolgozat találtatik , 
melyek közöl bármelyiket is minden jutalom nélkül hagyni a méltányossággal ellenkez- 
nék, a nagyjutalmat kelté osztani határozta olyképen , hogy felét Purgstaller József 
nyerje ily czímű munkájáért: „Á hölcsészet elemei, elsü e's második kiadás 1843"; má- 
sik felét pedi" Szoníagli Gusztáv e munkájáért : „Proj)i/l(teumok a társadalmi 2)liiloso- 
pliiálioz 1843." Az elsőnek érdeme egy részről az , hogy az egész philosophiát (a ter- 
mészeti jogtant kivéíe) magyar nyelven, helyes rendszerben , világos előadással s úgy 
adta elő, hogy munkája az iskolákban kézi könyvül basználtathatik ; más részről pedig 
philosophiai műszavainkat szaporítván , bölcsészeti nyelvünket is tovább fejlesztette ; 
a másik jutalmazott Szonfagli Gusztáv népszerű , kellemes nyelven és világosan irt 
munkája által nem csak megkedvelteté a magyar közönséggel a philosophiát , hanem 
bölcseleti öngondolkozásra is ébresztvén a magyar vizsgálódó főket , ezeket elszoktatá 
a német bölcselők vak utánzásától. 

A Marczibányiféle 50 arany jutalom Szőíii/i Pálnak Ítéltetett ,,Alaklan" czímű 
munkájáért, melynek Németországban felfogott eszméjét nálunk ő tette legelőször, 
még pedig a magyar nevelés szükségeihez alkalmazott eredeti modorban tökéletesítve, 
közönségessé; s e szerint nem csak általános irodalmunkat líj tárgygyal gazdagította: 
hanem a nálunk még oly sok fogyatkozásokban szenvedő oktatási és nevelési ügynek 
is értelemfejlesztés körüli lényeges hiányát pótolta ; bírálatot kiálló új műszavaival pe- 
dig oktatástani nyelvünk tovább fejlesztését is czélszerűen elősegélte. Ezeken kivül 
dicsérettel emlitendíiknek határoztallak , és pedig betűrendben , a következő munkák : 
Rúnuy JáczinHíÁ: INIutatványok a tapasztalati lélektanból 1841 ; Vandrák Andrásiá\: 
Lelkileges embertan 1841; Ugyanul túl : Philosophiai Ethika elemei 1842; Warga Já- 
woítól : Neveléstan 1844 és 1845. 

Költ Pesten, a m. t. társaság XVIII. nagy gyiile'sc'btil , dec. 24. 1847. 

Toldi/ Ferencz, 

titoknok. 

7. Jelentés a nijelvtndomfhnji osztálynak \SA^^-ben kitett jutalmára érkezett 
szón oklatlani pályamunkákról. 

Az 1845-diki köz ülésben kihirdetett ezen szónoklattani jutalomfeladatra : „Adas- 
sanak elő a 2'olgúri szútioktal kellékei és hilái , lel- és kiilfó'lJi példákkal feli-ilágosilva ; 



TITOKNOK! .riM.ENTÉS 1847-H(")rj. 75 

fováhbá azon eszközök , melyek iinnitk kellő kiképzésére szofgií//i/i//l(ik", a kitűzött hatiii-- 
naiiip; hiinmi [lályainunka érkezeit, melyek közöl a birn'lók effvező véleménye nydinán 
a/, ily jelniiinHatiínak : „yévoiro xav uTiXaroi l'v riualg civijo. Plularch.'-'' ítéltetett az 
50 arany julalnni , s az kinyoiuatásra is méltónak lalállatnti , mert e munka szerzője 
pályatársai közt e kérdést minden részleteiben leghelyesebben t(ij!;ta fel , s a jKilgári 
szónoklat mind elméleti , mind gyakorlati részeit pbilosoiibiai észszel , bő szakismeret- 
tel s elég terjedelmesen és alaposan fejtegeti; felállított szabályai helyesek, s az eze- 
ket világosító példák odaillők. Mi nyeh ét illeti , az a tárgy fontosságának megfelel, 
erőteljes és szabatos. Klöadása nemes és gyakran megkapó, mely a hasznos tanulságo- 
kon kívül kellemes olvasmányul is ajánlkozik. Általán az egész munkát hazafiúi érze- 
lem és tiszta erkölcsiség szelleme lengi át, s a szónoki kép, melyet szerző felállít , 
mind azon magas becsií vonásokkal bír, melyek a polgári szónokot köz becsülés és 
őszinte tisztelet álláspontjára emelhetik. Mindazonáltal ezen kitűnő jelességek mellett 
vannak e munkának némely árnyoldalai és hiányai is, melyeknek kijavítása s illető- 
leg pótlása a szerző ügyeimébe ajánltatik. 

Felbontatván a szerző nevét rejtő jeligés levél , benne e néí faláltatott: Pásztor 
Dániel, Marmaros-Szigeten. 

Kiilf Veslen, a m. t. lársaság XVllI. nagij gyiilésebül, dec. 20. 1847. 

Toldi/ Fcrencz , 

titoknok. 

8. Jelentés a phUosophiai o&xtáhjnak lS45-6e// hilett akadémiai jutahnára 

bejött pályamunhúkról. 

Az 1845-ben kitűzött ezen pályafeladatra: „Adassanak elü lirálúlag az i'ijkor leg- 
nevezetesebb pliiloso2)liiai rendszerei , s fejlessék ki okokkal láiiiogalva , melyik igér közö- 
lük legnagyobb sikert a tudományok és társadalmi élet kifejlődésére''' hat pályamunka ér- 
kezett . melyeknek egyike sem felelt meg ugyan a kérdésre teljesen , kimerítőleg és 
czélszertí alapossággal , de közölök még is a bírálók többsége az ily jelmondatúnak : 
„A//>/í/e« oldala felfogás'- ítélte oda az 50 arany jutalmat, azt egyszersmind kinyoma- 
tásra is ajánlván, mint oly dolgozatnak, mely pályatársai közt leginkább bír azon 
méltán ajánló kellékkel: a helyes felfogás mellett világos előadással, sőt magában fog- 
lal sok oly gondolatot és alapnézetet , melyek jelenleg a phílosophia iránt kedvező ha- 
tást gyakonilbalnak. Kitűnő dicsérettel említendőknek talilltaltak még a következő 
jclmondatü pályamunkák is : „A bölcsészel története a világtörténet legbetisöbbje^'' és 
„(luid oerum atrjue decens , hoc curo , el rogo , el lotus in hoc sum'\- az első tartalmi 
gazdagsága és némely pontoknak czélirányos felvilágosítása tekintetéből, a másik azon 
önállóság és sokoldalúság miatt, mely szerzőjét mindenütt jellemzi , továbbá az utolsó 
részben feltiinő tartalmasságnál fogva. 

10* 



76 A MAGYAR TUD. TARSASAf> TüRTENKTEr. 

Felbontatván a jutalmazott munkához tartozó jeligés levél, kitűnt, hogy annak 
szerzője: Purgstaller Jazsef akdíA. lev. tag. 

Köll Pesten, a m. t. társaság XVIII. nagy gyüléiéböl , dec. 20. 1847. 

Toldy Ferencz, 

titoknok. 

9. Jelentés a folyó évre szóló Gorovef éle jutalomra bejött pályairatokról. 

A Goroveféle alapitványból járó 200 pftnyi jutalomra a philosophiai osztály részé- 
ről kitett ezen pályafeladatra: „Adassék elő azon hatás, melyet jelenleg nálunk a nép- 
7ieveles az alsóbb néposztály erkölcsiségére gyakorol , és terjesztessenek elő azon módok , 
mik szerint népünk erkölcsi nevelése, tanodákban és tanodákon kivi/l, czélszerüebben in- 
téztethetnék et' a kitűzött határnapig 14 pályairat érkezett be, melyek közöl jutalomra 
és kiadásra méltónak az ily jelmondatú találtatott: ,^Rmlert nevelni fönséges feladat'''', 
mint a melynek szerzője pályatársai közt , legbővebben és legczélszerüebben igyekszik 
a kitűzött kérdést megoldani. Míg pályatársainak egy része hitelt felül nniló rövidség- 
gel suhan által a tárgyon , más része pedig \ agy elméleti neveléstant ír inkább mint a 
kérdésre felelne , vagy iskoláinknak csupán (udományilag jobb karba helyeztetését esz- 
közlendő indítványokkal áll elő ; addig ő , a feladat szellemének megfelelőleg népünk 
alsóbb osztályainak erkölcsiségét, s az erre tanodákon belül és kivül ható körülménye- 
ket s befolyásokat , terjedelmes munkáján keresztül folyvást szenunel tartja , vagy an- 
nak jelen állását festvén és okadatolván , vagy annak javítását tervezvén kivihetőleg. 
Ember, keresztyén és honszerető polgár szól , higgadt gondolkozással, sőt némi íhlett- 
séggel, az egész, világosan és tárgyismerettel írt dolgozatból , ligy hogy kevés fogyat- 
kozásainak elnézését méltán igényelheti. 

A nevezett munkához legközelebb járónak és dicsérettel említendőnek találtatott 
az, melynek jeligéje : „Támaszd fel //jra a liont sth.''^ Szerzője gyakorlott és szép tollú 
iró , rendszeres fő és tapasztalt paedagog , ki a honi és külföldi népnevelés körül szer- 
isett ismereteit , nem tudákos feszességgel , hanem könnyen érthető férfias előadással 
használta fel a kitűzött czélra. 

Felbontatván a jutabnat nyert pályairattal együtt érkezett jeligés levél, kitűnt 
hogy ennek szerzője : Ney ferencz. 

Költ Pesten, a m. t. társaság XVIII. nagy gyűléséből, dec. 20. 1847. 

Toldy Ferencz, 
titoknok. 

10. Jelentés a történettudományi osztálynak 1844-Se// h'titzött helyirati juta- 
lomiérdésére beküldött jjályamunkákról. 

Az 1844-diki nagy gyűlésből kitűzött ezen pályafeladatra : „Készíttessék bármely 
eddig külön le nem irt magyar birodalmi vármegye , vagy terjedelmesebb vidék , vagy 



TIíOKNOKI JEr.ENTÉS 1847-RÖL. 77 

nevezetetebb város törle'neli, foldiniti t's statíslicai leírása, oklevelek t egy eb hivatalos 
X////wA íze/-?///" hét pályairat küldetvén be, ezek közöl a történettudományi osztály a 
bíráló tagok véleményeinek egybevetése után Zaránd vármegye leírásának (jeligéje : 
,,Te gyen minden annyit , mennyíl te/iet'^''} Ítélte oda az 50 arany jutalmat , nem csak a 
választott tárgy jelentőségénél , de még inkább helyes felosztása , rendszeres kidolgo- 
zása s a közlött történeti és statisticai adatok érdekességénél fogva ; ugyanaz némely 
előadási javitások mellett kiadhatónak is találtatott. 

Felbontatván a jutalmazott munkához tartozó jeligés levél , benne e név találta- 
tott : Kozma Pál, Zaránd vármegye főispánja. 

Kó'it Pesten, a m. t. társaság XVIII. nagy gyűléséből, dec. 20. 1847. 

Toldy Ferencz, 

titoknok. 

11. Jelentés a történettudományi osztály által 1845-fie« hitűzött juialom- 

ierdésre beérkezett pályairatról. 

Az 1845-dik évi nagy gyűléskor a történettudományi osztály részéről kitűzött 
ezen pályafeladafra : „Adassék Magyarország tiirök hatalom alatt volt részeinek akkori 
földiruti és jwlgári viszonyainak ismertetése térképiiel" a kitűzött határnapig csak 
egyetlen pályairat érkezett, mely, a bírálók ítélete szerint adatokban ugyan elég gaz- 
dag , de szerkezet és előadás tekintetében gyenge dolgozat : azonban versenytárs nélkül 
állván, az 50 arany jutalom , szerzőjének kijár, de a munka jelen alakjában kinyo- 
matásra méltónak nem találtatott. 

Felbontatván az illető jeligés levél , kitűnt hogy a jutalmat nyert munka szerzője 
/ír. hányi Károly. 

Költ Pesten, a m. t. társaság XVIII. nagy gyűléséből, dec. 20. 1847. 

Toldy Ferencz , 

titoknok. 

12. Jelentés a törvénytudományi osztály által 1846-Sa« hitűzött jutalom- 

kérdésre bejött pályairatokról. 

A mtllt évi nagy gyűléskor a törvénytudományi osztály részéről jelen évre kitett 
ezen j)ályakérdésre : „Adassanak elő az ügyvédeknek a bi'rák és felek iránti viszonyaik- 
ban mutatkozó hiányok , melyek az igazság kiszolgáltatását nálunk nehezítik , s egyszers- 
mind azon mód, tnikép kelljen e viszonyokat legjobban elrendezni , s az ügyvédi kart a 
tekintélynek azon fokára emelni, hogy nemes feladásának kellőkép megfelelhessen'''' a ki- 
tűzött határnapig, úgymint e f. évi június 30-káig 11 pályamunka érkezett be, melyek 
közöl a bírálók véleménye nyomán a 100 arany jutalom annak ítéltetett, melynek jel- 
igéje: „Qu'est ce que le juge? La voi.i du souverain. Qu'est ce que Favocat? La voij' 



^g A JIAGYAR TUD. TÁIISASÁG TÖRTÉNETEI. 

dupeiiple"; mint a melyben a kérdés kimerítoleg és táigyavatottsággal fejtetik meg, 
azon hiiínyok , melyek az igazságszolgáltatást nálunk nehezítik, hiven és szerényen 
adatnak elö , egyszersmind azon módok is , melyek által azokon segíteni lehetne. A bí- 
rák és ügyvédek viszonyainak történetírását tekintve szorgalmat tanúsít s a külföldi 
törvényszéki viszonyokat is kimerítoleg adván elő , azoknak nyomán saját törvényke- 
zési viszonyaink elrendezésében útnuitatóiil szolgálhat. 

Éhez az ily jelmondatú pályamunka : „Csak a védelem ura a véd-'' oly közeljáró- 
nak találtatott, miszerint a bírálók, ha a szabályok engednék, a jutalmat a két ver- 
senytárs között felosztani kívánták volna, minek folytán az akadémia, miután a műit 
évi nagygyi'ilés határozata az ívenkénti tiszteletdíj melletti kinyomatást megsziinteté , a 
második helyre telt munkának kitűnő dicséret mellett 20 aranyat itélt mellékj utalom 
gyanánt mind e két munka egyébiránt kinyomatásra is érdemesnek találtatott. 

Felbontatván az illető jeligés levélkék, kitiínt, hogy a 100 arany jutalommal ko- 
szorúzott munka szerzője: Tóth Lőrincz It., a mellékjutalmat nyert munkáé pedig: 
Benczúr János. 

Költ Veslen, a m. t. tiirsusrig XJ III. nagy gi/lilésébűl, dec. 20. 1847. 

Toldy Fereucz, 

titoknok. 

13. Jelentés az ISib-be/i hitnzött természettudományi jutalomhérdésre 
beét'Tiezett pálijamunkáról. 

Az 1845-dik évi nagy gyűlés alkaLnával a természettudományi osztály részéről 
kitett ezen julalomkérdésre : „Határoztassanak meg vegi/bontások s gyógy gyakorlati 
adatok nyomán a nevezetest) honi ásványvizek gyógyjavalatai ; mikéi) lehetne azokat ne- 
talán létező hiányaikra nézve orvosi-rendőrségi tekintetben hasz7iálhatúbbukká tenni , to- 
vábbá adassék elő, melyekkel lehetne azok kőzöl a külföld legiievezetesh ásványvizeit tel- 
jes sikerrel pálolni ; végűi említtessék meg , mik történtek irodalmi lekintethen eddig e 
tárgyra nézve ,^'- a kitűzött határnapig csak egyetlen pályairat küldetett bé, melynek 
szerzője a bírálók véleményénél fogva a kérdés minden részeit méltányolván, azokat, 
mennyiben ezen fontos és terjedelmes tárgy honunkbani jelen állása kellő adatok tekin- 
tetében kimeríthető , dicséretes szorgalommal és szakbeli fárgyavatottsággal adja elő , 
sőt néhány még eddig kevésbbé vagy alig ismert ásványforrásokat is megismertet ; mely 
jeles tulajdonainál fogva a kérdéses munka mind az 50 arany jutalomra, mind kinyo- 
matásra méltónak találtatott. 

Felbontatván az illető jeligés levél , kitűnt hogj- a jutalmazott dolgozat írója : 
Török József It. 

Költ Pesten, a m. t. társaság XJ'III. nagy gyűléséből , dec. 20. 1847. 

Toldy Fere/icz, 

titoknok. 



TITOKNOK I .rr;r,ENTÉs 1847-RÖi-. 79 

14. Jelentés az 1845-rfíA écben kitűzött Vitézféle irodalom-történeti jutalom- 
tétel mibenlétéről. 

A Vitéy.féle 30 arany jutalomra 1845-dik éíbc-n a nyeh tudományi osztály resKerűI 
kitiízölt irodalom-történeti jutalomtételre: ,,Ádassék elii a magi/ar ízúgyiíjteme'nyek r'í 
szútiirak bírálati törh'nele a szügy l'ijtők e's szolár iriik rövid életrajzával együtt , a legré- 
gibh idűktiil máig" egyetlen pályairat sem küldetett be. 

Költ Pesten, a m. t. társaság XVIII. nagy gyiiléscböl , dec. 20. 1847. 

Toldy Ferencz, 

titoknok. 

15. Az líj jutalomtételek kihirdetése: 

/. ^1 nyehtiidomámji osztályból. 

Előre bocsáttatván a nyelvrokonság és nyelvhasonlat fogalmainak tudományos ki- 
fejtése , s ezek szerint a nevezetesb és ismeretesb régi és új nyelvek osztályzása és 
nyelvtani jellemképe ; mutattassanak ki azon ^ iszonyok, melyekben a magyar nyelv a/, 
indoeurópai, a sémita, az ural-altaji s az egytagú nyelvosztályokhoz áll; s ezek nyo- 
mán jelöltessék ki azon hely , mely a magyar nyelvet az ismeretes nyelvek rendszeré- 
ben illeti. A fejtegetések minél több példákkal világusittassanak fel. 

Jutalma száz darab arany. 

Határnap mart. 31. 1850. 

//. A philosophiai osztályból. 

Minthogy a lélektan újabb írói különféle elvekből indulva , különböző módon fej- 
tegetik és osztályozzák a lélek erőit és tehetségeit, e kérdés megfejtése kívántatik; 
Mely alapon épülnek a lélek erői és tehetségei ! hogyan osztályozhatni ezeket leghelye- 
sebben ? s mely rendszer ajánlható e tudomány terjedelmesebb kidolgozására? 

Jutalma száz arany. 

Határnap mart. 31. 1849. 

///. A történettudományi osztályból. 

Adassanak elő azon általános és különös okok , melyeknél fogva Magyarország 
legtöbb meghódított tartományait elvesztette. 

Jutalma í itéz alapítványából liarmincz darab arany. 
Határnap mart. 31. 1849. 

IV. A mathematikai osztályból. 

Minthogy hazánkban az eddigi felkelési rend-szerre alapított honvédelem nmgas 
hiíatásának többé meg nem felelhet, adassék elő a nemzet átalakulásának e korszaka- 



g0 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

ban mikép lehetne a honvédelmet a mostani hadak és harczviselés elveihez alkalmazva 
legczélszerűbben felállítani ? 

Jalalina ötven darab arany. 

Határnap martius 31. 1849. 

F. A természettudományi osztályból. 

Kivánatos levén főképen országunk kopár vidékein , hogy részint a futó homok 
növényzet által megköttessék , részint az országutak szélei fákkal beültettessenek , az 
a kérdés: a földvegyiilethez és éghajlati különféleségekhez képest, alkahnaztatva 
országunk külön vidékeire, mily növényekkel, s mi módon lehetne e kettős czélt elérni? 
hogy idővel ezen okszerű intézkedés , közgazdászati tekintetben is , minél több hasz- 
not hajtson hazánknak ? 

Jutalma Víte'z alapítványából harmincz darab arany. 

Határnap martius 31. 1849. 

VI. Rendiivüli jutalom. 

Kívántatik Széchényi Pál kalocsai érsek életrajza. 
Jutabna Újvári/ Mihály úr ajánlatából tinenöt arany. 
Határnap martius 31. 1849. 



EMLÉKBESZÉD VÁSÁRHELYI PÁL RT. FELETT. 81 



IX. 
EMLÉKBESZÉD VÁSÁRHELYI PÁL RT. FELETT. 

ELMONDÁ 

AZ AKADÉMIA XVI. KÖZ ÜLÉSÉBEN 

OYÖRV SÁWDOR RT. 



Mihez hasonlítsam az életet? < 

Pályatérhez-e * melyre pillanatonként milliónyi lények tolonganak , 
hogy életútjuk ismeretlen szövevényeit megfussák; kiknek nagy részük 
alig a születés által felnyitott sorompókon túl , élettelenül összerogy ; — 
másokra futásoknak közepette , vagy midőn kitűzött czéljok felé vélnek 
közeledni, reményeik feltűrni hajnalán, borúi a halál éjszakája; — má- 
sok, kiknek léptökre nem hinti fényét sem a tudományok szövétneke, sem 
a hazaiilii erények lobogó lángja, miután darab ideig ösvénytelemil tévely- 
gettek , nyom nélkül enyésznek el , — nem hullatván emlékkönnyeit sír- 
jokra sem a magánosok hálája, sem a köztisztelet nem elevenítvén fel em- 
lékezetüket, sem munkásságuk sikere nem hatván évekre maradékokra; 
— mások hosszú fáradalmak után aléltan érkeznek oda , hol a halandók- 
nak kiszabott ne tovább végkorlátot von, — a pálya meg van futva, de a 
végezel nincsen elérve — az óra üt — titkos sejtelmek vágy és félelem , 
remény és kétség hullámzanak; az óra üt — s az általhathatatlan homály- 
ba rejtező jövendőségnek csak egy fénysugara sem lövellik még most is 
feléjük ; az óra üt - s egy élet el van enyészve. 

Küzdelmek helyéhez-e? hol a végetlen erők ellentéte egymással ürö- 
kös harczot vív, melyekkel az ember mint egy kijelölt bajnok szembe- 

M. T. T. ÉVK. ATII. 1. 11 



82 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

száll , diadalt nyer és veszít , szemeink rajta függenek, a tüneményes jele- 
net kimenetelét kétesen várjuk, azonban — egy látatlan hatalom szemeink 
elől, a küzdelmek helyéről elragadja. 

Hullámzó tengerhez-e? melynek hánykődó habjain megroncsolt saj- 
kánk, sem irányt nem talál, sem révpartot nem szemlél, mindenfelől 
csak az ismeretlen végetlenségre és örökkévalóságra nyílik kilátás , s az 
alatt míg hányattatásait csilapltani és vezérleni törekszünk , a mélységben 
titkon lappangó sziklákba ütközik, s a halál feneketlen örvényébe merül. 

Vagy színpadhoz? melyen tetteinket, mint alakoskodó színész játé- 
kát, eg}ik oldalról taps, másikról giíny követi, s mialatt szereplésünket 
nyugtalan gondoskodással a változékony néző közönség ingatag tetszésé- 
hez alkalmazgntjuk — a függöny legördül. 

Bevégzett munkának tekintsem-e ? mint egy nagy hatalmii ur rende- 
zett gazdaságában a napi szakmányt. Mert íme a sem szűnni sem csügged- 
ni soha nem tudó emberi munkásság körében, a népek fejedelmei, nagyai, 
törvényhozói arra vannak megbízva, hogy alattvalóik szakmányait kiosszák 
s a munka folyamatára felügyeljenek. A munkás néposztály pedig külön- 
féle foglalkozásokat űz, s amazok szavára figyelmezve majd egyhez majd 
máshoz kezd, — emezt leteszi és abba hagyja; amazt egy másik kezéből 
veszi ki, emezt másnak adja által; ennek helyet enged, amazét elfoglalja. 
De látimk ismét másokat mind a munkások mind a munka-intézők közöl, 
kik helyökből felkelvén eltávoznak és soha többé vissza nem jőnek. Ezek 
elvégezlek a mi reájok volt bízva, — azért távoztak el, hogy bevégzett 
munkájokról számot adjanak és tetteik jutalmát elvegyék. 

Előkészületnek nézzem-e , egy jobb szebb boldogabb élethez ? mely- 
ben érzeményeink mintegy csiráikból és bimbóikból fejledeztek ki, mely- 
ben a természet tüneményeinek bámulatos rendszere csak azért ébreszti 
figyelemre észtehetségeinket, azért ad táplálékot ismereteinknek , azért 
ingerli nyomozó vizsgálatokra elménk erejét, azért gerjeszti fel lelkünk- 
ben a tudományok elolthatatlan szomját , hogy midőn e romlandó porhü- 
velyt magáról lerázván, túlszárnyalja a tapasztalati világ szűk korlátait, 
előre kiképeztetve legyen a feltárt mindenség végetlen változhatatlan örök 
titkainak felfoghatására. 

Akármint legyen is, ha egyik a jelesbek közöl kikkel pályánkat 
együtt futottuk, mellőlünk kidűl ; ha közös küzdelmeink torhelyén a job- 



EMLÉKnUSZKI) VÁ.SÁllHEr,YI PÁL RT. FELETT. 83 

baknak egyikét elesve szemléljük , ha látjuk , hogy egy különben ügyes 
kormányos sajkája az élet zajos tengerén elmerült, sot ha látjuk mindezek 
mellett, hogy a közhasznú munkásság csüggedetlen törekvéseit inily kön- 
nyen alakoskodó játéknak nézi a közönség, milykönnym baliíl itél s gyak- 
ran vétségnak rővja fel az érdemet — mi óvhat meg az elcsüggedéstó'l , mi 
önthet fáradalmaink között líj erőt belénk , mi enyhítheti a méltatlanul 
szenvedett bántalmak fájdalmait, szóval mi engesztelhet ki sorsunk vál- 
tozékony súlyos csapásaival, hanemha azon gondolat, hogy ez élet nem 
csupán versenyzésre felnyitott pályatér , nem csupán küzdelmek nézó' he- 
lye , nem egy hullámzó tengernek minden érdemet elnyelő feneketlen ör- 
vénye, nem alakoskodó szinjáték, — hanem, pályánk küzdelmeink hánykó- 
dásaink felett, egy végetlen hatalnni fő való őrködik, kinek intései szerint 
nyílik fel és záródik be a pálya, kinek vég és kezdet nélkül öröklő mun- 
kásságát nem szakgatják félbe tér s idő hézagai , s midőn egyfelől bevég- 
zett éltünk függönye legördül, — más oldalon nyílnak fel a kárpitok. 

Néhai Vásárhelyi Pál elhunyt érdemes tagtársimk emlékezetét akarom 
felébreszteni. O sem díszesíti többé körünket. Ha az életet pályatérnek 
tekintjük, megfutotta pályáját; ha küzdelmek helye, végig küzdötte a via- 
dalt; ha tenger, általevezett annak Imllámain; ha szinjáték, eljátszotta sze- 
repét; és ha kiszabott munka, bevégezvén azt, nyugalomra tért. 

Am de hasonló általános elmélkedésekre, a halandóságnak mindennap 
megújuló példái szünetlenül emlékeztetnek bennünket. Midőn ellenben 
oly férfiút látunk az élők sorából kiragadtatni, kinek njilvános élete ma- 
gára vonta a közfigyelmet , kinek lépteit sokaknak rá függesztett szemei 
kisérték , kit a vele egyidejű életkor részint utánzandó például tüntetett 
fel szaktársai elébe, részint vezérül, hogy munkásságuk irányát kitűzze s 
rendszerét megszabja, kit, nem véletlen eset, hanem észtehetségeinek sa- 
ját erejű kifejtése emelt fel odáig, hogy egy forgásba indult nagyszení nem- 
zeti mimkásság zajos vegyülete között szavát hallattassa, kinek tudománya 
midőn egyfelől intéző sugárként világlott, másfelől tapasztalati ismeretei- 
nek gyiijtött kincsei szilárdították a benne helyezett közbizodahnat, — ki- 
nek mind szellemi hatása mind véghezvitt művei maradandó emléket hagy- 
tak magok után: — • egy ily férfiú érdemes valóban, hogy visszatekintsünk 
azon pályára, melyet szemünk előtt futott meg, s annál inkább méltányol- 
juk érdemeit, minél közhasznúbb irányban választotta azt, s minél több 

11* 



84 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

küzdelmek és fáradalmak küzütt kellett az elébe torlott ellenszegülő aka- 
dályokat legydzni. 

Néhai Vásárhelyi Pál a királyi építészhivatalnál hajúzati fő felügyelő, 
a tiszaszabályozó társulat meg\'álasztott igazgató mérnöke , a magyar aka- 
démiánál a mathematikai szakosztály rendes tagja , született Szepes-Ola- 
sziban 1795-ben. Tanulását Miskoiczon és Eperjesen végezvén, további ta- 
nulmányai s közhasznú munkássága tárgyául a mérnöki tudományokat és 
gyakorlatot választá. 1819-ben mérnöki oklevelet nyervén, darab ideig a 
Körös vizek és Duna szabályozási előmunkálatok elkészítésében vett részt, 
később a Dunai munkálatok folytatásához igazgató mérnökül neveztetett ki. 
Ezután az aldunai munkálatok vezetéséhez igazgató mérnökül rendeltetvén, 
előbb Angliába utazott, hogy a nevezetesebb angol és iriandi műiítak ké- 
szítése s fentartása elveivel saját tapasztalatai következtében gyakorla- 
tilag megismerkedjék. 1834-ben tíz ifjú mérnököt vévén maga mellé, azok- 
kal az orsovai kőút építését vette munkálatba, egyszersmind a folyam ak- 
kori csekély állását ügyesen használván, Szirinyánál a Duna sziklái között 
csatorna utat töretett. 1835-ben a magyar tudós társaság levelező, 1838- 
ban rendes tagjává neveztetett ki; 1841-ben hajózási főfelügyelővé lett. 
1845-ben beutazván a Tisza környékét, elkészítette a Tisza szabáljozását s 
hajózhatóvá tételét tárgyazó terveit, melyre 1846. év elején a Tiszasza- 
bályozó társulat által azoknak végrehajtásául igazgató mérnöknek vá- 
lasztatott, de mielőtt terveinek valósításához foghatott volna, élete s mun- 
kássága fonalát ketté szakasztotta április 8-dikán történt hirtelen halála. 
Hátrahagyott részint nyomtatásban megjelent, részint kéziratban maradt 
tudományos munkái : 1. Indroductio iii praj-imtriangulationts. Budán 1827. 
2. Aujlösu/ig einiger tcichtigeti Aufgahen ah Beitrag ziim geometrischen Tri- 
anguUreu. Budán 1827, 3. Számos bírálati s ellenbirálati czikkei s apróbb ér- 
tekezései folyóiratokban. 4. A Berettyó hajózhatóvá tételéről székfoglaló ér- 
tekezés. Évk. V. köt. 5. A sebesség fokozatáról folyó vizeknél. Évk. VI. köt. 
6. Egy dunatiszai csatorna mi módon eszküzölhetéséről , és 7. Vasútok és csa- 
tornákról, mindkettő kéziratban, felolvastattak az akadémiai gyűlésekben. 

Elhunyt érdemes tagtársunk tehát, mind a tudományok körében mind 
a gyakorlati élet mezején azon irányban választotta s futotta meg pályá- 
ját, mely kivált nemzeti míveltségünk fejledező korában tagadhatatlanul 
a közjólét egyik leghathatósabb emeltyűje, mindazáltal honimkban mind a 



EMLÉKBESZÉD VÁSÁRHEr,YI PÁL RT. FELKTT. 85 

küzoktatásban mind a gyakorlatban egyiránt elhagyatva, hogy ne mond- 
jam alán_\ oniatva és megvettetve sinylik. 

A niathematikai mind szemléleti mind gyakorlati tudományokat ér- 
tem. Tekintsük tudományos intézeteink s oktatási rendszerünk e részbeni 
hiányait , tekintsük a miítudományok gyakorlati szűk körét , a velők fog- 
lalkozók polgári állásának alacsony hatálytalan helyzetét, hasonlítsuk 
össze mind ezen tekintetekből a niathematikai tudományok szomorú el- 
hagyatottságát hazánkban , azoknak más mívelt nemzeteknél látható vi- 
rágzásával, — s állításom további igazolására nincsen szükségem. De annál 
hálásabb elismerést érdemelnek azok, kik mindezeknek ellenére, nem 
külfény , nem jutalom, nem haszonkeresés vágyaitól ösztünöztetve, utat 
segítenek törni a nemzeti ipar s az által egy jövendő jobblét felviriilásának. 

Azonban panaszokra fakadni annyival inkább nincs okom , mivel e 
hiányok mindinkább érezhetők levén, valamint felséges királyimk gon- 
doskodása ijtartanodák felállításában, úgy a törvényhozás figyelme mű- 
egyetem javaslataiban egyiránt e tárgy felé kezd fordulni. Mit mondjak 
tehát, a mi e helyhez, ez alkalomhoz, s elhunyt tagtársunk emlékezeté- 
hez illendőbb legyen? 

Elmondom, hogy a mathcmatikai, mind elméleti mind gyakorlati tu- 
dományok ápolása és terjesztése nélkül, azon irányban legalább, melyet 
helytelenül anyaginak szoktunk nevezni, mondjuk inkább a nemzeti jó- 
lét hatalom gazdagság bóvölködés irányában, a mívelt nemzetek mostani 
viszonyai között clőhaladás nem is képzelhető. IVIert ezen előlialadás ru- 
gója, nem ábrándozó varázs eszközökben rejlik, melyek kapcsolatának 
utolsó lánczszemét fel ne fedezhetnénk ; nem más az , mint a mit a ter- 
mészetben szünetlenül látunk működni, mely a világot örökké tartó for- 
gásban tartja , — éltet mozgat és teremt — azaz : semminem egyéb mint 
erő. Ha a nemzeti erő nagyobb kifejlődésnek indul , nő és szaporodik , 
ottan a természet fölbonthataflan törvényei szerint szükségesképen előha-- 
ladásnak kell mutatkozni; a hol ellenben a nemzeti erő fogy, kifejlésé^ 
ben felakad sőt hátratartatik vagy megzavartatik, tegyen akárki bármit 
is, merítse ki a politikai bölcselkedések forrását, vitatkozzék és rendel- 
kezzék pénzről, iparról, gyárakról, kereskedésről, mindezek ellenére is- 
mét a természet ugyanazon felbonthatatlan törvényei szerint szükségké- 
pen hátramaradásnak visszalépésnek kell történni. Erő hoz elő mindent, 



86 A MAGYAB. TtTJ. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

erő szül jólétet is, eió szül ipart, gazdagságot, hatalmat, pénzt és keres- 
kedést, s mind ezeket aránylagosan annál nagyobb mennyiségben, minél 
nagyobb a nemzeti munkás erő. Már pedig ez koránt sem a népek csekély 
testi erejében áll, mert egyedül arra támaszkodva valamint külön-külön 
egy ember sem volna elégséges csupán testi erejének munkássága által 
avagy az élet legalsóbb szükségeit kielégíteni, úgy nemzetek sem emel- 
kedhettek volna a raíveltségnek azon fokozatára, melyen követendő pél- 
dául mások előtt fénylenek. Hiába valők a nép dologtalansága elleni pa- 
naszok, mert ha bár az, erejének utölső fogytáig éjjeli-nappali fáradal- 
makkal emésztené is fel magát, egyáltalában nem volna képes arra, hogy 
egy alig közép míveltségű nemzet megkívántató életjavait elő tudja terem- 
teni, minélfogva a népek erőltetett testi munkára kényszerítésének ered- 
ményei is, alig volnának tapasztalhatók. Nem az erőltetett fáradalmas 
testi munkásságban kell keresni a nemzeti jólét forrását eszközét, sőt in- 
kább fel kell menteni az embert a testi sanyarú munka és fáradalom rab- 
igája alól , s hozzá illőbb szellemi életre , lelki tehetségeinek használatára 
s tökéletesbítésére emelni, ez az emberiség szava, ez a miveltségi elő- 
adás végtűzete. Ennek elérhetésére nincs más mód, hanem hogy testi 
erőnk elégtelenségét a természeti erők kimeríthetetlen nagyságából pótol- 
juk s neveljük. De a természeti erők roppant nagysága mind addig ellen- 
ségesképen áll velünk szemközt , míg azok hatásának törvényeit nem tud- 
juk, ki nem tanuljuk. És íme itt állunk a mathematikai tudományok kü- 
szöbénél ; a mondott czélnak elérhetésére ezen tudományok nyitják föl 
előttünk az utat és kilátást, azok adnak kezünkbe eszközöket és szövét- 
neket, azok veszik számba az erők hatásának viszonyait, azok keresik 
fel sállapítják meg a látható s tapasztalható jelenetek törvényeit, azok 
vetik hatalmunk alá a természet működését s kimeríthetetlen erejét. 

Elmondom, hogy mind harczban mind békében egyiránt, a hon védel- 
mére szintiigy mint a közjólét felvirágoztatására, a mathematikai tudomá- 
nyok egyáltalában nélkülözhetetlenek. Elmúltak az idők, melyekben nyers 
erő vívott nyers erő ellen, most már tudományosan kifejlett észtchetségek 
s a tudományos szabályok helyes alkalmazásai döntik el a harczok szeren- 
cséjét , s a győzedelmet nem annyira az anyagi erő , mint a tudományos 
ismeretek túlnyomó súlyához kapcsolják. Ezeknek hiányait sem a vezé- 
rek bármily magasztos erényei, sem a seregek elszánt vitéz bátorsága ki 



EMLÉKBESZÉD VÁSÁRHELYI PÁL RT. FELETT. 87 

nem pcítolliatják. Mindezek ellenére a csaták tudományos elrendezésében 
csak egy botlás, egy tévedés, sok ezerek életét, megmaradását, s magát a 
gyo'zedelem sikerét is koczkáztathalja, mennyivel inkább a tudatlanság, 
mely minden botlások és tévedések kiítfeje. Lelúnik a liadi dicsőség napja 
azon nemzetek egéről , melyek a hadi tudományok nélkülözhetetlen alap- 
jait a matliematikai ismereteket megvetik. 

Másfelől a miíipar és szorgalom mezején sincs másképen a dolog. 
Láthatjuk és tapasztalhatjuk a mívelt nemzetek erejét, hatalmát, gazdag- 
ságát, követhetjük is külszínleg azoknak műveit és intézményeit ; de ha 
a tudományok mélyebb rejtekeibe illő belátással nem bírunk, azoknak 
kivitelében fogunk szenvedni hajótörést, s milliomokat pazarolhatunk el 
anélkül, hogy a közjő előmozdításában csak egy sikeres lépést is tet- 
tünk volna. 

Elmondom végezetre, hogy ezen tudományok nem virulnak fel s 
nem is >in'iltuk fel magoktői sehol és soha, hanem ápolásra s közgondos- 
kodásra van szükségök. Ezek nem hasonlók más tudományokhoz, melyek 
társalgási körökben is egy részben megszereztethetnek s terjeszkedhetnek. 
Ezeket nem vihetjük be társalgási köreinkbe, nem szolgálhatnak beszél- 
getéseink tárgyául mulatságunkra s gyönyörködésünkre, nem ébresztik 
tetteink egyik fő rugóját a hiúságot, melylyel másoknak tetszeni, mások 
felett fényleni kívánunk, s a fáradalmas munka, komoly figyelem, mély 
elmélkedés, mely e tudomány tanulásával s gyakorlatával együtt jár, ha- 
csak másfelől magasabb czélok elérése nem szolgál ösztönül , s hacsak 
közápolás nem nyújt segéd kezeket, képesebb elidegeníteni magától, mint 
magához vonni az élet tavaszának örömei után esengő ifjúságot. 

Honunkban a mathematikai tudományok, fájdalom, a közápolásban 
kevéssé részesülnek , s ily körülmények között futotta meg elhunyt érde- 
mes tagtársunk e tudományok mezején választott mind elméleti mind gya- 
korlati pályáját. E szempontbői ítéljük tetteit és törekvéseit, melyeket 
életének egyszerxí rövid vázlatában előbocsátottam. Még többet teendő lett 
volna, s azon a ponton állott, hogy tudományának érett gyümölcseivel 
szolgáljon a haza díszére, javára, midőn benne helyezett reményeinknek, 
bizodalmunknak s közhasznú munkás életének hiitelen végét szakasztotta 
véletlen halála. 



88 A MAGYAR TÜD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI 

Lengjen a haza nemtője sírodon! s ne hagyja feledékenységbe enyész- 
ni díszetlen halmodat. Onnét emelkedjék szózata a nemzethez, ujjaival 
mutatván a kisded dombra , mely a hon javára annyi küzdelmekkel szer- 
zett megbecsülhetetlen tudományos és tapasztalati kincseket zárt magába, 
melyeknek használatára nem érett még meg s nem ébredt fel azon kor , 
melyben futólag eltűnt létednek rövid napjait felemészted , s midőn ébre- 
dezni kezdett, kiragadta azokat veled együtt kezéből egy véletlen csapás. 
Talán meg fogja érteni szózatát most vagy egykor , ha míveltségi kifejlő- 
dése derülő hajnalán ekképen intézi hozzá szavait: 

Nem pusztító harczok , ádáz háborúk , külső-belső víszálkodások és 
vérengzések teszik nagyokká és hatalmasokká a nemzeteket, nem az em- 
berektől írott törvénykönyvek holt betűi és szövevényei, nem fegyver és 
szóviták, nem a pénz és kereskedés csalfa mérlege, sem a gazdagságban 
áradazó nemzetek pazar fényűzésének s mulatságainak eltanulása, szint- 
úgy nem mint a nép erejét felemésztő kényszerített szorgalom. Ne higy- 
jetek azoknak , kik csak a külfényt csillogtatják szemetek elébe , hassa- 
tok mélyebben az okok és okozatok rejtett titkaiba , hogy a valóságot a 
képzelgés játékaitól meg tudjátok különböztetni. 

Látjátok-e miképen méri ki ama végetlen üregben egy embernek ér- 
telmi ereje a csillagok útját? Másik a térföld és tenger helyzeti viszonyait 
léptékre szedegetvén szabatosan szem elébe terjeszti, melyeknek segedel- 
mével ismét egy másik szélnek ereszti vitorláit az elláthatatlan oczeán 
sík hátán , egyenes irányban evez azon partok felé, melyeket mértföldek 
százai választanak s rejtenek el a tapasztalati érzékek előtt. Még is mint 
valamely járt úton hordja össze rólok egy halomra a tartományok és ég- 
hajlatok különféle terményeit, kincseit, gazdagságait. Amaz ott az ára- 
dozó hullámok habjait tartja fel s más útra téríti, melyek lecsilapodva 
engednek a tudományok intéző szavának, ellenben bosszúra dagadozva 
tépik szerteszét a gátakat, melyeket azoknak megvetésével a hiú önbi- 
zottság rakott elébök. Emez itt a súlyegyen és nehézkedés törvényeit s az 
erők egymásra hatásának viszonyait számlálgatja, s azokat rendszerébe 
illesztgetvén, bámulandó műveket alkot és hoz mozgásba, melyekben a ter- 
mészet egyiránt fáradhatatlan mint kifogyhatatlan erejének működése 
sokszorosan felülniúihalja egész nemzetek összesített erejének munkás- 
ságát. Amaz a testek legvégső eloszthatatlan részecskéi egyesültének arány- 



EMLÉKBESZÉD VÁSÁRHELYI PÁT, RT. FELETT. 89 

számait kéinlelgeti, az összetetteket egyszerű elemekre bontogatja fel, az 
elemek összetételéből s vegyületéből ismeretlen anyagokat és természeti 
erőket idéz elő, alkot bont és teremt mint a munkás természet önmaga. 
Ezek a látatlanul működő kezek árasztják ki a bőség szaruját azon 
nemzetekre, kiknél a valős komoly tudományok meggyökereztek, te- 
nyésznek , virágoznak , gyümölcsöznek. Ezek nyitogatják fel számokra a 
természet gazdag tárházát, meghódítják annak végetlen erejét, felmentik 
az embert a testi erőszakos munkásság rabigája alől, s egyedül vezérelik 
biztos liton a nemzeteket s emberiséget rendeltetésök magas czélja felé. 
A tudomány erő, ápoljátok a tudományokat! 



M. T. T. ÉvK. vm. 1. 12 



90 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÜRTENETEr. 



X, 

ÉLETRAJZI TOLDALÉK 

A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG ELHUNYT TAGJAIRÓL. 



BAC8AIVVI JAWOS, 

uyelvtudomány-oszlályi levelezi tag. 

Született lUcíjus H. 1763. Tapolczán , Szala vármegyében, iskoláit Veszprém- 
ben, Sopronban és Pesten járta, hol Horányi Elek ajánlására b. Orczy Lőrincz gene- 
rális István fia mellett tanítóskodott, s már ekkor jelent meg hazafiúi buzgóságának 
első gyiimö\cse l^ A nidgyarok vitézsége (Pest, 1785). Ugyanez évben Orczy pártolá- 
sára Kassán a kamarai igazgatóságnál hivatalt nyert; ott Barótival és Kazinczyval a 
kassai magyar társaságot alkotá , mely a B. által szerkesztett 2) Magyar Museum- 
han (Kassa és Pest, 1788- — 92.) rakta le munkálkodásai gyümölcseit. Egy szabadon 
zengő versezete miatt 1793. tisztségéből kitétetvén, gróf Forgács Miklósnál vállalt ti- 
toknokságot; 1794-ben pedig Martinovics dolgaiba keveredvén , 1796-ig a spielbergi 
tömlöczöket ülte. Innen kiszabadulván , a Magyar Minerva czimű irodalmi gyűjtemény- 
hez járult 3) Ányos Pál Munkái kiadásával (Bécs, 1798.). Időközben a bécsi bankóhi- 
vatalban alkalmazást nyervén, 1805-ben a directoriumnál fogalmazóvá lett, s Baura- 
berg Gabriélával, ki akkor Bécsben mint német költésznő alkalmas hírben állott, ösz- 
szekelt; mely házasság azonban nem csak meddő maradt, hanem mind a két félre néz- 
ve a nem-szerencsések közé tartozott. 1809-ben, midőn a francziák Bécset elfoglalták, 
Bacsányi vállalta magára Napóleonnak a magyar nemzethez intézett proclamátiója for- 
dítását ; minek következtén Parisba vonulni kénytelenűlt , honnan a párisi béke után 
kiadatván, Linczbe száimízetett, de azon engedelemmel, hogy franczia kegypénzét 
holta napjáig vonhassa. Ott ismét folytatá irodalmi foglalatosságait, s megjelentek tőle: 
4) A magyar tudósokhoz Faludi Ferencz s több más magyar költők munkáinak kiadásá- 
ról , a nemzeti nyelvről s poesisról, és a mái nyelvrontók törekedésiröl. Pest, 1821. 5) 
Versek a Szépliteratúrai Ajándékban. 6") Faludi Ferencz Versei, kiadta B.J. Pest, 1824. 
7) Bacsányi János Versei. Első kötet. Pest, 1827. 8}Bacsányi János Poetai Munkái, má- 
sodik megbőv. kiadás. Buda, 1835. Az akadémia őt 1843-ban , miután élte nyolczva- 



ÉLETRAJZI T0IJ3ALÉK AZ ELHUNYT TAGOKRÓL. 91 

nádik évét üllölte, levelező tagsHggal tisztelte meg. Meghalt B. május 12. 1845. Tete- 
mei a linr/.i temetőben nyúgosznak. 

DÖME HÁnOLV, 

tiszteleli tag. 

Polgári szüléktől született Komáromban, január 26. 1768., hol az alsó iskolákat, 
s Pozsonyban a bölcsészeti fanfolyamot végezvén, 1786-ban ugyanitt a papi főnevei- 
débe vétetett be. Aldorrá avattatván , ugyanazon intézet jós/.ággondára mellé adatott 
segédül, 1794-ben szinte abban tanulmány-ügyelő, 1800-tól 1816-ig izsai lelkipásztor, 
1815. egyszersmind udvari alesperest, 1816. károly-fejérvári tiszteleti sa püspöknél 
segéd kanonok, 1817-től fogva pedig pozsonyi valós., majd olvasó kanonok, s utóbb a 
pozsonyi sz. Imre növeldéjének igazgatója. Munkái : 1) Pásztori Dal három izben , ford. 
Pozsony, 1791.3) Világ nagyjai .' feljetek. Ford. németb. egy hazáját féltő igaz ma- 
gyar. N. Szombat, 1792. 3) A knllwl. tudomány pörhen forgó cxikkelyeinek elúudása , 
Bossuet ut. X. Szombat, 1793. 4) Metnstasiusnak egynehány játe'kdarubjai , olaszb. Ko- 
márom, 1802. 5) A ker.kaih. tudomány igazsága azon czikkelyekben előadva, melyek- 
ért attól a protestánsok és reformátusok elszakadtak, Freindaller ut. .\. Szombat. 1814. 
6) Isme'l egyket jále'k Metastásióbúl. Pozsony, 1815. 7) Bonaparte Najjoleon megbukása. 
Kuik ut. Pozsony, 1826. 8) Néhány kivonatok G. R. L. munkáiból. Pozsony, 1838. — 
A m. t. társaság Dömét, mindjárt első nagygyűlésében, febr. 15. 1831-ben választá 
tiszteleti tagúi ; ennek pénztárát 1832-ben 300 frttal nevelte ; halála 1845. május 22. 
érte utói , élte hetvenhetedik évében. 

HOBI.IK MÁRTOIV, 

levelező lag. 

Született Igaion , Somogy vármegyében dec. 1. 1791. , hol első oktatását is vette; 
folytatta tanulmányait Kaposvárt , Pécsett, 1808-tól fogva a bölcsészeti és törvényfo- 
lyamot Pesten végezte, 1811-ben phil. dr. , 1813-ban kir. tábla jegyzője , 1815-ben hi- 
tes ügyvéd, 1816. Verőcze vármegyében második, 1822-ben első aljegyző^ 1823. másod 
tiszti ügyész, 1824. pedig főügyész, 1826. bácsi, 1827. verőczei s 1834. szerémi tbíró. 
A megye bizodalma sok küldöttségekben használta szorgalmát, gyakran mint tollvi- 
vőét, így név szerint az évenként tartatni szokott kir. Dráva -szabályozási , s a Zsiva 
iránti orsz. bizottságokban is ő vitte a jegyzőkönyvet. IMunkái : 1) Hübner Le.iikona 
első kötetének fordításában vett részt 1813. 2) Tersei. Pest, 1814. s a Tud. Gy. tolda- 
lékában 1823—30. 3) J^Jszék viszontagságai , Tud. Gyűjt. 1822. IX. 4) Verőcze várme- 
gye ismei-ete. Tud. Gy. 1832. II. III. s külön is Pest, 1832. 5) Függelék Verűcze várme- 
gye ismeretéhez , Tud. Gy. 1833. IX. 6) Parasztlakodalmi szokások Verőcze vármegye 
három s Szerem egy, magyar fal vaiban.Tudtár, 1834. 7) Parasztlakodalnii szokások Verő- 
cze vármegye felsőbb vidékein. Tudtár, 1839. 4-dik fűz. 8) Enchiridioii legum urbarialiiim 
1832/6 pro comitatibns Verőcze, Szerem etPosega iuxta voces indicantes ordine alpha- 
betico in materias redactarum. Eszék, 1837. 9) Számos magyar és deák alkalmi vers, 

12* 



92 • A MAGTAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

és czikkek a Jelenkor, Társalkodó, S/.emlélő és Kémlőben. Kéziratban: l') Szere'/n 
rárme'^ye iimerele , a ni. t. t. által kiadás végett elfogadva. 2) Cicero némely mu/ikái , 
u. ni. A kötelességekről; Korosabb Cafo, v. az öregségről; Laelius v. a barátságról; 
Közvélemény elleni tárgyak ; Scipio álma ; A polgármester-hivatali kérelemről. 3) Drá- 
mai munkái: a) Kún László , az erdélyi 1818-diki pályázáskor dicséretet nyert szinmű. 
b) Gölz V. Berlic/iingen , Goethéből, c) A valkúi Amazon, 4 felv. az akad. által dicsére- 
tet nyert dráma, d) Róziavár , vígj. 3 fel. e) A Jugovicsok, szomorúj. 3 felv. 4) Mikép 
lehetne a m. játékszínt Budapesten állandóan megalapítani? az akad. által dicséretet nyert 
pályairat. 5) A heti napok elneveztetése inkább magyar mint tót. Az akadémia őt mart, 
9. 1832. választá lev. taggá, melynek következtében néhány terjedelmesb munkálatait 
vette, mint a horvát, szerb és magyar nyelvekben találtató, hason hangú és értelmű 
szók lajstromát , ritka magyar szók jegyzékeit , észrevételeket a m. helyesíráshoz , bi- 
bliographiai közleményeket stb. Meghalt május 26. 1845. 

BAJHAI CÉVAY AKTÁI., 
levelezi! tag. 

Született Komáromban 1796. Iskolai pályája végeztével gróf Széchenyi Pál házá- 
nál nevelő, 1827. óta Bécsben, a cs. udvari könyvtárnál alőr, 1840-ben a státus-főcan- 
cellár által, folyamodás nélkül, cs. k. titkos házi, udvari és állodalmi levéltárnok; 
Győr és Komárom vármegyék tbírája, 1831. febr. 17. választatott lev. taggá; később a 
felsőluzsiczai tudom, társaság oklevelével tiszteltetett meg. Munkái: 1) A& 1625-Aí 
május 26. költ gyarmati békekötés czikkelyei , deákul, magyarul, és törökül. Bécs, 1837. 
2) Az 1627. évi sept. 13. költ szőnyi békekötés czikkelyei deákul, magyarul és törökül. 
Bécs, 1837. 3) Legatio Jo. Hoberdanacz et Sigismundi Weichselberger ad Suleimanum 
I. imp. turc. iussu Férd. I. regis Hung. obita 1518. Bécs, 1837. 4) Urkunden and Ac- 
tenstücke zur Gescliichte der Verhaellnisse zwischen Oesterreich , Ungern u. d. Pforte 
im XVI. u. XVII. Jahrhunderte. Aus Archíven u. Biblíotheken. Erster Bánd : Gesand- 
schaften Kg. Ferdínands I. an Sulfan Suleíman I. 1527 -32. Bécs, 1840 (1838—40.). 
ZweiterBd. : Gesandschaf fen stb. 1632— 36. Bécs, 1841. (1838, 39, 41.). Dritter Bd. : 
Gesandschaften stb. 1536 — 41. Bécs, 1842. 5) A budai pasák. Bécs, 1841. 6) Ugyanaz 
németül. 7) Ilinerar Kaiser Ferdinand's I. 1521 — 1564. Bécs, 1843. 8) Történeti köz- 
lemények a bécsi liter, évkönjrvekben s a Tudománytárban. 9) A bécsi codex általa leírva 
a Régi M. Nyelveml. I. kötetében. Kéziratban anyagok a török , persa és magyar nyel- 
vek összehasonlításához , a 4) alatti okirattárhoz ; és sajtó alatt megakadva a mohácsi 
veszedelmet közvetlenül követett történetek oklevélgyűjteménye. Az akadémia pénztára 
neveléséhez Gévay 1832. óta évenként 50 pfttal járult. Meghalt a hazai történettudo- 
mány nagy veszteségére június 9. 1845. 



ÉliETRAJZl TOr.DALElC AZ EI,IHJNYT TAGOKRÓL. 93 

HOnVÁTH XSKjr.nOWD, 

lejelező tag. 

Szüleiéit Kis-Köcskön , Vas vármegyében, nemes szüléktől, 1782. június 21. Ta- 
nulmányait a soproni lyceumban elvégezvén , további maga-kiképzése végett a jénai 
egyetemre költözött, hol két évig hallgatta a hittudoniányt , a szünidőket kirándulások- 
ra fordítván. 1804. őszszel hazájába térvén, eleinte nevelőséget viselt, majd, t. i. 1806. 
januárban Vasban, Csengén, pred. lett, honnan 1824. Kővágó-Orsre hívatott meg, 1825. 
a szalavidéki esperességben jegyző, 1835. a győri kerületi gyi'ílésben első egyházi jegy- 
ző , 1837. óta szala-vidéki esperes. Időközben 1831. szálai tbíró s 1833. nov. 15. ni. tu- 
dós társaság tagja lett. Munkái: 1) Cooknak, egy anglus hajós-kajiitánynak r f üld kö- 
rül valú Ul/iz/isa , németb. Pest, 1810. másodszor 1815. 2) A vallásnak intései s vigasz- 
talásai. Egyh. beszéd. Győr, 1813. 3) Amerikának haszonnal mulallalú esmértetése. Első 
köt. Győr, 1813. 4) Értekezés a triwnphusról ^ Erd. Muz. 1817. ^) A magyar ttilisticá- 
ról. Tud Gy. 1818. 6) Gróf Macartneynek Chináha lett küvelségheli Utazása (Kis János 
Utazási Tárházának V. kötete). Pest, 1818. T) Meermannak Utazása éjszaki Európá- 
ban, (azon Tárház VIII. kötete). Pest, 1819. 8) Aházi nevelés hibáiról ^ azoknak orvos- 
lások módjáról, Tud. Gy. 1825. XII. 9) A Vesta-sziizekról. Tud. Gy. 1832. X. 10) A 
világ rendszere. Tud. Gy. 1833. IV. iV) A tizenkét égi jegyek magyarázata. Tud. Gy. 
1833. XI. 12) Kletrendszer. Tud. Gy. 1836. VI. és Ho.sszú élet példái, ugyanott, VIII. 
13) Csillagok ismertetése. Tud. Gy. 1837. II. IV. 14) Elmeder/tű, sz/'vképzü s charakter- 
festő Történetek s adatok fűzére. Két kötet. Pest, 1840. Kéziratban: \~) Á reformatiu 
históriája a leghitelesb kiltfőkből. 2) A naptárak érlelmesilése. 3) Egyházszerkesz (con- 
stitutio ecclesiastica). 4) Népnevelési és nklulási rendszer , a m. t. társaság által elfo- 
gadva. — Az akadémia Tájszótárához halat onm éllé ki tájszók gyi'íjtésével járult, melyek 
első csapatja az emlitett Tájszótárt (1838.), másodika a második kötetet gyarapítja. 
Meghalt Horváth Zs. oct. 17. 1845. 

VAJDA I>ÉXER, 

levelező tag. 

Született 1808. január 20. Vanyolán, Veszprém várraegyében, pór szüléktől. Első 
oktatását a falu iskolájában vette, a gymnásiumi osztályokat Sopronban járta , s miután 
a Dunántúlt s Dunatiszaközt bevándorlotta volna, Győrött a philosophiai Pesten az or- 
vosi tanulmányokat végezte. Még iskolai pályája közben, életfcntarlása dolgában egyes- 
magára levén útasitva , magántanításból , majd írói munkálkodásokból fedezte szüksé- 
geit. Első kísérletei a Koszoriiban és Hasznos Mulatságokban jelentek meg, mely utób- 
biakat egy ideig szerkesztette is. Egyetemi pályája végeztével , nem engedvén sorsa 
hog^ a tanári koszorú megnyerésére szükséges vizsgálatokat letehesse , egészen az iro- 
dalomra adta magát , s Wigand Ottó által Lipcsébe kihivatván , ott a Garasos Tárt in- 
dította meg, mely azonban külső akadályok miatt elmaradván , miután még Voigt „Or- 
vosi Tanácsadóját" lefordítá, Lipcséből ismét kiindult; de használván az alkalmat, 
Németországot, Hollandot járta meg, s Londonban is rövid ideig múlatott. Visszajővén 



94 A MAG-YAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTENETEI. 

1834-ben számos eredeti és fordított munkái által csakhamar ismeretessé lett. Részt 
vett több folyóiratok szerkesztésében , különösen az Athenaeum , Nemzeti Almanach és 
Világéban, s 1837-ben az akadémia által, 1840-ben a Kisfaludy-Társaság által taggá, 
1842-ben a természettudományi egyesület jeg^yzőjévé választatott, a pesti ev. gymná- 
siumban mint helyettes tanár tanítóskodott, míg 1843-ban Szarvasra a philosophiai tan- 
székre hivaték meg , melyen megkülönböztetéssel működött. A halál a legszebb pálya 
közepén, február 10. 1846. érte utói. Számos irásai a következendők: 1) Garasos Tár, 

1833. 4r. 2) A taniicsadó orvos, mint hív barát, D. Voigt szerint Padavértei. Lipcse, 

1834. 8r. 3) A legszebb leány , tréfás elbeszélések, Pest, 1834. 8r. 4) A nap szakaszai. 
Pest, 1834. 5) A tapasztalt me'/te'szgazda., ford. Uzdi Péter. Kassa, 1835. 8r. 6) Ter- 
mcszetliistória gyermekek számára, Raft'után készült második magyarítás. Kassa, 1835. 
7.) A fér fiúság, oktatás mint kell a hímerőt vagyis férfiúi tehetséget kifejteni, gyako- 
rolni s visszaszerezni. Kassa, 1835. 12r. 8) A szépítés mestersége , útmutatás a kelle- 
metességek meg.szerzésére. Kassa, 1835. 12r. 9) Magyar Nyelvtudomány. Kassa, 1835. 
8r. 10) Festi tevelek. Két fűzet. Kassa és Pest, 1835—6. 8r. H) Joguz, vagy a honke- 
resők, színmű öt felv. Pest, 1836. 12r. i2) Növényíudomány , magyar-latin fűvésznyelv 
és rendszerisme. Pest, 1836. 8r. 13) Tárcsái Bende, román 3 kötetben. Pest, 1836. 12r. 
14) Ifjabbik Robinson, Campe ut. ford. Uzdi Péter. Pest, 1836. 8r. 15) Anakreon fía- 
/í/íTaubnerrel. Pest, 1839. 16r. 16) Magyar Nyelvtan. 2 íűzet. Pest, 1840. 12r. 17)il/«- 
gyar-7témet Olvasótár. 2 fűzet. Pest, 1840. 12r. 18) Nemzeti Képes abc. Fest , 1842. 
n8r. 19) JMhon, 4 fűzet. Pest 1839—44. 12r. 20) Az állatország fölosztva alkotása 
szerint, b. Cuvier György után. Első kötet. Buda, 1841. n8r. 21) Ej és korány, regény 
Bulwer ut. 3 kötet. Pest , 1843. Ezeken kivül folyóiratokban megjelent számos tudo- 
mányos czikkelyei még gyűjtetlenek; s Cuvier Állatországának az akadémia által nyom- 
tatás végett elfogadott második kötete , s némely kézikönyvei , kéziratban hevernek. 

történettndomáDy-osztályi rendes ta^. 

Született Szent- Andráson , Sopron vármegyében, 1770. sept. 22.; iskoláit Sopron- 
ban végezte, hol 1790-ben Németh Lászlóval együtt a magyar társaságnak alkotója 
lett. 1791 — 3-ig a göttingai és jénai egyetemekben magát a felsű tudományokban kiké- 
pezvén , s haza térvén , legott a győri evang. convent állal iga/.gntó-tanárrá választa- 
tott , 1796. nagybaráti, 1799-ben kővágóörsi , 1802-ben nemesdömölki, 1808-ban sop- 
roni pred. lett, s ez utóbbi hivatalát mind halálig viselte. E mellett 1810. óta a dunán- 
túli ev. superintendentia főjegyzője , 1812-ben superintendens; 1817-ben a jénai egye- 
temtől a hittudoniányban tanárrá neveztetett, 1822-ben bérmentesen magyar nemesség- 
re emeltetvén, azóta több megyékben táblabírósággal tiszteltetett meg, 1830-ban az 
akadémia igazgatósága által a történettud. osztályban rendes taggá választatott, a super- 
intendentia folyamodására 1840-ben kir. tanácsosi czíramel, végre 1842. a Kisfaludy- 
Társaság tagságával díszesittetett. Minden munkáit itt elősorolni felette hosszas volna. 
A külön megjelentek hetvenhat kötetet tesznek , s húsznál több honi és külföldi fo- 



Ér>RTRAJZl TOLDALÉK K7. ÜUlÚNYT TAGOKRÓL. 95 

lyóirat ésgyűjlemény őrzi szúmlalan nagyobb es apróbb dolgozásait. A nevezetesbek a kö- 
vetkezők: i^ Herr.iíles váldszfása, nWi'g. költemény Lo\vthut;in. Bécs, 1791.2) .4 miiig kö- 
zönséges histúríájának , melyet gi'. (ívHíla'nyi József kezdett kiadni, VII. és VIII. kötete. 
Pozsony, 1805 — 9. 3) A inagyur 7ii/elimek tnosla/ti állajwijnrol , kimiveltethetése mód- 
jairól s eszközeiről. Megjiitalm. felelet. Pest, 1806. 4) Versei. 3 köt. Pest, 1814 — 15. 
h) A falusi elet , Delille ut. Sopron, 1825. fa) Ipliigeniii Taurisban , dráma Goethétől. 
Ruda, 1833. 7) Blair Hi/go Aeslhetikai és llhflorikai Leczke'i. 2 köt. Buda, 1838. A clas- 
sica literatura- és philologiához tartozólag: 8) Juvenális Safirái. Pest, 1825. 9) Persiut 
Flaccus Satiriii. Sopron, 1829. 10) Sokrufes Nevezetességei , Xenophonból. Kassa, 1831. 
11) Horntii/s levelei. Buda, 1833. 12) Terentius két vígjátéka: Az androsi leány, és .\ 
herélt, (Minerva, 1828. és 1831.). 13) Kutropius : A romai történetek veleje. (Miner- 
va, 1832.). 14) Cicero válogatott Levelei. (Minerva, 1815.). 15) Longinus : A fensé- 
gesről. 16) Ana.rimenes Rhetorikája és 17) Aristoteles Rhetorikája három könyvben (a 
Kisfaludy- Társaság Széptan! Remekírói közt, 1846.). 18) Görög és romai Mythologia, 
Damm ut. Pozsony, 1805. \9) A régi görögök erkölcseinek és szokásainak v. vallásbeli, 
polgári , hadi és házi rendtartásainak leirása Eschenburg szerint. Pozsony, 1809. 20) 
Polykletus utazása, vagy Romai Levtiek , de-Thais után. 2 köt. (megjel. a Minerva 
1826 — 35-ki folyamaiban). — Erdekesb gyűjteményes munkái : 21) Zsebbevaló Könyn 
azoknak, kik az olvasásban hasznos gyönyörködtetést keresnek. 2 folyam. Pozsony , 
1797. 99. 22) Gyermekek és ifjak bibliothekája. 3 rész, Pest, 1805. 23) Nemzeteket és 
országokat esmertetű gyűjtemény. 2 köt. Pest, 1808 — 9. 24) Ifiiság barátja. 2 köt. Pest, 
1816. 25) Nevezetes Utazások Tárháza. 8 kötet. Pest, 1816—19. 26) Helikoni Kedv- 
töltés. 4 kötet. Pest, 1819—20. 27) Klip. Győr, 1825. 28) Soproni Eslvék. 5 kötet. Sop- 
ron , 1839—44. (Ezeknek 3. és 4. kötetében Ovid Elváltozásai). Ezeket követték : 29) 
Emlékezései életéből. I. II. közlemény. Sopron, 1845 — 6.; s már halála után, mely 1846. 
február 19-kén ragadta ki a folyvást munkás aggastyánt az élők közöl, jelentek meg a 
„Nemzeti Könyvtárban": 30) Kis János Poetui Munkái. Pest, 1847. 4r. Hátra hagyott 
munkái közöl, az Emlékezések Ill-d. közleményén kivül említendő 31) Sueloniiis Tra?i- 
quillus Munkái. A folyóiratok és idegen gyűjtemények , melyekben számtalan hasznos, 
tanulságos és becses dolgozásai állanak, a következők: Mindenes Gyiijtemény, Hadi 
Történetek, M. Mercurius , Haz. Tudósítások, Erdélyi Múzeum, Tudom. Gyi'íjtemény, 
Széplit. Ajánd. és Köszöni, Aurora, Hebe, Felső-Magy. Minerva, Musarion , Sas, M. 
Tud. Társ. Evkönyvei, Tudománytár, Athenaeum, Figyelmező, Kisfaludy-Társaság Ev- 
lapjai , ennek Hellén Könyvtára és Széptani Remekírói; idegen nyelvűek közöl Sche- 
dius Literarischer Anzeigerje , az ágostai Alig. Zeitung első évei , az Oesterr. Annalen 
d. Literatur. Külön megjelent jeles egyházi beszédei között egy pár német nyelven 
Íratott. 



96 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

VÁSÁRHELVI rili, 

mathematikai osztályi rendes tag. 

Született Szepes-Olasziban , 1795-ben; iskoláit Miskolczon, Eperjesen, a mér- 
nöki folyamot Pesten végezte. Mérnöki oklevelet nyervén, 1819-ben a Körös vize mel- 
letti előmunkálatoknál , utóbb mint operans , majd mint igazgató mérnök a dunaabro- 
szolásnál volt foglalatos, 1833-ban az Aldunához ig'azg. mérnökül rendeltetvén, Ang- 
liába utazott, hogy a nevezetesb angol és irlandi kőutakkal megismerkedjék ; s 1834. 
tavaszán, tiz ifjú mérnököt vivén magával tapasztalási kiképzésők végett, Orsovánál 
a Széchenyi-kőút épitéséhez hozzá is fogott; egyszersmind pedig a folyam akkori cse- 
kély állását használni kívánván , s rendelést kapván a vízből kiálló sziklák lőporrali 
repesztésére, Szirinyánál csatornautat tört a Duna sziklái között, melyen most már gőz- 
hajók járnak. A vaskapui sziklák repesztése körül az eredmény nem volt ilyen kedvező. 
Az aldunai munkálatok befejeztetvén, 1837-ben valóságos kir. hajózási mérnök, s egy- 
szersmind helyettes felügyelő lett ; már ekkor foglalkodott a Tisza fölmérésével s abro- 
szolásával; 1831-ben az akadémia lev. tagjául választatot, 1838-ban pedig az igazga- 
tóság által rendes taggá neveztetett. Következett 1841-ben hajózási felügyelőül kine- 
veztetése; 1845-ben megjárta a Tiszát egész hosszában, megkészité a víz-szabályozási 
és hajózási terveket; 1846. januárban a tiszaszabályozó társulat által e munkához igaz- 
gató mérnökül választatott, de mielőtt a hely színén munkálkodását megindíthatta, april 
8. hirtelen kimúlt. írásai: 1) hilroductio in praxim iriangulationis. Buda, 1827. 2) 
Auflüsung eim'ger leiclitigeii Aiifgaben als Beitrag zum geometrischen Trianguliren. 
Buda, 1827. 3) Mathematikai íalnlnu'my. (Tud. Gyűjt. 1829. IV.). 4) Birálata Vargha 
Jánosnak Gerstner utáni két értekezésének terhszekerekről (.U. ott 1830. IX.). 5) Tra- 
jún miivei az Aldunán (Athenaeum , 1838.) 6) A budapesti állákid tárgyában. (U. ott). 
7) Néhány figyelmeztető szó a vaskajmi ügyben. (U. ott). 8) Birálata Beszedés országot 
csatornájának (Figyelmező, 1839.). 9) Felvilágosítások az Alföldi Levelekben támasz- 
tott némely kérdésekre (U. ott). 10) A Berettyó liajőzkatóvá tételéről, székfoglaló (Ev- 
könyvek, V. köt.). 11) .4 selességek fokozatáról folyó vizeknél (U. ott, VI. köt.). 12) 
Egy dunaíiszai csatorna mi módon eszközülhete'se'ről , és 13) Vasutak és csatornákról ^ 
mindkettő az akadémiában olvasva. Ezenkívül még néhány ellenbirálati czikk a Figyel- 
mezőben. 

történettudoraány-osztályl tiszteleti tag. 

Született Pesten, 1773. hol iskoláit végezte. A kir. udvari kamaránál szolgálván 
titoknokká lett; honnan a tudományok kedvéért visszavonulván, egyedül ezeknek élt. Ko- 
rán , még legkedvesb tanítója Cornides behatása alatt , kezdé a magyar régiségek s iro- 
dalmi maradványok gyűjtését, s folytatta azt haláláig, mely 1846. april 18. következett 
be. A nyelvhez tartozó írásai : 1) Magyar szónemzés ötven példákban. Pest, 1812. 2) 
Haller János buzgósága a magyar nyelv körül a. XVII. században (Tud. Gy. 1828. V.). 
3) Levelek a m. ?iyelv divatjáról I. Ferdinánd alatt (Tud. Gy. 1830. XII.). 4) Magyar 



ÉLETRAJZI TOLDALÉK AZ ELHUNYT TAGOKRÓI,. 97 

ni/elv liudolf alatt iTuá. Gy. i83i.'S.ll.}. Az irodalomtörténethez valók : 5) Bevezele't 
a c/assicus szerzők esme'relebe CS/.ent'^yörgyi GeUérA í>a]]iiiitjíi elűft. liiidán , 1811.)- 6) 
Huzánknali m. nyelven feljegyzett ttirlt'neleiri'tl tTiul. Gy. 1817. !.)• 7j Magyarország- 
ban volt socimamu eklézsiúkrúl & 1588-ki disputafióról (Tud. Gy. 1829. \.)- 8) Magya- 
rok tör/enele nemet íróiról iTud. Gy. 1829. XI.). 9) Kalendáriumok Magyarországban 
(Tud. (.'y. 1829. XII.). 10) Könyvvizsgálat U. Ma.rimilián alall (Tud. Gy. 1833. IV.). 
Törlcneti értekezések : 11) yí /«ag-^nroA hibásan neveztetnek die Magyarén (Tud. Gy. 
1820. III.). 12) Gróf Sztár ay Mihály Hóra tátiiadá.sakor (Tud. Gy. 1821. II.). 13) ./ 
tnagyar koronához tartozó birodalmaknak fúggésök. (Tud. Gy. 1821. IX.). 14) Az arany 
bulláról Ffjér György ellen (Tud. Gy. 1828. V.). 15) Érdem ós bi'm Szigetvár védelme- 
ben (Tud. Gy. 1829. I.). 16) A magyar e's török birodalom terjedése Mátyás alatt (Tud. 
Gy. 1829. IX.). 17) Werbőczy halála (U. ott, X.). 18) Besse János tudósításai. Pest, 
1829. 30. 19) A veterislákról CTuA. Gy. 1833. II.). 20) Pályairat az idegen gyarmatok 
befolyásáról a m. nemzetre (1843. KI. a m. tudós társasa'g levéltárában). Régiségtaniak: 
21) Bocskai István szerencsés pe'nteknapjail hirlelű kolozsvári kőirásról (Tud. Gy. 1818. 
I.). 22) Zápolya Imre e's István hamvai (Tud. Gy. 1818. IX.). 23) Báthory Zsigmond me- 
daigleja (Tud. Gy. 1819. X.). 24) Berzeviczy Albert Jegyzetei hazánkat illető , kiilfől- 
dön találtató jelesscgekröl (Tud. Gy. 1820. VI.). 25) A villogó drágakövek eleinknél 
(Tud. Gy. 1821. VII.). 26')Krumjn'r, czukortermeszte's e's selyemtenye'sztc's legre'gibb nyo- 
ma Magyarországban (Tud. Gy. 1822. XI.). 27) Budai várban talált régi sírbolt (Tud. 
Gy. 1827.11.). 28) Venczel király pénzeiről (SÍ. ott, "Nll.). 29) Nógrád Hársashegye'ről 
I esmeretlen aranymives lakosairól (Tiiá. Gy. 1828. I.). 30) Brandeburgi Katalin emlék- 
könyve (Tud. Gy. 1830. IX.). 31) Várhelyt találtató hajdaíii kőpadolatról (Minerva, 1825, 
IV.). 32) Bocskai valóságos koronájáról (Minerva, 1828. II.). 33) Egyedi ibrik (M. tud. 
társ. Evkönyvei, I.). 34) Egy magyar hősnek újdonan felfedezett tetemeiről s öltözeté- 
nek ékességeiről (U. ott, II.). Vegyesek : 35) Lehet-e technológiát bizonyos systemában 
előadni? (Tud. Gy. 1820. III.). 36) Magyarország különös természetű vizeiről (Minerva, 
1829.1.). 2>7^ Sóvári sókút első feltűnése (JwA. Gy. 1831. VII.). Legnevezetesb mun- 
kája 38) a Magyar Könyvtár, a magyar irodalom három századbeli (1533 — 1833) je- 
leneteit betűrendben előterjesztő könyvészet, mely még ez évben megyén sajtó alá. — 
Jeles régiség-gyűjteménye , mely utóbb a nemzeti nuiseum számára vétetett meg az or- 
szág által, leírva találtatik a Tud. Gyűjtemény 1817-ki folyama XI. kötetében, Hor- 
mayr és Mednyánszky zsebkönyvökben, egy külön megjelent lajstromban: 39) Magyar 
hajdankor emlékeinek gyűjteménye. Pest, 1830. s Graeflernek austriai encyclopaediája 
UI. kötetében. 

SÁRVÁRI P-ili , 

philosophiai-oszlályi levelező tag. 

Született oct. 3. 1765. Piskolton, Biharvármegyében, hol atyja ref. pred. volt. 
Tanulmányait 1773—1785. Patakon, Dadán , Hajdú-Böszörményben és Debreczenben 
végezvén , s nevelőséget vállalván , növendékeit Késmárkra kisérte , hol velők két 
M. T. T. ÉVK. VIU. 1. 13 



98 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 

évet töltött , visszatért Debreczenbe , s itt 1792-ig mint iskolafanító oktatott. Ekkor 
külföldre küldetvén, Göttingiiban harmadfél évig mulatott a mafh., természeti és bölcsé- 
szeti tudományokban a legjelesb tanítókat hallva; és 1795-ben bölcsészettanárrá avat- 
tatván, beutazta éjszaki Németországot, Angliát és Belgiumot, honnan azon év novem- 
berében Debreczenbe visszatérvén, a neki szánva volt mathesisi és természettani tanszé- 
ket mint rendes, a bölcsészetit mint helyettes oktató elfoglalta. Munkái ; 1) Commenlatio 
de sttmmis cognitionü liumanae jtriiicipiis. Götting. 1795. 4r. 2) Morális ji/iílosop/iia (ma- 
gyar nyelven). Pest, 1802. 3) Filozófusi Etliica. N.-Várad, 1804. 4) A rajzolás mesíer- 
sé«-cne1{ kezdete. 2 darab. Debreczen, 1804, 4r. Ezeken kivül vannak némely hulolti be- 
szédei a debreczeni naptár 1819. óta, s többrendbeli akadémiai dolgozatok, miután 
1832-ben lev. tagiíl elválasztatott. Tanszékét 1839-ben hagyta el, s nyugpénzt húzott 
mind haláláig, mely 1846. december 19. érte utói. 

KI.AIJZÍI. IMRE, 

természettudomány-oszlályi lev. lag. 

Született 1799. január 11. Szegeden, hol atyja, egy m. gyalogezrednek akkor fő- 
kapitánya, tanyázott. Sikerrel végezett iskolái után szüléi kívánságára a m. kír. udv. 
tanácsnál kezdett hivatalkodni ; de belső hivatását követvén , nem sokára a gazdászati 
pályára lépett , s gróf Károlyi Lajos jószágai kormányzásában országossá vált jó hírt 
szerzett magának. A közre is kívánván kiterjeszteni hatását, előkelő és áldozatos részt 
vett a m. gazdasági egyesület megalkotásában, szóval, tollal és tettel munkált helyes 
gazdasági eszmék, ismeretek és gyakorlat terjesztésében, Rohonczon gazdasági intéze- 
tet alkotott, mely hogy nem volt tartós, nem ő volt oka. Az akadémia őt 1833. nov. 
15. sorozta lev. tagjai közé. Nyomtatott írásai a következők: 1) Róza és Kálmán, be- 
szély. (Hebe , 1821.). 2) Néhány tekintet Magyarország földmivelésére (Gazdasági Tu- 
dósítások , 1837. 1.). 3) Juhászati tisztek s némely juhászati viszonyok gr. Károlyi Lajos 
urodalraaiban (U. ott 1838. II.) 4) Melyik jelenleg a legjövedelmezőbb merinojuh, s tnely- 
lyek tenyésztésének fő elvei? (Rohonczi Közi. 1840. 1.). 5) Saját jószágkezelés , haszon- 
bér és a százlóli (U. ott 1841. I.). 6) Czikkek a Magyar Gazdában. Meghalt Bécsben, 
mártius 5. 1847. 

FCI^EPP JÓXSEF, 

természettudomány-osztályi lev. tng. 

Jeles bányatudós, az oraviczai bányásztársaság képviselője, Krassóvármegye tbí- 
rája , az akadémia által 1835. sept. 14. választatott levelező taggá. Munkája: Bányá- 
szati mi'iszógyi'ijtemény , a társaság levéltárában. Meghalálozott Oraviczán , július 17. 
1847. élete 57-dik évében. (Többet adatok nem-léte miatt nem mondhatunk. 



ÉLETRAJZI TOLDALÉK AZ ELHUNYT TAGOKRÓL. 99 



természettudomúny-osztályi lev. tag. 

Született nov. 28. 1804, Biharváriiiegye Krkesení helységében; atyja liegyköx- 
szentmiklósi ref. pred. s éniielléki esperes volt. Első oktatását a szülei háznál vévén , 
Debrer/.enbe küldetett, honnan a közép és fütanodák végeztével Lűcsére ment a német 
nyelv megtanulása végett. Innen visszatérvén, elébb a költészeti osztály, majd a bölcsé- 
szet-hallgatók segéd tanitója lett. 1831- tői fogva az orvosi tudományokat hallgatta, 
kezdetben Pesten , majd Bécsben , hol 1837-ben orvostudorrá avattatott. Onnan Debre- 
czenbe térvén, a gyakorlati orvospályán csakhamar jó hirt szerzett magának ; e mellett 
a természeti tudományokat lelkesen mivelvén , midőn 1839-ben a vegytan s hozzá csa- 
tolt tudományok széke megürűle , közakarattal tanítóvá választatott. Lelkes előadásai 
a természettudományoknak nem kevés barátokat szerzének ; e mellett a főiskola szer- 
tárát a tudomány állásához illőleg líjra fölszerelte, ásványgyi'íjteményét rendezte és gaz- 
dagította. Az ásvány- és növénytan érdekében 1840-ben a felföldi bányavárosokat, 1841- 
ben Schweizot utazta be. Az akadémia dec. 24. 1844-ben választá lev. tagjául. írásai : 
i') A termésset ismeretének a tudományos iníiveltségre Imtú hefolyúsnról , tanszékfoglaló. 
Debrec/.en , 1839. 2) lii'rnlatok a Figyelm. (1839,40.). 3) A fénysugár jmlarisatiója 
(Ath. 1840. I.). 4) Fuldünk s nchány jievezelesb ásvány rövid természetrajza Debreczen, 
1842. másod.szor Kecskemét , 1843. 5) Tiszta erkölcstudomány. Debr. 1842. másodszor 
u. ott. 1844. 6) A botanicai magyar mlínyelv javításáról , akadémiai beköszöntő érteke- 
zés. Kéziratban maradtak tőle az általa tanított tudományok tankönyvei , s egy egyed- 
írat a villanydelejességrűl , melynek elkészítésében a kora halál jul. 23. 1847. gátolta 
meg. 

KOPiCSY JÓKSEF , 
türténettudomány-osztíílyi tiszt. tag. 

Született május 30. 1775. Veszprémben, hol a középtanodák végeztével 1791-ben 
azon megye kispapjai közé felvétetvén , a bölcsészetet és hittudományokat a pozsonyi 
fő papnöveldében tanulta; 1796-ban a veszpréminöveidében tanulmányok felügyelője, 
majd a püspöki helytartó titoknoka, 1798-ban fölszenteltetett. E hivatala mellett 1799. 
óta szinte a veszprémi nö veidében az egyházi történetet és törvényt tanította, 1805. 
szentszéki közbíró, 1806. veszprémi plébános és alesperes , 1807. kanonok, néhány év 
múlva somogy-szentjakabi apát, hantái prépost és veszprémi főesperes, az 1811 — 2-ki or- 
szággyiilésen káptalani követ, 1817. kir. táblai főpap, 1819. prisztinai czímzetes püspök 
és hétszemélynök , mely hivatalt 1822. mint fejérvári s 1825. mint veszprémi püspök is 
folytatta, míg 1831-ben tőle saját kérelmére fölmentetnék. Egyházi s bírói pályán szer- 
zett érdemeiért a felség őt 1828. belső titkos tanácsossá, lS39ben pedig esztergami 
érsekké s az ország berezegi főérsekévé nevezte, mely méltósága mellett 1842-ig a vesz- 
prémi püspökséget is viselte. Az akadémia, melynek alaptőkéjéhez ő az egyházi férfiak 
közöl első járult Cl830-ban 1000 pfttal), őt első nagj' gyűlésében 1831. választotta tisz- 

13* 



100 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI, 

teleli (;ifnáúl. Nyomtatásban megjelentek tőle: 1) Az izraelilák t's a keresztények szoká- 
saik i\i rrkülcseik. Henry apa't iit. francziából. 2 kötet. Veszprém, 1801 — 2. 2) Beszed 
Kíiioli/ Ambrosiiis eszterg. érsek emlékezetére. Buda, 1810. 4r. 3) Egyházi beszéd, mi- 
dűn az e.sztergaini fő-anyatemplomnak fundainentoma letétetnék. Esztergám, 1822. 4) 
Számos egyh. beszéd kéziratb. Meghalt sept. 18. 1847. 

HISS PÁl, , 

nyelvtudomány-oszlályi válaszlott lev. taff. 

Született 1793. Szent-Gróton , Szalavármegyében , nemes szüléktől. Iskoláit Sop- 
ronban és Győrött , hol a papnöveldébe lépett , végezvén , több előkelő házban neve- 
lősködött ; utóbb Bécsben az egyetemi könyvtárban segédtiszt, majd ugyanott a cs. k. 
theresianumban magyar nyelv r. tanára , végre Ferencz Károly cs. k. főhg fiai mellett 
tanító, magyar könyvvizsgáló, s majd nváradi kanonok lett. írásai: 1) Rövid földi'rús a 
legújabb polgári változások szerint, tanuló ifjak számára. Bécs, 1818. 2^ Szerelet e's bi- 
zodalom szava, vagy az oltári szentség látogatásai, németb. Bécs, 1818. 3} Új lanitás- 
mód Bell és Laitcasler szerint. (Tud. Gy. 1819. XI. köt.) 4) Gróf Széchényi Ferencz 
életírása (Tud. Gy. 1821. X.). 5) Tanítás módja a városi és falusi oskolamesterek szá- 
mára. Buda, 1830. 6} A sajtó szabadsága. Bécs, 1832. 7) Ungrisc/ie Grammatik nach 
einer neuen und leicht fasslichen Methode theoretisch und praktisch bearb. Bécs, 1837. 
8) Az írásmódról academiai beköszöntő értek. KI. Meghalt Bécsben, oct. 31. 1847. 

igazg. és tiszt. tag. 

Született Győrött , dec. 20. 1768. Első oktatását szülei házánál vette , 1781-től 
fogva a pozsonyi, majd a soproni lyceumban tanult. Papi pályára szánván magát, Göt- 
tingenbe ment , hol 1791. novemberig mulatott, s időközben, 1790-ben a hittani kar- 
nak egyik jutalomtételére szerencsésen versenyzett. Visszajövetele után nem sokára a 
pesti egyetemnél megürült nyelv- és széptani tanszékért versenyzett , s 1792. apr. 20. 
azt el is nyervén, e tudományokat 1843-ig, a görög nyelvet mint helyettes tanár 1806- 
tól szinte 1843-ig tanította; az 1830-ban felállított m. akadémia által pedig mindjárt első 
nagy gyűlésében tiszteleti, 1845-ben pedig igazgató tagiil választatott. Ezek mellett 
gondjai egyik legfőbbike a pesti ágostai vallású község ügye volt, mely leginkább az ő 
indítására alkotta azon iskolát , ntely utóbb gymnasiumrná fejlődvén, 1810-től 1838-ig 
az ő felügyelése alatt állott. írásai némely apróságokon kivül : 1) C'ommentalio de sacris 
ojiertis velerum c/iristianorum. Göttingae, 1790. 2) A vallásnak szeretetre méltó volta 
(Uránia, 1794.). 3) Literarisc/ier Afizeiger v. Ungarn. 12. fűzet. Buda 1797—9. 4) 
Zeitschrift ton u. fúr C «o^«>v/. 6 köt. Pest , 1802—4. 5) l'ester Messcatalog. Pest. 6) 
i)ie Schule der evang. Gemeinde. Pesth, 1816. 7) Compendiaria graecae gramm, institu- 
tio in usum sémin. Patavini olim edita, nunc novis curis emendata atque aucta. Buda, 
1818. 8) A szépség tudománya (Aurora, 1822.). 9) Orutio, qua . . . Josepho de Ür- 
mény . . . jmrentavit. Buda, 1825. 10) Fiincipia PMlocaliae seu doctrinae pulcri. Pest, 



ÉLETRAJZI TOT.DALÉK AZ EIJIÚNYT TACíOKRÓL. 101 

1828. W) Mas^yarorsziig , Horfáí-, Túl-, Dalmát- e't Erdc/i/országok, a tengermellek 
i's a ve'güri videhekfiildithrosza, kiadák Scii. L. és IJliisrhnek .Sámuel. Pest, 1833 — 6. 
9 ivén. 12) Mfigi/arorsztígnri/: , rnclh'klaiiománymnak e's Erdélynek füldahrosza , egy la- 
pon. Pest, 1838. 13) Hegyek, folyók, utak s nevezelesb helysegjegyek átne'zete Magyar- 
orszííg s Erdély földahrosziihoz. Pest, 1838. (11. és 12. németül is). Kéziratban maradt 
magyaníl átdolguzütt széptana. Meghalt Pesten , nov. 12. 1847. 

tiszteleli tag. 

Született 1772. nov. 2. Lángon, Fejér\ ármegyében , hol atj'ja uradalmi gazdatiszt 
volt. Alsó iskoláit Fejérvárt , a bölcsészetet Pécseit végezvén , Budára ment, hogy ott 
hivatalba lépjen; de a dolog húzódviín, azalatt a német, olasz és franczia nyelvet szor- 
galmasan tanulgatta, s egy gróf által titoknokill fogadtatván, 1792-ben Palermóba ment, 
de onnan néhány hónap múlva visszajővén , Bécsbeutazott, s a liliomvölgyi klastrom- 
ban a cisterci szerzetbe lépett. A szentpölteni növeldében a hittudomány mellett magáévá 
tette a görög, az angol nyelvet s a hébernek elemeit; 1796. fölszenteltetett, 1798. klas- 
trom gazdája , utóbb irodaigazgató s erdészeti felügyelő lett, 1807. tirniezi plébános , 
1811. perjel, 1812. liliomvölgyi apát, 1S18. szepesi püspök, 1820. velenczei patriarcha 
1821. titkos tanácsos, 1827. végre egri érsekké. A magyar akadémia öt 1844. dee. 24. 
választá tiszt, tagjául. Mint apát adta ki még , két folio kötetben , Hanthaler jeles mun- 
káját : Recensvs diplomatico-ge?iealogicus arrliiví Camj)ililíe?isis. Xémet köllői munkái 
CTunisias, Perlen d. heil. Vorzeit, Uudolfias) , melyek 1818-tól 24-ig jöttek ki, 1835- 
ben Stuttgartban egy kötetben jelentek meg; azóta pedig többször. Ezekhez lijabban még 
Szentek életei és Krisztus élete járultak , szinte német nyelven. Magyarul csak néhány 
sornyi versét bírjuk ; de mint iskolák alkotója, s az egri főegyház éjiítője, érdemeket szer- 
zett magának a haza körül is. Meghalt Bécsben, dec. 2. 1847., miután a m. akadémiának 
kétezer pftot hagya végintézetében. 

Toldy Ferencs. 



102 



A MAGYAR TÜD. TÁRSASÁG TÖRTÉNETEI. 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 

1847. DECEMBERBEN, AZ ÚJ VÁLASZTÁSOK ELŐTT. 



PÁRTrOGÓ. 



Gr. Teleki József, előlülő. 



Gr. Andrássy György. 

líartal György. 

Hg. Batthyány Fülöp. 

Gr. Cziráky Antal. 

Fáy András. 

B. Jósika Miklós. 

Gr. Károlyi György. 

Gr. Keglevich Gábor. 

Majláth György. 

Gr. \ádasdy Ferencz, 

Nagy Pál. 

B. Perényi Zsigmond. 



Toldy Ferencz. 



EI.ÖL.ÍL,ŐSEU. 

Gr. Széchenyi István, másod előlülő. 

IOA7UATÓ TARÍÁCS. 

B. Prónay Albert. 
Gr. Reviczky Ádám. 
Gr. Somsich Pongrácz. 
Gr. Széchenyi István. 
Gr. Teleki József. 
Urményi Ferencz. 
Vághy Ferencz. 
Gr. Vay Ábrahám. 
B. Vay Miklós. 
B. Wesselényi Miklós. 
Három hely üres. 

TITOKXOH. 



Fáy András. 



AX Of^ZTACVOH. 

HELYBEN. VIDÉKEN ÉS KÜLFÖLDÖN. 

1 . \ y e 1 \ t u d o )u á n y i osztály. 

Tiszt, tagok. 

B. Jósika Miklós. 



SZEMÉLYES ÁLLAPOT 1847. \7, LJ VÁLASZTÁSOK ELŐTT. 



103 



Vörösmarty Mihály. 
Szemére Piíl. 
Balogh Pál. 
C/.uczor Gergely. 

Antal Mihály. 

Jakab István. 

Mátray Gábor. 

Tasner Antal. 

Barabás Miklós. 

Székács József. 

Gaal József. 

Erdélyi János. 

Garay János. 

Nagy Ignácz. 

Szigligeti Edvárd. 

B. Kemény Zsigmond. 

Petrichevich-Horváth Lázár. 



Rendes tagok. 

Fábián Gábor. 
Nagy János. 
Jászay Pál. 

Levelező tagok. 

Deáki Fülöp Sámuel. 
Szenvey József. 
Deáki Zsigmond. 
Ferenczy István. 
Egyed Antal. 
Kovács Pál. 
Árvay Gergely. 
Somossy János. 
Szenczy Imre. 
Szabó István. 
Bloch Móricz. 
Markó Károly. 
Hiinfahy Pál. 
Kriza János. 
Lugossy József. 
Kuthy Lajos. 
Reguly Antal. 
Vachott Sándor. 
Gondol Dániel. 
Frankenburg Adolf. 
Szilágyi István. 
Szvorényi József. 



Bowring János. 
Mezzofanti József. 



Döbrentei Gábor. 
Szilasy János. 
Kállay Ferencz. 
Szontagh Gusztáv. 



2. P h i 1 o s o p h i a i osztály. 

Tiszt. tag. 

Szalay Imre. 

Rendes tagok. 

Horváth Cyrill. 
Hetényi János. 
Egy hely az igazg. állal hetnllendll. 



104 



A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TÖRTEK ETEI. 



Csatsko Imre. 
Széchy Ágoston. 
Peregriny Elek. 
Szőnyi Pál. 



Levelezi tagok. 

Dohovics Vazul. 
Péterfi Károly. 
Ille.s Pál. 
^^'arga János. 
Herepei Károly. 
Beely Fidél. 
Vecsei József. 
Nagy Márton. 
Purgstaller József. 



H. Eötvös József. 



Bajza József. 
Czech János. 
Liiczenbacher János. 
Jerney János. 

Hártfay László. 
Karácson Mihály. 
\\altherr László. 
Lassú István. 
Zsivora György. 
Podhradczky József. 
Fényes Elek. 
Kiss Ferencz. 
Henszlniann Imre. 



Schelling Fridrik. 

3. Történettudományi osztály. 

Tiszteletbeli tagok. 

Gr. Teleki József. 
Gr. Kemény József. 
Pulszky Ferencz. 

Rendes tagok. 

Péczely József. 

Horváth Mihály. 

Egy hely a lársaság állal betöltendő. 

Levelező tagok. 

Gyurikovics György. 

Szilágyi Ferencz. 

Bárány Ágoston. 

Kiss Bálint. 

Gorove Bálint. 

Kovács István (Nagy-Ajtai). 

AVenzel Gusztáv. 



B. Hammer-Purgstall József. 

Kriebel János. 

Petz Henrik Frigyes. 

Palacky Ferencz. 

De Gérando Ágost. 

Dussieux Lajos. 

Fráhn Keresztély Márton. 



SZEMÉLYES ÁLLAPOT 1847. AZ ÚI VÁLASZTÁSOK ELŐTT. 



105 



Györy Sándor. 
Vállas Antal. 
Fest YUiuos. 



Kiss Károly. 
Korponay János. 



Ragályi Tamás. 
Gr. Károlyi György. 
Gr. Széchenyi István. 
Gr. Teleki László. 



Sxtrokay Antal. 
Szalay László. 
Zsoldos Ignácz 
Fogarasi János. 



4. Matheraatikai osztály. 

Rendes tagok. 

Bitnicz Lajos. 
Nagy Károly. 
Kel hely a tárteuág által betöltendő. 

Leveleit tagok. 

Beszédes József. 
Bolyai Farkas. 
Udvardy János. 
Bresztyenszky Adalbert. 
Gáty István. 
Brassai Sámuel. 
Kerekes Ferencz. 
Taubner Károly. 



Babbage Károly. 
Ganss Károly Frigyes. 
Poncelet János Victor. 

Hadtudományi alogztály. 

Rendes tag. 

Levelező tagnk. 

Mészáros Lázár. 

5. Tőrvénytodományi osztály. 
Tisilelelbeli tagok. 

B. Wesselényi Miklós. 
Gr. Andrássy György. 
Deák Ferencz. 
Lonovics József. 

Rendes tagok. 

Szleinenics Pál. 
Stettner György. 
Szász Károly. 



M. T. T. ÉVK. vm. 1. 



14 



106 



A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG TORTEDETEI. 



Tóth Lőrincz. 
Bertha Sándor. 
Lukács Móricz. 
Trefort Ágoston. 
Gr. Dessewffy Emil. 



Levelező tagok. 

Gr. Benyóvszky Zsigmond. 
Fabriczy Sámuel. 
Krajner Imre. 
Tűnyogi Csapó József. 
Gr. Teleki Domokos. 
Szemere Bertalan. 
Pauler Tivador. 
Szentkirályi Zsigmond. 
Karvasy Ágost. 
Szűcs István. 



Mittermaier Károly. 



6. Te rníészettudo mányi osztály. 
Tiszteletbeli tagok. 



Bene Ferencz. 
Stáhly Ignácz. 
Kubínyi Ágoston. 

Gebhardt Ferencz. 
Bugát Pál. 
Frivaldszky Imre. 



Kovács Mihály. 
Pólya József. 
Schoepf Ágost. 
Kacskovics Lajos. 
Flór Ferencz. 
Török János. 
Nendivich Károly. 
Hanák János. 



Rendes tagok. 

Horváth József. 

Balásházy János. 

Tarczy Lajos. 

Egy hely az igeagatátág által pótlandó. 

Leveleiö tagok. 

Csorba József. 
Méhes Sámuel. 
Viola József. 
Ballá Károly. 
Kubinyi Ferencz. 
Török József. 



Beudant F. S. 
Briglh Richárd. 
Baer Károly Ernő. 
Mandl Lajos. 
Schueler Gusztáv. 



SZEMÉLYES ÁLIiAPOT 1847. AZ Ú.I VÁLASZTÁSOK ELŐTT. 107 



Tlf^KTVISEIiÖK. 

Segédjegyző és levéltárnok-helyetles : Lukács Móricz. 

Kiinyvtárnok : . . . 

Pénzgyűjíemény őre: . . . 

Pénztárnok : Helnieczy Mihály. 

Ellenőr : Bártfay László. 

Tiizti ügyész : Bertha Sándor. 

írnokok : Varga Sámuel Ca könyvtár mellett) , Fekete Sámuel (egyszersmind javftnok), 

Ring Adorján. 
Megbízott könyvárus : Eggenberger József és fia. 



MÁSODIK OSZTÁLY. 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 



m 



s^, r^m. 



« 






l<> 



1845—1847. 



M. T. 'J'. ÉVK. VUI. 2. 



I. 
HF(ii Történetírásunk Erdélynek 

MAGYARORSZÁGHOZ VOLT KAPCSOLT ATÁSA KORSZAKÁRA NÉZVE. 



NAGYAJTAI KOVÁCS ISTVÁN L. TAGTÓL. 

H^rdélynek régebben vannak székely és oláli lakosai mint magyarok; de 
történetei azon időszak óta bizonyosabbak, egyszersmind ránk nézve ér- 
dekesebbek, hogy magyarok hazája is lett. És Tuhntiun, Árpád egyik 
liadvezére, bont kereső bajnokait Magyarország rónáiról a IX. század 
iitolsií negyedében vezérelte a Meszesen át Erdélybe, e begyek és völ- 
gyekben gazdag országba, s a mely csatával itt az oláhok fejdelmét, Ge- 
lout teljesen meggyőzte : ugyanazzal ennek birtoka felett önmagának és 
családának sokáig tartott uralmat vívott ki. Egyik ivadéka, II. Gyula, a 
\l. század kezdetében el\ esztette azt. Háborogni merészelt István ellen, 
ki az Árpád-család béli hercegek között első hordozott fején magyar 
királyi koronát; István harctéren vetett véget háborgásainak; diadal- 
mat vett rajta; fogságba záratta, s Erdélynek őt uralta részét — mint leg- 
régibb é\könyviróink mondják — Magi/arorszátjhoz kapcsolta 1002-ben 'J. 



1) Kéztti Simon : „Sancfus nanique rex Stephanus coronatur, et tandem duce Cup- 
pan interfecfo, Jula aviinculo suo cum uxore et diiobus filiis de Septein Caslris 
addiiclo, et ailjunclo Heplem Caslris Panno?iiae," De originibus et geslis Hiin- 
garorum libri duo, Budae. 1838. Pag. 47. Turóci krónikiijában a XIV. szá- 
zadbeli iró: „Anno itaque Duniini inillesimo secundo beatus rex Stephanus 
cepit (lyiilani ducem cum uxore et diiobus filiis ejus et in Hungáriám transinisit 

— universum verő regnum ejus, latissimum et opulentissimum, mo7iarchiae 
Hungiiriuc adjunail." Johannis de Tliurócz Chronica Ilungarorum. P. II. c 29. 

— Scliwandtnernél: Scriptores rerum hungaricarinn. Tom. I. Pag. 95. 

1* 



4 A MAGYAR TUD. TAHSASAO ÉRTEKEZÉSEI. 

A székely nemzet most is, mint az oláhoknak Tiüiutum által meg- 
hódittatásakor, búntatlam'il hagyatván, önállásulag, függetlenül élt Erdélj 
keleti részében; de függetlenségéiól nem sokára (inkénj t lemondott. Nem- 
zeti ősi alkotmányát biztosító eg) ezésre lépett diplomatia utján István ki- 
rálylyal és a magyar királyi korona védhatalma alá hajolt 'J. 

11. GA'ula tettei eléggé mutatták, hogy a magyar nemzet sorsa in- 
tézésében nagyszerű liibát ejtett Árpád vezértanácsa, midőn Tuluitmnnak 
megengedte Erdélyben egy második kis magyar hont alkotni; kezdet- 
ben ha nem egészen különt is, de foljtában az éveknek mind inkább meg- 
külünözhetüt s megkülönzöttet attól, s már G}^lIa idejében ellenkép 
A ersenygüt és küzdőt aví al. Ily körülménj ck közt István kiráh' és ta- 
nácsosai, ha magyar nemzeti és bülcs ])olitika szempontjából indulnak 
ki, mit mívelhettek volna hasznosabbat, üdvösebbet, mint az Árpád és 
tanácsnokai hibáját helyre hozni, s Erdélj nek legalább magyar-birta és 
lakta részét Magyarországgal tökéletesen egygyé tenni, összesíteni* Ám- 
de ők ezt nem tették. Erdély Gjnda leggyő'zetése után sem lett Magyar- 
ország. Vármegyéi nem iktattattak, nem számíttattak ezéi közé ^). Innen 
Magyarország királyai s rendéi magok sem ismerték, nem mondották Er- 
délj t Magj arországnak, hanem tekintvén a két ország közt magasan emel- 
kedő, rengeteg erdőkkel borított hegj sorokat, mondották: Erdőkön 
tiili részeknek: Partes ultrasilvanae, Partes transsilvanae ''}. 



i) A nemes székely nemzetnek constitiitióji, privilégiumai és a jószág leszállását tár- 
gyazó némely törvényes Ítéletei. Pest. 1818. 276—295. 11. Bírálói észrevételek 
Nagyajtai Kovács Istvántól: ,,iMikor telepedtek meg Erdélyben a szászok, 
mikor a székelyek? Colonia-e mind a szász mind a székely nemzet? Az 1533- 
ban régi levelekből készített kivonat hiteles, székely, históriai kútfő. A székely 
nemzet conslitutiója eredete iránti nyilatkozások. Mik voltak a hiin nemzet 
alaptőrvénycikkelyei ? Mik tartatnak a székely nemzet constitutiója alappont- 
jainak ? Királyoktól nyerték-e a székelyek mint colonisták constitutiójok alap- 
pontjait, vagy hunoktól öröklöttek mint hunoknak nmrndékai !" Nemzeti Tár- 
salkodó. 1833. II. félesztendő. Kolosvár. 1S33. 269—220. 305-318. 353—368. 11. 

2) Ezért mondatik a Hármas Törvénykönyvben is: ,,Regnorum Dalmatiae, Croatiae 
et Sclavoniae banus, vei vajvoda Transsil vanus non habét jurisdictionem 
judicandi in comitntibus regno Hungáriáé incorporatis." Decret. Tripart. 
V. II. t. 65. §. 3. 

3) Már II. Béla li38-ik évi levelében is látjuk: „In Ült rasil vanis Partibus sünt 
jnansiones, qui sal dare debent, scihcet viginti quatuor millia salis." — Fejér, 



REGI TOllTENETTKASUNK ERDEIA'RE NÉZVE. r» 

És valóban Erdély nem csak Magyarországgal nein volt egy hon, 
liánom íinniagúhan sem. Előbb kt'-t, majd liárom f() részre daraboltatott, 
melyek közól egj iken székely, másiktin magyar, harmadikon feltiinobb- 
leg szász nép lakott, saját, külön fonok alatt mindenik s annyira meg- 
kül(inöz\e egyik a másiktól, miszerint é\ századok foljtak le, míg (1437- 
hen) csak egyesülni kezdettek '), és ismét évszázadok, míg állandóul egye- 
sültek egymással. Honnan ha njcimozziik, miben állott Erdélynek Ma- 
gyarországhoz kapcsoltatása s e kapcsolat mi által intéztetett fentartatni '. 
alig találjuk , ki\ ált az üszvekapcsoltatás utáni első évszázadokban, 
egyébben nn'nt abban : hogy Erdély népei magyar királyok által kinevez- 
tetett fonOkok által s a magyar birodalom általános törvényei értelmében 
és szellemében kormán} oztattak. Nem mindenben a szerint tehát, mint a 
magyarországiak. Mert habár a birodalmi általános törvények erdélyiek és 
magyarországiakra nézve egyaránt kötelezők \oltak is, mindazáltal Er- 
<lélyben még a magyarok is birtak joggal, a magok számára külön nemzeti 
\ égzeménj eket (statútumokat) alkotiű -), annál inkábi) a székeljek, kik 
már Magyarországgal egy királyi korona alá egyesültökkor sajátszerű alkot- 
mányn} al éltek, s azzal élni soha meg sem szűntek. Birtak a szászok is. 
Azokon kÍMÍI egjik ^ agy másik nemzet njert a királyoktól ki\ áltságokat. 
És e különböző nemzeti kiváltságok, statiitmnok, alkotmányok szerint 
kellett az erdélyi magyaroknak, székeljek és szászoknak kormányoztat- 
niok "). 

Midőn ezek szerint a magyar nemzetnek Magyarországban lakott 
számosabb része látta, mikép hona, s Erdély, a kisebb számú nemzetrész- 
nek e kisebb hazája, közt maga a természet elválasztó határhegysorokat 
emelt; midőn taj)asztalta, hogy az erdélyieket őtőle már a Tuhutum-csa- 
lád elkülöníttette; és látta s tapasztalta, hogy Erdély I. István király ko- 
rában sem tétetett egy honná Magyarországgal, s az erdélyi nemzetrész 



Coilex DiiJoinatifus lluii^'ai-ÍMe. Tniii. II. Budae. 1629. Pag. 104. — S meg a-/. 
i514-beli oi's/agiendek által iiiegállilolt Hármas Tör\ t'n\kíiny\ ijeii is e nevezetpt 
használva találjuk: Sünt praeterea Transsilvan is in Parlibus Scythiili." 
üecret. Tiii.. P. 111. lif. 4. 
i) Coiiex Diiilomaiirus Hungáriáé. Tom. X. Yol. VII. Bmlae. 1843. Pag. 912—915. 

2) Decret. Trii). P. III. lit. 2. 

3) Math. I. Decret. II. de a. 1466. art. 13. — Lladislai II. Decret. I. de a. 1492. 
art. 1. 



6 A MAfíYAR TUU. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

nem olvasztatott tíikéleteseii öszve a magyarországival: csak Magyarorszá- 
got nézte saját édes magyar lionának '), s Erdélyt, a rengeteg erdőkön 
tiil fekvőt, úgy tekintette, mintha az kevésbbé volt volna magyar hon mint 
Magyarország; az erdélyi magyarokat megint úgy, mintha ezek kevésbbé 
\oltak Aolna véiei mint a magyarországiak. Innen az, mi Erdélylyel és az 
erdélyiekkel történt - örömderíthető bár vagy elszomorító — nem bírt 
oly érdekkel hatni reája, sem oly részvétet kOltcni fel benne, milyent Ma- 
gyarország s ennek magyar lakói hasonló története, ünkénj t következett 
aztán mindezekből, hogy Magyarország hajdani fiai közöl még azok is, kik 
úgy álltak elő mint annak történetijói, bámulandó csekély figyelmet for- 
dítottak az erdélyi eseményekre, s ezek tömegéből képzelhetlenűl keveset 
méltattak arra hogy a magyarországiak között, tudomásául és tanulságául 
az utókornak, rö\idcn bár, megemlítsék, még azon esetben is, midőn 
azok imezekkel hasoniienuíek, fontosságúak voltak, vagy szorosan ezek ki- 
egészítéséhez tartoztak. 

Az Arpád-házből származott Idrályaink országlási politikájának 
egyik szembetűnő iránya volt: külföldiekkel népesíteni be birodalmok 
néptelen helyeit. Már Kézai Simon a XIII. században III. László idejé- 
ben (1272 — 1290) élt történetírónk átlátta azt, és munkájában egy egész 
külön szakaszt irt arról ■). Számos családot sorolt elő, névszerint : olasz, 
spany^ol, francia, cseh, morva, s kivált német földről Gejza herceg 
idejétől fogva Magyarországba áthonosítottat. Feljegyzetté többekre néz- 
ve , melyik uralkodónk korában telepedtek itt meg, s elbeszélte némelyik 
régi hónából kiköltöztének okát is. — De királyaink a külföldiek áthono- 
sítását — a gyarmatosítást — nem csak Magyar-, hanem Erdélyországban 
is folytatták. II. Gejza különösen nagy számti, német ajkú gyarmatot szál- 
lított Erdély délszaki részébe a XII. században (1141 — 1161), és II. And- 
rás egy külön nemzetet teremtett tagjaiból. Mert Gejza gyarmatosai vala- 
mint Erdély be jöttök előtt külön tartományokban éltek — némelyek Flan- 
driában, mások a német föld más vidékeiben — ilgy Erdélyben is több 
csoportozatban külön tájakon laktak, egymással politikai kapcsoknál fog- 

1) ..Quia leges duduiu a|(|irobalae ac consvetudines praedictorum regnoruni Daliita- 
tiae, Croatine ac Sclavoniae et Transsil vaniae certis in terminis et articulis a 
nostrae patriae, regiii scilicet hiijus Hungáriáé legibus et consvetudinibus 
discrepare — videntur'^ etc. Decret. Tripait. P. III. tit. 2. 

2) Idézett kiadása 76—87. II. 



REGI TORTENETIBASUNK ERDÉLYRE NÉZVE. 7 

vci üszve nem függőleg, s idők Ailytában liihetőleg egynyelvű nt'ppé ol- 
Vtidandúlitg azzal, melynek körében vagy kOzelélicn lakást nyertek. De 
II. András 1224-ben kelt kiváltságlevelében temérdek kővetkezésü sza- 
vakban határzá s kimondá rajok nézve: hogy az egész gyarmat nyugati 
végpontjától keleti vég|)ontjáig el — Szász-Várostól Barótig — mindnyá- 
jan egjnéptest legyenek; magok küzői és által választandó tisztek által igaz- 
gattassanak; egy íonüktól, a királyok által hasonlólag küzólíik kincvezte- 
tendőtól függjenek és magyart magok közt — mint birtokost — meg ne 
szenvedjenek, habár királyok adnának is nékie ottan birtokot '). És e 
határzatok azok, melyekkel András király Erdélyben r. mái- létezett két, 
de rokon székely és magyar nemzet mellé teremtette politikai teldutetben 
a harmadikat, a szászt, s adott annak a más kettőétől nem csak külön- 
böző, hanem azzal e mai napiglan gyakran clleidíező szász nemzetiséget, 
érdeket és irányt. Mindez pedig azelőtt történt, hogy Kézai Simon históriai 
müvét Írni kezdette. — S ő, ki oly gondosan számlálta elő, mely idegen 
családok honosíttattak koronként át Magyarországba, szót sem tett az er- 
délyi gyarmatosításokról. S midőn méltónak tartotta egyenként megne- 
vezni az idegenből Magyarországba áthonosult egyéneket, kikből III. 
László idejéig egy-egy külön nemzetség (gencratio) volt; ug3'analdíor 
nem méltatta megemlítésre azon, Erdélybe beköltözött gyarmatcsopor- 
tokat, melyekből már II. András alatt egy nép lett. 

Némely királyaink — ismét az Arpád-családból — kincstár nyere- 
ménye (liicnmi Canierae) cím alatt némi adót vettek a papság és nemes- 
ség jobbágyait('tl. A néhány rendbeli országgyűlésen alkotott tör\ ények ál- 
tal eltiltatott ugyan ez adóztatás; de III. András alatt mégis törvényesíttetett 
'). I. Kár(dy 1342-bcn, I. Lajos 1351-bcn líj törvények hozatala eszköz- 
lésével állandóvá is tudták tenni. Azonban Lajos király az erdélji magyar 
nemességet s ennek birtokait 1366-ban teljesen fölmentette fizetésétől '). 

Országosan helyben hagyatott és xijonan megerősíttetett az erdélyiek 
íme szabadsága Hunyadi Mátyás uralkodása kezdetében is mind 1458- 



l)Eder: De initiis juribusqiie priiiiaevis Saxonum franssilvanoruiii coinmentatiu. 
Viennae, 1792. I'ag. 179-194. 

2) Kovachi eh , Suppleiiienluiii ad vcsligia comitiorum. Tom. I. Budae, 1798. 

Piig. ICO. 

3) Fejér, Codex Dii.lomat. Ilung. To;ii. IX. Vol. III. Biidae, 1834. Pag. 556. 



8 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Iiaii, iiiind 1464-bcn ')• De tapasztahán e kiiály, mikép az elődei által 
teméntelen sokaknak engedett mentesség miatt nagyon megapadt a kincs- 
tári n) eremény, s a menteseket ismét adófizetés alá törekedvén hozni jü- 
vedelmei szaporítása tekintetéből : 1467-ben Budán tartatott országgyű- 
lésben a kincstári nyeremény cím alatti adózást eltörültette, s helyébe a 
„királyi fiscus adója" (tributmii Fisci regaiis) címűt állíttatta meg kővet- 
kező határozatokkal : hogy évenként egyszer minden 5 kaputól 1 arany 
forint fizettessék papok, nemesek s még a királj' jószágai után is, és 
ennek fizetésétől kiváltság erejével soha senki ne mentesíttethessék -). 

Most adó rovatott ki az erdéljá nemesekre is; és ők, kik őseikkel 
együtt egész század folytában (1366 — 1466) mentesítve voltak attól: 
elkesered\e, bosszankodva hallották az adónak magokra, vagy birtokaik- 
ra kirovatását. Az elkeseredés, boszankodás általános zi'igolódásban tört ki 
mindenfelé, annyival inkább, mert a király ősi szabadságuk sértésével 
még a székelyekre is ki akarta terjeszteni azt ^). Megragadta s használni 
kívánta ez alkalmat Veres Benedek, egyilí nagy birtokú s teldntéljai ne- 
mes ; a király elleni korlátlan kifakadásaival naponként mind inkább nö- 
velte a köz ingerültséget, és izgatásával oly tettre vezette, melyet elein- 
te kivtíle talán más senki meg sem is gondolt. „Mátyás — inondogatá ő 
forrongó ingerültségbe jött hontársainak — Mátyás királyból zsarnok lett. 
Pénzhalmozás okáért örök háborút folytat. Népeit szokatlan sxilyos adóval, 
terheli. A szabadalmakat, Idváltságokat, külön néptörvényeket lábaival ta- 
podja, s mindent saját kénye szerint mivel. De balgatagság, alacsonyság 
lenne az ősöktől öröklött dicső szabadságot gjwaság, timyaság által el- 
veszteni. A szokatlan adózást tehát nem kell elvállalni, hanem inkább más 
királyt választani szabadságvédőt s békekedvelőt. És kit választhatnának 
érdemesebbet, méltóbbat mint Baziiű és Szent-Györgyi Gróf Jánost, a 
vajdát, kit mindnyájan úgy ismernek mint Erdély édes atvját? Lám, 
Erdélyt a természet maga határhegysoraival oly megerősített országgá 
tette hogy, ha lakosai egyessége is oltahnáiil leend, félnie egyfelől sem 



l)Kovachich, Vestigia comitiorum apud Hungaros. Budae, 1790. Pag. 302. — 
Math. I. Decret. II. de a. 1464. art. 13. 

2) Kovachicli, Vestigia comitiorum apud Hungaros. Pag. 372 — 377. 

3) A kolosmonostori konvent levéltára. (Most Kolosváratt a római hitvallásnak 

piaci nígy templomában) 



RÉGI történetírásunk ERDÉLYRE NÉZVr'. 9 

lehet. A mellett mind azokat, miket a Icgkéjesb életet folytatni akaró kí- 
vánhat, dúsabban termi meg mint akármelyik más ország." 

Megtették célzott hatásukat Veres ismételt szavai a vajdánál és elő- 
kelőbb liontársainál. Ezek hajlani kezdettek királyukká választani ot; az 
ezek választását nem akadál3'ozni, szaporodott naponként az egyetértők 
száma. Mi eddig titkon, az most egész nyilvánsággal folytattatott. Kül- 
döttek jelentek meg a főbb városokban is, ezeket egyetértésre, közös cse- 
lekvésre felhívók; s a melyek közölök a magyar királytól teljes elpárto- 
lásra nem birathattak: rávétettek legalább annyira, hogy szabadalmaik, 
kiváltságaik a édelmére fegyvert emeljenek. 

£l-bcszárnyalta e történet híre egész Magyarországot. Mátyás ké- 
szült az erdélyieket személyesen megfenyíteni s engedelmességre téríteni. 
De ő, Id Erdélyben született s nevekedett volt, igen jól tudta: mily hosz- 
szak és szorosak a Magyarországból Erdélybe vezető utak, s ha csak ke- 
vés számú védü'rökkel rakatnak is meg: ezek kedvező helyzetöknél fog\ a 
képesek lesznek a legerősebb hadserget feltartóztatni, sőt veszélybe dön- 
teni. Ezen utaknak maga előtt elzáratását tehát megelőzendő, lovas és 
gyalog hadát rendkívüli sebességgel vezérelve, s a Nagy-Várad és Kolos- 
vár közti szoros úton akadál3^oztatás nélkül áthaladva, sokkal hamarább, 
mint gondolták, Erdélybe érkezett. Alig vomdhatott ki itt a hegyek kö- 
zöl a térmezőre, szembe találkozott vele a felzendültek serege; de a nélkül 
hogy csatára szállott volna, vezérei által, kik hűségében nem bizhatá- 
nak, szétoszlattatott. Jött János is, a vajdakirály, a városok főbb hiva- 
talnokaival , s miután az egész lázadási történet okáról és folytáról férfias , 
őszinte vallomást tett Mátyásnak: lábaihoz borulva ennek, bocsánatért és 
Erdély szabadságai, kiváltságai megtartásaért könyörgött. A király re- 
ményt felül haladott kegygyei fogadta a könyörgőket. Bocsánatot igért 
mindenkinek, a lázadás indítóin és vezérlőin idvül. És Ígérte Erdély 
.szabadságait és Idváltságait is megtartani ')• 

Következett a főbb lázadók megbüntetése. Ennek meghatározása vé- 
gett Mátyás Tordán közgyűlést tartatott. Jószág-elvesztést, a honból örökre 
száműzetést határzott ez a király helybenhagyásával ; de voltak még is, kik 
súlyosabb büntetés alá jutottak. A tordai gyűlésben nap jelöltetett ki, mely- 
nek eljötte előtt a számüzötteknek végkép távozniuk kellett hazájukból. 



1) Ant. Boniinü História Pannonica. C'oloniae Agrippinae. 1690. Pag. 393 — 395. 
M. T. T.ÉVK. VIII. 2. 2 



10 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

mit mert sokan nem cselekedtek. Mátyás némelyek fejét a szebeni piacon 
liühérpallossal üttette le; másokat Kolosváratt utcákról utcákra hordoz- 
tatott, tüzes vasfogókkal marcangoltatott és csak ez iszonyító kinzatás 
után njakaztatott le '). 

Páratlan az elbeszélt lázadási torténetsor Érdél) nek Magyarország- 
lioz volt kapcsolt atása korszakában. Erdélynek 3Iátyáson kivül több fía 
nem ült magjar királyi székben, s Erdély még sem kelt ki egy Idrálya el- 
len is annyira, mint e saját fia ellen. Viszont egy magyar király sem szám- 
űzött, fosztott meg jószágaitól annyi erdéljit, mint épen az erdélji szü- 
letésű Mát) ás király. Nem elég figyelem-gerjesztők, emlékezetre méltók-e 
vajon c történeti különösségek? Még is tekintsünk a lűres Chronicón 
B 11 d c n s e-be. Ennek szerzője épen Mátyás király korában élt és irt. A 
történetek rajzában leebb jött az 1467-ik évbelieknél; érint 1468. évbeli 
tényt is; mind e mellett az 1467-ik évi erdélyi nevezetes eseményekről 
ol) mélyen hallgat -), mintha soha sem történtek volna. 

És melyik történetírónk jegyezte föl az 1514-ben Magyarországban 
Dózsa György által indított, a nemesek kiirtását és a parasztok uralom- 
ra juttatását célzó belháboriínak erdélyi eseményeit? Egyik sem. Maga Tu- 
bero, ki Dózsával egy időben élt, emlékiratának elősoraiban kijelentvén, 
hogy főleg Magyar-, Török- és a szomszéd országok korabeli történeteit 
szándékozik megirni, kezdve Hunyadi Mátyás király elhunytán: maga 
helyén a szív mélyéig ható éles tollal rajzolja e fájdalmas emlékezetű bel- 
báboní keletkeztet, folytát és végét. S mert indítója, Dózsa, erdélyi, szé- 
kelyföldi volt, az ő s paraszt sergének megg)^ó'zője. Zápolya hasonlóan 
erdélyi vajda: ezeknél fogva érinti ugyan Dózsának Erdélyből származá- 
sát, scythának, székel)aiek nevezgetvén őt; felemlíti azt is, mikép Zá- 
polya Erdélyből és erdélyi hadsereggel ment Temesvárhoz Dózsát meg- 
támadni s azzal is vett rajta győzelmet; de hogy ezen, már céljában ret- 
tentő s folytában borzasztó háborús lázongás Erdélybe is el-behatott vagy 
ott mutatkozott ^ olna, nem sejteti '). Valamint Istvánffi sem tesz legki- 
sebb említést arról, noha ezen paraszt lázadiisról legterjedelmesebben ó 



i) Bonf. idézett Histori;íja 396, 397. 11., és a kolosmonostori konvent levéltára. 

2) Chronicón Budense, Budae. 1838. Pag. 355. 

3) Ludovici Tuberonis Commentariorum de rebus suo teinpore gestis libri XI. 

Schwandtnernél; Scriptores rerum hiingaricaviim.Tom. 11. 1746. Pag. 329 — 335. 



HÉGT történetírásunk ERDÉr.YRE nézve. 11 

értesít '). Pedig ennek gyászos színhelyéül nem csak Magyarország szol- 
gált, hanem Erflélj' is. Nem rsak a nagyohhik magyar hazában fosztogattak, 
égettek keresztes mellű parasztok, hanem a kisebhikhen is. Jla Csanádot 
kirahlották Magyarországban: ko\'ettek el ók rablást Kolosvár keblében 
és határain is Erdéljben -). Mint több magyarországi urak Aarait és kas- 
télyait kezeikre kerítették, kizsákmányolták s aztán lángba borítgatták: 
szintiigy zsákmányul estek néldek Erdélyben a valkói, a torockói várak, a 
rsanádi kastély; s mit falaik közt a láng meg nem emészthetett, általok 
hamvasztatott el. S midőn találtattak Magjarországban, Idvált Marmaros 
megyében nemesek, kik hozzájuk csatlakozni sem pirultak sem irtóztak : 
akkor Erdélyben sem hiányzottak — nevezetesen Kolos megyében nem 
— fő családbeliek is, kik hasonlóan cselekedtek ^). 

Már miután tagadhatlan, mikép több szász gyarmatcsoportnak II. 
Gejza idejében Erdéljbe telepíttetése, s itten II. András által egy, mind 
e mai napig erősen álló néppé olvasztatása; topábbá Erdély népeinek 
Mátyás király korában a magyar királyi koronától habár rövid ideig tar- 
tott elválása^ és Szent-Györgyi gróf János vajdában külön uralkodónak 
A'álasztatása; íégrc, több erdélyi parasztoknak is II. Ulászló országlása 
alatt a nemesség elleni fellázadása s dulongása Erdély legnevezetesebb és 
fontosabb történetei sorába taitoznak; még is ezeket a magyar birodalmi 
egykoni oly történetírók sem említették, mint K é z ai S i m o n, a C h r o n i c o n 
Budense szerzője sTu beró Lajos: akkor, ilgyvélem, elég világosan lát- 
ható, hogy az erdélyi történetek Erdélynek Magyarországhoz volt kap- 
csoltatása korszakában, a régi magyar történetírók által legnagyobb részben 
feljcgyzetlenül hagyattak, s mi följegyeztetett, igen — igen kevés! 

Azonban e kevés sincs általok kielégítőleg ad^a; mit egy részint 
koruk uralkodó gondolkozásából vagy szelleméből magyarázhatni meg, 
mely rajok is hatott, s miíködéseikben nekiek irányt adott. 

Harcdíj az iker INIagyarhon. Harcaikkal szerezték, ótalmazták, 
tartották meg mind kettőt a magyarok; és csak azokkal szerezhették, 
ótalmazhatták s tarthatták meg leginkább, oly sok és tőlök mind idegen, 
velők mind ellenségeskedő népek között. Ekkép a magyar nemzet harcias 
fiai biztosítván Magyarország létezését az emópai földön, természetcsen a 



1) Kej>;ni Hiingarici História a Nicnlao Istvanffio. Coloniae Agrippinae. 1724. P. 39 — 47. 

2) Koiosvár levéltára. És Oklevéladalék: I. II. 

3) A kolosmonostori konvent levéltára. 

2* 



]2 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

bátor hadi férfiak voltak a legbecsültebb nemzetfíak; a hadi erény tar- 
tatott a férfi legszebb polgárdíszének, a hadi hőstett legmagasabb érdemé- 
nek, legfdíbb dicsőségének. Emlékezzünk a magyar nemesi rend liistoriá- 
jára s mi itten állíttatik .- mindazt adathalmazzal találandjiik ott bebizo- 
nyítva. Nemességgel, s ezzel együtt földbirtokkal királyaink által jobba- 
dán mindig azon férfiak ajándékoztattak meg, kik csatatéren vitézségükkel 
tüntették ki magokat. 

S miként gondolkoztak, cselekedtek az ily körülmények között 
élt történetiroink ? Miként a nemzet s királya. 

Midőn látták, hogy a nemzet a hon elleneivel vitézül vitt liarcokat 
tartja fiai legdirsőbb tetteinek, s a királj jutalmazásra legméltóbbaknak; 
történetirdi tisztüket ők is lígy gondolták legjobban teljesíthetni: ha föl- 
jegyzésre főleg ugyanazokat méltatandják, s e hibás gondolkozáshoz al- 
kalmazva Írták mindnyájan mimkáikat; mert ámbár a nemzet, meljTiek 
történetirdi kivántak lenni, nem élte napjait csupa harcban, s hadi gya- 
korlaton, elleneivel csatázáson kivül egyebet is mivelt : mindazáltal más 
működéseit, tetteit, viszonyait ritkán említették meg, s még a harci tür- 
ténetekkel ok- vagy okozatképen szoros kapcsolatban álló, de nem hadi 
eseteket gyakran oly mellesleg, hanyagiíl, homályosan, hibásan, mi- 
szerint az utánok következett nemzedékek máig sem lehettek képesek né- 
melyeket tisztába hozni s talán a következendők sem lesznek soha. 

III. Béla (1173 — 1196) alcancellariusa Pál ^), vagy, ha lígy 
akarjuk: Béla király Anonymus Nótáriusa irt legterjedelmesebben 
Erdély egyik részének Tuhutum által meghodíttatásáról, s e hódító és 
ivadékainak a felett szent István király koráig tartott uralmáról. De ha 
tudni akarjuk Tuhutum családjának politikai viszonyát Árpád házához, Er- 
délyét azon időszakban Magyarországéhoz: tisztán előadva az ő históriá- 
jában sem találjuk; mert a midőn mondja egyik szavával, hogj' Tuhutum 
Árpád engedelméból jött át Erdéljbe Gelou fejdelem birtokát elfoglalni, 
s ez által Tuhutumnak Árpádtól akkori függését adja értésünkre ; mondja 
másikkal azt is, mikép Tuhuttmi azon szándékkal jött, hogy Gelou birto- 
kát önnön maga s ivadékai számára hódítsa meg; s miután vitézei fegy- 
vere által Gelou elesett, ennek alattvalói nem mást, hanem épen a győ- 
zedelmes Tuhutumot választották uroknak s neki esküdtek hűséget 



1) Fejér, Codex Diplomát. Hung. Tom. II. Budae. 1829. Pag 199. 



RÉGI történetírásunk EnDÉlATRE NÉZVE. 13 

'). Mely szavak oda hittatnak mutatni, niintlia Tulmtinn Celonn nyeit di- 
adalma után ténj'leí^ mindjárt függetlenné s (inállásn\ á vált volna. 

Azzá í'ált-e egyébiránt vagy nem, itt bó'íebhcn \ izsgálni nem aka- 
rom; rsak azt említem e kérdésekre nézve: független volt-e jogszerúleg a 
Tiihutnm-család az Arpád-báztól vagy nem? Külün országot képczett-c an- 
nak korában Erdély Magyarországtól vagy nem? Az Anonjmiis Nótárius 
is oly hauA agtíl és homályosan nyilatkozott, hogy megoldásukat a k('t ma- 
gyar hon jelesebb történetirói is vagy meg sem kisértették, vagy kielégít- 
lemil tették -). Pedig alig hihető hogy egy királyi alcanrellarius által , 
ki minden esetre az első Béla kiráhok valamelyike idejében élt, a két 
haza közt c legelső koiszakban fenállott jogviszony felvilágosíthatlan volt 
volna. 



1) Tuhutiiin .,coeiiit ad hoc anhelare, quod si posse esset, jier gratiamducis 
Árpad doinini siii terram ultra üilvanaiu sibi et suis posteris acquireret, 
fjund et sic factiim fuii postea." — „Dux verő Árpad inito cnnsilio \ oluntateiii 
Tuhutum laiidauit, et ei licentiam ultra Silvas eundi, contra Gelou pii- 
gnare concessit" „niilites Tuhutum, audacicursu persequentes, ducem Gelouin, 
juxfa fluvium Copus interfecerunt. Tunc liabitatores terrae videntes iiiortem dn- 
mini sui, sua propria vohinfate dexteram dantes doininum .sibi elegerunt 
Tuhutum patreni Horca, et in loco illó, qui dicitur Escuhu, fidemcumju- 
ramento fi rmaverunt." — História Hungarica de septem priniis Ducibus 
Hungáriáé. Cap. XIV — XVII. Schwandtnernél: Toni. í. Pag. 17 — 19. 

2) Pray okoskodással törekedett a bajos kétes kérdéseket megoldani. ,, Mivel — im- 

igy okoskodott — Erdély terjedelmét tekintve, szinte egy harmad résznyi ak- 
korasa'gu mint Magyarorsza'g; ha Tuhutum azt — a meghódított egész magyar 
föld eloszlata'sa alkalmával — sajátul kapja: közötte s az Árpádot főnökül 
választott több vezérek közt nem volt volna egyenlő az osztály. Ha pedig ezek 
is akkora földrészt nyernek osztályrészükbe mint Tuhutum: úgy Árpádnak és 
ivadékainak, a királyoknak, kellett volna örökségül legkisebb részt kapniok ; 
minek épen az ellenkezője bizonyos." És ezen okoskodásból következteti: „Itaque 
illud veri est similius, Tuhutumo Transsilvaniam administrationis solum 
titulo, partém verő aliquani, ut reliquis electoribus, feiidi instar, collatani 
fuisse." História Regum Hungáriáé. Tom. I. Budae, 1801. Pag. XLVI— XLIX. 
De Pray okoskodása alapjául oly tényt vett valónak, mi nem az. Erdély ter- 
jedelmébe tudniillik belé értette a székelyföldet is. Ámde a székelyeket és hon- 
jokat a magyarok soha sem hódították meg; az tehát a hódító magyar vezérek 
osztozásakor osztály alá nem jöbetett — nem is jött. Es ha a székelyföldet ki- 
veszszük, melyet ki is kell vennünk, Erdély meghódított terjedelméből: ez 
koránt sem lesz harmad résznyi akkoraságu mint Magyarország. Minél fogva 



14 A MVGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Hon fi ni iidott legbővebb rajzot Erdélynek Mátyás király ellen 
14tí7-beu íelzendültéról. S midőn meggondoljuk, hogy ő egyenesen Má- 
tyás p.arancsából kezdett a magyar birodalom történetirásához ; hogy e 
királynak nem csak kegyéből hanem udvarában és vele is élt, s a korabeli 
iievezetesb magyar történeteket ha másoktól nem, magától a tőrténetirató 
királjtől is teljesen és hi'nen jnegtudhatta: szinte lűnntink kell, mikép 
más események közt az emlegetett felzendülést is legalább fő vonásaiban, 
hű s teljes rajzban adta át a maradéknak. S mégis csalatkoznánk, ha azt hin- 
nők. Szerinte a hútelen fő lázadók a tordai gyűlésben csupán örök szám- 
űzetéssel bűntettettek, és szabadságokban hagyatott oda költözni ki, ho- 
va tetszik és vagyonaikat magokkal Ainni '). De ez nem xígy van. A fő 
lázadók száműzetésen kivül jószágaiktól is megfosztattak. Számosak Má- 
tyás levelei, melyekből ma is olvashatjuk: mikép a tőiök e lázadás bün- 
tetéséül elvett fekvő birtokaikat másoknak osztogatta ^). S mi volt Bon- 
fini szerint a lázadás két fő személyének. Veresnek és Szent Györgyi 
gróf Jánosnak büntetése? az elsőre nézve csak eimyit jegyzett meg: 
Veres Benedek, c szerencsétlenség szerzője, titkon Lengyelországba lo- 
pódzott s ottan végzetté életét '). Annyiból állott tehát egész büntetése, 
hogy hónán kivül kényteleníttetett lakni? Koránt sem. Mátyás az ő s test- 
vére Veres János számos birtokait is másoknak adta *). A vajda bün- 
tetéséről pedig elannyira hallgat Bonfini, hogy csaknem azt gondolnók, mi- 
szerint vajdai hivatalából sem mozdíttatott el, ha elmozdíttatását máské- 
pen meg nem tudnók '). 



nem való, hanem csak ke'pzeh levén a Pray által okoskodásalapúl vett tény; 
még mindig kérdés: vajon valószinü-e bár a következtetés, melyet abból kindul- 
va Tuhufumra nézve fett? 
i) „De fidelibus bic" írja a tordai gyűlésre vonatkozólag, et infidelibus agitatura; 
qui rcbelles ac perfidi declarati: bis perpetuum duntaxat exiliumindi- 
ctum est, et ea quidem condilione ut ad statum diem extra regni limites quo 
cunque luberet se cum fortunis transferre sitiiberum." Idézett históriája 
396. 1. 

2) A kolosmonoslori konvent levéltára, s Oklevéladalék: III. 

3) „Benedictus llufus, hujusce mali author, in Poloniam se surripuit , ibique vi- 
tám fxegit." Id. Hist, 396. 1. 

4) A kiih.smonostori konvent levéltára , s Oklevéladalék : IV. 

5) Tudhatjuk pedig ezt Mátyásnak már 1467-ben a lázadás lecsendesülte után kelt 

nem egy leveléből. Egyikhen ; „Dátum in Segesvár feria tertia proxima post fe- 



nÉOI TÖnTÉNETinÁSUNK ERDÉLYHE NÉZVE. 15 

Verbőci Istvánról kell még szúlanom. Mint töivénykönyvszei- 
kosztő nem tartozik ugyan ő u türtZ-netiriík közé ; do miiit.ín ITármas Tür- 
venyküny vébe országos történeteket Inidefő, né|>ál!a])atokat rajzoló jegyze- 
teket is iktatott: ezek is kritikai vizsgálat alá vétetbetnek. Ks tekintsük, 
nemit bogyan jegyzett bé az erdélyi székelyekről. 

Iliín-srytlia eredetiíeknek, badakozásban igen tapasztaltaknak, ki- 
váltságos nemességgel biroknak, más néj)ekéitül egészen különböző nem- 
zeti szokásokkal, törvén} ékkel élőknek írja őket; s e szokásaik, tör- 
vényeikből akarván a legfeltűnőbbet, legjellemzőbbet meg is említeni, 
mondja: ,,])er tribiis et generationes atcjue lineas generationnm 
(antiquorum more) bacreditates ac officia inter sese ])artiiin- 
tur et dividwnt." '). 

S meg kell vallani, nirkép a székely nemzeti alkotmány sajátsze- 
rűsége kijelöléséül annál, mi ez idézett szavakban rejlik, valamit lielye- 
sebben érinteni nem lebetett volna. Ezekben fekszik amaz előbbieknek is 
„dissimili penitiis lege et consvetudinegaudentes" igazi értelmök. 
I\Iert a székely alkotmány Verbőci idejében valóban annjira sajátszerű 
volt, s épen annál fog^a, mit ő is megjegyzett, hogj^ abboz basonlót az 
akkori népek közöl egjiknek bistoriája sem mntat fel. 

Azonban ezen alkotmányi sajátszerűség, az abból természetesen 
következett sajátszerűleges népállapot rég megszűnt, és ismerete is any- 
nyira kibalt, miszerint jelenben a székel)'ek közt is ritka, ki bár képzettel 
birjon belyessel egész mivoltáról, és aligba találtatik, ki tiszta tudomással. 
Ennek oka pedig nem csak az, mert kevés számú adat maradt fen, mely- 
ből tudomást lehetne szerezni róla; hanem az is, mert Verbőci hanyagul 
és hibásan adta elő felhozott szavaival. 



stum omnium Sanctonim anno Domini niillesimn quadringentesimo sexagesiino 
septimo" maga volt vajdának mondja S/.ent Györgyi gróf Jánost; Vízaknai Mik- 
lós birtokait azért ajándékozván másnak: ,.quod Joanni Gróf, alias vaj- 
vodae nostro Tran ssilvan. — non solum adiiaesisset , verum etíam nonniil- 
los alios . . . cuni suis malis consiliis ad infidelilatem converlisspt." A ko- 
losmonostori konvent levéltárából. 
1) Tripartitum opus juris consvetudinarii inclyti regni Hungáriáé per magislnim 
Steplianum de Verbewcz personalis praesenliae regiae Majcslatis locum lenentem 
accuratissime editum: a címlapon. Impressum Viennae Austriae per Joannem Sin- 
grenium. Anno domini M. D. XVII. Octavo die Maji: az utolsó lajion. P. Teil. 
Tit. iiij. 



J(} A xMVGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ITat vérségi fő osztályra szakadt Verbó'ci korában és kora körül 
a székel)' nemzet ; mindenik fó osztály ismét négynégy szorosabb vérségi 
alosztályra s az alosztályok családokra. A fo osztályok közös nevezete — 
mert meg vala mindeniknek saját külön neve is — magyarul nem, lati- 
nul genus, generatio, tribus; az alosztályok közös nevezete magyarul 
ág, latinul ramus, linca, arbor volt '). És ezen hat nembe, egy- 
szersmind pedig a hat nem huszonnégy ágának valamelyikébe tartozott 
belé minden igaz törzsökös székely család, mert ezek valamelyikéből sar- 
jadzott ki egykor őse, s vette származatát maga is. 

Mint a Jiemzet maga nemekre s ágakra, úgy osztatott hona földe 
is nemek és ágak szerint fel. S a milyen jól tudatott hajdan a székelyek 
közt, melyik nembe, s az illető nemnek melyik ágába tartozott mindenik 
család s egyén; szintoly jól az is, melyik nemhez és ághoz tartozott min- 
denik belső, külső fekvő örökség, s az illető nemben és ágban melyik csa- 
ládnak, egyénnek birtoka. 

A székely nemzethez liasonlítólag a vele rokon magyar nemzet is 
nemekre vagy nemzetségekre osztatott mostani hazájában megtelepedése- 
kor, s azután is évszázadok folytában; de az ágakra osztatás, legalább oly 
szerkezetben és értelemben, milyenben az a székelyeknél divatozott, nála 



J)Hogy a székelyek Verbőci idejében valóban nemekre s nemeknek ágaira 
oszlottak, bizonyítják némely 1507. s 1508-ban kelt oklevelek, melyek eredetileg 
a kolosmonostori konvent levéltárában vannak; s melyeknek egyike az Oklevél- 
adalék V. száma alatt közölve van. — Hogy ideje körűi sőt idejében is hat fő 
osztály volt, annak huszonnégy alosztálya; a fő osztály magyarul nemnek, az 
alosztály ágnak mondatott, s latinul amaz leginkább genusnak, imez lineának, 
ramusnak, láthatni többek közt azon adatokból is, melyeket Kovachich és 
Engel sajtó utján már rég világ elé terjesztettek. — Scriptores rerum hungari- 
canim minores. Tora. I. Budae 1798. Pag. 339, 340. — Danielis Cornides Vin- 
diciae Anonymi Relae regis Notarii. Budae, 1802. Pag. 350 — 352. 

Azt pedig hogy a nemeknek ágakra oszlását, az ágaknak családokra oszlása 
követte közvetlenül — ismét egyebek közt — kétség alá hozhatlanul bizonyítja 
Báthori István erdélyi vajda vagy fejdelemnek egy 1575-ben kelt eredeti levele, 
melyből világosan látható: melyik nembe és ágba tartozott néhány marosszéki 
székely és székelynő még a XVI. század utolsó felében is, és melyik nemben, 
ágban élt ; például : Thomas Orbán , Ambrosius Nagj in genere Abran et rumo 
Nagj-ugh , Albertus Bála et Joannes Syluester in genere Eorlewcz et ramo Sep- 
reted, Albertus Peterfy, Petrus Myklosy, Martinus Balassy, Andreas Sylue- 
ster in genere Jetieo in rumo Zomoruw, Marta Apody . . . in genere 



RÉGI TÖRTÉNETraÁSUNK ERDÉLYRE NÉZVE. 17 

hiányzott. És a régi magyar történetirtík s oklevél-fogalmazóknak, mert 
latin nyelven dolgoztak, gyakran szükségük lévén a nem vagy nemzetség 
értelmét latinul kifejező szóra: a a égre egynél többet használtak, rend- 
szerint pedig ezeket: trihus, jjrogenies, generaíio, genus; általok e sza- 
vak a családcsoportok vérrokonsága kifejezésére nézve hasonértelemüek- 
nek tartatván. 

Oly igazság ez, melyet a történet és oklevéladatok sokasága min- 
den kétségen kiviil valóvá teszen '). 

De a milyen kétségtelenül igaz, történet s oklevéladatoknál 
fogva, hogy a székely és magyar régi történetírásban s oklevél-fogalma- 
zásban a tribus, progenies, generatio, genus szavak hasonértelműeknek tar- 
tattak s mint olyanok használtattak a nemek vagy nemzetségek latinul 
kitételében: épen olyan igaz aztán az is, hogy Verbó'ci hanyag, liibás szer- 
kezetben adta a székelyeknek nemekre s nemeknek ágaira oszlását, midőn 
rólok így írt: „Per tribus et generationes, atque lineas generationum (anti- 
quorum more) haereditates ac officia inter sese partiuntur et dividunt." 
S azért hibásan, mert idejében tribus és generatio mind egyet tett; s ha ő 



Meggyes et rumo Kwrlh." Dátum in ciuitate Meggyes feria tercia proxima post 
secundain Dominicam Trinitatis anno Dominj niillesimo quingentesiino septuage- 
simo quinto. Eredetileg megvan az értekozőnél. 
1) Kézai Simon írja: „Habét etiam (Scythicum regnum) provincias centum et octo, 
propter centuui et octo progenies. — Centum enim et octo generationes púra tenet 
Hungária et non plures." — „Tunc de tribubus centum et octo elegerunt viros fortes 
ad bellandum, assumentes de quolibet tíenere decem miliia armatoruni, aliis in 
íScythia derelictis." — „Cum piira Hungária plures tribus vei progenies non ha- 
beat, quam generationes centum et octo, videndum est, unde esse babent illorum 
progenies, qui de terra Latina, vei de Alamannia, vei de aliis regionibus descen- 
derunt." Idézett könyve 13, 18, 76. 11. A Ttóroc? neve alatti XIV. szHzadbeli (1358) 
krónikában olvasbatni: „Zoboich verő alius capitaneus, nndeCAak oritur generatio, 
descendisse dicitur in ipso campo et loco ubi Chakvara jacet nunc desolata." S leebb : 
„Sed quintus (capitaneus) Leél est nominatus . . . Ex isto quidem Zuard oritur 
generatio.''' Johannis de Turóc Chronica Hungaroruni. P. II. Cap. IV. VII. Schwandt- 
nernél: Tom. I. Pag. 83. 84. És nti itt a történetiratban generatio val van kifejezve, 
az oUevelekhen ge/iussal. 1237-bül: ,,N'otuiiifieri volo, quod cgo C/iak, filiusGVor^n 
de genere Cliak comes Soproniensis • — nionasterium ordinis Cisterciensiuin — su- 
scepi ad aedilicandum." 1274-büI: „Elisabeth regina — quia comes Laurentius, 
nepos Veech nobilis rfe g-f/íere Zartrrf . . multos exhibuit famulatus." 1323-ból: 
„Carolus — rex — ad universorum notitianiliarum serié volumus pervenire, quod 
M. T. T. ÉVK. VIII. 2. 3 



j 8 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

mégis különböző értelmet kivánt volna azoknak tulajdonítani : akkor szer- 
kesztése nem egyezett volna a valósággal ')• 

Épen olyan igaz továbbá, hogy szabatosan, helyesen imígy kellett 
volna — használt szavainál maradva — szerkesztenie .- „per tribus atqiie 
lineas tribuum ;" „per generationes atque lineas generationum ;" vagy leg- 
alább: „pertribns seu generationes atque lineas generationum;" ^) — mert 
csak ily szerkesztés adá vala igazán és hiíven a székelyeknek korabeli ne- 
mekre s ágakra oszlását. 

Ámde Yerbó'ci nem mindenhol ügyelt arra, hogy szabatosan és vi- 
lágosan írjon. Nem ismét csak hason értelmüek-e egymás mellett épen 
kritikai vizsgálat alatti szerkesztésében ez igék is: partiimtnr et dividimt? 
S nem homály borongja-e körűi ime Idtételét: „antiqtiorum more ?" miután 
nem tudatta határozottan, mit egyetlen egy, vagy pár szóval tehet vala, 
kik voltak légyen ama régiek, kikre itt lűvatkozott. 



fráter Mauritius, ordinis fratrum Praedicatorum, filius inagistri Demetrü quon- 
dain Báni de genere Cliak — cxhibuit nobis quasdam literas privilegiales." Cod. 
Dipl. Hung. Toin. IV. Vol. I. Pag. 98. Toni. VI. Vol. 11. Pag. 398. 399. Tom. 
VIII. Vol. II. Pag. 444. 445. sat. 

1) Ez okból — legyen szabad megjegyeznem — nem tarthatom eltaláltnak Verbőci 
szavainak a magyar Akademia-eszközlötte kővetkező fordítását is : „Az örök- 
ségeket és hivatalokat {régi szokásként) nemzetségek e's ivadékok és ívadéki ágak 
szerint osztják fel magok között." Verbőci István Hármaskönyve. Az MD. XVII- 
ki eredeti kiadásra ügyelve magyarul kiadta a magyar tudós társaság. Pest. 1844. 
Harmad. R. 4. Cím, A valóval legmegegyezőbb fordítás, véleményem szerint, ez 
lenne: „Az örökségeket és hivatalokat (régiek szokásaként) 7iemek es nemek- 
nek ágai szerint osztják fel magok között." 

2) A „linea^'- szót helyesen vette fel s használta Verbőci , noha használhatta volna 
ezt is: ramus. A íí?/«A7/«<rAiVwrt szerkesztői tehát a székelyeknek nemekre s ágakra 
osztatását még helytelenebbűl írták le mint Verbőci , midőn e szavakkal fejezték 
ki : „qui per tribus et generationes atque curias generationum antiqunrum more 
haereditates et officia inter sese partiunfur et dividnnt." Quadripartitum opus 
Juris consvetudinarii Regni Hungáriáé. Zagrabiae. 1798. P. IV. Tit. V. Pag. 
416. Mert nem csak megtartották mind a trihus mind a generatio szót különböző 
értelemben alkahnazva, mi már Verbőci Tripartitumában is hiba vala; hanem e mel- 
lett mellőzlek a lmeá-\, mi ottan helyesen állott, s helyébe a curiá-t iktatták hely- 
telenül. Tudom ugyan, hogy a római népet már Romulus tribusokra s curiák- 
ra osztá; tehát a curiák nép-alosztályok salának a rómainál is; azonban el- 
hallgatva itt mindazt, i\üiH római curiáknak székely nem-ágakra alkalmazhatása el- 



RÉGI történetírásunk ERDÉLYRE íiÉZ\'B. 19 

És a zavar és a baj, melyet ily hanyag, hibás, homályos előadá- 
sáí'al hosszú idősoron le folj'vást okozott és okoz még most is, temény- 
telcn. Mert a távolabbréli székely örökösödés igen sok esetére nézve nem 
lévén más positív törvény mint az, melyet ó nemek és ágak szerintinek 
írt le: ez okból gyakran történt és történik ama hivatkozás a pörlekedők, 
ügj'védek, itélő birák által; s mivel azon tévedésbe hozta s tartja őket, 
hogy az általa használt tribus, generatio, linea szavak mind megannyi kü- 
lönböző osztályfokozatát tették hajdan a székely nemzetnek, ahhoz ké- 
pest törekednek azokat a gyakorlati életben alkalmaztatni s alkalmazni is 
kivánő szándékkal magyarázni '); minél fogva már az elméleti téren so- 
kan képtelen zavarokba, bajokba sodortatnak. 

S most értve már nem csak azt, mi keveset jegyzettek fel régi 
történetíróink Erdély koronkénti történeteiből és állapotáról, hanem azt is, 
mily hanyagul, hibásan és homályosan jegyeztetett fel általok ama kevés 
is; el kell ismernünk, hogy ők a következett nemzedékek fiainak hagyták 
rsaknem egészen a nehéz feladatot, Erdélynek Magyarországhoz volt kap- 
csoltatása korszakabeli történeteit, viszonyait, állapotát kinyomozni, a 
kritikai nyomozódás eredményét öszveszerkeszteni, s akkori történetiratát 
ekkép előteremteni. 



len fel lehetne liordüni, kérdem: miután A székely nem-ágak kitételére nálunk 
a linea, ramut, arbor szavak használtattak s divatoztak hivatalos irományokban és 
oklevelekben, esnem ok nélkül: mi szükség volt azokat mellőzni és helyettök 
a merőben új curidl alkalmazni? 
1) így magyarázá Szolga János is, egyike a legjelesebb és leghíresebb erdélyi ki- 
rályi táblai ügyvédeknek , székelyjogi kérdései s feleletei sorában irván : ,,A szé- 
kelység Erdélyben ma is lakott havasközötti helyeiken megtelepedvén : a foglalt 
földet törzsfaj (jtribus~), nemzedék igeneratio), és ágazatonként (linea) osztotta fel" 
sat. — Székelyjogi ötven kérdések s feleletek. Maros-Vásárhely. 1844. 58. 1. 



30 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ÖKLE VÉL ADALÉK. 

I. 

Uladislaus Dei gratia Rex Hungáriáé et Bohemiae etc. Fideli nostro 
Spectabili et Magnifico Johanni de Zápolya perpetiio comiti Sceptisiensi ac 
Vajvodae Partium regiii nostri Tianssilvanarum, et comiti Siculorum no- 
stroruin, nec non Capitaneo nostro, Affini nobis sincere dilecto, ejxis- 
demque Vice Vajvodis, ac ofTicialibiis et locumtenentibus, cunctis etiam 
aliis officialibus et Subditis nostris praesentibus et futuris praesentes visu- 
ris salutem et gratiam. Expositum extitit Majestati nostrae in personis fide- 
liuin nostrorum prudentuiti et circuinspectorum Andreáé Kalmár, judicis anni 
proxime praeteriti, ceterormnque universorum civium et incolarum civita- 
tis nostrae Koloswariensis. Quod cum aestate proxime praeterita rustici et 
plebeae conditionis homines ubique f érme per totum hoc regmim nostrtim sub 
nomine Cruciate (sic) contra nos et hoc ipsum regmim , et ad delendam uni- 
versam nobilitatcm insurrexissent phirima et horrenda mala hinc inde exer- 
centes et perpetrantes : nonnulli tandem capitanei ipsorum rusticonim, qui 
versus Transsilvaniam insurrexerant cum ingenti copia suorum complicum 
prope civitatem ipsam nostram Koloswariensem castra metati fuerant. 
Quos cum ipse Andreas Kalmár tanquam judex ob fidelitatem Majestati 
nostrae et Sacrae coronae nostrae debitam, ad eandem civitatem nostram 
intrare vetaret; praefati capitanei postularunt cum paucis duntaxat suo- 
rum intromitti. Quamobrem idem judex habito superinde cimi totó consu- 
latuejusdem civitatis nostrae maturo consilio, quo magis a rabié et sinistris 
conatibus ipsorum popularium civitatem ipsam praeservare et tutari pos- 
sent , visum eis fueral, capüaneum, eorundem cruciferortim aim exigua comi- 
tiva ad ipsam civitatem intromittere. Qtti cum ingressi fuissent, temeritate 
sumta excitataque seditione, tandem certa bona nobiliiim, quae iidemmetu pe- 
riculi intulerant, ab his, apud quorum mamis reposita erant et locata, ri ex- 
torsissent et de^jraedati fuissent et inter sese sortiti. Qiiibus üdém judex et 
cives, timentes ne ci vitás ipsa tota in praedam a commimi populo conver- 
teretur, alüs etiam bonis et salutaribus respectibus resistere pro timc qui- 
dem noluerunt, verum paucis post diebus refrigerato et sedato aliquantis- 



RÉGI történetírásunk ERDÉLYRE NÉZVE. 21 

per fiirore ipso populari, quaesitaquc aliqua occasione et oportimitate, eos- 
dein cruciferos, ])uta principaliorcin rapitaneiim eoruin cuin viginti duobus 
servitoribiis ipsiiis captivari fecit, quos tandem ad inaniis vestras tradidit 
publico supplicio extenriinandos, qui mox merita etíain murte peremti esse 
dicimtiir. Licet igitur idein judex et elves nostri ea qiiae fidei — fídelitatis 
coruin nobis et sacrae coronae nostrae debita sünt et in hoc et aliis oinnibus 
actionibiis eonun egerint, et inter alia integritatls eoriim indicia ])roclania- 
ri etiani fecerint, qnod niillus oinnino de medio eorum in auxiliuni ipsiiis 
rusticanae plebis accurrere anderet: nunc tamen nobiles ipsi, quorum «t 
pracfertiir bona ])raeniisso modo casu in ipsa civitate nostra per ipsos nia- 
lefactores sünt dispersa et ablata, qui quidem nobiles sex numero aut se- 
ptem sünt, praetextu hujusmodi direptionis et ablationis bonorum, eosdem 
Andreám Kalmár, protunc ut praefertur judicem et ceteros cives ejusdem 
civitatis nostrae molestare et inquietare cepissent, vellentque propterca 
eosdem ac personas et res eorum arestare; cum tamen, prout ex praemis- 
sis elucet, non culpa neqiie vitio aut negligentia ipsorum judicis et civium 
nostrorum depraedatio praescripta facta extitit; non enim ad depraedatio- 
nem faciendam, scd ad praeservandam civitatem a timiultu et periculo, 
capitancus praefatus cum paucissimis suis intromissus fuerat, qid tamen 
postmoduni modo praemisso poenam sui sceleris subierunt. His igitur om- 
nibus consideratis et maximé quia iidem cives nostri fideles semper sese 
nobis et pracdecessoribus nostris, divis condam regibus Hungáriáé divae me- 
móriáé, sacraequc coronae nostrae exhibuerunt, multaque et varia onera 
penes fidelitatem eonun sustinuerunt, prout eo ipso quoque tempore tutmil- 
tuatioiiis riisiiconim magna et mcredíbílía , ut tntelligimiis , danqt/ia ma- 
ximé in abactione nmnium pecoriim et armentornm suorum in valore aliquot 
forte miUiiimfforenorumjjerceperimt. Accedente insuperadliaecsupplicatio- 
ne etiam humilíma nonnullorum fidelium nostrorum per eos Majestati no- 
strae superinde facta, eosdem Andreám Kalmár, pro tunc judicem et cete- 
ros cives ac communitatcm dictae civitatis nostrae Koloswariensis de et super 
liujusmudi rebus et bonis per praefatos cniciferos sive malefactores modo 
praemisso depraedatis et ablatis, rebus praemisso modo stantibus et se ha- 
bentibus, et in quantum ut praemittitur depraedatio ipsa de voluntate et 
conimissione ipsorum civium non est ])erpetrata; bonaque ipsa ablata in 
manibus eorundem civium aut usquam alias (vsq als) in ipsa civitate no- 
stra non simt, ordinationiquc regnicolarum nostrorum super rectificandis 



22 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ejuscemodi hiiic indo illatis dampnis editae derogare id non videbitiir, qni- 
etos et expeditos, atqvie ab oinniiiin et quoniinlibet impetitíone et pertur- 
batíone secuios et liberos regia nostra auctoritate reddendos et pronuncian- 
dos duximus, imo reddimus et proniinciainus praesentium per vigorem. 
Quocirca Fidelitatein Vestram requiiiinus et hortamur, eidemque etiani 
omnino comniittimus et mandamus: ut amodo deinceps praefatos An- 
dreám Kalmár, judicem anni praeteriti, ceterosque cives et incolas prae- 
tatae civitatis nostiae Koloswariensis ratione praemissorum in personis 
aiit rebus etbonis eonim ad — nstantiam qiioiumpiam nemini prorsiis im- 
pedire, molestare aut inqiüetare permittere, neqiie permitti facere, sed 
eosdem contra quoscunque praevia ratione ipsos tiirbare volentes, tneri, 
protegere ac defendere ac indempnes conservare debeatis et teneamini, 
auctoritate nostra praesentibus Vobis in hac parte attribiita median. Se- 
cus non factiir. Praesentibus perlectis exhiben. restitutis. Dátum Posonij feria 
secunda proxima ante festum ascensionis Domini. Anno ejusdem millesi- 
mo quingentesimo decimo quinto. 

P. H. 

A Kolosvár városa levéltárában találtató eredeti lerélből. 



n. 

Ludoviciis Dei gratia Rex Htmgariae et Bohemiae etc. Fideli nosfro 
Spectabili et Magnifico Joanni de Zápolya, comiti perpetuo Scepusiensi, 
Vajvodae nostro Transsilvanensi et Siculorum nostrorum comiti etc. ejus- 
que Vicevajvodis salutem et gratiam. Exposuerunt Majestati nostrae fide- 
les nostri prudentes et circumspecti judex et jurati ceterique cives civita- 
tis nostrae Coloswariensis. Qualiter licet ipsi tempore praeteritae sedütonis 
rusticorum in fidelitate nobis debita probe perstiterint et seditiosis hominibus 
non modo non adhaeserint, sed se illis potius pro tuenda nobilitate, in quam 
illi conspiraverant, opposuerint, et contra tilos non síné gravi eoriim damno 
ac periculo decertacerint ; praeterea in argimientum euidentius fidelitatis et 
constantiae eorum omnes illos, qui de ipsoritm medio parles ipsonim tmmil' 



RÉGI történetírásunk. ERDÉLYRE NÉZVE. 23 

tuantium sequuti, participesque scelerum eorum reperti fmssent, captos ad 
manus Egiegii Jonimis Tliüinallyay pimiendos et niciitis poeiiis iniilrtan- 
dos tiadidi'iint, ])leios(jue etiani iiobiles de rusticuriuii captivitate elibc- 
raverint. Tainen nobiles coniitatuum Zolnok Mediocris et Colosvaiiensis 
non advertcntes fidelitatem et constantiam eorundeni exponentium et pe- 
ricula, qiiae pro nohilitate subienint et passi sünt, ^ ariis oppressionibiis, in- 
juriis et daninis, nullo liabito delectu aut respectu : eosdeni e.xponentes, 
perinde ac infidelcs punire, dainnificaie, et eosdeni pro resarciendis dam- 
nis, qiiae ipsis nobilibus nialefactores, perversique ac seditiosi tnnc intu- 
lissent, graviter taxare contenderent. Allegantes ipsos exponentes oni- 
iiiiim malom ni per riisticos patratonini, et damnorum eisdoni nobilibus 
illatoruni aiitliorcs fiiisse. Supplicaveriint itaque Majestati nostrae üdeni 
exponentes, ut adbibito remedio oportiino quieti ac honestati eorum con- 
sulere dignareniiir; offerentes se ad oninia justa seniper paratos et admi- 
nistraturosonmenijustitiamdoliis, siqui in medio eorum culpabiles iuAeni- 
rcntur, modo poenam malorum boni et justi homines subirenoncogerentiir; 
quoriim supplicatio cum nobis justa esse videatur, ntjiote eonmi, qui soli 
justitiacinnituntiir, nianda^inius per alias literas nostras praefatis nobilibus 
comitatinim Zolnok Mediocris et Coloswariensis : ut ab eorum persecutione 
et illegitinia oppressione desistant et ad aliquam sohitionem cogere non 
audeant. Qui si fecerint bene quidem, alioquin voliimus et Fidelitati Ve- 
strae harum serié firmitcr niandamus : quatenus acceptis praesentibus prae- 
fatüs exponentes a molestatione et illegitima impetitione praefatorum no- 
bilium defendere, protegere et manutenere niodis omnibus debeatis et te- 
neaniiiii, autlioritate nostra regia praesentibus Yobis in hac parte attributa mé- 
dián. Quod si quipiam eorum damnificatione per ipsos causarctur, via juris 
et non facti cum illis procedat. De quibus omnibus si tales reperientur, 
ipsimet exponentes ad omnem satisfactionem jure mediante impendendam 
sesc ultro oflferunt. Secus — non factiu-. Praesentibus perlectis exlűben. 
restitutis. Datiini Biidae feria quinta proxima ante fostum beatorum Viti 
et Modesti martyrum. Anno Doniini millesimo quingentesinio decbno- 
sexto. 

(P. H.) 

Commissio propria 
Domini Regis. 
A Kulosvár városa levéltárában találtató eredeti levélből. 



24 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 



III. 

Mathias, Dei graria Rex Hungáriáé, Dalmatiae, Croatíae etc. fide- 
libus nostris conventui ecclesiae de Colos Monostra salutem et gratiam. Cnm 
nos attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri Ma- 
gnifici Johannis Pangracz de Dengeleg etc. per eiun primuni sacrae liujus 
legni nostri Hungáriáé coronaetandemqueMajestatinostrae sub loconim et 
temponim ^arietate exliibitis et impensis, possessionem Zenthjral vocatam 
in coinitaiu Thordemi habitam , quae cujusdam Anthonij Desew de Patha 
praefuisset , sed per notam iiijidelitaiis ejusdem, quam ipse e.v eo, quod cum 
iiovissime tiobiles et incolae Partium Transsihanarum a fidelitate nobis jiire- 
jiirando praestita in eo defecissent, quod paríter cum Johanne Groff, quem 
ad honorem rajrodatus earundem Partium extuleramus , contra nos, dum 
easdem Partes regni nostri Transsilvanas intrassemus , animo nocendi insur- 
rex'issent, tum praefatus Anthonius Desew eisdem adhaeren. contra nos nota- 
hiliter insiirrexerat , ex lege regni nostri incurrit , juxta antiquani et ap- 
probatani ejusdem regiű nostri consvetudinem ad sacram dicti regni nostri 
coronam , consequenterque collationem, nostram rite et legitimé devoluta est, 
siniul cum cunctis suis utilitatibus et pertiiientiis quibuslibet meniorato 
Johanni Pongracz, suisque haeredlbus et posteritatibus uni^ersis, vigore 
aliarum literarum nostrarum donationalium exinde confectarum contulerimtts 
^ elimusque ipsum in doininium ejusdem per nostrum et vestrum liomines 
legitimé facere introduci. Igitur fidelitati Vestrae firiniter mandamus, qua- 
tenus í'estrum mittatis hominem pro testinionio fide dignuni, quo praesen- 
te Paulus vei Nicolaus de Jara, aut Petrus Indaly sive Ambrosius de Zyl- 
was sin Sigismimdus Sólymos de Pethlend seu Paulus de eadem alüs ab- 
sentibus homo noster ad facies dictae possessionis Zentkyral, vicinis et 
commetaneis ejusdem imiversis inibi legitimé convocatis et praesentibus 
acceden. introducat eundem in dominium ejusdem statiiatque eandem ei- 
dem simul cum címctis sitís utilitatibus et pertinentüs quibuslibet praemis- 
sae nostrae donationis titulo perpetue possidendam, si non fuerit contra- 
dictum; contradictores verő si qui fuerint, evocet ipsos contra annotatum 
Johanncm Pangracz in praesentiam vajvodae vei vice vajvodae earundem 
Partium regni nostri Transsihanarum ad terminum competentem, ratio- 
nem contradictionis eorum redd — — — post haec hujusmodi introdu- 



RÉGI TÖRTÉNETIBÁSUNK ERDÉLYRE NÉZVE. 25 

ctioiiis et statutionis seriem cum contradictorum et evocatonim, si qui fue- 
rint, vicinoruinque et coininetaneonim , qui jjiacniissae statiitioni intei- 
erunt, nominibus teiniinoqiie assignato eisdem vajvodis suo inodo rescri- 
batís. Dátum in Zazkezdy feiia quaita proxima post festum nmnium san- 
ctoriuii. Anno Domini millesimo quadiingentesimo sexagesimo septimo. 
Regni nostri anno decimo, coronationis verő quarto. 

A kulosmonostori konventnek beiktatásról tudósitó ugyanazon évi eredeti le- 
veléből. 



IV. 

Matliias Dei gratia Rex Hungáriáé, Dahnatiae, Croatiae etc. Fidelibus 
nostris Conventui Ecclesiae de Colos Monostra, salutem et gratiam. Cuin 
nos attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fideliiun nostrorum 
Egregionmi Stephani et Demetrii Jaxyt de Naglak, per eos primum sa- 
crae hujus regni nostri Hungáriáé coronae tandemque Majestati nostrae sub 
locorum et temporura varietate exliibitis et impensis, possessiones Farnas, 
Iwaníelke, ffalko, JVíjfalu, Kelechel, Felsew-Fíjld, Kesepsewfyld vocatas in 
comitatu de Colos habitas, quae cujusdam Benedictj TVeres de eadem Far- 
nas praefuissent, sed per notam infidelitatis ejusdem, quam ipse ex eo, qiiod 
cum pridem nohiles incolae Partium Transsilvauarum a fidelitate nobis jure- 
jiirando praestita in eo defecisseiit , quod pariter cum Johanne Groff, quem 
ad honorem vajvodatus eanmdem Partium extuleramns , contra nos, duw 
easdem Partes regni nostri intrassemus, adversus nos animo nocendi insii- 
rexissent, tum praefatus Benedictus TVeres eisdem adhaeren. contra nos no- 
tabiliter insurexerat, ex lege regni nostri incurrit, juxta antiquam et appro- 
batam dicti regni nostri consvetudinem ad sacram ejusdem regni tiostri co- 
ronam consequenterque CoUationem nostram rite et legitimé devolutae sünt, 
simul cimi cunctis earundem utilitatibus et pertinentiis quibuslibet memo- 
ratis Síephano et Demetrio Jaxijth, ipsorumque haeredibus et posteritati- 
bus uni\'ersis, vigore aliarum literarum nostrarum donutionalium exinde 
confectarum in perpetuum contulerimus , velinuisque ipsos in dominium 
earundem per nostrum et vestrum homines legitimé facere introduci. Igi- 
tur fidelitati Vestrae mandamus , quatenus vestrum mittatis hominem pro 

M. T. T. ÉVK. VIU. 2. 4 



26 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

tesrimonio fide digmim, qiio praesente Rofael de Walko, sive Geoigius 
Rado de Monostor , aut Michael de Bykal vei Georgius de Kapws , sive 
Ladislaus Gcrewfy sin Johannes de Zenthkiial, aliis absentíbus homo noster 
ad facies dictaium possessionum, vicinis et commetaneis eanindem univeisis 
inibi legitimé convocatis et piaesentibus acceden. introducat praefatos Ste- 
phanuin et Demetriiim in doininiuni earundem, statuatque easdeni eisdem 
simul ciim címctis earum utilitatibus et pertinentiis quibuslibet praemis- 
sae nostrae donationis titulo ips. incumbcnti perpetuo possidendas, si non 
fuerit contradictiun ; contradictores verő, si qxii fuerint, evocet ipsos con- 
tia annotatos Stephanum et Demetrium in praesentiam vajvodae vei vi- 
cevajvodae Partiiun regni nostri Transsilvananim ad terminum competén- 
tem rationem contiadictionis eoium reddituros; et post haec hujusmodi 
introductionis et Statutionis Seriem cum contradictorum et evocatorum si 
qui fuerint, vicinormnque et commetaneorum, qni praemissae statutioni 
intererunt, nominibus terminoque assignato eisden vajvodae vei vice vaj- 
vodae suo modo rescribatis. Dátum in Segeswar feria secunda proxima post 
festum omnium Sanctorum. Anno Domini millesimo quatringentesimo 
sexagesimo septimo. Regni nostri anno decimo, coronationis verő quarto. 

A kolosmonostori konventnek beiktatásról tudósító , ugyanazon i467-ik évbeli 
eredeti leveléből. 



V. 

Conventus Monasterii beatae Mariae Virginis de Colos Monostra 
omnibus Christi íidelibus tam praesentibus quam futuris praesentes visuris 
salutem in dominó Jesu salutís largitore. Ad universorum notitiam prae- 
sentium serié volumus pervenire. Quod nos literas Serenissimi principis do- 
mini AMadislai, Dei gratia regis Hungáriáé et Bohemiae etc. introductorias 
et statutorias nobis praeceptorie loqtientes et directas, lionore et reveren- 
tia, quibus decuit^ receperimus in haec verba: 

Wladislaus, Dei gratia Rex Hungáriáé, Bohemiae etc. fidelibus 
nostris Convnntui Ecclesiae de Colosmonostra salutem et gratiam. Cmn 
nos illi fassioni, dationi, collocationi et perpetuationi, quas fidelis noster 
nobilis Franciscus, filius condam Bartholomei Zekel de Strtgonio de et super 
totali possessione sua líysfalwd vocata, scilicet donio et curia nobil. in 



RÉGI TÖKTÉNETIRÁSUNK ERDÉLYRE NÉZVE. 27 

oadein Kysfalwd in medio Terrae Siculorum, in fine penes oppidum Zekcl 
Wasarhel vocatnm in distiictii scii sede Maros Zc — ap|)cllata cxisten. et 
habit, simul ciim inolendino suo prope eandem posses-sionoin Kysfalwd in 
facie fliivii Maroswyze dicti constnicto decurren. ciinctis eriani aliis haere- 
ditatibus siculicalibus , pnta tribus primipilatiis (sic, loco: primipilatibiis), 
qiinnini scilicet piimiis in genere Meggyes in linea Dudor, secundus inodo 
siniilí in genere Meggyes in linea Kywrth^ tertius verő ingenere Halom et in 
linea seu arhore Naaznan nuncupat. Jiaberentiir, fideli nostro Egrcgio ^4?*- 
dree Lazar de Gyergyo seii Zarheghalya, vigorc literaruin fidelis nostri 
Spectabilis et Magnifici Petri Comitis de Bozyn ct de Sancto Georgio, jii- 
dicis curiae nostrae et Vajvodae Transsilvani comitisqne Siculorum nostro- 
ruin fassionalinm pro mille flór. atir. per rationes et caussas in eisdem li- 
teris expressas fecisse dinoscitur, nostnun regiiim conscnsum praebueri- 
mus et assensum. Et niliilominus debitum habentes respectuni ad fidelita- 
tem et fidelium servitionim merita praefati Andreáé Lazar totum et omne 
jus nostrum regiiim, sí quod in praesciptis possessione, nec non domo et 
ciiria nobilitar. ac molendino et tribus primipilatiis (sic) *) aliisque cunctis 
suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet qualitercunque nunc haberemus 
vei successu temporum habere potuissemus, aut nostram ex quibuscxmque 
causis, viis, módis et rationibus nunc concernerent vei inposterum concer- 
nere possent Majestatem, memorato Atidree Lazar suisque haeredibus et 
posteritatibus utriusque sexus universis vigore alianmi literarum nostrarum 
consensualium exinde confectanmi in perpetuum contulerimus, velimusque 
eundem in dominium hujusmodi possessionis nec non domus et curiae nobili- 
tar. et molendiniettrium/;r?>«?jp27oíM«»íac dicti juris nostri regii per nostrum 
et vostrujn homines legitimé facere jntroduci. Super quo fidelitati Vestrae 
firmiter praecipien. mandamus quatenus vestnnnmittatishominem protesti- 
monio fide dignum. Quo praesente Michael de Gywlakwtha aut Bernaldus 
vei Franciscus T/iamassy de Naznanfalwa sive Gaspar Sykesd de Theremy 
aliis absentibus homo noster ad faciem praescriptae possessionis Kysfalwd 
consequenterque antedictarum domus et curiae nobilitar. ac molendini et 



*) A nemekre s ágakra oszláson kivűl, mely vérrokonsági volt, politikailag még három 
rendre osztattak ez időben a székelyek. Az alsó rendbeliek gt/alogoknak, peditet 
mondattak , a felső rendbeliek elsőknek, primores, a középső rendbeliek lovagok- 
nak, lófüknek, equites, primiinli. Egy primipilalus tett annyi székely örökséget, 
mennyit egy középső rendbeli székelynek, primipilusnak birnia kellett. . 

4* 



2g A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

trinm primij)ílatuutn , nec non jiuis nostri legii in eisdein habiti vicinis et 
commetaneis eaiundeni universis iiűbi legitinie convocatis et piaesentibus 
acceden. introducat praefatiun Andreám Lazar in dominium eanmdem et 
dicti jiiris nostri legii, statiiatque easdem et idem eidem simul cum cun- 
ctis suis utilitatibiis et peitinentiis quibuslibet praemisso juris titulo eidem 
incumben. perpetuo possiden. si non fiierit contiadictum. Contradictores 
verő si qni fuerint evocet eosdem contra annotatum Andreám Lazar ad 
terminum corapetentem nostramqne personalem in praesentiam rationem 
contradictionis eorundem reddituros. Et post haec hujusniodi introductio- 
nis et statutionis seriem ciun contradictonun et evocatorum, si qui fuerint 
vicinonimque ct commetaneorum, qui praemissae statutioni intererunt, no- 
minibus terminoque assignato ut fuerit expediens, dictae nostrae personali 
praesentiae fideliter rescribatis. Dátum Budae Dominico die proximo ante 
festum beatae Ceciliae virginis et martiris. Anno Domini millesimo quin- 
gentesimo septimo Regnorum nostrorum Hungáriáé etc. anno decimo octa- 
vo, Bohemiae verő tricesimo octavo. 

Unde nos ])raemissis mandatis ejusdem domini nostri Regis semper 
obedire cupientes ut tenemur, ima cum praefato nobili Michaele de Gyw- 
lakutha homine ejusdem domini Regis nostrum hominem, videlicet reli- 
giosum virum, fratrem Demetrium sacerdotem, socium nostrum conven- 
tualem ad praemissas introductionem et statutionem faciendas nostro pro 
testimonio fide dignum duximus destinandimi. Qui quidem fráter Deme- 
trius Testimonium nostrum tandem exinde ad nos reversus^ scilicet praefa- 
tus Michael de Gywlakwtha, homo regius aliqua infirmitate praeventus ad 
faciendam fassionem super hiijiismodiexecutionis serié in nostram neqiii^it 
venire praesentiam. Itaque ad instantiam et legitimam petitionem dicti 
Atidree Lazar duos ex nobis videlicet fratres Georgium priorem et Barna- 
bam sacerdotes, socios nostros conventuales ad ea, quae praenominatns 
. . . . ipsis fateretur, audienda et tandem nobis referenda duximus 

transmittendos. Qui demtmi ad nos re conscientiose 

retulerunt eo modo : Quod feria quinta proxima post festum apparitionis 

beati INIichaelis a ichael de Gyulakwtha homo regius in do- 

mo habitationis suae in eadem Gyiilakictha habita, in ipsis 

fassus exstitisset, prout etiam dictum Testimonium nostrum nobis retulit, 
hoc modo. Quomodo ipsi feria quarta proxima ante Dominicam ramis pal- 
marum proxime praeteritam, aliis etiam diebus immediate sequentibus ad 



RÉGI történetírásunk ERDÉLYRE NÉZVE. 29 

id apris et sufndcntibus ad faeiem praesciptae totális possessionis Kij.tfalud 
vocatae, consequenteique domiis et curiac nobilitar. in eadem Á'ysfalud, 
in medio Terrae Siculoium in fine penes oppidum Zekelwarsarhel a ocatmii, 
in districtu seu sede 3Iaroszeek appellata existen. et Iiabitanim ac molen- 
dini prope eandem possessionem Kysfalwd in facie fliivii 3Iarosinjze con- 
structi decunen. cunctanim etiam alianun hacreditatiim Sicvdicalium prae- 
libati nobilis Frandsci filü condani Bartholomei Zekel de Strigonio puta 
tríuin primipílatuum , prinii scilicet in genere Meggyes in linea Dudor, se- 
cundi modo simili in genere Meggyes ac in linea Kwrth , tertii ^ero in ge- 
nere Halom et in linea seu arbore Xaznan niincupatis, nec non dicti jiiris 
regü in eisdem habiri, vicinis et conimetancis eoiimdem universis et prae- 
sertim nobilibiis Bernaldo Zekel de Nagyernyeic, Georgia vice Capi- 
taneo dictae Sedis Maros, Benedicto Choronk familiar. Relictae condam 
Georgy de Zentgyeivrgy et Alberto Polyák de Zekelfalwa. Item pro^idis 
Atidrea Balay , judice oppidi Zekelwasarhel, Johanne Kouach, Blasio Zer- 
day in eadem Zekelwasarhel commorantibns, aliis etiam quam phuibus 
inibi legitimé convocatis et praesentibus insimul accessissent; ubi idem 
homo dicti domini nostri Regis, praefato nostio Testimonio praescnte, 
introduxisset praefatxm Andreám Lazar de Gyergyo sete Zarhegyallya in 
domínium eanmdem et dicti juris regii in eisdem habiti, statiiissetqiie eas- 
dem et idem eidem simul cum cunctis ipsarum utilitatibus et pertinentiis 
quibuslibet praemisso juris titulo eidem incumbenti perpetuo possiden. et 
in faciebus eanmdem congruis diebus et sulficientibus moram facien. et 
protrahen. nullo penitus inibi contradictore apparente. In (cujus) rei memó- 
riám lirmitatenique perpetuam praesentes literas nostras privilegiales pen- 
dentis et autentici sigilli nostri munimine roboratas duximus concedendas. 
Dat. Sedecimo die diei introductionis et statutionis praenotatarum. Anno 
Domini millesimo quingentesimo octavo. 

A kolosnionostori konvent levéltárában találtató eredeti levélből. 



30 A MAGYAR TUD. T.ÚISASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 



n. 
AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL. 

SZÉKFOGLALÓLAG ÉRTEKEZETT MÁJ. 18. 1846. 

PAULER TIVADAR LT 



Az emberiség szellemi s anyagi fejleménjére eldöntő befolyású az 
álladalom; nemünk ősidejétől kezdve, minden nevezetesebb események 
ennek körében küzremimkálásával, intézvénj'einek védszárnyai alatt 
történtek; létele nemünk művelődésének, polgárisodásának lényeges fel- 
tétele; szerkezetének taglalása tehát az emberi ész és szorgalom legma- 
gasztosabb, legérdekesebb foglalkozásaihoz tartozik, főleg korunkban, mi- 
dőn az elméletnek befolyása a gyakorlatra, a tudománynak hatása az élet- 
re mindinkább szembetűnő; — az összes álladalomtan legfontosabb felad- 
ványainak egjike, az álladalom jogalajjjánah meghatározása; mert va- 
lamiiU a büntetés alapja a fenyítójog egész rendszerére elliatároző befo- 
lyással bír, és S%etnereként *) a büntetőjog igaz terjedelmét csak az hatá- 
rozhatja meg, s határain belül az esetek végtelen szövedékeiben ismét csak 
az igazodhatik el, ki a büntetés erkölcsi forrását ismeri, ugy hasonlúlag 
egyedül azon kérdés megfejtése : „hogy mily alapon sarkallik az álladalom 
s ennek lényegét képező államhatalom jog- és észszerűsége ? miben találha- 
tó azon kötelék, mely a polgári társulat tagjait összekapcsolván, fenma- 
radását jogilag biztosítja?" szolgálhat biztos szövétnekül az álladalom ter- 
mészetének s viszonyainak felderítésére; s nyomossága, mellőzvén tisz- 
tán tudományos érdekét, annál kétségtelenebb, minél bizonyosabb, hogy 
hamis és ferde alapelvek valamint mindenütt, ugy ezen, az emberi társaság 
legszentebb kötelékeit tárgyazó tudományban is, szükségkép csak hasonlő 



*) A büntetésről. Budán, 1841. 5. I. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL. 31 

természetű következmények- s végeredjnényekre vezethetnek. — Ámbár 
pedig az említett kérdés megoldása az elfogulatlan elmére nézve, nem oly 
annyira szövevényes, mégis sajátszerű természeténél fogva mind a nemze- 
tek, mind a jogtudósok s bölcselkedők véleményei abban szétágaztak, és 
az utóbbiak az álladalmat részint isten akaratjára, részint történeti esemé- 
nyekre, részint pedig észszeres elveire alapítván, három fő osztályra 
sorozhatok *); a különböző' tudományos rendszerek vázlatos ismertetése 
s az észszerű kritika elvei szerinti megbirálása jelen értekezésemnek célja ; 

— mert csak ekként lehetséges az egyoldalú felfogásból eredt s annji 
hévvel folytatott eszmeharc kiegyenlítésére vezető ösvényt kijelölni, és 
az álladalmi jogot igaz alapjára visszavezetni. 

Kik az álladalmat közvetlenül isten akaratjára alapítják, általános 
vallásbölcseleti , bibliai vagy pedig természetbölcseleti elvekből indul- 
nak kJ. 

A vallásbölcseleti nézetek szerint az álladalom az emberi nem vég 
céljának létesítésére szükséges, nélkülözhetetlen intézet lévén, isten mü- 
vének tekintendő, — ki valamint az emberi nemet teremte, ugy az em- 
beri társaságokat is alapítá, — végtelen bölcseségénél fogva a társulati 
rend fentartására főliatalmat rendelvén; az első álladalmak azért szük- 
ségkép theokratiaiak voltak, s az utóbb keletkezettek, habár más utón a- 
lakultak is, egyedül az első megalapítás következtében létesülhettek; — 
bizonyságul szolgál a történet szava, melynél fogva az ó s t'ij ^ilág nem- 
zeteinek ősintézeteiben , majd mindenütt theola-atiai elvekre akadhatni. 
így mellőzvén a héber álladalmat, Egyiptom szokásai- s emlékeiben, 
szóval mindenben, mi polgárisodásából feumaradt, ezen nézet njomaira 
találhatni, ugyanazt mondhatni Indiáról, hol Menü törvénykönyve sze- 
rint a fejedelem az isten helyettese, a lég és vizek ura, a gazdagság 
nemtője, személye pedig az istenségek lényegének elemeiből alkottatott: 

— liivatkoznak az ó görögökre s romaiakra, Idk a gens Jidiát, a régi 
németekre, kik több fejedelmi családot Beda szerint, isteni származásiíak- 
nak hittek, az új világ népeire, névszerint Mexico- s Perura, a még most 
létező őstörzsökökre, a déltengeri szigetek lakosaira, — Afrikára, Ja- 
pán- s Thibetre; mind ezen népek, ámbár évezredek lefolyta s lakhelyeik 



*) \t elméletek osztályozásáról Isd. Maurenbrecher, Grundsaetze des heatigen deutsrh. 
Staatsrechts. Frankfurt 1837. 37. 



32 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

távolsága által egymástól elválasztva, mégis az álladalom isteni eredeté- 
nek liitét híven őrzék meg kebleikben, és mi ekként vallási szempont- 
ból s történetileg egyaránt igazolható, gyakorlati tekintetben is teljesen ki- 
elégítő eredményekre vezet; mert valamint az emberek természeti egyen- 
lőségénél fogva, az uralkodás eredete egyediíl isten rendeletéből nyerheti 
megnyugtató feloldását, ugy ezen rendszer az alattvalók alárendelését ne- 
mesbíti; az álladalom lételét a vallás tekintélyével szentesíti, s még 
akkor is védi, midőn vészhozó események tartósságát veszélyeztetik ; — a 
fejedebnet gyarlóságára s egy mlndenliató lénytőli függésére emlékeztet- 
vén, a kényuraságnak gátot vet, a jobbágyoknak védpaizsúl szolgál s 
akként mind a fejedelemre, mind alattvalóira nézve fölötte üdvös befo- 
lyású. Ezen rendszer védnökei keresztyén létökre nagyobb kisebb mér- 
tékben a bibliai szemponthoz közelítettek ; említendők közölök Haxthausen, 
S/effe/is, Phihpps, Geisler, sőt alapelveikre nézve, ámbár tetemes módo- 
sításoklval, Hegel s Haller is ezen iskolával szellemi rokonságban állanak. 
A bibliai rendszer védnökei az álladalmi főhatalmat a szent köny- 
vekre alapítván, a fejedelmek s alattvalók jogviszonyait az isteni kinyilat- 
koztatásra mint főforrásukra vezetik vissza; — az ó-szövetség több he- 
lyein ') kivül, főkép vallásunk isteni alapítójának azon tettére hivatkoz- 
ván, miként M«íe szerint az adót önmaga fizette meg; s Márknál a császár- 
nak adatni parancsolá azt, mi a császáré; ugyszinte sz. Pálnak leveleire, 
melyekben minden lelket egy felsőbb hatalomnak alávetettnek mondván, 
a hatalmat istentől származtatja, s kik ellene szegülnének, isteni rendelet 
ellenszegülőinek njilatkoztatja; Titushoz intézett soraiban a hivőket a 
fejedelem iránti engedelmességre inti, s más helyütt kijelenti: hog/ a 
trónok, maságok, fejedelemségek s hatalmak az istentől vannak; hasonló 
szellemben nyilatkozik sz. Péter, az alárendelés indokául isten akaratját 
idézvén, kiért a liivó'k a hatalmat bíró teremtményeknek hódolni kötele- 
sek -). Ezen a szent könyveken alapuló rendszer a középkorban általáno- 
san elfogadva volt ; az egyházi , a Sváb és Szásztűkör neve alatt ismeretes 
némethoni világi törvénykönyvek szerint, az isten valamint az égen két 
csillagzatot teremtett, egyet hogy nappal, a másikat hogy éjjel világítson, 
ugy két hatalmat is, az egyházit s világit alapítá; helyettesének a két ha- 



1) U. Chron. XXX. 12. Dan. II. 21. Sapient. VI. 3—5. Sirach. XVII. 14. stb. 

2) Sz. Máté XVII. 21, 22. Márk XII. 17. Sz. Pál a rómaiakhoz XIII. 1-7. Tituft- 
hoz III. 1. Colos. I. 16. — Sz. Péter I. 2. 13-18. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL 33 

taloin jelképe gyanánt két kardot hagyott, az egyik a római pápára, a má- 
sik ez által a róracii császárra szállt, ki az egész keresztyénség világi fő- 
nöke, egyháziakban azonban a hivők sorába tartozik; valamint azonban 
a nap a holdnál, a lélek a testnél kitűnőbb, i'igy az egyházi hatalom is a vilá- 
ginál niagasb fokon áll, s ez amannak védelmére rendeltetett '); e szel- 
lemben, a polgári főhatalom isteni eredetére vonatkozólag, nyilatkozott to- 
vábbá a 829. é\i párisi egyházi zsinat; Bajor Lajos német császár ko- 
rában, a birodalmi választófejedelmek rensei gyülekezete a császári hatal- 
mat közvetlenül istentől származtatta; a párisi parlament fio</^V^ bizonysága 
szerint, egy a francia király hatalmát a római jog szellemében a néptől 
származtató ügyvédet a törvényszéki szavalástól végkép eltiltá; s az ágo- 
stai hitvallás 16. §-ában a világi kormányról állíttatik, hogy minden fel- 
sőbbségek s rendezett kormányok istentől teremtetvék; innen végre töb- 
ben a fejdelmek isten kegyelmébőli címét s a koronázási szertartásokat 
vélik magyarázhatóknak. — Ezen, Hohbes koráig a tudományban is diva- 
tozott elmélet számos követői közé számítható a nagy nevű Bodin János, 
Vandái dánhoni püspök, ki Sámuelnek a királyságról adott rajzát a többi fe- 
jedelemségek előképének tekinti, s Filmerrel Ádámot az első királynak 
állitá , Maasius, Ztegler, ki felvilágosító példaként a nép által választott s 
még is hatalmukat -istentől biró egyházi főnökökre utal, BoecMer sat; 
az újabbak közöl szellemi rokonságban vannak a német theologiai jogis- 
kola követői: 3Iíiller Ádám , Görres, Schlegel, Krausz s azon francia böl- 
cselők, kik mint Bonald, gróf de Maistre , Ballanche, F2'e/-Casíeí az álladal- 
mat az isten-alapította egyház hasonmásának tekintik , végre a berlini hi- 
tes jogtanító fitahl Fridrik, ki egész jog- s államtanát a keresztyén vallásra 
alapítván, hasonlólag ezen osztályhoz tartozik ^). 

A termeszei bölcselők általános azonossági alapelvüknél fogva, a vi- 
lágot az istenség átváltoztatásának , és az álladalmat a természet létegzete 
kiegészítő részének teluntvén, eredetét is az általános alkotási ösztönből 
származtatják, mely az emberi nemben nem egyediíl mint önfentartási 
s nemi, hanem társulati ösztön is miíködik. Valamint tehát az összes ter- 



1) Can. 9. 10. D. 96. Cap. 6. X. de maiorit. et obedient. cap. 1. Extrav. coni. de mai. 
et obed. Sachsenspiegel B. I. art. 1. Schwabenspiegel Előszó 9. 10. ez. 

2) Ezen s a többi Írókról lásd az észjogtudoiuány történetét tárgyazó értekezéseimet 
a Tudománytár 1842. éri XII. s az 1843. III. IV. VII. Vili. IX. X. füzetében, hol a 
nevezetesebb munkák cimei is találhatók. 

M. T. T.ÉVK. viir. 2. 5 



34 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

mészetben az alkatrészek vonzereje által nagyobb tömegek s testek kép- 
ződnek, a physikai világban a különféle fajok s nemek keletkeznek: lígy 
az emberi társaság külön fokozatai, s közöttük az álladalom is alakúi, és 
ugyanazon erők által továbbá is fentartatik; az ellenkező irányú jelene- 
tek az eltávolító erők következményeinek tekintendők, melyeknek hatása 
azonban a közelítő eróTc túlsúlya által elegendőkép kiegyenlíttetik ; s az 
emberek ekként a természet szüksége, és szabadságuk körén fölúllévő 
törvények által a társas életre késztetve, egyedül a már alakult társu- 
latok viszonyait szabályozhatják szabadon. Ezen nézet elemeire már Jor- 
dantis Brunus s több scholasticus irataiban akadhatni, korimkban azonban 
ScheUing követőivel, újra föléleszté s rendszeresíté. 

A történeti megalapitások védnökei az álladalmat részint a/ö7<í6^río^- 
hól, részint blz atyai hatalomból\dLgy erők túlsúlyából, részint pedig az emberi 
természetben mint a történet ősforrásában rejlő szükségből származtatják. 

Kik az álladalom alapját a földbirtokban találják, azon általános el- 
ismert jogelvből indulnak ki, hogy a sajátjog természeténél fogva minden 
földbirtokos tulajdonának kirekesztő hasznát veheti ; ha tehát másokat a lete- 
lepedhetés jótékonyságában részesít, azon szabályokat is határozhatja meg, 
melyek elfogadásától engedményét föltételezni akarja, s ennél fogva nem 
csak magánjogi tartozásokat, hanem alattvalói hódolatot, polgári engedel- 
met is követelhetvén, státus-főnökké válik ; • — • a mint eredetileg egy, több 
vagy minden családfő saját földbirtokkal ellátva vala, ugy az ekként 
alakidt álladalom szerkezete fejedelmi, jobbági vagy népországlási lehet, 
sőt a földbirtok aránytalanságából, s a sajátjog lényegét képező egyes 
jogok felosztásából vegyes kormány-alkatok eredhetnek; a földbirtok 
ekként nem csak lehetséges, hanem egyedüli biztos alapja a főTiatalomnak, 
mert valamint a terűlet a polgárzat lételének szükséges föltétele s fen- 
maradásának biztosítéka, ugy országlót területi felsőbbség nélkül nem is 
képzelhetni, minthogy hatalmát annak átengedni kényteleníttetnék , ki a 
terűlet birtokába jutna. Ezen elmélet igazságát veleményök szerint, a 
történet kétség kivül helyezi, minthogy az álladalmak nagyobb részt ez 
úton keletkeztek, s a régi népek fejedelmei legtöbbnyire független föld- 
birtokosi családfőnükök valának; innen magyarázható hogy az egyed-or- 
száglói alkat Aristoteles, Cicero, Paitsanias, Sallustius, Tacitus szerint *) az 



I Arisloleles I. Pol. 1. Cicero 3. de \e^\\>.Pausanias, DeBaeolioL. IX.>Sa//aíí. Catili- 
nájában. Tacitus. Annál. „Lrbeni Romám a principio reges habuere." 



AZ Árj,ADALOM ÍOGALAPJÁRÓL. 35 

emberi társaság ősformája volt, s az egy kis Palaestiiiában Josue idejében 
31, Olaszhonban Romának alapítása előtt Gattererkéut 34 király talál- 
tatott; hasonló jelenst'gekre akadhatni Arabiában, Kis-Ázsiában, Indiában, 
Németbon- s Galliában. Arisloteles a makedoniai, lakaedemon s Molossok fe- 
jedelmeinek hatalmát ez okból származtatta *). A nagyobb álladalmak ezúton 
a birtokok összesítése által keletkeztek, s a fejedelmek címeiben is nyomai 
mutatkoznak a terület időjartával történt növekedésének; ily módon 
alakultak Némethon álladalmaí és ennélfogva a német birodalom nyilván- 
joga szerint az álladalmak legnjabb időig magán birtoknak s más módon 
alakultakra osztattak; ezen tannak, melynek a XVI — VII. században szá- 
mos követói voltak, elemeire Haller Károly, s a prágai jogtanító Schnabel 
munkáiban találhatni. 

A családi elmélet szerint, a család a társaság legrégiebb neme, 
azon gyökér, melyből a társulati viszonyok minden ágazatai fejlődnek. 
Az atya a természet törvényeiben alapuló hatalommal bír gyermekei fölött, 
ezeknek született főnöke, jogaik védője; később a szolgák járulnak 
hozzá, s az első hatalom a szülői és liri hatóság vegyületéből eredt; a csa- 
lád nemzetséggé, a nemzetség törzsökké alakul, míg ezen viszonyból a nép 
s álladalom eszméje ámbár eleinte csak homályosan fejlődik, mely a csa- 
lád ősjellemét azonban később is megtartja; az első családapa egyszersmind 
az első fejdelem volt, ki családját önjogánál fogva kormányozta, ennek 
tagjai természeti függésöknél fogva iránta engedelemmel tartoztak, s az ál- 
ladalom a családnak csak magasb fokozata. Ezen elmélet a rideg jogvi- 
szonyokat természeti szeretet-szülte érzelmekkel fölcserélvén, azokat a leg- 
gyöngédebb társulattá átvarázsolja, s ekként követői állítása szerint, az 
alattvalók állapotját leginkább biztosítja; tanuk bébizonyatására a szent 
könyA'ekre hivatkoznak, melyek szerint egyes néptörzsökökből vevék ere- 
detöket a legrégibb álladalmak, továbbá az ó történetnek tanúságára, az 
arab, kaukázi s amerikai ősnépek társas viszonyaira, és azon körülmény- 
re, miként a haza neve majd minden nemzet nyelvén a családi viszo- 
nyokra emlékeztet. Teljesen divatozott ezen rendszer az Ynkák országá- 
ban, s jelenleg még Sínában, hol elvein az egész státus szerkezete fenek- 
ük, s Confutset tana szerint a fejedelem népét mint családját kormányoz- 
za. A régiebb irók közöl Horn, Fiimer, az lijabbak közöl pedig Adámi, 



*) Aristoteles. Polit. L. V. c. 10. 



36 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Schmah, Vollgraf, némileg de Bonald s Beneke is ezen elmélet elveit vé- 
delmezek' sőt történeti szempontból a híres Dahlmamit s Ancillont is ide 

sorozhatni. 

Kik az álladalom lételét az erőhatalomra építik, az emberi nem 
ős állapotjára, az ugy címzett természeti állapotra utalnak, mely, akár 
jellemzésére az adatokat a polgári társaságban, törvények uralma alatt lé- 
tező s a műveltség magasb lépcsőzetén álló emberek cselekvényeiból, akár 
azon eljárásból merítsük, melyet a független nemzetek mint emberek 
testületei egymás iránt követnek, az ellenségeskedés és folytonos érdek- 
harc szomoni állapotja gyanánt tűnik fel , hol bántalmat bántalom követ, 
s az ember lételét folytonos veszélyek fenyegetik; az ily állapotban saját 
erejének használására a természet mindejikit feljogosított, s a vétlen ön- 
védelem elvei szerint még ellenének megölése is a lelkiismeret s ész bíró- 
sága előtt igazolható ; mennyivel inkább az erők túlsúlya által kivívott 
győzelemnek használata oly intézetnek életbe léptetésére, melynek jótéte- 
ményeiben a meggyőzött ellenség is részésül, s mely őtet az ősállapot ve- 
szélyeitől, a természeti elemek-okozta megszorításoktól egyaránt felsza- 
badítva az egyéni boldogság számtalan közegeivel, a renddel párosult sza- 
badság áldásaival megismerteti. Ezekhez járul, hogy az emberek hajlamai, 
vágyai s kívánságai oly különbözők, érdekeik gyakran annyira összeüt- 
közők, a szabadság ösztöne végre oly hatalmas, miszerint lélektanilag le- 
hetetlennek látszik, hogy önkényt valaha egyesüljenek, s lemondván a 
korlátlan szabadságnak számtalan csábjairól, akár egynek akár többeknek 
hatalma alá rendeljék magokat. Innen az álladalmak alapítói eszély, erény, 
bátorság, testi erő vagy terjedelmes birtok által kitűnő egyének valának, 
kik erejök txilsűlya által alapját vetek meg a polgári társulatnak, ezt to- 
vábbá is fentartják, s azért Homér énekeiben a „népek pásztorainak" 
címeztettek. IVlint az eddig említett elméletek, ugy a jelennek követői is 
a történetre hivatkoznak, melynek bizonysága szerint az álladalmak job- 
badán győzedelmes főnökök fegyverei által létesültek. Már Mózses a Te- 
remtés könyvében hóditókról emlékezik, Nimródot vadásznak címezi, mit 
Maeiiacinus *) az embervadászatra magyarázott; a gonosz Kain, a vad 
Ezsau országalkotóknak neveztetnek, s a későbbi események számtalan pél- 
dákkal igazolják a mondottakat. „Postquam exui aequalitas , et pro mo- 



'•) Libr. II. Polit c. 3. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPíÁRÓL 37 

destía ac pudore ambitio ac vis iiicodebat pro\ enere doininatiunes," monda 
Romának legnag} (ibb tüiténetirtíja Tacitus *). Hasonlt) tandkra a sojjhísíák 
irataiban akadhatni. A tudományok fölélesztess után Machiavelli, és <Sy>2- 
Hoza mint a jogot általában úgy a fóliatalmat is az erőre alapíták, s az 
éleseszű llöhiner hasonlólag magyarázá az álladalmak eredetét; sőt leg- 
újabb időkben ezen, a feledékenység örvényébe men'ílt tan , ámbár mő- 
dosltcttt alakban ujabb pártfogóra talált a státustudományok berni refor- 
mátorában Ilaller Károly Lajosban, Id előbb több rendű röpirataiban 
majd húsz évi fáradalom után készült, nagy figyelmet gerjesztett munkájá- 
ban ezen elméletet föléleszteni s a vallásival egyesíteni iparkodék. Szerin- 
te a természeti állapot, mint az Isten örökös változhatatlan rendje mind 
ekkoráig meg nem szűnt, s mind az emberek független mind társas vi- 
szonyai annak köréhez tartoznak ; az utóbbiakban , melyek egjébiránt az 
állatoknál is szemléibetők, az erők aránytalansága s egyentelensége létez- 
vén , ebből szükségkép az erősebb, a hatalmasabb uralma következik a 
gyöngébb fölött, mely nem az illetők szabadságán, hanem természeti 
szükségen alapszik. Nyomaira ezen törvénynek az összes életmüves s élet- 
műtelen természetben akadhatni; az ember uralkodik az állat fölött ha 
ezen diadalmaskodik, ellenkező esetben még a rovar is fentartja Isten- 
adta szabadságát; az orvos betege, a jogtudós védence, a gazdag a 
szegény fölött uralkodik, egész hadseregek az egyes kalauzt követik, 
s az uralom foka a hatalom fokától függ: hadd váljék a gazdag szegénynyé, 
az erős gyengévé, a bölcs tudatlanná s hatalmának tiíLsulyával uralma is 
megszűnik, mert az Isten örökös változhatatlan törvénye, hogy a hatalma- 
sabb uralkodjék, és mivel súrlódások csak egyenlő erők összeütközéséből 
eredhetnek, s a hatalom a jellemet nemesbíti, ama törvény mind a béke 
fentartására, mind a gyöngébb sorsára fölötte jótékony hatású. Az imént 
említett alapon nyugszik az államhatalom is, mert az álladalom a magán 
társulatoktól nem lényegében, hanem csak függetlenségére nézve különbö- 
zik. Hol egyén vagy testület, a teremtőn kivúl felsőbbet nem ismer, ott a 
társasági kötelezettségek bevégezvék, és álladalom létezik; ezen független- 
ség megszerzésére ugyan mindenki a természet által feljogosíttatott, de 
valamint a szerencse minden javai, úgy ez is kevesek által érhető el; a meg- 
nyerésére vezető utak különbözők, de legtöbbnyire önerő, mások segélye 



*) Annál. lib. 3 



38 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

és szerencse szerzik a kivánt sükert ; s mint az uralom földbirtokon, bátor- 
ságon vagy tudományon s ezekkel párosult függetlenségen nyugszik, lígy az 
álladalmak is foldbirtokiak, katonaiak vagy theokratiaiak ; az alattvalók főnö- 
kükkel a hatalom túlsúlyából eredt magán szerződvények által összekap 
csolvák; az alattvalók között más kötelékek nem léteznek s ennél fogva 
az ország akár mily terjedelmes legyen, házi viszonynál nem egyéb ; s a ci- 
riías, societas dvih's, polgári társaság, sőt kormány, hormányzatféle kifeje- 
zések mint alaptalanok , forradalmiak, a tudomány s életből végkép kiír- 
taudók volnának '). Elveire Baroli Péter híres olasz munkájában is talál- 
hatni ; szerzője magasb szempontból indulván ki, az álladalmat mind a jog- 
uralom létesítésére mind az emberiség vég céljainak, művelésének, boldog- 
ságának előmozdítására szükségesnek állítja , s innen az emberek jogát és 
kötelességét következteti az állami élethez s ennek megalapításához szük- 
séges eszközökhöz. Minthogy pedig ez utóbbiakhoz a polgári főhatalom 
lényegesen tartozik, minden ember vagy testület, mely elegendő erővel s 
képességei bír, a természet által feljogosítva sőt kötelezve lévén ezen ész- 
parancs teljesítésére, a polgári fóliatalom jogcíme az álladalom észszük- 
ségében, létesítésének módja pedig, minthogy jogok gyakorlatára vagy kö- 
telességek teljesítésére mások megegyezése szükségtelen, a főhatalom tett- 
leges felvállalása elfoglalásában található; ez ekként az illető egyén ma- 
gánjogává válik s az ész szabályai szerint tőle jogsértés nélkül el nem tu- 
lajdonítható; az első elfoglalás jogossága Haller szerint, a hatalmasabbnak a 
természet törvényein alapuló felsőbbségéből is kitűnik ^}. 

A törtéuetbölcseleti rendszer követői az álladalmat az emberi termé- 
szetben gyökerező történeti szükségnek tekintik, a részletek kifejtésében 
azonban szétágaznak. így a régi görögök, kik az államnak inkább erkölcsi 
mint jogi oldalát vevék szemügyre, okát azon előnyökben keresek, mik- 
ben az emberi nem s társaság általa részesül ; névszerint a nagy Plato az 
emberi szükségekből, Cicero & újabb időkben Hobbes azon összeütközések- 
ből, melyek az emberi szenvedélyeket fékező s az ősállapot-szülte ér- 
dekharc kiegyenlítésére rendelt hatalom hiányából származnának , tehát 
féktelenség-okozta félelemből magyarázzák az álladalom eredetét, míg Ari- 



1) Restauration der Staatswissenschaft. Winterthur 1820. 1. k. 337—387. II. 444—460. 
482—494.11.11. k. 11— 14 11. 

2) Diritto Naturale Privato et Publico. Cremona, 1837. III. k. 22. 36. 62—129. HT 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL 39 

stoteles a társasági üsztönre, vele öszhangzőlag Hume s Afiaílo/i az emberek 
rokonszenvére s külcsünüs scgedelniezésok szükségére, MandeviUe az ön- 
fentartási ösztönre, Craigh s Baltisch a közhaszonra. Tököli/ Sebők hazánk- 
fia *) a birtokszerzésből következett viszályokra, Duden s Herbart pedig 
arra alapíták a polgárzat lételét, hogy az emberi természetben gyökerező 
mindennemű irányzatok kielégítésére nélkülözhetetlen. 

Az észszerű elméletek az eddig elősoroltaktdl lényegesen abban kü- 
lönböznek, hogy az álladalom s fóTiatalmának alapját az emberi ész ^ agy 
akaratban keresik; de a mint ezt közvetlenül az ész-sziilte jogkötelességből 
vagy az álladalom fogalmából származtatják, vagy pedig létesítésére az 
illetők egyetértését, szabad leköíelezését követelik, három osztályra sza- 
kadnak. 

Az elsők véleménye szerint az ember az ész örüküs szabályai által 
a jogeszmének létesítésére, tehát szabadságának oly korlátolt használatára 
köteleztetik, hogy ez a többiek szabadságával összeegyeztethető legyen ; 
minthogy ezen észparancs teljesítése az emberi nem vég céljaira nélkülöz- 
hetetlen társas öszlétnek lényeges föltétele. Az erre megkívántató kellé- 
kek az ugjTievezett természeti állapotban teljesen hiányoznak, mert mel- 
lőzvén az emberek természetéből levonható tapasztalati adatokat, már 
előleg világos, miként oly állapotban, hol mindenki önmeggyőződése sze- 
rint cselekvőségének határait szabja ki, a netalán eredt kételyeket önitélete 
szerint dönti el , s mivel függetlenségénél fogva társai Ítéletének helyt ál- 
lani nem köteles, saját erejével is hajtja végre határozatait, tehát üntettei- 
nek saját bírája, a jog eszméje nem létesülhet; ennek sikeresítésére meg- 
határozott törvények, az osztó igazság elveit fentartó, részrehaj latlan bíró- 
ságok, s elegendő erővel ellátott végrehajtó hatalom, szóval állami inté- 
zetek szükségesek. A polgári társulat tehát az ész szózata által szentesített, 
az emberi természetnek egyedül megfelelő állapot, s mindenki valamint a 
jogeszmének, úgy az annak életbe léptetésére nélkülözhetetlen államha- 
talomnak elismerésére is köteleztetik; az országié a „személyesített jog- 
törvény," annak képviselője; jogcínak megalapítására költeményekliez 
folyamodni, vagy történeti eredetét kutatni gyakorlati tekintetben fölösle- 
ges, mert akár mi liton eredett légyen meghatározott álladalomban a fő- 
hatalom, az alattvalók annak hódolni, engedelmeskedni tartoznak, mert a 



*) De causis et fine civitatis. Pestini. 1786. 



40 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

jogszcní rendet megvalrfsítá s alárendelésök, engedelmök a jogeszme léte- 
sűltének leglényege sebbalapföltétele; nem azon mód tehát, melyen a fenn- 
álló álladalmak alakultak, hanem belszerkezetök eldöntő, jogszerű léte- 
lökre nézve. Ezen rendszer alapítója Némethon legnagyobb bölcselője Kant 
Immaiiel *), s ámbár az elveiben osztozó jogászok e tárgya nézve jobbadán 
tőle elpártoltak, még is számos követőkre talált, kik közöl a nagyhiní Hu- 
gó Gusztáv, Marezoll, Behr, Droste-Hielshoff, Zachariae Károly Salamon, 
Fries, legújabb időkben Claus, Gerstaecker, Hepp s az éleseszű volt bécsi 
jogtanító Jeniill Sebestyén említendők. 

A második osztályzat rendszerénél fogva az álladalom mint „az er- 
kölcsi eszme valósítása" többek egyesülete közcélnak létesítésére; a vég 
célnak közösségéből az álladalmi tagok közakaratja, s mivel erről benső- 
leg meggyőződvék, „közöntudatuk" „az álladalom öntudata" származik. 
De ámbár ezen öntudatnál fogva magát mindegyik az egész testület ki- 
egészítő tagjának érzi, vagy éreznie kellene, mégis mivel az egyesek fen- 
maradó magánakarata „saját öntudata," ellentétben van az „álladalom ön- 
tudatával," ez utóbbit a tagok kebelében háttérbe szoríthatja, elnyomhatja, 
oly „életműszernek" szüksége világos, mely az álladalom egységének ön- 
tudatát épségében fentartsa, s az egyesek ellen, mennyiben szükséges 
volna, külső eszközökkel is siiceresítse. Ezen, a polgárzati életre nézve 
nélkülözhetetlen léteg: az államhatalom, mely tehát a közakaratnak kép- 
viselője, az álladalom „testesült öntudata," s nem csak az ész által szükség- 
kép képezett elméleti, hanem gyakorlati eszme is, mivel az egyeseknek 
egy létező főhatalom iránti alárendelése, az illetóTc szabad akaratjának, er- 
kölcsileg szabad „önhatározatának" eredménye, melyen minden emberi 
erénynek alapulnia kell. — Az imént kifejtett tan a Hegel György Vilmos 
/^/•/dríA-alapitotta bölcseleti iskolának tulajdona, mely jogbölcseleti elvei- 
re nézve Némethon határain ki^^il. Svéd- s Dánországban élénk viszhang- 
ra talált. 

A harmadik osztályhoz azok tartoznak, küc az álladalom jogalapját 
az ész által követelt alapszerződményben találják ; s mivel ezen, a státus- 
tudományok legnagyobb tekintélyei által istápolt elméletnek elvei, kellő 
figyelemmel a többi rendszerekben található alapigazságokra, véleményem 



-') Kanl's Werke. Leipzig, 1838. V. B-CReclitslehie §. 41.43. 44. Anm. A). 116—119. 
137 — 139. 144. 151. U. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL. 41 

szerint mind elméleti, mind gyakorlati tekintetben teljesen kielégítő ered- 
ményekre vezetnek, bővebb kifejtésük előtt, a különféle rendszerek bi- 
rálati taglalását, s ennek alapjául, kitűzött feladványunk fehilágosítá- 
sára vonatkozó némely általános észrevételeket előre bocsátandóknak 
tartok. 

Midőn társadalmi tudományokban a vélemények oly szétágazását 
tapasztaljuk , minőt a jelen tárgy megfejtésében, annak egyik fő forrása 
rendesen abban található, hogy a kitiizütt kérdés értelme szorosan meg- 
határozva nem levén, azt az irók különböző szempontból fogják fel, és 
ekként egymástól eltérő sőt ellenkező eredményekre jutnak, holott a 
kérdés kellő elemzése után, a különböző nézetek gyakran nem csak össze- 
egyeztethetők hanem a mindegyikben rejlő igazságok egymást kiegészí- 
tik ; hogy az a jelen feladvány vitatásánál is megtörtént, már a rendszerek 
vázlatából világosan kitűnik, s ennél fogva legeiül kitűzött kérdésünknek 
szorosb meghatározása szükséges, mert ez által válik majd lehetségessé an- 
nak megítélése hogy a különböző rendszerek a kérdés eltérő értelemben 
történt felfogásán vagy valóságos elvkülönbségen alapuInak-e? 

Mindenek előtt említendő, miként a föltett kérdés értelme nem vo- 
natkozik az álladalmak történeti eredetére , nem azon okok s módok kuta- 
tására, melyeken az első álladalom, a később vagy jelenleg virágzó polgári 
társaságok történetileg alakultak, melyeken bizonyos személy vagy családok 
az államhatalom birtokába jutottak, mert ezen feladványok, akármily 
érdekesek legyenek, nem a jogbölcselet hanem a történet s tevőleges or- 
szágjog köréhez tartoznak, s az első álladalom eredetére vonatkozólag 
meg sem fejthetők, mert történetileg mindenütt már fennálló álladalmak- 
ra találunk ; a bölcseleti államjog feladványa azon eszme meghatározása, 
melyen az álladalom jog- és észszerüsége alapszik, mely az akármily úton 
keletkezett álladalmat jogos intézetté emeli, s melynek ennél fogva az állami 
viszonyokat áthatnia , ezek felfogásának, tárgyalásának alapjául szogálnia 
kell; mert valamint a házasság, az úr és szolga közti viszony, az egyház, 
szóval mindennemű társidat, ugy az álladalom is, történetileg különböző 
módon alakulhat; de minthogy a mi történik, nem mindig észszerű, s a 
történetek folyamában, az emberi természet gyarlóságánál fogva az erköl- 
csi rosznak számos elemeivel találkozunk, azon társaságok megitélésében a 
magasb jogi s erkölcsi szempont nélkülözhetlen ; s hogy e tekintetben nem 

M. T. T. ÉVK. Vllt. 2. 6 



42 A MAGYAR TITD. TÁRSASÁG ÉRTEKZÉSEI. 

a mi történt, hanem minek észszertíleg történnie kellett volna, szolgál- 
hat egyedül vezérfonahil , csak azok által vétethetik kétségbe , Idk a böl- 
cselet s történet közötti különbségnek teljes megsemmisitésévcl Hegelnek 
állítását „a mi van, az észszerű" szószerinti értelemben vévén, az emberi 
erkölcsiségnek s méltóságnak alapigazságait egyaránt megrendítik ; és ezen 
szempontból birálatilag mérlegezendők a különböző rendszerek bebizonyí- 
tására felhozott történeti védvek is. De a kérdés tisztán bölcseleti részét 
tekintve , az uralkodó eszmeharc nem csekély forrásául szolgált azon kö- 
rülmény: hogy az álladalom ész- és természetszertíségének kérdése, avagy 
annak meghatározása hogy az álladalom .- miért s mi okból általában esz- 
es természetszerűi azon egészen különböző' feladványtól , hogy az ész és 
természet lényegében gyökerező eszme miké/it s mily módon létesíthető 
jogszerüleg ? kellőleg meg nem különböztetett; holott azon, már a régi ro- 
mai jogászok által felállitott s általánosan elfogadott jogelv , minél fogva 
valamely cselekvény érvényességére a jogcímen kiviil , még létesítésének 
törvényes módja szükséges , a jelen kérdésre is alkalmazandó. Ki tagad- 
hatja a házasulatnak észszerűségét? Ki az emberi javak forgalmának szük- 
ségét ? lü vonhatja kétségbe hogy az egyház , természetünk nemesb szel- 
lemi részének szükséges következménye ? de ezen viszonyok ész és termé- 
szetszerűségéből , sőt szükségéből ki merné következtetni hogy a házas- 
ság erőszakon, adásvevésen alapulhat? a javak forgalma rablások, csalá- 
sok útján létesíthető, az egyház tanai karddal s tűzzel terjeszthetóTí 1 szó- 
val hogy észszerű viszonyoknál a létesítés módja közönyös , hogy a vég 
cél szentesíti az eszközöket? hasonlólag tehát az álladalmi eszme észsze- 
rűségének kimutatása után még az álladalom, vagy a mi egyértelmű, az 
állami fóliatalom jogszerű megalapításának módját is szükséges meghatá- 
rozni; az álladalom- vagy főliatalomnak , mondám, mert ámbár az állami 
intézetek felfogásában eltérnek egymástól a különböző nézetek, még is abban 
mindnyájan összepontosulnak, miként álladalom polgári főhatalom nélkül 
nem képzelhető , az álladalom eszméje életbe csak akkor lép , midőn töb- 
ben közös hatalomnak rendelik alá magokat, s polgári viszony csak azok 
között létezik, kik az álladalmi célok elérésére egy közhatalom alatt egye- 
sxíltek, minél fogva Zachariae, Descartes ismeretes állítását „Cogito ergo 
snm^'- az álladalomra alkalmazván, erről joggal mondhatá: „Impero ergo 
sum *). Az álladalom észszerűségének okai tehát, annak, vagy határozot- 

^0 Vierzig Bücher vom Staate. Stuttg. 1820. 1. k. 90. 1, 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL. 43 

tabban a polgári ftíhatalomiiak yog-a/a/yarVo/ szorosan megkülonbüzletcndők ; 
s ezek előrebocsátása után lássuk az egyes rendszereket. 

A vallásbölcseleti elmélet részint az első álladalom eredetét tárgyal- 
ván, ezen kérdés történeti részét fogja fel, s oly feladvány megfejtésébe 
bocsátkozik, melynek kellő megoldására mint fennebb érintem a szük- 
séges adatok hiányoznak, a később keletkezett áliadalmak alapjára nézve 
pedig kielégítő eredményt épen nem nyújt, részint pedig a vallási szem- 
j)ontot a jogitól, az államnak utolsó közvetett okát, annak közvetlen jog- 
alapjától nem különbözteti meg ; tagadhatatlan hogy valamint a világegye- 
temnek általában, úgy az álladalom s polgári fóliatalomnak vég okát csak 
az isten akaratjában találhatni, hogy az álladalom a teremtés vég céljai- 
nak sikeresítésére rendelt intézménynek, tehát „Isten müvének" annál in- 
kább tekintendő, minél bizonyosabb hogy csak általa válik lehetségessé 
nemünk vég rendeltetésének tökéletesebb elérése, hogy az Istenség ezen 
intézeteket végtelen bölcseségénél fogva, az emberiség javára fentart- 
ja, igazgatja, hogy szóval minden a mi van Istentől ered és származik, de 
\ alamint a természeti tudományokban a tapasztalható tünemények köz- 
vetlen okainak fürkészete az emberi szorgalom köréhez tartozik, s az is- 
teni niíndenhatóságrai utalás ki nem elégíti a vizsgálódó ész követelmé- 
nyeit, úgy az említett vallás- erkölcsi eszmén kivül egy közvetlen jogalap- 
nak meghatározása is szükséges; mert méltán kérdezhetni hogy ezen, az 
Isten akaratjának megfelelő intézet jogszerüleg miként alakúi ? mily liton 
megyén teljesedésbe Isten akaratja? mi kívántatik ahhoz hogy valamely 
álladalom jogosan létesüljön? hogy bizonyos számú emberek egy vagy 
más főhatalomnak hódolni tartozzanak? ezen s hasonló kérdések megfej- 
tésére a vallásbölcseleti elmélet elégtelen lévén, követőinek az álladalmat 
vagy isteni kinyilatkoztatásra, vagy Hallerrel az Isten-adta erőhatalomra, 
vagy azon közmondás szerint „a nép szava az isten szava" szabad egyez- 
kedésre alapítani, tehát tanidc kiegészítéséül más rendszerekhez folya- 
modnia kell; vagy végre azon elvnél fogva, hogy a hatalom Istentől szár- 
mazván, ki annak birtokában van, azt csak tőle nyerhette: az isteni aka- 
rat ismertető jeléül a tettleges birtokolást elfogadni , s ekként a törvényes 
országlót ugyanazon osztályba helyezvén a győzedelmes bitorló\ al, az erő- 
szak diadalát a jogszerűség színével palástolni kényteleníttetnek. Hogy 
hasonló elvekre a népek ősidejében akadunk, azt az emberi nem fejleményi 
történetéből könnyen megmagyarázhatni; a serdülés korában lévő nem- 

6* 



44 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

zetek az események közelebbi okainak vizsgálatára elegendő képzettséggel 
nem birván, áthatva elégtelenségük érzetétől, mint a természeti tünemé- 
nyeket, sorsuk javítására célzó találmányokat s foglalatosságokat, lígy az 
álladalnii intézetek eredetét is, mellőzvén a közvetlenül működő okok 
láncolatát, legutolsóbb vég okaira vezetik vissza, s felsőbb befolyásban ta- 
lálják az őket környező rejtelmek kulcsát, abban keresilc a főTiatalom 
alapját, s pedig annál inkább mert a függés külön lépcsőzeteiliez még nem 
szokott műveletlen elmére nézve , ez az emberi hatalom eredetének leg- 
kielégítőbb megfejtése, és a legvadabb ember is szent ihlettel teljesiti azt, 
miie felsőbb hatalmak nevében köteleztetik; s mi csuda? ha Zachariae je- 
les észrevétele szerint, az állami intézetek azon rejtelmes erejének hatá- 
sát, melyet az eszmélkedő fő oly gyakran tapasztal , a serdülő népek is 
mélyen érezvén, a láthatót a láthatatlannal összekötni törekedének ') „Da- 
tur haec venia antiquitati, ut miscendo humana divinis, primordia urbium 
angustíora reddat" ^). Az álladalom közvetett vallási alapjának fentartásá- 
val, fenmaradnak mind azon jótétemények, melyeket buzgó vallási érzel- 
mek a fejedelmek s népelíre egyaránt árasztanak, hol ellenkezőleg a 
közvetlen megalapítás a lelkiismeret bíróságát s a túlvilág félelmeit az 
országló kezében központosítván, gyakrabban a legtiűhetetlenebb elnyo- 
más üiügyéűl szolgálhat, oly állapotot idézhet elő , melyben az egyéni sza- 
badság menedéke Müller Jánosként , csak ott található, hol azt Cato ké- 
résé ; így Indiában azon királynak , ki a kilenc fő istenség elemeiből ala- 
kíttatott, legcsekélyebb cselekvényeit a braminok kormányozzák, s Ja- 
pánban, Thibetben a legféktelenebb zsarkormány uralkodik. Az álladalom- 
nak közvetett A'ég alapját tehát Isten akaratjában találhatni, de azon kívúl 
közvetlen jogalapjának meghatározása is kikerülhetetlen feladványa a 
tudománynak. 

A bibliai elmélet bébizonjdtására idézett szent-írási helyek kétség 
kívül helyezik, miként a keresztyén vallás a polgári hatalom iránti enge- 
delmet vallás-erkölcsi kötelességgé emelvén, a polgári erények kifejlésére 
eldöntő befolyással volt, s éltető szellemével átlengvén az állami intéze- 
teket, ezeknek jelenleg is legerősebb támasza, legbiztosabb őre s véd- 
paizsa; de mellőzvén azon körülményt, miszerint a jogalapnak általános- 
nak s minden nemzetek által valláskülönbség nélkül elísmerhetőnek kell 



1) Vierzig Bücher. I. k. 161. 1. 

2) Livius, Praef. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL. 45 

lennie, az idézett szent-iiási mondatok világosan tanusítják, miként a hata- 
lom iránti aláiondelésról általában cmlékez\én, az államhatalom jogszerű 
megalapításának módjára, mint a keresztyén vallás tisztán szellemi körén kí- 
vül lévő kérdésre legkevésbbé sem vonatkoznak; a nélkül tehát hogy az érin- 
tett helyek bővebb magyarázatába bocsátkoznám, elég legyen megérinteni, 
hogy a közvetett s közvetlen alap közötti különbség ezen rendszerre is alkal- 
mazható, s az első értelemben sz. Pál az álladalmat isteni , az utóbbiban 
sz. Péter emberi rendelménynek méltán mondhatá ') ; az 6 szövetségi idéze- 
tek részint erkölcsi értelemben, A^agy a közvetett megalapításra értendők; 
részint mint Sámuel említett rajza a héber nemzet politikai viszonyaira vo- 
natkoznak. A közép korban uralkodó vélemény a fennérintett fejlődési 
állapotból magyarázható, és szoros összeköttetésben lévén az egyházi hata- 
lom felsőbbségének, s a római német császár a régi római törvényekből 
átszállt ^) s közösen elfogadott világuralmának eszméjével, minekutána ez 
utóbbinak alaptalansága általánosan elismerve lön, védokiil épen oly kevés- 
sé szolgálhat, mint a koruknak nézeteit visszatükröző német törvényköny- 
vek, ámbár ezekben a két hatalom közötti különbséget világosabban ki- 
fejtve találjuk, mint napjaink többrendű elmeszüleményeiben ; az egyházi 
felsőbbség cáfolatára keletkezett a választó fejedelmek rensei nyilatkozata 
is, és a középkor népei habár elméletileg szorosan ragaszkodtak a kifejtett 
rendszerhez, még is, mint alantabb bébizonyítandjuk, és Ziegler érintett 
magyarázatából kitűnik, azt gyakorlatilag a szabad egyesülési elvekkel 
legszorosabb összefüggésbe hozván, a nép szavában gyakrabban az isteni 
akaratnak nyilvánítását találák. Egy általában ide alkalmazhatók a tisztes 
Böhmernek szavai ^) : „Hogy azok, mik az ész fogalmaihoz tartoznak, 
szabott törvények által meg nem határozhatók, főleg midőn azok homály- 
borította korszaknak szüleményei." Azok pedig, kik az álladalmat az egy- 
házzal azonosítani kívánják, megfelejtkeznek arról, miként vallásunk is- 
teni alapítójának szándokával s határozottan kifejezett akaratjával ellenJce- 
ző ösvényen indulván, a kinyilatkoztatás szellemével összeütköző, az 
egyház önállásával a lelkiismeretek függetlenségét veszélyeztető cél felé 
törekednek. A keresztyén vallás a polgári társulatot tekintélyével szente- 



1) Sz. Péter I. 2, 13. 

2) L. 9. D. ad leg. Rhod. de iactu. 

3) Introductio in Jus Publicum Univ. Francof. 1761. 181. 1. 



46 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

siti, viszonyait nemesbíti, de megalapításának jogszerű módja iránti kielé- 
gítő válaszra forrásaiban nem akadunk. 

A íermeszetbölcseleti rendszer első pillanatra elragadó valószinüség- 
gel látszik birni, de közelebbről vizsgálva kielégítő eredményekre épen 
nem vezet, hanem az embert a befolyása nélkül működő természeti szük- 
ségnek eszközévé alacsonyítja; mert ámbár természetének mi voltánál fog- 
va , az ember az érzékiség uialma alatt áll, még is teremtőjétől észszel és 
szabadsággal megáldva lévén, szabad akaratjával kitűzött céljait magasb, 
erkölcsi lényegében gyökerező szabályok szerint létesítheti; az emberi 
természetben az érzékiség a szellemmel, ámbár utolsó alapjára nézve meg- 
magyarázhatatlan de még is elválaszthatatlan összeköttetésben van, s oly 
elmélet, mely az ember nemesb részének mellőzésével, egyedül érzéki 
elemeken sarkallik, Kriig ]e\es észrevétele szerint, lélekölő anyagiságnak, 
a vak sors uralmának hódol *). Tagadhatatlan ugyan, miként az ember a 
természet céljaira, némelykor akaratja ellen, közremunkálkodik, hogy az 
érzéki természetében rejlő ösztönök, őtet a társadalomra, melyből az 
álladalom fejlődik, az éhség szorgalomra, a szülői szeretet gyermekei 
nevelésére vezeti, s kötelességeit tetemesen könnyítik; de ezek teljesítése 
kisebb nagyobb mértekben tőle függvén, szabad cselekvőségét ki nem zár- 
ják, ennek hatása a társasági viszonyok s ekként az álladalom alakulására, 
kiképzésére félreismerhetetlen , s az ész szavánál , keble belső sugallatá- 
nál fogva mindenki érzi, miként az érzéki és szellemi világ törvényei nem 
azonosok, a természet országában a szükség, a szellemiben a szabadság 
uralkodik, és az ember cselekvényeiben nem a vak szükségnek hódolni 
kénytelen, hanem ész-alapította erköcsi szabályoknak engedelmeskedni kö- 
teles. Mind ezekhez járul hogy ezen elméletnek az egyetem összegéből 
vagy az emberi test létegzetéből levont, költészi s ábrándos, gyakran da- 
gályos szóözönnel előadott hasonlatosságai, az állami intézetek ismeretére 
s megbirálására , tanulságos és kielégítő eredményt nem csak nem nyújta- 
nak , hanem a jogtudomány kétségtelen alapigazságait is homályba borít- 
ják. A természet tehát az embert a társaságra egyáltalában, s az álladalom- 
ra vezérli, de alakításának jogszerű módja, a főhatalom s polgárok közötti 
köteléknek megalapítása , a természetbölcselők elveiből sem találja kielé- 
gítő megfejtését. 



*) Dikaeopolitik. Leipzig 1824. 99. I. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL. 47 

A történeti rendszerekről általában megjegyzendő, liogy a történeti 
szempontot a bölcseletivel fölcserélik, minek helytelenségéről már fen- 
nebb szólottam. Az egyes elméletekre nézve a 

Földbirtolii rendszer alapelvét tekintve , tagadhatatlan hogy a föld- 
terület az álladalom fölvirágzásának sőt lételének nélkülözhetetlen föltéte- 
le lévén, annak alakjára s hatalmára lényeges befolyással bír; de már tör- 
téneti szempontbői bizonyos, hogy politikai testületté alakult népek fog- 
lalván el gyakran az álladalmi földterületet, azokra ezen rendszer nem is 
alkalmazható, észjogilag pedig vizsgálva ezen elmélet elveit, az a föld- 
terület oly kiterjedésén alapul, milyent politikai intézetek nélkül léte- 
síteni lehetetlen; mert habár nem tartozom azok sorába, kik a tulajdont 
egyedül tevőleges törvényekből magyarázhatónak állítják, még is oly ter- 
jedelmű birtok összesítése egyesek kezében, minőt ezen rendszer védnö- 
kei föltételeznek, tekintettel az eredeti birtokszerzés ész-alapította kellé- 
keire , örökösödési intézetek s biztosított jogállapot nélkül , alig képzel- 
hető, hozzájárul miként ezen tannál fogva, a földbirtok nem is önálló 
jogalapja a fóliatalomnak , mert ámbár a földbirtokos tulajdonának kizá- 
rólagos használatával bír, még is ennek haszonvételére senkit sem szo- 
ríthatván, a letelepedhetés föltételeit kiszabhatja ugyan, de elfogadásuk 
vagy visszautasításuk mindenkor az illetőlc szabad akaratjától függvén, 
egyedül ezeloiek szabad megegyezése által , tehát szerződés útján lép az 
álladalmi viszony életbe; a lakhelynek szüksége itt az álladalom történeti 
keletkezésének indokául szolgálna ugyan, de közvetlen jogalapját a lete- 
lepedők s tulajdonos közt kötött szerződés képezné. Hogy némely álla- 
dalmak földbirtoki viszonyokból eredtek, kétségbe venni nem akarom, ám- 
bár majd mindenütt még más körülmények s eszmék hatására is akadhat- 
ni. A német jogviszonyokat illetőleg bizonyos, miként a mostani álladal- 
mak nagyobbrészt a földterületi hatóságból fejlődtek; de hogy a germánok 
ősintézetei ezen alapultak volna, csak annyiban igaz, mennyiben a keres- 
kedelmet s ipart nem ismerő népeknél, szükségkép eldöntő befolyású föld- 
birtoktól ők is a politikai jogok gyakorlatát föltételezték , s földbirtoko- 
sok egyesülései, alapját vetek meg álladalmi intézeteiknek; a nélkül azon- 
ban , hogy egyesületeik kötelékét a földesúri viszonyba helyezték volna. 
így tehát sem észjogi sem történeti szempontból ezen elmélet fen nem 
állhatván, gyakorlati tekintetben a személyes elemnek alárendelése ál- 
tal a polgárt a tenílet függelékévé alacsonyítja, a terület felosztására, el- 



48 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

idegenítésére, kíiiönféle vagyonbeli tartozásokra, a kikültüzési jog megszo- 
rítására vezet, s a köztársulat eszméjének elhomályosításával , a nyil- 
ván jogban magánjogi elvek uralkodását honosítja. 

A családi elméletben történeti igazságokbői alaptalan folyadékokat 
következtetni szemlélünk. Hogy a családi kötelékek által összefűzött embe- 
rekből nemzetségek s törzsökök alakultak , ezek pedig az álladalmi viszo- 
nyok fejlődésére alkalmul nem csak szolgálhattak, hanem tettleg szolgál- 
tak is, a történet bizonyságánál fogva kétségtelen ; ugy szinte az is, hogy 
a szülői felsőbbség a természet szaván sarkallik, de mindazonáltal a csa- 
ládot az álladalommal, az atyai hatalmat a polgárival azonosítani észszerií- 
leg nem lehet , mert mellőzvén Krug azon észvételét ') , miként a csa- 
ládnak vég alapja, a házasidat jogosan csak szerződés utján keletkezvén, 
ez utőbbit az egész viszony forrásának méltán tekinthetni, általánosan el- 
ismert igazság, miként az atyai hatalom ^ég célja a gyermekek nevelése, s 
azoknak kiskorúságán s gyámoltalanságán alapulván , egyedül csak javok- 
ra gyakorolható lévén, szükségkép megszűnik, midőn tcljeskoruságuk 
elérésével , céljaik sükeresítésére képesekké válnak , saját családot alapít- 
hatnak ; fenmaradnak ugyan a háladatosság s gyermeki kegyelet köteles- 
ségei, melyeket isteni s emberi törvények, a természet hatalmas szózata 
egyaránt szentesítenek, de ezen tisztán erkölcsi viszony a jogos, törvényes 
függéstől lényegesen különbözik ; s a szülők halála után végkép megsza- 
kad, a nélkül hogy az idősb testvér iránt a rokonság-szülte atyafiságos 
érzelmeken kivül, más jogos köteléknek létele fenmaradna ; az államha- 
talom tehát, mely az országlók s alattvalók javára egyaránt gyakoroltatik, 
mely nem egyes családnak tagjaira terjed, nem gyámoltalan gyermekek, 
hanem teljeskorú családfőnökök igazgatásában áll, csak annyiban gyöke- 
rezhetnék a szülői hatalomban, mennyiben a természetíleg felszabadított 
gyermekek , a teljeskorü fivérek, önkényt szabad megegyezéssel, atyjok, 
idősb hatalmasabb gazdagabb testvérök, vagy rokonuk felsőbbségét elis- 
mernék , s ekként hozzájárulásukkal a családi viszonyt álladalmi intézetté 
átalakítanák; a család tehát. Ciceróként az álladalom csirája, a köztársa- 
ság növeldéje ^) gyakrabban közös hatalom létesítésének indokául 
szolgált, de jogszerű megalapításának módja közvetlenül, mint érintők, az 



1) Dikaeopolitik HJ. 1. 

2) De offic. I. 17. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPÍÁRÓL. 49 

illetúk megegyezésében rejlik, kik tehát ezen rendszernek elveit védelme- 
zik, az álladalmaknak kezdetét, első csiráját, azok lényeges jogalapjának 
tekintvén , a társas viszonyok fokonkénti fejleményét s idojártával történt 
átalakulását szem elől tévesztik; egy férfi sétálása valamely nőszemélylyel, 
fVelcker szerint '), liázasulatra vezethet , de ez utóbbi viszony az előbbi- 
től lényegesen különbözendilí, sannak, ki családi viszonyoknál fogva képvi- 
selőnek választatik, ebbéli hatáskörének jogalapja, nem a rokoni kapcso- 
latban, hanem a választók kinyilatkoztatott akaratjában található; ez ok- 
nál fogva már Aristotüts a családi s álladalmi viszonyok közötti különbség- 
ről emlékezik, s Haller ^) ezen összehasonlítás tiílzásai ellen szót emelvén, 
ezek helytelenségét nyilván megérinté; mert ámbár a fejedelem s atya 
közti hasonlatosság amannak érzületére vonatkozólag, a legmagasztosb ké- 
pek egjike, mégis ha ezen túl az álladalmi ^iszonyok a szülőiekkel azono- 
sittatnak, gyakorlatilag a legnyomasztóbb eredményekre, oly állapotra ve- 
zethet, milyent az Ynkák országában, s még jelenleg Sinában szemlélünk, 
hol az államhatalom a polgárok minden viszonyaira terjed , s mivel azok- 
nak kiskorúságán feneklik, ennek fentartását is fő céljai közé számítja , 
állapotra, melyről a nagy Kant állítá, hogy az a kényuraság legfelsőbb lép - 
csőzetének tekintendő. ') 

A kik a ffíliatalom alapját az erőszakban keresik, a tényeket a jog- 
gal, azt mi történt, azzal cserélik fel, minek észszerúleg történnie lehet 
vagy kell ; mert habár az emberek ősállapotja a folj tonos veszély s bánta- 
lom állapotja volna , ez az illetőket kellő elővigyázatra, óvszerek haszná- 
latára , sértés esetében védelemre s kárpótlás követelésére jogosítaná fel, 
de a sértő ellen kivívott győzedelem magában , egy állandó , jövő nemze- 
dékekre nézve is érvényes hatalom alapjául nem szolgálhat; mert erőszak 
jogot nem szül , hanem egyedül a már fennálló jogok létesítésére, biztosí- 
tására használható ; a jog és erőszak közötti ellentét belsőnk sugallatánál 
fogva oly kétségtelen, hogy a ki azt tagadná, annak természetünk neme- 
sebb részéről végkép lemondani, az embert az oktalan állatok sorába le- 
alacsonyítani, sőt a jognak fogalmát annál fogva megsemmisíteni 
kellene, mivel minden sértő, merényeinek végrehajtására elegendő erővel, 
tehát joggal is biiván, jogsértésekről többé szó sem lehetne. Ezen tan kö- 



1) Staatslexicon. V. 418, 419. 11, 

2) Arit/. Polit. cap. 1. Haller., Handbuch der alig. Staatenkunde §. 10. 37. 1. 

3) Kant't Werke. V. Uiber den Gemeinsprnch stb. 384. 1. 

M. T. T. KVK. VIII. 2. 7 



50 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

vetkezményeiben mind a fejedelmek mind a népekre nézve egj'^aránt veszé- 
lyes, a fejedelmekre nézve mert joguk alapja, állítólag az erő-hatalom lévén, 
ennek megszűntével, amannak is, mint Spinoza nyilván elismeré, meg- 
szűnnie kell; s minden bitorlásnak igazolása, a szerencsésen bevégzett tény- 
ben , az erők bebizonyított txilsulyában találtatnék ; a népet illetőleg mert 
minden hatalmaskodónak martalékja lévén, jogai biztosításáról szó annál 
kevésbbé lehetne, minél természetesebb, hogy az uralkodó jogának alapjá- 
ból merítse ennek határait is. „Nemo unquani imperixun flagitio quae- 
situm, bonis artibus exercuit," s Tacitus ezen mondatának ') igazságát a 
világtörténet lapjai kétség kivtíl helyezik; általában zsarkormány alatt 
azon meggyőződés, hogy a vak sors, az erőszak uralkodik, az állam tagok 
erkölcsi jelleméle kártékonyán hat, őket tetetésre, hatalmaskodásra, gyak- 
rabban rendbontó merényletekre, ingerli. — A történet ugyan kétség ki- 
vűl helyezi, hogy az erőhatalomnak tetemes befolyása volt az államnak 
alapítására, s mindenkor léteztek egyének, kik jogaik mérszabályáúl ere- 
jüket vévén, Brennusként az igazság mérlegébe a kardot vetették; de az 
ily erőszakon alapuló viszonyok álladalmi intézetek nevére számot csak 
akkor tarthatnak , midőn az anyagi eszközökhöz más erkölcsi kötelékek 
is járulnak; s Raunier helyesen állítá -), hogy egyedül külső kényszer által 
álladalmak soha nem alapíttattak, vagy inkább valóságos életbe soha nem lép- 
tettek. — Haller Károly rendszere lényegében hasonló alapokon sarkallik, 
mint az imént előadott elmélet; a természeti állapot iránti észrevételeit 
illetőleg, legkevésbbé sem akarom kétségbevonni azok igazságát, mik ezen 
nevezet helytelen alkalmazásáról s az ebből eredő balvéleményekről mon- 
datnak; mert teljesen meggyőződöm Fergusson észrevételének alaposságá- 
ról, hogy minden az emberi természettel összeegyeztethető állapot termé- 
szetinek címezhető; de okoskodásának azon részére nézve, melynél fogva 
minden felsőbbségnek alapját az uralkodó hatalmában találja, megjegyzen- 
dő : hogy ámbár a főhatalomnak, jogai élctbe-léptetésére, foganatosítására 
elegendő erővel kell bírnia, mert egyébiránt lételének biztosítéka nem lé- 
vén , puszta jogköveteléssé fajuland , még is jogalapjának az erő-hatalmat 
állítván, nézetei az erő-hatalmi rendszerrel azonosulnak, s azokra a fen- 
nebb elősoroltak alkalmazhatók; azok által, mik az erők aránytalanságáról. 



i)l. 30. 

2) Uiber geschichti. Entwicklung der Begriffe von Recht stb. Leipzig, 1832. 122. I. 



K7, ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL 51 

a gyöngébbnek függésérdi mondcitnak , részint csak azt szemléljük be- 
bizonyítva, minek bebizonyítása fölösleges, hogy t. i. az állami batalom- 
nak erővel kell bírnia, részint pedig a társasági viszonyok láncolatai za- 
vartatnak össze a törvényes , jogos függés fogalmával , mert Id nem látná 
át, miként a betegnek függése orvosától , a védencé ügyvédétől, lényege- 
sen különbözik azon jogkötelességen alapiilő függéstől, melyben a szolga 
ura, az alattvaló fejedelme irányában létezik? miért is Haliért nézeteiazon 
őszinte vallomásra vezeték, hogy a fejedelmek is másoktól némi tekintet- 
ben függvén, egyetlenegy uralkodónak az Isten nevezendő; ámbár más 
részről a függetlenségben az álladalom egyedüli ismertető jelét találja ; — 
elméletének tanai szerint továbbá a jogos és jogtalan hatalom közötti kü- 
lönbség végkép elenyészik ; a vakmerő bitorló a jogszerű országlóval, Ti- 
murleng Trajánnal egyenvonalba helyeztetik, mert tettei, erejének túl- 
súlya bizonyságul szolgálnak, hogy az Isten akaratja s természet rendje sze- 
rint őtet illeti a főhatalom; sőt a főhatalom utáni versengés mindenki jogai- 
hoz tartoznék, mert sorsának javítására, állapotjának tökélyesbítésére a 
természettől mindenki fölhatalmazva lévén, megkísértheti a szerencse 
legnagyobb ajándokának, a függetlenségnek megszerzését is, melynek bir- 
toklásához Hallerként „minden ember föl van jogosítva," „mely az első 
ember tulajdona volt" s jelenleg is „mind azokat illeti, kik elhagyott tarto- 
mányokat elfoglalván azokat függetlenül megtarthatják, vagy magokat 
minden személyes és vagyonbeli tartozások terhe alól felszabadítani képe- 
sek *) ;" s innen önmagához következetesen, Haller az alattvalók jogainak biz- 
tosítását csak physikai ellentállásban, futás általi menekvésben találja; a főha- 
talom korlátolását pedig a lehetetlenségek közé sorozza , mert ez esetben 
a visszaélések korlátolására rendelt hatalmat illetné a felsőbbség ; ki nem 
szemlélné itt az erőszaknak szentesítését? az erkölcsi fogalmak teljes 
megsemmisítését? s pedig az Isten akaratjának, a természet rendjének ürü- 
gye alatt; Haller azon észrevételének pedig, mintha a hatalom az erő- 
szaktól használata módjában különböznék, helytelensége már abból ki- 
tűnik, hogy az ész és tapasztalás tanúsága szerint a jogtalanul szerzett ha- 
talmat is észszerűleg gyakorolhatni, s a jogos hatalom, gyakorlatára nézve, 
zsarnoksággá fajulhat. Tana részleteinek bővebb tárgyalása ezen értekezés 
körén tiil esik, de meg kell érintenem, miként Haller a fejedelem salattva- 



•) Restauration. I. 482—494. 11. 

7* 



52 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

lók kőzri viszony megalapítására, végre még is szerződvényekhez folya- 
modni kényteleníttetik, melyek indokait a fóuokük hatalmában találja; s 
igy az egy örökös ész-szabta szerzódménynek mellőzésével, az álladalmat 
számtalan költött magánjogi szerződésekre alapítván, a polgárzat fogal- 
mát végkép eltörülvén, a nemzet erkölcsi személyességét megszünteti , a 
jogok s kötelességek egységét felbontja, s a középkor hűbéri viszonyai- 
nak bálványozatával, minden valóságos álladalmi életnek eltörpítését rend- 
szere vég céljánl tüze ki. — Ámbár tehát ezen elméletet mind alapelveire 
mind következményeire nézve , elhibázott kisérletnek tekintem a közép- 
kori intézeteknek fölélesztésére, még is kellő méltánylattal megemlíten- 
dőnek vélem szerzőjének, belső meggyőződését visszatükröző, meleg élő- 
adását, a természeti törvény iránti kegyeletét, gazdag történeti ismere- 
teit, s azon őszinteségét, melylyel rendszerének következményeit teljes mez- 
telenségében előállítani bátorkodott, melyeknél fogva mmikáját nagyobb 
becsűnek tekintem számtalan ujabb bölcselők iratainál, kik dagályos, fel- 
lengző előadásuk által a tudományt nem csak nem mozdíták elő, hanem 
annak kétségtelen igazságait homályba borítván, gyakorlati tekintetben 
is Haller rendszerénél károsabb befolyásiíak. BaroU a főhatalom jogcímére 
nézve Kant elveit elfogadá, melyekről alantabb szóiandok ; de a jogszer- 
zés módjára nézve , midőn ezt physikai erők által történendő elfoglalásba 
helyezi, megfelejtkezilc azon különbségről, mely észnélküli dolog, s em- 
berek, tehát jogokkal bíró személyek közt létezik; megfelejtkezni látszik, 
miként elmélete a durva erőszak uralmára szülíségkép vezet, mert többen 
a fóliatalom létesítésére képességet erezhetvén , igényeik alapossága s ér- 
vényessége fölött, felsőbb bíró hiányában, csak a testi erőnek tiílsűlya 
vagy a fondorkodások és cselszövények sikere határozhat eldöntőleg ; a jog- 
szen'íleg elfoglalt vagyontól ennek birtokosát többé ugyan meg nem foszthatni, 
mert az észnélküli dolog, jog s kötelességnek alanya nem lévén, az embe- 
rek általában csak elfoglalása által juthatnak birtokába, mely azonban a 
már elfoglalt tárgyakra nézve, jogsértés nélkül ismételhető nem lévén, 
ezekre vonatkozólag erkölcsileg lehetetlenné válik; de miként lehessen 
ebből a szabadságától egyoldalú tény által megfosztott emberre követ- 
keztetéseket vonni, előttem, fölötte Barolinak a magánjogban az em- 
berek eredeti egyenlőségét elismerő tana folytában , megfejthetetlen rej- 
télynek látszik. — Egy általában Haller s Baroli elmélete ujabb bizony- 
ságul szolgál arra, miként az erkölcsi törvények országában az erőszaknak 



AZ ÁLLADALOM ÍOGALAPÍÁRÓL. 53 

uralma semmi szín alatt nem védhető; vagy az egész jogrendszer feláldo- 
zásával az eröszakot, anyagiságra vezető következményeivel el kell fogadni, 
mitől Haller visszaborzadott, vagy az erőhatalom mellőzésével erkölcsi alap- 
ra kell az egész jogtudományt visszavezetni; középút nincs; a választás 
nem nehéz akár a két rendszer alapelveit, akár következményeit tekint- 
sük, s „örökké igaz leend azon elv, hogy a durva physikai erőhatalom s 
ennek önkényes gyakorlatának korlátozása nélkül , a jognak eszmtje föl 
sem foghatő; s a jogtudomány s országtan helyreállítása alaptalan, midőn 
az egyetemes jog s valőságos tiralom alapjául az erő s ismét csak az erő ál- 
líttatik. Hogy az önkényes erőszak az álladalmak s törvénykezésben gyak- 
rabban uralkodék történetileg, ki vehetné kétség alá? de Id merné vitatni 
azért hogy a mértéktelenség az igazságnak forrása , s a vad erőnek nyii- 
vánulásai a kormánybölcseség gyökerének tekintendők?" *) 

A történet-bölcseleti elméletek, mint első pillanatra világos, egye- 
dül az álladalom keletkezésének okait vagy általános észszcrüségét tár- 
gyalják, jogszerű megalapításának meghatározásába, melytől az állami in- 
tézetek felfogása leginkább függ, azonban nem bocsátkoznak ; s az előbbi 
kérdésre is, megfelejtkezvén arról, hogy történetileg szükséges minden 
időkre nézve csak az lehet, mi az észjog alapján gyökerezik, legtöbbn}ire 
tapasztalati egyes adatokra vagy bizonyos be nem bizonyított elvekre ala- 
pítják feleletöket; mert habár tagadhatatlan, hogy az ember természeti 
ösztönei által a társaságra vezettetik, embertársainak segélyezését nem 
nélkülözheti, habár minden kétségen kivül van, hogy az állami intézetek 
az emberiség összes irányzatainak megfelelnek , a jogbiztosíték hiánya, az 
álladalom észszerüségének főoka, a birtoki viszályok kiegyenlítésére a 
birői hatalom életbe léptetése fölötte szükséges : még is az álladalom jog- 
szerű megalapításának feladványa megoldva nincs, az álladalmi viszonyo- 
kat észszerűleg szabályozó eszme meghatározása hiányzik; azon kivül 
kellő tekintetbe nem vétetik, miként a társas ösztön, az emberi szükségek 
kisebb társulatok által is kielégíthetők, a jogok szövetségi kötések által 
biztosíthatók, mint több nemzeteknél, az álladalmi viszonyok keletkezése 
előtt, valóságosan meg is történt; kik pedig a természeti állapot egyol- 
dalú felfogásából indulván ki, az álladalmat egyedül a félelemre alapítják, 
azt puszta büntető intézetté alacsonyítván, épen oly kevéssé elégítik ki az 



*) Koppén, Polieik nach Platón. Grundsaetzen. Leipzig, 1818. 342. 1. 



54 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ész követelményeit , mint Tüköly , ki a személyes bátorságot , a birtok 
biztosságánál kevesb fontosságiinak tekinté; végre azok is, kik a szoro- 
sabban ki nem fejtett közhaszonra építik az álladalmat, mint alantabb 
megérintendem , az álladalmi jogalap meghatározásában, más rendszerhez 
folyamodni voltak kénytelenek. — De nehogy még hosszasabb legyek, tér- 
jünk az észszeres rendszerekre. 

Mi az álladalom alapját általános jogkötelességbe helyezd elméletet 
illeti, aimak elveiben a gondolkozás nagy mesterére ismerhetni, s meg- 
engedve az ősállapot teljes jogtalanságát, a főhatalom észszükségének be- 
bizonyítása teljességgel kielégítő; de mellőzvén azon észrevételt, miként 
az ősállapotban a jogeszmének habár tökéletlen létesítése épen nem lehe- 
tetlen, mi legvilágosabban a nemzetek közötti viszonyoknak példájából 
kitűnik, tagadhatatlan hogy a jogeszme egész kiterjedésében, az álla- 
dalomban sem létesíthető; s ezen cél elérésére az országlónak isteni tulaj- 
donságokkal kellene bírnia, minőkkel őt Zachartae, eszményileg tekintvén az 
álladalmat, fölruházandónak vélte *) ; mert emberek által szerkesztett álla- 
dalomban a tevőleges törvényeknek a jog eszméjével való összehangzása 
iránt , elegendő biztosítékok nem léteznek ; s a törvények nem a jogot 
hanem csak azt, mit a törvényhozó alanyi nézetei s meggyőződése szerint, 
annak tart, tükrözhetik vissza; a törvényekben kifejtett elveket a gya- 
korlati viszonyokra ismét gyarló emberek alkalmazván, mind a tények 
megítélésében, mind a törvények magyarázatában lübázhatnak, a végre- 
hajtásra is gyakrabban a szükséges erők hiányzanak ; ennél fogva az or- 
száglót a személyesített jogeszmének csak tulajdonatlanul nevezhetni, és 
mivel az államhozi általános jogkötelesség, a jogfogalom teljes létesítésé- 
nek föltételén alapszik, ez utóbbi lehetetlenségének kimutatása után, egye- 
dül abban állhat , hogy az ember azon álladalomba lépjen, melyben önité- 
lete szerint, a jogosság eszméjét legtökéletesebben kifejtve szemléli. Azon 
kivül világos miként ezen elméletben egyedül az álladalom szükségének fel- 
adványát szemléljük megoldva; a polgárzat jogszerű életbe-léptetése kérdé- 
sének megfejtésére tehát, vagy a kényszerhez vagy a tényleg fennálló, akár 
mily úton eredett fóTiatalomnak elismeréséhez, vagy a szerződményi tan- 
hoz szükséges folyamodni ; az első esetben ezen elmélet elvei szerint az 
egyes független álladalmakat , minthogy közös hatalom alatt nem egye- 



*) Vierzig Bücher. I. 106—110. II. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁnÓL. 55 

sülvék , ennek elismerésére kényszeríteni, teliát meghódítani jogszeriíleg 
lehetne, s innen Hugó következetesen minden jogot ideiglenesnek állított 
addig, míg az összes emberiség egy egyetemes áiladalommá nem alakiíl ; 
melynek szomorító következményeit azonban az eddig történt kisebb szerű 
kísérletek már kétség kivül helyezik, s Feiierhachol arravivék, hogy a 
világ uralmát az emberiség sírjának méltán nevczé; a második esetre néz- 
ve, védnökei megfelejtkeznek azon, évezredek lefoljta alatt a törA'ény- 
székek által mindenkor és mindenütt elismert igazságról, hogy Aalamely vi- 
szonynak jogszerűségéhez, kikerülhetetlen megszerzésének törvényes mód- 
ja is, ezen elvök által a merész bitorlót, ]d tegnap fejedelmét jogától fosz- 
td meg, ki a polgári kötelékek feldulásával kezeibe keríté a főhatalmat, 
mihelyt merényeit siker koronázza, törvényes országlóvá emelik és ek- 
ként a forradalom és zendülésnek jogosságát vagy jogtalanságát annak si- 
kerétől függesztik fel ; hogj'ha pedig a főhatalom eredete utáni kutatást 
egyedül gyakorlati tekintetben fölöslegesnek , a agy tilosnak állítják ; ak- 
kor méltán kérdezhetni : vájjon az alattvalók a főhatalom jogtalanságának 
elismerése után is, az igazsággal ellenkezőleg az erőszaknak hódolni kö- 
teleztessenek-e? vájjon a történeti múltnak emléke a feledékenység fát}^o- 
lával lepleztessék-e azért, hogy a jelenkornak minden történeti kinövései 
szentesíttessenek? Hogyha pedig arra liivatkoznak, miként a bitorlót jog» 
szerű országlónak nem tekinthetni, mivel másnak bántalmával, a törvényes 
rend háboritásával jutott a főhatalom birtokába, saját elvök alaptalansá- 
gát n)iltan bevallják, elismervén miként a birtokolásnak ténye, a főha- 
talom jogszerűségének kimutatására nem elégséges; és innen Kant az erő- 
szak használatát nyíltan kizárván, munkáinak számos helyein az alapszer- 
ződési elmélet igazságát elismeré , világosan kijelentvén, miszerint ha 
soha álladalom szerződés utján nem keletkezett volna is, még is ezen szer- 
ződmény gyíikorlati eszme gyanánt kétségtelen érvényességű; sezen szel- 
lemben nyilatkozott legjelesb követőinek egyike, a híres Reinhold is '). 

Az álladalmi fóliatalomnak az áUadalomfogalinábólxaXó megalapításá- 
ban újabb bizonyságát szemlélhetni annak, mit Frics oly alaposan állíta-): 
hogy a külső befolyások által Némethon nagy részében elfogadott hegeli böl- 



1) Kant's Werke. V. 148.1. 382, 391. II. neinhold, Au.swahl vermischterSchriften. II. 
k. 408. 1. 

2) Geschichte der Philos. IJ. k. Halle 1840. 694. I. 



56 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

cselét az észjogtudományt egy lépéssel sem niozdítá előbb, sőt homályossága 
által minden gyakorlati tanokra nézve alkalmazliatatlan lévén, az elméleti 
tudományok becse iránti véleményt tetemesen csökkenté ; mert az imént 
érintett elmélet, mellőzvén a szokatlan szavakat, abban központosul, hogy 
mivel az állampolgároknak saját magán akaratjok van , melyet a köz cél 
elérésére irányzott köz akaratnak alárendelni nem akarnának, az álladalom- 
ban egy elegendő erőv el fölruházott hatalomnak kell léteznie, mely az el- 
ágazó erőket a köz cél felé irányozza, tehát más szavakkal, milíént álla- 
dalom államhatalom nélkül teljességgel nem képzelhető, a nélkül azon- 
ban hogy az álladalom észszerüségének általános okait , vagy a főhatalom 
jogszerűségének alapját megfejtve szemléinők, kivévén: hogy a főhatalom 
iránti hódolat a szabad akarat kifolyásának állíttatván, ekként mellékesen 
a szerződményi alapelvnek igazsága elismertetik, a mi Bitzernek mult év- 
ben megjelent munkájából is kitünilí ') , ki Hegel elveinek hódolván , a 
polgárok viszonyainak jogos alapját az álladalom iránt, amazok jogszerű 
öntudatába, mely a valóságos alkotmányrai fogadványuk által nyilvánul, 
helyezi. 

Befejezve lévén ekként az egyes rendszerek birálata, hátra van 
még az alapszerződést elméletnek megalapítása, s bővebb kifejtése, mely- 
ben eddigi vizsgálódásainknak nyomán a többi rendszerekbe foglalt alap- 
igazságoknak tekintetbe vétele annál szükségesebb, minél bizonyosabb: 
hogy az egyik vagy másik elmélethezi kizáró ragaszkodás , az e kérdés 
iránt uralkodó eszmesmlódás fő okának tekintendő ^). 



Az emberek társas öszléte, mind érzéki mind erkölcsi természetök- 
nek szükséges következménye ; az ember nemzése, az üjdon-született cse- 
csemőnek ápolása s létele, szóval az emberiségnek fentartása, s a külvi- 
lág fölötti uralkodása a társadalmi ősziét által tételeztetik fel ; az elszigetelt 
ember az állatnál alantabb fokon állana, mert mások segélye, az erők 
központosítása nélkül sem az elemeknek, sem az őt környező vadállatok- 
nak , sem az inség ezer kínjainak sikeresen ellen nem állhatna ; a szükség 
tehát, természeti legyőzhetetlen ösztönök, vezeték őt a társas életre, erre 
az ész parancsa kötelezi, és ugyanazt természetének felsőbb szellemi része 
is követeli, mert számos, természet-adta tulajdonait egyedül mások hoz- 

1) System des natíirl. Rechts. Stuttg. 1845. 197. 1. 

2) Maurenbrecher, Grundsaetze des deutschen Staatsrechts. 47. 1. 



AZ ÁLLADALOM JOGALAPJÁRÓL 57 

zájáiiilils'1, tanácsa, tanítása által képezlictvén ki, cikiilcsi és szellemi cél- 
jainak tokélycsebl) clórcse s foganatosítása, ismét csak a táisas őszlétnek ki- 
merítlietetlen áldásai által válik lehetségessé, s az ész és tajiasztalás kétség 
kivűi helyezik, miként a műveltség spolgárisodás a társas életnek fejlődésé- 
vel A iszonylagos arányban áll ; mert a társas állaput az embernek erkölcsi 
s ürükűs szüksége, ő épen oly társas lény, mint szabad, érző, s eszes. De az 
együttlétező emberek, ámbár természetük lényegénél fogva egyenlők, 
még is különböző erőkkel és szabad cselekvőséggel bírván, ennek visszaé- 
léseiből számtalan surlődások, összeütközések szükségkép békövetkezende- 
nek, melyek a társadalom áldásait csirájában elfojtanák; s azért békés 
kiegyenlítésük , a szabadságnak az ész szabályai szerinti korlátozása, te- 
hát á jogeszmének uralma, épen oly észszükségen alapszik mint a társada- 
lom; azonban tekintettel az emberi szenvedélyek árjaira, az önösség s ér- 
dekharc mindennapi jeleneteire, a jognak létesítésére, az egyesek sza- 
badságkörét meghatározó, a jogszabályokat az előfordiilő esetekre részre- 
hajlatiannl alkalmazó, s az Ítéletek végrehajtására elegendő erővel biró 
hatalomnak, törvényes rendnek, tehát álladalmi intézeteknek megalapítása 
kikerülhetetlen; ezen kivül még számos céljai vannak az emberi nemnek, 
mel_\ ek az erők öszpontosítása nélkül csak tökéletlenül érhetők el, vannak 
vágjai, anyagi és szellemi fejleményeinek számtalan alapföltételei, melyek- 
hez a szükséges eszközök előteremtése egyedül a különböző irányzatok bölcs 
vezérlete által lehetséges: de erre ismét a különböző nézetek, felfogások, 
hajlamoknál fogva a közérdeket hatalmasan átkaroló, s a magán cél- 
zatok alárendelésével létesítő közhatalom szükséges, mely az egyesek, ki- 
sebb társnlatok működéseit védkezével istápolja, mennyiben az emberi- 
ség céljainak sükeresítésére elégtelenek volnának, gyámolítsa, s akként 
közvetlenül a jogtörvénynek uralma, közvetve, az emberi tulajdonok és 
erők öszhangzó kiképezésére eszközül szolgáló intézeteknek előmozdítá- 
sa által, az emberi tökélyesbülés számos ágazatait elősegíteni törekedjék; 
minél fogva de Gerandoval állíthatjuk, hogy az álladalom az erkölcsi létre 
nézve az, mi a lég az életműszeres életnek, fejlődésének szükséges föl- 
tétele *) ; s az állami életre az emberiséget Isten parancsa, természeti ösz- 
tönei, s erkölcsi kötelessége egyaránt vezetik; a természet őt csak azon 



*) L' état de société, esi pour 1' étre morál, ee que 1' air répandu dans 1' atiuospliére, 
est pour la vie organique; la condition nécessaire de son développement. 

M. T. T. ÉVK. VIII. 2. 8 



58 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

fültétel alatt ajándékozá meg a szabadsággal, hogy korlátait önmaga határozza 
meg; tova vagyok tehát azok véleményétül, kik az álladalmat emberi talál- 
mánynak, oly intézetnek tekintik, melynek léte vagy nem léte az emberek 
kényétől függ, azon társulatok osztályába sorozzák, melyek biztosító vagy 
nyerészkedési vállalatok gyanánt életbe léptethetek, vagy nem, s emberi sze- 
szély szerint elintézhetók : de az álladalom ész- és természet-szüksége ki nem 
zárja az emberi szabadság befolyását, ez nem kényteti az egyes embert, nem 
egész nemzeteket, hogy csak ezen s nem más álladalomba lépjenek; merthogy 
az ember meghatározott álladalom polgára legyen, hogy a főhatalom bizonyos 
alkata és szerkezete létrejöjjön, hogy az eszme valósággá, az ige testté váljék, 
az emberi cselekvőségnek hozzájárulása, közremmikálása szükséges; in- 
nen az álladalmi főhatalom, vagy az államtagok akaratja ellen, tehát erő- 
szakkal, vagy azok köz egyetértésével léptethető életbe, a Id az elsőt vitatná, 
annak, mint fennebb érintők, el kellene ismernie, hogy nem az ész hanem 
az erőszak a jogviszonyok mérszabálya; miként országló s alattvalók kö- 
zött jogok s kötelességekről sző sem lehet, hanem kölcsönös viszonyaik ph}'- 
sikai erőn alapulnak, s az álladalom észszerű intézetnek nem is tekinthető;, 
hátra van tehát egyedül a szabad egyesiilésneh, a sxerződménynék alapelve , 
minthogy az utóbbinak lényege az akaratok szabad egyesítésében fekszik, 
s egyedül azáltal keletkezhetnek észszerű tevőleges jogviszonyok teljeskoru 
emberek között; mert ha az emberek személyességi joguk egyenlőségénél 
fogva, egyes cselekvények követelésére irányzott jogok szerzésére, kö- 
telességek, s tartozások felvállalására, az ész és tevőleges jogtudománynak 
évezredes, gyakorlatilag elismert elvei szerint, szabad akarattal kötött szer- 
ződmények szükségesek : ez annyival világosabb társas viszonyok megala- 
pítására nézve, melyek lényegéhez a kötelességek folytonos teljesítése 
tartozik, annyival világosabb az álladalomra nézve, melyben az erők ál- 
landó közremunkálása, gyakrabban önjavának s létének feláldozása egy 
részről joggal követelhető, másról szent kötelesség gyanánt teljesítendő; 
a polgári köteléknek, az államszerkezet, s a főliatalom személyesítésének 
meghatározása, azon tények tehát, melyek által az álladalom ész-eszméje 
küUétre hozatik, mintegy megtestesülve az érzéki világban valósággá 
válik , az ahipszerződménynek, a kölcsönös szabad egyezkedésnek képezik 
tárgyait ; ezen szerződmény lényegesen különbözik a magán alkuktól, me- 
lyek a szerződőket csak mulandólag egyes tettekre kötelezik, mig amaz 
által egy testté forradnak össze ; tartalma nem függ az egyesek önkényé- 



AZ ÁLIiADALOM JOGALAPJÁJIÓL. 59 

tői, lianem az emberi természetből t'szszükscgileg folyván, azon állami vég 
célok elérésére vonatkozik, melyek meghatározása hasonlőlag a jogbölcse- 
let legérdekesb feladványaihoz tartozik; ezen szerződ inény kötése gyak- 
rabban nyíltan, élő szőval, de mindenütt, a hol valóságos jogállamok lé- 
teznek, legalább ballgatőlag, kötelesség gyanánt követelt s teljesített tar- 
tozások, szolgálatok s visztartozások által történik; általa az álladalmak, 
melyek csirája közös származású néptörzsökökben, vagy erőszakosan egy- 
befiizött csoportokban mintegy szunnyadozott, jogszerűleg létre jönnek, 
„mert az ember magában visel fogalmakat jogről, igazságról, rendről, s bel- 
ső szükséget érez és ösztönt, azokat azon viszonyokban, melyekben él, meg- 
honosítani, valósítani, az ember észt és jogot olt bé az őt környező világ- 
ba" ')) s a már létező természeti társas testületek, az erőszakon alapuló 
viszonyok az eszmélkedés ébredésével polgári valóságos álladalmakká e- 
melkednek. — Ezt hangosan követeli az erkölcsi törvény szózata is, mely 
az emberi kötelességeket szabad akarattal teljesíteudőknek rendeli, mert 
egyedxil kényszertől ment önhatározáson alapszik a valódi erkölcsiség, és 
az ember rendeltetését csak akkor teljesíti, mikor öncselekvőleg az ész 
eszményeit valósítani törekszik. Az ily egyesülés, az erők s akaratok ösz- 
szeforrasztása által, az álladalom, külső mechanicai erő útján összefűzött 
csoportból, élő életműszeres testületté, önérzettel bíró nagy erkölcsi sze- 
mélyességgé válik, felsőbb szentesítését nyeri ; „Multitudo vaga atque di- 
spersa concordia civitas facta est." -) És lehet-e ennél biztosabb alapja az 
országlók, az alattvalók jogainak? az Isten szava, az ész parancsa, az emberi- 
ség saját érdeke, egyaránt oltalmazzák a szövetségek szentségét, a kötött szer- 
ződések sérthetetlenségét; ezeknek tiszteletére a legvadabb népeknél, a leg- 
raüveletlenebb emberclaiél akadhatunk, s nincs jogigazság, mely ennél mé- 
lyebb gyökereket vert volna az emberiség keblében,nincs jogelv, mely évez- 
redek óta oly szent meggyőződéssé vált volna, s ha, min nem kételkedhetni, 
az emberiség anyagi és szellemi tökélyesbülésének előmozdítása az álladalom 
vég céljaihoz tartozik , s az erre szükséges eszközök csak közös erővel , az 
országlók s alattvalók kölcsönös bizodalma által létesíthetők, lehet-e üd- 
vüsebb eszme annál, mely az álladalom kötelékét, a polgárok kötelessé- 
geit, az ész és szükség által egyaránt szentesített szabad egyesülésre, te- 
hát az emberi személyesség s méltóság elismerésére alapítja? 

1) Lukács^ Az újabb polgúrisodás elemei. Guizotután. 1641. Tudományt. XI. fii/.. 282. 1. 

2) Cicero, De Kep. I. 25. 

8* 



60 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Az ily értelemben felfogott szerződési tan, mint azon eszme, mely- 
nek az álladalmi intézetek megbirálásában vezérfonalul szolgálnia kell, 
még akkor is fennállana, ha történetileg ez úton soha álladalom nem ke- 
letkezett volna, mert mi, We?ichkel szólva '), ezen az ész örökös tör- 
vényei által elismert szerződménynek érvényességét, minden, akármi m(»- 
don keletkezett álladalomra alkalmaztatjuk, hogy megismerhessük nem a 
milyenek voltak, hanem milyeneknek kell lenni az álladalmaknak ; habár 
tehát minden álladalmak erőszak által létesültek volna is, ez a szerződményi 
tannak igazságát épen oly kevéssé dönthetné meg, mint a keleten történni 
szokott nőrablások s portéka gyanánti eladások, a házasulati szerződmény- 
nek jogszerűségét, és szükségét, a mahomedán egyháznak vassal tíizzel 
történt terjesztése azon elvnek igazságát, miként az egyház hivei belső 
meggyőződésén alapszik, meg nem semmisítheti; de hogy ezen eszme 
történeti valóságának nyomaira is találhatni, minden kétségen feliíl áll ; 
értekezésem körén túl fekszik, bővebb taglalása annak, mit a napjaink- 
ban kimúlt Hüllmaim Detre Károly történeti adatokkal ^) oly világosan be- 
bizonyított, hogy t. i. az őskor szabad nemzetei, állami viszonyaikat mind- 
nyájan szerződésekre alapíták ; de el nem hallgathatom , miként a szent 
könyvek tamísága szerint még a héberek theokratiai államszerkezete is, 
egy az Isten s nép közötti szövetség eszméjén feneklett; hasonlót bizonyí- 
ta Herodot a médekről, Halycarnasi Dénes a romaiakról ^), a görögök s ro- 
maiak a törvényeket eredetileg szabad egyezkedésre alapiták (jröAsejs 
ovr&rjxr] xoirrj, communis reipublicae sponsio) '), Plató Criton cí- 
mi'í ismeretes munkájában Sokrates ezen alapszerződményre hivatkozik, 
s Aristoteles állítása szerint, csak szabadon szerződésileg egyesült emberek 
között lehetségesek valóságos jog s állam viszonyok; ugyanazt tanúsítja az 
álladalomnak görög s deák nevezete {xoívcovLa, civitas, respublica, socie- 
tas civilis) és Cicero, munkáinak több helyein ; ezen elv a rómaiak történetén 
átszövődvén, törvénykönyvökben is nyíltan kifejeztetik ') ; a régi néme- 
tek államintézetei hasonlólag szerződések utján létesültek, mit még azok 



1) Oratio de Juris nat. usu. Lipsiae, 1821. Excursus. 3. Hl. 1. 

21 Urgeschichte des Staates. Königsb. 1817. Staatsrecht des Alterthums. Köln. 1821. 

3) Gen. XV. 18. v. Mózses II. k. 19. v. Herodot I. 96—99. Halycarnasi Dénes II. k. 

4) L. 2. 32. 35. D. De legib. L. 5. D. De captivis §. 2. 5. 6. I. De iure nat. stb. 

5) Ans/ofeles, Polit. I. 7. 12. 15. lU. 9. VI. 13. Cic. De Rep. I. 25. De oflF. II. 12. stb, 
$. 6. Inst. de Jure nat. gént. et civ. 



AZ Ár,LADALOM JOGALAPJÁRÓL. 61 

sem tagadliatnak, kik egyébiránt ezen elmélet alaposságát kétségbe von- 
ják; s ki volna, ki nem tudná, miként bazánk legrégibb történetirója Béla 
kiiúlij névtelen jegyzője , kit bizonyosan nem kábított el az iskolai elmé- 
letek mámora, nemzetünk éísb agyő m anyaira hivatkozva, a hét független 
nemzetség szerződésére , szabad egyezkedésére alapítja még mostan is vi- 
rágzó álladalmunkat? a középkor századain keresztül, az isteni eredet el- 
mélete mellett,a szabad egyesülés elvét gyakorlatilag elismerve szemléljük, 
mert épen azon korban, midőn az általánosan elharapódzott féktelenség, s 
a vad erőnek használata, mintegy iljra felidézé az ősálhipotnak letűnt 
gyász időszakát, számtalan, a törvényes rend helyreállítására, az álladal- 
mi intézetek alakjára, a főhatalom s alattvalók viszonyaira vonatkozó, köl- 
csönös egyezkedések litján kötött alkukra, okiratokra, rendclményekre 
akadunk, melyek által az álladalom eszmi-je mintegy fokonként tisztább és 
tisztább alakban életbe lépett; s melyek bizonyságul szolgálnak, miként 
Európa népei az államintézeteket az emberi cselekvőség, a szabad egyez- 
kedések köréhez tartozóknak tekintek. Ezen tant lürdeték a tudományok 
fölélesztése óta az országtudományok legragyogóbb tekintélyei: de Groot, 
Uolibes, Pnffefidorf, Thomasius, Tfolf, Loche, Sidney , Blacksfone , Mott- 
tesquieu, Rousseau, Schlötzer, Sjn'ttler, Sonuenfels, Martini, Hittcheson, 
Pristley, Meisttr , Feiierhach, Fichte , Klüber , Pölitz, Rudthard, Tf'eitzel, 
Gros, Bauer, Krug , Dresch, Henriéi, Rotteck, Welcker, számos követőik- 
kel; magokénak vallák a leghíresebb országférfiak, kik közöl ^wrie/ és 
Gentzet '), Russelt s Royer Collardot, legújabban a svéd főkormány-tanácsos 
Griihbét s a fejedelme s honosai bizalmát egyaránt bíró bádeni minister 
Bekket idézni -) elégséges légjen; sőt még azok is, kik más elméletekhez 
ragaszkodtak, kisebb nagyobb mértékben a szerződményi tannak igazsá- 
gát elismerni kényteleníttettek ; ugy Böhmer , a nagy Kant, Zachariae, 
Craigh, Baltisch, JVarnkönig ') s maga /?flr//er a szerződményi tan legna- 



1) Betrachtungen iiber diefranz. Rev. Berlin 1794. I. 3. 17—27. 33. 36. 80. 189. 191. 
11. II. 141. 191. 11. 

2) Ld, Aretin's Staatsrecht der constit. Monarchie. II. kiad. Leipzig, 1838. I. 150. és 
177. 1. Grubbe, Raetts-och Samnihaells Laera. Förra Delén. Ujisala, 1839. Staats- 
lexicon. XIV. 678. 1. 

^) Böhmer, Introductio 152. sköv. I. Z«cfcar?ae, VierzigBiicher. 1. 196. 1. Croíg-A, Grund- 
ziige der Politik, Leipzig 1815.1. 1.2. r. Ballisc/i,Í.h. polit. Freiheit. 67. 74. 1. War/i- 
könig, Rechtsphilos. Freiburg 1839. 420. 424. 426. 11. 



62 A Magyar tud. társaság értekezései. 

gyobb ellensége, ki Ancillon éles é.szrevétele szerint, az egy alapszerződmén}- 
nek aranyrudját, a magánszerződések apró éremére, pénzére, változtatá át. 
A szerződési elmélet megalapítása után, hátra volna még az alap- 
szerződmények száma iránti vitályos kérdésnek eldöntése ; de minthogy a 
társaságnak általában , s névszerint az álladalomnak lényege a társak ma- 
gán akaratjának a közakaratnak s azt személyesítő főhatalomnak való alá- 
rendelésében áll , a társaság műszerzésére vonatkozó szükséges rendelmé- 
nyek pedig, az egj esülési szerződmény erejénél fogva, társasági határoz- 
ványok vagy törvények által létesíthetők; több alapszerződmények szük- 
sége végkép elenyészik ; de ezen tételnek bővebb megfejtése, ugyszinte a 
szerződményi elméletnek az államviszonyokrai alkalmazása, értekezésem 
körét túlhaladják. Az előgördíttetiű szokott nehézségek s ellenvetések na- 
gyobb részt az előadottakban találják cáfolatidíat, egyedül azok állítására, 
kik ezen elméletet részint Haller- s Baltischként a fejedelmek jogainak, 
részint Craigh- s Goduin/ial ') a népek szabadságára nézve a eszélyesnek 
állítják, s egy részről Hobbes a fejedelmek, más részről Rousseau a 
népek kényiuaságára vezető elméletének következményeit a szerződményi 
alapelvnek tulajdonítják, megjegyzendőnek vélem: miként már ezen oly 
annyira ellenkező állitmányok világos bizonyságul szolgálnak, misze- 
rint az említett visszaélések forrása nem az elvben , hanem ennek egyes 
irók által történt liibás alkalmazásában, egyoldalú felfogásában rejlik; egy- 
általában nem létezik a jog szent körében igazság, meljiyel emberek vissza 
nem éltek volna ; igy az ész által elismert sajátjognak szentsége a rabszol- 
gaság pártolására szolgált és szolgál üiügyűl , a természetben gyökerező 
at) ai hatalom fogalmából eredett a római törvényhozás kebellázitó rende- 
lete, mely a gyermek háromszori eladását megengedé, a büntető jog két- 
ségtelen voltából csírázni láttuk a középkori törvénykezés zsarnokoskodá- 
sait , a kínpadnak az emberiséget imdokító használatát ! a nélkül hogy a 
sajátjog, atyai hatalom, büntetőjog érvényességét, jogszerűségét alaposan 
kétségbe lehetne vonni; az egyesek visszaélései tehát azon jelen érteke- 
zésemben bővebben kifejtett s bebizonyított tételnek igazságát sem ingat- 
hatják meg : hogy „az álladalom a vallás tanai , az ész követelményei, s a 
történet bizonysága szerint szerződményen alapszik , sőt jogos értelemben 
ezen szerződés nélkül nem is lehetséges." ^) 

1) Enquiry concerning political iustice. Lond. 1796. II. köt. 

2) Bekk, Staatslexicon. XIV. 678. 1. 



A KÖRLÉG A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATORSZÁGHOZI VISZONYAIBAN 63 



III. 

V 

A K Ö R L É G 

ANÖVÉNY- ÉS ÁLLATORSZÁGHOZI VISZONYAIBAN. 



OLVASTA, ADDÖN SZÉKÉT ELFOGLALNÁ JAN. 26. 1846. 

NENDTVICH KÁROLY LT 



Az anyagi érdekek korszakában élünk. Ezt halljuk és olvassuk 
minden nap. Csak az anyagi jólétét szükséges a nemzeteknek előmozdí- 
tani, a szellemi magától jő. Ez a jelenkor politikusainak hitvallása. 
Mennyiben legyen ezen állítás igaz, s mennyiben nem, annak fejtegetése 
nem az én körömbe tartozik, nem is lehet szándékom. De ha az anyagi 
érdekek korszakában élünk, s ha ezek pártolásra méltók: mik, kérdem, 
azon eszközök, melyek által ezen anyagi érdekek előmozdíttatnak? Nem- 
de azon tudományok, melyek az anj^agi világot velünk megismertetik, az 
anyag tulajdonságait, erőit vizsgálat, búvárkodás tárgyává teszik? Nem- 
de a természettudományok? a physika és a chemia azon tudományok, me- 
lyek a természet örök és változhatatlan törvényeit Idkutatják , azon tör- 
vényeket, melyeknek minden elő lény, s az élni nem látszó anyag alája 
van vetve? De ha kérdjük, mi történt eddig mind ezen tudománjok föl- 
virágzására, pártolására hazánkban ? igen kevés vagy tán semmi. Akarjuk a 
célt, de az eszközöket megvetjük. Voltak mindig és vannak hazánknak 
most is sok tudósai ; vannak költők, törvény tudósok, politikusok, törté- 
netírók, tán bölcsészek is; de hol vannak hazánknak természettudósai, 
hol physikusai és chemikusai? értem az olyanokat, kik a tények gyakor- 
lati mezejére lépvén működnek s az élet érdekeibe vágnak. Azok nincse- 



64 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

nek, bármily fisjcleininel tekintsünk küriil hazánkban, azok lúányát talá- 
landjiik mindenütt. Házainkat, útjainkat, liajóinkat, hidjainkat, ruliáin- 
kat, gépeinket mind idegenekkel kell csináltatnimk, ^ agy idegen fuidról 
hozatnunk, s lia egyszer másszor megtörténik, hogy hazánkfia használta- 
tik az egyik vagy másik vállalat kivitelére, előre bizonyosak lelietünk a 
felől , hogy céljának meg nem felelend. S mi lehet mind ezen anomáliák- 
nak oka? Egyedül azon, velünk született álfogalom, melynél fogva mi 
mind ezen, más nemzetek által annyira felkarolt tudománjokat figyelem- 
re alig méltattuk , melynél fogva minden született magyar, méltóságával 
meg nem egyezőnek tartotta, hogy ő a törvény és a politikán ki\ iil más 
tudománynyal foglalkozzék. Mily méltánylással vamiak hazánk igen érde- 
mes és tüdős fiai ezen tudományok iránt, miként tudják azok érdemeit s 
közéletrei befolyását megböcsülni; arra nézve némely igen érdekes, ré- 
szint mulattató, de szomorítő és csüggesztő adatokkal is szolgálhatnék. 
Van szerencsém igen művelt és igen tudós törvényhozókat ismerni, a kik 
azt hiszik, hogy physikára csak a professzornak, chemiára pedig legfelyebb 
a gyógyszerész és orvosnak van szüksége. És mind ezek igen természete- 
sek, mert eddig a természettudományok másoknak nem is adattak elő, 
mint orvosnak és gyógyszerésznek, s ezeknek is csak igen hiányosan. A 
kik mind ezekről többet kívántak hallani és tudni s találkoztak néha ilye- 
nek is, azok a külföldre kényteleníttettek vándorolni s a tudomány irán- 
ti vágyukat sok áldozatokkal kielégíteni. Míg pedig a tudományt hazánk- 
ban megtanulni nem lehet, addig az mindig csak idegen, exoticus növény- 
nek tekintendő , mely idegen földön szomorúan tengődik és sínlik, egyéni 
életét csak nagy nehezen tartván fen , és soha gyümölcsöt nem hozván. 

Én, tek. Társaság, nem átallom megvallani, örvendettem, midőn 
értésemre esett, hogy ezen igen tisztelt tudós Társaság engem levelező 
tagjául megválasztani méltóztatott. Örültem azért, mivel ez által nem 
annyira csekély és érdemtelen személyemet, mint inkább azon tudományt 
láttam érdemei szerint méltányolva , és kitüntetve, melynek hív bajnoká- 
nak és képviselőjének magamat tartani szerencsém van. Örvendetesnek 
találtam annál inkább, mivel magán és egészen isolált állapotomnál fogva 
tehetségemet és szándékaimat annyira korlátolva és sziikre szabva érzem, 
hogy tehetségemet közügyekre fordítani és szűk körömön túl sikeresen hat- 
ni eddig nem igen valék képes. E tudomány pedig, ha sikerrel működni 
s befolyását a közéletre gyakorolni akarja, magas és hathatós pártolást igé- 



A KÖRLÉCi A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATORSZÁGHOZI VISZONYAIBAN. 65 

nyel, mert egyedül csak igy léphet a tények gyakorlati mezejére, mű- 
ködhetik a közélet és a közjólét érdekében. 

Mindezeknél fogva kötelezve érzem magam és azon tudomány 
nevében, mely érdemtelen személyem által legelőször jutott azon szeren- 
cséhez, hogy ezen díszes koszorúba fölvétessék, hálás köszönetemet njdl- 
vánítani, s arra kérni a tek. Társaságot, méltóztassék ezen, hazánkban el- 
hanjagolt, s nevérél is alig ismert, de minden tudományok szakába, fő- 
képen pedig a közéletbe s az ipar és mesterségek minden ágába erősen be- 
ható tudományt magasztos pártolása alá venni, s azt fontossága szerint 
ápolni , gyarapítni. 

Földtekénk fölidetének külső alakzata, mind azon számtalan álla- 
tok- és növényekkel, melyek rajta élnek és tenyésznek, azon viszonyok 
szüleménye, melyek alakulásukkor rajok hatottak, s azok lételét, bizonyos 
iránybani kifejlődését föltételezték. Mindennek, az egész életmüves és 
életműtlen természetnek ekképen kellett kifejlődnie, mint az előttünk áll. 
Egy, más iránybani kiképezése a természetnek, legalább azon viszonyok 
alatt, melyek közt az történt, már gondolatban is lehetetlen. 

Ha azt kérdjük : vajon mi lehet azon csudálatos egybehangzásnak 
oka, mely szerint a természet minden jelenetei oly szoros összeköttetésben 
állanak, valamint a legtökéletesb gépnek egyes, egy közös célra munká- 
lódó részei : akkor egyebet nem felelhetünk, mint : az örökös és változat- 
lan erői az anyagnak, melyek szerint minden jelenet nem egyéb mint 
ezen erőknek szükséges kifolyása, és melyek egymásrai viszonyos hatá- 
suk által törvényszerűséget hoznak elő, melynek mind, a mi létezik, alá 
van vetve, a víz csöpje szintiigy mint a nap véghetetlen tekéje, a legki- 
sebb mikroskopiai állat épen ugy, valamint földünk legiszonyiíbb szörnye- 
tegei sat. 

Az anyag ezen erőit megvizsgálni, kikutatni a tüneményeknek 
azok okaikkali összefüggését, a tör\'ényeket megismerni, melyeknek a 
természet véghetetlen összesége hódol , végre mind ezeknek alkalmazta- 
tása a közéletre s annak számtalan szükségeire, ez a természettudo- 
mányok feladata. 

Mi úton érheti el a természetbuvárkodás ezen célját? és juthat 

minden tiínemények okaihoz? Egyedül csak tapasztalás utján. A józan, elő- 

itéletektől ment ügyelés a jelenetekre a gondolkozó észt a tünemények 

okainak megismertetésére vezeti, melyekből aztán azon törvényeket al- 

M. T. T.ÉvK. vrir. 2. 9 



66 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

kotja, melyeknek az anyag mintegy alávetve látszik, melyek azonban 
ismét nem egyebek , mint abstract felfogása az anyagban lévő erőknek. 

S ez azon elsőség, mely a természettudományokat mások felett ki- 
tűnteti. A természettudományok vizsgálódásaik tárgyává csak azt veszik 
fel, mit érzékeinkkel észre vehetünk s megismerhetünk, mi tehát józan ta- 
pasztalás tárgyává lehet; átengedvén a többit mind más abstract tudo- 
mányok kifürkészetének, melyek a megismertetés lehetségét a tapasztalás 
határain túl is helyezik. 

Az anyag megsemmisíthetlen, tehát elmulhatlan is; csak alakja van 
szünteleni változásoknak alávetve. Erre nézve ugy hiszem, hogy minden 
valódi természetbúvárok egyet értenek. Az anyag erőkkel van ellátva, 
melyek tőle elválasztva nem gondolhatok. Ez is a természetvizsgálók által 
általánosan eb'smert elveinek egyike. Mert az anyag erő nélkül, és az erő 
anyag nélkül minden tapasztalással, és minden tünemények józan meg- 
szemlélésével ellenkezik. IVIit a tapasztalás által bebizonyítani nem lehet, 
azt képzelni magának és hinni lehet, de tudni, arról meggyőződve lenni , 
nincsen tehetségünkben. 

Az igazi természetbiivárkodás ennél fogva mind azon erőknek 
megismertetésében áll , melyek mint az anyagnak s attól el nem választ- 
ható tulajdonságai tekintendők s ezzel ugyanazonosoknak gondolandók, 
minél fogva a természettünemények felől érvényes Ítéletet egyedül csak 
az hozhat, a ki az anyag tulajdonságait megismerni, s azokat józanul meg- 
ítélni tanulta. Azt pedig csak a természetnek józan és türedelmcs meg- 
szemlélése s rajta tett kísérletek által lehet elérni. A chemiai laboratóriu- 
mok , physikaj szertárak és az astronomiai tornyok azon műhelyek, a hol 
a természet titkait fölfedezzük , hozzá kérdéseket intézünk , s azt fele- 
letre kényszeritjük. 

A természetbúvárkodás nem csak földünk terére van szorítva, ha- 
nem az egész A'ilágra, a véghetetlen mindenségre terjeszkedik ki. Az 
anjag tulajdonságait a földön vizsgálván, minden egyéb világtest anyagá- 
nak erőit , tidajdonságait megismeri. Mert az anyag mindenütt ugyan ez, 
s az őt jellemző erői szinte mindenütt és mindig ugyanazok. S ennél fogva 
törekszik a természetbúvárkodás nem csak földünk, hanem minden egyéb 
világtestnek eredetét, alakulását s fokonkénti változásait megismerni, s 
végre meg is ismeri. 



A köhlég a növény- és állatországhozi viszonyaiban. 67 

Földünk alakja , valamint a rajta éltf életmiíves testeké, az egyes 
elemek, melyekből áll, aránya, valamint azok viszonyos hatása által fül- 
tételeztetik. Nem valamely előre kigondolt és kiszámolt tcr\nek, hanem 
valamennyi elemeknek s az anyagok erőinek soha nyugodni nem tudó egy- 
másrai viszonyos hatásának eredménye az. Ha csak egy elemet gondolunk 
el a földünktől, vagy azt más tulajdonságokkal ellátja, mint valósággal 
találjuk ; s a földnek mindennel, mi rajta létezik, egészen más, a mostani- 
tól véghetetlenül különböző alakot kellé fölvenni. 

Ha ez már az életműtlen természettel ugy van, sokkal nagyobb 
mértékben kell azt az életmüves, természetben találnimk. Életök nem csak 
bizon} OS anyagokhoz, hanem ezeknek bizonyos tulajdonságaihoz is van köt- 
ve. Ha az életmüves ország 4 fő alkatrészéből csak egyet gondolunk el 
a földtől, az organicus élet létele lehetetlen. Ha a vizet csak illékonysága 
nélkül gondoljuk, az életmüves természetnek kifejlődése azon irányban, 
mint azt jelenleg látjuk , szinte lehetetlen. 

Az életműves természet bizonyos és meghatározott viszonyokban 
áll a körléghez , mely földünket mindenhol körűiveszi , s melyben min- 
den életműves testek élnek. Annak alkotáscától , az egyes alkatrészeinek 
természete és arányától függ az életmüves teremtmények élete és létele. 

Ezen egymásiránti viszonyokat megfejteni, meghatározni a föltéte- 
leket, melyekJvez az életműves teremtmények létele kötve van, az je- 
len értekezésemnek fő feladata, a mennyire t. i. azt az idő rö\ddsége és 
csekély tehetségem engedi. 

A körlég alkatrészei, melyek földünket eddig még meg nem hatá- 
roztatható magasságig körűiveszik, mint tudva van, következők: éleny 
(oxjgen) , legény (nitrogén v. azotum) , kevés szénsav (gas ac. carbon.) 
végre alig észrevehető nyomai a könlegegnek (ammóniák). 

Ezen alkatrészei a levegőnek földünk alakulásakor a többi elemek 
tömegéből szabadon kiváltak, ezek vegyületlenül maradtak vissza, mi- 
után a többi elemek mind azon anyagokkal összekötötték volna mago- 
kat, melyek iránt épen a legnagyobb vonzódással Aiseltettek. — A leg- 
első kérdés itten az : vájjon mily arányban vannak ezen elemek jelen, me- 
lyek földünk körlegét alkotják? 

Földünk minden éghajlatában, minden magasságon, s minden vi- 
dékeken az élenynek légenyhezi arányát csekély ingadozásokkal mindig 
egyformának találjuk. Az élenytől t. i. 100 térrészben 21 térrésznél vala- 

9* 



68 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

mivel kevesebb , a legényből pedig 79 térrésznél valamivel több találta- 
tik *). Ezen aránj^ népes helyeken igen keveset változik, s alig észrevehető 
mennyiségben különbözik azon levegőtől, mely a szabadban van, hol a 
tengélet buján tenyészik, annyira, hogy e csekély ingadozásokat csak igen 
pontos, és legnagyobb vigyázattal tett kisérletek által lehet meghatározni. 
Ugyan ezen arányban, szinte alig meghatározható mennyiségben változik 
a szénsav és a könlegeg is. Az első, t. i. a szénsav mennyisége 10,000 rész- 
ben 4 és 6 térrész kőzött változilí. A másikbői eddig csak annak jelenléte, 
nem pedig menn}ásége határoztathatott meg, oly csekély az. Nagyobb 
változásoknak, mennyiségére nézve a vizgőz vagyon kitéve, mely a le- 
vegőben soha sem lűányzik. 

A másik kérdés ez: vájjon mindig ugyanezen alkatrészekből állott- 
e a körlég, ugyanazon arányban, s vájjon nem változik- e idővel a körlég 
alkotása, részint alkatrészeinek természetére, részint azok arányára nézve ? 

Hogy e kérdést kellően megfejthessük, szükséges hogy előbb meg- 
határozzuk, vájjon mire fordíttatik ezen alkatrészek mindegyike s hogy 
azon forrásokat nevezzük meg, melyekből a körlég fölemésztett alkat- 
részei ismét pótoltatnak. 

A körlég élenye az állatok lélekzésének minden, a földfölületen 
magát előadó égési és rothadási folyamoknak föntartására szolgál. Mind 
ezen vegyészi folyamok végterményei úgy szólván kivétel nélkül szénsaA% 
víz és könlegeg (ammóniák). Az állatok lélekzési műfolyama által, vala- 
mint a legtöbb égések által szénsav és víz kéjieztetik , minden rothadás- 
nak végeredménye szinte szénsav, víz és könlegeg. 

A szénsav előállításában fő részt vesz a körlég élenye. Minden 
szénsav , melj a lélekzési, égési s rothadási vegyfolyam által képeztetik, 
az anyagok szénenyének, a körlég élenyéveli vegyüléséből ered. Keve- 
sebb részt vesz a levegő élenye a víz képeztetésében, mivel az éleny leg- 
nagyobb része , mely az égés vagy rothadás fol3'ama alatt kifejlő víz ké- 
peztetésére fölemészterik, az ezen vegyfolyam oknak alávetett anyagokból 
kerül. A könlegeg képeztetésében végre a körlég alkatrészei semmi részt 
sem vesznek. A könlegeg képeztetésére szükséges alkatrészek nagyobb 
részt magokból az elrothadó anyagokból származnak, melyek kiszabadulá- 
sukkor oly arányban vegyülnek egymással, melyben könlegeget alkotnak. 

■*) Dumas és Boussingault a lehetőségig pontos vizsgálódásai nyomán az élenyből kö- 
zépszámmal 20,81, a legényből 79,19 térrész taláhatott 100,00 tcrrésznyi körlégben. 



A KÓRLEG A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATOnSZÁGHOZI VISZONYAIBAN. 69 

E szerint minden lélekzési, égési és rothadási végy folyam által 
éleny emésztetik fel a levegóból, mely helyett egy, a fölemésztett é- 
lenynek megfelelő terime szénsav bocsáttatik ki abba. 

A növények életműfolyama egyenes ellentétben áll az állatok lé- 
lekzési ^ égési és rothadási müfolyamával. Midőn ezek főképen éleny- 
fölemésztés, szénsav- és vízképzés által jellemeztetnek, a növények élete 
főleg ezen két nevezett vegyek szétbontásában, s az éleny kiválasztásá- 
ban áll. 

A levegő szénsava a növények tengélete által élenyre, mely kivál- 
ván , a körlégnek visszaadatik , és szénenyre bontatik széjjel , mely a nö- 
vényben visszamaradván, annak szénenydiis anyagjai képeztetésére hasz- 
náltatik fel. Szinte ugy bontatik széjjel a növények által fölvett víz része 
is, melynek élenye szinte kiválik, könenye pedig azon növényrészek 
alakitására használtatik fel , melyek a könenyt nagyobb arányban foglal- 
ják magokba, mint az a vízben jelen van, tehát a növények gyantás és 
olajos részeinek alkotására. 

E szerint könnyen felfoghatő lesz, hogyha az éleny-fölemésztő és 
éleny-kiválasztö vegyfolyamok egyenlő arányban állanak egymáshoz, s 
ezen arány soha sem változnék : hogy akkor a levegő tartalmának élenyre 
nézve soha sem kellene csöklcennie , szénsavra nézve pedig soha sem kel- 
lene növekednie. — A mennyi szénsav a lélekzés, égés és rothadás által 
képeztetik, ugyan annyi bontatik ismét széjjel a növények élénk tengéle- 
te által, s a szénsavból kivált líj élenynyel pótoltatik. Azon különbségek, 
melyek imitt-amott igen népes helyeken léteznek , a hol szaporított lélek- 
zési és égési vegyfolyamok által a szénsav nagj^obb mennyiségben képez- 
tetik, más helyekhez képest, a hol a tengélet buján működik, ezen kü- 
lönbség mondám csekély, s a gőznemek azon tnlajdonságánál fogva, mely 
szerint azok egyonással elegyülni szeretnek , valamint azon mozgások ál- 
tal is, melyek a levegőben szünet nélkül véghez mennek, egészen kiegyen- 
líttetik. 

Ezen soha nem ingadozó arány, mely szerint a növényország az 
állatországnak , valamint minden más, a földön magát előadó rothadási és 
égési A'egyfolyamoknak mérleget tart, évezredek óta, mióta t. i. az állat- 
és növényország tökéletes kifejlődését elérte, változatlanul maradt; leg- 
alább nincsen okunk és nincsenek jelek, melyek azon állítás elfogadására 



70 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

kényszerítenének, hogy legalább az emberi nem létele óta valaha más volt 
volna a kóilég alkatrészeinek aránya. 

Vizsgáljuk már most, vájjon ezen arány , melyet jelenleg a leve- 
gőben taláhmk, minden kezdet óta, vagy is inkább minden életműves 
világ alakulása elo'tt ugyan az volt, s vájjon megmarad- e legtávolabbi jö- 
vendőben is ugyanaz 1 

Á mbar ezen kérdések igen feltételezőknek látszanak ; vannak azon- 
ban még is több alapos adataink, melyeknél fogva e kérdésekre elhatáro- 
zottsággal lehet felelni. 

Rliután a föld fölülete annyira Idhült volna, hogy rajta az életmü- 
ves ország magát kiképezni kezdhette; eleinte is a tengélet kezdé magát 
kifejteni. Hantföldnek, vagy minden egyéb, a föld fölületén levő széneny- 
nek akkor semmi nyoma sem lehetett, mivel földünk azon magas hőfok 
alatt, melynél annak alakulása véghez ment, minden szénenynek az 
éleny tűlmennyiségében kellett elégnie. Az első növények, melyek a föld 
fölületén képeztettek, csak a legalsóbb fajokhoz tartozhatának. Növények, 
melyek alkotása csak a legegyszerűbb lehete , melyek a legroszabb , csak 
életmütlen alkatrészekből álló földön tenyészhetnek, mohok és zuzmók, 
elboiíták eleinte a föld fölületét. Miután az űj tengélethez e szerint a leg- 
első alap meg vala téve, a tökéletesebb növények Idfejlése szaporán kez- 
de haladni; a legbujább tiopikai tengélet támada, mely a föld fölületét 
mindenütt óriási harasztokkal és pálmákkal borítá el, melyek maradványait 
legrégibb kőszén-telepekben találjuk. 

Nincsen azonban kétség, miszerint minden növények szénenyöket, 
mely anyagjok fő alkatrészét teszi, a levegőből vették, azaz .- azon szén- 
savtól , mely soha sem hiányzó alkatrészét teszi a levegőnek. Minden szé- 
nenynek tehát , mely későbben magát azon növényekben letette , melyek 
a föld fölületét fedték, mind azon óriási tengélet szénenyének, melynek 
nagyságát, kiterjedését és élénkségét alig képzelheti magának az ember, 
a körlégből kellett származnia, melyben mint szénsav létezett ; mivel más 
forrás nem gondolható, melyből az származhatott volna. 

Ha már a most élő állatok és növények , a földet mindenütt elbo- 
ntó hantföld (mely szinte csak az életműves országból származhatott) ; 
végre mind azon iszonyú kőszén- és tőzegtelepek szénenyét, melyek a 
föld alatt mélyen vannak elásva, élenynyel vegyülve mint szénsavat a le- 



A KÜRLÉG A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATORSZÁGHOZI VISZONYAIBAN. 71 

vegőben gondoljuk: némi fogalmat nyerhetünk a szénsav azon mennyisé- 
géről , melynek az ébredő tengélct idejekor a földünk fölületét körülvevő 
kürlégben kellett lennie. 

Azon aránjban, melyben a szénsav mennyisége a légben nagyobb 
volt, az éleny mennyiségének is Idsebbnek kellett lennie, mint jelenleg; 
mivel az be van bizonyítva, hogy annak része azon szénsavból származik, 
mely a növénj^ek életmüfolyama alatt kiváló élenyre, s magát a növé- 
nyekben lerakó szénenyre bomlik. 

Ezen , a jelen viszonyoktól annyira eltérő körülményei a levegő- 
nek, összekötve egy az egész föld fölületén elterjedt tropicus éghajlattal, 
az életműves világra nézve is egészen más viszonyokat idéztek elő. 

A körlég nag3'^obb szénsavtartalma először is megmagjarázhatóvá 
teszi azon hihetlen gyors és buja növését a föld fölületét elborító minden 
növényeknek, melyhez csalhatatlan jelek nyomán, növényeink jelen ki- 
fejlődését még csak hasonlítani sem lehet. . 

Más részről ezen nagyobb szénsav- s a kisebb élenytartahna a leve- 
gőnek az állati élet kifejlődésére szinte nem lehetett befolyás nélkül. 

A hihetetlen gyorsasággal haladó előmenetelek a tudománj^ minden 
irányában azt bizonyították, hogy azon fajai és nemei közöl a növények- 
nek , melj^ekből ezen őskorszak tengélete állott , jelenleg egyik sem él 
többé. Találjuk maradványait azon iszonyú kőszéntelepekben, melyek a 
föld különféle mélysége alatt eltemetvék. 

Az őskorszak tengélete kihalt, elenyészett földünkről, nem csak 
azért mivel más éghajlati viszonyok uralkodnak földünkön ; hanem részben 
azért is, mivel a körlég is egészen más, a tengéletnek nem annyira ked- 
vező alkotást vett fel. 

Szintúgy be van bizonyítva az is, miszerint földünk ezen őskoniban 
egészen más állatok lakták földünket, mint jelenleg. Azon állatok marad- 
ványai és csontvázai, melyeket a régibb földtelepek alatt eltemetve talá- 
lunk, az őskornak azon csudálatos alakjait tanúsítják, melyek földünkről 
már régóta kimúltak, elenyésztek. 

Valamint ezen állatok csak oly viszonyok alatt képződhettek, s él- 
hettek, melyek organisatiójoknak s életmódjoknak megfeleltek; szintúgy 
ismét el kellett raulniok, kihalniok, mihelyt a körülmények megváU 
t óztak. 



72 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Az életműves testek élete és jelleme tehát az éghajlatttil, azon ine- 
diiinitől, melyben élnek, eledelüktől és számtalan más befolyásoktól függ. 
Azért jelenleg is más állatokat és más növényeket taláhmk földünk kü- 
lönféle éghajlatai alatt, másokat a tenger sós, mint folyóink és tavaink 
sótalan vizében. Minden földnek, alkatrészei különbségéhez képest más 
növényei vannak , minden növény más állatokat táplál stb. Nem különben 
a körlég más alkotásának egészen különböző' befolyást is kellett gyakorol- 
nia az állatok organlsatiojára. 

Meddig az éghajlat földünk egész terjedelmén egyenlő, azaz tro- 
picus vala (s hogy egyenlő vala, azon körülmény timusítja , miszerint a 
legszélsőbb éjszak, valamint az egyenlítő alatt is ugyan azon növények és 
állatok maradványait találjuk), azon különbség nem is lehetett, melyet 
jelenleg az éghajlati viszonyok különbsége által föltételezve látunk. Éjszak, 
valamint dél felé , az egyenlítő, valamint a pólusok alatt, ugyanazon fajú 
növények egyenlő bujasággal tenyésztek, ugyanazon állatok éltek. Mert 
az akkori éghajlati viszonyok nem függtek vala a nap befolyásától, hanem 
főképen csak a föld saját melege által föltételeztettek. 

Ha már a körlég alkotása lényeges befolyást gyakorol a növények 
kifejlődésére ; ezen befolyásnak sokkal hathatósbnak kell lennie az állat- 
országra, mely levegőt szí, s nélküle percig sem élhet. Nem csak az egyes 
alkatrészei természetének, hanem azok arányának is, minden bizony- 
nyal nagy befolyást kellett gyakorolnia azoknak összes organisatiójára; ugy 
hogy több vagy kevesebb az egyik vagy másik alkatrészből hosszabb időre 
hatás nélkül bizonyosan nem maradhat. 

E szerint tehát nem csak valószínűnek , de sőt bizonyosnak is le- 
het tartani , hogy a körlég más alkotása nem csak az őskor tengéletére , 
hanem az állati országia is igen lényeges befolyást gyakorolt s a jelenkor 
életmüveinek alakjától egészen eltérő alakzatokat föltételezett. 

Csak miután a széneny nagyobb része a körlégből a növényekbe, a 
hantföldbe s azon állatokba, melyek a földet az akkori időben lakták , 
végre kőszéntelepeinkbe ment volna által: a körlég azon alkotást vette 
fel , melyet jelenleg benne találunk s ezen alkotása egyszersmind a növé- 
nyek és állatok kifejlődését azon irányban föltételezte, a mint azokat föl- 
dünk jelen állapotában látjuk. 

Innét minden kétség nélkül következtethetni azt is , miszerint az 
életműves természet a körlég jelen alkotásához közvetlenül van kötve , és 



A KÖRLÉG A NÖVÉNY- ÉS ÁI,LATORSZÁGHOZI VISZONYAIBAN. 73 

annak szénsa^'- s élenytartalinától függ, hogy annak változtatása alkat- 
részeire nézve egyszersmind a benne élő lényekben s azok alakjában is 
szükségképen változást hoz elő. 

Vájjon lehet-e idővel változást várni a levegőben annak alkatré- 
szeire nézve? 

Ugy liiszem , hogy e kérdésre némi elhatározottsággal lehet fe- 
lelni. 

A körlég alkotása t. i. azon aránytól függ , melyben a növényor- 
szág az állatországhoz áll. A meddig az egyik a másikkal a mérleget tart- 
ja , vagy a meddig az első az utóbbihoz képest tiílnyomó , addig változás 
a körlég alkatrészeiben nem is gondolható. 

Ha azonban az emberi nem , növekedő népessége által , a föld fö- 
lületén mind inkább elterjeszkedik ; a tengéletnek ugyanazon arányban a 
föld föltiletéről ki kell szorulnia. Ezen állapot, melyet jelenleg Európa leg- 
népesebb és műveltebb országaiban, Angliában, Belgiumban, Németalföl- 
dön találunk, idővel az egész földre fogna terjeszkedni; az erdők, me- 
lyek jelenleg a föld fölületének nagy részét elfoglalják, az emberi nem nö- 
vekedő népességének következtében fogynának, azokat ki kellene vágni. 
Mindennek, mi a földön van, növények és állatoknak, engedni kellene 
uroknak, az embernek, ki végre a növényországból csak annyit hagyna 
vissza, a mennyi életének föntartására, szükségeinek fedezésére elkerül- 
hetetlen szükséges. Az egész föld fölülete egy népes konyhakert alakját 
venné fel, mely csak mívelt növényeket táplálna, s melyből minden ön- 
kénytes terményei a természetnek Idszorítva, kiirtva volnának. 

A széneny, mely jelenleg ős erdőinkben van letéve, eredetének 
forrásához, t. i. a légbe mint szénsav térne vissza, mi által annak növe- 
kednie , az élenynek pedig azon arányban fogynia kellene. 

Azonban még más részről is kell tartanunk a szénsav növekedésé- 
től, s az éleny azon aránybani fogyásától. 

A mindig növekedő műveltség és mind inlíább terjeszkedő népes- 
ség következtében , az égő szer szüksége is nő. Ha az erdők legnagyobb 
részét fölemésztettük, annyira, hogy az utána növő fa szükségeinket fe- 
dezni nem képes ; akkor kénytelenítve látandjuk magtmkat, azon elrejtett 
kincshez nyiilni , melyet a természet, mint az őskor óriási tengélet marad- 
ványait a föld alatt jövő szükségeink fedezésére eltett, kényteleníttetünk 
a kőszénhez folyamodni. 

M. TT. . ÉVK. Vllt. 2. 10 



74 -V MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A széneny, mely jelenleg a föld alatt mélyen el van rejtve, e sze- 
rint ezer meg ezer éves sírjából a napra húzatva, szinte mint szénsav 
kénytelenítve lesz ismét a körlégbe vándorolni , mi által annak szénsav- 
tartalma ismét tetemesen növekedni , élenytartalma pedig fogyni fog. 

Nem gondolható azonban , miszerint oly nevezetes változás a kör- 
lég alkotásában minden befolyás nélkül maradhatna az egész állatországra, 
főképen az emberi nemre nézve. Számos és igen pontos tapasztalások ál- 
tal be van bizonyítva, miszerint hosszabb tartózkodás oly körlégben, mely 
csak 1— Ü2 proc. szénsavat, tehát kétszernél valamivel többet tart magá- 
ban , mint a körlég jelenleg, az ember egészségére nézve ártalmas, és or- 
ganisatiójában tetemes változásokat hoz elő. 

Ha már a szénsav mennyiségét a korlégben csak igen lassan növe- 
kedni gondoljuk , míg legfelsőbb fokát elérte ; igen természetesnek fogjuk 
tartani, miszerint az emberi nem is ezen megváltozott körülményekhez 
simiíland, s egy, a mostanitól annyiban különböző organisatiót leend kény- 
telen fölvenni, a mennyiben az a körlég akkori viszonyainak inJcább meg- 
fclelend. 

Ezen megváltozott viszonyok hatásaikat legelőször is és közvetle- 
nül a lélekzési műszerekre gyakorolnák , s ez által a vér megváltozott al- 
kotását, annak nagyobb széneny- és kisebb éleny tartalmát okoznák. A 
vér megváltozott alkotása minden más, azzal összefüggő életműködések- 
ben (fímctio) változást, csökkentett hévképződést (thermopoesist) sat. 
vonna maga után , mik tehát nem csak a mostaniaktól egészen eltérő élet- 
nyilvánitásokat (Lebensaeusserungen) hoznának elő, hanem az ember szel- 
lemi és lelki életére is igen lényeges befolyással volnának. 

Ezen egyes változásokat minden részleteiben elsorolni, s előre 
megmondani , lehetetlen. Az egymásra visszaható befolyások igen külön- 
bözők és sokfélék, mintsemhogy bizonyost lehetne e tekintetben mon- 
dani. 

Csak két körülmény volna képes, az ezen iránybani kifejlődését és 
változtatását a földképnek megakadályozni. 

l-ször. Ha a körlégben növekedő szénsav mennyisége az emberi 
nem kifejlődésére és szaporodására egy általában gátlólag hatna. Ezen 
esetben az emberi nemnek a földöni elterjeszkedése addig haladna, míg a 
szénsav mennyisége annyira szaporodott, melynél az ember még élhet 
ugyan, organisatiójának minden változtatása nélkül, mely azonban további 



A KÖRIiÉG A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATORSZÁGHOZI VISZONYAIBAN. 75 

szaporodásának gátat vetne. Ekkor egy állandó arány állana be a nü vény- 
es állatország közt, melynél az egyik a másiknak változatlanul tartaná a 
mérleget. 

2-szar. Ha a legtöbb csillagvizsgáló állítása szerint minden 10,500 
év múlva egy, a földpályának a naphozi állásától függó' változás a szárazföld 
vlzhezi arányában állana be , melynek következtében az emberi nem mií- 
ködésének jelen szine víz által boríttatnék el, az, t. i. az emberi nem az éj- 
szaki féltekén elpusztíttatnék s az annak maradványaiból származó új nem- 
zedéknek új tér nyittatnék miíködésére a föld déli féltekéjén, hol új szá- 
raz föld emelkednék ki a vizból. 

Ezen esetben minden 10,500 évben egy új időszak kezdődnék, 
nem csak az emberi nemre , hanem egész földtekénkre s minden rajta le- 
vő lényekre nézve. Akkor nagj'ban ugyanaz történnék az egész emberi 
nemniel, mit jelenleg minden 50 — 60 évben a földön látunk, t. i. egyik 
nemzedék kimiihán az életből , helyt enged a másiknak. 

S ekképen tartja fen egy örökös körjárás az egésznek örökös éle- 
tét és lételét. 



10« 



76 A MAGYAK TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 



V. 

EGY PILLANTÁS FÖLDÜNK ÉLETÉBE. 

BALOGH PÁL RTAGTÓL 



A föld, melyet az ember részint kevély ünlűttségében, részint tu- 
datlanságában szeret úgy tekinteni , mint egy csupán kedveért teremtett 
lakot , csak egy csekély pont , a mindenség csudás öszhangzásban mozgó 
világtestei közt. És mégis ezen csekély pont, visszatükrözve mintegy az 
ég megmérhetlen űrének csudáit, kifogyhatlan forrásul szolgál az elmél- 
kedő észnek , mely annak mélyebb esmeretét figyelme tárgyául tűzé ki 
magának, s kipótolja mintegy azt, hogy az ember oly elválhatlanul van 
lekötve a földhöz, s örökre elzárva a felette ragyogó égi testek közelebbi 
ismeretétó'l. 

Mi a földünk színén kifejlett természet csxidáit vizsgálónak legtöbb 
álmélkodásra szolgál anyagiíl , s mi vele az emberi ész szűk korlátait leg- 
mélyebben érezteti , az a mindenütt elterjedett életmozgalom. Egyik föld- 
sarktól fogva a másikig hangzanak vissza az élet ezer meg ezerféle nyilvání- 
tásai s az Andes és Himalaya hegyláncok legmagasb csúcsai, mint az 
óceán legmélyebben mozgó hullámai, az egész föld színén uralkodó álta- 
lános életnek hirdetői. 

Földünk sajátnemű élettel bír. Az emberi tudvágynak nem sikerűit 
mind eddig, annak mélyébe hatni, s az ottani titkos mozgalmakat kipu- 
hatolni. Csak fensőbb rétegeit, vagy is a föld iigynevezett héját mintegy 
kétezer lábnyi függőleges mélységre a tenger színe alatt, és így a föld fél 
átmérőjének >98oo-ad részét érhetek még mind eddig el az emberi kezek 
munkáji. Mi van ezen rétegeken túl, emberi ész előtt épen ugy rejtve van, 
mint a fejünk felett mozgó égi testek benső tulajdonságai. A föld héján 



EGY PILLANTÁS FÖLDÜNK ÉLETÉBE. 77 

szakadatlanul munkálkodó élctfolyani azonban tagadliatlaiuil kívi\ja, liogy 
planétánk íjflsejébon , bár hallgatás és t-j uralkodjék is ott, lialál nem la- 
kozliatik. Mert nem a föld bensejét átható eió tünteti- e el minden é^for- 
dulatkor a tetszhalál leplét annak felszínéről s varázsolja azt át a legin- 
geilóbb bájkertté? Midőn az arany tisztaságú légkörben azon titokteljes 
mozgalmak megvillannak, melyek minden élő lényben megnevezhetetlen 
kéjérzelmet ébresztenek, melyek a zengő pacsirtát felidézik a föld hideg hé- 
járól, hogy magát a kelő nap meleg sugárhullámiban füröszsze, s melyek 
a kedves tavasz közelgését hirdetik, ki nem érzi hogy planétánk belsejé- 
ben líj életszak kezdődik, mely a szunnyadó erőt új életnj'ilvánításokra 
képesíti. S nem működnek-e most is folyvást a föld belsejében uralkodó 
hatalmas erők ? Egész tartományok emelkednek fel itt és sülyednek le amott, 
új szigetek állnak elő az océan hullámai közt, melyeket majd fris nö- 
vényzet koronáz; a földrengések egész hegyeket sülyesztenek alá s helysége- 
ket temetnek el ; tűzokádó hegyek nyitják meg koronként borzasztó tor- 
kaikat s forró lávaözönnel öntik be a körűllevő vidéket. Ezen nagyszerű 
életnyilatokozatok tanúsítják a föld belsejében működő erők folytonos fri- 
seségét, mit a felső színen szemeink előtt történő soknemü tünemények még 
inkább kivívnak. Innen dr. NoAvak a földet egy nagy electromagncticus 
életművezetnek nevezi '). De már a régibb korban is többen úgy tekintet- 
ték a földgolyót, mint élő lényt, meljTiek belsejében nedvforgás és elvá- 
lasztás történik mint az életműszeres lényekben, s ez Keplernek, a legna- 
gyobb csillagászok és mathematicusok egyikének is véleménye ■); szerinte 
a föld szája és orrlyukai a vulkánok kráterei, mel3'eken át széhészeket és 
viharokat leheli. 

Egyébiránt haszinte földgolyónk belsejének természetéről nem 
tudhatunk is semmi bizonyosat , azt mindazáltal némi alappal föltehetjük, 
hogy az, ugyanazon nemű anyagokból áll, melyek annál nagyobb külön- 
féleségre fejlenek ki, mennél inkább közelegnek a felülethez , hol a nap 
elevenítő sugarai az életműves élet ezer meg ezerféle csudáit teremtik elő. 

És most vessünk egy pillantást a földünk felületén oly dúsgazdag- 
sággal elömlött életre. 



1) Die Lehrc vom tellurischen Danipfe nnd von der Circulation des Wasser's unserer 
Erde. Prag, 1843. 

2) Tractatus de hármon iis. 1629. 



78 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Földgolyónk száraz részét , melyet időszakonként világtengerben 
fürösztenek a nap meleg sugarai. Flóra bájos leple fedezi, és pedig fel- 
tűnő uralkodással az állati élet felett. Sok helyen a mily gazdag a termé- 
szet a növényvilág legpompásb termékeinek elóTiozásában, oly szegény az 
állatok, kivált a magasbrendűek tekintetében, mint ezt többek közt a hí- 
res utazó Pöppig is megjegyezte Peruban, a cucherói és pampayacói hegyek- 
ben , min annál inkább csudálkozék , mivel ezen sivatag erdőkben csak 
ritkán történik lövés, a táplálék pedigolybőséges, mint szelíd az éghajlat '). 
Sokszor a végetlen erdóTí mélyében halálos csend uralkodik, melyet 
csak egyes madarak kiáltása s a láthatlanul dolgozó rovarok ziígása 
szakaszt félbe. Midőn az utazó a brasiliai partokhoz közéig, mond Charles 
Darwin, már jó távolról hallja a rovarok biígását és csörtetését -), és még- 
is ha a pompás erdők hűs mélyében vándorol , hol a növényzet általános 
bujasága, az ezer színnel játszó új alakú virágok, a soknemű élősdi plán- 
ták s áltáljában a természet nagyszerűsége elragadja, körülte mély csend 
honol mindenütt. S tömegre nézve a föld egész golyóját véve is túlhaladja 
a növényzet az állatországot. „Micsoda a cethalfélék s vastagbőrú'ek száma, 
így szól Humboldt, azon sűrűn öszvenyomult óriási 8 — 12 lábnyi átmérőjű 
fákhoz képest, melyek a nap-téritői földövet, az Orinoko, az Amazon folyó 
és a Rio de Madeira közt ellepik V ') S mit lehet az állatvilágban hasonlítni 
azon roppant őserdőkhöz , melyeket ha az ember pusztító kezei részint 
kiirtottak, vagy a tropicus tartományok borzasztó ouragánjai kiszaggattak, 
a messzeágazó gyökerekből csakhamar ismét új , erőteljes sarjadék fejlik 
ki, feltörekvő a mély völgyekből , a szűz erdők teljes fenségében s így 
nem hiába igénylő az örök nevet. 

A földélet jelenségeivel majd mindenütt meglepőleg találkozunk 
ugyan, de ezen fenséges tüneményt, a föld egyik pontja sem képviseli 
oly nagyszerűleg, mint a tropicus tartományok, hol mind az egyesítve van, 
mit a természet szépet és dicsőt hozott elő. A természet, vagyis mint 
Schellitig a képző müvészetekrőli jeles beszédében mondja, a világnak azon 
szent , örökké teremtő ősereje , mely minden dolgokat magából fejt ki, 
s tettmunkásan hoz elő, ugy látszik, hogy miután planétánk kifejlődési 



1) Reise in Chile, Peru und auf dem Amazonenstronie. II. Bd. Leipzig, 1836. ]. 233. 

2) Nafurwissenschaftliche Reisen. Braunschweig. 1844. Erster Theil. S. 11. 

3) Kosmos. Entwurf einer pliysiohen Weltbeschreibung. Erster Bánd. Stuttgart u.Tu- 
bingen. S. 371. 



EGY PILLANTÁS FÖLT3ÜNK ÉLETÉBE. 79 

forradalmain átment , itt emelé fel trónját a foldélet Icgbámiilatosb fej- 
leményeinek közepette; itt, hol az életdús tavasz szelíd fuvallata leng 
örökké, hol a légmérséklet, számtalan tai)asztalatok szerint, ejjci és nap- 
pal , télen és nyáron, csaknem mindig egyenlő, hol a légocéan rendkívül 
tiszta és átlátszó hullámain, az égbolt minden csillagzatai, egyik égsark- 
t(íl fogva a másikig, s ezek közt az Európa lakosai előtt örökre elrejtett 
Centaurus, az Argó hajó és a déli kereszt, csudálatos nagyságban s meg- 
lepő pompában ragyognak le a föld lakójára. Ezen arany tisztaságú lég, a 
majd mindig felhőtlen ég boltjáról nyájas fényben lesugárzó csillagok, me- 
lyek világánál a távolabb fekvő hegyek is kivehetők, s végre az itt min- 
denütt tiralkodó nagyszerű nyugalom , oly saját érzéssel töltik el a keblet, 
mint ezt már többen rajzolák , hogy még a legvadabb érzelmű ember is 
meglepve és áthatva érzi magát, s hogy ki egyszer az ríj világ ezen tarto- 
mánjiban több ideig lakott, az onnani visszatéréstől iszonyodik. 

Ezen saját physikai tulajdonságokkal bíró földön, Flóra is saját 
jellemben mutatkozik. A természet véghetlen gazdagsága, az azt elevení- 
tő erő csudálatos hatalma, csak ott tűnnek fel teljes mértékben, hol a 
földet trojúcus meleg sugári melegítik, s hol a növényeket, a fák legsű- 
rűbb lombjain is átható erős tropicus esők árjai öntözik. Innen itt minden 
nagyszerű. A növények nedvteljesebbek, elevenebb züldszínűek, s na- 
gyobb és fényesb levelekkel birnak, mint a föld éjszaki övei alatt. A tro- 
picus füvek mozgékony s karcsú szárai magasabbak a mi tölgy- és szilfáink- 
nál. A fanemű harasztok dicső és soknemü formái a legnagyobb bujaság- 
ban emelkednek 3 — 4 ölnyi magasságra fel, legyezőiket lapos ívekben bo- 
csátják le a földre, s gyakran néhány lábnyira terítvén el a földön, pompás 
és szabályszerű boltozatot képeznek. Ezen valóban királ3'i növények, me- 
lyek járatlan helyeken meglepik az utazót , sohasem érzett euthusiasmus- 
sal ragadják meg az embert, mint prof. Pöpjríg mondja, mivel az Európából 
jövőre , még a pálmafák sem tesznek hasonló benyomást *). Sokszor har- 
minc lábnyi magasságú harasztok is fordulnak elő, melyek pálmafákhoz 
hasonlítanak, de kevesbbé sugár derékkal s gyöngédebb, lágyszövetű , át- 
látszó, finom csipkézetű levelekkel birnak. 

Délamerika ezen tartományiban nincsenek társaságban élő plánták 
mint Európában , hanem a legnagyobb kűlönféleség uralkodik a növényi 



") L. f. id. m. 1. 189. 



80 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKIÍZÉSEI. 

életerő n}^latkozataiban. S ezen erő itt oly nagy, hogy a föld legkisebb válto- 
zása, minemüségében, vegyelékében, a láthatárhozi hajlásában, magassá- 
gában, kisebb vagy nagyobb nedvességében, külön különféle növényzetet 
föltételez és mozdít elő. S azért oly nagy itt a változatosság , hogy ezen 
soknemü, egymásba fonódott, s öszvebonyolódott fák, élősdi plánták, ha- 
rasztok és cserjék társaságában, a legügyesebb füvész is csak hosszú idő 
alatt lehet otthonos. IMinden fordulaton, alacson} abb vagy magasb helyen, 
kősziklán vagy hegynjilásban , nedvesb vagy szárazb helyen, a növényi 
élet új csudáira lehetsz készen. Gyakran ezen soknemü növények annyira 
egymásba vaimak szövődve, hogy a vékony ágak véghetlen sokasága közt, 
még erős karral kezelt vassal sem lehet nyilast csinálni. A legmagasb kőszik» 
Iákat sokszor egészen idegen tekintetű növények fedik be. A magasb hegy- 
ormokon három ölnyi magasságú, sűrűn egjTnás mellett állő Orchideák, me- 
lyek nálunk s üvegházainkban csak középszerű növények, pompás Sobra- 
liák viola vagy bíborszín s liliom nagyságú virágokkal és százvirágu bu- 
gákkal ékesítve tűnnek fel. Mint az Euphorbiák, Afrika növénytelen pusz- 
táin zöld oasisokat képeznek, ilgy a tropicus fák megszenesült törzsökéit , 
s a legsivatagabb sziklák repedéseit az Orcliideák pompás serege eleveníti. 
„Nem volna elég egy festesz élete, igy szői Humholdt, mind ezen pompás 
Orchideák lefestésére, melyek a perui Andes-hegylánc mélyen barázdált 
bércvölgyeit ékesítik." 

Száraz lapályokon, mint Cumana, Új-Barcellona, és Coro mellett, 
vagy a Jüan de Bracamorosi tartományban a Cactusok díszlenek, az új vi- 
lág ezen sajátságos növényei, melyeket Btrnardin de St. Pt'erre olyjellem- 
zőleg nevez puszták kútforrásának. Ezen növények hol golyőképüek, hol 
ívesek, hol magas négyszögű oszlopként emelkednek fel, mint orgonasí- 
pok egymás mellett, sokszor harminc lábnyi magasságra, feltűnő ellen- 
kezetben a liliomnövényekkel és bananákkal. Más helj en magánosan állnak 
a száraz lapályokon a magas és erősszáru, kékellő áloék, sugárként ösz- 
vecsoportozott húsos és hosszú hegyzetü leveleikkel. 

Mily elragadó tekintetet nyújtanak a fák a tropicusok klimájában ! 
Nincs, mi mélyebb hatással tanusítná a természet fensőségét, mint az őser- 
dők, mel3eket még az ember pusztító keze sértetlenül hagyott. Erődús 
méltóságban emelkednek ezek ki a legmélyebb völgyekből s fölfelé ter- 
jednek a hegyeken, hol vagtagságukból vesztenek ugyan, de sűrűbben 
öszvenyomulnak a dülvös szélvészek ereje ellen, melyeknek magánosan 



EGY PILLANTÁS FÖLDÜNK ÉLETÉBE. 81 

csak a gyapjilfa (bombax) áll ellen, melynek hengeres dereka tizenkét s 
több lábnyi átmérőjű s melynek minden fákon túl emelkedő, lapos és 
ernyős koronája, délben a függőleges napsugárok ellen, több mint száz 
lépésnyi kerületet árnyékol be. Nagy és a mi tölgyfáinknál kétszerte ma- 
gasb fák pompáznak ott virágaikkal, melyek nagyok és gyönyöníek, mint 
a mi liliomaink. 

S mi a szépséggel elegyített fenséget illeti, első helyen állanak itt 
a növényvilág legnemesb termékei, a pálmafák, ezen magas, karcsú és gyű- 
rűs, sokszor töviskes szám fák, feltörekvő és fényes, hol legyezőképü, 
hol szárnyas lombozattal , hol meg fünemiileg fodrozott levelekkel, melyek 
sokszor 180 lábnyi magasságra emelkednek, mint a viaszpálma az Andes 
hegyhátakon. Az alakzatnak minden szépségét egyesítette a természet a 
jagua pálmákban, melyek az aturesi és maypiirei ziihatagok gránitszikláit ko- 
szorúzzák s melyeknek sima és karcsii derekaik 60 — 70 lábnyira emelked- 
vén fel , iigy tűnnek elő mint magas oszlopsíkátorok , a ceiba fajok sűrű 
lombjai a laurinea-erdők s a Calophylhun és Amyris fajok felett, s 14 — 
16 lábnyi hosszú leveleiket csaknem függőleges irányban emelik az ég felé, 
mintegy királyi fenségök jeléül a növények országában. Sokszor, mint a 
Pirijao-pálma tetejéről, tojásnyi nagyságú, félig bíborpiros és szólőgerézd- 
ként öszvesorolt gyümölcsök függenek le és emelik a fenséges fa széjjségét. 

A pálmafákkal együttjőnek elő a pisangok vagy bananák, a füvé- 
szek Scitamineái és Musaceái, melyek legpompásabb s legnemesb ékességei 
a nedves tájaknak s melyek gyümölcsei fő táplálékul szolgálnak a forró 
földöv lakóinak. A pisangok nem nőnek ugyan nagyra , de nedvteljesek, 
lágy szövetű, gyöngéd csíkozatii, selyemfényes levelekkel. Nem lehet 
festészibb tekintet, mint ily pisangbokrok, magas bambusokkal körülvéve, 
vagy a Mimósák, Gleditsiák, Pocleriák és Tamarindusok gyöngéd szárnya- 
zatú levélkéi , midőn azok ernyős lombjain keresztül csillámlik a tropicus 
éghajlat sötétkék ege. 

A tropicus növényi világnak egyik legldtünőbb vonása, a teker- 
gőző és élősdi plánták. Az óriási fák, széles terjedelmű s gazdag lombozatú ko- 
ronáik által, a meleg és világosság jóltevő befolyását akadályoztatják s ennél- 
fogva a fünemü növényzetet az erdők sötét s hidegnedves beljében elölik ; 
azért az itteni plánták mindig a nap jóltevő sugári felé sietve, a fák olda- 
laira tekergőznek s fölemelkednek azok kevély tetőjéig, a nap életadó su- 
gárit elverendők. Mások a fák derekára ülve díszlenek. A tropicus világ- 

M. T. T. ÉVK. VIII. 2. 11 



g2 A MAGYAR TUD, TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ban az Orchideák sokszínű virágaikkal s a Pothos-növények fris zíild leve- 
leikkel épen ugy fedik be a vén érdéi fák derekát, mint nálunk a mo- 
szatok és zuzmók. Tekergőző Baiiliineák, Passiflorák és sárga virágú Ba- 
nuisteriák ölelik a fákat körűi. Másutt Cymbidiumok s illatozó vaníliák 
fedik be csudálatos alkatií virágailíkal az Anacardium s óriási fügefák de- 
rekát. Gyöngéd virágok fejlenek ki a Theobroma gyökereiből, valamint a 
Crescentiák s Gustavia kemény durva héjából. A virágok és levelek ezen 
bőségében az öszvetekergőző plánták zavarában s buja növéseiben, sok- 
szor nehéz kitalálni , melyik törzsökhöz tartozik e vagy ama virág , e 
vagy ama levél. „Egyetlen egy fa, így szól Humboldt, PauUiniák, Bigno- 
niák és Dendrobiumokkal fölékesítve, oly növénycsoportozatot képeznek, 
melyek egymástól szétválasztva tetemes földet födnének be *)." Nagy és 
nedvteljes, különkülönféle alakií s vastagerü levelek, meglepő tekintetet 
adnak ezen élősdi plántáknak. Virágaik, milyeket a képzelet alig tud ma- 
gának teremteni, ezerféle alakií valóságban tekintgetnek itt le feléd. A Mag- 
daléna folyó árnyékos partjain. Déli- Amerikában, tenyészik egy tekergőző 
Aristolochia, melynek virága négy lábnyi kerületű, s melyet az indus gyer- 
mekek fejökre húznak. A délindiai szigetcsoportban a Rafflesia virága 
csaknem háromlábn>i átmérőjű, és 14 fontot nyom. AzOrinoconál aBauhi- 
nia levéltelen ágai sokszor negyven lábnyi hosszúak, melyek részint füg- 
gőlegesen esnek le a magas Swieteiüák tetejéről, részint hárántosan fe- 
szítvék ki, mint az árbockötelek, melyeken a tigrismacska csudálatos ügyes- 
séggel mászkál fel s alá; részint emberkarnyi vastagságú íveket képeznek 
egyik fáról a másikra, melyek sokszor a legcsudálatosb alakban lebegnek 
feletted a levegőben. 

Ezen roppant életerő a föld ezen boldog tartományiban, az egyen- 
lő melegség s tápláló esők által örök friseségben tartatik. Jelleme annak 
a híres utazó Pöppig szavai szerént, hogy semmi időszakban sincs szüksé- 
ge a nyugalomra s ^áltozatuélküli munkásságban teremt, bármily sebes- 
séggel tétessék is semmivé az, mi már életbe lépett, más teljes Asszonyban 
levő befolyások által. Ezen határtalan , mindent a legborzasztóbb sebes- 
séggel megragadó szétbomlással, a teremtettnek rövid ideig tartásával s 
nyomtalan elenyészésével, mi a tropicus tartományokban minden lényt. 



*) Ansichten der Natúr. Zweiter Bgind. Stuttgart und Tübingen, 1826. P. 44. 



EGY PILIyANTÁS FÖLDÜNK ÉLETÉBE. 83 

testi és lelkileg egyaránt megkapó jelenet, csak a soha nem szunnyadó eró 
A'égetlen munkássága békít ki. ') 

Azonban nem csak ezen dús életeróvel biró főldövek, hanem a 
növényi élet föltételeivel kevésbbé gazdag földrészek is hirdetői a föld min- 
den pontját átható életnek. Az éjszaki taitományokban a tűlevelű fák, me- 
lyekben a levéledények legnagyobb összehúzódást nyertek, mint a déli tarto- 
mányok pisangjaiban a legnagyobb kiterjeszkedést , a jég- és hófekvetek 
felett lengetik örökzöld lombozataikat s fényes hangon hirdetik a föld 
minden ponton kisugárzó életét. Sokszor a legmagasb hegyek tetején is 
még, a növénja élet jelenségei mutatkoznak. Míg a svájci Alpesek ormain 
a hótól megtisztult köveket itt-ott Lecideák, Parmeliák és Umbilicariák 
vonják be s festik meg: az Andes hegylánc tropicus táján 14,000, sót 14,400 
lábnyi magasságon, itt-ott szép látvanó'szők , a gyapjas Culcitium rufe- 
scens, Sida piclúnchensis és Saxifraga Boussingaultii virágzanak. S az élet- 
műves élet mozgalmai még ott is mutatkoznak, hova az élet fő tényezője, a 
világosság be nem hat. Humboldt, természetes barlangokban, hova csak me- 
teoricus víz juthatott be a hasadékokon, a hófejér csepkőfalakat egy Usnea 
gyöngéd fonadékával találta bevonva. ^) 

Míg e szerint a szárazföldön leginkább a növényi élet van elter- 
jedve, mint mely a nap sugáriból merít életet, az océan sötét mélységei- 
ben, különösen az állatélet uralkodik; s mily véghetlen kiterjedésben, lehet 
képzelni onnan, hogy a tenger planétánknak három negyedrészét foglalja el, 
s mélységét, mint a rajta nyugvó lég tengerét, mind eddig nem tudjuk. A 
legújabb francia expeditiók egyikénél, két egymástól távoli helyen 24,000 
lábnyi hosszaságu mérónt bocsátottak a déli tengerbe, a nélkül hogy fene- 
ket értek volna. Hatvan vállas matróz két óráig dolgozott nagy erővel, a 
víz iszonjni nyomása miatt a felhúzásnál ; a tömött érchenger a tenger- 
mélységi hévmérővel egészen laposra volt nyomva °). A híies utazó James 
Ross, 25,400 lábnyira még nem talált feneket. Ezen roppant vízlak már, 
melyet Graeft a föld közönséges Aaükanismusávali összefüggésében úgy 
tekint, mint a legterjedelmesb krátertengert, megmérhetlen tanyája az 
állati életnek. Charles ZíaríPí/í méltán jegyzi meg, hogy erdeinkben nin- 



1) L. f. id. m. 

2) Kosmos u. s. w. Bd. I. S. 372. 

3) Gruithuisen, Astronomisches Jahrbuch. 1842. 119. 1. 

11' 



84 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

csen annyi állat mint az óceán alsó erdó'megyéjében, hol a zátonyok alján 
gyökéiző tengeri cserjék, vagy a tengeri moh, vízfolyam s hullámcsapások 
által elszaggatott gyöngéd s a légcellák által fölemelt lombjaikat kifejtik. 
De legiíjabb időkben xíj, kimondhatlan terjedelmű láthatára tűnt fel 
előttünk az életnek. Korunk, mely oly őriási lépéseket tesz az értelmi ha- 
ladás pályáján, melyen fájdalom mi magyarok maradunk legbátrabb Eu- 
rópa népei közt, nem talentom, sem kedvhiány, hanem tanító és észkép- 
ző intézeteink mostoha s elhagyatott szerkezete miatt: a természet Idme- 
ríthetlen gazdagságú mezején is fölfedezéseket mutathat fel, melyek a tu- 
dományok megyéjében korszakot képeznek. Daguerre hatalma alá veté a 
világsugárokat, hogy azok az általa készített lapokon, épen oly elevenséggel 
s hűséggel tüntessék elő a kültárgyalíat, mint a szem recés hártyáján. Prof. 
Moser, láthatlan világsugárokat fedezett föl, melyek épen oly tulajdonsá- 
gokkal bírnak s épen oly képeket hoznak elő kisimított lapokon, mint más 
világsugárok '). Prof. Ehrenherg az életnek egy egészen líj országát fedezé 
fel, mely puszta szemeink előtt örökre rejtve van, s melyben a föld te- 
remtő ereje mintegy láthatlamil olvad üszve az anyag atomjaival. Ezen 
fényes fölfedezés szerint nem csak a szárazföld, hanem víz és levegő, ki- 
mondhatlan parányiságu élő állatkákkal van tele , melyek csak a legjobb 
mikroskopium segedelmével láthatók, melyeknek tidajdonságai mégis, 
midőn egy részt csudálkozásra ragadják az elfogulatlan lelket, más részt 
mondhatlan gyönyörélvezetet nyújtanak a természet szépségei iránt fogé- 
kony kebelnek. Mert van- e, mi akár az értelmet elevenebben foglalkodtas- 
sa, akár a képzelődő erőnek dúsabb táplálatot nyújtson, mint azon tény, 
hogy ezen láthatlan állatvilág polgárai nem csak az élet fentartására szük- 
séges életműszerekkel bírnak, hanem csudálkozásra méltó ösztönökkel, sőt 
szabad működéssel is, melynél fogva magoknak oly helyzetet választhat- 
nak, mely jólétökre nézve legcélirányosabb. Nagyobb állatok, mint An- 
drew Pritchard megjegyzi, átaljában mind egyenlő számú tagokkal bírnak és 
csak ezek aránya és helyzetére nézve különböznek , míg ezen parányi ál- 
latkák, nem csak minden gondolható fokát bírják ezen különkülönfélesé- 
geknek, hanem tagjaik száma és életműszersége ezer különféleségü válto- 
zatban mutatkozik -). 



1) Poggendorf's Annalen der Chemie u. Physik. Bd. LVI. 1842. 

2) Notes on natuial history. London, 1844. 48. 1. 



ECY PILLANTÁS FÖLDÜNK ÉLETÉBE. 85 

Ezen csudálatos lelkesített at()inok külünOsen ott tonyt'sznek , hol 
víz létezik. Mennyire tele van az óceán inikrosk(i]))cus állatokkal, már több 
figyelmes utaz('» tapasztala. Sokszor a tenger több négyszög mérföld- 
nyire el van lepve ilyen állatokkal. Charles Darwin hűes utazó tudctsltása 
szerint, midőn a Beagh, Chili partjaitól, néhány mérföldnyire evezne, 
több helyen, egész nagy darabokon, olyan volt a viz, mintha veres 
agyaggal volt volna megfestve , s a hajó árnyékában oly sötét mint a cso- 
koládé. Valparaisótól csaknem ötven mérföldnyi távolságra ugyanazon 
tünemények tapasztaltattak. Több más híres utazó, mint Ulloa, Lesson, 
Peron s mások, látták helylyel-helylyel a tenger vereslő színét. Darwin elő- 
ször ezt csak iszapos víznek tulajdonítá, de Sulliva/i nagyító üvegen vizsgálván, 
számlálhatlan gömbölyded állatkákat fedezett föl, melyek nagy sebességgel 
úszkáltak, s melyek Bory de St, Vincent szerint a Trichodes-családhoz 
tartoznak. A legkisebb vízcsep is tele volt azokkal. Sokszor ezen állatkák 
hosszú csíkokat képeznek a tenger vizében, mint valamely széles folyam és 
oly rendszeres mozgásokat tesznek, mint megannyi ezred katona. A 
Galapagos szigetcsoportnál, három ilyen sütétsárga vagy iszapos vízforma 
csíkon ment a Beagle keresztül. Ezen csíkok, melyek néhány mérföldnyi 
hosszxiak, de csak néhány rőfnyi szélesek voltak, számlálhatlan apró s göm- 
bölyded kocsonyás állatkák által képeztettek. Ezen állatkák a tenger vizé- 
nek különkülönféle, hol barnás zöld, hol veres, hol sárga színt kölcsö- 
nöznek. S ezen színes csíkok a legszorosabban el vannak választva a ten- 
ger kék szinétől. Hány myrias élő lénynek kell ily helyen mozogni, mely 
képes legyen a tenger mély luülámait megfesteni? 

Darwin egyébiránt ezen állatkák rendszeres mozgásait részint a 
tengerfolyani, részint a szél iránya által gondolja képeztetni , mi azonban 
ezen jelenetet épen nem fejti meg , mert lég- és vízfolyamok inkább el- 
szélesztenék ezen apró lényeket, mintsem egy helyre és pedig szabatos, 
határzott alakzatokba szorítanák öszve. Nem hihetőbb- e hogy hol a ter- 
mészet hatalmas ereje anyagot lelkesít, legyen az bármily parányi, ott 
azon erőnyilatkozatok némi szabad működéssel is bírnak , s hogy ennél 
fogva már ezen kimondhatlan pici állatkáknál is többek közt, némi tár- 
sasági öszvetartásra törekvés van, mint ezt más fcnsőbbrendii állatoknál is 
tapasztaljuk. így a perui vándorhangya , hogy csak egyet említsek, mely 
a pusztákból végetlen és széles csajiatokban sünien öszvenyomulva, s nem 
rettenve vissza semmi akadályoktól, vándorol előre, bátor harcosokkal 



gg A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

látva el mind két oldalon, kik aprdbb állatokat, sőt még nagy kígjókat 
is megtámadnak, s ezer meg ezer segédhangya közremunkálásával, néliány 
óra alatt csontvázzá emésztenek. 

De nem csak a tengerpartokhoz közel, hanem egyebütt is min- 
denhol tele van az óceán élő noha láthatlan atomokkal. Oly mélységekben, 
melyek a mi leghatalmasb hegyeink magasságát túlhaladják, tömve van- 
nak az egymásfeletti vizfekvetek sokgyomru (polygastricus) tengeri fér- 
gekkel , Cyclidiumokkal és Ophrydinákkal. A Schayer által Van Diemen 
földjéről visszatértében, a Jóremény fokátől délre, a szélesség 57. d. foká- 
nál s a naptérítők alatt , az atlanticiis tengerből merített vizzel tett Idsér- 
letek kivivják, hogy az óceán legközönségesb állapotában s legtisztább át- 
látszóságában is számlálhatlan mikroskopicus önálló organismiit rejt 
magába. Midőn hosszasb ideig szélcsend uralkodik , az egész óceán hem- 
zseg élő lényektől. Innen a tengervíz, mely ekként tele van élő lényeltkel, 
nagyobb tengeri állatoknak táplálatiil szolgál. A txízföldi tengert, mely 
néha keskeny piros vonalakkal teljes és a mi számlálhatlan héjancoktól 
(crustaceáktól) származik, a fókafogók cethalabraknak nevezik. De nem 
csak a földet körülövező tengerek, s az azt áthasító folyamok, hanem még 
az annak kebléből felbuzgó hévvizekben is találtatnak apró rovarkák (Hy- 
droporus thermalis), Gallionellák, Oscillatoriák és Confervák, úgy hogy 
nedvesség és életműves kifejlés a föld életében ugyanazon jelentésüeknek 
lenni látszanak. 

És még ott is, hol minden élet kiahmni látszik, a poláris tartományok 
jéghegyeiben is találtatnak élettel bíró lényecskék. „Van, így szól Ehren- 
berg, nem csak egy láthatlan, parányi, szakadatlanul mimkás élet a két föld- 
sark közelségében, hol a nagyobb életmiívezet már rég nem tény észhetik ; 
hanem azon életformák közt, melyeket James Ross kapitány, a déli föld- 
sarkhoz tett útjában gyűjtött a déli poláris tengerben, még mind eddig is- 
meretlen, sokszor igen csinos képletek felette különös gazdagsága is talál- 
tatik. Még a felolvasztott s gömbölyded darabokban fel s alá úszkáló jég 
maradékában is, a szélesség 78" lO'-ánál is, több mint ötvenféle sok- 
gj'omru (polygastrica) , sőt Coscinodiscák zöld tojástartóikkal , tehát bizo- 
nyosan élve, s a szigorú hideg szélsőségei ellen szerencsésen viaskodva ta- 
láltattak. Az Erebus-öbölben 1242 — 1620 lábnyi mélységből a mérónnal 
68 kovahéju polygaster és phj'tolitharia s velők csak egyetlen egy mész- 
teknőjü polythalamia húzatott fel." 



EGY PILL^mTÁS FÖLDÜNK ÉLETÉBE. 87 

A veres hó, mely már Aristotelesiiek is feltűnt a makedoniai he- 
gyekben, nem mint eddig vélték, egy gomba- vagy moszatnemű növény, 
Protococcns nivalis Agardbii, hanem mint azt még 1839. S/iu(/ilewood \izs- 
gálődásai kivívták, infusoriumok által áll elő. Ezen gömbölyded tes- 
tű állatkák, melyeket Zíesor, Disceraea ni Valisoknak nevezett, s melyek- 
nek átmérője yiooo hüvelyk, a füldsarki tartományoknál s a svájci Alpese- 
ken fekvő havat halvány rózsaszinre festik. A havon csoportosan ülnek és 
azon kedvező időkben messze elterjedve, azt több lábnyi mélységre meg- 
festik '). Darwin is talált veres havat a Cordillerák örökhavas helyein, de 
a mit még ő Protococcus nivalisnak tulajdonit. ^) 

A planétánkat környező légtenger, melynek normális anyagvi- 
szonyától függ a földön élő életműves lények normális állapota, nem ke- 
vésbbé igényli itt figyelmünket. A levegői számtalan s meglepő tüne- 
mények, melyeknek anyagait, magvait és okait fel nem fedezhetjük, el- 
lenmondhatlanul kivívják, hogy a levegő saját élettel bír s földünkkel a 
legszorosb életműves viszonyban van. Innen nem csuda, ha a légkör keblé- 
ben is számlálhatlan élő lény találtatik. „A földfoki szigetek környékén 
az atmosphaera rendszerint gőzpárás, mond Darwin, mely leginkább valami 
észrevehetetlen portól látszik származni. Ezen por a tenger távoli hullámain, 
sokszor a tengerparttól 380 mérföldnyi távolságra szállongó hajókra hiill 
folytonosan le, barnaszinű, könnyen elolvad az olvasztó cső alatt s fekete 
zománccá változik." Darwin azt liiszi hogy ezen por az afrikai partoktiW jő 
s a vulkanicus hegyek elkopásából származik '). Azonban prof. Ehrenberg 
ezen port megvizsgálván, ugy találta, hogy annak V^ része organicus részecs- 
kékből áll, s benne a sokgyomrú infusoriumok tizennyolc fajának ko- 
vahéjait s az általa phytolithariáknak nevezett növények szabályszerűen 
alakult kovás részeit találta *). Ehrenberg egyébiránt azt hiszi , hogy ezen 
portömeg nem Afrikából , hanem Déli-Amerikából hozatott ide erős lég- 
folyamok által, s Humboldt is lehetőnek tartja hogy az infusoriumok a víz- 
gőz által fölemeltetvén, darabig a légterületekben lebeghetnek '). Azonban 



1) Agassi/.'s Geologische Alpenreisen. Unter Agassiz's Mitwirkung verfasst vonE. /)e- 
tor. Deutsch von Dr. E. Yogt Frankf. am M. 1844. 1. 236. 

2) L. f. i. m. Bd. II. S. 87. 

3) L. f. id. m. Bd. I. S. 4. 

4) Monadisberichte der Berliner Akademie der Wissenschaflen. Mai, 1844. 

f>) „VVenn auch die Exislenz von sogenannten Meleor-lnfusorien melu' als zweifelhaft 
isf, so darf doch die Möglichkeit nicht gelaeugnet werden, dass wie Ficlitejv 



88 A MAGVAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

magának Ehrenbeignek vizsgáltídásibcíl kijő, hogy csak két formát talált 
Déli-Amerika ismeretes formáival s egyet a Senegaliákkai egyezőt; honnan 
hát a többi idegen formák, s hogyan van, hogy ezen ázalékférges felhők 
épen az Afrikát környező tengerben fordulnak elő szakadatlaniil ? Nem 
nemződhetnek-e a tulajdon élettel biró lég keblében kovahéju állatkák 
épen i'igy mint a tengerben, melynek szinte nem lényeges alkatrésze 
a kovakő? 

De nem csak föld, víz és levegő vannak tele élő állatokkal, hanem 
magoknak az életműves lényeknek belrészei is. Prof. Röper , a Sphagnum 
obtusifolium celláiban egy Ehrenberg által leirt ázalékférgecskét, a Rotifer 
vulgárist fedezte föl '). Ugyan ezt fedezte föl a Vaucheria clavatában még 
1828-ban prof. Ufiger ^), s ezt a lüttichi professor Morrew Károly még na- 
gyobb világosságra hozta ^). A békák és lazacok vérében aprő állatocskák 
tannak. Dr. 3Ia/idl hazánkfia a békák tüdejében az Ascaris nigrovenosa 
petéit találta fel, noha egyébként ezen féregnek legkisebb nyoma sem 
volt azon életmi'ívekben. Nordma/m szerint a halak szemeinek minden ned- 
ve szcptíféreggel van tele ; sőt ugyan ezen tudós tapasztalatai szerint a fakó- 
hal (Cyjjrinus brama) kopoltyiíiban él azon csudálatos kettős állat (Diplo- 
zoon paradoxum), mely kereszt alakú s két fővel és két farkkal bír. Az állati 
test több részeiben találtattak már infusoriumok s még a bájló piros ajkak 
megett is mikroskopixun által, a legelevenebb mozgékonyságú állatocskák 
fedeztettek föl a legújabb időkben. S oly nagy a természet életdússága, 
hogy az infusoriumokon még apróbb infusoriumok élősködnek, sőt hogy 
Ehrenberg fölfedezései szerint, ezek ismét másoknak szolgálnak lak- 
helyül '). 

Felette különös tünemény, hogy az állatországban csak a legpará- 
nyibb állatok csinálják nagy termékenységök s ön fcloszthatóságuknál fog- 
va a legcsudálatosb mennjiségü tömegeket, mint azt különösen Ehrenberg 



blüthenstaub jaehrlich aus der Atmosphaere herabfaellt , auch kleine Infusions- 
thiere , mit dem Wasserdampf passiv gehoben , eine Zeit láng in den Luftschich- 
ten schweben können." Kosmos u. s. w. Bd. I. S. 373. 

1) Annales des sciences naturelles. Tome X. Nov. 1836. p. 314. 

2) U. o. Ancienne Série. T. XIII. 1828. p. 430. 

3) Bulletin de 1' Acad. roy. de Bruxelles. Vol. VI. nro 4. 

4) Die Infusionsthierchen als voUkommene Organismen. 1838. S. 194. 211. u. 512. 



EGY Pirj^ANTÁS FÖLDÜNK. ÉLETÉBE. 89 

szép fölfedezései kivívják. A legkisebb infusoriumok, a monadinák , me- 
lyeknek átmérője nem nagyobb, mint egy vonalnak %„oo része, nedves 
tájakon, több bányaölnji vastagságit rétegeket képeznek. Számos érc- 
kor ek, mikroskopiciis állatok szilárd részeiből alkotvák, sőt mi több, föl- 
dünk liéjának egész fekvetei és rétegei infusoriumok, különösen az ú. n. 
sokgyomrilak páncélaiból állanak. A kikötőhelyek, tavak, folyóvizek 
iszajjja nagyrészt Polytbalamiumok béjábol áll. Ezeknek két családja, a ko- 
sárkorai lok (Ilelicotrochina) és kerekcse-korallok (Rotalina), melyek egy 
vonal l'u — }28o-ad részét teszik, képezi a lybiai puszták és sok tengerpartok 
mészfövenyét ; Franciaország, Belgium, Austria s Muszkaország hatalmas 
inészrétegeit; Toscana, Stájerország, Anglia durva mészfekveteit ; Egyip- 
tom, Arábia, Syria, s Éjszak-Amerikában az uralkodó szilárd mészkövet 
s az iró kréta fő részét. Hasonló állatkákból állnak több középtengeri tar- 
tománj'okban a fejérszürke krétamárga vagy pallérföld hatalmas rétegei. A 
Pyrenaeusok és Alpesek, Olasz-, Görög-, Magyar- és Erdélyország, Krimia, 
Palaestina és Égyijitom mészhegyei , nagyrészt nummulitákból , kosár- és 
kerekese korallokból állanak. A pyramisok nummulitákból. Paris miliolák- 
ból , Pest nagyrészt fésükagylókból van építve. A párisi építő kő majd 
épen annyi miliolákból áll, mint fövényszemekből. Azonban minden eset- 
re túlságba esett azon tudós, ki pár év előtt az Allgemeine Zeitungban azt 
állítá, hogy az egész földgolyót mikroskopicus állatok képezték , melyek 
közöl mi csak azokat ismerjük , melyek kova- és mészköveket nemzenek, 
de azok, melyek aranyat, ezüstöt s más érceket képeztek, talán már mind 
kivesztek, s hogy a föld eredetileg nem volt egyéb mint egy szörnyű 
nagy csép viz, melyben azon állatocskák éltek s lassanként a szilárd tö- 
megeket nemzették. 

S e helyen említenem kell még a korallok képződését az óceánban, 
melyről oly sok érdekes adatot közöl Darwin, a londoni geológiai társaság 
titoknoka *). Az úgynevezett sziklaépitő habarcok, nem csak a tengerpartok 
szikláit rakják meg miíveilckel, hanem sok száz mérföldnyire nyiUó épít- 
ményeket is csinálnak, melyek aztán a tenger szinén felülemelkedvén, 
korallsziklahátakat képeznek, de az óceán közepén fekvő számlálhatlan 
sziklahátak és atollok ritkán érnek a tenger felületéig. Darwin szerint a vi- 



*) On C'oral Formations, in the Geological observations made during the Voyage of 
her Majesty's ship Beagle. London. 1844 — 47. 
M. T. T. ÉVK. vjir. 2. 12 



90 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

zek felső megyéiben a Poriták és Milleporák, a legnagyobb mélységben pe- 
dig a Madreporák és Astraeák működnek. A leghatalmasb s rendkivülibb 
korallképlet a földön az , mely Australia éjszakkeleti partjával párhuzam- 
ban megy és csaknem ezer angol mérföldnyi hosszú. Rendszerint a tenger- 
partok mellett kisebb nagyobb távolságban vannak. Sokszor a tengerben 
egész gyürüs bástyát képeznek, melyeknek átmérője néha több órányi, 
s melyek némi tekintetben hasonlítanak a hold gyürűhegyeihez. Néhol 
ezen gyün'ín alacsony zöld sziget emelkedik fel, fénylő fejér falakkal, 
melyekbe a hullámok torlódnak, belül pedig a nyugodt halvány zöld lagu- 
nába ütköznek. A gyün'ít vagy korall-kőfalat képző körkor lendszerint 
hatszáz lábnyi, vagy néha egy, ritkábban tíz angol mérföldnyi széles. Egy 
ily korall-bástyához képest az emberi kezek által épített legerősb kőfalak 
csak gyermeki játékok. A gyűrű Idilső hajlása rendszerint igen meredek 
egész 45 fokig s két háromszáz ölnyi mélységre is lenyiílik a tengerbe. 

Az infusoriumoknak egyébiránt mind eddig valami ezer faját is- 
merjük, noha igen hihető, hogy sok, Ehrenberg által meghatárzott faj csak 
különkülönféle életkifej lésfokai ugyanazon állatkának. 

Ezen minden pillanatban nemző'dő és épen oly hirtelen elenyésző 
állatkák myriásai, melyek a megniérhetlen tenger mélyében, s az aether 
legmagasb megyéiben épen úgy , mint az élő lények , minden közvetlen 
befolyástól elzárt üregeiben feltalálhatók fölfegyverzett szemeink által, 
ellenmondhatlan bizonyságai annak, hogy a föld teremtő ereje az alsóbb- 
rendű állatokra nézve, mai napig is folytonosan működik. A kifejlés meg* 
előző időszakain keresztül, nagy forradalmak s feldúló jelenetekben mutat- 
kozott az. A jelen korszak, ugy látszó nyugalom szaka, de az erő, végei- 
hangzásiban sem tagadja meg jellemét. Planétánk felső héja, folytonos 
életnyilatkozatok színpada leend örökké. Az anyagnak minden atomja 
életszikrákat rejt magában, melyeknek felébredése által állnak elő, mint a 
híres prof. Mulder mondja, az életniűvezetek. S ennyi, csaknem minden 
nap szemeink előtt elvoniiló jelei után a természeterő hatalmának hogyan 
lehet állítani, hogy az csak tagadólagos szerepet játszik a mindenség élete- 
ben; hogy nem képestöbbéegy, puszta szemeink által nem látható anyag po- 
rocskában is életmozgalmakat ébreszteni fel, vagy egy cellácskát életnedv- 
vel tölteni be? Prof. Ehrenherg , kinek érdemei tagadhatlanok s ki szám- 
lálhatlanfigyeletei által kivívta, hogy az ázalékférgek saját életmiíszerséggel 
S kiképzett hím és női nemi részekkel bírnak minden családon keresztül, 



EGY PIJjL/VNTÁS FÖIíDÜNK életébe. 91 

azt állítja, hogy ezen állatucskákat mindig részint tojásokba), részintel- 
oszlás által látta származni, miután nem csak a vizben, hanem még a le- 
vegőben felszálló vizpárákban is tojások myriásait találta, mintán látta, 
hogy ezek minden nyilt vagy roszul zárt edényekbe, még lepárolt vízbe 
is eljuthattak ; miután látta és tapasztalta, hogy csak a lég befolyásának 
kitett öntetekben fejlettek ki olyan állatocskák, s hogy épen nem lehet 
önkényt, bizonyos infusiók által ilyen vagy amolyan ázalékfajokat elő- 
állítani, s miután meggyőződött a felől, hogy csak egy tojáskára van 
szükség, hogy tojások, vagy eloszlás által, néhány óra és nap alatt milliő 
és millió egyén álljon elő, és hogy végre kétszáz kozől mégis csak valami 
negyven faj az, mely majd minden öntetben könnyen előfordul, azon 
meggyőződését monda ki, hogy az infusoriumok önkéntes nemződés vagyis 
szülék nélkül sohasem állhatnak elő. 

Azonban Ehrenberg elfogult okoskodásiból csak az jő ki, hogy a ter- 
mészetben vannak bizonyos változhatlan typusok, melyeket a természet 
minden termékében kivétel nélkül feltalálunk s hogy ha egyszer valamely 
lénynek , bár még oly csekély legyen is az, életre kell jőnie, annak azon- 
nal bírnia kell az élet s nem-fentartás mulhatlanul szükséges föltételeivel 
vagyis az arra szükséges életműszerekkel. „A physikai természet öszves 
életében, így szól Humboldt, a csillagokat épen úgy mint az életműves 
életet illetőleg, a mozgáshoz cgyszermind a létei, a fentartás és a levés 
(das Werden) van kötve." *) S lehet- e alaposan állítani, hogy azon hatalom, 
mely az ősvílágnak a jelenkoritól annyira különböző Flóráját és Famiáját 
előliozta, többé nem munkálkodik? S lehet-e állítani hogy planétánk éle- 
tének már minden kyklusait átfutotta? S vájjon azon erő, mely földünk 
minden korszakain keresztül, oly különböző növényi és állati lényeket 
hozott létre, nem volna-e többé képes új alakokat tüntetni fel, és szüksé- 
ges- e erre, hogy a mi nevetséges theoriánk szerint, az egész atmosphaera 
tojásokkal legyen eltöltve, melyek ostromai elől semmi és senki megmene- 
külni nem képes? Valóban nem. Azon teremtő erő, mely a világot áthatja 
s melyben öszpontosulnak azon eszmék, melyek valósítása, az előttünk 
fekvő mindenség, fogalmainak további időszaki kífejlésében , ön változ- 
hatlan s örök typusait, nem véges elménk költeményeit fogja követni. 



») Kosmos. I. Bd. 1. 156. 

12* 



93 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A teremtés végetlen láncának szélsőségeit egyébiránt mély titok 
fedi, melyet véges elménk legnagyobb megszorításai sem lesznek solia ké- 
pesek eloszlatni. Ha planétánk legparányibb s érzékeink legjelesb műsze- 
rei által sem tapasztalbató lényeiről , melyek földünk felszínének minden 
pontjával üszveolvadnak, felemelkedünk a felettünk ragyogó eg boltjára, 
melynek sorompőin a halhatatlan Uerschel keresztültőrt (coelonun perru- 
pit claustra), mint uptoni szép sirkóirata mondja, itt ugyan azon végetlen- 
ség tünilí fel tudvágyő lelkünk előtt, mint amott. Ehrenberg szerint egy 
kobhüvelyknyi biliiű sikárpalában, negyven ezer millió kovakőnemü pán- 
célja van a Gallionelláknak. Az ég boltján, melynél, mint Kant monda, 
nincsen csudálkozásra méltóbb s fenségesb látvány az emberre nézve , mi- 
dőn az éj csendében, pompás csillagszőnyegét föltárja fejünk felett, 
puszta szemeinkkel csak valami nyolc ezer csillagot szemlélhetünk. De 
ha fölfegyverzett szemekkel tekintünk az ég kék űrébe, az aether tiszta 
rétegcin keresztül, számlálhatlan fénypontok fejlenek ki előttünk. Az id. 
Uerschel, egy óránál kevesebb idő alatt, kétszáz ötven ezer csillagot látott 
átmennijóriásiteleskopiumalátmezejéns ugyanő a tejútnakteleskopium által 
megkülönböztethető állócsillagait tizennyolc millióra becsülé. S hány mil- 
lió égi testet nem vagyunk mind eddig képesek legélesb műszereink 
által fülfedezni? S hány bujdosó szállong láthatlanul a világ űrében, mely- 
ben, mint a nagy német csillagász Kepler monda, több üstökös van, mint 
hal az óceán mélységében ! S hány csillaganyagot rejtenek a ködfoltok, 
melyekből már harmadfélezeret számlálnak s határoztak meg a csillagá- 
szok, melyek tán évezredek sőt milliárdok lefolytával tiinendnek fel tisz- 
tán a világ nagy kertjében. így tűnnek el a végtelenségben a teremtés leg- 
nagyobb és legparányibb termékei, égi testek és ázalékférgek. 

És itt az elméletnek gazdag mezeje nyilik meg előttünk. Planétánk 
csaknem egész felülete egykori lények fölelemzett részeiből , növényi és 
állati életmi'ívek maradványiból áll. Az életnek ezer meg ezerféle alakja 
fejlik ki minden pillanatban, de a természet épen oly hirtelen megsemmisí- 
ti azokat s ilj lényeket ébreszt életre. És épen ott, hol a föld életdiíssága 
legmagasb fokát érte el, mint a naptérltők alatti tartományokban, uralkod- 
nak halál és élet, legszembeszökőbb s legborzasztóbb felváltásban. Az élet leg- 
termékenyebb erének szüleményei, a természet kimeríthetlen gazdagsá- 
gának legbámidatosb képviselői épen oly hirtelen enyésznek cl planétánk 
felülétéről, mint a láttehetségünket futó parányok, s a legfényesb értei- 



EGY PILLANTÁS FÖLDÜNK ÉLETÉBE. 93 

miség és a legparányibb életszikra liordozői egy porszembe olvadva szítlgál- 
nak egy új , de ismét múlékony életnn'ívezet alkat- vagy tápszeréül. És igy 
tűnnek el egymás után a hatalmas természet legdicsóbb remekei, igy 
enyésznek el egész nemzetek, melyek egykor fényes szerepet játszanak, s 
nyomtalanul porlanak szét az idók viharában ürükkévahíságra számított 
műveik ; de az ég boltján ragyogó csillagok épen oly fris fényben lövellik 
le földünkre sugaraikat , mint midőn Mózsest Midia sivatag pusztáin ve- 
zérlék s Hómért szent lángokra buzdíták; és az elhunyt lények sírhalmai 
felett új meg i'ij élet virul ki földünk kebléből, melyben az örök ifjúság 
diís ereje honol. 



94 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 



VI. 

AZ ISTENE SZME EREDETE. 

HORVÁTH CYRILL RTAGTÓL 



U. RATIONALISMUS. 

Azok után , mik eddig az okszerűleg tárgyalt supernaturatisinusról 
előadattak^ világossá lön: hogy értekezésünk másik lényeges oldalát a 
rationalismus teszi. E szerint az isteneszme egyedül az ember munkája. 
Alapnézetét igy fejeztük ki : az ember viszonyban áll az Istenhez. Itt a fő 
nyomaték az emberre esik. Kezdetpont az ember; végpont az Isten. Az 
ember önerejiileg teszi önmagát és önmagának fokonkénti tevése által az 
isteneszmét is. 

Hogyan történhetik ez ? Az e kérdésre adandó válasz előzmények- 
től függ, melyek be vannak ugyan már az előbbiekbe szőve; még is, tel- 
jesb átérthetés okáért , szükséges néhány érintkezetct fölhozni. 

Mondatott, hogy az ember életében csupán azt fejtheti elő, a mi 
már benne tehetékileg megvan. Az előfejtés időben, vagy inkább magával 
az idővel történik. Ezt az ember föltétezettsége hozza ugy magával. Éle- 
tet kellékek nélkül nem gondolhatni. Kellékei pedig ezek : alap , eszköz, 
cél. A közvetlen alap az ember eredeti tehetékes meghatározottságában áll; 
célját a megismert istenbeni megnyugvás teszi ; eszközöket pedig a világ 
nyújt, melynek ő egyik lényeges része. 

Ha tehát az ember sajáterejűleg fejti is ki önmagát; még is , mint 
rész szükséges viszonyban van a világhoz , mint egészhez. E viszony ele- 
mei végsőleg az egyetemes és belszükségü összefüggés eszméjében köz- 



AZ ISTENESZME EREDETE. 95 

pontosulnak. Kötelessége ezen összefüggést miiulinkább megtudatolni s a 
fokonként emelkedő megtudatolás szövétneke által vezéreltetvén, a neki 
nyújtott eszközöket ugy használni : hogy az eredeti meghatározottság szü- 
netlenül tágasodjék, végre pedig a mindent felölelő isteneszmében tel- 
jesen megnytigodjék. 

És min fog ezen meg-gnyxigvás alapulni? Hol fog az imént kiemelt 
összefüggés tudása megeszközöltetni ? Az emberben önmagában. Vagy ha- 
tározottabban szölva, az emberi tudatban ugyanazon tudat munkálkodá- 
sa által. Ezt válaszolja a rationalismus. 

„Az emberi tudat , úgymond Daub Károly, Phil. imd theol. Vorles. 
II. B. 469. 1., három oldalról vizsgálható. Elő fog az fejleni mint megtu- 
datolása annak, a mi nem maga az ember; mint megtudatolása annak, a 
mi ó'niaga közvetlenül, vagyis a mi közvetlenül hozzá tartozik; végre 
mint megtudatolása annak, a mi sem nem őmaga sem nem más, hanem 
^pen ugy illeti őt mint mást." 

A tudatot, mely azt tudatolja meg, a mi nem maga az ember, 
hanem egészen más mint ő, természettudatnak szokták nevezni. A termé- 
szettudat az emberben van és róla ismerettel bír. Innen az, hogy az em- 
ber, midőn a természettudatot megtudatolja , megtudatolja egyszersmind 
önmagát is. Nem lehet tehát természettudat öntudat nélkül. És az ember 
midőn a természettudatot megtudatolja, belsőleg sürgettetik azon viszony 
meghatározására is, mely a terraészettiidat és öntudat között van. Hogy 
itt az öntudat a természettudatnak alája legyen rendelve, az ezen állás- 
pont lényegéhez tartozik. Következőleg a rationalismus azon fokozata, 
melyen keresztül az isteneszme a természettudatból ugy fejtetik ki, hogy 
az öntudat a természettudatnak alája legyen rendelve, méltán viseli a 
tárgyias nevet. R. objectivus. 

Továbbá az emberi tudat, mely azt tudatolja meg, a mi őmaga 
közvetlenül, célirányosan mondatik öntudatnak. Úgyde azért önmagát 
csak ugy tudatolhatja meg, ha a nem-éntől önmagát megkülönbözteti. Föl- 
adatunk itteni körében az öntudat nem-éne a természettudat. Itt tehát 
a természettudat az öntudatnak van alája rendelve. Es a rationalismus, 
mely az isteneszmét az öntudatból ugy fejti ki, hogy az öntudatnak a 
természettudat alája legyen rendelve > méltán neveztethetik alanyinak. R- 
subjectivus. 



9fl A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI, 

Midőn pedig az emberi tudat azt tiidatolja meg, a mi sem nem 
őmaga, sem nem más, hanem épen ugy illeti őt, mint mást, helyesen 
mondatik üszszenínek. Ebben az előbbi két oldal egyesül s a közös tarta- 
lomból fejtetik ki az isteneszme. Azért az e fokozatban mozgó lationali- 
smus is öszszerünek nevezhető. R. concretus. 

Vizsgáljuk ezek után, a kíjelölthatárok között, mindenik sajátságát. 
I. Rationalisnius objectiviis. Ennek szükséges föltéte a természet 
országábai mélyedés. így fejlődik azután ki a természettudat , melynél 
az öntudat alárendelt szerepet visz. Mindamellett az öntudat rendtartó 
befolyását soha sem kell figyelem nélkül hagyni. A természet rejteményes 
roppantsága mindjárt az első közelítéskor megrezzenti a szemlélőt. E meg- 
rezzentés némelyeket eltompít ; másokban különbféle sejtelmeket fakaszt. 
Ha ily állapotkor egyedül a természettudat szerepelne, a természeteszme 
tudományos kifejlését nem várhatnók ; ámde előáll az öntudat s ellenébe 
szegezkedik a külső roppantságnak , hogy az előforduló tünemények átha- 
tása után mindinkább haladhasson a megnyugtató középpont felé. Meg- 
esik, hogy az elért középpont nem lesz teljesen megnyugtató; sőt megesik, 
hogy általa a nyugtalanság még érezhetőbbé fog tétetni. A minek azonban 
tudományos szempontból csak örülni lehet; mert okul szolgáland arra, 
hogy az igazságot fürkésző ész hatályosabb munkálkodásra serkenjen. 

Fölötte hibázna tehát, a ki a füllelt, de teljesen meg nem nyugtató 
nyugpontok birását mindenkép foganatlannak Ítélné. Az ész nem tehet fo- 
ganatlan lépést. Tárgyunkat illetőleg láthatni: hogy az igazsághoz benső- 
leg vonzódó ész belé mélyed a természet roppantságába, hogy a külsőleg 
végtelen sokaság által okozott és táplált szórakozást föltalálandó nyugpontok 
segedelmével eloszlathassa. Megnyugvási üdvének érzetében a nyugponto- 
kat az isteneszmében szilárdítja meg és mindaddig ragaszkod andik hozzá- 
jok, míg oldalakra nem lel, melyek, kiegészítendők levén, megszilárdított 
állapodását ingadozásba nem hozzák. Ez őt ujabb vizsgálódásra ösztönözi, 
folytatandja is azt, valamíg a természettudat ön, átvilágított tartalmá- 
nak határinál, az észt más irányzatra nem fordítja. 

A mi három fokon keresztül fog megtörténni. Az elsőben A) a ter- 
mészet ugy áll az ész előtt mint létező, a másodikban B) mint munkál- 
kodó , a harmadikban C) mint élő egész. 

A. Az első fokon a fő nyomaték a lét fogalmára esik. Némelyek 
szerint a lét fogalma igen meddő ; mert a ki valamely tárgyról csak azt 



AX ISTENESZME EREDETE. 97 

tudja, hogy van, még az rúla mit sem tud. Innen a lét iránti silánylús. Má- 
sok ellenben a lét fogalmának igen nagy fontosságot tulajdonítanak. Ezek 
szerint a lét mindennek kezdete és vége : tehát maga az isten. 

Az ember saját létéről közvetlen, a tübbi lényekéről ellenben köz- 
vetett tudással bír. Figyelmezvén ugyan is az önmagában talált és sehogy 
el nem távolítható gondolatokra , észre veszi : miszerint azok némelyike a 
külső tárgyak szüleménye. A. külső tárgyak összeségét természetnek ne- 
vezi, létét pedig kétségbe hozhatlanul elfogadja. 

Létezik tehát rá nézve a természet. De lehet-e már itt megállapod- 
nia? Nem. Maga a kül tárgyak mivolta lehetetleníti azt. A kül tárgyak 
érzékek által fogatnak föl. E fölfogást sokféleség jellemzi: következőleg a 
lét is, mely érzékileg fogatik föl, sokféle. Mi hát tulajdonképen az a sok- 
féleségben megnyilatkozó lét? Mik az ő lényeges alakjai? 

Első , mire a szemcsebb vizsgáló minden más előtt rá talál , az, 
hogy az érzékileg fölfogott lét oly lét, mely fenállással bír. Jelleme a nyu- 
galom és az egymás-mellettiek sokasága. Ennek figyelembe vétele után 
azonnal előtolódik a tér képzelete, mely az egymás-mellettiek által sokké- 
pen megszakasztatott ugyan, de más oldalról tekintve, azokoni túlterjedé- 
se által folytonosnak mutatkozik. És így a tér, mely minden sokfélét ma- 
gába fog és valamennyin túlterjeszkedik, mindenütt és folytonosan van, az- 
az általányos lét. Miben ki van egyszersmind tüntetve azon ok, mely miatt 
ezen állapodásnál az isteneszme az általányos tér fogalmával azonosíttatott. 
Az isten = általányos tér =^ általányos mindenüttiség. 

Ámde a mindenüttiséget nyugalom bélyegzi, mely által az egymás- 
mellettiek átöleltetnek : minek következtében a mindenüttiség egymás- 
mellettieket, az egymásmellettiség sokaságot, a sokaság pedig lényeket 
tesz föl, melyek egymástól különbek is nem is. Különbek, mert egy- 
más mellett levén, egymásra kölcsönösen hatnak és egymást kölcsönös 
meghatározás által kölcsönösen kizárják ; nem különbek, mert a njaigalom 
valamennyinek átölelése által az egymásrai hatást egészen kiegyenlíti. És 
ez azon ellenmondás, mely a létben , ha ugy fogatik föl , mint általányos 
tér, előfejlik; és mely azután ok lesz arra, hogy az ész ujabb njiigpont 
után törekedjék. 

Ezt föltalálandó szemügyre fogja az érzéki létet mint olyat, mely 
fenállással nem bír. Ennek jelleme a váltakozás és egymásutániak soka- 
sága. Innen az idő képzelete, mely az egymásutániak által sokképen meg- 

M. T. T. ÉVK. VIII. 2. 13 



98 A magyjUi tud. társaság értekezései. 

szakasztatott ugyan , de más oldalról az azokoni tulterjedés által űröknek 
mntatkuzik. Tehát ezen állapodásnál az idő mindenkorilag s örökösen ál- 
talányos lét. És ez oka, hogy itt az isteneszme az általányos idő fogalmá- 
val azonosul. Az isten = általányos idő = általányos mindenkoriság. 

Ámde a mindenkoriságot oly váltakozás bélyegzi, mely az egymás- 
utániakat egészen áthatja. A niindenkoriság egymásutániakat, az egymásutáni- 
ság lényeket tesz föl, melyek egymás létét lerontják, vagy is melyek oly 
viszonyban állanak eg)anáshoz, mely miatt egynek elenyészte a másiknak 
kezdete. Úgyde lehet-e ez a lét megnyugtató alakjai Nem. Mert a valódi 
lét nem-létté nem lehet. Minek erejénél fogva az itt nyert fogalom sem az, 
mely az isteneszmével azonosíttatván, az észt teljesen megnyugtathatja. 

Végre az érzéki lét előtűnik mint fenálló és fen-nem-álló is egy- 
szersmind. Most van, majd nincs. Tér és időbeni, idő és térbeni lét. Jel- 
leme az eredés és enyészés , szóval a lételesség. Innen az anyag fogalma, 
mely a térben fenálló és időben váltakozó létei általányos alapja. És ez 
oka, hogy az isteneszme az általányos anyag fogalmával azonosul. Isten 
= általányos anyag. 

De ugyan micsoda itt ez az anyag? A tér és idő oly egysége, mely 
csak levésben van. A levés átmenés nem-létből létbe : tehát nem-lét és lét 
egysége vagy is határozott lét. A határozott lét lénynek neveztetik. Minél 
fogva az anyag , térileg tekintve , sok egymás-mellett levő s egymást köl- 
csönösen kizáró lényekből áll. Ha pedig időileg tekintetik , lényekből áll, 
melyek most vannak, előbb nem voltak, és ismét lehetnek nem létezők. 
Valamint tehát a tér és idő nincsenek az egymásmelletti s egymásutáni 
lényeken kivül, hanem egyedül azokban és azok által: ugy az anyag sincs 
önlétüleg azokon kivül. 

Láthatni ezekből: hogy az eddig nyert nyugpontok teljesen meg 
nem nyugtatók; nincsenek mégis igazság nélkül. Az érzékileg felfogott lét 
valódi lét, mely levésben nyilatkozik. A tér, mint olyan, nincs; az idő sincs, 
mint olyan : de van minda kettő, mint mozzanat az anyagban. Valódilag 
tehát az isteneszmét egyedül az anyag eszméjével lehetne azonítani. 

Mind a mellett ezen azonítás sem tartós éivényü. Anyagban a lét van 
mint levés, azaz mint lét, mely határok közé szorul ; az isteneszmében gon. 
dőlt lét pedig oly lét, mely minden határi változatosságon fölülvan. Vagy más 
szavakkal: az anyagbani lét véges lét, az isteneszmébeni lét végetlen lét. 

De hogyan jut az ész a végetlen léthez ? 



AZ ISTEN ESZME EREDETE. 99 

Tapasztalásunk tanúsága szerint kétségen tilli dolog, hogy az (érzé- 
ki lét változatosságban tűnik föl. A változatosság azonban csak ott lehet, 
hol az egymás-melletti s egymás-utánilag változókat valami állandó egybe- 
füzi és fentaitja. Nem is lehet különben ; mert minden változón valami 
állandólag fenálló sugárzik keresztül. 

Ezen alapúi a természet két oldala: a külső és belsó. A külső ha- 
tárok közé szorított véges és változó , tehát oly lét, mely van is , nincs is. 
Azaz látszó lét. A belső minden határon túlterjedő, kezdet és végnélküli, 
tehát végetlenül fenálló, végetlen, valódi lét. És ezen végetlen lét = isten. 

Ezt imádja a fetischista a természet egyedeiben, melyek nyugsza- 
nak, mozdíthatók, de nem ünmozdítók. Ilyen valamely tárgy a földön. 
Alakjára és sajátságára nincs tekintet ; mert azok itt érvénytelenek. Ilyen 
lehet a kő a nélkül , hogy a kősajátság figyelembe jőne ; lehet az érez 
vagy a tátorjány által lerontott fa. Itt az egyed , mint alak , jő kérdésbe, 
melyen keresztül a végetlen lét sejtetik. 

Ez imádtatik továbbá a nyugtalan vagy mozgatag elemekben , kü- 
lönösen a tűz és lángban a nélkül , hogy fölemésztő ereje hozatnék figye- 
lembe , a víz, a tenger, folyó és rohanó patakokban. Itt az ilynemű tár- 
gyakban a végetlen lét képzeltetilc. 

Ezt imádja végre a sabaeista a részint nyugvó részint mozgó csilla- 
gokban. „Es sind, úgymond Daub Kár. Phil. und theol. Vorl. VI. Bd. 74. 1., 
nicht die Gestirne, die der Mensch anbetet, dahin laesst ihn der Gedanke 
und die Vernunft nicht komnien, auch selbst als blosse Vorstellung. Der 
ganze Sterndienst bei den Chaldaeern Avar ein Gottesdienst in ihrer Re- 
ligion eben Aveil in diesen Objecten, wie sie vorgestellt Avarén und die 
Vorstellung zu ihrem Elemente hatten, das Seyn, jedoch nur immer als 
das Seyn nur in der naeheren Bestimmtheit des Bewegens, das Seyn als 
das Wesen geahnt wurde." 

Az itt megérintettekben, miként látszik, az elvont lét nem képes a 
képzelmet kielégíteni. Iparkodik is ezen, mivoltával ellenkező, állapotból 
kimenekülni. És miben állott ezen állapot? A lét alakjai és sajátságai irán- 
ti közönyösségben , mi nemcsak a képzelem hanem a lét mivoltával is el- 
lenkezik. A lét nem alak- és sajátságtalan, hanem bensőleg összefüggő sa- 
ját alakjaival. Ez által bíratik a képzelem arra, hogy az alak és sajátsá- 
gok iránt figyelemmel legyen. 

13* 



100 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Ily szempontbői a tárgy nem lesz többé csupán mozogható, hanem 
önmagát belülről mozgató , a nélkül azonban , hogy a nyugalom megszűn- 
jék. Az ilyképen magát belülről mozgató , de helyre nézve megállapodott 
vagy inkább lekötött lét, a növényi lét. Ha a növény a kővel üsszehasonlíttatik, 
azonnal világos lesz : hogy közöttük lényeges a különbség. Növényben a 
mozgás belülről kifelé irányul s általa a tárgy bizonyos alakot és sajátságo- 
kat nyer. Bármi legyen még is a belülről kifelé irányuló mozgás hatálya, 
a növény földhöz ragad , mely gyökereinél fogva kötve tartja. És ebben 
az életmtíves növény hasonlít az életmű nélküli kóliöz. Itt a végetlen lét 
belsőleg alakító s különbféle sajátságokat előhozó lét. Ezen lét az, mely a 
nüvényországban isteneltetik. 

Itt a belső önmozgatás magasabban tünteti már ki a lét fogalmát ; 
de a földhöz-ragadás még is némi fogyatkozásra utal. Ennek átgondolása 
vezeti az elmét azon térre, hol az önmozgatás nincs bizonyos helyhez 
kötve. 

E tér az állatország. A mozgás itt is belülről kifelé irányul, minek 
következtében az állat tagozva s életművekkel lesz fölkészítve. És így az 
állat léte szabad önmozgatás, ünalakítás és tagozásban tűnik elő. Azon- 
fölül az állat léte érzékeny lét. A növény lehet tárgya az érzésnek, de ő 
maga nem érez. A lét tehát, mely az állatban van, szabadon mozgó és 
érző lét. És ez isteneltetett az állatok különbféle fajaiban. 

Ámde az állat bár mennyire szabad a földhözi lekötöttségtől, le 
van még is kötve ösztönei által. Az állati lét az ösztön szükségein fölül nem 
emelkedlietik. Ez oka, hogy az ész a lét ez alakbani fölfogásával meg 
nem elégedvén, szükségképen közeledik ama lényhez, mely szabad ünmoz- 
gatásának erélyével magán az ösztönön is hatalmat gyakorol. E lény az 
egyes ember, mint hasonképe a benne isteneit végetlen létnek. 

Valamint az állat, ugy az ember is saját tagjai által képes önma- 
gát mozgatni. Mozgása nincs lekötve. Benne gondolás után az akarat határoz, 
nem az ösztön, mint az állatban. Törvényekhez van ugyan ő is kötve, mint 
minden e világon; de szabadságában áll azokat követni vagy nem követni. 
Mind a mellett szenvedélyeknek levén kitéve, ő is nyugalom és nyugtalan- 
ság között hányatik. 

És épen e njaigtalan mozgás az , mi a lét lényegének meg nem 
felel. És ok is egyszersmind, hogy az ész a végetlen lét fölfogásában to- 
vább halad. A végetlen lét sokkal terjedtebb , hogysem őt a mozgatható 



AZ ISTENESZME EREDETE. 101 

vagy önmozgató lények határai közé lehetne szorítani. Ó tiszta let , mely 
minden határon túlterjed. Úgyde a lét, mely tiszta mindcM határ-, alak és 
sajátságtői, lehet-e azon lét, melyben az ész teljesen megnyiigodluUik? Nem, 
Ezen igy gondolt létnek ellenében áll a véges lények sokasága. j\linek oká- 
ért kétféle lét van : végetlen és véges. Végetlen , mely minden határt ki- 
zár; véges, mely változékony határok között van. 

Ezeket téve két lét-egészet teszünk : végest és végetlent. De a két 
létegész, egymással szemközt állván, egymást kölcsönösen meghatározza; 
következőleg vagy mind a két egész véges egész, vagy csak látszólag kü- 
lönböznek, valődilag pedig azonegy egészet tevők. A két véges egész az 
észt meg nem nyugtatja; azért jelenleg oly állásponthoz jutott, melyen 
a végetlen lét azonegygyé olvad a véges léttel. A lét egyetlenegy létegész. 
Ez teendi itt tartalmát az isteneszmének. 

E fok az előbbi két fok egysége levén , mindazt magába foglalja, 
mi azokban lényeges. Itt a létegész nem elvont, hanem a véges és véget- 
len lét egysége. Vizsgáltathatik pedig háromféleképen : vagy a véges lét 
egészen benvan a végetlenben ; vagy a végetlen egészen benvan a véges- 
ben ; vagy a kettő mindenkép azonegy egész. 

a) Ha a véges lét egészen benvan a végetlenben , ugy annak vagy 
alakja vagy sajátsága, vagy semmi. Ha alakja, valódi léttel nem bír, ha- 
nem csak látszólag van, a mi ezen álláspont első fokozatával ellenkezik, 
melynek igazsága az érzéki lét valóságán alapult. Ha sajátság, akkor a vé- 
ges lét csak a végetlenben lenne s valódi léttel csak a végetlen birna. Ha 
pedig semmi, ugy a végetlen lét is semmi; mert ha azon kellék, mely által 
az ész az eddigiek szerint, a végetlenhez eljutott, semmi, nincs, a mi ál- 
tal nekünk a végetlen megnyilatkozzék A. mi pedig meg nem nyilatkozilí, 
vagy a mi mindenkép határozat nélküli, az puszta elvontság, vagy is sem- 
mi. És találkoztak, kik előtt az isten nem volt más, mint az általányos 
semmi. 

/í) Továbbá ha a végetlen lét egészen benvan a végesben , ugy ha- 
tározottan véve, a végetlen a véges által elnyeletvén, a véges lét elemeiben 
csak tehetékileg van valódi létei nélkül. Ilynemű egész az általányos zűr, 
mely némelyektől isteneltetett is. Ezen általányos zűrben hiányzik még a 
rend, mely a végetlen által lesz előhozandó, ha ez, mint egyetemes kap - 
cselek, a véges lét elemeit törvényszeriíleg összefüggő állásba helyezi s a 
kölcsönös előfejtést megeszközli. Itt meg nem állapodhatni; mert ha az ál- 



102 A MAGVAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

talán5'os zxírben a végetlen lét, mint köz kapcsolék, még eló nem tűnt, 
ugy csak lehető, a véges lét pedig tiilterjedó. A mi cgészbeni megliason- 
lásra mutat. Minek következtében 

y) a fürkésző ész nyert fejMeményeinek hiányainál fogva tagadja, 
hogy egyedül a végetlen lét van, mint általányos semmi, valamint azt is, 
hogy egyedül a véges lét van, mint általányos zűr. Állítása ugyan is oda 
járul : hogy van a végetlen és van a véges lét is , azaz hogy egyik sincs 
a másik nélkül, tehát valddilag van a kettő egysége. Általányos létegység 
= isten =^ természet. „Natúr, mond Heinroth: Über d. Walirheit 133. 1., 
bezeichnet das Endliche im Unendlichen und das Unendliche im End- 
lichenzugleich und gleichsam mit einem Sclűage." 

Könnyebb tájékozhatás végett tekintsünk egykissé vissza az ed- 
dig meghaladottakra. 

Ha az emberi tudat egyedül önmagára támaszkodottan jáníl a va- 
lóság megismeréséhez, minden más előtt azon tüneményekre ügyelend, me- 
lyek benne nem önmaga által gerjesztetnek. Okot keresve szükségképen vo- 
natik a kül tárgyak lételének elfogadásához. Itt azonban meg nem nyiigodha- 
tik. Egység utáni törekedtében az eléje tődulő egymás-mellettiek sokasá- 
gát téregység, az egymás-utániakét időegység, mind a kettőt pedig anyag- 
egységben ragadván meg, a három egységet az isteneszmével azonítja. 

Ámde az anyagegység sem fogja őt, a benne föltalált hiány miatt, 
sokáig kielégíteni. Sőt legyőzhetetlen inger lesz a továbbmenésre. Ennek 
folytán fölmerül a véges és végetlen lét közötti különbség. És minthogy a 
végességi egység által ki nem elégíttetik, az isteneszmét a végetlen létével 
fogja azon egynek állítani. 

Azonban az itt már nyiltabb ellentét a véges és végetlen közt ismét 
ujabb fokot kivan , mely a két oldalt kiegyenlítse. Föl is találja ezen ki- 
egyenlítő fokot a természet eszméjében. Ez oly egység, melyben a véges 
lét a végetlennel kibékült. A természet nem elvont hanem öszszertíleg lé- 
tező egész. Léteznek tehát azon mozzanatok is, melyeket magába foglal. 
Tartalmát a véges és végetlen lét teszi. És így létezik benne a véges, va- 
lamint a végetlen lét is. Miből látható : hogy épen a létezés azon kapocs, 
mely által a véges a végetlennel egyesül. 

Fordítsunk most figyelmet ezen kiemelt kapocsra. A végetlen lét, 
mint olyan, minden határt kizár: mire nézve létezése is kezdet és vég- 
nélküli. A kezdet- és végnélkülileg létező teljesen önálló. Tehát a végetlen 



AZ ISTENESZME EREDETE. 103 

lét maga az iinlét, vagy is általányos létezésü. Ellenben a véges lét, mint 
olyan, határozott lét: mire nézve létezése is határok között mozog. Az 
ilynemű létezésnek tulajdona a kezdet és vég. Az ily tulajdonokkal föl- 
készült létezés függő. Tehát a véges lét függő, azaz viszonyos létezésü. 

Az általányos és viszonyos lét között nagy a különbség. Amaz ön- 
magától van; emez ellenben mástól van. Mit jelent ez? E kérdést csak 
egy tíj állásponton lehet megmagyarázni, melyről a természet nem ugy 
tekintetik , mint létező , hanem mint munkálkodó egész. 

B. A mi van, az munkálkodik; és a mi munkálkodik, az van, 
mert a munkálkodás hatást, a hatás pedig létezést tartalmaz. Az előbbi, 
már meghaladt, álláspont föltéte a jelennek. Mi lehet tehát annak ered- 
ményében az, a mi hat és mi az, a mi hatás által meglétesíttetik ? A véges lét 
lehet is nem is ; a végetlen maga az önlét. Ezt tekintve, lehet állítani: a) hogy 
a hatás egyedül a végetlen létet illeti. De az előbbi egységben nem csak a 
végetlen hanem a véges lét is létezett , létezést pedig hatás , hatást meg- 
határozás nélkül nem gondolhatni, mihez képest b) lehet állítani: hogy a 
hatás egyedül a véges létet illeti. Sőt, ha létezést hatás nélkül nem gon- 
dolhatni, c) lehet állítani : hogy a hatás épen ugy illeti a végetlen mint 
a véges létet. 

a) Az első fok szerint a hatás egyedül a végetlen létet illeti. Mit 
jelent ez ? A hatás változások előhozása. A változás oly tünemény , mely 
most van, előbb nem volt, majd ismét nem lesz. A változás hármat tesz 
föl: változót, változás-előhozót és magát az előhozást. A változó csak 
határozott létezésü lehet: tehát a változhatás csak a véges lét tulajdona. A 
változást előhozó vagy maga a változó vagy tőle különb. Az önmagát vál- 
toztató lény vagy létét vagy létmódjait változtatja. Létét nem változtat- 
hatja ; mert önmagát létből nem-létbe , és nem-létből létbe át nem teheti. 
A változás egyedül a létmódokat illeti. Úgyde a létmód csak tükör, mely- 
ben a lét magát előtünteti. Ha tehát változók a létmódok , azaz , ha a lét- 
ben a létmódok lehetnek is, nem is: változó maga a lét is, azaz, most 
van , előbb nem volt. És hol alapszik ennek való lehetsége * A véges lét- 
ben bizonyára nem ; mert az önmagát nem-létből valódi létbe át nem te- 
hette. A mi pedig a változás előhozását illeti, az is hasonló goudolatszö- 
vést keleszthet. 

Mindent összevéve méltán lehet itt kérdezni : hol alapszik a véges 
lét létezésének való lehetsége? És válaszul a következő állítást nyerjük : 



104 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

minthogy a véges lét önmagát elő nem hozhatta, az ő valóságának lehet- 
sége a végetlen lét. És igy : 

«) a végetlen lét a véges lét valóságának lehetsége, vagy is a véges 
lét valóságát fühétező való lehetség = isten. Fontos egy eredmény; de ki nem 
elégít. A való lehetség tudnillik való is , nem is. Való, mert a véges létet 
valamennyi határozottságával együtt magába foglalja; nem való, mert 
még csak lehetség. Tehetékét vagy is tartalmas hatalmiságát tekintve képes 
ugyan magából, mint alapból, a végességét előhozni; de mivel még elő 
nem hozta, valódilag hatónak még magát ki nem tüntette. Ezt kitünteten- 
dő, szükséges, hogy a végességét, mint alapzatot, előhozva magát, mint 
alapot kijelentse. 

/?) Ezek után a végetlen lét, mint alap, a véges mint alapzat, je- 
lenik meg. Az alap, mint alap, önmagát teszi és téve előhozza az alapzatot. 
Az alapzat, mint olyan, lételét az alaptól veszi. Nem nehéz ezeknél fogva 
átlátni ; hogy alapzatban az alap nyilatkozik meg , még pedig benmaradó- 
lag. Mindazáltal az alap ugy tekinthető mint belső, az alapzat mint külső. 
A belső megnyilatkozik a külsőben , azaz , az általányos alap megnyilat- 
kozik a külső , egymástól külön létező alapzatok sokaságában. Az egyes 
alapzat meg nem felelhet az alap végetlenségének, sem nem képes azt tel- 
jesen előtiintetni. Az alap, mint minden alapzat végső alapja, tehát ős- 
alap, végetlenségcnél fogva túlterjed valamennyi alapzaton. És ezen ősalap 
=: isten. 

Azonban az alap csak az által alap, ha tartalma végetlenségét az 
alapzatban teszi: és igy mint alap alapzat nélkül nem gondolható. Az a- 
lapzat hasonlólag csak az által alapzat, hogy az alap végetlen tartalmát 
előtünteti : tehát alap nélkül nem gondolható. Ha pedig ez áll, ugy a kettő 
csak látszólag kettő, valódilag csak egy. 

Továbbá a végetlen lét, mint való lehetség , túlterjed tartalmánál 
fogva a véges léten, mely amazt nem képes egész teljességében előtüntet- 
ni. Az ősalap hasonlólag tiüterjed tehetékével az alapzatokon; mert ezek 
sem képesek azt teljesen előtüntetni. És ebben a való lehetség azonos az 
ősalappal. 

Azonfelül a végetlen lét, mely végetlen tartalmát tekintve, való 
lehetség, üntevésére nézve pedig ősalap, oly lét, mely mindenkép ál- 
talányos, vagy is maga a végetlen önlét. Az önlét, létezését illetőleg, ön- 
álló. Ellenben a véges lét , valamint az alapzat is , mástól van , és igy a 



AZ ISTENESZME EREDETE. 105 

véges lét, inely ünállástalan, azonegy az alapzattal. Az ünállú lét vany- 
nak, az ünállástalan tündéknek neveztetik. Küvetkezdleg 

y) a végetlen lét oly végetlen vany , mely saját létezését a tüne- 
lékek tevése által teszi. E végetlen vany = isten. 

E fok a két imént meghaladt fok egysége, A végetlen vany a való 
lehetséget és ósalapot lényeges mozzanatok gyanánt önmagába foglalja. 
Mint való lehetség tartalmazza mindazt, a mi általa elóhozathatik, mint ó'salap 
valódilag teszi is mindazt, a mit tartalmaz. A tünelékek csak őáltala és ő- 
benne vannak; de viszontag ó is benvan minden tünelékben, mert ezek 
által és ezekben teszi önmagát. Ezek szerint a tünelékek léte el nem kü- 
lönüzhetó a vanyétól , sem a vanyé a tünelékekétó'l. Mind a mellett a tü- 
ndék, egyedileg tekintve, csak miilékony a vany létén, mely múlhatatlan. 

Ez az általányos vany lényegével ellenkezni látszik. Ugyan is az 
általányos vany , midőn munkálkodva önmagát teszi , vagy csak önmagá- 
nak létmódjait teszi, mi által önmagát megvégesítvén végetlen is véges 
is lenne, mi el nem fogadható ; vagy a már létező véges lények létmódjait 
teszi, mi szinte el nem fogadható , mert kivüle mint végetlen léten kivül , 
más lét még nem létezik ; vagy magát a véges létet létmódjaival együtt 
teszi. 

A tárgy lényege ezen utolsót kivánja. Ha t. i. a végetlen lét ön- 
magát teszi, mint általányos vany, oka lesz oly lényeknek, melyek az ő vé- 
getlen tartalmát előtüntetik. Mondatott azonban már fenébb , hogy a vé- 
getlen lét lényegénél fogva túlterjed minden véges léten. Tagadja tehát a 
véges lények határait , a nélkül még is , hogy a tartalmat , mely önmagá- 
nak tartalma, tagadná. Önmaga ömlik keresztül a véges lények sokasá- 
gán s mint ok, teszi azok létét s a léttel azon módokat is, melyek által az 
egyedek a velők közlött tartalmat elotüntetik. 

Úgyde az előtüntetés uj kifejlés kelesztése, ez pedig hatás, a ha- 
tás meg oly lény tulajdona, mely önállólag létezik. Ez a vany. Mi tehát 
ezek után a véges lét? Oly vanyok sokasága, melyek hatással tüntetik 
elő a bennök nyugvó és általok keresztülsugárzó végetlen vanyt. Látni 
ebből hogy itt a hatás inkább a véges, mint végetlen lét tulajdona. 

b) E szerint egy új fokozatnak szolgál alapul. Itt a hatás a véges 

létet illeti. A véges lények léteznek. A létezés öntevés, A létező teszi önmagát. 

A véges vanyok is létezve teszik önmagokat. A véges vany eredetileg meg 

van határozva : tehát önmagát téve teszi eredeti határozottságát. Az erede- 

M. T. T. ÉVK. viir. 2. 14 



106 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ti határozottság mivolta tartalom és alakbői áll, következőleg önmagát té- 
ve teszi eredeti tartalmát és alakját. A tartalom és alak, mielőtt tétetnek, 
a véges vanyban csak tehetékileg vannak. Midőn tétetnek, a A^any által, mint 
ok által, megvalósíttatnak. Minek következtében mindenik vany, ok. Meg 
kell azonban jegyezni : hogy a véges vany ünlétét s általa saját eredeti ha- 
tározottságát téve csak azt teszi, mit a végetlen vanytől vett. Ennél fogva 
a végetlen vany a véges vanyokat létesítvén, ezek végetlen oka gyanánt 
nyilatkozott meg. E végetlen ok = isten. 

Továbbá a véges vany az által véges , hogy Idvxíle más vanyok is 
léteznek, miket megkorlátoz s mik által megkorlátoztatik. És ez belső tar- 
talmi szükségénél fogva történik. A véges vanyok tartalmában a végetlen 
vany tartalma nyilatkozik meg. Tehát, mivel a végetlen vany tartalma is 
végetlen, mindenik külön vett véges vany hiányt foglal magába, mely a 
többiek által egészíttetik ki. Tehát minden külön vany fültéte a többiek hat- 
hatásának , és a többi föltéte mindenik külön vanyénak. E kölcsönösen 
föltétezett hatás közvetlenül mozgásnak neveztetik. Tehát az egymásra 
kölcsönösen ható %'anyok okai a mozgásnak és ennél fogva bírniok is kell 
az arra szükséges erővel. De a véges vanyok mozgásbani hatásának végső 
föltéte a végetlen vany: tehát a mozgásban ható vanyokra nézve végső 

a) mozgás ok vagy is általányos mozgáserő a végetlen ok. És 
ezen általányos mozgáserő = isten. 

Az eddig felhozottak után az is világos, hogy a véges vanyok ren- 
deltetése a végetlen vany öszszerű kitüntetésében áll ; valamint az is, hogy 
e kitüntetés a nélkül, hogy a vanyok egymásra hatva egymás eredetileg 
meghatározott sajátságait fejlésnek indítsák, lehetetlen. Midőn a vanyok 
egymásra hatnak, egymásban azon eredeti határozottságot hozzák fejlési 
mozgásba , mely bennök szunnyadoz. Teszi tehát a véges vany önmagát, 
midőn a benne megindított fejlést, más vanyok segedelmével, önképező- 
leg folytatja. Miből látszik, hogy mindenik vany önmaga föltétezett oka 
saját képezésének. A bennök levő képező ok képező erőnek mondatik. 
Ámde a föltétezett képező erő csak nyilatkozmánya a végetlen oknak; kö- 
vetkezőleg 

/?) a végetlen képező erő, maga a végetlen ok. És e végetlen ké- 
pező erő =: isten. 

A mozgáserő véghez viszi, hogy a vanyok egymásra kölcsönösen 
hassanak. A képezéserő véghez viszi, hogy a vany tartalmának eredeti 



AZ ISTENESZME EREDETE. 107 

határozottsága eredeti alakja szerint fejlésnek indulhasson. Mind a két erd 
magában a vanyban van. A vany alckor, midőn mozgásereje által a többiek- 
kel kölcsönködésbe jő, képezésereje által pedig a benne szunnyadó fejlőd- 
hetést ugy teszi, hogy a képző erőnek a mozgáserő s az ez által körébe 
vont vanyok alárendeltetvén , a képező erőnek eszközül szolgálnak arra , 
hogy általok a belső eredeti meghatározottság kinyilvánuljon, élni kezd. 
Ilyenkor a vany eredeti határozottsága, ugy tartalom mint alakra nézve, 
cél, mely a meghatott külvanyokat tagokká képezve önmagát előfejti. 
Az, mi ezt végrehajtja, életerőnek mondatik. És ez ismét csak nyilat- 
kozmánya az általányos oknak, mint általányos életerőnek, 

y) mely általányos életerő = isten. 

E fokon, miként láttuk, a hatás a véges vanyokat illette. Ők azon- 
ban nem önmagokért hatottak, hanem egyedül azért, hogy a bennök 
nyugvó végetlen lét saját tartalmát általok keresztülsugároztassa. Innen 
az ellentét, mely e fokozatot bélyegzi. Mindenik véges vany önmagát te- 
ve, hogy eredeti határozottsága megvalósuljon. Tehát cél, mely az ön- 
erejűleg meghatott külvanyokat eszközül használja. Más szempontból te- 
kintve mindenik vany eszköz is, mert más vanyok által önhatározottságuk 
megvalósíthatására használtatik. Ez a kölcsönös hatás a meghatottság lé- 
nyege. A véges vanyok összesége, önmagáhozi viszonyban gondolva, cél 
is eszköz is; cél, amennyiben mindenik vany önmagát téve a hatáskörébe 
vont vanyokat eszközül használja ; eszköz , mert a véges lét, mint egésze 
a véges vanyoknak, a végetlen lét által önmagának kitüntetése végett téte- 
tik. Valódilag fölfogva a véges létnek célja a végetlen lét. 

Mik után szembetűnő, hogy sem a végetlen lét, sem a véges lét nem 
hat egyedül hanem a hatás épen ugy illeti a végetlen mint a véges létet. 

c) Ez teszi a harmadik fokozat alapelvét. A végetlen lét hat és teszi 
önmagát a végesben; a véges lét hat és teszi önlététtünelékeiben. A véget- 
len lét léte végetlen; a véges lét léte véges. De a végetlen lét a végesben 
csak önmagát , tehát önlétét , teszi ; ennél fogva a véges lét létében csak 
végetlen lét léte tétetik : következőleg a végetlen lét léte azonegy a vé- 
ges lét létével. 

Mi tehát ezek után a véges lét végéssege ? Nem más , mint azon 
eredeti határozottság, melyben a végetlen lét önlétét teszi. A határok egy- 
mást kölcsönösen kizárják; kölcsönösen kizárják tehát egymást a megha- 

14* 



J08 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

tározott létű vanyok is. Az egymáshoz ilyneműleg viszonyló vanyok egy- 
más mellett vannak ; innen a térbeli rend. 

Midőn pedig a meghatározott létű vanyok egymásra kölcsönösen 
hatva a bennök rejtező erőket fejlésre és így öntevésre izgatják , fejle- 
ményeik egymásutánisága által teszik az időbeli rendet. 

Végre a tér és időben egymásra hatő s egymást kölcsönösen ünte- 
vésileg is föltétező vanyok kelesztik az életrendet, mely a tér és időbeli 
rend egysége. 

Láttuk azonban már fenébb, hogy a végetlen lét léte azonegy a 
véges lét létével s azon kívül nemievén, abban megnyilatkozik. Nem azon, 
mindenen keresztülható kapcsolék-e tehát ő, mely az egpnást kizáró és 
egymást kölcsönös fejlésre izgató s életben föltétező véges vanyokat rend- 
szerezi és egy egészbe olvasztja össze ? Röviden 

d) ő a végetlenül meghatározott természetrend =: isten. E rendben 
mindenik egyed tagadja a többit ; mert mindenik egy neki saját tartalmat 
tesz, és ugyanazon oknál fogva a többi is tagadólag viselkedik minden kü- 
lön vett egyed iránt. Mindazáltal mindenik föltéte levén a többi hatásának, 
eg>^nás iránt igenlőleg is viselkednek. A viszony, mely közöttök van, ré- 
szint tagadó , mivel mindenik kizárja a többit öntevése sajátságainál fog- 
va; részint igenlő, mivel öntevése a többi által határoztatik meg s azokra 
viszont meghatározólag vonatkozik. 

Önként folynak ezekből a következő kérdések : Mi által történik 
az itt kiemelt önigenlés és öntagadás ? Mi által a többi igenlése és tagadá- 
sa* Az egyed önmagát igenelve önmagát bizonyos módon teszi, e bizonyos 
mód bizonyos sajátságokat szül, mind a kettő pedig az egyed eredeti meg- 
határozottságának lényegéből következik. Tehát mindenik egyed egy neki 
tulajdon tevésmód vagyis törvény által teszi önmagát a tünelékekben. A 
tünelékek sokfélék és változók : ellenben az egyed törvénye, mint lényege 
az eredeti meghatározottságnak , egyszerű és állandó. Valamint tehát sok, 
eredetileg meghatározott vany étezik: ugy sok törvény is van, mert min- 
denik csak eredeti törvénye szerint teheti önmagát. 

De a véges vanyok önmagokat téve csak azon tartalmat tehetik, 
melyet bennök az önmagát tevő végetlen vany tett ; azért a végetlen vany, 
mely valamennyi végesen átömlik, s mindeniknek létével annak tartalmát 
és törvényét is teszi, azon általányos egyetemesség, mely egyszerűségében 



AZ ISTEN ESZME EREDETE. 109 

fölötte állván minden változcíságon, ugy tűnik elő a végesen tevő vanyok 
sokféleségén keresztül, mint 

ft) általányos természettörvény :^ isten. 

De a természetrend maga a természetileg létező egjanás-mellettiek 
és egymás-utániak folytonossága; a természettörvény pedig azon egysze- 
rű egyetemesség, mely a végesek létét és határozásmődjait végetlenül meg- 
határozza. Miből láthatni: hogy a természetrend és természettörvény egy- 
mást kölcsönösen föltétezik. Rendben a sokaság törvény által folytonositta- 
tik. Rend a véges vanyok munkálkodása nélkül, melylyel, vagy inkább , 
melyben a rend tétetik , nem gondolható. Úgyde a véges vanyok munkál- 
kodásában csak a végetlen teszi önmagát munkálkodva ; továbbá mivel az 
egyéni törvények csak azon módot fejezik ki, mely szerint a véges vanyok 
önmagokat teszik, és így az egyéni törvények az egyéni mmikálkodáson ki- 
vül nincsenek, az egyéni mimkálkodásban pedig csak az eg3'etemes lét, 
mint egyetemes törvény, tünteti föl önmagát munkálkodva, következőleg 

Y) a természetrend és természettörvény egysége nem más, mint az 
általányos munkállcodás = isten. 

Vessünk egy pillantást az imént előfejtettekre. Eredményül nyerők 
az általányos munkálkodást, mely mozzanatok gyanánt magába foglalja az 
általányos vanyt és általános életerőt. Ez az általányos mimkálkodás mim- 
kálkodó egész,mely minden mimkálkodót magába foglal. Mivel pedig az, a 
mi munkálkodik, létezik is egyszersmind, a munkálkodó egész azonegy a 
létegészszel. Azon egész, mely létezve munkál, munkálva létezik és minden 
létezőt magába foglal, egymagába zárt mindenkép önálló, élő egész ^ isten, 

C) Ez egy egészen új alapnézet. Lássuk a benne föltalálhatókat. A 
hol egész van, ott sokaság is van; a hol pedig élő egész van, ott vala- 
mennyi rész , mint tag , összehangzó az egység iránt. Ott a sokaság nincs 
az egységen, sem az egység nincs a sokaságon kivül. Tárgyunkat illetőleg 
az itt előfejtett egészben a végetlen lét teljesen összehangzó a véges léttel 
s együtt teszik az általányos egységet = isten. 

Mind a mellett sem a végetlen lét sem a véges lét föl nem áldozzák 
lényegiségöket. Ezen egységben , mint tökélyes élő egészben , a végetlen 
lét munkál s munkálva teszi a véges lényekben s azok által önmagát, 
munkál a véges lét is és munkálva teszi a benne meghatározottan föltűnő 
végetlen létet. Teszi tehát mindenik véges lét saját eredeti határozottságát 
8 attól eltávoznia nem lehet. Omnagát téve csak a már benne levő tártai- 



110 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

mat a már benne levő móá szerint és csak oly öszszerüségben teheti, mely 
neki kölcsönüztetett. Miket tekintve kétségbe hozhatlan, hogy azon vi- 
szonynál fogva, melyben önmagához áll, változhatlan szükségiségnek van 
alája vetve. Mivel továbbá végessége miatt nem is létezhetik, ha a többi- 
hez viszonyban nincs, munkálkodását illetőleg a többitől függ. A mint 
ezek, rá nézve, előmozdítőlag vagy hátráltatolag munkálnak, a szerint 
fog öntevésének folyama is következni. így hát mindenik véges vany, ugy 
belsőleg mint külsőleg, változhatatlan szükségességnek hódol, következő- 
leg valamennyinek összesége is. De a véges lényekben önmagát csak a vé- 
getlen lét teszi, s ez az, mi a végesekben csak így és nem máskép tű- 
nik föl. 

ce) Nem egyéb tehát az általányos egység mint az általányos szük- 
ségiség = sors = isten. 

lüviláglik ebből , hogy a végesek szükségisége a végetlen szükség- 
képiségét is magába foglalja. A végesek vannak a végetlenben , ez van a 
végesekben s a kettő együtt teszi az általányos egészet. Az egészben az 
összefüggés szükségesképi; mert nélküle az egész fen nem állhat. De az 
egész, mint egész, fölötte áll a részeknek, tehát azon szükségiségnek is, 
mely a részekre nézve változhatatlan. A végesek lételökre nézve szükség- 
képen függnek a végetlentől; a végetlen létezhetésére nézve szükségképen 
függ a végesektől, mert csak bennök létezik; ámde az egész, mely álta- 
lányos , mindent magába foglal , ívincs semmi kivüle, mi őt léte ^agy lét- 
módjára nézve függővé tehetné. Ő tehát léte és létmódja föltételt magá- 
ban tartván, öimiagától s önmagában van ; ama sajátság tehát, mely őt, mint 
általányos egészet jellemzi, az általányos 

/5) függetlenség vagy általányos önhatóság = isten. 

lütetszik a fölhozottak tartalmából, hogy sem az általányos szük- 
ségiség, sem az általányos önhatóság nincs az általányosan öszszerií egészen 
ki\ül. Minden véges lény szükségiségnek hódol ; mert eredeti határozott- 
ságából s eredetileg tett külviszonyaiből ki nem vétkezhetik. A végetlen 
lét szülte szükségiségnek hódol ; mert ő csak az eredetileg meghatározott 
lényekben s lények által van. Tehát az általányos egész is ugyanannak 
hódol; mert ő a véges és végetlen egysége lévén, azokon fölül nincs. 

Az önhatóság iránt ugyanazt kell állítanunk. Birtoka ő valamennyi 
véges lénynek ; mert mindenik csak azt teszi, mi benne eredetileg meg 
van határozva s belülről kiféle mimkáltában , lényegére nézve , más lény 



AZ ISTENESZME EREDETE. 111 

által meg nem hatáioztathatik. Birtoka a végetleiinok is ; mert ő a végesek 
tevésében csak önmagát teszi, független levén minden felsőbbtől. Miknek 
következtében birtoka az általányos egésznek is. 

Ezek után az általányos egész oly egész, mely önmagára viszo- 
nyúitan magát önmaga hozza elő, magát önmaga tartja fen s minden munkál- 
kodásában önmagára iránylik. öncél, mely eszközeit önmagába foglalja, 
magát minden lényben előtxikrözi s ezt az önmagokat tevő véges lények- 
kel megvalósítja. Tehát mindenik lény cél is eszköz is; 

y) és az egész, mint általányos összesége a cél és eszközöknek, álta- 
lányos életmiíség ::= isten. Ebben kettőt kell megkülönböztetnünk: külsőt és 
belsőt. Külső a világtest, mely nem egyéb, mint a véges lét, azaz a vé- 
ges lények összesége. Belső a végetlen lét, mely a véges lényeket teszi s azokat 
önmagához viszonyítván az általányos egészet örök körforgásban tartva él- 
teti. Ily szempontbői a végetlen lét = világlélek = isten. Maga pedig a világ- 
test és világlélek egységének örökös levésbeni folyama = általányos élet = 
isten. 

És ezen eszmével oly tetőponthoz jutottunk, mely az eddig meg- 
haladt fokozatok tartalmát teljesen magába foglalja. Mi eléggé mutatja 
hogy az általányos élet az előbbiek igazsága. Magába foglalja a létező e- 
gészet , mert a mi él , az van ; a munkálkodó egészet , mert a mi él , az 
munkálkodik ; sőt az általányos élet nem egyéb a kettő öszszen'í egységénél. 

Ezen általányos élet az , mely a természetben önmagának fokon- 
kénti előfejtése által sokféle nemi, faji és osztálybeli létköröket tesz s az 
azokbani lényeket felölelvén önmagához Aergődik. Mindazáltal ezen ön- 
magáhozi jövés csak az emberben s ember által történik meg. Az ember 
tehát az általányos élet oly tetőzete, mely tehetékileg mindazt magába 
foglalja, mi a természet alárendelt fokozataiban lényeges és melyben az ál- 
talányos élet önmagának tudásához jut. 

Ezeket összevéve méltán lehet állítani , hogy az ember oly lény, 
melyben az általányos élet legtartalmasabban megnyilatkozik. S az emberi 
tudat a többi fokokon föltűnő s a magát tevő végetlen létet csak azért 
képes föllelni, mivel az azokban tett tartalmat önmagába is foglalja és e 
miatt önmaga közt és azok között valami rokont vesz észre. 

Ezen észrevevés az ember munkája. Az ő munkája a rokonnak ro- 
konnal! összehasonlítása és megítélése is. De történhetik-e ez öncsalődás 
nélkül, mielőtt az ember önmagát megtudatolta ? Továbbá a természet 



112 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

megtudatolása is az emberben megy végliezs azon kezdetpont által kelemez- 
tetik, mely a belső tüneményeket fülmeríti. E tüneményekkel azonban 
csak egyedek állanak szemközt, honnan tehát a végetlen s általányosról 
bírt gondolat? S ki áll jót azért, vájjon az eddig kifejtettek, az isteneszmé- 
vel együtt, nem puszta ábrándképek-e? S mi jogosít föl arra, hogy mi a 
véges lényekben végetlent, az egymással ellenkező részekben egy önma- 
gát előfejtő egészet s az élet nélkül szükölködőkben egy élő egészet állít- 
sunk létezni? Bizonyára semmi más, mint annak megtudatolása, a mi 
bennünk van. Ennek alapos megismerése után tétova nélkül ítélhetünk a 
természet tüneményeiről, valamint arról is , mi a természet tudatra épí- 
tett isteneszmét illeti. Ha pedig ez ugy van, a mint nincs is különben, ak- 
kor az isteneszme eredetének megmagyarázásában nem a természettudat 
bír főbb nyomatékkal az öntudat fölött, hanem inkább ez ama fölött. És 
ez teszi alapelvét 

II. A subjectivus rationalismusnak. A tárgyias rationalismusból elég- 
gé világos : hogy az azt előhozó gondolkodásnak bélyege a belülről kifelé 
tartó mozgás volt. A szellemi miiködés belső szerkezete figyelembe sem 
vétetett. A szövesztés, melylyel a gondolatok egymásbóli kelemezése elő- 
idéztetett, belső ugyan, belső az eredményül nyert és mindinkább öszsze- 
mlő isteneszme is ; de a tartás, mely föltétül szolgála , kifelé irányult. 

És ebben rejlik a meghaladt álláspont ellentéte. A tartalom pedig, 
melyet ellentét jellemez, csak fejlődési mozzanat lehet. Igaz, hogy benne 
van már az egésznek lényege is; de csak burkoltan. Emeltessék ki, ha ha- 
ladni akarunk! 

A gondolás magát egyedül önmaga által elégítheti ki. A gondolás 
egyetemítő működés. Nélküle itteni föladatunkról szó sem lehetne. Ennek 
az eddig meghaladt álláspont nyilvános jele. Eddig a gondolás , minden 
kifelé tartása mellett, önmagánál maradt; de a nélkül, hogy erről világos 
tudással bírt volna. Pedig erre, lényegénél fogva, törekszik. Ez okozá, 
hogy a kifelé tartó mozgást mindaddig tovább lendítette , míg az ember- 
ben önmagához nem tért, megvizsgálandó: mi önmaga a gondolkodó 
ember? 

Föladatunk meg nem engedheti, hogy e kérdés egész gazdagságá- 
ban tárgyaltassék. Határozzuk meg tehát világosabban. Itt az isteneszme 
eredetéről van szó. Álljon tehát a kérdés : miképen fejti ki az ember ön- 
magából az isteneszmét ? Vagy más oldalról .- az önmagának tudatára ju- 



Az ISTENESZME EREDETE. 113 

tott cinhcr öntudatának miféle elemei által emelkcdhetik föl az isten- 
eszméhez ? 

Fő pont az öntudat. Ezt az emberben az önérzés előzi meg. A hol 
ez nincs, ott az öntudat ki nem fejlődhetik. Az ünérzés, valamint álta- 
lában minden érzés , az embert korlátok közé szoritottnak mutatja. Innen 
a függési érzés , mely szükségiségre utal. Függeni korlátoktól , akárhon- 
nan eredjenek, az emberi szellem lényegével, mely a szabadság, ellenkez- 
ni látszik. Innen az ellentét, mely az öntudatos embert a függési érzés- 
ben nyugtalanítja. A szellem függési érzésében szükségiségnek hődol, mi 
szabadságát megháborítja: innen a vágy minden áron szabadulni a szüksé- 
giség korlátai közöl. 

És hogyan történik az? Szellemi élet által, melylyel a szükségiség- 
nek vagy szabadon meghódol, vagy azt önmaga alá hódítja, vagy vele tel- 
jesen Idbckül. Az első mód A) elméleti, a második B) gyakorlati, a C) har- 
madik öszszen'í. Ezeken nyugszik az alanyi rationalismus három fokozata. 

A) Minden más előtt vizsgáljuk meg az önérzést, mint előz- 
ményét az öntudatnak. Az önérzésben az ember érzi saját önét, mely ön 
itt azonegy jelentésű a léttel. Az ember tehát önérzésében érzi saját létét. 
Meg kell azonban jegyezni: hogy itt nem vétetik általányosan , hanem a 
hogyan az emberben előtűnik, mint határozott lét. Tehát az ember érzi 
saját határozott létét, azaz lételét. 

Továbbá az érzés, mint érzés, alak, melyben a lét nyilatkozik 
meg. Az emberben saját léte legelőször érzési alakban tűnik föl. Az ér- 
zés tulajdona az állatnak is. Az állat is érzi saját létét. Nagy még is a kü- 
lönbség az álliiti érzés és emberi érzés közt. Az ember szellemmel bír és 
jóllehet ennek megtudatolása későbbi, miíködése mindazáltal már az önér- 
zésben előtűnik. Általa lesz a csupán állati érzés emberivé. Az állat, mint 
fenébb láttuk , lehet ugyan az isten jelképe , de csak az emberre nézve. 
Miből önként következik : hogy az önérzés egyedül az által lehet forrása 
az isteneszme kifejlődhetésének, a mi benne szellemi. 

Az érzés , valamint az állatban, ugy az emberben is szükségképen 
támad. Tény, melyet önmagában talál. Az állat az érzési szükségiségen 
soha tul nem emelkedik. Annak ösztönben njilatkozó korlátai között foly 
le egész élete. Nem így az emberé. A szellem már az önérzésben fülül 
emeli az embert a szükségiségen. Maga e szó „önérzés" mutatja : hogy 
általa tárgyi asítottan jelentetik ki az, a ki érez, és az állapot, mely 

M. TT. . ÉVK. VIII. 2. 15 



114 A MAGYAR TUD. TÁHSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

éreztetik. Továbbá: bogy az, aki érez, saját érző énét a tőle különb 
nem-énektől niegkülünbüzteti. Érez az én és mit érez? Saját, eredetileg 
jneghatározott, de már fejlődésnek indult létét. A fejlődés állapotokban 
nyilatkozik meg: tehát az Onérző én érzi saját állapotait. 

Az állapot oly határozatok összesége, melyek a lényben vamiak. A 
való állapot működés által hozatilc elő. Érzi tehát az én részint eredetileg 
meghatározott állapotát, részint azokat, mik benne a rá munkáló lények 
által fülzsendíttettek. Ámde a fejlődésnek indult eredeti állapot a rá szü- 
netlenül munkáló s a fejlődést majd elősegítő majd akadályozó lények 
közt soha sincs eredeti tisztaságában. Innen az érzetek különbfélesége. 

Az eredeti állapot érzése csak kellemes lehet. Az eredeti megha- 
tározottság ugyanis az ember lényegének közvetlen alakja s tőle elválaszt- 
hatatlan; mert együtt teszik az ember valóságát, egyéniségét. A valóság, 
mint valóság tökély, minek érzése kellemes és gyönyörnek mondatik. Ha 
az állapot, melyet benne a rá munkáló lények okoznak, olyan, mi az ere- 
deti állapot lényegileg rendes kifejlését előmozdítja , szinte kellemes; ha 
pedig olyan, mely az iménti kifejlést akadályozza vagy elferdíti, akkor 
csak kellemetlen lehet és zündörnek neveztetik. Ha mind a kettő el- 
vegyűl, vegyes a neve. Innen az 

a) érzési rationalismus három foka. 

1) Az egyéni élet a kül tárgyakhozi viszonyt teszi föl. Ezt kétség- 
be hozni jlehetetlen a nélkül, hogy a cáf nyomon ne érje a kétkedést. 
Kétségbe hozhatni ugyan az eredményt, mely e viszonyból az emberben 
származik; de csak addig, míg a dolog egész öszszerüségében föl nem fo- 
gatott. Itt az eredmény egyik oldala fog tárgyaltatni. 

Vétessék csak szemügyre a népek vallási fejlődése s vizsgáltassék 
meg a körülmény, melyben végbe ment, s azonnal rá lehet találni a különb 
elemekre. Mi nagy különbség van a germán és indus nép között! Mennyire 
elütnek egymástól vallási tekintetben Ossián népe és a tűziinádó persa! 
Ezek után 

a) képzeljünk egy oly vidéken lakó embert, hol természetéből 
serkedő vágyai feszítő fáradság közbejötte nélkül elégíttetnek ki ; hol há- 
borítatlanul folynak gyönyörtelt napjai ; hol a nap kelte és nyugta , a le- 
vegő mérsékelten nyájas ingása, a virító mezők, termékeny földek és az 
állatok hasznossága okot soha sem ad arra, hogy az indulatok és szenve- 
• délyek nyugtalanítólag kitörjenek: lehetséges-e, hogy az ily módon kö- 



AZ ISTENESZME EREDETE. 115 

rülápolt emberben az érzések kellemes hangulata föl ne ébreszsze a kép- 
zelődés vidorságát s a jó kedv mosolygú tudatát? S midőn ezeket magá- 
ban nem Önmagától, hanem valami mástól tapasztalja okozottaknak , nem 
f(tg-e szükségképen vonzódni egy oly lény sejtéséhez, mely mindezek 
kútforrása ? S nem fog-e egyre azon lenni , hogy e jótékony lény iránti 
vonzalmát mindinkább előtüntesse? És ezen sejtett, de még nem ismert 
jótékony lény = isten. Továbbá 

/?) képzeljünk embert, ki körülmén3'einek zordonsága miatt na- 
gyobb részint háborított állapotban él ; ki napi vágyainak kielégítését csak 
feszített fáradság után eszközülheti meg; ki legszebb reményeiben épen 
akkor csalatik meg , midőn azok teljesültét leginkább várhatta ; szóval , 
kire a viszonyok mostohasága csak mostohán hat: nem fog-e az ilyen 
egyén egy oly lényt sejteni, ki hozzá ellenséges indulattal viselkedik? S 
nem fog-e mindenkép azon lenni , hogy kártékony hatását áldozatokkal is 
elhárítsa ? És ezen félt , kártékony lény = isten. Végre 

y) állítsunk figyelmünk elé egy embert, kinek szivében a körül- 
mények által olykor kellemes, olykor kellemetlen érzések fakasztatnak , s 
kiben ily oknál fogva majd hála majd félelem ver gyökeret. Nem fog-e 
ez oly lényt sejteni, kihez majd vonatik majd ismét idegenedik? A vegyes 
érzések csodálásban fognak egyesülni. A kit csudálunk, ahhoz vonzódólag 
s tartózkodólag szoktunk viselkedni. És ezen ilykép sejtett és csudált lény 
= isten. 

E fokon az érzés az alap , melyben a képzelem sejtőleg munkál- 
kodik. A képzelem az érzés minőségét követi, miből látszik: hogy kívül- 
ről származó. A képzelem tárgyiasítólag lép föl. Szabályul azonban nem 
az érzést gerjesztő tárgyakat veszi, hanem az érzés alanyi oldalát. Ez a 
kellemesség, kellemetlenség s a kettő A'áltakozása. Természetében van az 
embernek: hogy a kellemességet okozót csak jónak, a kellemetlenséget 
okozót csak rosznak , a vegyesen hatót pedig csodálatosnak képzelje. A 
szellem e fokon, de világos megtudatolás nélkül, összehasonlítást tesz, 
összehasonlítja az embert a kül lényelíkel, és mivel őt azoktól függőnek és 
majd kellemesen majd kellemetlenül majd vegyesen meghatározottnak 
találja: a kül világot hatalomban fölötte állónak képzeli. Továbbá össze- 
hasonlítja a külvilág szinte sokképen meghatározott és váltakozó sajátsá- 
gokkal biró lényeit a sejtett lénynyel s ezt hatalomban amazok fölött 
lenni képzeli, Végre összehasonlítja a sejtett lényt az emberrel s az ebben 

15 * 



116 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

fakasztott érzések sajátságailioz képest a sejtett lényben is hasonló saját- 
ságokat képzel. Innen a jö, rósz és nagy szellem képzelése. A jó képzelé- 
sének hála, a roszénak félelem, a nagyénak csodálás szolgál alanyi alapul. 

A csodálás ellentétes érzelem. Benne a kellemes kellemetlennel 
van elvegyítve. Honnan e vegyülmény? A mi csodáltatik, az a kedélyre 
figyelemgerjesztóleg hat. Innen az iménti kérdés. A csodált tárgy erőt fejt 
ki, mely a szokottnál hatékonyabb. Ez okozza a kellemes érzést, mely 
vonz; ez okozza a kellemetlent is, mert a szokottnál nagyobb, rezzent. Ez 
oknál fogva a csodálás ki nem elégít ; sőt elemeinél fogva tovább sürget. 
De hová? Hisz csodálásban az érzés két oldala, melyek a véges emberben 
egjaiiást föltétezik és csak váltakozva lebbennek egymás fölé, egységre 
jutottak? Végbe megy az a képzelésnek szunnyadtábóli fülébredésével. 
Most is alap ugyan az érzési állapot , de a képzelés nagyobb hatást nyer, 
mint a kiemelt sejtelmekben. Föladatunkat illetőleg ez által szülemlik 

2) a képzeleti rationalisnius. E fokon az előbb sejtett lény erőt 
mutat s oly alakokban tűnik föl, melyek az ember kedélyére most leverő- 
leg majd fölemelőleg majd igézóleg munkálnak. Ugyan is 

«) az ember az őt környező s életfej lésére befolyást gyakorló lé- 
nyek szemes átvizsgálása után csakliamar észreveszi: hogy azok minden, 
sokféle sajátságokbani, gazdagságuk mellett fölötte múlékonyak. Hasonlót 
tapasztal önmagában, hasonlót embertársaiban. Segíthet ugyan némileg 
önmagán, segíthet másokon is; de a halál ellen nincs orvosság. Ez kedé- 
lyét leveri. E levertség szüli egyfelül öngyengeségének , másfelül ama 
hatalmas lénjnek képzelését , mely mindent irgalom nélkül lerombol. Ezt 
engeszteli különbféle alakokban , ezt istenli a halálban. 

/?) Ámde mivel más részről a hatalmasan nyilvánuló erő oly tö- 
kély, mely a képzelést annál vonzóbban emeli, minél nagyobb következ- 
ménjoi okozatokat hoz elő : azért a minden szokottat meghaladó és min- 
den mulandón túlterjedő lény oka lesz egyszersmind annak , hogy a kép- 
zelés általa mindenen fölül emeltessék. Az ily lény fenségesnek nevez- 
tetik. S az ily módon előterjesztett fenséges lény = isten. 

/) A fenséges azonban saját fenségét az alakok sokasága és minő- 
ségében jelenti ki. A fenséges, mely a múlékony alakokat teljesen meghó- 
dítja s a mulékon)^ alak, mely a fenségest meghódoltan előtiinteti, egységbe 
olvadnak azon tárgyakban , melyek a kedélyre igézőleg hatnak. Ilyenek a 



AZ ISTENESZME EREDETE. 117 

szi'p tárgyak. Ezen igéző erőhatás isteneltctik a természet és művészet 
terményeiben , valamint az emberi test jellemzetes épségében is. 

Mit nj^ertünk e fokon? Nyiigpontokat, melyek a képzeléstol áthatott 
érzések által hozattak elő. A szépben a rombolásra fogékony alak a fensé- 
gessel kibékült. Alak számtalan van; fenséges, mely az alakokat meghodltó- 
lag áthatja s azokon túlterjed, csak egy lehet. Az alakok sokfélék s e sok- 
féleséget az őket átható fenséges eszközli meg bennük. Innen az alakok- 
bani jellemzetesség. Tehát a jellemek sokfélesége, határozottan véve, nem 
az alakoké, mint olyanoké, mert ez azoknak csak kölcsünöztetik, hanem 
a fenségesé, mely amazokban alakítolag s mintegy nemzőleg tűnik föl. És 
ezen minden alakot átható s mindenen tnlterjedőnek képzelt 

3) nemző erő = isten. Ennek öszszerű képzetese szüli azon érzel- 
met, mely az embert önmagában érzésileg kibékíti. A csodált s igézőleg 
ható lény képzelése hódolás, tisztelés és imádást idéz elő. Kódolást, mert 
az ember annak irányában önmagát mindenkép határozott és függőnek ta- 
pasztalja ; tisztelést , mert a fenségesben csak fenséges tökélyeket képzel- 
het; imádást, mert a kettő együtt imádásra magasul. Az imádandó lény 
::= isten. 

Kiindulási pont e fokon az érzés volt. Az első ízen az érzés alanyi, 
a másodikon tárgyi , a harmadikon öszszerű oldalról tűnt elő. Imádásban 
az ember egészen oda engedi magát az imádott lénynek, mely egységi 
állapot rá nézve valódi ihlettség. E magasztos állapot magában foglalja az 
első fok sejtését és a második igézetes elragadtatását, melyek azután a 
képzelés elevensége által még inkább fölmagasztaltatnak. E magasztaltság 
azután okul szolgáland arra, hogy az önérzésében mozgásba hozott én ön- 
magát saját érzeteinek , képzeleteinek és imádott tárgyának ellenébe he- 
lyezvén , mindezt megismerni törekedjék. 

Eddig a szellem külseje csak a külsőséget fogta föl : a belsőség csak 
sejtetett, A tüneménynek tünemény, a lényegnek pedig lényeg felel meg. 
Ezentúl az ember saját lényegét s ennek erejénél fogva a dolgokét is meg 
akarja ismerni. Az ezt végbe vivő tehetség értelemnek, az abban megnji- 
latkozó r. pedig 

b) értelmi rationalismusnak neveztetik. A tünemények változásain 
valami állandó sugárzik keresztül. A tünemény a lények változó, a lényeg 
ellenben a lények állandó határozatainak egysége. A kettő összeolvadtán teszi 
a való lényt. Ha az állandó határozatok egysége Icülön fogatik föl , ered a 



118 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

fogalom. Azért mondatik az értelem fogalmak tehetségének. Általa értet- 
nek és fogatnak meg a dolgok. Ezt végre hajtandií, három fokon által 
munkálkodik az értelem: fogalmaz, itél és következtet. Innen az értelmi 
rationalisnius három foka. 

1) A fogalom oly egység , mely a dolog állandó határozataiból áll. 
Három szempontból lehet , sót kell ót tekinteni : a) a hogyan a dologban 
van ; /?) a hogyan a tudatban van ; /) a hogyan mind a kettőben van. 

et) A fogalom , a hogyan a dologban van , ugy tekinthető mint an- 
nak lelke. A dolog nincs őnélküle ; de ő sincs a dolog nélkül. A dolog ben- 
ne van ; mert nem egyéb , mint a lényeg valósulmánya. Nincs semmi a 
dologban , min a túlterjedő lénjeg keresztül nem hatna s mit magába föl 
nem ölelne. S épen e tulterjedés mutatja: hogy a lényeg, vagy is a foga- 
lom, a hogyan a dologban van, az egyes dolgokra nézve egyetemesség. De 
a fogalom is benne van a dologban; mert ő azon középpont, mely ön- 
magának kibontakozása által teszi lehetővé a dolgot. A dolog sajátságai a 
fogalom határozatai által tétetnek. Miből látszik: hogy a dologbani fogalom 
azon hatvány, mely a dolgot s a dologban önmagát teszi és fentartja. 

/?) A fogalom, a hogyan a tudatban van, oly gondolat, mely a 
dolgok lényegére vonatkozik. Alakíttatik pedig az értelemtói a képzeletek 
összehasonlítása, elvonás és egyesítés által. Tehát ol)' egység, melyben 
tartalmat, terjedéket s az ezek közötti viszonyt meg kell különböztetni. 
A tartalom a benne, a terjedek az alatta foglaltakat, az egymáshozi vi- 
szony a kettő gazdagságát és meddőségét illeti. Minél magasabb a fogalom, 
annál meddőbb tartalom , "da gazdagabb terjedékre nézve ; ellenben minél 
alacsonyabb , annál gazdagabb tartalom , de meddőbb terjedékre nézve. 

y) Ha pedig a fogalom ugy tekintetik , a hogyan a dologban és tu- 
datban is van, oly egyetemesség, mely a gondolatokat szinte mint a dol- 
gokat is rendszerezi. Ha a fogalom tartalmát veszszük szemügyre, szük- 
ségképen érkezünk oly fogalom és dologhoz , melynek tartalma leggazda- 
gabb, terjedéke legmeddőbb azaz legkisebb. Ilyen fogalom az egyediség; 
ilyen dolog az egyed. Ha pedig a terjedéket vizsgáljuk : eljutunk oly fo- 
galomhoz, melynek terjedéke legnagyobb, tartalma legkisebb. És azon 
fogalom, mely valamennyit maga alatt foglalja, legfőbbnek, a lény pedig, 
mely általa gondoltatik , legfőbb lénynek mondatik = isten. 

Első pillantásra azonnal észre lehet venni : hogy e fok ellentétet 
foglal magába. Szerinte legfőbb fogalom az, mely minden más fogalmat 



AZ ISTENESZME EREDETE. 119 

körébe foglal, vagyis melynek legnagyobb teijedéke van. De a terjedőkre 
nézve legnagyobb fogalom legkisebb , tartalmát illetőleg. Tehát a legfőbb 
fogalom legnagyobb is legkisebb is, mi a jelen fok hiányára mutat, t'gyan- 
ez áll a lényről is, mely a legfőbb fogalom által gondoltatik. Ő legfőbb, 
mert túlterjedvén valamennyi lényen, hatásköre legnagyobb ; de tartalma 
legkisebb, mert nem más, mint az elvont egyetemesség = isten. 

És mi fogja az itt kiemelt hiányt kiegészíteni ? Maga a fogalom , 
mely egysege a tartalom és terjedőknek. Az elvont egyetemesség egészen 
kiürült. Jelleme a meghatározatlanság. De , mint fogalom , még sincs min- 
den vonatkozás nélkül azon lényekhez,melycket maga alatt foglal, mint meg- 
határozottakat. A meghatározottság maga a tartalom. És igy a legfőbb fo- 
galom , mely minden tartalomtől üres , szükségképen viszonylik az alatta 
állő tartalmas lényekhez. Ez mutatja : hogy a legfőbb fogalomban is kell 
valami tartalomszerünek lenni , különben nem volna fogalom. Ezen valami 
a meghatározhatás. Az értelem , midőn, e meghatározhatást kiegészítendő, 
ármeghatározás fokonkénti öregbedést tárgyalja, itél. 

2) ítélve valamely lételmőd bizonyos tárgyra vitetik s ez által meg- 
határoztatik a viszony, melyben egymáshoz közvetlenül állanak. Innen az 
Ítélet elemei: alany, mely bizonyos lételmőddal meghatároztatik ; állít- 
mány, azon lételmőd, melylyel az alany meghatároztatik; s a kettő kap- 
csolat általi egyesítése. 

Az alanynak állítmánynyali meghatározása igenlés, tagadás és a 
kettő egysége által megy végbe. Igenlés, mert állítmánynyal az alanyban 
valami igeneltetik ; tagadás , mert az igenlettel , mint valamit tevővel , az 
alanybői minden ellenkező kizáratik ; a kettő egysége , mert különben a 
tartalmi meddőség soha meg nem haladtatnék. 

Ámde az igenlet, mint olyan, nem foglal magában tagadást: követ- 
kezőleg az igenletek, mint olyanok, saját tisztaságukban gondolva, telje- 
sen összehangzanak és valamely alanyban gondolhatok. Azon alany, mely 
tiszta igenletekből áll, a legvalőságosabb lény = isten. 

A fejlődés e fokozatán a gondolkodás abban tünteté elő munkálko- 
dását: hogy a múlékony s változőtől mindinkább elvonulván, azt szinte 
megsemmisítette. Az első fok eredménye a mindenkép üies egyetemesség 
iün. A második fok e hiányon a legvalőságosabb lény előhozásával akart 
segíteni. 

E két fogalom homlokegyenest ellenkezik egymással. Az elvont 



120 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

egyetemesség fogalmának terjedéke , nagysága mellett , tartalomtól üres; a 
legvalóságosabb lény fogalma tartalomban leggazdagabb , de tcrjedékben 
legkisebb. Amott elvont , itt öszszerű fogalom teszi a nyiigpontot. Ámde a 
fogalom , mely tartalomban, és a fogalom, mely terjedékben szűkölködik, 
nem valódi fogalom , mert ez mind a kettő egysége. Az értelem e hiányt 
kipótolandó , egy ríj fokhoz emelkedik , melyen az elvont egyetemességet 
az öszszernvel kiegyenlíti. Ez az 

3) okoskodási rationalismus foka. A gondolkodás az egyszerű ha- 
tározatokból indul ki , hogy a következőket mindinkább öszszerüsítsé és 
gazdagabbakká tegye. Első fokon a fogalom az egyedektőli elvonatkozás 
által szereztetett és legfőbb pontján teljes elszigeteltségében csak elvontan 
gondoltatott. Ilykép gondolva minden egyedet maga alatt foglalt. Tehát az 
egyedek benne voltak a legfőbb fogalomban ; mert valamennyien együtt 
tették az ő terjedékét. Ámde viszontag a fogalom is benvolt az egyedek- 
ben, mint határozat, nem elvontan, hanem más határozatokkal együtt. Ezen 
más határozatok , mik által az egyedek képzeltettek , tevék a tüneményt, 
mely múlékony és változó; ellenben a fogalom az, mi az egyedekben állan- 
dó és lényeges. Sajátképen tehát a változó tünemény segedelmével azért 
lehetett fölfogni és kifejteni a lényegest; mert ez volt a tüneményt tevő 
s önmagát általa kitüntető. Valódilag az egyedekben csak az egyete- 
mes létezik, mely önmagának megkülönítése s meghatározásával mindent 
magába és maga alatt foglal. Következőleg midőn önmagát mindinkább 
megkülöníti s meghatározza, terjedéke vei együtt tartalma is öregbedik, 
vagy is önmagában annál gazdagabb és öszszeníbb lesz, minél nagyobb ter- 
jedéke, melyben az alárendeltekre vonatkozik. És igy az egyetemes, mint 
eredménye a minden oldalróli küzítésnek , nem a legelvontabb, hanem in- 
kább a legmeghatározottabb és legteljesebb fogalom. 

Ezeknél fogva e fogalom oly meghatározott fogalmak fokozatain 
keresztül fejti ki magát, melyek közt e magasabb vagy is egyetemesebb 
már magában öszszerű egész , azaz egésze az alárendelt fogalmaknak. Mint- 
hogy t. i. az egyetemes egység önmagát fejti ki és határozza meg, a foga- 
lom egyetemességének mindenik foka, tehát mindenik tagozása a terjedék- 
nek , épen ugy gazdagítása a tartalomnak is. Ennek okáért ha a meghatá- 
rozott fogalmak fokonkénti kifejlését teszik az egyetemes fogalomnak , 
mely a magasabb fejlés-fokon belsőleg , tartalomra nézve , épen ngy nyer, 
a hogyan nyer külsőleg terjedékre nézve .- akkor a legegyetemesb fogalom 



AZ ISTENESZME EREDETE. 



121 



legtartalmasabb, azaz legvaloságosabb s legfőbb és általányosnak = isten 
neveztetik. 

Az általányos fogalom , mely azoncgy az eszmével , ész által gon- 
doltatik. Az eszméhezi eljutás az értelem álláspontját meghaladottnak, az 
észét pedig, mint eszmék tehetségéét, elértnek mutatja. Ezen fejlődik az 

c) észbeli rationalismus. Az imént előadottak szerint az általányos 
fogalom , vagy is eszme , mint önmagábani egész , végetlen egysége az alá- 
rendelt ^ iszonyos fogalmaknak. És csak ezen belső egészlct és teljesség se- 
gedelmével vonatkozhatik őmindenoldalii viszonyban az egyetemes mozza- 
natokhoz, a rendszer külün fokaihoz a viszonyos egységekben, melyeknek 
eszményi elve. Miből kivehető: hogy az eszme, mint mindennek eszményi 
elve = isten. 

Az alanyi rationalismus első fokozatán az isten szemléltetett , a 
másodikon gondoltatott, itt a két elem egyesül; mert az eszme a gondolat 
és lét egysége. Sem a fogalom egyedül , sem a lét egyedül nem teszi az 
eszmét, hanem a kettő egysége. Eszmében fogalomnak a lét, létnek pedig 
a fogalom felel meg. Azaz eszmében a lét épen olyan , minőnek a foga- 
lomban tétetik ; a fogalom is olyan , minőnek az alatta foglalt létezőkben 
tétetett. Miből világos : hogy eszmében a fogalom épen oly tökéletes vi- 
szolmánya a való létnek , a hogyan előképe a létnek. Azaz az eszme fo- 
galmi mozzanatában épen oly lui'ven tükröztetik le a lét, a mely hüven képez- 
tetett a lét a fogalom által ; mert az eszme fogalmi mozzanatában a valő lét 
egész teljes lényegében gondoltatik. Mely szempontnál fogva az eszme 
szellemi valóság, vagy is, maga a valóság, szellemi oldaláról tekintve. 
Első fokon az isten hitben szemléltetett ; másodikon fogalomban gondolta- 
tott; a jelenen eszmében tudatik. Az eszme három oldalt tüntet fül: lét, 
fogalom s a kettő egységét. Innen az észbeli rationalismus három foka. 

a) Imént mondatott: hogy az eszme egység, melyben a lét a gon- 
dolattal egycsiil. Nincs tehát eszme , melyben a két tényező hiányoznék. 
Ugyanezek fordultak elő a jelen álláspont első fokán is. Ott is át volt 
hatva a lét a sejtettői, de beható megtudatolás nélkül. Itt is előfordul a lét, 
de teljesen megfelelőleg az őt átható fogalomnak. Mind a mellett az elem, 
melyben a lét és fogalom gondoltatik , nem a fogalom , hanem a lét. 

A lét és gondolat létbeni egysége teszi a szépség eszméjét. Igen 
sok szép tárgy van, melyek egymáshoz fokonkénti emelkedésben állanak, 
azonban egy sem felel meg közölök teljesen a szépség eszméjének. Min- 

M. T. T. ÉVK. VIU. 2. 16 



122 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

denikben előtűnik ezen eszme , de csak részletesen. És ezen részletesség 
jellemzé az első fokot. Ott a viszonyosán szép tárgy és az általányosan 
szép, vagy is a szépség eszméje közt levő hézagot az érzés által fülger- 
jesztett sejtés töltötte be. Hogy ez az embert ki nem elégítheté, láttuk. 

Jelen fokxmkon a szép tárgyak átmeneti pontok, melyeken keresz- 
tül a szépség eszméje önmaga kifejlését eszközli. Ezen eszme az egész 
létet átöleli; de nem elvontan, hanem őt tartalmazrflag és alakítőlag áthat- 
ván. Roppant ezen eszme tartalma és terjedéke. Tartalma roppant, mert 
magában foglalja mindazon gondolatokat, melyek a létet áthatják. Terje- 
déke szinte roppant, mert maga alatt foglalja mindazon lényeket, melyek a 
fogalmak által meghődíttattak. Miből világos : hogy a szépség eszméjével 
egy mindent átalakító s alkotó hatalom tünteti föl magát az emberi tu- 
datban. S ezen alkotó hatalom = isten. 

E fokon az elem, melyben a gondolat és lét egysége fölfogatott, a 
lét volt. Azonban a lét nem mint elvont, teszi az eszme mozzanatát, hanem 
mint olyan, mely a gondolattól teljesen át van hatva. Mihez képest a lét, 
ha mindjárt lényeges mozzanat is az eszmében, nem lehet azon elem, melynél 
az ész teljesen megnyugodhatnék; mert az ész mint öszszerú'leg egyetemes 
munkálkodás , csak a vele rokonban leli fül önmagát. Fölleli ugyan a létet 
is, de csak mint áthatottál a gondolattól, mely túlterjedvén mindenik lé- 
ten, azokat, mint önmaga kifejlése és öszszerűsítésére szükséges átmenetpon- 
tokat ömnagába fölfogja. Tehát a valódi elem , melyben az ész a gondolat 
és lét egységét, mint önmagához rokonban fölfogja, nem a lét, hanem a 
gondolat. Ezen alapszik az észbeli rationalismus 

b) Második foka , melyen fő gondolat a gondolat és lét gondolat- 
bani egysége. Az ily módon fölfogott eszme az igazság eszméje. S ezen 
eszme saját tisztaságában gondolva, mint általányos igazság = isten. 

Az igazságot három oldalról kell vizsgálni , ha az eszmét lényeges 
öszszerüségében óhajtjuk bírni : tárgyilag, alanyilag és öszszerüen. Tárgyilag 
véve az igazság a létnek önmagávali megegyezése. Maga az álláspont ter- 
mészete hozza azt magával, hogy itt a gondolattól áthatott és ne az elvont 
lét értessék.Ha a létben az őt átható határozott fogalom önmagát mozzanataira 
nézve megvalósította s a tünemény, mely a tárgyban lényeges, a fogalom- 
nak megfelel, szóval, ha a valóság olyan, minőnek lényeges viszonyai kö- 
zött lennie kell: akkor az tárgyilag igaz. Alanyilag véve az igazság a gon- 
dolatnak önmagávali megegyezése. A gondolás szellemi működés, mely 



AZ ISTENESZME EREDETE. 123 

egyetemes és szükségképi törvények szerint megy véghez. E törvények 
az észben eredetileg advák. Ha a gondolat ezeknek megfelel , igaz. Itt az 
eredetileg adott törvények belsők ; a gondolás , mint változékony műkö- 
dés, külső ; hol a kettő megegyez, ott van az alánja igazság. Végre öszsze- 
ri'í az igazság , ha a gondolat a léttel , a lét a gondolattal mindenkép meg- 
egyez. Mi azon egyetemes és szükségképi törvényeknél fogva történhetik, 
melyek ügy a lét mint gondolásban eredetiek. 

E törvények tehát megvannak a létben is a gondolásban is. Ezek 
egysége az általányos eszme mint általányos egység. Mindenik eszme ezt 
tükrözi le a létben mint gondolat és lét viszonyos egységében ; iigyszinte 
a gondolatban , hasonlőlag viszonyos egységében a gondolat és létnek. Az 
általányosan öszszerű lét és általányosan öszszerű gondolat egysége = ál- 
talányos eszme , mely mindenben önmagát valósítja meg = általányos 
jő = isten. 

c) Ezen eszme , mint általányos jő , oly cél , melynek lennie kell : 
tehát kellény, melynek meg kell valósulnia. Ezen eszmében megvan az 
általányos lét mint szépség ; megvan az általányos gondolat mint igazság : 
miért is nem egjéb, mint a szépség és igazság eg}'sége. Távol kell azon- 
ban innen bármih' dermedtséget gondolni ; mert a jő oly cél , melj' önma- 
gát működve valósítja meg. Ez élet nélkül nem gondolható. Az általányos 
jő a szép és igaz eszméit mozzanatok gyanánt magában foglalja. A szép oly 
lét, melyen az igazság sugárzik keresztül ; az igazság gondolat, mely a 
szépet áthatja: együtt teszik az általányos jő eszméjét. 

A természet ezen eszmének tudat nélkül hódol. Ez teszi a termé- 
szetben mindazt, mi szép és tökélyes. Az emberben ezen eszme annak 
rendeltetését teszi. Egy lény sem terjedhet túl rendeltetése határain: te- 
hát az ember sem. Ha ezt tenné, megszűnnék ember leniű. Legfőbb, mit 
az ember, ezeknél fogva, tehet, meghódolni saját rendeltetésének, mi rá 
nézve legfőbb hatalommal bír. E hatalom a természetben az egyetemes és 
különös , de az egyedeket tekintve , lényeges törvényekben van kifejezve, 
melj^eknek a természet, mint említtetett, megtudatolás nélkül hódol. 

Nem így az ember. O saját öntudatára támaszkodván ellenébe 
szegül a rendeltetési hatalomnak, s miután meggyőződik arról, hogyönléte 
is attól függ s hogy a nélkül semmi : tisztán átvizsgált eltökéléssel szaba- 
don hódol meg neki. Ámde épen ezen megtudatoltan eltökélt meghódo- 
lás, melyre csali az ember képes, jele egyszersmind, hogy ő saját öntuda- 

16* 



124 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

tával füléje is emelkedett annak , minek meghódolt. Ezt szabadsága által 
teszi, melynek megtudatolásaig ha az ember egyszer eljutott, nem fog at- 
tól többé ellenmondás nélkül megválhatni. Azt minél inkább kifejteni s a 
természeti szükségiségen túlterjeszkedvén, önmagában minél inkább köz- 
jjontositani lesz azontúl legfőbb iránya. És erre épül a 

B) gyakorlati rationalismus, melynek alapgondolata: a szükségi- 
séget meghódítani. Megtörténik pedig ez , ha a szükségiség országát saját 
céljainak megvalósítására eszközül használja. Itt tehát minden más előtt 
a megvalósítandó célokia kell ügyelni. Ezek által csak önmagát valósítja 
meg a szellem a tárgyakban, és így önmagát ismét feltalálja azokban. Ez 
szabadság által sikerűlend : miie nézve a szabadság rokon a gondoláshoz ; 
mert valamint ebben, lígy amabban is áthatja a szellem a dolgokat és őket 
öimiagával elhasonítván, meghódítja. 

Könnyebb haladhatás végett szükséges ezek után a cél mivoltára 
figyelmezni. Minden cél fogalom; de azért, ránk nézve, nem minden fo- 
galom cél. A fogalom , ha ok is egyszersmind , célnak neveztetik. A cél 
tehát fogalom , mely oka lesz önmaga megvalósításának. A megvalósítás 
kifejtés által megy végbe. MUae nézve a cél ok is okozat is. Ok, a meny- 
nyiben miíködve önmagát megvalósítja ; okozat, a mennjdben következ- 
ménye a működésnek. Mindazáltal a cél, mint ok, egészen más a céltól, 
mint okozattól. A cél, mint ok, fejletlen, a cél, mint okozat, kifejlett. A 
cél, mint ok, magában foglalja az okozat mozzanatait, de megvalósítás nél- 
kül. Erre kellékek szükségesek, melyek kívüliek. 

Jelen föladatmikat illetőleg fő cél itt, melynek megvalósítására az 
ember lényegileg sürgettetik, a jó eszméje. Ebből látható: hogy a jó esz- 
méje nagyon fontos; mert csak általa lehet az ember azzá, mi\'é lényegé- 
nél fogva lennie kell. A jó eszméje kellény , mely megvalósítandó. Tör- 
ténik pedig ez szabad cselekedetek által. A szabadság középpont , mely- 
ből az érintett cselekedetek elővillannak. Itt tehát a cselekedet tünemény, 
a szabadság lényeg. A jó, melyről szó van, azonos a szabadsággal. Kifej- 
lése a szabadságnak kifejlése egyszersmind a jónak is. A jó eszméje az em- 
beri szellemben kifejlési fokokon megy keresztül. A jó eszméje, a meny- 
nyiben az ember eredeti, egyéni határozottságát illeti, boldogságnak ; a 
mennyiben egyetemesség! irányzatát érdekli, erénynek; a mennyiben végre 
az egész ember törekvésének felel meg, üdvösségnek mondatik. Erre épül 
a gyakorlati rationalismus három foka : 



AZ ISTENESZME EREDETE. 125 

a) R. eudeinonisticus. Az eredetileg inegliatáiozott egyén szendergő 
«ró'k tára. Az erők kifejlésre rendeltetvék, a mi kellő izgalmak nélkül meg 
nem történlietik. A szendergő, de fölizgathat/* s határozott irányzatú erők 
ösztönöknek; a kivtilről ható s fölizgató erők vágytárgyaknak; amaz ál- 
lapotok pedig , melyekbe a kül tárgyak által miíködésre serdített ösztönök 
hozatnak, érzelmeknek szoktak neveztetni. 

Mindenik ösztön bizonj^os irán)'zatban mi'íködik. Összesége azon 
tárgyaknak, mik ezen irányzatba esnek, az ösztön tárgyias körét teszi. 
Továbbá mindenik ösztön képes nagyobb vagy kisebb beltcrjüségre. A kül 
és bel térj egysége az egyénben határozza el an ösztön hatékonyságát. A 
többi, ily módon vett, ösztön, melyek egymáshoz részint akadályozólag 
részint előmozdítólag viszonylanak , alkotja az egyén vágyó tehetségének 
első fokát. 

A mi ezen üsztönvegyet üsszehangzó működésbe hozza, az, rá nézve, 
jó ; ellenben a mi összehangzás nélkül miíküdteti, az rósz. Az összehangzó 
működés állapota gyönyörnek, az össze nem hangzóé zündörnek nevezte- 
tik. A gyönyört s az azt előhozó tárgjat kivánjvik; a zündört, okával 
együtt, utáljnk; a kettő vegyülménye elégületlenséget szül. 

Ha az ember természetét vizsgáljuk, észre vehetni : hogy az, belső 
szerkezeténél fogva , mindenkép kielégítő állapotra törekszik. Be fog pe- 
dig ez következni, ha valamennyi ösztöne folytonosan összehangzó műkö- 
désben tartatik. Az összehangzólag működő ösztönök kielégítettségének 
érzése, gyönyör. Összesége tehát azon állapotoknak, melyeket gyönyör bé- 
lyegez, az emberre nézve oly cél, melyre nem lehet nem törekednie a nél- 
kül, hogy saját természetéből kivetkezzék. Az ily állapot a boldogság. 

Mindazáltal a gyönyör egyes eseteit meg kell különböztetni a A'a- 
lódi boldogságtól. Egjes esetek nem teszik az embert valódilag boldoggá: 
sőt mulékonyságiik miatt, az egyedül hozzájok szitóra nézve, magokban 
hordják a boldogtalanság magvait. A boldogság, hogy mindenkép kielé- 
gítsen , folytonos legyen. Az önmagát kifejtéi emberi természetnek folyto- 
nosan összehangzó és összehangzólag folytonos gyönyörállapota teszi a 
boldogság eszméjének való kellékét. 

Tehát szakadatlanul tartó boldogság. Ámde ez oly valami , mi az 
emberi egyén lényeges viszonj aival ellenkezni látszik. Az ember , kifej- 
lődhetését illetőleg , oly kül tárgyaktól függ, melyek, azon fölül, hogy 
hozzá nem mindenben rokonok, s e miatt vágyainak kivihetését akadályo- 



126 A MAGYAa. TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

'/Ók , olj anok is egyszersmind , miket meghódítania lehetetlen. Innen az 
egyéni, néha égetó vágjak, melyek, a külsőség ellenessége miatt, kielégí- 
tés után siker nélkül sóvárognak. Ehhez járul még, belül az emberben, az 
üsztünök különb irányzata s hatályosságából származó tétovázás az egyre 
háborgó vágyak kozott. Ezek a boldogság fol}i:onosságát nem csídc meg 
nem szerzik, hanem határozottan gátolják. 

Továbbá az ember véges lény. A végesség érzése és tudása, a más- 
félül mindig magasabbra ösztönözött , embernek csak zündörító' lehet. Mi- 
ből könnyen megérthető: hogy a folytonosan tartó gyönj örállapot nem az 
ő osztályrésze. Benne a gjönyör ziüidörrel vegyes, mi a vágyak szakadat- 
lan füződését hozza elő. Imieu a boldogság körébeni küzdés , mely folj - 
tonos. Nem világos-e ezek után : hogy a boldogság után vágyó és törekedő 
ember önmagával ellenkezik? Egyfelűl a boldogság eszméje, mely benne 
van , folytonos gyönyörállapotot igér ; másfélül az egyénileg megvalósított 
eszme csak igen lűáiiyosan és vágyait ki nem elégítőleg mutatkozik. En- 
nek oka részint ösztöneinek küzdésében, részint az általa teljesen meg nem 
hódítható természetben van. Ámde mivel benne a boldogság utáni vágy 
lényeges, tehát kiírtliatatlan; a boldogság eszméje pedig oljszerű, mihez 
lényege kifejlődésének következtében szükségképen el kell jutnia : gon- 
dolnia is kell oly lényt, ki az emberbe oltott boldogságeszme adója levén, 
kielégítője is lesz az által, hogy természet fölötti hatalmánál fogva a kül 
világot ahhoz idomítja. És ezen lény az isten. 

Lássuk közelebbről az eddig mondottakat. Az ember belsőleg ösz- 
tönöztetik a boldogságra , mely, rá nézve , elérhetetlen : és igy az ösztön , 
mely őt boldogság után törekedteti, valódilag boldogtalansági ösztön ; mert 
vájjon lehet-e boldogtalanabb állapot, mint az, melyet szűnni nem akaró elé- 
gületlenség nyom ? Ezt tekintve valódi boldogsághoz még csak reménye 
sem lehet. Ámde e remény az ember lényegében gyökérül : innen az isten 
elfogadása, ki képes is, akarja is a reményt betölteni. 

Tehát a boldogsághoz önerejiileg el nem juthat. Mit azonban elfo- 
gadni azért sem lehet , mert azon cél , melyhez az ember sajáterejűleg el 
nem juthat, nem lehet az ő valódi célja. A boldogságeszme kellény, mely 
nincs, de lennie kell. E „kell" az ember természetének szava. El kell jut- 
nia a boldogsághoz. De hogyan, ha az az emberben nincs? Hiszen ő csak 
azt fejtheti ki önmagából, mi már benne megvan. Sőt az isten által is csu- 
pán az valósíttathatik meg benne, a minek tehetéke már benne megvan. Te- 



AZ ISTENESZME EREDETE. 127 

hát vagy azt kell állítani: liogy a boldogságeszme, mint soha meg nem va- 
lősíthatö , puszta ábránd ; vagy hogy azon eszme már az emberben meg- 
van s meg is valósítható. Az elsőt öntudatunk el nem fogadhatja; el kell 
tehát fogadnia a másodilcat. Az emberi szellem, ezt megeszközlendő, a kül- 
világnak ellenébe szegülvén, önmagába voniíl s önmagában keresi föl a jó 
eszméje megvalósíthatásának kellékeit. 

A megvalósíthatás tényezői egjéniek. Az emberben megvannak a 
belső határozottságok, az ösztönök és hiánj^ik érzése; megvannak a kül- 
világ egyedi határozatai. Állítva volt már fenébb , hogy a külső tényező- 
ket nem lehet mindenkor meghódítania; mind a mellett állítani nem lehet: 
hogy a belső tényezők, az ösztönök, nincsenek hatalmunkban, mert az ösz- 
tönök összehangzásának megeszközlése tőlünk függ. Ennek megtudatolása 
után az ösztönök ész általi meghódítása és összehangoztatása lesz az ő 
gyakorlati irányának fő föladata. Ezt kiviendő a boldogság köréből áttér 
az erényébe. 

b) Rationalismus aretologicus. Ennek téré az öntudat, mely föléje 
emelkedvén a bensőleg megtárgyiasított ösztönöknek, azokat, mint termé- 
szeti oldalcíhoz tartozókat az ész alá hódítja s rendeltetése megvalósítását 
saját határain belül közvetíti. Minden más előtt az én megkülönbözteti ma- 
gát önmagában a neki eredetileg adottaktól, hogy azok gyakorlás általi át- 
hatása után magát azokban tegye ; de a nélkül hogy magát azokban el- 
veszítse. 

És ebben rejlik a szabadság gjTÍpontja. Az ebből kisugárzó csele- 
kedetek szabadok. Kútforrásuk az akarat, melynek az értelem mintegy 
kezére dolgozik. Ez ugyanis a különb irányzatú s mennyiségre nézve más- 
más fokozatú ösztönöket először elszigetelten , azután eg}Tiiáshozi viszo- 
nyaikban átvizsgáh án, utat nyit az észnek , mely az ösztönökben csak lé- 
nyeges mozzanatait látandja egy öszszerű egésznek. 

Miből kivehető : hogy e fokon leginkább azon mód illettetik, mely- 
lyel az ész az ösztönöket összehangzásba hozza. E mód az erkölcsi tör- 
vény. Összehangzókká válnak pedig az ösztönök, ha az ész erkölcsi tör- 
vénye szerint működnek. E törvény az emberben szükségképi és egyete- 
mes: tehát fölötte áll minden változékony és esetékinek, akár külső akár 
belső legyen. E törvényen alapszik az ember méltósága, melyből kivet- 
keznie nem szabad. Az ember hódolni köteles az erkölcsi törvénynek. Ez 
rá nézve kellény, meljTiek megvalósíthatására akaratánál fogva képes. Az 



128 A MAGYAR TUD. TÁRS \ SÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

akarat mintegy középen áll a kellény és lehetés közt ; sőt egysége a kel- 
lény és lehctésnek. Az eredmény pedig, ha az akarat teljesíti azt, mi a 
törvényben van , maga a jó. 

Nem látszik-e ebből : hogy a jó eszméje azonegy az erkölcsi tör- 
vény eszméjével ? De az eszme fogalom és lét egysége. Itt a jó eszméjé- 
ben fogalom a tisztán gondolt törvény; lét a cselekedetek, melyekben 
amaz megvalősitottan tűnik föl ; maga a jó eszméje azon egy az akarattal, 
mel} nek eleme a szabadság. 

Ennek megismerésével az ember, mint öncél, saját méltósága nleg- 
tiidásához jut. E tudás föléje emeli őt minden esetéki és változékonynak. 
Ezekben most már csak eszközöket lát, melyekkel önméltósága fentartására 
és kifejtésére szabadon él. Az igy megtudatolt méltóságnak saját egyéni- 
ségéveli azonulása erkölcsi érzést szül, mely az erkölcsi törvény iránti tisz- 
teletben nyilatkozik meg. A törvény e tiszteletből származó folytonos és 
szabad teljesítése az erény. 

Ebben a jó eszméje megvalősitottan tűnik föl. Benne a szükségiség 
és szabadság egységre olvad az akarat által; mindazáltal minthogy oly 
készség, mely gjakorlással szereztetik, főbb tényezőjének a szabadságot 
ismeri. Szabadsággal határozza el az ember magát a kellény megvalósítá- 
sára. Innen növekedő érdeme. És e kellény ugy lebeg előtte, mint oly esz- 
me , melj'ben a szükségiség és szabadság tökéletes egység , azaz , mint 
szentség eszméje, és ezen eszme azonegy az isteneszmével. 

Tehát szentséghez törekedve az ember erényben mindinkább növe- 
kedik s növekedv^e mindinkább érdemesül. Ámde mire? Ez mutatja: hogy 
az erényben is kell oldalnak lenni , mely kielégítésre vár. És mi lehet ez ? 
Hiszen erényessége által az ember elvonatkozik mindentől , mi őt eszmé- 
jétől elvonhatná. De épen ezen egyoldalúság az, mi kiegészítendő. 

A jónak , mint erénynek eszméje az emberben van és benne és ál- 
tala kell szabadon megvalósíttatnia. De ezen ember egyén, kinek kifejlőd- 
hetési lehetsége oly viszonyoktól függ, mik őt más lényektől függővé te- 
szik. És még is erén_ve gyakorlásában ellenök kell szegülnie ; mert az erény 
az ember szabad müve. Ez nem sikerül küzdés nélkül, melynek nem le- 
het más eredménye az emberi egyénre nézve , mint az erény és boldogság 
egysége , vagy is az üdvösség. 

c) Rationalismus ethicus. Itt a fő nj'omaték az üdvösség eszméjére 
esik. Az ember rendeltetése az üdvösség, mely az erény és boldogság 



AZ ISTENESZME EJIEDETE. 129 

egyst%c. l-ldvüsség eszméjében .az erény fogalom , a boldogság pedig lét : 
és igy benne az erény és boldogság lényeges mozzanatokul fordulnak elő. A 
boldogság eg3'oIdalű, mert egyedül az egyéni határozottságnak felel meg; 
az erény szinte egyoldalú, mert egyedül annak felel meg , a mi az ember- 
ben egyetemes. Az öszszcrű embert csak a kettő egysége elégítheti ki. A 
boldogság az ember természeti , az erény eszi oldalát nyugtatja meg. Kö- 
zépen van szabadságával az akarat, mely mind a kettőt egyesíteni 
akarja. 

De hogyan ? Mind a kettő' célja ugyanazon egjénnek ; de mind a 
kettő külön iránj'u. Kell mind a mellett oly elemnek lenni, mely mind a 
kettővel közös levén, az akaratot képessé tegye az egyesítésre. A boldog- 
ságban érzés viszi a fő szerepet; az erényben is előfordul az, mint törvény 
iránti tisztelés. A boldogsági érzés kellemes, a mennyiben az ösztönök kielé- 
gltettségéből származik ; kellemetlen, a mennyiben a kielégitettség hiányt 
rejt, újabb kielégítésre sürgetőt. És igy az emberbeni boldogság érzési ve- 
gyültséget tartalmaz. A törvény iránti tisztelés kellemes, a mennyiben az 
embert, a saját méltóságának támaszul szolgáló, törvény fölemeli; kelle- 
metlen , a mennj'iben e fölemelés a ki nem írtható egyéni határozottságot 
csak világosabban tudatoltatja meg vele. És így az erénybeni érzés is 
vegyült. 

Mit tegyen, ezek után, az akarat, hogy a jó eszméje kielégítőleg 
megvalósíttathassék ? Mondva volt: hogy ez egyedül az üdvösség eszméjé- 
nek tartalmas kifejtése által lehetséges. Ezt a boldogság, elszigetelten vé- 
ve, meg nem teheti. Lényeges ugyan rendeltetésünk ki\ íhatásában az ösz- 
tönök kielégítése; ámde ez annyira bizonytalan és múlékony, hogy az 
egyedül ez után törekvő inkább boldogtalanságot mint boldogságot szerez 
magának. Mert nem lesz-e mindenkép martaléka az egymást háborgató 
ösztönirányzatok- és sokfélekép változó, esetékes körülményeknek? S ha 
ez bekövetkezik, nem fog-e önmaga kiadni valódi szabadságán , mely nél- 
kül a rendeltetés megvalósítása lehetetlen? 

Ámde a szabadság csak ott van, hol akarat van. Akaratot pedig ész 
nélkül nem gondolhatni. Ennélfogva ész nélkül nincs valódi boldogság. 
Ész hozandja az ösztönöket azon összehangzó működésbe, melynek meg- 
érzése lényeges kelléke a boldogságnak. Miket tekintve midőn az ész az 
ösztönöket rendszerezi, önmagát teszi bennök, de a nélkül, hogy föláldoz- 
tatnék. Viszonyba helyezi önmagát azokhoz és azokat önmagához; vagy is 

M. T. T. ÉVK. VIII. 2. 17 



130 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

azokat a boldogságeszine mozzanataiul tekintvén, önmaga alá hódítja : és ezt 
téve saját szabadságát érvényesíti. Ez a törvény iránti tiszteletre épül ; a 
törvény iránti tiszteletből fakadó szabad cselekedetek pedig az erény léte- 
lét teszik. Innen foly: hogy minél nagyobb az erény, annál nagyobbá 
boldogság is, és a kettő közötti való, életben fejlő, arányosság megtudatolá- 
sában áll az üdvösség lényege. 

Mindamellett e lényeg az emberi egyénben csak fogyatkozottan tű- 
nik föl. E pont fölvilágosítást kivan. A boldogsági eszme két oldalt fejt ki: 
az ösztönök arányosan összehangzó működésének megtudatolását és az ezen 
működésnek megfelelő kül világot. Hogy e két oldal közöl csupán az első 
legyen az ember oly hatalmában, mely azt az öntudatos erényhez ará- 
nyossá teheti, az előbbiekből nyilván kitetszik. És ez igen fontos szem- 
pont. Az ember lényeges határozottságánál fogva törekszik az üdvösségi 
eszme megvalósítására, azt még is önerejűleg igazságosan meg nem való- 
síthatja ; sőt néha, minél inkább megérdemli , annál kevesebbé látszik bir- 
tokában lenni. Tehát vagy azt kell gondolnia : hogy ezen törekvése puszta 
ábrándozás, vagy hogy az erény és boldogság közötti arányos összehang- 
zásnak meg kell valósulnia. Az első pont kivetkeztetné őt saját lényegé- 
ből ; áll tehát a második. 

De ezen állitás egy oly lényhez vezet, ki az ember érdemeit telje- 
sen megismerje s természet fölötti hatalmánál s általányos szabad akaratá- 
nál fogva a kül világot azokhoz arányosítván közvetítse amaz erkölcsi vi- 
lágrendet, melyben az ember biztosítottan haladhat végcélja felé. E lény 
az általányos szellem = isten. 

És e fogalommal elérkeztünk az 

C) alanyilag öszszerű — subjective concretus — rationalismushoz , 
melyben az emberi szabadság a szükségiséggel szellemi élete által egye- 
sül. Első tehát, mire itt minden más előtt, felelnünk kell, ez: miből áll a 
szellem emberbeni élete? Vizsgáljuk. 

Mit a természet megtudatolás és önelhatározás nélkül valósítgat, 
azt az emberi szellem megtudatolás és önelhatározással viszi véghez. Mind- 
egyikben benvannak az eszmék magvai, de különbséggel. A természet mű- 
ködése törvényeket követ, melyekről nincs tudása ; így működik, mert más- 
kép nem működhetik. Jelleme a szükségképi okszerűség. Ellenben a szel- 
lem törvényeket követ, melyeket megtudatolhat. Nem lehet ugyan sze- 



AZ ISTENESZME EREDETE, 131 

rintök nem munkálkodnia ; de a működésre önmaga határozza cl magát. 
Jelleme a szabadság. 

A szellem saját törvényeinek megtudatolását az öntudat teszi le- 
lietővé. Öntudat által az én megkülönbözteti magát minden nem-éntől ; 
továbbá megkülönbözteti magát önmagától , a mi gondolkodás által közve- 
tittctik. Ennélfogva az öntudatban meg kell választani a gondolást és lé- 
tet. Az öntudat ezek egysége. Öntudat által képes az ember valódi tu- 
dásra, mely nem egyéb, mint a szellemünkben megnyilatkozó igazság ösz- 
szerű felfogása. Öntudásra szabadon határozza el a szellem önmagát és 
gondolással szabadon is valósítja meg azt. Innen van: hogy a gondolás 
maga első ténye a szabadságnak. A szellem, a mennyiben az igazság meg- 
ismerésére törekszik, elmének mondatik. 

Továbbá a szellem csak az, mivé önmagát teszi. Fogalmát, mint 
kifejlést kell fölfogni. Ez a kifejlés működés, a szellem szabad működése. 
Ennek következtében a tudat fokain keresztül mindaddig fejlődik, míg 
magát, mint egyetemes, öszszeni öntudat, mint ész meg nem ragadja. így 
lehet csak szabad alany. Azonban a kifejlés, ha mindjárt szabad is, szükség- 
képi is egyszersmind. 

A szellem, mint szabad alany, tagadólagos egysége az önmagában tett 
különbözeteknek. Ezek folytonosan mennek által egymásba. A gondolást 
akarni, az akarást gondolni kell. Ezen egységgel mind a mellett nem ellen- 
kezik az , hogj^ az emberi véges szellemnek saját kifejtésében határozott 
fokokon kell keresztülmennie. És ebben rejlik a szükségképiség. 

A véges szellem önmagának fokonkénti tevésében először a termé- 
szet által találja magát meghatározottnak. A természet által meghatározott és 
avval szorosan összefüggő szellem úgy tűnik föl, mint egyén. A szellem, 
miután az önmaga kifejtésére eszköziíl használt természeti oldalt meghódí- 
totta, önmagába vonul s úgy tüiűk föl, mint alany. Végre mindenben magát 
önmagának birtokába helyezvén, úgy timik föl , mint személy. Innen a fo- 
kozat három foka. 

a) A szellem, mint egyén, magát kiviílről meghatározottnak találja. 
Ennek észrevétele okok keresésére sarkalja, melyeket a külvilágban lel föl. 
Ámde a belső meghatározottságot ettől hiába hozza le. Mivel pedig a szel- 
lem belsőleg csak szellem által határoztathatik meg : a meghatározót mindad- 
dig keresi, míg oly szellemhez nem jut, ki végső oka minden lényeges 
meghatározottságnak. Ezen mindent meghatározó szellemi eg} én = isten. 

17* 



132 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

/3) A szellem, mint alany, saját határozottságának ellenébe szegül s 
azt ön elvont énétől megkülönböztetvén mindaddig halad , míg magát az 
észben egyetemesnek nem ismeri. Az ész azon törvények vagyis lényeges 
határozatok egysége, melyek szerint az önmagát kifejtő szellem saját rendel- 
tetését megvalósítja. A mennyiben ez után törekedve önmagát belsőleg 
teljesen megtudatolta, okvetetleniíl sürgettetik egy oly ősalany elfogadásá- 
ra, ki sem öntudását sem önmeghatározását tekintve mástól nem függ. Ezen 
ősalany = isten. 

/) Végre az egyéniség és alanjiság fokain tűlment szellem önlényege 
tudásáig jutott, mely a szabadság. A szabadsággal biró szellem személynek 
mondatik. A személy szabad miíködésekor az előbbi mozzanatok tartalmát 
önmagában foglalja és annak elemeiben önmagát teszi. Legközvetlenebb 
alakja a személyiségnek az elvont egyéni személy. Ilyen mindenik véges 
szellemi lény, mely mindenkép meg van ugyan határozva; mégis saját ben- 
levő céljának megvalósítása által ké\)es azt ünelhatározólag mindegyre to- 
vább fejleszteni. Magasabb alak az erkölcsi személyiség, melyben több sze- 
mély egyesül valamely erkölcsi cél megvalósítása végett. Itt célazonság 
köti össze a személyeket. Ez elenyészhetetlen , mert új személjek által 
egészíttetik ki. Lényege az egyetemesség, melynek elvontsága miatt itt sem 
felel meg a valóság a fogalomnak. Sőt mivel az erkölcsi személyek jók is 
roszak is lehetnek a nélkül , hogy megszűnnének Megészítő részei lenni 
az erkölcsi személyiségnek : olykor ellenkezhetnek is egymással. E liiány 
egyedül az általányos személyiségben enyészik el. Ennek nem föltéte a 
személysokaság; mert ez önmaga ád magának valóságot a szellemi ország- 
ban. És ezen általányos személyiség = isten. 

Az általányos személy 1) általányos egyén; mert az végső oka le- 
vén valamennji egyén eredeti határozottságának, oka egyszersmind saját 
határozottságának és igy önlételének is; 2) általányos alany, s mint olyan 
nemcsak teljes tudásával bír önmagának, hanem mindennek is, a mi léte- 
zik ; végre 3) az általányos személy általányos meghatározó ereje és min- 
dentudásánál fogva kezdete is vége is mindennek, a mi kívüle van. De mi 
az, a mi kívüle van 1 Sem a természet egyedül, sem az emberiség egyedül, 
hanem azon lényeges viszonjnál fogva , melynek következtében egymást 
bensőleg kiegészítik, a kettő, való egysége, a világ , meljTiek tudatunkbani 
felötlése átvezet a harmadik állásponthoz. 

III. Rationalismus concretus. A ^ilág a természet és emberiség egy- 



A5Í ISTENESZME EREDETE. 133 

sége: és így a világpszme az eddig fejtegetett terim-szet- és üneszinet szük- 
séges inozzanatokill foglalja magában. AAilágtiidat a természet- és öntudat 
cgjsége. A ^ilágeszme léti oldalát a természet, fogalmi oldalát pedig az em- 
beriség teszi. A világ a neki alapill szolgáló eszmét fokonkénti életfejlés 
által valósítja meg ; mely azonban, a lényeges sajátságoknál fogva, máskép 
megy véghez a természetben, máskép az emberiség határain bellii. 

Az önmagára viszonyított természet egy önmagában megkiilönített 
egész, melynek léti oldalát a tér és időben mnnkálkodó Aanyok, fogalmi 
oldalát pedig az azokban törvén)'ekül szolgáló gondolatok teszik. Mindenik 
vanylét; de nem mindenik lét vany. Egjedűl a magában szükségképen meg- 
határozott gondolattól áthatott lét, neveztethetik vanyiiak, mely ennélfogva 
önállással bíró lét. Vanj^ annyi és ann}'iféle van, a hány és a hányféle 
szükségképen meghatározott gondolatot foglal magában a világeszme. Ez pe- 
dig számtalan, terjedelem és tartalomra nézve szükségképen meghatározott, 
s ennélfogva egymásra kölcsönösen viszonylő , egymást kölcsönösen kiegé- 
gító' s belsőleg szükségképen összefüggő gondolatok egjsége. Ugyanez áll 
a természetet alkotó vanyokról is. Ezek rövid megfontolása után kétségen- 
túlialvká lesznek a következő folyományok: 1) a természetet alkotó va- 
nyok közöl mindenik véges ; 2) hogy nníködésre más által van elhatároz- 
va; 3) hogy az életeszme így s nem máskép történhető megvalósítására 
más által van rendelve. Fő jellemök tehát a föltétesség, viszon}'osság. 

Az emberiség fejlésének figyelmes vizsgálása is hasonló gondola- 
tokra n}'iíjt alkalmat. Az emberiség eszméje egyénekben s egyének által 
valósíttatik meg. Mindenik egyén önmagában meghatározott, mások által 
kiegészítendő s másokat kiegészítő egjség : következőleg sem létére sem 
öntevésére nézve nem önmagátóli lény. Itt is szükségképen előtrínik a föl- 
tétesség, Aiszonyosság. 

Tehát föltétes és viszonyos egység a világ is. De föltétest föltétlen, 
viszonyost általányos nélkül nem gondolhatni: meljik tehát azon föltétlen 
^s általányos ok, mely munkálkodása által a világot létre hozta? Ez a vi- 
lághoz nem tartozhatik; mert minden, mi a AÍlághoz tartozik, föltétes és 
viszonyos: következőleg a világon kívül van egy lény, ki föltétlen és álta- 
lánj'os erejének munkálkodásával e AÍlágot létre hozta. 

De hogyan történhetett az? A mi létre hozatik, az még nem volt; 
mert csak a létrehozás által jut léthez. Azonban mivel a lét alatt a va- 
nyokon előforduló tünemények, az állandó és változó határozatok is értet- 



134 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

lietnek, meg kell jegyezni : hogy itt nem ezeknek , hanem az ahapúl szol- 
gáló vanyoknak létre hozásáról van szó. Továbbá itt a létrehozás nem je- 
lentliet átalakítást, mert a vanyok egyszerűek ; ha pedig az egyszerű ered, 
csak semmiből eredhet: következőleg az itt szóba hozott létrehozás sem- 
mibóli credtetés, a semmiboli kihozás pedig teremtés. És az ezt véghez 
vivő, vagyis teremtő lény = isten. 

A teremtő előbb volt mint a világ. Végső oka levén a világnak 
végső oka az időnek is. általányos , végetlen , határozatlan. 

Igen , mondhatja itt az értelem , végetlen , határozatlan volt a világ 
teremtése előtt; mert kívüle semmi sem létezett; de a teremtés megtör- 
ténte után a világ határai által a teremtő is meg lön határozva ; mert az 
egymáson kívül létező lények egymást kölcsönösen meghatározzák. És ez 
azon pont, mely miatt a fürkésző ész a teremtő eszméjénél sem nyugodha- 
tik meg teljesen. Hová forduljunk ezek után , hogy az itt is felötlő hiány 
eltávolíttassék? Lássuk a világ szerkezetét. 

A világ teremtés által lön , hogy benne és általa a neki alapul szol- 
gáló eszme megvalósíttassék. Ez fenállás és folytonos kifejlés nélkül lehe- 
tetlen. A kifejlés tér és időben megy A'éghcz. Az időbeni váltakozás vala- 
mi olyasnak léteiérc utasít, mi, tüneményeinek minden változása mellett, 
állandó. Ezen állaudólag létezők teszik az időbeni tünemények közvetlen 
alaj)ját. Ugyanezt kell állítani a térben egymás mellett feltűnők iránt is. 
Mivel pedig ezek üsszesége teszi a ^iiágegészet, méltán kérdezhetni: hogy 
min alapúi a világ lételének folytatása ? Melyik azon ok, mely a világ fen- 
állhatásának végső oka ? 

Minthogy a világ nem szükségképen!, általányos, föltétlen, önma- 
gátóli lét, állítani nem lehet : miszerint létfolytatásának a égső okát magá- 
ban foglalja. De azt sem , hogy az egészen egy kívül rajta létező lénybe 
leg} cn helyezendő. Az emberi szellem saját szabadságánál fogva teszi ön- 
magát. Miből A ilágosan kitetszik : hogy a világ folytonos fejlődhetésének 
közvetlen oka a magokat kölcsönösen izgató vanyokban rejlik ugj an ; de 
a végső okot azokon kívül kell keresni. 

De hogyan lehet a létfolytatás végső oka az, mi a létfolytató va- 
nyokon, és így a világon is, kívül van, ha az a világra közvetlen befolyást 
nem gyakorol? Ez a létfolytatás fogalmából nem következik; de az min- 
den esetre következik : hogy a véges vanyok, a bennök munkálkodó erők- 
kel és eredeti törvényeikkel egjütt, épen azon végetlen hatalom által tar- 



AZ ISTENESZME EREDETE. 135 

tassanak fen, mely által semmiből létre hozattak. A fonebb mondottaknál 
fogva e hatalom a teremtő hatalom.- következőleg a ^ilágteremtő, világ- 
fentartő is egyszersmind = isten. 

Ezeket tekintve a teremtés és fentartás ugyanazon végetlen hata- 
lom működése, mely, midőn a világot semmiből előhozza, teremtésnek, mi- 
dőn pedig a már előhozott világ lételének folytathatását megeszközli, fen- 
tartásnak neveztetik. S nem láthatő-e ebből világosan: hogy a fentartás 
nem egyéb mint folytatott teremtés ? De mi végből történik mindez ? 

Ha a világban előforduló eseményeket vizsgáljuk, s az azokat ösz- 
szetartö szövedék valamennyi oldalának érvényességét tisztán , tárgyilag 
és teljesen megítéljük; okszerűen megalapítottaknak fogjidc ismerni azon 
álláspontokat, melyekről a világnézetek szerkesztve voltak. Alig van em- 
ber, ki valamelly, többé vagy kevesebbé kifejtett világnézettel nem birna; 
de vajmi csekély azok száma, kik mindenik világnézet becsét külön, és va- 
lamennyiét öszszerüen méltányolni tudják. Pedig e nélkül tárgyavatott ha- 
ladásra szert nem tehetni. 

Az eddig fölmerült világnézetek három álláspont alá sorozhatok. 
Az első a teremtés által lett s fentartás által megszilárdított világot egy, 
magában teljesen bevégzett, egésznek tekinti. A második szakadatlan levés 
és fol3'ásban levőnek állítja. A harmadik a kettőt egyesíti. Szerinte a vi- 
lág szakadatlan levés és folyásban van ugyan; de ezen levésnek az előre 
mindenkép meghatározott, magát fokonként s belső összefüggéssel megva- 
l4Í8Ítő világeszme szolgál alapiíl. 

Azonban térjenek bár el egymástól alapnézeteikre nézve az iménti 
álláspontok; abban még is megegyeznek: hogy a világélet mozgásának leg- 
egyetemesebb sajátsága a kifejlés. Ámde Frauenstiidt G. „Dic Freiheit des 
Mensehen und die Persönliehkeit Gottes" című mimkájának 116. lapja sze- 
rint : „Jede Entwickelung hat einen ZAveck." Honnan azon cél, mely végett 
a világot alkotó vanyok teremtve és fentartva vannak ? Mindenik vany egy, 
szükségképen meghatározott eszmét valósít meg; az eszme pedig ezen 
szempontból tekintve, nem egyéb, mint a lényekben benlevő cél. Egy 
vany sem tűzi ki magának saját erejéből eredeti célját; mert ezt lételével 
együtt mástól kapta. Honnan tehát a vanyokbani célok és honnan a világ- 
egésznek célja? „Zweck ist ein Gedanke , mondja iigyanott Frauenstiidt, 
der Gedanke ist nicht ohne ein Denkendes, das Denkende nicht ohne 
Selbstbewusstseyn, dasSelbstbewusstseyn über allé EntAA'ickelung erhaben. 



136 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Schieibt sich das sich Eiit\AÍckelnde iiicht selbst den Zweck seiner Eiitwi- 
ckelung vor, fasst es nicht selbst dieseii Zweck, ist deisclbe nicht in ihm 
selbst als siibjectiver, vor seiner Veiwiiklichungerst geA\'usster, somxissein 
ausserihmbefindliches Selbstbcwusstseyn gedacht werden, in welchem die- 
ser Zweck vor seiner Verwirklicliuiig imd Objectivirnng als subjectiver, 
gewusstcr Zweck ist." 

És melyik ezen lény ? Az , ki végetlen tiidásánál fogva minden- 
ről teljes ismerettel bir , mi a világban volt, van és leend ; az, ki végetlen 
hatalmánál fogva a világot semmiből teremtette és fentartja; az, kinek vé- 
getlen bolcsesége az eredetileg megdiányozott s egymással tökéletes ösz- 
szefüggésben működő vanyokat azon cél felé teljes szabadsággal igazgatja, 
mely nekik őáltala tüzetett ki. És ezen világigazgato = isten. 

Ez azon öszszerű eszme, mely mindazt magában foglalja, mik eddig 
a rationalismus fejlésének fokain nyngpontok gjanánt előfordultak. A vi- 
lágigazgatás a világteremtés és világfentartás egysége. A világigazgato 
maga az általányos szellem mint teljes szabadsággal működő általányos 
személy, ki saját eszméiben önmagát öröktől fogva teszi, ki saját eszméit 
az eredetileg meghatározott vanyokban teszi , ki továbbá a vanyok szaka- 
datlan kifejlésében a világeszme teljét valósítja meg. Nem látszik-e ebből 
ismét világosan : hogy a vanyok csak azt valósíthatják meg, a mi már ben- 
nök eredetileg megvan í Tehát az ember is csak az által képes tudatában, 
tudatának munkálkodásával az isteneszmét kifejteni , mert az már benne 
megvan. A mi kétségbe hozhatlanul mutatja, hogy az isteneszme nem az 
ember, hanem az isten munkája. Ezt vitatta a sujjernaturalismus. Ámde 
az ember, miként eddig láttuk, ezen, tehetékileg tudatába oltott eszmét vi- 
lágosan megtudatoliű, lényeges elemeire kifejteni s a természet, emberi- 
ség és világeszme mindinkábbi tartalmasltása következtében mindinkább 
nagyobb tökélyességre emelni képes. Miből ismét az következik: hogy az 
emberbeni isteneszme nem mimkája egyedül az istennek; hanem mimkája 
úgy az embernek mint az istennek. És ez leend tárgya értekezésünk har- 
madik részének, a concretismusnak. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 137 



VÍI. 

TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETIRATA 

A DICSŐ AUSZTRIAI HÁZ ORSZÁGLÁSA ALATT. 



NYOMOZTA 

SZLEMENICS PÁL RTAC 



JÁNOS KIRÁLY 

1526. ÉVI NOVEMBER 11. — 1540. ÉVI JÚLIUS 12. 

És 

I. FERDINÁND 

1526. ÉVI DECEMBER 16. — 1564. ÉVI JÚLIUS 25. — I G. 

Middn a inuhácsi gyászos nap után egyedül csak a hazafiaknak meg- 
feszített egyesült ereje inentheté meg végveszélytől , s tűrök járomtól az 
országot , hazánknak szerencsétlenségére országunk rendéi a II. Lajos ha- 
lála által megüresült királyi szék betöltése miatt egymás közt egészen meg- 
hasonlottak. Egyik részük t. i. az ország rendjeinek esküvel pecsételt 1505- 
dik évi rákosi határozatához ragaszkodva ') 1526-dik évi október 14-kén 
Tokajban -) összegyűlvén, és ott jövő sz. Imre -napjára Székesfejérvárra 
király választási országgyűlést rendelvén , Zápolya János szepesi grófot és 
erdélyi vajdát királylyá választotta, és sz. Márton napján meg is koro- 
názta ') ; ellenben Mária özvegy királyné , Báthory István nádor , a vesz- 



') Tanúsítja ezt az 1527-dik évi budai országgyűlésben jelen volt orsza'grendjeinek 

Miartius 24-dikén Ferdina'ndhoz intézett válasza. Kovachich: Suppleni. ad Vest. Com. 

III. köt. 115— 118. lap. 
^) Lásd Várda Pál egri püspöknek Kassa városához szóló , s 1526-dik évi Dienes 

napja utáni napon költ s Kovachich, Vestigia Comit. 627. lapján, és a lengyeleknek 

itt 3. jegyzet alatt előidézett levelét. 
») Bizonyítják ezeket a lengyeleknek országunk rendéihez KrakkóbuH526-dikimind- 
M. TT. ÉVK. VIII. 2. 18 



138 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

jjrémi és szerémi püspökök , Batthyáni Ferenc horvátországi , dalmáciai és 
szlavóniai bán, Tliurzd Elek tárnokmester, és a királynénak egyéb taná- 
csosai Ferdinánd Ausztria főhercegének részint nője vérszerinti örökösö- 
désére, részint eldődeinek Mátyás és Ulászló Idrályainkkal kötött szerző- 
déseikre alapított jogát elismervén '), az ország jogainak biztosítása végett 
Ferdinánd ausztriai főlierceghez és egyszersmind cseh királyhoz folya- 
modtak^), és azt megnyervén, őtet pozsoni gyűlésökben 1526-dik évi 



szent napja előtti pénteken költ levele , — Zsigmond lengyel királynak ezen szé- 
kesfejérvári országgyvilésre küldött követei rés/.ére adott megbízó irrtta, — Zermegh 
János Zápolya hivatalnokának , és Spervogelnek tanusáo;a , — s Mária özvegy ki- 
rálynénak az ország rendéihez szóló azon levele, melyben a királyválasztás végett 
Fejérváron sz. Imre napján tartandó országgyűlésnek Zápolya János és néhány fő- 
urak és nemesek által történt hirdetését megemlítvén , és megígérvén , hogy a 
császárral , Ferdinánd cseh királylyal , Báthory István nádorral és tanácsosaival 
Zápolya ellen hatályosan dolgozandik, őket hívségbeni megmaradásra inti, és a ko- 
máromi gyűlésrei megjelenésre lijonan felszólítja. Lásd ezeket Kovachich, Supplem. 
ad Vestig. Comit. III. köt. 72, 73, 78-82, és 86—88. lapjain. 

Tanúsítják ezt Mária özvegy királynénak és Báthory István nádornak a kassaiak- 
hoz 1526-dik évi sz. Dienes napján költ leveleik, melyekben a királyné ugyanazon 
évi sz. Katalin napjára Komáromba országgyűlést hirdet, és őket két követ általi 
megjelenésre felszólítja, Báthori nádor pedig őket a királyné jó szándekáról bizto- 
sítja , és inti : hogy a királyné által egybehítt országgyűlésre jelenjenek meg , a 
nélkül, hogy a királyválasztásról akár a királyné akár a nádor legkisebb említést 
is tennének. Tanúsítja továbbá Mária özvegy királynénak az ország főpapjai, bárói, 
nemesei , és minden rendű és állapotú embereihez szóló, s 1526-diki october 31- 
kén költ parancsa, melyben szinte a királyválasztásróli minden említéstétel nélkül 
nekiek meghagyja: hogy sz. Katalin napján Komáromban jőjenek össze, és egy- 
szersmind őket bátorítja: hogy attól, ha testvére Ferdinánd Vseh király seregek- 
keljönne, meg ne ijedjenek, mivel az a császárnak egyetértésével nem szabadsá- 
guk lerontására , hanem védelmére jövend. Tanúsítja végre Ferdinándnak , mint 
már elfogadott királynak , az ország minden renden lévő embereihez szóló , s 
Bécsben 1527-dik évi januarius 19-dikén költ német leirata, melyben magát az or- 
szág elfoglalására örökösödési jogánál és eldődei szerződéseinél fogva feljogosított- 
nak állítja , királylyá választatására és abból nyert jogára épen nem hivatkozván. 
Lásd az első két oklevelet Kovachich : Vestigia Comit. 624 és 626., a harmadikat 
Supplem. ad Vestig. Comit. III. köt. 88 — 90, a negyediket ugyanott a 97 — 102. lap. 

Tanúsítja azt Ferdinándnak 1627-dik évi november 30-dikán Bécsben költ ünne- 
pélyes biztosító levele. Lásd: Monum. veteris legisl. II. füzete 38 — 42, és 8ylloge 
Decret. 370—372. lapjait. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE \7. AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 139 

december 16-kán ') királynak kildáltották , és minekutána jövő évben 
Budát az ország nagy részével együtt bevette ^), 1527-diki november 3- 
dikán Székesfejérváron megkoronázták, a koronázást sz. Imre napján a 
hűség esküjének Várdai Pál esztergomi érsek , hét püspök , más öt főpap, 
és 29 főember általi letétele követvén '"). Az ország rendéinek ezen meg- 
hasonlását hazánkat gyászos állapotba döntő polgári háború követé , mely 
12 évekig dúlván, az 1538-dik évi békekötéssel végződött, mely által 
mind a két vetclytitrs törvényes kiiáljnak elismertetvén , mindegyik az 
országnak és alája vetett tartományainak akkoron általa birt részét meg- 
tartotta , és így , mitől az ország rendjei ^) annjira féltenek , a haza sze- 
rencsétlenül ketté szakíttaték, mely szétszakításnak majd két századia, sőt 
egy részint maiglanig terjedő tartását és súlyos következéseit azon lénye- 
ges fültételképeni kikötés, — hogy János király meghalván az egész ország 
Ferdinándra és örököseire szálljon, János király maradékait pedig csak 
Ferdinánd és V-dik Károly császár férfiági maradékainak Idlialtával illesse 
a királyi székbeni örökösödés, — a szomorú tapasztalás tanúsága szerint 
meg nem gátolhatá '). 

A mi e királyaink alatti törvényleveleket illeti : János királytői , 
jóllehet feleivel több országgyűléseket tartott •=), és Erdélyország helyben- 



') Lásd Mária özvegy királynénak Batthyány Ferenc slavóniai bánhoz 1526-diki de- 
cember 19-dikén költ levelét gróf Cziráky : „Disquisitio historica de modo conse- 
quendi sunuuum impérium in Hungária" című munkájának 135-dik lapján, melyben 
nekie tudtára adja , hogy testvére , Ferdinánd , legközelebbi vasárnapon azoknak , 
kik a gyűlésen jelen voltak , közakaratjával megválasztatott , és Magyarország 
királylyává nyilatkoztatott. 

-) Lásd Ferdinándnak az ország rendéihez 1527-dik évi Dienes napja utáni csötörtö- 
kön Budán költ , s őket oda koronázására , és a hűség esküjének letételére azon 
hozzátétellel meghívó levelét, hogy máskép őket lázadóknak tekintendi. Kovachich: 
Suppl. ad Vest. Com. IIL köt. 120. lap. 

Lásd az eskü formáját és az esküt letevő főpapoknak és országnagyoknak neveit 
Kovachich: Supplem. ad Vestig. Comit. IIL köt. 123 — 125. lapjain. 

Lásd az 1536-dik évi 1-ső törvénycikket. 

Lásd ezen békekötésnek ide tartozó pontjait gróf Cziráky fenn említett munkájá- 
nak 143 — 145. lapjain. 

'J így jelesen országgyűlést tartott; 1) 1526-dik évi sz. Imre napján Fejérváratt, 
melyben megkoronáztaték. Lásd a 137. 1. 3) jegyz. alatt mondottakat. — 2) 1527- 
dik évi böjt második vasárnapján Budán, a mint ezt a bártfaiakat ezen országgyű- 
lésre meghívó levele, és az országrendeinek onnan Ferdinándhoz írt válasza tanu- 

18 * 



140 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

hagyott rendeleteiben (Approbatae Constitutiones) 1530-dild ') és 1538- 
diki ■) decretiimaira hivatkozás tétetik, mi egyetlenegy tüivénylevelet sem 
binink; ellenben Ferdinándnak törvénykönyvünkben, koronázási esküjén, 
az akármikép világi kézre jutott egyházi javak iránt kiadott 1560-dik évi 
rendeletén, s Várdai Pál esztergomi érseket királyi helytartói méltósággal 
felruházó levelén , és Slavónia főembereinek és nemeseinek körozsi köz- 
gyülekezetükben hozott 1538-dik évi rendeletein túl, 20 törvénylevele 
létezik. Sőt Kovacliich József Miklós szorgalma napfényre hozá országunk 
1539-dik évi sz. Máté napján Pozsonban összesereglett rendéinek tör- 
vényágázatait is Ferdinánd királynak azokra adott válaszával együtt ^), 
Kovachich Márton pedig Ferdinándnak az 1542-dik évi besztercei tör- 
vénycikkekre adott válaszát *) , és az ország rendéinek ugyanazonévi 
pozsoni törvénycikkek melleti felírását ^). 



A. I. Ferdinándnak törvénykönyvünkben létező törvényleveleiröl. 

Minekelőtte e királyimk törvényleveleinek egyes tárgyalásába bo- 
csátkoznám , előre kell bocsátanom : hogy azoknak ágazatai részint ideigle- 
ni, s az ország azon kori, mintegy napi szükségein segélő rendeleteket, 
részint pedig folytonos hatásra irányzott s állandó szabályiil hozott hatá- 
rozatokat foglalván magokban, célirány osbnak tartottam azokat külön- 
választva, mint vegyesen előadni. 

E királyunknak I-ső törvénylevele 1527-dik évben, Mossóczy sze- 
rint ugyan a budai országgyűlésben mindjárt megkoronáztatása után, a 
Ráday -féle törvénylevelek gyűjteménye szerint pedig megkoronáztatása 



sítják, Kovachich: Supplem. ad Vest. Comit. III. köt. 104 és 115. lapokon. — 3) 
1531-dik évi áldozó-csötörtök utáni vasárnapon Székesfejérváratt ; hova hogy 
akkorra Jánes király országgyűlést hirdetett, Ruszkai Dobó Ferencet oda meghívó, 
s azon évi Jakab és Fülöp napján Szászsebesben költ levele tanúsítja. Kovachich, 
Vestigia Comit. 650. lap. 

') Lásd az V. rész 48. edictumát. 

"^ Lásd a III. rész 47. címének 22. ágazatát. 

') Lásd ezen okleveleket Kovachich : Monum. legisl, vet. II. füzet 52 — 62, s 63 — 72. 
és Sylloge Decret. Comit. I. köt. 372—393. lap. 

*) Lásd Kovachich: Sylloge Decret. Comit. 1. köt. 393 — 400. lap. 

Lásd ugyanottan 400 — 403. lap. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ AF-ATT. 141 

alkalmával, mit az 1528. töiv. 2- és 7-dik czikkei is tanúsítnak, Székcs- 
fejérváron hozatott, s 8 ágazatból áll, melyek közöl 

1) Ideigleni s napi szükségeken segélő ágazatai közé tartoznak: 
Az l-ső és 2-dik ágazatok : hogy a zágiáhi püspök és azon négy 

országnagy, kik János vajdát Erdélybe követték, s általánosan minden 
megyés grófok jövő sz. Katalin napjára hüségesküjének letételére a kirá- 
lyi felséghez megjelenni tartozzanak, máskép azonnal felségsértés bünte- 
tése alá esetteknek tekintessenek; a pártütők főnökeinek sorsa pedig egé- 
szen a királyi felség kegyelmétől függjön. 

A 3-dik ágazat: hogy királyaink törvényleveleit a király mellett 
lévő 16 választott törvénytudó a király által melléjök nevezendő férfiak- 
kal jövő általános országgyűlésig gjaíjtse egybe. 

Az 5-dik ágazat, mely az 1526-dilí évi sz. Margit napja óta elkíi- 
vctett hatalmaskodó tetteket, valamint az ezután elkövetendőket is, 15- 
dik naprai idézés mellett szakadatlanul Ítéltetni parancsolja. 

A 8-dik ágazat , mely minden kaputól azonnal egy , és sz. Gergely 
napjára ismét egy forint segedelempénzt fizettetni parancsol, ezen teher 
alól csak azokat vévén ki, kiknek házaik elégtek, vagy tíz forintnyi érték- 
kel nem bírnak. 

2) Állandó szabályul hozott ágazatai közé pedig sorolhatók: 

A 4- és 7-dik ágazatok, melyek közöl amaz Ferdinánd királynak 
cs Mária özvegy királynénak Lajos király halála után tett jószágadomány- 
zásait érvényeseknek , emez János v^ajdáéit érvényteleneknek nyilat- 
koztatja. 

A 6-dik ágazat, mely a tolvajoknak és másféle gonosztevőknek 
kifürkészésére minden vármegyében 12 jámbor nemest választatni, és a 
rákosi eskü szerint megesküdtetni parancsol , és egyszersmind rendeli : 
hogy a felfödözött gonosztevőket a megyés grófok, a hatalmasok jószá- 
gaiban tartózkodókat pedig a megye grófjának felszólítására azon hatal- 
masok, egy vagy két ily választott nemesnek jelenlétében, minden kegye- 
lem nélkül megbüntetni tartozzanak , máskép őket a királji felség mint 
bűntett-pártolókat és orgazdákat fej veszteséggel büntesse. 

Il-dik törvénylevele 1528-dik évben Budán, és pedig a Rádayféle 
törvénygyűjteményben találtató felülirata szerint az ország főpapjai, bárói, 
és választott nemeseinek Vízkereszt tizenötödikére liirdetett gyűlésében 
hozatott, és szinte 8 ágazatból áll, melyek küzől 



142 A MAGYAR Tüi). TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

1) Ideigleiiiek, s a nap szükségein scgélók közé tartoznak : 

Az l-ső és 8-dik ágazatok, melyek azt rendelik: hogy a törökök 
liazánk ellen hadra készülvén, az ország főpapjai, bárói, s más főemberei, 
és nemesei magokat mind személyenkénti, mind pedig minden húsz job- 
bágytelektől állítandó hadinépökkel és jobbágyaikkali fölkelésre készen 
tartsák úgy : hogy a király felszólítására a kitűzendő helyen és határnapon 
azonnal megjelenhessenek. 

A 2-, 3- és 4-dik ágazatok, melyek Zápolya János nyilvános és 
titkos párthíveinek üldözését, és megbüntetését tárgyalják. 

A 6-dik ágazat, mely a vármegyéknek grófjait, algrófjait, biráit 
és esküdt nemeseit felhatalmazza: hogy a mohácsi ütközet óta elkövetett 
kártételeket, habár 100 forintot és pedig akármennyivel meghaladnának, 
minden feljebb vitel kirekesztésével Ítélhessék, a kártevőt, ha vagyona nem 
volna, illő büntetés alá is vethetvén. 

A 7-dik ágazat, mely a koronázási országgyiílésben ajánlott sege- 
delempénznek beszedését szorgalmazza. 

2) Állandó szabályul hozott ágazat egyedül csak 

Az 5-dik ágazat , mely az átmenők számára szolgáló hidakkal és 
gátakkal el nem látott, vagy rósz állapotban lévő száraz vámokat, vala- 
mint a folyóvizeken venni szokott vámpénzeket is, a külföldről jövő s 
árúkkal terhelt hajóktól fizetendőket kivéve, jövendőre eltörli. 

Ill-dik törvénylevele 1536-dik évi sz. Erzsébet napjára hirdetett 
pozsoni országgyűlésben hozatott, s 60 ágazatra terjed. Jelesen 

1) Ideigleni vagy napi szükségeken segélő ágazatai közé tartoznak: 

Az l-ső ágazat, mely rendeli: hogy az ország rendéi semmitől in- 
kább nem rettegvén , mint az országnak ő felsége és ellenei közötti fel- 
osztásától , a királyi felség magyar tanácsosainak tudta nélkül békekötés 
felett ne alkudozzék. 

A 2 — 4-dik ágazatok , melyek a hadi népnek fegyentartását sürge- 
tik, és annak nemesek és egyháziak házaikba szállítását fej- és jószágvesz- 
teség alatt tilalmazzák, és a királyi sereg kapitányainak hívségtelenség 
büntetése alatt kötelességül teszik: hogy azoknak, kik a katonaság által 
kárt vagy hantáimat szenvedtek, azonnal igazságot szolgáltassanak. 

Az 5 — 8-dik ágazatok, melyek azok jószágaikat , kik a király hív- 
ségére visszatérendnek , a királyi felségtől vagy helytartójától nyerendő 
kegyelemlevélnek vármegye székén történt kihirdetése után egy év és 



TÖRVÉNYEINK TÖRTENETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 143 

nap leforgása alatt, azoknak pedig, kik már régóta visszatértek, azon- 
nal, habár ido közben másoknak ajándékul adattak, A'agy lekütcleztettek 
volna is, visszaadatni, és azon jószágoknak adományosait királyi felség 
által máské])cn jutalmaztatni parancsolja, de eg3'szersmind a hűségre visz- 
szatérőknek is kötelességül teszi: hogy az általok előbb elfoglalt jószágo- 
kat szinte bocsássák vissza. 

A 9-, 10- és 13-dik ágazatok, melyek all. Lajos halálától fogva jog- 
talanul elfoglalt minden jószágokat jövő sz. Mátyás napjáig visszaadatni 
parancsolnak, és az ezen határozat nem teljesítői ellen indítandó per iránt 
rendelkeznek , eg3'szersniind a királji felséget is megkérvén , hogy az ily 
javak birtokosainál lépéseket tenni kegyeskedjék. 

A 14-dik ágazat, mely kötelességül teszi: hogy a királjT felség 
ugyan jövő bojt második vasárnapjáig a királyi udvari itélőszéket rendbe 
szedje, az pedig azon vasárnaptól fogva minden oda tartozó ügyekben 
folytonosan ítéljen. 

A 16 —18-dik ágazatok, melyek előre bocsátván, hogy a királyi 
felség szokott hatalommal felruházott helytartót rendelt , és mind a két 
rendből hét tanácsosokat, kik közé a helytartó, nádor, és kapitány, szá- 
míttatnak, választott légyen, azt rendelik : hogy a kapitán3',a tanácsosok, és 
az ország rendes birái előlegesen magokat a II. Lajos király' halála óta általok 
elkövetetteknek követelt jószág-elfoglalásokra és bántalmakra nézve kitisz- 
títani tartozzanak; továbbá a kapitánynak kötelességül teszik: hogy a ki- 
rályi helytartó és tanácsosok által felszólíttatván , Ítéleteiket a király em- 
berének és káptalan vagy konvent bizonyságának jelenlétében végrehajtsa. 
A 20 — 34-dik ágazatok, melyekben az ország rendéi minden jobbágy- 
tól januárins és július hónapokban , és pedig ez alkalommal a szabad és 
bányavárosok által is (múlt évekbeni nagy terheltetésök ellent nem állhat- 
ván) szinte fizetendő egy-egj' forintnyi segedelempénzt, továbbá mindenek- 
ben, mik az ország javát érdeklik, tehetségük szerinti közremunkálást, és 
személyes és jobbágyaik ütödrészéveli, a zászlós urak pedig ezekentiíl 
zászlóaljaikkali , felkelést ajánlanak, és a segcdelenipénznek , mely alól 
mindcnfelmentést tilalmaznak, kiszedését elrendezik. Továbbá a táborozók 
általi kártételek megelőzése végett különösen azt rendelik: hogy senki 
több lovasokat magával ne hozzon , mint kiket jószágai és vagjona meny- 
nyiségéhcz képest minden szükségesekkel elláthat. Végre azt is rendelik: 
hogy csajkások is (Nassadistae), hol szükségesek, illő számmal tartassa^ 



144 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

nak. Egyébiránt ezen segedelenipénz-ajánlásia nézve megjegyzést kíván 
az, hogy a második forintnak megajánlása azon kikötéssel tétetett: hogy 
jüvő évi sz. Jakab apostol napján okvetlenül országgyűlés tartassék, mely 
feltételt mindazáltal a király , a 21-dik ágazatnak tanúsága szerint, azon 
oknál fogva, mert az országgyűlés határnapjának és helyének előre teendő 
meghatározása alkalmatlan , el nem fogadott , hanem megígéré : hogy, ha a 
szükség xigy kívánandaná, országgyűlést előbb is liirdetend. 

A 40- és 60-dik ágazatok, melyek a belső küzbátorság fentartha- 
tása végett hívségtelenség büntetése alatt parancsolják: hogy senki má- 
sokkal maga védelme vagy akár mely cél végett össze ne szövetkezzék, 
és hogy minden magányos hazafiak általok épített váraikat, azokat egye- 
dül kivéve , melyeknek meghagyását az illető megye nemesei közönségé- 
nek kérelmére a királyi felség megengedendi , jövő sz. Mátyás napjáig le- 
rontani tartozzanak. 

A 42 — 48-, 50-, 53- és 57-dik ágazatok , melyekben a királyi fel- 
ség sürgettetik: hogy jőszágadományokat , egyházi hübéreket, várnagysá- 
gokat, és adőszedői hivatalokat külföldieknek ne adjon, — hogy Mária 
özvegy királynét azoknak visszabocsátására bírja , miket jogtalanul letar- 
tóztat, — hogy a lőcsei, komáromi, esztergomi, és más újonan felállított 
harmincadi vámokat törülje el, — hogy Esztergomban és más szükséges 
helyeken őrségeket tartson, — hogy az ország határait Morva, Ansztria , 
Styria, Karinthia és Karniolia felé annak rendje szerint igazíttassa ki, — 
hogy a nemesség közöl választott királjd itélőszéki ülnököket az ország 
régi szokása szerint királyi tanácsába bocsássa be, és ugyanazokat a Sla- 
vőnia részéről választandó egyeddel együtt békeség iránti alkudozásokban 
is részt venni engedje, — hogy slavőniai bánt mennél előbb nevezzen, — 
hogy az egyházi hübéreiktől ezen években megfosztottakat, mihelyest az 
országot visszaveendi , hiíbéreikbe helyezze vissza, végre — hogy a kö- 
rülmények megengedendvén, Magyarországban maradni kegyeskedjék. 

Az 51-, 55- és 56-dik ágazatok, melyek a megyebeli egyházaknak 
szabadságait, a szabad és bányavárosoknak és a csajkásoknak harmincad 
és vámfizetés alőli régi mentességöket mindenek által megtartatni paran- 
csolják. 

Az 52-dik ágazat, mely azokat, kik az akkori fegj'vernyugvást 
vakmerően megsértenék, a királyi fiskus által mint szabadmeneti közlevél- 
szegőket pörbe vonatni rendeli. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ AXATT. 145 

Az 54-dik ágazat, mely rendeli : hogy, lia a király hívségére térők 
annak elleneihez tartozó várakat és jószágokat egyszersmind áthoznának , 
és azokat a király nekiek ajándékozná, az ily adomány, habár azon várak 
vagy jószágok már másoknak ajándékozna volnának, érvényes legyen. 

23 Állandó szabályul szolgáló ágazatai közé pedig számíthatók : 

A 11 és 12-dik ágazatok, melyek azokat ugyan, kik az Ítéletek 
végrehajtását törvényes visszaiízés útján kívül erőszakosan gátolnák, tör- 
vény büntetése alá vettetni, azokat pedig , kik visszaűzés használata mel- 
let sem vívnák ki jogukat, jelesen cégéres hatalmaskodás büntetésébe ma- 
rasztaltatni rendelik. 

A 1 5-dik ágazat , mely azt rendeli : hogy az esztergomi érsek egy- 
házának régi privilégioma szerint ugyan királyi fő és titkos cancellár , or- 
szágunk törvényeinél fogvást pedig mint a királyi felségnek személyes je- 
lenléte országunk rendes biráinak egyike, és azontúl Magyarország prí- 
mása lévén , a királyi felség nekie mind tanácsában mind itélőszékében 
méltóságához illő helyet rendeljen. 

A 19-dik ágazat, mely a körmöci láb szerint vert pénzt, valamint 
Mátyás, Ulászló és I. Lajos királyok pénzeit is, mindenütt elfogadtatni pa- 
rancsolja. 

A 35 — 37-dik ágazatok, melyek a megyés grófokra nézve rende- 
lik : hogy a vármegyék meg nem hitelt megyés grófjaik által sok bántal- 
makkal szokván illettetni , ezután a megyés grófok hivataluk vesztesége 
alatt annak viselésébe előbb ne bocsátkozzanak, mintsem ha hivatalbeli es- 
küjüket királyi felség előtt letették; továbbá hogy ezen eskü letétele után 
se gyakorolják hatalmukat a megyei széknek szokott helyén kívül ; végre 
hogy az olyan megyés grófot , ki ellen a megyebéli nemesek közönsége 
alapos panaszt támaszt, a királyi felség , előre bocsátandó kiliallgatás után, 
hivatalától megfosztani, és a megye által ajánlandó alkalmas egyeddel fel- 
fclváltani méltóztassék. 

A 38 és 39-dík ágazatok, melyek a törvényes tizednél többet kicsi- 
karó dézsmabérlőket a sértett félnek vagy dézsma urának kereseti levele 
mellett kisebb hatalmaskodás büntetésébe marasztaltatni rendelik. 

A 41-dik ágazat, mely rendeli: hogy hazán kívül törvényt állani 
senki se kényszeríttessék, habár a királyi felséget országos birái környez- 
nék is , törvényes idézés és per útjáni elmarasztalás nélkül pedig hazánk 
határain belül se zaklattassék s károsíttassék senki. 

M. T. T. KVK. viu. 2. 19 



146 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEr. 

A 49-dik ágazat , mely Pozson városát, míglen az ország visszafog- 
laltathatik, az ország kormányának székhelyévé nevezi. 

Az 58-dik ágazat , mely rendeli : hogy némely káptalanok és kon- 
ventek a királyi felség vetélytársának hódolván, mások pedig eljárásaikban 
akadályozva lévén, ily esetekben akármely káptalan vagy konvent nem- 
csak határai körében, hanem a közelebb fekvő szomszédhelyeken is érvé- 
nyes végrehajtásokat tehessen. Végre 

Az 59-dik ágazat, mely fogságba-ejtés vagy másféle erőszak által 
kicsikart mindenféle Ígéreteket , szerződéseket, és lekötelezéseket érvény- 
teleneknek nyilatkoztat. 



rV-dik törvénylevele 1537-dik évi sz. Pál fordulása napjára hirde- 
tett országgyűlésben költ, s 29 ágazatra terjed, melyek közöl 
1) Ideigleniek és pusztán napi szükségeken segélők: 
Az 1 — 20 és 22-dik ágazatok, melyek az országnak azon pillanat- 
beli védelmét tárgyazzák, s jelesen rendelik: 1) Hogy a közbátorság za- 
varói és haza ellenségei fékezésére azon főpapok , bárók és nemesek , kik 
lovasokat tartani szoknak , ezen lovasaikat a királyi helytartó által kijelö- 
lendő helyen tulajdon kapitányailí alatt folytonosan készen tartsák, shogy 
hasonlóképen a nemességnek fegyveres népei is a helytartó által nevezen- 
dő kapitányok alatt mindenkor készen tartassanak. — 2) Hogy a király 
által személyesen vezérlendő országos fölkelésre a királyi felség és Mária 
özvegy királyné illető zászlóaljaikkal, az egyházi és világi főurak a köz- 
szükség nagyságához képest tehetségök szerint állítandó fegyvereseikkel, 
az ország egyéb rendéi pedig, ide értvén az egy telkes nemeseket, sőt az 
egyházak nemeseit is , minden 20 jobbágyháztól tulajdon költségökön tar- 
tandó egyegy könnyű lovassal készen lenni tartozzanak. — Hogy pedig a 
királyi felség ugyan zászlóaljait kiállíthassa, az állandóul tartandó fegyve- 
resek pedig zsolddal, a nehéz lovasok 4, a huszárok 3 magyar forinttal, 
hónaponként elláttathassanak ; ugyanezen ágazatokban mindenik jobbágy- 
háztól az első célra ugyan egy, a másodikra pedig két forintnyi, kivétel 
nélkül mindenki , még nemesi telken lakó parasztok által is , fizetendő se- 
gedelempénz ajánltatik, és azontúl a dézsmajoggal bíró akár egyházi akár 
világi személyek dézsmájok tizedének felével adózni rendeltetnek, az esz- 
tergomi érseket egyediil kivéve, kinek ezen adózás helyett 50 könnyű lo- 
vasnak tulajdon költségéni állandó tartása , az országos táborozásra pedig 



TÖRVÉ^YEIISK TÖRTENETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 147 

azontiíl in«5g 50 nehéz és 200 könnyű lovasnak vagyis liiiszárnak kiállítása 
és ellátása kötelességül tétetik. 

A 23-dik ágazat, mely a múlt évi decrétom határozatának követ- 
kezésében a kiiályi udvari törvényszékeket jövő bojt második vasárnapján 
megkezdetni, és azután folytonosan tartatni parancsolja. 

A 25 — 29-dik ágazatok, melyek a körmöci pénzláb szerint vert 
pénzeknek mindenholi elfogadását, a niiílt évi segedelempénz hátramara- 
dásainak behajtását, Batthyáni Ferencnek adományul nyert Zalónok vára 
birtokába helyezését, s azon várnak magyarországtóli el nem szakasztását, 
a katonai fegy fentartását , és az ország és alája vetett részek jogainak és 
szabadságainak lijonani megerősítését és szentültartását szorgalmazzák, az 
utolsó ágazat végén egyszersmind előadván, hogy a királyi felség az ország 
rendéinek küldöttjei előtt élő szóval kinyilatkoztatta légyen : hogy, ha a 
koronázásakor és már előbb az országba bejöttekor letett esküjéről költ 
ünnepélyes levele valamikép elveszett, kész legyen a helyett ahhoz ha- 
sonló szabadságbiztosító líj levelet adni , valamint az ország jogait és sza- 
badságait is, mihelyest a régi rendet visszaállíthatandja , mint igazságos és 
ájtatos fejedelem sértetlenül megtartani. 

2) Állandó szabályul szolgáló ágazatai pedig e következők: 
A 21-dik ágazat, melyben rendeltetik: hogy a szabad városoknak, 
és minden , akármiféle birtokos embereknek jószágailí a megye grófjának 
hatalma alatt álljanak, és hogy azon terhek alól , melyeket némely várme- 
gyékben a nemesség köz veszély elhárítására néha köz megegyezéssel nem 
csak a parasztságra, hanem magára a nemességre róni szokott, magokat ki- 
húzni 12 ezüst gíra büntetés alatt ne merészeljék. 

A 24-dik ágazat, mely a királyi helytartót külön itélőhatalommal 
felndiázza, s jelesen rendeli: hogy, ha a királyi udvari törvényszék tartá- 
sának idők viszontagságai miatt félben szakadniok kellene, az új , vagyis 
múlt évi sz. Erzsébet napjától fogva elkövetett vagy ezután elkövetendő 
hatalmaskodó tetteket, a feljebb vitt peres ügyeket, a múlt tíz év alatt el- 
foglalt egyházi javak iránt indítandó pereket, valamint azon magonszaka- 
dási vagy másféle pereket is, melyek elhalasztás vagy közbenszóló ítéletek 
által felfüggesztve vannak, a helj^tartó, akárhol leend a hazában tartózko- 
dása, folytonosan Ítélje, ezen rendelés által azonban az ország többi rendes 
bíráinak itélő hatalma semmi csorbulást nem szenvedvén. — Jegyzet. Az 

19* 



148 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ilyen ítéletek hajdan, Korvin Mátyás I. türv. l-ső ágazatának tanúsága sze- 
rint, a királyt magát illeték. 



Ferdinánd királynak most előterjesztett FV-dik törvénylevelét tör- 
vénykönyvünkben Slavőnia főembereinek és nemeseinek 1538-dik évi 
vízkereszt napján Körözsön tartott országos gyülésökben hozott 26 ágaza- 
tai követik, melyek szinte nagyobb részint az ország védelmével foglal- 
koznak, s közölök: 

1) Ideigleni vagy napi szükségeken segélő rendeleteket tárgyalók: 

Az l-ső ágazat, melyben Slavónia rendéi a királyi felségnek azon 
évre két forintnyi segedelempénzt ajánlanak, s annak fizetésétől ez úttal 
csupán a falunagyokat , lelkészeket, nemes telken lakokat, és 6 forintnyi 
értékkel nem bírókat veszik ki, egyébiránt a király tetszésére hagyván, váj- 
jon új összeszámítást akar-e tétetni vagy nem ? 

A 2 — 5-dik ágazatok, melyekben határoztatik : hogy minden főem- 
ber és nemes minden 36 jobbágytól egyjól fölfegyverzett lovast egész éven 
át a határszéleken az országnak kapitánya mellett, és pedig a zászlós ura- 
kat kivéve , annak vezérlete alatt folyvást tartani , továbbá minden nemes 
és hazafi mindenkor hadra készen lenni, ésmihelyest a bánok szükség meg- 
kívántával parancsolandják, jobbágyaiknak ötödrészével, vagy szükség ese- 
tében többekkel is, az ország kapitánya mellé összeseregleni tartozzék, ez 
köteles lévén minden felkelés-hirdetéskor mindenik szolgabíróhoz egy arra 
alkalmas egyént küldeni, ki a szolgabírónak működése által Idállított kerű- 
letbeli hadinépet kirendelt helyre vezesse. 

A 6-dik ágazat, mely a király által ezen táborozásra adott ágyuk 
és azokhoz tartozó hadi szerek vitelére nézve azt rendeli : hogy az ágyuk 
vontatására ugyan Körözs városa 16 és Zágráb városa 24, az ágyukhoz 
tartozó hadiszerek hitelére pedig a lepaglávai és más remeték 12 lovat 
szükséges kocsikkal együtt folyvást készen tartsanak ; de ellenben élelmi 
szerek vitelére ne köteleztessenek. 

A 7-dik ágazat, melyben a felségtől egy oly alkalmas egyénnek 
tartása kérettetik , ki az ország kapitányával a határvárakat évnegyeden- 
kint megvizsgálja , és fogyatkozásaiknak pótlását eszközölje. 

A 8-dik ágazat, mely minden határszéli birtokosnak törvény-kije- 
lölte büntetés alatt kötelességül teszi : hogy török sereg közelgését észre- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ^VLATT. 149 

vévén, ágyukisütés, tűzrakás, vagy más jelek által azt a fenyegetett tarto- 
mánynak hírül adják. 

A 9-dik ágazat, melyben kijelentik a rendek : hogy a határvárak 
megerősítését, s őrük állítását illető oly dolgokat , melyeket titokban tar- 
tani szüJíség, a bán uraknak ajánlották. 

A 10-dik ágazat, mely a hadi népeknek urak, nemesek, és lelké- 
szek házaikba szállását tilalmazza. 

Ali — 15-dilc ágazatok, melyek a hadi nép élelmezésére nézve 
rendelik : hogy a Idráljd felség egy ahhoz értő élelemszeri főnököt küld- 
jön, ki az országnak emberével az élelmezés dolgára ügyeljen , s hogy a 
hazafiak minden luísz jobbágyháztol folyvást egy, élelmi szerekkel terhelt 
szekeret készen tartsanak, és azt az élelemszeri főnök felszólítására azon- 
nal egymás után, mint a sor reájok jövend, az illető rakhelybe szállítsák, 
ott az oda szállított élelmi szereiket az ország által kiszabott s ezen tör- 
vénylevél sarkán elősorolt áron árulni tartozván. Végre hogy a hadinépnek 
élelemmeli biztos elláthatása végett minden főemberek, nemesek és káp- 
talanok búza, rozs és köles terméseilíet a kiiályi adószedőnek egy szolga- 
bíró jelenlétében előmutatni, és annak följegyzése szerint mindazok- 
nak huszadrészét a határszélek számára átengedni , és oda szállítani tar- 
tozzanak. 

A 16-dik ágazat, mely az egyházi személyeknek kötelességül teszi: 
hogy a most ajánlott segedelempénzbeli illetőségöket, mivel azt az ország 
rendéi az országnak különös szükségeire, a királyi felség pedig máshová 
fordítani kívánnák, míglen az iránt teendő folyamodásukra választ nyerend- 
nek, magoknál tartsák meg. 

A 17-dik ágazat, mely az utóbbi zavarok alatt elfoglalt jószágok visz- 
szavételének módját szabályozza. 

A 18-dik ágazat, mely a törvényszékeket bójt második vasárnapján 
megnyittatni, de ez líttal a birtoki jogok iránti régi perek mellőztével íté- 
let alá csak a zálogváltó, és a király koronázása óta keletkezett birtoki jo- 
gok, hatalmaskodó tettek, és adományok iránti pereket vétetni pa- 
rancsolja. 

A 25-dik ágazat, mely Slavónia néhány különös kiadásainak födö- 
zésére minden jobbágytelektől 10 dénárt vétetni, és az albánnak kezébe 
szolgáltatni parancsol. 

2) Állandó szabályul szolgálnak : 



150 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A 19 és 20-dik ágazatok, melyek rendelik: hogy az idézés ország- 
iiagyokia és birtokos nemesekre nézve tizenötöd napra bán embere és káp- 
talan bizonysága, egy-telkes nemesekre nézve pedig szolgabíró által tör- 
ténjék. Továbbá hogy idéző és tudósító levélért az itélőmesternek 50, és 
a káptalannak szinte 50 dénár fizettessék. 

A 21 — 24-dik ágazatok, melyek a parasztokat hajdani szabad köl- 
tözési jogukba \isszahelyezik, és amiak módjára nézve egyszersmind hatá- 
rozzák : 1) Hogy, ha ki másnak jobbágyát maga jószágára átvonni akarja, 
maga mellé vévén egy szolgabírót, általa földbér fejében tegyen le négy 
dénárt , és a parasztot elbocsáttatni kéresse. 2) Hogy így megnyeretvén a 
költözési szabadság, a paraszt még 15 napig megmaradni, és azalatt min- 
den tartozásait és adósságait lefizetni tartozzék. — 3) Hogy ezeknek meg- 
történte és a 15 napnak lefolyta után a szolgabíró a jobbágynak elhagyan- 
dó lakában ismét jelenjék meg, és ótet minden ingó javaival együtt fényes 
nappal vezesse el; mire a jobbágy jövő 15 nap lefolyása alatt minden in- 
gó vagyonával együtt új urához szabadon átköltözhessek , és ha előbbi tel- 
kén vetései maradnának, azoknak kár elleni mentesítésére rendeléseket te- 
hessen, és megérvén a gabona, földének termését, letévén a földesúrnak 
illetőségét, szabadon elvihesse. Végre — 4) Hogy az olyan földesxir, ki a 
költözési szabadság megnyerése után jobbágyát visszatartóztatná, a megyé- 
nek grófja, algrófja, és szolgabirái által 25 gíra terhével annak elbocsátá- 
sára szoríttassék. 

A 26-ik ágazat, mely mindenféle ércpénzt való értékében, jelesen 
75 dénárt egy forintért, s egy garast 4 krajcárért vagy 16 bécsiért, elvé- 
tetni parancsol. 



I. Ferdinánd V-dik torvénylevele országunk főpapjai, bárói, főembe- 
rei, és egyéb karai és rendjeinek 1542-dik évi sz, Bálint napja utáni va- 
sárnapra lűrdetett besztercebányai országos gyűlésében hozatott , s az or- 
szág rendéinek előszavából és 51 ágazatból áll, melyek közöl 

1) Ideigleni vagy napi szükségeken segélő rendeleteket tárgyalók: 
Az 1 — 15-di]{ ágazatok, melyekben országunk rendéi a pártok kö- 
zötti tökéletes kibékülés és az egyetértés visszaállítása végett rendelik : 
hogy minden oly várak, mezővárosok, faluk s más birtoki jogok, me- 
lyeket egjik vagy másik király ellenfeléhez-állás miatt akár örökösen akár 
ideigleni birtokul ajándékozott, valamint az olyak is, melyek I. Lajos király 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI hAz ALATT. 151 

halála fjta valaki által jogtalanul elfoglaltattak , jövő virágvasárnapig hív- 
ségtelcnség büntetése alatt, és pedig a jogtalanxii elfoglalt jószágok a neta- 
lán idő közben bennük épített erősségekkel együtt minden pénzfizetés nél- 
kül bocsáttassanak vissza , és ha a birtokos ezt teljesíteni elmulasztaná , a 
vármegye a jószág tulajdonosának hozzája tett folyamodására a panasznak 
valóságát kitudni, és arról meggyőződvén, levele által, közelebb fekvő vár- 
megyékben ugyan a királyi helytartót, másokban pedig az országnak egyik 
kapitányát a bepanaszlott jószág visszafoglalására azonnal felszólítani, ezek 
pedig nemcsak azon jószágot fegyveres erővel visszafoglalni és tulajdono- 
sának visszaadni, hanem a makacs letartóztatónak , mint hívségtelenségbe 
esettnek, minden jószágait egyszersmind elfoglalni , s azokat a királyi fel- 
ség oly híveinek, kik hívségükért jószágaiktól megfosztattak, addiglan, míg 
tulajdon birtokaikat visszanyerendik , átadni tartozzanak , az ily lefoglalt 
jószágok egyébként az ország közszülíségeinck födözésére árverés útján 
eladandók lévén. Továbbá az ország rendéi kérik a királyi felséget : hogy 
6 is a maga kezénél létező ily jószágokat visszabocsátani , és Mária özvegy 
királynét hasonlóan a nála lévőknek , nevezet szerint Viglés , Lipche és 
Dobraniva váraknak A'isszaadására , Izabella királ3aiét pedig ezen rendele- 
teknek elfogadására bírni méltóztassék. 

A 16 — 19-dik ágazatok, melyek a király régi hívei I. Lajos király ha- 
lála óta hozott törvényeknél fogva indított pereiknek , — a hatalmaskodó, 
habár hűségre tértek által elkövetett, tetteknek, s a feljebbvitt, zálogi, 
hitbéri, és más, Lajos király halála óta kezdett akármiféle pereknek királyi 
helytartó és országimk rendes birái általi ítélet alá vételét sürgetik. 

A 20-dik ágazat, mely azokra, kik a fenn előadott rendeletek sze- 
rint visszabocsátott jószágokat ismét erőszakosan visszafoglalnák, hÍA'ség- 
telenség büntetését szabja, 

A 21-dik ágazat, mely a zavarok alatt elhatalmazott erőszakosko- 
dásoknak, bántalmaknak és károsításoknak megszüntetésére a megsértett- 
nek a megye grófja és közönsége által azonnal elégtételt adatni parancsol. 

A 24-dik ágazat , mely a veszprémi püspök és Gersei Pethő Péter 
által egymás ellen elkövetett hatalmaskodásokat, és Pethő Péternek az ál- 
tala elfoglalt püspöki jószágok visszabocsátásárai készségét előadja. 

A 25-dik ágazat, mely a János király halála után Ferdinánd hűsé- 
gére visszatértek által elkövetett hatalmaskodások és bántalmak dolgát 
függőben hagyatni parancsolja. 



152 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A 26 — 41, 50 s 51-dik ágazatok, melyek az ezen gyűlésben aján- 
lott segedelempénzről és fölkelésről rendelkiiznek. Jelesen a segedelem- 
pénzhez ez úttal a parasztok minden kaputól egy forinttal , a molnárok 
vagy szabadosok és zsellérek földesuraik lelkiismeretes mérséklése szerint 
tehetségökhöz illő pénzmenn3aséggel , az akármiféle béres szolgák , bérük 
mindenik forintjától öt magyar kis pénzzel , a jobbágyős urak és nemesek 
jobbágyaik örökbecsüjének, s az egy-telkes nemesek és szabad vagy bánya- 
városok lakosai pedig minden ingó vagyonaiknak hatvanad, a dézsmáiktól 
hazavédelmére fegyvereseket nem tartó papi személyek minden jövedel- 
meiknek tized, és a külföldi kereskedők hazánkban lévő minden árúiknak 
negyvened részével járulni, — a táborozásra pedig minden főpapok, bárók, 
nemesek és birtokos emberek, ha abban a királyi felség személyesen részt 
venne, személyesen megjelenni, és ha jobbágyaik volnának, minden 20 
jobbágytól egy lovast magokkal hozni parancsoltatnak, a káptalanbeliek- 
nek, öregeknek, betegeknek, és az urak várbeli vagy udvari hivatalaikban 
lévőknek mindazáltal megengedtetvén : hogy magok helyett fogadott lovas 
vitézeket küldhessenek, és több osztozatlan testvérek közöl ez úttal is had- 
ba menni csak egy köteleztetvén. Végre az évenkénti zsolddal el nem lá- 
tott huszárokra nézve rendeltetik : hogy nekiek hónaponldnt három ma- 
gyar forint fizettessék, és ha megérdemlenék , ezen fizetősök 20 dénárral 
megtoldatván, három rhénes forintra emeltessék. 

Egyébiránt ezen törvényágazatok közöl különös megjegyzést igé- 
nyelnek: a) A 31-dilí ágazat, melyben azon kérdésre nézve, hogy kinek 
kezébe kellessék a segedelempénzeket szolgáltatni ? a főrendek és nemes- 
ség között meghasonlás történvén, mind a két félnek kivánsága királyi fel- 
ség elébe fölterjesztetüc , és — b) A 41-dik, tígymint eddig még elő nem 
fordult tartalmú ágazat , mely azt rendeli : hogy evangéliom hirdetése , 
gj^óntatás , és hit védelmérei buzdítás végett a sereghez mindenik szerze- 
tes monostor két szerzetest küldeni tartozzék. 

2) Állandó szabáljail szolgálók pedig e következők : 

A 22-dik ágazat, mely az I. Lajos király halála óta 1542-dik évi mar- 
tius 1-ső napjáig lefolyt 15 és fél évet az elidősítés évei közöl kihagyatni 
határozza. 

A 23-dik ágazat, mely az ugyanezen időszak alatti oly adományok- 
ra, örökösödési szerződésekre, örök^allásokra, királyi helybenhagyásokra, 
s elzálogításokra nézve , melyek az idők viszontagságai miatt törvényes 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 153 

birtokba-iktatással meg nem erősíttethettek, azt rendeli : hogy érvényessé- 
güket tartsák meg, de mindazáltal azon kikötéssel : hogy a törvényes ikta- 
tást 1542-dik évi mártius 1-ső napjától számított egy év leforgása alatt ki- 
pótolni szükség légyen. 

A 45 — 48-dik ágazatok, melyek a harmincadokra nézve rendelik : 
1) Hogy minden líjonnan felállított harmincadok törültessenek el. — 2) 
Hogy a nemeseknek házi szükségeikre szolgáló holmiktól harmincad ne 
vétessék. — 3) Hogy a harmincad dolgába magcít Idrályi felség megegye- 
zése nélkül senki se avassa. — 4) Hogy azon magánosok , kik a kezeik- 
nél lévő harmincadok iránti jogaikat elő nem mutatnák , azokat minden 
fiókhel}'eikkel együtt ereszszék a királyi felségnek vissza. 

A 49-dik ágazat , mely parancsolja .- hogy a megj és grófok a hiva- 
talbeli esküt, ha eddig elmulasztották volna, azonnal tegyék le. 

Ezen törvénylevélre nézve a királynak Linc városában 1542-diki 
április 30-dikán költ válaszával is bínmk, melyet Kovachich Márton *) 
hozott napfényre, s meljben Ferdinánd király az ország rendéinek a La- 
jos király halála óta jogtalanul A^agy ott kijelölt adományzások mellett le- 
tartóztatott jószágok visszabocsátása iránti rendeleteiket dicséri , helyben- 
hagyja, és önmaga részéről is teljesíteni igéri, valamint szinte Mária özvegy 
királynénak azok teljesítése iránti készségét is , miheljest igazságos köve- 
telései bételjesíttetnek, kinyilatkoztatja; továbbá az ország rendéinek többi 
előterjesztett ágazatait is helyben hagyja, s egyedül csak háromra nézve 
tészen kivételt vagy módosítást, jelesen: 1) Azon ágazatra nézve, mely az 
újonnan felállított harmincadokat eltörli ; melynek rendeletét addig , míg 
a törököktől Buda visszavétetvén az ország régi állapotjába visszahelyezte- 
tendik , azon oknál fogva felfüggeszti , mert mostan a budai és több más 
harmincadaitól megfosztatva vagyon. — 2) Azon ágazatra nézve , mely a 
városok lakosaira rótt segedelempénzről szól ; melyre nézve azt rendeli : 
hogy a városi lakosok, ha igaz az, mit követeik által nekie előterjesztettek, 
t.i. hogy a városi házak és szőllők azon törvénycikkben hibásan és az or- 
szágrendei határozatának ellenére sziírattak be a hatvanadrésznyi adóval 
terhelt tárgyak közé, azok értékének hatvanadrészével adózni ne tartozza- 
nak. — 3) Azon ágazatra nézve , melyben a főrendeknek és nemességnek 
azon kérdés felett, hogy kinek kezébe kellessék a segedelempénzeket szol- 

*) Lásd Kovachich : Supplem. ad Vesíig. Comit. III. köt. 169—178, és Sylloge De- 
cret. Comit. I. köt. 393 — 400. lapjain. 
M. T. T. KVK, VIII. 2. 20 



154 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

gáltatni? történt meghasonlása előadatik; mely tárgyra nézve a királyi 
felség megengedi : hogy mind a két fél külön kincstárnokokkal élhessen , 
köteles lévén mindazáltal mind a két fél arra ügyelni, hogy a beszedett se- 
gedelempénzek híven kezeltessenek, és céljokra fordíttassanak, mely vég- 
re, lígymond a király, vizsgálókat küldeni fog, kik a hadinépet számba ve- 
gyék , és a segedelempénzekró'l mindkét rendbelieket szoros számadásra 
szorítsák. 

Egyébiránt ezen királyi válaszban négy oly törvényágazatra is tör- 
ténik utalás, melyek a besztercei törvénylevélben elő nem fordiílnak, t. i. 
1) Egy ágazatra, melyben az ország rendéi nagyságos Pewkry Lajosnak 
szabadon bocsáttatásáért esedezni , — 2) egy másik ágazatra , melyben a 
Sáros vármegyei nemeseknek királyi tisztveló'k zsarolásai elleni panaszát 
előterjeszteni, — 3) egy harmadik ágazatra, melyben a jászői prépostnak 
a múlt segedelempénz alóli fölmentetését kérni, és végre — 4) egy negye- 
dik ágazatra, melj ben Palestan Péter, néhai budai biró ügyét ő felségének 
ajánlani mondatnak. 

Vl-dik törvénylevele az országrendeinek 1542-dik évi mindszent 
napján tartott pozsoni országos gyűlésében alkottatott, s hasonlóképen 
51 ágazatra terjed , melyek közöl 

1) Ideigleni vagy napi szükségeken segélők közé számíthatók: 

Az 1 — 4, 6 és 7-dik ágazatok, melyek a besztercei ágazatok ren- 
delése szerint Aisszabocsátandó jószágoknak, s többek közt névszerint 
Lipche , Viglés és Dobraniva váraknak visszaadatását , az ellenszegülők- 
nek büntetésével együtt szorgalmazzák, s ezek jószágainak árverését a ki- 
rályi kamara tisztjeire bízzák. 

A 8 — 27-dik ágazatok , melyekben a rendek jövő évre a törökök 
elleni részletes táborozásra és az ország közszükségeire egy, és az orszá- 
gos táborozásra ismét egy más amahhoz hasonló, mennyiségökre a beszter- 
ceivel együtt véve egyenlő, segedelempénzt ajánlanak, s azok beszedésé- 
nek módját és határidejét elintézik ; továbbá az előbbi segedelempénzek 
felett mind a megye pénztárnokai által a kamara tisztjeinek, mind pedig 
ezek által ő felségének a jövő országgyiílési rendek előtt adandó számadá- 
sok dolgát, s a bevett segedelempénzek és kiállított fegyveresek lajstromai- 
nak kamara tisztjei által teendő pontos egybehasonlitását , és végre a jövő 
országos felkelés terhének mindenki által mily mértékbeni viselését tár- 
gyalják. 



r. TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 155 

A 31- és 32-dik ágazatok, melyek azt határozzák: hogy a beszter- 
cei decretuinba foglalt pereknek , és a jelen zavargások alatt elkövetett 
hatalniaskodásoknak és bántalmaknak elitélése Pozsonban jOvó vízkereszt 
ünnepének nyolcadán kezdessék meg, és minden félbcszakasztás nélkül 
folytattassék, s e perekben királyi felségtől vagy helytartójátéi nyert sem- 
mi nemű perhalasztás tekintetbe ne vétessék. 

A 36 — 38-dik ágazatok, melyek a vérmegyéknek rendbehozására 
nézve rendelik : a) Hogy ha mely vármegyének része e zavargó idóTcben el- 
szakasztatván, más szomszéd megyéhez csatoltatott, azt az ily megyének 
grófja hivatalának vesztesége alatt azonnal adja vissza. — b) Hogy Hont 
vármegyét, melyet két ellenpárthoz szító grófja, Nyáry Ferenc és Balassa 
Menyhért ketté szakítottak, lűvatalaik vesztesége alatt ismét egyesítsék, 
és küzdolgaikat a szokott helyen egyesült gyűléseken tárgyalják, és min- 
den zsarnokságtól óvakodjanak. Végre — c) Hogy azon megyés grófok, 
kik hivatalbeli esküjüket még le nem tették, lűvatalaik vesztesége alatt 
jövő gyertyaszentelőig a királyi felségnek vagy helytartójának , a jelen 
nem lévők pedig a megye nemességének közönsége előtt tegyék le. 

A 39-dik ágazat, mely a János király éltében annak birtokában és 
alattvalói között akár törvény lítján akár Írásbeli egyezés által történt 
peres ügyek bevégzéseit erejökben megtartatni rendeli. 

A 40-dik ágazat, mely Lajos király halála óta erőszak, kényszerí- 
tés , vagy más törvénytelen mód által eszközlütt mindennemű felvalláso- 
kat, és jószág-lekötelezéseket érvényteleneknek nyilatkoztat. 

A 43 — 45-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi Keglevith 
Pétert magonszakadott Csáktornyai Ernust Dáiid várainak hamis ürügy 
alatti elfoglalása és makacs letartóztatása, Podmaniczky Jánost és Rafaelt 
pedig részint néhány egyházi és másféle jószágok jogtalan bitorlása, ré- 
szint párütésbeni makacs megmaradásuk miatt, ha két hónap lefolyása 
alatt kötelességüket nem teljesítik , fejők és jószágaik veszteségében ma- 
rasztalják, — továbbá mivel az említett Podmaniczkyak zsoldjokban lévő 
némely morvaországi nemesek és sléziaíak a király híveinek marháit ra- 
bolgatják , a királyi felséget kérik : hogy ily rablások nem tűrését azon 
tartományok kapitányainak kötelességül tenni méltóztassék. 

A 46 — ■49-dik ágazatok, melyekben a királyi felség kéretik : hogy 
1) az általa miílt zavargások alatt történt egyházi és világi javak lekötele- 
zéseinek elitélésével , melyet a besztercei ágazatok önmagára ő felségére 

20* 



156 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

biztanak, minthogy temérdek gondjai miatt arra reá nem ér, helytartóját 
és országunk rendes bíráit megbízni , — 2) a borsmonostori apátságot , és 
más jószágokat, melyeket a németek Sopron és Vas vármegyékben elfog- 
laltak, és az ottani királyi várakhoz csatoltak, földesuraiknak visszaadatni, 
és az ottani királyi birtokot terhelő' adózásokat a megye pénztárába befi- 
zettetni, — 3) Szombathely várát, melyet Bakith-családnak elzálogított , 
a győri püspöknek mennél előbb visszaadatni, és Bakith- családot kielégí- 
teni, végre — azon szándékát, melynél fogvást mennél számosabb ma- 
gyar nemeseket zsoldjába fogadni kivan, minden vármegyében kihirdettet- 
ni kegyeskedjék. 

Az 51-dik ágazat, melyben az ország rendéi ő felségét kérik: hogy 
az ország védelmére fogadott katonákat minden késedelem nélkül azon 
tájakra helyezze, hol az ország védelme kívánja, és a földnépének zsaro- 
lásával máshol élni ne engedje, az eddig általok okozott károkat pedig 
megvizsgáltatni , és zsoldjailíból megtéríttetni parancsolja. 

2) Állandó szabályiíl hozottak közé pedig tartoznak : 
Az 5-dik ágazat, mely a megye grófjának, algrófjának, és szolga- 
biráinak hivataluk vesztesége alatt kötelességül teszi: hogy új fosztások 
vagy jószág-elfoglalások eseteiben a megfosztottat a tett valóságának egye- 
düli bebizonyodása mellett jószága birtokába azonnal helyezzék vissza, és 
a jószág-elfoglalót egy év lefolytáig annak birtokában büntetlenül maradni 
ne engedjék , és ha ők arra elégtelenek volnának , hivatalos felszólításidíra 
az ország kapitányai nekiek segítségül lenni tartozzanak. — Itt találjuk a 
rövid útii visszahelyezés behozásának kikiáltott gyűléseink (Proclamatae 
Congregationes) eltörlése utáni első kísérletét. 

A 28- és 29-dik ágazatok , melyek az igazság kellő kiszolgáltatha- 
tása végett azt rendelik: hogy ország nádora, ki csak általános, nem pedig 
részletes országgyűlésekben (in Comitiis Generalibus , non in Particulari- 
bus) minden karok és rendek szavazatai által választatni szokott, ezen 
gyűlésben , bármily szükséges lenne , nem választathatván, a királyi felség 
a nádor előtt folyni szokott peres ügyek Ítélésére a karok és rendek sza- 
vazatai által egy bírót válaszszon, kinek helyettese (Vicesgerens) és itélő- 
mestere is legyen. Továbbá hogy egyszersmind ítélőmesterek , és királyi 
ügyigazgatő, és 12 törvénytudó ülnökök választassanak , és azoknak fele 
mind a király tanácsában, mind az ítélőszékben mindenkor jelen légyen. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 157 

Jegyzet. Onnan, liogy ezen országgy illés, jóllehet az ország [rendéinek e 
gyűIésbőH feliríisának tanúsiíga szerint abban országunknak minden főpapjai , bárói , 
és másféle karai és rendel jelen valának , itt a 2S-dik ágazatban részletes gyűlésnek 
jelöltetik, eléggé látható: hogy általános országgyűlésnek még e korban is csak az 
olyan gj'iílés lartaték, melyre minden főemberek és nemesek egyenkénti megjelenésre 
egybe hívatának. 

A 30 -(lik ágazat, mely azt határozza: hogy a királyi felség hely- 
tartója mellé 4 főpapot és 4 bírtít rendeljen , kiknek tanácsával az ország 
mindennemií dolgainak kormányzásában éljen, és hogy azoknak fele a 
helytartó mellett mindenkor Pozsonban maradni tartozzék. 

A 33 — 35-dik ágazatok, melyek a városokra, faliikia, és más akár- 
mely közönségekre, lígymint soha magonszakadásba nem eshetó'kre nézve 
azt rendelik : hogy a szent koronára akármely cím alatt szállott vagy jöven- 
dőben szállandó jószágok és birtoki jogok ezután nekiek ne adományoz- 
tassanak , az eddigien általok igazságos cím alatt nyert adományzások 
mindazáltal érvényességüket örökre megtartván. Továbbá hogy az érdek- 
lett közönségeknek akármiképen szerzett jószágaik és birtoki jogaik azon 
vármegyéktől, melyekben feküsznek, többé el ne szakasztassanak, és azok- 
nak közterheit, nevezetszerint a kamaranyereség, és másféle adózások, és 
táborozási pénzek terhét, ellent nem állhatván akármiféle mentességeik, 
viselni tartozzanak. 

A 41- és 42-dik ágazatok, melyek a királyi cancellaria által be- 
hozott azon líjításokat, melyeknél fogvást közdolgok felett megyei előter- 
jesztésre adott válaszoktól is taksák vétetnek, és a bírói levelek is, me- 
lyeket előbb a cancellár önhatóságából szokott kiadni , a dolognak királyi 
tanácsbani meghányása után királyi felség különös meghagyása mellett 
adatnak ki , eltörültetni rendelik. 

Az 50-dik ágazat, melyben az ország rendéi ő királjd felségét 
kérik , hogy Muzika , máskép Laskán Mártont, esztergomi várkapitánj'át 
katonai, főleg azon vár védelmében tett nagy érdemeiért birtoki jog aján- 
dékozása által az ország igaz nemesei közé felvenni méltóztassék. 

Itt megemlítést igényel az is : hogy Kovachich Márton az ország 
rendéinek azon felírását is napfényre hozta*), mely mellett ezen törvény- 
ágazatokat a királyi felségnek helybenhagyás végett benpijtották. Ezen 
felírásban országimk rendéi elismerik és megköszönik a királynak orszá- 



*) Lásd Kovachich: Vest. Comit. 661— -663, és Sylloge Decr. Comit. I. köt. 400—403. IL 



158 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

gunk védelme , megtartása , és egybekapcsolása melletti nagy fáradozásait 
és érdemeit, továbbá elismerik, hogy a magyar nemzet polgári és külsó 
hadak által erejétől már megfosztatván, külső segedelem nélkül magát 
nehezen tarthatja többé fenn , és ugyanazért jóvá hagyják a királynak 
azon szándékát, melynél fogva a birodalmi gyűlésre utazván, ott a mtílt 
évben három évi segedelemnyújtás végett kötött szerződést megerősíttetni, 
és így a múlt nyáron szenvedett vereség kárát jövő' tavaszszal megtéríteni 
kívánja. Hasonlóképen szükségesnek elismerik azon gondoskodását is, 
melj'nél fogva elutazása előtt a határvárakat szükséges hadinéppel irteg- 
rakni, és a besztercei rendeléseknek végrehajtására nézve a célirányos 
rendeléseket megtenni kivánja; végre előadják: hogy ők is az ország vé- 
delmére , és külső ellenség kiküszöbölésére , és a belső béke helyreállítá- 
sára az itt megerősítés végett benyiíjtott törvényágazatokat közegyetértés- 
sel szerzettek legyen, melyek nyilván tanúsítván azt, hogy a magyar 
nemzet megtört ereje mellett is a mindenünnen környező veszélyekkel 
eldődeik példája szerint megküzdeni kész , a külső nemzeteknek is sege- 
delemnyi'ijtásra buzdításul szolgálhatnak. 

Vll-dik törvénylevele 1543-dik évi sz. Erzsébet napján tartott 
besztercebányai országgyűlésben hozatott, és az országrendeinek elősza- 
ván túl 36 törvényágazatból áll, melyeket törvénykönyvünkben a ki- 
rálynak Prágában 1544-düc évi januarius 25-kén költ válasza követ. 

Előszavukban megköszönvén országtmk rendéi és karai a királyi 
felségnek őket egymás közötti kibékülésre és egyetértésre ösztönöző inté- 
sét, minden erejöket e célra, mely nélkül a haza végromlását elhárítani 
lehetetlen , fordítani Ígérik. 

A mi e törvénylevélnek ágazatait illeti, közölök 
1) Ideigleni vagyis nap szükségein segélő rendeletűek: 
Az 1-ső és 2-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi a mások 
által jogtalanul letartóztatott jószágoknak múlt évi besztercei gyűlés hatá- 
rozatai szerinti visszabocsátását sürgetik , és azon határozatoknak megtar- 
tását mind önmagok fogadják, mind pedig az ország kapitányainak köte- 
lességül teszik. 

A 4-dik ágazat, mely a hangóchi, sztropkói és más ujonan épített 
várakat, melyekből birtokosaik rablásokat s másféle kártételeket űznek, 
az ország kapitányai által lerontatni parancsolja , és új várakat magánosok 
által építtetni tilalmaz. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ AT. \TT. 159 

A 6-dik ágazat, mely olyak szolgálatában lévő nemeseknek, kik a 
jelen törvénynek ellenére másoknak jogtalanul letartóztatott jószágait visz- 
sza nem adnák, hívségtelenség büntetése alatt kötelességül teszi: hogy 
nraikat azonnal hagyják el. 

A 7- és 8-dik ágazatok, melyekben a királyi felség és Mária özvegy 
királyné kéretnek , amaz ugyan, hogy az oly magánosoknak határszéli 
váraikat is , kik azokat védni nem képesek , ó'rsereggel ellátni , emez pe- 
dig, hogy az ország védelmére magyarországi jövedelmeiből hadi népet 
tartani kegyeskedjék. 

A 9 — 25-dik ágazatok, melyek ismét a haza védelméről, és az 
arra szükséges segedelempénzről , és a fegyveresek kihágásainak bünteté- 
séről szólanak , jelesen pedig rendelik : hogy minden jobbágy sz. Pál for- 
dulásakor egy, és sz. György napjakor ismét egy forint segedelempénzt 
fizessen, és hogy ezen segedelempénzből minden forintból 75 dénár min- 
den 100 jobbágytól urak által állítandó , és az ország kapitányai mellett 
határszéleken tartandó 4 lovas vitéznek tartására, 5 dénár a vármegye 
szükségeire, és 20 dénár a királyi pénztárba fizettetvén, az országnak köz- 
szükségeire fordittassék. Továbbá hogy az urak és jobbágyős nemesek a 
most említett 4 lovason túl minden 100 jobbágytól még 2 lovast a ha- 
társzéleken tulajdon költségökön folyvást tartani, az országos táborozásra 
pedig személyesen felkelni , és magokkal minden 100 jobbágj'tól a most 
érdeklett kettőnek beszámításával, 4 lovast vinni, és minden 10 jobbágy- 
tól 2 jól fölfegyverzett gyalogot kiállítani, az egy-telkes nemesek minden 
nemes udvartól egy forintot fizetni , és öt egész kúriától egy lovast állí- 
tani, — a prépostok, apátok, és káptalanok a fennérdeklett terheket más 
birtokos módjára viselni, és azon kívül tizedeiktől a múlt évi besztercei 
törvény szerint adózni tartozzanak , — a szabad és bányavárosok , mivel 
az országnak és önmagoknak védelmére egy időtől fogva bizonyos számii 
lovasokat és gyalogokat tartanak, ez úttal más teher alól fölmentetvén. 

A 33-dik ágazat , melyben a királyi felség kéretik : hogy felső vár- 
megyékből a király itélőszékéhez perlekedés végett járulni a törökök 
miatt veszedelmes lévén, Báthory Andrást néhány ítélőmesterrel, és üi- 
flökkel mint megbízott királyi bín'tt, oda küldeni méltóztassék. 

A 34-dik ágazat, mely a miilt évi országgyűlések ágazatainak meg- 
tartását szorgabnazza. 



160 A MA.YAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

2) Állandó szabályul szolgálok pedig e következdk : 

A 3-dilc ágazat , melyben nyilván kijelentetik : hogy az erőszakos 
jószág-elfoglalók ellenfeleik által az elfoglalt jószágnak ország kapitánya 
segedelme által eszküzlütt visszaadása után is az erőszakoskodás és károk 
miatt perbe fogathatnak. 

Az 5-dik ágazat, mely az erőszakkal elvitt jobbágyot törvény bün- 
tetése alatt visszaadatni parancsolja. 

A 26 — 28-dik ágazatok, melyek a némelyek által líjabb időkben 
harmincad vagy úti vámpénz címe alatt nem csak jobbágyokon és városi 
polgárokon, hanem nemeseken is elkövetni szokott zsarolásokat eltörültet- 
ni, a hamis pénzverőket megbüntettetni, és az erőszakos dézsmaelfoglaló- 
kat visszaadásra szoríttatni és szinte megfenyíttetni parancsolják. 

A 29 — ^32-dik ágazatok, melyek az igazság-kiszolgáltatásra nézve 
rendelik : hogy az ország kapitányai a végrehajtással foglalkozó káptalani 
vagy konventi tagokat védeni tartozzanak , — hogy a királyi felség és 
helytartója azokat, kik az Ítélet végrehajtásában eljáró bírákat, királyi 
embereket, és hiteles helybeli bizonyságokat bántalommal illetik, minden 
kegyelmezés kizártával büntessék, — ■ hogy a királyi cancellaria ország 
törvényeibe ütköző leveleket és parancsokat ki ne adjon, — és hogy a ki- 
rályi helytartó az oldala mellett lévő rendes bírákkal nem csak hatalmas- 
kodási esetekben és feljebbvitelekben, hanem zálogi, adóssági, lűtbéri, 
kártételi , és erőszakos elfoglalási perekben is folytonosan ítélni , és ítéle- 
teit végrehajtani tartozzék, 

A 35-dik ágazat, mely a jogtalamil elfoglalt jószágokban történt 
beiktatásokat érvényteleneknek nyilatkoztatja. 

A 36-dik ágazat, mely nemes jószágokat biró pórokra és közem- 
berekre nézve azt rendeli : hogy a terheket egytelkes nemes gyanánt vi- 
st-ljék, és ily birtokaikra nézve a megye grófjának engedelmeskedjenek; 
és ha e törvénynek eleget nem tennének , a királyi felség által ily birto- 
kaiktól fosztassanak meg. 

A mi a királynak ezen törvényágazatokrai válaszát érdekli : abban 
a király , az elzálogított várak és jószágok ügyét , melyet visszajövetelére 
lialasztatni kíván , egyedül kivéve , mindent helyben hagy. Egyébiránt pe- 
dig az ország rendéit minden visszavonások száműzésére, és az ajánlott 
segedelempénznek pontos behajtására felszólítja , és önmaga és országunk 
főkapitányai részéről a tett határozatok végreliajtására nézve minden ki- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 161 

telhetőt igér. — Továbbá megkösziinvén az ország rendéinek azon nyilat- 
kozatát , melyben Magyarország védelmére tett fáradozásait elismerik , és 
megdicsérvén azon készségüket és állliatatosságukat, melylyel eldődeiknek, 
kik a keresztyén nemzeteknek törökök ellen több századokon át legerősb 
bástyául szolgáltak, dicső példáját követik, szentül ígéri: hogy mind 
Csehországnak és egyéb ausztriai tartományainak, mind pedig a biroda- 
lomnak rendéivel, és a császári felséggel Magyarországnak védelméről ta- 
nácskozni fog, és azoknak segedelmükről az országnak rendéit már előre 
is biztosítja. 



VlII-dik törvénylevele 1545-dik évi februarius 2-kára hirdetett 
nagyszombati országgyi'ílésben hozatott, és 58 ágazatra terjed, melyek- 
hez a királynak Vonns városában ugyanazon évi április 30-kán költ vá- 
lasza vagyon törvénykönyvünkben ragasztva. 

1) Ideigleni vagyis napszükségein segélő ágazatai e következők : 

Az 1-ső — 4-dik ágazatok , melyekben országunk rendéi , előrebo- 
csátván a király azon jelentésének, hogy a császár ő felségével a török 
ellen ezen évben táborozást határoztak , és hozzájok intézett felszólításá- 
nak említését, az 1542-diki besztercei törvények által visszabocsáttatni 
parancsolt jószágoknak böjt harmadik vasárnapjáigi visszaadását, és ez 
meg nem történvén, azon törvényeknek országunk kapitányai általi szigorú 
végrehajtását sürgetik, a jószágok tulajdonosainak egyszersmind megen- 
gedvén : hogy az érdeklett törvényekben visszabocsáttatni rendelt jószá- 
gokat, valamint szinte a bírói ítélet és végrehajtás megrendelése után le- 
tartóztattakat is , önhatalmokkal is büntetlenül visszafoglalhassák. — Ezen 
önhatalommal élésrei engedelmet mindazáltal , úgymint a királyi tekintet- 
tel és közcsend fentartásával meg nem férőt , a királyi felség válaszában 
lielyben nem hagyá. 

Az 5 — 31-dik ágazatok , melyek a jövő országos táborozásra , és 
élelmi szer szolgáltatására köteleztetésről rendelkeznek, jelesen hogy ezen 
táborozásra a királyi felség mellé minden főpap, országnagy, nemes, és 
birtokos ember (az osztozatlan testvéreket, kik közöl csak egyik tartozék 
táborozni, és a káptalanbelieket, özvegyeket, gyermekeket, üregeket, be- 
tegeket, és várak vagy kastélyok őrizetére otthon maradókat, Idk magok 
helyett mást küldhetének, kivéve) személyesen megjelenni, és azontúl 
mindjájan, oda értve az özvegy királynét, a zálogi birtokosokat, és job- 

M. TT. ÉVK. VIII. 2. 21 



162 A MAGYAR TtID. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

bágyaikra nézve a szabad és bányavárosokat is, minden 10 jobbágytrfl egy 
jól felfegyverzett lovast magával hozni vagy kiállítani, dézsmával bíró 
minden főpap vagy egyházi személy, és sokamara, harmincad, vagj^ más 
királyi jövedelem birtokában lévő minden egyén pedig még ezen jövedel- 
mektől is, jelesen minden 100 forinttői 5 lovast tartani, és kiki a szemlé- 
nek alkalmával fegyvereseit előmutatni tartozzék, a megyei hadinépnek 
kapitánysága az algrőfot, és ha ez arra alkalmatlan volna, a megye által 
választandó egyedet illetvén. Továbbá hogy a hadi nép tartására a táborba 
mindenünnen élelmiszerek küldessenek, a mindenik faluból küldendő 
mennyiségnek meghatározása mind az nrak mind a nemesek jószágaiban 
az algrófokat és melléjök választandó két vagy három nemest illetvén, és 
az ily élelmi szerektől főveszteség alatt sehol harmincad vagy úti vámpénz 
nem vétethetvén. 

A 40 — 43-dik ágazatok, melyekben országimk rendéi a határszéli 
váraknak erősítésére, és a bennök lévő hadi népnek jövő országos felke- 
lésig! tartására egy forintnyi segedelenipénzt ajánlanak , és ugyané célra 
rendelik fordíttatni a királyi felségnek és Mária özvegy királynénak pénz- 
verésből és harmincadokból járó jövedelmeit is, és pedig nem ő felségeik- 
nek tisztjeik , hanem általok választandó magyar nemzetbeli kincsárnokok 
kezelése alatt; egyébiránt ezen segedelempénzbőli részesülésből mindazo- 
kat, kik rablanak vagy szegényeket sanj^argatnak , világosan kizárják. — • 
Azonban a király e rendeleteknek azon részét, mely az ő és Mária özvegy 
királyné pénzverési és harmincadi jövedelmeit érdekli , mint illetlent , és 
mivel ők az ország védelméhez mindenkor kötelességökön felűl is járul- 
nak, mint egyszersmind szükségtelent is, válaszában ismét helyben nem 
hagyta. 

A 46-dik ágazat, mely Vigles, Dobraniva, és Lipche váraknak 
Mária özvegy királyné általi visszabocsátását sürgeti. 

A 47-dik ágazat, mely Podmaniczky Jánost és Rafaelt, mivel a 
király hívségére már visszatértek , a pozsoni decretumban reájok mondott 
hívségtelenség szennye alól felmenti , de egyszersmind őket a királylyal 
tett szerződéseiknek pontos teljesítésére utasítja. 

A 48-dik ágazat, mely Zemplin és Ung több részekre szakasztott 
vármegyéket egyesíttetni rendeli. 

A 49-dik ágazat , mely a királyi szabad és bányavárosokat üti- vám 
és másféle szabadalmaikban megtartatni parancsolja. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 163 

Az 52-dik ágazat , mely azt süigeti : hogy a megyés grófok liiva- 
talbeli esküjüket tegyék le, máskép hivatalaikat veszítsék el. 

Az 53 — 56-dik ágazatok, melyekben a Idiályi felség sürgettetik : 
hogy az egri püspöknek jövedelmeit és dézsmáit letartöztatéiknak kezeiből 
kiszabadítani, Szarvaskeö várát lerontatni, és annak jószágait az egri vár 
ellátására fordítani, Perényi Pétert szabadon bocsátani, és Likawa várát 
Pekry Lajos kezeire visszaereszteni kegyeskedjék. — Ezen négy ágazat- 
ra a király azt válaszolja : hogy az ország rendelnek az egri püspökség 
és Perényi Péter iránti kivánatát ugyan , mihelyest Perényi Péter az egri 
várat kiadandja, a Likawa várát érdeklőt pedig , mihelyest visszatérend , 
illő tekintetbe veendi. 

Az 57-dik ágazat, melyben az ország rendéi ó felségét kérik : hogy 
azon egyéb kérelmekre , melyeket nekie átküldőitek, kegyelmesen felelni 
méltóztassék. 

2) Állandó szabályul hozottak közé soroltathatnak pedig : 

A 32 és 33-dik ágazatok, melyek rendelik: hogy a jószágok visz- 
szafoglalásában vagy végrehajtásokban eljáró kapitányok mellett az urak 
és nemesek a besztercei törvények rendelése szerint felkelni köteleztes- 
senek, és hogy a kapitányok és megyés grófok vagy algrófok a királyi fel- 
ségtől vagy helytartótól visszabocsátandó jószágok iránt nyert oly paran- 
csoknak , melyek a besztercei vagy későbbi törvényekkel ellenkeznek, ne 
engedelmeskedjenek. Ezen utóbbi rendelést is cltöilötte a király ezen tör- 
vénylevélre adott válaszában. 

A 34 — 39-dik ágazatok, melyek az igazság kiszolgáltatására nézve 
rendelik : a) Hogy a besztercei törvényben kijelelt perek ítélésére a tör- 
vényszék minden évben kétszer, sz. György és Márton napján negyven na- 
pig összeüljön, azon az ország rendes biráin s azoknak helyettesein és íté- 
lőmesterein tiíl legalább négy nemes ülnök jelenlenni tartozván, és hogy 
ugyanott ítéltethessenek a leányági rokonoknak osztályrészt vagy leányi 
negyedet követelő pereik, valamint az oldalági örökösödési perek is. — b) 
Hogy a királji helytartó ezen törvényszéki időszakokon kívül is Ítélje 
mind a feljebbviteli pereket, mind pedig az öt eseteknek, és helytartósá- 
gának ideje alatt elkövetett újabb erőszakoskodásoknak és jószág-elfogla- 
lásoknak pereit. — c) Hogy, ha ki ezen zavarok alatt okleveleit elvesztette 
volna, ezen szerencsétlen eset valóságát elégséges tanúsággal bebizonyít- 
ván, igazságos jogaitól el ne essék. — d) Hogy az ítéiőmesterek az alperes 

21* 



164 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

kikiáltásától számított tizedik nap előtt ellene itélőlevelet ki ne adjanak , 
ezen határidő az ítélet betiltására és per folytatására szolgálván. 

A 44, 45 és 51-dik ágazatok, melyek a tetten kapott rablókat, tol- 
vajokat s köznép-sanyargatókat, továbbá azokat, kik az ország kapitányai 
eljárása ellen felkelőknek szolgálatját azonnal el nem hagyják, végre a ha- 
mispénzverőket törvény-kiszabta büntetéssel fenyíttetni szorgalmazza. 

Az 50-dik ágazat, mely a bányamívelésnek felsegélésére, mivel an- 
nak költségei az azt gátló vizek miatt tetemesen nagyobbodtak , azt hatá- 
rozza : hogy egy ezüst gíra a királyi kamara által öf^ forinton váltassék be, 
mi ha meg nem történnék, az ország rendéi többé nem akarnák, hogy a 
bányamívesek a körmöci kamarától függjenek. — ■ Azonban ezen ágazatra 
azt válaszolá a király , hogy a bányák egyedül őtet és nem mást illetvén, 
visszajövetele után belátása szerint gondoskodni fog. 



IX-dik ttírvénylevele 1546-dik évi sz. Pál fordulására hirdetett po- 
zsoni országgyűlésben hozatott , 60 ágazatra terjed , s a királynak elő- és 
utószavával, és a rendeknek rövid bevezetésével el van látva. 

A király előszavában előadja : hogy az ország javáról és a köz bé- 
kérőli gondoskodás végett sz. Pál napjára Pozsonba országgyiílést hirde- 
tett, s abban személyesen elnöklött, és hogy bevégződvén a tanácskozások, 
az ország rendéi nekie megerősítés végett bizonyos ágazatokat átnyújtot- 
tak légyen. Az országrendei pedig bevezetésükben röviden előadják, hogy 
megértvén azokat, miket a király szóval és Írásban elejökbe adott, aláza- 
tosan következőket felelik. Ágazatai közöl 

1) Ideigleni vagy nap szükségein segélő rendeletüek a következők: 

Az 1-ső ágazat , melyben országimk rendéi a királyi előadást he- 
lyeslőleg elismerik : hogy a király mindent , mi a végveszély elhárítására 
és a hazafiak kibékítésére Idgondolható volt, legnagyobb gonddal és költ- 
séggel megkísértett, s ezen érdemeit ismét megköszönik. 

A 2 és 3-dik ágazatok , melyek az ország megszabadítására fordí- 
tott igyekezetek síkeretlenségének okát főképen az isten boszuló haragjá- 
ban helyezilc, mely a királyt az országban hosszabb időre maradni nem en- 
gedi, és múlt évben terhes betegséget eresztvén reá, terveit meghiúsította. 

Az 5 — 14-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi a király ál- 
tal felszólíttatván, azon évre minden jobbágykaputól egy forint és 20 dénár- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁa ALATT. 165 

nyi , s a rovatás bevégzése után tüstént fizetendő segedelempénzt ajánla- 
nak, melyből a forintot ugyan a jobbágy^ a dénárokat i)edig a fOidesrír tu- 
lajdon erszényéből fizesse ; sőt azon esetre, ha ezen segedelcmpénznck cél- 
irányos használatáról meggyőződnek, sz. Lőrinc napjára ismét akkora se- 
gedelempénzt mind önmagok mind jobbágyaik által fizettetni rendelnek. 
Továbbá ezen segedelempénzek kivetéséről és behajtásuk mődjáről ren- 
delkeznek. 

A 16 — 23-dik ágazatok, melyek a haza védelmét tárgyalják, s je- 
lesen rendelik: 1) Hogy a főpapok és inás egyházi személyek dézsmáiktól 
járó fegyvereseiket a határszéleken tartsák. — 2) Hogy, ha országos tábo- 
rozást hirdettetni történnék, a király személye mellett kiki a nagyszombati 
decrétom határozata szerint felkelni , egyes várak megrohanása esetében 
pedig a helytartónak vagy ország kapitányának felszólítására megyés gróf- 
jának vezérlete alatt jobbágyaival egj'titt fegyvert fogni tartozzék. 

3) Hogy a királyi felség az ország jobb védelme és a pártütők le- 
győzése végett legalább az évnek nagyobb része alatt hazánkban tartózkod- 
jék, minden esetre pedig az országban mindenkor nemcsak magyarokból 
hanem külföldiekből álló sereget is tartson. — 4) Hogy a király katonákat 
minden megyékben arán) lag fogadtasson , s hogy az urak rendjéből alkal- 
mas egyéneket , mint katonai főnököket szolgalatjába fölvehessen ugyan, 
de meg ne engedje: hogy egyegy 100 lovasnál többet tarthasson, kiket t. i. 
a zsold netalántáni kimaradásának esetében képes legyen magáéból kitár-, 
tani. — 5) Hogy a nemesek pártütőknek vagy közrend- és bátorságzava- 
róknak szolgalatjába állani, vagy abban megmaradni ne merészeljenek. — 
6) Hogy azok, kik a kiállítandó fegyveresek szemléjénél csalárdsággal él- 
nének, például másnak fegyvereseit magokéi helyett állítanák elő , a kapi- 
tány által halállal büntettessenek. 

A 24-dilí ágazat, mely az I. Lajos király halála óta letartóztatott, 
és még vissza nem bocsátott jószágokat a megyének algrőfja és szolgabirái 
által visszaadatni parancsolja. 

A 25 — 28-dik ágazatok, melyek a királyi felség által az oly nyilvá- 
nos gonosztévőket ugyan, kilí magokat az ország törvényeinek vagy tör- 
vényszékeinek ellenszegezik, vagy a király jövedelmeit és segedelempén- 
zeit elrabolják, vagy az egyházakat jószágaiktól vagy dézsmáiktól meg- 
fosztják, vagy a nemességen és földnépén zsarnokoskodnak, a megye fo- 
lyamodására minden előre bocsátandó per nélkül, azokat pedig, kik vagy 



166 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

Önmagok vagy mások váraiból rablásokat tesznek , annak rendje szerint 
megbüntettetni, és az ilyen várakat lerontatni rendelik. 

A 29-dik ágazat , melyben a király ismét kéretik : hogy Mária öz- 
vegy királynénál az általa letartóztatott váraknak és jószágoknak vissza- 
bocsátását végre már eszközölni méltóztassék. 

A 30 — 35-dik ágazatok, melyek az igazság Idszolgáltatására nézve 
rendelik : a) Hogy a király a besztercei és nagyszombati törvények sze- 
rint ítéló'székeket folytonosan tartasson , és az Ítéleteket királyi hatalom- 
kara által is hajtassa végre. — b) Hogy azokat, kik a törvényszékeknek 
ellenszegülnek , vagy a királyi embereket és liiteles helj ek bizonyságait 
bántalommal illetik, törvény kivánata szerint személyeikben és jószágaik- 
ban büntesse. — c) Hogy az országrendeinek múlt országgyiüési kérelmé- 
hez képest királyi személynökét ítélőmestereivel együtt jövó' sz. György 
huszadik napjára Lőcsére küldje : hogy ott a tiszántúli és néhány felső 
vármegyék részére , azon megyékből néhány esküdt ülnököt maga mellé 
vévén , Idrályi ítélőszéket tartson. — d) Hogy Pozsonban a királyi kúria 
bojt második vasárnapján, és másod ízben ne Márton, hanem Luca napján 
üljön össze, s hogy a helytartó bojt más vasárnajyán kezdje tartani íté- 
lőszéket. 

A 38-dik ágazat, mely azon megyés grófoknak megesküdtetését 
sürgeti, kik hivatalbeli esküjöket még le nem tették. 

A 39-dik ágazat, mely a jobbágyok költözésének kérdése feletti 
határozást jövő országgyx'ílésre halasztván, az erőszakosan elvitt jobbágyok 
törvény büntetése alatti visszaadatását parancsolja. 

A 40-dik ágazat, mely azon megyéket, melyeket Mehmet basa 
levelében tűzzel és vassal fenyeget, a királyi felség védelmébe ajánlja. 

A 42-dik ágazat, mely azon slavóniai és horvátországi torökhatár- 
széli várakat, melyeket uraik védelmezni nem képesek , király kezére bo- 
csáttatni, a szükségteleneket pedig lerontatni rendeli. 

A 43-dik ágazat, melyben a felség kéretik : hogy Slavónia védelmé- 
ről jókorán gondoskodni, a bámiak fizetését kiszolgáltatni, és a határszéli 
birtokos horvát urakat és nemeseket pénzzel segíteni méltóztassék. 

A 44-dik ágazat , mely a törökök által jövedelmeiktől megfosztott 
dunántiili és inneni néhány váraknak vagy őrsereggeli ellátását vagy leron- 
tását sürgeti. 



TÖRVÉNYEINK TÖnTÉNETK AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 167 

A 45-dik ágazat, mely az egri püs|)üküt kineveztetni, s Egerre 
nézve minden szükségeseket incgtétetni sürgeti. 

A 46 és 47-dik ágazatok, nieljek a csallóközieknek gabona- és bor- 
kivitelbeli szabadságtilcat fentartatni, és a spanyol katonákat az általok 
tett adósságok és károk megtérítésére szoríttatni kérik. 

A 48 — 50-dik ágazatok, melyek a hamispénzverőket, igazságta- 
lan vámpénzvevőket, és szabad és bányavárosok vámfizetési s más felmen- 
tettségének megsértőit megbüntettetni, továbbá a szokatlan gázlókat és 
száraz vámokat eltörültetni szorgalmazzák. 

Az 51 és 59-dik ágazatok, melyek közöl amaz mind hazai mind 
külföldi kereskedőknek, kivéve ha tiltott árukat vinnének, igazságos har- 
mincadfizetés mellett szabad átjárást engedtetni kivan, amaz pedig a len- 
gyel királyt hazánkbeli kereskedés iránti tilalmának visszavonására bí- 
ratni kéri. 

Az 52 — 54 és 56 — 58-dik ágazatok, melyekben a felség kéretik: 
a) Hogy Sáros, Ungvár , Zemplén és Ung vármegyéket a János király fia 
pártját követő kassaiak ellen védje. — b) Hogy a megyéktől elszakasztott 
részeknek visszacsatolását eszközölje. — c) Hogy a magánosok kezein 
lévő harmincadokat azokból szabadítsa ki. — d) Hogy Szerdahely , Ba- 
konyiíjvár és Ordö líjonnan épített várakat Podmaniczky által adassa ki , 
és mint rabló-fészkeket rontassa le, továbbá őtet az általa elfoglalt jószá- 
gok visszaadására szorítsa. — e) Hogy az ország határai kiigazítását esz- 
közölje. — f) Hogy Fyersth Móricot az általa jogtalaniíl elfoglalt javak- 
nak visszabocsátására kényszerítse. 

A 60-dik ágazat, melyben a király kéretik : hogy a jószáglekötele- 
lések (Inscriptiones) ügyét a pozsoni törvény következésében a helytartó 
és ország rendes birái által ítéltesse el , és azután velők azt tegye , mit az 
igazság kíván. 

2) Állandó szabályul hozottak közé tartoznak pedig: 

A 4-dik ágazat, melyben a király kéretik: hogy, ha ezután a török- 
kel béke vagy fegyvernyugvás felől alkudozni kívánna, abban alkalmas 
magyaroknak tanácsával éljen , ezek adhatván nekie legbiztost tanácsot. 

A 15-dik ágazat, melyben rendeltetik: hogy a királyi felség sege- 
delempénzek kezelésére és más Iiazánkbeli tisztségeire ne külföldieket ha- 
nem magyarokat alkalmazzon, és valamint más országainak rendjeire néz- 
ve teszi, úgy Magyarország rendéit is régi szabadságaikban tartsa meg; to- 



168 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

vábbá hogy magyar dolgokban csak magyar cancellariájából költ levelek- 
kel éljen , s azokat a hazában létező külföldiekkel is tartassa meg ; végre 
hogy az ország dolgaiban ne gyiirüs, hanem titkos nagyobb pecsétét hasz- 
nálja, és ugyanazért azt cancellárjának adja át, nehogy adomány- és más- 
féle leveleinek érvényessége iránt per támasztathassék. 

A 36-dik ágazat, mely a királji cancellaria, ítélőmesterek, s kápta- 
lanok és konventek leveleinek váltságára nézve régi Mrályaink törvényeit 
megtartatni parancsolja. 

A 37-dik ágazat, mely azon visszaélést, melynél fogva némely 
vármegyékben az alispánok és szolgabírák joszágvisszaadás vagy osztály 
melletti eljárásukért 12 forintot szoktak venni, eltörülvén azt rendeli: hogy 
ezután oly végrehajtásoknál, melyekben birságokat kapnak, semmi fizetést 
se vegyenek, másféléknél pedig ne többet, mint egy napra egy forintot. 

A 41-dik ágazat, mely a jószágaiktól megfosztott, és azért mások 
jószágára vagy városokba menekült nemeseket minden, akár király számá- 
ra akár hazafiak közé fizetendő adózásoktól , papi dézsmaadástól , és a vá- 
rosi vagy más helybeli bíróságtól felmenti, kivéve egyedül az üj lakhelyü- 
kön lévő birtokaik iránti pereiket, vagy ha már magokat valamely szabad 
városban divatozó terheknek önkényt alávetették volna. 

Az 55-dik ágazat, mely némely hatalmasok által elkövettetni szokott 
abbeli visszaélések ellen azt rendeli : hogy a főpapok és más dézsmatulaj- 
don,osok dézsmájokat a földes tíron kívül másnak csak sz. György napja 
után adhassák bérbe, és alíkor is csak oly kötéssel : hogy a bérlő csupán 
a szokott tizedet, és a régtől divatozó mód szerint, nem máskép vehesse 
ki , és a helybeli lelkésznek tizenhatodat kiadni tartozzék. 

Az utószó pusztán a király helybenhagyását és megerősítését fejezi 
ki, s abban egyedül csak a királynak azon nyilatkozata kíván némileg meg- 
jegyzést: hogj- ezen királyi titkos pecséttel erősített ünnepélyes levele ki- 
rályi cancellárja által aláírva légyen. 



X-dik törvénylevele 1547-dik évi sz. Katalin napjára hirdetett or- 
szággyűlésben, melyre a király csak szószólókat (oratores) külde. Nagy- 
szombatban hozatott, s 39 ágazatra terjed, a melyekre törvénykönyvünk- 
ben a reájok jövő évi februarius 22-kén Augsburgban adott királyi válasz 
következik. Ágazatai közöl : 

1) Ideigleni , vagy napi szükségeken segélők közé tartoznak : 



TÖRVÉNYEINK TÖRTENETE AZ Al'SZTRIAI HÁZ AIíATT. 169 

Az 1 — 6-dik ágazatok, meljekben ürszágmik rendéi megköszönvén 
a királyi felségnek hazánk iránti fáradliatlan gondoskodását, és elismervén 
a törökkel kötött öt évi békének hasznosságát , őt arra kérik : hogy a béke 
föltételeinek török részrőli megtartását eszközleni, és e végre a határvá- 
rakban fegyvernyugvás alatt is elégséges ó'rsereget tartani, továbbá a párt- 
ütőknek és rendzavaróknak fékentartására a hadivezért és ország főTíapi- 
tányát szükséges hatalommal és erővel felridiázni, és vagy személyesen az 
országban tartózkodni, vagy pedig Maximilián fólierceget állandó lakásra 
ide küldeni, végre azon benföldi fegyvereseket, kik szülólielyeikről törö- 
kök által elűzettek , mivel nagy részint pártütők zsoldjába állani máskép 
kénytelenek, királyi zsoldba venni, és határszéleken elosztani méltóztas- 
sék. — Ezentúl az 5-dik ágazatban különös megjegyzést igén)'el az ország 
rendéinek azon njilatkozata : hogy magokat nemcsak egyedül magának 
Ferdinándnak, Iianem örököseinek országlása és hatalma alá is örök idólíre 
vetették. 

A 7 — 1 1 és 1 4-dik ágazatok, melyekben az ország rendéi azon évre 
2 forintnyi segedelempénzt ajánlanak, jelesen 160 dénárt hadinépek tartá- 
sára és határszélek őrzésére, 20 dénárt kamanyereség fejében, és 20 dé- 
nárt a felség szükségeire ; továbbá két kincstárnokot, egyet az urak, egyet 
a nemesek rendéből neveznek, s a segcdelempénz kivetését és beszedését 
szabályozzák, és az előbbi segedelempénz hátramaradásainak behajtását 
szorgalmazzák; jelesen pedig a 14-dik ágazatban a királyi felséghez kül- 
dött szószólóknak költségeit a király szükségeire ajánlott 20 dénár segede- 
lempénzből levonatni rendelik. 

A 12, 13, 15, 16, 17, 19 és 20-dik ágazatok, melyek a belső és kül- 
ső bátorságot egyaránt fentartatni szorgalmazzák, és e célokra rendelik : 
1) Hogy a seregek vezére vagy az ország főkapitánya a veszélylyel fenye- 
getett hel^'eken tartózkodjanak, s a fogadandó hadi népet oly helyekre 
oszszák fel. — ■ 2) Hogy a dunáninneni, dunántiíli és slavóniai határvárak 
szülíséges lovas és gyalog hadi néppel haladék nélkül rakassanak meg, és 
mivel az ország elégtelen, a császár birodalmi hercegeivel segedelemnyúj- 
tásra kéressenek, a rablóvárak pedig, szükségtelenségök bebizonyodván, 
rontassanak le. — 3) Hogy minden urak , nemesek és biitokos emberek 
minden 100 jobbágytői 3 lovast és 3 gyalogot folyvást készen tartsanak, 
hogy a szükség megkivánván, azokat a seregek vezérének vagy főkapitány- 
nak segítségére küldhessék , mellettök ők magok is személyesen felkelni 

M. T. T. ÉVK. VIII. 2. 22 



170 A MAGYAR TL'D. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

tartozván. — 4) Hogy az ország főkapitánya mindenkor Egerben, Nyitrán, 
vagy Sempthén lakjék , és ha Tiszántiüra kellene mennie , maga helyett 
arra alkalmas egyedet rendeljen. — 5) Hogy egy főkapitány mindenütti 
felügyelésre elégtelen lévén, a királyi felség dxuiántiíli részek számára egy 
külön főkapitányt nevezzen. 

A 21, 22, 24. és 25-dik ágazatok, melyek a győri püspökség dézs- 
máit a németektó'ljkikneklekütve vannak, visszavétetni, és a győri vár erő- 
sítésére fordíttatni, — • az eiőszakosan elfoglalt jószágokra és dézsmákra 
nézve a múlt országgyűlések határozatait megtartatni, — ^Kürmücün a hia- 
gyár pénzeket régi pénzláb szerint veretni, — s a kolosmonostori rabló 
várat, melyet Podmaniczky lerontott Szerdahely vára helyett építtetett, 
lerontatni rendelik. 

A 34-dik ágazat, melyben a király kéretik : hogy a kihajtandó ük- 
röktőli harmincadot, melynek egy forintról kettőrei emelésébe némely 
tanácsosok és nemesek múlt országgyűlés végén a nagyobb résznek elme- 
netele után egyeztettek meg, minthogy ezen felemelés igen károsnak ta^ 
pasztaltatik, ismét egy forintra leszállítani kegyeskedjék. 

A 37 — 39-dik ágazatok , melyekben a felség kérettetilc : hogy az 
ország határait Styria, Ausztria és Morvaország felé kügazlttatni, Kinigsper- 
ger Honoriust a felső és alsó eöri nemeseknek birtokaikbani háborgatásá- 
tól eltiltani , Fyersth Móricot , mit már miilt országgyűlésen is kértek , az 
általa jogtalamíl elfoglalt jószágok visszaadására szorítani, — Sárkány, 
Rajki és más nemeseknek némely német urak elleni birtoki pereiket elítéU 
tetni, és némely magányos hazafiaknak a rendek szószólói által benyújtott 
kérelmeire kegyelmes választ adni méltóztassék. 

2) Állandó szabályiil hozottak közé pedig sorolhatók : 

A 18-dik ágazat, mely azon eseteket sorolja elő, melyekben a fólca- 
pitány és fegyveres nép általi ítéletvégre-hajtásnak helye vagyon. 

A 23-dík ágazat, mely a helytelen keresettel élőknek perök hat 
gíra birsággali letételét, melylyel előbb ítélet kimondása előtt szabadon és 
büntetlenül élhetének, csak a per első szakában, míg t. i. a bebizonyítás ta- 
miságtétel vagy oklevél-előadás által meg nem történt, engedi helytelen ke- 
reset büntetése nélkül meg. 

A 26 — 33-dik ágazatok, melyekben országimk rendéi mind azon 
rosszaknak okát, melyeket a haza régóta szenved, többek közt a szegény 
jobbágyok elnyomatása által felingerlett Isten haragjának tulajdonítván , a 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 171 

királynak múlt országgyűlésen tett felszólítására nekiek költözési szabad- 
ságukat visszaadják, és ezen egész ügyet szabályozzák. Jelesen: 1) Hogy 
a költözni akaró jobbágy szándékát jövendőbeli urának és a megye egjik 
szolgabírájának jelentse be, ki annak urát jobbágya szándékáról tudósí- 
tani, és ha ez ótet 15 nap alatt megmaradásra nem bírhatná, egy megye- 
beli nemest maga mellé vévén, a költözni kívánót helysége bírái és lako- 
sai előtt arra, hogy nem gyűlölségből, hanem terhei nagysága miatt akar 
költözni , megesküdtetni , és mihelyest földesura iránti tartozásait és azon 
helybeli adósságait kifizette, és netalán pusztulóban létező lakát illő karba 
helyezte, azon nemes jelenlétében költözésre felhatalmazni tartozzék. — 2) 
Hogyha az így költözési szabadságot nyert jobbágyát ura el nem bocsátaná, 
vagy,ha ki másnak jobbágyát költözési szabadság nyerésének ezen lítján kívül 
elvinné , vagy befogadná, a tettes azon jobbágynak emberdíjában, és azon 
kívtíl, az első esetben ugyanazon földesúr ellen, kihez a jobbágy költözni 
kíván, másodikban pedig az előbbi ellen, 200 forintban marasztaltassék, és 
az elmarasztaltnak jószága a bírságok letételéig a g3'őztes fél részére le- 
foglaltassék. — • 3) Hogy az elköltözött jobbágynak háza urára szálljon , ki 
azt tetszése szerint más jobbágynak adhassa; annak tulajdon költségén 
mívelt vagy kiirtott földeit, rétjeit, vagy szőleit mindazáltal csak szolga- 
bíró és egy megyebeli nemes által tett becsiíjöknek lefizetése mellett ve- 
hesse el, addiglan pedig tőlök csak kilencedet és más divatban lévő adó- 
zásokat vehessen. — 4) Hogy a jobbágyköltözési ügyben részrehajlólag 
működő alispán vagy szolgabíró hivatala veszteségével és 200 forinttal 
bűnhődjék, de viszont az eljáró bíró elleni minden ellenszegülés is 72 fo- 
rinttal, sőt ha az ellenszegüléshez verés, sebezés, vagy letartóztatás já- 
rulna, nagyobb hatalmaskodásnak, gyilkolás esetében pedig hívségtelenke- 
désnek büntetésével fenyíttessék, az uradalmi tisztek által tett ellensze- 
gülés esetében urok azon túl magát 12 nemes eskütárssal leteendő eskü 
által kitisztítani tartozván. — 5) Hogy ha jobbágji elbocsátás ügyben a 
szolgabíró megyebeli nemes társával valamely ítéletet hozna , azt a meg 
nem elégedett fél a megye székére , és onnan a király ítélőszékéhez is , és 
pedig végrehajtás előtt feljebb vihesse. — 6) Hogy a jobbágy elbocsátásá- 
ban eljáró alispán , szolgabíró és megyebeli nemes a költöző jobbágytól fe- 
jenként 12 dénárt, az elmarasztalt földesúr jószágai lefoglalásában és át- 
adásában foglalkozók pedig a győztes féltől 12 forintot vehessenek. 

A 35-dik ágazat , mely a dézsmajoggal bíró főpapoknak vagy káp- 

22* 



172 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

talanoknak és konventeknek, ha dézsmáikat bérbe adni akarják, köteles- 
ségül teszi: hogy tizedelőjöket sz. György napjára dézsmakerületjüknek 
főhelyére küldvén a földesuraknak üzenjék meg, hogy ha jószágaiknak 
dézsináit bérbe akarják venni , annak szokott és igazságos árát oda küld- 
jék, Jés így dézsmáikat minden mások elótt a földesuraknak bérbe adni 
tartozzanak. 

A 36-dik ágazat, mely a törökök által tulajdon jószágaikból elűzött 
nemeseket ilj letelepülésök helyén mindennemű dézsmafizetés alól fel- 
menti. Végre 

A királyi válasz ezen törvénylevél ágazatait helyben hagyja, né- 
melyekre nézve mindazáltal némi módosítással, jelesen: 1) Az 5-dik ága- 
zatra nézve , mellőzvén Maximilián fóliercegnek kivánt magyarországbani 
lakása iránt minden feleletet, a királyi felség német birodalombóli vissza- 
térte után önmagának hazánkba jövetelét igéri. — 2) A 9-dik ágazatra ki- 
jelenti : hogy az ország által választott két kincstárnok mellé királyi ka- 
marája tisztjei közöl valakit rendelend. — ^ 3) A 21-, 24-, 34-, 37- és 38- 
dik ágazatokban nyilvánított kívánatokra nézve igéri: hogy visszatérte 
után azokat, mennyire lehetséges leend, méltánylani fogja, 



X[-dik törvénylevele 1548-dik évi sz. Lukács napjára liirdetett, s 
a királynak személyes elnöklete alatt tartott országgyűlésben hozatott, 71 
ágazatra terjed, s a királynak elő- és utószavával ellátva vagj^on. 

Előszavában a kiiály egyedül csak azt adja elő: hogy 1548-dik évi 
sz. Lukács napjára Pozsonyba országgyűlést liirdetett, és abban önmaga el- 
nöklött, és hogy az ország rendéi az általok ezen gyűlésben hozott tör- 
vényágazatokathelybenhagyás és erősítés végett nekie benyújtották légyen. 

A törvénylevélnek magának első négy ágazata az országrendeinek 
bevezetéséül szolgál, ligymint melyekben a királynak jó intéseiért, és 
azon kegyes ajánlkozásaért, hogy valamint eddig, úgy ezután is, az orszá- 
gért minden veszedelmekre, munkákra, és költségekre kész, háládatos 
érzelmeiket és szavaiba helyezett bizodalmukat kijelentik, és előadják: 
hogy a felség által előterjesztettekre nézve következő ágazatokba egyez- 
tek, melyeket itt helybenhagyás végett benyiíjtanak. A többi ágazatok 
közöl 

1) Ideigleni vagy nap szükségein segélő határozatokat tárg)'alnak : 

Az 5 — 13-dik ágazatok, melyek az isteni tisztelet és lűtvallás régi 



TÖRVÉNYEINK TÖRTENETE AZ AUSZTRIAI HÁZ AT.ATT. 173 

állapotjábai visszahelyezésére , és az eretnekségek mindenfuloli megszün- 
tetésére a királyi felségnek intése szerint rendelik: 1) Hogy egyházi fo- 
niikökké tndoniánynyal hhó egyházi férfiak tétessenek, és azok a népet 
mind iiiimagok tanítsák, mind általok rendelt oly esperestek, lelkészek, 
vagy egyházi szónokok által taníttassák , kik a katliolika szentegyház igaz 
tanítását követik; továbbá hogy a főpapok ily egyházi férfiak képzésére 
iskolákat állítsanak, és lelkészekké csak jámbor életű és tiidományvi egyé- 
neket alkalmazzanak, magok pedig mindig egyházi megyéjükben lakjanak, 
és eg,\iiél tübb cgj házi hiíbért ne bírjanak. — 2) Hogy a királyi felség 
jámbor és tudományos emberek szaporítására az iskolák szükségeiről gon- 
doskodni , és jelesen az elhagyott monostoroknak és káptalanoknak jöve- 
delmeit tudumánj'os igaz katliolika lűti'í lelkészek és egyházi szónokok 
tartására, részletes iskolák felállítására, jámbor tanítók élelmezésére, és 
jóreményü tanulók felsegélésére fordítani kegyeskedjék. — 3) Hogy vilá- 
giak kezén akár a felség lekötelezése mellett, akár minden jogcím nélkül 
létező mindennemű egyházi jövedelmek tulajdonosaiknak mennél elubb 
adassanak vissza, máskép azok kötelességeiknek megfelelni képesek nem 
lehetvén. — 4) Hogy főpapjaink a miilt zavarok alatt jövedelmeiknek na- 
gyobb részétől megfosztatván , a királyi felség kérje meg a szentséges pá- 
pát: hogy a ])üspököknek erősítő, és szentelésre felhatalmazó leveleit in- 
gyen adja ki. — 5) Hogy a püspökök által rendelendő esperestek és lel- 
Jkészek azon hit dolgában avatatlan embereket, kik eddigien némely urak 
és nemesek engedelmével sok helyeken egyházi szónokságot gyakorlani 
ínerészlettck , ily szónoklásoktól tiltsák el , és a régi igaz hitre térítsék; a 
földesurak pedig a püspökök által rendelt lelkészeket ne gátolják, hanem in- 
Jíább nekiek mindenkép segédeimül legyenek. — 6) Hogy a földesurak az 
Vijrakeresztelőket (anabaptistáé), és szentségrontókat (sacramentarii) jó- 
szágaikról űzzék ki, és többé közölök az országba senki be ne fogadtassék. 
■ — 7) Hogy a királji felség a római pápát mennél előbbi közönséges egy- 
házi zsinat egybehivására serkentse, melyben a vallás iránti különböző 
vélemények kiegyenlíttethessenek. 

A 14 — 17-dik ágazatok, melyek rendelik: hogy a király, múlt or- 
szággyűlések áltál az engedetlenek büntetésére minden kivánható hatalora- 
jnal felruházva lévén, hatalmával éljen, jelesen azokat, kik az általok 
jogtalanul letartóztatott várakat és birtoki jogokat több országg} ülések ha- 
tározatainak ellenére még mindig vonakodnak visszaadni, és azokat, kik 



174 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

a per litjának minden szakain átinent pcrekben'hozott végitéletek végre- 
hajtását gátolják, kötelességük teljesítésére erőhatalumnial kén3'szerítse. 

Jegyzet. Itt a 17-dik ágazatben már említés fordul elő a nádori helytartóról 
(Locumtenens Palatinalis), mely hivatalnak felállítása, mint annak helyén megjegyzem, 
az 1542-dik évi 28-dik pozsoni törvénycikk által elhatároztaték. 

A 22-(lik ágazat, melyben a királ)'i felség hazánkbani maradásra, 
az ország rendel előjogainak megtartására, és a hazafiaknak külföldiek ki- 
zártával teendő hivatalokrai alkalmazására kérettetik. 

A 23 — 27 és 31-dik ágazatok, mel3'ek az e gyiílésbca ajánlott, és a 
millt évivel mennjiségére nézve egyenlő segedelempénz iránti rendelke- 
zésekkel, és a miílt évinek hátramaradásait vagy csalárd megröviditését tár- 
gjalókkal foglalkoznak. — Egyébiránt itt különös megemlítést igényel a 24- 
dik ágazatnak azon több jövő törvények által utánzott határozata, mely 
által a király birtokábaii lakó oly jobbágyoknak , kik a törököknek is adó- 
zást tenni tartoznak, a segedelempénznek fele elengedtetik. 

A 46- és 47-dik ágazatok, melyek közöl amaz tíz, névszerint elő- 
sorolt, és más minden líjonan királja engedelem nélkül épített várakat 
azon vármegj'e által, mely általok károsíttatik , és ha az arra elégtelen 
volna , a királyi felség vagy főkapitány által lerontatni parancsol , emez 
pedig a kolosi vár lerontását sürgeti. 

Az 51-dik ágazat, mely a hamis pénzverők büntetését, és a kör- 
möci régi és líj pénzek , és a cseh batkák egész országszertei ehételét sür- 
geti, a lengj^el pénznek elfogadását pedig tilalmazza. 

Az 52 — 56-dik ágazatok , melyek a harmincadokról és vámokról 
rendelkeznek ; jelesen : a) Hogy a király egy ökörtől , Ígérete szerint , egy 
és fél forintnál nagyobb harmincadot ne vétessen. — b) Hogy a száraz 
vámok, valamint az olyak is, melyek király engedelmével ugyan, de hely- 
telen kérelem mellett líjonan építtettek, törültessenek el. — c) Hogy a 
bisztrici királyi bányából felség nevében kivitetendő réztől sehol vámpénz 
ne vétessék. — d) Hogy az uraktól és nemesektől és holmijaiktól a haza 
határai közt se harmincad se vám ne szedessék , valamint azon áruktól se, 
melyeket tulajdon használatukra behoznak. — e) Hogy általánosan az urak, 
nemesek , szabad és bányavárosok , valamint Zágráb városa is , mindazon 
szabadságoknak és mentességeknek élvezésében megtartassanak , melyek- 
nek eddigien gyakorlatában voltak. 

Az 57 — 59-dik ágazatok, melyekben a királyi felség kéretik: hogy 



TÖR\ÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ Al^ATT. 175 

aMarrinuzy által országunktól elszakasztott Heves, Abaiíj, Sáros, Zeiiijjlin, 
és Ung vármegyéket birtokához visszakapcsolni, az ugyanaz által Vaianón, 
Szepsiben , Jászon , és Tornán felállított barmincadokat eltörülni , és őtet 
és Izabella királynét arra bírni törekedjék: hogy híveinek letartóztatott 
jószágait visszaadják, és hazánkfiainak alattvalóikr()l igazságot szolgáltas- 
sanak. Továbbá jelesen az 58-dik ágazat azt is parancsolja : hogy az e za- 
varok alatt erőszak által paraszt sors alá vetett nemesek mind Magyaror- 
szágban , mind Slavóniában és Horvátországban szabadságaikba helyez- 
tessenek V issza. 

A 63-dik ágazat , melyben a felség kéretik : hogy a Magyarország 
határai közt fekvő birtokokat német alatt\ alói által attól elszakasztatni ne 
engedje, és ha az ország határai iránt még némely el nem döntött kér- 
dések volnának, azokat mindkét részről választandó biztosok által dön- 
tesse el. 

A 68-dik ágazat, mely Szakolca városát azért, mert határai közt 
morváknak és zsidóknak földvásárlásokat megenged, büntetés alá vettetni, 
és egyszersmind arra szoríttatni rendeli : hogy az ott lakó nemeseket és 
más magyarokat ily földek megtartásában ne gátolja. 

A 69-dik ágazat, mely Erdődy Péternek Kőszeg és Chászár-vára 
iránti peres ügyeit a királyi felség igazságszeretetébe ajánlja. 

A 71-dik ágazat, melyben országunk rendéi némely nemeseknek 
Pozson és Sáros várakban létező leveleit jövő törvényszék alatt vissza- 
adatni, azon, Magyarország szabadságait érdeklő privilégiumokat pedig, 
melyeket DerechényKaczianer János hadivezérnek Szepesvárában átadott, 
megvizsgáltatni, és azután kiadatásukat kegyesen elrendeltetni kérik. 

2) Állandó szabályul hozottak közé pedig tartoznak : 

A 18-dik ágazat, melyben határoztatik : hogy nádorválasztásra, 
melyet néhány vármegyék megpendítenek , országunk köz decrétoma sze- 
rint különös országgyűlést szükség lévén tartani, ha a felség nádort aka- 
fand választatni , régi szokás szerint az ország minden rendéinek gyűlést 
hirdessen, és hirdetményében a nádorválasztás okait sorolja elő; továbbá 
hogy ugyanakkor méltóztassék a régi ünnepnyolcadi székek felől is ta- 
nácskozni. 

A 19-dik ágazat, mely rendeli: hogy a törvényszékek tartásának 
■divatozó módja szerint minden ügyek el nem végeztethetvén , mind a ki- 
rályi helytartóság alá tartozó , mind pedig másféle perekre nézve a köze- 



176 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

lebb és távulabb fekvő vármegyék részére Ítélőszékek Pozsonban külön 
tartassanak, a közelebbi 17 megye részére ugyan vízkereszt és Jalcab 
apostol, a távulabb fekvő 18 megye számára pedig sz. Lukács és György 
ünnepeiben , úgy mindazáltal , hogy a királyi helytartó az új hatalmasko- 
dási pereket és a feljebbvitelieket, mint eddig, folyvást ítélje. 

A 20-dik ágazat, mely a katonák kihágásainak elitélésére nézve 
azt rendeli : hogy a táborban elkövetett minden kihágásokat a hadi fővezér 
vagy főkapitány ítélje, a táboron kívül elkö vetettekre nézve pedig, ha a 
bűnös, hazafi vagy határvári katona volna, a megsértett fél, ha akarná, 
igazságszolgáltatásért a királyhoz, vagy annak távullétében a helytartóhoz 
és az ország más rendes bíiáihoz is folyamodhassék, — a külföldi katonák 
mindazáltal a király után egyedül a hadivezérnek bírósága alá tartozván. 
A 21-dik ágazat, mely az ország törvényei átvizsgálására királyi 
felség által néhány törvénytudókat neveztetni sürget , kik munkájukat a 
a nádorválasztásra hirdetendő jövő országgyűlésre beadni tartozzanak. 

A 28 — 30-dik ágazatok , melyek a királyi jövedelmek biztosítása 
és gyarapítása végett a harmincadra nézve csalást elkövető kereskedőket, 
valamint azokat is, kik abban nekiek tanácsot, vagy segédkezet nyiíjta- 
nak, árúik becsxíjével büntettetni rendelik. Továbbá a királyt a marmarosi 
sókamara jobb rendbeszedésére, és több új íióksókamarák országszertei 
felállítására , és így mind az erdélyi mind más külföldi sónak országunk- 
bóli (Árva, Liptó, és Turóc hegyes völgyes vármegyéket, és a távul eső 
Slavóniát Idvéve) kitiltására figyelmeztetik. Végre a helytelemlíl elzálogí- 
tott királyi jövedelmeknek visszavételét sürgetik. 

A 32 — 34-dik ágazatok , melyekben a jobbágyoknak szabad költö- 
zése részint uraik iránti ellenszegülésök , részint más némely okok miatt 
jövő országgyűlésig felfüggesztetvén , nehogy uraik zsarnokoskodására út 
njittassék: 1) Uraik iránti szolgálatbeli és másféle tartozásaik elősoroltat- 
nak , és minden egyéb taksálás és zsarolás eltiltatik. — 2) Tilalniaztatik a 
földesúr jobbágyát nyilvános bűntett vagy kihágás nélkül bebörtönözni, 
vasra veretni, és annál inkább nagyobb kínokkal illetni. — 3) A jobbágy- 
nak azon esetben, ha földesura őtet az itt elősorolt tartozásoknál nagyobb- 
ra kényszerítené, megengedtetik, hogy a megye törvényszéke előtt jöven- 
dőbeli ura vagy önmaga panaszt tévén, elbocsáttatását kérhesse, melyet 
az alispán, szolgabirák, és e végre választandó 12, vagy kisebb megyék- 
ben 6 esküdt nemesek rövid úton meg is engedni parancsoltatnak, a köl- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 177 

tüzest ezen ítélet után akadályoztí földesúr 100 forinttal büntettetni ren- 
deltetvén. — 4) Végre a iniílt nagyszombati országgyűlés óta törvényesen 
elbocsátott, sőt az eddig elszökött vagy ercíszakkal elvitt jobbágyok is új 
földesmaiknál hagyatni rendeltetnek , ezek mindazáltal az átköltözött job- 
bágyok által hátrahagyott adóssági vagy káitételi tartozások iránt, 100 fo- 
rint büntetés alatt, igazságot szolgáltatni tartozván. 

A 48 — 'SO-dik ágazatok , melyekben a gonosztévők kiirtására ren- 
deltetik : a) Hogy a nyilvánságos tolvajokat és rablókat az ország fólíapi- 
tányai, a szabad grófok, és a megj^éknek grófjai és algrófjai akárhol fo- 
gassák be, és büntessék meg. — • b) Hogy azokat, kik káraikból embereket 
rablásra küldenek, a király vagy országkapitányai váraikat ostrom által 
bevétetvén, csiífos halállal büntessék, és azon feliíl jószágaikat a király ér- 
demes hazafiaknak ajándékozza el. — c) Hogy a rablók sűrű erdőségekben 
szokván többnyire leselkedni, az ily erdőségek az utaknak két oldalán 200 
künyöknyire irtassanak ki. Végre d) Hogy a bűntettekről gyamísok iránt 
a megyéknek grófjai és algrófjai a szolgabírákkal és a jobbágy-elbocsátási 
kérelmek elítélésére rendelt esküdt nemesekkel minden évnegyedben min- 
den urak, nemesek és nemtelenek felett nyomozást tartsanak, és azokat, 
kik rablókat tartani vagy önmagok rablani találtatnak , érdemök szerint 
büntessék meg, vagy ha arra elégtelenek volnának, őket az ország kapitá- 
nyainak jelentsék be. 

A 60— 62-dik ágazatok, melyek az egyházi tizedszedésre nézve 
rendelik: a) Hogy a dézsmaura dézsmáját, ha nem akarja, bérbe adni kö- 
teles ne legyen, de ha bérbe adni kívánja, azt sz. György napjáig a földes- 
úron kívül másnak bérbe ne adhassa; ez azonban a dézsmaszokás által 
meghatározott, vagy ily szokás általi meghatározás nem létezvén, kölcsö- 
nös egyezés által meghatározandó árának felét azonnal , másik felét pedig 
a helybeli divathoz képest sz. Miklós napjáig vagy gyertyaszentelőig lefi- 
zetni tartozzék. — b) Hogy a dézsma árára nézve a felek közt egyesség 
létre nem jöhetvén, a dézsmaura azon évben dézsmáját bérbe ne adja; 
másképen , valamint akkor is , ha azt sz. György napjáig a földesúron kí- 
vül másnak bérbe eresztené , azt azon évre veszítse el , és a földesúr in- 
gyen szedje be. — c) Hogy ha ki a dézsma urának akaratja ellen dézsmája 
szedésébe avatkoznék, vagy őtet joga gyakorlatában akadályozná, a dézs- 
mának kétszeres értékével bűnhődjék. — d) Hogy a jobbágyok a dézsmá- 
M. T. T. ÉVK. viii. 2. 23 



178 A MAGYAR TÜD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

iiak behordására nézve törvény tartalmán túl ne terheltessenek, és a dézs- 
ma maga is mindenütt igazságosan vétessék ki. 

A 64-dik ágazat, mely a váradi, és sz. István első vértanú kápta- 
lanaira nézve rendeli : hogy a mely vármegyékben ezelőtt végrehajtásokban 
eljárának, ezután is járjanak el, és hogy a felség annak megengedését György 
barátnál is eszközülje ki. 

A 65-dik ágazat, mely azon megyés grófokat hivatalaiktól elmozdít- 
tatni szorgalmazza, kik a király parancsára esküjöket még le nem tették, 
valamint az egész megyének kérésére az olyanokat is, kikre bebizonyo- 
dott: hogy hivatalukat rosszul kezelték, vagy hatalmaskodásokra hasz- 
nálták. 

A 67-dik ágazat, mely végrehajtásokban eljáró káptalan- vagy kon- 
ventbelieknek egyházi húbéreik vesztesége alatt parancsolja : hogy napidí- 
júi 12 dénárnál többet ne vegyenek, a levelek váltságára nézve pedig ma- 
gokat régi törvényeinkhez alkalmazzák. 

A 70-dik ágazat, mely az algrófok vagy is alispánokra nézve ren- 
deli: hogy ne a gróf által egyedül, hanem országimk törvényei szerint az 
egész megye megegyezésével választassanak , és esküjüket tüstént tegyék 
le; máskép hivatalukban el ne járhassanak, és ítéleteiknek senki se enge- 
delmeskedjék. 

A király utószava az ágazatoknak minden kivétel nélküli helybenha- 
gyásán tiíl más semmit magában nem foglal. 



Xll-dik törvénylevele 1550-dik évi vízkereszt napjára hirdetett 
pozsoni országgyxilésben hozatott , s a királynak elő- és utószavával ellát- 
va, 78 törvényágazatból áll. 

Előszavában a király egyedül csak azt adja elő, hogy az ország ren- 
déi királyi meghívására a fenn kijelelt napon és helyen egybegyűlvén, ne- 
líie, királyi előadásaira felelőleg, az ezen törvénylevélbe foglalt ágazato- 
kat elfogadás és megerősítés végett átnyiíjtották. 

Az első három ágazat ismét az ország rendéinek bevezetéséül szol- 
gál, melyben a királynak hazánk iránti gondoskodásaért, és azon feltéte- 
leért, hogy most hosszxí távolléte után Németországból visszatérvén, jöven- 
dőben messzire eltávozni nem fog , hanem mind maga mind fiai az ország 
dolgaival foglalkozandnak, hálát mondanak. A többi ágazatai közöl 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 179 

1) Idcigleni vagy napszükségeit érdeklők közé tartoznak: 

A 4 — 'ö-dik ágazatok, melyekben a kiiályi felség kéretik: hogy 
végre már liosszabb időre hazánkban maiadni, és ha ez nem történhetnék, 
Maximilián herceget, Csehország királyát, Sj)anyolországből visszahíván, 
hazánkban annak kormánya, s a magyar nyelv, és katonai tudomány meg- 
tamdása végett állandóul lakatni, míg pétiig a herceg visszatérhet, önmaga 
itt mulatni méltóztassék. 

A 7 — 9-dik ágazatok, melyekben az ország rendéi a királyi felség- 
nek megköszönik mindazt, hogy múlt nj áron seregei által több engedetle- 
neketmegbüntettetett, mind pedig azt, hogy a törökkel ismét fegyvernyug- 
vást kötött, és egyszersmind esedeznek : hogy a hadi nép által okozott ká- 
rokat megtéríttetni, és a határszéleket jó karban tartani kegyeskedjék. 

A 10 és 11-dik ágazatok, melyekben az országrendei helyeselvén 
azt, mit a király országunk törvényeinek kijavítására nézve előadott, az e 
munkával foglalkozó egyéneket szorgalmaztatni, s a munka elkészülvén, 
minden vármegyéből egy vagy két törvénytudó egyént azon munkának 
országunk főpapjai, bárói, s rendes bírái és ítélőmestereivel történendő át- 
vizsgálására királyi levél által meghívatni , és azután a munkának elfoga- 
dására, és mennyiben szükséges leendne, új törvények általi bővítésére 
vagy kijobbítására országgyűlést egybehívatni rendelnek. 

A 12 — 20-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi a királynak 
minden eretnekségek kiirtása, és a katholika hit régi virágzásának helyre- 
állítása iránti akaratját magokévá tévén, rendelik: a) Hogy a főpapok 
mind önmagok, mind az általok rendelendő helj ettesek az igaz katholika 
hit tanításait szorgalmasan hirdessék, és a hamis tanok követőit azoktól 
térítsék el. — • b) Hogy mind ő felsége mind az ország rendéi által a római 
pápához szószólók küldessenek, kik őtet a püspököknek ingyenes és anna- 
ta fizetés nélküli megerősítésére és törökök elleni segedelempénz nj^ijtására 
bírni iparkodjanak. — c) Hogy a világiak mindazokban, mik a hitvallást 
érdeklik, a püspököknek és általok rendelt lelkészeknek engedelmeskedje- 
nek, és a netalán nekiek kétségeseknek tetsző hitbeli kérdések elhatározá- 
sát az egyházi közönséges zsinatra bízzák. — ■ d) Hogy a papság hivatalát 
szükséges jövedelmek nélkül nem teljesíthetvén, az egyházakat dézsma és 
másféle jövedelmeikre nézve senki se károsítsa, és a királyi felség is mind- 
azon egyházi jószágokat és jövedelmeket, melyeket akár hazafiaknak akár 
kidföldieknek lekötött, mennél előbb azoknak kezeikből szabadítsa ki és 

23* 



180 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

tulajdonosaiknak adja vissza , továbbá a megürült püspökségeket és egyéb 
egyházi luibéieket , jelesen az esztergomi érseki széket is , érdemes haza- 
fiakkal mennél hamarább töltse bé, az elhagyott egyházak, káptalanok és 
konventek jószágait pedig a miiltországgyi'ílés rendeletéhez képest iskolák 
felállítására és tudós férfiak tartására fordítsa. — e) Hogy egyházaiknak 
ezen zavarok alatt elfoglalt jószágait magok a főpapok is kikeresni és min- 
den módon visszaszerezni igyekezzenek, s ebben nekiek a felség hatalmá- 
val segédeimül legyen. 

A 21 — -SS-dik ágazatok, melyek az ezen évi segedelempénznek, 
mely a kamaranyereségnek betudásával 2 forintot tett, ajánlását, s annak 
költségkímélés végett alispánok általi kivetését és szolgabirák általi be- 
szedését, továbbá az előbbi segedelempénz kivetése és beszedése hiányai 
felfödözésének és hátramaradásai behajtásának módját szabályozzák, és az 
eljáró alispán és megyebeli tisztviselők mmikadíját meghatározzák. 

Az 59 — 61-dik ágazatok, melyek az országos és magánosokat 
Martinúzi György A aradi püspök hatalmaskodásai ellen védetni, — aRévay 
és Bakyth-családok megegyeztetését eszközöltetni, — az elhag3'ott kápta- 
lanok és konventek pecsétéit, nehogy alattok hamis levelek adassanak ki, 
összeszedetni , és azon egyházak visszaállításáig a királyi helytartó kezé- 
nél hagyatni rendefik. 

A 65 — 69-dik ágazatok , melyekben a király kéretik : hogy a ha- 
zafiaknak lengyel király elleni kármentesítéséről, ki alattvalóit áriüknak 
hazánkba hozatalától eltiltotta, gondoskodni, — az urakat és nemeseket 
tulajdon szükségökre behozott árúkra nézve harmincadfizetéstőli mentes- 
ségökben megtartatni , — az úgjTievezett száraz vámoknak eltörlését esz- 
küzleni, — ■ és a határvárakat tulajdon pénztárából ez évben is, mint ta- 
valy, minden szülcségesekkel elláttatni kegyeskedjék. 

A 70-dik ágazat, mely azon különbféle oklevelek kiváltására, me- 
lyeket gróf Salmis Kacziáner hadvezértől pénzen magához váltott, az ezen 
é^i segedelempénzzel egyszersmind minden jobbágytól 10 dénárt vétetni 
határoz , melynek átvétele után gróf Salmis azokat a győri püspöknek, és 
a személyes jelenlét helytartójának átadni, ezek pedig tulajdonosaiknak in- 
gyen visszaszolgáltatni tartozzanak. 

A 71-dik ágazat, mely királyi biztosokat küldetni rendel Slavóniába, 
kik az ottani határvárak sorsát, továbbá a zágrábi lakosoknak építményekre 
tett költségeit, és harmincadbevétel feletti számadásait , végre a taposzkai 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI IIÁZ ALATT. 181 

apátság nemeseinek Keglevith ellen panaszát megvizsgálják, és célirányos 
rendeleteket tegyenek. 

A 72-flik ágazat, molj' azon jobbágyokat, kik éhség vagy törökök- 
tőli félelem miatt Slavóniából Magyarországba átköltöztek, ha visszatérni 
kivánnának, törvénybüntctésc alatt visszabocsáttatni rendeli. 

A 73-dik ágazat, melyben az országrendei MalatestaFridrik királji 
titoknokot következő okoknál fogva , t. i. mivel a magyar nyelvet és szo- 
kásokat tidajdonává tette, hazánk iránti hívséget és buzgalmát legfontosb 
ügyekben több évek óta bebizonyította, az ország dccretumait néhány 
években szerkesztette, és egyébként is nemes olasz családból származott, a 
királyi felség megegyezésével országunk nemesei közé befogadják. 

A 74 — 76-dik ágazatok, melyekben a király kéretik : hogy ezután, 
a szükség eseteit kivéve, országgyűléseket, mint hajdan szokásban volt, 
sz. G3'örgy napja tájban tartani , — a Hay helység felett lefolyó perben 
Körmöc városának jogaira ügyeltetni, és — a felségre akármikcp szál- 
lott jószágok lefoglalására nézve országunk törvényeit megtartatni mél- 
tóztassék. 

A 78-dik ágazat, mely a szabad és bányavárosok szabadalmait 
minden hazafiak által, királjd felség haragjának büntetése alatt, sértetlenül 
megtartatni parancsolja. 

2) Állandó szabáljTil hozottak közé pedig soroltathatnak; 

A 34 — 39-dik ágazatok, melj ek által a jobbág}'köItözés, nem hasz- 
nálván a királyi felség intése, ismét csak a földesúr általi törvénytelen zsa- 
rolás és terhelés eseteiben engedtetik meg, és az ily esetbeni eljárásnak 
múlt 1548-diki törvény által rendelt módja oda módosíttatik : hogy a pa- 
nasz megye széke előtt megtétetvén, a megyének esküdt nemesei közöl 
három egy Aagy két szolgabíróval a izsgálat, tanüvallatás, és ítélethozás ^é- 
gett helyszínére küldessék ki, kiknek ítéletétől az ügyet csupán csak a me- 
gye székéhez lehessen vinni , ennek Ítélete után pedig a jobbágyot földes- 
ura 200 forint büntetés alatt, melynek a szökevény vagy erőszakkal elvitt 
jobbágy vissza nem bocsátásaért is hely adatik , elbocsátani tartozzék , és 
semminemű keresett ürügy alatt vissza ne tartóztathassa. — Minthogy pe- 
dig a földesurak jobbágyaikat a bormérésre nézve is igazságtalanul terhelni 
szokták, jelesen a 36-dik cikkben egyszersmind határoztatik : a) Hogy tu- 
lajdon szőlóhegygyel biró jobbágyok ug} an bort sz. ]\Iihál_\ tói jövő sz. 
Györgyig, azzal nem bírók pedig sz. Mihálytól Karácsonig, a földesurak 



182 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

pedig csak ezen időszakokon kívül, vagy ha a jobbágyok önként előbb 
megszűnnének, a megszűnés napjától fogva mérhessenek. — b) Hogy a 
földesiír borméiését jobbágya által gyakorolhassa iig\'an, de annak minden 
akótól 4 magyar dénárt fizetni, és bormérés alatt őtet heti szolgálatától fel- 
menteni tartozzék. — c) Hogy a földesiir borát akó vagy kanta számra 
jobbágyaira akaratuk ellen pénzért ne tolja, se jobbágyait boraik eladására 
ne kényszerítse, azon esetben mindazáltal, ha a jobbágyok boraikat eladni 
akarnák, vételbeli elsőséggel bírjon. 

A 40 — 47-dik ágazatok, melyekben országimk rendéi az ország ha- 
tárainak rendbeszedésére négy biztosságot rendelnek, s azok eljárásának 
és a határkérdések eldöntésének módját elhatározzák; elismervén mind- 
azáltal, hogy a biztosok kinevezése és meghatalmazása a királ)'t határtala- 
nul illeti, és hogy e jogot a király velők ingyen kegyelméből közleni mél- 
tóztatott. 

A 48 és 49-dik ágazatok, melyekben rendeltetik .- hogy azon káro- 
sodások elmellőzésére, melyek a magyar pénzlábnak németétőli különbsé- 
géből erednek, ezután a magyar pénzek is német pénzláb szerint veresse- 
nek, de mégis megtartatván a régi külső alakjok , s a rajtok állani szokott 
országunk címere , vagy szűz Máriának képe. Továbbá hogy ne csak na- 
gyobb s kisebb garasok és dénárok, hanem fillérek is veressenek. Végre, 
hogy az eladó áninak vesztesége alatt mindenki egész országszerte mind a 
régi mind az új pénzeket elfogadni tartozzék. 

Az 50 — 58-dik ágazatok, melyek az igazság kiszolgáltatására nézve 
rendelik: 1) Hogy évenként ne négy, hanem csak két ünnepnyolcadi tör- 
vényszék tartassék, egyik sz. Mihály nyolcadán a közelebbi, másik vízke- 
reszt ünnepén a távulabbi vármegyék részére , és mindegyik 60 nap tart- 
son. — 2) Hogy ítélettételekben a persor minden személyrei tekintet nél- 
kül megtartassék, ilgy mindaztál, hogy előbb a birtoki és cégéres hatalmas- 
kodási perek, a kis hatalmaskodásiak pedig csak ezek után, de mégis koraik 
rendje szerint vétessenek ítélet alá, és hogy a per kora az idézés első napjától 
számíttassék. — 3) Hogy ítélet elleni bentiltások (prohibitiones) feleletek nél- 
kül ne tétethessenek, és hogy minden bentiltás csak az ítélet hozatalának nap- 
ján, sjelesen a negyedik csak teher letételével, és csak az ítélőszéktartás vége 
előtti hatodik napig használtathassék. — 4} Hogy pénteken és szombaton 
bevett szokás szerint a szegén3^ek és özvegyek perei ítéltessenek. ■ — ■ 5) Hogy 
közös taniivallatás (commimis inqnisitio), és eskületétel Quramentalis depó- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTENETE AZ AUSZTRIAI IIÁZ ALATT. 183 

sitio) ellen bentiltással élni csak az arra kiti'ízött liatáridut megelőzd nyol- 
cadik napig lehessen, nem pedig midőn már a másik fél tanúit nagy költ- 
séggel egybeg} üjtötte. — ■ 6) Mogy azoknak , kik a törvényszéken megje- 
lennek, vagy mások ellen fülpereskednek, eltiltás (inliitio) ne engedtessék, 
és hogy az, ki eltiltást helytelenül nyer, nyelvváltsággal bűnhődjék. — 7) 
Hogy ügyvédmásulással, Idvéve az ligynevezett öt esetet, élni ügydöntő 
ítélet hozatala előtt, közös tanuvallatás meghatározása után is, szabad le- 
gyen. — 8) Hogy perelhalasztások eltávoztatása végett oklevelek másait 
csak egyszer legyen szabad kérni. — 9) Hogy a helytartói, vagyis öt ese- 
tekbeni és feljebbviteli perek , a királyi helytartó által folyvást Ítéltesse- 
nek. — 10) Hogy ha ki ellenfelét király ítélőszéke elébe idéztetvén , a ki- 
tűzött határnapig a káptalantól vagy konventtől tanúlevelét ki nem venné, 
azért a káptalan vagy konvent azt nekie mégis minden bírói parancs nél- 
kül kiadni tartozzék. 

A 62-dik ágazat, mely azt rendeli; hogy a megye közönsége ne- 
vében kiadandó levelek pecsétlésére minden vármegye , Sümeg példája 
szerint, kirái}'i felségtől pecsétet nyerjen, mely a megye alispánainak, bí- 
ráinak és esküdt nemeseinek pecséteik alatt külön ládában tartatván, csak 
vármegye székének tartásakori levélldadások alkalmával vétessék ki , és 
hogy az ily okleveleket az írnitudó alispánokon, bíiákon és esküdt neme- 
seken kívül a vármegyének jegyzője is aláírja. 

A 63-dik ágazat, mely a leleszi és jászói konventbelieknek csekély 
száma miatt az egri káptalannak megengedi : hogy bizonyságokat eljárá- 
sokra Abaúj, Zemplin, Ung, Marmaros, Ugocsa, Szolnok és Kraszna vár- 
megyékbe, valamint szinte a váradi káptalan kerületébe is küldhessen, 

A 64-dik ágazat, mely az esztergomi érseknek, lövöldi perjelnek, 
és némely más egyéneknek szent királyainktól nyert, de némelyek által 
megtámadt, azon kiváltságát, melynél fogva a törvényszék által nekiek 
ítélt esküt tisztviselőik által letehetik, a király véleményéhez képest, kire 
ezen kérdésnek elhatározása országunk rendéi által bízaték, jövendőre is 
lielybenhagyja. 

A 77-dik ágazat, mely előadja: hogy a királyi felség országimk 
rendéinek idegenek honfiusításában részvétel iránti kérelmére megígérte : 
hogy dicső elődeinek példája szerint, ha kit honfiusítand, az ország gyűlé- 
sének idejében ugyan az ország rendeiuek tudtával és részvételével , or- 
szággyűlésen kívül pedig magyarországi főpapjai, bárói és tanácsosainak 



184 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

tanácslatára teendi. ToA'ábbá hogy az ország rendéi, ezen ígéretet alázato- 
san elfogadván, azon határozatot tették: hogy az ezután honfiúsuló ide- 
genek törvényeink megtartására, az ország szabadságainak védelniezésére, 
s várainak és egyéb részeinek el nem idegenltésére , sdt az elidegenítet- 
teknek \isszavételébeni munkás részvételre megesküdni tartozzanak, és 
hogy a megtörtént eskületétel az eskünek szavaival együtt a cancellariánál 
létező királyi könyvbe följegyeztessék. 

A király utószava ismét pusztán csak a királynak minden megszo- 
rítás nélküli helybenhagyását fejezi ki. 



Xlü-dik törvénylevele 1552-dik évi februárius 22-kére hirdetett 
pozsoni országgyűlésen alkottatott, s a királynak az előbbi decretumo- 
kcA'al egj^enlő rövid elő- és utószavával ellátva 46 ágazatra terjed , me- 
lyek közöl 

1) Ideigleni vagy nap szükségeit illető rendelkezéseket tárgyalnak : 

Az 1 — 5-dik ágazatok, melyekben az országrendei megköszönvén 
a királjnak Erdély és országunk alsó részei visszavétele által szerzett ér- 
demeit, a hazát megtámadással fenyegető török császár elleni táborozásra 
nézve rendelik : hogj' minden főpap , báró , nemes és jobbágyős más ha- 
zafi, valamint minden egy-tclkes nemes is a királ)^ vagy Maximilián herceg 
mellett fejenként felkelni, és azontúl a jobbágyős hazafiak minden 10 job- 
bágytól tidajdon költségükön egy jól felfegyverzett lovast, és minden 20 
jobbágytól jobbág) aik költségén egy puskás gyalogot magával hozni tar- 
tozzék, s ezen táborozás bevégzéséig birtokos hazafiak közöl külföldi zsol- 
dért senld se szolgáljon, egyébiránt pedig a táborozás módjára nézve ezút- 
tal az 1545-diki törvény rendeletei szolgáljanak általános zsinórmértékül. 
Továbbá hogy minden egész telkü jobbágy ezen évben ugyan három, a 
jövő két évben pedig évenként egy és fél forint segedelempénzt fizetni 
tartozzék , de ellenben egyéb közterhekre ne kényszeríttessék. 

A 6 és 7-dik ágazatok, melyekben a felség kéretik, amabban ugyan, 
hogy a hadinépnek Idhágásait zabolázni, emebben pedig, hogy a hitvallás 
ügyében hozott törvényeknek megtartására mind az egyházi mind a világi 
rendeket kényszeríteni méltóztassék. 

A 9 — 1 5-dik ágazatok, melyek a hadifegy és rend fentartására ren- 
delik: a) Hogy, ha tulajdon költségén táborozni tartozó nemes a seiegnél 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTllIAI HÁZ ^VIATT. 185 

jelen nem lenne, hívségtelenség szennyébe essék, hogy ha pedig ily vétket 
fogadott fegyveres követne el , ura kétszeres zsoldfizetésének terhe alatt 
helyette mást fogadni tartozzék. — b) Hogy az lír hónapos zsoldba foga- 
dott katonájának zsoldját a hónap elején előre kifizetni tartozzék , és ha 
ezt nyolc nap alatt nem teljesítené, a katona ótet szabadon elhagyhassa. — 
c) Hogy ha évi zsoldban álló katona urát elhagyni akarná , szándékát leg- 
alább egy hónappal előbb bejelenteni tartozzék, akkor mindazáltal számot 
adván szabadon elköltözhessek, kivéve ha várbeli szolgálatban lévén a 
vár épen ostromlás alatt lenne, A'agy ha ma táborozásban, avagy király 
vagy ország dolgában hazán kívül léteznék. — d) Hogy ha a zsoldos katona 
zsoldjának felvétele után titkon elszöknék, fejét veszítse el. — e) Hogy 
hónapszámra fogadott katonák, lovasok ugyan 3 forint és 20 dénárt, gya- 
logok pedig 2 magyar forintot kapjanak havi zsoldul. — f) Hogy az élelmi 
szerek szolgáltatására nézve a nagyszombati decretum határozatai teljesít- 
tessenek, nehogy a szegény jobbágyokat károsítani kényszerűijön a tábo- 
rozó. — g) Hogy a mezóvárosban vagy falun szállásozó katonák kapitá- 
nyai elköltözésök előtt a helység bíráit és esküdtjeit a katonái által ne- 
talán okozott károk felől kikérdezni , és azokat tüstént megtéríttetni tar- 
tozzanak , máskép őket a főkapitány azon károknak kétszeres megtéríté- 
sére börtön által szorítsa. — h) Hogy a magyar katonaságnak tisztjei tábo- 
rozásban magyarok legyenek, és a parancsok azzal magyar kapitányok 
által közöltessenek , és ha a magyar sereget a külfölditől külön választatni 
történnék, a magyar seregnek fővezére is magyar legyen. 

A 16 — 23-dik ágazat, melyekben, Erdély és országunk némely 
részei akkor hűségre visszatérvén és a pártoskodás megszűnvén, az egyet- 
értésnek tökéletes helyreállítására és a visszavonások minden magvának 
kiirtására rendeltetik : a) Hogy ha a múlt zavarok alatt jogtalanul elfoglalt, 
vagy részreszítás miatti adomány mellett letartóztatott jószágok közöl né- 
melyek még vissza nem bocsáttattak volna, azok jövő sz. György napjáig, Er- 
délyben pedig az ott tartandó gyiiléstől számítandó 15-öd napig hívségte- 
lenség büntetése alatt adassanak vissza. — b) Hogy az ily jószágok egy 
részének vissza nem bocsátása iránt kényszerítés által keletkezett minden 
szerződések érvényteleneknek tekintessenek. — c) Hogy a királji felség 
a győri püspökségnek jövedelmeit, melyeket a haza szükségei miatt elzálo- 
gított, mennyire kitelhető, kiszabadítani, az egyéb királyi kezek közé 
került magános jószágok visszabocsátása iránt pedig egy év lefolyta alatt 
M. TT. ÉVK. vni. 2. 24 



186 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

rendelkezni kegyeskedjék. — d) Hogy mindazon, János Idrály haláláig tör- 
tént kártételek és bántalmak, melyeket egyik királj'^nak alattvalói a má- 
sikéi ellen elkövettek, örök feledékenységbe bocsáttassanak. — e) Hogy 
mind Ferdinándnak, mind János királynak igazságos címből és részreszí- 
tás nélkül tett oly adományai, melyek valóságos birtokbnjövetel által tel- 
jesedésbe mentek, ellent nem állhatván a másik király által azon jószágok 
felett kőit adományok , érvényességüket örökre tartsák meg ; oly adomá- 
nyok közól pedig , melyekre nézve egyik királynak adományosa sem jöhe- 
tett birtokba, Erdélyben, és Bihar, Orod, Csongrád, Zaránd, Békés, 
Torontál, Temes, Külső-Szolnok és Szöriny vármegyékben ugyan János 
kiiálynak, az ország egyéb vármegyéiben pedig Ferdinándnak adományai 
hajtassanak végre , és ezen utolsó határozattól csupán csak a János király 
tulajdon jószágai felett tett adományokia nézve tétetik kivétel, azoknak 
dolga jövő országgyűlésre halasztatván. — f) Hogy Izabella királ}^nénak 
és fiának, és a váradi püspöknek és Petrovich Péternek adományaik, mivel 
adományozó hatalommal nem bírtak, csak azok legyenek érvényesek, 
melyeket a királyi felségnek múlt évben Erdélybe küldött biztosai, vagy 
önmaga a felség helybenhagytak, vagy ezután a felség megerősítend , az 
Izabella királyné birtokában János király halála óta törvényesen tett fel' 
vallások, és törvény rendje szerint hozott Ítéletek mindazáltal mind tart- 
sák meg érvényességöket , egyedül csak az engedtetvén meg: hogy ha ki 
magát a váradi püspök által hozott valamely ítélet által igazságtalanul 
megsértettnek vélné, a királyi felségtől új ítéleti kegyelmet, habár élt 
volna is már perújítással , szabadon nyerhessen. 

A 24 — 28-dik ágazatok, melyek az igazság kiszolgáltatását sürge- 
tik , az ünnepnyolcadi és egyházi törvényszékek által ugyan a táborozás 
idejének kivételével, a helytartó által pedig táborozás alatt is. Továbbá 
rendelik: hogy ha a király nádort nevezne, az a régi s Lajos király halála 
előtti pereket is ítélhesse. 

A 30-dik ágazat, melyben a király kéretik: hogy minekutána már 
egész országszerte királynak elismertetett, az ország rendcinek szabadsá- 
gait ezután minden tárgyakra nézve megtartani, és mások által is megtar^ 
tatni kegyeskedjék , a várbeli külföldi tisztekre nézve még is megenged- 
tetvén : hogy a várak őrizeténél meghagyathassanak , de csak úgy , hogy a 
várak ellátásába magokat ne avassák, és kihágásaikért országunk rendes 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 187 

bírái előtt törvényt úlluiii tartozzanak, és a király azoknak ítéletét rajtok 
végrehajtassa. 

A 32-rlik ágazat, mely a királyi felségnek azon ajánlatát előadja : 
hogy vagy önmaga az év nagyobb részét hazánkban töltendi , vagy fiát 
Maximiliánt teljes hatalommal abban hagyandja. 

A 33 — 37-dik ágazatok , melyekben a királyi felség kéretik : hogy 
az ország ausztriaiaknál elzálogítva lévő várainak, a 13 szepesi városok- 
nak, és Árva várának visszaszerzéséről, az ország határai iránti kérdések 
kiegyenlítéséről, a száraz vámok eltörültetéséről és az i'ij bányanyitásokról 
szőlő törvényeink megtartásáról gondoskodni, és mindenütt megparan- 
csolni kegyeskedjék: hogy még pénzzé nem vert aranyat, annak és minden 
nála találtató vagyonának vesztesége alatt, senki, s a királyi tiszt vagy 
szolga, sem más, hazánkból kivinni ne merészeljen. 

A 38 — 40-dik ágazatok, melyek a főispánokat eskületételre szorít- 
tatni, a vármegyéknek azon zavarok alatt elszakasztott részeit visszacsa- 
toltatni, s a hatalmasok által birtokukban letelepülni kényszerített egy- 
telkes nemeseket szabadságukba visszahelyeztetni sürgetik. 

A 42- és 44-dik ágazatok, melyekben a felség kéretik, amabban 
ugyan, hogy a megürült főpapi és bárói hivatalokat érdemes magyarokkal 
mennél előbb betölteni, emebben pedig, hogy az ítélőszékeknek Kassán 
leendő tartása iránt királ}á határozatát kiadni méltóztassék. 

A 46-dik ágazat, melyben az ország rendéi megegyeznek: hogy a 
veretni szándékolt új pénzek a némettel egyenlő pénzláb szerint veresse- 
nek, úgy mindazáltal, hogy az eddig körmöci pénzláb szerint veretett 
is egész országban igaz értékében elfogadtassék. 

2) Állandó szabályul hozott ágazatai közé pedig , a Ferdinánd és 
János királyok adományait érdeklő , és némikép ide is sorolható 20 — 23- 
dik ágazatokon túl , tartoznak : 

A 8-dik ágazat , mely által a jobbágyok költözésének ügye a kü- 
szöbön álló táborozásnak üiügye alatt jövő gyűlésig ismét előbbi állapot- 
jában hagyatik. 

A 29-dik ágazat, mely a múlt pozsoni országgyiilésnek dézsmabér- 
lés feletti rendeleteit az országnak líjonan visszaszerzett részeire kiter- 
jeszti , Erdélyt mindazáltal addiglani szokásánál meghagyván. 

A 31-dik ágazat, mely a bányamívelést ahhoz értő külföldi tisztek 

24 * 



188 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

által is űzetni megengedi, de még is oly kikötéssel: hogy azok kihágásaikra 
nézve országimk rendes biráinak hatósága alatt álljanak. Továbbá ezen 
rendeletet a harmincadi tisztekről is értetni kivánja. 

A 41-dik ágazat, mely oly káptalanok- és konventeket, melyekben 
öt papi személy nincsen, minden hiteles eljárásoktól eltilt, a teljes számú 
tagokkal ellátottaknak pedig megengedi: hogy köreiken kívül fekvó' köze- 
lebbi vidékekre is bizonyságaikat kiküldhessék. 

A 43-dik ágazat , mely rendeli : hogy a múlt években hozott tör- 
vények szerint a njilvános gonosztevőket minden vármegye kikereshesse 
és megbüntethesse. 

A 45-dik ágazat, mely a királyi szabad és bányavárosoknak királyi 
felség által megparancsoltatni kéri: hogy a futó nemeseket és másokat, kik 
ezen zavargó időkben bátorság végett hozzájok folyamodnak, fogadják be, 
s nekiek a házvételt is engedjék meg. 



XlV-dik törvénylevele 1553-dik évi húsvét utáni vasárnapra hir- 
detett soproni országgjTÍlésben hozatott, és a királynak szokott rövid elő- 
és utószavával ellátva 30 ágazatra terjed, melyek közöl 

1) Ideigleniek vagy nap szükségein segélők : 

Az 1 — 6-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi: 1) A felség 
felszólítására a múlt évivel egyenlő országos felkelést rendelnek , kérvén 
a felséget : hogy mindazt , mi ezen felkelést vagy a törökökkel kötendő 
fegyvernyugvást érdekli, magyar tanácsosaival végezze, és hogy Aagy 
maga vagy fia az országban tartózkodjék. — 2) Azon esetre, ha valamely 
vár megtámadása vagy más eset részletes felkelést kivánna, azt rendelik: 
hogy a veszedelem helyéhez közelebbi vármegyék rendéi az ország kapi- 
tánya mellett személyesen felkelni, és azon túl a jobbágyősök ugyan min- 
den 25 jobbágytól egy lovas és egy gyalog fegyverest, az egytelkes ne- 
mesek pedig minden öt nemes telektől egy lovast állítani tartozzanak , és 
hogy ezen hadi nép a megyebeli kapitányok vezérlete alatt mindig készen 
álljon, a megye hadi népét mindazáltal külföldi hadfőnökök fel nem ke- 
lethetvén, hanem csak az országnak magyar nemzetből választandó kapi- 
tányai. — 3) A jobbágyokat várak melletti munkákra akaratjok ellen 
kényszeríttetni tilalmazzák, és a katonaságnak mindinkább elhatalmazó 
kihágásait zaboláztatni rendelik. Végre — 4) A hadi nép tartására és várak 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ AJOATT. 189 

erősítésére a múlt országgyűlésben ezen évre ajánlott egy és fél forintnyi 
segedelempcnzt fél forinttal megtoldják. 

A 15-dik ágazat, mely az 1550-dik li-dik törvénycikk követke- 
zésében az átalakított törvénykönyvnek (reformatiini decretum) átvizs- 
gálása iránt rendeléseket teszen. 

A 16-dik ágazat, mely a katonák zsoldjáról és annak pontos fize- 
téséről rendelkezik, 

A 17-dik ágazat, mely a hadsereg számára szolgáltatandó élelmi 
szerek árát a hadi nép főnöke és a közelebb fekvő vármegyék alispánai 
által kölcsönös egyetértéssel, Erdélyben és Slavoniában pedig a vajda vagy 
bán által parancsolja meghatároztatni , ezen ármérsékléstől a külföldi ka- 
pitányokat teljesen eltiltván. 

A 20 — 22-dik ágazatok, melyek az ünncpnyolcadi székek, hely- 
tartői ítéletek, és egyházi törvényszékek szorgalmas tartását, és a zavarok 
alatt jogtalanul elfoglalt jószágok iránti igazságszolgáltatást sürgetik , és 
szabályozzák. 

A 24-dik ágazat, melyben a hibás tanokat terjesztő könyvek kiadói 
elleni törvényhozást, melyre a felség részéről indítvány tétetik, azzal 
mellőzik el magoktól az ország rendéi, mert birtokaikban tudtokra semmi 
ilyes nem történik. 

A 25-dik ágazat, melyben az ország rendéi azoknak felsegélésére, 
kik Eger várának ostrománál elbénultak, vagy török fogságban nyomo- 
rognak, minden telektől 20, felében jobbágyaik által, felében pedig tu- 
lajdon erszényökből fizetendő, dénárt ajánlanak. 

A 26 — 30-dik ágazatok , melyekben a királyi felség kéretik : hogy 
a) Salmi Eck grófot és annak pozsoni tisztjeit a pozsoní várban létező 
privilégiumok és oklevelek kiadására szorítani, — b) a száraz vagy hely- 
telenül felállított vámokat eltörültetni, — c) az ország határainak kiigazí- 
tását, és a 13 szepesi városok visszaváltását eszközleni, — d) a szabad és 
királyi hét bányavárosoknak vámmentességi , és melyek azzal felruházva 
vannak, ándetételi szabadságukat fentartani, — e) Sopron, Mosón, és más, 
német kezeken létező vármegyék kormányát érdemes magyarokra ru- 
házni, — f) Lánsér várának kiváltását megengedni, és — g) a megyék 
grófjait eskülctételre szorítani kegyeskedjék. 

2) Állandó szabályiil hozottak közé pedig számíttathatna : 



190 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTETKEZÉSEI. 

A 7 — 9-dik ágazatok, melyekben a hitvallás dolgára cs a dézs- 
ináknak főpapjaink által követelt akármely áron történhető bárbeadhatá- 
sára nézve az ország rendel ugyan kijelentik : hogy a miílt országgjn'ílések 
határozatainál megmaradnak, és azokt(iI a vármegyei követek semminemű 
iljltásra nemes társaik által felhatalmazva nem lévén el sem állhatnak, a fő- 
papok pedig, hogy ők a dézsmák szabad kibérlelhetésétől egyházi törvé- 
nyeiknél fogva el nem állhatván , csak jövő országgyűlésig és csupán sze- 
mélyeikre nézve egyeznek meg abban, hogy e dolog előbbi állapotjában 
maradjon. Továbbá egyes akarattal rendeltetik : hogy a világiak kezeiken 
lévő minden egyházi hűbéreket bocsássanak vissza, és ha kik egyházpárt- 
fogői jogot igényelnek, jogukat a királyi felség előtt bizonyítsák be, és 
jogaiknak megtörtént bebizonyítása után se tartsák meg azokat tulajdon 
kezeiknél , hanem egyházi férfiaknak átadni tartozzanak. 

A 10 — 14-dik ágazatok, melyek által a jobbágyköltözés dolga jövő 
országgyűlésig ismét előbbi állapotjában hagyatván, a jobbágyok szolgá- 
lata 52 napról 40-re alászállíttatik, és egyszersmind rendeltetik: a) Hogy 
a földesúr jobbágyának kimérésre adandó borát a helység bírája kóstolja 
meg, és ha ez a bort rosznak találná, a jobbágy annak átvételére ne 
kényszeríttethessék , és ha arra földesura által kényszeríttetnék , tőle sza- 
badon elköltözhessek. — b) Hogy a feldesura sanyargatása miatt költözni 
Idvánó jobbágy panaszát csupán egy szolgabíró és esküdt nemes előtt, és 
pedig csak harmadmagával! esküje által is bebizonyíthassa, és hogy a 
jobbágyot sanyargató földesúr ne csak jobbágyának elbocsátására, hanem 
a nekie netalán okozott károknak megtérítésére is törvény lítján szorít- 
tathassék. 

A 18-düc ágazat, mely a harmincad jogára nézve rendeli, egy rész- 
ről ugyan , hogy a harmincadszedőket akármely földesúr jószágaiba bebo- 
csátani tartozzék, más részről pedig, hogy a felség harmincadainak régi 
heljeit, kivéve ha azok ellenség hatalma alá estek, vagy veszélyben for- 
gókká váltanak volna, át ne tegye, se meg ne engedje: hogy harmincad- 
szedői a hazafiaknak harmincadfizetéstőli szabadságukat büntetlenül sért- 
hessék, vagy a köz megegyezéssel elhatározott harmincadnál nagyobb fize- 
tést vehessenek, vagy valakit, jótállás esetén kívül, mások tartozásának 
lefizetésére kényszeríthessenek. 

A 19-dik ágazat, mclj^ben a király kéretik: hogy tulajdon ígéreté- 
hez és az ország jogai és szabadságaihoz képest harmincadosokká és más 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE \7, AUSZTRIAI IIÁZ ALATT. 191 

magyar jüvcdcioni-kezeló'kkc, vagy várbeli főnökükké, «s másféle ma- 
gyarországi tisztviselőkké ne Icülföldickct, hanem magyarokat nevezzen , 
és hogy ha a harmincad kivételére ^agy másféle hivatalbeli eljárásra nézve 
a király harmincadosok és másféle tisztek között per támadna, az ne vo- 
nassék az udvari német kamara elébe, hanem a királyi helytartó és ma- 
gyar kamarának tanácsosai által Ítéltessék el. Végre 

A 23-dik ágazat, mely által az ország rendéi megegyeznek a kirá- 
lyi felségnek azon akaratjában, hogy a kamarába befolyó ezüstnek fele jövő 
országgyűlésig egész és fél tallérokká, sőt ha a tapasztalás ezen tallérok 
veretesét az országra károsnak nem mutatná, továbbá is, fele pedig ma- 
gyar dénárokká és fillérekké veressék. Továbbá sürgetik : hogy az eszter- 
gomi érsek és annak embere a pénzverésre felügyeljen , és hogy a pénzzé 
nem vert arany és ezüst ki nem viteléről szóló törvények szigorúan meg- 
tartassanak. 



XV-dik törvénylevele 1554-dik évi martius 1-ső napjára Idrdetett 
pozsoni országgyűlésben hozatott, és a Idrálynak szokott rövid elő- és utó- 
szavával ellátva 24 ágazatból áll, melyek közöl ismét 

1) Ideiglcniek, és napszükségein segélők: 

Az 1 — 4-dik ágazatok, melj'ekben országunk rendéi a királynak 
tiazánk iránti atyai gondját, és a hadi népek által okozott károk megtérlt- 
tetése iránti igéretét megköszönvén, 1554-dik évre ismét minden egész 
jobbágytelektől két, az egyszersmind törököknek is adózóktól pedig egy 
forintnyi segedelempénzt ajánlanak, — annak Jdvetésekor a hadinép által 
okozott károkat, és beszámítás ürügye alatt általok ingyen elfoglalt élelmi 
szereket is gondos vizsgálat mellett összeíratni, és a segcdelempénzből 
azonnal ievonatni rendelvén. 

Az 5-dik ágazat , mely azon fegyveresek ellen , kik ezután valaki- 
nek jószágát megszállanák, és ott élelmi szereket ingyen elfoglalnának, 
vagy másféle erőszakoskodásokat elkövetnének, Ulászló I. törv. 23-dik 
ágazatát, és az 1542- és 1545-dik törvényrendeleteket megújítják. 

A 7-dik ágazat, mely a hit dolgára nézve az előbbi országgjiílések 
rendeleteit mind egyházi mind Ailági személyek részéről megtartatni rendeli. 

A 8- és 9-dik ágazatok, meljek a határszélek erősítésére szükséges 
munkákra nézve rendelik : hogy a munka felügyelőjének felszólítására a 



192 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

hazafiak jószágaikból minden egész telektői évenként egy, Iiat egymás 
utáni napokon dolgozandó, embert küldjenek, ki a királynak ajánlása 
szerint azon naponként fizetendő munkabért kapja, mely Bécsben fizettet- 
ni szokott , és melyet ha pontosan meg nem kapna, a munkát azonnal ott 
hagyhassa. Továbbá hogy a közelebbi helyekről , ha kívántatnék , minden 
kaputól egy 6 ökrös szekér küldessék, az, kinek lovai vannak, mind- 
azáltal lovakkal is megjelenhetvén , és az ilyen lóval dolgozó minden két 
lótól napibérül 40 magyar dénárt kapjon. Végre ugyanezen ágazatok az 
ily munka feletti számadásokat szabályozzák , és a munkások bántatmá* 
tilalmazzák. 

A 10-dik ágazat, mely mind az országos, mind a részletes felke- 
lésre nézve, ha valamelyiknek esete előfordulna, a miilt országgyűlésnek 
határozatait parancsolja megtartatni. 

A 13 — 15-dik ágazatok, melyek az ország elzálogított városainak 
és várainak visszaváltását, az ország határainak kiigazítását, a várak el- 
vesztőinek büntetését , s a Lajos király halála óta jogtalanul elfoglalt, és 
még vissza nem bocsátott birtoknak visszaadatását sürgetik. 

A 16-dik ágazat, mely az ünnepnyolcadi és királyi helytartói Ítélő- 
székek tartását szorgalmazza. 

A 17-dik ágazat, mely a tallérok veretesének folytatását helyesli, 
és azoknak, kik még pénzzé [nem vert aranyat vagy ezüstöt engedelem 
nélkül kivinnének, büntetését sürgeti. 

A 18-dik ágazat, mely az egri fegyveresek, és hadifoglyok számára 
múlt évi országgyűlés által ajánlott segedelempénzt az ország által kineve- 
zett Mossóczi Lászlónak minden késedelem nélkül átadni, és ez által ki- 
osztatm' parancsolja. 

A 19 — 24-dik ágazatok, melyek a megüriilt megyés grófságokat 
betölteni, — azon grófokat és más nemeseket, kik ezen évek alatt némely 
vármegyékben a megye szükségeire pénzt bészedtenek , személyeik letar- 
tóztatása által is, számadásra szoríttatni, — a száraz vámokat mindenütt 
eltörültetni, — a magyar akár új akár régi pénzeket elfogadtatni, — a 
bánya- és másféle királyi városok szabadalmait megtartatni , — és a felső 
magyarországi városok lakosait Kassa városa mellett tendő munkák terhe 
alól felmentetni sürgetik. 

2) Állandó szabályul hozottak pedig a következők: 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 193 

A 6-dik ágazat, melyben az országrendei kijelentik : hogy a királyi 
felség által szándéklott nádorválasztást ők is hasznosnak, sőt szükségesnek 
vélik, továbbá hogy a választandó nádornak mindazon hatalommal bírnia 
kellessék, melylyel más nádoraink országunk régi szabadságai és szokásai 
szerint birtanak. 

A 11-dik ágazat, mely az ország rendéinek harmincad- és vámbeli 
mentességüket, s a szabad és bányavárosok áruletételi jogát, és más szaba- 
dalmait a királyi tisztek által megtartatni , és a harmincadi akár külföldi 
akár magyar tiszteket magyarországi eljárásaikra nézve a magyar kamara 
főnökétől és tanácsosaitól függeni parancsolja, azon kérés liozzáadásával : 
hogy az engedetleneket ő felsége érdemök szerint büntesse meg. 

A 1 2-dik ágazat , mely azt rendeli .- hogy a dézsmabérlések egész 
országszerte a közelebbi országgyűlések határozatai szerint történjenek, és 
hogy a jobbágyok gabonáikat dézsmakivétel végett törvény-kijelölte határ- 
időnél tovább szántóföldjeiken hagyni ne tartozzanak. 



XVI-dik törvénylevele az 1555-dik évi keresztelő sz. János nap- 
jára hirdetett , s Maximilián főlierceg és cseh király elnöklete alatt *) tar- 
tott pozsoni országgyűlésben hozatott , s a királynak rövid elő- és utósza- 
vával ellátva 16 ágazatból áll, melyek mind csak nap szükségein se- 
gélő rendelkezéseket foglalnak magokban. E következők pedig egyes tar- 
talmaik : 

Az 1-ső ágazatban országunk rendéi a királynak belső béke föntar- 
tására és a törökök berontásainak fékezése iránti előadásaira azon már több- 
ször tett nyilatkozataikat ismétlik : hogy a tapasztalás taniisága szerint 
ezen célok elérésére semmi más eszközök nem foganatosak , mint ő felsé- 
gének hazánkbani hosszabb tartózkodása, és ezen okból esedeznek: hogy 
az országban maradni és eltávoztakor fiát Maximiliánt itt hagyni kegyes- 
kedjék, addig pedig, míg ez létesiilhet, méltóztassék hadi népeinek kapitá- 
nyaik és más tisztjeik által a rablásokat, erőszakoskodásokat, és a föld né- 
pén elkövetni szokott sanyargatásokat megtiltani , és megengedni : hogy a 
hadi népnek akár mely nemzetbeli főnökei az ország nádorától függjenek, 
s az a király nevében mind a kötelességüket elhanyagló tiszteket, mind 
pedig a gonosztévő katonákat az ország törvényei szerint büntethesse. 



*) Lásd előszavát és l-ső ágazatát. 

M. T. T. ÉVK. vin. 2. 25 



194 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A 2-dik ágazat mind az üiinepnyolcadi székeket Pozsonban sz. Mi- 
hály és Kassán vízkereszt nyolcad napján , mind pedig a helytartói ítélő- 
széket a nádor által sz. Mihály nyolcadától kezdve Pozsonban , a netalán 
tartandó táborozás alatt pedig ideigleni tartózkodása helyén tartatni paran- 
csolja. E következő ügyeket számítja pedig e törvény a helytartói ügyek 
közé : a) Táborozás idejében a táborozás alatt elkövetett erőszakoskodáso- 
kat. — b) Egyébkor pedig a választatása óta történt hatalmaskodó tetteket, 
a helytelen vám- vagy másféle adóvételeket, a feljebbviteli, gyámsági, hit- 
béri, hozományi, zálogváltsági és zavarok alatt történt jószágelfoglálási 
vagy letartóztatási pereket. 

A 3-dik ágazatban 1555-dik évre ismét minden egész kaputól 2 fo- 
rintnyi segedelem])énz ajánltatík. 

A 4 — 7-dik ágazatokban rendeltetik : a) Hogy minden főpap, báró, 
nemes és más birtokos minden 100 jobbágytól folyvást 2 jól felfegyver- 
zett lovast tulajdon költségén tartani, és azon kerület főkapitányának föl- 
szólítására, melyhez vármegyéje tartozik, a kitűzendő határnapra és helyre 
küldeni tartozzék , kik felett a nádor vagy főkapitány az érdekeltető me- 
gye alispánának vagy választott nemesének jelenlétében szigorú szemlét 
tartani, és a kötelességöket nem teljesítő földesurakat annak teljesítésére 
jószágaik lefoglalásával szorítani köteles légyen. — b) Hogy a dézsmával 
bíró főpapok azonfölül dézsmáiktól is hadi népet tartani köteleztessenek, 
c) Hogy nagyobb ellenséges erő mutatkozván, a király vagy nádor szemé- 
lye mellett kiki a közelebbi országgyiílésekben rendelt mód szerint fölkel- 
ni tartozzék, szabad lévén mindazáltal állítandó fegyveresei közé a fönér- 
deklett folyvást tartandó lovasait is beszámítani. — d) Hogy azon jobbá- 
gyokra nézve, kik a töröknek is adóznak, mind a segedelempénznek, mind 
a folyvást tartandó lovasoknak terhe felében viseltessék. 

A 8-dik ágazatban országunk rendéi a tallérok veretesét a királyi 
felség visszajöveteléig előbbi állapotjában meghagyják, és a királyt kérik: 
hogy azoknak nagyobb mennyiségbeni kivitelét tiltsa meg. 

A 9-dik ágazat az ország mindenféle rendéi harmincad és más adó- 
beli szabadságát mind magyar mind külföldi tisztviselők által sértetlenül 
megtartatni sürgeti. 

A 10— 14-dik ágazatokban kéretik a felség: hogy — a) azon rab- 
lásoknak, kicsikarásoknak és munkára kényszerítéseknek, melyekkel ő fel- 
ségének várbeli tisztjei és katonái a szomszéd nemeseket és jobbágyokat 



TÖRVÉNYEINK TÖRTENETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 195 

szünet nélkül sanyargatják , már egyszer valahára véget vetni , — b) az 
uraknak és nemeseknek azon határszéli várait , melyek már minden jöve- 
delmeiktől megfosztattak, szükségesekkel ellátni, — c) a győri püspöknek 
Hornsthein vára jószágaibői járő dézsmáit, melyeket Fürsth Konrád, azon 
várnak ma, minden jog nélkül letartóztat, visszaadni, — d) a magyarok 
és ausztriaiak közt hozott határszéli ítéleteket végrehajtatni, az egyéb ha- 
társzéli kérdéseket pedig valahára már eldöntetni, és — e) a száraz vámo- 
kat miilt országgyűlések határozatai szerint eltörültetni méltóztassék. 

A 15-dik ágazat az egri püspökség dézsmáit, melyeket a felség az 
általa temérdek költséggel védelmeztető Eger, Sáros és Murány várak 
szükségeire rendelt, a király embereinek minden rendbeliek által minden 
hiány nélkül oda szolgáltatni, és azokat, kik magokat ezen dézsmákba ha- 
talmasan beavatnák, másféle erőszakoskodók gyanánt büntettetni paran- 
csolja. Végre 

A 16-dik ágazatban kéretik a felség: hogy a hívei jószágaiban ka- 
tonái által tett és már megvizsgált károkra nézve a múlt országgyűlés ha- 
tározata szerint elégtételt adasson. 

Ezen törvénylevél Augsburg birodalmi városban 1555-dik évi au- 
gustus 1-ső napján költ. 



XVII-dik törvénylevele az 1556-dik évi új-esztendő napjára hirde- 
tett pozsoni országgyűlésben hozatott, s a királynak szokott rövid elő- és 
utószaván túl 46 ágazatból áll , melyek közól a két első az ország ren- 
déinek bevezetéséül szolgál, a többiek közöl pedig 

1) Ideigleni vagy napszükségein segélő rendeleteket tárgyalnak: 
A 3 — IS-dik ágazatok, melyekben országxmk rendéi: a) Azon évre 
minden egész telkű jobbágyaikat ismét 2 forintnyi, önmagokat pedig min- 
den ily jobbágyra nézve, különösen határszélek erősítésére fordítandó , 50 
dénárnyi segedelempénzadásra kötelezik. — b) Azt rendelik : hogy a ha- 
társzélek erősítésében minden száz-száz jobbágy négy hatökrös szekérrel 
naponkénti 60 vagy négylovú kocsival 80 dénárnyi bérért három napig 
szolgálni tartozzék. — c) Egyenkint elősorolják, mely megyének jobbágyai 
mely váraknál legyenek ezen szolgálatukat teljesíteni kötelesek. Végre — 
d) A királyi felséget megkérik : hogy a megerősítendő helyekre építőmes- 
tereket jókorán küldeni méltóztassék. 

25* 



196 A MAYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A 19 — 22-dik ágazatok, melyekben rendeltetik: 1) Hogy az or- 
szág rendéi haza védelmére a király hadi népe mellett ezután minden 100 
jobbágytól 3 lovast folyvást tartsanak. — 2) Hogy országos táborozás 
szüksége támadván, minden urak , nemesek , és más birtokosok a király 
vagy fia mellett személyesen felkelni, és minden 100 jobbágytól tulajdon 
költségükön, a fenérdeklett három lovas beszámításával, 10 lovast, jobbá- 
gyaik pedig minden száztól 10 puskás g3^alogot, és az egy-telkes nemesek 
minden három egész nemes telektől egy jól felfegyverzett lovast állítani 
tartozzanak. — 3) Hogy valamely várnak rögtöni megrohanása vagy más vá- 
ratlan eset részletes felkelést kívánván, a veszély helyéhez közelebb lévő 
minden urak és nemesek az ország nádora mellett tulajdon személyükben 
fülkelni , s az egy-telkes nemesek minden 5 nemes telektől egy lovas vi- 
tézt küldeni, és a táborozás végéig tulajdon költségükön tartani köte- 
leztessenek. 

A 23 és 24-dik ágazatok, melyek közöl amaz ugyan minden láza- 
dókat s közbéke-zavarókat személyválogatás nélkül rögtön megbüntettetni 
rendel, emez pedig Pelsőci Bebek Ferencet és fiát, mint nyilvános lázadó- 
kat, hívségtelenség büntetésében marasztalja, és ezen marasztalást minden 
tisztviselőikre is kiterjeszti, ha ezen ítélet kihiidetésétől számítandó 40 nap 
alatt őket el nem hagynák. 

A 25 és 26-dik ágazatok, melyek közöl amaz a miílt országgyűlé- 
sek által a hit dolgában hozott határozatokat mind egyházi mind világi sze- 
mélyek által megtartatni ; emez pedig a keresztelés-ismétlóket , akárkinek 
jószágaiban tartózkodnának, négy hét lefolyása alatt az országból kiűzetni 
parancsolja. 

A 34 és 35-dik ágazatok, melyek a királyi udvari törvényszéket 
a tiszamelléki és néhány felső vármegyék részére ugyan az ország birája 
által Kassán, a dunamelléki megyékére pedig a nádor által Pozsonban, va- 
lamint az egyházi törvényszékeket is szokott helyeiken rendesen tartatni 
sürgetilí, 

A 37, 38, 41, 42 és 43-dik ágazatok , melyekben a felség kéretik : 
hogy a harmincadokat régi helj'^eikre visszatétetni , az ország minden ren- 
déinek szabadságait mind harmincadosai, mind egyéb tisztviselői által meg- 
tartatni, a talléroknak országunkra nézve káros veretesét Kürmöcön meg- 
sziíntettetni, a szomszéd Ausztriához elzálogított várak visszaváltását és ha- 
társzéleink kiigazítását érdeklő miílt években hozott törvényeket teljesít- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 197 

tetni, végre risztviselőinek mcgliagyni méJtőztassék, hogy az általok besze- 
dendő egri gabona- és bordézsmúk bérbevételében a füldesuraknak elsóljb- 
séget adjanak. 

A 45-dik ágazat, melyben a felség kéretík: hogy a Prándorf és 
Gátha helységek közöttí határokat , melyekből Harrach úr naponként el- 
foglalásokat teszen, igazíttassa el. 

2) Állandó szabályi'il hozatott rendeleteket pedig magokban fog- 
lalnak : 

A 27 — 33-dik ágazatok , melyek által a jobbágyok szabad költö- 
zése országunk határai közt örök időkre visszaállíttatik, s arra nézve jele- 
sen e következők rendeltetnek: 1) Hogy valamely jobbágy költözni akar- 
ván, a jobbágy jövő urának kérésére az illető megyének egyik szolgabirája 
egy esküdt nemessel a hely színére menjen, és előtte a jobbágy földbérét, 
régi szokás szerint két magyar dénárt, letévén költözni akaró szándékát 
jelentse ki, s hogy ez megtörténvén, a szolgabíró és esküdt nemes 15 na- 
pot tűzzenek ki hatáníl , melyek alatt a jobbágy minden akár köz , akár 
földesura vagy más ottani lakos iránti akármiféle tartozásait kifizetni kö- 
teles légyen ; továbbá hogy ezen határnap megérkezvén, a szolgabíró és 
esküdt nemes ismét a hely színén jelenjenek meg, és ha a jobbágy tarto- 
zásait kielégítette, őtet azonnal szabadon bocsássák el, ezen határozatok- 
tól csak a vármegye székéig lévén szabad a feljebbvitel ; végre hogy ha a 
földesúr a megye székének határozata után sem bocsátaná el jobbágyát, 
ugyanazon szolgabíró őtet makacsságaért, a bírói intést mindenik ízben 
előre bocsátván, első ízben 100, másodikban 200 forintban, harmadikban 
pedig azon helységének veszteségében marasztalja, a füldesiír mindazonáltal 
ily jószágát közönséges becsüi árának lefizetésével akármikor visszavált- 
hatván. — 2) Hogy viszont ugyanezen háromrendbeli büntetésben hasonló 
eljárás mellett marasztaltassék az oly földesxír is , ki másnak szökevény 
vagy erőszakosan elvitt jobbágyát vissza nem bocsátja, az ily jobbágyot 
egyébiránt földesura akárhol, az új lakhelyén kívül, tulajdon hatalmával 
le is tartóztathatván, és tulajdonába ^isszavihetvén. — 3) Hogv a költöző 
jobbágy pénzen vett vagy tulajdon költségén épített házát, s irtományait, 
és jobbágyi telkéhez nem tartozó szőlőjét eladhassa, sőt az utóbbiakat , ha 
a földesiír magához nem váltaná , költözése után is megtarthassa , a háza 
mindazáltal, ha azt költözése idejéig el nem adhatná, a földesiírnak ingyen 
maradván. — 4) Hogy a költöző jobbágy által előbbi urának tett károk 



198 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ERTEKEZÉSEr. 

iránt új földesura, a jobbágy emberdijának büntetése és károk megtérítése 
alatt igazságot szolgáltatni tartozzék. — 5) Hogy a királyi felség magyar 
jobbágyok erőszakos elvitelét, vagy urok irott engedelme nélküli befoga- 
dását más tartományokbeli alattvalóinak is megtiltani méltóztassék. 

A 36-dik ágazat, mely azt rendeli: hogy a száraz vámokat minden 
vármegyében az alispánok tüstént ezen országgyűlés után törüljék el , és 
ha ki őket abban akadályozná, vagy eltörlött vámját visszaállítaná, azon 
helységének örök veszteségében marasztaltassék. 

A 39-dik ágazat, melyben kijelentetik : hogy minekutána Eszter- 
gom Székesfejérvárrai együtt néhány évek előtt török kézre jutván, a 
Nagyszombatba menekült esztergomi káptalan hiteles helyek ritkasága 
miatt az ország rendéinek kérésére ő felségétől egész országszertei hiteles 
eljárásokra engedelmet nyert, annak minden egész Erdély határáig akár- 
hol eddigien tett és ezután teendő eljárásai és végrehajtásai, és azok feletti 
tanúlevelei teljes erővel bírnak és örök időkre érvényesek. 

A 40-dik ágazat , mely azt rendeli .- hogy minden nemesek és más 
hazafiak, kik várakkal ugyan bírnak, de bárók rendjébe felvéve nincsenek, 
jószágaikból járó minden adózásokat a vármegye pénztárába szolgáltatni 
tartozzanak. 

A 44-dik ágazat, mely rendkívül megengedi: hogy Pruk városának 
lakosai Stomfa Jakab örököseinek nyúlási nemes házát , és Neudorf nevű 
pusztáját megvehessek, és törvényes joggal bírhassák, úgy mindazáltal 
hogy a vevők ezen jószágoktól járó magyarországi minden terheket visel- 
jenek, s Magyarország törvényei alatt álljanak, és ezen rendkívüli engede- 
lem által se az ország javai és szabadságai , se a magánosoknak ezen jó- 
szág iránt netalán létező igényei sérelmet ne szenvedjenek. 

A 46-dik ágazat, mely rendeli : hogy azokat, kik valamely gondvi- 
selésükre bízott várat vagy másféle erősséget árulólag feladtak , vagy el- 
hagytak , akárki akárhol befoghassa és letartóztathassa, a királji felség pe- 
dig minden kegyelem nélkül büntesse meg. 



XVIII-dik törvénylevele az 1557-dik évi jiínius 1-ső napjára hir- 
detett pozsoni országgyűlésben alkottatott, s a királynak szokott rövid elő- 
és utószavával szinte ellátva , 24 ágazatra terjed , melyek küzől 

1) Ideigleniek vagy pusztán nap szükségeit érdeklők: 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁ2 ALATT. 199 

Az 1 — 7-(lik ágazatok, melyekben országunk rcndci clőrebocsátván 
liálás kőszönetoket a királynak azon kegyességéért, melylyel mind a né- 
met birodalomnak, mind az örökös cseh és német taitományainak rendéi- 
től nem csekély segcdelemnyiljtást eszközleni mélt(5ztatott, mind az orszá- 
gos, mind a részletes felkelésre nézve az 1556-dik évi határozatokat meg- 
újítják, s az ország és király szükségeire 1557-dik évre minden egész job- 
bágytelektől 2 forintnyi segcdelempénzt, és a német birodalombeli múlt 
télen tartott gyűlésre küldött szőszolők költségeinek födözésére 3 dénárt 
ajánlanak. Továbbá a határszélek erősítésére azt rendelik : hogy, az aratás 
és szüret idejét kivéve, minden jobbágy az ugyanezen törvényben előso- 
rolt határszéli helyeken 6 napi ingyen szolgálatot tenni tartozzék. Végre 
az élelmi szereknek táborba szolgáltatásáról gondoskodnak, és a fuvarok 
bérét meghatározzák. 

A 8 és 9-dik ágazatok, melyek közöl amaz ugyanaz ünnepnyolcadi 
törvényszékeket, egyiket Pozsonban, másikat Lőcsén 40 közönséges napo- 
kon át, emez pedig az egyházi ítélőszékeket szünet nélkül tartatni sürgetik. 

A 16 és 17-dik ágazatok, melyek közöl amaz az esztergomi érsek- 
nek és jobbágyainak, valamint szinte minden főpapok , bárók, nemesek és 
szabad vagy bányavárosoknak harmincad- és vámfizetéstől törvényes men- 
tességöket megtartatni, emez pedig a száraz vámokat, és pediglen jó pél- 
^laadás okáért a Idrályi birtokokban is , eltörültetni sürgeti. 

A 18 — 20-dik ágazatok, melyekben a felség kéretik: hogy az or- 
szág határai dolgának kivánt befejezését eszközleni, s azon várbeli, har- 
mincadi és másféle Idrályi tisztjeit, kik a hazafiakat bántalom s kártéte- 
lekkel illetik, vagy országunk rendes bírái ítéleteinek nem engedelmesked- 
nek, érdemök szerint megbüntetni méltóztassék. 

A 20 — 22-dik ágazatok , melyek rendelik : hogy a leleszi konvent 
kerületében, mivel lázadók háborgásai által bírói eljárásaiban akadályozta- 
tik, a jászói konvent és az egri és szepesi káptalanok, a veszprémi kápta- 
lanéban pedig, mely pecsété elveszvén eljárásokat nem tehet, a kapornaki 
és szalavári konventek működhessenek; továbbá hogy a veszprémi kápta- 
lan pecsété újíttassék meg, és azután tagjai elóbbenikerűletjökben működni 
tartozzanak. 

A 24-dik ágazat, mely a hazafiaknak előbb ugyan a pozsoni várban, 
jelenleg pedig a pozsoni préposti lakban találtató leveleikre nézve azt ren- 
deli: hogy jövő augustus 1-ső napjától kezdve két-két ítélőmester azoknak 



200 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

vizsgálatával és tulajdonosaik kezeihez juttatásával a felek által adandó 
illő jutalom mellett foglalkozni tartozzék. 

2) Állandó szabályul szolgálók pedig e következők : 

A 10-dik ágazat, mely valamint az ország más rendéinek, úgy az 
egj'házinak is szabadságait és kiváltságait megtartatni, s jelesen az egyház- 
látogató esperesteket vagy alesperesteket tisztjökbeni eljárásaikban és vét- 
kesek büntetésében nem gátoltatni parancsolja; továbbá a megholt lelké- 
szek vagyonának elfoglalását az egyház-pártfogójának tigyan mindenkor, a 
főpapoknak pedig azon esetre, ha a megholtnak testvérei maradtak , nyil- 
ván tilalmazza. 

A 11-dik ágazat, mely a néplelkészeknek és más egyházi hűbérek 
kormányzóinak kötelességül teszi : hogy helytelenül elszakasztott jövedel- 
meiket törvény lítján szerezzék vissza , és ha ezek azt akarat vagy tehet- 
ség hiányából elmulasztanák , arra főpapjaikat és más előjáróikat is fel- 
hatalmazza. 

A 12-dik ágazat, mely a dézsmaszedésre nézve az 1546-dik és 
1553-dik évi törvényeket megtartatni parancsolja, és egyszersmind ren- 
deli : hogy a dézsmából járó tized , negyed , vagy tizenhatod rész , akár 
maga a főpap akár tizcdbérlője szedje be a dézsmát, azoknak , kiket illet, 
minden fogyatkozás nélkül kiadassék. 

A 13-dik ágazat, mely azt rendeli: hogy ünnepnyolcadi székeken 
az ország rendes bíráin s azoknak helyettesein és ítélőmesterein és az esz- 
tergomi érseknek két emberén túl az 1545. törv. 34-dik cikke szerint még 
négy törvénytudó alkalmas és meghitelt ülnök is jelen legyen , kiket a ki- 
rály magyar tanácsosainak, és országunk rendes bíráinak tanácslatával vá- 
laszszon , a netalán meghalálozott ülnök helyébe mindazáltal királyi felség 
távollétében a helytartó is mást helyettesíthetvén. 

A 14 és 15-dik ágazatok, melyek a pénzverésre nézve rendelik: 
a) Hogy a felség kivánatához képest mind nagyobb vagy 8 , mind kisebb 
vagyis 4 magyar dénárt érő garasok, továbbá aranyok, s magyar dénárok 
és fillérek verettessenek; úgy mindazáltal, hogy ha ezen pénzek veretése 
károsnak tapasztaltatnék, a jövő országgyűlés azt szüntesse meg. — b)Hogy 
a királyi felség kötelességül tegye, az esztergomi érseknek ugyan, hogy 
pénzverési felügyelőt tartson, a körmöci és egyéb kamarainak pedig, hogy 
az tisztjében , melyhez különösen az is tartozik , hogy a még pénzzé nem 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 201 

vert arany és ezüst kivitelének könnyebb megelőzése végett a kamarának 
átadott minden aranyat és ezüstöt ellenórképen feljegyezzen , — akadály 
nélkül eljárhasson. 

A 23-dik ágazat, mely azokat, kik szabad hajdúkat vagy rablókat 
váraikban tartanak, A'agy meg nem büntetnek, a királyi felség és annak 
tánülétében a helytartó által ugyanazon büntetés alá vettetni határozza, 
melyet az ily gonosztévóTí magok megérdemlenek. 



XlX-dik törvénylevele 1559-dik évi vízkereszt napjára hirdetett, 
és a király távullétében Maximilián főherceg elnöklete alatt tartott pozsoni 
országgyűlésben hozatott, és a királynak elő- és utószaván túl 56 ága- 
zatra terjed, melyek közöl 

1) Ideigleni, vagy nap szükségeit érdeklők közé tartoznak: 

Az 1 — 7-dik ágazatok, melyekben országimk rendéi, — ■ előre bo- 
csátván azon nyilatkozást, hogy Maximilián főhercegtől a felségnek elő- 
adásait és kívánatait megértették, — panaszkodnak azon sok, és már tűr- 
hetlenekké vált sanyargatások, és mindennemű bántalmak ellen, melyeket 
régtől fogva ugyan, de főleg lijabb időkben a királynak katonáitól, vár- 
beli tisztjeitől , és különbféle biztosaitól szenvednek, és a két utóbbi rend- 
belieket ugyan a királyi felség által megbüntettetni, az elsőkre nézve 
pedig bizonyos bírákat rendeltetni kérnek , kik a kihágást azonnal meg- 
vizsgálják, elítéljék, és ítéletöket végrehajtsák, vagy ha a biínös oly álla- 
potú személy volna, kin azt végre nem hajthatnák, vizsgálatirknak ered- 
ményét hozott ítéletükkel együtt királyi felség elébe terjeszszék. 

A 8- és 9-dik ágazatok, mclj^ekben a királyi felséget országunk 
rendéi sürgetik : hogy valamint más országainak dolgaiban magyarok ta- 
nácslatával nem él, úgy viszont magj^ar dolgokban magyaroknak, tígy 
mint ahhoz legjobban értőknek, tanácsával éljen, és valamint hogy a ma- 
gyar canccllariából Németországra nézve semmi parancsok ki nem adatnak, 
úgy viszont német kamarájából vagy cancellariájából semmiféle oly paran- 
csot ki ne adasson , mely hazánk jogait és szabadságait érdekli. 

A 10 — 36-dik ágazatok, melyekben országxuik rendéi a királyi fel- 
ségnek azon kívánatára , hogy az ország szükségeinek nagjságához képest 
évenként 3 forintnyi segedelempénzt, és pedig mindjárt hat, vagy leg- 
alább három évre ajánljanak, továbbá minden 100 jobbágytól, és azon 
M. T. T. ÉvK. vnx. 2. 26 



202 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

feliíl minden dézsma és liri kilencedilOO forint jövedelemtől néhány foly- 
tonosan tartandó fegyveresek, és várak mellett teendő ingyenes mimkák, 
és élelmi szerek szolgáltatása iránt rendelkezzenek, — előadván önma- 
goknak és jobbágyaiknak szegénységét, és a segedelempénz több évekrei 
ajánlásának régi szokássali ellenkezését, és vagyonuknak bizonytalansá- 
gát, valamint azon félelmüket is, hogy több évekre meg lévén a segede- 
lempénz ajánlva, azon évek alatt könnyen egy országgyűlés sem tartathat- 
nék , — kijelentik : hogy ő felsége kívánatának teljesen ugj^an meg nem 
felelhetnek, azonban belátván a szükség nagyságát: 1) Minden jobbágy- 
telektől 1559-dik évre, a királynénak ajándékul ajánlott 20 dénáron feliíl, 
a királyi felségnek minden jobbágytól 2 forintot ajánlanak, az 1557-dik 
évi törvényben kijelölt mód, és megszorítások szerint. — 2) Az országos és 
részletes táborozásra nézve az 1556- és 57-ik évi, és a dézsmávalbíró főpapok 
vagy más egyházi személyek általi hadinép tartására nézve az 1555-dik 
évi törvényeknek határozatait ezen évre is kiterjesztik. — 3) Az élelmi 
szereknek táborba szolgáltatását azon feltétel alatt megígérik, hogy a szol- 
gáltatandó élelmi szerek árát a hadinép azonnal megfizesse, és minden 
prédálástól óvakodjék. — 4) Jobbágyaikat aratás és szüret idején kívül 
6 napi ingyenes határszéli munkára kötelezik , és kijelelik , mely megye 
melyik vár mellé legyen köteles munkásait küldeni. 

A 37-, 39- és 40-dik ágazatok, melyek mind 'a két ünnepnyolcadi 
törvényszéket, és pedig ezután mind a kettőt Pozsonban, valamint szinte 
a helytartói folytonos ítéló'széket, és az egyházi szent székeket is rendesen 
megtartatni sürgetik. 

A 41-dik ágazat, mely a püspököknek kötelességül teszi : hogy espe- 
restjeiket egyházlátogatásokra gyakiabban küldjék, és zsinatokat tartsa- 
nak, s azokra minden lelkészek és misés papok megjelenni tartozzanak; 
továbbá a földesuraknak és városoknak meghagyja : hogy lelkészeiket a 
zsinatra menéstől vissza ne tartóztassák , máskép a királyi felség mint ke- 
resztyén fejedelem által arra kényszerítendő'k. 

A 42-dik ágazat, melyben országimk rendéi Mária királynénak, 
Maximilián nőjének, ki akkor jőve legelőször hazánkba, a magyar nem- 
zetnek mind ipánál és férjénél, mind pedig testvérénél, a spanyol király- 
nál, tanúsított pártfogásáért tiszteletbeli ajándékul minden jobbágy telektől 
20 dénárt ajánlanak. 



TÖRVÉNYEIÍTK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ íVIíATT. 203 

A 44 — 48-dik ágazatok , melyekben a király ismét kéretik : hogy 
az ország rendéinek harmincadi törvényes mentességét megtaitani , — a 
száraz vámokat mindenütt, legelőször pedig a tulajdon és nagy uraink jó- 
szágaiban eltörültetni , — igaz tisztaságii és nehézségű pénzt veretni , és 
az esztergomi érseknek pénzverés melletti jogait megtartatni, — ■ a határ- 
széli kérdések felett hozott ítéleteket valahára már végrehajtatni , és a ha- 
rának egyéb határai iránt fenforgó kérdéseket elintéztetni kegyeskedjék. 

Az 51-dik ágazat, mely sz. Benedekben lakó Zudar László nemest 
bizonyos sz. benedeki apáttól Lajos király éltében nyert engedelem mellett 
gyakorlott szabad borméréstói azon oknál fogva , mert azon apátnak ilyen 
utódainak sérelmes cngcdelemadásra joga nem volt, borának vesztesége 
alatt eltilt, és ótet jobbágyot illető bormérésre utasítja. 

Az 52 — ^54-dik ágazatok , melyek a hivatalbeli esküt le nem tevó, 
vagy azon megyében birtoktalan megyés grófok és főispánok, továbbá 
alispáni, szolgabírói és esküdt nemesi hivatalt megválasztásuk után el 
nem fogadó egyének ellen a régi torvényeket és szokásokat teljesíttetni 
süigetík. 

Az 55-dik ágazat, mely által Archoy Pyrrhus gróf, Felsőlindvai 
Széclú Margit férje, Maximilián főherceg és cseh király ajánlására Ma- 
gyarország valóságos és kétségtelen tagjává befogadtatik, de mégis azon 
kikötéssel : hogy országunk jogainak és szabadságainak védelmére esküjét 
tegye le. 

Az 56-dUí ágazat, melyben országimk rendéi a királyi felséget 
kérik : hogy ezen törvényágazatokat elfogadni és megerősíteni , és hív ma- 
gyarjait szabadságaikban és előjogaikban védeni és megtartani kegyes- 
kedjék. 

2) Állandó szabáljnll hozottak közé pedig soroltathatnak: 

A 38-dík ágazat, melyben rendeltetik: 1) Hogy az ünnepnyolcadi 
székeken az ország rendes bíráin, azoknak helyettesein és ítélőmesterein, 
és a négy ülnökön kívül még két főpap és két báró , vagy legalább egy 
főpap és egy báró , mindenkor jelen legyenek , és ha kik jelen lenni aka- 
dályoztatnának , helyettök mások helyettesíttessenck. 2) Hogy a négy ül- 
nökök akadályoztatásának esetére az országgyűlés által még más négy 
egyed előre a álasztassék , és a törvényszékben jelenlévő ülnököket a ki- 
rálji felség zsolddal ellátni méltóztassék. — 3) Hogy a feljebb vitt perek 
megvizsgálásában az ország nádora és királyi felség helytartója mellett 

26* 



204 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

szükségképen mindenkor szinte két főpap , és két báró jelen legyen. — E 
törvénycikkben látszatik rejleni a királyi tábla számfeletti ülnökeinek 
eredete. 

A 43-dik ágazat, mely a hívségtelenség ürügye alatt, főleg katonai 
egyedek által , történt jőszág-lefoglalásokra nézve azt rendeli : hogy ily le- 
foglalások törvényességéről a megyei törvényszékek ítélhessenek ugyan , 
de ezen kérdésnek: vájjon a jószágától megfosztott egyed lázadás és el- 
lenszegülés büntetése alá esett-e , vagy nem ? lígymint egyediü királyi fel- 
ség bíróságát illetőnek elítélésébe ne avatkozhassanak. 

A 49-dik ágazat, mely a leleszi prépostnak kötelességül teszi: hogy 
konventjében mindenkor legalább is öt szerzetest vagy hiteles eljárásokra 
alkalmas más egyedet tartson. 

Az 50-dik ágazat, mely azt rendeli: hogy királyi emberek és 
káptalan vagy konventbeli bizonyságok által teendő minden tudósitási je- 
lentések jövendőre eskü alatt tétessenek, és ennek megtörténte a jelen- 
tésről költ tamil evelekben is kijelentessék, máskép a káptalan vagy kon- 
vent ugyan az eskü ki nem vételéért büntetés alá vettessék, a végrehajtás 
vagy eljárás pedig érvénytelen legyen. 

Utószavában a helybenhagyásnak szokott kifejezésén tiil boszon- 
kodását jelenti a király azon , hogy eddigien tett rendelései a katonaság- 
nak és királyi tisztviselőknek kicsajjongásait megszüntetni képesek nem 
valának, és magát ezen cél elérésére vezető minden lítaknak és módoknak 
használására késznek nyilatkoztatja. 



XX-dik törvénylevele 1563-dik évi sz. István király napjára hir- 
detett pozsoiü országgj Illésben hozatott, s a királynak szokott rövid elő- 
és utószaván túl, 81 ágazatra terjed, meljek közöl 

1) Ideigleni vagj' nap szükségeivel foglalkozó rendeleteket tár- 
gyalnak : 

Az 1 — 9-dik ágazatok, melyekben országimk rendéi, előre bocsátván 
hálás köszönetöket a királyi felségnek hazánk iránti temérdek érdemeiért, 
minden jobbágytelektól , az elégetteket és üjonan megszállottakat kivéve , 
az akkor megkoronáztatott Maximilián királynak ugyan koronázási aján- 
dékul egy forintot, Ferdinánd királynak pedig a jövő két évre két-két fo- 
rintot ajánlanak, melynek felét a töröknek vagy János király fia ])ártjának 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 205 

adózók , cs a marha-tenyésztő , habár csak kunyhókban lakó, orosz (Ru- 
theni) és oláhok is fizetni tartozzanak, ajánlásiiklioz mindazáltal feltételűi 
ragasztván : hogy új felrovás tétessék , és mind azon előlegezések , melye- 
ket a felségnek kapitányai és jövedelemkczelői némely megyékben múlt 
években tettének, ezen segedelempénzekbol levonassanak, továbbá hogy 
azokba a kamaranyereség is beszámlttassék, melyre nézve egyébiránt or- 
szágimk rendéi a király Icivánságára kijelentik: hogyha mely évre sege- 
delcmpénz ajánlva nem lenne, abban azt, mint a koronának tulajdon jö- 
vedelmét, a királyi felség minden ajánlás nélkül beszedethesse. 

A 10 — 13-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi gondoskodá- 
sukat Ígérik az iránt, hogy a hadinép élelmi szerekkel kész fizetés mellett 
clláttassék ; hogy pedig azokat a hadinép méltányos áron kaphassa , egy- 
szersmind azoknak némely határszéli kapitányok és mások által gyakorol- 
tatni szokott előrei összevásárlását megtiltják, és azoknak árát a határszéli 
kapitány és azon megyének alispánya és szolgabírái által hely színén igaz- 
ságosan meghatároztatni kívánják. 

A 14-dík ágazat, meljbeii országunk rendéi a hadi és élelmi 
szerek fuvarára nézve az 1557-dik évi határozataikat jövendőre is megtar- 
tatni rendelik , az ágyuk vitelére nézve mindazáltal ezen terhet igazságos 
fizetésért a jobbágyokra, kiknek könnyű szekerei és gyenge lovai arra 
egyébként sem alkalmasok , csak annj ira vállalják fel , mennyire a váro- 
sok , melyeket e teher különösen érdekel , annak kevés számidc miatt , 
főleg országos táborozáskor, meg nem felelhetnének. 

A 15-dik ágazat, melyben a felség megkéretik: hogy mind az ily 
fuvarokra , mind más közterhek aránylagos viselésére az Ausztriához el- 
zálogított magyar birtokokat is szorítsa. 

A 16 — 19-dik ágazatok, melyekben a magánosoknak veszedelem- 
re kitéve létező váraik iránt rendeltetik: hogy azokat a főkapitány több 
dologhoz értő magyar és külföldi katonai személyekkel többször vizsgálja 
meg, és nyomozza ki, vájjon el Aannak-e, és mennyire jövedelmekkel 
látva ; mi kipuhatoltatván , az elégséges jövedelmekkel ellátottakat ugyan 
maik mind hadinépj)el mind más szükségesekkel ellátni köteleztessenek 
úgy, hogy ha azokban királyi őrség léteznék, az onnan máshová rendeltes- 
sék , és az ilyen várak urai a főka])itány által kötelességük teljesítésére 
szoríttassanak; ellenben ha valamely vár elégséges jövedelmekkel ellátva 
nem volna, az, ha az ország védelmére szükségtelen, azonnal törültessék 



206 A MAGYAn TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

el , cUenkezó' esetben pedig a felség által láttassék el minden szükségesek- 
kel , és e végre a nixilt országgyűlések határozataihoz képest minden , akár 
világi akár egyházi birtokos határszéleinken minden 100 jobbágytól három 
lovasvitézt folyvást tartani köteleztessék. Végre az oly várakra nézve, 
melyeknek több küzbirtokosai vannak, különösen rendeltetik : hogy ha 
közölök némelyek a vár ellátásában részt venni vonakodnának, a főkapi- 
tány az illető megye grófjával kinek-kinek ezen teherbeli illetőségét hatá- 
rozza meg , melyet azután , ha ki terhét viselni továbbá is vonakodnék , a 
várnak többi közbirtokosai jövedelem-részéből visszatartóztathassanak. 

A 20- és 2i-dik ágazatok, melyek a határszéleken teendő ingyenes 
munkárai köteleztetésről szóló 1559-dild törvényt jövő 1564- és 1565-dik 
évre kiterjesztik, az alispányoknak hívatalveszteség és 50 forint büntetés 
alatt kötelességül tévén : hogy a jobbágyait ezen munkára bocsátani nem 
akaró földesurat 3 gira bírsággal kényszerítsék. Továbbá azon alispányo- 
kat vagy kapitányokat , kik a határszélektől távol fekvő megyékben in- 
gyenes mimka helyett szedetni szokott pénzeket munkások fogadására 
nem fordítják , hanem magoknak megtartják, első ízben azoknak ötszörös, 
másod ízben tízszeres megtérítésével , harmad ízben pedig fejveszteséggel 
büntetni parancsolják. 

A 22-dik ágazat, mely azon esetben, ha valamely határszéli várnak 
elégséges erdeje nincsen, a hazafiak szomszédságos erdeiből erősítési mun- 
kákhoz szüJíséges fát is adatni parancsol. 

A 23-dik ágazat, mely a határszéleken , hol sok helyeken a lovas- 
ság szolgálatot nem tehet, az ligy nevezett szabad-hajdúk tartását meg- 
engedi; de egyszersmind a kapitányoknak meghagyja : hogy a földnépét 
általok sanyargattatni ne engedjék. Az ily hajdúk egyebütti tartása mind- 
azáltal itt is az 1557. 23. cikk büntetése alatt tiltatik. 

Az 24 — ■29-dik ágazatok, melyekben az igazság Idszolgáltatására 
nézve rendeltetik: 1) Hogy jövő országgyűlésig az ünnepnyolcadi szék sz. 
György nyolcadában Eperjesen, sz. Mhályéban pedig Pozsonban 40 napig 
mindenféle akár régi akár új peres ügyeket, a János király jószágait ér- 
deklőknek kivételével , ítéljen. — ■ 2) Hogy a királyi helytartói szék víz- 
kereszttől kezdve ismét minden odatartozó , habár régi pereket ítélet alá 
vegyen. — 3) Hogy az egyházi, és slavóniai ítélőszékek is szokott idejük- 
ben ítéleteket tartsanak. — 4) Hogy a njilvános gonosztévők elítélésére 
nézve a múlt országgyűlések határozatai teljesíttessenek. — 5) Hogy a 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRLVI HÁZ ALATT. 207 

hozott ítéletek végre is hajtassanak, az ország főkapitányai és Slavóniú- 
ban a bán hivatalaik vesztesége alatt kötelesek lévén fclszólíttatásuk mel- 
lett akárki ellen segédkezet nyújtani , vagy ha arra elégtelenek tolnának, 
a királyi felségekhez, vagy távullétökben a helytartóhoz folyamodni. 

A 30-dik ágazat, melyben a királyi felség-nevezte törvénytudók 
által már elkészített törvényes mimkának megvizsgáltatása, és jövő ország- 
gytílés elébe terjesztése sürgettetik. 

A 31- és 32-dik ágazatok, melyekben országimk rendéi a királyi 
felségnek felszólítására a hit dolgára nézve mindazokat sértetlenül meg- 
tartatni parancsolják, mik az 1548-, 1552- és 1554-dik évi törvényágaza- 
tokban fogtaltatnak , és mivelhogy az eretneki tanok hirdetőit többnyire 
ő felségének kapitányai és más katonafőnokei szokják magokkal az or- 
szágba behozni és itten j^ártolni , kérik ő felségét : hogy az ily katonai fő- 
nököket hívatalveszteséggel büntesse. 

A 33 — 37-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi a larályi fel- 
ségnek azon felszólítása mellett, hogy előadásaira adandó felelőtök mellett 
sérelmeiket orvoslásaiknak módjával együtt terjeszszék elő, mind azon 
eltürhetlenné vált bántalmaknak és sanyargatásoknak, melyeket a kül- 
földi katonatisztektől és katonáktól s más zsoldos fegyveresektől szenved- 
nek, orvoslása végett következőkért esedeznek: 1) Hogy a királyi felség 
a külföldi katonatiszteket elküldeni, és a váiak főnöki hivatalait arra 
alkalmas magyar vitézekre bízni, addig pedig, míg ez megtörténhetnék, 
megengedni kegyeskedjék: hogy az ezután teendő károsításokért és bántal- 
makért országunk törvényszékei előtt perbe fogathassanak, és a liozandó 
ítéletek rajtok köztörvényünk szerint végre is hajtathassanak. — 2) Hogy 
a felség magyar dolgokban egyedül magyarok tanácsával éljen , és magyar 
dolgokra nézve német cancellariájából semminemű parancsot ki ne adas- 
son , ily parancsokkal szokván a német tisztviselők magyar cancellariájá- 
nak rendeleteit foganatlanítani. — 3) Hogy az olyan zsoldos katonákat , 
kik állomásaikat elhagyván a hazafiak jószágait megszállják, és ott rablá- 
sokat tesznek, az ország főkapitánya, sőt a megye gr(')fja vagy algrófja is 
a megyének felkelő seregével kiiízhesse. — ■ 4) Hogy a királyi felség a kül- 
földi katonák által táborozás alkalmával tett károkat azoknak zsoldjaikból 
téríttesse meg. 

A 43- és 44-dik ágazatok , melyek közöl amaz az erőszakosan el- 
foglalt várak és birtokok visszabocsátására nézve az 1542-dik évi beszter- 



208 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

cei határozatokat megtartani, emez pedig az olyan jószágokat, melyek 
királyi adománylevél mellett ugyan , de törvényesen tett ellenmondás elle- 
nére , vagy még iktatás előtt ő felsége híveinek kezeiből erőszakosan el- 
foglaltattak , jövő karácsonyig hívségtelenség büntetése alatt visszabocsát- 
tatni, és ha az elfoglaló önként vissza nem bocsátná, az ország főkapi- 
tánya által visszafoglaltatni parancsolja. 

A 47-dik ágazat, melyben a hívségtelenség címe alatt tett líjabb 
időbeli adományokra nézve rendeltetik: hogy ha az így elajándékozott jó- 
szág ura a lázadók pártját nyilvánosan nem követte , annak iktatáskori 
ellenmondása törvényes erővel bírjon ; melynek ellenére ha az adományos 
a jószágot elfoglalná, az ország főkapitánya köteles légyen az ellenmondót 
annak birtokába azonnal visszahelyezni, míglen az adományos felkérésé- 
nek érvényességét rendes per útján bebizonyítandja ; ellenben pedig, ha a 
felkért jószágnra a lázadókkal nyilvánosan tartott, a jószág nekie ily rövid 
liton vissza ne adassék , hanem annak visszabocsátását , ha azt igénylené^ 
törvény útján keresni tartozzék. 

Az 54 — ■56-dik ágazatok, melyekben a király kéretik : hogy a ki- 
rálji várakhoz elfoglalt birtokokat is ország főkapitánya által visszafog- 
laltatni engedje, — hogy Fonyád és Szegliget várakat, melyeket Magyar 
Bálint njih ánságos gonosztévő jogtalanul elfoglalt, az ország főkapitánya 
által Lengyel családnak adassa vissza , — továbbá hogy Kovászó rabló- 
várat , ha vizsgálat után az ország védelmére szükségtelennek találtatnék, 
rontassa le. 

Az 57- és 58-dik ágazatok, melyekben a felség ismét kéretik, 
amabban ugyan , hogy a hazafiak szabadságát harmincadosai által tartassa 
meg, emebben pedig, hogy a száraz vámokat törűltesse el, és ezen mun- 
kát a tulajdon birtokaiban létezőkön kezdesse. 

A 60- és 61-dik ágazatok, melyek közöl amabban az ország határai 
igazítására biztosok neveztetnek, emebben pedig a szepességi 13 város 
visszaAáltatása sürgettetik. 

A 63-dik ágazat, melyben a királjá felség országunk rendéi kérel- 
mére megígéri : hogy szántszándékos emberölőknek megkegyelmezni 
nem fog. 

A 65-dik ágazat, meljben országunk rendéi Mérey Mihálynak ki- 
rályi felség általi nádori helytartóvá neveztetését küzegyetértéssel helyes- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 209 

lik , és az általa kiliirdettetése napjától kiadandó minden okleveleket ér- 
vényeseknek nyilatkoztatják. 

A 56-dik ágazat, mely azon kapitányok által, kik a határszéleken 
főispánságokat viselnek, a liívatalbeli esküt letétetni, és másként tólök 
ezen Jiivatalt elvétetni rendeli. 

A 67-dik ágazat, mely azokat, kik törököknek fegyvert, hadisze- 
reket , vagy más tiltott árukat , jelesen rezet , habár rabságbóli váltság fe- 
jében, szolgáltatnának, halállal büntettetni parancsolja, és a bécsieknek 
is megtiltatni kéri : hogy a törököknek szinte fegyvert ne szolgáltassanak, 
sőt másoknak se kapitányuk vagy urok levele nélkül. 

A 73-'és 74-dik ágazatok, melyek közöl amaz a pénzzé nem vert 
arany és ezüst kivitelének meggátlását sürgeti , s e gondot jelesen az esz- 
tergomi érsek emberének is kötelességül teszi, emez pedig bizonyos egyé- 
neket neveztetni rendel , kik a Idrálynak megbízandó tanácsosaival arról 
értekezzenek , mikép lehessen a magyar pénzeket az líjonan veretni kez- 
dett császári pénzek lábához alkalmaztatni. 

A 75-dik ágazat, melynek rendelése a királyi felség helytartóját 
és az ország főkapitányait arra megesküdni kötelezi : hogy lúvatalaik keze- 
lésében híven s minden erejökból eljárandnak, és egyszersmind az utol- 
sóknak meghagyja: hogy mások jószágait, ha melyeket szemlátomást jog- 
talanul bírnának, kezeikből tüstént bocsássák ki. 

A 76-dik ágazat , mely rendeli : hogy ha ki valakit ezen ország- 
gyűlés alatt általa tett panasz miatt életében vagy vagyonában megkáro- 
sítana, azonnal hívségtelenség büntetésében marasztaltnak tartassék. 

A 77-dik ágazat, melyben országunk rendéi a felség ajánlására 
Erek grófokat, Archó Scipio grófot, Hannach Leonárd bárót, Ungnod 
Ádám bárót, és Pruszkovszky Györgyöt Magyarország tagjaivá befogadják. 

2) Állandó szabályul hozottak közé pedig tartoznak : 

A 38 — 41-dik ágazatok, melyek az emberölók büntetésére nézve 
rendelik: 1) Hogy szántszándékos emberölésről panasz tétetvén, a megye 
grófja vagy algrófja a tettest tüstént az együttlevő vagy azonnal hirdeten- 
dő megyei szék elébe személyes megjelenésre idéztesse, ki megjelenvén, 
az ügynek bevégzéséig mindenkor jelenlenni tartozzék , és ha tette bebi- 
zonyodván, ellenfelével egyességre nem léphetne, a felség kegyelmének 
reménye nélkül büntetés alá vettessék; ha pedig idéztetésére meg nem 
jelennék, a törvényszék őtet azonnal levelessé tegye (proscribat), mi után 
M. T. T. ÉVK. VIII. 2. 27 



210 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ha ki ó'tet várába vagy lakába befogadná, és a megye gráfjának vagy al- 
grófjának felszólítására a kitűzendő határnapon ki nem adná, és befogatni 
sem engedné, a megye grófja vagy algrofja, és ha ezek arra elégtelenek 
A'olnának, az ország fókapitánja mind ó'tet mind pártolóját fogassa be, és 
mindketten , megtartatván mindazáltal a törvény rendje , fejeik vesztesé- 
gében marasztalttTssanak. — 2) Hogy emberölésről vádolt jobbágy ellen or- 
szágunk régi szokása szerint földesura igazságot szolgáltatni tartozzék, és 
ha azt elmulasztaná, vagy a tettest elszökni engedné , ő ugyan annak em- 
berdíjában marasztaltassék, a tettes pedig levelessé tétessék, és kézre ke- 
riílvén törvény útján büntetés alá vettessék. — ■ 3) Hogy az elmarasztalt 
emberölő feljebbvitellel és perújítással ugyan élhessen, és pedig peiújítási 
kegyelem nélkül is , de azalatt bilincsen tartassék. 

A 42-dik ágazat, mely azokat, kik a teremtőt, keresztségét, vagy 
lelket átkozódva káromolják, a káromlást hallók által három gíra büntetés 
alatt feladatni, és első ízben megvesszőztetni, másod ízben megbotoztatni, 
harmad ízben pedig emberölők és más ily gonosztevők gyanánt büntettetni 
parancsolja. 

A 45-dik ágazat, mely megengedi: hogy oly esetben, midőn az 
adományiíl nyert jószág török vagy lázadók hatalmában lévén a lűteles 
hely bizonysága hely színére nem jöhet, az iktatás más közelebb fekvő 
helyen is, de mindazonáltal a megye alispánának és szolgabíráinak, vagy 
ha ezek közügyek kezelésére akkor ott nem volnának , legalább a szom- 
széd nemeseknek és nemteleneknek jelenlétében , és ne az adományosnak 
tulajdon birtokában alattomosan, hanem nyilvánosan véghezvitethessék; 
ellenkező esetre pedig rendeli : hogy az adományos a helytelenül és csa- 
lárdul tett iktatás biínéről királyi felség ítélőszéke előtt meggyőzetvén, a 
felkért jószágnak tvdajdonosa ellen annak örök becsűjében marasztaltassék. 
A 46-dik ágazat, mely a jószág birtokában lévő tulajdonosnak, ha 
a jószágában tett iktatás hirét lakhelyének távulsága vagy más akadály 
miatt a törvényes 15 nap alatt nem vehette, megengedi: hogy a birtokba 
jutott adományost királyi curia előtt perbe foghassa, és a királyi curiának 
kötelességül teszi : hogy ezen körülmény bebizonyíttatván, a jószág urát 
annak birtokába visszahelyezze, és az adományost jogának birtokon kívüli 
keresésére utasítsa. 

A 48-dik ágazat , mely azt rendeli : hogy erőszakos jószág- vagy 
várelfoglalásoknak perei ne csak a király itélőszékén, hanem kivétel nél- 



TÖRV^ÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 211 

kül vánnogyéken is ítéltethessenek, és a megyei bírák által, és ezek arra 
elégtelenek lévén , az ország főkapitánya által végre is hajtathassanak , a 
megye széke mindazáltal a tettest a jószágnak minden jövedelmeiveli 
visszaadásán túl 100 forintnál, mely a curiához feljebb vitt ítélet helj^ben- 
hagyásának esetében mindazáltal megkétszerezendő, többen ne marasztal- 
hassa, a főbenjáró ítélet alá vettetés mindenkor jogper útján lévén ke- 
resendő. 

A 49-dik ágazat, mely a bíráknak kötelesscgi'íl teszi : hogy az 
ügyészeknek szemlátomást haszontalan és alap nélküli feleseléseiket lelki- 
isméretök szerint vágják el, egyébiránt pedig az új törvénykönyvnek át- 
vizsgálásáig mindenben a régi gyakorlatot tartsák meg. 

Az 50-dik ágazat, mely azon oknál fogva, mert a vármegyéken 
minden perek egy napon többé el nem ítéltethetnek , megengedi : hogy a 
megyei törvényszékeken liárom vagy négy egymásutáni napokon ítéletek 
hozathassanak. 

Az 51- és 52-dik ágazatok, melyek a szegény perlekedóTu-e nézve 
rendelik, amaz ugyan, hogy a királyi ítélőszéken őket illető kedvezés 
megnyerésére szegénj- állapotjokat a megye alispánának és szolgabíráinak 
lűtelcs levele által bebizonyítani tartozzanak , — • emez pedig , hogy a vár- 
megyéken a megye székének első napján csak szegények perei vétessenek 
tárgyalás alá. 

Az 53-dik ágazat, mely rendeli: hogy liitelcs helyek sok várme- 
gyében nem lévén, vérmegye előtt folyható perekre nézve ügyvédet- 
akárki azon megye székén is vallhasson. 

Az 59-dik ágazat, mely a király különös engedelme nélkül felállí- 
tott vagy ezután felállítandó vámokat is száraz vámok módjára eltörül- 
tetni rendeli; továbbá a főpapok nemescinek, és az esztergomi érsek 
jobbágyainak, és a szabad vagy bányavárosok polgárainak vámfizetés alóli 
mentességét egész országszerte megtartatni parancsolja , meghagyván 
mindazáltal a városoknak : hogy polgáraiknak ezen minémiíségök felett 
városuk pecsété alatt tanúlevelet adjanak , és ezek tulajdon holmiaikon és 
árúikon kívül másokéit magokkal ne vigyék. 

A 62-dik ágazat , mely rendeli : hogy a török által vagyonaiktól 
megfosztott nemesek a szabad városokban , minden közterhek és szolgá- 
latok közös viselésének feltételemellett, házakat vehessenek, és ily há- 

27* 



212 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

zaikba tulajdon szükségökre, de nem kimérésre, fóleg Szakolcán, bort 
bevitethessenek. 

A 64-dik ágazat, mely Maximilián főhercegnek, mint országunk 
királyi felség távullétébeni kormányzójának, atyja hatalmával törvénye- 
sen tett minden adományzásait , kegyelemosztogatásait , és megegyezéseit 
mind törvényszékek előtt , mind azokon kívül mindenütt örökre érvénye- 
seknek nyilatkoztatja. 

A 68 — 72-dik ágazat, melyek a dézsma dolgáról rendelkeznek. 
Jelesen: 1) A dézsmaszedés és adásban az 1498. és 1548-dik évi törvénye- 
ket megtartatni, a dézsmaszedés háborgatóit az 1546-diki törvény szerint 
büntettetni , és a dézsmaszedésben törvényeinket a királyi felség által is 
teljesíttetni parancsolják, és azon visszaélést, melynél fogva a dézsmasze- 
dők a helységek biráit felesleges személyek tartásával terhelik , tollkévét 
vesznek , vagy bíróságot gyakorlanak , teljesen eltörlik. — 2) A nemese- 
ket mások szőlőhegyén bírt szőlőiktől , melyektől a földesxirnak hegyvá- 
mot vagy kilencedet adnak, továbbá mások jószágán bírt, vagy jobbá- 
gyaiktól visszavett és tulajdon mívelésökre megtartott szántóföldjeiktől , 
sőt Szepes vármegyében a tulajdonaiktól is egyházi tizedfizetésre kötele- 
zetteknek nyilatkoztatják. — 3) A törökök által jószágaiktól megfosztott- 
és mások birtokában letelepülő nemeseket csak ügy és addiglan mentik 
fel dézsmaadástól , ha és meddig őket a földesurak úrbéri tartozásaiktól 
mentesítik. — 4) Az ország azon részeiben, hol régi szokás vagy szabad- 
ság mellett a dézsma nem termékben, hanem pénzben szokott vétetni, 
jövendőre is azt csak úgy, és nem máskép, vétetni parancsolják, megen- 
gedésén mindazáltal a főpapnak azt, hogy ha ellenkezőt követelne, jogát 
törvény útján kereshesse. 

A 78 — 80-dik ágazatok , melyekben országunk rendéi a király fel- 
szólítására a királj'i parancsok nem teljesítői elleni eljárást szabályozzák, 
s jelesen háromrendbeli királyi parancsokat, úgymint bírákhoz és igazság 
kiszolgáltatokhoz szólókat , — a katonai és más királyi tisztekhez intézet- 
teket, és — magánosok folyamodására kiadottakat egymástól megkülön- 
böztetvén, az első rendbeli parancs nemteljesítőjét, országunk régi szoká- 
sa szerint , király ítélőszéke elébe idéztetni , s ott minden hosszabb per 
nélkül 200 forintban és azon hivatalának , melyre nézve a parancsot nem 
teljesité, veszteségében, és oly hívatalnyerésrei képtelenségben marasztal- 
tatni parancsolják, — a második rendbeli parancs végrenemhajtóira pedig 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 213 

azt rendelik, hogy azokat, mint közvetlen szolgáit, önmaga a felség egye- 
nesen büntesse , távollétében pedig helytartóját azoknak országunk főka- 
pitánya általi büntetésére hatalmazza fel , — végre a harmadik rendbeli 
parancsok megvetőire nézve azt határozzák: hogy azokat a parancsfelké- 
rők perbe fogják, és ügyöknek jogossága bírői meghányás mellett elismer- 
tetvén, a bíróság az ügynek érdeméhez képest büntesse. 

A 81-dik ágazat, mely a törvényes felszólításra tanúskodni vona- 
kodóknak vagyonából a törvény- kiszabta 16 gi'ra büntetést azonnal meg- 
vétetni, és ha semmi vagyonuk sem volna, őket befogatni és testi bünte- 
tés alá A'ettetni parancsolja. 



B. I. Ferdútá/idnak törvénykönyvünhön kivűl találtató törvényleveleiről. 

E királyunk alatt az itt tárgyalt, s törvénykönyvünkben létező 
törvényleveleken túl Kovaclűch József Miklós , mint már fennebb is emlí- 
tem , országunk rendéinek még egy , és pedig királyi felség válaszával is 
ellátott törvénylevelét hozta napfényre, mely címzetének tanúsága szerint 
1539-dik évi sz. Máté napjára liirdetett pozsoni országgyűlésben a királyi 
előadásokra adott feleletképen hozatott, s rövid előszaván túl 37 ágazat- 
ból áll. 

Előszavukban , és az 1 — 4-dik ágazatokban országunk rendéi meg- 
hagyván szószólóiknak, hogy a királyi felségnek hív szolgálataiknak aján- 
lását, és azokért, miket szószólói által velők tudatott, hálás küszönetjöket 
jelentsék. 1) A királyi felségnek azon nyilatkozatára, hogy Magyarország 
kormányzását nem örökösödési jogának , jóllehet azzal bírt , tekintetéből , 
hanem azért vette fel , hogy azt a török császár torkától megszabadítsa t 
azt válaszolják : hogy ők ő felségét nem más jognál , hanem az ország régi 
szabadsága szerinti választási joguknál fogvást főképen azon tekintetből 
választották királyuknak, mert minden keresztj'én fejedelmek közöl őtet 
hitték arra leginkább képesnek , hogy az országot bátyjának, ő császári és 
katholikus felségének, és más keresztyén fejedelmeknek segítségével ve- 
szélyes állapotjából kiszabadítsa. — 2) Előadják .- hogy hálás köszönettel 
elismerik ugyan azt, hogy a királyi felségnek temérdek erő- és költségbeli 
áldozatai nélkül a haza már török járom alá jutott volna; de egyszersmind 
arról is meg vannak győződve : hogy ha a királji felség bátyjával együtt se- 
gédseregeiket korábban küldöttek, és nem Németországba, hanem országunk 



214 A MAGYAH Tim. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

liatárszéleire szállították, s mellőzvén a részletes, igen csekély eredmé- 
nyií táborozásokat, az ellenséget egyesitett erővel megtámadták volna , az 
ország mostani gyászos állapotjába soha sem jutandott vala, és ugyan- 
azért kérik a királyi felséget, vegye arra császári bátyját és német tarto- 
mányai rendéit, és a keresztyén fejedelmeket: hogy abban hagyván a rész- 
letes táborozásokat, melyek által a haza meg nem szabadittathatik , a tö- 
rököt egész erővel s nyílt haddal támadják meg, azt oly országért teen- 
dők, mely századok őta előbástyája volt a keresztyénségnek , s melynek 
elesése más keresztyén országokat is vég veszélybe fog dönteni. 

Az 5- és 6-dik ágazatokban az ország rendéi panaszkodnak azért, 
liogy János királylyal többszöri esedezésök ellenére közbejövetelök nél- 
kül egyezés köttetett, és mivelhogy az ilyen egyezések tapasztalás szerint 
inkább líj meghasonlásokat , mint egyesülést szülnek, kérik ő felségét, 
engedje meg nekiek: hogy János király birtokabeli hazafitársaikkal egy 
arra kijelölendő helyen egybegyűlhessenek, és velők azok iránt, mik ó 
felsége javát , és a haza fentartását érdeklik , alkiidozhassanak. 

A 7 — 14- és lö-dik ágazatokban az ország rendéi többféle ajánla- 
tokat tesznek, jelesen: 1) Slavónia folytonos védelmére minden 100 job- 
bágytői 2 lovast ígérnek. 2) Segedelempénztíl a királyi felség hadinépé- 
nek tartására minden jobbágytelektől , a kamaranyereség beszámításával , 
fél forintot, és azontúl különösen Slavónia védelmére tartandó 200 őrka- 
tona élelmezésére 15 dénárt ajánlanak, de mindazáltal oly kötéssel: hogy 
a felség ezen fenérdeklett adózásból Slavónia védelmére annyi fegyverest 
tartson, mennyit az mak és hazafiak jószágaikból tartandanak, és azokat 
Mária özvegy királyné népeivel együtt sz. Miklós püspök napjára Szom- 
bathelyre küldje, hová azután az országrendei hadinépeiket küldeni fog- 
ják. — 3) Szószólóik által egy utóbbi szinte fél forint és 1 5 dénárnyi sege- 
delempénz iránt is szóbeli Ígéretet tesznek. — 4) Ha a felség országos tá- 
borozás formában személyesen török ellen menendne ,magokat fejenkénti 
fölkelésre készeknek njdlatkoztatják. 

A 15-dik ágazatban minden, akár egyházi akár világi jószágok nem 
csak János király birtokában , henem ő királyi felségéében is kölcsönösen 
visszaadatni rendeltetnek. 

A 17- és 19-dik ágazatokban a pénz keletére nézve, amabban 
ugyan a felség kéretik , hogy minden magyar jó pénzeknek egyéb tarto- 
mányaibani elfogadását eszközölje, emebben pedig minden vármegyében 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIiU HÁZ ALATT. 215 

esküdt pénzfelügyelók neveztetni ])arancsoltatnak, kik adásvevésben a né- 
met pénzeket magyaroknál nagyobb értékben elvétetni ne engedjék, s a 
bűnösök áruit azonnal elkobozzák. 

A 18-dik ágazat az ünnepnyolcadi széket vízkeresztkor elkezdetni, 
a helytartói széket ])edig folytattatni parancsolja. 

A 20- és 21-dik ágazatok a hadi nép által tett fosztások és kárté- 
telek iránti bevégzett vizsgálatoknak sikeresítését és ily vizsgálatok foly- 
tatását sürgetik. 

A 22-dik ágazat a megyék grófjainak hivataluk vesztesége alatt 
kiitelességúl teszi: hogy minden erőszakosan elfoglalt vagy ezután elfogla- 
landó jószágoknak visszabocsátását eszközöljék. 

A 23 — 37-dik ágazatokban kéretik a Idrályi felség: 1) Hogy Ko- 
márom vármegyének magyar megyés grófot adjon. — 2) Hogy hazánknak 
egyéb tartományai felé létező határait valahára igazíttassa el. — 3) Hogy a 
borsmonostori apátságot Magyarországhoz csatolja vissza. — • 4) Hogy a 
szabad és bányavárosoknak piacpénz- és vámvételbeli szabadságát minde- 
nütt tartassa meg, és annak megszegőit törvény lítján büntettesse. — 5) 
Hogy szokatlan harmincadot és vámpénzt vétetni ne engedjen. — 6) Hogy 
hazánk törvényeivel és szabadságaival ellenkező parancsokat senldnek ké- 
résére ki ne adasson. — 7) Hogy az egyházi javak János király pártolói 
részéről vissza nem bocsáttatván , a szentmártoni, győri, veszprémi, és 
sümegi várakat, nehogy ellenség kezébe essenek, erősíttesse meg. — 8) 
Hogy Heder\'áry György jószágait Bakith kezeiből szabadíttassa ki , és 
mind azokat mind Lipcse várát valahára adassa vissza, — 9) Hogy Morva* 
ország kapitányát Trjnka Jánosnak Sárkán i'ir ellen indított, és országunk 
rendes bírái elébe tartozó perébeni bíráskodástól tiltsa el , mind a két per- 
lekedő fél magyar hazafi lévén. — 10) Hogy Polhani urat Batthyány Fe- 
rencnek , ki ellene némely földek és szőlők iránt indított perében már két 
Ítéletet nyert, további háborgatásától tiltsa el. — 11) Hogy a vasvári káp- 
talannak Fyersth Móric által elfoglalt birtokát adassa vissza. — 12) Hogy 
Pekry Lajost valahára már bocsássa szabadon. — 13) Hogy Dobrakuthya 
várát Slavóniában , mivel ura Zekel Ferenc arra nem képes, szükségcsek- 
kel láttassa el. — 14) Hogy mind ezen, mind előbbi gyűléseikben hozott 
ágazataikra és előterjesztett kéréseikre választ adni méltóztassék. 

A mi a király válaszát illeti : abban a király országunk rendéinek 
határozatait, legnagyobb részint szorul szóra előadva, heljbenhagyja, s 



216 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

kívánságaiknak tehetsége szerint teljesítését ígéri, és csak némelyekre 
nézve teszen némi kivételt, jelesen: 1) Megígéri ugyan, hogy ha János 
királylyal, kivel bizonyos alkudozások által, úgymond, a békeségnek némi 
alapjait már megvetette, állandó békekötésre jövend a dolog '3, azon al- 
kudozáshoz nem csak magyar tanácsosait, hanem a nemesi rendből is né- 
melyeket bocsátand ; azt mindazáltal, hogy most már annak alattvalóival 
a rendek egybegyűljenek, nekiek megtiltja. — 2) Az ígért pénzbeli sege- 
delmet keveselvén kijelenti: hogy várakozása szerint nem csak jobbá- 
gyaikra nézve, hanem tulajdon erszényeikből is kellett volna valamely 
illendő mennyiséget ajánlaníok , és hogy csak bizonyos jó tekintetekből és 
azon reményből fogadja el ajánlatukat, hogy az országos táborozásban 
magokat különösen kitüntetendik. — 3) Borsmonostori apátság, Lipcse 
vára , vasvári káptalan , és Pekry Lajos iránt tett kérelmekre nézve csak 
azt ígéri : a) hogy az elsőre nézve mindent kikerestet , mi azon apátság 
ügyének elitéléséhez szükséges és azután határozatot teend, — b) hogy 
Lipcse várának visszaadása végett Mária özvegy királynét ismét meg- 
inteti , és igazságot szolgáltatni el nem mulasztand , — c) hogy a vasvári 
káptalan dolgáról magát tudósíttatni fogja, és azután azt határozandja, mit 
az igazság kívánand, végre d) hogy Pekry Lajosnak szabadon bocsátásá- 
ról annak idejében gondoskodni fog. — 4) A múlt országgyűlésekben ho- 
zott törvényágazatokra és tett kérésekre nézve azt feleli: hogy azokra 
nem csak válaszolt, hanem mennyire a körülmények engedték, azokat 
már teljesítette is , és egyszersmind ígéri : hogy ezután is megteend [min- 
dent, mit egy kegyelmes fejedelemtől kívánhatni. 



C. Néhány különösen említést érdemlő e korbeli oklevelekről. 

Vannak e nevezetes korbul, melyben a dicső ausztriai háznak ural- 
kodása hazánkban kezdetét vette, néhány különösen említést igénylő 
oklevelek is. Ilyenek : 

1) Ferdinándnak, mint cseh király és ausztriai fóTiercegnek , azon 
1 526-dik évi november 30-dikán Bécsben költ ünnepélyes levele ^) , mely 



Ferdinándnak itt előadott szavai arra mutatnak : hogy 6 a János királylyal kötött 
1538-dik évi szerződést befejezett békekötésnek nem tartotta. 

>) Lásd ezen oklevelet : Kovachich Monum. vet. legislationis II. füzete 32 — 42 , és 
Sylloge Decret. I. köt. 370 — 372. lapjain. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTENETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 217 

által még kiiálylytá neveztetése cliitt , mint önmaga előadja , Mária özvegy 
királynénak, Báthory István nádornak, Battli}ány Ferenc horvátországi, 
dalmáciai és slavóniai bánnak, Tamás veszprémi és Broderik István zerénii 
püsiJöküknek , és a királyné egyéb tanácsosainak kérésére maga és örökö- 
sei nevében egész Magyarországot biztosítja : hogy a főpapokat , bárókat , 
nemeseket, szabad városokat, és az ország minden rendéit (status regni) 
azon szabadságaUaiak és törvényeiknek élvezésében , melyekkel szent ki- 
rályaik korától fog^a éltek, még akkor is, ha az országot fegyver által 
nyerendi el, úgy megtartandja, mintha mindnyájoknak köz akaratjával vá- 
lasztatandott volna királ) nak, s hogy főpapi méltóságokat, egyházi luííbére- 
ket, örökjószágokat, és hivatalokat külföldieknek nem adand, s őlcet ma- 
gyarországi tanácsába nem alkalmazandja , jelesen András király törvény- 
levelét, melyre a magyar királyok koronáztatásuk alkalmával megesküdni 
szoktak, szentül megtartja, János gróf és vajda pártja főnökeinek, és azok- 
nak, kik pártütésökben makacsiíl megmaradnának, büntetését és a felet- 
tök rendelkezést mindazáltal magának fentartván. 

2) Ferdinándnak , mint már Pozsonban elfogadott királynak', az 
ország főpapjai, grófjai, bárói (Freyen), vitézei (Rittei), nemesei, és min- 
den állapotií embereihez szóló, és Bécsben 1527-dik évi januárius 19-ikén 
költ leirat-alakú német levele ') , melyben Zápolya ellen , kit hol szepesi 
hol trenchíni grófnak címez, kikelvén, részint mint Il-dik Ulászlónak veje 
örökösülési jogára, részint Mátyás és Ulászló királyoknak Fridrik és Ma- 
ximiliánnal kötött szerződéseikre támaszkodva magát feljogosítottnak nyi- 
latkoztatja arra: hogy az országot elfoglalja, és mindazokat, kik Báthory 
István nádor és mások ellen bántalmakat elkövettek, szigorúan megbün- 
tesse ; egyébként pedig igéri : hogy a magyar nyelvet és nemzetet , minde- 
nek szabadságát , az ország törvényeit és szokásait, jelesen idegeneknek 
királyi tanácsából, egyházi htíbérekből, és jószágadományokbóli kizárá- 
sára nézve is, egész hatalmával fentartandja, az országot törökök és bé- 
kezavarók ellen védendi, katonáinak minden Idhágásokat megtiltand, és 
általok mindent illő áron megfizettetend , és a hazafiaknak megengedendi : 
hogy gyűléseket akármikor szabadon tarthassanak. 

3) Ferdinándnak 1527-dik évi martius 7-kén Prágában költ azon 



') Lásd Kovachich: Siippl. ad Vest. Comit. III. köe. -97—102. lapjait. 

M. TT. ÉVK. VIII. 2. 28 



218 'A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

levele '), melyben a hazafiakat inti : hogy magokat János király által azon 
évi bojt másodilc vasárnapjára egybehítt országgyi'ílésben (hol ezen levél 
fel is olvastaték) elcsábíttatni általa ne hagyják, és bátorításukra oda mel- 
lékelve megküldi neldek V-dik Károly császárnak 1526-dik évi november 
26-dikán Granadában kult levelét, melyben a császár igéri .- hogy Ferdi- 
nándot, kit az isteni gondviselés Magyarország rendéinek örökösülés rend- 
jén és kötéseknél fogvást királyul adott, mindenben segítni, és ha egy 
szívvel és lélekkel hozzá csatlakoznak , a törököket Magyarország határai- 
tól elűzni ön személyének veszélyeztetésével is kész leend. 

4) Az ország rendéinek Ferdinánd most előadott levelére budai 
országgyűlésökból 1527-dik évi martins 24-kén adott válasza ^), melyben 
ótet fenséges hercegnek és tisztelt szomszédjuknak címezvén azt válaszol- 
ják : hogy azon Pozson városában bolyongó csekély számú magyaroknak 
hitegetésére nem kellett volna törvényesen választott és megkoronáztatott 
királyuktól a király nevet megtagadni, s ókét jobbágyainak, önmagát pe- 
dig Magyarország királyának nevezni, minthogy ők, az ország rendéi, ótet 
eddig királyuknak el nem ismerték , el sem ismerendik soha , sőt közaka- 
rattal hozott, és önmagok és eldődeik esküjével erősített határozatuknál 
fogva nem is fogadhatnak el idegen fejedelmet királyuknak; továbbá hogy 
Magyarország soha sem menyekzói ajándék, sem adózó ország nem volt, ha- 
nem mindenkor mint szabad haza létezett, melynek örökösödéséről királyai 
soha sem rendelkezhettek. Végre intik őtet : hogy magát magyar királynak 
ne címezze, és azon két várost, melyet minapában elfoglalt, mint jó szom- 
szédhoz illik , bocsássa vissza. — Ellenben János királyt övéi e levélben 
nem csak Magyar-, Dalmát-, Horvát- stb. országok királyának, hanem Mor- 
vaország határgrófjának, s Luzácia és mind két Slézia hercegének is 
címezik. 

5) Ferdinándnak 1527-dik évi június 29-kén költ azon levele '), 
mely által egész országszerte kilűrdettette : hogy ő az ország nádora által, 
kit királyi szék üressége alatt az országgyűlés hirdetése egyedül illet , tör- 



Lásd Kovachich: Suppl. ad Vest. Comit. III. köt. 105—115. lapokat. 

-) Lásd ugyanott a 115— H8. lapokat. 

^) Lásd ezen oklevélnek ide tartozó szavait : Disquisitio hisf. de niodo consequ. sum- 
miim impérium in Hungária — című munkának 133-dik lapján, hol a szerző Pray 
Literae Procerum Hung. ciraű munkája I. r. 298 — 300. lapjaira utal. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 219 

vényesen egybeliítt pozsoni oisziígg3^TÍlésben egészlen szabadon és önként 
fogadtatott, választatott, és hirdettetett Magyarország igaz és törvényes 
királyának. — Ezen oklevél többek közt azért is érdekes, mert ebben 
Ferdinánd királj' a királyi széknek Lajos király halála utáni ürességét 
(interregnum), melyet 1526-dik évi november 30-kán költ, s fenn már 
előadott bíztosíttí levelében az által , hogy magát abban Magyarország ki- 
rályának nem címezé, tettleg elismeré, kiiálylyá választatása után világos 
szavakkal is elismeri. 

6) Ferdinándnak koronázási esküje'), melyben fogadja: hogy Isten 
egyházait, a főpapokat, bárókat, nemeseket, szabad A'árosokat minden 
hazafiakkal együtt szabadságaikban, előjogaikban, régi jó és helybenha- 
gj'ott szokásaikban meghagyandja , mindenkinek igazságot szolgáltatand , 
felséges András király decretumait megtartandja , Magyarország határszé- 
leit, és mik akármely joggal és címmel ahhoz tartoznak, el nem idege- 
níti, s meg nem kisebbíti, hanem tehetsége szerint nagyobbítani s kiter- 
jeszteni fogja , és mind azokat megteendi , miket az ország minden rendéi- 
nek, és az egész országnak közjavára, becsületére, és növekedésére jogo- 
san megtehetend. 

7) Ferdinándnak Óváron 1528-dik évi bojt második vasárnapján 
költ, s Nógrád vármegye rendéihez intézett levele ^), melyben — tudtokra 
adván, hogy a hír szerint nagy sereggel közelgő törökök elleni segedelem- 
nyerés végett, mint bátyjának, V-dik Károly császárnak, helytartója a 
német birodalombeli fejedelmek gyűlésére menend, — Idlenc vagy tíz na- 
pok után bizonyosan történendő Aisszajöveteléig Báthory Isti án nádort 
helytartójává ( locumtenens ) nevezi, és Pál esztergomi érseket, cancellár- 
ját Tamást választott egri , kincstárnokát Gerendi Miklóst választott erdé- 
lyi püspököket, Thurzó Elek gróf országbíráját , Báthory András tárnok- 
mesterét, és néhány más tanácsosait titkos pecsétjével egjoitt mellette 
hagyja, és őket inti: hogy ezeknek lígy^ mint önmagának, engedelmes- 
kedjenek , és attól , hogy Aissza nem jövend , ne féljenek. 

8) A Ferdinánd kiiály meghívása nélkül °) Kenessen Balaton mel- 



Lásd ezen esküt törvényköny-\'iinkben l. Ferdinánd törvényleveleinek elébe iktatva. 

') Lásd ezen oklevelet Kovachich: Siipplem. ad Vest. Comif. III. köt. 130—134. lap. 

Lásd Ferdinándnak 1531-dik évi december 3-kán költ levelét, melyben a "bárt- 
faiaknak meghagyja , hogy ha az 1532-diki újév napjára hirdetett kenessél gyű- 
lésre követeket küldenek , általok ügyét pártoltassák. Ugyanott a 145. lapon. 

28* 



220 A MAGYAR TüD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

lett összegyiílt országunk főpapjai, bárói, nemesei, és minden rendű ha- 
zafiainak Pozson megye rendéihez szóló 1532-dik évi levele ^), melyben 
őket arra , hogy a hazai visszálkodások megszüntetése feletti tanácskozás 
végett jövő sz. György napján Berinliidán tartandó gyiüésre követeket 
küldjenek, felszólítják azon kijelentéssel : hogy oda az országnak minden 
rendelt és magokat a királyokat is szószólóik általi megjelenésre oly nyi- 
latkozással meghítták légyen: hogy mindnyájan ahhoz állani fognak, ki az 
országot védelmezni, és őket szabadságaikban megtartani képes. 

9) Ferdinánd királynak Bécsben 1560-dik évi április 10-kén költ 
országos parancsa -), mely által az elhatalmazott sok eretnekség által ha- 
zánkban veszélybe jutott igaz katholika hitnek felemelésére oldalánál lévő 
főpapjai, bárói, és egyéb tanácsosainak érett tanácslatával világi kezekhez 
akár mikép , habár királyi adomány mellett, jutott minden egyházi jószá- 
gokat és jövedelmeket, — azokat egyedül, melyeket ő iskolák fentartá- 
sára fordított, kivéve, — azonnal tettleg visszafoglaltatni, és uraiknak, 
vagy ha azok elszélyesztve vagy épen kiirtva volnának , az illető érsekek- 
nek, püspököknek, vagy másféle főpapoknak alapítóik céljára fordítás 
végett átadatni parancsol, és egyszersmind a nádornak, és az ország egyéb 
főkapitányainak, várnagyainak, megyés grófjainak és algrófjainak, és más 
királyi hivatalnokoknak felséges kegyelmének veszélyeztetése alatt meg- 
hagyja.- hogy az érdeklett főpapoknak és más eg3Íiázi személyeknek ezen 
parancs végrehajtásában tanácslataikkal és segedelmökkel mindenkép ke- 
zökre járjanak. — Ezen parancsban említést igényel az is, hogy a király 
országimk főpapjainak is megengedi : hogy az ily megürült egyházi javak- 
nak némely részét ők is iskolák felállítására és fentartására fordíthassák, 
melyek az ifjxíság igaz katholilíus , de nem eretnek vagy kétes hitű , taní- 
tók alatt az igaz Aallás tanaiban előmenetelt tehessen. Végre 

10) Ferdinánd királynak Várday Pál esztergomi érsek részére költ, 
és őtet királ3i helytartójává nevező lefele '), melyből a királyi helytartók 
hatalmának körét tanuljuk. Jelesen e következő jogokat olvassidv ezen ok- 
levélben az érseknek, mint királyi helytartónak, tulajdonítva: 1) Hogy 
igazságot minden feljebbvitel kizárásával szolgáltathasson. — 2) Hogy, 9 

') Lásd ezen oklevelet szinte ottan a 146 — 148. lapokon. 

-) Lásd ezen királyi parancslevelet törvénykönyvünkben e királyunk 19. és 30. tör- 
vénylevelei közé iktatva. 
■) Lásd ezen oklevelet törvénykönyvünkben L Ferdinánd törvénylevelei \égén. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 221 

szükség incgkivánviín, az ország minden rendéinek részletes gjTÍlést, Con- 
ventus Particularis , hirdethessen, — 3) Hogy a határszéli parancsnokok- 
nak és tiszteknek , és a király egyéb híveinek minden küzdolgok kezelé- 
sében parancsokat adhasson. — 4) Hogy királyi adományozás alá törvénye- 
sen tartozó jószágokról 32 jobbágj^telck erejéig érdemes személyeknek 
adományt tehessen. — 5) Hogy mindazon egyházakban , melyekben a fd- 
papolcnak egyház-pártfogói joguk nincsen , egyházi hűbéreket , apátságo- 
kat, és nagyprépostságokat kivéve, osztogathasson. — 6) Hogy mindazok- 
nak, kik a királyi felségnek hivségére térni kívánnának, a királj' nevében 
teljes hatalommal kegyehnet adhasson. — Hogy pedig ezen jogokkal más 
királyi helytartók is hasonlóképen felruházva voltak, ezen oklevélnek 1 -só' 
és 2-dik §§-i mutatják, melyekben a király azt mondja : hogy Várdai 
Pál érsek mindazon hatalommal és tehetséggel bírjon, melylyel eló'deinek 
és önmagának korában más ideiglen nevezett helj-tartók éltének , úgymint 
hogy igazságot minden feljebbvitel kizártával szolgáltathasson sat. 



D, E korbeli egyéb említést igénylőkről. 
Az eddig előterjesztett törvény- és okleveleken túl e korból tudo- 
mányi tekintetből említést igénylenek e következőTí is : 

I. Hogy I-ső Ferdinánd országlásának éveit nem koronáztatásától, 
de viszont Il-dik Lajos halála napjától sem, hanem királylyá-választásától 
számítja, a mint ezt gróf Cziráky Mózses előidézett néhány oklevelei ') 
kivívják, melyekben csehországi országlásának éveit, hol két hónappal 
előbb, t. i. 1526-dik évi october 24-kén juta királyi székre, a magyaror- 
szágitól megkülönbözteti. — Ezen magyar- és csehországlási évek közötti 
megkülönböztetést egyébiránt cancellárjai nem mindég tartották meg szi- 
gorúan ^). 

') Lásd, Disquisitio histor. de modo consequ. summuin impérium in Hungária — cimű 
munkája 134-dik lapját, hol három okleveleié történik utalás, melyek közöl 
egyik 1531-diki december 3-dikán, a másik 1549-diki sz. Mihály napja utáni hét- 
főn, a harmadik 1560-dik évi sz. Luca napja utáni hetfun költ, és az első a ma- 
gyarországi országlási évét 5-dikének , a csehországit 6-diknak , a második azt 
23-diknak , ezt 24-diknek , a harmadik végre aniazt 34-diknek , emezt 3D-diknek 
mondja. 

') Lásd Ferdinánd 1548-dik évi november 22-kén költ törvénylevelének befejezését, 
iés az ország rendéi részére az iránt , hogy Mária özvegy királynéval kötött egye- 



222 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

n. Hogy a „Status et Ordines Regni" nevezetek, — melyek küzői 
az első ugyan Ulászlónak Maximilián romaiak kiiályával 1491- és 1506-ik 
években kötött szerződéseiben, és Maximiliánnak 1506. évi június 24-kén 
Ulászlőhoz intézett iratában, és azután I. Ferdinándnak 1526. évi novem- 
ber 30-kán költ biztosító levelében , a második pedig , mint maga helyén 
említem, II. Lajosnak Verbőczy Istvánt és Zoby IMihályt jószágveszteségben 
marasztaló, és Báthory Istvánt nádori méltóságba visszahelyező 1525-dik 
évi leveleiben fordiíl legelőször elő, — I. Ferdinánd alatt már teljes di- 
vatba jöttek, a mint ezt más számos oklevelén kívül országunk törvény- 
levelei az 1536-dik évitől kezdve tanúsítják; melyekben ezen nevezetek 
folytonosan, néha ugyan egyenként, legtöbbnyire pedig együtt véve, és 
pedig hol a „Status," hol ismét az „Ordines" szó tétetvén előre, használ- 
tatnak. — Egyébiránt nem leend egészlen érdektelen itt e következőket 
is megemlíteni: 1) Hogy a „Status et Ordines" nevezet nem csak a főpa- 
pok, bárók, és nemesek, hanem mindjárt a szabad városok jelentésére is 
vétetett, világosan tanúsítván ezt Ferdinándnak az 1539. és 1545-dik évi 
törvénylevelekre adott válaszai, és az 1546-, 1547-, 1548-, 1550-, 1552-, 
1553-, 1554-, 1555-, 1556-, 1557-, 1559- és 1563-dik évi törvénylevelei- 
nek előszavai , melyekben e kifejezések „Domini Praelati et Barones, 
Nobiles , ceterique Ordines et Status Regni Hungáriáé" előfordulnak , va- 
lamint szinte Tlmrzó Elek országbírájának, mint királyi felség helytartó- 
jának, 1542-dik évi január 31-kén költ, és Sopron városát országgyűlésre 
meghívó levele ') is, melyben e kifejezés „imiversi Status Regni, et inter 
ceteros vos quoque venire debeatis" előjön. — ■ 2) Hogy ezen nevezetek 
néha az országnagyok , és urak (Proceres , Domini) nevezetekkel ellenté- 
telben is vétettek. így jelesen Maximilián Il-dik Ulászlóhoz irt 1506-dik 
évi fenemlített levelében Magyarország rendéit „Proceres et Status Regni 
Hungáriáé" nevezi; Thurzó Elek országbíró és királyi helytartó pedig az 
1542-dik évi sz. Bálint najyára rendelt országgyiílést Bazini és Szentgyör- 
gyi Kristóf grófnak tudtára adó, s azon évi január 25-kén költ levele- 



zése által reájok lij terhet háritani nem akar, 1548-dik évi november 20-kán adott 
bíztositó levelét Kovachich: Vestigia Comit. 677 és 678, lapjain ; t. i. mind e két 
oklevélben Ferdinándnak mind cseh- mind magyarországi országlása 22-dik évi- 
nek tétetik. 

Lásd Kovachich: Suppleni. ad Vest. Comit. III, köt. 167. lap. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 223 

ben ') ugyanazokat „universi Doinini ct Status" cúnniel jelöli. — 3) Hogy 
ezen nevezetek Maximilián rúinai király és ausztriai folierceggel kötött 
szerződésekben fordulván legelőször elő, és csak I. Ferdinándnak ország- 
lása alatt jővén nálunk keletbe , hozzánk Németországból jutottak. Mely 
állítmány t az is pártolja, mert I. Ferdinánd Borsod, Gömör, Nőgrád, 
Heves, Újvár, Sáros, Szepes, Zemplin, Zsólyom, Bihar, Szolnok, Zat- 
már, Zabolcs, Bereg és Ugocsa vármegyék követeinek előadására 1542-ik 
évi január 15-kén adott válaszában ^) Csehország és Németbirodalom ren- 
déit „Status et Ordines Regni Bohemiae" és „Status et Ordines Romani 
Imperii" címezi világos tanúságául aimak , hogy ezen nevezetek ott divat- 
ban voltának. 

ni. Hogy I. Ferdinánd alatt a királj'i helytartői méltóság keletbe 
jött. Jelesül legelső ily heljtartónevezés 152S-dik évben, midőn Ferdi- 
nánd király, mint bátyjának, a császárnak, birodalombeli helytartója , a 
német birodalmi fejedelmek gyűlésére ment, Báthory István nádor szemé- 
lyében ^) történt. Azután e méltóság , mint azt e királjunk ^törvénylevelei, 
az 1536-dik évitől kezdve, mind bizonyítják, folyvást divatban maradott, 
és pedig Báthory István nádor halálától fogva 1554-dik évi április 1 5-kéig, 
mely napon az 1555. 2-dik törvénycikk tanúsága szerint ismét nádor vá- 
iasztaték, nádori hivatal nélkül, azután pedig azzal egyesülve Nádasdy 
Tamás nádor haláláig. 

IV. Hogy e királyunk alatt a nádori hivatal hosszabb időig üresen 
állván a nádor előtt folyni szokott perek Ítélésére az 1542. pozs. 28-dik 
törvénycikk határozatából nádori helytartói hivatal hozatott be , és hogy 
ezen hivatal Nádasdy Tamás nádor halála után, a mint azt az 1563 : 65, 
1567: 26, 1572: 9, 1574: 17, 1582: 4, 5, és 1588: 30-dik törvénycik- 
kek tanúsítják, egészlen Il-dik Mátyás országlásának kezdetéig folytonosan 
divatozóvá vált. 

V. Hogy e korban a törvényhozásnak módja és rendje az volt : 
hogy a királji felség az országgyűlésen felveendő tárgyakat királyi leve- 



Lásd ugyanott 166. lap. 

-) Lásd ismét ott 179 — 183. lap. 

') Lásd I. Ferdinándnak Nógrád vármegyéhez 1528-dik évi böjt második vasár- 
napján költ levelét szinte ottan a 130 — 133. lapokon, hol a melléje adott főbb ta- 
nácsosok nevei is elűsoroltatnak. 



224 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

lében kivánatának kijelentésével együtt egyenként és meghatározottan 
előadná, és az ország rendéi törvényágazataikat azon előadásokra adott 
feleleteik gyanánt nyújtanák a felségnek szentesítő helybehagyás végett 
bé , egyszersmind mindazáltal ezen feleleteikkel együtt sérelmeiket és ki- 
vánataikat törvényágazatokba foglalva előterjesztvén; a mint ezen állitás- 
nak első részét ugyan az 1550 — •1559-dik évi törvényleveleknek elősza- 
vai *), és az 1563-dik évinek több ágazatai, és különösen egy ilyen, név- 
szerint Maximilián főhereeg által az 1555-dik évi országgyűlés elébe ter- 
jesztett királyi előadásnak, vagy, mint felüliratában neveztetik, utasítás 
(Instructio) példánya -), végső részét pedig, vagyis a sérelmek és kivána- 
tok előterjesztésének szokását, hogy egyebeket elhallgassak, az 1563-dik 
törv. 33-dik ágazatának világos szavai tanúsítják. — A királyi helyben- 
hagyás, mint e királyunk törvényleveleinek előadásából kiviláglik, 1548- 
dik év előtt, az 1546-diki törvényleveleket kivéve, különös királyi válasz 
alakjában szokott kiadatni , ezen évtől kezdve pedig folyvást a maiglan 
divatozó alakban. 

VI. Hogy e királyunk korában a vármegyei nemesség országgyűlé- 
sekre többé nem fejenként, hanem csak küldöttjei által szokott megjelenni. 
Tanúsítja ezt: 1) Az 1528-dik évi törvénylevélnek Ráday-féle törvény- 
gyűjteményben találtató felülirata „Articuli in Congregatione DD. Praela- 
torum, et Baronum, ac Regni Electorum Nobilium Budae pro decimoquin- 
to die Epiphaniarum Domini anno 1528. celebrata, Ferdinando regnante, 
conditi" ^). — 2) Ferdinánd királynak 1531-diki április 27-kén költ pa- 
rancsa *), mely által az ország rendéit az azon évi áldozó-csötörtökre hir- 
detett veszprémi országgyűlésrei megjelenéstől eltiltja; melyben szinte 
küldött követek (nuncii deputati) általi megjelenésről van szó. — 3) A 
király meghívása nélkül ugyan, de még is nem tilalma ellen Kenessen 
egybegyűlt ország rendéinek Pozson vármegye rendéihez szóló 1532-diki 
levele^), melyben őket felszólítják: hogy azonévi sz. György napján Be- 



Ezekben t. i. mindenütt ily kifejezés használtatik : „Et praesentanint nobis humili- 
ter infrascriptos articulos Conventu ipso communibus omnium ipsorum votis con- 
clusos , ad propositionem nostram eis factam respondentes." 

Lásd ezen utasítást Kovachich: Vestig. Coinit. 688—692. lap, 

Lásd ugyanott 645. lap. 

«) Lásd ismét ott 648. lap. 

') Lásd, Suppl. ad Vest. Coniit. IIL köt. 146. lap. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. ' 225 

rinhidiín tartandó országos gyiílésre (Diaeta Unh ersalis) követeket küld- 
jenek. — 4) Ferdinánd királynak Sopron városálioz intézett, s azt az 1535- 
dik évi Erzsébet napján tartandó országgyűlésre meghívó ugjanazon évi 
levele ') , melyben az is meg van említve : hogy arra a főpapokat , ország- 
nagyokat és varmegyékből néhány választottakat meghívott. — 5) Ugyan- 
unnak Zala vármegye nemeseinek közönségéhez szóló 1544-iki levele -), 
melyben nekiek meghagyja.- hogy jövő évi február 2-ikán Nagyszombat- 
ban tartandó országgyűlésre közölök teljes utasítással ellátott egyéneket 
küldjenek. — 6) Sáros vármegyének követei, jelesen Bertholdi Márton és 
Kapy György részére, mint azt az 1546:52-dik törvénycikknek egybeve- 
téséből kivehetni, azon évi országgyiilésre adott utasítása"). — 7) Ferdi- 
nánd azon 1552-iki decemberben költ királyi meghívó leveleinek példánya 
') , melylyel a vármegj éket a jövő évi február 22-ikén Pozsonban tartan- 
dó, s egyszersmind nádorválasztást is tárgyalandó országgyűlésre követeik 
általi megjelenésre híja, azon régi szokástól, melynél fogva ily gyűlésre 
(mit az 1542. pozs. 28-ik törvénycikk is tanúsít) mindenkit fejenként meg 
kellene híni, tett eltérését a rendeknek hadi költségek és mtmkák általi 
súlyos tcrheltségökkel mentegetvén. Egyébiránt ezen országgyűlés későb- 
benfejérvasárnapra halasztatott. Végre — 8) Az 1553 : 7. és 1556 : 17. tör- 
vénycikkek világos szavai. 

VII. Hogy e korban országgyűlésre meghívó , vagy a hirdetett or- 
szággyűlést eltiltó királji levelek nemcsak egyes személyekhez és törvény- 
hatóságokhoz, hanem az ország összességes rendéihez is szoktak néha in- 
téztetni. Tanúsítja ezt: 1) Ferdinándnak 1531-ik évi april 27-dikén költ, 
s imént a ^) szám alatt 224. 1. előidézett, királyi levele, melyben az ország 
rendéit az azon évi áldozó-csötörtökre hirdetett veszprémi országos gyű- 
lésrei megjelenéstől eltiltá. — 2) Ugyanannak az országnak rendéit az 
1542-ik évi november 1-ső napján tartandó pozsoni országgyűlésre meg- 
hívó, s az ország összességes rendéihez intézett levele*). 

VIII. Hogy Ferdinánd és János királyok közötti háborgások idejé- 



') Lásd, Supplem. ad Vest. Comit. III. köt. 159. lap. 

') Lásd, Vestigia Comit. 664. lap. 

Lásd, ugyanott 672. lap. 

Lásd, Supplem. ad Vest. Comit. III. köt. 236. lap. 

Lásd, Vestigia Comit. 658 és 659. lap. 

M. T. T. ÉvK. vm. 2. 29 



226 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

ben néha az oiszágimk rendéi is hol részleges s több várnieg} ékre terjedő', 
hol országos gyűléseket is egybehini szoktanak. Tanúsítja ezt : 1) Perény 
Péter abailji örökös gróf. Sulyok György pécsi püspök , Török Bálint, Bá- 
thory György Idrályi főlovászmester, Pekry Lajos, Lengyel János fő'asz- 
talnok, és Gersei Pethew Jánosnak 1531-iki levele *), melyben Perény 
Imre nádornak özvegyét, Kanisa Dorottyát, felszólítják: hogy bojt ne- 
gyedik vasárnapján Bellováron tartandó g}ulésre megbízottakat küldjön. — 
2) Ugyanezeknek és Batthjány Ferenc horvátországi, dalmáciai és slavó- 
niai bánnak, és más névszerint elősorolt, összesen 35 főembernek, ezen 
bellovári gyűlésből Bártfa városához bocsátott levele ^) , melyben a bárt- 
faiakat felszólítják : hogy áldozó-csütörtökön az ország kibékéltetése felett 
tanácskozandó veszprémi országos gyűlésre (diaeta universalis) követeket 
küldjenek. — 3) L Ferdinándnak 1531-dik évi december 3-dikán költ, s 
Bártfa városához intézett, már fenébb is előidézett levele, melyben a 
bártfaiaknak meghagyá: hogy lia az 1532-diki újév napjára hirdetett ke- 
nessél gyűlésbe követeket küldeni akarnak, oly egyéneket küldjenek, kik 
az ő ügyét pártolják. — 4) Az országimk 1532-dik évben Kenessen ösz- 
szegyült főpapjai, bárói, nemesei, és minden renden lévő hazafiainak Po- 
zson vánnegyéhez szőlő, s már fenébb tárgyalt, arra felszólító levele : hogy 
az általok jövő sz. György napjára Berinlűdára lúrdetett országos gynüésre 
(diaeta universalis) követeket küldjenek. Sőt 

IX. Hogy János kiiálynak halála után sem szűntek meg az ország 
hol egy hol több kerületének, s valamely nagyobb részének rendéi ily ki- 
rálji meghívás nélküli gyűléseket, habár azokat és a bennök megjelenést 
Ferdinánd király tilalmazná ^) , tartani. II}' gyűlések jelesen valának, me- 
lyeket 1) Borsod, Gömör, Nógrád, Heves, Újvár, Sáros, Szepes, Zemplin, 
Zsőlyom, Bihar, Szolnok, Szathmár, Szabolch, Beregh és Ugocha, össze- 
sen 15 A'ármegye 1542-dik év első napjaiban*), - — 2) a tiszáninneni és 



') Lásd , Sui)pleiu. ad Vest. Comit. III. köt. 135. lap, 

') Lásd ugyanott 137—139. lap. 

^) Lásd Ferdinándnak helytartójához és tanácsosaihoz lD45-ik évi július 5-ikén in- 
tézett, s az ezen évi debreceni ilyetén gyűlést névszerint rosszaló levelét, és a felső 
magyarországi kilenc vármegye 1552-dik évi gönci gyvilésének határozataira 
1553-ik évi január 17-ikén adott válaszát, s jelesül annak kezdetét. Ugyanott a 
195—197, és 226—235. lapokon. 

*) Lásd a királynak felterjesztésökre és határozataikra Prágában 1542-ik évi január 
15-ikén adott válaszát ismét ott a 179 — 183. lapokon. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIiVI HÁZ AJLATT. 227 

tiíli Vili-megyék rendéi 1544-ik évi julius 6-ikán Sajó-Szent-Péterben'), és 
1545-ik évi lir najjján Debrecenben-), — 3) a dunántiíli vármegyék 1547- 
dik évi január 19-ikén ITidvégen '"), és ugyanazon évi augusztus 22-ikén 
Körmündon "), — 4)Abaiíj, Borsod, Gömőr, Torna, Sáros, Zemplin, 
Szcpes, Ung és Bereg felső-magyarországi 9 vármegye 1552-iki decem- 
ber 29-ikén Göncön*), és — 5) Abaiij, Zcmplin, Sáros, Szepes, Gömür, 
Borsod és Torna vármegyék nemesei 1553-ik évi szinte december 29-ikén 
ugyancsak Göncön ^) tartottak. 

X. Hogy Horvátországnak és Slavoniának rendéi a király rendelése 
mellett e korban szinte külön országgjTÍléseket is szoktak tartani. Ily kü- 
lön országgjTÍlést tartottak jelesül a törvénykönyvünkben létező 1538-iki 
törvénjievelök tanúsága szerint ugyanezen évi vízkereszt napján Slavoniá- 
nak rendéi. Szinte ilj' külön országgyűlést rendelt Ferdinánd Idrál)^ 1546- 
dik évi húsvét utáni A'asárnapon Zágráb városában oda küldendő szószólói- 
nak jelenlétében Horvátország és Slavónia részére tartatni ; a mint ezt 
PethroA^ inai Pekry Lajos liptói grófot s kir. főasztalnokát ezen gyűlésre 



Lásd ezen gyűlésnek , melyen a királynak küldöttje Albert prépost és Martinuzi 
Györgynek emberei is jelen valának, határozatait ugyanott 185 — 190. lap. 

-) Lásd ezen gyűlés ágazatait szinte ott a 191 — 195. lapokon. Ezen ágazatok 2>ának 
tanúsága szerint ugyanottan már 1544-ik évben is tartatott ilyetén gyűlés. 

Lásd ezen gyűlésnek ágazatait ugyanott a 198 — 204. lapokon. 

Lásd ezen gyűlés határozatait ismét ott a 204 — 211. lapokon. 

Tanúsítja ezt Ferdinándnak e gyiílésnek határozataira 1553. január 17-ikén költ 
válasza szinte ott a 227 — 235. lapokon. 

') Lásd ezen gyűlés'") határozatait ugyancsak ottan a 221 — 226. lapokon. 

*) Kovachich úr ugyanott azt állítja: hogy ezen gyűlés 1552. dec. 29-dikén 
tartatott , s hogy Ferdinándnak 3) sz. a. 223. 1. válasza ezen gyűlés határozataira 
vonatkozik. Azonban e vélemény ellen harczol: 1) Az e gyűlés ágazatainak fe- 
lűlirata, melyben az 1553-ik évi Tamás püspök napján és hét vármegye által tar- 
tatottnak mondatik , valamint a 18 dik ágazata is, melyben Ung és Bereg várme- 
gyék világos szavakkal jelen nem voltaknak jelöltetnek, holott a királyi válasz 
nem az 1553-ik, hanem 1552-ik évi Tamás püspök napján, és nem 7 , hanem 9 
névszerint elősorolt , és jelesül Ungot és Bereget magok közt foglaló vármegyék 
által tartott gönci gyűlés ágazataira adatottnak jelentetik. Es — 2) Az, mert a 
királyi válasz a Kovachich úr által előadott gönci ágazatokkal egybe nem hang- 
zik, s a válasz többnyire oly tárgyakkal foglalkozik, melyekről azokban szó sem 
fordul elő, világos tanúságául annak, hogy a királyi válasz egy más gönci gyűlés- 
nek ágazataira vonatkozik. 

29* 



228 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

inegliívó királyi levele ') tanúsítja. Végre ily külön országgyűlést tartottak 
ismét Horvátország és Slavónia rendéi a királyi felség parancsára 1560-ik 
évi bojt elsó vasárnapján is Zágrábban; mely gyűlésnek Kovachich Márton 
tanúsága szerint ^) törvényágazatai is megvannak. 

XI. Hogy a Magjarországhoz kapcsolt részek e korban mind tör- 
vény-leveleinkben, mind királyainknak más okleveleikben mindenütt Ma- 
gyarország alája vetett részeinek (Partes eidem subjectae) címeztetnek. 
Tanúsítják ezen állításnak első részét ugyanaz 1552, 1553, 1554, 1555, 
1556, 1559 és l563-ik évi törvényleveleknek elő- és utószavaik, másodi- 
kát pedig Ferdinánd királynak: 1) Azon 1531-dik évi levele '), melyben 
Zápolya Jánossal létre jővén a fegyvernyugvás, az ország rendéit a már ki- 
hirdetve volt veszprémi országos gyűlésrei megjelenéstől eltiltá. — 2) Azon 
1542-ik évi már fenébb 225.1. ') sz. a. előadott levele, melyben az ország 
rendéit azon évi november 1-ső napján tartandó pozsoni országgyűlésre 
meghíja. — 3) Azon 1548-ik évi november 20-íkán költ levele *), mely- 
ben az ország-rendéit aziránt biztosítja: hogy bugával, Mária özvegy ki- 
ráljaiéval azon évi martius 7-ikén kötött, és aziránti kérelmére Magyaror- 
szág rendéi által is megerősített egyezésének ürügye alatt reájok és mara- 
dékaikra ő vagy utódai semminemű terhet soha hárítani nem fognak. 

XII. Hogy mijiekutána ünnepnyolcadi törvényszékek I. Ferdinánd 
országlása alatt évenként 1542-ik évig ugyan egj^szer '), azután kétszer^), 
majd megint az 1548: 19. törvénycikk tanúsága szerint négyszer tartatná- 
nak; az 1550:50, és 1553 : 20. törvénycikkek azoknak számát jövendőre 
állandóul kettőre szállította, melyeknek, a mint már az 1546:33. és 
1548:19. törvénycikkek által rendelve volt, egyik ugyan a felső várme- 
gyéknek , másika pedig a többieknek részére tartatnék, ennek helyéül ál- 
landóan Pozson, amannak pedig hol Pozson , hol Kassa, hol Lőcse, hol 
Eperjes lévén kitiízve. Továbbá, hogy e korban a királyi tábla főpapjai 
és báróinak országgyűlési törvényágazat általi nevezése is, mint ezt az 
1559 : 38. törvénycikk tanúsítja, keletbe jött. 



') Lásd, Vestigia Corait. 670. lap. 

Lásd ugj'anott 698. lap. 

Lásd ismét ott 648. lap. 

Lásd szinte ottan 677. lap. 

OLásd az 1536:14, 1537:23, 1538.18, és a pozsoni 1542:31-ik tcikkeket. 

*) Lásd az 1545:34 és 1546:33. és 34. törvénycikkeket. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁa ALATT. 229 

XIII. Hogy e királyunk alatt már világos nyomai vannak a sz. kir. 
városok tOrvényhozásbani tevőleges részvételének. Tanúsítják ezt: l)Ezen 
címezetnek „főpapok, bárók, nemesek és az országnak egyéb karai és ren- 
déi" behozott használata, mely legelőször az ország rendéinek 1539-dik 
évi törvény-ágazataira adott királyi válaszban ') előtűnvén , azután folyto- 
nosan az 1542-dik évi besztercei és pozsoni türvénylevelekben a nemesek 
nevezetének kihagyásával, az 1545, 1546, 1547, 1548, 1550, 1552, 1553, 
1554, 1555, 1556, 1557, 1559 és 1563-ik években pedig ugyanazon teljes 
alakban előfordul. — 2) Az 1543-ik évi törvénylevélre adott királyi vá- 
lasz, melynek megszólításában a városiak is külön megérintetnek : „Reve- 
rendissime in Christo Páter , Reverendi , Spectabiles ac Magnifici , Egregii, 
Nobiles, Prudentes ac Circumspecti, fideles sincere dilecti." — 3) Az 1542- 
dik évi besztercei törvénjievélre adott királyi válasznak ^) azon pontja, 
melyben a király szabad városainak külön követjük által tett azon jelen- 
tése előadatik : hogy az J^o részben álló segedelempénz iránti határozat a 
törvénylevélben (30-ik ágazat) e városokia nézve nem lígy adatik elő, mint 
azt a főpapok, bárók és egyéb hazafiak megállapították, következőleg hogy 
azt a városok az országos végzéshez képest kijobbíttatni, vagjis a városi 
házakat és szőlőket ezen segedelempénz terhétől felmentetni kérik ; mely 
kérésüknek méltánylását a királytól meg is nyerték. — 4) Az 1555:9, 
1556:37. és 1557: 16-ik törvénycikkek, melyekbenmind a szabad mind a 
bányavárosok az ország-rendéi és karai között elősorolva állanak : „Domi- 
norum et Nobiliiun , Civitatumque liberarum , ac Montanariun , et aliorum 
quorumvis Ordinum Regni libertates ," és ismét „Dominoriun Praelatorum, 
Baronum ac Nobiliiun, item liberarum et montanariun Civitatiun, et alio- 
rum Ordinum ac Statuum tam in Ungaria quam in Slavonia et Croatia pri- 
vilegia et immimitates — observentur." — 5) Az 1553:15. és 1563:30. 
törvénycikkek, melyekben a királytól nevezett törvénytudók által kijaví- 
tott törvénykönyvnek vizsgálatára a városok részéről is tagok küldetni 
rendeltetnek , következőleg a városok ezen országos választmányokban is 
részt venni engedtetnek. Végre — 6) Az, mert I. Ferdinánd alatt már 
majd mindegyik türvénylevélben előfordul egy s néha több törvénj cikk ') 



') Lásd, Sylloge Decret. Comit. I. köt. 386. lap. 
') Lásd ugyanott 393—400. lap. 

Ilyenek az 1536 : 55, 1539 : 26, az 1542 beszt. 39, és pozsoni 34, 35, az 1543 : 18, 
1545:24,49, 1546:41, 50,52,1548:56, 65, 1550:78,1552:30, 1553:29, 



230 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

is , mely a szabad városok szabadságainak sértetlen megtartását sürgeti , 
vagy egyébként jogaiknak védelmével foglalkozik; mi a városoknak tOr- 
vényhozásbani tevőleges részvétbe e korban történt jutását annálinkább ta- 
núsítja, mivel ily érettük folytonosan ó'rködó' törvényeket még II. Lajos 
törvényleveleiben is liasztalan keresünk. És valójában eleinlaiél a törvény- 
hozó hatalom gyakorlóinak, mint például III. András országlása és V. Lász- 
lónak Idskorusága alatt láttuk, régi szokása lévén az, hogy a törvényho- 
zásban, ha az erők egyesítésének szüksége vagy a dolgok egyébkénti rend- 
behozásának lehetlensége megkiváná, másokat is, mint kik azzal rendsze- 
rint foglalkozának, részt venni engednének, igen természetes volt: hogy 
a városok I. Ferdinánd alatt, — mivel az országnak nyomasztó állapotja 
az erőknek egyesítését és növesztését, ha valaha , bizonyára akkor , szük- 
ségessé tévé , s oda járulva az is , mert a városok lévén hazánkban a val- 
lásbeli akkor terjedezett protestáns tanoknak bölcsői, azáltal az ugyanazon 
tanoknak hódoló országnagyoknak és nemeseknek érdekeik is ^) nyeré- 
nek, — a törvényhozásbani tevőleges részvételbe jutottak, és ezen meg- 
kezdett pályájokon, a mint ezt jelesen az 1553 : 15. és 1563 : 30. törvény- 
cUdíeknek a kijavított törvén}'könyv vizsgálatában nekiek még részvételt 
nem engedő 1550:ll-ik törvénycikkel tett egybevetéséből kiviláglik, lép- 
csőnként előre nyomultak. 

XrV. Hogy minekutána országunknak Ferdinánd pártján álló ren- 
déi őtet mindjárt az 1527. törv. 3-dik cikke által megkérték: hogy elődei- 
nek törvényhatározatait a királyi tanácsban és ítélőszékben résztvevő 16 
törvénytudót és más megbízottjai által kijavíttatván egy munkába foglal- 
tassa, és ezen indítványiüc elhangozván, a királyt az 1548. törv. 21-dik 
cikke által ugjan ismét felszólították, hogy országunk törvényeit általa 
nevezendő néhány törvénj^tudő által átvizsgáltatván, és az igazsággal 
vagy isteni törvénynyel ellenkezőket megváltoztcitván, azolaiak új egybe- 
szerkesztését eszközölje; az 1550: 10-ik törvénycikk által pedig a kineve- 
zett férfiakat elkezdett miivök bevégzésére bővebb költség-szolgáltatással 
is buzdítani sürgették volna; törvényeinkről, a mint azt az 1563. törv. 
30. cikkéből tanuljuk, valóban egy ilj szerkezetií munka jött létre. E mun- 



1554:11, 23,24,1557:16, 1559:44, s 1563: 14, 59, 62. tcikkek, továbbá az 
1539-ki, az 1542-ki besztercei, és az 1574-ki törvénylevelekre adott kir. válaszok. 
Ezen oknak közre munkálásáról az 1604. törv. 22. c. 6. §-ának szavai is némi ta- 
mlságot tesznek. 



TüRVÉNYEIÍiK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 231 

ka mindazáltal, — jóllehet annak minden vármegyéből, káptalanból és vá- 
rosból küldendő, eg}egy dologhoz értő tag, és a királyi felségtől helytar- 
tója mellé adandó törvénytudcík általi átvizsgálására határnapul a most 
előidézett törvénycikkben az 1564-dik évi augustus 1-ső napja kitűzetett, 
és az ezen naprai megjelenést mind Ferdinánd király '), mind pedig, ez 
azon é\i július 25-ikén meghalálüzván, utódja Maximilián tüstént ^) sür- 
gette, — minden megerősítés és törvén) széknéli alkalmazás, következőleg 
törvényerő nélkül maradott, sőt mint magános mxmka is csak 1798-ik év- 
ben adatott ki Zágrábban Négyes Törvénykön)-v címe alatt a bécsi 
könyvtár kéziratai közt találtatott példánya után nyomtatásban. 



II. 

MAXDIILIÁNRÓL 

1564-IK ÉVI JÚLIUS 25-IKÉTÜL 1577-IK OCTOBER 12-IIÍÉIG. 

ÉS RUDOLFRÓL 

1577-IK ÉVI OCTOBER 12-DÍÉTÖL 1608-IK ÉVI NOVEMBER 19-IKÉIG. 

Mnd e két királyunk , azt ki\ánván mind az ausztriai magjar és né- 
met tartományok egybekapcsolt állapotban maradásának biztosítása, mind 
az ország dolgainak hatályosb kormányzása, még atyjának életében király- 
iyá választaték és koronáztaték ') , s mindkettőnek országlása a törökök- 
kel és Erdélyl3el, • — ■ mely a szegény hazáról megfelejtkezve világos szer- 
ződések ellenére *) János királynak halála, S()t nemzetségének fiában tör- 



') Lásd Sopron városához 1563. évi jiiniiis 6-dikán Ispruckból, és 1564. évi július 
6-ikán Bécsből intézett leveleit Suiipleni. ad Vestig. Comit. III. 252 és 253 — 5. 11. 

^) Lásd Miximilián királynak Thurzó Sztaniszló szepesi gróf és kir. felség kapitá- 
nyálioz szóló 1564-ik évi július 26-ikán kőit, s Kovachich Márton által Vesfigia 
Comit. 702 és 703. lapjain kivonatban közlött parancsát, melyben nekie többek 
közt azt is meghagyja : hogy a törvénykönyv javitására (pro reformationedecreti) 
augustus 1-ső napján jelenjék meg. Lásd továbbá ugyanannak az ország várme- 
gyéihez azon évi július 30-ikán intézett leveleit Suppl. ad Vest. Com. 111. 255. 1. 

Lásd az elsőre nézve ugyan az 1563-iki :2-dik, a másodikra nézve pedig az 1572- 
iki első deer. 2-dik és a második decr. 1-ső ágazatát. 

Lásd a János királylyal 153S-ik, és fiával, János Zsigmonddal 1570-ik évben kö- 
tött szerződéseket ; melyeknek ide tartozó pontjait olvashatni, az elsőéit ugyan 
gróf Cziráky többször előidézett jeles munkájának 143 — 145, a másodikéit pedig 
többek közöl Rozenich Tört. Il-ik köt. 213-ik lapján és az ott kijelölt kútfőkben. 



232 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

télit kihalása után sem egyesíté magát Magyarországgal , — csaknem foly- 
vást tartó háborgásokban telt el '). Türvénylevele törvénykönyvünkben 
Maximiliánnak hét, Rudolfnak pedig tizenöt vagyon. Ágazataik, valamint 
I. Ferdinándéi, szinte részint ideigleni s nap szülíségein segélő, részint 
állandó szabályul hozott rendeletekből állanak. 



A. Maximiliáimak törvényhveleiről. 

I-ső törvénylevele az 1566-dik évi február 2-ikán Károly főherceg 
elnöklése alatt egybegyűlt pozsoni országgyűlésben hozaték , s 28 ágazat- 
ból áll, melyek közöl 

I. Ideigleniek vagy nap szükségein segélők: 

Az 1-ső — 3-dik ágazatok, mel3^ekben az ország rendéi kijelentik 
azon okok méltánylását, melyeket a királyi felség Károly fólierceg által 
arra nézve , hogy országgyűlést mindjárt atyjának halála után nem tartha- 
tott, és személyesen ezen országgyxilésre sem jelenhetett meg, nekiek elő- 
terjesztetett. Továbbá a királyi felségnek ellenségein kivívott nyereségei fö- 
lött szíves örvendezésöket, azon temérdek költségekért, melyeket atyja 
hazánk védelmére fordított, és azon Ígéretekért pedig, melyeket önmaga 
ugyanazon célra nézve tenm kegyeskedett , hálás köszönetüket nyilatkoz- 
tatják. Végre magok részéről fogadják, hogy valamint addíglan, ilgy az- 
után is, a királyért és hazáért verőket ontani készek leendnek. 

A 4-ik^ — ■ 8-dik ágazatok, melyekben azon évre minden egész job- 
bágytelektől , a múlt évi had által elpusztultakon kívül, az 1563-dik évi 
országgyiílésben rendelt mód szerint beszedendő két forintnyi adót ajánla- 
nak, és mivel azon összeszámítás óta több helységek tüz és had által pusz- 
tulásra jutottak, — Slavóniát, mely múlt január hónapban iljonnan össze- 
számíttatott, kivéve, — új összeszámítást tétetni kivannak, egyszersmind a 
kamara tisztviselőit a királyi felség által arra szoríttatni kérvén hogy össze- 
számítókat ne rokonaik vagy szolgáik , hanem azon megyebeli birtokos 
egyének közöl nevezzenek, s azoknak ne másféle, hanem csak az összeszá- 
mítást szabályozó országgjoílési határozatokkal megegyező utasítást adja- 
nak, jelesen hogy a hat forintnyi értékkel nem bírók adót adni nem tar- 



Lásd ismét Rozenich ugyanazon munkája Il-ik köt. 209—215 és 224—229. lap- 
jait és az ott előidézett kútfőket. 



TÖRVÉNYEINK. TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ AI.ATT. 233 

tozván, a szegdny embereknek élelem-keresésre szükséges kaj)úikat s más 
ily műszereiket értékeikbe be ne sziímítsák. Végre a királyi felség kívána- 
tára kijelentik: hogy a régi kiiál)'aink által adott minden adó alóli örökös 
felmentéseket boldogabb időkig felfüggesztik, azoknak, kik leégett lakai- 
kat felépítik, vagy elhagyott helyeken líj házakat építenek, szokott men- 
tességét mindazáltal jövőre is meghagyván. 

A 9-ik ágazat , mely igazságosnak nyilvánítja : hogy a kamaranj e- 
reség, mely évben adó kiirva nincsen, régi szokás szerint beszedessék. 

A 14 — 17-ik ágazatok, melyekben a határszélek megerősítésére, s 
a jobbágyoknak azok mellett teendő ingyenes mimkájára, és az élelmi sze- 
reknek oda szállítására nézve ugyanaz 1563-iki, a minden száz jobbágy- 
tóli három lovasnak tartására nézve pedig az 1555-iki törvény rendeletei 
teljesíttetni és országszerte mindenek által egyaránt megtartatni parancsol- 
tatnak, megengedtetvén mégis: hogy kiknek tulajdon határváraik vannak, 
azokat élelmi szerekkel tulajdon jobbágyaik által láttathassák el. 

A 18 és 1 9-ik ágazatok, melyek az előfordulandó szükség esetében, 
amaz ugyan az országos és részletes felkelésre nézve az 1552 és 1553-iki, 
emez pedig az ágyuk, hadiszerek és táborban szükséges takarmány vitelére 
nézve az 1563-iki törvények határozatait mindenek által megtartatni ren- 
delik, és akárkinek azokontiili terheltetését tilalmazzák. 

A 20-ik ágazat, mely a határszéli katonáknak megengedi: hogy 
tulajdon lovaikat május végéig , a kaszálókon kívül , bármely alkalmas és 
bátorságos helyen legeltethessék, akkor mindazáltal állomásaikra visszatér- 
ni tartozzanak , s a vonakodókat kapitányaik ezer forint büntetésnek és a 
kár megtérítésének terhe alatt arra kényszerítsék , s hogy ugyanezt eszkö- 
zölni az illető vármegyéknek ispánai is köteleztessenek. 

A 21— 23-dik ágazatok a törvényszék tartásáról. 1) Hogy azon 
évben két ünnepnyolcadi szék, egyik a dunáninneni és túli vármegyék 
részére Pozsonban sz. György, másik az egyéb s jelesül a felső vármegyék 
részére Liptótól kezdve Eperjesen sz. Mihály nyolcad napján tartassék , s 
mindegyik 40 köznapokon át tartson, és mindcnnemi'í akár régi akár újabb 
időbeli pereket, oda értve a kisebb hatalmaskodásiakat is, és egyedül csak 
a János király jószágait érdeklőket kivéve, Ítéljen. — 2) Hogy a slavóniai 
ítélőszékek is jövő vízkeresztkor egybeüljenek, és húshagyó vasárnapig 
ítéljenek. — 3) Hogy helytartói ítélőszék is a helytartó által meghatáro- 
zandó határidőben tartassék, és az utolsó országgyűlési törvényben előso- 
M. TT, ÉVK. viii. 2. 3^ 



234 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

rolt Ügyeken till a magonszakadások pereit is ítélje. — 4) Hogy az ünnep- 
nyolcadi szék, ha némely ahhoz tartozó főpapok és bárók liiányzanánakis, 
pereiben ítélhessen, és hogy az eperjesi törvényszékhez esküdt ülnököket 
az odatartozó vármegyék magok egyénei közól válaszszanak, arról mindaz- 
által , hogy a feljebbviteli perek átvizsgálására helytartója mellett a főpa- 
pok és bárók szokott számmal jelen legyenek, és hogy mindezeknek, mind 
az ítélőszék ülnökeinek, és az ítélőmestereknek díjaik és költségeik a ka- 
marai tisztviselők által kifizettessenek, a királ3'i felség gondoskodjék. 

A 28-ik ágazat, melyben országunk rendéi a királyi felség által el nem 
fogadott kivánataiknak tárgyalását jövő országgyiílésre halasztják ; azokra 
nézve pedig, miknek további megfontolását a felség magának fOntartotta, 
a főherceget kérik : hogy azoknak helybenhagyását közbejárásával eszköz- 
leni kegyeskedjék. 

II. Állandó szabályul hozottak pedig e következők : 

A 10-ik ágazat, melyben a király kívánatára az arany és ezüstnek 
Lengyel- és más országokba való ki nem viteléről szólói 5 53-ik évi soproni 
és más országgyűléseknek rendeletei megerősíttetnek, és egyszersmind mél- 
tányosnak kijelentetik az, hogy Szepességben oly helyeken, hol ezüst készít- 
tetik , annak beváltására királjá tisztviselőlí létezzenek. 

A 11 — 13-dik ágazatok, melyek a megye ispánját és alispánját a 
száraz, vagy önhatalmúlag, avagy királyi birtokban királ3'i tisztviselők 
által törvényszerű ok nélkül felállított vámoknak eltörlésére kötelezik, és 
azokat , kik az így eltörlött vámokat visszaállítani, vagy igazságtalan vám- 
pénzt venni , vagy vámgátokat és réveket rósz állapotban tartani , vagy 
végre lítazókat vámjaikkal élésre kényszeríteni merészlenének, első ízben 
száz, másodikban kétszáz forintban, harmadikban pedig azon birtokuknak 
veszteségében marasztaltatni parancsolják, megengedvén mindazáltal az így 
elvesztett birtoknak közönséges becsüjénél fogvásti visszaváltását. 

A 24-ik ágazat, mely az eljáró bírói vagy hiteles személyektől az 
általok kiadott levelekben elkövetett hibákat birói kézzel kijobbíttatni pa- 
rancsolja. 

A 25-ik ágazat, melyben a felség aziránti gondoskodásért kéretik : 
hogy az igazság útja valakinek jogtalan kérelmére királyi parancsok által 
senki előtt el ne zárassék. 

A 26. és 27-ik ágazatok a jobbágyok sorsáról. Ezekben az ország- 
i'endei egy részről ugyan a királyi felség intésére ígérik, hogy jobbágyaik- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 235 

nak szcrfeletti terhelésétől ővakodandnak; más részről pedig a felséget az- 
iránti gondoskodásért kérik: 1) Hogy jobbágyaik a töröknek és a királyi 
katonáknak nyomásai ellen is védessenek, és — 2) Hogy a jobbágyok 
szabad költözéséről hozott törvények teljesíttessenek, és a kik azok el- 
len cselekednének, minden személyrei tekintet nélkül szigorúan büntet- 
tessenek. 



Il-dik törvénylevele az 1567-dik évi június első napjára egybehítt, 
s önmaga a királyi felség által tartott pozsoni országgyűlésben keletkezett, 
s 46 ágazatra terjed, melyek közöl 

I. Ideigleniek vagy nap szükségein segélők : 

Az 1-ső ágazat, melyben országunk rendel a királyi felségnek há- 
lát adnak azon nagyszerű erőkifejtésért, mely által múlt évben az egész 
napkelet erejével hazánkra rohanő Szolimán császárt győzedelmeiben meg- 
akasztotta, valamint szinte a csehországi rendeknél hazánk javára tett lé- 
péseiért és a török császárrali fegyvernyugvás kötése iránti szándé- 
káért is. 

A 2 — 16-ik ágazatok, melyekben országunk rendéi, — előre bocsá- 
natot kérvén azért, hogy a törökök , tatárok és erdélyiek pusztításai , és a 
magyar és német katonaság rablásai és zsarolásai által mind jobbágyaik 
mind önmagok majd véginségre jutván, talán kevesebbet Ígérnek , mint a 
köz szükség nagysága kívánná, — a folyő 1567-dik évre minden egész job- 
bágytelektől, az ujonan elpusztultakat és a zselléreket kivéve , a törökök- 
nek vagy erdélyieknek Is adózóktól ugyan egy, a többlektől pedig két fo- 
rintot ajánlanak, és mivel a múlt évtől fogva Ismét több telkek elpusztul- 
tak , mind Magyarországban mind Slavóniában új összeszámítást tétetni 
rendelnek. Továbbá ezen összeszámítás módjára nézve következőket ha- 
tározzák. 1) Hogy mindenik jobbágy, amint földesurának földbért egész, 
negyed , hatod vagy nyolcad telektől ád , úgy ezen adóhoz is ugyanazon 
arányban járuljon , s nagyobb adórész senkire se rovassék. — 2) Hogy a 
helység bírája előtt mindenik jobbágy telkének nagysága tudva lévén, a 
hamis eskük megelőzése végett, csak ő tartozzék a falubeli jobbágyi birto- 
kok nagysága fölött az esküt letenni. — 3) Hogy az adórovó (dicator) 
mellé , kinek azon megyebeli birtokos nemesnek kell lennie , a vármegye 
költségén az 1563-lk évi törvényben kijelölt mód szerint egy nemes egyén 

30* 



236 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

alkalinaztassék, és annak szinte lajstroma legyen, melyet az összeszámítás 
bevégzése után vizsgálat végett a megye legelső székének bemutatni, és 
ez ugyanazt a vármegye jjecséte alatt a magyar kamarának beküldeni tar- 
tozzék. — 4) Hogy az üsszeszámítást , melynek megkezdése kisasszony 
napjára rendeltetett, akadályozók az 1550-dik évi törvény szerint büntet- 
tessenek, de viszont az adörovok vagy mások is, ha valaki ellen a felség 
előtt hamis vádat tennének , ugyanazon büntetés alá essenek , mely alá a 
bevádlottak vetendők valának. — 5) Hogy a megyei tisztviselők zsoldjai- 
kat a beszedett adóból önhatalmiilag ugyan ne vegyék ki ; a kamara mind- 
azáltal azokat nékiek az adószedők által késedelem nélkül fizettesse , jele- 
sül az alispánjuknak 12, a szolgabíráknak 4, és a jegyzőknek kisebb me- 
gyében ugyan 1 , nagyobban pedig 2 forintot. — 6) Hogj' az adószedők 
azon nyugtatványokért, melyeket az összeszámítás vagy adólefizetés felelt 
a helységek bíráinak adnak, többé semmi taksát ne vegyenek, és a jobbá- 
gyoktól adójokon tiíl semmit ki ne zsaroljanak ; továbbá hogy az oly adó- 
szedők, kik az általok beszedett adót a kamarának hátramaradásképen je- 
lentik be, szigorúan büntettessenek. — 7) Hogy a molnárok, kézmívesek, 
oláhok és ruténok adóztatására nézve az 1563-iki törvénj' szolgáljon sza- 
bályiíl, névszerint hogy a molnárok adót csak a jobbágyok közt bírt föld- 
jeiktől fizessenek, - — hogy a télen befagyó vagy csak esős időben használ- 
ható malmoktól, a szénégetőktől, bányamunkásoktól s adómentes oláhok- 
tól adó ne vétessék, a baromőrző oláhok vagy ruténok pedig csak fél adó- 
val terheltessenek. Továbbá hogy az egyház nemeseitől és az uraknak sza- 
badosaitól közadó, mivel tulajdon költségeiken táboroznak, szinte ne vé- 
tessék. — 8) Hogy a mely években közadó nem szedetik, a kamaranyere- 
ség régi szokás szerint mindég fizettessék. — • Végre — 9) Hogy az alispá- 
nyok azon helységeket, melyek köz adójokat le nem fizették, kivéve ha 
pusztulásra jutottak volna, az 1559-ik évtőli hátramaradásaiknak lefizeté- 
sérc mennél előbb szorítsák. 

A 17 — 19-dik ágazatok, melyekben az országrendei jobbágyaikat 
12 napi vár melletti munkára kötelezik, és mindenik vármegyebeliekre 
nézve a várat, mely mellett dolgozniok kellend, kijelölvén, azoknak más- 
hova fordítását 1000 forint büntetés alatt megtiltják; továbbá a kapitá- 
nyokat hasztalan mimkák rendelésétől, és a jobbágyoknak tulajdon szolgá- 
latjokrai alkalmazásától a kir. felség által eltiltatni kérik. 

A 20. és 21-ik ágazatok, melyek a folytonosan tartandó katonákról 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 237 

rendelik : liogy ily katonák kétszer annyit adás büntetése alatt a niiilt or- 
szággyűlések határozatai szerint, és pedig nem valamely bátorságosb , ha- 
nem a törökökhöz közel fekvő határszéli helyeken , azon évben mindenek 
által, — a csallóközieket, kik télen a nélkül is a Duna jegét vágni tartoz- 
nak, kivéve, — egjaránt tartassanak. 

A 22. és 23-ik ágazatok, melyek közó'l amaz ugyanaz az élelmi sze- 
rek katonák számárai szolgáltatásáról az 1566-iki, emez pedig az országos 
és részletes felkelésről s a hadi szerek viteléről az 1556-iki, és különösen 
valamely várnak véletlen megszállásáról az 1553-ik törvényeket megiíjítja, 
ezen utolsót azonban oly módosítással: hogy az egy-telkes nemesek az 
1556-iki törvény szerint minden öt egész nemes udvarhelytől egy lovast 
küldjenek, de magok személyesen felkelni ne tartozzanak. 

A 24— 26-ik ágazatok, melyek a törvényszékek tartásáról az 1566- 
iki törvényrendeleteit megújítják, de mégis következő módosításokkal : 1) 
Hogy az ítélőmestereknek Eperjesre utazása sok bajjal járván , az ünnep- 
nyolcadi szék a felső vármegyék részére Pozsonban tartassék. — 2) Hogy 
ha a főpapok és bárók kevés száma miatt a feljebbviteli perek vizsgálatára 
elégséges címzetes bárók (barones titulares) meg nem jelennének, a hely- 
tartó egyszerű bárokat és országnagyokat is alkalmazhasson. — • 3) Hogy a 
királj i felség ugyanazon törvény szerint ezen bíráknak zsoldjait fizettesse 
ki, valamint az ítélőmestereknek a rendkívüli tig} ek Ítéléséért járó díjai- 
kat is, ezek mindazáltal a rendes törvényszékek alatti foglalkozásaikért az 
oklevelek vakságával megelégedni tartozván. — 4) Hogy a szentszékek 
szokott idcjeikben szinte hivatalaikban járjanak el. — Továbbá a kirfilyi 
felség kivánatára elősoroltatnak azon főpapoknak és báróknak nevei, kik 
az ünnepnyolcadi széken, valamint a feljebbviteli perek vizsgálatára is a 
helytartó oldalán megjelenni tartoznak, és a helytartó felhatalmaztatik, 
hogy a netalán meg nem jelenendők helyébe, az oldalánál hagyott tanácso- 
sok meghallgatásával, az előbbkelő urak közöl másokat nevezhessen. — 
Végre kéretik a királjá felség: hogy hazánktóli távollétében a helytartót 
mind az adományzásra mind más tárgyakra nézve azon hatalommal élni 
engedje , melylyel az elóTibi helytartók az ország régi szabadsága szerint 
éltének, ki mindazáltal se adományzási jogának határain tiil ne lépjen, se 
magát várakhoz tartozó jószágoknak adományzásába ne avassa. 

A 29-ik ágazat, melyben a magyar és német katonaság által elkö- 
vetett károk , öldöklések , szeplősítések , s másféle bántalmak kinyomozá- 



238 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

sáia magyarokból és néinetekból álló három biztosság kiküldetni rendelte- 
tik, egyik a dmiáninneni, másik a dunántúli, harmadik a kassamelléki vár- 
megyékbe, és a királyi felség kéretik : bog)' ezen biztosságoknak jelenté- 
sét vévén, a bxinösöket szigonían büntesse meg és kárpótlásra szorítsa j a 
jövendő kihágások megelőzése végett pedig katonáit ezután pontosan fi- 
zettesse. 

A 32 — 35-dik ágazatok, melyekben — 1) A királyi felség kéretik, 
hogy a kapitányok által elfoglalt akár egyházi akár világi jószágokat, ha- 
bár királji várakhoz alkalmazva Aolnának is, végre már adassa vissza, és 
rendeltetik , hogy e végre biztosok neveztessenek , kik a felség által mel- 
léjük nevezendő egyénekkel és egy itélőmestenel , melléjök vévén az ér- 
dekelt vármegyének alispánját és két nagyobb birtokú nemesét , gyiílést 
hirdessenek, mely előtt a követelők jogaikat elégséges tanúk vagy okleve- 
lek által bebizonyíthassák, és hogy ez megtörténvén, a királyi felség azok- 
nak jószágait ugyan , kiknek joga kétségtelen , azonnal adassa vissza, és 
ha mely ily jószágok a királyi váraknak szükségesek volnának , azoknak 
átengedése iránt tulajdonosaikkal egj^ezkedjék , azon követelőket pedig, 
kiknek joga kétséges, a törvénynek szokott lítjára igazítsa, hol még is 
nekiek az igazság sommásan szolgáltassék ki. — 2) Határoztatik : hogy a 
közönösöknek, vagy is egyik pártot sem követőknek, 1563-ik évig elfog- 
lalt jószágaikról az azon évi törvény tartassék meg; azoknak jószágaik 
mindazáltal, kik azon év után is még közönösök maradtak, vissza ne adas- 
sanak. — 3) Az elfoglalt jószágok vizsgálatára rendelt három rendbeli biz- 
tossági tagoknak nevei elősoroltatnak , s eljárásukrai megjelenésök helye 
és napja kitiízetik. Végre — 4) Rendeltetik : hogy a biztosok költségeiről 
a király, a melléjök adandó ítélőmesterek, alispánok, és a nemesekéről pe- 
dig azon megyék gondoskodjanak, melyeknek kebelében a vizsgálatok 
tétetendnek. 

A 36- és 37-dik ágazatok, melyekben az ország rendéi parancs- 
képen előadván : hogy némely harmincadosok a nemeseket tulajdon szük- 
ségeikre behozott áruktól és kivitt tulajdon termékeiktől is fizetésre szo- 
rítják, és hogy a harmincadi céduláért, melytől előbb, akármennyi volt a 
kihajtott marha, 2 dénárt vevének, most mindenik marhadarabra nézve 8 
dénárt szednek , és hogy a behordott lengyel sóbul a harmincadi vámpén- 
zen feli'íl még természetben is egy részt kivesznek , és pedig mind e két 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ AT.ATT. 239 

zsarolást nem a királynak hanem önmagoknak részére teszik , — a királyi 
feiségnck ezen visszaélések megszüntetéséért esedeznek. 

A 38-dik ágazat, melyben az ország rendéi azon visszaélést, mely- 
nél fogva a királyi jövedelmek kezelói az uraknak, nemeseknek, és sza- 
bad városoknak a boreladást csak mindenik hordotoli 6 forint fizetés mel- 
lett engedik meg , és boraiknak kiméretését tulajdon birtokaikban is tilal- 
mazzák, eltörultetnij és a bornak az országbóli szabad kivitelét megenged- 
tetni kérik. 

A 40 — 46-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi a királyi 
felséget kérik: 1) Hogy a főpapokat, bárókat, nemeseket, és a szabad 
és bányavárosokat minden régi szabadságaikban tartsa meg. — 2) Hogy 
minden oly parancsokat, melj^ek egyedül Magyarország ügyét érdeklik, 
ne másféle cancellariájából mintsem a magyarból adasson ki, és az ily 
parancsokat mindenek által tiszteletben tartassa. — 3) Hogy a hadainak 
kapitányai által nevezett bírákat birtoki jogok feletti ítélethozástól tiltsa 
el, és ily ítéleteiket érvényteleneknek nyilatkoztassa. — 4) Hogy az 
Ausztriához elzálogltott Kőszeg, Fraknó, Kabóld, Kismarton, Szarvkő: és 
egyéb váraknak mag3'arok általi visszaváltását eszközleni, és miglen ez 
inegtörténendik, azoknak birtokosait a magyarországi terliek viselésére szo- 
rítani, továbbá arról, hogy mikép lehetne a 13 szepesi városokat jó szeri- 
vel a lengyel királytól visszaváltani, éretten tanácskozni méltóztassék. — ■ 
5) Hogy azon viszálkodások bevégzésére , melyek Jurissich Miklós kőszegi 
kapitány és más részről némely Sopron és Vas vármegyei nemesek közt 
léteznek, minden szükséges lépéseket megtétessen. — 6) Hogy Károly 
főherceggel egyetértőleg bizonyos határnapra biztosokat nevezni, és általok 
a Slavónia és Styria vagy Karniólia közötti határok dolgát mind a két fél- 
nek megelégedésével bevégeztetni kegyeskedjék. — 7) Hogy a magyar 
talléroknak Bécsben és más külföldi helyeken veszteség nélküli elfogadást 
máskép eszközleni nem lehetvén, alkalmas egyéneket rendelni méltóztas- 
sék, kik hazánkban pénzt a némethoni pénzláb szerint, de még is a régi 
képek megtartásával, verjenek. Végre 8) Hogy nagyobb részint hazánk- 
ban, vagy legalább ahhoz közel fekvő helyen lakni kegyeskedjék, mikép 
a szükség megkívánván, mind maga tüstént az országban teremhessen, mind 
pedig a hazafiak őhozzá könnyen juthassanak. 

II. Állandó szabályul hozottak pedig e következők : 

A 14-dik ágazat: hogy az egyházak nemeseitől, úgjTnint kik vér- 



240 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

dijokra és esküjükre nézve az ország nemeseivel mindenkor egyenlőknek 
vétettek, és főpapjaikkal tulajdon költségeiken táboroznak, adó ne vétes- 
sék, és hogy ezen végső oknál fogva a királyi felség kOzado alól az urak- 
nak szabadosait (Libertinos Dominorum) is mentse fel. 

A 27-dilc ágazat, mely minden ügyvédet, és magát a királyi ügyek 
igazgatóját is, a szentszékek szokása szerint, minden perben az ügy neve- 
zett patvarkodási eskünek letételére kötelezi , és ha ki esküje ellen tenni 
és ellenfelével egyetérteni nierészlene, azt ludasok büntetésében marasz- 
taltatni; a külföldi ügyészeket pedig, kik ezen büntetéstől nem tartanak, 
örökös fogsággal, vagy ha egyházi hűbért bírnának, annak veszteségével 
is büntettetni parancsolja. 

A 28-dik ágazat, melyben a felség kieszközleni kéretik: hogy a 
törvényesen hozott ítéletek végrehajtásait, ha a megye ispánya vagy alis- 
pánya arra elégtelen lenne, a király vagy helytartó levele mellett az or- 
szág főkapitányai tisztségök vesztesége alatt akár a királynak akár mások- 
nak jobbágyain és akármely rendbeli egyéneken teljesítsék. 

A 30-ik ágazat, mely a kapitányoknak oly kétes hitehí s a törökök 
társaságáról gyanús rác vagy más nemzetbeli emberek tartását , kik titkon 
elfogott keresztyén gyermekeket vagy más személyeket, avagy rablott 
vagy elorozott holmikat azoknak eladni szoknak , hívségtelenkedés bünte- 
tése alatt tilalmazza , magokat az ily embereket pedig, ha tolvajlásaik, 
rablásaik, vagy törökökkeli cimboráskodásuk eléggé bebizonyíttatnak, ka- 
róra Ítéltetni rendeli. Továbbá azon zsarnokoskodást, melylyei némely ha- 
társzéli kapitányok a jobbágj'októl fogság vagy halál fenyegetése által 
bort, marhát , vagy pénzt kicsikarnak , keményen eltiltja. Végre az olyan 
egyszersmind török és keresztyén hatalom alatt álló jobbágyokat, kik a 
törökök berohanásait eltitkolják, a király katonáinak mozdulatait ellenben 
a törököknek elárulják , a kapitányok felszólítására földesuraik által meg- 
büntettetni parancsolja , sőt ha ezek azt elmulasztanák , arra a kapitányo- 
kat magokat is felhatalmazza. 

A 31-dik ágazat, melyben — azon oknál fogva, mert a leleszi káp- 
talan jószágainak Schwendi Lázár főkapitány által világi kezekre történt 
elzálogltása, és a kapornaki, jászói, és több más hiteles konventek jószá- 
gainak hasonló kezekre jutása által mind az ily helyek levéltáraiban őriz- 
tetett oklevelek veszélyeztetnek , mind pedig az ily elégséges számú tago- 



TÖRVÉNYEINK TÖnTENETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 24 1 

kat nem tartható konvcnteknelc törvényes eljárásaik kétes érvényessé- 
gückké válnak, és az egyházi rend lassan-lassan hanvatlik, ez pedig za- 
varba jővén a többi rendeknek is zavarba kell jönniük, — a királyi felség 
kéretik : hogy az ily hiteles konventeket elégséges alkalmas tagokkal lássa 
cl, és birtokaikat, valamint másféle vagyonaikat is, jogtalan birtokosaik 
által azonnal adassa vissza, őket a jószágon fekvó pénzeikre nézve azok- 
ra, kiktől azt kapták, lítasítván. Továbbá ugyan e törvénycikk a fő és 
más papokat egyházi jószágaiknak elidegenítésétől vagy elzálogitásától 
újonan eltiltja, és az addiglan keletkezett minden ily szerződéseket ér- 
vényteleneknek nyilvánítja. 

A 39-dik ágazat, mely azokat, kik országgjTilésen távollévőnek 
házát vagy jószágát megtámadják, vagy azokban erőszakoskodást elkö- 
vetnek, renden kívül perbe fogatni és hívségtelenkedés büntetése alá vet- 
tetni, továbbá az uraknak, nemeseknek, és egyháziaknak udvarhelyeiket 
országunk régi szabadsága szerint minden akár hazai akár külföldi katona 
beszállásától menten tartatni parancsolja. 



Ill-dik törvénylevele az 1569-dik évi augustus 1-ső napjára hirde- 
tett pozsoni országgyi'ílésben hozaték , és 60 ágazatból áll , melyek közöl 

I. Ideigleniek vagy nap szükségeit érdeklők : 

Az 1 — 5-dik ágazatok , melyekben országunk rendéi előre bocsát- 
ják: liogy azokat, miket a felség velők tudatni kívánt, részint szóbeli elő- 
adásából részint a teendőket magában foglaló könyvéből (libro) megért- 
vén, először ugyan megköszönik, hogy a felség ezen országgyűlést, habár 
előszűri kihirdetésénél *) későbben, megtartani, és arra személyesen 
megjelenni kegyeskedett. Azután a feletti fajdalmokat kijelentik : hogy 
János királynak fia és pártosai a hitetlenek fegyvere által pusztulásra jutott 
hazát nem csak segéleni nem akarják , hanem azt még új zavarokba dön- 
teni is mesterkednek, és magok részéről állhatatos hűséget Ígérvén, a ha- 
zát ő felségének védelmébe ajánlják. Végre előadják , hogy a királyi fel- 
ségtől cseh- és németországi sürgető utazásai miatt tanácskozásaik siette- 



*) Ezen országgyíílés először 1569-dik évnek első napjaira volt egjbehíva, a mint 
ezt ezen törvénylevélnek 2-dik ágazatja, és a Sopron városát meghívó királyi levél 
Suppl. ad Vestig. Coniit. III. köt. 259-dik lapján tanúsítják. 
M. T. T. ÉVK. "\aii. 2. 31 



242 A MA.YAB. TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

tésére felszólíttatván , az elébük terjesztett minden ágazatokat rendjük 
szerint felvették, és az itt küvetkező határozatokba egyesültek. 

A 6 — ^16-dik ágazatok, melyek az iljonan ajánlott adóról rendel- 
keznek, jelesül: 1) Hogy minden egész telektől a múlt évre ugyan a 
kamaranyereség vagy is 20 dénár , a jelen és jüvő évre pedig 4 forint és 
80 dénár négy fél-félévnyi határidőben fizettessék. — 2) Hogy a kapuk 
ismét mind Magyarországban mind Slavóniában újonan üsszeszámíttassa- 
nak. — 3) Hogy a molnárokra, szabadosokra, és másokra nézve, kiket a 
királyi felség adó alá vettetni kivan, valamint az adórovók zsoldjára nézve 
is az 1567-iki határozatok szolgáljanak szabályul azon hozzáadással: hogy 
a tulajdon malmaikkal és azokon ti'il szántófüldekkel és rétekkel bíró mol- 
nárok másokkal egyaránt adózzanak. — 4) Hogy azon hevérekre és szén- 
égetőkre, kiknek házaikon túl sem marhájok sem más örükségük nincsen, 
adó ne vettessék. — 5) Hogy a régi adómentességek dolga továbbá is 
függőben hagyatván , az iljonani felmentéseket érdeklő levelek adórovás- 
kor az alispán és adórovó előtt előmutattassanak; továbbá hogy azoktól , 
kik a türüküknek vagy erdélyieknek is adóznak, csak féladó vétessék, 
azokat mégis, kik magokat az 1566-iki vagy 1567-iki türvények kihirde- 
tése után vetették Erdély alá, kivéve, kik egész adót fizetni tartozzanak. 
— 6) Hogy az országgyűlés bevégzése után tüstént vármegyei küzgyülé- 
sek tartassanak, s azokból a kamara által kinevezett adórovók a melléjük 
adandó esküdt nemesekkel együtt tüstént küldessenek ki az összeszámí- 
tásra, és ugyanakkor az alispánnak az adót annak idejében le nem fizetők 
ellen használandó bírságlevelek is adassanak ki. — 7) Hogy az adó-besze- 
désben hanyagiíl eljáró alispánok vagy szolgabirák, és az összeszámítást 
vagy adókiszedést gátló hatalmasok az előbbi országgyűléseknek határo- 
zatai szerint bűnhődjenek. — 8) Hogy a vármegyei tisztviselők díjaira és 
az adóbeli hátramaradásokra nézve az előbbi határozatok álljanak ; Vas és 
Zala vármegyékben mindazáltal nagy kiterjedtségük miatt az alszolgabí- 
rák is 2 forintnyi zsoldot vehessenek. — 9) Hogy a beszedett adót elsik» 
kasztő Aármeg}'ei tiszt annak megtérítésén tul két annyinak adásával és 
hivatala veszteségével büntettessék , az adórovók mint fiscus szolgái a ka- 
mara által is befogatható án és megbüntettethetvén. — 10) Hogy az adósze- 
dőTínek az adóhátramaradások iránti magok igazolására mindenik várme- 
gyében határnap rendeltessék , melyet ha elmulasztanának, a hátramara- 
dások a kapitányok által azoknak javaiból vétessenek meg. Végre — 11) 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIU HÁZ ALATT. 243 

Hogy valamely évben adő kivetve nem leendvén , szokás szerint kamara- 
nyereség fizettessék. 

A 18-dik ágazat, melyben országunk rendel a lengyel pénz behozá- 
sának gátlására, mint legbiztosb, célhoz segítő eszközhöz, az áruk lerakása 
régi helyeinek visszaállításához folyamodnak , és tüstént ezen helyeknek 
neveit is elősorolják. 

A 19- és 21-dik ágazatok, melyekben országunk rendéi a határ- 
szélek megerősítésére ezen évben ismét jobbágyaik által teendő 12 napi 
ingyenes munkát ajánlanak, nevenként elősorolva azon helyeket, melye- 
ken a munka mindegyik vármegyebeliek által teljesítendő vala , és a csal- 
lóköziekre nézve azon rendelést téve, hogy munkáiknak felét a Dima árja 
ellen védő ottani gátok kijavítására fordíthassák. 

A 20-dik ágazat , melyben a király országunk rendéinek kérésére 
Ígéri : hogy dologhoz értő egyénekkel tanácskozni fog , miképen lehessen a 
magyar pénzeknek csekélyebb veszteséggeli elvételét más örökös tartomá- 
nyaiban eszközleni, 

A 22 — 26-dik ágazatok, melyekben a haza védelme iránt rendel- 
tetik : 1) Hogy állandó lovasok az előbbi országgyűlések rendeletei sze- 
rint tartassanak , s azok , kik ebbeli kötelességöket nem teljesítendik, vagy 
lovasaikat kapitányuk tudta nélkül visszahlvandják, szigonían büntettes- 
senek. — 2) Hogy a határszéli várakban királyi zsoldon lévő katonákat, 
ha magokat magánosok állandó lovasaikul felfogadtatják, kapitányaik bün- 
tessék meg. — 3) Hogy a szükség megkívántával országos vagy részletes 
felkelési kötelességét kiki a miílt országgyűlések határozatai szerint min- 
den hiány nélkül teljesíteni tartozzék. — 4) Hogy az élelmi szerek várak- 
hozi szolgáltatására nézve a fenlévő törvények teljesíttessenek, valamint 
az ágyuknak és más hadi szereknek országunk szabad városait, és szükség 
esetében , ha a városok nem győznék , a hazafiak jobbágyait is terhelő 
vontatására nézve is. 

A 32-dik ágazat , melyben országunk rendéi a királynak katonai 
szolgálatra önként ajánlkozó nemesek zsoldba fogadása iránti szándékát 
helyeslik. 

A 33-dik ágazat , melyben az ország rendéi megnyugvásukat jelen- 
tik a királyi felségnek azon szándékára nézve, melynél fogva távollétének 
esetére az ország dolgainak kormányát öcscsére Károly főhercegre bízni 
kívánja, de egjszersmind azon óhajtásukat is nyilvánítják : hogy tulajdon 

31* 



244 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI, 

fiait Spanyolországból visszahíni, s az országlás módjának megtanulása 
végett maga mellett tartani, és felséges személye távollétének esetében 
egyet kőzó'lük, a nemzet nyelvének megtanúlhatása végett is, maga helyett 
Magyarországban hagyni kegyeskedjék. 

A 34 — 37-dik ágazatok , melyekben országunk rendéi a felséget 
kérik: 1) Hogy minekutána ő felsége előadott okainál fogva kérésüket 
sem nádor- sem országos kapitány- nevezésre nézve nem teljesíthette; leg- 
alább az ország felső részei számára egy főkapitányt nevezni méltóztas- 
sék , ki ne csak a katonaságot kormányozza , hanem törvényszéki végre- 
hajtásokra és hatalmaskodások gátlására nézve is hivatalában eljárjon. — 
2) Hogy tett Ígéretéhez képest gyóri püspökké hosszasb haladék nélkül 
érdemes hazafit nevezni, és a tühbi megürült vagy világiak kezein lévő 
egyházi hűbéreket is alkalmas egyházi férfiakkal betölteni, továbbá ha kik 
némely egyházakra nézve pártfogói jogot igénylenének , azokat jogaiknak 
felsége személye előtti előmutatására és ily jogaik kivívása után egyházaik 
betöltésére szorítani , és ha ezt meg nem tennék , az ily hűbéreket is be- 
tölteni kegyeskedjék. — 3) Hogy a bárói hivatalokat, valamint a fiscusra 
szállott jószágokat is , érdemes hazafiaknak elajándékozni méltóztassék. 

A 38-dík ágazat, mely a királyi felségnek azon nyilatkozatát elő- 
adja, melynél fogva a rendeknek magyar ügyekben magyar tanácscsal élés 
iránt tett kérésére válaszolja : hogy az igazságszolgáltatást és ország jogát 
érdeklő dolgokat a magyar, a kamaráikat a kamarai, a hadiakat pedig a 
hadi tanácsában tárgyalandja, és hogy ugyanazért tanácsosai közöl leg- 
alább kettő, úgymint egy egyházi és egy világi férfiú ó'tet mindenhova kö- 
vetendi, kiknek tanácslatáA'al a magyarországi fenemlített ügyekben élhes- 
sen , és kikkel, ha szükséges leend , a hadi dolgok felett is tanácskozandik; 
végre hogy az udvari kamaránál és a haditanácsnál az ország rendéi ebbeli 
költségeinek megkímélésére két tolmácsot tartani fog. 

A 39- és 40-dik ágazatok, melyek a törvényszékek tartásáról ren- 
delik: l)Hogy ezután Magyarországban előbbi törvények rendelése szerint 
évenkint két ünnepnyolcadi szék tartassék, egyik sz. György, másik sz. 
Mihály nj'olcadában, a felső részek számára Líptótól kezdve iigyan Nagy- 
szombatban , a többiekére pedig Pozsonban , és hogy ugyanakkor történ- 
jék az ugyanazon részekből jövő átküldött pereknek királyi helytartó ál- 
tali felvizsgálása is. — 2) Hogy Slavóníában mind ünnepnyolcadi mind 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT, 245 

felvizsgálati törvényszékek vízkeresztkor és sz. Jakab nyolcadában tar- 
tassanak. 

A 42-dik ágazat , melyben az ország határai kiigazítására Morva- 
ország, Ausztria, Lengyelország, továbbá Styria és Kanűúiia felé bizto- 
sok rendeltetnek , és a felség megkéretik : hogy az érdeklett országok ré- 
széről teendő biztosok kiküldéséről gondoskodjék, valamint arról is, hogy 
a biztosok kitűzendő alkalmas határnapon munkájokat megkezdjék, és azt 
bevégzetéséig folytassák. 

A 44-dik ágazat, mely az utolsó táborozás után katonák által tett 
károkra nézve ugyan a már bevégzett vizsgálatoknak ítélet alá vételét 
sürgeti, jövőre nézve Jiedig azt rendeli : hogy a kárvallott a kapitány vagy 
katonája által tett kárnak megtéritését először ugyan a kapitánytól kérje , 
ettől pedig azt meg nem nyervén, a királyhoz folyamodjék , ki a kártevő- 
nek legelső zsoldjából elégtételt adasson. 

A 45-dik ágazat, mely rendeli: hogy a királyi várakhoz elfoglalt 
jószágok ő felségéiíek engedelme szerint a biztosok vizsgálata után tüstént 
adassanak uraiknak vissza. 

A 46 — 49-dik ágazatok, melyekben a királyi felség kéretik: 1) 
Hogy tett ajánlása szerint Erdődy Péter özvegyét Szelin várának a zálog- 
pénz lefizetése melletti kibocsátására szólítsa fel , és ha az özvegy alku- 
dozni nem akarna , ezen ügyet a legközelebbi ünnepnyolcadi széken ren- 
den kívül vétesse fel. — 2) Hogy Sopron és Vas vármegyéknek Jurissich 
Miklóssal és Kinigsperg KristólTali némely határok iránti bajait végeztesse 
már valahára be. — 3) Hogy a tmóci prépostságot parancsolja visszaállít- 
tatni és hiteles személyekkel elláttatni , a közel fekvő vármegyék a mono- 
stor felépitésében segédkezet njoijtandván a prépostnak. — 4) Hogy Szé- 
kely Antalnak királyi engedelem nélkül épített várát rontassa le , és az 
általa elkövetett hatalmaskodásokat az első ünnepnyolcadi széken renden 
kívül Ítéltesse el , továbbá hogy Mathuznai Pál özvegyének ismét elfoglalt 
jószágait a megye főnökei, vagy ha ezek arra elégtelenek volnának, az 
ország főkapitánya által adassa vissza. 

Az 50- és 51-dik ágazatok, melyekben Pakam Farkas, ha Köp- 
csinben nemesek vagy más vámmentesektől még tovább is vámot veend, 
törvényszéktartás idején kívül is perbe fogatni, és körtvélyesi száraz várna 
azonnal eltörültetni rendeltetik. És ezen utolsó rendelését a törvény más 



246 A M/VGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

száraz vámokra is kiterjeszti, de még is oly feltétellel, hogy előbb a kirá- 
Ij-i felség tulajdon ily várnait szüntesse meg. 

Az 52-dik ágazat, mely rendeli: hogy Külső-Szolnok vármegye és 
Fejérnek Soldt széke törökök által el lévén foglalva, és bírák nélkül szű- 
kölködvén, ebben ugyan Pest, amabban pedig Heves vármegye bírás- 
kodjék. 

Az 55-dik ágazat, mely Kiusith János, és DersfFi István, és kato- 
náik ellen tett régi nyomozások dolgát üjonan nevezendő királyi biztosok 
által jövő sz. Miklós napján elítéltetni, a Krusith ellen tett lij panaszokat 
pedig i'ij nyomozás alá vétetni parancsolja. 

Az 56-dik ágazat, mely azokat, kik gróf Bemard árváinak kasté- 
lyát és jószágait több emberek leölésével elfoglalták, az első ünnepnyol- 
cadi széken renden kívül elitéltetni rendeli. 

Az 58-dik ágazat, mely néhai Jánoky Istvánnak a szepesi kamara 
által elfoglalt jószágait előbbi birtokosainak visszaadatni rendeli, és azok- 
nak adományosait a törvény útjára igazítja. 

Az 59-dik ágazat, melyben az ország rendéi Szatmár és néhány 
tiszántúli vármegyék indítványára a királyi felséget kérik : hogy a királji 
haddal visszavonuló nemesek nőiknek és gyermekeiknek bátorságba he- 
lyezéséről gondoskodni, vagy pedig nekiek a seregtőli e végre teendő el- 
távozást bizonyos fizetés mellett megengedni kegyeskedjék ; a királyi fel- 
ség pedig Ígéri : hogy az ellenséges erő közeledésével ezután a táborozást 
oly móddal intézendi, melylyel az ily nemesek meg fognak elégedni. 

A 60-dik ágazat, melyben az ország rendéi a királyi felségnek ezen 
feleletök és törvénylevelök elfogadásaért és megerősítéséért esedeznek. 

II. Állandó szabályul hozottak pedig e következők : 

A 17-dik ágazat, mely a harmincad kivétele módjáról és a har- 
mincad-csalókról az 1559-ik törvényeket megújítja, és az uraknak és ne- 
meseknek azon szabadságát, melynél fogva a tulajdon majorságaikban te- 
nyészett és nevelt marháktól és házi szükségeikre szolgáló holmiktól har- 
mincadot fizetni nem tartoznak, megtartatni parancsolja. 

A 27 — 31-dik ágazatok, melyek a dézsmákra nézve rendelik: 1) 
Hogy a határvárakhoz küzellévő dézsmákra nézve a király földesurak előtt 
bérleti elsőbbséggel élhessen ugyan; de a kamara tisztjei vagy határszéli 
kapitányok ezt önmagok számára tenni ne engedtessenek. — 2) Hogy a 



TÖJIVÉNYETNK TÖRTENETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 247 

kihiíjdosott nemesek dézsitiamentcss«?gérol az 1569-ikévi rendelés tartassék 
niegj s hogy a \ árosukban letelepült ily nemesek azon oknál fogva, mivel 
a város-polgári terheket %'iselik:, dézsmaadásra ne szoríttassanak. — • 3) 
Hogy az oltáros papok (Altaristae) egyházi szőleiktó'l , továbbá a ruté- 
noktői és oláhoktól dézsma ne vétessék , és hogy a királyi felség az egri 
dézsmaszedóket azon visszaéléstói, melynél fogva a szegény népet dézsmá- 
jának nagy ároni megváltására kényszerítik , tiltsa el. — 4) Hogy a jobbá- 
gyok a dézsmaszedók késedelme miatt gabonájokat sz. István napján túl 
földön hagyni Ulászló torvényének ellenére ne kényszeríttessenek. — 5) 
Hogy a fülség azokkal , kiktől Eger táján a törokük vagy erdélyiek dézs- 
mát kizsarolnak, dézsmaszedésben méltányosan bánasson, és őket kapitá- 
nyai által ily zsarolások ellen védelmeztesse. 

A 39- és 40-dik ágazatok egy részint, a mint az ezen ágazatok 
fenebbi előadásából kitetszik. 

A 40-dik ágazat , mely rendeli: hogy a külföldi ügyészek, mivel 
a pert több visszaélések behozásával luLzni vonni szokják, szentszékek 
előtt többé ne ügyészkedhessenek, sőt azoknak székhelyeikben ne is lak- 
hassanak; továbbá hogy a birák szentszékekben is ne külföldiek hanem 
hazafiak legyenek. 

A 43-dik ágazat, melyben rendeltetik: hogy a szónokszéki bér 
(cathcdraticum) a íőespereseknek Ulászló törvénye szerint fizettessék. 

Az 53-dik ágazat, mely az eskületételek és közös tanűvallatások 
eltiltásait , mint a királyi törvényszéknél , xigy a vármegyéken is nyolca- 
dik nap előtt és szolgabíró által tétetni parancsolja. 

Az 54-dik ágazat, mely a káptalani levelek váltságára nézve Zsig- 
mond , Albert , Mátyás , és Ulászló törvényeit szigorúan megtartatni 
rendeli. 

Az 57-dik ágazat, mely a szabad- és bányavárosok szabadalmait, 
főleg pedig vámfizetéstőli mentességét egész országszerte megtartatni pa- 
rancsolja ; azokat mindazáltal , kik ezen mentességnek békességes gyakor- 
latában nincsenek, kiváltságleveleiknek királyi felség előtti elómutatására 
kötelezvén. 



rV-ik törvénylevele az 1572-dik évi február 2-ikán egybegyűlt, s 
Rudolf és Erneszt főhercegek elnöklete alatt tartott pozsoni országgyűlés 



248 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

szüleménye, és tíz rüvid ágazatból áll, melyek mind csak azon időre nézve 
érdekesek. Tartalmuk e következő : 

Az 1-ső — ^3-ik ágazatokban országunk rendéi, a királji felség meg 
nem jelenhetése iránti mentségeiben megnyugodván, megköszönik ő felsé- 
gének azon nagy és valóban atyai kegyességét , melynél fogva Rudolf fő- 
hercegnek magyar királylyá nyilatkoztatása iránt tett kérésüket kegyelme- 
sen elfogadta , és ezen országimk jövendőbeni föntartása és üdve iránti 
gondoskodását tamisító kegyességeért mind nekie mind már kinevezett 
Rudolf királytiknak a sorsnak minden viszonyaiban holtiglani hívséget és 
g} ors engedelmességet fogadnak, és az új királynak koronáztatására men- 
nél előbb más országgyűlést hirdettetni kérnek, egyszersmind esedezvén: 
hogy már előbb is tett kérésölíhöz képest ő felsége Rudolf herceget ha- 
zánkban lakozni, és hazánk dolgait oldalához adandó magyar tanácsosok- 
kal tárgyaltatni engedje. 

A 4-ik és 5-ik ágazatokban országunk rendéi a jelen és jövő évre 
minden kaputól a kamara nyereségének beszámításával évenkint kétszerre 
fizetendő két-két forintot, a törököknek is adózókra nézve pedig egyet- 
egyet ajánlanak , és mind Magyarországban mind Slavóniában új kapuszá- 
mítást tétetni rendelnek. 

A 6-ik és 7-ik ágazatokban az ország rendéi azoknak tárgyalását, 
miket a Idrályi felség a kisebb telkű jobbágyok, zsellérek, szénégetők, mol- 
nárok, ruténok és oláhok adóztatása, az adórovók választása, s az adóro- 
vásnak függelékei, és más ily tárgyak iránt nekiek újabban elejökbeter- 
jesztett, jövő országgyűlésre halasztják. 

A 8-ik ágazatban a győri püspöki széknek alkalmas egyén általi 
betöltése sürgettetik. 

A 9-dik ágazatban a rendek Czobor Imrének nádori helytartóvá 
történt előléptetését megköszönilc. 

A 10-ik ágazatban végre Pixendorfi Rueber János és Lobkowici 
Poppel László a király ajánlására valóságos magyarokká felvétetnek. 



V-ik törvénylevele ugyanazon 1572-ik évi september 8-ikán kez- 
dett pozsoni országgyűlésben hozatott , s 8 ágazatot számlál, melyek is- 
mét mind csak azon időkre nézve érdekesek. 

Az 1-ső — 3-ik ágazatokban az országrendei kijelentvén a királyi 



TÖRVÉNYEINK TÖIITÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 24*J 

felségnek és Rudolf füliercegnck közükbe jövetele és ennek scjitembcr 
25-ikén véghez ment koronáztatiísa fiíletti üiöniüket, az ország régi sza- 
badságának föntartásaért és sérelmeinek eltávolításaért esedeznek , és az 
imént megkoronázott királ}Tiak tisztelgő ajándékul minden kaputól az 
utolsó (isszcszámítás szerint egy-egy forintot ajánlanak. 

A 4 — 7-ik ágazatokban a törvényszék-tartásra nézve rendeltetik: I) 
Hogy a tiszáninneni és túli felső vármegyék részére sz. György napjakor 
Eperjesen, a dunáninneni és tilliakéra pedig jövő évi sz. Luca napjakor 
Pozsonban mind ünnepnyolcadi mind felvizsgáló székek tartassanak , és 
mind a két rendbeli székekre megjelenni rendelt főpapoknak és báróknak 
nevei elősoroltatnak. — 2) Hogy Slavónia részére szinte két ünnepnj'ol- 
cadi szék tartassék, az első vízkereszt, a második sz. Jabab apostol naj)ja- 
kor Zágrábban ; a feljebbvitt slavóniai perek felvizsgálása pedig régi szo- 
kás szerint Pozsonban történjék. — • 3) Hogy mind a magyarországi mind 
a slavóniai ünnepnyolcadi székek 40 köznapon át folytattassanak. 

A 8-dik ágazatban az adó beszedésére, a határszéleken teendő in- 
gyenes mimkákra, és az ugyanott tartandó állandó lovasságra nézve jövő 
országgjnílésig az 1569-ik évi határozatok megtartatni parancsoltatnak. 



Vl-dik törvénylevele az 1574-ik évi február 2-ikára egybegyi'ílt , s 
Rudolf király és Erneszt főherceg elnöklése alatt tartott pozsoni ország- 
gyűlésben hozaték, s 38 ágazatra terjed, melyek közöl 

I. Ideigleniek vagy nap sziLkségeit érdeklők: 

Az 1-ső — ■4-ik ágazatok, melyekben országimk rendéi két évre is- 
mét minden kaputól eddig divatozott mód szerint bészedetendő két-két fo- 
rintot ajánlván, egyszersmind a következőket rendelik : 1) Hogy ismét mind 
Magyarországban mind Slavóniában ilj kapuszámítás tétessék. 2) Hogy Sla- 
vóniában az albán, itélómesterek, alispánok, szolgabírák és helyetteseik, ha 
a király addszedés melletti mimkáikért zsoldot adatand , azon szokásuktól 
álljanak el, melynél fogva addig a királyi adót jószágaikban letartóztatták. 

3) Hogy a vámosok , nitdnárok, szabadosok, szénégetők s favágók meg- 
adóztatása, az alispánok és adószedők zsoldja, az adó alóli felmentettségek, 
és a kamaranyereség iránt az 1569-Jki rendeletek szolgáljanak törvényül. 

4) Hogy a ruténok és oláliok , ha a jobbágyok között házzal és más örök- 
séggel bírnak, egész , ha pedig hazátlanok lévén, erdőkben marhatartásból 

M. T. T. ÉVK. Vlir. 2. ^2 



250 A MAGYAK TUD. TÁRSASÁG ÉRTEREZÉSEI. 

élnek, fel adót fizessenek ; tizedadástól azonban, mivel tulajdon papjaiknak 
tizedet adnak, a rendek véleménye szerint menteseknek kellvén lenniük. 

A 5-ik — 'S-ik ágazatok a határvárak melletti ingyenes munkákról: 
hogy jövő pünkösd napjától kezdve ismét minden kaputól az 1567 és 
1569-iki törvényekben kijelölt helyekre 12 napra egy munkás küldessék, — 
hogy a jobbágyok, ha inkább akarnák, egy gyalog munka-napot 10 déná- 
ron megválthassanak, a szekeres munkának bérére nézve pedig az 1554-ild 
törA'ény szolgáljon szabályiíl , — bogy a munkabeli hátramaradások , az 
utolsó országgyűlés utániakat kivéve, engedtessenek el, — bogy a niunká- 
jokat teljesített jobbágyoknak npigtatvány adassék, melyet ha a helységek 
birái munkabeli hátramaradások követelésénél elő nem mutathatnának, az 
akkori biró, vagy ha ez többé nem élne, az öregebb lakos esküre vétessék, 
végre — hogy ha kik az ingyenes nnmkákért beszedett pénzt magoknak 
megtartanák, az rajtok szigorúan vétessék meg. 

A 9-ik ágazat, melyben a rendek az élelmi szereknek katonaság szá- 
márai szolgáltatása és a hadi szerek vontatása iránt a múlt országgyűlési 
rendeleteikre vonatkoznak, 

A 10-ik — 13-ik ágazatok a haza védelméről: hogy az előbbi, főleg 
1569-ik évi, országgyi'üések határozatai szerint állandó lovasok minden ha- 
zafiak által egyaránt tartassanak, s e teher alól magokat a főpapok és bá- 
rók, mit főleg a dunántúliak tesznek, ki ne húzzák, — hogy Sopron, Vas 
és Zala vármegyék két lovas helyett három gyalog katonát tarthassanak, 
ezek az erdők rejtekeiben alkalmasabbak lévén a martalócok (pedites mar- 
talosii) üldözésére, — hogy az országos és részletes felkelésre nézve az 
1553 és 1556-ik, a minden ötödik jobbágynak felkelésére nézve pedig az 
1545 és 1555-ik évi határozatok teljesíttessenek, végre — hogy a kisebb, 
főleg Kanizsa mellett és Zala vármegyében lévő várakat a királyi felség 
katonákkal láttassa el. 

A 14-ik ágazat, mely a szabad gyalog hajdúk büntetésére nézve az 
1557-iki törvény rendeleteit megiíjítja, és azokat a kóbor lovasokra is ki- 
terjeszti. 

A 15-dik ágazat a magokat önként törökök alá A'etőkről : hogy azon 
jobbágyokra és egy-telkes nemesekre nézve, kik eddig ezt tevék, az 1569- 
iki törvény rendeletei szolgáljanak szabályul ; ezután pedig a megyék is- 
pánai és alispánai ezen kártékony szokást mindenkép gátolni iparkodjanak, 
és a vétkezendő helységeket szigorúan büntessék; továbbá hogy ezen 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 251 

rosznnk mcggátlására a jüszágaikről ellenség félelme miatt elköltöző ne- 
meseknek a határ várakban, ha kivannak, lakás engedtessék, s ott tisztelet- 
ben tartassanak, és ha zsoldba állani akarnának, abba vétessenek fel. 

A 16-ik és 17-ik ágazatok a fó'törvényszékekről. Jelesiíl a 16-ikban 
rendeltetik : liogy a mik ezek tartásának helyéről, idejéről és folj tatásáról 
1572-ik évben határoztattak, jövőre is szabályiíl szolgáljanak, azon hozzá- 
adással : hogy ezután mind az ünnepnyolcadi mind a kir. helytartői szék- 
hez alkalmazandó ülnökök törvény- és latin n)^elvtudók legyenek, és hogy 
a mohácsi veszedelem előtt indított és más régi , de néhány évek óta tár- 
gyalás alatt nem volt, perekben folyamatba tételök előtt valamely érte- 
sítő idézés tétessék, és hogy az ily perek a persorban ne az idézőlevél köl- 
tenek hanem a per megindításának kora szerint foglaljanak helyet. — ■ A 
17-ikben pedig elősoroltatnak azoknak nevei, kiknek mind az ünnepnyol- 
cadi, mind pedig a kir. helytartói székben jelen kellend mint bíráknak 
lenniök. 

A 20-ik ágazat, mely a lengyel pénzt a kamara által beváltatni , és 
jövő sz. Mihály napja után elfogadtatni titalmazza, s az e határnap után 
találandó ily pénzt % részben ugyan a fiscusnak, >3 részben pedig a feladó- 
nak részére elkoboztatni parancsolja. 

A 27-ik ágazat, mely a pártütők által miílt zavargások alatt elfog- 
lalt és visszavételök után királyi várakhoz csatolt jószágokra nézve ren- 
deli: hogy azoknak, kik jogaikat már bebizonyították, ily jószágaik tüstént 
adassanak vissza, azok pedig, kik ezt még meg nem tették, jogaikat a jövő 
sz. György napi eperjesi ünnepnyolcadi széken oklevelek vagy tanúk által 
bizonyítsák be, és ha ezt tökéletesen teljesítik, jószágaikat szinte azonnal 
kapják vissza, ellenkező esetben pedig a törvény szokott útjára uta- 
síttassanak. 

A 28-ik ágazat, melyben a királyi felség kéretik : hogy az erdélyi 
vajdával, Báthory Istvánnal, a pörlekedésnek magyarok és erdéljiek kö- 
zötti viszonyosságáról , az erdélyi harmicadosok kicsapongásairól , a fel- 
ségbirtoka nckie át nem engedett részeinek elfoglalásáról, és a király hívei 
jószágainak letartóztatásáról határozni kegyeskedjék. 

A 29-ik ágazat, melyben országunk rendéi az Ausztriához bírt vá- 
raknak és a 13 szepességi városnak visszaváltását, s az ország Morva, 
Ausztria, Styria, és Karniólia felé létező határainak kiigazítását, Székföld- 

32* 



252 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

jenek pedig a határbiztosok által már megítélt visszaadatását sürgetik, és 
egj'szersmind Styria és Morva felé biztosokat neveznek. 

A 30-ik ágazat , mely az ausztriaiak és morvaiak által a magyar- 
honi szökevény jobbágyokat, és a magyarországiak által az ausztriai és 
morvái szökevényeket vísszaadatni rendeli. 

A 31-ik ágazat, melyben rendeltetik: bogy azon ítélolevél mellett, 
mely által Kövesd a ára a felperes félnek oda ítéltetek, jóllehet a közbejött 
bentiltás miatt a törvénj'es év alatt iktatás által meg nem erősíttetett, mivel 
mégis a bentiltást a közelebbi törvényszék jogtalannak nyilatkoztatta, a 
győztes fél végrehajtást tétethessen. 

A 33-ik ágazat , mely az akkoron főispánokkal ellátva nem lévő 
Bereg és Gömör vármeg3ékre nézve rendeli: hogy amabban ugyan a 
munkácsi várnak, melyben ezen hivatal mindenkor kezeltetek, akkori bir- 
tokosa, Mágücsi Gásjjár, főispánná neveztessék; emebben Jjedig, nem lé- 
vén benne arra alkalmatos birtokos, míglen főispánnal elláttatandhatik , a 
bírói és egyéb végrehajtásokat az alispán teljesíthesse. 

A 35 — 38-ik ágazatok a szabad és bányavárosok néhány kérelmei- 
ről : 1) Hogy régi szabadságaik és kiváltságaik föntartására s lakosaik vám- 
mentességére nézve az 1569-iki rendeletek megtartandók. — 2) Hogy az 
áruk letétele helyeiről Ulászlónak törvénye és az 1569-iki rendeletek szol- 
gáljanak szabályul, s más ily áruletételi helyek ne legyenek, mintsem 
melyeket ezen törvények név szerint elősorolnak. — 3) Hogy a városi 
polgárok azon kérésének ellenére, melynél fogva a bőr-, ló-, marha- s más 
ilyféle kereskedésből az urakat és nemeseket kizáratni kívánják , mind az 
országnagyok mind a nemesek akármely árukkal szabadon kereskedhesse- 
nek, úgy mindazáltal : hogy a mástól vett áruktól, ha azokat eladás végett 
az országba behozzák, vagy az országból kiviszik, a fiscusnak igazságos 
harmincadot fizessenek. — 4) Hogy a városi polgároknak mások adóssága 
vagy bűntette miatti be nem fogathatására nézve Ulászló nagyobb törvény- 
levelének az iránti határozatai tartassanak meg. 

II. Állandó szabályiil hozottak pedig e következők: 

A 16-ik ágazat egy részint, mint a fön előadott tartalma taniísítja. 

A 18-dik ágazat, melyben rendeltetik: hogy a király helytartója 
legelső bíró (primarius judex) lévén, ki a király távollétében minden bí- 
ráknak ítéleteit feljebbvitel útján átvizsgálhatja, az országos törvényszék- 



TÜRVÉNYErNK TÖIITÉNETE AZ AUSZTKIAI HÁZ ALATT. 253 

tartás idejében a király itéloszékébcn is országunk más rendes birái gya- 
nánt n)iiiden pereket Itélliessen, Idvéí e természetesen a király és liazafiak 
közt forgókat, lígjmint egyedül a nádort, és a magonszakadásiakat vagy 
Slavóniából átküldötteket, mint az ország biráját külön illetőket. 

A 19-dik ágazat, mely az urak és nemesek birtokaiban találtató 
ércbányákból a fisciisnak Llászló törvénye szerint a szokott bányatizedet 
megadatni parancsolja, és azok ellen, kik azt állítólagos íolmentettségök 
mellett megtagadnák, a királyi ügyek igazgatóját törvényiitjára igazítja. 

A 21-ik ágazat, melyben a felségnek intésére az 1550:36-ik; tör- 
vénycikk mcgiíjitása mellett rendeltetik: hogy a földesilr jobbágyától bo- 
rait más áron el ne vehesse , mint melyen azt másnak eladhatná , és 
hogy ezen törvénynek megtartását a felség tulajdon tisztjeinek is paran- 
csolja meg. 

A 22 — 24-dik ágazatok a dézsmáról , melyek közöl : a) A 22-ikben 
rendeltetik : bog) a kiráh i felség földesurak előtti dézsmabérlési jogával 
a határszélektől távolabb fekvő helyeken ne éljen, sőt a határszéleken se 
oly nemesek ellen, kik egyéb birtokaiktól törökök által megfosztattak. To- 
vábbá hogy a nemesek majorsági vagy irtási , és az egyházi személj'ek tu- 
lajdon egyházi szőlőiktől tizedet adni ne tartozzanak. Végre hogy az eddig 
természetben kivétetni szokott dézsmák ezután is természetben, és Jiedig 
az 1548-ik évi törvénj^-kiszabta mód és rend szerint vétessenek ki, és hogy 
a királyi felség az 1563-iki dézsmatörvényeket kapitányai által mindenütt 
megtartatni parancsolja. — b) A 23-ik azon zsarolást, melynél fogva né- 
melyek a tizeden túl minden kepétől két pénzt és tollbort venni szoktak, 
eltörli, és azokat, kik ezen zsarolást megiíjítnák , vagy a dézsmaszcdésben 
köz törvénjTiyel ellenkezőt tenni merészlenének, ha kapitányok volnának is, 
a rendes bírák elébe idéztetni, és általok soron kívül hatalmaskodásukért 
iigjan 200 forintra, kártételükért pedig két annjira ítéltetni, s ezen elma- 
rasztalást ellenmondás, eltiltás, és visszaüzés kizártával végrehajtatni, de 
viszont a hamis a ádtevőt is ugyanazon büntetésbe marasztaltatiii j)aran- 
csolja. Végre — ■ c) A 24-dik a dézsmabehordásra nézve az addigi rendele- 
teket, és a tizedi gabonától járó cséplőbérre nézve jövő országgjTÍlésig az 
addigi gyakorlatot megtartatni határozza. 

A 25-ik ágazat, melyben rendeltetik: hogy a nemesektől harmin- 
cad ne csak a tulajdon szükségeikre behozott árukra , hanem az országból 



254 A MAGTAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

kivitetendő tulajdon termékeikre nézve se vétessék, és hogy az ez iránti s 
itt egyenként elősorolt régi törvényeink rendeletei tartassanak meg. 

A 32-dik ágazat, mely a több évek óta hiteles eljárásokat tenni 
megszűnt csornai konventet hitelességébe visszahelyezi oly meghagyással: 
hogy Sopron vármegyében, — annak Chepregh felé és a rábaközi járáson 
kívül fekvő részét, melyben a vasvári káptalan is eljárásokat teendhet, ki- 
véve, — ■ jövőre minden liiteles eljárásoknak általa kellessék végbemen- 
niök, a vasvári káptalannak Sopron vármegyében addiglan tett eljárásai 
mindazáltal érvénycsségöket megtartván. 

A 34-dik ágazat, mely az ügyvédeket a patvarkodási eskünek le- 
tételétől, mivel ezen eskü miatt sokan ügyvédet A'agy épen nem vagy 
csak igen nehezen s nagy jutalom mellett kaphatának, ismét feloldozza. 



Vll-dik törvénylevele az 1575-dik évi sz. Luca napján Pozsonban 
egybegyiílt, s Rudolf ifjabb király és Erneszt főherceg elnöklése alatt tar- 
tott országgyűlésnek műve, s magában 18 ágazatot foglal. 

I. Ideigleni vagy csupán napszükségein segélő ágazatai : 

Az 1-ső és 2-ik ágazatok, melyekben az országrendei előre bocsát- 
ván a királynak azon gondoskodása érettí köszönetüket , melylyel a fegy- 
rernyugvás megtörésével minap berohant törököknek további benyomulá- 
sát meggátlotta, az 1576 és 1577-dik évekre ismét minden egész kaputői 
két-két forintot ajánlanak ; továbbá ismét líj kapuszámitást határoznak, az 
adőszedés dolgát érdeklő minden egyebekre nézve pedig az előbbi határo- 
zatoknak megtartását parancsolják. 

A 3-ik ágazat, melyben a törvényszéktartásről rendeltetik: l)Hogy 
Eperjesen sz. György napján az előbbi határozatok szerint mind ünnep- 
nyolcadi mind helytartői törvényszék tartassék. Itt egyszersmind amarra 
nézve új főpapok és bárok is neveztetnek. — • 2) Hogy Slavőniában ünnep- 
nyolcadi szék főpap vagy báró nélkül is , ha közölök senki meg nem je- 
lennék, tartathassék. 

A 4-ik ágazat, melyben Kávás András szaladi nemes ellen az általa 
két nemesen elkövetett vérzés és házmegtámadás ii iatt a legközelebbi tör- 
vényszéktartás alkalmával a helytartó által renden kívül igazság szolgál- 
tatni rendeltetik. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 255 

Az 5-ik ágazat, mely által az xlusztiiához és Lengyelországhoz el- 
zálogított váraknak és megyéknek, az ország határainak, és az ausztriaiak 
által elfoglalt néhány hel)'ségek visszaadásának dolga sürgettctik. 

A 7-ik ágazat, mely által Lgocsa vármegyében, mivel a királyi fel- 
ség bizonyos okok miatt oda akkor főispánt nem nevezhetett, az alispán 
mind bírói mind másféle hivatalos eljárásokra s végrehajtásokra felhatal- 
maz tátik. 

A 8 és 9-ik ágazatok, melyekben országunk rendéi a dézsmáknak 
megvásárlására és a határszéli, főleg egri, várakhoz teendő szállíttatására, 
továbbá az ingyenes munkákra nézve az 1569 és 1 5 74-ik évi határozatokra 
vonatkoznak , és ezen utolsókat miílt sz. Luca napjától kezdve két év le- 
folytáig teljesíttetni rendelik. 

A 10, 11 és 14-dik ágazatok, melyekben az ország védelme iránt 
rendeltetik: 1) Hogy az előbbi rendeletek szerint állandó lovasok az 1574- 
diki és más törvények által kiszabott büntetés alatt minden rendbeliek ál- 
tal tartassanak , s azokat a főkapitány az alispánnal egj etértőleg helyezze 
el. — 2) Hogy az országos és részletes felkelésre , valamint különösen az 
cgy-telkes nemesekére is , kiknek jegyzéke az alispán mellett mindég ké- 
szen tartandó, az 1553-iki határozatok, a katonáknak állomásaikról kapi- 
tányaik engedelme nélküli el nem távozhatására nézve pedig az 1552-iki 
türvénj ek szolgáljanak szabálj úl. 

A 12 és 13-ik ágazatok, melyekben a jobbágyoknak vagy mások- 
nak török adózók közé ünkénytes állása , és a szabad hajdúknak vagy lo- 
vasoknak rablásokra bocsátásaik tilalmaztatni kívántatnak. 

A 15-ik ágazat, melyben előadatik: hogy Kapronca várának meg- 
erősítéséről a slavóniai rendek, követeiknek jelentése szerint, országuk 
külön gyűlésében kívánnak az ott megjelenendő királyi biztosokkal ta- 
nácskozni. 

A 16-dik ágazat, mely a szabad és bányavárosok szabadalmaira, 
és az áruk letételi helyeire nézve az előbbi rendelkezéseket megtartat- 
ni rendeli. 

A 18-ik ágazat, mely által országunk rendéi a királyi felség aján- 
lására Laszki Albert lengyelt, ezen egy esetben Korvin Mátyásnak azt tiltó 
törvénye alól kivételt téve, honfiiisítják. 

II. Állandó szabáljYd hozott ágazatai pedig e következők: 

A 3-dik ágazatnak Slavóniát érdeklő része. 



256 A MAGy^iR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A 6-dik ágazat, mely által az uraknak és nemeseknek harmincad 
alóli mentessége előbbi állapotjában hagyatni határoztatik. 

A 17-ik ágazat, melyben a zalavári és kapornaki konventek teljes 
eljjusztulása miatt rendeltetik : hogy míglen ezen konventek vissza nem 
állíttathatandnak, Sümeg, Zala és Veszprém vármegyékben a vasvári, és ha 
ez is pusztulásra jntna , a pozsoni káptalan tegyen hiteles eljárásokat, és 
hogy az érdeklett két elpusztult konventnek pecsétéi és jegyzőkönyvei a 
vasvári káptalanban őriztessenek. 



B. Rudolfnak törrényleveleiról. 

I-ső törvénylevele az 1578-dik évi február 1-ső napjára hirdetett 
pozsoni országgyűlésben alkottatott, s 37 ágazatbői áll. Közölök 

I. Ideigleni vagy nap szükségein segélő szabályul szolgálók : 

Az 1 , 2, 3 és 25-ik ágazatok, melyekben országimk rendéi előre 
bocsátván a királyi felség közükbe érkezése feletti örömüket, nehogy más 
tartományok, melyek tudomás szerint a magyar határszélek szükségeihez 
évenkint tetemes segedelempénzzel járulnak, szemrehányást tehessenek, 
szomorú sorsuk mellett is a miilt sz. Mihály napjától számítandó két évre 
minden adóval rovatni szokott kaputól évenkénti két-két forintot ajánla- 
nak, a mxílt években közbejött dögvész és ellenség általi pusztítások és 
egyéb változások miatt ismét líj összeszámítást, és pedig a slavóniai kö- 
vetek által adó alól felmentetni kért kulpán-innenielue nézve különös figye- 
lemmel az albánnak közbejövetelével teendőt határozván, az adó dolgát 
egyébként illető tárgyakra nézve pedig a múlt országgyűlések határozatait 
megtartva csak e két új rendeletet hozván: 1) Hogy a házzal bíró zsidók, 
és a keresztség-ismétlők (Anabaptistáé) kivándorlásuk siettetése végett 
mind adóval mind más terhekkel kétszeresen terheltessenek. — 2) Hogy 
adórovót, ha az illető vármegj^ében nemes jószággal bíró egyén nem talál- 
tatnék, azon vármegye nevezzen. 

Az 5-ik ágazat, mely azon visszaélést, mel3'nél fogva a kanizsai és 
más határszéli kapitányok katonáik közt az uraknak és nemeseknek faluit 
felosztani, és általok a szegény népet zsaroltatni szokták, megtiltatni, és a 
bűnösöket a királyi felség által büntetés alá vettetni rendeli. 

A 6-ik ágazat, melyben országunk rendéi a kanizsai és egyéb ha- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ .ViATT. 257 

társzélek élelmi-szerekkel ellátását az 1545 és 1563-ik évi törvények ha- 
tározatai szerint eszküzleni igérik , csak hogy a szolgáltatandó élelmi sze- 
rek ára tüstént kész pénzzel kifizettessék , és az élelemhozöknak katonai 
(Jrkiséret adassék. 

A 7 — 9-ik ágazatok az állandó lovasokról : hogy azoknak zsoldját 
az urak és vármegjék minden évnegyedben állomásaikra pontosan küldjék 
meg , — hogy a dunántiíli vármegyék, ha azt a felség a fóTtapitánynak ki- 
hallgatása után jónak találandja, lovasok helyett gyalogokat tarthassanak, 
hogy a kik ily lovasokat tartani vonakodnának, azoknak jószágait az alis- 
pány foglalja el, és mindaddig lefoglalva tartsa, míg kétszer annyit le nem 
fizetnek, mint mivel tartoztak volna, — hogy a főkapitány biztosb föl- 
ügyellietés végett a kapuk jegyzékét magának ne az alispánoktól hanem a 
magyar kamarától kérje ki, végre — hogy ezen lovasoknak elhelyezése a 
főkapitány és alispán által a királyi felségnek vagy Emészt főhercegnek 
tudtával történjék. 

A 10 — 13-ik ágazatok a felkelésről: hogy az országos és részletes 
felkelésre nézve az előbbi, főleg 1563-iki soproni, jelesül a főpapokéra és 
káptalanokéra nézve az 1552-iki országgyűlések határozatai szolgáljanak 
szabályul, — hogy az egy-telkes nemesek az 1546-diki törvény szerint 
minden öt nemes házhelytől egy lovast küldjenek, végre — hogy mind az 
állandó mind pedig más részletes fölkelési hadaknak szemléje mindenik 
vármegyében minden évben egyszer sz. György napja felé a főkapitánynak 
vagy különös embeiének jelenlétében tartassék. 

A 14-dik ágazat, melyben a magyar lovas katonák legeltetéséről 
rendeltetik: 1) Hogy minekelőtte legeltetésre bocsáttatnak, zsoldjaik adas- 
sanak ki , hogy abból élelmöket fizethessék. — 2) Hogy legeltetésen csak 
az 1566-iki törvényben meghatározott időig maradjanak, és hogy a lege- 
lőre tulajdon lovaikon túl rokonaikéit vagy másokéit lovaik vesztesége alatt 
ne vigyék. Végre — 3) Hogy az ily legeltetésnek terhét minden rendek- 
nek jószágai, falui, és jobbágyai egyaránt viseljék. 

A 15-ik ágazat, melyben előadatik: hogy a királyi felség Emészt 
főherceget Magyar-, Károlyt pedig Horvátországban és Slavóniában országos 
hadi helyetteseivé nevezvén, az ország rendéit intette légyen, miszerint a 
hadi és határszéleket érdeklő ügyekben ezen főliercegekhez , az igazságot 
illetőkben pedig őhozzá folyamodjanak. Továbbá hogy a rendek ezen ren- 
delkezést elfogadván esedeztek légyen : hogy a főliercegek hazánkat ér- 

M. T. T. KVK. A'IU. 2. ^^ 



258 A MAGYAR TOT3. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

deklő hadi dolgokban magyarokat is vegyenek föl tanácsaikba, és hogy 
Károly főherceg a bánnal oly egyetértésben legyen , nehogy valami az or- 
szág szabadságával ellenkező történjék. 

A 16-ik ágazat, mely az űnnepnyolcadi törvényszékek tartásának 
módjára és idejére nézve mmd Magyarországban mind Slavóniában a múlt 
országgyűlés rendeleteire vonatkozik. 

A 18-ik ágazat, melyben a felség kéretik: hogy az országnak Ausz- 
tria, Styria és Morva felé létező határait mind a két nemzetnek biztosai ál- 
tal vizsgáltassa meg, s ezen eljárásra határnapot szabjon, és ha ki az előbb 
kinevezve volt biztosok küzől meghalt volna, vagy máskép gátoltatnék, 
helyébe mást nevezzen. 

A 19-ik ágazat, mely a lengyel pénz iránt rendeli: hogy vagy a bá- 
nyavárosokban és másutt mii\denütt tiltassék el a veleélés , vagy pedig a 
felség annak értékét lígj, mint Bécsben történik, királyi parancs által ha- 
tározza meg, melyen föliíl azután azt elvenni vagy másra tolni a pénznek 
vesztesége alatt tilos legyen. 

A 22 — 24-dik ágazatok , melyekben Erdődy Péter özvegye és fiai 
Illésházy Istvánnak és Tarnoczi András özvegyének, Thurző Elek pedig 
Szászi András királyi személjTiöknek hatalmasan elfoglalt jószágaik visz- 
szaadására a főispányok vagy kapitányok által is szoríttatni rendeltetnek. 

A 26-dik ágazat, melyben a debreceni lakosok ellen Tegzes Antal 
meggyilkoltatásaért indítandó perbeni eljárás módjára nézve rendelke- 
zés tétetik. 

A 27 — 35-ik ágazatok, melyekben az újonan megajánlott 12 napi 
ingyenes miinkáknak a felség hadi tanácsosaival tartott tanácskozás után 
történt elosztása a várak és mellettök munkát teendő vármegyék neveinek 
egyenkénti elősorolásával előadatik, és egyszersmind rendeltetik : 1) Hogy 
a távolabbi vármegyéknek szabad legyen mimkáikat az előbbi határoza- 
tok szerint pénzen megváltani. — 2) Hog)^ az ily mimkaváltságért fize- 
tendő pénzt az alispánok szedjék be, és azután az országos pénzbeszedők- 
nek adják át. ■ — 3) Hogy három ily pénzbeszedők neveztessenek , egy a 
felső részek , egy a hegy alatti határszélek, és egy a dimántiíli részek szá- 
mára, kik a bejött pénzeket azon részek főkapitányának rendelése szerint 
kiosztani, azokról az alispánnak és a király által nevezendő egyénnek szá- 
mot adni, s arra, vájjon a munkák kellőleg tétetnek-e , felvigyázni tartóz- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 259 

zanak, az ily pénzszcdók választása az illető vármegyéknek és főkapitány- 
nak jogához taitoz\ án. — 3) Hogy a jobbágyok aratás vagy szüret idejekor 
munkára ne szoríttassanak^ valamint a munka megváltására se, ha azt ledol- 
gozni kívánják. — 4) Hogy a munkákat máshová, mint hová rendelve van- 
nak, alkalmazni vagy magánosok hasznára fordítani szabad ne legyen. 
Végre — 5) Hogy ha azok , kiknek jobbágyaik munkáját tulajdon váraik 
szükségeire fordítani szabad, azt oda nem alkalmaznák , annak váltságát 
más határszéli várak erosítésérei fordítás végett lefizetni tartozzanak. 

A 36-dik ágazat, mely által Altham Kristóf udvari kamarai elnOk 
és testvérei Euszták , Farkas és Vilmos a királyi felség ajánlására hon- 
fiúsíttatnak. 

A 37-ik ágazat , melyben előadatik : hogy a királyi felség Kerchy 
Miklós és más némelyeknek elfoglalt jószágrészei iránt a királyi fiscus ellen 
indított pereiket folyamatban meghagyni, más ily jószágok ügyét pedig a 
törvény rendes litjára igazítani kegyeskedett. 

II. Állandó szabályiil hozottak pedig e következők: 

A 4-ik ágazat, melyben rendeltetik: hogy oly megyékben, hol a 
főispáni hivatal üres , annak beltöltéseig az alispánok mind az adó keze- 
lésére szükséges székeket egybehíhassák, mind másféle birói eljárásokat és 
végrehajtásokat érvényesen tehessenek. 

A 17-ik ágazat, melyben rendeltetik: hogy az ügyvédvalló levelek 
szentszékek előtt is csak egy évig legyenek érvényesek, a követségekben 
vagy tanulás végett külföldön létezőkéit kivéve. 

A 20. és 21-dik ágazatok, melyek közöl amaz a vasvári káptalant 
pecsétével és levéltárával együtt Szombathelyre mint bátorságosb helybe 
áttétetni , emez pedig a turóci konventnek akkor Révay urak kezénél lé- 
tezett pecsétét és levéltárát az esztergomi káptalanhoz Nagyszombatba át- 
vitetni parancsolják. 



Il-ik törvénylevele az 1581-dik évi sz. Márton püspök napjára hir- 
detett pozsoni országgyűlésben hozatott, s 8 ágazatot számlál, melyek 
mind csak azon időre nézve érdekesek. E törvénylevelet törvénykönyvünk 
1582-iki törvénylevélnek nevezi. 

Az első ágazatban előre bocsátván országunk rendéi a külföldi ka- 
tonatisztek kicsapongásainak fékezése, és a kiiályi magyar tanács hajdani 

33* 



260 A MAGYAE. TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

méltóságábai visszahelyezése iránti kérelmüket, jövő éA're minden kaputól, 
üjonan teendő összeszámítás szerint, a kamaranyereség beszámításával két 
forintot ajánlanak. 

A 2-ik ágazatban az ingyenes munkákra, állandó lovasokra, és az 
ország más dolgaira nézve az 1578-iki határozatokat megújítják. 

A 3 — 5-ik ágazatokban az ünnepnyolcadi és helytartói törvényszé- 
keknek szokott idókbeni megtartása parancsoltatik , s mind a két rendbeli 
törvényszékhez főpapok és országnagyok neveztetnek, és azon líj rendelés 
tétetik : hogy az addig Eperjesen tartatni szokott ily törvényszékek Nagy- 
Szombatban tartassanak. 

A 6-ik ágazatban az ország határai fölötti kérdések kiegyenlítésére 
biztosok ncA'eztetnek. 

A 7-dik ágazatban rendeltetik : hogy a slavóniai határok iránti vi- 
szálkodások megvizsgálására ezen ország rendéi biztosokat különös ország- 
gytílésökben nevezzenek. Végre 

A S-ik ágazatban a felség kéretik : hogy birodalmi dolgait bevégez- 
vén hazánkba visszatérni, és addig is az országnak sok visszaélések által 
megsérült szabadságait visszaállítani kegyeskedjék. 



Ill-ik törvénylevele az 1583-dik évi martius 1-ső napjára egybese- 
reglett pozsoni országgyűlésben hozaték , s három , egyedül azon időre ér- 
dekes ágazatból áll. 

Az 1-ső ágazatban országimk rendéi, a felség hozzájok érkezése 
feletti örömük kijelentését előre bocsátván, két évre minden egész kaputól 
a kamaranyereség betudásával és az előbbi összeszámítás szerint fizetendő 
két-két forintot ajánlanak , de azon nyilt kijelentéssel : hogy ha a fel- 
ség régi szabadságaikat egészen vissza nem állítja, többé adót nem aján- 
landnak. 

A 2-ik ágazatban az ingyenes mimkákra , legeltetésre állandó kato- 
nákra, törvényszéktartásra, ország határai igazítására, és országunk egyéb 
közügyeire nézve a múlt években hozott határozatok teljesíttetni, s megtar- 
tatni rendeltetnek. 

A 3-ik ágazatban az ország rendéi a király ajánlatára Diethrestain 
Ádámot és fiát. Miksát, honfiúsítják. 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRI^U HÁZ ALATT. 261 

A befejezése azért igényel különösen említést, mert a királj i meg- 
erősítésnek 1550-ik évtől szokásba jött formaszavain túl azon kifejezést is 
magában foglalja.- hogy a felség a rendeknek adtíajánlását, jóllehet tőlök 
többet várt, és ajánlatukhoz ragasztott nyilatkozásuk, hiedelme szerint, el- 
maradhatott volna, mégis elfogadja, s nekiek reménységet ád ahhoz : hogy 
semmit el nem mulasztand, mi az ország közjavára, s nyomatásuk könnyí- 
tésére célirányos leend. 



rV-ik törvénylevele az 1587-ik évnek, mint a király előszavában 
nyilván kifejeztetik, a megigazított naptár szerint ugyan november 1-ső, a 
régi szerint pedig october 22-dik napjára hirdetett, s Erneszt főherceg el- 
nöklése alatt tartott pozsoni országgyűlésben alkottatott, s 48 ágazatra ter- 
jed , melyek közöl 

I. Ideigleniek vagy egyedül nap szükségein segélők : 

Az 1-ső és 2-ik ágazatok, melyekben a rendek Erneszt főhercegnek 
az elnöklés felvállalásaért hálát adnak, és a királyi felséget kérik .- hogy 
bevégezvén a birodalmi gyi'ílést, mennél előbb országgyűlést hirdetni , és 
a múlt években tett ajánlatait foganatba hozni kegyeskedjék. 

A 3 , 8 és 9-ik ágazatok az évnegyedi országos tanácsról , és a ki- 
rály vagy főherceg melletti tanácsosokról. Ezekben t. i. rendeltetik: 1) 
Hogy fontosb köz és magános ügyek tárgyalására minden évnegyedben 
határnap rendeltessék, melyre az országnak mennél számosb tanácsosai a 
királynak, vagy annak távollétében Erneszt főhercegnek oldalánál egybe- 
gyűljenek, és azon gyűlésben az előforduló ügyeket, ha a szükség úgy kí- 
vánná, a távullévő tanácsosoknak véleményét is levél által megkérve , tár- 
gyalják. — 2) Hogy a tanácsos urak közöl néhányan a felség vagy főher- 
ceg mellett állandóul jelen legyenek , kiknek tanácsával az évnegyedi ta- 
nácstartásra nem halasztható kamarai és hadi dolgok elintéztethessenek. 

A 4-ik és 10-ik ágazatok, mcljek közöl amaz ugyan rendeli: hogy 
a királyi jövedelmek ezutáni jobb kezelésére és a magyar kamarának ha- 
tóságára nézve a király vagy főherceg minden körülmények megvizsgálása 
után az évnegyedi tanács véleményét meghallgatva, azt rendelje, mi leg- 
célirányosbnak fog látszani; emez pedig az itt érdeklett vizsgálatokra 
négy rendbeli biztosságokat neveztetni határoz, és a tengeri szélektől Drá- 
váig működendő biztosok kinevezését a slavóniai országos gyűlésre bízván. 



262 A MAGYAR TUŰ TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

a Dráva és Duna közt, a Dumíttíl Liptóig és bányavárosokig , végre az 
ezektől kezdve a lengyel és erdélyi szélekig műküdendőknck neveit előso- 
rolja, s hogy április 20-ikán tartandó első évnegyedi tanácsra jelentéseiket 
beadhassák, eljárásuk megkezdéseié határnapiil febriiár 20-ikát kitűzi. 

Az 5-dik ágazat, melyben a felség kéretik: hogy nádorválasztásra 
alkalom nem lévén, az országnak három főkapitányát azonnal vagy legfel- 
jebb egy év lefolyta alatt, a felső magyarországit ugyan, ha nékie tetszeni 
fog, testvérei, a többieket pedig a hazafiak közöl nevezze ki, és elégséges 
hatalommal ruházza fel. 

A 6-ik ágazat , mely a megürült kapitányságokat a tanácsos urak 
meghallgatásával betöltetni sürgeti. 

A 7-ik ágazat, melyben a király és főherceg az iránti gondoskodá- 
sért kéretnek: hogy a határszéli katonaság a falukon ne kóboroljon, hanem 
kirendelt szállásain maradjon, és zsoldját rendesen kapja meg. 

A 11-ik ágazat, melyben a rendek szabadságaiknak teljes visszaállí- 
tását, az 1583-dik évi fenyegetésökre vonatkozva, sürgetik. 

A 12 — 14-dik ágazatok, melyekben a rendek minden adózni szo- 
kott kaputól az xijonan teendő összeszámítás szerint egy évre, a királynak 
ugyan a kamara-nyereség beszámításával 2 forintot, azontúl pedig Erneszt 
hercegnek gondoskodásaért 40, és a kinevezett királyi jövedelem-vizsgálók 
költségeire 10 dénárt ajánlanak, végre az adószedésnek egyéb függelékeire 
nézve az előbbi határozatokra vonatkoznak. 

A 1 5-ik ágazat, mely az áruk letételének régi helyeit visszaállíttatni 
rendeli, melyeken tűlmenni se németeknek se más idegeneknek büntetle- 
nül szabad ne legyen; továbbá az ausztriaiakra nézve az 1567-iki 42-dik 
törvénycikket megerősítvén, a bornak Ausztriából Magyarországba és Sty- 
riából Slavóniába teendő behozatalát, kivéve ha a magyar és slavóniai bo- 
roknak ezen tartományokba! kivitele viszont megengedtetnék, a behozandó 
boroknak elkobzása alatt eltiltja ; végre azt rendeli : hogy ugyanezen bün- 
tetés alatt a magyarok boraikat Lengyelországba ne vigyék, hanem a len- 
gyelek azokért a letételi helyekre jőjenek, és ott tőlök felemelt harmincad 
vétessék, ez leendvén egyik alkalmas módja a fiscus jövedelmei öreg- 
bítésének. 

A 18-ik ágazat, mely az ingyenes mimkáknak a vizsgálatokróli je- 
lentés vétele után teendő rendezését a király vagy főherceg határozatára 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 263 

bízza , ós az állandó katonaság tartására nézve az előbbi törvényrendelete- 
ket szigoriían megtartatni parancsolja. 

A 19 — 22-dik ágazatok, melyek által az országos és részletes fel- 
kelésre, a szabad hajdiikra és lovasokra, az élelmi szerek szolgáltatására, 
és a katonai legeltetésre nézve a múlt országgyűlések batározatai megtar- 
tatni rendeltetnek azon hozzáadással, hogy a címeres nemesek egy-telkes 
nemesek gyanánt teljesítsék a felkelés kötelességét. 

\ 23- és 24-dik ágazatok, melyek közól amaz a török hatalom alá 
történni szokott vetések meggátlására legjobb eszköz gyanánt a határszé- 
leknek elégséges katonákkal ellátását ajánlja, amaz pedig azok ellen, kik 
a törököktől elszökőket akadályozzák, az 1498: 73-dik törvénycikket 
megújítja. 

A 25-dik ágazat, mely igazságosnak mondja, hogy a perlekedők 
ne fegyverrel hanem törvénynyel küzdjenek. Azután Bajch kastély más- 
hova helyezésének, és mikép teendő megerősítésének dolgát a királyra 
hagyja. 

A 30 — ■32-dik ágazatok a törvényszék-tartásról : hogy mind az ün- 
nepnyolcadi mind a helytartői székek az 1582-diki törvény szerint, de 
még is a felső részek számára ismét Eperjesen tartassanak. Továbbá mind 
az eperjesi mind a pozsoni törvén)'^székeknél megjelenni köteles főpapok 
és bároknak neveik elősoroltatnalc 

A 33- és 34-dik ágazatok, melyekben a határszéli kérdések tár- 
gyalására Ausztria, Styria, Morva-, és Lengyelország felé biztosok nevez- 
tetnek, és azon esetre, ha a két illető nemzet biztosainak szavazatai a 
határozattételnél meghasonlanának, a határozat az 1552: 34-dik tör\ ény- 
cikk szerint a királyi felségre bízatik. Továbbá a határkérdések eldöntése 
Slavoniára nézve is sürgettetik. 

A 36-dik ágazat, mely a Slavóniában tartatni szokott haramiák 
tartásának terhét azon ország minden karai és rendéi által egyaránt visel- 
tetni parancsolja. 

A 38 — 39-ik ágazatok, melyekben a királyi felség kéretik: hogy 
az Ausztriához elzálogítva lévő jőszágok visszaváltására és a magyar pén- 
zeknek egyéb tarományaibani folyamára nézve módot találni, Mosón, 
Sopron, és Bereg vármegyékbe főispánokat nevezni, — ■ a kismartoni ka- 
pitányt hatalmaskodásaitül eltiltani, — és a külföldieknek ajándékozott 



264 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

egyházi hiíbéreket hazafiakra ruházni , az elzálogítottakat visszaváltani , 
és az egyházi rendnek Aásszaadni méltóztassék. 

A 44- és 47-di]c ágazatok, melyekben a rendek a királyi felséget 
kérik: amabban ugyan, hogy a turőci prépostságot valamely érdemes 
hazafinak adja, ki ott a hiteles helyet egy év lefolyása alatt visszaállítani 
tartozzék ; emebben pedig, hogy az óvári kapitányt azon törvénytelenség- 
től tiltsa el , melynél fogva a kOzadót azon várak birtokaiban kiszedetni 
eddigien nem engedte. 

A 48-ik ágazat, melyben az ország rendéi vitézlő Debreczeni Györ- 
gyöt , egyébként altárnokot és királyi ítéló'széki ülnököt azon merényeért, 
melylyel a felségnek mindkét renden lévő tanácsosait, közoltalom paizsa 
alatti állásukat nem tekintve, először ugyan a közgyűlésben sértő szavak- 
kal illetni , azután pedig az elnöklő főlierceghez benyújtott folyamodó le- 
velében összeesküdteknek és zenebonáskodóknak nevezni , és igy a köz- 
tanácskozásokat megzavarni vakmerősködött, vádjaikat hamisaknak nyil- 
vánítván hívségtelenség büntetésébe vagy is fej- és jószágveszteségébe 
esettnek határozzák. 

II. Állandó szabál3iil hozottak pedig e következők : 

A 16- és 17-dik ágazatok, melyek közői amaz a régi budai mérté- 
keknek egész országszertei használata iránt Zsigmond 1405 : 6-dik tör- 
vénycikkét megújítja, és a mértékek igazitását mind a szabad városokban, 
mind akárkinek jószágaiban az alispánnak jogai közé helyezi : emez pedig 
a 'letartóztatásokra (arestationes) nézve Zsigmond és Ulászló törvényeit 
megtartatni parancsolja , és a letartóztatott pénzbeli tized- vagy kilenced- 
vételt jövendőre eltiltja. 

A 19-dik ágazat A'ége, mely a címeres nemeseket felkelésre nézve 
az egy-telkes nemesekkel egyenlő teher alá veti. 

A 26- és 27-dik ágazatok, melyek közöl amaz a hidak és utak ja- 
vítására, emez pedig a száraz és igazságtalan vámokra nézve, melyeket 
az alispán által hivatala vesztesége alatt eltörültetni parancsol, az 1566-iki 
törvényeket megtartatni, és a szabad városiaknak és más kii áltságosoknak 
vámmentességét sértetlenül hagjatni sürgeti. 

A 28-dik ágazat, mely által az új naptár (calendarium) bevétetik, 
de még is azon njilatkozattal : hogy ezt az ország rendéi nem másnak 
hanem csupán a királyi felségnek tekintélye által indíttatva teszik, és hogy 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 265 

az addiglan akár xíj akár ó naptár szerint tett ítéletek és levélkiadások ér- 
vényességüket megtartsák. 

A 29-dik ágazat, mely a jószág-elfoglalások perét szabályozza, jele- 
sül: 1) Az ilj vagy is egy évet felül nem haladó jószág-elfoglalásokra néz- 
ve rendeli: hogy a panasz az elfoglalás napjától számítandó egy év lefo- 
lyása alatt megtétetvén, és a tettes megye széke elébe idéztetvén, a felek 
renden kívül hallgattassanak ki, és azután, ha a szükség úgy kívánná, az 
alispán egy szolgabíróval és esküdttel vizsgálat végett a hely színére men- 
jen ki , és ezeknek jelentése után a jövő megyei szék ítéletet hozzon , és 
azt minden ellenmondás vagy visszaüzés kizártával az alispán , és ez elég- 
telen lévén , a főispán vagy az ország főkapitánya hivatalaik vesztesége 
alatt hajtsák végre. — 2) A régi elfoglalásokra nézve pedig azt határozza : 
hogy azok ezután minden kivétel nélkül az 1542-ik évi és más későbbi 
törvények határozatai szerint bossziíltassanak , az ítélet által magát terhel- 
tetve vélő alperes mindazáltal birtokon kívüli feljebbvitellel, és egyszen'í 
vagy kegyelem melletti perújítással szabadon élhetvén. 

A 35-dtk ágazat, mely a jószágaikról ellenség által elűzött neme- 
seket dézsmamenteseknek tartatni rendeli. 

A 40-dik ágazat, melyben rendeltetik: hogy jövendőre világos 
adósság felett 20 forintig szolgabíró is ítéltessen , és annak ítéletétől csak 
a megye székére és ne tovább engedtessék feljebbvitel. 

A 41- és 42-dik ágazatok, melyek közöl amaz ugyan a dézsmabér- 
letről, eme pedig a szökevény jobbágyok visszaadásáról szóló törvénye- 
ket , jelesül a királynak tiszttartói által is , megtartatni parancsolják. 

A 43-dik ágazat, mely a szántszándékos emberölésről hozott 1563: 
38-ik ágazatot következőkkel bővíti : 1) Hogy azok, kik másokat csupán 
bosszantás végett gyilkosságról vádolnak , azonnal helytelen kereset bün- 
tetésében marasztaltassanak. — 2) Hogy a gyilkost, ha azon vármegyében, 
melyben gyilkolást elkövetett, jószága nem volna, azon vármegye ítélje, 
melynek hatósága alá tartozik. 

A 45-dik ágazat , melyben először ugyan a királyi felség kéretik : 
hogy a városokat se engedje kapitányai által máskor felkelésre szoríttatni, 
mint mikor a vármegyék és nemesek fölkelnek ; azután pedig rendeltetik : 
hogy az egyházi székek ítéleteire nézve rendelt királyi hatalomkart a fő- 
vagy alispán és főkapitány szinte végrehajtani tartozzék. 

A 46-dik ágazat , mely a vasvári káptalannak elkopott pecsétnyo- 

M. TT. ÉVK. VUI. 2. 34 



266 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

móját azon vármegye küzgyiílésében üsszetüretni és újjal felváltatni ren- 
deli, egyszersmind ezen káptalannak meghagyván: hogy meghagyó pa- 
rancs mellett a zalavári és kapornaki apátságoknak őrizet végett ottan 
lévő levéltáraikban találtató okleveleket is felkeresni és lűteles alakban 
kiadni köteles legyen. 

Végre ezen törvénylevélnek befejezése is különűs megjegyzést 
igényel, minthogy abban a király megerősítés alól két ágazatot kiveszen, 
t. i. az ausztriai borokról és a tnróci prépostságról rendelkezőt, amazt 
ugjan azon oknál fogva, mivel annak tárgyáról előbb az alsó ausztriai 
rendek gyűlésében tanácskozni akar, emezt pedig azért, mivel a turóci 
prépostságot a jezsuitáknak egy szerzetesi lakhely és gymnasium és papi 
nevendékház alapítására már elajándékozta. — Ezen törvénylevél költenek 
évétől törvénykönyvünkben 1588-iki törvénylevélnek neveztetik. 



V-dik törvénylevele az 1593-ik évi jamiár 25-dikére egybehítt és 
Mátyás főlierceg elnöklése alatt tartott pozsoni országgyiílés miive , és 23 
ágazatból áll, meljek mind csak azon időre nézve bírnak érdekkel. 
Tartalmok következő: 

Az 1-ső ágazatban országunk rendéi bocsánatot kérnek a főherceg- 
től , ha a királyi felséghez a haza nyomorának megszüntetése végett tett 
felirataikban netalán olj^anok is foglaltattak, mel3'ek ő fenségének kelle- 
metleneknek és időnélkülieknek látszanak, és előterjesztvén azon szán- 
dékukat, melynél fogva a királji felséget követség által megkérni kíván- 
ják azért , hogy kiráiji megegyezésével , mint az boldogult Ferdinánd ki- 
rály alatt is megtörtént, az egyéb európai keresztyén fejedelmekhez szó- 
szólókat küldhessenek, a főherceget ezen szándékuk pártolásáért megkérik, 
í A 2-dik ágazatban rendeltetik : hogy a király vagy főherceg bizo- 
nyos határnapra híjjá azokat egybe , kik a legközelebbi országos vizsgálat- 
ban eljártak , a végből : hogy ugyanazok a szomszéd országoknak és tar- 
tománj oknak küldötteikkel a határszéleknek zsolddal és erősítményekkeli 
bizonyosb ellátása felett tanácskozzanak. 

A 3 — 14-dik ágazatokban országunk rendéi a haza hatályosb vé- 
delmére azon évre tíj összeszcimítás szerint minden kaputól a kamaranye- 
reség betudásával 3 forintot , a török jobbágyokra és slavóniaiakra nézve 
pedig 1/4 forintot ajánlanak, az oláhokat, rácokat, ruténokat, és molnáro- 
kat jobbágyok gyanánt adóra szoríttatni , és a keresztség-ismétlóket és zsi- 



TÖRA''ÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 267 

(lókat pedig fejenként , amazokat 12, ezeket 20 déníirral rovatni rendel- 
vén, és a királyt is egyszersmind megkérvén, hogy az ezen adóból bejü- 
vcndü pénzösszeget a szabad városoktól járó taksával , és tidajdon erszé- 
nyéből is valamivel megtoldani kegyeskedjék. Továbbá ezen adó dolgának 
célirányos kezelése végett — 1) Rendelik : hogy minden vármegye adó- 
szedőt zsoldja meghatározásával nevezzen , ki a főispán , és annak nem lé- 
tében a vármegye által oldala mellé adandó egy birtokos nemessel az adót 
bevett régi szokás szerint eskü alatt kire-kire rójja rá , egyébiránt a hely- 
ség bírájának esküjén megnyugodni tartozván. — 2) Országos két adó- 
* szedőt és Slavóniára egyet neveznek, kiknek a vármegyei adószedők a 
beszedett adót kitűzött határidőkben a kapuknak megye pecsété által hite- 
lesített jegyzékével együtt beküldeni tartoznak. Továbbá ezen országos 
adószedőknek kötelességül teszik : hogy az ország védelme dolgában egy- 
mással levelezzenek, hogy a slavóniai adót és a magyarországiból tízezer 
forintot Slavóniának, a többit hazánknak védelmére, és ha mi fenmaradna, 
a teljes tanács ítélete szerint a király megegyezésével határszéleink szük- 
ségeire vagy a részletes és csatatéri felkelés elősegélésére fordítsák , abból 
lévén egyébiránt az országos adószedőlaiek öt-öt száz forintnyi zsoldjaik 
és követeiknek költségeik is fizetendők ; végre hogy az év végén a király- 
nak és országnak számot adjanak, számadásaiknak hiányaiért jószágaik 
az ország által minden per nélkül lefoglaltathatván. 

A 15- és 17-dik ágazatokban az ingyenes munkák mxílt évek szo- 
kása szerint rendeltetnek kivétetni, annak elhatározása, hol legyenek ter- 
mészetben hol pénzben követelendők, és hova legyenek fordítandók, a 
királ}niak vagy főhercegnek magyar tanácsával teendő rendelkezésére ha- 
gyatván. Továbbá az alispánok és nninka-kiszedők a munkabeli hátramara- 
dásokról , valamint a kapitányok is a munkabeli bevételekről és kiadások- 
ról a megye előtt számolni, és a megye ezen számadásokat pecsété alatt 
az országos adószedőknek megküldeni rendeltetnek. 

A 16-dik ágazatban az állandó katonák tartása iránti kötelesség 
pontosb teljesítésének eszközlésére rendeltetik : hogy azt , ki ezen köteles- 
ségét az alispán meghagyásából egy szolgabíró által tett bírói intés után 
15 nap alatt nem teljesítené, a fő- vagy alispán, vagy ezek elégtelenek 
lévén, a főkapitány hivatalának vesztesége alatt kötelességére szorítsa, és 
Imntetésül jószágaiból két annyit, mint az elhanyaglott katonatartás költsé- 
ge teszen, vegyen meg. Továbbá a határszélektől kapitányának engedelme 

34* 



268 A MAGYAK TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

nélkül eltávozó katona a főkapitánya által vármegyéjének egyetértésével 
zsoldjától megfosztatni, és helyette más pontosabb egyén fogadtatni pa- 
rancsoltatik. 

A 18 — ^20-dik ágazatokban a király kéretik: 1) Hogy a panaszok 
orvoslásához máskép remény nem lévén , a birodalmi gyűlés beA'égzése 
után mennél elébb hazánkba jöjjön , és híveinek kérelmeit hallgassa ki. — 
2) Hogy az ország felsó' részeire főkapitányt nevezzen, ki által az azon ré- 
szekről jövő iszonyií panaszok megszüntethessenek. — 3) Hogy a bán ka- 
tonái számát szaporítsa, és zsoldjaik fizetéséről gondoskodjék, és azon 
részeknek kapitányait a bánnak hatalma alá helyezze. 

A 21-dik ágazatban országunk rendéi a királynak egyéb előadásaira 
nézve az irántok előbbi országgyűlésekben tett határozataikra vonatkoznak. 

A 22-dik ágazat által az ország rendéi Debreczeni Györgyöt gróf 
Zrínyi György főtárnokmesternek a megsértett tanácsos uraknál tett kérel- 
mére, és a királja felségnek Erneszt főherceg általi közbenjárására, oda 
járulván a megbántottaknak bocsánata is, az 1587-ik évi országgjTilés által 
reája mondott hívségtelenség szennye alól tökéletesen felmentik , és ismét 
társaságukba fogadják. 

A 23-dik ágazat által Davidsonneki Ungnad báró és a hadi tanács 
elnöke a királji felségnek ajánlására minden maradékával együtt honfiű- 
síttatik, 



Vl-dik törvénylevele az 1595-dik évi január lO-ikére hirdetett, és 
Mátyás főherceg elnöklése alatt Pozsonban tartott országgyűlésnek műve, 
és 56 mind csak azon idők napi szükségein segélő ágazatokra terjed. 

Az l-ő ágazatban a rendek megköszönik a királynak hazájok iránti 
atyai gondoskodását és biztatását. 

A 2-dik ágazatban országunk rendéi igérik : hogy ezen évben az 
országnagyoknak és nemeseknek virágával és minden hadra alkalmasok- 
kal, míglen a sereg mezőn maradhat, tulajdon költségökön bizonyos szá- 
mú lovasokat és gyalogokat tartandnak , de még is oly feltétellel : hogy a 
király is a maga zászlóalját, a határszélek meztelenítése nélkül, kiállítsa, és 
míg ez csatatérre nem száll , az ő katonáik se tartozzanak arra kiszállani, 
és hogy a bel- és külföldi katonák kicsapongásai fékeztessenek. 

A 3- és 4-dik ágazatban a rendek azon célból, hogy ezen évben a 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ ACSZTRIAI HÁZ .ALATT. 269 

felség táborába nagyobb számú katonákat küldhessenck , mint az elődei 
korában valaha történt , most egyszer minden kaputól kijavítandó össze- 
számítás szerint jobbágyaiktól ugyan 9, tulajdon crszénj okból pedig 6 ma- 
gyar forintot ajánlanak, április elejétől november végéig lefizetendót , és 
egyszersmind kijelentik : hogy ezen terhet, mennjire a jobbágyokat illeti, 
a királyi felségnek minden akár egyházi akár világi birtokai szinte viselni 
tartozzanak , és hogy a tulajdon erszényéből fizetendő segedelempénzt há- 
romannyivali büntetés alatt senki jobbágyaitól ki ne zsarolja. 

Az 5 — 16-dik ágazatokban az itt ajánlott katona- és pénzbeli sege- 
delmekre nézve továbbá rendeltetik: 1) Hogy ez alkalommal az egy tel- 
kes vagy címeres nemesek, a zsellérekkel benépesített habár eddig adómen- 
tes birtokok, a házbirtokos kibujdosottak, az egyházak nemesei és akárki- 
nek szabadosai, továbbá a tulajdon malmaikkal bíró molnárok, a fuvaro- 
soknak és szénégetőknek jobbágyi házhelylyel nem bíró gazdái, a néplel- 
készek (plebani) és egyházi szónokok , a szabad városok keblén kÍTOl la- 
kozó marha- és másféle kereskedők vagy külföldiek mind a segedelempénz- 
hez mind a katonaállításhoz az alispánnak és melléje adandó egy előkelő 
nemesnek lelkiismeretes mérséklése szerint járuljanak. — 2) Hogy ezen 
terheket a királynak vagy másnak akárkinek szolgálatában lévő nemesek 
mind jobbágyaikat mind házaikat mind tulajdon személyeiket illetőleg 
.szinte viselni tartozzanak, valamint a fő- és alispánok, szolgabírák és min- 
den akármely állapotxi emberek, s az újonan népesített helységek, és azon 
tűzkárvallottak is , kiknek mentessége már megszűnt. — 3) Hogy a ke- 
resztségismétlők és zsidók minden személytől hónaponként 50 dénárt fizes- 
senek, az oláhok és ruténok pedig taksáltassanak. — 4) Hogy a városok- 
ban lakó marha- vagy másféle kereskedőket és ott tartózkodó külföldieket 
a városi bírák adóztassák meg. — 5) Hogy a birtoktalan apátok , prépos- 
tok, oltárosok, főesperesek, káptalanok és a dézsmarészben részesiílők, to- 
vábbá az ily szerzetes és apáca-monostorok katonákat tulajdon lelkiismé- 
retök sugallása szerint tehetségeikhez képest állítsanak. — 6) Hogy a törö- 
köknek is szolgáló helységek szokás szerint csak fél terhet viseljenek. — 
7) Hogy Slav ónia önmaga védelméhez tehetsége szerint járuljon, s azokon, 
kik a tartományi gyűlésen határozott terheket viselni vonakodnak , tarto- 
zásuk kétszeresen vétessék meg ; mire ha a rendes végrehajtók elégtelenek 
volnának, azoknak a főispán, és ez is gyenge lévén, a bán báni hatalom^ 
karával segítségül legyen. 



270 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A 17 — 25-dik ágazatban a fűn ajánlott katonaállítás módjára nézve 
rendeltetik : 1) Hogy minden vármegyének a főispán és vármegje közön- 
sége által választandó kapitánya és külön zászlója legyen, mely alá min- 
denki minden azon vármeg3'ebéli birtokától járó katonáit állítani, és melj^ 
alatt azokat egész végig hagyni tartozzék. — 2) Hogy a kiállítandó kato- 
nák fölött minden vármegyében április 1 5-dike felé szemle tartassék , és 
hogy a legények fegyverrel jól ellátva , és úgy elkészülve legyenek : hogy 
az ország főkapitányai felhívására tüstént táborba szállhassanak. — 3) Hogy 
a kapuk összeszámításának kijavításánál mindenkinek levélke adassék , 
mely szerint katonáit szemlére kiállítani tartozzék, s hogy ez évben a kiál- 
lított katonák mindaddig élelmeztessenek a táborban, míg a felség tábora 
mezőn maradand, s a kapitány fejveszteség alatt kedvezésból senkit közö- 
lök el ne bocsásson. — 4) Hogy a főkapitányok a vármegyéknek ily ha- 
dinépein minden hónapban vagy akármennyiszer akár a király szemletiszt- 
jei előtt akár azoknak távollétében szemlét tarthassanak. — 5) Hogy szemle 
alkalmával először a főpapok és bárók tartozzanak népeiket előállítani ; 
mit ha azok nem tennének , a nemesek se tartozzanak. — 6) Hogy senki 
másnak szolgáit vagy hadi készületeit szemle alkalmával csalárdul magáéi 
gyanánt elő ne mutassa, máskép minden vagyonától fosztassék meg. — 7) 
Hogy az oly katonát vagy szolgát, ki zsoldját megkapván, a tábort urának 
akaratja nélkül szolgálata idejének betölte előtt elhagyja , bűntette bebizo- 
nyodván, a főkapitány akasztófával büntesse. — 8) Hogy a főkapitányok a 
vármegyék hadinépét a határszéleken szét ne szaggassák, hanem csatame- 
zei szükségekre fordítsák, a vármegyék kapitányait becsben tartsák , a ha- 
zafiakat minden katonai bántalmak ellen védelmezzék, és e végre a tábor- 
ban három bíráskodó kapitányt, egy németet, egy magyart és egy olaszt 
nevezzenek, kik közöl mindegyik az ő nemzetebéliek kihágásait hivatal- 
veszteség alatt katonai törvény szerint elítélni és megbüntetni tartozzék. 

A 26 — ■34-dik ágazatban a táborozást érdeklő köteleztetések meg- 
szegéseinek büntetései előadatnak jelesül : 1) Hogy a fönebbi rendeleteket 
megszegő vagy katonáit szemlére ki nem állító vagy had végéig Id nem 
tartó úr, nemes vagy másféle birtokos elmulasztott tartozásának három any- 
nyijában marasztaltassék, s jószágai az alispán és egy szolgabíró által lefog- 
laltatván, a marasztalási összeg lefizetéséig lefoglalva tartassanak. — 2) 
Hogy az oly katona, ki valamely lírnak , nemesnek ^agy egyházi személy- 
nek házát annak akaratja ellen megszállja, vagy templomot feltör avagy 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 271 

kirabol, kapitcánya által vagyona és feje veszteségével büntettessék. — 3) 
Hogy az oly akár bel- akár külföldi katonát, ki a jobbágynak kárt teszen, 
vagy élelmi szereket fizetés nélkül elfoglal, a vármegyének hadinépe vagy 
a földesiír dobja ki, és kapitánya az 1542-iki törvény szerint büntesse. — 
4) Hogy az olyan bármely nemzetbéli katona, ki nemesnek vagy jobbágy- 
nak kocsiját és lovait tulajdon személye vagy biitoiai vitelére elveszi , 
akasztassék fel. — 5) Hogy ha a vármegj'e hadinépe közöl , melyet a tör- 
vény felére lovasságbél felére gyalogságból állani kíván, valaki havi zsold 
fejében , a gyalog ugyan három , a lovas pedig négy magjar forintnál töb- 
bet venne , a főkapitány vagy fő- vagy alispán által minden vag}'onától 
fosztassék meg. — 6) Hogj' ha ki akár gyalog akár lovas szabad hajdúkat 
tartani merészlene, hívtelenség szennyével , maga a hajdú pedig fejveszte- 
séggel büntettessék. — '7) Hogy az oly uratlan kóbor, akár lovas akár gyalog 
katonák , kik rablás vagy nyerekedés végett valahol tartózkodnak, paraszt 
kéz által is bcfogathassanak,és bűntettök törvény elótt bebizonyíttatván halál- 
lal büntettessenek, s ezen rendelet Slavóniáról is értessék. 8) Hogy ha ki kül- 
földiek zsoldjába , — Erdélyt, mely már Magyarország részévé vált, kivé- 
ve, — állani merészlene, a nemes ugyan jószágainak^ a paraszt pedig fe- 
jének veszteségével bűnhődjék. — 9) Hogy nemzetünkbeli nószemélyek 
táborba se kereskedés se más ok végett ne menjenek, s ha mennének, zsák- 
ba varratva vizbe dobassanak. 

A 35-ik ágazatban azon évre a borok igazságos harmincad- és vám- 
fizetés mellett akárhova kivitetni megengedtetnek. 

A 36. és 37-ik ágazatok ajelen had alatt 1593-ik évi augnstus l-jétől 
kezdve elkövetett vagy ezután elkövetendő hatalmaskodások, emberölések s 
rablások iránt rendelik: hogy panasz tétetvén, az alispán az ülnököket, 
szolgabírákat és előkelő nemeseket mennél nagyobb számmal hívja össze, 
és a bűntett fölött, ellent nem állván a had folyama, törvén}"t tartson. To- 
vábbá hogy ugyanez tartassék meg a városokban, és hogy az ily bűntettek- 
ben hozott ítéletek akárkinek, még a királyi felségnek jószágaiban is vég- 
rehajtassanak. Végre hogy az ily gonosztevők, valamint a szökevény job- 
bágj^ok és szolgák is , senkinek jószágaiba be ne fogadtassanak, és ha oda 
futnának, kétszeres A'érdíj-büntetés alatt azonnal adassanak ki. 

A 38-ik ágazatban megköszönik a rendek a királjnak azon kegyes- 
ségét , melynél fogva a szabad városok taksáját is a kiállítandó katonákra 
fordítani ígérte, és egyszersmind azért esedeznek : hogy ezen taksák az il- 



272 A MAGYAR TÜD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

lető vármegyék pénztárába fizettessenek, és a A'árosok által állítandó kato- 
nák a vármegyei kapitányok alá vettessenek. 

A 39. és 40-dik ágazatban a királyi felség kéretik : hogy Felsó-Ma- 
gjarország részére valahára már magyar fokapitánj^ nevezzen , és hogy a 
főkapitányokat hatalmazza fel arra : hogy az alattok álló akármely nem- 
zetbéli katonákat j mindegyiküket nemzetjök törvényei szerint, kormá- 
nyozhassa, így a katonai fegy jobb karba hozathatván. 

A 41-dik ágazatban rendeink kérik a fólierceget: hogy Szabolcs 
vármeg) ének 1593-ik évben és minap ismét benyxijtott kérelmére határo- 
zatot hozni és azt végrehajtani kegyeskedjék. 

A 42-ik ágazatban országunk rendéi az Esztergom alatt részlegesen 
Ígért adót , mivel annak mennyiségét a kétízbeni felkelés költségei felül- 
múlják, feledésbe bocsáttatni határozzák. 

A 43-ik ágazat az 1593- és 1594-ik évi adóknak hátramaradott ré- 
szeit beszedetni, és azon vármegyéket, melyek az adót kivettetni meg nem 
engedték, annak megengedésére szoríttatni, és az adószedólí számadásait az 
országos felügyelóTcnek beadatni parancsolja. 

A 44-ik ágazatban az országos felügyelók 1593-ik évi számadásaik 
vizsgálatára Magyarországra nézve egy, és Slavóniára nézve ismét egy vá- 
lasztmány neveztetik azon határozattal : hogy melléjük még a felség kirá- 
lyi magyar kamarájából számvevőket adjon. 

A 45 — 49-ik ágazatokban a táborozó katonaság élelmi szerekkel el- 
látásának előmozdítására rendeltetik : 1) Hogy a katonaság féktelenségé- 
nek megszüntetéséről a királyi felség gondoskodjék. — 2) Hogy a gabo- 
navivőktől harmincadot vagy vámot venni a vámjog vesztesége alatt ne 
szabadjon, és a gázlóknál se terheltessenek a vármegye által meghatározott 
taksán feliil. — 3) Hogy a katonai porkolábok (profosii) és más ily sze- 
mélyek a táborban és városokban tólök a főkapitány által mérsékelt áron 
kívül semmit el ne foglaljanak. — 4) Hogy ha ki a táborba vitető élelmi 
szereket a vivő paraszttól útfélben vagy a táborban árának lefizetése nél- 
kül elfoglalja, vagy őtet a vitelben akadályozza, fejveszteséggel büntettes- 
sék. — 5) Hogy a felség az élelemszeri tiszteknek hazafiakkali szerződés- 
kötésekre késedelem nélkül parancsot adjon, és hogy a kiknek magtáraik- 
ban még gabonájok vagyon, azt a hadisereg számára tartsák fel. 

Az 50. és 51-dik ágazatok az ágyuk és más hadiszerek vontatására 
nézve a régi türvényeket megújítják, és azokat, kik az e munkára rendelt 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 273 

lovakat tulajdon bútoraik vitelére használnák , becsület-veszteséggel bün- 
tetni rendelik. 

Az 52. és 53-ik ágazatokban az ingyenes munkákröli rendelkczhe- 
tésre országunk rendéi a had menetelét bevárandónak ítélvén, addiglan csak 
azt rendelik : hogy az ily munkák hátramaradott váltságai hajtassanak be, 
és a vármegyék a bevett sommákiől számadást vegyenek. 

Az 54. és 55-dik ágazatban országimk rendéi a királyi felséget ké- 
rik : hogy mind a magjarországi mind a slavóniai határszéleket katonák- 
kal lássa el , és a katonáknak zsoldjait pontosan fizettesse ; továbbá hogy a 
határszéli kapitányoknak, katonáknak és birtokosoknak kérehneikre és til- 
takozásaikra még az országgyiílés szétoszlása előtt határozatot adjon ; végre 
hogy szegénységüket tekintve tett ajánlataikkal elégedjék meg. 

Az 56-dik ágazatban országimk rendéi a királyi felségnek Báthory 
Zsigmond erdélyi fejedelemmel kötött szövetségi szeizddésének ágazatait 
elfogadják, és szóról szóra ezen ágazathoz ragasztják, de mégis következő 
kérelmek előrebocsátásával: 1) Hogy azoknak, kiket akár a király akár a 
fejedelem ellenéhcz-szítás miatt hívségtelenség szennyében marasztalt, régi 
jogaik és becsületök adassanak vissza. — 2) Hogy az erdélyiek náhmk és 
hazánkfiai Erdélyben akár birtoki jogok akár más ügyek miatt pörleked- 
hessenek , s nekiek irántok igazság szolgáltassék. — 3) Hogy Szabolcs , 
Ugocsa és Szatmár vármegyék egészlen a király hatalma alatt legyenek, 
mint addig mindég voltak, és azokat az erdélyi urak^ mit addig néha-néha 
tettének, ezután ne háborgassák. 

Az erdélyi fejedelemmel , Báthory Zsigmonddal , kötött szövetségi 
szerződés 12 ágazatra terjed, melyek közöl közjogi tekintetből érdekesek: 

A 2-dik ágazat: hogy Erdély és azon magyarországi részek, me- 
lyeket eddig az erdélyi fejedelmek bírtak , úgymint Bihar, Marmaros, Kö- 
zép-Szolnok és Kraszna vármegyék, Báthory Zsigmond hercegnek és férfi- 
ági örököseinek országló hatalma alatt elsőszülöttség rendje szerint marad- 
janak , de mégis oly kötéssel : hogy ő felségét és Magyarországban ország- 
landó örököseit törvényes királyuknak elismerjék, és fejedelmi székbe lé- 
pésük alkalmával nekiek a hívség esküjét letegyék ; továbbá hogy a her- 
cegnek férfiága kihalván, Erdély minden hozzátartozó birtokokkal, mint 
Magyarországnak valóságos és elválaszthatatlan tagja, ne másra, hanem ő 
felségére és Magyarhonban uralkodó maradékaira minden pörlekedés nél- 
kül szálljon, és erre mind a herceg mind az erdélji rendek megesküdni 

M. TT. ÉVK. VIII. 2. 35 



274 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

tartozzanak , a magyar király mindazáltal Erdéljiiek koronájára szállása 
után az Erdélyben bevett tartományi törvényeket, kiváltságokat, szokáso- 
kat s adományokat föntartani , az erdélyi rendek közó'l tetszése szerint 
kormányzót vagjis vajdát nevezni, a magonszakadó herceg mindegjik leá- 
nyának nói ékességeken felül százezer rhénes forint menyekzói ajándékot 
adni, és a Magyarország részére teendő esküjében Erdélyt is megemlíteni 
tartozván. 

A 3-ik ágazat : hogy a királyi felség Erdély fejedelmét szabad fe- 
jedelemnek ismerje el, s nekie „Méltóságos" címet adjon. 

A 8-dik ágazat : hogy ha a királyi felség tetemesb sereget és hadi 
készületeket küldvén, valamely várak, városok, vagy más helyek közös 
erővel elfoglaltatandnak, vagy visszavételendnek, azok a királyi felségéi le- 
gyenek ; a miket pedig az erdélyi fejedelem egyediili erejével és tulajdon 
alattvalói vérével ellenségtől elveend, nekie maradandnak , de mégis csak 
hűbéri joggal ; azokat A'égre, miket az erdélyi fejedelem a magyar koroná- 
hoz tartozó tartományokból önerejével törököktői visszaveend , más jószá- 
gokból nyerendő egyetérőért a királyi felségre tüstént átbocsátandja. 

Végre a most szóban forgó törvénylevélnek befejezésében a király 
nemcsak az országgyiilésnek , hanem az erdélyi szövetségi szerződésnek 
ágazatait is világos szavakkal megerősíti. 



Vll-ik törvénylevele az 1596-ik évi január 15-ikére hirdetett, s Má' 
tyás főherceg elnöklése alatt tartott pozsoni országgyűlésben hozatott, s 61 
ágazatra terjed, melyek közöl 

I. Ideigleniek vagy csupán nap szükségein segélők : 
Az 1-ső — 8-ik ágazatok, melyekben az ország rendéi — előre bo- 
csátván azon keresőket, hogy a királyi felség hazánkat a török ellen, ki hír 
szerint most nagyobb sereget, mint eddig valaha, gyxijt, mint eddigien fő- 
leg három év óta atyailag tette, minden kitelhető erővel védelmezze, és a 
folytonos hadak és katonai kicsapongások által szülemlett tehetlenségökkel 
magokat mentegetvén , — a jelen évre minden kaputól lelkiismeretesen 
teendő új számítás szerint jobbágyaikra nézve kilenc, és tulajdon erszényeik- 
ből szinte kilenc magyar forintot, de mégis régi nemesi előjoguk sérelme 
nélkül , ajánlanak oly határozattal : hogy ezen utóbbi segedelempénz jól 
fölfegyverzett lovasoknak, az előbbiből pedig nyolc forint ugyan magyar 



TÖRVÉNYEÍNK. TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 275 

gyalog katonáknak fogadására , egy forint pedig a határszélek erősítésére 
fordíttassék. Továbbá rendelik: hogy az állítandó gyalog és lovas katona- 
ság május 15-ikétól kezdve hat hónapig táborban maradjon, s fókajntányok 
\ agy magyar hadvezérek (generálisok) alatt álljon , és hogy a mint ó fel- 
sége előadásában kiváná, mind a felség hitelt tisztjei által végliczmcnendő 
gyalogsági vagy lovassági szemlénél , mind pedig a katonák kifizetésénél a 
rendeknek küldőttjei jelen legyenek, és mindenről jövő országgyiilésen tudő- 
sítő jelentést tegyenek. Végre országunk rendéi azon esetre , ha a király 
személyesen megjelenendnék a táborban, régi mód szerinti személyes felke- 
lést is ajánlanak. 

A 9-ik ágazat: hogy a slavóniai segedelempénz Slavónia védelmére 
fordíttassék, és hogy a slavóniaiak és tűrők jobbágyok régi gyakorlat szerint 
a főn ajánlott adónak felét fizessék. 

A 10 — 12-ik ágazatok, melj^ekbenaz egy telkes, címeres, és főpapi 
nemesek, a molnárok, ruténok, szénégetők, keresztség-ismétlők, zsidók, bir- 
toktalan papok, s a zsellérekkel megnépesített birtokok az illető várme- 
gyéknek alispánai , szolgabírái és előbbkelő nemesei , a tíz lándzsás széki 
nemesek pedig tulajdon alispánok és esküdt ülnökeik által taksáltatni , 
továbbá mindenik vármegyének hadi népe tulajdon kapitánya és zászlója 
alatt állani, végre a katonák beszállására, és a táborozáshoz tartozó egye- 
bekre nézve a múlt évben hozott tőrvények rendeletei megtartatni ren- 
deltetnek. 

A 13. és 14-ik ágazatok, melyek azon kapitányokat, kik katonáikat 
vagy szolgáikat az urak, nemesek, vagy városok jószágaira szállítják, s ál- 
talok élelmi szereket ingyen kizsaroltatnak, az al- vagy főispánok, és ezek 
arra elégtelenek lévén , az ország főkapitányai által hűségi esküjük alatt 
büntettetni rendelik. 

A 15 — 17-dik ágazatok, melyek közöl az első azokra nézve, kik 
hadi népeiket a fön kijelölt mód szerint ki nem állítanák , vagy a megren- 
delt időig táborban nem tartanák, az 1595. törv. 26. cikkét teljesíttetni, a 
második azon vármegyei kapitán5^okat, kik a katonatartásbeli liiányt az il- 
lető főkapitányoknak be nem jelentik, azok által hivatalaiktól és zsoldjaik- 
tói megfosztatni, a harmadik végre ezen határozatokat akár a királynak 
akár magánosoknak zsoldjában állókról egyaránt értetni parancsolja. 

A 18-ík ágazat: hogy az 1593-dik évben rendelt országos adósze- 
dőktől számot a magyar királyi kamara vegyen, az ily számvétel had alatt 

35* 



276 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

a megyéknél könnyen véghez nem mehetvén ; az akkori hátramaradásokat 
pedig az alispán egy melléje adandó nemessel hajtsa be. 

A 20-ik ágazat , mely a gabona árának felszökkenése miatt megen- 
gedi : hogy a lovas katona hónaponként 5 forint zsoldot vegyen. 

A 21-dik ágazat, melyben a rendek elismerik annak méltányossá- 
gát hogy magyar, német és olasz, igazságot szolgáltató kapitányok rendel- 
tessenek, lígy mindazáltal, hogy magyar, habár tetten kapott, katonát min- 
den esetben csak ily magyar kapitány ítélhessen. 

A 22. és 23-ik ágazatok, melyek közó'l ebben ugyan a szabad haj- 
dúkról és kóbor lovasokról, amabban pedig a nagyobb zsold vagy nyereség 
miatt külföldi szolgálatba állókról a múlt országgyiílés határozatai ismétel- 
tetnek, ezekre nézve azon hozzáadással: hogy a jelenleg külföldi szolgá- 
latban lévők az ott kijelölt büntetés alatt tüstént haza térni tartozzanak, a 
pápa mindazáltal kivételkcpen magyar katonákat fogadhasson. 

A 24 — 27-dik ágazatok, melyekben az ország rendéi az élelmi sze- 
rek és abrak árának állandóra meghatározását, melyet a király a római bi- 
rodalomból Magyarország kiszabadítására jövőknek könnyebbsége végett 
tervbe hozott, mint szükségtelent megtagadják, a dolgon véleményök sze- 
rint a katonai kicsapongások korlátozása, s a gabonának országimk különb- 
féle részeiben királyi élelmi tisztek általi összevásárlása, és idegen gabo- 
nának behozatala által. 

A 28-ik ágazat, melyben a rendek ő felségének előadására a határ- 
szélek megerősítésére minden kaputól egy forintot ajánlanak, és ha több 
határvárak visszavétetendnek, azokróli gondoskodásxikat is Ígérik. 

A 29. és 30-dik ágazatok. Amabban az ország rendéi véleményök 
szerint legalkalmasabbnak nyilatkoztatják, ha a katonáknak téli szállásuk 
a határszéleken leend. Emebben periig a csatában vagy ellenség berohaná- 
sakor megsérült katonák ápolására alamizsnaképen tulajdon erszényökből 
minden kaputól 10 magyar dénárt ajánlanak, ispotályul pedig a táborban 
nagyobb közsátorokat építtetni terveznek, 

A 31 — 35-dik ágazatok, melyekben a királyi felség kéretik: 1) 
Hogy valamint a dunáninneni határszéli kapitányok az ország főkapitánya 
alatt állanak, lígy a dunántilliak az ottani alá vettessenek. — 2) Hogy a 
király kieszküzleni kegyeskedjék Ferdinánd főherceg fiumei tisztjei azon 
újonan kezdett hatalmaskodásának megszüntetését, melynélfogva a velen- 
cei és más olasz kereskedőket áruiknak Zrínyi gróf kikötőibe vitelében 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 277 

akadályozzák. — 3) Hogy Ltínyai Albertnek Bcrcg és Ugocsa vármegyei 
jószágait, melyeket Felső-Magyarország kapitánya TeufFenbach öntudomá- 
siikra türvt'ny litján kívül elfoglalt, a kamarától veendő minden értesítés 
nélkül adassa vissza, Lőnyai kész lévén akár a felség tanácsosai akár az 
ország rendes bírái előtt törvényt állani. — 4) Hogy az egri határszélek jó- 
szágai a türükijk, tatárok és katonák által el lévén pusztítva, ezen határ- 
szélekről gondoskodni kegj^eskedjék. — 5) Hogy Erdély hercegénél lépést 
tegyen részint azoknak megfékezéseért, kik Szatmár, Ugocsa, Szabolcs és 
Bereg vármegyékben a szerződések ellenére több helységeket birtokához 
kapcsoltak, részint az iránt, hogy Lippa, Jenő, Pankota, Világos és más 
néhány várakat, melyeket a törökök torkából kiragadott, földesuraiknak 
adja vissza, fönmaradván egyébiránt azokban ő méltóságának fejedelmi 
hatósága. 

A 38-ik ágazat, mely rendeli: hogy a táborozás alatt május 15-étől 
november 15-ikéig mind a szentszéki mind a vármegyei törvényszéktartá- 
sok, még a jószág-elfoglalásokra nézve is, szűnjenek meg, azután mindazál- 
tal tüstént kezdessenek meg, és jelesül minden más perek előtt a hatalmas- 
kodások perei vétessenek fel, s hogy ezek, eltörültetvén az 1595-iki 36-ik 
ágazat, az 1587--iki törvények szerint ítéltessenek. 

A 39. és 40-dik ágazatok , melyek közöl abban a főherceg a zala- 
vári és kapornaki konventek Ujlaky László vasvári prépostnak teendő 
ajándékoztatását ő felségénél kieszközleni , ebben pedig a királyi felség 
Szatmár és Szabolcs vármegyéknek Icivándorlott jobbágyai és más pa- 
naszaik iránt tett kérelmeiket meghallgatni kéretik. 

A 41-dik ágazat, mely rendeli: hogy Sümeg vármegye, Babolcsa 
és Kómán várakat kivéve, egészlen török hatalom alatt lévén, és benne je- 
lenleg semmi törvényszék nem tartatván , az abban kapitányok vagy má- 
sok által elkövetendő hátaim askodásokat visszahelyeztetendéséig Zala 
vármegyének alispána és szolgabi'rái ítéljék. 

A 42 — 48-ik ágazatok, melyekben a felség kéretik: 1) Hogy a ka- 
nizsai kapitányt és katonáit az általok Yas és Zala vármegjében tett ká- 
rokért az ország főkapitánja által büntettesse meg. — 2) Hogy az Ausz- 
triához elzálogított jószágokból Sopron és Vas vármegyében tett hatalmas- 
kodásokat az ország főkapitánya és főispánok által bosszúltassa meg , és 
a foglyokat mindkét részről adassa vissza. — 3) Hogy Csallóköznek vé- 
delméről, ha a téli szálláson ott létező katonaság elköltözendik, gondoskod- 



278 A MAGY.VB. TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

jék. — 4) Hogy Petrinia várát, melytől Slavőnia nagy részének sorsa függ, 
számosb katonasággal rakassa meg. — 5) Hogy némely slavőniai jobbá- 
gyoknak Rottenaii, Skriniczky, Krok és Eggenberh kapitányok katonái el- 
len tett követeléseiket, elállva a főherceg által kívánt nyugtatványoknak, 
minthogy azok nekiek nem adattak, előmutatásátől, a a ármegyék által tett 
vizsgálatok tartalma szerint téríttesse meg. — 6) Hogy több megyék kéré- 
sére az ország határai dolgát Lengyelország és a 13 szepesi városok felé 
mozdítsa elő. — 7} Hogy a magyar pénzeket Bécsben a hazafiak károso- 
dása nélkül elvétetni, és a nemeseknek harmincadi mentességét megtartat- 
ni kegyeskedjék. 

Az 51-ik ágazat, mely által az 1563:22-ik törvényeiknek a várak- 
hoz és határszélekhez szükséges fának a közel fekvő erdőkbőli ingyenes 
szolgáltatásáról szőlő rendelete megiíjíttatik. 

Az 52-dik ágazat, mely a Garam vizén létező malmokat uraik által 
úgy parancsolja alkalmaztatni, hogy a mészszel, fával, és élelmi szerekkel 
terhelt hajők és talpak veszély nélkül Esztergom alá evezhessenek ; más- 
kép azokat a fő- vagy alispánok, vagy ezek elégtelenek lévén, a főkapi- 
tány azonnal rontassa le. 

Az 53-ik ágazat, melyben országunk rendéi a kanizsai, babolcsai, 
sárvári és esztergomi határszélek gabonávali ellátására nézve a főherceg- 
nek kivánatát lehetség szerint teljesíteni Ígérik. 

A 54-ik ágazat, mely rendeli: hogy a török foglyoknak kiadása a 
határszéleken ugyan a hely kapitányának tudtával történjék, máshol pedig 
e részben a régi szokás tartassék meg. 

A 56-ik ágazat, melyben a felség kéretik a harmincadosokat azon 
visszaéléstől eltiltani, melynél fogva a nemeseket tulajdon majorságbeli ter- 
mékeiktől , és a házi szükségeikre behozott áruktői is harmincadfizetésre 
kényszerítik. 

Az 57-ik ágazat, melyben némely soproni nemesek közt Und hely- 
ség fölött forgő villongás dolgában a történhető kihágások megelőzésére 
rendeltetik: hogy a főispán a helységet tüstént zár alá vegye, és az ügyet 
legelső gyűlésben ítélet által döntse el, egyébiránt ezen rendelkezés csak 
a jelen ügyről lé^én értetendő. 

Az 58. és 59-dik ágazatok, melyekben a király kéretik, amabban 
ugyan, hogj' a Dersffy urak, és Torna meg Gömör vármegyék közt bizo- 
nyos dézsma Idszedése fölött folyő viszálkodást szepesi kamarája és egyéb 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 879 

biztosai által cgycnlittesse ki , emebben prdig, bogy a pénzverőknek tal- 
lérok veretesének be nem hozása iránti kérelmükre kegyes határoza- 
tot adjon. 

A 60-ik ágazat, melyben az ország rendel kijelentik: hogy a len- 
gyelekkel kötendő szövetségi szerződésre megküldik iigyan a királyi fel- 
ségnek a kivánt felhatalmazást, de egyszersmind szükségesnek tartják: 
hogy vagy a rendek közól különös követek küldessenek, vagy pedig az al- 
kudozás Prágában a magyarok tanácsával tárgyaltassék , és e végre hét 
egyedet ki is neveznek, kik közöl a felség néhányat tetszése szerint vá- 
laszthasson. 

A 61-ik ágazat, mely által Pezzen Bertalan császári udvari tanácsos 
a felségnek ajánlására honfiúsíttatik. 

II. Állandó szabályul hozottak pedig e következők: 

A 19-ik ágazat, mely a szabad városokat, mivel városi taksát és 
jószágaiktól adót fizetnek, és azontúl a hadiszerek vontatása is ókét terheli, 
kereskedelmi és másféle szabadalmaikban megtartatni kéri. 

A 36-ik ágazat: hogy azon jobbágyok, Idkmúlt évben a törököktóli 
félelem miatt Slavóniából kivándorlottak, az l556-ki törvény rendeletéhez 
képest mostani uraik által visszaköltözni engedtessenek, s általán véve a 
jobbágyköltözés mindenütt szabad legyen, és az e tárgyban hozott törvé- 
nyek teljesíttessenek. 

A 37-ik ágazat, melyben némely nemeseknek, — kik a törököktől 
visszafoglalt Filek várához tartozó jószágok iránti vizsgálatra kiküldött ki- 
rályi biztosok eljárása által ősi javaikra nézve aggodalomba ejtettek, — ■ 
megnyugtatására a király kéretik: hogy azokat mind az eddigien álta- 
lok bírt, mind pedig egyéb jogosan szerzett jószágaiknak birtokában 
hagyja meg. 

A 49-ik ágazat : hogy az líj jószág-elfoglalások pereiben, ha a felek 
tanúkkal nem élhetnének, A'agy élni nem akarnának, régi törvényeink mód- 
jára leteendő személyes esküre is bocsáttathassék a peres ügy. 

Az 50-ik ágazat, mely által a harmincadosok őrködni parancsoltat- 
nak, hogy salétromot ellenséghez senki ki ne vigyen ; továbbá azok , kik 
ezt alattomosan tennék, fej veszteséggel büntettetni rendeltetnek. 

Az 55-ik ágazat: hogy a dézsmát vagy dézsmanegycdet megtagadó 
oly címeres nemesek vagy mások, kik országxmk régi szokásából dézsmát 
adni tertoznak, táborozás ideje alatt is szentszék elébe idéztethessenek, és 



280 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

hogy a király ily ellenszegülők ellen a szentszéknek hatalomkarral segítsé- 
gül legyen , és a vármegyék a szentszék által hozott ítéleteket végrehaj- 
tani tartozzanak. 



VUI-ik törvénylevele az 1597-dik évi február 2-ikán egybegyűlt, 
szinte Mátyás főherceg elnöklete alatt tartott pozsoni országgyűlésben ho- 
zaték, s 46 ágazatbői áll, melyek közöl 

I. Ideigleniek vagy csupán nap szükségein segélők : 

Az 1-ső ágazat, melyben országunk rendéi a királynak és főher- 
cegnek a katonai kicsapongások fékezése , s a határszéleknek és a királyi 
zászlóaljnak magyar katonákkali ellátása iránt tett Ígéreteiket megköszönik 
ugyan , de köszönetöket a szomszéd országok segedelméveli meg nem elé- 
gedésöket és bizodalmatlanságukat eláruló keserű kifejezésekkel kísérik. 

A 2, 3, 4, 6 — -lO-ik ágazatok, melyekben a rendek előre bocsátván 
azt, hogy jóllehet az ország fönmaradt töredékének szegénysége miatt csu- 
da nem lenne , ha azokból , miket a király tőIök kíván , semmit meg nem 
ajánlanának ; mégis azon évre minden tíz kaputól három lovast és három 
gyalogot , Slavóniában pedig , mivel ott a gázlók őrizetére gyalog katonák 
alkalmasabbak, lovasok helyett is gyalogokat állíttatni rendelnek, úgyhogy 
azoknak felét a földesurak, felét a jobbágyok fizetni és eltartani kötelesek 
legyenek, és ezen katonaállításra nézve egyszersmind a következőket rende- 
lik: 1) Hogy minden vármegye népének azon vármegyei kapitánya és tu- 
lajdon zászlója legyen. — 2) Hogy ezen terhet a királynak akár egyházi 
akár világi jószágaiban létező jobbágyai is más jobbágyok gyanánt viseljék ; 
továbbá hogy ugyanahhoz mindazok, kik a múlt évi segedelempénz terhét 
viselek, a vármegye taksálása szerint járulni szinte tartozzanak. — 3) Hogy 
a kik illetőségöket a szemlére ki nem állítanák , vagy a kirendelendő ha- 
tárideig táborban nem tartanák, a hiányzó katonákra nézve három annyiban 
marasztaltassanak. — 4) Hogy a kik több vármegyében birtokosok , min- 
denik vármegyebéli illetőségöket ott külön állítsák ki. — 5) Hogy ha a ki- 
rály a táborozásban személyesen részt venne, elődeik szokása szerint a sze- 
mélyes felkelés is helyet foglaljon. — 6) Hogy a vármegyék hadinépei 
mindaddig otthon maradjanak, míg a főkapitányok a királyi zászló alatt 
álló zsoldos magyar katonákat csatatérre ki nem viszik , és csak ezeknek 
kivitele után szállíttassanak ki mezőre ; hol azután zsoldjaikkal megeléged- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 281 

ve, minden falukrai kiszállongás nélkül, a fcíkapitányok általi f'elhivás nap- 
jától számítandó hat hónap eltoltéig maradni tartozzanak. — 7) Hogy a 
vármegye népei mindenkori teljes számmal létének megtudhatása végett 
azok felett szemlét ne csak a király szemletiszjei, hanem a sereg A'ezére 
vagy annak helyettese is akármikor tarthassanak. 

Az 5-ik ágazat, mely az alispánokat felhatalmazza: hogy azokon, 
kik a múlt évi katonaállítási és adózási törvényeket nem teljesítették , az 
elnnilasztott tartozást háromszorosan megvehessek. 

A 11. és 12-ik ágazatok, melyekben a miílt évekbeni adózásokból 
és ingyenes munkák vakságaiból bejött pénzek akármiféle kezelőitől 
azonnal számadások vétetni rendeltetnek, s azoknak a király által kineve- 
zendő magyar kamarai tanácsossal teendő megvizsgálására ismét három 
választmány neveztetik, és a felfödözendő adó, ingyenes munkaváltság, 
íagy városi taksabeli hátramaradások ugyan a kamarának átadatni, a más- 
félék pedig a számvevőknél hagyatni rendeltetnek, egyébiránt mind a két 
rendbeliek nem máshová, hanem csak a határszélek szükségeire fordítan- 
dók lévén. 

A 13 — 16-ik ágazatok, melyekben a határszélek erősítéséről ren- 
deltetik: hogy addig is, míg e tárgyban az azon évi táborozás bevégzése 
után bizonyost határozni lehet, a király főkapitányainak és más tisztvise- 
lőinek a határszélek erősítésére vagy élelmi szerek vitelére meghívandó 
jobbágyok sanyargatását tiltsa meg; továbbá ha valamely várat visszafog- 
lalni sikerülne, a közel fekvő vármegyék szükséges munkákkal tehetségűk 
szerint segítségül legj'enek; végre hogy Slavónia, Petrinia és egyéb várait 
tehetsége szerint erősítse, és a királyi felség Ferdinánd főherceggel egyet- 
értve határozza el , kinek oltalma alatt kellessék a petriniai határszélek- 
nek állani? 

A 17 — 19-ik ágazatok, melyek közöl az elsőben a szabad városok 
taksái a király által katonafogadásra engedtetni kéretnek, a másodikban a 
szepesi 13 város és más, lengyeleknél zálogban lévő jószágok az ország 
köz terheihez járulni rendeltetnek, a harmadikban pedig a slavóniai szabad 
városok taksáikat Kulpa mellett teendő katonafogadásra fordítani paran- 
csoltatnak. 

A 20-dik ágazat, mely által a hét bányavárosnak az iránti pana- 
szára, hogy azon 200 katonát, kiket eddig Szécsényben tartottak, többé ál- 
landóul ellátni nem képesek, és a pénzverőknek azon kérésére, hogy régi 
M. T. T. ÉVK. vin. 2. 36 



282 A MAGYAR TDD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

szabadságuk ellenére a felség a behozni szándéklott nyomdát ne létesítse, 
legfőbb határozat kéretik. 

A 21 — 24-ik ágazatok, melyekben az ország rendéi a katonák zsold- 
jára, a nagyobb zsold vagy nyereség miatti külföldi szolgálatba-állásra, és 
a szabad hajdúkra nézve a miílt évi s egy részint pedig az 1595-iki or- 
szággyiílés határozataira vonatkoznak, és jelesen a szabad hajdúkat tartó 
urakat, nemeseket , vagy kapitányokat jószágaiknak fiscus részére teendő 
elkobzásával büntettetni rendelik. 

A 25-ik ágazat, mely az élelmi szerek vitelére nézve rendeli : hogy 
minden vármegye minden 25 adózó kaputól az élelmi szerek főtisztjének 
rendelkezésére egy négy lovas vagy hat ökrös szekeret, de mégis nem 
egyszerre , hanem felváltva, kiállítani tartozzék , melynek szekerese , a 
szekér megrakásának napjától a táborban tartásának napjáig nekie járó egy 
tallérnyi napi díjért, fuvarát a szökevény katonára szabott büntetés alatt 
el ne hagyhassa. Ugyan e cikkben a sereg fő-élelmitisztje mellé az ország 
részéről egy fő- és több al-élelmitisztek neveztetnek , kiknek tisztjökben 
álland a kivánt szekeieket kiállítani. 

A 29 — 31-ik ágazatok, melyekben a király kéretik: hogy azokat, 
kik Egert, Sirokót és más határszéleket a törököknek feladák, büntesse 
meg; továbbá hogy a kanizsai határszéleket, s Kesző, Somlyó és Sümeg 
várakat katonákkal és hadiszerekkel jól láttassa el , és Esztergomnak és 
Csallóköznek bátorságosításáról is gondoskodjék. 

A 32-dik ágazat , melyben a felség kéretik : hogy némely Vas és 
Sopron vármegyei lakosok és özvegy Nádasdy Kristófné között fönforgó 
viszálkodások elítélésére mennélelőbb német és magyar nemzetbeli alkal- 
mas biztosokat küldjön ki, és általok az ügyet végrehajtás által is végez- 
tesse be. Továbbá elősoroltatnak a magyar részről kiküldötteknek neveik, 
és nekiek az eljárásra határnap szabatik. 

A 33. és 34-ik ágazatok. Amabban országunk rendéi a királyt ké- 
rik : hogy a Lengyelország, Morva és Ausztria közötti határbiztosoknak mun- 
kálatát valahára már hajtassa végre; emebben pedig a lengyelek és né- 
mely Sáros és Szepes vármegyei nemesek közötti határok kiigazítására 
biztosokat neveznek. 

A 35. és 36-dik ágazatok. Amabban azon katonatisztek , kik Szat- 
már és Szabolcs vármeg}^éket többszöri felsőbb parancsok és országunk 
törvénye ellen a kallói kastélynáli különbféle mimkák tételére kényszerí- 



TÖRVÉNYEINK TÖRTÉNETE AZ AUSZTRIAI HÁZ ALATT. 283 

tik , a király által megbüntettetni rendeltetnek ; emebben pedig határozta- 
tik : hogy mivel a külfüldi nemzetek katonáit kirendelt helyeikre vezető 
biztosok a helységeket és városokat ünhatalmxílag terhelni szokták, ezután 
ily vezetőket mindeiűk érdekeltető vármegyében a fó- és alispán ne\'eziii 
tartozzék. 

A 41. és 42-dik ágazat, melyekben a király kéretik, amabban 
ugyan , hogy a határszéli , főleg esztergomi, kanizsai, felsőmagyarországi 
és báni katonák zsoldjainak mennél előbbi kifizetéséről gondoskodjék, ne- 
hogy elszéledni kényszerűijenek, — emebben pedig, hogy biztosokat ne- 
vezzen, kik Tapolcsány Jánosnak a remeték rendje, s Nyulak szigetébeni 
apácák, és számos hazafiak ellen elkövetett hatalmaskodásait megvizsgál- 
ják, és e dolgot tehetségük szerint kiegyenlítsék. 

A 43-dik ágazat, melyben az ország rendéi nyilvánítják: hogy az 
igazságszolgáltatás törvényessége elleni minden gyanúnak eltávolítására 
Cliaby Mihálynak és Nagy Gergelynek ügye , kiket az óvári kapitány né- 
mely rósz emberek vallomására bilincsekben tart, és már kínzás alá vet- 
tetni is vakmerősködött, az ország világos törvényei szerint magyar bíró- 
ság által tárgyalandó. 

A 44-dik ágazat , melyben országunk rendéi a királyt kérik : hogy 
azon kihágást, melyet műit évben Teuflfenbach űr Sós István sárosi alispán- 
nak bilincsben tartása , és a katonaság alispánok és nemesek házaiba és 
jószágaikbai erőszakos beszállásaik által elküj^etcek, büntetlenül ne hagyja. 

II. Állandó szabályiíl hozottak pedig e következők : 

A 26-dik ágazat , melyben a salétromra nézve országunk rendéi a 
műit évi törvény-ágazatra vonatkoznak azon hozzáadással : hogy salétrom- 
mal a király tisztjei tulajdon nyereségökre kereskedést ne űzzenek, más- 
kép az a földesuraknak is szabad legyen. 

A 27-ik ágazat: hogy a királyi fiscus a magonszakadottak jószágait 
önhatalmúlag ne foglalja el, hanem jogát törvény litján keresse, és a mely- 
lyeket eddigien elfoglalt, azokat, az elfoglalás bebizonyulván, a királj i fel- 
ség adassa vissza. Azonban ezen érdekes ágazatnak további megfontolását, 
és azutáni igazságos elintézését a királyi felség magának füntartá. 

A 28-ik ágazat, mely által némely egri árvák és nők ügyében ren- 
deltetik : hogy letett holmijaikat azok, kiknek őrizet végett átadattak , hí- 
ven adják vissza, másképen azoknak kétszeres értékében és örök gyalá- 
zatban marasztaltassanak. 

36* 



284 A MAGYAR TUD. TÁRSASÁG ÉRTEKEZÉSEI. 

A 38-dik ágazat , melyben rendeltetik : hogy Eger elvesztetvén , 
míglen visszavétethetik , az egri káptalan széke Kassán legyen , megyéjé- 
ben mindazáltal hiteles eljárásokat úgy , mint azelőtt , ezután is tehetvén ; 
továbbá hogy elveszett pecsétéi helyett líjakat csináltathasson, de még is a 
hamisítások megelőzése végett kisebb számmal mint azelőtt; végre a káp- 
talan jövedelmeinek tetemesb megcsonkulása miatt a felség megengedni 
kéretik , hogy a még megmaradt dézsmáit és dézsmanegyedeit jövendőre 
termékben szedhesse. 

A 39-dik ágazat: hogy a győri, akkor Sopronban létező, káptalan 
tulajdon megyéjében hiteles eljárásokat szinte ezután is tehessen, de mégis 
a csornai konvent jogának sérelme nélkül. 

A 40-dik ágazat, melyben a turőci konventnek visszaállítása ismét 
kéretik, és kijelentetik : hogy ezt a felség annak idejében fontolóra veendi. 

A 45-dik ágazat, mely a fő- és alispánoknak kötelességül teszi, 
hogy a királyi és másféle közutakat, melyeken a kereskedők marháikkal 
átvoniünak, mennél hamarább illő szélességre vétessék. 

A 46-dik ágazat, mely által azon visszaélés ellen, melynél fogva 
némely hazafíak az országgyűlésről haza térvén, a főkapitányokat részletes 
gyülekezetek *) tartására bírták , és azokban az országgyűlés rendeléseit 
sikeretleníteni, vagy azokkal ellenkező határozatoknak hozatalát eszköz- 
leni mesterkedtek , rendeltetik : hogy ily gyülekezetkéket (conventicula) 
tartani és azokra megjelenni jövendőre tilos legyen, és azok,kik ellenkezőt 
fennének, az 1504: 1-ső törvénycikkben kijelölt büntetésben marasztal- 
tassanak. 

Ezen törvénylevélnek befejezéséről ismét megjegyzendő az , hogy 
abban a királjá felség megerősítéséből a 13-, 27- és 40-dik ágazatokat ki- 
veszi oly megjegyzéssel : hogy azok az időknek akkori állapotjához képest 
király részéróli megigazítást és utóbbi határozatot kívántak. 



IX-dik törvénylevele az 1598-dik évi január 25-ikére hirdetett, és 
Maximilián főherceg elnöklete alatt tartott pozsoni országgyűlésben alkot- 
tatott, és 42 ágazatra terjed. Közölök 



*) A Felső-Magyarország rendel által Teuífenbach Kristóf azon részek főkapitányá- 
nak jelenlétében Tarcalon 1593-ik évi september 3-ikán kezdett ily egy gyűlésnek 
határozatait előadja Kovachich, Supplem. ad Ve