(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Kiralyi Magyar Természettudományi Társulat evkonyvei"
























('•i.v-.'L'jr Jiil' 
Sjiti{l;iíS>j;?i'>'.;r':;i',r, 









r /po ■ ^„ 



i^ /7-2 c.A'l' 



^.■'^. e*^0Ít-^'>^^ ^ ■> "- ^^•^;^ir'*^ 



A KIRÁLYI 



MAGYAR 



TERMÉSZETTUDOMlmi TÁRSULAT 



IfEliffi 



/ 



SZERKESZTE 



TÖRÖK JÓZSEF, 

orvos- és sebésztiidor, a iiiíigyar tiulós társaság- li'v., a pesti uivosi kar. a budapesti kir, orvose^vli't 
taga, s a kir. magyar tprmészettiKloiiiányi társulat titoknoka. 




ELSŐ KÖTET. 
1841 - 184Ő. 



-^^^ 



PESTEN, 

NYOMATOTT BEIMEL JÓZSEFNÉL 



TARTALOM. 



Lap. 

A kir, magy. természetludoinányi társulat történetei. Dr. Kovács 

Sebeslény Endre 1 

A muraközi s hagymádfalvi asphaltok vegybontása. Dr. Nendtoich 

Károly 16 

A muraközi asphalt-forrás rövid táj leirata. Dr. Rosen féld József . 32 

A horvátországi meteorköesésröl. Pr. Sadler József .... 33 

A horvátországi meteorkő vegybontása. Dr. Nendtvich Károly . . 42 

Bizottsági vélemény az árvái meteorvasról. Mikecz András . . 50 

Az árvái meteorvas ásványtani leirata. Petz Vilmos 53 

Az árvái meteorvas vegybontása. Dr. Boor Károly 55 

Az iváni kőesőről. Dr. Nendtvich Károly 65 

A növénytan történetei a XVI. században. Pr. Sadler József . . 78 

A kétszikű növények évrétegeiről. Pr. Sadler József .... 119 

A chinai theáról s honi pótlékáról. Pr. Reisingev János .... 124 

A chinai thea s szölővirág forrázatait összehasonlitó bizottság mű- 
ködésének eredménye. Dr. Török József ...... 139 

A magyarországi fűneműek családjáról. Pr. Sadler József . . 141 

Természetrajzi utazás Törökhonban. Dr. Frivaldszhy Imre . . 163 

A honi madártan gyarapodásáról. Petényi Salamon 188 

A' vakondokról boncz- s élettani tekintetben. Dr. Rhédey Antal . 202 

A fogas vakony természetrajzi tekintetben. Petényi Salamon . . 209 

„ „ élettani tekintetben. Dr. Glós Sámuel .... — 

Háberle életrajza. Pr. Sadler József 220 



A KIRÁLYI MAGYAR 
TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT TÖRTÉNETEI. 



TÁRSULATI ELSŐ TITOKNOKTÓL. 



ELSŐ EV. 

Tapasztalati tény az , hogy a melly nemzetnél a természet- 
tudományok nem élesztik a termesztő kézi munkáját, a gyártó 
és kézműves műhelyeit, annak sorsa örökös pangás, örökös füg- 
gés másoktól az életszükségek minden nemében , örökös babo- 
na , örökös tévedés. — A természet egy megszámlálhatlan rej- 
tett kincs , a tudomány a varázsszó , melly megnyitja a kimerít- 
hetlen gazdagság raktárát. 

A mezei gazdaság nem egyéb , mint a természeti tárgyak- 
nak oUy czélboli ismerete, hogy a haszonvehetök minél bőveb- 
ben szaporitassanak , s ezen szaporítás csak ugy diszelhet, ha az 
természettudományi ismeretekre támaszkodhatik. 

A mesterség új haszonvehetőségel ád a természet öléből 
nyert tárgyaknak s azt csak a természet ereje czélszerü alkal- 
mazása által eszközölheti, s az által változtathatja a tárgyakat 
kellő minémüségüekké s alakuakká ; a gyári világ előhaladása 
a természettudományok virágzásának egyenes kifolyása. 

A természettudományokkali foglalkozás felel meg egyedül 
az emberi lélek előre törekvő ösztönének, a tapogató elmét föl- 

1 



2 A TÁRSULAT TÖRTENETEI. 

világosítja, balitéleteket és véleményeket oszlat, tapasztalatokat 
gazdagít, értelmet józanít , a lelket magasztossá képezi! mert mi 
tanulságosabb, mint a természet titkos működéseit megismerni, 
az örök összhangzás törvényeit, melly minden tárgynál, minden 
tüneményeknél uralkodik, megérteni ?! — a lelket legmagaszto- 
sabban emeli tudása a természeterök azon folyamának, melly ál- 
lal élet ömlik el a milliárd testekben körültünk, szóval a termé- 
szetismeret az iskola , melly az embert emberré műveli ! 

Honunkban, mellynek legfőbb kincsei a természel adomá- 
nyai, a természettudományok iránti részvétlenség miatt, azok 
nagyobb részint ismeretlenül, müveletlenííl s basználatlanúl he- 
verlek századokon keresztül ; a csekély számú , szűk körre szo- 
rított, nem méltányolt egyesek fáradozásai, parányi sikert valá- 
nak képesek létre hozni. — 

Vérző kebellel érzék e hiányt sokan , küzdöttek tehetségük 
szerint ellene, de magános erejüket fölülhaladá a tárgy nagysága. 

Bugát Pál egyetemi tanár úrnak jutott azon szerencse, 
hogy fölfogván a tárgy méltó jelentőségét, ihletve érezvén magát 
a hon iránti legszentebb kötelesség égi sugallatától, az 1841-iki 
évben az orvosok és természetvizsgálók Pesten tartott első nagy 
gyűlése alkalmával, a czélhoz méltó lelkesüléssel — néhány 
melegebben érző rokonkeblüek körében — kijelenté azon kor- 
szerű eszmét, melly szerint itt van az idő, hogy országunkat 
természettudományilag megismerni , annak rejlett kincseire ho- 
nosinkal figyelmeztetni, a külföldön delelő ponljokra eljutott ter- 
mészettudományokat honunkba átültetni , azokat a tanodák szűk 
falai közöl az élet tág mezejére átvinni , az élethez közelebb eső 
egyesületeknek segédkezeket nyújtani , az alacsonyabb , vagyis 
népi, és magasabb , azaz tudományos , növelésre közvetve be- 
folyván , honunkban a természettudományokat terjeszteni ; — 
szóval polgártársainkat az anyagilag és szellemileg boldogító élet 
kulforrásához közelebb vezetni, egy folytonosan működő termé- 
szettudományi társulat alakítása által a két magyar hazában talál- 
tató minden tudományos capacitásokat központosítani , s egyesi- 
lett erővel a magasztos czél elérésére törekedni, legszentebb pol- 
gári kötelességünk. 

És nem maradtak viszhang nélkül a hon eránt buzgó s mil- 
liókat boldogitni vágyó szív meleg forrásából eredéit szavak , 
fogékony keblekbe hullott a parányi mag, melly életre kapva — 



A TÁRSULAT TÖRTENETEÍ. 3 

ha az ég fölvirulásának kedvezend , a nemzeti jólét kincsler- 
hes hajója büszke árboczává növekedhetik ! 

Óriási vala ugyan a vállolat , de az ügy szentsége lelkesít- 
vén a jelen levőket, tavaszelő 26-án 44-en léplek társulatba a 
nagy munka megkezdésére. Ideiglenes választmány neveztetett 
ki a legszükségesebb szabályok kidolgozására, melly elvégezvén 
munkálatait, alakultnak nyilvánitá magát a társulat, czéljaúl 
kitűzvén „a természettudományokat gyakorlatilag művelni , kü- 
lönösen hazánkat természettudományilag vizsgálni , s hazánkfiait 
a tanok jótékonyságában részeltetni. — '•'• 

Munkásság tekintetéből következőleg- osztályozák magukat: 
rendes tagok a tudomány és szak emberei, kik a társulat ezé- 
lainak előmozdítására különösen kötelezik magukat; tanked- 
velő tagok, a természettudományok iránt rokonszenvvel visel- 
tetök, s a társulat munkálataibiíl részint éldeletet nyerni óhajtók, 
részint a munkákban részt is vevők; segédtagok ollyan egyé- 
nek, kik szaktudósokká akarván képezni magukat, egyik ren- 
des tag mellé állanak, annak útmutatása szerint munkálkodandók 
és magokat a tudományban kimivelendők. A rendes tagok 6 osz- 
tályra szakadtak a természettudományok főágai szerint , mellyek 
1. ásványtan, 2. növénytan, 3. állattan, 4. vegytan, 5. termé- 
szettan, 6. élettan. 

Tudván a társulat, hogy sikerreli dolgozás végett a szelle- 
mi erőhöz anyagi is kívántatik , el nem mulasztá erről is gon- 
doskodni. Azonban nagy forrásokat megnyitni nem levén hatal- 
mában, kicsinyhez folyamodott s meghatározá, hogy a részt- 
vevő tagok évenkint 6 pengő forintot fizessenek, reméllve, hogy 
e magában véve csekély összeg a részvevők száma által szép 
tömeggé növekedendik. A tehetősek hazafiuságának azonban al- 
kalmat nyujta, s azokat, kik a társulat anyagi erejét tetemesen 
növelik, pártoló tag czimmel határozá megtisztelni. A segéd- 
tagokra csekély terhet rótt, t. i. 2 pforintot, melly a beíráskor 
tétetik le. 

Az alapszabályokat minél elébb éleibe léptetendő, június 
13-án tartott közgyűlésében tisztválasztást tartott. Első elnökké 
Bugát Pál, alelnökké Kubinyi Ágoston, első titoknokká 
Vajda Péter, másod titoknokká Kovács-Sebestény Endre, 
pénztárnokká Mokossinyi Mihály, könyvtárnok és gyűjte- 
ményőrré Pauer Lípólt: választmányi tagokká a rendes taffok 

1* 



4 A TÁRSULAT TÖRTÉNETEI. 

közöl: az ásványtani szakban: Mihálka Antal , Altoniyr Jó- 
zsef; növénytani szakban: Frivaldszky Imre, Petényi Sa- 
lamon; vegytani szakban: Nendtvich Károly, Wagner Dá- 
niel; természettani szakban: Jedlik Ányos és Sztanojovics 
Lázár; élettani szakban: Flór Ferencz és Doleschall Gábor 
urak választatván, megkezdé működését. 

Kilépett a nyilvánosság mezejére s hirlapok lítán tudata a 
két hazával szerkezetét, czélát és alapszabályait. Az oklevél ki- 
oszthatási képessége megnyerhetése végett szinte lépéseket tett a 
főméit, hely tarló-tanácsnál. cs. kir. föherczegsége, országunk 
nádorához díszes küldöttséget nevezett ki, melly a társulatot ma- 
gas pártfogásába ajánlá. Fölszólitattak egyszersmind a szakbeli 
tagok, hogy munkálódásaik tervét dolgozzák ki. 

A septemberi közgyűlésre leérkezvén a n. méltóságú m. kir. 
helytartó-tanács kegyelmes válasza, mellyben e társulat magány 
egyesületnek elismertelék ugyan, és mint illyen ellen semmi ki- 
fogás nem tétetek, de országosnak, közönségesnek nem, mint- 
hogy fölsőbb helyeken kijelentve s annak szokott módja szerint 
elismerve nem volt. Ezek követköztében a kért oklevél osztha- 
lási képességet megtagadni jelenté mind addig, mig a társulat 
szokott ütoni megerősítetéseért nem folyamodik. 

Figyelembe vévén a társulat , hogy tagai nagy részint 
egyetemi s más iskolabeli tanitók, múzeumi fölügyelők s gyógy- 
szerészekből , s többnyire ollyan egyénekből állanak, kik hiva- 
taluknál fogva csak a kormány- s fölsőbb helybenhagyás mellett 
léphetnek más társulatba, következőkép szükségesnek tartotta 
ezen urakra különös tekintettel lenni , s a társulat megerősíteté- 
seért és oklevél-oszthatási képességért alázatos kérelemlevéllel 
a legfensöbh helyre folyamodni, annyival is inkább, mivel ekképen 
megnyervén a legfensőhb helybenhagyást, az által magának mind 
a haza és külföld előtt nagyobb fényt és tekintetet kivívni, mind 
gyarapodását eszközölni reményié. 

Sietett a társulat ezen lényeges eseményeket a vidéki tagokkal 
közleni, egyszersmind több ügybarátokhoz fölszólító levelek intéz- 
tettek; helyben pedig cs. kir. tanácsos idősb Bene Ferencz ö 
nagysága, mint az egyetem igazgatója, fényes küldöttség által meg- 
kéretett, hogy a belépni kivánó tanuló-ifjaknak akadályt ne gör- 
dítene eleibök, melly kérelemnek a tisztelt férfiú örömmel hódolt. 

Munkálalairól és rendelkezéseiről a társulat vidéki tagait 



A TÁRSULAT TÖRTÉNETEI. 5 

értesítendő, rendes orffanuniaul az Orvosi Tárt válaszlá, mellyben 
közié ezen időtől fogva jegyzökönyveit. 

Ezen buzgalom mellett sikerült a társulatnak az első évben 
tagai számát 132re szaporítani. 

De tudományos tekintetben sem vala meddő az első év, 
ugyan is Pintér a honi lopvanőszők általa készített igen hü s 
jeles rajzaitmutatá be: Doleschall Gábor orvostudor, Zl ám al 
Vilmos és Jedlik Ányos urakkal együtt különféle mérgekkel 
és a berz- delejjel tett kísérleteinek eredményét közié ; német- 
lövői lelkész Tatay János által beküldött iváni országszerte 
híresztelt kőeső példányai megvizsgálás végett kiadattak , s az 
eredmény fölolvastatott: — a végy-, és természettani műszók 
alakítása és kijavítása tárgyában választmányt működött; — 
Farkas Ferencz egy öntöző szélmü mintáját mutatá be és 
értekezett fölötte, melly különösen rétek öntözésére alkalmaz- 
ható: — Arányi Lajos boncztani tábláit mutatá be; Irinyi 
János értekezést olvasa föl a vegyelemek magyar neveiről s 
közié azoknak magyar-latin műszó tárát ; ez megbíráltatott ; S a d 1 e r 
József, Zipser András és Kubinyi Ferencz urak fölszó- 
litatlak , hogy közöljék eddigi tapasztalataikat a honunkban talál- 
tató asphaltokról ; Marschall értekezése az antracokalíról s a 
kőszén eredete módjáról fölolvastatott. 

Tudományos olvasmányul hat rendbeli természettani folyóirat 
rendeltetett meg. 

A gazdasági- s iparegyesülettel, s az orvosok s természet- 
vizsgálók nagy gyűlésével, küldöttei által tudományos kölcsönös 
szövetségre lépett. 

A könyvtár és gyűjtemények alapja több tisztelt tagtárs 
urak szíves ajándékai által megvettetett. 

A Schuszter-féle évi jutalom tökéje kezelését magára vállal- 
ván, pályakérdést hirdetett ki. 

A Schuszterárva-alapítvány ügyét az orvosi egyesületnek 
engedé által. 



MÁSODIK EV. 

A társulalmásod évi közgyűlésében titkos szavazat után vá- 
lasztatlak: első elnökké Bugát Pál: alelnökké: Kubinyi Ágos- 



6 A TAKSULAT TORTEi\tíJEI. 

Ion; választmányi tagokká az ásványtani szakból: Miliálka 
Antal, Kánya Pál; — növénytani szakból: Gerenday József, 
ToeplerTheophil; az állattani szakból: Frivaldszky Imre, 
Petényi Salamon; vegytani szakból: Nendtvich Károly. 
Irinyi János; természettani szakból: Jedlik Ányos, Farkas 
Ferencz; élettani szakból: Flór Ferencz,Doleschall Gábor. 

Eddig a budapesti kir. orvosegyesület szívességéből ennek 
termében tartá gyűléseit a' társulat, melly szívességgel visszaélni 
nem akarván, első gondja vala a tisztviselőségnek saját szállást 
szerezni a társulat számára, mellyben tudományos működéseit 
akadályozatlanul megkezdhesse s gyakorlati próbatételeket lehes- 
sen, olvasdáját és gyűjteményét fölállíthassa s a körülményekhez 
képest egybegyűlhessen. 

Ez megtörténvén , meg is nyitá olvasó szobáját a társulat 
minden tagainak , ünnep- és vasárnapokat kivéve , dél előtt 
9 — 12, délután 3 — 6 óráig közhasználatra szolgálandót, s hogy 
alkalom nyujtassék a társaknak a természettudományok legújabb 
találmányaival és előmeneteivel minél előbb megismerkedhetni, 
az eddigi meglevő legszükségesebb folyóiratok számát a pénztár 
állapotához mérve, újakkal szaporítani, kötelességének ismeré. 

Kidolgozá a köny tárnok utasítását , miszerint ő , a folyó- 
iratok megérkezvén, azokat az olvasda asztalára kitenni s mind 
addig közhasználatra ottan tartani köteles, míg új fűzetek nem 
érkeznek. A régibb füzetek és könyvek nyugtatvány mellett ki- 
adatni rendeltettek meghatározott időre. 

Könyvek kölcsönöztettek több tagtársak által az olvasó- 
terem számára, mellyek azonban csak helyben használhatók. 

A másik út, mellyen működésének új életet törekedett adni 
a társulat , a szaki ülések tartásának elrendezése volt. A szakok 
közösen megegyezének , hogy naponkint egy szak tartand tudo- 
mányos tárgyú gyűlést, mellyben minden tag kivétel nélkül 
részt vehet, a gyűlés azonban a szak választmányi tagai elnök- 
lete alatt tar tátik. Fölkérettek a szakbeli tag urak , szaktársaik 
közremunkálásra való fölszólítására , rendes jegyzőkönyv vite- 
lére, mellyek a választmányi vagy közgyűlésnek bemutatandók. 
Segéd-tagokat minden szak az ajánlkozók közöl tetszése szerint 
választ. Hogy pedig ezen gyűlésekben minél több tagok részt 
vehessenek, azok tartásának ideje és tárgya a helybeli tagoknak 
tudtára adatni határoztatott. 



A TÁRSULAT TOUTEiXETEI. 7 

Megkérettek végre a szakok , hogy a koronkint megjele- 
nendő természcltudományi korszerű munkákat figyelembe tar- 
tanák s a czélzerüeket a társulat számára megszerzés végett 
ajánlanák; mi. hogy annál könnyebben és biztosan megtörténhes- 
sék, Emich Gusztáv úr a társulat bizományos könyvárusává 
kineveztetett , ki a korsajtó újdonságait közleni kötelességének 
ismeré. 

Az ülési és vitatkozási rendszabályok kidolgoztattak. 

8contro készítetett, mellybe a teendők sorát a másod- 
titoknok bejegyzé. 

Leérkezvén a n. niélt. kir. helytartó-tanácshoz intézett fo- 
lyamodásra kapott hátirat, mellyben a választandó pártfogó ki- 
jelölése , az alapszabályok új fölterjesztése , a pecsét és oklevél 
mintái bemutalása létetett kötelességünké , ennek követközlében 
a társulat köz lelkesedéssel cs. kir. főherczeg Istvánt, — Cseh- 
ország főkormányzóját ohajtá a legmélyebb hódolattal megkérni 
a társulat pártfogására, s folyamodásának azon reá nézve leg- 
örvendetesebb eredménye lön, hogy ö cs. kir. föherczegsége 
május havában költ kegyelmes válaszában kegyesen kijelenté, 
miszerint czélunk az ő óhajtásaival is összhangzatban levén, s a 
haza közjavára ő fensége ezen az úton is hatni óhajtván . társu- 
latunk pártfogását köz örömünkre kegyelmesen elfogadni mél- 
tóztatott. 

Szerencsések levén pártfogói nyerni, alapszabályaink újon- 
nan átdolgoztattak , kijavítattak , mellyek a szükséges és kivánt 
mellékletekkel együtt a nagymélf kir. helytartó-tanácsnak vég- 
képeni megerősítés végett benyujlattak. 

Tudományos kirándulás rendeztetett , mellynek főczéljau 
a főváros környéke természettani meffismerése tüzetelt ki s az 
itt gyűjtött tárgyak a gyűjtemények szaporítására szolgáltak. 

A tisztviselők számára utasítások dolgoztatlak ki. 

A folyóiratra nézve határoztalott, hogy határozatlan időben 
megjelenendő füzetekel adand ki a társulat, mellyekben munkálatai, 
a fölolvasott értekezések más czélszerü előadásokkal és tárgyakkal 
vegyítve jelenendenek meg. 

Tudományos működés: A társulat tudományos műkö- 
dései közé tartoztak ez évben a következendők : 

Tégla mutattaték be Nógrád-megyéből azon földnemmel 
együtt, melly a hőség minden fokát kiállja, s a vegylani-szalí 



g A TÁRSULAT TÖRTÉNETEI. 

által megvizsgáltatván , kemenczék építésére igen alkalmatosnak 
találtatott. 

Doleschall Gábor, egri gyógyszerész Adler iir észre- 
vételeit olvasá föl a marmarosi virányról. 

Würtzler úr az ez üsthalvag olvadéka által, galvános berz 
litán történő ezüstözést mutatá be. 

Doleschall Gábor Hevesmegyében tett föld- és növény- 
tani kirándulásáról tett jelentést. 

Petényi Salamon úr értekezett az ez évben tett ma- 
dártani kirándulásáról , honunkban újonnan fölfedezett több ma- 
dárfajokat mulatván be. 

Doleschall úr értekezett a juhok mételyéről (distoma 
hepaticum), métely-példányokat mutatván be. 

Nendtvich Károly úr egy fejlődése első szakában levő 
embermagzatot mutata be , mellyel az élettani-szak vett tárgya- 
lás alá. 

Doleschall ur egy 16 napos eb csontvázát mutatá be s 
értekezett fölötte. 

S t u r m Salamon ur értekezést olvasa föl a világos ka- 
maráról , több észrevételeket sorolván elő , mellyek az eddig 
ismertek fölvilágositására szolgálnak. 

Doleschall úr a bögöly természetiratáról értekezék s 
borléibe tett példányokat mutata be. 

Sadler József egyetemi tanár úr növény-leirati fölol- 
vasást tárta a kétszikű növények évrétegeiről , magyarázat tár- 
gyául bikfadarabokat véve föl , mellyek bensejében fametszések 
födöztettek föl. 

Doleschall úr a szarvas marhák fogairól értekezék, 
mellyeket szinte lehet az életkor meghatározására alkalmazni. 

S t u r m úr górcsői mutatványokat tartott. 

A Kubinyi-féle pályakérdések megbiráltattak. 

A könyvtár gyarapítására Hammersmidt Ferdinánd 
úrtól alapítványi tőke fejében „Gehler's physikalisches 
Wörterbuch'^ elfogadtatott. 

Agassiz „Nomenclator zoologicus"a, — Milne 
Edvard, BeudantésJussieu állat-növény-, és ásvány- 
taniiskolakönyves egy górcső megszereztettek. 

A pénztár gyarapítása tekintetéből Kubinyi Ágoston úr 
„Magyarországi mérges növények"" czimíí munkájára 



A TÁRSULAT rÖRTÉ.VETET. 9 

nézve azon kedvező szerződést lévé, hogy az emiitett munka 
800 példányát 4 forintjával árulván , az első 600 példányból 
bejövendő összeggel a szerző úr költségeit fedezendi, a 200 
példány pedig későbben a társulatnak szabad rendelkezés végett 
általadatott. 



HARMADIK EV. 

A társulat czélát, alkatrészeit meghatározó, s ezeket rend- 
szeres összefüggésben tartó , a munkálatoknak irányt adó alap- 
szabályokat, oklevél tartalmát a társulat pecsété meghatározá- 
sával együtt a legfelsőbb helyre kegyes jóváhagyás végett be- 
nyújtván, a minden jó és szép iránt meleg részvéttel viseltető 
cs. kir. főherczeg István a társulat kérelmére hajolván , — őt, 
kinek magas befolyásától fölvirulása korszakának minél elébbi 
beköszöntését s munkálatainak országos méltánylását bizton vár- 
hatá, mint magas pártfogóját szinte bemutatván, s ezzel a ren- 
delkezési munkálatokat nagyobb részint befejezvén, minden erejét 
a tudományos működések előmozdítására irányozni törekedett. 

A tisztviselők a választmányi tagokkal együtt hivatalukban 
meghagyattak azon változtatással, hogy a vegytani szakból Irinyi 
János helyett Boór Károly, az élettaniból Doleschall 
Gábor helyett Lenhossék József urak választattak. 

Ezen év első közgyűlése két korszerű s honi iparunkat 
különösen érdeklő vegytani kérdést tűzött ki , t. i. J . .1 fagyai fa 
Cl'tgustrum milgarej bogyóiban létező festőanyag természete és 
mennyisége meghatározandó , s végre azon mód, miszerint az a 
kelmék föstésére hasznéilható, elöédlitandó." — 2. „Magyarorszéigban 
a derczefűíiek [Gypsoijhila LJ melly gyökerében tetemes szap- 
pananyaggal bir, több faja bőmn terem, czélszerü művelés által 
haszonnal szaporítható. Módszer adandó elő, miként íilUthatni e 
fajokbiti olly készítményt elő, melly mint gyapjú-mosásra s egyéb 
házi czélokra alkalmatos szer, a viUlgkereskedésben is használható 
legyen; haléiroztassanak meg azon hazai fajok, melly ek e czélra 
legalkalmatosabbak." —Ezen pályakérdés dijául SadlerJózef 
egyetemi tanár úr 50 pengő forintot volt szíves ajánlani. 



fO ^ TAHSULATTORTElXETEÍ. 

A Kubinyi-féle pályakérdésre beérkezett számszerinl 13 
pályamunka, valamint a Schiister-féle is a társulat tagai által 
megbiráltattak. 

A magyarországi hydrographia tekintetéből megbízatott egy 
választmány, hogy az előleges munkálatok kidolgozásáról gon- 
doskodjék. 

A tisztviselők részletes utasításai választmány által kidol- 
goztattak. 

S z i g e l h y segédtárs Sopron-, Mosón- és Pozsonymegyékben 
pomologiai tekintetből tett útára segédkezeket nyujta. 

A vegytani szaknak górvegytani- microchemiai-eszközök 
megszerzésére 100 p. forintott ajánlott. 

A társulat iránti részvét naponkinti növekedtével tagai száma 
is szaporodván s az eddigi kisebb szállás nem felelhetvén meg 
többé a szükségnek , nagyobbat , czélszerűbbet fogadott föl s 
pénztára körülményeihez képest legczélszerübben rendeztetett. 

Hogy az olvasó terem, könyvtár , gyűjtemények minél sza- 
badabban s könnyebben használtathassanak, a gyüjleményőr 
szállással láttatott el. 

Szaporodván a társulat levelezései , Írásai és teendői , a 
titoknoki hivatal mellé egy irnok fogadtatott. 

Elhatároztatott, hogy évenkint egy névkönyv adassék ki, 
melly a társulat történetét , az alapszabályokat , a hivatalnokok 
névsorát, lakhelyük megnevezésével, a pénztár állapotát, ne- 
vezetesebb változásokat, a társulat tagai névsorát, a társulat mun- 
kálatai rövid elősorolását magába foglalja és minden tagnak 
küldessék meg. 

Szerkeztessék egy tudományos folyóirat és határozatlan 
füzelekben adassék ki , mellyben a társulat története , eredeti 
becses értekezések, a szaktudományok időközben történt hala- 
dása , fölfödözések rendszeres szemléje , a természettudományok 
irodalmi körében újonnan megjelent kitűnőbb munkák rövid bí- 
rálatai foglaltassanak. 

A két éves tapasztalás bebizonyítván, hogy a szakbeli tagok 
hivatalos elfoglaltatásaik miatt, azon ígéretüknek, melly szerint 
naponkint egy szaknak kell vala egybegyűlni, a legjobb szándék 
mellett sem tehetnek eleget , jónak látta a választmány , azokra 
vonatkozólag a fölállított szabályokat oda módosítani , hogy azok 
hetenkint csak egyszer, t. i. csütörtökön délután tartassanak. — 



A TÁRSULAT TÜRTEAETEI. 1 \ 

A szakok hármával egyesüljenek még pedig a növénytani az állat- 
tani és élettanival; a természettani az ásvány- és vegytanival. 
Az előfordulandó tárgyak az azt megelőző kisgyülésen kijelöl- 
tessenek. A jegyzőkönyvek a kis gyűlésen fölolvastassanak; a 
szükséges műszavak kidolgozására a szakok egyesüljenek. 

Tudományos működés. Értekezések tartattak: Haberle 
tanulságos életrajza S a d 1 e r t ő 1. 

Párisi aspLalt-mintákat mutata be T o g n i o tanár. 

A baracsi pusztáról Fehérmegy éböl beküldött salakföld 
vegtanilag megvizsgáltatott. 

Dr. Mandl Párizsból górcsői mutatványokat tárta. 

A Sashegy és Gellért közt találtatott mészsulyag-példányok 
meghatároztattak. 

G 1 ó s z egy általa föltalált óltókészületet mutata be két fecs- 
kendővel s felőle értekezett. 

Len hőssé k a ferenczfürdői kova-fövenyet, mocsárvizet, 
beteges és egésséges vért, beteges nyalt vett górcsői vizsgálat alá. 

Báró Ransonnet és Graenzenstein bánsági kamarai 
elnök állal beküldött természettudományi tárgyakat fölvilágositá- 
sokkal bemutatá Petényi. 

G 1 ó s z egy szoba falában lelt óriási cseperke gombát mu- 
tata be. 



NEGYEDIK EV. 

A június hava elsőjén tartott tisztújító közgyűlésben első 
elnökké : K u b i n y i Ágoston, mások elnökké : B u g á t Pál: 
első titoknokká Kovács Se b estén y Endre, másod titok- 
nokká Török József; — választmányi tagokká : 

1) Az ásványtani szakból: Pecz Vilmos, Mi halk a 
Antal; — 2) A növénytani szakból: Sadler József, Geren- 
day József; — 3) a egy tani szakból : N e n d t v i c h K á r o 1 y. 
BoórKároly; — 4) állattani szakból: F r i v a 1 d s z k y I m r e. 
Petényi Salamon; — 5) természettani szakból : Jedlik 
Ányos, Vállas Antal: — 6) élettani szakból: Arányi 
Lajíts. Len hossék József választatlak. 



12 ATÁKSULAT TÜKTKNETEI. 

Intézkedések. Leérkezvén a társulatot megerösilö leg- 
kegyelmesebb határozat , melly ekképpen hangzik : 

„Nro 3544. Suam Majesfatem Smam , medio allissimae He- 
solutionis B. dd. 24 Aiig. a. c. clemenler edifae^ Statula Societatis, 
quae siib nomine „Magyar Természettudomámji Társulat," Pestini 
coahiit , in cofiformitate ben'ujnae Resolutionis de dlo 2. Decembr. 
1842. emanatae modificata , penes approbationein delecti sigilH, 
nec non bemgnam concessionem nsus íituli „Societatis regtae" be- 
nigne ralihabere dignalam esse; relate verő ad Protectoratnin per 
Serenilatem Caes. Regiam, Domimim Archiducem STEPHANUM 
acceptatum , fiiillam pláne occurrere reflexionem; pro facullate 
demum scriptum periodiciim edetidi, distinctum recursum, penes 
prodiiotionem prograinmatis sno tempore exhibendum venire. — '- 
Ex Consilio Regio Locumtenentiaii Himgarico. Budae die 8-va 
Octobris 1844. celebráló." Franciscus Eötvös Secretarius Locum- 
tenentialis." 

Sietett ezt a társulat a két hazával tudatni , s alapszabályait 
kinyomatván, azt minden tagának megküldeni kötelességének 
ismeré. 

Csak úgy Ígérhetett azonban a tulajdon erejéből, minden 
külső ápolás nélkül útnak indult társulat, kitűzött czéljához leendő 
elérhetési biztos reményt, ha hogy az egyszersmind országos 
pártfogás alá is vétetnék ; azért is nem mulasztá el a Pozsonyban 
egybegyűlt országgyűlés alatt alázatos folyamodását benyújtani, 
hogy a társulatnak országos törvényesítése által hazánk e rész- 
beni boldogitásához járulni méltóztassék, mi azonban ez alkalommal 
nem történhetett meg. 

A társulat pecsété és oklevele elkészítése végett elhatározó 
intézkedések tétettek. 

Ezek után legfőbb figyelmét a tudományos működésekre s 
azoknak terjesztésére forditá az igazgató választmány, mellyre 
a szak tudományos gyűlések munkálatain kivül, népszerű termé- 
szettudományi könyvek kiadását és terjesztését, a társulat tere- 
mében tartandó magány előadások rendezését és az évkönyvnek 
minélelöbb leendő kiadását látá a jelen viszonyokhoz képest leg- 
szükségesebbnek. Azért is a szakgyülések több rendbeli mun- 
kálatokkal megbízattak. 

A népszerű munkák érdekében fölszólitaltak a társulat min- 



' A TÁRSULAT TÖRTÉNETEI. 13 

deii lagai, azoknak kidolgozására és a választmányhoz leendő 
beküldésére. 

A magány előadásokra nézve pedig minden lehető súrlódás 
kikerülése tekintetéből, hogy azok az eddig divatozó legfölsöbh 
rendelményekkel összeütközésbe ne jöjjenek, az határoztaték : 

a) ,,Hogy azok az önkényt vállalkozó rendes tagtársak által 
tartassanak. 

b) Az előadásokra termét, gyűjteményét, készületeit a tár- 
sulat általengedi. 

c) A vállalkozó tagok azonban szándékukat a társulatnak 
előlegesen bejelenteni, előadásaik tervét és föltételeit vizsgálat 
végett bemutalni tartozzanak. 

d) Az előadásokban, mint hallgatók , egyedül csak társulali 
tagok részesülhessenek." 

Az évkönyvekben kiadandó értekezések bírálat végett vá- 
lasztmányoknak kiadatlak, s azoknak szerkesztésével a litoknoki 
hivatal megbizalolt. 

Az ásványvizek tárgyában működő választmány kitüzé 
munkálódása tervét, t.i. először is mindazt, mi eddig az ásvány- 
vizek körül tétetett és tapasztaltatott, mellyek részint nagyobb 
munkákban , részint egyes értekezésekben , részint a nyilvános 
könyvtárakban levő kéziratokban, részint a' levéltárakban talál- 
tató hivatalos tudósításokban vannak letéve, összeszedni határozá. 

Fölhívja a társulat minden lagaíl, hazánk minden, leginkább 
pedig hatósági orvosait, hogy a mennyire lehet, a honi ásvány- 
vízeket vizsgálódásaik tárgyává tegyék, tapasztalataikat, és ész- 
revételeiket pedig a bizottsággal közölni szívesek legyenek. 

Hogy pedig ez a legczélszerübben történjék, a bízottság 
mind orvosi mind vegyészeti utasításokat dolgozand ki , mellyek 
külön rovatokra fölosztva, mind azt magukban foglalandják, a 
mit az ásványvizekről mindenek előtt tudni szükséges, u. m. a 
víz hol- és miben létét, jellemző vegyrészeit, és kitűnőbb orvosi 
hatását. 

Ha ezen az títon az országban létező ásványvizek tudomá- 
nyos lajstroma elkészül , csak akkor fogand a többi rendszeres 
munkálatokhoz. 

A honunkban találtató kőszenek kipuhatolása^ megszerzése 
és megvizsgálására szinte egy folytonosan működő bizottság 
nevezteteti ki. 



i^ A TÁRSULAT TÖRTÉNETEI. 

Sziget hy segédtagnak a gyümölcsök viaszmintázása 
megtainilhalására pénzbeli segítség nyiijtatott. 

A' Schuster- és Sadlerféle jutalomra pályakérdések hirdet- 
tettek ki. 

Tudományos munkálatok. A leérkezett pályakérdé- 
sek megbirállattak. 

S z ö n y i Pál a pesti zongoracsináló Sváb Vilmos által 
készített telluriumot mutatja be s értekezik fölötte. 

Horváth Alajos árvái uradalmi orvos lír által beküldött 
két légködarab megvizsgállatott. 

Az A d V i n e n t állatgyüjteménye meglátogattatott. 

Lenhossék József a csehországi károly- és ferencz- 
fürdök üledékét megvizsgálá és eredményét górcsői mutatványok- 
kal fölvilágosítva elöadá. 

S a d 1 e r a légkövekröl értekezett. 

Petényi Erdélyben gyűjtött álattani tapaszlalalait adta elö. 

Sztanojovics általa készített galvanoplasticai képeket 
mutatott be. 

Rosenfeld a muraközi táj helyleirását olvasá föl. 

Zipser tanár 100 jeles oryctogeognosticus példányból 
álló gyűjteménye bemutattatott. 

Balogh Pál pályanyertes növénytani értekezése föl- 
olvastatott. 

Erdélyi által Trencsinből beküldött cselenypéldányok 
megvizsgáltattak. 

Arányi Lajos a csontokrul ép-és kortanilag értekezett. 

Lenhossék az általa a társulat számára kikészített majom 
csontvázról értekezett. 

Gerenday a csörgőkígyó természettani leírását adta elő. 

Reisinger János cs. kir. tanácsos a chinai theáról és 
annak a szőllővirág általi pótlékárul értekezett. 

Tisztelt olvasó! őszinte kitárjuk e rövid vázlatban mindazon 
eseményeket, küzdelmeket és működéseket, mellyek a társulat 
eszméje megpendítése óta lefolyt négy év alatt annak körében 
történtek. — Parányiságok ugyan ezek, ha kitűzött nagyszerű 
czélhoz méretnek, de ha gondolóra vesszük, hogy a lefolyt évek 
a létei és nemlétei közti küzdés évei valának társulatunkra nézve, 
s ha bele tekintünk azon viszonyokba , mellyek közt azok létre 
iövének, akkor méltó és érdemlett becsükben tünendnek azok 



A TARSUI-AT TÖKTKVÍÍTEÍ. 15 

Föl elölUink. Miiil a haza tiidományos oltárára lelt .szellemi és 
anyagi áldozatokul kell mind azon fáradságokat tekintenünk, mely- 
lyek eddigelé a társulatban történtének. Ugyanis, ha azon rokon- 
keblüek névsorán végig tekintünk, többnyire ollyanokat fogunk 
ott találni, kik terhes hivatalok által vannak elfoglalva vagy kik- 
nek arczájok verítékével kelletik keresni mindennapi kenyerüket ; 
s ezek azon időszakban járulának mind anyagi segedelemmel 
mind tudományos munkálataikkal a magasztos eszme kivívásához, 
mellyben még a leendő társulat alakíttatásának reménye is két- 
séges volt. A hon iránti szeretet, a tudományok iránti részvél 
valának a nemes rugók, s a szerény önérzet a fáradalmak egye- 
düli jutalma. 

S midőn látjuk, hogy illy viszonyok között is az első évben 
181H . 80an, — a másodikban 1842, 86an, — a harmadikban 
18'43. 73an, a negyedikben IS'i'l. 98an, az ötödikben 1845. 
már 56an , — s igy összesen már 393an egyesülének a szent 
ügyel gyámolítani , bizton nézhetünk egy szép jövendő elébe, 
annyival inkább, mivel rendelkezési munkálatát már bevégezvén, 
ezután minden erejét a tudományos nűíködésre központosíthatja 
a társulat , s a tagok számával pénzbeli jövedelme is növekedvén, 
anyagilag is többet áldozhatand. 

Eddigi költségei a tagok által évenkint fizetett dijakból 
fedeztettek , melly az első évben olly csekély volt , hogy gyű- 
léseink helyéül a budapesti kir. orvosegyesület szívességéből 
annak szállását használánk. A másodévi bevétel volt 85E pf 16 
kr. pp.: — a kiadás 552 fr. 15 kr.: — a harmadévi 1306 fr. 
1 kr. ; a kiadás 1206 fr. 32 kr.; — a negyedévi 1359 fr. 29 
kr.; a kiadás 1162 fr. 39 kr. 

Ezekután azonban, bízva tehetősebb polgártársaink min- 
den üdvöst pártolni törekvő nemes indulatába , reményijük, 
hogy pártoló tagainkban — mint már ezt a nagylelkű egri érsek 
Pirker László ö exja tettleg be is bizonyílá , — mind meg annyi 
valódi pártolókat találunk , s igy képesekké tétetvén mind pénz- 
beli áldozattal az ügyet hathatósan elősegíthetni, mind jutalmakkal 
a munkálok buzgalmát élénkíthetni, a kitűzött czélnak és polgár- 
társaink várakozásának tellyes mértékben megfelelhetendünk. 



VEGYTANI KOSZORÚZOTT PÁLYAMUNKA. 



A MURAKÖZI ÉS HAGYMÁDFALVI ASPHALTOK VEGY- 
TANI VIZSGÁLATA ÉS SZÉTBONTÁSA. *) 

I>r. WE;W]>TVIC H KÁROLTTÓI.. 



I. Muraközi asphalt. 

Ezen név alatt jön elő Maslavvinán, Muraköz félszigetén 
egy ásványi állomány, melly kültekintetre nézve más tartomá- 
nyoknak úgynevezett ,hegyi kátrányáéhoz nagyon hasonlít. 

Ez fekete, puha, kövér, a' testeket befenö , ragadós anyag, 
szaga saját nemű ; egész tömegén különféle életmüves anyagok 
vonulnak át, mellyek alkotása még világosan kivehető, és részint 
a test föállományával áthalvák, s nagyobbrészt szenesülvék, ré- 
szint pedig eredeti sajátságaiakban olly kevéssé látszanak meg- 
változva lenni , hogy többnyire minden ismertető jellemeik vilá- 
gosan kivehetők. Pontosabb vizsgálatnál ezen anyagban fa- és 
kis faág-darabok találtattak , mellyek nagy részt olly porhanyók 
voltak , hogy az ujak közt könnyen szétmorzsoltathattak ; talál- 
tattak továbbá szenesült falevelek, robarak szárnyai sat. annyira, 
hogy az egészet ugy tekinthetni, mint ez anyag főállományának 
különböző életmüves és életműtlen alkatrészekből álló keverékét. 



') Ezen koszorúzott pályamunka a k. in. természeltudoinányi társulat által 
július 5kén 1842. kitűzött vegytani pályakérdésre érkezett be , melly 
ekképen szólott : 

,,VizsgáI(asáanak meg a muraközi és hagymádfaivi asphaltok 
vegytanilag , különös tekintettel a technikára." 



VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 17 

— E szerint a tömeg nem mindenütt egyenszerü, miután némelly 
részein, hol a föállomány túlnyomóbb, puhább, ragadósabb és 
nagy zsír-fénnyel tündöklő , más helyeken ellenben szilárdabb, 
morzsolhatóbb és földesebb. 

Ez állomány fajsúlya (pond. spec.) három különféle kísér- 
let által határoztatott meg. 

Az első kísérlet alatt veszített60,531 sulyrész, lepárolt vízben 
1 5" C. mellett 40,969et. Ez megfelel 1,477 fajsulynak. A második 
kísérlet alatt veszített 94,500 sulyrész 60,500at. Ez megfelel 
1;56E fajsulynak; a harmadik kísérletben veszített 48,468 suly- 
rész 32,312őt, s ez megfelel 1,500 fajsulynak. 

Az előbb mondottakból könnyen kimagyarázhatni ezen 
három határzat közti különbséget, miután azon anyagot nem 
tekinthetni egyenszerü egésznek , hanem különböző arányokbani 
keveréknek. Ha azonban közép számítást alkatunk azokból, akkor 
a muraközi úgynevezett asphalt 1,513 fajsúlyúnak tartathatik. 

Vegybontási vizsgálat. 

Minthogy a vegybontás alá jövő állomány különböző élet- 
müves és életmütlen anyagoknak egyenetlen keveréke , nem ké- 
pes az ember némi biztossággal több kísérletekben hasonló ered- 
ményekre jutni, mihelyt a vizsgálandó mennyiséget többféle 
helyekről vesszük. Én tehát, hogy csak némileg hasonló ered- 
ményt nyerhessek, elővévén a vizsgálatra kezem alatt levő 
mennyiséget, azt egy mozsárban a mennyire lehetett egyenlő 
péppé törtem össze, ebből 4,137 részt egy kis éreny csészében 
borszeszláng fölött megmelegítettem. A tömeg ekkor olvadni 
kezdett és forrásnak indult, büdös gőznemeket eregetvén ki, 
mellyek mindjárt meggyuladván, magas, kormos lánggal égtek; 
a veszteség E,705 részt tett. A hátra maradt szenes maradvány 
szabad lég hozzájárultával a szénnek tellyes elégéséig izzítatott 
és elvesztett súlyából 0,365 részt; hátra maradván 1,067 suly- 
rész földes tömeg. Ennélfogva az anyag 100 részben 74,22 illó 
és éghető, 25,78 tűzálló földes részekből áll. 

Száraz ütoni lepárolás alá bocsátva, mialatt a hévmérséklet 
fokonkint növekedett egész az izzó hőig, eleinte egy kevés 
víz párolódottle, melly az állományhoz keverve volt. Ezután 
igen büdös éghető gőzök kifejlődése mellett valamelly sár- 
gás . később vörösülő folyadék , melly nagy részt kozmás olaj- 



18 VEGYTANI PÁLYAÍIUNfiA. 

ból állott. A szenes maradék 100 részből ''lOet nyomott; követ- 
kezőleg a száraz útoni lepárolás alatt 60at veszített. 

A forró víz belőle milsem old föl, csupán megpuhult benne 
az anyag s a vízgőzöknek igen kivehető pézmaszaguk volt. Hosz- 
szabb ideig! főzés alatt a víz fölületén sárga olajnemü cseppek 
jelentek meg , mellyek a víz meghűltével szilárdabb állományt 
(Consistenz) nyertek. 

Víztelen borszesszel több ideig pálítatva , a szesz egy kissé 
sárgára festetett, bizonyos gyantanem csekély mennyiségét von- 
ván ki az anyagból. 

Letisztázott (rectificirt) kőolaj 3,718 részből E,231 r. igen 
könnyen oldott föl. A jól kimosott maradvány földnemü anya- 
gokból állott, melly ékhez némi növenyrostok voltak vegyülve. 
Tehát a kőolaj tökéletesen föloldá az anyag fő alkatrészét, és a 
földnemü maradékon kivül sem szenes sem más valamelly anyag 
nem maradt oldatlan. A kőolajt lepárlám az oldatból, ezután sza- 
bad légen gyönge meleg segélyével mind addig gőzöltem , míg 
csak a kőolajból valami elszállott. Az oldat maradéka szörpsü- 
rűséggel biró sötét-fekete szinü tömeg vala, melly a víznél kön- 
nyebb, s égényben (Aether), valamint letisztázott terpetin s más 
illó olajokban tökéletesen föloldható volt; de a víztelen borszesz 
belőle semmit sem oldhatott föl. 

Más tíj mennyiséget, 2,521 r. letisztázott terpetinolajjal 
pálítottam ; az oldatlan maradványt leszűrtem , és ezután mind- 
addig mosám, míg a terpetinolaj róla színtelenül folyt le. A 
megszárított maradvány 0,890et nyomott s külső tekintetére 
szinte ollyan volt, mint a kőolajban föloldás után hátra maradt ré- 
szeké. Ezen maradványban a földnemü alkatrészeken és némi 
növenyrostokon kivül találkoztak itt is némi robarrészek; de sem 
szenesült, sem más valami a föloldott anyag állományához lénye- 
gesen tartozó alkatrészeket nem lehetett fölfedezni, következőleg 
ezen anyag fő alkatrésze a letisztázott terpetinolaj által szinte 
tökéletesen föloldatott, mellynek mennyisége ezen kísérletben 
1,631-et telt. Az oldatból a terpetinolajt szinte lepárlám, de erre 
valamivel nagyobb és húzamosb hévmérséklet kívántatott a ter- 
petinolaj utolsó részecskéinek eltávolítására, mellyek az anyag- 
hoz makacson kapcsolódtak. Azonban a terpetinolaj elpárolása 
utáni maradék tulajdonaira nézve épen ollyan volt, mint a kőolaj 
■utáni, azon különbséggel, hogy ez a borszeszhez, mellyel pálí- 



VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 19 

latolt jobban látszott hajlani , minthogy ezt sötétebbé festette. 
Ennek oka kétség-kivül abban áll, hogy a borszesz az anyaghoz 
még mindig hozzá kapcsolva volt terpetinolajat, és ezzel együtt 
a benne föloldva levő anyagnak is egy részét magába fölvette. 

Az égény ezen anyagra nézve szinte kitűnő oldószer- 
nek mntatkozott. Ez 3,572 i-jésszel pálítatva, tüstént sötét- 
barna szint öltött magára, és néhányszori fölrázás után igen rö- 
vid idő alatt magába vett minden föloldható részt. Az oldat egy 
szűrőn bocsátatott át, és a hátra hagyott rész új égény segélyével 
mind addig pálítatott, míg csak ezt róla egészen színtelen álla- 
potban nem lehetett letölteni. A maradvány megszárítva megmé- 
retett. Súlya 1,345 volt, s igy az égény 2,227 részt oldott föl. 
A maradék egészen hasonló volt az elöbbenihez , sem a kőolaj, 
sem a terpetinolaj nem volt képes belőle még valamit föloldani. 
Az oldatból lepárolva lőn az égény, és utolsó részecskéi szabad 
légen gőzöltettek el. A maradék minden sajátságaival birt az 
előbbeninek , ezt a terpetin- és kőolaj tökéletesen föloldá , és a 
víztelen borszeszt is kevéssé feketébb szinre fösté. 

Mind ezen kísérletekből kiviláglik, hogy a muraközi asphalt 
név alatt vizsgálat alá bocsátott kátránféle anyag sajátnemü, 
égény, terpetin- és kőolajban, valamint különféle más illó olajok- 
ban föloldható, és több életmííves és életmütlen alkatrészekből álló 
keverék, mellyek mint nem-lényeges vegyrészek nagyon külön- 
böző arányban foglaltatnak benne. Ezen élelmüves és élet- 
mütlen alkatrészeket további vizsgálat alá bocsátani tellyességgel 
szükségtelennek találám , miután azok , mint azon úgynevezett 
asphaltnak nem lényeges vegyrészei, benne igen változékony 
arányban foglaltatnak, következőleg mennyiségi vegy-kutatásuk 
minden haszon nélküli lenne , sőt ennek alkatrészeihez sajátkép 
nem is tartoznak. A vizsgálódásnak pedig nem is lehet czéla a 
történetes alkatrészeket kinyomozni , hanem a főanyagnak tulaj- 
donait kifürkészni s meghatározni , melly ezen úgynevezett 
asphaltban foglaltatik, és számára kimutatni azon helyei, hová a 
vegytani testek rendszerében tartozhatik. 



A muraközi úgynevezett asphaltnak lényeges és főalkatrésze 
az, mit az égény, terpetin- és kőolaj fölold; és csupán az ér- 
demel pontosabb vizsgálatot. — Miután ezt az égény minden ma- 



20 VEGYTANI rÁLYAMlINKA. 

radvány nélkül föloldja, már előleg-esen is bebizonyult, hoo^y ez 
asphalt nem lehet. A valódi asplialt ug-yan a terpetin- és kő- 
olajban , valamint csaknem minden illó olajokban tökéletesen föl- 
oldható, de az ég-éiiy valamelly sajátnemü anyagot oldatlan hagy 
hátra, mellyel- Boussingault az asphalt főanyagának tart és ezt 
Asphalténnek mondja. Ez anyag egészen hiányzik a muraközi 
asphaltból, mert az égény az életmütlen és némi életmnves anya- 
gok maradványit kivéve, mindent fölold. Egyébbiránt ásványtani 
tulajdonságai is egészen elütnek a valóságos asphaltéitól. 

Hogy a főanyagot elegendő mennyiségben előállíthassam, 
terpetinolajbani tömény oldatából az olajnak nagyobb részét le- 
pároltam , és az ennyire töményített oldatra jelentékeny víztelen 
borszeszmennyiséget töltöttem. Ez egyesült a terpetinolajjal , és 
a föloldott anyag oldatából kivált. Az oldatot letöltém a kivált 
anyagról, s ezt új borszeszmennyiséggel mosám ki mind addig, 
mig az egészen színtelenül folyt le róla. A hátra maradt anyag 
fekete volt , összeállása ollyan , mint a sűrű folyós olajé , szaga 
sajátszerű, a tiszta víz fölületén úszott s igy ennél könnyebb 
volt. A terpetinolajnak puszta lepárolása által az anyagot eredeti 
tisztaságában nem állíthatni elő, mert mindég félhetni, hogy a 
terpetinolajból , mellynek részét mohón visszatartja, valami hátra 
marad, vagy ha a terpetinolajnak legutolsó parányait is ki akarjuk 
űzni, ezzel egyszersmind részletesen a mondott anyag illó alkat- 
részeit is kiűzzük. Ellenben tisztán lehet ez állományt előállítani, 
bár összeállása nagyobb is , ha az asphaltot égényben föloldjuk, 
és az oldatot elgözöljük , mialatt igen alacsony hőfok .mellett is 
könnyen eltávolítható még csak utolsó nyoma is az égénynek, és 
az érintett anyag tisztán hátra marad. 

Tiszta vízbeni főzés által is, bár csekélyebb mennyiségben, 
és alkalmatlanabb módon, tisztán előállíthatni ez anyagot. Ez eset- 
ben az a víz fölszínén szedődik össze sűrű folyós olaj alakban, 
melly ha meghűl, nagyobb összeállást vesz föl. 

Azonban ez anyag tökéletesen tiszta állapotban jő elő mura- 
közön, s ugyanazon helyen az úgynevezett asphalttal nagy men- 
nyiségben, fekete hegy olaj (schwarzes Bergöl) név alatt, és 
mintán ebből a vizsgálatra nem kevés mennyiség volt birto- 
komban, többnyire minden következő vizsgálódásimat a muraközi 
természetes hegyolajjal kezdem meg, melly ugyan minden tulaj- 



I 



VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 21 

donaira nézve azonos a lerpelinolaj és égény állal levált és a 
borí^zesz segélyével lecsapolt ug-ynevezett asphalltal, attól, mint 
a vegybontásmegmiilalandja, egyedül csak nagyobb élenytarlalma 
állal különbözvén. 

Ez tökéletesen fekete , sűrű folyós , olajnemü , saját szagú 
folyadék ; vékony rétegekben világosság felé tartva sárgás 
barnának mutatkozik, magasabb hőfok alatt higabb folyós lesz, 
s a kézhez s más tárgyakhoz igen hozzá ragad. Fajsúlya -f-16"C. 
mellett 0,936, következőleg könnyebb mint a víz, és igy annak 
színén fölüluszik. Égény, terpetin- és kőolajban igen könnyen 
és tökéletesen föloldatik, s az oldalból borszesz segélyével viszont 
lecsapathatik. 

Á fekete hegyi olaj elemi cegyboiilása. 

Hogy ezen anyag vegyészi sajátságairól minél inkább meg- 
győződhessem , azt elemi vegybonlás alá vetettem. 

Az anyag csak széneny (Kohlenstoff), köneny (Wasserstoff) 
és kevés élenyből (Sauerstoff) áll ; minélfogva vegybontása lég- 
savas rézélegböl Csalpetersaures Kupferoxyd) készült tiszta réz- 
éleggel (Kupferoxyd) vitetett véghez, a Liebig életmüves vegy- 
bontásában előhozott szabályok szerint. 

0,362 gmm. hegyi olaj rézéleggel pontosan összekevertetvén, 
egy üveg égetőcsöben (Verbrennungsrohr) tökéletesen elégetett. 
A képezett víz mészhalvag-csöben (Chlorcalciumrohr) a szénsav 
pedig hamélegkészületben (Kaliapparat) szívatott föl. A képezett 
víz mennyisége 0,375; a szénsavé pedig 1,080 gmm. volt. 
De 0,375 gmm. víz megfelel 0,041 könenynek és 
1,080 gmm. szénsav 0,299 szénenynek; 

0,340 

lehal az éleny mennyisége 0,022 fog lenni 

0,362 

Ez tesz 100 részben: 

találva parány kiszámílva. 

széneny 82,60 = 18 = 1352,16 — 82,48 
köneny 11,32 = 30 = 187,20 — 11,42 
éleny 6,08 - I = 100,00 — 6,10 

T00,00 1639,36 100,00 



22 VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 

Ha ezen hegyi olajhó! eg-y részt görebben (Retorle) sok 
vízzel lepárolás alá bocsátunk, a vízzel együtt sajátszerű, illó, 
átható szagú olaj megy át, mellynek sárgás barna színe van. Is- 
méti lelisztázás (Reclification) által tisztábban é^ világos sárga 
színnel előállíthatni; de illy módon belőle csak csekély mennyi- 
séget nyerhetni, miv el azt a kálrán többi alkatrészei igen maka- 
cson visszatartják, különben is csak a forró vízénél sokkal ma- 
gasabb hőfoknál űzhetni ki belőle. Azért is ezt az olajat a hegy- 
olajbol magából próbáltam nagyobb mennyiségben lepárolás által 
előállíthatni. E czélból egy kis üvegcsőbe körülbelől egy és fél 
obon hegyolajat tevék, és higanyfürdő fölött lassankint mele- 
gítem föl a forró víz hőfokáig, melly foknál több ideig megtartani; 
de néhány csöpp tiszta vizén kivül, melly a hegyolajhoz lehetett 
keveredve, mi sem párolódott le. Magasabb hőfokot hozék tehát 
elő, lassankint egész a H-180° C-ig melegítvén a görebet. Ek- 
kor a göreb nyakán mutatkoztak olajnemü vonalak, mellyek 
sárga csöppekben egyesülve mentek át a szedőbe. Ezen hőfokot 
néhány óráig változatlanul megtartám, mialatt azonban alig pá- 
rolódott le egy nehezék. Ezután egész -)-200" C-ig magasbitám 
a hőfokot s ekkor valamivel gyorsabban történt a lepárolás ; végre 
300 s több fokig emelem a meleget, mialatt azonban a lepárolt 
folyadék kevéssé zavaros lett és sötétebb szint vett föl. Ismételt 
lepárlás után ezen folyadékot ugyan tisztán, de vöröses-sárga 
színnel nyerem. Azon magas, a higany forrpontját majd nem el- 
érő hőfok ellenére, melly ezen olaj utolsó részecskéinek a többi 
részektőli elválasztására szükséges volt , még sem jött forrásba 
a tömeg, sőt csak egy hólyagocska sem mutatkozott a csendes 
fölszinén, mi elég bizonysága annak, miszerint ezen lepárolás által 
levált olaj nem bomlási termény (Zersetzungsproduckt), hanem 
valódi válmáuy (Educt) , melly a kálránban mint illyen már lé- 
tezett, s abból változatlanul el választatott. A mennyiséget, melly 
ez olajból a kátránban foglaltatik , véleményem szerint bizonyo- 
san meghatározni nem lehet , minthogy 12 órai folytonos lepá- 
rolás folyama alatt sem választathatott ki minden olajmennyiség 
a másfél obonnyi anyagból, és a hőfokot olly lépcső szerint 
kellett emelni, mint az olaj párolódása előbbre haladt, annyira, 
hogy egész hihetőséggel azt állíthatom, hogy ezen olaj utolsó 
részecskéinek elűzésére olly magas hőfok kívántatik, melly alatt 
maga az anyag is fölbomlást szenvedendne. 



VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 83 

Ezen olajnak kövelkező sajátságai vannak: színe világos 
sárga, a világosságra kitéve homályosabb lesz, egy kissé opál- 
zódik, íze gyönge, kellemetlen, szaga igen erős, átható, kelle- 
metlen, melly azonban különbözik a kozmás olajétól; égényben, 
terpelin és kőolajban, valamint többnyire minden kövér és illó- 
olajokban könnyen oldható, de vízben és víztelen borszeszben 
nem oldatik fel; -f-lödik C foknál 0,899 fajsúlyt mutatott s csak 
a higany forrpontján jött forrásba. Ha másodszori lepárolás alá 
bocsátatik, színe homályosabb lesz, és az annál inkább történik, 
minél magasabbra volt emelve a lepárolásra használt hőfok. Azért 
is a kátránból először lepárolt olaj legvilágosabb színű, a később 
lepárolandó részek pedig mindig homályosbakká lesznek. A faj- 
sulyra is történik némelly változási különbség, mialatt a későbbi 
lepárolás alatt átment csöppek az elsöbbi lepárolás terményeibe 
hullva, mint fajsulyilag nehezebbek, alásülyednek. 

Ezen olaj elemi vegybontása. 

Nem találám érdektelennek, miszerint ezen olaj elemi vegy- 
bontásátis megkísértsem, hogy ennek tulajdoniról és alkatrészei- 
ről magamnak pontosabb meggyőződést szerezzek. 

A vegybontás az előbb előadott mód szerint vitetett végbe, 
0,388 gmm. olaj tiszta rézéleggel egy üveg égetőcsőben elégetve 
adott 0,426 vizet és 1,227 gmm. szénsavat. 

De 0,426 gmm. víz megfelel 0,0473 könenynek; és 
1,227 gmm. szénsav 0,3393 szénenynek 

0,3866 

Ezen kísérlet által föltalált mennyiségek az elővett szük- 
séges javítás után 100 részben adnak 
szénenyt 87,93 
könenyt 12,07 

100,00 

A miaBoussingault által kivitt vegybontással pontosan 
megegyez, ki ezen olaj 100 részében talált 
szénenyt 88,5 
könenyt 11,5 

100,0! 



24 VEGYTANI PALYAMUIVKA 

Ezen arány tehát megfelel: 

10 parány szénenynek — 76 '1,37 
16 ,. könenynek = 99,84 

1 par. petrolén Cio Hio = 864,21. 
Ebből kiszámítván az alkotó részeknek 100 részbeni ará- 
nyát nyerünk szénenyt 88,45 

könenyt 11,55 

100,00 

Ebből tellyes biztossággal követközik, hogy ezen olaj a 
Boussingault által lepárolás alá vetett, alsó rajnai departement- 
beli Bechelbrunból hozott hegyi kátránból nyert olajjal, mel- 
lyel ő petrolénnek nevezett, minden tulajdonaira nézve töké- 
letesen megegyezik. ezen illó olajat ngy tekinti, mint minden 
hegyi kátránnak alapanyagát, vagy fő alkatrészét, és hogy ez 
nem egyéb az asphallénnek , vagy az asphalt főalkatrészének a 
mondott olajbani oldata. Ebből továbbá kétségbe hozhatlan bi- 
zonyossággal világlik ki , miszerint a Muraköz félszigetében 
előjövő hegyolaj valódi hegyi kátrán és a Boussingault 
által vizsgált s Bech elbr unnál előjövő vei tellyesen ugyanazonos, 
mellyel is ez összeállását, fajsulyát ^ a belőle nyert illó olajat 
tekintve tökéletesen összevág. E szerint a vegybontás alá vett 
állomány nem asphalt, hanem az ott előjövő több vagy kevesebb 
idegennemü életmüves és életmütlen anyagokkal kevert hegyi- 
kátrán, és mivelhogy a földköri lég hatása által a hegyi kátrán- 
ból nagyobb mennyiségű asphaltén képződött: innen van na- 
gyobb összeállása. 

Ezen sűrűbb összeállásu hegyi kátránból már lepárolás után 
nem választathatik el azon jellemző olaj, bármilly kezelés alá 
vegye is ezt az ember; de ezért épen nem áll e körülmény el- 
lent, hogy ezen anyagot oUyannak ne vegyük, millyennek én 
tartom; annál is inkább, minthogy e körülmény oka annyira vi- 
lágos. Ugyanis, ha a hegyi kátránt lepárolás alá vetjük, már 
-Hl40"C-náI főni kezd, belőle gőznemű alkatrészek fejlődnek ki, és 
valamelly büdös kozmás olaj megy át a párlón. Ez mutatja, hogy 
a benne foglalt életmüves anyagok már azon hévmérséklet alatt 
szétbomlanak , hol az olaj még nem ment át, s ez által az olaj 
nyerését megakadályozzák. De ha terpelinolajban történt a föl- 
oldás és az oldatnak borszesz általi lecsapása mellett elválasztjuk 



VEGYTANI PÁLYAMUNKA. *0 

ezen életmüves anyagokat és a levált tiszta hegyi kátránt lepárolás 
alá vetjük, könnyen nyerhető vé lesz a petrolén ebből is mint a 
természetes hegyi kátránból. 

Ezen , égény állal az ügy nevezett asphaltból kivont tiszta 
kátrán szinte rézéleggel vegybontás alá vettetett. Az alkatré- 
szek benne következő arányban találtattak. 

0,313 gmm. kátrán tiszta rézéleggel a fenemiitett mód sze- 
rint tökéletesen elégetett. A nyert viz 0,312; a szénsav pedig 
07,93 gmm-ot nyomott. 

0,312 viz megfelel 0,034667 könenynek 

0,973 szénsav 0,226736 szénenynek 

0,261403, 

tehát az éleny mennyisége 0,0516 fog lenni 

0,313003. 
Az 100 részben tesz 72,45 szénenyt 
11,07 könenyt 
16,48 élenyt. 

100,00. 

A muraközi hegyi kátránnak müipari hasztiálata. 

Miután ezen kátrán két különböző alakban jő elő, mel- 
lyekben mindenike más müipari czélra fordítható: illőnek talá- 
lom mindkettőnek használhatását különösen leirni. 

A sűrűbb hegyi kátrán müipari használata csupán e két 
tárgyra vonatkozik: 

1) Használtathatik a városok utczái s más térek Qárdák) ki- 
rakására, melly czélra az újabb időben a lulajdonképi asphaltot 
kezdek használni. 

lUy haszonra a természetes asphaltot poralaku anyagokkal 
(homokkal , apró kövecskékkel) tűzön olvasztják össze , a meg- 
olvadt tömeget kiöntik , és hogy ennél nagyobb összeállást és 
szilárdságot adjanak neki , durvább kavicsos homokot vernek be. 
Ez anyag ha meghűl , igen erős tömeggé keményül , melly azon- 
ban annyi szívóssággal bir, hogy könnyen meg nem repedezik. 
— Ezen tulajdonsággal , miszerént t. i. poralaku testekkel ke- 
verve , szilárd tömeggé merevül , nem bir a muraközi hegyi kát- 
rán, habár milly, és bár mennyi más anyagokkal olvasztatik 
is össze. — Ha ezen anyagokból sokat veszünk hozzá, összeállá- 



26 VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 

sát egészen elveszti , törékennyé lesz , és erős összeállást nem 
nyerend. Ha kevesebb anyagokat veszünk hozzá, úgy mindig 
puha és ragadós marad. Én megkísértem a kátránba porrá tört 
égetett meszet, homokot, kőszenet, s a háromnak keverékét be- 
olvasztani , de mindég hasztalan , kedvező eredményre soha sem 
jöhettem. Csak hamar átlátám, hogy e katrán e czélra nézve a 
valódi asphalt helyét soha sem töltheti be. — Igyekeztem te- 
hát egy olly testet föltalálhatni, melly a kátránhoz csekély men- 
nyiségben vegyitve, az asphalt e részbeni tulajdonságának hi- 
ánnyát kipótolandná. A fehér szurkot e részben legalkalmasabb 
testnek találám, de egyszersmind tapasztalam, hogy illy czélra 
az égetett mész éppen nem alkalmazható ; mi a keveréknek 
a meghűléskor nagy szilárdságot kölcsönöz ugyan , de több na- 
pok elteltével olly tulajdonságot vesz föl, mint az 1-sö szám 
alatti példány *) mutatja , melly is 3 r. szurok , 6 r. kátrán , 4 
r. mész, és 14 r. kőszénből áll. ügy találám, hogy a finom por- 
rá tört kőszén és futó homok , mellyek a hegyi kátránnal és szu- 
rokkal változó arányban összeolvasztatnak , leginkább felelnek 
meg a czélnak. — A másodiktól a 8-dik számig különböző ke- 
verékek eredményeit mutatják. A második számúban Sr. kátrán, 
1 r. szurok , és 4 r. kőszén foglaltatik. A tömeg a kátránnak 
igen nagy mennyisége miatt lágynak látszik. A 3-dik számúban 
1. kátrán, 1. szurok és 4 kőszén van. — A 4-dik számúban 1. 
kátrán, 2 szurok és 8 homok. Az 5-dikben 1. kátrán, 2 szurok, 
3 kőszén és 1 homok. A 6-dik számúban 1 kátrán, Z szurok, 4 
kőszén, 2 homok. A 7dik számúban 2 kátrán, 4 szurok, 7 kőszén, 
3 homok. — A 8-dik számúban 2 kátrán, 4 szurok , 4 kőszén, 
és 8 homok foglaltatik. 

Mind ezen próbatestek , ha megmelegítetnek, könnyen önt- 
hető anyagot adnak, melly meghűlte után igen megkeményül. 
Igaz ugyan, hogy az útcza és járdák fedésére megkívántató ke- 
ménységök tán nincsen, mi ugyan (a hegyi kátrán tulajdonsága 
miatt) soha élnem érhető ; *^'') — de ha durva bányavirág-ho- 
mokkal vegyíletnek, nagyobb összeállást nyernek. Ellenben a 
vizet egyik sem bocsátja át. 

-) Az egyes próbák a munkához mellékelve valának. 

**) Később, Boór dr. által tett kiscrlelek azt mulatták, hogy a kátránnak 
mogkivánlató szilárdságot adhatni, ha kevés barnalaport (Braunslein) adunk a 
keverékhez. 



VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 



a7 



S} A szilárdabb muraközi hegyi kátrán világító gőz elő- 
állítására fordílhaló , és e czélra pótolhatja ez az olaj vagy más 
kátrán hiányát. Belőle jelentékeny mennyiségű igen jó, tiszta 
fénnyel égő gőzt nyerhetni , a nélkül, hogy szükség lenne azt 
előbb megtisztitni. Hogy a belőle nyerhetendő gőz mennyiségét 
kitndhassam, 85 szemernyit egy hosszúnyakü üveg lombikban 
hirtelen nagy hőfoknak tettem ki , és végre ezt egész a lombik 
izzásáig emelem föl. Az anyag tüstént főni kezdett , mialatt gőz- 
fejlődés történt , egyszersmind sárga kozmás olaj néhány csep- 
pei párolódtak le. A hevítést mind addig folytatám, mig csak gő- 
zök fejlődtek ki. A szenes maradvány 34 szemért tett. A nyert 
gőznek egész mennyisége 806 köb centimétert tett, és meggyúj- 
tatva szép tiszta lánggal égett, ügy hogy ezen test a legjobb kő- 
szénnél is sokkal többre becsülendő, tekintetbe véve a nyert gőz- 
nek mind mennyiségét, mind pedig minőségét. Eszerint 100 sze- 
mer illy anyag 948 köb centim, vagy 51,9. bécsi köb hüvelyk 
világító gőzt szolgállat. 

A folyékony hegyi kátrán (az úgynevezett muraközi hegy- 
olaj) pedig következő használatra fordítathatik : 

1) Csekély mennyiségű szurokkal összeolvasztva, külön- 
féle tárgyak beszurkolására használtathatik , mint a hajóknál kü- 
lönösen szokásban van , hogy azokba a víz be ne szivárogjon, 
a fát a rothadástól meg óvja stb. — Bár a kátrán szabad légen 
magában is megszárad , de mégis több héti idő kívántatik arra, 
ellenben egy kevés szurok hozzáadásával szívósabb lesz az anyag 
és mázként kezelhetővé, valamint hamarább is megszárad, a 
nélkül hogy hajlékony és ragadós sajátságát egészen elvesztené. 

E) Ha a folyékony hegyi kátránt zsíros olajjal, disznó zsír- 
ral , sőt ha faggyúval is illendő mennyiségben összeolvasztják, 
igen jó kenőszeía lesz a gépeknek , mint azt jelenleg is az ot- 
tani tájak paraszt lakói már régóta szekérkenöcsnek használják. 
Végre. 

3) Gőzvilágitásra is, valamint az előbbeni, használható, 
mellynél ha czélszerü készületekben kezeltetik, több és jobb gőzt 
szolgáltat. 



28 VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 

II. Hagymáílfalvi asphall. 

Ezen név alatl a természettudományi társulat által vegybon- 
lásra szolgáltatott anyagnak szine sötét-barnás fekete, puha, ra- 
gadós , könnyen niorszolható , — szaga sajátszerű , a murakö- 
ziéhez hasonló de sokkal gyöngébb, ize eleintén épen nem érez- 
hető hanem csak hosszabb idő után ízlik valamennyire , szagára 
emlékeztetöleg. Az anyag egész tömegében csillámló pontokat 
mutat, a belé nagy mennyiségben kevert futó homok részektől 
származókat. 

Ezen anyag fajsúlya két különböző kísérlet szerint kö- 
vetkezőleg mutatkozott : 

49,625 rész vizben elvesztett 28,750. Ebből 1,726 faj- 
súly jött ki. A második kisérlett alatt 33, 375 elveszített a víz- 
ben 18,375-öt ez 1,815 fajsulynak felel meg. Itt is jelenté- 
keny különbséget találunk , mellyet hasonlóan épen azon forrás- 
ból kell származtatnunk, mellyből származtatok a muraközi as- 
phalt fajsulyai közti különbségeket, t. i. azon körülményből, 
hogy ez anyagot is különféle idegennemű alkatrészek keveréké- 
nek szükség tekintenünk , és hogy faj súlyának is azon arányban 
kell változni, a millyen különböző arányban a keverék részek je- 
len vannak. A két fajsúly számából kijövő középszám 1,770. 

Vegybontási inzsgálai. 

100 részt egy lapos érenycsészében borszeszlámpa fölölt 
melegítettem föl. Eleintén nyilvános pézsma- szagú gőznem szál- 
lott föl , melly a lámpa lángjánál tüstént meggyúlt , és magas, 
kormosodé lánggal égett. Szenes maradéka 15,124-el keveseb- 
bet nyomott. Ezen maradvány szabad lég hozzá járulta mellett 
mind addig volt izzásnak kitéve míg minden szén tellyesen meg 
nem égetett. Ekkor súlyából 2,562-öt veszített. A meg nem égett 
maradék finom granitnemü futó homok volt, és 82,314-et nyomott. 

A száraz uloni lepárolás itt is ugyan azon mód szerint tör- 
ténvén, mint a muraközi asphaltnál : ez is szintén azon terménye- 
ket adá. 

A forró víz mit sem oldott belőle föl. A tömeg csupán egy 
kissé meglágyiílt , a nélkül , hogy valamellyik alkatrészei közöl 
elvált volna tőle ; de a vízgőzök épen azon saját pézsma- szagot 
árulák el, mint fönebb a muraközi kátránnál megjegyzem. A víz- 



VEfiYTANI PÁLYAÍIUINKA. 29 

leien borszesz ebből is, mint a miiraköziböl , valamelly saját- 
szerű gyantanemnek igen csekély mennyiségét oldá föl , melly 
annak hasonlóan sárga szint kölcsönözött. 

Ellenben a letisztázott kőolaj itt is ugy mutatkozott, mint ki- 
tűnő oldószer. Ugyan is igen rövid idő alatt 100 részből 15,625öt. 
oldott föl. Az oldat fekete átlátszatlan vala. Az oldatlan marad- 
vány szűrőn kőolajjal addig mosatott, míg ez róla egészen szinte- 
leniil nem folyt le , és nagyobb részt a fölebb emiitett finom fu- 
tó homokból állott, mellyhez egy kevés porhadék látszott kever- 
ve lenni. Megszárasztva és megmérve súlya 84,375-töt nyomott. 

Épen ugy oldott föl belőle mindent a terpelinolaj , a ma- 
radvány, futóhomokon kivül mást szinte nem foglalt magában. A 
jól kimosott és jól megszáraztott maradvány 83,75-öt nyomott. 
E szerint 16,25 rész lőn belőle föloldva. 

Harmadik kísérletem alkalmával szintén 100 részt páliték 
tiszta víz- és borszeszmentes égénny el. Ez szintén igen nagy kön- 
nyüségel oldott föl mindent a homokos maradványon kivül ; az 
oldat szintén sötét fekete volt. A maradvány 83,2^-et nyomott. 
E szerint az oldatba 16,76 r. ment át. 

Ezen kísérletekből kiviláglik, miszerint a hagymádfalvi 
asphalt név alatt a vegybontásra kitűzött anyag egy égény ter- 
petin- kőolajban, s többnyire minden más illő olajokban old- 
ható , vízben és borszeszben pedig oldhatlan alkatrészből , nem 
különben nagy mennyiségű hozzá kevert futó homokból áll. Ezen 
égényben és többnyire minden illó olajokban oldható alkatrész 
az oldószer eltávolítása után, minden tulajdonságaira nézve a mu- 
raközi hegyi kátrán hasonló alkatrészéhez annyira közelitett, hogy 
kül jeliemire nézve Ítélve, azzal ugyanazonosnak tartani hajlandó 
valék. Jellemei következők: 

Sötét fekete, fénylő, sűrű-folyékony anyag, összeállása ol- 
lyan mint a sűrűbb szörpé vagy folyékony vonaté (Extract) ; sza- 
ga sajátnemű, ize csekély. Fajsúlya -h 20" C-nál 0,997. Magasb 
hőfok alatt higfolyékonnyá lesz, s annál inkább minél magasbra 
volt emelve a hévmérséklet, ugy hogy a -h 180" C fokon az ol- 
vasztott faggyú összeállását vévé föl. H- 100" C-nál nem bocsá- 
tott el semmi illó anyagot, hanem a -+- 140" C. alatt azon sárga 
olaj kezdett belőle lepárolódni , miről a muraközi hegyi kátrán- 
nál említést tevénk ; de a lepárolás hasonlóan nagyon lassan ment. 
és csak midőn -f- 200 fokra emeltetett a hévmérséklet, kezdett 



30 VEGYTAM PÁLYAMUNKA. 

az hamarább történni, de ekkor is olly gyéren, hog-y 12 óra foly- 
táig tartó lepárolás alatt körülbelőlS obonnyi mennyiségből csu- 
pán 2-3 nehezéket nyerhettem. Ezen olaj minden tulajdonaira 
nézve megegyezik a muraközi kátránból nyert olajjal, mi ezen 
két ásványanyagok ugyanazonosságát még inkább bebizonyítja. 

Ezen állomány továbbá mint a muraközi hegyolaj minden 
arányban összeengedi magát olvasztani a zsiros olajokkal, disz- 
nózsírral , faggyúval , viasszal és többnyire minden gyantákkal, 
mi által a hozzáadott test mennyisége és tulajdonsága szerint szi- 
lárdabb vagy puhább összeállásl nyer. 



Elemi vegybonfása. 

0,421 grmm. ezen égény által kivont tiszta hegyi kátrán- 
ból az előbbi mód szerint rézéleggel egy üveg égetőcsöben elé- 
getett. Nyeretett ez által 0,417 r. viz és 1,233 r. szénsav. De 
0,417 rész viz 0,04633 r. könenynek; és 
1,233 r. szénsav 0,34093 r. szénenynek felelmeg. 

0,38726. Ezen összeget az egész vegy- 
bontás alá vetett mennyiségből lehúzván, marad az éleny részi- 
re, 0,03374. Találtatlak tehát a hagymadfalvi hegyi kátrán 
0,421 részeiben 0,34093 C — széneny 

0,04633 H — köneny és 
0,03374 — éleny 

0,42100. 

Ez 100 részben ád: 81,00 szénenyt 
11,00 könenyt 
8,00 élenyt. 



100,00. 

Ha a hagymádfalvi lígynevezett asphalt alapállományának 
minden tulajdonságait figyelembe vesszük, millyenek: az össze- 
állás, fajsúly, az égénybeni tökéletes fölóldhatóság, a lepárlás- 
kor nemződött válható olaj jelenléte , mint annak lényeges al- 
katrésze; végre az alkatrészeinek szász részbeni arányát: kény- 
telenül azon következtetésre jutunk, hogy ez anyag tellyesség- 
gel nem asphalt, hanem hasonlóképen a muraközihez egészen 
hasonló hegyi kátrán (hegyolaj), melly az ottani lapályon nagy 



VEGYTAM PÁLYAMUNKA. 



31 



mennyiségben előjövő gránit futó homokkal keverten adja a vizs- 
gálat alá vett állományt. 

Minden asphaltot különösen jellemez azon tulajdonság, 
hogy égénnyel kezelve, valamelly ebben oldhatlan alkatrész ma- 
rad hátra belőle. Ezen alkatrészt Boussingault lényegesnek 
tartja, ugy hogy ennek hiányzásából más anyagnak nem pedig 
asphaltnak jelenlétére kellkövetköztetnüuk. Boussingault en- 
nek Asphaltén nevet adott. A hegyi kátrán ellenben az emlí- 
tett illó olaj jelenléte által tünteti ki magát, melly attól csak ma- 
gasabb és hosszas ideig tartó hőfok segélyével választathatik el. 
Boussingault, mint már fölebb emiitök, azon véleményben 
van, hogy minden hegyi kátrán nagyobb részt szinte asphaltén- 
ból áll, ezen asphaltén pedig a petrolénben föloldva és azzal 
egyesülve levén, ollyan tulajdonságot nyer, hogy égényben is 
föloldathatik ; továbbá hogy minden hegyi kátrán idővel éleny- 
fölvétel által valódi asphalttá változhatik át, minthogy a petro- 
lénben a széneny és könenynek ugyan azon viszonyos aránya 
van, mint az asphalténben , s attól csak éleny hiánya által kür- 
lönbözik. 

A hagymádfalci hegyi kátrán muipari használata. 

A hagymádfalvi hegyi ká Iránt ügy, mint az a természetben 
elöjő, következő müipari, haszonra lehet forditani: 

1) Hasonlókép a járdák kirakására és a lapos, födél nél- 
küli házak fedésére. De itt is ugyan azon körülmények forognak 
fen,mellyekröl a muraközi hegyi kátránnál hosszasban értekezénk. 
E jelen munkához azon anyagból próbamutatványt mellékeltem, 
melly is 9 számmal van jegyezve. Ebben van 2 r. kátrán, 2 r. 
szurok, 4 r. homok, és Z r. kőszén, és e tekintetben a murakö- 
zi legjobb mutatvánnyal egyenlő. 

2) Világító gőz készítésére. Hogy megtudhassuk milly me- 
ny iségü gőz fejlik ki a hagymádfalvi hegyi kátránnak bizonyos 
mennyiségéből, 240 szemer tétetett egy hosszúnyaku üveg lom- 
bikba, és hirtelen magas hőfoknak tétetett ki; a kifejlődött gőz 
pedig egy gőztárban fogatott föl. Belőle 4E0 köb centiméter, az 
az E3 bécsi köb hüvelyknyi igen jó, tiszta, kormot nem hagyó, 
lánggal égő gőz fejtetett ki. Ezen gőz jóságára nézve tökéle- 
lessen megegyez a muraközi kátránból kifejlesztettél, de men- 
nyiségére nézve a muraközi nagyon fölülhaladja, minlhogy az 



3E VEGYTANI PÁLYAMUNKA. 

ötszörnél többel fejleszt ki ugyan azon mennyiség-bői. — A szá- 
raz maradék 203 szemért nyomott ; következőleg 37 szemért vesz- 
tett el súlyából az anyag, melly részint a kifejlődött gözne- 
mek képzésire, részint egy kis mennyiség kozmás olaj nemzésé- 
re forditatott. Ez utóbbi fölfogatván, ujabb mennyiségű világító 
gőz készítésére fordítathatik. 

Nem tartjuk fölöslegesnek ezen pályamunka sarkára füg- 
geszteni a muraközi hegyi kátrán forrásának következő rövid 
tájleiratát, a szerint, miként azt Dr.Rosen féld József tagtársunk 
társulatunk egyik gyűlésében előadá. A Brodecz nevezetű patak- 
nak, melly Peklenicza mellett halad el, bal partján, mintegy 
18 ölnyire a parttól, a falutól pedig délnyugotra létezik azon for- 
rás , melly a hegyi kátránt vagy a nép nyelvén a földi szurkot 
folyó alakban fölveti, s körülte barnán lerakja, úgy hogy a föld 
3-4 ölnyire a forrás körül vastag szurokréteggel van elborít- 
va, melly nyáron kásás higsága miatt mocsárhoz hasonlít. Ezen 
hely be van kerítve s a nép ezt, az itt divatozó horváth nyelven 
peklának az az pokolnak nevezi s innét nyerte a falu is Pekleni- 
cza nevezetét. 1839-ben ottlétemkor azt haliam, hogy a forrás 
egy graetzi gyógyszerésznek van bérbe kiadva, ki is abból tisz- 
tázott kőolajat párol le, melly igen szépnek mondatik. Egyébbí- 
ránt Peklenicza környékén a mélyebben helyezett földrétegek is 
áthatvák ezen szuroktól. Bizonyítja azt nem csak az ásott sárga 
agyagnak szurokkal átliatoltsága, s a forrás körülötti némelly tisz- 
ta földszurokrétegek, hanem azon körülmény is, hogy a Pekle- 
niczától két órányira lévő Strukovecz nevű faluban ásott ku- 
takból is, ugyan azon szurokíllat száll föl 3 - 4 ölnyi mélység- 
ből, melly a pekla körül szagolható. A forrás közelében minden 
növényi élet kiholt, némi távolságban pedig a gyep szinte olly 
búján tenyészik, mitt másutt akárhol. A növényi életnek ezen el- 
pusztulása, továbbá azon körülmény, hogy a kőolaj és földi szu- 
rok sajátságos illalátmár távolról észrevehetni, melly forró nyár- 
ban még kellemetlenebb s nagyobb távolságban is érezhető, úgy 
szinte a nyári hónapokban uralkodó nagy hőség, mikor is a nö- 
vényzettől megfosztott föld olly forró, mintha az ember tüzes le- 
mezen állana, szolgáltathatának véleményem szerint alkalmat a 
pekla, pokol nevezetre. 



A HORVÁTORSZÁGBAN 1842. APRIL 26-áii DÉLUTÁN 3 ÓRA- 
KOR TÖRTÉNT METEORKŐESÉSRŐL. 



ÉRTEKEZIK 

SADIiER JÓZSEF. 

EGYETEMI TANÁR. 



JóUeliel ezen értekezés pusztán a honunkban — névszerint 
Horvátországban — legközelebb történt meteorkőesésnek, s ezen 
kő vizsgálatának van szentelve, mindazáltal azt hiszi szerző, hogy 
vázlatos rövidséggel az elébbi , Magyarországban helyt talált 
meteoresések történeteit is elö kell terjesztenie , hogy bebizo- 
nyítsa, miként hazánkat, melly a természeti kincsek számát és 
ritkaságát illetőleg Európa egyetlen egy tartományának sem en- 
ged elsőséget, e tekintetben is a hullott meteorok számára nézve 
csak Frankhon, a kövek természetét s az esésöknél helyt talált 
következménydús jeleneteket tekintve pedig egyetlen egy tarto- 
mány sem haladja fölül. 

Azon meteorkő esésétől fogva , melly a hajdani Elszászban 
Ensisheim mellett 1492 , nov. 7kén történt , 259 év telt el egy 
meteorkő esésének észrevételéig , melly sok tanúktól láttatván, 
a természetvizsgálók figyelmét ezen ritka tüneményre fölébresz- 
tette s egy illy esésnek lehetőségét kétségen kivülivé telte. 
Ezen meteoresés 1751ben május 26kán estveli 6 órakor talált 
helyet Hraschina nevezetű falu mellett, közel Zágrábhoz, egy 
Némethonban is észrevett tüzes golyó elpattanása után. 

Ezen 87 fontot nyomó s két darabból álló vastömeg esése 
után néhány nappal , a zágrábi káptalan önkénytes indítványából 

3 



34 A HORVÁTORSZÁGI 

a hely szinén tétetett meg az ezen eseményre vonatkozó körül- 
mények vizsgálata, s erről egy hivatalos oklevél szerkesztetett, 
melly jelenleg is a bécsi udvari ásványgyiijteményben létezik. 
A nagyobb 71 fontot nyomó darab az akkori zágrábi püspök, báró 
Klobusiczky által Maria Therésia s I. Ferencz római 
császár ö fölségöknek adatott által Pozsonyban, ajándék gyanánt, 
az arról szóló hivatalos iratokkal egyetemben. A bécsi udvari 
kincstárból végre ezen darab az udvari ásványgyüjleménybe ju- 
tott, hol is fő ékességét képezi az ottani meteorgyüjteménynek. 
A kisebb Horvátországban maradt darab hová jutott légyen, nem 
tudatik, de valószínűleg még föl lehetne találni. 

Ezen meteorvas esése különösen nevezetes sok tekintetek- 
ből. Ez volt t. i. legelső az tíjabb időkben , mellyet sokan vettek 
észre , s mellynek minden körülményeiről hivatalos okirat szer- 
kesztetett, az ekkor helyt talált tűzgolyót nagy távolságban ész- 
revették a csillagászok s menetét és gyanítólagos leesését meg- 
határozták s ekként magas cosmicus eredete megczáfolhatlanúl 
bebizonyodott. Ezeken kivül kitünteti magát a szóbani tömeg tö- 
kéletes épsége, sajátságos fölülete, kettős szerkezetű héjjá s vég- 
re az úgynevezett widmanstaedteni alakok szépsége és tökéle- 
tessége által a pallérozott és étetett fölületén. 

Jóllehet az esés ideje nem tudatik, mégis a kétségbehozhat- 
lanul meteoricus eredetű 194 fontnyi vastömeg föltalálása Sáros 
vármegyében Lénártó mellett, a gácsországi határnál, közel 
Bártfához Lenartuwka nevezetű erdőben azl814dik év octo- 
ber végén, nem kevésbé nevezetes. Ezen vas egy juhász által fe- 
deztetvén föl egy forrás mellett, iszap s rothadásnak indult gallyak 
alatt, ezüstnek tartatott, s Lénártóra, onnan pedig illő jutalom 
mellett a helység földesura kir. tanácsos Kappi Józsefhez vitetett. 
Ez egy kis darabot tartván magának vissza emlékül, át engedé 
azt professor Sennovitz Mátyásnak Eperjesen, azon köle- 
leztetés mellett, hogy felét a magyar nemzeti museumnak szol- 
gáltassa át. Erre egy év múlva kapott az emiitett intézet egy 
ISS'/z fontnyi, nagy, pompás étetett fölületü darabot azon vasból, 
melly jelenleg is az egész gyűjteménynek legbecsesebb természeti 
kincse gyanánt őriztetik. '•") 

*) A lénártói vas étetett fölületeinek rajzát láthalni a Következő igen jeles 
munkában : „Die Meteoriten oder voni Himnicl gtfallenen Steine und 
Eisenmasscn im K. K. Hof-Mineralien Cabinellf \n Wien. Beschrieben 



METEOKKÖESÉSRŐ.!-. 35 

A második fele számtalan részekre földaraboltatváii Európa több 
gyűjteményeibe jutott, közülök eg-y 5 fontnyi darab prof. Sen- 
n V i c z által megvétetye, a bécsi császári museumba. Szerkezete 
s alkatrészei ezen nevezetes vastömegnek a meteoricus eredetet 
tanúsítják , mindamellett többen, s ezek között a magyar nemzeti 
museum meghalt öre, Dr. Tehel, földi eredetű szinvasnak, né- 
mellyek olvasztási terménynek tartották azt. Nevezetes ezen ép- 
ségben maradt tömeg a fölűletén imitt amott kitűnő jegeczlapok 
s a benne foglalt deléjkovand (Magnetkies) darabok és jegeczek 
szembeszökő nagy számánál fogva. Báró B r u d e r n József és 
P a r t s c h museumi őr ezen vasból középszerű aczélkeménységü 
kardokat és késeket készitetének , mellyek fölülelűkön a damas- 
cusi aczél habzó vonalait mutatják. Egyilly kést van szerencsém 
a tekintetes társulatnak ez úttal bemutatni, s egyszersmind a Dr. 
Tehel museumi őr által ezen vastömegröl nádorunk ő fenségé- 
hez intézett tudósításának másolatát kellő használatra általadni. 

A tökéletes épség, nagyság és sajátságok tekintetében min- 
den európai meteorkövek királya 1837ben jul. 2kán llYi órakor 
esett le Trencsinmegyében Nagy-divina és Budetin helysé- 
gek között, kevéssé felhős ég mellett, előrement menydörgés- 
hez hasonló zörej után, több mezőn dolgozó parasztok jelenlété- 
ben. A nagy-divinai lelkész, Lottner János, azonnal az esemény 
színhelyére sietett, megvizsgálta ezen hely viszonyait, s a követ, 
melly leesése után fél óra múlva még az emberi test által el nem 
tűrhető forróságu volt, maga haza vitte, később gr. Csáky István 
özvegye, született Lasanszky Ludovica grófnénak, mint föl- 
des-asszonyának adá által , ki is megkerestetvén, a császári ud- 
vari természetiek tárába Bécsbe küldötte ugyan leirás végeit, de 
különben a magyar nemzeti museumnak ajándékozta, melly is 
1838. jul. 17kén lépetett meg ezen becses ritkaság által. Köze- 
lebbi körülményei ezen esésnek az idemellékelt iratokban foglal- 
tatvák, mellyeket ezen értekezés szerzője Parts eh museumi őr 
szívességének köszönhet. A kő 19 fontot nyomott, s a bécsi ca- 
binet Lottner lelkész szívességéből csak néhány latot bír belőle, 
mellyek esés közben elváltak, s a nagy darabnak egy igen pom- 
pás, természelhü femészböl (gypsz) készült mintáját. 

und durch wissenschaftliche und geschichlliche Zusatze eriautert. 
V. Paul Partsch Custos an dem genannten Cabinelle. Wien 1843. 
Verlag von Kaulfiiss Wittve , Prandel cl Comp. 

3* 



36 A HORVÁTORSZ VGI 

Igen örülök rajta, hogy tiidósitásomhoz ezen nevezetes kőnek 
Parlsch úr által fogalmazott pontos és kimeritő leiratát csatol- 
hatom, ugy a mint azt ezen jeles ásványtudós s tisztelt barátom- 
tól közzététel végett megnyertem '^). 

„A nagy-divinai meteorkő szabálytalan alakú, melly némi- 
leg egy gomba alakához hasonlít. Lehet rajta egy fölső boltozott 
és egy alsó, három szabálytalan fölület által környezett részt 
megkülönböztetni , melly fölületek egyesülésök helyén , a bol- 
tozat legmagasb részének átellenében egy végbe olvadnak ösz- 
sze. Ezen két rész , mikint majdan kiviltebben megmutatandjuk, 
mind a kő fölületén elszórt benyomatok, mind a héj szerkezete 
által, szembeszököleg különbözik egymástól. A boltozott fölső 
rész legmagasb pontja, nem épen középen van, hanem kissé ol- 
dalvást, a legmélyebb benyomat fölött, s szinte az igy kiálló csúcs 
is, melly a három alsó fölület összefolyása által támad, kivül esik 
azon vonalon , melly et a boltozat fölső oldala központjáról lebo- 
csátunk. Az alsó rész ezen fölületei közöl a legnagyobb, egy be- 
nyomult szegelet által két részre oszlatik. 

„A boltozott rész legnagyobb átmérője O'A, a legkisebb pedig 
9 bécsi hüvelyknyi ; a kő magossága, ha az alsó, kiálló, de meg- 
sérült végére állítatik, 5 Vi hüvelyknyi. Jelen állapotában 18 fontot 
és 25 lalot nyom. Leesése s a földbe nyomulása alkalmával, s 
később vagy történetesen a kiásásnál, vagy készakarva is az 
alsó végén kissé tetemesebben, több más helyeken pedig; kivált 
kerületén , szinte csak a szélek lepattogzása által sértetett meg, 
a fölső rész szerencsére sértetlenül maradt. A veszteség körül- 
belül 12—16 latot tehet. Ebből a csász. kir. ásványgyüjtemény, 
Lottner János nagy-divinai lelkész szívességéből egy 3V,6 latot 
nyomó darabot kapott. A kő fajsúlya egy 9 és % szemernyi töre- 
déken 11 R. hőfoknál 3,56-nak találtatott. Miként tudva van, 
szinte mind azon meteorkövek fajsúlya, mellyben , mint a nagy- 

'■*) Ezen köesésröl következő munkákban és folyóiratokban vannak tudó- 
silások : 

Allgemeine Zeitung 27. Aug. 1837. 

Hirnök. 

Ofner u. Peslher Zeitung jNro 67. 1837. 

Wiener Zeitung. 

Zipser in Leonhard u. Bronns .lahrb. f. Mineralog 1840. J. 89. 

Partsch Die Meteoriten S. 79. 

Jelenkor Nro 66. 1837. 



METEORKÖESKSRÖL. 37 

divinaibati is, a benőtt szinvas, a behíntetl kénkovand (Schwe- 
felkies) mennyiségét fölülmúlja, 3, 4 és 3, 6 között változik. 

„Most már a divinai meteorkő föliiletén látható nevezetes be- 
nyomatokat és ábrákat kell szemle alá vetnünk. Ezeknélfogva ki- 
tűnik az mind azon meteorkövek közöl, mellyeket eddigelé vagy 
eredetiben vagy mintákban és rajzokban volt alkalmunk megis- 
merni. A kő felső oldalának igen jól sikerült rajzára való utasítás, 
fölöslegessé teszi a részletekbe ereszkedő leiratot , igy hát csak 
a következőkre figyelmeztetjük az olvasót: egy ornió (Kanté) 
szinte az egész boltozat fölületét hosszában két egyenetlen félre 
osztja, mellyeken a benyomatokat tekintve, különbséget lehet 
észrevenni. Az egyik , még pedig a nagyobb és boltozottabb fö- 
lület benyomatai aránylag mélyek, egy csoportba helyezvék 
egymás mellé, s mind az egyes szomszéd benyomatok közötti 
ormok, mind pedig a benyomatok s boltozat közöttiek szinte mind- 
nyájan élesek; a legtetemesebb gödör iV* hüvelyknyi hosszú, 
l'A hüvelyknyi széles és Vs hüvelyknyi mélységű; — a másik 
még pedig kisebb fél benyomatai sekélyek (seicht) s több kitűnő 
ormoknál akképen vonulnak el, hogy ezen ormókkali összekötte- 
tésben több, hegyeikkel egy irányban menő, láncsaképü növény- 
levelek rajzát képezik. A körület egy helyén , az elébb emiitett 
nagyobb benyomatok alatt létezik még egy kis benyomatokból kép- 
zett csoport. A kő alsó felén nincsenek benyomatok vagy mélyedé- 
sek; a fölületeket itt csak kissé egyenetleneknek lehet nevezni. 

„Ezen különös benyomatok és ábrák szemlélésénél nem lehet 
azon kérdést elnyomni, hogy miként támadhattak azok? 

„A nagy-divinai meteorkő héjazata azon szembeszökő jele- 
netet mutatja , hogy a fölső rész héja az alsó héjától , kivéve a 
szint, melly mindenütt bádjat-barnás fekete, annyira különböző, 
hogy a kő fölső és alsó részéböli héjas darabok töredékeit , kü- 
lönböző helyről került meteorköveknek tarthatná az ember. A 
boltozott fölső rész héját átalában meglehetős simának mondhatja 
az ember, és csekély darabossága a szabálytalan, megszakadozott, 
kissé emelkedett vonalaktól ered , mellyek nevezetesképen a kő 
központjától, melly apró héjpontokkal van borítva, a boltozat 
körülete felé futnak. Az alsó , s az említett három szabálytalan 
fölület által képezett rész héja ellenben sokkal darabosabb, mint- 
egy szemcsés vagy chagrin-nemíi-, s vastagabb is mint a fölső 
rész héja. Nagyító üveggel szemlélve az igen finom-szemcsés 



38 A HORVÁTORSZÁGI 

alapon , apró, hellyel hellyel eresen eloszló cseppeket lehet látni, 
mellyek az alsó finom-szemcsés héjból szinte egész terjedelmükben 
olvadás által jöttek ki, csak egyes helyek mutatják még a változat- 
lan finom-szemcsés héjazatot. Miként már fönebb említetett, ezen, 
mintegy két rétegből álló héja az alsó résznek, több helyeken lepat- 
togzott, s hogy ez egy részt az esés közben s a kő magas hőfokú ál- 
lapotában történt, azon körülményből kiviláglik, hogy a héjtörés 
ormói több helyeken épen nem élesek , hanem mintegy tökéletlen 
olvadás állal eltompítottak s kerekdedek. Valamelly tökéletlen 
héjképzödést, a vastag héj lepattogzása által megmeztelenített he- 
lyein a kő belső állományának, millyet számos meteorköveken 
láthatni, kivált olly helyeken, hol több kövek hullottak, nem lehet 
a nagy-divinain észrevenni. Megjegyzendő még, hogy az alsó 
rész vastag héja számos igen finom repedésektől van átjárva, 
mellyek jobbadán valamelly állománnyal betöltvék. A durva- 
szemcsés héjfölület mélyedéseiben sárgás föld van benyomulva, 
melly az esés helyétől vette eredetét. 

„Hátra van még a divinai meteorkő belső állományának szem- 
lélése. Az mikint szinte minden meteorköveknél, nyilván észre- 
vehető keverék, mellynek szerkezetét csak valamelly fölület ki- 
simítása , kipallérozása által lehet pontosabban kifürkészni. '•'• 

Ezen meteorkőnek, melly a timochini, zebraki és eich- 
staedti kövekhez legközelebb áll, vegybontását Dr. Nendtvich 
tudós és szorgalmas ügyfelünk igére végrehajtani s közzétenni. 

Néhány nappal elébb t.i. 1837. jul. 19kénestveli 10' 2 óra- 
kor Zala vagy valamelly szomszéd megyében is kellett egy me- 
teorkőesésnek történni aBécsiHirlap 1837. sept. 7ki száma sze- 
rint, hol az mondatik : „Zalamegyéből Mihály falvár ól irják, hogy 
ott 1837. jul. 19kén estveli lO'A órakor egy tűzoszlop emelke- 
dett föl a láthatárra, nagy zörej és döbörgés között nyugotról 
keletfelé a Csáb-Rendek és Sümegh közt fekvő hegyek közt, s 
nem messze onnan a bakonyi erdőbekét rendbeli explosióval pat- 
tant szét. Magokat a köveket a fölszólításomra történt hivatalos 
vizsgálat által sem lehetett föltalálni. — Ugyanez érvényes a 
pozsonyi és bécsi hirlap szerint 1840. apr. 13kán helyt talált 
meteorra nézve is. A pozsonyi újságban ez áü: „A Fertő tava 
környéke lakosai márlius 6kán 1840.estve9'/2 órakor egy éjjeli 
tünemény által ijesztettek meg-. Egy roppant tűzgolyó, melly nyu- 
gotról keletfelé A'illámsebességgel röpült, olly világosságot oko- 



METEORKŐESÉSRÓL. 39 

zoU löbb luériföldnyi távolságra, hogy az egész láthatárt lángba 
borulva hitte az ember. Még rettentőbb volt a meteor elpatta- 
nása, melly borzasztó és sokáig tartó menydörgés között ment 
véghez." 

Az utolsó meteorkőesés hazánkban Horvátországban Va- 
rasdmegye Pusinsko Selo nevű faluja mellett történt Milyáná- 
hoz délre egy mértföldnyire. Ezen esés történetét illetőleg a Dr. 
Kocevar *) Windisch-landsbergi orvos tudósítását használom 
kivonatban, kihagyván az ö illyetén meteorlömegek támadására 
vonatkozó véleményét. „1842. april 26kán délután 3 órakor 
Landsberg vidéke 3 hirtelen egymásra következő, menydör- 
géshez hasonló csattanások által rázkódtatott meg, erre ollyan 
zörej következett, több perczig tartó , millyet egy szekérnek fa- 
hidoni sebes vágtatása szokolt okozni. Sokan, kik épen a szabad- 
ban voltak, mielőtt a zörej támadt volna, világosságot láttak ma- 
gasan a légben a milyánai vár és Sz. Anna temploma között. Ezen 
világosság nyolczrendbeli villámból állott , s úgy látszott mintha 
két ellenkező oldalról négy négy égő rakéta röpült volna egymás 
felé, hogy azon fénytömegben, melly nemsokára kialudt, egye- 
süljenek. A világosság helyén azután fehér köd látszott, melly 
lassankint elenyészett. Az ég ezen tünemény alatt egészen tiszta 
derült volt; a siilymérő 28' 4'' mutatott, a hévmérő pedig -Hl2 
fokot. Még az nap meglátogatta Dr. Kocevar, Moschel vám- 
szedő s S truppé uradalmi ellenőr kíséretében azon helyet, hol 
a kő leesett volt. A kőesés zúgó morajjal egy mély völgyben 
létező szántóföldre történt, mellyen egy paraszt asszony dolgozott, 
s 1' mélységre nyomult be a földbe, két más személy a szomszéd 
szántóföldön volt. Mind a hárman hallották a zörejt, de világossá- 
got nem láttak. A 2Vs ft nyomó kő azonnal kiásatott, meghűltnek 
találtatott, s minthogy több emberek összejöttek, szétzúzatottt. A 
legnagyobb, még megkapható kő szélességi átmérője 4 hüvelyk- 
nyi volt. — Ezen helytől fél mértföldnyíre még egy kő esett le, 
de a melly még jobban szétzúzatott, úgy hogy Dr. Kocevar 

*) Lásd ezen meteorköesésre nézve a kövelkezö folyóiratokat s munkákat. 
Graetzer Zeitung-. 

AViener Zeitung 22 és 23. Maj. 1842 
Poggendorf's Annalen Bd. 56 1. 349. 
Leonliard's und Bronns Jahrb. 1843 S. 79. 
Partsch MelcorHen 1. 50. 



40 A HORVÁTORSZÁCI 

csak négy latnyi nehézségű darabot láthatott belőle. Az adatok 
hiányánál fogva tehát nem lehet meghatározni, milly nagyok le- 
hettek ezen kövek. Erre nemsokára a zágrábi püspök Ha ülik 
György ő méltóságától kapott a császári ásványok gyűjteménye 
Bécsben egy 1 1 latot nyomó darabot, a magyar nemzeti museum pe- 
dig egy 6 latnyit *). A már több ízben említett múzeumi őr Parts eh 
úr ezen kőről következő jellemvonásokat adott: „Az alaptömeg 
világos hamvas-szürke, barna rozsdás foltokkal, s homályos 
kissé sötétebb kerekded kiválasztásokkal, s meglehetős sok finom 
és középszerű finomságú behintett színvassal s igen finom behin- 
tett deléjkovanddal , halvány, vagy gyöngén csillámló héjjal. A 
világos színvas-tartalmu rendes meteorkövek válfajához tartozik, 
s alig lehet megkülönböztetni a Slobodka, Forsyth, Glasgow, 
Yorkshire, Kaleschofka, Politz, Zaborczika és Char- 
kov-ban leesett meteorkövektől." 

Ezen meteorkő Dr. Nendtvich által eszközlölt vegybontá- 
sát lásd alább. 

következő alkatrészekre talált: 

Álkéneg Ni S 0,0179 

Vaskéneg Fe S' 0,0705 

Vasélecséleg FeO,Fe'0' 0,4520 

Agyagföld ArO* 0,2030 

Keseréleg MgO. 0,5910 

Kovasav SiO' 0,9090 

Cselélecséleg Mn Mn' 0' 0,0015 



2,2449 

Munkába vétetett 2,2500 



Veszteség: 0,0051. 

Fajsúlya Rumler szerint 3,54 Nendtvich szerint 3,523. 
A magyar nemzeti museumban létező darab abban különbözik a 
bécsi példánytól, hogy ennek nagyobb a héjas fölülete, kevesebb 
színvas , s több és nagyobb behintett deléjkovandok találtatnak 
benne. 

Az úgynevezett Reichenbach-féle meteorkövecsek, mellyek 
1841. aug. 10-dikén záporeső kíséretében hullottak Sopronme- 



'■') Biíró Roichenbíich is bír t^gy darabot Bécsben. 



METEORKÜESÉSRÖL. 4 1 

gyében Sz. Iván körül, vagy valöbbszinüieg az eső állal mosat- 
tak ki agyagos kötszereik közöl, s ekként mázsa számra gyűj- 
tettek össze, alig érdemelnek itten említést, jólehet sok termé- 
szetvizsgáló elmésségét és tollát foglalkoztatták. Ezen tárgyat 
tudós ügyfelünk Dr. Nendtvich egy különös értekezésben me- 
rítette ki. 

Szinte olly kevéssé lehet itten szó az állítólagosán meteori- 
cus eredetű roppant vastömegröl , melly az idén Árvamegyében 
födöztetett föl, minthogy a hely viszonyok eddigelé előttem isme- 
retlenek , s a beküldött példányok ásvány- és vegytani vizsgá- 
lata egy különös küldöttségre van bízva, melly föladatát buzga- 
lommal s tárgyismerettel végezvén be, arról kellő tudósítást 
adand. 



A HORVÁTORSZÁGBAN 1842. ÉVBEN LEESETT METEORKŐ 
VEGYBONTÁSA. 



I>r. 111:MI>TVICH karol. YTOl.. 



Fajsúly. 61,937, elveszitelt a vízben 17,562; ez ád 3,526 
fajsiilyt. Egy második kisérletben 28,375 elveszített a vízben 
8,052, ml 3,523 fajsúlyt ád. 

Minőleges vegytani vizsgálat. 
A) Előleges kísérletek. 

28,06-ból iszapolás által 2,25 kemény, az achátmozsárnak 
makacsul ellenszegülő jegeczszemcséket leheteti elválasztani. Ezen 
szemcsék fénifényességüek voltak, nagyítóüveg (Luppe) alatt 
köböknek mutatkoztak, s a légkör befolyásának kitétetve meg- 
nedvesedtek s vöröses porral vonultak be. Az iszapolás 
által nyert pornak egy része, az egyik \égén beolvasztott üveg- 
csőben borléllámpa hevének tétetvén ki , fölületesen kissé meg- 
barnult s a cső falaira egy kis (hygroscopiai) víz rakodott le s a 
kénes sav szaga nyilván fölismerhető volt. Ezen csőbe kissé 
megnedvesített kék lakmuspapir mártatván, az megvörösödött. 
Ez által a kén jelenléte egyrészről bebizonyodott, melly a meteor- 
kőben létező fémekkel kénfémekké egyesült. 

B) Pontosabb minőleges vegybontás. 

A víz a porrá tört ásványból semmit sem oldott föl. Föl- 
eresztelt sósavval leöntetvén könkénegszesz (Schwefelwasser- 



A HORVÁTORSZ. METEORKŐ VEGVBOINT. 43 

sloffgas) fejlődött ki , = kén. A sav csakhamar megsárgult (va- 
lószínűleg vas). Megmelegítetvén a könkéneg szaga még jobban 
észrevehető volt; de csak kevés oldatott föl. Föleresztett király- 
víz légélegszesz (Stickoxydgas) kifejlődésen közben tetemes men- 
nyiséget oldott föl , mikor is egykorúlag kén vált ki, melly a fö- 
lületen úszott. Miután további melegítés mellett a királyvíz többé 
behatást nem mutatott , s minden kén élegülve volt, az oldat az 
oldhatlanokról leszüretett s következő kezelésnek vettetett alá. 

I. Az oldat vizsgálata. 

Az oldat, miután a lég- és sósavnak nagyobb része elűze- 
tett, könkénegvízzel (Schwefelvasserstoffwasser) elegyítelelt. 
Valamelly csekély világos-sárga zavarodáson kívül, (a kivált 
kéntűi, mi vaséleg vagy festsav (Chromsáure) jelenlétére szokott 
mutatni) semmi sem csapódott le az oldatból. A zavarodás, sósav 
hozzáadása állal el nem enyészett, — tehát kén. Erre az oldat 
könlegeggel (Ammóniák) közönyösítetett (szinte tiíltelitelett) és 
könkéneges-könlegeggel(Schwefelwasserstoíramnioniak) vegyí- 
tetett. Erre szapora fekete üledék képződött, melly a folyadéktól 
szűrés által elválasztatott, jól kimosatott s következő vizsgálat 
alá vettetett: 

a) A könkéneges-könlegeg által képződölt csapadék vizsgálata. 

Ezen csapadék föleresztett sósavval öntetett le, melly kén ki- 
válása közben a nagyobb részt fölolvasztá. Egy rész fekete színnel, 
oldatlan maradt (mi alany — Nickel — és kékenyre — Kobalt — 
mutat). Ez föleresztett légsavval oldatván föl, a többi folyadékhoz 
adatott, a kivált kéntől leszüretett s minthogy túlságosan sok sav volt 
jelen, égető könlegeggel (Aetzammoniak) vegyítetett. Erre vörös- 
barna csapadék képződött (vaséleg, talán agyagföld is s valami kis 
cseléleg — Manganoxyd. — ) A csapadék a folyadéktól leszüretett, 
jól kimosatott, s ezután tiszta haméleg-olvadékkal (Aetzkalilösung) 
kezeltetett. Az oldhatlan vaséleg ezen oldatról leszüretett, ez só- 
savval kissé tültelitetett s erre tiszta égető könlegeggel vegyíte- 
tett. Erre fehérszínű pelyhes csapadék = agyagföld, támadt, mely- 
lyet mivel tiszta fehérszínű volt, a nélkül, hogy legkevésbé is 
zöldesbe vegyülő lett volna , festélegtől (Chromoxyd) szabadnak 
kellett tartani. 



44 A HORVÁTORSZÁÜI 

Az égelö könleg-eg által támadt vörös-barna csapadékról le- 
szűretett folyadék, könkénegvízzel vegyitetett. Erre fekete csa- 
padék képződött (alany vagy kékeny mindenesetre , talán hor- 
gany és cseleny is). A csapadék leszüretett és kimosatott, erre 
légsavban föloldatott, az oldat égető haméleggel vegyitetett, a 
csapadék leszüretett, s a leszűrt oldat horganyra való kísérlet 
végett könkénegvízzel vegyitetett. Zavarodás nem támadt , s igy 
horgany nem volt jelen. Az égető haméleg által támadt csapadék- 
ban alany, kékeny és cseleny lehetett. Világos zöld színe alanyra 
mutatott. A cseleny és kékeny jelenléte forrasztó csővel kisér- 
tetett meg, mi által az elsőnek csekély nyomdoka, s az utolsónak 
tökéletes hiányzása puhatoltatott ki. 

b) A kénfémekről leszűrt folyadék vizsgálata. 

Ezen folyadék, a könkéneges-könlegeg szétbontása végett, 
túlságos mennyiségű sósavval vegyitetett, erre egy ideig főzetett s 
a kivált kénről leszüretett. A folyadék egy része túlságos men- 
nyiségű könlegeggel vegyitetett, s azután vílsavas szikéleg (phos- 
phorsaures Nátron) adatott hozzá. Erre fehér jegeczes csapadék 
képződött = földek jelenléte. Szigorúbb jellemzése végett egy 
másik része túlságos mennyiségű könlegeggel, azután szénsavas 
könlegeggel vegyitetett. — Zavarodás nem támadt. — Minél- 
fogva mészéleg, sulyéleg (Barit) és piréleg (Strontian) nem volt 
jelen, következőleg keseréleg. 

II. A király vízben oldhallan rész vizsgálata. 

Kocsonyás szerkezete kovasavat tanúsított. Az miután illő- 
leg kimosatott és megszárítatott, hat annyi súlyú szénsavas ham- 
éleg és szikéleg vegyületével jól összekever letett, s egy éreny- 
tégelyben (Platintiegel) megolvasztatolt. A megolvadt tömeg a 
tégelyből kivétetvén föleresztett sósavval kezeltetett egy kehely- 
üvegben. — Néhány úszkáló pelyhet kivévén, egészen fölolvadt. 
Az olvadék sárga volt, s fövenyfürdöben szárazra elgőzöltetett, 
a száraz sótömeg sósavval megnedvesítetett, s egy ideig állani 
hagyatott, azután vízzel leöntetett és megmelegítetett. Az old- 
hatlan kovasav maradt hátra, mellyröl az oldat leszüretett, s 
ugyanazon kísérleti folyamatoknak vettetett alá, mellyeket az I) 
szám alatt láttunk. Még tetemes mennyiségű vas, legnagyobb 
mennyiségű agyagföld, s valami kis cseleny, s az alany egy kis 



METEORKŐ VEGYB0I\T4SA. ^5 

nyomdoka volt benne. Ezek szerint a szóbani meteorköben a 
minöleges vizsgálat állal következő alkatrészek kiitattatlak ki : 
Kén, vas, alany, agyagföld, kovaföld, keseréleg, cseleny. 



Mennyileges vegybontás. 

A minöleges vegybontás által fölfedezett egyes alkatrészek 
szerint, ezek elkülönözésére és mennyileges meghatározására 
következő utat követtem : 

A finom porrá tört s jól megszárított porból 2,200 grammé 
királyvizben addig főzetett, mig az által a fölületén úszó kén tö- 
kéletes tiszta halvány-sárga lett. Az oldat leülepedni engedtetett, 
azután pedig szűrés által az oldhatlan résztől elkülönöztetett s ez 
tökéletesen kimosatott. A, ki vált kén különösen levétetett, meg- 
száritatott, s megméretett; s 0,010 gmm-ot nyomott. 

A.) Az oldhatlan részről leszűrt oldat kezelése. 

Minthogy a kén legnagyobb része a királyvizzreli kezelés ál- 
tal kénsavvá változott, ennek meghatározására az oldat sulyhal- 
vaggal (Chlorbaryum) vegyitetett s a nyert, kénsavas sulyag- 
földből álló csapadék több napokig leülepedni engedtetett, azután 
az oldat erről leöntetett, átszürelett, a csapadék kimosatott, egy 
szűrőn összegyűjtetett, megszáritatott, a szüröbűl kivétetett, izzi- 
tatott és megméretett. Levonatván a lég hozzájárulása közben meg- 
égetett és szinte megmért szűrőnek a hamva, 0,251 grmm. kén- 
savas sulyagföld mennyisége tűnt elő , mi 0,03^16 grmm. kén suly- 
lyának felel meg. Ide számítván az elébb elkülönözött 0,010 ként 
kiviláglik az ásványban foglalt kénnek egész összege t. i. 0,0Í46. 
Erre az oldat, a túlságos mennyiségben hozzá adott sulyagföld 
elkűlönözése végett föleresztetl kénsavval vegyitetett, a kivált 
kénsavas sulyagföld leülepedni engedtetett, azután leszüretelt és 
kimosatott. 

A kénsavas sulyagföldröl leszűrt savas ellenhatásu oldat az- 
zal, melly mint alább előadatik, a kovasavról szűretelt le, ele- 



46 A HORVÁTORSZÁGI 

gyitelelt és megmelegitetelt , ezután mivel túlságos mennyiségű 
sav volt benne jelen , azonnal könlegeggel vegyitetett egész az 
égvényes ellenhatásig. Ez által minden vas, mint Fe' O' minden 
agyagföld , s valami kis Mn^ 0^ kiválasztatott. Az oldatban ma- 
radtak: az áléleg, keseréleg és cselélecs. 

a) A csapadék kezelése. 

Miután ez gondosan megmosatott, a szűrön igen föleresz- 
tett sósavval oldatott föl, melly csekély mennyiségű cseléleget 
Mn^ O' hagyott oldatlanul. A szűrő azután kiédesitetett, megszá- 
ritatott s a lég hozzájárulása közben megégettetett. A visszama- 
radt cseléleg 0, 0015 nyomott. Az oldat az agyagföld kiválasz- 
tása végeit égető hamélegoldattal vegyitetett és megmelegítetett, 
ezután az oldat a csapadékról leszüretett, egy kissé túlnyomó 
mennyiségű sósavval vegyitetett s az agyagföld égető könlegeg- 
gel lecsapatott. A csapadék a folyadéktól elválasztatott, tökélete- 
sen kimosatott, megszáritatott, s a szűrővel együtt lég hozzájá- 
rulása közben fehérre égettetett és megméretett. Súlya 0,203 — 
volt. 

Azon csapadék, mellyröl a haméleges oldat leszüretett, cse- 
leny tartalomra kisértetett meg, minélfogva az még egyszer föl- 
eresztett sósavval oldatott föl s égető könlegeggel mind addig ve- 
gyitetett, mig az oldat vörös-barna szint öltött magára. Erre a kö- 
zönyös gyantársavas könlegegböl (bernsteinsaur. Ammóniák) annyi 
adatott hozzá, hogy még egyszer csapadék képződött; ez a fo- 
lyadéktól elválasztatott, s először föleresztett könlegeggel (a gyán- 
társav eltávolítására) azután tiszta vizzel kimosatott, megszári- 
tatott, izzásnak kitétetett és megméretett. Súlya 0,736 volt. 

A gyantársavas vasélegről leszűrt folyadék, cseleny kísérle- 
te végett könkéneges-könlegeggel (Schwefelw^asserstoífammoniak) 
vegyitetett, de ez által észrevehető zavarodás nem képződött. 

b) Az oldat kezelése. 

Az égető könlegeg által nyert csapadékról leszűrt folyadék- 
ban volt minden alany és keseréleg ; ezen folyadék az egyes al- 
katrészek elkülönözése végeit következő kezelésnek vettetett alá: 
Könkéneges-könlegeggel kissé túlnyomó mennyiségben vegyi- 
lelett s a nyert fekete csapadék (álkéneg-Schwefelnickel) a sza- 



METEORKŐ VEGYBONTASA. 



*T 



bad légen több napokig leülepedni engedtetett. Erre az oldat 
(mellyben minden keserélegbenfoglallatolt) akénfémrölleszüretetl, 
ez tökéletesen kimosatott, légsavban föloldatott, s az oldat égető 
haméleggel lecsapatott. A leszállott csapadék nagy mennyiségű 
és sárgás-zöld volt(álélegvizegy-Nickeloxydhydrat) melly huza- 
mos idő múlva sem változott meg fölületén (s így semmi cse- 
leny sem volt jelen). Ez néhányszor forró vizzel kimosatott , egy 
szűrőn összegyüjtelett, azután megszáritatott; a szűrővel együtt 
megégettetett és megméretett. Az áléleg súlya 0,016, volt. Szine 
szürke volt , s a forrasztó cső előtt cselenyt nem tanúsított. 

Az álkénegről leszűrt folyadék minden keseréleget magá- 
ban foglalt. Ennek elválasztására elébb a könkéneges-könlegeg szét- 
bontása végett sósavval túlnyomó mennyiségben vegyitetett, azu- 
tán egy ideig főzetett s a kivált kéntől szűrő által elválasztatott. 
A még savas ellenhatásu oldat majdan túlnyomó mennyiségű ége- 
tő könlegeggel, azután vilsavas szikéleggel vegyitetett, mind ad- 
dig mig csapadék képződött. Ez 24 óráig engedtetett leülepedni, 
azután a folyadék a csapadékról (vilsavas könlegeg-keseréleg) 
leöntetett és átszüretetl, a csapadék egy szűrőn összegyűjtetett s 
ezen könlegeg tartalmú vízzel kimosatott, megszáritatott, izzásnak 
tétetett ki, és megméretett. 1,61E- t nyomott, mi 0,591 keser- 
élegnek felel meg. 

B.) A királyvizben old hatlan maradék kezelése. 

Ez szénsavas szik- és haméleg vegyitékével megolvaszta- 
tott, a megolvadt tömeg a tégelyből kivétetett s föleresztett só- 
savban föloldatott s gyenge tűznél szárazra elgözőltetett. A szá- 
raz tömeg erre valami kis sósavval megnedvesítetett, néhány 
óráig állani hagyatott, azután vízben föloldatott. A kovasav ol- 
datlanul maradt vissza, melly a szűrön összegyűjtetvén s lepárolt 
vizzel tökéletesen kimosatván, megszáritatott, izzásnak tétetett 
ki és megméretett. 0,909 gmm. nyomott s vakitó fehérségű volt, 
a nélkül hogy a forrasztó cső előtt szénsavas szikéleggel összeol- 
vasztatván idegen anyagok legkisebb nyomát is tanúsította volna. 
A kovasavról leszűrt savas folyadék, mellyben vas s az agyagföld 
nagyobb része foglaltatott, az A. alatti oldathoz adatott, s ezzel 
együtt vizsgálat alá vettetett. 



'*8 A HOKVÁTORSZÁGI 

A mennyi leges vegybontós ezek szerint adott 



Ként S. 


0,0446 


Vaséleget Fe' O' 
Agyagföldet AP O' 
Áléleget Ni 0. 
Keseréleget Mg 0. 
Kovasavat Si 0' 


0,7360 
0,2030 
0,0160 
0.5910 
0,9090 


Cseléleget MnOMn'O' 


0,0015 



Ezen anyagok azonban nem lígy tekintendők, mint ha ezen 
állapotban foglaltattak volna a meteorköben; névszerint pedig a 
ként ügy kell venni , mint a melly egy rész vassal vagy álany- 
nyal vagy mind kettővel egyszersmind össze volt kötve. Hogy 
már a kén egy rész vassal Fe S, vagy Fe S" volt-e egyesülve 
azt bajos meghatározni. Hogy Fe S van benne , az abból kivi- 
láglik , hogy föleresztett sósavval leöntetvén, könkénegszesz fej- 
lik ki. De hogy Fe S' is van jelen , az is bizonyos , minthogy a 
kénfémek legnagyobb része sósavban melegítés mellett sem olda- 
tik föl, s csak a forró királyviznek sokáig folytatott behatása 
képes a kénfémeket egészen föloldani és élegiteni. Az alany két- 
ségkívül csak mint álkéneg Ni S van benne jelen. Hogy váljon 
avasnak azon része, melly a kénnel nincs csatlakozva mint vasé- 
leg, vagy mint élegesélecs van- e benne, azt szinte igen nehéz 
meghatározni, minthogy az oldatban mindég vashalvacsnak (Ei- 
senchlorür) kell lenni , ha az ásványport föleresztett sósavval ke- 
zeljük. Ezen vashalvacsnak minden esetre az Fe S-böl kell tá- 
madni, ha ez sósavval kezeltetik. Azonban valószínűbbnek tartom 
hogy a vizsgált testben nem egyedül Fe^ O' hanem az éleccsel 
egyesülve Fe 0, Fe^ O"* van jelen. Az agyagföld, mint ollyan, a kova- 
savval összekötöltnek tekintendő, miként a keseréleg is, nem pedig 
szénsavas keserélegnek, minthogy az ásvány föleresztett sósavval 
leöntetvén, a szénsav kifejlődése észre nem vehető. A cselenyt 
úgy lehet tekinteni , mint a melly cseléleges cselélecs állapotban 
volt benne. 

Ezek szerint a meteorkő alkatrészei következő módon álla- 
nak elő: 



METEORKŐ VEGYB0MAS4. 



49 



Alkéneg Ni S 


0,0179 


Vaskéneg Fe S' 


0,0705 


Vasélecséleff Fe 0, Fe' 0' 


0,4520 


Agyagföld AV 0' 


0,E030 


Keseréleg Mg 


0,5910 


Kovasav Si 0' 


0,9090 


Cselélecséleg Mn Mn' 0' 


0,0015 




2,2449 


Munkába véletett 


2,2500 


Veszteség 


0,0051. 



AZ Arva-wegyéböl beküldött állítólag meteor- 
vasdarabok 

VIZSGÁLATÁRA KINEVEZETT BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE, 

TOLMÁCSOLVA 
MIH^ECX AMDRÁS. 

KIR KAMARAI TITOKNOK S A BIZOTTSÁG ELNÖKE ÁLTAL, 



Midőn e bizoltság munkálalál, ezen egy a legérdekesebb 
természeti jelenetek közzé tartozó tárgyban , négy izbeni össze- 
jövetele alkalmával, e folyó 1844~dik év nov, hó E-dik, 13-dik, 
18-dik és 19-dik napjain megkezdette, folytatta és végezte, — 
azon részvételt gerjesztő gondolat követte lépéseit, hogy való- 
szinüleg új példányaival fog találkozhatni azon külvilági és ta- 
lányos lényeknek, mellyeket a hajdankor népei, Phönízek , Görö- 
gök, Rómaiak, mint égből hullott szent köveket (Baetyliákat) 
szent helyeiken őriztetvén, isteni tisztelettel illetlek; — mellye- 
ket a közép századok lefolytán a tudatlan és babonás nép fé- 
lelemmel és visszaborzadva tekintett, és (mint a „t)er t)ern)Ünfd)te 
SSurg^rap' nevezetű elbogeni légvasról tudva van) kisértő s go- 
nosz lelkek idéző bűbájos készítményeinek tartolt ; — mellyeket 
többen az újabb idők tudósai közöl is, mint nem is létezőket, s 
a mesék és álmok országába tartozókat, visszautasíttatni kívántak; 
jelenleg pedig De Lüc, Mayer, Olbers, Laplace, Ho- 
ward és Chladni egymástól elágazó véleményeik után, — a 
tudós világ, majd a hold vulkánai által kilökött bombáknak, vagy 
más bolygó és szétszakadozott égi testek töredékeinek , majd a 
föld legfelsőbb légkörében összeállott anyagok tömegének ki- 
van tartatni. — Azért is ez alázatos jelentést tevő bizottság, 
ismervén az eddig történt számtalan csalódási eseteket, s épen 
hamis példányokból álló gyűjtemények létét is, — a szó- 



ÁRVÁI METEORVAS VIZSGÁLATA. 51 

ban forgó meteor-vaspéldányoknak , mint szeretett hazánk rit- 
ka s csak harmad ízben fedezhetett tulajdonának megvizsgálási 
és határozási körében, nem csak szenvedélyes figyelemmel és 
szorgalommal, de a szükséges ovakodással is kivánt, a mennyi- 
re a kitűzött határidő engedte , foganattal eljárni. 

Elsőben is mi a kérdésben forgó meteor-vasaknak föltalálá- 
sa helyét illeti : a találó Weisz János árvái uradalmi mérnök, 
és beküldő Horváth Alajos árvái fő-orvos urak közléséből 
az tűnik ki, hogy e példányok, és még ezenfölül mintegy ^iO 
fontot nyomó darabok, Árvamegyében a Thurdossín és Szla- 
nicza közt fekvő Magura hegy tövében, az Árva vize által hal- 
mazott kavics- és iszaprétegekben feküdtek, s annálfogva azok 
a legkésőbbi geogiiosticai , vagyis ugy nevezett alluviumi idő- 
szak alá tartozhatnak. — Melly környülményt egyébbiránt a 
bizottság, a példányok meghatározására nézve, épen olly kevés- 
sé tart jellemzőnek, — mint volt egykor a lénártói légvasra néz- 
ve annak helyzete csekély jelentőségű, midőn az, egy juhász 
által, vízforrás kifolyásánál falevelek alatt, fejsze által okozott 
vascsendülés után fedeztetett föl. 

Megemlíthető azonban itt azon észrevétel, hogy minden ed- 
dig ismeretes magyarországi meteor-példányok , ugy a lénártói 
és nagydíviniai , mint a jelenleg kérdés alatt lévők , egyezőleg 
a gácsországi határszél közelében a Kárpát - hegyek magasabb 
ormai közt találtattak; és pedig, a mint Haidinger ur a Hírla- 
pokban folyó év április 17-dikén közié, jelen esetben, további 
bányászati kutatás nyomán , olly nagy mennyiségben, hogy an- 
nak használata , műtani tekintetben is czélozlatik. 

Továbbá midőn külsejökre nézve a jelen példáuyok egyike 
sárga, a másik pedig feketés színnel lévén bevonva, — ezen utol- 
sóbbnak színezetét, a beküldő úr az irlával- Graphit- egyelitett 
rétegnek, mellyben az találtatott, tulajdonítá ; — nem lévén czéla 
a bizottságnak, ezen állításra nézve mostani alkalommal határo- 
zottan felelni, előlegesen csak az iráni kivan észrevételt len- 
ni, hogy közönséges tapasztalat szerint, a kárpáti homok- és 
mészkőképletben , melly P ii s c h geognosticai munkája szerint 
Árvamegyében általában, különösen pedig Sydow szerint Szla- 
nicza vidékén kirekesztőleg uralkodik, — irla előjövetele mind- 
eddig nem volt ismeretes. — Egyébbiránt pedig, csak a külső alak 
szerint és azon fekete anyagi részek után Ítélve, mellyek az 



5S 



ARVAI METEORVAS VIZSGALATA. 



egyik példányban , vas-ércczel egyvelg-esen láthatók, a bizottság 
inkáb hihelőnek tartja azt, hogy az említett iszap-rétegnek, a fe- 
ketés színezete (ha nem mállott kőszén, vagy foszló fekete agyag 
részeitől eredne) inkább vas-, vagy cselélecs ("langanoxydnl) 
hozzájárulása által állott elő. 

Ezen észrevételek után , a bizottság további figyelmét a 
kérdés alatt lévő példányok belső alkotására függesztvén , annak 
közelebbi ismeretéhez , a példányokon fekvő vastag rozsda borí- 
ték miatt, másképpen nem juthatott, mint hogy azoknak elmet- 
szésére, a lapoknak kisimítására, sav és tűz általi futtatására és a 
mennyire az idő rövidsége engedé , vegytani próbatétel végbeví- 
telére is, e bizottság tagait T. Pecz Vilmos Dr. Boor Károly és 
Dr. Nendtvich Károly urakat előlegesen megbizza. 

Melly lépések követköztében a bizottság, — általános vegy- 
tani munkálatát e másodízben kitűzött határnapra sem végezhet- 
vén be , — a példányok vissza rekesztése mellett , alázatos vé- 
lemény adásában következőkre szorítkozik: 

A sötétebb színű példányok azon lapjain, mellyeket T. Pecz 
Vilmos ur leköszörülés után, légsav és tüzedzés által készített, a 
meteor-vasakon ismeretes három és négyszegű widmanstaedten- 
féle vonalak és képlegek nem mutatkoznak ugyan oUy kívehető- 
leg, mint azt Haidinger úr, egy hozzá fölküldött, ugyancsak 
szlaníczai példányra nézve, a fentebb érintett híradásában leírta; — 
mindazáltal ezen lapok is meteor-eredetet bizonyítnak azon fodro- 
zott és köralaku rajzok által, mellyek a bécsi császári gyűjte- 
ményben lévő lenártói darabon ismeretesek, s mellyek itten is, 
ámbár a lapok repedezettek, és hosszas szemzetüek, figyel- 
metes vizsgálat után észrevehetők. — Amint azon fölül az egyik 
darabon kitűnő új törés is mutatja, a szemzeteknek némü jegecz 
forma szerkezete is van. 

Itt következik immár ezen meteorvasdaraboknak T. Pecz 
Vilmos által végrehajtott ásványtani vizsgálata is a-Dr. Boor 
Károly által eszközlött minöleges vegybontása. 



ÁSVÁNYTANI LEIRATA 

AZ 

ÁRVA-MEGYÉBEN TALÁLT METEOR- VASDARABOKNAK 

PETZ VILÜIOS 

Á L T A L 



A vizsgálal vég-ell nekem áladott árvái meteorvasdara-, 
bok egyike, az l. szánni, hossznkás, lapos, sötél zöldes-szürke 
anyaggal bevont darab volt; a IL számn pedig inkább kerekded, 
barna rozsdához (Ocker) hasonlító föliilettel. 

Az átmetszés nlán mind kél darab mélyen megtámadva 
mutatkozott, lígy hogy a kerekded barna darab térimejének (vo- 
lumen) csak kisebb része állott színvasbol. Hogy ezen földes bo- 
ríték luagából a vasból képződött élegülés (oxydatio) által, azt 
annak vegybontása legbiztosabban elhatározhatná; de már abból 
is látni való, hogy (niiként különösen a IL számún lehetett ész- 
revenni) a földes tömegben fémrészek elszórvák, még pedig nem 
világosan körülirt szélekkel, hanem a földes tömeggel összeol- 
vadva s magokon a fémrészeken ismét többé vagy kevésbé ele- 
gek (oxydnm) vonulnak át. 

Az idegennemü vegyületekből csak deléjkovand (Magnet- 
kies) vagy legalább ahoz külső tekintettel igen hasonlító anyag 
mutatkozott; szigorúbb vizsgálatra nem lehetett abból elegendő 
mennyiséget Jiyerni , hanem az azzali hasonlatosságot csak a sa- 
játságos színből és tetemes keménységből lelietett megítélni. 

Az L számú darabnál már puszta szemmel lehetett a földes 
borítékban illy részecskéket észrevenni ; a váglapon vékony borí- 
ték gyanánt mutatkozott az, az elkülönzésí fölületeken a vas egyes 
szemcséi között; a IL számú darabban ugyan illy viszonyok kö- 
zött mutatkozott az, de csak magában a vas tömegében és cse- 
kélyebb mennyiségben mint az I. számúnál. 

Jegeczes (crystallinisch) alakbúi vagy szerkezetből egyik 
darabban sem lehetett valamit észrevenni. A kicsiszolt (poliVt) 
fölületek égetése (Aelzen) semmi )r/V/,7?í7^,v/^/í'r//^^-féle alakokhoz 



54 



ARVAI METEOKVAS VIZSGALATA. 



hasonlót nem mulatott. Az I.számii kétszer ismételt égetésnél min- 
dig csak bádjadt apró szemcsés fölületet tüntetett elő, jóllehet a 
műtétei másodszor olly lassan ment véghez, hogy a fölület csak 
24 óra múlva látszott tetemesen megtámadva. Ali. számúnál igen 
gyöngéd égetés után néhány párhuzamos vonalak, más párhuza- 
mos vonalaktól különböző szegletek alatt átvágva, voltak észreve- 
hetők; de ezek a sav erősebb behatása után mindég elenyésztek, 
s igy kétséges volt váljon a belső szerkezet vagy a köszörülés 
alkalmával a köszörülő eszköz behatása által okoztattak-e ? 

Az I. számú fajsúlya volt 6,827. 

A II. számú fajsúlya pedig 7,580. 

A kemémjséíj : a folpat (Fluszspath) keménységét közelítet- 
te meg s inkább csekélyebb mint nagyobb volt, mert abban va- 
karást ejteni nem lehetett, a szegletek a folpaton ellapultak, s in- 
kább a folpat által lehetett a vas fölületén vakarást eszközölni. 

A törés: mennyire észre lehetett venni, apró szemcsés volt. 

A nytijthalóság : tökéletes. 

Az elválások szabálytalan szögletes különböző nagyságú 
egész V* hüvelyk átmérőjű szemcsékben, darabokban történlek. 

A szín: világos aczélszürke, világosabb mint a rendes aczé- 
é, a sárgának igen csekély nyomával. 



AZ ARVA-ME6YEBEN TALÁLT METEORVAS 

MINÖLEGES VEGYBONTÁSA, 

VÉGREHAJTVA 
Dr. BOOR K.ÁROL.Y 

ÁLTAL. 



Miulán az árvái szín vas minöleges vegybonlását *} végre- 
hajtottam, e munkálat eredményét azon jelentéssel teszem közzé, 
hogy a Dr. Nendtvich úr e tárgyróli vizsgálalais legközelebb 
elvárandó, s én is részemről mihelyt lehetséges leend, a meny- 
nyileges vegybontást is végrehajtandom és közzé teendem. 

A vegybontás végett nekem átadatott darab a P e c z tír tudósítá- 
sában II. szám alatt volt fölhozva. Mi ennek természettani saját- 
ságait illeti, az emiitettekhez még azt tartom csatolandónak, hogy 
a szinvason magán sok keskeny, fekete szinü repedések valószí- 
nűleg elöpostái a lassankénti élegülésnek, vonultak keresztül. 
Ezen repedésekben, mellyek miként mondám fekete s meglehe- 
tős szilárd összeállásu anyag vékony rétegével voltak betöltve, 
vaséleg-élecs (Eisenoxyd-oxydul) volt, miként a külboriték azon 
részében is, melly a vas színrészéhez legközelebb feküdt. Több 
rendbeli kisérlelek daczára, melly ékkel a vasat savak által akar- 
tam megtisztilani, nem sikerült azt vegybontás által a külső föl- 
des boritékától egészen megszabadítani; miként a föleresztett sav 
is, a finom repedésekben létező fekete anyagra különös föloldó 
hatás nélkül maradt. 



*) E munkában leginkább Berzelius jeles munkálatai a meteorvasról, mely- 
lyek a Poggendorf „Armalen derPhysik undChemie" czimü folyóira- 
tában közölvék, szolgállak nekem előkép gyanánt. 



56 ^'^ ÁRVAMEGYEI íiETEORVAS 



A. Kísérletek száraz úton. 

1) Az árvái színvas az olvasztócsö (Löthrohr) elöli eg-y 
széndarabon meglüzesítve alig terjeszt el észrevehető kénes sav- 
szagot; megfúvatván fölülete kékes-szürke fémszínt ölt magára 
s egyébbiránt változatlan marad. Szálladékot (Anflug) egyátalában 
nem leheléit észrevenni. Ha az olvasztócsö erős lángja hirtelen 
érinté a vas valamelly sima fölületét, egy a vasból kiömlő kék 
lángot nyilván észre lehetett venni. Az árvái vas egyébbiránt a 
legélénkebb olvasztócsői láng után is igen kemény s meglehetős 
merevény (spröde) maradt. 

2) A térdformán meghajtott üvegcsőben a szóbani fém áta- 
lában úgy viselte magát, mint a széndarabon, csakhogy itten cse- 
kély mennyiségű s még savas ellenhalású víz gyülekezeti össze^ 
valószín üleg a vas finom erein és repedésein átvonuló vaséleg- 
élecsből. Az árvái színvas több darabjainak egymás után követ- 
kező olvasztócsöveli megtüzesitése alkalmával azonban, csak 
egyetlen egy kisérlelnél fejlődött ki nyilvános retekszag. Ez al- 
kalommal az üvegcső belsejében, az olvasztócsöveli élénk lüze- 
sitésnél, igen csekély sárga, s a világosság felé tartatva vörös- 
be vonuló szálladékot leheléit nyerni, mellyel csak igen erős izzó 
tűznél lehetett szállékonnyá tenni s helyéből kimozdítani. Ezen 
jelenetek azonban, miként már említetett, csak egyetlen egy ki^ 
seriéinél mutatkoztak; a többi négy vagy öt, lérdformán meg- 
hajtott üvegcsőben telt izzási kisérleleknél, leheteti ugyan min- 
dig csekély kozmás megégett zsírhoz hasonló szagol észrevenni, 
de reteny (Selen) szagot egyátalában nem. 

3) Erenycsípesz (Plalinzange) között az árvái színvas a 
legerősebb tíizben is tökéletesen olvadatlan maradt, még az or- 
mokon is. 

B. Kísérletek nedves úton. 

1,51 grammé árvái színvas (nagyobb mennyiséggel a mi- 
nöleges vegybontáshoz nem rendelkezhettem czélszerűn a nélkül, 
hogyanekem átadott darabok nagyon szél ne zúzassanak} mint- 
egy 60° C. hévmérséklelben 12 óráig szárítatván, sósavban föl- 
oldatott, még pedig úgy, hogy az oldás vége felé a hévmérsék- 



MINÜLEGES VEÜYÍJOMASA. 57 

lelet 100 " C. fokra leheléit fülmagasztalni. KezdelLen a szesz- 
kifejlödés lassú volt, de azután serényebbé lön. csak ekkor kép- 
ződött azon kénsavas rézélegoldalban . inellybe az elébb meg- 
mosott s az oldásnál kifejlődött szesz vezettetett, valami kis 
mennyiségű rézkéneg. Az árvái vasra öntött sósav egy pillanat 
alatt sárga színűvé lett,melly később zöldessé változott. A fém- 
ből kezdetben fekete darabok váltak le az oldás alatt, mellyek 
szétporultak, és fehér ezüslfényű fémlemezecskék, mellyek ama- 
zokkal együtt oldhallanok voltak a sósavban. Az oldás alatt ki- 
fejlődő könenyszesz (Wasserstoífgas) kezdetben szinte szagtalan 
volt , később mindazáltal előállott a szénenytartalmii vas sósav- 
bani föloldását mindenkor kisérö szag, mi a föloldásnál támadó 
kön-szénegegyleeknek (Kohlenwasserstoffverbindung) tulaj- 
donítandó. Az eredetileg egészen tiszta üvegnek belső fölülete, 
mellyben a szesz lepárolt vízben mosatott meg. valóban ollyan is 
volt , mint ha olajjal lett volna bevonva , ügy hogy a víz arról 
nyilván karikákban (ugy nevezett szemekben) vált le. Az árvát 
vas fönebb említett mennyiségének mintegy 3 óra kellett, míg ai 
a sósavban föloldatott , 0,06 gr. sullyu mennyiség maradván ol- 
datlam'il. 

a) Az olvasztó-készület középső üvegében létező víz, melly 
a kifejlődő könenyszesz megmosására rendeltetett, a képződött 
szállékony könszéneg szagát áriilá el : s a következő kémsze- 
rekkel hozatván érintkezésbe, imez ellenhatásokat miitatá: 

l)Könlegeg tartalmú légsavas ezüstéleggel csak fölmelegítés 
után kapott kissé barnába vegyülő színt. 

2) Eczetsavas óloméleggel és eczetsavval megsavítva, nem 
képezett csapadékot. 

3) Könkéneges könlegeg (SchwefehvasserstoíF-Ammoniak) 
24 óra múlva néhány igen apró vöröses-sárgás pelyheket ered- 
ményezett , mellyek égető könlegegben elenyészlek. 

4) A kénes sav (Schwefelige Saure) igen csekély mennyi- 
ségű porképü csapadékot s néhány igen apró vöröses-sárgás 
pelyhet adott, 24 óra lefolyta után. 

5) A highalvag-olvadék (Quecksilberchloridlösung) nem 
képezett csapadékot. 

6) A tömény kénsav és tömény légsav sem csapadékot sem 
színezetet nem eredményezett. 



5g AZ ÁRVAMEGYEI METEORVAS 

b) Az árvái vas sósavas oldata , az oldatlan maradéktól el- 
választatott s ez utolsó további veg-ybontás végeit előlegesen fél- 
retélefett. A szűrőn át elválasztott folyadék pedig egy porczellán 
csészében fölmelegítetett s légsavval élegitetett — mikor is tiszta 
átlátszó maradt, — azután pedig poros szárazságig elgőzöltetett. 
Itt egy zavaró körülmény által megakadályoztattam a kovasav 
netaláni elválása észrevehetésében , minélfogva e tekintetben 
majd a mennyileges vegybontásnál kell figyelemmel lenni. Az el- 
gözöltetés után sósavtarlalmu vízben oldatott föl s a sósav túl- 
nyomó mennyisége annyira elgőzöltetett, hogy az oldat többé 
csak igen kevéssé volt savas ellenhatásu, mikor is aztán 

c) 18 óra hosszáig könkéneg (SchwefelwasserstoíT) vezet- 
tetett rajta keresztül. Ezen idő alatt a folyadékban nem csekély 
mennyiségű sötét-sárga csapadék képződött. Miután akönkéneg- 
tartalmu folyadék egy porczellán csészében mérsékelten fölmele- 
gítetett, a tökéletesen kivált csapadék egész mennyisége egy 
szűrön át elválasztatott s jól kifőtt, meleg, lepárolt vízzel meg- 
mosatott. 

d) A b) alatti csapadékból leszűrt folyadék felényire elgő- 
zöltetett, azután légsavval élegitetett, ekkor pedig a vas, nehogy 
az a további vizsgálatnál alkalmatlan legyen, eczetsavas szikéleg- 
gel forró melegben lecsapatott s a szűrőn összegyüjletett. 

e) A vasélegröl leszűrt folyadék, a mosóvízzel együtt 
felényire elgőzöltetett; azután pedig sárga könlegkéneggel 
(Schwefel-Ammoniak) vegyítetett,mire nagy mennyiségid kékes 
fekete csapadék támadt. Ez 48 óráig a lecsapató szerrel érintke- 
zésben maradt. A kénfémek (Scbv^^efelmetalle) ekkor a rajtok 
lévő tiszta sárga folyadékkal együtt, a könlegeg s túlnyomó 
mennyiségű könlegegkéneg elűzéséig fölmelegítetlek, átszűretvén 
pedig a szűrőn forró , jól kifőtt vízzel kiédesítettek. 

f) A kénfémekről leszűrt folyadéknak megsavítása után , a 
sósav elszállásáig főzetett az, s azután átszűretett. Ezen folyadék 
egy része égető könlegeggel vegyíletvén, az első esetben épen 
semmi , a másikban fölötte csekély csapadék képződött. A har- 
madik része mindazáltal égető könlegeggel svilsavas szikéleggel 
(Phosphorsaures Nátron) lecsapatván, tetemes mennyiségű, nagy- 
pelyhü csapadékot képezett, melly kevertetvén részletesen kis 
mértékben jegeczképüvé lett. Ezen csapadék égetés után szinte 
feketének mutatkozott; légsavban föloldatván, az oldat sárgás 



MmÖLEüES VEGYBOJNTASA. J^ 

szinü volt, mellyböl az égető könlegeg fehér térimés testet csa- 
polt le. Könlegkéneg állal a' légsavas oldatból sölét-zöld csa- 
padék ülepedett le, melly szénsavas könlegegben oldliatlan volt, 
s mellyböl húzamosb idő múlva az edény fenekére fehér színű lest 
vált ki. Az izzó tűznek kitelt zöld csapadékban sok szikéleggel 
sem lehetett érenylemezen a cseleny nyomára akadni. Imitt amott 
a vele izzóiűznek kilelt szikéleg sárgás lelt s apró fémpikke- 
lyecskék voltak benne , mellyek iszapolás állal jobban szembe- 
tüntenek. Ezek szerint azt hiszem, hogy ezen csapadékot főleg 
vilsavas álélegnek (Phosphorsanres ]\ickeloxyd) vilsavas könle- 
geg-keseréleggel vegyítve lehet tekinteni. *) 

g) Az e) alatt nyert kénfémek vizsgálata. Ezek egy 
része a kénfémek elszállásaig égetletett , mire a sölét-zöld színű 
maradék kevés király vízben tökéletesen föloldatott. Ezen oldalból 
már az alany (Nickel) túlnyomó mennyiségű égető haméleg- 
lúffgal főzetve , mint sárgás-zöld csapadék veretett le. De ezen 
álélegcsapadékban kékéleg (Cobaltoxyd) is volt , mivel az póris- 
sal egyedül, úgyszinte pórissal és ónnal az olvasztócső elölt ki- 
tünő!egCschmalle) kék gyöngyöket adott. 

Másik része a' kénfémeknek szénsavas könlegeggel pálila- 
lott húzamosb ideig, de illy móddal nem lehetett azokból kénfé- 
met kivenni. Harmadik része a' kénfémeknek eczetsavval kezel- 
tetett, az átszűrt és elgőzölt folyadék sok szikéleggel megolvasz- 
tatván, legkisebb nyomát sem mntatá a cselenynek. Ezen az 
úton mindazáltal valami csekély mennyiségű alany, kékeny és 
kesreny vonatott ki ; mert a' kénfémeknek elgözölt eczetsavas 
vonatával megolvasztott szikéleg vöröses-sárgás színű lett s fém- 
pikkelyecskék is voltak benne észrevehetők. Vízben ezen szik- 
éleg nem oldatott föl tökéletesen , s az oldatban számtalan apró, 
fehér , igen könnyű teslecskék úszkáltak , mellyek egy csép só- 
sav hozzáadása után azonnal elenyésztek. 

h) A c) alatti könkéneg átvezetése által nyert csapadék meg- 
szárítatván sötét-sárga színű volt. Ezen csapadék egy része szén- 
savas szikéleggel üvegcsőben megtüzesíletvén , nem képezett 
szálladékot (Anflug) ; széndarabon az olvasztócső előtt nem le- 
hetett mirenyszagot észrevenni. Másik része a kéncsapadéknak 



■••) Nem valósziuüilen , hogy valami csekély mennyiségű vilsavas vaséleg 
is lehetett hozzá vegyítve. 



60 



AZ ÁRVAMEGYEI METEORVAS 



erős égető könlegeggel kezelletetl ; a sárgás szinü folyadék ál- 
szüretvén, s egy óraüvegen elgözöltetvén , mintegy 1 — 2 mil- 
ligrammé barnás-vörös maradékot hagyott hátra, melly szénsavas 
szikéleggel az olvasztocső elölt széndarabon nem ngyan mireny- 
szagot, hanem sajátlagos pézsmanemü illalotl fejtett ki. Az itt al- 
kalmazott s színitési tűznek (Reduclions-Feuer) kitelt szikéleg- 
ben , szinte fém nyomaira lehetett találni, melly achat mozsárban, 
annak falaihoz fehér fémszínnel ragadt. Az égető könlegeggel 
kivont kéncsapadék, miután megszárítalolt, perczellán tégelyben 
égettetett el , az igen csekély mennyiségű sárgás-barna maradé- 
ka pedig szénsavas szikéleggel vegyílelelt s az olvasztócső elölt 
széndarabon színiteteti, melly alkalommal az iszapolás után az 
achat mozsárban néhány apró sárgás-vörös fémpikkelyecskék 
maradlak vissza. 

i) A d) alatt lecsapolt vaséleg vizsgálata. Ennek 
egy részére sóskasav öntetett, melly azt igen csekély mennyi- 
ségű kén-sárga poron kivül, egészen föloldotta. Ezen maradék 
az izzásnál barnás vörös sziníí leli s a további vizsgálatnál ügy 
viselte magái mint a vilsavas vaséleg. Másik része a vasélegnek 
sósavban oldatott föl s az oldal kénsavas szikéleggel vegyiletett, 
mire semmi csapadék sem képződött. Harmadik része a vaséleg- 
nek salétrommal összeolvaszlatván, s a vegyület vízzel kivonatván 
és légsavval megsavi látván s ezután légsavas óloméleggel vegyí- 
tetvén , igen csekély fehér csapadékot adott. Negyedik része a 
szóbani vasélegnek égető hamélegoldaltal főzefell, a kétszer át- 
szűrt folyadék nyilván vöröses szint mn latolt, melly lepároll viz- 
zeli bővebb fölereszlés után sem enyészett el Ezen égvényes fo- 
lyadékból a könlegeg sem hidegben sem fölnielegítés melleit leg- 
kisebbet sem csapolt le, ellen])en az égető könlegeg, halvkönle- 
geg-keseréleggel (Chlor-ammon-magnesium) csekély ugyan, de 
mégis nyilvános csapadékot adott. Ecsetsavas óloméieg s légsa- 
vas ezüstéleggel is lehetett az ismeretes módon, a vilsav jólehet 
csekély tartalmát bebizonyítani. Ónhalvacs (Zinnchlorür) ellen- 
ben, a légsavval megsavilotl égető hamélegfolyadékban több na- 
pok múlva sem képezett csapadékot. — Honnan eredhetett a vas- 
éleggel főtt hamélegoldatnak vöröses szine, arról nem vagyok ké- 
pes magamnak lökélelesen számol adni , jóllehel néhány kísér- 
letet lettem, hogy ezen vöröses színezet okát kipuhatolhassam. Név- 
szerint pedig könkéneggel (SchwefehvassersloíT) és könlegkén- 



HliXÖLEGES VEÜYBONTÁS\ Öl 

éggel (Schwefelammoniiim) egy óra múlva sem kaptani csapadé- 
kot a vörös szinü folyadékból. Adolt ugyan ezen folyadék ég vé- 
nyes állapotban szárazra elgőzöltetvén valamelly szürkés port, 
melly ott, hol a porczellán csészéhez ragadva maradt s erösebben 
megtüzesítetett kék-viola szint öltött magára; az olvasztócsö előtt 
mindazáltal szikéleggel vegyitetve, sem nyilvános színezetet, sem 
fémszinitést nem lehetett észrevenni. Amennyileges vegybontás- 
nál, ha netalán ott is mulatkozandik az emiitett színezet , alkalmat 
veendek magamnak, az ide vágó kísérleteket, mellyek most a vas- 
éleg nagyobb mennyiségének hiányánál fogva nem üthettek ki 
jellemzően *) lehető tökéletesen kiegészíteni. 

k) Az árvái meteorvas azon részének, melly a só- 
savbani föloldásnál maradt hátra, vizsgálata. Ez szári- 
tolt állapotban barnás szürke szinü volt s a király vízben melegség 
alkalmazása mellett tökéletesen föloldatott. A kevéssé savas ol- 
dattal tett egyik kísérletnél a könkéneg csapadékot képezett, melly 
megszáritatván barnás-sárga szinü volt, s mellynek további vizs- 
gálatát az igen csekély mennyiségnél fogva, itt nem lehetett 
végre hajtani. A savas oldat erre égető könlegeggel közönyösi- 
tetett (neutralisirt) s könlegkéneggel lecsapatott, a túlnyomó meny- 
nyiségü könlegkéneg elgőzöltetett s a folyadék a kénfémektöl 
szűrő által elválasztatott. 

1) A szűrőn átment, még opalizáló folyadék sósavval meg- 
savitatván fölmelegítetvén, üjra átszüretvén s most égető könle- 
geggel tültelitetvén, sóskasavas könlegeg által csekély zavarodás 
képződött benne; égető könlegeg azonban vilsavas szikéleggel 
lűnemű jegeczes s pelyhekkel vegyített csapadékot képezett, 
melly megszáritatván igen csekély mennyiséget tett. Az apró je- 
geczek megszáritatván gyöngyház fényességüek, sárgás színű- 
ek voltak, kissé szivárványoztak (irisirten) izzás által megfeke- 
tedtek, s ezen fekete maradványuk szikéleggel érenylemezen 
az olvasztócsö előtt cseleny nyomait mutatá , s a velők izzásnak 
kitett szikélegben miután a fölolvasztatott, apró pelyhecskék úsz- 
káhak, mellyek igen valószínűleg keserélegből állottak s egy csepp 
légsav hozzáadására azonnal elenyésztek. 



*) Véleményem szerint lalán elszaporázás volna, az ittlapaszlalt s nem elég- 
séges kisérlelekkel kövelelt vöröses szinezeiet a fesleny (Chrom) 
tarlalonmak tulajdonítani. 



62 AZ ÁRVAMEGYEI METEORVAS 

Harmadik része az imént emiitett, jól kifőzött folyadéknak 
égető könlegeggel s mészlialvaggal (chlorcalcium) vegyitetvén, 
egy bedugaszolt üvegbeni huzamos állás után, nagy pelyhü csapa- 
dékot adott, melly nem egészen fehér, hanem kissé sárgás szinü 
volt. Ezen csapadék izzásnak tétetvén ki s légsavban föloldatván 
a meglehetős savas folyadékhoz légsavas óloméleg adatott, mire 
fehér, pornemü csapadék képződött. Ugyan ezen oldat könleg— 
kéneggel sötét-zöld, pelyhes csapadékot adott, melly sem tiszta, 
sem szénsavas könlegegben föl nem oldathatott, s vaskénegnek 
(Schvs^efeleisen) mutatkozott. 

m) Az árvái szinvas sósavbóli maradékából nyert 
kén fémek vizgálata. Ezek szine a szárítás után ollyan 
volt mint a vasélegvizegyé (Eysenoxydhydrat). Miután égettettek 
s választó vizben föloldattak, égető könlegeggel szigorúan közö- 
nyösiteltek, azután pedig a vas ezen oldatból gyantársavas kön- 
legeggel (bernsteinsaures Ammóniák) lecsapatott. Az ekként nyert 
gyantársavas vaséleg aránylag igen csekély mennyiségű volt. Le- 
szüretvén a folyadék a csapadékról, könlegeggel vegyitetett, mi- 
re nem nyert kékes színezetet. Égető haméleggel nem lehetett 
áléleget (Nickeloxyd) lecsapatni ''^). A mind e mellett zöldes szi- 
nü folyadék ezután ismét légsavval megsavitatolt s szárazig el- 
gözöltetett. Ezek szerint a folyadékban az elgözöltetés alatt ham- 
halvag és légsavas haméleg volt. Miután a sótömeg szinte szára- 
zig elgőzöltetelt, a külső széle zöldesnek mutatkozott, míg a kö- 
zéppont, hol az a lámpa tüze által inkább fölmelegitetett , nagyon 
sárga szinü volt. Ezen elgőzölt sótömeg vizzel leöntetvén; igen 
csekély mennyiségű vöröses por **) visszamaradása közben, 
bor-sárga folyadékká olvadt föl. Ezen folyadék könkénegvizzel 
eleinte csak sötétebb színezetet, azután pedig csekély sárgás pely- 
hes csapadékot képezett; könlegkéneggel sötét- szöld szint, 
főzésnél sötét-zöld csapadékot adott, melly szénsavas könlegeg- 
ben kissé fölolvadni látszott ; mészhalvaggal és ónhalvaccsal (Zinn- 
chlorür) nem képezett csapadékot; cserellel (Gerbstoíf) nem 



■•■'■) Nagyon lehetséges azonban, liogy mind a mellett itt is volt jelen áléleg 
de a vaséleggel egyszersmind mint gyantársavas áléleg lecsapatolt. A 
gyantársavas vaséleg csapadék mindazállal alanyra nem vizsgáltatott. 

**) Ezen maradék sem porissal, semvilsavasszik-künlegéleggel nem képezett 
az olvasztócsö előtt valami színezetet a gyöngyökben, talán mivel igen 
csekély monnyiségíi volt: mindazállal vaséleg lehetett az. 



MINÖLEGES VEGYBONTÁSA. 63 



kapott színezetet ; ham-vas-kékegg-el (Kálium eiseiicyanür) a fo- 
lyadék sárgás-zöld szint kapott a nélkül hogy csapadék képződött 
volna. Ezen kísérletek, mellyeket a folyadék elégtelen mennyisé- 
génél fogva nem lehetett folytatni, valószínűvé látszottak 
előttem tenni azt, hogy ezen színezet oka itten festeny volt. 

Hogy bizonyos legyek avílanyésfes ténynek az árvái szin- 
vasbani jelenlétéről, a vasnak külső feketés-barna élegborítéká- 
ból, mellyben még sok fémrészecskék találtattak, hozzáadólag mint- 
egy 3 gramme-ot szénsavas haméleggel, szénsavas szikéleggel s 
valami kis salétrommal a szokott arányban vegyitettem, s éreny- 
tégelyben % -ed óráig erős izzó tűznek tettem ki. Olvadás után 
a tömeg a tégely falain imitt amott kékes-zöld szinü volt a cselsa- 
vas égvénytől (mangansaurer alcali). Az igen összeolvadt tö- 
meg forró vizzel kezeltetett , s róla világos-sárga szinü folyadék 
szüretett le. Mivel itt azt hittem, hogy a festeny okozta ezen szint 
a folyadék egy részénél a Vauquelin-féle választó modort al- 
kalmazám (Berzelius B. 2. 1. 331. 5. Aufl.). És valóban feketés- 
zöld csapadékot nyertem, melly megszáritatván szürkés-fekete 
szinü lett. Az olvasztócső előtt ezen csapadék pórissal az élegü- 
lési tűzben sárga, a meghűlés után színtelen gyöngyöket adott : 
a szinitési tűzben ezen gyöngyök inkább zöldes szinűek lettek. 
A pórissali ellenhatáshoz egészen hasonló volt a sal microcos- 
micussali ellenhatás, csak hogy a szinitési tűzben kezelt gyöngy a 
meghűlés után is zöldes maradt. Salétrommal megérintetvén ezen 
gyöngy zöldes szinét vörösessé változtatta, ellenben ónnal kezel- 
tetvén a gyöngy az izzásban színtelen lett, meghűlvén pedig bar- 
nás-zöld. Ezen kísérletekből nyilván kiviláglik hogy itten, a Vau- 
quelin-féle modor által kiválasztott fém, vas volt, melly a szénsa- 
vas égvények és salétrommali izzás daczára is a vilsavhoz kötve 
maradt, s miután az izzott sótömeg vizzel kivonatott , az oldatba 
mint vilsavas vaséleg ment által. Azt egyébbiránt nem akarom ál- 
lítani, hogy valamelly más , a kesrenycsoportba tartozó fémnek 
minden nyomdokától ment lett légyen. A Vauquelin-féle vá- 
lasztó modornál fémcsapadékról leszűrt folyadékban a vilsav 
jelenléte halvkönlegeg- keseréleggel , légsavas ezüstéleg- 
gel és légsavas óloméleggel nyilván bebizonyitathatott. Meg 
kell még jegyeznem, hogy az izzított árvái vaséleg bo- 
rítékban a kénnek vagy kénsavnak csak legkisebb nyomára 
sem lehetett találni. 



64 



AZ ÁRVAMEGYEI METEORVAS 



Minthogy még mindég azon véleményben voltam, hogy a fes- 
teny jelenléte az árvái meteorvasban kétségtelenné tétethetik, elő- 
vettem mintegy 2 gramme-nyi mennyiséget az ásvány külső 
élegborítékából , és felkénsavas hamélegben föloldottam. A viz, 
mellyben a föloldott anyag kifözetett, eczetsavval megsavitatván, 
sem eczetsavs óloméleg sem légsavas, higéleccsel nem muta- 
tott fesleny ellenhatást. A vizzel kifőtt föloldott anyagnak old- 
hatlan része az olvasztócső előtt főleg vílsavas könlegeg-szík- 
éleggel vizsgáltatott. Miután a gyöngy ezzel meglehetősen te- 
lítve volt, mind az élegülési mind a szinitési tűzben sáfrány-sár- 
ga szinü üvegeket adott, mig forrók voltak. Meghűlvén pedig a 
szin zöldre változott, melly színezet a tökéletes kihűlésnél vilá- 
gossab lett ugyan, de el nem enyészett s kivált a szinitési láng- 
ban képződött, állandóbbnak mutatkozott. A vilsavas só gyöngye 
szinitési lángban ónnal megolvasztatván itt is zöldes-barna lett. 

Az árvái szinsav széneny tartalmára különös kísérletet nem 
lettem s nem is tehettem; egyébbiránt a sósavbani föloldásnál elő- 
adott jelenségeknél fogva alig kétkedhetni, hogy ezen elem is je- 
len volt benne. 

Ezek szerint az előre bocsátott minőleges vegybontásból, kö- 
vetkező mellék alkatrészei tűnnek ki az árvában talált meteor- 
vasnak: alany, kén, vilany, igen kevés réz, kékeny és 
kesreny, azután szén, az ón nyomdokai s végre, ha t. i. az ol- 
vasztó cső előtt csak egyszer mutatkozott jelenetet egészen el- 
hanyagolni nem akarjuk, a re tény nyomai is. A vizsgálat folya- 
mata alatt talált viz és a vasélegélecs a meteorvason keresz- 
lülkasul vonuló finom repedékekhez tartozik ; miként hajlandó 
vagyok a mész nyomait is nem magának a vas anyagának, ha- 
nem az ebez tapadt külső élegborítéknak tulajdonítani. 



TUDÓSÍTÁS 

A SOPRON-MEGYÉBEN IVÁN HELYSÉGE KÖRÜL 1841, 
AUGUSTUS 10-KÉN HULLOTT KŐESŐRŐL 

KÖZLI 

i>r. iie:mi>tvic;h hlároi^v. 



A királyi mag-yar természettudományi társulat 18íl-tlik évi 
november 9-kén tartott ülésében, az Iván helysége körül hullott 
gyanitólagos meteorkő vekre vonatkozó hivatalos iromány olvas- 
tatott, mellyhez az emiitett kövekkel megtöltött bádogszelencze 
is volt csatolva. Minthogy már ezen kövek, természetöket s va- 
lószinüleges eredetöket illetőleg, különböző véleményekre s tu- 
dományos vitatkozásokra szolgáltattak alkalmat : a társulat engem 
bizott meg, hogy azokat alkatrészeikre nézve vegybontás alá ves- 
sem, s természeti sajátságaik s eredetök felől véleményt adjak. 
Minthogy már néhány nap előtt föladatomat végrehajtottam: mű- 
ködéseim s ősszehasonlitó vizsgálataim eredményét van szeren- 
csém jelenleg a tekintetes társulat elibe terjeszteni. 

Az első kimeritő tudósítást ezen nevezetes természeti ese- 
ményről Báró Reíchenbach közlötte az irodalmi világgal a 
bécsi újságban; ezen tudósítás néhány nappal később azaugspur- 
gi közönséges üjság S93 és 294-dik számú mellékleteiben ismét 
megjelent, de több adalékokkal s a történt eseményrőli nézeteinek 
részletesb fejtegetésével. 

5 



66 AZ IVÁNI KŐESŐRŐL. 

B. Reichenbach legelső is volt a természetvizsgálók kö- 
zött, ki a tudósítás vétele után az esemény színhelyét megláto- 
gatta, hogy annak igazsága s valódisága felöl meggyőződjék, s 
magának az eseményt megelőző és követő körülményekről köz- 
vetlen tudomást szerezzen. Az ö indítványára az esemény illetöle- 
ges tanúi is hivatalosan kihallgattattak s vallomásaik hivatalosan 
jegyzőkönyvbe iktattattak. Ezen jegyzőkönyv hivatalos másola- 
ta, néhány sopron-megyei tisztviselő aláírásával hitelesítetve, 
a magyar tudós társaságnak küldetett által, s ettől a kir. magyar 
természettudományi társulattal közöltetett. Ezen tudósításban, mi- 
ként a B. Reichenbach által a bécsi újságban közlöttben is, az 
esemény ideje az IS'll-dik év august. 10-kének estveli 9-10 
órájára tétetik. Ezen nap reggele, miként a jegyzőkönyv mondja, 
csendes és derült volt. Dél felé felhők torlódtak össze, délután pe- 
dig 4-5 óra közben szelek támadtak, mellyek lassanként zivatar- 
rá és forgószéllé fajultak el, mire élénk menydörgések és villám- 
lások közben nagy eső következett, melly estveli 8 óráig tartott. 
Ekkor újra tökéletes csend állott be, melly majd nem 10 óráig 
tartott, mire véletlenül egy rövid záporesővel az említett kőeső 
következett. 

így hangzik a septemberben jegyzőkönyvbe vett tudósítás. 
Legnevezetesebb tanúi ezen nevezetes természeti eseménynek egy 
csősz és egy csikós. Ezen tudósítással némileg ellenkezik a 
lövői papnak Tataynak Dr. Schedel Ferenczhez, a magyar tu- 
dós társaság titoknokához augustus 18-káról kelt irata, mellyben 
az állitatik, hogy az emiitett kövek , forró délelőtt menvén előre, 
estve 9-10 óra között majdnem orkánhoz hasonló szélvész után 
villám s menydörgések között eslek, a nélkül hogy valami kárt 
okoztak volna. 

B. Reichenbach állitása szerint, ki az esemény színhelyét 
legszigorúbban megvizsgálta, az emiitett kőeső mintegy 3 négy- 
szög mérlföldön terjedt el. A kövecskék ezen vidéken oUy sűrű- 
en lepték el a földet, különösen Iván körül, melly az esemény köz- 
pontja gyanánt tekintendő, hogy Reichenbach állítása szerint 
egy a hüvelyknyi térre két darabkát lehet fölvenni, s hogy azo- 
kat a hivatalos tudósítás és Talay állitása szerint véka számra le- 
hetett volna összeszedni. Azt is megjegyzi Reichenbach, hogy 
az emiitett kövek a gödrögben a keleti oldalon, a sánczoknál el- 
ellenben a nyugoti lejtőn nagyobb mennyiségben voltak összetör^ 



AZIVÁNI KüESÖRÓL. 67 

lódva, mi szembeszököleg azt tanúsítja , hogy a kövek haránt 
irányban nyugolról kelet felé hullhalfak le. Esésök nyomait a tu- 
dósítások szerint a mezei növényeken is nyilván észre lehetett 
venni, mert azok levelei sajátságosan voltak megszaggatva, át- 
liggatva s foltokkal jelölve. 

Az iváni vidék földét Reichenbach úgy írja le , mini finom 
fehéres fövényét, melly hellyel hellyel agyaggal van vegyítve s 
csak ott sötét szinii, hol a mivelés által televénnyé (humus) vál- 
tozott át. A legszorgalmasabb vizsgálat után sem volt képes ha- 
sonló kerekded kövecseket találni a földben, mellynek fölszinét 
oUy sürüen lepek el. 

Egyébbiránt Iván egy terjedelmes, elláthalatlan térségen fek- 
szik 2V2 mértföldnyire a Fertő tava által képezel Hanságtól, s rop- 
pant kiterjedésű legelökkel bír. 

A kövek természetrajzi (physiographiai) sajátságai. 

A kövecskék nagysága igen különböző ; a legapróbbak 
azok közöl , mellyek vizsgálataim tárgyai valának köles-szem, a 
legnagyobbak pedig mogyoró nagyságúak voltak, ezeknek egyi- 
ke 13, 5 szemért nyomott. 

Szinte különböznek egymástól a külső alakra nézve is, mert 
míg nagyobb részök tekeképű emelkedettségekkel s mélyedések- 
kel ellátott, némellyek közülök szögletesek s egyenetlen fölülelö 
kön nagyobb dudorodásokal s gödröcskéket mutatnak. 

Külső szinök jobbadán feketés-barna, imitt amott csillámló 
fölülettel, gyakran szappannemü, sárgás zsiros agyaggal környez- 
ve ; némellyek szine ellenben rozsda-sárga (Ockergelb) földes fö- 
lülettel. A feketés-barna fölülelüek szétdörgölve sötét vas-fekete 
port adtak, melly szín a rozsda-sárga borílékuaknál sárgás-barná- 
ba ment állal. 

A belső szerkezet a nagyobb résznél összközeplő héjas (con- 
centrisch-schalig) valamivel keményebb bélczével (nucleus), melly- 
röl az említett héjak könnyen elválaszthatók. Az összközeplő le- 
mezek majd vastagabb majd vékonyabb levelekben állottak egy- 
másra rétegezve. Voltak mindazáltal oUyanok is, mellyeknél a 
nyilvános Összközeplő-héjas szerkezet hiányzott, laza földes töret- 
tel (fraclura). — A törlap (Bruchfláche) a nagyobb résznél föl- 
des, egyenetlen és laza, álalánosan feketés-barna szinü, számla- 



68 AZ IVÁNI KŐESŐRŐL. 

lan kisebb nagyobb, a behintett vascsillámtól eredő, érczfényü 
pontokkal. Némellyeknél csak a boríték rozsda-sárga szinü, mások- 
nál ellenben az egész tömeg át van attól hatva, úgy hogy egész 
a bélczeig rozsda-sárgának látszanak. Többeknél mind a fölületen, 
mind a benső tömegben egyes kovaszemcséket találtam benőve, 
mellyek valószínűleg képzödésök alkalmával vétettek föl az őket 
környező anyagból. 

Vízbe tétetvén hirtelen tele szívják magokat, s benne egy 
idő múlva meglágyulnak, mikor is aztán az ujak között nagyobb 
részint szétmorzsolhatok. Azonban találtatnak köztök olly szemek 
is, mellyeket, ha húzamosb ideig áztak is a vizben, nem lehet az 
ujak között szélmorzsolni. A légkör nedvét is nem kevesebb kí- 
váncsisággal vonják magokba. 

Fajsulyokat 2,557-nek találtam. 

Alkatrészeik vegytani vizsgálata végett, a többiek közöl 20 
feketés-barna szinü darabot választottam ki, mint ollyakat, mely- 
lyeknézeteím szerint eredetiségök jellemeit legjobban megtartották, 
s külső befolyások által legkevésbé változtak. — Hogy a hoz- 
zájok tapadó agyagtól megszabadítsam, egy ideig lepárolt vízben 
áztattam, mi által könnyen le lehetett azt öblíteni. Ekkor újra meg- 
szárítván őket, átalános súlyokat határoztam meg; összesen 58,60 
szemért nyomtak ; vegytani vizsgálat alá vettetvén pedig, követ- 
kező alkatrészeket adának eredményül : 



58,60 


100 részben 


Víz 6,93 — 


11,83 


Vaséleg 11,46 — 


19,54 


Agyagfölg 6,97 - 


11,89 


Szénsavas mészföld 1,26 — 


2,15 


Kovaföld 25,42 — 


43,38 


Cseléleg 5,88 — 


10,03 


sav keseréleg, vílsav és veszteség 1,18 



100,00. 

Az egyes alkatrészek tehát, mint a vegybonlás mutatja, semmi 
vegyaránytani viszonyban nem állanak egymáshoz , minélfogva 
a köveket nem egyébbnek, mint ezen egyes alkatrészek csak 
történetes egyvelegének lehet tartani. 



AZ IVÁNI KÖESÖKÖL. 69 

Redtenbacher, prágai tanár az iváni kövek veg^ybonlá- 
sat szinte közre bocsátotta (Annalen der Chemie und Pharmacie. 
Márzheft. 1842). Szerinte 100 részben foglaltatnak: 



Homok 


54,38 


Timéleg (Alurainiumoxyd) 


4,31 


Vaséleg 


17,71 


Cseléleg (Manganoxyd) 


13,73 


Szénsavas mészéleg 


3,73 


Víz 


6,14 



100,00 

Redtenbacher e köveket homokból , szénsavas 
mészélegböl, s vaséleg, cseléleg és tíméleg vizegyeiböl álló ke- 
veréknek tartja , s azt törekszik valószínűvé tenni, hogy a három 
utolsó éleg az egyes alkatrészeknek vegyaránytani törvények 
szerint alkotott vegye. Minélfogva e három éleg egymáshozi, 
valamint vizhezi arányát is különösen meghatározta, melly 
is következő: 



Vaséleg 


4E,E8 


Cseléleg 


32,77 


Tíméleg 


10,30 


Víz 


14,66 



100,00 

Egy másik kísérlet az elsőtől egészen eltérő eredményekel 
adott. Egy harmadik pedig 65 proc. sósavban oldhatlan homo- 
kot mutatott ki. Ez különös vizsgálat alá vetve adott. 



Tíméleget 


16,96 


Vaséleget 


3,92 


Cseléleget 


0,83 


Mészéleget 


0,52 


Keseréleget (Bittererde) 


0,5E 


Haméleget (Káli) 


1,34 


Szikéleget (Nátron) 


0,57 


Kovasavat és veszteséget 


75,34 



100,00 

Eredetöket s azon utat és módot illetőleg, mellyen a földre 
juthattak, két felé oszolnak a természetvizsgálok nézetei. Né- 
mellyek B. Reichenbach után cosmicus eredetüeknek tartják, 
mások ellenben, még pedig a sokkal nagyobb rész, földi képletek- 



70 AZ IVÁNI KŐESŐRŐL. 

nek t. i. a mocsár-ércz egy nemének, millyenek jelenleg is foly- 
tonosan képződnek földtekénken. 

Reichenbach nézete az augspurgi allgemeine Zeitung 293 
és E94-dik számának mellékletében bőven elő van terjesztve. 
azt tartja, hogy ezen kövek természetökre nézve az üstökösök 
azon osztályához hasonlók, mellyek vagy egész tömegökön át- 
látszók, vagy pedig állátszhatlan bélczéjök (nucleus) van, melly 
átlátszó borítéktól van környezve, s azt állitja, hogy az iváni me- 
teor a többi üstökösökhöz épen olly viszonyban van, mint az ed- 
dig tapasztalt meteorkövek a bujdosókhoz. Ezen üstökösök át- 
látszósága, véleménye szerint nem eredhet gőzöktől, minthogy a 
legkönnyebb, magában átlátszó vízgőzökböli ködfátyol elvonja sze- 
meink elöl a nap hatalalmas fényképét, a mellett hogy sok üstö- 
kösök tömege s az őket környező ködboriték állal, az álló csil- 
lagok gyönge fényét egy jó távcsővel egészen földünkre levilá- 
golni láthatjuk. Az ö nézete tehát odajárul, hogy ezen átlátszó 
borítékkal bíró üstökösök fejeinek apró testecskékből kell állani, 
mellyek az iváni eső módjára átmérőjök nagyságához képest vé- 
getlen távolságra állanak egymástól, minélfogva kimagyaráz- 
hatni az üstökösök azon sajátságát, mellynélfogva jóllehet szilárd 
anyagból állanak, a világosság sugarainak átmenetelt engednek. 
Azt állitja továbbá, hogy az iváni kövek összesen egy üstökös- 
nek a tömegét képezvén, naprendszerünk többi üstökösei és boly- 
góival egykorúak, s azok módjára és társaságában származásuk 
pillanatától fogva nem csak a nap, hanem egymás körül is kör- 
körös (ellíptícus) pályában mozogtak, míglen végre egy isme- 
retlen ok által a födhöz olly közel vitettek , hogy ennek vonzó 
ereje amazok nehézkedését legyőzvén, azokat magához huzhatá. 
A nagysági különbség, melly az iváni kövek között létezik, ugy 
látszik neki, igazolja azon véleményt, hogy miként naprendsze- 
rünk bolygói s ezek satellesei , a kisebbek a nagyobbak körül 
kimért távolságban mozogtak, a nélkül, hogy kölcsönösen egy- 
mást érintették volna. A kövek éles ormoju és kásás fölülete, össz- 
közeplő héjas szerkezete ezen nézet valószínűségét, valamint az 
egyes szemek saját egyéniségét is mindinkább látszanak bebi- 
zonyítani. 

Egyébbiránt Reichenbach az illy nemű üstökösöknek egészen 
más származási módot tulajdonít, mint a jelenleg elfogadott kény- 
állitmány (hypothesis) a többi bolygóknak, mellyekhez egy rész- 



AZ IVÁWI KŐESŐRŐL. 71 

röl az előttünk ismeretes metearköveket is számítjuk. Minthogy 
t. i. az iváni kövecsekben vasélegvizegy (Eisenoxydliydrat) van, 
épen nem kédkedhetni a felöl , hogy magasabb hévniérséklet ál- 
tal nem származhattak ; a mellett hogy minden eddig észre vett 
meteorok kétség kivül igen magos hévmérséklet befolyása alatt 
képeztettek, s mint félig megolvadt, sőt néha még gőzölgő töme- 
gek estek a földre ; minélfogva nincs is olly alkatrészök, melly 
magasb hévmérséklet befolyásáimk ellenállani képes nem volna. 

Mind ezekből az üstökösök természete s több paradox jele- 
neteikre nézve több fontos tehátlatokat Ccorollarium) következ- 
tet. Nevezetesen, hogy miért nincs bélczéjök szigorúan körülírva, 
hanem csak lassanként megy át az átlátszó borítékba; hogy miért 
nincsenek több üstökösöknek, jóllehet magok nem fénylenek, 
phasisaik; honnan jő, hogy a csillagvizsgálók állítása szerint, sok 
üstökösöknek jóval csekélyebb a súlya, mint a millyennek a tömeg 
terjedelme szerint kellene lenni , mellyeknek összes tömege csak 
néhány mázsát vagy épen csak fontot nyom állításuk szerint. 

Azon rövid záporesőt is, mellynek társaságában az iváni kö- 
vek a földre hullottak, szoros összeköttetésbe helyezi B. R e i c h e n- 
bach kényállitmányával. Minthogy t. i. a kövek a végetlen vi- 
lágűrből önálló hévmérséklet nélkül jutottak a földre , a világűr 
hévméríékletét = —50" — 60" kellett birniok. Bejövén pedig 
földtekénk légkörébe, ezen hideget magokkal hozták, mi által 
elegendő hévmérséklet-sülyedést gerjeszthettek arra nézve, hogy 
a légkörből annyi víz csapódjék le, mennyi a rövid záporeső 
képződésére szükséges volt. 

A többi, földünk különböző helyein előjövő, az iváni kö- 
vekhez hasonló képletekre vonatkozólag, mellyek az ásványtan- 
ban babércz nevezetet nyertek, s közönségesen a mocsári-, rét- 
vagy gyepércz válfajának tartatnak: Reichenbach az iváni me- 
teor által ismeretessé lett tényekből kényszerítve érzi magát 
mind azokat cosmicus eredetüeknek nyilvánítani, mellyek az ivá- 
ni kövek módjára különböző időkben csoportosan hullottak a 
földre a nélkül, hogy esésök közben valaki által észrevétettek vol- 
na; s nyilvánítja egyszersmind abbeli biztos reménységét, hogy 
miután már egy példa megállapitatott , ezen természetjelenet bi- 
zonyára gyakrabban fog észrevétetni és tapasztaltatni. 

Ezen kényállítmányt, jóllehet elragadó elmésséggel van ki- 
vivé, s átalában sok valószínűséget foglal magában, egyálalában 



72 AZ IVÁNI KŐESŐRŐL. 

nem lehel az iváni kövekre alkalmazni. Mert haszinte megenged- 
jük is az illy bolygó rajok lehetőségét, mellyek társaságban kerin- 
genek a nap körül (mert hiszen Jupiter is satelleseivel nem egyébb 
mint illy bolygóraj ; s a földre hullott meteorok talán hasonlag ki- 
egészítő részei és töredékei illy bolygó csoportoknak) mégis egy- 
átalában kénytelenek vagyunk, az olly bolygó rajok létezése felöl 
kételkedni, mellynek egyénei olly kövecsekből állanak, millyeket 
Iván szolgáltatott. De ha föltesszük is olly bolygó rajok létezését, 
millyent Jupiterben látunk, s mellyekről azt gondoljuk, hogy a 
földre hullott meteorok azoknak töredék darabjai, akkor ismét 
szükséges föltennünk , hogy azok , mint részei egy és ugyanazon 
naprendszernek, ugyanazon módon támadtak légyen. Úgyde a 
bolygók támadásáróli , jelenleg átalánosan elfogadott észkép két- 
ségen kívülivé teszi , hogy földünk , miként a többi bolygók is, 
csak véghetlen magas hévmérséklet befolyása által alakulhattak 
ollyanná, millyennek jelenleg találjuk ; hogy a föld egykor tüzes, 
folyékony, izzó gőznemektől környezeti teke volt, s hogy ugyanezt 
kell föllennünk minden egyébb bolygókról, mellyek földünkhöz ha- 
sonlólag kialudván, a naptól nyernek világot és melegséget, sőt a 
földünkön tapasztalt meteorokról is , mellyek hasonlag mint félig 
megolvadt tömegek jutottak földünk fölülelére. Azon körülmény, 
hogy vannak átlátszó gőzzel környezett üstökösök, nem jogosít még 
bennünket azon állításra, hogy azok egymástól tetemes távolságra 
létező szilárd testecskék csoportjából állanak. Ezen körülményt más 
nem annyira erőltetett módon, szinte ki lehel magyarázni. — Ha 
t. i. föltesszük, hogy az üstökösök később támadt, még képző- 
dési folyamatban létező , következőleg meg nem hűlt izzó boly- 
gók: akkor tüzes bélczéjöknek, miként ez egyszer földünkkel s 
a többi bolygókkal is történt , bizonyos magasságig izzó gőzne- 
mekkel kell környezve lenni, mellyek, miként minden nemű gőz, 
a fénysugaraknak többé kevésbé átjárhatók. Épen ezen körülmény- 
ből azt is ki lehel magyarázni , hogy ezen üstökösök bélczéje a 
gőzborítéktól miért nincs élesen vonallal körülírva , miért nin- 
csenek phasisaik sal. 

A kövekkel egykorúlag hullott záporesőnek kimagyarázása,, 
szinte nem állja ki a próbál. Mert ha a kövecsek valósággal olly 
nagy távolságban voltak egymástól, mint Reichenbach állítja l. i : 
11 lábnyira egyik a másikától, meg nem lehet igazán fogni, mi- 
ként hűlhettek meg annyira olly nagy mennyiségű levegőt, hogy 



AZ IVÁNI KŐESŐRŐL. 73 

záporesőnek kellett támadni, ha szinte hévmérsékletök földünk 
légkörébe jövetelöknél — 60" volt is. Négy tekecs, mellyek 
egyike 2 — 4 szemért nyom, 22 lábnyi hosszú és széles s 11 lábnyi 
magas szobába hozatva, aligészrevehetö változást fog okozni a hév- 
mérsékletben, haszinte mindegyiknek — 60" volt is hévmérsék- 
lete. Annyival kevésbé lehet pedig ezt az iváni köveknél föltenni, 
minthogy a föld egész légkörén keresztül kellett jőniök s követ- 
kezőleg hidegebb tájakról mindég melegebbekbe jutottak, mi 
által mikor már földünk fölületéhöz közel értek, eredeti hévmér 
sékletökből igen sokat kellelt vesziteniök. 

Az iváni jelenetről B. Reichenbach által kimondott vé- 
lemény ellen a csillagászok , mineralogusok és geológusok leg- 
nagyobb része kikelt, kik azon állitás helytelenségét töre- 
kedtek bebizonyítani , hogy az iváni raj s a közönséges üstö- 
kösök ugyanazonosok, kik továbbá az iváni kövek cosmicus ere- 
detéi átalában és kereken tagadták , s földi képleteknek nyilvá- 
nítottak, millyenek jelenleg is és minden időben képeztetnek, hol 
ahoz való anyagszerek s a kivánt föltételek összetalálkoznak, s 
mellyek babércz nevezet alatt, mint sajátságos válfajai a gyep- 
rét- és mocsáréreznek ismeretesek. 

Azon ellenvetések, mellyek B. Reichenbach nézete ellen 
részint csillagászok, részint geológusok és mmeralogusok által 
tétettek, több folyóiratokban elszórvák, kivált pedig a Wiener 
Zeitung october- s novemberi számaiban. Az itt nyilvánított, s 
legtöbb természetvizsgálók által valószínű gyanánt elfogadott vé- 
lemény kétségbehozhatlannak tartja, hogy az Iván körül hullott 
kövek a néhány mértföldnyi távolságra lévő Hanságon képez- 
tetve s nagy mennyiségben, mint babércz, elszórva lévén, egy 
szélforgatag által (melly illy terjedelmes síkságon nem lehet épen 
olly ritka jelenet, mint közönségesen gondoljuk) fölsodorlattak, 
a levegőben jó messzire ragadtattak, s végre Iván környékén le- 
hullottak. B. Reichenbach már az esés közben helyt talált kö- 
rülményekből, mellyek az ő indítására fölvétettek s hivatalosan 
megerösitetlek , iparkodott bebizonyítani , hogy az iváni esemény 
ezen magyarázata , egyálalában meg nem engedhető ; minthogy 
az nap délután, mellyen a kövek hullottak, emelkedett ugyan zi- 
vatar, de a melly csak estveli 8 óráig tartott, mire tökéletes 
szélcsend következett, s azon zivatar korántsem kisértetett azon 



74 



AZ IVAiM KüESORüL. 



iszonyatos, pusztíló hatásoktól, mellyek egy szélforgatag kísére- 
tében szoktak föllépni, úgy hogy remegést, ijedelmet s kétségbe- 
esést terjesztenek el a meglátogatott vidéken. Emellett Rei eh en- 
bach egyátalában kétségbehozta a babéreznek ingoványok-, 
mocsárok- s nedves rétekbeni képződhetését , mint azt igen hi- 
básan átalában föl szokták tenni , miként a tavak és mocsárok 
szélein való elöjövetelét is, — Minthogy t, i, a babércz 
nagy kíváncsisággal vonja magához a vizet s ez annak egész tö- 
megét csakhamar áthatja, világos, hogy megfagyás alkalmával 
a babércz tömegében támadt jég által a babércz szétpattog s ta- 
vasszal az olvadás idején porrá omlik. Ezen oknál fogva csak na- 
gyobb mélységben lehet azt találni, hova a tél hidege nem képes 
behatni, B, Reichenbachnak ezen s többmás az iváni kövek földi 
eredete ellen tett ellenvetései mellyek főleg az iváni helyvi- 
szonyokra vonatkoznak, arra indilák a bécsi császári királyi ter- 
mészetiek tárának igazgatóságát, hogy az Iván helysége birto- 
kosát Gróf Szécsenyi Lászlót fölszólítanák a végett, küldene 
nekik egy földtömeget az iváni határból, hogy azt tartalmára néz- 
ve megvizsgálnák. Ez mégis történt, s a bécsi természetiek tá- 
rának igazgatósága kapott egy lábnyi mélységű földtömeget egy 
két éves lóherés földből, s ime abban, miután széttöretett és szor- 
galmasan megvizsgáltatott volna , kerekded kövecseket találtak, 
mellyek szembeszökőleg hasonlítottak az ivani kőeső alkalmával 
hnllottakhoz. Ezen körülmény már minden kétséget eloszlatott, s 
nem csak az ivani határban hullott kövecsek földi eredetét tette 
minden kétsigkivülivé , hanem az állítólag helyt talált esemény 
igazsága felöl is gyanút gerjesztett. Hogy azonban a kövek földi 
eredetéről nyilvánított állitásnak még nagyobb bizonyosságot sze- 
rezzenek, a bécsi természetiek tárának igazgatósága több iváni 
kövecseket küldött Berlinbe a górcsői vizsgálatairól annyira el- 
hiresedett Ehrenberg tanárhoz, hogy azokat hasonlag górcsői 
vizsgálat alá vesse. Ezen vizsgálat eredménye következő volt : 
hogy t. i. ő azokban nem találhatott ugyan olly épségben megma- 
radt ázbarcsahéjakat, hogy azokból a nemet és fajt azonnal meg- 
határozhatta volna ; hanem sok oldalú gyakorlatánál fogva a tömeg 
belső szerkezetéből azonnal ráismert annak földi eredetére. Ta- 
lált t. i. abban éles ormóju kovatöredékeket (Quarzfragmente} 
míUyeneket igen sok hasonló földi képletekben találhatni s mely- 
lyekröl észképíleg elég biztossággal föl lehet tenni , hogy ezen 



AZ IVÁNI KŐESŐRŐL. 73 

alakban a világ űrében egyátalában nem képződhettek. — 
Ezen két utolsó körülmény tehát, az iváni kövek földi ere- 
detéről még létezhető utolsó kétségeket is eloszlathaíá s minden 
elfogulatlant meggyőzhetett arról, hogy az iváni kövek nem me- 
teorok, hanem földünkön gyakran előjövő s babércz nevezete 
alatt ismeretes ásványok. De épen ezen körülmény s főleg ama 
tény, hogy az iváni földben egy lábnyi mélységre a hullottakhoz 
egészen hasonló kövecsek találtatnak, azon kérdésre késztetnek, 
hogy váljon a sokszorosan megvitatott iváni esemény nem 
alapul-e tévedésen? Vegyük ennélfogva a dolgok menetelét 
kissé szigorúbban szemügyre. 

A dologra nézve ezen dilemma áll : vagy a légkörből hul- 
lottak ezen kövek, és ez esetben az csak tetemes zivatar kísére- 
tében történhetett ; vagy már régtől fogva az iváni határban lé- 
teztek. Mind két esetben a hivatalosan fogalmazott jegyzőkönyv 
magával a ténnyel ellenkezésben van. Atalában azon vélemény- 
ben vagyunk, hogy a hivatalos jegyzőkönyvnek több hitel és na- 
gyobb fontosság tulajdonítatott, mint valósággal érdemel. — Az 
állítólagos kőesőnek augustus 10-kén kellett volna történni. Hogy 
esik tehát, hogy az olly férfiak figyelmét, kik illy nemű eseményt 
annak valódi becse szerint képesek megítélni, még annyira sem 
ébresztette föl, hogy az arróli tudósítás az ország minden része- 
ibe s a természetvizsgálók füleibe is elhatott volna. Minden csend- 
ben volt s a nevezetes eseményről semmit sem lehetett hallani ; 
csak miután a csodás dolog történetes elbeszélése Bécsben né- 
hány tudós figyelmét fölébresztette, határozá el magát B, Rei- 
c h e n b a c h először az esemény színhelyét meglátogatni, s a do- 
logról magának közelebbi tudomást szerezni, tehát minden ide 
vonatkozót fölkeresett , a dolog menetelét magának pontosan el- 
beszéltette s csak az ö ösztönzésére vétetett föl a hivatalos jegy- 
zőkönyv. — Mind ez a helyt talált esemény után 7 hét múlva 
történt. — Mi természetesebb már, mint hogy a lakosoktól már 
félig elfelejtett dolog, egy bécsi tudósnak gróf Széchenyi László 
kiséretébeni megjelenésére, újra elő vétetett ; újra kezdettek a do- 
logról beszélni s minden körülményeket, mellyek az esemény 
előtt, alatt és után helyt találtak, emiékezetökbe visszavarázsolni, 
az esemény tanúji kihallgattattak s így keletkezett a jegyzőkönyv. 
De miként lehetséges néhány ember állításának, egy olly termé- 
szeti eseményről, melly 7 héttel előbb történt, tökéletes hitelt 



76 AZ IVÁNI KŐESŐRŐL. 

adni ? Váljon a napnak ez vagy amaz órájában találl-e helyet a 
zivatar, s meddig tartott, ki képes arra pontosan emlékezni? Igaz 
ugyan, hogy egy augiistiis 18-kán költ levélben, mellyet a lövői 
lelkész Tatay a magyar tudós társaság titoknokának irt, ezen 
természeti esemény nyilván említetik, sőt a hullott kövekből 
néhány a magyar tudós társaság titoknokának is küldetett. De 
épen ezen iromány is ellenkezik a hivatalos jegyzőkönyv adata- 
ival, midőn azt állitja, hogy a kövek roppant zápor kíséretében 
villámlás és meny dörgés között hullottak. — Vegyük még végre 
gondolóra azon emberek osztályát, kik a helyt talált kőesőt ész- 
revették (egy csősz és egy csikós), azon időt, mellyben az ese- 
ménynek történni kellett volna (sötét éjszaka volt) s önkénytele- 
nül arrúl kell meggyőződnünk , hogy nem igen szilárd alapunk van 
állításaiknak föltétlenül hitelt adni, legalább senki sem veheti 
rósz néven, ha a kikiáltott kőeső valóságáról némileg kétkedünk. 
Azon körülmény, hogy az iváni földben a huUottakhoz hasonló 
kövecsek léteznek, nem teszi merésszé azon állítást, hogy a gya- 
nitólag légkörbül hullott kövek már húzamosb időtől fogva az 
iváni határban szétszórva hevertek s hogy augustus 10-ke éj- 
szakáján a zivatar élénksége által a földről fölragadtatván egy 
darabra elvitettek s némellyek közülök az útban lévő parasztok 
arczaira s kezeire csapódtak, s oíly helyekre hullottak le, hol 
előbb nem voltak. De ha az iváni kövek eredetileg nem az iváni 
határba valók, nem az iváni képződés (formatio) eredményei, 
nagyon természetes, hogy csak élénk zivatar vagy szélforgalag 
által vitethettek oda, mind egy akár honnan. Ezen esetben is hi- 
ányos a jegyzőkönyv, midőn azt állitja, hogy a kövek tökéletes 
szélcsendnél hullottak,*) mi, miként már főnebb is említetett, a 
Tatay adataival sem egyez meg. Azon ellenvetés, mellyet az el- 
len lehet tenni, hogy t. i. miként történhetnik az meg, hogy a szél- 
forgatag épen ezen köveket választotta és sodorta el magáVal, 
elenyészik, ha meggondoljuk, hogy a fajszerüleg súlyosabb ré- 
szeknek elébb, a könnyebbeknek pedig később kellett a légkörből 
lecsapódni. 

■'•'; Ezen eseménynek talán illyen magyarázatot is lehetne adni, hogy 
azon kövecsek az iváni határtól nagyobb távolságban élénk szélfor- 
gatag által fölragadtaltak s a légkor magasb vidékein dúló zivatar ál- 
tal egész Iván fölibe vitettek s itt lehullottak a mellett, hogy a földhöz 
legközelebb fekvő légrétegben tökéletes szélcsend uralkodott. 



AZ IVÁNI KŐESŐRŐL. 77 

Tökéletes meggyőződéssel nyilvánítjuk tehát, hogy az ivá- 
ni határban talált kövek földi eredetűek, s a mocsárércz azon fa- 
jával, melly babércz nevezet alatt ismeretes, ugyanazonosak s bá- 
torkodunk azon okokat, mellyekre véleményünket alapítjuk rö- 
videden még egyszer következőkben előadni. 

1. Mivel a mindenütt ismeretes babércczel mind természet- 
tani jellemeik mind vegytani alkatrészeikre nézve tökéletesen 
megegyeznek. Én Sadler tanár ür szívességéből kaptam néhány 
babércz szemet, mellyeket ö 1839-ben a buziási fürdőben gyűj- 
tött s magával Pestre hozott. Ezek minden jellemeikben annyira 
megegyeznek az iváni kövecsekkel, hogy ha őket egymással ele- 
gyítjük, nem vag^-^unk képesek egymástól megkülönböztetni. A 
különféle mocsárérczek vegybontásai, mellyeket különböző ve- 
gyészek névszerint: PfafF, Klapproth, d' Aubuisson, Erd- 
mann, Bischoíf, Liedbáck, és Svvanberg (ez utolsó 32 
mocsár- és tóérczet vegybonlott) hajtottak végre, az alketré- 
szek minőségét tekintve legnagyobb részben megegyeznek , de 
nem a minőséget illetőleg, minélfogva azokat csak különböző al- 
katrészek elegyének, halmazának tekinthetjük. Az iváni kövek 
főleg a vasélegvizegy jelenléte s a vasélecs tökéletes hiányzása, 
továbbá a cseléleg tetemes tartalma által tüntetik ki magokat. El- 
lenben kevesebb mennyiségű vilsav van bennök. 

2. Mivel többekben közülök kovadarabocskák találtatnak 
az állományba benyomva s azzal mintegy összenőve, minterede- 
töknek kétségbehozhatlan tanüjelei; minélfogva azokat elegy ék- 
nek, nem pedig hasonló egésznek, egyéneknek kell tekinteni. 

3. Mivel összetételök s szerkezetökben minden eddig ismert 
meteor eredetű testektől különböznek. 

4. Mivel Ehrenberg vizsgálatai földi eredetöket minden 
kétségenkivülivé tetszik. Végre 

5. Mivel az állítólag égből hullot kövekhez egészen hason- 
lók találtatnak az iváni földben egy lábnyi mélységre. És ha ezen 
adat valóban igazoltalik, nagyon hajlandók vagyunk az olly sok 
oldalról megvitatott iváni kőesőt tévedésnek tulajdonítani , s a 
természettörténeti regék categoríájába számítani , a nélkül hogy 
azért azon véleményt akarnók fölállitani, miként a kikiáltott iváni 
kőesőhöz hasonló még soha sem talált és találhat helyet. 



A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI HONUNKBAN 

A 
16-dik SZÁZADBAN. 



SADIiER JOZfi^EF. 

EGYETEMI TANÁRTÓL. 



A halhatatlan emlékezetű Corvin Mátyás erötellyes, vala- 
mint a törvényeknek hon tekintélyt szerző, ugy az ellenségnek 
is külföldön méltó tiszteletet parancsoló uralkodását, a valamint 
pénzben, úgy befolyásban is szűkölködő s lelkileg is szegény II. 
Ulászló kormánya követé. Mátyás maga is tanúit lévén, Európa 
minden részeiből pompás udvarába gyűjté a tudósokat , iskolákat 
s könyvtárokat állita, a szellemi vizsgálódásokat s fáradalmakat 
gyámolitá s megjutalmazá. — Ulászló fölösleges nagyszámú 
udvart tartott, melly magyar-, német- lengyel- cseh- 
morva- és sziléziaiakból állott, ámbár maga is gyakran az életre 
legszükségesebb kellékekben hiányt szenvedett. A tudományos in- 
tézetek hanyatlani kezdenek ; Mátyás uralkodása korszakából, az 
akkori időben tett növénytani kifejlődésnek vagy azzal foglalko- 
zásnak legkisebb nyomára sem akadunk ; Ulászló udvarába hívta 
korszakának leghíresebb tudósát és orvosát , s udvari orvosává 
nevezte, ki előbb a Mirandolai Plconál ugyan ezen díszhivatalt vi- 
selé, s ez volt 



A NÖVEIVYTAN TÖRTÉNETEI. 79 



Menardus János Jakab. 

Született ez Ferrában 1462-ben , hol is az akkori időben 
legnevezetesebb orvossá s természet-vizsg-álóvá képezte ki ma- 
gát; 1513-ban a magyar udvarhoz hivatván, Ulászló halála után 
is annak fijánál Il-dik Lajosnál maradt ugyanazon hivatalban 
1519-ig. Kitűnő tisztelettel elbocsátva, orvos tanári pályára lé- 
pett Ferrárában s az ottani főiskolát neve s Írásai által nagyhirre 
emelte. Élte 74-dik évében (1536majus 8-kán ) éjjel halt meg 
egy fiatal leánykával kötött második házassága után. Mi nem a 
növénytan történetét irjuk, hanem egyedül ezen tudománynak Ma- 
gyarhonban vagy 3Iagyarhonra vonatkozólag történt kifejlődé- 
sét s haladását rajzoljuk történetileg ; s ennélfogva az általános 
növénytanra nézve Menardus érdemeinek elősorolásába nem bo- 
csátkozhatunk, s csak egyedül azt hozzuk föl életéből s irataiból, 
mi honi növényeinket közelebbről érdekli. De még is kénytele- 
nek vagyunk tisztelt olvasóinkkal ezen tudomány állását a 16-dik 
század elején röviden megismertetni. 

Ez időben a növények ismerete egyedül az orvosok kezé- 
ben volt, kik ezt leginkább az arabok s görögök, ritkábban a ró- 
maiak munkáiból merítették. A görögök közöl a növényekre 
nézve leginkább Dioscorides szolgált tanulmányul. A tudó- 
sok és füvészek fő föladata volt tehát az arabok növényeit a gö- 
rögökére visszavezetni, vagy azoknak különbségét bebizonyitani 
s innen nem csak akkor, hanem most is Commentatoroknak ne- 
veztetnek. Ezen föladat megfejtésére egyedül igen tudós, s több 
nyelvekben elegendő jártassággal biró férfiak voltak képesek, 
s ezen kivül csak orvosok, s ezek között ismét csak azok kivá- 
lólag, kiknek, déli tartományokban növelletvén vagy lakván, a gö- 
röghöz hasolitó virány közelében, Dioscorides munkájával 
kezükben, elegendő alkalmuk volt a növényeket közelebbről meg- 
vizsgálni; s 3Ienardus minden tekintetben illyen volt; egész éle- 
tét Dioscorides, Marcellus Vergilius ál talf ordítása, javítgatására, 
s az arab Mesne magyarázgatására szentelé. Menardus ismételve 
ajánlá a régi irók természetbőli magyarázatát, s ennek módját 
példák által is tanitá ; ismerte a porhonok jelentőségét, hanem a 
növények neméről hibás fogalma volt; ugy látszik, mint ha a ter- 
mészeti növenyrendszer eszméje lebegett volna lelke előtt (lásd 



80 A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. 

Liliiim convall). A leghíresebb növény vizsgálókkal szorosabb 
összekötletésben volt ugyan , de mégis meg kell vallanunk, hogy 
tudományossága sokkal terjedelmessebb volt, mint növénytani is- 
meretei. 

Növénytani magyarázatai leginkább illy czimü munkájában 
„Medicinales Epistolae" vannak lerakva. — Ezen levelekből ele- 
inte 6, később 8, azután EO, jelent meg különböző kiadásban s 
külön helyeken löbnyire Menardus halála után. Az első 6 levél 
kijött először Parisban 15E8. 8-r. ; Strassburgban 15E9. 8; Ba- 
selben 1540. 8. Leidenben 1549. 8. sat. Epistolar. medicinaU- 
um libri XX. Basil. 1540. fol. Leiden 1549. 8. Hannover. 1611. 
fol. sat. AzEpistolarummedicinalium libri duodeviginli czimű mun- 
kájának egy szép és nem igen ismeretes kiadása van előttünk a 
királyi egyetem könyvtárából, illy czim alatt: Joajmis Menardi 
Medici Ferrariensis , hac aetate omnium Medicináé professormn 
per ímiuersam Italiam in Galeni doctrina et Arabum censitra ce- 
leberiimi et opíime merili Epistolarum medicinalium libri duode- 
viginli. Basileae i535. fol. — Több ezen levelek közöl Magyar- 
honban Íratott, s ezen kívül nem érdektelen mellékleteket foglal- 
nak magokban Magyarhon országos s udvari történeteire nézve. 
Szinte Magyarhonban irta Menardus 1515-ben Timotheus fiának 
ajánlott illy czimü munkáját : ín artem Galeni medicinalem Iticu- 
lenta expositio, melly munkát későbben Leonicenus kiadadta Ba- 
selben 15E9, ezen két értekezéssel együtt: Psellus de viclus ra- 
íione és Razes de pestilentia. 8. Menardi Commetitarii in Mesnen 
megjelentek Velenczében 1581. 1589. 1602. és 1623-ban fol. 
Bírálatait (Censurae) Brunfels Ottó szedte össze, s munkája 2-dik 
köteléhez függelékül mellékelte. Bátorkodunk tehát a fenemiitett 
s az egyetemi könyvtárból használatunkra fordított munkából több 
ollyatén helyeket szórül szóra fölhozni; mellyek a magyar növé- 
nyekre nézve érdekesek, s egyszersmind mutatványul, szerzőnk 
előadási módját illetőleg, s nem tartunk tőle, hogy olvasóink tü- 
relmét fárasztjuk, annyival is inkább, mivel ezen helyek nem csak 
növénytani, hanem más tekintetből is igen érdekesek. 

„Oe Pentaphyllo libenter íntellígerem, vulgarem ne hanc pas- 
sim in vii's etiam stratis nascentem acceperitis ; ego non hujus ra- 
dicem accipiendam esse putO; sed ejus quam Tormentíllam vocant, 
quam licet septífolíam majori ex parte in Itália videamuS; híc, hoc 
est in Pannónia, saepe vidi quinquefolíam. L. VI. epist. III. p. 76. 



A NÖVEIVYTAN TÖRTÉX3TEI. 81 

De Croco: h)c tempore affuilaiuiin caeteris, nonmadoitalicis, 
sed et orieiitalihiis praefertur. Viiicitur hoc tamea taiitum a Paii- 
nonico, praesertim vieimensi quantuin viiicit reliqua. L. VIII. ep. 
I. p. 133. 

Hiiic si accesseris sententiae Hermolaoque consenseriraus 
Lepidlon esse herbam, qiiae iiiinc vul^o apud nos Raphanus dici- 
tur, affirmanti, qiiae a Pannonibus, apud quos in conlinuo usu ad 
carnium et piscium condituram est, Turma dicitur. L. IX. ep. III. 
p. 223. 

Sisere sive Sisarwn in Itália non vidi: in Pannónia vidisse 
me puto et Germania ejus radicem, napi figura et magnitudine, 
luteo colore, jucundo salis odoré, et sapore adeo grato, ul ad no- 
bilium quoque mensas veniat cum bubulis carnibus elixa. L. IX. 
ep. III. p. 22^1. 

Strutlüon^ quamCondes Arabes vocant, diu desideravi. Vidi 
totó eo tempore, quo in Pannónia fui, singulis annis, quodie oleae 
ranios apud nos sacerdotes, certa cum religione benedictos popu- 
lo donant, flores sine odoré, quos simul cum subvirentibus salicis 
ramusculis, pro olea, qua carent, Pannones tribuunt : quas , quod 
passerum species praeseferebant Strulhi flores existimavi. L. IX. 
ep. III. p. 226. 

AcaiUha vei Acanthus per multos annos per me quaesita, 
anno ante hunc tertiodecimo, aliud tunc agenti, sese mihi obtulit, 
gratissimo spectaculo : vulgo apud nos Brancham ursinam majo- 
rem vocant. Est enim alia minor re , et nomine cujus frequens 
apud chirurgos juniores mentio : ex qua Vladislao Pannoniarum 
et Bohemiae regi, mihi olim benignissimo Dominó, pergratum 
edulium parari a suis cocis solebat. L. IX. ep. III. p. 227. 

Nunc verő in mentem mihi venit, forte genus primum inte- 
lexisse Leonicenum, quod loci gralia laetius invenitur et latifolium 
magis: subiitque in memóriám in inferiore Pannónia, in qua fűit 
Sirmium nobilis olim civilas, nunc vinorum gratia celebratissima, 
vidisse me aliquando haiic p'antam (Tragoriganum) adeopraesoli 
bonitate luxuriantem, ut bicubitalem fere altitndinem attoUeretur 
et folio esset pollicarilatitudine. L. IX. ep. III. p. 227. 

De L'íllo conDaUiam. Si igitur flos hic convalliumLilium vo- 
catur, nec Heraerocallis est nec Convolvulum, quo inquis nomine 
ab antiquis dicitur? Dicam quid suspicer, ut vobis quoque insur- 
gendi contra ms matériám praebeam , mutiiohocquecongressulan- 

6 



82 



A IMOVEJNYTAN TüllTE^ETEl. 



dem verilas erualur. Observavi ego multolies diim Vladislao el 
Liidovico Pannoniariim et Bohemiae reg-ibiis inservirem , lantam 
esse affinilalem hiijiis floscnli planlam, et eam, qiiam vulgo Fra- 
xinellam lumc vocant, ut non facile esset iinam absr/iie reliqua rc- 
perire: tantamque similitudineni, maximé qiium defloriierunt , ut 
\'ix una ab alia possil internosci : nec cerle praeter quam ex ra- 
dicibus, quae crassiores el certioribus internodiis in Fraxinella 
divisae sunf, discerni. Quo fit ut differe tanlum sexu (eo videlicet 
sexu, qui in plantis esse pole&t) niihi yideanlur. Fraxinellamque 
vocalam esse marem, et Lilioli plantam faeminam nuncupandam. 
Quae si vera sünt, simulque etiam verum sit id quod, longo ame 
tempore creditum est, Fraxinellam haiic esse, quam Graeci et La- 
tini Polygonaton , Arabes Secacul vocant, ad idem quoque genus 
Lilium convallium perlinebit. L. IX. ep. III. p. 229." 

Aríoíiíus Miisii Brasíivola 

Születelt Velenczében nemesi (palricius) családból, Leoni- 
cenus és Menardus tanilványa, Estei I. Alphons berezegnél Ferra- 
rában mint udvari főorvos és lermészelvizpgáló hivalalkodoll, s 
ölet utazásaiban iskövelíe, s egy füvészkert alapítására is birá, 
melly többnyire güröghoni s Candiából hozott növényekkel töl- 
tetett meg. Igen terjedelmes orvosi gyakorlatán kivül még tulaj- 
don füvészkertének is szorgalmasan gondját viselé, s az akkori 
időben leggazdagabb növeny-gyüjleményt szerze magának. Bra- 
savola is magyará/gatá a régi növénytani irókat, s különösen 
Dioscoridest s annak forditóit tetemesen kijavilgatá. Közelebbről 
megbarátkozván a növények ismeretével, azt bátorkodott állítani, 
hogy a Dioscorides és Plinius munkáiban megnevezett növények 
alig teszik század részét a természetben valóban létező növé- 
nyeknek. — Ránk nézve leginkább érdekes Brasavolánakhercze- 
gével Istria, Illyria és Dalmát-országon át telt utazása. Boldog 
Dalmáthon! háromszor boldog föld! három uralkodó, s ezek közt 
két koronás fő méltatott tudományos vizsgálatra, még pedig min- 
denkor egy kitűnő füvész kíséretében. I. Alphons herczeget ki- 
séré Brasavola; I. Ferencz austriai császárt s Magyarország ki- 
rályát 1817-ben ama hires füvész Portenschlag; és 1838-ban 
Fridrik August Szászország királya látogatá meg Dalmatiál és 



A KÜVEA YTAN TÖRTÉAETEI. 83 

Montenegrói, s ennek társaság-ában Bartolomeo Biasoletto tanár. 
Jelen értekezés szerzőjének is volt része azon szerencsében 1 827- 
ben császári királyi fö-herczegség-e József Magyarország Ná- 
dora oldala mellett a magyar partvidéket és a quarnerói szigete- 
ket növénytani tekintetben megvizsgálhatni. 

E rövid eltérés után, térjünk ismét vissza Brasavolához, ki- 
nek ugy látszik dalmatiai utazásában a volt fö föladata, hogy ott 
a Theophrast, Dioscorides, Nicander és Galen állal annyira föl- 
magasztalt s Iris illyrkándk nevezett pompás nőszirmot ^/ifA- li- 
liom. Iris germanica L.J föltalálhassa; s azt föl is leié, de e mel- 
lel más fajakat is, a mint e munkájában foglalt következő nyilat- 
kozatából láthatni : „Qunm verő aitnis elapsis cum illuslrissimo Al- 
phonso duce nostro in llUjrico essem^ Irim phires colores haben- 
tem quaesicí, et inceni; eranl quidem in diversis indicidiiis varit. 
In aliquibus candidi, in aliis pallidi, in aliis lutei, in diversis pur- 
puréi, ut plurimum verő caerulei visebantur, erat aulem nnus et 
idein flos varüs coloribus insignitus'^. Észrevételeit s vizsgálatait 
következő czimü munkájában tette közzé: Er ámen siniplicium me- 
dicamentormn Lugduni 1537. 8. — Venetiis. 1539. — Londini. 
1544. — Mi egy tizenketledrétü szép kiadást használtunk az 
egyetemi könyvtárból, mellynek czime: Antonii Musae Brasavo- 
lae Ferrariensis Examen omnium siniplicium quorum usus in pub- 
licis est officinis. Opus perinsigne, et med'cinam facientibus peru- 
tile, ab ipso aulhore recogtiitum et aucfum. Cum indice. Lugduni 
apud Joannem Frellonium 1556. — A növények diák és görög 
neveihez, a francia, olasz, és német nevek is hozzá kapcsolvák. 
Brasavola megholt 1555-ben. 



Amatus Lusitamis. 

Portugalliának Beira nevű városából; neve tulajdonképen: 
Joannes Rodericus de Castello Llaíico ; más nevét hona növényei 
körül tett fáradozásai után nyerte. Többszöri utazásai s különbö- 
2^0, egymástól távol fekvő tájakoni huzamosb mulatása képessé 
tevék őtet a régiek magyarázatára. Sok időt töltött Anlverpben, 
Ferrarában, Anconában, beulazá Spanyolországot és Dalmátiát, 
végre Tessalonichiben telepedett le. Néki köszönhetjük sok dal- 
mátországi növények helyes ismeretét; munkájában nevezlelik 



8^ A^ö^^:^\TA^ TüH'rK\KTKi. 

először az Alcea, Malvaiingaricának (Malva de iingria, spanyol- 
nyelven). Mi következő kiadási használtunk az egyetemi könyv- 
iárból : In JJwsco/idis Anazarbel de medica maleria libros qu'm- 
que enanaüones erudiiissimae Docloiis Amali Lusilani Medici ac 
Ph'losophi celebeniini, quibus non solum O/ficina um Seplasiariis, 
sed bonarum. elJani liter nrii ni Sludiosis uliiilas adfertur, qunmpas- 
sim sinipUcia Graece , La/ine , Italice , lUspanice , Germanice , el 
Gallice proponanlur. Veneliis 1553. Apud Gualterum scotum. 4. 
A munka a raguzai köztársaság tanácsának van ajánlva. Spren- 
gel egy más kiadásról is tesz említést, melly kijött Slrassburgban 
1554. 4-0. 



Liiiglii (Lajos) Angvillara, 

Római születés s Ghini szerint egy ideig paduai professor, 
később magány életet élt Ferrarában a hol mégis holt 1570. Is- 
mereteire s tudományosságára nézve minden eddig emlilett tudó- 
sokat fölülhaladott. \i\\é\é\\Kra!eras és Geoponiciké'L\vQ\?a\^mm~ 
den régibb növénytani irományokat szorgalmatosan olvasgatván, 
azokat egymás közt s a természettel összehasonlifotla; ugyanis 
sok utazásokat tévén Olaszországon, Illyrián, Dalmátián , Slavo- 
nián és Görögországon keresztül, elég alkalma volt a termesze 
tet közelebbről vizsgálni. Több ideig mulatott Créta szigetén, a 
hol Constanlini Robe/l gyógyszerésztől, a mint maga megvallja, 
igen sokat tanult. Számos és fölötte érdekes adatokkal gazdagitá 
a növenytudományt, s hogy ezek követőitől jobban nem használ- 
tattak, oka leginkább egyetlen egy kis munkájának ritkasága. E 
munkának czime Sprengel szerint következő : Semplici deW ec- 
cell. M. Luighi AnguiUara ., mandali in Ince da Giov. Marinello. 
Vineg. (presso Vincenzo Valgrisi Visiani szerint) 1561. 8. (Se- 
guier szerint 4-o); más kiadás ugyan azon évben 12. d. r. két 
fametszvénnyel Hal'er szerint. — Banhin C. Seguier sze- 
rint diák fordítását adta ki Baselben 1593. 8. 

Mi ezen ritka munkát csak kivonatban ismerjük, Sprengel 
munkájából. Tizennégy látleletben Visiani szerint több mint 700 
dalmátországi növények Írattak le e munkában, összehasonlítva a 
régibb írókkal. Említés téteük még, állilólag Tótországban vadon 
növő e/en kél nö\enyről, u.m. Asparagns ama/vs és Salcia ae- 



A .\OVE.\\TAN TÜRTÉiNETEÍ. 85 

fhiopis- az Árum gyökeréről pedig az niöndatik; hogy Tótország- 
ban eledelül szolgál. Az illyriai növényekhez azoknak illyr táj- 
neveik is hozzá mellékelvék. 



Angeriiis Cislcnius Biisbequius. 

Született Flandriában s ugyan ott , később Parisban, Velen- 
czében és Hollandiában nyerte tudományos kiképeztelését. Aust- 
ria ügyével mint diplomata Angolhonban foglalatoskodván s on- 
nan visszatérvén Németalföldre, 1-ső Ferdinánd által Bécsbe 
hivatott, s az 1552-ben Constantinápolyba indítandó nevezetes 
követséggel megbízatott. Ulát 3íagyaror.szágon keresztül tévé, 
hazánkban s Budán a török udvarnál sok ideig mulatott. AStam- 
buli 7 toronyban több évekig zárva tartatván, többnyire tudomá- 
nyos vizsgálatokkal, kéziratok és természeti tárgyak gyűjtésével 
foglalatoskodott. A növénytan iránt különös vonzalommal visel- 
tetjBtt. Utazását leirta egy különös, legelőször Antverpben 1570- 
ik évben nyomatott, s ugyan ott több izben kijött illy czimü mun- 
kájában : AngehiGislenii liüsbequiUegaHonis turcicae epistolae qua- 
ínor. Ezen munka már fölötte ritka, előttünk fekszik az egyete- 
mi könyvtárból minden munkáinak illy czimü összes kiadása : A 
G. Busbequü omnia quae exstant opera. Dum Posiüones ex iiniver- 
sa PhUosophia er Elemen/is Matheseos apud Scholas Pias publi- 
ce propugnaret iSob. ac Erűd. D. Thonias Tóth A. A. LL: et Philo- 
sophiae Aud'Uor emerUus. Ex imUlutiofiibus Jac. Ant. Valero a D. 
Thoina Aqu. Scholarum Piarum. Peslh'ml VIII id. Sept Í76I. Pes- 
(li'ni Typis Franc. Anl. Eilzenberger Cu\ Typogr. i-o. 

Előre bocsátván Busbek életrajzát, az első szakasz a fenem- 
lített török követségi 4 levelet foglalja magában. 

Jóllehet Busbek sok más tekintetben fölötte érdekes leve- 
leiben a magyarhoni növényekről , s ezek közölt ismét leginkább 
a mivelt és dísznövényekről tesz említést, de a honi fü vészeire 
nézve kevesebb érdemekkel bir, mint az egyetemes növénytanra. 
A Slambulban és vidékén, üres óraiban gyűjtögetett növényeket, 
vagy élő állapotban, vagy hagymában és magban a többi füvészek- 
nek nevezetesen a magyar flóra halhalallan hősének Clusiusnak 
elküldte, valamint a bécsi császári kert számára is. általa ter- 
jesztetett először a persiai lila, (Syringa persica) a koronás hat- 



86 A NÖVÉNYTAN TÖKTÉNJÍ lEI, 

kolú vagy császárkorona (Fritillaria imperialis) és a persiai nő- 
szirom (Iris persica) ; ö tőle birja a bécsi császári könyvtár a 
legnevezetesebb kéziratát Dioscorides mnnkáinak. Ezen kivül fi- 
gyelmetesekké tesz minket Busbek honosainknak a dísznövények 
iránti különös szeretetére, melly mind e mai napig annyira fen- 
maradott. Bauhin G. Pinax-jában egy Busbektöl küldött Gramen 
hungaricnm is fordnl elő. 

Constantantinápolyból visszatérvén, Isabella austriai her- 
czegnöt vezelé IX. Károly királyi vőlegényéhez Francziaország- 
ba, s miután diplomaticai foglalatosságát bevégezte , visszautaz- . 
tában megholt a több mint 70 éves aggastyán 159'2-diki nov. 

Busbekkel végződik a magyarhoni növénytan történetének 
első s még pedig igen rövid időszaka, mellyet inkább a Commen- 
tátorok időszakának lehetne neveznünk. Ezen öt külföldi tudós- 
nak több mint 700 magyar növény leiratát s helyismertetését 
köszönhetjük, melly ek közöl sok csak később ismét föltaláltatván, 
újólag leiratott s elneveztetett. Azt látjuk az említett tudósok mun- 
káiból, hogy Magyarország s kiválólag ennek legdélibb része, 
már igen korán, különösen a füvészetre nézve érdekes s gyak- 
ran látogattatott tartomány volt ; és most is Dalmátia s a magyar 
part-vidék évenkint Európa minden országaiból egybesereglett 
természetbúvárok gyülhelye s még egy sem hagyta el elégedetle- 
nül e classicus földet. A 16-dik század második felében már szü- 
letett magyarok lépnek föl mint növénytani irók, mégpedig mind- 
nyájan honi nyelven ; munkáik az akkor Némethonban annyira 
kedvelt füveskönyvek alakát viselik. Ezen hasonlóan rövid idő- 
szakot is a füves könyvek (Kraulerbücher) időszakának nevez- 
hetjük. Mi előtt ezen férfiak fáradalmai részletes leírásához fog- 
nánk, szükség egy pillanatot vetnünk mnukálódásaik térhelyére. 
Magyarhonra is. Mellyík mivelt polgár előtt lenne ismeretlen ha- 
zánk története a gyászos emlékű mohácsi ütközettől liezdve Ru- 
dolf király haláláig? Az ország nagy része, s ezzel fővárosa is 
a török birtokában, — más része politikai s vallásos forrongások 
szintere, az egész ország folytonos hadi állapotban, a kormány tá- 
vol, az ország elszegényedve volt. Egy fensőbb tanoda sem ál- 
lott már föl; az I. Ferdinánd által Oláh Mihlós prímás közbenjá- 
rására. Nagyszombatban alapított Jezsuiták oskolája és CoUegiuma 
csak 1567-ig létezhettek. — Tanúit orvosok nem voltak a belföldön, 
külföldiek meghívására pedig sem alkalom sem pénz. A természet bu- 



A NÖVÉNYTAN TÖRTiiiVETEI. 87 

várok utazása az országban lehelellen volt. Illy körülmények kö- 
zött sem a tudományok, sem a művészetek nem virágozhatlak. A 
növénytan az orvosok kezeiből kicsikarva , csak még- a római k. s 
református egyház papjai állal gyakorollaték, s ezeknek köszön- 
hetjük nem csak az első, a vallásos könyvek terjesztésére szol- 
gáló könyvnyomtató intézelek behozatalát, hanem a legelső honi 
füvész könyveket is. Melius Juhász Péter , Bejfhe ísliHÍn , Péchy 
Lufiács ^ Bejthe András s ama hires szintár (Charlalan) Franlwmth 
Gergely^ azon férfiak, kiknek munkáira bővebben kiterjeszkedünk. 



Melius Juhász Péter (Hoiiii*). 

Szülelett llorhiban Somogy-megyében, tanúit először Deb- 
reczenben, azután 2 évig Vitlenbergben. 1558-ban Debreczen 
városa lelkészének választatván, a meghívást elfogadta. Két évvel 
később esperes a debreczeni kerületben és 156E-ben a tiszán- 
túli kerület Super ntendense lelt. Nagy nyelvészeli s messze ki- 
terjedett növénytani ismeretei végett átalánosan becsültetett. — 
Számos theologiai tartalmú munkáinál fogva felejlhetlen egyházi 
tudós. 

Mint növenytudós, következendő, halála után nyomatott mun- 
ka által ismertette meg magát: 

Herbárium. Az faLnalt fuuehnek nevekről, természetekről ^ és 
hasznairól, Magyar nyelvre, és ez rendre hoszta az Doctoroc könyve^ 
iböl az Uorhi Melius Péter. Nyomtatott Colosváraí Heltai Gaspár- 
neMühellyébe^ Í578. Esztendőben. 4-o min. 

A munka, a czim és egy számnélküli lapon, mellyen a kia- 
dónak élőbeszéde találtatik, a fák deák és magyar, a füvek szinte de- 
ák és magyar jegyzékén, egy német lajstromon, s azon nyavalyák 
névsorain kivül,niellyekben a növények használtatnak, mind ezek 
14 lapra terjedvén, még 1 18 számmal jegyzettlapot foglal magában. 

Az előadandó növényekről két osztályban értekezik. I. „Az 
fákról való Hasznai" cap. 1. — 32. (lap. 1. — 31.) II. „Az 
Füvekről való Hasznai" cap: 32. — 118. (lap. 31. — 188). 
A fáknál egyszersmind a végefelé a gombákat, mohokat s gyön- 



*) Lásd: Weszprémi: Biogra|ihiameilicoriunCent. I. p. 104. és Cziviliiigei 
Spec. Hisl. liütT. p. 253. 



88 A NÖVÉNYTAN TtRTtNETEÍ. 

gyöket is fölhozza. Hogy ha gyakran 2, 3, ugyan azon fejezői- 
ben leirt különböző növényeket fölszámitjuk, Juhász Péter össze- 
sen valami 250 növénnyel ismertet meg bennünket. Az első 
nyolcz fejezetnek czime a fáknak deák magyar és német, gyak- 
ran görög nevei, a kilenczedik s a többi fejezetek pedig az em- 
lített három nyelven kivül, a növények nevei fölött, még egy kü- 
lönös deákkal is vannak ellátva, p. o. de malo Naranticia, de Lau- 
rea, de Ulmo s a t. A növények hatása s haszna a gyógyászatban, 
valamint az alkalmazási mód is, mindenütt fölhozatik, de a fák és 
cserjék le nem iratnak. A második osztályban a füvek már is- 
mertető jegyeikkel együtt soroltatnak elő, s a könnyen fölcserél- 
helőknél a különböztető bélyegek is előszámláltatnak. Sok növé- 
nyeknél a terméshely is kijelöltetik átalánosan. A fő fölosztáson 
kivül az egész munkában valami rendszernek legkisebb nyoma 
sem látszik, hasonló növenyekcsak történetesen állanak néha egy- 
más mellett. Mi ezen ritka munkának 3 példányát használjuk; az 
elsőt a magyar academia könyvtárából, ép állapotban, csupán az 
utolsó lap már 1672. Íratott le. A második , egyetemi könyvtári 
már kevésbé ép példányban két irott lap van bekötve, s a kötés 
első lapján a következőt találom fölirva: .^Ennek talált alik egy 
még régibb kiadása melly Debreczeiiben 1 56 2-ik Észt e7idöben, szin- 
te 4-ed rétben kijött. October Holnap 23-kán iS33 Esztendőben. 
Biankovich Cancell. A harmadik példány tökéletesen ép és egész, 
s a magyar nemzeti museum könyvtárának tulajdona. 

A könyv ritkasága arra birta Weszprémit, hogy .^Biogra- 
phia Medicormn' czimü munkájában a Melissárol szóló fejezetet 
az eredeti Írásmód szerint lenyomassa. Mi épen azt tesszük azon 
fejezet egy részével , hozzákapcsolván még a Farkkóró leirását 
magában foglaló fejezetet, miszerint szerzőnk növénytani ismere- 
teit megítélhessük. 

Fol. iOl. De MeUssophylo. Melissa. Méhfü. Melissen. Melys- 
sopkylon^ az az Méhec szerető fű,Eszthiyác édes Mézelkenec, feyér 
az mrciga, hasonló a Peszertzéhez^ Az Holt czallyánhoz. 

Ha ki szakasztod a virágéit édes, észt hiyac Melissophyllon- 
nac, Méhec szerető fiinec Hiyéic Apiastromnac: Hiyák MeUssíinac: 
Hiyac Citrago, Melitheum, Melitoene, az az Méhec lartó fúnec. Ez 
ket fele: Eggyiknek egyszéil korőya, széles levele vagyon, a széiréi- 
ból, a levele töuéböl, veres és feyér virág iö ki, édes: Ez a io és 
igaz Mézeiké. 



A IVÜVINYTAM KiRTÉKETEI. 89 

A másic magas mint a Peszeríze, sárga virága vagyon: A 
másic erdő/l fák alaf, hegyeken terem, igen ió szagú mint a Cyt- 
rom. De im ez kertekben fák akit is nö^ de észt nem igen szerette 
a Méhec. 

Ez erdeit , e széles leueliit alaczont hiyác Apiastrum, Mellis- 
sophyJun, MeWoeon, Melissa : Méhec szerető io fű. 

Fol. íit). De Verbasco. Verbascum^ Candela fíegia. Tapsus 
barbatus. Gyapfyufű. Király gyortya. Ökör fark. Widkraut. Königs- 
kertzen Unholdenkertz. — Verbascnm. Candela Regia. Tapsus bar- 
batus: Ökör fark: Ez soc fele: Egyiknec feyér a virága, a leuele 
hasonló a veres káposztáhosz. 

2. A masic Vnö fark a feyér virágú. 

3. Az harmadic fekete Ökör fark, feketéb a leuele a Sárgánál. 

4. Negj/edic Ökör fark , szagos^ ha.solo a Sallyához a leuele, 
a virága mint a fekete Ökör farknac. 

5. Az ütődi c kis Ökör fark, Boriu fark^ a virága tninl a Sár- 
ga Szekfünec , vagy Juollyánac , a leuele mint a Seb fiinec , és a 
nagy Ökör farknac, Erdőben terem. 

6. ílatodic szötös leuelii mint az Atratzél, hegyes, kéc virága 
vagyon mint az ?\ap után iára fiinec : Ennec erdei Búza virág a neue. 

7. Hetedic ollyan mint a Vad mác, veres virága, mitUaMák- 
nac, a Pipantznac, de a leuele mint az Ökör farknac. Ezt hegyi 
Ökör farknac, veres virágú Ökör farknac is hiyác. Maria rosánac 
is hiyác. 

8. A nyoltzadikat kék virágú Ökör farknac hiyác : de hegyen, 
Erdcn teremnec ezec, ez hasonló a Búzavirághoz a ki a Búza kö- 
zöl terem, szinten ollyan a virága. 

Juhász ugyan munkája állal nem sokkal járult hazánk is- 
mertetéséhez növenylani tekintetben, sem a tudomány nemesíté- 
séhez ; de meg is ölet illeli a tisztelet . első lévén a hazában ki 
a növénytant megkedvelletle, azt gyakorlottá, s anyanyelven irt, 
s számunkra a növények régi magyar reveit is föltartotta. Meg- 
holt Debreczenben 157S. 

Majd nem sikerült Vali Mihálna':, 1755-ben gróf Erdődy 
György udvari orvosának ezen olly ritka munkát a vég enyé- 
szettől megmenteni. Szorul szóra leirva, theosophisticai és astro- 
logiai jegyzetek kíséretében, s elváltoztatott czim alatt általadá 
grófjának, ki kész lévén a munkát kinyomatni, azt a növénytani 
ismereteiről hires Dr. Torkos Jánosnak kiildé Pozsonyba megité- 



90 A NUVE^'VTAN TÖRTÉNETEI. 

lés végell; ki is bemulalván, hogy szerzőnk irói lopási köveiéit 
el, a kiadás elmaradt, s Valinak Erdödy gróf udvarát el kelletett 
hagynia. 

Bejíhe István. 

Élt a 16-dik század vége felé, mint református lelkész, 
Battyáni Boldizsár gróf udvarában Németujvárott Vasmegyéb. Már 
korán kelletett neki Flóra szolgálatába állani, mivel általa vezet- 
tetett be Clus'ms^ a magyar növénytan tudományos korszakának 
híres alapitója, hazánk Flórájába, midőn ez Bécsből 1574 — 
1582. közt ismételt utazásokat tön honunk különböző tájékaira. 
Hálával emlékezik Clusius bolanicus Nomenclatorának élőbeszé- 
dében Bejlhe felől, s azon tudományos segedelemről, mellyben ál- 
tala részesült, és őtet buzgó és alapos tudományú füvésznek ne- 
vezi. Illy nagy ember kimondott Ítélete elegendő bizonysága 
Bejt e tudományos jártasságának a növénytanban. Clushis bizta- 
tása és fölszólitására elkészíté Bejlhe az előtte ismeretes magyar- 
honi növények jegyzékét deák és magyar neveikkel együtt. Ezen 
jegyzéket Clusius Antverpben k'mYomalás „Rarion/mSiirpium, per 
Pannoniam"^ czimű munkájához kötteté. A jegyzék czime követ- 
kező : „S'.irpium nomenclator pannofiicm. AntDerpiae. Ex Ojjicina 
Christophori Planlini. — ^MDLXXXIIII. 8-o, 16 számnélküli oldal. 

Az élőbeszédben fölszólitja Clusius Magyarhon füvészeit 
ezen jegyzék gyarapítására, s a többi honi növényeknek is ma- 
gyar elnevezésére. 

Ezen betürendszeres, s néhány mivelt növényeket kivévén 
majdnem 300 fajt magában foglaló jegyzékben a növények álló 
helyei nincsenek kijelölve, még is ugy kell azt tekintenünk mint 
első próbatétet a magyar Flóra alapítására. E munkát ritkasága 
miatt Czivitinger „Specimen hungariae Vtteratae'' czimü munkájá- 
ban német elnevezésekkel megbövitve, s a magyar nevek írás 
módja megváltoztatásával az 52 — 66. oldalig tökéletesen le- 
nyomatta. Szolgáljon mutatványul e rövid kivonat az eredeti 
munkából : 

Acanfhium. töviskes lapu^ h. e. spinosa lappá. 

Áccipitrina, Sophia Dódon, Kánya fut. 

Acer latifolium. Jauor fa, vulgo Ploitanus. 

Blatt ária. penih fiu. 



A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. ^1 

Borrago. borago, dinye zagu fiu. 
Filix. paprágy. 
Fungus, gomba. 

„ aureus, quem Germánt Kaiser vocant, aureo 
colore inficiens. ur gomba. 

„ dactylites, quem Germani Maurach appellant: 
Zömói'chök. 

„ in fimo nascens, kygyo gomba. 

„ tuberosus. chöpötke. 

„ nuncupatm CrepUus lupinm. pöfeteg. 
Ilede? a. folyó borostyán, quoníam videlicet serpit. 
Helenium. örvény gyökér, örvény fin. 



Bejthe András. 

Ezen növenytudós életrajza az idő homályában elenyészett, 
ügy hogy ennélfogva Bejthe István és András egy egyénnek tarta- 
tott; azonban a Horányi Memorabiliaiból tudjuk, bogy András 
unokaöccse volt Istvánnak s a növénytanban szinte oUy jártas 
volt mint amaz. Munkája következő czimet visel: 

Füves könyv, füveknek és fáknak nevekről^ természetekről és 
hasznokról, írattatott és szereztetett Magyar nyelven a fő Docto- 
rok és természettudő Orvosoknak, Lioscoridestiek és Matthiolusnak 
bölts írásokból. Német-iíjvárott Manilius János által 1595. 4-o. 

Dr. Földynek egy kézirati jegyzéke szerint, mellyel Wesz- 
prémi Biographia medicorum czimü munkájának előttünk lévő, 
példányában találunk, még ezen rendkívül ritka munkának egy 
második kiadása is létezik; Földy szavai következők: „Zrini 
Györgynek a nyomtató Műhelyében jött ki a Bejthe Herbárium má- 
sodszor , Nedel'tsen Muraközben Drávánál, ugyan ezen Zrifú 
Györgynek ajánlva". 

Mi eddigelé csak egyetlen egy tökéletes példányát láltuk 
ezen munkának a magyar nemzeti múzeum könyvtárából; czime 
hiányzik, 130 levél épségben megmaradt, s egy irott pótlék 
után még valami 3 — '1 nyomott levél veszhetett el. Minden föl- 
osztás nélkül, 270 növény soroltatik elő betűrendben ; egy nö- 
vény sem iratik le, mind egyiknek csupán deák és magyar neve, 
hatása s alkalmazása módja szinte igen röviden van megemlítve. 



92 A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. 

F()Iosz,tá!-üknak nincs helye. Tudományos tekinlethen tehát Bejihe, 
Juhász mellett meglehetősen hátrább áll, ámbár amannak munká- 
it nyilván használta. Nekem ugy látszik, hogy Bejihe azon nö- 
vények iránt volt inkább tekintettel, mellyek Juhásznál hi- 
ányzarak. E munkából is a Melissáról szóló fejezelet jónak lát- 
tuk itt közleni, részint hogy előadását s magyar Írásmódját meg- 
ilélhessük, részint hogy Juhásszal összehasonlilhassuk. 

„Meh füvnek Nevezetij : Déiakiil Melissa, Apiaslrum, Ma- 
giarül Méh fijii, méhek zerető fiju: fejér viragu, hasonló az pö- 
zerczehöz, és azt holt chalanhoz : ha ki zakaztod az virágát, edös. 

Termezety: Meteghytő, zarazto, emeztő és gyoguito fyu. 

Hasznay: Ha borban megfőzöd az Meh fyuet, és gyakran 
izod , kórságot és fnladást gyógil, mellyet és tidőt lizfit, az zi- 
vet erősiti, mert bánatot auag Melancholiát belőle ki űz, has fá- 
jást gyogyit, igen io belőle clystert chynainy az Colica ellen. 

Peechi (Péísi) Lukács.*:) 

Ezen fölötte nyájas s mély tudományú nagyszombati szüle- 
tésű szerzetes egy időben élt a két Bejthével Nagyszombatban, 
hol egy kis füvészkertet is alapított, melly első nyoma egy illy 
intézetnek Magyarországban, (**^) mellyet a legközelebbi század- 
ban, a folytonosan tartó kedvetlen körülmények daczára is, má- 
soknak, néha pompásaknak kellett követni. Itt adá ki 1579-ben 
Ransanus Péter: „Epifome Renim himgarfcamm" czhníi munkáját, 
és azt bővítette is, itt kisded kertében irta következendő növény- 
tani munkáját is, melly olly ritka, hogy már egyetlen egy töké- 
letes példány sem találtatik. A munka czime következő: 

Keresztény szüzeknek tisztességes koszoroia; avagy Lelki 
füues kert, lelki virágos kert Ternau. an. 1591. 12-o (Weszpr. 
n!án 8-vo) 188 számozott levél. — Az előbeszéd igy végződik : 
Költ Nagy-szombatba magam hazam melett való virágos füues 
kertben. Szent Mihály Archangyal napja. 1591 Peechi Lukach. 

*) Lásd ; Weszprémi Biogr medicor: Cent. II. p. prior. pag-. 175 p. 

posl. p. 286. 
■■•'■"^) Hogy lMagjiirhoii!)an már igen korán létezteiuA növeiiyliázak bí- 

zoii>ílja következendő hely Clusius hislor. pl. rar. rnniikájából : 
,, Auranlium malum, quod Limas del Emperador Hispanis nomínnlur 

ab Irnpcr. Qarolo V- in Hispatnam ex Hungária adlaluin esse ferlur. 



A NÜVEX\TA\ T(JRTÉ>;ETE!. 93 

A példány, mellyel használunk, a múzeumi könyvtár tulaj- 
dona, csak 127. levelet foglal mao-ába, s ezek közöli is az 5-ik 
7-ik és 8-ik hiányzik. Jelen tudósilásiinkban ennélfogva hasz- 
náljuk azon kivonatát ez igen rilka irománynak, mellyel Wesz- 
prénii Biographia medicorum czimü munkájában hagyott halra. 

Egy erköl'*s-vallásos vitatkozás bírá Péchyt füvészkönyve 
kiadására, mellyben ő 20, többnyire mivelt növényfajokat ir le, 
megjegyezvén egyébb tulajdonságaikat is, orvosi erejükkel; la- 
nílja a szüzeket ezekből koszorút kölni, ugyan annyi erényekhez 
hasonulván ezen növényeket, s inli őket, hogy magokat ezekkel 
szintúgy mint amazokkal diszesitenék. Egyszersmind inli az anyá- 
kat is, hogy leányaik ideig s örökké való boldogságáról gondos- 
kodjanak. E szerint erkölcsi s szentirásbeli tételek foglalják el 
nagyobb részéi ezen érdekes munkának. Az említett 20 növé- 
nyek ugyan annyi csinosan sikerült fametszetekben ábrázoltatnak 
s nálunk füvészkönyvben legelőször jönek elő. 

Mi az eredeti Írásmód szerint adjuk itt elő , valamint a 20 
leirt s ábrázolt növényeket , ugy az azokkal összehasonlított , s 
a szüzeknek ajánlott erényekel, végre a szegfíí növénytani leiralát. 

l.Az Saargafü. 2. AzSzekfü. 3. Az Saarga, fejér esszede- 
ries iuolac. 4. Az keec iuola. 5. Az Czipros. 6. Az Majorana. 7. 
Az Pulnoc avagy Czombor. 8. Az Boldog-Aszony rosaja. 9. Az 
Bechifu. 10, Az tarka iuola. 11. Az Bárson virág. 12. Az Ba^i- 
licum. 13. Az rosac. 1^1. Az Borsola Aagy Indiai szekfü. 1.5. Az 
Rulta. 16. Az Rosmaring. 17. Az Leuendula es Spinanard. 18. 
Narcissus, Te mondád fii. 19. Az Isop. 20. A Rukercz. Az is- 
ten igeiéhez, es szolgallyahoz való kedves szereiét. Az istenec 
igaz szereleli; Istenec felelme; alázatosság; Imádság: hálaadás; 
az igaz hilnec nilvan való vallása; Az Yenekhez való lisztelet; 
dolgolodas; tisztességes maga larta; Nyaiasag: Irgalmasság: Sze- 
mermetesseg; Ragiuasag; Mértékletesség: Lelki és testi tiszta- 
ság; Megelégedés; Adakozás; Tökéletesség; Halgalas. 

2. Az Szekfü lellyes, veres, feier, avagy chepegelet szi- 
neuel fölötte ekesseti az koszorút es kanual. Az Szekfü nemelly 
tellyes nemelly közép szerő , nemelly chak paraszt : az nyarnac 
keszdetin minyarast nyílni keszd, es az teli ideig nyilic, erős derei 
es hideget nem szemuedhet, hanem főképpen leueleit es víragiat 
meleg helyeken szokta kileríeszteni : az szekfü valamenire ke- 
serű, mindazon állal gyönörüseges illatot ad magatul: ful faidal- 



94 A ^övE^TTA^ törtiínetei. 

mot, sziu fogóst, giitla üttest, keleiient, kig-yo ferlesl, harapást, 
és egyéb fele, betegségéé elleii szolgai. 

Föltűnő, hogy jelenkorunkban is, E50 év múlva ugyan azon 
növények díszlenek honosink kertéiben , mellyeket Peechy irt 
le munkájában. 

Francovith Gergely D. 

Három ok birt minket arra, hogy ezen tudatlan s önhitt szin- 
tár (Charlatan) , mert valóban orvos nem volt, munkáját itt föl- 
vegyük. Első az mivel vényeinek fő alkatrészei növényekből ál- 
lanak; másodszor mivel Frankovith sok növény magyar elneve- 
zését föltárta számunkra, mellyekröl az eddig elősorolt irók mun- 
káiban semmi emlités sem tétetik; s végre harmadszor, mivel 
Bejthe István felől sokkal jobb véleménnyel vagyunk, mintsem 
azt hinnők hogy ő egy a fiivésznévre érdemíellenre irt volna di- 
csérő versezetet. Frankovith élete s viszonyairól semmit sem 
mondhatunk, mert felőle sehol sem találunk valamit följegyezve. 
Munkája szinte eddigelé nem, vagy legalább kevéssé látszik is- 
meretesnek, s ez oknál fogva olly terjedelmesen fogjuk azt elő- 
adni, amint ezt jelen értekezésünk alaka s helye megengedi, hogy 
ez által, netalán kemény Ítéletünket kimenthessük olvasóink előtt. 
A példány, mellyet használtam s való szinüleg az egyellen, melly 
létezik, a magyar academia könyviárának tulajdona, mellyet az, 
helytartósági tanácsnak s ország fő orvosa Stahlylgnácz őnagy- 
sága jóságából bir. A munka czíme következő: 

Hasznos es Fölötte szikseges könyv, az Isten fiainak es vtet 
félő hiveknek lelki vigaztalasokra es testi epőletökre szereztetöt 
Francovith Gergely D. állal. Mellyben sok rendbeli betegsegök 
ellen való orvosságok is be vannak irva, mellyeket Isten az ő nagy 
io voltábul es ajándékából, Emböröknek egessegekre rendölt. Ec- 
clesiast. 38. Tiszteld az orvost az sziksegert. 1588 Esztendőben, 
Az utolsó (számnélküli) lapon. — Nyomtatot Monyorokereken 
Manlius János által. 4-o. 

A könyvnek intézkedése és tartalma. 

A czimlapi hátsó oldalán ez áll: Summája ez- könyimek. Eb- 
ben azt mondja Francovith, hogy e könyvből háromféle oktatást 



A NÖVE.NYTA.N TÖRTÉNETEI. 95 

nyerhetni; a szent Írásról, a gyógytanról és a termeszti dolgokról. 

Most három levél következik, Nádasdy Ferenczhez, Sopron 
megyéhez s annak akkori alispánjához, Megyeri Imréhez intézett 
ajánlattal. Költ Sopronban Július 16-án 1588. 

Erre 118 levelén maga a munka szövege, egy lapon a mu- 
lató tábla , egyen ismét a nyomtatás helye , és nyomdahibák kö- 
vetkeznek. 

A munka 55. fejezetre oszlik, mellynek mindenike tartalmát 
homlokán viseli. 

A harmadik fejezet illy ezimü : „Gregorhis Franhovilh Doc- 
lor, Physicus de se ipso'\ tartalma : ön magára s munkájára czél- 
zó versek, egy Te\VAS\\c\\o\\ Bejlhe Isvántól, kit Francovith ekként 
nevez : ExceUentissunum ac Doctissimum tirum Superattendenlem 
per Ungariam dignissimum. Egy más Tetrasticlion és Hexastichonból 
látjuk hogy e munkának már egy hasonló elődje volt, mellynek 
azonban nem kedvezően kellett fogadtatni. 

A 14-dik levelén 31 koraiak soroltatik elő, mellyekben 
egy Francovith által föltalált, Serapium kenef^ jótékonyan hasz- 
nálható. 

A 16-dik levél 2-dik lapjától a S3-kig e kenet készités- 
módja tanitatik. 30 növényi járulékból vételik hozzá, mindegyik- 
ből 16,- és 93 mindegyikből 8 lat. Ezen tulajdon útmutatása 
szerint gyűjtött s előkészitett növényeken kívül szükséges még 
hozzá 16 ^2 //. zsir, 16 különböző állatból; 10 különböző olaj- 
ból 2% ^^- ; végre még 20 többnyire jó illatú növenyországi al- 
katrészek. 

Meg nem tartóztathatjuk magunkat hogy itt ezen rendelet nö- 
vénytani részét, mint egy eddigelé utanozhatlan képtelenség min- 
táját, szorul szóra le ne nyomassuk ; melly egyébbiránt valami 60 
3Iagyarhonban vadon termő növény nevét foglalja magában, s 
nem szívesen vesszük, hogy a szerző sehol sem említi, hogy 
ezen növények hazánkban jönek elő, különben alkalmunk lett 
volna, a 1 6 század végivel ösmeretes magyar növények jegyzé- 
két tetemesen gyarapítani. 

A vény így hangzik. 

Az fiwek es gyökerek a kik hozzá zíkösök. 1. Eoregbik 
hezak gyökér leuele virágostul, kinek Deiákul newe Arístolo- 



96 



A NOVE\YTA.\ TÜRTK^ETEI. 



chia rolunda. 2. Apró hezak gyökér leiiele virágostul Arislolo- 
chia longa. 3. Eöreg gaiiez gyökér leuele virágostul. 4. Apró 
gauez gyökér leuele virágostul. 5. Nagy lapu hezak gyökerő, 
zent György havában virágzik, annak is gyökere zedeslek es 
leuele virágostul. 6. Másik fele nagy lapu, annak nem hezak a 
gyökere, annak is az gyökere. 7, Kis lapu gyökere, leuele, vi- 
rágostul. 8. Sárga kökörchén virága. 9. Földi tök a ki az kert- 
re is föl megyén , vörös az gyömölche, annak a gyökere, leuele 
virágostul. 10. Másik fele földi tök, az is fel foly a kertre, fe- 
kete az gyömölche. Brionia, gyökerestől leuele viragya. 11. 
Ezer io fiuenek gyökere, leuele virágostul, major Centaurea. 12. 
Fejér tüskének chak a gyökere, Centum capita v. Bedeguar. 13. 
Pyrito avagy hymer a ki az vezzőket által öuedzy, ugy foly re- 
iajok : Smilax neue Vörös gyökerö. 14. Szék fiu uiragia Cha- 
momilla. 15. Papa fiu leuele Carduus benedictus. 16. Momortica, 
gyömölchyöstöl s leuelestöl. Nalragulya gyökere. Mandragóra, 
ha mind az kelfele natragulia benne lezenis anaal iob. 

18. Kek lilium gyökere. 19. Fekete hozzanak gyökere, 
leuele virágostul. 20, Kapotnok gyökere. 21. Arua chyalan. Ur- 
tica crispa. 22.Alba benedicta leuele uiragostul. 23. Nádra fiue, 
Nepeta, virágostul. 24. Chombor auag közveny menta, pulegium, 
leuele virágostul. 25 Rozmalin. 26. Fenyő mag törue, grana 
juniperi. 27. Tormentilla gyökere, leuelestöl. 28. Meleng auagy 
folyó fiu leuele uiragostul. 29. Nyir fának leuele, Betula. 30. 
Haas fa uiragya, Tihae flores. 31. Jegönye fa bimboia. 32. Ap- 
robik ezer io fiu gyökere, leuele virágostul. 33. Eöregbek kigyo 
hagyma gyökere. 3'l. Szapora fiu leuele virágostul. 35. Farkas 
avagy Medue talp neuö finnek gyökere leuelestöl. 36 Eöreg 
Satyrium gyökere virágostul. 37. Apró Satyfium gyökere virá- 
gostul. 38. Leueslicum gyökere. 40. Bab leuelö finnek gyökere 
leuelestöl. 41. Machkafark neuö fiu. 42. Föld fisti, fumus terrae 
virágostul. 43. Chelidonia gyökere, leuele virágostul. 44. Zent 
György Viragia. Lilium convallium. 45. Rontó fiu, Consolida re- 
gia. leuele virágostul. 46. Kakas tarang, Cardiaca, ziu fiu virá- 
gostul. 47. Földi hozza gyökere. 48. Syderilis, tisztes fiu leue- 
le virágostul. 49. Eökör nyelű gyökere, Buglossa. 50. Arany 
gyökér, avagy Vad liliom. 

51. Keö fiu, auagy Sárga gyopár. 52. Vad kender leuele 
virágostul, Canabys agrestis. 53. Pip ki gabona közöt teröm, pa- 



A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. 97 

paver sylvestre. 54. Dizno kenyér gyökere Arthanita, panis por- 
cinus. 55. Aranyos papratz, Filix aurea. 56. Eöreg Sanicor gyö- 
kere. 57. Fekele betonica, Bakfiii, leuele virágostul. 58. Fejér 
betonica gyökere. 59. Eöreg borostyánnak leuele , hedera. 60. 
Apró borostyánnak leuele. 61. Chengő fiu leuele virágostul, hy- 
pericum. 62. Egerfark, Millefolium leuele virágostul. 63. Temon- 
dad fiu leuele virágostul. 64. Zent benedek five , sempervivum, 
sedum. 65. Eb Capor Viragia. 66. Utü fiu gyökere leuelestöl, 
plantago. 67. Scordium leuele virágostul. 68. Ghamaedris leuele 
virágostul. 69. Fejér liliom gyökere. 70. Euphrasialeuele virágostul. 

71. Szép zölő, kit ebzölönek is hijanak leu. virágostul. 72. 
Czyprus leuele virágostul. 73. Apium gyökere es leuele. 74. 
Sallya leuele virágostul. 75. Fekete ökörfark gyökere virágos- 
tul. 76. Eöregbik ökörfark gyökere virágostul. 77. Apró boitorian, 
Agrimonia leuele virágostul. 78. Fejér pöszercze, Marrubium 
album. 79. Fekete pöszercze, Marrubium nigrum 80. Sarkantyú 
virág leuele virágostul. 81. Tyk liur. 82. Majorana leuele virá- 
gostul. 83. Varadich, Tanacetum, leuele virágostul. 84. Fordult 
fiu leuele virágostul. 85. Chaba ire gyökere. 86. Fekete iröm 
leuele virágostul. 87. Barany iröm leuele virágostul. 88. Spichi- 
nard. 89. Fejér üröm levele virágostul. 90. Isop leuele virágostul. 

91. Komló. 92. Atraczel gyökere. Cinoglossa. 93. Belend 
fiu leuele virágostul. Jusgueanus. 9Í. Eörven gyökér. Enula 
campana. 95. Saas gyökere, Targa viragu. Béka lilium. 96. Fech- 
ke fiu, hirundinaria, gyökere virágostul. 

97. Ser apium gyök ere. 

98. Eöregbik kigyo nyelű a ki vizben teröm leuele gyö- 
kerestől. 99. Apró kigyo nyelű leuele. 100. Szarvas nyelű ne- 
uö fiu leuele. 101. Zent Lazlo Kirali fiuenek gyökere. Gentiana. 
102. Angelica gyökere az nagyobbiké. 103. Gratia Dei neuö fiu 
leuele virágostul. 10^1. Eöreg basalicum. 105. Apró basilicum 
leuele virágostul. 108. Eöregbik chyalan leuele virágostul. 107. 
Fejér malva gyökere. 108. Apró malva gyökere, 109. Cicoria 
gyökere. 110. Pimponia gyökere, leuele virágostul. 111. Mezei 
viola viragia. 112. Vörös viragu Centauria levele virágostul. 113. 
Forczogo pasyt. 114. Vizi tök gyökere. 115. Fodor menta. 116. 
Fekete menta. 117. Kakuk fiu. 118. Kigyo tarang leuel virágos- 
tul. 119. Sóska gyökere leuel virágostul. 120. Méh fiu leuel vi- 
rágostul. 121. Fekete gyopár leuel virágostul. 122. Farkas alma 

7 



198 A NÖVElWTAiN TÖRTÉA'ETEI. 

gyökere virágostul. 123. Alkakendi, ki pap monyának mondatik, 
leuele virágostul. 

Ezek a virágok. 

1. Zek fiu viragia. 2. Ezer io fin viragia. 3. Paragü Rosa 
viragia. 4. Sallya viragia. S.Papafiue viragia. 6. Chengö fiu vi- 
ragia. 7. Álba benedicla. viragia. 8. Belend fiu viragia. 9. Zent 
János fiue viragia. 10. Leuendula viragia. 11. Spichinard viragia. 
12. Fejér Liliomnak sárga Szeckia. 13. Centaurea vörös viragia. 
l^.Majorana mikor virágzik. 15. Szeeli fiu viragia. Chamomilla. 
16. Chombor viragia. Pulegium. 17. Jo fele Sáfrány. 18. Ros- 
marin. 19. Momortica gyömölche. 20. Fenyő mag törve. 

A következő fejezetekben még több ebez hasonló vények 
hozatnak föl , s különböző tapaszok és italok készítése , főleg a' 
döghalál ellen, tanítatik. Néhány szakaszok ön dicséretére, má- 
sok irigyei s ellenségei visszatorlására , némellyek predikáczi- 
ókra, némellyek ismét imádságokra szánvák. Sok apró, szent 
tárgyakat ábrázoló fametszetek vannak a szövegbe nyomatva, né- 
hány negyedrétben mellé kötve. 

Egy rövid czikkét Francovith berekesztő beszédének itt 
szorul szóra leírjuk : 

„Frankovith Gergely Doctor könivenek vege: ki noha nem 
Deiak , de azért ugyan zent iras ertö doctor isten által es terme- 
zet tudó orvos. Thouaba a' doctor nem annit teszen magiarul ta- 
neits a' mint zent Pal iria Eph. 4 részben , ha kedig mas embe- 
reket nem tanéit tudomanra, hat nem doctor, a' mint az oskola 
mestert hogy tanilasaert szoktak hinnia oskola mesternek. Is meg 
az orvos chak medicust leszen diákul, intőm euel hogy a' ki 
Doctor el ne titkoUia a' kinél valami haszonra való tudomany- 
vagyon, hanem emberek eletire ággia ha doctor neuet akar 
vJselny: doclor az a' kinek szerzésével es lanitasawal mas em- 
berek is élhetnek es tanulhatnak belőle, a' mi meg nem volt. 

Francovith magát annál inkább tartá orvosdoctornak, mivel 
a fejezetek sok fölirásait ezen czímmel kezdi meg : p. o. Fran- 
covith Gergely (udomani/arul vefeködese nemi nemö ket Doctorok- 
kal; vagy Islenleol valasztalot Doctornak Francoüilh Gergelynek 
maga mentese az patvarkodók es szydalmazok ellen: vagy Fran- 
kovi'h Gvftli DvctOíNl Zörikleföt reteködes. Sot néhányszor ma- 



A ,N(JVEAYTAi\ TÖRTÉNETEI. 99 

gát Doctnr és physicusnak is nevezi. Kenete föltalálását „ütem, 
általa az emberiségnek nyújtott ajándéknak mondja. Épen így igényel 
tanitásánál fogva doctori nevet. Egész munkájában a tudomány- 
nak legkisebb nyoma sem találtatik, annál illetlenebbiil nyilatko- 
zik elöbbeni s jövendő irigyei , üldözői , s különösen az orvo- 
sok ellen. Az egész könyv tele van képtelenség, babona, theoso- 
phia s astrologiával. 

Francovith ugy látszik egy ostoba , merész, durva kuruzsló 
volt, fölpiperézve, némelly tapasztalati ismeretekkel a növények 
hatásáról , mi által némelly nagyoknál menedékei és segedelmet 
talált. 



Még három férfiúról kell említést tennünJí , kik mint füvé- 
szek a hazában ismeretesek valának , de vagy semmit sem irtak, 
vagy a mi még valószínűbb, irataik egészen elvesztek. Váljon 
Magyarhonban születtek-é, azt meg nem határozhatjuk. Első volt 
Magister Se bas ti amis ^ otyos és füvész, Szebenben; tanítványa: 
Lebelim János mint tudós és híres erdélyi füvész említetik Brun- 
fels Ottó munkájában; mind ketten valószínűleg a 16-dik század 
elején éltek. 

A harmadik Purkirchner György pozsonyi orvos. Clusius 
„História plantarum rariorum" czímü munkájában két helyen a Z2Z 
és 22.5 lapon tesz róla említést; s illy czímü munkájában is Stirp. 
rarior. p. Pannoniam; kertjéből egy tíj fűz fajt is kapott. 



Clusius Károly. 

Tulajdonképen Charles de 1' Ecluse, a növénytanban világ- 
szerte híres név. Ezen a tudományos leíró-növenytan alapitójá- 
nak, fáradhatatlan utazó , termékeny író , s a természetrajz vér- 
tanujának életleirását, egészen Sprengel szerint adandjuk itt elő, 
ki fűvészi érdemeit is leginkább, s terjedelmesebben méltányolta; 
— mit Magyarhonra nézve tett , azt nagy nevéhez illőleg híven 
előadni törekedendünk. 

Clusius német alföldi volt, született Antverpben 1525. Aca- 

demiai tanulmányait kezdé Löwenben, folytatá Marburgbaa,s 

♦ 



100 A i\ÜVE!VYTAN TÖRTÉNETEI. 

végzé Monlpellierben , hol tudorrá is lelt. Szülővárosában mint 
gyakorló orvos lépett föl, e mellett a növénytannal is foglala- 
toskodván. Nem sokára a nemes keblű Fugger Augsburgban 
meghivá Clusiust, hogy ötét utazásában Németalföldön, Német-, 
Frank-, Spanyol- és Portugalországon keresztül követné. Utazá- 
sából 1565-ben visszatérvén^ öt évet fordított a gyűjtött kincsek 
rendezése s leírására. Csak későbben jelent meg egy szinte csak 
ujakat tartalmazó munkában ezen utazás eredménye illy czím 
alatt: „Harionim aliqiiot sürpium per Hispániám obsenalarum 
histoiia. Antverp. 1576. 8. — 1570. Angolhonba ment, 1573- 
ban II. Miksa császár által a bécsi füvészkert föliigyelöjének hi- 
vatott meg. Itt Clusius 7 évig maradt , innen Ausztriát s a hatá- 
ros Magyarhont többször beulazá, s időkorához képest nagyszámú 
növényeket gyűjtött, azokat megvizsgálta, és leirta. Kertjei gya- 
rapítására használá Európa minden országainak fűvészeivel kö- 
tött terjedelmes ismeretségét , ide külde neki Busbeck Constan- 
tinápolyból ritkább kerti növényeket, Clusius ápolá és föntartá 
azokat, innen terjedtek el azok tovább is. Itt irt két alább emlí- 
tendő, s Magyarhoni közelebbről érdeklő munkát; ezen kivűl a 
növények rajzolásával s föstésével is foglalatoskodott, s való- 
színűleg azokat fába is képes volt metszeni. 1580-ban ismét An- 
golhonba utazott, s ott maradt két évig, (ámbár a Hist. plánt, 
pannoniae, s Bejthe nomenclatorához való élőbeszédek Bécsben 
kőitek , 1852. és 1583-ban). Betegen s mankón járva élt hat 
évig a hassziai landgróf kegyfizeléséből; végre 1593-ban 68 
éves korában Leydeni tanárrá lett, a hol meg is holt 1609-ben. 

Fölebb Clusiust a tudomány vértanújának nevezők, s ezt 
méltó joggal ; a természettől is beleges testalkattal lévén ellátva. 
Spanyolhonban tett füvészi kirándulásai alkalmával , eltöré jobb 
karát, nemsokára ezután jobb czombját ; Bécsben a bal czombját, 
nyolcz évvel későbben jobb czombja ficzamodott ki , űgy hogy 
éltének 20 utolsó éveiben alig mozoghatott ; felséges szelleme és 
szép lelke azonban mindig ugyanaz maradt. Munkássága sohasem 
hanyatlott. Clusius irt, fordított, magyarázott és elösegíté a tu- 
dományt élte fogytáig. 

Most már átmegyünk Clusius Magyarhonban végzett s ezt 
érdeklő hatásteli munkáira. 

Fönebb említetett, hogy Clusius többszöri kirándulásokat 
tett Magyarországba, s valóban a muiikájábani legérdekesebb nö- 



A ^ÖVENYTA^ TÖRTÉAETEI. 101 

vények magyarhoniak. Honiinkbani vizsg-álalainál különösen se- 
gitetetl némelujvári gróf Battyáni Boldizsár barátja s párto- 
lójától, valamint ennek udvarában lakó reform, lelkész Bejthe 
Istvántól, kiről már szólottunk. Pozsony, Sopron, Vas, Mozson, 
s a Leita hegységre fordilá Clusius különös figyelmét, s a 3Ia- 
gyarhon más részeiből beküldött ismertetéseket s növényeket 
szinte fölvette munkájába. Különös figyelmét forditá Clusius, a 
mint látni fogjuk, a gombákra, mellyek közöl sokat lerajzolt és 
lefestett. A magyar elnevezéseket szorgalmasan gyüjtögeté. Itt 
Cgyelmeztetnünk kell t. ez. olvasóinkat arra is, hogy Clusius 
ezen kitételt „pannonicus" régibb, tehát tágasabb értelemben vé- 
vé, s ennélfogva Pannoniához Bécs Aidékét is számolá. — A ma- 
gyar fűvészet története előadásában, az állóhelyre tekintve a 
a mostani póliticai határokat mindenkor szorosan megtartottuk, s 
ennélfogva több fajokat, mellyek Clusius után többeknél is pan- 
nonicus név alatt fordulnak elő, elmellőztünk. Azon világszerte 
híres munka, melly által Clusius nevét Magyarhonra nézve hal 
hatatlanitá, illy czímmel bír: 

Caroli Clusii Atrebatis Rariorum aliquot Stirp'um per Pan- 
noniam, Austiiam et vicinas quasdam Provincias observatarnm 
História. Quahior libris expressa ad Rudolphuni II. linp.Ernestum, 
Mathiam, Maximilianum Austriae archiduces ele. Anloerpiae. Ex 
officina Chistophori Plantini 1583. S-vo. min. 

A czimlapon elő- és neliány dicsbeszéden kivül a munka 
766 lapot foglal magában. Adalékok s nyomdahibák 8 levél, tar- 
talom 8 levél, s épen annyi az egy évvel később nyomatott No- 
menclator botanicus Bejthe Istvántól. A hamarább kiadott példá- 
nyokhoz úgy látszik nem adatott ezen nomenclator, .legalább 7 
példány között hármat találtam, mellyekben hiányzott; ámbár min- 
den arra mutat, hogy a munka bekötése annak kiadásával egy- 
korú, 353 fába metszett növenyábrák igen helyesen sikerülve, 
hü képét adják az elősorolt növényeknek ; majd fele ezeknek 
magyarhoni, választott növénytani nyelven leirva, a különbségek 
helyesen előadva, a régiekkel, minek azonban magyar növények- 
nél igen ritkán van helye, összehasonlítva, helyük pontosan ki- 
jelölve, s majd mindeniknél a virágzás ideje s a gyümölcs álla- 
pota följegyezve. Ámbár valódi rendszerről még szó sem lehet, 
mégis a hasonló növények, egymás mellé helyezvék. 



102 A nüvenytajv törtéjneteí. 

Ezen értekezés végén adjuk a Clusius által magyarhoniak- 
nak irt növények jegyzékét. A leirt s lerajzolt növényeken kí- 
vül még sok Magyarországban termő névszerint hozatik föl, s e 
szerint a munka ugy tekinthető, mint Magyarhon legelső tudomá- 
nyosan szerkeszteti flórája. 

Ezen munka, s a fölebb emiitett História planlanim hispa- 
nicarum^ egybevonva, líjabb észrevételekkel és sok Magyarhonra 
vonatkozó terméshelyekkel gazdagítva, következő munka szö- 
vegét képezi : 

Caroli Clusii Atrebatis Impp. Caess. Augg. Maxiini iani II. 
Rudolphi II. aulae qiiondam familiáris Rariorum plantarum His- 
tória. Antverpiae. Er Officma Plantiniana apud Joannem More- 
tum. Í60Í. Fol. maj. 

E munka pótléka által tehát 415 magyar növényfaj ismere- 
téhez jutottunk. Váljon a Clusius halála után megjelent: „Curae 
posteriores Antverp. 16 lí. 8-vo (ívrétben Schulles szerint) czí- 
mü munka foglal e magában valamit , mi Magyarhont közelebb- 
ről érdekelné , a felöl t. ez. olvasóinknak fölvilágosítást nem ad- 
hatunk , mivel nincs birtokunkban. 

Nagy föladat volt a Clusius által fölfedezett s leirt növénye- 
ket mostani elnevezésükre visszavinni, de mégis igen megkönnyült 
ezen fáradalmas munka az állal, hogy Clusius minden növény 
álláshelyét oUy pontosan följegyzé, hogy több magyar füvészek- 
nek sikerült e tekintetben sok növényeket ugyanazon helyen is- 
mét föltalálni. 

E növények hasonneveí (Synonimia) meghatározásában kü- 
lönös érdemekel szerzettek magoknak: Crantz, a kél Jaquin, 
Lumnitzer,Hosl,Kítaíbel, Schulles és Endlicher. A nagy 
hírű Sprengel a növénytan történeteit magában foglaló munká- 
jában mind azon növényeket meghatározta, mellyekel Clusius elő- 
ször ismertetett meg. Jelen értekezés szerzője törekedett ezen 
uraknak a Synonimia clusiana körül tett fáradozásaikat, birála- 
tilag (critice) összeállilani. 

Bátrak vagyunk Clusius ^^Hisforia plantarum pannonicanim 
p. 600" czímü munkájából mutatványul a Sideritis montana leírá- 
sát itt szorul szóra lenyomatni: 

„Sideritis pannonica III, pallescente flore (c. icone). Ter- 
tía pedalem etiam non superat amphtudinem, caule quadrangulo, 
ab radice slatim ramoso: foliis secundum radicem priori genere 



A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. 103 

non brevioribus , similiterque venosis , sed mollioribus , miniine- 
que in ambitu serralís, quae summum cauleni et ramos ambiunl, 
breviora sünt: flosculi statim a ramorum exortii ipsos et caulem 
in calyculis qiiinquepartito divisis verticillatim ambiunt, superi- 
oribus longe minores et e calyculis vix proniinentes, forma tamen 
illis similes, fusci coloris, labello tamen inleriore parte pallido. 
Semen superiorum semine minus, nigricans; exiguonim foliorum 
pallescentis coloris coma extremos ramos caulemqiie occupat, to- 
taque adeo plánta moUi incanoque lanugine praedita est : radix 
candicans,lignosa, aliquot fibris hirsuta, sed non perennis, quippe 
quammaturo semine subsequens liiems tollere sólet, ut et priores 
duas. 

Frequentissima est in Pannóniáé Austriaeque inferioris ar- 
vis et inter segetes macro et sterili solo: floretque Junio et Julio, 
semen subinde Julio perficiens.''' 

Clusius a magyarhoni gombákrul az akkori időhöz képest 
igen tartalomdús értekezést irt, melly „História plánt, rariorum'"'" 
czímü munkájában a CCLXI laptól aCCXCVIapig foglaltatik kö- 
vetkezendő czím alatt: 

Fungornm in Pannonüs obsenatorum brevis História. A Ca- 
rolo Clusio Atrebaíe conscripta. Számos, a szövegbe nyomatott, 
fametszvényekkel. 

Ezen értekezés élőbeszédéből láthatni, hogy a magyarhoni 
gombák rajzolására és kifestésére szükséges költségeket a föl- 
jebb említett gróf Batlyáni Boldizsár födezte. A magyar köz el- 
nevezéseket ugy látszik maga gyűjtögette Clusius, és Bejthe Ist- 
ván munkáit használta leginkább e czélra. Mivel az értekezés ná- 
lunk majd nem egészen ismeretlen, és a munka, mellynek egy 
részét teszi, a ritkaságok közé tartozik : honosainknak némi szol- 
gálatot kívántunk tenni az által, hogy ha annak tartalmát legalább 
név szerint lenyomatjuk: 

Caput I. Fungi esculenti. 

Genus I. Szemerchyek, Maurachen. 1. Species, — 2. Braun 
Maurachen. 3. Stock-Muurachen. Képpel. '4. Voll Mau- 
rachen. 
„ II. Kygio Gomba. Natterschwammen. 
„ III. Szent Gyewgi gombaia^SanlGeorgischwammen. Képpel. 



104 X NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. 

„ IIII. Szilwa alya. 1. minor. Z. média. 3. major. Képpel, 
„ V. Peztrlcz, Pesternitz. 1. — Képpel 2. — 3. — 
„ VI. Szilfa lermewt alya, Buchenschwammen. Képpel. 
„ VII. Chöpörke gomba, Angerling. Képpel. 
„ VIII. Keserew gomba, Pfifferling. 1. — 2. Képpel. 3. Vö- 
rös keserew. gomba, Rode Pfifferling. 
„ IX. Herench, Kremling. 1. — 2. — 3. — 4. Vörös He- 

rench. Rolhe Kremling. 
„ X. Hirschling. l.Rauche Hirsching.Képppel.E. Schwarze 

Hirscliling. 
„ XI. Geissklaw. Képpel. 
„ XII. Reheling. 
„ XIII. Galambicza, Teubelinge. 1. fraw. T. Z. Keck. Gal. 

BlauT. Képpel. 3. Verews Gal. Rótt. T. 4. Schwarze. 

T. 5. Waros Gal. Rauhe T. 
„ XIV. Niwl gomba, Hasenörlein. 1. — 2. — Képpel. 
,, XV. Dizno gomba, Schweindling. 1. — 2. Rótt Schweind- 

dling. Képpel. 
„ XVI. Vargánya, Bültz. 1. Feyer Varg. 2. Verews Varg. 

Képpel. 3. Grawer. Bültz. 
„ XVII. Ur gomba, Keiserling. Képpel. 
„ XVIII. Ewz lab. Waitzling. Képpel. 
„ XIX. Szarvas gomba, Ziegenbart, Seissbarl, Schöber- 

ling, Hirscliling. 1. Sárga sz. g. Gelber Ziegenbart 

V. Hirshling. Képpel. 2. Rotte Ziegenb. v. Hirsch- 

ling. 3. — 
Genus XX. Fenyő alya gomba. Thaiinling. 1 — 2 — 3* Képpel. 
„ XXI. Bokros gomba, Scheberling. 

Caput II. Fungi noxii et perniciosi. 

Genus I. Bozafa termewt, Holder Schwammen. Képpel. 
„ II. Szilwa alya. 
„ III. Ganejon Mistschwammen. 
„ IV. Fizfa gomba, felber Schwammen. 
„ V. Rewes ceresnye fa gomba, Kersenbaum schwammen. 

Képpel. 
„ VI. Monyaro alya gomba. 
,, VII. Bagoly g. Krottenschwammen. 1 — 2 — 3. 



A NÖVEXYTAN TÖRTENETEI. 



105 



Genos VIII.Nyrfa gombaya, Birchenschwammen, 
„ IX. Borsosgomba, Hohenschwammen. 
„ X. Keske gomba, Geyssschwammen. Képpel. 
„ XI. Narrenschwammen. 

„ XII. Fliegenschwammen. 1— 2— 3— 4. Képpel. 5. 
„ XIII. Wtfelem terewm gomba, froschen Staal. 
„ XIV. Sawtaschen. 1—2 
„ XV. Tinor gomba, Schmeerschv/ammen. 1. Feyer. T. g. 

Képpel. 2. Fekete T. g. Schwarzer Schwamm. 
„ XVI. Kigyo gomba, Nalterschwammen. 1 — 2 — 3. Képpel. 
„ XVII. Hor Greyllen. 1—2. Képpel. 
„ XVIII. Vargánya, Kuniing. 
„ XIX. Vargánya, Bingslin. Bultz. 1. Képpel. 2—3—4— 

5. Képpel. 6. Baba Vargánya. 7—8. Botter Bultz. 
„ XX. Vargánya, Bultz. 1. Képpel. 2. Sárga Vargánya, 

Grasbultz. 3. Rotte Bultz. 4. Wilder Bultz. 
„ XXL Fenyő alya gomba nem jo, falscher Gresling. 
„ XXII. Tuuis alya gomba, Under dorn schwammen. 1 — 2. 

3 — 4. Stockschwammen. 5. Képpel. 6. 
„ XXIII. 1—2—3. Képpel. 4—5. Képpel. 6. Anonymos. 
„ XXIV. Holtzschwammen. 1—2—3. 
„ XXV, Feyer szarwas gomba, Wilde Hirschling. 
„ XXVI. Föffeteg, Welberfist. 1—2—3. Képpel. 



Meg kell említenünk, hogy itt a nem és faj kifejezéseket 
nem a mostani növénytan értelmében kell vennünk, és hogy en- 
nélfogva az itt nagy számmal leirt gombákat kevés nevekre s a 
fajakat is legalább felényire lehet leszállítani ; hogy a tizenhato- 
dik század szellemében a gombákról való tudomány kezdetén ké- 
szített leírások nem elegendők arra, hogy ezen fajoknak a mos- 
tani elnevezések szerint csak felét is egész bizonyossággal meg- 
határozhassuk ; és mégis azoknak száma összehasonlítva a ho- 
nunkban jelenleg ismeretes fajokkal igen föltűnő. Csak a ki a ma- 
gyar gombászatban eléggé járatos,, képes a Clusius által föltar- 
tott magyar nevezetek segélyével ezen munkára némi világol ter- 
jeszteni. Jó szerencsével próbálta ezt Máttyus István: Oes új Di- 
aeletica czimú munkájában, (Pozsony 1787-IÖ1 1793-kig) e 



106 A ^Ő^E^YTA!VTüRTÉ^KTEl. 

czim alatt: a gombákról. Lásd második kötet 470-dik és követ- 
kezendő lapokon. 

Az eredeti rajzolatok, mellyek e nevezetes munkát disze- 
sitik, s Clusiusnak még egy értekezése a gombákról, némellyek 
szerint a leideni könyvtárban tartatnak. Azt isállitják^hogy még 
számtalan, Clusius által meg nem határozott gombák leirása és 
rajzolata jutott volna szinte e könyvtárba, mellyek a következő 
munkában használtattak; 

Francisci von Slenebeck Sacerdotis Tkeatrum Fungorum 
AntD. iG75. 4-0. 

A Clusius magyar gombái commentára gyanánt tekinthetők 
még a következő munkák : 

/. Sgism. Valent. Popowitsch, Unlersuchmg vont 3Ieere. Nürn- 
berg 1750. 4-0. Ki gondolhatta volna ezen könyvben találni a 
clusiusi gombák magyarázatát, és az először fölvett különb- 
séget Amanita és Agaricus közt. 

De fungis officinalibus Diss. Leidae. i702. Aiiclore /. Phil. 
Breynio. És végre 

A C. Bauchin. Pinaxja. Sectio V. Fungi et tubera. 

Tervünkhöz hivek akarván maradni, ide iktatjuk a 17-dik 
nem, t. i. az Amanita Caesarea leírását, melly, a mint a tisztelt ol- 
vasó látni fogja, nem csak növénytani, de más tekintetben is fe- 
lelte érdekes 

„Ad nobilissimum porro esculenti fungi genus transeamus: 
Provenil autem id silvis rara quercu consitis, iísque caeduis prae- 
sertim, et editioribus siccioribusque locis, bis singulís annis, cir- 
ca messem et ante vindemiam. Ungari Urgomba, Germ. Kaiser- 
ling oh excellentiam nominant. Et sane adeo elegáns est , ut non 
mirandum sil, si eos qui libenter fungis vescuntur, prae ceteris 
generibus fungorum ad se edendum invilet. 

Illius unicam duntaxat speciem videre et observare memini, 
licet ex aetate discrimen quodpiam adesse videatur. 

Primum e terra errumpentis hujus fungi forma, ovum quo- 
dammodo candore et figura refert : altéra aut tertia die laceratur 
haec álba cutis, seu (ut Plinii vocabulo utar) volva, supera parte 
el veluti ovi luteum ostendit: et sensim evanescente pereunteque 
volva : magnitúdó autem fungi sua volva inclusi ternas uncias in 
longitudinem patet, binas in latitudinem. Consumta volva, fungus 
in planam orbicularem se se cxplicat formám cujus diameter 4 



A NÖVEiWTAX TÖRTÉNETEI. 107 

paene unciarum est, cujus superna pars aliquantulum intumescens, 
aureum sive croceum colorem elegantissimum habét: infernafla- 
va est et raultis striis a pediculo in extremas oras productis in- 
signita, pediculus fungumsustinens, digitális longitudinis et cras- 
situdinis est, flavique coloris. At cum jam adolevit, paulo am- 
plior est ejus magnitúdó, et in ternas aut quaternas partes scin- 
dilur colorisque illum florem et elegantiam deperdit: nam super- 
ne languidioris est aurei coloris, inferne omnino pallidi. 

Non dubium autem est hunc fungum Boletum Veterum in 
specie Plinii esse etc. 

Recentes boleti (svaviores enim et delicatiores illi sünt adul- 
lioribus) repurgati in aqua elixantur, deinde in tenuia frusta con- 
ciduntur, frusta concisa in jusculum e cremore lactis confectum 
injiciuntur, adjeclis selinis foliis minutim sectis et pipere. Vei 
repurgati praeciso pediculo invertuntur et super prunas paliti, ad- 
dito ovi luteo torrentur. Vei recentes etiam (emundati videlicet) 
recisis pediculis, friguntur cum butyro atque ovo simul in sarta- 
gine coctis,dissolutis et simul mixtis instar ejus ferculi ex ovis et buty- 
ro in sartaginefrixis parati, quod Germanis est in deliciis et paratu 
facile, illis Eyerschmalz nuncupatam. Sed et exsiccali servanlur : 
deinde ovorum instar coquntur, aut in aqua elixantur : tum demum 
ut praecedens genus cum condimento illó ex ipsorum jusculo et 
pane tosto parato, additis aceto, piperis, gingiberis et caryophyl- 
lorum aromaticorum polline, eduntur. 

Memini anno 1574 ad ill. Heroem Balth. de Battyan sub 
vindemiae tempus accersitum (solebat enim ille bis aut ter singu- 
gulis annis, missa, qua veherer rheda, ad se evocare) in ejus arcé 
firmissima Nemelh Wywar hospitio exceptum , atque forte fortu- 
na semel in mensa, dum pranderemus, appositum hunc fungum in 
lance cum suo jure elixum : tum ego, qui fungis minimé vesci so- 
leo, et ignarus croceam illám tincturam a boleti succo esse, gal- 
lico sermone ad ipsum (plures ille Heros peregrinas lingvas prae- 
ter vernaculam perfecle callebat, Latinam, Italicam, Gallicam, 
Hispanicam, Germanicam el Vandalicam s. Croaticam ab Ungarica 
diversam) valde crocatum, sive croco tinctum est hoc jusculum, 
inqiiam. Ille svaviter ridens, ad Nobiles viros, qui ejus mensae 
assidere solili erant octo aut decem, conversus: Clusius uram, 
hoc est Dominus Clusius (et cetera verba ungarico idiomate 
proloquutus) existimal hoc jusculum, croco in eo dissoluto esse 



108 A ^övE^\TA^' történetei. 

tiiictum: tuni oranes illi cachinnum sustollere et mirari, niihi ig- 
notam boleti natiiram , praesertim ciim scirent, et illó, et prae- 
cedentibus aliquot annis, diligenter observasse, praeter alias 
multas elegantes slirpes, fungorum quae apud eos nascerenlur 
genera". 

Mennyire nem csak szorgalmas vizsgálója a gombáknak, 
hanem azoknak pontos leirója és ábrázolója is volt Clusius , egy 
munkájábúi sem lehet annyira megítélni , mint épen az itt em- 
lítettből. *) 

Clusius életrajzával bezárjuk azon férfiak fáradozásainak 
leírását, kik a magyarhoni növénytan körűi érdemeket szerezlek 
magoknak. Nincs egyébb hátra, mint az általuk honunkban gyűjtött 
és leirt növények jegyzékét a mostani elnevezések szerint össze- 
gyűjteni, hogy az által a magyar flóra állapotát a tizenhatodik 
század végével átpillanthassuk. Ezen jegyzékek még különbö- 
ző munkákból szedegetett növenynevekkel is gyarapodtak, kü- 
lönösen Mathiolus , Bauchin Gáspár , Camerarius , Zanoni és 
mások munkáiból, melly tudósok a hozzájok jutott magyar nö- 
vény fölvétele által hazánkra nézve épen annyi érdemet szerez- 
tek magoknak, mint a többi tartományokra nézve, és igy jelen 
értekezésünk folyamában különös kitüntetésre nem is számol- 
hatnak. Ismét sajnáljuk, hogy a fenemiitett Angnillára munká- 
ját kezünkhöz nem kaphattuk, mi által a magyar növények jegy- 
zéke tetemesen szaporodott volna, Egyébbiránt azon növények, 
mellyek jegyzékeinkből e körülmény miatt kimaradtak, több- 
nyire Dalmálhon s a magyar part-vidékre (Illyricumra) tar- 
tozandók. 



*) A Clusius éleiére, hatására és munkáira nézve lásd : Ever, Vorslii Ora- 
tio in obilum Clusii. — C. Cliisii Alreb. et Conradi Gesiieii Tigurini 
Epislolae inedilae. Ex archelypis edidil, adiiolaliuncvlis adspersit, nec 
non praefatus est L. Chr. Treviraniis Lipsiae. Voss. Ih31. — Spren- 
gel Gesch. d. Bot. I. p. 317. — Schulles Grundr. einer Gesch. u. Li- 
teratur d. Botan S. 63. — Halleri bibi. botanica. I. p. 348. — Weszpr. 
Biographia medic. IV. p. 45. s a l. 



A NÖVENYTAK TÖRTÉNETEI. 



109 



A Clusius Károly Earionim Slirpivm per Pamoniani- és His- 
tória rariorum plan/arum-czmxi munkáiban Magyarhonban 
vadon-termőknek leirt növények jegyzéke. 



Abies excelsa. 

„ Larix. 

„ pectinala. 
Acer platanoides. 

„ pseudoplatanus. 
Achillea ptarmica. 
Acorus Calamus. 
Actaea spicata. 
Ajuga genevensis. 
Alchemilla vulgáris. 
AUium ampeloprasum. 

„ angnlatum. 

„ senescens. 

„ carinatum. 

„ flavum. 

„ oleracium. 

„ paniculatum. Sprengel 
szerint. 

„ rotundum. 

„ Scorodoprasum. 
Alnus glutinosa. 

„ incana. 
Althaea canabina. 

„ officinalis. 
Alyssum calicinum Lum. és Le- 
debour szerint. 

„ incanum. 
Anaffallis arvensis. 



„ phoenicea. 
Anemone hepatica. 

„ pratensis. 

„ pulsatilla. 

„ sylvestris. 
Angelica sylvestris. 
Anthemis tinctoria. 
Anthyllis vulneraria. 
Apargia hispida. 

„ incana. 
Aristolochia Clematitis. 
Arnica montana. Sprengel 

szerint. 
Artemisia Absinlhium. 

„ austriaca. 

„ campeslris. 

„ pontica. 

„ Scoparia. 

„ vulgáris. 
Asperula odorata. 
Aster alpinus. 

„ Amellus. 
Astragalus asper. 

„ austriacus. 
glyciphyllos. 
Astragalus onobrychis. 
Astrantia major. 
Alropa Belladonna. 



110 



A NÖVÉNYTAN TÖRTENETEI. 



Berberis vulgáris. 
Betonica officinalis. 

„ stricla. 
Biscutella laevigata. 
Botrychium Lunaria. 
Buphthalmum salicifolium. 
Calluna vulgáris. 
Callha palustris. 
Carduus acaulis. 

„ canus. 

„ defloralus. 

„ eriophorus. 

„ moUis. 

„ nutans. 

„ pannonicus. 
Carlina vulgáris. 
Carpinus Betulus 
Carvum carvi 
Centaurea nigra. 

„ paniculata. 

„ phrygia. 
Chaerophyllum bulbosum, 
Chrysanthemum corymbosum. 

„ segetum. 

Chrysocoma Linosyris. 
Chrysosplenium alternifolium. 
Cineraria clusiana H. 
Clematis erecla. 

„ integrifolia. 
Clinopodium vulgare. 
Colchicum autumnale. 
Convallaria latifolia. 
„ majális. 
„ multiflora. 
„ Polygonatum. 
„ verticillata. 
CoroniUaEmerus. 

„ varia. 
Corydalis cava. 



Corylus avellana. 
Crambe Tataria. 
Crataegus monogyna. 
Cucubalus bacciferus. 
Cyclamen europaeum. 
Cymbidium corallorrhizaSpren- 

gel szerint 
Cypridedium Calceolus. 
Cytisus austriacus. 

„ capitatus. 

„ nigricans. 

„ supinus. 
Daphne Cneoruni. 
Daucus Carota. 
Dentaria bulbifera. 

„ enneaphylla. 
Dianthus barbatus. 

„ carthusianorum. 

„ plumarius. 
Diclamnus albus. 
Dorycnium herbaceum. 
Echium rubrum. 
„ vulgare. 
Epilobium hirsutum. 
Epipactis latifolia. 

„ pallens. 

„ palustris. 
Erica herbacea. 
Eryngium plánum. 
Erysimum lanceolatum. 
Evonymus europaeus. 

„ latifolius. 

„ verrucosus. 
Fritillaria Meleagris. 
Galanthusnivalis. 
Galega officinalis. 
Galium Mollugo. 
Genisla germanica. 
„ pilosa. 



A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI- 



m 



Genista sagfitalis. 
„ tinctoria. 
Gentiana asclepiadea. 
„ cruciata. 
„ lutea, 
„ pannonica. 
Geránium phoeum. 
„ sangvineum. 
„ sylvaticum Sprengel 
szerint. 
Geum urbanum. 
Gladiolus neglectus. 
Glechoma hirsutum. 
Globulara cordifolia. 
„ vulgáris. 
Gnaphalium dioicum. 

„ rectum. 
Helianthemum canum. 
„ Fumana. 

Hemerocallis flava. 
Hesperis inodora. 

„ tristis. 
Hieracium umbellalum. 
Hyacinthus botryoides. 
„ comosus. 
„ racemosus. 
Hyoscyamus niger. 
Hypochaeris maculata. 
Inula dysenterica. 
„ ensifolia. 
„ hirla. 
„ Oculus Christi. 
,, pulicaria. 
,, salicina. 
Iris pumila. 
„ sibirica. 
„ spuria. 
„ variegata. 
Isopyrum thaliclroides. 



Juniperus communis. 
Lamium album. 
,, Orvala. 
Laserpilium latifolium. 

„ Siler. 
Lathyrus latifolius. 
„ sylvestris. 
„ tuberosus. 
Lavatera thuringiaca. 
Lepidium Draba. 
Leucojum aestivum. 
Ligusticum austriacum. 
Lilium Martagon. 
Linaria alpina. 

„ genistifolia. 
Linum austriacum. 
„ catharticum. 
„ flavum. 
„ hirsutum. 
„ tenuifolium. 
Lithospermum arvense. 

„ officináié. 
Lonicera alpigena. 
„ nigra. 
„ Xylosteum. 
Loranthus europaeus. 
Lotus siliquosus. 
Lunaria rediviva. 
Lychnis Viscaria. 
Lycopsis pulla. 
Lysimac' ia punctata. 
„ vulgáris. 
Lythrum Salicaria. 
„ virgatum. 
Marrubium peregrinum, 

„ vulgare. 
Medicago falcata. 
Melampirum arvense. 
„ barbatum. 



112 



A MÖVENYTAW TÖRTÉNETEI. 



„ nemorosuin. 
Melica ciliata. 
Mellitis Melissophylliiin. 
Menlha sylvestris. 
Myriophyllum verlicillatum. 
Onobrychis sativa. 
Onosma echioides. 
Ophrys aranifera. 
Orchis fiisca. 
„ militaris. 
„ pallens. 
„ sambucina. 
„ ustulata. 
Ornithogalum comosum. 
„ liitem. 
„ nutans? 
„ piisillum. 
„ pyrenaicum. 
„ urabellatum. 
,, villosum. 
Orobanche cariophyllacea. 
Orobiis albus. 
„ niger. 
„ verniis 
Peucedanum Cervaria. 

„ Oreoselinum. 
Pimpinella magna. 
Pinus nigricans. 
„ sylvestris. 
Polygala chamaebuxus. 

„ major. 
Potamogeton crispum. 
„ densum. 
Potentilla álba. 
„ cinerea. 
„ opaca. 
„ rupestris. 
Poterium Sangiiisorba. 
Prenanthes purpurea. 



Primula acaulis. •• 
„ farinosa. 
„ veris. 
Prunella alba. 

„ grandiflora. 
Prunus aviiim. 

„ chamaecerasus. 
„ Mahaleb. 
„ Padus. 
Pulmonaria angustifolia. 

„ officinalis. 
Pyrus Aira. 

„ tormihalis. 
Quercus austriaca. 

„ Robur. 
Ranunciilus illyriciis. 

„ lingua. 
Rhamnus chatharticus. 

,, tinctorius. 
Rhus Cotinus. 
Ribes rubrum. 
Rosa gallica. 

„ pimpin elli fólia. 
Rubia tinctorum. 
Rubus fruticosus. 

„ idaeus. 
Ruscus hypoglossum. 
Salix alba. 

„ amygdalina. 
„ capraea. 
„ cinerea. 
„ incubacea. 
„ purpurea. 
„ riparia. 
„ viminalis. 
Salvia austriaca. 
„ glutinosa. 
„ sylvestris. 
„ verbenacea. 



A NÖVÉNYTAN TOKTENETEl. 



113 



Salvia verticillata. 




Teucrinm chamaepitys. 


Sanicula europaea. 




„ monlannm. 


Saxifraga bulbifera. 




Thesium linophyllum. 


Scabiosa ciliata.Spr. 




Thymus Acinos. 


„ ochroleuca. 
„ sylvatica. 
Scilla blfolia. 




„ angiislifüliiis.í ,, 
1 . ) Hőst 

„ lanuginosus. \ 

c^ n .'szerint. 

„ berpyllum. ) 


Scolopendriiim officináié. 




Trifolium agrariiim. 


Scorzonera austriaca. 




„ alpesire. 


„ hispanica. 




„ médium. 


„ hiimilis. 




„ montanum. 


„ purpnrea. 




„ rubens. 


Scrofiilaria vernalis. 




Trinia Jaqiiiniana. Endl. 


Senecio alpiims. 




Tnssilago petasites. 


„ Jacobaea, 




Typha anguslifolia. 


„ viscosus. 




Valeriána officinalis. 


Serapias rabra. 




Verbascum album. 


Serratula tinctoria. 




„ nigrum. 


Seseli glaiiciim. 




Verbéna officinalis. 


„ hippomarathrum. 




Veronica Chamaedris. 


Sideritis montana. 




,, Clusii. 


Silene niitans. 




„ longifolia. 


Sonchus palustris. 




,, orchidea. 


Sorbiis aiiciiparia. 




,, prostrata. 


„ doraestica. 




Vicia cracca. 


Spiraea Aruiicus. 




„ oroboides. 


„ filipendula. 




„ paniionica. 


„ ulmaria. 




„ pisiformis. 


Slachys recta. 




„ lenuifolia. 


Steriibergia colchicifiora. 




Viola persicifolia. 


Stipa pennafa. 




Viscum album. 


Syniphytum officináié. 




Vitis vinifera. 


„ tuberosiini. 




Xeranthemum annuuni. 


Tamarix germanica. 






Mindössze 352 faj. 


Ezen 


kivül valami 49 faj , mellyet bi- 


zonyosan meg nem határozhat 


unk. Sok növények, mellyeket 


Chisius ugy irt le, min 


t egye 


;dül magyarhoniakat , csupán EOO 


év miilva méltattak ismét 


figyeb 


3mre, új elnevezéseket nyertek, s 


újólag Írattak le a füvészek által, mint p. o. Artemisia scoparia 

8 



114 



A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. 



WK. Cineraria clusiana Hőst. Glechoma hirsiitum WK. Melani- 
pyriim barbatiim WK. Rhamnus tinctorius WK. Sternbergia col- 
chiciflora WK, 



Bejthe István ^^ISomenclator bofankus'''' czímü munkájában 
fölhozott magyar növények jegyzéke, melly ékről Clusius mun- 
káiban említés nem tétetik, s honunkban átalánosan míveltetnek. 



Acanthus mollis. 
Achillea Millefolium. 
Agrimonia Eupatorium. 
Agrostemma Githago. 
Alisma Plantago. 
Allium Cepa. 

„ Porrum. 

„ sativum. 
Alsine média. 
Amygdalus communis. 
Anethum foeniculum. 

„ graveolens. 
Anthemis Cotula. 
Apium Pelroselinum. 
Arctium Lappá. 
Árum maculatum. 
Asarum europaeum. 
Artemisia Dracunculus. 
Asparagus officinalis. 
Asplenium ruta muraria. 
„ Trichomanes. 
Atriplex hortensis. 
Atropa Mandragóra. 
A ven a fatua. 

„ sativa. 
Barbarea vulgáris. 
Béta vulgáris. 
Betula álba. 
Borrago officinalis. 
Brassica Oleracea. 
„ campestris. 



„ Napns. 
„ Rapa. 
Bryonia álba. 
Buxus sepervirens. 
Calendula officinalis. 
Carapanula Rapunculus. 

„ rotundifolia. 
Cannabis sativa. 
Castanea vesca. 
Centaurea benedicta. 

„ Cyanus. 
Ceratonia siliqua. 
Cercis siliquastrum. 
Chaerophyllum sativum. 
Chelidonium május. 
Cicer arielinum. 
Cichorium Intybus. 
Citrus Aurantium. 

„ média. 
Cicula virosa. 
Cleniatis vitaiba. 
Cochlearia Armoracia. 
Cohitea arborescens. 
Convolvulus arvensis. 
„ sepium. 

Cornus mascula. 
Crocus sativus. 
Cucumis CitruUus. 

„ Meló. 

„ sativus. 
Cucurbila maxima. 



A NÖVESYTAN TÖRTENETEI. 



11.^ 



Cucurbita Melopepo. 

„ Pepo. 
Cupressiis sempervirens. 
Cuscuta europaea. 
Cydonia vulgáris. 
Cynodoii dactylon. 
Cynoglossum officináié. 
Dianthiis Caryophylliis. 
Delphinium Consolida. 
Digitális ochroleuca. 
Equisetum hyemale. 
Eryiigium carapestre. 
Erythraea Centaurium. 
Euphorbia Esula. 
Euphrasia officinalis. 
Fagus sylvatica. 
Ficus sativa. 
Fragaria vesca. 
Fraxinus excelsior. 
Fumaria officinalis. 
Galium Aparine. 

„ verum. 
Geránium columbinum. 

„ roUmdifolium. 
Glechoma hederaceura. 
Glycyrrhiza glabra. 
Gnaphalium dioicum. 
Hedera Helix. 
Heracleum Sphondylium. 
Hieraceum pilosella. 
Hordeum vulgare. 
Humulus Lupulus. 
Hyoscyamus niger. 
Hypericum perforatum. 
Hyssopus officinalis, 
Inula Helenium. 
Iris germanica. 

„ Pseudacorus. 
Juglans regia. 



Lactuca sativa. 
Lamium purpureum. 
Lavendula spica. 
Lemna minor. 
Leonurus cardiaca. 
Liguslicuni Levisticum. 
Ligustrum vulgare. 
Liliura candidum. 
Linaria vulgáris. 
Linum usitatissimum. 
Lychnis dioica. 
Malva Alcea. 

„ sylvestris. 
Matricaria Parthenium. 
Mentha aqualica. 

„ crispa. 

„ Pulegiuni. 
Milium efFusum. 
Morus álba. 
Narcissus poeticus. 
Nepeta Cattaria. 
Nicotiana Tabacum. 
Nigella arvensis. 
Nuphar luteura. 
Nympbaea álba. 
Ocymum Basilicum. 
Olea europaea. 
Ononis spinosa. 
Onopordon Acanthiuni. 
Origanum vulgare. 
Oryza sativa. 
Pastinaca sativa. 
Phaseolus vulgáris. 
Pboenix dactylifera. 
Physalis Alkekengi. 
Pimpinella Anisum. 

„ saxifraga. 

Pistacia Terebinthus. 
Pisura sativum. 

8* 



llö 



A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. 



Planlago lanceolata. 

„ major. 

„ média. 
Poeonia officiiiaíis. 
Polygonum aviculare. 
„ Fagopynim. 
„ hydropipei-. 
„ Persicaria. 
Populiis álba. 

„ nigra. 

„ tremula. 
Potentilla argenlea. 

,, recta, 
Polerium Sanguisorba. 
Prunus armeniaca. 

„ Cerasiis. 

„ domeslica. 

„ persica. 

„ spinosa. 
Punica Granatum. 
Pyriis communis. 

„ Malus. 
Raimnciűus acris, 
Raphanus saliviis. 
Rhamniis frangula. 
Ricinus communis. 
Robinia Pseudacacia. 
Rosa cenlifolia. 
Rosmarinus officina lis. 
Rubus caesius. 
Rnmex acetosa. 

„ acutns. 
Rula graveolen 
Salvia officinalis. 
„ Sclaraea. 
Sainbucus Ebulus. 

„ nigra. 
Saponaria officinalis. 
Salureja borlensis. 



Scabiosa arvensis, 

„ succisa. 
Scrofularia aquatica. 

„ nodosa. 
Secale cereale. 
Sednm acre. 
Sempervivum lectorum. 
Senecio vulgáris. 
Sinapis arvensis. 
Sisymbrium Irio. 

„ naslurtium. 

„ Sophia. 

Solanum Dulcamara. 

„ nigrum. 
Solidago virgaurea. 
Soncbns arvensis. 

„ asper. 

„ palustris. 
Sorgbum vulgare, 
Stapbylea pinnata. 
Tanacetum Balsamina. 

„ vulgare. 
Taxus baccata. 
Thlaspi bursa pastoris. 
Tilia grandifolia. 
„ parvifolia 
Tormentilla erecta. 
Trifoliuni pratense. 
Trigonella foenum graecum. 
Triticum hybernum. 

„ repens. 

„ Spelta 
Tussilago Far fara. 
Typha lalifolia. 
Ulmus campestris. 
Urtica dioica. 
,, urens. 
Vaccinium vilis idea. 
Verbascum blatlaria. 



A NÖVÉNYTAN TÖRTÉNETEI. 



117 



Verbascum iiigrum. 

„ phiomoides. 

Vibiirniim Opiilus. 
Vicia Fába. 
„ saliva. 



Vinca minor. 
Viola odorala. 

„ Iricolor horlensis. 
Xaiilhium striimariiim. 
Zea Mays. 



E szerint Bejihe Islvánnak Z2H magyar növény elnevezését 
és leírását köszönhetjük , niellyek Clusius munkáiban sem talál- 
hatók. 



Jegyzéke minden egyébb honunkban vadon termő vagy gyak- 
ran míveltetni szokott növényeknek, mellyek Melius Juhász 
Péter, Bejthe András, Péchy Lukács, Francovith Ger- 
gely s más ezen értekezésben előforduló külföldi tudósok mun- 
káiból kivehetők voltak, a mennyire azokat biztossággal meg 
lehetett határozni. 



Aconitum Napellus. 
Althaea rosea. 
Anchusa officinalis. 
Angelica officinalis. 
Apium graveolens. 
Arctium Personata. 
Aristolochia rotunda. 
Árum teuuifolium. 
Asclepias Vincetoxicum. 
Asparagus scaber. 
Bellis perennis. 
Capparis spinosa. 
Carlina acaulis. 
Garlhamus tinctorius. 
Celosia cristala. 
Ceisia orientális. 
Cenlaurea calcilrapa. 
„ ragusina. 
Cheiranlhus Cheiri. 
Chenopodium ambrosioides. 

„ Botrys. 

Chrysanlhemum Turrcanum. 



Colchicum Bertolonii. 
Coniza candida. 
Coriandrum sativum. 
Coronopus Ruellii. 
Cotyledon umbilicusj» 
Crithmum maritimum. 
Daphne Mezereum. 
Delphinium Staphysagria. 
Digitális purpurea. 
Dipsacus sylvestris. 
Erysimum Alliaria. 
Euphorbia Lathyrus. 
Gentiana lutea. 
Geum urbanum. 
Glaucium corniculatum. 

„ luteum. 
Graliola officinalis. 
Iris florentina. 
Isatis tinctoria. 
Juniperus oxycedrus. 

„ phoenicea. 

-, Sabina. 



118 



A NÖVÉNYTAN TÖRTENETEf. 



Laurus nobilis. 
Linaria dalmatica. 
Lyciiim europaeum, 
Lychnis flos cuciili. 
Malva parviflora. 
Matricaria Chamomilla. 
Medicago sativa. 
Melissa officinalis. 
Momordica elaterium. 
Nepeta Calamintha. 
Ocymum Basilicum. 
Onopordon Acanthium. 
Ophioglossum vulgatiim. 
Origanum Majoranna. 
Ornus europaea. 
Papaver Rhoeas. 

„ somniferum. 
Peucedanum officináié. 
Phragmites communis. 
Plantago arenaria. 
Portulacca öleracea. 



Potentilla recta, 

„ replans. 
Priinella vulgáris. 
Punica Granatum. 
Rumex tuberosus. 
Salvia Aethiopis. 
Sanguisorba officinalis. 
Santolina chamaecyparissias. 
Saxifraga Aizoon. 
Scolyraus hispanicus. 
Spartium junceum. 
Teucrium Scordium. 

„ Chamaedris. 
Thlaspi saxatile. 
Tragopogon pratensis. 
Trapa natans. 
Tribulus terrestris. 
Valeriána tuberosa. 
Vitex agnus castus. 
Zizyphus vulgáris. 



Mindössze 85 faj , melly a már elősorolt 580 fához adat- 
ván, az egész összeg 665 faj, mellyek a 16-dik század végével 
Magyarországban vadon termettek, vagy orvosi, müipari és gaz- 
dasági használatra, vagy mint dísznövények közönségesen mí- 
vellettek. 



A KÉTSZIKŰ NÖVÉNYEK ÉVRÉTE6EIRÖL 



ÉRTEKEZIK 

SA1>I.ER JÓZSEF 

EGYETEMI TANÁR. 



A legritkább s nevezetesebb tünemények közé tartoznak a 
fák állományában talált föliratok. A ritkaság s nevezetesség még 
föltünöbb, ha azon föliratok egyszersmind évszámmal is össze van- 
nak kötve. — Mennyi történetes környüímények nem kívántat- 
nak meg az illy föliratok föltalálására ? Azoknak magába a fa 
álományába kellett hatni , tehát a fahéján keresztül, mert kü- 
lönben a héj benövésével, a csupán erre tett fölirat is eltűnt volna; 
vagy pedig be kellé annak égettetni; a fának, hasitás alkalmával 
a fölirat helyén rendszabály ellenileg hosszában kellet elválni ; 
továbbá az illy módon nyert daraboknak , olly kezekhez kellett 
jutni, mellyek az illy találmányt becsülni tudák, és olly helyre 
általtétetni, hol azok tudományos czélra használtathalnak. 

Tudományos alkalmazása az olly évszámmal összekapcsolt 
föliratnak, leginkább azon élettani s erdöszeli tekintetben vett 
kérdést illeti, váljon a fa életidejét a rostgyürük számairól le- 
het-e megesmérni? — egy vagy két évgyűrű felel-e meg egy év- 
nek; — váljon ezen évgyűrűk szélességökre nézve egyenlők vagy 
egyenetlenek-e? továbbá, ezen egyenetlenséget nem a tenyé- 
szést módosító körülmények, úgymint nemkedvezö időjárás okoz- 
la-e ? végre a farétegek egészen vagy csak részletesen , vagy 



120 



A KÉTSZIKŰEK ÉVRÉTEGEIROL. 



éppen nem a héj belső réleoé])ölere(lnekne?s.t. — Ezen kérdé- 
í-ek füloldására már a miilt században több kisér^etek telellek. 
Agardh hindi professor saját érdekes iratában „Uiber Inschrif- 
ten auf lebenden Baiimen." (Agardh, om inskriflen 1 lefwande 
traed. Lund 1829), következő figyelemre méltó észrevételt kö- 
zöl, melly a svéd academia munkálataiban is 1771-dik évben 
említetik : Laurell Professor héjától megfosztott Z bükkfába hetüket 
metszett az évszámmal együtt. Az egyik 8, a másik 16 év után 
ugyanannyi faréteggel volt beborítva , melly tényt az academia 
is megerősítette. Agardh Professor ur említett iratában e követ- 
kező érdekes eset is közöltetik : Foxe püspök mutata be az aca- 
demiának egy 1817 évszámmal jelölt fadarabot, melly 1828-ban 
favágalás és elhasitás alkalmával egy darab két egymásnak meg- 
felelő lapjain találtatott; a külső farétegen csak ugyan 9 gyürü 
volt olvasható, mellyek közöl azonban a legkülsőbbek, szélesebbek 
és csak két éveseknek látszottak lenni; szorgosb vizsgálat afák- 
bensejében még egy más tudományosságot is nyujta; a rétegek 
ugyanis egyenetlen vastagságúak voltak, mellyek közöl a légvé- 
konyabbak az 1824 és 1826-dik évnek feleltek meg, melly eszten- 
dőkSvédhonban atenyészetneklegkevésbé voltakkedvezők — Föl- 
hozalik még azon munkában 2 felirat I. H. és I. S. H. belükkel, 
valamint egy esetről is tétetik emh'tés, melly szerint egy fa ben- 
sejében egy görbe szeg találtatott, melly újabb farélegekkel 
volt befödve; a szeg feje alaltvolt még egy darab fahéj is, melly 
a szeg fejével csipetéit be. — Az elsőbb 2 példány a hindi 
riltárban őriztetik, az utolsó Agardh professor úr birtokában van. 
Alolirtnak van szerencséje a Tekintetes Társulatnak ma 
egy Magyarhonban föltalált évszámos fölirattal jelölt, tökéletes 
fadarabpéldányt bemulatni s e lárgyróli véleményét közölni, -r 
Az évgyűrűk számát illető kérdés annyi bizonyítványok követ- 
köztében eldöntöttnek látszik; föltéve, hogy az átmetszése azon 
kérdéses fatörzsöknek közvetlen a gyökerén fölül történik, mivel 
nekünk a fatörzsököt mintegy egymásba helyezett papiros töl- 
cséridomilag előállítóit kúpott kell gondolni. — A tudomány te- 
hát csak nyerhetett a mi föltalált föliratunkkal. 

Az első példány e következendő: 

1812-dik évben a nemzeti múzeumhoz egy hasáb fa 2 da- 
rabja küldetett, egy fölragaszlolt czédulával, mellyen szóról szó- 



A KÉTSZIliÜEIÍ ÉVRÉTEGEIRÖL. 121 

ha e szavak olvashatók: „Hoc friistumligni fűit in orgya lignifo- 
calis qiiam anno 1811 mense Octobris Sarlor Michael Ranchecke 
Posonii a lignorum quaestoré Dominó Grauminger ex horto Pal- 
fyano emerat. Eandem orgyam ligni, dum emtor in tenuiora fru- 
sta ílndi curasset, hoc ipsum frustum bifariam fissum, scripturam 
quae videtur exhibuit, secloremque ligni atlonitum reddidit, et 
totum Posonium admiratione complevit. Quod dein Ladislaus Ka- 
mányházy Episcopus Vacziensis a Proprietario emit et Museo na- 
tionali donavitAnnolSlE." 

- Ezen sorok tehát egész történetét magokban foglalják azon 
emiitett föliratos fadaraboknak. 

Ezen három láb hosszú bükkfadarabon bizonyosan egy hosz- 
szabb, ha nem a leghosszabb évszámos fölirat látható, mind azok 
közölt, mellyek valaha föUalállallak, ez Z láb hossziiságra terjed, 
és legalább fölül egy bemetszett kör ivvel volt befoglalva, melly- 
böl még a bal oldali rész most is látható. — A föhrat leírását itt 
közlöm, s a tekintetes társulat Ítéletének engedem állal, ha jól 
olvastam-e én, úgy a hiány kiegészítéséi is mély belátásától vá- 
rom, melly czélból van szerencsém mind a két részét ezen neve- 
zetes fadarabnak bemulatni. — A mi czélunkra csupán az év- 
számnak van érdeke; de ebből is hibáznak az ezer hétszáz nyolcz- 
vanadik év egyes számai; mert az mireánk nézve közönyös le- 
het ha a 12. M. jegy alatt marlius vagy pedig május hó 12-dik 
napja értetik-e, bátor hihelöbb az, hogy valamely bükkerdö 
egy nö kisérelében (mert nézelem szerint a második sor nősze- 
mély névre mulat), inkább májusban, mint martiusban látogat- 
tathalott meg. 

Megkisérljük tehát az 178-hoz az egyeseket kitalálni. — 
E végre megolvastuk nem kevés bajjal a fadarab alsó és felső 
végén a rostgyürüket, és 23 gyűrűt találtunk; a felső végén ezek 
keskenyebbek s szabályszerűbbek , az alsón szélesbek és egye- 
netlenül görbileltek. — Ha most föltesszük, hogy az 1811-ben 
vett fa, egy évvel korábban vágatott le , úgy a föliratnak 
1788, vagy 1787-ben kellelt történni, következőleg 23 esz- 
tendő eltelte alatt a fa alsó részin 2'/2, a felsőn 1 'A hüvelykkel 
vastagodott. — Minden esetre ezen itt elömulatott fadarabokból 
kitetszik, hogy egy egy évnek csupán csak egy fagyürü felel 
meg. — A héj ezen darabokról egészen hiányzik. 



vzz 



A KÉTSZIKŰEK' ÉVRÉTEGEIRÖL. 




Bátor ezen fölirat nem úgy éget- 
tetett be , még is , kivált a külső 
darabon sötét barna , melly a le- 
vegő behatásától eredett a héj- 
tól lemeztelenített helyeken. — 
A fa életidejét, mellytöl a fen- 
forgó darabok szármoztak, a ha- 
sábok tökéletlensége végett meg- 
határozni nem lehet. 

A második 17 ujnyi magas és 
1 láb vastag, két darabból álló s 
tökéletes héjjal takart ék ido- 
mú bükkfahasábon nyilván szem- 
lélhető e fekete barna szinü be- 
metszett fölirat 



815. 

B C 



A kerületből és a megszámlált évgyűrűkből ítélve, olly 
bükkfából való, mellynek átmérője 2 láb s közel 80 éves volt. — 
Az évgyűrűknek, mellyekkel 1841-dik év teléig, midőn kivá- 
gatott, öregbedelt, száma ^6-ra megy, és ugyan annyi év folyt 
le a fölirat bevágatása olta , úgy hogy czáfolhatatlamíl egy évre 
csak egy fagyürü jön, és igy azon határozat, miszerént egy gyű- 
rű felel meg egy évnek , tökéletesen megerősitetett. 

Ezen darab Krassó- megyében helyezett ruszbachi vashá- 
morok birtokosaitól t. ez. Hoffmann és Madersbach uraktól 1842- 
dik évi novemberben a nemzeti múzeumnak küldetett; e szerint 
azt gondolhatjuk, hogy azon fa 1841-dik évben vágatott. 

A farétegek sokkal vastagabbak ezen hasábokon, mint az 
előbb emiitetteken , melly különbség bizonyosan a hely s éghaj- 
lat kedvezőbb minőségének tiüajdonithaló. 



A KÉTSZIKŰEK ÉVRÉTEGEIRÖL. 1 23 

Szabad legyen még e következő kérdést föltennem: nem 
föltünö-e , hogy legtöbb , vagy talán valamennyi fölirat még ed- 
dig csak bükkfákon találtatott? alig fejthetem ezt meg jobban, mint 
ha azt nyilvánítom, hogy a bükknekmind a fája, mind a héja leg- 
inkább kínálkoznak az illyféle hiúságok nyilvánítására, mellyek 
azonban mind a tudományra, mind reánk nézve, mint az előre 
bocsátottakból kitetszik , nem minden érdek nélküliek. 



A CHINAI THEÁRÓL ANNAK ÁRTALMÁRÓL ÉS HONI 
PÓTLÉKÁRÓL 

ÉRTEKEZIK 
REl^IMOER JÁWOS 

ECn HTEIMI TAXÁR É.S KIRALTI TANÁCSOS. 



A íhea., bizonyos fának, vagy mások szerint cserjének, Thea 
ch'mensis., száraz levelei, nielly: China-, Japán- és Siamhan honos, 
és müvelés által 5' — 6' — nyira, szabadon nőve pedig 20 lábnál 
magosabbra nő. Rét fajtája ismeretes ; az egyik zöld., a másik bá- 
liéi theának neveztetik. 

A müveit chinai thea legfölebb 10 évig levéltermő ; akkor 
gyökerénél törzsöke lemeiszetik, hogy újra gazdagabban hajtson. 
Levelei évenkint háromszor szedetnek le; 1-ször februárban, az 
első levelek kifejlődése után; ezek legtöbbre becsültelnek, mivel 
leggyöngébbek , legnedvesebbek , kevéssé rostosak és kevéssé 
keserűek. Ezen levelek: császár theának vagy theavirágnak ne- 
veztetnek, legjobb minőségű theát szolgállatnak, és a fönebb em- 
iitett tartományokban a berezegek és leggazdagabbak élvezik; ná- 
lunk a kereskedésben alig található. 2-szor aprílban szedetnek 
a levelek, midőn még részint gyöngék , részint már tökéletesen 
kifejlettek és rostosak. Ezek a középszerű theát adják. 3-szor 
végre júniustól kezdve augustusig szedetnek bezárólag, midőn a 
levelek már egészen kifejlettek, tömöttek, igen rostosak, és a leg- 
silányabb minőségű theát szolgáltatják. 



A CHINAI THEÁRÜL. 125 

A gyűjtött levelek forró viz gőzének tétetnek ki, vagy pe- 
dig néhány perczig forró vizbe márlatnak, hogy meglágyuljanak, 
aztán ujak köztösszegöngyöltetuek, erre vas-lemezre hintve izzó 
szenén addig száritatnak, mig minden nedvesség elpárolog belö- 
lök. — A levelek gyűjtésétől, megválasztásától és szárításától 
függ a thea minősége. 

Minden theához, melly magában különben szagtalan , vannak 
különféle idegen , szagos, és illatos levelek keverve ; illyenek az 
Olea fragrans, Camelia oleifera, Camelia japonica, Polygala the- 
aerans és Dlicium anisatum levelei, melly ek ollyaténkép készítet- 
nek el, mint a thea levelei. Az elkészített thea a lég hatásától el- 
rekesztetik, ón-, porczellán-, vagy fa-edényekbe tömetik. 

A thea 1610-ben hozatott először a Hollandok által Euró- 
pába. 1664-ben még oUy nagy ritkaság volt, hogy az angol ki- 
rálynak két font és két obon küldetett ajándékba. De 1784-ben 
már a fogyasztók belőle Angliában a 13 millió fontot meghaladta. 
Jelenleg 30 sőt némellyek állítása szerint már 60 milliónyi font vi- 
tetik oda , elannyira hogy e czikk által több pénzt nyernek éven- 
kint az angol kereskedők mint egész Magyarországban kering. 
Orosz-honban 25 millió font fogyasztatik el évenkint. Kevésbé is- 
meretes a mennyiség, mellyet Franczia-és Német-ország hasz- 
nál föl. Honunkban is a fogyasztók mennyisége évről évre sza- 
porodik. 

A thea alkatrészei Frank^ Davij és Brandes kémleteik sze- 
rint kevésbe különbözve egymástól következők : 
Cserei (Tanninum) 40,6 

Mézga (Gummi) 6,3 

Ragonya (Kleber) '6,3 

Fa-rostok 44,8 

Illó anyagok és veszteség 2,6. 
Owrf/ ezenkívül bizonyos égelt (Alcaloid) talált benne, mely- 
lyet ő thealwak (Thein) nevez. 

Mulder több alkatrészeket fedezett föl benne, mellyek kö- 
vetkezők: 

a Congó-féle feketében; a haysani zöldben. 

Illó olaj (01. aether.) 0,60 — 0,79 

Zöldal (Chlorophyllum) 1,84 — 2,22 

Viasz 0,00 — 0,28 

Gyanta (Resina) 3,64 — 2,22 



126 ACHINAITHEÁRÓL. 

Mézga (Gummi) 7,28 — 8,56 

Cserei (Tannin.) 0,46 — 0,43 

Vonatanyag (Mater, extract.) 19,88 — 22,80 

Vonat-üledék (Extract. sedim.) 1,48 — 0,00 

Sósav által kiválasztott vonat 19,12 — 23,50 

Növényi fehérnye (Album, veget.) 2^80 — 3,00 

Növeny-rost 28,32 — 17,08 

A theának számos válfajai (varietates) vannak. Vierey 57 fé- 
lét ad elö, mellyek különféle név alatt ismeretesek Európában, 
mellyeket mindazáltal kétfélére lehet összevenni, u. m. zöld és a 
fekete vagy barna theára. 

A thea annyira fertőztetik, hogy valódi tiszta alig kapható. 
Gyakran áruitatnak ollyas thea-levelek is, mellyek már forrázva 
voltak. Angolhonban nemcsak 5 millió font kökény szilva (Pru- 
nus spinosa) és büdös körisfa (Fraxinus excelsior) levelei adat- 
nék el thea helyett : de ezenfelül a thea porából mézganyákkal 
készült és zöldre festett levelek is adatnak el. Sőt magában Chi- 
nában , is különféle növények levelei keverletnek a thea közé, 
mellyek jelenléte a zöld theában kénsavas vas-élecs állal fölfedez- 
hető, mellytől kék szint nyer, a feketében pedig sárgás-zöl- 
det vagy egészen feketét, mig a tiszta valódi thea feketés kék 
szint kap tőle. 

Wi/ililer szerint (Reál Lexicon Bd. 2. lap 765.) évenkint 
400,000 mázsa thea hozatik Európába, melly Angolhonban 50,000 
mázsa kökény szilva- és büdös körisfa-levelekkel fertőztetik, és 
mivel már magában Chinában is mindenféle levelekkel, miként em- 
iitők elegyüetik, igazán nem tudja az ember, minő keveréket iszik 
thea név alatt. 

A fekete thea, szinítés végett campesch-fával, a zöld pedig 
femésszel (gypsz), agyagföld del, delej-vassal hevertetik nagyobb 
súly végett. Mellőzvén a többi fertezvényeket , csak egyet em- 
lítek itt meg, mint az egészségre nézve igen károsat, mellyel leg- 
inkább a zöld thea fertőztetik meg. Ez a berlini kék^ mellyel 
legújabban Varring(o?i a zöld theában talált ; s melly kéksavtar- 
talmúsága (acíd. borussic.) miatt az egésségre nézve igen vesze- 
delmes. Ezen sav ugyan is hatalmas méreg, az ideg-érzékenysé- 
gét megtámadja, megzavarja, sőt ki is meríti; mellynek csekély 
mennyisége is fejfájást, szédülést, álomhiányt, értelmi tehetség tom- 



A CHINAI THEARÜL. 



127 



paságát, közérzék számtalan liáborítását , tagok gyöngeségét és 
szélhüdést hoz elő. 

Hogy a thea berlini kék, femész, agyag-, kova-földdel és más, 
néha ártalmas növények leveleivel tisztátalanitatik, világosan meg- 
mutatlatik a Dingler ^^Poülechmsches 7öí//7íö/" ezimü munkájában, 
hol a 25 évfolyam 16 kötet 273-dik lapján ez áll: Warrington^ mint 
szinítő szert, berlini kéket tíslált a zöld theában, e mellett egy 
más állományt, melly kovaföldet, agyagot, és talán meszet tartott. 

ötféle theát vett kémlet alá ; közülök négyben talált ber- 
lini kéket, s csak egyben nem, melly fölöttébb magos áru volt. 
frissében érkezett theát is kémlett, s a fönneb előadott fertezvé- 
nyeket már benne találta, jeléül; hogy a theák már Angliába is 
fertezve, vagy árulásra elkészített állapotban érkeznek. 

Hogy pedig nem csak Chinában, de Angolhonban is meg- 
ferteztetik a thea, lásd: Archiü fiir Phannacie voji Wakenroder 
und Dr. Bley. Jafiuár Í84-5 lap. 69. Verfaelschung derThees.hon- 
donban megszáritatnak a már használt thea levelei , s a hiányzó 
theák kipótolására mindenféle illatos testek vegyitetnek közé, és 
kevés mennyiségű kék sav. JPárisban a thea levelei egy kékle 
(Indigó), keserélég (Talk) és festsavas ólomélegböl (Chromblei) 
álló porral festetnek zöldre, azért valószinü, hogy nálunk soha 
sem kapni fertezellen chinai theát. 

Dr. Horsfield érdekes fordításában a thea készítéséről Jává- 
ban, 36 lapon következő párbeszéd található: 

Szemlélő: A thea csakugyan olly gyakran hamisítatik Chi- 
nában ? 

Fölügyelő: Tagadhallan, hogy Cantonban, mint a thea árú- 
városában, s nevezetesen Honanban sok fajai, sőt minden thea 
erősen meghamisítatik, még pedig az egésségre nézve ártalmas 
állományokkal. 

Szemlélő: Ismeretesek ezen adalékok? 

Fölügy: Sok közülök. 

Dr. Rayleigj szól: A chinaiakCanton környékén tudnak egy 
theát készíteni, melly megfestve a zöld thea különféle fajtáihoz 
hasonlóvá tétetik; és belőle évenkinl nagy mennyiség készítetik. 

Dr. Dickson pedig ekkép nyilatkozik : A chinaiak évenkínt 
sok millió font leveleit szárítják meg különféle növényeknek, hogy 
azokat a valódi thea közé keverjék. így például: a kőris és szil- 
vafáéi, sat. Honnét hibásan állitatnék, hogy a hamisító levelek. 



128 A CHINAI THEÁRÓL. 

mellyek rósz theaként kerülnek elő, csupán az angol kereskedők 
által kevertettek volna közé. Ezen vizsgálat közben fekete és zöld 
thea-mustrákat kaptam, mellyek ClÜJiából Angliába vitettek, mely- 
lyekben a legszakértőbb áriiismerők által egyetlen egy levél va- 
lódi Ihea sem találtatott. 

Dacis imígy ir továbbá , miután a theafajtáknak hamisításá- 
ról szól, mellyel a chinaiak tesznek: Ez még mind semmi ahoz ké- 
pest, mit a chinaiak a zöld theának káros, fekete levelekbőli ké- 
készitésével Honan külvárosában nagymértékben űzni kezdettek. 
maga vóll egy oUy gyárban, mellyben a zöld thea régi ártalmas 
fekete levelekből, berlini kék és femész hozzá keverése által ké- 
sziletett. Mirenézve, hogy a zöld Ihea megfertezéséröl , ügyszól- 
ván megmérgezéséről bizonyossá tétessünk, s minden kétség el- 
háritassék, kívánatos lenne Varrimjton kísérleteit ismételtetni, s 
errenézve a t. társulat szakértő tagai közöl egybízotmányt óhaj- 
tanék kineveztetni. 

Ha a ihea kéksavtarlalmu berlini kékkel van fertezve, hosz- 
szabb éldelés mellett lassan és alattomosan az érzéki életet megtá- 
madja és többé kevésbé megtompítja; igen szükséges e tekintet- 
ből meggyőződni felőle, váljon igaz-e Varringion azon állítása, 
hogy a Ihea berlini kékei tart? 

Igénylik ezt egyszersmind a törvényszéki orvostan elveíis, 
mit is nem annyira ajánlanak, mint követelnek szabályai; mert 
az emberek, kik pusztákról, falukból gyűltek össze a városok- 
ba, mellyek emberek sírhelyei, sok ártalmas befolyásoknak ki- 
téletésök által már ugy is annyira elnyomorultak, hogy tökéle- 
tesen egészséges városi emberre találni ritkaság, ezért a kormá- 
nyoknak legszentebb kötelességök szinte arról godoskodni, hogy 
a már eléggé elgyöngüli alattvalók tovább ne kénytelenitessenek 
gyöngülni, mi leginkább külső káros befolyások ellmellőzésével 
érhető el. Hasonló káros befolyások közé lartozik pedig a theá- 
nak berlini kékkeli megvesztegetése. 

De továbbá , ha a Ihea berlini kékkel nem lenne is meg- 
vesztegetve, minthogy éldelete Magyarországon is napról napra 
jobban terjed, kérdem: váljon a thea-ívás üdvös-e az egészség- 
re nézve, avagy sem? Felelek: a Ihea az egészségre nézve igen 
káros, mert a thea, az orvosi tanban nagy tekintéllyel bíró fér- 
fiak állítása szerint, ha forrázata erős állapotban éldeltetik , in- 
gerel, húzamosb ideigi ivás mellett az idegek érzékenységét lom- 



ACHINAITHEÁRÖL. 129 

pilja, honnét a fönebb említett bajokat, t. i. fejfájást^ szédülést, 
álomhu'imjt^ a tagok reszketését, s a közérzék különféle g-yönge- 
ségeit, okozza. Ha pedig igen föleresztett állapotban használtatik, 
tápcsö-petyhedséget (Atonia) hoz elő, valamint a langyos aíz. 
Szabadjon az előadottakat az orvosi művészetben nagy nevű fér- 
fiak tapasztalataival támogatnom : 

Hartmann Fülöp Károly „ Pharmacología dynamica'''' czimü mü- 
vében (166 lapon) igy szól: A thea-forrázat élvezete naponként 
semmikép sem hasznos az egészséges emberre nézve , minthogy 
sem a szomjat nem csilapitja, sem nem táplál, s idegen ingere ál- 
lal árt. 

Wendt ié.nos pedig ,^Piachtlsche matéria medica'''' czimű mun- 
kájában ekképir: Tapasztalás tanitja már, hogy a theanemcsakaz 
edény rendszert izgatja , de az idegrendszert is , s különösen a 
napfonatot (Plexus solaris) ellenségként ostromolja, innét erednek 
aztán sok thea- ivás után mindenféle idegbajok, különösen pedig 
a feszülés és bizonyos zavaros érzés a fölhastájon (Regio epi- 
gastrica). 

A Nieman Fridrik által kiadott ^^Phannacopoea Batava'''' (2-ik 
kötet. 273 lap.) ekkép szól : A thea friss levelei a közérzé- 
ket (Commune sensorium) fölháboritják, és tag-reszketést okoz- 
nak. Sőt magunk között sem hiányzanak példák, mi szerint a thea- 
forrázat főleg éh gyomorrai itala által rósz követközések tá- 
madtak. 

Whytt, Lettson és Murray állitják, hogy a drágább zöld thea- 
pornak 30 szemerét naponként 3 — 4-szer adván be, néhány 
órányi időköz után szilárd részek gyöngesége, és hő-kisebbedés 
tapasztaltatott, egyszersmind börgőzölgés nagyobbulása. 

A líaus Lexicon (8 rész 67 lap.) következőt tartalmaz: A 
■thea izgatólag, s erősebb adagban bódítólag hat az idegrendszer- 
re, melly tulajdonsággal a zöld thea nagyobb mértékben 
bir, mint a barna. Erős theaéldelet annálfogva fejfájást, szédülést, 
álomtalanságot, reszketést, vértódulást és gyöngült idegrendszert 
hoz elő. Az erős theaivók általában halavány-vereses színűek. 
Sőt állitni akarják, hogy az erős thea-ivás végre bizonyos értelmi 
eltompúlást állít elő. 

fíic/ifer Ágoston Erneszt ^^Arzney mit teli éhre'"' czimü munkájában 
(1 kötet 435 lap.) pedig igy szól: A thea erős forrázata inger- 
lékeny s érzékeny egyéneknél, kivált ha nincsenek hozzá szokva, 

9 



130 A CHINAI THEÁRÓL. 

nem ritkán lelemes, sőt bódító mérgezéshez hasonló állapotot hoz 
elö. Bizonyítják ezt Lellson állatokkal tett kísérleteinek eredmé- 
nyei, mellyek: Dissertalio^ sistens obsercaliones ad vires Theaeper- 
linetiles. Londiiü 1759. „czimű munkájában leirvák, továbbá Schmith: 
Tentamen inaugurale de acHone Musculorum , és Perc'wal kísérle- 
tei: Sammlung auser. Abhandl. z. Gebrauch für pracl. Aerzte. 
(kötet S7 lap. 700) czimü munkáikban előadva. Richter 
a 436 lapon továbbá imígy nyilatkozik a theárol. Igen zsibbasztólag 
hal az idegrendszerre , innét a takárra (Schleimflusz), nevezete- 
sen a fehér folyásra, méhgörcsre (Hysteria) hajlandóvá tesz. Szá- 
raz, vézna rostu egyéneknek legkevésbé ajánlható; vagy lega- 
lább soha se éldeljék erősen. Az ingerlékeny idegüeknél, kivált 
ha a forrázat erős s az egyén nincs hozzá szokva, könnyen vér- 
torlódást, reszketést, szédülést, szorulást, s erre következő feszü- 
lést okoz, mire folytonos használat mellett gyomorgyöngülés, em- 
lékező tehetség fogyása, méhgörcs, s más fontos idegbajok kö- 
szönthetnek be. 

Nagyobb mértékben, vagy erősebb forrázat éldelete mellett, 
a barna thea nem annyira mint a zöld : szorulást , ag- 
godalmat, szívdobogást, kábulást sőt ájulást is okoz, mikre tete- 
mes elgyöngülés köszönt be. Folytonos huzamosb ideigí hasz- 
nálata a theának az ídegenrendszer ízgékonyságát igen na- 
gyon fölmagasztalja, mi által a hasbelí életmüvek, különösen az 
emésztéséi , megzavartatnak és eltikkadnak , s általa nyálárra 
és sényvrei hajlandóság támad. Ezeket W'mkler Eduárd mondja: 
., Volltsaendiges Reál Lexicon der Medicmisch-phannaceutischen 
Nalurgeschichle" ezimű munkája E. köt. 769 lapján 184E. 

Lettson tapasztala: hogy ha a thea átpárlataegy béka hasü- 
regébe vagy sejtszövetébe öntetett, egyik czomb szélhüdését és 
mozdulatlanságot okoza. Ezen viz használata az ülidegre (nervus 
ischiadicus) belsőkép, egy fél óra múlva a hátsó lábakat szél- 
hüdtekké tette, s egy óra múlva megölte a békát. 

Ugyan ö beszélé: hogy egy kereskedő, miután 100 láda the- 
át szaglással kémlelgetettvolna, következő nap reá szélhüdést, fej- 
fájást, görcsöket, beszéd- és emlékezetvesztességgel kapott, ké- 
sőbb pedig szélhüdten meghalt. 

Egy orvos, a theának asztal előtti éldelete által elveszte 
élvágyát ; asztal után használva pedig éjjel néhány óráig álmat- 
lanságot okozott. — Szinte ez mondja: 30 szemer thea- portól. 



A CHINAI THEÁRÓL. 131 

3 — '1-szer véve napjában: gyöngeség, höfogyatkozás, álomra 
való hajlam, izzadság, émelygés okoztatott. Kétszeres adag által 
növekedik az émelygés, rosszabbulás s a gyomorbeli kellemetlen 
érzés, mi többnyire hashajtás által távoztatik el. 

WhyfI igy szól magáról: ha reggel üres gyomorra erős thea 
forrázalot ittam, nagy gyöngülést, gyors ütérverést és szédülést 
éreztem. 

3hirray magán azt tapasztala : hogy egykor ideggyöngeségi 
állapotban erős theál iván, reá szédelgést, elmegy öngeséget és 
fáradságot érzett. 

Tode azt mondja, hogy egy gyermek, erős thea-forrázattól 
nehézkort kapott. 

Tissot azt állítja, hogy a theának, kivált forró vizzeli hasz- 
nálata által a gyomorrostok , s összehúzó erejök meggyöngülnek, 
valamint maga a test is, honnét reszketés, gyöngeség, rásztkór 
(Hypochondria), méhgörcs, fehérfolyás, sápkór stb. támad. 

Perc'wal ezekeX mondja: bizonyos ember igen sok theálivott , 
mire mellszorulás , nehéz rendetlen lélekzés , erős szívdobogás, 
görcsös fájdalmak a szív táján , ájulásra hajlandóság , gyönge 
rendellen, félbehagyó érverés köszöntött be. A mákony és pálinka 
újra helyreállíták. 

Erdmann ezeket jegyzi meg: folytonos használata a theá- 
nak némellyeknél vértolulást és álmatlanságot, másoknál pedig 
hasdugulást hozott elő. 

ÍSewnham érdekes észrevételeket közöl a zöld thea erejéről. 
Magán tett t. i. kísérletet kínzó fejfájás és a fejér (carotis) 
kopogásánál, mellyek lobellenes szerre csak enyhültek, a zöld 
thea erős forrázatát használván pedig, ez a kegyetlen fejfájást 
azonnal lecsilapítá és kellemes érzést hozott elő. De a fejfájás 
szüntével szívdobogás, vértolulás, s a szívtájon nyomás támadt, 
mellyek mindazáltal lassanként megszűntek. Későblj , közönséges 
életrendes estvénkénti használatára is a theának többnyire könnyű 
aggasztó érzet támadt az előszívtájon, mellelte álmatlan éj. Ha 
pedig az agy jobban föl volt mint közönségesen élénk beszéd, 
vagy tartós gondolkodás által izgatva, akkor eltűnt a nyugta'an- 
ság, és helyette üdítő álom állott be. Magán és más két egyénen 
tett még kísérletet, melly szerint egy obonnyit a legjobb zöld 
theából egy pint vízzel leforrázott, s 20 perczig állni hagyott. 
Ekkor 3 adagra osztotta, s mindegyiknek egyet adott. Mínden- 

9* 



132 A CUm'AI THEÁRÓL. 

kor mell- és szívszoriílás következeti reá, e mellett a gyorr^, 
később lassúbb , rendetlen , so-t félbehagyó érverés , aggodalom. 
és átalános reszketés állolt be. Ha pedig bort, vagy seri ittak 
a iheaforrázal után, akkor az álmatlanság és általános rosszul- 
lét nem jött elő. De ha előbb erős sert ivott az egyén, akkor 
a thea emelkedő kellemérzés mellett gyöngíté az érverés gyor- 
saságát. 

Végre Vibmer Károly tudor imígy nyilatkozik: Mindennapi 
tapasztalás tanítja, hogy a jó és mérsékelt erős thea fölizgatja 
gyöngén az idegrendszert, üdít és nyugtat. Az erős thea pedig., 
főleg ingerlékeny egyéneknél könnyen kábulást , szédülést , ál- 
matlanságot, szívdobogást, mellszorulást, gyöngeséget és tag- 
reszketést, sőt ájulást is hoz elő. — Gyakran has-szorúlást és 
szomjúságot (a cserei foganata követköztében ) okoz; nagy 
mértékbeni használat után pedig az idegrendszer gyöngesége 
mellett a test rostjaira tikkasztólag hat (minek oka a sok meleg 
vízben rejlik) , s ennek követköztében az idegrendszernek sok 
idült betegségeire, emésztésgyöngeségre, eröhiányra (Astlienia), 
rásztkórra, szívdobogásra, sápkórra sat. szolgáltat alkalmat. Váljon 
a lakár, nevezetesen a fehér folyás, melly Hollandiában (hol a theál 
igen föleresztetten isszák) a nÖnem között olly közönséges, nem 
lulajdonitható-é a thea bő mértékbeni éldeletének? A kábító 
és bódító erőt inkább a különféle hozzá kevert leveleknek lehel 
tnlajdonítani, mini a ihealeveleknek. 

A thea ártalmas hatásáról igen lisztéit barátom tek. Schor- 
dan Zsigmond és Csausz Márton urak is bizonyságot adának ; a 
thea italhoz nem szokottak, múlt évben Londonban erős Iheál ittak, 
mire érző idegeik ugy megzavartattak, hogy az egyik azon 
éjszakán semmit , a másik pedig igen keveset aludt. 

Minthogy lehal közönséges vélemény szerint a thea az ideg- 
rendszer működéseit zavarja , bátran kérdezhetem : váljon a je- 
lenkorunkban olly gyakori méhgörcsök és rásztkórok, sőt tébo- 
lyok egyrészinl nem a thea nagy mennyiségbeni éldeletének tu- 
lajdoníthalók-é ? Annál is inkább, miután a jelenleg olly gyakori 
zavarodásai az idegrendszernek , a theaéldelettel egyenlő lépés- 
sel haladnak elő. Az angoloknál főképen a gazdagok között, kik 
a theaéléssel visszaélnek, aránylagosan a népességhez képest, \eg- 
nogyobb számúak a tébolyodottak. A lébolyodottakszáma Angol- 
honban a mull évben a parliamentnek beadott hivatalos slatistikai 



A CHmAI THEÁRÓL. 133 

jelentés szerint valóban rémítő. Angliában és Walesben 166 té- 
bolyodottak inlézetei léteznek, magában London városában 36 
vagyon. A szerencsétlen tébolyodottak száma muIt évben 20,893ra 
rúgott, a férfiak száma 9,882, a nőké 11,031. Anglia és Wales 
összes népessége 16,''l80,000; tehát 82Í angolra esik egy té- 
bolyodott. Nálunk illy felette érdekes statistikai adatok még mély 
álomban, bölcsőben nyugosznak ; mindazáltal csekély véleményem 
és tapasztalásom után alig esik 10,000-re egy tébolyodott. Nem 
tagadom , hogy Angliában a tébolyodottak ezen rémítő számának 
okai többfélék és részint az éghajlatban (clinia) részint az élet- 
módban, részint foglalatosságaikban gyökereznek, de mintán 
világosan megmutatám, hogy a chinai thea a leghíresebb orvosok 
véleményei és tapasztalatai szerint, tehát minden kétségen kivül, az 
idegrendszert megtámadja s megzavarja, és minekutánna az agy 
az idegrendszernek legfőbb és legnemesebb életmüve és egyszers- 
mind a lelki tulajdonságoknak működője, nékem igen hihetőnek 
látszik , hogy a chinai theával való visszaélés, melly, miként fö- 
nebb emlitém, az idegrendszert megtámadja s megzavarja, egyik 
fő oka annak, hogy Angliában a tébolyodottak száma oUy ré- 
mítő; ezen véleményemet támogatja azon tapasztalat is, hogy a 
gazdagok között, kik a chinai theával leginkább élnek túlságosan, 
aránylag sokkal nagyobb a tébolyodottak száma, mint a szegé- 
nyeknél. Végre méltán lehet kérdezni , hogy váljon Chinában a 
tudományok oUy nagy elhanyagolása s a chinaiak olly nagy gyáva- 
sága, hogy 300 millió egynehány ezer angoltól letiportatott, nem 
a theávali visszaélésnek tulajdonítható-e egyrészről? 

Előadván és bebizonyítván, miszerint a thea-ivásaz egész- 
ségre nézve káros következésű, kérdem: váljon nem lehetne-é 
találni valamelly kellemes pótlékát, melly a theához szokott ínyt 
mindenkép kielégítse? 

S felelek: valamint a legterjedelmesebb erdőkben sem találhatni 
két, egymáshoz tökéletesen hasonló levelet, ügy két, minőségre 
nézve egészen megegyező más test sem létezik, noha minősége- 
ikre nézve egymáshoz többé kevésbé rokonok lehetnek; mint 
például: a répaczukor és nádczukor. Mirenézve a pótlékok a pót- 
landóknál silányabb vagy jelesebb tulajdonságnak. 

Mi a thea pótlékát illeti, illyesek nagy számmal vannak ; Hlyé- 
nek: a földieper szamócza (Fragaria vesca) , a hamvas szeder 
(Rubus caesius), az orvosi és hegyi szigoráll (Veronica offic. et 



134 A chlnai'theáról. 

monlana), a mirrha és közönséges líbatopp (Chenop. ambr. vulg."), 
a veres áfonya (Vaccin. vilis idaea), a csahajsz körtike (Pyrola 
rotundifolia) , a saj medgy (Primus Mahaleb} s más növények 
levelei. Mindezek közt elsőbbséggel bír a szölővirág kocsányai- 
val. Mert: 

1) Illatra nézve vetélkedik, sőt némellyek szerint fölül is 
raiilja a theát. De a virágok dél- vagy kelettájtí hegyekről le- 
gyenek szedve ; mert „Bachus a nyilt szabad dombokat szereli, 
apertos amat colles", nem pedig rónákról; mert a virágok minősé- 
ge a bor jóságának látszik megfelelni ; honnét valószínű , hogy 
az édes és illatos fürtöket termő tövek , egyszersmind illatosabb 
virágokat is teremnek. 

Z\ Forrázala az ínynek szintolly kedves , mint a theáé. 

3) Az egészségnek nem árt, sőt inkább használ. 

4) Forrázata sokkal ajánlkozóbb mint a theáé ; mert 

A szőlővirág-forrázata több tekintetből elibe teendő a theá- 
nak; mert: 

1) A szölővirág fölügyelés alatt tiszta kezekkel szedethető, 
míg a thea a legutolsó sorsú szennyes kezűek által szedetik, 
kik a thealevelek összegöngyölgethetése végett ujaikat gyakran 
benyálazzák. 

3) A thea elkészítési módja bonyolódott és utálatgerjesztö, 
míg a szőlővirágé egyszerű, legkisebb utálatot sem gerjeszt. Ez 
ugyanis összegyűjtve meleg vaspléhre létetik, 40" R. melegnél 
megszárítatik , ügyelvén a meg-nem-égetésre. Ekkor a kocsá- 
nyokról ledörgöltetik, üvegbe tétetik, s jól bezárva tartatik. 

3) A szőlövirág-forrázat ,^z idegrendszert kellemesen és 
mérsékelten izgatja, az embert vidítja; a thea ellenben az edé- 
nyek dagályát (orgasmus) fölmagasztalja, és az idegrendszer 
működéseit megzavarja. 

4) A thea illatos szag végett különféle növényekkel hami- 
sílatik, elannyira, hogy alig valaha igazi, melly nálunk előfordul; 
szőlővirágot pedig mindenkor valódit lehet kapni. 

5) A tengeri szálítás alkalmával még az igazi thea is sokat 
szenved , melly bajtól a szölővirág ment. 

6) A thea külföldi termény , a szölővirág pedig honi, melly- 
nek éldelete ha szokásba jönne , sok pénz megmaradna hazánk- 
ban , sőt talán cselekvőleges áruczikké válhatnék, nem kis hasz- 



A CHINAl THEAROL. 



13:. 



nára a szölögazdáknak, kiknek piiiczéjök néha tele van ugyan 
borral, de erszények nielletle üres. 

Mindezeket mélló tekinletbe véve, a múlt évi seplemberben 
a magyar orvosok és természetvizsgálók Kolozsvárt tartott 5-dik 
nagy gyűlésében , a gyűlés elnöke ö excellentiáját, Erdély igen 
tudós és érdemes fökomiáuyzóját gróf Teleky Józsefet megkér- 
tem : hogy a theának a szölövirággali összehasonlítását megren- 
delni méltóztatnék ; ki is a közjó előmozdítását óhajtva , meg- 
^.gyezett benne, de fájdalom! a szőlő virágból készült forrázal 
törlénetből-é, vagy rósz szándékból megsavanyítatott. A gyűlés 
szétoszlásával egy gyógyszerészekből álló bizottságnak kia- 
datott , hogy felöle tudósítást adjon, véleménye következő tar- 
talmú volt: Hogy a nevezett szölővirágból igen kellemes és sza- 
gos ízű, de a chinai theától mégis különböző italt lehet nyerni. 

Ezen vélemény igen általános , én különösebbet óhajtottam 
volna ; egyébbiránt ezen véleményben semmi említés sem tétetik 
a szőlővirág forrázatának savanyúságáról, jelelil : hogy a fönebb 
említett, elnöki meghagyásból készült forrázat történetesen vagy 
szándékosan volt raegsavanyítva , mit savanyú íze kétség kívü- 
livé tett. 

Tekintetes királyi magyar természettudományi társulat! 
Hogy a tapasztalatok és kísérletek kivívják az igazságot , szük- 
séges, hogy hasonlók többek által gyakrabban tétessenek; s csak 
akkor tartassanak valódiaknak, ha az eredmények mindenkor 
hasonlók, s mások által igazoltatlak. Méltóztassék tehát e tárgyban, 
mellyet ítéletemként a polgárok és haza közjava igényel, egy bi- 
zottságot kinevezni , melly megvizsgálja. 

1) Váljon a thea, avvagy a szölövirág bír-e nyers állapot- 
ban jelesebb illattal ? 

2) Váljon ízre nézve a két, úgymint a thea- és szölövirág- 
forrázat megegyezik-e? tisztán, tejjel és rhummal kóstolván; ha 
nem: mennyire különbözik a kettő kellemes színre, tisztaságra, 
átlátszóságra, ízre, s szagra nézve egymástól kevessé-e, avvagy 
nagyon, és minő tulajdonságokban múlja fölül egyik a másikat. 

3) Határoztassék meg a czukor mennyisége, egyenlő mennyi- 
séget használván mindkét forrázatból , melly édesítésökre meg- 
kívántatik , hogy meglehessen tudni , mellyikhez kívántatik ke- 
vesebb. 



136 



A CHINAI THEAROL. 



Ha a divatok szokásba jönek, kiirtásuk, ha czélszerütle- 
nek sőt ártalmasok is , ritkán, vag-y igen bajosan sikerül „ főké- 
pen , ha a szépnem valami divatot pártol , millyen mostani ko- 
runkban a chinai theának élvezése, illy esetben sem ész, sem el- 
vek, sem tapasztalatok nem használnak, s az asszonyi biróiszék- 
töl mai napon nincsen appellata; azért, hogy előítéleteknek és 
elfogultságnak hely ne engedtessék, mellyek által valóban gyak- 
ran művelt férfiak is , annál inkább az asszonyok elragadtatnak, 
minthogy azok az idő hosszasága alatt úgy meggyökerezhetnek, 
valamint a rászlkoros és méhgörcsösök képzeletei a nem létező 
betegségeik felől, az igazság kikulatása végett óhajlanám, hogy 
16 tagból álló biráló bizottság neveztetnék ki , kik közöl négy, 
felügyeletök és rendezésök mellett készítetne forrázatot a követ- 
kező módon: a theából egy nehezéket (drachma), a szőlővirág- 
bül egy és fél nehezéket véve, először egy obonnyi (uncia) for- 
ró vízzel leforráztatik , s az egész V4 óráig pálitásban hagyatik, 
akkor még 8 obon forró víz töltetik hozzá. ^'^) A többi 12 tag, 
kik ne lássák a forrázat készítését, a forrázatok minőségéről és 
elsőbbségéről, mellyek tisztán mind tejjel, mind rhummal legye- 
nek készítve, adjon véleményt. Hat közülök ollyan lenne, kik a 
bóhei theához hozzá vannak szokva ; a többi 6 pedig ollyan , ki 
ritkán, vagy sohasem iszik theát. A bírálók immár egyenkint, 
minden előleges beszélgetés nélkül tegyék föl titkos véleményö- 
ket, megjegyezvén: hogy a forrázat közöl ezt vagy amazt ajánl- 
ja-é^amint tisztán, tejjel vagy rhummal issza, és illatra, kellemes 
színre, tisztaságra, átlátszóságra s kellemes ízre nézve mellyik 
előbbvaló. A forrázatok, színre nézve különböző edényben adas- 
sanak eleikbe , s csak a forrázat készítők magok tudják , mely- 
lyikben van ez vagy amaz fhea; mi a bírálók előtt titok legyen. 

A megvizf gálát és próba után adandó jelentés az alább elő- 
adott mutató tábla szerint történjék. 

Ha ugy találtatik, hogy a szőlővirág forrázata illatra, színre, 
tisztaságra, átlátszóságra és kellemes ízre nézve a theával 
versenyezhet, méllán kérdezhetni: váljon gazdasági szempontból 
is pólolandhatja-é azt? minlhogy a szölövirágok kocsányaikkal 
együtt kevés súlynak,? Felelek: ha a szőlőtőkéről, a mint az most 



') Újabb próbatételek uUín a szölövirágból készített lliea jobb ízű, ha 
porczig forrni hagyatik. 



A CHINAl THEÁRÜL. 137 

müveitelik bortermés végett, alacsony csemete módra szedetnének 
a szölövirágok, ugy nem nagy, vagy semmi hasznot sem hajtanának, 
de ha a szőlőtőke famódra fölnőni engedtetik , midőn is sokkal 
több virágot hajt, minden müvelés, tehát minden költség nélkül, 
akkor nagyobb haszon áradna, mint a borból, mellyet termett 
volna, ha a virágok le nem szedettek volna. A szőlőművesek 
szőlőjük egyik részét virágszedésre, a másikat pedig bortermesz- 
tésre használhatnák; ekkép egy keresetág helyett kettővel bírná- 
nak. De teszem továbbá, ha egyenlő áru lenne is a szőlővirág 
a theával, vagy valamivel tán magosabb is, kérdem: nem üdvö- 
sebb-e hazai egészségre szolgáló terményért adni ki a pénzt, mini 
az egészségnek ártalmas külföldiért? 

Ide csatolom még saját észrevételeimet is a szőlővirág or- 
vosi erejéről , mellyeket az Orvosi Tárban közlöttem volt, mely- 
lyek a „Jahrbücher des k. k. Oestr. Staates" czímü folyóiratban 
is már 1842-ben közzé tétettek, külföldön s figyelmet is gerjesz- 
tettek , s kisérlettétel miatt szőlővirágot tőlem várnak. A czikk 
imígy hangzik : 

Miután a szőlővirágok igen kellemes s finom illatú szaggal 
birnak, mára priori is igen hihető leend, hogy azok az idegéletet 
fölmagasztalják és az élet kedélyeit fölvídámítják; továbbá, hogy 
a gyöngeséggel kapcsolatban álló idegbajok ellen , bennök igen 
alkalmas szert találnánk, melly az idegeket erősíti a nélkül, hogy 
a véredények életerejét szembetünőleg fölmagasztalná. Hol tehát 
az idegrendszer életereje alább süllyedt, a szölővirágtól jó ered- 
ményt várhalni ; ennek kövelköztében a Hysteria és Hypochon- 
driának , mellyeket a chinai thea gyakran szül, elmellözésökre, 
hogy a szölövirágok jótékonyan hatnak , igen valószínű. 

De a közvény ellen is igen hasznosnak tapasztaltam a szőlő- 
virágot. Egy ifjúnál a köszvény-rohamok minden évben , majd 
ősszel majd tavasszal beköszöntének, miután 1841-ben idegei 
erősbítése miatt tanácsomra több hétig a szőlővirág forrázatával 
jó sikerrel élt volna , idegei megerősítettek és a köszvénybán- 
talmak is elmaradtak annyira, hogy mostanáig sem léplek újra 
elő. Magam is a köszvény ellen egy pár év óta néha a szőlővirá- 
gok forrázatával jó sikerrel élek. Bár több ügyfeleim is tennének 
hazaszerte próbákat és tapasztalataikat időnként köziének. 

Legyen szabad elvégre mint toldalékot, az Erdélyi Hiradó 
nov. 26-káról 1844. egy kivonatot megemlítenem, melly így szól: 



138 A CI1L\AI THEÁRÓl. 

„A leli estvélyek közelgetvén a t. közönséget a magyar orvo- 
sok és természetvizsgálók városunkban tartott gyűlése alkalmával, 
pesti egyetemi tanár és k. tanácsos Reisinger János úr által aján- 
lott szölövirág-thea használatára figyelmeztetjük. Valamint a gyű- 
léskor, úgy a minap is gyógyszerész Streicher Mihály ur 
előttünk próbát tett a szölövirág-theával; s merjük állítani, hogy 
az Ínynek sokkal kedvesebb, gyöngébb, mint a másféle. Külö- 
nösen nincs meg a fanyarság benne, nem olly hevítő. Az ango- 
lok hideg vérűek lévén, inkább használhatják a chinait, de mi 
magyarok heves vérrel bírván , jobb lenne a szölövirághoz sze- 
gődni , még pedig több ok miatt : egyfelől egészségi tekintetben 
nem olly veszélyes , másfelől nem kerülne annyi pénzbe. Csak 
próbáljátok meg főurak és hölgyek , kiknek asztalaitokon páro- 
lognak leginkább a chinai theás csészék, minden bizonnyal Rei- 
singer s Streicher urak, valamint szerény ízlésünket rosznak 
nem fogjátok találni. 

Kívánja ezt a haza közjava , hogy ne vándoroljon ezért is 
a pénz a külföldre." 



A GHINAI THEA S SZ0LŐVIRÁ6 FORRÍZATAINAK 

ÖSSZEHASONLÍTÁSA VÉGETT KIKÜLDÖTT BIZOTTSÁG 
MŰKÖDÉSÉNEK EREDMÉNYE. 

TOLMÁCSOLVA 

Dr. TÖRÖK. JÓZSEF, 

MINT A BIZOTTSÁG JEGYZŐJE ÁLTAL. 



AReisinger tanár ö nagysága által indítványozott bizottság 
kineveztetvén, f. 1845-ik évi april 5-kén tartá az ünnepélyes 
theázást,mellybenKubinyi Ágoston úr elnöklete alatt Bugát, 
Csausz, Sadler, Arányi egyetemi tanárok, dr. Eckstein 
orvoskari dékán, Dr. S eh ed el Ferencz egyetemi könyvtár- 
igazgató, Jurenák ésWürtzler pesti gyógyszerészek, Petényi 
Salamon múzeumi segédör, Nendtvich, Lenhossék és Tö- 
rök József orvostudorok, vettek részt. — Ezen bizottság által 

1) Összehasonlítatolt az átliggatotl födelü, Y és Zibetükkel 
jelölt s lepecsételt doboszokban létező két rendbeli thea illatára 
nézve, melly összehasonlításnak eredménye lőn, hogy a bizott- 
sági tagok egyező véleménye szerint elsőséget érdemel az Y 
betűvel jelölt doboszbani thea. Fölbontatván szavazás után a do- 
boszok, meglepetve látta a bizottmány, hogy az Y betűvel je- 
lölt doboszban szőlövirág, Z betűvel jelöltben pedig chinai 
thea van. 

2) Összehasonlítatott a két rendbeli theának tisztán ké- 
szült forrázata íz, illat, szín, átlátszóság s tisztaságra nézve. 
Vétetett pedig a 18 findzsára számított forrázathoz a chinai theá- 
ból 6 és V? nehezék, a szőlővirágból pedig 10 nehezék; (mert ez 
utolsóból másfél vagy két annyit szükség venni ugyan azon men- 
nyiségű forrázathoz , mint a chinai theából, s egy másod perczig 



140 A CHINAI TIÍEÁRÓL. 

azaz 3 — 4-szer fölforni (ebullire) kell engedni). Majd ismét a l e j j el 
és rliiimmal vegyített forrázatok sajátságai hasonlítatlak 
össze. Ez alkalommal már, miként az ízlés dolgában közönsége- 
sen szokott lenni, elágazók voltak a vélemények. Többen, neve ~ 
vezetésen pedig a rendesen theával nem élők, kellemesebb 
izü s illatiinak találták a szölövirág forrázatát, mind tisztán, 
mind tejjel és rhummal vegyítve ; a theával rendesen élők ellen- 
ben tartalmasabbnak nyilvánították a cliinai thea tiszta for- 
rázatát, ennek sajátságos zamatát illetőleg, s ehezképest a 
szölövirág forrázatát gyengébb s szállékonyabb illatúnak. Ezek 
közöl ismét többen oda nyilatkoztak, hogy a tejjel s rhummal 
vegyített szölövirág forrázatát, nem voltak képesek a chinai 
theáétól megkülönböztetni; mások ismét azt állították, hogy tej- 
jel elsőséget érdemel a szölövirág, tej nélkül ellenben a chinai 
thea forrázata. Némellyek vegyítve kísértették meg a két for- 
rázatot s azt talállak, hogy ezen vegyületben mind kettőnek sa- 
játsága igen kellemesen érdekli az ízlést, illata kellemesbe vá- 
lik , s az idegrendszert kevésbé izgatja , mint tisztán a chinai 
thea, s ekként ezen vegyítek hatása sokkal kellemesb mint a 
chinai Iheáé. A szölövirág forrázatában a bizottság egy taga 
gyöngén érezhető fanyar ízt is vett észre. Egyébbiránt a bizott- 
ságminden tagai igen kellemes italnak találták a szölövirág for- 
rázatát. Mi a forrázatok színét, tisztaságát, átlátszóságát illeti, e 
tekiníetekben a szölövirág érdemel elsőséget ; ide járulván még 
azon körülmény is , hogy a szőlővirág nálunk tisztán kapható, 
hamisításoknak nincs kitéve, mi a chinai theánál olly mindennapi 
s az egészségnek is annyira ártalmas. Mi végre az édesítésre 
szükséges czukor adagát illeti , a chinai thea forrázatához jóval 
nagyobb mennyiség kívántatik. 

Az itt előadottakból már világos , hogy a szölövirág forrá- 
zatának több rendbeli elsőségei vannak a chinai thea fölött, mel- 
lyeknélfogva szabad legyen reményleni, hogy ez amazt honunk- 
ból, ha nem szorítandja is ki egészen, de használatát kissé kor- 
látozni fogja. 



A MAGTARORSZÁGI FÜNEMŐEK CSALÁDJA S FÖLDRAJZI 
ELTERJEDÉSE. 



SAUIiER JÓZSEF 

EGYETEM TAXÁRTÓL. 



Honi növenykincsünk fajdús családjainak nagy száma közöl, 
azt kezdettem meg földrajzi viszonyai szerint előterjeszteni, 
melly az emberi , s különösen honunkbani gazdászatra való be- 
folyását tekintve a legnagyobb fontosságú, s mellyet, évektől fogva 
készítvén Magyarország Flóráját, mint legalsóbb rendűt s igy a 
nemet viselő (geschlechtführend) növények közölt a legelsőt, kü- 
lönös figyelmemre méltónak Ítéltem, s tudományos kidolgozására, 
kivált a termésbelyeket (Standort) illetőleg, minden általam meg- 
szerezhető kinyomtatott vagy kézirali forrásokat, úgy szinte a kü- 
lönböző intézetekben lerakott s magánosoknál őrzött gyííjtemé- 
nyeket fölhasználtam. Ha ezen dolgozatom tetszést nyerend , ezt 
azonnal követni fogják a magyarországi palka- (Cyperaceae) 
és szittyónemüekrőli (Junceae) hasonló szellemű dolgozataim. 

A fűnemüek családját az újabb időkben a leghíresb növény- 
tudósok választák fürkészeteik tárgyául. Azok közöl Hőst után 
Palisot,Beuvois,Trinius,Nees v.Esenbeck ésReichen- 
bach urakat említem; Kunth mind ezen elődjei vagy egykorú 
dolgozó társai munkáit fölhasználá, s az ö legújabb fűneműekröli 
munkájában szinte 3500 különböző faj leírása van letéve. A ré- 
gibb növenytudósok közöl, Scheuchzer,Schreber és Schra- 
der tüntették ki magukat ezen család körüli működéseik által. 
Metzger a gabnanemekről, Bonafous pedig a tengeri máléról 
(Zea mays) irtak classicus és pompás munkát. Hostnak az osz- 



142 A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 

trákországifünemüekrölirt munkájában Kitaibel tapasztalatai is 
le vannak téve; a magyarországi fünemüek termés helyeiröli jegy- 
zetei Kitaibelnek az ö fájdalom! jelenleg nem használható kéz- 
iratában s herbáriumában és a Schultes oszlrákországi flórájában 
a legnagyobb becsüek. A jelenkori magyar növenytudósok ta- 
pasztalatai Hőst, Reichenbach és Fingerhut által flórájikba 
fölvétettek. 

Mielőtt a magyarországi fünemüek földrajzi vizonyainak 
előterjesztésére általmennék , meg kell említenem , hogy én, mi- 
ként elébbi munkáimban , Magyarországot legszélesebb értelem- 
ben vévén, azt Erdély s Dalmátországgal természetesen egye- 
sülve, következő tartományokból állónak tekintem, t. i. a szoro- 
sabb értelemben veit Magyarországból, a Bánság s bánsági vég- 
vidékekből, Hortváth- és Tótországból végezredeikkel együtt, 
a. magyar tengerpartból, Dalmatiával s a dalmatiai, továbbá Veg- 
lia és Cherso szigetekkel, végre Erdélyországból. Növenyföld- 
rajzi tekintetben az ekként meghatározott Magyarország, miként 
annak minden egyes része is , oUy természetes határoktól van 
környezve, hogy a növények elterjedésére nézve minden vi- 
szonyban lehet követköztetéseket tenni. Továbbá a növények el- 
nevezéseit illetőleg meg kell jegyeznem , hogy ha a növényeket 
földrajzi tekintetben egymás között, és ugyanazon vagy külön- 
böző tartományok más növényeivel akarjuk összehasonlítani, ak- 
kor egy és ugyanazon elv szerint kell azokat elneveznünk, azaz 
a növények nemeit és fajait egy és ugyanazon tudós dolgozatai 
szerint kell fölvennünk, s minden ezekkel összehasonlítandó más 
tarlománybeli növényeket, ugyanazon elv szerint hasonló elne- 
nevezésekre kell visszavinnünk, melly munka a legfáradalmasabb 
föladatok közzé tartozik, de mégis elkerülhetlen , minthogy kü- 
lönben soha pontos számszerinti adatokat nem nyerhetünk. A je- 
len értekezésben a fünemüek Kunth szerint neveztetvék, s a 
nemeket és fajokat illetőleg egészen ezen tudós alapelvei követ- 
vék; szintúgy kelletett a magyarországi fűnemüekkel összeha- 
lított magyarországküli fűnemüeket nagy üggyel bajjal ugyan- 
azon elvek szerint elnevezni. 

Mint a jelen értekezés alapja , következik immár minden 
Magyarországon termő füneműeknek olly tökéletes jegyzéke, a 
millyet csak az ismeretes forrásokból össze lehetett állítanom. 



A MAGYARORSZÁGI FUNEMÜEK. 



143 



Minden Magyarországon vadon termő s mívelt füne- 
müek átalános jegyzéke. 



Aegilops caudata L. — 

„ cylindrica H. — I. 

„ ovata L, — I. G. GH. 

„ triuncialis L. — I. G. GH. 
Agroslis affinis Klh. — 

„ álba Schrad. — A. G. GH. I. 

„ alpina Scop. — I. GH. 

„ cafiina L. — I. G. GH. A. 

„ frondosa Ten. — I. 

„ gracilis Kit, — 

„ Kitaibelii Schiilt. — 

„ inlerrupta L. — I. G, GH, 

„ neglecta Schult. — 

„ parvula Schult. — 

„ rupestris AH. — 1. G. GH. 

„ Schultesii Klh. — 

„ spica veníi L. — I. A. G. GH, 

„ slolonifera L, — I. A, GH. 

„ verticillata With. — I. 

„ vulgáris With, — I, G, A.' GH, 

Aira caryophyllea L, — I. A. G. GH. 

„ elegáns W. — GH. I. G. 

„ flexuosa L. — I. A. G, GH, 

„ pallescens Kit, — 

„ praecox L, — I, A, G, GH, 

„ tenera Kit. — 
Alopecurus a gr esi is L. — I. G. GH. A. 

„ fulviis Sm. — A. GH. 

„ geniculalus L, — I, A. G, GH, 

„ pratensis IJ, — I. A, G. GH. 

„ ulriculatus Pers. — I. G. GH. 
Ammophila arundinacea H. — I. GH. 
Andropogon Allionii Cand, — G, I, GH. 

„ cernuus Roth. Ciilt. — 

„ distachyus L. — G. I. 



hosszkalásztí szemkecs 
hengerded „ 
peterü „ 

háromhorgú „ 
rokon lippan 
fehér „ 

bérezi „ 

eb „ 

lombos „ 
sugár „ 

Kilaibel-féle,, 
rongyos „ 
lecsepült „ 
kisded „ 

kőszáli „ 
Schulles-féle,, 
harmattartó „ 
taraczkos „ 
örves „ 

czérna 
szegfű 
díszes „ 

vanyiga „ 
halvány „ 
kikeleti „ 
harmat „ 
parlagi ecsetpázsit 
szögszinű „ 
bötykös „ 
mezei „ 

tüszős „ 

nádképü homokdísz 
Allion-féle fenyer 
bókoló „ 

kétkalászu „ 



nápicz 



ÍM 



A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 



Andropogon gryllus L. — G. I. GH. 

halepensis L. — G. I. 

hirtus L. — G. I. 

Ischaemum L. — G. I. GH. 

pubescens Vis. — 

saccharatus Roth. Cult. — 

sorghiim Brot. Cult. 

strictiis H. — G. 
Anthoxanthíim odoratum L. — A. G. I. GH. 
Arrhenalherum aDenaceumP.B. — A.G.I.GH. 
Arundo Donax. L. — I. G. GH. 

„ maurítanica Desf. — G. I. 
Avena alpestris H. — G. GH. 

atherantha Presl. — I. 

brevis Roth. — G. GH. 

carpathica H. — 

compressa Heiiff. — 

falna L. — A. G. GH. I. 

fragilis L. — G. I. GH. 

hirsuta Roth. — I. 

nuda L. — G. GH. 

orientális Schreb. cult. — 

planiculmis Schrad. — GH. 

pratensis L. — A. I. G. GH. 

pubescens L. — A. I. G. GH. 

sativa L. Cult. — 

sempervirens Vili. — G. I. GH. 

setacea Vili. — G. I. 

sterilis L. — G. I. GH. 

striata Lam. — 

strigosa Schreb. Cult. — 

versicolor \\\\. — G. I. GH. 
Beckmannia cruciformis H. — I. G. 
Brizamaxima L. — G. I. GH. 

média L. — I. G. A. GH. 

virens L. — G. 
Bromus arvensis L. — I. A. G. GH. 

asper Murr. — I. A. G. GH. 

commutatus Schrad. — GH. 



élesmosó fenyer 

sertelevelű „ 

borzas „ 

szürke „ 

molyhos „ 

édes „ 

czir „ 

sugár „ 

szagos kéthimpázsit 

zabképü hajlang 

közönséges nád 

mór „ 

havasi zab 

délszaki „ 

kurta „ 

karpáti „ 

összenyomott 

héla 

törékeny 

borzas 

csupasz 

keleti 

laposszálu 

mezei 

csíkos 

abrak 

télizöld 

sertés 

meddő 

barázdált „ 

borostás „ 

tarka 

keresztes beckmannön 

nagy rezge 

közép „ 

zöldellő „ 

rozsnok 



ugar 

érdes 

elváltozott 



A MAGYARORSZÁGI FUJNEMÜEK. 



145 



Bromus erectns Iliids. — A. I. G. GH. 

„ meimis Pali. — G. I. GH. 

„ lanceolatus Roth. — I. 

„ madrilensis L. — G. I. GH. A. 

,, maximus Desf. — I. 

„ molUs L. — A. I. G. GH. 

„ patulus Mk. — GH. 

„ racemosus L. — A. I. G. GH, 

„ rigidus Roth. — G. GH. 

„ secaUmts L. — A. I. G. GH. 

„ squarrosus L. — A. I. G. GH. 

„ síenlis L. — A, I. G. GH. 

„ tectoi'um L. — G. I. GH. 

„ velulinus Schrad, — A. 
Calamagrostis EpigejosRoth. — A. I. G. GH 

„ Halleriaiia Cand, — GH. 

„ lanceolata Roih. — A. G I. 

„ liltorea Cand. — G. I. GH. 

„ tenella Link. — G. I. GH. 
Catabrosa aquaüca P. B. — G. I. A 
Chamaegroslis minima Borkli. — G. I, 
CorynephoruscanescensP.B. — A.G.I, GH. 
Crypsis aculeata Ait. — G. I. GH. 

„ alopecuroides Schrad. — G. I. GH. 

„ Schoenoides Lam. — G. I. GH. 
Cynodon daclylon Pers. — A. G. I. GH. 
Cynosurus cristatus L. — A. G. I. GH. 

„ echinatus L. — A. G. I. GH. 
Dactylis glomerala L. — A. G. í. GH. 

„ hispanica Roth. — I. G. GH. 

„ littoralis W. — I. G. GH. 
Danthonia calycina R. Sch. — G. I. GH. 

„ deciimbens Cand. — G. I. A. GH. 
Deschampsia cespilosa P. B. — G. I. A. GH 

„ juncea P. B. — 
Deyenxia neglecta Kth. — GH. 

„ sylcatíca Kth. — G. I. GH. 
Echinaria capitata Desf. — G. I. 
Elyinus arenarius L. — A. G. GH. 



GH. 



GH. 
GH. 



fölálló rozsnok. 
árva „ 

láncsás „ 
madridi „ 

puha „ 
terpedt „ 
fürtös „ 
törékeny „ 
gabona „ 
berzedt „ 
meddő „ 
fedél „ 
sokvirágu „ 
siska bugafény. 
Haller-féle,, 
láncsás „ 
tengerparti,, 
gyönge „ 
mocsári víziké, 
apró bibepelyh. 
szürke bugabur. 
búbos bajuszfű, 
pázsitos „ 
fűszeres „ 
ujas ebfag. 
taréjos czinczor. 
tüskés 
csomós 
spanyol „ 
tengerparti „ 
csészés danthonön. 
lecsepült „ 
, gyepi deschampszön. 
szittyónemü „ 
henyélő deyenxön. 
erdei ;, 

fejes billeng. 
föveny czimbor. 
10 



ebir 



146 



A MAGYARORSZÁÍÍI FÜi\EilU!Eíi. 



Elymus crinitiis Schreb. — G. I. 

„ europaeus L. — A. I. G. GH. 
Eriaiilhiis Raveiinae P, B. — G. I. 
Festuca amelhyslina L. — G. I. GIÍ. 

„ bromoides L. — A. G. I. GH. 

„ ciliafa Danth. — I. 

„ dislans Klh. — A. I. G. GH. 

,, divaricata Desf. — I. G. 

„ drymeja Mk. — GH. 

„ diibia Sadl. — 

,, (lurhiscula Lin. — A. I. G. GH. 

„ elatior L. — A. I. G. GH. 

„ giganlea Vili. ~ A. I. G. GH. 

„ glanca Schrad. — G. I, GH. 

„ heterophylla Hank. — G. I. GH. 

„ Hosthii Kth. — GH. 

„ loliacea Huds. — A. G. GH. 

„ rnyunis L. — A, G. I. GH. 

„ ori/m L. — A. I. G. GH. 

,, nilida Kit. — 

„ pannoiiicaWuIf. — GH. 

„ picta Kit. — 

„ pratensis Huds. — A. I. G. GH. 

,, pubescens W. — 

„ pumila Vili. — G. GH. 

„ pungens Kit. — 

„ rhaclica Siil. — G. L GH. 

„ rigida Kth. — A. G. I. GH. 

„ rotlb oellioides Kth. — I. A. 

„ rubra L. — A. G. GH. 

„ Scheiichzeri. Gaiid. — GH. 

„ spadicea Goiian. — G. I. GH. 

„ slricta Sadl. — 

„ sylvatica Vili. — A. G. I. GH. 

„ thalassica Kth. G. GH. A. 

„ vaginata Kit. — GH. 

„ valeriaca Gaiid. — GH. 

„ varia Haenke. — GH. I. 
Gastridium australe P. B. — A. G.I. GH. 



hajas czimh 


or 


európai 


11 


tengerparii 


Penyerkí 


színeváltó ( 


jsenkesz 


szálkás 


•)•) 


szőrös 


1' 


ritkás 


t* 


elágazó 


. , 


hegyi 


<« 


kétes 


,, 


kemény d ed 


•,. 


magas 


«i 


óriás 


i") 


sima 


... 


sértető vü 


•M 


Hoslh-féle 


^ 


vadóczféle 


•)1 


egérfarkií 


•)7 


juh 


n 


fénylő 


11 


pannóniai 


11 


színes 


11 


réti 


•^i 


molyhos 


11 


apró 


11 


szúró 


11 


sertelevelű 


^1 


törékeny 


11 


rostosgyök ü „ 


vörös 


11 


Scheuchzer- 


-féle 


torzsás 




sugár 




erdei 




tengeri 




hüvelyes 




gyökönkeféle,, 


változó 


11 


délszaki csorond. 



A MAGlíARORSZÁGI FÜNEMÜEIÍ. 



147 



Glyceria aqiiatica Wlilg. G. A. I. GH. 

„ fluUans R. Br. G. A. I. GH. 
Hierochloa austraUs R. Sch. I. GH. 

„ borealis R. Sch. A. GH. 
Holcus lanalus L. — A. G. I. GH. 

„ mollis L. A. G. I. GH. 
Hordeum biilbosumL. — I. G. 

„ dislichiim L. Cult. 

„ hexastichon L. Cult. 

„ maritimiim L. — A. G. I. GH. 

„ murimim L. G. A. G. I, H. 

„ pratense Huds. A. G. I. 

„ vulgare L. Cult. 

„ zeocriton L. Cult. 
Imperata arundinacea Cyr. G. I. 
Koehleria eristata Pers. G. I. GH. 

„ dactyloides Roch. 

„ phleoides Pers. G. I. 
Lagurus ovatus L. A. G. I. 
Lamarckia aurea Mncli. G. I. 
Lappago í^acemosa Schreb. G. I. GH. 
Lasiagrostis calamagrostis LK. GH. I. 
Leersia oryzoides Sw. G. I. GH. 
Lepturus filiformis Trin. G. I. GH. 

., incurvatus Trin. A. G. I. GH. 

„ pannonicus Kth. 
Lolium arveme L. — A. GH. I. 

„ perenne L. A. G. I. GH, 

„ robustum Rchb. I. 

„ subulatum Vis. 

„ temulentum L. — A. G. I. GH. 
Melica altissimaL. 

„ ciliata L. — G. I. GH. 

„ métans L. — G' I. A. GH. 

„ uniflora L. G. I. A. GH. 
Milium elfusum L. — A. G. I. GH. 
Molinia coerulea Sch. A. G. I. GH. 

„ littoralis H. 

„ serotma M. K. — G. I. GH. 



vízi perjefél. 
habzó „ 
délszaki pázsittá, 
éjszaki „ 
pelyhes ezirok. 
puha „ 

hagymás árpa. 
laposfejü „ 
halsoros „ 
tengeri „ 
egér „ 

pázsit „ 

kétsoros „ 
német „ 
nádféle hösdisz 
taréjos koehlerön 
ebirféle „ 
komócsinféle 
peterü toUkalász. 
aranyos lamarkön. 
fürtös baltapikk. 
ezüstös lippan. 
rizs durcza. 
fonalorú lepcsény. 
görbe „ 

pannóniai „ 
mezei vadócz 
títféli „ 
vastag „ 
árait „ 

széditö „ 
magas léhapót. 
prémes „ 
konyuló „ 
egyvirágu ,, 
zilált kásafü. 
kékes perjebir. 
tengerparti „ 
késői „ 



148 



A MAGYARORSZÁGI FtWEMÜEK. 



Nárdus stricta L. — G. I. GH. 
Oplismenus criis corvi Kth. G. I. 

„ crus galli Kth. A. I. G. GH. 
Oryza sativa L. ciilt. 
Paiiicum capillare Gronov. G. I. Glí. 
„ ciliare Retz. G. I. GH. 
„ cniciforme Sibth. I. 
„ glahrum Gaiid. G. I. GH. 
„ miliaciiim L. Cult. 
„ sangiy'male L. — A. G. I. GH. 
Phalaris arimdinacea L. — A. G. I. GH. 
„ canariensis L. — A. G. I. GH. 
„ coernlescens LK. G. I. 
„ miiior Retz I. 
Phleiim alpinum L. — A. I. G. GH. 
„ arenarium L. A. I. G. GH. 
„ aspenim Vili. A. I. G. GH. 
„ Bertolonii Cand. 
„ Böhmeri Wib. A. I. G, GH. 
„ ciispidatiim W. GH. 
„ echinaliim H. I. 
„ Michelü Ali. A. I. G. GH. 
„ pratense L. — A. I. G. GH. 
„ tenne Sclirad. G. 
Phragmites coinmunis Trin. A. G. I. GH. 
Piplatherűin coernlescens P. B. — G. I. 
„ multíflorum P. B. — G. I. GH. 
„ paradoxum P. B, — G. I. GH. 
Poa alpina L. — A. G. I. GH. 
„ angiilosa Kit. 
„ annua L. — A. G. I. GH. 
„ aspera Kit. 

„ bulbosa L. — A. G. I. GH. 
„ cadiica Kit. 

„ compressa L. — A. G. I. GH. 
„ eragrosfis L. — G. I. GH. 
„ ferlUls H. — G. I. GH. 
„ flexuosa Whlbg. 
„ glanca Whlbg. A. I. 



hajszál magár, 
hóllóláb fiirtike. 
kakaslábn „ 
vizi rizs. 
hajszál mnhar. 
szőrös „ 

keresztes „ 
sima „ 

köles „ 

pirók „ 

nádas polyvacsnkk. 
kanári ,, 

kékellö „ 
kisebb „ 

havasi komócsin. 

homoki „ 

érdes „ 

Bertolon-féle 

Bőhmer-féle 

hegyezett „ 

dalmáthoni „ 

borzas „ 

réti „ 

vékony „ 

közönséges siska. 

kékellö kölesér. 

sokvirágu ;; 

kÜlÖnCZ ;; 

bérezi perje. 
szegletes „ 
nyári „ 

érdes „ 

borsókás ,, 

hnllékony „ 

fejes „ 

kesely 

termékeny 

hajlongó „ 

sima ,, 



A MAGVAKOSZAÜI FÜi\£31ÜJ£li. 

Poa hydropliila Kit. 

„ intermedia Kit. 

„ Kitaibelü Klb. 

„ laxaHaenke — A. G. I. GH. 

„ megaslachya Koel. G. I. GH. 

„ niiliacea Kit. 

„ nemoralis L. — A. G, I. GH. 

„ pilosa L. — G. I. GH. 

„ pratensis L. — G. I. A. GH. 

„ sudetica Haenke. — G, I. GH. 

;, tiimalis L. — A. I. GH, 

„ verticillata Can. — I. 
Polypogon maritimiim W. — A. G. I. 



149 



Psilurus nardoides Trin. — I. GH. 
Secale cereale L. — cult. 

„ dalmaUcum Vis. 

„ fragile M. B. 
Sesleria albicans Kit. 

„ disticha Pers. — G. I. GH. 

„ diira Kth. — G. I. GH. 

„ coerulea Ard. G. I. A. GH. 

„ cylindrica Cand. 

„ elongata H. 

„ interrupta Vis. 

V juncifolia H. 

„ rigída Heiiff. 

„ sphaerocephala Ard. — I. G. GH. 

„ tenuifolia Schrad. — GH. 
Setaria glaucaV. B. — G.I. GH. 

„ italíca P. B. — Cult. 

„ verticillata P. B. — A. I. G. GH. 

„ viridis P. B. — A. G. I. GH. 
Slipa aristella L. — G. I. 

„ capillata L. — G. I. GH. 

„ pennata L. — A. G. I. GH. 
Trisetum flavescens P. B. — A. G. I. GH. 

;, subspicatum P. B. 

„ tenue R. Schr. — G. í. GH. 
Triiiciim cespitosum Cand. — GH. I. 



vízi perje. 
közép j, 
Kitaibel-féle 
gindár „ 
nagykalászu 
kölesféle ,, 
ligeti „ 
szőrös ;, 
mezei „ 
pőtyögös „ 
sovány „ 
örvölt „ 
tengeri bogág, 
magárféle fonalfü. 
gabna rozs. 
dalmáthoni rozs. 
törékeny „ 
fehérlő bibikra. 
kétsoros „ 
kemény „ 
kékellö „ 
hengerded 
megnyúlt „ 
ritkás „ 
szittyólevelü 
törékeny „ 
tekefejü „ 
vékonylevelü 
sima sertike. 
olaszhoni „ 
örvölt „ 
zöldellő „ 
kalászos hajka. 
kunkorgó „ 
árvalány „ 
sárgálló kalászbog. 
havasi „ 
vékony „ 
gyepi búza. 



150 A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 

Triticum junceum L. — A. G. I. GH. káka biiza. 

„ canimim L. — A. I. G. GH. eb „ 

„ ciliatum Cand. — G. I. szőrös „ 

„ crislatum Sclireb. — A. taréjos „ 

„ glaucumDesí. — GH. sima „ 

„ monococcum L. — Cult. alakor ,, 

„ plnnatmn Mnch. — A. G. 1. GH. tollagos „ 

„ pungens Pers. — G. GH. sziiró „ 

„ repens L. — A. I. G. GH. taraczk „ 

„ rigidum Schrad. — G. GH. törékeny,, 

„ spelta L. — Cult. tönköly „ 

„ sylvaticum Mnch. — G. I. GH. erdei „ 

„ tillosum M. B. — I. G. bolyhos „ 

„ vulgare L. — Cult. közönséges 

Zea mays L. — Cult. tengeri málé. 

Kétes fajok. 
Aira alpina: havasi nápicz Pillér és Mitterpachernél „Iter 
in Poseg. prov. A. montana: hegyi Nápicz. Wierzbiczky szerint a 
Bánságban Franzensdorf mellett. A. semineutra: felemás Nápicz Kit. 
Bromus brachystachyus: rövidkalászü rozsnok Wierzb. Buziás 
mellett a Bánságban. 

Calamagrostrispyramidalis: magas bugafény, Wierzb. szerint 
Franzensdorf mellett a Bánságban. 

Festuca marilima Cand. tengeri csenkesz. Merlens Herb. 
szerint Dalmálhonban . F. montana Rochel. hegyi csenkesz a bánsági 
növények jegyzékében. F. membranacea Kit. hártyás csenkesz; 
F. muralis Kit.fali csenkesz,és F.umbrosa, árnyéki csenkesz Kit. nin- 
csenek a Kitaibel növénygyűjteményben. Rochel szerint a Bán- 
ságban vadon teremnek. 

Trisetum distychophyllon: kétlevelü kalászbog Kitaibel sze- 
rint Magyarhonban terem. 

Triticum acutum: hegyes búza Noe szerint Fiume körül: — 
T.-villosum szörösbuza Baumg.Fl. Trans.Nro. 2099. Tr: arenari- 
um: homoki búza Wierzb. szerint Grebenácz mellett terem a Bán- 
ságban. 

Mielőtt ezen növények terméshelyeit Magyarország 
egyes tartományaiban vizsgálat alá vennők, azon fajokat el kell 
különöznünk; mellyek az ember s házi állataink táplálékául kö- 
zönségesen miveltelnek ; mert egyedül müipari használatra még 



A MA(iYAUUHSZÁ(;i FÜNEAIÜEK. 151 

egy füfaj sem iniveltelik különösen, s tüzelésre és házak befe- 
désére Magyarország terjedelmes, faszegény vidékein a bőven 
vadon termő közönséges nádat használjuk. — A mi előttünk, a 
Magyarországban mi veit fűneműeket illetőleg, ismeretes, azt itt 
dióhéjba szorítva rövideden előadjak. Közönségesen el van ter- 
jedve, kivált jó talajon, a búza termesztése, még pedig a téli és 
nyári búzáé (Triticum vulgare), ritkábban mivelletik az alakor bú- 
za (Triticum monococcum) és még ritkábban a tönköly búza (Tri- 
iicum spelta) Magyarország délszaki megyéiben s az egész be- 
gyes Dalmátországban. Szinte oUy nagy mennyiségben mint a 
búza miveltetik a gabna rozs (Secale cereale). A zab mint ét- 
szer a hegyes vidékeken, s mindenüíl a könnyebb földben' mint 
takarmány házi állataink számára, fő tárgya gazdászatunknak. 
Az abrak zabon (aréna sativa) kivül imitt amott jobb gazdáink a 
keleti zabot (avena orientalis)is vetik, melly Némethonban ma- 
gyar zabnak neveztetik, igen ritkán használják a borostás zabot 
(Avena strigosa). A kétsoros árpán (Hordeum vulgare) kivül, 
kivált városok környékén a hatsoros vagy oszt árpa (Hordeum 
hexastichon) s a lapos fejű vagy nyári árpa (Hordeum distichon) 
mind eledel gyanánt , bár ritkábban a hegyes vidékeken , mind 
pedig és leginkább takarmány gyanánt, vagy müipari használatra, 
sör és pálinka főzésre, miveltetik. Az olaszhoni sertikének (Setaria 
italica) mint gazdag takarmány növénynek a mivelése igen el 
van terjedve ; kevésbé szeretik nálunk a köles muhart (Panicum 
miliaceum) legbővebben termesztetik ez az Osztrák- és Steyer- 
honnal szomszéd megyéinkben. A vizi ris (Oryza sativa) még 
csak kevés helyen s ott is kisérletképen, vagy pedig, hogy a kö- 
teleztetésnek, elég tétessék termesztetik a róna Bánságban.^ tengeri 
málé (Zea mays) termesztése a magyarhoni tartományokban el 
van terjedve, még pedig inkább a róna vidékeken , Dalmáthon- 
ban s a magyar tengerparton ellenben a hegyeken. A korán érő 
és kis csöjü válfaja csak kertekben tenyésztetik. A dalmáthoni 
szigeteken s Dalmátország lapályos vidékein szükséges lisztre néz- 
ve a czir köles (Andropogon Sorghum, saccharatus et cernuus) 
mivelése állal gondoskodnak. Az itt emiitett fűneműek valódi ha- 
zája nem ludatik ; minélfogva ha mivelellen helyeken jőnek elő, 
elvadultaknak tekintendők s igy jelenlétök által nem kölcsönöz- 
nek a vidéknek sajátságos növenyföldrajzi jellemet. — Nem rit- 
kán rétek is miveltetnek mesterségesen, vagy a füvek egyes fa- 



152 



A MAGYARORSZÁGI FÜNEMUEK. 



jai nagyban termesztetnek ; az erre használt fűfajok a közönsé- 
gesen ismeretes s e czélra ajánlott takarmánynövények, mely- 
lyek egyébbiránt mindnyájan vadon isleremnek honunkban. 

Hogy a magyarországi fűnemüek helyviszonyairól átte- 
kintetet adhassak a tisztelt olvasónak, iparkodni fogok most 
először is azokat összeállitani, mellyek minden egyes tartomány- 
nak sajátai, az az csak egyetlen egy tartományban teremnek va- 
don ; azután pedig azon fajokat sorolandom elő, mellyek két vagy 
több tartománnyal is közösek. 

I. Dalmáthon, s szigetei, a magyar tengerpart úgy a 
Cherso és Veglia szigetek sajátságos fünemüi. 



Aegilops caudata 


hosszkalászu szemkecs. 


„ ovata 


peterü „ 


„ triuncialis 


háromhorgu „ 


Agrostis frondosa 


lombos tippan. 


„ verticillata 


örvelt „ 


Aira elegáns W, 


diszes nápicz. 


Alopecurus utriculatus 


tüszős ecsetpázsit. 


Andropogon Allionii 


Allion-féle fenyer. 


„ distachyus 


kétkalászu „ 


„ hirtus 


borzas „ 


„ pubescens 


molyhos „ 


Arundo donax 


közönséges nád. 


„ mauritanica 


mór „ 


A véna atheranta 


délszaki zab. 


„ fragilis 


törékeny „ 


„ hirsuta 


borzas „ 


„ striata 


barázdált „ 


Briza maxima 


nagy rezge. 


„ virens 


zöldellő „ 


Bromus madritensis 


madridi rozsnok. 


„ maximus 


nagy „ 


„ rigidus 


törékeny „ 


Dactylis hispanica 


spanyol ebír. 


„ littoralis 


tengerparti ^, 


Deschampsia juncea 


szittyónemü deschampszöu 


Echiriaria capitata 


fejes billeng. 


Erianthus Ravennae 


tengerparti fenyerke. 



A MAGYARORSZÁGI FUNEMUEK. 



153 



Fcsliica ciliala 

„ divaricala 

„ Hostii 

„ rottboelliüides 
Gastridiiim australe 
Hordeum bulbosum 
Imperala arundiiiacea 
Koehleria phleoides 
Lagiirus ovatus 
Lamarkia aurea 
Leplunis filiformis 

„ inciirvatiis 
Loliiim robustum 

„ subiilalum 
Panicum cruciforme 
Phalaris coerulescens 

„ minor 
Phleum Bertolonii 

„ echinatum 

,, tenne 
Poa verticillata 
Polypogon maritimum 
Psilurus nardoides 
Secale Dalmaticum 
Sesleria cylindrica 

„ elongata 
Stipa Aristella 
Triticum cespitosum 

„ pungens 



szőrös csenkesz. 
elágazó „ 
Host-féle ,, 
rostosgyökü „ 
délszaki csörond. 
hagymás árpa. 
nád hősdisz. 
komócsinféle köhlerön. 
peterü toUkalász. 
aranyos lamarkön. 
fonalórü lepcsény. 
görbe „ 
vastag vadócz. 
árait „ 

keresztes mnhar. 
kékellő polyvacsukk. 
kisebb „ 
Bertolon-féle komócsin, 
dalmáthoni „ 
vékony „ 

örvölt perje. 
tengeri bogág. 
magárféle fonalfü. 
dalmáthoni rozs. 
hengerded bibikra. 
megnynlt „ 
kalászos hajka. 
gyepi búza. 
szúró ,, 



Kivévén a Visiani által fölfedezett s egyedül Dalmathonnak 
sajátságos kevés fajokat és kivévén azokat is mellyek délszaki 
és közép Európa tengerparti növényei gyanánt tűnnek föl, a töb- 
biek a görök, olasz, éjszakafrikai s hesperusi szigetek florájinak 
tulajdonai, melly flórákkal, a többi növenycsaládokat tekintve 
is. Dalmáthonnak legnagyobb rokonsága van. 

II. Horvát- és Tótország sajátságos fünemüi. 
Bromus lanceolatus láncsás rozsnok. 



154 A MAGVAROKSZÁÜI FÜAEiUÜEK 

Fesluca iiitida fénylő cseiikosz. 

„ piingeiis szúró „ 

Poa Kitaibelii Kilaihel-féle perjc. 

Sesleria sphaerocephala tekefejü bibikra. 

Ilt azon megjegyzést kell lennem; hogy a tulajdonképi Hor- 
vátország legkevésbé van kifürkészve, innen magyarázható 
ezen növenydús tartomány sajátságos füneműinek csekély száma. 

III. A Bánság sajátságos füneműi: 



Agroslis Kitaibelii 


Kilaibel-féle tippan. 


Avena compressa 


összenyomott zab. 


Bromus velutinus 


sokvirágu rozsnok. 


Festuca pannonica 


pannóniai csenkesz. 


„ stricta 


sugár „ 


„ sylvalica 


erdei „ 


„ valeriaca 


gyökönkeféle,, 


Oplismenus crus corvi 


hóllólábú fürtike. 


Phleum cuspidatum 


hegyezett komócsin. 


Koehleria eristata 


taréjos köhlerön. 


„ 3 dactyloides Roch. 


ebírféle ^, 


Piptalherum coerulescens 


kékellö kölesér. 


Poa caduca 


hullékony perje. 


„ hydrophila 


vízi „ 


Sesleria rigida 


törékeny bibikra. 


„ tenuifolia 


vékonylevelü „ 



A Bánság kilünö, s a többi magyar flóráktól szembeszökő- 
leg eltérő flórája miatt; úgy szinte azon oknál fogva is, hogy 
Magyarország ezen lülaibel^Heiilf'el és Wirzblczky stb. működé- 
sei által elannyira kibúvároztatolt, miként a növénytani tekintet- 
ben legismeretesebb vidékek közé számítathatik: megérdemli, 
hogy elkülönzött tartomány gyanánt tekintessék s tudományosan 
tárgyaltassék. 

IV. Erdélyország sajátságos füneműi: 
Avena sempervirens télizöld zab. 

„ setacea sertés „ 

Calamagrostis Halleriana Haller-féle bugafény. 

„ tenella gyönge „ 

Chamaegrostis minima apró bibepelyh. 



A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 



155 



Fesluca thalassica tengeri csenkesz. 

Trisetum subspicatum havasi kalászbog. 

Itt is szembeszökő a fajok csekély száma , ha meggondol- 
juk , hogy ezen növenydiís hegyes tartomány , egyébb növény- 
családokat tekintve, nagy hasonlatosságot tanúsít a rumeliai, bi- 
Ihyniai és bessarábiai flórákhoz. Talán a „Flóra Tiansylvanica'^ 
rég óhajtva várt és sajtó alatt létező negyedik kötete Baumgart- 
fier irodalmi hagyományaiból fog e tekintetben kielégítő adato- 
kat és pótlékokat szolgáltatni. 

V. Egyedül Magyarhonban — kirekesztve a már 
emiitett tartományokat — vadontermőleg talál- 
tató füneműek. 



Agrostis affinis 
„ gracilis 
„ neglecta 
„ parvula 
„ Schultesii 
Elymus arenarius 
Festuca diibia 
„ pieta 
„ rhaetica 
„ Scheuchzeri 
Molinia littoralis 
Fanicum capillare 
Foa angulosa 
„ aspera 
„ flexuosa 
„ glanca 
„ intermedia 
„ miliacea 
Secale fragile 



rokon tippan. 
sugár „ 

lecsepült „ 
kisded „ 

Schultes-féle„ 
föveny czimbor. 
kétes csenkesz. 
színes „ 

szőrös „ 

Scheuchzerféle „ 
lengerparli perjebir. 
hajszál muhar, 
szegletes perje. 
érdes „ 

hajlongó ,, 
sima „ 

közép „ 
kölesféle „ 
törékeny rozs. 



Helyén van itten megemlíteni, hogy a magyarországi min- 
den fíinemüek fönebb előadott átalános jegyzékében, mind azon 
fajok kihagyaltak, mellyek IWaibel által újak gyanánt jelöltettek 
ki vagy írattak le , vagy mint ollyanok még Herbáriumában lé- 
teznek , de szigorübb vizsgálat ulán vagy csekély eltéréseknek 
mutatkoztak , vagy száraz állapotbani lökéletlenségök miatt, ki- 



156 A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 

merítőleg meg nem határoztalhattak. A különféle iratokban AíVa/- 
bel új fajai is elésorolvák, mellyeknek példányai Herbáriumában 
nem találtatnak, mellyeket annálfogva szinte nem vehettünk te- 
kintetbe. LTgy szinte elmellöztük a más növénytudósok eddigelé 
kétes fajait is miként a fűneműek jegyzéke után „Kétes fajok" 
czíme alatt olöadott függelékből láthatni. 

Most következnek immár a két vagy több tartományokkal 
közös fűneműek, még pedig: 

I, Magyar- és Dalmáthonnal közös fűneműek: 

Avena sterilis meddő zab. 

Piptatherum multiflorum sokvirágu kölesér. 

II, Magyar- és Erdélyországgal közös fűneműek. 

Avena alpestris havasi zab. 

„ carpathica karpáti „ 

Calamagrostis lanceolata láncsás bugafény. 

Corynephorus canescens szürke bugabur. 

Danlhonia decumbens lecsepült danthonön, 

Festuca bromoides szálkás csenkesz. 

„ rubra vörös „ 

Poa lata gindár perje. 

Trisetum tenue vékony kalászbog. 

III. Magyarország saBán sággalközös fűneműek. 

Aegilops caudata hosszkalászu szemkecs • 

„ cylindrica hengerded „ 

Alopecurus fulvus szögszinű ecsetpázsit. 

Bromus commutatus elváltozott rozsnok. 

Calamagrostis litlorea tengerparti bugafény. 

Clymus crinitus hajas czimbor. 

Festuca amethystina szineváltó csenkesz. 

„ heterophylla sertetövű „ 



T) 



varia változó 



Hierochloe borealis éjszaki pázsitka. 

Phleum Michelii borzas komócsin. 

Piptatherum paradoxum különcz kölesér. 

Sesleria albicans fehérlő bibikra 



A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 157 

Trlticnm junceiim káka búza. 

„ rigidiim törékeny „ 

IV. Dal maihon és a Bánsággal közös fünemüek. 

Fesliica piibescens molyhos cseiikesz. 

Seslcria inlernipla rilkás bibikra. 

„ juncifolia szittyólevelü „ 

Triticiim cilialum szőrös búza. 

V. Dalmáthon és Erdélylyel közös fünemüek. 

Ammophila arundinacea nádképü homokdísz. 

Festuca loliacea vadóczféle csenkesz. 

Phalaris canariensis kanári polyvacsukk. 

VI. Dalmát- és Horvátországgal közös fünemüek. 

Andropogon strictus sugár fenyer. 

Festuca rigida törékeny csenkesz. 

VII. A Bánság és Horvátországgal közös fünemüek. 

Aira lenera harmat nápicz 

Festuca spadicea torzsás csenkesz. 

VIII. Magyar- Horvátország s a Bánságban jö elő. 
Agrostris rupestris kőszáli tippan. 

IX. Magyar- Erdélyország s a Bánságban. 
Crypsis alopecuroides pázsitos bajuszfű. 

X. Dalmát- Horvátország s a Bánságban. 
Cynosurus echinalus tüskés czinczor. 

XI. Erdély- Horvátországsa Bánságban. 
Festuca drymeja hegyi csenkesz. 

XII. Magyar- Erdélyország s a Bánságban. 

A véna planiculmis lapo'sszálu zab. 

Beckmannia cruciformis keresztes beckmanön. 

Festuca vaginata hüvelyes csenkesz. 

Melica altissima magas léhapót. 



158 A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 

Phalaris arundinacea nádas polyvacsukk. 

Phleiim areiiariiim homoki komócsin. 

,, Bühmeri Böhmer-féle,, 

Poa nemoralis ligeti perje. 

„ pilosa szőrös „ 
„ siidetica pötyögös „ 

Trisetum flavescens sárgálló kalászbog. 

XIII. Magyar- Dalmálhon és Bánságban. 
Danthonia calycina csészés danthonön. 

XIV. Magyar- Erdély- és Horvátországban. 
Stipa capillata kungorgó hajka. 

XV. Magyar- Erdély- és Dalmátországban. 
Hordeum pratense pázsit árpa. 

XVI. Horvát- Erdélyország s a Bánságban. 
Festuca pumila apró csenkesz. 

XVII. Magyar- Erdély- Horvátország s a Bán- 
ságban. 

Leersia oryzoides rizs durcza. 

Hordeum maritimiim tengeri árpa. 

Panicum ciliare szőrös muhar. 

Phleum asperum érdes komócsin. 

Sesleria coerulea kékellő bibikra. 

XVIII. Magyar- Erdély- Dalmátország s a Bán- 
ságban. 
Lepturus pannonicus pannóniai lepcsény. 

XIX. Magyar- Erdély- Horvát- s Dalmátor- 

szágban. 
Sesleria disticha kétsoros bibikra. 

XX. Azon fünemek nevei, mellyek Magyarország minden 
tartományaiban elterjedvék , haszinte nem mindenütt ugyanazon 



A MAGYARORSZÁGI FÜISEMÜEK. 159 

viszonyok között s azon számmal találtatnak is, az álalanos jegy- 
zékben dűlt hetükkel nyomtatvák. 

A magyarország-i fűnemüek helyviszonyairól itten előreho- 
csálott iíjmntalások segélyével, az egyes tartományok fünemüi- 
nek flóráját mindenki rövid idő alatt összeállíthatja. 

Most már a magyarhoni fűnemüek számviszonyait mind egy- 
más között mind más családokkal egyhevetve, még pedig ezt 
mind Magyarhon egyes tartományi, mind pedig Európa legne- 
vezetesebb rokon fő florájival, fejtegetendjük ki. Önkényt érte- 
lik, hogy ezen számszerinti meghatározásokhoz és összehasonlítá- 
sokhoz, a fűnemüek Kunth elve szerint hasonló elnevezésekre 
vitettek vissza s Magyarország olly vidékei és tartományai vá- 
lasztattak, mellyek legjobban meglévén vizsgálva és leirva biz- 
tos támpontokat szolgáltatának. E tekintetből tehát a Kárpátok, 
Pozsony vidéke. Pestmegye, a Bánság, Dalmát- és Erdélyország 
flórájit választottuk. Ugyan ezen czélra fölhasználtunk minden 
előttünk ismeretes, azon munkákhoz tartozó pótlék tudósításokat 
mellyek az emiitett flórák különös kidolgozásának szentelve 
voltak. 

A közönségesen mivelt fűnemüekkel egyetemben, mellyek 
egyébbiránt kivétel nélkül vadon is mindenütt teremnek az ország- 
ban, Magyarország E81 különböző fajt pzámlál a szóbani család- 
ból; és habár üj fűnemüek honunkbani fölfedezése, vagy a kétes 
fajok további vizsgálata és összehasonlítása következtében, ezen 
szám növekednék, vagy a fönnebbi jegyzékben önállóknak tartott 
fajok összeolvasztása által a 281 szám kevesbednék : mindazál- 
tal a számvíszonyok kifejezői az egész flórával vagyfajdüs csa- 
ládokkal olly csekély változást szenvednének, hogy az növény- 
földrajzi tekintetben figyelmet sem érdemel. 

Ezen 281 faj közöl esik: 

1. Dalmátország flórájára 161 faj. 

2. A Bánságéra 155 — 

3. Erdélyországéra 151 — 

4. Pest-megyeére 130 — 

5. Pozsony vidékére 106 — 

6. A Kárpátokéra 98 — 
Szembetűnő a fajok számát tekintve a megegyezés Magyar- 
ország 3 növenydús vidéki flórájában, t. i. a Bánság, Dalmát- s 



160 A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 

Erdélyorszíígéban ; még érdekesebbekké lesznek ezen számok 
ha azokat minden ezen vidékeken előjövő egyszíküelikel (Mo- 
nocotyledonen) összehasonlitjuk, mellyeknek szinte felét teszik 
a fünemüek, holott a leghiresebb növenytudósok véleménye sze- 
rint a fünemüek száma úgy van az egyszíkíiekéhöz átalában 
mint 1 = 4-hez. 

A füneműekbeni gazdagságot tekintve, az emiitett 3 vidék 
után következik Pest-vármegye , részint a talaj változatosságá- 
nál, részint pedig a fűnemüeknek átalában kedvező mocsárokkal 
vegyes síkságánál fogva, ide járulván a futó homok és a szikes 
vidékek is, mellyek ritka és sajátságos fajokat szolgáltatnak. Ezen 
megyében a fünemüek Vs részét teszik az egyszíküeknek sépen 
Vi3-ed részét minden nyilvánnőszőknek (phanerogama). 

A fünemüek tettleges számát tekintve kevésbé gazdagok 
ugyan a Kárpátok; mégis ázott diszlö füvek % részét teszik az egy- 
szíküeknek s épen Vi részét minden nyilvánnőszőknek. 

A Pozsony vidékén tenyésző fünemüek épen ^,5 részét te- 
szik az egysziküeknek s épen Vio részét a nyilvánnőszőknek, 
melly utolsó számarány '/u részre rug, ha a pozsonyi flórához 
számítjuk a Fertő tava környékének s a Lajlhahegynek igen ér- 
dekes flóráját. 

Miként már fölebb emlí etett a bánsági fünemüek szinte fe- 
lét teszik az egyszikűek számának, vagy pontosabban valamivel 
többet mint %-öd részét; a nyilvánnőszők összes számához pe- 
dig épen ügy vannak, mint 1 : 13-hoz. 

Mi az erdélyi fünemüeket illeti, azon kellemes várako- 
zásban, hogy a Baumgártner Flóra Transilvanica-jáhozi adalé- 
kok és tudósítások jelentélyesek lesznek, minthogy annak kia- 
dóji egy egész kötetet ígérnek, nem merem ezen növenydús or- 
szág fünemüit a nyilvánnőszők összes számával egybehasonlitani. 

Ha már most Kiinth szerint föltesszük, hogy az eddigelé is- 
meretes és leirt fünemüek száma 3500-ra rug , akkor ugy van 
a magyarországi fünemüek száma a világ mind részében létező- 
kéhez, mint 1: 13-hoz. — Minthogy már a leghíresebb növeny- 
geögraphusok fölteszik, hogy nagy, összefüggő tartományokban 
a talaj és éghajlat jelentékes változékonysága mellett ugy van a 
fünemüek száma a többi növények összes számához mint 1 : 22 
vagy 23-hoz, vagy a nyilvánnöszökéhez mint 1: 12-höz: ez 
esetben a magyarországi növények összes száma 6000- re rúgna 



A MAGYARORSZÁGI FÜNEmCeIí. jg( 

a nyilvánnöszölvé pedig 3^400 fajra, és én legkevésbé sem két- 
kedem, hogy kivált a lopvaiiöszök szorgos kutatása és gyűjtése 
mellett ezen számot ki lehetne állítani, annyival inkább, mivel én 
eddigelé kedves hazámban már 5000 fajlszámilotlam föl és is- 
merek. 

A magyarországi füneműek úgy vannak a honi egyszíkü- 
ekhez, mint 2: 5-höz. 

Hátra van még, hogy a honi füneműek számát a német- 
frank- angol- s olaszhoniakéval haszonlitsuk össze, mert a rop- 
pant terjedelmű, s nem természetesen határozott s igen különbö- 
ző flórákból álló Oroszhont tudományosan nem lehet összeha- 
sonlitani. 

Egész Német- és Schweizhon, hova Slsudel^ Koch^ Rei- 
chenbach és Fingerhul Istriát, a magyar tengerpartot, Vegüa és 
Cherso szigeteket is befoglalák, számít kerek számmal 2^40 fűne- 
müt s 700 egyszikűt, melly utóisók tehát alig tesznek há- 
rom annyit mint a füneműek; Magyarország ekként fölülmúlja 
Német- és Schweizhont, a fajok tettleges számát tekintve Vo rész- 
szel. Minthogy ugyanazon kiterjedésben kerek számmal 3200 
nyilvánnöszö számitatik: úgy vannak a német- és schweiz- 
honi füneműek a nyilvánnöszök összes flórájához mint 1: 13-hoz 
vagy szigorúbban mint 2: 27-hez. 

Nagybritanniában Irrhonnal együtt ISOfünemű, 375 egy- 
szikű s 1500 nyilvánnöszö számitalik, mint vadon termő 
s ekként az angol füneműek úgy vannak az egyszíkűekhez , mint 
1 : 3-hoz, a nyilvánnöszőkhöz pedig mint 1; 13-hoz. 

A növenydús s az európai tartományok között legtermé- 
szetesebben határozott Frankhon 300 fűnemű, 850 egyszikű s 
4000 nyilvánnöszö növényt számlál, és igy számarányuk úgy 
van mint 1.- 3-hoz és 1: 13-hoz. 

A növenygazdagságot tekintve az olaszhoni flóra vagy épen 
nincs hátrább a frankhoninál, vagy miként a füneműek eddig is- 
meretes számából, melly 340 fajt teszen, kö vetkőztetni lehet, az 
olaszhoni flóra leggazdagabb s legváltozatosabb Európában. 

Végre még összehasonlitjuk a magyarhoni fűnemüeket a 
külföldével fajaikra nézve, hogy kitessék, mellyek tulajdonai Ma- 
gyaroszágnak s mellyek közösek más s különösen mellyik tar- 
tománnyal. Hogy ne kellessék számtalan neveket ismételve elő- 
sorolni, a magyarhoni füneműek álalános jegyzékét használtuk 

11 



16E A MAGYARORSZÁGI FÜNEMÜEK. 

arra, hogy czeti vis/onyokat állekinlhclőlvké (együk, a midőn mi»i- 
den faj szerzőjének neve mellé azon larlományok deák nevei- 
nek kezdő belüjél is odafüggeszlettük, mellyekben ugyanazon nö- 
vény szinte vadon terem; a nn'veltfíínemííekre nem voltunk te- 
kintettel. Az I. betű tehát jelenti Olasz-, A. angol-, G. Frank-. 
GH. Német- és Scbweizhonl. A némethoni flórából mind azon 
növények kirekesztettek, mellyek Islriából, a magyar tenger- 
partról s a Cherso és f><7/m szigetekből vétettek föl abba, szinte 
igy kizáratlak a frankhoni flórából Corsica fűneműi, — mint a 
melly sziget temészetesen Olaszhonboz számítandó- s az olasz- 
honi flórához csatollattak. 

Hátra volna még némellyeket a honi fűnemiíek terméshe- 
lyéről megemliteni , de e tekintetben utasítom tisztelt olvasóimat, 
a magyarországi fíínemiiek legközelebb magyar nyelven megje- 
lenendő leiratára, melly egyszersmind első osztályát képezendi 
Magyarország rég óhajtva vári flórájának. Ha valamelly magyar 
növenytudós előtt ismeretes volna olly füfaj, melly az itteni jegy- 
zékből hiányzanék s Magyarhon líj növenypolgára gyanánt te- 
kintendő volna, kéri azt ezen értekezés szerzője, terméshelyével 
és nevével jelölve, még pedig ha lehetséges egy száritott pél- 
dány kíséretében magának megküldetni , hogy ezen fölfedezés a 
magyarországi fűneműek leiratába fölvétethessék, s ekként a 
szóbani munka a tökélyt megközélilőleg kiállilathassék. 

Be nem rekeszthetem ezen értekezésemet a nélkül, hogy a 
fáradhatlan, éleselméjü növenytudósnak , i1/////e/- Bernát pesti 
gyógyszerész és ügyfél urnák nyilvános köszönetet ne szavaz- 
zak a növenyjegyzékek fáradalmas készítéséért. Minthogy ezen 
jegyzékekhez minden eddigelé ismeretes nyomtatolt és nyomla- 
tatlan források fölhasznállattak, azok segélyével lehetséges lesz 
az eddig ismeretes magyar flóra áltekínletét megnyerni. Ma- 
gyarország egyes vidékeinek flóráji is tetemes pótlék adatokat 
nyerlek azon utazások által, mellyeket Milller Magyarország kü- 
lönféle vidékein tett, s mellyek alkalmával számos növényeket 
leirt. És most búcsút veszek barátságos és engedékeny olvasó- 
imtól azon Ígérettel, hogy ha ezen értekezés kedvezéssel fogad- 
tatik, ezt nem sokára hasonló dolgozatok követendik a magyar- 
országi palka- és sziltyónemüekröl. 



RÖVID ÁTTEKINTÉSE EGY TERMÉSZETRAJZI UTAZÁSNAK, 

AZ EURÓPAI TÖRÖKBIRODALOMBAN , EGYSZERSMIND 

NÉHÁNY A KÖZBEN ÚJDONNAT FÖLFEDEZETT 

ÁLLATNAK LEÍRÁSA. 

Dr. FRIVAIiDSZKY I^RÉTÍJL.. 

(T. II. IH. T,il)!ával.) 



Ha a ferinészettiidományok terjedelmes mezején fiitólag-os 
szemlét tartunk, s anyaföldünknek eddigelé immár feszített szor- 
galommal napfényre került tenger tárgyait kellő figyelemre mél- 
tatjuk: mi hamar meg kell győződnünk, hogy alig van már a föld- 
nek olly zuga, melly lermészettudományilag töbhé kevésbé kiku- 
tatva nem volna. Á ki Európa tudományos életére egy pilla- 
natot vetni nem sajnál, öröm látnia,miként a koronként fejledezö 
tudományossággal átalában a természetvizsgálat mintegy karölt- 
ve terjedvén nyugotról kelet felé, útjában édes hazánk keblében 
is sátort üte magának: bárha a tudományok üdvös világárasztó 
szövétnekét fájdalom! épen hazánk határai egy ideig föltartóz- 
tatni, s mintegy korlátozni látszanak. Azonban valamint minden 
folyamat a nagy természetben pontos kövelkezetséggel jár le 
stádiumain, úgy az átalános szellemi kifejlődés, és tökéletesbül és 
olly változhatatlan törvényeken alapszik, mellyek haladási irányát 
semmi külkorlátok megzavarni vagy gátolni nem képesek. 

Európa végső délkeleti része a tágas Törökbirodalom még 

a közelebb lefolyt évtized előtt tcljeséggel nem részesült szaká- 
ll > 



16^4 TERMÉSZETRAJZI UTAZÁS 

datlan tanulságos természettudományi vizsgálatokban; mert ha 
azon észleleteket mellyekel , Buxbau Stambul vidékén a növé- 
nyek érdekében, Marsigly pedig a Duna folyam mentében leltek, 
leszámitjuk, alig- marad mi egyébb fenn, kivévén néhány futári 
sebességgel álsuhanl utazó jegyzékéi, mint nagy részben ezen 
ország akkori káros politikai szerkezelének kövelközménye; kö- 
zelebbi időkben azonban az országos viszonyok a haladás győ- 
zelmes szellemének itt is szinte meghódolván, örvendetes alkal- 
mul szolgállak odajárulnom , hogy a sulyegyen Európára néz- 
ve e tekintetben egy új lépéssel megközelítve, s az érezhető nagy 
hézag csak némikép is ki legyen egyenlítve. Minekutána egy 
részrűl Magyarország a hozzácsatolt részekkel, nem különben 
Olasz-, s Görögország a jóniai szigetekkel , más részről délkeleti 
Oroszország, nevezetesen Tauria egész a fekete tengerpartokig 
természettudományilag meglehetősen ki valának puhatolva: Eu- 
rópára nézve csupán ezen vidék vala még a tapasztalati termé- 
szettudományok körében azon hiányzó lánczszem, melly által 
azoknak mértéke végkép kiegészítendő vala. 

A természettudományok e sürgető igényeinek némikép 
megfelelni óhajtván, különben is a szomszédság jogai s köte- 
lességei által buzdítalva, eltökélem magamat csekély erőmhöz ké- 
pest a nagy föladatot megkísérteni ; mivel pedig szerencsém nem 
engedé, mint ohajtám e tervet a hely szinén személyes jelenlé- 
tem mellett foganatosítani, több évvel ez előtt tulajdon költsége- 
men tudományos készüllségű egyéneket küldék az Ozmánbiro- 
dalom belsejébe, kik természettudományi kutatásaikat már 1833- 
ban megkezdvén, azokat a török föld külön vidékein a jelen ideig 
csaknem szakadatlanul folytaták, — és pedig olly kedvező ered- 
ménynyel , hogy a vállalkozók szilárd kitörésének mind Európa 
flóráját és faunáját több jeles s egészen líj fajokkal gazdagílani, 
mind számos érdekes adatokat, kivált a természeti tárgyak geo- 
graphiai elosztása érdekében előidézni, sikerült légyen. Ezen uta- 
zási eredményekre némi részben a magyar tudós társaság év- 
könyvei 2-dik, 3-dik, és 4-dik kötetében , úgy néhány külföldi 
folyóiratokban s rendszeres munkákban, el nem mulasztám már 
eddigelé is figyelmeztetni az érdekelteket — az egészet azon- 
ban, mihelyt a környülmények engedik, ezután szándékom köz- 
re bocsátani. Jelen értekezésem folytában 1) ezen természettu- 
dományi utaztatás összes s átalános vázlatát adni, Z) legújabban 



TOUOKHÜNBAN. 1(J5 

Kréla szigetére utasíloll kiililöttségem némelly líjdoiiöág-ait közle- 
ni szándékom. 

1. Az utazás eredinéiiycinek rövid vázlata. 

Minlhog-y a kitűzött utazás pályaterén a török földön, nz 
érdekes, s a leiniílt évtizedben politicai események kövelközté- 
hen újabb hirre kapott Balkán hegyei természeltudományilagmcg- 
vizsgálva mindeddig nem valának : első helyéül küldötteim vizs- 
gálódásinak mindenek előtt ezen hegylánczolatot jelölém ki ; en- 
nek kövelköztében 1833-ban két segédem RumeliaSzlivnoCSe- 
limno) nevű városában az ottani orosz consul védelme alatt meg- 
telepedvén, a Haemus déli s éjszaki vidékeit szorgalmatosan ku- 
taták, s azon nyár lefolyta alatt fáradozásaik olly szép gyümöl- 
csének örvendettek, hogy néhány madarakon, hüllőkön, földi s 
s édesvízi csigákon kivül, nevezetesen 600 növény, és mintegy 
1200 külön rendű robarfajnál többet gyűjtenének össze, melly 
gyűjteménynek érdekét nem csak számos európai ritkaságok, de 
valódi új fajok is szerfelelt emelik. Említést érdemel a növé- 
nyek között különösen : az opiólevelü borbója (Berberis micro- 
phylla VíOc\ú.')^száinyasan-hasadt-levelii csidióka (Scutellariapin- 
natifida Rochl.), kacsallan bükköny (Lathyrus inermis Rochl.}, 
répás csükiUlő (Centaurea napulifera Rochl.) , chiosi és füzleüelu 
kacskanyak (Ajuga chia, el salicifolia Schreber.) s.a. t. A roba- 
rak közöl: a változékony és zömök fuíoncz (Carabus versicolor, 
el Ihorosus, Friv:) , legyezős holagámj (Malachius flabellatusFr:), 
loros ráyoly (Xyletinus Ihoracicus Fr :) , bordás csalya (Rhizo- 
tragus costulatus Fr.)^ rnmeliai szipoly (Anisoplia rumeliaca Fr:), 
(örök csápiker (Pausus lurcicus Fr:), ékes nyilzse (Mylabris decora 
Fr :), tüneles félmezü (Sitaris spectabilis Fr:), balkémi zenész (Saper- 
da balcanica Fr:) s. a.t. A pikkely es-röpűk közöl: zefir topor- 
iyán (Lycaena zephyrus Fr:), telsiös szindisz (Euprepia piacida 
Fr:), h'mlelt gubancz (Orthosia rorida Fr:), tauríai napiász (He- 
liotis taurica Treits.), íwáma sugarász (Acontia urania Fr:) s.a.t. 
A földi-csigák közöl egészen új balkáni fajok : csempe b'iga^ (He- 
lix girva Fr :), koczkás , és kovásd zárász (Clausilia fritillaria et 
silacea Fr:). Átalán véve a Balkán vidékének természet-tárgyi 
gazdagsága flórára, és faunára nézve szembetűnő, a nélkül azon- 
ban, hogy állítani lehetne, miszerint Európa más tartományaira 



166 TERMÉSZETRAJZI UTAZÁS 

nézve egészen különnemii, s a nielly szempontból inkább érdekli 
a fermészelbúvár fig-y elmét az abban áll, a mennyiben itt más távol 
eső tartományok; sőt külön éghajlatok sajátaira is bukkan hellyel 
hellyel a vizsgáló; így például küldötlim a csúpiker nemét, melly 
eddigelé csak Amerikában s déli Afrikában találtatott , a Balkán 
déli oldalán nem kis álmélkodásunkra szinte fölfedezték. — A 
bonla poívát (Dermestes dimidiatus. Schönherr.) eddigelé Siberia 
sajátát, a tauriai orzonyl (Procerus tauricus Pali.), hauliázi szalagányt 
(Zonitis caucasica Pallas.), lalár famászt (Callidium tataricum Par.) 
déli Olaszország honosaival a hetinri Uhkadékkal ^ (Ophonus et- 
ruscus Schönh:), sard'miai szeper (Prysloniclius sardeus DahI) és 
sima (unlsszal (Scariles laevigatusFabr.) ugyanazon egy vidéken 
gyüjlötték.Balkán flórája s faunája leginkább déli Oroszországéval, 
Krimm vagy Tauriaéval egyezik meg, kevésbé Görögországéval 
és a hegyes Bánságéval. 

1834-ben küldötteim állomásuk fö pontjául Philipopoly 
vidékét választák — innét nagy-úri fermánnal ellátva bátrab- 
ban mozoghatván, távolabb vidékekre is kikirándulának, meg- 
járták a Despoto, Rodope, Rilo, s Slanimák hegység lánczolatail, 
Szamukov kies, tágas, és viránydús völgyét. Milly érdekes ered- 
ményekre vezetének ezen kirándulások, kitetszik onnét, hogy 
azon nyár végével a növények száma már 1;0()0 külön fajra 
emelkedett, mellyek közt nem csak több új faj, hanem mi Euró- 
pa flórájára nézve rilka tünemény, egy egészen új nem is talál- 
lalék; ezen új növeiiyüemet igen tisztelt s nagy érdemű tanítóm- 
nak néhai Haberle Károly magyar kir. egyetemi tanárnak mara- 
dandó emlékéül, rodopei Haberlea névvel üdvözlöttem. Az em- 
iitett hegylánczolalon, s a Maricza folyó mentében, valamint dél- 
keletre a Drinápoly felé elnyúló lapályon más nevezetes növé- 
nyeken kivül következendő újdonságok lőnek föltalálva : hegtjes- 
leveli'i, ésmerevémj csobor^ (Acynos acuminatuS; et erectus Friv:) 
Sándor- féle íorfii (J^o\hGe\\m^mAor'úYv{),szálkússzingaUér (Bu- 
pleurum apiculatumFr.), lumeliai benge (Rhamnus rumeliacus Fr:); 
Rochel-féle kőmag (Lithospermum Rochelii Fr.), sallangós sikkanlyú 
(Scabiosa triniaefolia Fr:), érdes büdör (Ferula hispida Fr:);/ía- 
tíing kákics (Chondrilla intybacea Fr:'), magas sziléne (Silene ex- 
allata Fr.), röDidlevelü szegfű (Dianthus brevifolius Fr.) Sadler-féle 
czikláz (Geum Sadleri Fr:), rodopei Unka (llypericum rodopae- 
ura Fr:); konyuló ho/gyomát (Hieracium cernuum Fr:), íömöíízi- 



T()ROK«0\BAN. 167 

zifü (ziziphora coinpacla Fr:), ik^es zsurló (Equiselum zonaliim 
Fr:) s. a. t. Az állalok országából, nevezetesen a madarak sere- 
géből néhány érdekesebb fajok lőnek összeszerezve; igy például : 
a si'we pacsirla^ (alaiula calandra L.) a cs}pegő,és cziiió sármány^ 
(Emberizacia, el c\ú\\sh.')^haDasl csalogány (^Xcceniov alpinus L.) 
a kaczagó galambnak válfaja, mellyel némellyek a házi kaczagó ga- 
lamb eredeti fajának tartanak, rezneli lúzoli (()Ws\,e\rnxh.)^líis lici- 
ra (Carbo pygmaeus Pallas). A hüllők közöl a többi közt föltű- 
nő nagyságú káspi, és koczkás sikló. Robarakra nézve ezen vi- 
déket szinte gazdagnak lehet modani ; itt tenyészik azon ékes szi- 
nezelű új napiász, mellyel Treitschke Fridrik az európai pillan- 
gók rendszeres leirása jeles szerzőjének; e részben tett fáradozá- 
saimat e\ösmeA'ő\eg lleliotls Fiivaldszlyi névvel tetszett fölruház- 
ni; továbbá az új nöszded toportyán (Lycaena eroides Fr:), bal- 
káni pohók (Gasteropacha balcanica Fr:), halt) látony (Saturnia 
coecigena Hüb,), kese sároíicz{C\eo'^\\Q.w?í lintea Frejer^^sárgál/ó 
ötezer QScaváiíi auranciella Fr:). A röptyüsök rendéből hasonló- 
kép több új fajjal szaporodott ismét az európai fauna, névszerint: 
(lespoti cz'uHjolány (Cicindela despotensis Fr:), vonallá gyorsod 
(Cymindis sublineata Fr:), széleske holdarcz (Molops dilatalus 
FrO^ keleti szökcsér (Elater orientális Fr:), göröngyöscsalya 
(Rhizotrogus torulosus Fr:), berzedt taplász (Boletophagus squar- 
rosus Fr:), 'szőrös biijka (Laeiia pilosa Fr.), Füle- féle bujnok (Helops 
Fülei Fr : egyik küldöttem emlékére nevezve) szerecsen bujnok 
(Helops maurus Yr.)^küzi ketite (hv^avvLs'mlevmeAmsFv.)^ szigetes 
/2-/«í;c2 (Dorcadion inclusum Klug.), s.a. l. Az itteni héjas puhá- 
ny okból mint új, vagy jelesebb fajok enúilhelök : philipopolyi^ 
és rumeliai bige (Helix Fhilibensis Fr. et Rumeliaca Rossmas.), 
csalárd és bakcsa babár (Puppa seductilis Ziegler , et microtra- 
gus Parts.), vézna és Frivaldszky-féle zárász (Clausilia macilenta, et 
Frivaldszkyana Rossmass). Ezen év végével a törökországi ro- 
barfajok száma már 1500-ra ment. 

Minekutána küldötteim két évi mulatásuk közben a török nyelv 
és szokásokkal mind inkább megbarátkoztak, Philipopoly városát 
odahagyván, 1835-ben a vidék legmagasabb hegyei közé Kar- 
lova helységébe vonultak, hol, ámbár az idő e nyáron vállala- 
luknak igen mostohán szolgált, kikeleltül késő őszig megfeszített 
szorgalommal folylaták vizsgálati kirándulásaikat. Itt lévén leg- 



168 TERMÉSZETRAJZI UTAZÁS 

először alkalmuk a mmeliai havasoknak flóráját s faunáját nieg;- 
lekinleni, megmásztak a Kodzsu Balkán, és az 5000 lábot túl- 
haladó Kalofir ésKazanlik havasok tetejét több ízben s fáradozá- 
suk szép eredményét még azon évben Pestre szálitották. Karlova 
vidékét állal- és növenydiisabbnak találták ők, mint előbbi kél 
évi tartózkodásuk helyeit, s a számos ritkább , de ösméretes tár- 
gyakon kivül nem hiányzottak a flóra és fauna körében tíj föl- 
füdözések sem, ide tartoznak a növényekből: a terepéi levelii czicz— 
kóró (Achilíea grandifolia Fr), kőlör homohhur (Arenaria saxifraga 
Fr.), nyúlánk zápócza (Astranlia elatior Fr.), dáidácskás földike 
(Bulbocodium haslulatum Fr.), szöszös és terjedt csengeti/üke 
(Campanula lanala et expansa Friv.), ^a/7o?;a< csiiküllö (Centaurea 
Carlovensis Fr.), moesiai és svgár niadárhír (Cerastium moesi- 
acuni et rectum í'riv.) , telelő sáfrány (Crocus hybernus Friv.), 
szirti Intej (Euphorbia rupestris Friv.), török kunkor (Heliotro- 
pium turcicum Friv.), legszörösebb ^ és kocsántalan hölgyömül 
(Hieracium pilosissimum, et sessiliflorum Fr.), fekete füzérü szittyó 
(Juncus melanocephalus Fr.)^ gyapjas bükköny (Lathyrus villosus 
F.), Iknyiczky-féle pimpó (Potentilla Beny itzkyi F.), Nendlvich-féle 
szironták (Ranunculus Nendtvichii) , májusi tákujak (Scrofularia 
majális Fr.) , ozmán nadálytö (Symphytum ottomanum Fr.), ékes 
démutka (Thymus comptus Fr.). — A robarakból: a gyászos 
színdísz (Euprepia melana Fr.) , terpetin csalycig (Liparis tere- 
binthi Fr,), inas czobony (Symira tendinosa Fr.), vereslő fiaplász 
(Heliotis incarnata Fr.), roko?i tiyujtovciny (Procrustes vicinus Fr.), 
vermes futoncz (Carabus cavernosus Fr.), csillámló röpér (Pte- 
rostichus fulgens Fr.), oztnán^ és fozdor pompéily (Buprestris ot- 
tomana et scorzonerae Fr.), Hinke-féle szökcsér (Elater Hinkei Fr. 
másik küldöttem emlékére riQyezye)^liunze-féletülöhfiirt (Ceroco- 
ma Kunzei Fr.), deres karos (Stenosloma incana Fr.), amilt és ormós 
érdöcz (Myniops obsoletus, et earinatus Fr.), keleti nyulár (Tany- 
mechuá orientális Fr.^^ szalagos ^<^/yo6Z.«(PsalidiumviltatumFr.), 
Sturm-féle izmócz (Dorcadion Sturmii Fr.)sat. Az 1835-ki nyár 
végével a növényfajok száma mintegy 1650-re, a robaraké pedig 
1500-ra szaporodott. 

1836-ban a török birodalom déli része, nevezetesen Ma- 
cedónia, Salonik és Hortiát vidéke lőn az évi vizsgálódások szín- 
helye. Ilortiát főállomások helyéről küldötteim a környékei min- 
den irányban gondosan kikutatták, kirándultak a sedcsi Jiagy ló- 



tOuükhonban. 1 69 

hoz, a Vardór folyó partjaira, Köröcskö, Kolákia és Lángássa 
vidékére, míg végre a földközi tenger félszigetén tornyosodó, s 
löbl) tekintetben érdekes Szent-hegyet is (monfe santo) meglá- 
togaták. Itt azonnal észrevehető volt a természetnemüeken azon 
különbség, niellyet a melegebb éghajlat és a tengerparti levegő 
okoz, mi kivált a növényeken, és az állatok alsóbb seregein tűnt 
föl. Az olajfa, gyapotcserje, és keleti lagyma (sesamum), de ki- 
vált a két első e vidéken nagyobb téreket borítnak el. Álalában 
az itteni flóra észrevehetöleg eltér a balkánitól, az erdők itt nagy- 
részt magyal- és kennes-íennö tölgijeseliből állanak , a cserjék 
közt már a délibb babér, myrtus, fige, rozmaring, torokrojt (ne- 
riuni) vadon tenyésznek; a növényzet délkeleti bélyegét a tüskés- 
neműek, a bóka (astragaliis) és nyülárnyék (asparagus) néhány 
itt tenyésző fajai képviselik , mirenézve az itteni növényzet Gö- 
rög- és déli Olaszország flórájához igen hasonlít. Beljebb azonban 
Macedónia hegyei, s bérczei között inkább kitűnt e vidéknek is 
sajátsága, hol olly tárgyak kerültek elö,niellyek eddigelé vagy 
csak kevésbé, vagy épen nem valának ösmeretesek.Ezek rova- 
tába tartoznak a növényekből: a csűoirágú müge (Asperula tu- 
biflora Fr.), sima zab (Avena glabrescens Fr.), sárgálló berteroa 
(Berteroa luteola Fr), thessaliai csüliiillő (Centaurea thessalonica 
Fr.), leplekes füíej (Euphorbia pubigera Fr.), kétes rekettye (Ge- 
nista incerta Fr.), csillagcsás himmjász (Stachys stelulata Fr.), zöl- 
dellő démulka (Thymus glancus Fr.), csakkür kákics (Chondrilla 
prenanthoides Fr.), /íAwcí montika (Anthemis contorta Fr.), yt*;- 
höíiyeges szaka (Sedum ferrngineum Fr.). — Az állatok orszá- 
gából, nevezetesen a madarak seregéből , mint érdekeseket lehet 
itt megemlíteni: a szike keselyűt (YuhurfnUus 'BTÍss.'),sárgakar- 
mú vércsét (Falco cenchris Yrisch.')^ gatyás csiw i kot QStrix dasy- 
pus Becks.), kék rigót (Tiirdus cyaneus Gmel.), Temminck part- 
iramát (Tringa Temminckii. Leisl.). A hüllők osztályából több ne- 
vezetes faj tartózkodik e vidéken, igy: a Pallas-féle éilláb (Pseu- 
dopus Pallasii Cxwi.')^ csaklrd, séirgazöldes, p(irduczos,patkesjegyű 
sikló (Coluber fallax Fleisch. , viridiflavus Wagl. , leopardinns 
Wagl., hypocrepis L.') ^ jóniai vakaz (Typhlops jonicus Fitz.), 
közönséges tüskefark (Stellio vnlgaris Scliinz.) , gyűrűs bölykúj 
(Gonyodactyhisanniilatus FHz)^ 3Ierretfi fűrege (JPodarcis Merretnii 
Schinlz.); Michachelis gyík (LacertaMichachelisii Fitz.). —Halak- 
ból ámbár csak csekély számmal gyűjtöttek, mégis 3 új mace- 



1 70 TERMÉSZETRAJZI UTAZÁS 

(lóniai faj örvendeztcle meg hennünket , mellyeket eiirópaszerlo 
híres hallutlós a bécsi imizeiim rendes őre Ileckel úr határozóit és 
nevezett el: az egyik a buksi kárász (Carassiiis biicephaluseck.), 
a másik Frwaldszky-féle gobuncz (Gobiiis Frivaldszky Heck.), 
a harmadik a sötétarczv í/w/y/í/ (Abramis melanopsHeck.). A már 
ösmért, de jelesebbek közé tartoznak az itten talált halakból: a 
magyar-porily (Cyprinus hungaricus Heck.) , a kerekp/kke/yil 
iiiártia (Barhiis cyclolepisHeck.)és a félholdas gobaficz (Gobius 
ícmilunatiis Heck.). — A robaraknak e vidéken ngyan nagy 
bőségét lalálák, de aránylag kevésbé sajátságos neműek valá- 
nak mint a balkániak; inkább megegyezvén azok a constantiná- 
polyi és görögországi fajokkal. Az idevaló ritkább fajok közé 
sorolhatni: a hoczkás busókot (Hesperia tessehim Ochs.), déli 
Oroszország sajálát; a görög fulonczol (Carabus graecus Dej.), 
Luyiud pallogtiiyl (Brachynus Bayardi Solier), görög nyuj'oiányt 
(Procrnstes graecns Dej.}, kék lagoiiczot (üilonius coeriileus Dej.), 
l' ejeémmerrét (E^QWús Dejeanii Sal.)s több bozonl (amphycoma) 
fajt, mellyek Görögországgal is közösek. Üj fajokból itten kö- 
velkezendökhöz jiilottunk : kaczér futoncz (Carabus salax Fr.), 
hipílolt lapócsa (Platymra depressa Fr.')^fü:ge pom/uí/y(BupTes- 
tis velox Fr.), hason téitalék (Clerus concinnns Fr.), (isó f egy ész 
(Armidaeus fossor Fr.) , feketecsápu lábasugár (Leptopus nigro- 
üaheWainsFr.^^ kétszímí bozont (Amphycoma bicolor Fr.), parányi 
sötény (Zophosis pusila Fr.), irha féle tüsköny (Akis alutacea Fr.), 
piczi bujka (Laena pygmaea Fr.) , macedóniai mezöinj (Pediniis 
macedonicus Fr.), vörhönyös rejlöcz (Crypticus ferruginens Fr.), 
török nyiizse (3Iylabris turcica Fr.), csólíiros izgoncz (Lytta pha- 
lerata Fr.), érczes, és kétbuidás fogor (Othyorhinchus metalliger 
et bicostatus Fr.), likacsos ryiiócza (Psallidiiim fossulatum Fr.), 
fehér] onlú seige (Omias leuconotus Fr.') moesiai fanuisz {QúW- 
dium moesiacum Fr.), loros lágyacz (Malacosoma thoracica Fr.). 
— A pikkelyröpűek családjából egy ékes színezetű nappali pil- 
langó födöztetett itt föl, mellyet egy igen érdemes robarász ne- 
vére Gruner-féle virniának (Anthocaris Gruneri) neveztem. Végre 
a macedóniai gazdag faunát még néhány líj földi csigafajok fölfö- 
dezése állal is szaporítottuk; ide számítható a szenlhegyi ehö (Bu- 
limus Alhensis Fr.), (hessaloniki, sajajku, macedóniai és kéttaréjú 
zéirász (Clausilia thessalonica Fr., lenuilabris Ross. macedoniaca 
et bicrislala Fr.). 



TÜRÖhHOIVBAIV. 171 

Egybeliasonlílváii ezen lermészelludományi küldöttség négy 
évi működésének eredményéi, kiviláglik, hogy ez növény- és állat- 
tani lekinlelben más illynemű vállalatok mellett nemcsak becsü- 
lellel megállhat , de álalában a fajok számára , kivált pedig az 
iíjdonal fölfedezeltekére nézve gazdag iS; a maga nemében; így 
például a frank kormány természettudományi küldöttségének 
Bory de Saint Vincent igazgatása alatt működött növénytani osz- 
tálya három évi vizsgálódása folytában Morea és Görögországban 
1,300 nyilvánnöszö növényfajon túl nem volt képes összegyűj- 
teni, hololt küldötteim a Balkán hegylánczolatán és Macedóniában 
1,900 fajnál többet szereztek ; ugyanazon fn.nk expediliónak 
robarászi osztálya , Brülle úr fölügyelése alatt 880 fajnál többre 
nem vitte az összes robarak számát; küldötteimnek pedig a már 
többször nevezett vidéken 2000 fajnál is többet sikerült fölta- 
lálni. És így áttekintvén az úlazók ezen négy évi, még egészen 
vizsgálallan földön tett fáradozásaik összes eredményét, el lehet 
mondani: hogy a zsákmány a tárgyak számára nézve gazdag, a 
ritkább, vagy új fajokra nézve jóformán kielégítő, átalában pe- 
dig a természettudományok körére nézve annyival inkább érde- 
kes , minthogy a gyűjtött természettudományi adatok egyenesen 
Európa szorosabb ösmeretére szolgálnak. 

Be lön illy móddal a török birodalom fölhordott vidékein az 
érintett természettudományi kutatás végezve, de hátra volt még 
a birodalom legkeletibb és legdélibb része; ezt szinte megvizs- 
gáltalandó, 18^il-ben ismétúj küldöttséget rendeztem elConstan- 
tinápoly vidékére. Ezen új küldöttség a török főváros környékin 
eleve két évig fürkészvén; később 1843-ban az európai török 
birodalom szélső déli pontjára , Kréta szigetére terjeszté ki ter- 
mészettudományi munkásságát. Itt a küldöttség 1845-dik tava- 
száig mulatván Smyrnán keresztül ismét Constantinápolyba tért 
vissza , innét a bythiniai Olympus igen érdekes és természetne- 
műekben kilünöleg gazdag vidékére fordítá gondjait. E ponlon 
folyó év september végéig folytonosan működött, mig végre föl- 
adatát bevégezvén, ismét Byzanczon keresztül e napokban a gyűj- 
tött tárgyakkal együtt szerencsésen Pestre érkezeit. 

Ezen második küldöttségi korszak, melly 1841-töl 1845-ig 
öl éven át egyhuzamban tartott, eredményei érdekességére nézve, 
ámbár e vidéken már több külföldi lermészetbúvár megfordult, 
az előbbeninél semmivel nem áll hátrább; niinlhogy azonban rész- 



172 TEHMÉSZETKAJZI UTAZÁS 

leles taglalásba jelenleg- bocsálkoznom az idő rövidsége nem en- 
gedi, ez ízben csak azon fő pontokat jelöljük ki,mellyek tárgya- 
ikra nézve legérdekesebbek. 

Conslanlinápoly kies vidéke mind növényekre, mind az 
apróbb állatok osztályára nézve kitűnő figyelmet érdemel, bárha 
új fajok az előadott oknál fogva már csak gyéren találkoznak. 
Mind a két természetország itt már határozott keleti typust mn- 
lat. A Bosphorus és Feketetenger partjai annyira telvék a leg- 
különfélébb vízi madarakkal, hogy egészen rendszerint való do- 
log a közeli házak tetején is tarka csoportozatit látni letele- 
pedő különféle alakzatú szárnyasoknak. A szennyes keselyű (Ca- 
t arcles percnoplerusL.) igen gyakran megfordul a magasabb épü- 
letek födélormóin, onnét ádázán szimatolva a hullák szellőző 
bűzét. Robarakban szinte bővölködik e vidék ; itt tenyészik a 
pikkely-röpíík cfaládjából a jeles Aleclo esllepe (Deilephila Alecto 
L.), az ozmán és nlszded (ojoríyáfi (Lycaena otlc-manus, et ero- 
ides, Friv), Roxelana pilleng (Hyparchia Roxelana Fab.), al- 
Iwnyi irirász (Anlhophila vespertina Treits.), leipetin csahjág (Li- 
paris terebinlhi Fr.) sat. A robarak közöl az arszlán fejend (Ce- 
phalotes nobilis Dej.) , ozmán pompály (Buprestis oltomana Fr.), 
lálhás puhar (Cantharis pupillata Fr.) ^ balkáni , és Zacadzky-féle 
zenész (Saperda balcanica, et Zavadzkyi Fr.), Dalmát és Des fon- 
tam-féle bíboros (Purpuricenus dalmatinus St. Desfontainii Fr.) és 
néhány bozontfajok. Szorosan vett újdonságok csekély számmal 
voltak találhatók , névszerint : a deli toportyán (Lycaena bellis 
Fr.) , halvány csallamj (Calocala langvida Fr.), harmazsin hola- 
gány (Malachius coccineus ¥v.\ragyogó Cíííy<;í7 (Scarabaeus ful- 
gensFr.^^gömbőlyü fogor (Othyorinchus rotundatus Fr.), byzan- 
czi izmócz CDorcadion Byzantinum Fr.), Nogel-féle és jeles famász 
(Callidium Nogeli, et insigne Fr.), felmos paizsna (Cassida testu- 
do Fr.). Az édesvízi és földi csigák közől,mint nevezetesebb fajo- 
kat említhetjük a zebra és Turné fort-f éle ehüt (Bulimus Zebra, et 
Turnefortianus Oliv.), seres barncilyt (Melanopsis praerosa L.) és 
algíri bigát (Helix algira Drap.). Különben minthogy ezen vidék 
nevezetességeinek bővebb leírását más helyre tartom föl, ez úttal 
folytatólag küldötteim nyomát követvén , egyenest Kréta szige- 
tének rövid szemléletére átmehetünk. 

A nevezett igen érdekes sziget Európának végső délkeleti 
halárát képezvén , azon helyen áll , hol Európa, Ázsia és Afrika 



TÖHOKHOiNB.VX. 173 

halárai egymásl érintik. Kül idomának a rajta elágazó számos 
lieg-ylánczolalok kiliinö érdekel köJcsönöznck, mellyek közöl 
azonban a lesrlialályosabb benyomás a sziveinek csaknem közepén 
havasi magossá g-ra meredező Ida vagy Psylorilit illeli. A mere- 
dek, kopár, s többnyire erdötlen mészalkalú hegyek már messzi- 
ről fehérlenek a láthatáron, miért is közönségesen fehér hegyek- 
nek neveztetnek. 3Iíg az allyasban lerepélyes agg olajfa- és ha- 
talmas plalánerdők terülnek el, a bérezek oldalait hellyel hellyel 
kisebb vigály csoportozatü cyprnsfák díszítik , csak nagy ritkán 
lünvén föl apróbb foltokban csekély tölgyes és magyalerdök 
részletei. A déli csemegék: a narancs, czitrom,fige, szentjános- 
kenyér, gránál-alma a szabadban önkényt nagy mennyiségben te- 
nyésznek; a szőlő pedig vadon s művelve egyiránt meglehetős lért 
elborítva , a legízletesebb gerezdekkel , s a legnemesebb borral 
látja el a sziget lakosit. Kerítésül többnyire magas kaktuszok és 
tüskés áloék szolgálnak. A torokrojt (nerium). rozmaring, zsálya, 
levendula, myrlus, pisztácia a sziget közönséges csemetéihez 
tartoznak. Mint fönebb érinlém, küldötteim 1843-dik év tavaszán 
Krétába érkezvén, miután Kanea városában megtelepedtek, on- 
nét ugyan minden irányban tevék kutatási kirándulásaikat, leg- 
többször látogalák meg azonban a növenydús s közel eső Sphakia 
hegylánczolatát, hol mintegy 400 külön növényfajt gyüjtögeté- 
nek, mellyek között, mind a mellett hogy néhai Sieber ez előtt 
29 évvel vas szorgalommal gyüjté össze a sziget leirt összes fló- 
ráját, mégis már eddigelé 10 új faj mutatkozik. Ha már most az 
állatországol tekintjük , az elhíresztelt gazdag krétai flóra előle- 
gesen szép reménnyel biztatott ugyan a faunára nézve is, mind- 
azáltal e részben a tapasztalás egészen másról győzött meg: a 
fauna itt igen aránytalan viszonyban áll a növényzettel, mert ám- 
bár a sziget terjedelmére (hossza mintegy 36 , közép szélessége 
pedig 4 mértföld) elég nagy. mégis hiányzanak rajta több száraz- 
földi állatok , szarvasok , őzek , medvék , farkasok , rókák sat. 
nemkülönben az alsóbb állatok seregéből egész családok; mind- 
ezt figyelőre vévén állattani tekintetben Kréta szigetét gazdagnak 
mondani épen nem lehet. Azonban a nagy tömeg hiányát mind a 
mellett is nem kis részben pótolja a létezőknek minősége, midőn 
több újdonatúj faj lepi meg a természetbúvárt. A madarak közöl 
küldötteim több érdekes fajt ve vének észre, nevezetesen a hava- 
sok közelében a szakállas és hamvas heselyiil ^ meg néhány elő- 



17'1 TEHWÉSZETHAJZI UTAZÁS 

lök ismercUcn sólymokat: az alsóbb cserjésben a frattholm és 
vörös fogij/ol (Perdix francolinus el rubra aiicL). Oszfelé pedig 
számlalan, és különnemű vándormadarakai kivált a tenger part- 
jain. — Birtokunkba estek itt a többi közt: vörhönyös csatlogafó 
(Saxicola stapazina L.), kék rkjó (Turdiis cyaneus L.), szirli fo- 
(/o!t/ (Perdix saxatilis L.}, fekete-számyallíjú csér (Glareola me- 
lanoptera Petényi), Temmhik partirama (Tringa Terminckii). — 
Hüllő e szigetet úgy látszik nem sok lakja, azonban néhány 
faj , melly a szigettenger más partjain is elöjő , nagyrészt itt is 
bár gyéren tenyészik; illyen például a gyógij begyer (Scincus offi- 
cinalis L.^^gyiirns böfijkúj (Gonyodactylus annulatiis Fitz.), pár- 
dmzos és sárga-zöldes sikló (Coluber leopardinus Wagl. et viridi- 
flavus Wagl.) sat.). A krétai fauna a robarakra álalánosan, de ki- 
vált a különfajok számára nézve nem a leggazdagabb, mind a mellett 
több tekintetben figyelmet gerjesztő : nevezetesen azon fajok; mely - 
lyek különben is déli Európának sajátai,itt kitűnő élénk színek- 
be mennek által, kivált a pikkelyröpűeknél csaknem minden faj 
többé kevésbé eltér szokott színezeti árnyéklatától — de más 
részrül örömmel találkoztunk itt olly fajokkal is, mellyeknek 
európai polgárisága eddigelé még kétes volt, például a Chrysippus 
lengérrel (Euploea Chrysippus L.), Aleclo estlepécel^ különben 
Afrika honosával, a delicze loporlgá/mal (Ljcaena Irochylus Fr.), 
melly eddigelé csak Algirban, és Kis-ázsiában került elő ; végre 
nem hiányoztak e szigetnek tulajdon sajátságai sem, melly eket 
mint állattani újdonságokat örömmel mutathatunk be az érdek- 
letteknek; illyenek név szerint az Amalthea és Thyrsis pilleng 
(Hipparchia Amalthea et Thyrsis Fr.), psylorili toporlyán (Ly- 
caena psylorita Fr.), bogláros röpék (Caloptera ocellala Fr.), há- 
pettii és recze émszép (Hadaena leuconota et retina. Friv.), 
sphakiai ledérke (Erastria Sphakiota Fr.), ?iemes niárva (Ophiusa 
genliliala Fr.); a röptyűsök rendébül: kréíai csatang (Omaseus 
creticus Fr.), kellemes úszka (Haliplus venustulus Fr.), sárgavo- 
natú pompáig (Buprestis flavostriata Fr.), szökő vivoncz (Cra- 
tonychus saliens Fr.); körlorú 5z/«)eV/(Cardiophorus rotundicollis 
Fr.), e'Ay/íí/ .y5W<7</(Dasytes cuneatus Fr.), r/JJcitós agancsár (Lu- 
canus crenulatus Fr.), likadékos duzma (Dichoma foraminosa Fr.), 
magcsás földicze (Opatrum granulosum Fr.) , vékony czombony 
(Oedemera gracilis Fr.) , potrohos fogor (Othyorinchus obesus 
Fr.), zöldellő gömbör (Apsis virens Fr.), Terren-félebújnok (Helops 



TÜIJÜKHOIVBAN. 175 

TerreniFr.)Terren András érdemes hazánkfia és természelbúvár 
emlékére, ki ezen líj l'ajl Frivaldszky János társaságában a hely 
színén gyüjlögelé, megnevezve. — Az édes-vízi és földi csi- 
gákból Canea, és Kréla vidékén csak néhány faj fordnlt elő, s 
ez is a többi görög szigetekkel közös. E sziget a természettndo- 
mányi kntatásokat igen fáradalmasakká tévé, ugyanis nyaratszak 
e vidék kopársága, árnyas erdők és forrósok hiánya annyival sú- 
lyosabbakká tevék a kirándulásokat, minekutána ezekhez 25 — 30 
foknyi tartós leverő forróság és szárazság, nielly 6 holnapig 
minden eső nélkül nöttön növekedék, csatlakozott, s szüntelen 
tikkasztá a serény természet-búvárt. Később pedig beőszülvén 
nz idő , a száraz időszakot november felé nedves időjárás válta 
föl , melly csaknem szünet nélkül szakadván az eső , a levegőt 
annyira meghűté, hogy a fűtött szoba hiánya igen érezhetővé váll 
— azonban a lakhelyek átalában kályhanélküliek lévén, ezt a szo- 
bába hozott parázzsal lehetett csak üggyel bajjal félig pótolni. — 
Mind ezen zsibbasztó elemek daczára is többször megvizsgálták 
küldötteim a szomszéd Sphakia hegységet, fölvergődtek a sziget 
legmagasabb havasára az Ida vagy Psyloriti csúcsára s szép si- 
ker jutalmazá kitürő fáradozásaikat. 

1845-ik kikeletén Kréta szigetit odahagyván, sútjokatmár 
visszafelé irányozván , Smyrnára érkeztek , honnét három hol- 
napi mulatások közben a vidék flóráját, és faunáját szorosan nyo- 
mozták. Szembetűnő volt itt azonnal a száraz-földi fajdúsabb és 
változatosabb fauna, és ámbár némelly tárgyak a krétaiakkal kö- 
zösek voltak, itt mindazonáltal sokkal nagyobb mennyiségben 
tenyésztek ; a fauna itt némi részben ázsiai jellemet mutat, ámbár 
a szokott tengerparti és szigeti természetnemüekmég mindig túl- 
nyomók. Valódi ázsiai állatok e vidéken még csak gyéren 
mutatkoznak; így például a hyena, sakál, szűz daru, közönséges 
szinbü (Chamaeleo vulgáris L.), ellenben Görögország, s Euró- 
pa más tartományainak természettárgyai bő mennyiségben lát- 
hatók. Átalában Smyrna vidéke állattani tekintetben sok változa- 
tosságot mutat; mellőzvén a tenger lakóit, ennek partjain 
számos érdemes természelnemüekre akad a természelbúvár ki- 
vált a hüllők, és robarak seregébül; szintén a közeli kopár dom- 
bok és néhány széj) völgy sajátlagos fajokkal kérkednek, mely- 
lyekközt kiemelendő az úgy nevezett Cordylion, Smyrnálul a ten- 
geröblön át egy órányira, hol átalában a vidék legbecsesebb 



176 TEHiMÉSZETRAJZI UTAZÁS. 

elsőségei fedeztettek föl. Az itlen gyűjtőit tárgyak részletes elö- 
sorolását azonban ez iHlal mellőzvén, csak néhány kitűnő vagy 
líjont fölfedezett robarfajokat említünk meg; ide tartoznak: a 
pikkcly-röpüek csKládjábul: az Alexanor p'dlanyó ^ Jas'ius i/lár 
(Charaxes Jasius L.), AnlheleapUleng^ delicze, és kajdács toportyán 
(Lyeaena trochilus et psiltaciis Fr.), Selymes busók (Hesperiase- 
ricea Frey.), lidércz pohók (Gasteropacha dryophaga Hüb :), bog- 
láros röpék (Caloptera ocellata Fr :) , fürge napiász (Heliotis dos 
Freyer), yálhly-félemárca (Ophiiisa Nathlyi Frey :), nyájas derécz 
(Poiia mansveta Friv.), keleti kérgecs (Xylina orientális Fr:) a 
bogarakbul: Gory-féle czi ngo l á ny (^Cic'máe]a Goryi Dej), cziklops 
túrász (Scarites cyclops Fr:), ragiidozó kecsély (Calosoma ra- 
pax Fr:), mezetlen biborna (ChlaeniusexutusFri:),í«á^í/flí//y;o;/?- 
páhj (Buprestis bagdadensis Gory), sötét-zöldes diszély (Cetonia 
atrovirens Fr.) , mennyei s vékony bajnok (Helops coelestinus et 
attenualus Fr.), rezecs-zöld nünüke (Meloe aeruginosa Fr.), óriás 
eszelény (Rhynchites gigás Fr.}, bús izmócz (Dorcadion triste Fr.), 
jeles sd/<eíz- (Saperda egregiaFr.). — Smyrna tájéka június vége 
felé már egészen kiaszott, s ez által érdekessége a természet- 
tudományi fürkészetekre nézve annyira csökkent, hogy küldötte- 
im nem tűnődének minden további haladék nélkül ülnak indulni, 
s igy Constantinápolyon keresztül végső kutatásuk pontján , a 
bylhiniai Olympus tövében állapodának meg. E környéken a nö- 
vényzet még nem hanyatlott annyira, s a hatalmas hegylömeg, 
melly a havas Olympusban összpontosul, még mindig elegendő tér, 
és alkalommal kínálkozott a természet-barátnak, gazdag zsák- 
mánnyal gyarapítni természetiárát. Minden esetre alig volt ezen 
utazás folytában még a flórára és faunára nézve ennél érdeke- 
sebb táj. Az Olympuson magán, valamint annak tövében, nem- 
különben az alatta elterülő brussai lapályon vajmi sok érdekes 
tárgy került napfényre, mellyeknek nagy részét jelenleg mellőzni 
kénytelenítevén, megemlítendőnek tartom: a madarak közöl a 
szennyes keselyül^ mellynek e vidéken fészkéhez és tojásához 
is jutottunk; továbbá a hüllők közöl: a ké t szánni ^ és Heger- 
viperát^ a török czikanyt (Eryx turcica Oliv.), olasz, tauriai és 
Saligny siklót. — A gyűjtött édesvízi halak között Heckel úr 
kél új fajt állított föl: czompó kogylárt (Cochliodon Tinca Heck.) 
és Friraldszky-féle diirdát (Abramis Frivaldszkyi Heck.). Brussa 
vidéke robarúszatra igen kedvező, a minthogy küldötteim számos 



TÜRÖKHONBAN. 177 

líj fajok birtokába julotlak; — névszerént a pikkely-röpflek kö- 
zöl föllünö volt a Beroe és együgyű pilleng (Hipparchia Beroe et 
fatua Friv.), dárdán^ iphigenia^ és jáczint toportyán (Lycaena Dar- 
danus, Iphigenia, et hyacintbus Vv.)^Gruner-féle virma (Anlhocharis 
Gruneri Fr,), btmdi busók (Hesperia phiomidis Fr.), kiíünö éjdísz 
(Plusia eximia Fr.)^ pompás sávoncz (Cleophana siiperba Fr.)^ dí- 
szített napiász (Heliotis decorata Fr.) ; a bogarak seregéből ne- 
vezetes itt: 2íS'Lé^ tauríai és Olimer-féle orzony {Fvocerus taiiricus 
Adams. et Olivleri Dej.) , kékes lapócsa (Platynus coerulescens 
Fr.), olymp}^ kétcsikú^ ékes^ po/nanemü^ és jáczint pompái y (Bu- 
prestis olympica, bivittis, decorata, et hyacinthina Fr.), /(d/e/i 
görbő (Campylus orientális Fr.), sokpontú dögész (Silpha niulti- 
punctata Fr.), nyuszt bozont (Amphycoma martes Fr.) , körded te- 
kély (Byrhus sphaeroides Fr.), kétes bújnok (Helops ambigiuis Fr.) 
sárgalábú izgoncz Lytta flavipes Fv.')^ Redlenbach-féle sugárcz 
(Leptonotus Redtenbahii Fr.)újnem! Ocskay-féle ízmócz(J)oTcai- 
dion Ocskayi Fr.), szőrös zefiész (Saperda pilosa Fr.) sat. 

Megoldván ekkép küldötteim az Olympuson s körvidékén 
föladásukat, öt évi kitürés és csüggedellen gyűjtögetés után végre 
a közelebbi hetekben ezen második természetrajzi utazásnak idő- 
szaka is lefolyt, melly az európai török birodalom legdélibb s 
keletibb része kipuhatoltalásának lön szentelve. Ha már e végre- 
hajtott második vállalat eredményeire visszatekintek, úgy tartom, 
hogy létesült tervem eszméjének csak most, a valósítás bevégez- 
tével van tellyes okom igazán örülni. Ugyanis minél tágabbra 
megeresztem ezen utazás iránt természetrajzi igényeimet, annál 
növekedőbb érdekkel veszem perczröl perezre észre vállalkozá- 
som több oldalú s tanúlmányos eredményeinek kielégítő fontossá- 
gát. Mert akár ismeretes természet-rajzi fajokra vonatkozó ada- 
tokat, akár eddig vizsgálat alá nem került természet-nemüeket 
keresek ezen utazás tárczájáhan , minden lépten látom azt, hogy 
a vállalkozás az érdeklett felek némi némi méltánylására számít- 
hat. Összevéve már mind a két utazási időszakot (9 évet), melly 
szempontból kelljen azokat méltányolni világos leend elöltünk, 
ha meg nem feledkezünk, miszerint a két utazás eredménye egy- 
részt, olly anyagnemüeknek tárháza, mellyekböl az európai tö- 
rök birodalomnak mindeddig bölcsőjében fekvő természetrajza 
fokonkint kellő szilárdságra fölemelkedjék; más részt pedig az 
általános természeltudoniAny számos fölfedezések követköztében 

12 



178 TERMÉSZETKAJZI UTAZÁS 

Új elemekkel gazdagítafsék. Minthogy pedig eztíUal az ügy érde- 
kében kivánlaló környülményesség helyett alkalmunk nem volt c 
rövid figyelmeztető szemlénél többet tennünk, mihelyt idő és al- 
kalom engedik el nem mnlaszfandjuk, az eredmények természete 
által igényelt részletességgel bemutatni ezen utazásoknak kime- 
rítő rajzát. 



Részletes leírása ezen utazásban fölfedezett néhány robaroknak. 

A. Bogarak. 

Mezetlen biborna (Chlaenius exulus Frivald.)- 
l.T. l-sö ábra, természeti nagysága, a) uagyílva. 

Ch. Supra vhidl-aeneus , pnbescens, fhorace anguslalo, suh- 
cordato, punctis sparsis impressis, eJyttis subelongalis síHoíis, 
strüs subtüiler punctato-rugulosis, margine ehjtrorum imdiqne con- 
colore ; antennis pedibusque paUide ferrugineis. 

Hossza 6, szélessége 2V3 vonal. 

Feje hosszas, nyújtott, fényes, sötétzöld , oldalai hosszas 
mélyülettel, szájrészei s csápjai halavány-vörösek. Szemei me- 
redtek, feketék. Torja hosszas, aránylag keskeny, hátul szűkült, 
vigályan pontozott, közepén hornyolt, oldalai sárgálló kissé emel- 
kedett szélekkel. Paizskája három-szögded , kékbe játszó. — 
liöplyiu hosszasak; a tornál jóval szélesebbek, végok felé keske- 
nyebbek, kevéssé domborúak, emelkedten vonalasak, homályos- 
zöldek , ércz-fényüek , lelapult apró halavány szőrrel fedetlek, 
nagyítóüveg alatt rendetlenül pontozottak, oldalszéleiken párká- 
nyosak egyszínííek. Teste fényes, sötét-barna, pontozott. Lábai 
halavány-sárgásak. 

Legközelebb áll e faj a terjedt bibornához (Chlaenius ex- 
tensus, Eschschollz), mellytől azonban röplyűi párkányzata állal 
különbözik. 

Hazája Smyrna vidéke, találtatik a folyóvizek közelében 
kövek aialt. 



T0RÖKH01NBA\. 179 

Krélai csatang. (Omaseus crelicus Friv:) 
í-ső T. 2-dik ábra. 

Om: FAongatHs, niger , nitidus , thorace subcordato postice 
ntrinque fomolato, laleribus rotundatis^ eUjtris comexU, subparal- 
leUs, leviter striatts, strüs interdum obsolete punctulafis, punctisque 
duobus impressis. 

Hossza 6—7. szélessége SVa vonal. 

Feje nagy, előre nyúló, sima, fényes fekete, oldvást két vo- 
iialos Lenyomással. Csápjainak négy tő-ízei feketék, fényesek, a 
többiek homályos-barnák szőrösek. Torja domború szívded , elöl 
széles, két szélei tompa csücsköt képzők , két reddős mélyülettel, 
korongja saján hornyolt, silány haránt szalagcsákkal. Paizskája 
piczi; széles, fekete. Röptyűi feketék, kissé violaszinbe játszók, 
csaknem párhuzamosak, alap-részükön kicsípettek , mindegyikén 
9 hosszant nyúló finom vonal, ezek mentében hátra- felé a közé- 
pen tul üveg alatt két gödörcsének nyomaiálható; szélük párká- 
nyos, rendetlenül pontozott. Teste, s lábai fényesek, feketék. 

Az eddig ösmért csatáng-fajoktul tetemesen különbözik. 

Hazája Kréta szigete, Canea vidéke. 

Sárga-vonatúpompály.J^"P'f*\^ „ ^ , 

•^ ^Ancylocheira flavostrigala Friv.) 

1-sö T. 3-dik ábra. 

Bup : Elo7igata nibro-aenea, nitida, thorace subrotundo, cre- 
berrime punctafo^ elyfris stiialo-punctatis, stríga longilud'mali fla- 
va notatis, poslice truiicatis obsolete b'identatis. 

Hossza 6. szélessége SVa vonal. 

Veje kerekded, torba-vonult, ércz-fényü vörös, sűrűen pon- 
tozott, közepén kevéssé hornyolt; homlokának három pettye, a 
szájrészei s a szemek előtti íves vonalka, sárgák. Csápjai fUrésze- 
sek, sötét-barnák, fényesek. Torja belől keskenyebb, fejizülésénél 



180 TERMÉSZETRAJZI UTAZÁS. 

kél ívesen kicsípett elöszögei sárga szegélyesek; hátul a röp- 
tyük lövénél két-öblös ; az egész sürün pontozott , vereslő réz- 
fényű. Höptyüi hosszak, végok felé keskenyebbek, csonkítottak, 
két kis fogba nyúlok, oldal-széle a váll megett kevéssé kicsípett, 
két rőt-sárga pettyel, föliiletük sűrűn pontozott, hosszant nyúló ren- 
des barázdákkal s egy-egy jókora sárga szalaggal, melly vége 
felé öblös, s a röptyűknél rövidebb ; többiben a röptyűk érczfé- 
nyű sötét-zöldek. Teste és lábai vereslő-rézszíniiek , fényesek, 
pontozottak, deres lepleggel ; potrohának 2-dik, 3-dik, és vég- 
ső rovátkán mindkét oldalast egy-egy homályos sárga folt. 

Hazája Kréta szigete, találtatott júniusban. 

Ezen bogár, mellyből csak egy példány került kézre, a 
pontozott pompálynak alkalmasint csak válfaja, mellyel, röptyüi- 
nek sárga szalagát kivéve , igen megegyezik. 

,, . ,1 ÍBuprestis 

Jaczmt pompaly. \^^^^^^^^^^^ hyacinthina Friv :) 

1-sö T. 4-dik ábra, lermészeli nagysága, a) nagyítva- 

Bup : Subcyl'mdrica, hirsula, thorace trcmsverso gibbo, cana- 
Uculalo^ elytris coemleis, obsolete pímclato-strialis. 

Hossza 3 — 4, szélessége 1 — IV2 vonal. 

Feje: gömbölyded, torba- vonult, fehér borzas, homlokán 
mélyült. Szemei tojásdadok, nagyok. Csápjai befelé fürészesek, 
feketék. Torja koszánál jóval szélesebb, igen domború, pontozott, 
sötét-kékbe játszó, sűrű fakó molyhhal lepett, hátsó széle közepe 
felé horpacsos. Röptyűi doniborúk, hengerdedek, a vállnál csücs- 
kébe duzzadtak, oldalvást ívesen kimetszettek, élénk-kékek, silá- 
nyan pontozott vonalasak, vonalba sorozott apró fehér molyhok- 
kal fedvék, teste fekete-fényes, mellén sűrű, potrohán vigály fe- 
hér molyhokkal. Lábai feketék, ércz-fényi-ek. 

Hazája Brussa és Smyrna vidéke. 

p n,, ,1 ÍBuprestis 

P P J'^Acmaeodera dermestoides Friv:) 

1-sö T. 5- (lik ábra természeti nagysága, a) nagyítva. 



TÖRÖKHOIVBAN. 181 

Bup: Aüa^ subcyUndrica, Ihorace breii^ au/roísum co/wejo 
pone médium Iransversim et longiiudmaliter impresso.ehjlris, alris, 
obsolele pímctato-striatis. 

Hossza 4, szélessége 1^2 vonal. 

Feje: torba-vonult, fehér molyhos, közepén benyomott. Csáp- 
jai fürészesek, fekete-fényesek. Elötorja domború, közepén egy 
sűrű molyhos halavány szalaggal, hátsó haránt és egy alap-mélyü- 
lettel, miáltal a hátsó toron két tetemes emelkedés tűnik föl; ol- 
dalrészei fehér- és molyhosak, az egész pedig fekete fényes s 
pontozott. Röptyüi feketék, domboriík, silányan pontozott-vona- 
lasak, a paizska megett benyomottak, vállukon csücskések , kö- 
zép tájukon Ívesen kimetszettek, kivált végok felé vonalasán 
molyhozottak. — Teste, a lábakat kivéve, hófehérségü, sűrű 
lepleggel fedett, mi állal, valamint kül-alakjára nézve is némelly 
porvafajokhoz hasonlít. Lábai érczfényüek, vigály-molyhosak. 

Hazája Smyrna és Brussa vidéke, virágokon. 

Körlorú szüvérl (Cardiophorus rotundicoUis Friv:) 
1-sö T. 6-dik ábra természeti nagysága, a) nagyítva. 

Card: Oblongus , niger , subnUidus , thorace laevi., immargi- 
?}afo^ valde comexo; elytris coiwexiusculis^ piinctato-striatis, ab- 
domine pedibusque concoloribus. 

Hossza 2V2, szélessége 1 vonal. 

Feje: homályos fekete, dombortí, két csekély mélyiileltel. 
Csápjai fonálképü fürészdedek, barnák. Torja domború, körképű, 
párkány nélküli, oldalvást íves, alapján a röptyűk felé két rövid 
tüskébe végződő, korongja emelkedett, igen finomul hornyolt. 
Paizskája kisded szívidomú, homályos, barna. Röptyíii hosszasak, 
kissé domborúk, a tornál alig szélesebbek, sötét-barnák, kevéssé 
fénylők, rendesen pontozott vonalasok , párkányosak , alapjukon 
a paizska által közösen benyomottak, hátul Ívesen keskenyed- 
tek. Teste barna, finom molyhos, lábai hasonszinüek. 
Hazája Kréta szigete. 



182 TERMÉSZETRAJZI UTAZÁS 

Sokponlú dögész (Silpha multipiinclata Friv:) 
2-(lik T. l-sí) ábra. 

Sil: Ovata subcomexa^nígra^mbnUida,'pronolo atitke emar- 
gmato; elytris margme refleio^ lineis tribus elevatis laeoibus^ in- 
terslUüs confertim foveolatis^ ad hasim Unearum creberrime pímc- 
íulatis. 

Hossza 6 — 7, szélessége SVz vonal. 

Feje domború, fekele, saja ránczos; csápjai feketék, végí- 
zük felé vastagabbak; barna-szőrösek. Torja harántos , elöl kes- 
kenyebb, ívesen kimetszett, hátúi csonkított, széles, kivévén a 
hátsót, párkányozott, korongja közösen emelkedett, egészen fe- 
kete, aprón sűrűen pontozott, .selyem-fényű. Paizskája fekele, sa- 
ján pontozott, három-szögded, ékelt. Röptyűi hosszasok, tojásda- 
dok, feketék; kissé fénylök, fölhajlottan párkányosak, a varrányon 
kivül három sima emelkedett vonallal; mellyek köze s párkányá- 
nak hajlása számtalan gödörcsékkel hintvék, a párkánymelletti és 
az első vonal közti köz, valamint minden egyes vonal alapja, ap- 
rón sűrűn pontozott. Teste s lábai fekete-fényesek, igen apró 
pontozoltak. 

Hazája Constantinápoly és Smyrna vidéke. 

Hason fajaitul röptyűinek pontozata által állandóul különbözik. 

Nyuszt bozont (Amphycoma martes Friv:) 
2-(lik T. 2-dik ábra. 

Amph: Nigro-picea^ hirta, capite^ scutello , pronotoque a- 
trocoeruleis ^ dense pilosis; elytris obtusis^ testaceis^ pofie médium 
nigro-coeruleis^ appresso-pilosis, abdominis segmentis posíicis^ ful- 
vo-kirsutis. 

Hossza 6 — 7, szélessége SVa vonal. 

Feje borzas, fekete-kék, sisakja tompa-szögletes, párkányo- 
san fölhajlott. Csápjai buzogányosak, fényes barnák, rövidek, 
alap-izükön igen szőrösek. — Torja domború, sö létkék-fényes, 



TÖRÖKHONBAN. 183 

kivált íves oldalain hosszú fekete szőrökkel lepett. Paizskája fél- 
hold idomú, sütél-kék, fényes. Röptyüinek elő két harmada fakó- 
sárgás, hátsó része fekete-kékes, fényes, csak üveg alatt látható 
molyhhal. Teste s lábai szurok-feketék, fényesek; potrohának 
oldalai s gyűrűi ércz-fényiiek, pirók-szőrösek. 

Találtatott Conslantinápoly és Brussa környékén. 

Terren-féle bujnok (Helops Terreni Friv:) 

2-dik T. 3-dik ábra. 

Hel: OLHitus^ concexas^ n'iger nilidus ^ thorace amjuslalo^ 
sabquadralo^ elytiis ^ ocatis valde conceris^ nitidls^ su/jlilUer 
slriatis. 

Hossza 4 — 6, szélessége IV2 — 2 vonal. 

Feje négyszögded, elöl keskenyebb, csonka, két tompa 
szöglettel, közepén a csápok felett szélesebb, ismét tompa-szö- 
ges. Szemei vesésdedek feketék. Csápjai fonálképüek, az egész 
robar felinél hosszabbak, sötét-barnák. — Torja aránylag a test- 
hez keskeny, négyszögded, domború, silány pontozata csak üveg 
alatt látható, oldal-széle íves, kevéssé párkányos. Paizskája ki- 
csi, háromszögded. Röptyííi igen domborúak, feketék , fényesek 
silány- vonalosak ,előre, de leginkább végok felé röglön lehajlók, 
oldal-széleik, kivált alapjoknál, a potroh gyűrűit meglehetős szé- 
lesen befedik. Teste s lábai fényesek, barnás-feketék, izülésük- 
nél világosabbak. 

Hazája Kréta szigete, találtatott cziprusfákon. 

Nogel-féle famász. (Callidium Nogeli Friv:) 
2-dik Tábla 4-dik ábra. 

Cal: Elongatum^ subparallelum^ nigrum^ pilosum ^ pronoío 
coccineo marginato^ elytris coccineis^ maculis in sitigulo binis^ ho- 
loserice s^ regularibus sabparallelogrammis. 

Hossza 5, szélessége Z vonal. 

Feje koromfekete, molyhos : csápjai alap-ízüktöl végük fe- 
lé egyre vékonyabbak, hosszúk, feketék, kivált aíap-ízükön igen 



18'l TERiMÉSZETRAJZI UTAZÁS. 

molyhosok. Torja fekele, molyhos, hosszánál valamivel széle- 
sebb, oldalvást íves tekésded, elö-, s oldalszélei skarlál-vcres sze- 
géllyel. Röplyűi párhuzamosak, hálra-felé valamivel szélesebbek, 
skarlát-veresek, kissé molyhosak, négy nagyobb arányosan el- 
rendezett egyenköznégyszöges bársony-fekete folttal , (mi állal 
a röplyuk közepe megettegy veres kereszt képeztetik) oldal-szé- 
lei tágan hornyollak, válluk megett a horony mentében egy kisebb 
hosszas fekete folt. Teste s lábai korom-feketék, fekete vigály 
szőrökkel. 

Találtatott egy példányban Constantinápoly vidékén. 



Bús izmócz (Dorcadion triste Friv:) mas. 
2-dik Táb. 5-dik ábra, hiin. 

Dorc: Thorace spmoso^ albido^ canalictilalo, elylris holo-se- 
riceis^ pone humem m impiessis , in fundo alhido picim am crucis 
duppUcatae nigrae praesenlantibus. Corpoie^ pedibusque plumbeo- 
griseis . 

Hossza 6 — 7, szélessége EVa — 3 vonal. 



Az egész robar sűrű deres lepleggel fedett; feje homlo- 
kától kezdve végig hornyolt, csápjai előtt, s szeme megélt bár- 
sony-fekete öblös szalaggal. Csápjai feketék, alap-izükön dere- 
sek, végük felé barnásak, az egész bogár felénél hosszabbak. — 
Torja elől s hátul szűkült, közepén emelkedett, oldalvást duzzadt, 
szilárd tüskébe nyúló, hátsó széle két öblös korongján sűrű fehér 
lepleggel fedett csatornácska, mellynek két oldalán egy-egy szé- 
les bársony-fekete szalag. Röptyüi a tornál valamivel széleseb- 
bek, varrányukon végig egy élénk fehér vonaI,ennek mindkét ol- 
dalán egy-egy bársony-fekete széleske szalag, melly a hozzá- 
járuló hason-szinű két négyszögded pettyel mintegy kettős fe- 
kete keresztet képez, mellynek közepét az érintett fehér varrány 
futja át , oldalai fehér-leplegesek , mellyeken a válltól csaknem 
végűkig egy mindég véknyuló fekete sáv nyúlik le. 

Teste, s lábai ólomszinű leplegesek. 

Hazája Smyrna vidéke, a szántóföldeken. 



tOrökiiokban. 185 

Bús izmöcz. (Dorcadion Irisle Fr:} fem. 
2-dik Táb. 6-dik ábra; nőstény. 

Dorc: Vuscum^opacum^corpore brevi^lafiori^ elylris maculis 
(juatuor holo-sericeis^ femina. 

Hossza 5 — 6; szélesége %\ vonal. 

Az előbbinek nőslénye, mellytöl valamint testrészeinek ará- 
nyára, ugy színezetére nézve is igen különbözik. Az egész állal 
rövidebb, szélesebb ; csápjai kevésbé kifejlettek , röplyűi barná- 
sak, négy bársony-fekete folttal, mellyek két elseje hosszas-négy- 
szögded; a két hátsó pedig nagy, rendetlen körképü. Teste s lá- 
bai ólmos-barnások. 

Találtatott az elöbbeni társaságában. 

B. P ikke ly-röp ü e k. ^^i^^ ^ *? 

Bogláros röpék. (Caloptera ocellata Fr :) új nem ! 

3-dik Táb. 1-sö ábra, a) him feje s csápjai. 

Caloptera Genus: Antennáé maris pectinalae^ feminae filifor- 
mes^a basi apicem versus attemiatae^ nudae^ alae integrae elon- 
gatae tectiformes^apice rotundatae, medio ocellatae^fascüs^ mar- 
ginalibiis imdulatis^ palpi breves nigri. Lingua spirális longa. 

Caloptera ocellata. Alis candidis^ supra omnibiis medio ocel- 
latis^ ocellis magnis ovalibus^ tiigro fuscove cifictis^ iride argen- 
teo-micajite ornalis; striga dupplici marginali imdata,striisqne in- 
terruptis marginalibus fuscis. 

Nagysága változékony; feje, falámjai s szemei feketék; 
csápjai a himnél kétsorosán fésűsek, a nősténynél fonalasak, vé- 
gük felé véknyabbak, sötét-barnák. Nyaklói, torja, lábai s testé- 
nek alsó része selyem-fényü fehérek, testének felső hat gyűrűi a 
vékony fehér leplegen keresztül kékes feketéllők. Előszárnya 
agyar- fehér, közel a tövéhez egy ives haránt barna csíkkal, a 
szárnynak közepén egy nagy ezüst bogláros úgynevezett páva- 
szem, melly kivűiről bársony-fekete s halaványan környezeti foltot 
visel; belső szélén az említett bogláros szem alalt egy hosszúkás 
négyszögded barna folt. Hátsó szárnya szinére az élőhöz hason- 
ló, ezen ismét egy ezüst bogláros rendetlen köridomú folt, melly- 
nek közepe barnás fehér; emellé csatlakozik még a belső szélek- 
nél egy illynemü, de tökéletlen kisebb szemecs is. — A szár- 



1 86 TERMÉSZETRAJZI UTAZÁS 

nyak szélein kettős tekergő barna vonal, barna pettyes fehér 
közzel. Alulról a szárnyak mocskos selyem-fehérek; átliinő fesl- 
vényeivel a felső lapnak,szélzeteminda4 szárnynak agyar-fehér. 

Hazája Kréta szigete, és Smyrna vidéke júniusban. 

Díszített napiász, (Heliotis decorata Fr.) 

3-ik Táb. 2-ikábra nagyított felülről, aj alulról b) természeli nagysága. 

Ilel. Alis anticis coenilescenti purpureis^ fasciis duabus 
transüersaübus pallicüoribus : posticis flaüis, fascia marginali lú- 
gra^ alis subtus purpur eo ^ n'igro, pallido, flavoque vanis. 

Csápja fonál-képü , barna , nyaklói s torja , viola-szinűek, 
szőrösek; teste felül fekete, alul s végső gyűrűje hosszú piros 
szőrökkel. Előszárnya sötétes viola-kék, kéthalavány viola-szinü 
harántos szalaggal, mellyek közöl a külső terjedelmesebb s in- 
kább föltűnő, szélzete fehér; hátsó szárnyai narancs-sárgák, 
tövük, s félkörös-szélük bársony-fekete szegéllyel, szélzetük 
piros. Alulról az előszárny töve, közép-tájon egy három szög- 
ded-folt a halavány-sárga talajon, s külszélének hátsó fele bár- 
sony-feketék, előszélé, s hegye eleven-piros; a hátsószárny 
alul szinte narancs-sárga, félig eleven-piros, félig pedig selyem- 
fekete szalaggal beszegve. Lábai feketék, hosszú piros bojtokkal. 

Brussa vidékén egy példányban találtatott. 

Amalthea pilleng. (Hipparchia Amalthea Fr.) 
3-ik Táb. 3-ik ábra, liím. 

Hipp. Alis dentatis fuscis^ fascia allncante transmrsa.^ anti- 
carwn stigmate oblongo alro , coemlescente , ocelUsque duobus 
subpupillatis ; alis subtus albo-maculads., fuscoque-irroratis. 

Teste s szárnyai barnák, előszárnyán egy hosszas sötét- 
kékbe játszó bélyeg, egy habos fehéres széles szalag, melly 4 
barna vonalkák által 5 egyenetlen részre oszlik, ennek kül-szé- 
libe két fehér látkás fekete szemcse félig sárgásán környezve ; 
hátsó szárnya barna mintegy az előszárnyaktól folytatott fehéres 
szalaggal , mellynek alszéle barna-sárgával környezett. Alulról 
az előszárnyak nagy része barnán parányozott fehér , két fekete 



TÜRÜKHÜNBAIN'. 



187 



szemcsével , a hálsók sötét-barna habosak , közepükön egy ives 
fogas fehér szalag. Szélzete fogas, fehér- s barna-tarkás. 

Hazája Kréta szigete, az Ida és Sphakia hegység ormain. 
— ' Amalthea pilleng. (Hipparchia Amalthea Fr.) 

3-ik Táb. 4-ik ábra : nőstény. 

A hímnél állandóul nagyobb , hason-színü , elöszárnyainak 
rajza a hímével megegyező ; hátsó szárnyain felül a fehér szalag 
hiánya, s egy kitűnő látkás szemcse jelenléte, alulról pedig a 
hátsó szárnynak egyforma barnás, deres, habos idomú rajza által, 
a himtöl tetemesen kölönbözik. Hazája az előbbivel egy. 

Ezen faj igen közel áll az Anthelea pillenghez tekintvén 
hímjét, — de nőstényei e két fajnak egymástól színezetükre 
nézve igen távol esnek. — 



A HONI MADÁRTAN ÚJ GYARAPODÁSÁRÓL ES ANNAK 
NÉMELLY SIKERES ESZKÖZEIRŐL. 



ÉRTEKEZIK 

PETÉMYl SAI.AMOW JÁNOS. 

NEMZETI MÚZEUMI SEGÉDÖR. 

E miilt Ősszel tett felföldi utazásomból*) visszatérvén a tek. 
természettudományi társulat kebelébe, szerencsém lesz igen tisz- 
telt tag-társaimat ez utazásombani vizsgálódásim s tapasztalatim 
néhány eredményével üdvözölni; — nevezetesen pedig ez órá- 
ban jelenlévőket madártanilag mulattatni. 

Hogy hazánk minden részeiben még számos osztályú isme- 
retlen állat rejtezik, s igy, hogy benne még mindig nemcsak az 
eddig ismeretleneket, hanem ezek közt nagy ritkaságokat is fö- 
dezhetni föl : azt ezen itt fölállított többféle madárfajok is bőven 
bebizonyíthatják. 

"0 Értekező az 1842-ben Beszterczebányán tartott magyar terinészetvizs- 
gálók és orvosok Ill-dik nagygyűlése után, Beszlerczéröl Túróczba 
ment át, ott, kedves barátja, dr. Mojsisovics György tanácsából 
a háj-stubnai fürdőben gyöngélkedő egésségét helyreállítandó. In- 
nen naponként valamint a fürdő környékén , úgy e kies kerlmegye 
távolabbi érdekes tájaiba és a szomszéd Bars- és Trencsinmegyékbe 
is kirándulásokat tett, mellyek a honi fauna, nevezetesen pedig az 
emlős-, madár- és haltan öregbítésére számos tapaszlalatokkal s ér- 
dekes fölfedezésekkel jutalmaztattak. — September esős vége felé 
Túróczból Beszterczére visszasietett, onnan még madártani baráti 
s tanílványival e vidéknek is érdekesb tájait s a közel fekvő havaso- 
kat, főleg pedig Prasivá havasát már csak azért is bejárandó, hogy 
az ottan többek állítása szerint tartózkodó közép- és hófajdok, 
(Tetrao medius, mitlleres Waldhuhn, és Tetrao lagopus, Schneehuhn) 
igazi vagy tán csak állítólagos előfodulásáról önmeggyőzödést sze- 
rezhessen magának. De ezen őszelő 29- kén oda törekvő kirándulá- 



HONI MADÁRTAN 189 

E madárkák, mcllyekct az idézeUek közöl legelői bemulatni 
szerencsém vagyon: billegények (közönségesen barázdabille- 
getők, MotaciIIae,Bachstelzen,Trasoritky). Ok az énekérek (Os- 
cines ; Singvögel) nagy osztályába, a robarevők (Aves insecti- 
vorae ; Insectenfresser) rendéhez tartoznak. Linné , mint tudva 
van , a Motacilla-nemhez egy igen nagy számü, de a későbbi 
madárludósok által igen helyesen sok nemre fölosztott madár- 
sereget számlált vala. Szinte oda tartozának az európaiak közöl: 

1) A zenérek (Lusciolae, Erdsaenger); 

E) Poszáták (Currucae, Grasmiicken) ; 

3) Füst farkok (Ruticillae, Rothschw^aenzlinge) ; 

4) Nádik ák vagy nádárok (Salicariae, Rohrsaenger); 

5) Lombászok (Ficedulae, Laubsaenger); 

6) Rendikék (Reguli, Goldhaehnchen) ; 

7) Csalogányok (Accentores, Braunellen); 

8) Csattogányok (Saxicolae, Steinschmaetzer) ; 

9) Ökörszemek (Troglodites , Zaunschlüpfer) ; és 

10) Billegények (Motacillae,Bachstelzen); — úgy szinte 
a külföldiek közöl több, a valóságos billegényekkel közelebb 
távolabbról rokon madarak nemei és fajai. 

Linné ideje óta a jelen század kezdetéig csak 3 billegény- 
faj , u. m : 

1) a fehér, S) az erdei sárga, és 3) a legelői sárga 
billegény volt ismeretes az európai madártanban. De valamint 
épen ezen utolsó 4 évtizedben az egész természettudomány óriási 
előlépéseket tett, tígy szült az, szinte az általános madártanban és 
kivált az európaiban, sok és érdekes fölfedezéseket. Ezen idő le- 
folyta alatt fedeztetett föl Európában a billegények neméből is ismét 
5 új önálló faj, t. i. 1) a gyászos, 2) sárgafejű, 3) szürke- 
fejű, 43 feketefejű és 5) a czitromsárga billegény. 



sában távol minden menedékhelytől, egy iszonyú záportól (felhőszaka- 
dástól) meglepetvén és 6 óráig ázva átfázván , veszedelmes , löbb 
hetekig tartó betegségbe esett , mellyböl ötét csak olly szorgalom és 
orvosi ügyesség, csak olly barátságos ápolás vala képes kiragadni, 
millyet nagyon tiszteli barátja, dr. Bauer József beszterczei főorvos- 
nak és számos jóakaró barátinak örökké köszön! — Betegségéből föl- 
kelvén Beszterczéről egyenesen Pestre sietett, e felföldi utazása köz- 
ben is nyert tapasztalatival a honi faunát, a gyűjtött tárgyakkal pedig 
a nemzeti muzeumot gazdagítandó. 



190 A HONI MADÁRTAN 

Ezen valódi billegények neme a legiíjabb madárlnni rend- 
szerek szerint ismét 2, családra oszlik föl. 

Az egyik a tulajdonképeni vagy folyami billegé- 
nyeké (Motacillae, Bachstelzen). Ezen családhoz tartozó fajok 
farka egészen egyenlő hosszú az egyéb testlel vagy ennél még 
kissé hosszabb is; hátsó ujok karma rövidebb magánál az újnál 
vagy azzal egyenlő hosszaságú és igen horgas; hátsó szárny- 
osztályuk rövidebb az elöszárnyoknál vagy is lebegtyüjöknél 
(Schwingen). 

A fennevezett európai 8 fajból csak 3 tartozik ide a tu- 
lajdonképi billegénycsaládhoz, úgymint: 

1) A fehér billegény (Motacillaalba Lin.;Weisse Bach- 
stelze); melly fehér , szürke és fekete tarkaságán kivül még ki- 
vált arról megismerhető, hogy kifelé fekete lebegtyüi finom fehér 
széllel, fekete hátsó szárny tollai és szárny takarói pedig széles 
fehér szegéllyel ellálvák. — Ezen, egész Európának — Angol- 
hont kivéve — , azonkívül Sibéria és éjszaki Afrikának közönséges 
lakosa, nálunk is minden mivelt , termékeny, főleg hegyes pa- 
takos tartományokban nagy számmal környezi az embereket. 

2.) A gyász billegény (Motac. lugubris, Temmick Ma- 
nuel d' ornit. I, p. 253 ; Mot. Yarellii , Gould Birds of Europe 
Pl. 141 ; — Trauer-Bachstelze). Ez a fehér billegénytöl, melly- 
hez különben nagyon hasonlít, az által különbözik, hogy ez ott, 
hol a fehér hamuszürke , tehát egész testfölén , begyén , mellén 
sőt alteste oldalain is, sötét-fekete. Hona Angolhon, költözésekor 
Európának egyéb melegebb, főleg nyugoti részeiben is- bár rit- 
kán — megfordul. Öt mint magyarhonit eddig még nem ismerjük. *) 



''^) Több jelesb madártani munlíákban, például: Brem. Lehrb. Europ. Vögel. 
249 lap; Meyer el Wolf Zusálze und Berichligunge?^ zutn Taschenh. 
deulsch. Vögelkunde; Keyserl.ésBlas. Wierbelthiere Europa''s XLW. 
lap. s t e. f. az állilatik : hogy a gyászbillegény valamint Európa 
több délkeleti larlományainak, úgy Magyaihonniik is lakosa. — De 
ezen gyanitólagos és hibás állítmány azon tévedésen alapszik, misze- 
rint a fennevezett és több madárlndósok, az igazi angolhoni, tehál nyu- 
goti gyász biliegényt egy hozzá igen hasonló ugyan, de egészen más 
önálló napkeleti billegényfajjal összezavarták. Ez : Molacilla Albeola 
var. Camischatcae , Pallas Zoogiaph. rosso-asiat. I. p. 507. nóta ; 
Tem. Man. III. p. 175 és 629, hol ezen faj számára Molacilla lugens 
név ajánltalik; Gould, Birds of Europe. Pl. 142. — Motacilla albeda az 
előbbitől majd egészen fehér lebeglyíii, —és tiszta fehér közép és 



GYARAPODÁSÁRÓL. 191 

3) Az erdei sárga hillegény (feketebegy ű kénsárga 
billegény; Molac. l)oariila, Pcnnant; Mot. sulfiirea, Bechsl; — 
Graue , schwefelgelbe , schwarzkehlige gélbe Bachstelze, 
gélbe Gebirgsbacbstelze) lestföle, zőldsárga farcsíkját kivéve, 
jiam vas-szürke ; alleste farkaltakaróival együtt mély kénsárga; lá- 
bai teslszínüek ; az idős hini begye fekete. a mérséklett és déli 
Európa , közép és déli Ázsia , valamint éjszaki Afrikában is ho- 
nos ; — Magyarhonban is mindenütt a magas bérezek közti mély 
s regényes erdős völgyeknek boldog lakosa, s ottan, — mint 
azt múltkor is a szép hermaneczi völgyben örömmel tapasztalánk 

— a zuhatagos , pisztrángdtís, ezüsthullámu, folyóknak tébolygó 
aranyos ékessége. *) 

A billegény ek második családja a legelő — vagy pász- 
tor biliegén yeké (Bilcsirták; — Vajda Cuv. fordít. — Budy- 
lesCuv; Schafkuhstelzen, — Viehbachstelzen, — jobb tánWeide 

— vagy Triftstelzen), mivel leginkább a legelökön marhák kö- 
rül tartózkodnak. — Az ide tartozó billegényfajok farka rövi- 
debb egyéb testöknél, hátsó karmok hosszabb az újnál, és csak 
igen kissé meggörbült ; hátsó szárnyok épen olly hosszú mint ma- 
ga előszárnyok, vagy kissé még hosszabb is annál. E családi bil- 
legények utósó két bélyegöknél fogva — egyéb közös bélye- 
geiket nem említvén, — legrokonabb összeköttetésben állanak a 
pszilyornem (Pipar Vajda; Anthus; Pieper;) fajaival, mi állal a 
madárrendszerben a billegényekről a pszilyorokra vagy ezekről 
a billegényekre igen természetes átmenet képeztetik. 

Ide tartozik a többi európai 5 faj, nevezetesen pedig: 
4) A czitrom billegény (Mot. citreola et cilrinella. Pal- 
las; Zitronslelze, gelbköpfige, citrongelbe Schafstelze) , szép 



felső szániytaliaróival válik el, és eddig csupán Kamcsalkán, a Kuri- 
lokon és Japánban véttflvén észre , mint európai és magyarhoni ma- 
dár hibásan hozaték föl ; lásd erről Schlegel krit. libersicht der 
europ. Vö^e/. 68-dik lap. 
") Motncilla álba septenlrionalis', - Mol. alha sylvesfris; Mot. álba 
brnchyrhynchoa 1. Brem. Hnndb. europ, Vögel 347 -349 1.: nemkülön- 
ben Motac. álba cervicalis Petényihez levelezésében 1836.; — Mot. 
sulfurea montium lib. cit. p. 345 és Mot. sulfur. longicauda Peté- 
nyihez irt levelében 1837. — ezek mind nem isfazi , tarlós jellemek- 
re alapítóit éghajlalos válfajok (climaiicae varietale.s), hanem egyedül 
változékony mellék tulajdonságokra épült álválfajokCquasi subspecies, 
Aflcr-abarten). 



19E A HOKI MADÁRTAN. 

czitromszínfi fejfölén , pofáin és alteslközepén, ónszürke mell- és 
hasoldalain, fehér fark-allakaróin , hamuszürke farcsík és olaj- 
szürke hálán kivül szembeszökőleg megkülönböztethető a löbhi 
hasonló rokonfajoklól azon félholdképü fekete öv által, melly 
nyakszirtét födi. Hona délkeleti Oroszország, Siberia, Buchara, 
és Krimm tartományok, honnan költözésekor a görög szigetségre 
(archipelagusra) s hihetőleg néha honunk délkeleti részeibe is el- 
tévelyedik , miután Stetter Fridrik barátom annak egy példányát 
már Erdélyben is, nevezetesen a szamosfalvai tócsák közt közel Ko- 
lozsvárhoz (melly példány gyűjteményében találtatik) meglőtte. 

5) A közönséges sárga billegény (Motac. flava vulgá- 
ris Pet.; Mot. flava Lin. Mot. chrysogastra , Bechst. Mot. neglecta 
Gould*); Gemeine gélbe Schafsteize; gélbe Bachstelze,goldbauchi- 
ge Trift, — Wiesen, — Kuh, — Viehstelze) egész fejföle szürke, 
szemölde, begye s orrtövmelléke fehérek; egész testfölének 
szürke alapszíne sárgazölddel befuttatva; az elevensárga altest 
oldalai eleven zöldbe, farkaltakarói pedig fehéresbe átjátszók. — 
Ezen közönséges faj találtatik — Angolhont kivéve — egész 
Európa, Ázsia és éjszaki Afrika legtöbb, — de sohasem hegyes — 
tartományaiban. Magyar hazánkban is minden térséges, kivált pe- 
dig ollyan tájak lakosa , mellyek vizenyős rétek és legelőkkel, 
iszapos tavak és nádasokkal bővölködnek , miért is egész alföl- 
dünknek igen hü barátja. 

6) A szürkefejű sárga billegény (Motac. flava, cine- 
reocapilla, Pet. —Motac. cinereocapilla; Savi ornitholog. Tosca- 
na III. p. 216: Char. Bonaparte Icon. d. Faun. Ital. Tav. 31. fig. 2. 
Grauköpfige gélbe Schafsteize), olasz-, török- (Rumelia) és görög 
(Morea) földön honos, az előbbitől az által különbözik, hogy hí- 
mének egész feje ónszürke, gyakran minden világos szemöld 
nélkül; begye tiszta fehér, ala sárga: tojójának pedig feje olaj- 
szürke, keskeny szemölde sárgás, begye szennyes, ala sárgásfehér. 

7) A feketefejü sárga billegény (Motac. flava atri-^ 



A most élő jeles angol madárbuvár,Gould,Iiitielöleg azért nevezi mun- 
kájában Ihe Birds of Európa Pl. 146.; ezen billegényfajt Molacilla 
neglecianak, mivel reá, bátor az a sárga legelő billegényeknek példány 
mintájául (prolotypusáül) szolgállialotl, olly csekély figyelem fordíla- 
tott, hogy ezelőtt mind ezen 4 éghajlalos válfajok az európai madár- 
leirásoKban csak egyszerűen il!ío/rt«7/a flava név alatt állanak. 



GYARAPODÁSÁRÓL. 193 

capilla Pet. *); Mot melanocephala , Lichtensteiii in Eversraan 
Reise, Anhaiig p. 1E9; Cliar. Bonap. Icon. d' Faun. Ital, I. Tav. 
31. fig. 3; Schwarzköpfige gélbe Bachstelze) különbözik a kö- 
zönséges sárgálól csnpán fekcle homlok, sapka, nyakszírt és szem- 
tája által; —honos déli Európában, Görögország, Bukhara, Ará- 
bia, Egyiptom és Abyssiniában. 

Hátra van még a pásztorbillegények nagy családjából egy 
faj , mellyre , miután tulajdonkép az adott okot és alkalmat jelen 
értekezésemre, különösen akarom figyelmeztetni a tudós tár- 
sakat. Ez: 

8) A sárgafejű sárga billegény (Motac. flava flavica- 
pilla Pet. **; gelbköpfige gélbe Schafstelze), mellyet ezen mu- 
tatványul szolgáló magyarhoni példányban in natura bemutatni 
szerencsém vagyon. ***) 

Már a múlt század első negyedében irta vala le ezen bille- 
gényfajt az akkoron hires angol madárbuvár, Ray János „Sy- 
nopsis methodica avium"nevü, Londonban 1713-ban kijött 
munkája 75-dik lapján, azt egyenesen csak Mot. flavanak ne- 
vezvén, azért, mert ez Angolhonban, hol a közönséges Motac. 
flava nincsen; a legközönségesebb sárga billegény. — Maga a 



'■^) Atricapilla nevet azért választoltam, mivel e billegónynek nem egész 
feje, csak fejföle fekete, s mivel Melanocephala név csak ollyan ma- 
daraknak való, mellyeknél nem, mint itt, csak a fejföl , hanem az 
egész fej általában vagy legalább a fejnek nagyobb része fekete, pél- 
dául: Emberiza melanocephala; Sylvia melanocephala s t. e f. 

**) Azért határozám el magamat e billegényíajt: Molac. flava flavicapilla- 
nak nevezni , mert ez a név 1) minthogy rajta sárga fejföle a leg- 
szembeszököbb bélyeg, épen és egészen reá illik; mert az 2) az előb- 
biek neveivel : cinereocapilia, atricapilla-val nemcsak egyformán hang- 
zó, de a figyelmet ugyanazon rész jellemző színeire egyaránt utasító. 
3) Mert a Temmincktöl adott „/7at>eo/a" azaz „sárgás" név , inkább 
mind a három előbbi fajra, mint erre illenék, mellyek nem min- 
denütt és nem ollyan eleven sárgák; de sok részeken csak sárgásak. 
Ezen fajra tulajdonkép legjobban illenék a' „flaca'-'- név, — mellyet 
azonban mind a négy éghajlatos válfaj számára meghagyni és utánna 
úgy, mint azt jelen értekezésemben tettem , mindegyiknél a tulajdon 
válfajnevet tenni kell. 

íHUj) Értekező igyekezett, valamint itta billegényck, úgy a következő nia- 
dárnem és fajok jellemzésénél az általa fölhozott különböztető bélye- 
geket magokon az egyszersmind természeti valóságukban bemutatott 
példányokon is láthatólag bebizonyítani. 



194 A HOINI MADÁRTAN 

mostani híres angol madárlúdós, Gould, dísznyomalií munkájn- 
ban: „John Gould Ihe Birds of Európa, London 1837. Pl. 
145." azt szinte — de ez már szántszándékkal — Motac. fla- 
vanak nevezi, mert ő a közönséges flavát, mint fenébb emlí- 
tem, ettől különbözöleg Motacilla neglectának mondja. — 
Bonaparte Károly Lucián „Geographical and compara- 
tiv listofthe Birds ofEurop and North-america, Lond. 
1838." czímű munkája 18 lap, 156 sz. azt Budytes Rayi név 
alatt írja le. A nagy -hírű holland madárbúvár, Temminek Ja- 
kab pedig nagybecsű munkájának „Manuel d' Ornithologie" 
sat. lU. része, 183. lapján ezen madarat Motacilla flaveola, 
sárgás billegénynek nevezi. Ezen három utolsó madártúdósnak 
köszöni tehát madarunk az újabb időben történt tökélete sb meg- 
különböztetését, meghatározását és önálló besoroltatását az euró- 
pai madarak rendszerébe. 

A közönséges sárga billegénytől , mellyhez nagyon ha- 
sonlít, az által különbözik; hogy egész fejföle, melly a sárgánál 
mindig többé kevésbé hamuszürke ; szürkesárga; hogy a szemei 
fölött egész a nyakszirtig egyenlően elfutó szemőldszalag tiszta- 
sárga és jó széles, midőn az a közönséges sárgánál fehér, vagy 
rozsdás- fehér és sokkal keskenyebb, gyakran a nyakszirt felé 
már eltűnő; — hogy a sárgafejű billegény álla, begye és egész 
alteste sárgák, midőn a közönségesnél a két első sőt az egész 
állkapocs melléke is fehér ; — hogy madarunk egész olajszürkés- 
sárga testföle sötétebb a sapkájánál. 

A sárgafejű sárga billegény eddigi tapasztalatoknál fogva 
Angolhon lakosa, honnan költözésekor Európa más, főleg nyugoli 
részeibe is eltévelyedik. '') 



*} Keyserling és B/asiiis : „Wii bellhíere Europa's"' czímü munkfijuk XLIX- 
dik lap. 176 sz. ugyanazon egy fajnak jelenlik ki a Siberiában és Per- 
siában lakozó Motacilla campestrisl, Pallas Zoograph. 1. p. 504. nro 
138, — a mi angolhoni sárgafejű billegényünkkel. Mivel azonban 
Pallas ott e név alatt egy fiatal nyakörvös madarat ir le, az ö Motac. 
campeslris leirása egyformán alkalmazható , valamint a közönséges 
sárga, úgy a sárgafejű billegény fitollazatára. — Ide kapcsol az is- 
mert európai sárgabillegény válfajaihoz, Siindevall, svéd madárbúvár 
(k. vet. acad. Hand. Stockholm. 1842. pag. 47.) még két válfajt, u. m. 
Motac. {láva soecauáX ésMot.flava boreálisl e Lapponia, lásd erről 
Herm.Schlegel kiit. Uibersícht der europ. Vögel 1844 681., 64 sz. 



(ÍYARAPODÁSÁRÓL. 19^ 



Midőn műit évi [18'H-ki] őszkor a bécsi csász. természet- 
tárban mulatván, és tellyesitendő többféle ohajtásim közt az 
európai madártan újabb fölfedezéseivel is megbarátkozni ipar- 
kodván, azokat részint az ott fölállitott példányokon, részint az 
újabb madártani munkák közt, főleg őket magában foglaló 
Gouldnak„the Birds of Európa" pompás munkája gyö- 
nyörű rajzaiban szemlélem: alkalmam vala ezen itt leírt, újabb 
időkben fölfedezett vagy inkább meghatározott ritkább billegény- 
fajokkal is megismerkedni. Annál szorgalmasabban fordítottani tehát 
azóta vizsga szememet minden hazánkban előforduló billegények- 
re, s szerencsés valék múlt nyárutó 20-kán a túróczmegyei 
Turecz és Zsarnócza folyók közti szép térségen, — meilyen'ke- 
resztűl ez időszakban naponkint több száz billegény, Liptó és 
Trencsin bérczeit hátrahagyva, Körmőcz s igy nyúgotdélfelé te- 
lelésre költözött — e jelenlévő him-példányt első őszi 
tolla zatban, mint legelső ismert magyarhoni sárgafejű 
sárga billegényt, honi faunánk s muzeumunk számára meg- 
szerezni. * Nagy örömöm vala akkor , midőn azt ottan megpil- 
lantván , szerencsésen hatalmamba keritém : de nagyobbat élvezek 
most, midőn azt visszatérésem után , szerencsém van nem csupán 
mint honi új fölfedezésemet a tek. társulattal és tiszt, szaktársim- 
mal tudományosan megismertetni ; hanem egyszersmind eszközül 
használni arra, hogy a tek. társulat tiszt, tagait, általok pedig 
mmden honunk természettörténet s madártan barátit figyel- 
meztessem , milly sok állattani kincs légyen rejtve még előttünk 
terménydús honunkban! — Magyarország, főleg a költöző mada- 
rakra nézve, valóságos gyűl- és forduláspont. — Hazánkon ke- 
resztül utaznak, benne mulatnak sok ezer, gyakran legritkább 
sőt, a legdélibb, legkeletibb s legéjszakibbakat kivéve, — mely- 
lyek szinte néha ide eltévelyednek — majd minden európai ma- 
dárkincsek. Nekünk volna tehát, kedves honfiak! nekünk volna 

mondom — ha használni akarnók ! számtalan alkamunk 

a honiakon kivül nem csak az európai , de gyakran a külföldi rit- 
kább madarakat is tudományunk és természetfárunk gyarapítására 
megszerezhetni; — de hihetőleg még sok új fölfedezéseket is 
honunk diszére tehetni ! ! 

*) Ezen kirándulásomban , valamint többekben , kikísért eng-emet 
sz. kir. Körmöczbánya városa érdemtellyes Főbírája, tek. íerbel- 
tliáli Sálix Aloyz ur , kinek barátság-os" rokonérzete e nyereséff 
foIotti örömimet is nag-yon nevelte. Hála itt is a derék férn- 



nak ! — 



13'^ 



196 A HOiVI MADÁKTAN. 

Ámde! valamint ezen , honi madártanunk örcgbitósét érdeklő 
sóhaj igazságos: épen oUy elkerülhellenül szükséges az is, hogy 
nagyterjedelmü s különféle alakzatú hazánkban több , — sőt hogy 
minden részeiben buzgó madárbuvárok legyenek, hogy ezek 
mindnyájan barátságos összeköttetésben, tudományos egyetértés- 
ben élvén, egy czélra , madártani faunánk előkészítésére szaka- 
datlanul munkálódjanak. Az állatok számtalansága tömegében 
épen a madarak azon legszabadabb lények, mellyek egyik tájhoz 
sem lévén lekötve, semjjii határt nem ismernek; mellyek tegnap 
messziről hozzánk érkezvén, ma körülöttünk mulatnak, holnap 
már 20, 50, tán 100 mértföldnyire is tőlünk távol lesznek — ! 
mellyeknek egyike a legmagosb bérczekeu, másika a legmélyebb 
völgyekben, többen a legsűrűbb . erdőségeken, némellyek a kopár 
meredek sziklákon vagy átnézhetlen térségeken és sivatagokon, 
legtöbben pedig a megközelithetlen , posványos és nádas vizeken 
utaznak keresztül. — 

Miből kitetszik, milly nehéz, sőt milly lehetetlen — egy, vagy 
néhány bár legbuzgóbb, s bár egész éltét arra áldozó madárbu- 
várnak egy illy nagy ország minden madarait kifürkészni és tö- 
kéletesen megismerni ; — de kitetszik egyszersmind annak sikere 
is, ha hazánk különféle pontjain a lelkes természetvizsgálók sza- 
porodnak. — Lelkem tiszta örömében boldogul , midőn ezen só- 
hajait egy részről azonnal itten láthatólag igazolhatja! Mert imo 
e három , hazánk faunájára nézve szinte egészen új madárfajok 
fölfedezését egyedül több férfiak tudományos összeköttetésének 
s munkálódásának köszönheti a honi madártan. Ezen férfiak besz- 
terczebányai három lelkes madártani tanítványom s levelezőm, 
t. ez. Grineus János, k. kamar. pénztári tisztviselő; Rokosz 
István kisded iskola-tanító és Szinovicz László, városi 
gyógyszerész, kiknek neveik , mint különben is e természettudo- 
mányi társulatunk érdemes tagaié , itt is egész tisztelettel legye- 
nek említve. — 

Jelen három madár közöl ez a kettő, Keresztorr vagy 
Keresztorrály [keresztcsörrű, Hanák termesz, rajz. elem; — 
Loxia Linn. ; Curvirostra, Scopol., Crucirostra Cuv. ; Kreuzschna- 
bel, Krummschnabel.) — Ezek szinte az ének lök osztályába, 
a magevők vagy k ü p o r r ú a k f aves granivorae s. conirostres ; 
Samenfresser] rendéhez , ebben pedig a p i n t y r o k o n z a t h o z 
[Fringillidae, Finkenartige] tartoznak. 



CYARAPODÁSÁRÓL. 197 

Linné után hosszabb ideig csak egy kereszlorrfaj vala isme- 
retes az európai madjírtanban, úgymint : 

1. A kö zönséges va gy fen yö kereszt orr [Loxia 
curviroslra Linn ; Crucirostra abielina Meyer VögJ. Liv. u. Esth- 
land S. 72, Curvirostra pinelorum, Brelim. Lehrb. I. S. 166.; — 
Fichtenkreuzschnabel ; Kürmöczön : Ordinari Kreenes ; ] melly a 
többi fajoktól következő bélyegénél fogva könnyen megismerhe- 
tő : Kinyúló orra fölül- és alulról gyöngén görbült, egyenesen 
mérve hosszabb mint magas; egymást keresztező , karcsúan ki- 
nyújtott orrhegyeinek alsója, felsőjét világosan fölülmúló; szárny- 
hegyei farkiakaróin túl ki nem nyúlok, azért is csak a farknak fe- 
lét fedők. — E fajú madarak tollazata szinei nem csak az évszak, 
kor és nem szerint, lianem ugyan azon egynemű és egykorúak- 
nái egymástól olly különbözők, a szürke, barna, zöld, sárga és 
vörösnek mindenféle válszineibe átmenők , hogy nálok az általá- 
nos színmeghatározás lehetetlen. A fenyő keresztorr egész Eu- 
rópa , tehát Magyarhon nagy fenyveseinek is számos de kóbor 
lakosa , mellynck külön párjai az évnek legkülönbözőbb szakai- 
ban, januártól decemberig fészkelnek és költenek [miről bő- 
vebben olvashatsz: Brehm Beitraege zur Vögelkunde 
Bd. I. S. 669—675.] — 

Z. A papagályorrú vagy szurkos fenyő ke- 
resztorr: [Loxia pytiopsittacus, Bechst; — Kiefern-Kreuzschna- 
bel; Bécs körül: Steyrischer Kreuzschnabel: Körmöczön : Pola- 
ken-Kreenes; Kriw^onos poljak, Beszlerczén; klukonos Óhegyen] 
— Bechstein híres német Ornithológnak köszöni fölfedezését, 
ki azt első: „ornitholog. Taschenbuch'"' czimü munkája L 106. 
lapján írta le. — A közönséges keresztorrtúl már első pillanatra 
különbözik szembetűnő nagyobbságaészömöksége által. De azon- 
kivül rövid V* íves orra egyenesen mérve alig hosszabb ma- 
gosságánál; rövid orrhegyei vastagok, tompák, az alsó alig elérő 
a felsőnek hátszélét; szárnyhegyei a farktakorókon tetemesen 
túlnyúlók és így a farknak % részét fedők. 

Hona e madárfajnak leginkább az éjszaki Európa rs Ame- 
rika fenyvesdús tartományai, hol még az arcticus körön belől is 
olly magosán terjed fölfelé, a meddig csak fenyvesek díszlenek. 
Európában leginkább honos Liv — Svéd, — Porosz, — Orosz, — 
és Lengyelhon nagy fenyveseiben, honnan a mérsékleti tartomá- 
nyokba is, főleg Sveitzon , Tirol és Stájerföldön lefelé egész a 



198 A HONI MADÁRTAN. 

központi havasok végéig, tehát Lombardiáig kóborolva terjednek, 
és nem ritkán imittamolt költenek. — Kedves hazánkat is néha 
számosan meglátogatják, főleg pedig akkor, midőn a szurkos és 
a vörösfenyö [Piniis sylveslris, Kiefer, Föhre; és piniis laríx, 
Lerchenbaum] tobozai bőven teremnek, s akkor — a mint a kör- 
möczi és óhegyi madarászoktól értesítetém — mindig seplera- 
berben érkezvén, mintegy november közepéig itten mulatnak. De 
itteni költésökről bizonyos tudósítást sehol sem nyerhettem. 

3. A k étsza la g-szárnyú keresztorr [szalagos ke- 
resztorr ; Loxia bifasciata ; Crucirostra bifasciala , Brelim , Isis 
1827, p. 820; Ornis III. p. 85; Lox. taenioptera, Gloger Hdb. 
p. 354; Lox. leucoptera, Nilsson Fauna Skandináv. Fogl. 
I. p. 440; Loxia falcirostra, Latham; — Zv\^eibindiger Kreuz- 
schnabel, weissbindiger Krummschnabel ; Körmöczön: Finken- 
kreenes); — A szalagos-szárnyü keresztorr már első tekintetre 
különbözik a két előbbitől kicsinységénél , de még inkább azon 
két fehér szalagjánál fogva, melly az első- és másodrendű szárny- 
takaróinál fehér végszegélyei által képeztetvén, a szárnyokon 
keresztül fut. E faj tulajdonkép Éjszakamerikának , — hihetőleg 
legéjszakibb Ázsiánakis? — lakosa, hol, p' o. aHudsonöböl mel- 
léki tartományokban seregesen jár és költ. Európának már több 
tartományaiban, például: Angol, — Skandináv, — és Német- 
honban , de csak történetesen , kisebb számú csoportokban téli 
költözésekor vétetett észre (lásd Schinz Fauna d. Wir- 
belth. Europ. I. p. 235—6; Keys. et Blas. Wirbelth. Eu- 
rop. I. p. XLII; Nro 130; Schlegel krit. Uibersichtd. eu- 
rop. Vögel p. LXVIII) — A körmöczi és óhegyi madarászok 
és erdöszök , kik előtt e madárfaj ismeretlen ugyan nem vala , de 
a kik azt a közönséges keresztorr- és az erdei pintytől (Fringilla 
coelebs, Buchfink) származó ritka korcsfajnak tartották hibásan, 
azért is Finkenkreenesnek nevezik, előttem azt állitották felőle: 
hogy az nem ritkán és seregesen szokott honunk felföldi fenyve- 
seibe levándorolni , és hogy itt a közönséges szurokfenyőkön 
(pinus picea, Fichte) tartózkodván, tobozai magvával éldegél; — 
de, hogy hazánliba télen soha, hanem mindenkor nyárban, neve- 
zetesen pedig június utolján érkezik, itten legfőlebb augustus 
végéig mulatandó ! 

E két utolsó ritkább és magyarhoni faunánkra nézve új ke- 
resztorrfajokat szinte egy év előtt volt örömem megismeni Bécs- 



CYAKAI'ODASAROL. 



199 



ben a csíísz. lermészeltárban és a fenemlílett munkákban; hon- 
nan haza jüvén, el nem mulasztani minden fenyvestáji madártani 
tanítvány iniat, főleg a buzgó beszterczebányai Grineus és Ro- 
kosz urakat többek közt ezen két ritkaságra is figyelmeztetni. 

Nem sokára nagy örömmel vala jutalmazva barátságosan 
összekötött ügyekezelünk, — mert a fennevezett két barátom 
fáradhatlan törekvéseinek rövid idő múlva sikerült, ezen két ma- 
dárritkaságnak a beszterczei környéken is történetes előfordulá- 
sárúi nem csak hiteles tudósításokat, hanem magokat a madarakat 
is eleven példányokban Óhegy tájáról megszerezhetni. Mostani 
közlük mulalásomkor ők azokkal tanítványi hálául — kedvesked- 
tek nekem ; — én pedig mielőtt azokat a nemzeti Múzeum gyűj- 
teményébe bekebelezném, kedves kötelességemnek tartottam, azok 
bemutatásával és azokróli néhány szóval a tek. társulatot értesíteni. 

A még hátralevő, szinte utolsó utazásomból hozott — ez al- 
kalommal természetbuvártársimnak bemutatandó madár, a bú- 
várnak (Mergus, Linn; Saeger, Saegetaucher); egy faja. — 
Ez az úszhártyások (Palmípedes, Lath; Natatores, Iliig; 
Anseres Linn.; Schw^immvögel); nagy osztályába, a le- 
mezorrúak (Lamellirostres; Lamellosodentatae ; Anatidae; Zahn- 
schnaebler, Blattzaehner, Entenartige-Schwimmvögel), családjának 
egyik nevezetesebb taga. 

A buvárnem kitünőleg különbözik a többi lemezorrtíaktól, 
nevezetesen pedig a kacsáktól (réczéktől) vékonyabb, 
hengerübb, belszéleinek egész hosszában apró , hegyes , fűrész- 
idomú, hátrairányzott fogakkal fegyverezett orra által, raellynek 
felső vége tetemesen legörbedt. A búvároknak Európában eddig 
4, magyarhonban csak Z faját ismertük, honosnak, u. m. : 

1. A nagy vag-y közönséges búvárt (köznépiesen: 
nagy jeges kacsa ; Mergus Merganser Linn. ; Merg. Castor et ru- 
bricapillus, Gmel.; Grosser Saeger, Gaense-Saeger ; Pest körül 
Mürachente — Meerach helyett) ! — ; melly jeles nagyságán kí- 
vül , szalagfalan tiszta fehér szárnytükre, vörös orra és lába, 
de az által is megkülönböztethető, hogy fejének bár zöld- 
fekete- (az idősb hímnél), bár rozsdabarna- (ajérczénél és a 
fiáknál) színe egész a nyak közepéig leérő. — Hona az ó és új 
világ éjszak tartományai, honnan a vízfagyasztótélben melegeb- 
bekbe leköltözvén, évenkint honunk jelesb vizeit, itt Pest körül 
is, megkeresi. 



200 A HOiM MADÁKTAN 

2. A fehérke vagy apró búvárt (közép apró jeges- 
kácsa; mergiis albellus Linii. idősb hím; — nierg. minulus, asiali- 
ciis, pannonicus, stellatus, tinus, glaciális, mustelinus, furcifer, 
Auctorum; jércze és ütollazalban ; — Weisser Saeger, kleiner 
Saeger, Wieselkopf) ; — mellynek a többi rokonfajoktól megkü- 
lönböztető bélyegei ezek : fekete szárnytükre egy keskenyfehér 
szalaggal keresztül vonva és élői, hátúi, fölül fehérrel kerítve; 
farka csak 16 tollú; orra jóval rövidebb közép ujánál és lábával 
együtt kékesszürke , uszonyai feketék. Hona a két óvilág éj- 
szaktájai, honnan minden télen nyúgotdélfelé leköltözvén , hazánk 
vizeit is számos látogatja *). 

Az európai ritkább buvárfajokhoz számitatnak még: 

3. A sisakos búvár (Mergus cucullatus Linn. ; merganser 
virginianus cristalus, Brisson ; — Helmsaeger , Kappen-Saegetau- 
cher); — melly tulajdonkép éjszakamerikai madár, de történetesen 
már Európába is , nevezetesen Angliába letévelyedett. Ismertető 
bélyegei : halántékain eredő, nyakszirtén túlnyúló s mintegy sisa- 
kot képező fehér, de fekete szalagocskával végződő hosszas búb; 
fehér testala a hasoldalokon rozsdabarna ; fehérszürke fark alta- 
karói fekete-barnával habosak ; fehér szárnyczimere fekete sza- 
laggal áthúzva és előlfölül feketével , hátúi pedig barnaszürkével 
kerítve ; orra vörösfekete, lábai testszinüek. — Honunk madárta- 
nában még eddig idegen. De nem idegen ezentúl: 

4. A hosszúorrú búvár: (Csúpos búvár ; Mergus serrator 
Linn. ; Merg. leucomelas Gm. idősb hím ; Langschnaebliger Sae- 
ger, mittlerer Saeger, rolhbrüstiger, — gezopfter-Saegeschnaeb- 
ler); mellynek vörös orra mindig hosszabb a közép ujánál, tehát 
testéhez aránylag hosszú ; fehér szárnyczimere a himnél két , a 

*) Mergus analarius, Enlensaeger, Eimbeck, Isis 1831, S. ^99, 
fig. c. (Clangula angusliroslris, Sclimalschnaeblige Schellente, Brehm 
Htlb. d. Vög. Dlschl. S 930.), mell^'böl eddig csak azon egyet- 
lenegy példány isiiiereles , melly az 182.5-ki ősszel az Oker folyón, 
Braunschweig melleit lövelvén, az odavaló berezegi természeltár- 
ban vagyon íöiállilva; — a leglapaszlallabb madárbuvárok , például 
Temminck, Naumann, Sch legel ítélete szerint semmi egyéb, 
hanem egy a fehérke búvár és a csengő kacsa (anas clangula ? vei 
an. islandica? Sche'lente? oder Spalelente? — ) elegyítéséből szár- 
mázolt kácsabuvárkorcsfaj. Lásd Naum. Naturg. d. Vög. 
Dtschlds XII. S. 194—197; Sciilegel kril. Uibers. S. 109. 
Nro (127.) 



GYARAPOÜÁSÁRÓL. 201 

jcrczénél és a fiáknál egy fekete szalaggal kereszlíil hűzva ; a 
nyakfekeléje vagy rozsdabarnája nyaka már feisö liarmadával le- 
felé végződő, nyakaiának alsóbb és mellének felsőbb része rozs- 
dabarna foltos, sötétes tollgerinczekkel vonalozva; lábai sárgavö- 
rösek. — Ennek hazája a három világrész éjszaki földsark kö- 
rüli tartományai egész Grönlandig, mellyekből télen mindenfelé 
melegebb tartományokba, például igen számosan az adriai tenger 
mellékére is elterjedvén, hihetőleg ollykor, bátor ritkábban, ho- 
nunk vizdús kerületeiben is megfordul. 

E madárnak jelenlévő példánya, egy az 1840-diki — 
őszi költözésekor rokonfajú útitársával együtt lövetvén meg 
Beszterczebánya szomszédságában a Garam folyóban, Szi- 
novicz László gyógyszerész és tagtársunk gyűjteményébe 
került, ki azzal, mint általam ráismert első magyarhoni hosszúorrú 
búvárral múlt ottlétemkor nekem kedveskedvén, vele nem csak 
nemzeti muzeumunk madárgyüjteményét, de egyszersmind honi 
madártanunkat is egy madárfajjal hazafiasán gyarapította. 

Az utolsó felföldi utazásom többi , szinte nem érdektelen — 
állattani tapasztalataim s fölfedezéseim eredményeinek előadását 
jövőre tartván fen magamnak a tek. társulat engedelmével, már 
csak azon szives ösztönsohajjal fejezem be mai szavaimat: 
hogy mi, magyarhoni természetvizsgálók, valamint a madártanban 
úgyszinte minden más osztályaiban is a honi természetrajznak 
csak úgy és akkor haladhatunk szerencsésen előre, csak akkor 
boldogulhatunk igazán örömei és gyümölcsei élvezésében, ha 
kedvencz szakainkban egyenként is szakadatlanul búvárkodunk, 
— s ha a mellett még egymással barátságos kezeket is fogván, 
közös sikerünk fölött összhanggal és közörömmel vallhatjuk: Vires 
unitae agunt! 



A VAKONDOKRÓL, 

BONCZ- ÉS ÉLETTANI TEKINTETBEN 

ÉRTEKEZIK 

»r. RHÉDEY AWTAIi. 



A vakondok kizárólag csupán a föld alalt él s tenyészik, 
hol élelme keresése végett meneteket ás , s helyenkint földra- 
kásokat névszerint: vakondok túrásokat okoz; különös, 
miszerint ez állat kicsinysége mellett képes a legkeményebb föld- 
részekben is munkáját folytatni, mi leginkább vezérle engem ez 
állat bonczolása- s csontváza kikészitésére , tudni óhajtván: már 
külsőkép is szembetünöleg ásásra alkalmas elejének belső alko- 
tását s belszerkezetének mibenlétét. — Hogy milly erőt s szaba- 
tosságot használ munkája tellyesitésére , szerencsés valék Tttes 
Bugát Pál úr szívességéből meggyőződhetni, látva nála ez ál- 
latnak vastag elővégtagokkal s széles mellrészekkel ellátott idom- 
talan élő két példányát. Mit azonban jelenleg csekély bonczolati 
tapasztalatommal, s az általam készitett csontváz rövid leirásával 
leendek szerencsés megmutatni. 

Ez állatfaj tartozik az emlősök 4-ik rendjéhez (a húsfalók- 
hoz) és 9-ik családjához. — Van pedig kétféle t. i. közönsé- 
ges vakondok (Talpa europ. Linnéi) és vak vakondok 
(Talpa coeca Savi.) ez az elsőtől annyiban különbözik , meny- 
nyiben kisebb , s mennyiben szeme a közönséges tokaróktól fe- 
detik. 

A jelen állat közönséges vakondok; teste, kivéve 
sáppadt hússzínű lábait, kék-fekete, finom szőrrel fede'.t 5" hosz- 



A KÖZÖNSÉGES VAKONDOK. 203 

szuságu ; lakja Európát , Ázsia éjszaki s közép részét; eledele 
robar s földi gelíszla — mit hegyezett fogainak alkotása is elég- 
gé tanúsít; a növényt bár milly éhes állapotban sem fogadja el. — 
E tekintetben Floiirens több kisérletekel tőn; ugyanis egy- 
izben majdnem egészen földdelteli üveg alá zárt két vakondoknak 
növény eket nyujta eledelül, más nap a növények sértetlenül, az állatok 
egyikének pedig csupán szétszaggatott bőre , s csontjai találtattak; 
az erősb állal tehát a gyengébbet természetének megfelelő láplá- 
lékhiány követköztében megtámadá s húsát elemészté ; — mit ez 
állat a szabadban is követ falárdsága s harapósságánál fogva ugy 
annyira, hogy egymást ugyanegy vidékben nem szenvedi, az erősb 
a gyöngébbet megtámadja , sőt ha tápláléka nincs (mint említetett) 
itt is fölfalja. — Hogy F lou re ns még inkább meggyőződjék, 
eg-y vakondokot magánosságba zárt, s több nemű növényekkel 
el is látta; de az más nap holtan feküdt. — Mások ellenben, 
mellyek fogságuk alatt robar, gelisztákkal s a t. tápláltattak egész- 
ségesek s frissek valának. — 

Földalatti útát s a testéhez képesti nag"y halmokat fejével s 
elötalpával ássa , melly alatt szünet nélkül táplálékot is nyer ; ha 
a geliszta nedves vagy esős időben a föld színéhez közéig, a va- 
kondok is fölületesen túr, innét van az, mikép esős időben szám- 
talan a vakondok türás; száraz idő alkalmával különben mé- 
lyebben jár, s a föld színén csupán tavaszon, párzás idején czi- 
kázik. 

Évenkint 4 — 5 vak meztelen kölyköt fiadzik, s ezek szá- 
mára — de a vízállásnál mindig magasban — nagyobbszerü göd- 
röt ás, mohával s falevelekkel kitömi, s több menetekkífel ellátja hi- 
hetőleg a íáplálékhozi könnyebb jutás végett. 

Hasznos az emberiségnek fmomszőrü bőre által, és 
mennyiben a haszonvehető növények gyökereit rongáló gelisztát s 
robarakat emészti föl ; — káros ellenben túrásaival leginkább a 
mezőgazdákra nézve , miután a jobb s termékenyebb földrészekel 
teszi majdnem haszonvehetetlenné ; miért kiöntés s több más- 
félekép igyekeznek is kiirtani. 

Testét ez állatnak mint más egyébét 3 részre oszthatni föl : 
fejre, törzsökre s végtagokra; a mi a fejet illeti ez össze- 
lapült , s aránylag véve igen hosszú ; kaponyáját : két fal- Z ha- 
lánték-, ík-, nyakszírt- s a felső állcsontokkal összenőtt homlok- 
csontok képezik , ide számítva még a járom s alsó állcsontokat 



204 A KÖZÖNSÉGES VAKONDOK. 

is ; — magában foglalja a fej a kisebb nagyobb mérlókben kifej- 
lődött külérzékeket. u. m. a látást, hallást, szaglási s a t. — — 
Látérzékének megfelel a pillás s7-em,melly a járom- és hom- 
lokcsontok szemivei alaff tulajdon szemgödrében fekete pontocs- 
kaként tűnik elő ; ha t. i. a körülötte lévő kültakaró tömött szőre 
széthajtatik. Bonczolás alkalmakor szeméhez aránylag kifejlett 
czérnaszálvaslagságu látideget is különböztethetek meg. — Mi- 
nek következése nem egyéb , minthogy ez állat , melly eddig a 
régiek szerint tökéletes vaknak tartaték , a természettől lálérzék- 
kel, — ha nem tökéletessel is — bir. De tekintve finom szaglá- 
sát s hallási érzékét, úgy nemkülönben földalatti életmódját, ta- 
lán annyira tökéletes látásra szüksége nincs is? — Hogy azon- 
ban keveset sejdit, aligha tagadhatjuk. A természetnek ama ren- 
deltetése, mellynélfogva szemei sűrű szőröktől tökéletesen fedet- 
nek — igen czélirányosnak látszó , ha meggondoljuk mennyire 
van az érzék életműnek védőre szüksége a türás alatt. — Mi 
hallási érzékét illeti , az annyira finom , hogy a többi érzéke- 
ket is fölülmúlja, legcsekélyebb mocczanást is észre vesz, — 
tökéletességét mulatja a bonczoláskor szembetűnő hosszú kifejlett 
kül hallj ár ati menet, úgy nemkülönben a széles dobhártya, 
s a halantékcsont alsó s oldalsó részén látható közép fülcsont 
részének meglehetősen tágas nyilasa. — 

A szaglási érzéke mindazáltal legkitűnőbb s legfinomabb is, 
miután ösmert alkotásánál fogva leginkább annak segedelmével 
jöhet csak tápláléka s prédája birtokába ; ezt azonban az orrot kép- 
ző csont és lágyrészek tökéletes kifejlettsége is eléggé tanúsítja. — 
Magát az orrát alkotják a felső állcsontok, az orrcsigák, a közép 
falcsont és a rostacsont, mellynek függőleges lemeze szinte lát- 
ható. — Ez életműnek kiegészítő nevezetes része még t. i. 
a porczos állományú, hegyes, majdnem i/^" hosszú, erős izmokkal 
ellátolt r r m á n y , melly mozgékonysága s feszitő erején kivűl 
tapintat érzékkel is bir. Honnét a palócz vakorrasnak 
is nevezi. 

A felső s alsó állcsontok erősek, jól kifejlettek , magokban 
foglalják a rágó élelmüket a hegyezett fogakat; ezek 3 félék 
u. m. metsző, eB vagy szem, és zápfogak; a metszők 
számra nézve fölül 6 — alól 8-an vannak szem v. ebfoga van 
kellő, a felső nagyobb az alsónál , hegyesebb , mert ki és hátrafelé 
álló (ezt agyarnak is nevezhelnők) — ezek után következnek 



A KÖZÖNSÉGES VAKONDOK. 205 

fölül 4, alól pedig 3 hamis zápfog, mellyek mögölt a nagy s szé- 
les 3 gumós valódi zápfog látható. — — Az alsó állcsont két 
részbül áll, mellyek az állcsúcsnál egyesülnek; testén megkülön- 
böztethetjük a medercsatornának két állcsúcslikail. — Again a 
bütyök- és bengenyujtványokon kivül, még egy le- és hátraálló 
hegyes nyiijtványt látunk, honnét egy erős görgeteg szalag ered , 
mi által egyesül a halántékcsont alsó részével. 

Törzsökén megkülönböztethetünk 7 nyakcsigolyát, 13 mell- 
vagy hátgerinczcsigolyát, 6 lágyékcsigolyát; — keresztcsontját 
5 álgerincz, farkát pedig- 12 apró csigolyák alkotják; — összesen 
tehát a gerincz oszlop 43 csigolyából áll. 

Valódi bordacsontjainak, mellyek a szegycsonttal 
közvetlen jönek érintkezésbe, száma 8 — álbordáié pedig, mellyek 
a hátizmok közt helyezvék — 5. 

Szegycsontja mint a madarak és denevéreknél előre ál- 
ló taréjjal bir, mellyektől tömött s erős rostú izmok erednek , a 
fölkar felé menők; ezen szegytaréj a mellizmoknak munkálathoz 
megkívántató erőt s nagyságot nyújt, markolata a szegycsontnak 
egyesül a kulcscsonttal. 

Mi a medenczét illeti, az körülbelől 1'' hosszúságú, két 
csontbul áll, mellyek felsőkép a keresztcsonttal porczszálag köz- 
bejöttével egyesülvén, alólról mintegy Z — 3' szélességben egy- 
mástul elválva, valóságos hasadékot s magokban mindemellett szűk 
üreget foglalnak. — Cuvier megjegyzése szerint ezen alsó hasa- 
dék nem egyéb medenczeüreg kiegészítésénél , hogy annál köny- 
nyebben történjék a fiadzás ; — a bonczolati fürkészet azonban 
ellenkezőt tanusit, miután a medenczeüreg a helyett, hogy a nemi 
részek benne foglaltatnának , egész terjedelmében izmokkal töl- 
tetik be, mellyek a hátsó ki nem fejlett végtagot segítik előmunká- 
lataiban ; hogy a fiadzás nem történik a medenczeüregen át , ta- 
núsítja a nádrának hasüregbenl helyheztetése ; s hogy a végbél s 
nemzőrészek külnyilásai nem a medencze alsó s hátsó üregénél, hol 
a fark veszi kezdetét , hanem jóval előbb , mintegy a medencze 
középrész alatti táján szemlélhető. Ezen nyilvános élettani elté- 
rés jelenlétébeneme kérdés: váljon miért nem helyeztetnek a nemi 
részek a medenczében ? miért nem történik ez állatnál a fiadzás 
medenczén által, mint másoknál ? s miért van épen a medencze- 
üreg izomtömeggel ellátva ? — könnyen megfejthető úgy hiszem, 
ha a hátsó végtag csontjainak ki nem fejlődött állapotát, izmainak 



E06 A KÖZÖNSÉGES VAIiOKDOK. 

pelyhüdségét,szóval az egész hátsó végtag tökéletlenségét vizsgálat 
alá vesszük. — Ezt azonban alkalom kedveztével szándékom új- 
ra megvizsgálni, tekintve leginkább e physiologiai kérdéseknek 
nem kis föladatú nyomatosságát. — Addig is kérek minden élet- 
tani szakértőt méltóztassék e tekintetre némi figyelmet fordítani. 

Az elövégtagok igen rövidek, ki- és hátrafelé állók, en- 
nélfogva czélirányosak is az ásásra; — állanak kulcs-, lap-, 
föl- és alkar- ügy nemkülönben kéztö-csontokból, ide számít- 
va a körmöket és izmokat. — A kulcscsont igen rövid, vas- 
tag, koczkaalakü, szalagok által egyesül a szegy-, lap- és föl- 
kar-csontokksl. — A lap csont keskeny sugár, mintegy csö- 
vecskét képez , elővége a kar- és kulcscsonttal jő érintkezésbe, 
a hátsó felső vége pedig, hol külsőleg kiálló izomny ujtvány ok- 
kal bír, haránt erős szalag által (mellyel lapcsontközti haránt 
szalagnak lehet nevezni) lartatik irányban; maga a csontfö- 
lület izommal borítatik ; két izom által pedig, melly középrészé- 
től ered, az 5 — 6-dik valódi oldalbordacsonthoz köttetik; a két 
lapcsont közt helyeztetik az izmok által éleiben hátrafelé vont 
nyak. 

Mi a fölkarcsontot illeti; ez igen igen eltér természetes 
idomától, gömbölyüsége s tömöltsége által, mi leginkább okozza 
az előtagok rövidségéi. — Megkülönböztethetünk rajta mellső és 
hátsó lapot , alsó külső , és felső belső végekel , úgy nem- 
különben több erős izomnyújtványokat s kivájulásokat; a mellső- 
lap kissé homorú ; ezen homorúságnak hálsókép megfelel egy 
éles fölemelkedés, melly által két üreg képeztetik, — felső 
vége sima sporcczal fedett, egyesül a lap- és kulcscsonttal; alsó 
külső vége pedig az alkar csontjaival jő összeköttetésbe. — Itt 
kitünőleg látható idomra nézve az élettani eltérés; mert a 
helyett, hogy e csont (mint más állatoknál) a természettől hosszú 
alakot nyert , gömbölyüded széles , tömött s erős izomnyújtvá- 
nyokkal íőn ellátva; de méltán is, tekintve földalatti életmódját 
s rendeltetését. — Az említett kivájulások s üregek izmokkal 
tömvék. 

Az alkart két csont, u. m. a sing- és orsócsont alkot- 
ják ; amaz majdnem kétszer hosszabb ennél ; a sing felső vége 
két nyújtvánnyal bír, nevezetesen hátsó és mellsővel; — a hátsó 
könyökcsúcs vagy kampó érdes, szélesen terjedő, s félhold- 
képű ; a mellső pedig porczos fejjel bírván helyeztetik a fölkar 



A KÖZÖNSÉGES VAKONDOK. 207 

izesűiési kivájulásába — az alsó izesülési vége egyeztelik a kéz- 
tövei, — Megkülönböztethetni még a singen két szélt, és két fö- 
lületet. — A külső szél éles, kissé előre hajlott, a belső pedig 
tompa , a mellső fölület kivájúlást , a hátsó pedig domborüságot 
mutat. — Az orsócsont gömbölyű s rövidebb a singnél, felső vé- 
ge a fölkar- és singcsonttal, az alsó pedig a kéztővel tokszálagok 
állal egyesül. 

A kéz igen széles, tenyere mintegy ki- és hátrafelé álló; 
külső alakára nézve az emberi kézhez sokban hasonlít; — áll 
több kéztő- , középkéz - és tíjperczcsontokból ; a kéztőcsontok- 
ból apró nyújtványok emelkednek, mellyekhez a feszítő izmok 
inai tapadnak ; — bír ezentúl egymástól el nem vált öt újjal mel- 
lyeken kivül a tenyér külső szélén a hüvelykúj fölölt mindjárt a 
tenyérbőnye s izmok közt egy sarló idomú csont szabadon he- 
lyeztetik a hajócsonthoz csupán egyszerű szálaggal kötve ; ez a 
tenyérnek nagyobb s tökéletesb üreget ád , hogy az állat túrása 
alatt az ásott föld mennyiségél annálinkább fölfoghassa ; külön- 
ben a tenyért fedő bőr alatti bönye rendkívül vastag és erős. -^ 
Az ujakat be végző körmök hosszúk, laposak, erősek s metszők. 
— Mi az elővégtag izomrendszerét illeti, ez átalában a többi iz- 
mokra nézve legkifejlettebb, számos izmokbúi állván, vastag hús- 
tömeget képez , mi már külsőkép is föllünő ; legerősbek mind- 
azonáltal a hajló izmok. — Megemlítésre méltó még a karfonat 
és az ebből eredő elővégtag idegei , mellyek szembetünőleg fö- 
lülmúlják kifejlődési tekintetben a többi rész idegeit, honnét na- 
gyobb életet is adnak izmainak munkálódásiban. — Visszapillant- 
va '.ehát az elővégtag egyes részeinek különös kifejlődésére s 
idomára, elmondhatjuk, mikép itt rejlik amaz erő, melly által 
képes ez állat csuda munkáját folytatni ; ez azon eszköz , mit ő 
földásásra és széthányásra használ. Miért is ásó kéznek vagy 
kézlapátnak bátorkodom nevezni. 

A hátsó végtag fölszárát, czomb és térdkalács, alszárát 
síp- és szárkapcsi; a lábat pedig lábtő-, középláb- és újperczcsontok 
teszik. A czombcsont rövid, vékony, fölvégén a nagy és kis tompo- 
rok kivehetők, egyesül a medenczével ; megkülönböztetünk még a 
tomportól egy le- és kifelé terjedő érdes szélt^melly 1 ez a medencz- 
üregbül kijövő porló izmok tapadnak, alsó része két bütyöknyujt- 
yánnyal végződik , egyesülve a síp- és térdkalácscsontokkal. — 
Az alszár sípcsontja még silányabb az elsőnél, kissé előre 



208 A KÖZÖNSÉGES VAKONDUK. 

görbüli, felsö és külső végén ki- és hátra felé hajlott finom nyujt- 
ványa van. — A szárkapcsi csont kifejlődésében tökéletesen 
meggátolt , s igy mint ki nem fejlelt végkép átmegy a sipcsontba, 
s ezzel mint szinte silánnyal a középen egyesülve egy csontot 
képez; a két tökéletesen eggyé vált csont alulról a keskeny, mun- 
kára nem alkalmas lábtövei (hol a sarkcsont világosan tűnik elő) 
tokszálag által jő összeköttetésbe. 

A láb tő csontjai is szembetünőleg gyengék s hitványok, 
bár számra hasonlók az elővégtag kéztő csontjaihoz. — Megemlí- 
tendő még, miszerint a hátsó lábujak, valódi metsző fölső kör- 
mökkel nem is bírnak; — de nincsenek is egymáshoz olly szo- 
rosan kötve , mint a kéznél ; — az izomrendszer szinte petyhütt 
nem tömött. Tekintve tehál eme végtag silányságát s tökéletlensé- 
gét s ezt az igenigen kifejlett elővégtaggal egybehasonlílva, vi- 
lágos , mikép a természet ez állatnál tehetségi erőt csupán ele- 
jére ruházott , ezt pedig egyedül menésre alkalmazá. 



A FOGAS VAKONY. 

TERMÉSZETRAJZI TEKINTETBEN 
PETÉM TI SAI.A1KIWTÓI.. 

ÉLETTANI TEKINTETBEN 

Dr. OI.ÓS SA1IIIEI.TŐI.. 

(L. IV. Táb.) 



Magyarhon, söt mondhatom Európa legnevezetesebb emlő- 
sei egyike tagadhatlanúl a fogas vakony, közönségesen föl- 
di-kutya (Mus typhlus Lin. — Spalax typhlus Güld: szerint; 
Blindmoll, Blindmaus; oroszul Slepec-zemny ; lengyelül Piesek 
zemny). Ez az őrlők (Glires,Nagelhiere) nagy rendjében, a vaksi 
túrók (Wühlmaeuse) családjához tartozik. Megismertető bélyegei : 

„A kissé idomtalan nagy , derekánál szélesebb , oldalvást 
szegletes fej ; — homlokától kezdve fejoldala közepéig terjedő 
fehér sertepártázat; — lapos, csupasz, hátulról a serte partázat 
felé ívesen kanyarodó orr." E fő béllyegein kivűl szembeszökők 
még : farkhiánya, rövid zömök kaparásra termett lábai, hamuszi- 
nű, fölül vereses, alól sárgás-zöldellő bundája, melly minél idő- 
sebb, annál világosabb, s minél fiatalabb, annál sötétebb szinü. 

Nevezetes a fogas vakony hazánkra nézve már azért is, 
mivel őt a természetrajz ez előtt még nem régen csupán déli 
Oroszország lakosának ismerte, hol őtet a hires po- 
rosz természetvizsgáló P alias, Don és Volga folyók közt fe- 
dezte föl. — Hazánk halhatatlan füvésze Kitaibcl, és szinte 
jeles honi természetbúvárunk, B. Ocskay Ferencz voltak 
elsők , kik ezen századok óta,a Duna és Tisza közti m egyekben 

11 



210 



A fo(;as vak()?íy. 



„f öl (li kutya*' a dunánUíliakban pedig „heréc?/' név alall is- 
meri állatot, minlegy 18£0-ka körül a bécsi csász. lerniészel- 
tárnak megküldvén, ez állal, mint a magyar föld terményét s ma- 
gyar állatrilkaságot ismertették meg a tudós világgal ; noha an- 
nak hazánkbani létéi regen már azelőtt gyanitolta Se veri ni 
JánoS; selmeczi professor, „Tentamen Zoológiáé hungaricae', 
czimü kézi könyvecskéje, 79-ik lapján mondván: ,;Spalax 
major hab itat ad Volgám; — nonne etiam ad Ti- 
biscum? Vagum? Danubium?! . ." 

Igen jeles a fogas vakony négy harapó, szem beszö- 
kő fogaira nézve is, mellyek közt a két alsó olly tetemes, 
minőt a lestnagysághoz aránylag más rágdálónál aligha találha- 
tunk. Nagyságuk miatt nem fedetvén a keskeny ajkaktól, min- 
dig félig kint állanak. S épen ezen szembetűnő bélyege miatt 
neveztem azt magyarul „fogas vakonyna k." 

Még nevezetesebb a fogas vakony belső alkotásánál fogva 
élet- és boncztani tekintetből, valamint az egész csontvázában 
ügy egyes csontrészeiben is, leginkább pedig a kaponya, mell- 
üreg , kar , és medencze csontjaiban , ezek alkotásával vala- 
mennyi egyéb emlősök csontvázától jelesen különbözvén. 

De legnevezetesebb a fogas vakony általában azért: mivel 
a világ mostanig ismert emlősei közt egyedül ö egészen 
világtalan, s olly annyira tökéletes vak, hogy sem 
kjvülről nincs látható szeme , sem a feje bőrén szemnek szolgáló 
nyilas, és mivel azon kis fekete pontocska, melly a szemüregen 
kivül egy mirigyes tömegben borítva fekszik , a látás munkáló- 
dására képleien, miután fölötte a bőr nem csak minden nyilas és 
vékonyodás nélkül megyei, de a szőr is a szemnyilás rendes 
helyén nem csak nem hiányzik, sőt épen itt legsűrűbb. 

Ezen vakságáért nevezem azt „vakonyna k*^' (Vajda : 
Pethe után ..vaksinak," — de a vaksi roszúl ugyan, de mégis 
mindég lát—; Földi .,vak-murmulérn ak)" minthogy a min- 
dennapi „földikutya" név rendszerbe tellyességgel nem való s 
ezen állatot nem jellemző. 

A bölcs teremtő, ki mindeneket czélirányosan, s czélirány- 
talanúl semmit sem alkotolt, ezen állatnak is valószínűleg azért 
nem adott szemvilágot, mivel majd mindig a föld sötét gyomrá- 
ban tartózkodván, nekie arra szüksége nincsen. De ezen fogyat- 
kozását bőven pólolá a terenilő jósága egyéb érzékei , neveze- 



A FOGAS VAKONY. 21 1 

lesen a szaglás, hallás s más egyéb tapintás finomságának eme- 
lése és tökéletessége által. 

A mi hörcsöknagyságú fogas vakonyiinkon kiviil, vagyon 
még egy tengeri nyiílnagyságú faj a keletindia sundai szigetein 
(Sumatra, Java, Borneo, Celebes), főleg Jáván, t. i. a sundai 
V a k n y (Spalax javanus). 

Eddigi vizsgálataim s tapasztalataim szerint, lakja a fogas 
vakony Magyarhon nagyrészét, főleg az alföld dunán-és tiszán- 
inneni és túlitájait; jelesen Pest-, Heves-, Békés-, Bács-, Torontál 
megyék terjedelmes síkságait. De találtatik az imitt amott a Du- 
nán túl is, mert B. Ocskay Sopron táján kapta; sőt a szomszéd 
Erdélyben is Kolozsvártól Szebenig, főleg a mezőségen s olt 
leginkább Madarason ; de sehol nagyobb számmal. Igen kedveli 
a könnyű , porhanyós, könnyen túrható földnek gyepes és rai- 
velt részeit, melly alatt magának itt ott egy igen hosszú bejáró 
föcsövet s ettől befelé és félrenyuló több túr csöveket 
ás, hol is az egymástól bizonytalan, jobbadán jeles távolságra 
azon csövek fölött jó magas és széles földrakásokat hány. Túrá- 
sainak belseje, egy főleg fölülről összenyomott és annyira ki- 
simított csőüreg, hogy szinte fénylik , mi által a sokkal emel- 
tebb, kerekítettebb és ripacsos vakondok csöveitől szembeszö- 
kőleg különböznek, valamint ennek földhányásai is amazétól az 
által, hogy ezek közönségesen sokkal kisebbek és közelebb 
egymáshoz állók, mint a fogasvakonyé. 

Leginkább szereti fogas vakonyunk a föld mivelt részeit, 
nevezetesen az ollyanszőllő- és gyümölcsfakerteket, mellyekben 
magokban, vagy szomszédságukban különféle gyökeres zöld- 
ség, a hol burgonya, ezukor- és sárgarépa, zeller, veres- 
hagyma, dinnye, kukoricza, lóhere s több eféle gyökér-s gyümölcs- 
fajták miveltetnek, mellyek gyökereivel leginkább él, és azok- 
ban , mint felőle mondják , gyakran nagy károkat és pusztításo- 
kat tesz. Bizonyították ezt felüle előttem például Békesme- 
gye terjedelmes pusztáin lakozó tanyások: hogy a földi kutya 
ott, hol a vereshagyma és főleg a zeller nagyban termesztetik, 
nagy pusztításokat szokott tenni. Mert, egy pár perez alatt aláás- 
ván ezen termesztményeket , az ásott gödörbe gyökerüknél fogva 
egymásután úgy behúzogatja , hogy fölöttök a föld beesvén , he- 
lyeiket elborítja , s hogy igy a reájok néző s díszletükben gyö- 

14* 



212 ^ FOGAS VAKONV. 

nyörkötlö Icrmcszlö szemei elöl lündeképen elenyésznek. — Én 
azon darabokkal, niellyekef több izben a rajlok teendő vizs- 
gálatok végett lartoltaui , és mindenféle mivelt és vadon nőtt 
növényekkel kínálgattam , azon tapasztalást tettem , hogy minden 
egyebek közt a sárga répát, fris burgonyát, fiatal kukoriczát, 
sárga dinnyét, de mindenek fölött a zellert és vöröshagymát ked- 
velték ; megvetvén eleikbe nyiijiolt bárminemű húsos és állati 
táplálékokat. A körülöttek tett sok érdekes tapasztalatim sorából 
egyet e helyen el nem hallgathatok. Valahányszor szemléltem a 
földben lakozó , s benne magoknak járásokat , fekhelyeket, ele- 
ségtárokat ásó emlősök túrásait, és a bejáró lyukaik fölött vagy 
előtt kihányt földrakásokban talált, gyakran jeles nagyságú kö- 
veket : bámulva sohasem foghattam meg azt , váljon mikép ké- 
pesek e gyakran kicsi és gyönge állatkák illy tetemes nagy és 
nehéz köveket jobbadán csekély lábaikkal kihozni? s vál- 
jon , mikép segítenek magokon akkor , midőn csöveik ásásában 
akadályozó nagyobb kövekre találnak? E szenvedhetlen bizony- 
talanságtól ingereltetve , adék azon kádakba és nagy ládákba, 
mellyeket az elevenen tartott vakonyok számára készileltem, 
nem csak különféle földfajokat , hanem egyszersmind számos ki- 
sebb és nagyobb köveket. — S lám ! azonnal tellyesedett rajiam 
is a szent irás azon bölcs és a természetbúvárokra nézve is nagy- 
becsű tanácsa s jóslala : „keressétek és megtaláljátok! 
(Máté 7; r.) és a ti öröm etek tellyes lesz." — (János 
16; 24.) — Mert ime magamnak is vala örömem azonnal meg- 
találni azt, mitkerestem, és látni, mit tudni kivántam. Valahány- 
szor vakonyom tudniillik ásása közben nagyobb kőre akadt, 
mellyet hátsó lábaival ki vetni képes nem vala : mindannyiszor 
csövében megfordult , s a követ mindenünnen körül ásván , nem 
lábával — de a neki feszült erős fejével egész a cső külső nyi- 
lasáig s ki a hányásra tolla föl. 

A honi emlőstan kifejlődéséi szivemen hordozván , fölszó- 
lilotlam vala már az 1884-ik év némelly hírlapjaiban*) és a tu- 
dományos gyűjtemény akkori folyamalában "''"■) minden termé- 
szelbarálot, jelesen pedig hazánkban a/okal, kiknek alkalmuk 



*) Voníiiiigle Pcsl-Ofner Zi;iluii^. 
*''M Tiuiom. Gyüjlcn.ény IS'*:? I. kölel. 



A focas vakoiny. 213 

volna a foj^as vakony bővebb .vizsgálalára, niikcp az ezen érde- 
kes honi emlős mivollára, különféle tulajdonságaira figyelmezni, 
s bármi, ezen állat magány rajzához (Monographiájáhozj tartozó, 
természetének még mindig hiányos ismeretét kiegészítő tapasz- 
talatokat gyűjteni és velem közleni szíveskednének , ki szinte 
azon czélra törekszem, hogy Magyarhonból eredjen e magyarhoni 
ritkaság tökéletesb magányrajza. Azon fölszóhtásomban igyekez- 
tem vizsga figyelmüket főleg e következő érdekes 5 kérdés 
megfejtésére ösztönözni : 

1-ör Váljon; igazán tulajdona-e ez állatnak valami nemű 
ugatás? millyent annak sokan tulajdonítnak; mintán hihető, hogy 
azt nem ok nélkül nevezik mag'yar földön „földi kutyának,'' 
Ukrainiában „Zemskie Sténé;' Lengyelhonban ,,Piesekr zemny'- 
és ezek után Raczinszky is „Caniculus subterraneus"-nak. 

2-or A fogas vakony mindig a föld gyomrában lartózkodik-e? 
vagy ollykor, vagy tán gyakran is kijár a föld fölülelére ? - 

3-or Készít-e magának különös tanyákat, fekhelyeket, ele- 
ségtárakat? — hord-e valamit és mit hord össze telelésre valónak 
ezen üregeibe? következőleg: 

4-er A telet mikép tölti ? — ébren-e ? vagy a téli álom ér- 
zéktelen zsibbadásában ? — 

5-ör Venni-e észre rajta szabad magaviseletében látérzéknek 
s szemvilágnak valami nyomát? És ha igen, mikép nyilvánítja 
azt?; ha pedig nem, melly más érzék által pótoltatik az nála 
leginkább? — 

Már előre sejdítem , igen tisztelt hallgatóim , azon sok s 
eredménydús adatokra feszült figyelmük s várakozásukat, mel- 
lyekkel a fölszólított nagy közönség sietett gazdagítani s fölse- 
gélleni ebbeli törekvéseimet. — De ezek örvendetes közlése he- 
lyett, azt kell fájdalom! vallanom, hogy még honunkban ezek is 
csak úgy, mint 100 más köz czélra törekvő fölszólítások elhang- 
zottak a pusztában, a nélkül, hogy azon fölszólitás kövelközté- 
ben csak egy jottával is tudósítattam volna. De ezt csak azért 
hozom elő , hogy alkalmam legyen itt ajánlani minden , főleg 
magyarhoni természetvizsgálónak , azon általam is szomorú ta- 
pasztalások után mindinkább követni szokott elvet: „szólíts 
föl sokakat, de csak magad m íikö déscb en hl z- 
z á 1. 



21^ A FOGAS VAKONY. 

Néhány jó barátom segítségével a fogas vakony körül *) 
szakadatlanul folytatott nyomozásim követköztében sikerült, a 
megfejtésre ajánlott kérdésekel önmagamnak megfejteni. 

Mi ezek közt: az 1-söt illeti: Váljon tnlajdon-e 
ez állatnak valaminemü ugatás vagy hozzá hasonlatos szó , hang? 
arra azt válaszolhatom : hogy én magam , ámbár sok elevent tar- 
tottam és különféle visszonyokban e tekintetben is figyelemmel 
kisértem, tőle fogságában, egy pisszenő nyikkanásnál, mellyet 
haragrai fölingereltetésében hallatott , egyéb hangot soha nem 
hallottam, de e felöl másoktól sem tudósítattam. 

Mi a másik kérdést illeti: az való, hogy a fogas 
vakony rendeltetése s testalkatánál fogva többnyire a föld gyom- 
rában tartózkodik, benne eledelkeresése után fáradságosan el- 
járván , és ellenségei , a ragadozó emlősök és madarak ellen , 
mellyek megragadásának vak létére nagyon ki van téve, legbizto- 
sabb rejtekhelyet találván. — De meggyőződtem gyakrabban 
arról is, hogy ő bizonyos időszakokban, például párosodása ide- 
jén, mellyben egymást fölkeresni szokták, a nagyon ked- 
velt dinnye és kukoriczaérés napjaiban — mikor hogy csöveihez 
juthasson és azokat tárába hordhassa , magokra a kukoricza szá- 
rakra is fölmász , meggyőződtem, mondom, arról, hogy bizo- 
nyos időkben, s átaljában gyakran éjjelenkint a föld fölületére ki- 
menvén, elég messzire eltántorog, sőt, hogy néha épen egy táj- 
ról más tájra költözik, gazdagabb eleséghelyeket fölkeresendő. 
Szóval, ő valódi éjjeli állat; mit bőven tapasztaltam azon 
példányokon, mellyeket tartottam. Mert ők a nekiek föld- 
szinére rakott eledeleket, mindég csak éjszakán át hordták le 
belső tanyáikba; ügy szinte leginkább éjjelenkint ástak szekré- 
nyeikben '^ nappal a legnagyobb csendben heverészvén. 

A harmadik kérdésemet illetőleg, t. i. Váljon 
készít-e magának a fogas vakony különös tanyákat, fekhelyeket, 
eleségtárokat ? s hord-e valamit, és mit hord össze telelésre ezen 
üregeibe? Éppen midőn két év előtt a temesvári nagygyűlésből 
Békesmegyén keresztül utaztam, merre már azért is vevém 



*) Ezek líözl hálásiin említem : n. l. Haan János , lellíész , és t. Szlraka 
Károly taniló urat Békés-Csabán ; t. t. Moliforisz Lajos urat, Pitvaro- 
son , és t. ez. Tost Károly urat, diszkertészt Sz. Margit szi- 
geten. 



A FOtiAS VAKONV. 215 

visszaulazásomal, hogy oll ez állat körül is lehessek vizsgálatokat, 
a hol az tudtommal leg-számosabban tanyázik: olt vala örömem 
számtalan ; már előbb leirt túrcsöveit a fogas vakonynak vizsgálni, 
de egyszersmind meggyőződni arról, hogy ezen emlős igen is s 
még pedig tetemes nagy eleségtárokal és külön fekhelyeket ké- 
szit magának , s hogy azokat különféle növenytáplálékokkal bő- 
ségesen ellátja. 

A békés-csabai iskolatanitó , S z t r a k a Károly segéd- 
lársom társaságában kiindulván , ide s tova a csabai nagy halár- 
ban fogas vakony tanyáit keresendők , nem sokára egy 70 éves 
agg, Kovács nevű tanyásra akadtunk, ki velünk a földi kutyák 
fölül kérdezősködvén, azonnal a következőtközlötte. „Uraim! én 
az idén is bevetettem V4 holdat vörös hagymával. Ej be gyönyö- 
rűen nőtt meg! volt ám benne örömöm! — (Mert, intra paren- 
thesim sit dictum: az alföldiek nem adják ám a jó hagymát rósz 
pecsenyéért!:) — De mi lett belőle uraim! mikor már eljött 
a kiszedés ideje: odalett egymás után szép termésem, — csakúgy 
eltűnt szemeim elől,s alig foghatom meg, hogy hova lehetett — ? 
De biz én csak az átkozott földi kutyát okolom , mert sok túrásai 
s hányásaira akadtam a lóheresemben." — Neki indulánk tehát 
a jó aggal, ásókkal el'átva tanyáinak, s alig kezdénk talált ra- 
kásait széthányni , már is szedtünk 1 V2 véka vad és kigyóhagy- 
mával(Allium scorodoprasum, senescens elHyacynthus comosus) 
és lóher vastagabb gyökereivel vegyült vöröshagymát. Hányá- 
saiból eredő csöveit követvén , nem sokára akadtunk éléskam- 
rájára is, melly egy mély garád gyepfelé való oldalában vala, 
s mellynek mivolta bennünket igazi bámulattal tölte el. Ez nagy- 
ságára nézve lehetett mintegy három köblös, alakára nézve olly 
annyira hasonló a mi közönséges, öblös, alul tágasb, fölül szű- 
kített buzavermeinkhez, hogy akaratunk ellen jövénk azon gon- 
dolatra: hogy az emberek tán ezen állattól tanulták meg a buza- 
verem készítését, miután inkább hihető, hogy nem ö tanulta azt az 
emberektől. Ezen raktára falai különben olly simák és kemények 
voltak , mintha azokat a legügyesebb kőmives tapasztotta volna 
ki. Benne találtunk ismét harmadfél véka vegyületet vöröshagy- 
ma, burgonya; darabolt lóheregyökerekből és egy vad t. i.bugás- 
sikkanlyú(Scabiosa panniculata)magvas bugáiból, melly az előbbe- 
ni a hányásokban találttal, 4 vékát vagy is egy egész köblöt tesz. 

Ezen raktára gyepfelé álló oldalában nyílt egy tovább a ke- 



216 A FOGAS VAKONY. 

meny földbe IV2 lábra menő csö, melly végén minteg-y 5 itczés 
fazék nagyságra kiterjeszkedvén, bunkó formát nyert. Ennek fe- 
neke kibélelve s kiágyazva volt pázsit és más növények puhács- 
ka gyökerei, szárai és leveleivel. S e volt lak- és fekszobája. 
Azt vallotta előttünk az öreg : „hogy ő már számtalan illyen tá- 
rait és lakhelyeit ásta föl a földi kutyáknak s bennök azokat meg- 
ölte; de hogy egy üregben még két darabot soha sem lelt" mivel 
ok egymás eránt olly türelmetlenek s barátságtalanok , hogy a 
fogságban is, valahányszor két darab záratik össze, az erösebb 
azonnal megöli a gyengébbet; mit valóban magam is a tartott 
példányokon több izben tapasztaltam. Magamnál is készített a 
tartott darabok közöl egy, mellyet télre meghagytam , rajta akkor 
is észrevételeket teendő, azon földdel tölt nagy kád közepe táján, 
mellyben lakott , mintegy 3 lábra mélyen a földszin alatt egy jó 
nagy öblöt, ennek egyik oldalán különféle növényekből, főleg 
kukoriczacsö-levelkékből , és szálaiból puha s meleg fekhelyet; 
legnagyobb részét megtöltvén a neki nyújtott kedvesb eleséggel; 
jelesen burgonya , sárga répa , zeller , vöröshagymával és egész 
kukoriczacsövekkel , mellyeket azonban külön külön a földbe el- 
temetett, hogy felette meg ne keményedjenek. 

Már azon körülmény fejté meg 4-ik kérdésemet, mi- 
szerint ez állat téli eleséget hord össze magának , hogy az t. i. a 
telet nem téli álomban és elzsibbadásban, hanem hogy 
azt bizonyosan ébren tölti. De ezen a priori vett, igen ter- 
mészetes következtetésemen kivül, meggyőződtem még a dolog 
igazságáról tapasztalalilag is. A volt pifvarosi, most szent-tornyai 
lelkész, Molitorisz Lajos, Csanád-megyében, kit e czélból 
szinte fölszólíték , tudósítása szerint bizonyos, hogy Pitvaroson az 
1843,és4-ki tél közepén, kint a szabadban találtatok a ha- 
von egy a szöllők felé igyekező példány. Ügy lelt szinte már két 
izben Pest közelében, Tost Károly, ő cs. kir. Fensége, Nádo- 
runk szigeti udvari kertésze, télközepén, kün a hófölületén járó- 
kat, egyet az 1841 -ki januárban Dunakeszi mellett, melly föl- 
állítva találtatik a nemzeti muséum gyűjteményeiben; másikat az 
184E-ki december utolsó napjaiban a pesti határon lévő Ördög- 
malomnál. S ezen tapasztalatok kétségen kivül teszik azon igaz- 
ságot, hogy a fogas vakony valóban ébren tölti a telet, és hogy 
az igazi téli álomba nem esik. 

A mi végtére 5-dik kérdésem megfejtését illeti, 
t. i. hogy váljon, venni-e észre a fogas vakonyon látér- 



A FOGAS VAkONY. 21 7 

zéknek s szemvilágnak valami nyomát? És ha igen, mi- 
kép nyilvánítja azt? ha pedig nem,melly más érzékkel 
pótoltat ik az leginkább? E legérdekesb tárgyra vonatkozólag 
bátor leszek előbb tulajdon tapasztalatimat előadni, aztán pedig 
egy tisztelt barátom , t. i. Tekintetes Dr. GlósSámuel cs. kir. 
hadi főorvos, élettani nyomozásait és ezek követköztében igen 
érdekes kérdéseit, kegyetek eleibe terjeszteni. Bátor számtalan 
kísérleteket tevék a tartott példányokkal : szemvilág s látásuk 
soha legkisebb nyomát sem vehetem észre. De meggyőzödék el- 
lenben gyakran a felül , hogy a tőle eltagadott láttérzéket a szag- 
lás, hallás és tapintás felette finom érzéke bőven pótolja. E dolog 
valóságát magamon is fájdalmasan kellett tapasztalnom. Fölszóli- 
tásim követköztében egy jó barátom. Kalmár Jósef*) kedveske- 
dett nekem 1831-ben az első eleven példánnyal Vörösegyházá- 
ról. Ezt egy vasárnapon s éppen akkor küldé be a czinkotai pap- 
lakomba **) midőn indulóba voltam a templomba. Nem tagadhatá 
el magától kíváncsiságom azon éldeletet, miszerint az érkezeti 
kedves vendég tulajdonai s főleg látérzéke körül azonnal kísér- 
leteket ne tegyen. Hozatván tehát kertemből egy hosszú saláta- 
fejet, kinálgatám avakonyt vele, azt orras szemtája előtt és körül 
mindenkép forgatván. Nem tettszet ez a könnyen haragra induló 
állatnak. a helyett , hogy a neki nyújtott salátába ereszkedett 
volna, prüsszönő nyikkanások közt elmellözvén a salátát, oldal- 
vást, de egyenesen kezemnek ugrott és abba olly mélyen hara- 
pódzott, hogy alig bírta a szerencsémre jelen lévő két egyházfi 
széthúzni hatalmas fogait és engemet az akkoron kétszeres bajtól 
megszabadítani. Ez által meggyőződtem tökéletes vakságáról, de 
egyszersmind felette finom szaglásáról és tapintati érzékéről, mel- 
lyeknél fogva túl a hosszas salátán is tökéletesen érezte húsos 
kezem melegét, és azt egyetlenegy biztos ugrással megfogni ké- 
pes volt. 

Midőn aztán későbben többet elevenen tartván , olIykoroUy- 
kor szobámba is szabadon bocsátottara , a hol már k lönben is 
többféle bútor szétrakva állott, de hol ezenkívül még több kisebb 
tárgyakat raktam szét, látni kívánván, váljon fog-e ezen vak ál- 
lat azokba botlani? : a vakony szobáimban olly szaporán s 
olly ügyesen szaladozott ide s tova, mint a mező szabadában , a 



■^J Jelenleg orosházai főjegyző , s volt pest megyei biztos. 
*''0 Értekező czinkotai lelkész volt 1825 éviői 1833-kig. 



218 A FOGAS VAKONY. 

nélkül, hogy akár a falba, akár a küszöbökbe vagy bár mi más 
tárgyakba és akadályokba valaha megbotlott vagy ütközött volna, 
— mhiden legkisebb akadálynak a nélkül, hogy ahoz ért volna, 
már jó messzirűl és legnagyobb ügyességgel kikitérvén , vagy azt 
elkerülvén; s ezen tapasztalásom tanított annak belátására, hogy 
ezen állat nem csak szaglásával, hanem s főleg hogy felette finom 
tapintásával és már lélegzési működésével észrevesz minden títá- 
ban álló akadályt, midőn t. i. e közt és az állat közt összenyoma- 
tík a levegő és nekie már ezen legösszenyomás által is az útban 
levő akadály tudtára adatik , s ügy hogy mellette a látérzék fo- 
gyatkozása finom tapinlata által némileg póloltatik. 

De pótoltafik az egyszersmind felette finom hallásával 
is. Midőn a fogságban tartott példányokon tapasztalásokat teen- 
dő, azokhoz estve vagy éj idején, melly időben leginkább fejtették 
ki működéseiket , bár a legnagyobb vigyázattal és csendességgel 
lábüjaimon közeledtem : ők mindig már messziről észre vettek, — 
ők tehát finom hallásokkal meghallották lépéseimet és azonnal 
megszűnvén a túrásban, elcsöndesedtek. Miért is szükségessé 
tették azt, hogy már jó korán magamat a legnagyobb csendesség- 
ben összehúzzam, s újra elkezdett működéseiket szomszédságuk- 
ban bevárjam, ha óhajtott czélomat elérni kívántam. 

De mindezen eddig általam külsőképen tett sazon igazságot: 
„hogy ez állat tökéletes vak, de hogy megtagadott 
„látérzéke fogyatkozását pótolja a felette finom 
„sigen potenczírozott szaglás és tapintás érzéke'"' 
bebizonyító tapasztalatokon fölül , bátorkodom még kegyeteknek 
előadni és bemutatni tisztelt barátom, tek. Dr. Glós Sámuel 
cs. kir. hadi főorvosnak fölszólitásom követköztében ez állaton 
tett boncz- és élettani, igen jeles észrevételeit és kísérleteit, mel- 
lyeknél fogva ő általam egyszersmind néhány érdektellyes kérdést 
ajánl méltánylásul kegyetek figyelmébe. Dr. Glós ur a fogas va- 
kony látérzékéről következendőt mond : 

„Feje az állatnak (1. 4 tábla, ábra a.) mint egyéb teste barna- 
„szürke szőrrel fedett; aszemnyilás rendes helyén nem csak nem 
„hiányzik ez, sőt épen itt legsűrűbb. — Lenyesvén a szőrt az 
„állatfejéről , (1. áb. b.) fül- , or-, száj-nyilást könnyen kivehetni ; 
„de szemnyilásnak a köztakarókon (tegumenta communia, allge- 
„meine Bedeckung) nincs nyoma. 

„A köztakarókat is eltávolítván, (1. áb. c.) a szemgödör nyi- 
„lása a járomizmoktól tökéletesen befedve találtatik, mellyek elvé- 



A FOi;AS VAKOJNY. 219 

„lelvén , mereven izomlömegre akad a kés. Ezen tömeg a szem- 
„gödröt tölti ki; szemgolyó a szemgödörben nem találtatik. — 

„Oldalt a halánték tájon a mint a bőnye-fejtyü (galea aponeu- 
„rotica) felülről a járomivre (pons zygomaticus; Jochbrücke) 
„ereszkedik, észrevehetni azon egy kis nyilast, mellyen kis fe- 
„kete pont gyanánt pillant ki a fekete szemgolyó. 

„A bőnyét eltávolítván, (1. áb. d.) most már világosan láthal- 
„ni a kis szemet, melly egy mirigyben a halánték izom (muscu- 
„lus temporalis, Schlaefenmuskel) felett helyeztetik. Egy három- 
„szögü tért lehet kivenni, melly mellől a járomizmokkal és járom- 
„csonttal (Jochbein) határos; — alól a járomiv felső széle, fölül a 
„mirigyestömeg — mint Petényi ur nevezi — veszi azt körül. 
„Alsó szegletében a háromszegnek közel a járomívhez fekszik 
„a szemgolyó az emiitett mirigy közepén , melly fölül meghasad- 
„va, szinte kivájultságot (excavatio), képez , hol fekszik a szem. 
„A látideget köveive eredetéből, ebből egynéhány apró szálak 
„erednek az emlilelt mirigy s szemgolyó felé, midőn nagyobb ré- 
„sze a belső szemizmok közi, mellyek a szemgödröt töltik ki, 
„ugyancsak a szemgödörbe megyén, hol is a könnycsont o- 
„kon az orr üregbe fordul, s ott a szaglás idegével, 
„ügy látszik, reátapadva egyesül. 

„Kérdés tehát : 

„1) Váljon lát-e? s hogy lát ez állal? 

„2) Miért nincs szemgödrében a szemgolyó? 

„3) Miért helyeztetik azkivül a halánték izmon? s 
,, miért vagyon csak épen abőnyén nyilasa? midőn a fe- 
„lett bőrrel nemkülönben mint igen tömött hosszú szőrökkel fe- 
„delik. 

„4) A lálidegnek miért csak néhány szála megy az 
„igen hitvány golyócskába s mirigybe, mellyben fekszik sa könny- 
„mirigynek (Thraenendrüsen) megfelel ? 

„5) Miért megy nagy obb része az igen kifejlett 
„szaglás idege felé, mellyel egyesülni látszik, mintha az 
^^állat orrával látna ? ! — 

„Ezen íme elősorolt kérdések megfejtését azoknak ajánl- 
„halnám, kik élettudománnyal foglalatoskodnak." 

A szemgolyó górcsői vizsgálata, valamint általában az állal 
tökélelesb magányrajza még következni fog. 



HABBRLE ELETZA. 

EGYETEMI TANÁRTÓL. 



Haberle Károly Consta?itin Keresztély ^ születelt 1764-dik 
évi febr. 11 dik napján Erfurtban Turingia fővárosában. Attya 
Haberle Kristóf volt, fia egy Prágában késő öregségben elhalt 
polgárnak, ki fizetéses szászudvari óracsináló s 1736-dik évi 
jan 4-dikétöl erfurti polgár volt. — Édes annya Tettenhorn Zsu- 
zsanna Júlia volt, leánya egy Tettenborn nevű erfurti mészáros- 
nak. Haberlénk attya halála után , az annya tíjra házasságra lé- 
pett a sokaktól tisztelt Klebauer József Fülöp kapitánnyal, ki neje 
halála után 3 évvel 1789-dik évi febr. 12-dikén múlt ki. — /fa- 
berle édes és mostoha attya római catholicusok voltak, édes annya 
pedig protestáns. Úgy látszik , hogy Haberle szüléi nagyobb te- 
kintély és polgári jóllétnek voltak birtokában , mert Haberlénk 
keresztleveléből látjuk, hogy a kereszteléshez ö fenségük 
Anna Amália szász herczegnő s koronaörökös Károly berezeg 
személyök képviselőjéül erfurti kanonok Giidenus Keresztély ren- 
deltetett. — Haberle hihetőleg egyetlenegy gyermekök volt szü- 
léinek. — Első kiképezését szülői gondviselés alatt az anyavá- 
rosban nyerte , itt végezte az alsóbb oskolákat , miként az ottani 
catholicum gymnasium igazgató Muth Piacidus Abbas aláirá- 
sával erősített iskolai bizonyítvány mutatja. — A bölcsészeti s 
jog tudományokat szinte az akkori időben igen látogatott er- 
furti egyetemben hallgatta 1781 — 1785-ig — A jogtudományok- 
ban telt előhaladásáról Ieg:jobb fölvilágosítást ad Backnumn pro- 



HABEKLE ÉLETRAJZA. 2EI 

lessor 1784-dik évi április 24-kénkibocscátolt bizonyítványában, 
mondván, hogy Haberle 3 éven állal szünet nélkül mind nyilvá- 
nos , mind magános előadásait ^^Summa ciim attentione, resoluti- 
onibm quaestionum promtlssimis , soUdissimis'''' látogatta, és magát 
diUgenlia, maturilate ingemi, memória et scientia'''' a többiektől 
megkülönböztette. Sok időt kellett Haberiének az idegen nyelvek 
elsajálitására is fordítani, mivel az újonnan fölállított mainczi 
egyetembe menetelekor 1786-ban már francziául, angolul és 
spanyolul jól beszélt. A két két híres jogtudós tanár llartlehen 
Xav. Ferencz és Frank Péter Antal híre Haberiét magasb kimí- 
velése végett Mainczba idézte , hol is két évig hallgatta szaka- 
datlanul mind a kettőt , miről a fenebbiek által a legkedvezőbb 
bizonyítványokkal láttatott el. Habariének ZZ éves korában egy 
vidám és kellemes, mulattató ifjú embernek kellett lenni , mert 
emlékkönyvében több, talán tanulónak igeu is sok női nevek van- 
nak, kik közöl többen magasabb rendűek, s közölök többen mint 
barátnéi irták be magokat. — Ugyan itt Mainczban keletkezett 
Haberiében a gyüjtögetési hajlam (eleinte csak könyvekre vonat- 
kozólag), mivel többször találjuk őt pénzzavarban, és néha pénz- 
kölcsönöző zsidók kezeiben , melly ékből sok évek utáni részle- 
tes lefizetés által menekült meg, hogy ismét hasonló kezek közé 
jusson. — 1787-ben elválalta Haberle a mainczi választófejede- 
lem főkamarásának báró Wambold 2 fiainak tanítását, nevelését, 
kikkel ő újra Mainczban a philosophiai tanulmányokat , a juridi- 
caikat pedig az akkori osztrák freiburgi egyetemben Breisgauban 
hallgatta. 1791-dik évi mártius 14kén Haberle egyik tanítványát, 
barátját, mint az magát Haberlénk emlékkönyvében nevezte, 
Wambold H. L-t a halál elragadta; úgy látszik nem sokára ez- 
ntán a másik Wamboldot is elhagyta Haberle s öt a háládatos 
atyától megjutalmazottnak találjuk. — A szünnapokat 5 éven át. 
Helvét, Frank- s Némethon különféle részeinek beutazására 
fordította Haberle. 1792-dik év auguszt. 24-ig Wantburgon ta- 
láljuk öt. A franczia sereg előnyomulása a Rhénus felé, kény- 
szeríté Haberiét 1792-dik év végén Breisgaut elhagyni, s he- 
lyette Erfurtot válaszlá tartózkodása helyéül , hol mint tulajdon 
keze által tett jegyzékeiből kitetszik, a múzsáknak élve 5 esz- 
tendőt töltött , és leginkább a csillagászattal , az angol és frank 
nyelvvel foglalatoskodott. Mind ezed kivül kiviláglik Írásaiból, 
hogy 1793- és 94-dik esztendőben lényeges részt vőn Zellén a 



HABERLE ÉLETRAJZA. 

Wichmaiin-féle nevelőintézet elrendezésében, legalább Wichmann 
Dorolhea 1794-dik évi június 17-kén köszönetet monda Haber- 
iének , mind azon fáradság-f ellyes napokért , mellyeket hozzá- 
tartozói jólléteért föláldoza ; ^JMmiirf einer miisterhaften Erzie- 
hungsamlalt. Erfurt 1795. 8." czímü munkája bizonyosan az 
előbbi eránti nagyobb részvétének eredménye. — Az ifjúság 
nyilvános nevelését szerző ezen jól irott munkácskában pártfo- 
gása alá veszi. — Utazás eránti hajlamának is határt szabott ezen 
5 évben Haberle. — Mind eddig ügy látszik, hogy Haberle a 
jogtudományokat folyton különös kedvencz tanulmányaként te- 
kinté; kivéve a csillagász és ásványtan t, más külön természet- 
tan eránt még nyomát sem találjuk az előszeretetnek , ezt csak 
később a szükség és a sokoldalú alkalmak , mellyek egy időtől 
fogva kinálkozának, ébresztették föl, és a törvény csak hamar el 
lőn felejtve. Az 1797-dik év végén ugyanis Haberle újra egy 
ifjú lengyel nemes MUeczky Sándor tudományos kimíveltetését 
válalta föl , ki egészen a természeti s bányászati tudománynak 
szentelte magát (ezen Mileczky Sándor 1830-dik esztendőben 
porosz királyi bányász-tanácsnok és az alsó sziléziai kőbánya 
igazgatója volt). — Ezen ifjú emberrel Haberle előbb az eriangi 
egyetembe ment, egész éven által Meijer Tobias, Schreber, Esper, 
Hildebrand és Bremser tanárokat hallgatta. 1800-dik év tava- 
szán a freiburgi bányászacademiába mentek, hol három évig ma- 
radtak , és Verner , Lampadius és Lampe tanárok alatt az egész 
pályát végezték. Itt ismerte meg igazán Haberle benső hivatását, a 
természettudományokat annyira megkedvelvén, hogy miként maga 
Írja: „juridico studio misso, totum se traderet sciejitiae naturae.'' 
Itt Haberle az ásványtan , földismeret s bányászaton kivül a fü- 
vészet és robarászattal nagy hévvel foglalkozott ; gyűjtött, cserélt 
vett és sokat nyert ajándékul; mint hátrahagyott gyűjteményé- 
nek czímiratai mulatják, szerzett egy ásvány és földismei gyűjte- 
ményt is. Ellenben nem hagyott föl időjárási észrevételeivel sem, 
mellyeket már Erfurtban megkezdett, s mellyek kéziratban egész 
haláláig följegyezve reánk maradtak, sőt a másoktól följegyzel- 
tek is születése evéig az előbbeniekkel összekapcsoltattak. Frei- 
burgban (1801) esmérte meg mint tanulótársát a később nagy 
hírű ásványtudós s bányász mélt. báró Podmaniczky Károlyt, ki 
neki Pesten a viszontalálkozástól fogva egész szerencsétlen haláláig 
legnagyobb befolyású pártfogója s legjobb barátja volt. — A ta- 



HABERLE ÉLETRAJZA. 223 

niilinányok elvégezte után elvált Haberle a fölügyelésére bízott 
Mileczkytöl s visszatért szülő városába, hogy ott 1803 — 1805- 
ig az ásvány-, növénytan s robarászatnak élve, nyáron utazhas- 
son, télen pedig Buchhoh, Tromsdurf, Bernhardi és Völter baráti 
társaságában élvezhesse nyugalmát. Ezen időben bejárta Haberle 
Lengyelhont, Sziléziáts a Csehföldet. 1805-dik évben Erfurtban a 
bölcsészettudori oklevelet nyerte el. — Még Freiburgban mu- 
latása alatt pedig 2 oklevéllel tiszteltetett meg, az egyik (1802. 
jan. 27-kéröl) az erfurti mathematico-physicai acadeniiálól, a 
másik (1802. május S.^amainczi választó-fejedelmi hasznos tu- 
dományok academiájától. Erfurtbani tartózkodása alatt követke- 
ző munkákat bocsátott közre. 

Bemerkimgen über die Gestalt der Grund- und Keimlirystalle. 
Erfurt. 1804. 8. 

Beytraege zu eíner allgemeinen Einleilung in das Stúdium 
der Mineralogie. Weimar, i805. 8. réztáblákkal, ezen czím alatt 
is: Berichtigenile Anmerkumjen und Zusaetze zu des Prof. Batsch 
Einleitung zum Stúdium der Allgemeinen JSaturgeschichte. 

Beschreibung einer Sammlung von lúystallmodellen. Weimar, 
iS05. 8. 

Characterisirende Darstelhmg der gemeinnützlichsten, so wie 
der am öftersten wrkommenden Mineralien. Weimar, i806. 8. 2 
réztáblával. 

Uiber die Gestalt des schörlartigen Ber^ls. Erfurt. Í804. 

A jénai ütközet szerencsétlen kimenetele miatt oct. 14. Ha- 
berle Weimárba az akkori német athenaeumba vonta magát, hol 
1812-dik évig maradt, minden idejét a tudományoknak szentel- 
ve. Ezen időben Haberle a legnagyobb tudományos tehetséget 
fejtette ki. Lényeges részt vőn a Bertuch-íéle átalános termé- 
szettudományi táblák s leírások kiadásában ; ezeket érdeklőleg 
megjelentek tőle. 

Das Mineralreich, oder characterisirende Beschreibung aller 
zur Zeit bekannten Mineralkörper, als Commentar zu den Bertuchi- 
schen Tafeln der allgemeinen Naturgeschichte. Erste Haudtahlhei- 
lung oder Orycfognosie. Weimar, Ind. Comt i806. gr. 8. — Zweyte 
Hauptabtheilung, oder Gebirgskunde. Weimar. Ind. Comt. I807.gr. 
8. 1 réztáblával. 

A kor mostohasága miatt mind a két munka bevégzellen 
maradt. Ezen kivül a következőket irta még Haberle: 



22,^1 HABERLE ÉLETRAJZA 

Das Gewaeclisrekh. ErsfeHauptabtheiluny. Pilze mid Schw'ám- 
me. Weimar Í806 gr. Bevégezetlen. 

Beobachtufig üher das Entstehen der Sphaeria Agaricina 
Hab. mid des Merulms destruem. Erfurt. 1806. gr. 8. 

A lebtant érdeklöleg következendők jelentek meg: 

Meteorologisches Jahrbuch zur Befördenmg yri'mdlicher Kenl- 
ífisse wn Allém, was aiif Witterung und Lufterscheimmyen Emflusz 
hat. Weimar Í8i0. gr. 8. Erster Jahrgang. 

Meteorologisches Tagebnch für das Jahr 1810 mit Kupfer. 

Meteorologisches Tagebnch fiir das Jahr Í8H d-o. 

Meleorologische Hefte für Beobachlmigen und Untersuchun- 
gen zur Begründmig der Wifterungslehre.. Weimar gr. 4. Ersten 
Bandes i-stes Stück Í810. mit 4 Kupfern. 2 Stück i8H. mit 2 
Knpf. Uibersicht der geocentrischen Constellalions Verhaeltnisse mit 
í Kupft. Drittes Stück Í812. mit Taf. 7 und 8. 

Meleorologische Aphorismen zur Erlermmg Wissenschaftli- 
cher Willerungs-Beurtheilung und Erforschung Weimar Í8 12. gr. 8. 

Ezeken kivül Haberle több recensiokat irt folyóiratok szá- 
mára, ásványtani czikkeket a Gehlen és Schweiger saz erfurti 
társaság lapjaiba, ugy statistikai jegyzeteket a Weimarnagy- 
herczegségi hetilap számára. 

Haberle 8 évi Weimarban tartózkodása alatt, következő 
tudományos társulatoktól választatott tagnak : a wetteraui orvos 
természettudományi társulattól (1808. Nov. 30.) a tburingiai 
mezei gazdasági egylettől. (1811. Jun. 12.),Bern-cantoni orvos 
sebészi társulattól (1841. Juni 30.) ugyan azoktól ásványtani 
tagnak (1812. Jul. 22.) és az Aargau cantoni természetvizsgáló 
testülettől (1812. Aug. 30.) 

A németországi események Haberlénket újra kényszeríték 
az év végén, hogy a francziákat kikerülhesse, Weimárt elhagyni. 
Lipcse, Drezda s Prágán állal tehát Brünbe utazott, hol reifen- 
steini Salm Hugó gróftól a legkegyesebben fogadtatott , s házában 
egy egész éven éldelte vendég szeretetét. Soha sem látta többé 
Haberle hazáját, minden gyűjteménye Némethonban maradt, és 
csak kevés könyvvel jölt által Osztráldionba. Haberle briini tudo- 
mányos foglalkozásáról , semmi bizonyost sem mutathatunk föl, 
csupán az időváltozásokról tett szorgalmas jegyzékei fekszenek 



*) Spha».'ria lageiiaria Pei'son. 



UABEHI.E ELETKAJZA. 2^5 

előttünk. Doctor Riesz E. meghívása kövelköztében elhagyá Ha- 
herle 1813 évi Octob. ll-éti Brünt s Bécsbe jött, mellyel kevés 
napi mulatása után nov. 20-án lij hazája fővárosa Budával cse- 
rélt föl. Csak hamar föltal.ílta itt régi ismerősét, barátját báró 
Podmaniczky Károlyt, és nem sokára Kitaibel, Pa- 
quich, Hartleben, Schuster, Reisingerés szerzővel is- 
merkedett meg. 

Mint magány tudós 3 évig maradt Haberle Pesten , ez alatt 
a nyári hónapokat rendesen Báró Podmaniczky jószágán Aszódon 
töltötte. Kissé szorult állapota kényszerítéőt 1814. tettleges részt 
venni Dr. RieszBudán fölállított szölőczukorfőzésében, és Hart- 
leben C. A. könyvkereskedő számára idegen nyelvekből fordí- 
tásokat készíteni, ügy szinte egy genealógiai zsebkönyvet 1816. 
évre (álnév alatt) kiadni. 1815. évben Haberle a magyar nem- 
zeti múzeum természeti osztályának akkori őre munkáján, a ma- 
gyar kőszénről dolgozott, melly czélból a múzeum épületébe köl- 
tözött által, hogy a gyűjteményeket annál könnyebben használ- 
hassa. Ezen munka kéziratát Haberle, Tehelnek csak hamar be- 
következett halála után , visszahívta. Azonkívül Haberle a füvé- 
szettel is foglalkozott, szorgalmatosan gyűjtött a budapesti s aszó- 
di tájakon. — Sok időt fordíta a latin nyelv megtanulására is. — 
Pasquich professor s director alatt hallgatta a csillagászatot. — 
1816. év tavaszán Kitaibel tanárnak megérdemlett nyugalom- 
ba tétele által megürült a füvészeti tanszék. Csak a mi sürgető 
unszolásunkra, kik Haberle tehetségeit ismertük s becsülni tudtuk, 
határzá el magát 1816. évi sept. 3-kán a concursusra. 18Í7-ik 
évi april. 23-káii történt Haberiének nyilvános tanítóvá lelt ki- 
neveztelése a magy. kir. egyetemnél. Május 21. hivatalába iktat- 
tatott, melly alkalommal beköszöntő beszédéi: „De progressíbus 
scientiae botanicae tempore recentiore et recentissimo" tartotta. 
Csak Kitaibel bekövetkezett halála ulán, ugyan azon évi decem. 
13-dikán foglalhatta el Haberle a tanársághoz kötött lakását. Ez 
évben André Hesperussa számára következő ásványtani érteke- 
zéseket irt Haberle. 

Uiber mllkommen dichten und mUkoinmen cryslallisirten 
Oltóin aus Ungam Hesp. Martz. Í8i7. 

Beschreibung einer nenen Ari Braunkohlengaltung. Hesp. 
Martz.i8i7. 

Neue Beobachtmgen über den mg. ilaunslein Hesp. Apr. i8il. 

Az időjárási jegyzeteit szakadatlanul folytatta Haberle. — 

15 



226 HABERl E ÉLETRAJZA. 

3íár az elöblicni cszlendöhen levelező tagsági oklevelet nyert a 
Morva-szilesiai f()l(lmivelö, természet s országismeret-tudományi 
társulattól 1816. Fehr. 29. 

Midőn Flaberle tanárnak neveztetett ki , még akkor ezen 
sorolí Írója segéd volt a végy- s növénytani előbb egyedül vo 
volt tanszéknél, és azon időtől egész Ilaberle haláláig folytonos 
tudományos s barátságos öszszeköttelésben is élt vele. 

Tanárrá lett kineveztetése által Haberle kellemes , függet- 
len s gondnélküli helyzetet nyert. Becsülve ügyfelei, s barátitól, 
tisztelve tanitványitól, szeretve mindenkitől, megáldva tarlós 
egésséggel , csendes s a mellett vig kedéllyel , hosszas tapasz- 
talás és kedvetlen sors által kisért philosophiával , Haberle 
egészszen a tudományoknak élt, leginkább pedig a scienila ama- 
l)/lis-ne\i. — A legnagyobb hévvel adá most magát szakfoglala- 
tosságának, a nyarat dolgozva töltötte el a füvészkertben a nö- 
vények meghatározása s rendezésével, a telet catalogusok csi- 
liálásával és az általa annyira kiterjesztett kerti levelezésekkel. 
Mi volt Haberle mint tanitó, s mi minlfüvész, annak meg- 
mutatását alább fogom megkísérteni. 

Szorgalmatosan folytatta Haberle egész haláláig az időjá- 
rás fölölti észrevételeinek jegyzését, ugyszinte az ország más 
részeiből is szerzett hasonlókat. — Alig telt el egy év kinevez- 
tetése után , hogy könyvtárát , robar — növény — és ásvány- 
gyűjteményét a külföldről elhozatta, hol Weimárboli eltávozá- 
sától fogva bepakolva állottak ; minden várakozáson kivül hiba 
nélkül érkeztek meg. — Egy egész éven által foglalkozott ezen 
gyűjtemények tisztogatásával s fölállításával, és több évek teltek 
el , mig ezen jeles herbárium a mi egyetemünk többi gyűjtemé- 
nyével egyesitetett. — A mint emlékezem, csupán egy nagyobb 
utat tett Pestről Haberle Bécsbe, és csak rövid időre távozott, 
a szünnapok alatt is barátja s pártfogója Báró forfm«^«'c;5% jószá- 
gára Aszódra. 

Az orvosi kar felsőbb helyre tett alázatos ajánlatára, meg- 
engedtetett Haberiének orvos tudori oklevelei adni , melly 
ISEI-dik évi mart. 13-dik napján adatott neki állal. — Tudo- 
mányos dolgozatokra Haberiének hiányzott a megkívántató idő. 
Több hivatalbeli véleményei őriztetnek az egyetem levéltárában, 
mellyek közöl egy, mellyben mint füvész vett részt „Oe síipa 
capillnfű'''- felsőbb rendelet követköztében kinyomatott , és a ha- 
tóságoknak kiosztatott. - Egy értekezése ^^De Amaranfho di- 



HABEHLE Él.ETIiAJZA. 227 

morpho'"'- kéziratban alólirt birtokában van, valamint azon nyom- 
tatásra szánt értekezés is ^.De progiessibus scienliae bolanicae''' 
nielly székfoglaló beszédnek kissé hosszú lett volna , még pedig 
háromszor általdolgozott példányban. A Kitaibel növénygyűj- 
teményének névjegyzékét alolirt segedelmével szerkeztelle a 
magyar nemzeti múzeum számára , melly Kitaibelnek egész tudo- 
mányos hagyományát 700 v.forinton megvette. 1830. az egyetemi 
tanárok fölszólitatván az 50 éves Jubileum innepére az egyetem 
költségén kinyomatandó értekezést irni , az alolirt és Schuster 
lanár jegyzékeiből szerkesztette Haberle ezen munkácskát : Snc- 
cincia rei herbariae Hungáriáé et Transylüaniae história. IJudae^ 
typ. R. Univ. hung. i830. Ez az idő rövidsége miatt, melly alatt 
végeztetnie kellett, ha tökéllellen is a magyar fii vészeire nézve, 
mégis a pesti füvészkert történetét tökéletesen kimeríté. — 
1807-dik január 15-dikén Bécsben a cs. k. mezei gazdasági 
társulatba valóságos tagnak vétetett föl Haberle, mellynek nuin- 
kálataiban a Mcdicago c«/-5/i^«í/*'-l takarmánynak ajánlotta. Í8:i8- 
dik jan. 16. nyerte meg a regensburgi királyi fii vésztársát ági 
levezö tagsági oklevelet. 

Haberle, ki a cholerátoli nagy félelmének ellenére, egésségét 
azon Magyarországra , leginkább pedig a kél testvér város Buda- 
pestre annyira balsors tellyes 1821-dik évben megóvni tudá, a 
következő év jvmius első éjjelén rabló gyilkosok kezei által győ- 
zetett le. Vonakodva s fájdalmas érzettel ragad tollat ezen sorok 
Írója a távol levő olvasóknak lehető rövideden előterjeszleni 
ezen gyilkolás környülményeit. 

1832-dik évi június 1-sőjén reggeli fél öt órakor egy tanuló 
ifjú fedezte föl Haberle lakásán, hogy az ablak vas rostélya föl- 
törve van ; a történt bejelentés után előbb Schuster tanár azután 
a Decán s később Stahly tanár ur mentek a szerencsétlen la- 
kásába , kit ezen urak az ajtók föltörése után ágyában halva ta- 
lállak. Az almárioma és egy szekrénye föltörve , különféle tár- 
gyak a szobában elszórva, és egy nagy konyha kés az ágy alatt 
találtatott. Minden készpénz a szekrényből és egy ezüst óra, még 
boldogult a'.tyának müve, hiányzottak. — A törvényszéki orvosi 
vélemény szerént Haberle megfojtás követközlében halt meg, 
hihetőleg az ábrázalára erőszakkal nyomatott vánkosok állal, 
mellyeken néhány vércseppek i^< látszottak, mellyek, ugy szinte 
a szekrényen talállallak is. a megsebesült gyilkostól okoziallak. 



228 HABERLE ÉLETRAJZ^. 

ki az ablak bolörcsónél vagy a szekrény erőszakos fölnyilásánál 
sebzetté meg magát. 

Haberle meggyilkolására három gonosz ember egyesiiJl, az 
egyik mint izgató , és ez volt az , kit gonoszságának áldozata 
gyakran segíiett, a második mint fő válalkozó, a harmadik pedig 
mint örl-álló; és hihetőleg segéd is a rablás és gyilkolásnál egy- 
szersmind. 

Szükségesnek vélemelőbbaz olvasólanövenytan tanára laká- 
sának helyzetével megismertetni , hogy az által a gyilkos rablók 
betörése fölfoghatóbb legyen. 

A város közepén levőFerencz-szerzetbeli kolostor melletti 
tágas udvarra nyilnak minden ablakai ezen földszinti lakásnak. 
Az udvar Haberle állal legnagyobb részint virágos s gyümölcsfás 
kertté változtatva, az utczával, egy kisebb (előbb kolostor bejá- 
rásul szolgált) ajtó , és a puszta magas falban egy nagy és csak 
néha fölnyittatni szokott kapu által van kapcsolatba. — Estve 
az egyik gyilkos bezáratta magát az udvarba, s ott elbujt a ker- 
tecskét környező bokrokban , mint a letaposott virágágy mu- 
tatta , és éjjel a lakattal zárt kaput kinyitotta belölről a kint vá- 
rakozó társának. A vas rostélyt az utolsó (éjszaki részen lévő) 
ablakon, az udvaron állani szokott vízhordó szekér rudjával emel- 
ték ki , az ablaküveg csiriz segítségével töretett be s belölről 
fölnyittaíott. A szobák félüveg ajtókkal voltak egymástól elvá- 
lasztva, a harmadik (déli részen) volt Haberle háló szobája; 
ezen házban lakott Haberle gazdasszonyával , ki urától még egy 
szoba s konyha állal elválasztva szobájában aludt. — Két részt- 
vevő gyilkos rabló összehangzó vallomása szerént Haberle be- 
menelelöknél éjfél előtt még ébren volt , és háló szobájában föl 
s alá járt, mi gyakran meg történt, mivel Haberiének szokása 
volt hideg kávé mellett éjjel dolgozni , ezen éjjel theát ivott, 
mellynek maradványa még a kemenczén maradt. Mivel az egyik 
gyilkos a még ébren levő Haberiét nem merte megtámadni, társa 
által elhivatta szállásárul a harmadikat is. Még második bemene- 
telkor is gyertyával jött eleikbe Haberle , mire megragadván öt 
s erőszakkal az ágyba vivén , ott megfojtották és kirabolták. — 
Csak több hónap elfolyta után fedeztettek föl a vétkesek. Kettő 
közülök elhalt, minek előtte büntetési idejök eltelt volna, a har- 
madik, ki semmit sem vallott, még most is bűnhődik elkövetett 
vétkeéri egy vársánczban, hova EO évre van kárhoztatva. 

Így végezte a mi felettébb szerelett Haberlénk 68 éves 



IIAHEKLE ÉLEIK AJZA, 2^9 

korában feleség s iiiinden atyafi nélkül, lökéiletes eg-ésség mel- 
lett igen is korán mireánk s a tudományokra nézve, munkás 
életét. — Hideg tetemei végetlen embersokaság kíséretében juii. 
2-dik napján adatlak állal a földnek. Sírjában saját kivánsáffa 
szerént félig fekvő egyszerű márvány lap fedi földi maradványát. 

A szekrényből szétszórt papirok között föltalálfatott Haber- 
iének még 1831-ben szerkesztett s törvényes aláirás által meg- 
erősített végrendelete , kezdettől végig a legjobb bizonyítvány 
annak megmutatására, hogy mi volt ő mint ember is. Szabadságot 
veszek magamnak annak néhány helyeit itt szóról szóra fölhozni. 

A 20. és 11-ik pont: így hangzik. 

„Meinen hiesigen sowohl als auslándischen Freunden sage 
ich hiemit nochmahls herzlichen Dank für allé mir erwiesene 
Liebe und Freundschafl ; insbesondere danke ich nochmahls 
und herzlich meinen hochverehrten Herrn Collegén der pester 
mediciníschen Facultat für die mir stets bewiesene Gunst und 
Freundschaft und benöthigten Falles arztlichen Rath und Beistand; 
insbesondere Herrn Hofrathe v. Bene dem der gütige Hímmel 
noch lange Lében, Gesundheit und alles Glück vériéiben mögé. 

Die ersten Worte die ich lallen lernte waren Deutsche! — 
so soUte denn auch mein letzter Wille deutsch abgefasst seyn, und 
eiu biederes deutsches L e b e t w o h 1 von mir dem Geschíedenen 
erschalle nun zum letztenmaleanalleredlichgesínnten ín Ungarn, 
w^elches Land mích mit Liebe und Freundschaft aufnahm, ín 
Deutschland^ welches mích erzog und bildete , endhch der ganzen 
Welt yfeW allé biedere, gute und verstándige Menschen nur das 
Wahre — vsahrhaft Wahre mid Gute w^ollen, es fördern und 
fördern helfen.^'* 

Ezen végrendelet szerént, mellyben gazdasszonyárol s más 
személyekről a legkedvezőbben emiékezelt, barátjainak is több 
tárgyakat hagyott, kik közé ezen sorok írója is tartozik, ki 
szerencséjének tartja, tőle emléket bírhatni. — Az orvosi 
kar lectoriumának hagyta löbb mint 2000 pengő forintot érő 
minden füvészi könyveit, ugy lebtaní munkáit s eszközeit, ezeket 
érdeklőleg következően nyilvánítja a C. betű alatt ulolí^ó akaratját. 

„Gleichfalls vcrmache ich dem genannten Lectorium meine 
sámlliche meteorologíschen Bücher , Handschriften , meteorolo- 
gischen Beobachtungsregister , astronomische Ephemeriden, und 
meteorologíschen Instrumente, in der HoíTnung, dass sich in der 
Folge der Zeit unler den Doctoren der Medizin doch einer oder 



230 HABERLE ÉLETRAJZA. 

anderer finden werde, welcher das mit Unrecht so schr vcniach- 
líissigle meleorologische Stúdium liebgewinuen und cultiviren 
werde. In welchem Falle dannschon reichliche Hülfsmittel Vor- 
studien und Anleitungen in diesem meinen literarischen Nachlasse 
sich vorfinden werden." 

Schuster tanár a végy- s ásványtani könyvekel, sulymérő 
készületet és a kémszeres szekrényt nyerte. 

Mi a hagyományok kifizetésein fölül az eladott tárgyak- 
ból bejött pénzből megmarad , az forditassék a legigyekezöbb s 
erkölcsösb ifjak orvostudori diplomáik kiváltására. 

Mind azoknak; kik Haberiének halála idején valamivel tar- 
toztak, adósságuk elengedletett. 

Bátor a gyilkosrablók az egész készpénzt, melly körülbe- 
löl 700 vfra ment , elsikkaszták , még is a végrendelet végre- 
hajtója, az orvosi kar akkori Decánja Csausz Márton tanár ur szor- 
galma s fölügyeiele által az elhunytnak minden intézkedései 
tellyesífettek. 

Haberle majdnem 19 évet, — közülök 15-öt mint tanár, 
töltött közöttünk ; ezen idő alatt mindenkor ugy mulatta magát, 
mint a legjámborabb legnyiltszivübb s legbecsületesebb ember, 
mint legrésztvevöbb legszívesebb barát, mint leghatalmasabb 
elömozditója minden jónak , mindég kész szükség s nyomor eny- 
hítésére. — mint minden jó ember számtalanszor megcsa- 
latott. — Különösen adakozó volt Haberle a szegény tanuló ifjak 
iránt; minden tudományos vállalat hatalmas pártolóra talált benne, 
könyvtára mindenkinek használatul szolgált, a legnagyobb mér- 
tékben közlekedő volt, senki el nem hagyta öt, ki tudományos 
tanácsát kérle, elégülellenül. — Örömmel emlékeznek a külföldi 
lílazók, kik mindnyájan Haberiéhez voltak utasítva, azon kilünö 
emberszerelelre , mellyel itt fogadlatlak, és állala utazási czé- 
lukban elősegi lellek s az országban tovább ajánltaltak. 

Szenvedély nélküli , csendes , mindég vidám és a legjobb 
kedélyű ember volt Haberle, kitűnő kedvességü minden társa- 
ságban. Távol a magasb társalgási körök utáni sovárgástól, 
mégis a legnagyobb biztossággal társalgott azok salonjaiban, 
egyaránt becsülleteti az uraktól és megkülönböztetve kedvellelelt 
a nőktől. A háztarlásban, valamint ruházalban egyszerű, úgy él- 
deleteiben is legmcrséklellebb voll. — Burnótot leginkább hasz- 
nált és gyakran. — Hátramaradt papírjai között egy igen jól 
eltalált arczképe találtatott ezen föliratlal: Freiheif , JSafar, Ver- 
mniff ^ hihetőleg joli-zavai. 



IIADERLE ÉLETRAJZA. 231 

-Mim laiíiló igyekezclt Ilnhcrle a híisc várakozásnak ine*,'^- 
felelni, előadásai szorgalninlosan lálogallallak, tanifváiiyai igen 
íizerelék öl. A lalin nyelvet soha sem lehelé annyira sajátává, 
hogy azon gondolául folyvást nyilvánilhalla volna, ezen löké- 
lellenség nagy akadályul volt előadásaiban. — Mivel a tudomá- 
nyos kivánatnak az iskolai könyvül kijelöli Sc'huster féle „Termi- 
nológia botanica" meg nem feleli : De Candolle szerént szerkesztett 
néhány füzetet előadásai számára, mellyek még most is hasz- 
nállatnak oí ifjak elökészilésére. Azon kivül gyakorlati mutat- 
ványokat tartott tanítványinak a füvészkertben , füvészi kirándu- 
lásokat rendezett a közel környékekre , mellyeket részint maga 
részint a tanitói szék segéde vezetett. Segédének ö legkeg^'esb 
elöljárója, legjobb attya volt. 

Hátravan még, hogy felejlhelellen Haberlénket mint fü- 
vészt, és mint a pesti füvészkert igazgatóját rajzoljam. — Hogy 
érdemei, kivált ez utóbbi tekintetben kellőleg méllányollassanak, 
szükséges hogy az olvasót a füvészkert azon időbeni állapotával 
midőn tanitói székét elfoglalta , ismertessem meg. — A füvész- 
kert kevéssel előbb a legczélszerütlenebb helyre tétetett által, min- 
den árnyék nélkül, közel a kövezetlen országúihoz, semmi rész- 
ről sem mutatott valami fényes környülraényre. — Haberle ta- 
nárrá lett kineveztetéseig a füvésztani oktatószék külön volt 
válva a kert igazgatóságtól. Schuster tanár tartá az előadásokat, 
Kitaibel tanár a kertről gondoskodott. — Mindkettő fogyatkozása 
különböző volt, de csak az utóbbinak teletett elég. A növény 
szaporításra nézve a helybeli kert igazgatója csupán a növény 
magvak általi cserére van utasítva. Egy alkalmatlan, független s 
mivelellen kertészmester kevésbé mozdítá elő a dolgot. — Ki- 
taibel lanár többnyire utazott, ide haza, a gyűjtött tárgyak ren- 
dezése, leírása, vegybontások és más szakdolgai minden idejét 
elnyelték , mégis keveset vihetett ki. — Utazásából Kitaibel 
mindenféle ritkább növényeket hozott a kertbe, sokat küldöttek 
neki baráti és ismerősei a hazából, és ezen növények voltak azok, 
mellyek a kertnek minden szegénysége mellett is , hirt szereztek 
a külföld előtt. — Ezen időben a magyar növények még kevésbé 
voltak elterjesztve , azért minden külföldi kert kielégitelhelett. 
A magyar növényeken kivül csak azokat mivelle Kitaibel mellyek- 
re az összehasonlítás végett szükséges volt. Kitaibel halála 
idején a magyar növények már annyira elvoltak terjesztve, hogy 
mi itt helyben többeket sokkal előbb kaphatánk a külföldről, mint- 
sem a terméshelyről. 1817-dik évben alig találtatott 4500 faj a 



23E II.VBERLE ÉLETŰ VIZA . 

kertben, niellyek közöl leglöbben a szabadban tenyészlek. — Ha- 
beriének legelső gondja volt a jelenlévőket átvizsgálni és sza- 
porítani , melly czélból a meglehetős szükkörn levelezést kitágí- 
totta, és leginkább az akkori időben hires olasz- s frankhoni 
kertekkel telte magát összeköttetésbe. — Haberle korábbi híre 
és személyes ismeretsége által a némethoni kertek elöljáróival 
rendkivül elömozdítatott szándékában, és mivel nem is kivánt 
annyit a mennyit adott. — Haberle tulajdon zsebéből több kisebb 
költségeket fedezett, s igy lön, hogy utódjának a kertet 10,000 
fajjal hagyta hátra. — 1819. évtől kezdve Haberle minden évben 
adott ki egy növenymag névsorozatot, 1000-1200 faj-ig, s 
5000 csipet mag osztatott ki , és általában épen annyi nyeretett 
is. — Egy más érdem is illeti Haberiét , — a jegyzőkönyv be- 
hozatala a kerti dolgok vitelére nézve. — Erötellyesen segítetelt 
Haberle munkálataiban az 1820-dik évi octoberben saját aján- 
latára kinevezett fökertész , a dicséretesen esmeretes Rochel An- 
tal, — és első segéd, most prágai egyetemi főkertész Böhm 
Venczel által. — Az első összekapcsolá a tudományt a ker- 
tészkedés legtökéletesebb ismeretével, az utóbbi fáradhatatlan 
volt, a háladatosságkötelékeinél fogva Haberiéhez csatolva, kivá- 
nati s parancsai tellyesitésében. Rochel Antal kineveztelése által 
a kert közel 400 élő növényt nyert , mellyeket ö Trencsin-me- 
gyei kertjéből hozott magával. — Haberle igazgatósága alatt 
egy része a kertnek az ipar- s gazdasági növények szá- 
mára volt elosztva , a melegház újhollandi növények részére el- 
rekesztve ; a tó vízi növények számára haszonvehető állapotba 
tétetett. A Haberle által megvizsgált növények betétettek, s 
tulajdon kezével irt jegyzésekkel meglehetős gyűjteményt 
képeznek. A tanári lak udvarában az előbb említett kertecskét 
Haberle egészen a maga zsebéből tartotta föl , hol gyümölcsfákat 
s szöUőt tenyésztetett ; ez volt kedvencz helye. Különös elő- 
szeretettel viseltetett a hagymás növenyeli és a muskotályok 
eránt. — Az ugorka-féle növények leírásán dolgozott különösen 
a nélkül, hogy valami összefüggő egészet hagyott volna hátra 
azokról. 

Elfelejthetetlen Haberlénknek a füvészet körül szerzett ér- 
demei méltánylásául, s az utókornak némelly maradandó emlé- 
kéül Tettes Frivaldszky Imre ur, a nemzeti múzeum segédöre 
egy szép , üjonnan fölfedezett balkáni növenynemet Haberlea — 
s a helytől rhodopemis-nek nevezett el. — 



w 



J\ 




* 



-N^r 



I 



Tri'iii. Iiiillll. rvk. I. ki'il. I. dili. 



<sy 






kW, 



> 



¥ 



í^ 




M 



I I 



1. Mezeden liílionia. i. .I.ie/iiil |iiiiii|)alv. 

-'. Kreiai csalán^. .». rmvalele |)(iiii|tálv. 

•5 Sáf^aviiiialii )Miiii|i;ih. 0. Kiirliifii s/.in (■!•(. 




w 

# 




Tfi-m. tu.lm. nk. I.kitl. ^ ('"''■ 












^. /. 



I. S(ik|»(irilii tlőoi'sz 
'J. .\yiiszl l»ii/(iiit. 
;5. TriTfii' liiijimk;! • 



i. Noni'l' f'aiii;ísz;i. 

.(. Hlis i/lllÓlZ IlilN. 

(i. líús iziiiófz iiösléii. 



IS 




^m 





Terin, linliii. nk. I.köt. ."i. tál). 






m 0-^' 

^i^ 






3. d 




4.p 



I. llodla'ros ropék 
'i. DTsziIcK iiaplász 



3. AjiKilllica rillcii<;. hím 

4. Aiiialllica l'ill('ii;i. nőst. 




J^- 







ym- 



'l'iTin. liiilni. rvk.l.kni. 4. láb. 




^^. 



jrT 












a"^ 




F()<'as \ak(iMV, 



ÍÍV.WakeLA.r. 



X 



\ 



PESTEN, \ 

Nyomalotl lííimel Júzsefiiél. 



A KIR. MAGYAR 

TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 

ÉVKÖNYVEI. 

SZERKESZTÉ 

G ÁSPÁR JÁNOS, 

NEVELŐ S á KIRÁLYI DVUIYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT TAGJA. 



MÁSODIK KÖTET. 
1845 -i850. 




^*P *^ 2/^*'^'' 



PESTEN, 

NYOJIATOTT LUKÁCS lÁSZlÓNÁl. 

1851. 



J 



TARTALOM. 



Lap. 

A királyi magyar természettudományi társulat történetei 1845 — 

1850. Dr. Kovács Sebestyén Endre, társulati első titkártól . 1 

A kolumbáczi tipolya. Dr. Heuffel János, Krassd megye főorvosától. 44 

Magyarország legjelesb kőszéntelepei vegytani cs m űipari tekin- 
tetben. Dr. Nendtvich Károly vegytanártól GO 

Buda vidékének s illetőleg Mrgyarországnak égalyviszonyai. Dorner 

Józseftől 153 

A fogas vakony boncz- és élettani rajza. Dr. Glos Samu és Dr. Rhé- 

dey Antaltól 177 

A rézérczek, különösen az úgy nevezett fakondok (Fahlerzo) ned- 
ves útoni próbakémlote. Dr. Bachmann József bányászegyetemi 
vegytanártól 207 

Salétroratermelés Magyarhonban. Szabó József egyetemi h. tanártól. 222 

A bánsági salétroravidék és salétromfőzés. Jánosy Ferencz vegytan 

és terményrajz tanárától 241 

A pesti „Szent Rochus" nevű kórház kútvizeinek vegybontása. Mol- 
nár János gyógyszerész által 24(i 

Ábrák magyarázata 260 



A KIRÁLYI MAGYAR 

TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT TÖRTÉNETEI. 



Dr. KOVÁCS SEBESTYEM EWDRE 

TÁRSULATI ELSŐ TITKÁRTÓL 

ÖTÖDIK ÉV. 



T^álasztáisok. 

Társulatunk 1845-dik év június 7-dikén tartott tisztújító 
közgyűlésében tisztviselőkül lőnek választva : 

Első elnökké : Scitovszky János, pécsi megyés püspök, cs. kir. 
val. b. tit. tanácsos. 

Másod-elnökké : Bugát Pál, a m. k. egyetemnél az élet-, kö- 
zönséges kór-, gyógy- és gyógyszertan rendes tanára. 

Titkárokká: 1. Kovács Sebestyén Endre. 2. Töröli József. 

Gyüjteményőrré : Pauer Lipót Sándor. 

Pénztárnokká : Jurenák József. 

Választmányi tagokiil : 

1 . Az ásványtani szakban : Pecz Vilmos és Fauser Aiiíal. 

2. Növénytani szakban : Sadler József és Gerenday József. 

3. Állattani szakban: Frioaldszky Imre és Pólya József. 

Terin. l. lárs. Évk. II. k. 1 



4. Vegytani szakban : NemUmch Károly cs Booi Károly. 

5. Természettani szakban: Jedlik Afiyos és Montedegoi Al- 
bert Ferencz. 

6. Élettani szakban : Arányi Lajos és Lenhossélt József. 

Rendes tag-okul: 

Jónás József, pécsi czímzetes kanonok, a politik. tud, s vál- 
tójog r- tanára. Pécsett. 

Plitzner Lörincz, pécsi megyebeli áld. pap, szép müv, és böl- 
csészeti tudor, a közönséges s magyar oknyoni. s történetírás ny. 
r. tanára. Pécsett. 

Haas Mihály^ városi plebánus. Pécsett. 

Madarász Endre., vasgyárigazgató. Pécsett. 

Berksz Péter, bányászati kerület -igazgató. Pécsett. 

Hilttner János., papirgyárnok. Pécsett. 

Hiitta János., orvostudor. Pécsett. 

Nendtvich Tamás, gyógyszertár-tulajdonos. Pécsett. 

Nendtvich Vilmos.^ gyógyszerész. Pécsett. 

Bach Miklós., orvostudor. Eperjesen. 

Márjássy Gusztáv., cs. kir. kamarás. Markusf alván. 

Batternay Imre, Brádon, Erdélyben. 

Mauser Ferencz, orvostudor. 

Szabó János, orvostudor. Pesten. 

Vahot Imre, hites ügyvéd. Pesten. 

Szabó Alajos, orvos- és sebésztudor, szemész- és szülész- 
mester, okleveles állatorvos, a ra. kir. tud. egyetem állatorvosi in- 
tézetében eléadó segéd. Pesten. 

Keszler Károly, kegyesrendi tanár. Budán. 

Géczy Péter., Rátódon. 

Lészay Díiniel, orvostudor , szászvárosszéki főorvos. Szász- 
városon. 

Muszelly Károly., mükertész. Pesten. 

Deutsch József., orvostudor, ns Zaránd vmegye r. főorvosa. 

Németh Ignácz, kir. kincstári levéltárlajstrorazó. Budán. 

Haumann László, kir. kincstári tiszt. Budán. 

Vidék Őzse, sz. Benedek-rendi szerzetes és gymuasiuini tanár. 
Sopronban. 

Ilnnyadi László., orvostudor. Pécsett. 



Jülner V'iclor, gyógyszerész. Pesten. 

Piskovics János^ kórházigazgató. Pesten. 

Réczey Imre, orvos- cs sebésztudor, a pesti orvosi kar jegyző- 
je, a budapesti kir. orvosegylet r. tagja. Pesten. 

Kronperger Antal^ áldor s nyelvtanár az iparegyesületnél. 
Pesten. 

Az augustus 23-diki közgyűlésben. 

Pártoló tagokul lőnek választva : 

Gr. Balthyáni Kázméi\ Pesten. 

Majláth György (ifjabb), Baranya megye főispáni helytartója. 
Pécsett. 

Cziíidery László, kir. tanácsos. Nemes -Ladon. 

Rendes és tankedvelö tagokul: 

Gr. Serényi Gábor., kir. bányaigazgatósági ülnök. Nagybányán. 

Kosztics Sándor., városi jegyző. Újvidéken. 

Hermann János., orvostudor, ns Baranya vármegye r. főor- 
vosa. Mohácson. 

Gyarmafhy János., r. kath. lelkész. Somosvásárhelytt. 

Burlihardt Ferencz., orvostudor. Pesten. 

Esze Gábor, orvostudor, s ns Ungh vármegye r. főorvosa. N, 
Szőlősön. 

Schönbauer Józsefe orvostudor, a pesti orvosi kar, a buda- 
pesti királyi orvosegylet r. tagja. Pesten. 

Patay József., orvostudor. Bicskén. 

Streim György., orvostudor, ns Szerem vmegye főorvosa. Vu- 
kovártt. 

Schultzer Istoán^ cs. kir. nyűg. kapitány. Mohácson. 

ScKovszky Már(o?i., Pécsett. 

Daróczy Zsigmond., pécsi székesegyházi kanonok és plebá- 
nus, az egyházmegyei kegyes alapítványi pénztár igazgatója. Pécsett. 

Jankó JánoSt lelkész Kárászon, Baranya vmegyében. 

Szalay Antal., lelkész Saásdon, Baranya vmegyében. 

Schneider Gáspár., pécsi megyebeli áldor, szép müv. és böl- 
csészet tudora, a hittudomány koszorúsa, a természettan és mező- 
gazdászat r. tanára. Pécsett. 

Germann József, pécsm.-beli áldor, tört.-tan r. tan. Pécsett, 

1# 



Horváth László^ pécsi megyebeli áklor, a szép művészetek és 
bölcsészet tudora, a tiszta és alkalmazott számtan r. tanára. Pécsett. 

A november 8-diki közgyűlésben. 
Pártolókul : 

Hcrczeg Kopácsi/ József, esztergami érsek, Magyarország prí- 
mása, fő és titkos cancellárja, sz. Istv. apóst. m. kir. jeles rendének 
főpapja és nagykeresztese, v. b. titkos és helyt, tanácsos, az egy- 
házi bizottság elnöke, ns Esztergám vmegye örökös főispánja, a hét- 
személyes főtörvényszék közbirája, a m. tud. társaság tiszteleti tag- 
ja. Esztergomban. 

SZ'ögyémji László^ cs. kir. aranykulcsos, val. b. t. tanácsos, 
magy. kir. udv. első aleancellár. Bécsben. 

Szaniszló Fereticz, szerbiai választott püspök , cholti apát, 
nagyváradi kanonok és közép-szolnoki főesperes, magy. kir. hely- 
tartósági tanácsos, hittudor. Budán. 

Gr. Szécse?i Sándor, cs. kir. kamarás. Temerinben, Bács vm. 

Rendes tagokul r 

B. Ocsliay Ferencz, Sopronban. 

Fabini Tófor János, orvostudor, szemészmester, a m, kir. 
egyetemben az elméleti és gyakorlati szemészet r. tanára, a bécsi 
orvosegylet lev. tagja. Pesten. 

Peller Józsefe orvostudor s urodalmi főorvos. Czeczen. 

Lörincz Pál, sebész-, szülész- és szemészmester, állatgyógy- 
intézsegédeti. Pesten. 

Goldbriinner Sándor, városi föbiró. Selmeczen. 

Kikó Károly, orvostudor. Pesten. 

Szaíhmáry István, kórházi orvos. Aradon. 

Pfenningsdorf Antal, orvos-, sebésztudor. Kolosvártt. 

Horojiy Mihály, OTvostador s kir. képezdei tanár. Ersekújvártt. 

Jármai Gusztác, gyógyszerész, az „oroszlán" czimü gyógyszer- 
tár tulajdonosa. Pesten. 

Margó Tódor, szép müv. és bölcsészeti, orvos- és sebésztudor, 
szülészmester, a szerb tudós társaság r. tagja s a Tököly-féle in- 
tézet r. orvosa. Pesten. 

Saly Imre, orvostudor. Tolnán* 



Gáspár János^ nevelő. Kolosvártt. 

Stralimirovics Mladeiiy Bács megyébeu. 

Záhó Péter^ Kanisán. 

Jnriiomcs Sándor, Pesten. 

Spech Lajos^ érseki urodalmi főügyvéd. Kalocsán. 

Pozsgay János, városi seborvos. Pesten. 

A január 13-dikai (1S46) rendkívüli közgyűlésben. 
Pártoló tagokul: 

6^/-. Kemény József, a m. t. társ. tiszteletbeli tagja. Gerenden. 

Ocskay Aíital, kassai püspök, kir. tanácsos, hittud., szépinüv* 
és bölcsész, tudor. Kassán, 

Richter Alajos, jászol prépost, kir. tanácsos, tanodái főigaz- 
gató, hittudor. Jászon. 

Gr. Andrássy György, sárosi főispán s a ra. t. társ. tiszt, tag- 
ja. Hoszszuréten. 

Bezerédy Miklós, kanonok, k. táblai praelatus. Pesten. 

Rendes tagokuh 

Szigly Gábor, kegyesrendi igazgató. Kecskeméten. 

Oláh Sándor, orvostudor. Eperjesen. 

Sárossy József, orvostudor, szülészmester , Sáros megye főor- 
vosa. Eperjesen. 

Pulszky Fereíicz, a római archáologiai és a m. tud. társ. tiszt, 
tagja. Szécsényben. 

Tonrner Ferencz, seborvos. Ungváron. 

Rózsa Ferencz, orvostudor, szemészmester, a pesti egyetem- 
nél tanársegéd. Pesten. 

Baifitner Ferencz, orvostudor, Nógrád megye főorvosa. 13a- 
lassa-Gyarmaton. 

Segédtagul: 
Bielz Albert, Nagy-Szebenben. 

Marlius hó 14-kén. 
Pártolókul: 

Szerencsy Isíván, cs. kir. valós. b. tit. tanácsos, kir. személy- 
nök, Arad vmcgyc főispánja. Pesten. 



6 

Gr. Széchenyi István , cs. kir. kamarás , valóságos belső tit- 
kos és m. kir. helytartósági tanácsos, az országos közlekedési bi- 
zottmány elnöke , több külföldi érdemrendek vitéze , a bajor kir. tu- 
dományos akadémia tiszt., a magyar tudós társaság igazgató és tisz- 
teleti tagja s másod elülúlője. Pesten. 

Gr. Nádasdy Paulai Ferencz^ Fogaras földének örököse, val. 
b. t. tanácsos , sz. István ap. kir. rendének középkeresztese , kalo- 
csai érsek, Komárom vmegye örökös főispánja, a hétszemélyes 
főtörvényszék birája. Kalocsán. 

B. Kray Nep. Já?ios , Topolyán, Bács vmegyében. 

B. RUterstein Ágoston , föbányagróf, a 7 szabad kir. és bánya- 
városok örökös kir. biztosa, a kir. bányász-akadémia és erdősz-in- 
tézet igazgatója. Selmeczen. 

Rendes tagokul : 

Bainer János György , fürdői haszonbérlő. Tátrafüreden. 
Vida Károly.^ vegyész. Pesten. 
Foltmy Gábor , orvostudor. Pesten. 

Steer Márton , orvostudor , a közönséges kór- , gyógy- és gyógy- 
szertan tanára a páduai egyetemben. Páduában. 
Landyn Férd. János., erdősz, Belyén. 
Kása Mózses , kamarai orvos. Vizaknán, Erdélyben. 
líouchard József., sóbányászati elnök. Kolozson , Erdélyben. 

Tankedvelükül : 

Fleckl Károly , levéltárnok. Fóthon. 
Dienes Gábor., birtokos. Baracskán. 

Május 19-dikei küzgyülésben. 
Párlolókul : 

Tresztyánszky Imre., czimz. püspök. Pesten. 

Gr.Cziráky János , cs. kir. aranykulcsos, a kir. itélő tábla bá- 
rója. Pesten. 

Tisza Lajos, cs. kir. kamarás, ns Bihar vmegye főisp. hely- 
tartója s a hclv. hitv.n. szalontai egyházvidék segédgonduoka. Pesten. 

Fogarassy Mihály, választott püspök, n. váradi kanonok . 



hittudor , a pesti kir. egyetemnél a liittudoniányi kar igazgatója és 
elnöke. Pesten. 

Melczer István ^ kir. táblai eléado ülnök. Pesten. 

Villás Ferdinánd^ a zirczi, pilisi és pásztói czisterczi szerzet- 
beli egyesült apátságok apátja. Zirczen. 

Rimely Mihály , benedeki főapát. 

Rendes tagokúi : 

Ranolder János , pécsi székesegyházi kanonok , hittudor, a hit- 
tudomány rendes tanára, a pécsi püspökmegyei egyházi szék ülnö- 
ke. Pécsett. 

Könnöczy Imre ^ n. váradi kanonok, hittudor, a m.kir. egye- 
temben az egyházi történetek r. tanára. Pesten. 

Peitler Antal ^ püspöki titoknok. Pécsett. 

Kovács János , nevelő. Pesten. 

Sza?ika József ^ nevelő. Pesten. 

Tóth K. János , kegyes szerzetbeli tag , a természettan r. ta- 
nára. Szegeden. 

Matics Imre , kir. képezdei tanár. Érsekiíjvártt. 

Garay Sámuel^ gyógyszerész. Pesten. 

Rudics Dienes ^ cziszterczita szerzetbeli áldor, a szép müv. 
és bölcsészet tudora , a magyar nyelves irodalom r. , a görögnek pe- 
dig rendkiv. tanára. Pécsett. 

Lósz Antal ^ megyei seborvos. Pécsett. 

Levelező tagul : 
Schmidt János Ferdinánd, természettudós. Laibachban. 



Vudományos működések. 



A társulat tudományos működései a tagok buzgalma által na- 
ponként élénkültek , a szakgyülések rcndeltetésöknck megfelelvén . 
számosak által lőnek látogatva. 



8 

A felvirulni kezdő hazai ipart elésegitendők a Schustcrféle 50 
pforintnyi díjra korszerű kérdést tüze ki a társulat : ,^Tétessék meg 
a honi kereskedésbefi megkülönböztetetí gubacsfajták 'cegijbontása^ 
különösen határoztassék meg a bennök levő cserző anyag minemü- 
sége s ennek a külön ereletü cserző amjagokkali hasonlatossága 
vagy azoktóli köWíibözése.'^ 

Az elébbeni Schusterféle kérdésre egy értekezés érkezett bekö- 
vetkező jeligével : y,Ertelmi és erkölcsi működésünk a műipar elé- 
haladásával benső öszszeköltetésben all^^ mely azonban a birálók 
egyhangú véleménye szerint a czélnak és kívánatnak meg nem fe- 
lelvén , a díj a tökéhez csatoltatott. 

A Sadlerféle pályakérdés felelet nélkül maradt. 

A köz- és kis gyűlések tudományos foglalkozásai voltak : 

Csór ej Döme Sándor^ a méhek családjáról. 

Rhédey Antal az általa a társulat száraára nagy szorgalomra 
kidolgozott vakondak csontvázáról. 

Búgéit Pál a dinynye-esztendőről. 

Dr. Kikó az állati és ércz-delejességröl. 

Petényi Salamon saját fürkészésein és tapasztalatain alapúit 
észrevételekről a vakonyról. 

Ffwaldszky Imre országos figyelmet érdemlő keletre tett kül- 
döttsége érdekes és dús eredményéről. 

Kubínyi Ágoston az 1845-ik év martius havában Szekszár- 
don talált márványkoporsóról (sarkophag) és tartalmáról. 

Keszler Kéiroly az állati villanyosságról. 

Agnelíy Ferencz a növények működése jeleiről. 

Ugyanő az évnegyedek- és éghajlatokról. 

Prof. Bachmann , a réz érezek , különösen az ugy nevezett 
fakondok (Fahlerze) nedves iltoni próbakémletérői. 

FUttner József a liptói H a v r a n o k-h egy egy részének elvá- 
lásáról és lezuhanásáról. 

Molnéir János a nyirfarügyek elemezéséről. 

Adler Aíidrás a raármaroí-i virányról. 

(Monté degoi) Albert Ferencz az 1847-diki october hó 
9-dikén reggeli 7 órakor beállandó gyürüs napfogyatkozásról. 

Nefidtvich Károly a kőszén vegybontása- és vizsgálatáról. 

Rhédey Antal a fogas vakonyról. 



9 

Letihosséli József egy bárányszörnyetegröl. 

Síanajovics Lázár , a növényzet körött teendő vizsgálatokról. 

Részt vett a társulat, küldöttsége által, az orvosok és termé- 
szetvizsgálók pécsi nagygyűlésében. 

A magyarországi kőszenek vizsgálatára országos főorvos S t á h 1 y 
Ignácz ő nagysága elnöklete alatt választmány lőn kinevezve. 

B. Orczy Lőrincz Gyöngyös városában létező díszkerté- 
ben viruló növények névsorát szerzé meg. 

D u s s i I Illés pozonyi tanárhoz felszólitáb ment , hogy a Mo- 
dor táján történő hegy átvágása általi ásásokat természettani tekin- 
tetből figyelemmel kisérje. 

Kovács Sebestyén Endre meg lön bízva, hogy külföldi 
utazását a társulat megismertetésére és külföldi társulatokkali egy- 
beköttetésére is felhasználja. 

Adatok gyűjtettek országszerte a növények és gyümölcsök ko- 
ronkénti kifejlődéséről. 

A szakg-yülések működései. 

Hunyadi pécsi főorvos szálagférgeket küldött , melyeket 
a szak széles szálagbélf éregnek CTetúa lataj talált. 

Agnelli szolnoki gyógyszerész üvegbe zárva két vízibikát 
CSalamcmdraJ ajándékozott a társulatnak. 

Rochosz Istüán két szálagférget küldött, ezek egyike eléjön a 
karics a szalakóta [Coracias garulaj madár nyak- és szegy- 
részén levő bőr alatti hézagban , hol a külbőr nem — miként más 
madaraknál — közvetlen jő a nyaknak mélyebben fekvő szervei- 
vel érintkezésbe , hanem csak néhány finom ütér által mintegy sza- 
bad üreget képez , - lelhető továbbá a gőg , fül s állkapocs táján , és 
pedig olykor 12 példány is. — A másik szálagféreg az apró sas 
CAquila noemaj szemüregének azon részén jő elé, mely a köny- 
vezetékbe , és orrlikakba vezet , nyálka vagy takonyhoz hasonló fo- 
lyadékkal együtt. Közölök a legnagyobb mintegy szalmaszálnyi vas- 
tag, s hallható pattanással szakad szét. 

Pauer Lipót ^ sebészi műtét által élő emberi homloköbölből 
kivett szálagférgecskét {Filaria medinensis) ajándékozottatársulatnak. 

Gerenday /.a mérges és nemmérges kígyóknak feje közti 
különbségről értekezett. 

Dr. G1ÓSZ Samu rövid értekezést tartott a csontállománv sző- 



10 

vegéről , górcsői mutatás kíséretében. S górcsői üvegszivatytyut 
adott a társulatnak ajándokiíl. 

Boor Károly gyógyszerész a nadályok többszöri használatáról 
értekezett. 

Sztraka Károly Petényihez irt levelében a vakony bar- 
langjáról szólván, nevezetességül tűn föl, hogy ez állat téli táp- 
lálékát pl. vöröshagymát, sárgarépát, ugy rakja el barlangjában, 
mint a kertész téli vermébe. 

ÁgnelU Ferencz , a szolnok-vidéki halak , madarak s növé- 
nyekről értekezett. 

Rhédey Antal a nagyharkály [Picns major J fejét , szak- 
csontját s medenczéjét farkával és hátsó végtagaival együtt csontváz- 
latban sajátlag kikészitve bemutatta. 

Bugát Pál Mulder élettani vegytanának szorgalmas , nem any- 
nyira olvasását, mint inkább áttanulását ajánlja a tagoknak. 

Bugát Pál indítványára megbízzák G e r e n d a y József nö- 
vénytanszaki vál. tagot , hogy ugyanazon fáróli egy nagy és egy kis 
diót elültetvén, szorgalmas ügyelet alatt tartsa: ha teljesedik-e 
B u r d a c h azon állítása , mely szerint midőn némely szerves egyed 
a többiek sorából nagyságra nézve kinő , abban a szaporító tehet- 
ség kisebbedik; — vagy tán valóbb az : hogy némely szerves egye- 
dek kifejlődésökben elmaradván , a társegyedek nagyságát el nem 
érik , — a szaporítási tehetségnek bennök szintén csekélybedníe vagy 
éppen kialudnia kell. 

Petényi Salamon fölolvasta Zólyom megye alíspányához irt 
levelét, melynek tárgya a Magyarhonnak, de különösen a zólyomi 
vidék rengetegeiből kipusztult b e 1 é n y vagy bölény {^Bos ums 
Línn.^ ugy szinte a h ó d (^Castor fiber Linn.) nevezetes emlősök- 
ről kiegészítő adatokkal bírni , különösen arra nézve , hogy ez ál- 
latfajok honunk mely tájain, mily időben s menynyiségben léteztek? 
mikor s miképp pusztultak ki ? 

Bugát Pál Vajda Péter rögtöni halálát fájdalommal em- 
lítve, annak dicsőült hamvai fölött emlékbeszédet tartani indit- 
ványozá. Mire nézve a boldogulttal közelebb viszonyban állott F r i- 
valdszky Imrét bízzák meg. 

Ugyan Bugát a társulatnak oly igen szükséges boncz-élettani 
eszközök megszerzését sürgelőleg ajánlotta. Ezek öszszeirása Rhé- 
dey A n t a 1 r a lőn bízva. 

Kovács Miklós Nógrádmegyéből bárány-csodaszülöttet küldött , 



11 

melynek boncztani kikíszitését Lenliossék Jó/sef vállalja 
magára. 

Bugát Pál megemlitvén saját felfogása szerint a csodaszülöttek- 
nek négy rendbeli osztályozását , melyhez a) n a g y s á g b e 1 i b) 
számbeli, c) szervhelyzetbeli eltérés, d) ikrek tar- 
toznak,— alkalmilag mindenkit a tudomány érdekében kérve szólit 
föl ez észképi felosztásnak, gyakorlati tekintetben gyámokokat sze- 
rezni ; tehát a szörnyszülöttek szorgalmas gyűjtésére s megügyelésére: 
valamint a Veröcze melletti vasútásásoknál talált óriási csontváz 
megszerzésére. Ez utóisót Hanák K. János vállalá magára. 

Rhédey Antal a Bugát által egyik szakgyülésben neki át- 
adott kóros csontterménynek állományáról élő szóval értekezik, em- 
iitvén s górcsőileg kimutatván: hogy e kórtermény lemezein gór- 
csöileg sem csonttestecsek, sem mésztárcsák vagy velőcsatornák nem 
láthatók , hanem csupán homályos egyenetlen pontok , s párhuza- 
mos csontrostlemezek ; bár a vizsgált kórtermény az ép csontnál 
sokkal tömörebb s keményebb. 

Gerenday József z tavasz kora (mart. 19.) beköszöntésének 
jelei gyanánt emliti, a szúnyadó bogarak észrevehető friseségét, a 
békák brekegését stb — a már virágzó tavaszi első növényeket. 

Ha7iák János egy szolnoki szerzetes által igen szépen kiké- 
szített két bürök-gyökérnek vázát mutatá be, mint ajándokot. 

Petényi Salamon egy szúr vagy s z ű r d i s z n ó t {Erinaceus 
Linn.) mutat be, melynek orrnyilasai körött oldalt kiálló, félhold- 
képü mozgó lemez vétetett észre, s átalánosan tapintó szerv- 
nek ismerek el; — és egy béri paizsóczot CPeUas BerusJ , 
melyre nézve azon körülmény nevezetes , hogy az már második a 
Pesten e kora tavaszon fogottak közöl, mely igen hirtelen vésznyi- 
latkozatu harapással tűnt föl. 

Bugát Rhárom külön nagyságú tojást, —melyek ön- s arány- 
sulyra olyképp különböznek, hogy a legkisebb önsúlyú legnagyobb 
aránysulylyal bír. Kifejlésök megvigyázását élettanilag magára 
vállalta. 

Ugyanő ,,Comptes Reíidus"- czimü folyóiratból a növény 
köntösű állatocskák- és a tejhólyagcsodásról (ve- 
siculatio) érdekes kivonatot olvasott föl. 

Glósz Samu mikroplastikai mintáit viaszkészitményben érte- 
kezés mellett bémutatá. E viaszkészitmények az emberi test némely 
részeinek górcsői alkatát ábrázolják. 



12 

Matics Imre^ érsekújvári k. képezdei tanár által öszszeszedctt 
és megvizsgált növény- s gyümölcsfajoknak beküldött példányait 
közméltánylással fogadták. 

Kánya Pál s Pauer Lipót indítványára vidéki tagtársaink 
felszólitanddk mindennemű természeti tárgyak gyűjtése- és bekül- 
désére a társulat gyűjteménye számára. 

Dr. Ivanoüics Szerbhonbői beküldött ásványpéldányai vizs- 
gálat alá lőnek bocsátva. 

Fauser A?ital jeles ásvány-gyűjteményének egy részét mu- 
tatja be szóbeli magyarázattal ; mit több szaküléseken át buzgőn 
folytatott. 

Mikecz András számos magyar műszókat olvas föl a pu- 
hány ok s kövületeik köréből. 

Erdélyi József a gyulányok neméből egy üvegben kőolajat 
kűlde bé, melyet Trencsén megyében a vágbeszterczei járás po- 
p r ad n ó i völgyében talált. "Vizsgálat alá jön. 

A Szekszárdon kiásott sar cophag-gal együtt talált 
üveg felbontatván, folyadéka vegyészi vizsgálatra bizatik. 

Társulatunk által a magyar kőszenek dolgában kinevezett ál- 
landó bizottmány több izben jegyzőkönyvi jelentést tesz. 



Pénztár állapoti£&. 

A pénzalap nevelése czéljából lépések történtek leg- 
felsőbb helyen, miszerint a társulat a nemzeti museumban nyer- 
hessen szállást; ezen czél azonban nem érhete kivánt sikert. 

Egyesült a társulat a gyógyszerészi egylettel , mely gyűléseit 
teremében tartotta. A tagok részvéte , a nyert és szerzett termé- 
szettudományi tárgyak gyűjteménye naponként szaporodván, na- 
gyobb és díszesebb szállásról gondoskodott a társulat. Könyvtárát, 
gyűjteményeit rendezteté, a folyóiratok számát neveié. A rokon tár- 
sulatoknak és egyesületeknek több rendbeli felvilágosító vizsgála- 
tokat és feleleteket készített. 

Pénzalapja nevelésére a következő önkéntes ajándékokat 
és ajánlatokat nyerte : 

Pyrker László, egri érsek ö méltóságától 300 p. ftot. 
Sciloöszky János, pécsi püspök ő méltósága 400 p. ftot. 



13 

Kubiny'i Agost07i, cs. kir. tanácsos ő nagysága 300 p. forint- 
nyi alapitványt. 

Bugát Pál, k. egyetemi tanár 1000 p. forintot alapított oly 
czélból, hogy annak hat éven által begyülendő ötös kamatjával, az 
ugyanazon hat 6v lefolyta alatt megjelent természettudományi mun- 
kák közöl , a társulat által legjelesbnek itélt munka jutalmaztas- 
sék meg. 

Gr Andrássy György^ 100 pftot. 

Tisza Lajos, ö nagysága a biharmegyei kőszenek vegybontá- 
sára 50 pftot. 

G}\ Nádasdy Fereficz, kalocsai érsek 100 pftot. 

A jelen (ISáVc) évi bevétel öszszesen— 4297pft.40 kr. 
„ 5, „ kiadás „ — 3598 „ 20 „ 



pénztári készlet 699 „ 20 „ 



Oyüjteniéiiy és könyvtár. 

A gyűjteményt és könyvtárt következő ajándékokkal 
gyarapították : 

Rochosz István^ ajándékozott 1 havasi morgát, 1 farkas köly- 
köt, 1 hermelint, 1 kőszáli sast, 4 baglyot, 1 menyé tet, 1 nyúszt, 
1 vad-macska, 1 öregebb fajdtyúk kakas és 1 idei fiatal pél- 
dányt ; végre 1 bölömbikát és 1 havasipintyet. 

Bugát Pál, 1 d. fehér-arany ásványt Selmeczbányáról, 1 ökör- 
ben talált epekövet, több dorogházi kőszéndarabot. 

Kánya Pál, vivianitot, delejes vaskovandot Dobsinárdl, anor- 
thit-ot Nápoly vidékéről. 

Molnár János, egy kaczagó sirályt CLarus ridibimdus 
Linn.) 

Fauser Antal, 1 fekete márványt Tyrolisbdl, 1 d. perikiint 
nszitonnan, 1 d. vaskovandot horgany vakiával, Selmeczről. 

Vidák Özse, egy 272 fajból álló 475 példányt magába foglaló 
lepke-gyüjteményt. 

Petéfiyi Salamon kövült fatörzsököt. 

Nagy Sándor, kalocsai érseki orvos, több ásvány- darabot. 

Rumy Károly, több amerikai kagylót s több darab könyvet. 

Fauser Antal, Hartmann mineralogiáját. 



14 

D). ÖtDÖs Ágoston^ tellur- és aranyásványokat. 

Vajda Péter, egy csüngő czinkefészket s benne 2 tojást. 

Sadler József, 50 szárított polyvás füvet. 

Dr. Patay József, 36 darab kagyldt. 

Sleege Adolf, 1 Chamaeleon példányt, bimbó kövületeket. 

HüJiák K. János ^ saját munkáját s több ásványt. 

Majláth György^ „Les jardins des plantes" czimü munkát. 

Gr. Majláth Antal Cuvier állattanát, frank és német nyelven. 

Pécs városa két ezüst emlékpénzt. 

Végre különféle tárgyakkal gyurapiták : 

Abay Atital, Agnelly Ferencz^ Dimld Ferdmánd örökösei, 
Erdélyi József^ Kacskovics Lajos., Kánya Pál., Gebhardt Ferencz., 
Flór Ferencz., Haas Mihály, Horváth Ferencz., Hölbllng Miksa., 
Lenhossék József., Matics Imre, Miiller Bernát., Garda Márton, 
Nendtvich Károly, B. Ocskay Ferencz, Kubínyi Ágoston, Szabó 
Alajos, Szarka János, Török János, Virnau János, Vizer Ferdi- 
nánd, Dr. Streim György, ti budapesti orvosegylet. 

Az oklevelek elkészülvén a tagtársaknak kiosztattak. 

Ezen évet a társulat emelkedési évének nevezhetjük, akár a 
nyert tagok díszes névkoszorúját, akár a tudományos működéseket, 
akár a gyűjtemények gyarapodását tekintsük. 



HATODIK ÉV. 



Választások. 

Az 1846-diki jnnius 6-kán tartott tisztújitő közgyűlésben az 
alapszabályok értelmében választmányi t a g o k u 1 lőnek vá- 
lasztva: 



15 

1. Az élettani szakban: Lenhossék József 6s Rhédey Átital. 

2. Az állattani szakban: Petényi Salamon 6^ Ilaná/i K.János. 

3. A növénytani szakban : Sadler József és Gerenday József. 

4. Az ásványtani szakban : Pecz Vilmos és Kánya Pál. 

5. A vegytani szakban : JSendlüich Károly és Boor Károly. 

6. A természettani szakban: (Montedegoi) Alberl Ferencz és 
Szönyi Pál. 

Pártoló tagul : 
Ürme'nyi Ferencz, koronaőr, v. b. t, tanácsos. líiulán. 

Rendes tagokul: 

Bezerédy Gergely.^ földbirtokos. Veszprémben. 
Simáng György ., a sz. műv. és bölcsészet tudora, István cs. k. 
föherczeg gyűjteményeinek őre. Prágában. 

líuber Ferencz^ városi főorvos. Nagy-Szombatban. 
Siebenfreund János ^ gyógyszerész és gyámok. N. Szombatban. 

Az augustus 22-cliki közgyűlésben. 
Rendes tagokul: 

Szabó Vazul, orvostudor és alorvos a bécsi cs. kir. közönsé- 
séges kórházban. Bécsben. 

Me?Uler János., közbirtokos. Puszta-Zámolyon. 

Kiss Bálint (idősb) békés-bánáti helv. hitvallású esperes , 
szentesi lelkész, a magy. t. társaság lev. ta^a. Szentesen. 

Virnau Ágoston Viltnos., díszkertész. Sár-Ladányban. 

Takács János, a kolosvári evang. ref. főiskolában a termé- 
szet- és vegytan tanára. Kolosvártt. 

Berde Áron., a kolosvári unitária főiskolában a természet- és 
vegytan r. tanára. Kolosvártt. 

Kunszt Tamás, a gymnasium, nemzeti iskola és püspöki mes- 
terképzö intézet igazgatója. Pécsett. 

Tankedvelökül: 

Antal Mihály, a magyar tudós társaság lev. tagja s a pesti 
nemz. casinó könyvtárnoka. Pesten. 



16 

Várad)/ Albert, főkormányszéki gyakornok. Déván. 
Deutsch Károly^ gyógyszerész. Déván. 
Szennerí K. János, gyógyszerész. Budán. 
Sass Károly^ megyei seborvos. Szentesen. 

Levelező tagul: 
Pöschl Károly^ cs, k. kapitány Leszina szigetén Dalraáthonb. 

November 14-én. 
Pártoló tagokul: 

Hg. Esterházy Pál^ több bel- és külföldi rend- s érderaje- 
lek tulajdonosa, v. b. t. tanácsos, Sopron m. örök. főispánja. 

Gr. Szécsen Miklós, m. kir. kincstartó, kamarai elnök, v. b. t. 
tanácsos. Budán. 

Lonovics József^ csanádi püspök, v. b. t. tanácsos, hittudor s 
m. t. társasági tiszt. tag. Temesvártt. 

Hám Já?ios, szathmári püspök, v. b. t. tanácsos. N.-Károlyb. 

Jekelfalusy Vincze, ez. püspök, kanonok, helytartósági taná- 
csos, szép müv. és bölcs, tudora. Budán. 

Gr, Haller Ferencz, Alsó-Sebesen. 

Rendes és tankedvelö tagokul: 

Horváth József A?ital, orvos- és sebésztudor. Pesten. 

Feyer János, cs. kir, palota-gondnok. Budán. 

Újhelyi Ferdinánd., sebészmester. Pesten. 

Ney Ferencz^ a kisdedovó képzőintézet igazgatója. Pesten. 

Degrach Ferencz, gyógyszerész. Nagy-Tapolcsánon. 

Nagy Márton.^ kegyesrendi áldor, m. t. társ. levelező s gym- 
nasiumi igazgató. Tatán. 

Horváth Antal., kir. ellenőr. Borsabányán. 

Horovitz Fülöp., orvostudor. Pesten. 

Rómer Flórián, benedekrendi áldor, szépmüv. s bölcs, tudor, 
természettan és mezőgazdászat tanára. Pozsonyban. 

Péterffy Gyula., cs. kir, gránátos főhadnagy. Budán. 

Friebeisz Lajos., cs. kir. gránátos főhadnagy. Budán. 

Breslel Alajos, cs. kir. gránátos alhadnagy. Budán. 



17 

A kassa-eperjesi nagy g-yülésröl mlg-s. Kubínyi Ágoston 

úr ajánloUjai közöl a lagság-ot elfogadni nyilatkoztak 

a következők: 

Minikus Vincze, cziszterczita rendi áldor sgymnasiumi tanár. 
Egerben. 

Kádas Rudolf, szép művészetek és bölcsészet tudora , az ész- 
tan , metaphysica , és erk. bölcs. r. tanára. N. Váradon. 

Fekete Gábor , gymnasiumi tanár. K Váradon. 

Lenner Miklós, természettan és mezei gazdászat r. tanára, a 
novendékpapok lelkésze. Rozsnyón. 

Molnár Istmn, a s. pataki ref. főiskolában a természettan r. 
tanára. S. Patakon. 

Pozsonyi János , szabolcsi főorvos. Nyíregyházán. 

ISehrer Ágoston , gyógyszerész. Késmárkon. 

Hormth Mihály, theresianumi tanár, hatvani prépost, a ma- 
gyar tud. társaság r. tagja. Bécsben. 

Kiss Antal, orvostudor. Rozsnyón. 

Janik Ferencz, jószágigazgató. Csákányban. 

Fiszter Tiborcz, sz. Benedek szerzetbeli áldor s tanár. Esz- 
tergomban. 

Kopeczky Vidor, sz. Benedek szerzetbeli áldor s gvmna- 
siumi tanár. Esztergomban. 

Kőcziánomch József, gyógyszerész. Gyöngyösön. 

Kaczander Áron, orvostudor. Miskolczon. 

Miskolczi János, tanár. Nyitrán. 
Horváth János , orvostudor. Homonnán 

Ungár Sámuel, orvostudor. Homonnán. 

Nehrer Antal, orvostudor. Pozsonyban. 

Hazslinszky József, természettan, mezőgazdászat és termény- 
rajz tanára. Szathmár-Németiben. 

Nagy Gedeon (Tolcsvai). Vattán. 

Hazslinszky Frigyes , tanár. Eperjesen. 

Majer István , tanár. Esztergomban. 

Schmidt Szörény, föapáti titoknok. Pannonhegyén. 

Bertiolák Károly , királyi bányamester , hites ügyvéd. Göll- 
niczb anyán. 

Zachar János, gymnasiumi tanár. Eperjesen. 

Ter. t. lárs. Évh. II. k. 2 



18 
Levelező tagokul: 

Glocher Ernő Frigyes ^ orvostudor és tanár. Boroszlóban. 
Krafzmann Emil, orvostudor, s fürdői orvos. Marienbadban. 

1847. marlius 13-clikán. 
Pártolókul : 

Nándory József, ni. kir. udv. kamarai tanácsos, a nm. kir. 
hétszemélyes főtörvényszékiiél bányaügyi eléadó, Budán. 

Havas József, helytartósági tanácsnok , jogtudor. Pesten. 

Rendes tagokul: 

Szabó József, orvostudor és tanár a kolozsvári lyceumban. 
Kolozsvárit. 

Kohaut Venczel , premontrei áldor, gymnasiumi igazgató, a 
cseh tudós társaság tagja. Lőcsén. 

Jakubovich Móricz , orvostudor. Pesten. 

Schevics Mózses , kir. karaarai tiszt, abajorkertmfvelő társaság 
r. t. Budán. 

Erdey Pál, orvostudor, a debrői urodalom s a parádi fürdő 
r. orvosa. Kompolton. 

Galánthay Gábor, nevelő. Pesten. 

Haynald Lajos , érseki titoknok. Esztergomban. 

Sikulszky József, gyógyszerész. Pesten. 

Dorner József , kir. helytartósági gyakornok. Budán. 

Fóris János j orvostudor. Baracskán. 

Kovács Imre, sebészmester. D. Földváron. 

Horváth József (Györgyíi}, orvos. Pesten. 

(r/emíay /Tf/ro/^ , iparegyesületi rajzoktató. Pesten. 

Peregriny Elek, a szép müv. és bölcsészet tudora , a magy. tu- 
dós társaság lev. s a rajnamelléki encyclopaediai társaság tagja. Budán. 

Sáíidorfy Ferencz, orvostudor. Pesten. 

Károlyi István, nevelő. Pesten. 

Reesch Alajos, kir. helytartósági fogalmazó. Budán. 

Segéd tagokul: 
Bugát Lajos , tanuló. Pesten. 



19 

Nogel János. Pesten. 
Sadler Adolf., tanuló. Pesten. 

Levelezökül : 

B. MaUencloit Péter., érseki káptalani kanonok. Olmüczben. 

Zichák János , orvos. Jassiban. 

Emllicher István., orvostudor, a bécsi cs. egyetemnél a nö- 
vénytan ny. r. tanára , a porosz „pour le mérite" rend , a bécsi cs. 
orvosegylet s több külföldi tudós társaságok lev. és tiszteleti tagja. 
Bécsben. 

Schreiber Károly ., orvostudor, cs. kir. tanácsos, a bajor sz. Mi- 
hály érdemrend lovaga , a bécsi és a pesti orvosi karok , a cs. kir. 
kertmüvelő társulat , az alsó-ausztriai ipar egyesület , a bécsi , grá- 
czi és laibachi mezögazdászati egyesületek és számos más tudós tár- 
saságok tagja. Bécsben. 

Heckel Jakab, a cs. kir. terménytárnak fölügyelője és őre , több 
külföldi tudós társaságok tagja. Bésben. 

Partsch Pál, a bécsi cs. kir. terménytárnál az ásványtani osz- 
tály őre , a bécsi mezögazdászati társulat s több külföldi tudós tár- 
saság tagja. Bécsben. 

Haidinger Vilmos .^ cs. kir. val. bányatanácsnok. Bécsben. 

T^ndomáiiyois működések. 

A lefolyt év 6 köz- és 18 kis gyűlésében következő 
tagok tartottak tudományos értekezéseket: 

Petényi Salamon , a madarak műösztönéről és műügyességéről. 

Vagner János., erdősz : madár- és növénytani észrevételeiről. 

Haas Mihály : meteorologi észrevételeiről. 

Rómer Flórián , Fiirész Ferencz , Gruzling József^ Lenner 
Miklós, a növényzet körött tett észrevételeikről. 

Pauer Lipót , a könlegeges kénsavas rézéleg (cuprum ammo- 
niacale , sulfas cupri ammoniacalis) jegeczalakairól. 

Vlasics György, a baranyai gyümőlcstenyésztésről. 

Bélteki Nagy Zsigmond.^ 1. az állatok kitöraéséről; 2. az ős 
csontokról. 

2* 



20 

ye/id/tich Karolj/, :i lőgyapot elszállítása cs használása módjáról. 

Rhédey Antal és Glósz Samu^ a fogas vakonyról boiicz- és 
élettanilag. 

Molnár János, a Roclms-kórházi vizek vegybontásáróL 

Bugát Pál, a mag jelentőségéről a növényzetben. 

Kovács Sebestyén Étidre^ külföldi utazásáról terraészettudomá- 
nyilag. 

Rosenfeld József, a természettudományok fontosságáról a gya- 
korló orvosra nézve. 

Kovács Sebestyén Endre , és Horviith József^ a kénégenynyel 
tett kísérletekről. 

Dr. Heuffel, a kolumbáczi legyekről részletesen. 

Sadler József, a magyarhoni meteorkövekről. 

Sztanajovics Lázár , honunk teendőiről a mezőgazdászat kö- 
rében. 

Hanák K. János , a tarajos gőtéről {Salamandra eristata). 

Tormay Kciroly, Tolna megye egészségi állapotáról 1846-ban. 

Bezerédy Gergely , a vegytan hatásáról a gazdászat és mű- 
ipar ra. 

A Schusterféle pályakérdésül ki lön tűzve : 

„Kerestessenek föl hazánkban főképpen a Tisza és Duna 
mentében oly féle cisványok^ melyeket meszlémjkéntvizalatti építés- 
re lehet használni. Adassanak elé azok tulajdonságai , vegybontá- 
sa és használhatása módja ,, valamint a menynyiség is ^ melyben ezek 
eléfordulnak. Kivántalik egyszersmind hogy a pályamunka mellett 
a nyert és kisérlet-eredményezte példányok küldessenek ^g " 

Az 1846-dik évre kitűzött kérdésre egy munka érkezett bé 
ezen jeligével : „Ut desint vires ^ tamen est laudandavolnntas. Hoc 
ego contentos auguror esse deos.^ Mely a kitűzött határidő után 
érkezvén be, viszszaküldetett. 

A szakg-yülések munkálatai: 

Haas Mihálynak Pécsről, Vagner Jánosndk Sumjáczról bekül- 
dött növényzet körötti észrevételeit , úgyszintén Nendtvich Tamás- 
nak az 184*6-ki télről Pécsett gyűjtött légmérséki s időjárati pon- 
tos jegyzeteit tárgyaiák. 



21 

Szlanajocich Lázár egy sárga siklót C^oluber flave- 
scetisj nyújt be 6 tojásával, melyeket fogsága alatt rakott le , köz- 
tük kettő öszszetapadva a már fejlődésnek indult kigyócsirt, jelesen 
fejdurványát mutatá. 

Pauer Lipót, a madarak s z á 1 1 á s m 6 d j á r ó 1 tartott rövid 
eléadást, melynél fogva megmutatta, hogy Prechtlnek azon állítá- 
sa, miszerint a madarak nem úsznak a levegőben, hanem ugrán- 
dozva haladnak, igen valószinünek látszik. 

Doleschall Gdöor, miskolczi gyakorló orvos küldeményei: 1) 
egy borjufej, melyen az orr a homlokra nőtt; 2) egy állkapocs nél- 
küli bárányfej; 3) egy egyszerű bárányfejnek csontváza mutattattak 
be, leírásuk pedig örömmel fogadtatott. 

Lefihossék József lök ily czimü munkának : Állattan. Forditá 
Millne-Edvards után Nagy Péter ^ birálata lön felolvasva ; egy úttal 
indítványba jött, hogy jövőre Évkönyveinkben a két magyar hazá- 
ban megjelenő munkákról a szakgyülés bírálatokat is közöljön. 

Bugát Pál, igen érdekes és tartalomdús értekezést olvasott föl 
„a mag jelentőségéről a növényzetre nézve." 

Vagner Jánosnak Sumjáczról igen érdekes madártojás-gyűj- 
teménye lőn bemutatva. 

A három évre Amerikába különösen Mexicőba utazó Okken- 
fuss gyógyszerész szíves szolgálatát ajánlotta a szakgyülés által 
a társulatnak, a megszerezhető természettani gyűjteményekre nézve. 

Mentler egy marhagyomorban lelt bélgöb- (Bezoár) féle go- 
lyót küldött be a társulat gyűjteménye számára. 

Petényi jelenté, hogy tanítványa Gasparecz János Gömör-Ti- 
solczon az eddig csak Persiában s Kaukázlában látott karma- 
zsin pirókot {Pyrrhula eryth'ma') fedezte föl. 

Bugát az átalános élelemszűkségnek köznépünk közti enyhí- 
tésére nézve a csontokból főzés által kocsonya-lepényeket javasol 
készíttetni ; úgy szintén ajánlja a lóhúsevés megkezdését, de leg- 
inkább a blrtokosb osztályoknak a szorosabb étkezést. 

Egy óriáskígyót 10 pengő forinton megszerezni határoztak. 

Jablonszky András, társulati szolga, ügyesen kitömött mókust 
ajándékozott. 

Sadler tanár érdekes értekezést olvasott föl, mely szerint az 
oly elterjedt burgonyarothadást s burgonyakórt egyenesen járvány- 
nak tulajdonítván, mely egyhamar nem szűnik meg, hanem éve- 
kig szokott eltartani, az így általa okozandó élelemhiányt legal- 



22 

kalmasban hiszi az által enyhíthetőnek , ha azt az úgy nevezett 
pótlékok által helyettesitjük, minők a bab, borsó, lencse, po- 
hánka, kukoricza stb mint olyak , melyeket hazánkban ugy is 
igen kevéssé mívelnek, pedig táperőie a burgonyát jóval megha- 
ladják, kellő figyelemmel levén azoknak tenyésztéséhez megkíván- 
tató minden kellékekre. 

Biigát Pál^ egy 2 V^ rőf hoszszú hajköteget mutatván be, kísér- 
leteket tön a haj bír- erej e és nyújtékonyságára nézve, mikből 
kitűnt, hogy egy kilenczszer 50 szemernyi súly föltételére 5 '/(,' hosz- 
szú haj, melyre 45 szemért nyomó mérleg serpenyő függesztetett, 
1 Vg'^'-nyire, a tizedik súlyra V^\ á tizenegyedikre egyszerre 4'', 
a'tizenkettődikre V 8''', a tizenharmadikra 2" 8'''', a tizennegye- 
dikre 3^', a tizenötödik föltétel után S^'-re húzódván, elszakadt. 
Viszszapattanása után huzékonyságából 8'' vesztett. A második 
kísérletnél már tizenegyedszerre elszakadt , öszhuzékonyságából 
csak %" vesztvén. Harmadszorinál huszonegyszernyi 50 sze- 
merrel egyszerre terheltetvén, rögtön elszakadt. 

Ugyanő a társulat számára vett gyógyszerészi sulymérőket s 
embermagasság-mérőt is bemutatá, s figyelmeztete, hogy jó tizedes 
mérleg s fokedény segélyével több gyermeken különböző s megha- 
tározott időben s korban érdekes lenne a kísérletek tétele olyképp, 
hogy azok magassága, súlya s térfogata tekintetbe-vételével átalá- 
nos számitolás után nemcsak az volna elvonható, hogy milyen év- 
kort milyen hoszszaság, súly és térjem illet, s e három tényező 
egymáshoz különböző években hogyan aránylik, hanem az is, hogy 
valamely kérdéses gyermek egy évi növés után a magasság mily 
ne-továbbját érendi el. — Szintúgy a magasságmérő állványnak 
helyirati haszna is veendhetö , a magasságnak valamely helység 
lakosai közti gyarapodása vagy fogyásának megtudására nézve, ugy 
hogy koronkint megméretvén átalában valamenynyi (egy helybeli és) 
egykorú egészen kinőtt és kifejlett egyén, azok magasságának ösz- 
szege zsinórmértékül szolgálna később pl. 50 év múlva a helybeli 
lakosság testmagasságára nézve. 

íihédey a társulat számára kikészítette sakál csontvázát mu- 
tatta be. 

Molnár Jáfios, az emberi vizeletben vegyileg található külön- 
féle színű s idomú jegeczekről szóbelileg értekezik, górcsőileg is 
kimutatván. 

Sadler tanár három rendbeli állatnévjegyzéket u. ni. egybu- 



23 

dai pillegyüjteraéiiyét, Kindennanu által Budapest környékén gyűj- 
tött rovarokét, és Nóé természettudós által Fiume táján leltekét, 
nyujta be feldolgozás végett. 

Ugyanő , Endlicher tábori főorvosnak Horváthonban a 2. 
határőrezredi kerületben találtató kurtakigyó életmódjáról! ér- 
tekezését olvasá. 

Kovács S. Eíidre eléadja a kénégenynyel tett kísérleteket, 
melyek eredménye a hírlapokban közölve volt. 

Rhédey a kénégenyről szóval értekező, eddig tett tapasztala- 
tai nyomán azt hiszi, hogy a kénégenygőz beszivatván, legelőször 
is a tüdőkben a vérnek élenyitését akadályozza , és aztán a kitá- 
gult véredények az agy- s gerinczagyra nyomólag hatnak. E sze- 
rint a vért első-, az idegrendszert raásodrendileg támadja meg. Erre 
nézve egy békának kikészített ülídegére csöppentvén kénégenyt, az 
azonnal érzéketlen lőn , de nem a másik oldali. Az idegre tehát 
csak egészen közvetlen érintkezés után hat. Kísérlet közben a bé- 
kának górcsőileg vizsgált vére lényeges különbséget nem mutatott. 
A kénégenybe tett halcsík 11 perez alatt élettelen lőn. 

Sadler tr. bemutatta a K ind ermann féle rovar-névsorra 
Haumann tagtárs által tett jegyzeteit saját jegyzeteível kísérve. 

Dorner egy clímatologíaí légváltozás-vízsgálati — tervet 
közöl hazánkra alkalmazva, melynek fő írányvezetője a növényi 
életfejlödés különféle viszonyain alapul. 

Több társulati tag a máj. l-jén tett növényészi kirándulás 
eredményét terjeszté elé. Különösen 

Sadler és Kánya kirándulásuk eredménye következtében úgy 
vélekednek, s méltónak tartják megjegyezni , hogy az 1847-ki nö- 
vényélet, hasonlítva rendes évekkel, máj. l-jén 10 — 12 nappal, 
a tavalihoz mérve pedig 24 nappal maradt el. — Ezekenkül Kooács 
János és Gerendai/ József is közlék kutatásuk eredményét, 

Gebhardt ígérete szerint a május l-jén a tavalíval ugyanegy 
fáról szedett gyümölcsöket küldött bé, melyeket a tavalíval Sad- 
ler öszszehasonlítván úgy leié, hogy az idei május 1-sői pöszmé- 
te csak fél szemernyi, midőn a tavali 21 szemért nyomott; az idei 
kajszin-baraczk csak 1, tavai pedig 61 szemernyi vala, 

Virnau Kannegiesen pesti tücsínálótól fehér és fekete tű- 
ket mutatott be; a jelenlevők a fekete tűket találák rovartüzésre 
ílkalmasbaknak , ha nem rozsdásodnak meff. 



24 

Molnár bemutatta az Agnellitől Szolnokból küldött s ál- 
tala kitöraetett hamuszínű batlát (Ibis falc'mellus) , melynek 
terményrajzát Petényi érdekesen adá elé. 

Paiier köny vtárnok bemutatta a Sadler, Gebhardt és 
Schevich tagtársok által a gyümölcsfejlődésre nézve tett észrevé- 
teleik jegyzékét. — A szakgyülés elhatározá több ily jegyzék ösz- 
szeszedését , hasonlítását s annak idejébeni közhírré tételét. 

Hogy társulatunk kebeléből a növénytani szaknak a termé- 
szetbarátokhoz intézett fölszólítása nem volt eredménytelen , mutat- 
ja több rendbeli levél, mely a szakgyülésnek bemutattatott. Ugyan- 
is Fürész Ferencz késmárki evang. trtól, Gruzling Jó- 
zsef kaposvári gyógyszerésztől, és Munkácsy Miklós arad- 
megyei kórházigazgatótól érdekes adatok jöttek bé. 

Gerendai/ a hernyók irtására nézve igen foganatos szerül ajánl- 
ja a kőszén-tüzelés által a kéménybe lerakodott kormot hamuval 
vegyítve, s ezzel a fákat bekenni. 

Pauer L. Dufrenoy: „Traitéde mineralogie" és 
Dana: „System of mineralogie" czimü munkák jelességeit 
egyéb nevezetes ásványtani irók munkáival párhuzamosan kiemelő 
értekezést tart. 

Bugái Pál Budán íL ,,Sz épjuhásznő" melletti telkén az 
ottani volt kolostor romjai közt talált kagylós , fölül és alul kor- 
mosnak látszó érczdarabot s egy darab n y u t a 1 1 (drót) mu- 
tat bé megvizsgálás végett ; melynek eredményét Molnár János 
más alkalommal fölolvasta. 

A társulati ásványgyüjtemények névjegyzékbe vétele, elren- 
dezése és az ásványnevek magyarítása végett a szak M o h s rend- 
szerét fogadja el. 

Pecz Vilmos az általa készített lőgyapottal tett kísérle- 
tek mellett öcscsén történt szerencsétlenség okát fejtegeti. 

Buffát Pál bemutat egy Budán a ,,S z é p j u h á s z n ő" mel- 
letti telkén talált márványdarabot , melyen egy , kitűnő müvészség- 
gel faragott dombormű része szemlélhető. 

Széchenyi István gróf mint a tiszaszabályozás főnöke társu- 
latunk küldöttsége által megkéretik, hogy azon folyó szabályozá- 
sánál találtató ősállatok csontjai és egyéb természeti ritkaságok 
egybeszedését gyűjteményünk számára pártolná és eszközöltetné. 

Sadler Jószef bemutat egy , A d 1 e r selmeczi bányász által 
Kalinkán talált új ásványt , melyet Haidinger Bécsben Haue- 



25 

nV-nek nevezett. Ezen ásványt szakülésünk később ásványtanilag 
minden tekintetben megvizsgálta s fölötte értekezett. 

Haumann László bemutat egy, a budai Svábhegyen úgyneve- 
zett Far kasrét melletti líton talált ásvány-darabot , melynek 
minő- s menynyiségi vegykémlete megtétetvén, kövelö- nek (S t e i n- 
mark) lőn Ítélve. 

Agnelli Ferencz a Tisza mentében fölfedezett s birtokában le- 
vő őscsontokról tesz jelentést. 

Sadler J. szerémmegyei Cserevicz vidékén a durvamész- 
ből (Grobkalk) kiásott s hazánkra nézve ritka ősteve-koponyavá- 
zat mutatja be, mely faj eddig csak Ázsia Siwalik nevű hegyében 
vala található, és értekezik is róla. — Továbbá 25 faj növény- és 
állat-lenyomat rajzait mutatja be a radeboji harmadlagi képlet ne- 
vezetes márgapalájából. 

Ugyanő Magyarország különféle hegynemeiről értekezvén, azon 
Velenczétől Fehérvárig vonuló halmot, és azt, melyen Erdőd vá- 
ra épült, a magyar középfölden (Binnenland) egyedül eléforduló 
maglasziklának (Gránit) lenni véli; mit más alkalommal iro- 
dalmi munkákból bebizonyita. 

Az oláhpiáni kémen y-(Titan) tartalmú porond vegy- 
bontási vizsgálata Boor Károlyra bizatik. 

Pauer L. a H a u e r i t-ásvány jegeczein tett számvetéseinek 
alaposságát logarithmusi táblákból kimutatja. 

Fíichs Béla pozsonyi tanár az ottani vaspálya számára készí- 
tendő alagút ásatásakor földismei vizsgálatokat tenni s eredményét 
beküldeni igéri. 

Sadler J. Magyarhon harmadrendű képleteinek (Tertiar-Ge- 
bilde) kövületekbeni gazdaságáról értekezik, s jelenti, hogy kü- 
lönféle vidékekről hozatott fövény- és agyagban sikerült neki 50 
fajból álló eddig még ismeretlen górcsői kövületeket fölfedeznie. 

Molnár János a szerves vegytan (organica chemia) köréből az 
emberi egészséges és kóros test különféle híg elválasztásait 
vegytani minőségeik tekintetében vizsgálódása tárgyául tevén, az 
eredményről értekezik s készitményeit s górcsői mutatványait 
több ülésben mutogatá. 

Sadler J. honunk ásványairól minden eddig létező hiteles vegy- 
bontások öszszeirását adja át, s az eddig csekély számú megvizsgált 
ásványainkra figyelmezteti a szakot. 

Ugyanő értekezik azon befolyásról , melyet a vegytani jelé- 



26 

nyék (Kennzeichen) a hegyképletek meghatározására gyakorolnak. 
— Továbbá Magyarországot érdeklő ásványtani irodalmi gyűj- 
tögetésének folytatását mutatja bé ; melynek fölhasználására egy 
szakértő szerkesztési bizottság neveztetik ki. 

Ugyanő a Magyarhonban eddig észlelt tűzmeteorok, kő- s 
vastömeg esések történetét adja elé idő szerinti rendben, mely Év- 
könyveink jelen kötetében olvasható. 

Szőnyi Pál a bihar-, Kovács János a békés- és Kamja P. a 
gömörmegyei népszáján forgó úgynevezett istennyila-féle kö- 
vekről szólnak; mely tárgyban bővebb kutatások lőnek rendelve. 

íSaí/Z^r /. bemutatja boldogult Beniczky Lajos bánya- 
kamarai tanácsosnak „4 ribai fürdő környéke természettudományi 
és különösen hely- s földismét tekinletben^ egy rajzmelléklettet'' czi- 
mü kéziratát , melyet H a u m a n n tagtárs szives lőn csinosan lemá- 
solni kézirattárunk számára. 

Molnár János valami beküldött és hamisitott- s gyanúsnak 
vélt bor vegykémleletét vitte véghez. 

Határozatba megy, hogy a szakülések jegyzőkönyvei idő sze- 
rinti sorozatban kezdettől fogva egy kötetbe Írassanak öszsze, 
minthogy ezek tudományos működéseink fő alapját tevén, a sza- 
kok dolgozataikat mintegy szem előtt tarthatják. E fontos munkát 
Virnau János sziveskedék fölvállalni. — Ez líttal köz- és kis 
gyűléseink, valamint választmányi, szak- s bizottsági üléseink 
jegyzökönyveihez egy általános 1 e 1 de (registrum) elkészítésére llau- 
mann L. ajánlkozék. 

Ney Fere?icz magyar hírlapokból böngészett több természet- 
tudományi czikkelyeket közlött , folytatni szándékozván. 

Sadler József szintén különféle német folyóiratokból számos 
természettudományi ismereteket írt öszsze , s felvilágosító magya- 
rázatokkal eléterjeszté. 

Egyszersmind Wierzbicky Péter ^ hazánkban a természeti tu- 
dományok terjesztésére nagy befolyást gyakorlott férfiúnak életraj- 
zát olvasá föl, melyet Evkönyveink jelen kötete hoz. 

Bélteky Zsigmofid ^mavo&széki főorvos, némely erdélyi ásvá- 
nyokról tesz jelentést s példányait beküldé. 

Sadler J. egy kövült czápa iogx6\{Squahis carcharius) 
értekez k, melyet néhány órányira Pomázon találtak. 

Sangaletti egyetemi tanár a H a u e r i t-ásvány vcgybontásá- 
nak eredményét írásban küldé be. 



27 

Sadler J. a lukancsokról {Foraminiferá) általánosan ós 
különösen a magyarhoni harraadlagi képletekben eléfordulókról sok 
példányok elémutatása mellett élő szóval bőven értekezik. 

Bugát Pál a Tor may Károly által 184^6 évre szerkesz- 
tett jelentésnek főbb pontjait közli, mely Tolna megye tájiratát, 
időjárását, népesedését s a nép sajátságait, úgy szinte a köz egész- 
ség- s rendőrséget stb tartalmazza. 

Sadler J. két kövületről értekezik, melyeket P e c z Vilmos 
Pomázon talált. 

Mobiár János a „S z épj uhásznő''-nél Bugát Pál telkén lé- 
tező kútviz minő- s menynyiségi vegybontásának eredményét olva- 
sá föl. 

Szömji Pál ^ a pomázi urodalomban fölfedezett s megnyitott 
kőszén-bányákból példányokat mutat bé; mire a szak egy küldött- 
séget neveze ki , mely a szükséges természettudományi vizsgálato- 
kat megtegye. 

Sadler J. barna-kőszén darabokat mutat bé, melyeket Nóg- 
rád megyéből a nagy-kürtösi köszénbányából nyert. 

Ugyanő Soprony vidéke B r e n n b e r g nevű hegyének barna- 
kőszenéről s kövületdús őshegynemeiről értekezik, megemlitvén s 
bemutatván számos őslényeket s kövült növény-gyümölcsöt. 

Boor Károly az oláhpiáni vastartalmú fövényből eléállitotta 
kalapálható s nyújtható termés vasat (Ferrum regulinum) 
mutatá bé. 

Molnár János Sadler által Budán a Józsefhegyen talált 
p é n z e c s-m ész (Nu mmulithe n-K a 1 k) vegybontását közli. 

Sadler J. hontmegyei Sebekény és Szob helységek vidé- 
keire tett földismei kirándulásáról irt értekezését olvasá föl, mely 
helyeken reményén túl 40-uél több különféle fajú kövült puháuyt 
volt alkalma gyűjteni. 



A társulat, működései közzétételét és a vidéki tagtársakkali 
szorosabb egybeköttetés eléraozditását szükségesnek látván, nem 
mulatá el a következő eszközökről gondoskodni : 

1. A Kolosvártt megjelenő Természetbarát czímü folyóiratot 
erdélyi közlönyéül válasz tá. 

2. Határozatba ment , miszerint : a társulat tagjai közöl szer- 
kesztők vállalkozván, folyóirat adassék ki, mely egyenes közlöny- 



28 

nyé váljon mind a jegyzőkönyvnek, mind tudományos tárgyak 5 
dolgozatok, tervek közzétételére. 

3. Névtár szerkesztése és kiadása rendeltetett. 

4. Növényzeti vizsgálatok országszerte tétettek. 

5. A rokon egyletek gyűléseiben küldöttség által vett részt a 
társulat. 

6. A pénzalap folyton növekedvén, több érdekes tárgyakat, 
készületeket és szükséges eszközöket szerzett meg ; nevezetesen : 

a) 400 száritott tengeri növény-példányt. 

b) Boncz- és élettani kisérletekhez szükséges eszközöket. 

c) Külföldi tudományos szemle készítésével szakférfiakat bi- 
zott meg. 

d) Endlicher, Haidinger, Breithaupt, Haus- 
uiann. Bar. Kon. d' Orbigni munkájit megszerezte ; nem kü- 
lönben 

e) Egy Babinot-féle goniometert és egy mérleget vegykémek 
számára. 

f) A társulat czéljainak megfelelő tágasb szállást fogadott. 



Pénztár állapotf a. 

A pénzalap következő adakozásokkal növekedett: 

Richter Alajos jászói prépost 200 p. for. 

Ritterstein Alajos kamaragróf 100 p. ft. 

ScUovszhy ö excellentiája 5 nagy szekrény árát. 

Kray János 20 pft., melyet évenkint fizetni megajánlott. 

Kopácsi József M. or. berezegi primása 12 dr. aranyat. 

A jelen (184%) évi bevétel .... 4771 pft. 21 kr. 
múlt évi pénztármaradvány 699 — 20 — 



öszszes bevétel 5470 pft. 41 kr. 
kiadás .... 4860 — 29 — 

pénztári készlet 610 pft. 12 kr. 



29 

Höny vtár és gyűjtemény. 

A könyvtárt és gyűjteményt következő ajándékokkal 
gyarapították : 

Bészler Lajos ^Q^y malacz-szörnyeteggel. 

Hanák János ^ néhány természettudós munkáival. 

Dolezsalek: Susemihl „Vőgel Europas" munkáját küldé be. 

Fodor András két gyönyörű példány darázskő darabot. 

Pöschl Károly kapitány, 160 szárított tengeri növényt. 

Szteer Marion 50 példányt „S e 1 y e m t e n y é s z t é s" cziraű 
müvéből. 

Akass a- eperjesi nagygyűlés : B a r c s, Sáros megye hely- 
leirását. Kesselbauer a tokaji borról. Sárosy József a 
„Czigelka ásványos viz leirása" czimű munkákat. 

Idősb Zeyk Miklós több igen érdekes galvanoplastikai és 
gypszkészitményeit. 

Nendtmch Károly : ClementMilvitz, Geognostische Karte 
von Norddeutschland. Fest Vilmos: Geognostische Karte des 
Oberungarischen Bergbezirks. 

Szigly Gábor: PetheFerencz Természet-históriáját. 

Horovicz : S c o p o 1 i, Crystallographia Hungarica s több más 
becses munkákat. 

Haidinger . töb értekezéseket. 

Dr. Kraízmann a marienbádi vizekről írt s még két más mun- 
káját. 

K. t. Reisinger János tanár Állattanát. 

Scilovszky őfőméltósága Berks bányafelügyelő ásványgyüj- 
teményét. 

Albert Fercncz: Shu macher, Astronomische Nachrichten 
1—9 kötetét. 

Bosenfeld József: a Vittáncz- és kénégenyrőli értekezéseit. 

Tormay Károly: ,,Bábászati Kalauz" czimű saját művét. 

Dr. Török József, Hufeland Journalját 1804— 1836-ról, 
Van Svieten (1755), Heisler (1752) munkáit. 

Bugát Pál, Millne-Edvards állattanát és Vinterl 
vegytanát kéziratban. 

Dorner József^ P r i s 1 1 e y munkáit. 

Nendtvich Vilmos, több csigakövülcteket. 



30 

Fauser Antal és Míkecz, több ásványokat. 

Müller Bernát: b. Hügel, dr. Hussenot növénytani 
munkáit. 

Kovács Sebestyén Endre: 107 színezett növényábrát, és 
üvegbe zárt kolumbáczi legyeket. 

Wagner Dániel: saját füvészeti jeles munkáját. 

Majer István: Sturm, Deutschlands Insekten, rovarászati 
munkáit és Népneveléstan saját munkáját. 

Bolla János : 290 lopvanöszö és egy új faj Urticaria szá- 
rított példányait. 

Eckstein Frigyes : 700 szárított helvéthavasi növényt. 

Sadler József: több ásványdarabokat. 

Goldbrunner Sándor^ Kovács János, Müller Bernát, néhány 
ásványt és kövületet ajándékoztak a társulatnak. 

Keszler Károly: „Kézraütan elemi ifjúság számára" czimű 
saját munkáját. 

Különféle tárgyakat : Sztanojovics Lázár , Doleschall Gábor, 
Béltehi N. Zsigmond^ Kosa Blózses^ Kánya Pál, Molnár János, 
Agnelli Ferencz tagtársak. 



HETEDIK EV. 



^álasztáisok. 

Június 5-dikén tartott évnegyedes választó gyűlésben 
szakbeli választmányi tagokká lőnek: 

1. Az élettani szakban: Rhédey Antal, Lenhosséh József. 

2. Az állattani szakban : Petényi Salamon , Hanák K. János. 

3. Növénytaniban : Gerenday József., Dorner József. 

4. Természettaníban : (Montedegoi) Albert Ferencz, Sző- 
nyi Pál. 



31 

5. Vegytani szakban : Nendtvich Károly , Molnár János. 

6. Ásványtaniban : Sadler József ^ Pecz Vilmos. 

Rendes tag-okká : 

Arensfein Józsefe bölcsészeti tudor s a kir. József-ipartanodá- 
ban a raenynyiségtan r. tanára. Pesten. 

Sümeghy Pál, a szépműv. és bölcsészet tudora, a váczi ly- 
ceumban menynyiségtan r. tanára. Váczon. 

Elend György , gyógyszerész. Pesten. 

Tormay Károly, főorvos. Tolna megyében. 

Láner Antal, orvostudor és urodalrai főorvos. N. Károlyban. 

Mazur Emészt, orvostudor, Temesvártt. 

Krause Lajos , kamarai tanácsos. Pesten. 

Szepesi Imre , nevelő. Pesten. 

Szvorényi József, a m. tud. társ. lev. tagja , a szónoklat ta- 
nára. Székes-Fehérvártt. 

Görög Imre , nevelő. Tiszabőn. 

Práznovszky Ignácz , ügyvéd. Pesten. 

Daraghy György, sebész-, szülész- és szemészmester. Pesten. 

Ujházy József, sebész-, szemész- és szülészmester , Békés vár- 
megye r. sebésze. Gyomán. 

Gelenczey Pál, iparegyleti tanár. Pesten. 

Tankedvelökül : 

Gindly Rudolf (Tengeliczi). Czeczén. 

Rothhammer Antal, cs. kir. kincstári dohányhivatalnok. Pesten. 

Levelező tag-okul : 

Löwe Sándor , főérczkémlő. Bécsben. 

Kollár Vincze , gyüjteményőr a bécsi cs. kir. állattárban , a 
a cs. mezőgazdászati társulat s több külföldi tudós társaságok tagja. 
Bécsben. 

Hyrtl József, orvos- és sebésztudor , a bécsi egyetemnél a boncz- 
tudomány tanára , s több külföldi tud. társaságok tagja. Bécsben. 

Natterer József (idősb), a cs. kir. terménytárnál az állattani 
osztály 1-ső őre , több külföldi tudós társaságok tagja. Bécsben. 



32 

Unger Ferencz, orvostudor, a növény- és állattan tanára a Joan- 
neumban, s több tudós társaságok tagja. Gréczben. 

Segéd tagul : 

Czeítler János. Festen. 

Az augusztus 28-diki közgyűlésben. 
Rendes tagokul: 

Lintzbmier Ferencz^ orvostudor. Jászberényben. 

Csíld János , orvostudor. Aradon. 

Kötlek Ferdinánd., kegyes-rendi tanár. Tatán. 

Malavoszhy Ferdinánd, orvostudor. Pesten. 

Szeticzy Imre., kanonok és m. tud, társasági tag. Csornán. 

Glatz Menyhért^ tanár. Egerben. 

Rezntsek Antal., iskolaigazgató. Egerben. 

Harisch János , orvostudor. Szentesen. 

Levelező tagokul: 

Ingmann Sándor , orvostudor és tanár. Helsingforsban , Finn- 
landban. 

Bein Gábor., a literatúrai társulat elnöke. Helsingforsban, 
Finnlandban. 

A november 13-diki közgyűlésben. 
Pártoló tagul: 

G>. Pálfí'y Móricz , Pozson megye főispáni helyettese. 

Rendes tagokul: 

Kesztner Ferencz , gyógyszerész. Rimaszombaton. 

Bene Budolf., orvostudor. Pesten. 

Zenger Károly , ügyvéd. Pesten. 

Uitz Imre., gyógyszerész. Jászberényben. 

Veres László., nevelő. Pesten. 

Sámuel Alajos^ prépost. Pesten. 



33 



König Endre , mérnök. Egerben. 
Rahiíla Alajos , orvostudor. Pesten. 
Röszner Károlt/, bányaigazgató. Radoboján. 
Millermaijer Alajos , gyógyszerész. Szombathelyen. 

Levelező tagokúi : 

Ettmgshausen Endre , kormánytanácsnok. Bécsben. 
Prechtl József^ a polyteclinicum igazgatója. Bécsben. 
Peczval Józsefe egyetemi tanár. Bécsben. 
Koller Marián^ bölcseleti kar igazgatója. Bécsben. 



A Schuster-féle pályakérdésre egy felelet sem érkezvén , a ju- 
talomdíj a tőkéhez csatoltatott. A következő évre kitűzött pályakér- 
dés : „ Vizsgáltassanak meg a budai vidéken találtató márga- faj- 
ták , hogy melyeket lehetne meszlény gyanánt vizépitésre használ- 
ni , s hasonlittassanak öszsze a Szerem megyei^ a budapesti láncz- 
hid építésénél használt meszlény nyel}'' 



V^udományos luuködéseli. 

A köz- és kis gyűlésekben értekezést tartottak: 

Bugát Pál , az inkább physicai tényezők , mint gyógyszerek 
által eszk<)zlendő orvoslás kulcsa , vagy a házi és kórházi orvos- 
latról. 

Kovács Sebestyén Endre ^ a chloroformról. 

Dr. Arányig az általa gutta percha-ból készült szívmintáról és 
szívmozgási gépről. 

Jakubovics Móricz , a physicai tényezők gyógyszer gyanánti 
használatáról. 

Kovács János ^ biharmegyei tatarosi földtani kirándulásáról. 

Bartha Károly ^ a vizről mint légzési pótszerről. 

Horváth Józsefe „természettani tapasztalatok"ról. 

Bugát Pál, a magyar medicina alkotandó alapjáról. 
Ugyanő a mértékek rendezéséről. 

Term. /. í^'r.s. Évk. II. k. O 



34 

A társulat a ^^Magyar Isis'"'- czimü természettani folyóirat ki- 
adhatására szabadalmat szerzett. 

A gyűjteményeket rendeztette. 

Az országgyűléséhez a társulat ügyében egy memorandum 
mellett kérelmet nyújtott be. 

Szakg-yülések munkálatai. 

Dr. Matachowszkij^ mint vendég, bemutatván a rúgmézgane- 
mü gutta perchát, róla szóbelileg értékezett. 

Sztanajovics ^ egy növényzet-vizsgálási tervet olvas föl, mely- 
nek következtében egy bizottság lön kikűldve, ennek alapján, mi- 
nél jobb növény-vizsgálati rendszer kidolgozására ha- 
zánkra alkalmazva. 

Társulatunk gyűjteménye szaporítására a cserét látván a szak- 
gyűlés alkalmas eszközök egyikének, egy csereterv kidol- 
gozásával D o r n e r t bízta meg. 

Fwífm,szent-ilonai búzát, egyptomi rozsot, s fehér somgyü- 
mölcsöt mutat bé ; ezek jövő elvetése- s nevelésével Sadler s Bu- 
gát lön megbízva. 

Sadler és Hanmafin tagtársaknak Bugái által bemutatott 
négy faj kukoricza-mag , úgymint szakállas, kétféle p o 1 e n- 
ta, és csemegének nevezett kukoricza — adatott át elvetés és 
kísérletek tétele végett. Megjegyezvén, hogy egymástól s minden 
más kukoricza-faj tói távol ültessék, hogy annál meggyőzőbb le- 
gyen minden eredeti jelényöktöli eltérés. 

A Mentler által beküldött rovarok az Orthopterák ren- 
débe a Manlissa Chrisliana fajhoz határoztattak, s miután nagy 
ritkaságuk miatt igen becsesek, Mentler urat több efféle rovarok 
szerzésére s beküldésére kerék föl. 

Dr. Fiioaldszky^ a Haumann által öszszeírt rovarnévjegyzé- 
ket kiegészítve mutatja bé. 

Virnau, a soproni kőszén- és radebóji kénbányában lelt föld- 
alatti növényeket adá ajándokul. 

Dorner, a természettudományi gyűjteményeink szaporítására 
czélirányosnak lelt csere általa készített tervét mutatta bé. 

Pauer tagtárs L i e b i g nek a leves-főzésről s húsbesózásról 
igen tanulságos czikkét kivonatban olvasta föl. Továbbá egy vij- 
rös petytyezelü pisztrángot CSalmofarioJ mutatott bé , mely Pro- 



montoriumnál a Dunából fogatott ki, pedig hegyi patakok lakója 
szokott lenni ; — alkalmasint a trencsini s turőczi hegyek közöl 
leeresztett fenyőszálakkal került ide. 

Bugát ^ egy gyökről származott több szálú s kalászú rozsot 
(^Secale cerealej mutatott bé, melyet a budai ,,Szép juhász- 
nőnél" vadán lelt; ennek magvát négyféleképp határozák elvetni: 
a) lei-helyén szórva , b) földmívelöleg rendesen , c) kertészileg, 
azaz minden szem egymástól egy lábnyira, d) alászántva. 

Schmidt Ferdinánd beküldött kagyló-gyűjteményének rende- 
zése Virnau s Pauer tagtársakra lőn bízva. 

Kovács János ^ Bihar megye terjei határában a Rézhe- 
gyen talált világló Scolopendrát mutatta bé ajándékul. 

Pauer ^ a mohoknak általa készített törzsökös magyar névso- 
rozatát olvasá föl. 

Rhédetj Antal és Kovács Seb. Endre, kísérleteket intéztek a 
chloroform hatásának kitudására embereken és állatokon. Az előb- 
bieknél itt is — mikép a kénégenynél — kitűnt, hogy e szer hatása 
az egyéniség különféleségére nézve igen különböző. Az állatoknál, 
különösen a fehér házi-nyúlnál, a kábitási jeleneteken kül emlí- 
tést érdemel a vérnek a chloroform-beszivás általi különös elválto- 
zása , miszerint górcső alatt a vérsavó szokottnál vörösebbnek , 
rögcséi pedig egyenetlen szélüeknek mutatkoztak. Békánál a savó 
színtelen, a tekecsek széleik alakját valamivel hamarább vesztet- 
ték el. — Végre e szer is közvetlenül a béka kikészített ülidegére 
alkalmaztatván , azt elzsibbasztá ; ellenfele azonban , valamint a 
többi test ebből nem részesült. 

Dr. Bene Rudolf ^ egy nagyobb s kisebb J!/«s decumanust, egy 
fekete rigót, csontvázok kikészítése végett külde ajándokul. 

Bugát ^ a physicai erőkről mint orvosszerpótlő hatalmakról 
értekezik. 

Jedlik Ányos, bemutatta azon physicai erőmüveket, melyek sze- 
rint a thermoeleclrismus és electromagnetisraus viszonyai az állati 
és sugárzó meleg irányában kikutathatok. 

Petényi, értekezett a társulat számára az Advinent-féle állat- 
seregletből megvett Nasua coatlivól és Procyon lotorróL 

Dr. loanovicsnak a kolumbáczi legyekről Szerbiából írt leve- 
lét fölolvasák, 

Bhédey, a Nasua coatti (magán ormozgnak) koponyájá- 
ról s az általa kikészített nemző-részeiről. 

3* 



86 

Pelényi pedig a Phoca viluUna (borjú ü Igéről) termény- 
raj zilag értekezének. 

Dr. Bene Rudolfé január hónapról meteorológiai észrevételeit 
közié. 

Dr. Rakitta. az 1848. januári Rókus-kórházi kórnemtőről 
értekezik. 

Rhédey^ a borjú ülge boncztani leírását adta elé, s egy 
úttal az Advinenttől legújabban vett, s a társulat számára kiké- 
szitettben leginkább ivarrészei körül talált bélférgeket muta- 
tá meg. 

Ugyanő^ egy 18 éves férfi rendellenes nemző-részeiről szó- 
belileg értekezett. 

Kovács Jdnos^ növényészi kirándulásának eredményéről szólt. 

jPe/^/í?/í, bemutatja a vezérlete alatt Dreher által szépen ki- 
tömött Nasua coatt i-t és Phoca vitulinát. 

Paiiet\ a Wackenroder jénai tanár által B o o r pesti gyógy- 
szerész megrendelése következtében küldött Z e i s z e-féle egyszerű, 
de különösen növénytani vizsgálatokra igen alkalmas górcsöve- 
ket mutatá be. 

A llnjner által Tátrafüredről küldött borjú-szörnyeteget — 
úgy szinte 

A Petényi ügyelete alatt Budáról átszállított József főherczeg- 
féle madárgyüjteményt vizsgálá meg a szak. 

Sadler /., a szaknak Haumann L. által Beremendről 
Baranya megyéből nyert csonttorlatot (Knochenbreccie) mu- 
tatja be , és ezen fölfedezés fontosságára figyeltet , minthogy az 
őrlők, ragadozó madarak, s hüllők fajaiból érdekes kövült csonto- 
kat tartalmaz. A hely szinére egy küldöttség ment, és gazdag zsák- 
mánynyal tért vissza. 

Sadler J., Proraontor halmaiban gyűjtött s lerajzolt számos 
kövületeiről kimerítőn értekezik , bemutatván a példányokat is. 

Noüák Sándor, levelében az 1847-dik évi martius 19-én Paks 
körül a Dunába történt hegysülyedést körttlraényesen leírja. 

Sadler J,, 100 fajból álló kövült puhányokat mutat be Bécs 
környékéről. 

Egyszersmind Münster gróf ,,Beiirdge znr Petraefachun- 
de 1846'' czímü munkáját ismerteti meg, megemlítvén hogy 50 
faj a magyar földről van leírva benne. 

Továbbá kövült f é s e (Pecten) és óriás szörbencs (Os- 



37 

Irea gigantea Branderi) fajaiból leírva s lerajzolva példányokat 
mutat he. 

Kramolin budai gyógyszerész beküldött büdös s gyanús vize 
Molnár Jánosnak vegybontás végett át lön adva. 

Grineus János földismei értekezését Petényi Sal. fölol- 
vassa, és ez alkalommal a Dévény-Újfaluról kapott ösvilági tek- 
nő c z alsó paizsa töredékeit is bemutatja. 

Dr. EölDÖs , Akner és Bélíeki urak által küldött oláh-piáni 
porond vizsgálatait több ülésekben folytatván, Molnár János 
vegybontási eredményét eléadja. 

Láfier Antal ^ az erdödvári domb s környékének föld- s ás- 
ványismei bővebb leírását közli levélben , melyre a Sadler magla- 
kő-nemrőli véleménye következtében vala felszólítva. 

Mentler János Zámorból jelenti, hogy Fehér megyében Al- 
csúthtól kezdve a Dunáig egy 15 mérföldnyi lejtős téren valamint 
egyebütt is számos kövült puhányokra találhatni. 

Sadler </., vivianit ásványt nyújt be Gácsról, melynek vegy- 
bontását Molnár János eszközlé. 

Pauer Lip., az oláh-piáni porondban fölfedezett Epidot ás- 
vány fölötti calculusait magyarázza. 

Molnár János, egy új fölfedezéssel lépé meg a szakot, midőn 
értekezésében azt bizonyitá , hogy a salétromlél fSpir. ?iilri 
dulcis ^ SalpeteralhergeistJ megsavanyodása nem élenyülés (oxi- 
datio} lenne ; másodszor hogy a sav nem salétromsav s nem is czu- 
kor, hanem vajsav (^BulíersmireJ^melyek készítményeit elémutatá. 
Járniay Gusztái\ palaczkokban foglalt ásvány-vizet nyújtott bé, 
melyet Kocziánovich gyöngyösi gyógyszerész küldött. A gyógy- 
erejü víz helyét s egyéb sajátságait leírja; vegybontása Müller 
Bernátra bízatott. 

Kovács János, Bihar megyében tett földismei kirándulása alatt 
szerzett ásványait, különösen kőszeneket, mutatja bé, bővebb le- 
írást is Ígérvén. 

Pauer L., a Pozsony vidékén talált öshalaknak kövült fogait 
terjeszti elé , és azoknak sajátkészitette magyar neveit közli. — 
Továbbá fölmelegiti azon eszmét , hogy honunk különféle vidékei- 
ről, (le különösen a Balatonból fövény hozassék bővebb meg- 
vizsgálás végett. 

Kovács Endre , a chloroformról élő szóval értekezik , annak 
legújabb történetét , és vegytani tulajdonságait eléadván. 



38 

Sadler J., szóbeli kimeritő értekezést tart a Kovács J. buz- 
gó társunk által hely színén fölfedezett és fölhozott tatarosi 
fövényről, és halcsont-tartalmáról; ő Heckel bécsi termé- 
szetbúvárnak is küldvén a fövényből , ez is halcsontocskáknak ta- 
lálta, melyek szerinte az ősvilági harcsafélékhez tartoznak; 
az itt fölfedezett nem i1j levén, az említett tudós úr ,.Pme/0í/?/5 iSarf- 
leri Heckel" névvel nevezé*). A fövényben még a Sphaerodusnak 
(^Pi/cíiodon-csíúáá) meg uera nevezett fajából is valának marad- 
ványok. 

Frommhold Károly , értekezett a hőről , különféle sajátságait 
megkülönböztetvén. 

Sadler J., kövületeket mutat bé, melyek Pesttől néhány órá- 
nyira Zadányban kutatásakor találtattak, terjedelmesen értekezvén 
fölöttök. 

A földismei magyar műszavak kidolgozásával Sadler J. és 
Kovács János lőnek megbízva. 

Sadler J. radeboji kőnyomatokat s ezeknek általa készített 
19 rajzát mutatja be; úgy szinte boltári porczellán-agyagot , me- 
lyekről értekezett ; az utóbbi vegybontását Molnár J. vette át. 

Bugái Pál, Szepesböl küldött porondot mutat bé , melyet a'^i 
ottani köznép hánytató gyanánt használ. 



*) A fönnebbi névadás ellen legkisebb kifogásunk sincs anynyival inkább, 
mert egyik legjelesb, fájdalom! többé nem élő, társunk lön általa 
megtisztelve. De megvalljuk : kellemetlenül hatott reánk , hogy ezen 
becses lelemény folkiildése — mint a napokban alkalmunk vala lát- 
ni — innen oly módon történt , miszerint a fölfedezés körüli érdem 
nem Kovács J. barátunknak , mint a kit illet vala , hanem más- 
nak van tulajdonítva. Enynyit az igazság érdekében véltünk megje- 
gyezhetni. Szerkesztő. 



39 



Pénztár álla^potja. 

A társulat pénzalapját neveié : 

Hám János szathmári püspök 200 p. forinttal. 

A jelen (184%) évi bevétel . . . 2343 pft. 10 kr. 
múlt évi pénztármaradék 610 — 12 kr. 



öszszes bevétel 2953 pft. 22 kr. 
„ kiadás 2511 — 33 — 



pénztári készlet 441 pft. 49 kr. 



HönyTtár és gjüjtemény. 

A könyvtárt és gyűjteményt a következő adományokkal 
gyarapították : 

József cs. k. főherczeg^ egy 174 darabból álló jeles madár- 
gyüjteménynyel. 

Kubmji Ferencz , a beremendi (Baranya megyei) Jura- 
mészképletből és benne levő spathok- és mésztorlatokbői több 
példányokat ajándékozott. 

Nóvák Sándor , 6 darab követ Paksról. 

Schirkhuber Móricz , 2 darab saját munkáját. 

Bende Áron „Légtüneraénytaná'''t. 

Rómer Flórián, kövesült állatpikkelyeket. 

Gr. Szécsen, nehézpát és kovag-példányokat. 

ÖtDÖs Ágoston, több kövületet. 

Kehrer József, kövült kagylókat. 

Leibold Frigyes, két saját munkáját. 

Horváth József, S c o p o 1 i crystallograpliját. 

Kánya Pál, saját földrajzi munkáját. 

Bittner Imre „a bánsági poslázról" írt saját munkáját. 

Heujfel János , növény-gyűjteményt. 



40 

Kubinyi Ágoston^ Pettkó és Ferd. Got. Schwarz munkáját. 

Rumy Károly örökösei, az elhunyt némi kéziratait ajándékozák. 

Fuss Blihály^ két munkát : Enumeratio Stirpium Magni Prin- 
cipatus Transylvaniae. Tom. IV. Cryptogamae. Sect. 1 — 14. és a 
Baumgarten erdélyi virányáből kimaradt növényekről saját kéz- 
iratát. 

Hammerschmidt , 3 saját, ésRedtenbacher Fauna Au- 
striacáját. 

Schmidí Ferdinánd, egy jeles kagyló-gyűjteményt, két ele- 
ven Proteus angvineiist^ két ritka rovart, és D. L i p p i c h munkáját- 

A bécsi természetbarátok ^ eddigi munkálataikat küldék be. 

Kása Mózses , saját munkáját (vízaknai sóforrások). 

Török József, székfoglaló beszédét. 

Kesztner Ferencz , kagylókövületeket. 

Petényi Salamon, több érdekes madárbört. 

Rochosz István, újabban hat nevezetes állatpéldányt küldött 
a gyűjtemény számára. 

Virnau Já?ios , 20 példányt a Ciclostoma elegáns kagylófaj- 
ból, és több növénylenyomatokat. 

Pólya József, ,,Az ember nemi tekintetben" ezimü munkáját. 

Kovács János, több földtani darabokat és Krassow-Leyde 
munkáját. 

Bugát Lajos , 1 budai fésekövületet. 

Haumann László, több becses kövületet Skelo-Glandováról. 

György fy-Horoáth József, két darab pénzecs-mészkövet. 

Mentler János , rovarokat CMantissa ChristianaJ. 

Ifj. Széchenyi Béla, egy rovarpéldányt. 

Jfju Sadler Adolf, egy Pesten először talált helix dolopidát. 



41 

JNYOLCZ- ÉS KILENCZEDIK ÉV. 

1§4§— 1§50. 



^álaisztások. 

Június hava 3-dikán tisztújitó és egyszersmind szabályvizs- 
gáló közgyűlést tartott a társulat. Scitovszky pécsi püspök ő 
főraéltősága lemondván az elnökségről : 

Első elnökké lőn : Bugát Pál. 

Másod-elnökké : Szönyi Pál. 

Első titkárrá : Kovács Sebestyén Endre. 

Második titkárrá: Rhédey Antal. 

Szaktitkárrá : Rakitta Alajos , Foltényi János. 

Gyűjtemény őrré : Patier Lipót. 

Irattárnokká : Haumanti László. 

Pénztárnokká: Jármay Gusztáv, 

Választmányi tagokká: 

1. Az élettanból: Pólya József., Csausz Márton. 

2. Az állattanból: Petényi Salamon^ Hanák K. János. 

3. Növénytanból : Gerenday József, Dorner József. 

4. Természettanból: Are?istein József ., Frommhold Károly. 

5. Vegytanból : Nendtvich Károly , Molnár János. 

6. Ásványtanból: Sadler József, Pecz Vilmos. 

Rendes és tankedvelö tagokul: 

Ocsovszky Ágostont esztergami főkáptalani levéltárnok. Esz- 
tergomban. 

Kelmenfi Ferencz , rendes földmérnök. Budán. 

Arnoldy Károly^ dohányhivatalos. Pesten. 

B. Mednyánszky Dienes. Pozsonyban. 

Boros Sámuel , föbiró. Szentesen. 

Bilimek Domokos , cistercita-könyvtárnok. Bécs-tíjhelyben. 

Skóficz Sándor, gyógyszerész. Bécsben. 

Kocsi- Horváth István , mérnök. Pesten. 



42 



Levelező tagokul 



Herrich-Schafer G. A. Vilmos , orvostudor és rovarász. Re- 
gensburgban. 

Wacketiroder Henrik^ szász-weimár-eisenacbi nagyherczegi 
udvari tanácsos , egyetemi rendes tanár. Jénában. 



Vadományos működések. 

Az egypár köz- és kis gyűlésen következő tárgyak 
fordultak elé: 

Bugát Pál^ a lélekről physiologiai tekintetben értekezett. 
Arensiein József, a Duna jegéről. 

Molnár János , a hudsav górcsői vizsgálatáról * 

Ezen kivül a társulat , szabályain korszerű módosításokat te- 
vén , újra nyomatta s a tagok közt kiosztatni rendelé. 

A szakgyülésekben értekeztek: 

Sadler Józsefe felolvasta dr. Jáger gyógyászati tanácsos ily 
czimü értekezését: A bázimacska eredete és elterjed és e. 

Sadler J., a vakony szeméről s annak működéséről fölté- 
teles véleményét abban terjeszti elé, miszerint ezen állatkának 
szemdurványa a látszervnek ha nem is tökélyes , de megközelítő 
szerkezetével bírván , igen hihető , hogy az legalább némi sejtésére 
szolgál a látásnak. 

Bugát Pál egy almát mutat bé , melynek fája az idén már má- 
sod ízben terme és ériele meg. 

Molnár János , a Kovács J. hozta tatarosi (Bihar megyei) sós- 
vizet végy bontván , az eredményt felolvasá. 

Frommhold Károly^ az 1848-ki június havi időjárásról érte- 
kezik. 

Ugyanő az eddig divatozó górcsövek hiányos voltáról szólv án, 
sajátszerű javítási módosításokat ajánlott. 



43 

A lefolyt két évben a tudvalevő országos rázkddások miatt 
társulatunk termei, mondhatni, folytonosan zárva valának ; gyűlése- 
ket közben csak egyszer tarthatván , a tisztviselők egyedüli felada- 
ta volt a társulatnak pénz- és gyűjteményben levő vagyona felett 
őrködni és azt fentartani. Őszinte törekvésök , s azon intézkedés kö- 
vetkeztében , hogy a költséges szállásról öcsóbbat fogadtak ki , ké- 
pesek valának társulatunk minden vagyonát az ííj évre (18^%i ) 
hiánytalan , s a pénztárt azon állásban átvinni mint következik : 



Pénztár állapotja: 

A lefolyt (184%o) évi bevétel . . . 4023 pft. 57 kr. 

múlt évi pénztármaradvány 441 — 49 — 

öszszes bevétel 4465 pft. 46 kr. 

„ kiadás 3801 — 23 — 

Pénztári készlet 664 pft. 23 kr., 
mely az új (185"/j) évre megy át. 



A KOLDMBACZI TIPOLYA. 



HElIFFEil. JAMOS 

ORVOSTUDOR, KRASSÓ MEGYE FŐORVOSÁTÓL 



BEVEZETÉS. 



A temesi egykori Bánság délkeleti része, ama vad regényes 
tájék, hol a fölséges, most csendesen és nyugodtan folydogáló, majd 
a medrében rejtett szirteken keresztül rettentöleg dühöngő Duna 
partján egymásra halmozott , égig emelkedő , ábrándképeket alka- 
tó sziklák és kőszálak váltogatva a legkellemesb dombok és he- 
gyekkel : majd ismét kies völgyek és csörgő patakok , lombos er- 
dők , virágos vagy gyümölcsös kertek és zöld pázsitok a természet 
szépségei iránt fogékony szivet és szemet egyaránt gyönyörködte- 
tik ; — ama magyarhoni Terape s környéke , a hajdani szörényi 
Bánság , mint szintén Szerbhon, szülőfölde és hazája egy kis lég y- 
fajnak, melynél Európa rettentőbbet nem ismer, mely a földmi- 
velőnek legkártékonyabb, az állatokra nézve pedig egyátalában leg- 
veszedelmesebb : ez az úgynevezett liohimbáczi légy^ helyesebben ti- 
jt?o/?/tí, melyet az oláh nép g ónjának, a szerb muslicz ának nevez. 
Ezen rettentő és félelmes rovar évenkint, bár különböző meny- 
nyiség- és kiterjedésben, szokott a vidéken megjelenni. — Nem 
kedvező időben , azaz esős , hideg és szeles tavaszon a Duna két 
partján , az Almásban és szomszédságában bővebben , a többi he- 



45 

gyes , völgyes vidéken ritkábban tapasztalható , s ilyenkor nem is 
veszedelmes, csak a felhőkön át-átpillantó nap sugaraiban alkal- 
matlan. — Ellenben, ha a kellemes tavaszi napok meleg napfénye 
az egész természetet új életre indítja, ha a csendes langyos leve- 
gőt eső csak ritkán vagy éppen nem hűti, az egész Bánságot, a 
meddig zöld erdőkkel és virágzó kertekkel ékeskedik , a halmokat 
csúcsokig, a hegyeket nevezetes magasságig, az egész tért a Ma- 
ros folyamig, és azontúl az aradi bérczeken keresztül a csendes 
Körös téréig, és éjszak felé az ősz dévai várig elborítja a röpkedő 
vész ; csak az árnyéktalan síkságot hagyván illetetlen. A dühöngő 
ellenség jelenlétét, mielőtt az ember csak sejthetné is, legelsőben 
a legelő állatok hirdetik ; nem gyönyörködnek többé a buja pázsi- 
ton, nyugtalanul szaladgálnak ide s tova, fejőket rázva, farkaikat 
csóválva ugrándoznak , és ha a pásztor erőszakosan öszsze nem tart- 
ja: bőgve futnak haza a veszélyes ellenség elől, istállójuk legsöté- 
tebb, legrejtettebb szögletében keresvén menedéket. — A szorgalmas 
szántó hetekig kénytelen megtérithetlen kárára munkáját elhalasz- 
tani, mindennemű háziállatait, lovait, szarvasmarháját, sertéseit, 
juhait stb száraz takarmánynyal , — melynek ez időben már szü- 
kiben van , — otthon tartania ; csak a nap nyugta után , reggelig, 
míg a nap sugarai a levegőt meg nem melegítik . tarthatja füvön. 

Az utazó , éjszaka kénytelen folytatni útját ; jaj a tudatlan, 
könynyelmü vagy merésznek , ki az intésre nem figyelmezve , a pa- 
rányi ártalmatlannak látszó állatocskát megvetve, tovább halad; 
mert rövid idő múlva marháját vékonyabb bőrrel vont részein da- 
gadozni , erejében lankadni és haldokolva öszszerogyni látja. Bo- 
csánandó e vigyázatlanság az idegennek , ki a piczi rovartól mit- 
sem tartván , a veszélyt nem ismerve vagy nagyítottnak vélve, ma- 
gát annak kiteszi ; meg nem bocsátható ellenben a tájék lakóinak, 
kik évenkint szemtanúi levén a szörnyű pusztításnak , marháikat a 
veszélynek bocsátják , és hogy ez könynyelmüségből most is meg- 
történik , évről évre szomorú tapasztalás bizonyítja ; oly pusztítá- 
sokat, marhavesztéseket, milyeneket Schoenbauer tudor 60 év 
előtt följegyzett, minden tavajz ismétel. így 1842-dik évben is, a 
nélkül hogy e rovar különös menynyiségben vagy rendkívüli dü- 
hösséggel pusztított volna, a katonai határvidéken 759 darab kü- 
lönféle marha esett martalékául : 

Fehértemplom községe . . 4 

A német-bánsági ezred . . 18 



46 

Az oláhbánsági ezred . . 313 

Az illyr bánsági zászlóalj . 424 darabot vesztett. 

Ebből látszik , hogy a sík , csak ritka és kevés erdővel biró 
német-bánsági ezred csekély veszteséget szenvedett.; ellenben az oláh 
és illyr vidékek határaiban , mint e rovarnak bölcsőjében s kifejlé- 
sének központján , legtöbb marha esett áldozatul. Hernyója e ro- 
varnak a hegyek , dombok bükkerdeiben , a nedves völgyek és re- 
gényes zugok árnyaiban , a sürü lombok tömege alatt él ; itt fejlő- 
dik tökéletes állatocskává. így van ez szomszéd Krassó megye bér- 
czein és dombjain , menynyiben fákkal födvék , és kisebb számmal 
Temes megye ligeteiben is. 

A kár, melyet a földmívelő e rovar minden évi rendes meg- 
jelenése által szenved, nem szorítkozik csak a háziállatok áldoza- 
tára , a szántási idő veszteségére , a munka és utazás akadályozá- 
sára , hanem a mellett az igásmarha is ez időben szűk száraz ta- 
karmányra levén szorítva , elgyengül , a vész eltűnése után is a 
munkára hoszszabb ideig alkalmatlan. Ezenkül , mivel a fából vagy 
sövényből készült, vagy éppen nyilt istállóktól csak tűz és füst ál- 
tal űzhetni el e szárnyas ellenséget, a gazda vigyázatlansága és 
gondatlansága miatt könynyen és gyakran történik , hogy istállója, 
marhája , háza és bútorai a lángnak lesznek martalékai ; csak a 
könynyen épült kunyhók és szomszédházak egymástóli rendszeres 
távolságának köszönhetni , miszerint a helységek nagyobb szeren- 
csétlenségtől megóvhatok. 

Édes honunknak bölcs kormánya ezen elébe is elhatott nyo- 
masztó állapoton segiteni óhajtván, a hely szinére ismételve kül- 
döttségeket rendelt azon utasítással, hogy a vész központját és tűz- 
helyét kikutatván , annak akadályozása- és megszorítására czélzó 
eszközöket javasoljon , de mindeddig siker nélkül ; nem volt ered- 
ménye Schoenbauer tudor megfeszített ügyekezetének sem , ki éve- 
kig fáradozott e rovar szaporodása, életmódja és a kiirtó szerek föl- 
fedezése körül. Minden igyekezet siker nélkül maradt, és szükség- 
képpen maradni fog mindaddig, míg a szaporodás módja, a tojás és 
kifejlés helye föl nem födöztctik. Magam is fáradoztam több évekig 
e czél elérésében , de szinte oly hasztalanul , mint elődim. Egyéb- 
iránt míg életem s erőm engedi , csekély tehetségeimet és minden 
igyekezetemet ez üdvös feladat megoldására forditandora. 



47 



A rovar leírása 

Testére nézve kicsiny és csekély, egy vagy néhánynak csipése 
hatás nélküli, sereges megrohanása azonban veszélyteljes és rettentő. 

Testének hoszsza alig 1 '4 '", legnagyobb szélességét — a szár- 
nyakat ide nem értve — mellrésze teszi, s alig /a"'. 

Külseje a szúnyogokhoz hasonlít, teste karcsú , átlátszó, szár- 
nya erekkel átszövött; egész testének alapszine fekete, a lesiraúlt 
és rövid szőrtől hamuszínű, utótájának felső része hasonszínü, alsó 
része halvány , rovátkáinak lágyabb fele sárgás-fehér, alfele fekete; 
a lábszárak egyes tagjai felül fekete , alul sárgás-fehér gyűrűsek. 

Feje kis tűfej nagyságú, rövid sima szőrtől hamuszínű, orra 
felé fehéres , ritka rövid ; nyaka felé a szemek mellett mindkét ol- 
dalt néhány hoszszabb szőrszál vehető észre. 

Szemei a fej nagyságához képest igen nagyok , gömbölyűek, 
sötét gesztenye szinüek , koczkásak , a vonalak és csomók fehére- 
sek, felső részei egymáshoz közelievők. 

Keskeny hoszszú tojásdad szürke homloka felső részén a sze- 
mek között tapintó-szarvai gyökereznek, melyek hoszszaságra néz- 
ve a fővel egyenlők, hengeresek, egyenesen előre nyúlok, csúcsuk 
felé egymástól elállók , 1 1 ízesek ; az ízek röviden hengeresek ; a 
homloktól számítva a második legnagyobb, kerekes két alsó töve 
fehér, a többi fekete, rövid sima szőrrel fedett, szürke. 

A száj egyszerű szivány, két oldalán csáppal (Taster). A szi- 
váiiy nagyon rövid, egyenes, tompa, kevéssé előre nyúló, egy egy- 
szerű (univalvis) s hegyén nyilt hüvelyt képző henger, mely igen 
éles és ismeretlen számú sertéket, a rovar sajátlagos szúreszközeit, 
foglalja magában. 

A szivány két oldalán álló egyenlő két csáp kifeszített álla- 
potban kétszer hoszszabb amannál , három ízes , a rövidebb két íz 
előre álló , a végső , mely leghoszszabb , horgas. 

Testének legvastagabb s erősebb része a mell, mely bolt- 
alakil és domborékos levén , az állatocskának púpos idomot ad. A 
paizs egy gömbszelvényt (sejimentum sphaerae) képez , és csak a 
hátúi hozzá ragasztott kis paizsnál fogva (scutellura) látszik hosz- 
szasnak. Az egész testnek alapszine fekete , a lesimult rövid szőr- 
szálaktól szürke ; történik azonban , hogy ezek egészen vagy fol- 
tonkint lekopnak , s ekkor a légy vagy egészen feketének vagy tar- 



_ 48 

kának látszik , s a különböző leírások innen magyarázhatok. A mell- 
kas hátsó része fehér prémes (ciliatus), 

A végtáj hoszszukás, tojásalaku, egyenes, a szárnyaknál rö- 
videbb ; áll szürkeszőrös hét gyűrűből , a rovátkák sárgás-fehérek, 
vagy a beszítt vértől vörösek. A fekete alfelén egyszerű szőrszálak 
látszanak , különben sem falánkkal sem sertékkel ellátva nincs. 

A két szárny lapos , keskenyebb tövén alul egyenközü , vége 
felé egymást részben takarja, hoszszasága harmad részét széles, vé- 
gén megkerekitett, átlátszó eres, szivárvány szinű, tövén és felső 
szélén rövid szórtul prémes. 

A bogszárny (Halter) rés-buzogányos, a fedőpikkelyekkel él- 
látott, sárgás-fehér. 

A szaladásra alkalmatos hat láb, vékony és hoszszú. A czom- 
bok négyízesek , a mellrészi legrövidebb , fekete. A fehér lábszá- 
rak és talpak alul feketék , ezek négy serteízekbe , és két körömbe 
végződnek. Az első lábpár hoszszabb, erősebb a többinél, mindig 
előre irányozva, első íze egészen fehér, a talp és körmök feketék. 

A két nem testalkatásra, szinre s alakra nézve nem különbö- 
zik, csakhogy a poczos nőstény kissé vastagabb. 

Rovarász] elrendezés. 

Bár e rovarnak szülőhelye, tojása és hernyócskája , átalában 
egész átalakulása, jeles rovarászink minden ipara s fűrkészetei da- 
czára mély homályba van borítva; mégis mivel az állatocska ki- 
fejlettségében oly igen ösmeretes , rokonai közé sorozni nem nehéz. 

A hires V o i g t elrendezését követve, az első osztályhoz 
tartozik , mely a gyenge , hoszszú lábszára , szállékony , ragadozó 
rovarokat foglalja magában, és pedig annak második rendé- 
fa e z a Tipolyálihoz , melyeknek viszszahúzott hártyás , néha szúrós 
és ajakos sziványuk rövidebb a 4 — 5 ízes, csüggő, befelé kanya- 
rodott csápnál. A tapogató fonaldad vagy sertenemü, sokízes, né- 
melykor bokrétás. 

Alrend. Szélesszárnyasak, a vörös reczeszemek felsőrészei 
a Ilimnél egymást érik; pontszemek hiányzanak , a hengeres 11 ízes 
tapogatók egyenesen előre nyúlok, a csápok 4 ízesek; a szivány 
előre áll , függélyesen szúr , a szárnyak szélesek. 

I ogy a mi rovarunk ide és a magányosan ez alrend alatt le- 
vő fajhoz (Simulia) tartozik , kétséget nem szenved ; ellenben bizo- 



49 

nyos, hogy rovarunknak szemei nem vörösek , hanem gesztenye szí- 
nűek , csápjai nem 4 , hanem 3 ízesek. A többi fajjelek ez állatocs- 
kára tökéletesen illenek ; a következő nem-jelek pedig legkevésbé 
sem , u. m. szürke , a hátpaizs négy fekete vonallal , a hátrész fe- 
kete pecséttel födve. 

Ezek így adandók : alap szine fekete , testre simult szőröktől 
szürke , pajzsa a végtáj felé prémes, czombjai egészen, a fehér 
lábszárak és talpai csak aliil feketék. 

Külön nevei : Oeslms Kolumbaczensis Grisel., Rhagio Kolum- 
baschefisisFa.hT..,Afrac(ocera maciilata etpimgens Fanz., Culex Ko- 
lumbaczensis Schoenb., Simulium repíans Okén, Simulta macula- 
ta Voigt. 

A híres és lángeszű Okén rovarunkat egynek tartja a mászó 
Simuliummal, Lappföld lakójával; de miután leirása rovarunk- 
ra nem illik, sőt életmódja is egészen különböző, nem kételkedem 
ezt más fajnak (species) tartani, annál kevésbé, mivel már Schoen- 
bauer amattóli különbségét megismerte, bebizonyította, és rova- 
runkat Culex Kolumbaczefisis név alatt a szúnyogok közé sorozta; 
minthogy pedig ott semmiképpen sem állhat, én Sinmlia-isi]}ioz so- 
rolom Kolumbaczensis melléknévvel. A hires Voigt elnevezését 
pedig , bár egészen tipolyánkat illeti , csak azért nem fogadhatom 
el , mivel a rovar tökéletes állapotban nem foltos. 

A rovar lakhelye. 

A kolumbáczi szúnyog hazája és szülőföldje nem a lapályos, 
nedves , füves és bokros Dunapartok , mint Schoenbauer vélekedik, 
hanem az egész délkeleti Bánság nedves árnyékos völgyei, Szerb- 
és Oláhhon szomszéd hasonló vidéke, nevezetesen a roppant ki- 
terjedésű Szemenik hegyalja és környéke ; határai kelet felé Oláh- 
hon homokos rónasága és a bánsági havasok, dél felé a Dinár 
bérezel, nyugat felé a bánsági síkság; éjszak felé rovarunk az erdős 
dombokkal majd a Marosig és Erdély határáig terjed. 

E véleményemmel nem egyedül állok , mert ezt sok mívelt 
lakosoknak tapasztalása is támogatja, kiket figyeltettem vala azon 
körülményre, hogy a rovar külön helyeken minden szél nélkül, vagy 
éppen ellenkező szél mellett egy időben szokott megjelenni ; sőt a 
Bánság idős, nagy tudományú és tapasztalatú rovarásza Wolf ka- 
pitány is megerősít véleményemben. Tulajdon szülőfölde e rovarnak 

Term. t. társ. Évh, II. k. 4 



50 

a Duna két partján emelkedő hegylánczok és völgyek; a közel szom- 
szédságban pedig minél inkább eltérők alkotásra és lényegre nézve 
a mondottaktól , a szúnyog kifejlődésének annál kevésbé kedvezők. 

Minekutána az egész Duna mellékén és a kies almási völgy- 
ben ez állatocska egyenlő számú élénk és veszélyes, Schonbauer 
tudornak azon állítását , hogy a kolumbáczi vár-környék volna a 
rovarnak egyetlen és eredeti lakása, helyben nem hagyhatom. — 
Ama körülménynek, hogy a nép e tájon a szúnyogot a vár romjai- 
ról nevezi , okát abban kell keresni , hogy azokat sz. György hős 
tettinek színhelyévé teszi, a sziínyog eredetét nem ismeri, és azért 
avval kapcsolatba hozza. 

Tudva van , hogy a míveletlen ember , minden tüneményt , 
melyet felfogni s megmagyarázni nem képes , csodának tart annál 
inkább, ha azt valamely szentnek tettével öszszekötheti. 

A regét , melyre hivatkozám , alább érinteni fogom. 

A rovar megjelenésideje. 

A rovar megjelenési ideje a tavasz , és pedig april 20-ikától 
május 10-dik napjáig ; ez idő előtt vagy után ritkán történik. Föl- 
tételezve van egyébként megjelenése az időjárat és mérséklet által. 
Ha gyakori eső jár, vagy csak borult is az ég, és hűvösebb a le- 
vegő : láthatni ugyan a rovarkát , de csak ritkán , és sem embernek 
sem marhának nem alkalmatlan. Ellenben ha életének és erejének 
alapja , a meleg, nem hiányzik , tiszta hő napok járnak , s a levegő 
csendes : akkor rovarunk a kijelölt határokon belül csaknem azon- 
egy időben szörnyű menynyiségben megjelen ; mintha dühös éhség 
ösztönözné, minden marhát megrohan, az embert sem kiméli. Azon- 
ban Schoenbauer tudor állítása , miszerint e rovar a levegőt any- 
nyira megtölti, hogy a napot felhők módjára eltakarja, s az em- 
berek s állatok minden lehelésnél számtalan rovart levén kénytele- 
nek beszíni , gyakran megfuladnak , nagyított. Tizenöt év lefolyta 
alatt, különösen pedig 1829, 1830, 1834, 1836, 1842 és 1843 
esztendőkben, melyekben a lehető legnagyobb számmal jelent meg, 
számtalan alkalom vala ugyan a tapasztalásra; de tudtomra olyatén 
tünemények soha elé nem fordultak. A múlt századnak nagyítások- 
ban és csodák elbeszéléseiben nagy kedve telvén, ezen szellemtől 
sem Schoenbauer sem Griselini, ki a Bánságról a világnak oly sok 
regényest és mesével határost tudott hirdetni, mentesek nem maradtak. 



51 

Legélénkebb , legveszedelmesebb e szúnyog első megjelenése- 
kor , s hogyha tartós eső és hideg , vagy erösebb szelek nem álla- 
nak be: e terhes, dühös és vérszomjas vendégek 2 — 3 hétig is e- 
gyenlő erőben maradnak, sőt a szomszéd vidékre is átnyomulnak; 
igy hatoltak 1780-ban és 1846-ban egész Déváig, Erdélyben: 
1829-ben pedig az aradi hegylánezot kikerülve vagy átröpülve e- 
gész N.-Váradig. Ily táj lakói , kik a rovar megjelenéséből eredő 
veszély nagyságát éppen nem ösmerik , sőt arról kepzetök sincs , 
rövid idő alatt vagyonuk nagy részét — marháikat — elvesztik. 
Ez idő után, mely kétség kivül apárzás és szaporodás ideje, a ro- 
var kevesbülni kezd , és mind a mellett , hogy száma időről időre 
szaporodik , többé nem veszélyes s nem alkalmatlan ; egészen pe- 
dig csak septemberben tűnik el. Schoenbauernek Griselini elleni ál- 
lítását , hogy e szúnyogot június vége után ritkán vagy éppen nem 
láthatni , mind saját észrevételem , mind jeles rovarászunknak Wolf- 
nak tapasztalásai megczáfolják. 

A rovar származás a. 

Mind a mellett , hogy e rovar a Bánságban nem ritka , délke- 
leti részén pedig közönséges, és minden évben megjelenő vendég, 
mind a mellett, hogy legjelesebb rovarászaink és természetvizsgá- 
lóink — kik között csak Schoenbauert, Kitaibelt, Findelit, Fri- 
valdszkyt , Wierzbickyt , és kire a Bánság büszke lehet , Wolf ka- 
pitányt nevezem — e tájt gyakran meglátogatták és kikutatták ; 
mind a mellett , hogy a rovar szülőhelye fölfedezésére királyi biz- 
tosok küldettek ki: mégis mostonáig a hely, hová tojásait rakja, 
a hernyónak ezekből mikénti kifejlődése , élet- és átalakulásmódja 
egészen ismeretlen. E tárgyban csak mesék és altételek léteznek. 

A dunamelléki lakosok a meredek mész-kősziklák barlangjait, 
különösen pedig a kolumbáczi várromok szomszédságában levőket 
tartják e szúnyog szülőhelyének. A néprege szerint sz. György ott 
ölte meg a szörnyű sárkányt, melynek torkából és véréből fejlődik 
évenként ezen az egész környékre vészhozó csapás. E barlangokat 
a múlt század olly általánosan és bizonyossággal tartá a szúnyog 
bölcsőjének, hogy egy Mária-Teréz alatt kiküldött bizottság jelen- 
tésére több torkolatai befalaztattak, de minden siker nélkül; mert a 
szúnyogok azután is szint oly gyakran és számosan kínozták a kör- 
nyéket — és a rege hitelessége a népnél mégsem csökkent. 

4^- 



52 

Múlt században, míg az egész Bánság osztrák törvények alatt 
állott, akkori tartományi főorvos Kömives tudor, mint a rovar szü- 
lőhelye, élet- és szaporodásmódja kikutatására kiküldött bizottság 
elnöke állitá, hogy a bükkfa levelein tapasztalt áléletmüvek (After- 
Organisation) szülő- és kifejléshelye a rovarnak. E kinövések, pl. 
a gubacs , csakugyan rovarsebzéseknek tulaj donitan dók ; de miután 
ezek másutt kolumbáczi szúnyog nélkül is léteznek , és a rovarok a 
levelek s így a kinövések képződése előtt jelennek meg, e vélemény 
alapossága magában elenyészik ; azonkül pedig a rovar alkotása és 
életmódja egészen megczáfolja. 

Egy harmadik a Dunamellék lakosai között elterjedt, de szin- 
tén alaptalan vélemény az , hogy a kolumbáczi szúnyog a mészkő- 
szirtek hasadékaiban és torkolataiban is fejlődik ki. 

Végtére Schoenbauer tudor véleményét — ki azzal dicsekedett, 
hogy két évi fáradhatatlan vizsgálatainak végtére sikerült a rovar 
kifejlödési és szaporodási módját rejtő titokteljes fátyolt föllebben- 
teni — ezennel terjedelmesebben eléadom, a mint következik : 

„A nőstény rovar, szintúgy mint ahasonnemü szúnyogok, to- 
jásait a vízbe rakja, ebben marad és él hernyócskája és bábja is, 
egész tökéletes rovarrá alakulásáig. Ez történik mindig april köze- 
pe után, elébb vagy utóbb, a mint az időjárás többé vagy kevésbé ked- 
vez ; azért a kolumbáczi szúnyogot ez időtájban láthatni. A tojás le- 
rakása a nőszéshez képest május közepétől június közepéig esik , 
sőt még június végével is láthatni párosodásukkal elkésett hasas 
nőstényeket árnyékos vizek fölött egyenként röpdesni." 

Ezen véleményt már Okén a ritka éles-elméü híres tanár ter- 
mészettudományi munkájában helytelennek nyilvánította — mint 
gyanítom — a nélkül , hogy a rovarról Schoenbauer leírásánál és 
rajzánál többet tudott volna ; mivel a rovar testalkatása egészen más, 
semmint víz gyermekének és lakójának lehetne tartani : és miután 
szúnyogunkat a lapphoni mászó S i m u 1 i u m mai egynek véli , szü- 
lőhelyeinek az állatok ganéját mondja. — Hogy ez utolsó rovar , a 
mászó Simulium, ily helyeken fejlődik, kétségbe legkevésbé sem 
akarom hozni ; de arról meg vagyok győződve , hogy a kolumbáczi 
szúnyog egészen más fajt képez, mit leírása is bizonyit; azért is 
okokkal fogom támogatni azon véleményemet, mely szerint életé- 
nek első változása és kiképezése nedves , árnyékos erdőkben tör- 
ténik. 

Schoenbauer tudor áHitása ellen, a nélkül hogy Okén tanár- 



53 

nak az állat alkatásáról felhozott okait ismételjem , a bánsági hely- 
beli viszonyokkal ismeretes és ügyes vizsgáló a következőkből töb- 
bet meríthet : 

1) Schoenbauer azon állítása után, hogy a kolumbáczi szú- 
nyog a dunamelléki vizekben és mocsárokban , Palánkátől Orsováig, 
fejlődik, ottan roppant kiterjedésű posványokat kell képzelni: már 
pedig e táj ilyenekkel éppen nem bővelkedik. Vannak ugyan Palán- 
kán felül helyek , melyek szúnyogokkal telvék , de ez nem a mi fa- 
junk ; az alsó Duna mentében pedig Dubova és Jezelnicza faluknál 
oly kicsinyek léteznek , hogy semmiképpen sem gondolható : miként 
fejlődhetnének a millió cs millió szúnyogok e csekély, nyáron által 
kiszáradt vizekben; azért is 

2) Ha mocsár és állóvíz volna szülő- és lakóhelye a kolum- 
báczi szúnyognak: a német-bánsági ezred és a bánsági rónaság, 
kivált a folyók mentében , éppen úgy bővelkednék kolumbáczi le- 
gyekkel, mint a közönséges szúnyoggal. Ott vannak Palánkán fe- 
lül egész Pancsováig a dunamelléki vízállások , onnan a Tisza men- 
tében egész Szegedig a nagy kiterjedésű lapányok , ezeknél nem 
csekélyebbek a Bánság belsejében a bégai posványok , az alibunári 
és illancsai tavak; ésimé ezen vidékek anynyira mentesek a Jkolum- 
báczi légytől, hogy majd csak hallomásból ismerik annak veszélyes 
voltát; az erdős és ligetes helyek pedig gyakrabban tapasztalják e 
kellemetlen vendéget, 

3) Az oláh-bánsági ezred, mely havasokkal, hegylánczokkal 
van borítva , és a hegyes dombos Krasső megye csekély mocsaraival, 
ha Schoenbauer véleménye állana , csak kevéssé ismernék a kolum- 
báczi legyet ; már pedig éppen ezeknek határai képezik a szúnyog 
valóságos hazáját, melyet — meddig csak erdők terjednek : a Maros 
folyam partjaitól — egész a hegyek csúcsáig ellepnek. 

4) Ha a dunamelléki állóvizeket a kolumbáczi légy bölcsőjé- 
nek és hazájának elismernők : akkor szemmel lehetne a rajoknak föl- 
emelkedéseit, és a szomszéd vidékekre átköltözködéseit kisérni; 
már pedig ez senkinek sem sikerült; a kijelölt tájék éjszaki részén 
pedig, ha déli szél nem is, vagy éppen éjszaki fúj először, majd 
mindenütt az napon tapasztalnak egyes legyeket, melyek napról 
napra akként szaporodnak, hogy végtére csakugyan a levegőt egyen- 
lően eltöltik. 

A Duna mentének bokros mocsáros helyeit az elészámlált okok- 
ból nem tarthatni a kolumbáczi légy egyedüli szülőhelyének; de 



54 

más részről Okén tanár azon véleménye sem állhat meg, hogy a 
most mondott rovar a marhaganéjban fejlődik : mert : 

1) Rovarászink , kik érdekes és ritka bogarakat keresve , a 
ganéjt gyakran forgatják és szorgalmasan kutatják, e légy tojásaira 
és hernyócskáira ráakadtak volna, és 

2) A bánsági rónákban terjedtebb a marhatenyésztés , a pusz- 
tákat inkább járják a gulyák és nyájak, mint az erdős bokros dom- 
bokat és hegylánczokat; és mégis ottan ritka, itt pedig nagy számú 
a kolumbáczi légy. 

Véleményem megalapítására és bebizonyítására, hogy t. i. a 
rovar árnyékos, különösen pedig bükkerdőknek nedves helyein a 
lehullott falevelek alá rakja tojásait , ott fejlődnek hernyócskái , és 
hogy ezek tökéletes rovarrá átalakulásig ott folytatják éltöket — 
egyedül a megjegyzett helyeken talált hernyócskákat stb volna 
szükséges bemutatni; de ez magamnak sem sikerült, és állitásom 
mindaddig csak föltételesnek is marad. Azonban állításomat támo- 
gatják mindazon negatív okok, melyeket fennebb Schoenbauer, 
Okén stb megczáfolására elésoroltam ; különösen pedig : 

a) Azon vidéken, hol a rovar kétségtelenül fejlődik, és éle- 
tének legnagyobb részét tölti , igen csekélyek a mocsárok ; állóvíz 
pedig éppen nem létezik. 

b) Ezeknek kiszáradásával és a föld mívelésével a rovar szá- 
mának nevezetesen alább kellett volna szállani. 

c) A köztapasztalás minden éven tanúsítja, hogy a rovar er- 
dős vagy legalább bokros helyeken és kertekben tartózkodik ; a bán- 
sági rónaságot pedig , mely állóvizekkel és mocsárokkal bővelkedik , 
ellenben fák és cserék hiányában van , egészen kikerüli ; csak tör- 
ténetes körülmények p. 1. egy irányban állandóul fúvó rendkívüli 
szelek szoríthatják őt ily természet ellenes helyekre ; azért is ösme- 
retesebb a kolumbáczi légy a távolabbi Erdélyben és Arad megye er- 
dős helyein, mint a szomszéd torontáli síkságon, 

d) 1832. évi július végével, tehát oly időben, mikor az erdő- 
kön kívül , szabad helyeken a rovarnak többé semmi nyoma sem volt, 
a mehádiai fürdők szomszédságában , a hegyek torkolataiban , ne- 
vezetesen a Proláz csörgedező patakja mellett , pihenés végett leül- 
vén , a rovar oly számmal rohant meg, hogy kénytelen valék e he- 
lyet odahagyni; nem különben 1843. évi június havában, midőn a 
nevezett fürdőkből a Domogled csiícsára kősziklákon és bérczeken 
(az ugy nevezett M a c s k a ú t o n) keresztül felhágni igyekezvén , a 



55 

bokros erdőben fáradtan megálltam , nagy számmal körülvett s nyag- 
talanitott a rovar anynyira , hogy csak szüntelen! mozgásban talál- 
tam menedéket. 

e) Woll kapitány buzgó és serény rovarászunknak , ki évek 
hoszszú során át e vidéket minden irányban vizsgálva keresztüljár- 
ta, véleménye hasonló. 1843-ban megkérvén őt, hogy a kolumbá- 
czi szúnyog eredete és szülőhelye körül tett tapasztalásait velem kö- 
zölni szíveskednék , a nélkül hogy nézeteimet és állításomat ismer- 
te volna , következendő sorokban adá elé : 

„A kolumbáczi legyek a nedves hegy-torkolatokban fejlődnek 
különösen Moldvától Orsováig : mindazáltal évek óta a Bánság és 
Szerémség más vidékein is honosak , igy p. o. Temesvár szomszéd- 
ságában elterülő erdőkben évenkint fejlődnek nagyobb kisebb szám- 
mal, a mint az időjárás kedvez, többnyire oly menynyiségben , 
hogy szükséges vigyázat hiányában a marhának veszélyes lehet. A 
kolumbáczi légy, tojásait nem közvetlenül vízbe , de mégis nedves 
rejtett helyekre rakja. Hernyócskája ismeretlen és minden ipar da- 
czára sem lehcte eddig fölfedezni. Tavaszkor a hegy torkolataiban 
és nedves völgyekben rothadt falevelek rétegei alatt számtalan apró. 
csaknem átlátszó férgecskék találhatók , melyeket tán a kolumbáczi 
légy ivadékának (Brut) tarthatni: ez azonban csak föltétel, mint- 
hogy az állatocska elszaporodásáról semmi bizonyos sincs még föl- 
fedezve." 

A rovar életmódja. 

A rovar , mint fönnebb mondám , az időjáráshoz képest april 
hó második felében egész május hó közepéig árnyékos nedves völ- 
gyekben szokott megjelenni , először egyenként és csekély számmal ,• 
ha pedig az idő kedvező : a rejtekhelyekből számtalan seregekben 
rohan ki , az egész vidéket megtölti , s az állatokat legnagyobb ré- 
mülésbe hozza. Tizennégy és több napig röpdes a levegőben minden 
irányban; úgy látszik, hogy részint élelem után jár, részint pedig 
párosodik ; ezrenkint tolakodik a házakba és istállókba , melyek ab- 
lakain, hová — a szabadot keresvén csoportosan gyülekezik , legköny- 
nyebben fogható; sokszor ugyanott hasztalan erőlködés és éhség ál- 
tal elbágyasztva seregenkint eldöglik. 

Járása és röpte elég gyors, és úgy látszik , mintha valamit szo- 
rongva keresne; mindkettőben a szúnyoghoz hasonlít, csakhogy 



56 

mozgásai élénkebbek ; szintúgy mint ez seregenkint rohanja meg 
az állatokat , nem kevésbé állhatatosan és makacsul üldözi marta- 
lékát ; csak sötétség és sebes mozgás véd ellene. A mint az állatra 
szállhat , orrmányát a bőrére teszi ; szúró sertéivel megsebzi és ma- 
gát kényelmesen tele szíja. E foglalatosságban oly heves , hogy ha- 
marább lehet elfogni , megölni , mint elűzni. Az állatok szőrös tag- 
jait kerülve, a finom, gyöngéd, bővérű bőrrel ellátott részit keresi 
föl: a szem környékét, az orrlikakat , az alfelet és szeméremrészeket. 

Legdühösb és vérszomjasb , napfényes időben és délben , vagy 
mikor a napsugarak az eget boritó felhőkön áttörnek és tikkasztó 
rekkenő nyomja a természetet. A nap lenyugta után , midőn a lég- 
mérsék néhány foknyival alább száll, elbuvik, elvesz; ekkor bát- 
ran folytathatja útját az utas , a földmivelő a holdvilágnál szántó- 
földjét mívelheti, marháit a legelőre hajthatja. Reggel hat vagy hét 
óra után, a mint a levegő megmelegszik, a veszélyes rovar újon- 
nan mutatkozik , mire a földmivelő marháit istállókba rejteni , mun- 
kájától elállani kénytelen. E tulajdonságnál fogva a kolumbáczi ne- 
vezetesen eltér a közönséges szúnyogtól, mely estvénként legélén- 
kebb és így Schoenbauer tudor azon állítása is , hogy állatocskánk 
a meleg napfényt kerülve magát elrejti , estennen és reggelenként 
legdühösebb és legveszélyesebb — világos tévedésen alapszik. 

Rósz idő a gyenge rovart menedékhely keresésére kénysze- 
ríti , és ezt a növények levelei alatt, a fa ágai közt , a sziklák hasa- 
dékaiban találja, hol aztán addig lappang, mígnem a viszszatért meleg 
és napfény kicsalja és az éhesnek a marhákat új dühhel megrohan- 
ni engedi. 

A rovar életéről el lehet mondani , miszerint oly rövid , hogy 
egy dús lakoma és nőszés végeztével annak is vége van. Ily rövid 
élet egyébiránt nem példátlan , kivált a rovarok között ; számtalan 
fajok alig élnek egy napot, számtalanok pedig az egyszeri nőszés- 
sel elébbi élénkségöket elvesztik, és erejökben ugy megfogyatkoz- 
nak, hogy gyöngeségben kell elhalniok. Szerencsésebb a nőstény, 
melynek rendeltetése a fajt fentartani, mi a tojás elrakása által tör- 
ténik ; azért is élete egy kissé hoszszabb. Azt , hogy augustus havá- 
ban is találhatni mindkét nemű szúnyogot, a bábbóli átalakulás el- 
késésének tulajdonítandó; vagy tán nem alaptalan azon közvéle- 
mény, mely szerint évenként több ivadékban jelennek meg, melyek- 
nek elseje legszámosabb , legélénkebb és legveszélyesebb ; az utób- 
biak száma és dühössége pedig fokonként nevezetesen alább száll. 



57 

A szúnyog rövid életét a madarakon , or-ro varokon és kivált 
a s/itakötőn kivül az időjárás veszélyezteti. Tartós hideg esők , zá- 
porok és viharok a gyöngéd , lágy állatocskát csaknem egészen el- 
pusztítják ; azért is a vidék lakói a kolumbáczi légy megjelenése 
után ily időjárás után esengenek. 

A rovar élelme. 

E rövid értekezés folytán többször volt alkalmam emliteni, 
hogy a rovar az emlős-állatokat megrohanni és verőkkel táplálkoz- 
ni igen is szereti ; ezen vérszomj és vér utáni dühös vágy , nem kü- 
lönben a csípéseket követő daganatok, és azon körülmény, hogy 
csípései életveszélyesek, a kolumbáczi szúnyogot nevezetessé teszik. 
A mondottakból természetesen következtethetjük , miszerint ha nem 
is egyedüli , minden esetre legkedvesebb étke a vér ; és valóban sem- 
mi után nem jár oly makacsul s vakmerően. A mint állatra száll- 
nia sikerült, és leggyöngébb részeit kikereste, sertéivel bőrét meg- 
szúrta, sziványával a vért megízelte, elfogni igen, de elkergetni 
aligha lehet ; háboritlan el sem hagyja a zsákmányt , míg csak tes- 
te meg nem telik , és ily állapotban mozgása és röpte lassú , nehéz 
és ügyetlen. — Azonban nem minden vidéken a hol tartózkodik , 
és nem minden körülmény közt tehet szert e kedves élelemre ; en- 
nek szűkében állati és növényi maradékkal, édes nedvvel is meg- 
elégszik; azért is fogságban czukros vagy mézes vizzel, főtt gyü- 
mölcs édes levével rövid ideig el lehet tartani. 

A rovar szúrásainak következményei. 

A rovar szúró-eszközeit fönnebl> már lei rám, úgy szinte szú- 
rásmódját is. Egyes csípések következményei : helyben égő viszke- 
teg, melyre egy kis domborékos gümő támad, egészen hasonló a 
közönséges szúnyog csípésére beálló tüneményekhez, csakhogy a- 
mannálaz égető fájdalom érzékenyebb, kellemetlenebb; azonban az 
egész alig tart E4, óráig. 

Egészen másképp áll a dolog , ha számtalan rovar rohanja 
meg a marhát , és ezt érzékenyebb , nemesebb részeken : úgymint 
a szemek táján , az orr és száj üregében , a nemző- és alfeltáji ré- 
szeken megsérti ; a szúrásokra daganat következik , mely mihelyt 
csak valamivel tetemesb , lázzal van öszszekötve és nem ritkán ha- 



58 

Iái áll be azon tünemények kíséretében , melyek a mérges kigyó 
vagy méhnemü rovaroknak marásira szoktak következni. Nem a 
daganat magában oka a halálnak, mert ez sokszor csekély, külí5n- 
ben is csak a külső részekben támad ; az orr- és szájüregek belse- 
jébe csak akkor nyomulhat a rovar, ha a marha elgyengülvén , azo- 
kat nyitva tartja, lehelete alig észrevehető, nyála kiszáradt. Nem a 
daganat által okozott fuldoklás tehát, hanem egyenesen megmérge- 
zés hozza elé a halált. A méreg , mint a méhnemü rovaroknál a fa- 
lánk , a kígyóknál az üres fogak útján , e rovarnál , úgy látszik , a 
szúró-serték által jön a sebbe .; innen elterjed a vérbe , mely vegyü- 
letében megváltozván , az élet fentartására többé nem alkalmas. 
Rövid idővel ahíilál előtt vagy mindjárt utána az egész állat, kivált 
a hasa feldagad , oly helyeken is , hol a rovar a szőr által akadá- 
lyozva ; nem csíphetett. 

A bánsági köznép azon véleményben van , hogy a kolumbáczi 
légy szúrásai által a marha vére megmérgesedik és halálát ez okoz- 
za , azért is húsát utálja : a czigányok és kutyák mindazáltal min- 
den ártalom nélkül élnek vele. 

Hogy meglett emberek , vagy gyermekek is a rovar szúrásai 
következtében meghaltak volna, mint Schoenbauer meséli, 15 év 
ótai tartózkodásom alatt a Bánságban nem tapasztaltam, sem má- 
soktól , mint szemtanuktól beszélni nem hallottam. Az embert ru- 
házatja ótalraazza szintúgy, mint a soknemü eszköz, mely a ro- 
varelüzése végett szolgálatára áll; a csecsemőknek gondjokat viselik az 
anyák , és az oláh nő , bár nevelése elhanyagolt , mégis gyermekének 
gyöngéden szerető anyja és fáradhatatlan gonddal teljes védője. 

A rovar elleni óvszerek. 

Legközönségesebb és általánosan használtatni szokott mód a 
rovar elűzésére a füst, míg az a vidéken kisebb számban mutatko- 
zik, és a földmívelö mezei munkáját folytatni képes, nyílt vagy ma- 
gasabb helyeken, melyeket a szellő jár — mert nagy szélben úgy 
sincs a rovartól mit tartani — tüzet rak, és ezt , hogy annál nagyobb 
füstöt okozzon, ganajjal vagy félig rothadt növénymaradékkal táp- 
lálja. A mint észre veszi, hogy marhájára számosabb kolumbáczi 
légy száll , vagy ha pihentetnie szükséges , a füsthöz hajtja ; de ez 
nem is szükség , mert ha az állatot szabadon bocsátják , nagy sietve 
maga indul oda és a füstbe áll. Csodálatos ezen természeti ösztön , 



59 

mely a kolumbáczi légygyei még meg nem ösmerkedett fiatal mar- 
hánál is tapasztalható. 

Midőn a vidéket nagy menynyiségü szúnyog lepi el , és az ál- 
latok istállójokba szorulnak : az ajtók , ablakok és minden nyilas 
előtt , de még benn is a leirt módon nagy tüzet raknak , melyet bü- 
dös, csak füstöt, de lángot nem adó szerekkel élesztenek. 

A füstön kivül mindenféle büdös kenőcsök és mosások van- 
nak használatban , milyenek : a dohány , üröm , büdös bürök s t b ; 
fözeteikkel pedig a gyöngébb és érzékenyebb részeket mossák, vagy 
avas hájjal, zsirral, szekérkenőcscsel , földolajjal kenik bé. A neve- 
zett sz erekből közönségesen többet vegyítve használnak. Leginkább 
ajánlható mind ócsóság, mind ártalmatlan ság, mind tapasztalt fo- 
ganat tekintetéből a földolajjal készült kenőcs. 



MAGYARORSZÁG LEGJEESEBB KOSZENTELEPEI 

VEGYTANI ÉS MÜIPARI TEKINTETBEN. 

WEIIDTVICH kAroIíY 

ÁLTAL. 



Hazánk, melyet a természet oly sokféle tekintetben bőven 
megáldott, a minden egyéb természeti kincsek legdrágábbikával 
t. i. kőszénnel is anynyira bővelkedik, mint kevés más ország 
Európában. Alig van megyénk, melyben eddig kőszenet ne talál- 
tak volna, vagy melyről biztos reményünk ne lehetne, hogy meg 
fogjuk találni, mihelyt a szükség fölkeresésére kényszeritend. 

Ezen, semmi más anyag által nem pótolható, adomány azon- 
ban eddig igen kevés figyelemre lőn méltatva hazánkban. Legna- 
gyobb része haszonvétlenül feküdt, és fekszik jelenleg is a föld 
óvó födele alatt, jövő nemzedékek használatára elrejtve. Valamint 
más országokban, ugy hazánkban is csekély fontosság tulajdonít- 
tatott a kőszénnek, ezen az ipar leghatalmasabb emeltyűjének, mind 
addig míg a fa bőségben volt, s míg az egészen elhagyatott ipar 
a fán kivül más tüziszer szükségét nem érezte. Csak, miután az 
újabb időben rósz gazdálkodásunk és a növekedett fafogyasztás 
következtében annak szüksége érezhetőbb kezdett lenni, miután 
az ipar némi ágai nálunk is emelkedni kezdenek : folyamodánk mi 
is a minden egyéb égőszerncl becsesebbhez, a kőszénhez. 



61 

Valamint sok más tekintetben, ugy a kőszénre nézve is ná- 
lunk a gőzhajózás nyitott i'ij korszakot. Némely, a Dunához közel 
fekvő tájékokon alig tengődő kőszénmfvelés a gőzhajózás által új 
életre kapott, új erőt nyert. Az elébb figyelemre alig méltó csekély 
menynyisége a kőszénnek, mely ezen vidékeken ásatott, a gőzhajózók 
részéről tett kérdezősködések következtében napról napra oly hi- 
hetlen arányban szaporodott, hogy egy pár év alatt tiz anynyira 
emelkednék. A kőszénbányák szaporított mívelése által annak 
használata több jeles iparágra nézve is lehetségessé lőn ; alkalmaz- 
tatása pedig napról napra tovább terjeszkedett. 

Mind a mellett honunkban eddig csak igen kevés kőszéntelep 
van folytonos mívelés alatt; szorosan véve egyedül csak azok, 
melyeknek mivelése a gőzhajók rendes fogyasztása által biztosítva 
van. Ide tartoznak Sopron, Esztergám és Komárom megyék barna 
kőszenei; Baranya és Krassó megyék fekete kőszenei. A többi, 
honunkban eddig ismert kőszéntelepek vagy éppen nem hasz- 
náltatnak, vagy iijabb időkben kezdik vas-kiolvasztásra s még egy 
pár iparágban használatba hozni. 

A kőszénmívelést hazánkban csekély kivétellel fölötte roszul 
ilzik, vagy űzték legalább ezelőtt. Minthogy legtöbb esetben egyes 
magánosok kezében van, a kik sem a megkívántató eszközökkel 
nem bírnak, sem pedig az okszerű kőszénmívelés igényeit nem 
ismerik ; azon kivűl hazánkban még a mai napig sem léteznek tör- 
vények, melyek a kőszénmívelést rendeznék, s fölötte őrködnének. 
Mind ezen okoknál fogva ez a legoktalanabbul kezeltetik, s az 
egyesek korlátlan önkényének van kitéve, kik csak a közvetlen 
nyereségre tekintvén , a kőszénbányákat az utódok s minden ok- 
szerű mívelés kiszámíthatlan kárára pusztítják. A kőszénmívelés 
hazánkban csekély kivétellel, m o h ó z á s (Raubbau), mely néha a 
leggazdagabb telepeket tékozolja s a jövő nemzedékeknek használ- 
hatlanná teszi. Ideje volna ennél fogva, ezen igen szomorú és 
csüggesztő viszonyokat lényeges reform alá venni, hogy czélirányos 
és a tárgy fontosságának megfelelő törvények alkottassanak, melyek 
a minden rendszert és tudományt nélkülöző mívelésnek véget vet- 
nének, helyette pedig egy okszerű és az eddig nyert tapasztaláso- 
kon alapuló rendszert hoznának bé ; mire annál inkább kötelezve 
kell éreznünk magunkat, mivel ezen megbecsülhetetlen adománya a 
természetnek nem egyes nemzedék, s annál kevésbé egyes magáno- 
sok, hanem az egész emberiség és minden jövő nemz e- 



62 

dékek szent tulajdonának, s oly tőkéjének tekin- 
tendő, mely egyedül csak a kamatok hasznunkrai 
fordit hatására van általengedve s melyet a jövő 
nemzedékre, a menynyire lehet, csonkitlan állapotban 
juttatni, egyik legszentebb kötelességünknek kell 
ism ern ünk. 

Hazánk eddig ismert kőszéntelepeinek sokkal nagyobb része a 
barna kőszénképle thez tartozik. Igazi fekete kőszén , mely az 
angol, belga, cseh és sziléziai kőszéntelepekkel egykorú volna, 
nincsen hazánkban. Még a Baranya és Krassó megyében eléforduló 
kőszéntelepek sem tartoznak a geológusok ujabb nézetei szerint a va- 
lódi régi fekete kőszén-képlethez, hanem azon fajhoz , melyetők 
alpesi kőszénnek neveznek, mely korára nézve az angol, bel- 
ga stb és a barna kőszén-képlet között áll. Mind a mellett a bara- 
nyai és a krassói kőszén physikai és vegytani tekintetben nemcsak 
a legjobb angol és cseh kőszénnel vetélkedik , hanem minden tekin- 
tetben anynyira hasonló a legrégibb kőszénhez, hogy némely geo- 
lógiai viszonyait nem tekintve mindenki régi és valódi fekete kő- 
szénnek tartaná. 

Tekintetbe vévén hazánk mind ezen nagy és kimerithetlen kin- 
cseit ; tekintetbe vévén , mily kevéssé ismeretes ezen szép ország 
nemcsak a külföld, de sőt saját fiai előtt is: azon feladatot tűztem 
ki magamnak, miszerint ezen kincseket, a menynyiben t. i. egyes 
ember erejétől s anynyira korlátolt körülményeitől kitelik , részint 
a külfölddel , részint pedig hazámfiaival megismertessem. 

Meggyőződve levén azon fontosságról , melylyel a kőszén az 
iparos jelenkorra bír ; mggyöződve levén azon szükségről , mely sze- 
rint hazámfiait ezen , eddig egészen elhanyagolt, kincscsel megis- 
mertetni kell ; azt hivém , miszerint csekély tehetségemet jelenleg 
méltóbb tárgyra nem fordithatom , mintha hazám kőszeneit a tudo- 
mány jelen állásának , valamint a gyáripar viszonyainak megfelelő 
vegytani vizsgálatnak alávetvén , hazámfiait minden egyes kőszén 
természetével, annak egyéni tulajdonaival s az ezekből származó 
használhatásával megismertetem , s azon helyet kijelölöm , melybe 
minden egyes kőszén a tudományban tartozik . 

Minden megerőltetett iparkodásom daczára , vizsgálódásaimat 
eddig Magyarországnak csak legfontosabb s leginkább mívelt kő- 
széntelepeinek egy részére , nevezetesen Krassó , Baranya , Eszter- 
gám és Komárom, végre Sopron megyék némely kőszeneire valék 



63 

képes kiterjeszteni. Nem tartam egyébiránt czéltalannak , az eddig 
nyert eredményeket a t. ez. közönségnek elébe terjeszteni, minthogy 
mindazon lelvilágitásokat magukban foglalják, melyek részint vegy- 
tani , részint pedig raüipari tekintetben jelentőséggel bírhatnak , s 
természetök , valamint egymáshozi viszonyaik megismertetésére szol- 
gálnak. Csak egyetlen egy , nem kevésbé érdekes részét a vegytani 
vizsgálatnak nélkülüzendi benne az avatott olvasó. Értem a gőzala- 
ku alkatrészek vizsgálatát, melyek a kőszénből kifejtenek, ha ma- 
gasabb hőfoknak teszszük ki. Én a vizsgálás ezen részéhez egyfelől 
azért nem fogtam , mivel egészen más módot , más eszközöket és más 
előkészületeket igényel, mint azok valának, melyekkel a jelen e- 
redményeket nyertem ; másfelől mivel azon , részben költséges ké- 
születek hiányzanak, melyek a gőzalaku alkatrészek vizsgálatához 
kívántatnak. 



A vegybontás módja. 

A) Az elemi alkatrészeknek és a hamumén ynyiség- 
nek meghatározása. 

Minthogy a kőszén különféle zagyrészei, úgymint : az agyag- 
pala, a vaskovand (Schwefelkies) st. e. a kőszén valódi alkatásához 
nem tartoznak , hanem mint lényegtelen, menynyiségökre nézve igen 
változó zagyrészeknek tekintendők ; azért nem lehet , és nem sza- 
bad a kőszenek elemi alkatrészeinek meghatározásánál, azaz, azok 
valódi alkotása megalapításánál ezekre tekintettel lenni. A kősze- 
net elemi alkatrészeire nézve a menynyire csak lehet a legtisztább 
állapotban kell vizsgálni , minthogy egyedül csak ilyen vizsgálat 
által szerezhetni tiszta képet annak valódi természetéről és alko- 
tásáról. 

Ennél fogva a kőszenek ezen vizsgálatához azoknak mindig 
legtisztább és legtökéletesebb példányait válogatám, melyekben te- 
hát sajátszerű jellemök legtisztábban vala kifejezve. Ezekből any- 
nyit, a menynyit a vizsgálat egész folyamához és minden további 
kísérletek tételére szükségesnek gondoltam , finom porrá törtem és 
üvegbe tettem , abból anynyit és anynyiszor veendő , a menynyi és 
hányszor megkívántatott valamely kísérlet tételére. Én ezt ösz- 
szehangző eredmények elérésére szükségesnek véltem. Minthogy 



6£_ 

azonban egy és ugyanazon telepek 'kőszenei általános tulajdonsá- 
gaikban ugyan megegyeznek , de különféle helyekről véve , egymás- 
tői eltérő alkatást mutatnak ; azért csak egyetlen egy kőszén vegy- 
bontása igen hiányos képet adna a kérdésben levő kőszéntelep al- 
kotásáról. Okvetlen szükséges tehát , hogy a vegybontás több sze- 
nekkel történjék , melyek a telep különféle helyeiről és különféle 
mélységéből vétetvék. Igyekeztem ennél fogva , hogy egy és ugyan- 
azon telep különféle bányáiból kaphassak példányokat , azokat kü- 
lönös vegybontás alá veendő. Ha e szerint több kőszenek vegy- 
bontásai állnak az ember szeme előtt , melyek ugyanazon telepből 
s annak csak különböző helyeiről vétetvék : akkor majdnem csal- 
hatlan positivitással következtethetni belőlük eredményeket , melyek 
a kőszéntelep valódi alkotásáról , valamint a hozzá tartozó kőszén 
természetéről is kellő felvilágosítást adnak. 

A kőszén megszáritása a forró víz hőfokánál történt; olvasz- 
tott mészhalvag (geschmolzenes Chlorcalcium) által szárított levegőt 
addig hajtván el a porrá tört kőszén fölött , míg súlyából többé 
mitsem vesztett. Én a kihajtott víz által szenvedett veszteséget elein- 
te ugyan meghatározni szükségtelennek tartam , azt hivén , misze- 
rint minden, finom porrá tört kőszén, a levegőnek huzamosb ideig 
kitéve, természetes víztartalmától különböző légnedv-menynyiséget 
von magához ; későbben azonban ellenkezőről gyöződém meg , lát- 
ván t. i. hogy a kőszén porrá törve is változatlanul megtartja ter- 
mészeti víztartalmát, mindegyiknek megszáritásánál víztartalmát 
is meghatározám. 

A kőszén elégetése egy , ahoz hasonló készületben történt , 
melyet Dumas a széneny vegyaránysulyának meghatározására hasz- 
nált. Az égetőcsö (Verbrennungsrohr) egy kemény , nehezen olvaszt- 
ható üvegcső vala , melyet , mint későbben tapasztalam , sem pus- 
kacsőbe helyezni , sem pedig vékony sárgaréz-bádoggal körülvenni 
nem kellett. Az üveg kitartotta minden baleset nélkül azon hőfokot , 
mely a szénnek tökéletes elégetésére kívántatik. A csőnek, tapaszta- 
lásomnálfogva, 24 — 26 hüvelyknél hoszszabbnak lenni szintén nem 
kellé. Nagyobb hoszszaság egészen szükségtelen. A m ész halva g- 
eső (Chlorcalciumrohr) felé fordított végét az üvegcsőnek réz- 
él e g g e 1 (Kupferoxyd) töltém meg, mely azonban nem légsavas 
rézélegből (salpetersaures Kupferoxyd) , mint közönségesen 
szokták , állíttatott elé : hanem finom rézforgácsokból , melyek ma- 
gasabb hőfoknál élegitve (oxydirt), durva, a gőznemü alkatrészek- 



65 

nek könynyű átmenetelt engedő port alkottak. Tapasztaltam t. i. 
miszerint a finom rézélegpor, a mint azt közönségesen a légsavas 
rézélegből nyerjük, szénenydús gőznemek (kohlenstoffreich'i 
Gasarten) által könynyen és anynyira bedugul, hogy azoknak 
vagy igen nehéz átmenetelt enged , vagy végre egészen gátol- 
ja. Ellenben ha a por durvább: a keresztülfolyó gőznemeknek 
könynyű átmenetelt enged a nélkül , hogy a rézéleg közt leüle- 
pedett széneny által történhető bedugulástól, vagy pedig an- 
nak tökélytelen elégetésétől kellene tartani. Az üvegcső 14 — 16 
hüvelykre ezen durva rézéleggel töltetett meg. Eleinte 3 lábnyi 
hoszszú csövekkel éltem, 24 hüvelykre töltvén meg rézéleggel. 
Nem sokára azonban ezen hoszszú csövek szükségtelenségéről meg- 
győződtem. Egy 14 — 16 hüvelyknyi hoszszú réteg elegendő az 
elszálló gőznemek szétbontására, melyek mindig oly tökélyesen 
égtek el, hogy elégetetlen alkatrészeiknek még csak nyoma sem 
ülepedett a mészhalvagcsőbe, s a haméleg-készületből (Kaliappa- 
rat) elszálló légnemek egészen szagtalanok valának. 

A rézélegnek elébe egy három hüvelyknyi hoszszú érenycsó- 
nakba (Platin-Schiífchen) jött a pontosan kiszárított és megmért 
kőszén. Erre a hoszszú cső üres végét egy gőztárral (Gasome- 
ter) kapcsoltam öszsze, mely élenynyel (Oxygen) vala megtöltve. 
Az érenycsónak a csőnek ezen végétől mintegy 6 — 8 hüvelykre 
állott távol. Az éleny elébb tömény haméleg-oldaton (concentrirte 
Kalilauge) bocsáttatott keresztül, hogy ez, a netalán hozzá kevert 
szénsavat elnyelje. Aztán megolvasztott mészhalvagon hajtatott el, 
hogy megfosztva a víznek minden nyomától, jusson az égető-csőbe 
(Verbrennungs-rohr.) 

Öszsze levén függesztve ekképpen a készület, az égető-cső 
rézéleggel tölt részét izzó szénnel környezem, még mielőtt annak 
alsó végét a mészhalvagcsővel öszszeköttetésbe hoztam volna. 
Ezalatt egyszersmind élenyt bocsáték a gőztárból a készületen 
keresztül. Ez által minden nedvesség el lőn távoztatva a rézélegből. 
Az éleny keresztűlfolyatását addig folytattam, mígnem minden nedves- 
ség, mely eleinte a cső kiálló végire leülepedett, innét ismét eltűnt, 
s egészen megszáradt. Hogy a rézélegnek tökéletes kiszárítását 
ekképpen eszközölhessem, az égető-csőnek túlsó végibe, azaz a pla- 
tincsónak feletti részébe semmi rézéleget nem tevék, minthogy eb- 
ből nem voltam volna képes kihajtani a vízgőzt a nélkül, hogy egy 
része a kőszénnel ne vegyült, s attól viszsza ne tartatott volna, 

Term. társ. Évk. U. h. ő 



66 

mely aztán a szén égetése alatt a köneny rovására esett volna. Legczél- 
szeriibbnek láttam ennél fogva, a platincsőnak fölötti részét üresen 
hagyni, s az elégetés kezdetén még meg sem hevitni, minthogy a szén- 
nek égésfolyama alatt a cső ezen részébe csak csekély menynyiségű 
víz ülepedett le, mely a munka folytatása alatt a mindig egymás 
után folyó száraz éleny által kevés idő múlva elvitetett; leülepe- 
dett a vizén kivül igen csekély nyoma a szénenynek is, melyet 
későbben az által távoztattam el, hogy a csőnek ezen részét izzó 
szenekkel körülvevém. 

Mihelyt a nedvesség mind ki vala hajtva a rézélegből, a 
mészhalvagcsőt öszszefüggesztém az égetőcsővel, ezzel pedig a kö- 
zönséges Liebigféle haméleg-készületet (Kaliapparat). Igen czél- 
szerűnek találám a mészhalvaggal megtelt nagyobb gömbnek eleibe 
egy kisebbet fúvatni, mely a süritett víz gyűjtésére szolgál. Ez 
által kettős czélt ér el az ember. Először megvizsgálhatja a képe- 
zett vizet tulajdonságaira nézve ; másodszor használhatja ugyan- 
ezen mészhalvagcsövet többször hasonló kísérletekre, ha t. i. min- 
den kísérlet után a benne öszszegyült vizet kiönti. 

A vegybontáa eredményeiből könynyen meggyőződhetik min- 
denki, miszerint a köneny menynyiségét ezen mód szerint egész pon- 
tossággal meg lehete határozni; s hogy legtöbb esetben 2 — 3 kísérlet- 
nél csak a tized törtszámokban vala némi észrevehető különbség. 

A hamélegkészületet egy másik mészhalvagcsővel kötém ösz- 
sze, annak meghatározására, hogy vájjon a vízgőznek mily meny- 
nyisége ragadtatik el a hamélegoldatból az ezen keresztül elszálló 
légnemek által, minthogy a kőszénnek a platincsónakbani tökéletes 
elégetése után még élenyt hagyék hoszszabb ideig keresztülfolyni ; 
részint hogy a csőben levő rézéleg közé netalán leülepedett szé- 
nenyt tökéletesen elégessem ; részint hogy a viszszaállitott (redu- 
cirt) réznek isméti élegülését eszközöljem. Azt találám azonban, 
hogy a mészhalvagcső a legtöbb esetben csak egy milligrammal, 
igen ritka esetekben ellenben 3 milligrammal lőn nehezebb. Ha t. 
i. az éleny hozzáfolyását részint az elégetési vegyfolyam alatt, ré- 
szint pedig azután is azon óvatossággal vezetjük, miszerint többet 
hozzá nem bocsátunk, mint éppen a lassú elégetésre kívántatik : a 
levegőnek csak azon része, melylyel a készület a kísérlet kezdete 
előtt megtelve vala, fogna elnyeletlen keresztülmenni a haméleg- 
készületen ; míg a kísérlet további folytatásában a hamélegkészüle- 
ten keresztülfolyó légbuborékok egy igen csekély , a közönséges 



67 

gombostű gombjához hasonló hólyagosáig, egészen elnyeletnek. 
De még az elégetés után is csak éppen anynyi éleny hajtandó a 
készületen keresztül, a menynyi éppen megkívántatik arra, hogy 
azon szénsav , melylyel a készület a kísérlet után meg van telve, 
kihajtassék. 

Ha a készület egyes részei e szerint öszszeköttetésbe hozvák, 
s ha arról meggyőződött az ember, hogy egyes részei mindenütt 
légmentesen vannak öszszefüggesztve : ekkor a kőszén elégetéséhez 
fog. E czélra a cső azon részét, melyben a kőszén van, eleinte 
gyöngén hevítjük , annak hőfokát csak lassan emelvén. Ez alatt a 
kőszén illó alkatrészei belőle kihajtatnak, melyek a rézélegen ke- 
resztül folyván, tökéletesen élegülnek. A munka ezen időszakában 
csak lassan hagyjuk az élenyt a gőztárból a csőbe folyni. Mihelyt 
azt veszszük észre, hogy magasított hőfoknál, melyet egészen az 
enyhe izzásig emelhetni, az egyes buborékok a hamélegkészületben 
csak lassan követik egymást, akkor az élenyt szaporított folyam- 
ban bocsátjuk a készületbe. Ekkor a szén a piatincsónak azon vé- 
gében kezd égni, mely a gőztár felé áll, honnét aztán lassan előre 
halad. Egyébiránt a munka ezen korszakában is csak nagy vigyá- 
zattal kell az élenyt a készületbe ereszteni. Mihelyt az éleny odafo- 
lyása csak kevéssé sebesen történik,a szén nagy elevenséggel és szikrá- 
kat szórva mindenfelé égni kezd, mitől óvakodnunk kell, mivel ez 
által a hamu menynyiségében veszteséget szenvedhetnénk. A mint a 
szén utolsó része elégett, az élenyt szaporított folyamban bocsát- 
juk a készületbe, minthogy nagyobb részét a viszszaállitott (redu- 
cirt) réz elnyelvén, a szénsavat, melylyel a készület meg van telve, 
csak lassan tolja odább. Mihelyt a réz legnagyobb része ismét elé- 
gítve van, az éleny tehát lassabban kezd fölszivatni : a légbuboré- 
kok szaporított sebességgel folynak a hamélegkészületen keresz- 
tül. Ekkor anynyira mérsékeljük az éleny folyamát, a menynyi ép- 
pen elegendő , hogy a légbuborékok lassan kövessék egymást. Mi- 
helyt azt veszszük észre, hogy a hamélegkészületen átszálló bu- 
borékokból semmi többé föl nem szivatik, a készületet széljelbont- 
juk, ki hagyjuk hűlni s egyes részeit megmérjük. 

A csónakban a hamu marad hátra, melyet pontosan meg- 
mérvén, súlya a kőszén azon súlymenynyiségéből, mely a vegybon- 
tás alá lőn vetve, levonatik. Ezáltal egy kísérlettel nyerjük a 
szénnek tiszta széneny-, köueny- (Hydrogen) és éleny-, valamint 
annak hamutartalmát is. 

5* 



68 

A szén légenytartalmát eddig még nem határozám meg, s 
így ez az éleny rovására jön u vegybontásnál. En azt eddig ré- 
szint azért mellőztem, mivel sokkal csekélyebb menynyiségben lé- 
tezik benne *), mintsemhogy nálunk a kőszén müipari értékére te- 
temes befolyással lehetne ; részint mivel külön kísérletet kivan , 
mely csaknem anynyi munkába kerül, mint a többi alkatrészek- 
nek meghatározása együttvéve. Mind a mellett szándékom van lé- 
genytartalmokat is meghatározni ; de mivel ez külön készületeket, 
külön modort kivan, annak meghatározását arra az időre halász- 
tam, midőn a többi munkával kész levén, a légenytartalmát vala- 
menynyi kőszénre nézve egymás után és folyvást vehetem szemle 
alá. — A kőszenek légeny tartalmának meghatározása ujabb idő- 
ben nemcsak tudományos érdeket nyert, hanem azon országokban, 
a hol a gőzvilágitás nagyon el van terjedve, nem csekély ipari je- 
lentőséggel is bír. 

Szükségesnek tartom még azt is kijelenteni, miszerint én 
minden számolatoknál alapul a széneny azon vegyarányszámát 
vettem, melyet Berzelius, Wrede kísérletei és vizsgálásai 
nyomán 75,12-re tett. 

B) A kőszén illő alkatrészeinek meghatározása. 

E czélra egy pontosan megmért, és 100 foknyi hőségnél meg- 
szárított kőszénmenynyiséget befödött érenytégelyben egészen az 
izzásig bevitettem ; s miután belőle semmi többé ki nem vált, a 
veszteséget meghatároztam. Ezen kísérlet által a kőszén természe- 
téről is nyerek fölvilágosítást, azaz arról: vájjon elmálló, zsu- 
gorodd, vagy tapad ó-e a vizsgált kőszén. Meg kell azonban 
jegyeznem, hogy a kőszénnél a tapadás foka azon sebességtől függ, 
melylyel annak hevítése történik. Ha t. i. a kőszén hevítése lassan 
történt, akkor még a legjobb tapadó kőszénnél is némely részek 
tapadatlanul maradnak hátra; mig sebes hevítésnél még a nem 
igen kitűnő tapadó vagy zsugorodó szenek s azok egyes részei is 



*) A kőszenek légeny tartalma Richardson és Regnault szerint 1 — 2 pro- 
centre megyén föl. Ámbár ez , magában véve, csekélynek látszik, 
Angolhonban mégis ugy szdlván egyedül szolgál anyagúi azon tö- 
mérdek sok szalamiának , mely ottan készül , s onnét majdnem az 
egész világba szétküldetik. Innét némileg fogalmat is szerezhet ma- 
gának az ember a kőszén azon tömérdek menya yiségéről, mely An- 
golhonban éveukiut fogyasztatik. 



69 

erősen egymáshoz ragadnak. Szintúgy azon veszteség is, melyet a 
kőszén a hevítés alatt szenved, különböző leend, a mint lassan vagy 
sebesen lön hevítve. Kisebb lesz t. i. a lassú, nagyobb a sebes 
meghevités alatt.' E szerint lehetlen is a kísérletet akképp vezetni 
hogy az mindig egyforma eredményt adjon. Gyakran egy és ugyan- 
azon kőszénnel tett két kísérlet jobban eltér egymástól, mint ha a 
kísérlet 2 különböző kőszénnel volt volna téve. — A maradvány a 
nyert kokszok menynyiségét jelenti azon esetben, ha a kőszén zsu- 
gorodó (Sinterkohle) vagy tapadó (Backkohle) volt volna. — 
Igen természetes, hogy a koksz menynyisége akkora soha sem le- 
het, ha nagyban állítjuk elé, mint ha az, miként előadva van, kí- 
sérletképpen állíttatik elé ; részint mivel a kőszén a kokszégetés- 
nél egészen szárazan soha sem szokott jöni a kemenczébe, mint 
miként azt a tudományos kísérletek tételénél kell venni; részint 
mivel a kokszégetésnél nagyban a kőszén egyik része elég, mi a 
befödött platiutégelyben nem történhetik ,• részint végre azért, mi- 
vel a szén azon része, mely az égetés alatt össze nem forrt, mint 
veszteség tekintendő. Ezen veszteség már igen különböző lehet, s 
részint a kőszénnek nagyobb vagy kisebb tapadó tulajdonságától 
függ ; részint pedig azon sebességtől, melylyel a kőszenek hevítése 
történt. A veszteség t. í. itt is annál kisebb lesz, minél sebesebben 
történt a kőszenek hevítése , s minél kevesebb apró töredék volt a 
kőszénhez keverve ; ellenben annál nagyobb leend, minél inkább 
bírtak az ellenkező körülmények túlsulylyal. 

C) A kőszén kéntartalmának meghatározása. 

A kén, vagy tulajdonképpen vaskovand (Schwefelkies), 
mint tudva van igen közönséges , majdnem alig hiányzó, s igen 
kellemetlen alkatrésze a kőszénnek, mivel azt több iparos czélra 
vagy átalában nem, vagy csak igen korlátolt arányban teszi hasz- 
nálhatóvá. E szerint a vegyész nem kevésbé fontos teendőihez 
tartozik, hogy a kőszenek kéntartalmát, a menynyire csak lehet, 
egész szigorúsággal meghatározza. 

Minthogy a vegytani kísérletekre, a menynyire lehetséges, tisz- 
ta és egyes részeiben egyenlő kőszén-darabok válogatandók , me- 
lyek minden vaskovandrétegek s egyéb idegen alkatrészektől sza- 
badok legyenek; azért a vegybontás által csak azon kéntartalma 
határozható meg a kőszénnek, mely mint vaskovand a kőszénnel 
vegyülve, s benne auynyira elosztva van, hogy puszta szemmel ész- 



70 

re nem vehető, s a kőszén látszólag egyenlő tömegnek tetszik. In- 
nét önként következik, miszerint az ezen kőszéndíirabokban létező 
kéntartalomnak kisebbnek kell lenni annál, melyet a kőszenek ma- 
gukban átalában tartalmaznak. Mind a mellett bennünket e körül- 
mény nem akadályoz, miszerint magunknak a különféle telepekből 
származó kőszenek aránylagos kéntartalmáról bizonyságot ne sze- 
rezhetnénk. A mint a kísérletek eredményeiből látandjuk, a kén- 
tartalom talált menynyisége egészen megfelel azon menynyiségnek is, 
mely a tapasztalás utján, vagy máskint is határoztatott meg. 

A kéntartalom meghatározásánál következő utat követtem : 

A 100-dik hőfoknál szárított és pontosan megmért kőszenet 
6 — 7 anynyi tiszta salétrommal, sl2 anynyi tiszta szén- 
savas szikéleggel (kohlens. Natriumoxyd) vegyitvén , ezüst 
tégelybe tettem, s abban még egy salétrom és szénsavas szikéleg- 
böl álló réteggel befödvén, a kettős légvonalu szeszlámpa fölött ad- 
dig hevitém , mig lassú elégés be nem következett. Az ömlesztett 
sótömeg tégelyestül lepárolt vizbe jővén, abban addig hagyaték, 
míg a sótömeg tökéletesen föl nem lőn oldva. Az oldatot erre túl- 
menynyiségben sósavval vegyitvén s átszivárogtatván , s u 1 y h a 1- 
V a g g a 1 (Chlorbaryum) vegyitém ; mire a képezett kénsavas suly- 
élegböl (schwefels. Baryumoxyd ) a kőszén kéntartalmát kiszá- 
mitám. 

A salétrom túlmenynyisége által következőleg minden kén 
kénsavvá változtaték által , mely a haméleg és szikéleggel vegyül- 
vén, kénsavas ham- és szikéleget alkota. A szénsavas szikélegczél- 
ja nemcsak az, hogy az elégés hevességét mérsékelje ; hanem hogy 
a netalán még az elégés előtt a szénből elszálló ként viszszatartóz- 
tassa, mivel a szén már elébb szenved szétbomlást, mintsem az 
egész tömeg azon hőfokot elérte , mely szükséges a salétrom szét- 
bomlására. 

A szén kéntartalma , mint könynyen átlátható , az elemi al- 
katrészek meghatározásának pontosságára nem a legkedvezőbb be- 
folyással van. Legnagyobb része a kénnek t. i. a rézzel vegyülvén, 
mint rézkénecs (Schwefelkupfer) hátramarad az égetőcsőben. 
Csak kis része a kénnek illan el , mint kénecssav (schweflige 
Sáure) s mint ilyen a vízzel hátra marad a mészhalvagcsőben. Eí 
eset azonban csak azon szeneknél fordul elé , melyeknek kéntartal- 
ma igen tetemes. Ezen esetben a képezett kénecssav jelenléte a 
raészhalvagcső vizében kémszerek által könynyen bebizonyítható. 



71 

Ha a kőszén kéntartalma igen csekély , akkor a képezett vfz nem 
mutatja a legkisebb savanyu hatást sem , azon kivül , mely tán az 
elnyelt szénsavból származik. 

A kőszén kéntartalma ennél fogva legtöbb esetben az éleny 
rovására jön, valamint légenytartalma is; azoknál pedig , melyek a 
ként tetemesb menynyiségben foglalják magukban , részben a kö- 
neny rovására is. Azonban befolyása a kőszenek könenytartalmára 
igen csekély , a mint azt a kéndiís és kénben szegény kőszenek ösz- 
szehasonlitása mutatja. Ennél fogva eme körülmény a kőszeneknél 
az elemi alkatrészek meghatározását némileg ingadozóbbá teszi, 
mint azon testeknél , melyek csak széneny-, köneny- és élenyböl 
állanak; minél fogva 2 vagy több kísérletek eredményei nem is 
egyezhetnek meg egymással azon pontossággal, mint az egészen 
tiszta szerves (organicus) vegyületek vegybontásai. 

D) Az aránysuly meghatározása. 

Az aránysuly (specif. Gewicht) meghatározása a legtöbb kő- 
szeneknél némi bizonytalansággal van öszszekötve , mivel hasadé- 
kokkal vannak ellátva , melyek azt okozzák , hogy egymástól eltérő 
eredményeket nyer az ember , a mint a kőszén a megmérés alatt 
rövidebb vagy hoszszabb ideig függött a vizben, s a víznek több 
vagy kevesebb alkalom nyújtatott ezen hasadékba behatni. A kü- 
lönbség egyébiránt csak az utolsó 2 tized törtszámokban mutatko- 
zott. Ha az ember a kőszenet addig hagyja a vizben függeni , mig 
hasadékai vízzel nagyobb részt kitelvék, úgyhogy súlya többénem 
növekedik : akkor a második tized törtszám biztos szokott lenni. 

Az aránysuly a különféle kőszén-fajoknál igen különböző , és 
12 — 15 között változik, ügy látszik, mintha aránysulyuk nagysá- 
ga nemcsak sürüségöktől függene ; hanem gyakran hamutartalmok- 
tól is. így a legtöbb fekete kőszén legnagyobb aránysulya kisebb , 
mint a barna kőszeneké , mivel hamutartalmok is kisebb ezeknél. 
De egyenlő hamutartalomnál is többnyire kisebbnek mutatja magát 
a fekete kőszenek aránysulya , mint a barnáké. 



72 
I. 

Krassó ine^ye kőszenei. 

Krassó megye kőszéntelepe kétségtelenül hazánk legjelesebb és 
legérdekesebbje. Benne kimerithetlen kincs rejlik , mely nemcsak a 
telep nagysága és kiterjedésében , hanem a kőszén felülmulhatlan 
jelességében is fekszik. 

A telep a megye déli végétől éjszak felé 6 geogr. mérföldre 
terjed, s vastagsága oly nagy , hogy némely helyeken 2/2 ölet meg- 
halad. *) A megye déli végétől benyúlik az örhatárba is , egész a 
dunapartig, melyet átlépve, gazdag telepjeit valószinüleg Szerbiá- 
ban folytatja. 

Vegytani és ásványtani tulajdonságaira nézve a valódi fekete 
kőszénnel tökéletesen megegyezik , ámbár földismei viszonyait te- 
kintve a régi kőszénképlethez , mint azt Angolhonban , Belgium-, 
Csehország- és Sziléziában találjuk , nem tartozik. Beudant , a ki 
maga e tájékot bé nem utazta, hanem adatainak nagyobb részét Es- 
marktól kapta , Krassó megye köszénképletének fövénykövét fiata- 
labbnak tartja, és a benne lerakott kőszéntelepeket barnakőszén- 
nek. **) Az újabb földészek véleménye szerint a krassói fövénykő a 
kárpáti fövénykőhöz tartozik , és a kőszén a baranyaival együtt az 
alpesi kőszénhez. 

Az egész képletet csillámdús fövénykő fedi, melynek szí- 
ne többnyire szürke , és szerkezete durván szemcsés. AU többnyire 
gömbölyű kovaszemekből , kevesebb földpátból és sok csillámból , 
melyeket agyagos anyag köt öszsze. A hol az agyag palához köze- 
lebb fekszik , ott finomabb szemcsés lesz és szine vöröses. Ilyenkor 
gyakrabban növénynyomatokat is foglal magában. — Keménysége 



*) Hogy ezen telepnek gazdagsága és vastagságáról csak némi fogalmat 
szerezhessünk , nem lesz érdektelen egy magán társulattól hozzám 
érkezett némely tudósításokat közölni, mely társulatnak részlegei a 
gerlistyei és purkari határban léteznek , s eddig még munkába is alig 
vétettek. Ezen adatok szerint 19 bánya-részlegnek általános vastag- 
sága 1° '"/loS hoszsza 266'^ 'V^g' és szélessége 47" ^Vjo'. E szerint 
kiszámítható a 19 bányarészlegnek kőszéntartalma 341,280 köbölre, 
melyek 58,973,184 mázsának felelnek meg. 

*•*) Beudant, Voyage minéralogique et géologique en Hongrie. Tom. H. 
p. 326-327. 



73 

is különböző. Többnyire oly kemény , hogy malomkövekre hasz- 
nálható, néha egyes alkatrészeinek öszszetartása kisebb , s köny- 
nyen morzsolható. Nem különben négyszeg kövezetre is használta- 
tik, mivel többnyire 2 — 3 irányban hasad, s olvaszthatlansága 
miatt vasolvasztó kemenczékben (Hochofen) a kemencze góczát 
(Gestell) szokták vele kirakni. 

Az agyagpala (Schieferthon) nagy mértékben csillámdils , 
és a kőszén közelében ezzel anynyira át van hatva , hogy ebbe lát- 
szik átváltozni ; más helyeken azonban kőszénerekkel s vékony ré- 
tegekkel átvonva. Szine szürke, barna egész a feketéig. A kőszén 
közelében gyakran igen csinos levél-nyomatokkal van belepve. Né- 
ha elenyészik a csillám a pala anyagából egészen , s ekkor szine 
az ólomé szokott lenni, s keresztben csillámerekkel van sürüen 
áthatva. 

A kőszén korára nézve hazánk legrégibb kőszene , s ámbár 
fóldismei viszonyait tekintve, a régi angol és belga fekete kősze- 
nek sorába nem róható, ásvány- és vegytani jellemeire nézve a 
legrégibb fekete kőszénnel minden tekintetben megegyezik. Szurok- 
fekete , törés 'lapja egyenetlen , durván szemcsés , fénye zsiros , 
néha üvegféle. A krassói kőszén nagyobb része az ugy neve- 
zett tömör (dicht) és rostos (faserig) kőszén rétegeiből áll, melyek 
egymást felváltják. A rostos kőszén rétegei egyébiránt csak 1 — 2 
vonalnyi vastagsággal hatják át az egész kőszéntömeget. Igen rit- 
kán nagyobb annak vastagsága. Többnyire nagy, öszszeálló dara- 
bokban ásatik a bánáti kőszén , melyek még hoszszú idő múlva , s 
az idő viszontagságainak szüntelenül kitéve sem omlanak szét, ha- 
nem öszszeállásukat változatlanul megtartják. 

A dunagőzhajózás megindulása előtt — a legközelebbi vi- 
déket kivéve , hol a krassói kőszén kovácsok által használtatott — 
alig tudtunk felőle valamit. Addig míveltetése is igen csekély arány- 
ban történt. Csak miután a gőzhajósok ezen, a katlan fűtésére fe- 
lülmulhatlan tűziszert fölfedezték, folyt mívelésök nagyobb erély- 
lyel és rendszeresebben. A legjelentékenyebb bányák jelenleg Ora- 
vicza közelében Steuerdorfban, Gerlistyén és Purkari- 
ban léteznek, noha még több más helyeken is ásatnak. 

A krassói kőszén az ipar minden ágára nézve , melyekben kőszén 
használtatik, megbecsülhetetlen égőszer. Nevezetes szilárdságánál fog- 
va könynyen meszsze földre hordható , a nélkül hogy porrá omlanék. 
Minthogy igen csekély , a legtöbb esetben alig észrevehető nyo- 



__ 74 

mait foglalja magában a vaskovandnak (Schwefelkies), a levegőni 
elmállásnak kitéve nincsen, mint azt legtöbb kőszeneknél tapasz- 
taljuk. A vaskovácsolásra igen czélszerüen fordítható , ámbár e te- 
kintetben a baranyai felülmúlja. Mint jeles z s ugoró dó kőszén 
igen tömör és igen hatékony kokszokat ad. Ugy látszik továbbá, 
hogy a gözvilágitásra is jó és fényes világgal biró gőzt szolgáltat- 
na; ezt azonban még egész bizonynyal nem állithatom, minthogy 
e tekintetbeni részletesb vizsgálataim eddig még nem ter- 
jeszkedtek. Legnagyobb becse azonban felülraíilhatatlan alkalmaz - 
hatásában áll a katlanfütésre. Mint zsugorodó kőszén sem a tapadó 
kőszén gáncsainak nincsen alávetve , mely a rácsok hézagait beta- 
pasztja; sem pedig a tűzben elmálló kőszén hibáinak, mely az izzó 
hőben apró darabokra mállik szét. A nagyobb darabok öszszeállásu- 
kat megtartják, míg a kisebbek nagyobbakra forradnak öszsze, a 
nélkül hogy megolvadnának. Meg kell azonban jegyeznem , hogy van- 
nak a krassói kőszenek közt olyanok is , melyek az elmállók közé 
tartoznak , melyek tehát porrá törve , többé öszsze nem forrnak. 

Jelentékeny széneny- és csekély élenytartalmoknál fogva az 
égetés alatt igen tetemes hőfokot állítanak elé. Szénenytartalmok 
81 és 88; éleny tartalmok 6 és 14; köneny tartalmok pedig cse- 
kély ingadozásokkal 4 és 5 százalék közt változik. Egy tulajdon- 
ság , mely a krassói kőszenet még sokkal becsesebbé teszi , annak 
igen csekély néha 1 proct. alig felülmúló hamutartalma. Ez által 
szénenytartalma nemcsak mintegy sűrűbb lesz , de elégetése után 
igen csekély menynyiségü salakot is hagy hátra , mely magától es- 
vén keresztül a rácson , annak megtisztítását a legtöbb esetben szük- 
ségtelenné teszi. Mind ezekhez még az is járul , miszerint a krassói 
kőszén nagyobb öszszeállásánál fogva kevesebb légnedvet von ma- 
gához , mint azon kőszénfajok , melyek könynyen elmállanak. Ter- 
mészetes víztartalma többnyire 3 proc. körül van; kivételt tesz az 
Emilia-b anyából származó és a resiczai kőszén. Az el- 
ső 7,30 ; a második 1 ,20 száztóli vizet foglal magában. E két kő- 
szén azonban, már vegytani s egyéb terményrajzi tulajdonságaik- 
ban is, anynyira különböznek a többiektől, hogy azoktól mint kü- 
lön szénfajokat el kell választani. A krassói kőszenek csekély víz- 
tartalma fűtő erejöket még inkább neveli , miről közelebbről meg- 
győződni, alább lesz alkalmunk. 

Mind ezen tulajdonok a krassói kőszenet a legalkalmatosabbá 
teszik nemcsak minden nemű tűzzel dolgozó mesterségekben és ipar- 



75 

ágakban ; de m6g a közönséges fütésrei használtatásban is ; mire 
már azért is leginkább alkalmatos, mivel az anynyira kellemetlen 
könkéneges (SchwefelwasserstoíT) szag nyomait sem árasztja 
cl. Az egyedüli akadály közönségesebb elterjedésére csak magas 
árában fekszik, melyet részint Pesttőli távolsága , részint pedig 
azon egyedárusság okoz , melyet a gőzhajótársulat, a kedvező kö- 
rülmények természete által elésegitve, magához ragadt. A krassói 
kőszén helyben kevesebbe kerül, mint a jobb baranyai vagy esz- 
tergami. Pesten azonban ára majdnem kétszer nagyobb mint azo- 
ké. Kívánatos volna annál fogva, hogy a közlekedés a krassói kő- 
szenekre nézve, a menynyire csak lehet, könynyebbittetnék , és az 
egész ország érdekében szabad concurrentia kaphatna lábra. 

A -|- 100-dik hőfoknál szárított krassói kőszén zárt ürbeni he- 
vítés által 21 — 32 proct. veszt; s e szerint 68 — 79 prc. kokszot 
hagy hátra. Nagyban azonban a már eléadott okoknál fogva több- 
nyire csak 55 — 60 procent nyerhető. A kokszok tömörek, nehe- 
zek s mindenféle hasadékokkal ellátvák. Minthogy a széneny ben- 
nök nagy mértékben mintegy sűrítve van, a krassói kokszok ugyan 
nehezen gyúlnak meg ; de egyszer meggyuladván oly erős hőt képe- 
sek eléállitni, milyet más égőszer segedelmével eléhozni nem igen 
lehetséges. Egy mázsa nyers vas megolvasztására a pesti henger- 
malom kupolókemenczéiben közép számmal 8 font kívántatik a 
krassói kokszból. 

A krassói kőszenek aránysulya 1,28 és 1,42 között változik. 

A tudomány nagy kárára 1847-ben elhunyt felejthetetlen 
Wierzbicky Péter, oraviczai kamrai sebész szívességének köszön- 
hetem, hogy az eddig megnyitott bányákból 32 különféle példány- 
darabot nyerhettem vegytani vizsgálataim tételére. Ezek közt 
van egy szálkás szénié (stanglicher Anthracit) Steuerdorfból, 
26 igazi fekete kőszén és öt barna kőszén. Eddig különben csak 
nyohiz különféle bányából került kőszenet vizsgálhattam mcg,melyek- 
ből, az ásványtani leíráson kivül, a vegytani vizsgálat eredményét 
ezennel közlöm. 

1. 

Fekete kőszén a purkari bányából. 

Ásványtani jelényzés. Szine és pora fekete, fénye zsí- 
ros, itt-ott majd üvegféle. Törése hoszszában egyenetlen réteges, ha- 
ránttörése egyenetlen, durván szemcsés ; itt-ott kevés rostos szén- 



76 

nel áthatva (Faserkohle). Faszerkezetnek semmi nyoma sincs. A 
szén egyébiránt tiszta, semmiféle idegen test rajta vagy annak hé- 
zagai közt észre nem vehető. 

Aránysulya: 1,317. 

Tiztartalina. Finom porrá törve, s pora olvasztott mész- 
halvagon áthajtott folytonos légvonalban + 100-nál száritva, 
vesztett 100,00 sulyrészből 2,66. Minél fogva a kőszén tökéletes 
légszáraz állapotában még 2,66 száztóli vizet foglal magában. 

Illó alkatrészek. 0,844 gmm. megszárított kőszén be- 
födött érenytégelyben izzásig hevítve vesztett 0,227 sulyrészt. A 
kőszén ennél fogva 100,00 sulyrészben 26,89 illó és 73,11 tűz- 
álló alkatrészeket foglal magában. A maradvány erősen öszszeta- 
padva ugyan , de felfúva legkevésbé sem vala. A kőszén ennél fog- 
va a zsugorodó kőszenek sorába tartozik. 

Elemi végy bontás. 0,319 gmm. kőszén elégetve, 0,982 
gmm. szénsavat (Kohlesáure) és 0,141 gmm. vizet ada; hátraha- 
gyott pedig 0,005 hamut. Ez megfelel 0,268 gmm. széneny-, 0,016 
köneny- és 0,030 élenynek ; vagy 100 részben : 
85,35 sulyrész szénenynek 
5,10 — könenynek 
9,55 — élenynek 

100,00 
Hamva 100 részre kiszámítva 1,57-re megyén. 
Egy másik kísérletben 0,365 gmm. kőszén elégetve, 1,120 
gmm. szénsavat és 0,158 vizet adott; hagyott pedig 0,006 gmm. 
hamut. Ez megfelel 0,306 gmm. széneny-, 0,018 köneny- és 
0,035 élenynek; vagy 100,00 részben: 
85,24 sulyrész szénenynek 
5,01 — könenynek 
9,75 — élenynek 

100,00 
Hamva e kísérletben 100 sulyrészre kiszámítva ad 1,64. 
E két kísérletből a középeredményt kiszámítva , jut : 

a szénenyre 85,295 

a könenyre 5,055 

az élenyre 9,650 

100,000 
a hamura 1,605 sulyrész. 



77 



Kéntartalma. E czélra 0,528 gmm. kőszén a fönnemlitett 

módon kezeltetek. Nyertem 0,008 gmm. kénsavas sulyéleget (schwe- 

■ felsaures Baryumoxyd) , mi 0,0011 vagy 100,00 sulyrészben 0,20 



r. tiszta kénnek felel meg. 



Fekete kőszén a gerlistyei bányából. 

Ásvány taui Jelényzés. Szine szurok-fekete, pora szint- 
olyan , fénye üvegféle , kevéssé zsíros. Törése egyenetlen és töké- 
letlen réteges ; haránttörése egyenetlen , durván szemcsés. Az üveg- 
fényü tömör kőszén, a fénytelen rostos szénnel rétegekben egymást 
felváltják. A rostos szénen kivül egyéb faszerkezetnek semmi nyo- 
ma. A kőszén egyébiránt tiszta , s csak itt-ott vehetők észre fé- 
nyes lapjain apró vasélegpetytyek. 

Aráiiysulya: 1,282. 

'Wiztartalma. Finom porrá törve, s pora a fönnemlitett mód 
szerint 100-nál száritva, 100 sulyrészből vesztett 2,68-at, mi 
ugyananynyi víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 1,481 gmm. kőszén befödött tégely- 
ben hevitve súlyából 0,430 gmmt. vesztett, mi lOOsulyrészre ki- 
számítva 29,04 száztóli illó alkatrészeket ad. A tűzálló maradvány, 
mely 70,96 nyomott, erősen üszszetapadva ugyan , de felfúva leg- 
kevésbé sem vala ; tehát zsugorodó. 

Elemi vegybontása. Az első kísérletben 0,298 gmm. 
kiszárított kőszén elégetve, 0,914 gmm. szénsavat, és 0,131 vi- 
zet adott. Hátra hagyott pedig 0,007 gmm. hamut. Ez megfelel 
0,249 gmm. széneny-, 0,014 gmm. köneny- és 0,028 gmm. éleny- 
nek ; vagy 100,00 részben : 85,57 szénenynek 

4,81 könenynek, és 
9,62 élenynek 

100,00 

Hamuból a kőszén 100,00 sulyrészben e kisérlet szerint 2,34 
sulyrészt foglal magában. 

Egy másik kísérletben 0,407 gmm. kőszén elégetve adott 
1,241 gmm. szénsavat, és 0,182 gmm. vizet; maradvány 0,010 
gmm. hamu. Ez megfelel 0,339 gmm. széneny-, 0,020 gmm. kö- 
neny- és 0,038 gmm. élenynek; vagy 100 részben: 



78 

85,39 szénenynek 
5,04 könenynek, és 
9,57 élenynek 



J 00,00 



Hamut tart a kísérlet szerint 100,00 részben 2,45 sulyrészt. 
E két kísérletből a középeredményt kivonva , jut 
a szénenyre 85,480 sulyrész 
a könenyre 4,925 — és 
az élenyre 9,595 — 

100,000 ; a hamura pedig 2,395. 
HLentartaluia- 0,495 gmm. finom porrá tört és -j- 100-nál 
kiszárított kőszén az eléadott módon kezelve adott 0,017 gmm. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,00234 vagy 100,00 sulyrészben 0,47 
r. tiszta kénnek felel meg. 

Fekete koszén Márkusbányából. 

Ásványtani jelényzés. Színe szurok-fekete. Fénye erő- 
sen zsíros, némileg az üvegfélébe menve át. Törése hoszszában fí- 
nomréteges , haránttörése részint egyenetlen , részint pedig világos 
hajlandóságot mutatva dülénykoczkás válmányokra (rhombische Ab- 
sonderungen). A kőszén mindenütt egyenlő, a rostos kőszénnek alig 
láthatók nyomaL Töréslapjai itt-ott szintén rozsdapetytyekkel ellátva. 

Aránysulya: 1,287. 

Víztartalma: 100,00 sulyrészben 3,63. 

Illó alkatrészek. 0,490 gmm. porrá tört és megszárított 
kőszén befödött tégelyben izzásig hevítve vesztett súlyából 0,156 
gramt.,mi 100 részben 31,83 illó és 68,17 sulyrész tűzálló alkat- 
résznek felel meg. A tűzálló maradvány erősen öszszetapadva , de 
legkevésbé sem vala felfúva. A kőszén ennél fogva zsugorodó. 

Eleiui végy bontás. 0,316 gmm. kőszén elégetve adott 
0,957 gmm. szénsavat, 0,142 gmm. vizet , és hátrahagyott 0,008 
gmm. hamut. Ez megfelel 0,261 széneny-, 0,015 köneny- és 0,032 
élenynek ; vagy 100 részben : 

84,74 szényenynek 
4,87 könenynek és 
10,39 élenynek 

100,00 



79 

Hamubői 100,00 részre jön 2,53. 

Egy másik kísérletben 0,407 gmm. kőszén elégetve adott 
1,224 gmm. szénsavat, 0,183 gmm. vizet és hátra hagyott 0,011 
gmm. hamut. Ez megfelel 0,334 gmm. széneny-, 0,020 gmm. kö- 
neny- és 0,042 gmm. élenynek ; vagy 100,00 sulyrészben : 
84,34 sulyrész szénenynek 
5,05 — könenynek és 
10,61 — élenynek 

100,00. 
Hamuból jön e kísérlet szerint 100,00 részre 2,70. 
E két kísérlet eredményeiből a középszámot kiszámítva , jut : 

a szénenyre 84,54 

a könenyre ■5,96 

az élenyre 10,50 

100,00 
a hamuból pedig 2,615* 
Kéntartalma. 0^498 gmm. kőszén az eléadott mód sze- 
rint kezelve adott 0,034 kénsavas sulyéleget, mi 0,00469 vagy 
100,00 részben 0,94 tiszta kénnek felel meg. 

4. 
Fekete kőszén Simon- és Sz. Antal bányából. 

Ásványtani jeléiiyzés. Színe szurok-fekete , fénye ki- 
tűnő zsíros ; törése hoszszában egyenetlen réteges , haránttörése 
egyenetlen , néha szálkás és sugáros. A kőszén mindenütt egyenlő, 
a rostos kőszénnek semmi nyoma , itt-ott üvegfényű csíkok mutat- 
koznak. 

Aránysulya : 1,423. 

Víztartalma: 100,00 sulyrészben 3,06. 

Illó alkatrészek. 1,115 gmm. kőszén, befödött platinté- 
gelyben izzásig hevítve vesztett súlyából 0,264. Ez 100,00 suly- 
részben 23,67 száztólí illó, és 76,33 tűzálló alkatrészeknek felel 
meg. A tűzálló maradvány porhanyós s legkevesebbet sem vala 
öszszeálló. A kőszén ennél fogva elmálló. 

Elemi veg;ybontás. Az első kísérletben adott 0,394 
gmm. kőszén elégetve 1,065 gmm. szénsavat és 0,137 gmm. vizet; 
hátra maradt pedig 0,042 gmm. hamu. Ez megfelel 0,291 gmm. 



80 

széneny-, 0,015 gmm. köneny- és 0,046 gmra. élenynek; vagy 
100 részre kiszámítva: 

82,67 szénenynek 
4,26 könenynek 

13,07 élenynek 

~To~o',őa 

A hamuból jön e kísérlet szerint 100,00 részre kiszámítva 
10,66. 

Egy másik kísérletben adott 0,654 gmm. kőszén elégetve 
1,769 gmm. szénsavat és 0,240 gmm. vizet. Hátra maradt pedig 
0,068 gmm. hamu. Ez megfelel 0,483 gmm. széneny-, 0,026 kö- 
neny- és 0,077 élenynek; vagy 100,00 sulyrészben: 
82,42 szénenynek 

4,44 könenynek és 
13,14 élenynek 

100,00. 
A hamuból 100,00 sulyrészre kiszámítva jő 10,40. 
E két kísérletből a középszámot kivonva jut : 

a szénenyre 82,545 

a könenyre 4,350 

az élenyre 13,105 

100,t)00 

a hamura pedig 10,53. 
Kéntartalma. 0,565 gmm. a kijelölt mód szerint kezel- 
ve, adott 0,024 gmm. kénsavas sulyéleget, mi 0,00331 vagy 100 
sulyrészben 0,58 r. tiszta kénnek felel meg. 

5. 

Fekete kőszén a szentháromsági bányából, üterisféle 
hegységben. 

Ásványtani jelényzés. A kőszén egészen hasonló az 
elébbíhez , csakhogy itt-ott rostos szénnel van áthatva. 

Aránysulya: 1,39. 

Víztartalma. 4,293 gmra.kőszén porrá törve, és +100-nál 
szárítva, súlyából 0,137 gmrat. vesztett, mi 100,00 sulyrészben 
3,19 víznek felel meg. 

Illó alkatrészek. 1,012 gmm. porrá tört kőszén izzásig 



81 

hevitve súlyából vesztett 0,2E2 graint ; mi 100 sulyrészben 21,93 
száztóli illó , és 78,07 tűzálló alkatrészeknek felel meg. A tűzálló 
maradék porhanyós vala, s legkevésbé sem öszszeálló, A szén te- 
hát az e 1 m á 1 1 ó k sorába tartozik. 

£lemi végy bontás. Az első kísérletben adott 0,829 
gmm. kőszén elégetve 2,332 gmm. szénsavat és 0,294 vizet. Hát- 
ra maradt pedig 0,068 gmm. hamu. Ez megfelel 0,63672 széneny-, 
0,03266 köneny- és 0,09162 élenynek; mi 100 sulyrészre ki- 
számítva ad : 

a szénenyre 83,67 

a könenyre 4,29 

az élenyrc 12,04 

100,00 
a hamura 8,20 sulyrészt. 
Egy másik kísérletben adott 0,664 gmm. szén 1,874 gmm. 
szénsavat , 0,243 vizet , és hátra hagyott 0,055 hamut. Ez megfe- 
lel 0.51167 széneny-, 0,02699 köneny- és 0,07034 élenynek; 
vagy 100 részben: 

84,02 szénenynek 

4,43 könenynek és 
11,55 élenynek 

100,00 

a hamuból 8,28 sulyrész. 

E két kísérlet eredményéből a középszámot kivonva jő : 

a szénenyre 83,845 

a könenyre 4,360 

az élenyre 11,795 

100,000. 
a hamura 8,24. 
Kéntartalma. 0,692 gmm. szén az eléadott mód szerint 
kezelve adott 0,019 gmm. kénsavas sulyéleget, mi 0,00262 vagy 
100 sulyrésznyi kőszénben 0,38 sulyrész tiszta kénnek felel meg. 

6. 

Fekete kőszén Antal- és Józsefbányából. 

Ásványtani Jelényzés. Szine fekete. Fénye általában 
csekély, csak itt-ott tündöklő lapocskákkal ellátva. Törése tökélet- 
Term. társ. Évh. 11. h. 6 



82 

len réteges , az egyes rétegek rostos szénnel levén elválasztva , mely 
a kőszéutömeget mindenütt áthatja. Háránttörése egyenetlen. Ne- 
hezen morzsolható, állandó. 

Aránysulya : 1,319. 

Víztartalma. 3,988 gmm. kőszén + 100-nál szárítva 
súlyából vesztett 0,128 gmrat. Ez 100 részre kiszámítva, 3,21 
száztóli víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,583 gmm. kőszén az izzásig hevítve, 
0,175 gmmt. vesztett súlyából. Ez 100 részre kiszámítva, 30,02 
illó és 69,98 tűzálló alkatrészeknek felel meg. A tűzálló marad- 
vány csak tökéletlenül volt öszszetapadva ; a szén ennél fogva t ö- 
kéletlen zsugorodó kőszén. 

Elemi végy bontása. Az első kísérletben 0,606 gmm. 
kőszén elégetve adott 1,777 gmm. szénsavat és 0,241 gmm. vizet. 
Hátrahagyott pedig 0,014 gmm. hamut. Ez megfelel 0,48518 szé- 
neny-, 0,02677 köneny- és 0,08005 élenynek ; vagy 100 részre 
kiszámítva : 

81,96 szénenynek 
4,52 könenynek és 
13,52 élenynek 

100,00. — Hamva 100 részre kiszámítva 2,31 ad. 
Egy másik kísérletben 0,542 gmn\. kőszén elégetve adott 
1,576 szénsavat, 0,206 vizet ás hátra hagyott 0,012 hamut. Ez 
megfelel 0,43030 széneny-, 0,02288 köneny- és 0,07682 éleny- 
nek; vagy 100,00 részben: 

81,19 szénenynek 

4,31 könenynek és 
14,50 élenynek 

100,00. — A hamura 2,21 sulyrész jő. 
E két kísérlet eredményéből a középszámokat kivonva jő : 
a szénenyre 81,575 
a könenyre 4,415 
az élenyre 14,010 

100,000 ; a hamura 2,26. 
Kéntartalma. E czélra 0,536 gmm. kőszenet az eléadott 
mód szerint kezeltem. Nyeremény : 0,034 gmm. kénsavas sulyéleg; 
mi 0,00^69, vagy 100 részben 0,87 sulyrész tiszta kénnek fe- 
lel meg. 



83 

Egy másik kiscrletben 0,578 gmm. kőszén adott 0,036 gmm. 
kénsavas sulyélegct, mi 0,004966 vagy 100,00 sulyrcszben 0,87 
tiszta kéntartalomnak felel meg. 

Feketekőszén Emília-bányából. 

Ásványtani jeléiiyzés. A kőszén szürkés fekete, ittott 
tisztább. Fénye tökéletlen, zsíros. Törése igen egyenetlen, tökélet- 
len réteges, különféle irányban. Szerkezete össze-vissza zavarva, 
itt-ott nyomai a rostos szénnek. Nehezen morzsolható. 

Arány súlya: 1,366. 

Viztartalina. 4,302 gmm. kőszén 100-nál szári tva, súlyá- 
ból vesztett 0,314 gmmt. Ez 100,00 részben 7,30 sulyrésznyi 
víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,650 gmm. kőszén befödött tégely- 
ben izzásig hevítve súlyából vesztett 0,191 ; mi 100 részre kiszá- 
mítva 29,40 sulyrésznyi illó és 70,60 tűzálló alkatrészeknek fe- 
lel meg. A tűzálló maradvány porhanyós és legkevésbé sem vala 
öszszetapadó. A kőszén ennél fogva az elm állók sorába tartozik. 

Elemi veg^ybontás. Az első kísérletben 0,502 gmm. kő- 
szén elégetve adott 1,417 gmm. szénsavat és 0,172 gmm. vizet; 
maradvány: 0,008 gmm, hamu. Ez megfelel 0,38689 gmm. szé- 
neny-, 0,01910 köneny- és 0,08801 élenynek. Mi 100 részre ki- 
számítva ad : 

78,32 szénenyt 

3,87 könenyt és 
17,81 élenyt 

100,00. — Hamut pedig tart e kísérlet szerint 1,59- 

Egy másik kísérlet szerint 0,462 grmm. kőszén elégetve adott : 

1,307 gmm. szénsavat, 0,162 gmm. vizet, és hagyott 0,007 gmm. 

hamut. Ez megfelel 0,35686 széneny-, 0,01799 köneny- és 

0,08015 élenynek; vagy 100 részben bír: 

78,43 szénenyt 

3,98 könenyt és 
17,59 élenyt 

100,00. Hamuból tart 100 részben 1,52 sulyrészt. 
' E két kisérletből a középeredményt kivonva jut : 

6* 



84 

a szénenyre 78,375 
a könenyre 3,925 
az élenyre 17,700 

100,000 

a hamura pedig 1,555. 
Kéntartalma. 0,519 gmni. kőszén az ismert módszerint 
kezelve adott 0,028 gmm. kénsavas sulyéleget, mi 0,00386, vagy 
100 részben 0,74 sulyrész tiszta kénnek felel meg. 

Fekete kőszén Resiczáról a Domán melletti hegységből. 

Ásványtani jelényzés. Szine kitűnő szurok-fekete. Fé- 
nye zsíros, itt-ott az üvegfélébe menvén át. Törése igen egye- 
netlen, részben szálkás és leveles. A faszerkezetnek semmi nyoma, 
a szálkák öszszeviszsza zavarva , s egymásba bonyolódva vannak. 
Könynyen morzsolható. 

Aránysulya: 1,295. 

Tiztartalma. 3,096 gmm. kőszén 100-nál szárítva, sú- 
lyából vesztett 0,037. Ez 100,00 sulyrészben 1,20 sulyrésznyi 
víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,681 gmm. kőszén befödött tégelyben 
izzásig hevítve, súlyából vesztett 0,144 gmmt., mi 100,00 részre 
kiszámítva 21,15 illó és 78,85 tűzálló alkatrészeknek felel meg. 
A maradvány erősen üszszetapadva és tetemesen felduzzadva vala. 
A kőszén ennél fogva tapadó (Backkohle). 

Elemi vegybontás. Az első kísérletben 0,428 gmm. kő- 
szén elégetve adott 1,376 gmm. szénsavat és 0,179 vizet. Maradt 
0,004 gmm. hamu. Ez megfelel 0,37569 széneny-, 0,01988 kö- 
neny- és 0,02843 élenynek .; mi 100,00 részre kiszámítva ad: 
88,61 szénenyt 

4.69 könenyt és 

6.70 élenyt 

100,00. 

A hamuból jő e kísérlet szerint 100 sulyrészre 0,93. 

Egy másik kísérletben adott 0,469 gmm. kőszén elégetve 
1,513 gmm. szénsavat és 0,194 gmm. vizet. Maradt pedig 0,004 
gmm. hamu. Ez megfelel 0,41310 széneny-, 0,02155 köneny- 
és 0,03035 élenynek; vagy 100 részben: 



85 



88,84 szénenynek 
4,63 köneiiynek és 
6,53 élenynek 



100,00 
Hamut e kísérlet adott 100,00 részre 0,85. 
E két kísérletből a középszámokat kivonva jő : 

a szénenyre 88,725 

a köuenyre 4,660 

az élenyre 6,615 

100,000 ; a hamura pedig 0,89. 
Kéntartalma. 0,551 gmra. kőszén az eléadott mód sze- 
rint kezelve adott 0,032 kénsavas sulyéleget, mi 0,0044 gmm. 
vagy 100,00 részben 0,80 sulyrész tiszta kénnek felel meg. — 
Egy másik kísérlet szerint adott 0,612 sulyrész kőszén 0,041 suly- 
rész kénsavas sulyéleget, mi 0,00565 vagy 100,00 sulyrészben 
0,92 tiszta kéntartalomnak felel meg. 



Ezek tehát Krassó megye kőszenei, melyeket részletesben vizs- 
gálni eddig alkalmam vala. 

Kényelmesebb áttekintés és az egyes kőszenek egymássali 
öszszehasonlitása végett, a vizsgálat eredményei táblázatba öszszc- 
állitva következők: 





^t 








1 

u 


a 


n 


-u .ÍS 

J3 ^ 


,1 

5 a> 




1 


A kőszén lel- 


s — 


H '^ 


S 


s 


5 * 


ez 


"E 




-: be 


A kőszén 1 


helye 


^ >5 


— >-= 


>5 


B 

■■o 


S 1 


i 


u 


ez O) 


2 >^ 


természete | 




|| 


" 5 


cn 


UÜ 


'W 


.2 


■S 




2 " 








.-B 


~ 


1 




'? 


^ 


i 1 


cs 






Purkári bá- 










1 








Fekete k.,zsu-II 


nyából 


1,317 1,605 


85,295 


5,055 


9,650 2,66 


0,20 


26,89 


73,11 


gorodó 


Gerlistyei bá- 








j 






\ 




nyából 


1,2822,395 


85,480 


4,925 


9,595 2,68 


0,47 


29,04 


70,96| „ 


9> 


Márkus-bá- 


1 












1 




nyából 


1,287,2,615 


84,54 


4,96 


10,50 3,63 


0,94 


31,83 


68,17, „ 


íí 


Simon és Sz.- 


















1 




Ant. bányából 


1,423 


10,53 82,545 


4,350 


13,105 


3,06 


0,58 


23,67 


76,33 — 


elmálló 


Sz. Háromság 




















bányából Ute- 




















ris fhegységb. 


1,39 


8,24 83,845 


4,360 


11,795 


3,19 


0,38 


21,93 


78,07 „ 


9Í 


Antal és József 




















bányából 


1,319 


2,26 81,575 


4,415 


14,010 


3,21 


0,87 


30,02 


69,98 „zsugorodóll 


Emilia-bány. 


1,366 


1,555 78,375 


3,925 


17,700 


7,30 


0,74 


29,40 


70,60 „ 


elmálló 


ResiczárólDo- 




















mán m. hegys. 


1,295 


0,89 88,725 


4,660 6,615 


1,20 0,86 


21,15 


78,85j „ 


tapadó 




■^■■^ 


^■^™ 





















86 

Ila e számokat egymással öszszeliasonlitjuk : azt vcendjük ész- 
re , miszerint ezen krassói kőszeneknél a szénenytartalom lépcsőn- 
ként 81 V, százaléktől felhág 85 százalékig, mig élenytartalrauk 14- 
tőllépcsőnkéntleszáll9 Vj száztóiig. Víztartalmukat illetőleg azt 2V2 
egész 3 '/.^ száztóiig emelkedni látjuk , s pedig azon arányban na- 
gyobb menynyiségben, minél nagyobb a kőszén élenytartalma. A 
mi már a kőszenek tüzhözi viszonyát illeti , arra nézve azt látjuk , 
hogy az első 3 faj erősen zsugorodó , míg a 4-dik és 5-dik elmálló. 
A 6-dik a zsugorodók és az elmállók közt közepett áll ; t. i. igen 
tökéletlenül zsugorodó. Leginkább eltérő azonban a krassói kősze- 
nek általános jellemétől a resiczai és az Emília-bányából származó 
kőszén. Míg t. i. amannak széneny tartalma majdnem 89 száztólira 
felhág , s alkatására , víztartalmára , valamint minden egyéb tulaj- 
donságaira nézve a baranyai tapadó kőszenekkel megegyez : ez t. i. az 
Emília-bányából kerülő, inkább a barna kőszenekhez közeledik , s pe- 
dig nemcsak alkatásánál, hanem víztartalmánál s egyéb tulajdon- 
ságainál fogva is. Mind a mellett, hogy a helybeli viszonyokat nem 
ismerem , ezen , a többi kőszenek alkatásától eltérő természetökből 
Ítélve állítani mégis merném, miszerint e két kőszén, ha nem is 
más telepből való , de a többiektől egészen eltérő viszonyok közt 
képződött. 

n. 
Baranya éis Tolna me^ye kőszenei. 

Krassó megye dús kőszénképleteitől egy meszszire kiterjedt har- 
madlagi (tertiár) s a Duna és Tisza széles rónaságát alkotó telep- 
zés által elválasztva, emelkedik Pécs szomszédságában egy gazdag 
és kiterjedt fekete köszénképlet, mely földismei viszonyai és a kő- 
szén vegyészi tulajdonságaira nézve Magyarország minden egyéb 
ismert kőszenei között a krassóihoz legközelebb áll. Pécstől kelet- 
éjszak felé Szabolcson és Vassason át, egymást felváltó kisebb na- 
gyobb dombokat és hegyeket alkotva Tolna megye déli részébe 
nyúlik, hol Váralya és Mázánál ismét napfényre kikel, s hol a fe- 
kete köszénképlet a hazánkban meszszire terjedő barna kőszén 
képletnek terét ismét átengedi. 

Ámbár átalános települési viszonyaira nézve Magyarország 
egyéb fekete kőszéntelepeivel megegyezvén, mégis a vele és köze- 



87 

pctte cléforduló zöldkő cs porphyr Vassasnál, s egy basalthoz na- 
gyon hasonló sziklanera Egregyncl azt igen érdekessé teszi, s a geo- 
lógusnak terjedelmes, eddig még föl nem világosított mezőt nyújt 
a kutatás- és vizsgálódásra. 

Az egész képlet tömör mészköven látszik fekünni , mely Pécs 
mellett tetemes magasságra emelkedik, a mecseki hegylánczolatot 
alkotván. Berks Péter ottani, 1845-ben elhunyt bányaigazgató, 
azt határozottan átmeneti mészkőnek tartá, melylyel ásványtani tu- 
lajdonságaira uézve megegyezik; míg Beudant*) határozatlanul 
hagyja: vájjon az átmeneti mészhez volna-e számitandó, vagy a kö- 
szénfö vénynek alárendelendő. A földészek újabb nézetei szerint a 
pécsi mészkő az alpesi mészhez sorozandó, valamint az egész kép- 
let az alpesi képlethez. 

A mészkő tömör és fekete, gyakran fehér vagy vereses mész- 
pát erekkel átvonva. Igen kevés kövületeket foglal magában s gyakran 
van elhasadozva, mi márványrai használatát nagyon megszoritja. 

A fövénykő szürke, többé kevésbé durva szemcsés, néha igen 
finom szemcsés, és áll átlátszó kovaszemekből s több kevesebb föld- 
pátjegeczekből. A földpát gyakran elmállásnak van alávetve, s ilyen- 
kor a fövénykő kevésbé kemény mint annak többi nemei, melyek 
gyakran porphyr-alakot vesznek föl, s ekkor anynyira növekszik 
keménységök, hogy malomkövekül használhatók. A csillámnak alig 
tartja nyomait magában, s csak ott , hol a palához közelebb fek- 
szik, szaporodik csilláratartalma is. Több helyeken több-kevesbé 
vastag veres fövényköteleppel változik, főleg Vassastól éjszak és 
Pécstől keletéjszak felé Kővágószőlősnél, hol több malomkő-bányák 
is léteznek. Néha igen finom szemcsés, gyakran azonban nagyobb 
és szegletes kovaszemekből áll, melyek vastartalmú agyaggal tartat- 
nak egybe. A pécsi kőszéntelepek fövényköve egyébiránt gyakran 
szenesült növénymaradványokat is foglal magában. 

Az agyagpala fekete, kevés csillámot foglalván magában, s 
nem kevésbé szegény növénynyomatokban is. A melyek itt-ott ta- 
láltatnak, igen különböznek a krassói kőszénképlet növénymarad- 
ványaitól. Főleg harasztnyomatok (Farrenüberreste) nem 
látszanak az eddig talált palanyomatokon, mig éppen ezek oly 
gyakran fordulnak elé a krassói palán. 

A kőszén minden ásvány-és vegytani tulajdonságaiban An- 



*) Voyage en Hongrle t. II pl. 520 és t. III pU 185. 



88 

gol-és Belgahon valódi fekete kőszeneivel megegyezik. Rétegei fö- 
vénykővel és agyagpalával szabályosan váltják fel egymást, \i vas- 
tagsága 2 hüvelyktől egészen két ölig s néha ezentúl is fölmegy. Az 
egymás fölött fekvő rétegek száma tetemes , és sehol sem jutottak 
még a képlet talpára , melyen az egész nyugszik. — Nagyon szé- 
nenydús, jeles tapadó kőszén, szine szurok-fekete, kitűnő zsiros 
fénynyel, tapintása szintén zsiros; törése többnyire egyenetlen, 
ritkán réteges , gyakran finom leveles , az egyes levelek többnyire 
egyenetlenek, néha kagylósak (muschelig). A szén a legtöbb esetben 
könynyen morzsolható , s a levegőn könynyen porrá mállik. Van- 
nak azonban oly rétegek is , melyek a kőszenet nagyobb és erősen 
öszszeálló darabokban tartják. 

Baranyának egyetlen egy kőszenén sem vehettem észre a fa- 
szerkezet vagy növénymaradványok legkisebb nyomait sem. A ba- 
ranyai kőszén minden részben egyenlő tömeget alkot , melyből min- 
den faszerkezet tökéletesen eltűnt. Még a növényeknek is , me- 
lyekből származtak, nyomatai csak itt-ott gyéren láthatók a fö- 
vénykőben. 

Különös említést érdemel egy igen sajátszerű szénfaj , mely a 
m. kir. egyetem pécsváradi urodalmában fordul elé Vassason. Itten 
t. i. egyes fészkekben egy tekealaku szén találtatik, mely egymás 
fölött fekvő néha közeplő rétegekből áll. Ezen egyes, a többi kőszéntö- 
megtől megszabadított, példányok vagy egészen gömbölyűek, vagy 
tojásdadok; néha kevéssé lapítottak. Öszszeállásuk erős, a levegőn 
pedig állandók , kivéve ha tetemes menynyiségű vaskovandtól van- 
nak áthatva. Mi módon képződhettek ezen tekealaku képlemények , 
arra nézve igen eltérők a mineralogusok és geognosták véleményei, 
annál inkább mivel , a menynyire előttem tudva van , hasonló ala- 
kulmányok eddig semmi más európai kőszéntelepben nem találtat- 
tak. Azonban ezen képlemények Vassason sem találtatnak minden- 
hol , hanem , mint értesülve vagyok , csak egyetlen egy, már hosz- 
szabb idő óta elhagyatott, menetben találtattak s több évek óta egé- 
szen eltűntek. 

A baranyai kőszén kevés kivétellel igen jeles tapadó kőszén. 
Magasabb hőfoknak kitéve , egészen megolvad , s az elébbinél sok- 
kal nagyobb téregre (volumen) feldagad. Ezen körülmény teszi a 
baranyai kőszenet a katlanfütésre , egyáltalában minden rostély 
fölötti tüzelésre nem igen alkalmassá , mivel a vasrácsok hézagait 
betapasztván, a légfolyást akadályozza , és gyakori tisztítást kivan. 



89 

Ellenben más czélokra annál alkalmasabb a baranyai koszén , ne- 
vezetesen mint kovácsszén Magyarország minden más kőszeneit 
felülmúlja; nem különben a kokszégetésre is igen alkal- 
mas. Nagyon likacsos és könynyü kokszokat alkot , melyek, ha czél- 
szerüen és müértőleg égetvék , a legtöbb czélokra nevezetesen a vas 
és egyéb érezek olvasztására , mozdonyok fűtésére , egyáltalában 
minden esetekben , hol igen magas hőfokot láng nélkül czélozunk 
eléállitani, igen czélirányosan alkalmazhatók. Baranya kőszenei 
végre Magyarország minden egyéb kőszenei fölött leginkább fordít- 
hatók a gőzvilágitásra. Mint hazánk legzsírosabb kőszene igen tete- 
mes menynyiségüszénenydús gőzt ad, mely szép fényes és világító 
lánggal ég. A baranyai kőszén e tekintetben a bánátit is jóval felül- 
múlja, ámbár tetemes kéntartalma, használatát némileg csökkenti. 
Azonban ezen kőszenekre nézve is eddig csak az előleges kísérle- 
tek vannak megtéve , pontosabb eredményeket csak későbbi kísér- 
letek nyomán közlendők, 

Baranya kőszeneinek legnagyobbb részét saját kezeimmel 
gyüjtém. Csak némely példányait, különösen a mineralogiai válfa- 
jakat, köszönöm az érdemteljes , nemrégen elhunyt bányaigazga- 
tó, Berks Lothár úr szívességének. Bírok 23, különböző bá- 
nyákból gyűjtött baranyai kőszénpéldányokat, melyek sorra jö- 
vendenék vizsgálat alá. Ezek közöl van 13 darab a pécsi bányák- 
ból, 4 Szabolcsból, 5 Vassasról, és egy Szászról. Vizsgálva eddig 
ezekből is 8 szám van, t. i. 4 pécsi, 2 szabolcsi és 2 vassasi, me- 
lyek vizsgálatát ásványtani leírásukkal együtt ezennel adom. 

9. 

Fekete kőszén Makay Ignácz bányájából, Pécsett. 

Ásványtani Jelénjzés. Szine és pora kitűnő fekete. 
Fénye szintén kitűnő zsíros , némileg gyöngyfénybe menvén át. A 
szén igen könynyen morzsolható a nélkül , hogy a levegő befo- 
lyásának kitéve szétomlanék. A kőszén egész tömege csupa vékony, 
egymást mindenfelé átvágó és egybebonyolódott levélkékből áll , 
melyek okozzák, hogy a kőszén mindenfelé könynyen törhető. Tö- 
réslapjai mindenütt egyenetlenek , és kitűnő fényesek. 

Aránysulya: 1,414. 

Víztartalma. 4,493 gmm. kőszén -|- 100-dik hőfoknál 
száritva,sulyából vesztett 0.055 gmmt. Ez 100 sulyrészben 1,22 
sulyrésznyi víztartalomnak felel meg. 



90 

Illó alkatrészek : 1,237 gmm. kőszén födött tégelyben 
izzásig hevítve , súlyából vesztett 0,131. Ez 100,00 sulyrcszben 
10,60 illő és 89,40 tüzállö alkatrészeknek felel meg. A tűzálló 
maradvány kevéssé öszszetapadva vala , a kőszén ennél fogva t ö- 
kéletlen zsugorodó. 

Elemi ve8;ybon<:ás. Az első kísérletben adott 0,964 
gmm. kőszén elégetve 2,594 gmm. szénsavat, 0,300 vizet, és ha- 
gyott 0,176 gmm. hamut. Ez megfelel 0,70826 széneny-, 0,03333 
köneny- és 0,04641 élenynek; vagy 100 sulyrészre kiszámítva: 
89,88 szénenynek 
4,23 könenynek és 
5,89 élenynek 

100,00. 
Hamvából 100 részre jut 18,26. 

Egy másik kísérletben adott 0,632 gmm. kőszén elégetve 
1,706 szénsavat és 0,197 vizet. Maradt pedig 0,115 gmm. hamu. 
Ez megfelel 0,46579 széneny-, 0,02188 köneny- és 0,02933 
élenynek; vagy 100 sulyrészre kiszámítva : 
90,10 szénenynek 
4,23 könenynek 
5,67 élenynek 

100,00. — Hamu 18,21. 
E két kísérlet eredményeiből a középszámot kivonva , jut : 
a szénenyre 89,99 
a könenyre 4,23 
az élenyre 5,78 

~iöo,oo. 

a hamura 18,235. 
K.éntartaliua- 0,423 gmm. kőszenet az eléadott mód sze- 
rint kezelvén, nyertem 0,058 gmm. kénsavas sulyéleget , mi 0,008, 
vagy 100 részben 1,89 sulyrész tiszta kénnek felel meg. 

10. 

Fekete kőszén Rosmann Ignácz bányájából Pécseit. 

Ásványtani jelényzés- Színe és pora szurok-fekete. Fé- 
nye fris töréslapjain nagy , tisztán üvegféle. Törése hoszszában egye- 
netlen és durván réteges , haránttörése részint finom réteges , részint 
szálkás , itt-ott aprón kagylós. A kőszén nehezebben morzsolható , 



91 

s a levegőn is állandó, kivéve azon részeit, melyek tetemesb meuy- 
nyiségü vaskovanddal vannak áthatva. 

Aránysulya. 1,356. 

Viztartalina : 100,00 sulyrészben 1,10. 

Illóalkatrészek. 1,079 gmm. kőszén födött tégelyben 
izzásig hevitve, súlyából vesztett 0,139. Ez 100,00 sulyrésznyi 
szénre kiszámítva, 13,53 illó és 86,47 tűzálló alkatrészeknek fe- 
lel meg. A tűzálló maradvány erősen öszszetapadva , de csak keve- 
set feldagadva vala. A kőszén ennél fogva tökéletlen tapadó. 

Kleiiii végy bontás. Az első kísérletben 0,475 gmm. kő- 
szén elégetve adott 1,347 szénsavat és 0,164 gmm. vizet; marad- 
vány 0,051 gmm. hamu. Ez megfelel 0,36779 széneny-, 0,01822 
köneny- és 0,03799 élenynek; vagy 100,00 részre kiszámítva : 
86,74 szénenynek 
4,30 könenynek , és 
8,96 élenynek 

~Í 00,00 ~ 

Hamuból jut a kísérlet szerint 10,73. 

Egy másik kísérlet szerint adott 0,459 gmm. kőszén 1,329 
szénsavat és 0,162 vizet; marad 0,049 gmm. hamu. Ez megfelel 
0,36286 széneny-, 0,01799 köneny- és 0,02915 élenynek; vagy 
100,00 részben: 88,50 szénenynek 

4,39 könenynek 
7,11 élenynek és 10,68 hamunak. 

ioo,óör~ 

Egy harmadik kísérletben 0,573 gmm. kőszén elégetve adott 
1,632 gmm. szénsavat, 0,205 vizet; hagyott pedig 0,061 gmm. 
hamut. Ez megfelel 0,44560 széneny-, 0,02277 köneny- és 0,04363 
élenynek, vagy 100,00 részben : 
87,03 szénenynek 
4,45 könenynek 
8,52 élenynek és 10,65 hamunak. 

100,00. 

Az első és harmadik kísérletből a középeredméuyt kivonva, jut: 
a szénenyre 86,885 
a könenyre 4,375 
az élenyre 8,740 

100,000 ; a hamura 10,69. 



92 

Kéntartalma. 0,487 gmm. kőszén adott 0,147 gmm. kén- 
savas sulyéleget, mi 0,02014 vagy 100 siilyrészben 4,13 tiszta 
kénnek felel meg. 

Egy másik kísérletben adott 0,556 gmm. kőszén 0,165 gmm. 
kénsavas sulyéleget , mi 0,02274 gmm. vagy 100,00 sulyrészben 
4,09 tiszta kénnek felel meg. 

11. 

Fekete kőszén Paulovics bányájából Pécsett. 

Ásványtani jeléiiyzés. Szine s pora szurok-fekete, fé- 
nye , hol lapjai irányában mutatkozik , kitűnő zsiros , azok ellené- 
ben csillámló. Szerkezete a kőszénnek levelkés, egymást igen kü- 
lönféle és ellenkező irányban keresztülvágó levelekkel. Törése a le- 
vélkék irányában sima, azok ellenében egyenetlen és földes. A kő- 
szén egyébiránt porhanyós , s igen könynyen morzsolható ; a leve- 
gőn azonban magától szét nem omlik. 

Aránysulya : 1,300. 

Tíztartaluia. 3,942 gmm. -[-100-nál kiszárítva veszített 
súlyából 0,045 gmrat., mi 100 sulyrészben 1,14 száztóli víztarta- 
lomnak felel meg. 

Illó alka trészek. 0,676 gmm. porrá tört kőszén befö- 
dött tégelyben hevitve, súlyából vesztett 0,114 gmmt. Ez 100,00 
részben 16,86 illó és 83,14 tűzálló alkatrészeknek felel meg. A 
tűzálló maradvány erősen öszszetapadva , s nagy mértékben felda- 
gadva vala. A kőszén ennél fogva kitűnő tapadó. 

Elemi veg^ybontás. Az első kísérletben 0,799 gmm. 
kőszén elégetve adott 2,528 gmm. szénsavat és 0,289 gmm. vizet; 
maradt pedig 0,023 hamu. Ez megfelel 0,69024 gmm. széneny-, 
0,03210 könenynek- és 0,05366 élenynek ; mi 100,00 részre ki- 
számitvaad: 88,95 szénenyt 
4,14 könenyt 
6,91 élenyt és 2,88 hamut. 

lÖ^ÖÖÖ 
Egy másik kísérletben 0,637 gmm. kőszén elégetve adott 
2,012 gmm. szénsavat, 0,241 vizet és hagyott 0,018 gmm. ha- 
mut, mi 0,54935 széneny-, 0,02677 köneny- és 0,04288 éleny- 
nek; vagy 100,00 részben : 



93 



88,75 szénenynek 
4,32 köneuynek 
6,93 élenynek és 2,83 hamunak felel meg. 



100,00 
E két kísérletből a középeredményt kivonva jut : 
a szénenyre 88,85 
a könenyre 4,23 
az élenyre 6,92 és a hamura 2,855. 

100,00. 
Kéntartalma 0,614 gmm. kőszén adott 0,044 gram. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,006069 vagy 100,00 részben 0,99 tiszta 
kénnek felel meg. 

19. 

Fekete kőszén hajdan Andrássevics József, jelenleg 
Cwetkovics és társai bányájokból , Pécsett. 

E bánya csak néhány év előtt nyilt meg az új Gesztenyésben , 
kőszene jóság s tisztaságra nézve a pécsi kőszenek legtöbjeit fe- 
lülmúlja. Mívelése is némileg okszerűbben s erélyesebben van ve- 
zetve a többieknél. 

Ásványtani Jelényzés. A kőszén szine tiszta szurokfe- 
kete. Fénye kitűnő üvegféle. Törése hoszszában réteges, haránttö- 
rése egyenetlen , töréslapjai fényes csikók- s apró kagylós nyomdo- 
kokkal ellátvák. A kőszén tömör , nehezen morzsolható , a levegőn 
egyébiránt darabokra, de nem porrá, omlik szét. 

Aránysulya : 1,313. 

Víztartalma: 100 sulyrészben 1,04. 

Illó alkatrészek. 0,757 gmm. porrá tört kőszén befö- 
dött tégelyben izzásig hevitve vesztett 0,130 gmmt. Ez megfelel 
17,18 illó és 82,82 tűzálló alkatrészeknek. A tűzálló maradvány 
tökéletesen öszszetapadva , s erősen felduzzadva vala. A kőszén en- 
nél fogva jeles tapadó kőszén. 

Elemi veg^y bontás. Az első kísérletben 0,411 gmm. kő- 
szén elégetve adott 1,254 gmm. szénsavat és 0,168 gmm. vizet. 
Hátramaradt pedig 0,024 hamu. Ez megfelel 0,34239 széneny-, 
0,01866 köneny-és 0,02595 élenynek 5 mi 100,00 sulyrészre ki- 
számítva ád : 



94 

88,48 szénenyt 
4,82 könenyt 
6,70 élenyt és 5,84 hamut. 



100,00 

Egy másik kísérletben adott 0,448 gram. kőszén 1,362 gmm. 
szénsavat és 0,182 vizet; hagyott pedig 0,026 hamut. Ez meg- 
felel 0,37187 széneny-, 0,02021 köncny- és 0,02992 élenynek; 
vagy 100,00 részre kiszámitva: 
88,12 szénenynek 
4,79 könenynek 
7,09 élenynek és 5,80 hamunak. 

100,00 

E két kísérletből a középeredményt kivonva jut : 
a szénenyre 88,30 
a könenyre 4,80 
az élenyre 6,90; a hamura 5,82. 

100,00 
ICéntartalma. 0,576 gmm. kőszén adott 0,119 gmm. kén- 
savas sulyéleget, mi 0,01628 gmm. vagy 100,00 sulyrészben 2,83 
tiszta kéntartalomnak felel meg. 

13. 

Fekete kőszén Borbálabányából Szabolcson. 

A szabolcsi határon fekvő Borbála és Ferencz nevű kőszén- 
bányák a pécsi székesegyház terjedelmes jószágaihoz tartoznak. 
Igen jeles, a többi baranyai kőszenet jóságban többnyire felülmúló 
kőszenet szolgáltatnak; csak az a kár, hogy azon testület, mely azok 
mfveltetésével van megbízva, tulajdon érdekét nem ismervén, szűk- 
keblű míveltetésével jótéteményétől megfosztja az iparos vállalatok 
nagyobb részét. 

Ásványtani Jelényzés. Szine és pora tiszta szurokfe- 
kete. Fénye kitűnő zsíros. Szerkezete apró levelkés. Töréslapjai a 
levelek irányában fényesek, azok ellenében csillámlók. A kőszén 
ujjak közt igen könynyen morzsolható, s a levegőn apró porrá el- 
málló. 

Aránysulya: 1,378. 

Víztartalma: 100,00 sulyrészben 1,57. 



95 

Illó alkatrészek. 0,437 gnim. kőszén izzásig hevitve, 
súlyából vesztett 0,097 gmmt. Ez 100,00 részben 22,19 illő és 
77,81 tűzálló alkatrészeknek felel meg. A tűzálló maradvány erő- 
sen öszszetapadva és rendkívül felduzzadva vala. A kőszén ennél 
fogva jeles tapadó kőszén. 

Elemi vegybontása. Az első kísérletben 0,404 gmm. 
kőszén adott 1,098 szénsavat és 0,160 vizet. Hátra hagyott pedig 
0,046 gmm. hamut. Ez megfelel 0,29979 széneny-, 0,01777 kü- 
neny-és 0,04044 élenynek; vagy 100,00 részre kiszámítva: 
83,74 szénenynek 
4,96 könenynek 
11,30 élenynek és 11,30 hamunak. 

100,00 

Egy másik kísérlet szerint adott 0,393 gmm. kőszén 1,068 
gmm. szénsavat, 0,156 gmm. vizet, és hagyott 0,045 gmm. hamut. 
Ez megfelel 0,29160 széneny-, 0,01732 köneny- és 0,03908 
élenynek; vagy 100,00 részre kiszámítva: 
83,79 szénenynek 
4,98 könenynek 
11,23 élenynek és 11,45 hamunak. 
100,00 
E két kísérletből a középeredményt kivonva jut : 
a szénenyre 83,765 
a könenyre 4,970 
az élenyre 11,265 

100,000; a hamura 11,415. 

Kéntartalma. 0,497 gmm. kőszén adott 0,191 gmm. kén- 
savas sulyéleget, mi 0,026214 gmm. vagy 100,00 sulyrészben 
5,27 sulyrésznyi tiszta kéntartalomnak felel meg. 

Egy másik kísérletben adott 0,524 gmm. kőszén 0,220 gmm. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,03034 gmm. vagy 100,00 sulyrészben 
5,79 tiszta kénnek felel meg. 

Fekete kőszén, Ferenczbányábol Szabolcson. 

Ásványtani jelényzés. A kőszén szine szurokfekete. 
Fénye töréslapjai némclly részcin kitűnő űvcgféle. Törése hoszszá- 



96 



ban igen kitűnő réteges, V^~2 vonalnyi vastag rétegekkel Haránt- 
törése egyenetlen. Töréslapjai üvegfényü csíkokkal s apró kagylós 
nyomdokokkal ellátvák. A szén egyébiránt tömör, nehezen mor- 
zsolható és törhető, a levegőn állandó, hoszszabb idő múlva sem el- 

málló. 

/%i*a.nTSiilyA: l,oO. 

Víztartalma. 3,249 gmm. kőszén + 100-nál szárítva sú- 
lyából vesztett 0,035; mi 100,00 sulyrésznél 1,08 víztartalom- 

nak felel meg. , . , . , .. 

Illó alkatrészek. 0,840 gmm. kőszén izzásig hevítve, 
súlyából vesztett 0,155 gmmt. Ez 100,00 sulyrésznyi szénben 
18 45 illó és 81,55 tűzálló alkatrészeknek felel meg. A tűzálló 
maradvány tökéletesen öszszetapadva, s erősen feldagadva vala. A 
kőszén tehátjeles tapadó kőszén. n ooe a.,nm 

Elemi vegybontás. Az első kísérletben 0,328 gmm. 
kőszén adott 0,964 gmm. szénsavat és 134 gmm. vizet ; marad 
vány 0,034 gmm. hamu. Ez megfelel 0,26321 széneny- 0,01488 
köneny-és 0,01591 élenynek; vagy 100,00 részre kiszámítva: 
89,53 szénenynek 
5,06 könenynek 
5,41 élenynek és 10,36 hamunak. 

100,00 , . _„ 

Egy másik kísérletben 0,499 gmm. kőszén adott 1 459 gmm. 

szénsavai és 0,201 gmm. vizet. Hátra ^^^y^** P«f;|,^f^ ^ f ^^ 
hamut. Ez megfelel 0,39836 széneny-, 0,02233 koneny- és 
0,02731 élenynek; vagy 100,00 részben: 
88,92 szénenynek 
4,98 könenynek 
6,10 élenynek és 10,22 hamunak. 

100,00 ^ .^_ 

Egy harmadik kísérletben 0,398 gmm.kőszén adott 1,175 gmm. 
szénsava' és 0,161 gmm. vizet ; fagyott pedig 0,04 1 g""- h^-^^ 
Ez megfelel 0,32081 széneny-, 0,01789 koneny- és 0,01830 
élenynek; vagy 100,00 részben: 
89,86 szénenynek 
5,01 könenynek 
5,13 élenynek és 10,30 hamunak. 

100,00 



97 

Az első és harmadik kísérletből a középeredményt kivonva jut: 
a szénenyre 89,695 
a könenyre 5,035 
az élenyre 5,270 

"100,000 ; a hamura 10,33. 
Kéntartalma. 0,521 gmni. kőszén adott 0,034 kénsavas 
sulyéleget, mi 0,00469 gmm. vagy 100,00 részre 0,90 tiszta kén- 
tartalomnak felel meg. 

15. 

Fekete kőszén Mihály-bányából Vassason. 

A m. kir. egyetem pécsváradi urodalmához tartozó vassasi 
puszta Pécs városától másfél órányi távolságra fekszik. Határa ugyan- 
azon kőszéntelep részét foglalja el, mely Pécsnél kezdve Szabolcson 
át Vassasig, innét pedig tovább egész Tolna határáig elnyúlik. A 
vassasi kőszén , legalább azon példányok , melyek eddig jutottak 
vegybontás alá, igen jelesek. A vassasi bányák egyébiránt még in- 
kább elhagyva és haszonvétlenül állanak mint a szabolcsiak (a pé- 
csiekről nem is akarván szólani, mert ott többnyire szegény polgá- 
rok a birtokosok). Kérdésemre hogy miért van ez igy ? hiszen éppen 
most van keletje a kőszénnek , s még mindig szűkében vagyunk ! 
azt feleié az ottani bányafelügyelő : ^Az uraság eddig folytonos vesz- 
teséggel dolgoztatta a bányákat, s azért csak anynyiban mívelteti, 
hogy éppen parlagon ne álljanak." — Ez már igazán furcsa, hogy 
egy hatalmas uraságnak vesztesége legyen oly tárgy körül, mely 
okszerűen és műértők által kezelve a tulajdonosokat vagy bérlőket 
rendszerint meg szokta gazdagítani. Itt az ok bizonynyal nem a kő- 
szénben rejlik ! 

Midőn 1845-ben alkalmam vala a vassasi kőszénbányákat 
meglátogatni, egyetlenegy nem régen megkezdett menetben, melyet 
Mihály-bányának neveztek, találtam néhány napszámost kő- 
szénásással foglalkozva. Saját kezeimmel törvén ki néhány darabot 
gyűjteményem szaporítására, magammal hozam Pestre, melyek kö- 
zöl egy megvizsgálva, valóban meglepő eredményeket adott. 

Ásványtani Jelényzés. A kőszén szine szurokfekete. 
Fénye kitűnő űvegféle, hasonló a legjobb newcastlei kőszénhez. Tö- 
rése egyenetlen réteges. Töréslapjai szintén űvegfényűek, itt-ott fé- 
nyesebb csíkokkal és apró kagylós nyomdokokkal ellátva. A kőszén 

Term, társ. Évh. II. h. 7 



98 

magában tömör és kemény , nehezen morzsolható és porrá törhető. 
A vaskovand habár csekély menynyisége miatt is (mely azonban egész 
tömegét áthatja) hoszszabb idő múlva a levegőn darabokra mállik 
szét. 

Aráuysulya : 1,289. 

Viztartalfua. 3,121 gmra. kőszén -j- 100-nál szárítva 
súlyából vesztett 0,033 gmmt. Ez 100,00 részre kiszámítva 1,06 
száztóli víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,565 gmm. kőszén befödött platinté- 
gelyben izzásighevitve súlyából 0,131 gmmt. vesztett, mi 100 suly- 
részben 23,18 illó és 76,82 tűzálló alkatrészeknek felel meg. A tűz- 
álló maradvány tökéletesen öszszetapadva és erősen feldagadva va- 
la. A kőszén igen j éles tapadó kőszén. 

Elemi vegybontása. 0,371 gmm kőszén elégetve adott 
1,168 szénsavat és 0,162 gmm. vizet; maradt pedig az elégetés 
után 0,011 hamu. Ez megfelel 0,31890 széneny-, 0,01799 kö- 
neny-és 0,02311 élenynek ; vagy 100,00 részre kiszámítva : 
88,60 szénenynek 
5,00 könenynek 
6,40 élenynek, és 2,96 hamunak 

100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,385 gmm. kőszén 1,218 gmm. 
szénsavat, 0,171 gmm. vizet és hagyott 0,011 hamut. Ez megfelel 
0,33255 széneny-, 0,01899 köneny- és 0,02246 élenynek; vagy 
100,00 részre kiszámitva : 

88,92 szénenynek 
5,08 könenynek 
6,00 élenynek , és 2,86 hamunak. 

100,00. 

E két kísérletből a középeredményt kivonva jön : 
a szénenyre 88,76 
a könenyre 5,04 

az élenyre 6,20 

100,00; a hamura pedig 2,91. 
H-éiitartaliiia. 0,486 gmm. kőszén az eléadott mód sze- 
rint kezelve adott 0,058 kénsavas súly eleget , mi 0,0080 gmm.- 
vagy 100,00 részben 1,64 tiszta kéntartalomnak felel meg. 



99 

16. 

Fekete koszén, tekealakii, Vassasról. 

Ásványtani jelényzés. Szine tiszta fekete. Fénye zsíros. 

Szerkezete néha közeplö réteges (concentrischschalig) Va — 1 /2 vo- 
nalnyi vastag rétegekkel. A kőszén tömör, nehezen morzsolható, 
porrá törhető; a levegőn állandó , kivéve ha tetemes menynyiségü 
vaskó vanddal áthatva van. 

Aránysulya : 1,339. 

víztartalma. 2,215 gmm. kőszén -j- 100-nál szárítva 
vesztett súlyából 0,037 gmmt. Ez 100,00 részben 1,67 száztóli 
víztartalomnak felel meg. 

illó alkatrészek. 0,961 gmm. kőszén befödött tégely- 
ben izzásig hevitve súlyából vesztett 0,206. Ez 100,00 részben 
21,43 illó és 78,57 tűzálló alkatrésznek felel meg. A tűzálló ma- 
radvány erősen öszszetapadva és feldagadva vala. A kőszén ennél 
fogva tapadó. 

Eleuii végy bontás. Az első kisérletben adott 0,703 
gmm. kőszén elégetve 1,963 gmm. CO^ és 0,285 gmm, vizet; ma- 
radt pedig 0,085 gmm. hamu. Ez megfelel 0,53596 széneny-, 
0,03165 köneny- és 0,05039 élenynek; vagy 100,00 részre ki- 
számítva : 86,72 szénenynek 
5,12 köneny nek 
8,16 élenynek, és 12,09 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kisérletben adott 0,716 gmm. kőszén 2,001 gmm. 
szénsavat és 0,287 vizet; hagyott pedig 0,086 hamut. Ez megfe- 
lel 0,54635 széneny-, 0,03187 köneny- és 0,05178 élenynek; 
vagy 100 részben : 

86,72 szénenynek 
5,06 könenynek 
8,22 élenynek, és 12,01 hamunak. 

100,00. 

E két kisérletböl a középeredményt kivonva, jut : 
a szénenyre 86,72 
a köneny re 5,09 

az élenyre 8,19 

100,00; a hamura 12,05. 
7* 



100 



Kéntartalma. 0,546 kőszén adott 0,030 kénsavas suly- 
éleget , mi 0,00414 gmmy vagy 100,00 sulyrészben 0,76 tiszta kén- 
tartalomnak felel meg. 

E nyolcz baranyai koszén vegytani vizsgálatának eredménye, 
kényelmesebb áttekintés végett öszszeállitva , következő táblázat- 
ban szemlélhető : 



A kőszén lei- 
helye és tulaj- 
donosa 


j> "CB 
S3 


bc 
1 '" 

5 = 


s 
s 

M 


>-2 

c 
<u 

a 
■■o 

\3Í 


1 

u 
a CB 


CS 

fa. 


a 

C 


1 rA 

2 s 


1 

s bc 
N .22 

CS 


A kőszén 
természete 


Pécs, Makay 
















tökéletlen 


Ignácz 


1,414 


18,235 89,990 


4,230 


5,780 


1,22 


1,89 


10,60 


89,40 


zsugorodó 


,, Rosraann 




1 














tökéletlen 


Ignácz 


1,356 


10,690 86,885 


4,375 


8,740 


1,10 


4,11 


13,53 


86,47 


tapadó 
erősen ta- 


„ Paiilüvics 


1,300 


2,855 88,850 


4,230 


6,920 


1,14 


0,99 


16,86 


83,14 


padó 


„ Czwetko- 




1 
















vics József 


i,3i:{ 


5,820 88,300 


4,800 


6,900 


1,04 


2,83 


17,18 


82,82 


11 11 


Szabolcs. Bor- 




1 
















bála-bánya 


1,378 


11,415 83,765 


4,970 


11,265 


1,57 


5,53 


22,19 


77,81 


11 11 


„ Ferencz- 




1 
















bányáből 


1,35010,330 89,695 


5,035 


5,270 


1,08 


0,90 


18,45 


81,55 


i> 11 


Vassas. Mihály 


1 
















bányából 


1,298 2,910 88,760 


5,040 


6,200 


1,06 


1,64 


23,18 


76,82 


11 51 


„ Teke alakú 


1,339 12,050 86,720 


5,090 


8,190 1,67 


0,76 


21,43 


78,57 


11 11 



Ha már c szemünk előtt álló számokat egymással valamint a 
krassői kőszenekéivel öszszebasonlitjuk , következők tűnnek elé : 

Aránysulyra nézve a baranyaiak nehezebbek a knissőiaknál , 
ámbár e tekintetben a különbség nem igen nagy. Sokkal nagyobb 
és fontosabb e részben a különbség a két szénfaj hamutartalmára 
nézve. Míg t. i. a baranyai kőszeneknél a hamu menynyisége fül- 
hág egész a 18 percentig, s csak kettőnél száll le 2,9 — 2,8 per- 
centig; azt csak egyetlen esetben látjuk a krassóiaknál 10 percen- 
tig felhágni, míg közönségesen csak 1 — 2 percentnél marad , s egy 
esetben még az egy procentumon alól is leszáll. A víztartalom a ba- 
ranyai kőszeneknél ellenben kisebb , mint a krassóiaknál. Míg t. i. 
az elsőknél 1*2 percentnél fölehb nem hág, az utóbbiaknál egész 
7,30 száztóiig is fölmegy. 

Széneny tartalomra nézve a baranyai kőszenek általában dii- 
sabbak , mint honunk valamenynyi kőszenei , a krassóiakat sem véve 
ki. A baranyaiaknál a szénenytartalom többnyire 86 és 89 száztóli 
közt ingadoz , míg a krassóiaknál a közönséges szám 82 és 85 kö- 



101 

zött változik. — Éppen megfordított arányban van a kőszenek 
éleny tartalma. Míg az t i. a krassói kőszeneknél többnyire csak 9 
és 10 körül ingadoz, leszáll a baranyainál egész az 5,78 percentig; 
könenytartalmokra nézve majd megegyeznek. Mindkét fajnál , vala- 
mint a többi kőszeneknél is többnyire 5 körül szokott állani. 

A baranyai kőszén ezen alkatásából annak nagyobb fűtő ere- 
jére lehetne következtetni, mint a milylyennel a krassói kőszén bir. 
A dolog azonban nem ugy áll ; minthogy a kőszén fűtőerejét nem- 
csak szénenytartalma, hanem a szervtelen alkatrészek menynyisége is 
határozza. S erre nézve sokkal kedvezőbbek a viszonyok a krassói, 
mint a baranyai kőszenek mellett. — A kéntartalom is sokkal bő- 
vebb a baranyai kőszeneknél , mint a krassóiaknál , melyekben né- 
ha alig található. A vaskó vand gyakran vagy erekben hatja át a 
baranyai kőszenet, vagy egész fészkeket alkot bennök. Ez, legalább 
részben oka annak, hogy a baranyai kőszén a levegő befolyásának 
kitéve , oly könynyen szétmállik , habár az a baranyai kőszén sa- 
játságaihoz tartozik is , hogy minden vaskovand-tartalom nélkül is 
könynyen szétmorzsolható. A baranyai kőszenek teteraesb vasko- 
vand-tartalma oka továbbá annak is , hogy a bányákban oly köny- 
nyen meggyúlnak , főképpen , ha oly gondatlansággal megy azok mí- 
velése, mint Baranyában eddig szokott. Jelenben is (1847) több 
bánya ég a pécsi határon és pusztitja a telepet, mitől mindig le- 
het tartani , míg a kőszén-mívelés azon rendetlenséggel és tudatlan- 
sággal fog vitetni, mint eddigelé vitetett. 

A baranyai kőszenek -j- 100-nál szárítva és zárt edényekben 
izzásig hevitve 10 — 23 száztóli illó alkatrészeket vesztenek. E 
szerint 77 — 90 procentnyi kokszot hagynak hátra, tehát szinte 
többet a krassóiaknál. A nyert kokszok menynyisége egyébiránt itt 
is a kísérletben sokkal nagyobb, mint azt a tapasztalás mutatja. 
Oka ennek nagyobb részt azon körülményben fekszik, mely szerint 
a baranyai kőszén porrá mállván , a levegőből több vizet von ma- 
gába, mely az égetés alatt széljelbomolva a kőszén tetemes részét 
elégeti , miből a nagyobb veszteség legalább részben magyarázható. 
A baranyai kőszénnél továbbá éppen azon oknál fogva , mert csak 
porrá mállott állapotban használják a kokszégetésre, több porha- 
nyós hulladékok maradnak hátra, melyek öszszeálló darabokká 
öszsze nem forrnak , főképpen ha a kőszén hoszszabb ideig feküdt 
a levegőn, hol, mint közönségesen mondani szokták: zsírjának 
nagyobb részét elveszti. Ide járul még az is , hogy a baranyai kő- 



102 

szénből égetett kokszok 10 — 20 procentnyi hamutartalmuknál 
fogva a krassői kokszokhoz képest alárendelt értékkel bírnak , me- 
lyeknél a hamutartalom legfölebb 5 száztólira megyén föl. 

Baranya megye kőszeneinek egy vésze a környéken mint ko- 
vácsszén, csekély menynyiségben mint közönséges fütőszer, az 
iijabb időben pedig tetemes menynyiségben a Pécsett egy pár év ó ta 
fennálló vasgyárban és Limberger úr czukorgyárában*) használta- 
tik. Ez utóbbi a pécsi kőszenet gyárának kőszéngőzzeli kivi- 
lágítására jó sikerrel kezdte használni. A vasgyárban a kőszén a 
vas tisztítására kavarási müfolyam által (Puddeln), valamint 
kokszai a vasolvasztásra használtatnak; alkalmazásuk azonban, mint 
értesülve vagyok , a kőszenek tetemes kéntartalma miatt nagy baj- és 
nehézséggel van egybekötve. — Egy igen tetemes része a baranyai 
kőszeneknek tovább vitetik. Pesten a kovácsok és lakatosok kivé- 
tel nélkül baranyai kőszenet használnak ; s ha mindig elegendő 
menynyiségben volna kapható, a pesti érczöntők legnagyobb része 
kizárólag csak pécsi kokszszal élne, minthogy jelenleg is csak ak- 
kor nyúlnak máshoz , ha baranyai többé nem kapható. A baranyai 
kőszén nagyobb részét azonban a gőzhajók fogyasztják, melyek azt 
a niühácsi és tolnai állomásokon veszik fel. A gőzösök azonban, a 
fönnebb eléadott okoknál fogva, nem szívesen használják. 

III. ^ 

I]^zter^am é@ Komárom megjéU 
barna köt^zeneí. 

Esztergám és Komárom megye barna széntelepjei hazánknak 
eddig ismert és bővebben vizsgált legérdekesb és legjelesebb barna 
szén-képletei közétartoznak. A kőszén oly jeles és oly szénenydús, 
hogy jóság- és alkatására nézve más országok fekete kőszenével bíz- 
vást vetélkedik. 

Ezen megyéknek barna széntelepjei , valamint mindenütt az 
országban , a legfiatalabb fövénykő és fazekas-agyagnak van alá- 
rendelve , mely képlet a széles, többnyire Jura-mész által képezett 
völgyeit a megyének kitölti , s az alacsony termékeny dombokat és 
völgyeket képezi , melyek hullámként egymást felváltva az egész 
vármegyén keresztülhuzódnak. 

Az ezen képletnek alapját alkotó Jura-mész egy a legfelsőbb ré- 

*) Mely azonban már két év óta nem működik. 



103 

tegeiben numuliták- és osztrigákban igen gazdag szürke mészkő. 
Csak Esztergám megye keletéjszaki részébenképeziegy trachittöre- 
dékekből álló sziklaiiera (Trachitbreccia) a képlet alapját, mely rész- 
ben vele elegyedvén , abból gyakran egész darabokat magában fog- 
lal. Ezen trachittöredékekből alkotott sziklanemen létezik Visegrád 
szomszédságában , névszerint a d ö m ö s i barna s z é n t e 1 e p , 
hol 1807-ben az első szénbánya nyiltmeg; későbben azonban , 
1812-ben minden erőltetés daczára, leginkább a szén rósz mivolta 
miatt ismét felhagyatott. 

Sokkal vastagabb , és a dömösi barna szenet (tulajdonképpen 
egy a fának , melyből eredt , alkatásától keveset különböző ásvány- 
faszén) minőségre nézve sokkal túlhaladóbb a C s o 1 n o k és S á r i- 
sáp közötti kőszéntelep. Itt az alacsonyabb fövénydomboknak 
hoszszú lánczolatja nyúlik el, melyek közt a legmagasabb, a Mik- 
ló s h e g y , több helyeken megnyittatott és kőszénre míveltetik. 

E kőszéntelepet egy igen lágy , csillámdús agyagos fövénykö 
fedi, melyre kékes mésztartalmú agyag következik. Az agyag szám- 
talan kövületeket tart magában, melyek mind édes vizüek, és a 
Planorbis , Lininaem. Melanopsis ^ Cerithinm. 3Ii/(llus-{é\e ne- 
mekhez tartoznak. A 8 lábnyi vastag széntelep 2 közben fekvő a- 
gyagrétcg által , mely a fölötte létezőhez egészen hasonló , három 
rétegre választatik, melyek közt a legalsó a legvastagabb 3 — 4 
lábnyi vastagsággal bír. A választó agyagréteg egyébiránt szintúgy 
mint a fedő , édesvizű csigákat s egyéb kövületeket foglal magában, 
és gyakran földi olajtól van áthatva. 

A széntelep alapját is ugyanazon agyag és fövénykö képezi , 
melyek födelét alkatják. 

Az emiitett állati maradványokon kivül gyakran növénynyo- 
matok is jőnek elé , leginkább azon agyagrétegek közt , melyek a 
szénrétegeket egymástól elválasztják. Az egyes fajok azonban , 
melyekhez tartoznak , eddig meghatározva még nincsenek. 

Eddig következő pontokon nyitottak kőszénbányákat : C s o 1- 
n(»kon, Tokodon, Sárisápon, Magyaroson és Újfalun. 
A tokodi kőszén az esztergami papnövelde birtokához tartozik és 
Miesbach Alajos úr, több hasonló vállalatról ismeretes tevé- 
keny vállalkozó bírja haszonbérben. A csolnoki a vallás-alapitvány 
birtoka, Brunner pesti polgár által hoszszabb idő óta lőn kibérelve. 
A sárisápi, gróf Sándorféle családbirtok, s maga az uraság által ásatik. 

Még nem régen minden szabály nélkül ásattak ugy szólván a 



104 

kőszenek. Több évek óta azonban nagyobb gond és figyelem fordit- 
tatik azok mívelésére , mit leginkább Miesbach úrnak köszönhetni , 
ki legelső hozott be szabályszerű mívelést. 

Komárom megye barna szénképlete majdnem mindenben meg- 
egyezik az esztergamival. Itt is Jura-mész teszi a képlet alapját , 
mely felett a szénképlet alacsony dombokat képezve a délről éjszak 
felé elnyúló vértesi hegylánczolatra támaszkodik. Itt is porhanyós 
fövénykö képezi a képlet födelét, mire szintén kékes csigák- és 
kagylókban gazdag agyag következik. Az ezt követő széntelep itt 
is agyagrétegek által választatik el három rétegre, mire ismét agyag és 
fövénykö következik , az egész képletnek talpát alkotván. 

Ámbár Komáromban is több pontokon találtattak nyomai a 
barna szénnek: mégis a legérdekesebb és legterjedelmesebb az, mely 
Zsemle helység és Majk puszta között létezik. Ez Gesztes 
ncvü gróf Esterházy-féle birtokhoz tartozik , ki a kőszenet maga 
ásatja , s részint tégla- és mészégetésre maga felhasználja , részint 
pedig tálai kőszén név alatt ismeretesek a Duna mentiben s főkép- 
pen a komáromi várban, hol fűtésre, s különnemű tüzelésekre hasz- 
nálják. 

Esztergám és Komárom megyék kőszeneinek szine fekete, po- 
ruk barna, fényök középszerű, néha üvegféle, törésök nagyobbára 
palás , néha kagylós , az egyes darabok alakja gyakran tompa dü- 
lénylap (rhomboéderj. Ugyanolyan a hasadékok iránya is, honnét 
van , hogy a kőszén legtöbb esetekben ugyanefféle alakú darabokra 
omlik széljel. Az esztergami és komáromi kőszénből a faszerkezet- 
nek minden nyoma eltűnt tökéletesen. Igen nehezen dörzsölhető por- 
rá; de a levegő befolyásának kitéve legtöbb darabjai kisebb dara- 
rabokra omlanak szét, vagy csak hasadékok hatják át mindenfelé. 

Aránysulyok : 1,34 — 1,49 között változik. 

Az esztergami és komáromi kőszenek kivétel nélkül a tűzben 
e 1 m á 1 1 ó (Sandkhole) kőszenek sorába tartoznak. Nemcsak hogy 
egyes és külön darabjai egymással egybe nem forrnak; hanem az 
egész és szilárd öszszetartásu darabok is kisebbekre omlanak szél- 
jel, ha magasabb hőfoknak tétetnek ki. Azért a kokszége- 
tésre egyáltalában nem alkalmazhatók; a kovácsolásra 
pedig csak szűkség esetében mással vegyítve. Szintúgy nem alkal- 
mazhatók oly czélszerűen, mint a krassóiak vagy baranyaiak, a gőzvi- 
lágitásra sem, részint mivel azoknál sokkal halaványabb világgal 
égő gőzt adnak , részint mivel kokszot nem adván , azok maradékát 



105 

haszonvétlenül kellene eldobni , mi a gőzvilágitást nagyon drágí- 
taná. Mindezek egyébiránt ellent nem állanak , miszerint szükség 
esetében az esztergami és komáromi kőszeneket gőzvilágitásra al- 
kalmazni ne lehetne. Leginkább alkalmazhatók azonban közönséges 
fűtőszerűi a kemenczékben és katlanok alatt. E tekintetben felülmúl- 
ják minden esetre a baranyai kőszenet, minthogy a rácsok hézagait 
bé nem tapadják. Más részről azonban ismét azon rósz tulajdonság- 
gal bírnak , hogy darabokra szétomolván , a rácsok hézagain ke- 
resztülesnek , ha azok csak kevéssé tágasabbak. Szintúgy alkalmat- 
lanná teszi a közönséges szobafűtésre tetemesb kéntartalmok , ha 
t. i. a kemenczék nem légmentesek s jó léghuzammal ellátva nin- 
csenek. Ezen esetben a kifejlő gőznemek könynyen áthatnak , s leg- 
inkább a fűtés elején kellemetlen bűzt árasztanak el. Az esztergami 
kőszenek tetemes vaskovand tartalma továbbá főoka annak is, hogy 
a levegőn , főképpen a nedves levegőn, csakhamar szétmállanak s ez 
alatt néha a meggyúlásig meghevülnek. Kivételt tesznek a zsemléi 
kőszenek , melyeknek kéntartalma sokkal csekélyebb. 

Az esztergami és komáromi kőszén alkatása tetemesen külön- 
bözik a krassói és baranyai kőszén alkatásától , s a f a alkotásához 
némileg már közeledik. Ez részben legalább bizonyos tanúságul 
szolgál, hogy az esztergami kőszén a barna kőszenek sorába tar- 
tozik. Tagadhatatlan t. i. hogy valamely kőszén annál bizonyosab- 
ban barna kőszén , minél közelebb áll annak alkatása a fához , az- 
az minél nagyobb benne az éleny menynyisége a széneny rovására. 
Ellenben minél inkább uralkodnak az ellenkező viszonyok , azaz 
minél túlnyomóbb benne a széneny menynyisége az élenyéhez képest, 
annál bizonyosabban sorozható a kőszén a fekete kőszenek rovatába. 

A különféle fanemek kevés ingadozással 49 — 50 procent szé- 
nenyt foglalnak magukban. Alább következő vegybontásom szerint 
a bükkfa 49, 70 procent széneny-, 5,91 proc. köneny- és 44,39 
proc. élenyből van alkotva. Ezen, valamint különféle más fanemek 
vegybontásából kétségtelenül következik , hogy az éleny és köneny 
minden fanemekben majdnem oly arányban létezik, melyben a két al- 
katrészek vizet alkotnak, a köneny csak igen csekély túlnyomó meny- 
nyiségével. A fának szénrei átváltoztatása ennél fogva egyedül csak ab- 
ban állana , hogy abból a víz alkatrészeit t. i. az élenyt és könenyt el- 
vonjuk. Ha ez oly módon eszközölhető lenne a nélkül, hogy ezen 
alkatrészek egyike a szénenynyel vegyülve vagy mint szénéleg 
(Kohlenoxyd), vagy mint könszéneg (Kohlenwasserstoíf) elszállana : 



1Ö6 

akkor a széneny egész menynyiségének kellene hátra maradnia. Ez 
azonban a fának akármily módon vezetett vegybontása mellett is 
lehetetlen. A fából , annak lassú kőszénrei átalakulása alatt , az 
éleny és könenynek mindig csak egy része szabadul ki , mely azon- 
ban egyszersmind a széneny részét is magával ragadja. Minél elébb- 
re haladt valamely fa szétbomlása, annál kisebb lesz az éleny ará- 
nya is a köneny és szénenyhez. Egy kőszénben sem ugyanaz az éleny 
aránya a könenyhez, mint a vízben, vagy a fában, hanem mindig 
kisebb. Minél közelebb áll tehát a kőszén öszszetételében a fához, 
annál nagyobb benne az éleny menynyisége is a többi alkatrészek- 
hez képest, valamint annál kisebb a széneny menynyisége. Ezen 
viszonyok leginkább a faszerkezettel bíró barna kőszenekben tűn- 
nek fel ; míg azon barna kőszeneknél , melyek előbbre haladt vál- 
tozásuk következtében faszerkezetöket elvesztették , melyek tehát a 
fekete kőszenekhez közelebb állanak, az egyes alkatrészek ezen 
aránya mindinkább a szénenyhez hajlik. A valódi fekete kőszenek- 
nél a túlsúly határozottan a széneny mellett áll , míg az éleny ha- 
sonló arányban csökken. 

Ezeknél felhág néha a széneny aránya egészen 90 száztólira. 
mig az éleny egészen 4 procentre sülyed le. Ezen fokozatnak leg- 
felsőbb végpontját az anthracit alkotja, melyben a széneny 98 pro- 
centre emelkedhetik , az éleny pedig '2 procentre sülyedhet. Remé- 
lem , hogy vizsgálataim folytában alkalom fog adatni , mely szerint 
mindezen egyes fokozatokat a fánál kezdve föl egészen az anthra- 
citig a hazánkban eléforduló egyes kőszénnemeken bebizonyíthassam. 

Az esztergami és komáromi kőszenek szénenytartalma 67 és 
71 procent között változik , a könenytartalom 4 — 5, az élenytar- 
talom ellenben 23 és 27 között. Ennél fogva tehát a köneny meny- 
nyisége a fánál, valamint minden kőszén fajoknál is, majdnem 
ugyanaz , minthogy minden , eddig előttem eléfordult esetekben csak 
egyetlen egyszer sülyedt le egy krassói kőszénnél 3,92 procentre. 
egy pécsinél pedig 4,37, végre egy másik krassóinál 4,35 pro- 
centre; mig emelkedni 5' 2 procentnél fölebb soha sem szokott. A 
fánál a köneny egészen 6 procentre ér föl. 

Ezen tetemes éleny- és kisebb szénenytartalmuknál fogva az 
esztergami és komáromi kőszenek fűtöereje is jóval csekélyebb mint 
a baranyai vagy krassóiaké. Ide járul aztán még azok tetemes ha- 
mutartalma is, mely ritkán sülyed alá 5 percentre ; ellenben a leg- 
több esetekben 10 procentet felülmúl. 



107 

Eddig 6 különféle helyekről került esztergami és komáromi 
kőszenet vizsgáltam meg. Származnak a legnevezetesebb bányákbői 
Csolnakon, Tokodon, Magyaroson, Újfalun, Sárisápon és Zsemlén. 
A csolnoki , tokodi , sárisápi és zsemléi kőszenet tek. G h y c z y 
Ignácz gróf Esterházy Miklós jószágai volt igazgatójának, a ma- 
gyarosi és i'íjfalusi kőszenet pedig Ábel bányász úr szívességének 
köszönöm. 



Barna kőszén Tokodról. 

Ásványtani Jelényzes. Szine és pora barnás - fekete. 
Fénye igen csekély, zsíros. Törése hoszszában réteges, háránttö- 
rése egyenetlen. A kőszén erősen öszszeálló, nehezen törhető, a le- 
vegőn állandó. 

Aránysulya: 1,494. 

Tiztartalnia. 3,012 gmm. kőszén +100-nál szárítva sú- 
lyából vesztett 0,327; mi 100,00 sulyrészben 10,86 sulyrésznyi 
víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 1,514 gmm. kőszén befödött platin- 
tégelyben izzásig hevitve súlyából vesztett 0,574 gmmt. Ez megfe- 
lel 100,00 részben 31,30 illó, és 68,70 tűzálló alkatrészeknek. A 
tűzálló maradvány porhanyós és legkevesebbet sem vala öszszeta- 
padva. A kőszén tehát a tűzben e 1 m á 1 1 ó. 

Kleiui vcg^ybontása. Az első kísérletben 0,378 gmm. 
kőszén elégetve adott 0,826 gmm. szénsavat, és 0,146 gmm. vi- 
zet; maradt 0,042 gmm. hamu. Ez megfelel 0,226 gmm. széneny-, 
0,016 gmm. köneny- és 0,094 gmm. élenynek; vagy 100 részben: 
67,26 szénenynek 
4,76 könenynek 
27,98 élenynek, és 11,11 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kísérletben 0,386 gmm. kőszén adott 0,852 gmm. 
szénsavat, és 0,146 gmm. vizet; hagyott pedig 0,042 gmm. ha- 
mut. Ez megfelel 0,233 széneny-, 0,016 köneny- és 0,095 éleny- 
nek; vagy 100,00 részre kiszámítva: 



108 

67,73 szénenynek 
4,65 könenynek 
27,62 élenynek és 10,88 hamunak. 



100,00. 

E két kísérletből a középeredményt kivonva jut : 
a szénenyre 67,495 
a könenyre 4,705 
az élenyre 27,800 

100,000; a hamura 10,995. 
Kéntartalma. 0,586 gmm. kőszén adott 0,463 gmm. Ba 
0,S03. Ez megfelel 0,06374 vagy 100,00 sulyrészben 11,22 suly- 
résznyi tiszta kénnek. Egy másik kísérletben 0,503 gmm. kőszén 
adott 0,381 gmm. BaO,S03- Ez megfelel 0,05255 vagy 100,00 
sulyrészben 10,45 tiszta kénnek. 



1§. 

Barna kőszén Csolnokról Eszlergamban. 

Ásványtani jelényzés. Színe szurok-fekete. Pora bar- 
nás , fénye zsíros, törése egyenetlen réteges, szemcsés , néha koczkás. 
A faszerkezetnek valamint az elébbí , ugy ebben is semmi nyoma. 

Aránysulya: 1,359. 

Víztartalma. 2,657 gmm. kőszén -|-100-nál szárítva, sú- 
lyából vesztett 0,287, mi 100,00 sulyrészre kiszámítva 10,80 
víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 1,606 gmm. kőszén befödött tégelyben 
izzásig hevítve, súlyából vesztett 0,762 gmmt; mi 100,00 suly- 
részben 47,44 illó és 52,56 tűzálló alkatrészeknek felel meg. A 
tűzálló maradvány porhanyós , és annak semmi része öszszetapadva 
nem vala. A kőszén ennél fogva a tűzben elmálló. 

Elemi végy bontás. Az első kísérletben 0,353 gmm. kő- 
szén elégetve adott 0,868 gmm. szénsavat és 0,155 gmm. vizet. 
Hátramaradt pedig 0,020 gmm. hamu. Ez 0,237 gmm. széneny-, 
0,017 gmm. köneny- és 0,079 gmm. élenynek felel meg; vagy 
100,00 részben: 



í 



109 

71,17 szénenynek 
5,11 könenynek 
23,7E élenynek és 5,66 hamunak. 



100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,442 gmm. kőszén 1,100 gmra. 
szénsavat és 0,197 gmm. vizet. Hátra maradt pedig 0,025 gmra. 
hamu. Ez megfelel 0,300 gmm. széneny-, 0,022 köneny- és 0,095 
gmm. élenynek; vagy 100,00 részben: 
71,94 szénenynek 
5,27 könenynek 
22,79 élenynek és 5,66 hamunak. 

100,00. 
E két kísérletből a középeredményt kivonva jut : 
a szénenyre 71,555 
a könenyre 5,190 

az élenyre 23,255 

100,000; a hamura 5,66. 

Kéntartalma. 0.560 gmm. kőszén adott 0,128 gmra. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,0175, vagy 100,00 sulyrészben meg- 
felel 3,13 tiszta kéntartalomnak. 

Egy másik kísérletben adott 0,581 gmra. kőszén 0,133gram. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,01833 vagy 100,00 részben 3,15 tisz- 
ta kéntartalomnak felel meg. 

19. 

Barna koszén Magyarosról Esztergámban. 

Ásványtani jelényzés. Szine fekete , pora barnás , fé- 
nye zsíros , néha üvegfényü csíkokkal. Törése réteges , kitűnő dü- 
lénylaponyokat alkotván. A faszerkezetnek itt-ott némely homályos 
nyomai. A levegőn állandő, csak hasadékjai a lapok irányában idő- 
vel láthatóbbakká lesznek. 

Aránysulya : 1,42. 

Tiztartaliua. 3,691 gmm. kőszén +100-nál szárítva, sú- 
lyából vesztett 0,503. Ez 100,00 sulyrészben 13,63 sulyrész víz- 
tartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,811 gmm. kőszén befödött tégelyben 
izzásig hevitve, súlyából vesztett 0,350. Ez 100,00 részben 43, 16 



110 

illő és 56,84 tűzálló alkatrésznek felel meg. A tűzálló maradvány 
porhanyós , s annak semmi része öszszetapadva nem vaia. A kőszén 
ennél fogva a tűzben elmálló. 

Elemi veg^ybontása- Az első kísérletben adott 0,552 
gmm. kőszén 1,279 gmm. szénsavat és 0,205 gmm. vizet. Marad- 
vány 0,046 gmm. hamu. Ez megfelel 0,3^J92 gmm. széneny-, 
0,02277 köneny- és 0,13403 élenynek; vagy 100,00 részre ki- 
számítva : 

69,01 szénenynek 

4.50 könenynek 

26,49 élenynek és 8,33 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,551 gmm. kőszén 1,284 szén- 
savat és 0,205 vizet; hagyott pedig 0,046 gmm. hamut. Ez meg- 
felel 0,35057 széneny-, 0,02277 köneny- és 0,13166 élenynek; 
vagy 100,00 részre kiszámítva : 
69,42 szénenynek 

4.51 könenynek 

26,07 élenynek és 8,35 hamunak. 

100,00. 

E két kísérletből a középeredményt kivonva , jut : 
a szénenyre 69,215 
a könenyre 4,505 
az élenyre 26,280 

100,000; a hamura 8,34. 
Kentartaluia. 0,530 gmm. kőszén adott 0,118 gmm. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,01627 vagy 100,00 sulyrésznyi kő- 
szénben 3,07 tiszta kéntartalomnak felel meg. 

Barna kőszén Újfaluról Esztergámban. 

Ásványtani jelényzés. A kőszén külső tekintetére néz- 
ve mindenben az előbbihez hasonló. 

Aránysulya: 1,43. 

Víztartalma. 4,177 gmm. kőszén + 100-nál szárítva 
súlyából vesztett 0,568 gmmt., mi 100,00 sulyrészben 13,60 suly- 
résznyi víztartalomnak felel meg. 



111 

Illó alkatrészek. 0,946 gmra. kőszén födött tégelyben iz- 
zásig hevitve, súlyából vesztett 0,376 gmmt., mi 100,00 részben 
39,74 illó, és 60,26 tűzálló alkatrésznek felel meg. A tűzálló ma- 
radvány porhanyós , s annak semmi része öszszetapadva nem volt. 

Eleiui vegyboiitás. Az első kísérletben 0,603 gmm. kő- 
szén elégetve adott 1,385 szénsavat és 0,235 vizet, maradt 0,059 
gmm. hamu. Ez megfelel 0,37815 gmm. széneny-, 0,02610 kö- 
neny- és 0,13975 élenynek; vagy 100,00 részre kiszámítva: 
69,51 szénenynek 
4,80 könenynek 
25,69 élenynek és 9,78 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,598 gmm. kőszén elégetve 
1,383 szénsavat és 0,236 vizet; maradt pedig 0,058 gmm. hamu. 
Ez megfelel 0,37760 széneny-, 0,0261 könony- és 0,1 36 19 éleny- 
nek; vagy 100,00 részre kiszámítva: 
69,93 szénenynek 
4,85 könenynek 
25,22 élenynek és 9,70 hamunak. 

100,00. 

E két kísérletből a középeredményt kivonva , jut : 
a szénenyre 69,720 
a könenyre 4,825 
az élenyre 25,455 

100,0()Ör A hamura 9,74. 
K.éntar(alnua. 0,842 gmm. kőszén adott 0,310 gmm. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,04277, vagy 100,00 sulyrésznyi kő- 
szénben 5,08 tiszta kéntartalomnak felel meg. — Egy másik kí- 
sérletben adott 0,643 gmm. kőszén 0,239 gmm. kénsavas sulyéle- 
get, mi 0,03297 vagy 100,00 sulyrésznyi kőszénben 5,12 tiszta 
kéntartalomnak felel meg. 

«l. 

Barna kőszén , Sárisápról Esztergámban. 

Asi'áiiytani Jeléiiyzés. Szine szürkés fekete. Pora bar- 
nás. Fénye tökéletlen zsíros. Törése egyenetlen , részben kagylós. A 



112 

kőszén erősen öszszeállo , nehezen porrá törhető , a levegőn el nem 
málló. Faszerkezetnek semmi nyoma. Itt-ott földes részekkel födve. 

Aránysulya: 1,403. 

'Wiztartalina. 3,058 gmm. kőszén -f-lOO-nál szárítva sú- 
lyából vesztett 0,337, mi 100,00 sulyrésznyi kőszénre kiszámítva 
11,02 víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 1,359 gram. kőszén befödött tégelyben 
izzásig hevítve súlyából vesztett: 0,527. Ez 100,00 sulyrésznyi 
szénre kiszámítva megfelel 38,77 illó és 61,23 tűzálló alkatrész- 
nek. A tűzálló maradvány porhanyós , és annak semmi része ösz- 
szetapadva nem vala. A kőszén ennél fogva a tűzben elmálló. 

Elemi végy bontása. Az első kísérletben adott 0,432 
gmm. kőszén elégetve 0.963 gmm. szénsavat; 0,181 gmm. vizet, 
és hátra hagyott 0,041 gmm. hamut. Ez megfelel 0,263 gmm. szé- 
neny-, 0,019 köneny- és 0,109 élenynek; vagy 100,00 részre 
kiszámítva: 67,26 szénenynek 

4,86 könenynek 
27,88 élenynek és 9,48 hamunak. 

~ 100,00. 
Egy másik kísérletben adott 0,353 gmm, kőszén 0,801 gmm. 
szénsavat és 0,149 gmm. vizet; hagyott pedig 0,033 gmm. hamut. 
Ez megfelel 0,219 széneny-, 0,016 gmm. köneny- és 0,085 gmm. 
élenynek; mi 100,00 sulyrésznyi szénre kiszámítva ád: 
68,44 szénenyt 
5,00 könenyt 
26,56 élenyt és 9,34 hamut. 

100,00. 

E két kísérletből a középeredményt kivonva , jut : 
a szénenyre 67,85 
a könenyre 4,93 
az élenyre 27,22 

100,00, a hamura 9,41. 
Kéntartalma. 0,480 gmm. kőszén adott 0,342 gmm. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,04704 gmm. vagy 100,00 sulyrésznyi 
szénben 9,80 sulyrész tiszta kénnek felel meg. — Egy másik kí- 
sérletben adott 0,730 gmm. kőszén 0,535 gmm. kénsavas suly- 
éleget, mi 0,0738 gmm. vagy 100,00 sulyrésznyi kőszénben 10,11 
sulyrész kénnek felel meg. 



113 

Barna kőszén , Zsemléről, Komáromban. 

As^'ánytaiii Jelényzés. Sziiie fekete; pora barnás. Fénye 
tökéletlen zsíros. Törése egyenetlen réteges, itt-ott kagylós, néha dü- 
lénylapu vállapokkal. Töréslapjai üvegfényü csíkokkal ellátva. A 
faszerkezetnek semmi nyoma. A levegőn állandó , tömör , csak itt- 
ott hasadékokkal áthatva. 

Aránysulya : 1,347. 

Víztartalma. 2,863 gmm. kőszén + 100-nál szárítva, 
súlyából vesztett 0,361 ; mi 100,00 sulyrésznyi kőszénben 12,60 
víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 1,817 gmm. kőszén födött tégelyben 
izzásig hevitve súlyából vesztett 0,735 gmmt. Ez 100,00 sulyrész- 
nyi kőszénben 40,45 illó és 59,55 tíízálló alkatrésznek felel meg. 
A tűzálló maradvány porhanyós , és annak semmi része öszszeta- 
padva nem vala. A kőszén tehát a tűzben el málló. 

Elemi vegybontása. Az egyik kísérletben 0,410 kő- 
szén elégetve adott 1,033 szénsavat és 3,169 gmm. vizet; maradt 
pedig 0,018 gmm. hamu. Ez megfeleI0,282 gmm. széneny-, 0,019 
gmm. köneny- és 0,091 gmm. élenynek; vagy 100,00 részre ki- 
számítva: 71,94 szénenynek 
4,85 könenynek 
23,21 élenynek és 4,39 hamunak. 

Egy másik kísérletben adott 0,464 gmm. 1,170 szénsavat és 
0,188 vizet. Hátra maradt pedig 0,020 gmm. hamu. Ez megfelel 
0,319 gmm. széneny-, 0,021 gmm. köneny- és 0;104 gmm. éleny- 
nek ; vagy 100,00 sulyrészre kiszámítva: 
71,85 szénenynek 
4,73 könenynek 
23,42 élenynek, és 4,31 hamunak. 



100,00. 






E két kísérletből a ] 


íözéperedményt kivon 


va jut: 


a szénenyre 


71,895 




a könenyre 


4,790 




az élenyre 


23,315 






100,000; a hamura 


4,35. 


Term. társ. Évh. II. k. 







8 



114 



Kéntartalma. 0,627 gmm. kőszén adott 0,027 gmm. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,00358 gmm, vagy 100,00 sulyrésznyi 
kőszénben 0,57 tiszta kéntartalomnak felel meg. 

E hat esztergami é s komáromi kőszén vegyvizsgálatának 
eredményét könynyebb áttekintés végett a következő táblában ösz- 
szeállitva láthatni. 



■:^^— Ml II HU lUMPM 



A kőszén 
leihelye 









A kőszén 
természete 



Tokod 


1,494 


10,995 


67,495 


Csolnok 


1,359 


5,66 


71,555 


Magyaros 


1,42 


8,34 


69,215 


Újfalu 


1,43 


9,74 


69,720 


Sárisáp 


1,403 


9,34 


68,44 


Zsemle 


1,347 


4,35 


71,895 



4,705 27,800 
5,190 23,255 
4,505 '26,280 



4,825 

5,00 

4,790 



25,455 

26,56 

23,315 



10,86 
10,80 
13,63 
13,60 
11,02 
12,60 



10,835 


31,30 


68,70 


Elniáll 
barna sz 


3,14 


47,44 


52,56 




3,07 


43,16 


56,84 




5,10 


39,74 60,26 




9,955 


38,77 61,23 




0,57 


40.45 59,55 





A brennber^í köiszéii. 



A brennbergi kőszéntelep 1 % őrányi távolságra fekszik Sop- 
ron városától, csillámpala hegységbe fészkelve, mely az egész kép- 
letnek alapúi szolgál. Települési viszonyai következők : 

A gneis és csillámpalán közvetlenül fekszik egy eldarabolt, 
elmállott, mintegy pépes csillámpala- gránit- és gneis-tömeg, mely 
között itt-ott köblábnyi nagyságú darabok találhatók ugyanezen 
sziklanemekből. Ezen egy szürke, csillámdús fövénykő fekszik, me- 
lyet agyag- és vékonyabb kőszénrétegek váltanak föl. Ezen, a két 
fészekbe szakadt, kőszéntelep nyugszik. Ezt a kőszénpala fedi, mely 
1 hüvelyknyi , néha 2 lábnyi vastag kőszénrétegekkel váltatik fel. 
Ezt követi a fedőagyag , ezt pedig a hantföld. 

A kőszéntelep vastagsága szélső határától kezdve egész azon 



115 

pontig, melyen rafveltetése jelenleg történik, igen változő. A telep 
mintegy két fészekre szakad , melyek némely oldalaikon a hegység- 
hez támaszkodva, csökkenő vastagsággal egészen a föld szinéig ki- 
nyúlnak; más oldalaikon ellenben akképpen válnak ki a hegység 
közt , hogy fedő- és alaprétegei egymással egyesülvén , a kőszén- 
telep lencse módra végződik. 

A kőszéntelep födelét a kőszénpala alkotja, mely agyag- és 
kőszénrétegekkel felváltva, néha ölnyi vastag réteggel fedi a kő- 
szén használható telepét. A palán nyugszik egy 3 — 10 ölnyi vas- 
tag agyag, mely 45 — 50 foknyi lejtős rétegekben követi a kő- 
széntelep esését. E fölött fekszik a kovagörgeteggel vegyült hantföld. 

A kőszén maga , ámbár földismei viszonyait tekintve , a bar- 
na kőszenek sorába tartozó , mégis jó , néha kitűnő tulajdonságú ; s 
külső tekintetére nézve a legszebb régi képletü fekete kőszénhez 
hasonlít. *) Rétegekre világosan nem szakad , hanem csaknem egy, 
mindenütt egybeolvadt tömeget alkot. Csak a Rudolf-telepnek délke- 
leti része szakad némileg rétegekre, s közepén agyagréteg által két 
részre van osztva. A másik oldalán azonban ismét minden rend 
nélkül egymásba zavart tömeget alkot. Azon hézagok , melyek az 
egyes rétegeket egymástól elválasztják , porrá zúzott szénnel (ko- 
rommal) és szénpalával vannak kitöltve ; s azért gyakran meggyú- 
ladásra adnak alkalmat, mi a telep hatalmas, néha 10 — 20 ölet 
haladó vastagsága mellett, a kőszén nyerését igen nehezíti. Egy 
köbölnyi szén mintegy 70 — 90 mázsa darabszenet szolgáltat. 

Ámbár a szén több helyeken világos faszerkezetet mutat ; szer- 
ves testek nyomai benne eddig még sem találtattak. Csak a kősze- 
net fedő agyagban jönek elé, ámbár itt is ritkán, bükkfalevél-nyo- 
matok. Csekély menynyiségü vaskovandon kivül alig talál az ember 
más idegen, a kőszenet tisztátalanitó alkatrészeket. — Ezeknek 
hiánya, valamint a vaskovandnak igen csekély menynyisége, a kő- 
szenet mindenek előtt a házi szükségre és a katlan-fűtésre teszi 
igen alkalmassá, de kokszot belőle égetni nem lehet. 

Koruk és képeztetésök földismei korszakára nézve adatok hiá- 
nya miatt , igen kevés bizonyost állithatunk , valamint az egész te- 
lep képződéséről, és két részrei szakadásáról egy, minden telep- 



*) Ez azonban nehezen volna bebizonyítható, minthogy az úgynevezett 
rostos kőszénen kivül tudomásom szerint nincsen fekete kőszén, 
melynek világos faszerkezete volna. 

8* 



116 

képlettől isolált cslllámpal a hegységen, világos, ellenmondásoktdl 
ment nézetet föl nem állithatunk. A fedő-agyagban található levél- 
nyomatok rövid korszakra mutatnak ugyan , de innét lej'ebb min- 
den további adatok hiányzanak. Szintoly kevéssé lehetett eddig biz- 
tosan meghatározni : vájjon különböző telep-e a két rész , vagy , u 
mi valószínűbb, egy és ugyanazon telep két különböző részei, me- 
lyek későbben szakadtak el egymástól. Mindkettő azonban azagyag- 
és a palarétegek által egymással öszszeköttetésben áll , s települé- 
sök több helyeken a hegység zavart viszonyai miatt (hol néha a 
rétegek 50 — 60 foknyi esést mutatnak), nehezen megismerhető. 

Ezen előrebocsátott , a brennbergi kőszéntelep földismei vi- 
szonyait illető adatokat , valamint az eléforduló sziklaneraek és kő- 
szénfajok igen részletes gyűjteményét H a rtmann bányatiszt úr 
szívességének köszönöm. 

A sopronyi kőszén hazánk legjelesebb barna kőszeneihez tar- 
tozik. Szénenytartalma 70 és 72 száztóli közt változik. Hamva 2 
száztólitól 4-ig emelkedik , mig az esztergaminál 4-től egész 10-ig 
hág fel. Kéntartalma szintén csekély , % és 1 /a procent között 
változik. Természetes víztartalma ellenben igen tetemes, mert 17 
és 18 '4 száztóli között áll. A 100 foknál megszárított szén zárt 
térben hevitve 44 egészen 54 procentnyi illó alkatrészeket veszt. 
A hátramaradó tűzálló része porhanyós , legkevésbé sem öszszeálló, 
minél fogva a sopronyi kőszén a legtöbb barnakőszenek modorához 
képest elmálló kőszén, tehát a kokszégetésre nem alkalmazható. 
A soproni kőszén ennél fogva mindazon czélokra igen alkal- 
matos, melyekre a nem tapadó kőszén használtathatik. A közönsé- 
ges házi használatra , a katlanfűtésre , tégla- és mészégetésre , va- 
lamint bányászi tekintetben is a vaskavarási müfolyamra (Pudd- 
lingsprocess) st. eíTélékre főkép csekély kéntartalma miatt igen czél- 
szerűen alkalmazható ; habár más oldalról tetemes víz- és éleny- 
tartalma e használatát némileg megszorítja, minthogy hőerejét csök- 
kenti , mi a katlanfütésnél , főképen pedig a kavarási müfolyaranál, 
hol magasabb hőfokot czélzunk eléállitani , lángjának csekély szén- 
tartalma miatt nagy befolyással van. 

Eddig négy különféle darabot vizsgáltam meg vegytanilag; 
minden telepből két-két darabot ; mely vizsgálat eredményét ezen- 
nel közleni szerencsém van. 



117 

A. Rudolf-telepből 
1-ső számú. 

Ásványtani Jelényzés. Színe barnás fekete, pora bar- 
na , fénye halavány , kitűnő , igen finom rostos faszerkezetű. Töré- 
se hoszszában réteges , a rostok irányában ; haránttörése ellenben 
egyenetlen , sekély kagylós. Az elválási lapokon a vaskovand vilá- 
gos nyomai láthatók. 

Arány§ulya: 1,285. 

Víztartalma. Finom porrá törve, és olvasztott mészhalvag 
által kiszáritott folytonos léghuzamban + 100-nál szárítva 3,881 
siilyrész vesztett 0,725 sulyrészt, mi 100,00 sulyrészre kiszá- 
mítva 18,68 sulyrésznyi víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0.845 gmm. szén befödött érenyté- 
gelyben izzásig hevitve súlyából 0,415 gnimt. vesztett. Ászén en- 
nélfogva 100 részben 49,11 illó alkatrészeket foglal magában. A 
maradvány 50,89 tűzálló sulyrész porhanyós , és semmi része a 
másikkal öszszeálló nem vala. A szén ennél fogva a tűzben e 1 m á 1- 
ló szenek sorába tartozik. 

Elemi veg^ybontása. Az első kísérletben 0,598 gmm. 
kőszén elégetve adott 1,525 gmm. szénsavat és 0,251 gmm. vizet; 
hagyott pedig hátra 0,014 gmm. hamut. Ez megfelel 0,41598 szé- 
neny-, 0,02788 köneny- és 0,14014 élenynek; vagy 100,00 rész- 
re kiszámítva : 

71,23 szénenynek 
4,77 könenynek 
24,00 élenynek , és 2,34 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,735 gmm. kőszén elégetve 
1,850 gmm. szénsavat és 0,301 vizet; maradvány 0,018 gmm. ha- 
mu. Ez megfelel 0,50512 gmm. széneny-, 0,03344 köneny- és 
0,17844 élenynek; vagy 100,00 részben : 
70,45 szénenynek 
4,66 könenynek 
24,89 élenynek , és 2,44 hamunak. 

100,00. 

Ezen két kísérletből a középeredményt kivonva jut : 



118 

a szénenyre 70,840 
a könenyre 4,715 
az élenyre 24,445 

100,000 ; a hamura 2,39. 
Kéntartalma. 0,513 gram. kőszén adott 0,034 gmra. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,00468 gmra. vagy 100,00 sulyrészben 
0,91 sulyrésznyi tiszta kéntartalomnak felel meg. 

2-i k számú. 

Ásványtani jelényzés. Színe barnásfekete, valamivel 
sötétebb az előbbinél , pora és karczoláshelye barna. Fénye halvány 
selyemféle. Kitűnő finom rostú faszerkezete az ébenfához hasonló. 
Törése hoszszában palás ; haránttürése ellenben egyenetlen , sekély 
kagylós, néha halvány fénynyel. A kőszén törés- és elválási lap- 
jain alig észrevehető nyomai a vaskovandnak , itt-ott vaséleg-pety- 
tyek és igen apró gyps (?) jegeczek. 

Aránysulya : 1,300. 

Viztartaliua. 3,491 gmm. finom porrá tört kőszén -[- 100- 
nál szárítva, súlyából vesztett 0,590, mi 100,00 részre kiszámít- 
va 17,00 procentnyi víztartalomnak felel meg. 

Ilió alkatrészek. 0,936 gramm, kőszén fedett platinté- 
gelyben izzásig hevitve súlyából 0,412 gmmt. vesztett, mi 100 
részben 44,02 sulyrésznyi illó , és 55,98 tűzálló alkatrésznek fe- 
lel meg. A tűzálló maradvány egészen porhanyós és annak semmi 
része öszszeforrva nem vala. A kőszén ennél fogva a tűzben el- 
málló. 

Elemi vegybontása. Az első kísérlet szerint 0,403 gmm. 
kőszén elégetve adott 1,043 gmm. szénsavat és 0,182 gmm. vizet; 
hagyott pedig 0,008 hamut. Ez megfelel 0,28478 gmm. széneny-, 
0,02021 gmm. köneny-és 0,09001 élenynek; vagy 100,00 rész- 
re kiszámítva : 

72,10 szénenynek 
5,12 könenynek 
22,78 élenynek, és 1,98 hamunak. 

100,00. 

A másik kísérlet szerint adott 0,504 gmm. kőszén elégetve 
1,305 gmm. szénsavat, 0,233 gmm. vizet és hagyott 0,011 hamut. 



119 

Ez megfelel 0,35631 gmm. széneny-, 0,02588 köneny-és 110,081 
élenynek; vagy 100 részben : 

72,27 szénenynek 
5,25 könenynek 

22,48 élenynek, és 2,18 hamunak. 

100,00. 
Ezen két kísérletből a középeredményt kivonva jut : 
a szénenyrc 72,185 
a könenyre 5,185 
az élenyre 22,630 

100,000 ; a hamura 2,08. 
Kentartaluia. 0,800 gmm. kőszén adott 0,032 gmm. 
kénsavas siilyéleget, mi 0,0044 gmm. vagy 100,00 sulyrészben 
0,55 sulyrésznyi tiszta kéntartalomnak felel meg. 

B. A József-telepböl 
3-ik számú. 

Ásványtani jelényzés. Színe, pora s karczolása olyan 
mint az előbbi kettőé. Fénye haloványabb a többi kettőénél. Szer- 
kezete szintén finom rostos, azonban nem mindenütt egyformán 
észrevehető. Törése réteges , a rostok iránya ellenében is , azokat 
különféle szögekben keresztülvágván. Haránttörése egyenetlen , né- 
ha majdnem egyenes szögű elválási lapokkal , anynyira , hogy a 
kőszén hajlandóságot mutat világos koczkaalaku darabokrai elválás- 
ra. Az elválási lapok tetemes menynyiségben ochrával , földes 
részekkel és üvegfényü jegeczekkel vannak behúzva. Ugyane- 
zen jegeczkék látszanak a kőszén legfinomabb hasadékaiba is hat- 
ni, mert a kőszén minden töréslapján eléjőnek. 

Aránysulya ; 1,289, 

Víztartalma. 3,383 gmm. kőszén -j- 100-nál szárítva, 
súlyából vesztett 0,603 gmmt., mi 17,82 száztóli víztartalomnak 
felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,858 gmm. kőszén befödött tégely- 
ben izzásig hevitve, súlyából vesztett 0,403. Ez 100,00 sulyrész- 
ben megfelel 47,00 illő és 53,00 tűzálló alkatrésznek. A tűzálló 
maradvány csak igen kevéssé vala öszszetapadva , s a legkisebb ok- 
nál széthullott. A kőszén ennél fogva szintén csak a tűzbenel- 
m állók sorába tartozik. 



120 

£Ieini veg^ybontása. Az első kísérletben adott 0,361 
gmm. kőszén elégetve 0,941 gmra, szénsavat 0^170 gmra. vizet és 
hagyott hátra 0,008 gram. hamut. Ez megfelel 0,25692 gmm. szé- 
neny-, 0,01888 köneny- és 0,07720 élenynek; vagy 100,00 
részre kiszámítva : 

72,78 szénenynek 
5,35 könenynek 
21,87 élenynek, és 2,21 hamunak, 

100,00. 

Egy másik kisérlet szerint adott 0,521 gmm. kőszén eléget- 
ve 1,346 gmm. szénsavat és 0,229 gmm. vizet; hátra hagyott pe- 
dig 0,012 gmm. hamut. Ez megfelel 0,36750 széneny-, 0,02544 
köneny- és 0,11606 élenynek; vagy 100,00 részben: 
72,20 szénenynek 
5,00 könenynek 
22,80 élenynek , és 2,30 hamunak. 

100,00. 

E két kísérletből a középeredményt kivonva jut : 
a szénenyre 72,490 
a könenyre 5,175 
az élenyre 22,335 

~Í007000 ; a hamura 2,255. 
Kéntartalma. 0,654 gmm. kőszén adott 0,062 gmm. 
kénsavas sulyéleget, mi 0,008555 gmm. vagy 100,00 sulyrészben 
1,30 sulyrésznyi tiszta kéntartalomnak felel meg. 

4-ik számú. 

Ásványtani jelényzés. E második példány a József- 
telepből külső tekintetére nézve az előbbihez majdnem egészen ha- 
sonló. Faszerkezete majdnem e gészen elenyészve , üvegfényii csí- 
kokkal keresztülhatva. Törése hoszszában réteges, haránttörése e- 
gyenetlen , kiváló hajlandósággal egyenes szögletü eldarabolásra , 
néha törése sekély kagylós , fénye kevéssé zsíros. Az elválást la- 
pok az előbbiéhez hasonló földes és vaséleges részekkel vannak be- 
vonva, melyek szintén apró jegeczekkel fedvék. 

Aránysulya : 1,334. 

Tíztar talma. 3,790 gmm. -|-. 100-nál szárítva, súlyából 



121 

vesztett 0,648 gtnmt., mi 100,00 sulyrészben 17,10 sulyrésznyi 
víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,439 gmm. kőszén befödött tégely- 
ben izzásig hevitve, súlyából vesztett 0,237 gmmt. Ez megfelel 
100,00 sulyrészben 54,00 sulyrésznyi illó és 46,00 sulyrésznyi 
tűzálló alkatrésznek. A tűzálló maradvány porhanyós és legkiseb- 
bet sem vala öszszetapadva. A kőszén tehát szintén a tűzben el- 
mállók sorába tartozik. 

Elemi vegybontása. Az első kísérletben adott 0,448 gmm. 
kőszén elégetve 1,091 gmm. szénsavat és 0,196 gmm, vizet; ha- 
gyott hátra pedig 0,021 gmm. hamut. Ez megfelel 0,29788 szé- 
neny-, 0,02177 köneny- és 0,09735 élenynek; vagy 100,00 rész- 
ben : 71,44 szénenynek 
5,22 könenynek 
23,34 élenynek, és 4,69 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kísérlet szerint adott 0,540 gmm. kőszén eléget- 
ve 1,323 szénsavat és 0,245 vizet, maradvány 0,025 hamu. Ez 
megfelel 0,36122 gmm. széneny-, 0,2721 köneny- és 0,12657 
élenynek; vagy 100,00 részre kiszámítva : 
70,14 szénenynek 
5,28 könenynek 
24,58 élenynek és 4,63 hamunak. 

100,00. 

Egy harmadik kísérlet szerint adott 0,630 gmm. kőszén 
1,569 gmm. szénsavat és 0,269 gmm. vizet; hagyott pedig hátra 
elégetése után 0,029 gmm. hamut. Ez megfelel 0,42839 gmm. szé- 
neny-, 0,02988 köneny- és 0,14273 élenynek; vagy 100,00 suly- 
részre kiszámítva : 

71,28 szénenynek 
4,97 könenynek 
23,75 élenynek, és 4,60 hamunak. 

~loo,oo. 

Az első és harmadik kísérletből a középeredményt kivonva jut: 
a szénenyre 71,360 
a könenyre 5,095 
az élenyre 23,545 

100,000; a hamura pedig 4,645. 



122 



Kéntartalma. 0,593 gmm. kőszén adott 0,071 gmm. 
kénsavas sulyéleget. Ez megfelel 0,00979 gmm. vagy 100,00 
siilyrészben 1,63 sulyrésznyi tiszta kéntartalomnak. 



E négy sopronyi kőszén vegytani vizsgálatából nyert ered- 
mény könynyebb áttekintés végett következő táblázatba van ösz-= 
szeállitva : 



A kőszén iel- 
helye 





1 








CB 


2 


1 


<o 








1 


g 


^ 




SÍ .- 


3 




B 


>-> 


a> ■« 


CO 
CB 


co 

CB 


2.S 










v<U 






a 






^ 


W 


> 


■" 


CB 


"s 



A kőszén ter- 
mészete 



1. Brennberg 
Rudolftelepböl 



3. Józsefte- 
lepböl 



1,285 2,390 70,840 4,715 

11 1 

1,300 2,080 72,185:5,185 



1,289 2,255 72,490 5,175 



24,445 18,68 0,91 



22,630 



22,335 



17,00 0,55 



17,82 1,30 



1,334 4,645 71,360 5,095123,545 17,10|l,63 



49,11 
44,02 

47,00 
54,00 



50,89 
55,98 

53,00 
46,00 



a tűzben el- 
niálló 

11 51 



E számokat egymás között öszszehasonlitván szélső határai- 
kat egymáshoz igen közel látjuk állani. Nevezetesen aránysulyu- 
kat illetőleg 1,28 és 1,33; hamujok menynyiségét illetőleg 2,08 és 
4,64 ; szénenyök menynyiségét 7,08 és 7,25 ; a könenyét 4,7 és 
5,18; az élenyét 22,3 és 24,4; a vizét 17,0 és 18,6; a kén meny- 
nyiségét 0,55 és 1,6 között látjuk változni. 



E szerint van szerencsém 8 különféle krassói , ugyaiianynyi 
baranyai, 5 esztergami , 1 komáromi és 4 brennbergi kőszén fajok 
vegybontását eléterjeszteni. Ezek hazánk eddig ismert legjelesebb 
kőszénfajai, s valamenynyi egyéb kőszénfajok typusát magukon hord- 
ják. Ugy hiszem , hogy érdektelen nem leend , ha ezen 26 külön- 
féle kőszénpéldányok vegyvizsgálati eredményét öszszeállitva egy- 
mással öszszehasonlitjuk ; mert csak akkor tűnnek föl leginkább a 
hasonlatosságok , és az elválasztó különbségek ; továbbá a külön- 
böző viszonyok , melyekben a különféle szénfajok egymáshoz álla- 
nak, az átmenetek az egyik fajról a másikra stb. 



123 



A kőszén 




a> 

- ^D 






ea 

S 

C7 


£ 

lm 






^ be 

O ^(D 




lelhelye 
és 




•if 


1 
s 


1 
s 


a 


cs 




3 ■?> 

2 = 


A kőszén ter- 
mészete 


tulajdonosa 


<l 


s 


c 
cg 


s 




> 


c 


-O = 






Purk. bányáb. 


1,317 


1,605 


85,295 


5,055 


9,650 


2,66 


0,20 


26,89 


73,11 


Fek. k., zsug. 


Gerlistyei b. 


1,282 


2,395 


85,480 


4,925 


9,595 


2,68 


0,47 


29,04 


70,96 


11 11 


Markus-bány. 


1,287 


2,615 


84,540 


4,960 


10,500 


3,63 


0,94 


31,83 


68,17 


11 11 


Sira. és Ant. b. 


1,423 


10,53 


82,545 


4,350 


13,105 


3,06 


0,58 


23,67 


76,33 


„ elmálló 


Sz. Három. b. 


1,390 


8,240 


83,845 


4,360 


11,795 


3,19 


0,38 


21,93 


78,07 


11 11 


Ant. ésJózs.b. 


1,319 


2,260 


81,575 


4,415 


14,010 


3,21 


0,87 


30,02 


69,98 


„ zsugorodó 


Emília-bány. 


1,366 


1,555 


78,375 


3,925 


17,700 


7,30 


0,74 


29,40 


70,60 


„ elmálló 


Resiczáról 


1,295 


0,890 


88,725 


4,660 


6,615 


1,20 


0,86 


21,15 


78,85 


„ tapadó 


Mak.bányájáb. 


1,414 


18,235 


89,990 


4,230 


5,780 


1,22 


1,89 


10,60 


89,40 


tükélet. zsug. 


Rosmann bá. 


1,356 


10,690 


86,885 


4,375 


8,740 


1,10 


4,11 


13.53 


68,47 


tökéletlen tap. 


Paulov. bány. 


1,300 


2,855 


88,850 


4.230 


6,920 


1,14 


0,99 


16,86 


83,14 


„ eröstapa. 


Czwetkovicsb. 


1,313 


5,820 


88,300 


4,800 


6,900 


1,04 


2,83 


17,18 


82,82 


11 11 


Borbála-bány. 


1,378 


11,415 


83,765 


4,970 


11,265 


1,57 


5,53 


22,19 


77,81 


11 11 


Ferencz-bány. 


1,350 


10,33 


89,695 


5,035 


5,270 


1,08 


0,90 


18,45 


81,55 


11 11 


Mihály-bány. 


1,298 


2,910 


88,760 


5,040 


6,200 


1,06 


1,64 


23,18 


76,82 


11 11 


Tekealaku 


1,339 


12,05 


86,720 


5,090 


8,190 


1,67 


0,76 


21,43 


78,57 


11 11 


Tokodból 


1,494 


10,995 


67,495 


4,705 


27,800 


10,86 


10,83 


31,30 


68,70 


barna k , elmá. 


Csolnokról 


1,359 


5,660 


71,555 


5,190 


23,255 


10,80 


3,14 


47,44 


52,56 


11 11 


Magyarosról 


1,420 


8,340 


69,215 


4,505 


26,280 


13,63 


3,07 


43,16 


56,84 


>) 11 


Újfaluról 


1,430 


9,740 


69,720 


4,825 


25,455 


13,60 


5,10 


39,74 


60,26 


11 11 


Sárisápról 


1,403 


9,410 


67,850 


4,930 


27,220 


11,02 


9,95 


38,77 


61,23 


11 11 


Zsemléről 


1,347 


4,350 


71,895 


4,790 


23,315 


12,60 


0,57 


40,45 


59,55 


11 11 


1. Rudolf-tel. 


1,285 


2,390 


70,840 


4,715 


24,445 


18,68 


0,91 


49,1 i 


i0,89 


11 11 


2. „ „ 


1,300 2,080 


72,185 


5,185 


22,630 


17,00 


0,55 


44,02 


35,98 


11 11 


3. Jdzs.-telep. 


1,289 2,255 


72,490 


5,175 22,3351 


17,82 


1,30 


47,0053,00 


11 11 


4. „ „ ( 


1,334 


4,645| 


71,360 


3.095 


23,5451 


17,10 


1,63 


54,00|46,00 „ „ {| 






.S-2 



E számokat egymással öszszehasonlitván, következők tűnnek fel 
előttünk : a krassői kőszenek aránysulyát 1,282 és 1,423 között 
látjuk változni; a baranyaiakét 1,298 és 1,414 között; azeszterga- 
miakét 1,359 és 1,494 között; a sopronyiakét pedig 1,285 és 
1,334 között. 

A hamu m e n y n y i s é g e a krassói kőszeneknél 0,89 és 
10,53 között változik; a baranyaiaknál 2,855 és 18,235 között; 
az esztergamiaknál 5,66 és 10,995 között; a sopionyiaknál 2,08 
és 4,645 között; a zsemleinéi pedig a hamumenynyiség 4,35. 

A sz éneny menynyisége a krassói kőszeneknél 78,375 
és 88,725 között ingadozik; a baranyaiaknál 83,765 és 89,99 
között. Az esztergamiaknál 67,495 és 71,555 között; a sopro- 



124 

nyiaknál 70,84 és 72,49 között ; végre a zsemléi kőszénnél a szé- 
neny menynyisége 71,895. 

A köneny menynyisége a kiassói kőszeneknél 3,925 
és 5,055 között változik ; a baranyaiaknál 4,23 és 5,09 között ; 
az esztergamiaknál 4,505 és 5,19 között; a sopronyiaknál 4,715 
és 5,185 között; a zsemléié pedig 4,79. 

Azéleny menynyisége*) a krassói kőszeneknél 6,615 
és 17,70 között változik; a baranyaiaknál 5,78 és 11,265 között; 
az esztergamiaknál 23,255 és 27,80 között; a sopronyiaknál 
22,335 és 24,445 között; végre a zsemléié 23,315. 

A víztartalom a krassöi kőszeneknél 1,20 és 7,30 **) kö- 
zött ingadozik; a baranyaiaknál 1,04 és 1,67 között; az eszter- 
gamiaknál 10,80 és 13,63 között; a sopronyiaknál 17,00 és 18,68 
között; végre a zsemléié 12,60. 

A kéntartalom a krassói kőszeneknél 0,20 és 0,94 kö- 
zött változik ; a baranyaiaknál 0,76 és 5,53 között ; az eszterga- 
miaknál 3,07 és 10,83 között; a sopronyiaknál 0,55 és 1,63 kö- 
zött; végre a zsemléié 0,57. 

Az illó alkatrészek menynyisége a krassói kősze- 
neknél 21,15 és 31,83 között változik; a baranyaiaknál 10,60 és 
23,18 között; az esztergamiaknál 31,30 és 47,44 között; a sop- 
ronyiaknál 44,02 és 54,00 között; végre a zsemléié 40,45. 

E szerint találjuk a legkisebb aránysulyt a gerlistyei kő- 
szénnél Krassóban, mely = 1,282; a legnagyobbat a tokodi kő- 
szénnél Esztergámban, mely = 1,494. A hamu legkisebb meny- 
nyiségét találjuk a resiczai kőszénben , szintén Krassóban , mely csak 
0,89; a legnagyobbat a pécsi kőszénben Makay Ignácz bányájából, 
mely egész 18,235-re fölhág. Szénenyben legdúsabb a pécsi 
kőszén, szintén Makay Ignácz bányájából, melynek menynyisége 
89,99-re megyén; míg a tokodi kőszénnél 67,495-re leszáll. Kö- 
neny b e n leggazdagabb a csolnoki kőszén Esztergámból , mely be- 



*) Ez a széneny menynyiségével öszszehasonlitva , többnyire megfordí- 
tott arányban találtatik a kőszénben. 

**) A különbség víztartalmok, valamint egyéb viszonyaikra nézve a kras- 
sói kőszeneknél igen nagynak látszik , minél fogva én , ámbár nem 
ismervén az ottani települési viszonyokat, hajlandó vagyok föltenni , 
miszerint a krassói felirás alatt vizsgálatra nekem beküldött kősze- 
nek koruk s egyéb földismei tekintetekre nézve különböző telepek- 
hez tartoznak. 



125 



lőle 5,19 í3zázt(51it tartalmaz. Legszegényebb ellenben a krassői kő- 
szén Emília-bányából, mely 3,925-reszáll le. É lényből legtöb- 
bet foglal magában a tokodi kőszén Esztergámból t. i. 27,8 száz- 
tülit; legkevesebbeta baranyai, Makay Ignácz bányájából, t.i. csak 
5,78-at. Vizre nézve legdúsabbak a sopronyi kőszenek , me- 
lyeknél egész 18,68 száztólira felhág, míg a pécsinél Czwetkovics 
bányájából 1,04-re leszáll. Kénből legkevesebbet tartanak a 
krassóiak , melyeknél 0,20-ra száll le ; legtöbbet az esztergamiak , 
melyeknél a tokodi 10,83 száztóli ként foglal magában. Levegőtől 
elzáró terekben hevítve legtöbbet vesztenek a sopronyi kőszenek , 
melyeknél az illó alkatrészek menynyisége felhág 54-ig ; legke- 
v(ísebbet a baranyaiak , melyek közöl egy pécsi , Makay Ignácz bá- 
nyájából , csak 10,60 veszt zárt ürbeni hevités által ; éppen meg- 
fordított arányban van tehát a kokszok menynyisége is. 

Hogy azonban azon kőszéntelepek, melyek egyes kőszeneit 
megvizsgáltuk és megismertük, általános alkatásáról tiszta fogal- 
mat szerezhessünk, szükséges hogy az egyes kőszenek vegytani 
vizsgálata által nyert számokból a közepszámokat kivonjuk , s ezek 
szerint az egész telepre nézve meghatározzuk. E szerint lesz : 







1 


1 


1 


t 


£ 
o 


c 
o 


1 * 






^ 


a> <o 


f^ 




ü 


^ 


a 




^ S 




3 


C .4) 


(V 


ö^ 


= S 


h 


X. 


JÁ C 


N ... 




-a 


5 '>> 

« = 


VH 


■o 




^ 
"> 


C 


" s 

2 






cs 


eí 


a 


a 


ce 


« 


CB 


SS s 




A krassói kőszenekre 




















nézve 


1,335 


3,761 


83,797 


4,582 


11,621 


3,37 


0,63 


26,74 


73,26 


A baranyai kőszenek- 




















re nézve 


1,844 


9,288 


87,871 


4,721 


7,408 


1,23 


2,33 


17,93 


82,07 


Az esztergamiakra 




















nézve 


1,421 


8,829 


69,167 


4,831 


26,002 


11,98 


6,42 


40,08 


— 


A zsemléire nézve 


1,347 


4,350 


71,895 


4,790 


23,315 


12,60 


0,57 


40,45 





A berennbergire 




















nézve 


1 ,302 


2,842 


71,719 


5,042 


23,239 


17,65 1,101 


48,53 - {1 



E számokból láthatni , miszerint legkisebb aránysulya van 
a brennbergi kőszénnek (legkönynyebb), mely hamvára nézve is leg- 
kevesebbet foglal magában. A legnehezebbek az esztergami kősze- 
nek , habár hamvokra nézve a baranyaiak emezeket valamivel fe- 
lülmúlják. Könenyből legtöbbet foglalnak magukban a brennbergi 
kőszenek ; legkevesebbet a krassóiak és baranyaiak. Ha azonban a 
köneny arányát az élenyhez képest veszszük: azt tapasztalandjuk, 
miszerint éppen azok legdúsabbak könenyben , melyek szám sze- 



126 

rint legkevesebbet tartalmaznak ; mert ezek bírják a könenyt leg- 
inkább túlmenynyiségben azon menyiiyiség fölött, mely a bennök lé- 
tező élenynyel vizet alkotni képes. Innét látszik egyszersmind a 
kőszén tapadó vagy nem tapadó tehetsége függeni. Minél nagyobb 
t. i. valamely kőszénnek könenytartalma az élenyéhez képest, an- 
nál bizonyosabban tapadó is ; ellenben minél inkább távozik el azon 
aránytól, annál biztosabban is tehetni föl, hogy a kőszén a tűzben 
elmállók sorába lesz számítandó. E szerint látjuk , hogy a bara- 
nyai kőszenek, melyeknél a köneny aránya ugy áll az élenyéhez 
mint 1 : 1,57, legerősebben és kiválólag tapadók. A krassói kősze- 
nek , melyekben a köneny az élenyhez ugy áll , mint 1 : 2, 54-hez, 
zsugorodók , s némelyek köztök már elmállók. A brennbergi kősze- 
nek , melyekben a köneny az élenyhez azon arányban áll , mint 1 : 
4,60-hoz, már az elmállók sorába tartozók, ámbár nálok imitt- 
amott némi hajlandóság az egybeforráshoz még észrevehető : míg az 
esztergami kőszenek , melyekben a köneny aránya az élenyéhez 
ugy áll , mint 1 : 5,38-hoz , kiválólag a tűzben elmállók , melyek- 
ben az öszszezsugorodásnak nyomát sem találhatni. Azonban fordul- 
nak elé e tekintetben is kivételek a természetben , mint azt máskor 
bővebben lesz alkalmunk fejtegetni. 

A baranyai kőszeneknél nyolcz közöl egy tökéletlen zsugorodó , 
egy tökéletlenül tapadó ; a többi hat pedig mind igen erősen tapadó. A 
krassói kőszeneknél ellenben 8 szám közöl 4 erősen zsugorodó , egy 
erősen tapadó ; a többi három pedig a tűzben elmálló. Az eszterga- 
mi , komáromi és brennbergi kőszenek kivétel nélkül elmállók. 

A kőszenek víztartalmát illetőleg igen feltűnő, hogy 
mindazon kőszenek , melyek egy telephez tartoznak , habár egymás- 
tól igen meszsze helyekről vétetvék is, víztartalmokra nézve majd- 
nem egészen megegyeznek. A kőszenek víztartalmát pedig annál 
inkáb látjuk csökkenni, minél kisebb bennök az éleny-, s minél na- 
gyobb a szénenytartalom. Ellenkező esetben a víz menynyiségét 
bennök rendesen növekedni látjuk. így változik például a baranyai 
kőszenek víztartalma 1,04 és 1,67 között; középszáma 1,23; a 
krassóiaké 1,20 és 7,30 között, mi minden esetre sok ugyan, s 
az általam felállított szabály ellen szól ; azonban, mint két helyen 
fölhozva már volt, magyarázatot enged (1. a 86-ik 1.). Az eszter- 
gami kőszeneknél ingadozik a víztartalom 10,80 és 13,63 között ; 
a brennberginél pedig 17,00 és 18,68 között. Honnét származik 
ezen minden esetre nevezetes tünemény, s mi okozza ezen különfé- 



127 

le telepek és kőszénfajokkal változó víztartalmat, ezt az eddig e 
részben gyűjtött tapasztalások nyomán teljes bizonynyal meghatá- 
rozni lehetetlen. Anynyi azonban bizonyosnak látszik , miszerint a 
kőszénnek korával, szénenytartalmával és a több vagy kevésbé vál- 
tozatlan maradt faszerkezetével igen közel viszonyban áll. Midőn 
t. i, a sopronyi kőszénnél, mely tulajdonságainál fogva az általam 
eddig vizsgált kőszenek legfiatalabbikához tartozik, s melyen az 
eredeti faszerkezet még legvilágosabban észrevehető , a víztartalom 
18*2 száz tólira felhág, azt a baranyaiaknál , melyeken minden szer- 
ves szerkezet végképpen elpusztítva és eltörülve van , s melyek szé- 
nenytalmokra nézve a többieket mind tetemesen felülmúlják , csak 
egy száztólira látjuk leszállani. Ugy látszik azonban , miszerint a kő- 
szenek víztartalma azok tapadhatási tehetségével is szoros ösz- 
szeköttetésben állana. Midőn t. i. a baranyai tapadó kőszenek víz- 
tartalmát legfölebb 1 ' , száztólira szállani látjuk , az a krassói zsu- 
gorodó kőszeneknél a 3 ' 2 száztólit túlhaladja. Csak egy van a kras- 
sói kőszenek közt, melynek víztartalma 1,20 száztólira leszáll, s ez, 
valamint e tekintetben, ugy jeles tapadó tehetségére s minden egyéb 
tulajdonságaira nézve is egészen hasonló a baranyai kőszenekhez. 

Kénre nézve legkevesebbet a zsemléi kőszén tartalmaz ugyan, 
t. i. csak 0,57 száztólit; minthogy azonban ez csak egyes szén, 
anynyira eldöntő és elhatározó súlyt nem tulajdonithatunk neki. 
Határozottan és minden kivétel nélkül legkevesebb ként tartalmaz 
valamenynyi magyar kőszén között a krassói ; középszámmal t. i. 
0.63 száztólit. Ezek után következnek a sopronyi kőszenek 1,10 
száztóli kéntartalommal; ezek után a baranyaiak 2,33 száztóli kén- 
tartalommal; végre az esztergamiak , melyeknek kéntartalma ed- 
digi vizsgálataim szerint 6,42-re felhág. Minthogy a kén egy igen 
kellemetlen alkatrésze a kőszénnek, s azt sok ipari czélokra néha 
egészen alkalmatlanná teszi ; igen természetes , miszerint a kőszén- 
nek becse kéntartalmával csökken. A kén jelenléte a kőszénben né- 
ha anynyira alkalmatlan , hogy annak eltávolítása végett a kőszenet 
gyakran meg szokták égetni; mit közönségesen kikénezésnek 
vagy kéntelenités nek (Abschwefeln) neveznek. Minthogy azon- 
ban e műtéteinek csak a tapadó és a zsugorodó kőszenek vethetők alá- 
ja, melyek t. i. égetés által kokszokká zsugorodnak ; azért a baranyai 
és a krassói kőszeneken kivül (mely utóbbiaknál csekély kéntar- 
talmok végett nem is szükséges) Magyarország többi kőszeneiből 
a ként eltávolítani lehetetlen, a nélkül hogy a kőszenet magát vég- 



128 

képen haszonvehetlenné ne tennők. Art pedig a kén nemcsak az 
egészségnek , de árt az eszközöknek , gépeknek s egyéb , akármifé- 
le érczekből készült szereknek. Leginkább rontja pedig a katlano- 
kat, melyek fűtése tetemesen kéntartalmú kőszenekkel történik. 
Mind ezen oknál fogva megbecsülhetetlen értéke van a kéntől ment 
kőszénnek, s már e tekintetből is felülmúlja a krassói kőszén nem- 
csak a többi magyar kőszenet , de az egész Európa legtöbb kősze- 
neit is. Még egy szintén nem jelentéktelen előnye van a kéntelen 
kőszénnek , t. 1. az , hogy azok mfvelése igen kényelmesen történ- 
hetik , mivel a bányák önkénytes meggyúladásnak nincsenek kitéve. 
Ha a kőszenek kéntartalmát csak az azokban létező vasko- 
vandban (Schwefelkies) akarjuk keresni: akkor minden kőszén kén- 
tartalmának bizonyos arányban kell állania a hamutartalomhoz. Te- 
gyük fel például , hogy a hamu , mely a kőszén elégetése után hát- 
ra maradt , mind a vaskovandből származik , mely a ként az égés 
közt szabaddá bocsátván , helyette élenyt vett magába és vaséleggé 
változott által : akkor 100 sulyrésznyi hátramaradó hamu leges 
legfölebb csak 80 sulyrésznyi kéntartalomnak felel meg, mert F^íSg, 
mely 40 sulyrésznyi ként foglal magában 35 sulyrésznyi vasra, 
elégetve és a ként belőle kihajtva 50 sulyrésznyi hamut (vaséleget 
Fe^ O3) hagy maga után , míg a 40 sulyrésznyi kén az égés alkal- 
mával a levegőbe elszállott. Ebből az következik , miszerint a kő- 
szén kéntartalma, annak hamutartalmát felül nem múlhatja soha, 
habár a hamu egész menynyiségét a vaskovandból származottnak 
gondolnók is. Azonban vizsgálódásaim folytában azon meglepő tü- 
neményre jutottam, mely szerint több kőszeneknél a kéntartalmat, 
ha nem nagyobbnak, legalább majdnem akkorának találtam, mint 
az egész hamutartalmat. Ezen , minden esetre feltűnő , s a meny- 
nyire előttem tudva van, még seholsem észlelt anomália, nem 
volna másképpen megmagyarázható, mint ha azt veszszük fel, hogy 
a kén a mellett , hogy a vashoz mint vaskovand vau kötve , a kő- 
szénben még tiszta , azaz vegyületlen állapotban is létezik , mely a 
kőszén hamutartalmának meghatározása alkalmával elszállván, szá- 
molatba nem jő. E tekintetben leginkább az esztergami kőszenek 
föltűnök, nevezetesen a tokodi, mely 10,995 száztóli hamutarta- 
lom mellett 10,83 száztóli ként foglal magában; a sárisápi, mely- 
nél 9,41 procentnyi hamutartalom mellett a kéntartalom 9,95 száz- 
tólira hág fel. Vannak azonban hasonló esetek más kőszeneknél is. 
Ilyen például a resiczai kőszén Krassóból, mely 0,89 procentnyi 



129 

hamu mellett 0,86 száztóli ként tartalmaz. Volnának ide még más 
kőszenek is sorozandok , melyekben a kéntartalom tetemesen kisebb 
ugyan a hamutartalomnál ; minthogy azonban a kőszenek szervte- 
len alkatrészei nemcsak vaskovandból , hnnem több más alkatrész- 
ből is állanak : a hamuban hátra maradt vas a legtöbb esetben ele- 
gendő nem volna az egész kéntartalom fölvételére. Ide volnának 
sorozandok több baranyai , s legtöbb esztergami kőszenek , melyek 
gyakran egészen fehér hamut hagynak magok után , melynek sár- 
gának kellene lennie , ha a kőszén vaskovandot tartalmazott volna 
tetemesb menynyiségben. 

Én e körülményre nézve eldöntő és elhatározó Ítéletet hozni 
még nem merek , mert a tény még egészen új , s én e meglepő ered- 
ményhez majdnem csak munkám tökéletes befejezése után jutottam. 
Lehet azonban még egy körülmény , melyből a kén látszólagos na- 
gyobb tartalmát magyarázni lehet , a nélkül hogy az valósággal is 
ugy volna. Ha t. i. a kőszén kénsavas könlegéleget (schwe- 
felsaures Amoniumoxyd) foglal magában: akkor az a hamutartalom 
meghatározása alkalmával elszáll , tehát a hamu menynyiségét nem 
nagyobbítja ; ha azonban az eléadott módon a kőszén kéntartalmát 
meghatározzuk : akkor a kénsav a haméleg- és szikéleggel hátra ma- 
rad a sótömegben, s mint olyan hibásan jő a kőszén kénrovására 
számolatba. — Sietvén jelen értekezésem kiadásával , s egyéb ha- 
laszthatlan munkával is levén elfoglalva , anynyi időt nem nyer- 
hettem , hogy mindezen fönforogható viszonyokat kellően vizsgál- 
hattam volna, határozott véleményt nyerendő; mit ennél fogva ké- 
sőbbi időre halasztani vagyok kénytelen. 

Az illó alkatrészek menynyisége a kőszénnél, ha az 
tökéletesen van kiszárítva , leginkább élenytartalraától függ , mihez 
némileg a kőszén hamutartalma is járul. Mert igen természetes, hogy 
azon kőszén , mely — caeteris paribus — több szervtelen alkat- 
részeket foglal magában, hevités által kevesebbet is veszt, s vi- 
szont. Mindezeket tekintetbe véve , illó alkatrészekből legtöbbet fog- 
lalnak magukban a sopronyi kőszenek, t. i. 48,53 száztólit; ezek- 
után következnek az esztergami kőszenek 40,08 száztóli alkatrész- 
szel; ezek után a krassóiak 26,74-el; végre a baranyaiak, melyek 
hevités által csak 17,93 sulyrészt vesztenek. Éppen megfordított 
arányban áll a tűzálló alkatrészek menynyisége , mely tehát leg- 
nagyobb a baranyai , s legkisebb a sopronyi kőszeneknél. A ba- 
ranyai és a krassói kőszeneknél a maradvány öszszeforrva . a töb- 

Term. társ. Évk. JL h. 9 



130 

bieknél pedig porhanyós szokott lenni. A kőszeneknél ennél fogva 
az illó alkatrészek raenynyisége azon arányban csökken, mely arány- 
ban az a tapadó kőszén természetéhez közeledik ; s azért a tapadó 
kőszeneknél az illó alkatrészek menynyisége mindig a legkisebb is szo- 
kott lenni, nagyobb a zsugorodóknál, s legnagyobb a tűzben elraállók- 
nál. — A mint azonban már a 69-dik lapon emlitvevala, lehetetlen a 
kőszenek illó alkatrészeinek menynyiségét kellő pontossággal megha- 
tározni ; sőt inkább azt tapasztaljuk, miszerint gyakran egyes ugyan- 
azon kőszénnél tett két kísérlet eredményei inkább eltérnek egymás- 
tól , mint két különböző kőszénnél tett kisérletek. A sebesség , mely- 
lyel a kőszén meghevitése történik , a fok , melyre a hő emelte- 
tik ; végre az idő hoszsza , melyen keresztül a kőszén az izzó hő- 
ben áll , tetemes befolyással vannak a kísérlet eredményére. 

Éppen megfordított arányban létezik a kőszén illó alkatrészei- 
ben a széneny raenynyisége ; azaz : illó alkatrészei a kőszénnek annál 
dúsabbak szénenyben, minél kevesebb élenyt foglalnak magukban, 
s minél kisebb tehát az illó alkatrészek menynyisége általában. E 
szerint tehát legkevesebb , de szénenyben leggazdagabb gőzt adnak 
a baranyai kőszenek; többet, de szénenyben valamivel szegényeb- 
bet is a krassói kőszenek; sokkal többet, de sokkal szegényebbet 
is az esztergaml és a sopronyi kőszenek. Innét magyarázható egy- 
szersmind minden kőszén alkalmazhatási foka a gőzvilágitásra. A 
gőzvilágitásrai alkalmazhatósága a kőszénnek ennél fogva igen kö- 
zel viszonyban áll annak tapadási tulajdonságával, ugy hogy álta- 
lában véve, annál alkalmatosabb a kőszén e czélra, minél tapa- 
dóbb; ellenben annál kevésbé alkalmatos, minél inkább hajlik az 
elmállókhoz, azt nem is vévén tekintetbe, miszerint a tapadó és 
zsugorodó kőszenek még használható kokszot is hagynak hátra , mi- 
után belőlök az illó alkatrészek már kihajtva valának. 

Ennél fogva kokszot csak a baranyai és a krassói szenekből 
állithatni elé. Az elsőbbiekből nyertek felfuvottak, hólyagosak s 
könynyük szoktak lenni , míg a krassói szenekből égetett kokszok 
tömörök, apró likacsosak és nehezek. A baranyai kokszok ennél 
fogva könynyen porrá morzsolhatok , s azért nezebben szállithatók 
míg a krassóiak erősebbek , s nehezebben morzsolhatok. De a kras- 
sói kokszok erősebb tüzet is adnak , mint a baranyaiak , részint 
azért, mivel tömörebbek ezeknél; részint pedig mivel sokkal ke- 
vesebb szervtelen alkatrészeket tartanak magukban mint a bara- 
nyaiak , melyeknél a hamutartalom néha 20 száztőlira felhághat. 



131 

Hátra van még, hogy a kőszenek fütö- vagy höerejét, a 
kőszenek valódi technikai becsét , s azok viszonlagos értékét egy- 
máshoz , meg a fához , mint a legközönségesb tűziszerhez , megha- 
tározzuk. 

Minden kőszén fűtőerejének meghatározásánál több körülmé- 
nyekre kell figyelemmel lennünk , melyek annak valódi fűtŐ-erejét 
határozzák és módosítják. Minden kőszén fűtőereje a benne létező 
széneny és köneny menynyiségétől függ ; de módosul az a kőszén 
éleny-, hamu- és víztartalma által is. Minél kevesebbet foglal ezek- 
ből magában, és minél túlnyomóbb bennök a tiszta széneny- és 
künenytartalom : annál nagyobb is lesz a kőszén hőereje és viszont. 
Szükséges ennél fogva, hogy valamely kőszén fütöképességének 
meghatározásában leginkább e három tényezőkre legyünk figye- 
lemmel. 

Több módok vannak , melyek szerint a kőszenek fűtőerejét 
egyenlő pontossággal lehet meghatározni. Berthier a vizsgálandó 
kőszén bizonyos menynyiségével vegyitett óloméleget (Bleyoxyd) 
hevit lassan az enyhe izzásig, s a viszszaállitott ólom menynyi- 
ségéből számvetés által megtudja a kőszén höerejét. Rumford az 
égőszerek fűtőerejét a víz azon menynyiségéből határozta meg, 
melyet bizonyos menynyiségü égőszer képes O^-tól lOO'^-ig heví- 
teni. Mások a víz azon menynyiségéből , melyet bizonyos menynyi- 
ségü égőszer 100 foknyi vízgőzzé változtat által , ha a víz elébb 
már forrpontjáig vala hevítve. Még mások a foknyi jég azon 
menynyiségéből, melyet valamely égőszer bizonyos menynyisége 
elégése alkalmával foknyi vízzé olvasztani képes s így tovább. 

Mindezen módok jók, és való, egymással öszszehangzó ered- 
ményeket adhatnak , ha a kísérletek kellő ügyességgel és pontosság- 
gal tétetvék. Mind e módok egyébiránt egyedül csak akkor alkal- 
maztatnak, ha az égőszernek csak fűtőerejét s egyebet semmit sem 
akarunk meghatározni. A hol az égőszer pontos vegybontása áll e- 
lőttünk , ottan sokkal egyenesebb és biztosabb utón juthatunk e czél- 
hoz , a nélkül hogy kétséget kellene helyeznünk a kísérlet eredmé- 
nyébe. Különben is mind ezen , az elsorolt módok szerint nyert ered- 
mények annál inkább közelitnek a vegybontás eredményein alapu- 
ló meghatározáshoz , minél nagyobb pontossággal és szigorúság- 
gal valának végre hajtva. 

Én a kőszenek fütőerejének meghatározására az éleny azon 
menynyiségét vettem alapul , melyet a kőszén tökéletes elégetésére 

9* 



132 



igényel. Minthogy már a tapasztalás által be van bizonyítva, mi- 
szerint legtöbb testek ugyanazon menynyiségű élenynyel vegyülvén, 
egyenlő menynyiségű hőséget is fejtenek ki: világos, hogyazéleny 
azon menynyiségéből , melyet valamely test tökéletes elégetésére 
kivan, következtetni lehet minden bizonynyal a meleg azon meny- 
nyiségére is, melyet a test égése alatt kifejt, azaz : annak fűtő- 
erejére. 

Az elébbiekben a kőszenek éleny-, köneny- és szénenytartal- 
mát csak elméleti szempontból határoztam meg , azaz a kőszén tisz- 
ta , hamument állapotában , hogy az által a kőszén valódi termé- 
szete megtudassék. A kőszén fütőerejének meghatározásánál annak 
hamutartalmára tekintettel nem lenni nem lehet ; különben az eíféle 
meghatározásnak ipari tekintetben semmi értéke nem volna. Szük- 
séges ennél fogva, hogy az egyes kőszenek éleny-, köneny- és 
szénenytartalmát meghatározzuk , tekintettel levén a hamutarta- 
lomra is, mint a kőszén fütőerejének lényeges módositójára. E 
szerint a kőszenek alkotása következő lesz : 







^_ 


^m 
















Hamu 


Széneny 


Köneny 


Éleny 




Purkári bányából 


1,605 


83,926 


4,974 


9,495 




Gerlislyei „ ... 






2,395 


83,433 


4,807 


9,365 




Márkus „ .... 






2,615 


82,329 


4,830 


10,226 




Simon és Sz. Antal ,, 






10,530 


73,853 


3,892 


11,727 




Sz. Háromság ,, 






8,240 


76,937 


4,000 


10,823 




Antal és József „ 






2,260 


79,732 


4,315 


13,693 




Emília-bányából 






1,555 


77,158 


3,863 


17,424 




Resiczai bányából 








0,890 


87,936 


4,619 


6,555 




Makay bányájából 








18,235 


73,579 


3,459 


4,727 




Rosmann bányájából . 








10,690 


77,597 


3,907 


7,806 




Paulovics bányájából . 








2,855 


86,313 


4,109 


6,723 




Czwetkovics bányájából . 








5,820 


83,161 


4,521 


6,498 




Borbála-bányából . . 








11,415 


74,203 


4,403 


9,979 




Ferencz-bányából . . 








10,330 


80,429 


4,516 


4,725 




Mihály-bányából . . 








2,910 


86,177 


4,893 


6,020 




Teke alakú .... 








12,05 


76,270 


4,477 


7,203 




Tokodról 








10,995 


60,074 


4,188 


24,743 




Csolnokról .... 








5,660 


67,505 


4,896 


21,939 




Magyarosról . . . 








8,340 


63,443 


4,129 


24,088 




Újfaluról 








9,740 


62,929 


4,355 


22,976 




Sárisápról 








9,410 


61,465 


4,466 


24,658 




Zsemléről ..... 








4,350 


68,768 


4,582 


22,300 




Rudolftelepböl a. . 








2,390 


69,150 


4,600 


23.860 




b. . 








2,080 


70,680 


5,080 


22,160 




Józseftelepböl a. . 








2,250 


70,860 


5,060 


21,830 




„ „ h. . 


^ 


^ 


1 4,640 


68,050 


4,860 


22,450 



133 



Ezek nyomán puszta számvetés által könynyen megtudhatni, 
hogy 100,00 sulyrésznyi kőszén menynyi tiszta élenyt igényel, 
hogy tökéletesen eléghessen. Vegyük például a purkári bányából 
került kőszenet. Minthogy minden egysége a széuenynek szénsav- 
rai tökéletes elégetésére 2,6624, minden egysége akönenynek pe- 
dig vízrei elégetésére 8,0129 élenyt igényel: következőleg a pur- 
kári kőszén, mely 83,926 sulyrésznyi szénenyt és 4,974 sulyrész- 
nyi könenyt foglal magában , az elsőnek elégetésére 223,444 ; a 
másodiknak elégetésére pedig 39,854, tehát öszszesen 263,298 
sulyrésznyi tiszta élenyt fog igényelni. Minthogy azonban a purká- 
ri kőszénben 9,495 éleny létezik , annak elégetése alatt anynyival 
kevesebb éleny is fog fölemésztetni; mi tehát az éleny öszszes 
menynyiségéböl lesz levonandó. E szerint 100 sulyrésznyi purkári 
kőszén tökéletes elégetésére valósággal csak 253,803 éleny fog kí- 
vántatni. S igy igényel : 

a tokodi kőszén 

a sárisápi „ . • . 

a magyarosi 5? . • . . 

az újfalusi „ . . . 

a csolnoki „ . . . 

a brennbergi, Rudolftelepböl 

a zsemléi „ . . . 

a brennbergi, Józseftelepből 

a brennbergi, h. Rudolftelepböl . 

55 vt a. Józseftelepböl 

a krassói k. Simon és Sz. Antal-bányából 

a pécsi k. Makay bányájából 

a krassói k. Emília-bányából 

a baranyai k. Borbála-bányából 

a krassói k. sz. Háromság-bányából 

a pécsi k. Rosmann Ign. bányájából 

a baranyai tekealaku. Vassasból . 

a krassói k. Antal- és Józs.- bányából 

a baranyai k. Ferencz-bányából . 

a krassói k. Márkus-bányából 

a pécsi k. Czwetkovics bányájából 

a krassói k. gerlistyei bányából . 

a krassói kőszén purkári bányából 

a pécsi kőszén Paulovics bányájából 



168,75 élenyt 

174,77 -_ 

177,90 — 

179,46 — 

197,02 — 

197,10 — 

197,49 — 

197,67 - 

206.72 — 
207,37 — 

216.08 — 
218,88 — 
218,95 — 
222,85 — 
226,05 — 

230.09 — 

231.73 - 
233,12 - 
245,58 — 
247,67 — 
251,15 — 
251,28 — 
253,80 — 
256,01 - 



134 



a baranyai k. Mihály-báoyából Vassason 262,66 élenyt 

a krassói k. Resiczáról . . . 264,57 — 



Ha tehát a bükkfa*), mely 100 
igényel, fütőerejét 100,00-ra teszszük 

a tokodi kőszén fütőereje 

a sárisápié 

a magyarosié . 

az uj falusié ^ 

a csolnokié 

az első brennbergié . 

a zsemléié 

a 4. brennbergié 

a 2. brennbergié . . ♦ . 

a 3. brennbergié .... 

a krassóié Simon- és Sz. Antal-bányából 

a pécsié Makay Ignácz bányájából 

a krassóié Emília-bányából 

a baranyaié Borbála-bányából 

a krassóié sz. Háromság-bányából 

a pécsié Rosmann Ignácz bányájából 

a baranyai tekealakué Vassasból . 

a krassóié Antal- és József-bányából 

a baranyaié Ferencz-bányából Szabolcsoi 

a krassóié Márkus-bányából 

a pécsié Czwetkovics József bányájából 

a krassóié gerlistyei bányából 

a krassóié purkári bányából 

a pécsié Paulovics bányájából 

a baranyaié Mihály-bányából Vassason 

a krassóié Resiczáról 

E számok tehát úgy tekintendők, min 
fütőerejének ideál kifejezése, ha t. i. a bükkfa fütőerejét 100,00- 
ra teszszük, ha az alkatrészek tökéletes elégését (vízre és szénsavra) 



sulyrészre 134,20 élenyt 
akkor lesz : 

125,75 

130,23 

132,56 

133,73 

146,82 

146,88 

147,16 

147,29 

154,04 

154,52 

161,01 

163,10 

163,15 

166,06 

168,44 

171,45 

172,68 

173,71 

183,00 

184,55 

187,14 

187,24 

189,12 

190,78 

195,80 

197,14 
t az egyes kőszenek 



'•') Öszszehasonlitás végett bükkfát is buntottam fel alkatrészeire. Az első 
kísérlet szerint adott 49,72 szénenyt, 5,97 könenyt és 44,31 élenyt; 
maradt pedig hátra 0,77 hamu. A másik kísérlet szerint pedig adott 
49,68 szénenyt , 5,85 könenyt és 44,47 élenyt , maradt 0,84 hamu. 
Ezekből a középszámokat kivonva, jut a szénenyre 49,70 , a köneny- 
re 5,91 , s az élenyre 44,39 ; a hamura pedig 0,80. 



135 

loltételezzük , s a kőszenek tökéletes száraz állapotban vétetvék. A 
gyakorlatban azonban e számok sokféle változások alá esnek. E vál- 
tozások részint az illő alkatrészek menynyiségétől, részint a kősze- 
nek természetes víztartalmától , részint a fűtőtér alkotásától , a lég- 
huzam sebességétől s t. e. függ. Minthogy azonban ez esetben nem 
anynyira a kőszenek absolut , hanem egyedül csak relatív fűtő- 
erejéről , a fa irányában , van szó ; minthogy ezenkívül a felhozott 
körülmények egyenlően minden kőszénre valamint minden egyéb 
fűtőszerre hatnak : azért keveset is térhet el a fölhozott számok ér- 
téke a gyakorlat valóságos eredményeitől. 

Mind ezen fölhozott befolyások nagyobb része , melyek mó- 
dosítva hatnak az égőszerek fűtőerejére, calculus alá nem vehetők, 
mivel számtalan körülményektől függenek. Kivételt közöttök a kő- 
szenek természetes víztartalma tesz , mely hasonló körülmények 
közt az egyes kőszénfajoknál (mint látni alkalmunk volt) változat- 
lan. Hat pedig a fütőszerek víztartalma két oknál fogva módositó- 
lag azok fűtőrejére, először : mivel a fűtőszert egy éghetlen ál- 
katrészszel növeli, minél fogva a fűtőszer bizonyos sulymenynyi- 
sége annál kevesebb éghető alkatrészeket tart magában , minél na- 
gyobb benne a víztartalom ; másodszor: mivel a fűtőszerben 
levő víz elpárologtatására bizonyos meleg menynyiséget igényel , 
melyet a fűtőszerből , égése alkalmával , elvon. Minthogy már a 
különféle égőszerek természetes víztartalma igen különböző ; szük- 
séges , hogy fütőerejének meghatározásául, rá illő tekintettel legyünk. 
Innét részben legalább magyarázható az , miszerint fával soha azon 
hőséget eléidézni képesek nem vagyunk , melyet jó barna kőszén- 
nel; ezzel viszont nem azt, mely szénlével (Anthracit) vagy koksz- 
szal eléidézhető. — Ha már most a kőszenek alkotásához számít- 
juk a vizet is , és azoknak procenttartalmába fölveszszük ; akkor az 
következőképpen áll : 



136 



L e 1 h e 1 y e 


Hamu 


Víz 


Széneny 


Köneny 


Éleny 




Purkári bányából, Krassó 


1,562 


2,660 


81,694 


4,842 


9,242 




Gerlistyei bányából „ 


2,351 


2,680 


81,197 


4,678 


9,114 




Márkus-bányából „ 


2,520 


3,630 


79,340 


4,655 


9,855 




Simon és sz. Ant. bány. ,, 


10,207 


3,060 


71,593 


3,772 


11,368 




Sz. Háromság-bányából „ 


7,977 


3,190 


74,483 


3,872 


10,478 




Ant.- és Józs. bányából „ 


2,187 


3,210 


77.173 


4,177 


13,253 




Emília-bányából ,, 


1,442 


7,300 


71.525 


3,581 


16,152 




Resiczai bányából „ 


0,879 


1,200 


86,881 


4,564 


6,476 




Makay bányájából, Pécs, Baranya 


18,013 


1,220 


72,681 


3,417 


4,669 




Rosniann bányájából „ „ 


10,573 


1,100 


76,743 


3,864 


7,720 




iPaulovics bányájából „ ,, 


2,823 


1,140 


85,329 


4,062 


6,646 




Czwetkovics bánya. „ „ 


5,760 


1,040 


82,296 


4,474 


6,430 




Borbála-bány. Szabolcs. Baranya 


11.236 


1,570 


73,038 


4,334 


9,822 




Ferencz-bányából ,, „ 


10,219 


1,080 


79,560 


4,467 


4,674 




Mihály-bányából, Vassas ,, 


2,879 


1,060 


85,264 


4,841 


5,956 




Teke alakú „ „ „ 


11,849 


1,670 


74,996 


4,402 


7,083 




TokoHról, Esztergám 


9,801 


10,860 


53,550 


3,733 


22,056 




Csolnokról „ 


5.049 


10,800 


60,214 


4.367 


19,570 




Magyarosról „ 


7,204 


13,630 


54.796 


3,566 


20.804 




jtíjfaluról „ 


8,415 


13,600 


54,371 


3,763 


19,851 




jSárisápról „ 


8,373 


11,020 


54.692 


3,974 


21,941 




iZsemléröI, Komárom 


8,802 


12,600 


60,103 


4,005 


19,490 




■Rudolf-telepböI, Sopron 


1,950 


17,680 


56,230 


3,740 


19,400 




" n 


1,730 


17,000 


58,660 


4,220 


18,390 




József-felepböl „ 


1,850 


17,820 


58,230 


4,160 


17,820 




1 


3,850 


17,100 


56,410 


4,030 


18,610 





E számok szerint igényel : 

a tokodi kőszén 

a magyarosi 

az új falusi 

a sárisápi 

a sopronyi Rudolf-telepből 

,, h. József-telepből 

„ a. József-telepből 

,, h. Rudolf-telepből 
a zsemléi 
a csolnoki 
az Emília-bányából 
Simon- és sz. Antal-bányából 
Makay bányájából (Pécs) 
a sz. Háromság-bányából (Krassó) 
a Borbála-bányából (Baranya) . 
az Antal- és József-bányából (Krassó) 



148,159 élenyt 

150,809 — 

153,216 — 

154,210 — 

156.372 — 

160,295 — 

166,821 — 

168,048 — 

169,988 — 

173,477 — 

201,434 - 

208,823 — 

215,959 — 

218,180 — 

219,031 - 

225,008 - 



137 



Rosraann bányájából (Pécs) 



227,329 élenyt 



a tekealaku (Vassas , Baranya) . 227,517 — 

a Márkus-bányából (Krassó) . . 237,894 — 

Ferencz-bányából (Baranya) , . 242,717 — 

a gerlistyei bányából (Krassó) . . 243,986 — 

a purkári bányából (Krassó) . . 246,501 - 

Czwetkovics bányájából (Pécs) . 248,310 — 

Paulovics bányájából (Pécs) . 252,841 — 

a Mihály-bányából (Vassas, Baranya) 259,617 — 

Resiczai bányából (Krassó) . . 261,152 — 

hogy vizzé és szénsavvá tökéletesen eléghessenek , s a tiszta 
hamun kívül semmi egyéb hátra ne maradjon. 

E számokból az egyes kőszenek fütőerejét könynyen megtud- 
hatni , ha tudjuk : menynyi élenyt igényel elégetésére azon test , 
melylyel a kőszenek fűtőerejét öszszehasonlitni akarjuk. Minthogy 
e czélra a bükkfát vettük zsinórul, az pedig légszáraz*) álla- 
potában tökéletes elégetésére 122,16 élenyt kivan: egyszerű pro- 
portio által az egyes kőszenek fütőereje számokkal könynyen ki- 
fejezhető, ha a fáét 100,00-ra teszszük. E szerint lesz : 



a tokodi kőszén fűtőereje 


121,28 


a magyarosié ..... 


123,45 


az új falusié ..... 


125,42 


a sárisápié ..... 


126,24 


a sopronyié (a. Rudolf-telepből) 


128,00 


a sopronyié (b. József-telepből) 


131,22 


„ (a. József-telepből) 


136,56 


„ (b. Rudolf-telepből) 


137,56 


a zsemléié (Komárom) .... 


139,15 


a csolnokié (Esztergám) 


142,01 


a krassóié (Emília-bányából) 


164,89 


„ (Simon- és sz. Antal-bányából) . 


170,94 


a pécsié (Makay bányájából) 


176,78 



♦) A bükkfa , melynek alkotását fönnebb eléadám , s mely alapul szol- 
gált minden határozásoknál, kísérlet utján csak 7,82 száztól! vizet 
foglalt magában. Ez ugyan rendkívül kevésnek látszik. Mint- 
hogy azonban ennek meghatározása ugyanazon körülmények alatt 
történt , mint a melyek alatt a kőszenek víztartalma határoztatott : 
én ezen , habár csekély víztartalmat is , számitásaimra alapul meg- 
tartani , szükségesnek találám. 



138 

a krassőié (sz. Háromság-bányából) . . 178,60 

a baranyaié (Borbála-bányából, Szabolcs). 179,30 

a krassóié (Antal- és József-bányából) . 184,19 

a pécsié (Rosmann bányájából) . . 186,09 

a baranyaié (Vassasból, tekealaku) . . 186,24 

a krassóié (Márkus-bányából) . . 194,74 

a baranyaié (Ferencz-bányából , Szabolcs) 198,69 

a krassóié (gerlistyei bányából) . . 199,73 

j^, „ (purkáriból) . . . . 201,79 

a pécsié (Czwetkovics bányájából) . . 203,27 

„ (Paulovics bányájából) . . 206,97 

a baranyaié (Vassasból , Mihály-bánya) . 212,52 

a krassóié (Resiczáról) . . . 213,78 

E számok ennél fogva az egyes kőszén valóságos fíítöerejét 
jelentik, a fáéval öszszehasonlitva , melynek fűtőereje 100,00-ra 
van téve. Itt mindenre , mi csak calculus alá eshetik, tekintettel vol- 
tunk. Ha e számokat öszszehasonlitjuk azokkal , melyeket a töké- 
letesen megszárított kőszenekből nyertünk (lásd a 134-dik 1.): tete- 
mes különbséget veendünk észre. Míg t. i. a sopronyi, esztergami és 
komáromi kőszeneknél a fűtő- vagy hőerőa fáéval öszszehasonlitva 
apadott (nagyobb víztartalmuknál fogva) ; az a baranyaiak- és kras- 
sóiaknál jóval fölebb hágott. 

Valamint azonban valamely kőszéntelep általános alkotását 
csak több kőszenek középeredményéből tudhatni meg: ugy annak 
általános fűtőerejét meghatározni csak akképpen lehet, ha a nyert 
számokból s vegybontás eredményéből a középszáraot vonjuk ki ; s 
csak ez bír tulajdonképp ipari értékkel, s csak e szerint határoz- 
hatjuk meg a kőszenek technicai becsét hőerejére nézve. Ezeket ve- 
vén szemügyre lesz : 

az esztergami kőszenek fűtőereje középszámmal 127,68 
a brennbergieké ..... 133,33 

a komáromié (Zsemléről) . . . 139,15 

a krassóiaké ..... 188,58 

a szabolcsiaké (Baranyából) . . . 188;99 

a pécsieké (Baranyából) . . . 193,28 

a vassasiaké (Baranyából) . . . 199,38. 

Ezek szerint a baranyai kőszenek hőereje tetemesen felülraiil- 
ná a krassőiakét , mi annál inkább feltűnő , minthogy gyakorlatban 
a krassóiak sokkal nagyobb becsben állnak a baranyaiaknál. Ha 



139 

ezen ellenmoudásnak okát felkeressük , a baranyai kőszenek igen 
tetemes hamutartalmában fogjuk azt találni. A kőszenek hőerejének 
meghatározásánál t. i. azok szénenye az utolsó parányig elégettetik s 
elégetve gondoltatik, ugy hogy a puszta hamu minden éghető alkatrész- 
től megfosztva marad hátra. Ez a gyakorlatban annál kevésbé tör- 
ténhetik , minél több hamurészt foglal magában a kőszén. E kősze- 
nek égetése t. i. csak addig folytattatik , míg azok még bizonyos me- 
leg menynyiséget fejlesztenek, azaz a bennök létező éghető alkat- 
részek még tetemesen felülmúlják a hamurészek menynyiséget. Mi- 
helyt az éghető alkatrészek anynyira fölemésztvék , hogy a megkí- 
vántató hőmenynyiséget kifejleszteni többé nem képesek: akkor a 
hátra maradó hamuval együtt, mely salakká öszszeolvadt , kényte- 
lenek vagyunk még izzó állapotban kivetni a fűtőtérből. Már minél 
nagyobb a kőszénben a szervtelen alkatrészek menynyisége, annál 
több éghető alkatrészekéit is kényszeríttetünk kivetni velők , melyek 
tehát az égéshez nem jutnak , s a fűtésre nézve veszve vannak. De 
elvesz azon meleg is, mely az izzó salakkal együtt a fűtőtérből ki- 
vettetik. Ha például a krassói kőszén középszámmal 4 száztóli ha- 
mut hagy hátra elégetése után , s mi ezzel ugyananynyi száztóli 
szénenyt kénytelenittetnénk elhányni: akkor kénytelenek vagyunk 
a baranyai kőszénből, mely középszámmal 10 száztóli hamurészt 
foglal magában , ugyananynyi vagy annál több szénenyt is haszon- 
vétlenül a salakkal együtt kivetni ; mihez még az is járul , hogy a 
20 percentnyi salak izzásig való meghevitésére sokkal több hőség 
kívántatik , mely elvesz , mint a 8 percentnyi salaknak ugyanezen 
fokig való hevítésére. 

Innét magyarázható tehát , hogy a kőszenek hőerejének el- 
méleti meghatározása a gyakorlat által nyert eredményekkel min- 
dig meg nem egyez , sőt néha igen tetemesen különbözik. A gyakor- 
lat eredményeinek tökéletesen meg kellene felelni az elméleti hatá- 
rozással , ha a kőszenek minden éghető alkatrészeit elégethetnek ; 
ez pedig a beulétező hamu miatt nem történhetik , s egyedül csak 
innét származható azon ellentét, melyben a gyakorlat az elmélet- 
tel áll, mely annál tetemesb, minél nagyobb a különbség, mely 
két kőszén között a hamura nézve létezik. 

Ha már egy jól felállított, 3 lábnyi hoszszú hasábokból áiló 
bükkfa ölnek súlyát, mely a fönnebb eléadott kísérlet szerint 8 
száztóli víznél többet nem foglal magában (közönségesen 16 — 18 
száztólit) középszámmal 26 mázsára és 75 fontra teszszük: akkor 



140 

az elébb eléadottak nyomán indulva a vizsgált kőszenekből követ- 
kező menynyiségek pótolnak egy öl bükkfát : 

az esztergaraiból .... 20 mázsa 95 font 

a brennbergiből . . . . 20 — 6 — 

a zsemléiből . . . . 19 — 23 — 

a krassóiból . . . . 14 — 18 — 

a szabolcsiból . . . . 14—15 — 

a pécsiből , . . . . 13 — 83 — 

a vassasiból . . . . 13 — 42 — 

Ezekből minden kőszenek relatív becse a fáéhoz képest köny- 
nyen meghatározható. Ha például a bükkfa ölének árát 12 p. fo- 
rintra teszszük , az esztergami kőszén mázsájának árát pedig 30 p. 
krajczárra, miként t. i. azt közönségesen árulják: akkor annak oly 
menynyisége, mely a bükkfa ölét pótolná, középszámraal 10 ft 
30 krajczárba jőne p. pénzben. Ha azonban, mint gyakran Pesten 
történik , a rostált esztergami kőszén mázsáját 40 p. krajczárral 
adják a közönség számára : akkor egy öl bükkfának megfelelő kőszén- 
menynyiség 14 p. forintba, tehát 2 p. forinttal többe, mint az ugy 
is már szokatlan drága fa. A krassói kőszenet Pesten 50 p. kraj- 
czártól egészen egy p. forintig árulják, mi által egy öl bükkfának 
megfelelő menynyisége 12 — 14 pfrtra menne, 

A kőszénnek ilyetén áránál lehetetlen, hogy használása kö- 
zönségessé váljék. Mert mindazon kellemetlenségeket nem tekintve, 
melyeknek használásuk mellett az ember ki van téve, s melyekhez 
még a legjobb akarat mellett is csak nehezen szokik az, a ki egész 
életén át csak fával fűtött : annak használata még világos anyagi 
kárral is van öszszekötve. A kőszén jelen viszonyok közt képtelen 
a concurrentiát a habár drága fával is kiállani. Azok, a kiknek al- 
kalmuk volt e tekintetben tapasztalást szerezni , állításomat csak 
igazolhatják. Kik az 184%-diki télben kőszénnel kezdtek fűteni, 
következő télben csak ismét viszszatértek a bár drága fához. A kő- 
szenet Pesten eddig csak azok használják , kik más égöszert bizo- 
nyos okoknál fogva nem igen alkalmazhatnak , vagy kik (mint pél- 
dául a gőzhajózótársaság , a kincstár) oly jutányos áron (16 — 18 
p. krajczáron) kapják , hogy ócsó pótszerül szolgálhat a fa helyett. 
Míg az esztergami kőszén Pesten 14 — 16, a krassóiak pedig 30, 
legfölebb 34 p. krajczáron nem kaphatók : addig általános elterje- 
déséről szó sem lehet. Valameddig pedig ez nem történik, addig a 
fa ára napról napra fog emelkedni. 



141 

Mindezekből újra meg újra azon régi, már anynyiszor felho- 
zott s ismételt igazság foly , mely szerint mindezen bajok elhárítá- 
sa egyedül csak czélszerü törvények, több oldalróli erélyes kőszén- 
mívelés, nagyobb ráfordított pénztőkék, végre minden egyedárus- 
ságnak — mely nálunk már e tekintetben is mutatkozni kezd — 
akadályoztatása által leend eszközölhető. 



Toldalék. 



Nem tartom érdektelennek ezen terjedelmesebb munkámhoz 
még némely más vidékből került kőszenek vegyvizsgálatát is tolda- 
lékul hozzá adnom. Vizsgálatukra részint mások által valék felszó- 
lítva , részint magam eléggé érdekeseknek találám , hogy a töb- 
biekkeli öszszehasonlitás végett vizsgálat alá vegyem. Mindnyájan 
a kőszenek azon legfiatalabb neméhez tartoznak , melyet ásvány- 
faszénnek (Lignit) nevezünk, és hazánkban nagy menynyiség- 
ben elterjedve találtatnak. Példányaim az ország igen különböző 
vidékeiről levén, ezért is térnek el anynyira tulajdonságaik. 

I. A bodoncspataki (biharmeg-yei) barnakőszén. 

E kőszén Tisza Lajos ő méltósága kívánsága és felszólítása 
következtében vizsgáltatott meg. Két példány küldetett a termé- 
szettudományi társulathoz Bodoncspatakról , más kettő Taracsról. 
Ez utóbbinak egyike inkább szénpalának, mint igazi kőszénnek te- 
kintendő , anynyi benne a földes rész. Tehát alig lenne használha- 
tó. — A másik földi kátránynyal anynyira át van hatva , hogy ál- 
tala a kőszén minden sajátságos jellemeit elvesztette. Ez okból nem 
találám érdemesnek , hogy e két kőszenet vizsgálat alá vegyem , 
mivel ezen vizsgálatnak sem tudományos sem pedig ipari czélokra 
számított haszna ugy sem lehetne. Valószinü, miszerint e két kő- 
szén , mint a föld színéhez legközelebbi rétegekből származó , van 
oly tetemes menynyiségben földes részekkel áthatva. Nem kételke- 
dem, miszerint a mélyebb rétegek jobbak s inkább haszonvehetők 
leendenek , miért is ezeket kellene kutatni. 

A kőszén települési viszonyairól velem nem közöltetett semmi, 
azért nem is mondhatok rólok , ide vonatkozólag semmit. 

Egyébiránt barna kőszén, s ennek is azon neméhez tar- 



143 

tozik, mely világos faszerkezeténél fogva ásványfaszénnek 
neveztetik. Szerkezete oly kevéssé van változva, hogy megismer- 
hetni a fa nemét , melyből származott. De alkatására nézve is oly 
kevés változás történt rajta , hogy majdnem megegyezik a fa alka- 
tásával. 

A. A bodoncspataki kőszéntelep második rétegéből. 

Ásványtani jelényzés. Színe szurokfekete , fénye uj 
töréslapjain néha üvegnemü , törése hoszszában réteges , haránttö- 
rése egyenetlen néha apró kagylós- Szerkezete itt-ott rostos és fa- 
neraü. Pora barna. Váldarabjai néha ferdényes lapnak. 

Aránysulya. 4,152 gmm. kőszén vízben mérve sul ából 
vesztett 3,126. Ez megfelel 1,327 aránysulynak. 

Víztartalma. 4,484 gmm. kőszén -|-100 hőfoknál szárít- 
va, súlyából veszte 0,486 gmm-ot. Ez 100,00 részben 10,84 suly- 
résznyi víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 1,232 gmm. szárított kőszén fedett 
platintégelyben addig hevitve , míg súlya többé nem csökkent , eb- 
ből 0,584-et vesztett. Ez 100,00 részben 47,40 sulyrésznyi illó 
alkatrésznek felel meg, A maradvány poralakú, s legkevésbé is 
öszszefüggő nem vala. A kőszén ennél fogva az e 1 m á 1 1 ó k sorá- 
ba tartozik. 

Kéntartalma. 0,552 gmm. kőszén adott 0,171 gmm. kén- 
savas sulyéleget (BaO-SO^J. Ez megfelel 0,02357 gmm. vagy 
100,00 részben 4,27 sulyrésznyi kénnek.*) 

£lemi vegybontása. Az első kísérletben 0,726 gmm. kő- 
szén elégetve adott 1,543 gmm. szénsavat és 0,283 gmm. vizet; 
hátra hagyott pedig 0,022 gmm. hamut. Ez megfelel 0,42129 
grara. széneny-, 0,03143 köneny-és 0,25128 élenynek; mi 100,00 
részre kiszámítva ad : 

59,84 szénenyt 
4,47 könenyt 
35,69 élenyt, és 3,03 hamut. 

100,00. 



'") Feltűnő, miszerint itt is nagyobb a kéntartalom az egész hamutarta- 
lomnál. 



144 

Egy másik kísérletben 0,447 gmra. kőszén elégetve adott 
0,946 gmm. szénsavat és 0,180 gmm. vizet; maradt pedig 0,016 
gmm. hamu. Ez megfelel 0,25828 gmm. széneny-, 0,01999 kö- 
neny- és 0,15273 élenynek; mi 100,00 részre kiszámítva ad : 
59,92 szénenyt 
4,64 könenyt 
35,44 élenyt , és 3,57 hamut. 

100,00. 

E két kísérletből a középszámot kivonva jut : 
a szénenyre 59,880 
a könenyre 4,555 
az élenyre 35,565 ; a hamura 3,30. 

100,000. 

B. A bodoncspataki kőszéntelep harmadik rétegéből. 

Ásványtani jelényzés. Színe részben világos barna , 
egész a sötét és szurokfeketéig átmenvén. Fénye csak némely he- 
lyein észrevehetőbb, mintegy zsíros. Törése részint egyenetlen, 
részint tökéletlen réteges. Szerkezete nagyobb részt rostos , kitü- 
nőleg fanemű , ugy hogy a fanem , melyből származott , szerkeze- 
téből könynyen meghatározható. A kőszén rostjai egyébiránt azon 
nyomás következtében , melyet átalakulásukkor szenvedtek , nagyon 
egymásba zavarvák és bonyolódvák. 

Aránysulya. 3,779 gmm. kőszén vízben mérve sulyáből 
vesztett 2,700 gmmt. Ez 1,396 aránysulynak felel meg. 

Víztartalma. 4,671 gmm. kőszén 100 C. foknyi hőség- 
nél szárítva, súlyából veszte 0,452-őt, mi 100,00 sulyrészben 
9,68 sulyrésznyi viznek felel meg. 

Illó alkatrészek. 1,181 gmm. kőszén fedett platinté- 
gelyben izzásig hevítve, súlyából veszte 0,553-t, mi 100,00 suly- 
részben 46,82 sulyrésznyi illó alkatrészeknek felel meg. A hátra- 
maradó része porhanyós, legkevésbé sem vala öszszetapadva. A 
kőszén ennél fogva szintén a tűzben elmállók közé sorozható. 

Kéntartalma. 0,583 gmm. kőszén adott 0,371 gmm. 
BaO, SO^-t Ez 0,05117 gmm. vagy 100,00 részben 8,70 suly- 
résznyi kéntartalomnak felel meg. 

Dlemi vegybontása. Az első kísérletben adott 0,639 



145 

gram. 100-nál szárított kőszén elégetve 1,108 gram. szénsavat és 
0,235 gram. vizet; maradt pedig 0,095 gmm. hamu. Ez megfelel 
0,30252 széneny-, 0,02610 koneny- és 0,21538 élenynek; 
mi 100,00 részre számitva ad : 

55,61 szénenyt 
4,80 könenyt 

39,59 élenyt, és 14,87 hamut. 

100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,489 gmm. kőszén elégetve 
0,844 gmm. szénsavat és 0,192 vizet; hagyott pedig 0,071 gmm. 
hamut; mi 0,230^4 gmm. széneny-, 0,02132 köneny- és 0,16624 
élenynek felel meg. Ez 100,00 részre kiszámítva ad : 
55,13 szénenyt 
5,10 könenyt 
39,77 élenyt, és 14,52 hamut. 

100,00. 

E két kísérletből a középszámot kiszámítva jut : 
a szénenyre 55,37 
a könenyre 4,95 

az élenyre 39,68, a hamura 14,695. 

100,00. 

II. Közép-palojtai barna koszén. 

(Hont megyéből Nógrád határán). 

Ásványtani jelényzés. Ez barnakőszén, az ásvány-fa- 
szénbe átmenő. Színe feketés barna , egész a barnáig. Pora barna , 
szerkezete rostos, kemény, porrá nehezen törhető. A faszerkezet 
rajta világosan észrevehető, A levegőnek hoszszasabb ideig kitéve 
repedéseket és hasadékokat kap, melyeknek következtében kisebb da- 
rabokra szétomlik. Hasadékait és válrepedéseit a gyantának egy 
különös eddig még nem vizsgált neme hatja át. 

Arány súly a. 5,364 gmm. kőszén vízben mérve súlyából 
veszte 4,271 gramt. Ebből kiszámítva, lesz aránysulya : 1,256. 

Tiztartaliiia. 3,478 gmm. porrá tört kőszén 100 foknyi 
hőnél szárítva, súlyából veszte 0.385, mely 100,00 sulyrészre ki- 
számítva 11,07 sulyrésznyi víztartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,807 sulyrésznyi kőszén izzásig he- 

Term. társ. Évk. II. k. 10 



146 

vitve vesztett súlyából 0,484-et. Ez 100,00 részben 59,97 suly- 
résznyi illő alkatrésznek felel meg. 40,03-ból álló maradvány erő- 
sen öszsze vala tapadva. A kőszén ennél fogva tapadó. 

HLéntartalina. 0,718 gmra. kőszén adott 0,135 gmm. 
BaO, SOs-t. Ez 0,01861 vagy 100,00 részben 2,59 sulyrésznyi 
kénnek felel meg. 

Elemi vegyboiitása. Az első kísérletben adott 0,523 
gmm. kőszén elégetve 1,338 gmra. szénsavat és 0,268 vizet; hát- 
ra maradt pedig 0,007 hamu. Ez 0,36532 sulyrésznyi széneny-, 
0,02976 köneny- és 0,12092 előnynek felel meg; vagy 100,00 
részben : 

70,80 szénenynek 
5,77 könenynek 
23,43 élenynek, és 1,34 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,537 kőszén elégetve 1,356 
szénsavat és 0,271 vizet ; hátra hagyott pedig 0,008 hamut. Ez 
megfelel 0,37023 széneny-, 0,03010 köneny- és 0,12867 éleny- 
nek ; vagy 100,00 sulyrészben : 
70,00 szénenynek 
5,69 könenynek 
24,31 élenynek, és 1,49 hamunak. 

100,00. 

E két kísérletből a középszámot kiszámítva jut : 
a szénenyre 70,40 
a könenyre 5,73 
az élenyre 23,87 

"Tob,00 ; a hamura 1,415, 

Ezekből világosan kitetszik : 

1-s z ö r. Hogy a kőszén erősen zsugorodó, mi barna kő- 
szeneknél igen ritkán szokott lenni. E tulajdonsága a könenynek 
az élenyhez képesti túlmenynyiségéből származik. 

2-s z r. Hogy szénenytartalma ahoz képest hogy a faszerke- 
zethez inkább hasonló minta kőszénéhez, tetemes. 

3-s z r. Hogy illó alkatrészeinek menynyisége igen tetemes , 
mi ennek gyantás természetéből magyarázható. 

4-s z e r. Hogy hamutartalma igen csekély , mi a kőszén be- 
csét növeli. 



147 

5-ször. Hogy kéntartalma tetemes, cs a mi feltűnő, itt is 
nagyobb hamutartalmánál. 

Mind ezeket tekintetbe vévén , állithatjuk , miszerint a paloj- 
tai kőszén, mint ásványfaszén, a jelesebbek közé tartozik. Azzá te- 
szi tetemes szénenytartalma, csekély hamumenynyisége, és azon 
körülmény, hogy tűzben tapadó. Alkalmatos tehát nemcsak 
különnemű tüzelésre, hanem kokszégetésre és gőzvilágitásra is; s 
ámbár ez irányban kísérletek vele téve még nincsenek , mégis majd- 
nem teljes határozottsággal lehet állítani , miszerint mindezen czé- 
lokra sokkal alkalmatosabb az esztergami és sopronyi kőszeneknél. 

III. A várkonyi barna kőszén. 

E kőszenet Szepesi gyógyszerész úr kűldé be hozzám. He- 
ves megyéből való, az ózdi vasgyár szomszédságában. 

Ásványtani jelényzés. Valamint a palojtai, ugy ez is 
barna kőszén , az ásványfaszénhez közeledvén. Szine feketés barna 
vagy sötétbarna. Törése réteges, rétegei physikai tulajdonságaik és 
alkotásukra nézve néha igen különbözők. Váldarabjai gyakran dü- 
lénylapuak. Fénye zsíros gyakran üvegnemü , néha egészen hiányzó. 
Szerkezete rostos, néha egészen a fáé , melyből származott; gyakran 
rostos szerkezete elenyészik. A levegőn repedéseket kap , a nélkül 
azonban hogy szétomlanék. Porrá nehezen törhető. Pora barna. 

Aranysulya. 2,915 gmm. kőszén vízben mérve súlyából 
vesztett 2,259-et. Aránysulya tehát 1,290. 

l^íztartaliua. 4,026 gmm. porrá tört kőszén -\- 100-nál 
szárítva súlyából vesztett 0,633-et. Ez 100 részben 15,72 suly- 
résznek felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,902 gmm. kőszén izzásig hevitve , 
súlyából vesztett 0,422 sulyrészt. Ez 100,00 részben 46,78 suly- 
résznyi illó alkatrésznek felel meg. A maradvány porhanyós és leg- 
kevesebbet sem vala öszszetapadva. A kőszén ennél fogva a t ű z- 
ben elmálló. 

Kéntartalma. 0,534 gmm. kőszén adott 0,064 gmm. 
BaO.SO^-t; mi 0,00882 vagy 100,00 részben 1,65 sulyrésznyi 
kéntartalomnak felel meg. 

Eleiui vegybontás. Az első kísérletben adott 0,582 
gmm. kőszén elégetve 1,330 gmm. szénsavat és 0,226 gmm. vizet; 
hátra hagyott pedig 0.047 gmm. hamut. Ez megfelel 0,36314 szé- 

10* 



148 

neny-, 0,02510 köneny- és 0,14676 élenynek; vagy 100,00 
részben : 

67,88 szénenynek 
4,69 könenynek 

27,43 élenynek, és 8,08 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,579 gmm. kőszén 1,306 szén- 
savat, 0,210 vizet, és hátra hagyott 0,048 hamut. Ez megfelel 
0,35658 széneny-, 0,02333 köneny- és 0,15109 élenynek; vagy 
100,00 részben : 

67,15 szénenynek 
4,39 könenynek 
28,46 élenynek, és 8,29 hamunak. 

100,00. 
E két kísérletből a középszámot kivonva jut : 
a szénenyre 67,515 
a könenyre 4,540 
az élenyre 27,945, a hamura 8,185. 

100,000. 

Mindezekből kitetszik : 

1-ször. Hogy a várkonyi kőszén a középszerű barna kősze- 
nek közé tartozik; hogy részint széneny-, részint hamutartalmánál 
fogva a palojtainál sokkal alább áll. 

2-s z r. Hogy kokszégetésre nem alkalmazható , s így : 

3-s z r. Csak mindenféle tüzelésekre nem pedig gőzvilágitás- 
ra használható. 

Az ózdi vasgyár szomszédságában levén , abban főképpen a 
kavarási műfolyamnál (Puddlingsprocess) használtatik. 

IV. Árva! kőszén. 

Ezen kőszén Horváth Alajos, urodalrai orvos által kül- 
detett bé hozzám ; de Árvának melyik vidékéből, nem közölte. 

Ásványtani jelényxés. A kőszén barna kőszén, az ás- 
ványfaszénhez közeledvén. Színe feketésbarna. Fénye igen kevés. 
Törése hoszszában kitünőleg palás, haránttörése egyenetlen. Szer- 
kezete kitünöleg réteges, rétegei 2 — 3 vonalnyi vastagak , s gyak- 
ran egymástól különbözők. A levegőn tartós, el nem málló, sem el 



149 

nem repedező. Porrá nehezen törhető, pora barnás, szerkezete itt- 
ott rostos. 

Aránysulya. 3,732 kőszén vízben mérve súlyából vesz- 
tett 2,782-öt. Ez 1,341 aránysulynak felel meg. 

Víztartalma. 3,108 gmm. porrá tört kőszén -|- 100-nál 
szárítva, súlyából vesztett 0,485. Ez 100,00 részben 15,60 víz- 
tartalomnak felel meg. 

Illó alkatrészek. 0,679 gmm. kőszén fedett platinté- 
gelyben izzásig hevitve súlyából vesztett 0,376. Ez 100,00 részre 
kiszámítva 55,37 század illó alkatrésznek felel meg. A maradvány 
porhanyós és legkevésbé sem vala öszszefüggő. A kőszén ennél fog- 
va a tűzben e 1 m á 1 1 ó. 

Kéntartalma- 0,646 grani. kőszén adott 0,086 gmm. BaO^ 
SO^-t Ez megfelel 0,01173 vagy 100,00 sulyrészben 1,82 kén- 
tartalomnak. 

Elemi veg^ybontás. 0,602 gmm. kőszén elégetve adott 
1,374 gmm. szénsavat, 0,236 vizet és hátra hagyott 0,036 gmm. 
hamut. Ez megfelel 0,375 1 5 széneny-, 0,0262 1 köneny- és 0,1 6464 
élenynek; vagy 100,00 részben : 
66,28 szénenynek 
4,63 könenynek 
29,09 élenynek , és 5,98 hamunak. 

100,00. 

Egy másik kísérletben adott 0,691 kőszén 1,569 szénsavat, 
0,262 vizet, és hátra hagyott 0,041 hamut. Ez megfelel 0,42839 
széneny-, 0,02910 köneny- és 0,19251 élenynek; vagy 100,00 
sulyrészben : 65,90 szénenynek 

4,48 könenynek 
29,62 élenynek , és 5,93 hamunak. 

100,00. 

E két kísérletből a középszámot kivonva , jut : 
a szénenyre 66,090 
a köneny re 4,555 
az élenyre 29,355 , a hamura 5,955. 

100,000. 

A kőszén ennél fogva igen középszerű barna kőszén , fűtésre és 
tüzelésre katlanok alatt, hol nagy hőség nem kívántatik, s alig 
egyébre alkalmazható. 



150 



V. Felsö-bányai koszén. 

E kőszenet Miké János úr küldé be hozzám Települési vi- 
szonyai nem közöltettek. 

Ásványtani jelényzés' A kőszén külső tekintetére és 
jellemeire nézve a fekete kőszenekhez hasonló. Szine fekete ugyan, 
de pora igen barna ; fénye zsíros. Törése egyenetlen réteges. A le- 
vegőn nem változik , de porrá könynyen zúzható. 

Arány siilya. Három kisérlet által határoztatva, az elsőben 
1,617, a másodikban 1,658, a harmadikban 1,704-et mutatott 
ki , miből a középszám 1,66. 

\^iztartaliua. 4,875 gmm porrá tört kőszén -|- 100-nál 
száritva, súlyából vesztett 0,296 sulyrészt. Innét víztartalma 
100,00 részben leend 6,07. 

líló alkatrészek. 1,223 gmm. kőszén izzásig hevítve 
vesztett súlyából 0, 450-et. Ez 100 részben 36,79 sulyrésznyi illó 
alkatrésznek felel meg. 

Kéntartalma. 0,561 gmm. kőszén adott 0,694 BaO^ 
SO-á-i. Ez megfelel 0,09574 vagy 100,00 részben 17,06 sulyrész- 
nyi kénnek. 

Elemi V gybontása. Az első kisérlet szerint adott 
1,037 gmm. kőszén 1,726 szénsavat, 0,305 vizet, és hátra ha- 
gyott 0,286 hamut. Ez 0,47125 széneny-, 0,03388 köneny- és 
0,24587 élenynek felel meg ; vagy 100,00 részben : 
62,75 szénenynek 
4,51 könenynek 
32,74 élenynek, és 27,58 hamunak. 

100,00. 
Egy másik kísérletben adott 0,672 kőszén 1,149 szénsavat, 
0,210 vizet, és hátra hagyott 0,170 hamut. Ez megfelel 0,31371 
széneny-, 0,02333 köneny- és 0,16496 élenynek; vagy 100,00 
részben : 

62,49 szénenynek 
4,65 könenynek 
32,86 élenynek, és 25,31 hamunak. 

100,00. 
E két kísérletből a középszámot kiszámítva jut : 



151 

a szénenyre 62,62 
a könenyre 4,58 
az élenyre 32,80; a hamura 26,445. 

100,00. 

A felső-bányai kőszén ennél fogva a barna kőszenek legsilá- 
nyabb neméhez tartozik , részint csekély szénenytartalraánál fogva, 
részint rendkivüli nagy hamu- , főleg pedig kéntartalmát tekintve , 
s ezen okoknál fogva alkalmazhatása igen kevés esetre van szorít- 
va , s legfölebb tégla- és raészégetésre s jó légfolyásu kemenczék- 
ben fűtésre használható. 

Egyraássali öszszehasonlitásaul a hat kőszén vegybontási e- 
redményét következő táblázatba foglaljuk : 





CS 


"és 


1 

(U be 


1 .j 

CB >-> 


5 


1 

c 


1 


1 

s-l 

cs 

■^ 2 


a kőszén 




a 


^ 


~ 'í^ 




ÍS 




a 
■o 




természete 






>■ 




:;: -^ 


•D 


t/3 




^ 






cs 


« 


JS 


05 ca 




« 


CB 


CB 




a bodoncspataki barna 




















szén a telep második 


















tűzben el- 


rétegéből 


1,3?7 


10,84 


3,30 


47,40 


4,27 


59,880 


4,555 


35,565 


máUó 


a bodoncspataki barna 




















szén a telep harmadik 




















rétegéből 


1,396 


9,68 


14,69 


46,82 


8,70 


55,370 


4,950 


39,680 


ti -11 


a közép-palojtai barna 


















erősen zsu- 


kőszén 


1,256 


11,07 


1,415 


59,97 


2,59 


70,400 


5,730 


23,870 


gorodó 


a várkonyi barna kő- 


















tűzben el- 


szén 


1,290 


15,72 


8,18 


46,78 


1,65 


67,515 


4,540 


27,945 


málló 


az árvái barna kőszén 1,341 


15,60 


5,95 


55,37 


1,82 


66,090 


4,555 


29,355 


11 51 


a felső-bányai barna 1 


















kőszén ! 1,660 6,07 1 


26,44 


36,79 


17,06 62,620 


4,580 


32,800 


11 11 



Ezekből tehát látható, miszerint a legkisebb aránysulya a pa- 
lojtai, a legnagyobb pedig a felső-bányai kőszénnek van. Leg- 
több vizet foglal magában a várkonyi , legkevesebbet pedig a felső- 
bányai kőszén. Hamumenynyiségre nézve legkevesebbet tartalmaz 
a palojtai kőszén , legtöbbet a felső-bányai , melynek tartalma e- 
gészen 26 és fél százalékra fölmegy. Illó alkatrészekben leggazda- 
gabb a palojtai kőszén, majdnem 60 százalékot foglalván magában; 
míg a felső-bányainak tartalma 36,79-re száll le. Kénből legkeve- 
sebbet tartalmaz a várkonyi kőszén , legtöbbet , s pedig rendkívül 
sokat a felső-bányai, melynél 17 százalékra fölhág. A kénre nézve 



152 

megjegyzendő még az is , hogy a bodoncspataki- és palojtaiban a 
kéntartalom nagyobb a hamutartalomnál. Végre szénenyben legdú- 
sabb a palojtai kőszén , legszegényebb pedig a bodoncspataki. 

A közép-palojtai kőszén ennél fogva nemcsak szénenymeny- 
nyiségre , hanem csekély hamutartalmára nézve is a legelső helyet 
foglalja el. Ha végre még zsugorodó természetét is tekintetbe vesz- 
szük : kevés barna kőszén található , mely vele vetélkedhetik. Utá- 
na következik az árvái , ezután a várkonyi , erre a bodoncspataki , 
végre a felső-bányai, mely a kőszenek legalsó neméhez tartozik. 



Öszszehasonlitván az eddig vizsgált 32 kőszénfajokat egymás- 
sal, világosan látandjuk a lépcsőnkénti átmenetet a faszerkezetből 
minden fokozaton keresztül egészen az Anthracitig. Ha t. i. a fá- 
nak szénenytartalmát ugy saját mint más vegyészek vizsgálata nyo- 
mán kerekszámraal 50 százalékra teszszük : akkor alkotására néz- 
ve a fához legközelebb áll a bodoncspataki telepnek harmadik ré- 
tegéből vett kőszén, melynek szénenytartalma csak 55,37-re me- 
gyén föl. Erre következik a bodoncspataki telep második rétegéből 
származó kőszén 59,88 szénenytartalommal. Ezután a felső-bányai 
62,62 szénenynyel; erre az árvái 66-tal, ezután a várkonyi, sá- 
risápi és tokodi 67 szénenynyel. Ezek után a magyarosi és újfalusi 
69-el. Ezekre a palojtai 70-nel, a sopronyiak 70 — 72-ig, a zsem- 
léi és csolnoki 71-el; a krassóiak 78-től egész 88-ig; a bara- 
nyaiak végre 86-tól egész 90-ig. Ez tehát az Anthracithez már 
igen közel áll , melynek szénenytartalma néha egész 98-ig fölme- 
gyen. 



BUDA VIDÉKÉNEK S ILLETŐLEG 

MAGYARORSZÁGNAK É6ALYVISZ0NYAI. 



DORNER JOZSJEFTOIi. 



Magyarországot általában ismeretlen földnek szokták nevezni. 
Német szomszédaink Amerikáról jobban vannak értesitve, mint 
honunkról, mind a mellett, hogy a gyakori háborúk alkalmával itt 
sokszor megfordultak s ezerenként bevándoroltak , mái napig is av- 
val dicsekedvén , hogy a német birodalmi törzsnépekkel folytonos 
öszszeköttetésben vannak és voltak. A niíveltség és a tudomány 
képviselőinek elterjedése mellett Magyarlion ,,t e r r a i n c o g n i- 
t a*"' maradt , miképp nevezni szokták , nemcsak a külföldön de itt 
a hazában is , s csak azt tudják , hogy a természet bőven megáldá 
mindennemű adományokkal , és mézes Eldorádónak képzelvén , hol 
magától terem a legszebb kenyér, a legzsírosabb szalonna s a leg- 
jobb bor. Ai utóbbi évek tapasztalásai ezen rég óta táplált véle- 
ményt szomorúan hazudtolták meg. Iszonyodással láttunk néhány 
év előtt fővárosunk utczáin sok embert éhen halni , számtalanokat 
a felső vidékekről a kínos éhhalált kerülve hozzánk levándorolni, 
sőt megértük azt is , hogy az ország legáldottabb vidékén , hol a 
legszebb búza terem , ízetlen fekete kenyérre szorultak , és pedig 
koránsem valami rendkívüli szűk termés , hanem egyedül a burgo- 
nyavész általános elterjedése miatt. Ily sajnos tapasztalás után mél- 
tó megilletődéssel kérdezhetjük , vájjon miképp okozhatott a bur- 
gonyavész rendkívüli elterjedése anynyi nyomort s oly nagy drá- 
gaságot egy országban, mely a legzsírosabb búzafölddel dicsek- 



154 

szik ? — Gondatlanság , sok hiányokkal s könynyelmüséggel űzött 
gazdászat, feneketlen lítak által akadályozott közlekedés , rendezet- 
len, mindennemű önkénynyel terhelt űzletmód: ezek valának az 
érintett szomorú jelenetek fő okai. Végre azt is meg kell gondol- 
nunk , miképp az ország koránsem áll tiszta búzaföldből ; sőt el- 
lenkezőleg a föld minősége oly különböző viszonyokat mutat , mint 
kevés országban a mérsékelt égaly alatt. Egy elmés és tréfás eth- 
nograph, ki mintegy két évtized előtt sokat írt Magyarhonról, és sok 
becses adatokat is közlött — Csaplovicsot értem — hazánkat 
Európának nevezte kicsinyben. E hasonlítás sok tekin- 
tetben jellemző , ha nem veszszük is oly értelemben , mint vette a 
szerző, midőn azt monda, hogy Macedónia, India és Moldova 
egészen Magyarországban feküsznek, s hogy Angolhont a Csalló- 
közben és a Csepelszigetén feltalálhatni, mi nagyon furcsán hang- 
zik ; de e hasonlításnak mégis van némi értelme, ha honunk külön- 
böző föld- és égaljviszonyait tekintjük , népességének különfélesé- 
gét számba sem véve. Ötezer Q mérföldnyi területén a legnagyobb 
contrastokat lelhetni. Roppant kiterjedésű síkságok , hol mérföl- 
dekre alig találhatni egy kunyhót, égbe nyúló hegyekkel s a legkie- 
sebb és legnépesedettebb vidékekkel váltakoznak. Déli részén , hol 
a Karst-féle zordon sziklabérczek lábait az Adria hullámai mossák, 
az olajfa virul ; míg az éjszaki határokon , Párizs szélességi foka 
alatt, alig érik meg a zab. A terjedelmes rónaföldön, mely az or- 
szág belsejében nagy mélységet képez , a lezsirosabb búzaföld s 
meszszeterjedő legelők, hol számtalan gulyák tanyáznak, mérföld- 
nyi mocsárokkal s homok-födte pusztaságokkal változnak, miken 
csak gyéren tenyésznek néhány száraz fűnemek , mászó gyökeikkel 
a futóhomokot némileg öszszetartók , feszes levelű Corispermák és 
káli-növények s néhány nagy társaságban élő Euphorbia-fajok. Ily 
contrastoknál fogva könynyen gondolhatni, miképp hazánk égaly- 
viszonyaiban is nagy különbségnek kell létezni. Ezen viszonyok képe- 
zik a tárgyat, melylyel ma a tisztelt társaságot mulattatni kivánom. 
Külföldön a magyar éghajlat nem a legjobb hírben áll. For- 
ró nyaraink , a rónaság posványos vizei , hevítő boraink, zsíros éte- 
leink , frisítő gyümölcseink már nem egy idegenre hoztak vészt. A 
háborúkkal járó nyomor folytán is már sok idegen találta sírját a 
magyar földön. Avatottabb utazók, mint p. TownsonésBcu- 
dant, bemutatni ügy ekéztek, miszerint a magyar égaly nem egész- 
ségtelenebb a német vagy frank éghajlatnál. De legsajátságosabban 



155 

Wahlenberg nyilatkozott , ki azon nézetre , melynél fogva Ma- 
gyarhonban a délkeleti szél volna az uralkodó, a legfurcsább okos- 
kodásokat épité. Ezen szél , W. szerint , keresztüljárván az oláh- 
bolgár rónaföldön , s ott minden nedvét elvesztvén , azon száraz- 
ságot veszi fdl , mely által felette érzékenyen hat az idegenre , mi- 
dőn a kipárolgást s ennél fogva a meghütést nagy mértékben elé- 
segíti. Ezen szél szárazságának tulajdonítja W. a magyar bor he- 
vítő természetét s a magyar barmok szilajságát. Még részleteseb- 
ben emeli ki hatását az emberre. Nagyon eredeti következő okos- 
kodása : ^^Hufigari ?neíimnt reve/a labores d'mlurnos in liberó aifre. 
Hac in re non possunms ?ion stngularem reperire timorem respe- 
ctu effeclus ventorum et acris; qui iikleni (emperamenlum Hmga- 
rorum afficit. Quamqnam Hungarus tam diu el luhenler domi sé- 
det et pingvibus vescitur nec non se tegil ^ tamen mmquam lardus 
fit, fieque respeclu corporis nec animi. Semper conservat feroci- 
fatem certam et propensum atiimum in res poríen/osas equestres 
et latrocinales ^ inclifialionem ad superslitioíiem mullamque phan- 
tasiam de miraculis. Illa tranquHla meditatio et amor ordinis , 
quae incolas ex. gr. Angliáé et Hollandiáé distingunt non illius 
sünt: itaque in Hungária ?mllae artes et scientiae^ nulla industria 
et commertia, nullae viae publicae vei aliae institníiones renipub- 
licam spectantes .^ imlla libertás tolius populi sed tantum aristo- 
chratia'-'' stb. Mi e szerint a délkeleti szélnek tulajdonithatjuk, hogy 
a tudományokban hátra maradtunk; mig más valaki Császár Ferencz 
Pesti Naplójában e tekintetben a jezsuitákat vádolá. Ilyen az 
emberi vélemény ! Anynyi bizonyos , hogy a délkeleti szél nem oly 
bűnös, mint W. állításai után gondolni lehetne , miután pontos ku- 
tatások öszszehasonlitásából kiderült, miképp a vádolt délkeleti szél 
általában a ritkábbak közé tartozik. Tekintsük a budai szélviszo- 
nyokat ! 

A délkeleti szelek , melyek Bécsben néha huzamosb ideig fú- 
nak , ha nálunk beállnak , alig tartanak néhány napig , s mindin- 
kább nyugat felé hajolván , csakhamar átszöknek éjszaknyugatra , 
mely Buda táján , az uralkodó szél. A budai egyetemi csillagdán 
1841— 45-ig May er Lambert tanár által tett és öszszeálli- 
tott észleletek e tekintetben igen tanulságosak. Az ide mellékelt 
I-ső szám alatti 7ö6/fl! a nevezettöt évi időszakban észrevett szelek 
számát és erélyét adja. 



156 



» O O tB c E. 

■ cr • • 



Ü5 W b3 CU OJ W 
O O !->■ O CD ->• 
■<t O p -^ N3 CJi 
bi Ö ül Ül Ö tf 



co cu tc >t^ ip> ib. 
00 ^ Oi 1^ 00 o 
Ü3 O CO O OJ ül 



O O ü< o © o 



OD to O >-• CO 05 

1^ ^ (£, HJ. ^ JO 

Ö Ö io ül ül <I 
O O ül O O ü< 



O O O ül ül o 



lO í» tO ^ 1-^ (X> 
00 00 ^3 00 CD <1 

ül ö ül ö ö b 



wi ^5 ►J. t^ ^ 

IC H^ 05 05 ül CO 

00 eo M © IC OC' 



■ Jc i« ^s Mi> !->. 

*». O C35 — ;Ci 00 

O 1^ H^ lC» ^^ ^^ 

©©©©©© 



ÍC CO OJ tO IC te 

O © ;0 OD Vl ÍC 
O ►— CO (C to cc 



W 05 W OO 05 W 
te »^ t^ i(:^ 00 ül 
<1 O ül Ui itk 00 
© ül ül © ö © 



CO 1^^ )(:> ib tt^ vb. 
«D *>. 00 ül ül <J 
Cl iCk te O) 1^ 1^ 



ül ül tn gn ül © 

^S ^ M M. M. 

00 CO CO 00 00 ül 

c*3 © © *k to íe 



it' M 00 -^l 05 -^J 

*>. (C >&• *» O) p 

© ül ül b © ül 



© © © O ül ül 



-i ^o íc ^ ti to 
© -^ >-' te 05 >e>. 
te CO >^ CO 00 o 



i-* IC te Hi fc ti 

CC te o ;0 ül CO 

o 03 05 © >fe te 

ÜT © ü"l © ÜT ül I 



O'. 



w 



je -^i © to 

te o ü" b cji ÍJ 

ül O © © o ül 



O © ül ül © © 



IC te oj "^ -»• te 
te to te <i -kJ ül 

ül ül W Mi. OD .fe. 



© © ül © Ül ül 



>(:> CO >C> CO it^ Ol 

<I 05 CO <I © Hi 

00 (>0 CO CO hp» p 

b b ül ül b © 



© (35 © -J 00 CO 

^ 00 ►- -i © te 
te <i ÜT C5 ti Hi 



© © © ül ül © 



te &s te te to te 

•a O CO CO OJ CO 

•<! CO ti 1^ te -j 



ül © © © ül © 



© ÍO © ib. CJl il^ 

te CO 00 © CO >-i 

ic ic ki te © b 

ül ül cn c;i © O 



tn CO CO *t te CO 

O (C 05 ül OD 05 

ti <í CO "^ CO ül 

C;i ül b © ül ül 



CO 05 «-1 © C35 <1 
00 CJl -vt 05 lO ~J 

C> ti 0> © ül w 

tc ie <i -J <i © 

ül ül ül ül ÜT © 



í=l 







OTQ 






ö- 




te 


P\ 




B 


3 




=! 


M- 




,Px 


(/) 




p 


){:^ 


ö 


p 


H-k 


?1 


N 


©3 










trq 






^ 


rt> 




ra 


crs? 


„^ 


cn 


(t-s 









157 

Ezeknek öszszes száma, az első rovatban foglalt értekek szerint 
18232-re megyén. Tehetjük azt, könynyebb áttekintés végett, 
1000-re ; akkor a következő arányt nyerjük : 

ÉNy. 276 ÉK. 83 

É. 219 DK. 77 

D. 135 Ny. 49 

DNy. 115 K. 46. 
Itt azonnal kitűnik az éjszaknyugati szél tiílnyomósága ; mert midőn 
az EK.DK. Ny.és K. szelek öszszevé-ve csak 255-ször vétettek észre, 
az ENy. szél maga 276-or van följegyezve. Ezen határozott túlnyomő- 
ságmégmás tekintetben is szembeötlő, ha t. i. azon szeleket, melyek 
leggyakrabban mutatkoztak , erősségökre nézve öszszehasonlitjuk. Mi 
e végre az első táblában az egyes szeleknek megfelelő második rovat- 
ban foglalt számokat felosztjuk az első rovatbeli számok által, s mi- 
dőn az öszszes szelek erősségét ismét 1000-re teszszük, a reducált 
quotiensek következő arányban fognak egymáshoz állani, u. m. 

DK. 165 D. 111 

ÉNy. 164 ÉK. 102 

Ny. 147 É. 99 

DNy. 114 K. 98 

E szerint csak a DK. szél bír nagyobb erősséggel az ENynál ; de 
miután az első csak 77-szer fútt, az utóbbi pedig ugyanazon idő- 
szakban 276-szor; ennél fogva a DK. szél erőssége elenyészik. 

Egyébiránt nagyon valószínű, miképp a kimutatott viszonyok 
a rónaföldön , mely csak kurta növények által födetik , más alakot 
fognak mutatni. A levegő itt jobban áthevül, mint a magas és lom- 
bos vidékeken, mely fölfelé szállván a hűvösebb vidékek felé me- 
nend , honnan természetesen hűvösebb lég fog a síkság felé lefoly- 
ni ; minek az lesz a következése , hogy a rónaság egyik részében 
éjszaki vagy éjszaknyugati, a másik oldalán pedig déli v. délkele- 
ti légár fog uralkodni. Ezt a budai észleletek is tanúsítják ; mert 
ha az első táblában foglalt számokat az évszakokra reducáljuk, azt 
látandjuk, miképp az éjszaknyugati szél 

Télen 1127, tavaszon 1147, nyáron 1521, ősz- 
szel 1235-ször fútt. E szerint a nevezett szel télen éri el mini- 
mumát , innen lassan emelkedvén , nyár felé rögtön felszökik ma- 
ximumára, mely közel 500-zal különbözik minimumától, ősz felé 
ismét leszáll ; de az őszi szám jóval felülmúlja a tavaszit. Ezen 
tüneménynyel a többi szelek viszonyai is megegyeznek. A keleti és 



158 

délkeleti szelek nyári időben legritkábban jelenkeznek , mig ez éj- 
szaki szél szinte augustusban éri el maximumát. Ezen szélviszo- 
nyok vidékünkre nézve sajátságosak ; mert midőn Néraetföldön s 
általában a nyugati vidékeken délnyugati vagy közel nyugati szél- 
ár az uralkodó , itt nálunk ezen szélár éjszak felé szorul anynyira, 
hogy míg Párizsban a közel szélirány D. 64" Ny. és D. 680 Ny. közt 
ingadoz , Némethonban pedig D. 76 Ny.; addig Budán, sok évi ész- 
leletek szerint, az évi középirány csak 50 foknyira esik éjszaktól 
nyugat felé, azaz egyenesen ÉNy. Ennek okát lehetetlen máshol ke- 
resni, mint a nagy rónaság állásában a Kárpátokhoz. E vélemény a 
kárpáti vidékeken tett észrevételek által táraogattatik. Mind a mel- 
lett , hogy a Tátra egyes ormai 8000 lábra emelkednek , mégsem 
találni ott állandó havat , melynek határát a déliebben fekvő Hel- 
vetiában mintegy 8000 lábnyi magasságban találjuk. Az előhegye- 
ken május közepe táján a hó már mind elolvadt, júliusban már a 
havasok is tisztulnak, s ha némely években augustus vége felé ismét 
új hó esik , ez szintén elolvad, s nem marad meg septemb.vége előtt. 
Genersich több évi tapasztalásai szerint november táján, midőn a 
Kárpátok alyát fagyos ködök borítják, igen gyakran megtörténik, hogy 
a havasok közép vidékén , a törpefenyü környékén, a levegő jóval 
melegebb, mint lenn, s az ég tiszta. Miképp az Alpok olasz és német 
föld közt egy nagy gátot képeznek, mely nevezetes éghajlati határrá 
válik: szintúgy a Kárpátok is. A hegygeriucz óriási csúcsaival a ma- 
gyar s az éjszaki német rónaföld közt elnyúlván, szintoly nevezetes 
égaly-határt képez, mely a tátrai bérezek különös alkotásánál s ál- 
lásánál fogva sok sajátságokkal bír; abban állván a hegytörzsök fő 
jelleme, hogy a magyar rónaság felé irányzott oldala meredeken emel- 
kedik a fellegek környékébe. Ezen állásból magyarázandók a nagy 
légkörnyi (atmosphaera) zavarok is , melyek gyakran a legdühösebb 
s mindent feldúló viharokat idézik elé, miért is a Kárpátok lakhat- 
lanná válnak. Az emeltebb vidékek , hol Austriában és Helve- 
tiában a havasi gazdászat lagnagyobb kiterjedésben űzetik , itt ki- 
haltának , s a kárpáti lakos nem ismeri a havasi életnek a költők 
által oly bájosan rajzolt kellemeit. — De térjünk át még egyszer 
Közép-Magyarország szélviszonyaira, melyekről kimutattuk, miképp 
nagy részben a rónaság s az azt környező emeltebb hegylánczok köl- 
csönös állásától függenek. Ha a Il-dik Tádlát viszgáljuk : egy má- 
sik nevezetes tüneményre akadunk , mely abból áll , hogy a szél- 
irány nemcsak az évszakok, hanem a napi időjárás által is módosul. 



159 



s 



bű ;s 



a 




ei 


co 


€ 


>% 


bO 


"Cl 


a> 







-c> 



00 |>CO i>oo 




D*-*r Cl Ci -^ 



i>o t>oo 

O -^ O CO IC 
■"ef « io :o -Xi 



í iM C9 « M 



CO fO CC CO «!í' 



CO-^CO lOfO 



CO CJ lO OO 00 



íO 00 OS 05 00 



-í- T- a> ío -^ 



O 'O w co c*? 



■^co e*í « c<? 



00 O) Cr: O 9^ 



!>I>1>001> 






Oí C^-^M-í- 



trí^J" CO CO CO 



CC rc CO CCCC 



■* I> OS C9 iC 
O) ÍD !ű lO 00 

d w c<í C9 « 



C5 0> CC-^C^ 




W^ C* 00 c^ 



003l> X>0) 



o 05 o eo co 



(N** C9CÍ « 



•^ C^ D* '^ -^ 
iC 1/5 1Í5 O 1 

oioi iri«i«^ 
00 ;o io** jio 

Oi I>-co i>o 



00 *T C^í C9CO 



tD^ CO t>CO 



OO O O «* 03 



00 O(M00O 



i« iC^I' iOOO 



C^^J* :O00Oi 
«D O tO 00 »0 



■<T«-^(NC^ 



O O -r- COfO 



C^ CC 00 l>^ 



O 0> Oi C* fO 



160 

Az időt a csillagászokkal déltől kezdve 24-ig számitván , a //. 
Táblában foglalt számok az uralkodó közép szélirányra nézve a 

évi időszak- 



következő változás 


t mutatják a 


fentebb 


érintett öt 


ban : 








Ora. 


Középirány. 


Erősség. 





É. 55°2' 


Ny felé 


0.45 


1 


É. 57.31 


5) 


0.46 


3 


É. 59.30 


;? 


0.51 


5 


É. 59.18 


?5 


0.49 


7 


É. 50.32 


55 


0.55 


9 


É. 53.32 


11 


0.62 


17 


É. 39.41 


11 


0.81 


19 


É. 34.24 


11 


0.71 


21 


É. 33. 6 


11 


0.57 


23 


É. 48.21 


11 


0.46 


Évben 


É. 47.32 


11 


0.56 



Ebből azt látjuk, hogy a közép napiirány délután 3 óra tájban kö- 
zel 60 foknyi nyugat felé, innen ismét éjszak felé fordul egész reg- 
geli 9 óráig, itt újólag viszszafordul , rögtön átszökvén 33 fokról 
48-ra nyugat felé. Az extremumok közti különbség 27 fokra me- 
gyén, s ha hozzávetjük a változásban feltűnő szabályosságot, el 
kell ismernünk, miképp a napi időjárás befolyása igen tisztán tű- 
nik ki ; mi anynyival érdekesebb , miután régiebb 5 évi észleletek 
(1836 — 40) ugyanazon eredményt adják. Ezen tünemény Német- 
honban szintén más viszonyt mutat; mert midőn Budán estve az 
irány éjszakiabb mint délután , a legnagyobb melegség beálltakor : 
Némethonban megfordítva az irány esti időben jóval déliebb. Fe- 
lette érdekes volna ezen viszonyt a rónaságon nyomozni , miután 
nagyon valószínű, miképp a szóban levő tünemény ott még na- 
gyobb szabatossággal fog fellépni , mint Budán, hol a vértesi hegy- 
láncz , hoszszu kiterjedésénél s a bérezek meredek minőségénél fog- 
va minden esetre gyakorol némi befolyást. 

A budai hőmérséki viszonyok kutatása s más helyek viszo- 
nyaival való öszszehasonlitása a legérdekesb eredményekre vezet. 
Európában négy égaly-rendszert kell megkülönböztetnünk, úgy- 
mint : a közép-tengerit az Alpokon tillfekvő tartományokkal; 
a nyugatit, a partvidékek s a britszigetekkel, hol 51.5° alatt 
a borostyán szabad ég alatt telel; a belföldit, mely Keleti-Né- 
methonban kezdődvén, egész az Uraiig terjed, s végre az éjsza- 



161 

kit, hova a Balti-Tengeren túl fekvő tartományok számítanddk. A 
nevezett vidékeket ismét föl lehet osztani kisebb climai csoportok- 
ra , miután a vidékek magasabb vagy alacsonyabb fekvése , a he- 
gyek iránya és csoportozása , a rónaság állása és terjedése , a föld 
minősége- s általában a tartományok configuratiója az általános ty- 
pust némileg módosítják. Magyarország égaly-viszonyaiban a bel- 
földi typus tökéletesen ki van fejtve. Az Alpokon túl Magyarhon- 
nak a legforróbb nyarai vannak; míg ellenkezőleg a télimérsék 
mélyebbre leszáll , mint bárhol Európa nyugati részeiben , sőt né- 
mely években még alább száll, mint Svéd- és Norvéghon partvi- 
dékein. Upsalában , mely közel a 60 szélességi fok alatt fekszik, a 
közép téli mérsék — 3»12 R. , a leghidegebb hó (januarius) közép 
mérséke pedig --4^ Budán az 184%-diki kemény tél közép mér- 
séke —4024 volt, s december mérséke leszállt — T^Sl-re. Ily 
hideget csak a Nordcap vidékén találhatni. Mind a mellett miná- 
lunk oly vidéken terem a leghíresebb bor, azaz oly szélesség alatt, 
hol Nyugati-Frankhonban a szöllő már alig érik meg, s ennél fog- 
va nagyban nem is termesztik. Értem Tokajt, mely 48". 7' alatt 
fekszik. Ezen contrastok oka Magyarország belföldi fekvésében ke- 
resendő , de nagy részt terrénumának sajátlagos minőségének is tu- 
lajtonitandó, mely az időjárást sokféleképp módosítja. Éghajlatun- 
kat például különösen jellemzi nagy változandósága és állhatatlan- 
sága. Ha jiiliusban a hévmérő több napokig 22—24 fokot mutat, 
néha rögtön leszáll 15 — 10 fokra, néhány nap raulvá ismét sebe- 
sen felszökik 20—24 fokra. Télen a mérsék gyakran 24 óra alatt 
10 vagy 12 foknyi hidegről felszökken 2 egész 5 foknyi melegre. 
A rónaföldün, hol, kivált derült éjjelekben, a kisugárzás a levegőt 
erősen meghüti, nem ritkán valódi siberiai hideg áll bé, mely 
azonban nem szokott tartós lenni. 12 egész 14 foknyi hidegre rög- 
tön következik lágy idő, mely hetekig eltart, mire ismét, kivált 
február felé , beáll a nagy hideg. Teleink általában sok sajátsággal 
bírnak , s oly változékonyak , hogy egyik tél a másiktól közép mér- 
sékére nézve 3 sőt 6 foknyival is különbözik, mit később számok- 
kal fogunk bebizonyítani. Nézzük már M a y e r tanár fentebb idé- 
zett észleleteit. A ///. Tábla a mérsék havi menetét mutatja az 
egyes észlelett órákban. 



term. társ. Évh. II. k. 11 



162 



^ js5 ^ ^^ 

03 h^ CO -4 ?0 



o 1^ to ^^ **■ 



X GD ^5 ►^ C5 

^^ ^^ -^ rfs. C5 
CJ1 to Oi o ^ 



O ÍO to tű to 
•^ to ^3 ►^ ►* 

C- tfi> «o ly 00 
JS3 ^ O *» C; 



to UT hi^ í^ K> 

o< cr. O © 4^ 
w ^^ to oi -a 



•<f ÜT co 1-^ o 

IMII 

1-^ t— o o o 



>fc. ^2 0^ ^D rfi. 

C5 í^ íti. O rfi 

05 o Ci tn o 



i-»i h^ o o o 

o 

-4 N*- O O OO 
Oi -^l O QD ^ 

•^ CJ1 O GO •<l 



OJ tís. *», CO 



o> 



^ 



O 00 O O^ •<» 



rfli hPik ^ »-^ C5 
ÍD "^ CO "^ O 

:o O I— o <-i 



lís. ^^ o co 



^ Oí >?*■ o ►- 

rf^ C3 O 05 tf 

co -a w i£> 1-^ 



00 ^;» h^ o 05 
OS ^^ to oci -^ 

H- oi -a ^- (X 



01 oo rf^ co o 

oo o ^^ 05 o 

-vj !X W Ci co 



tj ,4^ Ol ÜT 4^ 



-4 ÜT W ^ OJ 

^*. lO t-^ ÜT -<l 

05 -I C5 Oí lO 

o ^3 4i» i-o 05 



OD 05 CO tO Ü' 

HJ. h^ CO ÜT O 

ÍC h^ í^ (X> ti^ 
OO )íi. hti' ►-^ 05 



-<{ ÜT ÜO tO ^ 

-,0 ÜT ^5 H^ CK 
4i Ü5 >t» ^ >r>- 
t»5 CO •<! W "^l 



Ü3 1-^ «0 ^ 



00 00 CO *>. -^ 

00 o o w ^5 
>;^ CO o 05 ü» 



:o -^i C5 o •<* 



o ÜT ^^ I— ^ C5 

CO CŰ O C5 t/J 
O 00 ~-í O O) 



OO O O O -3 
05 «0 05 4^ ^ 
OD O ^ ^ QD 

►Ai *-■ 1-^ H^ ^^ 
ÜT -4 OO 00 -^ 

00 1-^ O O G5 
CO O tO «0 ü' 
,X rf^^ O to 

H- >■ H»- h^ H^ H^ 

C5 X O _0!> .<X 

-4 W tO CO ÜT 
03 (X) — 3-- — 
O ÜT ÜT O W> 



Oí 00 CO ÍO 00 
o 

>-^ O ►^ lO 05 
00 Oi- 65 OJ OD 

^ üo -4 lo ^^ 



65 4i. CJT ÜT 4^ 



Oi 65 O; 65 -4 
O C5 rfi. 65 ►-■ 

CO rfii. ÜT -^ C5 



m 



QD CO O O O 



05 65 65 65 OJ 

X -1 O 65 O 

O O >-^ O C5 
^^ Oí ÜT O CD 



o o o o o 



CO H^ H^ O ÜT 

OD 00 CO ÜT 05 
OD --J 65 CO l4i» 



H^ ►^ 65 Oi OD 
05 N^ OO 65 Ji. 
>fi» »^ ÜT 05 CO 



05 05 0^ >l^ hl^ 

rfl» 00 ÜT -^ OO 
O 65 -vj O ÜT 
65 CO ^^ C5 65 



O O *^ "^ ►^ 



05 CO >fe. c; *• 

^J 05 "^ ÜJ 02 

Qo ÜT rii» »-*■ >í^ 



Í25 



p 


O 


í. 


Cfi_ 






S3 


cr? 


rs 


p. 


1t 


PCn 




J3 






^^ 


H^ 


N 


GD 




)4i^ 



OD 



a. 



163 

Ezen tábla segítségével a legérdekesb kérdéseket lehet meg- 
fejteni. Az évi közép m érsek ezen tábla szerint 7M7 R. Ha 
ezen eredményt öszszevetjük az elébbi öt évi (1836 — 40) érték- 
kel , mely csak 6"94-ra ment : a tíz évi időszak 7''20 közép mér- 
séket ad. Wahlenberg a Kárpáti Flórájához kapcsolt meteoro- 
lógiai értekezésében azt 8"5-ra tette, Kámtz pedig CVorlesun- 
gen iiber Meteorologie 212. 1.) 8'^4-ra, mely utóbbi érték azújab- 
bi munkákba általánosan fölvétetett. Az lijabbi pontosabb vizsgá- 
latok azonban azt mutatják , miképp az egy egész fokkal maga- 
sabb a valódi közép értéknél. Mayer naplója szerint az egyes évek 
a következő mérséket mutatják : 



J36. 


7«91 


1841. 


8°38 


37. 


6.71 


42. 


6.82 


38. 


6.18 


43. 


7.73 


39. 


7.48 


44. 


7.24 


40. 


6.11 


45. 


7.16 



Ennél fogva a tíz évi időszakban éppen öt év van, melynek közép- 
mérséke a föntebbi értéken (7'^20) alul esett , azon kivül két fe- 
lette hideg és csak egy rendkívül meleg év fordul elé. Ha ezt azon- 
ban számba veszszük s a tíz évhez hozzá is vetünk egy-két meleo" 
évet, a közép mérsék mind a mellett 8 fokon ahil maradand s leg- 
kedvezőbb esetben nem többre mint 7^4. fog tétethetni. 

Az idézett tábla az egyes hónapokra nézve a következő ér- 
tékeket adja : 



jan. 


- 1"41 


jul. 


15'62 


febr. 


— 1.42 


aug. 


15.49 


mart. 


1.99 


sept. 


12.21 


april. 


8.15 


octob. 


7.91 


maj. 


11.91 


nov. 


3.28 


jun. 


14.52 


dec. 


0.63. 



Első tekintetre azt veszszük észre , miképp februarius a leg- 
hidegebb, július pedig a legmelegebb hó s a különbség 17*'04 volt. 
A február és január közti különbség azonban oly csekély, hogy el- 
enyészik; hoszszasb időszaki észleletek pedig azt tanúsítják, mi- 
képp rendesen január szokott a leghidegebb hó lenni, 
mint általában az európai éghajlati rendszerben. Párizs ban , éj- 
szakiabb fekvése mellett, a leghidegebb hó középmérséke 1''68, a 
legmelegebb Qulius) 14'*88, a különbség csak 13o20. Berlin- 
ben a leghidegebb hó — 2°08, a legmelegebb 14046; a különbség 

11* 



164 

tehát I6054. De ennél sokkal nevezetesb s a gazdászat és tenyé- 
szetre nézve legnagyobb fontosságú az arány, melyben a mérsék 
tavaszkor emelkedik. Párizsban február mérséke = 3"76 , 
mart. = 5"20, april. 7"84; Berlinben a febr. = 0''28, mart. 
=z 3"04, april. 7"02. Míg e szerint Párizsban a febr, és mart. közti 
különbség 2"08 , Berlinben pedig 2"36 , Budán ez jóval nagyobb , 
t. i. 3''40 ; de még sokkal feltűnőbb a mart. és april. közti különb- 
ség, mely 6"17-remegy, raig Párizsban a mérsék martius-aprilisra 
csak 2"64, Berlinben 3.98 fokkal növekszik. Sokkal kisebb mér- 
tékben csökken minálunk az őszi mérsék, s már inkább közelit a 
párizsi és berlini értékhez. Septemberről octoberre 4. 30 fokkal száll 
alá. Párizsban (sept. = 12"64, oct. = 9''04) a különbség 3°60, 
Berlinben (sept. = 11 "22, octob. =7^24) 3098. — Lássuk már 
most az évszakok mérséki viszonyait, A ///. Tábla szerint a 
tél tavasz nyár ősz 

— O^Ol 7''49 15"30 7"86, 

a meteorológusokkal télhez dec. jan. és febr,, tavaszhoz mart. 
april. és maj. s ugy tovább számítván. Ha ezen eredményt öszszevetjük 
azelébbiötévi (1836 — 40) észleletekkel, a számok valamivel csök- 
kennek. A magyar éghajlat természetének tisztább kifejtése végett, ha- 
sonlítsuk öszsze az eredményt , néhány érdekes helyek viszonyaival. 





Buda 


Dresda 


Basel 


Párizs 


Berlin. 


Széless. 


47<'29' 


51"3' 


47034' 


48o50' 


5203I' 


Hoszsz. 


16"42' 


11024/ 


5015' 


0.00 


1103/ 


Magass. pár 


láb. 704.22^ 


') 248.00 


756.00 


85.00 


105.80 


Év 


7"20 


6"80 


7o28 


8"64 


6088 


tél 


— 1,39 


- 0,32 


~ 0.40 


2.64 


- 0.56 


tavasz 


7.03 


6,72 


7.76 


8.40 


6.72 


nyár 


15.17 


13.76 


14.56 


14.48 


14 08 


ősz 


7.90 


6.72 


7.92 


8.96 


7,28 



*) A magasság a Gellért-hegyen létezett csillagdára , hol az é.szleletek tör- 
téntek , értendő. A dunaszabályzási mérnökök által pontosan veze- 
tett nivellirozás folytán a budai vízmérő (Pegel) null-pontja 296.52 
pár. 1. (^304.83 bécsi 1.) fekszik az Adriai-Tenger fölött. Az observa- 
toriura padlatjának magassága a nevezett pont fölött, Petzelt 
tanár által véghez vitt trigonoraetrikai nivellirozás folytán, 407.7 p. 1. 
(=419.12 b. 1.) volt, ennél fogva az observatorium absolút magas- 
sága =704.22 pár. 1. =723.94 b. 1. A többi helyek értékei M ahl- 
m a n n által öszszeáilitott sHumboldt, ,Central. Asien-Berlin 1 844" 
czimü munkájához kapcsolt mérséki táblákból vannak véve. 



165 

A francziaés porosü fővárost azért választottam, mivel az első Nyu- 
gati-Európa mérséki viszonyait képviseli, mindkettő pedig nagy 
róuaföldön fekszik , mely Frankhon délnyugati partján kezdődvén , 
az Atlanti- s a Balti-Tenger mentiben beterjed egész Oroszországba. 
Dresda ellenben Közép-Némethonnak éghajlati typusát adja , végre 
Basel Budával egy szélesség alatt s egy magasságban feküvén , az 
Alpok nyugati alyán uralkodó éghajlatot mutatja. A nyár és tél köz- 
ti különbségben Magyarország continentalis typusa legélesebben 
van kifejezve. Budán a különbség 16"56, éhez legközelebb jár a 
baseli, mely 14"96. következik a berlini 14"64, azután a dresdai 
14"08 s végre mint legcsekélyebb , a párizsi, mely csak 11 "84. Is- 
mét látjuk, miképp teleink a leghidegebbek; tavaszaink pedig oly 
melegek , hogy a két évszak közti különbség sehol sem oly nagy 
mint Budán. Egyébiránt a téli évszak minálunk nagyon változé- 
kony, ö az egyes évek néha roppant különbséget mutatnak, míg a 
nyári mérsék alig változik 2 foknyival , mint az ide mellékelt ki- 
mutatásból láthatni : 

1836. 1837. 1838. 1839. 184Ü. 1841. J842. 1843. 1844. 
tél— 1068; -0017;-3"85;— l"78;-1049;-4'^26;-2"25;l"74;— 1"89; 
nyár 15,53; 14.83; 14.29; 15.99. 14.55; 15.86; 15.79; 14.67; 14.35; 
míg tehát a 9 évi időszakban cléfordult legnagyobb és legcsekélyebb 
nyári mérsék közt létező különbség csak 1. 7 fokot teszen , addig 
a legmelegebb és leghidegebb tél közti különbség 6 fokra megyén. 
Oly hideg telet, mint az 184%-diki volt, Európában — Oroszor- 
szágot kivéve — csak a 60-ki szélességi fokon túl találhatni; s a 
9 évi időszakban két ily kemény tél fordul elé s csak egy meleg 
(1842 3), melynek mérséke a zéruson felül esett. 

Nem kevésbé érdekes azon kérdés megfejtése , vájjon mikor 
áll be minálunk a legnagyobb meleg , és mikor a legkisebb ? A ///. 
Tábla^ Mayer számítása szerint, a következő eredményt adja : 

fokk. 



Legnagyobb meleg. 




Legnagyobb hideg. 


télen : 1 ór.28^ 0.56 


fokkal 


18 ór. 30' -1.86 


tavasz. 2. 3 10.28 


5: 


17. 5 4.69 


ngár. 2. 7 18.90 




16. 13 12.01 


ősz. 1. 56 10.20 


55 


17. 45 5.85 


évi közép érték 1. 54 10.18 


55 


17. 3 5.28 



A legnagyobb meleg eszerint délután áll be s annál távolabb e- 
sik déltől , minél inkább közeledik a nap a nyár közepe felé ; ellen- 
kezőleg a legkisebb meleg beáll : 



r. 9' 


nap 


fölkelte előtt 


5' 


?? 


?5 ií 


7/ 


Í5 


?í 57 


58' 


:í 


:? 55 


57' 


11 


li 15 



166 

télen : 1 < 

^ay. 0. 

/íí/rtr. 0. 

öszszel 0. 

A legkisebb meleg e szerint általánosan a nap fölkelte előtt áll be, 
s annál hátrább esik azon időtől minél közelebb áll a nap a tél 
közepéhez. Ezen adatokból egyszersmind kitűnik, hogy a közép na- 
pi mérsék menynyit változik 24 óia alatt. A fentebbi adatok 
a közép napi változásra nézve a következő számokat adják : 

télen 2042 

tav. 5.59 

nyár. 6.89 

ösz. 4.35 

ém közép érték 4.90 
miből azt látni, miképp a mérséki változás a nyári napokban leg- 
nagyobb, télen pedig legcsekélyebb, őszi napokban kisebb mint 
tavaszkor. Ha ezen értékeket más helyekkel öszszehasonlitjuk , igen 
nevezetes öszhangzásra akadunk. Vegyünk két ellenkező égaly rend- 
szerhez tartozó helyeket, Páduát és Göttingát, melyek a követke- 
ző arányt mutatják : 

Göttinga Pádiia. 

tél 2»78 3"09 

tav. 6.88 4.81 

fi/jár. 7.94 6.85 

ösz. 5.16 4.44 

év. 5.73 4.75 

Az eredmény fölötte érdekes; azt látjuk, miképp a napi változás az 
évszakok folyamában ugyanazon törvényeket követi s hogy csak 
az egyes évszakok számaiban létezik némi különbség, mely azon- 
ban elég csekély. 

Hátra van még az a b s 1 ú t e x t r e m u m k vizsgálása. Ezen 
kérdés megfejtésére 50 évi észleletek vannak kezembea , melyeket 
1783-tól 92-ig, 1806-tól 15-ig a várpalotai csillagdán, 1816-tól 
pedig 20-ig és 1826-tól 45-ig a gellérthegyi csillagdán jegyeztek 
föl. A naplók szerint az 50 évi időszakban a hévmérő legmélyebb 
állása — 18" volt dec.30-kán 1788-ban. Ennél még mélyebb volt 
az 1850. évi jan. 23-án beállott mérsék. Reggeli 7 óra tájban a 



167 

hévmérő —20" mutatott. Megfordítva a legnagyobb meleg jul. 18- 
káii 1841-ben jegyeztetett föl. A hévmérö az nap, egy délnyugati 
forró szél következtében, mely valódi sirocco volt, 30 fokra 
ment, s ennél fogva a két extremum közti különbség = 50". Né- 
methonban ezen különbség valamivel nagyobb. 1783. évi decem- 
berben a hévmérő több helyeken leszállt — 25-re ; ha éhez az érin- 
tett 1841-ki meleget, mely Némethonban is fölment 30 fokra, hoz- 
závetjük: a különbség 55-re megyén. Azonban 25 foknyi hideg 
Némethonban is ritkaságok közé tartozik. A budai naplók szerint 
az emiitett 50 évi időszakban a hévmérő 

— 1 1 fokra leszállt 10 évben 

— 12 4 

^'^ 55 55 ^ 55 

-14 „ ,, 3 „ 

1^ 55 55 '^ 55 

-17 ,, „ 3 „ 

-18 ,, „ 1 „ 

miből láthatni, miképp nálunk a téli mérsék ritkán megyén 10° alá, 
s hogy 15 vagy 17 foknyi hideg már a nagy ritkaságok közé tar- 
tozik. 8 egész 10 foknyi hideg a legnagyobb télben sem tartós. 
1850-ben a hévmérő januárban —20-ról felment — 17-re, har- 
mad napra pedig felszökött 5 foknyi melegre ! Berlinben 81 évi idő- 
folyamban 

54 évben leszállt a hévmérő — 12-re s azon alul, 
23 „ „ ,, -16-ra „ „ 

O ,, ,, ,, ,«U-ra ,, ,, 

Nyári időben 20 egész 23 foknyi melegség minálunk a rendes tü- 
neményekhez tartozik. Az érintett 50 évi időszakban 13 év fordul 
elé, melyben a hőség 26 egész 26.8 fokra ment, 29 és 30 csak 
egy évről van följegyezve. Saját naplóm szerint 1846. évi június- 
ban a hévmérö 7-szer állt 23 fokon felül s e közben 3-szor volt 
közel 26", júliusban rendesen fölment 24, 25-re s több izben 26- 
ra. Ez valódi trópusi melegség. Russegger Kordofán 13 széles- 
ségi fok alatt fekvő el O b e e h d városában a hévmérőt hoszszasb 
ideig vizsgálván, naplója szerint 1837. évi april második felében, 
a trópusi esők beállta előtt a hévmérő reggeli órákban 16 egész 24, 
déltájban 26 egész 31" mutatott; májusban az esőzés beálltával a 
hévmérő már ritkán ment 29-re. El Obeehd és Chardum közt jú- 
nius 18-kánegy nagyszerű Chamsin- szélvész lepte meg a karavánt. 
A levegő telve volt finom homokkal , az utasok aggasztó mellszo- 



168 

rongatások közt a földre ültek s köpenyeikbe burkolták magokat. 
A hévmérö körülbelül 30^ mutatott. Chardumban a tüzes siva- 
tagi égaly az európai személyzet egy részét sírba dönté. R üs- 
se gger állítása szerint a nappali hőség (30 egész 35°) nem volt 
anynyira tűrhetetlen , mint a tikkasztó éjszakák 24 egész 28 fok- 
nyi mérsék mellett. Az izzadék, a szó teljes értelmében , folyam- 
ban ömlött a testről. Alsó-Egyiptom legmelegebb vidékén, Kairó- 
ban, Niebuhr által észrevett legmagasabb mérsék 30,66" volt. 
Budán szintanynyi július 18-án 1841-ben. A maximumok közép 
értéke júniusban 26.5 , júliusban 28.2 foknyi volt Kairóban*); 
Budán pedig 4 évi észleletek szerint a júniusi közép maximum 25.5, 
a júliusi 26.7 fokra terjedt. 

Végre fölötte érdekes tudni , hogy az utolsó tavaszi fagyos nap 
s az első őszi fagy közötti idő menynyire terjed? Mayer naplója a 
következő adatokat adja : 



U^lolsó tavaszi fagy 


Első oszt fagy 


Időköz 


1841. mart. 14-é 


n -rOO 


nov. 15-én — 0«82 


245 nap 


42. april. 17. 


-0.91 


oct. 13. -0.02 


178 „ 


43. april. 15. 


-0.02 


nov. 12. -1.41 


210 „ 


44. april. 5. 


-0.16 


nov. 28 —1.49 


236 „ 


45. april. 1 


~-1.84 


nov. 3 —1.23 


215 ., 


Az öt évben két 


nevezetes 


extremum fordul elé t. 


i. az 1841 



42-diki, miknek különbsége 67 napra, tehát több, mint két hónap- 
ra megyén. Az öt évi középszám 217, mi anynyi mint két hónap 
és három nap , melyben minálunk nem fagy. Különben télen is szá- 
mos napok fordulnak elé , miknek mérséke 1 egész 3 foknyi a zé- 
ruson fölül. 

Az égaly-viszonyokkal szorosan öszszefügg a föld s annak 
belsejéből ömlő források mérséke. Ez előtt általánosan azon véle- 
ményben voltak , mintha a források mérséke a levegő közép mér- 
sék evei megegyezne. Most anynyit tudunk , hogy ez nem ugy van ; 
s hogy még sok mérések és kísérletek kívántatnak , míg az eddig 
még csak magánosan álló tünemények értelmezéséhez foghatunk. 
Wahlenberg által Upsalában tett kísérletek nyomán bebizonyult, 
miszerint a források, mérséki minőségökre nézve, kétfélék. Néme- 
lyek t. i. egész éven át állandóan egyforma mérséket mutatnak , 



"'0 Reisen in Európa, Asien und Afrika in den Jahren 1835 — 41 von 
Russegger, Stuttgart 1842. 



169 

míg másoknál nagyobb vagy kisebb különbséget lehet észrevenni. 
Az állandó források rendesen melegebbek , mint a változékonyak ; 
miből azt gyanítjuk , hogy azok nagyobb mélységből erednek, mint 
emezek , melyek a légkörnyi vizek által tápláltatnak. Meteorológiai 
kutatásoknál csak ez utóbbiakat lehet használni , melyek nagyobb 
vagy kisebb mérséki változásokat mutatván , a légtüneményekkel 
bizonyos öszszeköttetésben vannak. Ezek közöl az esőzési viszonyok 
hatnak leginkább a források mérséki minőségére , mi nagyon ter- 
mészetes ; mert miután a források az átszivárgó esővíz által táplál- 
tatnak , ez fogja leginkább azoknak mérséki viszonyait szabályozni. 
Ott, hol nyáron többet esik mint télen, a források melegebbek lesz- 
nek a levegőnél ; ellenben hidegebbek ott , hol a téli esők túlnyo- 
mók p. 0. a Középtenger partjain. Ezzel azonban a dolog még nin- 
csen megmagyarázva , mert még sok más körülményeket kell tekin- 
tetbe vennünk , melyek az esővíz mérsékét sokféleképp módosítják. 
Ilyenek az ég minősége, a felhők magassága, a vidékek alakja, a 
föld s a kőtömeg természete s a t. Eddig ezen körülményeket nem 
igen szokták számba venni. A mérések nagyobb részt utazás köz- 
ben tétetvén , számos adatok gyüjtvék ugyan , de gyakran minden 
öszhangzás nélkül ; pedig csak oly mérések combinálásából lehet 
bizonyos törvényekre ráismerni , melyek éghajlati minőségökre néz- 
ve ismeretes állomásokon huzamosb ideig tétettek pontosan készí- 
tett eszközökkel. Buda ily állomás levén , hol t. i. az égalyviszo- 
nyok évek óta éber figyelemmel kisértetnek, 1847-ben megkezd- 
tem a források mérséki minőségét kutatni. Én e czélra egy kutat 
választottamTabánban(báróJózsinczyféle házban), mely oly mély- 
séggel bírt, hogy a lég mérséki változásai reá nem egy könynyen 
hathatnak , s melyben a víz télen nyáron nagy bőségben van. A 
kvít t. i. 8 ölnyi mély s 3 egész 4 ölnyi vízzel bír. Különféle idő- 
ben tett mérésekből mindenek előtt az tűnt fel , hogy a mérsék té- 
len nyáron igen csekély különbséget mutatott. Aprilisben szintúgy 
mint augustusban és decemberben 9 és 11 fok között ingadozott. 
Decemberben, midőn a lég — ^5° hideg volt, az óvatosan merített 
kútvíz 10. fokot mutatott , május 1-én pedig csak 9.6, mind a mel- 
lett, hogy a levegő mérséke 10 egész 12ovolt. A minimum aprilis- 
ben volt 8.9, a maximum augustusban 11.2 foknál, s a különbség 
e szerint 2.3 fokra terjed. A mérések öszszehasonlitásáből továbbá 
kitűnt , miképp a víz octoberben és novemberben melegebb volt , 
mint aprilben. Ez utóbbi hóban véghez vitt két mérés 9.4 foknyi 



170 

inérséket adott, míg az octoberi mérések 10.5, a novemberiek 9.9 
fokot mutattak ; mi nagyon természetes , ha meggondoljuk , hogy 
tavasz felé az olvadó hó a vizek mérsékét szükségképp leszoritandja. 
Az öszszes mérések 9.9, azaz 10 foknyi közép mérsékét adtak , s 
ha ezt a levegő mérsékével öszszehasonlitjuk , mely a fentebbi ki- 
mutatás szerint 7''4 tehető , kitűnik , miképp a vizsgálatra szolgált 
kútvíz 2.6 fokkal melegebb a levegőnél. Ila ezen eredmény ellené- 
ben Buda vidékének esőzési viszonyait tekintjük , a fentebb mon- 
dottakat igazolva látjuk. Később megmutatjuk , miképp nálunk a nyá- 
ri s őszi csök a télieket (a meteorológusokkal a havazást is ide szá- 
mítván) mcnynyiségre nézve jóval fölülmúlják. Az évi menynyi- 
ségből nyárra 28, őszre pedig 30 pcent esik , a télre csak 10 jő , 
mely azon fölül többnyire szilárd formában hullván le , mint hó . 
nagyobb részt csak a tavaszi meleg szelek által olvasztatik fel. En- 
nél fogva a kútvíz magasabb mérséke a melegebb nyári és őszi e- 
sőknek tulajdonítandó, melyek a kutakat leginkább táplálják; s e 
tekintetben előttem igen érdekes azon körülmény , mely szerint az 
általam vizsgált kútvíz közép mérséke pontosan megegyezik azon 
értékkel , mely a tavaszi , a nyári s az őszi mérsék öszszevetésé- 
ből nyeretik. Hogy azonban ezen viszonyok helyes megfejtésére egy 
évi mérések nem elegendők: könynyen gondolhatni, ha a nagy kü- 
lönbséget tekintjük, mely az egyes évek időjárásában mutatkozik. 
Tekintsük már most esőzési viszonyainkat is. Ezeknek kimu- 
tatására 8 évi észleletek vannak kezemben. Négy évi mérések (1783. 
85, 86 és 88 évről) a volt mannheimi társulat meteorogiai 
Évkönyveiben vannak följegyezve; négy újabb évi (1842 — 45) 
eredmények pedig többször eralitett Mayer tanár által közöltettek 
velem. A 8 évi eredmény, több érdekes helyekkel öszszehasonlitva, 
a következő : 

Párizs 
20.''80 

20.7 

25.0 

30.5 

23.8 

Itt az első sor az eső évi menynyiségét adja párizsi mérték- 
ben , míg a többi sorokban foglalt számok az egyes évszakokra eső 
menynyiséget fejezik ki procentumban. Ezen tábla szerint esőzési 
viszonyaink elég sajátságosak. A nyugati s a belföldi vidékek leg- 





Pádua 


Bordeaux' 


éo 


34.''55 


24.''30 


léi 


19.0 


27.7 


tavasz 


E6.4 


21.4 


nyár 


25.6 


24.2 


ősz 


29.0 


26.7 



Hegensburg 


Prága 


Buda. 


21. '^06 


16.''40 


18.''43 


19.3 


12.1 


17.8 


17.7 


27.9 


24.4 


40.1 


32.3 


28.1 


22.9 


27.7 


29.7 



171 

inkább abban különböznek egymástól, hogy ottan a téli, itten pedig 
a nyári csők az uralkodók. Több évi tapasztalások továbbá azt ta- 
nítják, mikép a száraz föld belseje felé az esők általában gyéreb- 
bek lesznek. J^urópa nyugati partjain az eső nienynyisége 24 egész 
34", belső Némethonban már 21 — IT^'re száll, honunkban 16 — 
18"ra. Ugyanezen arányt mutatják az esős napok is. Mert míg 
déltől éjszak felé menve szaporodnak, ellenkezőleg nagyon fogynak, 
ha nyugatról kelet felé megyünk. A nyugati partokon ezeknek szá- 
ma 152-re megyén, ellenben Némethonban már csak 141 napon 
esik; minálunk ezen szám leolvad 118-ra, Kasánban 90, Siberia 
belsejében pedig 60-ra. Hogy ezen viszonyok mélyen hatnak a né- 
pek fejlődésére s mívelődésökre, tagadhatatlan. A zordon éjszaki 
vidékek hoszszu ködös telei másképpen hatnak a kedélyekre, mint 
a tiszta s enyhe olasz ég. Ott a mostoha természet az ember min- 
den erejét igénybe veszi s minden igyekezete az egy gondolatban 
pontosul öszsze : a szükséges élelmet a természet által gyéren mért 
időben megszerezhetni, s csak ott találhatni Európában még ván- 
dornépeket, mint Ázsia sivatagaiban, melyek nem szántanak s nem 
aratnak, Mig a délvidéki, kedvtöltésből iszsza a bort, s föllelkese- 
dik mellette, az éjszaki nép a pálinkához folyamodik, hogy érzé- 
keit eltompítsa az idő viszontagságai s helyzetének keserűségei el- 
len, s a nép elbutul! Ott aztán nem születnek Rafaelek, s Fóti 
d a 1 kat ott nem költenek ! 

A fentebbi tábla az érintett viszonyokat igen tisztán mutat- 
ja s csak a budaiak térnek el az általános törvénytől. Bordeauxban 
az évszakok alig különböznek egymástól. Párizsban a nyári eső 10 
pcttel fölülhaladja a télit , végre Regensburg- és Prágában nyáron 
két anynyi víz híill le mint télen. Budán ez másképpen van. Itt 
szintén télen esik legkevesebb eső, innen folytonosan növekedvén 
egész őszig, legtöbb víz ez időszakban esik. Itt tehát mint Páduá- 
ban, az őszi esők adnak legtöbb vizet, szintúgy mint a Pyrenaeu- 
son innen fekvő délnyugati frank vidékeken. A nagy hasonlatosság 
mely Pádua és Buda közt létezik, valóban feltűnő. Páduában ezen 
viszonyok oka a lombardiai rónaság s az Alpok kölcsönös állásában 
keresendő, ott leginkább az éjszaki s az éjszakkeleti szelek hozzák 
az esőt. A meleg déli szelek az Alpok felé emelkedvén, ott hide- 
gebb levegőre akadnak s lehullatják gőzeit, melyek a hűvös légár- 
ral a rónaság felé ömlenek. így történik ez minálunk is. A rónasá- 
gon elterjedő posványok kipárolgása által a lég megtelik gőzzel, 



172 



mely a fölemelkedő légárral a magasabb s hűvösebb vidékek felé 
mén, honnan az éjszaknyugati szelekkel eső-formában ismét lejön. 
Hogy azonban esözési viszonyainkra még más körülmények is hat- 
nak, könynyen gondolhatni, s az újabbi észleletek is mutatják ; de 
ezeket bajos meghatározni, miután Budán kivül Magyarországban 
még sehol sem történtek pontos észleletek. Ha az irányt tekintjük, 
melyből Budán az esők jőnek : az imént mondottak azonnal szem- 
be tűnnek. 

IV. Tábla. 1841-től 1845-ig a budai csillagdán feljegyzett 
s a főszelek szerint rendezett esőzési napok sommája. 



Hó 


É. 1 


ÉK.| 


K. 


DK.! 


D. 1 


DNy. 


Ny. 


ENy. 


Január. 


7.5 


2.0 


1.0 


4.0 


11.5 


11.5 


4.0 


13.5 


Február. 


5.5 


4.0 


0.0 


5.0 


4.0 


5.5 


4.5 


4.5 


Martius. 


2.0 


3.0 


0.0 


2.0 


4.0 


5.0 


3.5 


12.5 


Április. 


2.0 


7.0 


0.0 


5.0 


5.5 


2.0 


4.5 


5.0 


Május. 


7.0 


12.5 


2.0 


4.0 


8.0 


11.5 


4.5 


5.5 


Június. 


0.0 


6.0 


4.5 


J.5 


2.0 


7.0 


1.0 


3.0 


Július. 


7.0 


3.0 


0.0 


2.0 


3.0 


8.0 


6.5 


7.5 


Auguszt. 


4.0 


4.0 


1.0 


0.0 


3.5 


8.5 


3.0 


5.0 


Septerab. 


3.0 


10.5 


1.5 


10 


2.5 


12.5 


4.0 


7.0 


October. 


3.5 


3.5 


0.0 


2.0 


7.0 


12.5 


7.0 


14.5 


Novemb. 


2.0 


100 


2.0 


3.0 


4.5 


15.0 


5.5 


7.0 


Decemb. 


6.5 


3.5 


1.0 


1.0 


3.0 


4.0 


3.5 11.5 



|50.0,69.0|13.0|30.5|58.5; 103.0, 51.5| 96.5 

Az évben előforduló esők öszszes számát 100-ra tevén, akkor azok, 
Mayer tanár 4 évi észleleteiből itt közlött fV. Tábla szerint, a 8 fő 
szelek közt következőképp lesznek felosztva : 

É. ÉK. K. DK. D. DNy. Ny. ÉNy. 
10.6 14.7 2.8 6.4 12.3 21.9 10.8 20.5 
E szerint a délny., s az éjszny. szelek hozzák a legtöbb esőt, miu- 
tán látni, miképp száz esőből az elsőre 22, a másodikra pedig va- 
lamivel több mint 20 esik; a két szél tehát majdnem felét hozza 
az egész menynyiségnek. Ezek után csak az éjszakkeleti szelet le- 
het még némileg esőszélnek tekinteni. Ellenben a száraz szelek közt 
legelső helyen áll a keleti szél, melyre egy évben száz esőből leg- 
fölebb csak 3 jut. Ezen viszonyok még tisztábban tűnnek szembe, 
ha egyszersmind a szelek számát is tekintetbe veszszük, mely, mint 



173 

tudjuk, nem egyforma. Az /. Táöláha.n foglalt számok azt mutat- 
ják , hogy öt évi időszakban az illető szelek hányszor fúttak. Ha 
már most ezeket felosztjuk a fentebbi számokkal , a következő 
értékeket nyerjük: 

É. ÉK. K. DK. D. DNy. Ny. ÉNy. 

7.4 2.1 6.0 4.4 4.0 1.9 1.7 4.9 
Itt ugyan azt látjuk hogy, midőn minden második délnyugati szél 
esőt hoz , a keleti szél hatszor fú, raig egyszer esik. Az ENy. sze- 
lek közöl minden ötödik hoz esőt, mi igen sokra megyén, ha vesz- 
szük, hogy egy évben 1006 mutatkozik; végre az EK., mely egy 
évi időszakban 304-szer fú, szintén meglehetős menynyiséget hoz, 
miután minden második szélnél esik. A nyugati szél, mely Német- 
országban s a parti vidékeken a legkitűnőbb esőszél , minálunk is 
elég nedves, minthogy majdnem minden második szélnél esik ; de 5 
oly csekély számban mutatkozik, hogy az évi menynyiségből csak 
lOpct jut reá. 

Hogy azonban a szelek éven át nem mindig egyforma termé- 
szetűek, azt a következő tábla mutatja : 

É. ÉK. K. DK. D. DNy. Ny. ÉNy. 
tél. 4.0 2.0 0.3 2.0 3.7 4.3 2.4 6.2 
tav. 2.2 4.8 0.2 2.3 3.7 3.9 2.7 4.9 
nyár. 3.0 3.6 1.6 1.0 2.4 6.5 2.8 4.3 
ősz. 1.4 4.3 0.7 1.1 2.5 7.2 2.9 5.1 
Míg e szerint némely szelek, mint a nyugati s a déli, egyforma 
arányt mutatnak, addig mások igen különböző jellemet tanúsítanak. 
így például az éjszakny. szelek télen sokkal több esőt hoznak, mint 
nyáron. A fentebb foglalt 20. 5 pctből a nyári időre csak 4. 3, a 
télire pedig 6. 2 pct esik. Ellenben a DNy. szél nyáron nedvesebb 
mint télen, az arány éppen megfordítva van, mert a fentebb kimu- 
tatott 22 pctből nyárra 6. 5, télre pedig csak 4.3 esik. A dolog 
azonban legsajátságosabban áll a keleti szélnél. Hogy ez jobban 



szembe tűnjék, vessük hozz; 


í, mint fentebb 


, a szelek számát: 


É. 


EK. 


K. 


DK. D. 


DNy. 


Ny. 


ENy. 


tél. 4.0 


4.0 


9.6 


2.8 3.2 


2.4 


2.0 


40. 


tav. 8.0 


1.2 


9.2 


2.4 3.2 


2.8 


1.6 


5.2 


nyár. 5.6 


1.6 


1.6 


6.8 5.2 


1.6 


1.6 


6.0 


ősz. 12.4 


1.6 


5.2 


5.6 4.8 


1.6 


1.6 


4.8 


A különbsége 


k neme 


illy szeleknél nagyon 


szembe 


ötlők. 


A keleti 



szélnél télen és tavaszkor csak minden 9 és 10-dik szél után esik 



174 

egyszer; nyáron azonban egyszerre oly nedves lesz, hogy közel min- 
den második hoz esőt. Néraethonban ez éppen megfordítva van, 
ott a keleti szél télen nedves, nyáron pedig száraz,- miből láthatni, 
hogy a helybeli körülmények itt egészen mások, mint ott, A keleti 
szél után az É. az EK. s a DK. mutatják a legnagyobb változást. 
Télen minden 4-dik E. szél hoz esőt; ellenben őszkor csak minden 
12-dik. Egyébiránt vidékünk valódi esöszeleit, úgymint a DNy. 
és ÉNy. az is jellemzi, hogy nedvességökre nézve nem nagy kü- 
lönbséget mutatnak. Ilyen a Ny. is, melynek természete még ál- 
landóbb. Télen valamivel szárazabb mint nyáron; a különbség azon- 
ban oly csekély, hogy számba sem vehető. 

Mi eddig azt láttuk, mikép télen legkevesebb hull le s hogy 
menynyisége őszig folytonosan nő ; ha azonban a napokat, melye- 
ken esik, számítjuk : azt találjuk, hogy ezek egészen ellenkező arányt 
mutatnak. A menynyiség kiszámítására alapul vett 8 évi észlele- 
tek egy évre 118 esőnapot adnak, melyek következőleg vannak 
felosztva:*) télre 37 nap jut. 

tavaszra 29 „ „ 

nyárra 23 „ ,. 

őszre 29 ,, „ 
ennél fogva télre legtöbb, nyárra pedig legkevesebb esik. Ezen arány- 
nak megfelel a borult napok száma is. Télen t. i. tiz évi számitás 
szerint 81 borult napunk van, tavaszkor 60, nyáron 44, őszszel 
61. Ebből látni egyszersmind, miszerint a nyári eső legtöbb, a 
téli legkevesebb vizet ad. Miután, a fentebbi kimutatás szerint 118 
eső 18'' 42 vizet ad, ennél fogva egy esőre 1'''86 víz jő. Ha 
a menynyiséget, mely télen egy esővel lehull, l-re teszszük: akkor 

egy tavaszi eső 1.5 
„ nyári „ 2.3 
,, őszi „ 2.0 
vizet ad. Nyáron e szerint egy esővel több mint kétanynyi víz húU 
lo, mint télen ; mi nem is lehet másképp ha fölveszszük , menynyi 
víz zuhan le rövid idő alatt egy viharnál. Ha az egyes évek eső- 
napjait tekintjük, igen nagy különbséget találunk a számban. 34 
évi időszakban a híres 1811-ki borévben legkevesebb esönap volt 
t. i. csak 61 (a havazást is ide számítván), 1833-ban pedig leg- 
több, úgymint 157. Éhez legközelebb áll a gyászos emlékű 1816- 
dik év, melly 153 napot számlált. Az emiitett 34 évi időszak egy 
*) Ke gyven évi észleletek csak 115 napot adnak, melyeken esö esik. 



175 

évben 25 havas napot M; legkevesebb volt 1832-ben, midőn 
csak 5 napig havazott, legtöbb 1817-ben t. i. 39. A havas napok 
felosztása a következő volt : 

jan. 26.6 pcent 

febr. 21.1 

mart. 13.4 „ 

april. 4.1 „ 

május 0.3 „ 

octob. 1.3 „ 

nov. 13.9 „ 

dec. 19.3 „ 

Januáriusban e szerint legtöbbet havazik , de még martiusra 
is jut elegendő ; hogy pedig május nem mindig a legkellemetesb 
hónap, abból láthatni, hogy néha (ámbár nagyon ritkán) hó is esik. 
Havas napjaink száma éppen nem nagy , ha teleinket Némethonéi- 
val öszszehasonlitjuk , hol szinte 26 nap esik hó. Nyugat felé azon- 
ban ezen szám rögtön leszáll, Párizsban már csak 12 nap havazik. 
Az eléadott tények a legérdekesb eredményeket mutatják , s 
többek azt tanitják , hogy esőzési viszonyaink sajátságos természet- 
tel bírnak. S éppen azért nagyon érdekes volna tudni , hogy álla- 
nak ezen viszonyok a nagy rónaságon , hol a földnek sajátságos mi- 
nősége mellett a párolgás s a gőzképzés egészen más körülmények 
alatt megy véghez. Nem kevésbé érdekesek e tekintetben a kárpáti 
vidékek is , melyek Európa belsejében a balti s a magyar s aldunai 
rónaság közt egy nevezetes éghajlati határt képeznek. Mily sajátsá- 
gosan hat a kárpáti hegyláncz a körülfekvő vidékek égaly-minősé- 
gére , azt Lemberg viszonyai legtanulságosabban mutatják. Lemberg 
téli mérséke 2^91, leghidegebb hó (jan.) közép mérséke — 4"24, 
legmelegebb 14"20; ellenben Boroszlóban, éjszakiabb fekvése 
mellett a télimérsék csak — 1"20, a leghidegebb hónap pedig csak 
— lo76, legmelegebb 14''72. Még feltűnőbb Lemberg continentalis 
fekvése mellett az évi eső menynyisége, mely 18 évi mérések szerint 
24.1 hüvelykre megyén. A nyári esők oly túlnyomók, hogy átéli 
menynyiséget háromszorosan felülmúlják. — A Kárpátok déli vidéké- 
ről eddig mitsem tudunk s egy jobb jövőtől kell várnunk, hogy majd ta- 
lálkozandnak oly férfiak, kik szeretettel és buzgalommal levén a tudo- 
mány iránt, a nagy fáradságot, mely a meteorológiai kutatásokkal jár . 
nem kiméivé hozzáfognak s a teendőket véghez viendik. Újabb időben e 
téren Európában igen sok történt; de ha előre nézünk , s elgondoljuk, 



176 

hogy mit kell még tennünk : akkor lehetetlen át nem látnunk, hogy még 
keveset tudunk. Mi azt láttuk , miszerint a száraz föld belseje felé 
a telek hidegebbek , a nyarak pedig melegebbek lesznek. Ez egy 
általános törvény , melyet régen ismerünk ; de a többek közt azt is 
tapasztaltuk , hogy éppen a telek azok , melyek a legnagyobb vál- 
tozást mutatják. Némely évben nagyon enyhék , néha pedig rendkí- 
vül hidegek. Mi ezen értekezés folytán különösen valánk figyelmez- 
tetve a magyar telekre, s megmutattuk: mily tetemes különbség lé- 
tezik az egyes telek mérséke közt. A nagy téli extremumok néha 
elterjednek a déli s délnyugati partvidékekig. Olaszhonban s Déli- 
Francziaországban az olajfa hazájában télen a hévmérő igen ritkán 
megyén zérus alá. Az olajfa 5 foknyi hidegnél már megfagy, mi 
nagyon ritkán történik , s mégis már oly hideget értek ott , milyent 
csak a 60-ki szélességi fokon tál lelhetni. Marseilleben 1789-ben a 
higany — 2 1 °-ra szállt le. Európában néha a legenyhébb telek van- 
nak , midőn Amerikában ugyanazon időben a telek legszigorúbbak ! 
Nevezetes v(dt az 1845. évi martiusban beállott kemény utótél. Po- 
zsonyban József napján még a legnagyobb terhes kocsikkal mentek 
a jegén át , Párizsban befagyott a Seine , s a hírlapok azt híreszte- 
lek , hogy Arago ezen eseményt megjósolta volna. Mi az ilyen okos- 
kodásra nem sokat adunk. Nálunk is találkoznak időjóslók, kik ed- 
dig évenkint több izben megjövendölték az időt, s írtak hozzá egy 
bevezetést tele tudományos phrasisokkal, magasztalták a meteoroló- 
giát s a magnetisraust , melytől maholnap a legnagyobb titkokat 
fogjuk megtudhatni s több efféléket. Az ilyen jóslóktól a tudomány 
nem várhat semmit. A jolsvai próféta még eddig azt sem mondta 
meg, hogy mi módon s milyen eszközökkel jutott őa természet tit- 
kaihoz. Ö a tudománynak sokkal többet használhatna , ha megmon- 
daná, hogy milyen volt az elmúlt idő; ha megmagyaráz- 
hatná nekünk a mérsék menetelét, a szelek irányát, az eső meny- 
nyiségét , a légsúly változásait Jolsva vidékén. A tudomány számo- 
kat követel , üres dictiókkal nem csinálhat semmit ! A számok meg- 
nyerése és kipuhatolása , az igaz, tömérdek munkába kerül s nagy 
uvatottságot igényel ; de ezt minden esetre meg kell szerezni, s a ki- 
s érietekkel járó fáradságot kimélni nem szabad, ha a természettu- 
domány dolgában szólani s állításokat alapítani akarunk. 



A FOGAS VAKON T, 

(KÖZÖNS. FÖLDIKUTYA; — SPALAX TYPHLUS, GÜLDENST. MUS 

TYPHLUS, LINN.- — BLINDMOLL, BLINDMAUS; — SLEPEC 

ZEMNI , ZEMSKY PSYK). 

BONCZ- ÉS ÉLETTANI RAJZA. 

OIiO» SÁmiJEIi É» RHÉDEY AMTAIi 

ORYOSTUDOROKTÓL. 



Fáradhatlan szorgalmú terraészetb avarunk Petényi Sala- 
mon évek dta gyűjtvén adatait hazánk ezen egyik legjelesb , ed- 
dig azonban csak felületesen ismert földalatti őrlő emlősének ma- 
gánrajzához , bennünket is fölszólított , hogy a velünk koronként 
közlendő fris példányokon tennénk boncz- és élettani vizsgálatokat, 
tekintve leginkább ezen állat tökéletes vakságát, szögletes fejének 
idomtalanságát , orrának , fogainak nagyságát , alakját , nem külön- 
ben nemzőszerveinek (a hiranél) a többi emlősöktől eltérő rendel- 
lenességét. Hogy ez emiitett s némileg már kültekintetre is szembe- 
ötlő nevezetességek boncz- és élettani kísérlet útján még jobban 
kiderülnek; alig kétkedlietik, ki meggondolja, miszerint az állati 
belalkat megismerésének fő tényezője a boncz- és élettan. Ezen 
okból örömmel sieténk a fentisztelt természetbúvár felszólításának 
eleget tenni , fáradságunk igénytelen eredményét a t. ez. társulat- 
nak bémutatandók. 

Értekezésünk két részből áll. Az elsőben adjuk az egyikünk 
(Rhédey) készítette csontváznak, mint a test alapját s idomát 
meghatározó előképnek (typus) leírását , a porczhártya s rost neraü 

Term. társ. Évh. II. h. 12 



178 

szalagokkal együtt. A másodikban elésoroljuk az érzék-, rágó-, 
emésztési-, liud- s nemző-szerveket , ezeknek szerkezetét , működé- 
sét, a bennök cléforduló rendellenes eltéréseket cs a nevezetesebb 
izmokat. 

1. Rész. 

Csontváz (lásd : I. Tábla, 1. ábra). 

Csontváza ez állatnak, kivéve idomtalan fejének némely csont- 
jait, széles első bordáját s némileg a fölkart, általában karcsú vé- 
kony csontokból állj melyek azonban, ide nemértvo a gerinczcsigo- 
lyákat, tömött állományúak. Hoszsza 6" és 5'^'; szélessége azon- 
ban különböző, testének külön részeire nézve , igy például a fej 1" 
és 5'''; a váll 1'' és 4'''; a derék 1" és 3'^'; a medencze közép 
tája, még a czombtomporokat is ide számitva, 10'''; tehát l"-t 
sem tesz; — a medencze hátsó ny'iásánál pedig csupán 6"' szé- 
les. Ha a haránt-mérőki'e viszszapillantunk , láthatjuk : hogy ezek 
a főtől egész a medencze hátsó nyilasáig egy-két vonallal mindig 
kevcsbülnek; a fej szélességét mutató átmérő pedig testének bár- 
melyik részét — még a törzsököt i^; — felülmúlja , mi valóban 
figyelemre méltó nevezetesség. Ezen alkotási aránykülönség nyil- 
ván mutatja : mily könynyüséggel haladhat ez állat földalatti útján 
vagy csatornáján , melyet először fejével túrni kénytelen, 

1. 

Fej (I.T 1. és2. ábra). 

A csontváz egyes részei közt legkitűnőbb az idomtalan , ol- 
dalvást szögletes és kifejlett csontokból szerkezett nagy fej — ca- 
put — , mely a szembeötlő physiologicus rendellenes eltérést, mint 
ismertető bélyeget foglalja magában. A főt több koponya- s arcz- 
csontok teszik ; nevezetesen 2 homlok , 2 oldal , s 2 közép falcson- 
tok; 1 nyakszirt, 1 ík, 2 halánték és 2 négyszögű — os qua- 
drangulare — csontok. Az arczot kiegészítik a felső s alsó állcson- 
tok ; az orrcsont egyesülve a közép állcsontokkal — os incisivum — ; 
ezekbe helyezvék a felső metsző fogak; — íarczcsontjaihoz já- 
rul még a köny- és járomcsont ^). Az elésorolt csontok egymás- 

*) Az orrüreg és halljárati csontrészekről a külérzékek cléadásánál lesz szó. 



I 



179 

sal közvetlen varrány segedelmével szorosan egyesülnek; kivéve 
az alső állat, mely finom vékony tokszálag által van a koponyához 
kötve. 

Ahomlokcsontok — ossa frontis — felülről simák, la- 
posak, oldalsó fölületök, melyek a halántéknak mellső fölszinét 
teszik, félholdképp kivájottak; alulról lefelé hágó lemezei által 
egyesülnek a felső állcsonttal, mi által az orrüreg külső falának 
egyik részét alkotja , mi e csontra nézve anynyiban nevezetes is , 
menynyiben belfólszine igen keveset járul a koponyaürnek kiegé- 
szítéséhez; miért — ha szabad volna — inkább az arczcsonthoz 
számithatnók. 

A közép és oldal falcsonto knak — ossa bregmatis — kül- 
ső fölszine domború ; a középsők mint fejtető — vertex — az ol- 
dalsók mint halántékok — tempóra — tűnnek elé ; emezt tökéle- 
tesen bétakarja a széles halántékizom, min a fekete pontocskányi 
szemgolyócska nyugszik. Az oldalsók hátsóképp a nyakszirt- és 
négyszögű csontokkali egyesülésnél háromszögű kivájult ívekbe men- 
nek át ; ezekben egy , a koponyaüregbe ható lik vehető észre (hi- 
hetőleg a közép agykérütér számára); mellső és alsó szélök egyesül 
az íkcsont felhágó nagy szárnyával ; minek következtében a kopo- 
nyaüregnek nemcsak felső , közép s oldal-, hanem némileg alapré- 
szét is képezik. 

A koponyának tulajdonképpi hátsó falát s alapja egy részét 
teszi a nyakszirtcsont — os occipitis — , ennek nyakszirti 
része négy zúgd , inkább lapos , mint domború ; bütykeivel egyesül 
a fejgyámmal ; bütyökrészén kifelé szemlélhető egy le- és hátraálló 
nyujtvány, mely a csöcsnyuj tványnak látszik megfelelni. Mint- 
hogy a valódi halántékcsont hiányzik , a sziklacsont pedig tökéle- 
tesen gömbölyű, sima nyujtvány nélküli: a természet, úgy látszik, 
a nyakizmoknak többjeit, mint a főbiczentőt sat. a sapkaként 
szélesen terjedő nyakszirthöz irányozá , nehogy az állatnak hallási 
szerve, mire úgyis anynyira van szüksége, működésében a fej legkisebb 
mozdulatára is zavartassék. Alaprésze egyesül az íkcsontéval és a két 
sziklacsonttal. — Az öreglik tökélyesen gömbölyű s hátra felé tekint. 

Miahalántékcsontot — os temporum — illeti, boncztani al- 
kotása s élettani rendeltetése következtében a valóditól igen-igen 
eltér s 6 nevezetnek „halánték" meg nem felel , miután kiegé- 
szitéséhez legkevésbé sem járul. Ha azonban a benne rejlő szervet, 
a hallérzék-szervet t. i. (org. auditus) tekintjük , s e mellett a szom- 

12* 



180 

szed részekkeli öszszekoczczanását is szemügyre veszszük , szikla- 
csontnak — os petrosura — nevezhetnők ugyan; de föltűnő 
hólyagalakií gömbölyüsége , felső felületének simasága, s lemezei- 
nek majdnem átlátszó finomsága ellenkezőt ,t. i. adobcsont — 
OS tympanicum — nevezetet ajánlja , s az elésorolt okoknál fogva 
így méltán is nevezhetjük. — Határát eszközük az ík- és nyak- 
szirtcsont alaprésze ; oldalsó részén van helyezve a halljáratnak kö- 
rös tág külnyilása , melynek széléhez , szalag közbejöttével, a porcz- 
fül van kötve. 

A halljárat külnyilása felett mellűiről áll a négyszögü- 
csont — os quadrangulare — ; hátsó széle egyesül a dobcsonttal, 
mellső része pedig a nyakszirt s oldalsó falcsont ivével koczczan- 
ván öszsze , az úgy nevezett j á r o m n y u j t v á n y b a megy át ; fel- 
ső lapja szabad, az alsó ellenben kivájult , porczczal fedett s ízesü- 
lési fölületet képez, mely az alsó állcsont bütyöknyujtványát fo- 
gadja el. 

A darázs- vagy íkcsont — os sphoenoideum — majd- 
nem egész terjedelmében a koponyaüreg alapját képezi , még a nagy 
zsárnyakat sem véve ki, melyek igen finomak s átlátszók. Felülről 
egyesülnek az oldalsó fal- s némileg az oLdalcsonttal ; ezen öszsze- 
koczczanás által egy hoszszúkás petealaku lik képződik , min 
számos idegek s véredények , nevezetesen a lát- és szagidegek 
hatnak ki a koponyaüregből; megfelelni látszik alátliknak — 
foramen opticum — , nem különben az íkállrésnek — fissura 
sphoenomaxillaris — ,a nagy szárny mellső fölületének alsó részén 
szemlélhető szintén a p e t e I i k — foramen ovale. — Az íkcsont 
testétől, vagy közép részének alsó fölületétől lefelé terjednek az 
egyszerű r ö p n y u j t v á n y o k — processus pterygoidaei. 

Az ar ez csont ok közt mellső helyet foglal az igen kifej- 
lett s némileg íkképü nagy orr csont — os nasale — . Felső lap- 
jának középrésze kissé domború ; az alsó eszközli tulajdonképp az 
orrüreg felső falát egész terjedelmében. Hoszsza 7''', szélessége 
azonban különböző , igy pl. gyökerévell /2'", szárnyával pedig 3"'. 
Mellső széle oldalvást két kivájulással bír , mi által csipkés alakot 
ölt magára , hová a porczos o r r c z i m p a vagy o r r m á n y — pro- 
boscis — tapad. Az orrcsont oldalvást egyesül az áll közti csontok- 
kal — OS incisivum — , melyekre e név csak anynyiból ruházható, 
menynyiben felső metszőfogakkal ellátvák ; különben minthogy az 
orrüregnek oldal- s alsó falul szolgálnak , inkább az orrcsontokhoz 



181 

számithatnók , még pedig oldalsó orrcsont nevezettel ; mert 
ezeknek atulajdonképpi orrcsonttali öszszckocződásuk eszközli csu- 
pán a tökéletes orrüreget, melynek hároraszögü kulnyilása lefelé 
néz. — Ezek mögött áll a j á r o m c s o n t — os maiarc — , mely 
valódi gyürűalakú ; nyujtványai közöl a homlok-, áll- s orrnyujtvá- 
nyok egymásba átmenve körös ívet, t. i. a szemgödör ívét 
egészítik ki , még pedig minden mellékcsont közbejötte nélkül. Az 
áll- s halántnyujtványok, kissé szélesek s némileg kivájottak, al- 
katják a szemüregnek külfalát, a belsőt pedig a finom köny csont 
vagy inkább rostacsont papirleraeze — laraina cribrosa ossis 
oethmoidei — eszközli, melynek alsó része egyesülve a felső áll- s já- 
romcsontokkal, befelé kanyarodó emelkedést hoz elé, mi által a köny- 
csatornának némi csekély nyoma képződik. A járomcsont halánték- 
nyujtványa pedig hátra felé terjedve, egybeforr a négyszögü-csont ha- 
sonnemüével, s a kiálló szögletes j ár o mi vet — arcus zygomati- 
cus — készíti, mely a terjedelmes halántékárok határául szolgál. 

A felső állcsont — maxilla snperior — igen tömött s erős, 
helyezve az orr- s íkcsont között ; alsó fölületének barázdája magá- 
ban foglalja a lágy szájpad haránt ránczait; meder- vagy f og- 
nyujtványa — processus alveolaris — le- és kifelé álló; alsó 
fölületében helyezvék a fogsejtek , melyek magukban hat erős, szé- 
les, őrlőfogat rejtenek. 

Mi az állkapocs-csontot — maxilla inferior — illeti, 
ez az arcz minden csontjának legfejlettebbike , sőt tömöttségére 
nézve minden más csontokat felülmúl ; miért mintegy ismertető je- 
lül is szolgál. Maga az állkapocs két, mozogható s egymástól elvá- 
lasztható, részből áll, melyek mellűiről porczállomány közbejöttével 
egyesülvék , még pedig olyképp , hogy egymástól mellűiről is eltá- 
volíthatók ; külsejére nézve félhold képű , vastag állománya tömör. 
Megkülönböztethetni rajta: kül- s belfölszint, al- s fölszélt s több 
nyujtványokat ; a csont magában oly vastag , hogy erre nézve teste 
minden csontját vagy részét felülmúlja ; sima bélszíne egy emelke- 
dett hoszszal van ellátva : külszíne ellenben egyenetlen , érdes ; leg- 
terjedtebb az állkapocs-szögletnél ; e tájnál nyúlnak föl a legne- 
vezetesebb nyujtványok, milyenek a benge-n y ujtvány, ez le- 
mezképü , nyugszik a halántékárokban. Ennek tövétől ered a b ü- 
työkny ujtvány, mely föl- és hátrafelé tart, feje e nyujtvány- 
nak igen kicsiny, — előre s hátra szabadon mozgó ; mellette kívül- 
ről látható egy rendkívül gömbölyű gumóalakú nagy kidudorodás , 



182 

s ez alatt még egy kisebb hegyezett nyujtvány, melyekhez erős iz- 
mok tapadnak. Mellső része az állkapocsnak hengeralakú , magá- 
ban foglalja a rendkivül nagy alsó metsző s ásőképü fogakat; 
felső szélének medrébe pedig helyezvék az alsó őrlő zápfogak, 
melyek a felsőrendüekkel mindenben megegyeznek. 

Az állkapocsnak koponyávali öszszeköttetését elémozditja a fi- 
nom , gyenge, bő tokszálag. Ez eredvén a négyszögü-csont szélétől 
lefelé halad, beboritva az állkapocs bütyöknyujtványát , ennek tö- 
véhez tapad ; a bütyö k anynyira kicsiny , hogy az ízesülési gödröt 
semmiképp nem tömi ki, mi által — ide számítva a tokszálagnak 
még bőségét s finomságát is — az állkapocsnak tökél etes szabad moz- 
gás van engedve, különösen előre, le- és hátrafelé, minek követ- 
keztében képes ez állat (leginkább hordása idején) nagyobb tárgya- 
kat is szájával fölfogni. Hogy testének e részét leginkább használ- 
ja munkálatra , mutatja a rág- s más e tájon helyezett izmoknak 
rendkivüli kifejlettsége. 

9. 

Rágószervek (i. t. 3. ábra). 

A rágó szerveket részletesben is akarván adni , lássuk elébb a 
s z á j ü r e ge t. Ennek felső falát teszi a kemény és lágy íny , az al- 
sót alkotják az alsó állcsont közti nyelvizmok ; oldalfalát í= pofa) 
a pofaizmok (II. T. 6. ábra g és 9. ábra c) egészítik ki. Ezek az alsó 
és felső áll közti oldalsó hézagot tökélyesen betöltik , s igy a száj- 
nak külfalul szolgálnak , belfelületét a takhártya külsejét pedig a 
fölületes arczizmok borítják. Erednek a felső és alsó állcsont külső 
lapján ott , hol a záp fogak helyezvék ; továbbá az orrcsont külső 
lapjától egész terjedelmében , nem különben az alsó állcsont met- 
sző-fogainak tövénél ; az izomrostok egymást átfonva pofát képez- 
nek, mely mellsőképp a fityegő szájajkakba megy át. Munkalatja: 
öszszehuzódásnál közelíteni egymáshoz az alsó és felső állat ; a rá- 
gást , nyelést elémozditani ; kitágulásnál a szájnak rendkivül bő üre- 
get adni, mi által ez állat nagyobb gyökerek s gyümölcsök hordását 
a legnagyobb ügyességgel s kitartóssággal teljesítheti; (külső fel- 
színén ez izomnak az orremelintő s távolitókat tekinti, mely izmok 
közt a szemüregen keresztül kijövő külső orridegek ügyekeznek az 
orrraányba). 

A szájüreg bezártan , azaz természetes állapotbanj egy rendet- 



183 

len nicrtékü , felül tompa , alul pedig kétszögcivcl lefelé hajló hosz- 
szú háromszöget képez , melynek közép átmérője 6"', az ol- 
dalsók pedig 8'" hoszszú ; szélessége pedig 2—8"'. Ezen átmérők 
a szájkitátásnál rendkívül nagyobbíthatok, így például a közép 
hoszszátmérők 8"'-tól 18'"-ig; a szélességi átmérők pedig 3'"— 
12'''-ig, tehát majdnem három anynyiszor. A természet állatunk- 
nak e tehetséget azért ajándékozá, hogy hordás alatt nagyobb tár- 
gyakat is , például burgonyát , nagyobb hagymákat s gyökereket 
akadály nélkül vihessen fészkébe. Különben e szájnyílás bőségét 
különösen elémozditják a fityegő szájajkak , melyek közöl az alsó 
1'" hoszszaságig hajtható kifelé , hogy fogát annál biztosabban ás- 
hassa a gyümölcsbe. 

Ezen háromszögű szájüregbe helyez vék a már leírt nyelv, 
és a fogak. Ezek számra nézve 16, boncztani tekintetben kétfé- 
lék, úgymint 4 metsző, s 12 őrlő fogak. Az elsők ismét két- 
félék, nevezetesen felsők és alsók; ezek igen kifejlettek, hosz- 
szúk, élesek , s a menynyiben hegyöknél kivájultak , vésőhöz vagy 
keskeny ásóhoz hasonlók ; kivájulásukban közönségesen fekete hosz- 
szas vonalt viselnek. A felső metsző fogak (I. T. 3. ábra d. 
e. és II. T. 5. ábra A) nem mozgók , a menynyire kiállanak, 2"' 
hoszszúk s l'/i"' szélesek, V vastagok; kevéssé befelé hajlanak, 
mi által a száj alrészének némi domboruságot okoznak. Az íny és 
fogak közt egész a 2-dik örlőfog-tájig 6"' hoszszú hézag látható, 
melyben 6 ínredő szemlélhető. Az alsó elő- vagy metsző-fo- 
gak (I. T. 3. ábra/".^. és II. T. 6. ábra ^.) a foghúson kül 7'" hoszszúk, 
1''' szélesek, 1 /V vastagok; az ajkak körül 4 'A'^'vonalny irakiál- 
lók, s félholdképpen előre s fölfelé hajlók ; egymástól jobbra-balra 
mozdithatók, még pedig 4 — 5'" távolságra. Ezen fogaknak feltűnő 
nagysága tekintetéből Petényi Salamon ez állatot méltán nevezi 
Fogasnak. A két alsó metszőfogak közöl egy tulajdon alkatásu 
porczállomány dudorodik ki- és fölfelé , mely középen kivá- 
jult s kettős ajakkal bír ; e mozogható porczállomány , melyet a va- 
kony alsó metszőfogai által szabadon kiterjeszthet s öszszenyomhat, 
rendkívüli hasznot nyújt kivált hordás idején, mert ha az állat fo- 
gaival, szájüregének meg nem felelő nagyobb tárgyat fog fel, az 
emiitett porczállomány, széttávolitására a fogaknak ki- és előre 
terjed, s így a nagyobb tárgyaknak elviselésére mintegy hypomoch- 
lionként , a mozgó fogaknak pedig feszpontul szolgál. Minek követ- 
keztében a felső és alsó metsző-fogak által felfogott nagyobb vagy 



184 

lágyabb gyümölcsök sem eshetnek ki szájából , mivel igy a felső fo- 
gakkal egy, az alsókkal pedig két szélesebb terjedésű pontnál ha- 
rapja bé eledelét. 

Mi a záp- vagy őrlőfogakat (I. T. 3. ábra, a. aa.b. bb. c. 
cc. ccc. és 11. T. 5. ábra i.) illeti , azok alacsonyak , de szélesek , 
több egymásba hajló fogleraezekböl állanak , melyeknek szétágad- 
zása a fogkoszorunál történik; kivéve a hátsót, mely többnyire 
csupán egy csigaként bétekerődzött foglemezböl áll; felső felületök 
lapos ; — a felső rendbeliek le- és hátra felé , az alsók pedig föl- és 
eléfelé tekintenek. 

3. 

Törzs (I. T. 1. ábra). 

Törzsökét ez állatnak leginkább a gerinczoszlop al- 
kotja, továbbá a borda-, szegy- és medenczecsontok. 

A gerinczoszlop 36 csigolyából áll, ide értve a kereszt- 
csont 4 öszszenött csigolyáját is. — Ezek közt legnagyobbak a két 
legelső nyak- és a lágyék-csigolyák , legkisebbek pedig a farkcsi- 
golyák ; nagyságra nézve közép helyet foglalnak a nyak alsó , és 
a derék vagy mell csigolyái. 

A nyakcsigolyák közt kitűnő a két első, t. i. a fej gyám — 
atlas — és atengely — epistropheus — ; az első gyűrühez ha- 
sonlít s két ívre oszlik , a felső igen vékony , hogy a főnek föl- s 
oldal felé szabad mozgása lehessen ; az alsó mellsőképp két porczos 
ízgödröt képez, mely a nyakszirtcsont bütykét fogadja el, és dug- 
szálag segélyével egyesülnek is. — A második nyakcsigolya vagy 
is atengely, külsejére nézve hasonlít a hátcsigolyákhoz ; ezektől 
azonban igen vastag s hasadt tövis nyujtványa által különbözik. Az 
emiitett két csigolya ferde nyujtványokkal ugyan nem bír, melyek 
által egymáshoz köttetnének , hanem e helyett alsó ívok felső fölü- 
lete egész terjedelmében porczizesűlésű , s egymást tökéletesen be- 
borítják , hogy a félkörös mozgás annál szabadabban történhessék. 
A többi 5 nyakcsigolya lapos, háromszögű , s tövisnyujtvány nélküli; 
a 6-dik nyakcsigolya különbözik a többitől testének alfelületén levő 
V" hoszszú lehágó nyujtványa által, mely a közönséges haránt- 
nyujtvány mellett belülről van helyezve ; éhez több rendbeli mély 
izmok tapadnak. 



185 

Mell- vagy hátcsigolya számra nézve 12 van 5 ezek kö- 
zöl az elsőnek tövisnyujtványa nincs, mely a következő 8 csigo- 
lyánál kiálló s hátrahajlott ; a három alsó pedig hasonló a 7 ágyék- 
csigolyához. 

A medencze igen tágas ; mellső , oldalsó s alsó falát legin- 
kább a lágy részek alkotják, miután a medenczecsontok gyürűala- 
kuak. A csontok csupán felső falát s hátsó nyilasát képezik. — A 
medencze csontjai , különösen tekintve . véknyak , karcsuk ; a csíp- 
csont sima és szögletes ; megkülönböztetünk rajta felső, alsó s bel- 
ső fölszint sugyananynyi szélt; belső lapja a keresztcsonttal jő é- 
rintkezésbe , mi által a nagy medenczének felső falát képezi ; mell- 
ső vége kissé kifelé kanyarodik s porczfedett ; pedig a keresztcsont 
második csigolyájával s lefelé haladva öszszekoczczan az ü 1 c s n t- 
tal. Ez három ággal bír, nevezetesen az 1-ső, mely a csípcsont- 
tal érintkezik, haránt irányban előre tart, ez legvastagabb; kül- 
fölületén magában foglalja az ízvápát, miért izesülési ágnak ne- 
vezhető; a 2-dik vagy a fölhágó ág egyesül a keresztcsont ötö- 
dik csigolyájával; a 3-dik vagy le hágó ág tökéletesen lapos, 
különösen fölvége, hol a petelik — foramen ovale — is helyez- 
tetik ; — ezen ágnak hátsó széle érdes, felülről ü 1 g u m ó k ba vég- 
ződik ; alulról keskeny ül s átmegy az igen vékony s haránt fekvő 
fancsontba — os pubis — , mi által tökéletes medencze- 
gyűrűt — annulus pelveus — alkot. — Az ül-, csíp- és kereszt- 
csont egyesüléssel a medencze felső s oldalsó részén egy nagy pe- 
teképü lik eszközlődik , mely megfelel a nagy ülbevágány- 
nak. — 

A mell üreg kiegészítéséhez, a hátgerinczen kül járulnak a 
szegycsont és a bordák. 

A szegycsont meglehetősen hoszszú , körülbelül 1", hét 
darabból áll , melyek egymáshoz porczizület által kötvék. — Miért 
is a szegycsont ki- és befelé mozogható. Egyes részei közt legvas- 
tagabb, tömöttebb, szóval, kifejlettebb a széles markolat — ma- 
nubrium — , mely három fölülettel bír; a felső kivájott s némileg 
árkot képez , melybe a nagy véredények , idegek s légző szervek 
— org. respirationis — helyezvék ; a két oldalsó kül-fölszín alul- 
ról kiálló emelkedésbe mennek át ; oldalsó szélével egyesül az első 
vastag , széles bordával ; mellső vége a kulcscsont hengeralakú szá- 
lagát fogadja el; hátsó gömbölyű vége pedig a szegycsont közép- 
részének első darabjával áll öszszeköttetésben ; a testnek darabjai a 



186 

bordákkali egyesülésöknél érintkeznek, kivéve a kaidnyujtványt, 
mely szabadon hátra s lefelé néz. 

A bordák (ide nem száraitva az elsőt) átalában igen véko- 
nyak, keskenyek s hajlékonyak; számra 13 vannak, melyek kö- 
zöl 8 valódi borda a szegycsonttal közvetlenül kötődik öszsze, 5 
pedig a hasizmok közt foglal helyet. 

Egybe hasonlítva a hajlékony bordákat a szintén mozgó , vé- 
kony szegycsonttal, kiviláglik : hogy állatunknak hatalmában van 
raellürege haránt átmérőit kisebbíthetni , miszerint földalatti útjá- 
ban a szűkebb helyen is átcsusz szánhasson. 



Végtagok (I. T. 1 ábra.) 

lla tekintjük a végtagokat, ezek egymástól hoszszaságra 
s tömöttségre lényegesen nem különböznek, a mellsők mégis kissé 
tömöttebbeknek látszanak, de méltán is, mert ezeket használja túrás 
alatt kaparásra. Mi a mellső végtagokat illeti, ezek a tör- 
zsöktől távol kifelé állnak, Ide tartoznak : a kulcs-, lap-, fölkar-, 
alkar- s kéztőcsontok. — A kulcscsont — clavlcula — igen 
vékony, tökéletes gömbölyű, 1'" hoszszu , m e 1 1 v é g e a szegy- 
csonttal, körülbelül 5''' hoszszú görgeteg szalag által, váll csúcs- 
vége pedig a lapcsont vállcsúcsával vagy válltetőjé- 
v e 1 egyesül. — Alapcsont— scapula — hoszszú , ke skeny, 
a bordákon nyugvó, alapja csupán izmok által tartva irányban ; a 
küllapján levő tövisnyujtvány igen fölemelkedett, s erős tömött 
vállcsúcsban — acromion — végződik , mely a fölkar ízfejét ki- 
vülről tökéletesen beborítja; alsó mellső végének szikályíz- 
gödre a fölkar fejéhez képest kisebb ; — ezen izülethöz tartozik 
még a tokszálagon kivül, a kulcscsontnak úgy nevezett vállcsú- 
csi szálaga — lig. claviculae acromiale. — A fölkar— os 
humeri — rövidebb de tömöttebb is az alkarnál ; közép darabja 
két fölülettel bír, t. i. mellső- s hátsóval, melyek oldalt kifelé elő- 
re hajlott éles tarajképű szélbe mennek át, honnan az alkart 
és kéztőt feszitő izmok erednek; felső végén áll a féltekeképü f e- 
jecs, ésanagy gumó; alsó vége éles egyenes szögben függ 
az alkarral öszsze, hol az elváló bütykök észrevehetők ; a belső- 
bütyök kissé alantabb áll a külsőnél. —Az alkar — os antibra- 
chii — csontjai vízirányos helyzetűek. Megjegyzésre méltó, mi- 



187 

szerint az orsdcsont- radius— , mely 6'" rövidebb a singnél, 
ennek felső fölülctére van helyezve, még pedig oly szoros érintke- 
zésben, hogy alig vagyunk képesek itt-ott köztök hézagot megkü- 
lönböztetni. A s i n g — ulna — egyenetlen , szögletes az izmok 
munkálkodása következtében; mellső vége tökéletesen egybeforr az 
orsócsonttal, s az így párosult alkarvég öszszeköttetik a kéztővel ; 
hátsd vége a fölkarrali öszszefüggés után vastag, hoszszú kampóban 
végződik (mi ez állatnak leginkább túrás alatt feszitő pon- 
tul szolgál). — A kéz tő keskeny, silány, számos apró csontocs- 
kákból áll, söt ujjban végződik, melyek hoszszuknál fogva az 
állat testnagyságához alkalmazva hasonlók a majom ujjaihoz, kör- 
meik szintén aprók s vékonyak ; alkatukból látszik, hogy ez állat 
kezeit a már ásott föld széthányására használhatja csak , vagy pe- 
dig fölületes kaparásra. 

A hátsó végtagok a térdizületnél természetes állapot- 
ban is előre hajolvák; a czombcsont — os foemoris — tökéletes 
görgeteg, felső végén szemlélhető a porczfödött fej, mely majd- 
nem egészen az fzvápa — acetabulum — üregében van; ennek 
nyakánál oldalt láthatók a tomporok — trochanteres— , nevezetesen 
a belső kis és külső nagy tompor; e csont testének szélei 
érdesek, alsó végének bütykei öszszekoczódók az alszár- s térdka- 
lácscsal. — Mi az alszárt kiegészítő síp — tibia — és szárka- 
pocs — fibula — csontokat illeti, felülről elválva egymástól kü- 
lönkülön egyesülnek a czombcsonttal, de közép részökön silánysá- 
guk következtében egymásba átmennek és egy csontot képeznek, 
melynek alsóvége öszszefügg a lábtővel. — A láb keskeny, kissé 
hoszszú, számos csontocskákból szerkezett, 5 ujjal van ellátva, 
melyek azonban egymástól nem igen különböznek. Atalában az e- 
gész láb gyönge. 



II. Réí^z. 
1. 

Külérzékek (ír. Tábia). 

A külérzékek közt, tekintve szerveik kifejlettebb állapotát, 
finomabb s tökélyesb szervezését, első helyet érdemelne a szaglás 
és tapintás, mint legkifejlettebb, s legnemesb külérzékek ; ezt azon- 



188 

ban a szokott boncz- s élettani rendszernél fogva nem tcszszük, 
hanem mindenek előtt a legfeltűnőbb élettani eltérést, mint ismer- 
tető jelényt (character specificus) t. i. a lát;íst, ennek tevékeny- 
ségét, vagyis valóban szólva, látérzéke hiányát, szóval tö- 
kélyes vakságát terjesztjük elé. Tárgyunkról némely érdemtcl- 
jes élettudósok, mint dr. Wagner Rudolf *), dr. Carus **) és 
más természetbúvárok, állattudósok mint báró Cuvier ***^), Vo- 
i g t , 1 i V i e r s többen, nagyszerű munkáikban némi említést tesz- 
nek ugyan ; de minthogy ez emlős látér zekének részi etesb leírásá- 
ba nem bocsátkoztak : fő feladatunknak tartjuk most bővebben ér- 
tekeznünk róla, mint ez a t. társulat Evkönyveinek I-ső kötetében 
egyikünk (Glos) által történt. 

a) Lát szerv. 

Mi a látás szervét, a szemet illeti, ennek, s nyilasának a fej 
kültakaróján legkisebb nyoma sincs, mi több, a szemnek megfelelő 
helyen a szőr legtömöttebb s mintegy pártázatot (lásd II. Táb. 
1 . ábra á) képez. Lenyírván a szőrt az állat fejéről (11. T. 2. ábra) 
a szemnyílásnak a köztakarókon semmi nyomát sem vehetni észre ; 
a köztakarókat is eltávolítva (11. T. 3. ábra ;), a szemgödör nyila- 
sát (ábra vJ) a járomizmok által teljesen befödve találjuk ; melyeket 
elvevén, a szemgödör ötlik szemünkbe (II. T. 4. ábra z; és 5. ábra 
ii), melly a helyett, hogy a szemtekét magában foglalná, izmok- 
tól, még pedig az orrczimpa-emelintö s tavolitó izmoktól van ki- 
tömve; maga pedig a szem oldalt a halánték-tájon a bőnyefejtyü — 
galea aponeurotica — alatt fekete pontocskaként mutatkozik. A bőnye 
maga rostállományú erős és kissé átlátszó hártyát képez; ered a 
csuklyásizom határánál, a nyakszirtcsont mellső ívelt széleitől, ol- 
dalvást a jároracsontokig, mellűiről pedig a homlok- és a felső áll- 
csont egyesüléséig terjed; mellső részén, a szemnek m egf elélő feke- 
te pont irányában, épp ott, hol felülről a járomívre bocsátkozik, kis 
nyilas vehető észre, melyet szeranyilásnak (II. T. 6. ábra a) 
— ha bőralattinak is — nevezhetünk. 



*) Lehrbuch der Zootomie v. Dr. Rudolf W a g n e r.Leipzig 1843. 39. lap. 
**) Lehrbuch der vergleichenden Zootomie v. Dr. Carl Gusztáv Carus. 

Leipzig 1834. I. köt. 405. lap. 
***) Rccherches sur les ossements fossiles, par le Báron G.Cuvier. Paris, 
1803. V-dik köt. I-sö rész, 16. lap. 



189 

Valódi helyeztetése a szemnek csupán a bőnyefejtyű eltávo- 
lítása után határozható meg, melynek lefejtése után eléggé világos, 
hogy a tökéletesen fekete szemgolyócska (II. T. 4. ábra a? és 6. 
ábra 6) a halántékizora mellső felső lapján hájállományú kövérség- 
be van helyezve; a tér, mely e zsírtömeget magában foglalja, 
majdnem háromszögű, határát mellül- és felülről a járomizom és 
járonicsont, alulról a járomcsont hátsó lapja , kívülről a járomív, 
hátul a halántékizom, belül pedig a homlokcsont halántéki felülete 
alkotják. 

Hogy az emiitett kövérség, melynek bévájulásában a szemgo- 
lyó foglaltatik , valóban háj- vagy zsirnemü, nem pedig mirígy- 
szerkezetü , miként egyikünk (Glos) Petényi Salamon vé- 
lekedésénél fogva korábban állitá (lásd Évkönyv. I. k. 219. 1.): 
eléggé bebizonyítja az általunk tett górcsői kísérlet, melynél fog- 
va az egyedül háj sejt ékből áll. A szemtekecs gömbölyű, 
kisebb konkoly nagyságú, külszine egész terjedelmében kékfekete, 
minden átlátszó hely nélküli. — Boncztani vizsgálatkor, ezen úgy 
szólva szemdurvány belszerkezetét tudni óhajtván, felvágók a 
szemet, — és szervezetét, nem csekély meglepetésünkre, egészen 
egyszerűnek lelök. Ugyanis a) egy hártyánál — mely az egész 
szemet alkotja — egyebet rajta meg nem különböztetheténk ; b) a 
szemgolyócskában némi fekete tartalomnál egyebet nem tapaszta- 
lánk, mely górcsői vizsgálatra fekete parányokból állónak mutat- 
kozék (II. T. 7. ábra). Ezen fekete parányok górcsői nagyítás alatt 
számos pontocskákként tűnnek föl, melyek úgy látszik alkatrészei 
a szemet kiegészítő hártya bellapján levő fösténynek — pigmentum. — 
Maga a szemhártya, véleményünk szerint, minthogy a szemgolyót 
tökélyesen kiegészíti , finom rostos szerkezetét is tekintve , t ü 1 k- 
hártyához — sclerotica — hasonló. 

Ez állatnak szeme tulajdonképpen két ideggel bír, nevezete- 
sen : l)látideggel (II.T.5. ábra 6), ha szabad ugy neveznünk 

Ez az úgynevezett peteképü lát- vagy íkálrés-likon kihatva a ko- 
ponyaüregből, a halántékízom mellső lapján fölfelé halad, s átfúr- 
va a hájállományt, egyenest a szemgolyónak megfelelő , feketekék 
pontocskába megy át , s a mint a szemgolyócska hártyáját átfúrja, 
anynyira elvesz , hogy a reczegnek — retina — legkisebb nyomait 
sem láttatja. E látideg külalakra nézve kissé laposas , vastagságra 
finom czérnaszálnyi ; górcsői vizsgálat alatt több rendbeli idegcsö- 
vecskékből áll (II. T. 8. ábra) , tehát majdnem egészen idegszer- 



190 

kezetii, bár munkálkodása egészen hiányzik Bír 2) egy a látideg- 

nél finomabbal , mely a látideg mellett külképpen szintén a szem- 
hártyában vesz el, s ezt szem mozgatónak (TL. T. 5. ábra c) 
nevezhetnők. Megjegyzésre méltó , hogy ezen ideg ugyanott , hol a 
szerahártyába megy át, egyesül az ábrázati ideg felhágó ágával. 

E szerv tökélyesen izom nélküli ; de izomra , mely a szemgo- 
lyócskához legkisebb részben tapadna, szüksége sincs, miután mű- 
ködése, vagy éhezi kifejlése átalában hiányzik. 

Az elésoroltakból világos , miszerint ez állat szemeivel mit- 
sem látván, tökéletesen vak, honnét azt Petényi vaksinak vagy 
vakon ynak méltán nevezi. 

Ez azon főjelény, mely által ez állat minden más emlőstől, 
még az eddig ismeretes földalattiaktól is különbözik ; ez azon főtu- 
lajdon , mely minden természetbúvárt anynyira meglepett s csodá- 
latra ragadott, hogy minden vaksága mellett is oly ügyesen tudja 
földalatti útját vezetni , ellenét kikerülni vagy megtámadni , s ma- 
gát védeni, tápját föllelni, szóval mindent teljesítni, mi állati kö- 
réhez tartozik. — Ezen élettani rendellenesség adott volt okot több 
természetbúvárnak kérdéseket az iránt föltenni : vájjon hol van he- 
lyezve a szem ? s lát-e ez állat ? stb ; nem különben kétségök meg- 
fejtésére a szakértőket szintén felszóliták , mint több évek előtt dr. 
F. S. V i g t *) és legközelebb egyikünk (d r. G 1 o s **) , miről 
azonban alább bővebben. Mi több, a fáradhatlan munkásságú és 
halhatlan emlékű állattúdós, báró C u v i e r***) is említést tesz nagy- 
szerű állattanjában , miszerint 1 i v i e r azt hivé , hogy ez azon 
állat, melyről, ha a régiek beszéltek, erősen álliták, ,,hogy a va- 
kondok tökélyesen va k." Ez időben tehát a vakony és va- 
kondok közt — e tekintetben — alig tevének különbséget. 

b) Hallszerv. 

A hallás szerve oldalt a fej hátsó részén az alsó állcsont 
izülése alatt s megett van , nevezetesb részeit, úgymint a kül-, kö- 
zép- s beljáratot az igen kifejlett s domború dobcsont — os tym- 



♦) Lehrbuch der Zoologie v. dr. F. S. Voigl. Stuttgart 1835. I. köt. 

361. lap. 
**) Terméazettud. Évkönyv. I. köt. 219. lap. 
♦**) Das Thierreich von B. von Cuvier, übersetzt von F. S. Voigt. 

Leipzig 1831. 1. Tom. 238. lap. 






191 

panicura — foglalja magában , kivéve a külfület , mely szalag ál- 
tal köttetik a külhalljárat széléhez. Mi a belhalljáratot illeti, en- 
nek tömkelege s kiegészítő részei, milyenek a kagyló, tornácz s 
félkörös csatornák , eléggé kifejlettek , mit a dobcsont szerfeletti 
doraborusága is eléggé tanúsít. A közép halljáratot kiegészitő ré- 
szek, melyekhez az Eustachius-kürtje s a hallcsontocskák tartoz- 
nak , szintén rendes állapotúak ; e csontocskákat a külhalljárat át- 
látszó s kidudorodó dobhártyán világosan kivehetni. — A külhall- 
járat tágas , külnyilása gyürü-alakii szélivel béhajló ; szalag segé- 
lyével ez tartja a külfület (ü. T. 5. ábra d és 6. ábra c) , mely 
állományra nézve porczos , alakjára pedig valóságos kürtalakú 
(tubaeformis) , hoszszasága körülbelül 6— 7"', nyilasának bősége 
pedig 2 — 3''' széles; színezete sápadt, kiázott hús-szinü, távolról 
tekintve kopasznak, közelről pedig finom, apró, világos, ritka 
szőrrel fedettnek látszik. Az egész külfül, három egymásba külön 
hajló porcz-gyürüből áll , melyeknek szélei egymáshoz finom hár- 
tyanemü szálaggal kötvék ; bír több apró izmokkal , melyeknek 
munkásságával képes az állat fülét minden irányban mozgatni ; mi- 
nek következtében szűk, földalatti útjaiban vajmi nagy segélyt 
nyújt e tulajdon , mert általa 1-ször) szűk csatornájában feltűnő 
könynyüséggel haladhat : 2-szor) pedig a föld gyomrában , ha kö- 
zelítő neszt vesz észre , ezt fülének oda irányzása által inkább ki- 
puhatolhatja. Ha pedig pontosabban vizsgáljuk e szervet , nem cse- 
kély számú idegre akadunk , s ha a többi fülrészek nemesb szer- 
vezetét szintén szemügyre veszszük , azt következtethetjük , h o g y 
kifejlett s éles hallással bír, mire vaksága miatt való- 
ban nagy szüksége is van. 

Jelen boncz- s élettani kisérletünk eléggé erősíti Petényi Sa- 
lamonnak ez állatróii terményrajzában *) elésorolt tapasztalatait, 
melyek szerint ez állat hallása anynyira jeles , hogy legkisebb 
moczczanást is észrevesz , s ekkor túrási foglalkozását félbenhagy- 
ja. Ezt , az igaz , magunk is szerencsések valánk a fentisztelt úr- 
nál, egy időben két élő példányon észrevehetni, ama rövid meg- 
jegyzéssel mégis , hogy nagyobb zörgés vagy éppen raellettök tett 
toppanás különös behatást rajok nem tettek, hihetőleg azért, hogy 
a deszkapadozaton szabadon levén bocsátva, minden izgatás nélkül 
is szüntelen szaladozva menekülést kerestek. 



*) Lásd , Természettud. Évk. I. köt. 218. lapon. 



192 



c) Szaglásszerv. 

Mi a szaglásszervet illeti , ez a többi külérzékek közt 
nemcsak legkifejlettebb , de működése s az állatnak életére befo- 
lyása s fentarthatása tekintetéből is, legnemesb fokon álló. Ugyan- 
is az orr két részből áll , t. i. merő s lágy részekből ; amazokhoz 
tartoznak a külről nem látható orrcsontok és orrcsigák, melyek az 
orrüreget alkotják ; ezekhez pedig az orrmány s ennek kiegészítő 
részei. Az orrcsontokról , melyeknek különös leírását a csontváz- 
rajznál szerencsések valánk adni , e helytt csak annyit emiitünk 
meg, hogy erősség- s tömöttségre nézve az állkapczát kivéve, min- 
den csontok közt legkitűnőbbek, mi arra figyelmeztet , hogy ez állat 
földalatti bámulatos munkáját , a túrást , csupán orrával teljesiti, 
mit gyönge alkotású mellső végtagaival , miképp a vakondok , vé- 
gezni nem képes. 

Az orrüreg, melyben a tisztán kivehető s kiképzett orrcsigák 
feküsznek , eléggé tágas , kivált az orrgyöknél. A közép orrcsont 
bel alsó lapjától leereszkedő csontlemez — sövény — által, majd- 
nem egészen egyenlő két részre oszlik , hátsó nyilasa a torokkal és 
szájüreggel, mellső pedig az orrczimpa vagy orrmány üregével 
egyesül , külről két külorrlikban végződvén. 

Az orrmány — Schnautze, rostrum — (II. T. 1. ábra 6.) 
porczos állományú , kopasz , kiázott hússzínű s mozgatható , szé- 
lessége 9'", felülről hoszsza 4"', — tehát szélesebb , mint hosz- 
szú ; magassága 3'"'; az orrmány le- és behajlott alsó részén kis- 
sé görbén fekvő orrlikak pedig , melyek az orrmány hegyétől s fel- 
ső metszfogaktól egyenlő távolra esnek , alig Vi vonalnyi nagysá- 
gúak. Kültakarója az orrmánynak kemény , kényes , ott , hol a fej 
köztakarójába megyén át, fölemelkedett, mely fölemelkedés határul 
szolgál a fej és orrmánytakaró közt , és az ábrázati előre néző szőr 
közpártázatot képez. 

Boncztani vizsgálatra több rendbeli izom s ideg kivehető; 
amazok közt megemlítésül érdemesek: a) az orrszárnyeme- 
lintö (II. T. 9. ábra a), ered a jároraív felső részétől, és az orr- 
csonttól hoszszában, innét le- s kifelé haladva, eltakarja a halán- 
tékizom mellső részét , az ezen nyugvó szemgolyócska egy részét, 
továbbá az orrczimpa tulajdon emelintő izmát, s a szagidegeket, s 
így átmegy az orrszárny tulajdon takarójába; alsó rostjainak né- 
mely nyalábai a pofaizommal is egyesülnek ; ez minden orrizmok 



193 

közt legfelületesb és szélesb , de leglazabb is ; munkássága által 
az orrszárnyat ki- és felfelé vonja, b) Orr czimpa-moz gatő 
(II. T.6. ábra d és 9. ábra b) vagy tulajdon emelintő, helyezve az 
orrcsont oldalsó részén és a szemgödör felett, melyet tökéletesen 
bétakar; ered a járomívtől egész terjedelmében, kifejlett izomrost- 
jai az orrcsont tövénél egyesülve erős fehér inná változnak , mely 
tulajdon izomhüvelyében az orrcsont oldalán az orrmány felé siet, s 
ebben épp az orrlik felett végződik; munkássága: fölfelé emelni az 
orrczimpát, ha t. i. mindkét oldalizom működik; ha pedig csak 
egyoldali , ki- és oldalt húzni az orrmányt. c) r r c z i m p a e 1- 
vagy levonó (II. T. 6. ábra e), helyezve az orrczimpa tulajdon 
emelintője alatt ; ered a felső állcsont azon részétől , mely a szem- 
ív belsejét alkotja, eredő pontjától eléfelé mintegy 4 vonalnyi tá- 
volságra , finom inná változik , mely az orrczimpa szárnyában ott 
vesz el, hol a kül-orridegek leginkább terjednek szét; munkássá- 
ga: ha az egyik oldali izom húzza magát össze, az orrczimpát ol- 
dalvást kifelé távolítja ; ha egy időben mindkét oldali izom mű- 
ködik : az orrczimpát lefelé húzza. 

Á két utósó izom több rostjai egymással egyesülve tömik ki 
a tulajdonképpi ugyan, de szemmel el nem látott szemüreget; 
szemizmokról tehát sző sem lehet. 

A szaglási külérzékkel idegekre nézve a dolog egészen más- 
ként áll , mint a látás érzékével, miután amaz 3 valódi belső szag- 
ideggel és ezen kivül 2 külső nagy orrideggel látszik bírni. Az el- 
ső tulajdonképpi szagideg (II. T. 5. ábra e) a lát-, szemmozga- 
tó és szemgödör alatti idegekkel együtt jővén ki a koponyaüregből, 
t. i. a szemgödör nyilasának megfelelő látlikon , honnét a halán- 
ték-kivájulásban a szemgödör bellapján előre halad, egész a köny- 
csont melletti nyilasig , hol az orrüregbe jut. A második és harma- 
dik be l-orrideg szintén az emiitett idegekkel ügyekszik kifelé 
a halánték kivájulásánál , s a felső áll- és homlokcsont-egyesü- 
lésnél tulajdon likaikon követik az elsőt. A külső orridege- 
ket képezik a két legvastagabb szemgödör alatti, vagy kül- 
ső orridegek (II. T. 5. ábra f) ; ezek a lát- és szagidegek alatt 
haránthelyezetben haladnak egész a járomív külső nyilasáig , hon- 
nan mind-kettő az orr kül s felső felületéig osztatlan halad előre ; 
itt azonban sugárként szétte. jedő ágakra oszlik (lásd II. T. 5. áb- 
ra g és 6. ábra /), mely az egész ormány állományában szétterjed, 
s ugy látszik , ennek felületi részén t. i. a kültakarón képezik a 
Term. társ. Evh. 11. k. 13 



194 

tapintási külérzék szervének föemeltyüjét : az idegszemöl- 
csöket. Az eléadott két szemgödör alatti ideg mindazáltal a halán- 
ték-üregben , különösen a benső , számos idegágacskákat bocsát, 
melyek közöl némelyek a bel-orrideggel egyesülnek, némelyek pe- 
dig a felső állcsont likaiba hatnak, hihetőleg mint fogidegek. 

d) Tapintási szerv. 

Ha az orrmány szervezetét vizsga szemmel tekintjük, s kü- 
lönösen a szemgödör alatti idegek felosztása s végezetére figyelme- 
zünk : bizvást állithatjuk , miképp ez állatnak orra nemcsak szag- 
lás-, hanem tapintásérzékül is szolgál. Hogy pedig a tapin- 
tási érzék valóban az orrmányban öszpontosul, mutatja: 1) az 
ebben szétágazó idegek felosztása, melyek a mellett, hogy az orr- 
czimpa izmait némely ágacskákkal ellátják , tulajdonképp az orr- 
mányba sietve, egyedül itt ágaznak el. — Ez állitás mellett har- 
czol 2) az orrmány mozgékonysága; 3) kültakarójának simasága, 
mi által az orrával közvetlen érintkezésbe jövő tárgyakat megkü- 
lönböztetni ügyesen tudja ; 4) az élő állattal e tekintetben véghez- 
vitt kísérlet és tapasztalás , miknél fogva , vaksága miatt azon tár- 
gyakat, melyeket éles szaglása által meg nem különböztethet, fi- 
nom tapintása által kiveszi ; mit Petényi Salamon úr a termény- 
rajzban már eddig is elésorolt tapasztalati adataival eléggé való- 
sit *), azt, az ezen boncztani részt követő terményrajzában még 
többekkel bebizonyítandó. 

Az eddig eléadtuk boncztani kísérletből világosan kitűnik, 
miszerint az emiitett 4 külérzék közt, finomabb érzés, nemesb mű- 
ködés s felsőbb rendeltetés tekintetéből első helyet érdemel a szag- 
lás , másodikat a tapintás , harmadikat a hallás ; mert e kül- 
érzékek a vakonynak nemcsak tengéletét vezérlik , mint az ízlési 
külérzék, hanem mintegy vezető s felvilágosító irányt adnak, mely 
által úgy is korlátolt földalatti életét legügyesebben kormányozhat- 
ja. Hogy ezekhez a látás szervét , a szemet , nem is soroljuk , ne 
ütközzék meg az érdemes olvasó, mert egyszerű szervezetére visz- 
szapillantva , s megismerve , miképp a szemdurvány , látásnak meg- 
felelő működéssel legcsekélyebb mértékben sem bir , a megkíván- 
tató fensőbb érzéki tehetséget tőle bizvást megtagadhatjuk ; miért a 
természetbúvárok által felhozott kérdés, hogy vájjon lát-e 



*) Természettudományi Évkönyv. I. köt. 217 s köv. lap. 



195 

ez állat? stb. innen veszi eredetét. Egyikünk (dr. Glos) is ha- 
sonló 5 kérdést tőn fel a szakértőknek többször idézett Évköny- 
veink I. köt. 219. lapján, melyekre ez úttal a következő feleletet 
adhatjuk. 

Dr. Glos kérdései: 

I. Vájjon lát-e s hogy lát ez állat? 

II. Miért nincs szemgödrében a szemgolyó ? 

III. Miéit van az kioill a halánlék-iz7non ? s miért vagyon 
csak éppen a bönyén nyilasa , midőn a felett bőrrel nemkülön- 
ben mint igen tömött hoszszn szőrökkel fedetik ? 

IV. A lálidegnek miért megy csak néhátiy szála az igen hit- 
ványgolyócskába s mirigybe ^melyben fekszik, s a köny-mirígy- 
nek megfelel? 

V. Miért megy nagyobb része az igen kifejlett szaglás idege 
felé, melylyel egyesültii látszik; mintha az állat orrával látna? 

Mi az első kérdést „?;flfj70W lát-e s hogy lát ez állat ?'•'■ illeti: 
első részére e kérdésnek válaszolni nem szükség , mert mindenki 
előtt tudva van hogy nem lát; de második részére nyiltan ál- 
lithatni, miszerint vakságát a tapintás és szaglás pótolják, ide 
értve némileg a hallást is ; a két első azonban mindinkább látszik 
helyettesitni , mert vaksága mellett is minden körülötte levő tár- 
gyakat oly ügyességgel s pontossággal képes észrevenni és kike- 
rülni , mint más , ép látással bíró állat ; mit a fentebb leirt tökéle- 
tes szervezetű szaglás- és tapintás-érzéki szervének élet- s boncz- 
tani rajza, nem különben a Petényi Salamon által felhozott tapasz- 
talatok eléggé erősítenek. De ha ez állatnak látást tulaj donitni még- 
is akarunk , elmondhatjuk , hogy orrával lát nem pedig sze- 
mével. 

A második kérdést illetőleg: ^,miért niíics szemgödrében a 
szemgolyó ?'''' mint élettani rendellenes eltérést kifejezőt , alig ha 
megoldhatjuk kielégitőleg ; de ha a külérzékek teljes kifejlettségét 
a fentebb elésoroltakból Ítéljük, nemde következtetnünk kell, hogy 
e tekintetben a szem legalsóbb, a szaglás- és tapintási szervek 
pedig legfelsőbb fokuak. 

Ha pedig ez így áll : mi valóbb szinü annál , hogy ez állatnak 
— rendeltetésénél fogva — már kiskorában , azaz kifejlődésekor elő- 
ször is orrára levén szüksége, ez éri el legkorábban tökélyes szer- 
vezettségét (organisatio) , minek következtében a szemgödör az 
orrmány kiegészítő részei által (railyefc az orrczimpaizmok, 3 nagy 

13* 



196 

külszagidegek , melyek ezen hatnak át) anynyira kitömödik, hogy 
a tökéletlen szemdurvány a szemívhez előre nem haladhat. 

A harmadik kérdésnek : „meeW van a szem kimil a halánték- 
izmon ? miért vagyon csak a bönyén nyilasa , midőn a felett bőr- 
rel ^ nemkülönben igen tömött hoszszú szőrrel fedetik?'-'' megfejté- 
se egyedül a másodikétól függ , miután a kövérségben fekvő szem- 
durvány a második pontban eléadott okoknál fogva, mint haszon- 
nélküli szerv a kellő helyre előre nem haladhatván , itt foglalhata 
csak helyet ; hogy pedig csak a bönyén van nyilasa , a bőrön pedig 
nincs , csodálkozni nem éppen méltó , mert kérdjük : a már úgy is 
tökéletlen kifejlődésü szemdurványnak, melylyel ez állat látását 
éppen nem eszközölheti, minek volna a kültakaró nyilasa? Hogy 
pedig e tájon — t. i. a szemív környékén — a kültakaró durvább 
sőt számos tömött szőrrel fedett, csekély véleményünk szerint va- 
lószínűleg állithatjuk, hogy túrás alatt e résznek anynyiban nagy a 
tennivalója, menynyiben a túrtföld ezen tartódik fenn, s fejének 
éppen e szögletes részével tágitja szűk földalatti csatornáit; már 
pedig ily szakadatlan munkára a bőr vajmi keménynyé válik 1 De 
ha a természet szemnyilással ellátja is , mi történik e szüntelen tú- 
ró állattal? Nem teljesítheti túrását kénye szerint, mert nyilt sze- 
mét s az e körüli finomabb szervezetű részeket mindinkább sértené. 

A negyedik kérdésre térve: „rt lálidegnek miért megy csak 
néhány szála az igen hitvány golyócskába s mirigybe ?" bonczta- 
nilag e kérdésre elmondhatjuk : hogy a látideg tulajdonképp csak 
maga ügyekszik a szemnek megfelelő fekete pontocskába, melytől 
azonban kissé távol igaz hogy más ideget is szemlélünk , de ez a 
szagideggel öszszeköttetésben nincsen. Hogy oly csekély számú 
ideggel bír a szemgolyócska : okul állithatjuk, miszerint e szervnek 
feltünőleg hitvány szerkezeténél fogva idegekre nem nagy szüksége 
van; következőleg a szemgolyó nem egyéb mint a látideg végének 
tekealaku kidudorodása. 

Végre az ötödik kérdést : ,,miért megy nagyobb része — a 
látidegnek — az igen kifejlett szaglás idege felé^ melylyel egye- 
sülni tatszik?'^'' véve figyelembe, boncztanilag vizsgálván a szem- 
körüli idegek felosztását, e kérdés megfejtése ellenkező eredményű, 
mert a látidegnek nagyobb része nem a szaglás idegéhez tart, ha- 
nem magában a szemgolyócskában vesz el ; azon ideg-szálak pedig, 
melyek a szemgödörben a külorr-idegekkel koczódnak öszsze, nem 
látidegek, hanem valódi belső szagidegek , melyek szemív alat- 



197 

ti likaikon az onüiegbe hatva , itt mint a szaglás szervében ágaz- 
nak szét. Mi világossá teszi azt, hogy a szem legkisebb 
öszszeküttetésben sincs a szaglás szervével, mi- 
ként ezt maga a kérdéstevő is később együtt tett górcsői vizsgá- 
lataink következtében kétségen kívülinek találá. (II. T. 5. ábra cs 
7. ábra) 

e) I z 1 é s s z e r V. 

Izlési érzéke ez állatnak úgy látszik, menynyiben az 
anyagi fentartását vezérli , a gyümölcsféle étkek megkülönbözteté- 
sét elémozditja , szintén finom ; öszpontosul a nyelvben, mely 
meglehetős hoszszú s hasonlóképp széles is , puha , húsállományíl , 
felületen közönséges , egyszerű nagyítással több rendbeli idegsze- 
mölcsök vehetők észre. Megjegyzésre méltó , hogy felső felülete e- 
gész terjedelmében kurta , finom, szemmel alig kivehető szemölcsök- 
kel fedett , melyek hihetőleg a tapintás érzékét segítik elé. 

a. 

Az emésztő szervek, (iii. Tábia) 

Átalában más örlőkéihöz hasonlók ; de mivel boncztanilag meg- 
vizsgálni alkalmunk volt, leírását , valamint a hudrendszerét s nem- 
zőrészekéit el nem mulaszthatjuk. Mi az emésztő szerveket illeti , 
ezek az igen bő s laza izorafalakkal bíró hasüregben helyezvék; és 
pedig : mellűiről a rekeszizom alatt első helyet foglal a feltünőleg 
nagy máj; alatta közép tájon a dudaalakú gyomor, melynek zacs- 
kós része balfelé néz, e mögött felülről haránt- vonalban fekszik a 
hasmirígy , e mellett pedig a vederalaku lép. Túl a gyomron követ- 
keznek a belek , melyek csakhamar vastag vagy hurkabélbe men- 
nek át. 

A gyomor (III. Táb. 1. ábra «) három osztályból álló, 
két csúcsból t. i. s egy középső zacskóból. A csúcsok, me- 
lyeknek középhártyája tömöttebb , belhártyája pedig számos pa- 
czalos ránczokat képező , különböznek a közép zacskótól az által , 
hogy ez utósónak sokkal finomabb s gyöngébb hártyái vannak. A 
két csúcsot és a közép zacskót egymástól némileg a gyomorüregbe 
szabadon lehágó lemezek választják el ; a csúcsok külfölületének 
színe sápadt fehér és a közép zacskóé barna, szürke vereses ; a csúcsok 
belfelületén, hol a belhártya irhakeménységü , több fölemelkedett 



198 

gömbölyű s elválasztó mirígytestecskék vannak, melyek csupán 
nagyitőüveg segélyével szemlélhetők. A közép csúcs vagy zacs- 
kó bel-fölszínének takonyhártyája finom, mi által a raellékcsúcsok- 
tól , melyeknek fölszínét erős rostos hártya fedi , különbözik. Mi a 
gyomor izomhártyáját illeti, ez tökéletesen kifejlett s anynyira tö- 
mött, hogy a jobb csiicsnál majdnem ujjnyi vastagságú; e mellett 
a két szélsőtől körképü határ választja el , mely körképü határt a 
mellékgyomrok belfelületének mintegy 3'" fölemelkedésben végző- 
dő rostos hártyái képezik. A bal vagy felső csúcsba nyúlik a 
b ár z sing, mely szűk és hoszszú, mint más őrlőknél. A jobb 
vagy alsó csúcs pedig a gyomorcsuknál átmegy a vékony bél- 
be ; nevezetes ezen átmenetnél az igen kifejlett gyomorbillentyü. A 
leirt három gyomorzacskó egymással egyesül ugyan , mindazáltal a 
közép gyomortól lefüggő határ által egymástól elválasztvák. 

A belek alkotás- és szövetre nézve, kivévén a kissé tömöt- 
tebb s világosabb vakbelet, egymástól lényegesen nem különböznek, 
még hoszszaságra nézve is egyenlők ; például a vékony (III. T. 
1. ábra b) és vastag (III. T. 1. ábra c) '%o'^; de 6 — 12" szé- 
lességére nézve a vastag bél mégis különbözik a vékonytól. Mi a 
végbelet (III. T. 1. ábra d.és 2. ábra «.) illeti, a többitől (leg- 
inkább a seggnyilás körül) tömöttségére nézve mégis különbözik. 
A seggnyilás (III. T. 1. ábra e. és 2. ábra 6) tökéletesen göm- 
bölyű , igen tágas , nagyborsó nagyságú : kerülete kissé fehéres , 
ritka szőrrel fedett; nagyítócső alatt szélén a kicsucsorodó mirigyek 
igen feltűnők ; határát teszik : felülről az utósó farkcsigolyák , ol- 
dalvást a farkczombizom és kültakarók a mellék lágy részekkel 
együtt, mellső s alsóképp a medencze alsó fala szintén a kültaka- 
rókkal. 

Mi az emésztést elémozditó eszközöket : a m i r í g y-á 1 1 o- 
mányu szerveket illeti, ezek jól kifejlettek ; mint például a 
ny almi r így, ez igen nagy, helyezve a rágizom kűlfalán s elter- 
jed a nyaknak majdnem közép részéig ; a hasnyálmirigy ellenben 
sokkal kisebb, 

A m áj (III. T. 1. ábra ^) terjedésre nézve igen nagy, a re- 
keszizmot , az oldalbordákat és a szegycsont hátsó részét majdnem 
egészen eltakarja; 8 karélyra oszlik, melyek közöl 4 nagyobb, 4 
kisebb; a mellső két nagy karély akasztó szalag segedelmével ta- 
pad a szegycsont porczához s a rekeszhez; az oldalsó két nagy ka- 
rély pedig szabadon nyugszik az oldalbordák belfelületén. A négy 



199 

kisebb karély közöl a baloldali kot karélyka a máj közép pontjá- 
tól nyujtványként terjed le- és kifelé; a jobb oldali karélyka pe- 
dig nem egyéb mint nyújtványa a jobb oldali nagy karélynak. Az 
elésorolt karélyok a májkapunál mind öszpontosulnak. Felső fe- 
lülete minden karélynak domború, az alsó egyenetlen. A máj szi- 
ne sötét vagy barna vörösfekete foltokkal petyegtetve ; állománya 
porhanyós. A többi véredények közt felötlő a májnak tulajdon edé- 
nye , a máj vezeték t. i., mely felosztása- shoszszára nézve neve- 
zetes 5 felosztása előtt valóságos csatornát képez. Lefolyása követ- 
kező. A mint a gyomor alatti vékony bélhez ér (mely a nyombél- 
nek felel mog), három ágra oszlik , a két felső ág egymástól nem 
nagy távolban nyílik a gyomorcsúcs alatti vékony-bélbe , a har- 
madik alsó hoszszú ág pedig kürül-belül 1" távolságban. Az epe- 
hólyag eléggé nagyocska, tökéletes gömbölyű; helyezve a jobb- 
oldali mellső nagy karély alsó felületén. — Az elésoroltakból lát- 
hatni, hogy az állat kifejlett emésztési szervekkel bír. 

A hűdre ndszer szervei rendes alkotásnak; a vesék 
helyzetök- s idomukra nézve, hasonlók más őrlőkéihez; felső csú- 
csain helyezvék a mellék-vesécskék. — A hudhólyag, mely a 
medencze belső nyilasa felett vehető észre, tökéletes gömbölyű, s 
az állat nagyságához képest terjedelmesb mint más növényevőknél, 
s e mellett tömöttebb hártyával is bír ; mellső falába a veseköldök- 
ből eredő szűk hudvezetékek mennek át. 

3. 

Nemzörészek. (iii. lábia) 

Mi a nemzőrészeket illeti, ezeket részint a tágas medencze- 
üregben , részint kivül rajta találjuk; feloszlanak hím- és nősté- 
nyekre. Mindenikről külön szólunk. 

a) A hím vakony nemzőszerve. 

Itt említendők a herék (III. T. 1. ábra/"—// és 2. ábra c—d') 
oldalvást a medenczegyűrü mellett, a hasüregen kivül a kültakarók 
alatt; nagyságukra nézve kisbabszenmyiek , idomukra nézve bab- 
aiaknak ; hüvelyének külhártyáját képezik a felhágó hasizomból c- 
redő hererázó izomrostok — cremaster. — A herék az úgy 
nevezett ondó zsinórba (III. T. 2. ábra e) mennek át, mely a 
medenczeüregből tökéletesen gömbölyű, de tágas hasgyürűn 



200 

(III. T. 2. ábra/') — animlus abdominalis — által hat kifelé; e 
helytt , ha a hastakarókat az izmokkal együtt eltávolitjuk , szembe- 
tűnnek az ondüzsindr kiegészitő részei, u. m. az idegek, vér- és 
ondóedények, finom átlátszó hártyával egybefoglalva. — Hogy a 
heréket külső pillanatra vagy sokszor még tapintásra sem lehet kí- 
vülről észrevenni , oka helyezőtök; ugyanis alulról a mony tö- 
vénél , vagy egymás mellett nem feküsznek mint más emlősöknél , 
— hanem egymástól egészen elválasztvák s egyenként különkülön 
egyoldaliak. Hogy pedig gyakran tapintásra sem puhatolhatni ki , 
okozza a hasgyürünek tágas nyilasa , melyen nem ritkán a hasüreg- 
be viszszahuzódnak. — Mi az ondóvezetőket — ductus defe- 
rentes — illeti, ezek az ondózsinórtól elválva a hudvezeték fölött, 
harántirányban ügyekeznek a hudholyag nyaka felé , s itt a hudhó- 
lyag nyaka felett fekvő m a g- vagy ondózacskókba mennek 
át ; az ondózacskók számos kidudorodó hólyagcsákból szerkezvék. 
A hím külnemirészekhez csupán a mony — penis — 
(III. Tábla 1. ábra i. és 2. ábra g.) tartozik, s a herék közt foglal 
helyet 3'''-ra a seggnyilástól ; irányra nézve eltér a többi emlő- 
söktől , mert le- s hátrafelé áll ; külszíne világos testszinü , ritka- 
finom fehér szőrrel fedett, magassága 2 vonalnyi. A monymak- 
t y ú — praeputium penis — bő , petyhüdt állapotban a monyt töké- 
letesen fedi ; nyílása hasadékot képez , melynek lemezei csúcsosak. 
A mony a hudcsőből s barlangos testekből áll. Ezeknek lefolyása 
következőképp történik : a fan- és ülcsont egyesülésétől eredvén , 
egyenes irányban mintegy 3'^''-ra haladnak a seggnyílás felé, itt 
egyesülvén alkotják a tulajdonképpi monyát, mely lefelé körka- 
nyarodást képez , s innen körülbelül 2^'^-ra egész a medenczegyü- 
rünek alsó felületéig halad , honnan ismét előre kanyarodik , s e 
pontnál , hol ugyanis harmadik kanyarodását teszi előre , a meden- 
czegyürü alsó felületén, azaz a faníven foglal helyet, melyhez a- 
kasztószálag által köttetik ; innét a kültukaróktól födötten ismét le- 
s hátrafelé terjed s a makkban végződik. A makk — glans — (III. 
T. 2. ábra h') gömbölyíí , tökéletesen kifejlett. Hoszsza az. egész 
monynak 9'", külsőleg látható része 4— 4/V, szélessége tövénél 
2'", külsején pedig 1 — 1 /V. A mony két nevezetes izommal bír, 
úgymint ü 1- és h a g y m a b a r 1 a n g-i z m o k k a 1 — musculus is- 
chio etbulbocavernosus — ; ezek igen erős rostnak, setét-vörös szí- 
nűek ; bár kicsinyek , de erős rostukra nézve hasonló csak a ma- 
jomnál látható. 



201 

A medenczeüreg hátsó részében a végbél oldalain két gömbö- 
lyű , merő félbab nagyságú testecske (lll. T. 2. ábra i) jő elé , me- 
lyek valóságos kivezető csövecskékkel bírnak. Ezen csövecskék a 
barlangos testek egyesülési pontjánál a monyba nyílnak. Idomra, 
számra, helyzetre s a monynyali öszszeköttetésre nézve, a valódi he- 
rékhez némileg hasonlíthatók ugyan ; azonban állományuknak gór- 
csői vizsgálata ellenkezőt bizonyít , miután a valódi herék ondóedé- 
nyeinek belseitől feltünőleg különböznek kicsinységök s egymás 
melletti haránt lefolyásuk által , miért őket hajlandók vagyunk 
Couper mirigyeinek (III. T. 2. ábra e) tartani; ily igen ki- 
lejlett mirigyeket számtalan őrlőknél talált maga dr. Wagner 
Rudolf is , miként azt Bonczállattanjában eléadja *}. 



b) A nőstény vakony nemzőszerve '"'*). 
bb) Átalános tekintetben. 

A nőstény nemi részek , munkálkodásuknál fogva kétfélék , 
u. m, segéd- és lényeges v. nemzőszervek (organa ge- 
nitalia accessoria et essentialia v. generationis). Ezekhez tartoznak : 
a nádra — uterus — , petevezetékek — ductus ovariorum — s a 
petények — ovaria — ; amazokhoz : a nádrahüvely — vagina ute- 
ri — . Helyezve vannak : a has- és raedenczeüregbe , miért a bel- 
ső és külső szervek rei felosztás nem alkalmazható. 

A medencze, szerkezetre nézve átalában hasonló a híméhez ; 
mindazáltal a tökéletlen fancsonti medencze gyűrű e tekintet- 
ben kivételt szenved, menynyiben végei közepett egymást nem é- 
rintve 4"' távolságú hézagot vagy rést képeznek , mely rost- 
nemü görgeteg szalag által egészíttetik ki. A medenczegyürü átmé- 
rőjének ezen hézag általi nagyobbodása lényeges hasznot vonz nia- 



*) Lehrbuch derZootomie v. Dr. Rudolf Wagner. Leipzig 1843, 74. lap. 

**) Ezen nőstény nemzőszcrvet világosítandó ábrák az egyik tisztelt érte- 
kezőnek (Rhédey) közbejött kora balála , a másiknak (Glos) pedig 
Peströli elköltözése miatt a kellő időre nem készülhetvén el, a t. 
Társulat azokat valamint az egész állatnak is , derék tagja Peté- 
nyi által készült teljes magánrajzát számos ábrákkal Ev- 
könyveinek következő Ill-dik kötetében fogja világ elé bocsátani. 

Szerkesztő, 



80g 

ga után, mert a medenczcüreg tágasabbá, s így a fiadzás vajmi 
könynyebbé válik. 

A medencze mellső és hátsó üregre oszlik fel, melyek 
egymástól a fancsontok belső lapjától eredő finom sejtes hártya 
(membrana cellularis) által különittetnek el ; ezen hártya a hudhólyag 
és méhnyak, nemkülönben a végbél oldalsó részeit bevonja, s igy 
a két medenczeüreg közt tökéletes határul szolgál. 

Mellső üregben áll : a nádra, ennek görgeteg szálaga, a pe- 
tevezetékek egy része s a hudhólyag; hátsóban : a méhhüvely, a 
hudcsö és végbél. 

bb) Nemzöszervek különösen. 

A nádra külső tekintetre többé kevesebbé henger ded, szé- 
lesb része = feneke — fundus — a hasüreg felé tekint, kibocsát- 
va magából a petevezetékeket ; vékonyabb része = a n y a k — col- 
lum — a méhhüvelybe nyílik. Helyezve van a medenczegyürü előtt 
a hudhólyag felett. HoszszaSVa'^', szélessége a fenéknél 3''', anyák- 
nál 2'". — Bír : felső és alsó lapos felülettel, nemkülönben két 
oldalsó széllel. 

A nádra rendes fekvését szalagok eszközlik ; ilyenek : a} szé- 
les méh szalagok, melyek a méh külső savós köntösébe men- 
nek át;b) görgeteg méh szalagok, ezek valódi folytatásai 
a méhállománynak , melyek a méh oldalsó szélétől kötelék gyanánt 
igyekeznek a fancsontok felé , hová tapadnak. A hashártya , a 
hudhólyag méh és végbél közti átmeneténél redőket képez, melyek 
szintén szalagként tűnnek fel ; ilyenek a hudhólyagmé h-, 
ésvégbélmé h-s z á 1 a g o k. 

A méh fenekéből két kivezető csatornák = petevezeté- 
kek vagy Fallop csövei (ductus ovariorum v. tubae Fallopii) 
erednek. Első pillantásra méhszarvakhoz hasonlók ; azonban szerk- 
zetök , s a méhüregben vizsgálható rendkívül szűk nyilasuk ellene 
kezőt tanúsit. Eredetöktöl a hudvezetékek mellett előre haladnak e- 
gész a vesékig , hol p e t é n y e k b e nyílnak. Hoszszuk 2" és Z"\ 
szélességök V*."' 

A nádraüreg igen kicsiny, majdnem 3 szögű, három nyilas- 
sal bír , milyenek a fenéknél petevezetéki, s a nyaknál m é h- 
hüvelyi szájadok (orificium utori tubarura, et vagináié). 

A méhanyán v. nádrán 3 réteget különböztethetni meg, t. i. 
külsőt, belsőt és középsőt. A külső savós , nem egyéb 



203 

mint a hashártya folytatása, a külső felületet egész terjedelmében 
bevonja. Lefolyása következőképp történik. A hasfalak bellapjától 
a fancsontok alsó ívénél a hudhólyag felé tart , azt befödvén felhág 
a méhez , innét a végbélhez , ezen átmeneteknél képezi az emiitett 
segéd-szálagokat. — A belső takhártya — membr. mucosa — 
a méhüreget tökéletesen bevonja , a méh bel- alsó s felső lapján 
2 — 3 egyenes hoszszú redőt képez, ezek mellett oldalvást számos 
körös ránczok helyezvék, mik közt helyenként egyszerű górcső ál- 
tal apró gömbölyded fölemelkedések, takmirígyek (glandulae 
mucosae) vehetők észre. A mint a hoszsziikás redők a méh fenekénél 
elenyésznek, közepett egy ^,2" magasságú csipkézett szélű sze- 
mölcs csüng az üregbe; rojtos szélei közt két nyilas tűnik elé = 
petevezetékek méhnyilásai — , melyek egymástól közfal- 
ként kiálló vékony sövény által rekesztődnek el ; ezek oly kicsi- 
nyek , hogy szabad szemmel a rojtos szélek eltávolítására sem ve- 
hetők észre (sőt ez még egyszerű górcső segítségével sem sikerül), 
hacsak a petevezetékekből finom sertével nem hatunk a nádrába. 
Mi eléggé tanúsítja , miszerint : az egyszerű osztatlan nádra testé- 
ből előre hágó csatornák nem méhszar vak — cornua uteri — 
azaz nem oly része a nemzőszervnek , melyben a kifejlendő mag- 
zatcsira érettségi idejéig fentartatik (mint más kétszarvú nádrával 
bíró állatoknál), hanem csupán petecs — ovulum — vezetésre 
szolgál , mit boncz- és élettani alkotása eléggé tanúsít. 

A közép réteget tulajdonképp tömött méhállomány egé- 
szíti ki, mely a nádraüreg termének aránytalan kicsinységénél fog- 
va feltűnőleg vastag. AH több rendbeli hoszszú és körös izomros- 
tokból , melyek egymásba szövődnek. Ezek közt helyezvék a sejt- 
szövettel körülvett véredények s idegek. 

Méhhüvely — vagina uteri — azon része a nemi szer- 
veknek , mely párzás vagy koslatás idejekor a hímtagot fogadja el; 
helyezve vanamedencze hátsó üregében. Hoszsza 4*2"', szélessége 
1 '2'". Kezdődik a méhhüvely külső szájadától (orific. vagináé ex- 
ternae) a végbélnyilás alatt, s innét eléfelé halad egész a fancsont 
alsó ívéig, itt a méhnyakát átövedzi. Fala(paries) átalában igen vékony, 
némileg átlátszó; két hártyából áll, nevezetesen külső és belső- 
ből, amaz kinyújtható, ruganyos (elastisch) és véredénydús — 
sejtszöveti — , emez pedig sima, itt-ott apró mirigyekkel be- 
hintett — takhártya. 

Megjegyzésre méltó , miszerint a hudcső , mely a méhhüvyel 



204 

alsó falát a fanívnél fiiija át , a hüvely takliártyáján azonnal — 
mint más állatoknál — nem hat az üregbe, hanem az alsó hü- 
velyfal két hártyája között a hüvelylyel párhuzamos irányban hát- 
rafelé tart egész a hüvely külső nyilasáig, hol sz áj da (orific. 
urethrae) a hüvelyajkaktól mintegy ^■i" távolságban tűnik elé. 

Maga a méhhüvely — kivéve külnyílási részét — izommal 
nem bír, csupán hártyaneraü szalag segítségével köttetik a fanívhez. 

A méhhüvely szájda idomára nézve szivoru ; bőségének kö- 
zép átmérője 2'''-nyi ; helyezve a végbélkülnyílás alatt , melytől 
az V" széles gát — perinaeum — által választatik el. A hü- 
velyajk — labium vagináié — domború finom apró szőrrel fedett 
(mintahímmaktyíija), miértakét különböző ivar — sexus — kül- 
sőleg puszta tekintésre alig határoztathatik meg. A méhhüvely kül- 
nyílási részét, az aj kakmegett, tömött izomréteg — szoritó — 
constrictor — veszi körül , rostjai a gátizomtól erednek. 

A mi a csecseket illeti , a hímpéldánynál sem a mellen, 
sem a hason legkisebb nyomát sem találtuk ; a nősténynél csupán 
a mellen kettőt; hihető azonban, hogy ez állatnál is, mint más őr- 
lőknél több —4—12 van. 

Izomrendszer. 

Az izomrendszer átalán véve igen kifejlett; legerősb rostuak 
mégis a rágizraok , milyenek a halánték (II. T. 6. ábra /.), r ág- 
izmok (II. T. 9. ábra rf), külső- és belső röp izmok; ezek 
után következnek a nyakizmok, milyenek: a csuklás (II, T. 6. 
ábra /í) s mély-nyakizmok. Említésre méltók még a végtagok 
izmai (11. T. 6. ábra /), melyek vékonyságúk mellett meglehe- 
tősen erős rostokkal bírnak s munkásságuk által anynyira kifejlőd- 
tek , hogy általok hátra éppen ugy , mint előre képes ez állat moz- 
gását gyakorolni , minek magunk is szemtanúi valánk. Hogy fej- 
és nyakizmai érték el leginkább a kifejlődési tetőpontot , oka, hogy 
a vakony, feje és nyaka által teljesiti leginkább csodás munkálatát, 
mit az emiitett tagok csontrészeinek tömöttsége is eléggé tanúsít. 

Legyen szabad még itt mellékesen érintenünk , hogy állatkánk 
m e 1 1 ü r e g e igen szűk s kúposzlop alakú ; a benne levő szív idom- 
ra s nagyságra nézve rendes alkatú; a tüdők kicsinyek s fölöt- 
tébb öszszenyomottak; karélyok felosztására nézve hasonlók atöbbi 
őrlőkéihez. 



205 



Miután avakonyt és vakandokot, mint földalatti lakót a régiek 
egynek tárták , mi több, a vakonyról , mint különböző állatról szó sem 
volt , hanem vakondoknak hivták azon rangjegyzéssel : hogy 
a vakondok tökéletesen vak, — nem lesz tán érdektelen 
néhány átalános, de fő élettani különbséget elésorolni, bár az űjab- 
bi természetbúvárok eléggé megkülönböztették. Anynyiban hason- 
lók egymáshoz , menynyiben földalatti lakók s egyaránt túrók ; de 
ha külső ruházatjokat, egész testök, de különösen fejők nagyságát, 
idomát, szemök alkotását, kivált a látást, úgy nemkülönben fo- 
gaik számát, alakját, életmódjokat, s eledelök különbségét vesz- 
szük vizsgálat alá : vajmi nagy különbséget lelünk e két állat közt. 
Ugyanis élelmi tekintetben, a vakondok a húsevő emlősök máso- 
dik családjához t. i. a rovarevők h ez; a vakony pedig egy egé- 
szen más rendhez t. i. a rágok vagy őrlők h ez, még pedig a 
kizárólag növényevőkhez tartozik ; mit fogaik alkotása leginkább 
bizonyit és fel világit. De ha egyéb megismertető jelt nem tekinte- 
nénk is, mint a ruházatot, hogy t. i. a vakandok feketekék, a va- 
kony pedig verhenyős hamuszínű , már is világos lenne a különb- 
ség. Legfeltűnőbb ismertető jelényül szolgál mégis a fej, szemalko- 
tás, a nemi részek helyeztetése és az elővégtagok alkotása. Mert: 
1) a vakonynak feje igen erős csontokból szerkezeit s némileg 
szögletes; a vakondoké ellenben finom csontokból áll s hoszszú, kü- 
lönösen orrmánya ; 2) a vakonynál külről a szemnek nyoma sem 
látható ; holott a vakondoknál ez külsőképp igen is észrevehető ; 3) 
mellső végtagjai a vakondoknak csont- és izomrendszer te- 
kintetéből legerősebbek , ásókapa idomuak , s innen ásásra alkot- 
vák ; a vakonynál pedig véknyak , karcsúk , csupán némileg kapa- 
rásra és szaladásra használhatók ; 4} a vakonynak medenczéje 
bő , tágas és gömbölyű s a nemi részeket magában foglalja ; — a 
vakondoké ellenben igen-igen szűk, s a helyett, hogy a nemi ré- 
szek szerveit foglalná magában , egész terjedelmében izomrostok ál- 
tal tömetik ki, melyek a hátsó gyönge végtagokhoz tapadnak. — 
Az elésoroltuk boncz- s élettani jelényeknél fogva tehát a vakony 
feltünőleg különbözik a vakondoktól. 



A RÉZÉRCZEK 

KÜLÖNÖSEN AZ UGY NEVEZETT FAKONDOK (FAHLERZE) 
NEDVES ÚTONI 

PRÓBA KÉMLETE 

BACIIMAMM JÓZSEF, 

SELMECZI BÁNYÁSZEGYETEMI VEGYTÜDOR- ÉS TANÁRTÓL. 



A rézérczek tartalma próbakémletének szokott módja abban áll, 
hogy a megszárított s porrá tört erezet krétával kikent pörkölő 
cserépben a próbakemencze öternyője (Muífel, Schmelzsclűrra) alatt 
vagy magában, vagy kis menynyiségü rajzlát (graphit) adván hoz- 
zá, fokonként növekedő hőfoknál mindaddig ismételve pörköljük, 
mignem kénecssav (schwefelige Sáure)és dárdéleg- (Antimonoxyd), 
mirecssav-(arsenige Sáure) s horgéleg- (Zinkoxyd) gőzök illannak 
el. A maradványt, melynek öszsze-sülve lennie nem szabad, széntar- 
talmú haméleggel (úgynevezett fekete ömlesztővel, schvs^ar- 
zer Fluss) próbatokban öszszekevervén, konyhasóval befödve Va — % 
óráig erős izzó tűznek teszszükki. Ez alatt az érczhez kevert ide- 
gen hegyfajok s a nehezen színithető (reducirbare) fémélegek sa- 
lakká válnak, a rézéleg pedig szemcsévé színül, melyet a tégely szét- 
törése után a tok csúcsában találunk. Ha a rézérczek tetékes és 
nyolczalyas rézkovandok úgynevezett G el fér ezek (pyramidale 
und octaédrische Kupferkiese = Gelferze) vagy szénsavas réz- 
élegek (kohlensaure Kupferoxyde) valának : akkor a rézszemcse is 
vörös, nyújtható ; s mivel csak igen csekély menynyiségü vasat fog- 
lal magában, tisztának tekinthető, s megmérhető. Ha ellenben 



207 

az érezek raireny-, dárdany-, ólom- vagy horganytartalrauak, 
ezen fémek is nagyobb vagy kisebb raenynyiségben színülnek ; ek- 
kor a szemcse szürke vagy fehér, törékeny, kalapácsolás alatt szé- 
lein repedéseket kap, s további letisztázás (Spleiszen) alá kell 
jőnie. E végre egy lapos agyagcserepet (Spleiszscherben) az öter- 
nyő alatt egész a fehér izzásig meghevitvén, a tisztátlan rézszem- 
cse ólommal vagy a nélkül reá teendő. A szemcse megömlik, kerin- 
gő mozgásba jő, mi alatt a tisztátlan rézszemcsében találtató fém- 
élegek annak felületéről, mint kis gömböcsök és csíkok lefolynak, 
míg végre minden mozgás megszün, s a rézszemcse saját zöld szí- 
nével megállapodik. Az agyagcserepet ekkor fogó segedelmével az 
öternyő alól kivévén, a szemcsével együtt víz alá mártjuk, aztán a 
tiszta rézszemcse az ülőn nedves kalapácscsal szétlapítandó. Ha a 
szemcse kelletinél hamarább vétetett ki az öternyő alól, ugy még 
nem vált minden érez el, s kalapácsolás alatt szélei megrepedez- 
nek ; ha pedig a tisztázás folyama tovább folytatódott, sok réz vá- 
lik salakká, a szemcse súlya tetemesen kevesbül. Mindazáltal a 
nyert szemcse súlyához mindig bizonyos rézmenynyiséget kell még 
hozzávetni, mert a legnagyobb szorgalom- s elővigyázattal véghez 
vitt letisztázás mellett is, nemcsak a könynyebben élegülö idegen 
fémek , hanem bizonyos menynyiségü réz is élegül. Rendesen a 
tisztázáshoz vétetni szokott 10 fontnyi ólomra 1 font rézsalakot 
számitnak, s ugyananynyit 10 font sulykülönbségre, mely a tisz- 
tátlan s letisztázott réz (Schwárze) között föllelhető. 

A rézszemcse letisztázása tagadhatlanul legnehezebb része a 
rézérczek próbakémletének. Szükséges e végre, hogy az öternyő 
folytonos fehér izzásban tartassék; ezen kivül még a próbakémlő 
tartós figyelme, s hogy a fehéren izzó öternyőbe az egész műfolyam 
alatt belé nézhessen, el nem gyengült éles látás. 

A fönnidézett nehézségeken kivül, melyek a rézszemcsék le- 
tisztázásánál legyőzendők, s melyek okozzák, hogy az eredmény 
mindig többé kevésbbé a munkás ügyességétől van föltételezve , fi- 
gyelmet érdemel még az is, hogy a rézérczeknek 10 font fekete- 
rézre vagy 10 font ólomra való fölszámitása különböző bányake- 
rületekben felette különbözik ; némely kerületekben minden 10 
font fekete rézre 1 font rezet, és szintúgy minden 10 font hozzá- 
adott ólomra 1 fontot számitnak; másokban ellenben 10 font feke- 
te rézre s ugyananynyi ólompótlékra 2 font salakká vált rezet. 
Nyilvánvaló, hogy a rézsalak menynyisége a próbakémlők egyenlő 



208 

ügyessége, egyenlő hőfokra vitt öternyő s a hozzáadott (51om egyen- 
lő menynyiségén kivül, függ még a tisztázandó rézszemcse nagy- 
ságától, a szemcséhez kevert idegen fémek természete- és menynyi- 
ségétől, s még attól is, ha vájjon az ólom egyszerre vagy részen- 
ként adatott-e hozzá. 

Mindezen fölhozott hiányok s tökélytelenségek daczára a dár- 
dany-, mireny-, ólom- vagy horganytartalmú érczeknél ezen pró- 
bakémleti módszerrel mindeddig föl nem hagytak. Az e részben 
több oldalról történt változtatások s javitások között sokan a n e d- 
ves útoni próbakémlet behozatalát is ajánlották ; s a kö- 
vetkező kísérletek czélja volt megvizsgálni: ha vájjon ezen mód 
czélszerü leend-e a rézérczek, nevezetesen az úgynevezett fak on- 
dók (Fahlerze) próbakémleténél ? 



A rézérczek nedves útoni próbakémlete vagyis az 
úgynevezett s v é d-p r ó b a lényegesen abban áll , hogy 1 rész 
(például 1 mázsa érez = próbamázsa = 93 szemer) 5 — 6 
rész tömény-kénsavval (concentrirte Schwefelsáure) üveglombik- 
ban leöntetvén, homokfürdőben mindaddig hevítendő, míg a kén- 
sav el nem párolgott, és a tömeg meg nem száradt. A hátra ma- 
radt száraz tömeg, csekély menynyiségü kénsavval vegyítve , forró 
vízben fdoldatik; az átszivárogtatott s forrásig hevített oldatból a 
réz eleve-}- 100" C.hevitett vaslemez által lecsapatik. E mvlfolyam be- 
végzettnek tekinthető, ha a folyadék színtelenné lett, s fényes vas- 
pálczát mártván belé, vörös szint többé nem vesz föl ; ezután az 
üledékről letöltetvén, erre ismét lágy-meleg víz öntetik, a vaslemez 
a reá ragadott réztől ujjunkkal letisztittatván ; miután a folyadék 
ismét letöltetett, csepplopó (Tropfheber) segélyével egy kis szi- 
varra gyűjtvén, jól ki mosva megszárítjuk s megmérjük. 

A nedves útoni próbakémlet, különösen a tiszta rézkovand- 
nál (Gelferze), ugy látszik , eléggé pontos eredményt ad ; némely 
módosításokat azonban szükségeseknek látok, melyek a követke- 
zendőkben állanak: 

Az igen finom poralakú testeknek szivarral együtti pontos 
megmérése igen sok bajjal jár, s ennél fogva nagyobb szerű üzlet- 
ben nem használható ; s általa nem kellő gondosság mellett inga- 
dozó eredményekhez juthatnánk ; mivel az igen finom poralakú tes- 



I 



209 

tek a légből vízgőzöket sűrítenek, mi által magának az állomány- 
nak súlya már a leraérés alatt is tetemesen változik ; ha az üledé- 
ket a szivarral együtt megmértük, szükséges a szivart a szárazság 
ugyanazon fokára hozni , melyen az üledék vala , mi többszöri 
próbáknál nem csekély nehézségekkel van öszszekötve. 

A vas által lecsapott és kimosott réz már a szárítás alatt 
folytonosan élegül, s így súlyát mindig kelletinél nagyobbnak ta- 
láljuk. Szükséges, hogy a próbálő előtt tudva legyen azon bizonyos 
ismertető jel, mely szerint az ily próba által nyert réz tisztaságát 
biztosan megítélheti ; ezt felfogja lelni a réznek sajátlagos színében 
s nyújthatóságában ; de a vas által lecsapott s megszárított réz szí- 
néből soha sem fogja annak tisztaságát biztosan következtethetni ; 
mivel az soha sem jön elé saját vörös rézszinével, hanem minden- 
kor többé kevésbé barnába változóval. 

Hogy a valamely oldatból vas által lecsapott réz már a szá- 
rítás alatt egy részben élegül, igen könynyü megmutatni. 

Első kísérlet. 500 szemer rézgáliczot 8 obon vízben fel- 
oldván, a folyadék egy obon töménykénsavval vegyítve a forrásig 
hevittetett, s belőle a réz -j- 100*^ C. hevített vaslemez által le- 
csapatott. Az üledéket megszárítván, szivar nélkül 125 szemért 
nyomott, színe barna, érczfény nélküli. Ebből 38 szemért egy lég- 
sulym érő-cső közepére fútt gömbbe tevén, a csövön keresztül szá- 
raz könenygőzt vezettem és a rezet magában foglaló gömböt bor- 
léllámpa által enyhén melegítem ; mi alatt vízgőzök elillanása mel- 
lett a csőben levő por néhány pillanat múlva izzani kezdett, s meg- 
hűlés után a tiszta réz sajátlagos színét s érczfényét vévé föl; 
nyomott pedig 36,5 szemért, a veszteség volt e szerint 1,5 sze- 
mer, vagyis 100 rész szárított rézre 3,95 szemer, s igy 125 rész- 
ben 120 tiszta izzított réz. Az élenymenynyiség, mely a lecsapott 
réz szárítása alatt fölveendő, némileg különbözik a szerint, a mint az 
több vagy kevesebb ideig száríttatott, vagy a menynyire finom por- 
alakot vett a lecsapódás után magára. 

Ha az ember a lecsapódás és szárítás útján nyert rezet az 
úgy nevezett fekete ömlesztővel akarja öszszeolvasztani : e mellet 
mindig bizonyos veszteséget tapasztal, mely a rézélecs egy része 
salakká való átváltozásának eredménye, s nagysága az ömleszten- 
dő réz kisebb vagy nagyobb menynyiségétől függ, mint ezt a kö- 
vetkező kísérlet bizonyítja. 

2-dik kísérlet. Az első kísérletnél lecsapatás útján 
Term. társ. Évh. U. h. 14 



210 



nyert és szárított rézből 10 próba fekete ömlesztővel keverve, s 
konyhasóval befödve szélkemenczében (Windofen) lön megömleszt- 
ve. A szárított réz menynyísége minden ömlesztő tokban úgy volt 
elosztva: hogy ha az ömlesztés alatt legkisebb veszteségnek sem 
lett volna helye azon arányban, mely szerint 38 szemer szárított 
rézüledék 36,5 szemer könenygőz által színitett tiszta rezet ad, — 
az első, második, s igy tovább a 10-dik tokban egy, két, s így 
tovább 10 szemer olvasztott réznek kellett volna találtatnia. Mind 
e mellett az eredmények az ide mellékelt tábla szerint követke- 
zendők valának : 



Próba 


Szárított réz 


Köneny ál- 
tal színi- 
tett réz 


Olvasztott 
réz 


Veszteség 


1 


1,04109 


1 


1, 


0, 


2 


2.08218 


2 


2, 


0, 


3 
4 
5 


3,12327 
4,16436 
5,20545 


3 
4 
5 


2,9 
3,5 
4,5 


0,1 
0,5 
0,5 


6 


6,24654 


6 


5,6 


0,4 


7 


7,28763 


7 


6,6 


0,4 


8 
9 


8,32872 
9,36981 


8 
9 


7,6 

8,6 


0,4 
0,4 


10 


10,41090 


10 


9,8 


0,2 



Tett a veszteség a 4 — 9 font tartalmú érczeknél valami % fontot. 
A szemcsék mind igen nyújthatók valának s tökéletesen tiszta re- 
zek , a konyhasóréteg fehér, színnélküli; ellenben a konyhasó alatti 
fekete ömlesztő vörösesre festve , valamint a tok és sóréteg oldalai 
is. Ezen rézveszteség akkor is tapasztalható, ha a köneny által 
színitett rezet fekete ömlesztővel olvasztjuk egybe, még pedig min- 
dig majdnem ugyanazon mértékben úgy is, ha a lecsapott és meg- 
szárított rezet vagy csak fekete ömlesztővel, vagy ugyanezzel , de 
e mellett konyhasóval ömlesztő hőfoknak teszszük ki ; úgy is, ha a 
szivarral együtt helyezők az ömlesztötokba, vagy pedig arról levé- 
vén (mi igen könynyen sikerül) ömlesztővel és sóval ömlesztjük 
egybe. Mit a következő kísérletek által igyekszem bebizonyítani. 

3-dik kísérlet. 100 szemer rézgáliczot 8 obon víz- 
ben feloldván , 1 obon tömény-kénsav hozzátétele után , a fo- 
lyadék a forrpontig meghevittetett, s belőle a forró vaslemez által 



211 

lecsapott réz kimüsatván, -^ 60" C. melegnél megszárittatott ; az 
egésznek súlya volt 25,6 szemer; köneny által az első kísérletnél 
eléadott mód szerint színittetvén, nyomott 24 szemért, fekete öm- 
lesztővel és konyhasóval öszszeolvasztva 22,5 szemért, mi mellett 
a salak és próbátok falai vörösek valának. 

l:-dik kísérlet. A 100 szemernyi rézgálicz-oldatből le- 
csapott rezet -|- 60" C. foknyi melegnél megszárítván, nyomott 
26,5 szemért, fekete ömlesztővel szivar nélkül öszszeolvasztva 
22,8 szemért ; a falak és próbatok vörös színűek voltak. 

5-dik kísérlet. A 100 szemer rézgálícz oldatából lecsa- 
pott s megszárított rezet, mely 27 szemért nyomott, a szívárral 
együtt fekete ömlesztővel konyhasó nélkül egy tokban öszszeol- 
vasztottam ; a nyert rézszem súlya volt 22,8 szemer, a tok és fa- 
lak hasonlóan vörösre festve. 

6-dik kísérlet. A 100 szemer rézgálícz oldatából 26,5 
szemernyi szárított rezet fekete ömlesztővel keverve s konyhasóval 
befödve egy tokban öszszeolvasztottam; az eredmény lőn 22,8 sze- 
mer réz; a salak és tok falai ismét vörösek. 

A 3, 4, 5. és 6-dik szám alatti kísérletekből kiviláglik, hogy 
az ugyanazon raenynyiségü t, i. 100 szemer rézgáliczból vas által 
lecsapott rézmenynyiség, megszáritás után felette különbözött; 
a 3-díknál volt ugyanis 25,6 szemer, a 4-diknél 26,5 ; az 5-dik- 
nél 27,0, a 6-diknál 26,5. 

A könenynyeli szinités útján 24 szemért nyertem a 3-dík 
sz. alatti kísérlet szerint, s ezen tartalmat meglehetősen bizonyos- 
nak lehet állítani a 4, 5. és 6-dík kísérletre nézve is, úgy hogy 
mind a háromnál 24 szemernyi tiszta rezet lehet fölvenni; a beol- 
vasztás által azonban nyertem a 3-dík kísérletnél 22,5 szemért, a 
4-díknél 22,8 az 5-diknél 22,8 s a 6-díknál 22,8. 

A munkába vett rézgálícz valóságos tartalma tehát a lecsa- 
pott, megszárított — és a megömlesztett réz menynyisége között 
áll. A csupán megszárított réz súlya sokkal inkább változékony 
mint az ömlesztetté; ez utóbbitól tehát bizonyosabb eredményt 
várhatni valóságos tartalmára nézve. 

Ha tehát a nedves útoni rézprőba az említett rézkovandnál 
(Gelferze) oly módon hozatnék be , hogy a vas által lecsapott s 
megszárított réz, fekete ömlesztő- és konyhasóval szemcsévé öm- 
lesztetnék : a réznyeremény súlyához még azon veszteséget is hoz- 
zá kellene számitnunk, mely a megömlesztésnél a valódi tartalom- 

14* 



212 

ra nézve létezik, s melyet fél-fél fontonkénti többször ismételt kí- 
sérletek útján , az alkalmazandó ömlesztőszer bizonyos menynyisé- 
ge mellett, kellene meghatározni. Ha például a lecsapott és szivar- 
ral vagy a nélkül megszárított réztartalma a megömlesztés után 3,5 
fontnyinak találtatnék: a második kísérlet nyomán még 0,5 részt 
kellene hozzá számitni ; mivel a könenynyeli színités után annak 
valóságos tartalma 4 fontnyinak találtatott. Ez által azonban soha 
sem jutnánk biztos és pontos eredményhez , mivel az ömlesztésnéli 
veszteség a réznek több vagy kevesebb élecstartalma , az erősebb 
vagy gyöngébb megömledéstől s több hasonló körülményektől függ. 

Az imént elésoroltak , főleg a rézkovand és rézfényle (Kup- 
ferglanz) tartalmú érczekre illenek; a dárdany- és mirenytartal- 
muaknál , tehát a f a k o n d o k nál ellenben ezen próbakémleti mód 
kevésbé alkalmazható , mivel ezután a réz soha sem nyerhető ki 
tisztán , hanem mindig dárdany és mireny vegyületében , mint az a 
következő kísérletekből látható. 

'S'-dik kísérlet. 1 mázsa nem pörkölt fakond (az a fajtá- 
ból) 1 obon tömény angol-kénsavval| üveglombikban vörös izzó 
hőfoknál mindaddig hevittetett, míg kénsav-gőzök illanának el; meg- 
hűlés után a száraz tömeg 10 obon forró lepárolt vízben feloldatott 
s átszivárogtatás után egy obon töraénykénsav adatott hozzá. Ez- 
után a folyadék majdnem a fövésig meghevittetvén , belőle a réz -j- 
lOO^-ra C, hevített vas által lecsapatott, a folyadék a rézről le- 
öntetvén , s a réz a csészében egypárszor vízzel kiédeztetvén (aus- 
gesüszt), szivaron jól kimosva megszárittatott. Az ily módon nyert 
barna-vörös rezet a szivaron kevés menynyiségü fekete ömlesztő- 
vel vegyitvén próbatokban egy-egy kanálnyi fekete ömlesztővel és 
két kanál konyhasóval befödve, szélkemenczében megömlesztettem; az 
emódon nyert szemcse meglehetős tiszta volt, s nyomott 12 VÍj fontot. 
9-clik kísérlet. Ez az elébbenihez mindenben hasonló 
volt, csakhogy az emiitett érezek a betűvel jelölve pörkölt álla- 
potban vétettek próbakémlet alá. Ezen eljárás után azonban csak 
11 font meglehetős tiszta réz volta nyeremény. Úgy látszik, hogy 
ezen veszteség azon erős lökésektől származott, melyek a pörkölt 
érezek töménykénsavvali hevítése és szárazra elpárolgása alatt mu- 
tatkozott. 

9. és lO-dik kísérlet. A 7-dik és 8-dik szám alatti kí- 
sérleteket ismételvén, a pörköletlen érczekbőll3% font, — a pör- 
költekből pedig 11 font meglehetős tisztaságú rezet nyertem. 



213 

ll-dik kísérlet. A 7. szám alatti kísérlet más fajta s b 
betűvel jegyzett tisztátalanabb s kevésbé réztartalma érczczel vi- 
tetett véghez, A vas által lecsapott réz a szivarral együtt fekete 
ömlesztő- és konyhasóval megömlesztetett. Az eképpen nyert réz 
éppen nem volt tiszta , szélei megrepedeztek ; átalános aulya volt 
8'/i font. 

13-dik kísérlet. A ll-dik szám alatti kísérlet ismétel- 
ve lőn azon különbséggel , hogy a rezet szivar nélkül ömlesztettem 
meg; a nyeremény volt 7 font, valamiveljobbs tisztább minta ll- 
dik szám alatti. 

13-dik kisérlet. A ll-dik szára alatti az alábbvaló s tar- 
talomszegényebb b betűvel jegyzett pörkölt érczekkel lőn ismételve 
azon különbséggel, hogy a rézcsapadékot szivarral együtt fekete 
ömlesztővel s konyhasóval ömlesztettem meg ; a meglehetős jóságú 
rézszemcse nyomott 572 fontot. 

llz-dik kisérlet. A 13-dik szám alattit azon változtatás- 
sal ismétlők , hogy a rézüledék fekete ömlesztővel és konyhasóval 
lőn öszszeömlesztve szivar nélkül meglehetős tisztaságú szemcsé- 
vé, mely öVj fontot nyomott. 

A 7-dik számtól a 14-kiigelésorolt kísérletekből láthatni te- 
hát : hogy ezen mód szerint a dárdany- és mirenytartalmú érczek- 
ből (= fakond) is meglehetős tisztaságú rezet állithatni elé , mely, 
mint a többszöri próbából látható volt, az ezen érczekből száraz 
úton eléállitottnál tisztaságra nézve semmiben sem álla hátrább ; de 
még sem vala oly tiszta, mint a rézfényle- és kovandból (= Gelf- 
erze) eléállitott. Továbbá az is kiviláglik , hogy az érezek pörkö- 
lése s erre következő kénsavvali kezelés által valamivel tisztább 
rézszemcséket nyerhetni ugyan, hanem hogy a pörköléssel járó pró- 
bakémlettel mindig tetemes rézveszteség is van öszszekötve. A 
11 — 14. szám alatti kísérleteknél azt láttuk, hogy a nyert rézszem- 
csék tisztálanabbak valának, minta 7 — 10-dik szám alatt elé- 
adott mód szerint. Ennek oka részint az érezek nagyobb menynyi- 
ségü dárdany- és mirenynyeli megfertőzésében rejlik, részint pedig 
abban , hogy az elpárolásnál nem vala folytonosan ugyanazon hö- 
mérsék föntartva , mely képes lett volna a kénsavnak legkisebb nyo- 
mát is eltávolitni. Mert ha az elpárolás után túlmenynyiségü sza- 
bad sav van jelen , vagy pedig (mint a rézkovandok kémleténél} a 
száraz tömeghez csekély menynyiségü kénsav s később forró víz 
adatik , avagy a száraz tömeget kénsavval savitott vízben oldjuk 



214 

fel, a vas által lecsapódott réz még tetemes menynyiségü mirenyt 
és dárdanyt is foglal magában. 

Arra t. i. hogy a nedves útoni próbakémlet a fakondnál biz- 
tos eredményt nyújthasson , alkalmazhatósága a következőn alapul. 
Az érezek töménykénsavval hevitve , tökéletesen szétbomlanak ; a 
mireny egy része a hőség által kiűzetik , a maradványból forró víz 
által csupán kénsavas rézéleg, kénsavas vasélecs, igen csekély 
menynyiségü mireny , kénsavas dárdéleg , s óloméleg olvadnak föl ; 
ha a száraz tömeghez valami savanyú folyadékot adtunk : akkor 
több mireny , dárdéleg s kénsavas óloméleg olvadna fel , melyek az- 
után a vas által lennének lecsapandók. A száraz maradványt tehát 
egyedül csak forró vízzel lehet p ári i tani (digeriren), mi mellett 
még az is megtörténhetik , hogy egy része a kénsavas rézélegnek 
nem eléggé óvatos bánásmód mellett hátra marad, mitől azonban 
nem igen tarthatni akkor, ha a vizet eleve megsavanyitottuk. A 
vassali lecsapás előtt anynyi kénsavat kell tenni a folyadékhoz , hogy 
az a réz tökéletes leülepedése után is elég savanyú legyen , külön- 
ben a vízzeli föleresztésnél a kénsavas vasélecs is szétbomlik ; s a 
rézüledék aljas vassóval (basisches Eisensalz) lesz tisztátalanitva. 
Ennek megmutatására szolgálnak a következő kísérletek. 

l5-dik kísérlet. 1 mázsa b betűvel jelölt pörköletlen 
fakondot üveglombikban egy obon kénsavval addig bevitettem , mig 
több kénsavgőz már nem fejlődött ki, s az üveg feneke izzani kez- 
dett. A tökéletesen száraz tömeghez 1 lat kénsavat adván, egy perez 
múlva 8 obon forró vízzel leöntöttem, és 12 óráig enyhe melegnek 
tettem ki. Ezután a folyadékot leöntvén, a maradványt kiédeztem 
az oldathoz még 1 lat töménykénsavat adván ; miután majdnem a 
fövésig hevitém , belőle a rezet vas által lecsaptam. Az eképpen 
nyert barna-fekete szinü réz megszáritás után nyomott 9 fontot , s 
miután a fönnebb emiitett módon köneny által színitettem, 7% fon- 
tot; a tisztátalan réz szine fehér volt. 

16-clik kísérlet. A 15-dik szám alatti kísérlet ismétel- 
ve lőn azon különbséggel, hogy a lombikban levő száraz marad- 
ványhoz sav nem járult, hanem először forró vízzel kivonatván 10 
obon kénsavval vegyítettem. A lecsapott barnaszinü réz nyomott 
8,2 fontot; köneny általi színités után színe meglehetős tiszta vö- 
rös vala , saját érczfénynyel ; átalános súlya 7 / 4 font. 

Tudva van hogy, ha rézéleg fölött könenygőzt vezetünk s bor- 
léllámpa által hevítjük, izzani kezd, s az éleg élenye a könenynyel 



215 

vizet képez , mely a fölöslegesen jelenlevő köneny által gőzalakban 
űzetik ki. Ha az emlitett fakondból eléállitott s résznyire már éle- 
gűlt rezet köneny által színitjük : azon pillanatban , midőn a réz- 
éleg izzani kezd, a vízgőzön kivül fehér füst is fejlik ki, mely ré- 
szint a cső nyilasán a légkörnyben illan el, részint pedig annak hát- 
só részére mint fehér szállomány (Anflug) telepedik le. Ezen fehér 
füst és szállomány mir- és dárdélegből áll, miről vegykémszerek 
által könynyen meg lehet győződni ; ez az által származhatik , hogy 
a rézzel együtt lecsapott dárdany és mireny az izzás pillanatában, 
szárítás alatt képződött rézélecs élenye rovására élegülnek. — A 
mondottat a tapasztalás is bizonyltja. 50 szemer rézéleg 5 rész 
szfninirenynyel (metallischer Arsenik) és szintén 50 szemer réz- 
éleg 5 szemer színdárdanynyal vcgyittetvén , mind a két vegyületet 
könenygőzben hevítettem, s mind a két esetben vízgőzön kivül, te- 
temes menynyiségü fehér füst képződött , mely végre az üveggömb 
oldalára mint fémtükör ülepedett le. A hátra maradt fémtömegnek 
feketés szürke szine eléggé bébizonyitá, hogy a réz nem tiszta , ha- 
nem mireny- és dárdanytartalmú vala. 

Megjegyzésre méltó , hogy mindazon kísérleteknél , midőn réz- 
éleg- vagy rézélecstartalmú rézércz köneny által színittetik , meg 
kell győződni a felöl is: vájjon a horgany és kénsav által kifejlesz- 
tett köneny nem könmireg-tartalmú-e ; mert különben a legtisztább 
rézélegből színitett réz is fehér-szürke szint nyer felületén , a kön- 
mireg az izzás alatt bomlást szenvedvén. A könenynek mirenytar- 
talma többnyire a kénsav-, ritkábban a horgany tisztátalansá- 
gából származik, mit az által lehet legkönynyebben fölfedezni, 
hogyha a könenyt szűk csövön vezetvén át, kettős légfolyásu lám- 
pán izzásig hevítjük; ha mireny van jelen, a hevített hely közelé- 
ben fémtükör mutatkozik. 

Az imént említettekből , sa 15-dik és 16-dik kísérletből elég- 
gé kiviláglik hogy, ha pörköletlen fakondokat töménykénsavval ü- 
veglombikban a szárazságig hevítünk , s a száraz tömeg forró víz- 
ben feloldatván , az átszivárogtatott oldathoz kénsavat adunk : vas 
általi lecsapatás útján sokkal tisztább rezet nyerhetni , mint ha a 
száraz maradványra azonnal föleresztett savat töltenénk. De az el- 
ső esetben eléállitott réz sem egészen ment mireny- és dárdanytól; 
jóllehet eléggé tiszta , s a köneny általi színités által a dárdany és 
mireny egy részét el lehet távolítani , ugy hogy a kellő kezelésnél 
ezen érczekből csak parányi rész marad hátra. 



216 

Annak kipuhatolására : miképpen háta konyhasó és kénsav, és 
viszont a konyhasó , salétrom és kénsav a pörkölt s pörköletlen fa- 
kondokra, a következő kísérleteket tettük. 

17-dik kísérlet. Egy mázsa pörköletlen érez , 2 mázsa 
konyhasó és egy obon töm^énykénsav üveglombikban szárazságig 
hevittetvén, miután a tömeg vízben feloldatott, a felforralt folya- 
dékból a réz vas által lecsapatott. A lecsapódás alatt a mireny sza- 
ga feltünőleg észrevehető volt (valószínűleg a könmiregtől); s ez ok- 
nál fogva még egy rész töménykénsavat adtam hozzá , hogy a kö- 
neny sebesebb kifejlődését elésegitsem s hogy az idő befolyását is 
az eredményre pontosabban vizsgálhassam, a folyadékot meleg he- 
lyen 12 óráig hagytam állani. Erre a folyadék megzavarodott, s a 
vízhez kevert vaséleg feloldására csekély menynyiségű kénsavat 
tettem hozzá. Hasonlóképpen lőnek téve még a következő kísérletek. 

l§-dik kísérlet. 1 mázsa pörköletlen fakond, 2 mázsa 
konyhasó, 1 mázsa salétrom és egy obon kénsavval. 

19-dik kísérlet. 1 mázsa pörkölt fakond, 2 mázsa kony- 
hasó , 1 mázsa salétrom- és egy obon kénsavval. 

SO-dik kísérlet. 1 mázsa pörkölt fakond, 2 mázsa kony- 
hasó, 1 mázsa salétrom- és egy obon kénsavval. 

Mind a négy kísérletnél lecsapódott réz színe fekete volt; a 
17-dik szám alatti próba a beolvasztásnál szerencsétlenül ütvén ki, 

A 18-dík kísérlet után tisztátalan szürke rézszemcse került 
ki U'2 font. 

A 19-dik után ... „ . „ . „ SVi „ 

A 20-dík után ... „ . „ • „ 8V4 „ 

Mivel a mireny tisztátalanitja meg leginkább a lecsapott rezet, 
s a horgany hasonló körülmények közt könynyebben oldatík fel kén- 
savban a vasnál : horgany segedelmével vélem megkísérteni a mi- 
renyt, talán teljesleg könmiregképpen távolitni el a folyadék- és 
lecsapódott rézből ; e végre a 

21-dik kísérlet. lOOszemer rézgálicz 10 obon forró víz- 
ben feloldatván , miután 1 obon kénsav jőve hozzá , a réz horgany 
által lecsapatott. (Ezen horganynyali kísérlet ellenpróba gyanánt 
szolgált). A lecsapott réz öszszeolvasztatván , vörös színű szem- 
csét adott , súlya 22,4 szemer ; kalapácsolás alatt szélei megrepe- 
deztek. 

StS-dik kísérlet. 100 szemer rézgálicz, 2 szemer mirecs- 
sav 10 obon forró vízben feloldatott, smég egy obon töménykén- 



217 



savat adván az oldathoz , horgany által lecsapatott ; az eredmény 
csekély raenynyiségü fekete üledék lett, melyben a raireny nyomán 
kivül, ólom, kadany (Cadmium) s csekély menynyiségü horgany 
találtatott. 

33-dik kísérlet. 100 sz. rézgáliczlOobon forró lepárolt 
vízben feloldatott , 2 szemer rairecssav s 1 obon töménykénsav a- 
datván hozzá, i folyadék horgany által lecsapatott. A fekete üle- 
dék fekete ömlesztővel öszszeolvasztatván 18,6 szemernyi nyújtha- 
tóbb ugyan de hisonlag szürke-vörös rézszemcsét nyertünk. 

Sli-dik kísérlet. Az elébbenit azon különbséggel ismé- 
telök , hogy a réi hidegen csapatott le horgany által. A fekete üle- 
dék öszszeolvasáatván , sajátlagos rézvörös színe hiányzott, nem 
úgy mint a 2Uik kísérletnél, s kalapácsolás alatt szélei szintén 
megrepedeztek. — Horgany által tehát , kénsavval kevert tiszta mi- 
renyoldatból, a nireny mint könmireg nagyobb részt kiűzhető; 
rezsó jelenlétében mégis a rézzel együtt valamivel nagyobb meny- 
nyiségü mireny ii csapódik le. 

Annak kipmatolására : ha vas és elegendő menynyiségü kén- 
sav használata mdlett C^ogy a könenygőz kifejlődése minél gyor- 
sabban elésegittesék) a rairenyt , mint könmireget valóban kiüzhet- 
ni-e, a következő kísérleteket tettem: 

95-dik kísérlet. 2 szemer mireny 1 obon töménykénsav- 
ban s nyolcz oboi forró vízben feloldatván, -|- 100"-ra C. hevi- 
tett vas által lecsjpatott, e mellett könmireggőz fejlett ki, észreve- 
hető csapadékot lem lehete észrevenni*}. 

36-dík kísérlet. 100 szemer rézgálicz, 2 szemer mireny 
1 obon töménykéisavval kevert 8 obon forró vízben feloldatván , 
vas által lecsapaott, a fekete csapadék szivar nélkül fekete öm- 
lesztővel öszszeol^sztatván, 23 szemernyi rézszemcsét adott , mely 
elég nyújtható vot a nélkül, hogy repedéseket kapott volna — de 
tiszta rézszine hiáiyzott. 

Ellenkémletil : 

37-dik kísérlet. 100 szemer rézgálicz 8 obon vízben fel- 
olvasztatván , s ejy obon kénsav adatván hozzá , a forrásig hevített 
oldatból szintén -\ 100°-ra C. melegített vas által vörös csapadék 



*) Valami parányi nireny t a vas és horgany által lecsaphatni ugyan, ha- 
nem a jelen setbén használt kis menynyise'gnél fogva alig észre- 
vehető. 



218 

képződött, melyből öszszeolvasztás után 22,1 szener tiszta réz ke- 
rült ki. 

A 25, 26, és 27-dik kísérletek arra mutatnak , hogy kénsav- 
val vegyült tiszta mirenyoldatbol a mirenyt min!; könmireget na- 
gyobb részt eltávolithatni ugyan ; de hogyha rézoldat van jelen , 
a mireny egy része ezen fémmel együtt lecsapatil. 

A 26-dik kísérletnél s a horgany sikerrel clkalmazott hasz- 
nálata mellett azon ellenvetést lehetne tenni , hogy a mireny jelen- 
létét az ömlesztett rézszemcse nem tiszta vörös ízinéből és szélein 
levő repedéséből következtettük ; mindazáltal nem tmlitvén azt , hogy 
nagyobb számú ily rézszemcsék mirenytartalmát sokkal könynyeb- 
ben sikerül kipuhatolni, a lecsapódott rézben le^ő mireny az által 
is bebizonyult, hogy 

3§-dík kísérlet. 100 szemerrézgálicz,2 szemer mirecs- 
sav , és 2 obon kénsav 8 obon forró vízben felollatván , a folyadék 
még forrón vas által lecsapatott. A fekete üledé:, mely 27,2 sze- 
mért nyomott, üvegcsőben köneny által színittevén 25,2 szemer- 
nyi lett , s izzitás után szürkevörös szint vett 61 ; a szíuités alatt 
vízgőz és mirecssav illant el. Ha ugyanazon rézcálicz-menynyiség- 
re több mirecssav oldatott fel vízben, akkor a lecsapott réz is na- 
gyobb menynyiségü mirenynyel vala fertőzve. 

A dárdanytartalom kikémlelése végett hasmló kísérletek té- 
tettek, nevezetesen : 

39-dik kísérlet. 25 szemer dárdkéne; töménykénsavvali 
hevités által szétbontatván , a száraz tömeg 8 oboi vízzel leöntetett ; 
az átszivárogtatott folyadék 1 lat kénsav hozzátdele után majdnem 
forrásig hevítve , vas által lecsapatott ; az igen sekély menynyisé- 
gü fekete csapadékot dárdanynak lenni találtán. Mivel pedig csak 
kevés ilynemű fakond foglal magában 25 pctnyidárdkéneget , vagy 
ezen menynyiségnek megfelelő tiszta dárdanyt; a vas által lecsa- 
pott réz is az eléadott mód szerint kevesebb nértékben lesz dár- 
danynyal tisztátalanitva. 

30-dík kísérlet. A 29. szám alatti ksérlet ismételtetett, 
a száraz kénsavas dárdéleghez azonban nem tista víz, hanem egy 
lat kénsavval kevert adatott, sa forrásig hevitettfolyadékból a dár- 
dany vas által lecsapatván , sokkal nagyobb raeiynyiségben ülepe- 
dett le, mint a 29-dik szám alatti kisérletnél; iii a kénsavas dárd- 
élegnek a föleresztett savakbani nagyobb mértkü felolvadhatásá- 
ból könynyen magyarázható. 



i 



1819 

31-dik kísérlet. 50 szeraer dárdkénegből kénsavvali el- 
bontás által készült kénsavas dárdéleg 8 obon vízzel párlittatott; 
az átszivárogtatott oldathoz 100 szemer rézgálicz s egy obon tö- 
ménykénsav adatván s forrásig bővíttetvén , a réz belőle vas által 
lecsapatott; átalános súlya volt 27 szeraer, köneny által színitve 
24/2 szemer, szine valamenynyire sárgavörös. Ezen kísérletből azt 
lehet következtetni , hogy csak igen c sekély menynyiségü dárdany 
csapatott le a rézzel együtt, s a köneny általi színitésnél is igen kevés 
fehér szállomány (Anflug) mutatkozott a cső végén. 

Elmondám fönnebb , hogy a vas által lecsapott és csupán meg- 
szárított réz színéről a prőbakémlő nem képes annak nagyobb vagy 
csekélyebb tisztaságát pontosan meghatározni ; továbbá hogy a szá- 
rított és lecsapott réz súlya már szárítás közben az élecsülés miatt 
soha pontosan meg nem határozható , és annak mérése a szivarral 
együtt , főleg nagyban nem oly könynyen sikerűi ; s végre hogy a 
nyert szárasztott rézszemcsék fekete ömlesztőveli egybeolvasztásá- 
nál a beolvasztás alatt történt veszteséget is bé kell számitnunk , 
s ez által az eredmény biztossága ismét hiányos. Azt hiszem, hogy 
eddigi kísérleteim s tapasztalásaim nyomán méltán következtethet- 
ni : hogy legczélszerübb leend , a lecsapott s megszárított rezet csu- 
pán köneny által színitpni, mely által az eképp eléállitott réz 
tisztaságára legkönynyebben rá lehet ismerni , mivel a tiszta réz 
sajátszerű, vörös színe által tünteti ki magát, s az ólom-, dárdany- 
vagy mirenynyeli fertőzést szürkés vagy sárgás színéről könynyen 
meg lehet különböztetni ; minthogy a köneny által színitett réz oly 
öszszetartó , s oly tömött belalkatú , hogy biztosan megmérhetni ; s 
végre mivel a könenynyeli színités által a veszteség legcsekélyebb , 
mint az elésorolt kísérletekből kiviláglik. 

Több próbák színitésére természetesen üvegcsöveket , melyek- 
nek közepére gömb fúvatott , nem használhatunk ; de könynyen si- 
kerülne 30, sőt 40 próbát is köneny által aképpen színiteni , hogy 
egy valami 6 /V átmérőjű, 12^' magas, fenék- sjól hozzá álló fedél- 
lel ellátott réz- vagy öntött vas-hengerbe 30 vagy 40 krétával ki- 
kent próbatok (Eintránkscherben) vagy más alkalmatos edények hely- 
heztetnének ; a fenéknél levő rézcsövön száraz könenygőz vezettet- 
nék a henger belsejébe , mi alatt a túlmenynyiségü köneny a víz- 
gőzzel együtt a födél nyilasán illanna el. A könenygőzt horgany és 
kénsav által fejlesztjük ki , s miután az edényt könenygőzzel meg- 
töltöttük s minden légkörnyi lég ki van űzve, — izzó szénnel 



220 

veszszük körül s mindaddig hevítjük, míg csak vízgőzök nem illannak 
el, mire könenygőzt mindaddig bocsátunk az edényen keresztül , míg 
egészen meg nem hül. 

Meghűlés után a rezet öszszetartó tömegben találjuk , mit igen 
könynyen , a nélkül hogy szétszóródnék , meg lehet mérni. Es a 
köneny általi színités oly könynyü, oly egyszerű, hogy azt kevés- 
bé ügyes egyének is könynyüséggel végbe vihetik. 

A rézkovandoknál (Gelferze) ezen színités legkisebb nehéz- 
séggel sem jár ; ha azonban a részint rézkovand-, részint fakon- 
dokbül eléállitott, lecsapott és szárított rezet együtt kell az ille- 
tő készületben színiteni: igen könynyen megtörténhetik, hogy afa- 
kondok színitésénél kifejlődő mirecssav, vagy fémes mireny a réz- 
kovandból eléállitott tiszta rézre hat, s azt megfertőzteti. Ennek e- 
löleges vizsgálatára, egy fekmentes rézcsőbe öt pörkölő csésze hely- 
heztetvén, háromba közölök rézgáliczból lecsapott s megszárított 
tiszta réz tétetett, a más kettőbe pedig igen tisztátalan réz, mely 
100 szemer rézéleg , 20 szemer mireny és 20 szemer dárdéleg tö- 
ménykénsavbani feloldása s izzó vassali lecsapása által állíttatott 
elé. A kémcsészék a rézcsőbe ugy helyeztettek, hogy a tisztátalan 
rézből kifejlődő illékony anyagoknak , a könenynyel együtt , az iz- 
zó tiszta réz fölött kellé elillanniok. A színités bevégzése s a cső 
meghíítése után, a tiszta réz csak felületén kevéssé sárgásnak, vagy 
fehéres-vöresnek , belül ellenben tiszta vörös színűnek mutatkozott. 
A menynyire tehát egy kísérletből következtetést lehet vonni, a fa- 
kondok- és rézkovandokból eléállitott rézpróbák közös színitése elő- 
vigyázatot igényel. A köneny általi színités még azon előnynyel is 
bír , hogy kevesebbe kerül a megszárított rézpróbák fekete öm- 
lesztő- vagy konyhasó vall egybeolvasztásánál. 

Eredmény. 

Az eddig mondottakból s kísérletekből az világlik ki : 
1-ször. Hogy a nedves útonipróbakémlet következő- 
leg sikerülne leginkább : 1 ugy nevezett próbamázsa (= 93 sze- 
mer) pörköletlen rézércz , üveglombikban egy obon töménykénsav- 
val leöntetvén , homokfürdőben mindaddig hevittetik , míg csak kén- 
savgőzök illannak el. A tökéletesen száraz tömeg 6 obon forró víz- 
zel a kénsavas rézéleg feloldása végett , egy ideig párlittatván , át- 
szivárogíatik ; szükség még a maradékot egypárszor forró vízzel ki- 



221 

mosni. — Ezután a megszűrt folyadékot egy téres és mély csészé- 
ben majdnem fövésig hevítvén*) s a hevítés előtt elével — 2 
lat kénsavat adván hozzá, a réz hevített vas által lecsapatík. Mi- 
után a lecsapódás megtörtént, mire arról lehet ráismerni, hogy a 
folyadék tökéletesen színtelenné lett , s egy belé mártott vasrudacs- 
ka vörös színt többé nem ölt magára — , a csészében levő folya- 
dék kevés menynyiségii hideg vizzel vegyittetik , mire a lecsapott 
rezet a vasról ujjainkkal szorgalmatosan letörüljük ; s miután a réz 
tökéletesen leülepedett , — ez alatt a vasat vele folytonos érintke- 
zésben hagyván , a víz a rézről leöntetik. Erre kétszer egymás után 
forró vizet töltünk a csészébe, s ezt kétszer leöntvén, a vasat ki- 
veszszük, a rezet pedig csepptölcsér segélyével egy kis szivaron ösz- 
szegyüjtjük , melyen még néhányszor forró vízzel jól lemossuk s 
30 — 40"C-nál megszárítjuk. Szárítás után a réz a szivarról le- 
vétetvén, mi igen könynyen esik meg, vagy fekete ömlesztővel és 
konyhasóval olvasztjuk egybe, vagy, ami még sokkal czélszerübb s 
pontosabb eredményre vezető , könenygőz által színitjük. 

2-szor. A nedves útoní rézpróba a tiszta tetékes és nyolcz alyas 
rézérczekuél (Gelferzen) sokkal inkább használható , mint a fakond- 
nál, mivel az utóbbiakból eléállitott réz mindig több vagy kevesebb 
menynyiségii dárdany- és mirenynyel van tísztátalanitva, mi a kí- 
sérlet pontosságát nem kevéssé csökkenti. 

Végre a mi ezen kémpróba kohászati (Hüttenwesen) haszná- 
latát illeti , meg kell még jegyeznünk , hogy éhez húzaraosb idő , 
ügyes és szorgalmas munkások kellenek ; mivel sokkal tetemesb hi- 
bák csúszhatnak be mint a közönséges száraz utoni próbakémlet- 
nél. Nagy menynyiségü érczbeváltásoknál , midőn például 4 — 500 
beküldött mutatványt kell 4 vagy 5 nap alatt tartalmára nézve ki- 
kémlelni , a nedves utoni próbakémlet használata aligha czélra 
vezetne. 



*) Ha a lecsapódás 30 — 40 C. foknál bekövetkezik, a réz öszszefüggőbb s 
tömörebb , és színe is világosb; a lecsapddás azonban huzamosb időt 
igényel. 



SALETROMTERHELÉS MáGTARHONBAN. 

SZABÓ JÓZSEF 

EGYETEMI HELYETTES TANÁRTÓL. 



A salétromtermelést katonaság kezelvén, polgáriaknak mint- 
egy útjokba nem esett; innét nemcsak mi nem ismerjük annak elé- 
jövése és gyártása módját honunkban , hanem salétromszérűinkről 
maga a külföld is (melytől , sajnos , eddig nem egyszer kellé saját 
földünk nevezetességeiről értesülnünk 1 ) nem mondom adatokkal 
nem , de a legellenkezőbb sejtelmekkel bír. — Ha tehát valaki e 
részben a valőt mutatja be a világnak, fontos szolgálatot tesz egy- 
szersmind a vegytannak , a technikának és földismének ; de ha ezt 
magyar teszi, ez azonkül még egy kötelességet teljesít: szülőföldje 
iránti tartozásának egy részét leróván. — Értekezésem közvetlen a 
természettanok körébe vág ugyan , de a salétrom-kezeléssel leg- 
nagyobb részt magyarság foglalkozván, nem lesz a nyelvbuvárra 
nézve sem érdektelen , a népet mint nyelvünk szelleme-ihletté ki- 
fejezésalkotót figyelemmel kisérni. 

Magyarhonban háromféle salétrom fordul elé: gáj-, plan- 
tage- és seprés-salétrom, a szerint mint azt a gájföld, a 
mesterséges gyarmatok , vagy végre a salétromszérük szolgáltatják. 
A két első közös más országokkal is , az utósó ellenben sajátunk, 
úgy hogy Indiát kivéve mondhatni csak nyoma ha eléfordul egye- 
bütt. Szabadjon tehát néhány , rövid idő alatt tett észleletet , mind 
az eléjövés- és gyártásra nézve átalában, mind különösen a három 
termelési módra vonatkozva öszszeállitanom. 



223 

A salétromot tulajdonképpen mi nem termeljük, hanem in- 
kább a már készen levőt a természetnek kezeiből mintegy átvesz- 
sziik ; minmunkánk csak abb(51 áll , hogy az idegen részeket tőle 
szükségletünk szerint többé-kevésbé elválaszszuk , s a salétromot 
tisztán éléállitsuk. 

Szorgosan gyűjtött tapasztalatok a salétrom-képződés titkát 
ha még nem is egészen, de minden esetre tetemesen föltárták előt- 
tünk. Vizsgálódások nyomán oda jutottunk , hogy már ismerjük a 
föltéteket , melyek a salétrom-képződést lehetségessé teszik, melyek 
jelenléte , többé vagy kevesebbé öszszevágo közremunkálása a ter- 
melésre emelő vagy leszállító liatással van. 

Ilyen föltétekül az újabb chemia a következőket állitja fel : 

1) Erős aly (leginkább mész, keserföld, káli, vagy nátron 
stb) jelenléte valami laza földnemben , melyet tehát a lég s víz 
könynyen átjárhat. 

2) Földnedvesség körülbelül oly fokban, minő a jó kerti föld- 
ben szokott lenni. 

3) 15 — 20° Celsius meleg. Mind a tél hidege, mind a nyár- 
nak nagyobb hősége akadályozza a képződést. 

4) A légnek szabad hozzáférése , mint szünetlen újuló oxy- 
gen- és néha nedvesség-forrás is. 

5) Végre korhadásnak indult légeny tartalmú állat- vagy nö- 
vénytestek. 

Ez utóbbi pont a többi szintén lényeges közt a legfontosb. És 
valóban tevékenységének tán vég szakában levő életerő látszik hi- 
vatva lenni, hogy a vegyerőnek azon irányt adja, mely a salétrom 
gyorsabb képződését eredményezi. A minő hozzáférhetlen az élet- 
erő figyelmünkre nézve minden nyilvánulásában , oly kevéssé sike- 
rűit eddig számos e végből tett kísérleteknek kirautatniok , hogy a 
salétromot úgy mint például a kénsavat stb nagyban lehetséges 
eléállitni. Minden eíféle nyomozatokból csak az világlik ki , hogy 
igenis képesek vagyunk egy kevés salétromot több más módon is 
készíteni; de ha annak nagyban termeléséről van szó, akkor leg- 
alább az első ösztönadásnak mindig rothadó légenytartalmu szer- 
ves (organicus) testektől kell jőnle ; az aztán meglehet , sőt való- 
szinű , hogy egy a végenyészetnek tán éppen szélén álló életerő 
uralma alatt a többi téuyező (miként ezt vegytan körében „p r a e- 
disponálü rokonság" neve alatt sokképp ismerjük) szintén 
magasított tevékenységre képesittetik. 



224 



I. A salétrom képződése. 

Átalában tehát a salétrom ott képződhetik , hol a fönnevezett 
kellékek megvannak. A mesterség azonban még nem tett eleget, 
ha csak öszszekeritette e kellékeket, hátra van még t. i. azon elemi 
akadályokat is láb elől elmozditani, melyek a légsavasodás folyamát 
gátolni — vagy a már készen levő salétromtartalmat végy- vagy 
moztanlag fogyasztani képesek volnának. Innét a fok , melyben e 
kivánat teljesítve van, valamely gyárnak megitélésére nem csekély 
befolyással van, miként ezt a nálunk szokásos három termelési 
módnak részletes taglalásából alkalmunk lesz látni. 

a) G áj föld. így neveztetik röviden a ház-, istálló-, pincze-, 
omladékföld stb , ha az salétromfőzéshez használható. 

A gájások azon meggyőződéssel vannak, hogy a lakszobák- 
ból ásott föld tartalomra és átalában jóságra nézve minden egyéb 
erre szolgálható anyagot felülmúl ; és csakugyan ebből nyerik ná- 
lunk a gájsalétrom legnagyobb részét. De nincs is e tapasztalat- 
szentesitette allitás alap nélkül, mert ha a föltétek elseje adva van, 
azaz ha a paliózott szobákról mitsem tudó szegényebb osztály oly 
földdel hordja meg házát , melyben a szükséges alyak kellő minő- 
ségben és menynyiségben megvannak ; úgy a többiek rendesen so- 
ha sem hiányoznak : mind a nedvesség mind a légmérsék foka oly- 
szerű , mely a salétromodást csak siettetni bírja ; a megfelelő lég- 
változás ellen szintén nem lehet panasz. A mi pedig a végpontot 
illeti , t. i. rothadó szerves részeknek kellő menynyiségét , ezek az 
igaz , csak lassanként teremnek elé , de szünet nélkül , és oly mó- 
don , hogy az egy egy izben oda nyújtott időt nyer egészen salét- 
rommá válni, mi előtt egy utána jött adag kénytetnék ammon- 
gözalakban elszállni, miként ezt más helyeken, hol t. i. a ténye- 
zők közt ily tökélyes öszhangzás nélkülöztetik , bőven tapasztal- 
hatjuk. — Éhez jő még , hogy ez azon egy termelésmód, melyben 
a műfolyam szakadatlanul tart , télen ugy mint nyáron , száraz idő- 
ben nem kevésbé mint nedvesben ; ez tehát mind azon idegen be- 
avatkozásoknak kitéve nincs , melyek a többinél a képződést fel- 
tartóztatják , 6 szerint a termelést is alább szállitván. 

Minthogy tehát a megkivántatóságokból négy minden lakszo- 
bában megvan ; önként következik hogy , ha annak földje salétro- 
mot nem tartalmaz , az okot ez utóbbinak rósz minemüségében kell 
keresnünk. 



225 

A természet itt kis mértékben dolgozik ugyan , de követésre 
méltó öszhangzással ; az innét nyert liíg nem több mint 2 — 3'^ pC. 
areométer szerint (egy akóra számitva}; falomladék , az istállók , 
pinczék földje stb nem ritkán tartalmasabb lúgot szolgáltatnak 
ugyan, sőt a seprésföldeké (szob