Skip to main content

Full text of "Költemények. Nemzeti kiad"

See other formats 


;.j^..^..,^í-í- 


■&'• 


Ss; 


(míMm^^'^ 


JÓKAI  MÓR 
ÖSSZES  MÜYEI 


NEMZETI  KIADÁS 


XOIX.  KÖTET 

KÖLTEMÉNYEK.  II. 


BUDAPEST 

EÉVAI   TESTVÉREK   KIADÁSA 
1904 


KÖLTEMEIS^^EK 


IRTA 


JÓKAI  MOR 


n.   RÉSZ. 


BUDAPEST 

RÉVAI  TESTVÉREK  TULAJDONA 
1904 


fíh    , 


V 


\BRX'|^ 


VII. 

szatírák 


Jókai:  K5Itoinénvek.  IX. 


Szaladj,  szaladj,  jön  a  billog! 


Ad  uótnm.  Szaladj,  szaladj  I  jön  a  tatár! 
Hová,  hová  fussunk  immár  ? 


Szaladj,  szaladj,  jön  a  billog ! 
Csak  úgy  villog,  csak  úgy  csillog 
Kezében  a  csatacsillag ! 
Mintlig  mondtam  :  egyetértés ! 
Egyetértés !  egyetértés ! 
Emberek  és  újságírók 
Tudjatok  veszteg  maradni. 
Üljetek  szépen  a  sutban. 
Ne  írjatok  semmi  rosszat. 
Semmi  verset,  semmi  prózát. 
Ne  írjatok  vezérczikket, 
Ne  firtassátok,  mi  lesz  már? 
Ne  írjatok  tíízveszélyről, 
Háboniról,  gyilkolásról, 
Piossz  termésről,  árvizekről. 
Jégesőről,  nagy  hatalmak 
Összezördiilendéséről. 
Czelli  búcsú,  kálomista 
Papgyülések,  színbírálat 
Veszedelmes  indítványok, 
Hogy  mind  erről  tegyetek  le. 
Mert  ez  nem  való  betegnek. 
Szép  piánó,  csendesecskéu 
Egy  kis  ártatlan  novella. 
Egy  kis  holdbanéző  rigmus 
Répaczukros  értekezméuy. 
Útleírás  DebreczentŐl 
Csongorádig,  drágalátos 
Táviratok  Olaszhonból ; 
Hogyan  szolgál  egészségük 
Tisztelt  selyembogárkáknak '? 
Livornóban  hogy  a  repcze"? 
Hellasz  népe  aprószőlőt 
Sokat  fog-e  most  aszalni? 


A  kis  franczia  berezegnek 
Megint  egy  új  foga  nőtt  ki. 
Rothschild  lánya  lakodalmán, 
Hogy  hányféle  volt  a  poszpász  ? 
S  több  eféle :  ez  nem  árt  meg 
S  ha  már  épen  a  nagy  zélus, 
A  nagy  küzködési  szellem 
Nem  hagy  bennetek  nyugodni, 
Ott  a  collégáknak  háta  : 
Csépeljétek !  hogy  ha  ez  sem 
Volt  elég :  —  hisz  annyi  tárgy  van. 
Mingyárt  ott  a  hangmérséklet, 
És  a  bűnös  z  betücske. 
És  a  hangsúly,  és  a  finn  nyelv 
S  szájkosártalan  kutyácskák, 
Mind  szép  tárgyak  háborúra. 
Sőt  szabad  volt  megrohanni 
Még  magát  a  leghódítóbb 
Zsarnokot,  a  crinolint  is  ; 
De  ti  nem  hallgattatok  rám. 
S  már  most  itt  van,  rajtatok  van. 
Addig  tréfálgattatok  az 
Üstökössel,  a  míg  eljött ; 
De  nem  jött  az  egész  földre. 
Mert  hisz  azt  vinné  az  ördög. 
Elébb  utóbb  úgy  is  úgy  lesz. 
Hanem  jött  csupán  reátok 
Rettentő  billog  képében 
Melyre  ez  van  írva:  «krajczár». 
Ez  a  krajczár  tesz  a  sírba, 
S  ott  fog  állni  a  fej  fákon  ; 
^leghalának  egy  krajezárért 
Egy  krajczár  ára  halállal.* 


1* 


((Szaladj,  szaladj,  jön  a  billog 
Csak  úgy  villog,  csak  úgy  csillog 
Kezében  a  csatacsillag. » 
Magyar  Sajtó,  Pesti  Napló 
A  legelső  vész  nekik  jut. 
Ok  futának  mert  előre, 
Kapnak  ők  legtöbbet  abból. 
Pesti  Napló  úrnak  arcza 
Eddig  is  jó  hosszú  volt  már, 
A  veszett  sok  tudománytól, 
S  most  még  egyet  nyomnak  rajta. 
Ezen  antieriticára    , 
Még  Greguss  sem  tud  felelni. 
Legalább  vigasztalásul, 
Azt  az  egyet  elmondhatja, 
Hogy  olyat  is  nyomnak  bele, 
A  mi  egy  krajczárt  megérő. 

Magyar  Sajtó  bánja  szörnyen, 
Hogy  nem  lett  kurtább  egy  ó-val, 
Akkor  primo  jobban  vennék, 
Es  secundo  megteremne 
Benne  ingyen  dolgozó  társ. 
Míg  most  azt  fizetni  kell  mind  ; 
Tertio  a  prés  alá  csak 
Egyszer  jutna,  így  de  kétszer. 
Keserüli  ezt  az  új  hírt 
Mai  nap  történetében, 

—  Magyar  Posta  nem  találja 
Logikai  világrendnek, 
Hogy  míg  eddig  a  levélért 
Mit  a  posta  vitt,  a  postát 
Szokták  illendőn  fizetni : 
Most  meg  ő  fizessen  érte? 
Hisz  így  eb  lesz  postamester. 

-7-  Hölgyfutár  is  kész  örömmel 
Átengedné  Napkeletnek 
Ezt  az  új  mtímellékletkét, 
A  több  szép  faképek  mellé. 
Hogy  legyen  futár  az  ember 
Ilyen  tyúkszemmel  a  lábán  ? 
Fáj  az  tisztességes  hölgynek. 
Hogyha  meg  van  bélyegezve. 

—  Napkelet  de  jól  jár  azzal, 
Mert  most  elmondhatja  fennyen, 


Hogy  ő  minden  számban  egy-egy 
Új  olajfestményt  fog  adni. 
Pukkadjon  meg  egytül  egyig, 
A  ki  azt  tagadni  merné, 
Hogy  az  ö  újsága  képén 
Még  a  bélyeg  is  szebben  áll. 
Mint  a  többi  gézengúzén. 

Délibábnak  szerkesztője, 
Épen  törte  rajta  főjét 
(Pedig  van  azon  mit  törni) 
Hogy  az  új  év  kezdetével 
Micsoda  meglepetésben 
Részesítse  publicumját? 
No  ezen  most  van  segítve, 
Mert  ez  oly  meglepetés  lesz, 
Melytől  maga  is  megrémül. 

—  Újság,  a  ki  jár  vasárnap 
Tízezernyi  olvasónak, 
Hangoztatva,  biztosítsunk 
Tűztől,  víztől,  jégesőtől ; 
Mert  ez  így  meg  úgy  szükséges 
üt  ne  féltsük,  olyan  szépen 
Megmutatja  ő  azt  rendén 
Milyen  illő,  és  világos, 
Gazdaságos  és  morális 
Múlhatatlan  és  fenséges 

E  világon,  s  túlvilágon 
Hogy  azt  az  egy  kicsi  krajczárt 
Akár  inde,  akár  unde 
A  tens  publicum  fizesse. 

—  Magyar  néplap  sem  gyógyított 
Soha  ilyen  körömmérget 

Mióta  csak  Ezüst  János 
Be  segíté  zsindelyezni 
A  felséges  mennyországot. 
Ez  aztán  a  «hajdan  és  most». 

—  Hát  ott  a  kukuriczában 
Ki  integet  a  kalappal  ? 
Kalaúzi  jó  barátunk, 

Senki  sem  más,  hanem  ő  az. 
Indítványa,  ha  már  egyszer 
Kiütött  az  újságok  közt 
Ez  a  morbus,  hogy  ne  szabják 
Az  újságok  árát  többre, 


Hanem  egyezzünk  meg  abban 
Mindnyájan  közakarattal : 
Határozzuk  mostanságtul 
Eövidebbre  az  esztendőt. 

—  De  minderre  csak  úgy  fennyen 

Fitymálózva  fütyürészget 

A  Szépirodalmi  Közlöny  : 

Mi  ö  néki  az  a  krajczár 

A  nyolczvannyolcz  kötet  mellé '? 

A  ki  ingyen  küldi  lapját 

Minden  előfizetőnek, 

Azt  a  krajczárt,  ha  kell,  kettőt, 

Ingyen  szállást,  kosztot,  szappant. 

Fehérmosást,  és  foldozást 

Félévenkint  egy  pár  csizmát 

Minden  egyes  olvasónak, 


Eeclamálni  ingyen  forspont, 
Vámos-Pércstől  Pestig  és  le. 
Ót  nem  háborítja  az  meg  : 
Szégyen  volna  egy  krajczárért 
Szót  emelni  ilyen  úrnak. 

Szaladj,  szaladj,  jön  a  billog 
Csak  iigy  villog,  csak  úgy  csillog 
Kezében  a  csatacsillag. 

Irta  pedig  ezen  verset 
E  siralmas  böjti  nótát 
0  szivének  bánatában 
Futva  futván  üldözőit, 
A  kik  életére  törnek, 
Szegény  árva  Kakas  Márton. 


Brahma  és  Bajadére. 


Van  egy  város  Indiában, 
Mindjárt  itt  a  Ganges  parton  : 
Hires  arról  mindenek  közt. 
Hogy  ott  laknak  bajadérek, 
Bajadérek  olyan  számmal, 
Hogy   én    nem  tom,   hogy  élnek 
[meg  ? 

—  Ezek  jó,  szelid  leánykák. 
Kivannak  szives  jó  estét, 

A  ki  elmegy  ablakuknál, 
Nem  büszkék,  nem  válogatnak  : 
Úr,  diák,  batyus-zsidó,  vagy 
Vándorló  legény  előttük 
Mind  egyenlő  rangban  állnak. 

—  Vannak  ott  pedig  morosus 
Vén,  unalmas  bráhminok. 
Kiknek  a  nevük  hausherr  : 
Ez  a  kaszt  megunta  a  sok 
«Jó  estéket »  hallani. 

És  in  massa  reprjesentált 
A  hatalmas  Raj  ah  Singhnél 
Azt  mondván,  hogy  ők  nem  bánják 
Ha  már  bajadérek  vannak 
És  azoknak  hivatásuk 
Táncz,  dal  és  jó  éj  kivánás, 
Ám  tánczoljanak,  ha  kell, 


De  csak  még  is  ne  az  utczán 

És  kívánjanak  jó  estét 

De  ne  épen  fényes  nappal.  — 

—  És  a  bráhminok  panasza 
Szült  kemény  parancsadást, 
Melyben  meghagyá  erősen 
A  hatalmas  Raj  ah  Singh  : 
A  hol  csak  van  Dere  báy. 
Tartsa  rejtve  tudományát, 
Mert  ha  megtudják,  mit  árul? 
Alvilágba  küldetik. 
Melynek  neve  indus  nyelven 
Futnán-kattúl-minddo-logház. 

—  Lőn  pedig,  hogy  álruhában 
Holmi  indus  hamis  isten 
Bankár,  börze  úr :  ilyesmi, 
Késő  estve  extrazúgon 
Érkezett  az  indusoknak 
Fentebb  tisztelt  városába  : 
Nem  kapott  szállást  sehol  már, 
Griffben,  Sasban  és  Bikában 
Tigrisben  és  Két  bakokban 
Nem  lelt  érező  szivet, 

(Nincs  is  az  vad  állatoknak)  ; 
Zárva  volt  a  Zrínyi  is  már. 
És  a  Kammon  és  Fiiinger, 


6 


És  egyéb  indus  pagodák 
Mikben  áldoznak  kávéval. 
Mit  csináljon,  merre  menjen? 
lm  hiába  nyert  a  héten 
A  börzén  félmilliót, 
Most  az  ntczán  hálhat  szépen. 
Ám  de  egy  szűk  közbe  ére, 
Melynek  mind  a  két  sora 
Csupa  bambusz  házból  áll, 
Ott,  a  mint  végig  megyén, 
Bambusz  háznak  ablakából 
Numero  so  und  so  viel-nél. 
Hall  szemérmes  suttogást : 
(ilfju  idegen  Ferindzsi, 
Hogyha  nincs  kvártélyod  itten, 
Vagy  ha  oly  igen  részeg  vagy, 
Hogy  reá  találni  nem  birsz, 
Állj  meg  és  tovább  ne  fáradj, 
íme  én  a  kapukulcsot 
Kiadom  az  ablakon.* 

—  Meghatá  e  nagy  szívesség, 
E  naiv  őszinte  szó 

A  hatalmas  indus  istent. 
Es  pedig  a  bajadére 
Nem  tudá,  hogy  az  nagy  úr, 
Hogy  az  maga  a  nagy  Brahma, 
Legnagyobb  a  Ramajánah 
Es  a  Kredit  mobljiér 
Nagy  arany  bornyúi  közt ! 
Azt  hivé  legfeljebb  is 
Holmi  commis  voyageur, 
Ki  szed  repczét,  gubacsot. 

—  Ámde  látta  öt  bemenni 
Ott  egy  brahmin  vis  a  vis, 
Es  futott  feuerpikétért, 
Es  körülfogák  a  házat 

És  a  Bráhmát  és  a  delnöt 


Elvivé  k  a  Zuchthausba  ; 

Ottan  ültek  hajnalodtig, 

Mig  a  bonczok  eljövének, 

Akkor  felfedé  magát 

Brahma  a  hatalmas  úr: 

Hogy  ö  nem  valami  jött  ment, 

Nem  egy  lump,  nem  pflastertretter. 

Hanem  noble  gentleman 

Neve  Hersch  et  Compagnie. 

Van-e  ember  Indiában, 

A  ki  a  pénzt  tiszteli 

S  elfogadja  húsz  procentre, 

Hogy  ne  ismerné  e  firmát : 

«Áron  Hersch  et  Compagnie.* 

S  azon  jámbor  bajadéret 

A  ki  öt,  az  ismeretlent 

Fogadá  veudégszerelmmel, 

Népszerű  erényeért 

Felvivé  magával  együtt 

A  magasba,  —  nem  az  égbe, 

Ott  hideg  van,  és  nem  is 

Illés  tüzes  szekerén, 

Hanem  ékes  equipázson 

A  ragyogó  rezidenczbe. 

Hat  szobája  bútorozva 

Most ;  inas,  kocsis,  szakácsné 

Porczelán,  ezüst,  mahagóni, 

Garderobe,  schmuck,  toilett 

S  más  a  féle  a  mi  szükség 

Odafenn  az  indusoknak 

Paradicsom  garniejában. 

A  morál  e  szép  darabból, 
Az  erkölcsi  nagy  tanúság : 
«Vétek  és  baj  botlani. 
Ámde  botlani  nagy  úrba, 
Virtus  és  kövér  szerencse.* 


Farsangi  nóta. 


« Már  Isten  néki ! 
Itten  van  a  farsang 
A  muzsika  megharsíiut. 

líukkolj  ki  táti. 

Rukkolj  ki  táti ! 


Ad  notam :  Már  Isten  néki  1 
Szokjunk  rá,  járjunk  rá 

A  német  tánczra ! 
A  német  tánczra! 

Nyolcz  hét  a  farsang : 
Egy*  hétre  két  bál  kell 
Egyből  sem  maradunk  el. 

Mind  végig  járjuk 

Mind  végigjárjuk. 


)irée  dansante  ? 

Hát  concert,  hát  piknik "? 

Ott  lenni  mind  ilÜk 
Kivánja  a  bon  ton. 
Kívánja  a  bon  ton. 

Lesz  maszkos  bál  is, 

Hát  még  a  kinderbál, 

Hát  még  a  jungerherbál. 

Ott  entrée  sem  kell, 

Ott  entrée  sem  kell.» 

,„Ordöngó's  mennykő. 
Fő  belé  a  fejem, 
Nem  lelem  a  helyem. 

Bőrömből  bújok. 

Mindjárt  kibújok ! 

Szép  kis  kilátás ; 
Gáz,  moire  és  tüll, 
Strncztoll  és  mantiill, 
Hát  a  keztyű,  hát  a  mellttí  I 
Hát  a  kosztüm,  hát  a  parfüm. 


Mancsét,  plancset  és  pomádé  ; 

A  sok  hintó,  a  sok  kontó, 

Rnkét,  frizür,  s  más  egyéb  parádé, 

Ördöngös  farsang, 

Ördöngös  farsang. 

Hát  még  az  entrée  ! 

Ki  győzné  azt  mind  meg '? 

Hátamban  a  hideg, 
Pedig  égek  látom : 
Azt  már  jól  látom. 

S  még  a  hol  ingyen 

Hivnak  meg  a  bálba, 

A  még  csak  a  drága 
A  jámbor  férjnek, 
A  jámbor  férjnek. 

Maszk  sem  kell  néki. 
Kész  lárvát  ingyen  kap 
Szarvastól  mindennap. 

Ez  az  ő  nyeresége, 

Ez  az  ő  nyeresége.'" 


«Ta  hilft  ká  vájnen  : 
Erszényt  csak  nyiss  frissen. 
Hej  kincsem,  kikirincsem  ! 

Mért  házasodtál. 

Mért  házasodtál?* 


Magyar  filiszter  dal. 


Jó  minékünk  itten  laknunk 

Itten  a  világ  közepén ! 

Oh  mi  békés,  csöndes  népek  : 

Elyhxi  Burrit  báránykái, 

Artatlankák  és  szelidkék, 

Kik  szeretjük  a  nyugalmat. 

A  jól  füstölő  pipát 

S  a  vendéget  is,  ha  nem 

Ablakon  át  tör  be  hozzánk. 

Es  a  jó  czigányzenét. 

És  a  délutáni  alvást, 

S  annak  édes  álmait. 

Jó  minékünk  itten  laknunk  ! 


Künn  a  nagy  kerek  világban 
Eosz  szél  fúj  és  mennydörög. 
Agyú  bömböl,  puska  roppan. 
Kardok  összeesengenek. 
A  hol  máskor  czitromot 
És  narancsot  szüretelnek. 
Ottan  most  embert  aratnak. 
Ozmánok  és  czernagorczák 
Egymástól  azt  kérdezik : 
tWie  viel  ungrisch  hat  garas? 
Másutt  annyi  román  készül 
(Nem  tom:  ki  fizet  elő  rá  ?) 
Anglia  hajóra  kel  mind. 


Vasvillát  rajiad  spanyol, 

Bikaviadalra  készül, 

Azon  szörnyű  bika  ellen, 

A  ki  Európa  asszonyt 

Másodszor  hátára  veszi. 

Még  a  jámbor,  jó,  szelid. 

Áldott,  békés  Németország, 

A  hol  máskor  minden  ember 

Doctor  volt  és  philosoph, 

Conversations-lexicont  irt 

És  entomologiát : 

Most  teremtettézni  kezd 

Es  egymást  biztatja  szörnyen, 

Hogy  ki  menjen  legelői  ? 

Még  a  Kárpátok  felöl  is 

Ugy  fúj  a  szél,  mintha  fújnák. 

—  Oh  mi  jó  nekünk  itt  kiknunk 

Minden  börze  tántorog: 
Bankárok,  kereskedők, 
Pénzüzérek,  milliósok 
Elvesztették  a  fejük, 
És  mi  annál  is  becsesb. 
Elveszték  a  ládakulcsot. 
Hernyó,  sáska,  a  mi  máskor 
Füvei  és  falombbal  élt. 


Most  a  papirosnak  állt, 

Azzal  él,  azt  rágja  mind. 

A  kinek  sok  pénze  van 

Jajgat,  hogy  hová  tegye  ? 

A  kinek  meg  nincs,  azon 

Jajgat,  hogy  honnan  vegyen  ? 

Lám  nekünk  nincsen,  nem  is  volt. 

Nem  fáj  érte  a  fejünk  : 

A  rozs  hányja  a  fejét  már ; 

Szőlő,  alma  is  vinigzik ; 

A  fű  jól  áll,  sajt,  túró  lesz  ; 

Csak  megélünk  valahogy, 

Itt  az  Ararát  hegyén. 

Itt  a  csendes  lomb  alatt. 

Hallgatjuk  a  íilomélát. 

Olvassuk  az  Üstököst, 

Es  miként  jó  gyermekek 

Jó  anyánk,  a  szép  természet 

Éltető  emlőit  szíva : 

(A  pipát  és  kulacsot) 

Alszunk  édes  csendesen. 

Míg  a  mérges  dajka:  a  harcz, 

A  világot  ránczigálja. 

Egy  szélét  fel,  másikat  le, 

Bölcső-ringás  az  nekünk. 

—  Oh  mi  jó  nekünk  itt  laknunk. 


Okos  emberek  nótája. 

(1859.) 

Okos  ember  most  azt  teszi  —  mum,  mum,  — • 

Ha  kérdezik,  hogy  mi  újság?  —  mum,  mum.  — 

«Zöld  uborka,  sárga  baraczk, 

Igen  jó,  ha  belé  harapsz. 

Ez  most  a  legújabb  újság  ;  —  mum,  mum.n 

Más  forma  újságot  kérnek;  —  mum,  mum.  — 

Nem  olyat,  mit  meg  kell  enni;  —  mum,  mum. 

« Magyar  Sajtó,  Pesti  Napló  : 

Mind  a  kettő  arra  való  ; 

PríBnumerálj  s  olvasd  magad;  —  mum,  mum.» 


Okos  embert  ha  kérdezik :  — 
Mit  csinálnak  Olaszhonban  ? 
Azt  feleli  « makarónit, 
És  pármezánt,  akármennyit. 
Együtt  jó  az  mind  a  kettő. 


mum,  mum.  — 
—  mum,  mum.  - 


mum,  mum.» 


ITasznos  állat  az  a  pipa.  —  raum,  mum.  — 

Bölcs  ember  az,  ki  azt  szíja,  — ■  miim,  mum. 

Mert  a  míg  a  pipát  szíja 

Addig  uem  beszél  a  szája 

S  az  már  milyen  nagy  bölcseség!  —  mum,  mum. 


Szép  vigasztalás. 

Szebasztopol  hires  vára  mellett 
A  szebasztopoli  kikötőben. 
Minden  holdnak  első  negyedével 
Megjelen  egy  kétárboczos  gálya. 
S  mikor  a  hold  is  leszáll  a  vizbe, 
Mikor  sötét  lesz  az  ég,  a  tenger  : 
Jönnek  hozzá  hosszú,  gyors  dereglyék, 
Gyors  repiilök,  mint  ki  hord  dugárút, 
Mindegyik  hoz  megrakott  köröndöt, 
Azt  ürítik  a  hajó  fenékbe. 
Reggel  ismét  a  hajó  tovább  kél. 


A  mit  a  kufár  hajóra  szálht 

A  nagyhírű  akhtiári  partról, 

Az  nem  egyéb  ...  az  nem  egyéb,  mint . . .  csont. 

Meghalt  jó  vitézek  elszórt  csontja. 

Bátor  frankok,  büszke  angoloknak 

Messze  földön  ott  felejtett  csontja. 

Harmadévre  a  halál  után  az 

Már  igen  jó  czikk  kereskedésre, 

Abbul  készül  spodium,  finom  liszt, 

Abbul  gyártnak  fénjTnázat,  nagyon  jót 

S  trágj'anémüt,  mely  használ  a  földnek. . . . 

.  .  .  Mégis  szép  az  a  harczi  dicsőség ! 


Oh  mi  szép  szultánnak  lenni ! 

Oh  mi  szép  szultánnak  lenni  I  Azt  sem  kérdve,  kinek  híják  ? 

Három  világrész  birtokán  Gyaur  népre  adót  vetni 

Uralkodni  könnyű  sziwel.  Minden  protokollum  nélkül, 

Vezéreket  és  basákat  S  a  begyült  pénzt  szerteszórni, 

Hol  fölrakni,  hol  lerakni.  Számadással  nem  vesződve, 

Kinek  nem  tetszik  a  képe,  Oh  mi  szép  szultánnak  lenni ! 
Annak  fejét  levágatni, 


10 


Oh  mi  szép  szultánnak  lenni. 
Száz,  meg  százezernyi  liaddiil 
Verekedni  földön,  vizén ; 
^lla  elfogynak  uö  helyettük, 
Kár  csupán  a  tépett  montúr) 
Városokat  leégetni, 
S  fölépitni  palotákat, 
Száz  ablakkal,  száz  oszloppal, 
A  mikben  nem  fog  más  lakni 
Csak  a  szultán  és  cselédi, 
Esztendönkint  három  hétig.  — 
Oh  mi  szép  szultánnak  lenni ! 

Oh  mi  szép  szultánnak  lenni. 
Külországok,  nagyhatalmak 
Követeit  elfogadni, 
Ajándékot  adni,  venni, 
Megigérni,  a  mit  kérnek 
S  meg  nem  adni,  ha  elmentek. 
Nem  törődni,  mit  beszélhet 
A  sok  ringy-rongy  ujságiró? 
( Száz  bambusbot  talpaikra  !) 
Parlamentet,  adressekot. 
Szabadsajtót,  szavazatot 
S  más  alkalmatlan  zajongó 
Liirmázókat  nem  ismerni. 
Oh  mi  szép  szultánnak  lenni ! 

Oh  mi  szép  szultánnak  lenni ! 
A  szerálynak  titkos,  édes 
Termiben  gyönyörnek  élni. 
Jiítszni  gyöngygyei  és  virággal 
És  mi  gyöngynél  és  virágnál 
Szebb,  hizelgö  asszonyokkal, 


Minden  uj  esztendő  napján. 
Mint  mi  szoktunk  venni  naptárt. 
Akként  venni  uj  menyasszonyi . 
S  minden  boldogító  csókért 
Mely  édesebb,  mint  a  többi. 
Odaadni  egy  országot ! 
Oh  mi  szép  szultánnak  lenni. 

Oh  mi  szép  szultánnak  lenni ! 
Nem  hallani,  csak  hizelgést. 
Nem  beszélni  soha  mással, 
Csak  alázatos  szolgával. 
Mikor  a  föld  reng  alatta, 
Akkor  mámortánczot  járni. 
Mikor  ott  künn  zúg  a  népdüh, 
Zengő  dal  közt  elszunyadni ; 
Mikor  minden  tartományban 
Hull  a  vér  a  férfi  sebből, 
Asszonyszemböl  hull  a  könyü, 
Akkor  ülni  lakodalmat  — 
Oh  mi  szép  szultánnak  lenni ! 

Oh  mi  szép  szultánnak  lenni ! 

Huszonhárom  szultán  közül, 
A  kik  ültek  már  a  trónon. 
Négyet  ön  testvére  ölt  meg. 
Négy  meghalt  fia  kezétől, 
Nyolcznak  életét  kiolták 
Orvok,  méreg,  lázadóhad. 
Négy  börtönben  senyvedett  el. 
Csak  háromnak  volt  jó  vége, 
—  Ezeket  bor  s  nők  ölek  meg. 
.  .  .  Oh  mi  szép  szultánnak  lenni  í 


Börzefájdalmak. 

Tekintetes  tudós  doktor  urak ! 

Nagyságos  orvosi  fakultász ! 

Egy  beteg  ember  áll  előttetek, 

Egy  nyavalyában  megfakult  váz. 

Beteg  vagyok,  mindenféle  bajom. 

Itt  fáj,  ott  fáj,  mindenfelé  fáj. 

Uram,  doktor  úr,  ne  mosolyogj 

Nem  képzelődöm  én,  ne  tréfálj. 
Au  vé,  au  vé,  au  váj  !" 
Itt  fáj,  ott  fáj,  jaj  de  fáj  f 


11 


Először  is  a  száraz  betegség  — 
Hanem  ez  már  régi  bajom  ; 
Azután  a  gyomrom  tájékában 
Adósság  daganatja  nyom. 
A  legkisebb  szél  is  mingyárt  megárt 
S  kész  a  rheumaticus  fluxus. 
Minden  időváltozásra  ott  kinn 
Szakgatja  lábaim  a  —  cursus. 

Ali  vé,  au  vé,  au  váj  ! 

Itt  fáj,  ott  fáj,  jaj  de  fáj ! 

Szédelgés  van  a  papirosomban, 

Az  akcziáimat  nem  érzem  ; 

Az  orrom  egyre  nő ;  —  hová  nő? 

És  a  mellett  még  folyvást  vérzem. 

Az  aranyerem  ugyan  már  múlik, 

De  egyúttal  az  ezüsterem  is. 

Mit  használ,  ha  Kahforniában 

Már  akármennyi  terem  is. 
Én  abból  —  au  vé,  au  váj, 
ügy  se  Iá  ...  au  vé,  jaj  de  fáj. 

Mit  használ,  ha  egy  nap  jobban  vagyok  ? 

Másnap  már  utolér  a  panique. 

Mihelyt  terhet  emelni  akarok, 

A  derekam  megroppanik. 

A  váltólázam  cseppet  sem  múhk, 

Egymást  éri  a  sok  crisisem. 

A  zsebem  gyomra  is  ebomolt 

Nem  marad  meg  benne  semmi  sem. 

Au  vé,  au  vé,  au  váj ! 

Itt  fáj,  ott  fáj,  jaj  de  fáj ! 

Próbáltak  már  sokszor  kurálgatni. 

Csókolom  kegyes  kezeiket, 

Itattak  velem  az  allopathák 

Mindenféle  drága  holmikét. 

A  Kreditanstalt  flastromától 

Most  is  sebes  az  oldalam. 

A  bankbizottmány  szódavízzel 

Hüsítgetett  minduntalan. 
Köszönöm,  au  vé,  au  váj, 
Hogy  á  gu  —  au  vé,  jaj  de  fáj ! 

A  sok  ujságiró  nekem  esett  — 
Köppölyt  raktak  rám  ott,  a  hol  fájt. 
Baunscheidoztak,  gőzfürdőbe  vittek, 


13 


Ki  fogat  húzott,  ki  meg  trepaníUt. 
Volt  a  ki  azt  mondta,  igyam  vizet. 
(Mintha  nem  nyelnék,  mikor  úszom.) 
Egy  diffitát  mondott,  más  meg  azt,  hogy 
Kezdjük  legelébb  a  münezfuszon. 

Au  vé,  au  vé,  au  váj ! 

Itt  fáj,  ott  fáj,  jaj  de  fáj  I 

Egyik  a  Hungerkúrra  utala ; 
Más  békés  izzadást  ajánlt, 
A  harmadik  távirda-sodronyt 
Használt  a  galván-gép  gyanánt. 
Kúráltak  Hahnemann  nyomán  is 
Homa?opatice  ezüsttel. 
Utóbb  sympatheticus  utón, 
Eáolvasással  és  sok  füsttel. 

Mind  az  ö  —  au  vé,  au  váj ! 

Bár  csak,  —  itt  is  fáj,  jaj  de  fáj  I 

Instálom  alássan  doktor  urak, 
Csináljanak  velem  valamit. 
Csak  a  lábaimat  hozzák  helyre, 
Hogy  tudjak  egy  kicsit  szaladni. 
Tartsanak  felettem  valami  Con  — 
—  Öilium  —  gressust  vagy  —  ferentiát. 
Csak  —  fusiot  ne,  mert  az  van  elég, 
S  verjék  meg  elébb  a  —  kadentziát. 

Au  vé,  au  vé,  au  váj ! 

Itt  fáj,  ott  fáj,  mindenütt  fáj  1 


Ganzlicher  Ausverkauf ! ! 

A'l  iiotum  :  « Hallod-e  spanyol  király? 
Most  mingyárt  élőmbe  állj ! 
Az  országod  megveszem  : 
A  pénzt  érte  —  — 
A  pénzt  érte,  a  pénzt  érte,  a  pénzt  érte  leteszem. » 

Hallod-e  törökvilág !  Liczitálni 

Eztán  lesz  még  szép  világ,  Liczitálni,   liczitálni,   az  an- 
Liczitálunk  majd  reád,  [glussal  én  merem. 

Annak  adunk 

Annak  adunk,  annak  adunk,  Az  aranyszarvú  öböl 

[a  ki  érted  többet  ád.  Ara  frank,  ezer  köböl, 
.Tó  vevő,  ki  így  fizet. 

A  dobrudzsi  rónatér  Török  !  add  el  ^ ■ 

Száz  mázsa  sterlinget  ér.  Törük,addel,migvanára,hisz 
Jó  föld,  sok  répát  terem  :  [nem  adsz  mást,  csak  vizet. 


A  Tsiragán  palota :  A  suezi  földszoros 

Sok  tallér  kell  ám  oda  I  Ara  annak  százszoros. 

Ha  nem  adja  a  gyaur,  Megkérdezzük  francziát : 

Majd  megadja Ha  kell  néki 

Majd  megadja  a  zsidó,  hisz  Ha  kell  néki  még  szorosabb: — 
[ö  is  lehet  háziúr.  [ott  van  a  financziád. 

A  lófarkos  sok  zászló  A  finánczminiszterért 

Madráczot  tömni  lesz  jó.  Fogsz  csak  kapni  szörnyű  bért! 

Azt  a  sok  czifra  kaftánt  A  Mobilier  Kredit 

A  szinháznál Megvasalja 

A  szinháznál,  a  szinháznál  Megvasalja  directornak,  — 
[drága  pénzért  elkapnák.  [senkinek  nem  engedi. 

A  fekete  tengerért  Az  ágyii  és  töltelék : 

Nem  kell  nyitni  árverést.  Vevő  arra  lesz  elég ; 

Dumas  Sándor  ha  bírja  A  költséges  hadsereg 

Tintaképen Azok  lesznek 

Tintakcpen,  tintaképen,  mind  Azok  lesznek,  ha  eladjuk, 

[egy  cseppig  kiírja.        [Neápolyban  Schweitzerek. 

Hát  a  hárem-hölgyekért  ? 
Egy  pár  csók  mindenikért ! 
Ugy  is  neked  már  minek  ? 

Senki  többet '? 

Senki  többet,  senki  többet  ?] 
Rajtunk  maradt?  A  mienk  ! 


A  király  pohara. 

Élt  egyszer  egy  derék  király,  nem  tudom,  hol  és  mikor? 

Nem  igen  marad  fejemben  név,  helyiség,  régi  kor. 

Denique  e  jó  királynak  volt  egy  hires  bolondja  ; 

Kinek  szabadalma  volt,  hogy  az  igazat  kimondja. 

(Mert  zárjel  közt  mondom,  —  a  bölcs  hasznosabbnak  találja. 

Hogy  a  mit  feje  gondol,  ki  ne  mondja  a  szája.) 

Hát  egyszer  e  vitéz  király  nagy  vendégséget  adott : 

Ministerek,  tábornagj-ok  elülték  a  sok  padot. 

Eendkeresztes,  aranygyapjas,  mindenféle  rangbéli 

Egymásután  következve,  a  ki  hogy  érdemeli. 

A  státus  szolgálatában  egyik  ősz,  más  kopasz  lett, 

Valamennyi  de  kivétel  nélkül  hasat  eresztett. 

Ott  igen  jól  ettek,  ittak  ;  kaczagtak  a  bolondon, 

Ingerelték,  hogy  még  furcsább  bolondságokat  mondjon. 

Mert  az  ilyen  nagy  hóbortos  csörgösipkás  verselő 

A  szükséges  concoctiot  igen  segíti  elő. 


1i 

« Mondj  valami  nagy  bolondot,  hogy  mindenki  nevessen* 

—  Kiált  reá  a  kincstárnok  (hatalmas  úr !)  kegyesen. 

« Szolgálok  nektek  uraim,  hanem  igyunk  rá  elébb, 

Engedd  meg,  hogy  a  poharat  én  tehessem  fel  elód». 

Minden  úr,  kamrás,  miniszter,  főnökök,  tábornagyok 

Kaptak  tőle  új  serleget,  ki  kisebbet,  ki  nagyot. 

Nagyot  kapott  a  tanácsos,  kicsit  a  generális ; 

Az  utolsók  közül  jutott  egyhez  még  a  király  is. 

«Ide  mostan  azt  a  vedret !  itt  a  borok  királya  ; 

A  ki  ebből  egyet  iszik,  örökké  ezt  kivánja. 

Tartsd  poharad  kincstárnok  úr !»  (öblös  pohár,  van  egy  pint); 

És  aztán  a  többit  sorba,  színig  töltögette  mind. 

A  király  csak  várta  nézte,  hogy  ő  rá  mikor  kerül '? 

A  jó  urak  nem  vártak  rá  :  pityizáltak  emberül. 

De  mire  a  királyhoz  ért,  már  sem  több,  sem  kevesebb 

Nem  vala  bor  a  vederben,  mint  épen  vagy  kilencz  csepp. 

«Héj  te  bolond  ;  szól  a  király  ;  hát  nekem  ennyi  maradt? 

Elfeleded,  hogy  nekem  is  adti'tl  ide  poharat  ?» 

'•Kegyelmes  úr,  szól  a  bolond,  ez  nem  az  én  adomám. 

Udvarodnál  tanitott  rá  ez  a  sok  uri  komám. 

Hogy  tetszésed  nem  nyeró  meg,  azon  nagyon  örvendek. 

Ezt  nevezik  országodban  finánczialis  rendnek. 

Elébb  a  ki  hozzáférhet,  megtölti  a  poharat, 

És  azután  —  te  neked  is  jut  belőle,  —  ha  marad. » 

Az  urak  nem  nevettek  rá,  mert  az  élez  volt  az  övék ; 

Hogy  a  bolonddal  mi  történt?  nem  tudom,  mert  eljövék. 


A  Montemolinok. 

Álló  csillag  az  adott  szó, 

Égről  le  nem  hullhat. 

Gyémánt  a  szó,  a  mely  soha 

Tűzben  meg  nem  olvad. 

Oltár  alá  letett  szentség. 

Melyhez  nyúlni  vétek ; 

Ég  szakadna  a  fejére 

Ki  azt  sértené  meg. 
Hanem  a  mi  adott  szavunk,  az  egészen  más  valami ; 
Mi  nekünk  azt  szabad  szépen  kiforgatni,  beforgatni. 

Mert  mi  monscigncurök  vagyunk  ! 

Katonának  parolája 
Egy  az  életével ; 
Hogy  azt  elfeledje,  senki 
Nem  is  tehetné  fel. 


15 


Kereskedőt  az  adott  szó 

Lekötözve  tartja  ; 

Esküjének  minden  ember 

Becsületes  rabja. 
Hanem  azt  meg  kell  jegyezni,  hogy  a  mi  becsületszavunk 
Csak  olyan  kis  tréfa  beszéd,  a  mit  vissza  is  vonhatunk, 

^lert  mi  monseigneurök  vagyunk ! 

Tartsa  meg  az  igéretét 

Paraszt,  jobbágy,  közrend, 

A  polgárság,  a  csőcselék, 

S  más  aíféle  jött-ment. 

Tiszt  és  nemes  hadd  haljon  meg 

Egy  kimondott  szóért, 

Szószegés  és  pallos  között 

Válaszsza  a  hóhért. 
Hanem  mikor  mi  mondjuk  azt:  én  hitemre  fogadom, 
Előre  tudja  mindenki,  hogy  arra  mit  se  adjon; 

Mert  mi  monseigneurök  vagyunk. 


Szikár  úr.* 

Szikár  úrról  azt  beszéli  a  hír, 
Hogy  ő  nem  egy,  de  két  ember. 
Az  egyik  egy  jámbor,  szelid  kalmár, 
Ki  sipkát  föltenni  sem  mer. 
A  másik  egy  tudós,  mélybelátó 
Statusférfi,  hires  szónok, 
A  kinek  beszédjei  után 
Azt  mondja  mindenki :  «óh  Gott !» 
Én  nem  tudom,  igaz-e  ? 

Egyik  árul  kartont,  zsebkendőket. 
Egész  nap  nem  tesz  egyebet ; 
Kelmét  dicsér,  s  a  jámbor  vevővel 
Megalkuszik,  hogy  ha  lehet. 
A  másik  az  ország  dolgát  végzi. 
Miniszterben  keres  hibát. 
Alkotmányt  szab,  nem  enged,  nem  alkud, 
Senkivel  sem  cserél  pipát. 
Én  nem  tudom,  igaz-e? 


Az  egyikkel  nem  sok  köze  vagyon 
A  szegény  ujságiróknak. 
Lapjaikat  nem  használja  másra, 
Csupán  pamut- takarónak. 


*  Dr.  Maager. 


16 


A  másik  rettentő  míecenásnnlc, 
Szól  sajtóról,  censuráról, 
Mintha  csak  valami  lapszerkesztő 
Beszélne  ki  a  szájából. 

Én  nem  tudom,  igaz-e  ? 

Az  az  egyik  nagyon  derék  ember, 
Igaz  rőffel,  igaz  mértékkel  mér. 
Senkinek  kárt  világért  se  tenne 
Sem  a  rőfön,  sem  a  kelmén. 
Az  a  másik,  mikor  épen  ott  van 
A  hol  árulni  nem  szabad  : 
Csak  úgy  könnyen  fosztogat  meg  régi 
Kincseiktől  országokat. 

Én  nem  tudom,  igaz-e? 

Az  egyik  nagy  tiszteletben  tartja 
A  többségnek  óhajtását ; 
Olyan  portékát  tart  a  boltjában. 
Mit  a  majoritás  vásál.' 
A  másik  azt  tartja,  mi  rég  nem  kel, 
Divatból  kiment  kelméket ; 
Kopottat,  szinehagyottat 
S  kérdezi:  « kinek  kell  még  ez? 
Én  nem  tudom  igaz-e? 

Mert  Szikár  úr,  mikor  otthon  vagyon, 
Saját  jó  fejével  gondol 
S  józan  szemmel  nézi  a  világot 
A  díszes  kartonos  boltból. 
De  odakünn,  a  hol  a  systemát 
Vágja  szörnyen,  mint  a  bikkfát, 
Ott  szerepét  olvassa  Írásból, 
Mit  egy  újságíró  diktált! 
En  nem  tudom,  israz-e  ? 


Lassan  járj,  tovább  érsz ! 

(Csillapító  insurgens  dal.) 

Tekintetes  karok  s  rendek !  Semmi  sem  kész  :  még  a  szála 

Jó  reggelt !  Nagyon  örvendek.  Sehogy  síncsen  kipingálva ; 

Mit  gondolnak?  A  mennyköhc  I  Most  ta^jasztják  a  kemcnczét. 

Tán  gyűlésezni  készülnek  Csoda,  hogy  végkép  nem  ment  szél 

Még  ebbe'  az  esztendőbe'?  Falakat  kell  kitöretni,* 

Vigyázzanak,  még  meghűlnek  1  Almárjomokat  kivetni. 

Itt  jön  a  tél,  beáll  a  fagy,  Poloskával  tele  a  fal, 

A  keréktalp  a  sárba  fagy.  Mennyi  vesződség  lesz  avval ! 


17 


Mig  a  szemetet  kihordják, 
Mig  a  piszkot  felsúrolják  !  .  .  , 
Azt  gondolják  tán  az  urak. 
Hogy  az  csak  olyan  figura  ? 
Hog5"  ezt  olyan  hamar  végzik  ? 
Hogy  ez  csak  olyas  —  vezérczikk  ? 
Aha,  persze,  jó  is  volna, 
Mingyárt  neki  ülnénk  holnap. 
Ülni  ?  Szép  !  Csak  volna  mire  ? 
Nem  vagyok  Eótschild.  semMires, 
Hogy  ötvenkét  megyeházat 
Egy  •nú»  alatt  beruházzak  ! 
Hol  a  székek  ?  Ezek  itten  ? 
"Sz  ezek  még  be  vannak  ülve  ? 
Egyre  csak  nem  ülünk  ketten, 
Vagy  tán  épen  az  ölükbe  ? 

Költsük  hát  fel  ez  urakat ! 
Lehetetlen  !  Ne  kivánjuk ; 
Hisz  látjuk,  hogy  egynehányuk 
A  szuroktól  odaragadt. 
Némely  szívesen  mehetne, 
Ha  épen  a  frakkja  szárnya 
Oda  nem  volna  csíptetve 
Valamelyik  közpénztárba. 
Aztán  már  a  fertály  évi 
Házbért  is  csak  le  kell  élni. 
Itt  nem  mozdulnak  meg  másra, 
Mint  féléves  felmondásra. 

Hát  még  aztán  a  zöld  asztal ! 
Tele  van  irott  malaszttal  ; 
Azt  mind  erlédigolni  kell : 
Addig  még  a  zab  is  kikel, 
A  mig  azzal  mind  bebánnak 
S  helyt  adnak  a  viczispánnak. 
Aztán  jön  még  csak  a  java ! 
Akkor  kell  még  megvitatni : 
Hogy  kinek  legyen  itt  szava? 
Tán  minden  embernek?  vagy  mi? 
Hogy  tán  még  az  újságíró 
Is  lehessen  szolgabíró  ? 
S  ha  megnyilik  a  diaeta 
Holmi  inczenfincz  poéta 
Oda  jöjjön  deklamálni  ? !  ? ! 
Ezt  mind  jól  meg  kell  rostálni, 
Ez  megfontolást  érdemel ; 
Eldöntést  isemper  et  semel». 

JóJuü:  KöIU'mények.  11. 


Erre  kell  legalább  hat  hét. 
Legyünk  türelemmel  addég. 

Addig  magunkat  szervezzük, 
Felpróbáljuk  a  nadrágot : 
Amannak  bó',  emennek  szűk  ; 
Igazítsák  meg,  ha  Vííg  ott. 
Nekem  sem  kész  még  a  mentém. 
Ha  akarnám  sem  tehetném, 
Hogj'  most  egy  okos  szót  szóljak, 
Egy  gálaköntös  nem  hólyag ; 
Arra  nem  oly  könnyű  varrni 
Szép  sallangos  sujtásokat, 
Mint  a  hogyan  lehet  sokat 
Tollal  papirra  kaparni. 

Aztán  nem  is  ez  a  rendé 
A  dolognak !  Szép  leendne, 
Ha  igy  békén  csak  leülnénk, 
A  teremben  összegyűlnénk, 
Semmit  sem  törődve  avval : 
Islerre  van  jobb,  merre  van  bal  ? 
Mindenki  egy  hangon  szólna. 
Mind  egy  véleményen  volna. 
Hisz  igy  egy  fél  óra  alatt 
Meg  lenne  a  határozat. 
Elébb  vesszünk  kissé  össze, 
Magyar  ember  hadd  öklözze 
í^ymást,  csináljon  csatatért. 
Hiszen  most  még  mind  egyetért. 
Szép  is  volna  olyan  gyűlés, 
A  hol  volna  egyesülés  ! 
A  hol  senki  sem  vitázna 
Sem  alsó,  sem  felsőházba'. 
'Sz  a  külföld  kaczagna  rajtunk. 
Hogy  még  csak  speechet  sem  tar- 

[tunk. 

Majd  ha  hajba  leszünk  kapva  : 
Polémiák  a  hírlapba', 
Korteskedés  a  vidéken, 
Farkasszem  jobb  és  balszéken, 
Osztályok  összehuszítva, 
Nemzetiségek  felszítva 
Hitkülönbség  gyűlöletté 
És  a  nemzet  válik  ketté  .  .  . 
.  .  .  Akkor  leszünk  csak  megérve 
A  gyűlésre  ;  addig  térjen 

2 


18 


Minden  ember  haza  szépen, 
Legyen  a  legjobb  reménybe'. 
Egy  pár  hetet  késni  nem  kár 
Hisz  az  idő  áll  és  ránk  vár ! 


Az  anya  és  gyermeke. 

,Edes  fiam,  nagyon  aggódom  miattad, 

llogy  fejedet  ilyen  hivatalra  adtad.' 

aNe  búsuljon  mama,  vigyázok  magamra, 
Kancsal  a  két  szemem,  nézek  jobbra  balra.* 

,Eletveszedelem  most  lenni  követnek  ; 

A  választás  napján  mingyárt  megölhetnek.' 
«Ne  féljen,  én  leszek  legnagyobb  vitéz  ma : 
Csak  azt  kiáltom,  hogy  «nem  kell  több  bordézma 

,S  ha  az  igazoló  bizottmány  majd  kihagy 
Odafenn  ;  még  meghalsz  a  nagy  szégyen  miatt.' 
« Dehogy  halok ;  itthon  kiadom  martyrnak 
Magamat,  —  újra  megválasztnak  —  s  beirnak.» 

,Hogyha  rosszul  beszélsz,  a  népség  megragad, 

Kidob  az  ablakon,  kitörik  a  nyakad.' 
«E  felől  ne  legyen  legkisebb  aggságba'. 
Országház  ablaka  rácscsal  van  ellátva.* 

, Megbántod  valami  tüzes  követtársad : 

Duellumra  kihív,  agyonlő,  felnyársal.' 

•  Három  évig  engem  senki  meg  nem  vagdal. 
Csak  akkor  megyek  ki  —  tiz  lépésre  karddal. » 

,Hát  ha  a  gyűlésen  valami  baj  tör  ki. 

Te  is  «mitgefangen»  :  tudod,  mi  a  « többi?* 

Ha  valami  « kelést »  ott  kifakasztanak. 

Még  téged  is  együtt  majd  fel ' 

'(felhínak  ]3écsbe  excellentiás  úrnak* » 


A  bécsi  doctorum  coUegium  consultatiója, 

egy  betegnek  képzelt  egészséges  ember  fölött. 
i'Ső  doctor,  Kurandus,  allopaűia. 

Qiiandoquidem.  —  meine  Herren,  —  tiens ! 
Az  előttünk  itt  fekvő  patiens 
Szenved  igen  nagy  felhevülésben, 


10 


Congestiók  a  májban  és  lépben. 

Nem  digerál  —  (státus-adósságot) 

Sőt  kihányja  mind  az  orvosságot, 

Mit  más  beteg  szivesen  bevenne, 

Még  a  Keichsrath  sem  marad  meg  benne. 

Az  pedig  a  legjobb  opiatum 

Ily  betegnek,  jam  fűit  probatiim. 

Az  obstnictío  is  erős  nála, 

Piég,  hogy  adót  épen  nem  solvála. 

A  helyett  hevesen  gesticulál, 

Ha  ágyba  fektetjük,  megint  feláll ; 

Összetépi  a  legjobb  receptet, 

S  mixtúrákat  fejeinkhez  reptet. 

Mindez  a  nagy  vérbőségtül  támad, 

Ajánlom  hát  csalhatlan  curámat ;  ' 

íme  itt  egy  újmódi  érvágó, 

Az  én  találmányom,  nem  is  drága  ; 

Emitt  pedig  wohlbewáhrt  köppölyök, 

A  miket  appHcálni  készülök. 

Fogadom,  hogy  ezen  szerek  által 

Az  én  betegemet  kikúráltam. 

S  ha  elfoly  vagy  tizenhat  font  vére, 

Megint  elcsendesül  egy  pár  évre. 

2-ifc  doctor,  Pfiffig,  homeopatha. 

Hochvenerabile  coUegium ! 

Nec  non  valde  doctum  consilium. 

Ecce  saBpe  perditum  fiiium 

Marodum  Kaiserlicho-regium. 

Hogy  ennek  a  decoctum  már  nem  kell, 

Tapasztalánk  saját  szemeinkkel ; 

Kezdjünk  hát  kellemesebb  gyógymódot, 

Hagyjuk  el  a  merkurt  és  a  jódot. 

Arra  jó  a  homeopathia, 

Hogy  ezt  könnyebben  beveheti  a 

Gyógylevestől  undorodó  Lázár, 

S  ha  nem  rontja,  nem  növeli  lázát. 

E  püulák  neve  concessio, 

Nem  kell  félni,  csak  egy  quadrillio 

Részecskéje  van  benn  a  méregnek, 

A  mitől  minálunk  úgy  remegnek. 

Ezt  be  lehet  neki  adni  bátran, 

S  ha  neki  nem,  nekünk  meg  nem  árthat. 

3-ik  doctor,  Fuchtigus,  hydropatha. 

Hideg  umschlag,  ez  legyen  az  első. 
Országgyűlés,  alsó  tábla,  felső. 

2* 


2(» 


Paragraphns  Vollbad,  pátens-zuhany, 

Ha  ez  a  beteg  fejére  zuhan, 

Hozzá  nedves  vezcrczikk  Leibbindni, 

Ez  öt  mingyárt  nyugalomra  inti. 

Mindent  rendbe  hoz  majd  a  természet, 

Már  úgymint  a  román,  horvát  és  szerb- 

A  vér  saját  maga  is  reagál ; 

A  matéria  peccans  kiüti  magát 

S  előbb-utóbb  előjön  a  crisis. 

Csak  türelem  kell  és  hypocrisis. 

4-ik  doctor,  Buffelius,  liunget'doctor. 

Nixnutz  !  Csak  az  éhség  kúrál  bizton. 
Tetszik  látni,  mennyire  meghíztam  ? 
A  patienst  ki  kell  éheztetni. 
Egy  zsemlyét  kap  és  azontúl  semmit, 
liausarrest,  izzasztás,  vámrendszer, 
Becsből  nem  kap  kölcsönt,  az  leend  szer, 
A  mit  applikálunk  a  parasztnál. 
Ha  neki  nem,  a  doktornak  használ. 

5-ik  doctor,  Zuckersüssius,  magnetiseur. 

Nur  Sachte !  Hadd  szóljak  meine  Herren. 
Én  magnetizálok.  Az  én  tervem 
Szépen  czirógatni  a  beteget, 
A  mig  mágnesálomba  sülyedett. 
Akkor  aztán  doktora  szavára 
Majd  vigy  felel,  a  hogy  az  kivánja. 
Nem  azt  látja,  a  mit  szokott  ébren  ; 
Mindenre  igent  mond,  ha  én  kérdem. 
S  somnambul  álmában  egy  szavamra 
Még  Bécsbe  is  fölmegy  a  Reichsrathba. 

Dr.  Zangus,  fogorvos. 

Csekély  a  baj !  minek  ez  a  nagy  zaj  ? 
Hol  a  í'ogóm?  elkészülök  azzal. 
Két  gonosz  fog,  ha  ezt  kiránthattam : 
Minden  bajnak  vége  lesz  legottan. 
Beteszünk  neki  két  hamis  fogat, 
Mikkel  kellemesen  mosolyoghat ; 
S  miknek  még  azon  előnyük  marad. 
Hogy  azokkal  nem  rág  és  nem  harap. 


21 


Mit  csinál  most  a  magyar  ember  ? 

Bizony-bizony  urak,  már  nem  tudom,  hogy  lesz? 

Aggasztó  a  helyzet. 
Alig-alig  értem,  pedig  régen  élek, 

Ilyen  veszedelmet  : 
Mint  az  idén  látok. 

Falukon,  városon,  urak  és  parasztok 

Már  alig  állhatják : 
Egymástól  kérdezik,  nyilván,  titkon :  mikor 

Jön^már  a  «szabadság?» 
(Értik  ők  a  «vásárt».) 

Azt  sem  titkolhatjuk,  hogy  ez  esztendőben 

Rettentő  sok  »élet» 
Láttamozott  passzus  mellőzése  mellett 

Gyorsan  kifelé  ment 
((•Pozsonyi  mérőben»). 

« Titkos  szövetségek))  keletkeznek  szerte;  — 

Nem  vetek  farsangot : 
Nyilvánságra  kerül  sok  « összeesküvés* 

S  ad  magáról  hangot 

(((Vőlegény,  menyasszony*). 

Sok  mélyen  elrejtett,  dugasz  alatt  tartott 

Felkerül  a  korral. 
Sok  embert  megszédít,  ha  elkezd  működni, 

A  mit  az  ősz  « forralt* 
(Tudnillik  az  «uj  bor»). 

Már  is  nagy  mészárlás  készül  mindenfelé  :  — 

Köszörüli  késit 
Elszánt  magyar  ember,  fenvén  nadrágszíjhoz : 

Nagy  « öldöklés*  lesz  itt! 
(«Hizott  sertésekben*). 

S  hogy  a  barbarizmus  hét  országra  szóljon 

Nagy  Magyarországról : 
Már  is  a  mérges  nép  « fejeket*  kaszabol 

És  fölöttük  tánczol  — 
(((Káposztás  hordóban*). 

Sőt  a  Wühlereinak  legmakacsabb  nemét 

Vitte  oly  nagy  fokra  : 
Alig  van  ház,  a  hol  azt  ne  mondanák,  hogy 

8  Csak  azért  is  contra ! » 
( « A  tarokkártyában. » ) 


t>2 


Még  a  legbékésebb  magyar  is  azt  mondja  : 

Bármi  lesz  a  vége. 
A  mit  az  «idö»  hoz,  nem  fél,  bátran  várja! 

Van  egy  menedéke  : 
(«Tudnillik  a  bunda.*) 

Ámde  a  mig  zajong :  addig  a  magyartól 

Félni  ne  tessenek ; 
De  mikor  elhallgat,  ha  szemét  lehunyja, 

Akkor  rettenetes  ! ! ! 

(«Mert  csúnyául  horkol.*) 


Muzulmán-fohász. 

Szegény  boldogtalan  frankok  Harminczkét  fokú  hidegbe, 

Ha  vétenek  urok  ellen,  A  hol  még  a  fű  sem  terem. 

Viszik  őket  Gujáuába  Ott  tengeri  kutyát  esznek 

Harminczhat  fokú  melegbe,  S  ők  készítik  azt  az  ólmot, 

A  hol  a  imprika  terem.  A  mit  aztán  a  kegyes  czár 

Ottan  kigyóhússal  élnek  Ingyen  ád  a  szomszédoknak. 
Es  ők  termesztik  a  borsot. 

Azt  a  borsot,  a  mit  aztán  Mennyivel  jobb  itt  minálunk: 

A  nagy  császár  szokott  törni  A  ki  vét  a  szultán  ellen 

Európa  orra  alá.  Azt  levágják,  és  addig  van ; 

Nem  teketóriáznak  véle. 

Szegény  boldogtalan  muszkák  Elküldik  a  mennyországba  — 

Ha  vétenek  a  czár  ellen  :  Óh  mi  boldog  a  muzulmán  I 
Elviszik  Sibériába 


A  hös  fiak  anyja. 

(Gyanús  versezet.) 

Három  sarja  volt  a  hős  anyának, 
Mind  a  három  hírre-tettre  vágyó. 

Első  igy  szólt:  <ién  anyám  szeretnék 
Szónok  lenni,  fennyen  szónokolni!* 

Másik  igy  szólt :  « bennem  ég  a  hő  vágy, 
Vörös  sipkát  tenni  föl  fejemre.* 

Harmadik  mond  :  <(ejh  én  tettre  vágyom, 
Ugy  szeretnék  puskát  már  ragadni, 

Es  azokra  várni,  puskatöltve, 

Kikre  várni  szoktunk  igy  tavaszszal. » 


Szólt  a  hősök  anyja  ily  szavakra : 
•  Menjetek  hát,  áldásom  reátok.* 

Te,  ki  oly  hőn  vágyasz  szónokolni, 
Menj  és  hirdess  fennyen  «Donawassert !» 

Te,  ki  vágysz  veressipkára,  állj  be 
A  csizmátsuviczkoló  phalanxba. 

És  te,  a  ki  piiskatöltve  mennél 
Várni  arra,  a  ki  jön  tavaszszal, 

Tudniillik  waldschnepf  és  szalonka : 
Menj,  de  lásd,  hogy  meg  ne  fogjon  a  csŐsz. 

S  hogy  ha  visszajöttök  éjszakára: 
Áldásommal  várlak  s  burgonyával. 

Föltevén,  hogy  megrakodva  jöttök 
Hirrel  s  ócska  tiz  krajczárosokkal. 


Ingadi  lovag. 

Bománcz. 

Esküszik  Ingadi  lovag 
A  Komlókert  lámpáinál, 
Czigányok  bús  zenéje  mellett : 
Hogy  eztán  nem  visel  soha 
Mást,  mint  délczeg  magyar  ruhát ; 
Csizmát,  sarkantyust,  hosszuszárút, 
És  annak  talpa  nem  fog  kopni 
Soha  walzer  és  polkatánczban !  — 
Mert  most  igy  esküdni  divat 
És  kedves  a  hölgyek  előtt  .... 
....  Szép  asszony,  lelkem,  parancsolj ! 

Esküszik  Ingadi  lovag 
Fiiinger  büszke  csarnokában 
És  a  múzeum  udvarán  : 
Hogy  azt  holtig  viselni  fogja, 
A  mit  keblére  feltűzött : 
Az  ország  büszke  czimerét, 
S  belül  a  veres  ing  alatt 
Szivében  holtig  a  hazát, 
S  a  halhatatlan  48 -at ! 
Mert  ezt  bámulják  most  a  hölgyek  .  .  . 
....  Szép  asszony,  lelkem,  parancsolj  I 


24 


Cseng  utcza  büszke  léptein 
Ingadi  lovagnak,  mintha  borbély- 
Tányórpár  volna  lábain  : 
Veressel  varrva  szűrén  tulipán  ; 
Kezében  rúdnyi  csati  bot.  — 
Tüntetni,  hogy  ha  kell,  ki  volna  ott 
Első,  hanem  ha  Ingadi  lovag  ?  — 
•  Hazádnak  rendületlent*  énekelni, 
És  járni  reggelig  a  csárdást? 
Divat !  a  hölgyek  igy  kívánják  .... 
....  Szép  asszony,  lelkem,  parancsolj  I 

Forgandó  a  divat ;  Ingadi  lovag ! 
Uj  kell,  mindennap  iij,  megváltozik 
Köntös,  fogalmak,  —  és  a  sziv.  — 
Feszes  mez,  sok  zsinór  elárulója 
Urának,  hogy  ruhája  tcivalyi. 
Dobd  el,  hiszen  csak  ócska  köntös  ; 
Sarkantyú  ?  nem  más,  csak  kopott  vas. 
Kanászkalap  csak  pusztára  való. 
Szellemdús  plundra :  oh  jövel! 
Hölgyeknek  udvarolni  ebbe'  tetszős  .... 
....  Szép  asszony,  lelkem,  parancsolj  ! 

Ne  húzd  a  csárdást,  óh  czigány  ! 
Nem  szükség  demonstrálni  már. 
Úgy  is  egy-kettő  járja  csak  ; 
Az  is  csak  ímmel-ámmal  cséveleg : 
Asit  a  hölgy,  hős  Ingadi  lovag  ! 
«Húzd  rá  czigány,  húzd  azt  a  walzert 
S  aztán  három  a  táncz  !  Keringj  ! 
S  csak  úgy  repül  a  délczeg  krinohn, 
Bordáival  felverve  a  szelet. 
Ki  szegne  meg  hölgykedvet  ily  dologban  ?  .  . 
....  Szép  asszony,  lelkem,  parancsolj ! 

Óh  szép  lovag,  vitézlő  Ingadi ! 
Ha  eldobád  zsinóros  köntösöd. 
Mi  volt  az?  egy  kis  gyapjú,  semmi  más. 
Sarkantyúdat  ?  —  csak  egy  darabka  vas  volt. 
Ós  tánczodat  ?  —  bolondság,  mint  a  többi. 
De  hát  adott  szód  ?  —  zengő  lég  csupán. 
—  Majd  eldobod  te  még  honczimered  ; 
Hiszen  mi  az?  kis  himozett  selyem. 
Majd  eldobod  még  ős  törvényed  is  ; 
Hisz  az  se  más,  mint  nyomtatott  papir. 
Ha  hölgyeidnek  igy  fog  tetszeni  .... 
....  Szép  asszony,  lelkem,  óh  parancsolj ! 


Mi  van  eladó  ? 

Elment,  elment  butyros  —  újságíró, 

Butyrában  volt  Allgemeine  Zeitung, 

Abban  mindenféle  drága  kelme. 

(Csak  hogy  szinét  hagyja  mind,  ha  mossák.) 

Ment  Parisba  nagy  Napóleonhoz. 

«Nix  zu  handlé  '?  Van  sok  drágaságom. 

Rőífel  mérem  és  adom  nagy  olcsón. 

Én  vagyok  ki  szidtalak  sokáig. 

És  dicsértem  a  ki  ellened  volt. 

Kost,  was  kost :  most  itt  van,  megvehetned.  - 

Hogyha  azt  kivánod  megszerezni. 
Ellenségeid  hogyne  dicsérjem: 
Annak  rőfe  egy  forint  ezüst  pénz.  — 

Hogyha  venni  kivánsz  ebből  itten  : 
Tégedet  hogy  többé  meg  ne  szidjunk  ; 
Abból  egy  röf  nettó  két  forint  lesz.  — 

Hogy  ha  kell  a  drágább,  harmadik  lesz  : 
Szidni  érted  azt,  ki  ellened  van.  — 
Ezt  nem  adhatom  :  három  forint  lesz. 

S  ha  kivánod,  mérhetek  legottan 
A  legdrágábból,  a  negyedikből, 
^felyben  tégedet  magasztalandunk.  — 
Ennek  ára,  fáin !  négy  forint  lesz. 
Végy  belőlük,  drága  jó  zsibáruk. 
Tartós,  nem  szakad,  nem  hagyja  színét. 
Újig  eltart,  vedd  meg,  és  ne  alkudj'. 

Uccsegéljen :  olcsóbban  sehol  sem 
Kaphatod  meg.  Mondom  :  ez  szabott  ár. 
Itt  ugorjon  mind  a  két  szemem  ki. 
Hogy  ha  olcsóbban  adom  egy  tajttal. 
Nos?  hát?  kell?  vagy  nem  kell?  .  .  . 
Nos,  mit  adsz  hát?» 


Kukaczok  versenye, 

vagy 

Ki  a  legjobb  barátja  a  fának  ? 

Hernyó. 

Enyim  a  f a  !  Ez  már  megíratott. 
Tessék  megnézni  karcsú  gallyait. 


26 


Az  én  « gyűrűmet*  tetszik  látni  ottan. 
E  gyűrűvel  van  eljegyezve  ö. 
Ha  a  tavasz  jön,  én  vagyok  legelső, 
A  zöldülő  fát  a  ki  felköszönti. 
Minden  levélről,  a  mit  ő  kihajt 
Legpontosabban  lajstromot  viszek: 
Körűlnyirom  ;  könyv  nélkül  megeszem  ; 
Én  őrködöm  fölötte :  engemet 
Le  nem  ráz  róla  semmi  fergeteg  ; 
Ha  szél  jön,  én  belekapaszkodom, 
Hogy  el  ne  döntse,  s  hogyha  jő  a  tél, 
Én  akkor  is  a  fát  el  nem  hagyom, 
Reá  kötözve  élek,  rajta  csüngök. 
Leghűbb  lakója  fának  én  vagyok. 

Iloncza. 

A  mit  előttem  szóló  dictiózott, 

Az  szép  beszéd,  de  nem  más,  csak  beszéd. 

Hogy  ö  a  fát  szeretné?  semmi  sincsen. 

Szeret  bizony  zabálni ;  gyomra  táját 

Megtölteni.  Ebben  nincs^ semmi  érdem. 

Oh  én  mi  más  vagyok  !  Én  kultiválom 

Az  ifjú  sarjat ;  oh  én  nem  vagyok 

Szorulva  arra,  hogy  levélt  egyem. 

Én  bölcsen  az  egész  galyat  lecsípem. 

Mikor  még  gyönge  hajtás,  hogy  legyen 

A  fának  szép  alakja,  termete. 

Ha  van  kinek  sorsát  köszönheti 

A  szép  gyümölcsfa,  úgy  az  én  vagyok ! 

Cserehüly. 

Mi  szörnyű  próza,  a  mit  itt  beszélnek. 
Nyirbálni !  Szép  kis  hivatás  !  Nekem 
Nincs  semmi  kedvem  ahhoz.  Őseim 
Nem  igy  oktattak.  Én  nem  igy  tanultam. 
Engem  csak  a  virágok  érdekelnek. 
Éltem  csupán  poézis,  a  midŐn 
Virágait  kinyitja  a  gyümölcsfa  ; 
Tudom,  hogy  értem  nyilnak  ők  csupán ; 
Én  akkor  a  virágkehelybe  bújok 
S  élek  csupán  szerelmes  mézivei. 
A  fának  költészetje  én  vagyok! 

Darázs. 

Ejh,  félre  innen,  marscli  dongó  poéta 
Yirágevö!  Nem  tudja  a  világ 


27 


Tán,  hogy  csupán  azért  dalolsz  virágról, 
Mert  benne  méz  van,  a  mit  megzabálj  ? 
A  fának  jóltevöje  én  vagyok. 
Tslevt  a  mikor  gjümölcse  jól  megért, 
Nehogy  letörje  ágát  terhivel, 
Kirágom  én,  és  igy  megkönnyitem. 
Én  a  superplusról  gondoskodom 
S  az  nékem  régi  szerződésem  igy. 

F'eiiészféi'eg. 

Kikérek  minden  ilyes  disputát. 
Önök  mindnyájan  jöttment  indigénák. 
De  a  ki  önmagátul  megterem 
Levélen,  ágon,  az  csak  én  vagj'ok. 
S  hogy  áldás  van  dús  nemzedékemen, 
Annak  tanúja  az,  hogy  sok  vagyok. 
Engem  csak  akkor  látni  fán,  midőn 
A  fa  beteg  :  tehát  én  ápolom. 
Mézharmat  a  mikor  hull,  ott  vagyok. 
Csak  én  vagyok  hát  édes  gyermeke. 

Aaka. 

Hiú  dicsekvők !  Ritka  érdemekkel 

Sűrűen  kérkedő  tányérnyalók ! 

Nem  így  cselekszem  én  :  a  földben  élek, 

Szerényen  eltakarva  működésim. 

S  a  mig  ti  ott  fenn  bőven  versenyeztek, 

Addig  titokban  járok  én  alant 

Es  Őrködöm  a  fának  gj'ökerin, 

A  kik  hogy  tőle  el  ne  szökjenek. 

Én  őket  szépen  rendre  vagdalom. 

Szú. 

Ilyen  bolond  a  nép  !  lm  látni  most 
A  külsőségen  kalikód  mindegyik. 
Pedig  a  fának  hive  én  vagyok. 
Csupán  csak  én  :  igaz  kebelbarát. 
Ki  belsejének  titkait  kutatja 
S  legtitkosabb  baját  is  ismeri. 
S  még  akkor  is,  midőn  kiszáradott, 
Midőn  rósz  sorsra  jut,  még  akkor  is, 
Én,  a  kitartó  hűségű  barát 
El  nem  hagyom  ;  sorsában  osztozom ; 
Azért  a  hü  szú,  oh  csak  én  vagj-ok. 
Oh  szép  fa,  oh  hazám,  leghűbb  fiad. 


2S 


Ugyan  nagy  dolgok. 

Mi  az,  a  mit  mentül  jobban  megtaposnak, 
Annál  jobban  emelkedik  fel  magosnak? 
S  még  ha  forró  tűzbe  lángba  vetik, 
Onnan  is  magasra  emelkedik  ? 
Ez  a  magyar,  ez  a  magyar  .  .  . 
...  A  bizony,  a  magyar  kenyér! 

Mi  az,  a  mit  bárha  mingyárt  porrá  törnek, 
Osvalódi  erejében  ugy  sem  tör  meg  ? 
!áöt  ha  bárki  megrágni  akarja  : 
Azt  hatalmasan  ö  visszamarja? 
Ez  a  magyar,  ez  a  magyar  .  ,  . 
...  A  bizony  csak  a  magyar  bors  ! 

Mi  az,  a  hol  minden  kapu  tárva-nyitva 
Éjjel-nappal  s  a  bejárás  sincsen  tiltva, 
A  hol  csak  ugy  fogják  a  vendéget. 
Pedig  nem  viselnek  korcsmaczéget? 
Az  a  magyar,  az  a  magyar  .  .  . 
...  A  bizony  a  magyar-utcza. 

Hát  az  mi,  ki  júliustól  fogva  ismét 
Követendi  azt  a  dicsó'itett  ösvényt, 
A  melyen  járt  egykor  Magyarország, 
A  mig  nem  kellett  neki  orvosság  ? 
Ez  a  magyar,  ez  a  magyar  .  .  , 
...  A  bizony  a  Magyar  Sajtó. 


A  ló  tragoediája 

megénekelve  egy  poéta  áltaL 
1863.  június  5-én,  midőn  a  Laternbub  kitörte  a  lábát.'^ 

Tizennégy  versenyen  voltál  jelen. 
Tizennégyszer  nyerél  jutalmakat ; 
Aranyt,  s  aranyból  öntött  serleget. 

Óh  én  is  sokszor  versenyeztem  immár, 
Drámák  és  balladák  lóversenyén  ! 
De  nem  nyerek  még  egy  fityinget  is. 
Fél  lófej  ével  más  előze  meg. 

Aztán  mit  dráma-versenyek  jutalma? 
Eongy  száz  arany !  s  még  ilyen  ágiónál ! 


Tinéktek,  óh  lovak  !  ezerbe  jár 

S  a  tét  és  bánatpénznek  is  fele  ! 

(Mi  absurdiis  beszéd  a  *  bánatpénz  »-ről! 

Hiszen  hol  «pénz»  van,  « bánat*  nem  lehet. 

Bánat  csupán  a  pénznek  hűlt  helye.) 
Ott  voltam  én  is,  oh  ló,  s  láttalak. 

Sovány  voltál  s  gazdád  czirógatott. 

Oh  engem  is  a  nyomdász  igy  czirógat, 

Midó'n  lehnz  a  honoráriumból. 

Elfogva,  mint  tőled  az  abrakot. 

De  ám  mindent  kipótol  a  dicsőség ! 

Ezernyi  távcső  leste  lépteid. 

És  delnők,  úrfiak  nagy  légiója 

Ülé  körüled  a  tribüneket 

(Pedig  csak  a  fiakker  hat  forint !) 

Bezzeg  neked  nem  mondák  azt,  a  mit 

Nekem  kell  minden  lépten  hallanom 

Ha  arról  szólok,  hogy:  «pr»numerálni!» 

Nem  hányták  azt  fel,  a  mit  én  nekem, 

Hogy  széna,  zab  nem  termett  az  idén : 

Miként  ha  én  élnék  legjobbíin  azzal. 
Hangzott  a  taps,  midőn  megindulál 

És  csattogott  az  ostor  hátadon. 

Óh  engem  is,  ha  felkaphat  nyakamra, 

így  ostoroz  az  infámis  birálat ; 

De  hozzá  ám  egy  félördög  se  tapsol. 
Tombolt  a  karzat,  zártszék  és  a  páholy. 

A  bájos  urnök  s  bajos  demimonde 

Pél-méle  keverve,  angj-ali  demo- 

Cratikus  egyetértésben  neked 

Hajíta  csókokat  s  virágot  hinte. 

A  sports-  és  gentlemanek  ott  alant 

Fogadtak  lábaid  talentumára, 

« Ezerre  ezret !  .  .  Kettőt,  hármat  egyre  !■> 

Tízezret  ér  e  ló  !  húszezret  ér ! » 

«Két  gyémántot,  olyat,  mint  két  szeme  !» 

« Megér  egy  greek  kingdoomot  ez  a  íhorsci 

(Óh  mennyivel  más,  a  midőn  tudós 

Nagy  akadémiánk  gyűlésiben 

A  pályaművek  futnak  ;  bezzeg  ott 

Nem  tapsol  senki :  még  jó,  hogyha  alszik.  - 

Óh  múzsa  !  jó  anyám  ;  mai  napokban 

A  Te  fiadnak  lenni  nem  olyan  jó ; 

Mint  lenni  Pegazus  csikóinak  !) 

Vivát  a  győztes  !  Éljen  a  Laternbúb ! 
Nevedtől  a  szedres  visszhangozik.  .  . 
Akkor,  —  a  pályaczéltól  két  szökésre  — 
Elestél  és  kitörted  lábadat. 


:]() 


És  azzal  félrelöktek,  főbe  lőttek. 

Hittak  a  sintért,  az  lehúzta  bőröd.  .  . 

...  De  már  igy  mégis  jobb  nem  lenni  lónak  ; 

Inkább  maradjunk  csak  szegény  poéták. 


Két  lengyel  menekült. 

Együtt  mentek  a  csatába ; 
Egyik  drága  revolverrel, 
Ezer  forintos  paripán  ; 
Másik  kaszával  kezében 
S  lábán  egy  talpalás  csizma. 

Együtt  hagyták  el  a  csatát ; 
Egyik  kilőtt  töltényekkel, 
Oldalba  lőtt  paripával ; 
Másik  eltört  kaszanyéllel 
!S  teljes  mértékben  mezítláb. 

Egyik  búsul  hona  sorsán 
S  iszik  nagyot  a  hazáért : 
Iszik  pezsgőt  a  javából, 
8  fényes  becsület-szavára 
Jár  szabadon,  merre  tetszik. 

Másik  búsul  hona  sorsán, 

Es  a  fekete  kenyeret 

Kíhmyeivel  öntözi ; 

hj  mert  rongyos :  gyanús  szem  őrzi, 

—  !S  nincsen  becsület-szava !  — 


Meghalt  az  ördög. 

Megterhelé  gyomrát  és  megpukkadt 

()  alantsága  Lucifer, 
Sok  pecsenyét  küldött  asztalára 
Ez  évben  a  Don  és  Dniper. 

S  minthogy  nem  tárta  életrendet, 
A  guta  jól  rá  teremtett, 

!S  meghalt  az  ördög,  az  ördög ! 

Kimúlt,  s  pedig  végrendelet  nélkül, 

Még  annyira  sem  ért  reá. 
Hogy  egy  temetkezési  egyletbe 

Magát  elébb  beíratná. 


31 


Most  itt  van  az  a  szörnyű  költség. 
Azt  a  síiccessorok  töltsék  ? 
Meghalt  az  ördög,  az  ördög  f 

Fényes  is  volt  ám  a  temetése  : 

Fáklyákul  az  ördög  ifjak 
Égő  lengyel  falvakat  használtak, 
S  a  torán  mártyr-vért  ittak. 
S  egy  alászállt  diplomata 
Volt,  ki  gyászbeszédet  tárta. 
Meghalt  az  ördög,  az  ördög ! 

Tizenkét  hóhérlegény  czepelte. 

Száz  kisasszony  ex-demimond 
Kisérte  az  ördög  koporsóját 
Gyászt  hordva  a  krinolinon. 
Azt  siratták  nagj-on  rajta : 
Már  eztán  őket  ki  tartja? 
Meghalt  az  ördög,  az  ördög ! 

A  gyászinduló  zenéjét  fújta 

Huszonnégy  konczert  virtuóz, 

Hozzá  szomorú  nótát  kornyikált 

Száz  biikott  operetté  bohócz, 

Ki  az  ördögnek  segített 

Kinzani  a  bűnös  népet. 

Meghalt  az  ördög,  az  ördög  I 

Alig  várták,  el  legyen  temetve. 

Futottak  a  successorok 
Megosztozni  ördög  hagyatékán, 
A  hány  köröm,  annyi  horog. 
Az  volt  a  kérdés,  a  véres. 
Ki  lesz  universal-haeres  ? 
Meghalt  az  ördög,  az  ördög ! 

A  szegény  ördögurfiak  sehol 

Sem  akadtak  kincseire. 
Még  éltében  elkaparintá  mind 
Rothschild  úr  és  Pereire  ; 

Találtak  csak  egy  zsák  bankót. 
Csakhogy  az  is  mind  hamis  volt. 
Meghalt  az  ördög,  az  ördög ! 

Ezen  való  szörnyű  keservükben 

Pokolországot  felgyujták, 
S  mikor  legjobban  lobogott, 

Olvasztott  szurokkal  olták. 


32 


Az  ég  talán  mostanság  is, 
S  onnan  van  e  szárazság  is. 
Meghalt  az  ördög,  az  ördög  1 

Nagy  kár  pedig  érte,  hogy  meghala, 

S  vacsorán  érte  Pilátust, 
Már  most  a  sok  örök  tűzre  való 
Neki  Ítélt  candidátnst  — 
Ki  viszi  el  a  pokolba 
Tüzes  targonczáján  tolva. 

Ha  egyszer  meghalt  az  ördög  ? 


Az  örökösödési  per. 

(Boldogváry  és  Agostváry  között,  melyben  33  bíró  votizúl, 
a  nélki'il,  liogy  két  egyforma  szavazat  találkoznék.) 

1.  Agostváry  urnák  vagyon  elég  jussa. 
Az  ö  dolga,  hogy  azt  valahogy  kifussa. 

2.  Bizonyítsa  be  azt,  hogy  ő  Agostváry 
S  apja  házassága  nem  volt  lári  fari. 

?>.  Óhajtandó  volna,  hogy  a  megboldogult 
Nyilatkoznék :  váljon  mit  tart  e  dologrul  ? 

4.  Jussa  vagyon  neki  extra  domínium. 
De  hogy  bele  jusson,  pjum  desiderium. 

5.  Azt  hiszem,  jó  volna  elébb  protestálni, 
Hogy  sikere  lesz-e  ?  el  fog  aztán  válni. 

6.  A  jobbágyainkat  kén  megszavaztatni. 
Melyiknek  kívánnak  eztán  adóztatni  ? 

7.  Ez  in  principio  népszavazat  lenne. 
Gonosz  példaadást  támasztanánk  benne. 

8.  Recognitionem  juris  dominalís  ! 
Megállapodhatnánk  ezen  vívmánynál  is. 

9.  ítéletet  hozni  keli  minden  esetre 
És  a  végrehajtást  bízni  az  egekre. 

10.  Au  contraíre.  Először  az  executio. 
Aztán  az  ítélet ;  —  én  tudom,  hogy  mi  jó. 

11.  Nem  úgy  van,  mi  mind  elfogadjuk  az  elvet. 
Hanem  a  személy  az,  mit  a  tanács  elvet. 

12.  Oh  persze  !  A  személy  nem  szenved  kétséget. 
Hogy  mit  adjunk  neki !  Beszélünk  e  végett. 


13.  No  hát  adjunk  neki,  a  mit  kivan  ;  de  ügy, 
Hogy  a  másiktól  meg  ne  vegyünk  el  sehogy. 

14.  Mondják  neki,  várjon,  mig  meghal  a  másik. 

15.  Egyúttal  elvárhat  a  feltámadásig. 

16.  De  isz  oly  sokáig  el  nem  halaszthatui. 

17.  És  még  sem  dönthetjük  el  egyedül  azt  mi. 

18.  Sürgeti  ezt  a  port  a  sok  joumalista ! 

19.  Nem  adok  rá  semmit,  tudom  csak  kék  füst  a ! 

20.  A  tornaegyletek  is  nagyon  zaklatnak. 

21.  Ha  nekik  ugy  tetszik,  ott  most  birkózhatnak. 

22.  Mindenfelé  folyik  a  miatt  a  meeting.  . 

23.  No  bizony  azokra  sokat  hederítünk. 

24.  Verseket  is  irnak  szörnyen  mindenfelé. 

25.  Vers  nem  documentum,  nem  tehetjük  belé. 

26.  Az  aviticitás  el  lévén  törülve, 

Én  azt  tartom  jobb  lesz,  ha  maradunk  ülve. 

27.  Annyit  tegyünk,  hogy  betelekkönyveztessék. 
Agostváry  névre :  s  oszt  ?  szent  a  békesség ! 

28.  Én  többet  akarok !  Installáljuk  még  ma. 
Ennek  dicsőségét  hagyom  a  szomszédra. 

29.  Köszönöm  alásan  a  jó  mulatságot. 
Hátha  Boldogváry  engem  hátba  vágott  ? 

30.  Legyen  mind  kettőé  egyszerre  a  birtok. 
Jobbágyok,  lássátok,  fizetni  hogy  birtok  ? 

31.  Nem  kell  panaszkodnunk  !  Ebből  hosszú  per  lesz. 
A  népet  ne  kérdjük,  mert  verfluchter  Kerl  ez. 

32.  Sőt  gyorsan  kell  tennünk,  akármit,  valamit. 
Semmit,  egy  keveset,  mindent,  vagy  azt,  a  mit. 

33.  Én  csak  bátorkodom  egyet  közbevetni : 
Hát  a  perköltséget  ki  fogja  fizetni  ? 


A  hóhér  fia. 

Nyolczvanhárom  esztendős  már  Csak  kétszáz  ötvenkét  gyilkost 

Az  öreg  míestro  Tita  Nyakazott  le  életében, 

A  római  hóhér,  a  ki  Saját  becses  kezeivel 

Sok  kész  embert  megkurtíta.  Fejüket  levéve  szépen. 

JAVki:  KSltrméBrek.  II.  •^ 


3i 


Hát  még  a  sok  rósz  leányzó, 
Kiket  megseprüzött  hajdan, 

Hát  a  sok  gonosz  eretnek, 
Kiket  kifőzött  olajban  ! 

No  de  megvénül  az  ember 
S  akkor  előveszi  a  gond  ; 

Ki  őrzi  meg  majd  a  hazát, 
Hogyha  mi  is  elszakadunk  ? 


Hol  kap  Eóma  hóhért,  hogyha 
Az  öreg  csamangó  kidül? 

Az  újabb  succrescentiát 
Honnan  várhatja  és  kitül? 

Ki  fogja  oly  accurate 
Az  ember  fejét  lecsapni? 

Mindent  lehet  a  világon, 

Csak  hóhért  nehéz  már  kapni. 

Ám  a  hóhérnak  fia  van 

'  S  galambot  nem  költhet  a  sas. 
Az  oroszlán  gyönge  szivü 

Báránynyal  nem  lehet  hasas, 

Signor  Tita  a  fiának 
Igen  jó  nevelést  adott. 

Vett  neki  egy  kis  gillotint 
És  egy  kis  játszó  vérpadot. ' 


Megtanítá  fejet  vágni, 
Nyaktiló val  hogyan  öljön  ; 

Elsőbb  in  anima  vili 

Kutyafiún,  macskakölykön. 

Denevéren  a  kiszegzést, 
Eleven  nyúzást  békákon. 

Csikón,  tinón  a  bélyegzést, 
S  kinzó  vallatást  a  rákon. 

S  mikor  a  fiú  szépen  ki- 
Tanulta  a  mesterséget, 

Megszökött,  hagyván  faképnél 
Apját,  s  a  tanári  széket. 

A  megvénült  maestro  nagyon 

Elbúsult  e  perfidián, 
Azt  vélve,  hogy  magzatánál 

E  futás  charakter-hiány. 

Evek  múlva  visszatére 
Vándorlásából  a  kamasz. 

Hogy  ne  tanult  volna  semmit, 
Az  ellen  nem  lehet  panasz. 

«A  minek  neveltél,  úgymond. 
Még  több  lettem,  s  hozzá  úr  is 
'  De  tökéletesítve,  mint 

—  Doctor  utriusque  juris»  .  .  . 


Mit  hozasz  atyácskám  ? 

(Svéd  románcz.) 


Mit  hozasz,  mit  hozasz 

Apácskám,  apácskám, 
Ha  felmégy  a  Pestre 
Nagy  házba,  Budába 
Követnek,  nagy  úrnak, 
Kicsiny  kis  fiadnak. 
Ha  megjösz,  mit  hozasz? 
•Hozok  neked  kicsiny  fiam 
Czifra  babát,  aranyfüstöst. 
Hinta  lovat  és  fakardot. 
Jó  lesz,  mig  össze  n«m  töröd. » 


Mit  hozasz,  mit  hozasz 
Papácskám,  papácskám. 

Ha  felmégy  a  Pestre, 

Szörnyű  szép  városba 

Követnek,  nagy  úrnak. 
Szellemdús  lyánykádnak 
Ha  megjösz,  mit  hozasz  ? 

« Hozok  szellemdús  leánykám 

Neked  szomorú  nótákat. 

Keserves  históriákat, 

Azt  zongorázd,  ezt  olvasgasd. « 


35 

Mit  hozasz,  mit  hozasz  Mit  hozasz,  mit  hozasz, 

Kincsecském,  férjecskéro.  Gazdácskám,  uracskám, 

Ha  felmégj'  a  Pestre  Ha  felmégy  a  Pestre 

Nagy  gazdag  városba  Nagy  úrnak,  követnek, 

Követnek,  merésznek,  Hol  minden  kocsin  jár, 
Hűséges  zsenádnak,  Kocsisnak,  Marczinak 

Ha  megjösz,  mit  hozasz?  Ha  megjösz,  mit  hozasz  ? 

« Hozok  neked  htí  zsenácskám  « Hozok  neked  Marczi  szolgám, 

Regement  huszárt,  jó  tánczost,  Czifra  uj  ostort,  suhogóst, 

Casinoi  piknikekben  Egészen  uj  módi  zablát. 

Lesz  ezután  kivel  járnod.*  Tudom  kedved  telik  benne.* 

Hát  nekem  mit  hozasz 

Atyácskám,  atyácskám. 
Ki  téged  felküldlek 
A  Pestre  követnek. 
Hogy  képem  viseld  ott. 

Választó  népednek, 

Ha  megjösz,  mit  hozasz? 
(Már  hiszen  akármit  hozasz. 
De  nekem  se  czifra  babát. 
Se  pedig  szomorú  nótát, 
Se  mulattató  katonát, 
Se  uj  ostort  jó  suhogóst, 
Se  pedig  uj  módi  zablát, 
Azt  mondom,  hogy  ne  hozz  haza!) 


Bolond  Miska  kollegához. 

(A  bajai  diadal  ntán.) 

Jaj  Miska,  de  nagy  bolondság. 
Most  okos  emberré  lenned  ! 

Ennél  már  több  bölcsességet 
Föltételeztem  vón  benned. 

Ládd,  nekem  is  két  képem  van. 
Egy  bohósom,  meg  egy  bölcsem. 

Hol  egyiket,  hol  másikat 
Kérem  el  viselni  kölcsön. 

Hanem  annyit  elmondhatok, 
Hogy  ez  igen  rossz  kseft  ekint, 

Az  embernek  hátul  is  van 
Szeme  s  jobbra  balra  tekint. 


3* 


A  mit  bolond  képével  lát, 

Mind  mosolyog,  mind  barátom. 

^líg  iiz  okos  ké])em  fele 
Grimaszol  s  üti  a  hatom. 

A  bolond  képem  kedvéért 

Beválasztanak  követnek, 
8  az  okos  képem  kiviszi. 

Hogy  onnan  hamar  kivetnek. 

A  bolond  képemért  okos 

Embernek  tart  Kemény  Zsigmond. 
Az  okosért  pedig  szörnyen 

Nagy  bolondnak  engem  megmond. 

Ha  bolond  képem  gorombát 
Mond,  még  Lonkay  se  bánja ; 

Okos  képem  szólt  szeliden 
S  ott  lett  a  József  kaszárnya  ! 

No  meg  az,  hogy  az  okosra 
Költöm,  mit  a  bolond  keres, 

A  bolond  mindig  felperes. 
Az  okos  mindig  alperes. 

Hej  Miska,  Miska !  jegyezd  fel 
Ezt  a  napot !  Hol  egy  naptár  ? 

Megbánod  te  még  egyszer,  hogy 
Okos  embernek  felcsaptál ! 


A  Concordia-bál  után. 

ók  lejöttek,  mi  felmentünk,  Testvércsók  és  üdvcserélés, 

]íécsi  irók,  pesti  irók.  Fűtött  kvártély  és  meleg  szív 

Bécsi  Írókat  vezette  Várt  az  érkezőkre  mindütt. 

Kedves  barátunk,  Móricz  Gans. 

Ki  már  a  waggonajtóbul  Aztán  vittük  egymást  bálba, 

Tolmácsolá  mi  irántunk  ]_)icsérgettük  egymás  tánczát. 

Nagy  szerelmét  bécsieknek.  Okmondák  : « mily  szép  a  csárdás!* 

Pesti  Írókat  vezette  Mink  :  «a  walzer  ideális », 

.Jó  barátunk  Ludasy  Mór,  S  egyesültünk  —  « francziában » . 

Ki  viszont  a  mi  nevünkben  Szépeikkel  szépelegtünk 

Megvivé  a  lébe  hoch-ot.  S  nem  tapostunk  sleppjeikre. 

Mely  valóban  majd  nem  oly  nagy 

Szörnyű  jól  fogadtuk  egymást.  Virtus,  mint  a  liongyülésnek 

Itt  is,  ott  is  kézszorítás,  Úgy  eljárni  a  minétct. 


Hogy  bele  ne  keveredjék  Tanúság  rá  sok  ezernyi 

SarkantjTija  taréjával  Elconfiseált  cautió.  — 

A  Keichsráth  crinolinjába.  Aztán  így  közelből  látva 

Egyikünk  sem  olyan  Mord  kerl, 

Vittük  egymást  banketezni.  Mint  a  czikkeink  mutatják, 

Húzta  itt  czigány,  amott  cseh.  Vagyunk  jó  fidélis  ficzkók. 

Hangzott  toaszt,  folyt  a  pezsgő,  Mindenikünknek  van  is  már 

Felköszöntők  egymást  rendre.  Felesége  és  családja, 

Lettünk  per  tu,  eltagadtuk,  Ki  nem  enged  duellálni. 

Hogy  valaha  szidtuk  egymást,  Szent  a  béke  !  Éljen  a  frigy  I 

S  felfogadtuk  ünnepélylyel,  Aztán  kiki  liazatére, 

Hog\'  soha  nem  teszszük  többet.  Lemosta  a  búcsucsókot. 

Megbecsüljük  eztán  egymást,  Ültünk  iró  asztalunkhoz 

Hisz  a  czélunk  egy,  —  s  a  többi.  S  folytattuk  a  polémiát. 

Az  iró  mind  szabadelvű,  ....  Mert  ezt  veszi  a  publikum. 
Akár  Bécsben,  akár  Pesten, 


Jaj  be  szép  ez  a  Pest,  Istenem  be  szép ! 

Jaj  be  szép  ez  a  Pest,  Istenem  be  szép, 
Minden  trottoiron  szól  német  beszéd. 
A  kit  elriasztott  burkus  tábora. 
Ide  menekült  a  futók  na.gy  sora. 
Három  havi  gázsit  nyert  ioeamterek, 
Hosszú  urlaubra  ment  kormánysereg. 
Nagy  czilinderek,  mint  na.gy  virágcserép, 
Melybe  a  tököt  lefelé  ültetek. 
Kiborotvált  arczok,  gyanús  félpofák, 
Divatba  öltözött  kifestett  kofák,  .. 
Kiknek  arcza,  szeme  azt  jelenti  ki, 
Hogy  szörnyű  terhükre  vagyunk  nekik  itt; 
Szép  sárga  határok,  inas  és  kocsis. 
Anno  einsból  valók,  a  gabancsok  is, 
Fehér  paróka,  és  csókaorr  kalap, 
Verpflegscommissar  lesz  a  ki  ott  halad, 
Hát  még  a  sok  hadfi,  kék  és  zöld  kabát, 
A  ki  Szászországból  hozta  el  magát ; 
Lesz  közöttük  talán  egy  pár  kaszszeli, 
Ki  a  Bundesarmét  még  most  sem  leli. 
Boltkirakatokban  kép  és  könyv  helyett 
Csatatéri  mappák  foglalnak  helyet. 
Mutogatja  rajtuk  egy  pár  bécsi  úr, 
Itt  áll  a  i)orosz,  és  mink  —  a  mappán  túl. 
A  hordár  kiáltja  :  « tessék  estilap  !» 

•  Legújabb  csatahir  !•  —  «Itt  vau  még  újabb  !■> 

•  Négy  krajezár  az  ára  !  Ki  vesz  háborút?* 


38 


«Ma  már  nom  jön  Bécsből  sem  vas-,  sem  por-út.* 

Gőzhajók  érkeznek,  ezer  pasasir, 

Olasz  foglyok,  kiknek  kell  « odább  maschir». 

Énekelnek  szépen,  tapsol  publikum. 

Ingyen  freybiléttel  ott  a  partokon. 

Kár,  hogy  a  színháznál  tart  a  «holt  idény », 

Ott  felléphetnének,  s  nem  kén'  tantiémc. 

Másik  gőzösön  jön  ezer  menekült, 

Bécsből  többnyire ;  de  ez  nem  énekel. 

Hát  a  téres  utczán  ott  mi  közelít  ? 
Önkénytes  toborzó  :  de  nagyon  szelíd  ; 
Czigány  húzza  nékik,  szól  Ilákóczy  marsch. 
Elöl  csatárlánczban  húsz  czipészinas. 
Oldalt,  puska  vállán,  járul  két  drabant, 
Tánczolni  azoknak  ámde  nem  szabad. 
Közepén,  párjával  száz  beverbuvált, 
A  kiből  talán  majd  ötven  csak  bevál. 
Szép,  szemenszedett  nép  ;  úgy  öltözve  tán, 
Mintha  praeparálták  volna  már  csatán. 

Később  ugyanazon  úton  bevonul. 
Mikor  már  az  esti  homály  leborul, 
Egy  más  convoi :  tán  száz  terhes  szekér. 
Sebesült  vitéz  nép  van  mindenikén. 
Sóhaj  kél  előttük,  köny  hull  két  felől, 
Mögöttük  utat  elhullt  vércsepp  jelöl. 
« Legyen  irgalommal  hozzájuk  az  ég  !» 
(Jó,  hogy  e  két  csapat  nem  találkozók.) 


A  pesti  állatkertben. 

lm  megoldva  a  probléma !  A  negyedik  colon  isált. 

Egy  egységes  keritésben  Az  ötödik  világpolgár, 

Megfér  egyetértve  szépen  Kinek  mindegy,  akárhol  jár. 

Annyiféle  nemzetiség.  A  hatodik  két  hazát  tart, 

(Az  igaz,  hogy  fele  néma.  Egy  szűkebbet  és  egy  tágat, 

S  másik  fele  morog  kisség.)  Hanem  itten  mind  megférnek, 

Mind  összetartja  az  érdek. 

Egy  egységes  állatkertnek  No  meg  az  az  áldott  rendszer, 

Incolája  mily  tömérdek,  Hogy  vannak  külön  ketreczczel, 

Egy  része  még  autochton,  A  mely  ugyan,  ha  ugy  nézzük. 

Állítólag  vala  otthon  Egy-egy  népfajnak  kissé  szűk. 

Még  Árpád  bejötte  előtt.  Hanem  e  kalitkán  belül 

!Másik  lionfoglaló  előd,  lílvez  mindenki  emberül 

A  harmadik  indigenált,  Landesautonomiiít. 


39 


így  a  medvék  és  simiák 
Egymástól  nem  zsenirozva 
Intézik  belügyeiket, 
Vannak  jól  etablirozva, 
S  látásra  övék  a  üget ; 
S  minthogy  képviselőiknek 
Kijár  rendes  napidijuk, 
Otthon  maradt  küldőiknek 
Ugy  hiszem,  hogy  semmi  híjuk. 

A  baglyoknak,  —  ők  tudósok  — 
Van  itt  is  szép  palotájuk. 
Be  van  töltve  minden  branch-ok. 
S  nincs  semmi  polémiájuk, 
Senki,  a  ki  összeveszne, 
—  Minthogy  a  választás  messze 
Lakásuk  egy  részét  pedig 
Fideliter  átengedik 
Lármásabb  tanácskozóknak. 
Négy  farkas,  tizenegy  róka. 
Ott  ül  az  al-bizottmányba' 
Közös  ügyeket  meghányva. 

Eókák  véleménye  ez  ni : 
Nagyon  rósz  dolog  éhezni, 
S  ha  minden  váUt  összevetünk, 
Kimenni  még  sem  mehetünk. 
Pedig  itt  ez  a  sok  birka, 
Azoknak  is  szűk  az  irha, 
Azért  mi  azt  hozzuk  szóba : 
Hüyjuk  meg  a  többieket 
Közös  delegatióba, 
S  tegyünk  nekik  is  eleget. 

Négy  farkasnyi  minoritás 
Külön  véleményt  ád  erre. 
Megköszönik  a  paritást, 
Melynek  megvan  azon  terhe, 
Hogy  a  delegatióban 
Elvégre  még  az  a  jó  van, 
Hogy  a  sasok  is  itt  lesznek, 
S  nem  mi  eszünk ;  minket  esznek 


Csak  e  kaliczkát  vigyék  el ! 
Nem  halunk  mi  aztán  éhhel. 

Most  közeledjünk  a  tóhoz. 
Itt  már  alig  jutunk  szóhoz. 
Kacsa  hápog,  vadlúd  gágog, 
Ökrendeznek  a  sirályok. 
Lile  fütyül,  hattyú  horkant, 
Gargarizál  a  flamingó, 
Kócsagszó :  repedt  tilinkó. 
A  hány  szava,  annyi  színe, 
Marakodnak  sine  fine, 
Meg  annyiféle  natio ; 
De  minthogy  mind  vízben  laknak, 
És  hivatnak  madaraknak. 
Kész  a  confoederatio. 
S  ha  jön  valaki  a  partra. 
Kinek  tele  van  a  marka, 
S  kiflit,  zsemlyét  dobál  enni. 
Odatódul  valamennyi, 
S  ha  egyszer  elfogy  a  zsemlyéd. 
Tovább  úsznak,  s  más  tart  szemlét. 

Papagály,  tudós  professor, 
Egy  szót  elmond  hatvanhatszor, 
S  minthogy  ez  a  szó  emberi, 
Abból  szépen  kitereli. 
Hogy  az  ember  minden  szavát 
A  papagálytól  lopta  át. 

Legkülönb  a  teknó's  béka. 
Neki  van  saját  hajléka. 
Mit  tulajdon  hátán  visel, 
A  fiskus  sem  veheti  el. 
A  teknöncz  és  csigabiga. 
Nagy  tanulságot  hirdetnek : 
—  Legjobb  az  a  politika, 
A  mit  ök  ketten  követnek. 
Mindkettő  jár  csúszva,  mászva: 
,  Azért  is  van  saját  háza. 


Csak  dinnyét  termeszszetek 


No  !  vége  Heves  megyének ! 
Téged  ugyan  megtevének. 
Az  tegri  név»  gúnynevezet, 
Régi  hire  kárba  veszett. 


Nem  ugyan  lófarkas  Ali  : 
Lerontá  Gyulai  Pali. 
Ottan  van  a  Pesti  Napló, 
Benne  rendin  olvasható : 


40 


«Egyébrc  niucscn  eszetek, 

Ti  csak  dinayct  tcnneszszetek!* 

Még  ők  opponálni  mernek  ! 
Még  pedig  a  miniszternek. 
Kritizálják  a  diétát : 
Negyvennyolczczal  mért  quiétált  ? 
Felírnak  a  törvény  ellen, 
S  íiz  ortográfia  ellen. 
De  már  ezt  el  nem  tűri  a 
Státus  —  s  az  akadémia, 
Ki  megérteti  veletek. 
Hogy    «csak  dinnyét  termeszsze- 

tek!«) 

Tndtok-e  játszani  sakkot? 
No  hát  ide  hallgassatok : 
A  parlament  a  két  bástya, 
Kivált  a  majoritássa. 
A  kormány,  az  a  két  futó. 
Pestről  Bécsbe,  s  visszafutó. 
A  félhivatalos  sajtó. 
Ez  meg  a  sakktáblán  a  ló. 
Mig  a  sok  municipiom 
Nem  egyéb  rajta,  csak  pion. 
Ebből  már  most  érthetitek. 
Hogy    «csak  dinnyét  termeszsze- 

tck!» 

Terem  ugyan  mást  is  Heves, 
A  miről  szólni  érdemes. 
Például  a  veres  bora  — 
Annak  is  lejárt  a  kora, 
«Török  vér!»  Hisz  ez  is  sértés! 
Mert  az  már  keleti  kérdés. 
Borban  vagyon  a  «veritas», 
De  a  serben  a  « paritás*  ; 
Bornak  vágynak  veszélyei, 


8crl)cn  a  «quid  consilii,* 
Hát  hogy  össze  ne  veszszetek. 
Ti  «csak  dinnyét  termeszszetek.» 

Tán  dohány  is  teremne  még. 
De  azt  mondom,  hogy  azt  ne  még ! 
Mert  azt  nagyon  ellenzi  a 
Közös  ügyes  financzia. 
De  hogy  ha  maradtok  veszteg, 
És  hogy  ha  nagyon  jók  lesztek, 
Kivívjuk,  hogy  minden  ember 
Ültethessen  majd  deczember 
Hónapban  dohányt  cserépbe, 
Hogy  meg  ne  lássák,  setétbe'. 
Addig  ne  halljuk  neszetek, 
Folyvást  dinnyét  termeszszetek. 

Nálatok  még  más  is  terem,  — 

Kimondani  alig  merem : 

Vitéz  honvéd,  —  Régi  divat !  — 

Titeket  senki  sem  hivat. 

Most  csak  olyan  katona  kell. 

Ki  csatában  nem  esik  el. 

Kit  meg  nem  sántít  a  kartács, 

S  nem  kell  neki  holtig-tartás. 

Honvédet  se  neveljetek. 

Ti  csak  dinnyét  termeszszetek. 

Dinnyét  is  csak  olyanfélét. 

Kinek  látni  sárga  bélét, 

S  a  kiben  fekete  mag  van  — 

Legeslegloyalisabban, 

—  És  ne  termeszszetek  tököt ; 

Mert  megtépjük  üstökötök' ! 

Kitelik  flaz»  itthon  tűlünk, 

S  concurrentiát  nem  tíírünk. 

Immár  végeztünk  veletek, 

Tehát  dinnyét  termeszszetek. 


Mártzius  15-dikén. 

(1848—1868.) 


« Talpra  magyar  !  hí  a  haza  ! !» 
Hohó  !  hát  a  hatósági 
Engedély  hová  maradt  ? 
Nincs  ?  Hát  maradj  odahaza, 


S  ne  beszélj  ily  badarát ! 
liégen  volt  a !  Már  húsz  éve. 
Akkor  szólt  igy  egy  poéta ;  - 
Ki  emlékezik  e  névre  ? 


_        -  41 

Petőfinek  hittak,  vagy  mi '?  Szabadíta  ki  a  nép ; 

Sok  megváltozott  azóta  :  No  ez  volna  még  a  szép  ; 

Jobb  lesz  annak  békét  hagyni,  így  megsérteni  a  birót ! 

A  mi  most  húsz  éve  történt  Am  e  nagy  nap  emlékére 

—  Mártzius  15-dikén.  Hogy  legyen  meg  ez  is  hát : 

Becsukatunk  egy  pár  évre 

•  Mit  kivan  a  magj'ar  nemzet?*  Néhány  «bal»  journalistát 
Ugyan  mit  kivánna  még?  —  Mártzius  15-dikén. 
Hiszen  minden  kívánsága, 

De  mind  végrehaj taték.  «A  magyarok  Istenére 
Mit  «ád  még*  a  magyar  nemzet?  Esküszünk!*  hohó  barátom ! 

Ez  a  kérdés.  —  Ki  mit  mond?  Tiltja  azt  a  konkordátum ;  — 

Marad-e  még,  mit  el  nem  szed  A  magyar  számára  nincsen 

A  tizenkét  bécsi  pont  ?  Külön  kiváltságos  Isten  : 

Kell-e  még  néhány  millió?  'Egy*  van,  és  ez  római.  — 

Mondja  ki  rá  az  áment  Ez  is  közös  ügy  ;  direkte 

Nem  •paraplü-ribiUió*,  —  Az  imádság  sem  mehet  be  ;  — 

De  «paraplü-parlament»  Csak  szent  delegáczión  át 

—  Mártzius  1 5-dikén.  Szabad  hozzá  szólani. 

Hagyja  kinn  a  náczióját, 

•  Rabok  legyünk,  vagy  szabadok?*  Ki  lojális  honpolgár  : 

Hát  persze,  hogy  szabadok.  Csak  közös  honhoz  van  jussa. 

Azért  olyat  ne  Írjatok,  Pálffy  Berti  Márcziussa 

Melyért  becsukassatok.  —  Jobb  tanácscsal  is  szolgál 

Most  húsz  éve,  egy  rab  irót  —  Mártzius  15-dikén. 


KozakofP  orosz  commissarius  tudósítása  a  magyar- 
országi állapotokról. 

No  fölséges  czár,  de  áldom  is  az  eget, 
Hogy  megint  ép-kéz-láb  itt  nálunk  lehetek, 
Rettentő  orszílg  az,  mit  én  most  bejártam. 
Ulysses  a  sutba  ülhet  tőlem  bátran  ! 
Több  ottan  a  zászló,  mint  ármádiádba, 
Ugyanannyi  ezred  jön  utánuk  hátba. 
Vannak  fegyverkezve  töltött  lövegekkel, 
Kit  egy  olyan  golyó  elüt,  meg  se  nyekken. 

Félország  szekéren,  fél  világ  lóháton, 
Olyan  népindulást  én  még  sohse  láttam. 
Még  most  csak  a  nyelét  hordják  a  puskának. 
Még  mostan  háborút  csak  puffra  csinálnak, 
Még  most  csak  próbálják,  hogy  kell  verekedni  ? 
S  a  nagy  harczból  már  sem  birnak  kirckedni. 
S  a  hogy  tréfából  eldöngetik  a  lépest : 
A  krimi  háború  bliktri  ahhoz  képest. 


42 


Nyolczszázezcr  főre  becsülöm  a  gárdát, 
Uniformisok  van,  (már  kaptak  kokárdát). 

Egyik  vezér,  népe  felét  «lóvá  teszi »  ; 

A  másik,  a  másik  felét  « felülteti*, 

A  kormány  elvégre  mindenkit  megnyergel : 

Nem  tudom,  hogy  kössünk  ki  gyalog  e  serggel  ? 

Rakéta,  mittraljöz,  ágyú,  kartács,  bomba 

Sok  mihasznaságot  dobhatjuk  már  lomba. 

Vontcsövű  szónokok  okádják  a  tüzet, 

S  revolver-programmtól  dül  el  az  ütközet. 

S  hát  a  hadi  költség?  Annyi,  mint  a  polyva! 
Ugy  folyik  ott  a  pénz,  mint  víz  az  Ipolyba. 
Annyi  ott  a  pénz,  hogy  senki  sem  hiszi  el, 
Pedig  ucse  igaz,  -—  zsidó  sem  veszi  el. 
Döge  van  a  bornak,  s  egyéb  proviántnak, 
Ha  fizetni  akarsz,  uram,  fejbe  bántnak. 
A  hány  pap  van,  az  mind  elmegy  verbuválni, 
Hogy  a  csendbiztosnak  kell  most  prédikálni. 

Nincs  ott  soha  éjjel,  van  ott  mindig  nappal, 
Harczi  felhivással  tele  mindütt  a  fal. 
Mindenki  azt  nézi,  hogy  kit  döngessen  meg  ? 
Magam  meg  azt  nézem,  merre  szökhessem  meg  ? 
Uram,  oda  mostan  hadsereged  ne  küldd. 
Mert  abból  hirmondó  se  jön  vissza  nekünk. 


A  dualistikus  lud. 


Szent  Márton  csak  a  derék  szent !  Az  egy  extra  jól  nevelt  lud. 
Tisztelik  még  a  zsidók  is.  Kit  e  czélra  Spiró  asszony 

Tiszteletből  névnapjára  Hájra,  májra  legnagyobbá 

Sok  ludnak  nyakát  levágják.  Mandulával  tömve  hizlal. 


Szent  Mártonnak  neve  napján 
Altalános  koppasztás  van, 
Koppasztása  csak  ludaknak  : 
A  mi  istenes  mulatság. 

Fö  Pozsonyban  a  zsidóknak 
Ós  szokásuk  Márton  napján 
Márton -luddal  kedveskedni 
A  császárnak  s  császárnénak. 


S  azt  szalaggal  felpuczolva 
Megtisztitva,  ezüst  tálczán 
Felviszik  a  magas  párnak 
(De  a  tálat  visszahozzák). 

Az  idei  Márton  napján 
Lön  Pozsonyban  szörnyű  nagy  ba. 
Mert  a  császár  vala  Bécsben, 
A  királyné  meg  Gödöllőn. 


A  hidat  hová  vigj'ék  most? 
Bécsbe?  Pestre?  ott  a  börze, 
Itt  a  kormány.  Itt  a  kongresz, 
Ott  a  bank.  Nehéz  választás ! 

S  ha  tudnák  is,  merríf  vinnék, 
Hát  nyakába  mily  szalag  lesz  ? 
Szép  natioual  schwarzgelb-e  ? 
Vagy  national  piros  zöld  ? 

Ez  fatális  controversia ! 
Salamon  a  bölcs,  ha  élne 
Ketté  vágná  a  ludat ;  —  de 
A  szalag  szinét  még  ő  sem. 


4;! 


Van  nagy  lárma,  van  nagy  gyűlés, 
Van  meeting,  zsinat,  Ausschusz. 
De  sem  gyűlés,  sem  Ausschusz 
Nem  tixd  a  luddal  há  lenni. 

Oh  ha  kérdenék  a  ludtól, 

0  magától  a  kövértől. 

Bölcs  az,  csakhogy  nem  mutatja  : 

Az  megmondaná,  hogyan  lesz  ? 

tNevezzetek  el  Eeichs-gansmik, 
Ez  annyit  tesz,  hogy  közös  hul. 
Akaszszátok  a  nyakamba 
Közös  lobogónk  szalagját. 


írnak  rögtön  fel  Budára  S  aztán  Bécsbe  fel  császárhoz  :  . 

Fel  Budára  a  nagy  Ludnak  :  0  majd  szól:  «ez  asszony  dolgii. 

Mi  legyen  a  másik  luddal  ?  Konyhakérdés,  marsch  Budára !  • 

—  Az  nem  felel,  mert  most  kortes.  S  mentve  lesz  a  dualizmus,* 

Távirnak  a  miniszternek.  Óh,  hogy  a  lud  nem  tud  szólni ! 

Mind  a  nyolcznak;  egy  se  mukkan;  Óh,  hogy  ugy  sem  hallgatnák  meg ! 
Pedig  Antwort  ist  bezahlet !  Óh,  hogy  csak  egy  Lud  tud  szólni ! 

(Van  azoknak  mit  felelni !)  S  óh,  hogy  arra  mért  hallgatnak  ? 


A  nagy  veszedelem. 

Vala  pedig  nehéz  napja  Izraelnek : 
Ki  legyen  a  követ,  a  ki  Pestre  felmegy  ? 
Választók  serege  két  táborra  oszlott : 
Itt  a  liberálok,  ott  az  orthodoxok. 

Dühös  mind  a  két  fél,  veszett  két  csoport  ez : 
Most  tűnik  még  csak  ki,  mi  a  zsidó  kortes  ? 
Hát  még  ha  ezek  majd  inni  is  találnak, 
Száma  sem  lesz  itten  az  emberhalálnak. 

t  Vitéz  kapitány  úr !  nagy  dolog  lesz  holnap », 
Zsidó  nép  vénei  hadnagyhoz  igy  szólnak. 
iLesz  itt  verekedés,  ugyan  kérjük  szépen. 
Egy  csapat  bakával  állítson  közénkbe. » 

Hadnagy  mondja :  « meglesz  :  adok  katonákat, 
Verekedő  népijei  majd  azok  elbánnak.* 
Vének  összenéznek  :  fejűket  vakarják, 
Kivánják  a  dolgot,  csakhogy  nem  akarják. 


14 


«Tu(lja  mit,  kapitiiuy  uram  ;  jöjjenek  ki 
De  csak  <nigy :»  a  puskát  ne  liozza  el  senki. » 
Hadnagy  mond:  «az  nem  na  egy :  katona  kezébe 
Puskának  kell  lenni,  így  van  az  izébe.)) 

«T)e  legalább  hát  ne  töltsék  meg  a  puskát, 
Használják,  ha  szükség  lesz  reá,  a  tussát. » 
A  liaduagy  nem  enged:  «puska  meg  lesz  töltve. » 
(íJaj  csak  ne  golyóra!*  —  ((Hát  mi  a  menykó're?» 

«Csak  igy  szép  fojtásra;  így  is  nagyot  szól  a.» 
« Nincs  pardon  !  a  puska  lesz  töltve  golyóra!* 
((Jaj  csak  el  ne  süssék !  — ■  ((De  biz  adunk  tüzet! 
A  nélkül  nem  szokott  megesni  ütközet. » 

Vének  összeszólnak  egymás  közt  titokban 
8  végső  kérésükkel  ekként  kirukkolnak  : 
((Ha  már  épenséggel  lövés  lesz  a  vége 
Tartsák  fel  a  puskát,  de  jól  fel,  az  égre.» 

Ebben  megegyeztek.  Másnap  meglett  a  baj. 
Minden  olyan  simán  folyott  le,  mint  a  vaj. 
Liberal  követ  lett,  nem  öltek  meg  senkit. 
A  katonák  kaptak  fél  font  húst  fejenkint. 


Miniszteri  számadás. 

ELSŐ  NAP.  BUDGET. 

Nagy  daráló  gépbe  miniszter  beönti : 
Mint  lemorzsolt  budget  alul  mind  az  jön  ki, 
A  közöst,  a  polyvást  szél  viszi  másfele, 
Magunknak  a  magból  marad  csak  a  fele. 

MÁSODIK  NAP.  NEMZETISÉG. 

Alólunk  a  mappát  ránczigálják  szörnyen  : 
Hanem  ((állunk  rajta* ;  nem  megy  az  oly  könnyen. 
Testvérek  ezt  tartják  szörnyű  gravamennek 
—  Felveszik  a  gázsit  s  azzal  hazamennek. 

HARMADIK  NAP.  VASUTAK. 

Apró  ajándékok,  vasút  concessiók. 
Itt  egynek  egy  hosszú,  másnak  csak  egy  fiók. 
Elaltatják  perezre  a  szörnyű  pártbosszut, 
Kiáltjuk :  « éljen  Ko  .  .  ,  (nem  a,  csak  a)  vasút  !i 


Consortium,  ki  már  kapott :  vigan  füstöl, 
Hosszix  képet  csinál,  ki  nem  ment  körösztül. 

NEGYEDIK  NAP.  KÖZÖS  NYUGDÍJ. 

Lepedővel  takart  névtelen  vitézek 
Dolgot  adnak  hátul  sok  lábnak  és  kéznek  ; 
Elől  a  miniszter  nyugdijt  osztogatja, 
Nyájas  képpel,  mintha  mondná  :  «ne  ebatta  !» 

ÖTÖDIK  NAP.  NÉPNEVELÉS. 

Gyertyavilág  nem  jó  fájós  pápaszemnek, 
Püspök  urak  annak  hadat  is  izennek. 
Főrend  nem  engedi :  « miveljük  a  népet ! » 
«Pap  a  csúnyább  felét,  mi  pedig  a  szépet.* 

HATODIK  NAP.  KUHN  LEVELE. 

Przemisli  vasútról  foly  dolga  alkunak : 
Beesik  levele  jó  hadügy  ér  Kuhnnak  ; 
Szétpattan,  mint  bomba,  s  tesz  iszonyú  hatást, 
Sprengolja  az  eddig  szilárd  majoritást. 

HETEDIK  NAP.  AMABILIS  CONFUSIO. 

Egymás  hegyén  hátán  inditvány  és  kérvény, 

A  melynek  számára  eddig  nem  lett  érvény, 

Ludoviceum  és  szárnyvasut,  csatorna, 

Elkésett  javaslat,  bukott  törvény  forma. 

Házszabály,  és  közbe  nagy  lárma  egy  szorul : 

Incompatibilitudinatiorul. 

Végszámla,  védrendszer,  interpellatió  : 

Felelet,  megnyugvás,  ratificatió 

Egymásnak  sarkára,  hegyére  taposva  : 

Közben  meg-megjön  főrendi  czigányposta  : 

Jegyző  gőzerővel  olvas,  ki  tudja  mit? 

Ház  felfeláll,  meg-meg-szavazni  valamit. 

Elnöknek  már  eltört  csengetyü-veröje, 

Órán  háromfertály  már  tizenkettőre. 

Pécs  város  köve  tje  épp  akkor  nyit  ajtót : 

Neki  a  bankettből  csak  a  Mundwasser  jut ; 

Pokoli  melegség,  siketitő  lárma! 

S  végül,  milyen  öröm,  hogy  nincsen  több  tárgy  ma ! 

Miniszter  nagyot  fúj,  mondván:  "hál'  Istennek  ! 

Csakhogy  vége  ennek,  csakhogy  már  elmennek  ! !!» 


40 


NYOLCZADlK  NAP.  BUOSU. 

Ölelkezés,  bucsu,  ünneplő  beszédek, 
((Látsz-e  te  még  engem ?»  - —  ,Látlak-c  én  téged?' 
(Már  tudn'illik  ((itten*)  —  (Mégis  csak  jó  volt  itt !) 
Barátság,  clvliüség  fogadása  holtig.  — 
Maidenspeech  toasztban  :  — ■  végső  ülés  —  bankét : 
«Az  Isten  éltessen  téged,  őket,  minket !» 


A  zendülés  a  clubban. 

ZsEDÉNYi.      Nem !  Ez  tovább  már  nem  maradhat  így, 
Adó  sok,  pénz  kevés,  dohány  rossz ; 
Pap  graszszál,  bank  bukik,  erdő  fogy; 
Piacz  szédelg,  sereg  koplal,  vasút  pang ; 
Adó  restál,  dalmata  protestál. 
Kuhn  mászik,  Andrássy  sétiíikál ; 
Lónyay  szorít,  Eötvös  tágít,  Horváth  bont ; 
Mikó  pihen,  Kajner  készül,  Gorove  vár.  — 
Nem  tűrhetem,  hogy  az  egész  világ 
Conservativ  munkát  kontárkodik. 
Ennyi  szabadságra  nem  oldja  őt 
Gorov'  ipartörvény -javaslata. 
Conservativ  czéhünk  nekünk  vagyon, 
Melybe  remekletéve  mink  jutánk, 
S  belefuscherkedni  nem  engedünk ! 
Ugy-e  méltóságos  czéhmester  úr? 

FouGÁcH  Antal,  ügy  van.  Mindent  jobban  csináltam  én, 
S  nem  is  kellett  hozzá  országgyűlés. 
'Sz  ha  így  tudnak  szavazni  az  urak. 
Ezt  nálam  is  de  mind  megkaphaták. 

TuKi'  Samu.  No  már  annyit  én  is  elmondhatok, 

Hogy  kormányunk  nem  elég  liberális : 
Sajtó  s  vallás  terén  retrospacziroz 
Conservativ  és  ultramontán. 

TölíÖK  Sándoií  (János  fia). 

Igaz,  a  kormány  szörnyen  részrehajló ; 
De  a  szabadkőművességre  hajló  : 
Nem  pártolá  a  « Magyar  Államot*, 
Sőt  igaz  iskolákat  közösít ; 
Péntek  napon  is  zsiros  hivatalt  oszt  — 
—  És  nem  nekem.  Ez  szörnyií  biin  urak ! 

Pap  Zsiga.     Az  a  hiba,  hogy  nem  fordít  figyelmet, 
A  nemzetekre,  a  románra  főkép. 
És  a  románok  közt  Kővárvidékre, 


i7 

Mely,  mint  a  klubb  elŐtt  jól  tndva  lesz, 

Hozzám  még  vissza  nem  csatoltatott. 
Kemény  István.  Nekem  meg  épen  az  csak  a  bajom, 

Miért  nem  állít  a  miniszter  úr, 

Minden  bárhol  található  román 

Háta  mögé  egy  —  fogas  kritikust? 

Gégéinket  nem  érzem  biztosítva ! 
Térey  Pál.    Jó  volna  mind,  csak  az  én  vasutam 

Készülne  már ;  —  a  kormány  tartja  vissza  I 
MiKÓ  Imre.    Én  meg  azért  szidom  nagyon  a  kormányt, 

Hogy  pénzt  nem  ád,  utat  csinálni  nékem. 

Az  a  Lónyay,  az  egy  fukar  miniszter ! 
Wahrmann.  Ellenkezőleg,  préda  és  pazarló  ! 

Meglátja  majd  a  tisztelt  publikum. 

Ha  én  leszek  pénzügyminiszter,  mennyi 

Nem  álmodott  adó  nemét  fogom 

Boldog  hazánkban  honosítni  meg? 

Elengedem  csak  hirlap-bélyeget, 

Mi  Pester  Lloydnál  százezer  forint,  — 

—  Interdum  azzal  is  megérem  addig 

Ha  Gorovéval  megcserélhetek, 

Bobró  —  s  a  rózsaszín  karszékeért 

Adom  Lipótvárost  s  a  börzekrizist. 
Krajcsik.       Óh  szent  atyám !  beh  rossz  helyre  jövék ! 

Hol  még  zsidónak  is  szabad  beszélni ! 

Ott,  hol  csupán  nekem  szabad  viselnem 

A  szent  bársonysixikát  tarkóm  felett ; 

Öröködbe  uram  Yarmánok  jöttek ! 
ÉuKövY.         Ne  szóljon  tisztelendő  szent  atyám, 

•Jól  jár,  ki  a  paradicsomba  jut : 

Oda  utánunk  a  hitelező 

Már  nem  jöhet,  Szent  Péter  nem  bocsátja.  — 

De  szóljunk  a  földi  dolgokról  itt. 

Mit  tett  a  kormány  földi  bajainkért? 

Egy  jaj -szó  hangzik  :  «wer  kauft  Mühlenpapier?» 

S  a  kormány  hallgat.  így  ez  nem  maradhat. 

Mindenki  =  omnibus,  kivan  segélyt ! 

Mondjuk:  « népbank  szava  =  Isten  szavai* 
PuLszKY.        Hiába  minden  !  Nincsen  spiritus 

Az  egész  kormány  tehetségiben.  — 

Szellemtelenség !  Nem  segíthetünk  rajt.  — 

Nem  rég  csak  egy  akó  spiritusért 

Folyamodám  a  múzeum  kígyói 

Nevében,  és  nem  volt  található.  — 

Le  kell  a  kormányt  már  menabreázni ! 

Én  indítok  független  hírlapot : 

Forgách  Antal,  Bittó  főmunkatárs. 

Lesz  pénz  !  A  sok  komisz  skribler,  tudom 


IS 

Eljön  szagára,  s  lesz  nagy  hírlapunk, 

S  fél  év  alatt  vagy  a  kormány,  vagy  mink, 

De  valaki  bizonynyal  megbukik. 

Királyi  Pál.  No  gratulálok  hozzá.  Én  tudom, 

Mit  tesz  szerkesztni  hosszú  hirlapot ! 

És  védelmezni  benne  dolgokat, 

A  miktől  émelyeg  a  gyomrom  is  ! 

És  általvenni  Ludas  —  czikkeket, 

A  miket  a  kutya  se  enne  meg ! 

A  kormány  iigy  tesz  :  ha  valami  jó 

Eszébe  jut,  Borsszemjankóba  adja ; 

S  ha  olyan  rossz  a  viczcz,  hogy  Agai 

Azt  mondja  rá :  nem  kell  —  Naplóba  hozzák. 

Klapka.         Barátom,  arról  én  beszélhetek. 

Mit  tesz  lapot  csinálni  elveinknek  ? 
Magának  csak  fogyott  az,  a  mi  nincs : 
A  tudománya ;  —  nékem  pénzem  is ; 
Két  « ezredem))  hajdanta  nem  került 
Olyannyiba,  mint  az  egy  « Századunk)). 
Számítottam  tömeges  felkelésre 
Deák  nemzetnél ;  s  újra  cserbe  hagytak ! 
Ez  az  egy  turzovkai  betörés 
Az  irodalmi  térre,  benne  van 
Ezer  halott  s  fogoly  részvényesemben  ! 
S  most  nézhetem,  hogy  merre  a  szoros, 
Hol  visszamenjek?  vagy  kapitulálok ! 

Tréfort.       Urak,  beszéljünk  nyiltan  magyarán. 
Bruck,  bár  végül  egy  kis  malőrje  volt, 
Slavoniában  vett  dominjumot.  — 
Forgách  csak  két  évig  volt  kanczellár. 
Szerezte  Kékkőt.  —  Monhardus  barátom. 
Ki  minket  mostan  árendába  tart, 
Szerencshez  megszerezte  Hátszeget.  — 
Engedjen  már  mást  is  zöld  ágra  jutni ! 
Például :  én  sem  volnék  rossz  oda.  — 

DeÁE  FerENCZ  (felkel  ágyaitól  és  kijön). 

Micsoda  szörnyű  lárma.ez  megint? 
Mihelyt  Mózest  nem  látják,  hajbakapnak. 
Mi  a  panasz  ?  nem  tetszik  itt  a  házban  ? 
Nedves  a  fal?  penészes  a  szoba? 
Sokan  vagytok  s  nem  fértek  el  talán? 
Fokhagymabűz  és  tömjéniUat  együtt 
Trafikdohánynyal  s  úri  parfümökkel 
Vegyülve  mcgrontá  a  levegőt  ? 
Csíp  a  poloska  ?  Meglop  az  egér  ? 
Hull  a  piafond?  Vexál  a  házi  úr? 
Be  van  fűtve  nagyon  ?  Csúzt  húz  a  czúg  ? 
Bizony,  halljátok  !  Eu  nekem  se  tetszik 


49 


Sem  a  kvártély,  sem  a  mi  benne  van.  — 
De  hát  há  mentek  ?  Ott  kinn  rossz  idő  van ; 
Bömbölve  zúg  a  fagyos  Miletics  ; 
S  ökölnyi  ]Nradarászok  hullanak  ; 
Ott  kinn  elkapnak  tigrisek,  s  megesznek  ; 
Sötét  van  és  boszorka  képiben 
Hazajáró  reactio  kisért ; 
S  csizmátok  elmerül  rajxráthi  sárban.  — 
Nem  jó  bíz  itt ;  de  csak  tűrjétek  el, 
A  hogy  tűröm  magam  ;  és  senkihez 
Ne  járjatok  panaszra  ;  mert  kapom 
Magam  s  elcsaplak  —  valamennyit ! 
MlKD2«YÁJAN  (ssépen  elcsendesülnek  s  visszavonják  indítvánjaikat). 


Döbrögi. 

(A  bank-kérdésről.) 

Alászolgája  méltsás  főrendek ! 
Van  szerencsém  !  Fölöttébb  örvendek. 
Ha  nagyméltóztatnak  megengedni, 
Lészen  az  én  beszédem  főrendi. 
-    Ugy  tudom,  hogy  a  bankról  van  a  s;^ó. 
Fölbátorít  egy  pohár  kűraszó, 
Hogy  e  tárgyhoz  én  is  hozzá  szóljak, 
Lévén  tele,  mint  széllel  a  hólyag. 
Mert,  hogy  kétféle  bankot  ismerek  : 
így  tanultam  ezt,  mint  kicsi  gyerek. 
Az  egyik  a  •  fekete  és  veres*. 
A  másikat  ugy  hijják,  hogy  « deres*. 
Az  egyik  az  uri-bank.  a  fáró, 
A  másik  a  mogyoróval  járó. 
Mind  a  kettő  czélszerü  intézvény, 
Czélszerü.  hogy  törvény-czikkelyezvén, 
Legyen  eztán  törvénybe  marasztva 
Amaz  mi  ránk,  ez  meg  a  parasztra.  — 
—  Ha  egy  gavallér,  —  ki  megteheti.  — 
A  más  feleségét  megszökteti, 
S  kis  időre  mindketten  eltűnnek  : 
Azt  nevezzük  « nálunk*  bon  fortünnek. 
S  ha  tart  szeretőket,  kettőt  hármat, 
Vásárt  nyitván  az  ártatlanságnak 
^legteheti :  dass  will  icli  glauben  ! 
Wenn's  nur  seine  Mittel  erlauben. 
De  ha  egy  paraszt  lesz  nazarénus : 
Annak  nem  szolgál  mentségül  Vénus, 
Derest  neki,  mivel  erkölcstelen 

Jókai :  E5It«méiiTek.  II. 


50 


S  jó  huszonötöt  rá  nagy  hirtelen. 

—  -  Ha  egy  gentlemanuak  fáctonja 
Utczán  a  fihsztert  legázolja  : 

Eh  bien  ;  megfizeti  az  árát  ; 
Az  elgázolt  nem  vallotta  kárát. 
De  hogy  ha  részeg  mesterlegények. 
Az  utczán  még  danolni  mernének  : 
Azokat  csak  le  kell  mindjárt  húzni 
S  legyen  kiporolva  a  rájthuzni. 

—  Ha  gentleman  (s  nem  holmi  gyülevész) 
A  cotillon -figurán  összevesz, 

(A  rencontre  duellumra  növi 
Ki  magát)  s  ellenét  agyonlövi: 
Az  point  d'honneur  volt ;  a  segédek 
Satisfactiont  mondják  «elég»-nek. 
Hanem  ha  parasztság  a  kocsmában 
Bottal,  bicskával  harczol  ocsmányan  : 
No  mán  annak  csakugyan  deres  keU. ; 
Máskor  aztán  verekedni  restell. 

—  Ha  a  «high  life))  fennhangon  eonversal 
Aszinházban  —  neki  az  «tattersaal», 

S  belefütyül  a  komédiába : 
Az  csak  egy  jux,  van  rá  szabadsága. 
De  ha  paraszt  nem  köszön  az  utón 
Botot  neki,  becsületet  tudjon. 

—  Ha  egy  föur  szolgált  ellenségnek, 
Bagatelle  !  azt  vesszük  csekélységnek ; 
Legfeljebb,  ha  példa-adásképen 
Penziót  kap  s  haza  mehet  szépen. 

De  ha  egy  paraszt  mond :  « éljen  Kossuth* 
Az  rebellis  s  von  magára  boszszut ; 
S  ha  még  pláne  baloldalra  szavaz, 
Hazaáruló !  Száz  botot  kap  az. 

—  S  ha  egy  gentleman  hitelezó'it, 
(Ezekkel  az  ember  mit  veszó'dik?) 
Jól  rászedi,  aláir  s  nem  fizet : 

0  iszik  champagneit,  azok  vizet : 
Ha  müvészleg  játszik,  de  szerencsés. 
Mondjuk  :  smegjavitja  a  szerencséti, 
S  ha  kifosztja  a  legjobb  pajtását, 
S  tudja  mindenki  pénze  forrását. 
Hogy  az  nem  más  bank,  mint  csak  a  fáró  : 
Jó.  —  Csak  legyen  legalább  is  báró, 
Szedhet  adót  rangkörén  mind  végig. 
Csak  különben  legyen  salonfáhig. 
De  hogyha  egy  pimasz  silány  paraszt 
Révén  elsikkad  egy  poltrás  malacz, 
Pecsenyére  éhezett  a  koma  ! 


51 


No,  hogy  meg  ne  ártson  a  lakoma 
Bank  heraus  !  Mogyorónyirettyüt ! 
Kitánczolja  magút  rendén  ettül, 
—  Azért,  méltsás  főrendek  végtére, 
Eátérek  beszédem  velejére. 
Mi  a  bankot,  t elvben*  és  «in  praxi» 
Elfogadjuk,  —  senki  sem  haragszik. 
Nálunk  fáróbank  :  tisztes  kereset ; 
Parasztnak  hagyjuk  meg  a  —  dereset. 


Az  asszonyi  hatalom. 


(Legenda.) 


Kiadta  a  rendeletet 
A  fő  pénzügyminister : 

tA  budgeten  át  kell  esni 

Mig  mondom  :  semel,  bis,  ter ! » 
Nyakunkban  az  uj  esztendő  : 
A  kincstár  egy  üres  bendő  : 

Azt  hát  meg  kell  tölteni. 

Az  egész  mameluk-convent 

Rá  énekelte  :  «ámen  !» 
—  Mentül  sietŐsebb,  annál 

Rövidebb  az  examen. 

Itt  a  budget,  megtárgyaljuk  : 

Úgyis  annyi  azon  a  lyiak. 
Hogy  hiába  dugdossuk. 

Kitől  félünk?  vagyimk  sokan. 

Miénk  a  majoritás  ; 
A  tigrisek  ellenzése 

Csak  levegő-tisztitás ; 

S  a  választó  paraszt  otthon 

Ha  nem  tetszik,  hadd  dohogjon 
Nincsen  szava  két  évig. 

Itt  maradunk  karácsonra. 
S  a  mis  tart  a  szent  mise. 


Ország  pénzét  felszámláljuk. 
Hogy  nem  marad  semmise. 
Innen  senki  el  nem  mehet. 
Itt  csináhink  Bethlehemet : 

Kónyáinak  kell  krisztus.* 

Hanem  egyet  kifeledtek ! 

A  legfölső  fórumot. 
Kitől  nincsen  appellata 

És  nincs  felfolyamodat ; 

Ki  több,  mint  al-ház  és  főrend 

S  uralkodik  rettentően : 
Mit  mond  hozzá  az  aszszony  ? ! 

Az  ám,  arra  nem  számoltak ; 

Pedig  az  a  valami ! 
Ezen  oppositióval 

Tessék  szembe  állani! 

Ha  az  elkezd  pártot  ütni. 

Azt  nem  lehet  ám  elütni 
Azzal,  hogy  no  « szavazzunk* , 

•  Csak  sátoros  ünnepeken 

Eresztenek,  s  akkor  is 
Hiába  várjon  reátok 

Kati.  Náni  és  Boris  ? 


Kis  betűvel  annyit  jelent,  hogy  fpénz*. 


4* 


5:> 


A  hűséges  oklalbordák, 
Azok  csak  a  terhet  hordjuk, 
Ti  meg  csak  hévizáltok  ! » 

«Hisz  jól  tudjuk  miből  áll  a 

Honatyai  állapot  ? 
Szeretitek  viselni  a 

Szalma-özvegy  kalapot ! 

Ifjú  legénynek  kiadja 

Magát  Pesten  s  eltagadja 
Hogy  már  felesége  van. » 

«Az  ország  azért  rendelte 

A  sátoros  ünnepet, 
Hogy  akkor  ne  koptassátok 

Gyűlésben  az  üllepet ; 

Azért  van  a  szent  Karácson, 

Hogy  akkor  tyúkon  kalácson 
Megint  haza  szokjatok.* 

Otthon  is  van  elég  kvóta 

S  ruházandó  hadsereg: 
A  sok  bálba  készülő  lány, 

A  sok  vásott  rossz  gyerek ; 

S  közös  ügy,  —  még  nem  is 
[osztrák, 

S  kikerekítendő  ország 
Természetes  határi. » 

«Hát  csak  tessék  hazajönni. 


Mától  három  nap  alatt, 
Ez  a  félretehetetlen 

Asszonyi  parancsolat. 

Nem  cselekedvén  különben ; 

Diktum,  faktum  !  Mert  különben 
Kiüt  a  ribillió  ! » 

No  lett  erre  nagy  ijedtség  ! 
— Az  egész  mamelukhad 
Még  a  czapfenstreich  előtt  is 

ígéri,  hogy  szétszalad. 

Csupán  csak  az  korlátozza. 

Vájjon  ki  indítványozza 
Karácsonyi  szünetet  ? 

Nagy  szerencse,  hogy  épp'  itt  van 

A  jó  nazarénus  párt ; 
Jó  nevezet :  mivel  ketten 

Képeznek  egy  egész  párt. 

Ez  indítványát  belöki. 

Hogy  feleségéhez  kiki 
Karácsonra  hazamegy. 

S  az  egész  ház  unisono 

Indítványt  elfogadja, 
S  együtt  pro  publico  bono 

Szavaz  jobb  s  bal  honatya. 

S  mit  ki  nem  vívott  ellenzék, 

A  diadalt  im  megszerzek 
Az  asszonyi  hatalmak ! 


Az  elkésett  nadrág. 

(Szomorújáték.) 

Személyei : 

KÁROLY.  Egy  félig  kész  miniszter. 
Zsuzsi.  Egy  szolgáló. 


Károly.    Ördög  bújjék  a  Schneider  tüfokába ! 
Az  a  nadrág,  hogy  még  se  érkezik ! 
Hiszen  nem  minden  Schneider  Harapatt ! 
Aztán  ne  nézd  azt  Schneider,  hogy  mi  voltam  ? 
Honvédelem  titkára  egykoron, 


Zsuzsi. 
Károlt. 

Zsuzsi. 
Káboly. 

Zsuzsi. 
Káüoly. 

Zsuzsi. 

IvÁKOLY. 


Z^;UZSI. 

Kákoly. 


Zsuzsi. 
Károly. 


Zsuzsi 
Károly 


Kinél  nadrágnak  el  kell  késni  jól; 

De  azt  tekintsd,  hogy^  mostan  mi  vagj'ok  ? 

Pénzügyminiszter!  És  « zsebet  nagyot !» 

A  kapcza  szűk  lehet ;  de  bő  a  zseb. 

Zsuzsi,  tekints  ki!  Jő-e  már  a  nadrág? 

Bizony  tens  enczenbencziás  uram, 

Sem  nem  vagyon,  sem  nem  nincs  az  sebol. 

Szent  Lónyay  Menyhért !  Nyomass  ki  meg 

Egy  tizenegyedik  nagy  fóliánst, 

Melyben  utódodat  megutasitnád, 

Mit  tesz  miniszter,  ha  nadrága  nincs  ? 

S  aztán  esküdni  kell  fél  nyolczra  holnap  ! 

Mi  az  ?  Tens  enczenbeucziád  esküdni  megy ".' 

S  nekem  nem  is  szól.  Szép-e  hát  a  mátka? 

Ugyan  Zsuzsi !  Bomolj  meg !  Ne  bomolj ! 

Miniszternek  megyünk  esküdni  fel. 

Pénzügyminiszter  hogyha  házasul, 

Az  nem  menyecskét,  ámde  házat  épit. 

Ugyan  jön-e  már  nadrág,  szedte  vette  ! 

Minek  oda  a  nadrág  tens  uram  ? 

Tanú  :  miniszter  hogy  nem  sans-culotte. 

Itt  hozza  már  a  meister.  Itt  a  nadrág. 

Adsza  hamar,  hadd  próbálom  fel  azt. 

Hű  !  a  ki  adta,  hisz  szűk  ez  nagyon. 

Belé  nem  férek  semmiképen  ebbe. 

Mint  a  kiadás  a  bevételembe. 

Segits  felhúzni  államszámvevó'szék ! 

Szorítsd  sziját  hét  bátor  férfiú  ; 

Itt  is  szőrit,  ott  is  szőrit,  s  rövid, 

S  ki  van  belőle  az  indemnitym. 

Ollót  Zsuzsi,  fejts  rajta  egy  nagyot. 

De  majd  nagyon  kilátszik  ... 

Mit  se  tesz. 
Annak  neve  műnyelven  «deficzit». 
Ne  félj,  ha  látják,  majd  eldisputálom  ; 
Hanem  most  már  szaladj  fiakkerért. 
Egyes,  avagy  kettős  lót  hozzak-e '? 
Hát  persze  egyest.  Hisz  én  sem  vagyok 
Még  két  miniszter.  Egy  is  elvihet. 
De  alkudj  véle  :  mennyiért  viszeu  ? 
Többektől  kérj  offertet,  s  a  melyiknek 
Lcggörhesebb  gebéje,  azt  fogadd  meg, 
Tudod  legjobb  az  olcsó  mindenekben. 

(el). 

(egyedül).  Örül  a  német,  előre  tudom 
Hogy  holnap  szinről  színre  láthat.  Már  hiszen 
Meglássuk,  hogy  mit  lehet  érte  tennünk? 
Attól  függ,  hogy  quid  ergo  ?  —  Zsuzska ! 


r,t 

Zsi:zsi.     Fogtam  egy  komfortáblát,  tcns  uram. 

Vagy  mit  jár  a  szíím  :  enczonbencziás  lu*. 
IvÁiiüi.Y.    No  csak  hagyd  azt  a  minden  titulilt, 

Hozzad  utánam  a  paktaschnimat. 

Aztán  megmondd  a  konfortáblinak, 

Hogy  most  minisztert  visz,  jól  hajtson  ám. 
(Az  indóház  ndvsrán.) 
Zsuzsi.     Tyhü,  a  ki  adta  !  Epén  most  fut  el 

A  füstölő  szekér,  exczens  uram  ! 

Kiáltson  csak  utána  egy  nagyot ! 

Ahun  szalad  ni !  Hijja  visza  frissen  ! 
Károly.    A  bizony  itt  hagyott !  No  mit  se  tesz. 

Egj'^  nap  nem  a  világ.  Bécs  nem  fut  el. 
Zsuzsi.     Exczás  uram !  Utána  kéne  futni. 

Van  itten  még  sok  gözló.  Menten  egyet 

Befüttetünk  s  utána  nyargalunk. 
Károly.    De  ördögöt  Zsuzsi,  ugy  nem  teszünk. 

Az  száz  forintba  is  kerülne  tán. 

S  ha  a  király  azt  megtudja  felölem, 

Hogy  száz  forintot  ily  könnyen  kihányok, 

Ki  is  teszi  legott  a  szűrömet. 
Zsuzsi.     Hjuh,  de  mit  mond  ő  fölsége  ahoz, 

Ha  holnap  mind  hiába  vár  az  úrra, 

S  csak  néz,  csak  néz  az  ablakon  :  de  nem  jön 
Károly.    Ejh,  hát  mit?  vártam  álló  három  évig 

Én  is,  hogy  miniszterré  kinevez. 

Ha  én  várhattam,  várjon  most  már  ő  is  ! 

Eredj  Zsuzsi :  a  táviró  némethez, 

S  telegraíirozd  meg  Andrássynak  : 

«Ma  nem  lehet.  Nadrággal  volt  a  bajx. 

Ezt  ő  tudni  fogja  méltánylani. 
Károly,  Zsuzsi,  comfortábli,  vaskocsi  (különböző  irányban  el). 


A  vörös  herczeg. 


Iszik  vörös  bort  a  vörös  herczeg, 

S  a  közbe  henczeg : 

«Trallirom  lárom. 

Egyszer  egy  nyáron 

Kínálták  nekem  a  magyar  koronát ! 

Quelle  fanfaronnáde  ! 

Mint  egy  szippanat  tubákot. 

Trari,  trara. 

Minek  nekem  a  magyar  korona  ? 

Nevessünk  rajta  magyar  miniszter  iir  !i 


55 


Iszik  vörös  bort  a  vörös  herczeg 

S  a  közbe  henczeg  : 

«Trallirom  lárom, 

Egyszer  egy  nyáron 

Kínálták  nekem  a  lengyel  koronát, 

Quelle  fanfaronnáde  ! 

Mint  egy  pohár  rostopschint. 

Trari,  trara, 

Minek  nekem  a  lengyel  korona  ! 

Nevessünk  rajta  orosz  miniszter  iir !» 

Iszik  vörös  bort  a  vörös  herczeg 

S  a  közbe  henczeg  : 

•  Trallirom,  lárom, 

Egyszer  egy  nyáron 

Kínálták  nekem  a  belga  koronát ! 

Quelle  fanfaronnáde ! 

Mint  egy  csésze  gefrornest, 

Trari  trara, 

Minek  nekem  a  belga  korona  ? 

Nevessünk  rajta  belga  miniszter  úr !» 

Igyunk  vörös  bort,  vörös  herczeg  ! 

Múlnak  a  perez  ek ! 

Trallirom,  lárom. 

Lehet :  e  nyáron 

Kinálni  fogják  a  frank  koronát. 

Quelle  fanfaronnáde  ! 

Mint  egy  portio  sült  tököt. 

Trari  trara. 

Megmarad  neked  szép  Pearl  Cora 

Aztán  majd  nevessünk  valamennyen. 


Ki  legyen  a  kávés? 

Házat  vett,  Hausherr  lett  a  kormái  y, 
Nyert  is  rajta,  mint  oláh  a  tormán. 
Mert  a  házhoz  kávésjog  is  járul.  — 
S  ki  lesz  már  most,  a  ki  kávét  árul  ? 

Pedig  kávét  árulni  mulhatlan  : 
Yan  fizetés  azzal  kapcsolatban. 
Négyszáz  pénzzel  tartozik  a  státas 
Azt  nem  engedi  a  magistrátus. 


5G 


A  státus  raeg  négyszáz  pénzt  liiál)a 
Nem  ád.  Most  sincs  pénz  a  láda  fiába. 
Város  nem  kérdi :  kell-e,  nem  kell-e  ? 
Muszáj  kávét  mérni  nolle  velle. 

S  a  legnagyobb  kérdés  a  viszályba  : 
Milyen  czég  legyen  protocollálva. 
«Café  Hongrie?»  vagy  «Café  miniszter  ?» 
S  ki  legyen  megbízva  ezen  tiszttel  ? 

Kerkápoly  ?  az  jó  kávés  volna  : 
Dupla  kréta  kezében  jól  fogna. 
Megfizettetné  a  czukros  vizet, 
S  nyakon  csipné,  a  ki  meg  nem  fizet. 

De  még  sem  lenne  jó  caffetier. 
Nem  neki  való  ez  a  metier. 
Az  oberst-et  mind  németnek  adná, 
ö  a  kávésatzot  mi  nekünk  hagyná. 

A  Trefort?  No  ez  jó  lenne  oda. 
Nevelésügy  !  Sok  diák  jár  oda. 
Felügyelhetné  az  ifjúságot. 
Hogy  ne  olvasson  balog  újságot. 

De  még  sem  jó  lenne  épen  ö  ott. 
Adna  nekünk  igen  rósz  bischofot, 
S  mikor  tőle  kapuczinert  kérnek, 
Olyat  adna,  hogy  kell  a  f  .  .  .  uek. 

A  Gorove  ?  e  kéne  igazán ! 

Közlekedést  ott  tanulmányozván. 

Mi  a  «per  mopsz»  vasút  engedélyben? 

«Quart  hátulról*  hogy  megyünk  Erdélyben? 

De  baj,  hogy  bíz  mindent  a  márkirra, 
()  maga  csak  annak  a  martyrja. 
Nagy  hiba,  hogy  a  fakhját  nem  bíri, 
S  a  vendéget  a  márkírja  nyíri. 

A  Szlávy  ?  Az  nagyon  helyén  lenne. 

Belevág  a  kereskedelembe  : 

A  kik  képviselik  az  importot 

A  kucséber  had  herberget  tart  ott. 

De  nem  szabad!  «Ezek»  külhatalmak: 
Illetik  a  közös  birodalmat, 
Tilt  komázni  a  kucséberekkel 
A  Xl-ik  törvényczikkely. 


Horváth  Bódi  az  ottan  jó  lenne. 
Sok  ki  nem  vitt  törvény  vele  menne. 
Bele  fogott  már  valami  húszba  : 
Meg  nem  szorulnánk  a  fidibuszba. 

De  még  sem  jó.  Mert  ha  megtörténik, 
Hogy  beviszi  hatvankét  törvényit, 
S  azt  meglátja  ott  a  jurista  had : 
Ott  hagy  kávét,  biljárdot  s  szétszalad. 

Kajner  foglalhatná  el  az  asztalt ! 
Mintha  neki  szabták  volna  áztat. 
Gyakorolná  az  egyleti  törvényt, 
S  referálna  Thajsznak,  hogy  mi  történt?  • 

De  vele  meg  aztán  az  volna  baj. 
Nagy  kortes  volt !  hozzá  szokott  tavaly  : 
«Hol  a  kormány  tölt,  ott  isznak  ingyen.') 
S  kapná  :  puífra  eltraktálna  mindent. 

Az  Andrássy  még  legjobb  volna  tán? 
Népszerű  is  és  nagy  diplomatánk, 
Fürkészhetné  egész  stúdiummal 
A  kozákot  ezen  alkalommal. 

Dualismust  « verkehrt  weisz » -ban  adná, 
Kávé-quóta  jóságát  mutatná, 
Valódi  Austro -Hungária : 
—  Kivált  mikor  fele  czikoria. 

De  nem.  Még  sem  instálok  belőle. 
Egyszer  csak  azt  mondja,  tartok  tőle, 
«Mostan  jön  már  a  fekete  leves  !» 
Arra  meg  az  a  rim,  hogy  «ne  nevess !» 

Legjobb  lesz  ott  - —  aszondom  —  Gajzágó 
ügy  sincs  semmi  dolga  a  világon. 
Tud  számolni,  érti,  mi  a  törvény. 
Aztán  derék  becsületes  örmény. 


A  siámi  ikrek. 

Keserves  állapot,  lenni  összenőve. 
Két  külön  embernek  lenni  közös  bőrbe, 
Kiknek  van  külön  jó  kezük,  lábuk,  fejük, 
De  külön  nem  járnak,  együtt  van  a  helyük 
A  bámuló  világ  látott  már  ily  csodát. 


58 


Siámban  született  s  lakik  most  odaát 

Texasba'  vagy  talán  Austráliába", 

—  Kiment  a  fejemből  az  adresz,  hiába  ! 

Denique  még  élnek,  két  összenőtt  iker, 

Egy  bordájuk  csupán  közös,  ezt  tudni  kell. 

Hanem  az  a  közös  elválhatlan  borda 

Világ  csodájára  úgy  össze  van  forrva, 

Hogy  abban  közös  bajt  gyakorta  éreznek, 

S  melyik  okozta  azt?  azon  összevesznek. 

Pedig  hát  hordanak  külön  viseletet. 

Az  egyik  cilindert,  szörnyű  emeletest, 

Frakkot  és  felczipőt,  apagyilkos  gallért, 

S  szeretné  játszani  a  hetyke  gavallért. 

A  másiknak  lábán  sarkantyú  tarajos, 

Kivel  a  bátyjának  tyúkszemére  tapos. 

Amaz  a  tubákkal  boszantja  az  öcscsét. 

Emez  meg  fogyasztja  bajszpedrő  kenőcscsét. 

Amaz  az  ételben  szereti  a  vékonyt. 

Ez  töltött  káposzta  iránt  csak  fogékony. 

Az  szeret  tánczolni  walzert,  reszkesspolkát, 

Emez  a  csárdásra  kiáltja:  hogy  volt  hát? 

Másforma  Ízlésük,  temperaturájuk, 

Ételük,  italuk,  orvosi  kúrájuk. 

Más  templomba  járnak,  más  nyelven  beszélnek. 

Egyiknek  « lelke »  az,  mit  más  nevez  «szél»-nek. 

Egyik  józan,  a  mig  más  magát  leiszsza 

S  ha  emez  tántorog,  hátán  viszi  vissza. 

A  bátya  nagy  selma^  csélcsap  és  csapodár, 

Ismerik  mindenütt,  hogy  milyen  jó  madár. 

Nincs  olyan  intrika,  a  hová  nem  bú  be. 

Komolyan  veszi  a  jelszót:  «felix,  .  .  .  nube  !» 

Udvarol  mindennek,  a  ki  egyszer  dáma, 

Szerelmi  kalandnak  se  szere,  se  száma. 

Most  egy  szép  muszkának  kék  szemébe  szeret, 

Majd  egy  párisi  szép  schleppje  után  ered, 

Az  olaszszal  is  volt  rövid  liaisonja, 

De  legnagyobb  mégis  a  németre  szomja. 

Hajh  e  szép  dámára  mennyit  rápazarolt. 

Adott  neki  schmuckot,  bracelettet,  parasolt, 

Duellált  is  érte  egy  goromba  dánnal, 

Mig  végre  egy  burkus  összekelt  a  lánynyal. 

Az  a  szép  germán  nőt  oszt'  elvitte  tova. 

Hogy  ennek  mi  maradt  ?  megmondja  Szadova. 

Az  öcsnek  csak  megvan  a  kedves  Fannija. 

(Hosszabb  keresztneve  talán  Pannónia.) 

Ez  neki  elég  szép,  vele  elég  boldog. 

Nem  arczán  vannak,  csak  ruháján  a  foltok. 

Vgy  hija,  hogy  « anyjuk*  meg  «édes  öregem*. 


azért  szereti  oly  forrón,  melegen. 
Nem  is  volna  nekik  sebajuk  a  földön, 
Senki  boldogságát  ök  nem  kérnék  kölcsön. 
Csak  lányuk  ne  törne  orruk  alá  tormát, 
Kit  szolgálatban  tart  odalenn  a  horvát. 
Meg  a  sok  rósz  gyerek,  több  a  Kain,  mint  Ábel, 
Rácz  és  oláh  nyelven  ne  épitne  Bábelt. 
S  ne  kivánná  vissza  a  mostoha  anyát. 

Nagy  gondok  öt  ezért  sokszor  megrohanják. 

No  de  se  baj !  Tartja  őket  jó  kordában. 

Járatja  sorsukhoz  méltó  szép  ruhában, 

Tanitja  szép  szóval  okos  tudományra, 

Kinek  az  nem  használ,  hátát  jól  meghányja. 

Jól  is  tartja  őket.  Van  miből.  Sz  nem  henyél ; 

Házánál  újig  nem  fogyhat  el  a  kenyér. 

Csakhogy  az  a  baj,  hogy  hozzá  nőve  bátyja, 

S  annak  van  egy  szörnyű  nagy  foltos  kabátja, 

A  kin  minden  foltot  adósságnak  hínak. 

Mindenszin  szelvények  egymásból  kirínak. 

E  foltos  kabátnak  van  egy  szörnyű  zsebe. 

Akárhogj'an  tömik,  nem  tel  soha  se  be. 

Közös  zsebnek  híják,  s  ennek  hivatása, 

Hogy  a  rósz  kabátot  czérnával  ellássa. 

Mert  azt  minduntalan  toldják,  tatarozzák, 

Ágyúval  vasalják,  szuronynyal  foldozzák. 

Még  sem  jó ;  ha  esik,  megázik  alatta  ; 

Ha  pedig  meleg  van,  ráizzad  a  vatta. 

De  azért  a  bátya  le  nem  tenne  róla. 

Ha  utána  vész  is  a  rajta  valója. 

No  hát,  van  azon  egy  közös  zseb,  a  melybe 

Mint  mondám,  bármennyit  tömnek,  soh  se  tel  be. 

•  Bármennyinek*  hetven  perczentjét  a  bátya, 

Harminczát  meg  az  öcs  a  zsebbe  bocsátja. 

S  az  egészbe  aztán  csak  a  bátya  markol, 
»Jöttünk-menttinki  formán  számadást  ad  arról. 


Ezzel  aztán  egyik  sincs  megelégedve  : 
Mivel  másnak  íizet,  az  öcsnek  nincs  kedve  ; 
Mert  két  annyit  fizet,  bátya  azon  zsémbel : 
—  Aztán  soha  sincsen  semmi  az  erszényben. 
Van  a  bátyának  sok  nobel  passiója, 
A  mikre  a  sok  pénzt  könnyelműn  kiszórja. 
Nagy  számra  mennek  a  léhűtő  vitézi. 
Ki  semmit  sem  csinál,  csak  a  napot  nézi. 
Szakács,  a  ki  nem  főz.  ács,  a  ki  nem  ácsol. 
Sok  belső  tanácsos,  a  ki  nem  tanácsol. 


60 


Sok  pénzt  ver  lovakba ;  s  lia  raóí^  csak  lovakba 

De  a  sok  keresztes  szamár  kerül  sokba. 

Azért  soha  sincsen  elég  pénz  a  zsebben, 

b  akárhogy  facsarják,  se  csurran,  se  cseppen. 

tTöbb  pénzt  kell  keresned*,  csörömpöl  a  bátya, 

•  Ugyan  honnan  vegyem  ?»  öcs  visszakiáltja. 

A  bátya  azután  megtanítja  rája ; 

De  hogy  megtanulta,  az  öcs  nagyon  bánja ; 

Mert  az  a  tudomány  abból  áll  tudni'llik. 

Hogy  fizetni  mindig  és  mindenért  illik. 

Fizet  a  földéért,  ekéért,  kapáért, 

És  minden  szerszámért,  a  mihez  hozzáért. 

Hogy  pipára  gyújtson,  előbb  fizetni  kell. 

Ha  ihatnék,  előbb  accissal  érik  el. 

Ha  pörölni  akar,  előbb  megstemplizik, 

S  még  akkor  is  fizet,  ha  temetni  viszik. 

A  bátyának  mindent  által  kell  vallani. 

Az  öcsnek  az  jut,  ha  marad  fenn  valami. 

A  bátya  nagy  gourmand,  jól  megnőtt  potroha, 

Mig  az  öcs  kedvére  jól  sem  lakott  soha. 

De  mivelhogy  van  jó  konstitucziója. 

Örök  fiatalság  látszik  belé  oltva; 

Olyan,  mintha  járna  csak  a  negyvennyolczba. 

A  bátya  azért  rá  nagyon  irigykedik, 

S  ha  látja,  hogy  öcscse  kissé  lépesedik. 

Tölt  a  poharába  egy  kis  bécsi  cseppet. 

Mitől  annak  kedve  egyszerre  lesüpped. 

Megszorul,  eléri  a  hulló  nyavalya. 

Kitör  rajt'  a  krizis,  ezer  lesz  a  baja. 

De  kivált  egy  tréfát  csinál  vele  gyakran, 

A  miért  is  vannak  igen  nagy  haragban. 

Van  nekik  ugyanis  egy  nagy  közös  padjuk. 

Németül  ugy  hiják,  hogy  «Bank»,  —  annak  hagyjuk. 

Hát  a  bátya  az  öcst  letolja  a  bankról, 

S  csak  az  Isten  őrzi,  hogy  ha  nem  lesz  bankrot. 

Bizony  csak  az  Isten,  és  nem  a  miniszter, 

A  ki  egyszer  sem  tesz,  mikor  igér  tizszer. 

Az  öcs  lemaradván,  függ  a  levegőbe, 

S  bár  háború  sem  volt,  mégis  meg  van  lőve. 

Egyszer  azt  gondolta  az  öcs  jó  magában  : 
Hát  hogyha  elválnánk  Isten  igazában  ? 
S  monda  a  bátyának  :  « bátya,  hallja  kelmed, 
Ereznék  kend  iránt  igen  nagy  szerelmet. 
Volnék  jó  testvére,  járnánk  karonfogva, 
Csak  ne  volnék  kendtől  ily  nagyon  megfogva. 
Verekednék  kendért,  vérem  odaadnám, 
Hü  pajtása  volnék  minden  nagy  kalandján. 


61 

Falatomnak  felét  megosztanám  kenddel. 

Fiaim  szolg<álni  odaadnám  renddel : 

Csak  ketté  vághatnék  azt  a  közös  bordát, 

Hiszen  kiheverné  testünk  ezt  a  csorbát.* 

—  No  megharagudott  e  szókért  a  bátya : 

«Hej  szomszéd  !  segitség  !»  ugyancsak  kiáltja, 

Medvetánczoltató  szomszédot  áthíja, 

Hogy  agyon  nem  verték  az  öcsöt,  kis  híja. 

De  ketten  lefogták,  bátyjához  lánczolták, 

Aztán  elővették  ugyan  a  lánczétát. 

Eret  vágtak  rajta,  szörnyen  vérét  vették, 

Pióczákkal  telerakták  egész  testét. 

Köpölylyel  szívatták,  flastrummal  húzatták, 

Ópiummal  tömték,  a  mig  elaltatták. 

Akkor  elvették  a  szokott  gúnyát  róla, 

S  öltöztették  bátyja  szabta  bugyogóba. 

Nevét  is  elvették,  újra  keresztelték, 

Sőt  in  effigie  öt  felé  elszelték. 

Kezének-lábának  más  kormányzót  adtak, 

S  mindegyiknek  külön  lánczot,  békót  szabtak. 

S  azontúl  ikreknek  egymást  nem  csufolák. 

Az  egyik  volt  fogoly,  a  másik  porkoláb. 

Mikor  ilyen  szépen  elbántak  már  vele. 

Jön  egy  verekedés :  —  a  bátya  hübele  ! 

Szokása  szerint  megy  nagy  elbizakodva, 

Az  öcscsét  is  viszi  magával  megfogva. 

Ott  aztán  elverték  rajta  a  hét  sor  port. 

Keze-lába  törve  jött  haza  a  torból. 

Hej  kiáltott  akkor  :  « öcsém  ne  hagj'j,  védj  meg  !» 

„,Kezem-lábam  kötve,  ugyan  mivel  védjek? 

"Velőm  kiszáritád,  véremet  elvetted. 

Én  nem  jöttem  veled,  hanem  csak  melletted  ; 

Ha  tégedet  ütnek,  én  nem  leszek  plastron. 

Sem  kék  foltjaidra  nálam  nincsen  flastrom.'" 

Hát  ekkor  csak  rájött  öregebb  testvére  : 

Jobb  lesz,  kiki  éljen  a  maga  kedvére. 

« Főzess  te  is  otthon,  én  is  nekem  otthon, 

Csak  a  közös  nagy  zseb  mégis  megmaradjon. » 

Közös  nagy  zseb  tehát  maradt  a  bátyának, 

S  az  nagyon  meghasznált  gyomrának,  májának. 

Nőtt  nagyon  a  potroh,  már  nagyon  is  megnőtt. 

Tán  nem  is  jó  igy  megnövelni  a  bendőt? 

Ez  már  rósz  symptoma !  Doktort  kell  hivatni. 

Még  vizibetegség  fog  ebből  támadni ! 

« Jaj  mi  van  itt  bennem  ?  ugy  csikar,  ugy  rombol, 

Mintha  tolvaj  törne  ki  az  áristomból.» 

,,,Én  nem  érzek  semmit,'"  mond  nyugton  az  öcscse, 

Öcscse  fájdalmáért  nem  jajgatott  ő  se  ; 


ö2 


•íun  doktor  Harapi,  megnézi  a  nyelvét, 
No  az  nagyop  mocskos,  az  üterek  telvék. 
Tovább  vizsgálódik,  és  kap  a  hajába. 
«Tyhü  !  hiszen  nem  doktor  kell  ide,  de  bába  ! 
((Én  nem  segithetek,  csak  császármetszéssel.* 
S  kezd  fenyegetőzni  a  nagy  tranchirkéssel. 
Bátya  nem  engedi  bántani  a  borit, 
((Jaj  hiják  el  inkább  madám  Magasörit !» 
Madám  Magasori  nagyon  tudós  dáma, 
Nem  hiába  járt  az  akadémiába. 
Megvigasztalja  az,  <(nem  lesz  itt  baj  semmi, 
Nem  kell  félni,  minden  nagyon  jól  fog  menni. 
Ne  féljetek  ikrek,  nem  lesztek  már  ikrek. 
Egy  harmadik  testvér  mingyárt  születik  meg. 
És  az  is  hozzátok  lészen  nőve  ekkép. 
Egész  föld  kerekén  nem  lesz  ennél  szebb  kép  : 
Egy  emberi  trias,  ki  áll  három  lábon. 
Mint  csizmadiaszék,  mint  egy  astrolábjom.» 

—  „,De  lánczhordtát !  kiált  az  öcs,  e  már  nem  kő ! 
Még  egy  testvér  hozzám,  üthetné  a  menkŐ  ! 
Tegye  inkább  doktor  a  császármetszésit, 

Ha  kettőnk  közül  az  egyik  belevész  is  I"' 

—  Doktor  készül  már  az  operatióhoz ; 
Megtudjuk  nem  soká,  a  jövő  mi  jót  hoz  ? 

Tanulságul  marad  a  régi  mesébül : 
Két  emberbül  egygyé  csak  szörnyalak  épül. 
Két  egészszé  ha  vál  a  négylábú  bálvány, 
Járhat  majd  könnyebben  kiki  maga  lábán. 


Paradicsomi  bajok. 

(Angyali  komédia  két  felvonásban.) 
Személyei : 

Gábor  arkangyal,  egy  titkár,  Szent  Péter,  egy  portás,  Angelino, 
egy  garibaldista,  Scaramuccio,  egy  brigante,  Clopinclopant,  egy 
franczia  chasseur,  Saint  Cochon,  egy  pápai  zuáv,  Sansculotte, 
egy  párisi  communista,  Frankenfrasz,  egy  porosz  junker,  lelkei. 

I.  FELVONÁS. 

(Történik  a  paradicsom  kapujában.) 

Szent  Péteb  (káromkodik).  Ezer  milljom  teremtúrózsacskó ! 
Jövel,  segits,  amice  Gábor  angyal ! 
(Szaladj,  hijad,  izé  !  Te  szárnyas  tacskó  !) 
Nézd  már,  megint  a  bummelzug  vonattal 


63 


Mi  furcsa  pasasirliad  érkezik  ? 

Ki  lábát  hagyta  el,  ki  a  kézit, 

Hová  tegyem  !  a  padlás  mincl  tele, 

Csak  a  pinczébe  menne  bár  fele. 

Okosabb  háborúban  legalább 

Egy  rész  Mahommednél  helyet  talált, 

A  másik  ment  a  Brahma  hotelébe. 

De  most  mind  a  mi  házunkat  télé  be  ; 

Hisz  nincs  az  ég  sem  gumilásztikóbul, 

Kidönti  a  falát,  ha  mind  betódul. 
Gábor  angyal.  Passust  kell  tőlük  kérni :  hátha  nincsen  :- 
Szent  Péter.  Igazság !  Hol  a  passus  ?  Ide  frissen. 
ScAEAMUccio.  Vagyok  én  igaz  brigante. 

Az  iiram  kegyes  Fernante. 

Megöltem  száz  eretneket. 

Asszonyt,  leányt,  kis  gyermeket, 

Itt  nálam  a  patentális  ; 

Aláirva  kardinális. 

Angelinót,  istentelent, 

Mikor  Rómánál  megjelent, 

Hogy  a  szentszéket  feldöntse. 

Hogy  megöltem,  jó  szerencse : 

Hátulról  szúrtam  orozva, 

Ugy  küldtem  el  a  pokolba. 

Általam  omlott  a  vére, 

Istennek  dicsőségére. 
Saint  Cochon.  Uram  ne  higyj  e  birbónak  ! 

Egy  szava  sem  igaz  jó  mag. 

Ez  gyilkolt  csak  rablás  végett, 

Én  védtem  meg  a  szent  széket. 

Itt  nálam  a  pokol  lista  : 

Benne  a  garibaldista, 

Kit  én  lőttem  meg  chassepotval, 

Maga  is  megmondja  szóval. 

Te  rabló  hogy  ide  jöttél, 

Segitett  rajtad  a  kötél. 

Jutottál  annak  végére : 

Istennek  dicsőségére. 
Clopinclopant.  Csak  hallgatom,  hogy  henczegnek  itten, 

Mintha  ők  csináltak  volna  mindent. 

Pedig  én  öltem  meg  mind  a  hármat, 

Mind  a  három  a  pokolba  járhat. 

Mentanánál  esett  veres  inges, 

Fidardónál  ez  az  «órra  singes» 

S  a  brigantit  én  húzattam  fára, 

Uram,  a  nagy  császár  parancsára. 

Én  védelmeztem  meg  a  szent  széket. 

És  más  mindenféle  ....  széket. 


64 

Szörnyű  nagy  « glória*  lett  belőle. 
Az  Istennek  «is»  adiauk  belőle. 
Sansculotte  Ezek  aztán  a  derék  szájhősök  I 

Ugy  henczegnck,  mint  valami  hörcsök  ! 

Hiszen  én  öltem  meg  mind  a  négyet. 

Ott  volt  az  is,  mikor  Paris  égett. 

Én  töltöttem  a  petróleumot. 

Én  illumináltam  a  templomot, 

Én  küldtem  pokolra  annyi  martyrt, 

Csudálom,  hogy  kaptak  elég  quartirt, 

S  minthogy  annak,  a  kit  én  megöltem, 

A  pokolba  kell  menni  nagy  bölcsen, 

Azért  láthatod  öreg  bugrisom. 

Hogy  az  én  helyem  a  paradicsom. 

No  hát  frissen  ereszsz  be  az  ajtón. 

Mert  kővel  az  ablakot  behajtom. 

Aztán  itt  ne  legyen  semmi  dolog, 

Schnapsz,  dohány  sok !  különben  strikolok  I 

Fbankenfrasz.  Jött !  Ez  aztán  Aufschneiderei  volt ! 
Mintha  ugy  olvasnák  az  újságból ! 
Hiszen  uram  egyetlen  egy  bomba 
Annyi  ficzkot  zúzott  egy  halomba, 
Hogy  azt  három  hétig  mátul  fogva, 
Szentmihály  lovával  el  nem  hordja. 
S  én  ily  bombavető  battériát 
Kommandiroztam  magam  oda  át. 
Én  küldtem  pokolba  sok  filisztert. 
Én  tettem  herczeggé  a  minisztert. 
Azt  a  csatát  mi  nyertük  meg  ketten, 
Tudn'illik  hogy :  én,  meg  az  ur  Isten. 
A  hol,  tudod  már:  «Durch  Gottes  Fügung» 
Könnyű  néki,  mert  mi  is  ott  voltunk. 
Csak  ereszsz  be  hát,  ha  nincs  elég  hely, 
Majd  csinálok  én  !  tudom,  mikép  kell? 

Szent  Péteb.  Ezek  nekem  mind  gyanús  emberek, 
Velük  egy  házban  hálni  nem  merek. 
Egyik  nagyobb  szent,  miként  a  másik, 
S  foga  mindnek  a  máséra  vásik. 
De  hol  az  az  első,  kit  megöltek  ? 
Csodálom,  hogy  az  az  egy  nem  jött  meg. 
Gábor  pajtás,  kérlek  szépen,  tedd  meg, 
Táviratozz  pokolfejdelemnek. 
Azt  az  Angelinot  küldje  ide. 
Hadd  confrontáljam  velük  izibe. 

AjigeiinO  (felkűldetik  per  scbnb). 

Szent  Péter.  Hát  te  fiam  mért  mentél  pokolba  ? 

S  nem  kérded,  a  paradicsom  hol  van  ? 

Angelino.     Jaj  uram,  igazán  megmondom  ám, 


{ 


65 


Mert  hazudni  uincs  semmi  dii^lomám  : 
Én  nem  védtem  semmiféle  szentet, 
Isten  ucscse,  nem  csalom  meg  kendet. 
Nem  védtem  én,  csak  a  magam  jussát, 
S  ezért  öltek  meg.  Az  árgyélhissát ! 
Ekkor  aztán  odább  kellett  mennem, 
Valahol  csak  meg  kellett  pihennem. 
Há  menjek  hát?  évődtem  magamba  :  — • 
Itt  nem  maradhatok  mint  a  gomba. 
Hisz  a  paradicsom  dicső  dolog, 
De  gondoltam,  oda  nem  indulok. 
Mert  ha  ezek  itten  mind  ott  laknak, 
Lehetlen  ott  meglenni  magamnak. 
Ha  mi  együtt  jutunk  be  az  égbe, 
A  szentek  sem  lesznek  békességbe. 
S  ha  kend  olyan,  mint  földi  képmássá, 
Az  én  szemem  kendet  soh'se  lássa. 
S  ha  itten  a  dicsőült  szellemek 
Nem  tesznek  mást,  csupán  énekelnek  ; 
8  egymást  szemtül  szembe  magasztalni,   . 
Ezzel  telik  napestig  a  lakzi. 
Kezet,  lábat,  papucsot  csókolva :  — 
Akkor  inkább  megyek  a  pokolba. 
Hossznak  mondják  bár  az  ördög  szagát, 
Nem  mosdik ;  de  nem  is  festi  magát. 
Hát  ne  haragudjék  Péter  bátya, 
_  De  nem  szeretek  itt :  Isten  látja. 

SzKNT  Péteh.  Fiam  !  Te  vagy  csak  igaz  járatban  ! 
A  többiek  hiába  fáradtak. 
Te  gyere  be  :  magad  itten  maradsz  ; 
Aló  !  Marscli  pokolba  többi  malacz  ! 
Ki  konczolt,  hogy  védje  a  szent  széket : 
Az  hentes  :  keressen  mészárszéket. 

Gáboi;  angyal.  Jaj  Péter  bácsi,  kend  könnyen  beszélhet. 
A  kit  kizárt  innen  szerteszéled. 
De  mit  csináljak  én,  szegény  fejemmel, 
Gyűl  bajom  sok  földi  fejdelemmel. 
Ezeket  nem  küldhetni  fenébe, 
Mivelhogy  mindenik  Isten  képe. 
Itt  a  burkus  király  instántiája, 
Isten  dicsőségével  tele  a  szája. 
A  franczia  megint  boszút  kiált. 
Hogy  csapjuk  agyon  a  burkus  királyt. 
S  bár  legalább  tudnám,  hogy  melyik  a 
Sok  közt  a  leghivatottabbika? 
Napóleon  Lajos?  Lulu?  avagy  Chambord? 
Mind  Istenre  hivatkozik,  szegény  ! 
Pedig  én  nem  ismerem  a  jámbort, 

Jókai:  Kílteraénví-k.  IT.  ^ 


06 

Aztán  Tliicrs  is  csak  derék  legény. 
Mindeniknek  felénk  van  az  iitja, 
És  végül  még  a  commune  se  kutya. 
S  valamennyi  mind  ránk  hivatkoznék  : 
Isten  kegyelméből  uralkodnék. 
S  valamennyit  excommunicálja 
A  pápa,  a  királyok  királya. 
Ez  is  az  Istennek  helytartója. 
Hogy  jutott  hozzá,  tudja  a  gólya ! 
S  a  ki  meg  ezt  helyéből  kiveti, 
Magát  Isten  nevében  élteti. 
A  muszka  átkozza  valamennyit, 
S  várja,  hogy  az  Isten  neki  segit. 
Mind  ide  levelez  fel  az  égbe, 
Ugy  akar  jutni  királyi  székbe. 
Az  ember  igazán  belebódul ; 
Kivált  hogy  ha  nem  tud  ráczúl,  tótul  I 
A  fránya  tud  itt  eleget  tenni, 
Hisz  itt  időm  sincsen  megpihenni. 
Ez  Bittó  Istvánnak  is  sok  volna. 
Mikor  összekap  Somogy  és  Tolna, 
Az  alkotandó  törvényszék-helyen, 
S  lesz  belőle  lárma  istentelen. 
Hiszen  tudja,  én  sem  vagyok  ördög, 
Hogy  egy  héten  legyen  két  csütörtök. 
Egy  csatában  mind  a  két  fél  nyertes. 
Egy  uj  térképen  két  Justhus  Perthes. 
Egy  trónuson  két  koronás  fika, 
S  tetejébe  még  egy  respublika  ! 
Hiszen  ha  én  ilyet  proponálok 
Odabenn,  hát  majd  idekinn  hálok. 
Pedig  húznak  a  lábaimnál  fogva. 
Mit  tegyek  már,  mondjad,  a  markokba? 
Szent  Péter.  Jaj  barátom  !  kedves  Gábor  angyal ! 

De  meglátszik,  hogy  még  ártatlan  vagy  ! 

Nagyon  egyszerű  ennek  a  módja. 

Hogy  az  ember  nyakáról  leódja. 

Nem  *udod,  hogy  kinek  tégy  igazat  ? 

S  rakod  a  kérvényből  a  nagy  kazalt. 

Hát  tégy  úgy,  hogy  mikor  már  nagyon  sok 

S  nagyon  háborgatnak  az  instánsok, 

Nevezz  ki  egy  nagy  enquéte-bizottmányt. 

Az  egész  nagy  halmazt  rázúdítván. 

Nevezd  belé  Stilites  Simeont, 

Ki  húsz  esztendeig  semmit  sem  mond, 

Szent  Calepinust,  ki  sohsem  mosdott, 

Kétfélekép  szóló  szent  Ágostont. 

Szent  Ivánt,  kinek  nótája  örök. 


67 


Szent  Jánost,  a  kinek  neve  Török, 
Szent  Xaveriist,  ki  mindig  kóborol. 
Szent  Quadratust,  ki  két  évig  horkol. 
Bizd  rájuk  a  complicált  causát, 
Vizsgálják  meg,  tartsanak  pauzát. 
S  hogy  ha  azok  elkészültek  vélek, 
Hivassanak  meg  a  notabelek, 
A  skeptikusok  és  casuisták, 
Azok  a  dolgot  jól  megvitassák, 
S  ha  átment  a  conferentiákon, 
E  sok  teketórjás  ákombákom, 
Ugy  kerüljön  az  osztályok  elé, 
Minden  angyal  bátran  szóljon  belé. 
Azután  ha  az  instánsok  mégis 
Élnek,  hallgattassék  ki  az  ég  is. 
A  csillagok,  a  cherubim  sereg ; 
Valahol  csak  elvesztik  a  perek' ! 
Mire  ennek  vége  lesz,  barátom. 
Beteljesül  mindannyin  a  fátum. 
S  valamennyi,  ki  tudja,  hogy  hol  van  ? 
Ki  idefenn,  ki  ott  a  pokolban. 
rÁBOE  ANGYAL.  No  Öregem,  ugyan  nem  hiába 
Álltál  paradicsom  kapujába. 
Aként  teszek  nekik,  a  hogy  mondád. 
Gyerek !  Elnök  úrhoz  mindezt  vidd  át ! 


Férges  almák. 

Egy  szerencsétlen  furulyás  verseiből. 


Van  nekem  szeretőm,  kinek  párja  nincsen, 
Nem  hiába  mondom  én  annak,  hogy  f  kincsem » 
Mert  az  én  galambom  mutogatni  való, 
Akkor  is  csak  üveg  alatt  látni  való. 

A  válogatásnál  semmi  sem  nehezebb : 
Kék  és  fekete  szem  közül  melyik  a  szebb  ? 
Boldogabb  mint  vagyok,  immár  lehetek-e  ? 
Az  egyik  szeme  kék,  a  másik  fekete. 

Az  egyik  a  reggel,  a  másik  az  éjfél. 
Két  egész  gráczia  külön  mind  a  két  fél. 
Az  egyik  szem  megöl,  a  másik  feléleszt : 
Hogy  ha  így  nem  volna,  tán  el  se  hinném  ezt. 

5* 


(58 


A  fekete  szemét  hogy  ha  Iccsókolora 
Az  ón  galambomat  szőkének  gondolom, 
Ha  pedig  a  kéket  zártam  le  ajkammal 
Akkor  barna  leányt  ölelek  karommal. 

11. 

Mi  az  a  messzeség,  annak  a  ki  szeret  ? 
Mehet  az  egymástól  mérföldet  ezerét, 
Hegyek,  sivatagok,  tengerek  vizei 
Nem  választják  azt  el,  nincs  messzeség  neki. 

Hejh  de  messze  vagyunk  galambom  egymástól, 
Olyan  távol  látlak,  hogy  csak  alig  látszol, 
Pedig  még  egymásban  tartjuk  kezeinket,  — 
A  te  hideg  szíved,  az  választ  el  minket. 

m. 

Ha  meghaltam  volna 
Megsirattál  volna. 

Te  is,  én  is,  mind  a  ketten 

De  jól  jártunk  volna. 

Én  pihennék  ott  lenn 
Te  siratnál  itt  fenn, 

En  sem  volnék,  te  sem  volnál 

Szerelmünkhöz  hűtlen. 

IV. 

Azzal  mentelek,  hogy  nő  vagy, 

A  mi  hát  elég  nagy  ok, 
Légy  szives,  hogy  te  meg  engem 
Ments  ki  azzal,  ha  mi  vétkem : 

Hogy  én  meg  férfi  vagyok. 

Vesztegettünk  mind  a  ketten  : 

A  miből  volt  elég  sok, 
S  vagyunk  mostan  mind  a  ketten 
Elpazarolt  szerelemben 

Ügyefogyott  koldusok. 


Azt  fogadtuk  fel  egymásnak. 
Hogy  addig  el  nem  feledjük 
Ebben  az  életben 


I 


69 


E  földi  életben 

A  mi  forró  szerelmünket, 

A  míg  nekünk  sírt  nem  ásnak. 

Felfogadtuk,  hogy  a  patak  — 
Hogy  a  míg  az  lefelé  foly 
Ebben  az  ágyában 
Az  ö  mély  ágyában, 
Addig  a  mi  hő  szerelmünk 
Soha  soha  meg  nem  szakad. 

Gyerünk  most  a  patak  mellé  : 

Csináljunk  neki  egy  gátot, 

Hogy  az  Ö  futása 

Az  ö  gyors  futása 

Akadjon  meg,  szakadjon  meg : 

Folyjon  ezután  felfelé. 

S  fogadjuk  fel  jól  egymásnak, 

Hogy  úgy,  de  úgy  elfeledjük 

Ebben  az  életben 

E  földi  életben 

A  mi  forró  szerelmünket, 

Mint  a  kinek  már  sírt  ástak. 

VI. 

Régen  láttál,  nem  is  vártál. 
Azt  sem  kérded,  merre  jártam  ? 
Bizony  rózsám,  messze  jártam. 
Ott  a  hol  a  madár  sem  jár. 

Madár  sem  jár,  ember  sem  jár. 
De  még  csak  a  szellő  sem  jár. 
Olyan,  mint  a  halott  ember  : 
Az  a  híja,  hogy  szívem  ver. 

Nem  ismertél  rám  az  utczán, 
Azt  mondtad,  hogy ;  •  ne  egy  krajczár 
(Rongyos  koldus,  rongyos  tolvaj)* 
—  Te  még  most  is  olyan  szép  vagy. 

vn. 

Kinevettél,  mikor  legeló'ször  láttál. 
Megsirattál,  mikor  legutolszor  láttál. 
Én  édes  galambom,  sírdogálj  egy  kicsinyt, 
Régi  bohó  szeretődön  —  aztán  nevess  megint. 


70 


vm. 

Népdalocska. 

((Fújjad,  fújjad  én  kedvesem, 
Voltam  én  is  királyleány, 
Vagyok  mostan  jávorfácska, 
Jávorfából  furulyácska. » 

Elment  az  ifjú  dalnok  a  csatába. 

Egyik  kezébe'  kard,  másikba'  lant. 
Megölték,  eltemették.  Csöndes  álma. 

—  Kinek  ne  volna  csöndes  ott  alant? 
Már  a  bokor  se  tud  felöle  többé, 

Pedig  porába  verte  gyökerét : 
Hogy  tartana  a  szívben  hát  örökké 

Az  emlék,  a  mi  gyarló  emberé  ? 

Fújjad,  fújjad  én  kedvesem, 
Voltam  én  is  bajnok  ifjú, 
Vagyok  mostan  jávorfácska, 
Jávorfából  furulyácska. 

Jó  lantos  volt  szegény !  —  Sors  úgy  akarta ; 

A  lant  maga  hogy  még  is  megmaradt ; 
Akad,  ki  verje  azt,  dicsérve  rajta 

Asszonyt,  hazát  és  tele  poharat ; 
Jár  kézrül  kézre  ;  más  kezében  is  szól. 

Szép  hangja  van  ;  de  kissé  bánatos  : 
Mind  hűtlen  asszony,  —  keserű  pohárról  I 

Nem  tudja  senki,  hogy  mi  fájhat  ott? 

Fújjad,  fújjad  én  kedvesem. 
Voltam  én  is  vidám  dalnok, 
Vagyok  mostan  jávorfácska 
Jávorfából  furulyácska. 

Oh  mint  tudott  meleg  szivekbe  hatni, 

A  míg  az  ö  ajkáról  szólt  a  dal ! 
Oh  mint  tudott  az  lelket  gyújtogatni 

Világot  elborító  lángival! 
Oh  mily  hideg  most  a  szivek  szerelme, 

Oh  mily  rövid  az  emlék  idefenn ; 
Milyen  jó  hogy  mély  földbe  van  temetve 

A  ki  oda  pihenni  elmegyen !  .  .  . 


t 


71 


Fújjad,  fújjad  én  kedvesem, 
Voltam  én  is  hű  szerelmes  ; 
Vagyok  mostan  jávorfácska, 
•Jávorfából  furulyácska. 

IX. 

Ha  te  tudnád,  a  mit  én  gondoltam. 

Nem  aludnál  tóle. 
Ha  feküdnél  a  mély  sírban  holtan 

Felébrednél  tőle. 

Ha  tudnád,  hogy  milyen  boldog  voltál, 

Visszajönnél  tőle. 
Ha  tudnád,  hogy  mily  nagyon  megcsaltál, 

Elkárhoznál  tó'le. 


X. 

Irigyeid  az  emberek, 
Irigyeid  szép  szemedért. 
Haragusznak  hogy  piros  vagy. 
Szeretnének  látni  búsnak. 
S  úgy  sajnálnak,  ha  bánat  ért. 
Xe  hallgass  rájuk  jó  asszony, 
Ha  azt  mondják,  hogy  megéltem. 
Ne  higyj  nekik  :  alszom,  alszom. 

Prédának  tekint  mindenki. 
Édes  zsákmány  asszony  szive 
Tárva  áll  az  mindenkinek, 
Nem  tartja  azt  szentnek  senki. 
Ne  hallgass  rájuk  jó  asszony. 
Ha  azt  mondják,  hogy  meghaltam. 
Hidd  el  nekik :  alszom,  alszom. 

XI. 

Mit  tanultál  kis  fiacskám, 
A  mig  olyan  messze  jártam  ? 
•  Megtanultam  jól  beszélni ; 
Most  beszélek  szépen,  bátran.* 

Hát  te  másik  szép  fiacskám, 
Mit  tanultál  annyi  éven  ? 
«En  az  alatt  jó  apácskám 
Tanultam  —  haUgatni  szépen.! 


72 


XII. 

Hajdan  pálma  volt  dalomban 
Mostan  futó  szederinda, 
Hajdan  sasról  énekeltem, 
Most  bogár  szól  dalaimba'. 

Pálma  és  sas  magas  képek, 
Nagyratörö  szivek  kedve ; 
Szederinda,  parti  bogár ! 
—  Földön  fekszem  —  fedjetek  be  .  .  .. 

XHI. 

(•Hazajöttem,  adj  egy  csókot» 
Ez  volt  beköszöntő  szavam. 
«Jó  szelindek,  ne  harapj  meg, 
Hiszen  elhordom  már  magam. » 

XIV. 

Azt  álmodtam,  hogy  te  halva  voltál, 
Egész  éjjel  mindig  sírtam. 
Fájt  a  szivem  ezen  gondolatnál ; 
Azt  az  egyet  el  nem  birtam. 
Hogy  elvesztelek  örökre. 

Pedig  te  a  bálban  voltál  akkor, 

Egész  éjjel  mindig  jártad. 

Haza  mentél  három  fertály  hatkor. 

Csak  a  korán  reggelt  vártad 

S  volt  rám  gondod,  mint  a  tökre. 

XV. 

Olyan  messze  voltam  tőled, 

Még  sem  küldtél  izenetet : 

Azt  mondod,  hogy  küldtél  egyet  — 

A  rigó  madártól.  M 

Áztat  kincsem  meg  is  kaptam,  jF 

Adósod  én  sem  maradtam, 
Választ  reá  mingyárt  adtam  — 
A  rigó  madártól. 

Szeretnéd :  hogy  mi  volt  ebben  ? 
Keresd  csak  fel  az  erdőben  ; 


Majd  meg  tudod,  ha  felrebben,  — 
A  rigó  madártól. 

XVI. 

Mostan  visznek  az  ablakom  alatt 

Hat  fekete  lóval  egy  halottat. 

Váljon  mit  véthetett, 

Hogy  még  csak  ki  sem  kiséri  senki  ? 

Ugy  kell  neki 

Ha  meghalt ;  —  miért  született? 

Azt  beszélik,  hogy  megölte  magát. 

Szerelmes  volt,  nem  tűrhette  baját. 

Nagyon  szenvedhetett, 

Hogy  magát  ily  korán  végezte  ki. 

Ugy  kell  neki 

Ha  meghalt ;  —  miért  szeretett  ? 

XVH. 

Kongyos  a  mentéd :  — 
Befoldom:  légyen  jó. 

Sebes  a  vállad :  — 
Bekötöm,  gyógyuljon. 

Éhes  vagy,  fáradt  vagy :  — ■ 
Pihenj  meg,  lakjál  jól; 

De  ha  a  szived  fáj :  — 
Nem  bánom,  hadd  fájjon. 

xvni. 

A  tudósok,  a  tudósok 
Milyen  szépen  kiszámiták, 
Hogy  milyen  nehéz  a  földgömb  ? 
De  hogy  egy  kigondolt  kis  szó, 
A  mi  itt  a  szivén  fekszik, 
Mennyivel  nehezebb  annál, 
Azt  nem  tudják  kiszámítni. 


VIII. 


■humoros  költemények, 
i        furcsaságok, 
tréfák,  ötletek 


Zewrdewgh  Gyewrgyh  epigrammái. 
I.  A  vadászra. 

Az  fáz  ritka  vadász,  ha  talál  tán  ritka  vad  álltán, 
Nyixlért  nyiil  ha  ezüst,  itt  szalad  a  falat,  üsd ! 

(Ezt  könnyű  volna  nem  érteni,  ha  utólagosan  meg  nem  fej- 
letnek, miszerint  itt  olyan  vadászról  van  szó,  ki  maga  vadat 
lem  tud  lőni,  hanem  lígy  veszi  pénzen  a  boltban.) 

n.  A  tudósra. 

Tudni :  tudás  ;  ám  írni  tudás  más  bírni  tudásnál ; 
Tudva,  megírva  sokat ;  bírva,  nem  írva  kévést. 

(Értsd:  a  tudós  ir,  de  nem  bir:  —  kivált  ha  ilyen  verse- 
det ir.) 

m.  A  doktor  sírkövére. 

Porrá  lett  doctor  ;  ám  doctor  nem  lehet  a  por ; 
Sokszor  rendele  port :  im  maga  is  leve  por. 

(Ehhez  nem  kell  commentár.l 

IV.  A  papra  {de  nem  —  morgó). 

Szólván  szószékről  szépen  szívszaggati  szókkal, 

Szende  szakács,  szórád  sztínkbe  a  szellemi  szószt  (Sauce). 

(Ebben  az  a  nevezetes,  hogy  minden  szó  sz-szel  kezdődik: 
nagyon  szép !) 

V.  A  nagylelkű  szabóra. 

Varrtál  nadrágot,  nem  kértél  érte  garast  sem. 
Ily  nagylelkű  szabót  Hunnia  el  ne  felejts  ! 

(Gyönyörű  neme  a  háladatosságnak,  mindazokat,  kiknek  az 
ember  egy  pár  forinttal  adós  maradt,  Hunnia  kegyébe  ajánlani  !) 


78 


Életpliilosophia, 


Minthogy  mostan  a  legjobb  rend 
Egymással  beszélni  per  kend, 
Tudós,  avagy  tudatlan  szent 
Ide  hallgasson  tehát  kend. 
Hogy  ha  már  egyszer  odabent 
A  kályhapadon  ülhet  kend  : 
Mást,  a  ki  még  meg  nem  pihent 
Oda  se  is  eresszen  kend, 
Jól  megnagyságoljon  mindent, 
A  kit  nagy  urnák  talál  kend, 
Annak  kiabáljon  éljent. 
Kitől  maga  is  élhet  kend. 
Hogyha  nagy  ur  egyet  füllent 


Azt  igaznak  esküdje  kend ; 
Ha  igazat  mond  a  jöttment, 
Az  ellen  tiltakozzék  kend  ; 
Ha  valaki  van  odafent, 
Annak  szekerét  tolja  kend  ; 
De  ha  alá  felé  menend, 
Hagyja  szépen  gurulni  kend, 
Hogy  légyen  minden  bajtól  ment 
Az  erösebbel  tartson  kend. 
Ha  pedig  megszorítják  kent : 
Fordítsa  jobbra  a  köpenyt, 
így  még  nagyraviheti  kend. 


Pirongatorium. 


Kakas  Márton,  Kakas  Márton 
Most  kell  jönni  ?  most  november  ? 
Ezt  nevezik  pontosságnak  ? 
Ez  a  szavatartó  ember  ? 
Két  egész  hónappal  később 
Nézhetünk  a  Nagy  Tükörbe 
Mint  Ígérték  ;  már  azt  hittük. 
Talán  össze  is  van  törve. 
Pedig  a  míg  a  világ  áll. 
Nincsen  szebb  a  pontosságnál. 

Megkövetem,  a  biz  igy  van. 
Elmaradtam,  sok  bajom  volt. 
A  rossz  utak,  a  fagyos  tél. 
A  eritica  is  meggyomrolt. 
Grippe  bántott,  attentátok 
Intéztettek  életemre, 
Ilyen  módon  tréfálózni 
Az  ördögnek  volna  kedve, 

Bár  az  egész  igazán  áll, 

Hogy  nincs  szebb  a  pontosságnál, 

Nincs  is  szebb  a  pontosságnál, 
En  is  mindig  azt  beszélem. 
Régen  mondom  fűnek  fának 
Mindenütt  utón  útfélen. 
Elismerem,  meg  is  várom 


Hogy  pontosnak  lenni  virtus, 
Hogy  a  legszebb  tudomány  a 
Számadás  és  logarithmus. 
És  hogy  a  mig  a  világ  áll, 
Nincsen  szebb  a  pontosságnál. 

Az  ügyvéd  ur  is  azt  mondja, 
Pipájából  füstöt  fújva, 
Acták  retardatumai 
Halmazába  fülig  bújva, 
A  mik  évről  évre  késnek 
S  várnak  a  szabadulásra. 
Pörös  félnek  bő  alkalmat 
Adván  a  zúgolódásra : 
Hogy  a  mig  ez  a  világ  áll 
Nincsen  szebb  a  pontosságú;!!. 

Kereskedő  jelszavául 
Irta  ezt  fel  ajtajára, 
Mig  a  rábízott  vagyonnak 
Lassankint  végére  jára. 
Terminuskor  hitelezők 
Üthetik  a  nyomát  bottal. 
Ott  vannak  a  jegyzökönyvek 
Égnek  fordult  állapottal, 
De  azért,  mig  a  világ  áll  | 

Nincsen  szebb  a  pontosságnál, 


íl 


79 


Szabó  mester  karácsonyra 
ígérte  a  téli  mentéd, 
Jól  járnál,  ha  nyár  felében 
Pünkösd  tájon  felvehetned. 
Három  napig  a  gallérja 
Három  hétig  a  hátulja, 
Egy  egy  hónap,  mig  elkészül 
A  jobb  újjá  és  balújja, 
De  ám  a  mig  a  világ  áll 
Nincsen  szebb  a  pontosságnál. 

A  vőlegény  azt  beszéli 
Alikor  házasodni  készül, 
Hogy  dominiumot  kapott 
Xagj'apjától  osztályrészül. 
A  menyasszony  hozományát 
Elszámlálni  alig  birja ; 
Pedig  annak  van  egy  frakkja, 
Ennek  meg  egy  krinolinja  ; 
Hanem  azért,  mig  világ  áll 
Nincsen  szebb  a  pontosságnál. 


Még  a  csillagrend  sem  pontos. 
Az  is  csupa  hokuspókus  ; 
Hiába  számitotta  ki 
Tavaly  is  az  astromókus. 
Hogy  jön  az  üstökös  csillag 
Az  sem  jött  el;  pedig  nyárra, 
Ez  előtt  félesztendővel 
Voltunk  rá  praenumerálva. 
Mondhatjuk,  mig  a  világ  áll 
Nincsen  szebb  a  pontosságn  il. 

Pedig  tens  nemes  publicum. 
Olyan  régen  szoktatnak  már  : 
Fagyott  repcze,  hamis  asszony. 
Hazug  tavasz,  elkésett  nyár, 
Időjóslat,  szinjátékrend, 
Rósz  adósok,  gőzös  járás 
Hogy  a  pontosságbani  hit  — 
Csak  babona,  s  lélekvárás. 
Azért  kérlek  igen  szépen. 
Tőlünk  ne  vedd  ezt  rossz  néven. 


Prolog. 

(Az  Üstökös  czimrajzáról.) 

Érdemes  publicum !  Itt  van  az  üstökös, 
Odafenn  a  rajza. 

Ez  a  czifraság  itt  minthogy  lesz  örökös, 
Megfejtvén  értelmét,  essünk  által  rajta. 

Az  első  betűben  láthatunk  két  férfit. 
Szeges  buzogánynyal  kik  tudniillik  a 
Lábak  alá  gázolt  könyvet  agyoncséplik  : 
Az  ott  —  a  kritika. 

A  második  betű  tűzokádó  sárkány, 
Satyra  a  neve,  félnek  tőle  nagyon. 
Keresve  keresi,  mindenfelé  járván, 
A  kit  megharapjon. 

A  harmadik  betű  symbolumos  képe 
Képviseli  nálunk  a  viczczet  és  bonmot-t, 
A  sok  barbár  csillag-kép  között  az  égbe 
Ez  is  elfér  kommót. 

Negyedik  égi  jegy,  sokak  által  ismert : 
A  tudósok  szerint  a  belseje  ó  bor. 


80 


Örömest  vizsgálják  a  poéták  is,  mert 
Ez  a  legjobb  humor. 

Az  ötödik  betűt  puskával  kezében 
Nézlietnök  vadásznak ; 
Az  is  ö  és  nem  más,  lövöldözvén  szépen 
Hol  «bakot»,  hol  «kacsát»  :  neve  újdondászat. 

Az  előtte  járó  csudát  nézi  vadnak  : 
Krinolin  az  alja, 

Paméla,  napernyő  a  kettős  pont  rajta  ; 
Ezen  szörnyeteget  nevezik  divatnak. 

Végső  hieroglyph  versirók  jelképe  : 
Orrából,  szájából  ömlik  a  viz  bőven; 
A  szegény  poéta  áldás  nómikép  e 
Száraz  esztendőben. 

Feje  üstökösnek  tarajos  képével 
Hasonlatos  ama  jó  kedvű  madárhoz, 
Mely  soha  sem  álmos 
S  jó  reggelt  kiabál  ablak  alatt  éjjel. 

Mert  az  üstökösök  az  égi  kakasok, 
Mikor  kell,  bejárván  az  cg  boltozatját. 
A  sok  csillagjércze  azért  tojja  a  sok 
Hulló  csillagocskát. 

Érdemes  publikum,  megismertük  egymást, 
Elejétől  végig  megértvén  a  dolgot. 
Adjon  Isten  erőt,  egészséget  folyvást, 
—  Többi  a  te  dolgod. 


A  baraczkkérdés. 

(Opera  károm  felvouásbau,) 

I.  FELVONÁS. 

(Pompás    terem  a   majomkeuyérfa   alatt,   két  oldalt  feltört   kókuszdiók 
trophaeumai.) 

I.  jelenet.  Don  Talpascos,  don  Almarág,] a,  don  Rimário. 

Don  Almaeágja.  Kegyelmes  és  hatalmas  ncgykezü  úr. 
Minden  makik  közt  legnagyobb  maki, 
Tartsd  fényes  arczodat  felém. 

Don  Talpascos.  Ne  is  beszélj, 

Érzem  szagodról,  hogy  orángutáng  vagy. 


I 


81 


Don  Almarágja.  Büszkén  bevallom :  ime  az  vagyok. 

Az  én  uram  orángutángiának 

Kendermagokkal  választott  ura, 

Küld  engemet  hozzád  követ  gyanánt.  — 

Minő  dolog :  a  jámbor  csimpajoknak 

Ki  ette  le  a  fáról  a  baraczkját? 
Don  Talpascos.  Ki  ette  le  ?  ördög  bújjék  belétek  ? 

Hát  látok  én  a  majmoknak  hasába  ? 

Hát  tartom  én  a  szájukon  kezem  ? 

Baraczknak  a  szokása  az,  ha  hogy 

Megrágatik,  többé  nem  lesz  baraczk. 

Lódulj  pokolba,  vagy  ha  megharagszom, 

Adok  baraczkot  a  fejedre  mingyárt. 
Don  Almarágja.  Ne  tedd  azt,  oh  hatalmas  nagy  maki, 

A  népjog  ellen  vétenél  vele. 

Az  én  bőröm  mind  talpig  sérthetetlen  ; 

Hogy  engemet  bánts,  nem  tanácsolom. 

Egész  orangutangság  rád  rohanna. 

Éretlen  alma-  s  zöld  dióval  el- 

Borítva  városod,  és  népeid 

Fülét,  farkát  bizonynyal  elharapná. 
Don  Talpascos.  No  hát  mi  kell?  beszélj,  ha  van  füled. 

Mi  a  bajod  neked  a  csimpajokkal? 
Don  Almarágja.  Nekem  nincsen,  de  van  nekik  veled. 

Leettétek  mind  a  baraczkjukat. 

Éretten  és  félig  éretlenül. 
Don  Talpascos.  Ki  látta  piszkos,  hogy  mi  ettük  azt  le? 

Tán  más  majomnak  nincsen  négy  keze, 

Csak  az  enyimnek  ?  hol  van  a  tanú  ? 
Don  Almarágja.  Itt  áll  mögöttem,  köp'nyegembe  bujv'  el, 

Reszket,  mivel  pofoncsapást  remél. 
Don  Talpascos.  Reszket  ?  Hogy  mer  reszketni  én  előttem  ? 

Hát  mit  tudsz  ellenünk  te  vadkutya  ? 
Don  Eimário.  Kegyelmes  úr,  bizony  ti  voltatok, 

A  kik  megettétek  baraczkjaink. 

Meglestelek  én  egy  bokor  mögül, 

A  hol  épen  dolgom  volt  egy  kicsit. 

Ha  nem  hiszed,  gyere  oda  velem, 

Ott  látszik  most  is  lábatok  nyoma. 
Don  Talpascos.  Ejnye  te  szemtelen  spion,  hát  még  rám 

Mertél  te  leskelődni,  kupczihér  ! 

És  most  szemembe  még  ki  is  csúfolsz. 

Lábnak  nevezve  hátulsó  kezem  ? 

Fogjátok  el  s  vágjátok  kétfelé. 
Don  Almarágja.  Kegyelmes  úr,  ne  tedd  azt  ő  vele, 

Csimpajhon  a  mi  oltalmunk  alatt  áll. 

Ha  bántod  Őt,  velünk  gyűl  meg  bajod. 

Bocsásd  szegényt,  látod  hat  gyermeke 

Jókai :  Költemények.  II.  6 


S'2 

Van  otthon  és  kegyetlen  hitvese 

Kivájná  a  szemét,  lia  tudta  nélkül 

Meghalna  testaraentomatlan. 
Don  Talpascos.  Jól  van,  nem  kivánom  megölni  öt, 

De  a  mit  már  kimondtam,  mondva  van, 

Kettőbe  vágni  megparancsolám, 

Azért  vágassék  hosszú  farka  el. 

A  többi  hadd  szaladjon,  merre  tud. 
(Tableaux  díszmenettel  i  gyászzcne,  török  hangszerekkel ;  dobpergés  és  sivalkodás  j 

a  csimpáj  követ  farka  ünnepélyesen  elvagatik ;  fájdalmas  finálé.) 
Don  Talpascos.  És  most  eredj  haza  és  mondjad  el 

Uradnak,  hogy  nem  tréfa  a  dolog. 

Azért  van  négyesével  a  kezem, 

Hogy  a  mit  érek,  elvehessem  azt. 
Don  Almaeágja.  Ha  futni  kell,  majd  láb  lesz  mind  a  négy. 
Don  Talpascos.  Ejnye  te  pernehajder,  csúfolódó. 

Hát  nem  tudod  te,  hogy  én  ki  vagyok  ? 

Dobjátok  át  most  mingyárt  a  sövényen. 

Hasítsatok  jól  egyet  a  fülébe. 

Ott  a  kapu  (megrúgja)  nesze  a  passusod. 
Don  Almaeágja  (visszafordnl,  fogcsikorgatva). 

Meglátjátok  :  ebből  még  nagy  dolog  lesz. 


n.  FELVONÁS. 

(Csatatér.   Csimpajok,   makik   és    orangutángok    harczolnak,    vadkörték 
hullanak  a  seregek  fejére ;  harczi  zene  és  tableaux.) 

Csimpajok.     Üsd,  vágd,  harapd,  kapard  ki  a  szemét, 

Kergesd,  ha  fut ;  szaladj  meg,  hogy  ha  kerget  I 
Makik.  Ne  félj  maki,  miénk  a  győzelem, 

Már  elfogyott  az  ellen  lőszere. 
ÜRÁNGUTÁNGOK.  Elörc  bajnokok :  minden  vitéz 

Egy  burgonyát  kap  sülve  ;  —  hogyha  lesz. 

(Irtózatos  csata  keletkezik,    melyet   nem  lehet   leimi  j    a  zene  és  melódia  kimegy 

minden  lehető  tactasból  és  harmóniából,    a   mi  nagyon  szép  )    a  futó  makik  végre 

felgyojtják  az  erdőt,  nagyszerű  jelenet.    Fut,  a  ki  futhat,  a  szinpad  lángba  borul. 

G-örög  tüz,  bengáliai  fény.  Változás.) 

II.  jelenet.  Don  Almarágja  és  don  Harapdiő. 

Don  jNlmarágja.  Hosszú  kezű  orangutáng  vezér. 
Az  ellenséget  tönkre  vertük  im, 
Elhiillott  százezer  ;  nem  számítom 
Az  elhullott  fülek  és  farkakat. 
Nem  lábak  és  kezek  tört  csontjait. 


A  míg  közülünk  egy  esett  csak  el, 
Az  is  de  felkelt  és  most  kuty'  baja. 
(Változás.  Don  Talpascos  ndvara.) 

IIL  jelenet.  Don  Talpascos  és  don  Salmaséua. 

Don  Salmaséna.  Oh  nagy  maki,  miénk  a  győzelem. 
Az  ellenség  egy  lábig  elveszett, 
Hirt  mondani  se'  ment  el  egy  is  abból. 
Az  égbe  hánytuk  őket  egytül  egyig, 
Ugy  felhajítánk,  hogy  a  földre  nem 
Esett  le  többet  egy  is  :  ott  maradt ; 
Nekünk  meg  a  hajunk  se  görbüle. 


m.  FELVONÁS. 
L  jelenet.  Donna  Páviánná  és  harczosok. 

Donna  Páviánná.  Oh  szörnyű  nap,  még  meddig  tart  e  harcz? 

Meddig  omoljon  még  a  jó  majom  vér, 

Dézsával  és  akóval  szörnyükép  ? 

S  miért  ?  nem  érdemes  beszélni  róla. 

Néhány  rongyos  kajszin  baraczk  miatt, 

Nem  is  belle  ambroise  vala  pedig. 

Hanem  csak  hitvány  kótybaraczk, 

A  mit  meszelylyel  mérnek  a  piarczon, 

Egy  árva  polturáért  itcze  számra. 

Megálljatok,  halljátok  emberek ! 

Vagy  mit  beszélek,  oh  ti  hősi  majmok ! 

Én  ettem  im  meg  csimpajok  baraczkját. 

Eossz  volt,  miként  a  vesztés.  Álljatok  meg, 

Hagyjátok  abb'  a  harczot.  Engemet 

Szaggassatok  szét  inkább  portiókra, 

—  De  annyit  mondok,  hogy  pofon  ütöm 

Ki  nyúl  felém.  —  A  megzabált  baraczk 

Magját  ágyamba  egyig  eldugám. 

Ott  lelhetők  a  szalmazsák  alatt. 
(E  nemeslelkn  felfedezésre   a   harczoló  felek    kibékülnek   egymással,    örülvén  köl- 
csönösen, hogy   abba   hagyhatják    szép    szerével  a  czivakodást,  s  a  baraczkmagok 

előhozatnak.) 

Don  Almarágja.  Nem  addig  ám  az.  Még  egy  hátra  van. 
Megcsalni  minket  könnyen  nem  lehet. 
Az  itt  a  kérdés :  e  baraczkmagok 
Ugyanazon  baraczknak  magjai. 
Miket  ti  csimpajoktúl  elvevétek  ? 
Édes  magú  baraczk  volt,  úgy  tudom, 

6* 


84 

Tehát  töressék  egyenként  fel  ez, 

Kóstolni  meg  kell  sorba  mind  szemenkint : 

Ha  édes-e?  nincs-e  benne  ravaszság? 
(Baraczkmagok  egyenkint  feltÖTetnek :    magtörS  zene,  a  magokat  mind  megeszik 

választott  birák.) 
Don  Almarágja.  Bölcsen  tehát  mindent  elrendezénk, 

Mind  kölcsönös  elégülésre  szépen. 

Hnsát  baraczknak  ették  a  makik, 

Nekünk  jutott  az  édes  mag  belőle, 

A  csimpajok  a  héját  megnyerek 

És  visszakapják  győzedelmesen 

Derék  követjük  elvágott  nyelét, 

Mit  elvihetnek  nagy  öröm  között. 
(Donna  Páviánná  és  Don  Harapdió    egymásnak   kezet   nyújtanak,    fehérbe  öltözött 
majmooekák   virágos   kosárkákból   alma  és  körte  hajat  szórnak  a  boldog  pár  út- 
jára j  menyegzői  finale,  általános  bnkfenczhányással  és  korcsolyatáncznzal.) 


Az  egyetlen  ápoló. 

Végkép  el  voltam  hagyatva ! 
Atyámfia,  jó  barátom ! 
Szeretőm  és  régi  szolgám  : 
Mind  elhidegült  irántam. 

Magam  voltam,  magam  laktam, 
Még  sem  jártak  látogatni, 
Pedig  ott  benn  olyan  szépen 
Lehetett  volna  mulatni. 

Csak  egy  ember  volt  hű  hozzám. 
Eeggel,  délben,  este  eljött, 
Megitatott,  ha  szomjaztam. 
Barátságunk  ekép  fejlett. 

Karon  fogott,  ha  sétáltam. 
Úgy  ügyelt  rám,  úgy  segéljen. 
Mint  a  két  szeme  fényére ; 
Azt  mondom,  hogy  soká  éljen. 

De  kivált  a  szabad  légtül 
Igen  jól  meg  tudott  óvni, 
Mit  e  derék  hü  embernek 
Nagy  érdemül  kell  felró vni. 

Az  Isten  is  áldja  öt  meg, 
A  mért  értem  annyit  lábolt. 
Nevére  nem  emlékezem : 
Azt  tudom,  hogy  porkoláb  volt. 


85 


Árva  fiú  keservei. 

(1858.  decz.  20-án.) 


Ad  notam :  «Soha  sem  Tetettem  Székes- Fehérrárnak 
Mégis  bejatottam  lovas  katonának.* 


Kenyeremnek  javát  immáron  megettem, 

Harmincz  és  egynehány  év  maradt  megettem. 

Kopaszul  a  tarkóm,  szürkül  a  szakállam, 

A  honestas  lassan  beköszöntget  nálam  ; 

Ilyenkor  a  honor  elkelne  már  szépen, 

Meg  is  érdemelném,  tudom  én  azt  régen, 

Vártam  is  rá  régen,  hogy  majd  mostan  —  hm,  hm. 

Engemet  is  —  hm,  hm  ■ —  tán  csak  mégis  —  hm,  hm. 

Pedig  nem  vétettem  a  nagy  Intrikusnak, 

Még  sem  jutottam  be  akadémikusnak. 

Pedig  de  kivántam,  az  Isten  is  látja : 

Miként  menyegzőjét  a  szerelmes  mátka. 

Boldogított  volna  egész  életemre, 

Ha  egyszer  megkapom,  soha  nem  vetem  le : 

Hordozom  magammal,  vele  alszom  éjjel. 

Csak  a  halál  karja  szakít  minket  széjjel. 

Í^Iindig  csak  a  felől  ábrándoztam,  hm,  hm, 

Hogy  legalább  —  hm,  hm  —  levelező  —  hm,  hm. 

Soha  sem  vétettem  a  nagy  Intrikusnak, 

Még  sem  jutottam  be  akadémikusnak. 

Pedig  tudom  jól,  hogy  érdemem  is  vau  rá, 
Vidéki  levelet  két  izben  irtam  már  ; 
Viseltem  okulárt,  könyvek  között  háltam, 
Magyar  Múzeumra  is  prasnumeráltam. 
S  a  hányszor  az  úri-utczán  végig  mentem, 
A  Trattner-ház  előtt  kalapot  emeltem. 
Úgy  tiszteltem,  mintha  magam  is  ott  hm,  hm. 
Kis  gyűlésen  hm,  hm,  nsLgy  gyűlésen  hm,  hm. 

Soha  sem  vétettem  a  nagy  Intrikusnak, 

Még  sem  jutottam  be  akadémikusnak. 

Oh  pedig  be  híven  megszolgálnék  érte. 
Soha  hívebb  kebel  e  rangot  nem  kérte  ; 
Minden  felolvasást  ott  hallgatnék  végig  ; 
Nem  érteném  bár,  de  magasztalnám  égig. 
Semmi  újítással  nem  orczátlankodnám. 
Szavazatom  mindig  a  többséghez  adnám. 
Keresni  kellene  az  ilv  embert  hm,  hm. 


86 


A  ki  olyan  —  lim,  hm  —  mint  a  milyen  —  hm,  hm. 
Soha  sem  vétettem  a  nagy  Intrikusnak, 
Még  sem  jutottam  be  akadémikusnak. 

Pedig  hát  az  nékik  mibe  került  vóna  ? 
Az  a  kandidálás  ?  az  a  kis  diploma  ? 
Az  az  egy  karosszék  —  akárhol  a  falnál, 
Az  a  két  arasznyi  hely  a  zöld  asztalnál  ? 
Egy  kis  kalamáris,  egy  tubákos  pikszis. 
Aztán  rámondhatták  volna :  « fiat  piscis  ! » 
De  nem  zúgolódom,  nem  hánykódom  — -  hm,  hm, 
Mert  még  utóbb  hm,  hm  —  megharagu  .  .  .  hm,  hm. 
Majd  kedvében  járok  a  nagy  Intrikusnak, 
Tán  csak  becsuszszanok  akadémikusnak. 


Russico  és  Turcalotte. 

(Mutatvány  egy  készülőben  lévő  vígjátékból.) 

Kussico  (halkan  koczogtat  a  szerály  ajtaján).  Kisasszony !  szabad  ? 

Turcalotte  (felijedve),  Ki  az  ? 

Russico.  Én  vagyok.  Önnek  régi  imádója :  Russico. 

Turcalotte.  Nem  megmondtam  önnek  már  százszor,  hogy 
nem  megyek  önhöz  nŐül ! 

Russico.  Hallottam  igenis,  de  nem  hittem  el.  Parancsolhat-e 
valaki  az  elolthatlan  szerelemnek  ? 

Turcalotte.  Hát  mit  akar? 

Russico.  Egy  szót  négy  szem  közt.  2 

Turcalotte.  Nem  lehet,   pongyolában  vagyok,    elfogadásra  f 

készületlen. 

Russico.  Tudom,  épen  azért  jöttem  most :  annál  érdekesebb 
a  találkozás. 

Turcalotte.  Nem  lehet  ilyen  sötétben.  Sötétben  minden  em- 
ber fekete. 

Russico.  'Sz  épen  az  a  neutrális  szín,  például  a  fekete  tenger. 

Turcalotte.  No  csak  mondja  el  a  kulcslyukon  keresztül,  mit 
akar? 

Russico.  Nem  lehet:  olyan  nagy  dolgot  akarok  mondani, 
hogy  nem  fér  be  a  kulcslyukon.  Nyissa  ki  kérem.  Kár  volna 
ezért  a  magas  kapuért,  ha  be  kellene  törnöm. 

Turcalotte.  Nini !  Még  fenyegetőzik  ?  Nem  tudja,  hogy  itt 
van  nálam  Omér  basa,  meg  lord  Humhum  ? 

Russico.  Hah,  vágytársaim  önnél !  De  már  be  kell  rontanom, 
hogy  azokat  kihányjam  az  ablakon  (az  ajtó  recsegni  kezd), 

Turcalotte.  Megálljon  !  Ez  itt  salva  guardia !  nekem  itt  a 
szabadságlevelem,  öt  tanutói  aláirva,  a  hol  garantirozva  van 
hajadoni  állapotom. 


87 

Russico  (neki  veti  a  vállát  az  ajtónak).  De  iszen  beszélhetnek  majd 
azután. 

TuRCALOTTE  (kikiált  az  ablakon).  Héj  cselédek,  odaliszkák !  Szer- 
vianka !  Eomaniszka !  Bosnyicza !  Hellena !  szaladjatok,  lök- 
jétek ki  azt  az  embert  frissen  ! 

Russico.  Ne  kiabálj  angyalom.  Azokat  már  én  mind  capaci- 
táltam.  (Bezuhan  ajtóstul  együtt). 

TuRCALOTTE.  Jaj  csak  addig  várjon,  míg  összehúzok  valamit 
magamon  (fenn)  egy  kaftánt,  (félre)  vagy  egy  hadsereget. 

Russico.  Világért  sem ;  így  vagy  te  legszebb  (epedve  közeledik). 
TuRCAiiOTTE.  Ne  jöjjön  közel !  gombostíí  van  nálam :  meg- 
szúrom. 

Russico.  Nem  bánom  én  a  gombostűt,  csak  a  dárda-nyeleket 
a  kezembe  kaphassam. 

TuRCALOTTE.  Héj !  scgítség !  Európa  mami ! 
Russico.  Ne  bántsa  szegény  tensasszonyt;  épen  most  köppö- 
lyözik,  nem  jöhet  ide. 

TuRCALOTTE  (küzdve).  Héj !  lord  Humhum  ! 
Russico.  Ne  költse  fel  szegényt,  nem  hallja,  milyen  édesdeden 
horkol? 
TuRCALOTTE.  Én  protcstálok ! 

Russico.  Azt  szabad.  Hanem  elébb  majd  a  kezeidet  szépen 
megfogom  kincsem,  hogy  ne  karmolhass,  így  ni. 
TuRCALOTTE.  Én  sikoltok ! 

Russico.  De  'isz  azt  nem  hallja  senki,  mert  nagy  szél  fúj. 
TuRCALOXTE    (elájnl  8  maga  a  divánia  esik,  a  kaimes-papirok  pedig  nem  tndni 
hova?) 

Russico  (miután  diadalmaskodott,  ráér  versekben  beszélni). 

Szép  kedvesem,  enyim  vagy !  végre  birlak  ! 
Lármázhat  most  már  minden  angol  hirlap. 
Itt  ülünk  már  most  ketten  a  divánon, 
Engem  szeress,  csupán  csak  azt  kivánom. 
Ne  félj  tőlem,  szemem  hogy  így  forog. 
Azért  én  leszek  híí  protectorod. 
Híí  férjednek  igénye  oly  kevés  : 
Nem  kell  neki,  csak  bosporos-leves  ; 
Sőt  a  mire  más  férj  irtózva  gondol, 
Hogy  szarvakat  ne  kapjon  az  asszonytól: 
Oh  abban  is  kivétel  lesz  szivem  : 
Az  arany  szarvat  átveszem  hiven. 
És  most  nincs  hátra  más,  mint  az  ni : 
A  Pester  Lloyd  «Nyilt  Terébe »  igtatni: 
«Herr  Russico  und  Fráulein  Turcalotte, 
Empfehlen  sich  als  glückUche  Verlobte- 


S8 


Diadal. 


Vége  már  a  francziának ! 
Fennuralma  törve  lett : 
Nem  lesz  egyedúr  ezentúl 
Az  egész  világ  felett. 
Nem  diktál  Parisból  többé 
Kalapmintát,  koaffürt, 
Nem  zsüpónt  és  türlütütüt, 
Nem  volánt  és  garnitürt. 
Drezda,  Lipcse,  Norimberga, 
München,  Gotha  és  Berlin, 
Elvété  a  frank  divatot 
—  Leveté  a  krinolint! 

A  mért  annyi  éven  által 
Annyi  tinta  elfolyott, 
A  mi  a  férjeknek  annyi 
Hadiadót  okozott. 
Ez  a  bástya,  ez  a  körsáncz, 
Ez  a  selyem  fellegvár. 
Melynek  semmi  stratagema. 
Bomba  és  élez  meg  nem  árt. 
Melyet  hiába  mókázott 
Ujságiró  és  gamin,  — 
Összeomlott  utoljára: 
Nincsen  többé  krinolin ! 

Összeomlott,  kapitulált, 
A  várörség  feladta, 
A  szuverén  divat  ellen 
Fellázadván  alatta, 
Leereszté  maga  körül 
A  felvonó  hidakat, 


S  áll  előttünk  vértezetlen 
A  meghódolt  dámahad. 
Mali,  Netti,  Fanni,  Hánni, 
Milcsi,  Lotti,  Károlin, 
Felmondott  a  frank  divatnak, 
Leveté  a  krinolint ! 

Győzedelem  !  hurrah !  hurrah  ! 
Szabadok  vagyunk  megint ; 
A  dámák  szoknyái  miatt 
Nem  szorulunk  többé  kint. 
Nem  tolnak  le  már  eztán  a 
Trottoárról  a  sárba. 
Nem  verik  az  ember  lábát 
Kékre,  zöldre  a  bálba'. 
Oh  ez  nagyobb  győzedelem 
Mint  milyet  adott  ColHn  ; 
Három  évi  ostrom  után 
Meghódolt  a  krinolin. 

Ámde  én  még  félek  holmi 
Ellenforradalomtól, 
A  megbukott  divat  helyett 
Ki  jön?  mi  jön?  mi  pótol? 
Hátha  megint  visszakerül  ? 
Még  halálra  kerestet. 
Kezdem  már  egy  kicsit  bánni 
Hogy  Írtam  ezt  a  verset. 
Mert  tudom  a  ,Pohár  vizbÖl' 
Megtanított  rá  Bolin- 
brók,  hogy  mit  tesz  haragjában 
Egy  leöntött  krinolin  I 


Iskolai  bizonyítvány. 


Már  azt  pedig  csak  ne  mondják. 
Hogy  a  magyar  nem  jó  diák  ; 
Mert  oly  rövid  idő  alatt 
Bámulatos  sokat  haladt 
Mindennemű  tudományban, 
A  mi  csak  a  programmján  van. 
Hol  publice,  hol  privátim. 
El  kell  ismernünk  barátim ; 


Hogy  egyszer  per  istum  cursum 
Annyit  igyekeztünk  sursum, 
Hogy  magunknak  egész  bátran 
Kiadhatjuk  a  calculust : 
Hungarus  baccalaureus 
Mindennemű  tudományban, 
Eminens,  eminentissimus. 


primis  mint  nyelvtanuló 
iltán  megdicsérni  való, 
ezen  volt  a  grammatika 
olt  is  hozzá  nagy  praxisa, 

nálni,  conjugálni, 
aelegálni.  allegálni 
Olyan  folyvást  tud,  mint  a  víz 
Kilencz  ember  közt  mind  a  tiz, 
nincsen  többé  olyan  bibast, 
i  ne  tudná  a  derdiedast, 
Azért  tehát  egész  bátran 
Kiadhatjuk  a  calculust : 
f    Hungarus  baccalaureus 
A  nyelvészet  tudományban 
Eminens,  eminentissimus. 


Földiratot  különösen 

Tanulá  szenvedélyesen. 

Soha  sem  kelt  annyi  mappa, 

Mint  az  idén  s  ötvenhatba  ? 

Krimiában  minden  várost 

Olyan  jól  ismernek  már  most, 

S  a  leg^^énebb  öregapó 

Megmondja,  hogy  hol  foly  a  Pó? 

Hol  van  város  ?  hol  nincs  semmi 

Hol  nem  lehet  tovább  menni  ? 

Merre  mi  a  metropolis  ? 

Ergo  :  stet  hic  a  calculus  : 
Hungarus  baccalaureus 
A  geographiából  is 
Eminens,  eminentissimus. 


Másodszor,  mint  nagy  juristán 
Fér  el  rajta  a  borostyán, 
Megtanult  sok  új  codexet. 
Mindenekben  jól  igyekszett, 
Küzdött  paragraphusokkal 
Győzelmesen,  pedig  sokkal, 
Só't  a  concertatióban 
Volt  eló' ttunk  olyan  jóban, 
Hogy  magát  a  professort  is 
Elakasztá.  Fűit  fortis ! 
Azért  tehát  hitünk  szerint 
Kiadhatjuk  a  calculust : 
Hungarus  baccalaureus 
A  juridicumból  megint 
Eminens,  eminentissimus. 


Térvén  nummismaticára : 
E  tan  se  ment  nála  kárba. 
Tanult  ismerni  sok  nummust 
Mi  volt  régen,  és  mi  van  most  ? 
Kisebb  nagyobb,  réz  és  ezüst, 
Hogyan  külön,  hogyan  együtt"? 
Mikor  volt  új,  mikor  lett  ó? 
Mi  most  az  értéke  nettó. 
Ezt  is  megtanulta  könnyen, 
Pedig  nem  is  nézte  könyvben. 
Azért  tehát  újabban 
Kiadhatjuk  a  calculust : 
Hungarus  baccalaureus 
A  pénz-érem-isme-tanbau 
Eminens,  eminentissimus. 


Most  jön  az  arithmetica ; 
Ennek  sincs  előtte  titka ; 
Kis  ujjában  az  algebra ; 
Nem  kellett  hozzá  kathedra. 
Összeadást  és  kivonást, 
Sokszorozást  és  elosztást, 
A  proportiot  s  törteket, 
A  felsőbb  egyenleteket, 
S  a  hármas  aranyregulát, 
^  [ind  praxisból  megtanulá. 
Azért  jó  hiszemmel  inde 
Adjuk  neki  a  calculust : 
Hungarus  baccalaureus 
Arithmeticából  szinte 
Eminens,  eminentissimus. 


Hátra  vagyon  a  chémia, 

0  azt  is  jól  tudja,  mi  a'? 

Hogy  kell  amalgamizálni  ? 

Dissolválni,  condensálni  ? 

Levegőt  consolidálni. 

Egyik  éreznek  mássá  válni '? 

Hogy  mi  az  a  neutrálsó '? 

A  száraz  mennykő  mire  jó? 

A  valami  hogy  lesz  vizzé  ? 

S  a  semmiből  megint  izé  ? 

Tehát  elismerjük  nimis 

S  feljegyezzük  a  calculust : 
Hungarus  baccalaureus 
A  chemiából  imprimis 
Eminens,  eminentissimus. 


90 

Végre  —  a  philosophia  Javultak  erkölcsei  is : 

Mintha  neki  volna  irva :  (Non  rixatur  cum  sociis) 

Socrates,  Aristoteles  Azért  kimondjuk  in  íine 

Bölcsészete  nem  oly  teljes,  Finali :  vivát  domine 

Diogenes  megnyugvása,  Hangáré  sedule  discipule  ! 

Epicur  testápolása,  Numeris  nempe  oranibus 

Plató  szép  álomlátása,  Eminens  solutissimus  ! 
Mind  ennek  van  nála  mása. 


Elégia  az  ágyúhoz. 


Nagyságos  lyukas  réz,  puskák  öregapja. 
Kénkővel  illatos  pokoltüznek  csapja. 
Fordítsd  felém  kérlek  —  ne  szád  — ^  de  füledet, 
Midőn  énekelném  fényes  személyedet. 

Mert  tudniillik,  hogy  te  nagy  úr  vagy  szörnyen, 
Kell,  hogy  a  fejemet  hizelgésen  törjem. 
Mivelhogy  afféle  poéta  én  vagyok, 
Kiben  mély  tisztelőt  találnak  a  nagyok. 

Termeted  oly  bájos,  olyan  tündér  fajta! 
Ilyennek  rajzolják  a  cherubimokat : 
Ilyen  az  alakjuk,  mint  a  te  derekad, 
A  két  kerék  oldalt,  —  az  a  két  szárny  rajta. 

Hangodnak  szépsége  felülmúlhatatlan ! 
Abban  minden  ének  és  madárdal  ott  van. 
Fölséges  éneked  úgy  lelkesít  belől ! 
(Kivéve :  a  kiket  elől-utól  megöl.) 

Te  vagy  a  világon  most  a  fő  tón-adó. 
Parancsodnak  minden  ember  szófogadó. 
A  kit  te  megvédesz,  annak  igaza  van, 
A  kit  te  elitélsz,  az  exequálva  van. 

A  te  véleményed  argumentum,  mely  dönt, 
Rá  apellál  minden  kétes  ügy  a  földön 
S  motívumaidban,  a  miket  felhoztál 
Az  elmarasztalt  fél  meg  is  nyugszik  aztán. 

Nagy  úr,  kicsiny  ember  előtted  egyenlő. 
Szelídebb  golyóval  te  egyikre  sem  lösz  ? 
Rongyot,  arany  ruhát,  szolgát,  magas  embert 
Te  nem  válogatod,  mind  egyformán  sepred. 


i 


91 


S  a  hová  be  akarsz  menni  hatalommal, 
Zárt  kapu  betörik,  sáncz  omlik  halomra. 
Előled  nem  lehet  sehová  elbújni, 
Mint  nem  a  villámló  mennykőt  félrefújni. 

És  mit  a  hajdankor  prófétái  bírtak, 
A  miről  a  bölcsek  annyi  könyvet  irtak, 
Azt  a  világnyelvet,  mit  megért  mindenki. 
Oh  te  nagy  népszónok !  te  találtad  azt  ki. 

Hajdan  a  « seregek  Urának*  nevével 
Járultak  a  harczba ;  most  ezt  te  vevéd  fel, 
Főpatronusának  tart  minden  natio. 
Fejedelmeknél  vagy  ultimo  ratio. 

En  megtettem  azt,  hogy  éneklék  felőled, 
Holmi  ajándékot  nem  kivánok  tőled, 
A  mivel  te  fizetsz,  én  nem  kapok  azon  ; 
Inkább  fizesd  másnak,  én  utalvánvozom. 


Hamvazó  szerdán. 


[ea  culpa,  mea  culpa 
[0  mea  maxima  culpa.  — 

Itt  van  már  hamvazó  szerda  : 
Bohó  álarczok,  maszkurák 
Térjetek  meg,  bánjatok  meg.  - 
Eltemették  Carnevált ! 
Kiki  menjen  haza  szépen, 
Vegyen  mustárt  és  lábvizet, 
Húzzon  szépen  flanellreklit. 
Fizetgesse  a  kontóját. 
Szürcsölgessen  rántott  levest, 
S  olvasson  ájtatos  könyvet. 
Vége  már  a  nagy  galoppnak  ! 
—  A  farsangnak  vége  van. 

Mea  culpa,  mea  culpa, 
0  mea  maxima  culpa.  — 
Itten  van  hamvazó  szerda, 
^la  a  börze  is  zárva  van  : 
Haussiersek,  baissiersek, 
Ivialuszszák  ma  a  mámort. 
Az  actiák  contratáncza, 
Váltók,  devisek,  comptantok. 
Milliók  s  koldustarisznyák, 
S  más  syrének  és  koboldok 


Orgiája  csendesül  már: 
Papirosok  megpihennek. 
Vége  már  a  börzetáncznak. 

—  A  farsangnak  vége  van. 

Mea  culpa,  mea  culpa 
0  mea  maxima  culpa.  — 
Itten  van  hamvazó  szerda. 
Ujságiró  is  pihen  már. 
Nem  babéron,  csak  papiron, 
Diplomata  maszkurák 
Levetik  a  dominókat. 
Le  a  pánczélt  és  sarkantyút. 
S  olyan  józan  képet  öltnek, 
Mint  ki  vizet  sem  zavart ; 
Csörömpölő  hadseregek 
Megtérnek  a  garnizonba. 
Vége  már  a  fegj-vertáncznak. 

—  A  farsangnak  vége  van. 

Mea  culpa,  mea  culpa 
0  mea  maxima  culpa.  — 

Itten  van  hamvazó  szerda. 

Ember,  térj  magadba  szépen. 

Minden  hivság  ez  világon. 


92 


(Nemo  saltat  sobríus.) 
Verd  ki  a  mámort  fejedből, 
Es  békülj  ki  a  papoddal : 
Mert  az  élet  oly  mulandó  ! 
Ma  a  tiszta  búza  ára 
Négy  forint  és  hetven  krajczár, 
S  holnap  megint  leesik 
Három  forint  kilenczvenre  !  — 
—  A  farsangnak  vége  van ! 

Váljon  lesz-e  háború? 

Gazdaember  a  mezőket  járja :  — 

Mi  fő  a  fejében  ? 

Száraz  a  föld  ;  tán  az  esőt  várja? 

Biz  elkelne  szépen. 

Körülnéz  a  láthatáron, 

Talán  felhőt,  vagy  mit  vár  ott  ? 

« Hogyan  áll  az  én  vetésem? 

Váljon  lesz-e  háború?* 

Kereskedő  ül  a  kávéházban, 

Ott  van  most  a  dolga. 

Maradhat  a  boltja. 

Van  ő  annál  sokkal  jobban  páczban, 

Körülnézi  az  újságot, 

Arkeletet,  vagy  mit  vár  ott : 

« Hogyan  áll  az  én  vetésem? 

Váljon  lesz-e  háború?* 

Holló,  varjú,  hosszú  sötét  rendben. 

Házak  tetején  ül, 

Eikács  szava  hangzik  nagy  rekedten 

Házak  tetejérül, 

Szeme  a  ködöket  nézi : 

Lát-e ?  vagy  csak  szagát  érzi? 

« Hogyan  áll  a  mi  vetésünk  ? 

Váljon  lesz-e  háború  ?» 

Jámbor  férj  megy  haza  a  kocsraábul, 
Egy  kicsit  elkésett  barátságbul. 
Pedig  otthon  várja 
Hű  élete  párja. 
Óráját  aggódva  nézi, 
Hangulata  nem  vitézi. 
« Mit  csinál  a  feleségem  ? 
Váljon  lesz-e  háború?* 


I 


93 


A  la  Bosco. 

Messieurs  et  mesdames 

Je  vais  vous  fairé  grandé  production 

Én  csinál  productio  nagy 

A  magasabb  mágiából : 

Physica  és  galvanismus, 

Double  vue,  somnambulismus, 

Indianer  schwarze  Kunste 

És  a  grandé  metamorphose ! 

Béliében  Sie  place  foglalni. 

—  Én  csinál  mon  compliment. 

Messienrs  et  mesdames ! 
Vous  voilá  un  petit  agneau ! 
Egy  bárány :  une  drole  de  birka, 
Qui  ne  peut,  que  emeee*  csinálni. 
Allez  !  marcliez  !  —  egy  minuta ! 
Lett  belőle  egy  nagy  ágyú, 
A  ki  csinál :  drumdum  bum  bum ! 
És  megteszi  nagy  massacre ! 
N'ayez  pas  peur !  nem  kell  futni. 
Changez !  tournez !  —  en  voilá : 

—  Lett  belőle  megint  bárány. 

—  Én  csinál  mon  compliment. 

Messieurs  et  mesdames ! 
Da  habén  Sie  egy  virág. 
Híják  neki  en  botanique: 
•  Actia  Credita  de  Linné » 
(Lopvanősző,  Cryptogame) 
Je  vais  vous  fairé :  hideg  fújok 
Eá  :  elszárad ;  en  voilá. 
Allez  !  marchez !  nincsen  néki 
Egy  csepp  szaft  se  benne  többet. 
Most  lehellek  rá  meleg : 
Changez  !  tournez  !  en  voilá  ! 
Egy  minuta,  hogy  kizöldül ! 
Lesz  virág,  arany  gyümölcse. 

—  Én  csinál  mon  compliment. 

Messieurs  et  mesdames ! 

Je  vais  vous  fairé  :  ki  mind  itt  van, 

Ez  az  egész  publikum, 

Fele  mingyárt  hosszú  kép  lesz, 

Másik  fele  gömbölyű. 


94 


Allez  !  marchez !  tessék  nézni : 
Egy  tesz  sirni,  más  nevet, 
Most  minden  fej  elcserélem ; 
Changez  !  tournez  !  vous  voila ! 
Hosszú  kép  lett  gömbölyű, 
És  a  gömbölyű  au  contraire. 

—  Én  csinál  mon  compliment. 

Messieiirs  et  mesdames ! 
Vous  voilá  iine  grandé  Stiebel. 
Uno  csizma !  S'il  vous  piait. 
Akarom  egy  lábra  húzni : 
Ca  ne  va  pas  :  nem  megy  rá. 
Most  felhúzom  kilencz  lábra, 
Az  mind  ensemble  belé  megy : 
Még  a  magamé  is  elfér 
Tizediknek,  en  voilá ! 
Mais  9a  fait  mai  pour  les  tyúkszem. 

—  Én  csinál  mon  compliment. 

Messieurs  et  mesdames ! 

Én  csinál  legszebb  piéce  most : 

La  mystére  egyptienne ! 

Je  vais  vous  fairé  :  minden  ember 

Álmodik  sok  furcsa  dolgot. 

Allez  !  marchez  !  egész  publique 

Somnambule  lesz,  háztetőn  jár. 

Örvény  szélin,  egy  szál  deszkán. 

És  beszél  clairvoyant 

Tutto  franco,  a  mit  nem  lát ; 

Changez  !  tournez  !  c'en  est  fait,  — 

Csendes  jó  reggelt  kivánok. 

Je  vous  souhaite  bien  le  bon  jour. 

A  productio  fini  van. 

—  Én  csinál  mon  compliment. 


Grsefenbergi  viszhang. 

Akár  mit  mond  a  rossz  világ, 
Vizet  inni  dicső  dolog ! 
Sok  mennykő  részeg  poéta, 
Félre !  most  vízről  dalolok. 
Vizböl  jövök,  vizet  ittam  : 
Attul  vagyok  mostan  józan. 
Aztán  meg  más  valamiktől, 
A  mik  nem  ide  tartoznak. 


95 


Ki  lesz  társain  e  pohárhoz 
Én  megittam  már  vagj'  tizet:  — 
Igyunk  vizet.  .  .  . 

Áldott  orvosság  az  a  viz ! 
A  kihen  heves  vér  nyargal, 
Kinek  szive  nagyon  dobog, 
Lehűtheti  egy  itallal. 
Kit  régi  baj  salakja  fojt. 
Kinek  fejét  rossz  gond  fövi, 
Kit  bánt  megújuló  sebe, 
Viz  meggyógyítja,  benövi. 
Hát  az  Európa-fájást  ? 
Tán  ezzel  nem  bir  ?  azt  hiszed  ? 
Igyunk  vizet.  .  .  . 

Vizböl  vannak  a  tengerek  : 
S  ha  tengerek  nem  volnának, 
Halnak  nem  volna  lakni  hol '? 
S  parádézni  a  flottáknak. 
Vizböl  vannak  a  könyek  is ; 
Nagy  uraknak  módjukban  van 
Megförödni,  mikor  tetszik, 
Ezen  drága  otkolonban. 
Viz  a  szivárvány,  a  remény : 
S  a  remény  képénél  mi  szebb  ? 
Igyunk  vizet.  .  .  . 

Pezsgőt  igyék  a  franczia, 
Puncsot  nyakalhat  az  angol. 
Német  tölthet  magába  sert, 
Muszka  élhet  olvadt  lánggal. 
Kik  madmoazel  Fortuna 
Asztalánál  nyújtózkodnak, 
A  jó  ételre  jó  ital 
Nagyon  felülik  azoknak ;  — 
Nekünk  ott  nem  terítettek ; 
Ránk  nem  számolt  a  szép  grisette.  — 
Igyunk  vizet.  .  .  . 

I^ért  azért,  mert  igen  jó. 
Másért,  mivel  gazdaságos. 
Aztán,  hogy  mit  Jancsi  vétett, 
Azt  most  lebünhödje  János, 
Negyedszer :  mert  úgy  sincs  borunk, 
A  jég  azt  is  elverte  mind  ; 
Csak  vizet  lát  s  —  hitelezőt 


96 


Az  ember,  bár  hová  tekint. 
Mondjuk :  czudar  világ  biz  ez  ! 
S  igyunk  vizet.  .  .  . 

Kabbi  Dsenemark. 

lü  nem  hallotta  volna  még 
llirét  a  nagy  Díenemarknak  ? 
A  híres  Hersch  Daeneraarknak  ? 
A  ki  felel  bezárt  könyvből, 
Megmondja  hány  sor  van  benne? 
Hány  egész  sor,  hány  negyedrész  ? 
A  ki  belát  a  vesékbe, 
S  megmondja,  most  ki  mit  gondol  ? 
A  ki  jósol  hat  hónapra ; 
(Tovább  nem,  mert  már  az  luxus) 
Kivéve  ifjú  szüzeknek : 
Mikor  fognak  férjhez  menni  ?  — 

—  Ez  a  nagy  Hersch  Dsenemark.  .  .  . 

Nem  hallották  volna  hirét 
A  nagy  rabbi  Daenemarknak? 
A  hires  Hersch  Daenemarknak, 
A  ki  beszélt  herczegekkel, 
Császárokkal,  királyokkal ! 
Érsekekkel,  püspökökkel, 
Sőt  a  legfőbb  szent  atyával. 
Magában  a  Vatikánban ! 
S  mindeniktől  hozott  irást ! 
Melyben  az  vagyon  megírva : 
Hogy  Hersch  Dsenemark  nagy  ember ! 
Csodaember,  Wundermanu ! 

—  Ez  a  nagy  Hersch  Dsenemark.  .  .  . 

Ki  nem  hallott  volna  róla, 
A  nagy  rabbi  Dsenemarkról  ? 
A  hires  Hersch  Daenemarkról  ? 
Kitől  Napóleon  császár 
Legelőször  tudta  meg : 
Hogy  princzet  kap  nem  sokára,  — 
Hogy  Szebasztopol  felét 
Kapja  csak  meg  —  és  kibékül, 
Es  hogy  harmincz  louísdort 
Tart  markában  ajándékul !  — 
A  ki  a  porosz  királynak 
Egy  egész  Schützenbataillon 
Neveit  elmondta  mind ! 


97 


(Igaz,  hogy  százötven  Mayer," 
Detto  Schultz  és  Müller  volt  közt), 
Kivel  még  a  nagy  Humboldt  is 
(^liksics  Koszmoszát  ki  szerzé) 
Két  óráig  disserált ;  — 

—  Ez  a  nagy  Hersch  Díenemark.  .  . 

Az  a  liires  rabbi  Daenemark, 

Ki  a  porosz  miniszternek, 

Mert  sokalta  volt  az  entréet 

(Tíz  tallér  volt  egy  személyre) 

Megjövendölé  előre : 

Hogy  mikor  nem  lesz  miniszter  ? 

Ki  a  komáromi  várban, 

A  generalstab  eló'tt 

(Ott  voltak  a  Vorstandok  is 

Tisztelt  asszonyságaikkal), 

Még  a  háború  előtt, 

Előbb  mint  Szebasztoj)ol  jött ; 

Még  vontcsövű  ágyú  sem  volt, 

Sem  pediglen  krinolin,  — 

Megmondá,  —  bátran  —  merészen, 

Hogy  ott  amaz  úri  delnőn, 

A  ki  úgy  kaczag  beszédén, 

Kilencz  alsószoknya  van ! 

(Megszámlálták ;  annyi  volt.) 

—  Ez  a  nagy  Hersch  Díenemark.  .  . 

Tehát  ez  a  hires  férfi, 
A  nagy  rabbi  Daenemark, 
Megalázta  volt  magát 
Felkeresni  Kakas  Mártont ; 
Azt  a  hires  Kakas  Mártont, 
A  ki  ép  oly  virtuóz 
A  mindent  elfeledésben. 
Mint  ő  az  emlékezésben. 
Jó  barátságot  köténk ; 
0  bemutatá  nekem 

—  Nem  magát  —  de  engemet: 
Leirt,  hogy  milyen  vagyok  ; 
Kivül  belül  csupa  virtus ; 

Sok  bennem  a  magnetizmus ; 
De  a  pénz  nálam  nem  áll  meg. 
•  Az  onnan  van  oh  nagy  rabbi, 
^lert  hogy  a  pénz  nincsen  vasból ; 
Más  különben  mágnesemmel 
Idehúznám  s  itt  maradna.* 
Ezt  helyeslé  rabbi  Daenemark.  .  .  . 

Jókai:  Költemények,  n. 


98 


Aztán  monda  a  nagy  Dajnemark : 

Vegyek  elő  holmi  könyvet.  — 

Minthogy  vad-könyv  kellc  néki, 

Mit  effective  nem  ismer : 

Odaadtam  egy  regényem, 

S  ő  megmondá  stante  pede, 

Hány  sor  van  benn  minden  lapban  ? 

Hány  egész  sor,  hány  üres  ? 

(Féltem  :  még  azt  is  kimondja: 

Hogy  hány  üres  gondolat  ?) 

Kitalált  szobámban  mindent, 

A  mi  irásféle  volt ; 

(Még  egy  emléklapot  is,  mit 

A  Nationalbank  ád  ki.) 

—  Ezt  tévé  a  nagy  Hersch  Daenemark  i 

Aztán  megtaníta  rögtön 

Sok  nagy  és  jeles  titokra, 

A  miket  rejt  a  jövendő,  — 

A  nagy  rabbi  Daenemark, 

Arra  kérve,  hogy  ne  adjam 

Titkait  hamar  tovább.  — 

«Légy  nyugodt,  nagy  rabbi!  én,  — 

Mint  afféle  ujságiró,  — 

Nem  is  tudnék,  ha  akarnék. 

Bármit  úgy  elmondani, 

Hogy  jól  meg  ne  toldjam  ;  arra 

Még  magad  sem  ismersz  többé. 

Aztán  én  bohó  vagyok, 

A  mit  mondok,  azt  nekem 

A  policzáj  sem  hiszi. 

Ez  a  legnagyobb  szerencsém. 

Légy  nyugodt  nagy  Daenemark. 

Azt  mondja  nagy  Daenemark 
Arra,  hogy  «mi  lesz  belölünk?* 
—  «Hogy  a  kinek  pénze  nincsen. 
Az  szegény,  az  nem  nagy  úr  l» 
(Eejtsd  magadba  ezt  a  titkot 
Olvasóm  1  s  tovább  ne  add.) 
« Meddig  tart  az  örök  béke?» 
«« Addig  tart,  épen  csak  addig. 
Míg  a  háború  ki  nem  tör. » » 
(Ezt  a  dátumot  felirjuk.) 
«Mit  csinál  Napóleon  most?* 
«/<  Délután  öt  óra  lévén. 
Épen  most  levest  eszik.* » 
(Ezt  nagyon  jó  volt  megtudni.) 


99 


•Mire  gondol  az  orosz  czár?» 
««Arra  gondol  az  orosz  czár, 
Bárcsak  ebből  a  melegből 
Ellehetne  tenni  télre. »» 
(Egyetértünk  véle  mink  is.) 
tLesz-e  ára  a  biizának?* 
€ « Mikor  olcsó  lesz  az  ember, 
Akkor  drága  lesz  a  búza. » » 
(Tessék  már  most  válogatni.) 
« Melyik  nemzet  a  világon 
A  legmértékletesebb?* 
Felelet  rá :  « a  magyar, 
Mert  az  elél  reménységgel. 
Az  pedig  csak  vékony  czuspájz.') 
(Tudja  mennykő  !  mégis  liizunk.) 

•  Mikor  fogja  még  a  világ 
A  magyart  is  emlegetni  ?» 

•  «Majd  a  mikor  az  a  czinkló, 
Mit  a  honatyák  emeltek 

A  lovarda  homlokán. 
Elkezd  vezérczikket  irni.»» 
(Arra  pedig  várhatunk.) 

•  Mi  változás  lesz  a  honban 
Közel  három  hó  alatt  ?» 

« «Lesz  igen  nagy  változás, 
Közel  három  hónap  múlva, 
Mit  megérez  minden  ember. 
Legyen  kicsiny,  vagy  legyen  nagy. 
Az,  hogy  három  hónap  múlva 
Fűteni  kell  mindenütt.* » 

Hyen  szörnyű  jóslatokra 

Oktatott  meg  engemet. 

Egy  szép  délutáni  órán, 

A  nagy  hirü  rabbi  Hersch 

A  wundermann  Daenemark, 

Az  egyetlen  nagy  Hersch  Dagnemark. 

A  dinnyeverseny. 

Hajdan  tarfejeket  szeldeltek  harczos  apáink, 

Most  mink  dinnyéket  kaszabolni  ragadjuk  a  —  bicskát. 

Vágni  ez  is  jó  tán?  vérbéle  van  ennek  is  cgj'szer  ! 

És  a  pusztítás  ebben  háromszoros  édes  ! 

Boldog  a  hon,  melynek  dinnyéje  van  ennyi  halommal ; 

Cantaloup  és  ananász,  görög  és  más  nemzeti  dinnyék. 

Magjaikat  külföld  termé,  de  gyümölcse  magyar  lett, 

7* 


100 


És  magyar  ínyeknek  szolgál  kedves  csemegéül. 

Űclv  neked  óh  dinnycsz  !  föld  első  vegytani  bölcse, 

A  ki  a  zord  trágyát  finom  illatszerre  varázslód. 

(h'izzen  meg  az  ég  a  ragyától  és  a  vakandtól, 

Nyári  esőzéstől,  zivatartól,  földi  kukacztól ; 

S  szent  Lőrincz  védnök  legyen  hozzád  hosszú  kegyelmű. 


A  pesti  zsinagóga. 

Egyszerre  kezdénk  építtetni 
Egy  templomot,  ők  is,  mi  is. 
Az  övéké  rég  készen  áll  már. 
Miénknek  még  teteje  nincs. 
Hogyan  maradhatánk  mi  így  el  ? 
Ok  arra  lehet  nagyon  sok : 
Azt  a  hitelezők  építek, 
Emezt  pedig  az  adósok. 


Signor  Horazio. 

Siguor  Horazio  nagy  férfin  : 

Ki  szabadelvüségre  nem  hiú ; 

lü  éltében  egy  eszméért  küzde. 

És  azt  magának  jelszavául  tűzte  : 

((Miként  egy  rendes  status  főjava 

Az  izgazgatás  borsa  és  sava, 

Az  hogy  mindenki  kapjon  sok  botot. 

Nem  tekintve  semmi  állapotot. 

Bot  egyiránt  kicsinynek  és  nagyoknak, 

Grófnak,  parasztnak  és  újságíróknak, 

Ez  tartja  fel  a  statust  egyedül. 

A  nélkül  minden  rögtön  összedűl. 

Nem  rég  e  nagy  signor  Horazio, 

Kinek  barátja  volt  Pancrazio, 

Egy  szép  verőfényes  délelőtt 

A  szent  Vincenzió  templom  előtt, 

Signor  Pancrazioval  összejön  : 

Pörölnek,  mindakettö  tűzbe  jön, 

Összeszalad  az  egész  promenád. 

Pancrazionál  volt  egy  spanyolnád  ; 

Signor  Horazio  aztán  kaj)ott 

Botot  hátára,  igen  sok  botot. 

Azt  talán  még  is  nem  kívánta  meg. 

Hogy  elvei  ily  nagyon  győzzenek. 

De  vigasztalhatá  vele  magát. 

Hogy  lám  Pancrazio  elvbarát. 


101 


Tél  közepén. 

1860. 


Tél  közepén  de  meleg  van  ! 
Hogyne  volna  olyan  meleg  ? 
Mikor  más  nap  süt  az  égen. 
Nem  a  régi  kopott,  rozsdás, 
Az  a  sápadt,  életunt  nap  ; 
Hanem  új  nap,  mely  most  kezdi, 
Tele  tűzzel,  verőfénynyel. 
Derék,  felvilágosult  nap, 
Nyájas  és  leereszkedő. 
Ellensége  a  sötétnek, 
És  a  fagj'nak  és  mindennek, 
A  minek  sötét  s  hideg  kell. 

Tél  közepén  de  meleg  van ! 
Hogj-ne  volna  olyan  meleg  ? 
Mikor  még  a  csillagok  is 
Mosolyognak !  (Ertem  őket, 
A  kik  itt  az  édes  földön 
Bájos  nők  szemében  égnek.) 
Oh  e  csillagok  sugara 
Sokkal  szebben  ég  ez  évben  !  — 
Óvja  Isten  e  dicső  fényt, 
Ezt  a  földi  csillag- égést, 
Hogy  ezt  soha  bánat  könyje 
—  E  gonosz  víz  —  el  ne  oltsa. 


Tél  közepén  de  meleg  van  ! 
Hogy  ne  volna  olyan  meleg? 
Mikor  a  jámbor  emberek 
Egész  áldott  \"ilágszerte 
Úgy  fűtenek  egymás  alá. 
Hogy  váljon  mivel  fűtenek  ? 
Arról  én  már  nem  beszélek  ; 
Mert  az  politika  volna : 
A  politikáról  pedig 
Nekem  szólanom  nem  illik  ; 
Mert  az  nincs  a  programraombau. 
Azért  annak  hagyjunk  békét. 

Tél  közepén  de  meleg  van  ! 
Hogyne  volna  olyan  meleg  ? 
Mikor  úgy  szeretjük  egymást 
(No  —  nem  egymás  feleségét ; 
Hanem  minden  derék  embert.) 
S  arról  megint  nem  tehetünk, 
Hogyha  minden  magyar  ember 
—  Eo  ipso  —  derék  ember. 
S  hát  ennyi  mülió  szívnek 
Egy  közösen  összeérzett 
Szeretetben  dobbanása 
Hogyne  adna  meleget  ki  ? 


Őseinkhez. 


Jó  őseink,  Álmos,  Kund,  Tuhutum, 
De  már  én  tovább  meg  nem  állhatom, 
Hogy  meg  ne  kérdezzem  kegyelmetek : 
Ázsiából  ide  mért  jöttetek  ? 
Miért  kellett  ottan  felmondani  ? 
Mit  véthetett  hazánk,  a  hajdani? 

A  sáska  lepte  tán  meg  a  hazát, 

S  az  mindent,  a  mi  zöld  volt,  lekaszált? 

Viz  önte  ki?  vagy  a  futóhomok? 

Nagy  krinolint  hordtak  az  asszonyok, 

Attul  nem  fértetek  az  ősi  honban, 

S  elhagytátok,  hogy  azt  se  tudni :  hol  van  ? 


102 


Miért  hagytátok  el  f  Tán  ottan  is, 
Volt  már  jebúzeus,  a  kis  hamis? 
Váltók,  uzsorák,  prolongátió, 
Restánczia  és  ekzekuczió 
A  hypothékát  már  úgy  benőtte, 
Hogy  érdemes  volt  megszökni  tőle  ? 

A  külső  szomszéd  volt  goromba  tán, 
A  sok  harczháborút  megunatá  ? 
Mongol,  tatár,  bolgár  és  pecsenyég 
Elszedte  tőletek  a  pecsenyét  ? 
Azt  mondtátok  :  nohát  legyen  tied  ! 
S  pihenni  jöttetek  —  épen  ide  ? 

Vagy  tán  Chinával  gyűlt  meg  a  baj  ott. 
A  sok  bölcs  mandarin  ott  sem  hagyott 
Békét?  ruhádat,  ősi  nyelvedet 
Kivánta,  hogy  kedvéért  leveted  ? 
ígérte,  hogy  czivilizálni  fog? 
Arra  aztán  mind  elfutottatok  ? 

A  chinai  Presse  s  a  pekkingi 
Algemeine -Zeitung  (eb  az  ingi !) 
Addig  kunírozott,  szekírozott, 
Mig  a  flegmából  végkép  kihozott  ? 
S  nehogy  rajok  előfizetni  kelljen. 
Inkább  eljöttetek  valamennyen  ? 

....  Azt  mondja  erre  az  ős  hagyomány, 

A  melynek  eddig  indulánk  nyomán. 

Hogy  nem  biz  az,  hanem  Emős  anyánk 

Álmodta  egyszer,  mikor?  hajdanán  : 

Hogy  nékünk  épen  itt  lesz  jó  helyünk, 

S  arra  mingyárt  azt  mondtuk,  hogy  « gyerünk* 

Már  hiszen  itt  vagyunk,  hál  Istennek ! 
Napjaink  szép  örömek  közt  mennek. 
De  én  csak  a  mondó  vagyok  «ős  mámi», 
Hogyha  méltóztatott  álmot  látni, 
Az  még  magában  nem  volt  nagy  hiba  ; 
—  De  —  tette  volna  inkább  lutriba  I 


103 


Megintés. 


Debreczenben  élt  hajdan  egy  tanár  Aztán  letörlé  a  tintapettyet, 
Tudós,  derék,  okos  férfi.  Mely  szétfecscsent  az  asztalán. 

A  kihez  tudós  vitatkozásban  Ezen  egész  incidensből 

fHozzá  nem  lehetett  férni.  Csupán  annjdt  gondola, 

?enger  alatt,  föld  sötét  gyomrában.  Hogy  az  ilyen  hajításnak 
Csillagos  éjben  és  odább  A  neve  :  parabola. 

5zemély  szerint  ismert,  mutogatott 


Minden  állatot  és  csodát. 

['udott  mindent,  a  mi  történt 
ÍNoét^l  Periclesig ; 
iCsak  arról  nem  tudott  semmit, 

[ogy  házánál  mi  esik  ? 

sen  derék  tudós  férfiúnak 
Volt  egy  fia,  épen  olyan 
Kitűnő  a  korhelységben,  miként 
Atyja  a  tudományokban. 
Iskolakerülő  és  csavargó, 
Ruharéz,  pákosztos,  betyár, 
A  tiszteletes  tanámé  asszony 
Alig  győzött  foltozni  rá. 
De  a  tudós  nem  törődött 
Egy  cseppet  is  felőle. 
Nem  stúdium  a  rossz  kölyök, 
Nem  tanulhat  belőle. 


De  beront  a  tiszteletes  asszony 
S  elkezd  lamentálni  szörnyen, 
Hogy  azt  a  sok  rakonczátlanságot 
Mint  lehet  venni  oly  könnyen  ? 
•  Kend  nem  gondol  semmit  a  fiával, 
Müyen  kárt  csinált  megint,  né  ! 
Ideje  volna  már  egyszer  kendtől, 
Hogy  a  rossz  fiút  megintné.  • 
A  tanár  botot  vett,  kiment 
S  egyet  olyat  ütött  rá : 
Hogy  a  fiú  menten  elnyúlt 
S  lelkét  rögtön  kiadá. 


Most  már  szelídebb  időket  élünk ; 
Nem  intenek  hasábfával. 
Ha  épen  a  szép  tiszta  papirost 
Úgy  izéljük  be  tintával, 
Hogy  a  tintamicsodák  és  pettyek 
Talán  haragot  költenek : 
Egyszer  épen  a  rossz  ficzkó  megint  Szelid  czivihzált  szokás  szerint 
Betört  valami  ablakot ;  Most  csak  Írásban  intenek. 

A  tanár  nem  vette  észre,  pedig      De  azért  most  is  megesik. 
Épen  az  ő  ablaka  volt.  Hogy  az  ember  rá  elesik. 

A  lapda  tintájába  esett  Azért  tehát,  drága  kincs ! 


Az  hitte,  meteor  talán  ; 


Professor  úr,  meg  ne  ints  ! 


Reményihez. 


Kedves  drága  barátom  Reményi, 
Kinek  bár  elismervék  erényi. 
Még  is  meghiúsultak  reményi, 
Mivel  a  tens  közönség  merényi 
Miatt  megromlának  nyereményi ; 
Mert  azt  sok  ember  fel  nem  éri. 
Hogy  a  tapson  kívül  kell  kenyér  is. 


lOi 


Alólírt  mindazáltal  reményli, 
Újra  fölléptét  ismét  megérni, 
S  aztán  még  sokáig :  tremain-y  !i 


KÖSZÖNTŐ  VERSEZET 

eő  Nagyságához 

a  szélesen  kiterjedt  familiájú 

VASSÁRNAPY  UJSÁGH  úrhoz, 

több  tekintetes  nemes  vármegyék  szivesen  látott  vendégéhez, 

10000  föbül  álló  prsenumeransi  bandérium  fővezéréhez, 

az  egész  világon  történt  minden  újságnak  rendes  és  örökös  urához, 

a  hirlap-bélyegrend  nagy-kereszteséhez, 

az  olvasó  közönség  belső  titkos  tanácsosához, 

ÁRVA  VERSÍRÓK  GYÁMOLÓJÁHOZ, 

én  Maocenásomhoz, 

és  legkegyelmesebb  uramhoz, 

a  midőn 

Dltső  szVLetés  napjának  hatoDIK  éVforDVLóJát 
VLLné  VaLa  VéLVnk  e  VIszontaXágos  éVben. 

Jobbágyi  tisztelettel 

az  alábbirutt. 

Most  liat  esztendeje,  midőn  Aurora  — 

Vagy  miről  beszélek  ?  Midőn  korrektura 

Alá  legelőször  kefelevonatban 

Elém  terjesztenek,  azt  mondván,  hogy  «itt  van"  : 

Kicsiny  voltál  akkor,  kicsike  és  czirmos. 
Hangod  sem  volt  akkor  olyan  ékes,  mint  most. 
Én  tanítgatálak  akkor  járni  téged  ; 
Hogy  ha  megbotlottál,  meg  is  szidtak  érte. 

Albert  táti,  meg  a  Guszti  keresztpapa 
Jobban  nem  szeretett  tégedet  kis  baba  ; 
Mint  a  Marczi  bácsi,  ki  meséket  mondott, 
Számodra  képeket  s  más  játékot  hordott. 

Hogy  kis  diák  lettél,  nagy  nebuló  voltál, 
Kicsinyben  múlt  sokszor,  hogy  meg  nem  lakoltál. 
Holmi  csin  miatt  már  készen  voltam  egyszer, 
Hogy  magamra  vegyem  helyetted  a  carcert. 

*  Remain-y :  «maradj  itt!*  angolul. 


Hogy  megházasodtál,  én  voltam  násznagyod  : 
PoŰ  de  Tikay  volt  szép  menyasszonyod, 
Kivel  élsz  e  napig  boldog  házasságba' ; 
Bár  még  magzatokkal  nincsen  is  megáldva. 

Voltam  harczaidon,  támadó  riválok, 
Viszhangok,  néplapok  s  más  egj'éb  Mihályok 
Országod  határán  beütének  bárhol, 
Ám  néped  hü  maradt,  soha  el  nem  pártolt. 

Keresztül  ment  rajtad  sok  nagy  nehéz  krizis, 
Holmi  áremelés,  söt  még  az  új  pénz  is ; 
Nem  ölt  meg  végtére  ama  csinos  ordó, 
A  mitől  fejenkint  jár  egy  krajczár  portó. 

Voltál  és  maradtál,  a  minek  születtél, 
Derék,  bátor  vitéz,  a  ki  csak  egyet  fél : 
Mint  oroszlán  csupán  a  kakas  szavától, 
Akként  te  is  csupán  a  —  vörös  krétától. 

Kivánom :  az  Isten  sokáig  éltessen, 
Adózó  népedből  senki  el  ne  essen ! 
Ne  érjen  tűzveszély,  megintés,  tilalom, 
Soha  se  apadjon  a  kézLrathalom  ! 

Adjon  Isten  neked  hires  férfiakat : 
A  kedvedért  egy  kis  harcz  is  mindig  akad  ; 
Mert  ha  a  világban  künn  —  van  polémia, 
A  lapoknak  vagyon  jó  dolguk  e  miatt. 

Mutass  szép  képeket  —  s  ne  légy  képmutató. 
Legyen  bölcs  beszéded,  de  még  sem  untató. 
Légy  mindig  potior,  és  népszerű  méges. 
Mondd  az  igazságot  - —  s  szádat  meg  ne  égesd. 

Hirdesd  a  magyarnak  méltó  virtusait ; 
A  hősök  jó  hirét  senki  se  bántsa  itt. 
A  mi  hibája  van,  csínján  tudasd  véle. 
Hogy  csak  ő  értse  meg,  és  senki  egyéb  ne. 

Légy  a  magyar  nyelvnek  derék  apostola. 
Hirdesse  szavaid  költők  bájos  tolla. 
S  a  mit  kifeledett  az  irók  permája : 
Olvasód  a  fehér  sorokban  találja. 

Aztán  sokáig  élj,  még  minket  is  túlélj  ! 
A 'szellem  számára  nincs  a  siron  túl  éj. 
Ha  egyszer  meghalunk,  ne  félj !  még  azontúl 
Correspondeálunk  le  hozzád  —  a  holdbul. 


106 


iQstantia. 

A  naphoz. 

Uram,  kegyelmes  Nap  !  megtisztellek  mélyen  ! 

Pillants  már,  ha  akarsz,  egyszer  melegebben. 
Az  ember  türelme  elfogy,  ugysegéljen. 

Ebben  a  fatális  csikorgó  hidegben. 

Hiszen  jó  a  mi  jó,  szép  a  tél  szánkázni, 
Meg  bálokba  járni,  a  mig  a  farsang  áll. 

De  már  a  böjt  alatt  nincsen  kedvünk  fázni, 
Jó  volna  már,  ha  egy  kicsit  alább  hagynál ! 

Hiszen  kiadhatta  már  a  tél  a  mérgit ; 

Naponkint  várjuk,  hogy  majd  csak  adsz  meleget. 
S  megint  csak  azt  látjuk,  hogy  ó'  kelme  még  itt! 

Küld  vizitkártyákat,  fehér  hópelyheket. 

Ez  a  sürü  köd  is  eltakarja  orczád, 

S  itten  ül  már  rajtunk,  nem  tudom,  mióta. 

Még  csak  sóhajtásunk  sem  jut  tőle  hozzád, 
Az  eget  előlünk  úgy  eltorlaszolta. 

Majd  meg  a  goromba  szélvész  dühöng  rajtunk, 
Dörömböz  ajtónkon,  a  kéményben  dúdol. 

Jógcsapokkal  tele  ragad  bakombartunk, 
S  bajuszunk  megőszül  az  utczán  a  zúztól. 

Lehetetlen,  hogy  ez  mind  tudtoddal  legyen  : 

Fakereskedőkkel  intrikázik  a  tél ! 
S  Afrikának  küldi  mind  azt  a  meleget, 

A  mit  te  kegyesen  számunkra  rendeltél. 

Uram,  nézz  utána,  mert  itt  mind  megfagyunk ! 

Süthetsz  már  azután,  hogyha  nem  lesz  kinek  ; 
Tekints  a  naptárba,  márcziusban  vagyunk ! 

Öt  napra  az  ember  már  a  télből  kimegy. 

Füvek  és  virágok  el  nem  képzelhetik. 
Miért  tartják  őket  ilyen  soká  fogva  ? 

Azok  praetendálják  a  tavaszt ;  ez  pedig 

Nálad  van  ;  könyörgünk  :  ne  tartsd  a  markodba ! 


107 


A  4-ik  8. 

Hát  én  ki  vagyok  ?  Mit '?  Micsoda  ?  Hee  ? 
Impertinens  újságíró  fajzat! 
Azon  veszem  észre,  hogy  —  ninini ! 
Micsoda  förtelmes  csúnya  zajt  csap  ! 

Ezer  olló  s  vöröskréta-mennykó' ! 
Hát  én  rám  már  senki  nem  is  gondol  ? 
Azt  hiszitek,  hogy  az  tistökötök 
Már  végkép  kimaradt  a  markomból  ? 

Szörnyű,  borzasztó  esetek  ezek ! 
A  parókám  szála  is  mind  feláll. 
Ez  a  tintavesztegetó'  nemzet 
Szanaszét  egyszerre  hogy  declamál. 

Még  a  miniszterről  is  mer  szólni  — 
Elmondja  róla,  hogy  így  meg  így  volt : 
Firtatja,  hogy  liát  ez,  meg  hát  amaz  ? 
Miért  cselekedte  azt,  hogy  megholt  ? 

Mennyi  volt  a  pénz  a  ládájában  ? 
Hányan  voltak  nála  az  akcziák  ? 
Mit  beszélnek  felőle  az  utczán? 
Ipát,  napát,  vejét  kinek  híják ?- 

Még  azt  is  kibeszélik  felőle, 
Hogy  a  gyomrában  miket  találtak? 
Azt  is  utána  mondják,  hogy  ő  volt 
Ki  a  lapbélyeget  feltalálta. 

Hah,  vakmerők,  hah  csendháborgatók  ! 
Hát  nincs  már  többé  semmi  szemérem  ? 
Azt  hiszitek,  hogy  a  gallérotok 
Én  már  talán  többé  el  sem  érem  ? 

Én  vagyok  az  erős  boszuálló ! 
Rettentő  negyedik  paragrafus ! 
Mikor  a  nevemet  hallod,  ember, 
Megfordulj,  elbújj !  jobbra  balra  fuss! 

Meg  van  irva  bennem  világosan  : 
A  ki  ilyen  urat  bánt,  megjárja ! 
Azokról  csak  jót  szabad  mondani. 
Punktum,  szedtevedte  sok  bety 


lf»S 


Az  új  bor. 

Azt  mondták,  hogy  «ez  a  bor  már  régi», 
Ezen  már  senki  sem  segít : 
Nincsen  benne  semmi  czukorféle, 
Az  Ínynek  nem  hízelkedik. 

Nemcsak,  hogy  nem  hízelkedik,  söt  még 
Nagyon  is  goromba  ficzkó  ; 
Míngyúrt  az  ember  fejének  rohan. 
Lábról  levesz  és  megpíszkol. 

Ezen  már  nem  lehet  segíteni, 
Senki  sem  csinálja  lágyra. 
Nem  való  már  ez  semmi  egyébre. 
Még  csupán  csak  eczetágyra. 

De  a  mi  bort  majd  mi  préselünk  ki, 
A  mit  majd  mi  készítünk  el : 
Az  lesz  a  bor  !  Jót  állunk  felőle 
Alapos  bölcseségünkkel. 

Gyönge,  édes,  czukros  csemegebor  ! 
Lesz  jó  idegen  zamatja. 
Az  ember  ha  más  deviset  ragaszt  rá, 
Grinzingernek  kiadhatja. 

«Az  lesz  a  bor  !»  —  Aztán  neki  álltak, 
A  fürtöket  meghámozták, 
S  hogy  mind  egyforma  szőlőszem  legyen, 
Keresztűlereszték  rostán. 

Vigyáztak  rá,  hogy  semmi  veres  szín 
Ne  vegyüljön  a  must  közé, 
S  akkor  czukor,  szirup  és  főtt  mézzel 
Hatalmasan  megöntözék. 

Raktak  belé  ürmöt,  mustármagot, 
Zöld  szilvát  és  ólomczukrot. 
Nem  kímélték  az  ájnslógot  tőle, 
A  kénkövet,  fehér  szurkot. 

Kifőzték,  lefőzték  és  lefojták, 
Elzárták  a  szabad  légtől ; 
S  hogy  egymást  el  ne  ronthassa, 
Külön  palaczkra  húzták  a  végből. 


Í09 


Azt  bedugták,  lekötözték  clrottal, 
Szurokkal  lepecsételek, 
S  a  pinczébe  homok  közé  rakták, 
Mind  a  fejével  lefelé. 

Ez  lesz  a  bor  !  Ezt  már  mi  csináltuk, 
Mi  neveltük,  mi  javítók ; 
Félre  innen  a  goromba  óbort ! 
Félre  azt  az  erős  vinkót.» 

Mikor  aztán  felhozták  az  újat, 
Alig  tágult  a  fedele. 
Nem  várta,  hogy  hiízzák  :  kinigta  azt, 
Tele  lett  szem  és  száj  vele. 

Az  íQú  bor  sokkal  tüzesebb  lett 
Miként  amaz  a  régi  volt. 
És  a  mi  a  legnagyobb  baj  hozzá,. 
Még  a  palaezkbói  is  kifolyt. 

Az  a  titkos  vegyészi  tanúság 

Ezen  megdöbbentő  tusban  : 

Hogy  a  magyar  bort  pancsolni  nem  jó, 

Mert  abban  sok  spiritus  van. 


A  német  kérdés. 

Tudjuk,  hogy  van  olasz  kérdés. 
Olasz  kérdés,  spanyol  kérdés, 
Déli  és  nyugati  kérdés, 
Miknek  bajos  megoldása. 
Oly  gubancz  az,  oly  csomólék. 
Ketté  vágni !  így  a  legjobb. 
Német  kérdés  is  vagyon  már. 
Tán  a  dán  és  Slezvig-Holstein  ? 
Nem  :  de  egy  kis  mopszkutyáért 
Mostan  történt,  most  a  héten. 
tMégy  az  utamból,  te  piszkos  !» 
Szól  egy  tiszt  a  kis  kutyához ; 
•Hah,  uram:  enyim  e  kutyka!» 
Szól  a  másik  felriadva, 
•  Sértve  benne  én  vagyok  meg: 
Most  ezért  halálra  vívunk.* 
És  a  két  vitéz  legottan 
Bajvivásra  kelt,  kiálltak 
Tíz  lépés  distantiáról 


110 


S  lőttek  négy  ízben  egymásra  ; 

Jó  szerencse,  mindakettö 

Oly  vékony  volt,  mint  a  nudli, 

Nem  talált  golyó  beléje. 

Ily  harag  volt  egy  kutyáért 

Anno  ezer  nyolczszáz  hatvan, 

A  midőn  a  Bundestagban 

Harminhárom  rizsmát  írtak 

Arról :  hogy  (hohó,  elég  már !  Szcrk.) 


Signore  Calatafimo. 


Eettenetes  nagy  vitéz  volt 
Signore  Calatafimo  I 
Száz  embertől  meg  nem  rettent, — 
Hogy  ha  ő  neki  ezer  volt.  — ■ 
Mikor  ellenséget  látott 
Maga  előtt  a  táborban  : 
Elkergette !  s  ha  az  nem  ment. 
Akkor  ő  ment :  még  sem  hagyta 
Hogy  szeme  elŐtt  maradjon. 

S  hogyha  már  jó  messze  elment 

Signore  Calatafimo 

Honnan  ellenség  nem  látszott, 

Akkor  büszkén  felkiálta : 

« Nincs  ellenség !  ime  eltűnt ! 

Megverénk  őt  —  s  elfutáuk. » 

S  hogyha  már  nagyon  kifáradt 
Ellenség  kerülgetésben 
Signore  Calatafimo : 
« Hol  van  hát  az  az  ellenség  ? 
Ördögattát  nem  találom ; 
Hozza  ide  valaki : 
A  ki  nekem  ide  hozza 
Ellenséges  vezér  fejét. 
Fizetek  rögtön  neki 
Ötvenezer  aranyat.* 

Héj,  ha  olyan  sok  pénzed  van 
Signore  Calatafimo, 


Hogy  golyóbisok  helyett 
Már  azzal  lövöldözesz, 
Jó  világ  van  úgy  tenálad ! 
Ellenség  vezére  hát 
Maga  vitte  oda  fejét, 
S  fölvevé  a  díjat  érte, 
0  meg  adott  egy  aranyért 
Huszonnégyezer  fejet. 

Fővárost  és  fellegvárat 
Elfoglalt  már  az  ellenség, 
Signore  Calatafimo 
Büszkén  így  telegrafiroz : 
«A  kalózt,  az  Angyalbandit, 
A  kinek  nem  volt  elég. 
Hogy  megöltem,  hogy  levágtam. 
Most  bekergetem  a  várba. 
Ott  vannak  mind  bekerítve  I 
Átkozott  rossz  a  helyük !» 

S  midőn  végre  hazaére 
Tengeren  át,  gályahátán 
Signore  Calatafimo, 
Büszkén  monda  ő  urának : 
«Itt  a  kardom,  fényes  most  is : 
Folt  nincs  rajta  semmi  vértől, 
Országodban  mit  rám  bíztál 
Ellenségnek  hire  sincs  már.» 
.  ,  .  S  ekkor  monda  igazat  .  .  . 


111 


Mese  a  czigányról. 

At  kellett  a  Tiszán  menni  a  czigánynak 

Rozzant  lélekvesztőn ; 

Tisza  pedig  zajlott,  partjait  szakgatva 

Szörnyű  hajmeresztőn. 

Ugy  hányta  a  habot  rajta  észak  szele, 

Mintha  Garibaldi  parancsolna  vele. 

Jég  közé  beszorult  a  czigány  csónakja, 

Most  mingyárt  elmerül. 

Senki  sem  segiti,  nem  megy  érte  ;  pedig 

Kiabál  emberül. 

Nézik  s  nem  kivannak  segélyére  menni. 

Mintha  «nagy  hatalom*  volna  valamennyi. 

Hiába  tördeli  csáklyával  a  jeget, 

Megint  csak  új  támad. 

Mintha  volna  a  zaj  dühös  népfelkelés, 

Se  vége,  se  száma. 

A  kormány-lapátot  eltöré,  eldobá  ; 

Mint  egy  vert  tábornok,  szöknék,  csak  vón'  hová  ? 

tOh  alattamvaló  viz«k !  kiált  végre, 

Csak  most  eresszetek, 

Hogy  ha  csónakomat  el  nem  merítnétek, 

Fogadnám  tinektek. 

Hogy  szent  Nepomuknak,  száraz  földre  száUva 

Olyan  viaszgyertyát  veszek  mint  egy  szálfa. » 

Könyörült  a  Tisza,  nem  lett  hajótörés. 

Partra  jött  a  csónak. 

Ottan  áUt  a  szent  kép,  no  komé,  most  aztán 

Ura  légy  a  szónak. 

•Jaj !  drágalátos  szent,  így  volt  az  alkuba' : 

öly  gyertyát  Ígértem,  miként  egy  szál  gyufa. » 


Természet-histőria. 

Mikor  a  szarvorrú  verekedni  készül. 
Orrán  levő  szarvát  sziklán  köszörüli ; 
Pánczélái  felölti,  kemény  lesz  a  bűri, 
így  várja  magára  a  harczot  vitézül. 


112 


Czethalak  csatája  jár  nagy  kdszüléssel. 
Verdesik  a  tengert  clébl)  farkaikkal. 
Felszíják  a  vizet  s  fújják  nagy  szökéssel ; 
Fejét  méregeti  össze  mindenik  lial. 

Majomcsorda  mikor  hadakozást  készít, 
Köveket  gyűjt,  magát  fustélylyal  ellátja. 
Csoportokra  osztja  barczképes  vitézit, 
S  haragos  szándékát  előre  kiáltja. 

Kutyamarakodást  nagy  morgás  jelenti, 
Elébb  nagy  szüksége  van  az  ugatásra. 
Az  oroszlán  —  fekszik,  farkát  sem  billenti, 
Hanem  azért  mindig  készen  a  csatára. 


Igen  sok  magyar  úr  emlékkönyvébe. 


Ültem  rakott  asztalodnál,  Feleséged,  leányaid 

Borod  igen  jó  vala  ;  [van  :  Zongoráznak  gyönyörűn, 

Hogy  pinczéd  legjobb  rendben  Fegyvertárad  kincseinek 
Meggyőződtem  általa.  Az  ember  szíve  örül. 


Utaztam  a  szekereden, 
Megnéztem  az  aklodat ; 
Gyönyörű  szép  a  ménesed. 
Van  sok  telivér  lovad. 

Dohányod  jó,  —  pipatartód 
Valóságos  múzeum  ; 
Az  ember  nem  is  sejtene 
Ennyi  műkincset  falun. 


Ekéd,  szántóvető  géped 
A  korral  szépen  halad. 
Minden  sportsman  kifogásán 
Túl  van  kopód,  agarad. 

Angolkerted,  üvegházad 
Növényzete  ezernyi ; 
De  könyvtárt  az  egész  háznál 
Nem  bírtam  felfedezni. 


Török  marsch. 

(Nem  az  a  Rubinstein-féle.) 


Tram  tam  trara !  nagy  uram  .  . 
Nyolcz  havi  zsold  hátra  van. 
A  csizmának  már  nincs  talpa, 
A  bográcsban  nincs  piláf  már, 
És  egy  aszper  nincs  a  zsebben, 
A  zsidónál  nincs  hitel. 
Tram,  tam,  tram  ! 


Tram,  tam,  tram  !  nagy  uram 
Nyolcz  havi  zsold  hátra  van, 
A  basának  nincs  mit  enni. 
Sőt  hihetlen,  ámde  úgy  van  ; 
Még  a  khazniar  is  szegény, 
Lopna  ő,  de  nincs  miből. 
Tram,  tam,  tram ! 


I 


?ram,  tam,  tram  !  nagy  uram, 
íyolcz  havi  zsold  hátra  van  .  . 
kajmesznek  nincsen  ára, 
[Frenk  és  izling  összeszedte ; 

piaszter  is  odább  állt, 
ÍCsak  a  rubelek  forognak. 
Pram,  tam,  tram ! 

Tram,  tam,  tram  !  nagy  uram, 
Nyolcz  havi  zsold  hátra  van. 
^lit  használ  az  ágyú,  puska? 
^lit  használ  a  hosszú  lófark  ? 
Mit  használ  a  jól  kifent  kard, 
Hogyha  nincs  többé  dicsőség"? 
Tram,  tam,  tram  ! 


Tram,  tam,  tram !  nagy  uram, 
Nyolcz  havi  zsold  hátra  van. 
Mit  használ  most  a  parádé, 
Czifra  hadgyakorlatok  ? 
Minek  bámész  népnek  puffra 
Vesztegetni  a  sok  lőport  ? 
Tram,  tam,  tram ! 

Tram,  tam,  tram  !  nagy  uram, 
Nyolcz  havi  zsold  hátra  van. 
Jobb  lesz,  hogj'ha  puskát,  lőport 
Mind  eladjuk,  és  mi  szépen 
Haza  megj'ünk  szántani ; 
Neked  is  jobb  lesz,  nekünk  is. 
Tram,  tam,  tram ! 


Könnyű  nekik ! 


Könnyű  nekik !  — 
Azoknak  az  angoloknak ! 
A  kik  ott  a  parlamentben 
Még  magát  a  minisztert  is 
Lehúzzák  a  gyapjuzsákról ; 
Kiknek  ott  van  a  Puncs,  a  Times : 
Aztán  Heenan  és  Tom  Sayers  ! 

Könnyű  nekik !  — 
Azoknak  a  francziáknak, 
Kiknek  ott  van  a  nagy  t gloire*. 
Kiknek  ott  van  harmincz  szinház 
S  abból  a  sok  tantiémek  ! 
Kiknek  a  nagy  Bonaparte 
Légion  d'honneurt  osztogat. 

Könnyű  nekik !  — 
Azoknak  az  olaszoknak. 
Kiknek  ott  van  körül-tenger  : 
Egész  világ  küldi  nekik, 
A  mi  szemnek  szájnak  való  ; 
A  kiknek  van  veres  blúzok ;  ^ 
És  más  minden  egyéb  hozzá. 

Könnyű  nekik  !  - — 
Azoknak  a  németeknek. 
Kik  született  philosophok : 
Megszokták  már  bölcsek  lenni ; 


Kiknek  vagyon  Bundestagjuk ; 
Kiknek  vannak  barbárjaik, 
A  kiket  civilisálnak. 

Könnyű  nekik  !  — 
Azoknak  a  törököknek, 
A  kik  már  el  vannak  látva ; 
Kiknek  épenmaradását 
Súlyos  traktatumok  őrzik  ; 
Kiknek  még  akkor  is  muszáj 
Élni,  ha  egyszer  meghaltak. 

Könnyű  nekik !  — 
Azokn  ...  a  csizmadiáknak, 
A  kik  megvarrják  a  csizmát. 
Kiverik  a  talpát  szeggel. 
Ráütik  a  nagy  sarkantyút, 
Kiteszik  az  auslagba : 
És  eladják  drága  pénzen. 

De  a  szegény  ujságiró  ! 
Szegény  magyar  ujságiró, 
A  kinek  a  gj'apjuzsákján 
Legfeljebb  Hirsch  etComp. ülnek; 
A  ki  nem  kap  tantiémet. 
Sem  gloiret,  sem  érdemrendet ; 
A  kinek  nincs  veres  blúza : 
Vagv  van,  de  csak  nátha  ellen, 


Jókai:  Költfimények.  II. 


114 


S  azt  csak  az  ing  alatt  hordja  ; 
Ki  nem  doktor,  sem  philosoph, 
Kinek  borét  a  párizsi 
Congressns  nem  biztosítá ; 


Ki  szinte  varr  csizmát,  szépet, 
De  azt,  mit  legszebben  kivarrt, 
Nem  teheti  az  ablakba  .  .  . 
Bezzeg  nekünk ! 


A  fertálybankó. 


"Uraml  büntesd  nieK  a  tormát. 
Miért  keserű  ? 


Uram,  büntesd  meg  az  ollót, 

Ezt  a  hollót, 
A  ki  engem  eltépett ! 
Ne  nézd,  a  bankópusztító 

Volt-e  zsidó  ? 
Magyar,  román,  vagy  német  ? 

Hosszában  elrepesztének ! 

(Mely  bús  ének !) 
Aztán  megint  keresztben, 
Mint  valami  elitéltet, 

Szétmetéltek, 
Örök  halálra  estem. 

A  jelvényes  Austriát 

(Égre  kiált !) 
Erőszakkal  eltépték. 
Eképen  nem  irgalmaztak 

A  szép  sasnak 
Az  alsó  részem  végén. 

Egyik  részét  az  orczámnak 

És  a  számnak 
Holmi  magyar  tette  el, 


Másik  félfej,  félkorona. 

Valahol  a 
Szerbek  zsebében  fülel. 

Harmadikat  félsasfejjel, 

(Kinom  elnyel !) 
Tán  egy  román  kapta  meg  ? 
A  negyedik  horváté  lett, 

Gyászos  életi 
Hogy  leszek  majd  egy  tömeg? 

S  ha  széttépett  porczikáim, 

Rongyocskáim, 
Össze  is  ragasztanák, 
A  Nationalbank  értem. 

Ha  jól  értem, 
Többé  egy  garast  sem  ád. 

Mi  legyek  hát  így  elvetve. 

Szétrepedve, 
A  kin  mindenki  túlad '? 
A  ki  már  otthon  sem  kellek 

Hajh,  mi  legyek  ? 
Tán  szavazatczédula  ? 


A  két  hiző. 

(Tréfás  versezet.) 


Öreg  Ártány  bácsi,  nem  hallja  ?  zörgetnek ; 

Nyitják  az  ól-ajtót. 

Jön  már  a  szolgáló  a  kukoriczával. 

Látom  a  szakajtót. 

Oi,  oi  I  de  jó  ilyen  ingyen  élni : 

Délelőtt  jóllakni,  délután  henyélni. 


115 

A  többi  miiid  firad  maga  abrakjáért ; 

Ló  húzza  szekerit, 

Ökör  szánt,  eb  strázsál,  a  ludat  koppasztják, 

Némelyt  meg  is  verik. 

Oi,  oi !  nekünk  áU  a  világ  ingyen  ; 

A  helyünkbe  terem,  a  mi  csak  kell,  minden. 

A  mint  megéhezünk,  hozzák  a  moslékot, 

Fáin  jó  habarék ! 

Tök,  dinnyehaj,  savó,  korpával  keverve 

S  szilvamag  egy  marék. 

Lehet-e  már  ennél  delikátabb  trakta? 

Héj  !  nagy  bölcs  lehetett,  ki  ezt  összerakta. 

A  mi  gazdasszonyunk  valami  jó  tündér, 

Kinek  az  a  dolga : 

Hogy  a  mankusokat  nagy  kitüntetéssel 

Mindütt  pártfogolja. 

Fülünket  vakarja,  hátunk  czirógatja, 

S  kend  mindezt  mogorván  dörmögve  hallgatja. 

Édes  öcsém,  süldő,  igaz,  hogy  jól  élünk, 

S  nem  fáradunk  érte  ; 

!Mit  az  ember  kivan,  mind  helyébe  hozzák, 

Még  mielőtt  kért€. 

Grum,  grum ;  mind  hiába,  nekem  nincs  étvágyam 

S  csak  lágy  forgolódom  ebben  a  jó  ágyban. 

Szűk  ez  a  mi  ólunk,  rekesz  alatt  tartják. 

Nem  tetszik  ez  nékem. 

Szalonnám  dicsérik,  héj  ez  a  fejemben 

Szeget  ütött  régen. 

Grum,  grum ;  csak  az  ólat  rágom  nagy  veszetten 

S  bánom,  hogy  üyen  sok  szalonnát  felszedtem. 

Gonosz  sejtelmektől  viszket  az  én  hátam, 

Sertém  csak  úgy  borzong ; 

Ha  nem  is  fáradunk,  mért  van,  hogy  ilyen  jól 

Foly  ez  a  mi  sorsunk  ? 

Grum,  grum ;  te  csak  habzsolj,  mennyit  gyomrod  felvesz; 

De  én  már  tudom,  hog^  a  kolbász  miből  lesz  ? 


A  politikus  csizmadia  mint  táblabirő. 

Mivel  hogy,  és  miután  s  úgy  lévén. 
Hogy  engem  az  elmúlt  évnek  végén 
Tekmtetes  Fehérmegye  és  Pest, 

8* 


llf) 


S  Koniárora  s  Baranya  sem  vala  rest 

Megválasztani  táblabírónak  ; 

Engedjék,  hogy  én  is  beleszóljak 

Ebbe  a  tanácskozmányba, 

Magamban  mindent  jól  meghányva. 

Mert  hát  nekem  is  van  oklevelem, 

Bár  azt  mutatni  nem  igen  merem. 

(Vittem  csak  laudabilisig.) 

Diákul  is  tudnék  még  egy  kicsit. 

A  kecskeméti  coUégium-iiadba 

Sincs  a  nevem  hiába  faragva. 

Tehát  arról  foly\'án  most  a  vita. 

Mi  törvény  kell?  új,  vei  avitica. 

Erre  én  majd  megfelelek,  mondván  : 

Tanultam  én  Verböcziust  quondam. 

Minthogy  a  feltörvényszék  már  fennáll, 

De  az  alsó  még  csak  apprehendál, 

Oda  utasítsunk  minden  embert. 

Hogy  felülről  kezdjen  meg  minden  pert. 

Ne  is  kezdje  ;  mingyárt  appellálja 

Fel  a  septemviralis  táblára. 

S  hogy  milyen  törvényből  Ítéljenek? 

Hát  a  pörös  felek  a  milyenek? 

Zsidóra  áll  —  a  tízparancsolat, 

Magyar  ember  —  a  Verbőczy  alatt ; 

A  románnak  — •  szól  a  római  jog, 

A  németnek  —  maradjon  a  billyog. 

A  ki  mit  feltalált,  vegye  hasznát. 

Mi  nem  övé,  minek  venné  azt  át  ? 

A  váltónál  az  legyen  a  törvény  : 

Hogy  eztán  ne  az  adóst  gyötörjék. 

Kerüljön  fel  ez  ügyben  akármi, 

A  hitelezőket  kell  bezárni ; 

Az  a  bűnös,  ki  a  veszekedést 

Kezdi !  Azé  legyen  a  büntetés. 

Már  pedig  ki  pénzt  ád  s  váltót  huzat, 

A  czivakodásra  okot  az  ad. 

Legyen  az  is  szabályul  kitűzve, 

Hogy  addig  a  pert  senki  se  fűzze, 

A  mig  az  alpörös  nem  sürgeti ; 

Ez  legyen  a  proczessus  meneti. 

És  a  ki  fizetni  nem  bír, 

Mondja  ki  rá  a  septemvir : 

Hogy  az  amnestiát  kapjon ; 

Erre  van  szükség,  de  nagyon  l 

Mert  hiszen  tulajdouképen 

A  statusnak  ellenében 

Az  a  legeslegfőbb  vétkes, 


A  ki  fizetni  ntm  képes. 
Ez  hát  politikai  bűn  ; 
Ha  amnestiát  kap,  megszűn. 
Sajtótörvény  épen  nem  keJJ : 
Mi  ugy  vagyunk  a  mienkkel : 
Mikor  kar  vau   nincsen  vádi-'. 
Mikor  van  vaii   nincs  kárvallú. 
Vitéz  beszédhez  a  ki  ért. 
Többet  íjzet  a  stempliért ; 
Mert  több  prajnumeransa  lesz, 
S  ez  is  a  kormánynak  ereszt. 
S  így  a  statuscrt  történik. 
Ha  nem  lesz  sajtótörvényünk. 
Mi  a  criminalisokat 
Illeti,  itt  nem  kell  sokat 
Teketóriázni  vele. 
Elég  lesz  a  codex  fele. 
Ha  jön  ilyen  criminalis  eset, 
Bot  vagy  börtönre  való  kereset : 
A  bírónak  legyen  annyi  esze, 
A  feleket  hogy  kiegyeztesse. 
A  substratum  felét  az  alperes, 
Felét  pedig  kapja  a  felperes. 
Az  ügyvéd  se  menjen  el  üresen  ; 
Fogadom,  hogy  így  kevés  per  leszen. 
Végre  mi  az  árvaügyet  nézi : 
Ennek  szükségét  szivem  is  érzi. 
Mert  tudok  egy  igen  szegény  árvát, 
Kinek  jószágait  elprédálták. 
Pedig  kincse  vala  töméntelen  ; 
És  most  maga  szolgálni  kénytelen. 
A  méltóságos  konferenczia 
Reménylem,  hogy  ezt  ismerni  fogja. 
Rendbe  szedi  elárvult  ügyeit, 
S  a  szegény  elhagyatotton  segit. 
S  ha  kincseit  nem  adja  is  vissza, 
De  atyja  házába  visszahozza. 


Alázatos  folyamodás  tek.  Nyáry  Pál  úrhoz. 

Kedves  urambátyám  !  Hallom,  nagy  tisztelet  érte  : 

Rabszabadít.óknál  kínálták  elnöki  székkel. 

Oh  be  dicső  hivatal !  Bizony  Isten,  jobban  irigylem, 

Mint  a  követséget  fényes  budavári  gyűlésre. 

(Az  pedig  egy  lépcső,  honnan  Rájkszráth  lesz  az  ember. 

S  ez  magyarázza,  miért  töri  abba  magát  sok  atyámfi 

Oly  életre  halálra  nagyon  ?)  De  nem  errtil  a  szó  most 


118 


Ám,  hanem  arról  van,  hogy  ugyancsak  Elnök  uram  bá' 

Lenne  olyan  jóval  s  gondolná  meg,  hogy  'isz  én  is 

Némi  rokonságban  állnék  jóvoltu  urammal ; 

Sőt  mikor  egyszer  nagy  melegek  voltak  vala,  akkor 

Egy  szekerén  jártunk,  s  egy  árokban  borulánk  fel. 

Ennyi  rokonságért  bizony  azt  már  csak  kivihetné 

Kedves  urambátyám,  hogy  azon  jó  rabszabadító 

Társulat  kegyeit  terjesztné  rám  ki  ezennel. 

«Mór»  vagyok  én  is,  uram,  « szerecsennek »  épen  elég  jó. 

Nemzetségemhez  tartoznak  nem  tudom  hányan? 

Hogy  ha  kikérdezném,  biz  azokból  telne  ki  egy  pár, 

A  kik  vélem  együtt  feketébbek  Afrika  minden 

Súvikszszal  mosdott  éjképü  magzatinál  is. 

Mert  minket  doktor,  közügyér  és  hírlapot  iró 

Befeketít.  Nem  elég.  Vagyonúnkban  is  arra  siettet, 

A  mit  műnyelven  «feketének»  hínak  a  börzén. 

Hogy  ha  különbség  van  köztünk  s  a  vad  szerecsen  közt, 

A  ki  Havannában  termeszt  trafikot,  mi  meg  itten. 

Az  mindössze  is  az,  hogy  a  néger  « testi  mivoltát* 

Vasalják  pénzen,  nálunk  pénzért  csak  a  « lelket »  ; 

A  hús,  bőr  és  csont,  azt  szépen  elviszik  ingyen. 

Én  hát  instálnám  :  egy  jó  szót  ejtsen  el  értem, 

A  mit  is  én  egykor  még  megszolgálni  törekszem. 


Bizonyos  nagyhírű  Hashoz. 

Oh  te  országos  hirű  Has, 
Ki  hogy  magad  jól  meghízHass 
Azon  voltál,  hogy  oda  Hass, 
Hogy  minket  végkép  megrontHass. 
íme  nem  véd  már  az  a  sas, 
Ki  által  lettél  oly  magas  ; 
Ideje  hát,  hogy  ne  mulass 
öztKtink,  oli  te  nagyhírű  H  .3. 


\V.) 


Árpád  ujraébredése. 

Tiagoedia  drámai  levonások  és  operai  fölemelésekben. 


Személyek  : 


Primadonna  cantatrice. 
Jallerina  assoluta  prima. 
Cöbb  rendbeli  ballerina  non- 

assoluták. 
sgyszedő. 
legájis. 
)iák. 
Papsvezető. 


Dráinairó. 

Újdondász. 

Tudós. 

Bizonyos  Árpád  nevű  régi  vi- 
téz úr. 

1  szinész. 

Katona  vasszobra.  Satyrok  és 
nynaphák. 


Történik  itt  és  épen  most. 
(A  színház  eleje  látszik.) 


Primadonna  énekel : 

[adsárog  üsse  nesszeti ! 
jécs  itfeszelfesz  eheli. 
jás  nelfe  csésze  telme  ti 
3s  telje  mexli  vedremedrei. 


A  librettó  szerint : 

Magyarok  dicső  nemzete 
Légy  üdvözölve  e  helyen, 
Lásd  nyelved  győzedelmet  itt 
És  teljen  meg  szived  örömmel. 


PÁD  (megfordul  BÍrjában  s  szétrúgja  a  koporsóját). 

Dicső  Hadúr !  minő  káromkodás  ez  ? 

Ki  szól  ily  szörnyű  hangokon  fölöttem? 

Bábelt  építik  újra  ?  vagy  megint 

A  pecsenyégek  nyelve  támadott  fel? 

Mi  ház  ez  itt  ?  vagy  úgy ;  —  hisz  ismerem : 

Itt  voltam,  a  mikor  felszentelek. 

Azt  mondák  akkor :  « nyelvünk  temploma » , 

Ott  voltam  benne  és  tetszett  nagyon. 

Váljon  tréfálnak  mostan  itt? 

(Be  akar  menni.) 
Hohó  uram ;  megáUj,  hol  a  bilét? 
Mi  szörny  ez  ?  a  nevét  sem  ismerem. 
Áhán  ?  talán  te  is  poéta  vagy, 
Ki  irkafirkál  s  ingyen  jár  a  házba? 
Igen.  Én  is  irtam  történetet 
S  drámákat  is,  a  mik  tetszettek  akkor. 
Akkor  volt  az !  Mostan  uram  fizess. 
Mivel  abbonnement  suspendu  vagyon. 
Jutaimi  játék. 

Hatszáz  ötven  forintig  biztosítva. 
S  most  nincs  a  cassában  több  mint  kilenczven. 
Azt  gondolod :  a  más  világról  én 
Pénzt  hordok  át  magammal? 


Jegyszedő. 

Árpád. 

•Jegyszedő. 

Ár.pÁD. 

Jeoyszedő. 


Árpád 


120 


Jegyszedö.     Oh  uram, 

Ha  már  a  boldog  más  világon  voltál, 
Ugyan  minek  j()ttél  ide "?  no  várj : 
Mindjárt  itt  fog  jönni  a  kalauz, 
Annak  van  freybilétje,  kérd  el  attiil. 
Vagy  mást  ajánlok  :  menj  a  Zrínyibe, 
Ott  osztogatnak  egy  csomó  bilétet, 
Hogy  többnek  lássék  majd  a  publikum. 
Ezért  nem  jár  egyéb  szolgálat,  mint  csupán 
Tapsolni  a  művésznek,  a  midőn 
Túl  bömböli  a  trombitát  s  dobot. 
Mit !  Átkozott  te  !  E  két  kéz  emitt, 
Mely  egykor  paizsot  és  kardot  emelt, 
Most  tapsra  keljen,  akkor,  a  midőn 
Szép  nyelvemet  ily  undokul  csúfítják? 
No  hát  bizony.  Van  itt  elég  derék  úr, 
Kinek  nagyapja  szinte  nagy  vitéz  volt. 
Tapsolnak  ők  is  s  nem  restek  kiáltni : 
Bravó,  brava,  bravi,  bravissimo  ! 
Szeretnék  látni  egyet. 

Ott  jön  egy  ni. 
le  a  lépcsőkön  egy  áriát  fredonnirozva). 
Egy  szóra  állj ! 

Kihez  legyen  szerencsém? 
Árpád  vagyok. 

Vasz  iszt  dasz  für  á  Mordkerl  ? 
Árpás?  Ártád?  még  ypsilonja  sincs, 
Melyik  családhoz  tartozik, 
Hogy  úgy  csak  confidenter  j)er  tu  szólít, 
Tán  anyja  volt  baronesz  ?  meglehet ; 
Mi  ön?  gróf?  mágnás,  gentleman? 
Több  mindazoknál.  Én  szellem  vagyok. 
Ah,  szellem?  szellem  !  Az  nem  a 
Mi  társaságunkhoz  való.  Tetszik  talán  ? 
Szeretném  tudni,  hogy  mi  czélra  áll 
Itt  most  e  ház?  Miért  járnak  belé? 
Hát  hét  órától  tizig  az  időt 
Elölni ;  mert  tanuld  meg  régi  Brúder  ;' 
A  gentlemannek  van  külön  cselédje 
Ki  főz,  ■ —  másik,  ki  gyermekét  tanítja, 
A  ki  helyette  ir,  s  gondolkozik. 
Ezek  pediglen  itt  olyan  cselédink 
A  kik  mulatnak,  —  nem  velünk ;  —  de  minket. 
E  czélra  a  színház  mi  jó  találmány  ! 

Árpád.  És  semmi  másra  nincs  e  ház  hivatva  ? 

Elegáns,       Én  nem  tudom.  De  tán  mégis  igen. 
Az  ember  itten  válthat  biztosan 
Egymást  megértő  pillantásokat 


Árpád, 


Jegyszedö. 


Árpád. 

Jegyszedö. 

Elegáns  (jön 

Árpád. 

Elegáns. 

Árpád. 

Elegáns. 


Árpád. 
Elegáns, 

Árpád. 

Elegáns, 


Felebarátja  feleségivei.  - —  De  most 

Bocsáss,  mert  talpam  felbül  és  grippét  kapok. 

ÁRPÁI)  (ntána  néz).  Ezeket  hoztam  én  ki  Ázsiából  ? 

Diák  (jön  a  földszintről).  Kinek  kell  a  retoxirbüét '? 

Már  én  torkig  vagyok  ;  (Árpádhoz)  héj  jó  öreg ! 
Látom,  faluról  jött  és  pénze  nincs: 
Ihol  van  a  jegyem,  menjen  be  értem ; 
Engem  már  a  hideg  kezd  lelni  gyöngén. 

Árpád.  Ember  vagy!  kivánom,  hogy  az  maradj. 

(Belép  a  nézdhelyre.) 
(A  színpadon  félmeztelen  satyinsok  és  háromnegyed  meztelen  nymphák  tánczolnak, 
szökellnek,  lábaikat  njrnjtogatják,  tótágast  állnak,   czlgánykereket  hánynak  s  más 
afféle  boszorkányságot  mivelnek.    Pnblicus  és  publica  tapsol  és  botjával  dörömböz. 

Árpád  szelleme  piml.) 

Árpád.  Káprázat  ez ;?  A  földön  élők  álma  ? 

Yagy  átkos  Ármány  csába  tüneményi, 
A  mikkel  hajdan  Héla  síkjain 
A  jó  magj'ar  szivek  szűz  érzetét 
Kisértgeté '?  Őrjöngés  templomául 
Van  bérbeadva  most  e  ház '?  s  az  oltár,  — 
Mit  egy  hazug  lepel  takar,  hazáról  szóló,  — 
Most  szemvakító  játékokra  szolgál? 
Átfestett  kárpit,  melyre  ez  van  irva  : 
«E1  nemzet  e  hazán »,  ha  felvonódik. 
Ily  tüneménji;  mutat  ?  így  él  a  nemzet  ? 
Ebben  van  a  magyar  nép  élete '? 
Tánczban,  zenében,  bűvcsoportozatban? 
S  nincs  semmi  többé,  a  mit  a  magyar 
E  nagyszerű  rámába  tenni  birjon, 
Csak  táncz,  bohóság  ?  nincs  története  ? 
Nincs  nyelve,  minden  dalnál  hangzatosb  ? 
Nincs  emlegetni  méltó  őse  egy  is? 
A  tiszta  erkölcs,  a  dicső  erények. 
Szerelmi  hűség,  önfeláldozás. 
Azoknak  többé  nincsen  itt  szavuk  ? 
És  nincs,  ki  azt  akarja  hallani? 

Taps  VEZETŐ.  Ugyan  lökjék  ki  onnan  azt  az  embert. 
Mit  dörmög  ott,  mi  nem  tetszik  neki  ? 
(Tapsonczok  megragadják  Árpád  szellemét  és  kiveietik  á  színházból,) 

Árpád  (keresi,  hogy  kinek  panaszolja  el  a  történteket,  meglát  egy  borzas  hajú  dráma- 
írót, a  ki  nem  restéi  ott  ácsorogni). 

Mennydörgő  villám,  Árpád  szellemét 
Kizárni  e  csarnoknak  ajtaján  ! 
Drámaíró.     Mit?  Árpád  szellemét?  Sőt  engem  is f 
Engem,  a  drámaírót  is  kilöktek. 
On  tűrheti,  önnek  nincs  érdeme : 
Ön  csak  egy  barbár  Feldmarschal  vala-. 


122 


De  én  poéta  !  költő!  és  kilöktek! 
Es  tantiémet  sem  kapok. 

Árpád.  Ez  is  nehéz  sor. 

Drámaíró.  Mert  azt  jól  tevék, 

Hogy  elcsapák  a  kritikusokat. 
Ez  átkozott  faj  csak  hallétbe  jár 
S  mégis  mindig  csak  a  drámát  hirálja. 
De  ott  jön  egy  ni;  kérem  szót  se  szóljunk, 
Mert  tárczaczikké  változunk  legottan. 

Árpád.  Nem  félek  a  varázstól.  (Hirkpiróhoz.)  Jó  barátom 

Ha  az  vagy,  a  kit  tintás  ujjad  hirdet : 
A  népnek  néma  szónoka,  felelj  meg : 
Minó'  igézet  fogta  ezt  a  házat : 
Hogy  szemfényvesztó'k  foglalák  el  azt ? 
S  miért  nem  tépitek  szét  e  varázst  ti  ? 

Hírlapíró.    Tudod  uram,  ezt  könnyű  érteni, 

Mert  más  a  hangsúly  és  meg  más  az  accent. 
A  plastica  szabályai  megirvák, 
A  tornüre,  allüre  és  nüanszozás 
Első  dolog  és  szinte  múlhatatlan. 
A  mimicából  leczkét  adhatok. 
A  szinlapon  ha  van  sajtóhiba 
Azt  megfogom.  Ha  a  súgó  nagyon  súg, 
Azt  megrovom.  Ha  kell  plaidirozok 
A  szinházi  cziczák  ügyében  ; 
De  többre  hivatásom  nem  nyúlik. 
Hiszen  tudod,  hogyan  ne  tudnád'?  engem 
Nem  tettének  tudósnak  az  idén. 
Ha  több  kell,  ott  jön  egy,  beszélj  vele. 
(Tudós  ^közelít.) 

Árpád.  Bölcs  férfiú,  lásd  Árpád  szellemét. 

S  felelj  nekem,  őszintén,  lelkesen  : 
Miért  lett  itt  e  házban  idegen 
Az  én  megoszlott  szellemem  ? 

Tudós.  E  tárgyon  én  fejem  nem  törhetem. 

Mert  itt  nem  az  a  kérdés  most  jelenleg: 
Váljon  vagyunk  s  leszünk-e  magyarok? 
De  az,  hogy  a  finnek  és  gallusok, 
A  skythák,  czelták  és  az  óriások 
Hajdanta  mind  magyarok  voltak-e  ? 

Árpád.  Ha  ez  a  kérdés,  úgy  én  mondhatom, 

Hogy  nem  valának. 

Tudós  (önérzettel).  Már  kikérem  édes 

Árpád  uram,  azt  mink  csak  jobban  értjük. 
(Nagy  dérrel-dürral  odább  me^.) 

Árpád.  No  hát  gyerünk  odább  én  szellemem. 

Ott  kinn  van  még  egy  jámbor  ember,  a  ki 
Nem  hagyja  el  e  szinházat  soha: 


I 

I 


123 


Mivelhogy  érczböl  van.  Ez  bölcs  lehet : 
Emelt  kezével  fölfelé  mutatva, 
Az  illetőknek  ezt  látszik  tanítni : 
«Szép  birtok  a  hold,  csak  hogy  messze  van. 
Jól  összeillünk  egymással  mi  ketten. 
Az  egy  szobor,  ki  megmozdulni  nem  bir, 
Bús  szellem  én,  ki  nem  tud  elpihenni. 
(Színészek  jöimek  hosszú  csoportban  ki  a  hátalsó  ajtón,) 

Árpád.  Hát  ez  minő  borús  csoportozat  ? 

Kik  vagytok  és  miért  e  sápadás 
Orczátokon,  miként  ha  vélem  együtt 
Eg5'  ezreden  át  egy  sötét  tanyában 
Lakozva,  most  szélengenétek  erre  ? 
[1.  színész.    Vándor  madárcsapat  vagyunk  uram, 
Jövendőmondó  darvak,  a  kiket 
Fölvertek  fészkeikből,  s  kik  midőn 
Tovább  repülünk,  gyászos  búcsuhangot 
Kiáltva,  tán  azt  meg  sem  hallja  senki.  — 
Hajdan  e  háznak  voltunk  j)apjai. 

Árpád.  Tán  vetkezetek  s  méltó  büntetés  ért  ? 

1.  színész.     Ha  vétek  a  sok  évi  szenvedés, 

Ha  bűnrovásra  mennek  a  napok, 
Miket  jó  és  bal  sorsain  e  háznak 
Örökké  tíírve,  nélkülözve  éltünk : 
Ha  vétek  a  művészet  hŐ  szerelme, 
A  lelkesülés  egy  szép  eszmeképért, 
És  a  hazának  hű  szolgálatában 
Pazarul  eltékozlott  ifjúság : 
Úgy  bűneinknek  számát  nem  találod. 
De  hogyha  érdemünket  kérdezed, 
Ez  volt  csupán  csak  egy : 
Az,  hogy  bohóczot  s  szolgát  játszani 
Meg  nem  tanultunk.  ^ 

Abpád.  És  ez  ejte  el. 

S  hova  indultok  mostan  ? 

.1  szES'Ész.  Erre,  arra  ! 

Az  Őszi  szél,  ha  mondja  a  madárnak : 
•Eredj  odább  !»  nem  kérdi  tőle,  merre? 
Hideg  parancsát  megfogadja  az, 
S  tovább  repül,  vagy  elvész  ;  azt  ki  tudja  ? 
De  bárhová  megy,  bárhogyan  vesz  el, 
A  drága  zengő  hangot,  melyben  élt 
Mással  nem  váltja  fel  soha  ! 

Árpád  (szellemét  fénykör  fogja  körül). 

Vezetni  fog  én  fénylő  szellemem  ! 
Nem  halt  meg  az,  habár  reá  fogak  is. 
Odább  is  van  még  nemzet ;  lelkesült 
Kis  városok  keblükben  tartosratni 


12t 

És  kézrül-kézre  adni  fogják 
Mit  elvetett  o  város,  melyre  bár 
Minden  szellő,  amely  fíákos  felől  jő, 
Az  ősök  porló  hamvait  borítja: 
Lerázza  —  és  nem  érti,  hogy  mi  az  ? 

(Még  többet  is  beszélnének,  hanem  a  kapus  inti  őket,  hogy  idegeneknek  tilos  az 
itt-ácBorgás,  tehát  odább  mennek,  hó  esik,  nyomaikat  eltakarja  ;  odabenn  koszorn- 
és  ■vers-szemét  hnll  a  balletvendégnő,  meg  az  énekesnő  tiszteletére,  taps  és  finálé. 
Katona  szobra  szeretné  a  fejét  egy  kicsit   lesütni,  ha  a  nyaka  vasból  nem  volna.) 


Attila  az  araeopág  előtt. 

Drámai  jelenet. 
Személyek:  Attila,  egy  pályadráma.    Rhadamanthus,  egy  biráló. 

Rhadaman'iiius.  Ember !  ki  vagy?  mi  vagy?  mi  a  neved? 

Honnan  jösz  ?  hol  születtél  ?  ki  apád  ? 

Nős  vagy-e,  avagy  nőtelen  ? 

Pápista-e,  vagy  kálvinista? 

Hány  esztendő  van  hátadon  ? 

Voltál-e  már  befogva  máskor  ? 
Attila.  Nevem  Attila,  még  pedig  nem  a 

Zsinóros  dolmány  ;  Bendegúz  apám ; 

Keresztapám  neve  itt  e  levélben, 

De  azt  ki  nem  szabad  böffenteni. 

Nőm  igenis  vagyon  száznegyvenöt, 

Négyszázhuszonkét  esztendős  vagyoI:. 

Soha  sem  voltam  fogva  ekkorig. 
Rhadamanthus.  No  no !  tagadni  nem  tanácsos  ám : 

Avagy  nem  jártál  múltkor  itt  meg  itt 

A  pesti  színpadon  hős  Ildikóval  ? 

Míg  a  lapok  derék  pandúrjai 

El  nem  fogának  s  gyilkosságidért 

Mind  jambosustul  négyfelé  tőrének. 
Attila.  Nem,  úgy  segéljen,  én  az  nem  valék. 

Más  volt  akárki,  a  ki  jambuson  járt. 

Hat  lábú  verseken  járok  magam  : 

Kettő  enyim,  négy  meg  a  lovamé. 
Rhadamanthus.  Mutasd  ki  hát  rögtön  az  alibit! 
Attila.        .  Taniim  Thuróczi.  Ott  feküdtem  akkor 

Üstben  aranyban  a  halom  alatt, 

Ott  Hamzsabég  körül,  minden  bizonynyal. 
Rhadamanthus.  Most  szólj :  miért  állíttatál  elénk  ? 
Attila.  Azért,  hogy  nyerjek  száz  aranyt. 

Rhadamanthus.  Minő  beszéd  ez  már  megint  ? 


IJj 


Te,  a  kinek  trilmtnmot  adott 
Zsákkal  aranyban  Eóma  és  Byzancz, 
Nem  restelsz  százért  föltámadni  most  ? 

Attila.  Az  régi  pénz  volt,  nincsen  cursusa. 

Ehadamaxthus.  Hát  tudod-e,  mivel  vádoltatol  ? 

Megöltél  száz  meg  százezernyi  embert. 

Derék  jámbor  kegyes  szomszédokat. 

Sok  góthot,  quádot,  gepidát, 

Sok  alánnst  és  raarkományt : 

Csak  úgy  kaszáltad  őket,  mint  a  szecskát. 

Igaz-e?  ne  tagadd!  valót  mondj. 

Attila.  Igaz.  Levágtam,  nem  tagadhatom. 

Csak  azt  bánom  igen-igen  nagyon, 
Hogy  magnak  hagytam  meg  belőle. 

Khadamaxthüs.  Tudod  e,  hogy  ezért  a  büntető- 
Törvénykönyv  109-ik, 
138-ik  s  következő 
§§-sa  rögtöni  halált 
Kárban  s  perköltségben  marasztalást 
ítél  reád. 

Attila.  ,  Bizony  bánom  is  én. 

Én  már  meghaltam,  hát  könnyen  beszélek, 
Költséget  a  keresztapám  fizesse. 

Bhadamaííthüs.  Azonkívül  az  is  kisült  reád 

Önvallomásból  és  tanúk  szerint : 
Hogy  sok  menyecskét  vettél  hitvesül. 

Attila.  Vettem  biz  én  s  eltudtam  tartani, 

Egy  sem  panaszkodott  reám,  tudom. 
Kinek  mi  gondja  rá  ?  nekem  baj  az. 

Ehadamanthus.  Ön  immorális  ember  !  Hogy  beszél  ? 
Pirulni  kényszeríti  vallatóit. 
A  többnejűség  nálunk  tiltva  van  : 
Tánczosnét,  hogyha  van  költsége  hozzá, 
Akár  tizet ;  de  hitvest  nem  szabad !  — 
-;—  Még  másról  is  vádoltatik  pedig  : 
Ön  gyújtogatni  is  szokott. 
Több  város  erről  nagy  panaszt  teve, 
Miket  leéget-ett  ön  a  porig. 

Attila.  Assecurálva  voltak  mind  azok 

Reáchnál  Bécsben.  Nem  tagadja  el. 

Rhadamanthus.  Még  egy  nehéz  vád  fordul  ellened, 
Budát  öcsédet  meggvilkoltatád. 

Attila.  Oh  kérem  ez  csak  allegória. 

Az  a  Buda  öcsém  nem  egy  halandó 
Ember,  hanem  prémes  kabát  ; 
A  béke  birkabőrös  jelmeze. 
Biz  az,  ha  viselik  hát  elszakad. 

PiHADAMAXTHus.  Dc  ám  a  főbűn  most  következik. 


126 

Te  egy  poétát,  ki  rossz  verset  irt, 
Máglyára  küldél  verseményivel. 
Ezért  boszút  aképen  állanak 
Te  rajtad  az  utókor  lantosi, 
Hogy  kényszerítnek  téged  önmagad 
Kegyetlen  verseket  elénekelni. 
Ezt  úgy  híják,  hogy  pcena  talionis. 
Azért  mostan  halljad  Ítéleted : 
Vagy  máglyatüzbe  mégy  te  is  magad, 
Vagy  büntetésül  hosszú  gálya- 
Rabságra  jutsz  a  szinpadon. 
Szavalva  hosszú  verseket 
Szájtátó  nemzetek  előtt, 
Mulattató  kedvszottyanásul. 

Attila  (kardjához  kap,  de  akkor  jut  eszéboi  hogy  hisz  azt  Salamon  király  anyja 
elajándékozta  valakinek  s  rég  dohányvágót  csináltak  belőle,  kőlön- 
hen  is  meg  van  lánczolva  kadencziás  versekkel,  hogy  el  ne  szalad- 
hasson, hát  csak  megadja  magát). 

RhadAMANTHTJS  (kimondja  a  jelen  esethői  folyó  jogelvet  és  tanulságot)  i 
Mert  büntetésük  a  hŐs  gyilkosoknak, 
Kik  hajdan  nagy  proportióban  űzék 
E  földön  itt  garázdaságikat 
Az,  hogy  halál  után  belőlük  rendre 
Drámát  csinálnak  s  itt  kisértenek 
Héttől  tizig,  a  deszkaszinpadon. 
Lámpás  előtt,  míg  van  rá  publicum. 

Attila  (jelen  itélet  kihirdetéséig  és  végrehajtásáig  előleges  fogságába  visszavezei* 
tetik). 


Bécsi  Pandurenwirthschaft. 

(Szegény-legény  dal.) 

Augsburgból  jöttem, 
Két  út  volt  előttem, 

Egyik  Bécsbe,  másik  Pestre  visz. 
Lábam  merre  térjen  ? 
Hogy  malőr  ne  érjen, 

Erről  egyről  nem  voltam  gewisz. 

Augsburgi  néni 
Und  die  alté  Leni 

Tele  lamentálták  a  fejem. 
Hogy  a  barbároknál 
Bot  vagyon  maroknál. 

Ottan  megpüfölnek  hirtelen. 


1-21 


Ha  lopáson  kapuak, 
Körmömről  lekapnak, 

A  Pandurenháuptling  rám  veret. 
Ki  áll  jót  magárul, 
Hogy  ily  baj  elhánil  ? 

Jobb  lesz  hát  csak  ha  Bécsbe  megyek. 

Doctor  minden  ember 
Ott,  kit  senki  nem  ver, 

Zuchthausban  lakni  kellemes. 
Ha  valamit  vétek. 
Per  schub  kikísérnek, 

Bot  nem  ér,  bár  nem  vagyok  nemes. 

Jól  is  ment  a  gscheftüirk, 
Itt  nem  volt  respektünk 

Szolgabíró  s  hajdú  úr  előtt. 
Eltünk  vajmi  vígan 
Mindaddig,  a  míg  a 

Tu  ferfluchti  szabadság  nem  jött. 

Mig  a  doctor  Berger 
Nem  csinált  nagy  Aerger 

Wider  allé  Constitutión. 
Egy  borbélylyal  ketten 
Borotválni  kezdtek. 

Halts  ihn  auf !  Der  is  a  Spion  ! 

Erre  ganz  natírlick 
Adtunk,  a  hogy  illik 

Alkotmányos  macska-harmoniet. 
A  mulatság  tetszett : 
A  mig  aztán  egyszer 

Egy  Herr  zsandár  jól  nyakon  szőrit. 

Marsch  az  árestomba, 
Ottan  pedig  nyomba 

Azt  kérdik,  wie  heiszt  er  und  wie  alt  ? 
Azzal  padra  húznak, 
S  érzem  botnak  húsznak     • 

Csattogását  egy  kis  fütty  miatt. 

Jobb  lett  volna  nékem 
Barbárokhoz  térnem, 

Húsz  bot  ott  is  épen  annyit  ér. 
Ha  valamit  vétek 
Ott  is  megkefélnek, 

De  legalább  megmondják,  miért? 


lls 


Uj  esztendei  köszöntök. 

(A  minőket  ama  bizonyos  Napóleon  szokott  tartani.) 

1 .  Édes  bátyám,  John  Bull. 
Elmehetsz  Kantonbul ! 

2.  Édes  öcsém  Mikhel 
Tudod  már,  hogy  mi  kell  ? 
Fél  szemem  a  Eajnán, 
Bolond  volnék,  ha  neked 

Hagynám ! 

3.  Sógor  iiram  Viktor  ;  — 
Eztán  jön  a  víg  tor! 

4-.  Hős  vitéz  Benedek : 

]iln  is  ott  leendek  ! 
,5.  Beszélhetsz  jó  barátom  Kowley  folv.  Kauli. 

En  majd  teszek,  te  meg  haltsz  mauli. 

6.  Ne  haragudj,  orosz  pajtás, 
En  tőlem  ne  menj  el 

^íert  ha  meghűlsz,  megmelegszel. 
Ha  rád  kerül  —  lengyel. 

7.  Érdemes  szultán  kollégám 
Hozzád  volna  szóm  egynéhány, 
Próbáljunk  meg  nálad  is  majd : 
Flogy  kerüljünk  ki  nagyobb  bajt 
t'dvös  lesz  az  tán,  mit  itélsz  ? 

« Legelő  elkülönítést » . 


Szerelem  örülésig. 

Kivánj  tőlem  bármit  e  világon 
Lehetientől  ■ —  leglehetetlenebbig. 
Kivánod:  hogy  a  « toronyóra] árúi » 
Hordjam  le  a  betűt  egytűlegyig. 

Ivivánjad,  hogy  dulakodó  bikák 
Közzé  menjek  «békebirájának», 
Kivánd  hogy  a  tó  közepére  üljek 
Minden  bókák  «absolut  ezárjának.* 

Oh  kivánd  hogy  Grönlandbul  egy  éjjel 
Hozzak  neked  élő  j égimedvét, 
Kivánj  mindent,  mit  halandó  nem  tesz 
Én  megteszem  angyali  kedvedért ! 


12^ 


^  .  .  Nem  kívánom  Grönland,  vagy  toronyba 
Eiszkirozni  drága  életedet. 
Egj-etlenegy  a  mit  én  kívánok : 
Örökre  hűd,  —  hogj'ha  ezt  megteszed. 

Ah  !  parancsolj  én  szivem  szerelme ! 
S  ha  nem  tenném  :  menykö  üssön  hátba. 
.  .  .  No,  hallgass  rám  én  szerelmem  ifja. 
Egyre  kérlek,  eredj  a  tEeíxráthba.» 

JÉn  teremtőm  szerelmes  szent  atyám  ! !  I 
Világosíts  föl,  hogy  jól  hallám-e  ? 
...  De  már  oda  .  .  .  kedves  ifjasszonyka  I 
«Nye  pozwohm»,  nem  megyek  madame  ! 


Az  egész  világ  egy  kadencziára  megy. 


Syriában  nagy  bajt  csinál  most  a  Drúz, 

Montenegró  azt  feleli  rá,  hogy  « Spúz  ! » 

Ha  még  soká  bosnyák  basa  rájáht  nyúz, 

Muszka  neki  majd  különös  t nótát*  húz. 

Sicílíát  felzavarta  veres  blúz  ; 

Rossz  a  példa,  pedig  közel  van  Abrúz. 

Jtíyughatatlan  kezd  lenni  a  gézengúz  ; 

A  nápolyi  tréfa  dolog,  c'est  ne  qu'une  rouse. 

X.amm  Móricz  úr  kezét-lábát  gyötri  csúz, 

Napóleon  billiárdozik  a  kúz  ; 

Ezért  most  a  diplomatzi  nagy  konfúz. 

O  Angha  zúgolódik  és  órrt  dúz, 

Bundestagnak  ez  ijeszgetö  krampúz. 

A  ki  utóbb,  ha  megbomlik,  mindent  zúz, 

- —  Váljon  ki  lesz  a  játékban  a  makktúz  ? 


:7ók»i :  KAltomények.  IL 


130 


Chinai  románczok. 

írta  ezeket  ama  híres  chinai  költő  Kaó-koas-moár-taoní:. 


I.  A  SZOMJAS  BÖLCS. 

Nagy  erényes  és  tudós  Kon-fú-csé 
Jára  egykor  a  nagy  pusztaságban  ; 
Elmélkedvén,  a  hogy  bölcshöz  illik  : 
A  világról  és  a  nagy  világot 
Alkotó  négy  elementumokról, 
Úgymint :  tűz,  víz,  föld  és  levegó'ég  ; 
Vala  ámde  ottan  a  hol  ö  járt 
Csak  a  három  e  világelemből : 
Víz  pediglen  csak  theoriában. 
És  a  bölcs  ott  szomjazék  napestig, 
Száraz  torkát  vigasztalva  azzal, 
Hogy  a  víz  bár  nem  látszik  :  de  megvan. 
Állván  oxygén  és  hydrogénböl. 
Este  későn  nagy  tikkadtan  ére 
Egy  pagonyba,  szép  zöld  pálmafákból, 
Pálmafák  közt  volt  egy  htís  vizíí  kút. 
Azt  merítek  szép  lánykák  vederrel. 
Bölcs,  erényes  Kon-fú-csé  megállt  ott 
S  első  dolga  volt :  —  jót  inni  ?  óh  nem. 
Megkérdezni,  e  kutat  hogy  híják? 
És  feleltek  néki  a  leánykák  : 
Szép  lapos  szemű,  piros  leánykák  : 
« Híják  ezt  zsiványok  forrásának. 
Minden  ember  így  nevezte  azt  rég.» 
Elszörnyedve  fordult  el  Konfúcsé, 
És  a  nyújtott  vedret  visszatolta. 
«Nem  !  erényes  férfi  oly  forrásból. 
Mely  ily  rút  nevet  hord  inni  nem  fog ! » 
S  szomjasan  tovább  ment  s  másnap  estig 
Járt,  míg  áldottabb  nevíí  kutat  lelt. 
Ily  erényes  és  bölcs  volt  Kon-fú-csé  I 


131 


II.  AZ  OLCSÓ  ISTEN. 

Van  egy  tartománya  Toiping-Vangnak, 

Abban  vagyon  egy  város  Xieng-Fu. 

Ottan  épült  egy  cserép -pagóda. 

Abban  lakik  egy  bálvány  Dsin-Hán-Mum, 

Ennek  hoznak  a  buzgó  hajósok 

Áldozatra  csirkét  és  malaczkát, 

Friss  halat  és  kecskék  kis  gidóit. 

Húsát  ennek  ők  maguk  elköltik, 

Bálványisten  furcsa  osztályrészt  kap. 

Csirkelábnak  kapja  sarkantyúját, 

A  malacznak  a  négy  körme  héját. 

A  halaknak  farkát  és  úszóit, 

A  gidónak  két  szarvát  egészen. 

Lehet-e  már  ennél  olcsóbb  isten. 

Mint  e  jámbor  bálványkép,  Dsin-Hán-Mum  ? 


III.  A  KAJMÁNOK. 

Jan-cse-kjangnál,  a  széles  folyónál, 
A  két  parton  áll  Tao-Ping  város  ; 
Nagy  kemény  híd  tartja  őket  össze. 

—  Túl  a  liidon  a  folyó  mentében 
Egy  sziget  van,  bámbuszszal  benó've. 
Abban  laknak  kajmánok  sereggel. 

—  Alkonyatkor,  hogyha  feljön  a  hold, 
Százával  kijönnek  ott  a  vízre. 
Játszadoznak,  s  ismét  elmerülnek, 
Farkaikkal  a  vizet  locsolva 

És  nevetnek  százfogú  torokkal 
E  csinos  kedélyes  szörnyetegcsék. 

—  Tao-Pingben,  China  városában, 
Esztendó'nkint  tízezer  leánynyal 
Több  jön  a  világra,  mint  figy érmek. 

—  Alkonyatkor,  hogyha  feljön  a  hold, 
Ott  a  hídról  a  két  város-part  közt, 

A  fölösleges  leány-cselédet 
Szokták  szépen  a  vizekbe  hányni, 
A  midőn  a  kajmánok  mulatnak. 
Hogy  ne  légyen  több  leány,  mint  féríi. 
Mert  egy  bölcsen  ellátott  országban 
Első  a  jó  rend  és  szép  egyensúly. 

9* 


132 


IV.  A  YAN-CHEUI  SZÉPEK. 

Szebb  vidék  nincs  Yan-cheu  völgyénél, 

Szebb  város  nincs  völgyben  Yan-cheunál. 

S  szebb  leányok  nem  teremnek,  mint  itt. 

Olyan  termet :  —  karcsú,  mint  a  bánfa ; 

Olyan  lábak  :  —  ai^rók,  mint  az  őzé ; 

Oly  szemek :  —  tüzesek,  mint  a  gránát, 

És  olyan  bor:  —  lágyabb  a  selyemnél !  ,  . 

-7-  S  nemcsak  szépek  a  yan-cbeui  lányok : 

Ámde  forrón  is  tudnak  szeretni; 

Azt.  tanítják  nékik  iskolában. 

Csak  szeretni  és  gyönyörnek  élni. 

-;-  S  nem  csak  édes  a  yan-cbeui  delnő, 

Am  tudós  is,  A  mi  nöböz  illik 

Drága  himzés,  liárfajáték,  ének, 

Versirás  kék  és  arany  tintával. 

Fára  és  cserépre  festés  tarka  mázzal. 

Ahhoz  mind  ért  a  yan-cbeui  lányka. 

—  S  nem  csak  szépek,  kedvesek,  tudósok 

Yan-cheuban  a  szelid  leánykák  : 

Ámde  szörnyű  drágák  is  különben. 

A  vásáron  tízezertől  százig 

És  azonfelül  is  kelnek  pengő  pénzben. 


V.  A  CHIMLEANGI  KOVITEZEK. 

Négy  hadserge  volt  Xien  császárnak, 
Mind  a  négy  szép  választott  vitéz  had, 
Gyalogjáró  és  lovon  megülő. 
Hátán  puzdra,  mellén  tigris  képe, 
Hosszú  dárdák,  czifra,  tarka  paizsok, 
S  mindegyiknek  oldalán  két  jó  kard: 
Ha  az  egyik  eltalálna  kopni 
Ellenséges  nyak-leszabdalásban, 
Mindjárt  ott  legyen  kéznél  a  másik. 
Négy  hadából  egyet  elbocsáta 
Vad  tatárnép  szarvait  letörni, 
S  fogva  hozni  el  Chuenzi  khánt  is. 
Azt  Chuenzi  khán  levágta  egyig ; 
Egyet  küldött  vissza  hírmondónak.  — 
Második  hadát  küldé  a  császár 
Sárga  tengeren  túl  barbárokra, 
A  kik  a  dicső  theát  nem  isszák. 
Azt  a  serget  elnyelé  a  tenger. 


133 


S  hírmondót  sem  külde  meg  belőle. 
Harmadik  hadát  Tibetre  küldé, 
Drága  bálványistenért  búcsúra ; 
Azt  a  forró  szél  megölte  szomjan 
És  sívó  homokkal  eltemette. 
Az  utolsót  ott  tartá  magánál, 
Védelemre  és  gyönyörködésre, 
Azt  a  sárga  szellem  Hontiáng-hu 
Sátraikban  egyenként  megölte. 
Ekkor  elhagyá  Xien  a  császár 
Gyönyörű  trónját  s  fényes  lakását, 
Mandarinjait  és  hölgyeit  mind. 
Egy  hegyormot  hínak  Chin-Leangnak. 
Arra  felment  s  ottan  a  kövekből 
Vésetett  magának  harczi  népet, 
Tízezernyi  számú  nagy  csoporttal 
És  azok  közt  éle  mind  halálig : 
A  kiken  sem  ellenségnek  ija, 
Sem  vihar,  sem  hosszú  út  veszélye, 
Még  a  sárga  szellem  kardja  sem  fog. 
Most  is  áll  még  ott  a  sziklatábor. 
Most  is  ők  ott  a  legjobb  vitézek. 


VI.  A  CZUKORNAD  TITKA. 

Rég  termett  már  Chinában  czukornád. 
Ámde  ezt  csak  használták  baromra. 
Ette  szarvas  állat  és  juh,  nem  más. 
Mert  hogy  ebből  mit  lehet  kifőzni  ? 
Azt  az  édes  sót,  a  hófehéret, 
Mit  czukornak  lií  a  barbár  ajka. 
Ezt  a  titkot  Indiában  tudták 
És  tárták  azt  mélyen  rejtegetve. 
Szörnyű  sarczot  húzva  Csinból  érte. 
Egyszer  egy  boncz  egy  szamárra  ülve, 
China  földén  a  tilosba  hajta. 
A  szamárt  ott  zálogban  lefogták 
És  a  boncz,  hogy  zálogát  kiváltsa, 
Felfedé  a  nádméz  drága  titkát, 
így  ejté  el  népét  nagy  haszontól, 
így  köszönhet  China  annyi  czukrot, 
A  mit  eddig  váltott  jó  ezüstért, 
Egy  szamárnak  —  és  a  gazdájának ; 
—  Gazdájának,  a  nagyobb  szamárnak. 


134 


Vn.  A  SZERELMES  PÁVIÁNOK. 

Csing-Makiakban  a  banán  erdőben, 
Laknak  óriási  páviánok, 
Szörnyű  majmok,  szőrös  emberarczczal. 
Hosszú  karjuk  majd  a  földig  ér  le, 
Négy  kezük  van  négy  lábuk  helyében, 
Mind  a  négygyei  oly  jól  tudnak  lopni 
A  hogy  még  Chinában  sem  tud  ember. 
E  majomfaj,  e  rút  páviánok 
Hogy  ha  látnak  szende  női  arczot, 
Sima  képű  lánykát,  szép  menyecskét, 
Ügy  kisérik,  úgy  járnak  nyomában  ; 
Úgy  sikoltnak,  nyögnek  és  epednek, 
A  bolond  szerelmes  páviánok. 
Mit  használ,  hogy  oly  nagyon  szeretnek  ? 
Mit  használ,  hogy  oly  forrón  epednek  ? 
Ok  azért  csak  mégis  páviánok. 


VIII.  A  HI-HONG  VIRÁG. 

A  Waoni  völgyben  a  pataknál 
Part  alatt,  árnyékba  rejtve  nyilik 
A  csodálatos  Hi-hong  virágszál. 
A  midőn  az  első  hajnal  fényre 
A  feselni  kezdő  bimbó  nyílik, 
A  zománczos,  illatos  kehelyből 
Egy  madárka  száll  ki  a  szabadba, 
Melynek  szárnya  van,  de  lába  nincsen. 
A  madárka  reggeltől  napestig 
Repked  egy  virágról  más  virágra. 
Este  ismét  visszatér  helyére 
A  Hi-hongnak  illatos  kelyhébe  ; 
Az  zománczos  szirmát  összecsukja 
S  benne  alszik,  bizton,  a  madárka. 
Nem  találja  orzó  éj -madár  ott, 
Nem  zavarja  fel  sivó  hideg  szél, 
A  Hi-hong  ringatja  őt  szelíden 
S  reggel  ismét  útnak  elbocsátja, 
így  virulnak,  így  örülnek  együtt. 
A  madár  és  anyja,  a  virágszál. 
Egyszer  aztán  a  virág  lefounyad. 
És  a  mint  zománczos  szirma  elhull 
A  madárka  is  lehull  halottan. 
....  Ily  madár  én  is  szeretnék  lenni. 


135 


IX.  A  BÖLCSEK  SZIKLÁJA. 

<^hinában  legelsők  a  tudósok, 

ük  foglalják  mind  az  első  rangot, 

A  kik  tudják  a  csin  alphabetnek 

Nyolczvanhétezerbatszáz  betűjét. 

És  kiszámítják  a  csillagjárást. 

És  megírják  tarka  szép  Írással 

JSogy  mi  történt  reggeltől  napestig, 

És  oly  biven  jósolnak  jövendőt : 

Hogy  mi  lesz,  mint  biven  elbazudják 

A  mi  volt :  ez  nékik  bivatásuk. 

És  ezért  ők  állnak  első  rangban. 

És  viselnek  melleikre  bimzett 

Baglyot,  gólyát  s  más  egyéb  madárkát. 

•O  utánuk  jőnek  rang  arányban 

A  vitézek,  a  kik  lőni  tudnak, 

És  nyeregben  megmaradni  futva, 

S  ellenség  fejét  levágni,  bogyba  annak 

Nincs  az  ellen  semmi  kifogása. 

Cbinában  övék  a  második  rang, 

Ók  viselnek  mind  kitüntetésül 

Himvarrással,  vagy  mázzal  kifestve, 

Melleiken,  tigris,  párducz,  macska 

S  más  egyéb  vérontó  állatarczot. 

Történt  egyszer,  bogy  vitéz  Xi  császár 

Sok  badat  viselvén  barbárokkal, 

Azt  adá  jutalmul  bős  badának, 

Hogy  jövőben  első  rangban  álljon 

A  vitéz  és  aztán  a  tudósok. 

Nagy  biibánat  lett  Cbinában  erre. 

Elborult  a  bölcsek  lelke  szörnyen. 

Ötszázan  a  legbölcsebb  tudósok 

Összejöttek  a  feliér  folyónál 

Egy  magas  kibajló  sziklaszálon, 

S  bánatukban  ott  a  sziklaszálról 

Mind  belé  ugráltak  a  folyóba. 

Azt  a  víz  fölé  kibajló  sziklát 

Most  is  ötszáz  bölcs  kövének  biják. 

—  Ob  be  nagy  bolond  volt  mind  az  ötszáz  I 


X.  A  VEN  DARU. 

Ling  Paonnak  volt  egy  régi  darva ; 
Vén  madár  volt,  apjától  maradt  rá, 
És  az  is  még  apjától  öröklé : 


136 


A  madár  volt  már  százhárom  éves. 
Kérdi  egyszer  Ling  Paon  a  darvat : 
«Vén  madár,  te  szörnyen  hallgató  bölc, 
Mondsza  nékem,  hogy  levél  ilyen  vén  ? 
Hadd  tudjam  meg  én  is  azt  a  titkot, 
Hogy  legyek  majd  száz  és  három  éves.*- 
Gazdájának  ilyen  szép  szavára 
Megszólalt  a  darvak  vénje,  mondván  : 
«Ugy  értem  meg  száz  és  három  évet. 
Hogy  nem  ültem  gazdag  asztaloknál, 
Tiszta  rizsszem  volt  mindennap  étkem^ 
Es  italt  csak  tiszta  vízből  ittam. 
Nem  törődtem  senki  más  bajával. 
Nem  hajoltam  meg  könyvolvasástól. 
Énekléssel  nem  rontám  tüdőmet 
S  nem  gyötörtem  éltemet  szereimmel.* 
— ;  Monda  erre  Ling  Paon  a  darvnak  : 
«Edes  darvam,  hogy  ha  titkod  ez  volt. 
Inkább  nem  leszek  százhárom  éves. 
Minthogy  bort  ne  lássak,  és  lemondjak 
Patkány  húsról  s  tengervízi  pókrul, 
Es  más  drága  ízes  csemegékről, 
Hogy  költők  verseit  ne  olvassam 
Es  azoknál  szebbeket  ne  irjak. 
Hogy  ne  énekeljek  lány  szeméről 
Es  szerelmes  hogy  ne  legyek  abba  ; 
Inkább  nem  leszek  százhárom  éves.* 


Olyan  bordal-féle. 

(Ajánlva  Visontai  Kovách  László  barátomnak  és  ellenségemnek.)*' 

Ide  hát  no  azzal  a  pohárral ! 
Isten  neki,  ha  már  meg  kell  innya. 
Verset  aztán  ezen  alkalomra : 
Legyen  az  bordal,  —  vagy  mi  a  kinja  .  .  . 
Ugy  se  voltam  részeg  életemben  ;  — 
Hadd  látom  hát,  mi  jó  lehet  abba' ; 
Azt  mondják,  hogy  az  egész  világ  más, 
Mikor  az  ember  jól  be  van  kapva. 
Már  én  pedig  nagyon  szeretnem  azt, 

*■  Az  1861 -iki  fölirat  meíjszavazá^íi  utAr, 


137 


Ha  más  volna ;  ergo :  igyunk  rája ; 
Ha  az  ember  az  egész  világot 
Eyen  olcsó  áron  reformálja  f 

Hozd  a  pezsgőt !  Azt  iszunk  ezúttal ; 
Drága  bor  ez  :  fogadásban  nyertem, 
Én  fogadtam,  hogy  a  « felirat*  győz;  — 
Ügy  lett,  —  s  ime  nyertünk  mind  a  ketten. 
A  komám  nyert  három  szavazattal, 
Én  meg  nyertem  tizenkét  palaczkkal, 
Most  ezt  iszszuk ;  — •  mához  negyven  napra 
Majd  a  « másik »  levét  ütjük  csapra. 

Koczintsunk  hát,  legyünk  jó  barátok ! 
Legyünk  per  tu,  igyunk  Bruderschaftot ; 
Hiszen  ti  is  jó  fiúk  vagytok  mind : 
Veletek  megyek,  ha  el  nem  csaptok  .... 
Mondtam  valamit  a  dictiómban  ? 
Öblitsük  le  ezzel  az  édessel ; 
Hisz  csak  azért  dűltünk  igy  egymásnak, 
Hogy  én  se  bukjam  —  és  te  se  ess'  el. 
Veszekedtünk  ?  A  világ  hadd  higyje. 
Csitt !  ne  erről  a  pohár  közt  többet ;  •■ — 
Mert  a  pohár  oly  bolond  portéka, 
Még  megteszi :  valamit  kiböflfent. 

Koczintsunk  no  :  éljen  a  jó  német ! 
Ki  oly  híven  ragaszkodik  hozzánk  ; 
El  nem  marad  tőlünk.  Isten  éltess' ! 
Vétenénk,  ha  rá  nem  toasztoznánk. 
Kivel  « annyi  békét*  kötöttünk  már; 
A  jó  német ;  de  szeret  is  minket ! 
De  oda  is  adnánk  érte  rólunk 
(Már  a  kinek  még  megvan)  —  az  inget. 
A  sors  minket  már  egymásnak  rendelt, 
Mig  nem  «solvet  seclum  in  fa  villa* 
Egymáséi  vagyunk  :  puszit  sógor ! 
Egymásé,  —  mint  pecsenye  és  villa. 

Koczintsunk  no  :  éljen  a  miniszter  I 

A  kit  hiába  interpellálnak 

A  Eájxratban,  mert  ő  nem  ad  hangot 

Kérdésre  se  Péternek,  se  Pálnak. 

Éljen  Schmerling !  hiszen  csak  javunkat 

Akarja  ö,  de  minden  javunkat ; 

Nagy  bolondság,  hogy  capacitálni 

Mi  oly  nehezen  hagyjuk  magunkat, 


138 


Ha  ő  vele  szépen  tudnánk  bánni, 
Ez  óta  már  régen  otthon  volnánk  ; 
S  kapnánk  a  sok  menykü  fáklyás  zenét, 
Ki  Pozsonyban,  ki  Kassán,  ki  Tolnán. 

Koczintsunk  no  :  Az  Isten  éltesse 
A  mi  kedves  rég  várt  vendéginket  I 
Kik  az  új  alkotmányt  magyarázni 
Az  országnak,  vannak  épen  itten.  — 
Ne  mondjuk,  hogy  ez  «executio». 
Ne  nevezzük  ezt  «tatárj árasnak »  ; 
A  mit  esznek,  a  mit  isznak  nálunk, 
Nevezzük  azt  vidám  áldomásnak. 
Egyél  igyál :  minden  előtted  van  ; 
Ne  szegyeid  magad,  boné  vicine  ! 
A  magyarnál  sok  vendégség  esik : 
Némelyiknek  épen  tor  a  czíme. 

Koczintsunk  még !  Ki  akar  még  élni  ? 
Most  jelentse  magát !  Iszom  érte.  .  .  . 
Éljen  a  liberális  conclave  ! 
S  a  nápolyi  rabló  bandák  !  Mért  ne  ? 
Éljen  herczeg  Gorcsakoff !  (Meghalt  már) 
Épen  azért  éljen.  Milyen  szép  ez  ! 
Mikor  ilyen  nagy  úr  is  nem  átal 
Meghalni  s  így  leszállni  a  néphez. 
....  Éljen  végre  az  a  derék  censor, 
A  ki  majd  e  verset  megnyirbálja ; 
Hiszen,  hogy  az  Isten  azzá  tette 
Az  ártatlant,  —  nem  az  ő  hibája  ! 


Mit  csinálnék  én,  ha  király  volnék  ? 

Ha  én  egyszer,  úgy  rövid  időre. 

Király  volnék  nagy  Magyarországon, 

(Kérlek,  édes  szívem  Török  János, 

Ezért  ne  mondj  trónkövetelőnek. 

Nem  (íkivánomi)  én  azt,  csak  « teszem  fel»). 

Hát  én  akkor  is  jó  ember  lennék. 

Ide  jönnék  lakni  fel  Budára, 

Budának  a  királyi  várába, 

A  toronyból  a  nemzeti  szinü 

Zászló  egész  a  Dunáig-érne. 


Ágyú  akkor  nem  kandikálna  ki 
A  íőlyukon  a  szépséges  Pestre, 
Dobszó  senki  álmát  nem  zavari 


lo:) 


Még  az  ajtómon  sem  állna  strázsa ; 
Majd  megőriznének  a  koldusok, 
A  kik  üres  kézzel  soh  se  látnak, 
És  a  kiket  nem  én  tettem  azzá. 

Minden  reggel  kihallgatást  adnék, 
Összeszedném  az  instantiákat. 
Mikben  kérnek  natry  hivatalt,  rangot, 
Fölszámlálva  érdemek  csoportját. 
S  mikor  a  szám  menne  ezeregj're, 
Akkor  azt  kiadnám  egy  kötetben, 
E  czim  alatt:  « Ezeregy  hazugság.* 

Országgyűlésem  j^ermanens  volna, 
Követeknek  kolbászt  osztogatnék, 
Hossziit  annak,  a  ki  röviden  szól, 
Bövidet  a  hosszan  beszélőnek  ; 
És  a  mikor  beszél  Besze  János, 
Akkor  magam  is  mindig  elmennék, 
Az  ebédet  rendelvén  későbbre. 

Adót  persze  senki  sem  fizetne, 

Sem  egyenest,  sem  pediglen  görbét. 

A  jó  italt  meg  nem  accisolnám, 

A  jó  dohányt  meg  nem  trafikolnám. 

A  papirost  meg  nem  billogoznám, 

Ilát  mi  az  ördögből  élnék  magam  ? 

■ —  Majd  megmondom  az  énekem  végén. 

Nagy  háztartás  nekem  nem  kellene, 
Egy  miniszter  —  csizmát  fényesitni. 
Más  miniszter  a  lovat  hajtani. 
A  harmadik  az  ebédet  főzni. 
Tanácsért  a  pénzem  ki  nem  dobnám, 
Mert  azt  magam  is  adok  magamnak. 
A  többit  hadd  végezze  az  ország. 

Ha  jönnének  hozzám  perlekedők. 

Kikkel  a  hétszemély  sem  boldogult, 

Elővennék  lágy  czipót,  kulacsot : 

•  Lélek  adták,  most  egyezzetek  ki, 

Itt  a  kulacs,  szent  legyen  a  béke. 

A  substratum  fele  az  actoré, 

A  másik  fele  az  incattusé. 

A  mi  megmarad,  a  prókátoré. 

Többet  meg  ne  halljam,  hogy  czivódtok. 


140 


Censiirát  ón  bizony  nem  tartanék, 
Hogy'  vigyáznék  hát  az  újságokra, 
Hogy  bennem  fölséget  ne  sértsenek  ? 
Mindegyikre  én  praenumerálnek ; 
Még  a  debreczeni  Dongóra  is, 
Mert  tudom,  liogy  e  derék  czigányfaj 
Nem  respektál  senkit  az  ég  alatt, 
—  Csupán  csak  az  előfizetőjét ! 

Katonára  nem  fogyna  a  pénzem, 

Azt  én  szépen  haza  ereszteném. 

Eredj  fiam,  örök  béke  van  már, 

Mit  czepelnéd  azt  a  mangalétát  ? 

Jó  lészsz  otthon  kocsisnak,  béresnek. 

Nagy  kaszárnyák  kórháznak,  magtárnak, 

Ócska  zászlók  —  magyar  múzeumnak. 

S  mivel  védném  magam  ellenségtől  ?  — 
Ellenem  ha  jönne  más  potentát. 
Azt  mondanám  :  «ha  velem  bajod  van, 
Jól  van  ;  gyere  ki  velem  a  gyepre. 
Nekem  is  van,  neked  is  van  kardod, 
Próbáljuk  meg,  melyiké  fog  jobban  ? 
Fogadom  :  igy  rövid  háborúnk  lesz.» 

Minden  héten  egy  napot  kikötnék. 
Hogy  azon  az  "Üstököst  szerkeszszem, 
Constitutiom  ezt  megkívánja  : 
Mint  a  kőevést  a  strucznak  gyomra. 
Üstökösre  előfizetnének 
Mindazok,  kik  velem  elégültek, 
(Tizenhat  millió  kerek  számmal); 
Ez,  per  hat  forint  és  harmincz  krajczár, 
(Ez  egy  évi  ára  —  helybeküldve) 
Teszen  ugy  circa  száz  milliócskát 
S  az  én  nekem  épen  elég  volna. 


Ahoz  a  másik  üstököshez  odafenn. 


Servus  pajtás  !  Hát  te  megint  megjelentél 

Odafenn  az  égen  ? 
Könnyű  neked,  mikor  akarsz,  megjelenni ; 
•    Bezzeg  nehéz  nékem. 


141 


Eügem  lefoglalnak,  ha  megharagszanak ; 

De  téged  ki  ér  el  ? 
Az  én  mondásaim  kitörlik  tintával, 

Tiédet  csak  « vérrel ». 

Engem  Mars  megkerget,  Jupiter  betilthat, 

.  Mercur  megbillogoz  ;  — 
A  te  jelenésed  a  bujdosók  között 
Szent  reszketést  okoz. 

Szegény  coUegádnak  a  sok  versenytárstól 

Elmegy  itt  a  kedve  ;  — 
Veled  nem  concurrál  ott  fenn  a  magasban 

Se  kis,  se  nagy  medve. 

Mikor  én  hirdetek  praenumeratiót 

Anekdotáimra : 
Lesem  az  ajtóból,  jön-e  már  valaki, 

A  ki  aláirna  ? 

Bezzeg  a  mikor  te  nyitsz  eló'fizetést 

Harczra  háborúra : 
A  világnak  minden  nagy  hatalmassága 

Praenumerál  arra ! 

Láss  hát  dolgod  után  ;  tudom  te  is  sietsz  ; 

De  én  is  sietek. 
Adjon  Isten  aztán  neked  is,  nekem  is 

Bőséges  szüretet !  .  .  .  . 


Epistola  Talérossy  Zebulontól  Mindenváró  Ádámhoz. 

Kedves  barátocskám,  —  ha  meghallgattatik,  — 
Ezen  én  levelem  azért  irattatik, 
Hogyha  mig  kitkedök  volnának  walakik, 
Azoknak  a  szive  igy  meglagyittatik. 

Tudya  wan,  hogy  adresz  altaladattatik, 
Competens  titulus  rea  irattatik. 
Kit  elnök  igy  Bicsbe  felbocsattattatik, 
Legmagasabb  helyen  ő  kihallgattatik. 

Ország  kivansaga  ott  felbontattatik, 
Elejitöl  vigig  fel  is  olvastatik. 
Adandó  felelet  jol  megfontoltatik, 
Schmerhng  miniszter  ur  ott  kinn  hagyattatik. 


142 


Minden  mi  sírelmünk  megorvosoltatik, 
Minden  mi  kirelmünk  helybenhagyattatik, 
Sőt  míg  a  mindenníl  is  több  adattatik, 
Olyan  is,  a  mirül  nem  is  almodtatik. 

A  ministerium  mind  kineveztetik, 
Külön  hadügy,  pinzügy,  a  mi  csak  kelletik, 
Kipviselö  mind  egy  évre  fizettetik, 
Detto  a  szallasbír,  s  liazaeresztetik. 

Ado  soha  többi  tülünk  nem  kíretik, 
Sőt  a  mit  fizettünk  tizenkit  ivekig, 
Bebizonyitvan,  hogy  törvintelen  pedig, 
Az  is  nekünk  szipen  visszafizettetik. 

Eajxratba  menetel  nem  szorgalmaztatik, 
Ki  hivatalkípes,  mind  alkalmaztatik, 
Nemzetisig  minden  megohalmaztatik, 
Újságíróknak  is  megirgalmaztatik. 

A  stempli  vigkipen  mind  eltörültetik, 
Financz  az  orszagbul  mind  kivezettetik, 
A  dohány  szabadon  aztán  termesztetik, 
Kítfejü  sas  trafikán  bemeszeltetik. 

Nemzetörsíg  rögtön  mingyart  terveztetik. 
Minden  kipviselö  örnagygyá  tetetik, 
A  nagy  paradival  serget  Ők  vezetik. 
Habomba  őket  —  dehogy  —  nem  kergetik. 

Mingyart  magyar  bankó  pinznek  verettetik, 
Mind  a  két  oldala  tarkara  festetik, 
A  bankban  ezüstníl  többre  becsültetik, 
Mi  tarczank  azokkal  igen  megtöltetik. 

Ezzel  sok  larmazo  elhallgattattatik, 
Gyilkos  Garibaldi  útja  elzaratik, 
Loyalis  hazafi  megvalogattatik. 
Szent  István  kereszttel  ő  dekoraltatik. 

Mind  ez  nem  sokara  mar  megtudattatik, 
Telegrafus  utján  hírül  adattatik, 
Agyuk  által  Budán  százegy  durrantatik, 
Miltoztasik  kírem  varakoznyi  adig. 


J 


143 


1 


Az  angyal  kétféle  imádság  közt. 

Fogják  a  jó  Mihály  angyalt : 
ugyan  szorítják  két  felöl, 
Majd  lehúzzák  lábainál 
Fogva  a  fehér  lováról. 

Szól  az  egyik:  «Jőjj  uram  mári 
Vidd  el  már !  hisz  haldokük  már ! 
Hálni  jár  belé  a  lélek, 
Elte  czérnaszál,  a  melyet 
Csíik  a  moschus  s  az  ének  tart. 
Vidd,  nem  bánom,  mennyországbri. 
Tedd  a  legszebb  szentek  közé. 
Látod,  addig  nem  ülhetek 
A  székébe,  a  mig  ott  van ; 
Pedig  ülhetném  nagyon  már.» 

Jön  a  másik :  •  Jaj  szép  angyal. 
El  ne  vidd  még,  hagyd  még  élni. 
A  lovadon  sincs  még  patkó. 
Vasaltasd  meg :  itt  az  ára, 
Adok  csizmát  a  lábadra, 
Adom  anyám  köpönyegét ; 
Csak  ne  jÖjj  még,  mulass  ottho::. 
Látod:  engem  elkergetnek. 
Ha  ö  meghal,  pedig  még  csak 
Most  küldtem  el  ezer  zsiványt 
Az  Abruzból ;  pénzembe'  van. 
Ha  meghal,  ez  mind  kárba  vesz. 
Látod :  vigyázz  ;  te  jó  angyal,* 

Megint  jön  egy :  «God  by  MylorJl  í 
Ez  már  goddam  sokáig  nyúl. 
Megáll  minden  politika. 
Az  egész  diplomatia 
Mind  erre  vár,  a  mig  ez  nincs, 
Pihen  minden  conjunctura. 
A  szent  és  nem  szent  alliance 
Nem  tud  hogyan  alakulni. 
így  soká  már  nem  lehetünk. 
Uram,  ez  nem  tréfa  dolog. » 

Ujabb  hangok !  De  profundiá  l 
Harangszóval,  énekléssel, 
Bucsujárók,  szent  emberek, 


144 


Diplomaták  mezitlábbal : 

«01i  nagy  angyal,  óh  szép  angyal, 

Ide  hallgass,  hogy  dicsérünk, 

S  ez  nagyon  sokat  ér  neked, 

Ne  jöjj  még  azzal  a  lóval 

A  te  szent  Mihály  lovaddal. 

Ne  jöjj  érte,  ne  jöjj  érte.» 

Itt  kardokkal  csörömpölnek : 
« Mikor  lesz  már  ennek  vége? 
A  kard  régen  éhezik  már, 
Puska  megterhelte  gyomrát, 
Szíy  teli  keserűséggel 
Szomjú  dics-  és  bosszúvágytól, 
Csak  ez  egyetlen  egy  élet 
Áll  útjában.  Angyal !  alszol? 
Nem  hallod,  hogy  kiabálunk?* 

Megint  másutt  összeülnek 
Es  írásban  adják  elé, 
írván  hosszú  okmányokat, 
A  mikből  az  angyal  lássa, 
Hogy  sem  joga,  sem  ideje. 
Sem  oka,  sem  jó  alkalma, 
Hogy  nem  üdvös,  nem  tanácsos, 
Nem  illendő  és  nem  szabad, 
S  kiváltképen  nem  ildomos 
Most  ezzel  nagyon  sietni. 
Mert  majd  ebből  háború  lesz. 
Sok  ember  meghal.  Az  égben 
A  quártély  nagyon  megdrágul. 
Sok  ember  meg  idö  előtt 
Pokolra  jut,  a  ki  még  tán 
Meg  sincsen  czivilizálva. 
Tessék  tehát  addig  várni, 
Mig  a  Rájxrát  lesz  in  pleno  : 
Ott  lesz  egy  akol  egy  pásztor. 
Akol,  kiben  csupa  birkák 
S  pásztor,  ki  megfej,  —  nyír  és  —  nyúz. 

Jön  a  baissier-had  ;  « angyal! 
Stagnál  börzeár,  ágió. 
Hitelpapir  meg  sem  mozdul. 
Fgy  kis  halált !  húsz  proczenttel 
Eögtön  felszökken  az  arany. 
Üémnk  szépen,  az  ultimo 
Ha  még  igy  lep,  mind  elveszünk.* 


145 


^«Ne  hallgass  rá»,  kiált  a  haiisso. 
« Éljen  !  evviva  még  soká  ! 
Er  lébe  hoch,  most  a  Kredit 
153.60.  áll 

Ha  őszig  húzza,  felmehet 
161.36-ra 
Dicső  angyal :  hallgass  reánk ! » 

«Nem,  nem  mi  ránk ;  ki  vesz  deviset?* 
« Velünk  tarts  angyal!  Fél  procent 
Mit  az  uj  kölcsönön  nyerünk, 
Számodra  lesz  provisio.x 
«Mink  Ví-et  adunk 
Ha  meghal  ö  ! » 
<(Mi  másfelet,  ha  még  megél. » 
•Angyalkám,  ide,» 

«De  b'z  ide !» 

Haragba  jön  de  erre  már 
Az  árkiangyal  s  szertecsap  : 
« Az  angyalát !  Eresszetek  ! 
Még  elbódul  az  ember  itt 
Az  ördögnek  legyen  kedve 
Köztetek  angyalnak  lenni !» 


A  Ritterek  Nagy  Károlynál. 

(Alt-deutsch  Ballada.) 

Nagy  Károly  czár,  németek  nagy  őse 
Alszik  mélyen  Schwarzwald  barlangjába: 
Arra  vár,  mig  Németország  egy  lesz ;  — 
A  szakálla  asztalán  is  átnőtt. 

Hogyha  addig  mindig  nő  szakálla, 
Míg  a  német  egy  lesz,  által  is  nő 
Akkor  még  a  föld  túloldalán  is, 
S  üstökösfark  lesz  belőle  egyszer, 

Hébe  hóba  alvó  német  császár 
Földalatti  fényes  udvarában, 
Soiréekat  ád  a  Kittereknek, 
Kik  be  vannak  irva  Staatsvisitre. 

Alvó  császár  alvilági  Burgja 
Nincsen  épen  rendén  bútorozva ; 
Hogyha  sok  vendége  jő  egyszerre. 
Azt  se'  tudja,  kit  hová  ültessen  ? 


J.'jkai:  Költemények.  II. 


xo 


140 


Ámde,  mint  tapasztalt  házi  gazda, 
Tudja  emberét  megválogatni : 
Egynek  itten,  másnak  ott  mutat  helyt 
S  eltalálja  bölcsen,  kit  mi  illet? 

«Hogy  neveznek,  és  mi  érdemed  van?»  — 
-;-  Szól  az  első  :  «Ritter  von  Tatarfrass » . 
Én  kezemmel  sok  hitlent  levágtam. 
Czímeremben  itt  a  kardra  szúrt  fö.w 

Szól  a  császár  erre  :  «óha!  respekt ! 
Ily  vitéznek,  érdemes  lovagnak, 
Competál  leülni  jobb  felemre  : 
Itt  a  karszék  ;  tessék  Platz  zu  nehmen.» 

«Hát  te  másik?!)  —  wEn  nevem  Bárenfang, 
Én  urammal  jártam  vadra  mindig ; 
Vadkan  s  medve  körmitől  megóvtam  : 
Czímeremben  itt  a  medve,  vadkan. » 

«Auch  gut)),  mond  a  császár,  «hogy  ha  ugy  van. 
Ülj  le  :  ott  a  medvebőr  az  ágyon. 
Hát  te  harmadik  ki  vagy?»  —  «Nevem  Fliuk, 
Én  uramnak  vidám  czimborája. 

Egyik  őrzó  ellenségtől  őtet. 
Más  vadaktól ;  én  a  leggonoszabb 
Ellentől,  —  a  gondtól.  Együtt  ittunk  : 
Czímeremben  azt  jelenti  a  fürt.» 

« Brávó  I  brávó)),  szól  vigan  a  császár, 
« Érdemed  nagy,  meiner  Sex!  te  vidám 
Czimborából  származott  Ritter  von, 
Ülj  le,  ottan,  —  ottan  áll  a  hordó  !>» 

Negyedik  szól:  « Ritter  von  Goldregen 
A  nevem,  nem  könnyű  volt  a  munkám. 
Milliókat  én  szerzek  uramnak  ; 
Czímeremben  most  is  itt  a  Schuldschein. » 

oSzappermán.'))  mond  Károly;  ez  nagy  érdem: 
Olcsó  a  becsület,  a  kinek  van ; 
Annak  drága,  a  ki  vette  pénzen.  — 
Tedd  le  hát  magad  a  szekrényemre.* 

Jön  de  most  egy  vézna  gyász  vitézke, 
Hajlong ;  orra  szint'  a  földet  éri : 
Oldalán  nem  kard,  csak  lineál  van, 
S  tolla  nem  sisak-,  de  fülre  dugva.  — 


147 

•Hát  te !»  —  f Engem  hínak  Bertliold  Leérnek, 
Nagy  hirera  van,  most  ütöttek  azzá ; 
És  még  azzá  ütnek  jobban  is  tán  : 
S  hogyha  ütnek,  azt  megérdemeltem. 

Pamphletirás  nálam  a  nagj*  érdem  ; 
EUenség  ölése  nem  szokásom, 
Csak  bepiszkolása,  a  mi  fájóbb, 
Czímerem  van  :  —  tintás  három  ujjam. » 

Végig  néz  a  Ritteren  a  császár, 

S  nyájas  képpel,  —  (mint  ki  nyelt  Jalappát 

S  fél,  hogy  nem  marad  benn,)  —  hátra  szól :    « no 

Ülj  le  hát  ott  a  —  köpőládára. » 


Óda  a  rájxráthoz. 

Oh  én  szerelmem,  hát  te  is  elnapolsz, 
Fényes  Olymposz  istenit  elhagyod, 
S  mint  egy  eloszlatott  diaeta, 
Lethe  vizébe  fürödni  indnlsz ! 

Megharczolád  im  istenek  harczait, 
Schmerling-Zeüsznek  cyclopok  ellenit. 
Deák  Titán  hadát  leverted, 
S  Péliont  Ossa  alá  legyűréd. 

Az  Dias  csak  felmutat  ily  hadat. 
Achaji  hősök  nagy  tüze  ily  vala, 
Különbséget  tudok  csupán  csak  : 
Nem  sikerült  falovat  bevinni. 

Dii  majorum  fölszabadultának 
Patent-mennykövel  földre  lesújtani. 
Az  Ő  erős  haragjuk  ellen 

Vajh  ki  merészlene  felzúdulni  ? 

Mavors  ujonczot,  Mercur  adót  vehet. 
Ceres  financzol,  billogot  nyom  Themis. 
Pluto  meg  uj  kölcsönt  kiirhat, 
S  rendszerez  uj  tanodát  Minerva. 

Te  meg,  szerelmem,  már  haza  elmehetsz. 
«Omnes  eodem  cogimur!»  néked  is 
Charon  kezedbe  nyomja  a  bilétet,  — 
(•Tempus  erat !»)  —  Phlegeton  partjára. 

10* 

/ 


148 


Ki  jött  de  vissza  orcus  odúiból  ? 
Nincs  ott  szokásban  holmi  rctourbilét. 
Ab  ez  nem  «Daum  Elyziiimja». 
Cerberus  «báromegy»  ott  a  portás. 

Csak  Orpheusnak  volt  szabad  hozni  el 
Egy  lelket  onnan.  Tán  hane  téged  is 
Az  istenek  ottan  felednek 

Én  leszek  Orpheusod :  csak  várd  azt  I 


Nemes  vetély. 

(Ballada.) 


Tiz  granatéros  czakumpakk, 
Fegyverrel  és  bornyúval, 

Helybetette  magát  immár, 
A  madráczon  elnyúlva. 

Újsággal  tömve  a  madrácz  ; 

Alszik,  pedig  nem  is  vadrácz, 
Az  ártatlan  granadír. 

Újságírók  gazdájához 

Vannak  kvártélyra  vetve  : 

Egy  kis  adó-restánczia 
Nem  levén  kifizetve ! 

Elfelejtek  biz  azt,  vagy  mi  ? 

Mikor  olyan  jó  «nem  adni»  ; 
Ez  a  legfőbb  élvezet. 

Ez  az  «én  executióm  !» 

Siet  hirdetni  Napló. 
A  miért  ezt  odaadná. 

Nem  volna  olyan  vak  ló 
«En  Írtam  sok  kurucz  czikket, 
Azért  ejtek  ezt  a  stikket. 

Most  expresse  én  velem. » 


«Nem  igaz  I  ezt  nekem  hozták  i 

Kiált  elébe  Sürgöny, 
«Az  egész  executio 

Engem  ragadt  ma  csürkön  ; 
Én  még  stemplit  sem  fizettem 
Ugy  segéljen,  mind  a  ketten 

Osztozzunk  a  katonán. » 

«Hohó,  hát  én  ki  vagyok  itt'?i 
Protestál  erre  Hirnök. 

«Ni  még  azt  is  elvitatnák, 
Mit  felőlem  a  hír  nyög  : 

A  katonát  nekem  küldik  ; 

Csak  ugy  vagyok  steuerschuldij 
Mint  akármely  rebellis. » 

Kis  szobában  a  kiadó 
Magában  szakkermentez  : 

((Ni  még  összevesznek  rajta, 
Váljon  melyikre  ment  ez  ? 

Elkapják  a  dicsőséget, 

Polemiáznak  a  végett ; 
S  —  rám  marad  a  fizetés. 


Ki  volt  bátrabb  ? 

(Panegyrikon.) 


Az-e,  a  ki  legelőször 

Rá  mert  szállni  a  tengerre. 
Deszkaházban,  evezővel 


Szél  kegyére  bizva  lelkét,  ^ 
Hullámoktól  kérve  utat  ? 
Nem  az  volt  legbátrabb  emlj 


liu 


Az  volt-e,  ki  legelőször 
Meg  merte  enni  a  rákot, 
Ezt  a  hátramászó  szörnyet, 
Melynek  még  a  latinoknál 
Egy  neve  van  a  fenével  ? 

Nem  az  volt  legbátrabb  ember. 

Az  volt-e,  ki  legelőször 
Doctort  hivatott  magához, 
S  azt  az  ismeretlen  mérget, 
Mit  a  patikábul  hoztak, 
Be  merte  kanállal  szedni  ? 

Nem  az  volt  legbátrabb  ember. 

Az  volt-e,  ki  legelőször 
Statuspapirost  mert  venni. 
Aranyt  adva  papirosért. 


S  olyan  adóst  választva,  kit 
Ha  kell,  nem  bír  exequalni  ? 
Nem  az  volt  legbátrabb  ember. 

Az  volt-e,  ki  legelőször 
Újságlapot  mert  kiadni, 
S  nem  félt,  hajó  lesz,  becsukják 
Ha  roszat  ád,  a  publicum 
Ottan  hagyja  és  megbukik  ? 

Még  az  sem  volt  a  legbátrabb. 

Hanem  az  volt  a  legbátrabb, 
A  ki  legeslegelőször 
Eljött  királyi  biztosnak. 
Hogy  egy  megyét  föloszlasson, 
S  még  dictiót  tartott  hozzá. 

Ezt  tisztelem  le^rbátrabbnak. 


Oh  Nadajda 


Oh  Nadajda,  oh  Nadajda ! 
Hoztál  engemet  n&gy  bajba: 
Keblem  oly  tág,  mint  egy  pajta ; 
De  nincs  annyi  ablak  rajta, 
A  mennyi  azt  mind  kiadja. 
Mit  szivem  feléd  sohajta, 

—  Oh  Nadajda! 

Oh  Nadajda,  oh  Nadajda ! 
Ámbátor  vagy  muszka-fajta, 
Itt  minden  sziv  rég  ohajta  : 
Dandyk  és  arszlánok  vadja. 
Újságírók  szörnyű  hadja 
Kapott  érted  immár  hajba, 

—  Oh  Nadajda ! 


Oh  Nadajda,  oh  Nadajda ! 
A  sok  vad  had  rajtam  hajta, 
Tudván  rólam,  hogy  én  hajda- 
— ^nában  voltam  nagy  pceajta  ; 
írjak  verset  hozzád  majd  a 
Fölléptedre ;  —  bezzeg  sajt  a  ! 

—  Oh  Nadajda ! 

Oh  Nadajda,  oh  Nadajda ! 
Törtem  én  a  fejem  rajta. 
De  a  múzsám  már  nem  adja. 
Régen  összetört  a  lantja. 
Ez  a  vers  már  csak  a  vadja.  — 
Majd  ir  szebbet  János  Vajda. 

—  Oh  Nadajda ! 


Arthur  és  Chlorinda. 

Chlobinda.    Monsieur  ha  elhagy  engem, 
Keblem  akkor  megreped ; 
A  bánatnak  tengerébe 
Mélyen  én  lesülyedek, 

Arthur.        a  mieder  megóvja  keblét 
Szakadástól  mylady ; 
S  a  tengerbe  elsülyedni 
Crinoliu  nem  engedi. 


150 


Tüzes  szerelmi  vallomás. 

Szerelméről  beszélt  nagyon  Jankó ; 
Választottját  úgy  híták  hogy  Janka ; 
Nem  volt  ugyan  valami  szép  lányka  ; 
De  birtoka  volt  igen  sok  bankó. 

Mondta  Jankó,  hogy  a  szive  mint  ég ! 
Akár  csak  egy  feneketlen  katlan, 
Melyben  Janka  nagysám  szakadatlan 
Tüzesíthet  vasalókat  mindég. 

A  mint  mondja,  hogy  a  keble  lángol : 
Egyszer  csak  kigyulad  a  kabátja, 
Érzi  szagát,  a  füstjét  is  látja  : 
Kigyúlt  biz  az  a  szerelmi  lángtól. 

Hát  egy  csomag  gyufa  volt  zsebében, 
Azt  ö  addig  nyomkodta,  dörzsölte, 
A  szerelmi  vallomás  hevében, 
A  míg  egyszer  lángra  lobbant  szépen 
S  Jankó  úrfi  majd  ott  égett  tőle. 


Névtelen  ábránd. 

Oh  be  szép  volt  az  az  oláh  leány, 

A  kit  én  itt-meg-itt  láttam  : 

Nem  tudom,  hogy  híják  azt  a  falut  ? 

Nem  tudom,  miféle  forrás  mellett? 

Nem  tudom,  mit  vitt  a  fején  ? 

Oh  be  nagyon  szép  volt  ez  a  leány. 

Talán  belé  is  szerettem  volna, 

Csak  valamivel  kisebb  lett  volna  egy  ölnél ; 

De  így  fél  az  ember  nagyon. 

Hogy  az  ilyen  szörnyíi  magas  szépség 

Ha  valamivel  megharagítja, 

Úgy  üti  pofon,  hogy  arrul  kódul ! 


Fapapucs. 

Magyarországon  fapapucskészítő  gyár  alakul. 
De  már  ezt  lehetetlen  meg  nem  énekelnem  : 
« Üdvözöllek  oh  hazánkban  meghonosolt  fapapocs  ! 
A  ki  léssz  köztünk  és  Európa  civilizáltabb  népei  közt  kapocs. 


A  miben  az  ember  igaz,  hogy  iigy  néz  ki,  mint  a  medvebocs. 
De  az  is  igaz,  liogy  benne  egymás  lábára  nem  tapocs. 
S  bár  a  delnők  lába  ettül  lesz,  mint  a  lúdtalp,  oly  lapocs 
Ámde  aztán  nem  is  árt  meg  neki  semmi  locspocs. 
Azért  lelkesülve  fogadjon  Mocs,  Kocs  és  Magocs, 
Húzd  fel  múzsám  te  is  s  repülj  benne :  —  tocscs !  .  .  . 


Spanyol  románczok. 


A  hirdetett  szanyol  iió  don  Pellicaiios 

Ide  los  Honendostól, 
(Eredetiben.) 
1 


ion  Subláda,  don  Snbláda ! 

Grándissimo  caballéró 
jonga  spáda  oldaláda 

Blánkissimo  inggalléró. 


hiándo  andar  paripánó 

Par  la  longa  promenáda, 
II  gitáro  en  ló  manó 
E  cantátó  serenáda. 

Donna  Panna  liallgatádó 
Chalugádró  en  abláquo. 

E  magánó  suspirádó 

Qui  fa  cuale  gyékénykákó  ? 

«Carissima  donna  Panna, 
Yo  pido  vuestra  graczia. » 

Mai  entende  donna  Panna 
E  da  ipsi  una  graiczár. 

Donna  Panna,  Donna  Panna  ! 

Bella  donna  in  Valencia. 
Grácziára  a  grajczára 

Valde  mala  e  cadencia. 

Ámde  bene  :  andiarme  ! 

Mio  core  sempre  fáyó, 
II  grayczáró  impresarme 

Mortifico  in  mordáyó. 

Un  durrantass  !  —  don  Subláda 
Morte  yace  sobre  palló, 

H  grajczáró  oldaláda 
Tristessimo  borravaló ! 


Azok   számára,  kik  a  szauyol  nyelvet 

nem  birják,  ide  mellékeljük  e  remek 

románczot  műfordításban. 

Subláda  úr,  Subláda  úr ! 
Legnagyobb  hős,  lovag,  vitéz 
Hosszú  spádé  oldalán  szúr 
Inggalléra  fehér,  mint  mész. 

Mikor  sétál  paripáján 
Ama  hosszú  promenádén, 
Az  gitáré  az  kezében 
Énekelve  szerenádét. 

Panna  úrhölgy  hallgatódzik 
Salugádros  ablakából 
És  magában  sóhajtódzik : 
Ki  énekel  olyan  bájjol  *? 

« Drágalátos  Panna  úrhölgy 
Kérek  szépen  egy  kis  grácziát.» 
Nagyot  hall  de  Panna  úrhölgy 
És  ad  neki  egy  kis  grajczárt. 

Panna  úrhölgy,  Panna  úrhölgy ! 
Szépnőnye  Valencziában, 
Grácziáért  grajczárt  adni 
Nagyon  rossz  cadencziának. 

Ámde  jól  van,  elmegyek  már ! 
Az  én  szivem  mindig  fajik, 
A  mit  adtál,  egy  mordályba 
Bele  tömöm  egy  krajczárig. 

Egy  durrantás,  Subláda  úr 
El  esik  mind  a  pallón,  holt ! 
A  krajczár  oUalába  ment  — 
Szomorú  borravaló  volt. 


Í52 


Varsói  vezérczikk. 

(Itt  is  jó!) 

A  dolgok  legnjal)!)  rendé  —  hm  hm. 

Azt  kényszerít  mondani,  hogy  —  üm  üm. 

Volna  ugyan  valami,  de  —  hum  hum. 

Jobb  lesz  mind  a  kettőnknek,  ha  —  mum  mum. 

Mert  ha  mi  igy  sóhajtunk,  hogy  —  hej  hej ! 

Arra  nekünk  egyszeribe  —  —  ej  ej. 

Ha  nem  tudunk  szépen  kérni ó  ó. 

Az  lesz  belőle,  hogy  aztán  —  hó  hó. 

Már  most  hát  csak  azt  mondom,  hogy  —  pszt,  csitt. 

Méltóztatott  prüsszenteni  ?  prosit ! 


Csendháborító  vers. 

Tallérossy  Zobuloné. 

Nem  kell  ám  énvelem  sokat  tréfálozni ! 

Tudják  meg  maguknak  ezt  a  tisztelt  urak. 
Mert  nem  gondolhatják,  hogy  mi  lesz  belőle, 

Ha  kitör  belőlem  egyszer  bőszült  harag  ? 

Sokáig  hallgatom,  mi  pufog  ott  hátul  ? 

A  míg  észre  veszem,  hogy  az  az  én  hátam. 
De  ha  egyszer  aztán  azt  mondom,  hogy  «elég  !» 

Majd  csinálok  olyant,  hogy  soha  se'  láttam. 

Tehát  most  már  ((satis !»  —  « doszt !»  — •  «genug !»  — 

[« elég  volt !» 

Vége  türelemnek,  kell  puskához  nyúlnom  : 
Megtöltöm,  felkapom,  s  elszánt  haragomat 

Kitöltőm  a  síkon  sok  ártatlan  nyúlon. 

Nem  gyűlésezünk  már,  vége  dictiónak. 

Tettek  ideje  van !  ülök  a  nyeregbe. 
Majd  megmutatom  még,  hogy  mi  lakik  bennem? 

Beíratom  magam  —  a  lóversenyekbe. 

Gyün  királyi  biztos?  megtudjam  hol  lakik! 

Azonnal  kardomat  oldalamra  kötöm : 
Szállására  rontok,  s  megmondom  szemibe' : 

« Kívántam  alasan  teni  tiszteletűm.* 


I 


153 


S  minthogy  parancsolják  az  adófizetést, 

S  dupla  censort  kapnak  hírlapok,  füzetek, 

Egy  csapással  két  légy  !  azzal  opponálok : 
Se  lapra,  se  könyvre  elu  nem  fizetek ! 


Oda  Slidell  és  Mason  urakhoz 

(kik  a  Trent  födélzetén  elfogattak). 

Irta  a  Snmter  kapitánya 
(ki  ezúttal  a  Trenten  megmenekült). 

Láttam  barátim,  fátumi  sorsotok, 
Ott  ültem  akkor  tonna  hering  felett. 
Mikor  ti  értetek  bejöttek, 

S  elvive  szörnyen  a  San  Jacinto. 

Hallgatni  kellett,  mit  tehetek  vala  ? 
Ha  közbeszólok,  visznek  el  engem  is, 
S  mit  nyertünk  volna  véle,  mint  hogy 
Tártli  helyett  preferanczozhatnánk. 

Baj  ez  barátim  !  rosszkor  esett  nagyon, 
Kabszolgavásár  kezdete  épen  itt. 
Gyapot  megértt,  lekéne  szedni : 
Most  mi  az  ördögöt  csinálunk? 

Szétfut  a  néger,  hogyha  nem  erezi 
Otthon  a  gazdát ;  mind  befogadja  azt 
A  most  hozzánk  nem  édes  Észak, 
S  nem  segit  a  «fugitiv  slaw  law»  itt. 

Már  a  blokád  is  szörnyű  veszély  nekünk : 
Itt  a  finom  sok  czikk  a  rakóhelyen. 
De  ha  kiküldünk  egy  hajóval, 
Elkaparintja  legott  a  káper. 

Az  unio-párt  szörnyen  ujong  ezen ; 
Nagy  kárörömmel  tapsra  kel  és  kaczag : 
Hogy  igy  bevághatá  az  útját 
Két  deli  conföderált  bajnoknak. 

Oh  én  barátim,  érezem  úgy  magam, 
Mint  a  czigánynak  a  lova,  a  kinek 
Két  társa  már  kidűlt,  s  magában 

Húz  szekeret,  s  kap  solo ostort. 


\:,\ 


Tóth  Kálmán  barátomnak 

niidön  18()1.  évi  deczemberben  akadémiai  tagságra  Ítéltetett. 

No  liát  te  is  benn  vagy,  czélhoz  értél, 

Ülhetsz  :  ott  a  széked. 
A  mit  vártál  tavaly  óta  biven, 

Megadatott  néked. 

Hiszen  velem  együtt  neked  is  volt 

Sok  érdemed  rája. 
Hanem  a  mint  ballom,  bejutásod 

Még  sem  vala  drága. 

Nem  a  «száz  vers»  vala  a  föérdem. 

Sem  a  pályadráma. 
Hanem  (a  mint  ballik)  csak  egy  czikked. 

Hogy  ottan  ülsz  máma. 

Hazudnám,  ha  azzal  bizelkedném, 

Hogy  örülök  rajta; 
Én  bizony  nem  gratulálok  hozzá : 

Ugy  sem  soká  tart  a. 

Ha  egy  hóig  meg  nem  tartod  a  szék- 
Foglaló  beszédet, 

(Pedig  dehogy  tartod !)  egy  hó  múlva 
Kiteszik  a  széked. 

De^az  boszant,  hogy  a  mig  más  annyi 

Évig  várakozhat : 
Te  mingyárt  az  első  intrádára 

Kvártélyt,  fizetést  kapsz.* 

Nélkülözések. 

Olasz  város  szinház  nélkül, 
Jó  lengyel   nép  templom  nélkül, 
Magyarok  alispán  nélkül, 
Bécsi  bankárok  pénz  nélkül, 
Francziák  háború  nélkül, 
Angol  urak  gyapot  nélkül, 
Török  hadsereg  zsold  nélkül, 
Eájxrát  határozat  nélkül : 
Már  az  emjjer  véges  végül 
Majd  csak  azzal  is  kibékül : 
Hogy  el  leszünk  —  minden  nélkül. 

*  Értendő    akadémia   helyett     börtön    a    Károlykaszarnyában 
katonai  törvényszék  Ítélete  következtében. 


155 


Haladunk. 


Félre  közügy,  politika ! 
Egészen  más  most  a  tér, 
Mikor  hallgat  a  juss,  akkor 
Egy  kis  pletyka  sokat  ér. 

Nem  az  most  a  napikérdés 
Az  alkotmány  hova  lett  ? 
Hanem  az,  hogy  vájjon  lesz-e 
szinháznál  új  balett  ? 


Mit  kapunk  Olaszországból  ? 
(Oh  a  csuklást  el  ne  kezdd !) 
Stégert-e,  vagy  Csillag  Eózát? 
Vagy  miféle  énekest? 

Heves  vérű  fiatalok 
Most  is  fáklyászenéznek 
Nem  Deáknak,  hanem  egypár 
Szép  nőnemű  színésznek. 


A  Journalok  hadserege 

Erős  csatára  készül : 

Nem  Schmerling,  —  csak  a  budai 

Direktorra,  vitézül. 


Mégis  bunda  a  bunda. 


[iforgatják,  beforgatják, 
Jzegre  teszik,  sutba  rakják, 
^égi  divat,  félrevetik, 
Viselését  kinevetik. 
Hanem  azért,  már  csak  azért 
Mégis  bunda  a  bunda ! 


Gumiköpeny  csak  takargat, 
De  a  havas  zivatarba' 
Nem  melegit.  Olyan  biz  a : 
Mint  az  angol  sympathia. 

Hanem  egyszer,  ha  már  egyszer 
Mindig  bunda  a  bunda  ! 


Hoznak  helyébe  más  módot,  Csuklya  sem  jobb  felöltőnek, 

Paletót  és  mencsikófot.  Ott  nem  takar,  a  hol  kéne. 

Gumiköpenyt,  csuklyás  ruhát,        A  fejet  igy  ugy  befedi. 
Ez  kell,  az  kell ;  vedd  fel :  no  hát !  Többit  ördög  elviheti. 

Hanem  azért,  már  csak  azért.         Hanem  azért,  már  csak  azért. 
Mégis  bunda  a  bunda !  Mindig  bunda  a  bunda ! 


A  paletót  gavalléros ; 
Hanem  esőben  elég  rósz. 
Nem  állja  ki  a  zivatart. 
Biz  az  csak  parádéra  tart. 

Hanem  azért,  már  csak  azért. 
Mindig  bunda  a  bunda ! 

A  mencsikóf  már  jobb  lenne  : 
Csakhogy  zsenánt  járni  benne  ; 
Ki  felölti,  keze  lába 
Mintha  volna  kalodába'. 
Es  e  mellett,  mind  e  mellett, 
Mindig  bunda  a  bunda. 


A  kit  egyszer  ez  betakar. 
Nem  árt  annak  a  zivatar  ; 
Nyáron  árnyék,  télen  szárnyék  ; 
Aztán  el  is  tart  akár  mé'g. 
Épen  azért,  de  biz  azért. 
Mindig  bunda  a  bunda ! 

Úri  gúnya  arra  való  : 
Kiki  magát  begomboló  ; 
De  a  ki  ezt  felveheti. 
Kedvesét  is  melengeti. 
Épen  azért,  de  ám  azért, 
Mindig  bunda  a  bunda ! 


156 


Czifra  nrak,  uraságok, 
Hogy  ezt  hinni  nem  tudjátok  ! 
Tudjátok.  —  Nem  akarjátok.  — 
Azért  fázik  az  irhátok. 
Pedig  azért,  hej  de  azért, 
Mégis  bunda  a  bunda ! 


Gaudium. 

(Arra  a  hirre,  hogy  a  budai  vizgyógyintézet  átváltozand  borgyógyintézetté.) 


])e  már  jobbra  fordul  sorsunk 
Borrá  változik  a  viz  ! 

Nem  hiába  danolt  róla 
Csokonai  és  Hafiz. 

Nem  itatnak,  nem  úsztatnak 
Vizekkel  szemlátomást. 

Zuhany  helyett  a  torkunkba 
Kapunk  eztán  áldomást. 


Mit  a  vizek  elrontottak. 
Helyrehozzák  a  borok. 

Fordulni  kell  a  világnak, 
Mikor  minden  fej  forog. 

A  ki  eddig  ellenünk  volt, 
Változik  barátunkká. 

Még  a  Donau-Zeitung  is 
Tokayerwein -Zeitunggá ! 


A  három  Bakács. 


Héj  de  sokat  is  kell  szenvedniök 
Thália  szegény  papjainak ! 
Hideg  szobák  és  hideg  közönség 
Könnyű  ebéd,  nehéz  szerep 
A  csúz,  rheuma  és  a  kritikus 
Előveszi  és  megkinozza 
Thália  szegény  papjait. 

Budán,  a  tisztes  régi  várban 
Van  három  testvér,  áldott  lelkek  ! 
Mind  három  arra  van  hivatva. 
Hogy  a  mi  fáj  a  szenvedőnek. 
Azt  irral,  szörppel  és  itallal 
Gyógyítsa.  Ok  könyörre  váltak 
Thália  beteg  papjain. 


Az  egyik  testvér  gyógyszerekkel 
Ellátta  őket  —  és  hitelbe ! 
Pedig  javát  adta  a  sassafrasnak, 
Féláron  adta  a  jalappát, 
És  mindent,  a  mi  szemnek-szájnál 
Keserves,  ő  ellátta  azzal 
Thália  beteg  papjait. 

A  másik  testvér  fogta  szépen : 
A  kontót  összetépte. Menjen  ingyen 
Mi  orvosság  szegény  szinésznek! 
A  harmadik  testvér  pedig:    tudíí 

[mit? 
Küldött  nekik  vagy  két  akó  bort 
És  ő  kúrálta  meg  valóban 
Thália  beteg  papjait. 


A  „Süsser  Ungar"  (édes  magyar). 

Egy  német  városban  ilyen  czim  alatt : 
Der  « Süsse  Ungar»  (mily  fránya  gondolat !) 
Akkora  palaczkban,  mint  egy  bak- arasz 


157 

Árulnak  tokajit,  —  ára  tiz  garas. 

Czímer  a  pecséten,  vers  az  oldalán. 

Versbe  kapaszkodva  egy-egj-  augyal  áll. 

A  bor  árulója  esküszik  neki 

Hogy  e  máslást  maga  szenien-szedte  ki. 

Lássuk  hát  minő  ez  olcsó  asszubor? 

Édesnek  csak  édes,  van  benn  sok  czukor. 

Van  szag  is  hozzája,  menta,  székifü  : 

Derék  herbaté  lesz,  hogyha  jól  kifő'. 

Van  benne  burgonyaszesz,  s  az  jó  eró's, 

A  ki  igy  szereti,  annak  tetszetős. 

Van  még  benne  minden  drága  töltelék 

Csupán  csak  hogy  épen  «bor»  nincs  benn  elég. 

Jaj  kedves  barátom,  drága  németem  ! 
E  tsüsser  Ungarrali  csizmád  kenheted. 
Megcsal  ráragasztott  czifra  czimirat : 
Hasfájás,  fejfájás  lesz  belőle  majd  ; 
Hogyha  «süsser  Ungar»  keU,  hát  ott  keresd 
Hol  terem,  s  magad  se  légy  Ízlelni  rest. 
Aztán  az  árakban  kissé  válogass. 
Mert  az  «édes  magyarom*  nem  tiz  garas. 

Egy  egy  éves  kis  fiu 

születés  napjára.* 

Felderült  a  hajnal  szent  Nesztor  napjára. 

(Nem  derült  biz  az,  mert  épen  nagy  kódjára.  Szerk.) 

Eljőve  a  nagy  nap,  mit  mindenki  vára. 

(Hagyja  el  barátom,  rég  lehetett  már  a !  Szerk.) 

Rózsákkal  hinteném  ösvényedet  mostan, 

(Csak  hogy  a  kertésznél  nagyon  drága  most  az !  Szerk.) 

Szivemet  küldenem  arany  papirosban. 

(De  isz  ilyen  «frachtot»  nem  vesz  fel  a  posta!  Szerk.) 

Rád  raknám  az  égnek  minden  csillagait. 

(No  csak  ezt  az  egyet  a  tornyon  hagyja  itt.  Szerk.) 

Rád  a  napnak,  holdnak  minden  sugarait 

(Csak  adja  ki  neki  apait,  anyait.  Szerk.) 

Fényesebbé  téged  azok  sem  tennének, 

(Sőt  meglehet,  hogy  még  tán  el  is  sütnének.  Szerk.) 

Azért  szól  felőled  magasztaló  ének. 

(No  már  ezek  után  ki  ne  szeretné  meg  ?  Szerk.) 

*  A  Schmerling-féle  összalkotmány  kibocsátásának  évfordulóján 


158 


Keveset  éltél  még,  s  még  is  mennyit  tettél ! 
(Eddig  csak  azt  láttuk,  hogy  mennyit  megettél !  Szerk.) 
Egész  időkorod :  tavasz,  nyár,  ősz  s  egy  tél. 
(Megnőhettél,  mivel  jól  szoptál  és  fejtél.  Szerk.) 

Hangzott  dicséreted  igen  sokat  szánkból. 

(Kerestünk  is  nagyon,  csak  hogy  nem  tudánk,  hol?  Szerk.) 

Mondták  azt  felöled,  ez  igazi  angol. 

(Érték  alatta:  hogy  betegsége  angol!  Szerk.) 

Ezután  is  nagy  lesz  reménységünk  hozzád. 

(Nem  mérnők  megmérni  se  szélét  se  hosszát !  Szerk.) 

Mit  várhatunk  tőled,  a  napok  elhozzák. 

(A  javát  már  vettük,  hát  még  majd  a  rosszát?  Szerk.) 

Kívánjuk,  hogy  nyúljék  te  életfonalad, 
(Hosszú  lehet,  hogy  ha  hátra-felé  halad.  Szerk.) 
Mely  bizony  sok  évig  reméljük  megmarad. 
(Ha  valami  nagy  szél  nem  támad  az  alatt.  Szerk.) 

Azért  gratulálva  járuljunk  elébe. 
(El  jönne  az  maga ;  ne  menjünk  helyébe.  Szerk.) 
S  kiáltsuk  fenszóval :  éljen  !  vivát !  lébe  ! 
(Csak  bele  ne  fúljon  még  valami  lébe.  Szerk.) 


Unokámhoz. 

Az  igaz,  hogy  még  fiam  sincs  ;  de  ki  tudja?  még  lehet; 
Az  megint  feleséget  vesz,  —  holmi  jó  fajta  csehet,  — 
S  annak  megintlen  fia  lesz,  valami  kis  Nepomuk: 
Hát  ez  a  kis  Muki  lesz  az,  kihez  most  szólni  fogok. 

Nem  született  fiam  fia  !  te  boldogabb  vagy,  mint  én. 

A  megholt  öreg  apámnál  én  is  boldogabb  szintén. 

Én  amannál,  mert  már  nem  él ;  te  nálam,  mert  még  nem  élsz ; 

Levén  domiciliumát  még  be  nem  vallott  személy. 

Szegény  jámbor  öreg  apám,  akkor  hunyá  le  szemét, 

Mikor  a  fekete  bankó  és  más  aféle  sz —  szelvény 

Réz  forintos,  régi  poltra  járt  tenyérből  tenyérbe. 

Egy  pár  csizma  száz  forint  volt,  s  ha  jól  veszszük :  megérte. 

Nyolczvanhárom  esztendős  volt,  hogy  igy  szólt  a  jó  öreg : 
«Már  magamnak  nagy  időket  Ígérgetni  nem  merek; 
A  mit  vártam  évről  évre,  már  én  azt  meg  nem  érem. 
Vártam  rá  fekete  hajjal,  nem  várok  rá  fehéren. 


159 

De  te  legkisebb  unokám,  te  Marczika,  meglátod, 

A  mire  hiába  lesett  szegény  öreg  apátok, 

Ha  majd  megnősz,  lia  férfi  léssz,  hogy  ha  —  kopasz  fejed  lesz ; 

Ide  tekints,  kezemre  nézz,  aztán  jól  megfigyeld  ezt. 

Látod  ezt  a  furcsa  dolgot '?  Nevét  persze  nem  tudod ; 
Huszonnégy  esztendeje  már,  hogy  feledségbe  jutott. 
Vártam  soká,  egész  ország  várta,  hogy  még  előjön  ; 
De  már  vége,  nem  látom  én  többet  őt  meg  e  földön. 

De  te  Marczi,  kis  unokám,  él  szivemben  a  remény, 

Hogy  te  megéred  az  időt,  mint  a  hogy  nem  értem  én, 

A  midőn  e  rég  óhajtott,  rég  hazavárt  tünemény 

Ismét  itthon  lesz  köztetek.  Csókold  meg  s  tedd  el  szegényt. » 

Azzal  kezembe  vándorolt  ama  csodás  symbolum. 
De  biz  az  már  eltűnt  tőlem  azóta,  ugy  gondolom. 
Mindegy  no,  a  neve  megvan ;  —  én  ugy  kaptam  névtelen, 
S  utódimnak  én  a  nevet  tárgy  nélkül  végrendelem. 

•Tehát,  Muki !  ide  figyelj.  Kopasz  ugyan  nem  vagyok, 
Csakhogy  épen  a  homlokom  már  a  tarkómon  ragyog ; 
De  a  mire  ősöm  ugy  várt,  már  azt  én  se'  remélem. 
Nálam  az  ily  illusio  el  van  temetve  mélyen. 

Hegedült  már  arról  Dávid,  és  még  nem  is  az  a  szent, 
Hanem  a  ki  föltalálta  a  mindenféle  Taxent : 
Hogy  a  most  élő  ivadék  a  szinét  lássa  annak, 
A  kinek  megérkezése  boldogságos  soha-nap. 

De  te,  messze  földön  lévő  kicsi  unokafiúm  ! 

Kinek  születése  is  még  pium  desiderium. 

Te  megéred,  a  mikor  majd  első  zápfogat  húzatsz, 

Hogy  látni  fogsz,  mit  én  már  nem,  e  földön  —  « ezüst  húszast », 


A  nemzeti  színház  igazgatója. 

Én  vagyok  Magyarországon,  Mi  lesz  holnap,  holnapután  ? 

Én  vagyok  Európában,  Ki  lesz  király,  berezeg,  lovag, 

Én  vagyok  a  kerek  földön  Pásztor,  kertész,  inas,  koldus? 

A  legszánalomraméltóbb  Mind  nekem  kell  kinevezni ! 

« Függő,  felelős  miniszter.*  És  minden  kinevezésem 

Csupán  csak  provisorium : 

Vagyok  legeslegelébb  is  Egy  esténél  tovább  nem  tart. 
Saját  belügyminiszterem  : 

Tőlem  kérdik,  mi  hol  álljon  ?  Vagyok  külügyminiszter  is  : 

Ki  mit  húzzon  a  lábára  ?  Mindenféle  külhatalom, 


IfiO 


TíVíabb  és  szükehb  casiuó, 
Erkélypublikiim  ós  páholy, 
A  magyar  Akadémia 
Es  az  uri  lovar- egylet 
Influencíroz  tanácscsal : 
Az  egyik  az  operának, 
A  másik  meg  a  drámának, 
A  harmadik  a  balletnak 
Jíivánná  kitágítani 
Az  ő  világi  hatalmát. 

Vagyok  majd  hadügyminiszter : 
,  Van  nagy  ((Militár-vorlagom", 
A  miből  nehéz  lehúzni. 
((Geniecorps))  a  primadonnák  ; 
«Zuávjaim»  a  művészek ; 
«Cavallériám»  a  ballet ; 
« Gyalogságom »  a  choristák; 
« Tüzérségem))  a  zenekar  ; 
Hát  még  a  sok  « népfelkelés* 
8  annak  mindennap  lénung  koll, 
Különben  nem  hadakozik ; 
ITát  még  a  sok  várépités  ! 
Hát  a  «Monturs-commissio!)> 
Tánczosnó'k  egyenruhái ! 
Jaj  —  ne  is  beszéljünk  erről. 

Vagyok  pedig  ezenkívül 

Igazságügyminiszter  is : 

Van  ám  itt  pör !  azt  mondhatom, 

S  akárhogy  igazitom  el 

Az  egyik  megharagszik  rám. 

Vagyok  Sanitáts-miniszter : 
Primadonnák  rekedtsége, 
Ballerinák  lábfájása. 
Mind  rayonomba  tartozik. 
Nekem  kell  megvizitálni, 
Hogy  van  fűtve  az  öltöző  ? 
Nem  kapnak-e  benne  náthát '? 
Nekem  kell  az  ablakokat 
Becsukdosnom,  hogy  légvonat 
Ne  jöjjön,  mert  ha  rheumát 


Kap  valaki,  az  én  károm. 
Nekem  kell  a  fellépőknek 
Katarrhczeltlivel  szolgálnom, 
Hogy  hangjukat  jól  kiadják  ; 
Nekem  kell  a  muzsikusok 
Mellcsontját  megkopogtatnom, 
Merthogy  mért  nem  fújják  johba 
Nekem  kell  a  színésznőknek 
Komplimenteket  mondanoin ; 
Hogy  jó  humorral  játszanalc, 
Oh  —  sok  az  én  hivatalom. 

Hát  a  pénzügyminiszterség 
Ez  még  aztán  a  keserű. 
Előállni  a  budgettel. 
Innen  oda,  onnan  ide, 
Egyik  lyukat  a  másikkal 
Befoldozni ;  ha  deficit 
Támad,  nem  elég  ha  magam 
Vakarom  meg  a  fejemet, 
Minden  ember  azt  vakarja; 
Ha  fölemelem  az  adót. 
Nem  fizetnek,  pedig  hát  én 
Katonai  hatalommal 
Nem  hajthatom  azt  be  rajtuk. 
Aztán  rajtam  Maager  ur  sem 
Jön  segitni  öt  proczentért. 
S  van  mind  ehhez  egy  iszonyú 
Parlamentem :  a  sok  újság. 
A  sok  szörnyű  ujságiró, 
A  ki  mind  oppositio, 
Iviben  kormánypárt  nincs  soha 
Mind  montagne,  mind  jacobim 
Ki  detronisálni  akar !  — 
Egy  permanens  parlamentem 
Es  a  kit,  ha  megharagít, 
Még  csak  szét  sem  kergethetek. 

Oh  a  pesti  Kerepes-út 
Respublico-monarchicus 
Államának  prezidense 
A  legszánalomraméltóbb 
Potentátja  a  világnak  I 


161 


Találós  mesék. 

Találjátok  ki,  hogy  mi  ez?  Hát  ezt  ki  találhatja  ki? 

Veres  inge  néki  vagyon,  Tavaszszal  jön  nagy  táborral. 

Karddal  körülvéve  nagyon,  Mikor  nagy  pusztítást  forral ; 

Nem  kell  neki  engedelem,  Biztatják  a  föld  népeit, 

Még  is,  a  hol  kell  megjelen.  Ölje  meg,  a  hol  teheti. 

(.ut?di|nj^)  (-jpSoqajosQ 

Hát  ezt  mondjátok  meg,  hogy  mi?  Ezt  is  nehéz  kitalálni : 
Nincsen  veres  sipka  nélkül.  Fiatalon  börtönbe'  volt. 

Hamar  küzd,  nehezen  békül.  Édes,  kedves,  nem  is  hajolt, 

Vagyon  neki  sarkantyúja.  Vénségére  a  szabadban 

Az  első  riadót  fújja.  Fás,  keserű,  haszontalan. 

(.StJIÍTJX)  (.'BSjt'dg' 

Hát  erre  ki  ismerne  rá  ? 
Minden  ujja  veres  plajbász. 
Nem  barátja  a  haladás  ; 
Olló  is  van  a  kezében, 
Ha  megfog,  —  köszönöm  szépen. 


Egy  levél  sorsa. 

(Jelenet  egy  készülőben  levő  uagyobbszerü  drámából.) 

Személyek  : 
WiLLi  Sen,  egy  postás.  —  Kassenleeker,  egy  adós. 

WiLLi  Sex.    Nehéz  bejutnom,  már  harmadszor  itt 
Csengettem  és  inas  pokolba  el- 
Távozni  indítványozott,  nehogy 
Háborjam  álmait  kegyednek  én. 
Itten  van  egy  levél ;  per  extrapost. 

Kassenleeiíeu.  Frankirozott-e  ?  azt  tudatni  vélem 
Előbb  óhajtanám,  elvem  szerint 
Fizetni  mert  szokásom  nem  soha. 

WiLLi  Sen.   Küldé  nagy  ur,  és  még  pedig  rece- 
Pissével,  ráirván  cito,  cito ! 
De  markot  nem  nyomott  rá,  mondván 
Hogy  itt  fizettetik. 

Kassenleereb.  Pokolba  vidd. 

Tudom  mi  lesz  levélben  ?  sürgetés  ; 

Jókai :  Költemények.  II.  1 1 


162 

Lejárott  tartozást  fizetni  meg. 

Add  a  kezembe,  ám  csupán  azért, 

Hogy  földhöz  ón  hajítsam. 
WiLLi  Skn.   Azt  ne  tedd. 

Uram,  bolondozást  ne  kezdj ;  mivel 

Nem  tudhatod,  nincs  benne  puskapor  ? 

Elsül  s  repit  a  légbe,  hogy  ha  csaptad. 
Kasöknleerer.  Csapom  pedig  a  földhöz  én  legott  (levelet  föld- 
höz csapja,  az  elsül  s  az  egész  színpadot  görög- 
tüzbe  borítja.) 
WiLLi  Sen.  Még  ebből  aztán,  mondok,  baj  lehet. 


Mennyivel  loyalisabb  emberek  vagyunk  mi,  mint 
a  bécsiek. 

Ahol  van  ni,  most  látják  az  urak, 

Mi  a  különbség  a  Eájxrát  között 

Meg  a  magyar  országgyűlés  között? 

A  Eájxráttól  kérdik,  ad-e  adót  ? 

Dehogy  feleli  rá  azt,  hogy  nem  ád. 

Kinevez  rá  egy  hosszú  bizottmányt. 

Az  szétoszHk  albízottmányokra. 

Megvizsgálnak  mindent  pontrul  pontra : 

«Ez  nem  jól  van,  ennek  így  kell  lenni. 

Ezt  kiveszszük  innen  s  ide  teszszük. 

Mit  kivontunk,  megint  összeadjuk. 

Az  elosztást  ismét  sokszorozzuk. 

Által  nézzük  az  egész  bilánczot, 

Mérlegezzük,  rubricákba  szedjük. 

Sortirozzuk  a  mi  nincs  helyén  még. 

Minden  pontot  jól  megdisputálunk. » 

S  mikor  már  az  elővizsgálatnak 

Halmazából  a  fülük  se  látszik. 

Kétségbeesve  jajgat  a  miniszter : 

«Hol  a  pénz  már?)>  akkor  feltekintnek, 

S  elmondják,  hogy  hol  nincs  és  miért  nincs  ? 

Ujjaikra  szedve  elsorolják 

Száz  okát  a  «nincs»-nek  s  «nem  lehet»-nek. 

Szólnak  néki  mindenről  a  földön, 

A  kormány  külpolitikájáról, 

Előhozzák  a  konkordátumot. 

De  csak  azt  nem,  hogy  mi  fán  terem  pénz  ? 

Lám  mi  mennyivel  loyalisabbak 
Voltunk  :  mingyárt  megmondánk  előre. 
Hogy  nem  adhatunk,  és  punctum !  Aztán 
Két  hét  alatt  be  is  szedték  rajtunk. 


16Í 


Concurrentia  az  Elysiumban. 

HORATIUS  FLACCUS. 

Uram  Zeusz,  panaszszal  én  jövök 

Magas  szemöldököd  elé.  Tudod, 

Hogy  én  poéta  voltam  hajdanán, 

A  ki  megírtam  őszintén  magamról 

Versgyűjteményem  végin,  (lásd  alul) 

« Felépitém  emlékemet,  kinek 

Sem  tűz,  sem  Zeusz  haragja  meg  nem  árt.» 

Nem  ám  a  tűz,  nem  is  Zeusz  boszúja. 

De  lásd,  én  itt  már  meg  nem  élhetek. 

Mit  adnak  egy  ódáért "?  öt  forintot. 

Sok  a  poéta,  mint  az  ürgefi, 

Van  a  ki  ingyen  ír,  csak  nyomva  lássa. 

A  konkurrentzja  itten  szörnyeteg. 

Azért  uram,  vagy  adj  konczessziót 

Egy  hölgy  divatlap  szerkesztésire  ; 

Avagy  szerezz  be  szerkesztó'segédül. 

Korrektorul,  vagy  ujdonságirónak. 

Akármelyik  solid  lap  csarnokába. 

Mert  ugy  segéljen,  éhen  elveszek. 


CICEEO. 

Uram  Zeusz  ;  tudod,  hogy  én  vagyok 

A  hires  juris  utriusque  doktor, 

A  ki  levertem  egykor  Catilinát. 

Ne  hidd  pedig,  hogy  ez  tán  két  személy  volt, 

Kiket  Kati  s  Linának  tisztelének, 

Mert  ezt  legyó'zni  nem  kell  nagy  vitézség. 

Ezért  is  páter  pátriáénak  hittak. 

Quid  juvat  ámde  minden  ékesszólás  ? 

Mai  világban  ez  foglalkozást 

Csupán  nyelvünknek,  nem  fogunknak  ád. 

Azért  uram,  a  Styx  "vizére  kérlek 

Engedd,  hogy  censurát  tegyek  le  mingyárt 

A  váltójogból  8  nyissak  irodát. 

Konyhára  ez  hoz,  a  mi  sütni  kell. 

S  ha  csödperek  kerülnek  asztalodra, 

Jó  zsírosak,  nevezz  ki  akkor  engem 

Perügyelönek ;  mert  így  elveszek. 


11^ 


164 


APELLES. 

Kegyelmes  jó  uram  !  emlékezel 

Reám  ?  Hogy  a  mennyköbe  ne,  hiszen 

Ültél  is,  a  mikor  festettelek, 

Eu  voltam  házi  pictorotl,  Apelles, 

Az  a  hires,  tudod  !  no  rég  vala 

Biz  ez  ;  most  persze  megkopám : 

Mert  munka  nincs  ;  kabátom  a  zsidónál ; 

Könyörgöm  jó  uram,  csináld  ki  azt, 

Hogy  itt  a  jó  pokolban  nékem  is 

Szabad  lehessen  fölállítanom 

Egy  kis  atelier  photographot. 

A  jámbor  művész  most  csak  ebbül  él, 

Megkérem  majd  Nagy  Sándort,  Hannibált, 

Ovidiust,  Nerot  s  más  fö  urat. 

Hogy  üljenek  vizitkártyák  szerint. 

Azt  kapva  kapja  majd  a  publikum. 

S  ha  még  megnyerhetem  Aspasiát 

És  Laist,  Phrynét,  Lollia  Paulinával, 

Vagy  még  talán  Didót  és  Messalinát, 

Hogy  engedjék  maguk  lefényképezni 

Mindenféle  poses  academiquesben 

Etudes  stereoscopiquesok  gyanánt : 

Annak  nagyon  nagy  keleté  leend. 

Azt  még  te  is  megnézed,  jó  uram. 

Hát  kérek  egy  photograph  csarnokot. 


HIPPOCRATES. 

Uram,  Zeusz ;  Hippocrates  vagyok, 

A  hires  orvos  :  az  csak  voltam  egykor. 

Nincs  mód  megélni  ebben  a  pokolban 

Mióta  annyi  charlatán  került  be. 

Minden  hírlapnak  háta  tömve  van 

A  hirdetményeikkel ;  kezdi  egyik 

Legfennt  a  hajnál :  « nincs  többé  kopasz  fej !» 

Más  szemvizet  hoz,  arczkenöcst  komendál, 

A  harmadik  foggcseppeket ;  megint  más 

Csúzlánczot  vállnak  ;  —  hasnak  speizepulwert ; 

Egy  légió  ((titkos  bajok* -ba  szolgál, 

A  miknek  én  nevét  sem  ismerem  ; 

Mig  végzi  az  utolsó   «tyúkszemen». 

Uram,  nekünk  itt  semmi  se  maradt 

Gyógyitni  és  segíteni  valónk, 

Azért,  immár  nekem  sincs  mit  csinálnom, 


165 


Mint  hogy  néhány  szeremre  adj  pátenst ; 
Van  egy  saját  találta  szappanom, 
A  melytül  ördög  mosdhatik  fehérre. 
Van  egy  kenőcsöm  lelkiismeret 
Marása  ellen,  ez  kapós  leend, 
Aztán  meg  arra  kérlek,  add  ki  bérbe 
A  kénköves  fürdőid  itt  alant 
Egész  saisonra,  én  azt  mind  kivenném, 
S  gondoskodnám,  mint  orvos  és  arrangeur 
Vendégeid  pokolkényelmiről. 


ACHILLES. 

Uram  Zeusz  !  A  méreg  elfut  egyszer ! 
Hiszen  tudod,  hogy  én  vagyok  Achilles, 
A  ki  megöltem  Hectort  a  vitézt, 
S  kiről  Homérus  versben  eldalolta. 
Hogy  annyi  hősi  vadhúst  liferáltam 
Pokolnak  asztalára  hajdanában  ; 
De  most  uram,  ez  átkozott  dolog. 
Az  ember  élte  itt  a  Styx  vizén  túl 
Nincs  biztosságban  ;  minden  léptemen 
Találkozom  egy  fránya  yankeevel. 
Ki  most  került  ujontan  a  pokolba. 
A  ficzkó  nem  kerül  ki ;  meglököm  : 
Az  visszalök :  én  kardomhoz  kapok, 
Az  meg  kirdnt  egy  hatcsövű  revolvert 
S  úgy  át  meg  át  lyukgat,  mint  egy  szitát. 
Én  itten  igy  meg  nem  maradhatok : 
Hisz  minden  ficzkó  össze-vissza  lő  ; 
Azért  uram,  adj  fegyver -engedélyt ! 
Hogy  én  is  egy  revolverért  mehessek ; 
Különben  itt  csúffá  tesz  minden  ember. 


DIOGENES. 

Uram ;  —  az  az,  hogy  a  magad  ura. 
Diogenes  vagyok,  ha  nem  volnék 
Diogenes,  szeretnék  lenni  inkább 
wBolond  Miská»-nak,  avagy  « Üstökös »-nek. 
Rég  volt  az,  a  mikor  helyembe  jött 
Nagy  Sándor  és  sok  mamlasz  úri  ember, 
Hogy  kérjenek  egy  kis  gorombaságért ; 
Mostan  helyükbe  kell  azt  küldeni 
Keresztkötés  alatt,  előfizetve. 
Azért  instállak,  ha  nem  hánytad  el, 


166 


Add  vissza  frissen  a  lámpásomat, 
Hadd  menjek  el  prsenumeránst  keresni 
Az  élczlapomra.  —  Hol  találok  embert  ? 


SAPPHO. 

Kegyelmes  főuram  ;  nevem  Sapplio, 
Zenemüvésznö  voltam  hajdanán 
És  pengetem  a  lantot  örülésig. 
Kimentem  a  divatból  már  uram, 
Öt  húros  kobzom  nem  hallgatja  senki, 
Mióta  minden  frajla  zongorát  ver. 
Azért  alázatos  kérésem  ez  : 
Eendelj  számomra  is  egy  zongorát, 
Kilencz  oktávás  légyen,  dobverővel 
És  ressonance  fenékkel :  én  azért 
ígérem  néked,  hogy  szorgalmamat 
Éjen  napon  át  arra  forditom, 
Hogy  kárhozottaidnak  szenvedésit 
Egy  újabb  gyötrelemmel  megnöveljem, 
A  skálát  verve  megszünéstelen. 


CKOESUS. 

Uram,  remélem  ismersz ;  én  vagyok 
A  Croesus,  a  hatalmas  báró  Croesus. 
Sokáig  nem  alkalmatlankodom. 
Tudod  uram,  hogy  én  gazdag  vagyok, 
Randzsirozott  ur,  a  hogy  mondja  más  ; 
És  mégis  azt  mondom,  hogy  megbukom.  — 
Mióta  ennyi  bankár  jut  pokolba; 
Az  én  házamnak  menten  vége  van. 
Ezek  couponnal,  lotterie  papirral, 
Consols,  creditlos,  s  más  papirszelettel 
Úgy  felvirágozák  az  alvilágot, 
Hogy  pénzem  többé  senkinek  se  kell. 
Mind  ott  hever  ládámban,  azt  se  kérdik, 
Hányas  procentre  szoktam  osztogatni, 
így  én  uram  végkép  elpusztulok. 
Engedd,  hogy  én  is  hadd  vegyek  papirt. 
S  állíttass  itt  hamar  börzét  nekünk. 
Különben  a  sok  raffinált  üzér, 
Ki  a  földön  kijárta  iskoláit, 
Minket,  kik  oly  régen  vagyunk  pokolban, 
Megcsal,  kipusztít,  végkép  tönkre  juttat. 


1»J7 


ASPASIA. 

Alázatos  szolgálód ;  szép  atyám. 
Kívántam  tisztelegni :  csókolom 
A  szép  kezed,  milyen  jó  szinbe  vagy  ma. 
Oly  jól  nézesz  ki,  mint  mikor  javában 
Tevéd  a  szépet  mamzell  Európának. 
Kegyelmesen  kérnélek,  nézz  csak  arra, 
Most  jött  a  földről  egy  pár  asszony  ember 
Egészen  uj  divattal,  minden  férfi 
Bolondul  és  töri  magát  utánuk. 
Mi  szélesek!  van  rajtuk  mennyi  abroncs  ; 
Mellettük  én,  e  szörnyen  testhez  álló 
Tuniqueben,  a  chlamysban  meg  se  látszom. 
Ugy-e,  te  szép,  te  kedves  kis  Zeusz, 
Megteszed  azt,  légy  jó,  a  kedvemért, 
Hozatsz  számomra  is  egy  krinolint. 
Ne  egyet,  hármat,  ölnyi  széleset. 
Meglátod,  az  mi  jól  fog  állani? 
Hiszen  műértő  vagy  nagyon  e  szakban. 
Kérlek  tehát,  szépen,  egy  krinolint. 


ZEUSZ. 

Ördög  pokol  I  Hogyan  segitsek  én 

Ti  rajtatok?  Van  is  módomba'  még  : 

Mikor  ez  a  fene  Napóleon 

Minden  hatalmat  elvett  a  kezemből. 

Ha  küldöm  Hermest  titkos  missióval, 

Telegrafon  elébb  megtudja  ő. 

Ha  én  határozok,  ez  igy  legyen  : 

Ő  mást  határoz,  és  az  teljesül. 

Én  kinzok  itt  csupán  egy  Tantalust, 

0  néki  van  húsz  milljó  Tantalussa, 

Kik  a  midőn  már  Róma  ajkukig 

Ér,  hozzá  kapnak,  s  újra  elrepül. 

S  ha  megharagszom,  mennykőhöz  kapok: 

Eszembe  jut,  vontcsövű  ágyú  van 

Az  ő  kezében ;  nem  jó  bántani. 

Jánus  öcsémnek  volt  csak  két  feje. 

De  néki  három  :  egyik  a  magáé. 

Az  a  melyik  a  békét  prédikálja, 

A  másik  öcscseé,  mely  háborút  mond. 

A  harmadik  szerelmes  asszonyáé. 

Mely  hirdeti  a  szent  reactiót. 


IGS 


Egyszerre  mind  a  hárommal  beszél : 
Ilyennel  ón  nem  concurrálhatok. 
Megtettem  én  is  egykor,  hátamon 
Hogy  hordozám  Európát,  ámde  ő 
Cselekszi,  hogy  Európa  hordja  öt. 
Még  a  sasomtól  is  megfoszta  már 
S  saját  villámit  küldözi  velük. 
Barátaim  és  —  néim,  rajtatok 
Segítenék,  de  ucscse  nem  tudok, 
Magamnak  is  meggyült  a  nagy  bajom 
Az  átkozott  nagy  concurrentiával. 
A  mi  pediglen  végleg  illeti 
A  rossz  poéták,  és  váltóüzérek. 
A  charlatánok,  zongorát  ütők, 
A  photographok  és  a  satyrák, 
A  börzék  nagyhatalma  s  még  nagyobb 
Hatalma  ellen  a  szörny  krinoiinnak : 
S  kiváltképen  pedig  a  yankeek  ellen. 
Már  itten  «ö»  még  rcaga  sem  segíthet, 
Nem  hogy  magam.  Ketten  se  összevéve. 
Tehát  nyugodjatok  meg  a  pokolban. 


Hessencasseli  történet. 


Mért  akarsz  kivándorolni? 
Ember,  valld  meg,  ne  tagadd ! 
Ki  biztatott  ily  merényre  ? 
Erre  nem  jöttél  magad. 

«Igaz  uram,  biztattak  rá, 
Dehogy  hagynám  tűzhelyem, 
Ha  a  dolgot  elébb  jól  meg- 
Nem  értették  vón'  velem. » 

Ki  volt  a  rósz  bujtogató, 
A  ki  erre  rá  beszélt  ? 
Mindent  kivallj ;  mert  külön - 
Fejedre  hozasz  veszélyt  I  [ben 


« Megmondok  én  uram  mindent. 
Mit  is  titkolnám  sokat. 
Van  egy  kis  könyv,  a  mely 
A  falukon  bujtogat.*      [minket 

Miféle  könyv,  ki  terjeszti? 
Haditörvény  fejére ! 
Legkevesebb  öt  esztendő'. 
Ha  megkapjuk,  a  bére. 

« Nagyon  jó  lesz,  én  nem  védem, 
Rávallok,  az  is  igaz. 
Itt  a  nyugtalanító  könyv : 
—  Az  adókönyvecske  az. 


Csahosi  úr. 

1861. 


Vörös  toll  a  kalapjánál. 
Vörös  beszéd  a  szájában. 
A  szeme  is  vérben  forog, 
Ha  a  zászlót  lobogtatja. 


Nem  kell  semmi,  nem  fizetünk ! 
Üssétek  le,  a  ki  mást  mond. 
Még  a  ki  csak  liunyorít  is 
Az  is  mind  hazaáruló. 


16í> 


Szidja  a  sok  gyáva  népet : 
Ezek  a  hitvány  újságok, 
Ezek  közt  sincs  egy,  ki  bátran 


Meetinget  tart  Deák  ellen 
A  kocsmában :  «táblabiró! 
Conservativ  !  Ahol  van  ni ! 


Megmondaná,  —  a  mit  ö  mond.  Még  Budára  is  által  megy  !» 


Mind  alkuszik,  mind  hízeleg ! 
Csak  egyedül  ő  nem  rendül. 
Csak  ö  opponál  mindennek. 
Végre  saját  magának  is. 


...  De  majd  tisztelt  citoyen  ur, 
Ha  más  idő  talál  jönni  ? 
«Ne  féltsetek  ti  engemet : 
Ismertek  már,  hogy  ki  vagyok? » 


1862. 


Vedlett  toll  a  körme  között, 
Szelid  betűk  toUa  alatt, 
A  szeme  lesütve  szépen, 
Mikor  a  toll  perczegve  ir. 

t Alázatos  véleményem" 
A  ki  ezzel  egyet  nem  ért, 
Nem  kár  volna  befogatni 
Mint  gonosztevő  lázitót. 

Az  ostoba  elvakult  nép  ! 
És  ez  a  sok  éhes  firkász  ! 
A  ki  csak  azért  agitál, 
Hogy  sok  praenumeranst 

[gyűjtsön. 


Mind  opponál,  mind  veszekszik, 
Csak  egy  kettő  loyolális. 
De  még  azok  sem  elég  jók. 
Még  a  « Hírnök*  is  rebellis. 

Mindennek  az  oka  Deák, 
A  montagnardok  vezére. 
Ki  leginkább  áll  az  útban. 
Hogy  még  sem  mehetünk 

[Bécsbe. 

...  De  hát  tisztelt  honpolgár  ur, 
Ha  majd  megint  más  idő  lesz  ? 
«Ne  félts  engem  ;  akkor  megint 
Feltűzöm  a  veres  tollam. » 


Haragszom  rád. 


Van  egy  játék  :  « haragszom  rád," 

Nagyon  elmés  tréfás  játék  ; 

Kendőt  fognak,  hajigálják, 

Ki  a  másiknak  hajítja, 

Azt  mondja  rá: « haragszom  rád. » 

Azután  kell  okát  adni. 

Mért  haragszik  olyan  nagyon  ? 

Ha  nem  tudja  okát  adni. 

Vagy  olyat  mond,  mit  más  mon- 

Azonnal  megzálogolják.       [dott, 


« Haragszom  rád ! »  Mért  haragszol? 
« Azért  haragszom  rád  nagyon, 
Mert  nem  akarsz  odajönni, 
A  hova  én  vezetnélek, 
Pedig  ott  jó  dolog  vagyon.* 

« Haragszom  rád ! »  Ugyan  miért  ? 
•  Azért  mert  democrata  vagy.» 
« Haragszom  rád  ! »  Hát  te  miért? 
«Csak  azért,  mert  úgy  találom. 
Hogy  nagy  arisztocrata  vagy. » 


170 

•  Haragszom  rád  I»  —  Miért?  —  Mert  nekem  igen  vörös  vagy, 

[« Azért,  Mert  nekem  igen  fehér  vagy. 

Mert  Meródét  bántod  nagyon.  Mert  szabad  vagy,  mert  szolga 

(•Haragszom  rád ! »  —  Miért ?  —  [vagy, 

[« Azért,  Mert  nagyon  lágy  vagy,  kemény 

Mert  a  zsidókat  pártolod. »  [vagy. 

« Haragszom  rád,  haragszom  rád!»  Azért,  mert  a  világon  vagy  1  . . . 

No  majd  ha  egyszer  rákerül 
A  sor  a  zálog-váltásra. 
Akkor  aztán  csókolózzunk  — 
—  A  szépekkel ;  —  a  csúnyáját 
Elküldjük  • —  státuát  állni. 


Önbírálat. 

Oh  emberek  !  veszendő  emberek ! 

Ugyan  mire  nézitek  a  napot  ? 

Soká  bufogtam  csak  magamban  eddig : 

Tovább  a  hallgatást  nem  állhatom. 

Elnézem  reggel,  este,  nappal,  éjjel 

Mi  életet  folytattok  ?  förtelem  ! 

Csak  enni,  inni,  és  aztán  heverni. 

Dolgozni  semmit,  s  mennyi  munka  vár  ! 

Mind  esznek,  isznak !  és  még  mily  sokat  í 

Miként  ha  életöknek  czélja  volna 

Csupán  a  hajukat  nevelni  meg. 

Egész  nap  isznak  !  a  mikor  nem  esznek. 

8  azt  nékem  itt  az  ólban  nézni  kell. 

Sőt  van  közöttük  oly  förtelmes  is, 

Hogy  a  mikor  nem  birja  lába  többé, 

Magán  kivül  á  sárban  hentereg. 

(Óh  mint  szeretnék  én  ott  henteregni !) 

Halljátok  emberek,  rossz  emberek  1 

Megintelek  még  egyszer  tikteket. 

Én,  a  ki  nálatoknál  jobb  vagyok. 

Ha  még  tovább  igy  disznókodni  fogtok, 

Csak  a  hizásra  néztek,  semmi  másra ; 

Majd  eljön  a  rettentő  végveszély. 

Eljön  reátok  a  szörnyű  zsidó  ! 

—  Engem  nem  bánt,  mert  disznóhús  vagyok. 

De  tikteket  megesz,  befal,  lenyel  1 

Óh  emberek,  ne  disznókodjatok. 


171 


Toborzó  pápai  zuávoknak. 


Gyere  pajtás  katonának ! 
Nem  megyek  én,  mert  le- 

[vágnak. 
Ne  félj  pajtás,  le  nem  vágnak 
Csapj  fel  pápai  zuávnak  ! 

Éljen  a  zuáv ! 

Zuáv  élet  a  gyöngy  élet. 
Kivált  a  ki  Merődé  lett ; 
Ellenségtől  az  nem  félhet. 
Nem  bántja,  csak  az  itélet! 
Éljen  a  zuáv ! 

Adnak  neki  Péter-fillért, 
^lindmegannyi  fényes  tallért. 
Abból  játszhatik  gavallért, 
Ihatik  is  jó  bortj  sillert ! 

Éljen  a  zuáv ! 

Ha  a  lénungját  felveszi, 
Fegyverét  hüvelybe  teszi. 


Nincsen  aztán  semmi  neszi. 
Napóleon  védelmezi. 

Éljen  a  zuáv ! 

Zuávok  ott  nem  szolgálnak. 
Sem  pedig  nem  táboroznak, 
A  holott  kanoniroznak. 
Csak  a  hol  kanonizálnak. 

Éljen  a  zuáv ! 

Csapj  fel  hát  ide  pajtikám 
Ne  félj,  jó  vár  a  Vatikán. 
Montebello  ur  sem  czigány. 
ő  ott  « utolsó  mohikán. » 

Éljen  a  zuáv ! 

S  hogyha  elfed  a  zöld  pázsit 
Másvilágra  nem  fogy  gázsid, 
Ott  lesz  Anton  Nelli  bácsid. 
Marával  visz,  mint  bagázsit. 
Éljen  a  zuáv ! 


Epilog. 

A  nemzeti  színház  25  éves  örömünnepének  estéjén, 
elSadatik  játék  ntán,  mikor  már  a  közönség  és  játszószemélyzet  hazament. 

Személyei : 

Első  Deficit,  Második  Deficit,  Harmadik  Deficit,  Negyedik 

Deficit,  Ötödik  Deficit,  különböző  atyáktól  született  testvérek. 

Miucz,  a  színházi  czícza.  Czínczi,  a  színház  egere.  Az  éji  őr. 


1.  Jelenés. 

(Sötét  vau,  de  hát  minek  is  volna  világos  ?  a  karzati  nézőtéren  Czinczi,  a 

színház  egere  keresi  sorba  a  padok  alját,  elhullatott  almacsutkák  után ; 

nem  találván  pedig  semmit,  ilyen  monológot  tart.) 

Gyalázatos  világ !  —  csúf  publikum  ! 
S  elkárhoztatandó  igazgató ! 
Egyetlen  egy  almacsutkát  se  látok. 
Mióta  ez  a  mágnás  komité 
Megtiltotta  az  almaárulást. 


17ii 


A  karzaton  nincs  semmi  hulladék. 
Szegény  egér  megveszhet  éhen  itt ! 
S  ez  a  hazafiatlan  publikum 
Nem  hogy  zsebében  hozna  valamit, 
Mit  közhaszonra  itten  elfogyaszszon  ! 
Hajh  !  hajdanán  ez  mind  nem  igy  vala  ! 
Lúdczombot  is  ettek  a  dráma  mellé, 
S  mig  X  kisasszony  floribus  vala, 
Tapsonczai  helyén  sajtmorzsa  volt.  — ■ 
Mind  vége  van !  Bejött  a  rósz  idö. 
Ennek  is  az  igazgató  oka. 
Volnék  csak  ujságiró  !  no  iszen 
Uraim  !  majd  oda  mondogatnám  : 
Ha  egeret  akarnak  tartani, 
Gondoljanak  rá,  hogy  megéljen  az, 
Én  nem  szolgálok,  nem  vagyok  bolond. 
(Lyukába  el.) 


2.  Jelenés. 

MlUCZ,  a  színházi  czicza  (a  súgolyuk  előtt  ül  és  zúgolódik). 
No  ma  megint  szép  kis  bevételem  lesz  ! 
Még  csak  nem  is  mutatkozik  egér ;  — - 
Ez  a  sötét  éj  nem  nekem  viradt : 
Oly  ritka  már  a  patkánypublikum. 
Miként  ha  bérlet  volna  nyitva  néki, 
Pedig  hiszen  én  nem  riasztom  el ; 
Sőt  a  kit  megfogok  keblembe  zárom. 
Talán  attól  futottak  volna  szét, 
A  hogy  most  némely  énekes  üvölt  ?  .  .  . 
Gonosz  világ  van  !  nem  tudom  mi  lesz  '? 
Gázsim  csak  van,  de  az  mi  ?  Két  forint. 
Es  abból  tiz  krajczár  megy  stemplire, 
üt  megy  adóra,  négy  nyugdíjra  le, 
Hat  a  fapénz,  négy  kollektára  megy. 
Marad  nekem  csak  egy  forint  huszonhét. 
(Körülbelül :  —  jambus  nem  üt  ki  máskép) 
Hát  élhet  ebből  tisztességes  macska. 
Ha  nincs  e  mellett  accidentiája? 
Én  más  utón  keresni  nem  tudok :  — 
Mit  mondana  felölem  a  világ  ?  ! 
S  engem  már  ujságiró  sem  vesz  el, 
Mert  vén  vagyok.  Igaz  :  ruházatot 
A  magas  koraité  ád ;  ez  igaz. 
S  csupán  ez,  a  miért  kiállóm  itt. 
Mert  héj  keserves  lenni  most  művésznek, 
Mikor  nem  mind  egér,  ki  czinczog  itt. 


173 


3.  Jelenés.  (Elébbi;  Deficit  testvérek  egymásután.) 

Első  Deficit.  Siccz  macska  innen !  mostan  én  jövök. 

Enyim  ez  a  ház,  és  én  az  övé. 

No  csak  helyet!  még  többen  is  jövünk, 

Köszöntelek,  nemes  testvéreim ! 
Hakmadik  Deficit.  Köszöntsd  apátok  lelkét !  Mit  beszélsz 

Te  itt  előttem  ? 
Első  D.         Hát'szen  én  vagyok 

Első  szülött. 
Harmadik  D.  Azért  mégis  csak  én 

Vagyok  közöttetek  legöregebb. 

Mert  én  ötvenezer  forint  vagyok. 
Ötödik  D.     Ugyan  kérlek  ne  veszekedjetek 

A  rang  felett,  ki  régibb  és  nagyobb  ? 

Viszálkodás  ily  kérdések  felett 

Csupán  halandók  jelleméhez  illik 

S  mi  halhatatlanok  vagyunk. 

Inkább  beszéljünk  arról,  mit  csináljunk 

Hogy  itt  örökké  jó  tanyánk  maradjon, 

És  évrül  évre  uj  testvéreket 

Fogadhassunk  fel  diszes  chorusunkba  ? 

Beszélj  te  egyik,  honnan  támadál"? 
Első  Deficit  jestvér.  Onnan  jövök,  hol  csizmát  varr  szabó 

És  kőműves  munkát  visz  asztalos  ; 

Hol  tyúk  tanitja  úszni  a  kacsát. 

Mindenki  abban  fárad,  mit  nem  ért. 

(Tekintetes  nemes  divántanács 

Szinházigazgatással  mérgelődik.) 

Én  ott  születtem  s  jól  meg  is  növék. 

A  húszezernél  innen  meg  nem  állok. 
Második  D.  testvér.  No  oly  magasan  én  nem  kezdhetem. 

Mindössze  is  egy  pár  ezer  vagyok, 

De  érdemem,  mit  felhányok,  bizonynyal 

Az,  hogy  olyan  évben  tudék  születni. 

Midőn  a  manna  hullott,  pénz  elég  volt, 

És  jó  darab,  zsúfolt  ház,  bérletek, 

Kevés  hirlap,  és  semmi  opera, 

És  mégis  tudtam  lenni  tudni  én. 

Ötszáz  pezsgős  palaczk  a  padlaton, 

És  a  mi  emlék  ahhoz  van  csatolva, 

Tudják  nagyon,  hogy'  birtam  létre  jönni  ? 
Harmadik  D.  testvér.  Jó  gazdának  szokták  nevezni  azt. 

Ki  egy  gyufával  kétszer  gyújt,  a  ki 

Nem  szántat,  hogy  ne  fogyjon  arra  napszám, 

S  szénát,  ha  drága,  épen  nem  fogyaszt ; 

Ki  nem  néz  arra,  hogy  bevétele 


174 

Legyen  nagyobb,  csupán  csak  arra,  honnan 
Lehetne  még  lehúzni  valamit  ? 
Hol  a  művészetet  úgy  ápolák  '  ■ 

Mint  Toldy  Miklós  a  lovát. 
«Kevés  a  nép!»  —  ((Fújják  az  ittlevó'k 
Jobban !  fújják  a  nemlevők  helyett  is.» 
Fújták  bizony,  de  a  cassábul  a  pénzt ! 
Mig  végre,  szépen  én  maradtam  ott. 
Negyedik  D,  testvér.  0  kontrer !  Én,  ki  legnagyobb  vagyok 
Beszélhetek  pompáról,  fényűzésről ; 
Vállalkozó  szellem,  vakszámitás, 
Kopott  hang,  megfizetve  új  ezüsttel. 
Költséges  tánczczipők  és  gixerek  ! 
Hát  még  a  sok  mennykő  bukott  darab  ? 
A  hány  csak  jött,  megette  Astarótli ! 
Csak  engemet  nem .  S  már  azért 
Nem  mondja  senki  többé  aztatat 
Hogy  e  színháznak  nincs  igaz,  valódi 
Tragoediája ;  mert  én  az  vagyok. 
Ötödik  D.  testvér.  Ti  a  gazdáitokra  vallatok ; 
Én  a  fogyasztókat  magasztalom. 
A  publikum  s  a  jó  ujságirók 
Nekünk  barátink  és  keresztapáink. 
Mindenből  az  kell  nékik,  a  mi  drága. 
De  pénzt  is  adni  hozzá  —  más  dolog. 
Ha  venni  kell  művészt,  ők  árvereznek 
S  ha  jól  rásózták,  akkor  meg  levágják. 
Ha  népszerűtlen  az  igazgató, 
Boszúból  a  színházat  kell  kerülni. 
Egymás  zsidóját  ütni  jó  dolog 
És  végül  illik,  hogy  az  általános 
Szélcsendet,  mely  az  alkotmányos  élet 
Atmosphaeráját  nyomja  itt  jelenleg, 
A  szinház  is  szépen  érezze  meg  ; 
Mert  azt  kívánja  a  hazafiság, 
Hogy  a  mikor  nincsen  országgyűlés 
Akkor  fülét  farkát  elejtse  minden. 
És  igy  születtem  én,  és  még  utánam 
Majd  jönnek  többen  is,  még  hosszú  sor 
Idem  petentium  decus.  Most  addig  is 
Fogjunk  kezet  s  üres  lévén  a  ház 
(Hyen  kell  nékünk;)  im  kezdjük  reá 
A  kardalt,  melyet  mostan  komponáltam: 

((Deficitet  mond  a  status  ; 

Mind  a  compossessoratus ; 

Színházi  directoratus ; 

No  czigány !  Erre  húzz  hát  tust  I 
(Da  oapo  al  fínoi) 


4.  Jelenés.  (Elébbiek.  :^i  őr.) 

Éji  ön.  Ni  ni !  ki  czinczog  itten  a  coulissák 

Között  már  ilyen  késŐ  éjszaka? 

Utolsó  Deficit.  Bakter,  kimenj !  Ismerj  meg :  én  vagyok 
A  rettentő  nagyságos  Deficit ! 
Én  itthon  vagyok,  és  nekem,  tudod, 
Hogy  még  a  gazdád  sem  parancsol.  Elmenj ! 
Mert  hogyha  még  egy  pár  öcsém  beáll, 
Kidobjuk  innen  mind,  kit  itt  találunk  : 
Színészt,  igazgatót,  publikumot. 
Még  téged  is,  s  magunk  leszünk.  Szaladj  ! 

(Éji  őr  elm^y.  Deficitek  ott  maiadnak  ;  szerző  nem  tndja  őket  hoTa  tenni  ?) 

(FSggőny  hiába  gördül  lOi) 


Késő  tanács. 

Oh  te  jámbor,  jámbor  ember  !  Mentél  inkább  remetének, 

Milyen  rosszul  gondoskodtál  Hivattad  magad  bolondnak ; 

Öregséged  napjairól !  Termesztettél  krumpht,  répát. 

Mikor  már  a  kezedben  volt  Jártál  gyalog  és  rossz  úton. 

Két  királyság :  elfoglaltad.  Viselted  a  veres  üngöt, 

S  od'adtad  egy  harmadiknak.  Hazát,  népet  emlegettél 

Nem  tudtál  már  kérni  tőle  S  vadásztál  egy  olyan  sportban, 

Magadnak  is  valamicskét :  A  hol  magadat  fogtak  el. 

Legalább  egy  herczegséget,  S  ülsz  most  státus  börtönében. 
Excelenzás  titulussal  ? 

•Járnál  most  négy  lovas  hintón.  Látod,  a  kik  veled  jártak, 

Volna  frakkod,  érdemrendes,  Több  eszük  volt :  elfogadtak 

Laknál  fényes  palotában.  Rangot,  kincset,  palotákat. 

Tartanál  jeles  kutyákat.  Azok  isznak  most  torodra, 

Paripákat,  szeretőket.  Mégis  vágtak  —  s  kinevetnek. 

Rendezhetnél  orgiákat,  tAmo  incipit  ab  ego.i 
És  vadásznál  szarvasokra. 


Ki  mit  álmodik  ? 

De  már  akárki  mit  beszél  Dicsőségről  a  franczia, 
Az  álom  nagy  jótétemény.        Olasz  Rómáról  álmodik. 

Csak  hogy  mikor  javába  foly,  Amaz  Mexicóban  ébred. 
Akkor  felébredni  ne  kén.  Spezziában  a  második. 


170 

Az  angol  álma  kincshalom.  A  muszka  álma  uj  reform, 
Ébren  mit  lát,  az  éhhalál.  Miből  gyilokra  ébredez. 

A  szerb  török  várakra  ront,  A  lengyel  vár  börtönnyilást : 
S  ébren  a  régi  kőfal  áll.  Pedig  mi  zörg :  az  uj  retesz. 

Ujságiró  álmába  lát 

Sok-sok  praenumeratiót, 
Pedig  mikor  felébred,  hát 

Mit  lát  ?  csak  reclamatiót ! 


Az  a  szegény  frakk. 

Elmúlt  két  tél,  két  nyár, 
Magam  is  megjövök  már. 
A  kezem  már  a  kilincsen  : 
Itthon  vagy-e?  vársz-e  kincsem? 
Almodtál-e  rólam  sokat  ? 
Fájt-e  rám  néha  a  fogad? 
Viszketette  a  tenyered. 
Hogy  a  nagy  ternót  megnyered? 
Csengett-e  a  füled  néha  ? 
S  mondád,  jó  hirt  hallok  még  ma  ? 
No  hát  örülj :  közelgetek  : 
Hozok  ternót,  jó  hirt  neked. 

Mingyárt  meglátogatlak. 

Az  a  Szegény  frakk ! 

Attila  és  Zrinyi-dolmányt 
Meguntátok  :  jól  látom  már. 
Csak  egy  zsinór  van  legfelyül, 
Az,  a  mivel  szegre  kerül. 
Nincs  már  párta,  nincs  már  mente, 
Boldog  volt,  ki  levethette. 
Pitykés  ingváll  már  nem  hódit ; 
Visszajött  a  régi  módi. 
Már  a  plundra  megérkezett, 
A  czilinder  Ígérkezett, 
Hát  kalucsni  mit  vétkezett  ? 
En  is  velük  fogván  kezet 

Hazajövök  czakumpakk 

Az  a  Szegény  frakk. 

Garibaldi  már  elbuka ; 
Bimbasi  lett  Laka  Vuka  ; 
Nem  lesz  nekik  amnestia, 
Bárha  férjhez  megy  is  Pia. 


177 


Lagerronjér  győz  Frankhonban, 
Lagerbier  meg  Némethonban. 
Az  olasz  egysége  ott  van 
Végig  ostromállapotban. 
Nagyon  jól  mulat  Metternik, 
De  nagyon  rosszul  Qvatemik, 
Az  egész  hires  Biamtz 
Mind  csak  az  én  malmomra  víz. 

Most  már  én  mondom,  hogy  •  sakk  I » 

Az  a  szegény  frakk. 


Actio,  reactio. 

(Etude  joumalistique  pour  le  pianoforte.) 


Actio !  actio ! 
Mi  hát  az  az  actio  ? 
Beutazni  Londont,  Parist, 
Megnézni  a  boulevárt  is ; 
Enyelegni  szép  grisettel, 
A  ki  vacsorát  fizettet ; 
A  closerie  des  Lilásban 
Örvendezni  Delilával ; 
Conspirálni  a  Mabillban, 
Hol  ezt  tenni  lehet  nyiltan, 
Hol  a  sansculotte  leánykák 
Tánczolják  a  hires  cáncánt ; 
Pezsgőt  inni  Epernayben, 
Épen  veuve  Cliquot  tövében  ; 
Látni  en  passant  lord  Pámot, 
Mint  Írja  a  telegramot. 
Megkérdezni  szépen  tőle : 
Hogy  a  sympathia  rŐfe  ? 
A  törökök  miből  falnak  ? 
S  itthon  éhen  hányan  halnak  ? 
Megkerülni  Svájczot,  Turint, 
Megtapsolni  a  ballerint, 
A  ki  magyar  szövetséget 
Tánczol :  (ott  van  csak  e  végett.) 
S  hazajönni  lóhalálba, 
Nagy  eszmékkel  saturálva, 
Itthon  sötét  képpel  járni, 
Sejtetni,  de  ki  nem  tárni, 
A  mit  elhoztunk  titokba  : 
— ■  Becsületünk  van  zálogba. 
Maradjon  tmacska  a  zsákba' » 
Csitt !  ez  nem  való  újságba. 

JAkai:  Költemények,  n. 


S  Ülünk  —  de  nem  paripára 
S  gyújtunk  —  hanem  csak 

[pipára. 
Ezt  nevezik  actiónak. 
Eeactio !  Eeactio ! 
Mi  hát  a  reactio  ? 
Bécsbe  és  Berlinbe  menni, 
A  Daumban  megpihenni. 
Dicsérni  a  Bockbier  nedvét, 
Keresni  pinczérlány  kedvét. 
Megnézni  a  Niebelungot, 
Dicsérni  a  német  Schwungot. 
Kiborotválni  az  állat, 
Dresszirozni  a  szakállat. 
Eeichsrathban  karzatra  menni ; 
Szép  Kláránál  bonbont  venni. 
Meghallgatni,  mit  mond  Mühl- 

[feld  ? 
A  jobb  oldal  hogyan  ült  fel? 
S  tiz  forintot  rászentelvén 
Venni  egy  pár  credit-szelvényt, 
Hazahozni  egy  pár  bonmót 
S  világpolgár  blouset,  mely 

[kommót. 
Elmondani,  a  mit  láttunk  ? 
Mit  evett  Giskra  barátunk  ? 
S  hogy  a  derék  Grammont 

[herczeg 
Nagy  kedvelője  a  stercznek. 
S  hogy  még  több  is  van  in  petto. 
Nem  mondhatni  el  mind  nettó. 
De  hogy  megfordul  a  világ 

12 


178 


Elébb  utóbb,  az  marig  áll.         Mit  tehet  a  szegény  pára? 

A  világ  megy  « hátrafelé »  Hátramegy  —  és  gyújt  pipára. 

—  Legkivált  igy  szüretfelé.  Ezt  hiják  reactiónak. 


A  csendes  éj. 

Bim,  bam  í  Hangzik  az  estharang : 
Elcsendesült  —  öröm,  harag. 
Sötétség  van  köröskörül, 
Ennek  bagoly,  béka  örül. 
Előjön  pók  és  bőregér, 
Mind  igy  szól :  az  éj  sokat  ér ! 
Először  is  szól  a  bagoly  : 
«En  most  éjjeli  sas  vagyok  ; 
Mikor  nem  járhat  más  madár 
Akkor  enyém  egész  határ. » 

Azután  szól  a  denevér  : 
«Most  én  vagyok  égben  vezér ! 
Minden  csillag  nekem  ragyog ; 
Tetszik  nekik,  hogy  szép  vagyok.* 

«A  béka  mond:  csend  van,  no  most 
Énekeljünk  egy  huzamost, 
Ember  alszik,  nincsen  füle  : 
Lehetek  most  fülemüle. » 

Pók  is  örül :  «igy  most  jól  van  ; 
Nem  bántanak  birtokomban. 
Ez  a  ház  csak  azért  áll  itt. 
Hogy  rákössem  hálóm  szálit. » 

Jön  végre  az  éjnek  holdja. 
Görbe  félkepét  kitolja, 
S  mint  egy  dinnye  ketté  vágva, 
Belemosolyg  a  világba. 

((Dicső  éj,  most  én  vagyok  nap  ! 
A  másik  ?  az  szállt  pokolnak. 
Poéta  rólam  énekel ; 
Napról  nem :  —  az  neki  se  kell.» 

S  aztán  chorusba  áll  minden 
Boldogultan,  elégülten  ; 
<(  Dicső  idő,  nekünk  való  ! 
Mért  hogy  nem  örökké  való? 


179 


Ha  az  ördögadta  kakas 
Nem  volna  olyan  nyersnyakas : 
Ha  az  nem  kukorikolna, 
Tán  sohasem  lenne  hajnal  I» 


Az  utolsó  bolond. 


Voltak  hét  bolondok, 
Kik  űzték  a  gondot, 

Mindnyájan  jó  pajtások. 
Zúgott  a  publikum : 
•Milliom  Hellikon ! 

Hét  bolond !  De  ez  má'  sok ! 

Az  egyik  volt  Ördög : 
Jött  minden  csötörtök. 

Ez  volt  spanyol  tanitvány. 
A  másik  volt  Bohócz, 
Bár  bajusza  volt  kócz, 

De  tréfája  nem  hitvány. 

A  harmadik  Leves, 
Ezen  volt  mit  nevess. 

Ámbár  vala  fekete. 
A  negyedik  Tatár, 
Ha  nem  bánta  katárrh, 

0  is  tett,  mit  tehete. 

Ötödiket  híják : 
íGarabonczás  diák.» 

Most  született,  de  már  is 
Sok  derekat  mondott. 
Csak  azért  is  hordott 

A  fején  kalamárist. 

Hatodik  volt  Miska, 
Bár  nem  kálomista  ; 

De  igen  derék  gyerek. 
Hetedik  volt  Márton, 
Ki  ezen  a  párton 

Vala  leginkább  öreg. 

Mind  a  hét  volt  bátor  ; 
Komédiasátor 

Látta  csodatetteik, 


A  publikum  bámult, 
S  fogadozott  távul : 
Nyakát  kitöri  melyik  ? 

Legelső'  volt  Ördög 

Ki  szólt:  «én  csömörlök. 

Megyek  én  már  pokolba. 
Többi  ha  bukottan 
Jön,  legalább  ottan 

Lesz,  ki  majdan  ápolja.* 

Szegény  Bohócz,  neki 
Lába  nem  tőre  ki. 

De  elfogyott  a  szusszá. 
Hektikában  halt  meg. 
Adhat  hálát  égnek, 

Hogy  nem  —  paragrafuszba'. 

Utána  dűlt  Leves, 
Vala  nagyon  heves, 

Elragadá  a  lova. 
I^  salto  mortále 
Hejh,  az  hajitá  le : 

Nem  is  tudni  már,  hova  ? 

Aztán  esett  Tatár, 
Tartott  pedig  határt 

S  nem  igen  volt  goromba. 
Végső  tréfája  volt 
Hogy  kétszer  is  megholt 

S  csak  ugy  ment  nyugalomba. 

Szegény  Garabonczás 
Látták  többek  sorsát. 

Szólt :  ^liska,  nyelj  el  engem. 
S  társa  njdlt  torkába 
Magát  bele  vágta ; 

Legalább  volt  melegben. 

V2* 


180 


Még  egy  kicsit  párba, 
Miska  s  Márton  járta 

Tojástánczot,  bilánczot. 
Dg  a  tűzevéshez, 
Bicska  elnyeléshez, 

Nincsen  kedvük,  kilátszott. 

Most  a  hét  bolondból 
Már  csupán  egy  gondol 

Sipkája  csörgőjére. 
Forgatja  kezében. 
Forgatja  eszében 

De  nem  teszi  fejére. 


Komédiás  átor, 

Hol  nagy  zaj  volt  máskor. 

Olyan  csendes,  olyan  bús. 
Bikficzsereg  henczeg : 
« Lássunk  no  bukfenczet. 

Állj  a  fejedre  Bamboche!» 

« Minek?  fején  járni 
Tudhat  most  akárki, 

Mikor  én  abbahagytam. 
Szebb  bukfenczet  hány  most 
A  világ,  mint  Bamboche ! 

Tapsolhattok  miattam. » 


Mitől  hízunk  ? 


Volt  egyszer  egy  kövér  ember, 
Ki  azért  volt  olyan  kövér, 
Mert  sok  volt  az  ellensége, 
Kiknek  megette  kenyerét. 
Azok  szidták  és  átkozták 
S  mennél  jobban  átkozódtak, 
0  meg  annál  jobban  hízott. 


Egyszer  aztán  ellenségi 
Elhallgattak  és  helyettük 
Támadának  jó  baráti. 
Kik  dicsérték,  hizelegtek, 
S  ettül  ugy  megsoványkodott 
Hogy  belehalt.  Tanúság  ez : 
Átok  hizlal,  hizelgés  ront. 


Vae  vse  care  páter,  nunquam  jam  carmina  dicam. 

Gyermek  Ovid  volt  az,  ki  ezt  énekelte, 
A  mikor  az  apja  jól  elfenekelte  : 
Majd  adok  én  neked  verseket  firkálni ! 
Még  majd  ujságiró  fog  belőled  válni : 
Gonosztevő  leszesz,  apád  csúfságára, 
■     Anyád  siralmára,  statusnak  kárára. 
Pedig  én  nevellek  országos  —  izévé. 

«VaB,  v8b!» 

Ilyen  adta  kölyke  !  miben  töri  fejét? 
Hanem  hisz  a  korbács  majd  veszi  elejét ! 
Addig  csépellek,  mig  csak  el  nem  feledted. 
Hogyan  kell  rímekbe  szedni  a  sonettet  ? 
S  ha  neked  jambus  kell,  eltöröm  a  lábad, 
Biczegö  lábadból  aztán  jambus  válhat. 
Az  ilyen  rossz  csontért  nem  is  tudom  kár-e  ? 

« Care ! » 

Ez  még  csak  kismiska,  ez  még  most  csak  korbács, 
De  majd  nagy  korodban  hogyha  rajta  kapnak 


181 


Az  ily  gonoszságon  s  érte  jól  megraknak, 
Az  lesz  aztán  egyszer  majd  a  fogcsikorgás. 
Akkor  is  lesz,  ne  félj,  a  ki  érte  rád  ver, 

« Páter !» 

Mit  nekem  a  múzsák  !  az  egy  se  megy  férjhez. 
Inkább  emeld  szavad  Ceres  istennéhez. 
Készülj  szolgálatra  nagy  kincsü  Plútóhoz. 
Én  is  ott  vagyok  s  a  konyhára  ez  jót  hoz. 
Pedig  azért  derék  emberek  vagyunk  ám. 

«Nunquam!» 

A  vers  rosszra  vezet,  láthatsz  elég  példát : 
Egyik  szerelmes  lesz  s  megszöktet  egy  czédát, 
Másik  drámát  ir  és  kifütyülik  vele. 
Mást  meg  leültetik  hogy  csak  ugy  nyög  bele. 
S  te  még  kapni  akarsz  a  más  ember  baján  ? 

« Jam ! » 

Látod,  én  szeretlek ;  uj  ruhát  is  veszek. 
Adok  zsebpénzt,  csakhogy  jöjjön  meg  az  eszed. 
Szivar  kell  ?  puska  kell  ?  circusba  vigyelek  ? 
Kivánj  mulatságot,  hisz  nem  vagy  már  gyerek. 
Mondd,  mi  kell?  Megadom ;  —  legyen  akármi.  Na? 

« Carmina ! » 

Mert  a  kin  az  apa  verése  nem  fogott, 
Majd  kap  a  hátára  a  sorstól  billogot, 
Versek  mondásáért  most  csak  hátad  szenved. 
De  ha  e  rossz  szokást  el  nem  fojtod  benned. 
Később  tested-lelked  eldöngettetik  ám  ! 

•Dicam.» 


Fővárosi  mulatságok. 

Babszem  JaxLkó  vagy  Ki  liát  a  másik  gazdanap 

Személyei:   Jean  Piccolo,  —  Kiss  Józsi,  —  Xaverl  le  Petit   urak. 

Első  jelenés.  Jean  Piccolo. 
(Hagysága  32  bfivelyk:  jön  és  nagyokat  lép.  Maoatnozo.) 

Én  ugyan  kicsiny  vagyok, 
Ámde  nagy  nyomot  hagyok ! 
A  hová  lábam  kihág 
Keng  alattam  a  világ. 
Ellapulnak  a  hegyek 
Ha  én  rájuk  fölmegyek. 


IS"2 

S  a  mikor  megszomjazom 

Egy-egy  tengert  megiszom. 

S  ha  egyet  trüsszentenék, 

Felhő  mind  repülne  szót ! 
XaveRL  le  Petit.  (Jön  és  nagyokat  lép.) 

Hogy  lehetett  a  napnak  felkelni  ? 

Hiszen  máskor  én  szoktam  emelni. 

Szél  fuj  ?  nélkülem  ?  megfoghatatlan  ! 

Cselekszi  ezt  tán  más  avatatlan  ? 

Hej  te  másik,  jó  messze  állj  tÖlem, 

A  levegőt  elszivod  előlem. 

Kicsiny  a  föld,  nem  férünk  meg  együtt ; 

Tudd  meg,  urad :  Xaverl  le  Petit  meg-gyütt. 
Jean  Piccolo.  (Stnpefatto.)  Úr?  uram?  Hisz  ez  aristokráta! 

S  még  nekem  ?  oh  patria  ingráta. 

Nem  tudod  ?  Én  vagyok  Zsán  Pikkoló ! 

Moraliko-demokrátikkolo ! 

A  ki  a  világot  porrá  törtem 

S  egy  seres  pohárban  felhörpöltem, 

Városokat  földdel  egyenlővé 

S  publikumot  változtattam  kővé. 

Én  vagyok  a  nagy  regenerátor, 

Ki  magát  megenni  vala  bátor. 

S  minthogy  a  hogy  voltam,  nem  tetszettem, 

Saját  magamat  újra  születtem. 

Menj  előlem,  mert  téged  is  elnyel 

Bősz  haragom  s  kevesebb  léssz  egygyel. 
Xavebl  le  Petit.  (Crescendo.)  Tudd  meg :  én  nem  én  vagyok  ; 

Én  nagyon  sokan  vagyunk. 

Meg  ne  bánts,  mert  hogyha  bántasz, 

Haragot  hátadra  rántasz, 

S  ha  engem  megharagítasz, 

Meglátod,  hogy  akkor  mit  kapsz? 

Én  oroszlánhussal  élek, 

S  elefántot  csemegélek. 

Mig  más  kukacz  eszik  sajtot. 

Én  vitézebb,  eszem  Sajtót. 

Ha  szidlak,  huszonnyolcz  szám  van. 

Mellettem  nem  is  jösz  számban. 
Jean  Piccolo.  Meg  ne  mérgesíts  Xavéri, 

Mert  rettentő  lesz  a  béri. 

Ha  én  megharagszom,  ezt  az  egész  földet 

Kirúgom  alólunk,  soh  se  látod  többet ; 

Puszta  levegőben  csüggve  maradsz  velem 

S  ha  akkor  az  egyik  öklöm  felemelem. 

Feldoblak  a  holdba,  ott  maradsz  örökre. 

Könyöröghetsz  aztán,  hogy  emeljelek  le! 
Xaverl  le  Petit.  Ha  engem  holdba  dobsz,  csillaggal  dobállak 


183 


Orjon  kaszájával  onnan  lekaszállak. 

Fiastyúk  zápjával,  tejuttal  öntözlek. 
Jean  Piccolo.  Én  meg  tűzokádó  hegygyei  lövöldözlek ! 

De  mit  tűzokádó  ?  Minek  ily  nagy  dolog  ? 

Elég  rá  hogy  meghalj,  hogyha  rád  gondolok. 

Elfújlak  a  földről  s  lesz  belőled  semmi. 

Behunyom  a  szemem  s  azzal  megszűnsz  lenni. 
Kiss  Józsi.  (K5zbe  lép ;  piccicato.)  Csitt,  csitt,  csitt 

Ki  fecseg  itt  ? 

Hol  van  egy  nagyitó  üveg '? 

Azon  át  hadd  szemléljük  meg, 

IVIik  ezek  itt,  a  kis  pontok  ? 

Ázalékok,  vagy  porondok  ? 

Ah  ez  két  infusorium 

Ex  classe  rotatorium. 

Az  egyik  rotifer  radicalis, 

A  másik  melicerta  liberális, 
Xavekl  le  Petit.  Micsoda  csúnya  sérelem  ez  ! 

Ön  itt  minket  mit  elemez  ? 

Mégha  az  én  czímem  áll  is, 

De  amaz  nem  radikális 

Ez  ellen  én  tiltakozom  : 

Ha  kell,  mindgyárt  idehozom 

Az  auctoritásokat. 

Hozok  sokat,  nagyon  sokat. 

Van  én  nekem  patronusom 

Annyi,  mint  fa  alatt  a  som  ! 

Én  vagyok  a  hivek  ura. 

Öné  csak  a  korrektura. 

No  meg  aztán  a  censura 

S  végül  a  makulatúra. 
Kiss  Józsi.  (Eecitativo.)  Micsoda,  hát  nem  én  vagyok  a  te  prin- 
czipálisod,  nem  én  fogadtalak  fel  famulusomnak  ? 

Xaveel  le  Petit.  Nem  igaz,  én  fogadtalak  fel  téged  princzi- 
pálisomnak.  Enyim  a  comité. 

Jean  Piccolo.  Enyim  a  publikum  ! 

Kiss  Józsi.  Enyém  az  abonnement ! 

Xaverl  le  Petit.  Enyim  a  súgó  könyv  1  , 

Jean  Piccolo.  Enyim  a  világítás  ! 

Kiss  Józsi.  Enyim  a  garderobe  ! 


Jaj,  tisztelt  publikum ! 

Jaj,  tisztelt  pubHkum!  ha  ez  így  halad, 
Akkor  nekünk  hátra  semmi  sem  marad, 
Mint  hogy  nyitunk  mink  is  oly  abonomát. 
Milyet  nyit  szerkesztő,  a  ki  még  nomád. 


184 


Minthogy  pénznek  nálunk  most  nagy  a  liija, 
Elvétetnek  minden  uaturália : 
Bor,  pálinka,  búza,  sódar,  hurka,  sajt. 
Málé,  gyapjú,  kender,  kézimunka  s  a  t. 

Egy  akó  borért  jár  vers  vagy  egy  tuczat : 
Humorért  humor ;  —  ez  nem  is  áldozat ! 
Három  sonka  együtt:  félév  Üstökös ; 
Ki  varr  egy  pár  csizmát,  évig  örökös. 

A  ki  kendert  küld  be :  adunk  papirost ; 
Zsiros  szalonnáért  adomát  zsirost ; 
Jó  fametszetinkhez  a  ki  küld  be  fát : 
Annak  küldünk  érte  xylográfiát. 

Kolbászért  vezérczikk ;  (nyújtsuk  végtelen !) 
Szalmáért  cserébe  szalmát ;  —  (megterem) 
Ki  ebédre  vár :  elhordjuk  a  lapunk 
Annak  a  házához  mi  saját  magunk, 

így  aztán  valahogy  majd  csak  megleszünk : 
E  sovány  esztendőn  igy-ugy  átesünk 
S  hogyha  új  évig  gyűl  bé  búzánk  elég : 
Akkor  lesz  belőlünk  —  nem  költő  ;  —  de  pék 


Az  első  hó. 

Megjött  tehát,  a  mire  várt  Örvend  neki  minden  vetés  : 

Minden  jámbor  hazafi !  Ez  oly  terhe  a  földnek, 

Minden  áldás  felülről  jön :  A  mitől  annak  értéke 

Azt  mondja  Mirza  Szafi.  Nem  lejebb  száll;  de  fölmegy. 

Elárasztott  minden  földet.  Csak  a  mérges  házi  urak 

Személyt  nem  válogatott.  Káromolják  a  havat, 

Nem  kereste,  ki  a  magyar,  Mert  azt  eltakarittatni 

Ki  a  német,  ki  a  tót?  Az  ö  nyakukra  marad. 


Köszönet  az  év  végén  tagjaimhoz.  (1862.) 

Legelőször  is  oh  lábam ! 
Köszönöm  neked  ezerszer 
Hogy  e  bukdácsolásteljes 
Esztendőnek  köveiben 
Meg  nem  ütötted  magadat. 
Köszönöm  neked  oh  talpam 


4 


18.J 


I 


Hogy  a  sikon  el  nem  csúsztál, 
Köszönöm  neked  oh  sarkam 
Hogy  nem  tanultál  fordulni.' 

Másodszor  (feljebb)  oh  térdem 
Köszönöm  neked  őszintén, 
Hogy  halvány  előtt  nem  koptál. 

Tovább  köszönöm,  oh  májam 
Hogy  nagyravágyási  kínok, 
Spleen,  unalom,  kétségbesés 
S  a  mi  rósz  a  májbul  támad 
Nem  hántottak  ;  szép  volt  tőled. 

Köszönöm  neked,  oh  hátam 
Hogy  ütlegre  nem  szolgáltál. 

Köszönöm  neked  oh  gyomor. 
Hogy  Ezsau  lencséjeért 
Apád  igaz  örökségét 
Én  velem  el  nem  adattad. 

Köszönöm  neked  oh  nyakam, 
Hogy  hurokba  nem  akadtál. 

Köszönöm  neked,  oh  körmöm 
Hogy  nem  irtál  olyan  tréfát. 
Melyért  rád  ütöttek  volna. 

Köszönöm  neked  oh  szivem, 
Hogy  te  régi  szerelmedhez 
Nem  változtál  hütelenné. 

Köszönöm  neked  oh  nyelvem. 
Hogy  miattad  fejem  nem  fáj. 

Köszönöm  neked  oh  fejem, 
Hogy  maradt  néhány  szál  hajad. 

Köszönöm  neked  elmúlt  év, 
Hogy  élek,  épkézláb  vagyok  ; 
De  különösen  köszönöm 
Hogy  elmúltál.  Ez  volt  t<)led 
A  legokosabb  gondolat. 


Nincsen  nemes ! 

Öt  forint  és  ötven  krajczár ! 
Ez  az  ára  egy  aranynak. 
Ötvenötén,  összegyűjtve 
Összecsapva,  összegyűrve, 
Egymás  hátához  ragadva. 
Ezer  kéztől  bepiszkolva, 
Alig  látszik  rajtok  írás. 
Itt  is  ott  is  lehasítva. 
Megtalpalva,  megragasztva. 
Ötvenöt  sötét  papir  jegy 


186 

Csakúgy  puíTan,  ha  ledobják 
Bankár  márvány  asztalára. 
Szűz  Máriás  arany  pénzt  ha 
Odadobják  :  csak  ugy  zendül, 
Mintha  sírna,  mintha  fájna 
Önbecsértö  képnek  ottan. 
Hogy  már  semmi  nemes  nincsen ; 
Még  az  érez  sem,  az  arany  sem. 
Zsíros,  rongyos  democraták. 
Ötvenötén  leszavazzák 
Vótumát  egy  nemes  pénznek, 
Sőt  egy  centralista  ezres 
Még  húszat  nyom  ellenében ! 

Eques  Romanticus. 

Dráma. 
Első  jelenés.  Aurelianus,  később  Llucius.* 

AuBELiANUS.  Hah  dörgő  Juppiter  !  s  te  Piuto  hah ! 

Dirák  és  Fúriák  és  Hárpiák  ! 

Halljátok  ezt !  E  nagy  rágalmazást ! 

Hogy  én  nem  volnék  tiszta  színarany, 

Hanem  csupán  aranynyal  futtatott. 

E  szörnyű  bántalom  ma  vért  kíván 

Ha  bár  csak  annyit,  mennyit  János  Vajda 

Csatában  onta  ellenhús  közül. 

Nincs  mennyköved  számára  oh  Zeusz  ! 

Nincs  !  Hát  ne  is  legyen.  Majd  lesz  nekem  ! 

Kihívom  öt !  Nem,  még  sem  öt  magát, 

Kihívom  anyját,  a  miért  szüle. 

Feleljen  érte  !  S  hogy  ha  nem  jön  az : 

Kihívom  a  nagyapját,  szép  apáját ; 

Ha  halva  vannak,  annál  rosszabb  rájuk. 

Mert  akkor  annál  inkább  megölöm. 

De  én  halottat  látni  akarok 

Ha  akkorát  is,  mint  egy  holt  vezérczikk, 

A  mit  könyörtelen  veres  palajbász 

Keresztelés  előtt  keresztbe  szelt. 

Jöjj  Llucíus,  és  halld  boszum  szavát. 
Llucius.        Mi  rósz  tubákot  szíttál,  Goldeném, 

Hogy  eként  prüsszögsz  tőle  ? 
Aurelianus.  Halld  szavam. 

Megsérte  engemet  Severus  ím. 

Menj  és  keress  egy  oly  embert  nekem, 

*  Kecskeméti  Aurél  (Kákái  Aranyos)  és  Reviczky  Szevér  pár- 
bajának a  paródiája. 


Llucius. 


187 


A  kit  kihíjak  s  a  ki  el  ne  jöjön  ; 
Útközbe  térj  be  Aesculapiushoz 
S  hozz  nékem  tőle  sárkányok  tejét, 
Azt  hogyha  ittam,  bátor  és  dühös 
Olykép  leszek,  mikéüt  Ajax,  a  bősz  ! 
Szolgálatodra  leszek  Goldeném.  (E1-) 


Második  jelenés.  Llacios.  Severns. 

Sbvekus.       a  mit  mondái  Lluci,  azon  szivem 
Három  hasáb  örömre  ömledez. 
Keblem  vezérczikké  dagad,  s  a  mit 
E  perczben  érezek,  nem  férne  bé 
Még  a  Jövó'be  sem,  oly  hosszú  az. 
Minő  szerencse !  hogy  szalasztanám  el  ? 
Engem  kihívnak !  Hirt  nevet  kapok  ! 
Arszlánja  leszek  a  jurista  bálnak. 
Beszélnek  rólam  körben,  kaszinóban, 
Szép  asszonyok  távcsöve  megkeres, 
Mikor  színházban  falnak  dűlve  állok. 
Jöjj  Llncius  keblemre,  hadd  ölellek. 
Mondd  Goldenének  :  eddig  csak  gyűlöltem, 
De  most  szeretni  kezdem.  0  kihiv ! 
Megyek,  verekszem,  a  hogy  csak  kivánja. 
Akármikor,  akár  mingyárt  ma  is. 

Llucius.        No,  no  Severe,  nem  kell  ugy  sietni 
A  Goldeném  most  hirdet  uj  lapot. 
Ha  megtudná  a  jámbor  publikum, 
Hogy  életét  eként  koczkára  tette. 
Azt  hinné,  meglövik  és  futts  a  pénz. 
Elébb  hadd  szedje  bé  az  obolust 
A  mikre  felváltja  talentumát : 
Aztán,  majd  aztán  kezdjetek  neki. 

Sbverus.       Úgyis  nagyon  jó,  addig  még  tovább 
Beszélhet  a  világ  nagy  dolgaimról, 
Iliket  követni  el  majd  én  fogok. 
Oh  boldog  ember,  ki  hat  héten  át 
Lehet  párbaj -szüléssel  viselős ! 
Örök  hálám  fogadd  el  Llucius  ! 


Második  felvonás.  Aorelianus,  Llacins. 

AuBELIAJíUS  (feksák  és  nyög). 

Oh  Lluci !  mennykő  üssön  a  szeredbe. 

]^Ii  ördögöt  hozál  te  Aesculáptól  ? 

Nem  sárkánytej  volt  az,  tán  pulykaméreg. 


188 

Bevettem,  és  most  itt  fekszem  vele. 
Erőm  java  mind  a  lábamba  szállt, 
Mi  ördögöt  itattál  meg  velem  ? 
Ugy  fekszik  bennem,  mint  egy  önbirálat, 
Egész  gyomrom  polgárosodva  van  ; 
S  megy  tőlem,  mint  egy  véghetetlen  programm. 
0  Llucius ;  mikor  verekszem  én  ? 
Oh  mennyi  sürgöny,  mily  polémia 
Belsőmben  ez  !  Nincs  erre  censura  ?  ! 
Ah  jaj  hasam  !  Oh  handabandaranda ! 
Llucius.        No  várj  megállj.  Én  majd  segitek  itt.  (Közönséghez) 
Nagyérdemű  méltságos  publikum, 
Ki  lesni  várni  már  méltóztatol, 
Kettő  közül  melyik  száll  Styx  vizére  ? 
Jelentem  ássan,  hogy  a  hirdetett 
Darab  :  Ajax  vivása  Hektor  úrral, 
E  napról  elmarad,  a  hős  beteg, 
Betegség  által  gátoltatva  lévén 
A  meghalásban,  élni  kénytelen, 
Majd  hogyha  lőnek  —  újság  s  falragasz 
Hirdetni  fogja ;  —  cassa  nyitva  lesz. 


Harmadik  felvonás. 

Aurelius,  Heverus,  Llucius  és  többen,  történik  a  másik  esztendőben. 
Történethely:  Európa   —  Afrika. 

Llucius.        A  tér  kimérve  van  !  urak !  Helyekre  ! 

Háromszáz  stádium  az  indulópont. 

A  tengerpart  a  végső  barriére  ! 

Tetszés  szerint  lőhet,  ki  czélozott, 

A  barriéreről.  Marsz  !  te  légy  jelen. 
AuRELIANUS  ^megáll  az  Aetna  tövében  és  lő), 

Nézz  távcsöveddel  Llucius  utána : 

Mily  porczikáján  ment  nyilam  keresztül? 
Llucius.        Oh  Goldeném,  te  rettentő  valál. 

Tollas  nyilad  szivének  ment  legott, 

S  ha  útba  nem  jön  egy  kis  aquiló. 

Mely  félre  verte  gyors  futásiban. 

Keresztül  verte  és  szegezte  volna 

Ót  Máriushoz  Karthág  romjain. 

Most  ám  vigyázz,  mert  ő  fog  visszalőni. 
AuEELiANUS.  Jaj  Llucius !  Nincs  nálad  egy  parupü  ? 
SevebUS.  (megáll  Karthágó  romjain  és  -Tisszalö), 

Llucius.        A  nyil  repül,  süvöltve  elközelg. 

Útközben  egy  felhőt  ketté  hasít, 

S  egy  mamzell  íriszt  lábáról  leüt ; 

Most  hajba  mász  Typhon  dühös  szelével. 


189 


Czigánykereket  vágva  áthaladja, 
Egy  pár  syrént  is  ráér  üdvözölni 
Útközben  és  czélját  nem  veszti  el. 
Vivát !  lo  Paeán !  ime  a  hős 
Kucsmája  prémibe  furóda  bé ! 
Szerencse,  hogy  útközben  frictiótol 
Megoxidálva,  elkopott  hegye. 

utolsó  jelenés.  Mindnyájan. 

Mi  édesebb  mint  dúló  harcz  után 
Megkötni  békét  hŐs  felek  között  ? 
Barátaim,  ez  forró  nap  vala ! 
Sajnálom,  hogy  Homérus  nem  vagyok. 
Még  csak  Virgil  sem,  ex  Szilágyibus, 
Hogy  énekelnék  most  hőskölteményt, 
A  mely  háttérbe  nyomja  Iliást 
S  az  Aeneist  tulzengené  szavával ! 
Hol  vennék  méltó  tollat  éhez  ? 
Inditványom  tehát  nemes  barátim  : 
Bizzuk  meg  e  neves  nap  tettei 
Örök  hetükbe  foglalásival 
Martinus  Cacust,  az  eposzirót. 
Az  majd  leirja,  festi  és  szavalja, 
Papirra  nyomja  és  beoltja  fába. 
Ki  is  faragja  és  csizmának  önti, 
A  mit  eként  kezébe  kaparint. 
Mi  meg  e  helytt,  nemes  barátaim, 
A  tért,  melyet  imént  elfoglalánk  . 
Ne  hagyjuk  el,  kitartván  itt,  a  míg 
—  A  mig  utolsó  csepp  —  borunkba  tart. 
Bátran  koczincsunk !  S  ez  legyen  közöttünk 
A  legutolsó  összekoczczanás. 
Örvendj  hazám  !  A  hosszú  harcz  után 
Nem  folyt  hiába  vér ;  im  helyre  állt 
A  béke ! 
MixD.  Éljen  !  Élj  te  !  Éljek  én ! 

(Általános  ölelkezés ;  függöny  legördül.) 


Hamvazd  szerdán. 

Itt  van  a  nap,  az  a  szent  nap. 
Mikor  minden  ember  egyszer 
Megbánja,  a  mit  vétkezett. 
Ifjú  asszony  bánja  nagyon  — • 
Hogy  pártáját  elcserélte ; 


190 


Vén  legény,  —  hogy  ifjú  férj  lett. 
Görög  bánja  volt  királyát, 
Kiért  nem  tud  ujat  kapni. 
Szultán  bánja  háremhölgyét, 
Ki  elszökött  muzsikussal. 
(A  muzsikus  is  azt  bánja.) 
Lengyel  bánja,  hogy  énekelt, 
Muszka  bánja,  hogy  ütlegelt, 
Kerepesi  igazgató 
Bánja  tenor  s  primadonna 
Elkifogytát  s  bánatában 
Diapasont  alább  hangol ; 
Drámajátszó  szinész  bánja, 
Hogy  nem  tanult  énekelni. 
Bánja  Mexicot  franczia, 
Az  angol  a  gyapot  árát. 
Szaid  pasa  azt,  —  hogy  meghalt; 
Handabanda,  —  hogy  született; 
Ujságiró  bánja,  —  hogy  irt; 
S  olvasó,  —  hogy  pra^numerált. 


Kozák  nóta. 

Kozák  vitéz,  derék  kozák  vitéz, 
A  ki  magadért  vitézül  kitéssz, 
Most  ugyancsak  érik  a  vetésed  ; 
Nem  szabad  az  aratásba'  késned. 

Ha  megindulsz,  sírhatnak  előtted  ; 
Nagyot  szól  a  puskád,  ha  kilőtted. 
A  honnan  jösz,  ott  nagy  hallgatás  van, 
Holt  asszonyok,  gyermekek  rakásban. 

A  mit  meglátsz,  az  neked  van  adva : 
Arany,  ezüst,  minek  ment  a  hadba. 
S  ha  ráuntál  kedvetlen  csatára 
Befogad  a  jó  burkus  határa. 

Eleted  is  vagyon  biztosítva, 
A  halál  ex  oflfo  meg  van  tiltva, 
^  ha  mégis  kimúlnál  harczi  kínban, 
Feltámadsz  —  a  hadi  buUetinban. 


191 


A  rabló. 

Sötét  este,  sötét  házban 
Álnév  alatt,  álruhában ; 
Bekormozva  arcza  nincs  bár 
De  a  körme  betintázva  : 

Mit  mivel  a  sötét  férfi  ? 
Kezében  kétélű  fegyver, 
Ha  jól  veszszük,  kétágú  is 
Mit  ollónak  hí  az  ember. 

Nézd  mi  kapzsi  módra  indul 
A  sötét  munkát  végezni. 
Turkál  a  más  jószágában  : 
«Ez  jó  nékem,  hát  még  ez  ni !» 

Belevág  a  hegyes  vassal, 
Az  áldozat  meg  se  nyikkan, 
A  kinek  bélét  kivágta. 
Eldugdossa  a  kuczikban. 

Azután  a  rablott  kincset 
Atolvasztja,  újra  önti. 
Más  betűt  nyom  hátuljára, 
Belé  ne  lehessen  kötni. 

Ki  e  rabló  ?  ki  e  Patkó  ? 
Hol  egy  patrol,  hol  egy  bíró  ? 
Hagyd  szaladni :  —  nem  zsivány  ez. 
Hanem  csak  ujdonság-(ny)író. 

Lármáz  másnap  a  károsult, 
Eáismervén  lopott  lóra. 
De  biz  arra  nincsen  törvény, 
Mely  ezt  venné  fontolóra. 


Az  elkárhozott. 

Töredék  egy  rémdrámából. 

Előjáték.  I.  Jelenés.  Eét  ismeretlen. 

Első  ismeretlen. 

Oh  mily  előny  nem  lenni  ismerősnek ! 
Mondhatni :  engem  még  a  légy  sem  ismer. 
Nem  ismer  engem  varga  és  szabó ; 
Nem  ismer  quártély-  koszt-adó  madám  ; 


192 

Nem  ismer  liáziur  és  nem  mosónő  ; 
Nem  ismer  steueramt  és  a  ki  ennél 
Még  százezerszer  félelmesebb  ellen  : 
A  gyüjtöiv  sem  ismer  engemet.  .  .  . 

Második  ismeretlen  (vállára  fit). 

Csalatkozol !  En  ismerlek  talán. 

Elsü  ismeretlen. 

Hu,  ördög !  Hát  ez  itten  mit  keres  ? 

Második  ismeretlen  (sötéten). 

Ismerj  meg,  én  vagyok  rossz  szellemed, 
Emlékezzél  csak  vissza  rá,  mikor 
Jurista  voltál !  Körös-Kecskeméten 
(Húsz  éve  annak  ;)  tőlem  kölcsönöztél 
Harmincz  forintot,  oly  eró's  kötéssel, 
Hogy  minden  hónap  prima-  s  médioján 
Folyvást  nekem  ötöt  le  fogsz  fizetni. 
Fizettél  ámde  eddig  fungumot 
S  húsz  év  alatt  ily  módon  elmaradt 
Már  négyszáz  nyolczvan  fixus  terminus. 
Ezt  sokszorozd,  ha  bírod,  öt  forinttal, 
S  aztán  ismerj  reám  szépen,  s  fizess. 

Első  ismeretlen. 

Tyhtí,  ördög  és  pokol !  Ezt  elfeledtem, 
Én  azt  hivém,  már  régen  meghálál. 

Második  ismeretlen. 

Az  nem  szokásom.  Eégen  tartogatlak, 
Mostan  megérve  vagy ;  mostan  leszedlek. 

Elsö  ismeretlen. 

Oh  irgalom,  mit  fogsz  velem  mivelni  ? 

Második  ismeretlen. 

Ha  megteszed,  mit  tőled  én  kivánok, 
Ugy  tartozásaid  elhallgatom. 
És  nem  vitetlek  gályarabnak  el. 

Első  ismeretlen. 

Szólj  mit  tegyek  ?  sötét  arczu  Lugartó  I 
Eladjam  nőmet?  kémnek  menjek  el? 
Legyek  keritőd  ?  vagy  hamis  tanúd  ? 
Szegődjem  tán  be  gyógyszerkóstolónak, 
Vagy  pláne  azt  kivánod,  hogy  kitérjek? 

Második  ismeretlen. 

Nem.  Mást  kivánok  tőled  ime  én. 

Nézd  :  hírlapot  kivánok  én  kiadni. 

És  ahoz  nékem  szükségeltetik 

Egy  oly  veszendő  ember,  mint  te  vagy, 

A  kit  helyettem  érjen  mind  a  baj ; 

Ki  fusson  értem,  s  üljön,  hogy  ha  kell. 

Ki  tűrje  a  czibálást,  mosdatást 

És  megkefélést  nyikkanástalan. 


193 

A  kit  kihíjanak  s  beliíjanak 
Ha  le,  ba  fel  goromba  voltam  «én». 
Ily  embert  véltem  feltalálni  benned, 
Azért  válaszsz  !  Időd  rövid.  Tudod : 
Adósok  börtönét  már  tisztogatják. 
Kérdés  csupán  :  bogy  itt,  vagy  ottan  ülj  ? 
Sorsod  kezedben,  üstököd  kezemben : 
Akarsz-e  lenni  szerkesztőm  nekem  ? 
Gondold  meg :  csapj  fel ;  vagy  felcsaplak  én. 
£lső  ismeretlen. 

Óh  átkozott  dilemma. 

^Folytassa,  a  kinek  tetszik.) 

Négyen  vagyunk.* 

Ne  félj  gazdám  !  Mink  is  veled  járunk, 

«Ottan»  sem  hagyunk  magadra. 
Hárman  vagyunk  ;  egy  én,  Zebulon  más. 

Harmadik  a  jámbor  varga. 

3Iihály  gazda  már  is  szavát  adta : 

«Ott  benn))  csinál  eztán  csizmát, 
ín,  tudom,  hogy  örömest  követlek, 

Zebulon  sem  támaszt  schismát. 

így  azután  mindig  négyen  leszünk  ; 

Kiegészült  tarokkpartie  ; 
3Iég  sem  szűkítjük  meg  a  helyedet, 

Nem  lesz  tőlünk  szűk  a  quárté. 

"Veled  eszünk,  veled  iszunk  együtt. 

Még  sem  fogyasztjuk  a  borod. 
3Iikor  legjobban  hallgatunk  veled 

Legvígabb  zaj  lesz  akkor  ott. 

Soh  se  búsulj  í  Sok  jó  vidám  ficzkó 

Járt  ez  akadémiában  ; 
Pedig  nem  voltak  olyan  jókedvű 

Czimborái,  mint  mi  hárman. 

Négy  mosdótál. 

Négy  mosdótál  van  a  szobámban ; 

Pedig  nekem  nem  kell,  csak  egy. 
Négy  palaczk  is  van  egysorjában 

És  hozza  négy  öblös  üveg. 

♦  A  katonai   törvényszék   által   elltéltelésre   vonatkozik,   úgy 
mint  a  következők. 

JTÓkai;  ESUeméuyek.  IL  13 


194 


A  négy  faczér  mosdó  lavórnak 
Felel  meg  négy  tágas  szoba, 

A  melyek  mind  egymásba  nyílnak 
Az  ablakuk  —  nem  tom  —  hova  ? 

Négy  tál  s  szobához  ágy  is  annyad- 

Magával  áll  még  üresen. 
Négy  szerkesztő  még  otthon  szunnyad ;; 
Pedig  az  ember  mire  virrad  ? 

Azt  nem  tudhatja  soha  sem. 


Első  május. 

Oh  be  szép  vagy  első  Május  !  Oh  be  szép  vagy  első  Májns ! 

Zöld  a  mező,  a  fű  között  Lánykák  szednek  gyöngyvirágot 

Ezer  millió  pimpimpáré  S  osztogatják  az  ifjaknak, 

S  rajta  ezer  millió  bogár.  Egy-egy  csomót  tíz  krajczárért.. 

Oh  be  szép  vagy  első  Május  !  Oh  be  szép  vagy  első  Májns  f 

Fák  belepve  virághóval,  Gazda  alkuszik  zsidóval 

Piros  hóval  a  baraczkfák,  Repczéjére,  mely  virágzik, 

Az  orgonafák  lilával.  S  gyapjújára,  mely  legel  még. 

Oh  be  szép  vagy  első  Május  l 
Csattogány  zeng  minden  ágon. 
Dallal,  illattal  dús  a  lég. 
—  De  nem  ott  ám,  hol  én  ülök. 


Hogy  beszélnek  a  nemzeti  színházban? 

A  színpadon  :  tótul,  ráczul. 
Páholyokban : 
Németül  és  francziául. 
A  kritika  szól  pogányul ; 
Vagyunk  ugyancsak  csúnyául. 


Búcsúzó  az  én  jó  porkolábomtóL 

Érdemes  jó  uram,  én  porkoláb  uram  1 
Már  nekem  kifelé  áll  innen  a  rudam. 
Agyam  összefűzve,  ládám  bepakolva. 
Kiteszik  a  szűröm  innen  már  maholnap^ 


l 


195 

Nem  mondom,  hogy  meg  ne  volnék  elégedve, 
Az  embernek  ehhez  vagyon  elég  kedve. 
Hiszen  ha  olyan  jó  nem  volna  itteneg, 
A  szerkesztők  ide  mért  is  sietnének  ? 

Szívesen  fogadnak  mindenkit  e  házban, 
Testi  jóllétére  nagj'on  jól  vigyáznak ; 
Bárha  hűsre  teszik,  meghűléstől  őrzik, 
Hej  nagy  sor  lett  volna  itt  mulatni  őszig ! 

Kvártély  és  szolgálat,  azt  mondom,  hogy  jó  volt. 
Hanem  régi  mondás  :  «keveset  a  jóból !» 
Mert  már  iigy  négy  szem  közt  megvallhatom  titkon, 
Hogy  bizony  csak  « otthon*  mégis  jobb  mint « itthon*. 

Tiszteletem  adja  a  tiszt  uraknak  is, 
Meghagyom,  hogyha  lesz,  még  a  fiamnak  is. 
Hogyha  szerkesztő  lesz,  s  nem  marad  szárazon  : 
Kikötőül  mindig  csak  ide  válaszszon. 

Köszöntöm  ordinánz  Gyurkát  is  eképen, 
Ki  speizczedlit  hordott  s  elhordá  ebédem. 
Tudom  e  jó  fiu  magában  eleget 
Imádkozott  értem,  —  hogy  soká  itt  legyek. 

És  most  Isten  áldja  —  sok  szivességekér'. 
Pattog  már  az  ostor,  zörög  már  a  szekér ; 
Én  megyek.  Helyembe  majd  jön  tán  a  másik. 
Agyiő  !  S  ne  mondjuk:  «a  viszontlátásig*. 


Vita  a  magasabb  Regiókban, 

két  hatalmas  ur :  Aeolus  és  Boreas  között, 

a  mint  az  tartatott  múlt  vasárnap  itt  a  Széchenyi  hegyen, 
fül-  és  szemtanuk  előtt. 

Aeolus.         Hhja ;  igy  én  persze  mit  sem  tehetek,  . 
Én  elég  felhőt  ide  kergetek. 
De  alig  hogy  megállhat  s  valamint 
Eséshez  fogna,  visszahajtja  mind 
A  Boreás,  ki  elvemet  nem  osztja, 
S  a  földet  minden  nedvéből  kifosztja. 

BoRBAS.         Ellenkezőleg  áll  a  kérdés  mingyárt. 
Ha  én  kifejtem  annak  csinját-binját ; 
Mert  az  nem  ugy  van,  a  hogy  szól  Aeolus, 
Aki  rám  nézve  ellenkező  pólus. 
Ó  hajt  csupán  ködöket  a  világra, 

13* 


■lOG 


Aeolus. 


A  melyből  támad  cholera  és  nátha ; 

Azoktól  én  tisztítom  meg  a  léget, 

Fújok  olyan  sokat  csupán  e  végett. 

Oh  kérem  ássan,  ha  szabad  beszélnem,  — 

Most  harmat  lesz  a  köd,  nem  dér  mint  télbon, 

S  ha  van  a  légben  most  elég  miasma, 

Az  én  fuvásomnak  van  annyi  haszna, 

Hogy  mennydörgést  hoz,  attól  lég  lesz  tiszta, 

Sok  ammóniák  száll  a  földre  vissza, 

Fü  és  fa,  sok  azótot  szí,  ha  dívik, 

Én  is  tudom  mit  taiiit  erről  Liebig? 

Felejtni  tetszik,  liogy  igen  gyakorta 

A  nyárfelhöből  jC!.jok  esni  szoktak  ; 

Elpusztítják  a  íöUlmüves  vetésit. 

No  így  meg  nem  pusztítják  el,  mert  nincs  mit. 

Dehogy  nincs.  Már  uborkát  is  árulnak. 

Igen,  a  mit  meleg-ágyban  ápolnak. 

És  öntözgetik  reggel,  este,  délbe' 

De  búza  nem  lesz. 

Hát  lánczhordta  népe. 

Öntözze  azt  is !  Mindent  csak  miránk  biz  ? 

Ott  volt  tavaly,  de  nem  tetszett  az  árvíz. 

Miért  nem  szedte  akkor  cisternákra  ? 

Most  milyen  jó  volna  az  a  búzákra. 

(Denique  a  vitának  az  lett  a  vége,  hogy  a  két  szemközt  fúvó 
szél  egynehány  háznak  a  tetejét  ledobta,  egynehány  szál  fát  ki- 
facsart, s  eső  csakugyan  nem  esett.) 


BOREAS. 


Aeolus. 

BoREAS. 

Aeolus. 


BoREAS. 


Mi  okozza  a  szárazságot  ? 

Vannak  különféle  babonák  a  népben  : 
Egyik  azt  hiszi,  hogy  azért  van  szárazság. 
Mert  a  boszorkány  mind  eladta  az  esőt, 
S  az  esőkulcsot  ott  hordja  a  fülében. 

Másutt  meg  azt  hiszik,  vámpyrok  járnak  fel 
Puszta  temetőből ;  megrontják  a  felhőt; 
Azoknak  egyenkint  fejőket  elvágják, 
A  míg  csak  közülök  egy  a  földre  feljön. 

Van,  a  ki  azt  hiszi,  hogy  faültetéssel 
Lehetne  segitni  ezen  a  nagy  bajon  ; 
Más  meg,  hogy  mióta  Tiszát  szabályoznak, 
Azóta  nem  terem  kákát  és  sást  Bajom. 

No  én  a  babonát  mindenkép  tisztelem ; 
Hanem  én  nekem  is  meg  van  a  babonám : 


I 


197 

Én  tudom  legjobban,  mi  rontja  vetésem 
S  mióta  szárad  ki  tőbül  a  gabonám  ? 

Ez  a  sok  esernyő !  ménykü  .  .  .  majd  mit  mondok, 
Ettül  nem  eshetik,  pedig  lóg  már  sokszor ; 
De  hogyha  meglát  egy  paruplit  a  felhő, 
Azt  hiszi,  hogy  ide  talált  jönni  rosszkor. 

Az  ég  nekünk  szánta  az  Isten  áldását, 

S  ezek  nemhogy  húznák  az  égből  lefelé, 

De  még  visszatartják  !  óh  hogj-  —  majd  megmondtam, 

Hogy  mik  és  hányrétben  csapkodjanak  belé  I 


Üdvözlő  versezet. 

(A  halhatatlan  művészhez,  Steckel-hez,  ki  a  Eenz  lószinházLan  azokat  a 
bámnlatos  szökésekét  mívelte.) 

Oh  halhatlan  nagy  művész  ! 
Ki  csoda  ugrásokat  művelsz  ; 

Ki  szebben  tudsz,  mint  bármely  szinésznőni, 
Azért  is  érdemes  téged  megnéznőnk : 

Nem  drágáljuk  ám  a  vasútat 
Azért,  a  mit  művészeted  mutat, 

Sem  odáig  a  fiákkert, 

S  a  két  forintot  a  zártszékert ; 

Mert  azt  te  igazán  inegérdemled, 
Mikor  magad  a  plafon  dra  felem 'led, 

S  akkor  magadon  nagyot  löx, 
S  a  circus  túlsó  oldalára  szöx. 

Ez  ám  az  ugrás  egyszer,  szakerment ! 
Az  ember  csodálattul  majd  megderment. 

így  nem  tudnak  ugrani  a  mieink, 
Azért  nem  is  tetszenek  nekink. 

Azért  is  neked  koszorút  hányunk 
Kétszázan  és  még  egynehányunk : 


Minthogy  repülsz,  nézünk  angyalnak, 
Te  meg  vidd  el  hirét  a  mangyarnak, 


198 


Hogy  sehol  sincs  oly  lelkes  publikum,  miiit  Váczon, 
Ezt  küldi  neked  kétszáz  férfi  és  vászon- 
Cseléd,  ki  oly  messziről  eljött  eléd, 
Édes  emlékünket  oh  vidd  el  veled. 


Ki  tartozik  hát  hazafi  lenni  ? 

Ugyan  bizony  ki  keresné  nála, 
A  szinésznél,  hogy  hazafi  legyen? 

Játszszék  jól  és  öltözködjék  szépen, 
Ezzel  beérik  nála  elegen  ? 

Hát  a  varga  miért  lenne  honfi  ? 

A  szabó  mért  lenne  patrióta  ? 
Nekem  derék  ember  mind  a  kettő. 

Ha  csizmám  s  kabátom  jól  befó'dta. 

Válogatom  én  a  pékmesternél. 
Milyen  az  ö  honfi  conduitja? 

Azt  nézem,  hogy  ki  süt  nagyobb  kiflit  ? 
A  nemzetet  tőlem  bárhogy  szidja. 

Kérdezem  én  tán  a  fiakkertől : 
Liberál-e,  vagy  aristokráta? 

Magyar-e  vagy  német?  csak  azt  kérdem 
Melyik  köztök  legkevésbbé  drága  ? 

Nézem  én  a  császárfürdő-bálban, 
A  tánczosném  honleány-e  vájjon? 

Csak  nekem  legyen  szép  és  szerelmet 
Akkor  egyszer  csak  énnekem  valljon. 

Vagy  talán  a  j)oetától  kérdem 

Hogy  kit  szeret  és  kire  haragszik  ? 

Meg  vagyok  én  vele  elégedve  : 
Ha  metruma  jó  és  ríme  hangzik. 

Ki  tartozik  hát  jó  honfi  lenni  ? 

Ha  mind  kihullunk  a  rosta-likon  ? 
Tartozik  jó  honfi  lenni  csupán 

A  tekintetes  nemes  publikum. 

Hazafiság  a  publikum  dolga, 

Erre  buzdítja  öt  minden  kármen, 

0  tartozik  rá  « előfizetni*  ; 

Akár  tetszik  ez  neki,  akár  nem. 


it>a 


Mi  a  különbség  a  magyar  és  a  zsidó  között? 

Ha  a  zsidó  észreveszi 

Hogy  «egy  az  ö  népe  közül » 

Kapaszkodik  fel  a  fára, 
Annak  valamennyi  örül. 

Iiegyen  szinész  —  vagy  hegedűs, 
író,  doctor,  vagy  miniszter, 

Annak  hírét  minden  zsidó 
Sokszorozni  szokta  tízszer. 

Uát  a  magyar?  ha  lát  egyet 

Fajtájából  emelkedni, 
Utána,  rajta,  fogd  meg,  csipd  meg ! 

Húzd  le,  rántsd  le,  ne  engedd.  Ni ! 

"Taposd,  törd  el,  hogyha  mingyárt 

Rubintos  vagy  briliántos  ! » 
A  magyar  igy  szokott  tenni, 

Példa  reá  T*  és  Xántus. 


Bécs  csak  megél. 

Xiadta  a  bécsi  Gemeinderáth 

A  ki  nagyon  előre  lát, 

A  rendeletet  jó  eleve. 

Hogy  mivel  Magyarországon  jelenleg 

A  felhőnek  nem  volt  leve 

5  igy  nem  termett  búza  felesleg 
^  nagy  lévén  a  szénahiány, 
Maradt  minden  marha  sovány  : 
Annálfogva  megvizsgáltassék. 

Mit  mérhet  ránk  még  a  hatalmas  ég  ? 

6  ha  az  alföldön  nem  terme  semmi. 
Váljon  Bécsben  lesz-e  mit  enni? 
Xesz-e  sör,  ha  hozzá  Árpád 
[Ivadéka  nem  hoz  árpát  ? 

Megnyugtatón  ütött  ki  a  válasz, 
JBécsvárosa  mi  rosszat  se  várhat. 
Akármi  történjék  a  világba', 
A  börzét  az  mind  nem  alterálja. 
Tapircursus  nem  megy  sem  fel,  sem  le, 
Ea  nincs  kenyér,  lesz  helyette  zsemlye. 


kk^ 


200 


S  ha  nem  volna  több  tyúk  a  vidéken,. 
Mint  csak  a  «fiastyúk))  fenn  az  égen. 
S  Bécs  kedvéért  azt  kéne  levenni, 
Mégis  lenne  itt  «pakene  hendli)). 


A  sáska  és  coUegái, 

SdsJca. 

Nagy  panaszszal  cziripel  a  sáskar 

Ezermilliom  koldustáska ! 

No  én  most  szépen  felsültem : 

Itt  van  az  egész  Kanahán,  —  sülten. 

Nincs  egy  szál  füve  lerágnivaló, 

Mind  megette  már  a  birka  s  a  ló, 

Már  most  nekem  azt  mondják,  hogy  «alór» 

Én  reám  már  nem  is  gondolt  senki ; 

Hát  én  már  most  hogyan  telelek  ki  ? 

Vig  czimbora. 

Felel  arra  « korty ondi  fráter », 

Te  csak  megélsz,  canis  tota  mater  t 

De  én,  a  ki  ahhoz  voltam  szokva. 

Hogy  a  kocsim  mindig  be  volt  fogva^ 

Egyik  úrtól,  a  másikhoz  járva, 

Én  voltam  a  legboldogabb  árva. 

A  mi  a  sáskátul  megmenekült, 

Az  jó  martalékul  esett  nekünk. 

Mi  eltűnt  a  makaó  asztalon, 

Az  ránk  nézve  nem  veszett  hasztalon^ 

De  most !  csak  a  tarokkjáték  járja, 

S  játszák  azt  is  ezrét  egy  krajczárba. 

Hogy  éljek  én,  a  tüzes  tatárba? 

Olcsó  szépség. 

Czudar  világ !  Se  fürdőn,  se  bálon 
Nincsen  ur,  mint  szokott  egyéb  nyáron- 
Színházban  szemem  hiába  keres, 
Sőt  ki  hinné,  a  Circus  is  üres. 
Más  ilyenkor  aratás  multával 
Itt  rajzott  az  úrféle  százával, 
S  mit  meghagyott  sáska  és  czimbora. 
Annak  mi  ránk  következett  sna 
Miből  éljen  a  szegény  hölgy  má;  ma,. 
Hogyha  már  az  erénynek  sincs  ára?" 


I 


?01 


Uzsorác. 

Tüzes  pokol  1  Xo  ez  szép  esztendő. 

Ha  ez  igy  megy,  koplalhat  a  bendő. 

Azt  mondják,  hogy  menjek  exequálni, 

A  mit  lelek,  mind  enyim,  akármi. 

Más  évben  már  ilyenkor  a  gseftek 

Százhúsz  percent  fordítással  mentek. 

Most  pedig  csak  mindenütt  a  tPlájte  !» 

Szép  kilátás  «für  unsere  Leute*. 

Máskor  a  mit  hagyott  sáska,  pajtás,  nimfa 

Az  mind  betakarult  az  én  magtárimba. 

De  ez  az  esztendő  volt  nagyon  fatális, 

Elveszett  az  egész  kapitális. 

Sőt  a  mi  több,  elveszett  a  kamat, 

Én  most  akár  felkössem  magamat. 

író. 

Ha  ti  négyen  már  így  panaszoltok, 
Én  ngy  akár  bezárjam  a  boltot. 
Máskor  is  csak  az  maradt  számomr?., 
Mit  ti  el  nem  nyeltetek  éhomra. 
De  ha  már  ti  sem  tudtok  élhetni, 
Akkor  én  megyek  visszaszületni. 


Ebben  a  nagy  melegben. 

Ad  notam  :  ugyan  édes  komámasszony, 

Hért  lett  olyan  s3váoy  asszony? 

\ 

Azt  mondotta  Napóleon,  Alom  bántja  Bismarck  urat. 

Hogy  ő  bizony  semmit  sem  mond  Porosz  junker  fürdőn  mulat, 

Ebben  a  nagy  melegben.  Ebben  a  nagy  melegben. 

Lengyelekre  lét  és  nem  lét :  Olasz  király  zergére  les, 

Ki  tartana  mostan  szemlét,  Garibaldi  hűsset  keres 

Ebben  a  nagy  melegben.  Ebben  a  nagy  melegben. 

Nemzetőrség  és  a  gárda  Jaj  csak  egy  kis  eső  jőne, 

Parádét  hiába  várta.  Hogy  a  fü  megint  kinőne. 

Ebben  a  nagy  melegben.  Ebben  a  nagy  melegben. 

Sokkal  jobb  most  otthon  lenni,      Mert  e  szörnyű  porözönnél 
Jeges  pezsgőnél  pihenni,  A  zivatart  is  köszönnénk, 

Ebben  a  nagy  melegben.  Ebben  a  nagy  melegben. 


202 


Hol  legjobb  most? 

Angliában,  Angliában 
Az  ember  most  él  liiában, 
Még  mostan  sincs  elég  gyapot 
S  ez  a  legrosszabb  állapot, 
Ott  nem  jó  nézni  a  napot. 

Francziában,  francziánál 
Háborúban  mit  csinálnál  ? 
A  « gloire »  mind  egy  emberé, 
S  ki  az  ellenséget  véré 

Falábbal  jŐ  liaza :  c'est  vrai ! 

Az  olasznál,  az  olasznál 
Eosz  mulatság  mit  se  használ. 
Ott  a  szép  uj  tartományok, 
De  bennük  a  sok  zsiványok : 
Ottan  járni  sem  kivánok. 

A  porosznak,  a  porosznak 
Napjai  lehetnek  roszak : 
Kifelé  oppositió. 
Befelé  meg  reactió ; 

De  már  ez  k  .  ty  .  portió. 

Péterváron,  Péterváron 
Elég  meleg  volt  e  nyáron  : 
De  közel  van  Sibéria, 
Az  embert  hamar  éri  a  I 
Nem  tetszik  a  libéria. 

Lengyelhonban,  Lengyelhonban 
Lapot  Írnak  alattomban : 
Ha  megcsípik  a  czikkirót. 
Neki  fordítják  az  irónt, 

S  őt  törlik  ki,  nem,  mit  irott. 

Eománia,  Románia 
Oda  vágyni  rósz  mánia  : 
Adót  exequál  ott  Kúza, 
S  kinél  nincsen  elég  búza 
Még  a  bőrét  is  lehúzza. 

Szomszéd  ozmán,  szomszéd  ozmán 
Még  nálad  se  táboroznám, 


203 


I 


Nem  kapni  évszámra  zsoldot, 
Viselni  folt  hátán  foltot, 
S  ugy  szolgálni  a  félholdot. 

Amerika,  Amerika 
Te  is  fából  vaskarika 
Egy  nemzet  és  tábor  három, 
Szabadság  és  szolgajárom. 
Erted  a  tengert  se  járom. 

Magyar  hazám,  magyar  hazám 
Benned  sincs  öröm  igazán. 
De  azért  megsúgom  titkon  : 
Mert  másutt  még  rosszabb,  mint  honn. 
Csak  azért  legjobb  most  itthon. 


A  szamár  büszkesége. 

Most  beszéljen  már  velünk  valaki. 
Most  mondja  már  a  juhász  :  «tala  ki  !• 
Ahnn  van  ni :  lesz  már  szamártárlat. 
Ki  mondja  hát,  hogy  nem  nemes  állat? 
Parisban  lesz,  a  dicső  Parisban, 
Sok  más  helyen  pedig  már  is  van. 
Összegyűlnek  notabilitások  ; 
Mindenféle  szamárfakultások ; 
A  szamarak  szépei  nagj-jai 
Énekesei  és  szónokjai. 
Lesz  ott  bó've  szénának,  abraknak. 
Arany,  ezüst  medaljont  is  kapnak 
B  a  melyiknek  legnagyobb  a  füle, 
Arra  kimondják,  hogy  fülemüle. 
S  szeretném  is  tudni,  hogy  miért  ne  ? 
Az  öszvéreket  is  ideértve. 
Hiszen  igen  szép  állat  a  csacsi, 
Tnlajdonképen  ló,  csakhogy  kicsi. 
Nincs-e  benne  jósoló  tehetség  ? 
A  kén'  még,  hogy  ezt  is  elfelejtsék. 
Nem  ó'-e  a  birkanyáj  vezére, 
Mig  a  juhász  alszik  s  vonul  félre? 
Nem  övé-e  minden  bogács,  lapu, 
Mely  szolgál  a  mezőnek  alapul  ? 
Nincs-e  elég  elhirhedett  őse. 
Kikhez  élte  történetét  kösse? 
Ott  van  Bálám,  az  már  csak  próféta, 
Mégis  mikor  eljárt,  mint  staféta, 


204 


Útját  álló  angyalt  meg  nem  látta, 

Szamara  volt,  ki  reá  kiálta. 

Hát  a  liires  szamáráll  hol  vagyon, 

Mely  ezer  filisztcust  vert  agyon  ? 

Hát  a  hires  Absolon  szamara, 

A  melyről  a  királyfi  lemaradt  ? 

Ki  ne  tudná  Buridán  szamarát, 

A  ki  balálra  koplalta  magát 

Két  egyenlő  szénaboglya  mellett, 

Nem  tudván  hogy  kezdje  ki,  de  mellyet? 

Lám  most  is,  hogy  tisztel  minden  ember : 

Együtt  a  tisztelet  az  érdemmel ; 

A  ki  mond  valami  okosat  márma 

Azt  mindjárt  elnevezik  szamárnak. 

S  ezzel  nem  az  ember  alacsonyul, 

De  mi  emelkedünk  ;  bebizonyul. 

Azért  tehát  föl  Parisba  gyorsan  ! 

Készen  áll  már  vasút,  gözös,  forspann. 

Nem  soká  összeül  a  koraité, 

A  mely  a  szamarak  fölött  itél. 

Oszt  dicsérő  oklevelet,  érmet. 

Kihez  mennyi  magasztalás  férhet. 

Futtat  velünk,  s  aztán  versenyt  rúgat, 

S  oszt  érette  babér  koszorúkat. 

Ez  utóbbiak  legjobban  járnak  : 

Azt  jó  lesz  megenni  a  szamárnak. 

A  krumpli  megdicsőülése. 

Három  piros  forint  egy  véka  krumpli 
Óh  szép  hazám,  ezt  is  meg  kellé  érned! 

Ily  nagyra  tartja  a  krumpli  magát  már  : 
A  krumpli  büszkesége  ily  temérdek  l 

Máskor  sertéseket  hizlaltak  azzal ! 

Most  főurak  asztalán  csemegézik. 
A  bölcs,  tudós  szakácsművész  belőle, 

Hetvenhétféle  uri  ételt  készit. 

Háttérbe  mostan  az  ananászszal ! 

A  burgonyának  van  egyszer  divatji, 
A  vendéglős  a  portzio  rostélyost, 

A  krumplihoz  « mellékletképen*  adja. 

Héj  büszke  is :  héj  nagyra  is  van  az  most ! 

Oda  se  néz  immár  a  szegény  embernek, 
Meg  se  hallja,  ha  nevén  szólitják, 

A  ki  nem  nevezi  Gnádiger  Herrnck. 


205 


Jól  van,  jó  krumpli  no,  legyen  ez  egyszer, 
Hanem  magad  nagyon  ne  bizd  azért  el. 

Látlak  én  még  téged  fakó  mondiirban, 
S  örülsz,  ha  mondom  rád,  hogy  ez  is  étel. 

Mert  hogy  most  három  forintjával  mérnek, 

Ez  már  akárhogyan,  de  fait  accompli. 
Hanem  ha  bár  arany  tányérra  raknak : 
:  Azért  mégis  csak  krumpli  lesz  a  krumpli. 


Szalmavers. 

(Jó  ez  iljen  takarmányszük  világban.) 

Most  ne  kérd:  «széna  vagy  szalma'?* 

Az  most  nem  a  marhák  alma, 

Mindennek  megjön  alkalma, 

Napóleon  nagyot  hall  ma. 

Verve  lengyel  forradalma, 

Úrrá  lett  i\  kozák  csalma. 

Angol  szó  csak  fület  csal  ma. 

Hallgat  a  czigány  czimbalma, 

Szól  helyette  urak  siralma, 

Nem  zöld  Pannon  hármas  halma.  — - 

Ha  széna  nincs  :  ur  a  szalma ! 


Egy  anonym  maradni  kívánó  státusféríi 
Raizonnementja. 

A  mexicói  örökség  felöl. 

A  bizony  nagyon  jó  lenne! 
Ugyan  mit  veszthetnénk  benne '? 
Ellenben  nyerhetnénk  sokat : 
Különféle  indusokat. 
Ott  szárnyas  poloska  terem  ; 
Csörgő  kigyót  minden  verem. 
Ember  sárgaláztól  fázik. 
Nekünk  még  csak  ez  hiányzik. 
Mi  meg  exportálnók  oda 
A  drágalátos  borokat. 
Czifra  debreczeni  bundát, 
Hajókkal  a  Vaskapun  át. 
És  mi  legjobb  lenne  nekünk, 
Lenne  hová  elküldenünk 
A  sok  mennykő  ujságirót, 
Kivel  az  ördög  se  bir  most. 


Felelet  a  büszke  krumplinak  a  még  büszkébb 
kukoriczától. 

Hát  kend  tartja  magát  ilyen  nagyra? 
Hát  ily  nagyra  magát  miért  tartja? 
Kendből  csak  az  jó,  mi  föld  alatt  van ; 
Virágja,  gyümölcse  használhatlan. 

Hát  én  akkor  hová  legyek  épen, 
Dicsőségem  legfőbb  mértékében  ? 
A  kiből  a  megfelelő  dózis 
Szalonna  lesz  :  s  ez  metempszichózis, 

A  kinek  a  szalmájáért  pedig 
Most  egy  részvényes  gyár  emelkedik, 
A  kiből  már  készítenek  most  is 
Lisztet,  vásznat,  sőt  még  papirost  is. 

«Mint  papiros*,  megveszem  a  földet, 
Melyen  nőttem,  s  mely  látott,  mint  zöldet, 
S  ha  belőlem  már  papiros  támad: 
Eladom  a  tulajdon  gazdámat. 


De  már  aligha  nem  lesz  háború. 

A  míg  csak  a  nótákat  küldözték 

Parisból  Szentpétervárra : 
Azt  mondtam  éu,  hogy  csak  nem  lesz  ebből 

Semmi  más,  mint  egy  kis  lárma. 

Hogy  a  Monitor  megharagudott 
S  fölállt,  hogy  szerecsent  mosson : 

Tudtam  én,  hogy  a  mi  tinta,  nem  vér,  — 
Marad  ez  a  papiroson. 

Hogy  lord  Eussel  nagy  toasztot  ivott. 

Azért,  a  mi  el  van  játszva  : 
Tudtam  én,  hogy  nem  lesz  ebből  árviz, 

A  háború  nem  sakk-játszma. 

A  míg  az  újságírók  lármáznak 
«Kajta  !  kardra  !  lóra  !  indulj !» 

Biz  az  ő  szavukra  csak  egy  bakancs 
Se'  megy  ki  a'magazinbul. 


207 

De  most  egyszer  jön  az  igaz  ellen 

Föllép  E*stein  et  Compani, 
Megtámadják  a  muszkát :  hogy  merte 

Az  ő  vasútjokat  elrontani! 

Ez  nagy  eset.  Ezek  ám  jól  tudják 
Hogy  mi  a  hausse.  mi  a  baisse  is  ? 

Ha  a  zsidó  akarja,  hogy  legyen 
Háború,  már  akkor  lesz  is. 

Nyelvtani  gyakorlatok.* 

Kezdő  francziák  és  angolok,  meg  egyebek  számára. 

Én  mennék, 
Te  mennél, 
0  menne, 

Mi  mennénk, 
Ti  mennétek, 
Ok  mennének. 

En  mennék,  ha  te  mennél, 
Te  mennél,  ha  én  is  mennék, 
0  menne,  ha  mink  is  mennénk. 

Mink  mennénk,  ha  mind  jönnétek, 

Ti  mennétek,  ha  mink  mennénk. 

Ok  mennének,  ha  látnák,  hogy  mink  megyünk, 

En  mennék,  ha  pénzbe  nem  kerülne, 

Te  mennél,  ha  pénzed  volna, 

0  menne,  ha  valami  pénzt  nyerhetne  rajta. 

Mink  mennénk,  ha  egymásnak  hinnénk. 

Ti  mennétek,  ha  nekem  hinnétek, 

Ok  mennének,  ha  hinnék,  hogy  mi  megyünk. 

En  mennék,  ha  te  elöl  mennél. 

Te  mennél,  ha  én  mögötted  mennék, 

0  menne,  ha  mi  a  hátiinkon  vinnök. 

Mi  mennénk,  ha  nekünk  olyan  messze  nem  volna. 
Ti  mennétek,  ha  nektek  olyan  közel  nem  volna. 
Ok  mennének,  ha  olyan  jól  le  nem  telepedtek  volna. 

En  mennék,  te  engem  ott  hagynál. 
Te  mennél,  én  téged  ott  hagynálak, 
0  menne,  mind  a  ketten  otthagynók. 

*  Vonatkozik   a    lengyel    forradalom    alatti    kuszolódására    a. 
nagyhatalmaknak. 


áos 


Mink  mennénk,  ha  menni  akarnánk, 
Ti  mennétek,  hát  én  azt  nem  bánnám, 
Ók  mennének,  de  ha  nem  mennek. 


Varula  Jakab. 

Öt  szobor  áll  a  redut  homlokán  : 
István  és  László,  a  két  szent  király, 
Lajos,  a  nagy,  és  Mátyás,  a  dicső. 
Közepén  de  az  ötödik  kivál. 
Ez  az  ötödik  —  Varula  Jakab. 

Ki  volt,  mi  volt  hát  Varula  Jakab  ? 

0  Pest  városa  polgármestere. 
Ki  mert  a  redutot  épittetó 

Ezzel  historjai  nevet  nyere. 
Igen  is  :  derék  Varula  Jakab. 

Tanúság  ebből,  ifjú  nemzedék  ! 

Ha  már  a  sors  nem  szült  királynak  is, 
Légy  pesti  polgármester,  így  neved 
Az  utókor  előtt  nem  volna  kis. 

lm  intő  példa :  Varula  Jakab. 


Szomorú  halotti  búcsúztatója 

azou  huszonkét  magyar  lapnak,  a  kik  megboldogulának  az  Úrban 
Anno  Dni  ebben  az  esztendőben,  MDCCCLXIII. 

—  Két  liberális  lap,  « Ország*,  « Magyarország », 
Mentek  túlvilágra :  osztván  egymás  sorsát ; 

—  8  hogy  ott  se  legyenek  ellenőrizetlen, 
Követé  útjokat  «Vezér»  és  «Független». 

—  Hasoulatoskép  járt  « Aradi  Hiradó». 
A  kinek  élete  volt  hamar  hervadó, 

—  S  ki,  miként  érdemdús  elvtársa,  a  « Bihar », 
Szállá  alá  sirba,  hová  dönté  vihar.  — 

—  Velük  együtt  mentek  derék  « Pécsi  Lapok », 
Megszámlálva  lévén  számukra  a  napok. 

—  J"j  sorsban  osztozott  szinte  jeles  « Csatár », 
Elérvén  számára  a  legvégső  határ, 

—  b  mikor  napilappá  lett  volna  megnövő, 
Szomorúan  véget  ért  velük  a  «Jövő». 

—  Ennyi  hősnek  hullta  gyászul  maradauda. 
Ha  utánuk  nem  hullt  volna  «Handabanda». 

—  S  a  vele  egykorú,  egyliumoru  « Szeged ». 
Egy  sirba  temették  rokonul  ezeket. 


í>(>9 


Jaj  de  kit  siratunk,  elmult  » Tatár  Péter". 

Ot  is  mint  a  többit,  elnyelé  az  aether : 

Sőt  intő  például  itt  van  fDiogénes*. 

A  halandó  lapok  élete  mi  kényes. 

Lássátok  kimúlva  az  «Uj  Nemzedéket*. 

Oh  pedig  huszonnyolcz  szerkesztőd  volt  néked. 

Hűlt  porodbiü  látjuk  jeles  t Szépművészet*, 

Mivé  lesz  az  újság,  hogy  ha  elenyészett? 

S  bárha  föltámadimk.  mint  « Budai  Lapok", 

Ott  is  csak  ránk  simít  a  gnta,  a  lapos. 

Könyjeink  hullanak  érted  « Divatcsarnok* 

Tégedet  sem  kiméit  a  halál,  a  zsarnok, 

S  miként  az  ártatlan  szehd  « Gombostűnek » 

Napjaid  a  Lethe  vizeibe  tűnnek. 

Nem  állta  ki  a  dér  jöttét  « Kertészetünk*, 

Ki  nélkül  uborkát  már  nem  termeszthetünk. 

Szomorún  sóhajtunk  feléd  "Gyermekbarát*, 

Ki  nem  érheted  meg  a  férfikor  nyarát. 

Együtt  alszol  « Anyák  Hetilapja*  keblén, 

Majd  Ítéletnapkor  uj  életre  kelvén. 

Berekeszted  e  sort  óh  « Nemzeti  képes*. 

Megtérvén  orcusba,  mely  már  ugyan  népes. 

Ennyi  hős  kimultát  bár  miként  sirassuk 

Mondván,  hogy  « huszonkét elmxüt  újság!  a'  sok!» 

Csak  az  vigasztal,  hogy  mi  maradtunk  élve, 

A  nagy  cholerába',  a  szörnyű  veszélybe' ; 

Őket  nyugosztalja  meg  az  egek  ura. 

Minket  pedig  hagyjon  nyugton  —  a  censura. 


A  hivatalviselő  hölgyek. 

(^ Vígjáték  a  jövő  századból.) 

Személyei:  Vitézke,  Bátorka.  Szavaíka.  Eirálka,  Harapka,  Ugorka,  Csipke, 
I.epke,  jövő  századbeli  hölgy-keresztnevek  :  Kakas  Márton,  egy  130  esz- 
tendős iflú,  még  mindig  Tíjságiró  ;  Dünnyög,  egy  megvert  ember;  Ko- 
ronczó,  egy  káromkodó  ember ;  Hurok,  egy  hitelező ;  Angolna,  egy  nem 
fizető  adós  ;  Eozmáska,  egy  szakácsné  ;  Gtmár,  Liba,  egyik  tolvaj,  másik 
káros  fél,   de  nem  sül  ki,   hogy  melyik  az  egyik,  melyik  a  másik ;  sok 

minden  egyéb  nép. 

Történik  New-Esztergomban,  Califomiában,  mint  már  tizszer  elmondtnk, 

a  jövő  század  közepe  táján. 

I.  Jelenet.  Vitézke,  Bátorka,  Szavalka,  Birálka,  Harapka,  Ugorka, 
Csipke,  Lepke. 

Szavalka.      Ezer  kilenczszáz  hetvennégy  az  év. 
Mely  elhozá  a  végtökély  fokát, 
Hogy  nemcsak  férfi  már  eztán  az  ember. 
Mi  is  azok  vagyunk,  mi  gyönge  nők. 

JbitLÍ:  Költ«méDjek.  II.  14- 


210 

Elnyomva  bár,  de  fogyva  nem  soha. 

Eég  folyt  a  harcz  brochürben,  hírlapokban 

Nemünk  ügyében.  Végre  síkra  szálltunk. 

S  kivántimk  rá  suffrage  universellet. 

S  minthogy  (eléggé  sajnos  bár  különben,) 

Az  asszony  több,  mint  férfi,  a  vibigon : 

Készünkre  dőlt  el  im  a  szavazat : 

A  férfinem  pusztulni  kényszerült, 

Bureaut,  zöldasztalt,  cancellariát, 

Sok  vastag  drága  protocoUumot, 

S  derékon  átkötött  aktáikat 

Engedte  át  a  jog  szerint  nekünk. 

Eztán  leány- ág  tartja  majd  a  törvényt. 

« Leány »  distiugvo  !  és  nem  asszony-ág, 

Mert  hivatalra  képes  nem  lehet, 

líinek  már  férje  van,  ki  hord  igát. 

Csupán  leány,  kinek  férj  nem  parancsol. 

Bennünket  im,  nemes  barátaim, 

Választa  meg  a  szépnem  népszava, 

Hogy  hordják  vállaink  a  hivatalt. 

Kendezzük  hát  legelsöbb  eztet  el. 

S  aztán  intézzük  az  ország  javát. 
Lepke.  Hol  kezdjük  el  ?  Ki  kén  porozni  tán 

Az  aktákat,  s  a  pókhálót  leszedni. 
'  Szavalka.      Csitt  most,  kisasszony !  mondok  —  ellenőr  úr, 

Első  teendőnk,  szokták  férfiak  — 

Válaszszunk  legelőbb  korelnököt. 
Mind.  Éljen  Szavalka,  éljen  a  korelnök. 

Szavalka  (felpattanva).  Mit  ?  Én  korelnök  ?  Oh  már  azt  kikérem. 

Én  nem  vagyok  legvénebb  itt  közöttünk. 

Születtem  csak  tizenhat  év  előtt. 

Talán  Vitézke  .... 
ViTÉzKE.         ^  Magát  megkövesse ! 

Én  még  csak  most  leszek  ha  tizenöt. 
Bátorka.       Én  csak  tavaly  számítók  tizre  hármat. 
BiBÁLKA.        Én  egygyel,  jól  tudom,  később  születtem. 
Harapka.       Nekem  még  az  anyám  sincs  annyi  mint  ön. 
Ugorka.        Én  meg  két  évig  itthon  sem  valék, 

S  az  e  szerint  nem  számít.  Tiz  vagyok. 
Csipke.  Úgy  én  azt  mondom,  hogy  nem  is  születtem. 

Lepke,  Többet  mondok.  Legifjabb  én  vagyok, 

Nekem  még  az  anyám  férjhez  se  ment. 
Szavalka.      Szót  kérek.  Nemde  «szép  nem*  a  nevünk. 

Mondjuk  tehát  e  szó  helyett  « korelnök* 

Azt,  hogy  «szép  elnök »  igy  elfoglalom. 
BirÁLKA  (Harapkához), 

Nézd,  még  legszebbnek  vallja  bé  magát. 

Pedig  kancsal  a  lelkem. 


üli 


H.UlAPKA  (Birálkához).  Sőt  tudom, 

Hogj'  a  felső  félsor  foga  hamis. 

ViTÉZKE.        Ez  ellen  tiltakozni  kell  legott. 

Magát  eként  legszebbnek  octroyálni, 
Alkotmányellenes  bitor  merénylet. 

Eátobk.\.       Hivatkozhatnám  a  jurista  bálra, 
Hol  bálkirályné  .... 

Ugorka.  Az  hirlap-kacsa ! 

Nekem  de  ötszáz  vótumom  vagyon, 
Melylyel  mint  legszebb  maszk,  elismerésül 
Az  Ankerbálban  első  díjt  nyerek. 

Csipke  (esipósen).  Vannak  különben,  kik  álarczba'  szépek. 

SzAVAi-KA  (csenget).  Csendet  kivánok,  lássunk  dolgainkhoz. 
Ki  van  kivül?  Jöjjön  panasztevő. 


II.  jelenet.  Elébbiek.  Dünnyög.  Eoronczó. 

Li-pKE.  Fi  donc !  Minő  mosdatlan  ember  ez  I 

Ugorka.         Goromba  ficzkó,  még  csizmát  se  húz. 

Midőn  hölgy-társaságban  megjelen. 
CsEPKE.  És  átkozott  fokhagyma  bűze  van. 

Ez  ellen  törvényczikket  kéne  hozni. 
iSzAVALKA.      No  mondja  kend  :  miért  jött,  mit  hozott? 
DűííNTöG.      Dehogy  hoztam,  kisasszony,  jaj  dehogy, 

Magamat  is  úgy  hoztak  lepedőben. 

Agyonvert  ember  vagyok  én,  kisasszony, 

Agyonvert  ember. 
SzAVAXKA.  Hát  ki  vert  agyon  ? 

DüSNYőG.      Itt  az  a  akasztófára  fel  való, 

ü  gyilkolt,  döngetett.  A  sógorom. 
KoRONCzó.     Huj  erre,  arra.  szedtevette  ! 
Szavalka.      Ember,  mi  tiszteletlen  szó  ez  ajkadon !  ? 
KoRONCzó.     Hát  ilyen  atta,  terringette, 

Mi  a  mennydörgős  mennykő  mást  beszéljek  ? 
Szavalka.      Csitt !  Káromkodni  itten  nem  szabad. 

Beszélj  te  másik.  Hogy  történt  verésed  ? 
Dünnyög.       Hát  egy  nagy  bottal,  így  ni. 
KoRONczó.  Nem  igaz. 

Nincs  is  megütve  ;  csak  úgy  hazudik. 
Dünnyög.      De  meg  vagyok. 
Szavalka.  Hol  vagy  ? 

Dünnyög.  "    Hát  egybe  itt 

Megmutatom  az  érdemes  tanácsnak. 

Itt  a  lapoczkám.  (yetköződni  kezd.) 
Szavalka.  Hejh  az  Istenért. 

Mit  szándékoznál  elkövetni  ?  Tán  biz  .  .  . 
Dünnyög.      Igen,  hát  a  hol  meg  vagyok  sebezve. 

14* 


212 

MinD  (elszörnyednek).  Meg  ne  próbálja,  itten  le  ne  vesse 

A  ködmenét !  az  ingót.  Itt  előttünk. 
DOnníög  (siránkoíva).  De  hát  hogyan  mutassam  meg  külömben  ? 
Szavalka  (szigorfan),  Menjen.  Fotografiáztassa  le, 

S  visum  repertumát  úgy  adja  be. 
KoBONczó.     Ne  fáraszszák  vele  a  szedtevettét. 

Inkább  adok  neki  még  ráadásul 

Olyan  helyre,  a  hol  meglátszik  aztán. 
Bátobka.       Jaj,  még  itt  összevesznek  izibe. 
ViTÉZKE.        Nekem  a  hátam  borsózik  belé. 
SzAVALiL\.      Viselje  kend  magát  illedelemmel. 
KoRONCzó.     Én  ?  lánczos  lobogós  !  tüzes  tatár. 

A.  fűzfán  fütyülő  Argyilusát ; 

Én  nem  tudnám  mi  illik  ?  Szedte  vette  ! 
Ugobka.  Jaj  beh  csiinyán  káromkodik  ez  ember. 
DüNNxőG.  Ugyan  kérem,  látják,  még  újra  megver. 
Szavalka.      Kend  meg  ne  fenje  orrát  ködmenének 

Ujjához ;  mert  az  dísztelen  dolog. 
Dünnyög  (siránkozva).  De  hát  mikor  megver. 
KoRONCzó,  Meg  én  !  Megeszlek. 

A  jégen  kopogó  Pilátusod  ! 
Szavalka.      Hallják  kigyelmetek ;  hallgassanak  rám. 

(Hogyan  rázzam  le  őket  a  nyakamról  ?) 

Tanuljanak  törvényt  megrespectálni ! 

lm  itt  van  egy  forint  saját  zsebemből. 

Most  menjenek  el  s  azt  együtt  igyák  meg, 

S  aztán  maradjanak  csak  jó  barátok. 

Kend  azt  a  másikat  ne  verje  meg. 

Kend  meg  ne  hagyja  megverni  magát. 

Kend  itt  ne  sirjon.  Kend  ne  szitkozódjék, 

S  aztán  legyen  békesség.  Dixi,  punktum. 
DüNNXőG  (Zoronozóhoz).  JÓ  törvény  az,  a  hol  meg  is  itatnak. 

Te,  holnap  megint  eljövünk  ide. 
KoRONCzó.     Alásszolgájuk.  Csókolom  kezük. 

Eszem  azt  a  hamis  zúzájukat. 
(Mindketten  egymást  elviszik,) 


III.  jelenet.  Elébbiek.  Angolna.  Hurok, 

Szavalka.      Az  első  ügy  jól  elvégeztetett. 

Protonotárusnő  jegyezze  be, 

Fractura  margaréta  végzeményünk. 

Sub  littera  A'B.  ez  így  szokás. 

S  Írjon  végül  Q.  F.  D. — t  férfiasan 
BiBÁLKA.        Mit  értelmezzen  e  három  betű  ? 
Szavalka.      Értelme  ez  :  « Qurtán  Fel  Döntetett. » 

Most  jöjjön  másik  fél  elénk !  Mi  baj  ? 


213 


Ugorka  (Hnrokra  mutat),  Iluh  mily  förtelmes  púpos  ember  ez. 

Lepke  (Angolnára  mntat).  S  mi  csinos  ifjú  im  e  másik  itt. 

Ugorka.         Az  ottan  nag>'  gonosztevő  lehet. 

Lepke.  S  ez  itt  bizony  ártatlan  szenvedő. 

Szavalka.      No  hát  melyiknek  van  panasza  itt  ? 

HoBOK  (dadog).  Te-te-te-ki-ki-kin — tetetetetetetes 
Tötötötötörvény  tatatatatatatanács ! 
Tititititisztete  te  teteietetem. 
Tututututudadadatotototom . 
Hisz  ez  beszélni  sem  tud  ! 

Jaj  be  rút ! 
Most  mindjárt  elszakad  a  miderem 
Zsinórja,  hogy  ha  nem  nevethetek. 
Ha  még  ez  ember  ily  furán  beszél. 
Nem  értünk  az  egészből  semmit.  Altér  I 
Feleljen  másik  hát :  ki  a  panaszló  ? 
Én  vagyok  a  panaszló,  hölgyeim. 
Hisz  oly  szemek,  minők  e  csillagok, 
]\rik  rám  tekintnek,  arczvonásimou 
Olvashaták,  hogy  én  panaszkodom. 
Ez  ember  itten  az  én  üldözőm. 
Egy  vérszopó  piócza,  egy  hyéna, 
Ki  emberhússal  él,  egy  kannibál. 


Habapka. 

Csipke. 

Vitézéé. 


Szavalka. 
Angolna. 


Mind, 
Hurok. 

Szavalka. 

Angolna. 


Szavalka. 
Angolna. 


b 


Egy  vampjT  ez  !  egy  .  .  .  egy  hitelező ! 

Ah  !  Ennyi  rósz  tulajdon  egy  személyben. 

Kekekekekérem  szeszeszeszeszépen. 

Maga  ne  vágjon  a  másik  szavába. 

(Angolnához.)  Beszéljen  ön,  mi  rosszat  tett  ez  ember? 

Hát  nem  elég,  hogy  folyton-folyt  kunéroz  ? 

üldöz,  nem  enged  egy  perczig  pihennem. 

Kirángatja  fejem  alól  a  vánkost. 

Lehúzná  rólam  még  az  ingem  is. 

És  az  nem  volna  illendő. 

Nem  ám. 
Most  meg  csupán  azon  hibám  miatt, 
Mivel  egy  pillanatban  önfeledten 
I^y  ördögi  hosszú  papir  fölé  — 
A  mit  váltónak  hínak  a  pokolban  — 
Eáírtam  a  nevem  ;  mert  esküszöm, 
Hogy  semmi  mást  nem  vétek,  megrohan  ; 
Személyem  zár  alá  csukatni  készül. 
Engem,  kit  ismernek  nagyságotok, 
Ki  minden  bálban  elötánczolok. 
Ki  nagy  ságtok  parányi  lábait. 
Eső  után  ha  utczán  sétikálnak, 
Fennhangon  bámulván,  magasztalom  ; 
Ki  nyáron  landpartieket  rendezek. 
Télen  concertet  és  szánfuttatást. 


214 


VlTÉZKE. 


Angolna. 


Ki  zongorázok  thé  estélyeken, 

Ki  gazdagítok  fodrászt  és  szabót, 

S  imádok  miudeu  hölgyet,  inclusive, 

Tizenhat  és  liatvanhat  év  között : 

Engem  becsukni  lyukba  és  sötétbe, 

Megvonni  tőlem  napfényt ;  ragyogását 

Ily  szép  szemeknek,  mint  nagysádtokc. 

E  szivet,  mely  mindenkiért  dobog, 

Goromba  durván  áthurkolni  egy 

Jogorva  és  mogorva  porkolábnak ! 

E  század  ilyen  botrányt  nem  tür  el ! 

Ez,  úgy  hiszem,  meg  nem  történhető 

A  szent  szabadság  e  nagy  századában. 

Mi  lenne  akkor  árva  gyermekimből? 

Kik  úgy  mosolygnak  mostan,  mint  az  élet, 

8  kávécskát  isznak  minden  reggelen. 

Akkor  pedig  rongyokban  és  mezítláb 

Futnának  majd  az  utczán,  kéregetve 

Járókelőktől  «einen  kleinen  Kreuzei ». 

Szegény  ifjú:  balsorsa  könyre  indít! 

És  vannak  önnek  apró  gyermeki  ? 

Oh  vannak. 

Hát  neje? 

Három  menyasszonyom  epedve  vár, 

Kiket  vezetni  oltárhoz  fogadtam. 

Szivök  szakad  meg,  hogy  ha  nem  jövök. 

Három  menyasszonya !  És  mind  a  hármat  I 

Igen.  Ker'mássan  :  én  mormon  vagyok. 

Az  már  egészen  más,  az  már  helyes. 
Csipke  (érzeketyen).  Van  önnek  tán  ősz  anyja  is,  kit  ápol? 
Angolna.       Az  is  van  —  négy. 

Mi  az  ?  négy  anyja  ! 

Van  egy  anyám,  aztán  egy  nagyanyám. 

Egy  szépanyám,  meg  egy  keresztanyám. 

És  mind  a  négyet  én  tartom  s  ruházom. 

Ha  engem  végzetem  börtönbe  visz. 

Mind  jutnak  ők  a  Fraunferajn  nyakára. 
Csipke  (könyezve).  Oh  mily  nemeskeblü  ifjú  ez  itt. 
Szavalka  (Hurokhoz).  No's  hát  ön  erre  mit  tud  mondani  ? 

Mivel^képes  védelmezni  magát?! 
Hurok.  Én  ?  Én  ?  hiszen  én  én  én  én  vagyok 

A  vádló,  a  k-k-kreditor ; 

Ememez  mememeg  a  dededededebitor. 
Szavalka  (tekintélylyel).  Tudjuk,  nagyon  jól  tudjuk  :  irja  fel 

Protonotárius  úr  ;  vádlott  maga 

Önkénytesen  elismeré  s  bevallá. 

Hogy  ő  a  kreditor.  (Hurokhoz.)  ^lajd  rá  emlékezzék. 

Hogy  ezt  eként  benevokntiázta. 


Bátokka. 

Csipke. 

Angolna 

Ugorka. 

.Angolna 


Mind. 

Angolna. 

Szavalka. 


Harapka. 
Angolna. 


215 


S  a  confroutancián  el  ne  tagadja. 
Mostan  pedig  vonuljon  mind  a  kettő 
Előszobába  vissza.  S  várjanak, 
Míg  sorsukat  el  fogjuk  dönteni. 
(Angolna,  Hnrok  el.^ 


IV,  jelenet.  Elébbiek  az  utóbbiak  nélkül. 

SzAVAiKA.      Ez  ifjút  még  vallatni  kell  tovább. 

Csipke  (Lepkéhez).  Tetszik  neki. 

Lepke.  Magam  is  azt  hiszem. 

Szavalka.      De  ám,  hogy  rendet  tartsunk,  s  egy  ügyet 
A  mással  ne  hozzunk  convictusba, 
A  míg  ez  ügy  végleg  eldöntve  lenne. 
Vegyük  elő  a  számadásokat. 
A  város  j)énztárában  még  mi  van  ? 
És  mikre  kell  kiadni  múlhatatlan  ? 
S  ha  nincs,  honnan  kell  lenni  okvetetlen  ? 
Lepke,  pénztárnok  úr,  olvassa  föl. 
Ugorka,  ellenőr  úr,  lásson  hozzá. 

Lepke.  De  kérem,  aztán  semmi  közbeszólás ; 

Mert  akkor  mindig  újra  kezdhetem. 
Tehát :  primo,  a  pénztárban  kevés  volt. 
Sokan  községadót  még  nem  fizettek. 
Azt  vetve,  hogy  sok,  nem  fizethetik. 
Ezen  másképen  nem  segíthetünk, 
^lint  indítványom  értelmében  akként, 
Ha  azt,  mi  elmaradt  nem  fizetőknél, 
Kivetjük  a  i)ontosan  fizetőkre. 
Ez  logicai  rendje  a  dolognak, 
Mert  a  ki  nem  fizet,  az  nem  fizethet. 
De  ki  fizet,  az  többet  is  fizethet. 

Mind.  Éljen !  Éljen  !  Ez  elfogadtatik. 

Szava  LKA.      Ez  a  mi  Lepkénk  nagy  financztalentum. 

Lepke.  Gondoskodám  több  kútforrásról  is. 

Ha  a  világítás  nem  járja  ingyen. 
Ha  légszeszért  mindenki  megfizet :  — 

—  A  holdvilágért  is  fizessenek. 
Eső  ha  kell,  hétköznap,  egy  forint. 
Vasárnap  ingyen.  —  Minden  agglegény 
Fizessen  annjit,  mennyibe  kerülne 
Egy  asszonynak  gombostíípénze  és 

—  Medio  calculo  —  három  gyerek 
Csizmája,  a  mit  eként  elcsikar. 

Ki  jár  gyalog,  fizesse  azt,  a  mit 
Megtakarít,  mert  nem  jár  bérkocsin. 
Ki  nem  dohányoz  és  bort  nem  iszik, 


216 


Fizesse  azt,  mit  okvetlen  kiad. 

Ha  bort  ivott  s  szivarral  élt  vala. 

Ki  jár  kopott  ruhában,  az  fizessen 

Az  új  ruhától,  melyet  nem  csináltat, 

S  ha  bárkitől  ellopnak  valamit, 

S  tolvaj,  lopott  tárgy  felfedeztetik  : 

Először  is  a  tárgy  a  státusé, 

Ki  fölfedezte,  mint  res  nuUiust. 

Másodszor  :  a  tolvaj  bírságot  ád, 

Mivel  lopott ;  harmadszor,  a  kitől 

Loptak,  az  is  fizessen  büntetést, 

Mivel  hogy  jobban  mért  nem  őrködött. 
Mind,  Éljen,  helyes  lesz  !  Elfogadtatik. 

Lepke.  S  most  térjünk  át  a  kiadásainkra. 

Harapka.       Tekintetes  hölgyi  divattanács. 

Ne  árulnók  el  a  detaljokat. 

Nem  mind  nyilvánosság  elé  való. 

A  mit  kiadnak  hölgyek  néha  napján, 

Szt  nem  szükség  a  publikumnak  tudni. 
Mind.  Igen,  igen,  halljunk  csak  számokat. 

Szavalka.      Figyelmet  kérek,  mert  most  számozunk. 

(Mind  oda  dugják  kecses  fejecskéiket.) 

Lepke.  Tehát :  ne  tessék  kérem  beleszólni. 

Háromszor  három-harminczhárom :  így ! 
Ötöt  a  hétből,-  marad  tizenkettő. 
Kettő,  meg  három,  meg  nyolcz,  az  kilencz. 
Kilencz  elosztva  négy  felé,  marad  semmi. 
Semmi,  meg  semmi,  aztán  újra  semmi. 
Aztán  meg  egy :  az  annjd  mint  ezer. 
Ezerben,  hogy  ha  százat  keresek. 
Azt  nem  találom  benne,  kérek  hát 
Még  másik  semmit,  s  úgy  lesz  tizezor. 
Akkor  kivonva,  a  mi  fönmarad  .  .  . 

(Az  ablak  alatt  katonai  zene  szólal  meg,) 

L'IiND  (felngranak,  ott  hagyják  a  számadást). 

Mi  ez  ?  Zene "?  Huszárok "?  Trombitálnak  ? 
(Az  ablakhoz  futnak  egymást  törve.) 
Csipke.  A  hadnagy  rám  ismert. 

Harapka.  IMelyik  ? 

Csipke.  Az  ott. 

Harapka.       Ah  persze,  az  nekem  köszönt. 
VrrÉzKE.  De  b'zon 

Csak  én  nekem.  (Felsikolt).  Jaj,  hogy  ledobta  a  ló. 
Bátorka.       Vizet  I  Vizet !  A  kapitány  elájul ! 
SzAVAiiKA.      Lássunk  dologhoz  !  Ez  nem  illik  így  : 

Elhagyni  a  zenéért  működésünk. 


217 


Csipke  (Harapkához).  Nézd,  még  ő  dorgál,  pedig  ö  volt 
Ki  legelébb  az  ablakhoz  futott. 
A  számadásokon  keresztül  estünk. 
Egy  nulla  a  másik  nullát  fedi : 
A  pénztár  tiszta ;  semmi  benne  nincs. 
Se'  plus,  se  minus  :  —  minden  rendbe  van. 
Pénztárnokunknak  éljent  szavazok. 
S  ezt  jegyzőkönyvbe  felvétetni  kérem. 


Ugorka. 


Csipke. 

SzAVAIiKA 


V.  jelenet. 

Szavalka.      Megvizsgálván  a  számadásokat, 

Nehogy  egyik  ügyet  a  másik  mással 
Keverjük  összevissza,  tartsunk  rendet. 
Hol  is  maradtunk  ? 

Bátoeka.  Ottan,  a  hol  a 

Kis  hadnagyot  ledobta  a  ló.  , 

SzAVAiiKA.  Oh  dehogy. 

Az  ügyrendet  kérdeztem  én. 

VrrÉZKE.  Megálljunk. 

Személyes  ügyben  kérek  szót. 

Szavalka.       ^  Tessék. 

ViTÉZKE.        Én  kénytelen  vagyok  lemondani. 

Szavalka.      Miért? 

YiTÉZKE.  Azért,  mert  ellenőr  úr 

Iménti  nagy  rendellenes  robajban, 
Feldönté  ezt  a  szörnyű  tintatartót ; 
S  egészen  betintázta  kreppruhám. 

Szavalka.      Az  semmi  baj,  a  tinta  díszpecsét, 
Ha  tintás  ujjal  és  tintás  ruhával 
Fogunk  az  utczán  végig  menni  majd. 
Holnap  divat  lesz,  s  minden  ifjú  hölgy 
Keztyű  helyett  tintába  mártja  ujját. 
Senatrix  úr,  maradjon  meg  helyén. 
Hol  is  maradtunk  ?  Ugy !  a  szép  adós 
S  a  rút  kamatvevő  !  Ez  van  tapéton. 
Mi  véleménye  van  nagyságitoknak? 

UooBKA.         Szegény  adóst  meg  kéne  menteni. 
Olyan  kár  érte.  Oly  szépen  beszél. 

ViTÉZKE.        A  másik  valóságos  földi  ördög. 

Nem  néz  ki  a  szeméből  semmi  jó. 

Csipke.  Elég  sokáig  grasszált  a  világon 

E  csúnya  rendszer,  hogy  mindig  adóst 
ítéltek  el,  adóst  üldött  a  törvény. 
Illő,  hogy  egyszer  védelmére  keljen 
Az  üldözöttnek  is  a  fenhatóság. 

UewRKA.         Különben  én  még  máig  sem  tudom, 
Mit  vétett  hát  tulaj  donkép  ez  ember  ? 


218 

A  tiz  parancsolatból  egy  ee'  mondja: 
Adósságot  ha  vettél,  megfizesd ; 
Ez  ember  hát  egészen  bűntelen, 
S  ki  bűntelent  üldöz,  az  a  bűnös. 

Mind.  Helyes !  igaza  van  !  Ez  a  helyes. 

Szavalka.      Hivassék  hát  be  mind  a  két  bűnös. 


VI.  jelenet.  Elébbiek.  Angolna.  Hurok. 

Szavalka.      Hallják  önök  meg  az  ítéletet. 
Anno  idén  deliberatum  est : 
« Hurok,  saját  elismerése  folytán, 
Egyike  a  legveszedelmesebb 
Kreditoroknak,  a  kik  városunkat 
Tartják  nagy  rettegésben  és  sokakra 
Az  utczán  járást  fényes  nappal  is 
Bátortalanná  teszik,  —  rajt  kapatva 
Flagrantibus  egy  üldöző  merényen, 
Midőn  már  áldozatját  fojtogatta, 
Továbbá,  mint  honáruló,  mivel 
Szabadságot  kivánt  csorbítani, 
Börtönbe  vágyva  dugni  patriótát, 
És  végül  mint  szentségtörő,  a  ki 
Onnan  akar  venni,  hol  semmi  nincs. 
S  eként  halandó  kézzel  semmiből 
Akar  teremteni,  nem  egy  világot. 
Mit  könnyű  még ;  —  de  pénzt,  a  mit  nehéz  ! 
Annál  fogvást  e  hármas  büniért 
ítéltetik  börtönre,  s  ülni  fog 
Mindaddig,  a  míg  csak  debítorát 
Végkép  ki  fogja  elégíteni. 

Hurok.  De,  de,  de,  de  .  .  . 

Szavalka.  Semmi  közbeszólás, 

Másik  incattus,  mentségét  tekintve, 
És  az  enyhítő  körülményeket, 
S  törvénybe  lévén  téve  :  senkit  is 
A  mestersége  kellő  eszközétől 
Megexequálni  soha  nem  szabad. 
Kovácstól  a  pörölyt,  szabótól  ollót, 
Vargától  kaptát,  bőgőt  a  czigánytól, 
.  írótól  tollat,  hölgytől  szép  ruhát 
Adósságban  elvenni  nem  szabad : 
Mert  az  keresetéhez  tartozik. 
S  mivel  előttünk  álló  debitomak 
Keresetmódja  a  kotillion, 
S  két  lába  mestersége  eszköze : 
Tehát  azt  exequálni  nem  szabad. 


219 


Hanem  ezennel  rá  ítéltetik. 
Hogy  a  mivel  ez  úrnak  tartozik, 
Azt  nem  hogy  itt  a  börtönben  leülje  ; 
De  :  —  jö  a  farsang  —  majd  tánczolja  le  ! 

Mind.  Bölcsen,  nagyon  jól  van  !  Fölségesen. 

HuBOK.  De,  de,  de,  de  .  .  . 

Szavalka.  El  kell  őt  vezetni. 

Angolna  (sorbtui  kezet  csókol  a  törréajszékBek). 

Oh  mily  nemes  szivek.  Hálám  örök. 
Mit  szivem  érez,  nyelvem  mondani 
Nem  képes  azt ;  de  ime  esküszöm : 
Hogy  lábaim  tettekben  hirdetendik. 
(Csókokat  szórra  &  tőrrényszék  felé,  el.) 


VII.  jelenet.  Jelenlevők,  az  eltávozottak  nélkül. 


Szavalka.      Elégülten  Írhatjuk  könyveinkbe, 

Egy  jó  tánczost  megmenténk  a  világnak. 
Mostan  Vítézke  kapitány  uram ; 
Tessék  relatiót  adandni  hivatalból : 
Miket  tapasztalt  város  kapítánylag 
A  közbátorság  és  igazgatás, 
A  rend  és  erkölcs  állását  tekintve. 

VrrÉzEE.        Tehát,  kérek  mentül  nagyobb  figyelmet. 
Újonnan  rendezett  polítziánk 
És  titkos  rendőrségünk  nyomán 
Én  mindent  megtudok,  mit  tudni  kell 
Jól  rendezett  államban  egy  vigyázó 
Igazgatás  államhölgyeinek. 
Primo :  volt  nagy  kravall  a  Dörgiéknél, 
Szép  Dörgíné  megverte  kedvesét. 
Mert  későn  jött ;  aztán  nagy  lárma  lett. 
Panaszra  ment  mindkettő  végre  is 
—  A  férjhez  ;  és  a  férj  csítítta  őket, 
Mondván,  ne  legyetek  oly  ingerültek, 
Béküljetek  ki  az  én  kedvemért. 

Szavalka.      Ah  ez  nagyon  érdekes  tudomás. 

YiiÉzKE.        Secundo  :  Prézliné,  éjfél  után 
Két  órakor,  öltözve  férfinak, 
Ubáldi  ajtaján  bezörgetett, 
S  kért  szivszakadva  bebocsáttatást. 
Ubáldi  monda:  xkincsem  nem  lehet, 
Feleségem  ma  itthon  van,  tudod. » 
De  Prézliné  mégis  csak  zörgetett, 
És  zörgetett  pitymalló  hajnalig ; 
Utóbb  is  a  boltőrök  kergetek  el. 
Azután,  tertio :  megtudtam  azt. 


220 


Mind. 

VlTÉZKE. 

Mind. 

SzAVAIiKA 
VlTÉZKE. 


Szavalka 
Vitézre. 


Szavalka 

YlTÉZKE. 


Ugoeka. 


Mind. 
Szavalka 


YlTÉZKE. 


Kitől  kapa  Pillangi  ballerina 

Az  ujdonuj  gyémántos  nyakkötőjét. 

Ugyan  kitől? 

Hát  gondolnák-e  azt  ? 
A  vén  komoly  Bunfordi  Dánieltől. 
Ah  ?  szörnyeteg ! 

Ezt  fel  kell  mind  jegyezni. 
Eablás  is  történt.  Bájfy  Hirtelenke 
Jelenteté,  hogy  szivét  elrabolták. 
A  tettes  már  nyomoztatik. 

Helyes, 
Egészség  állapotja  városunknak 
Kivánatos.  Meghalt  e  hét  alatt 
Száz  ember  és  azok  között  csupán 
Hetvenhét  volt  öngyilkos :  ám  helyettük 
Születtek  százkilenczvenen,  közöttük 
Van  egy  törvényes  gyermek  is ;  az  egy 
Azonban,  nagy  csodára,  szerecsen ; 
Pedig  szülői  mindketten  fehérek. 
E  tünemény  is  feljegyzésre  méltó- 
Kereskedelmünk  nagy  lépttel  halad, 
Mióta  a  divat  bejött :  « sokat 
Mutatni  abból,  a  mi  szépw,  kilenczven 
Perczenttel  több  rizspor  fogyasztatik 
Mint  eddig ;  —  jól  ellensúlyozza  ez 
Keményítő-fogyasztás  veszteségét, 
Mit  a  bloomer  divat,  (utálatos !) 
A  crinolint  üldözve  okozott. 
Protestálok  ez  ellen  !  E  helyen 
Bloomer  gyalázatát  ne  halljam. 
Ez  a  helyes  divat !  Ez  korszerű. 
Ez  szabadelvű  századunkhoz  illő. 
Igen  !  De  nem !  Úgy  van !  Azért  sem  úgy ! 
(cBÖDget,  Bok  ideig  liaszt&lannl), 

Urak !  hatáskörünkön  át  ne  lépjünk. 
Divatról  «itt»  «mi»  nem  határozunk. 
Ez  ügyben  competens  fórum  csupán 
Az  országgyűlés.  —  Majd  ott  küzdjenek 
A  pártok ;  ott  vitassák  meg,  vajon 
Hosszú  legyen  az  öltöny,  vagy  rövid  ? 
Felül,  alul  mutasson-e  sokat? 
Feszes,  vagy  bő  ?  sarkig  conservativ  ? 
Avagy  tetőtül  talpig  liberális  ? 
Ez  a  törvényhozásra  tartozik. 
Addig  mindenki  korlátlan  szabad 
S  intézheti,  a  hogy  szebbnek  találja. 
Én  kénytelen  vagyok  kimondani, 
Hogy  ezt  cabinet-kérdéssé  teszem. 


221 


Mindenből  engedek ;  készen  vagyok. 
De  egy,  miből  nem  !  hajszálnyit!  soha ! 
Nemünk  védbástyája,  a  krinolinból. 
Hallgassanak  meg  senatrix  urak ! 
Hadd  mondjam  el  állameszméimet. 


VIII.  jelenet.  Elébbiek.  Kozmáska. 

KoZMÁSEA  (megrántja  Vitizke  ruháját). 

Kisasszony !  A  szakács  azt  kérdezi : 

Mi  lesz  mai  nap  a  czuspájzon  az  auflag  ? 

VlTÉZKE  (felfónnedve). 

Menj  a  pokolba ;  fogj  egy  ördögöt, 
Kántasd  ki  zsirba'  és  azt  tedd  reá  ! 
Mit  jöttök  engem  infestálni  most. 
Mikor  az  ország  sorsát  rendezem  ! 

KozMÁSK-^  (elszalad). 

VlTÉZKE.       E  njiveletlen  vad  leány-alak 

Egész'  kivett  a  kontumácziámból ! 

Pedig  még  egy  veszélyes  lázadóról 

Kellett  volna  adnom  relácziót, 

Ki  országszerte  lázít  ellenünk. 

És  izgató  kiáltvány-záporával 

Árasztja  el  a  békés  népeket, 

Minket  detronizálni  szándokolva. 

Ki  az  •?  hogy  híják  ezt  a  lázadót  ? 

Martinus  de  Kakas  gonosz  neve. 

E  hetyke  név  is  azt  mutatja  már, 

Hogy  ellenünk  tör ;  mert  ha  ő  magát 

Kakasnak  mondja,  e  nyilatkozattal 

Mi  mindnyájunkat  jérczéknek  csúfol. 

Igaz  !  Valót  mond  a  főkapitány ! 

Ez  ember  minket  régótátul  óta 

Pikiroz  és  szekíroz  versbe',  képbe  . 

Eretnek  vallást  hirdet  ellenünk, 

Azt  állítván,  hogy  minden  arra  jó. 

A  mire  a  természet  rendelé. 

Bor  inni,  alma,  sonka  enni  jó. 

Kard  vágni,  asszony,  lány  csókolni  jó. 

Hah,  szörnyűség !  Minő  blaszfémia  ! 

Ez  alkotmánysértés !  Ez  főbe'  jár! 

Valóban  erre  bölcs  törvényeinkben 

Halál  van  írva.  Ilyen  izgatást 

Példátlan  büntetéssel  kell  torolni. 

Rögtön  Vitézke,  mint  rendőri  fő 

Vévén  magához  assistentiának 

Hat  markos  kránczlis  asszonyt,  menjen  el. 


Mind. 

VlTÉZKE. 


Mind. 

VlTÉZKE. 


Mind. 

VlTÉZKK. 

Szavalka 


i'22 

Keresse  fel  ez  orszá,gháborítót. 

S  vervén  vasakra,  hozza  őt  ide. 
ViTÉzKE.        Elébb,  bocsánat,  mennem  kell  haza, 

Hogy  más  ruhát  vegyek  magamra  még. 

Ily  öltözetben  csak  nem  mehetek  — 

Egy  bűnöst  elfogatni,  a  ki  férfi. 

Megszólna  érte  :  más  keztyüt  húzok. 

Még  azt  hinné,  hogy  nem  tudom,  mi  illik  ? 
Szavalka.      Vitézke  rendőrfőnök  habét  rectum. 

Igaza  van.  Első  az  öltözet. 

Tehát  csak  gyorsan. 
Vitézke,  Már  a  hogy  lehet. 

Chignonomat  fel  kell  süttetni  újra, 

S  az  nem  megy  oly  hamar. 
Ugorka.  lm  itt  vagyon 

Chignondivatnak  káros  működése. 

A  tituszfő  fejdísze  mindig  ép. 

Most  e  miatt  a  vétkes  elszaladhat. 
Szavalka.      Már  ismét  a  divat-kérdésre  térünk. 

Engedjük  ezt,  már  mondtam  százszor  is, 

Azon  nagy  függő  kérdések  között 

Lebegni,  a  miket  majd  rendre  fog 

Eldönteni  a  kongresz,  párizsi, 

Vagy  londoni  nagy  konferenczia. 

Vitézke  menjen  és  végezze  dolgát. 
Vitézke.        Megyek.  Hol  fegyverem  ?  Hol  a  napernyőm.  ? 
(Megtalálva  mindkettőt,  el.) 


IX.  jelenet.  Elébbiek  Vitézke  nélküL 

Szavalka.      E  közben  lássuk,  mit  végezhetünk  még  ? 
Csipke.  Ott  kinn  vár  egy  pörös  fél,  férfi,  asszony, 

A  kik  örökségük  felett  pörölnek. 
Szavalka.      Bocsássák  őket  szépen  szinünk  elé. 


X.  jelenet.  Elébbiek.  Gunár,  Liba. 


Szavalka. 

GrüNÁE. 

Liba. 

GUNÁB. 

Szavalka. 
GlJKÁB. 


Ki  itt  a  felperes  ? 

Én. 

De  b'z  én ! 
De  b'z  én ! 
Halljuk  hát  a  kend  genelogiáját. 
Hát  megkövetem  átossággal;  nekem  volt  egy  apám, 
annak  volt  egy  fia,  annak  a  felesége  volt  ennek  az 
asszonynak  a  nagyanyja,  s  annak  az  unokája  volt 
az  én  testvérem,  s  annak  az  anyját  vette  el  az  én 


I 


sógorom,  s  attól  született  az  én  auyám,  a  ki  két 
esztendővel  hamarább  meghalt,  miut  én  születtem 
volna. 

Szavalka.      Ez  érthetetlen  egy  beszéd.  Confusio  ! 

Beszéljen  asszony,  hogy  származtak  így  le '? 

Liba.  Hát  kérem  alássan,  majd  én  elmondom  akkurá- 

tusan. Hát  az  én  nagyapám  apjának  volt  egy  uno- 
kája, a  kinek  a  testvérhúga  volt  az  én  bátyámnak 
a  nagynénje,  ennek  az  anyját  vette  másodszor 
feleségül  az  én  első  uramnak  apai  á-gról  való  nagy- 
apjának az  unokaöcscse ;  a  kitó'l  született  az  én 
kisebbik  uram,  a  ki  meghalt  kukoricza-kapáláskor 
múlt  esztendeje  egy  szombati  napon,  épen  áldozó 
csötörtökön. 

Szavalka.      Most  már  világos,  most  már  érthető. 

Hogy  van  tovább '?  Beszélje  el  jó  asszony. 

Liba.  Hogy  van  ?  Hát  csak  úgy  van,  hogy  ez  az  én  meg- 

boldogult kisebbik  uram  hagyott  nekem  egy  kecs- 
két, s  ez  az  ember  meg  itt  la  szépen  ellopta. 

Szavalka.      Hát  e  szerint  nem  örökségi  per. 

Hanem  lopás.  Legegyszerűbb  lopás. 

GuNÁB.  Nem  úgy  van  ez  nemzetes   törvény  kisasszony ! 

hanem  úgy  van,  hogy  az  én  öcsém  testamentumot 
tett  a  barátok  előtt  ezen  szavakkal :  a  kecskémet 
pedig,  a  kit  nem  találok,  ha  megkerül,  hagyom 
Liba  sógorasszonynak,  ha  pedig  elveszett,  hagyom 
Gunár  sógornak.  A  kecske  azután  nem  sokára 
megkeríilt,  s  a  testamentom  értelmében  Liba 
sógorasszonyé  lett.  Ez  ugy-e  bár  igazság?  Igy  volt 
neki  oda  hagyva.  Egyszer  aztán  a  sógorasszony 
lármát  csap,  hogy  a  kecske  elveszett.  No  ha  el- 
veszett, akkor  az  enyim.  Mert  a  testamentom  azt 
mondja,  hogy  ha  elveszett,  akkor  legyen  a  Gunár 
sógoré.  A  sógor  asszony  ehsmeri,  hogy  a  kecske 
elveszett :  ha  elveszett,  akkor  az  enyún  ;  ha  az 
enyim,  akkor  nem  loptam  ;  ha  nem  loptam,  akkor 
az  enyim. 

Mind  (összenéznek).  Ez  komphkánt  dolog.  Furfangos  ügy. 

Szavalka.      Kendtek  mindketten  szörnyű  nagy  bolondok. 

GrrxÁK.  Hát  'sz  épen  azért  jöttünk  a  bölcs  tanács  elé,  hogy 

igazítsa  el  jobban,  mint  mi  tudjuk,  mert  hát  a  tör- 
vényben kell  erre  lenni  valaminek. 

Liba.  Igen   bizony,   mi    a   kegyelmetek    bölcseségében 

bizunk,  törvénytudományuktól  sokat  várunk  és 
Ítéletükben  meg  akarunk  nyugodni. 

Szavalka  (félre  a  törvényszékhez). 

Ezen  parasztoknak  szemében  itt 
Jó  volna  most  tekintélvt  tartani. 


2i'4 

Beszéljünk  csak  diákul  itt  előttük. 

Ki  mit  tud,  mondja  el ;  attól  talán 

Majd  respectusra  térnek  a  gubók. 

Ergo  (Bátorkához)  «quousque  tandem  ?» 
J3ÁT0BKA.       Hja!  «beati  postamentes ». 

Csipke  (fontos  arczczal).  «Post  scenam  sta  bis,  vei  passer  meabis.t 
UoOREA  (szőrszálhasogató  mimikával). 

«Sapientis  et  consiliarium  mutare  in  melius.» 
Harapka.        «Incidit  ancillam,  qui  vult  vitare  calypsim. » 
Bátorka  (határozott  hangon).  «Caput !  alas  !  pedes  !» 
Szavalka  (bevégzett  tények  hangnyomatával), 

«Ergo  verő  carthandlinem  delendam  esse  censeo.» 
Ugobka.         «Fiat  justitia :  mundus  vult  decipi !» 
SzAVAiiKA.      Az  Ítélet  már  kimondatott. 

Hallják  meg  hát :  deliberandum  est. 

Nyolez  tagból  álló  deputatio 

Helyszínén  megjelenni  küldetik. 

Szemlét,  vizsgálatot  hogy  tegyen  ott, 

Ezeknek  forspont,  ostorpénz,  diurnura. 

Kocsikenésre,  expenzákra  költség, 

Szabad  koszt,  széna,  abrak  a  lovaknak. 

Mindkét  felet  terhelvén  szolidum. 

Azok  mindent  eligazítnak  ott. 

Mihelyt  peres  fél  értök  bé  kocsit  küld. 

GUNÁR    1    ...  ,      ,  . 

-j-  '  (összenéznek), 

GuiíÁR.  Hallja  kee  :  ezt  már  a  férfiaktól  tanulták  el. 

Liba.  Dejsz  arra  a  kocsira  várhatnak  soká.  (El,) 


XI.  jelenet.  Elébbiek.  Kakas  Márton. 

Kakas  Márton  (száz  év  mulva  ki  tndja  milyen  divatban  7) 

Alásszolgájuk  szép  törvényhozó-testek ! 

Mind  (felriadnak).  Mi  az  ?  Mi  az  ?  Hát  ez  hogy  jött  ide  ? 

Kakas  Márton.  Megtudtam,  hogy  engem  méltóztatik 
Kerestetni  halálra,  s  eljövék, 
Nem  fárasztván  magamhoz  oda  fel, 
O  karcsúságát,  a  főkapitányt. 

Szavalka,  De  hát  hogyan  tudhatta  ön  meg  azt, 
Hogy  érte  küldtük  elfogó  parancscsal 
Vitézkét,  a  fő  rendőrkapitányt  ? 

Kakas  Márton.  Hát  igen  egyszerűen.  O  delisége,  a  főkapitány 
az  alatt,  míg  átöltözött,  elmondta  azt  a  főfodrászné- 
nak,  a  főfodrászné  odább  adta  a  főszobaleánynak, 
a  föszobaleány  a  főszakácsnénak,  a  föszakácsné 
pedig  a  főmosónénak.  A  fömosóné  azután  el- 
mondta a  fotogr.afas  hölgynek,  a  fotográfus  hölgy 


a  telegrafus  hölgynek,  a  telcgrafus  hölgy  a  typo- 

grafus  hölgynek,  az  pedig  már  az  én  lötávolomba 

esik ;  és  így  épen  két  és  fél  perczczel  hamarább 

megtudtam  én,  hogy  ö  delisége  értem  akar  jönni, 

mint  mielőtt  a  sarkantjiis  czipőit  felhúzta  volna. 
Mind  (Bsömyüködnek).  Hallatlan  ez  !  Mi  szörnyű  intrika  ! 
Szavalka.      Az  államtitkot  így  bocsátani  szélnek ! 

S  mért  nem  szökött  ön  el,  ha  megttidá  ezt  ? 
Kakas  M.      Hölgyek  elöl  megszökni  nem  szokásom, 

Én  csak  hitelezők  elÖl  szököm. 
Szavaikká.      Ez  újabb  sérelem,  nem  fél  tőlünk. 

Kik  töiTényt  látunk  most  az  ön  fejére. 
Kakas  M.     Tehát  «haragszomrád»-otjátszunk?«Kutbaestem!'> 
Szavalka.      Csitt !  Sacrilegus  !  Ön  fejével  játszik  ! 
Kakas  M.      Rég  elforgatták  azt  szépségetek. 
Szavalka.      Nem  ütjük  ezt  cl  élczczel,  vén  bíínös  ! 

Ez  egyszer  rímet  majd  nehéz  találni. 

Valld  meg :  hogy  összeesküvő  vagy  ellenünk. 
KIakas  M.      Inkább  *  velünk*,  ezt  tessék  mondani. 
Szavalka.      Csitt !  Nem  te  gúnyolod  nemünket? 

Ránk  fogva  minden  rút,  gonosz  hibát. 
KiKAS  M.      Hibák  volnának,  hogyha  férfi  tenné. 

Nőknél  erény  az  mind,  és  úgy  helyes. 
Szavalka.      Magad  vagy  a  megtestesült  satyra. 
Kakas  M.      Tán  csak  satyr  ?  —  satyra  nőnemű. 
Szavalka.      Még  itt  is  gúnyol !  a  vérpad  előtt. 

Tanuld  meg  ember,  végórád  közéig. 

Mert  most  statárium  előtt  vagj'  itt, 

S  tudod-e,  hogy  mi  a  statárium? 
Kakas  M.      Tudom  :  mikor  a  szeles  szobalyány 

Leönti  a  ruhát  s  rögtön  pofont  kap. 

Mikor  álmos  szakácsné  a  tejet 

Megkozmásítja,  s  aztán  lábosostul 

Vágják  fejéhez  ;  vagy  mikor  szegény. 

Bűnében  elsülyedt  férj  haza  jön 

Fél  órával  az  engedély  után, 

S  hű  társ  saját  botjával  megveri. 
Mind.  Nem  kell  beszélni  hagyni  !  Szót  se  többet. 

Szavalka.      Én  öntől  ime  a  szót  elvonom. 

És  nyelvváltságban  elmarasztalom. 

Egyébiránt  tudatnom  kell,  ha  még 

Nem  tixdta  volna :  a  statárium 

Oly  institutio,  a  mely  szerint 

Szavazni  szoktak  a  bűnös  felett. 

S  ha  ennyi  tag  közt,  a  ki  fog  szavazni. 

Egyetlen  egy  lesz,  de  csak  egy  csupán 

Ki  a  bűnöst  .... 
Kakas  M.  Fölmenti? 


Jókai:  Költemények,  n. 


15 


226 

Szavalka.  Nem  biz  a, 

Hanem  ha  egy  lesz,  ki  halálra  küldi, 

Csupán  csak  egy  golyó  ha  fekete, 

Bizony  halál  lesz  akkor  a  fején. 
Kakas  M.      Szörnyű,  kegyetlen  egy  statárium. 

Szerencse,  hogy 

Szavalka.  Nos  hát  mi  a  szerencse  ? 

Kakas  M.      Megmondom  holnap. 

Szavalka.      Még  ma  meghal  ön. 

Kakas  M.      Fogadjunk  rá,  hogy  holnap  sem  halok. 

Mind  (türeimetlenül), 

Szavazzunk  már,  szavazzunk,  végezzük  ki. 
Szavalka.      Kivégezendjük,  Elvágjuk  fejét. 

Máglyán  megégetendjük ;  összetörjük. 

Vérébe  fojtjuk,  kővel  megkövezzük. 

Megöljük,  megkinozzuk  annyiszor, 

A  hányszor  ö  is  vétett  ellenünk. 

Mindenki  egy  fehér  és  egy  sötét 

Golyót  kap.  A  fehér :  árpaczukor ; 

De  csokoládéból  van  a  sötét. 

Itt  a  szavazat- szekrény.  Ebbe  vetjük 

Szavazatainknak  jelvényeit. 

A  másikat  mindenki  megeszi. 

(Kiosztja  a  szavazat-golyókat.) 

Eeszkess  tehát,  s  imádkozzál  halandó ! 
Bátorka  (magában).  Én  kezdjek  el  halált  szavazni  most? 
Még  egy  csirkét  se  öltem  én  soha. 
S  míg  a  növeldében  voltunk,  madám 
Leczkéin  mindig  rosszul  lettem  én. 
Ha  az  entomologiából  prelegált. 
Meglátva  gombostűre  szúrt  lepéket, 
S  most  embert  szúrjak  én  ?  Nem  szúrhatok. 

(Megy  szavazni,) 

Harapka  (magában).  Ugy  kell  neki,  hadd  érje  büntetés. 
De  én  ne  legyek  annak  indítója. 
A  többi  úgy  is  ellene  szavaz. 
En  lelkem  mentem,  és  kezem  mosom. 

(Megy  szavazni.) 

Ugorka  (magában).  Olyan  mosolygva  tekintett  reám, 
Expresse  én  rám.  Tán  azt  gondola, 
Ez  lesz,  a  ki  engem  halálra  küld. 
Azért  se  lesz  :  daczból  sem,  truczra  sem. 
Boszúból  is  fölmentem  :  lássa  meg. 
(Megy  szavazni,) 

Csipke  (magában),  Az  elnöknö  szörnyen  dühöng  reá. 

Hogy  fogja  majd  boszantni  ő  kegyelmét, 


227 

Ha  egy  fehér  golyót  talál  a  sok  közt. 

Hogy  fog  sziszegni:  tmelyik  dobta  ezt?* 

S  én  majd  magamban  milyet  kaczagok  ! 
(Megy  szavazni.) 
Lepke  (magában).  Két  bonbon  :  egyiket  szavazni  dobjnk, 

A  másikat  pedig  megenni  keH. 

Melyik  lesz  jobb  megenni?  Én  bizony 

Az  árpaczukrot  ki  nem  állhatom. 

lőszer  roszul  levek  a  soktól.  —  Csokoládé, 

Kivált  ha  töltve  habbal,  ízesebb ; 

Tehát  hadd  menjen  a  fehér  golyó. 
(Megy  stavazni.) 
Szavalka  (magában).  Kegyetlen  arczot  ölte  mindenik 
■  Midőn  szavazni  ment.  Ez  mind  halál ! 

De  ám  ne  mondja  a  gonosz  világ, 

Hogy  asszonyok  törvénye  oly  kegyetlen, 

Hogy  nincs  szívünk,  túlságos  a  szigor. 

Legyen  közötte  egy  fehér  golyó  ; 

Nem  tudja  senki  meg,  ki  dobta  azt  ? 

Én  a  fehér  golyóval  ballotálok. 
(Megy  szavazni.) 

Ember,  most  már  itt  van  Ítéleted, 

Gyóntál-e?  Testamentumot  tevél-e? 

(Kihúzza  a  szekrény-fiókot,  tartalmát  kiönti  az  asztalra,  csupa  fehér 

golyók  gnmlnak  szét,) 
Mind  (elámulva).  Csupa  fehér  golyó  !  Hogy  lehet  ez  ? 
Szavalka.      Én  barnát  dobtam. 
Mind,  Én  is,  én  is,  én  is. 

KvKAS  M.      Mondtam  ugy-e,  hogy  holnap  még  beszélek. 
Szavalka.      Még  nem.  Még  nem !  Még  hátra  van  Vitézke. 

Még  néki  is  egy  szavazatja  van. 

Itt  jön.  Dühe  kizár  minden  reményt. 

Mert  önt  nem  foghatá  el,  most  ezért 

Boszut  fog  állni.  Mint  forog  szeme. 

Pirulva  arcza,  keble  mint  liheg. 

No  ez  nyakát  le  fogja  vágni  egybe. 


Xll.  jelenet.  Elébbiek.  Vitézke. 

Vitézke  (j5n  nagy  haraggal). 

Ah  itt  van  ön !  Megkaptam,  megfogám. 

Most  nem  szökik  előlem  többet  el. 

Yasat  lábára !  lánczokat,  bilincset. 
Kakas  M.      Ön  lábamat  kívánja  foglalóba. 

Én  így  fölül  kerülök,  és  kezét 

Kérem  s  én  ejtem  foglyomul. 

15* 


228 


Szavalka. 

Mily  vakmerőség 

Harapka. 

Insolentia  1 

UgOXUvA. 

Sőt  attcntatum ! 

Csipke. 

Annál  is  nagyobb. 

Lepke. 

Felonia  1 

Valódi  lázadás. 
VlTKZKE  (meggondolva  magát). 

Ha  jól  felveszszük,  talán  még  sem  az. 
Mert  hisz  törvényeinkben  tiltva  nincs, 
Nem  ismerek  olyan  paragraphust, 
A  melyben  irva  volna,  bogy  ha  egy 
Gonosztevő'  a  rendörügynököt 
Nőül  akarja  venni,  ne  tehesse. 
E  száz  és  harmincz  éves  ifjú,  én  nekem 
Ugy  tetszik,  mintha  tetszenék ;  tehát 
Inkább  resignálom  a  hivatalt, 
S  lába  helyett  kezét  fogadom  el. 
(Kezet  nynjt.) 
INÍTND.  Ez  árulás !  Nyilvános  árulás !      , 

Kakas  M.      Az  én  pöröm  appellátába  megy 
A  harag  s  bosszú  törvényszékitől 
A  szerelem  feltörvényszékihez. 
S  ott,  még  mióta  Ádám  ős  apánk 
Megosztozott  volt  Éva  szép  anyánkkal 
Az  első  almán,  minden  pör,  tudom 
Amika  útján  komplanáltatik. 
S  már  most  bevallom,  összeesküvés 
Forraltatik  az  ujon  alkotott 
Allamrendnek  felforgatásira. 
Mivel  hogy  államhivatalt  csupán 
Férjetlen  hölgy,  azaz,  hogy  lány  viselhet. 
Mihelyt  egy  delnő  hivatalba  lép, 
Azonnal  készen  áll  mögötte  egy 
Alattomban  közelgő  konspirator, 
Ki  őt  nőül  vévén,  eképen  im  — 
Possibilissé  tenni  vakmerő  lesz. 
Én  voltam  első.  Cajus  Miicius. 
Jön  több  is  mindjárt :  longus  post  me 
Ordo  idem  petentium  decus. 
Aláminázva  városháza  már, 
S  önök  mind,  Hymeu  roppanó  porával 
FelvettetŐdnek  nagy  kegyetlenül. 
Otthon,  ha  tetszik,  oszt,  mint  eddig  is 
Uralkodhatnak  férfiak  fölött. 
Közvetve  országok,  világokon. 
S  rendezhetik,  mint  eddig  rendezek 
Fináncziáink,  minden  budget  és 
Conlrol,  s  utólagos  jóváhagyás 


k 


22Í) 

Eeménye  nélkül,  ex  officio. 

Más  alkotmánynyal  nem  szolgálhatunk. 
SzATALKA  (elkeseredetten).  Mikor  tör  hát  ki  már  e  lázadás  ? 

(Künn  zaj,)  MiND  (ablakhoz  Mnak). 

Hah !  Jönnek  már !  Már  jönnek !  Mit  tegyünk? 
Szavalka  (szigorúan).  Mit?  Mit?  Hát  a  kaput,  ha  tán 

Be  volna  zárva,  —  felnyittatni  kell. 

(Vége.) 

Végtableau  concentrált  gyémántfény  mellett,  a  milyen  száz  év 
múlva  fog  a  színpadokon  divatozni.  Hymen  diadala  Themisen, 
vagy  a  meghódított  nőnemű  tisztviselők  kivonulása  a  tanács- 
teremből, meghódítandó  lázadóik  kiséretében. 


Vájjon  micsoda  új  esztendei  köszöntőt  fog  mondani  Ö  ? 

Azzal,  hogy  én  mivel  köszöntök  be  ? 

Úgy  is  tudom,  nem  törődik  senki. 
Sokkal  inkább  megkívánják  tőlem, 

Hogy  mit  0  fog  szólni,  azt  vessem  ki. 

Hát  —  azt  találgatni  nagyon  könnyű ; 

Eltalálni  ?  No  már  azt  nem  mondom. 
Tessék  választani  a  sok  közül ; 

Nekem  csak  a  tálalás  a  gondom. 

Vagy  azt  mondja,  a  mit  belül  gondol ; 

Vagy  mást  mond,  és  más  marad  in  j)etto. 
Az  operát  a  zenéje  teszi ; 

A  mit  elmond,  az  csak  a  librettó. 

Vagy  olyat  mond,  a  mi  igaz  épen, 
S  a  mit  épen  azért  el  nem  hisznek  ; 

Vagy  sokat  mond,  miket  maga  sem  hisz, 
S  a  mik  épen  azért  vízre  visznek. 

Vagy  olyat  mond,  mitől  megijednek, 

Vagy  olyat,  a  minek  megörülnek  ; 
Vagy  olyat,  mely  igen  szépen  hangzik. 

De  nem  használ,  csupán  csak  a  fülnek. 

Vagy  olyat  mond,  milyet  én  is  tudnék. 
Vagy  olyat,  a  minőt  csak  ő  mondhat. 

Vagy  olyat,  mely  hálósüveget  húz, 
Vagy  olyat,  mely  öreg  ágyút  vontat. 

*  ISŐO  óta  m.  Napóleon  újévi  köszöntői  a  diplomatiához  igaz- 
gatták a  politikai  conjecturákat. 


230 


Vagy  olyat  mond,  mely  meglep  mindenkit, 
Vagy  olyat,  mit  előre  tud  minden, 

Vagy  olyat  mond,  a  mit  nem  ért  senki. 
Vagy  a  mit  jól  megérthetnek  kinnt,  benn. 

Vagy  pedig  a  publikumot  azzal 

Tréfálja  meg,  hogy  mikor  igy  lesnék. 

Kapja  magát,  épen  nem  szól  semmit. 
Ezt  azután  találgatni  tessék  ! 


A  váczi  argonauták. 


Nyolczvan  váczi  Budára  tart, 
Szinházba  menni  kész. 

Hol  « ördög  piluláira* 
A  honfi  vágyva  néz. 

Medecz  trafikja  csarnokán 
Nyolczvan  jegy  váltatik. 

(Vala  e  nap  Deczemberben 
A  huszonkettedik.) 

Egész  hajóteher  vala 

A  támadó  csapat. 
A  lánczhid  is  ingott  belé, 

Mig  rajta  áthaladt. 

Megérkezének  jó  korán 
Lámpagyujtás  előtt. 

Hogy  párteren  legjobb  helyet 
Foglaljanak  el  ők. 

Zárt  a  kapu,  zörgetnek  ők. 

Nyiss  ajtót,  mink  vagyiink. 
A  váczi  argonauták ! 

Eressz  be,  megfagyunk ! 


Nem  nyittatik,  nem  nyil  kapu, 

Süvölt  az  esti  szél. 
Nyisd  föl  kapus  !  Itt  a  bilét. 

Nyisd  föl  már,  ne  izélj. 

Nem  nyil  kapu,  nem  nyittatik, 
Bacchansnők  nincsenek,  { 

Hol  késik  oly  soká  ez  a  .  .  . 
Hogy  a  kő  üsse  meg ! 

Mig  végre  szól  fiákker  igy ; 

«Heut'  ist  ja  Normatag  !» 
Karácsonybőjt.  Előadást 

Ily  nap  nem  tartanak. 

Haraggal  nyolczvan  váczi  megy 

Károm'lva  ördögöt. 
Ki  Norma  napján  Vácz  elöl 

Ily  csúful  megszökött. 

S  haraggal  mind  hajóra  ül 

S  vitorláz  el  haza. 
Nem  látván  ördögöt,  kiért 

Idáig  utaza. 


Farsangi  buzdító. 

Vigan  fiúk,  kisasszonyok! 

Itt  az  idő  :  tánczoljatok ! 

Eövid  a  farsang,  nagy  a  böjt. 
Kivált  annak,  ki  kényszerült. ' 
Tél  van,  pihen  minden  munka, 
Idő  van  most  vigalmunkra. 
Ünnep  van  a  napszámosnak. 
Éhen  szomjan  elbukdosnak. 

Vigan  fiúk ! 


231 


Vigan  fiúk,  kisasszonyok  I 

Itt  az  idő :  tánczoljatok  ! 
Adott  az  ég  jeget,  havat, 
Korcsolya  szánt,  a  szán  halad ; 
Ostor  pattog,  csengő  csörög,  — 
Útfélen  koldus  könyörög. 
Fázik  talán  ?  minden  éjjel 
Öt  hat  fagy  meg  szerteszéljel ! 

Vigan  fiúk. 

Vigan  fiúk,  kisasszonyok ! 
Itt  az  idő  :  tánczoljatok ! 

Selyem  szakad,  atlasz  reped  ; 

Varrnak  pénzért  még  eleget. 

Kinek  van,  ha  nekünk  nincsen  ? 

Jól  mondjuk  egymásnak:  « kincsem*. 

Táncz  kering,  új  divat  röppen !  — 

Eongyos  árvák  a  küszöbben. 
Vigan  fiúk. 

Vigan  fiúk,  kisasszonyok ! 
Itt  az  idő  :  tánczoljatok  ! 

Ki  szolidabb,  s  unt  a  tánczra. 

Itt  a  kártya,  hol  a  tárcza  ? 

Eeggelre  puszta  lesz  a  bolt ! 

S  ha  nyert,  vesztett,  ki  hogy  kivánt, 

Olvashat  akasztott  zsiványt, 

Ki,  mivel  éhezett,  rabolt. 
Vigan  fiúk. 

Vigan  fiúk,  kisasszonyok  ! 
Itt  az  idő  :  tánczoljatok  ! 

Igyuk  meg  a  külföld  borát, 

Üljük  meg  a  magunk  torát. 

Kiáltsuk :  «a  magyar  éljen  ! ! ! !» 

Ha  meghal  is  szomjan  éhen. 

Ki  ivott  s  tánczolt  helyette, 

Kötelességét  megtette. 
Vigan  fiúk. 


Idöjóslatok. 

Ha  Gyertyaszentelő  napján 
Medve  odújában  marad. 
Negyven  nappal  a  szokottnál 
Későbben  látjuk  a  nyarat. 


Napóleon  —  vagy  mit  raonclok? 
Medve  maradt  odújában. 
Tehát  a  tél  rövidültét 
Várja  az  idő  híjában. 

Ha  a  pókok  hálót  fonnak, 
Tartós  szárazságot  jelez ; 
Apáink  is  azt  tartották  : 
Nagyon  régi  idöjel  ez. 
Diplomaták  —  vagy  mit  mondok  ? 
Pókok  nagy  sok  hálót  fonnak. 
Gazda  ember  elméjében 
Nagy  oka  van  fó'ni  gondnak. 

Ha  a  legyek  és  bögölyök 

Szokatlanul  csipnek,  marnak, 

Előjeléül  vehetni 

Azt  közelgő  zivatarnak. 

Csipcsup  lapok  —  vagy  mit  mondok  ? 

Légy  és  bögöly  csipnek  nagyon, 

Minthogy  elektriczitással 

A  levegő  tele  vagyon. 

Ha  György  nap  előtt  mennydörög 
Jó  aratást,  termést  várunk  ; 
Keblünkben  duzzad  —  a  tárcza 
S  tele  lesz  csűrünk,  magtárunk. 
Ágyúdörgés  —  vagy  mit  mondok  ? 
Mennydörgés  már  itt  ott  szollal ; 
—  Adjon  Isten  búzát,  marhát 
Tele  csűrrel,  tele  óllal ! 


Váltó  az  Isten  nevére. 

(Febrnár  ll-én  18tí4.,  midőn  az  úrhölgyek  bazárja  megnyílt  az  alíölí^ 
Ínség  javára.) 


Uram,  fizess.  Váltód  lejára. 

E  váltót  Isten  állitá  ki. 

Ki  sujtá  Ínséggel  hazánk  ; 
S  hogy  népe  sulyosult  bajára 

Keressünk  irt,  azt  bizta  ránk. 
Soká  ne  készülj,  gyorsan  adj. 

Midőn  az  Úr  hozzád  izent. 
A  népnek  sorvadása  nagy. 

...  H  az  Isten  megfizet ! 


Uram  fizess.  Ez  a  te  váltód, 

E  váltót  Isten  állitá  ki. 

Emlékezzél  sok  jó  tettére, 
A  mikkel  egykoron  megáldott. 

Áldó  keze  mindenha  ére. 
« Értéke  tudva*  nem  tagadhadd. 

Adósa  vag)',  azt  elhiszed. 
Mindenki  ád,  a  mit  csak  adhat ; 

...  S  az  Isten  megfizet! 

Uram  fizess.  Váltód  imitt  van. 

E  váltót  Isten  állitá  ki. 

■ —  Jó  véle  kötni  üzletet ! 
Biztos  hely,  be  van  bizonyítva, 
^^  Ki  a  mit  Ö  nála  letett, 
0  ad  legnagyobb  kamatot : 

Egy  elvetett  magért  tizet. 
Tőkédet  jó  helyre  adod, 

...  Az  Isten  megfizet ! 

Uram,  fizess.  Váltód  szerezd  meg, 

E  váltót  Isten  állitá  ki. 

Kincsed,  érték-papirjaid 
Ha  meghalsz,  por  lesz,  kárba  vesznek, 

TJrokat  mind  elhagyja  itt. 
Ez  egy  váltót  árva  lelkeddel 

A  túlvilágra  átviszed. 
Kezedben  van,  őrizd  meg,  tedd  el. 

...  Az  Isten  megfizet ! 


Disznóság ! 

Hallatlan  eset  Európában  : 
Egy  disznó  fellökt'  a  szultánt. 
S  hogy  ki  nem  ontotta  a  vérét 
Csak  egy  kis  hajszálon  múlt  ám ! 
Tyhüj  disznó  atta  tette ! 

Szultán  vadászni  ment  puskával. 
Eáduplázott  egy  emsére  ; 
Az  ártány  megharagudott. 
Levén  nagyon  heves  vére. 
Tyhüj  disznó  atta  tette  ! 

S  neki  rohana  a  szultánnak, 
És  a  földre  letaposta 


231 


S  tán  a  prófétához  elküldi 
Azonnal  per  extra  posta. 
Tyhüj  disznó  atta  tette  ! 

Szerencsére  két  kajmakám, 
Ki  épen  ott  szájt  tátott, 

A  disznót  ragadá  nyakán, 
S  meggátlá  az  attentátot. 
Tyhüj  disznó  atta  tette  ! 

Gonosz  idökl  Gonosz  jelenségek, 

Hogy  igy  bátorodik  a 
Prófétától  utált  fenevadak 

Legtisztátalanabbika  ! 
Tyhüj  disznó  atta  tette  ! 

Igaz  hivők  !  Fel  boszúra  gyorsan  I 
Pusztítsuk  e  carbonárit. 

üljük,  süssük,  nyársra  húzzuk 
—  A  sonkát  és  karmonádlit. 

/  Hogy  boszüt  álljunk  a  disznón. 


A  hazakerült  medve. 


Ketten  járták  a  világot. 

A  talián  és  a  medve  : 

Még  nagyon  kicsiny  korukban 

Szövetségbe  keveredve. 

A  talián  dobolt,  sipolt, 
Medve  járta  maga  tánczát, 
A  talián  kapott  krajczárt ; 
Medve  kapott  néha  pálczát. 

Egyszer  ketten  az  útfélen 
Leltek  egy  telt  átalagot, 
Atalag  volt  tele  borral ; 
De  hozzá  is  láttak  legott. 

Először  leitta  magát 
A  talián  holtrészeggé. 
Medve  lánczát  elereszté, 
S  maga  az  útra  lefekvék. 

Ml  megmaradt,  azt  a  medve 
Kortyantá  fel  egy  liajtásra. 
Fejébe  mciit,  de  egy  kissé 
Többet  birt  meg,  mint  a  társa. 


Óh  be  részeg  volt  a  talján, 
Medvét  szabadon  bocsátva ! 
S  óh  be  részeg  volt  a  medve, 
Hogy  vágyott  a  szabadságra  ! 

Hogy  vágyott  erdőre  menni, 
Hol  medvék  nem  laknak  ólban, 
S  nyersen  esznek  répát,  málét, 
S  azt  hiszik,  hogy  ez  igy  jól  van 

Hogy  a  várost,  a  víg  népet 
Eként  el  tudta  felejtni. 
S  visszaszökött  rokonihoz, 
Vissza  Urál  hegyeibe. 
Csak  a  részegsége  menti. 


Rokonmedvék  megörültek, 
Sok  utat  járt  öcscsük"  látván ; 
Még  az  örve  a  nyakán  volt, 
S  a  talján  iszákja  hátán. 


235 


Azt  monda :  ezek  rendjelek. 
•  Ti  azt  persze  nem  értitek ; 
Bajos  azzal  beszélni,  ki 
Nem  tud  angolul  és  siket ». 

A  medve  nép  mi  hátra  van  ; 
^lás  már  ezóta  hol  halad ! 
Minden  ló  lovabb  ezóta, 
És  a  bival  lett  bivalabb. 

Tanulj !  Müveid,  engedd  magad 
Czivilizálni  általam. 
Nyisd  fel  szemed,  tanulj  mórest, 
Ne  légy  tovább  világtalan ! 


^Mindeneknél  elébb  való 
A  betű  és  a  tudomány. 
Maczkó  faját  kimiveli 
Abéczével,  skutikával. 

Medvebunda  tárgya  gxinynak ; 
Lám  a  pudli  milyen  ékes. 
Maczkó  faját  finomitja, 
Borotválván  rendbe',  sorba'. 

Csúf  a  régi  ugrabugra, 
Maczkó  öcscse,  bátyja,  nénje 
Uj  szökéseket  tanul  be  : 
S  tánczol  polkát  és  galoppot. 

Nyers  szalonnát  és  gyümölcsöt 
Mivelt  medve  hogy  harapna '? 
Maczkó  tanit  szakácskönyvből 
Főzni  filéet,  escaloppot. 

Osi  ordítás  sem  illik. 
Medvéből  lesz  énekmester ; 
I>Iegtanitja  lomha  népét 
Kotta  szerint  üvölteni. 

Durva  szokás  fára  mászni. 
Csak  körömmel ;  nem  is  illik. 
Medve  megtanítja  népét 
Fára  mászni  lajtorjával. 

Mindez  semmi.  Külső  máz  csak, 
^zép  ha  meg  van ;  ám  de  több  kell. 


A  művészet  és  poézis 

És  tudomány  még  nem  minden. 

Legfőbb  a  nemzetgazdászat ! 
Mindennemű  vállalat,  mi 
Másutt  vagyon  in  floribus  ; 
Nálunk  is  meghonosuljon. 

Hordjátok  mind  össze  hozzám 
Ki  mit  elkuporinthatott. 
Én  majd  kseftet  nyitok  vele 
S  adok  tőle  száz  procentet. 

Malacz  nálam  csordát  ellik, 
Bükkmakk  nálam  erdővé  nő. 
Egy  szem  málé  zsákot  tölt  meg, 
Egy  szilva  lesz  szapu  lekvár ! 

Ki  mit  hozott  s  nálam  letett, 
Kap  róla  egy  falevelet. 
Azt  Őrizze,  mert  az  nagy  pénz  ; 
Ha  elveszti,  nem  kap  semmit. 

Tél  közelgett,  részvényesek 
Közgyűlésre  összejöttek. 
Kérdvén,  mi  a  dividenda  ? 
S  mi  a  rezerv-kapitális? 

Dividenda,  kapitális, 
És  az  egész  áruraktár. 
Mind  jó  helyen  voltának  már : 
Az  öreg  maczkó  hasában. 

Szegény  medve  ivadéknak 
Lábbadt  a  két  szeme  könnybe, 
És  marada  szája  tátva. 
Midőn  ezt  a  leczkét  hallá. 

•Legdrágább  kincs  a  világon, 
(Minthogy  meg  is  fizetik  jól) 
A  nagy  becsű  tapasztalás : 
Adtam  nektek  ezt  a  kincset. 

—  Hol  nincs  semmi,  ott  ne  keress. 

—  Voltért  senki  semmit  sem  ád. 

—  A  mit  megfogsz,  az  a  tied. 
Ez  mind  arany-ezüst  mondás. 


2^6 


Ajánlok  kicgyczkeflcst:  Ha  ez  nem  kell,  pöröljetek, 

Adjatok  még  egyszer  ennyit,  Mint  szokás  mivolt  világban, 

S  esztendőre  négyszer  annyit,  S  osztozzatok  a  bundámon 

Adok,  mint  ma  —  négyszer  semmit.  —Ha  tudn'illik  megkapjátok. 


A  régi  fáraók  és  a  mostaniak. 

A  hajdani  Fáraóknál,  —  még  jóval  a  suezi 

Csatorna  ásása  előtt,  —  (hírüket  rég  szu  eszi) 

Volt  az  a  jó  ősi  szokás,  hogy  a  víg  lakománál, 

A  mint  ültek  egyik  másik  sógornál,  vagy  kománál, 

A  sok  vidám  vendég  közé,  az  ittasult  csapatba 

Egy  nem  ilyen  helyre  való  vendég  is  volt  hivatva. 

Egy  komoly  és  néma  vendég,  ki  nem  eszik,  nem  mulat, 

Kinek  arczán  nem  látszik  meg  futó  mámor,  indulat, 

Kit  a  festett  arczu  szépek  bájai  nem  hevítnek, 

Kit  a  bornak  istenítő  tüze  sem  melegít  meg. 

Ez  a  csendes  néma  vendég  szokott  lenni  —  egy  halott. 

Első  helyre,  mint  egy  vendég  ültetve  az  asztalon. 

ügy  múmia,  előhozva  föld  alatti  lakábul, 

S  odatéve  vigadozó  vendégeknek  például, 

Hogy  a  mámor  órájában  láthassa  szemtül  szembe' 

A  dölyfös,  az  elbízott  szív,  hogy  mivé  lesz  az  ember  ? 


Sokszor  Írják,  fennyen  hírlik :  az  udvarnál  itt  meg  itt, 
Díszlakomán,  vendégségen  oda  híva  volt  megint 
A  nagy  nevíí,  jeles  vendég ;  látták,  ott  volt,  megjelent. 
Fel  volt  rakva  szépen  minden  egykor  kapott  rendjele. 
Szóltak  hozzá  a  főurak,  hittak  tánczra,  de  nem  ment. 
Ugy  látszik,  hogy  van  ő  ott  most  igen  nagy  kegyelemben. 
Kicsoda  hát?  Egy  egy  lengyel  .  .  Nekem  ugy  tetszik  aztán. 
Hogy  a  hajdani  múmiák  helyét  pótolja  az  tán. 
Kit  a  hajdani  Fáraók  asztalukhoz  ültettek. 
Példát  adni  néma  képpel  a  víg  gyülekezetnek. 


Mi  lehet  egy  csepp  tintából? 

Egy  tinta  csepp,  a  mennyit  Egy  tinta  csepp  !  Adós  vagy  ; 

A  hosszú  orrú  réztoll  —  Neved  aláírása,  — 

Egy  húzómra  behörpent ;  Meg  nem  fizetsz,  becsuknak. 

Mennyi  minden  lesz  abból !  Egy  tinta  csepp  a  veszted. 


237 


Egy  tinta  csepp  I  Szeretőd 
Boldogító  igen  szavát 
Leirja:  holtodiglan 


Egy  tinta  csepp !  Legyen  meg, 
A  miért  a  nép  imát  mond ; 
S  utána  liálakönyek 


Boldog  —  s  papucs  alatt  vagy.  Ragyognak  földi  úr  felé. 


Egy  tinta  csepp  !  Királyok 
Azzal  hadat  igennek ; 
S  tenger-vér  foly  utána, 
Egy  tinta  csepp  ha  elfolyt. 


Egy  tinta  csepp !  Elejtve, 
Kit  úgy  hinak  hogy  « disznó* 
Ad  mester  érte  körmöst, 
Hogy  bekapod  az  ujjad. 


A  szegény  újságírók. 


No  csak  nincs  oly  elátkozott 
Mesterség,  mint  a  mienk. 

Akkor  van  az  aratásunk, 
Mikor  más  ember  pihen. 

Vetünk  minden  évszakaszba' 

S  összes  aratásunk  haszna 
Aztán  olyan,  a  milyen. 

Szántóföldünk  fél  négyszög  öl : 
Egy  ív  stemplis  papiros. 

Abba  mindenféle  magot 
Nekünk  elvetni  tilos. 

Mert  mindent  olajba  vetünk, 

Ez  a  mi  szép  keresetünk 
Hogyne  volna  hát  zsiros  ? 

Akad  ugyan  a  földünkre 
Néha  egy  kis  jó  trágya  : 

Holmi  csendes  háboruhir. 
Ez  az  olvasók  vágya. 

Mindig  akad  egy  kis  bomlás, 


Hanem  az  az  egy  nagy  hiba. 
Hogy  akkor  kötnek  békét  : 

Mikor  szegény  ujságiró 
Még  nem  kivánta  végét. 

Mikor  virágzik  a  vetés. 

Mikor  az  előfizetés 
Ideje  három  négy  hét. 

Harmadéve  Garibaldi 
Lövette  meg  a  lábát, 

Mikor  épen  szétküldtük  a 
Publikumnak  az  álbát. 

Lett  is  erre  sovány  termés, 

Még  mi  volt  is,  az  a  kevés 
Kapta  magát,  odább  állt. 

Tavaly  előfizetéskor 
Lenótázták  a  lengyelt, 

Ez  is  mi  tőlünk  egy  pár  száz 
Kegyes  olvasót  elnyelt. 

Minden  papir  hizott  belé. 


Gondoskodik  hol  egy,  hol  más  Minden  remény  ment  fölfelé, 
Hogy  az  Isten  megáldja.  Csak  a  mienk  szállt  lejebb. 

Most  meg  hogy  már  a  háború 

Érdekessé  kezd  válni. 
Mikor  épen  magyarázzuk 

Ez  itt  áll,  az  ott  áll  ni; 
Hát  még  aztán  a  franczia? 
Beüt  a  konferenczia, 

Megtudja  ezt  a  publikum, 

Ottlion  marad  a  falukon 

B  nem  jön  prenumerálai. 


238 


Ez  is  csendes  hét. 

Elhallgattak  a  színészek  .  .  .  Elhallgattak  nagy  hatalmak 

De  helyettük  itt  is  ott  is  Nótái  és  jegyzékei  .  .  . 

Műkedvelő  dámák,  urak,  Nem  ijesztget  sem  egy  sem  i 

Énekelnek  és  szavalnak,  Hanem  annál  jobban  dörög 

Adóztatják  a  publikum  Ágyú,  puska  Düppel  előtt ; 

Erszényét,  mely  most  pihenne.      Most  csinálják  az  ostromot 
Javára  az  éhinségnek,  S  küldözgetnek  ajándékul 

Mely  a  hosszú  csendes  hétben        Egymásnak  sok  piros  tojást, 
Sem  hallgat  el ;  hanem  kiált.  —      A  mit  bombának  is  hínak.  - 

Soha  ilyen  csendes  hetet !  Soha  ilyen  csendes  hetet ! 

Elhallgattak  az  újságok  .  .  .  Elhallgattak  a  harangok  ,  ,  . 

Kritizálni  nincsen  most  mit,  Elvándoroltak  Eómába. 

De  a  helyett  összeütött  No  de  itt  maradt  helyettük 
Csendes  hét  az  abonnementval :     A  sok  átkozott  börharang. 

Most  fogják  a  prsenumeranst ;  Beszél  ez,  jár  ennek  nyelve  ! 

Kinek  jól  jön  :  zöld  csütörtök.  Mendemonda,  hamis  újság, 

Kinek  roszul :  az  nagy  péntek.  Pletyka  beszéd,  rémhír,  álhí 

Lármáz,  hirdet  ez  is  az  is,  Tatárkacsa,  Tendenzlűge, 

Hogy  húsvétra  minden  elő-  Kócztelegráf-hozta  hírek. 

Fizetőjét  feltámaszsza.  Ily  quantumban  még  nem  vol 

Soha  ilyen  csendes  hetet !  Mint  ezen  a  csendes  héten ! 


Kedves  édes  fiam  uram. 

,Kedves  édes  apám  uram, 
Hogy'  leszünk  a  télen  ?' 

(•Kedves  édes  fiam  uram. 

Nem  veszünk  el  éhen.» 

,Kedves  édes  apám  uram, 
Kevés  lesz  a  pénzünk  !' 

« —  Hát  a  mire  pénz  kellene, 

Olyasmit  nem  vészünk.* 

jNincsen  czukor,  nincsen  kávé, 
Üres  már  a  tonna  !' 

« —  Jó  früstök  lesz,  fiam  uram 

Kenyér  és  szalonna.* 

,Hugocskáim  megszokták  már 
A  czukrot  és  kávét.' 

« —  Czukrot  kapnak  —  a  méhesb.en 

S  pörkölhetnek  —  málét. 


239 


.írten  lesz  a  nevem  napja, 

Hogyan  iszunk  Cliquot-t?' 

.'  —  Azt  nem  iszunk,  hanem  iszunk 
Ha  szomjazunk,  —  vinkót.* 

,Ha  nincs  pénze  az  embernek 
Télen  hogy  kártyázik  ?' 

* —  Hát :  —  krétára  fiam  uram. 

Vesztünk,  nyerünk  százig. » 

,Drága  Pesten  most  a  szállás, 
Hanem  azért  még  van.' 

« —  Ingyen  lakunk,  fiam  uram, 

Az  ŐSI  hajlékban.') 

.Nem  mehetek  bálba,  mind  ki- 
Maradok  a  tánczból.' 

« —  Itt  van  fiam,  az  istálló 

S  tehén,  borjú  tánczol.» 

,Szép  leánynak  mibÖl  vegyek 
Télen  szép  bukétot  ?' 

« —  Hü  arádnak  nem  kell  búkét. 

Csak  a  szived,  légy  ott.» 

,Egész  télen  csak  nem  foszthat 
Itt  az  ember  tollat !' 

« —  Világért  sem ;  itt  a  könyvtár. 

Ülj  le  mellé  s  olvass. » 

,Hát  a  divat  ?  csak  nem  járok 
Az  idei  <idzsekk»-ben.' 

1  Mondok  egyet,  hogy  segíthetsz 

Ebben  az  esetben '? 

Mit  tavaly  eldobtál,  vedd  fel, 
A  magyar  nadrágot, 

S  csinálj  abból  uj  divatot, 

S—  hazafiuságot!» 


Május  elseje. 

Itt  volna  már  első  május  Máskor  első  május  napján 

És  még  nem  zöld  semmi  ág.      Zöldült,  virult  minden  fa. 

Conservativ  bölcsességgel  Bokor  árnyába  ülhetett 

Hátramaradt  a  világ.  Szabólegény  és  nimfa. 


i>40 

Szilván,  almán  ezer  virág  Most  azonban  hallgat  a  fa, 

Hirdeté,  hogy  mennyi  lesz,  Kinyilt  virág  nem  beszél, 

Hány  kosárt  kell  hazavinni  ?  Nem  csípi  meg  dér  a  nyakát. 

Még  pediglen  kétfülest !  Nem  fejti  ki  fene  szél. 

Aztán  neki  támadt  szépen  Fülemile  ábrándjára, 
Szervácz,Pongrácz,]3onifácz.     Pacsirta  népdalára 

Ez  a  három  fagyhozó  szent,  Meg  se  mozdul.  A  szolidabb 

A  ki  mindent  leforráz.  Kakukkot  még  bevárja. 

S  agyiő  volt  a  szüretnek ;  Szemléljük  a  természetet, 

így  jártunk  még  rendesen  ;  A  tanulság  benne  nagy : 

Virágaink  sokan  voltak  :  «Uram  Isten,  uram  ember, 

Gyümölcseink  kevesen.  Ne  igérj  már,  hanem  adj  ! » 


A  teremtés  hét  napja. 

(Siralmas  történet  az  ujabb  időkből.) 

Sötét  és  semmi  voltak  a  zsebemben, 
S  én  elhatározám  megházasodni : 
A  semmiből  teremtek  egy  világot ! 
Ahoz  csupán  kurázs  kell,  semmi  más. 

Első  napon  a  földet  és  eget 
Úgymint  szép  szállást  pompás  négy  szobával, 
Padlással  egyben  —  megteremtem  én. 
Kontóra  a  teremtés  vajmi  könnyű. 

Másodnapon,  nap,  hold  és  csillagok :  — 
Lámpások,  gázvilágítás  jövének. 
Nagy  kisterek  és  kandeláberek. 
Hitelbe  készült  mind,  azt  mondhatom. 

Harmadnapon  fák,  füvek.  —  Bútorok. 
Függönyzet,  szőnyegek,  kaméliák, 
Azáleák  és  rhododendronok. 
Való,  hogy  mind  aufschreibenre  történt. 

Negyednap  a  teremtés  rendeként 
Arany  halak,  s  kanári  madarak. 
« Slepp »  a  mi  úszik,  « Putz »  a  mely  repül 
Szereztetének  « drey  Monat  a  dato » . 

Ötödnapon  barmokra  jött  a  sor. 
Vettem  kocsit,  lovat,  vadászkutyát, 
Majmot,  nyulat,  mókust  és  ölebet 
Folyvást  a  semmiből,  kontóra  mind. 


241 


TTatodnap  aztán  embert  is  teremték : 
Inast,  szakácsot,  kuktát,  szobalányt, 
Kocsist,  vadászt,  lovászt,  komornyikot. 
A  semmiből  még  ez  is  mind  kitelt. 

Nyolczadnap  aztán  meghozám  az  asszonyt, 
S  élek  most,  mint  hajdan  Ádám  apánk. 
Még  mielőtt  megismeré  vala 
Az  első  gyászos  executiót. 

Most  már  csupán  az  a  kérdés  marad : 
Évám  vajon  olyan  gazdag-e,  mint 
Az  apja  monda?  akkor  ő  bizonynyal 
Ha  napja  eljön,  mindent  kifizet. 

Avagy  pedig  ő  is,  miként  magam, 
A  semmiből  teremte  a  világot  ? 
Akkor  következik,  hogy  mind  a  ketten 
Kilöketünk  a  paradicsomból. 


Oh  szép  Május! 

Jaj  de  szép  vagy  oh  természet  De  furcsa  kommaszácziót 
—  Itt  a  kályha  mellett.  Csinálsz  óh  természet ; 

Hó  is  esik,  a  mint  látom.  Egy-egy  évben  kiveszed  két 

No  még  csak  e  kellett.  Évre  való  részed. 

Milyen  szép  zöld  —  ez  a  spinót.  Tavaly  anticzipáltál  két 
Ember  igy  telel  ki.  Nyárra  való  rátát. 

Melegit  —  nem  a  napsugár.  Idén  meg  két  télre  való 
De  a  flanell  rekli.  Fagyot,  grippet,  náthát. 


Mikor  a  szekér  elakad. 

Mikor  elakad  a  szekér.  Lovak  szidják  a  szekeret, 

Van  akkor  nagj-  veszekedés,  Éz  oka,  hogy  igy  megrekedt, 

A  kocsist  szidja  a  gazda,  Ok  jól  húznak,  az  jár  rosszul. 

Minek  hajtott  így  a  gazba?  Négy  kereke  :  egy  se'  fordul. 

Igaz !  Mért  hajtott  a  gazba  ?  Igaz !  Ha  egyszer  nem  fordul. 

Kocsis  szidja  a  lovakat,  Szekér  szidja  a  jíocsétát, 

Itt  az  ok,  hogy  ö  elakadt ;  A  ki  gátolja  a  sétát. 

Jól  hajt  ő,  de  rosszul  húznak,  Gördülne  az  ő  kereke 

Aztán  kén'  lenni  vagy  húsznak,  De  a  sárnak  nincs  feneke. 

Igaz!  nem  kettőnek;  húsznak.  Igaz!  Ha  nincsen  feneke. 

Jókai:  ESltemények.  II.  16 


242 


Sár  mentegetőzik  nagyon, 
Hiba  nem  ö  benne  vagyon : 
0  nem  segíthet  a  bajon, 
Mért  nem  járnak  rajta  hajón  ? 
Igaz  !  Mért  nem  járnak  hajón. 


Országunk  czímere  utáni  keserv. 

(Egy  vers,  melylyel  a  censurát    meg    lehetne  tréfálni,  ha  tudni- 
illik volna  censura  a  világon.) 

Országunk  czímere,  óh  te  dicső  czímer, 
A  kit  festünk  fehér,  zöld  és  vörös  színnel. 
Jaj  de  foly  i;tánnad  magyar  ember  könnye, 
Hogy  tőle  vagy  távol  s  nem  jut  hozzád  könnyen. 
Voltál  minden  háznál  magas  tiszteletben 
Ünnepnap,  vasárnap  veled  büszkélkedtek  ; 
Egyik  alkatrésze  e  földi  életnek 
Minden  honfi  előtt  elfelejthetetlen. 
Veled  indultunk  meg  bármi  hosszú  télnek, 
De  hajh  !  száraz  tavaly  te  sem  termettél  meg, 
Mert  hogy  káposztáról  vagyon  itten  a  szó. 
Azt  ugy  hiszem  tudja  minden  férfi  s  asszony. 
Ki  hallotta  hírét,  hogy  a  jó  káposzta 
Hazánknak  czímere  ;  áldott  a  ki  hozta  ! 
0  maga  lévén  :  zöld,  —  tejfel  rajta  fehér.  — • 
Piros  :  füstölt  kolbász  ;  sok  czímerrel  felér. 
Kit  is  hogy  szemeink  nem  szemlélhetének. 
Ez  oka  grasszáló  gonosz  betegségnek. 
Azért  könyörögjünk  a  jó  teremtőnek, 
Hogy  adjon  sok  áldást  ez  uj  esztendőnek, 
S  országunk  czimerét  jó  nagyra  növessze, 
S  tőle  a  jó  kolbászt  se  állítsa  messze. 
Ezt  az  egy  két  dolgot  foglalván  magába 
Szivünknek  s  gyomrunknak  egy  a  kívánsága. 


Fuss,  vagy  fizess ! 

(Az  1864-iki  lóversenyek  emlékére.) 

Akár  hová  tegyük,  ez  korunk  jelszava 

S  azt  sem  mondhatnám,  hogy  ez  volna  a  java. 

Sokkal  szebb  volt  az,  hogy  «győzelem  vagy  halál !» 

De  arról  már  azt  sem  tudjuk  most,  hogy  hol  áll  ? 

Most  minden  járásunk,  szerencsevárásunk 

E  kurta  szókból  áll : 

«Fuss,  vagy  fizess !» 


f 


243 


Ezt  tartja  szem  előtt,  a  ki  kezd  szerelmet, 
Mert  bánatpcDz  nélkül  a  verseny  ott  sem  megy. 
«Tét»  nélkül  futtatni  ott  is  lehetetlen. 
^^gy  egyik,  vagy  másik,  néha  mind  a  ketten 
Megadják  az  árát,  vagy  kerüUk  kárát 
Édes  szerelemnek  : 
«Fuss,  vagy  fizess !» 

Üzlet,  gazdálkodás  s  tenyértörő  ipar, 
Versenyez,  mint  legjobb  tüzvérü  paripa. 
Egyiknek  az  útját  sem  rózsákkal  hintik, 
Elveszthetné  rajta  a  Dárius  kincsit 
(Futna,  de  nincs  hova,  fizetne,  de  nincs  mit.) 
Ennek  is  azt  mondják  :  ha  fölvetted  gondját, 
«Fuss,  vagy  fizess  !» 

Diplomaták  együtt  ülnek  csak  a  végett : 
Kivel  fizettessék  a  hadi  költséget  ? 
Hogy'  kell  tollvonással  seregeket  verni. 
Papiroson  tollal  csatákat  megnyerni. 
Bizony  attul  félek,  hogy  mind  a  két  félnek 
Marad  ott  is  ez  ni : 
«Fuss,  vagy  fizess !» 

S  te  ki  már  e  verset  unod  véghetetlen, 

S  az  utolsó  lapra  forditsz  nagy  kedvetlen. 

Ott  is  rá  találsz  e  fatális  jelszóra, 

Üstökös-re,  új  príenumeratióra. 

Mely  jelent  a  félét,  hogy  lejárt  a  félév, 

Ezt  vedd  fontolóra 

S  fuss,  vagy  fizess  ! 


A  fegyverszünet. 

Ez  uraim  tisztán  maliczia ! 

Most  kötni  fegyverszünetet. 
Ez  annyi,  mint  megölni  valakit. 

Még  mielőtt  megszületett. 

Nem  beszélek  én  most  Dániáról, 
Nekem  az  nem  sokat  fáj  itt. 

De  értem  a  szinház  ostromlását, 
A  hogy  vivják  Eadnótfáyt. 

A  politikus  hirlapoknak 
Úgy  sem  volt  semmi  keleté. 

Lármázni  csupán  nekünk  volt  szabad, 
S  csupán  ez  ellen  lehete. 


16* 


sít 


Kis  puskatuz,  rakéta,  kartács 

S  a  racgigért  «öreg  borúba » 
Egy  kis  változatosságot  hozott 

É  rettentő  unalomba. 

S  itt  van  ni !  iiuff !  most  ennek  is  vége, 

Mellétünk  zabot  hegyezni. 
Egy  hónapig  csukva  lesz  a  szinház, 

Hát  nem  kiszámitás  ez  ni  ? 

Intendáns  ur !  legyen  hát  keresztyén, 
Előadást !  Legyen  az  bármi  rossz  ; 

Tant  mieux !  csakhogy  teljék  vele 
Ez  az  átkozott  papiros. 

Tudja  meg  :  a  kritikus  is  ember  ; 

Ember  :  a  kinek  élni  kell, 
S  a  kinek  csak  akkor  van  élete. 

Ha  van,  a  mi  ellen  kikel. 

Uram,  ön  emberölést  követ  el, 

Midőn  a  légtől  megfosztja, 
Kinek  a  szinbirálat  volt  ezen 

ínség- évben  napi  kosztja. 

Publikumot,  színészt  kaphat  megint ; 

Ha  egy  meghal,  jön  száz  zseni, 
De  kritikust  nem  tudom,  hol  vesz  ön. 

Ha  minket  el  fog  veszteni ! 


Önkénytelen  szatírák. 

Boldogságos  Isten  !  mit  kell  még  megérnünk 

Nagy  Magyarországon  ? 
A  mi  máskor  ingyen. 
Az  most  pénzért  minden. 
A  fizetés  elől  nincs  hova  kitérnünk 

Nagy  Magyarországon. 

H:ijdan  a  háború  csupán  vérbe  került 

Nagy  Magyarországon. 
Most  az  is  jár  pénzzel. 
Még  pedig  nem  rézzel, 
A  győzelemért  is  fizetünk  emberül 

Nagy  Magyarországon. 


215 


IJajflan  a  tudomány  olcsó  aranybánya 

Nagy  Magyarországon. 
Most  a  beiratás 
Többe  kerül  mint  más- 
Korbeli  embernek  egész  tudománya 

Nagy  Magyarországon. 

Hajdan  pipás  ember  dohányt,  taplót  nem  vett 

Nagy  Magyarországon. 
Most  czindhelczli,  trafi' 
Mind  drága  atyafi, 
Ki  zsebébe  nyúlni  készteti  az  embert 

Nagy  Magyarországon. 

Hajdan  legalább  a  jó  hírt  adták  ingyért 

Nagy  Magyarországon, 
^lost  a  sok  rettentő 
Hírlapot  szerkesztő 
Rossz  hírnek  jó  pénzért  adásához  mind  ért 

Nagy  Magyarországon. 

De  már  annak  végre  fele  sem  igazság 

Nagy  Magyarországon, 
Hogy  a  kövér  disznót, 
Kövér  embert,  asszonyt. 
Mint  t világ  csodáját*  pénzért  mutogassák  ! ! ! 

Nagy  Magyarországon. 


A  kijavított  Shakespeare. 

Hamlet  utolsó  jelenete, 

úgy  a  hogy  azt  a   Monjjoye  szerzője    a    mai  kor    ízlése    szerint 
kidolgozta  volna. 

KlüÁLY  (mintán  rákerült  volna  a  sor,  hogy  megölessék). 

És  most,  Hamlet,  megállj !  Ne  tartsd  felém 
Azt  a  bolond  nyársat.  Engedj  beszélnem. 
Hadd  adjak  keÚö  felvilágosítást. 
Én  téged  megöletni  nem  akartalak. 
Tanúságom  reá,  hogy  élsz.  Azonban, 
Mióta  visszajöttél  Angliából,  ugy  szeretlek, 
Hogy  azt  jambusban  el  nem  mondhatom. 
Nem  is  tudod,  egyszer  midőn  aludtál, 
Egy  átkozott  nagy  dongó  szállá  rád, 
S  megcsípte  volna  arczodat,  ha  én 
Atyáskodó  kezemmel  el  nem  űzöm. 


ii46 


Hamlet. 

KlUÁLY. 


Hamlet. 
Király. 

Hamlet. 
Király. 


Hamlet. 


Királyné  ( 


Hamlet. 


Orvos. 

Hamlet. 

Orvos. 


S  hogy  egyszer  tyúkszemedbe  vágtál,  s  orditottál 

((Vatát !  Vatát !»  • —  En  küldtem  a  vatát; 

Tulajdon  slafrokombul  téptem  azt  ki. 

Lefegyverzed  boszúmat  óh  atyám. 

Apádat,  —  már  azt  nem  tagadhatom  — 

Hogy  én  segítem  kissé  gyorsabb  útra 

A  másvilági  szép  tájak  felé  ; 

De  mint  azt  a  törvényes  látlelet 

A  bonczolásnál  constatirozá  : 

Ó  két  év  múlva  ugy  is  meghalaudott, 

Gerinczagy- sorvadással  párosult 

Szív-viszütér  kitágulás  miatt. 

En  hát  csupán  azt  tettem,  hogy  gyalog 

Teendő  útja  végső  czéljához 

Egy  extrapostát  rendelek  alá. 

No  már  ez  aztán  igy  egészen  más. 

És  kifizettem  adósságait. 

Nézd :  itt  a  contók.  Saldirozva  mind. 

Nemes  lelkű  derék  nagy  mostohám ! 

így  hát  szegény  már  nyugodtan  pihenhet. 

Szabók,  csapiárok  átka  nem  riasztja  ! 

A  mi  anyádat  illeti :  igaz, 

Hogy  nőül  eddig  nem  vehettem  őt, 

Bár  együtt  éltünk  tisztességesen  — 

Mert  nem  kaptam  rá  dispensatiót. 

De  most  áttérvén  mormonok  hitére, 

Megesküszünk  nagy  ünnepélyesen. 

A  jegygyűrűt  itt  hordom  a  —  izé  — 

(Nehezen  tudja  elővenni,) 
A  slafrokomnak  madzagára  fűzve. 
Ez  már  dicsÖ  elégtétel  nekem ! 
Úgy  hát  csak  frissen  hozzatok  anyámnak, 
Ki,  mig  mi  itt  beszéltünk,  herbatéját 
Czukor  helyett  mirenynyel  sózva  meg, 
Gyomorgörcsök  művészi  kinja  közt 
Nagy  némajátékokban  remekel, 
Eczetsavas  vaséleget, 
meglszsza  az  ellenmérget).  Megéltem, 
Eczetsavas  vaséleg  a  mireny 
Hatását  közönyözte.  Megbocsátok, 
Hol  az  a  gyűrű,  a  miről  beszéltél  ? 

(Ölelkezés,) 
Megáldalak !  Legyetek  boldogok ! 
Csak  már  Ofélia  megvolna  !  Most 
Egy  fűst  alatt  én  is  megházasodnám. 
Uram,  királyfi  !  cl  Ofélia. 
Ugyan  ne  mondd  !  —  Hisz  most  temettűk  cl. 
Csak  tetszhalott  volt,  és  felástuk  újra. 


2i7 


I 


Hamlet.        De  hisz  a  vizbe  fúladt,  úgy  tudom. 
Oevos.  Bedörzsölök  arczát  szalámi- szeszszel, 

Talpát  kefével  megcsiklandozánk, 

És  most  olyan  fris,  mint  az  ürge. 
Hamlet.        Aztán  —  meg  is  bolondult;  —  vagy  mi? 
Orvos.  Nem. 

Csupán  a  tej  mene  fejébe.  —  Hisz  —  tudod  — 
Hamlet.        Vagy  úgy?  —  Jó,  jó.  —  Ne  mondd  «itt».  — 

Úgysegéljen, 

Elvenném,  csak  ne  volnék  most  megölve. 
Laertes  (felemeli  fejét).  Ha  csak  ez  a  bajod,  Hamlet,  ne  búsulj, 

Az  a  rapir,  melylyel  megszúrtalak. 

Nem  volt  mérges,  csupán  rozsdás. 
Hamlet.  No  hát 

Kelj  fel  te  is,  úgy  én  sem  öltelek  meg. 
LaebteS  (felugrik,  ölelkezBek). 

Sógor  bocsáss  meg  a  sebért ! 
Hamlet.  Te  is ! 

Ha  fáj,  tegyünk  rá  opodeldokot  (kózsíorítás). 

De  hol  van  már  most  szép  Oféliám  ? 
OfÉLIA  (menyasszonyi  díszöltözetben  megjelen). 

Nem  késtem,  itt  az  ajtóban  valék. 
Hamlet.        Patvarba  is  !  De  kicsipted  magad ! 

No  no,  ne  sírj.  E  nap  emiékire 

Veszek  neked  egy  szép  saut-en-canot  — 

Aztán  ne,  itt  e  gyürü.  Felmegy-e  ? 
OfÉLIA  (elragadtatással).  Hamlet !  (ölelkezés). 

(félre)  Váljon  numero  3  ez? 
MiMD.  (sorba állnak)  Es  most  alászszolgája,  mind  szerencsés 

Jó  éjszakát  kívánunk  összesen. 

Csókoljuk  a  kezét,  szép  publikum. 

Adjö!  Legyen  szerencsénk  máskor  is  ! 
Hamlet  apja  (a  pódium  alól  megszólal). 

Hamlet !  Hamlet  fiam  !  Héj !  hallod-e  ? 

Emlékezzél  reá :  —  Péntek  vagyon ! 

Drámai  nap.  Es  minden  pénteken 

Halászlevet  kapunk  a  Zrinyiben. 

Hát  vacsorálni  aztán  oda  tarts  ! 

(Függöny  legördül.  <(  Mindnyájan »  kitapsoltatnak.) 


A  ki  prókátor  akarsz  lenni,  siess. 

Verik  már  a  czapfenstreichot,  Boldog,  kinek  Januárig 

Mingyárt  zárják  a  kaput,  Kezében  a  diploma, 

Szaladj !  ki  be  akarsz  jutni,  Benne  még  a  «sufficiens» 

Mert  majd  nyitva  nem  kapod  !  Is  haszonra  való  ma. 


248 

Ki  később  jösz,  számodra  vár 
Két  esztendei  praxis. 
Ki  kell  ülnöd,  akármennyi 
Lúdtollat  elfaragsz  is. 

Trancsirozol  ludat,  pulykát, 
Mit  rád  bíz  princzipális. 
Udvarolni  fogsz  ex  offo, 
Még  az  asszonyságnál  is. 


A  társad'lom  nem  ismert  el. 
Csupán  csak  mint  adjunctuni. 
Két  évi  körraölés  után 
Mondván  dolgodra  « punktum ». 

Akkor  is  még  megkérdezik, 
Hogy  viselted  magadat  ? 
Melynek  bizonyítására 
Kívántatik  sok  adat. 


Azért  fráter,  siess,  tedd  le 
Még  ma  azt  a  censurát. 
Mert  holnap  már  be  nem  fúrod 
Magad,  ha  ma  nem  fíirád. 


Hasonszenvi  közlönyök. 


Most  indult  meg,  tán  jár  is  már  Hasonszenves  nagy  hírlapok. 
Egy  uj  » hasonszenvi  közlöny*  A  mikben  a  mi  kis  jó  van, 
Mely,  mint  egy  hézagot  pótló    Kapja  a  jámbor  publikum 
Mindenütt  nagyon  üdvöz  lőn.   Milliód  dilutióban. 


Hiszen  hasonszenvi  hírlap 
Eddig  is  ördögi  sok  volt, 
A  ki  hasonszenvi  cseppben 
Küzlötte  a  jót  a  sokból. 


Hasonszenvi  divatlapok, 
Mikben  egy  egy  csepp  poézis 
Egy  pint  vízben  van  felosztva, 
Ugy  hogy  benne  meg  sem  érzik. 


S  a  hasonszenves  élczlapok, 
Mikben  egy  csepp  élez  a  tejfel, 
Fölkeverve  ítczeszámra 
Sziruppal,  mandulatejjel. 


A  tudósok  mindent  tudnak. 

A  tudósok  mindent  tudnak, 
Csak  jó  időt  csinálni  nem  ; 

Mindennek  tudják  az  okát, 
Mi  előjön  a  földszínen. 

Tavaly  hogyan  kitalálták, 
Mért  nincs  eső  az  alföldön? 

Nem  is  lesz  már,  ha  csak  velünk 
Egyet  nem  fordul  a  földgömb. 

Mivel  lapos,  nincsen  hegye. 
Mely  a  felhőt  odaszíjja; 


249 


És  mert  az  ültetett  fáknak 
Vagyon  ottan  szörnyű  liíjja. 

^lert  a  Tiszát  szabályozták, 
Kiszáraszták  a  sok  mocsárt, 

A  mely  annyi  egészséges 
Felhőnek  való  gőzt  bocsát. 

Mert  nincs  cisternánk,  csatornánk, 

Réteket  öntöző  árok, 
S  végül  mert  —  nyakasak  vagyunk 

S  hozzá  —  tudatlan  barbárok. 

Aztán  itt  van  !  tessék  mostan  : 
Azt  a  paruplit !  hogy'  esik ! 

Pedig  az  alföld,  mint  tavaly, 
Most  is  csak  olyan  róna  sík. 

Azóta  sem  nőtt  rajta  hegy. 

Szerb  tövisből  sem  lett  pálma. 
Legnagyobb  hegy :  trágyakupacz 

A  hol  tavaly  csak  ott  áll  ma. 

Tiszánk  úgy  van,  a  hogy  megvolt. 
Árkunk  ugy  nincs,  a  hogy  nem  volt. 

Mesterséges  fűvetésről 

Úgy  nem  tudunk,  mint  a  megholt. 

Nyakunk  is  kemény,  mint  tavaly. 
Barbárok  vagyunk  mint  tavaly. 

Még  is  már  az  országút  is 
Olyan  alattunk,  mint  a  vaj. 

Most  már  úszunk,  most  azt  kérjük 
Ne  add  uram  olyan  nagyon  ! 

Engedj  egy  kis  napot  sütni. 
Hogy  a  szérű  felszáradjon. 

Mit  mondanak  a  tudósok, 

Hogy  mostan  hát  mit  csináljunk  ? 
Mit  ültessünk,  mit  árkoljunk  ? 

Hogy  fel  ne  kopjék  az  állunk. 

Biz  az  Írott  tudományban 
Semmi  segedelem  nincsen  : 

Legjobb  gazda  a  jó  idő. 

Legfőbb  tudós,  —  az  Ur  Isten. 


250 


iServTis  humillimus))  és  «no  mi  baj?* 

Mindönkinek  a  nagy  világban 
Van,  a  kihez  menjen  gálában 

Mondván  :  «servus  humillimus  !» 
8  ismét  mindenkinek  van  olyan 
Kit  neglizsében  elfogadjon, 

így  szólván  hozzá :  «no,  mi  baj  ?» 

Szegény  kosta  a  patronushoz 
Ha^megy,  megmosdik,  kaputot  húz, 

És  szól :  dservus  humillimus*. 
De  hogyha  mendikáns  kopogtat, 
0  is  papucsot  húz,  kopottat. 

És  igy  fogadja  :  «no,  mi  baj  ?• 

Patronust,  —  ha  megy  udvarolni 
Főispánt,  —  fedi  arany  holmi 

És  szól :  «servus  humillimus*. 
Kegyelmes  ur  slafrokkban  várja, 
Midó'n  az  ajtót  reá  tárja, 

S  félvállról  kérdi :  «no  mi  baj  ?» 

Főurat  fedi  selyem  bársony  jelmez 
Midőn  alászáll  a  —  férgekhez, 

Mondván  :  «servus  humillimus*. 
S  az  kabátot  sem  ölt  magára. 
Egészen  pőrén,  czédán  várja  ; 

És  azt  sem  kérdi :  «no  mi  baj  ?» 


Az  új  trójai  háború. 

Nagysád  !  szép  múzsám  !  Bátorkodnám,  ha  szerencsém 
Lenne  ma  nagysádhoz  ;  egy  dalt  négy  kézre  a  lanton. 
Eposz  lenne,  ha  elsülhetne.  A  tárgy  igazán  jó. 
Hexameterben  azért  kezdem,  mert  Virgil  is  igy  tett, 
S  nékem  minden,  a  mi  Virgil,  volt  s  lesz  a  riválom. 
Hát  az  eset  nagy  sor :  Sprinxfalviak  régi  viszálya 
Krixfalu  népével.  Legelőn  ők  vesztenek  össze. 
Szomszédok  voltak  s  veszekedtek  rég  a  határon. 
Ebből  sok  baj  lett ;  csőszt  megdöngette  az  egyik  ; 
Tulkokat  elhajtotta  a  más  ;  gyerekek  pofozódtak. 
Egymás  almáját  kertekből  széltire  lopták  ; 
Sőt  hetivásáron  amazon  nép  összekerülve, 
Éles  nyelvekkel  keserűen  folytata  harczot. 


2r,i 


És  a  kapott  szitkot  liazahordá  ad  referendum, 
lm,  de  minő  képet  látunk  ?  Most  száll  le  az  éjjel. 
Sprinxfalu  férfiai  kerekednek  szörnyű  haraggal, 
Vágó  szerszámok  kezeikben:  Krixfalu  reszkess  ! 
Irtó  harcz  lesz  ma  !  Köszörülvék  zord  vasaik  mind. 

(Közbeszólás) 

Miizsa  siess  !  gyorsan  kikopunk  ám  a  papirosbul ! 
Nyolcz  sorban  végezz  !  Több  nem  fér  képek  alá ;  licj ! 

Másnap  hajnalban  Krixfalva  találta  csodálva 
Éjjel  kinn  legelő  lovait  csúful  lemetélve. 
Fark  és  fül  nélkül.  Ez  volt  amaz  éjjeli  boszú ! 
Sprinxfalu  hó'sei  meg  hazatértek  nagy  diadallal 
S  ellenségi  csikók  harczban  elvett  lobogóit 
Méltó  hűhóval  mutogatják  dédiinokáknak. 


Minden  ember  prolongál. 


Jön  a  mérges  hitelező 

Korán  lejárt  váltóval ; 
Jámbor  adós  pénzzel  már  nem, 

Győzi  csupán  szép  szóval. 
Egyik  addig  kapaczitál 
Mig  a  másik  megígéri. 
Hogy  eziittal  meg  nem  czitál 
S  az  új  blanquettel  beéri. 
S  még  ez  egyszer  prolongál. 

Harmadik  hadvezér  lépi 

Át  már  a  Potomákot. 
Valamennyi  együtt  sem  ér 

Egy  szippantat  tobákot. 
Mikor  a  hadra  indul  ki 
Van  in  jubileo  dulci, 
S  jövő  évben  megint  csak  ott 
Van,  hol  tavaly  félrecsapott, 

Az  az,  —  újra  prolongál. 

Kapoleon  minden  évben 

Mond  egy  nagy  orácziót, 
Produkálja  nagy  stentorral 

Az  ultima  rácziót. 
^Meglátogatja  Rotschildet, 
Háborúi  kölcsönt  hirdet, 
A  nagy  csizmákba  belépik, 


Hogy  a  Ehénuson  átlépik 

S  meg  csak  szépen  prolongál. 

Garibaldi  veres  ingét 

Eózsaszinüre  mosta 
A  jó  áldott  békés  idő 

És  Visconti  Venosta, 
A  mióta  Aspromonte 
Alatt  se'  Roma,  se'  morte  ; 
Csak  ide-oda  utazik 
S  azután  ősztől  tavaszig 

0  is  szépen  —  prolongál. 

A  sok  hazai  vállalat 

Fel-felüti  a  fejét, 
Nehogy  a  nagy  hallgatilsban 

Még  utóbb  elfeledjék. 
Lelenczház,  vasút,  állatkert. 
Kiknek  száma  egész  konczert, 
S  a  városligeti  posvány  ! 
Egymás  sarkára  taposván 

Jönnek  —  és  jn-olongálnak. 

Hát  a  kedves  ujságiró ! 

Ez  még  csak  a  főkorhely ; 
A  ki  mindig  láb  alatt  van, 

Csak  akkor  nincs,  mikor  kell. 


252 


Hogy  köti  ebhez  a  karót ! 
Most  lesz  !  itt  jön !  mingy'  itt  van 
Országgyűlés  I  Drága  búza ! 
Jobb  kor  ajtaja  nyitva  ! 

S  aztán  —  megint  prolongál. 

Hanem  a  jámbor  publikum 
A  türelmes  olvasó 


Kezd  lassankint  rájönni,  liogy 
'     Végetlen  az  olvasó. 
S  csapván  újságát  a  falhoz 
Rá  ilyen  hizelgést  halmoz  : 
De  'isz  ilyen  teremtette 
Nem  szedsz  engem  rá  többet  t 
Es  tovább  —  nem  prolongál 


A  «Pressei)  levelezője  Szliácson. 


Jó  nép  volna  ez  a  magyar, 
Barátságos,  szives  nyájas, 
A  férfia  mind  szakállas. 
Az  asszonya  mind  oly  bájos. 

Viselnek  már  pantalont  is, 
H  ruháikon  semmi  czafrang, 
Egymás  közt  németül  beszél 
Ura,  grófja,  s  a  mi  csak  rang. 


Isznak  sört  is,  és  megvallják, 
Hogy  sokban  nem  volt  igázok, 
A  mik  voltak  :  már  megtértek ; 
Bizonyára  már  nem  azok. 

Szépen  politizálnak  is. 
Mennének  már  akárhova, 
Csak  azt  várja  mind  hogy  hivjí 
Be  is  van  fogva  a  lova. 


Tánczolnak  már  valczert,  polkát,  Mindenre  készek !  Oh  lehet 

Elhagyták  a  hetyke  csárdást,  Őket  jól  kapaczitálni, 

Cotillion  vortánczerként  Csak  egyre  nem,  a  mi  legföl)!) 

Láttam  kitűnni  sok  mágnást.  A  « Presse* -re  praenumerálni. 


A  pattagoniai  király. 

Nagyon  jámbor  egy  király  volt  Adott  nekik  rendes  törvényt, 
O  felsége  a  «TLÍz-földön»,  Behozta  a  Code  Napóleont ; 

Mely  föld  igen  gazdag  volna.     De  azok  az  átkozottak 
Ha  nem  volna  nagyon  szegény.  Nem  jöttek  meg,  ha  idézték. 


Millió  alattvalónak 
Ott  parancsolt ;  csak  az  egy  baj. 
Hogy  ezek  az  átkozottak 
Nem  fogadták  a  parancsát. 

Harczos  nép  volt,  csupa  bajnok, 
^lind  katona  :  c»ak  az  a  baj. 
Hogy  elsötül  utolsóig 
Az  átkozott  mind  dezertált. 

Szép  jövedelme  volt  ottan. 
Adót  vetett  minden  fejre ; 
De  azok  az  átkozottak 
Elfelejtek  azt  fizetni. 


Adott  nekik  főiskolát. 
Szerzett  könyveket  és  rektortj 
Az  átkozottak  —  megették 
Nem  a  könyvet,  de  a  rektort. 

Végre  összehívta  őket 
Assemblee  nationalera. 
Sokan  voltak,  összevesztek 
S  végre  is  őt  kergettek  el. 

Szegény  pattagonjai  fölség 
Csodaképen  menekült  meg, 
S  azóta  az  átkozottak 
Tán  respublikát  csmáltak. 


i 


253 


Pattagonja  exkirálya 
jMost  Párizsban  azt  cselekszi, 
Hogy  \\]  státus  kölcsönt  szed  fc 
Váltóra  Pattagónjának. 


S  most  ezek  az  átkozottak, 
A  párisi  prókátorok 
Be  akarják  öt  csukatni, 
Mint  hamis  váltócsinálót. 


Wk- 


Az  igazi  világnyelv. 


it  töritek  jó  tudósok  ((Szép  szó»  a  mit  mindenki  ért, 

A  fejetek  a  titkon  :  Annál  semmi  se  könnyebb, 

Hogy  értse  meg  minden  ember,  A  pénz  szava :  akkor  a  pénz 


Felebarátja  mit  mond '? 
Rég  megvan  már,  mit  kerestek, 
Annál  semmi  se  könnyebb  : 
Rég  megoldva  és  használva 
Az  igazi  világnyelv. 

Kell  barátság  ?  s  idegenek 
Nem  értik  egymás  szavát  ? 
Mit  kinoznáik  még  miatta 
A  tudósok  nyelvtanát  ? 
Van,  a  mit  mindenki  megért : 
Annál  semmi  se  könnyebb. 
Ott  van  a  bor  !  Akkor  a  bor 
Az  igazi  világnyelv. 

Szerelmes  vagy  ?  és  szeretőd 
Lengyel,  franczia  vagy  rácz  ? 


Az  igazi  világnyelv. 

Fáj  valami?  Panaszodat 
Nein  érti  az  idegen. 
Szavadat  a  komor  világ 
Fogadja  nagy  hidegen. 
Ha  szavadat  nem  értette. 
Majd  megérti  a  könyed. 
Oh  mert  a  köny  a  valódi. 
Az  igazi  világnyelv. 

Mérges  kutya  a  sarkodban. 
Bősz,  irigy  eb  rád  ugat  ? 
Tudod,  hogy  szid ;  bár  nem  ér- 
A  kutyái  hangokat.  [ted 

Még  ezzel  is  diskurálhatsz, 
Annál  semmi  sem  könnyebb  : 


Nem  tudod,  hogy  szived  titkát  Ott  van  a  bot,  annak  a  bot 


Neki  hogyan  magyarázd? 
Szerelemnek  van  egy  nyelve, 
Annál  semmi  se  könnyebb  : 
Akkor  a  csók  a  valódi. 
Az  igazi  világnyelv. 

Ráéheztél  szomszédodnak 
Holmijére  ?  kivánod  ? 
Odaadja,  ne  félj  tőle. 
Ha  a  szép  szót  nem  szánod. 


Az  igazi  világnyelv. 

S  ha  szemben  állsz  ellenséggel. 
Vagy  ő  esz  meg,  vagy  te  őt : 
Mind  a  beszéd,  mind  az  érzés 
Idegen  egymás  előtt? 
Van  egy  szó,  mit  mindenki  ért. 
Annál  semmi  se  könnyebb  : 
Akkor  a  kard  az  igazi, 
A  valódi  világnyelv. 


A  hegedű  párbaj. 

Múzsám,  most  hegedülj,  ne  dalolj  !  Mert  hős  hegedűsök 

Harczait  éneklem ;  hozzám  állván,  te  szekundálj 

S  majd,  a  hol  én  már  nem  győzöm,  Imzd  rá  ;  —  hol  a  gyanta? 

Zrínyi !  ki  hajdantán  láthattál  másnemű  harczot, 

(Értem  a  kávéház  Zrínyit,  s  dákók  pufogását 


254 

Régi  dicső  jurátus  idők  arany  évei  folytán.) 

Most  nemesebb  viadal  fcnsöbb  bírája  levél  már. 

Egyik  liös  volt  Eácz,  más  konczertekbcn  is  ember, 

Hol  kard  a  hegedű,  klarinét  a  puska,  öreg  dob 

A  töltött  ágyú.  Ott  is  prímót  hegedűzött. 

Másik  hős  Ferkó  ;  (hogy  mondják  hát?  « kicsiny  a  bors  I 

Ámde  azonban  erős  !»)  Bírájuk  volt  a  közönség. 

(wTöjj,  mérkó'zzünk  meg,  ki  legény ebb  ?  szál  hegedűre.* 

«Ott  leszek.))  És  ott  volt  mindkettő.  Publikum  is  volt. 

Vér  nem  folyt;  folyt  bor;  #hadd  folyjon  I»  monda  a  csaplár. 

Hős  Rácz  íme  kiáll,  s  elsőbb  megereszti  a  mollból. 

Vékonyan  a  húr  szól,  oly  éles,  mmtha  akarná 

Ellensége  nyakát  szépen  simára  leszelni. 

Vastagon  aztán  meg,  minth'  osztana  puskatusával. 

Ám  Ferkó  sem  rest,  nótával  viszsza  riposztoz  ; 

Oszt  kegyelemvágást  markában  a  hősi  nyirettyű. 

Andante,  piu  maesztózo,  aztán  picicato  ; 

Allegro,  scherzo,  staccato,  majd  furibundo. 

«Mind  tudom  ezt  én  is!)»  Mondván,  folytatja  vitéz  Eácz. 

S  megzendíti  a  bús  nótát ;  vendég  szeme  lábbad 

Könybe,  bús  emléktől  s  tormás  virstlik  erejétől.  [sem  !» 

«Ily  futamot  ha  csinálsz?*  —  «Futni?  mond  Rácz  ;  —  hegedűn 

S  mind  a  két  viador  placczát  meg  is  állja  napestig, 

A  míg  végre  nem  ők,  a  bajvívók,  hanem  inkább 

A  párbajt  megítélni  hivott  nagyszámú  szekundáns 

Hull  el  a  párbajban  ;  pad  alá  egy,  asztal  alá  más. 

Győzte  a  kocsmáros  ;  hadi  költség  néki  raaradvíín. 


Az  1864-iki  lóverseny  a  pesti  gyepen. 

Mindenütt,  de  mindenütt 
Nagy  jelei  az  időnek  ! 
A  múltnak  és  a  jelennek. 
És  azoknak,  mik  még  jőnek. 

Minthogy  már  szokás,  s  ki  van  hirdetve 
Hogy  lófuttatás  legyen  szüretre  : 
Meg  is  történt,  le  is  fogyott  máig. 
Jelen  voltak  a  lovak  —  s  gazdáik. 

jNlinthogy  díjak  is  vannak  kitűzve, 
Nyerjük  el  hát,  de  ne  jöjjünk  tűzbe 
S  hol  fél  lófejet  ki  nem  vehetnénk, 
Fúziózzunk  !  s  a  díjt  oszszuk  ketté. 

S  ha  «egy»  magát  e  pályára  szánta, 
Semmiféle  ellenzék  ne  bántsa  1 


255 


Mit  hajszolná  egymást  annyi  jó  ló  ? 
Az  az  egy  ló  hadd  fussa  meg  solo. 

Fogadásnak  is  csak  illik  lenni, 
A  fogadott  összeg  akármennyi. 
Nem  arany,  nem  bankó  ;  hanem  váltó, 
És  az  is  még  *  drei  monat  a  dato » . 

S  hogy  a  lóárverés  is  meglegyen 
A  híreért,  —  segíténk  eképen  : 
Q  megvette  X  lovát  nagy  áron, 
S  ugyanannyit  Q-tól  X  vásárolt. 

Mindenütt  de  mindenütt 
Nagy  jelei  az  idó'nek. 
A  múltnak  és  a  jelennek 
És  azoknak,  mik  még  jőnek. 


Mexikói  verbungoé. 

Gyere  pajtás  Mexikóba !  Dohányt  is  kap  minden  fika, 

Lesz  bőség  puha  czipóba' ;  Mit  nem  látott  a  trafika 

Fán  terem  ott  a  szalonna,  S  ha  kell  neki,  —  pipa  helyett,- 

Mindenkaktus  egy  bor- tonna.  Egész  tűzokádó  hegyet. 

Ananászt  kapsz  prófunt  helyett,  Spékelt  nyiil  ott  az  ellenség, 
Früstökre  elefánt-tejet  Fogni  kell,  hogy  el  ne  essék  : 

S  minden  napra  a  menázsban    S  hogyha  néha  megütköznek 
Egy-egy  pulyka-óriás  van !         Gombóczokkal  lövöldöznek. 

S  a  mi  legjobb,  itten  soha 
Nem  lesz  senki  közkatona, 
A  mint  felcsap,  lesz  őrmester, 
S  onnan  egyszerre  óbester ! 


A  vén  asszonyok  nyara. 

Ismét  ismét  sütkérezünk  Fényes  selyemszálak  fenn  a 

;Melegitő  napsugáron,  Levegőben  szállnak,  jonok, 

Nyájas  ég  mosolyg  le  őszszel,  Azokból  az  ábrándozok 
A  mely  zord  volt  egész  nyáron.  Tündérfátyolokat  szőnek, 

1  )e  a  bölcs  gyanúval  tekint  De  a  bölcs  jól  ismeri  már 

A  mosolygó  égre ;  Hogy  csak  «ökömyáli  az, 

Köpönyeget  vesz,  mert  tudja,  Köpenyéhez  jó  en-tout-cas 

Hogy  a  nyárnak  vége.  Doppelgangert  választ. 


25fi 

Márcziusi  ibolyákat  Elbolondult  fecskék,  rigók 

Árulnak  már  az  utczákon,  Itt-ott  újra  megjelennek; 

Másodszori  levél,  virág  Még  bolondabb  vad  poéták 

llj  tavaszt  hirdet  a  fákon.  Verset  tudnak  írni  ennek. 

])e  a  bölcs  nem  keresi  inost  De^a  bölcs  nem  tekint  most  az 

A  virágos  fákat,  Éneklő  madárra. 

Felkeresi  Luczenbacliert  Hízott  ludat,  pulykát  keres 

S  egy  ölet  bevágat.  Kérdvén  :  «mi  az  ára?» 

Most  lesz  még  mi  régen  nem  volt  : 
Két  aratás  egymás  után  ! 
Olyan  vásár,  a  milyen  csak 
Egyszer-egyszer  volt  Pest-Budán ! 
De  a  bölcs  csak  azt  nézi,  hogy 

A  kályhában  ég-e? 
S  befűt  a  sok  ujságczikkel, 

Mert  a  nyárnak  vége ! 


Valyon  ki  lesz  az  első,  a  ki  ? 

(Prózai  végű  vers.) 


Egy  gondolat  foglalkoztatja  most 

Az  ifjak  és  a  vének  szíveit 
Itt  Pest  Budán;  s  miként  ismert  dolog, 

Hogy  Buda-Pest  hazánknak  szíve  itt, 
Tehát  egész  hazánkat  consequenter 

Kell  lelkesítni  e  nagy  gondolatnak. 
Mely  már  nincs  olyan  szörnyű  messze  épen, 

Sőt  már  a  közel  jövőben  lappang 

« Valyon  ki  lesz  az  első,  a  ki? » 

A  vének  bölcs  tanácsa  e  körül 

Fordul  meg  és  áldoznak  érte  pénzt. 
Mert  a  mi  czélt  kitűztek,  oly  magas. 

Hogy  ne  is  kérdjük,  mennyi  pénzt  emészt  ? 
De  áldozattól  ki  riadna  vissza. 

Midőn  ezrek  boldogsága  a  kérdés ! 
S  ha  őseink  hasonlóul  tevének. 

Reméljük,  hogy  ezen  kérdés  megért  —  és 
« Valyon  ki  lesz  az  első,  a  ki  ? » 

Szép  honleányka  gyöngéd  hókezén 

Előre  készül  már  a  koszorú. 
Kis  gyermek  volt,  midőn  remélte  «ezt», 

S  midőn  betelt,  ő  is  lett  nagykorú. 


257 

És  álmodik  nagy  fényes  diadalról. 

Minőket  anyjától  hallott  regélni. 
Még  anno  Pesti  Hirnök  ;  mily  öröm  lesz 

Az  újabb  nemzedéknek  ezt  megérni. 
«Valyon  ki  lesz  az  első,  a  ki? » 

Az  ifjúság  egymás  közt  lelkesült 

Vitákban  már  régóta  versenyez  : 
Egynek  elól  kell  menni ;  és  valyon 

Tehátlan  elvégre  ki  legyen  ez  ? 
Már  készen  áll  a  küzdtér  a  teremben, 

Hol  egykor  annyi  honfi-izzadás  volt. 
A  Redutban.  —  Ékszer  gyűlés  is  volt  ott. 

Alig  férhettünk  be  a  tolongástól. 

« Valyon  ki  lesz  az  első,  aki? » 

a  ki  a  jövő  farsangon  az  első  redutmegnyitási  bálban  az  első 
tánczot,  mint  első  Vortánzer  fogja  az  első  tánczosnéval  meg- 
indítani ? 


Mikor  volt  a  jó  világ? 

Tanakodnak,  találgatják.  Akkor  a  hős  nyári  rokkját 

Ki  emlékszik  arra  még :  Oszszel  elprezentelé. 

Mikor  volt  Mag}-arországon  Téli  mentéjét  odaadta 

Az  igazi  arany  év  ?  Czigánynak  tavasz  felé. 

Mikor  mindenki  volt  boldog.  Ez  aztán  tovább  viselte 

Auslag  nélkül  a  boltok,  Es  ez  így  ment  országszerte. 

Mikor  volt  a  jó  világ.  Akkor  volt  a  jó  világ ! 

3zól  egy  öreg  táblabíró  :  De  most  mindenki  elteszi 

« Akkor  volt  a  jó  világ.  Jövő  évre,  a  mi  van  ; 

Mikor  tél-vízben  a  ezigány  Tavaly  nyárit  előveszi 

Fehér  pantallóba'  járt,  Jövő  nyári  lakziban. 

Nyáron  pedig  téli  rokkot,  A  czigánynak  nincs  mit  várni : 
Prémesbekecst,  dókát  hordott.         Kénytelen  most  líjban  járni. 

Akkor  volt  a  jó  világ ».  Ez  aztán  a  rossz  világ ! 


A  megdicsőített  frakk. 

No  már  mostan  csak  nem  mondhatjátok, 
Hogy  valami  nagy  pikkünk  van  rátok ! 
íme  megszűnt  a  régi  nagy  átok. 
Nagy  örvendezésre  vagyon  hát  ok ! 

Jókai:  Költemények.  II.  17 


258 


Hatvanban  (60),  hogy  letevők  a  frakkot, 
Mink  ide  lent,  s  azok  az  urak  ott ; 
S  kiki  sok  gombot  magára  rakott : 
Most  látjuk  már,  lövénk  milyen  bakot  ? 

Most,  a  míg  a  bundánk  el  nem  szakad, 
Addig  mi  sorsunkon  lészen  lakat, 
Ember !  tehát  segíts  rajtad  magad  : 
Mert,  a  ki  kér,  világ  csak  annak  ad. 

ím  sikerült  megtörnünk  a  jeget, 

A  frakk,  kiről  hittük,  hogy  fenyeget 

Szatiszfakcziót  kapott  eleget. 

Itt  áll  előttünk,  s  nem  hátunk  megett. 

Ali  akadémia-ház  homlokán, 
Czivilizált  tudós,  nem  is  pogány. 
Derékon  frakk,  csattos  czipő  bokán, 
Magam  is  rá  ugyan  bámulok  ám. 

Én  a  magam  együgyű  eszében 
Azt  gondoltam,  hogy  majd  oda  szépen 
Magyar  tudóst  raknak  szoborképeu  ; 
Frakk  lett  biz  abból ;  —  hát  ter  soll  lében !» 

Az  pedig  ott  nem  valami  bíbicz, 

Nem  is  ((obsitos  huszárból »  a  Fricz  ; 

Hanem  az  a  híres  szörnyű  Leibnicz, 

(Kár  :  magyarban  nincs  más  rím,  csak  « kóficz » .) 

Mért  tették  öt  oda  s  nem  a  fiát  ?  ? 
—  0  lelte  fel  a  filozófiát. 
Igazgató  kimondta  rá  :  «fiat !» 
A  mi  dolgunk  rámondani :  «fifát ! ! !» 


Napóleon  császárhoz. 

(Arra   a  bín-e,   hogy   húsz   ezer    frankot  akar   elemehii  innen  a  Julios 
Cffisarja  magjar  kiadásáért.) 

Óh  uram  !  hát  Te  is  boltot  akarsz  nyitni  ? 

A  legnagyobb  inség  közepében,  itt  ni  I 

Vagyunk  itt  elegen  !  Alig  élhetünk  meg : 

S  még  ránk  jösz,  rontani  a  keresetünket? 

Egy-két  könyvárus  van,  a  ki  még  vásárol, 

A  többi  csak  kátét  s  fényképeket  árul. 

ö  Te  még  a  könyvedért  kérsz  húsz  ezer  frankot ! 


259 


Hiszen  így  egyszerre  sprengolod  a  bankot. 
Ezért  kapni  most  tíz  ezer  mérq  árpát, 
Ezért  ír  száz  könyvét  Ozorai  Árpád  ; 
Aztán  én  is,  más  is,  kiket  a  bátor  Ráth 
Kikiad  és  nyakán  vesz  az  egész  Vorratb. 
Uram,  ha  én  volnék  olyan  császár,  mint  Te, 
Az  Írásnak  dühe  engem  nem  hevítne. 
Egész  házamnál  nem  volna  kalamáris, 
Tőlem  irotl  betűt  nem  látna  meg  Paris ; 
Históriát  tudnék  én  magam  csinálni : 
Győzné  ötven  iro  utánam  firkálni ; 
De  ahhoz  nekem  nem  kellene  sok  tinta 
S  római  Caesarok  életéből  minta. 
—  No  de  jó  !  ha  egyszer  nem  állhatsz  ellene, 
S  szomjat  költ  melledben  a  szent  Hyppocrene 
Hát  írj,  de  csak  ne  kérj  honoráriumot ! 
Ne  adóztasd  így  is  meg  a  publikumot ; 
Vagy  ha  fizetteted,  fizettesd  meg  otthon. 
Fizessen  a  Német-,  Belga-,  Angol-,  Skót-hon ; 
De  szegény  kuczorgó  magyaroknak,  nekünk 
Semmiféle  könyvet  drága  pénzért  ne  küldj  1 

Gyémánt  esö. 

Panaszkodunk,  sopánkodunk, 
Hogy  milyen  nagy  a  szegénység. 

Magunk  is  koldulni  megyünk 
Ha  így  növekszik  az  inség. 

Enyhítjük  is,  a  hogy  lehet, 

Bálokkal  és  konczertekkel, 
Kosztíímben  és  debardeurrel. 

Mert  a  publikumnak  e  kell. 

S  aztán  másnap  megjelenik, 

A  sok  elvesztett-kereső, 
A  ki  tánczközben  lerántott 
Egy-egy  drága  brilliántot !  .  .  . 

Valóságos  gyémánt  eső  1 


Nehéz  jelei  az  időnek. 

(Financziális  költemény.) 

Uraim,  Uraim !  A  számok  beszélnek  ! 
Ne  ereszszétek  a  szavakat  a  szélnek  ! 
Sokat  elmondanak,  a  mit  még  nem  tudtok, 

17* 


260 


Mikről  pedig  régen  egész  világ  suttog, 

Es  a  miknek,  kellő  szempontbul  észlelve, 

Vagyon  nagy  horderőt  képező  értelme. 

Ez  évben,  azt  mondják  a  csalhatlan  számok 

Két  ezer  mázsával  kevesebb  tubákot 

Szivott  fel  az  ország,  mint  az  elmúlt  évben, 

S  abban  is  annyival  kevesebbet,  épen. 

Száz  szippantás  egy  lat,  háromezer  egy  font. 

Hatvannégy  millió  szippantás,  mit  megvont 

Orrától  az  ország,  a  saját  orrától. 

Százezerre  megy,  ki  többé  nem  tubákol. 

Pedig  ha  a  börzén  nem  volt  semmi  fix  is 

Biztos  consumens  volt  a  tubákos  pixis. 

Ez  már  nem  bolondság  !  Ezt  meg  kell  gondolni : 

Miért  nem  akarnak  többé  tubákolni  ? 

Ezt  meg  kell  vizsgálni,  végére  kell  járni. 

Ki  kell  deríteni  az  okát,  akármi. 

Mert  kik  így  agyiőt  mondtak  a  tubáknak, 

Attul  félünk,  hogy  most  titkon  —  bagót  rágnak. 


Az  oláhországi  lázadás. 

Kimondá  miniszter  Gryika, 
Hogy  felálljon  a  trafika. 
Mire  az  lett  a  replica  : 
Hogy  épen  nem  kell  nekik  a. 
S  bőszült  lett  a  nép,  mint  bika, 
Hanem  aztán  jött  a  fika, 
S  bebizonyitá  a  pika. 
Hogy  még  is  « kell »  a  trafika. 


Az  ország  háza. 

Készül  már  az  országháza.  Mikor  kényes  tárgy  kerül  fel. 

Idestova  fel  is  épül,  «Ne  szólj !  Zsindely  van  a  tetőn. 

A  pántlikás  fát  a  falra 

Mostan  tűzette  ki  Ybl.  Lesz  benne  restaurateur  is. 

Ott  legalább  restórálunk, 
Lesz  hozzá  külön  bejárás  Ha  nem  vármegyét,  hát  gyomrot, 

Publikumnak  és  Rendeknek,  S  így  nem  kopik  fel  az  állunk. 

Hogy  egy  úton  járni  soha 

Kénytelenek  ne  legyenek.  Lesz  rajta  villámhárító  : 

Zivatarban  az  igen  kő(ll) ; 
Bádogbul  lesz  a  teteje,  így  legalább  nem  üt  bele 

Hogy  ne  mondják  fenyegetőn        Egyhamar  a  bécsi  mennykő. 


-20 1 


Lesz  jó  nagy  padlása,  hová 
Felrakhatjuk  a  sok  aktát, 

A  minek  jó  a  padláson, 

S  nem  fizetünk  értük  raktárt. 


Csupán  csak  az  egy  baja,  hogy 
Nem  csináltak  hozzá  pinczét, 

A  hová  majd  elrakhatná 
Ország  sok  leendő'  kincsét. 


Fordíts  a  köpönyegen ! 


UtczTi  rajta,  hírlap  varga ! 
Fordíts  a  köpönyegen  ! 
A  hogy  eddig  megrendelték, 
Mind  ellenkező  legyen. 
Elvitték  tőlünk  Schmerlinget, 
Csinálj  te  is  hát  «halb  Unk»-et, 
S  fordítsd  ki  a  képedet. 
Ne  folytasd  a  régi  munkát 

Vitéz  de  Saldapenna. 
Máskép  kell  írni  a  tollnak, 
Hogy  legyen  «salda  penna ». 
Lássad  magad  előtt  Zerffyt.^ 
«Non  nascitur,  sed  semper  fit»' 
Az  igaz  journalista. 
Ne  írj  már  több  vezérczikket 
Magyarfaló  nagy  Orges  !  ® 
^Csak  egy  betűvel  kevesebb, 
Mint  volt  brigante  Porges.) 
Hazament  már  a  parlament ; 
A  subventió  balra  ment, 
—  Eléje  kell  kerülni. 


« Jó  emberek  a  magyarok !» 
Szól  majd  Bonamy  Price.* 
(Kivált  ha  bebizonyítják) 
«Au  comptant*  empyrice. 
Maga  a  vitéz  Debraucz  * 
Úgy  tesz,  miként  az  uczkuruez 
Megszottyan  és  megérik. 
Felpillant  a  magyar  Corpus- 
Jurisból  nagy  Lusztkandel,* 
«0h  pubhkum,  a  mit  eddig 
Kaptál  tőlem,  azt  hányd  el ! 
A  Bergrecht  nem  argumentum. 
A  brochure  nem  sacramentum. 
Takarj  bele  szalonnát.* 
«Csak  a  magyar  a  jó  ember. 
Csak  Deák  a  nagy  ember. 
Ük  jártak  az  igaz  utón,     [zenberg. 
Nem  Schmerling,  Bach,  Schwar- 
Igazuk  van !  Éljen  Majlát ! 
(Egy  kis  subventiót  majd  ád?) 
(De  ha  nem  talál  adni  ?!?!)» 


Beamter  dal. 

{Txú  a  Lajthán  ama  bizonyos  ministeri  körlevél  után.) 


No  már  ez  még  is  borzasztó, 
Rettenetes  egy  állapot ! 

Hisz  így  a  mi  kezeinkből 
Egészen  kifordul  a  bot. 


Hogy  én  még  azt  a  paraszttól 
^Kérdezzem,  hogy:  miként  tetszik 
Általam  kormányoztatni  ? 
Ez  volna  a  *  starker  Essig ! » 


*  Londoni  snbventionált  lapok  magyarázója. 

*  Brüsseli  síibventionált  lapok  magyarfalója. 
^  Angol  subventionált  brochure  iró. 

*  Debraucz  de  Saldapenna.  A  subventionált  németországi  lapok 
magyarfalója. 

^  Ismeretes  nagyság. 


212 


Hogy  még  közgyűlést  is  tartsak, 
A  hol  kérdőre  vonjanak, 

Fiskális  nép,  felforgatók : 
Miért  voltam  olyan  hanyag  ? 

Hová  lett  nálam  ez  amaz  ? 

Hogy  áll,  mint  áll  a  közcassa? 
Hogy  azt  palám  et  publice 

Paraszt,  burger  bírálgassa  ? 

Hát  az  meg  mi,  hogy  ezután 
((Nézzük  a  törvény  szellemét?* 

Mintha  az  volna  a  magja, 
S  a  betű  volna  a  szemét  ? 


S  végül :  ez  még  az  eczetágy ! 

Hogy  én  «tiszteljem  a  sajtót !» 
Hogy  a  kész  veszedelemnek. 

Saját  magam  nyissak  ajtót. 

Hogy  sok  firkász  újságíró. 
Az  én  szörnyű  vízözönöm, 

Mind  rám  essen,  mind  czibáljon, 
S  én  azt  mondjam  rá :  köszönöE 

Hogy  ők  nekem  antrájbolják 
Folyvást  a  szellemi  pintset, 

S  én  őket  még  úgy  tiszteljem, 
Mint  tmegbecsűlh étlen  kincset! 


Törvényszesz  ?  Hol  főzhették  ezt?  Hej  a  régi  jó  miniszter 
Mi  pálinka-nem  ez,  kérlek?  Bezzeg  nem  így  védett  minket I 

Nincs  is  a  kezem  ügyében  Adott  ránk  mindenikünkre 

Ehhez  még  spiritus  mérleg.  Vízhatlan,  tűzmentes  inget. 


Aztán  nem  az  az  én  dolgom. 
Hogy  én  szellemet  szemléljek  ; 

Hanem,  hogy  a  beadványon 
Rajt'-e  a  competens  bélyeg  ? 

A  szóbeli  érintkezés 

A  paraszttal,  ezt  már  értem  ; 
Ha  belép  :   «adsza,  mit  hoztál  ?» 

Ezt  különben  is  megkérdem. 

De  hogy  azt  a  reám  bízott 
Tapintatot  hogyan  értsem  ? 

Tenyérrel  ?  vagy  viszsza  kézzel  ? 
Vagy  újhegygyei?  —  Csak  azért 

[sem. 

Hiszen  csak  az  kellene  még. 
Hogy  a  parasztot  én  kenjem  ! 

Holott  annak  az  ő  dolga. 
Hogy  ő  kenjen  szépen  engem. 


Körülirt  paragraphussal :  — 

Újságíró  beleakadt. 
Mihelyt  hozzánk  akart  nyúlni ; 

S  aztán  támadt  rajta  lakat. 

Agyút,  dárdát  rendelt  mellénk, 

—  A  ki  ránk  mert  nézni  görbéi 
Ha  csak  gondolni  merte  is  : 

Már  a  fején  volt  a  törvényi 

Nyársbahuzás,  fűrészelés, 
Es  mozsárba  törés  intek 

A  megrögzött  gonosz  sajtót;  — 
Még  sem  bírtunk  velük  mindég 

Hát  még  ha  így  ránk  eresztik 
E  gonosz  népet  constanter,    |jj 
S  mi  siibjective  ne  bánjuk?     " 

—  Az  ördög  lesz  így  Beamterl 


Tallérossy  Zebulon  a  választóihoz 

azon  kérdésre,  hogy  ugyan  mi  dolga  van  az  országgyűlésen' 


Méltóztat  interpellálni. 
Miből  szokott  dolgunk  állni  ?- 
Fogok  híven  referálni 


Kell  nekem  verificálni, 
Debattálni,  inquirálni, 
Prsenotálni,  judicálni, 


Inquisitiót  exmittálni,  Protocollt  authenticálni. 

Petitiót  pertractálni,  Kérni  actát  príelegálni, 

Commissiót  iuformálni,  Az  alatt  dispareálni, 

Documentát  visitálni,  BufiFetben  praesideálni, 

Refutálni,  absolválni,  Gelatinót  adnectálni, 

Nagy  sessiókat  praestálni,  Marasquint  ingremiálni, 

Galleriát  critisálni,  Festumokat  respectálni, 

Votisálni,  ballotálni,  Clubba  sokat  intrikálni, 

IIol  leülni,  hol  felállni,  Diumumot  acquittálni, 

Acclamálni,  reclamálni,  Állni,  szállni,  válni,  mállni, 

Oppugnálni,  repugnálni.  Tessék  most  felcalculálni, 

Applaudálni,  protestálni.  Mit  tesz:  ennek  mind  helyt  állni? 


Egy  holta  után  szavazott 

é.  ú.  V — i  választó  tisztelgése  a  megválasztott  képviselőnél. 

Nagyságos  jó  uram,  tisztölöm  alássan 

Csak  azért  jöttem,  hogy  még  egyszer  meglássam. 

Én  is  ott  voltam  a  hírős  választásban, 

Bár  nem  e  világban  lakván,  hanem  másban. 

Mert,  hogy  foglalóul  kapék  egy  forintot, 

A  mely  nagyságodnak  elzálogositott. 

Harmadnap  az  halál  fejemre  koppintott. 

Mondván  « gyere,  neked  már  több  dolgod  nincs  ott  !i 

Én  hát  csak  megnyugvám  abban,  hogy  meghalék, 
De  mint  a  kortesúr  fülébe  ez  hallék, 
Káromkodott  szörnyen,  azt  mondván,  hogy  csálék, 
Meghaltam  előle,  ez  neki  nem  elég. 

Lajstromába  vagyok  írva ;  hát  kell  mennem, 
Párolás  vótumot  uraknál  letennem, 
Lesz  ott  mindenféle  ital-  és  ételnem, 
Azt  nekem  végig  kell  szintén  innom-ennem. 

Mi  volt  mit  tenni  ?  hát  ha  ugy  parancsolták, 
Holtan  is  elmentem,  az  embert  csak  tolták ; 
Hallgattam,  mikor  a  nevem  kiáltották, 
Eámondtam,  ki  éljen  ?  s  ők  beassentálták. 

Azután,  hogy  holtan  ily  jól  megfeleltem. 
Pörköltet  bográcsból  többivel  megettem, 
Borbul  is  az  illő  portiót  kivettem. 
Végre  napidíjat  is  benn  nem  feledtem. 


2G4 


Az  ég  az  ilyen  jó  nagy  urot  megáldja, 
Ki  a  szegényt  nem  csak  élve  megtraktálja, 
De  még  holta  után  is  híven  dajkálja, 
Soha  se  is  fogyjon  ki  az  ő  táskája! 


A  szónokok  gyertyája. 

Volt  hazánknak  két  hires  embere, 
A  tudomány  s  közélet  bölcsei : 
Az  egyik  volt  a  tudós  Szemere, 
Másik  volt  a  lánglelku  Kölcsey. 

Mind  a  kettő  birta  jól  a  nyelvet : 
A  hon  nyelvét  és  a  magáét  is, 
S  ha  magának  bármi  themát  felvett, 
Tudott  róla  beszélni  egy  hétig. 

Konstituczió,  vagy  ikes  ige ; 
Költészet,  vagy  megyei  sérelem  : 
Ha  rákezdtek,  nem  volt  annak  vége, 
Csak  hallgató  kellett  és  türelem. 

És  ők  ketten  összejártak  este 

Disputálni ; de  az  «vita»  nem  volt. 

Mert  hogy  ha  az  egyikük  elkezdte, 
Ugyanaz  nap  át  nem  adta  a  szót. 

Hasztalan  lesé  végét  a  másik. 
Hasztalan  várt  pontra,  pauzára, 
S  várhatott  ugyan  napvirradásig, 
Ha  azt  várta,  hogy  emez  kifárad. 

Közbeszólás  nem  volt  megengedve 
« Mostan  én  beszélek,  még  nincs  vége.s 
Annak  pedig  nem  lett  vége  vetve. 
Csak  midőn  a  gyertya  végig  ége. 

«Ez  igy  nem  jó»,  rájövének  egyszer: 
Hogy  egy  szóljon  egész  gyertyahossziit ; 
Ők  tehát  tanácskozási  rendszert 
Hyenmódon  megegyezve  hoztak : 

«Egy  szál  gyertyát  feloszszunk  nyolcz  részre ». 
«Ne  !  csak  hatra  !  elég  lesz  csak  négyre  !» 
Fertálygyertya  jutván  egy-egy  részre, 
Mig  az  leég,  ügyét  addig  védje. 


265 


S  megjegyzek  a  hosszú  gyertyaszálat, 
Tintával  rovást  csinálva  rája. 
Eddig  terjed  egy  beszéd  határa, 
Itt  kezdődik  a  más  replikája. 

Es  azontúl  vitatkoztak  szépen, 
Nem  volt  « zúgás »,  nem  kellett  « csengetni ». 
(Ilyen  gyertyát  országház  termében 
Talán  szinte  jó  volna  égetni  ?) 


Az  irói  karzatról. 

Hogy  adót,  ujonczot  megszavaznak  : 

Azt  még  sehogy  sem  találtuk  rossznak  ; 

Hogy  a  delegatiót  megküldik : 

Még  azért  sem  mondjuk  ki,  hogy  «schuldig» 

De  hogy  a  helyünk  szűkebbre  szabják, 

Ezért  kirepülnek  mind  a  szablyák. 

Hogy  az  Írókat  igy  szorongassák : 

De  már  ennek  fele  sem  igazság  ! 


Jő,  hogy  nincs  pénz ! 

Minden  ország  készen  volna  Ürügy  is  volna  rá  elég  : 

Az  eldöntő  viadalra  ;  A  sok  nagy  kérdés  égve  ég ; 

A  tartalék  ugráskészen,  Napóleon  talentoma, 

A  pattantyúsok  a  résen.  Nagy  Péter  testamentoma. 

Köszörülve  kard,  panganét,  Sőt  hirlik,  hogy  a  magyarnak 

Montírozva  tiszt  és  kadét,  Százezer  bakancsot  varrnak. 

Áll  mindenki  harczra  készen,  De  a  terv  még  heverészne. 
Csakhogy  senkinek  sincs  pénze.  Mert  itt  sincs  senkinek  pénze. 

Itt  a  sok  öldöklő  szerszám,  Mert  hamostan  pénzünk  volna. 

Hozzá  millió  emberszám.  Agyú  szólna,  vér  omolna. 

Elől-hátul  töltő  puska.  Fegyvert  addig  le  nem  tennők, 

Gránát  s  egyéb  vasgaluska,  A  mig  egymást  meg  nem  ennők. 

Gömbvető  gép,  harczborona,  Nem  férne  ördög  pokolba, 

Kakétafújó  orgona.  Annyian  sietnénk  oda. 

Puskaporhordók  tetézve,  Ugyan  jó  hát  reánk  nézve. 

Hanem  senkinek  sincs  pénze.  Hogy  senkinek  sincsen  pénze. 


206 


A  muszka  kém ! 

(üjabbkori  románcz.) 


Elindula  a  kapitán 
Éjjel  muszka  kémek  után  : 
Teli  van  velük  az  ország, 
Eubeleket  csak  ugy  osztják. 
Hajh  jó  orrom,  hajh  ! 

« Mikor  én  még  varga  voltam, 
Bagariából  dolgoztam, 
Az  is  muszka  bagaria. 
Tudom  a  szagáról,  mi  a?» 
Hajh  jó  orrom,  hajh ! 

Szemközt  jön  rá  fáradt  utas  : 
«Ki  vagy?  mi  vagy?  passust  mutass!* 
Nincs  nála :  —  csak  egy  frájbilét 
Népszínháztól,  —  az  nem  elég. 
Hajh  jó  orrom,  hajh  ! 

((Ráismerek  csizmájárul, 
Hogy  ez  ember  rosszat  árul, 
Nem  más  :  muszka  emisszárus, 
Fogja  el  kend,  komisszárus  !» 
Hajh  jó  orrom,  hajh  ! 

Vizitálják,  kivallatják, 
A  zsebeit  kiforgatják, 
Hol  a  rubel  ?  hol  a  muszka 
Proklamáczió  ?  batyuska ! 
Hajh  jó  orrom,  hajh ! 

Hajh  nincsenek  ott  rubelek, 
Csapán  jó  bádog  szexerek. 
S  nem  muszka  proklamácziók, 
Csak  versprenumerácziók. 
Hajh  jó  orrom,  hajh  ! 

Jaj  neked  vitéz  kapitán. 
Nem  is  muszkát  fogtál  te  tán  ? 
De  fogtál  magyar  poétát: 
Magadra  döntéd  a  téntát ! 
Hajh  jó  orrom,  hajh  I 


26Í 


I 


Lesz  ezért  neked  hadd  el  haíld, 
Rád  támad  újságíró  had, 
Kiimak  prózában,  versben, 
A  ki  hogyan  érti  szebben  ; 
Hajh  jó  orrom,  hajh  ! 

S  hozzá  még  a  magas  kormány 
Küld  számodra  egy  nagy  orrmányt, 
S  hogy  azt  a  földre  ne  csüggeszd, 
Még  magadat  is  felfüggeszt. 
Hajh  jó  orrom,  hajh ! 


A  fél  proczent. 

Összeülnek,  tanakodnak :  De  ugyan  hát  érdemes-e? 

Kezdik  előbb  csak  szép  szóval,  —  Kérdezi  a  magyar  ember :  - 

Koptatják  a  krétát,  plajbászt.  Ebben  a  disznó  melegben 

Kalkulálnak,  kombinálxiak  ;  Ottan  ülni  éjjel  nappal. 

Bemutatják  ad  amussim.  Kalkulálni,  rubrikálni. 

Hogy  bizony  nem  lehet  többet;  Nyakig  ülni  a  számokban, 

Hivatkoznak  törvényekre  ;  Mikből  ugy  se  lesz  pénz  soha. 

Adatokat  nyalábolnak ;  Kunyorálni,  veszekedni. 

Kiforgatják  zsebeiket ;  Kibékülni,  ölelkezni. 

Könyörögnek,  protestálnak  ;  Tisztelegni,  hálálkodni, 

Azután  teremtettéznek,  Díszebédet  végig  enni, 

Megijesztik  a  németet ;  Még  toasztokat  is  mondani 

Míg  végre  az  ijedtében  Ama  potom  fél  proczentért  ? 
Enged  nekünk  fél  proczentet. 

Másnap  vissza  disputálja  Tudni  kell  hát,  mennyi  lehet 

A  tegnapi  fél  proczentet.  Az  a  vitatott  kis  fél  szám '? 

Újra  kezdik  a  kalkulust,  A  magyar  akadémia 

Kifárasztják  a  türelmet.  Összes  tőkepénzinéi  több. 

Ragadnak  egymás  hajába,  S  ha  minden  iskolamester 

Mig  közbelép  a  miniszter,  Magyarhonban  összerakná, 

S  meghíja  őket  ebédre.  Mit  esztendőn  át  éhezik. 

Ott  azután  jó  bort  isznak,  A  mivel  adósa  marad 

S  nagy  testvéri  szeretetből         Tudománynak,  miveltségnek 
Megteszik,  hogy  ők  engednek.  Ország,  nemzet,  kormány,  haza: 
S  aztán  hangzanak  a  ihoch»- ok  Annál  nagyobb  összegre  rúg 
A.  kivívott  fél  proczentért.         Ez  a  vitatott  fél  proczent. 


2r.8 


Bécsi  dal. 

(A  magyarokhoz.) 

Micsoda  ?  Még  nem  tetszik  a  kvóta  ? 
Azt  mondjátok,  hogy  nagyon  sok  vót  a ! 
Hogy  ha  ennyit  megeszik  a  kamat, 
Nektek  csizmára  való  sem  marad. 

Nem  is  telik  a  magyartul  ?  —  hogy  ott 
Mindenkinek  pénzmagja  elfogyott? 
Hogy  már  senki  eleget  sem  eszik. 
Urnák  pedig  csak  gúnyból  nevezik  ? 

Hogy  ha  a  státus  terhe  nagyon  sok, 
Magatok  is  vagytok  ám  adósok  ? 
Bár  csak  ottan  teljék  az  interes  : 
Csak  hét  a  szilvafa,  s  az  is  peres  ? 

Utat,  gátot,  hidat  épitnétek  — ? 
Arra  is  kellene  a  pénz  néktek  —  ? 
Tanár,  néptanitó  éhen  hal  ma, 
S  a  tudós  is,  ha  nincs  hivatalba  —  ? 

—  De  hát  mindez  mit  tartozik  mi  ránk  ? 
Hogy  nincs  :  tudjuk ;  mert  eddig  mi  nyíráuk. 
De  hogy  legyen,  az  a  ti  dolgotok, 

Azért  van  már  saját  kormányotok. 

Mit  nekünk  :  aszály,  fagy  vert  a  földhöz  ? 

—  Ha  fagy  van,  füts  ;   —  ha  aszály  van,  öntözz, 
Mert  van  egy  ur,  ki  több,  mint  fagy,  aszály, 

S  annak  becsületes  neve  :  muszáj. 

Arassatok  háromszor  egy  évben  ; 
Dolgozzatok  tíz  napot  egy  héten  ; 
S  ki  csak  egyszer  koppasztád  a  birkát, 
Ne  légy  rest,  egy  évben  hatszor  nyirkaid. 

Tanuljatok  spórolni,  nagy  kár  van 
Járni  olyan  hosszú  csizmaszárban. 
Jobb  a  frakk,  mint  az  attila,  dolmány. 
Ahhoz  nem  kell  zsinór  és  gombolmány. 

Minek  vasút?  itt  van  «via  Triest», 
Használatra  átengedjük  mi  ezt ; 
S  ha  nincs  otthon  elég  iskolátok. 
Fiaitok'  csak  ide  hozzátok. 


269 


Az  esik  leginkább  zokon  nekünk, 
Mit  tőletek  el  kell  nyelegetnünk  : 
Hogy  mi  csináltuk  az  adósságot, 
Mely  már  a  Csimboraszszóig  hágott. 

Háládatlan,  feledékeny  nemzet ! 
Mely  a  jókról  igy  megfelejtkezhet. 
Mintha  nem  a  legjobban  tudnátok, 
Hogy  mindezt  elkölténk  —  épen  rátok. 

Számláljuk  el  az  elfeledt  jókat : 
Ti  kaptátok  a  kilőtt  golyókat, 
Behoztuk  az  oroszt  —  kedvetekért. 
Az  is  pénzbe  került ;  mibe  ?  ne  kérdd. 

Hát  sok  évig  ingyen  szállást,  kosztot 
Annyi  magyar  honfinak  ki  osztott  ? 
Nem  számitva  mellékelt  bihncset, 
Mely  képviselt  szinte  egész  kincset. 

Nagy  serege  osztrák  beamternek 
Mondhatjuk,  hogy  az  sem  ingyen  termett, 
Kik  országotok'  czivihzálták, 
S  a  kultúrát  szörnyen  propagálták. 

Mennyi  pénzbe  került  financz,  zsandár, 
Kiket  használtatok,  egész  dandár, 
Hát  még  a  sok  spitzli  mennyit  költött  ? 
Kik  nálatok  óvták  az  erkölcsöt. 

Mily  költségbe  verte  az  államot 
Tinálatok  az  ostromállapot  ? 
Mi  pénzt  vert  el  ott  a  kormány  rúdja  ? 
Azt  csak  a  provisorium  tudja. 

Hadseregünk  java  nektek  szolgált, 
Végezve  az  adószedés  dolgát ; 
Háborúban  is  titeket  őrzött : 
Be  né  törjön  Kla  .  .  .  vagy  ki  az  ördög? 

Ha  veszténk,  az  is  titeket  terhel, 
Mért  nem  harczoltatok  nagyobb  kedvvel  ? 
Hogy  ha  el  nem  veszett  vón'  Velencze, 
A  kvótához  most  egygyel  több  lenne. 

S  ha  nem  hagytok,  hogy  Burkus  megdöntsön, 
Most  ö  kapna  egy  «önkénytes  kölcsönt •  ; 
Ti  tőletek  sem  kémé  most  senki, 
Mennyit  tetszik,  mennyit  nem,  fizetni  ? 


270 


így  azonban  egymásnak  maradván, 
Fel  kell  osztanunk  a  kis  maradványt, 
Azért  hívtok  így  :   « drága  testvérünk*. 
Hogy  legalább  tudjátok  :  mit  érünk? 

S  minthogy  most  beleszólanod  szabad, 
Kedves  magyarom,  fogadd  el  önként ; 
Mert  különben  rád  vonod  az  önkényt, 
S  akkor  fizetsz  —  s  nem  lesz  hozzá  szavad. 


Kitört  a  véres  forradalom. 

Nem  is  tudja  a  minisztérium : 
(Ilyesmi  persze  ott  misztérium  !) 
Hogy  a  mig  ők  mind  fürdőkre  járnak, 
S  élvezik  «holt  idényét*  a  nyárnak, 
S  iszszák  a  drága  minerálvizet. 
Ez  a  hanyagság  mire  nem  vezet  ? 
Itt,  itt,  a  lojális  Budapesten : 

—  Mit  nem  érünk  még  meg  ?  boldog  Isten  ! 
Kitör  fényes  nappal  a  zendülés  : 

S  nem  holmi  követválasztó  gyűlés ; 
Hanem  valóságos  rebellió, 
Melynek  elejét  venni  lenne  jó. 
Kormányelkergetés,  nyilt  lázadás. 
Szántszándékos  mindentfelforgatás ! 
Minek  hallatára,  ha  megered. 
Az  ember  hajszála  égre  mered. 

De  hogy  kezdjem  a  rémhirt  elején, 
Jelenjünk  meg  a  lázadás  helyén.  — 
— ■  Nincs-e  itt  közel  egy  casino-tag? 
Azok  ott  ugy  hiszem  többször  voltak, 
S  szolgálhatnának  most  vezetőül. 

—  No  majd  megkérdjük  egy  szerkesztőtül : 
Merre  van  bejárás  a  színpadra? 

(Még  ott  sötét  van,  mert  csak  fél  hatra.) 
Most  gyülekezik  a  balletsereg. 
Nőnemű  mind :  válogatott  gyerek. 
A  legbátrabb,  szabadelvűbb  nemzet. 
Kitől  ugyan  adót  senki  nem  szed. 
Királya  van,  s  mégis  respublika ; 
Ámbár  nagy  ur  köztük  a  kaczika : 
A  hogy  fütyöl,  ugy  tánczolnak  rajta ; 
De  hát  mögött  mind  rebellis  fajta. 
A  színpadon  mind  angyal  és  néma ; 
No  de  ott  künn,  ott  van  aztán  théma ! 


271 


Benn  lábával  beszél  csak  mímelve, 

De  künn  ugj'an  fel  van  vágva  nyelve, 

(S  vannak  sokan,  kiknek  a  szép  nemnél 

Szép  láb  jobban  tetszik  a  gyors  nyelvnél). 

Ámde  térjünk  egyszer  tárgyainkra, 

S  ne  lengjen  előttünk  a  lábikra. 

Hát  nemrég  a  láboktató  vezért 

Parisba  küldték  holmi  jelmezért, 

S  mert  ily  huzamos  távollét  alatt, 

Ily  magas  trón  üresen  nem  marad, 

A  legdélczegebb  és  karcsúbb  «solo» 

Lett  helyébe  «sic  jubeo,  volo>». 

Mint  altér  ego  és  mint  «Eegentini, 

A  mi  találtatott  nagyon  rendin.  — 

Könnyű  ám  de  uralkodni  nőnek. 

Hol  keze  alá  férfiak  jŐnek  ; 

De  legyen  csak  királyné  valaki 

Egy  országban,  hol  csupa  nő  lakik  I  — 

Mert  az  asszony,  még  mikor  nem  kell  is, 

Egymás  irányában  mind  rebellis.  — 

Tapasztalja  ezt  rögtön  a  «soIo», 

Lévén  alattvalóihoz  szóUó. 

Parancsol,  de  senki  se  hallgatja, 

Sok  lányszó  közt  elenyészik  hangja, 

Szól :  nem  hallják  ;  int :  nem  mennek  oda ; 

Mérgelődik  ;  no  de  nem  is  csoda : 

A  lélekzete  is  elmaradt  már  : 

Nem  fogadnak  szót.  Mind  Szabolcs,  Szathmár ! 

Ha  lábhoz  szól,  a  kezet  emelik ; 

Ha  mimikát  kivan,  lenyelvelik ; 

Végrehajtás  helyett  remonstrálnak, 

Decretumokat  csak  fumigálnak ; 

Végre  szigorhoz  nyúlni  kénytelen, 

Hogy  megszeppenjen  a  dévaj  elem ; 

Lévén  köztük  egy  ördöngös  Tóni, 

Miként  ama  bizonyos  .  .  .  tony, 

S  mert  ez  ellen  sajtópört  nem  kezdhet, 

Vele  ilyen  büntetést  éreztet : 

« Mivel  olyan  pikánt  vagy  kedvesem, 

A  mai  solót  tőled  elveszem.* 

—  «Mit?  a  solót?  a  két  pirouettel?» 

«Ma  én  fogom  járni !»  —  «Csak  azt  tedd  el ! 

Miben  engem  háromszor  kihínak?* 

« Téged?*  —  « Engem !»  —  « Ugyan  kinek  hínak?» 

« Tudhatnád  !  Mert  tetszem,  mert  tapsolnak !» 

«A  karzatnak  ?  —  «Casino  páholynak  : 

Mikor  játsztam  Makbetben  a  nimfát;* 

tigen  a  boszorkányt!*  —  «Das  ist  infám  !» 


272 


«Mit?  még  sérted  fejedelemnődet?* 
((Ugyan  ne  beszéljen  ilyen  zödetl» 
(( Te  kis  kakuk,  most  rögtön  elcsaplak ! » 
((Én  meg  még  rögtönebb  pofon  csaplak  !» 
S  nem  is  vára:  lesz-e  indemnity? 
Az  igérttet  rögtön  kifizeti. 
Erre  aztán  a  hogy  hajba  másztak, 
Nincs  hatalma  leirni  plajbásznak  : 
Tenyér  csattant,  repült  kendó'  kalap, 
Dübörgött  a  pad  a  küzdők  alatt, 
Közbevetek  magukat  a  pártok, 
Egyik  másik  mellett  ütve  pártot. 
S  lett  belőle  általános  csata, 
Melyben  egy  slepp  épen  nem  marada. 
Egy  krinolin  össze  nem  töretlen, 
S  egy  szoknya  ránczából  letépetlen. 
A  megczibált  sinyon  szőrt  eresztett, 
A  mint  a  hamis  konty  rajtavesztett. 
Végtére  a  dühös  rebellis  had, 
Adázhevében  még  fegyvert  is  kap, 
Lábukról  a  czipőket  lerántják, 
S  egymást  azzal  kegyetlen  meghántják. 
Leverik  az  egész  kormánypártot, 
A  regensnőből  csinálnak  skártot ; 
Szegénynek  az  orrát  is  betörték. 
Rábombázván  egy  éretlen  körtét. 
S  igy  felforgatván  a  társaságot. 
Kikiáltják  a  köztársaságot. 
Proklamálják,  hogy  ők  nem  tánczolnak, 
Felmondnak  a  casino -páholynak. 
Eztán  tehát  a  kinek  kell  ballet. 
Maga  járja  hegedűszó  mellett. 

Uraim,  ez  ám  nem  tréfa  dolog. 
Ha  alattunk  a  föld  igy  himbolyog. 
—  Mert  kravallt  ha  csak  férfinép  kezd  el, 
Azt  leveri  egy  pár  puskás  ezred  ; 
De  ha  papucscsal  a  ribillió : 
Oda  nem  elég  egész  millió  ! 


Szegény  hajótörést  szenvedettek  dala. 

Nagy  sor  az  uraim  ;  tessék  elképzelni : 
Ha  a  hajófenék  el  kezd  vízzel  telni. 
Házmagas  hullámmal  bolondul  a  tenger. 
Fenyeget,  hogy  minden  pillanatban  elnyel. 


273 


S  a  tenger  fenekén  krokodilok,  czápák, 
A  ki  belé  esik,  húsát  megkivánják. 

No  mi  nem  hányódtunk  épen  tengerárban, 
Megfeneklénk  csupán  iszonyú  hinárban, 
S  mesés  fenekében  c  végtelen  sárnak 
A  vérivó  szörnyek,  a  kik  reánk  várnak, 
Nem  krokodil,  czápa,  vizek  mai-talócza. 
Hanem  leskeló'dik  ránk  a  sok  piócza. 

t Szivattyúhoz  minden!*  mondják  a  hajósok, 

Hajó  fenekében  ha  a  viz  nagyon  sok, 

S  ha  végre  a  hullám  munkájuk'  legyó'zte, 

Szétbomlik  a  hajó,  darabokra  válik, 

Uj  mimkához  fognak,  dolgoznak  halálig, 

S  uj  alkotmányt  ütnek  roncsaiból  össze. 

Mink  is  szivattyúztunk,  a  hogy  ember  merhet. 
Tanúnk  rá  a  kvóta  és  az  államterhek, 
Még  sem  lett  lengővé  megfeneklett  gályánk. 
Szétszedtük,  s  csináltunk  abból  uj  alkotmányt. 
Csak  tutaj  biz  az  ;  s  most  eképen  folytatnánk. 
Ha  egy  kis  szél  fújna,  keseredett  pályánk. 

Hajótörötteknél  szörnyű  az  állapot, 

Ha  élelmi  szerük  lassankint  fogy,  apad. 

Mind  szűkebbre  szabják  az  ételadagot, 

A  mint  fogy  a  kolbász  és  nőnek  a  napok. 

Sőt  nyomorultakon  még  az  is  megesik. 

Hogy  mikor  már  nincs  más,  egymást  is  megeszik. 

A  mi  indemnitink  is  fenekét  éri ; 
Csak  tiz  napra  való  czvibakk  van  még  benne  : 
A  hajós  nép,  nehogy  elfogyjon  élelme. 
Bármennyire  szánja  egymás  húsát,  vérit, 
Kénytelen  megenni  önfentartás  végett 
Naponként  a  többség  a  jó  kisebbséget. 

Hajótört  hajósok  tengerbe  dobálják, 

Csakhogy  megmentsenek  roncsolt  tutajt,  gályát, 

Mind  a  drága  málhát,  becses  hajóterhet. 

Végre  az  ágyúkat,  a  sok  nehéz  fegyvert, 

Csak  egy  tárgyat  vesz  fel  majd  a  mentő  csónak : 

Drága  lobogóját  a  sülyedt  hajónak. 

Mi  is  bedobáltunk  mindent  a  hinárba, 

A  mi  csak  drágánk  volt,  az  mind  veszett  kárba, 

Ereklyék  és  málhák,  ágyúk,  puskák,  kardok, 

Jókai:  Költemények.  U.  18 


m 


Az  ember  magának  semmit  meg  nem  tartott. 
S  végre,  liogy  kercsztülláboljunk  a  gázlón, 
Bizony  beledobtuk  a  vizbe  a  zászlónk'. 


A  négy  «nem-es». 

Voltak  pedig  a  főnemes  urak 

Ezúttal  fő  «igen»-esek, 

A  zsidóknak  emanczipálása 

0  náluk  is  csak  megesett. 
Ha  már  az  alsó  rendek  elfogadták. 
Szabadítsuk  fel  hát  az  istenadtát. 

Egyiknek  az  jutott  az  eszébe. 

Hogy  hisz  a  zsidó  is  ember, 

Annak  is  kell  repcze,  búza,  gubics, 

S  más  afféle  gyapjú,  kender. 

S  minthogy  gyakran  szükségünk  van  reájuk, 
Bánja  patvar !  dugjuk  be  hát  a  szájuk. 

Másik  azon  meggyőződésben  élt, 

Hogy  a  zsidók  is  szép  leányok, 

Csak  az  a  hagyma  ...  No  de  semmi  1  Majd 

Más  erkölcsöt  hozunk  reájok. 
Karoljuk  fel  és  nemesítsük  őket, 
Hisz  ebből  még  valami  jó  kinőhet. 

A  harmadik  magában  gondola, 

Hogy  hisz  a  zsidó  is  jó  kortes, 

A  jövő  évi  választásoknál 

Ez  nem  megvetendő  csoport  lesz. 
Ki  maga  méri  a  bort  és  pálinkát, 
Alsó  házba  minket  választ  leginkább. 

Csak  négynek  jutott  az  is  eszébe. 

Hogy  a  zsidó  uzsorás  is 

Nem  ád,  csak  ötven,  sőt  száz  perczentrc  ! 

A  hatos  kamat  csak  frázis. 
E  négy  nemes  tevén  lábát  keresztbe. 
Kimondta  ;  ide  zsidót  nem  ereszt  be. 


^kú 


275 


Kiadta  a  rendeletet. 

(Ez  nem  vers,  hanem  igaz.) 

Kiadta  a  rendeletet 

Muravieff,  Muravieff, 
Hogy  a  mely  mesternek  egy  inasa  elszökik 
És  átmegy  a  rebellisekhez. 
A  mester  fejével  lakol. 

Zdenko  mesternek  elszökött  az  inasa. 

Zdenko  mester  mit  tehetett  mást, 

Mint  hogy  maga  is  utána  szökött 

A  büntetéstől  féltében, 
így  csinált  egy  rebellisből  kettőt 

Muravieff,  Muravieff. 

Kiadta  a  rendeletet 
Muravieff,  Muravieff, 

Hogy  a  mely  családból  egy  elszökik 

És  átmegy  a  rebellisekhez, 

A  többi  mind  fejével  lakol. 

Zdenko  mesternek  volt  nyolcz  bátyja, 
A  nyolcz  bátya  mit  tehetett  mást, 
Mint  hogy  maga  is  utána  szökött 
A  büntetéstől  féltében. 

így  csinált  egy  rebellisből  tizet 
Muravieff,  Muravieff. 

Kiadta  a  rendeletet 

Muravieff,  Muravieff. 
Hogy  a  mely  házi  urnák  egy  lakója 
Átszökik  a  rebellisekhez, 
Az  mind  fejével  fog  lakolni. 

Zdenko  mester  és  bátyjai  miatt, 

Tíz  házi  ur  volt  szökni  kénytelen 

Fiastul,  pereputyostul, 

A  büntetéstől  féltében, 
így  csinált  egy  rebellisből  százat 

Muravieff,  Muravieff. 

Kiadta  a  rendeletet 

Muravieff,  Muravieff, 
Hogy  a  mely  faluból  egy  elszökik 
És  átmegy  a  rebellisekhez, 
Annak  népe  kardélre  hányatik. 

Zdenko  mester  falujáníi  népe 

Í8* 


276 


Mit  tehetett  mást,  kaszát  ragadt 
Es  mindenestől  átment  a  fölkelökhöz, 
A  büntetéstől  féltében, 
így  csinált  egy  rebellisből  ezerét 
Muravieff,  Muravieff. 


Egy  szerkesztőhöz,  a  ki  pénzt  küld  a  publicumnak. 

Mit  mivelsz  barátom,  lelkem  Arany  János  ? 
Schismát  támasztottál,  lettél  Ariánus. 
Visszaküldőd  a  pénzt,  lapod  megszüntetve  ? 
Soh'  se'  történt  ez  még  e  földi  életbe. 
Hisz  ez  veszélyes  tan  !  mindent  felforgató, 
Hogy  legyen  az  ember  ezután  kiadó  ? 
Eddig  ha  egy  gscheftünk  mene  nagyon  roszul, 
Ilyesmit  az  ember  olyanformán  bőszült, 
Annak  a  kevésnek,  ki  előfizetett, 
Adott  újság  helyett  valami  füzetet : 
Legroszabb  esetben  egy  kalendárjumot, 
Abból  is  lehúzván  a  honorárjumot. 
Két  három  lapunk  volt,  s  gyönge  a  publikum  ? 
Azt  tettük,  mit  méhész  gazdák  a  falukon, 
Kik  három  gyönge  rajt  beütnek  egy  kasba, 
így  kitelel,  ezt  már  tudja  minden  gazda. 
Két  három  újságnak  gyönge  közönségét 
Összeeresztettük,  —  s  egy  aztán  csak  megélt. 
Vagy  kihirdettük,  hogy  ((plh árithatatlan 
Akadály !»  s  a  többi  .  .  .  Értik  azt  mondatlan. 
A  publikum  látta ;  nem  mi  vagyunk  oka, 
S  megnyugodott  benne,  —  hogy  a  pénze  oda. 
S  te  mostan  iij  vallást  hirdetsz?  «itt  a  bankó  !» 
S  visszaküldőd  a  pénzt,  még  pediglen  frankó. 
Ez,  barátom,  hiba  ;  még  pediglen  izmos  ! 
Pénzt  széljelosztani !  Hisz  ez  communismus ! 


A  falusi  kis  delegátus  Bécsben. 

Jaj  be  szép  az  a  Bécs,  Istenem  be  szép, 
S  benne  milyen  uri,  s  nem  paraszt  a  nép. 
Összevissza  jártam  iitat,  útfelet, 
Entrée  mellett  látni  mindent  meglehet. 
Emeletes  süveg  mindenik  úron, 
Oly  magas  falunkban  nincsen  a  torony. 
Egy  kosárka  almát  küldött  az  anyám  ; 
Eris  almájának  híják  a  tanyán. 


á77 


Ott  hogy  üldögéltem  szerény  delegát, 

Velem  nyájaskodni  sok  nagy  úr  megállt ; 

Szép  piros  táblájú  könyvük  volt  nekik, 

Igen  szépen  beszélt  velem  mindenik. 

Egyik  azt  kérdezte  :  «wo  wohnst  du  babám  ?» 

Másik  eképen  szólt:  « kincsem,  schau  mi  an.» 

fMorgen  kommst  du  wieder?»  szólt  a  harmadik, 

S  többet  is,  mit  tudni  nem  kívántatik. 

Hogj'  adom  az  almám  ?  nem  is  kérdezek. 

Arán  a  miniszter  rég  megegyezek. 

Túlsó  szögletén  ült  tőlem  nem  tova, 

S  szintén  almát  árult  vén  német  kofa  ; 

Veszekedett  szörnyen  azzal,  a  ki  vesz. 

Nem  akarta  hinni,  hogy  tiz  a  kilencz. 

Én,  hogy  megmutassam,  milyen  jó  vagyok, 

Csak  azért  is  tizre  még  egyet  adok. 

De  meg  is  dicsértek  ám  a  nagyurak. 

Még  nekem  is  piros  könyvet  adtának. 

Én  magam  nem  értem,  mert  csupa  betű. 

Majd  otthon  a  rektor  elmesélheti. 

Ott  hogy  üldögélek  a  kapu  alatt, 
Hát  egyszer  azon  egy  czifra  ur  halad. 
Bajsza  nincs,  aranyos  gallér  a  nyakon. 
Láttam  ilyet  ülni  hintón  a  bakon. 
Arcza  pedig  nyájas,  és  nem  marczona, 
Kardja  is  van,  kurta ;  még  se  katona. 
•Ejnye  gyöngyöm  adta,  magyar  delegát ! 
Szeret  maga  engem,  a  hogy  én  magát'?* 
így  szólt,  s  még  ebédre  is  meginvitált. 
Monda  :  soh'se  láttam  együtt  annyi  tált. 
S  hogy  a  Shottenthornál  szívesen  fogad, 
Ott  lehet  még  almát  eladni  sokat. 
De  én  szemérmesen  rá  azt  felelém. 
Mind  a  két  szememet  lesütve  elém  : 
•  Az  anyám  parancsa  bement  fülemen; 
Rajxrátba  ha  hínak,  lányom,  be  ne  menj. 
Mert  ha  oda  bemégy,  mint  magyar  leány. 
Nem  is  jösz  ki  onnan,  mint  magyar  leány. 
Én  ezt  még  nem  értem,  ártatlan  vagyok, 
Itt  a  kapu  alatt  csak  elguggolok, 
S  mint  anyám  hagyá  —  ha  kérdez  valaki : 
Csak  igent  és  nemet  kell  rá  mondani.* 
A  nagy  úr  lett  erre  nagyon  szomorú. 
Nem  is  beszélt  hozzám  többet  magyarul. 
Megette  az  almát  és  nem  fizetett. 
Azt  hiszem,  hogy  rám  megneheztelhetett. 
No  ha  majd  még  egyszer  anyám  Bécsbe  küld, 
Van  még  odahaza  több  almánk  nekünk, 


i>78 


Kiválogatom  a  legszebb  czikkeket, 
S  a  hatalmas  úrhoz  vele  fölmegyek 
S  elmondom  :  ezt  küldi  mind  a  mámika, 
Termetté  a  nagy  fánk,  a  pragmatika. 
S  Ígérem,  hogy  tőle  nem  félek  soha, 
Mert  hatalmas  ur  és  még  se  katona. 


Bécsi  induló. 

Már  siess  hazádba  vissza  Vertt  seregem, 
Nékem  ez  a  bécsi  klíma  Nem  nem  egem, 
A  sok  fránya  Vorlagtól  van  Már  melegem, 
Jó,  hogy  itten  nem  fogták  a  Köpönyegem. 

Bécs  városát  megtanítok  Jól  magyarul, 
Megemlegetjük  mi  egymást  Még  fanyarul, 
Megszavaztunk  sok  milliót  Nagy  hamarul, 
Utunk  most  már  hazafelé  Majd  kanyarul. 

Egyik  másik  el  is  szökött  Már  eleve. 
Volt,  ki  inkább  lábát  törte,  S  el  se  jőve. 
Pót-tagoknak  itt  figuráit  Csak  a  neve. 
Valamennyi  fut,  ha  futhat  Már  lefele. 

Összevesztünk,  kibékültünk  Egy  keveset, 
Megtámadtuk  nagy  vitézül  Elleneset, 
Azután  megretiráltunk,  Csak  megesett, 
Azt  mondtuk,  hogy  mindig  enged  A  nemesebb. 

Puskát,  kardot  csatatéren  Mind  ott  hagyánk. 
Arát  majd  megveszi  rajtunk  Kuhn  nagyatyánk, 
Kerülgettük,  de  hiába  Válogatánk, 
Utoljára  csak  mindenre  Dolegatánk.* 

Mit  kívántunk,  mind  megkaptuk,  Már  semmi  sincs, 
A  punktumot  is  rátette  Jó  Grivisics. 
Most  már  aztán  azt  mondjuk,  hogy  Itt  ne  visíts  ! 
Talpra  magyar!  várnak  otthon.  Marsch  haza,  sicczi 


*  Miféle  uj  szavakat  csinál  kend  Márton,  az  akadémia   tudta* 
nélkül  ? 


á70 


A  hölgyek  lovagjai. 

Múzsám  !  segits.  Magas  tárgyrul  szól  az  ének. 
Hölgyekrül.  Szeretjük  e  tárgyat  mi  vének. 
Hölgyek  jogaiért  két  dali  levente 
Hosszú  pipaszárát,  Yenére  favente, 
Egymásnak  szegezvén,  hogyan  öszszefente.  — 

Büszke  szaraczénok  leggyorsabbik  hőse 

Nevét  félve  mondják  Hali-Asz  Bal-Thazár. 

(Ki  vezeti  szóval  a  fél-bal-balt :  az  áll.) 

Látván  hogy  a  szótul  más  el  nem  áll :  —  ö  se. 

Kirugtat  a  sikra  :  « hitetlen  gyaurok  ! 

Rettegjetek  !  a  hogy  most  közétek  gyúrok ! 

S  mint  Botond  a  bárddal,  egy  dohányzacskóval 

Megüti  a  kaput,  szólván  ilyen  szóval : 

iOh  szegény  asszonynép  ;  óh  elnyomott  nó'nem  !i 

(Kit  üldöznek  mások,  uccsegélyen  :  ó'  nem.) 

Hát  már  mindennünen  kifelednek  téged  ? 

Üsse  meg  a  kő  az  ily  miniszterséget ; 

Ki  a  pipának  ád  mascuHnum  genust, 

Holott  az  illeti  nem  Mercurt,  de  Venust. 

Az  emberiségnek  a  legszebbik  felét 

Törvényjavaslatból  szörnyen  kifeledék. 

Az  asszonyokat  ők  nem  is  veszik  számba. 

Mondván :  pipa  való  csupán  az  én  számba. 

Nem.  Ezt  nem  engedem.  A  szabadság  éljen  ! 

Ne  tegyünk  megbántást  a  fehér  személyen. 

A  mi  nekünk  megvan,  az  nekik  is  legj-en. 

S  viszont  viceversa :  ezt  kivánja  begyem. 

Hogy  ha  mi  pipázunk,  ők  a  füstöt  nyehk, 

Ez  bizonyltja,  hogy  a  füstöt  kedvehk. 

Ergo  pipázzanak.  Ez  jótétemény  lesz. 

Pipától  nem  jutnak  a  pörlekedéshez. 

Pletyka  kevesbedik,  ha  ó'k  dohányoznak. 

S  nem  kérdik,  hol  jártál"?  ha  késó'n  jön  gazda. 

Könnyebben  kezdó'dik  minden  ismeretség : 

Gyújtsunk  rá  kisasszony !  Kérek  tüzet.  Tessék. 

Feleségül  kérés  nem  ád  annyi  vitát. 

Egyszerűn  azt  mondjuk  :  nem  cserélnénk  pipát '? 

S  ti  ezt  gátoljátok,  zsarnokok  kegyetlen  ! 

■ —  Hogy  pipátok  szára  legyen  szeleletlen !  — 

Ti  leszaggatjátok  a  családi  békét : 

Özvegy  alkotmányunk  legbecsesebb  ékét. 

Még  elgondolni  is  borzasztó,  például 

Ha  egyszer  egy  delnő  delf érj  éhez  járul 


280 


S  mond:  adsza  kedvesem,  ide  a  kostököt. 

Férj  vakarja  erre  nagyon  az  üstököt. 

—  Lelkem,  én  szívesen,  nem  egyszer,  de  tizszer. 

De  tiltja  a  törvény,  s  a  financzrainiszter. 

Rendelkezz  szivemmel;  de  mi  nálam  kosé. 

Az  a  miniszteré.  — -  Hát  ez  igy  okos-é  ? 

Mit  mond  erre  a  nép,  mit  mond  az  asszonynéj)  ? 

Alkotmányos  létünk  bizonyítsuk  honnét  ? 

Ha  csak  Bécscsel  kötünk  mindig  «közös-ügyet», 

De  haza  nem  viszünk  semmi  közös  ügyet  ? 

Azt  mondják  pecsovics  valamennyi  férfi  ! 

S  rebellál  az  asszony,  pedig  nagyon  érti. 

Ha  hát  pecsovicsok  nem  akarunk  lenni, 

Nö-pipa-képesség  törvénybe  fog  menni. 

így  szólt  hó's  Bal  Thazár  !  s  a  töltött  kostököt 
Közéjük  hajítá  ;  mint  égő  üstökös 
Vagy  mint  csóvás  bomba  repült  a  goromba, 
S  mamelukok  közé  leütött.  Azomba  — 
Nem  volt  rest  Zsarnoky,  mamelukok  khánja, 
Ki  áll  a  fegyvernek  s  bátran  visszahányja : 
«Mit?  pipát  a  nőknek?  Valyon  Aphrodité, 
Kospallagit  hosszuszárujából  szitt-e? 
Diana  a  szűz  tán  makrával  állt  lesbe  ? 
Szivarral  foguk  közt  gráciák  lefestve  ? 
Tűzkövet  markában  csak  Jupiter  viselt, 
Júnónak  markába  ő  sem  adta,  mi  sem. 
Ha  füst  kell  asszonynak,  ott  neki  a  konyha, 
Talál  ott  eleget,  míg  csak  meg  nem  unja. 
A  pipa  disznóság  ;  füstös,  kormos  szerszám. 
Minket  « csúnya  nem»-et  tökéletesítő. 
Ki  a  « rút-nem »  tagja,  leszen  csupán  ettől 
Tökéletesen  rút  s  akként  lesz  emberszám. 
Ergo  ez  nekünk  «kell)).  Szólt  s  a  vetett  bombát 
Visszahajította.  Szétpattant,  megrongált 
Sok  komoly  harczokra  készített  kőfalat. 
Kik  mind  összedűltek  a  kaczagás  alatt. 

En  is  elkészültem  a  vitéz  tornával, 
Leirván  azt  szépen  egy  pipa  kormával 
Egy  száll  fidibusra.  Múzsám  !  dohányzói  már? 
Tessék,  gyújts  rá  vele. 

vagyok  alászolgád. 


28 1 


Táblabiró-király.* 

Az  ám  !  de  most  hol  veszünk  egy  királyt, 
Szegény  árván  maradt  rebellisek '? 

Van  ugyan  sok,  a  Kuntschaftsamt  kivált 
Sok  facér  exrextől  csak  ugy  pizseg. 

De  egynek  sincs  elég  jó  Zeugnissa, 
Egyik  korhely,  a  másik  garázda  ; 

Emez  magát  mindennap  leiszsza, 
S  nincs  vele  megmaradni  egy  házba. 

A  negyedik  szeretőkre  költött ; 

Az  ötödik  a  gazdáját  csalta ; 
A  hatodik :  az  is  mindegy  ördög, 

Mint  a  többi  az  is  olyan  fajta. 

Meg  van  !  itt  van.  akadtunk  egy  jóra. 
Ezt  nem  csapták,  ez  magától  ment  el. 

Eredj  érte  frissen  jó  D'Armora, 

Foglalózd  le,  s  rakd  szekérre,  kendd  fel. 

Tekintetes,  fölséges  Hernando, 
Volt  király  s  szabolcsi  táblabíró. 

Ez  lesz  Madridban  uralkodandó 
('Sz  lehet  azért  ott  is  táblabíró.) 


•Király  urambátyám ! 

De  szívesen  látnám, 
A  trónusnak,  a  spanyolnak 

A  párnája  lágy  ám  .  .  .  .» 


Jaj  kedves  ócséim,  vitézlő  spanyolok, 
A  királ}-mesterség  nagyon  erős  dolog. 

Próbáltam :  nem  tetszett ;  megköszöntem  szépen 
S  mentünk  jobbra  balra :  én  is,  meg  a  népem. 

Koronátoknál  jobb  föveg  a  panama, 
Nem  leszek  én  király,  se  Dalai  Láma. 

*  Vonatkozik  Coburg  herczegre,   kit    több    magyar   vánuegye 
^        megválasztott  táblabírónak,  s  kit  a  megürült  spanj-ol  trónra  hit- 
tak meg :  de  nem  fogadta  el. 


282 


Mostan  kertészkedem,  nézzétek  a  fáira, 
Mennyi  alma  rajtok,  s  aztán  milyen  fáin! 

—  S  egy  sem  Eris  alma.  Mindenféle  fám  van. 
Csak  akasztófa  nincs  a  faiskolámban. 

Nem  leszek  én  király.  Itt  nincs  ellenségem, 
Csak  a  hernyó,  s  attul  országom  megvédem. 

S  egyetlen  lázadóm,  kit  elpusztítandok, 
Mert  mindent  felforgat :  a  neve  vakandok. 

A  szőlőm  is  érik,  s  a  mit  sajtóm  ereszt. 
Pedig  censurám  sincs,  még  sem  leend  eczet. 

Ha  üres  trónustok,  töltsetek  mást  bele, 
Tisztelni  fogom :  de  nem  cserélek  vele. 

Hadd  maradjak  én  csak  kertész  s  táblabiró, 
Nem  biró,  nem  nyiró,  de  ám  nem  is  siró. 

S  hadd  mustráljam  dolgát  a  cserebogárnak, 
Mustrálja  más  dolgát  a  « cserekirálynak ». 


A  pulyka-kakas-viadaL* 

1.  Pulyka  meglátja,  hogy  kakas  tyúkot  üldöz: 

«Ezt  már  nem  engedem,  váglak  mingyárt  földhöz  !» 
Kakas  pedig  nyakas,  fordul  vele  szembe ; 
Mert  mind  a  kettőnek  van  nagy  ellenszenve. 

2,  Piécze-rucza  ezt  igy  látva,  összeröffen  : 
Biznak  erejökben  ;  mert  vannak  ők  többen ; 
Közrekapott  kakast  szörnyen  letájcsolják ; 
Kitépvén  farkából  sok  szép  tarka  tollát. 

3.  S  azzal  győzedelmes  vezérökhöz  mennek 
S  megteszik  újólag  pulykárfömesternek 
S  fogván  közre  kézre  diadalhintóját, 
Elől  nagyon  húzzák,  hátul  jobbra  tolják. 

4,  Kakas  ezt  a  dolgot  nem  hagyhatja  abba : 
Gunár  törvényszékre  ö  ügyét  feladja. 
Gunár  törvényszék  tesz  olyan  igazságot, 
ITogy  visszaítéli  neki  kakasságot. 

*  A  Szentkirályi  Móricz,  mint  polgármester  és  Thaisz  Elek  fő- 
kapitány közötti  versengés  paródiuja. 


-283 

5.  ítéletben  meg  nem  nyugszik  récze-nicza, 
Egyik  jobbra  húzza,  másik  balra  húzza ; 
Elszakasztják  ;  mondván :  « juszt  is  1»  Appellálnak ; 
S  feljebb  adják  ügyet  királyi  pávának. 

C.  A  királyi  páva  nem  ragyog  hiába : 
Azért  van  kivül  is  arany  a  tollába ; 
Méltó  bölcseséggel  azt  deliberálja. 
•  Tyúk-,  kappan-  s  jérczének  kakas  a  királya.* 

7.  Eéczerucza  erre  azt  mondja  :  «ez  már  más ;» 
Újra  gyűlést  hirdet  s  az  nem  igen  lármás ; 
Kakast  hazahuzza  diadalszekéren, 
Mondván:  «ne  tessék  ránk  haragudni,  kérem.* 

8.  Duzzog  ám  a  másik,  hogy  ez  ekkép  történt: 
Fejére  hogy  merték  olvasni  a  törvényt ! 
Deputatióban  ruczák  mennek  együtt. 
Mondván,  imi  kendet  is  de  azért  szeretjük  l» 

9.  Pulyka  szól :  fKurr . . .  majd  megmondtam,  mi  anyátok? 
Nyárs  a  béletekbe  !  Forró  zsir  reátok  ! 

Átok !  Eám  a  szátok  már  ne  is  tátsátok  ; 
Hordjátok  irhátok  innen  ;  —  vakapátok  f » 

10.  Eécze-rucza  hajba  kap  egymással  bajba. 
Leköszönt  a  vajda,  maga  van  a  zajba. 
Oda  a  csatorna !  Felyül  kap  a  torna ! 
Bárcsak  most  egy  gólya  közénk  leugorna  ! 


Tallérossy  Zebulon. 

(Uj  évi  köszöntője  a  választóihoz.) 

Mentét,  ködmönt,  lajblit,  ujjat.  Kihez  nagy  örvendve  nyújjad; 
Kibe  magad  bele  bújjad ;  —      Huszár-,  honvéd-vitézt  ujjat, 
Szip  nemzeti  nótát  ujjat,  Kitül  kebled  lángra  gyújjad ; 

Kit,  a  mikor  búsulsz,  fújjad;     Ujjat  kapja  minden  ujjad. 
Trafiktörlő  törvint  ujjat,  —  Csak  képviselőt  ne  ujjat ! 


A  záklyás  fene. 

Kandikáljunk:  hol  van  egy,  kit  ellenkandidáljunk? 
Fogtunk  egyet !  Annak  fáklyás  muzsikát  csináljiink. 
Itt  egy  hordó,  bár  nem  bordó  ;  de  azért  nagy  kincs  ez ; 
írjuk  fel  rá  a  mottónkat:  «in  hoc  signo  vinces.* 

Léder,  léder,  bum,  bum  bumm  ! 


284 


Czigány  húzzad  I  szónok  fújjad !  Kortes  mondjad :  « éljen !» 
Kinek  fáklya  van  kezében,  senkitől  se  féljen  ! 
Ármány  adta  publikumtól  a  beszéd  nem  hallik, 
Szónok  ordit,  majd  bereked  gégéjében  a  lik. 

Léder,  léder,  bum,  bum,  bumm ! 

«Ti  népszemét !  süsd  ki  szemét,  a  ki  el  nem  hallgat* 
Utbanálló  opponálló  no  most  mindgyárt  majd  kap  ! 
Ki  nem  tudta,  megtanulja:  mire  jó  a  fáklya? 
Jó  polgártárs  azt  egymásnak  a  hátához  vágja. 

Léder,  léder,  bum,  bum,  bumm! 

ÜsdI  nem  apád !  —  Ki  mit  kap,  ád.  Héj  fordul  a  koczka  I 
Összecsapnak,  a  szónoknak  felfordul  a  poczka ; 
Kortes,  fáklyász,  éljenező  sebsen  elinalnak. 
Átengedvén  a  csatatért  balnak,  diadalnak. 

Léder,  léder,  bum,  bum,  bumm  I 

Az  elfoglalt  fáklyás  zene  megfordul  a  rúddal, 
S  felköszönti  a  « másikat))  mingyárást  egyúttal, 
S  a  szomorú  kedvezményből  nép  jókedve  árad  , 
Soh  se  látott  ilyen  tréfát,  mióta  van,  Várad. 

Léder,  léder,  bum,  bum,  bumm! 


Induló. 

Már  siess  hazádba  visszanyert  seregem ! 
Nekem  ez  a  magyar  klima  újra  egem  ; 
Bach-huszárok  megmaradtunk  még  elegen, 
Most  fogadnak  ott  bennünket  csak  melegen. 
Nem  kell  már  az  országnak  a  táblabiró. 
Az  jó  biró,  stemplifélét  jól  a  ki  ró  ; 
Táblabiró  az  ilyenben  még  csak  tyiró  : 
Iró-blró  a  mi  hadunk,  jól  megnyíró. 


285 


Egy  álom. 

Tüneményes  színdarab  a  jövőben. 

Személyei  : 

Zichy  Tóiíi,  Színházi  Heródes.  Erkel,  kar(ezerlmester. 

Gyulai  Pali,  Confusionsrath.  Böhm,  tribunus  plebís. 

Vadnai  Kari,  Pontius  Pilátus.  Lehman,  egy  nélkülözhutlen 
CsEPREGHY,  egy  ur.  ember. 

Szigligeti,  egy  jó  ember.  Campilli,  a  viliik  kii-álya. 

Feleki,  egy  jó  színész.  Pénztárnok. 

Szigeti,  egy  jobb(párti)  színész.  Signore  Scaramuccio. 

(Történik  jövő  esztendőben  egy  igen  szép  napon.) 
(Ülésterem  a  színházban.) 


Zichy  Tóni.  Ugyan  kérem  édes  Csepregby  ur. 

Mi  nap  vagyon  ma"?  ha  kérnem  szabad. 
Csepkeghy.  Hát  kalendáriumja  vagyok  én  az  urnuk '? 
Szigligeti,  Erkel,  Feleki,  Pénztárnok  (sietnek  felelni). 

Drámanap  !  Operauap  !  Hétfő  !  Szombat !  Bcrlct- 
uap  !  —  Eossz  nap  !  Gázsi  nap ! 
Zichy  Tóni.  Nem  azt  kérdeztem,  kérem !  Hányadik  van  '? 
Pénztárnok.  Mondtam  már  gázsi  nap  van. 

Február, 

Tizenhét  tegnapelőtt  volt  ultimo. 
Zichy  Tóm.  Tyhü,  mi  a  lelke !  Hisz  ez  születésnap, 

Közösügyes  alkotmány  napja  ez. 

Ma  díszelőadást  kell  tartani. 

Gyulai  ur,  hol  van  a  hetirend  ? 
Gyulai  Pali.  Hetirend  ?  hetirend !  Jobb  zsebem  ?  bal  zsebem  ? 

Kis  fiók?  Nagy  fiók  ?  Itt  van  a  hetirend ! 
Szigeti.  Hiszen  kérem  az  a  múlt  hónapi. 
Gyulai.  Igaz  :  —  futok,  szaladok,  hova  lett  ? 

Vezérczikket  irtam  hátára  tán  ? 

Futok  Keményhez.  Azt  biz  ott  feledtem. 
Szigeti.  Hisz  itt  van  az  umak  a  kalapjába  ni ! 
Gyulai,  Igaz.  Köszönöm.  Ugvan  hogy  jött  velem  ez  a  kalap? 
Zichy.  Lássuk  tehát  mi  az  előadás  ? 


286 

Erkel.  Ha  díszelőadás,  —  ugy :  opera. 
Szigligeti.  Mit  ?  opera  ?  Egyszer  már  dráma  is  f 
Feleki  (sagya).  Ugyan  ne  rontsd  magad.  Gondolj  reá : 

Egy  nappal  több  «mezitlábos»  siesta. 
Szigligeti  (elhallgat). 
Zichy.  Tehát  minő  operát  adhatunk  ? 
Erkel.  Hja  uram ! 

Miután  ez  most  dráma  nap,  tehát 

Rendkivüli !  az  egész  zenekar 

Csak  extra  dijazásért  hegedül. 
Pénztárnok.  Extra?  Hát  a  gázsinap ? 
Zichy.  Legyen.  Tehát  adjuk  Fideliót. 
BöHM.  Az  nem  mehet,  mert  a  tenor  rekedt. 
Zichy.  No  hát  az  Észak  csillagát. 
BöHM.  Az  sem,  a  primadonnánk  is  beteg. 
Zichy.  Adják  más  donnának  a  szerepet. 
BöHM.  Jajh  !  hisz  akkor  meggyógyul  ízibe. 
Zichy.  Hát  annál  jobb. 
BöHM.  De  nem  jobb,  mert  legott 

Felmond  nekünk  és  elmegy  Bécsbe. 
Vadnai.  Hml 

Hát  adjuk  Telit,  a  Vilmost.  Szép  az  is! 
Zichy.  Az  volna  baklövés !  Ily  szent  napon 

Profán  republikánus  operát !  Miért  ne  mingyárt 

Bánkot,  a  bánt ;  vagy  Hunyady  Laczit  ? 

Gondolj  reá,  hogy  eljön  Nopcsa  is. 

Adjuk  a  «Czár  és  ács»-ot,  az  loyaliis. 
Lehman.  Azt  semmiképen  meg  nem  engedem 

A  «Czár  és  ács»  elő'  nem  adható, 

Mig  tizezer  forintnyi  kortinát 

Nem  festek  hozzá.  Mind  uj  diszletet. 
Mind  (összenéznek).  Hát  mit  csináljunk,  ha  nem  engedi  ? 
Zichy.  Adjunk,  nem  bánom,  a  mit  adhatunk. 
BöHM.  Azt  se  lehet,  mert  Sasza  mindben  játszik 

S  annak  mindenhez  kell  egy  uj  ruhaL 
Zichy.  Adjuk  a  szerepét  Bodorfinak  ; 

Jó  ember,  az  rendesen  kisegit. 
BöHM.  Igen,  de  lány  szerep  ?  Nadrág  szerep, 

A  melyet  lyántól  vár  a  pubhkum. 
Zichy.  Legyen  revanzs  nekünk  Vesztfáliért 
BöHM,  Lehman,  Erkel  (ősszepakolnai). 

Vagy  extrawurst,  vagy  nem  lesz  opera. 
Zichy  {megpróbálja  hogyan  lehetne  energiát  kifejteni), 

No  hát  akkor  adunk  ma  balletot. 
CampitIiT.  Igen  szívesen,  én  készen  vagyok, 

Csak  a  tánczosnéim  szedjék  elő, 

De  az  ma  mind  a  Neue  Weltbe  megy. 

Ott  mindeniknek  angazsmája  van. 


2S7 


Zicny.  Kiküldetik  rájuk  Gyulai  ívc, 

Hogy  rábeszélje  őket  szép  szerével. 

Gyulai.  Mit  ?  Én  tánczosnékkal  beszélni  ? 

S  még  rábeszélni  ?  Soha  életemben  ! 

Zichy.  No  de  ex  ofifo  ! 

Gyulai.  Félek  én  azoktól, 

Kik  nem  tanultak  tőlem  a^sthesist. 

Zichy.  Ugy  hát  ballet  se  lesz.  Elvégre  is, 

Eá  kell  fanyalodnunk  a  drámanapra. 

Egy  hang.  No,  szervusz  mára  ferblitársaság ! 

Vadnai.  Csináljunk  a  szükségből  csendesen 
Nagylelkűséget  és  concessiót 
A  nemzet  dráma-muzsájának  is. 

Zichy.  Válaszszunk  egy  királyos  darabot ! 

Vadnai.  De  hát  kitől  ? 

Gyulai.  No  Szigligetitől ! 

Szigligeti.  Ah,  szépen  köszönöm.  Ma  diszelőadás, 
Tele  szinház,  de  ingyenpublikum, 
Emlékezzünk  meg  egyszer  másrul  is. 

Vadnai.  No  hát  itt  vannak  Dobsa,  Hiador. 

Zichy.  Barátom  !  én  ma  nem  tudom,  mi  lelt  ? 
Két  «balközépi»  iró  színmüvét 
Hogyan  tudod  nekünk  ajánlani? 
Hiszen,  ha  igy  teszek,  kadencziát 
Csinál  rám  Kandó,  és  leszek  bukandó  ; 
A  kormány  elleneivel  nekem 
Itt  czimboráznom  nem  kell,  nem  szabad. 

Szigligeti.  Legjobb  lesz  egy  neutrális  iró. 

Az  angol  Shakespeare ;  adjuk  Hamletet  ? 

Zichy.  Jó  lesz  biz  az.  Ki  játsza  Hamletet? 
Gyulai  ur ! 

Gyulai.  Ha  Gervinus  szerint . . . 

Zichy.  Jaj !  Gervinusnál  kezdi ! 

Vadnai.  Lendvay  játszsza. 

Zichy.  Hüh,  szent  Apolló  !  még  ez  kellene  ! 
Baloldali  színészt  léptetni  fel 
E  szent  napon  !  Halomra  döntenők 
Az  egész  boldog  kiegyezkedést. 
Ugyan  édes  barátom.  Szigeti, 
Ön  kormánypárti  hivünk,  ugy  tudora. 
Nem  játszaná  el  nékünk  Hamletet? 

Szigeti.  Hogy  kormánypárti  vagyok,  az  igaz  : 

De  Hamletet  azért  nem  játszom  el. 

Feleki.  Ej,  mit  keressük  ?  itt  Mátyás  diák. 

Ahoz  szinész  se  kell,  eljátssza  mind, 
A  sok  szegény  chorista,  kis  szinész. 
A  publikumnak  mindeg\'  az,  akárhogy, 
Ahoz  van  elég  dekoráczió. 


288 

Sok  régi  ponyva  és  kopott  palást, 

Királyi  udvar  drámai  napon. 

Csak  súgó  kell  még  hozzá,  s  péklegény. 
Mind.  Éljen  !  Jól  van.  Lesz  Mátyás  diák. 
Zichy.  No,  hála  Isten,  csakhogy  átesénk. 
Pénztárnok.  Dehogy  esénk.  A  choristáknak  pénz  kell. 
Zichy.  Pénz  ?  pénz  ?  Minek  nekik  a  pénz  ? 
l'ÉNZTÁRNOK.  Mert  szokták,  hogy  egyenek. 
Zichy.  Rossz  szokás. 

Pénztárnok.  S  még  hátra  van  a  gázsijok. 
Zichy.  De  hát  hol? 

Hát  hol  a  pénzünk?  Sok  subvencziónk ? 
Pénztárnok.  Az  diszletekre  ment,  jó  Lehmanunk 

E  pénzt  erdőknek  felfestette  mind. 
Zichy  (elszörnyedve).    Temesvári  s  határvidéki  erdők  !  (Vaduaihoz), 

Ezt  jó  lesz  nem  kürtölni.  Tudja  mit? 

A  díszelőadás  bevételét 

Addig  is  oszsza  ki,  mig  újra  szólok 

Az  én  miniszteremmel,  s  pénzt  hozok. 
Signore  Scaramuccio.  Buono  matino.  Signori  nobili  ungaresi. 

lo  sono  il  virtuoso  waldhornisto  Scaramuccio 

Sono  recomendato  del  la  signorina  ministrcUa 

Al  signore  impresario  e  intendento, 

E  tutti  quanti  signori  comedianti. 
Zichy.  Cscpreghy  ur.  Édes  Csepreghy  ur. 
Csepüeghy.  Nem  vagyok  én  mézes  kalácsból. 
Zichy.  Ugyan  kérem  hagyja  egy  perczig  abba 

A  fokhagymás  szalonna  pánizálást 

S  beszéljen  az  olaszszal  angolul. 
Csepreghy.  Pro  primo  a  konvencziómba'  nincs, 

Hogy  fokhagymás  szalonnát  ne  egyem, 

Pro  ultimo,  hogy  angolul  beszéljek. 
Szigeti.  Megálljunk ;  majd  beszélek  én  vele. 

Alsó  signore  Scaramuccio, 

Questo  voluto  in  nostro  theatro 

Parlato  claro,  a  kutya-atto. 
Scaramuccio.  Sí  sí  !  In  quinto  —  atto  !  Producato. 

Mio  instrumento,  il  waldhorno. 

Signora  ministrella  e  mia  patrona. 
Szigeti.  E  quanti  capati  pro  isto  produciamento  ? 
Scaramuccio.  II  bruttó  medesimo  della  cassa  nettó. 
Szigeti  (tolmácsol).  A  fél  cassát  akarja  a  mai  előadásból. 
Zichy.  Ministerné  ajánlja,  mit  tegyünk? 

Hadd  fújja  hát,  s  hadd  szijja  a  felét. 
Gyulai.  No  én  elébb  megkísértem  vele, 

Lealkudni  a  dijból  valamit. 

Talán  két  harmadrészszel  megelégszik. 
Zichy.  Ugyan  kérjük,  de  nagyon,  tegye  meg. 


1 


—  TlÍüiI  ma  lesz  nagy  díszelőadás, 
Mi  mind  remekül  fogunk  játszani. 

(Egy  hang,   'Egy  része  ferblit!-)  Kedves  Vadnai. 
Ha  máról  irsz,  ne  a  violaszín, 
Hanem  a  zöld  tintába  mártsd  a  tollad. 
A  Rákosit  szerződtetem,  ha  hallgat, 
A  többi  kritikus  szabad  jegyet 

—  Remélhet.  —  S  most  menjünk  az  iskolába. 
T.r.HMAX  (Böhmhez).  Üm,  még  ilyen  igazgatót  se  láttam, 

Ki  elmegy,  itthágy,  és  ebédre  nem  hiv. 
EóHii.  Be  tudjuk  ezt  a  szerződésbe  néki. 
Egy  hang.  A  békák  egyszer  léczkirályt  kívántak. 
Más  hang.  Csak  lesz  eszük,  hogy  mással  nem  cserélik.  (Mind  eL) 
•Gyulai  Pál  (hátramarad,  a   hetirendet   újra   imj,  Csepreghy  diktandója  ntán. 

Készen  van,  felngrik,  a  kalapot  felcsapja  a  fejére). 

Vájjon  ki  vitte  el  a  kalapom? 

És  benne  volt  a  hetirend  pedig ! 

Yajjon  mért  hitt  a  miniszterné  engem  ? 

Vájjon  mi  lesz  ma  az  előadás  ? 
£s£PB£GHT  (pánizál  nagy  nyugalommal  és  foghagymával  s  nem  s^it  rajta). 


A  pestmegyei  jobboldal  megalakulása 

a  gróf  Teleki  jutalomra  pályázó  vigjáték. 
Személyei : 

MiDFÁJ  BÉLA  1 

Gróf  Nehezteli  1       az  országházon  kivül  rekedt 

Gróf  Hegyrehczi       I  szónokok 

Peaefectus  Feri        j 
Gróf  Titkár  Laczi,  pái-tmegfoltozó. 
Zsigánka  Ivák,  bankár. 
«    Cs.  KiB.  PÁL,  örök  fiatal  talentum. 
EosGOR,  kortesvezér. 

Ispánok,  kasznárok,  kimaradt  szolgabirák,  plébánosok. 

I.  Felvonás. 

U        "GróF  Titkár  Laczi.  Ezer  milliom  frankohungrian  ! 
Az  öreg  ur  megint  papozni  kezd, 
Az  ifjú  ur  a  börzén  spekulál. 
S  ennélfogvást,  a  mint  természetes  : 
Az  ifjú  ur  szörnyen  káromkodik, 
S  ha  azt  meghallja  az  öreg  urunk 
Ucscse  !  még  egy  templomot  épittet. 
Hü  embere  vagyok,  muszáj  neki. 

Jókfti:  K5It«méi)Tek.  If.  ^^ 


2í)0 

Valami  más  időtöltést  szereznem  . . » 
Csináljunk  egy  jobb  oldalt  Pestmcgyében^ 
Ez  is  sport :  és  találni  rá  vadat. 
Urak,  számláljuk  meg  hányan  vagyunk. 

MiDFÁJ  Béla.  Hitem  s  erős  győzÖdcscm  szerint 
Ezt  regen  kellé  tenni  már  nekünk. 
Nem  termelt  annyi  körtét  Szilassy, 
]\íint  mennyi  korszerű  beszédet  én. 
De  nem  levén  piaczcza,  hol  eladjam, 
Aszalt  beszéddé  mind  az  töpörült. 
Ilyen  gyümölcscsel  majd  szolgálhatok, 
Szónoklati  susinkát  mázsaszámra. 

Pkaefectus  Feri.  Én  sajnálom,  de  fel  nem  járhatok: 
A  klubba :  szörnyű  sok  foglalkozásom  t 
Epen  most  vettetem  a  tarhonyát,  — 
S  az  ürük  mostan  kezdnek  elleni ;  — 
Tömérdek  követ  összehordaték, 
A  mikből  kőszenet  égettetek.  — 
Királyi  tóba  békalencse  sok, 
Azokba  mostan  békát  hordatok, 
Kik  onnan  azt  a  lencsét  kiegyék.  — 
A  szénát  is  mostan  csépeltetem, 
S  a  zab  hegyét  ren<Jén  levágatom, 
Külömben  a  lovak  hasát  kiszúrja. 
Azt  sem  tudom  még,  ha  tavaszfelé 
Szarvas  s  tehén  a  szarvát  mind  lehányja,- 
Honnan  kéritek  nékik  másikat  ? 
Nekem  hát,  kérem,  békét  hagyjatok. 

Gkóf  Nehezteli.  Eu  ott  leszek,  s  fogok  mennydörgeni^ 
Akármiért.  Nekem  mindegy.  Fogok ! 
Miért  haragszom  ?  Mert  tetszik  nekem. 
Megmutatom  ;  nem  félek  Nyárytól. 

Geóf  Hegyrehuzi.  Hisz  én  se  félek.  GŐzsiklóra  mondomi 
Csak  politesseböl  léptem  vissza  tőle, 
Mint  éltesebb  elől.  Tanultam  ekkép 
De  hogy  ha  igy  hizom  mint  indulók  : 
Ma  holnap  ellenében  túlnyomó 
Leszek  és  akkor  aztán  mérkőzünk. 

ZsiGÁNKA  Iván.  Mondok :  Sprengolni  kell  azt  a  baloldalt^ 
Mienk  a  «besser!»  rájuk  beszszereljüuk! 
Halásznak  és  Eádaynak  czupász  ! 
Aztán  ijeszteni  fogunk.  Kivágunk 
Egy  filkót,  a  ki  sánta,  s  egy  Királyit. 
Hihesse  bal,  hogv  négy  van  a  kezünkbca.- 

Cs.  KiR.  Pál.  Mi?  Kérem  !  Filkó  ? 

Gbóf  Titkár  Laczi.  Kezdjük  elején. 

Számláljuk  össze,  hogy  hányan  vagyunk.- 
En  és  a  grófom  :  egy. 


i 


291 


Midfíj  Béla.  Kettő  magam, 

Beszélek  mindig  két  ember  helyett. 
Bongok.  Én  meg  három  helyett  iszom. 
Gbóp  Nehezteli.  Velem  jön  minden  ispán,  számvevő. 

Minden  korcsmárosom  és  bérnököm. 

Megannyi  hirhedett  kapacitás. 
Cs.  KiB.  Pál.  Én  biztositok  három  mimkatárst. 

De  már  Lászlóról  jót  nem  állhatok, 

Mert  az  titokban  olvas  Üstököst. 

A  bárót  is  beirom  per  procura, 

De  már  a  metteur-en  pageom  baloldal. 
GnÓF  Nehezteli.  Számithatunk  nyolcz  plébánosra  is. 

Magam  papjával  nem  szolgálhatok, 

Mert  az  mind  kálvinista.  Nagy  szerencse, 

Hogy  a  plébános  már  nem  az  ;  mert  igy  megért. 
Gróf  Titkár  Lagzi.  S  igy  összesen  volnánk  talán  húszan. 
ZsiGÁNKA  IvÁx.  Eeszkirozunk  vele.  Arra  elég. 

Dupla  vagy  semmi !  Leszünk  negyvenen  : 

Gubellirozzuk.  Nyolczvanig  kiüt ! 

Akkor  egy  perezre  «restó».  Retirálunk. 
GiíÓF  Titkár  Laczi.  Tehát  minthogy  vagyunk  immár  húszan, 

Yálaszszunk  egy  száz  tagú  comitét. 

(Száztagú  comité  megválasztatik.) 

Gróf  Titkár  Laczi.  Elnök  legyen,  ki  nem  lesz  itt  soha. 
Pénztárnok,  a  ki  pénzt  nem  kér  soha. 
És  titkár,  a  ki  semmit  nem  jegyez. 

Mind.  Éljen.  A  jobboldal  megalakult !  > 

Gróf  Hegyrehuzi.  Ha  most  piros  sipkás  bataillonom 
Megvolna  még !  Rögtön  fáklyás  zenét 
Adnék  magunknak  és  illuminálnék 
Háromezer  suviczkos  katulyával. 

Gróf  Titkár  Laczi.  És  most  a  kapitoüumba  fel  I 

H.  Felvonás. 
(A  kapitoliumban.) 

MiDFÁJ  Béla.  Hitem  s  erős  győzŐdésem  szerint 

Ezen  teremben  oly  disznó  meleg  van, 
Hogy  minden  gondolat  megsül  bele 
S  csak  a  szónok  maga  marad  sületlen. 
Egy  nagy  előnye  van  a  parlamentnek 
A  vármegye  gyűlései  felett. 
Az,  hogy  az  országházban  buffet  is  van, 
Az  énnekem  erős  meggyőzedelmem. 

Gróf  Titkár  Laczi.  Tisztelt  uraim  és  úrhölgyeim ! 
Ne  higyjétek,  én  nem  vagyok  oroszlán. 

19* 


Í292 

Csak  Schnock  vagyok,  a  jámbor  asztalos. 

EoUém  szerint  nekem  bömbölni  kell : 

De  szépen  ildomosán  bömbölök. 

Orditok,  mint  egy  mivelt  fenevad. 

Tehát  tőlem  senki  meg  ne  ijedjen, 

Midőn  Tliisbe  fátyolját  összetépem. 

Thisbe  ezúttal  annyi,  mint  Tisza, 

Kit  én,  nagy  tisztelettol  bömbölök  le. 
Jobboldali  khóeus.  Jól  bömbölél  oroszlán ! 
ZsiQÁNKA  Iván.  Én  mondok :  ott  a  sorban  «siebene  brennen.* 
Gróf  Nehkzteli.  Haragszom,  hogy  nem  haragudhatom  ! 

Csak  tudnám,  hogy  miért  s  kire  haragszom  ? 
Cs.  KiB.  Pál.  Urak,  látom,  kisebbségben  vagyunk. 

De  majd  fordítok  én  e  dolgon  egybe. 

Itt  a  zsebemben  épen  egy  vezérczikk, 

Mely  a  Pesti  Naplóba  szánatott. 

Ezt  most  felolvasom.  Ha  véget  ér. 

Tudom  megritkul  tőle  a  közönség. 
ZsiGÁNKA  Iván.  De  ucscse  !  akkor  én  is  elszököm, 
Khórus.  Szavazzunk.  Menjünk  már  ebédre  I 

(Huszonketten  feláldozzák  magukat  a  «jobb)>  ügyért.] 

Gróf  Titkár  Lagzi.  Kevés  biz  ez  :  de  ám  épen  elég 
Pepiniernek.  Ez  lesz  a  törzsjuhászat, 
Mely,  mint  Sztrokay  rambouillet  kosai, 
A  többi  nyájat  megrambouilletozza. 
Itt  elbukánk  —  Marschallnál  fölkelünk. 

MiDFÁj  Bbla.  Hitem  s  erős  győzödésem  szerint, 
Nekem  a  gyűlés  étvágyat  csinál. 
Hát  még  ha  országgyűlés  volna!  Szörnyű  Vácz? 

(Gyúszdal,  távol  pohárcsengéssel  vegyülve.) 


A  pénzemberek. 

Hősköltemény. 

Pcnzország  szép  ország!  vagyon  abban  minden; 
Senki  sem  dolgozik,  a  pénzt  kapja  ingyen  ; 
Annak,  ki  bejutott  a  paradicsomba, 
A  millió  csak  ugy  terem,  mint  a  gomba. 

Minden  ember  feje  vagyon  ottan  pénzből, 
Az  egyik  aranyból,  a  másik  csak  rézből ; 
Részvényből  épitnek  szép  fellegvárakat. 
Kinek  mekkora  kell,  olyan  nagyot  rakat. 


■2dá 


A  jámbor  publLkum  aranyg^-apjus  birka, 
Akad  gazdája  is,  ki  mindig  lenyirja, 
Bankárt  gazdagitják  zsiros  differenczek  ; 
S  ki  legjobban  benczeg,  abból  lesz  a  berezeg. 

Pénzország  berczegét,  ki  játszik  a  hausseon, 
Kegyeli  Fortuna,  jDogány  istenasszony. 
Van  vele  bevallott  tartós  liaisonja. 
A  börzei  chorus  legalább  aszondja. 

Egyszer  csak  Fortuna  megugrik ;  elgördül 
A  golyó  s  kegyenczét  elüti  a  földrül, 
Papir  buli,  fellegvár  dül,  akezia  porbad, 
Cborus  ugyan  ugrik,  ki  merre  ugorbat ! 

Cborus  gyászmarscbot  fuj,  beütött  a  krizis. 
Elébb  csak  egyenként,  utoljára  tiz  is, 
S  fújják  keservesen :  « elesett  a  Feldlierr ! 
Lónyay  most  segits !  Nem  tréfa  ez.  Geld  lier !» 

Lónyay -Plútónak  mindig  van  sok  pénze, 
Terem  a  bová  nyúl,  akár  ne  is  nézze, 
Két  tele  marokkal  gyászcliorusnak  szórja, 
A  szegény  halott  is  feltámad  e  szóra. 


Elégia. 

(Tóth  Kálmán  bai-átomhoz.) 

Engedje  Pegazra  engemet  ülni  fel, 
Minden  poéta  ülje  Pegazra  most ; 
Hogy  Pegazus-bandériummal 
Mink  Te-Neked  tisztelkedhessük. 

Minden  Totók  közt  vagy  Te  leg  a  nagyobb  ! 
Vilmost  tiszteltem,  azt  az  arany  szakalt. 
Lőrinczt  fogom,  mihent  pöröm  lesz  ; 
Am  Tigedet  minynyart  tisztellek ! 

Minden  poita,  vers  avagy  próza  volt, 
Krajczart  fizette  billegi  czim  alatt, 
S  mig  billegette  lantja  burját, 
Lónyay  ötét  billegelte. 

Te  megperelted  charoni  vámszedőt. 
Ki  megadóztat  a  fénye  Helikont, 
Az  obolust  ledisputaltad 

S  most  mehetünk  szabadon  orcusba. 


291 


Vivát !  kiáltok.  Ez  dicsü  munka  volt, 
Csudát  mivelted  !  Nem  de  nagy  csuda, 
Hogy  a  midőn  nemzeti  czimer 

Eulunk  letűnik,  —  meg  n^m  siratjuk? 

Azirt  soká  ilj,  ne  legyen  baja 
Soha  Te  Nikéd,  csupán  csak  egy  Baja, 
Is  a  mi  mas  «baj»  lesz  iltedben. 
Az  legyen  iles  accentussal. 

Mi  megüritsünk  Irted  ezen  pobart 
(Telik  mibül  már)  is  kivanjunk  nekünk: 
Hogy  a  mi  most  lebilleg  ballag, 
Ránk  vissza  ne  ballagjon  ! 


Szusz  Oppenheim. 

Volt  egyszer  egy  derék,  bölcs  financzminiszter. 
Sokat  emlegették ;  de  nem  itt  az  Ister 
Partján ;  nem  is  volt  ám  az  valami  cister  — 
Cita  barát ;  hanem  jeles  német  mister, 
Hittak  öt  Szusz  Oppenheimnak. 

Szusz  Oppenheim  tudott  ám  bánni  a  pénzzel, 
Keverte  erősen  az  ezüstöt  rézzel. 
S  a  ki  azt  mondta  rá,  hogy  ez  rossz  piczula, 
Az  a  kutyalyukba  bizony  elindula. 
Oda  dugatta  őt  Szusz  Oppenheim. 

Szusz  Oppenheim  úrnak  minden  pereputtyja 
Tudta,  hogy  merre  van  az  Olympus  útja? 
Ki  hirt  szerzett,  népet  és  országot  csalva, 
Azt  ő  mind  berakta  magas  hivatalba. 
Ezt  okosan  tette  Szusz  Oppenheim. 

Behozta  a  dohány,  só,  és  bor-monopolt, 
Ez  még  akkor  új  volt  és  nem  igen  kopott, 
Adót  vetett  kutya,  ember  és  lófőre. 
És  mind  elkölté  egy  szép  herczegnőre. 

Ilyen  nagy  gavallér  volt  Szusz  Oppenhoim= 

Privilégiumokat  osztott,  de  nagy  pénzen  ; 
Szabad  lopás,  csalás  akárkinek  készen. 
Országos  elve  volt,  hogy  « lopni  bár  szabad. 
De  csak  úgy,  ha  abból  én  nekem  is  marad. » 
Ez  volt  Szusz  Oppenheim  systemája. 


2o: 


Xladott  föltlet,  fát,  vizet  és  bástyát, 
Eladta  volna  az  a  Krisztus  palástját, 
Eladta  volna  az  a  királyt  magát  is.  — 
iSzerencsére  megbnlt,  azt  mondván,  hogy  «satisi, 
Megeléglette  Szusz  Oppenheimot. 

Ekkor  aztán  fogta  magát  a  parlament, 
Szűz  Oppenheim  úrra  (nem  tréfált)  rajtament. 
Miniszter  palástját  akasztá  nyakába, 
A.  sok  érdemrendét  köntös  gomblyukába, 

Öt  magát  meg  a  kötélre, 

Ilyen  bolondul  járt  Szusz  Oppenheim. 


Excelsior ! 

(Előfizetési  felhívás.) 


««Eölfelé  1»  a  kor  jelszava. 
3íinden  fölfelé  törekszik : 
Borsó,  paszuly ;  még  a  tök  is. 
■S  miniszteri  titkárokból 

Lesznek  osztálytanácsosok. 
Fölfelé  megy  minden  házbér. 
Fölfelé  megy  búza  és  liszt. 
Marha  és  más  húsnak  ára, 
Hizott  disznó,  részeg  kortes, 

Mind  drágább  most,  mint  azelőtt 
Fölfelé  megy  a  cselédbér, 
Étlapon  a  biftek  ára, 
iSzinházban  a  gázsi,  ántré, 
Fölfelé  megy  pénz  kamatja : 

A  bank  még  úgy  sem  adhatja. 
-Jó  példával  megy  fölfelé 
A  királyi  civil  lista. 
Miniszter  sem  marad  hátul, 
Ó  is  siet  fölemelni 

Valamennyi  államadót. 
Adót  emel  a  miniszter? 
Utána  emel  a  város. 
Város  után  a  háziúr, 
S  megint  minden  emelkedik 

Circulus  vitiosusban. 


nút  csak  «mi»  ne  emelkedjünk? 
Papir  drágább,  szedő  drágább. 
Nyomda,  festék  és  kihordó  ! 
Csiriz  !  Hogy  ne  is  emh'tsük  : 

Milyen  drága  most  a  jó  élez  ! 
Minden  strájkolt  már  mi  nálunk, 
Péklegények,  és  suszterek, 
Szabók  és  a  betűszedők. 
Miniszterek  is  strájkoltak, 
.     És  megkapták  a  czuslágot. 
De  b'zon  mi  sem  élünk  szélből : 
Nem  lakunk  miniszter  zsebben  ; 
(Ámbátor  az  is  üres  most.) 
Bankárunk  sincs,  kivel  együtt 

Menjünk  lopni :  nem  is  kéne. 
Ergo  nincs  mit  tennünk  egyéb  : 
Mint  emelni  az  Üstökös 
Arát  hatról  hét  forintra. 
A  hetes  szám  szent ;  hét  bölcs  volt. 

Hét  vezér.  —  Legyen  hét  forint. 
Emelkedett  jó  publikum  I 
Emelünk  mi  elég  terhet. 
Emeld  te  is  a  mienket. 
Még  ebből  az  emeletből 

Nem  lesz  emeletes  házunk. 


290 


A  béka. 

Bekapja  a  legyet  éhes  békatorok. 
Kirántja  a  partra  menten  éles  horog. 
Békát  körme  közé  kapja  gróf  szakácsa. 
Grófi  gyomor  fogja  bekapni,  nem  kacsa. 
Tiszteletes  úr  van  oda  invitálva. 
Örült  neki,  hogy  ma  eszik  nagy  kanállal. 
«Ej  de  sok  csontja  van  ennek  a  csirkének  !)^ 
S  nyeli  őket  sorra,  mint  nyelik  a  gémek. 
«Hát  tiszteletes  úr,  jó  volt-e  a  béka?» 
Nagyot  ijed  erre  a  szive  tájéka. 
Utolsó  falatot  zsebre  dugja  páter, 
S  ráül:  «Itt  kuruttyolj,  canis  tota  mater. »• 
Hozzák  a  szájmosót ;  hevenyén  kiiszsza. 
Attul  osztán  béka  de  mind  kerül  vissza. 
De  még  álmában  is  kisérti  a  béka. 
Nem  vágyik  rá  többet  semmi  ivadéka  1 


Bernát  Gazsi  a  mennyországban, 

(T.efíenda.) 

Szilveszter  utáni  valamelyik  napon. 
Zörgetnek  erősen  a  mennyország  kapun. 
Bunda  alatt  alszik  nagy  mélyen  szent  Pető. 
S  horkol  hatalmasan,  csak  ugy  reng  a  tető.  — 
«Ki  háborgat  megint?  Mikor  ugy  alhatnám 
Hát  azért  van  Pesten  kholera-bizottmány  ? 
Azt  hiszem,  nem  is  lesz  már  dolga  halálnál  : 
Lesz  gondja  felőle  jó  doktor  Halásznak. 
Hát  megint  egy  lélek !  Héj  ez  is  eltévedt, 
Hogy  a  meghaláson  kezdi  meg  az  évet. 
Furcsa  forsponton  jött ;  két  szárnyas  pegasus  ! 
Soványak!  Látszik,  hogy  legelőjük  gazos. 
Ki  vagy  ?  Mi  vagy  ?  Mi  kell  ?  Mit  hoztál  ?  Ki  hozott  ? 
Van-e  útleveled  ?  Rendén  láttamozott  ? 
S  kapunyitási  pénz?  A  mi  legfőbb  dolcg  .  .  .') 
A  kulcs  a  zavarban  nagy-lassan  nyikorog.  — 
Megáll  a  szekérrel  erre  az  igás  pár 
S  leszáll  a  ferhéczen  át  jó  Bernát  Gáspár. 
. .  .  Komoly,  a  milyen  volt  teljes  életében ; 
Szent  Petőt  köszönti  illendően,  szépen  : 


'29: 


I 


•  Pálinkás  jó  reggelt,  kedves  urambátyám  ! 
Odadnám  ha  volna,  de  nincs  vizítkártyám  ; 
Hát  majd  bemutatom  magamat  igy  szóval. »  — 
Azt  mondta  rá  Péter  :  <(jól  van  öcsém,  jól  van.» 
«Eá  érünk,  mond  Gazsi !  hisz  az  öröklétből 
Három  fertály  egyre  csak  most  múlt  éjféltó'l.  ■ — 

—  Hát  nem  küldött  eugem  semmiféle  doktor  : 
Nem  komázok  velük,  félek  én  azoktól ;  — 
Végeztem  a  dolgom  odalenn  a  földön  ; 
No,  mondok,  a  telet  már  az  égben  töltöm,  — 
Látom,  ide  fenn  is  roszul  mehet  minden  : 
Itt  sincs  rendes  budget,  minden  évben  indemn. 
Miniszter  sem  esik  odalenn,  a  mennyi 
Csillagot  láttunk  az  égről  futva  menni. 
Egy  kancza  meteort  sörényen  megkapok. 
Annak  a  hátára  hirtelen  felkapok  : 
Gyih  a  mennyországba  !  Majd  teszek  én  rendet ; 
A  financziákat  hozom  én  ott  rendbe. 
De  fele  úton  kidűlt  a  tüzes  gebe, 

Jó,  hogy  e  szellemi  omnibusz  felvéve. 

Jaj  de  rósz  két  pára  !  poézis  és  próza ; 

Nem  csoda  :  szegények  ugy  el  vannak  nyúzva. 

A  tejúton  pedig  olyan  sár  habar  van, 

Mintha  a  vármegye  tartaná  jó  karban. 

Csakhogy  az  a  latyak,  mely  a  lovat  kinzza, 

A  tejúton  csupa  érett  túró  s  brinza, 

Három  perez  az  égig  e  két  rossz  paripán  ; 

Holott  fél  pillantás  áll  itt  a  tariífán. 

Jaj  de  hátra  vannak  még  itt  az  egekben  ! 

Hogy  elmaradtak  a  közlekedésekben  ! 

No  de  itt  vagyok  már,  majd  lesz  itt  más  dolog 

Ha  én  mindenüvé  vasutat  tracoolok: 

A  fias-tyuktól  le  a  kaszás  csillagig, 

Innen  a  gönczölig,  hol  a  medve  lakik: 

A  zodiacuson  végig  egy  körutat, 

S  a  paradicsomon  át  egy  sugárutat. 

Lánczhiddal  átkötöm  a  Styx  két  oldalát, 

Vizvezetté  teszem  a  Lethe  italát, 

Kibaggereztetem  a  Phlegeton  medrét, 

Tiszaszabályozom  a  Vizöntő  vedrét. 

Mahomed  édenét  én  expropriálom, 

A  szentek  számára  újra  parcellálom, 

S  a  sok  facérrá  lett  szép  húri  számára 

Egy  kiházasitó  egylet  lesz  fundálva, 

Éneklő  angyalok  értékét  felverem, 

Lesz  számukra  egy  nagy  akczientheáterem. 

Eész vényesek  ezen  tudom  nem  veszthetnek. 

Zsidó  van  itt  elég  s  azok  jól  fizetnek. 


±>^ 


Képzelem,  a  kvártély  szűk  a  mennyországba: 

Ábrahám  apánkkal  állok  társaságba. 

Egy  iij  Baúbankot  alapítunk  együtt : 

És  a  mennyországot  njra  fölemeljük.  — 

A  csillagok  is  már  sötétek  mint  látom  : 

Gáz  világítással  az  eget  ellátom.  — 

Panasz  van  a  földön,  hogy  az  imádságra 

Nagyon  későn  jön,  ha  jön,  az  indorsata  ; 

Villanytelegraf  az  égbe  leszen  művem 

S  azon  imádkoznak  ezután  majd  híven. 

Életbiztosító-bankot  is  fimdálunk, 

S  az  nagyon  jó  gscheft  lesz  itt,  hol  nincs  halálunk. 

A  pokolba  meg  egy  tüzkár-aziendát ; 

Az  ott  népszerű  lesz  s  ád  szép  dividendát.  — 

Az  idvezülteknek  pezsgő -gyárt  teremtek  ; 

Abból  ingyen  isznak  mindenféle  szentek.  — 

És  hogy  tökéletes  legyen  boldogságunk, 

A  dinomdánomhoz  czigányt  importálunk. 

S  hogy  az  áldott  jó  nap  itt  se  teljen  restül. 

Felhőket  segítek  fújni  dohányfüstből. 

A  poklot  megveszem :  a  ki  miért  bent  ül, 

Minden  adósságát  kifizetem  szentül.  — 

Legyen  Generalquitt !  A  vén  Lucifernek 

Adok  nyugdíj t :  —  menjen  Gráczba  hausherrnek.  - 

S  ne  hogy  e  szép  világ  valaha  elveszszen : 

Galvanoplastice  in  duplo  megszerzem.  — 

Fizetek  per  cassa  ;  mert  ez  tőlem  telik ! 

Yan  olyan  erszényem,  a  mely  mindig  teli ; 

Mert  az  én  ősapám  volt  az  a  Pharaó, 

Kiről  megírta  a  hjeroglif-faragó, 

Hogy  Mózses  elszökvén  tőle  Egyiptomból 

Egy  siklus  pénzt  elvitt  tőle  szép  suttyómból, 

Ezt  megkérem  mostan.  Ez  a  kamatjával 

Trillióm  forint  lesz,  három  húszasával. 

Ebből  adok  kendnek  egy  milliós  bankót. 

Kisebbel  nem  fizet  igaz  úr,  csak  bankrót. 

Húzzon  le  ebből  egy  Kerkapoly-érmet : 

A  többit  tartsa  meg  majd  Péterfillérnek  ...» 

.  .  .  Nem  tudott  há'  lenni  Péter  bámultában  : 
Még  a  pipa  is  kialudt  a  szájában.  — 
«'Sz  te  Bernát  Gazsi  vagy!  Angyal  bújjék  beléd! 
Gyere  be  hát  frissen,  —  aztán  igyál  elébb !» 


i>99 


Hány  láb? 

Atellenemben  van  egy  kurta  kocsma. 
Ott  dolgozik  bárom  szál  muzsikus  ma, 
Egész  éjjel  húzzák  a  czeppelpolkát 
S  tánczol  reá,  nem  bánva  az  ország  dolgát, 
Ki  tudja  bány  láb  ? 

Egész  éjjel  jár-kél  a  nép  az  utczán. 
Dördül  az  ágyú  a  Gellértbogy  csúcsán, 
Rémülve  néznek  a  robanó  ái*ba 
S  egymástól  kérdik,  a  rém  választ  várva 
Ki  tudja,  hány  láb? 

S  én  ágyúdörgés  és  zeneszó  mellett 
Csinálok  verset,  a  milyen  most  telhet. 
Híirmunk  közül  ki  a  nagyobb  bolond ; 
ük  vagy  én,  ki  azon  gondolkodom : 

A  versem  hány  láb  ? 


A  nemeslelkü  szabadító. 

Hozd  ide  mindenedet,  nálam  szárazra  találhatsz. 

Pontosan  itt  őrzöm,  s  összeírom  batyudat. 
A  hol  a  szükség  legmagasabb,  ott  én  közel  állok, 

Özvegyek  és  árvák  könnye  fogad,  ha  jövök. 
A  mit  megmentél,  azt  nem  viszi  tőled  az  árviz 

El ;  hanem  én  csak :  —  adóexecutor  a  nevem. 


Hajdár  effendi. 

Küldi  a  Szultán  Hajdár  effendi t : 
Hogy  az  majd  valamit  leudit; 

Vele  van  a  nagy  «irade»  : 
De  nem  ad  arra  a  «bráte» 

Semmit.  Azzal  jó  Hajdár  effendi 
Herczegovinát  be  nem  veendi. 

De  van  Hajdár  effendinek 
Zsebében  még  czifrább  zsineg 

Az  « európai  garantia», 
Aláirva  a  diplomátia : 

Megkérik  szépen  a  szerbet : 
fNe  csinálj  több  haditervet 


300 


Csak  fűzz  szépen  sligoviczát 
Es  kultiváld  a  maticzát !»  — 

De  ezzel  bizony  Ilajdar  eíYondi 
Herczegovinát  be  nem  vcendi. 

No  lia  a  szép  szó  nem  használ : 
Máshoz  nyúlnak  a  parasztnál ; 

Ha  nem  hallgat  a  szép  szóra  : 
Majd  hallgat  az  ágyiíszóra; 

Hoz  Hajdár  basibozukot, 
Ki  már  koplaláshoz  szokott. 

Új  basát  a  hadseregnek, 

A  kit  soha  meg  nem  vernek, 

Hoz  magával  tüzet  vasat : 

A  mi  nem  enged,  az  hasad !  — 

Jaj,  de  mind  ezzel  Hajdár  effendi 
Herczegovinát  be  nem  veendi. 

No  végre  megmutatja, 

Hogy  mit  tud  az  indulatja  ? 
Ha  nagyon  makacs  lesz  a  rácz, 

A  tarsolyában  kaparász. 
Abban  van  sok  ezüst  arany  : 

—  Ez  nem  marad  hatástalan.  — 
Ha  ezen  kezdi  Hajdár  effendi 

Herczegovinát  még  beveendi. 


Gömböcz  és  Csukli. 

1.  Gömböcz  ur  sétálgat  élete  párjával ; 
Termete  nevére  egyszeribe  rávall :  — 
0  a  gömbölyüség  minta-remeke,  és 
Miből  neki  sok  van,  van  nejének  kevés. 

2.  Csukli  ur  fejével  az  eget  meszeli ; 
Termete  oly  éles,  hogy  a  léget  szeli ; 
Ámde  a  karjáról  csüggve  nehezkendik  —  s 
Kiegésziti  őt  a  bajos  appendix. 

3.  Véletlen  összejön  két  heterogén  pár,  — 
Kikben  sors  játéka  volt  ((Paar  oder  Unpaar?i 
Hím  hímet,  nő  nőstényt  kölcsönben  lenézi: 
Maga  felsőbbségét  mindenik  jól  érzi. 

4.  Midőn  beborulnak  az  egek  esőre, 
Gömböcz  ur  komolyan  szorul  esernyőre; 
Kénytelen  emelni  azt  a  felső  házig  : 
Mig  maga  odalent  con  amore  ázik. 


501 


5.  Csiikli  urnák  sorsa  hasonló  esetben 

Még  rosszabb  ;  a  midőn  felhők  orra  cseppen  : 
Neki  az  egekből  a  földre  leszállva, 
A  dereka  görbül  s  meghajlik  a  válla. 

6.  Ha  az  ember  nem  lát,  akkor  szeme  nincsen  : 
Csak  magát  őrizvén,  hogy  másra  tekintsen  ; 
Egymásba  ütődik  a  két  vak  paraplé, 

S  idegen  nyakba  csurg  a  mennyei  csap -lé. 

7.  Jogászbál  farsangban  oly  fényes  epocha, 
Melyből  igaz  gentry  ki  nem  marad  soha. 
Gömböcz  ur  megjelen  —  egész  parádéiba: 
S  a  hol  Ádám  ott  van,  el  nem  marad  Éva. 

8.  De  Jialálos  vétek  volna  Csukli  iirtól, 

Ha  ö  ícznpászolna'),  hol  Gömböcz  nem  «furtol». 

Vele  is  megjelen  bájos  oldalborda  : 

Igazi  honleány,  magyar  köntöst  hord  «a». 

9.  Gömböcz  nrban  feszit  nemzet  büszkesége  : 
A  mig  egyet  nem  rúg,  addig  nem  lesz  béke, 
Egyet  sodorint  a  fólbajiisza  hegyén, 

S  bemutatja  magát,  mint  tánczvágyó  egyén. 

10.  Csukli  urnák  fejét  az  előzmény  fúrja. 
Odamegy  s  megkérdi:  « szabad-e  egy  tourra?* 
Eg\'más  nejét  két  hős  viszi  és  ragadja, 

A  hogy  csak  hegedű  és  klarinét  adja. 

1 1 .  Gömböcz  ITT  a  tánczban  igazi  karakán  : 
Tánczosnéját  fogja  körül  a  derekán ; 

Kiáltja:  «hogy  volt,  hogy?»  megpörget,  mártogat 
S  leveri  lábáról  mind  a  szomszédokat, 
.12.  De  Csukli  ur  sem  rest ;  mint  egy  elszabadult 
Szélmalom,  ugy  viszi  tánczosnéját  vadul : 
Mint  Debreczenben  kétkerekű  taliga, 
Vagy  a  miként  pörög  szilaj  búgó  csiga! 

13.  Elbizakodásnak  megadják  az  árát : 
Hanyattvágja  magát  és  tánczoló  párját 

,  Gömböcz  ur.  Szerencse,  hogy  pulaára  estek, 
Nem  szenvedett  semmi  kárvallást  a  testek. 

14.  Hasonló  szerencse  nem  érhette  Csuklit ; 
Mert  midőn  alóla  a  lába  kicsuklik, 

A  mi  földre  hullott,  az  bizony  mind  csont  volt, 
S  ugyan  meglátszott  ott  egy  hétig  a  bronz  folt. 

15.  A  kölcsönös  bukás  okoz  vitát  már  is, 

S  a  vita  lett  immár  unparlamentarisch  : 
Mind  a  két  sértett  fél  kimondá  nagy  mérggel, 
Hogy  az  ily  bántalom  lemostához  vér  kell. 

16.  Kiszállnak  a  sikra  ketten  egy  szál  kardra, 
És  teszik  magukat  kegyetlen  «en  gardba». 
Szekundánsoknak  volt  annyi  eszük  sülve, 
Hogy  kardokat  hagyták  ki  nem  köszörülve. 


302 


1 7.  Gömböcz  ur  megtudja,  mire  jó  a  harczban, 
Ha  az  ellenfélnek  a  kezében  kard  van  ? 
S  az  a  kéz  oly  bosszú,  liogy  egy  minutumra 
Altalcsap  a  túlsó  liemispbíBriumra. 

18-  Csukli  ur  meg  azt  a  tapasztalást  teszi, 
Hogy  nem  jó  a  lábat  tolni  nagyon  messzi ; 
Mert  ugy  megütbetnek  tyúkszemet,  lábikrát: 
Hogy  a  többi  szeme  liány  miatta  szikrát ! 

19.  Most  Gömböcz  ur  Csuklit  szinte  felspékeltel 

—  Szerencse,  hogy  «ott))  nincs  az  embernek  lelke: 
Ugy  mint  a  térde  közt.  Az  is  megharagszott, 
S  adott  a  fejére  egy  nagy  fabaraczkot! 

20.  Mire  mind  a  ketten  egymást  földre  rántják, 
Kezekkel  lábakkal  szörnyen  összebántják: 
Két  ijedt  szekundáns  kiált  « segítség »-etl 

S  azzal  siet  híni  a  két  feleséget. 

21.  Békéltető  felek  gyorsan  megérkeznek, 
Konferenczja  nélkül  liarczot  elvégeznek : 
A  terrénum  lészen  gyorsan  demarcálva, 

S  marad  egy  csomó  liaj  mindenik  markába'. 

22.  Ekkor  kiki  párját  összeölelgeti ; 
Hősi  viselt  dolgát  fenynyen  emlegeti : 
Csak  ne  jöttek  volna ;  majd  ád  a  másiknak  ! 
Hogy  az  azt  se  mondta vón'  többé,  hogy  «bikk-makkli 

23.  S  most  már,  a  hogy  illik  gavallér  embernek, 
Duellánsok  egymás  tenyerébe  vernek, 

S  míg  a  két  férj  koczint  nagy  békepoharat, 
Két  hölgynél  a  békecsók  is  el  nem  marad. 
2-i,  S  pohárkoczintásra  hogy  támadjon  viszhang, 
Ok  békecsészéböl  békekávét  isznak  ; 
A  férfiak  fogják  békepipájokat, 
Es  adnak  egymásnak  béke-tüz -csókokat. 

25.  S  hogy  a  béke  legyen  már  felbonthatatlan, 
Levétetik  maguk  közös  állapotban. 
Csukli  urnák,  mert  a  lába  nem  nyughatott, 
Csinált  a  fotográf  lábakat  vagy  hatot. 

26.  A  két  amazon  is  hasonlatosképen 
Megörökitteté  magát  «egy»  fényképen^ 
Eá  lehet  ismerni  egyre  cziczájáról, 
Másikra  pediglen  a  kis  kutyájáról. 

27.  Gömböcz  ur  e  naptól  elkezd  levet  csapni 
Csuklinénak  :  «ez  a  helyes  kutyusz  csak  ni!» 
«Nem  szabad  harapni!*  mondják  a  kutyusznak, 
S  édes  ábrándokban  mind  a  ketten  úsznak. 

28.  Csukli  ur  revansból  Gömböcznének  schmachtol, 
Meg  is  czirógatja:  nem  fél  a  karmáktól; 
Elébb  a  cziczát.  —  Jön  sor  az  asszonyra  is 

És  ugy  tapasztalja,  hogy  egyik  se'  hamis. 


30: 


29.  Gömböcz  ur  Imszár  volt  (v<agy  lehetett  volnr.) : 
Beveszi  az  első  sánczot  ostromolva, 

Elveszi  a  csókot,  ha  egyszer  elérte  ; 
Nem  rest  a  sövényen  átugrani  érte. 

30.  Csukli  ur  szerényebb  :  ő  csak  ölelkezik  ; 
Megcsókolja  csupán,  ha  szabad  a  kézit; 
Együtt  sóhajt  vele,  arczát  az  arczához 
Szoritja,  és  mikor  ennyit  megtett,  távoz. 

31.  Szörnyű  felfedezés,  a  mikor  betoppan  ! 
«Önök  csókolódtak  e  helyütt  titokban!* 
Csukliné  asszonynak  fekete  a  szája : 

Rajt  maradt  Gömböcz  ur  bajusz-conterfeija. 

32.  De  Gömböcz  ur  gyorsan  megint  felyül  kerül, 
És  a  támadónak  visszavág  emberül ; 

Oda  mutat  Csukli  urnák  a  képibe  : 

«Hát  ez  a  kis  Schönheitsflaster  hogy  jött  ide  ? 

33.  Pisztolyokra  mennek,  Gömböcz  mert  vastagabb r 
Húznak  mellényére  kréta  vonalakat ;  — 

A  mely  lövés  e  két  vonalon  túlesik. 
Az  nem  lesz  érvényes,  azt  semmibe  veszik. 
34'.  Viszont  Csukli  urnák  hosszabb  a  termete  : 
Annak  kabátjára,  (mivelhogy  fekete,) 
Krétával  keresztbe  húznak  egy  vonalat. 
Azon  feljül  lÖni  —  lehet ;  de  nem  szabad. 

35.  Gömböcz  lő  eló'ször :  Ö  a  bátrabb  bajnok  ! 
Jól  járt  Csukli,  hogy  a  dereka  elhajlott ; 
A  golyó  épen  ott  surrant  el  mellette  : 
Egy  légy  volt  rajta,  azt  épen  eltreffelte. 

36.  Gömböczöt  a  golyó  majd  keresztül  fúrta  : 
Az  a  szerencséje,  hogy  a  nyaka  kurta  ; 
Mert,  hogyha  a  feje  volna  zsiráfnyakon. 
Az  a  rósz  golyóbis  csapta  volna  nyakon  t 

37.  Ezzel  becsületnek  mind  elég  lett  téve  : 
Jó  hogy  nem  tettek  kárt  egymás  életébe. 
A  félreértésért  bocsánatot  kérnek, 

S  együtt  vendéglőbe  nagy  inni  betérnek. 

38.  Gömböcz  ur  azonban  és  élete  párja 
Hymen  rózsalánczát  menten  elnyirbálja. 

39.  Csukli  ur  és  neje  szint  igy  zúznak  lánczot 
S  ezzel  helyreütik  a  bomlott  bilánczot. 

40.  S  kiki  elveszi  a  hozzá  illő  társat. 

És  tartják  azontúl  egymást  jó  pajtásnak,  — 
Megelégedvén  igy  a  symmetriával. 
Zengedezzük,  mi  is,  hogy  «Kiki  párjával*. 


)0\ 


A  Kaczér  testvérek. 

1.  Nagy  hasonlatosság  termetben  és  arczban  ; 
De  a  természetük  annál  nagyobb  harczban  ; 
Mikor  a  büróban  ülnek  együtt  szemben, 
Összetéveszthetők  a  legjobb  hiszemben. 

Í2.  Az  öcs  csak  hévizál,  a  bátya  majd  kidül; 
Emez  a  munkábul,  amaz  a  székibül. 
A  büróséf  téved,  bátyát  szidja  össze : 
Csak  nevet  magában  jó  izün  az  öcscse. 

■3.  Megharagszik  erre  az  idősebb  Kaczér, 
Levágja  szakállát,  változik  az  arczél. 
Az  ifjabb  utána  csinálja  profirját, 
S  helyette  megint  csak  bátyja  urát  szidják. 

4.  Ha  sár  van^  az  öcscse  jár  per  comfortábel, 
A  bátyja  pediglen  per  apostol  lábbei ; 

A  fiakker  nézi  mind  a  kettőt  egynek. 

És  minden  Fahrtaxát  az  öregen  vesz  meg. 

5.  Megharagszik  erre  az  öregebb  Kaczér, 

S  teljes  pofa  szakállt  hagy  magának  azér ; 
Öcscse  is  hosszura  ereszti  szakállát, 
S  helyette  megint  csak  a  bátyát  taksálják. 
G.  Ha  vadászni  mennek,  a  bátya  lő  nyulat, 
S  a  kutya  a  nyúllal  az  öcscséhez  szalad. 
Az  öcscse  kalandoz  félre  a  tilosba, 
S  a  bátya  puskáját  veszik  el  zálogba. 

7.  Az  öcscse  csinálja  a  sok  adósságot, 

S  bátyja  alól  húzzák  ki  a  párnazsákot. 
A  bátya  protestál,  hogy  ő  ez,  nem  amaz. 
A  végrehajtónak  de  bizony  mindegy  az. 

8.  Megharagszik  erre  az  idősebb  Kaczér 

S  levágja  bajuszát,  mint  egy  vénkürazér. 
Az  ifjabb  utána  borotválja  ajkát, 
S  helyette  megint  csak  a  bátyját  bolygatják. 
0.  Beteg  mindakettő.  Az  öcsnek  a  doktor 
Kendéi  valami  rósz  keserű  dekoktot ; 
A  bátynak  tokajit.  Kettőt  megcserélik : 
S  akkor  veszik  észre,  ha  megitták  félig. 

10.  Szép  hölgynek  az  öcscse  dalol  szerenádot: 
És  a  bátyja  kapja  meg  a  limonádot. 

11.  Az  öcs  rug  be  szörnyen,  s  kurjáz  utczán  végij 
S  skandalumért  bátyját  dutyiba  kisérik. 

12.  Az  öcs  ölelkezik  édes  pásztor  órán. 
Neki  varrja  fel  a  gombot  a  varrólány: 

13.  S  a  bátynak  viszil^  az  uj  generatiót 
S  tőle  követelnek  ahmentatiót. 


305 


14.  Erre  a  haját  leborotválja  Kaczér, 

Az  öcs  azt  nem  teszi ;  inkább  marad  faczér. 

15.  Az  igazi  bűnöst  ekkép  csipik  nyakon, 
S  viszik  oltár  elé,  hol  végre  meglakol. 

16.  Megkülönböztetést  az  öregebb  Kaczér 

Nem  adná  most  aztán,  nem  egy  zsák  malaczér  ! 


Uraság  és  kocsis. 

1 .  Kruppa  nr  bandukol  búsan  a  bűróba. 
Hatvan  osztrák  forint  jár  neki  egy  hóba. 
Abból  bizony  lovat  nem  lehet  tartani. 
Hej  ha  lutrin  nyerne,  a  lenne  valami ! 

2.  Egyszerre  csak  meglett  a  quintemós  álom  : 

•  5,  9,  25,  10,  20,  33!. 

Annyi  pénze  lesz,  hogy  Rotschilddal  se  cserél, 
Ennyi  nem  termett  még,  mióta  ember  él ! 

3.  Aranynyal  kihímzett  mellényt  szabat  mingyárt ; 
Két  lóra  alkuszik,  gróf  Sándor  a  kin  járt ; 
Hintó  is  lett  hozzá :  nem  egy,  hanem  három  : 
Mikor  müyen  idő  ?  ahhoz  képest  járjon. 

4-.  Ló  magában  nem  megy,  bár  milyen  okos  is  : 
Ahoz  kell  kitanult  és  bevégzett  kocsis. 
A  grófé  legjobb  lesz,  Kruppa  ugy  találja, 
S  emelt  fizetéssel  azt  elverbuválja. 

5.  Ha  már  ló  van,  annak  istálló  is  szükség : 

•  Hogy  ez  a  palota?  Itt  van  a  pénz  :  tessék!* 
Palotához  pedig  bútor  :  mahagóni ; 

A  minek  az  árát  jól  fel  tudják  róni. 

6.  És  addig  nem  teljes  a  szép  mobilia, 
Mig  közé  nem  kerül  egy  bájos  filia. 

Mert  megosztva  minden  jó  •jobb*  az  életben, 
így  a  champagnei  is  sokkal  jobb  duettben. 

7.  Most  már  Kruppa  umak  van  kit  kucsirozzon ! 

—  «Ha  az  «uri  a  kocsis  és  mamzell  az  •  asszony* 
Ebből  könnyen  támad  aztán  konfúzió  : 
Oly  viszony,  a  melyet  össze  nem  fűzni  jó. 

8.  Édes  az  embernek  délutáni  álma. 

Ha  derék  munkával  jól  meg  van  szolgálva ; 
S  ha  van,  ki  a  legyet  arczárói  elveri, 
S  tárczájának  addig  jól  gondját  viseli. 

9.  Kruppa  ur  elbámul,  hogy  lett  tárcza  üres  ? 
No  de  könnyen  talál  uj  pénzt,  a  ki  keres  ; 
Csak  egy  köhintés  kell,  s  itten  van  a  Jakab, 
A  ki  nagy  készséggel  ilyen  uraknak  ad. 

Jókai:  Költemények.  II.  20 


;0(i 


10.  Jakab  után  pedig,  mint  villámra  zápor, 
Aként  következik  nyomban  a  prókátor, 

A  ki  nem  kérdezi  azt,  hogy  ki  van  itthon? 
Kettenetes  irás,  zsebéből  a  mit  von. 

1 1 .  Jön  masamód,  boltos,  szabó,  varga,  pinczér ; 
S  mind  nem  látogatni  jön  az,  hanem  pinzér, 
A  földből  is  támad  elé  a  sok  kontó 

S  mind  fizetést  kivan,  mi  nagyon  boszantó ! 

12.  Kruppa  ur  csinálta  a  sok  debitumot ; 
Még  is  nem  őt  ütik  meg  ;  hanem  a  dobot : 
A  dobot  ütik  meg  ;  még  is  neki  fáj  az  : 
így  jár,  ki  magának  nem  jó  helyre  ágyaz. 

1 3.  Kocsis  megvesz  mindent  a  nagy  kótyavetyén ; 
Honnan  vette  a  pénzt  ?  bizony  nem  tudom  én. 
Végül  a  leányt  is  veszi  feleségül 

—  Biz  ez  nem  történt  meg  babonaság  nélkül. 

14.  Kruppa  csak  azt  sinyli  az  egész  romlásban, 
Hogy  nem  járhat  többé  uri  ekvipázsban. 

A  hajdani  kocsis  megkönyörül  rajta, 
S  uri  kocsisának  rendén  megfogadja. 

15.  S  most  Kruppának  újra  van,  kit  kucsirozzon  : 
Hátul  az  uraság  s  mellette  az  asszony ; 

Neki  is  egészen  jó  a  libéria : 
Az  egész  termetét  szépen  beéri  «a». 
10.  S  mikor  azután  a  két  lovat  járatja, 
A  szép  tanulságon  az  eszét  járatja. 
Mely  e  történetből  magátul  háromló  : 
Miiven  módon  lészen  két  lobul  három  «ló». 


Az  újságírók  védszentje. 

A  szentséges  pápa,  Pius,  számra  «kilencz», 

Mi  előtt  e  földön  minden  napja  kilesz. 

Téged  adott  nékünk,  óh  Salesi  Ferencz, 

Ki  víjságiróknak  oltárára  illendsz. 

Nem  tudjuk,  tudod-e,  mi  az  ujságiró? 

Előfizetési  programmokat  siró, 

Újdonságot  nyiró,  publikummal  bíró, 

A  gonoszságban  vén,  az  erényben  tyro. 

De  kérünk,  őrizz  meg  minket  minden  rossztól : 

Kivált  a  nyakunkon  veszett  papirostól, 

Őrizz  meg  bennünket  rettegett  ((Sárkánytól*, 

A  kitől  legjobban  reszket  valahány  toll. 

A  sajtóperektől,  ingyen  koszttól  Váczon, 

KrisztkindlitŐl,  a  kit  nem  hoz  a  karácson. 

A  hirlapbélyegtől,  concurrentiátul 


307 


A  nyomdakontó  is  maradjon  Icgliátul ! 

■Casino  haragját,  sürü  dementiket. 

Fordítsd  el  mi  rólunk,  kérünk  szépen  Tíged ! 

Betűszedő  strikenek  jókor  elejét  vedd, 

A  sajtóhibákat  lapunkból  kitépjed. 

Hárítsd  el  rólunk  a  plagiumon-kapást, 

Collega-  és  egyéb  vadállat -harapást; 

Eeklamatíókat,  visszaküldött  lapot, 

Különösen  pedig  •  madridi  kalapot!* 

De  adj  pedig  nekünk  mindenféle  jókat. 

Táborszámra  gyűlő  praenumerálókat, 

Kiadót,  a  kinek  van  sok  potj'a  pénze, 

Mire  vesztegeti  ?  azt  ne  igen  nézze. 

Térítsd  meg  a  zsidót  és  egyéb  hitetlent. 

Lapunk  hátulját  ne  hagyja  hirdetetlen. 

Maecenas  cassája  so'  se  legyen  zárva. 

De  nagylelkűsége  sürün  magyarázva. 

Adj  hosszú  háborút,  hogy  mondhassuk:  « üssed !» 

És  sok  telegrammot,  jó  kövér  betüsset !  — 

Rémes  gyilkosságot,  jubilaeumokat, 

Szerencsétlenséget  és  skandalumokat. 

Gyilkos  polémiát,  mely  igazi  port  ver, 

Hajczihőt,  hol  arat  az  igaz  reporter. 

Elfogyni  so  se  hag^-j !  —  Védj,  ha  lopni  megyünk 

S  mástól  elcsent  czikkre  rányomjuk  a  jegyünk . 

Adj  munkatársakat,  kik  dolgoznak  ingyen. 

És  hű  pubhkumot,  a  kinek  jó  minden. 

Oh  Salesíus  szent  Ferencz !  ugy  védj  minket, 

Hogy  «ezen  a  földön*  legyen  ránk  tekintet. 

A  collegáinkat,  kik  pogányok,  sújtsad  ! 

(Még  inkább,  kik  velünk  egy  kótábul  fújnak!) 

Ne  értsd  másokra  is  a  « plurálisunkat*. 

Hanem  « minket*  segíts,  csupán  csak  magunkat. 

—  S  egy  tiszteletpéldány  majd  akad  valahol 

Számodra  is  :  —  csak  azt  ízend  meg,  hol  lakol  ? 


Phantasmagoria. 

Ha  visszajönne ! 

Ha  a  hihetlen  hír  beteljesülne. 

Mit  visszatérő  lelkek  elhozának 

Egy  más  ^^lágból, 

Hol  tűz  helyett  jégből  van  a  pokol. 

Hogy  most  is  él  az,  a  ki  legnagyobb  volt 

S  nem  alszik  ott  az 

Emléktelen  halom  alatt. 

20* 


308 


Hanem  tör  ólmot  ott  a  Koliván  part 
Rettenetes  bányáiban, 

S  aztán  a  hirnek  szelletére 
Megszállná  a  fehér  czárt  valami : 
És  visszaadná  njra  öt  nekünk, 
Miként  az  áldott  szultán  kincseinket, 
A  Corvinákat,  visszaadta. 
Viszontorlásul  tromfra  tromfot : 
Harminczkét  Corvinára  «egy»  Petőfit  f 

Mert  már  nekünk  szegény  magyarnak 

Ilyen  ajándék  jut  ki  mindig, 

Elvesznek  tőlünk  valamit, 

Mi  drága  kincs  volt,  mit  nagyon  szerettünk. 

Mit  megsirattunk,  nem  feledheténk, 

De  csak  azért,  hogy  egyszer  visszaadva 

Nagy  örömet  szerezzenek  vele. 

Ha  élne  még !  Es  milyen  életet '? 
Makacs,  megölhetetlen  életet. 
Mit  vérvesztö  seb  s  vérfelforraló 
Korbácsütés  nem  birt  megölni, 
Sem  ólomrozsda  lassú  mérge. 
Sem  a  szívnek  rozsdája :  kín,  keserv. 
—  Hisz  a  nyomor  szívós  ! 

Huszonnyolcz  éven  át  Szibériában ! 
Hogyan  telének  ott  az  évek  el  ? 
Mind  feljebb,  feljebb  vitték  északig. 
Elébb  gyalog,  fogolytárshoz  kötözve. 
Mindig  tovább,  a  hol 
Ritkább  az  ember,  üresebb  a  föld. 
Törpülnek  a  fák  s  nő  az  éjszaka, 
A  hó  nem  vár  a  télre,  ott  az  ősz 
Gyümölcs  nem  termő,  zúzmarás  ivad. 
S  aztán,  hogy  lába  nem  birá  odább. 
Szánon  tovább,  s  tovább  az  éjszakába. 
Míg  egyszer  megvirrad  a  szürke  ég. 
Ijesztő  északfénye  hajnalával ; 
Az  ottan  a  hajnal  kisértete. 
S  az  északfénynél  elterülő  tájra 
Azt  mondák  néki :  itt  van  a  hazád  ! 

Egy  róna,  messze,  messze  oly  fehér ! 
A  láthatáron  :  fénylő  jéghegyek ; 
Azontúl  semmi,  ott  már  nincs  világ. 
S  középen  egy  bércztömb,  oly  fekete- 


309 


Pekete  hegyből  lomhán  kanyarog 
Fel  a  fehér  füst,  s  földön  elterül. 
Nem  tűzokádó  ontja  azt. 
E  szirt  keblében  szolgák  ezrei : 
Eabok  temetvék.  Holtak,  a  kik  élnek  : 
Elkárhozottak,  a  kik  vétkezének 
A  földi  isten  ellen  s  btínhödésük, 
Hogy  azt  az  erezet,  mehmek  hivatása 
Csatában  ölni  embert,  fölkeressék. 
Az  a  fehér  füst  az  ólomhnták 
Örök  halálköde,  kénből,  mirenyből.  — 

—  S  azt  mondták  néki :  itt  van  a  hazád ! 

<jondolt-e  vissza  Kárpát  bérczire  ? 
Xereste-e  a  Kunság  rónatáját  ? 
A  kedves  Erdélyt,  Szamos  szép  vidékét  ? 
A  déhbábot  és  az  ősz  Dunát  ? 
Hagyták-e  nézni  hosszú  éjszakán  át 
Merev  szemekkel  ezt  a  pusztaságot, 
S  keresni  rajta  mindazt,  a  mi  nincs. 
És  mégis  megvan,  lelke  látja  azt, 
Csak  a  szemek  szófogadatlanok 
S  nem  tudják  látni  azt,  mi  itt  van  :  itt ! 
- —  S  ez  ellenmondástól  megtébolyodni  ? 
Tagy  jót  tevének  vele  és  becsukták 
Az  ólomtárna  süket  mélyibe, 
Hol  csak  követ  lát,  és  azt  ütheti  ? 

És  lassan,  lassan  meg  is  szokta  tán 

Uj  honfitársait :  a  marmotát, 

A  hosszan  alvó  táblabirót ; 

A  jeges  medvét : 

A  hómezők  futó  betyárját, 

Király-palástnak  való  hermelint, 

Ivi  büszke  arra,  hogy  bőrét  lehúzzák ; 

Es  az  állatvilágnak 

Rejtélyes  számüzöttjét,  az  iramot, 

A  ki  igát  húz,  és  mohát  eszik. 

(Az  is  nagyot  véthetett  valaha, 

De  már  nem  tudja  mit,  miként  a  többi.) 

S  talán  még  az  embert  is. 

Es  aztán  várta,  várta  a  napot, 
Egy  évszakon  át  tartó  éjszakának 
Megvirradását.  Megjött  végre  az  : 
Soká  vajúdott  ólom-szürkületben, 
Míg  föl  tudott  a  láthatárra  mászni. 

—  Hát  ez  a  nap  itt  ? 


;iü 


Egy  rőt  lapos  golyó,  sugártalan. 
Nem  a  mosolygó  isten  képe  ez  ; 
Ki  jön  menyasszonyát  felkölteni 
Az  alvó  földet :  itt  van  a  tavasz  ! 
Ez  egy  részeg  kozák  veres  pofája, 
A  ki  benéz  a  börtönablakon  :  — 
—  A  rabszolgák  dologban  vannak- c  ? 
S  alig  bukkan  fel  a  rŐt  láthatáron, 
Lehúzza  a  feje  s  alunni  megy. 

S  aztán  egyszer  mégis  csak  itt  a  nyár. 

Mert  hisz  nyár  van  Szibériában  is, 

S  meleg  van  annyi,  hogy  ha  zsákra  raknák 

Egész  telet  kifüthetnék  vele. 

A  ftí  itt  is  kizöldül,  mint  egyebütt, 

S  a  birka  jóllakik. 

De  a  tavasznak  nincsen  csattogánya. 

Nincsen  pacsirta,  még  csak  béka  sincs.  — 

Még  annak  is  édes  melódiául 

Venné  az  ümmögését,  hogyha  szólna. 

Egy  ismerős  van  itt  csak  a  hazából : 

Az  a  prücsök  .  .  .  S  egy  közös  jó  barát : 

Az  a  kutya.  A  többi  idegen. 

Sirály,  viharmadár,  és  penguin. 

Lánczot  talán  nem  tettek  még  reá, 
Hiszen  láncz  itt  .a  kerek  láthatár, 
S  a  ráborított  ég  egy  érczharang, 
A  mely  alól  kifutni  nem  lehet, 
S  az  idegen  nép  egy-egy  porkoláb. 
Hogyan  szokhatta  meg  rabéletét? 
Az,  a  ki  még  a  jó  baráttól  is 
Csak  hódolást  tűrt,  a  ki  akkorig 
Az  ellenmondást  még  a  jó  tanács 
Mézébe  burkoltan  se  vette  be? 
Ki  gondolatjai  vezérinek 
Csak  önmagát  ismerte,  senki  mást  ? 
Ki  a  királynak  visszafeleselt, 

S  az  isten  rendelésit  megbirálta, 

Hogyan  szoká  meg  a  hetman  parancsát? 

Nevét  elvették,  —  vagy  meg  sem  találták. 
A  név  helyett,  mely  csillagul  ragyog. 
Adtak  neki  egy  néma  számot. 
Azt  a  karjára  kötve  hordozá. 
Hogy  értheté  meg,  a  midőn  neve 
Helyett  kiálták  azt,  hogy  « numero »  ? 
Nem  « semmi »;  mert  szám;  ámde  « senki », 


311 


Lánglelkü  hősből  egy  rabszolgaszám  : 
Mi  rettentő  metempsycliosis  ez  ! 

Dalolt-e  még,  költött-e  verseket? 

GuByhó  falára  szeghegygyei  felina? 

Vgyan  miről  ?  Mit  énekelne  itt  ? 

Bordalt  talán  ?  Itt,  a  hol  a  kumisz, 

A  poshadt  lótej  a  mámorital  ? 

Vagy  tán  szerelmi  dalt?  Uj  •g\'öng}t)ket?» 

Kihez  ?  Az  emberi  nőstény  e  tájon 

Arczára,  termetére,  köntösére, 

Alig  külömböző  a  himtől. 

S  miért  dalolna  költő  itt  szerelmet, 

Hol  a  férj  hitvesét  vendéginek 

Aként  kinálja,  mint  mi  egy  pohár  bort? 

Mit  énekelne  itt  meg  ? 

A  multakat  tán  ?  Vagy  reményeit  ? 

Hisz  az  csak  álomlátás  mind  a  kettő. 

Az  egyik  nem  volt,  -;—  és  a  másik 

Az,  a  mi  nem  lesz.  Alom  ;  pára ;  füst  I 

Bolond  az,  a  ki  erről  verset  ir.  — 

Hát  a  szabadságról  tán  ?  Igaz  !  Igaz  ! 

Ez  a  növény  mindenhol  megterem. 

Legjobban  ott,  a  hol  legjobban  irtják. 

Börtönfalán  át  fúrja  gj'ökerét 

S  az  ónfödélen  át  indát  ereszt. 

Szabadságdalt  bizonynyal  zenghetett  ő, 

Azt  nem  temetheté  magába  el. 

Az  olyan  néki,  mint  a  fülmiiének, 

Hogy  a  sötétben  is  kitör  dala. 

S  volt  is  kinek  !  Hisz  ott  köröskörül 

Szabad  nép  lakja  mind  a  pusztaságot. 

Kinek  hazája  :  a  nagy  messzeség  ; 

Városa  :  a  hol  sátorát  lerakja: 

S  oltalma  :  fegyver  s  futó  paripa. 

Kirgiz,  vogul,  jakut  és  burjetán, 

Mind  hősi  népfaj :  olyan,  mint  mi  hajdan. 

Kevély.  Koldus.  És  aristocrata. 

Azoknak,  hogyha  eg^'  ünnepnapon 

Cserélni  jöttek  a  tanyára  fel, 

A  távolhoni  bárd  elmondhatá 

Fellelkesítő  költeményeit, 

A  mik  tudatták  azt  a  szent  valót, 

Hogy  egy  arany  van  csak,  a  mi  igaz  : 

S  az  a  szabadság !  .  .  .  . 

A  mely  nemzetnek  szabadsága  van, 

Mindannyi  közt  az  a  leggazdagabb. 

S  a  ]iős  uomád  nép  érté  jól  a  dalt. 


!13 


Es  lelkesült  rá:  táuczolt,  tapsra  kelt, 
Feje  fölött  forgatta  feg^^'verét. 
—  Aztán  eljött  a  hős  nomád  urakhoz, 
Szentpétervárról  egy  jó  ottomáu. 
Hozott  nekik  tömlővel  lángitalt, 
Es  a  dicső  nép  elcserélte  szépen 
Aranyját,  a  szabadságot, 
Egy  kortyanat  pálinkáért. 

Mikor  kivitték  a  hazából, 

Zsebében  persze  mit  se  hagytanak. 

Ott  a  határon,  a  mikor  kilépett, 

Felvett  a  földről  egy  kis  kavicsot, 

Azt  dugta  el,  az  volt  a  mindene. 

Sokszor  nevették  érte  társai, 

Mit  rejteget  e  sunda  békasón  ? 

Ó  azt  soha  nem  hagyta  el  magától. 

Kezébe  hogyha  ezt  szoríthatá, 

Az  volt  ő  nála  az  imádkozás  ; 

Szívére  hogylia  tette  a  követ, 

Az  volt  neki  remény,  vigasztalás. 

Talán,  hogy  élte  oly  hosszúra  nyúlt 

Ez  a  kavics  volt  benne  a  talizmán. 

A  hosszú,  hosszú  évsorok  alatt 

Talán  maga  is  elfeledte  már 

Hogy  mit  jelent  a  ködarab  zsebében. 

Csak  annyit  tud  még,  hogy  az  kincset  ér. 

Hogy  az  drágább  kavics  a  Kohinoornál, 

És  Paracels  bölcsek  kövénél  is. 

De  a  nevét  nem  tudja  senki  sem  .  .  . 

Tán  álmodott  is  ?  Mert  a  börtönök 

Még  nincsenek  eléggé  jól  bezárva. 

Éjjel,  mikor  elalszanak. 

Kiszöknek  onnan  a  rabok : 

S  nincs  messze  nékik  semmi  messzeség;. 

Kijátszák  a  határvámőröket ; 

Beszélnek  elhagyott  családjaikkal  ; 

Ölelkeznek  és  csókolóznak ; 

Jóllaknak  és  bort  isznak  ; 

Nevetnek  és  örülnek.  — 

Ez  nagy  hiánya  börtöninknek. 

Ezen  aként  lehetne  csak  segítni, 

Ha  minden  alvó  rabnak  egy  kozák 

Adatnék  társul,  a  kinek  megint 

Az  volna  a  parancsa,  hogy  ha  a  rab 

Álmában  elszökik  haza : 

Álmodja  a  nyomába  öt  magát 


313 


S  érje  utol.  Az  gyalog  álmodik, 

0  meg  lovon.  Ragadja  meg, 

S  álmodja  a  hátára  kancsukáját. 

0  neki  is  leliettek  álmai. 
Mi  nagyra  nőhetett  már  a  •  gyerek  !» 
Hasonlít  hozzá  arczra,  észre  is ! 
Folytatja  azt,  mit  apja  elhagyott ! 
Dicsőségéhez  iij  sugárokat  gyiijt ! 
S  boldog  —  bizonynyal.  Ugy  lehet  talán 
Ezóta  már  családot  alkotott. 
S  álmában  kis  csevegő  unokát 
Ringat  a  költő.  S  annak  mond  olyan 
Dalt,  a  minőt  csak  álomhonba'  hallunk  ! 

Talán  hite  is  volt,  mi  élve  tartá. 

Lám  Istent  minden  nép  teremt  magának, 

Ha  Buddha,  Bráma  oly  igen  kevély  is, 

Hogy  csak  urakkal  állhat  szóba,  ámde 

A  páriának  is  megengedik, 

Hogy  olcsóbb  istenkéket  hadd  faragjon 

S  azoknak  mondja  el  apró  baját. 

Az  eszkimó  is  hisz  még  más  világot, 

Bundában  járó  angyalokkal. 

Hát  az  ólombányák  rab  népinél 

Miért  ne  lappanghatna  hit  ? 

Hit  a  feltámadásban  !  —  Mit  mennyország ! 

Az  is  szép  annak,  a  ki  szenved  t otthon*. 

A  száműzöttnek  a  feltámadás 

Eszméje  a  haza! 

Még  egyszer  ott  ébredni  fel  l 

Ezt  a  religiót  nem  irtja  ki 

A  máglya  és  az  inquisitio. 

S  kiknek  mennyország  a  haza. 

Azok  nem  oly  hosszú  türŐk,  miként 

Az  égbe  vágyók;  nem  tudják  bevárni. 

Hogy  angyal,  tuzszekér,  vagy  nem  tudom  mi 

Szálljon  le  értök  s  szépen  elvigye. 

Az  nyughatatlan  egy  nép :  összesúg. 

Jelekkel  értesíti  sorsosit. 

Kiválaszt  egy  viharos  éjszakát, 

Mikor  még  a  medve  is  elbújik, 

S  keresztül  ásva  mesterségesen 

Börtönfalát,  megindul  futva-futvást 

A  hómezőnek,  merre  nincs  világ, 

A  jéghegyek  felé,  ott  tengerár  van. 

A  tengeren  iiszó  fából  tutaj  lesz, 

Élelmi  szert  adnak  fókák,  halak. 

Egy  pár  lőfegyver,  egy  kicsiny  delejtű. 


;14 


I^s  minden  kész  az  útra.  Milyen  útra ! 
A  földnek  túlsó  oldalára  át ! 
Küzködve  rozmárokkal,  jégmedvékkcl, 
Embertelen  hideggel  és  istentelen 
Emberfajokkal  és  tengerviharral. 
Szörnyű  vad  és  leomló  jéghegyek 
Irgalmat  ismerének  a  futókkal. 
Nem  úgy  az  ember.  Mikor  azt  hivék  : 
Most  hál'  az  égnek  partra  eljutáuk, 
Itt  megpihenhetünk  és  jóllakunk  : 
Ott  elfogák  és  szíjjra  fűzték  őket. 
A  költő  újra  megtért  börtönébe. 

Ekkor  aztán  már  lánczot  is  kapott, 
Volt  egy  beszélő  társa,  a  kivel 
Vitázzon  a  világ  szép  rendiről. 
S  ha  tán  dühöngött,  ottan  volt  a  láncz, 
A  jó  tanácsadó,  ki  csendesíté. 
Hogy  hangosan  nem  jó  beszélni  mindig. 
Az  ember  mindent  mondhat !  Szörnyeket ! 
Akárkinek  !  Kormányzónak  !  A  czárnak ! 
Sőt  többet  mondok  :  a  hetmannak  is. 
De  úgy:  szépen,  ajk  fog  közé  harapva. 
És  hogyha  a  láncz  végső  gyűrűjét 
A  falhoz  pántolák,  mily*  hosszasan 
Volt  gondolkozni  való  ideje 
Mindenről,  a  mi  megtörténhetett. 
Egykor  magasan  állt,  széles  világot 
Látott  körül ;  —  most  aztán  a  veremben 
Folytathatá  mindazt,  mit  eddig  ismert. 
Gondolhatott  ki  történt  dolgokat, 
Világhistóriát  legombolyítva. 
Országok  folytatott  történetét, 
Képzelt,  és  néptelen  vezéreikkel, 
Csatákat  és  bősz  forradalmakat, 
.  Népszónokokkal,  a  kik  nincsenek. 
Eszméknek  győzedelmet,  mik  kihaltak, 
S  mikor  fölépített  egy  ködvilágot. 
Ráfujt  s  ledönté.  S  mást  rakott  helyette, 
S  megint  egy  új  phantasmagoriát. 
Mely  addig  él,  míg  mécsbelét  kifújják. 
—  Ha  ez  nem  a  megőrülés :  —  mi  hát  ? 

De  hát  irgalmas  Isten !  vége  van 
A  szenvedésnek.  Három  évtizedből 
Nincs  hátra  már,  csak  egy  pár  kurta  év. 
Talán  még  addig  élni  is  lehet. 
Parancs  jön,  hogy  numero  ez  meg  ez 


Vezettessék  elő  a  mély  veremből. 
Vegyék  le  rólu  már  a  lánczokat, 
Bilincstörés  helyét  kenjék  olajjal, 
S  mossák  le  róla  a  penész  szagot : 
Numero  ennyi  s  ennyi  haza  megy. 
Talán  nem  is  örül  már  annak  ez  ? 
Börtön  sötétjét  megszoká  szeme 
S  rosszul  esik  neki  a  napvilág  ; 
A  pókot,  hosszú  évi  jó  barátját 
Sajnálja  ottan  hagyni  börtönében, 
S  kivel  beszéljen  már,  ha  láncza  nincs? 
Pedig  beszélni  kell.  Nagy  munka  vár  rá, 
Meg  kell  köszönni  a  kapott  kegyelmet. 
Meg  kell  a  térdét  hajtani 
A  földi  Isten,  a  jó  czár  előtt. 
S  alázatos  tört  hangon  elrebegni 
i^y  minden  ólomsúlynál  nehezebb 
Szót ;  —  ezt  a  szót,  hogy  « köszönöm  !» 

Mit? 


Az  lesz  az  országzengés,  népkiáltás, 

Ha  vissza  jön  !  Ha  a  haza  határát 

Keresztül  lépi.  Nem  marad  virág, 

Az  mind  az  ő  útjára  szórva  lesz 

És  nem  marad  szem  könyezetlenül, 

Folyam  lesz  könyeinkből.  Úszva  jön  meg. 

Váljon  milyen  alak  lesz? 

Fehér  haja,  mellét  verő  szakálla? 

Teherhordástól  görnyedt  termete  ? 

Ráismerünk?  Vagy  csak  bámuljuk  öt? 

Egy  más  világnak  megcsodált  lakóját? 

Ránk  ismer-e,  kik  egykor  a  szívéhez 

Voltunk  szívünkkel  nőve  rokonul  ? 

Vagy  elmélázva  sorba  kérdezi : 

«Ki  itt  e  görbe  hátú  Ősz  ? 

Ne  mondd !  ez  egy  levente  volt ! 

Hát  az  a  kopasz  idegen  ?» 

« tÉn!  Én  vagyok!  Nevem  nem  ismered?! » 

•  Ugy  rémlik  :  ismerém,  már  nem  tudom !» 

Vagy  tán  nyelvünket  nem  is  érti  már  ? 

Tenger  idő  múlt ;  elfeledlieté, 

Ha  senkitől  nem  hallá  azt  kiejtve 

S  csak  bámul  és  nem  érti,  mit  beszélünk. 

Elé  mutatják  költeményeit, 

S  azt  kérdi,  hogy  mi  az  ?  A  czímlapon 

Saját  arczképe,  délczeg  ifjii  fő. 


316 


«Ki  itt  e  büszke  úr?  Nem  i.smereni !» 

Vagy  tán  annyit  se  mond?  Mint  annyian, 

Kik  hosszú  börtönéjböl  megkerültek, 

Egyet  tanult  meg :  nem  beszélni  többé. 

Csak  egy  van  még,  mire  emlékezik : 

Mit  örök  hómezőre  bámulás, 

S  örök  sötétje  földalatti  éjnek 

Emlékiböl  ki  nem  törölhetett : 

«Hová  tevétek  nőm  és  gyermekem? 

Nem  látom  őket.  Vagy  nem  ismerem.  — 

Mutassátok  meg !  Melyik  ifjú  itt 

Az  én  fiam  ?  Oly  rossz  már  a  szemem ! 

Tisztes  matróna  arczok  itt  körülem, 

Oh  szóljatok,  melyikhöz  irtam  én 

Egy  verset?  Nem  tudom  mit?  Szó  van  abban 

Özvegy  nö  fátyoláról ;  nem  tudom  mért  ?» 

És  aztán  megmutatják  néki  majd 

A  szép  pázsitos  halmokat; 

S  a  két  kövön  tanítják  ó't  betűzni, 

Míg  megtalálja  mind  a  két  nevet, 

S  azt  kérdi :  «mért  tettétek  ezt  nekem?* 

És  kérdi : 

« Számomra  nem  kész  még  a  harmadik  kő?» 

Vagy  tán  nem  úgy  lesz  ?  Szíve  megmaradt 
A  réginek.  És  lelke  most  is  az. 
Mi  volt.  Azt  meg  nem  törte  semmi  láncz. 
Lángoszlop,  a  mi  volt,  annak  maradt. 
Daemon,  ki  a  sorssal  nem  alkuszik, 
Daczczal  kiáltja  vissza:  «Kezdjük  ujra!» 
S  megindul  az  országban  szerteszét, 
Hogy  lelkivel  beszórja  a  világot. 

Az  lenne  országzengés,  népkiáltás  ! 
Követelné  magának  minden  város  1 
Örök  vendége  lenne  a  hazának. 
Kire  minden  lakásban  egy  vetett  ágy 
És  minden  asztalnál  vár  egy  üres  hely 
És  minden  szívben  egy  áldozatoltár. 
S  a  dics-toroknak  és  a  lakomáknak 
Nem  lenne  vége-hossza  évekig. 

. . .  S  a  költő  tán  megannyit  végig  inná  ? , . . 

Vagy  a  legelsőn  fogná  a  pohárt 

S  vágná  a  felköszöntőnek  fejéhez  ; 

Eülébe  ordítván  tele  torokkal  : 

«Hát  még  mindig  csak  isztok  és  beszéltek  ! 

Csak  nyelvetek  tanult  tornázni  meg. 


317 


S  szóköpködéssel  lőtök  czélba  most  is  ? 

Ivásba'  és  kiáltozásba'  hősök  ! 

Ezt  a  hazát  akarjátok  kivívni 

Utóditoknak,  vagj'  a  másikat  ? 

A  honnan  én  jövök  most? 

Ha  kell  haza,  annak  nagy  ára  van  : 

S  ha  elvesz  is,  azt  nektek  kell  fizetni. 

Hadd  csengjen  már  a  kard,  nem  a  pohár  I' 

S  mit  szólunk  ehhez,  •  tisztelt  társaság!* 

Szakállunkat  hosszabbra  húzogatva 

Búsan  mosolygiink?  tA  szegény  bolond!* 

«Hisz  nem  csoda,  ha  meg  van  háborodva. 

Hagyjuk  futni,  egy  várossal  odább, 

S  beszéljünk  másról*  ;  —  míg  ő  elbúsultan. 

Könnyekbe  törve,  keserűn  kiált : 

«Ereszszetek  ólombányámba  vissza! 

Tömjéntek  füstje  engem  émelyit. 

A  kén,  s  mireny  füstjét  már  megszokám. 

Ott  jó  barátim !  Vissza  hadd  megyek  !* 

Vagy  azt  kiáltjuk  néki:  «menj  tehát 
Előre,  és  egy  nemzet  megy  veled. 
Hogy  dobbanásitól  megreng  a  föld, 
S  agyaglábáról  érczkolossz  lehull !  — 
Kiálts  hát !  —  Kezdd  reá  dalod  ?  — 


Fölébredek.  Kigóm  ott  a  kalitban 
Fütyülni  kezd  egy  dalt :  « Búsul  a  lengyel  U 
—  Csak  álom  volt  mindez.  Ne  féljetek. 


Gondolatok  az  o  iv  vigin,  az  uj  kezdetin. 

Hő,  hogy  mozstanad  in  izs  versbe  kezgyek, 
Magamat  szivembul  jol  kiveszekegyek. 
Agyak  szabad  paszust  keserüsigemnek, 
Kinzonak  nekemnek. 

Vin  esztendő  gyere,  aljai  csag  hoptakba, 
Csinyalyunk  komputust  utolsó  oradba, 
Mig  nincsen  közötünk  lerázva  a  mirleg 
Egy  tapotatra  se  bocsátalak  innét. 

TJgyi  bizom  szipen  kirtünk  mikor  gyüttél : 
Tégy  valamit  irtunk,  a  mi  szent  ügyünkér ; 


318 


Te  köptil  a  markod,  igirted,  hogy  ugy  lesz, 
A  te  orszaglasod  a  többien  túltesz. 

No  ides  barátom  :  hun  a  majoritás  ? 
Piros  fauteuil  ?  tarcza  ?  szótalanul  mit  alsz  ? 
Nem  is  emlitek  ászt,  mit  igirtil  nekem  : 
Mig  ez  esztendőben  sectionchéf  leszem. 

Igirted  ászt,  hogy  lesz  jo  idö  a  tökre, 
Egy  se  fog  leülnyi  magának  a  földre, 
Hanem  lesz  felfutó  mind  egytülön-egyig, 
No  ides  barátom,  nagyon  jol  van  edig; 

De  ladd-i :  ot  ülünk  minnyajan  a  földön, 
S  nincs  van  ra  kilátás,  hogy  egy  is  felnöljön. 
Azutand  ászt  montad :  pestis,  dögvisz  nem  lesz, 
Párakat  tisztito  szellőket  lehellesz. 

Szip  leginy  vagy  ides,  csolkolom  a  szádat, 
Ugyan  megtartotad  te  a  paraladat : 
Tisztito  Széll-t  ugyan  a  nyakunkra  küldöd, 
De  az  letipazza  hazunk- fedelünköt. 

Egy  szo  mint  száz  :  jol  ki  firunzvanczigoltal ; 
Kisz  a  komputusunk,  eloldaloghacz  mar  : 
Üssön  meg  a  menykü,  van  ra  idö  mig  ma,  — 
Nem  ismerjük  egymást ;  mars !  igyes  do  pekla  ! 

—  Uj  esztendő,  hozad  meg  csag  az  a  szavam : 
Többet  in  nem  hagyok  rászedetni  magam, 
Nem  kirek  sémit  se,  nem  kell  az  áldásod. 
Te  izs  csag  olyan  vagy  !  Próbálkozz  mar  mason, 
Instálok  alason. 


A  zólyomiak. 

Azért,  ha  nem  magyar  is  valaki. 
Lehet  derék  hűséges  hazafi ; 
Honszerelme,  —  bármi  nyelven  szóljon,  — 
Miként  lángol :  megmutatta  Zólyom. 

Azért,  hogy  ök  ajkaikkal  szlávok, 
Szívük  hű  :  —  nem  lesznek  muszka  sklávok, 
Nem  veszik  be  csábszó  édes  mérgit, 
«Hol  van  a  szabad  hon?»  csak  azt  kérdik. 

Tudják,  mi  ez  ország  alkotmánya? 
Nem  kell  nekik  oroszok  bálványa. 


319 


Az  « alkotmány »  az  a  közös  templom, 
Míg  a  tbálvány*  minden  népet  elnyom. 

Ha  nyelvük  tót,  de  a  szívük  honfi, 
S  karjuk  tud  még  csak  magyarul  szólni. 
Az  ellenség,  kit  öklük  elagyalt. 
Megtanulta,  hogy  «ne  bántsd  a  magyart ! 

Mert  mellettünk  harczoltak  ök  mindég. 
Ha  megrohant  «nem  szeretem*  vendég, 
S  ha  örömünk  volt,  vagy  veszedelmünk, 
Együtt  örült  és  sirt  a  «tót»  velünk. 

Megbecsüld,  óh  magyar,  ezt  a  népet. 
Testvérnek  hivd,  mikor  jö  elébed. 
Megkínáld  ó't  fehér  kenyereddél, 
S  fogadd  szív  szerinti  szeretettel. 

Hazánk  neki  fekete  kényért  ád. 
De  ö  a  hazáért  piros  vért  ád. 
Euháján  folt ;  —  de  zászlónkon  foltot 
Nem  tűrt  soha  !  —  Becsüld  meg  a  tótot ! 


Hipparata. 

Színhely :  Athene.  Arseopag. 

Személyek:  Alcibiades;    —  Hipparata,  neje;  —  archonok.  Körül 
Here  (Juno),  Artemis  (Diana),  Pallas  (Minerva)  márványszobrai. 

Aechon.        Miért  hivattad  össze  az  araeopágot  ? 
Hipponicus  leánya,  Hipparata, 
S  okát  add,  mért  idézteted  elénk 
Alcmeonida  Alcibiadest? 

HipPABATA.    Dicső  nagy  archonok,  engedjetek 

Lélekzetet  vennem  ;  —  mert  a  mikét 
Elmondani  sértett  szűm  ösztönöz. 
Az  mind  nagy  és  súlyos,  és  hosszú  lesz. 
Hozzád  fohászkodom,  óh  Here  !  Istenek 
Anyja !  a  ki  férjednek,  nagy  Zeüsnek 
Kész  pénzül  vetted,  hogy  leánya  Pallas 
Az  ő  fejéből  született,  Hefaesztosz 
Pőrölycsapásitól.  —  Egy  szót  se  szóltál.  — 
De  egy  csodás  virágot  megszagolva, 
Annak  teremtő  erejétől 


320 


Viszont  ajándékul  adád  Zeüsnek 
Arest,  a  harczok  véres  istenét. 
És  hozzád  szűz  Artemis  istenasszony, 
Ki  legelőször  férfi  homlokot 
Szarvas  agancscsal  diszítél  —  Acta?onnál,  - 
Segítsetek  olympi  ihletéssel, 
Mert  mondhatom  nektek  négyszem  között 
(S  ti  asszonyok  vagytok,  megértitek) 
Hogy  ős  Olympnak  minden  isteni, 
Együtt  és  összeséggel  soha  annyi 
Latorságot  el  nem  követtenek, 
Mint  az  én  férjem,  Alcibiades. 
Cebes  táblája  volna  a  nevem 
Ha  szeretői  számát  tartogatnám ; 
Ephemerides  :  kalendárium : 
Ha  neveiket  sorba  följegyezném. 
Maga  sem  tudja,  hányszor  vétkezett, 
Hisz  az  neki  mindennapi  kenyér. 
Mered  tagadni?  hisz  egész  alphabét, 
Mit  felszámlálhatok,  kikről  tudok. 
(lArsinoe,  Bibhs,  Camma,  Diadora, 
Elpinice,  Phyllis,  Glycere,  Heléna, 
Izmene,  Jocasta,  Latona,  Mylitta, 
Nephele,  Paphia,  Eodope,  Salmacis, 
Thais,  Viviana,  Xantippe  és  Zoe.» 
Ha  mindegyiktől  egy  gyürüt  viselne, 
Egy  íz  nem  látszanék  a  két  kezéből. 
....  Ez  kérem,  archonok,  csak  kivonat. 
Csak  a  javát  szemeltem  ki,  kiket 
Méltó  felemlegetni.  Szépek  is. 
De  hát  a  rücskösök !  Szent  Aphrodité  ! 
Hisz  egy  nŐnek  legnagyobb  sérelem. 
Ha  azt  kell  mondani,  húh,  mily  pofa ! 
Ugyan  jól  járt  Medúza,  hogy  fejét 
Levágta  Perseus,  mert  hogyha  élne, 
Elcsábította  vón'  Alcibiad ! 
A  hárpyák,  az  eumenidák 
Nem  biztosak,  hogy  el  nem  szökteti. 
Nem  hányom  a  férjem  szemére  azt, 
Hogy  egy  királynét :  Lakedaimon 
Királyának  nejét  elcsábított. 
A  szegény  Akis  király  baja  ez. 
S  ha  ő  belé  nyugszik,  hát  én  is  úgy. 
Az  ilyen  vétek  virtus  számba  megy. 
Szegény  Timea :  Leotichides 
Mamája  majd  jól  megszenved  ezért 
S  Alcibiad  fiát,  ha  egyszer 
Sparta  királyi  székre  emeli, 


0:11 


Alcibiadcs  nője  Hipparata 
Királynénak  képzelheti  magát. 
Ezt  hát  bűnül  be  sem  tudom  neki. 
Köszönöm  uram,  ezt  a  koronát. 

Még  a  miatt  sem  emelek  panaszt, 
Siciliában  hogy  viselkedek. 
Yesta  szüzek  szeplőtlen  templomát 
Hogy  változtatta  Venus  templomává. 

Hogy  Thráczia  és  Paphlagonia 
Városaiban  mi  mindent  mivelt  ? 
Szoknyában  járt !  Hosszú  bibor  szoknyában 
Miket  csak  babyloni  abelérák 
Viselnek.  —  és  világos  virradattig 
Ivott  versenyt  a  kecskelábúakkal, 
Faunokkal,  pánokkal  czimborázva, 
Midőn  Pelloponesba  elbocsáíám, 
Hogy  hitvesi  hűségét  biztosítsam. 
Egy  szál  hajam  bevarrtam  tűhegyével 
Magam  készítette  gyolcs  ingibe. 
(Ezt  így  taníták  nékem  delphicák.) 
Meg  is  került,  megvolt  az  inge  is 
S  a  hajszál  is  bevarrva  a  szegélybe, 
Csakhogy  az  én  hajam  koromsötét, 
S  a  mit  visszahozott,  aranyveres. 

No  hát  ezek  mind  magasabb  bűnök 
A  mikkel  egy  hitves  még  kérkedik : 
íAz  én  uram  ilyen  kapós  !»  —  No  lám  ! 
De  hát  halljátok  meg  ez  esetet ! 
Nem  régiben  a  rabnÖm,  a  szakácsné, 
Sütő  teknője  előtt  összerogy. 
A  kakodémon  szállta  meg  bizonynyal, 
A  ki  rendes  katonaság  híjában 
A  szakácsnéknak  udvarol. 
En,  hogy  el  ne  romoljon  a  kovász, 
Neki  gyürközöm  vállig,  bedagasztok, 
S  a  mint  dömöczkölöm  a  zsemlyetésztát, 
lőszer  csak  csókot  érzek  vállamon. 
Boszúsan  hátra  nézek :  hát  ki  az  ? 
Alcibiades  férjem  áll  mögöttem. 
Megcsókolá  (orczátlan !)  a  szakácsnét. 
Mert  hisz  nem  tudhatá,  hogy  én  vagyok. 
Szálljak-e  még  alább  ?  Akartok-e 
Pirulni  tisztes  archonok  ?  Emlékezetbe 
Hozzam  a  hires  hierodulát '? 
A  rőthaju  Lyciscát  Abydosból  ? 
Ki  itt  az  Orpheusról  czímezett 
Aphitheatrumban  serénykedék, 
Lábujj  hegyével  férfi  sziveket 

Jókai:  K<51teméD7ek.U.  21 


Eugdalni  a  galactea  tej  útig. 

Nem  az  törtéut-e,  egy  szép  csillagos 

Nyáréjen,  hogy  előadás  után 

Az  athéni  arany  fiatalok 

Kifogták  a  lovakat  kocsijából? 

Maguk  ölték  a  hámot  vékonyukra, 

S  úgy  vontaták  haza  a  pantomimát. 

Kocsis  volt  a  bakon  Alcibiád ! 

—  Nem  ily  quadrigát  hajtott  Pha^ton  ! 

De  most  a  végső  terhelő  tanút 

Idézem  archonok  elétek,  ime : 

Látjátok  rajtam  ezt  a  clilamyst?  No  ugy-e? 

Pompás  darab  !  Tudjátok,  hogy  miből 

Van  szőve  ?  Lenből  ?  vagy  csalánból  ?  óh  nemű 

Sem  Indián  termett  selyemfonálból. 

Ez  egy  byssus  szövet,  melyhez  való 

Fényes  sörényt  csak  a  tengerfenék 

Nemes  kagylója  termel:  ritkaság! 

Ilyet  csak  a  királykisasszonyok  viselnek. 

Tapintsátok  meg :  úgy  Ítéljetek. 

Felséges  Pallas,  a  ki  a  szövés 

Művészetének  istennője  vagy : 

Nézd !  és  becsüld  meg :  vakmerő  Arachne 

Vesztére  szőtt  versengő  fátyola 

E  chlamys  mellé  téve,  nemde  kapcza  ? 

Hát  még  a  himzés  rajta!  Színarany ! 

Mely  rózsaszínben  ég,  míg  az  ezüst 

Azúrkék.  Persa  mágusok  nagy  titka  ez. 

S  e  gyöngyök  itt,  a  melyek  chlamysom 

Csücskein  ránczot  húzva  függenek, 

Meleagrina  margaritifera 

Csodás  termékei :  nagy  ritkaságok. 

Ez  a  chlamys  (már  megbecsültetém) 

Királynék  között  is  megér  egész 

Hajótehernyi  cinnamomumot. 

Ezt  hozta  én  nekem  ajándokul 

A  férjem,  a  drága  Alcibiád, 

A  nagy  királyvárosbul  Ninivébül, 

Hová  követül  küldette  magát. 

Nojszen  tudjátok  jó  bölcs  archonok 

Micsoda  város  az  a  Ninive  ? 

Hol  tárva,  nyitva  a  kéj  templomi : 

Nem  a  mi  tengerszülte  Aphroditénk, 

Hanem  Baaltis,  Mylitta  fánumi. 

Már  most  ha  van  «psyche))  és  «logica'> 

Hellásban  és  (diistcron  proteron»; 

Ebből  Ítéljetek,  milyen  nagyot 

Kellett  egy  férjnek  véteni 


323 

A  hitvesi  hűség  szegésiben, 

Hogy  NinivébÖl  haza  vitorlázva 

Ily  drága  chlamyst  hozzon  a  nejének? 

Ez  a  chlamys  egy  válóperre  indok  ! 

Én  mindent  bizonyíték  fényesen 

És  most  követelem  ti  tőletek 

Vágjátok  szét  hymeni  lánczaink. 
Archün.         Mit  szólsz  ezekre  Alcibiades  ?  / 

AlcibiAPES  (odaugrik  Hipparatához,  karjára  kapja  s  a  piacz  ujjongása  között  haza 
fut  vele). 


21* 


FÜGGELÉK. 

A  zsidó  fiú. 

(Újra  írva.) 

Indokolás.  Mikor  az  összes  munkáim  kiadása  terveztetett,  azt 
hittem,  hogy  a  legelső  munkámnak  a  tervezete  elveszett.  Ez  volt 
a  íZsidó  fiú»  drámám.  Szerettem  volna  pedig,  hogy  az  is  belo- 
jöjjön  a  munkáim  sorozatába.  Tehát  hozzá  fogtam,  hogy  majd 
emlékezetből  újra  megirom  az  egészet.  Itt  van  a  kezdete. 

I.  Jelenés.  Izsák,  öreg  zsidó.  Márk  unokája. 

(£épet  matat  Márknak.) 

Izsák.  Nézzed  te  kis  ijam-fiam,  kis  unokám 

E  furcsa  képei :  egy  mándrucz  emberarczczal. 

Egy  fenevad,  ki  emberszíveket  rág. 
Márk.  Öreg  apám  !  Tudod  a  szentírásból. 

Ne  csinálj  te  magadnak  képeket 

Azoknak  formájára,  a  kik  a  föld  felett, 

A  vízben,  vagy  az  egekben  laknak. 
Izsák.  Oh  te  okos  fiú,  hogy  megtanultad 

A  mit  egyszer  anyád  felolvasott. 

Nem  én  csináltam  ezt  a  képet  itt, 

Olasz  pamacsolótul  úgy  maradt  rám 

Zálog  fejében.  Megtetszett  nagyon. 
Márk.  Óh  nagyapó,  én  félek  e  csodától. 

Izsák.  Ne  félj  tőle  ;  hanem  gyűlöld  1  Ez  6, 

Népünk  halálos  ellensége  ez. 

Fugger  György.  A  nevét  el  ne  felejtsd. 

Ezen  vadállat  itt  ez  emberarczczal 

Ez  a  sátán :  a  Béliái  maga. 

S  a  kiknek  a  szívét  im  összemarja, 

Apád,  anyád,  és  nagyapád. 

És  majdan  tenmagad  ^  kis  öcséd. 

Ha  nagyranőttök.  De  még  addig  is  I 


Mikor  a  gyermek  roszat  álmodik 

Nem  a  boszorka :  Fugger  ül  a  mellén. 
Márk.  Óh  nagyapó  !  Ne  rémítgess  tovább. 

Izsák.  Tanulj  gyűlölni.  Az  korán  erősít. 

A  ki  gyűlöl,  az  a  sötétbe'  sem  fél. 
Márk.  Hadd  íjújjak  el  öcsém  mellé  az  ágyba. 

(A  lefüggönyözött  ágyhoz  siet,  elrejtőzik.  Künn  kopogtatás  hangzik. 
Izsák  (Péterhez),  Hallod  ?  Az  ajtón  zörget  valaki. 

Eredj  le  :  kérdezd,  mi  a  «sibboleth?» 

Ha  nem  jól  ejti  ki,  be  ne  bocsásd. 

A  kemény  szájú  tEfraim»  fia. 
Péter  (kimegy  és  kinnmarad). 


Jelenés.  Elébbiek.  Salamon. 

Izsák.  No  hát  voltál  a  fölovászmestemél? 

Salamon.       Voltam. 

Izsák.  Otthon  találtad  ? 

Salamon.  Otthon. 

Izsák.  No  hát  mit  mondott  a  kegyelmes  úr  ? 

Salamon.       Azt  mondta,  hogy  zsidó  kutya  vagyok, 
Veledvél  együtt  és  kirugdosott. 

Izsák.  Azt  megtehette.  És  aztán  mit  igért  ? 

Salamon.       Hát  azt  Ígérte,  hogy  ha  még  egy  izromban 
Beteszem  a  lábam  a  küszöbén, 
Megkorbácsoltat  a  hajdúval. 

Izsák.  S  te  erre  mit  cselekedél  ? 

Salamon  (fojtott  dühvel).  Mit  én? 

Szerettem  volna  úgy  kedvem  szerint 
Szívében  megforgatni  késemet, 
De  nem  fértem  hozzá  hajdúitól. 
S  a  szolganép^ gúnyröhögése  közt 
Jutottam  el.  Es  mostan  itt  vagyok. 

Izsák.  Nem  jól  cselekvél,  édes  jó  íiam. 

Midőn  megvert,  megrugdalt,  te  neked 
Kezét-lábat  csókolva  kellett  volna 
Elé  borulnod  ;  térdét  átölelned. 
Midőn  pákosz  kutyának  nevezett. 
Szépen  a  czímet  megköszönnéd. 
De  lábait  ölelő  két  karodból 
El  nem  bocsátnod,  míg  meg  nem  fizet. 

Salamon.       Hiszen  nem  kegyfalatot,  nem  alamizsnát 
Kértem  tőle,  hanem  sajátomat. 

Izsák.  Épen  azért  rugdalt  ki  a  nagy  úr. 

Mert  igazságod  volt.  Nagy  vétke  az 

Ügyefogyottnak,  ha  igaza  van. 

Tűrd  békével,  ha  bántanak :  zsidó  vagy. 


326 


Salamon. 


Izsák, 

Salamon, 

Izsák, 

Salamon 

Izsák. 

Salamon 

Izsák. 

Salamon 

Izsák. 

Salamon 

Izsák. 


Salamon 


Izsák. 
Salamon 

Izsák. 


Salamon 
Izsák. 


Érzem,  Arczomra  van  írva.  Az  vagyok. 

Utczán  ha  járok,  sárral  hajigálnak. 

A  pór  kuvaszszait  uszítja  rám, 

A  földesúr  béres  cselédjeit. 

S  kinek  nincs  kedve  hozzá,  hogy  megüssön : 

Kitér  előlem,  bélpoklos  elöl ! 

Oh  Jehova !  Miért  teremtél  engem  ? 

A  sátán  fölemeli  fejét 

Az  Ur  ellen  :  és  durván  zúgolódik. 

Születtem  volna  kőnek :  nem  zúgolódnám, 

De  szívem  van.  Miért  van  ?  Az  sajog. 

Ah  !  A  zsidónak  ne  legyen  szíve. 

Annak  csak  pénze  legyen  és  esze. 

Hát  Aisah  hol  van :  a  feleségem  ? 

Elment  a  kamaráshoz, 
(ijedten) .  Hova  ment  ? 

Mondtam.  Zsigmond  úrhoz,  a  kamaráshoz. 

Nem  jól  értetted,  a  mit  kérdezek : 

Nőmet  kérdeztem,  Aisáht,  hova  ment  ? 

Ertettelek  jól,  és  úgy  is  feleltem. 

Aisah  elment  Zsigmond  kamaráshoz. 
(két  kezével  hajába  kap).  Zebáoth  Isten !  Védj  az  őrüléstöl  1 

Mit  keres  ez  embernél  hitvesem  ? 

A  harminczadok  bérletét,  fiacskám. 

Lásd :  téged  akárhová  küldelek, 

A  legnagyobb  igazságomban  is, 

Kivernek  és  elutasítanak. 

Nődet  szerencsecsillag  vezeti. 

A  mit  kért,  meg  nem  tagadták  soha. 

Soha?  Hát  ez  nem  az  első  eset? 

Hát  Asmodái,  a  férjek  ördöge 

Még  sem  veszett  el  örök  időkre 

A  halepének  füstitől,  mivel 

Elűzte  Tóbiás  ?  S  most  is  kisért 

A  házastársak  ágykamráiban  ? 

Hát  jó  !  Mi  bajom  nekem  ördög  úrral  ? 

Az  ördögöt  ám  büntesse  Jehova, 

De  az  asszonyt  én  büntetem :  a  férj ! 

Eszed  tisztul  ?  Csendesen  fogsz  beszélni  ? 

Parancsolhatsz- e  a  fölforgatott 

Tengernek? 

Ha  fiam  volna  e  tenger, 

Parancsolnék  neki !  Én,  az  apa 

Királya  vagyok  a  fiamnak.  S  a  fiú 

Az  ö  apjának  rabszolgája. 

De  a  férj  is  királya  a  nejének. 

No  hát  akkor  viselje  koronáját, 

A  melylyel  homlokát  fölékesíti. 


.327 

Salamon  (arczát  két  kezébe  takarja). 

Oh  hiszen  rabszolgája  voltam  én  neki, 

Milyen  nagyon  szerettem  ezt  az  asszonyt ! 
Izsák   (halkan  mormogja  megszokott  imáját,  félbeszakítva  kSzbeszólásokkal). 

Régen,  nagyon  rég  :  negyven  év  előtt 

Olyan  fiatal  voltam,  mint  te  most. 

S  épen  ilyen  bolond.  Majd  negyven  év  után 

Te  is  ilyen  vén  lészsz  és  ilyen  bölcs. 

Bolondság  minden  érzés  a  világon 

És  semmi  sem  igaz.  A  becsület 

Pénz,  melylyel  a  bolondokat  fizetik. 

Hát  az  erény  ?  Portéka,  a  mit  nagyra  tartanak. 

Boldog,  ki  vásárost  talál  reá. 

Szeretet?  Uzsorára  adott  pénz, 

Melynél  a  töke  is  elvész,  kamattal  együtt. 

Asszonyhűség?  Szín,  melyről  a  vakok  beszélnek. 

Csak  egy  igaz  a  világon  :  —  a  pénz  ! 

Csak  egy  marad  örökké  :  —  az  arany. 

Óh  az  arany,  az  mindent  kifizet : 

Ütést,  fáradást,  vesztett  ifjúságot. 

Boldog  az  apa,  a  ki  vermet  ásott, 

Hogy  eltemesse  megholt  gyermekét, 

—  És  a  veremben  aranyat  talált. 
Salamon  (örült  módon  felkaczag). 

Igazad  van,  öreg  ember !  Aranyból 

Kellett  volna  alkotni  Jehovának 

Az  ember  szívét !  Nem  fogna  rajt'  a  rozsda ! 

Mikor  pedig  idáig  eljutottam,  akkorra  Gyulai  Pál  barátom  fel- 
fedezte az  Akadémia  levéltárában  a  régi  kéziratomat  s  boldoggá 
tett  a  megküldésével.  Abba  hagytam  a  további  folytatását  a  meg- 
kezdett iij  kidolgozásnak.  Ezt  annál  könnyebben  tehettem,  mert 
az  ötven  év  előtt  irott  munKámat  jobbnak  találtam,  mint  a 
mostanit. 


TAETALOM. 


ELSŐ  KÖTET. 


I.  Szózatok. 

Lap 

Liszt  Ferenczhez,  1859     ™    ™    „    ,„.    .„.     _    .„    ..„  3 

A  tudománynak  nincs  háza,  185Í) „ „,  5 

Magyar  divat,  1859    ™    „,    _    _    .„.     _    6 

A  Petőfi  keresők,  1861™    „..     ™    „„    „„    .„    „,    ,..     „.    _  8 

Kazinczy  szelleméhez,  1862    _.     ,.„     _     „ 9 

A  nemtő  szózata,  1862.,,.     „     .,„     .,.,     ,„     ,,„     „     _  10 

Megyeri  szobrának  leleplezésekor,  1864 ,„     ....     „„     „„     .„  14 

A.  nemzet  gazdasszonyaihoz,  1865—    ._    ._.    ..„    ..„„__  16 

De  én  azért  még  mostan  is  szeretlek,  1865..,.    .„    ™    „    „  17 

Resurrexit,  1867      _    „„    „..    ....    _ „.    _  19 

Garibaldi,  1867    „„    „ „ ,.,    ..„    „  20 

Az  aradi  vértanuk  emlékszobrának  leleplezésénél,  1874  .„,  21 

Zenta  —  Mohács,  1877    .„    „,.     „    ._.    .„  23 

Petőfi  ébresztő,  1877     ....     .„ _.  24 

A  plevnai  hősök,  1877     „     ....     „    „    _  25 

Apotheosis,  1877     .„.    „,.    ...    „..     „ ..,.     „    „„    „  26 

Szeged  feltámadása,  1881       „    .„ 28 

Első  Lendvay  Márton  emlékére,  1881  „ _     .„.  32 

Ischia,  1883 _    _    „„    ....  34 

Király  himnus,  1891     „ „.     „     .„,     „„     ..,.     „.  38 

Korvin  Mátyás,  1889  .„    „_     „    „_    ._.     38 

Fiume,  1893      .,..     _ _.     „.    _     ™  41 


n.  Hazafias  költemények. 

Jaj  be  olcsó  itt  minálunk  a  föld,  1859 

A  magyar  nyelv  ismét  itthon,  1859 

De  profundis  .  .  .  1859  ._.     .„ 


45 

46 

1-7 


Lap 

Az  áldomás,  1859   _.___._._  _.        48 

Egy  akol,  egy  pásztor,  1859  _. _     .  50 

Oh  nem  mindegy  a  halál,  18üU     __     ...  52 

Széchenyi  halálán,  1860  __     _„     ....     __     ..       _.  53 

Széchenyi  galambjai,  18G0 53 

Nyolcz  Széchenyi,  1860    _     54 

Széchenyi  Eequieme,  1860...  54 

Viszhang,  1860    ....     „    _.  ,56 

Magyar  madarak  Párizsban  .._     __        57 

Ki  a  vivát      __    ..      __    _    _  ,..    ._    _    58 

Az  1848-iki  kokárda      „„„_..  _        58 

Biztosított  határok     „_,„..  _     59 

Utcza  szögletén  ül  a  csonka  hős   _  60 

Ne  csüggedj  __    „_    .„    __    __    ,  g2 

Palóczy__  _„„„..  63 

Montenegrói  dal,  1861       63 

A  pontuszparti  hamvak      63 

A  február        .„,     „     ....     „.  64 

Az  országos  összeveszés      „  66 

Nagyok,  nagyobbak,  legnagyobbak    67 

Báró  Eötvös  József  halála  napján        „..     ._.     .  69 

Csokonai  __.__„_.„ 69 

A  korona  gyémántjai   .™     _     ,  69 

Metempsychosis   _    „     _,     70 

A  két  nagyD    .„     ....     „.     „..     .._     _,         71 

A  nagyszavu  hazafiak,  1878  ....  72 


ÜL  Politikai  költemények. 

Hetesével  jár  a  rossz,  1859      „ _.    _..    _  76 

Csak  egy  kis  fegyverszünetet,  1859 _  76 

Az  uj  aranykor,  1859  __.     „..     ..„    _ _    __     ..„  77 

Egy  beteg  kollégához,  1859  ....     „     ....                         ....     „     __  78 

Auspicium,  1859     __     ._.     __    .„.     .._     ™     _  79 

Mit  hozott  a  Mikulás,  1859  __    „„    _._    ...    _„__„„  81 

Adjon  Isten,  fogadj  Isten,  1860      _.    ....    ._ „    _„    „  82 

A  tékozló  fiú  és  a  kegyes  apa,  1860._.    __    .._     ...    _„    „    „.  83 

Xeutralitas,  1860    ._     __    ....    ._.    „    _    _ _    _    „  85 

Profeczia,  1860     .„    „    .._    _„    _    _..    „_    „    „  86 

Legyen  úgy,  mint  régen  volt,  1860     ___„___„_  86 

Miről  beszéltek  hát,  1860      „__„_„„__„  87 

Közvélemény,  1860„     _.„„__„____„  89 


330 

Tjnp 

Széchen,  1860,_    ._    ._    ....    !»() 

Szekéren  ment,  gyalog  jött,  1860  .„     ™     ..  '.KJ 

Egy  bomlott  fali  óráról  „..     .,..  í)l 

Iskolába  járj,  kis  fiam,  1860    .„ _.     .„.     „.     ....     .„    ™         92 

Dionysius  Siculus       .„.     ....     „     „. .  ,„     .._     .„.     94 

Induló,  1860  .   „    „    .„. _ _        95 

Búcsúszó  ™    ™    „    .„     _.  __    95 

Jóslat    ™    .„    .„    „..     .„        96 

Mind  hiába     ....     „     _     90 

A  cliinai  mandarinok   „ ., ._         97 

A  Karácsonyfa      ._.     „„ _.     99 

Ima  1861  kezdetén .„.     ....     „    .„.         99 

Nagy  a  hideg..,.    .~    .„     .„    ™    .„    ™  100 

Pro  és  contra    ....     ._,     ._.     .„ .„.     ™     „_     .„       101 

A  monacói  herczeg    .~     ....     .™     .—     __     _     ._.     -_  104 

Magyar  flegma .„.     ,„.     ....     __     ....     _..     .„     ....     ™     „       104 

Számtani  rejtvény      ._.     ....     ._.     „.. ....     ....     105 

Honvéd  jelszók       .._     „. ™     ....       107 

Ibis,  redibis    .„.     ™     „ ~     ....     ._.     ....     ....     ._     „„     ..„  108 

Schuselkához     ....     ..„     „     ....     ....     ....     „.     ....     „       109 

Mi  tűrés,  tagadás _     .._     .„     .... „,     „     ..„  110 

A  muszka  csak  muszka     „ „„     ...       111 

Kutya  baj  már 112 

A  sziv  politikája     ._.     .„ „ 113 

A  légionárius  dala     ,„.    „    ._.     „ _    ....  114 

Ellenkezőleg      ™     _     .„     „. I  I H 

Apostolok  oszlásának  napján.™    „„     IKi 

Nincsen  tehát  sehol  boldog  ország       ..  ._.       117 

Szmolkához    ..„     ™     ....     ....     .„ _  118 

Ahoz  a  két  Herculeshez     ....    .„.    ....     —     ...     _    ™       118 

Fohász  1861.  szüretkor    ....     .._     ....    ....    .„.    ^    _    ^    ._  119 

A  kanczellár  nótája      ._     „ ~       120 

Megint  fűtünk  hát      ._-     .... .._     ..„     ._.  .„  121 

Pörölj  magad  magadnak     ™     „    „     „.  ....       122 

Kriminális  vallatás     ....     ..„__...,_„     ....     „,„„__     ...  124 

Kénytelen  kelletlen  újévi  köszöntő       „.     ™     ______     __       125 

Szövetkezzünk,  1862  „„     .„.     „.     .._    „    „    ™     ....     „    „    „125 

A  huszonhárom  dalidó  városához,  1862     ....     ._„_„_       127 

Nagy  hullás  van  Chinában    _.     „.     ....     „„     „..     ....     _    _„     ....  128 

A  kifáradt  ember   _    _.       128 

Nem  soká  tart  már    „.  ._.     _     _~     .  .  129 

Tavaly  ilyenkor      „.    .  .„     _    „       130 


331 

Lap 

John  Bull  galantéria  és  vegyes  kereskedése       _     ..     __     „131 
Nix  über  die  Commoditát  __„____._.__..„_„       132 

A  csendes  hét      _,.     __    _..    ._ -     „..     .._     __    _    _ 133 

A  beteg  ember.-     -    133 

Én  nem  szeretem  a  tavaszt  .  ...  134 

Mi  hát  az  igaz  barátság     ™  134 

A  diplomatia  dolga    „    _  135 

A  négy  elem  képviselői     _     „ _.    ,  136 

Egy  urficska,  a  kinek  nem  akar  lenni  apnska  _.  ,.    137 

Egy  szabad  helvéta  emlékkönyvébe     _..     „ 138 

Pandúrén  wirtschaft  és  civilisatió     ._ __.„..__  138 

Május  1.  1861.  _.    -      -    ._    -    -     -     -    -     _ 140 

Lám  megmondtam  Angyal  Bandi     _    _ -    _.     _  141 

Kölcsönös  nyájaskodások   ._    „    „.    —    ._.    _.    _.     ,„       .       142 
Mikor  lesz  hát     „    „.    -.     .___„_    ....     _.    ._.     _..     „.  143 

A  két  hemisphaerium  _     „    „    _    ....    __    „ _.       143 

Ki  megy  Bécsbe „„___„„,._._  144 

Szüreti  dal—  ..„___     —     _       145 

Non  possumus  _     _..     „     ..-.     „..     __     .~.  145 

Szegény  olasz  lába _-     -     ._ —  -      -        146 

A  szerény  magyar  ember  és  jó  barátja  ._     _ _  147 

Vigasztalás  _    _    —    .._    —    —      --    _    —     _-  148 

Ama  stereotyp  «egy  halott*  búcsúztatója     ...      148 

így  is  baj,  ugy  is  baj  „ 149 

Inkább  lennék       _ -       -      -      —     —  -    150 

Jóslatok       „    -     .- -     -    -     -      -      --       151 

Szüreti  dal     _ -      -  -     152 

A  Mencsikoff  paletója  _ 153 

Vigasztalás  az  Ínségben  _ -  154 

Az  egyik  fújja  már  a  trombitát  .     —       154 

Muszka  szerelmi  vallomás     „     _  156 

Minek  kellene  neki  lenni    _     _.     - ______       156 

Különböző  nemei  a  segítségnek  -  ~ 157 

Európa  dajkája—     _ _  —       157 

Semper  idem.-  .     _     „     .._  158 

Hé  Lambert  -    —    -       158 

John  Bull       ...  -     _     _     _     -     -  159 

Prosit    _     _  _     _.     _     -     _     -.       160 

A  szibériai  karbunkulusok     _     ...  „     _     „.  162 

Áldozó  csütörtök     —     .._-_._     ~.     _  _    _    _       162 

Csak  Monaco  nem  hódol  meg     _     _     _     ....     —     _     ._     _    163 
Anglia  janklija  -_    —    —    —    —    —    —    —    —    --—       163 


332 

I.ap 

Vigjáték  lesz-e  vagy  tragoedia?._                               .„_,_„  164 

Karácsony  éjjel  „     ._     _.     _„     .„                          _  165 

A  gonosz  szívű  magyarok     „,.    ._     ~    .„       .  166 

Nagy  szilárdság      .„ „ ~     ....  167 

A  kunok  zászlója _     ....     _ -     167 

Tliurn  és  Taxis  herczeg     ....     „.     ._.     _     _,.    -.  168 

Carmen  miserabile     .„,     ~     _     -    168 

Mező  Kövesdnek     ._. 169 

Tavaly  és  most     ..-     ,„ ~- —     .-.     _.     ....  169 

Még  is  jobb  így      ._    „    „    „    ™    __    _„    „    „  170 

Haragusznak _. ._ ™    —    ._    _,    ..^  Yl\ 

Kt,  országgyűlési  tánczmester _    ,_    ~    ™    __    __    __  172 

Legyen  úgy,  mint  még  nem  volt      .._    ....    .™    .„.    ~~    _.     ..„  173 

A  tavasz  első  fecskéi    .^.    -~    —    ..-.    —    ....    ~_  174 

A  felső  ház  és  alsó  ház  ..~    _~    ~ 175 

Beüt-e  már        .„ -    —    —    —    _~    ~  179 

Siralmas  sillogísmus  catenatus    .,_    ™    „„    ™    ,~    „,.    _„    ,„.  177 

A  mama      ....    .„    ™    ™    ....    -    .~    ~~    —    ~-    ..~    ~~  178 

Jönnek  már ....     ..~     ....     ._     —     __     _~     ™    _.     .._  178 

A  király  árnyéka .-     179 

Az  európai  karácsonyfa _     ~     .-    _ ~ 180 

A  koronázási  domb       _ — 180 

A  koronázási  fény      ~~     ..  181 

Az  ülésszak  bevégeztén              ~     ....  182 

Barátim,  jertek  haza 183 

Ahhoz,  a  kinél  «a  császárság  a  béke».      184 

Vigasztalás     ._ - 184 

Emlékversek      „     .„ —  185 

A  kibékülés  utolsó  hetében    .. 186 

1868      ....     ....    ._ 186 

Hivatalos  rovat  versekben  187 

Kakas  Márton  lemondása  188 

A  szózat ~ 189 

A  chemiából —  190 

A  király  és  helytartója    .~ 191 

A  hajdani  és  a  régi,  1867 .._  191 

1871    „. ....    192 

Mi  lesz  a  bukott  miniszterekből    _     „..  193 

Az  augsburgi  allgemeine  Zeitunghoz      194 

A  kemény  fogások... 196 

Hogy  elhallgat  minden    197 

Szegény  szász  _.     .„                         —    _~    .~.  198 


333 

Lap 

Fény  és  rongy     _  100 

A  gyapjukérdés  Jdl 

Csak  a  skartot     _    _    „ .  :201 

Sersianus!  Serviamus ?._,    .._    .  203 

Milyen  fából  faragják  a  bibornokot  204 

Keleti  szomszédunkhoz  20^i- 

Várnánál  __     „.     _ .  206 

Nincsenek  osztrákok                                                      .  207 


VI.  Elbeszélő  és  leíró  költemények. 

Románcz  „_„_,_ .,     „     _    __  211 

A  czethal  csárda,  1858_,    _.    _.    _..     ._    _..     ._.    ._    __    _      912 

A  detonátai  óriások,  1859       __„__„ „_._<.  212 

A  király  jobbkeze  __..__„._.______    _..    __      214 

Diogenes  és  a  szobrok,  1860 ...     „___„____,.__  216 

A  hóemlék,  1860     ._    _    __    ....    __„_._„.„_„_      217 

A  bán  futárja,  1860  ______     ...     „._.__„„.„  219 

Roscó,  1860„    _„__„_„     ....    _.„__„_      222 

Két  kakas,  1860  „_____.____._„._.„  223 

A  hol  a  czitromfa  virít,  1860  _..     _..___.____     _.      224 

Abd  el  Káder,  1860  _„    _ ___..„„„.„    ..„  225 

A  gazdálkodó  vezér,  1860  _ „_„„.__„      226 

•Uram,  engedelmeskedem,*  1860  _..  __  ....  _  ._.  _..  _,  226 
A  lengyelek  fehér  asszonya,  1861  _.._-____„„  228 
Legenda,  1861  _-„„_.__„___„„_  231 
Bábel,  1862_     _„___..„_.„__„__      232 

A  tiboldi  vár,  1862     _     „     _     _    „     ._     „     ™     __     „  238 

A  három  hadzsi,  1862  „    ._.     „     _ „     ...       246 

A  szibériai  fekete  halál   .„    ._     _.     _ _ _  247 

Grófné  és  parasztleány       _.    __  _„.___„       248 

A  fehér  hoUó,  1864  _„.___._..„_„____  249 
A  nagylaki  iskolás  fiúk      _____.„___„      250 

Dzsemüa  szultána,  1864  ._.     _.  ..     _ _.     .._     _..  251 

Dagmár,  1864  _    _    _    _    .  ..    _ 251 

Sánta  hős  és  sánta  tánczos   _       .     _.  ,  253 

Ezer  év,  1867    ________  254 

A  hős  pásztor      _     _    _     „      .,    -.  _  258 

Garibaldi  ebédje      _.     _    _    _     _ .     _.     -      ._     -_    _.     _       260 

A  mármarosi  vig  asszonyok  „     ___________  261 

Bitó  Mihály      ,_     -    .  .  --     _.__„_      265 

Péter  és  Pál    _„„„_„_„___„_  266 


;);u 


Aben-Chamot  és  Yota  —     —     __.__„__    ^    _      267 

Holt  költő  szerelme,  1874      _    „    „    ..„  271 

Hypparata  „,    „.    ..„     „    _    „ _„.„„__      275 

A  király  és  bolondja,  1877    .,„     ._.__„„    _     ....  277 

Művész  életpálya,  1877  .„     ...     ._._     —     .„.,„„.„_.       280 

A  tüzes  vaspróba,  1877    „.     „,     ._.    .,.,    .,„    „    .,„  281 

A  ki  sír  és  a  ki  nevet,  1877    .„    .„    ._    „,      286 

A  vásárfia,  1877  ,. _.,    „,    .,„    „    „    „    .,_  288 

A  czár  érdemrendéi,  1877  .„     „    „    ,„,    _„     ,.„     _     ...,    „      289 

Mátyás  király  és  a  szegény  varga,  1880 -__-__„„  290 

II.  Mátyás  megkoronázása,  1886   ..„     „     „..     __     _      295 

Imetullah,  1893    ....    -.     ...     ._. _    _    296 

Puskás  Kalári,  1882      ....    _ „„    ._    .,_    .„      312 

Oroszlánhűség      ™     ._     ....     ™     __     ,„     .„,     __     ._    .„     ._.  324 

A  koldusok  királya,  1883   .-..    ._    ™    ....    ,_    ....    ..„    ....    „      336 

Mátyás  diák  és  Bente  úr       ....     _.     ....     .„     ....     „„     „„     .__     „.  342 

A  czinkotai  kántor.„ „       355 


V.  Hangulatok. 

Minek  jön  az  vissza  a  kit  eltemettek     ._.     .  361 

Milyen  szerények  a  halottak,  1850      362 

Szilveszter  éjén,  1859       ^    „..     ....     .,„  362 

Arany  emlékkönyvébe,  1860     .„ 364 

A  lengyel  kardja  „..     ™     ....     __     „„     „  364 

Circus  és  szinház,  1864      ._    „„    „    .„ ...    _..  365 

Az  uj  kenyér  .-„     .„.     „     ....     ™     ..„     .„     ..„     „ ,  366 

Azért  az  « Üstököst »  még  is  csak  megirom,  1864  367 

Az  árva    ._     .... .,  368 

Óh  Petőfi,  ha  most  élnél    _     _„     ....  368 

Az  utolsó  eszménykép,  1876  .,     ...  370 

Nincsen  farsang,  1877 _     ...  370 

Nincs  az  idén  nagyböjt    371 

Az  igazi  «Jó  sziv»,  1888     ,.„    „     „  371 


VI.  Alkalmi  költemények. 

Búcsúztató,  1859 ....     .„.     „.     .„    ....     „  .     _     _    _.  377 

Prolog  a  budai  szinház  megnyitásakor  _„      377 

Magyarország  primása     _     _ __._,___     „.  379 

Boldog  uj  évet  kívánunk    ._     „     ...     __„.__.„„       380 


335 

Búcsúztató     _________.„ _.    _     „381 

Fáy  András  halálára    _     _    __     .,..     __     .  382 

Prolog  a  debreczeni  színház  megnyitására  __  __  —  —  __  38á 
üj  évkor  _  ™  _.  -_  -.  __.___.__..__—  385 
Prolog  a  székesfehérvári  színház  megnyitására  _  ..  385 

Az  ezredik  szám,  1877....    ___    _    __    ._ 387 

Tisza  Kálmánnak,  1877    ._.„.._._--_-     -  38S 

A  bölcső,  1879 .___,_     _    -    ....     ^  388 

Eötvös  József,  1879   .___„.___     ...  391 

Az  utolsó  prológ,  188 1™    „    _    „    __  39á 

Üdv  Fiúménak,  1881...    _.__--  395 

n.  Eákcczí  Ferencz  emléke,  1882  „-„___,_.  398 

Prolog  a  temesvári  színház  megnyitására,  1885_  .  400 

Lidérczfények,  1886  __.,_-__.__--_  403 
Prolo"  az  erdélyi  magyar  színészet  100  éves  jubileumára,  1892  415 


MÁSODIK  KÖTET. 

Vn.  Satirák. 

Szaladj,  szaladj  jön  a  billog  __________  3 

Brahma  és  Bajadére,  1858  _    ___„__-„.__  3 

Farsangi  nóta,  1859  _.____--_    —    —    —    —-—  6 

Magyar  filíster  dal™    „____-__    —    __-_  7 

Okos  emberek  nótája,  1859    _.______    —    -_  8 

Szép  vigasztalás,  1859  ___________  8 

Oh  mi  szép  szultánnak  lenni,  1859  _________  9 

Börzefájdalmak,  1860    _____-----    -  10 

Ganzlicher  Ausverkauf,  1860,._    „__._.____  12 

A  király  pohara,  1860  _    _„__._     ....    _    _    _    _  13 

A  Montemolinok,  1860     _     -    _     _     _    _    _    _  14 

Szikár  úr___--    —    —     —    ----     —    —    ~—  1^ 

Lassan  járj,  tovább  érsz  „___    —    _    —    ~~    —  16 

Az  anya  és  gyermeke  ______    —    —    —-  18 

A  bécsi  doctorum  collegium  consultatíója    _____  18 

Mit  csinál  most  a  magyar  ember?      _____.-  21 

Muzulmán  fohász_    ______    _    ~~    —    —  22 

A  hős  fiak  anyja    ______    —    —    —    —    —  22 

Ingady  lovag  ______    —    —    —    —    ~    —    —  23 

Mi  van  eladó  ?_____    —    —    —    —    —    —    —  2o 

Eukaczok  versenye    ____    —    —    —    —    —    —    —  25 


336 


Lap 

A  ló  tragoediája     .„    .„     ,„              „    „„     _    ._    __  28 

Két  lengyel  menekült       ._.     „.     „     ., _     ..,.     __     „  30 

Meghalt  az  ördög  ™     _„„.,__     ™     ™     „     _     „„     „     „„  30 

Az  örökösödési  per    „„     „_     .„     _     ,„     „„     _     „.     „     ._ 32 

A  hóhér  fia,  1864  ._    ™    .„-    ™    ™    _______    „  33 

Mit  hozasz  atyácskám  ?  „.     „.,     .„     .„     _,.„.„_„„_  34 

Bolond  Miska  kollegához  .„     „.     .„.     .„,     .„     .„.     _  35 

A  Concordia  bál  után       ....     ™    „.     ™     ^     „,_„_„„     _„  36 

Jaj  be  szép  ez  a  Pest,  Istenem  be  széj)     .„    „,    ....    „    .„.  37 

A  pesti  állatkertben  .„.     _,     ....     ~     ._     „..     ™     ™     .„    _„    __  38 

Csak  dinnyét  termeszszetek      „ .„.     .„     „,     „,     _  39 

Mártzius  15-dikén       ....     —     „,„_„„„„,„„__     .„,  40 
Kozakoíf    orosz    commissarius    tudósítása    a  magyarországi 

állapotokról       „     ,_  41 

A  dualisticus  lud    ....     .„. „     ,„.     .„     „,.     .,..     „.  42 

A  nagy  veszedelem    _„    .„ „,    „,    ._  43 

Miniszteri  számadás     .... „„ _„     ..„     ,„,     _  44 

A  zendülés  a  clubban       ,_     „..     _„     ,„,     .„,     .__     _     „„     _      ,,  45 

Döbrögi  (a  bankkérdésről.)™     „„     _     ._     „,  49 

Az  asszonyi  hatalom...     ..„     ._     _ „,     ._ „     „„     „„  51 

Az  elkésett  nadrág™     „.     ....     _„     ™     ....     ,„ „     _„  52 

A  vörös  herczeg  ..„     .„.     .„.     „„     .„,     .„     ....     „„ „     , ,,  54 

Ki  legyen  a  kávés  ?      ....    .„ .„.    .^    ....    „    ..„    „.  55 

A  siámi  ikrek       .,„     .„     _„     57 

Paradicsomi  bajok  „,.     ™     .„ .„.    „     ....     „,     ....    .„.  62 

Férges  almák...,    _„__„„.    ™    _    ^    „,    .„.    „„    „    _„  67 


VIII.  Humoros  költemények,  farcsaságok,  tréfák,  ötletek. 

Zewrdewgh  Gyewrgyh  epigrammái  ._ _.     .„     .„     ....  77 

Eletphilosophia...,     ™.     ™     „.     ....     „,     ™     .„,     ™     .„     _,  78 

Pirongatorium      __     ™     „..___     ™     ™     „._„.„_.„  78 

Prolog,  1858      ....„„„..„„„    ™    „    ™    „    „  79 

A  baraczkkérdés  (színdarab) .._     „    ™     .„     ™     _„     „     ._  80 

Az  egyetlen  ápoló,  1858     „..     _    .„    „.    ._,    ._    ._    .„    „  84 

Árva  fiú  keservei,  1858    ._ „ ™    „  85 

Russico  és  Turcalotte,  1859      ._     „.    _    ._    ....    „.     ._.    __  86 

Diadal,  1859  _.    ....    ....    „    ....     „.    „.    _.    ..„    „._„___  88 

Iskolai  bizonyítvány,  1859  „.     „     ™     „..„._.„    ™     __  88 

Elégia  az  ágyúhoz,  1859  _    ____„„.    „.    ....    „..    _    ._.  90 

Hamvazó  szerdán,  1859      ._.     _..     -..     _ ~     _ _.  91 

Váljon  lesz-e  háború?  1859  „„____„„.    „„92 


337 

Lap 

A  la  Bosco,  1859    _________     ^      .._        93 

Graefenbergi  viszhang,  1859  ._     ________     94 

Rabbi  Daenemark,  1859      _____„______         96. 

A  dinnyeverseny,  1859     —     ____..___    .„     .,..     99 

A  pesti  zsinagóga,  1859      ___„_____,       100 

Signor  Horazió,  1S59_     _________ 100- 

Tél  közepén,  1860  _______.„_    „     .        101 

Őseinkhez,   1860  _     _    _     ....     ______.__„,._  101 

Megintés,  1860  _.     _______.___.._.       103- 

Reményihez,  1860      ___....___._„„     ..    103: 

Köszöntő  versezet,  1860     _     _     _     _     .„     104 

Instantia  a  naphoz,  1860       _     _     _     _     ....  lOft 

A  4-ik  §.  1860  _________  _.       107 

Az  új  bor,  1860    ____.__.„__  108 

A  német  kérdés,  1860  ________  109 

Signore  Calatafímo  ______  1 10 

Mese  a  czigányról,  1860     _____„,_ 111 

Természet-história,  1860 ._     _     _     _ _  111 

Igen  sok  magyar  úr  emlékkönyvébe,  1860      _     „     112 

Török  marsch_     __________,.__.  112 

Könnyű  nekik  _____„.____„_       113 

A  fertály  bankó      ________„..     _„„._.   114 

A  két  hizó  _____.,..____._  114 

A  politikus  czizmadia  mint  táblabíró      _     _     _     _ 115 

Alázatos  folyamodás  tek.  Nyáry  Pál  úrhoz,  18G1  „    _     _       117 
Bizonyos  nagyhirü  Hashoz  ._,     _    _     ._     ....  118 

Árpád  újra  ébredése,  1859  _     ._.__._.  119 

Attila  az  araeopág  előtt,  1^59       __..__     124 

Bécsi  Pandurenwirthschaft       ._     _     _     __     ._     126 

Uj  esztendei  köszöntők,  1861._     _     „     _    _     _  128 

Szerelem  örülésig,  1861      __     —    _     _     _     _     ..  128 

Az  egész  világ  egy  kadencziára  megy    _     _     _  129 

ChJnai  románczok,   1858     ___________       130 

Olyan  bordal  féle.  1861    „     _    _     _     _     _     _     _    -     ....  136 

Mit  csinálnék  én,  ha  király  volnék     ______       138 

Ahoz  a  másik  üstököshöz  odafenn    _.     _     _.  _     _     _  140 

Epistola  Tallérosy  Zebulontól  Mindenváró  Ádámhoz  _     _       141 

Az  angyal  kétféle  imádság  közt ______  143 

A  ritterek  Nagy  Károlynál        ...     _______       145 

Oda  a  Rajxráthoz,  1861   __________  147 

Nemes  vetély,  1861       __________       148 

Ki  volt  bátrabb    ______.__     —     _     —     --  1*8 


JAluű:  Költemények.  II. 


22 


Oh  Nadajdal     „     _,     ._ 149 

Arthur  és  Clilorinda „     ™     .„     „.     _  1Í9 

Tüzes  szerelmi  vallomás     .„.     .„ 150 

Névtelen  ábránd  .._     „ „,     ,_.     ..„  150 

Fapapucs     ~     ~.     .„     ._     ....     ._     .„.     .-.     ....     ..„     .„.     „.     .„.  150 

Spanyol  románczok    ....     ....     ..„     „..    ....     ... .„,     .„  151 

Varsói  vezérczikk    ._._._„     _     ._     .-     _.. 15:i 

Csendháborító  vers     ..„ ~. .„.     ..„  152 

Óda  Slidell  ós  Mason  urakhoz...     ™     „.     .... 153 

Tóth  Kálmán  barátomnak     _.     „.     ....     _„     ....     ....     ....     ....  154 

Nélkülözések     ._.     ....     __     ....     ._     .._     ..-     .._     -..     ....     „  15Í- 

Haladunk ._     .-.     .-.     __     „.     .~     ...     _-.     _.     _.     _-,     ._    ....  155 

Mégis  bunda  a  bunda  „    ....    ~    —    ....    _     ._    ....    ....    ._.  155 

Gaudium .~.     _„     ._     ~..     ....     ....     ._     ..-     .-^.  156 

A  három  Bakács     ....    —     ...     ~     .~     ..~     ._     ._.     .~  156 

A  «Sűsser  Ungar» .„     ..~     ._.     ._. 156 

Egy  egy  éves  kis  fiú  születésnapjára  .-.     ._.     .... 157 

Unokámhoz    ....     „, ~.     _.     ™     —     „,     .„     .._  1 58 

A  nemzeti  szinház  igazgatója  __    _     .._     ._    ._.     „.     .„     ....  159 

Találós  mesék       ....     ^.    ....     „„     ™     „     .„ .„.     ., 161 

Egy  levél  sorsa       ....     .„     „..     ._     ....     .„.     .„.     .„     ....     „.  161 

Mennyivel  loyalisabb  emberek  vagyunk  mi,    mint  a   bécsiek  162 

Concurrentia  az  Elysiumban    „. _.     _,     163 

Hessencasseli  történet      ....    .^    _„    .™    ._    ™    _    .„.    „„    ..  168 

Csahosi  úr  „.-_     —     „     ~     ____.     ~     ™     ....    ™     ....  168 

Haragszom  rád    ™     _.,     .„,     ._     ..~    ^     ....     ....    „,     ...     löO 

Önbirálat     ._     ..„     ._ ™     _     .„.     ._.     „..     .„     170 

Toborzó  pápai  zuávoknak      ....    ....     ...    ....     ....    __    ....     .„    ...  171 

Epilog  a  nemzeti  szinház  25  éves  örömünnepének   estéjén  171 

Késő  tanács    ....     „._„„,     ....     ....     _.. -. 175 

Ki  mit  álmodik?     „„,_„_     ._, 175 

Az  a  szegény  frakk    .„_„.„__-„     ™     ....     ., 176 

Actió,  reactió     ~     ._     ....     .„.....„_„     „ 177 

A  csendes  éj  „.     ™     _.     ._.     .„__.„...  _  178 

Az  utolsó  bolond     ._     ....     ....     ...     ._     .  179 

Mitől  hízunk  „.     ™     „.     .„     _.     „.     ,  180 

Vae  vae  care  páter,  nunquam  jam  carmina  dicam     „    ....  180 

Fővárosi  mulatságok....     _„     ,„     .„ _.  181 

Jaj,  tisztelt  publicum    ....    „..  183 

A-z  első  hó      ™    ._.     ,,,    __ 184 

Köszönet  az  év  végén  tagjaimhoz™    „    .,       ...  184 

Nincsen  nemes     _-„_„„_.„ .  185 


;;.39 

Lap 

Eques  romanticus  „  186 

Hamvazó  szerdán       ~     .„.  189 

Kozák  nóta-     „    __     _     .„ ._ !00 

A  rabló     ._     .„     _     ._     „.     „.     ._.     ._.     .„ 191 

Az  elkárhozott.™     „_„_„_     „.     .„.  Í91 

Négyen  vagyunk  „     .„     _.     ._ 193 

Négy  mozsdó  tál    _.     .„     __     —     ._ 193 

Első  május „_„„__„,     194 

Hogy  beszélnek  a  Nemzeti  színházban  ?   .._     ™     _ 194 

Búcsúzó  az  én  jó  porkolábomtól  „     .„     __     _,     ...     ..„     194 

Vita  a  magasabb  régiókban     ._,     __     .„.     „    „.     195 

Mi  okozza  a  szárazságot  _„     „     „     „     ....     _,     .„. 196 

Üdvözlő  versezet     ._     ....     „_     __     _     ....     ....     ™     „     197 

Ki  tartozik  hát  hazafi  lenni -    __     „_     „ 198 

Mi  a  különbség  a  magyar  és  a  zsidó  között  ?      _.     199 

Bécs  csak  megél  _.,____._„     ._     .„.     ....  199 

.\  sáska  és  collegái       „    „,     __     .,_     ._     ._     200 

Ebben  a  nagy  melegben  „     _    .„ ^     201 

Hol  legjobb  most?. _.     „     ™     „     ,  202 

A  szamár  büszkesége.-,    __     __     ....  203 

A  krumpli  megdicsőülése  _.     ._     ..„     204 

Szalmavers      „..     ._ _.     „    _     ....     _..  205 

Egy  anonym  maradni  kivánó  statusférfi  Eaisonnementje  205 

Felelet  a  büszke  krumplinak  a   még    büszkébb  kukoriczától  206 

De  már  aligha  nem  lesz  háború   _ 206 

Nyelvtani  gyakorlatok      ._     .„     „-    —    ~     —     ...  207 

Varula  Jakab    „..     .„__„._     .,„  208 

Szomorú  halotti  búcsúztatója      „     „     ._, 208 

A  hivatalviselő  hölgyek      ._     ..„     ._.     _ 209 

Vájjon  micsoda  uj  esztendei  beköszöntöt  fog  mondani  ő  ?  229 

A  váczi  argonauták       ._    ™    __     ...-     .-     230 

Farsangi  buzdító  .,-„__     ._.     ....     ..~  230 

Időjóslatok  ._„.__    —     __    —    ..-     .--     ~     231 

Váltó  az  Isten  nevére       ^     „     -..     —    ~_    —     232 

Disznóság   _.     ~ —     ~     .-     —     - 2>3 

A  hazakerült  medve  ..____-     —     234 

A  régi  fáraók  és  a  mostaniak .-.    __    —     ._     236 

Mi  lehet  egy  csepp  tintából  ?       _     ._     -     —     ....  236 

A  szegény  újságírók     ....     „.__„.._     —     ...  237 

Ez  is  csendes  hét       ._.     „     „     ._     _     ....     ~ 238 

Kedves  édes  fiam  uram      „    _„     „.     ....     —     238 

Május  elseje    .„__.___—-    .-     -    -      239 

22* 


;rio 


A  teremtés  hét  napja  „     ^     _ 
Oh  szép  május     ._,     ...     __     ,.,. 

Mikor  a  szekér  elakad—     „ 

Országunk  czímere  utáni  keserv.^     „ 
Fuss  vagy  fizess     _,     .„.     „„     „.    „„ 
A  fegyverszünet   ._,„„„_„     ... 
Önkénytelen  satyrák     ™     „    _     „ 
A  kijavított  Shakespeare  _.     ™     _     .„ 
A  ki  prókátor  akarsz  lenni,  siess 
Hason  szenvi  közlönyök    .„.     _.     „. 
A  tudósok  mindent  tudnak       ._     ... 
Servus  humillimus  és  no  mi  baj       „ 
Az  uj  trójai  háború      „.     „„     _     .,. 
Minden  ember  prolongál.,.     .„.     „.     „. 
A  ((Presse*  levelezője  Szliácson     _ 

A  pattagoniai  király,  1864     „,     ... 

Az  igazi  világnyelv       .„,     ,„__,„ 

A  hegedű  párbaj ., „.     .„ 

Az  1864-i  lóverseny  a  pesti  gyepen 

Mexikói  verbungos     „     ,„ 

A  vén  asszonyok  nyara     _„     . 

Váljon  ki  lesz  az  első,  a  ki  .  .  .       „. 
Mikor  volt  a  jó  világ  ?.„.     ™     „„     ._. 
A  megdicsőitett  frakk       ._     .„     ™     .„ 
Napóleon  császárhoz     ....     „.     .„     ... 

Gyémánt  eső  „     „ _     „, 

Nehéz  jelei  az  időnek  ....     „.     „.     .... 

Az  oláhországi  lázadás     _„     _     

Az  ország  háza       .„._„_,„_ 

Fordít  a  köpönyegen ...     .„,     ._,     _. 

Beamter  dal      ^     „. 

Tallérossy  Z.  a  választáshoz ,.,.     .„    „ 

Egy  holta  után  szavazott  ™     ....     „_ 

A  szónokok  gyertyája       „„     . 

Az  irói  karzatról     .~     „     „, 

Jó,  hogy  nincs  pénz  ____„__     „.. 

A  muszka  kém__     „„,__._.     _.. 

A  fél  proczent      .._     „..     .„.     „ 

Bécsi  dal     ....     _„     ._     „     _„     ,„ 

Kitört  a  véres  forradalom   ._.  „ 

Szegény  hajótörést  szenvedettek  dala 
A  négy  «nem»-e8_  „.  „_ 


2M 
á41 
24Í 
^42 
U-2 
243 
245 
245 
247 
248 
248 
2őO 
250 
251 
252 
252 
253 
253 
254 
255 
255 
256 
257 
257 
258 
259 
259 
260 
260 
261 
261 
262 
263 
264 
265 
265 
266 
267 
268 
270 
272 
274 


311 

Kiadta  a  rendeletet       „..    _     ._.     _.     _ _     _    „.      -llb 

Egy  szerkesztőhöz,  a  ki  pénzt  küld  a  publicumnak—    _    _  -276 
A  falusi  kis  delegátns  Bécsben       __„„„..     _..     __    _      276 
Bécsi  induló  __________„_„.._  278 

A  hölgyek  lovagjai._     _,___.___...__„,.      279 
Táblabíró  király  ___„__„.____     ....  281 

A  pulyka-kakas-viadal  ___„___._„___„       282 
Tallérossy  Z.  újévi  köszöntője      __„_.__„__  283 
A  záklyás  fene_     „__.________„_«_      283 

Induló       _     _.     ___„-_„___„„_..  284 

Egy  álom    _    _    _    _    _„_______      285 

A  pestmegyei  jobboldal  megalakulása    __„_____  289 

A  pénzemberek       __    —    _._    „„_.___      292 

Elégia  Tóth  Kálmán  barátomhoz      ______ 293 

Szusz  Oppenheim  _____________      294 

Excelsior  _ ______________  295 

A  béka_    „„__„__..._____       296 

Bernát  Gazsi  a  mennyországban__    _..     _     ._  2% 

Hány  láb  ?___._________     _      299 

A  nemes  lelkű  szabadítók     _____________  299 

Hajdár  effendi __________      299 

Gömböcz  és  Csukli     ____________  300 

A  Kaczér  testvérek       __________      304 

Uraság  és  kocsis  _     _______"____  305 

Az  újságírók  védszentje      ________    .._       306 

Phantasmagoria   —„.__«._______  307 

Gondolatok  az  o  ív  vigin,  az  uj  kezdetin.,.     _    _     _     _      317 

A  zólyomiak  ____________    —    _     _     _  318 

Hipparata   ______________      319 

A  zsidó  fiú     _    _     _    _     __________  3:1 1 


rRMKUH  TÍUUUT    UWtrífL 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 

UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 


PH 

3260 

a6 

1904 
V.2 


Jókai,  Mór 
Költemények 


rx4n<MMMt«MM«MÍ 


> I  »<i'L'«|AAVJ/«Lj.f; 

mmmmtimtimáámmmim 


' 


;'    ■ 


' ii;iiii  I >'i><| 


■ "'" '"'j'.'.",' ,'.*,', 'V','.' ,'.',' '.'.'',1.  i/jH 


.•.v>>%<l.<»Mf«";«5W«)#