(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Költemények. Nemzeti kiad"

;.j^..^..,^í-í- 






■&'• 



Ss; 



(míMm^^'^ 



JÓKAI MÓR 
ÖSSZES MÜYEI 



NEMZETI KIADÁS 



XOIX. KÖTET 

KÖLTEMÉNYEK. II. 



BUDAPEST 

EÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 
1904 



KÖLTEMEIS^^EK 



IRTA 



JÓKAI MOR 



n. RÉSZ. 



BUDAPEST 

RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA 
1904 



fíh , 



V 



\BRX'|^ 




VII. 

szatírák 



Jókai: K5Itoinénvek. IX. 



Szaladj, szaladj, jön a billog! 



Ad uótnm. Szaladj, szaladj I jön a tatár! 
Hová, hová fussunk immár ? 



Szaladj, szaladj, jön a billog ! 
Csak úgy villog, csak úgy csillog 
Kezében a csatacsillag ! 
Mintlig mondtam : egyetértés ! 
Egyetértés ! egyetértés ! 
Emberek és újságírók 
Tudjatok veszteg maradni. 
Üljetek szépen a sutban. 
Ne írjatok semmi rosszat. 
Semmi verset, semmi prózát. 
Ne írjatok vezérczikket, 
Ne firtassátok, mi lesz már? 
Ne írjatok tíízveszélyről, 
Háboniról, gyilkolásról, 
Piossz termésről, árvizekről. 
Jégesőről, nagy hatalmak 
Összezördiilendéséről. 
Czelli búcsú, kálomista 
Papgyülések, színbírálat 
Veszedelmes indítványok, 
Hogy mind erről tegyetek le. 
Mert ez nem való betegnek. 
Szép piánó, csendesecskéu 
Egy kis ártatlan novella. 
Egy kis holdbanéző rigmus 
Répaczukros értekezméuy. 
Útleírás DebreczentŐl 
Csongorádig, drágalátos 
Táviratok Olaszhonból ; 
Hogyan szolgál egészségük 
Tisztelt selyembogárkáknak '? 
Livornóban hogy a repcze"? 
Hellasz népe aprószőlőt 
Sokat fog-e most aszalni? 



A kis franczia berezegnek 
Megint egy új foga nőtt ki. 
Rothschild lánya lakodalmán, 
Hogy hányféle volt a poszpász ? 
S több eféle : ez nem árt meg 
S ha már épen a nagy zélus, 
A nagy küzködési szellem 
Nem hagy bennetek nyugodni, 
Ott a collégáknak háta : 
Csépeljétek ! hogy ha ez sem 
Volt elég : — hisz annyi tárgy van. 
Mingyárt ott a hangmérséklet, 
És a bűnös z betücske. 
És a hangsúly, és a finn nyelv 
S szájkosártalan kutyácskák, 
Mind szép tárgyak háborúra. 
Sőt szabad volt megrohanni 
Még magát a leghódítóbb 
Zsarnokot, a crinolint is ; 
De ti nem hallgattatok rám. 
S már most itt van, rajtatok van. 
Addig tréfálgattatok az 
Üstökössel, a míg eljött ; 
De nem jött az egész földre. 
Mert hisz azt vinné az ördög. 
Elébb utóbb úgy is úgy lesz. 
Hanem jött csupán reátok 
Rettentő billog képében 
Melyre ez van írva: «krajczár». 
Ez a krajczár tesz a sírba, 
S ott fog állni a fej fákon ; 
^leghalának egy krajezárért 
Egy krajczár ára halállal.* 



1* 



((Szaladj, szaladj, jön a billog 
Csak úgy villog, csak úgy csillog 
Kezében a csatacsillag. » 
Magyar Sajtó, Pesti Napló 
A legelső vész nekik jut. 
Ok futának mert előre, 
Kapnak ők legtöbbet abból. 
Pesti Napló úrnak arcza 
Eddig is jó hosszú volt már, 
A veszett sok tudománytól, 
S most még egyet nyomnak rajta. 
Ezen antieriticára , 
Még Greguss sem tud felelni. 
Legalább vigasztalásul, 
Azt az egyet elmondhatja, 
Hogy olyat is nyomnak bele, 
A mi egy krajczárt megérő. 

Magyar Sajtó bánja szörnyen, 
Hogy nem lett kurtább egy ó-val, 
Akkor primo jobban vennék, 
Es secundo megteremne 
Benne ingyen dolgozó társ. 
Míg most azt fizetni kell mind ; 
Tertio a prés alá csak 
Egyszer jutna, így de kétszer. 
Keserüli ezt az új hírt 
Mai nap történetében, 

— Magyar Posta nem találja 
Logikai világrendnek, 
Hogy míg eddig a levélért 
Mit a posta vitt, a postát 
Szokták illendőn fizetni : 
Most meg ő fizessen érte? 
Hisz így eb lesz postamester. 

-7- Hölgyfutár is kész örömmel 
Átengedné Napkeletnek 
Ezt az új mtímellékletkét, 
A több szép faképek mellé. 
Hogy legyen futár az ember 
Ilyen tyúkszemmel a lábán ? 
Fáj az tisztességes hölgynek. 
Hogyha meg van bélyegezve. 

— Napkelet de jól jár azzal, 
Mert most elmondhatja fennyen, 



Hogy ő minden számban egy-egy 
Új olajfestményt fog adni. 
Pukkadjon meg egytül egyig, 
A ki azt tagadni merné, 
Hogy az ö újsága képén 
Még a bélyeg is szebben áll. 
Mint a többi gézengúzén. 

Délibábnak szerkesztője, 
Épen törte rajta főjét 
(Pedig van azon mit törni) 
Hogy az új év kezdetével 
Micsoda meglepetésben 
Részesítse publicumját? 
No ezen most van segítve, 
Mert ez oly meglepetés lesz, 
Melytől maga is megrémül. 

— Újság, a ki jár vasárnap 
Tízezernyi olvasónak, 
Hangoztatva, biztosítsunk 
Tűztől, víztől, jégesőtől ; 
Mert ez így meg úgy szükséges 
üt ne féltsük, olyan szépen 
Megmutatja ő azt rendén 
Milyen illő, és világos, 
Gazdaságos és morális 
Múlhatatlan és fenséges 

E világon, s túlvilágon 
Hogy azt az egy kicsi krajczárt 
Akár inde, akár unde 
A tens publicum fizesse. 

— Magyar néplap sem gyógyított 
Soha ilyen körömmérget 

Mióta csak Ezüst János 
Be segíté zsindelyezni 
A felséges mennyországot. 
Ez aztán a «hajdan és most». 

— Hát ott a kukuriczában 
Ki integet a kalappal ? 
Kalaúzi jó barátunk, 

Senki sem más, hanem ő az. 
Indítványa, ha már egyszer 
Kiütött az újságok közt 
Ez a morbus, hogy ne szabják 
Az újságok árát többre, 



Hanem egyezzünk meg abban 
Mindnyájan közakarattal : 
Határozzuk mostanságtul 
Eövidebbre az esztendőt. 

— De minderre csak úgy fennyen 

Fitymálózva fütyürészget 

A Szépirodalmi Közlöny : 

Mi ö néki az a krajczár 

A nyolczvannyolcz kötet mellé '? 

A ki ingyen küldi lapját 

Minden előfizetőnek, 

Azt a krajczárt, ha kell, kettőt, 

Ingyen szállást, kosztot, szappant. 

Fehérmosást, és foldozást 

Félévenkint egy pár csizmát 

Minden egyes olvasónak, 



Eeclamálni ingyen forspont, 
Vámos-Pércstől Pestig és le. 
Ót nem háborítja az meg : 
Szégyen volna egy krajczárért 
Szót emelni ilyen úrnak. 

Szaladj, szaladj, jön a billog 
Csak iigy villog, csak úgy csillog 
Kezében a csatacsillag. 

Irta pedig ezen verset 
E siralmas böjti nótát 
szivének bánatában 
Futva futván üldözőit, 
A kik életére törnek, 
Szegény árva Kakas Márton. 



Brahma és Bajadére. 



Van egy város Indiában, 
Mindjárt itt a Ganges parton : 
Hires arról mindenek közt. 
Hogy ott laknak bajadérek, 
Bajadérek olyan számmal, 
Hogy én nem tom, hogy élnek 
[meg ? 

— Ezek jó, szelid leánykák. 
Kivannak szives jó estét, 

A ki elmegy ablakuknál, 
Nem büszkék, nem válogatnak : 
Úr, diák, batyus-zsidó, vagy 
Vándorló legény előttük 
Mind egyenlő rangban állnak. 

— Vannak ott pedig morosus 
Vén, unalmas bráhminok. 
Kiknek a nevük hausherr : 
Ez a kaszt megunta a sok 
«Jó estéket » hallani. 

És in massa reprjesentált 
A hatalmas Raj ah Singhnél 
Azt mondván, hogy ők nem bánják 
Ha már bajadérek vannak 
És azoknak hivatásuk 
Táncz, dal és jó éj kivánás, 
Ám tánczoljanak, ha kell, 



De csak még is ne az utczán 

És kívánjanak jó estét 

De ne épen fényes nappal. — 

— És a bráhminok panasza 
Szült kemény parancsadást, 
Melyben meghagyá erősen 
A hatalmas Raj ah Singh : 
A hol csak van Dere báy. 
Tartsa rejtve tudományát, 
Mert ha megtudják, mit árul? 
Alvilágba küldetik. 
Melynek neve indus nyelven 
Futnán-kattúl-minddo-logház. 

— Lőn pedig, hogy álruhában 
Holmi indus hamis isten 
Bankár, börze úr : ilyesmi, 
Késő estve extrazúgon 
Érkezett az indusoknak 
Fentebb tisztelt városába : 
Nem kapott szállást sehol már, 
Griffben, Sasban és Bikában 
Tigrisben és Két bakokban 
Nem lelt érező szivet, 

(Nincs is az vad állatoknak) ; 
Zárva volt a Zrínyi is már. 
És a Kammon és Fiiinger, 



6 



És egyéb indus pagodák 
Mikben áldoznak kávéval. 
Mit csináljon, merre menjen? 
lm hiába nyert a héten 
A börzén félmilliót, 
Most az ntczán hálhat szépen. 
Ám de egy szűk közbe ére, 
Melynek mind a két sora 
Csupa bambusz házból áll, 
Ott, a mint végig megyén, 
Bambusz háznak ablakából 
Numero so und so viel-nél. 
Hall szemérmes suttogást : 
(ilfju idegen Ferindzsi, 
Hogyha nincs kvártélyod itten, 
Vagy ha oly igen részeg vagy, 
Hogy reá találni nem birsz, 
Állj meg és tovább ne fáradj, 
íme én a kapukulcsot 
Kiadom az ablakon.* 

— Meghatá e nagy szívesség, 
E naiv őszinte szó 

A hatalmas indus istent. 
Es pedig a bajadére 
Nem tudá, hogy az nagy úr, 
Hogy az maga a nagy Brahma, 
Legnagyobb a Ramajánah 
Es a Kredit mobljiér 
Nagy arany bornyúi közt ! 
Azt hivé legfeljebb is 
Holmi commis voyageur, 
Ki szed repczét, gubacsot. 

— Ámde látta öt bemenni 
Ott egy brahmin vis a vis, 
Es futott feuerpikétért, 
Es körülfogák a házat 

És a Bráhmát és a delnöt 



Elvivé k a Zuchthausba ; 

Ottan ültek hajnalodtig, 

Mig a bonczok eljövének, 

Akkor felfedé magát 

Brahma a hatalmas úr: 

Hogy ö nem valami jött ment, 

Nem egy lump, nem pflastertretter. 

Hanem noble gentleman 

Neve Hersch et Compagnie. 

Van-e ember Indiában, 

A ki a pénzt tiszteli 

S elfogadja húsz procentre, 

Hogy ne ismerné e firmát : 

«Áron Hersch et Compagnie.* 

S azon jámbor bajadéret 

A ki öt, az ismeretlent 

Fogadá veudégszerelmmel, 

Népszerű erényeért 

Felvivé magával együtt 

A magasba, — nem az égbe, 

Ott hideg van, és nem is 

Illés tüzes szekerén, 

Hanem ékes equipázson 

A ragyogó rezidenczbe. 

Hat szobája bútorozva 

Most ; inas, kocsis, szakácsné 

Porczelán, ezüst, mahagóni, 

Garderobe, schmuck, toilett 

S más a féle a mi szükség 

Odafenn az indusoknak 

Paradicsom garniejában. 

A morál e szép darabból, 
Az erkölcsi nagy tanúság : 
«Vétek és baj botlani. 
Ámde botlani nagy úrba, 
Virtus és kövér szerencse.* 



Farsangi nóta. 



« Már Isten néki ! 
Itten van a farsang 
A muzsika megharsíiut. 

líukkolj ki táti. 

Rukkolj ki táti ! 



Ad notam : Már Isten néki 1 
Szokjunk rá, járjunk rá 

A német tánczra ! 
A német tánczra! 

Nyolcz hét a farsang : 
Egy* hétre két bál kell 
Egyből sem maradunk el. 

Mind végig járjuk 

Mind végigjárjuk. 



)irée dansante ? 

Hát concert, hát piknik "? 

Ott lenni mind ilÜk 
Kivánja a bon ton. 
Kívánja a bon ton. 

Lesz maszkos bál is, 

Hát még a kinderbál, 

Hát még a jungerherbál. 

Ott entrée sem kell, 

Ott entrée sem kell.» 

,„Ordöngó's mennykő. 
Fő belé a fejem, 
Nem lelem a helyem. 

Bőrömből bújok. 

Mindjárt kibújok ! 

Szép kis kilátás ; 
Gáz, moire és tüll, 
Strncztoll és mantiill, 
Hát a keztyű, hát a mellttí I 
Hát a kosztüm, hát a parfüm. 



Mancsét, plancset és pomádé ; 

A sok hintó, a sok kontó, 

Rnkét, frizür, s más egyéb parádé, 

Ördöngös farsang, 

Ördöngös farsang. 

Hát még az entrée ! 

Ki győzné azt mind meg '? 

Hátamban a hideg, 
Pedig égek látom : 
Azt már jól látom. 

S még a hol ingyen 

Hivnak meg a bálba, 

A még csak a drága 
A jámbor férjnek, 
A jámbor férjnek. 

Maszk sem kell néki. 
Kész lárvát ingyen kap 
Szarvastól mindennap. 

Ez az ő nyeresége, 

Ez az ő nyeresége.'" 



«Ta hilft ká vájnen : 
Erszényt csak nyiss frissen. 
Hej kincsem, kikirincsem ! 

Mért házasodtál. 

Mért házasodtál?* 



Magyar filiszter dal. 



Jó minékünk itten laknunk 

Itten a világ közepén ! 

Oh mi békés, csöndes népek : 

Elyhxi Burrit báránykái, 

Artatlankák és szelidkék, 

Kik szeretjük a nyugalmat. 

A jól füstölő pipát 

S a vendéget is, ha nem 

Ablakon át tör be hozzánk. 

Es a jó czigányzenét. 

És a délutáni alvást, 

S annak édes álmait. 

Jó minékünk itten laknunk ! 



Künn a nagy kerek világban 
Eosz szél fúj és mennydörög. 
Agyú bömböl, puska roppan. 
Kardok összeesengenek. 
A hol máskor czitromot 
És narancsot szüretelnek. 
Ottan most embert aratnak. 
Ozmánok és czernagorczák 
Egymástól azt kérdezik : 
tWie viel ungrisch hat garas? 
Másutt annyi román készül 
(Nem tom: ki fizet elő rá ?) 
Anglia hajóra kel mind. 



Vasvillát rajiad spanyol, 

Bikaviadalra készül, 

Azon szörnyű bika ellen, 

A ki Európa asszonyt 

Másodszor hátára veszi. 

Még a jámbor, jó, szelid. 

Áldott, békés Németország, 

A hol máskor minden ember 

Doctor volt és philosoph, 

Conversations-lexicont irt 

És entomologiát : 

Most teremtettézni kezd 

Es egymást biztatja szörnyen, 

Hogy ki menjen legelői ? 

Még a Kárpátok felöl is 

Ugy fúj a szél, mintha fújnák. 

— Oh mi jó nekünk itt kiknunk 

Minden börze tántorog: 
Bankárok, kereskedők, 
Pénzüzérek, milliósok 
Elvesztették a fejük, 
És mi annál is becsesb. 
Elveszték a ládakulcsot. 
Hernyó, sáska, a mi máskor 
Füvei és falombbal élt. 



Most a papirosnak állt, 

Azzal él, azt rágja mind. 

A kinek sok pénze van 

Jajgat, hogy hová tegye ? 

A kinek meg nincs, azon 

Jajgat, hogy honnan vegyen ? 

Lám nekünk nincsen, nem is volt. 

Nem fáj érte a fejünk : 

A rozs hányja a fejét már ; 

Szőlő, alma is vinigzik ; 

A fű jól áll, sajt, túró lesz ; 

Csak megélünk valahogy, 

Itt az Ararát hegyén. 

Itt a csendes lomb alatt. 

Hallgatjuk a íilomélát. 

Olvassuk az Üstököst, 

Es miként jó gyermekek 

Jó anyánk, a szép természet 

Éltető emlőit szíva : 

(A pipát és kulacsot) 

Alszunk édes csendesen. 

Míg a mérges dajka: a harcz, 

A világot ránczigálja. 

Egy szélét fel, másikat le, 

Bölcső-ringás az nekünk. 

— Oh mi jó nekünk itt laknunk. 



Okos emberek nótája. 

(1859.) 

Okos ember most azt teszi — mum, mum, — • 

Ha kérdezik, hogy mi újság? — mum, mum. — 

«Zöld uborka, sárga baraczk, 

Igen jó, ha belé harapsz. 

Ez most a legújabb újság ; — mum, mum.n 

Más forma újságot kérnek; — mum, mum. — 

Nem olyat, mit meg kell enni; — mum, mum. 

« Magyar Sajtó, Pesti Napló : 

Mind a kettő arra való ; 

PríBnumerálj s olvasd magad; — mum, mum.» 



Okos embert ha kérdezik : — 
Mit csinálnak Olaszhonban ? 
Azt feleli « makarónit, 
És pármezánt, akármennyit. 
Együtt jó az mind a kettő. 



mum, mum. — 
— mum, mum. - 



mum, mum.» 



ITasznos állat az a pipa. — raum, mum. — 

Bölcs ember az, ki azt szíja, — ■ miim, mum. 

Mert a míg a pipát szíja 

Addig uem beszél a szája 

S az már milyen nagy bölcseség! — mum, mum. 



Szép vigasztalás. 

Szebasztopol hires vára mellett 
A szebasztopoli kikötőben. 
Minden holdnak első negyedével 
Megjelen egy kétárboczos gálya. 
S mikor a hold is leszáll a vizbe, 
Mikor sötét lesz az ég, a tenger : 
Jönnek hozzá hosszú, gyors dereglyék, 
Gyors repiilök, mint ki hord dugárút, 
Mindegyik hoz megrakott köröndöt, 
Azt ürítik a hajó fenékbe. 
Reggel ismét a hajó tovább kél. 



A mit a kufár hajóra szálht 

A nagyhírű akhtiári partról, 

Az nem egyéb ... az nem egyéb, mint . . . csont. 

Meghalt jó vitézek elszórt csontja. 

Bátor frankok, büszke angoloknak 

Messze földön ott felejtett csontja. 

Harmadévre a halál után az 

Már igen jó czikk kereskedésre, 

Abbul készül spodium, finom liszt, 

Abbul gyártnak fénjTnázat, nagyon jót 

S trágj'anémüt, mely használ a földnek. . . . 

. . . Mégis szép az a harczi dicsőség ! 



Oh mi szép szultánnak lenni ! 

Oh mi szép szultánnak lenni I Azt sem kérdve, kinek híják ? 

Három világrész birtokán Gyaur népre adót vetni 

Uralkodni könnyű sziwel. Minden protokollum nélkül, 

Vezéreket és basákat S a begyült pénzt szerteszórni, 

Hol fölrakni, hol lerakni. Számadással nem vesződve, 

Kinek nem tetszik a képe, Oh mi szép szultánnak lenni ! 
Annak fejét levágatni, 



10 



Oh mi szép szultánnak lenni. 
Száz, meg százezernyi liaddiil 
Verekedni földön, vizén ; 
^lla elfogynak uö helyettük, 
Kár csupán a tépett montúr) 
Városokat leégetni, 
S fölépitni palotákat, 
Száz ablakkal, száz oszloppal, 
A mikben nem fog más lakni 
Csak a szultán és cselédi, 
Esztendönkint három hétig. — 
Oh mi szép szultánnak lenni ! 

Oh mi szép szultánnak lenni. 
Külországok, nagyhatalmak 
Követeit elfogadni, 
Ajándékot adni, venni, 
Megigérni, a mit kérnek 
S meg nem adni, ha elmentek. 
Nem törődni, mit beszélhet 
A sok ringy-rongy ujságiró? 
( Száz bambusbot talpaikra !) 
Parlamentet, adressekot. 
Szabadsajtót, szavazatot 
S más alkalmatlan zajongó 
Liirmázókat nem ismerni. 
Oh mi szép szultánnak lenni ! 

Oh mi szép szultánnak lenni ! 
A szerálynak titkos, édes 
Termiben gyönyörnek élni. 
Jiítszni gyöngygyei és virággal 
És mi gyöngynél és virágnál 
Szebb, hizelgö asszonyokkal, 



Minden uj esztendő napján. 
Mint mi szoktunk venni naptárt. 
Akként venni uj menyasszonyi . 
S minden boldogító csókért 
Mely édesebb, mint a többi. 
Odaadni egy országot ! 
Oh mi szép szultánnak lenni. 

Oh mi szép szultánnak lenni ! 
Nem hallani, csak hizelgést. 
Nem beszélni soha mással, 
Csak alázatos szolgával. 
Mikor a föld reng alatta, 
Akkor mámortánczot járni. 
Mikor ott künn zúg a népdüh, 
Zengő dal közt elszunyadni ; 
Mikor minden tartományban 
Hull a vér a férfi sebből, 
Asszonyszemböl hull a könyü, 
Akkor ülni lakodalmat — 
Oh mi szép szultánnak lenni ! 

Oh mi szép szultánnak lenni ! 

Huszonhárom szultán közül, 
A kik ültek már a trónon. 
Négyet ön testvére ölt meg. 
Négy meghalt fia kezétől, 
Nyolcznak életét kiolták 
Orvok, méreg, lázadóhad. 
Négy börtönben senyvedett el. 
Csak háromnak volt jó vége, 
— Ezeket bor s nők ölek meg. 
. . . Oh mi szép szultánnak lenni í 



Börzefájdalmak. 

Tekintetes tudós doktor urak ! 

Nagyságos orvosi fakultász ! 

Egy beteg ember áll előttetek, 

Egy nyavalyában megfakult váz. 

Beteg vagyok, mindenféle bajom. 

Itt fáj, ott fáj, mindenfelé fáj. 

Uram, doktor úr, ne mosolyogj 

Nem képzelődöm én, ne tréfálj. 
Au vé, au vé, au váj !" 
Itt fáj, ott fáj, jaj de fáj f 



11 



Először is a száraz betegség — 
Hanem ez már régi bajom ; 
Azután a gyomrom tájékában 
Adósság daganatja nyom. 
A legkisebb szél is mingyárt megárt 
S kész a rheumaticus fluxus. 
Minden időváltozásra ott kinn 
Szakgatja lábaim a — cursus. 

Ali vé, au vé, au váj ! 

Itt fáj, ott fáj, jaj de fáj ! 

Szédelgés van a papirosomban, 

Az akcziáimat nem érzem ; 

Az orrom egyre nő ; — hová nő? 

És a mellett még folyvást vérzem. 

Az aranyerem ugyan már múlik, 

De egyúttal az ezüsterem is. 

Mit használ, ha Kahforniában 

Már akármennyi terem is. 
Én abból — au vé, au váj, 
ügy se Iá ... au vé, jaj de fáj. 

Mit használ, ha egy nap jobban vagyok ? 

Másnap már utolér a panique. 

Mihelyt terhet emelni akarok, 

A derekam megroppanik. 

A váltólázam cseppet sem múhk, 

Egymást éri a sok crisisem. 

A zsebem gyomra is ebomolt 

Nem marad meg benne semmi sem. 

Au vé, au vé, au váj ! 

Itt fáj, ott fáj, jaj de fáj ! 

Próbáltak már sokszor kurálgatni. 

Csókolom kegyes kezeiket, 

Itattak velem az allopathák 

Mindenféle drága holmikét. 

A Kreditanstalt flastromától 

Most is sebes az oldalam. 

A bankbizottmány szódavízzel 

Hüsítgetett minduntalan. 
Köszönöm, au vé, au váj, 
Hogy á gu — au vé, jaj de fáj ! 

A sok ujságiró nekem esett — 
Köppölyt raktak rám ott, a hol fájt. 
Baunscheidoztak, gőzfürdőbe vittek, 



13 



Ki fogat húzott, ki meg trepaníUt. 
Volt a ki azt mondta, igyam vizet. 
(Mintha nem nyelnék, mikor úszom.) 
Egy diffitát mondott, más meg azt, hogy 
Kezdjük legelébb a münezfuszon. 

Au vé, au vé, au váj ! 

Itt fáj, ott fáj, jaj de fáj I 

Egyik a Hungerkúrra utala ; 
Más békés izzadást ajánlt, 
A harmadik távirda-sodronyt 
Használt a galván-gép gyanánt. 
Kúráltak Hahnemann nyomán is 
Homa?opatice ezüsttel. 
Utóbb sympatheticus utón, 
Eáolvasással és sok füsttel. 

Mind az ö — au vé, au váj ! 

Bár csak, — itt is fáj, jaj de fáj I 

Instálom alássan doktor urak, 
Csináljanak velem valamit. 
Csak a lábaimat hozzák helyre, 
Hogy tudjak egy kicsit szaladni. 
Tartsanak felettem valami Con — 
— Öilium — gressust vagy — ferentiát. 
Csak — fusiot ne, mert az van elég, 
S verjék meg elébb a — kadentziát. 

Au vé, au vé, au váj ! 

Itt fáj, ott fáj, mindenütt fáj 1 



Ganzlicher Ausverkauf ! ! 

A'l iiotum : « Hallod-e spanyol király? 
Most mingyárt élőmbe állj ! 
Az országod megveszem : 
A pénzt érte — — 
A pénzt érte, a pénzt érte, a pénzt érte leteszem. » 

Hallod-e törökvilág ! Liczitálni 

Eztán lesz még szép világ, Liczitálni, liczitálni, az an- 
Liczitálunk majd reád, [glussal én merem. 

Annak adunk 

Annak adunk, annak adunk, Az aranyszarvú öböl 

[a ki érted többet ád. Ara frank, ezer köböl, 
.Tó vevő, ki így fizet. 

A dobrudzsi rónatér Török ! add el ^ ■ 

Száz mázsa sterlinget ér. Törük,addel,migvanára,hisz 
Jó föld, sok répát terem : [nem adsz mást, csak vizet. 



A Tsiragán palota : A suezi földszoros 

Sok tallér kell ám oda I Ara annak százszoros. 

Ha nem adja a gyaur, Megkérdezzük francziát : 

Majd megadja Ha kell néki 

Majd megadja a zsidó, hisz Ha kell néki még szorosabb: — 
[ö is lehet háziúr. [ott van a financziád. 

A lófarkos sok zászló A finánczminiszterért 

Madráczot tömni lesz jó. Fogsz csak kapni szörnyű bért! 

Azt a sok czifra kaftánt A Mobilier Kredit 

A szinháznál Megvasalja 

A szinháznál, a szinháznál Megvasalja directornak, — 
[drága pénzért elkapnák. [senkinek nem engedi. 

A fekete tengerért Az ágyii és töltelék : 

Nem kell nyitni árverést. Vevő arra lesz elég ; 

Dumas Sándor ha bírja A költséges hadsereg 

Tintaképen Azok lesznek 

Tintakcpen, tintaképen, mind Azok lesznek, ha eladjuk, 

[egy cseppig kiírja. [Neápolyban Schweitzerek. 

Hát a hárem-hölgyekért ? 
Egy pár csók mindenikért ! 
Ugy is neked már minek ? 

Senki többet '? 

Senki többet, senki többet ?] 
Rajtunk maradt? A mienk ! 



A király pohara. 

Élt egyszer egy derék király, nem tudom, hol és mikor? 

Nem igen marad fejemben név, helyiség, régi kor. 

Denique e jó királynak volt egy hires bolondja ; 

Kinek szabadalma volt, hogy az igazat kimondja. 

(Mert zárjel közt mondom, — a bölcs hasznosabbnak találja. 

Hogy a mit feje gondol, ki ne mondja a szája.) 

Hát egyszer e vitéz király nagy vendégséget adott : 

Ministerek, tábornagj-ok elülték a sok padot. 

Eendkeresztes, aranygyapjas, mindenféle rangbéli 

Egymásután következve, a ki hogy érdemeli. 

A státus szolgálatában egyik ősz, más kopasz lett, 

Valamennyi de kivétel nélkül hasat eresztett. 

Ott igen jól ettek, ittak ; kaczagtak a bolondon, 

Ingerelték, hogy még furcsább bolondságokat mondjon. 

Mert az ilyen nagy hóbortos csörgösipkás verselő 

A szükséges concoctiot igen segíti elő. 



1i 

« Mondj valami nagy bolondot, hogy mindenki nevessen* 

— Kiált reá a kincstárnok (hatalmas úr !) kegyesen. 

« Szolgálok nektek uraim, hanem igyunk rá elébb, 

Engedd meg, hogy a poharat én tehessem fel elód». 

Minden úr, kamrás, miniszter, főnökök, tábornagyok 

Kaptak tőle új serleget, ki kisebbet, ki nagyot. 

Nagyot kapott a tanácsos, kicsit a generális ; 

Az utolsók közül jutott egyhez még a király is. 

«Ide mostan azt a vedret ! itt a borok királya ; 

A ki ebből egyet iszik, örökké ezt kivánja. 

Tartsd poharad kincstárnok úr !» (öblös pohár, van egy pint); 

És aztán a többit sorba, színig töltögette mind. 

A király csak várta nézte, hogy ő rá mikor kerül '? 

A jó urak nem vártak rá : pityizáltak emberül. 

De mire a királyhoz ért, már sem több, sem kevesebb 

Nem vala bor a vederben, mint épen vagy kilencz csepp. 

«Héj te bolond ; szól a király ; hát nekem ennyi maradt? 

Elfeleded, hogy nekem is adti'tl ide poharat ?» 

'•Kegyelmes úr, szól a bolond, ez nem az én adomám. 

Udvarodnál tanitott rá ez a sok uri komám. 

Hogy tetszésed nem nyeró meg, azon nagyon örvendek. 

Ezt nevezik országodban finánczialis rendnek. 

Elébb a ki hozzáférhet, megtölti a poharat, 

És azután — te neked is jut belőle, — ha marad. » 

Az urak nem nevettek rá, mert az élez volt az övék ; 

Hogy a bolonddal mi történt? nem tudom, mert eljövék. 



A Montemolinok. 

Álló csillag az adott szó, 

Égről le nem hullhat. 

Gyémánt a szó, a mely soha 

Tűzben meg nem olvad. 

Oltár alá letett szentség. 

Melyhez nyúlni vétek ; 

Ég szakadna a fejére 

Ki azt sértené meg. 
Hanem a mi adott szavunk, az egészen más valami ; 
Mi nekünk azt szabad szépen kiforgatni, beforgatni. 

Mert mi monscigncurök vagyunk ! 

Katonának parolája 
Egy az életével ; 
Hogy azt elfeledje, senki 
Nem is tehetné fel. 



15 



Kereskedőt az adott szó 

Lekötözve tartja ; 

Esküjének minden ember 

Becsületes rabja. 
Hanem azt meg kell jegyezni, hogy a mi becsületszavunk 
Csak olyan kis tréfa beszéd, a mit vissza is vonhatunk, 

^lert mi monseigneurök vagyunk ! 

Tartsa meg az igéretét 

Paraszt, jobbágy, közrend, 

A polgárság, a csőcselék, 

S más aíféle jött-ment. 

Tiszt és nemes hadd haljon meg 

Egy kimondott szóért, 

Szószegés és pallos között 

Válaszsza a hóhért. 
Hanem mikor mi mondjuk azt: én hitemre fogadom, 
Előre tudja mindenki, hogy arra mit se adjon; 

Mert mi monseigneurök vagyunk. 



Szikár úr.* 

Szikár úrról azt beszéli a hír, 
Hogy ő nem egy, de két ember. 
Az egyik egy jámbor, szelid kalmár, 
Ki sipkát föltenni sem mer. 
A másik egy tudós, mélybelátó 
Statusférfi, hires szónok, 
A kinek beszédjei után 
Azt mondja mindenki : «óh Gott !» 
Én nem tudom, igaz-e ? 

Egyik árul kartont, zsebkendőket. 
Egész nap nem tesz egyebet ; 
Kelmét dicsér, s a jámbor vevővel 
Megalkuszik, hogy ha lehet. 
A másik az ország dolgát végzi. 
Miniszterben keres hibát. 
Alkotmányt szab, nem enged, nem alkud, 
Senkivel sem cserél pipát. 
Én nem tudom, igaz-e? 



Az egyikkel nem sok köze vagyon 
A szegény ujságiróknak. 
Lapjaikat nem használja másra, 
Csupán pamut- takarónak. 



* Dr. Maager. 



16 



A másik rettentő míecenásnnlc, 
Szól sajtóról, censuráról, 
Mintha csak valami lapszerkesztő 
Beszélne ki a szájából. 

Én nem tudom, igaz-e ? 

Az az egyik nagyon derék ember, 
Igaz rőffel, igaz mértékkel mér. 
Senkinek kárt világért se tenne 
Sem a rőfön, sem a kelmén. 
Az a másik, mikor épen ott van 
A hol árulni nem szabad : 
Csak úgy könnyen fosztogat meg régi 
Kincseiktől országokat. 

Én nem tudom, igaz-e? 

Az egyik nagy tiszteletben tartja 
A többségnek óhajtását ; 
Olyan portékát tart a boltjában. 
Mit a majoritás vásál.' 
A másik azt tartja, mi rég nem kel, 
Divatból kiment kelméket ; 
Kopottat, szinehagyottat 
S kérdezi: « kinek kell még ez? 
Én nem tudom igaz-e? 

Mert Szikár úr, mikor otthon vagyon, 
Saját jó fejével gondol 
S józan szemmel nézi a világot 
A díszes kartonos boltból. 
De odakünn, a hol a systemát 
Vágja szörnyen, mint a bikkfát, 
Ott szerepét olvassa Írásból, 
Mit egy újságíró diktált! 
En nem tudom, israz-e ? 



Lassan járj, tovább érsz ! 

(Csillapító insurgens dal.) 

Tekintetes karok s rendek ! Semmi sem kész : még a szála 

Jó reggelt ! Nagyon örvendek. Sehogy síncsen kipingálva ; 

Mit gondolnak? A mennyköhc I Most ta^jasztják a kemcnczét. 

Tán gyűlésezni készülnek Csoda, hogy végkép nem ment szél 

Még ebbe' az esztendőbe'? Falakat kell kitöretni,* 

Vigyázzanak, még meghűlnek 1 Almárjomokat kivetni. 

Itt jön a tél, beáll a fagy, Poloskával tele a fal, 

A keréktalp a sárba fagy. Mennyi vesződség lesz avval ! 



17 



Mig a szemetet kihordják, 
Mig a piszkot felsúrolják ! . . , 
Azt gondolják tán az urak. 
Hogy az csak olyan figura ? 
Hog5" ezt olyan hamar végzik ? 
Hogy ez csak olyas — vezérczikk ? 
Aha, persze, jó is volna, 
Mingyárt neki ülnénk holnap. 
Ülni ? Szép ! Csak volna mire ? 
Nem vagyok Eótschild. semMires, 
Hogy ötvenkét megyeházat 
Egy •nú» alatt beruházzak ! 
Hol a székek ? Ezek itten ? 
"Sz ezek még be vannak ülve ? 
Egyre csak nem ülünk ketten, 
Vagy tán épen az ölükbe ? 

Költsük hát fel ez urakat ! 
Lehetetlen ! Ne kivánjuk ; 
Hisz látjuk, hogy egynehányuk 
A szuroktól odaragadt. 
Némely szívesen mehetne, 
Ha épen a frakkja szárnya 
Oda nem volna csíptetve 
Valamelyik közpénztárba. 
Aztán már a fertály évi 
Házbért is csak le kell élni. 
Itt nem mozdulnak meg másra, 
Mint féléves felmondásra. 

Hát még aztán a zöld asztal ! 
Tele van irott malaszttal ; 
Azt mind erlédigolni kell : 
Addig még a zab is kikel, 
A mig azzal mind bebánnak 
S helyt adnak a viczispánnak. 
Aztán jön még csak a java ! 
Akkor kell még megvitatni : 
Hogy kinek legyen itt szava? 
Tán minden embernek? vagy mi? 
Hogy tán még az újságíró 
Is lehessen szolgabíró ? 
S ha megnyilik a diaeta 
Holmi inczenfincz poéta 
Oda jöjjön deklamálni ? ! ? ! 
Ezt mind jól meg kell rostálni, 
Ez megfontolást érdemel ; 
Eldöntést isemper et semel». 

JóJuü: KöIU'mények. 11. 



Erre kell legalább hat hét. 
Legyünk türelemmel addég. 

Addig magunkat szervezzük, 
Felpróbáljuk a nadrágot : 
Amannak bó', emennek szűk ; 
Igazítsák meg, ha Vííg ott. 
Nekem sem kész még a mentém. 
Ha akarnám sem tehetném, 
Hogj' most egy okos szót szóljak, 
Egy gálaköntös nem hólyag ; 
Arra nem oly könnyű varrni 
Szép sallangos sujtásokat, 
Mint a hogyan lehet sokat 
Tollal papirra kaparni. 

Aztán nem is ez a rendé 
A dolognak ! Szép leendne, 
Ha igy békén csak leülnénk, 
A teremben összegyűlnénk, 
Semmit sem törődve avval : 
Islerre van jobb, merre van bal ? 
Mindenki egy hangon szólna. 
Mind egy véleményen volna. 
Hisz igy egy fél óra alatt 
Meg lenne a határozat. 
Elébb vesszünk kissé össze, 
Magyar ember hadd öklözze 
í^ymást, csináljon csatatért. 
Hiszen most még mind egyetért. 
Szép is volna olyan gyűlés, 
A hol volna egyesülés ! 
A hol senki sem vitázna 
Sem alsó, sem felsőházba'. 
'Sz a külföld kaczagna rajtunk. 
Hogy még csak speechet sem tar- 

[tunk. 

Majd ha hajba leszünk kapva : 
Polémiák a hírlapba', 
Korteskedés a vidéken, 
Farkasszem jobb és balszéken, 
Osztályok összehuszítva, 
Nemzetiségek felszítva 
Hitkülönbség gyűlöletté 
És a nemzet válik ketté . . . 
. . . Akkor leszünk csak megérve 
A gyűlésre ; addig térjen 

2 



18 



Minden ember haza szépen, 
Legyen a legjobb reménybe'. 
Egy pár hetet késni nem kár 
Hisz az idő áll és ránk vár ! 



Az anya és gyermeke. 

,Edes fiam, nagyon aggódom miattad, 

llogy fejedet ilyen hivatalra adtad.' 

aNe búsuljon mama, vigyázok magamra, 
Kancsal a két szemem, nézek jobbra balra.* 

,Eletveszedelem most lenni követnek ; 

A választás napján mingyárt megölhetnek.' 
«Ne féljen, én leszek legnagyobb vitéz ma : 
Csak azt kiáltom, hogy «nem kell több bordézma 

,S ha az igazoló bizottmány majd kihagy 
Odafenn ; még meghalsz a nagy szégyen miatt.' 
« Dehogy halok ; itthon kiadom martyrnak 
Magamat, — újra megválasztnak — s beirnak.» 

,Hogyha rosszul beszélsz, a népség megragad, 

Kidob az ablakon, kitörik a nyakad.' 
«E felől ne legyen legkisebb aggságba'. 
Országház ablaka rácscsal van ellátva.* 

, Megbántod valami tüzes követtársad : 

Duellumra kihív, agyonlő, felnyársal.' 

• Három évig engem senki meg nem vagdal. 
Csak akkor megyek ki — tiz lépésre karddal. » 

,Hát ha a gyűlésen valami baj tör ki. 

Te is «mitgefangen» : tudod, mi a « többi?* 

Ha valami « kelést » ott kifakasztanak. 

Még téged is együtt majd fel ' 

'(felhínak ]3écsbe excellentiás úrnak* » 



A bécsi doctorum coUegium consultatiója, 

egy betegnek képzelt egészséges ember fölött. 
i'Ső doctor, Kurandus, allopaűia. 

Qiiandoquidem. — meine Herren, — tiens ! 
Az előttünk itt fekvő patiens 
Szenved igen nagy felhevülésben, 



10 



Congestiók a májban és lépben. 

Nem digerál — (státus-adósságot) 

Sőt kihányja mind az orvosságot, 

Mit más beteg szivesen bevenne, 

Még a Keichsrath sem marad meg benne. 

Az pedig a legjobb opiatum 

Ily betegnek, jam fűit probatiim. 

Az obstnictío is erős nála, 

Piég, hogy adót épen nem solvála. 

A helyett hevesen gesticulál, 

Ha ágyba fektetjük, megint feláll ; 

Összetépi a legjobb receptet, 

S mixtúrákat fejeinkhez reptet. 

Mindez a nagy vérbőségtül támad, 

Ajánlom hát csalhatlan curámat ; ' 

íme itt egy újmódi érvágó, 

Az én találmányom, nem is drága ; 

Emitt pedig wohlbewáhrt köppölyök, 

A miket appHcálni készülök. 

Fogadom, hogy ezen szerek által 

Az én betegemet kikúráltam. 

S ha elfoly vagy tizenhat font vére, 

Megint elcsendesül egy pár évre. 

2-ifc doctor, Pfiffig, homeopatha. 

Hochvenerabile coUegium ! 

Nec non valde doctum consilium. 

Ecce saBpe perditum fiiium 

Marodum Kaiserlicho-regium. 

Hogy ennek a decoctum már nem kell, 

Tapasztalánk saját szemeinkkel ; 

Kezdjünk hát kellemesebb gyógymódot, 

Hagyjuk el a merkurt és a jódot. 

Arra jó a homeopathia, 

Hogy ezt könnyebben beveheti a 

Gyógylevestől undorodó Lázár, 

S ha nem rontja, nem növeli lázát. 

E püulák neve concessio, 

Nem kell félni, csak egy quadrillio 

Részecskéje van benn a méregnek, 

A mitől minálunk úgy remegnek. 

Ezt be lehet neki adni bátran, 

S ha neki nem, nekünk meg nem árthat. 

3-ik doctor, Fuchtigus, hydropatha. 

Hideg umschlag, ez legyen az első. 
Országgyűlés, alsó tábla, felső. 

2* 



2(» 



Paragraphns Vollbad, pátens-zuhany, 

Ha ez a beteg fejére zuhan, 

Hozzá nedves vezcrczikk Leibbindni, 

Ez öt mingyárt nyugalomra inti. 

Mindent rendbe hoz majd a természet, 

Már úgymint a román, horvát és szerb- 

A vér saját maga is reagál ; 

A matéria peccans kiüti magát 

S előbb-utóbb előjön a crisis. 

Csak türelem kell és hypocrisis. 

4-ik doctor, Buffelius, liunget'doctor. 

Nixnutz ! Csak az éhség kúrál bizton. 
Tetszik látni, mennyire meghíztam ? 
A patienst ki kell éheztetni. 
Egy zsemlyét kap és azontúl semmit, 
liausarrest, izzasztás, vámrendszer, 
Becsből nem kap kölcsönt, az leend szer, 
A mit applikálunk a parasztnál. 
Ha neki nem, a doktornak használ. 

5-ik doctor, Zuckersüssius, magnetiseur. 

Nur Sachte ! Hadd szóljak meine Herren. 
Én magnetizálok. Az én tervem 
Szépen czirógatni a beteget, 
A mig mágnesálomba sülyedett. 
Akkor aztán doktora szavára 
Majd vigy felel, a hogy az kivánja. 
Nem azt látja, a mit szokott ébren ; 
Mindenre igent mond, ha én kérdem. 
S somnambul álmában egy szavamra 
Még Bécsbe is fölmegy a Reichsrathba. 

Dr. Zangus, fogorvos. 

Csekély a baj ! minek ez a nagy zaj ? 
Hol a í'ogóm? elkészülök azzal. 
Két gonosz fog, ha ezt kiránthattam : 
Minden bajnak vége lesz legottan. 
Beteszünk neki két hamis fogat, 
Mikkel kellemesen mosolyoghat ; 
S miknek még azon előnyük marad. 
Hogy azokkal nem rág és nem harap. 



21 



Mit csinál most a magyar ember ? 

Bizony-bizony urak, már nem tudom, hogy lesz? 

Aggasztó a helyzet. 
Alig-alig értem, pedig régen élek, 

Ilyen veszedelmet : 
Mint az idén látok. 

Falukon, városon, urak és parasztok 

Már alig állhatják : 
Egymástól kérdezik, nyilván, titkon : mikor 

Jön^már a «szabadság?» 
(Értik ők a «vásárt».) 

Azt sem titkolhatjuk, hogy ez esztendőben 

Rettentő sok »élet» 
Láttamozott passzus mellőzése mellett 

Gyorsan kifelé ment 
((•Pozsonyi mérőben»). 

« Titkos szövetségek)) keletkeznek szerte; — 

Nem vetek farsangot : 
Nyilvánságra kerül sok « összeesküvés* 

S ad magáról hangot 

(((Vőlegény, menyasszony*). 

Sok mélyen elrejtett, dugasz alatt tartott 

Felkerül a korral. 
Sok embert megszédít, ha elkezd működni, 

A mit az ősz « forralt* 
(Tudnillik az «uj bor»). 

Már is nagy mészárlás készül mindenfelé : — 

Köszörüli késit 
Elszánt magyar ember, fenvén nadrágszíjhoz : 

Nagy « öldöklés* lesz itt! 
(«Hizott sertésekben*). 

S hogy a barbarizmus hét országra szóljon 

Nagy Magyarországról : 
Már is a mérges nép « fejeket* kaszabol 

És fölöttük tánczol — 
(((Káposztás hordóban*). 

Sőt a Wühlereinak legmakacsabb nemét 

Vitte oly nagy fokra : 
Alig van ház, a hol azt ne mondanák, hogy 

8 Csak azért is contra ! » 
( « A tarokkártyában. » ) 



t>2 



Még a legbékésebb magyar is azt mondja : 

Bármi lesz a vége. 
A mit az «idö» hoz, nem fél, bátran várja! 

Van egy menedéke : 
(«Tudnillik a bunda.*) 

Ámde a mig zajong : addig a magyartól 

Félni ne tessenek ; 
De mikor elhallgat, ha szemét lehunyja, 

Akkor rettenetes ! ! ! 

(«Mert csúnyául horkol.*) 



Muzulmán-fohász. 

Szegény boldogtalan frankok Harminczkét fokú hidegbe, 

Ha vétenek urok ellen, A hol még a fű sem terem. 

Viszik őket Gujáuába Ott tengeri kutyát esznek 

Harminczhat fokú melegbe, S ők készítik azt az ólmot, 

A hol a imprika terem. A mit aztán a kegyes czár 

Ottan kigyóhússal élnek Ingyen ád a szomszédoknak. 
Es ők termesztik a borsot. 

Azt a borsot, a mit aztán Mennyivel jobb itt minálunk: 

A nagy császár szokott törni A ki vét a szultán ellen 

Európa orra alá. Azt levágják, és addig van ; 

Nem teketóriáznak véle. 

Szegény boldogtalan muszkák Elküldik a mennyországba — 

Ha vétenek a czár ellen : Óh mi boldog a muzulmán I 
Elviszik Sibériába 



A hös fiak anyja. 

(Gyanús versezet.) 

Három sarja volt a hős anyának, 
Mind a három hírre-tettre vágyó. 

Első igy szólt: <ién anyám szeretnék 
Szónok lenni, fennyen szónokolni!* 

Másik igy szólt : « bennem ég a hő vágy, 
Vörös sipkát tenni föl fejemre.* 

Harmadik mond : <(ejh én tettre vágyom, 
Ugy szeretnék puskát már ragadni, 

Es azokra várni, puskatöltve, 

Kikre várni szoktunk igy tavaszszal. » 



Szólt a hősök anyja ily szavakra : 
• Menjetek hát, áldásom reátok.* 

Te, ki oly hőn vágyasz szónokolni, 
Menj és hirdess fennyen «Donawassert !» 

Te, ki vágysz veressipkára, állj be 
A csizmátsuviczkoló phalanxba. 

És te, a ki piiskatöltve mennél 
Várni arra, a ki jön tavaszszal, 

Tudniillik waldschnepf és szalonka : 
Menj, de lásd, hogy meg ne fogjon a csŐsz. 

S hogy ha visszajöttök éjszakára: 
Áldásommal várlak s burgonyával. 

Föltevén, hogy megrakodva jöttök 
Hirrel s ócska tiz krajczárosokkal. 



Ingadi lovag. 

Bománcz. 

Esküszik Ingadi lovag 
A Komlókert lámpáinál, 
Czigányok bús zenéje mellett : 
Hogy eztán nem visel soha 
Mást, mint délczeg magyar ruhát ; 
Csizmát, sarkantyust, hosszuszárút, 
És annak talpa nem fog kopni 
Soha walzer és polkatánczban ! — 
Mert most igy esküdni divat 
És kedves a hölgyek előtt .... 
.... Szép asszony, lelkem, parancsolj ! 

Esküszik Ingadi lovag 
Fiiinger büszke csarnokában 
És a múzeum udvarán : 
Hogy azt holtig viselni fogja, 
A mit keblére feltűzött : 
Az ország büszke czimerét, 
S belül a veres ing alatt 
Szivében holtig a hazát, 
S a halhatatlan 48 -at ! 
Mert ezt bámulják most a hölgyek . . . 
.... Szép asszony, lelkem, parancsolj I 



24 



Cseng utcza büszke léptein 
Ingadi lovagnak, mintha borbély- 
Tányórpár volna lábain : 
Veressel varrva szűrén tulipán ; 
Kezében rúdnyi csati bot. — 
Tüntetni, hogy ha kell, ki volna ott 
Első, hanem ha Ingadi lovag ? — 
• Hazádnak rendületlent* énekelni, 
És járni reggelig a csárdást? 
Divat ! a hölgyek igy kívánják .... 
.... Szép asszony, lelkem, parancsolj I 

Forgandó a divat ; Ingadi lovag ! 
Uj kell, mindennap iij, megváltozik 
Köntös, fogalmak, — és a sziv. — 
Feszes mez, sok zsinór elárulója 
Urának, hogy ruhája tcivalyi. 
Dobd el, hiszen csak ócska köntös ; 
Sarkantyú ? nem más, csak kopott vas. 
Kanászkalap csak pusztára való. 
Szellemdús plundra : oh jövel! 
Hölgyeknek udvarolni ebbe' tetszős .... 
.... Szép asszony, lelkem, parancsolj ! 

Ne húzd a csárdást, óh czigány ! 
Nem szükség demonstrálni már. 
Úgy is egy-kettő járja csak ; 
Az is csak ímmel-ámmal cséveleg : 
Asit a hölgy, hős Ingadi lovag ! 
«Húzd rá czigány, húzd azt a walzert 
S aztán három a táncz ! Keringj ! 
S csak úgy repül a délczeg krinohn, 
Bordáival felverve a szelet. 
Ki szegne meg hölgykedvet ily dologban ? . . 
.... Szép asszony, lelkem, parancsolj ! 

Óh szép lovag, vitézlő Ingadi ! 
Ha eldobád zsinóros köntösöd. 
Mi volt az? egy kis gyapjú, semmi más. 
Sarkantyúdat ? — csak egy darabka vas volt. 
Ós tánczodat ? — bolondság, mint a többi. 
De hát adott szód ? — zengő lég csupán. 
— Majd eldobod te még honczimered ; 
Hiszen mi az? kis himozett selyem. 
Majd eldobod még ős törvényed is ; 
Hisz az se más, mint nyomtatott papir. 
Ha hölgyeidnek igy fog tetszeni .... 
.... Szép asszony, lelkem, óh parancsolj ! 



Mi van eladó ? 

Elment, elment butyros — újságíró, 

Butyrában volt Allgemeine Zeitung, 

Abban mindenféle drága kelme. 

(Csak hogy szinét hagyja mind, ha mossák.) 

Ment Parisba nagy Napóleonhoz. 

«Nix zu handlé '? Van sok drágaságom. 

Rőífel mérem és adom nagy olcsón. 

Én vagyok ki szidtalak sokáig. 

És dicsértem a ki ellened volt. 

Kost, was kost : most itt van, megvehetned. - 

Hogyha azt kivánod megszerezni. 
Ellenségeid hogyne dicsérjem: 
Annak rőfe egy forint ezüst pénz. — 

Hogyha venni kivánsz ebből itten : 
Tégedet hogy többé meg ne szidjunk ; 
Abból egy röf nettó két forint lesz. — 

Hogy ha kell a drágább, harmadik lesz : 
Szidni érted azt, ki ellened van. — 
Ezt nem adhatom : három forint lesz. 

S ha kivánod, mérhetek legottan 
A legdrágábból, a negyedikből, 
^felyben tégedet magasztalandunk. — 
Ennek ára, fáin ! négy forint lesz. 
Végy belőlük, drága jó zsibáruk. 
Tartós, nem szakad, nem hagyja színét. 
Újig eltart, vedd meg, és ne alkudj'. 

Uccsegéljen : olcsóbban sehol sem 
Kaphatod meg. Mondom : ez szabott ár. 
Itt ugorjon mind a két szemem ki. 
Hogy ha olcsóbban adom egy tajttal. 
Nos? hát? kell? vagy nem kell? . . . 
Nos, mit adsz hát?» 



Kukaczok versenye, 

vagy 

Ki a legjobb barátja a fának ? 

Hernyó. 

Enyim a f a ! Ez már megíratott. 
Tessék megnézni karcsú gallyait. 



26 



Az én « gyűrűmet* tetszik látni ottan. 
E gyűrűvel van eljegyezve ö. 
Ha a tavasz jön, én vagyok legelső, 
A zöldülő fát a ki felköszönti. 
Minden levélről, a mit ő kihajt 
Legpontosabban lajstromot viszek: 
Körűlnyirom ; könyv nélkül megeszem ; 
Én őrködöm fölötte : engemet 
Le nem ráz róla semmi fergeteg ; 
Ha szél jön, én belekapaszkodom, 
Hogy el ne döntse, s hogyha jő a tél, 
Én akkor is a fát el nem hagyom, 
Reá kötözve élek, rajta csüngök. 
Leghűbb lakója fának én vagyok. 

Iloncza. 

A mit előttem szóló dictiózott, 

Az szép beszéd, de nem más, csak beszéd. 

Hogy ö a fát szeretné? semmi sincsen. 

Szeret bizony zabálni ; gyomra táját 

Megtölteni. Ebben nincs^ semmi érdem. 

Oh én mi más vagyok ! Én kultiválom 

Az ifjú sarjat ; oh én nem vagyok 

Szorulva arra, hogy levélt egyem. 

Én bölcsen az egész galyat lecsípem. 

Mikor még gyönge hajtás, hogy legyen 

A fának szép alakja, termete. 

Ha van kinek sorsát köszönheti 

A szép gyümölcsfa, úgy az én vagyok ! 

Cserehüly. 

Mi szörnyű próza, a mit itt beszélnek. 
Nyirbálni ! Szép kis hivatás ! Nekem 
Nincs semmi kedvem ahhoz. Őseim 
Nem igy oktattak. Én nem igy tanultam. 
Engem csak a virágok érdekelnek. 
Éltem csupán poézis, a midŐn 
Virágait kinyitja a gyümölcsfa ; 
Tudom, hogy értem nyilnak ők csupán ; 
Én akkor a virágkehelybe bújok 
S élek csupán szerelmes mézivei. 
A fának költészetje én vagyok! 

Darázs. 

Ejh, félre innen, marscli dongó poéta 
Yirágevö! Nem tudja a világ 



27 



Tán, hogy csupán azért dalolsz virágról, 
Mert benne méz van, a mit megzabálj ? 
A fának jóltevöje én vagyok. 
Tslevt a mikor gjümölcse jól megért, 
Nehogy letörje ágát terhivel, 
Kirágom én, és igy megkönnyitem. 
Én a superplusról gondoskodom 
S az nékem régi szerződésem igy. 

F'eiiészféi'eg. 

Kikérek minden ilyes disputát. 
Önök mindnyájan jöttment indigénák. 
De a ki önmagátul megterem 
Levélen, ágon, az csak én vagj'ok. 
S hogy áldás van dús nemzedékemen, 
Annak tanúja az, hogy sok vagyok. 
Engem csak akkor látni fán, midőn 
A fa beteg : tehát én ápolom. 
Mézharmat a mikor hull, ott vagyok. 
Csak én vagyok hát édes gyermeke. 

Aaka. 

Hiú dicsekvők ! Ritka érdemekkel 

Sűrűen kérkedő tányérnyalók ! 

Nem így cselekszem én : a földben élek, 

Szerényen eltakarva működésim. 

S a mig ti ott fenn bőven versenyeztek, 

Addig titokban járok én alant 

Es Őrködöm a fának gj'ökerin, 

A kik hogy tőle el ne szökjenek. 

Én őket szépen rendre vagdalom. 

Szú. 

Ilyen bolond a nép ! lm látni most 
A külsőségen kalikód mindegyik. 
Pedig a fának hive én vagyok. 
Csupán csak én : igaz kebelbarát. 
Ki belsejének titkait kutatja 
S legtitkosabb baját is ismeri. 
S még akkor is, midőn kiszáradott, 
Midőn rósz sorsra jut, még akkor is, 
Én, a kitartó hűségű barát 
El nem hagyom ; sorsában osztozom ; 
Azért a hü szú, oh csak én vagj-ok. 
Oh szép fa, oh hazám, leghűbb fiad. 



2S 



Ugyan nagy dolgok. 

Mi az, a mit mentül jobban megtaposnak, 
Annál jobban emelkedik fel magosnak? 
S még ha forró tűzbe lángba vetik, 
Onnan is magasra emelkedik ? 
Ez a magyar, ez a magyar . . . 
... A bizony, a magyar kenyér! 

Mi az, a mit bárha mingyárt porrá törnek, 
Osvalódi erejében ugy sem tör meg ? 
!áöt ha bárki megrágni akarja : 
Azt hatalmasan ö visszamarja? 
Ez a magyar, ez a magyar . , . 
... A bizony csak a magyar bors ! 

Mi az, a hol minden kapu tárva-nyitva 
Éjjel-nappal s a bejárás sincsen tiltva, 
A hol csak ugy fogják a vendéget. 
Pedig nem viselnek korcsmaczéget? 
Az a magyar, az a magyar . . . 
... A bizony a magyar-utcza. 

Hát az mi, ki júliustól fogva ismét 
Követendi azt a dicsó'itett ösvényt, 
A melyen járt egykor Magyarország, 
A mig nem kellett neki orvosság ? 
Ez a magyar, ez a magyar . . , 
... A bizony a Magyar Sajtó. 



A ló tragoediája 

megénekelve egy poéta áltaL 
1863. június 5-én, midőn a Laternbub kitörte a lábát.'^ 

Tizennégy versenyen voltál jelen. 
Tizennégyszer nyerél jutalmakat ; 
Aranyt, s aranyból öntött serleget. 

Óh én is sokszor versenyeztem immár, 
Drámák és balladák lóversenyén ! 
De nem nyerek még egy fityinget is. 
Fél lófej ével más előze meg. 

Aztán mit dráma-versenyek jutalma? 
Eongy száz arany ! s még ilyen ágiónál ! 



Tinéktek, óh lovak ! ezerbe jár 

S a tét és bánatpénznek is fele ! 

(Mi absurdiis beszéd a * bánatpénz »-ről! 

Hiszen hol «pénz» van, « bánat* nem lehet. 

Bánat csupán a pénznek hűlt helye.) 
Ott voltam én is, oh ló, s láttalak. 

Sovány voltál s gazdád czirógatott. 

Oh engem is a nyomdász igy czirógat, 

Midó'n lehnz a honoráriumból. 

Elfogva, mint tőled az abrakot. 

De ám mindent kipótol a dicsőség ! 

Ezernyi távcső leste lépteid. 

És delnők, úrfiak nagy légiója 

Ülé körüled a tribüneket 

(Pedig csak a fiakker hat forint !) 

Bezzeg neked nem mondák azt, a mit 

Nekem kell minden lépten hallanom 

Ha arról szólok, hogy: «pr»numerálni!» 

Nem hányták azt fel, a mit én nekem, 

Hogy széna, zab nem termett az idén : 

Miként ha én élnék legjobbíin azzal. 
Hangzott a taps, midőn megindulál 

És csattogott az ostor hátadon. 

Óh engem is, ha felkaphat nyakamra, 

így ostoroz az infámis birálat ; 

De hozzá ám egy félördög se tapsol. 
Tombolt a karzat, zártszék és a páholy. 

A bájos urnök s bajos demimonde 

Pél-méle keverve, angj-ali demo- 

Cratikus egyetértésben neked 

Hajíta csókokat s virágot hinte. 

A sports- és gentlemanek ott alant 

Fogadtak lábaid talentumára, 

« Ezerre ezret ! . . Kettőt, hármat egyre !■> 

Tízezret ér e ló ! húszezret ér ! » 

«Két gyémántot, olyat, mint két szeme !» 

« Megér egy greek kingdoomot ez a íhorsci 

(Óh mennyivel más, a midőn tudós 

Nagy akadémiánk gyűlésiben 

A pályaművek futnak ; bezzeg ott 

Nem tapsol senki : még jó, hogyha alszik. - 

Óh múzsa ! jó anyám ; mai napokban 

A Te fiadnak lenni nem olyan jó ; 

Mint lenni Pegazus csikóinak !) 

Vivát a győztes ! Éljen a Laternbúb ! 
Nevedtől a szedres visszhangozik. . . 
Akkor, — a pályaczéltól két szökésre — 
Elestél és kitörted lábadat. 



:]() 



És azzal félrelöktek, főbe lőttek. 

Hittak a sintért, az lehúzta bőröd. . . 

... De már igy mégis jobb nem lenni lónak ; 

Inkább maradjunk csak szegény poéták. 



Két lengyel menekült. 

Együtt mentek a csatába ; 
Egyik drága revolverrel, 
Ezer forintos paripán ; 
Másik kaszával kezében 
S lábán egy talpalás csizma. 

Együtt hagyták el a csatát ; 
Egyik kilőtt töltényekkel, 
Oldalba lőtt paripával ; 
Másik eltört kaszanyéllel 
!S teljes mértékben mezítláb. 

Egyik búsul hona sorsán 
S iszik nagyot a hazáért : 
Iszik pezsgőt a javából, 
8 fényes becsület-szavára 
Jár szabadon, merre tetszik. 

Másik búsul hona sorsán, 

Es a fekete kenyeret 

Kíhmyeivel öntözi ; 

hj mert rongyos : gyanús szem őrzi, 

— !S nincsen becsület-szava ! — 



Meghalt az ördög. 

Megterhelé gyomrát és megpukkadt 

() alantsága Lucifer, 
Sok pecsenyét küldött asztalára 
Ez évben a Don és Dniper. 

S minthogy nem tárta életrendet, 
A guta jól rá teremtett, 

!S meghalt az ördög, az ördög ! 

Kimúlt, s pedig végrendelet nélkül, 

Még annyira sem ért reá. 
Hogy egy temetkezési egyletbe 

Magát elébb beíratná. 



31 



Most itt van az a szörnyű költség. 
Azt a síiccessorok töltsék ? 
Meghalt az ördög, az ördög f 

Fényes is volt ám a temetése : 

Fáklyákul az ördög ifjak 
Égő lengyel falvakat használtak, 
S a torán mártyr-vért ittak. 
S egy alászállt diplomata 
Volt, ki gyászbeszédet tárta. 
Meghalt az ördög, az ördög ! 

Tizenkét hóhérlegény czepelte. 

Száz kisasszony ex-demimond 
Kisérte az ördög koporsóját 
Gyászt hordva a krinolinon. 
Azt siratták nagj-on rajta : 
Már eztán őket ki tartja? 
Meghalt az ördög, az ördög ! 

A gyászinduló zenéjét fújta 

Huszonnégy konczert virtuóz, 

Hozzá szomorú nótát kornyikált 

Száz biikott operetté bohócz, 

Ki az ördögnek segített 

Kinzani a bűnös népet. 

Meghalt az ördög, az ördög I 

Alig várták, el legyen temetve. 

Futottak a successorok 
Megosztozni ördög hagyatékán, 
A hány köröm, annyi horog. 
Az volt a kérdés, a véres. 
Ki lesz universal-haeres ? 
Meghalt az ördög, az ördög ! 

A szegény ördögurfiak sehol 

Sem akadtak kincseire. 
Még éltében elkaparintá mind 
Rothschild úr és Pereire ; 

Találtak csak egy zsák bankót. 
Csakhogy az is mind hamis volt. 
Meghalt az ördög, az ördög ! 

Ezen való szörnyű keservükben 

Pokolországot felgyujták, 
S mikor legjobban lobogott, 

Olvasztott szurokkal olták. 



32 



Az ég talán mostanság is, 
S onnan van e szárazság is. 
Meghalt az ördög, az ördög 1 

Nagy kár pedig érte, hogy meghala, 

S vacsorán érte Pilátust, 
Már most a sok örök tűzre való 
Neki Ítélt candidátnst — 
Ki viszi el a pokolba 
Tüzes targonczáján tolva. 

Ha egyszer meghalt az ördög ? 



Az örökösödési per. 

(Boldogváry és Agostváry között, melyben 33 bíró votizúl, 
a nélki'il, liogy két egyforma szavazat találkoznék.) 

1. Agostváry urnák vagyon elég jussa. 
Az ö dolga, hogy azt valahogy kifussa. 

2. Bizonyítsa be azt, hogy ő Agostváry 
S apja házassága nem volt lári fari. 

?>. Óhajtandó volna, hogy a megboldogult 
Nyilatkoznék : váljon mit tart e dologrul ? 

4. Jussa vagyon neki extra domínium. 
De hogy bele jusson, pjum desiderium. 

5. Azt hiszem, jó volna elébb protestálni, 
Hogy sikere lesz-e ? el fog aztán válni. 

6. A jobbágyainkat kén megszavaztatni. 
Melyiknek kívánnak eztán adóztatni ? 

7. Ez in principio népszavazat lenne. 
Gonosz példaadást támasztanánk benne. 

8. Recognitionem juris dominalís ! 
Megállapodhatnánk ezen vívmánynál is. 

9. ítéletet hozni keli minden esetre 
És a végrehajtást bízni az egekre. 

10. Au contraíre. Először az executio. 
Aztán az ítélet ; — én tudom, hogy mi jó. 

11. Nem úgy van, mi mind elfogadjuk az elvet. 
Hanem a személy az, mit a tanács elvet. 

12. Oh persze ! A személy nem szenved kétséget. 
Hogy mit adjunk neki ! Beszélünk e végett. 



13. No hát adjunk neki, a mit kivan ; de ügy, 
Hogy a másiktól meg ne vegyünk el sehogy. 

14. Mondják neki, várjon, mig meghal a másik. 

15. Egyúttal elvárhat a feltámadásig. 

16. De isz oly sokáig el nem halaszthatui. 

17. És még sem dönthetjük el egyedül azt mi. 

18. Sürgeti ezt a port a sok joumalista ! 

19. Nem adok rá semmit, tudom csak kék füst a ! 

20. A tornaegyletek is nagyon zaklatnak. 

21. Ha nekik ugy tetszik, ott most birkózhatnak. 

22. Mindenfelé folyik a miatt a meeting. . 

23. No bizony azokra sokat hederítünk. 

24. Verseket is irnak szörnyen mindenfelé. 

25. Vers nem documentum, nem tehetjük belé. 

26. Az aviticitás el lévén törülve, 

Én azt tartom jobb lesz, ha maradunk ülve. 

27. Annyit tegyünk, hogy betelekkönyveztessék. 
Agostváry névre : s oszt ? szent a békesség ! 

28. Én többet akarok ! Installáljuk még ma. 
Ennek dicsőségét hagyom a szomszédra. 

29. Köszönöm alásan a jó mulatságot. 
Hátha Boldogváry engem hátba vágott ? 

30. Legyen mind kettőé egyszerre a birtok. 
Jobbágyok, lássátok, fizetni hogy birtok ? 

31. Nem kell panaszkodnunk ! Ebből hosszú per lesz. 
A népet ne kérdjük, mert verfluchter Kerl ez. 

32. Sőt gyorsan kell tennünk, akármit, valamit. 
Semmit, egy keveset, mindent, vagy azt, a mit. 

33. Én csak bátorkodom egyet közbevetni : 
Hát a perköltséget ki fogja fizetni ? 



A hóhér fia. 

Nyolczvanhárom esztendős már Csak kétszáz ötvenkét gyilkost 

Az öreg míestro Tita Nyakazott le életében, 

A római hóhér, a ki Saját becses kezeivel 

Sok kész embert megkurtíta. Fejüket levéve szépen. 

JAVki: KSltrméBrek. II. •^ 



3i 



Hát még a sok rósz leányzó, 
Kiket megseprüzött hajdan, 

Hát a sok gonosz eretnek, 
Kiket kifőzött olajban ! 

No de megvénül az ember 
S akkor előveszi a gond ; 

Ki őrzi meg majd a hazát, 
Hogyha mi is elszakadunk ? 



Hol kap Eóma hóhért, hogyha 
Az öreg csamangó kidül? 

Az újabb succrescentiát 
Honnan várhatja és kitül? 

Ki fogja oly accurate 
Az ember fejét lecsapni? 

Mindent lehet a világon, 

Csak hóhért nehéz már kapni. 

Ám a hóhérnak fia van 

' S galambot nem költhet a sas. 
Az oroszlán gyönge szivü 

Báránynyal nem lehet hasas, 

Signor Tita a fiának 
Igen jó nevelést adott. 

Vett neki egy kis gillotint 
És egy kis játszó vérpadot. ' 



Megtanítá fejet vágni, 
Nyaktiló val hogyan öljön ; 

Elsőbb in anima vili 

Kutyafiún, macskakölykön. 

Denevéren a kiszegzést, 
Eleven nyúzást békákon. 

Csikón, tinón a bélyegzést, 
S kinzó vallatást a rákon. 

S mikor a fiú szépen ki- 
Tanulta a mesterséget, 

Megszökött, hagyván faképnél 
Apját, s a tanári széket. 

A megvénült maestro nagyon 

Elbúsult e perfidián, 
Azt vélve, hogy magzatánál 

E futás charakter-hiány. 

Evek múlva visszatére 
Vándorlásából a kamasz. 

Hogy ne tanult volna semmit, 
Az ellen nem lehet panasz. 

«A minek neveltél, úgymond. 
Még több lettem, s hozzá úr is 
' De tökéletesítve, mint 

— Doctor utriusque juris» . . . 



Mit hozasz atyácskám ? 

(Svéd románcz.) 



Mit hozasz, mit hozasz 

Apácskám, apácskám, 
Ha felmégy a Pestre 
Nagy házba, Budába 
Követnek, nagy úrnak, 
Kicsiny kis fiadnak. 
Ha megjösz, mit hozasz? 
•Hozok neked kicsiny fiam 
Czifra babát, aranyfüstöst. 
Hinta lovat és fakardot. 
Jó lesz, mig össze n«m töröd. » 



Mit hozasz, mit hozasz 
Papácskám, papácskám. 

Ha felmégy a Pestre, 

Szörnyű szép városba 

Követnek, nagy úrnak. 
Szellemdús lyánykádnak 
Ha megjösz, mit hozasz ? 

« Hozok szellemdús leánykám 

Neked szomorú nótákat. 

Keserves históriákat, 

Azt zongorázd, ezt olvasgasd. « 



35 

Mit hozasz, mit hozasz Mit hozasz, mit hozasz, 

Kincsecském, férjecskéro. Gazdácskám, uracskám, 

Ha felmégj' a Pestre Ha felmégy a Pestre 

Nagy gazdag városba Nagy úrnak, követnek, 

Követnek, merésznek, Hol minden kocsin jár, 
Hűséges zsenádnak, Kocsisnak, Marczinak 

Ha megjösz, mit hozasz? Ha megjösz, mit hozasz ? 

« Hozok neked htí zsenácskám « Hozok neked Marczi szolgám, 

Regement huszárt, jó tánczost, Czifra uj ostort, suhogóst, 

Casinoi piknikekben Egészen uj módi zablát. 

Lesz ezután kivel járnod.* Tudom kedved telik benne.* 

Hát nekem mit hozasz 

Atyácskám, atyácskám. 
Ki téged felküldlek 
A Pestre követnek. 
Hogy képem viseld ott. 

Választó népednek, 

Ha megjösz, mit hozasz? 
(Már hiszen akármit hozasz. 
De nekem se czifra babát. 
Se pedig szomorú nótát, 
Se mulattató katonát, 
Se uj ostort jó suhogóst, 
Se pedig uj módi zablát, 
Azt mondom, hogy ne hozz haza!) 



Bolond Miska kollegához. 

(A bajai diadal ntán.) 

Jaj Miska, de nagy bolondság. 
Most okos emberré lenned ! 

Ennél már több bölcsességet 
Föltételeztem vón benned. 

Ládd, nekem is két képem van. 
Egy bohósom, meg egy bölcsem. 

Hol egyiket, hol másikat 
Kérem el viselni kölcsön. 

Hanem annyit elmondhatok, 
Hogy ez igen rossz kseft ekint, 

Az embernek hátul is van 
Szeme s jobbra balra tekint. 



3* 



A mit bolond képével lát, 

Mind mosolyog, mind barátom. 

^líg iiz okos ké])em fele 
Grimaszol s üti a hatom. 

A bolond képem kedvéért 

Beválasztanak követnek, 
8 az okos képem kiviszi. 

Hogy onnan hamar kivetnek. 

A bolond képemért okos 

Embernek tart Kemény Zsigmond. 
Az okosért pedig szörnyen 

Nagy bolondnak engem megmond. 

Ha bolond képem gorombát 
Mond, még Lonkay se bánja ; 

Okos képem szólt szeliden 
S ott lett a József kaszárnya ! 

No meg az, hogy az okosra 
Költöm, mit a bolond keres, 

A bolond mindig felperes. 
Az okos mindig alperes. 

Hej Miska, Miska ! jegyezd fel 
Ezt a napot ! Hol egy naptár ? 

Megbánod te még egyszer, hogy 
Okos embernek felcsaptál ! 



A Concordia-bál után. 

ók lejöttek, mi felmentünk, Testvércsók és üdvcserélés, 

]íécsi irók, pesti irók. Fűtött kvártély és meleg szív 

Bécsi Írókat vezette Várt az érkezőkre mindütt. 

Kedves barátunk, Móricz Gans. 

Ki már a waggonajtóbul Aztán vittük egymást bálba, 

Tolmácsolá mi irántunk ]_)icsérgettük egymás tánczát. 

Nagy szerelmét bécsieknek. Okmondák : « mily szép a csárdás!* 

Pesti Írókat vezette Mink : «a walzer ideális », 

.Jó barátunk Ludasy Mór, S egyesültünk — « francziában » . 

Ki viszont a mi nevünkben Szépeikkel szépelegtünk 

Megvivé a lébe hoch-ot. S nem tapostunk sleppjeikre. 

Mely valóban majd nem oly nagy 

Szörnyű jól fogadtuk egymást. Virtus, mint a liongyülésnek 

Itt is, ott is kézszorítás, Úgy eljárni a minétct. 



Hogy bele ne keveredjék Tanúság rá sok ezernyi 

SarkantjTija taréjával Elconfiseált cautió. — 

A Keichsráth crinolinjába. Aztán így közelből látva 

Egyikünk sem olyan Mord kerl, 

Vittük egymást banketezni. Mint a czikkeink mutatják, 

Húzta itt czigány, amott cseh. Vagyunk jó fidélis ficzkók. 

Hangzott toaszt, folyt a pezsgő, Mindenikünknek van is már 

Felköszöntők egymást rendre. Felesége és családja, 

Lettünk per tu, eltagadtuk, Ki nem enged duellálni. 

Hogy valaha szidtuk egymást, Szent a béke ! Éljen a frigy I 

S felfogadtuk ünnepélylyel, Aztán kiki liazatére, 

Hog\' soha nem teszszük többet. Lemosta a búcsucsókot. 

Megbecsüljük eztán egymást, Ültünk iró asztalunkhoz 

Hisz a czélunk egy, — s a többi. S folytattuk a polémiát. 

Az iró mind szabadelvű, .... Mert ezt veszi a publikum. 
Akár Bécsben, akár Pesten, 



Jaj be szép ez a Pest, Istenem be szép ! 

Jaj be szép ez a Pest, Istenem be szép, 
Minden trottoiron szól német beszéd. 
A kit elriasztott burkus tábora. 
Ide menekült a futók na.gy sora. 
Három havi gázsit nyert ioeamterek, 
Hosszú urlaubra ment kormánysereg. 
Nagy czilinderek, mint na.gy virágcserép, 
Melybe a tököt lefelé ültetek. 
Kiborotvált arczok, gyanús félpofák, 
Divatba öltözött kifestett kofák, .. 
Kiknek arcza, szeme azt jelenti ki, 
Hogy szörnyű terhükre vagyunk nekik itt; 
Szép sárga határok, inas és kocsis. 
Anno einsból valók, a gabancsok is, 
Fehér paróka, és csókaorr kalap, 
Verpflegscommissar lesz a ki ott halad, 
Hát még a sok hadfi, kék és zöld kabát, 
A ki Szászországból hozta el magát ; 
Lesz közöttük talán egy pár kaszszeli, 
Ki a Bundesarmét még most sem leli. 
Boltkirakatokban kép és könyv helyett 
Csatatéri mappák foglalnak helyet. 
Mutogatja rajtuk egy pár bécsi úr, 
Itt áll a i)orosz, és mink — a mappán túl. 
A hordár kiáltja : « tessék estilap !» 

• Legújabb csatahir !• — «Itt vau még újabb !■> 

• Négy krajezár az ára ! Ki vesz háborút?* 



38 



«Ma már nom jön Bécsből sem vas-, sem por-út.* 

Gőzhajók érkeznek, ezer pasasir, 

Olasz foglyok, kiknek kell « odább maschir». 

Énekelnek szépen, tapsol publikum. 

Ingyen freybiléttel ott a partokon. 

Kár, hogy a színháznál tart a «holt idény », 

Ott felléphetnének, s nem kén' tantiémc. 

Másik gőzösön jön ezer menekült, 

Bécsből többnyire ; de ez nem énekel. 

Hát a téres utczán ott mi közelít ? 
Önkénytes toborzó : de nagyon szelíd ; 
Czigány húzza nékik, szól Ilákóczy marsch. 
Elöl csatárlánczban húsz czipészinas. 
Oldalt, puska vállán, járul két drabant, 
Tánczolni azoknak ámde nem szabad. 
Közepén, párjával száz beverbuvált, 
A kiből talán majd ötven csak bevál. 
Szép, szemenszedett nép ; úgy öltözve tán, 
Mintha praeparálták volna már csatán. 

Később ugyanazon úton bevonul. 
Mikor már az esti homály leborul, 
Egy más convoi : tán száz terhes szekér. 
Sebesült vitéz nép van mindenikén. 
Sóhaj kél előttük, köny hull két felől, 
Mögöttük utat elhullt vércsepp jelöl. 
« Legyen irgalommal hozzájuk az ég !» 
(Jó, hogy e két csapat nem találkozók.) 



A pesti állatkertben. 

lm megoldva a probléma ! A negyedik colon isált. 

Egy egységes keritésben Az ötödik világpolgár, 

Megfér egyetértve szépen Kinek mindegy, akárhol jár. 

Annyiféle nemzetiség. A hatodik két hazát tart, 

(Az igaz, hogy fele néma. Egy szűkebbet és egy tágat, 

S másik fele morog kisség.) Hanem itten mind megférnek, 

Mind összetartja az érdek. 

Egy egységes állatkertnek No meg az az áldott rendszer, 

Incolája mily tömérdek, Hogy vannak külön ketreczczel, 

Egy része még autochton, A mely ugyan, ha ugy nézzük. 

Állítólag vala otthon Egy-egy népfajnak kissé szűk. 

Még Árpád bejötte előtt. Hanem e kalitkán belül 

!Másik lionfoglaló előd, lílvez mindenki emberül 

A harmadik indigenált, Landesautonomiiít. 



39 



így a medvék és simiák 
Egymástól nem zsenirozva 
Intézik belügyeiket, 
Vannak jól etablirozva, 
S látásra övék a üget ; 
S minthogy képviselőiknek 
Kijár rendes napidijuk, 
Otthon maradt küldőiknek 
Ugy hiszem, hogy semmi híjuk. 

A baglyoknak, — ők tudósok — 
Van itt is szép palotájuk. 
Be van töltve minden branch-ok. 
S nincs semmi polémiájuk, 
Senki, a ki összeveszne, 
— Minthogy a választás messze 
Lakásuk egy részét pedig 
Fideliter átengedik 
Lármásabb tanácskozóknak. 
Négy farkas, tizenegy róka. 
Ott ül az al-bizottmányba' 
Közös ügyeket meghányva. 

Eókák véleménye ez ni : 
Nagyon rósz dolog éhezni, 
S ha minden váUt összevetünk, 
Kimenni még sem mehetünk. 
Pedig itt ez a sok birka, 
Azoknak is szűk az irha, 
Azért mi azt hozzuk szóba : 
Hüyjuk meg a többieket 
Közös delegatióba, 
S tegyünk nekik is eleget. 

Négy farkasnyi minoritás 
Külön véleményt ád erre. 
Megköszönik a paritást, 
Melynek megvan azon terhe, 
Hogy a delegatióban 
Elvégre még az a jó van, 
Hogy a sasok is itt lesznek, 
S nem mi eszünk ; minket esznek 



Csak e kaliczkát vigyék el ! 
Nem halunk mi aztán éhhel. 

Most közeledjünk a tóhoz. 
Itt már alig jutunk szóhoz. 
Kacsa hápog, vadlúd gágog, 
Ökrendeznek a sirályok. 
Lile fütyül, hattyú horkant, 
Gargarizál a flamingó, 
Kócsagszó : repedt tilinkó. 
A hány szava, annyi színe, 
Marakodnak sine fine, 
Meg annyiféle natio ; 
De minthogy mind vízben laknak, 
És hivatnak madaraknak. 
Kész a confoederatio. 
S ha jön valaki a partra. 
Kinek tele van a marka, 
S kiflit, zsemlyét dobál enni. 
Odatódul valamennyi, 
S ha egyszer elfogy a zsemlyéd. 
Tovább úsznak, s más tart szemlét. 

Papagály, tudós professor, 
Egy szót elmond hatvanhatszor, 
S minthogy ez a szó emberi, 
Abból szépen kitereli. 
Hogy az ember minden szavát 
A papagálytól lopta át. 

Legkülönb a teknó's béka. 
Neki van saját hajléka. 
Mit tulajdon hátán visel, 
A fiskus sem veheti el. 
A teknöncz és csigabiga. 
Nagy tanulságot hirdetnek : 
— Legjobb az a politika, 
A mit ök ketten követnek. 
Mindkettő jár csúszva, mászva: 
, Azért is van saját háza. 



Csak dinnyét termeszszetek 



No ! vége Heves megyének ! 
Téged ugyan megtevének. 
Az tegri név» gúnynevezet, 
Régi hire kárba veszett. 



Nem ugyan lófarkas Ali : 
Lerontá Gyulai Pali. 
Ottan van a Pesti Napló, 
Benne rendin olvasható : 



40 



«Egyébrc niucscn eszetek, 

Ti csak dinayct tcnneszszetek!* 

Még ők opponálni mernek ! 
Még pedig a miniszternek. 
Kritizálják a diétát : 
Negyvennyolczczal mért quiétált ? 
Felírnak a törvény ellen, 
S íiz ortográfia ellen. 
De már ezt el nem tűri a 
Státus — s az akadémia, 
Ki megérteti veletek. 
Hogy «csak dinnyét termeszsze- 

tek!«) 

Tndtok-e játszani sakkot? 
No hát ide hallgassatok : 
A parlament a két bástya, 
Kivált a majoritássa. 
A kormány, az a két futó. 
Pestről Bécsbe, s visszafutó. 
A félhivatalos sajtó. 
Ez meg a sakktáblán a ló. 
Mig a sok municipiom 
Nem egyéb rajta, csak pion. 
Ebből már most érthetitek. 
Hogy «csak dinnyét termeszsze- 

tck!» 

Terem ugyan mást is Heves, 
A miről szólni érdemes. 
Például a veres bora — 
Annak is lejárt a kora, 
«Török vér!» Hisz ez is sértés! 
Mert az már keleti kérdés. 
Borban vagyon a «veritas», 
De a serben a « paritás* ; 
Bornak vágynak veszélyei, 



8crl)cn a «quid consilii,* 
Hát hogy össze ne veszszetek. 
Ti «csak dinnyét termeszszetek.» 

Tán dohány is teremne még. 
De azt mondom, hogy azt ne még ! 
Mert azt nagyon ellenzi a 
Közös ügyes financzia. 
De hogy ha maradtok veszteg, 
És hogy ha nagyon jók lesztek, 
Kivívjuk, hogy minden ember 
Ültethessen majd deczember 
Hónapban dohányt cserépbe, 
Hogy meg ne lássák, setétbe'. 
Addig ne halljuk neszetek, 
Folyvást dinnyét termeszszetek. 

Nálatok még más is terem, — 

Kimondani alig merem : 

Vitéz honvéd, — Régi divat ! — 

Titeket senki sem hivat. 

Most csak olyan katona kell. 

Ki csatában nem esik el. 

Kit meg nem sántít a kartács, 

S nem kell neki holtig-tartás. 

Honvédet se neveljetek. 

Ti csak dinnyét termeszszetek. 

Dinnyét is csak olyanfélét. 

Kinek látni sárga bélét, 

S a kiben fekete mag van — 

Legeslegloyalisabban, 

— És ne termeszszetek tököt ; 

Mert megtépjük üstökötök' ! 

Kitelik flaz» itthon tűlünk, 

S concurrentiát nem tíírünk. 

Immár végeztünk veletek, 

Tehát dinnyét termeszszetek. 



Mártzius 15-dikén. 

(1848—1868.) 



« Talpra magyar ! hí a haza ! !» 
Hohó ! hát a hatósági 
Engedély hová maradt ? 
Nincs ? Hát maradj odahaza, 



S ne beszélj ily badarát ! 
liégen volt a ! Már húsz éve. 
Akkor szólt igy egy poéta ; - 
Ki emlékezik e névre ? 



_ - 41 

Petőfinek hittak, vagy mi '? Szabadíta ki a nép ; 

Sok megváltozott azóta : No ez volna még a szép ; 

Jobb lesz annak békét hagyni, így megsérteni a birót ! 

A mi most húsz éve történt Am e nagy nap emlékére 

— Mártzius 15-dikén. Hogy legyen meg ez is hát : 

Becsukatunk egy pár évre 

• Mit kivan a magj'ar nemzet?* Néhány «bal» journalistát 
Ugyan mit kivánna még? — Mártzius 15-dikén. 
Hiszen minden kívánsága, 

De mind végrehaj taték. «A magyarok Istenére 
Mit «ád még* a magyar nemzet? Esküszünk!* hohó barátom ! 

Ez a kérdés. — Ki mit mond? Tiltja azt a konkordátum ; — 

Marad-e még, mit el nem szed A magyar számára nincsen 

A tizenkét bécsi pont ? Külön kiváltságos Isten : 

Kell-e még néhány millió? 'Egy* van, és ez római. — 

Mondja ki rá az áment Ez is közös ügy ; direkte 

Nem •paraplü-ribiUió*, — Az imádság sem mehet be ; — 

De «paraplü-parlament» Csak szent delegáczión át 

— Mártzius 1 5-dikén. Szabad hozzá szólani. 

Hagyja kinn a náczióját, 

• Rabok legyünk, vagy szabadok?* Ki lojális honpolgár : 

Hát persze, hogy szabadok. Csak közös honhoz van jussa. 

Azért olyat ne Írjatok, Pálffy Berti Márcziussa 

Melyért becsukassatok. — Jobb tanácscsal is szolgál 

Most húsz éve, egy rab irót — Mártzius 15-dikén. 



KozakofP orosz commissarius tudósítása a magyar- 
országi állapotokról. 

No fölséges czár, de áldom is az eget, 
Hogy megint ép-kéz-láb itt nálunk lehetek, 
Rettentő orszílg az, mit én most bejártam. 
Ulysses a sutba ülhet tőlem bátran ! 
Több ottan a zászló, mint ármádiádba, 
Ugyanannyi ezred jön utánuk hátba. 
Vannak fegyverkezve töltött lövegekkel, 
Kit egy olyan golyó elüt, meg se nyekken. 

Félország szekéren, fél világ lóháton, 
Olyan népindulást én még sohse láttam. 
Még most csak a nyelét hordják a puskának. 
Még mostan háborút csak puffra csinálnak, 
Még most csak próbálják, hogy kell verekedni ? 
S a nagy harczból már sem birnak kirckedni. 
S a hogy tréfából eldöngetik a lépest : 
A krimi háború bliktri ahhoz képest. 



42 



Nyolczszázezcr főre becsülöm a gárdát, 
Uniformisok van, (már kaptak kokárdát). 

Egyik vezér, népe felét «lóvá teszi » ; 

A másik, a másik felét « felülteti*, 

A kormány elvégre mindenkit megnyergel : 

Nem tudom, hogy kössünk ki gyalog e serggel ? 

Rakéta, mittraljöz, ágyú, kartács, bomba 

Sok mihasznaságot dobhatjuk már lomba. 

Vontcsövű szónokok okádják a tüzet, 

S revolver-programmtól dül el az ütközet. 

S hát a hadi költség? Annyi, mint a polyva! 
Ugy folyik ott a pénz, mint víz az Ipolyba. 
Annyi ott a pénz, hogy senki sem hiszi el, 
Pedig ucse igaz, -— zsidó sem veszi el. 
Döge van a bornak, s egyéb proviántnak, 
Ha fizetni akarsz, uram, fejbe bántnak. 
A hány pap van, az mind elmegy verbuválni, 
Hogy a csendbiztosnak kell most prédikálni. 

Nincs ott soha éjjel, van ott mindig nappal, 
Harczi felhivással tele mindütt a fal. 
Mindenki azt nézi, hogy kit döngessen meg ? 
Magam meg azt nézem, merre szökhessem meg ? 
Uram, oda mostan hadsereged ne küldd. 
Mert abból hirmondó se jön vissza nekünk. 



A dualistikus lud. 



Szent Márton csak a derék szent ! Az egy extra jól nevelt lud. 
Tisztelik még a zsidók is. Kit e czélra Spiró asszony 

Tiszteletből névnapjára Hájra, májra legnagyobbá 

Sok ludnak nyakát levágják. Mandulával tömve hizlal. 



Szent Mártonnak neve napján 
Altalános koppasztás van, 
Koppasztása csak ludaknak : 
A mi istenes mulatság. 

Fö Pozsonyban a zsidóknak 
Ós szokásuk Márton napján 
Márton -luddal kedveskedni 
A császárnak s császárnénak. 



S azt szalaggal felpuczolva 
Megtisztitva, ezüst tálczán 
Felviszik a magas párnak 
(De a tálat visszahozzák). 

Az idei Márton napján 
Lön Pozsonyban szörnyű nagy ba. 
Mert a császár vala Bécsben, 
A királyné meg Gödöllőn. 



A hidat hová vigj'ék most? 
Bécsbe? Pestre? ott a börze, 
Itt a kormány. Itt a kongresz, 
Ott a bank. Nehéz választás ! 

S ha tudnák is, merríf vinnék, 
Hát nyakába mily szalag lesz ? 
Szép natioual schwarzgelb-e ? 
Vagy national piros zöld ? 

Ez fatális controversia ! 
Salamon a bölcs, ha élne 
Ketté vágná a ludat ; — de 
A szalag szinét még ő sem. 



4;! 



Van nagy lárma, van nagy gyűlés, 
Van meeting, zsinat, Ausschusz. 
De sem gyűlés, sem Ausschusz 
Nem tixd a luddal há lenni. 

Oh ha kérdenék a ludtól, 

magától a kövértől. 

Bölcs az, csakhogy nem mutatja : 

Az megmondaná, hogyan lesz ? 

tNevezzetek el Eeichs-gansmik, 
Ez annyit tesz, hogy közös hul. 
Akaszszátok a nyakamba 
Közös lobogónk szalagját. 



írnak rögtön fel Budára S aztán Bécsbe fel császárhoz : . 

Fel Budára a nagy Ludnak : majd szól: «ez asszony dolgii. 

Mi legyen a másik luddal ? Konyhakérdés, marsch Budára ! • 

— Az nem felel, mert most kortes. S mentve lesz a dualizmus,* 

Távirnak a miniszternek. Óh, hogy a lud nem tud szólni ! 

Mind a nyolcznak; egy se mukkan; Óh, hogy ugy sem hallgatnák meg ! 
Pedig Antwort ist bezahlet ! Óh, hogy csak egy Lud tud szólni ! 

(Van azoknak mit felelni !) S óh, hogy arra mért hallgatnak ? 



A nagy veszedelem. 

Vala pedig nehéz napja Izraelnek : 
Ki legyen a követ, a ki Pestre felmegy ? 
Választók serege két táborra oszlott : 
Itt a liberálok, ott az orthodoxok. 

Dühös mind a két fél, veszett két csoport ez : 
Most tűnik még csak ki, mi a zsidó kortes ? 
Hát még ha ezek majd inni is találnak, 
Száma sem lesz itten az emberhalálnak. 

t Vitéz kapitány úr ! nagy dolog lesz holnap », 
Zsidó nép vénei hadnagyhoz igy szólnak. 
iLesz itt verekedés, ugyan kérjük szépen. 
Egy csapat bakával állítson közénkbe. » 

Hadnagy mondja : « meglesz : adok katonákat, 
Verekedő népijei majd azok elbánnak.* 
Vének összenéznek : fejűket vakarják, 
Kivánják a dolgot, csakhogy nem akarják. 



14 



«Tu(lja mit, kapitiiuy uram ; jöjjenek ki 
De csak <nigy :» a puskát ne liozza el senki. » 
Hadnagy mond: «az nem na egy : katona kezébe 
Puskának kell lenni, így van az izébe.)) 

«T)e legalább hát ne töltsék meg a puskát, 
Használják, ha szükség lesz reá, a tussát. » 
A liaduagy nem enged: «puska meg lesz töltve. » 
(íJaj csak ne golyóra!* — ((Hát mi a menykó're?» 

«Csak igy szép fojtásra; így is nagyot szól a.» 
« Nincs pardon ! a puska lesz töltve golyóra!* 
((Jaj csak el ne süssék ! — ■ ((De biz adunk tüzet! 
A nélkül nem szokott megesni ütközet. » 

Vének összeszólnak egymás közt titokban 
8 végső kérésükkel ekként kirukkolnak : 
((Ha már épenséggel lövés lesz a vége 
Tartsák fel a puskát, de jól fel, az égre.» 

Ebben megegyeztek. Másnap meglett a baj. 
Minden olyan simán folyott le, mint a vaj. 
Liberal követ lett, nem öltek meg senkit. 
A katonák kaptak fél font húst fejenkint. 



Miniszteri számadás. 

ELSŐ NAP. BUDGET. 

Nagy daráló gépbe miniszter beönti : 
Mint lemorzsolt budget alul mind az jön ki, 
A közöst, a polyvást szél viszi másfele, 
Magunknak a magból marad csak a fele. 

MÁSODIK NAP. NEMZETISÉG. 

Alólunk a mappát ránczigálják szörnyen : 
Hanem ((állunk rajta* ; nem megy az oly könnyen. 
Testvérek ezt tartják szörnyű gravamennek 
— Felveszik a gázsit s azzal hazamennek. 

HARMADIK NAP. VASUTAK. 

Apró ajándékok, vasút concessiók. 
Itt egynek egy hosszú, másnak csak egy fiók. 
Elaltatják perezre a szörnyű pártbosszut, 
Kiáltjuk : « éljen Ko . . , (nem a, csak a) vasút !i 



Consortium, ki már kapott : vigan füstöl, 
Hosszix képet csinál, ki nem ment körösztül. 

NEGYEDIK NAP. KÖZÖS NYUGDÍJ. 

Lepedővel takart névtelen vitézek 
Dolgot adnak hátul sok lábnak és kéznek ; 
Elől a miniszter nyugdijt osztogatja, 
Nyájas képpel, mintha mondná : «ne ebatta !» 

ÖTÖDIK NAP. NÉPNEVELÉS. 

Gyertyavilág nem jó fájós pápaszemnek, 
Püspök urak annak hadat is izennek. 
Főrend nem engedi : « miveljük a népet ! » 
«Pap a csúnyább felét, mi pedig a szépet.* 

HATODIK NAP. KUHN LEVELE. 

Przemisli vasútról foly dolga alkunak : 
Beesik levele jó hadügy ér Kuhnnak ; 
Szétpattan, mint bomba, s tesz iszonyú hatást, 
Sprengolja az eddig szilárd majoritást. 

HETEDIK NAP. AMABILIS CONFUSIO. 

Egymás hegyén hátán inditvány és kérvény, 

A melynek számára eddig nem lett érvény, 

Ludoviceum és szárnyvasut, csatorna, 

Elkésett javaslat, bukott törvény forma. 

Házszabály, és közbe nagy lárma egy szorul : 

Incompatibilitudinatiorul. 

Végszámla, védrendszer, interpellatió : 

Felelet, megnyugvás, ratificatió 

Egymásnak sarkára, hegyére taposva : 

Közben meg-megjön főrendi czigányposta : 

Jegyző gőzerővel olvas, ki tudja mit? 

Ház felfeláll, meg-meg-szavazni valamit. 

Elnöknek már eltört csengetyü-veröje, 

Órán háromfertály már tizenkettőre. 

Pécs város köve tje épp akkor nyit ajtót : 

Neki a bankettből csak a Mundwasser jut ; 

Pokoli melegség, siketitő lárma! 

S végül, milyen öröm, hogy nincsen több tárgy ma ! 

Miniszter nagyot fúj, mondván: "hál' Istennek ! 

Csakhogy vége ennek, csakhogy már elmennek ! !!» 



40 



NYOLCZADlK NAP. BUOSU. 

Ölelkezés, bucsu, ünneplő beszédek, 
((Látsz-e te még engem ?» - — ,Látlak-c én téged?' 
(Már tudn'illik ((itten*) — (Mégis csak jó volt itt !) 
Barátság, clvliüség fogadása holtig. — 
Maidenspeech toasztban : — ■ végső ülés — bankét : 
«Az Isten éltessen téged, őket, minket !» 



A zendülés a clubban. 

ZsEDÉNYi. Nem ! Ez tovább már nem maradhat így, 
Adó sok, pénz kevés, dohány rossz ; 
Pap graszszál, bank bukik, erdő fogy; 
Piacz szédelg, sereg koplal, vasút pang ; 
Adó restál, dalmata protestál. 
Kuhn mászik, Andrássy sétiíikál ; 
Lónyay szorít, Eötvös tágít, Horváth bont ; 
Mikó pihen, Kajner készül, Gorove vár. — 
Nem tűrhetem, hogy az egész világ 
Conservativ munkát kontárkodik. 
Ennyi szabadságra nem oldja őt 
Gorov' ipartörvény -javaslata. 
Conservativ czéhünk nekünk vagyon, 
Melybe remekletéve mink jutánk, 
S belefuscherkedni nem engedünk ! 
Ugy-e méltóságos czéhmester úr? 

FouGÁcH Antal, ügy van. Mindent jobban csináltam én, 
S nem is kellett hozzá országgyűlés. 
'Sz ha így tudnak szavazni az urak. 
Ezt nálam is de mind megkaphaták. 

TuKi' Samu. No már annyit én is elmondhatok, 

Hogy kormányunk nem elég liberális : 
Sajtó s vallás terén retrospacziroz 
Conservativ és ultramontán. 

TölíÖK Sándoií (János fia). 

Igaz, a kormány szörnyen részrehajló ; 
De a szabadkőművességre hajló : 
Nem pártolá a « Magyar Államot*, 
Sőt igaz iskolákat közösít ; 
Péntek napon is zsiros hivatalt oszt — 
— És nem nekem. Ez szörnyií biin urak ! 

Pap Zsiga. Az a hiba, hogy nem fordít figyelmet, 
A nemzetekre, a románra főkép. 
És a románok közt Kővárvidékre, 



i7 

Mely, mint a klubb elŐtt jól tndva lesz, 

Hozzám még vissza nem csatoltatott. 
Kemény István. Nekem meg épen az csak a bajom, 

Miért nem állít a miniszter úr, 

Minden bárhol található román 

Háta mögé egy — fogas kritikust? 

Gégéinket nem érzem biztosítva ! 
Térey Pál. Jó volna mind, csak az én vasutam 

Készülne már ; — a kormány tartja vissza I 
MiKÓ Imre. Én meg azért szidom nagyon a kormányt, 

Hogy pénzt nem ád, utat csinálni nékem. 

Az a Lónyay, az egy fukar miniszter ! 
Wahrmann. Ellenkezőleg, préda és pazarló ! 

Meglátja majd a tisztelt publikum. 

Ha én leszek pénzügyminiszter, mennyi 

Nem álmodott adó nemét fogom 

Boldog hazánkban honosítni meg? 

Elengedem csak hirlap-bélyeget, 

Mi Pester Lloydnál százezer forint, — 

— Interdum azzal is megérem addig 

Ha Gorovéval megcserélhetek, 

Bobró — s a rózsaszín karszékeért 

Adom Lipótvárost s a börzekrizist. 
Krajcsik. Óh szent atyám ! beh rossz helyre jövék ! 

Hol még zsidónak is szabad beszélni ! 

Ott, hol csupán nekem szabad viselnem 

A szent bársonysixikát tarkóm felett ; 

Öröködbe uram Yarmánok jöttek ! 
ÉuKövY. Ne szóljon tisztelendő szent atyám, 

•Jól jár, ki a paradicsomba jut : 

Oda utánunk a hitelező 

Már nem jöhet, Szent Péter nem bocsátja. — 

De szóljunk a földi dolgokról itt. 

Mit tett a kormány földi bajainkért? 

Egy jaj -szó hangzik : «wer kauft Mühlenpapier?» 

S a kormány hallgat. így ez nem maradhat. 

Mindenki = omnibus, kivan segélyt ! 

Mondjuk: « népbank szava = Isten szavai* 
PuLszKY. Hiába minden ! Nincsen spiritus 

Az egész kormány tehetségiben. — 

Szellemtelenség ! Nem segíthetünk rajt. — 

Nem rég csak egy akó spiritusért 

Folyamodám a múzeum kígyói 

Nevében, és nem volt található. — 

Le kell a kormányt már menabreázni ! 

Én indítok független hírlapot : 

Forgách Antal, Bittó főmunkatárs. 

Lesz pénz ! A sok komisz skribler, tudom 



IS 

Eljön szagára, s lesz nagy hírlapunk, 

S fél év alatt vagy a kormány, vagy mink, 

De valaki bizonynyal megbukik. 

Királyi Pál. No gratulálok hozzá. Én tudom, 

Mit tesz szerkesztni hosszú hirlapot ! 

És védelmezni benne dolgokat, 

A miktől émelyeg a gyomrom is ! 

És általvenni Ludas — czikkeket, 

A miket a kutya se enne meg ! 

A kormány iigy tesz : ha valami jó 

Eszébe jut, Borsszemjankóba adja ; 

S ha olyan rossz a viczcz, hogy Agai 

Azt mondja rá : nem kell — Naplóba hozzák. 

Klapka. Barátom, arról én beszélhetek. 

Mit tesz lapot csinálni elveinknek ? 
Magának csak fogyott az, a mi nincs : 
A tudománya ; — nékem pénzem is ; 
Két « ezredem)) hajdanta nem került 
Olyannyiba, mint az egy « Századunk)). 
Számítottam tömeges felkelésre 
Deák nemzetnél ; s újra cserbe hagytak ! 
Ez az egy turzovkai betörés 
Az irodalmi térre, benne van 
Ezer halott s fogoly részvényesemben ! 
S most nézhetem, hogy merre a szoros, 
Hol visszamenjek? vagy kapitulálok ! 

Tréfort. Urak, beszéljünk nyiltan magyarán. 
Bruck, bár végül egy kis malőrje volt, 
Slavoniában vett dominjumot. — 
Forgách csak két évig volt kanczellár. 
Szerezte Kékkőt. — Monhardus barátom. 
Ki minket mostan árendába tart, 
Szerencshez megszerezte Hátszeget. — 
Engedjen már mást is zöld ágra jutni ! 
Például : én sem volnék rossz oda. — 

DeÁE FerENCZ (felkel ágyaitól és kijön). 

Micsoda szörnyű lárma.ez megint? 
Mihelyt Mózest nem látják, hajbakapnak. 
Mi a panasz ? nem tetszik itt a házban ? 
Nedves a fal? penészes a szoba? 
Sokan vagytok s nem fértek el talán? 
Fokhagymabűz és tömjéniUat együtt 
Trafikdohánynyal s úri parfümökkel 
Vegyülve mcgrontá a levegőt ? 
Csíp a poloska ? Meglop az egér ? 
Hull a piafond? Vexál a házi úr? 
Be van fűtve nagyon ? Csúzt húz a czúg ? 
Bizony, halljátok ! Eu nekem se tetszik 



49 



Sem a kvártély, sem a mi benne van. — 
De hát há mentek ? Ott kinn rossz idő van ; 
Bömbölve zúg a fagyos Miletics ; 
S ökölnyi ]Nradarászok hullanak ; 
Ott kinn elkapnak tigrisek, s megesznek ; 
Sötét van és boszorka képiben 
Hazajáró reactio kisért ; 
S csizmátok elmerül rajxráthi sárban. — 
Nem jó bíz itt ; de csak tűrjétek el, 
A hogy tűröm magam ; és senkihez 
Ne járjatok panaszra ; mert kapom 
Magam s elcsaplak — valamennyit ! 
MlKD2«YÁJAN (ssépen elcsendesülnek s visszavonják indítvánjaikat). 



Döbrögi. 

(A bank-kérdésről.) 

Alászolgája méltsás főrendek ! 
Van szerencsém ! Fölöttébb örvendek. 
Ha nagyméltóztatnak megengedni, 
Lészen az én beszédem főrendi. 
- Ugy tudom, hogy a bankról van a s;^ó. 
Fölbátorít egy pohár kűraszó, 
Hogy e tárgyhoz én is hozzá szóljak, 
Lévén tele, mint széllel a hólyag. 
Mert, hogy kétféle bankot ismerek : 
így tanultam ezt, mint kicsi gyerek. 
Az egyik a • fekete és veres*. 
A másikat ugy hijják, hogy « deres*. 
Az egyik az uri-bank. a fáró, 
A másik a mogyoróval járó. 
Mind a kettő czélszerü intézvény, 
Czélszerü. hogy törvény-czikkelyezvén, 
Legyen eztán törvénybe marasztva 
Amaz mi ránk, ez meg a parasztra. — 
— Ha egy gavallér, — ki megteheti. — 
A más feleségét megszökteti, 
S kis időre mindketten eltűnnek : 
Azt nevezzük « nálunk* bon fortünnek. 
S ha tart szeretőket, kettőt hármat, 
Vásárt nyitván az ártatlanságnak 
^legteheti : dass will icli glauben ! 
Wenn's nur seine Mittel erlauben. 
De ha egy paraszt lesz nazarénus : 
Annak nem szolgál mentségül Vénus, 
Derest neki, mivel erkölcstelen 

Jókai : E5It«méiiTek. II. 



50 



S jó huszonötöt rá nagy hirtelen. 

— - Ha egy gentlemanuak fáctonja 
Utczán a fihsztert legázolja : 

Eh bien ; megfizeti az árát ; 
Az elgázolt nem vallotta kárát. 
De hogy ha részeg mesterlegények. 
Az utczán még danolni mernének : 
Azokat csak le kell mindjárt húzni 
S legyen kiporolva a rájthuzni. 

— Ha gentleman (s nem holmi gyülevész) 
A cotillon -figurán összevesz, 

(A rencontre duellumra növi 
Ki magát) s ellenét agyonlövi: 
Az point d'honneur volt ; a segédek 
Satisfactiont mondják «elég»-nek. 
Hanem ha parasztság a kocsmában 
Bottal, bicskával harczol ocsmányan : 
No mán annak csakugyan deres keU. ; 
Máskor aztán verekedni restell. 

— Ha a «high life)) fennhangon eonversal 
Aszinházban — neki az «tattersaal», 

S belefütyül a komédiába : 
Az csak egy jux, van rá szabadsága. 
De ha paraszt nem köszön az utón 
Botot neki, becsületet tudjon. 

— Ha egy föur szolgált ellenségnek, 
Bagatelle ! azt vesszük csekélységnek ; 
Legfeljebb, ha példa-adásképen 
Penziót kap s haza mehet szépen. 

De ha egy paraszt mond : « éljen Kossuth* 
Az rebellis s von magára boszszut ; 
S ha még pláne baloldalra szavaz, 
Hazaáruló ! Száz botot kap az. 

— S ha egy gentleman hitelezó'it, 
(Ezekkel az ember mit veszó'dik?) 
Jól rászedi, aláir s nem fizet : 

iszik champagneit, azok vizet : 
Ha müvészleg játszik, de szerencsés. 
Mondjuk : smegjavitja a szerencséti, 
S ha kifosztja a legjobb pajtását, 
S tudja mindenki pénze forrását. 
Hogy az nem más bank, mint csak a fáró : 
Jó. — Csak legyen legalább is báró, 
Szedhet adót rangkörén mind végig. 
Csak különben legyen salonfáhig. 
De hogyha egy pimasz silány paraszt 
Révén elsikkad egy poltrás malacz, 
Pecsenyére éhezett a koma ! 



51 



No, hogy meg ne ártson a lakoma 
Bank heraus ! Mogyorónyirettyüt ! 
Kitánczolja magút rendén ettül, 
— Azért, méltsás főrendek végtére, 
Eátérek beszédem velejére. 
Mi a bankot, t elvben* és «in praxi» 
Elfogadjuk, — senki sem haragszik. 
Nálunk fáróbank : tisztes kereset ; 
Parasztnak hagyjuk meg a — dereset. 



Az asszonyi hatalom. 



(Legenda.) 



Kiadta a rendeletet 
A fő pénzügyminister : 

tA budgeten át kell esni 

Mig mondom : semel, bis, ter ! » 
Nyakunkban az uj esztendő : 
A kincstár egy üres bendő : 

Azt hát meg kell tölteni. 

Az egész mameluk-convent 

Rá énekelte : «ámen !» 
— Mentül sietŐsebb, annál 

Rövidebb az examen. 

Itt a budget, megtárgyaljuk : 

Úgyis annyi azon a lyiak. 
Hogy hiába dugdossuk. 

Kitől félünk? vagyimk sokan. 

Miénk a majoritás ; 
A tigrisek ellenzése 

Csak levegő-tisztitás ; 

S a választó paraszt otthon 

Ha nem tetszik, hadd dohogjon 
Nincsen szava két évig. 

Itt maradunk karácsonra. 
S a mis tart a szent mise. 



Ország pénzét felszámláljuk. 
Hogy nem marad semmise. 
Innen senki el nem mehet. 
Itt csináhink Bethlehemet : 

Kónyáinak kell krisztus.* 

Hanem egyet kifeledtek ! 

A legfölső fórumot. 
Kitől nincsen appellata 

És nincs felfolyamodat ; 

Ki több, mint al-ház és főrend 

S uralkodik rettentően : 
Mit mond hozzá az aszszony ? ! 

Az ám, arra nem számoltak ; 

Pedig az a valami ! 
Ezen oppositióval 

Tessék szembe állani! 

Ha az elkezd pártot ütni. 

Azt nem lehet ám elütni 
Azzal, hogy no « szavazzunk* , 

• Csak sátoros ünnepeken 

Eresztenek, s akkor is 
Hiába várjon reátok 

Kati. Náni és Boris ? 



Kis betűvel annyit jelent, hogy fpénz*. 



4* 



5:> 



A hűséges oklalbordák, 
Azok csak a terhet hordjuk, 
Ti meg csak hévizáltok ! » 

«Hisz jól tudjuk miből áll a 

Honatyai állapot ? 
Szeretitek viselni a 

Szalma-özvegy kalapot ! 

Ifjú legénynek kiadja 

Magát Pesten s eltagadja 
Hogy már felesége van. » 

«Az ország azért rendelte 

A sátoros ünnepet, 
Hogy akkor ne koptassátok 

Gyűlésben az üllepet ; 

Azért van a szent Karácson, 

Hogy akkor tyúkon kalácson 
Megint haza szokjatok.* 

Otthon is van elég kvóta 

S ruházandó hadsereg: 
A sok bálba készülő lány, 

A sok vásott rossz gyerek ; 

S közös ügy, — még nem is 
[osztrák, 

S kikerekítendő ország 
Természetes határi. » 

«Hát csak tessék hazajönni. 



Mától három nap alatt, 
Ez a félretehetetlen 

Asszonyi parancsolat. 

Nem cselekedvén különben ; 

Diktum, faktum ! Mert különben 
Kiüt a ribillió ! » 

No lett erre nagy ijedtség ! 
— Az egész mamelukhad 
Még a czapfenstreich előtt is 

ígéri, hogy szétszalad. 

Csupán csak az korlátozza. 

Vájjon ki indítványozza 
Karácsonyi szünetet ? 

Nagy szerencse, hogy épp' itt van 

A jó nazarénus párt ; 
Jó nevezet : mivel ketten 

Képeznek egy egész párt. 

Ez indítványát belöki. 

Hogy feleségéhez kiki 
Karácsonra hazamegy. 

S az egész ház unisono 

Indítványt elfogadja, 
S együtt pro publico bono 

Szavaz jobb s bal honatya. 

S mit ki nem vívott ellenzék, 

A diadalt im megszerzek 
Az asszonyi hatalmak ! 



Az elkésett nadrág. 

(Szomorújáték.) 

Személyei : 

KÁROLY. Egy félig kész miniszter. 
Zsuzsi. Egy szolgáló. 



Károly. Ördög bújjék a Schneider tüfokába ! 
Az a nadrág, hogy még se érkezik ! 
Hiszen nem minden Schneider Harapatt ! 
Aztán ne nézd azt Schneider, hogy mi voltam ? 
Honvédelem titkára egykoron, 



Zsuzsi. 
Károlt. 

Zsuzsi. 
Káboly. 

Zsuzsi. 
Káüoly. 

Zsuzsi. 

IvÁKOLY. 



Z^;UZSI. 

Kákoly. 



Zsuzsi. 
Károly. 



Zsuzsi 
Károly 



Kinél nadrágnak el kell késni jól; 

De azt tekintsd, hogy^ mostan mi vagj'ok ? 

Pénzügyminiszter! És « zsebet nagyot !» 

A kapcza szűk lehet ; de bő a zseb. 

Zsuzsi, tekints ki! Jő-e már a nadrág? 

Bizony tens enczenbencziás uram, 

Sem nem vagyon, sem nem nincs az sebol. 

Szent Lónyay Menyhért ! Nyomass ki meg 

Egy tizenegyedik nagy fóliánst, 

Melyben utódodat megutasitnád, 

Mit tesz miniszter, ha nadrága nincs ? 

S aztán esküdni kell fél nyolczra holnap ! 

Mi az ? Tens enczenbeucziád esküdni megy ".' 

S nekem nem is szól. Szép-e hát a mátka? 

Ugyan Zsuzsi ! Bomolj meg ! Ne bomolj ! 

Miniszternek megyünk esküdni fel. 

Pénzügyminiszter hogyha házasul, 

Az nem menyecskét, ámde házat épit. 

Ugyan jön-e már nadrág, szedte vette ! 

Minek oda a nadrág tens uram ? 

Tanú : miniszter hogy nem sans-culotte. 

Itt hozza már a meister. Itt a nadrág. 

Adsza hamar, hadd próbálom fel azt. 

Hű ! a ki adta, hisz szűk ez nagyon. 

Belé nem férek semmiképen ebbe. 

Mint a kiadás a bevételembe. 

Segits felhúzni államszámvevó'szék ! 

Szorítsd sziját hét bátor férfiú ; 

Itt is szőrit, ott is szőrit, s rövid, 

S ki van belőle az indemnitym. 

Ollót Zsuzsi, fejts rajta egy nagyot. 

De majd nagyon kilátszik ... 

Mit se tesz. 
Annak neve műnyelven «deficzit». 
Ne félj, ha látják, majd eldisputálom ; 
Hanem most már szaladj fiakkerért. 
Egyes, avagy kettős lót hozzak-e '? 
Hát persze egyest. Hisz én sem vagyok 
Még két miniszter. Egy is elvihet. 
De alkudj véle : mennyiért viszeu ? 
Többektől kérj offertet, s a melyiknek 
Lcggörhesebb gebéje, azt fogadd meg, 
Tudod legjobb az olcsó mindenekben. 

(el). 

(egyedül). Örül a német, előre tudom 
Hogy holnap szinről színre láthat. Már hiszen 
Meglássuk, hogy mit lehet érte tennünk? 
Attól függ, hogy quid ergo ? — Zsuzska ! 



r,t 

Zsi:zsi. Fogtam egy komfortáblát, tcns uram. 

Vagy mit jár a szíím : enczonbencziás lu*. 
IvÁiiüi.Y. No csak hagyd azt a minden titulilt, 

Hozzad utánam a paktaschnimat. 

Aztán megmondd a konfortáblinak, 

Hogy most minisztert visz, jól hajtson ám. 
(Az indóház ndvsrán.) 
Zsuzsi. Tyhü, a ki adta ! Epén most fut el 

A füstölő szekér, exczens uram ! 

Kiáltson csak utána egy nagyot ! 

Ahun szalad ni ! Hijja visza frissen ! 
Károly. A bizony itt hagyott ! No mit se tesz. 

Egj'^ nap nem a világ. Bécs nem fut el. 
Zsuzsi. Exczás uram ! Utána kéne futni. 

Van itten még sok gözló. Menten egyet 

Befüttetünk s utána nyargalunk. 
Károly. De ördögöt Zsuzsi, ugy nem teszünk. 

Az száz forintba is kerülne tán. 

S ha a király azt megtudja felölem, 

Hogy száz forintot ily könnyen kihányok, 

Ki is teszi legott a szűrömet. 
Zsuzsi. Hjuh, de mit mond ő fölsége ahoz, 

Ha holnap mind hiába vár az úrra, 

S csak néz, csak néz az ablakon : de nem jön 
Károly. Ejh, hát mit? vártam álló három évig 

Én is, hogy miniszterré kinevez. 

Ha én várhattam, várjon most már ő is ! 

Eredj Zsuzsi : a táviró némethez, 

S telegraíirozd meg Andrássynak : 

«Ma nem lehet. Nadrággal volt a bajx. 

Ezt ő tudni fogja méltánylani. 
Károly, Zsuzsi, comfortábli, vaskocsi (különböző irányban el). 



A vörös herczeg. 



Iszik vörös bort a vörös herczeg, 

S a közbe henczeg : 

«Trallirom lárom. 

Egyszer egy nyáron 

Kínálták nekem a magyar koronát ! 

Quelle fanfaronnáde ! 

Mint egy szippanat tubákot. 

Trari, trara. 

Minek nekem a magyar korona ? 

Nevessünk rajta magyar miniszter iir !i 



55 



Iszik vörös bort a vörös herczeg 

S a közbe henczeg : 

«Trallirom lárom, 

Egyszer egy nyáron 

Kínálták nekem a lengyel koronát, 

Quelle fanfaronnáde ! 

Mint egy pohár rostopschint. 

Trari, trara, 

Minek nekem a lengyel korona ! 

Nevessünk rajta orosz miniszter iir !» 

Iszik vörös bort a vörös herczeg 

S a közbe henczeg : 

• Trallirom, lárom, 

Egyszer egy nyáron 

Kínálták nekem a belga koronát ! 

Quelle fanfaronnáde ! 

Mint egy csésze gefrornest, 

Trari trara, 

Minek nekem a belga korona ? 

Nevessünk rajta belga miniszter úr !» 

Igyunk vörös bort, vörös herczeg ! 

Múlnak a perez ek ! 

Trallirom, lárom. 

Lehet : e nyáron 

Kinálni fogják a frank koronát. 

Quelle fanfaronnáde ! 

Mint egy portio sült tököt. 

Trari trara. 

Megmarad neked szép Pearl Cora 

Aztán majd nevessünk valamennyen. 



Ki legyen a kávés? 

Házat vett, Hausherr lett a kormái y, 
Nyert is rajta, mint oláh a tormán. 
Mert a házhoz kávésjog is járul. — 
S ki lesz már most, a ki kávét árul ? 

Pedig kávét árulni mulhatlan : 
Yan fizetés azzal kapcsolatban. 
Négyszáz pénzzel tartozik a státas 
Azt nem engedi a magistrátus. 



5G 



A státus raeg négyszáz pénzt liiál)a 
Nem ád. Most sincs pénz a láda fiába. 
Város nem kérdi : kell-e, nem kell-e ? 
Muszáj kávét mérni nolle velle. 

S a legnagyobb kérdés a viszályba : 
Milyen czég legyen protocollálva. 
«Café Hongrie?» vagy «Café miniszter ?» 
S ki legyen megbízva ezen tiszttel ? 

Kerkápoly ? az jó kávés volna : 
Dupla kréta kezében jól fogna. 
Megfizettetné a czukros vizet, 
S nyakon csipné, a ki meg nem fizet. 

De még sem lenne jó caffetier. 
Nem neki való ez a metier. 
Az oberst-et mind németnek adná, 
ö a kávésatzot mi nekünk hagyná. 

A Trefort? No ez jó lenne oda. 
Nevelésügy ! Sok diák jár oda. 
Felügyelhetné az ifjúságot. 
Hogy ne olvasson balog újságot. 

De még sem jó lenne épen ö ott. 
Adna nekünk igen rósz bischofot, 
S mikor tőle kapuczinert kérnek, 
Olyat adna, hogy kell a f . . . uek. 

A Gorove ? e kéne igazán ! 

Közlekedést ott tanulmányozván. 

Mi a «per mopsz» vasút engedélyben? 

«Quart hátulról* hogy megyünk Erdélyben? 

De baj, hogy bíz mindent a márkirra, 
() maga csak annak a martyrja. 
Nagy hiba, hogy a fakhját nem bíri, 
S a vendéget a márkírja nyíri. 

A Szlávy ? Az nagyon helyén lenne. 

Belevág a kereskedelembe : 

A kik képviselik az importot 

A kucséber had herberget tart ott. 

De nem szabad! «Ezek» külhatalmak: 
Illetik a közös birodalmat, 
Tilt komázni a kucséberekkel 
A Xl-ik törvényczikkely. 



Horváth Bódi az ottan jó lenne. 
Sok ki nem vitt törvény vele menne. 
Bele fogott már valami húszba : 
Meg nem szorulnánk a fidibuszba. 

De még sem jó. Mert ha megtörténik, 
Hogy beviszi hatvankét törvényit, 
S azt meglátja ott a jurista had : 
Ott hagy kávét, biljárdot s szétszalad. 

Kajner foglalhatná el az asztalt ! 
Mintha neki szabták volna áztat. 
Gyakorolná az egyleti törvényt, 
S referálna Thajsznak, hogy mi történt? • 

De vele meg aztán az volna baj. 
Nagy kortes volt ! hozzá szokott tavaly : 
«Hol a kormány tölt, ott isznak ingyen.') 
S kapná : puífra eltraktálna mindent. 

Az Andrássy még legjobb volna tán? 
Népszerű is és nagy diplomatánk, 
Fürkészhetné egész stúdiummal 
A kozákot ezen alkalommal. 

Dualismust « verkehrt weisz » -ban adná, 
Kávé-quóta jóságát mutatná, 
Valódi Austro -Hungária : 
— Kivált mikor fele czikoria. 

De nem. Még sem instálok belőle. 
Egyszer csak azt mondja, tartok tőle, 
«Mostan jön már a fekete leves !» 
Arra meg az a rim, hogy «ne nevess !» 

Legjobb lesz ott - — aszondom — Gajzágó 
ügy sincs semmi dolga a világon. 
Tud számolni, érti, mi a törvény. 
Aztán derék becsületes örmény. 



A siámi ikrek. 

Keserves állapot, lenni összenőve. 
Két külön embernek lenni közös bőrbe, 
Kiknek van külön jó kezük, lábuk, fejük, 
De külön nem járnak, együtt van a helyük 
A bámuló világ látott már ily csodát. 



58 



Siámban született s lakik most odaát 

Texasba' vagy talán Austráliába", 

— Kiment a fejemből az adresz, hiába ! 

Denique még élnek, két összenőtt iker, 

Egy bordájuk csupán közös, ezt tudni kell. 

Hanem az a közös elválhatlan borda 

Világ csodájára úgy össze van forrva, 

Hogy abban közös bajt gyakorta éreznek, 

S melyik okozta azt? azon összevesznek. 

Pedig hát hordanak külön viseletet. 

Az egyik cilindert, szörnyű emeletest, 

Frakkot és felczipőt, apagyilkos gallért, 

S szeretné játszani a hetyke gavallért. 

A másiknak lábán sarkantyú tarajos, 

Kivel a bátyjának tyúkszemére tapos. 

Amaz a tubákkal boszantja az öcscsét. 

Emez meg fogyasztja bajszpedrő kenőcscsét. 

Amaz az ételben szereti a vékonyt. 

Ez töltött káposzta iránt csak fogékony. 

Az szeret tánczolni walzert, reszkesspolkát, 

Emez a csárdásra kiáltja: hogy volt hát? 

Másforma Ízlésük, temperaturájuk, 

Ételük, italuk, orvosi kúrájuk. 

Más templomba járnak, más nyelven beszélnek. 

Egyiknek « lelke » az, mit más nevez «szél»-nek. 

Egyik józan, a mig más magát leiszsza 

S ha emez tántorog, hátán viszi vissza. 

A bátya nagy selma^ csélcsap és csapodár, 

Ismerik mindenütt, hogy milyen jó madár. 

Nincs olyan intrika, a hová nem bú be. 

Komolyan veszi a jelszót: «felix, . . . nube !» 

Udvarol mindennek, a ki egyszer dáma, 

Szerelmi kalandnak se szere, se száma. 

Most egy szép muszkának kék szemébe szeret, 

Majd egy párisi szép schleppje után ered, 

Az olaszszal is volt rövid liaisonja, 

De legnagyobb mégis a németre szomja. 

Hajh e szép dámára mennyit rápazarolt. 

Adott neki schmuckot, bracelettet, parasolt, 

Duellált is érte egy goromba dánnal, 

Mig végre egy burkus összekelt a lánynyal. 

Az a szép germán nőt oszt' elvitte tova. 

Hogy ennek mi maradt ? megmondja Szadova. 

Az öcsnek csak megvan a kedves Fannija. 

(Hosszabb keresztneve talán Pannónia.) 

Ez neki elég szép, vele elég boldog. 

Nem arczán vannak, csak ruháján a foltok. 

Vgy hija, hogy « anyjuk* meg «édes öregem*. 



azért szereti oly forrón, melegen. 
Nem is volna nekik sebajuk a földön, 
Senki boldogságát ök nem kérnék kölcsön. 
Csak lányuk ne törne orruk alá tormát, 
Kit szolgálatban tart odalenn a horvát. 
Meg a sok rósz gyerek, több a Kain, mint Ábel, 
Rácz és oláh nyelven ne épitne Bábelt. 
S ne kivánná vissza a mostoha anyát. 

Nagy gondok öt ezért sokszor megrohanják. 

No de se baj ! Tartja őket jó kordában. 

Járatja sorsukhoz méltó szép ruhában, 

Tanitja szép szóval okos tudományra, 

Kinek az nem használ, hátát jól meghányja. 

Jól is tartja őket. Van miből. Sz nem henyél ; 

Házánál újig nem fogyhat el a kenyér. 

Csakhogy az a baj, hogy hozzá nőve bátyja, 

S annak van egy szörnyű nagy foltos kabátja, 

A kin minden foltot adósságnak hínak. 

Mindenszin szelvények egymásból kirínak. 

E foltos kabátnak van egy szörnyű zsebe. 

Akárhogj'an tömik, nem tel soha se be. 

Közös zsebnek híják, s ennek hivatása, 

Hogy a rósz kabátot czérnával ellássa. 

Mert azt minduntalan toldják, tatarozzák, 

Ágyúval vasalják, szuronynyal foldozzák. 

Még sem jó ; ha esik, megázik alatta ; 

Ha pedig meleg van, ráizzad a vatta. 

De azért a bátya le nem tenne róla. 

Ha utána vész is a rajta valója. 

No hát, van azon egy közös zseb, a melybe 

Mint mondám, bármennyit tömnek, soh se tel be. 

• Bármennyinek* hetven perczentjét a bátya, 

Harminczát meg az öcs a zsebbe bocsátja. 

S az egészbe aztán csak a bátya markol, 
»Jöttünk-menttinki formán számadást ad arról. 



Ezzel aztán egyik sincs megelégedve : 
Mivel másnak íizet, az öcsnek nincs kedve ; 
Mert két annyit fizet, bátya azon zsémbel : 
— Aztán soha sincsen semmi az erszényben. 
Van a bátyának sok nobel passiója, 
A mikre a sok pénzt könnyelműn kiszórja. 
Nagy számra mennek a léhűtő vitézi. 
Ki semmit sem csinál, csak a napot nézi. 
Szakács, a ki nem főz. ács, a ki nem ácsol. 
Sok belső tanácsos, a ki nem tanácsol. 



60 



Sok pénzt ver lovakba ; s lia raóí^ csak lovakba 

De a sok keresztes szamár kerül sokba. 

Azért soha sincsen elég pénz a zsebben, 

b akárhogy facsarják, se csurran, se cseppen. 

tTöbb pénzt kell keresned*, csörömpöl a bátya, 

• Ugyan honnan vegyem ?» öcs visszakiáltja. 

A bátya azután megtanítja rája ; 

De hogy megtanulta, az öcs nagyon bánja ; 

Mert az a tudomány abból áll tudni'llik. 

Hogy fizetni mindig és mindenért illik. 

Fizet a földéért, ekéért, kapáért, 

És minden szerszámért, a mihez hozzáért. 

Hogy pipára gyújtson, előbb fizetni kell. 

Ha ihatnék, előbb accissal érik el. 

Ha pörölni akar, előbb megstemplizik, 

S még akkor is fizet, ha temetni viszik. 

A bátyának mindent által kell vallani. 

Az öcsnek az jut, ha marad fenn valami. 

A bátya nagy gourmand, jól megnőtt potroha, 

Mig az öcs kedvére jól sem lakott soha. 

De mivelhogy van jó konstitucziója. 

Örök fiatalság látszik belé oltva; 

Olyan, mintha járna csak a negyvennyolczba. 

A bátya azért rá nagyon irigykedik, 

S ha látja, hogy öcscse kissé lépesedik. 

Tölt a poharába egy kis bécsi cseppet. 

Mitől annak kedve egyszerre lesüpped. 

Megszorul, eléri a hulló nyavalya. 

Kitör rajt' a krizis, ezer lesz a baja. 

De kivált egy tréfát csinál vele gyakran, 

A miért is vannak igen nagy haragban. 

Van nekik ugyanis egy nagy közös padjuk. 

Németül ugy hiják, hogy «Bank», — annak hagyjuk. 

Hát a bátya az öcst letolja a bankról, 

S csak az Isten őrzi, hogy ha nem lesz bankrot. 

Bizony csak az Isten, és nem a miniszter, 

A ki egyszer sem tesz, mikor igér tizszer. 

Az öcs lemaradván, függ a levegőbe, 

S bár háború sem volt, mégis meg van lőve. 

Egyszer azt gondolta az öcs jó magában : 
Hát hogyha elválnánk Isten igazában ? 
S monda a bátyának : « bátya, hallja kelmed, 
Ereznék kend iránt igen nagy szerelmet. 
Volnék jó testvére, járnánk karonfogva, 
Csak ne volnék kendtől ily nagyon megfogva. 
Verekednék kendért, vérem odaadnám, 
Hü pajtása volnék minden nagy kalandján. 



61 

Falatomnak felét megosztanám kenddel. 

Fiaim szolg<álni odaadnám renddel : 

Csak ketté vághatnék azt a közös bordát, 

Hiszen kiheverné testünk ezt a csorbát.* 

— No megharagudott e szókért a bátya : 

«Hej szomszéd ! segitség !» ugyancsak kiáltja, 

Medvetánczoltató szomszédot áthíja, 

Hogy agyon nem verték az öcsöt, kis híja. 

De ketten lefogták, bátyjához lánczolták, 

Aztán elővették ugyan a lánczétát. 

Eret vágtak rajta, szörnyen vérét vették, 

Pióczákkal telerakták egész testét. 

Köpölylyel szívatták, flastrummal húzatták, 

Ópiummal tömték, a mig elaltatták. 

Akkor elvették a szokott gúnyát róla, 

S öltöztették bátyja szabta bugyogóba. 

Nevét is elvették, újra keresztelték, 

Sőt in effigie öt felé elszelték. 

Kezének-lábának más kormányzót adtak, 

S mindegyiknek külön lánczot, békót szabtak. 

S azontúl ikreknek egymást nem csufolák. 

Az egyik volt fogoly, a másik porkoláb. 

Mikor ilyen szépen elbántak már vele. 

Jön egy verekedés : — a bátya hübele ! 

Szokása szerint megy nagy elbizakodva, 

Az öcscsét is viszi magával megfogva. 

Ott aztán elverték rajta a hét sor port. 

Keze-lába törve jött haza a torból. 

Hej kiáltott akkor : « öcsém ne hagj'j, védj meg !» 

„,Kezem-lábam kötve, ugyan mivel védjek? 

"Velőm kiszáritád, véremet elvetted. 

Én nem jöttem veled, hanem csak melletted ; 

Ha tégedet ütnek, én nem leszek plastron. 

Sem kék foltjaidra nálam nincsen flastrom.'" 

Hát ekkor csak rájött öregebb testvére : 

Jobb lesz, kiki éljen a maga kedvére. 

« Főzess te is otthon, én is nekem otthon, 

Csak a közös nagy zseb mégis megmaradjon. » 

Közös nagy zseb tehát maradt a bátyának, 

S az nagyon meghasznált gyomrának, májának. 

Nőtt nagyon a potroh, már nagyon is megnőtt. 

Tán nem is jó igy megnövelni a bendőt? 

Ez már rósz symptoma ! Doktort kell hivatni. 

Még vizibetegség fog ebből támadni ! 

« Jaj mi van itt bennem ? ugy csikar, ugy rombol, 

Mintha tolvaj törne ki az áristomból.» 

,,,Én nem érzek semmit,'" mond nyugton az öcscse, 

Öcscse fájdalmáért nem jajgatott ő se ; 



ö2 



•íun doktor Harapi, megnézi a nyelvét, 
No az nagyop mocskos, az üterek telvék. 
Tovább vizsgálódik, és kap a hajába. 
«Tyhü ! hiszen nem doktor kell ide, de bába ! 
((Én nem segithetek, csak császármetszéssel.* 
S kezd fenyegetőzni a nagy tranchirkéssel. 
Bátya nem engedi bántani a borit, 
((Jaj hiják el inkább madám Magasörit !» 
Madám Magasori nagyon tudós dáma, 
Nem hiába járt az akadémiába. 
Megvigasztalja az, <(nem lesz itt baj semmi, 
Nem kell félni, minden nagyon jól fog menni. 
Ne féljetek ikrek, nem lesztek már ikrek. 
Egy harmadik testvér mingyárt születik meg. 
És az is hozzátok lészen nőve ekkép. 
Egész föld kerekén nem lesz ennél szebb kép : 
Egy emberi trias, ki áll három lábon. 
Mint csizmadiaszék, mint egy astrolábjom.» 

— „,De lánczhordtát ! kiált az öcs, e már nem kő ! 
Még egy testvér hozzám, üthetné a menkŐ ! 
Tegye inkább doktor a császármetszésit, 

Ha kettőnk közül az egyik belevész is I"' 

— Doktor készül már az operatióhoz ; 
Megtudjuk nem soká, a jövő mi jót hoz ? 

Tanulságul marad a régi mesébül : 
Két emberbül egygyé csak szörnyalak épül. 
Két egészszé ha vál a négylábú bálvány, 
Járhat majd könnyebben kiki maga lábán. 



Paradicsomi bajok. 

(Angyali komédia két felvonásban.) 
Személyei : 

Gábor arkangyal, egy titkár, Szent Péter, egy portás, Angelino, 
egy garibaldista, Scaramuccio, egy brigante, Clopinclopant, egy 
franczia chasseur, Saint Cochon, egy pápai zuáv, Sansculotte, 
egy párisi communista, Frankenfrasz, egy porosz junker, lelkei. 

I. FELVONÁS. 

(Történik a paradicsom kapujában.) 

Szent Péteb (káromkodik). Ezer milljom teremtúrózsacskó ! 
Jövel, segits, amice Gábor angyal ! 
(Szaladj, hijad, izé ! Te szárnyas tacskó !) 
Nézd már, megint a bummelzug vonattal 



63 



Mi furcsa pasasirliad érkezik ? 

Ki lábát hagyta el, ki a kézit, 

Hová tegyem ! a padlás mincl tele, 

Csak a pinczébe menne bár fele. 

Okosabb háborúban legalább 

Egy rész Mahommednél helyet talált, 

A másik ment a Brahma hotelébe. 

De most mind a mi házunkat télé be ; 

Hisz nincs az ég sem gumilásztikóbul, 

Kidönti a falát, ha mind betódul. 
Gábor angyal. Passust kell tőlük kérni : hátha nincsen :- 
Szent Péter. Igazság ! Hol a passus ? Ide frissen. 
ScAEAMUccio. Vagyok én igaz brigante. 

Az iiram kegyes Fernante. 

Megöltem száz eretneket. 

Asszonyt, leányt, kis gyermeket, 

Itt nálam a patentális ; 

Aláirva kardinális. 

Angelinót, istentelent, 

Mikor Rómánál megjelent, 

Hogy a szentszéket feldöntse. 

Hogy megöltem, jó szerencse : 

Hátulról szúrtam orozva, 

Ugy küldtem el a pokolba. 

Általam omlott a vére, 

Istennek dicsőségére. 
Saint Cochon. Uram ne higyj e birbónak ! 

Egy szava sem igaz jó mag. 

Ez gyilkolt csak rablás végett, 

Én védtem meg a szent széket. 

Itt nálam a pokol lista : 

Benne a garibaldista, 

Kit én lőttem meg chassepotval, 

Maga is megmondja szóval. 

Te rabló hogy ide jöttél, 

Segitett rajtad a kötél. 

Jutottál annak végére : 

Istennek dicsőségére. 
Clopinclopant. Csak hallgatom, hogy henczegnek itten, 

Mintha ők csináltak volna mindent. 

Pedig én öltem meg mind a hármat, 

Mind a három a pokolba járhat. 

Mentanánál esett veres inges, 

Fidardónál ez az «órra singes» 

S a brigantit én húzattam fára, 

Uram, a nagy császár parancsára. 

Én védelmeztem meg a szent széket. 

És más mindenféle .... széket. 



64 

Szörnyű nagy « glória* lett belőle. 
Az Istennek «is» adiauk belőle. 
Sansculotte Ezek aztán a derék szájhősök I 

Ugy henczegnck, mint valami hörcsök ! 

Hiszen én öltem meg mind a négyet. 

Ott volt az is, mikor Paris égett. 

Én töltöttem a petróleumot. 

Én illumináltam a templomot, 

Én küldtem pokolra annyi martyrt, 

Csudálom, hogy kaptak elég quartirt, 

S minthogy annak, a kit én megöltem, 

A pokolba kell menni nagy bölcsen, 

Azért láthatod öreg bugrisom. 

Hogy az én helyem a paradicsom. 

No hát frissen ereszsz be az ajtón. 

Mert kővel az ablakot behajtom. 

Aztán itt ne legyen semmi dolog, 

Schnapsz, dohány sok ! különben strikolok I 

Fbankenfrasz. Jött ! Ez aztán Aufschneiderei volt ! 
Mintha ugy olvasnák az újságból ! 
Hiszen uram egyetlen egy bomba 
Annyi ficzkot zúzott egy halomba, 
Hogy azt három hétig mátul fogva, 
Szentmihály lovával el nem hordja. 
S én ily bombavető battériát 
Kommandiroztam magam oda át. 
Én küldtem pokolba sok filisztert. 
Én tettem herczeggé a minisztert. 
Azt a csatát mi nyertük meg ketten, 
Tudn'illik hogy : én, meg az ur Isten. 
A hol, tudod már: «Durch Gottes Fügung» 
Könnyű néki, mert mi is ott voltunk. 
Csak ereszsz be hát, ha nincs elég hely, 
Majd csinálok én ! tudom, mikép kell? 

Szent Péteb. Ezek nekem mind gyanús emberek, 
Velük egy házban hálni nem merek. 
Egyik nagyobb szent, miként a másik, 
S foga mindnek a máséra vásik. 
De hol az az első, kit megöltek ? 
Csodálom, hogy az az egy nem jött meg. 
Gábor pajtás, kérlek szépen, tedd meg, 
Táviratozz pokolfejdelemnek. 
Azt az Angelinot küldje ide. 
Hadd confrontáljam velük izibe. 

AjigeiinO (felkűldetik per scbnb). 

Szent Péter. Hát te fiam mért mentél pokolba ? 

S nem kérded, a paradicsom hol van ? 

Angelino. Jaj uram, igazán megmondom ám, 



{ 



65 



Mert hazudni uincs semmi dii^lomám : 
Én nem védtem semmiféle szentet, 
Isten ucscse, nem csalom meg kendet. 
Nem védtem én, csak a magam jussát, 
S ezért öltek meg. Az árgyélhissát ! 
Ekkor aztán odább kellett mennem, 
Valahol csak meg kellett pihennem. 
Há menjek hát? évődtem magamba : — • 
Itt nem maradhatok mint a gomba. 
Hisz a paradicsom dicső dolog, 
De gondoltam, oda nem indulok. 
Mert ha ezek itten mind ott laknak, 
Lehetlen ott meglenni magamnak. 
Ha mi együtt jutunk be az égbe, 
A szentek sem lesznek békességbe. 
S ha kend olyan, mint földi képmássá, 
Az én szemem kendet soh'se lássa. 
S ha itten a dicsőült szellemek 
Nem tesznek mást, csupán énekelnek ; 
8 egymást szemtül szembe magasztalni, . 
Ezzel telik napestig a lakzi. 
Kezet, lábat, papucsot csókolva : — 
Akkor inkább megyek a pokolba. 
Hossznak mondják bár az ördög szagát, 
Nem mosdik ; de nem is festi magát. 
Hát ne haragudjék Péter bátya, 
_ De nem szeretek itt : Isten látja. 

SzKNT Péteh. Fiam ! Te vagy csak igaz járatban ! 
A többiek hiába fáradtak. 
Te gyere be : magad itten maradsz ; 
Aló ! Marscli pokolba többi malacz ! 
Ki konczolt, hogy védje a szent széket : 
Az hentes : keressen mészárszéket. 

Gáboi; angyal. Jaj Péter bácsi, kend könnyen beszélhet. 
A kit kizárt innen szerteszéled. 
De mit csináljak én, szegény fejemmel, 
Gyűl bajom sok földi fejdelemmel. 
Ezeket nem küldhetni fenébe, 
Mivelhogy mindenik Isten képe. 
Itt a burkus király instántiája, 
Isten dicsőségével tele a szája. 
A franczia megint boszút kiált. 
Hogy csapjuk agyon a burkus királyt. 
S bár legalább tudnám, hogy melyik a 
Sok közt a leghivatottabbika? 
Napóleon Lajos? Lulu? avagy Chambord? 
Mind Istenre hivatkozik, szegény ! 
Pedig én nem ismerem a jámbort, 

Jókai: Kílteraénví-k. IT. ^ 



06 

Aztán Tliicrs is csak derék legény. 
Mindeniknek felénk van az iitja, 
És végül még a commune se kutya. 
S valamennyi mind ránk hivatkoznék : 
Isten kegyelméből uralkodnék. 
S valamennyit excommunicálja 
A pápa, a királyok királya. 
Ez is az Istennek helytartója. 
Hogy jutott hozzá, tudja a gólya ! 
S a ki meg ezt helyéből kiveti, 
Magát Isten nevében élteti. 
A muszka átkozza valamennyit, 
S várja, hogy az Isten neki segit. 
Mind ide levelez fel az égbe, 
Ugy akar jutni királyi székbe. 
Az ember igazán belebódul ; 
Kivált hogy ha nem tud ráczúl, tótul I 
A fránya tud itt eleget tenni, 
Hisz itt időm sincsen megpihenni. 
Ez Bittó Istvánnak is sok volna. 
Mikor összekap Somogy és Tolna, 
Az alkotandó törvényszék-helyen, 
S lesz belőle lárma istentelen. 
Hiszen tudja, én sem vagyok ördög, 
Hogy egy héten legyen két csütörtök. 
Egy csatában mind a két fél nyertes. 
Egy uj térképen két Justhus Perthes. 
Egy trónuson két koronás fika, 
S tetejébe még egy respublika ! 
Hiszen ha én ilyet proponálok 
Odabenn, hát majd idekinn hálok. 
Pedig húznak a lábaimnál fogva. 
Mit tegyek már, mondjad, a markokba? 
Szent Péter. Jaj barátom ! kedves Gábor angyal ! 

De meglátszik, hogy még ártatlan vagy ! 

Nagyon egyszerű ennek a módja. 

Hogy az ember nyakáról leódja. 

Nem *udod, hogy kinek tégy igazat ? 

S rakod a kérvényből a nagy kazalt. 

Hát tégy úgy, hogy mikor már nagyon sok 

S nagyon háborgatnak az instánsok, 

Nevezz ki egy nagy enquéte-bizottmányt. 

Az egész nagy halmazt rázúdítván. 

Nevezd belé Stilites Simeont, 

Ki húsz esztendeig semmit sem mond, 

Szent Calepinust, ki sohsem mosdott, 

Kétfélekép szóló szent Ágostont. 

Szent Ivánt, kinek nótája örök. 



67 



Szent Jánost, a kinek neve Török, 
Szent Xaveriist, ki mindig kóborol. 
Szent Quadratust, ki két évig horkol. 
Bizd rájuk a complicált causát, 
Vizsgálják meg, tartsanak pauzát. 
S hogy ha azok elkészültek vélek, 
Hivassanak meg a notabelek, 
A skeptikusok és casuisták, 
Azok a dolgot jól megvitassák, 
S ha átment a conferentiákon, 
E sok teketórjás ákombákom, 
Ugy kerüljön az osztályok elé, 
Minden angyal bátran szóljon belé. 
Azután ha az instánsok mégis 
Élnek, hallgattassék ki az ég is. 
A csillagok, a cherubim sereg ; 
Valahol csak elvesztik a perek' ! 
Mire ennek vége lesz, barátom. 
Beteljesül mindannyin a fátum. 
S valamennyi, ki tudja, hogy hol van ? 
Ki idefenn, ki ott a pokolban. 
rÁBOE ANGYAL. No Öregem, ugyan nem hiába 
Álltál paradicsom kapujába. 
Aként teszek nekik, a hogy mondád. 
Gyerek ! Elnök úrhoz mindezt vidd át ! 



Férges almák. 

Egy szerencsétlen furulyás verseiből. 



Van nekem szeretőm, kinek párja nincsen, 
Nem hiába mondom én annak, hogy f kincsem » 
Mert az én galambom mutogatni való, 
Akkor is csak üveg alatt látni való. 

A válogatásnál semmi sem nehezebb : 
Kék és fekete szem közül melyik a szebb ? 
Boldogabb mint vagyok, immár lehetek-e ? 
Az egyik szeme kék, a másik fekete. 

Az egyik a reggel, a másik az éjfél. 
Két egész gráczia külön mind a két fél. 
Az egyik szem megöl, a másik feléleszt : 
Hogy ha így nem volna, tán el se hinném ezt. 

5* 



(58 



A fekete szemét hogy ha Iccsókolora 
Az ón galambomat szőkének gondolom, 
Ha pedig a kéket zártam le ajkammal 
Akkor barna leányt ölelek karommal. 

11. 

Mi az a messzeség, annak a ki szeret ? 
Mehet az egymástól mérföldet ezerét, 
Hegyek, sivatagok, tengerek vizei 
Nem választják azt el, nincs messzeség neki. 

Hejh de messze vagyunk galambom egymástól, 
Olyan távol látlak, hogy csak alig látszol, 
Pedig még egymásban tartjuk kezeinket, — 
A te hideg szíved, az választ el minket. 

m. 

Ha meghaltam volna 
Megsirattál volna. 

Te is, én is, mind a ketten 

De jól jártunk volna. 

Én pihennék ott lenn 
Te siratnál itt fenn, 

En sem volnék, te sem volnál 

Szerelmünkhöz hűtlen. 

IV. 

Azzal mentelek, hogy nő vagy, 

A mi hát elég nagy ok, 
Légy szives, hogy te meg engem 
Ments ki azzal, ha mi vétkem : 

Hogy én meg férfi vagyok. 

Vesztegettünk mind a ketten : 

A miből volt elég sok, 
S vagyunk mostan mind a ketten 
Elpazarolt szerelemben 

Ügyefogyott koldusok. 



Azt fogadtuk fel egymásnak. 
Hogy addig el nem feledjük 
Ebben az életben 



I 



69 



E földi életben 

A mi forró szerelmünket, 

A míg nekünk sírt nem ásnak. 

Felfogadtuk, hogy a patak — 
Hogy a míg az lefelé foly 
Ebben az ágyában 
Az ö mély ágyában, 
Addig a mi hő szerelmünk 
Soha soha meg nem szakad. 

Gyerünk most a patak mellé : 

Csináljunk neki egy gátot, 

Hogy az Ö futása 

Az ö gyors futása 

Akadjon meg, szakadjon meg : 

Folyjon ezután felfelé. 

S fogadjuk fel jól egymásnak, 

Hogy úgy, de úgy elfeledjük 

Ebben az életben 

E földi életben 

A mi forró szerelmünket, 

Mint a kinek már sírt ástak. 

VI. 

Régen láttál, nem is vártál. 
Azt sem kérded, merre jártam ? 
Bizony rózsám, messze jártam. 
Ott a hol a madár sem jár. 

Madár sem jár, ember sem jár. 
De még csak a szellő sem jár. 
Olyan, mint a halott ember : 
Az a híja, hogy szívem ver. 

Nem ismertél rám az utczán, 
Azt mondtad, hogy ; • ne egy krajczár 
(Rongyos koldus, rongyos tolvaj)* 
— Te még most is olyan szép vagy. 

vn. 

Kinevettél, mikor legeló'ször láttál. 
Megsirattál, mikor legutolszor láttál. 
Én édes galambom, sírdogálj egy kicsinyt, 
Régi bohó szeretődön — aztán nevess megint. 



70 



vm. 

Népdalocska. 

((Fújjad, fújjad én kedvesem, 
Voltam én is királyleány, 
Vagyok mostan jávorfácska, 
Jávorfából furulyácska. » 

Elment az ifjú dalnok a csatába. 

Egyik kezébe' kard, másikba' lant. 
Megölték, eltemették. Csöndes álma. 

— Kinek ne volna csöndes ott alant? 
Már a bokor se tud felöle többé, 

Pedig porába verte gyökerét : 
Hogy tartana a szívben hát örökké 

Az emlék, a mi gyarló emberé ? 

Fújjad, fújjad én kedvesem, 
Voltam én is bajnok ifjú, 
Vagyok mostan jávorfácska, 
Jávorfából furulyácska. 

Jó lantos volt szegény ! — Sors úgy akarta ; 

A lant maga hogy még is megmaradt ; 
Akad, ki verje azt, dicsérve rajta 

Asszonyt, hazát és tele poharat ; 
Jár kézrül kézre ; más kezében is szól. 

Szép hangja van ; de kissé bánatos : 
Mind hűtlen asszony, — keserű pohárról I 

Nem tudja senki, hogy mi fájhat ott? 

Fújjad, fújjad én kedvesem. 
Voltam én is vidám dalnok, 
Vagyok mostan jávorfácska 
Jávorfából furulyácska. 

Oh mint tudott meleg szivekbe hatni, 

A míg az ö ajkáról szólt a dal ! 
Oh mint tudott az lelket gyújtogatni 

Világot elborító lángival! 
Oh mily hideg most a szivek szerelme, 

Oh mily rövid az emlék idefenn ; 
Milyen jó hogy mély földbe van temetve 

A ki oda pihenni elmegyen ! . . . 



t 



71 



Fújjad, fújjad én kedvesem, 
Voltam én is hű szerelmes ; 
Vagyok mostan jávorfácska, 
•Jávorfából furulyácska. 

IX. 

Ha te tudnád, a mit én gondoltam. 

Nem aludnál tóle. 
Ha feküdnél a mély sírban holtan 

Felébrednél tőle. 

Ha tudnád, hogy milyen boldog voltál, 

Visszajönnél tőle. 
Ha tudnád, hogy mily nagyon megcsaltál, 

Elkárhoznál tó'le. 



X. 

Irigyeid az emberek, 
Irigyeid szép szemedért. 
Haragusznak hogy piros vagy. 
Szeretnének látni búsnak. 
S úgy sajnálnak, ha bánat ért. 
Xe hallgass rájuk jó asszony, 
Ha azt mondják, hogy megéltem. 
Ne higyj nekik : alszom, alszom. 

Prédának tekint mindenki. 
Édes zsákmány asszony szive 
Tárva áll az mindenkinek, 
Nem tartja azt szentnek senki. 
Ne hallgass rájuk jó asszony. 
Ha azt mondják, hogy meghaltam. 
Hidd el nekik : alszom, alszom. 

XI. 

Mit tanultál kis fiacskám, 
A mig olyan messze jártam ? 
• Megtanultam jól beszélni ; 
Most beszélek szépen, bátran.* 

Hát te másik szép fiacskám, 
Mit tanultál annyi éven ? 
«En az alatt jó apácskám 
Tanultam — haUgatni szépen.! 



72 



XII. 

Hajdan pálma volt dalomban 
Mostan futó szederinda, 
Hajdan sasról énekeltem, 
Most bogár szól dalaimba'. 

Pálma és sas magas képek, 
Nagyratörö szivek kedve ; 
Szederinda, parti bogár ! 
— Földön fekszem — fedjetek be . . .. 

XHI. 

(•Hazajöttem, adj egy csókot» 
Ez volt beköszöntő szavam. 
«Jó szelindek, ne harapj meg, 
Hiszen elhordom már magam. » 

XIV. 

Azt álmodtam, hogy te halva voltál, 
Egész éjjel mindig sírtam. 
Fájt a szivem ezen gondolatnál ; 
Azt az egyet el nem birtam. 
Hogy elvesztelek örökre. 

Pedig te a bálban voltál akkor, 

Egész éjjel mindig jártad. 

Haza mentél három fertály hatkor. 

Csak a korán reggelt vártad 

S volt rám gondod, mint a tökre. 

XV. 

Olyan messze voltam tőled, 

Még sem küldtél izenetet : 

Azt mondod, hogy küldtél egyet — 

A rigó madártól. M 

Áztat kincsem meg is kaptam, jF 

Adósod én sem maradtam, 
Választ reá mingyárt adtam — 
A rigó madártól. 

Szeretnéd : hogy mi volt ebben ? 
Keresd csak fel az erdőben ; 



Majd meg tudod, ha felrebben, — 
A rigó madártól. 

XVI. 

Mostan visznek az ablakom alatt 

Hat fekete lóval egy halottat. 

Váljon mit véthetett, 

Hogy még csak ki sem kiséri senki ? 

Ugy kell neki 

Ha meghalt ; — miért született? 

Azt beszélik, hogy megölte magát. 

Szerelmes volt, nem tűrhette baját. 

Nagyon szenvedhetett, 

Hogy magát ily korán végezte ki. 

Ugy kell neki 

Ha meghalt ; — miért szeretett ? 

XVH. 

Kongyos a mentéd : — 
Befoldom: légyen jó. 

Sebes a vállad : — 
Bekötöm, gyógyuljon. 

Éhes vagy, fáradt vagy : — ■ 
Pihenj meg, lakjál jól; 

De ha a szived fáj : — 
Nem bánom, hadd fájjon. 

xvni. 

A tudósok, a tudósok 
Milyen szépen kiszámiták, 
Hogy milyen nehéz a földgömb ? 
De hogy egy kigondolt kis szó, 
A mi itt a szivén fekszik, 
Mennyivel nehezebb annál, 
Azt nem tudják kiszámítni. 



VIII. 



■humoros költemények, 
i furcsaságok, 
tréfák, ötletek 



Zewrdewgh Gyewrgyh epigrammái. 
I. A vadászra. 

Az fáz ritka vadász, ha talál tán ritka vad álltán, 
Nyixlért nyiil ha ezüst, itt szalad a falat, üsd ! 

(Ezt könnyű volna nem érteni, ha utólagosan meg nem fej- 
letnek, miszerint itt olyan vadászról van szó, ki maga vadat 
lem tud lőni, hanem lígy veszi pénzen a boltban.) 

n. A tudósra. 

Tudni : tudás ; ám írni tudás más bírni tudásnál ; 
Tudva, megírva sokat ; bírva, nem írva kévést. 

(Értsd: a tudós ir, de nem bir: — kivált ha ilyen verse- 
det ir.) 

m. A doktor sírkövére. 

Porrá lett doctor ; ám doctor nem lehet a por ; 
Sokszor rendele port : im maga is leve por. 

(Ehhez nem kell commentár.l 

IV. A papra {de nem — morgó). 

Szólván szószékről szépen szívszaggati szókkal, 

Szende szakács, szórád sztínkbe a szellemi szószt (Sauce). 

(Ebben az a nevezetes, hogy minden szó sz-szel kezdődik: 
nagyon szép !) 

V. A nagylelkű szabóra. 

Varrtál nadrágot, nem kértél érte garast sem. 
Ily nagylelkű szabót Hunnia el ne felejts ! 

(Gyönyörű neme a háladatosságnak, mindazokat, kiknek az 
ember egy pár forinttal adós maradt, Hunnia kegyébe ajánlani !) 



78 



Életpliilosophia, 



Minthogy mostan a legjobb rend 
Egymással beszélni per kend, 
Tudós, avagy tudatlan szent 
Ide hallgasson tehát kend. 
Hogy ha már egyszer odabent 
A kályhapadon ülhet kend : 
Mást, a ki még meg nem pihent 
Oda se is eresszen kend, 
Jól megnagyságoljon mindent, 
A kit nagy urnák talál kend, 
Annak kiabáljon éljent. 
Kitől maga is élhet kend. 
Hogyha nagy ur egyet füllent 



Azt igaznak esküdje kend ; 
Ha igazat mond a jöttment, 
Az ellen tiltakozzék kend ; 
Ha valaki van odafent, 
Annak szekerét tolja kend ; 
De ha alá felé menend, 
Hagyja szépen gurulni kend, 
Hogy légyen minden bajtól ment 
Az erösebbel tartson kend. 
Ha pedig megszorítják kent : 
Fordítsa jobbra a köpenyt, 
így még nagyraviheti kend. 



Pirongatorium. 



Kakas Márton, Kakas Márton 
Most kell jönni ? most november ? 
Ezt nevezik pontosságnak ? 
Ez a szavatartó ember ? 
Két egész hónappal később 
Nézhetünk a Nagy Tükörbe 
Mint Ígérték ; már azt hittük. 
Talán össze is van törve. 
Pedig a míg a világ áll. 
Nincsen szebb a pontosságnál. 

Megkövetem, a biz igy van. 
Elmaradtam, sok bajom volt. 
A rossz utak, a fagyos tél. 
A eritica is meggyomrolt. 
Grippe bántott, attentátok 
Intéztettek életemre, 
Ilyen módon tréfálózni 
Az ördögnek volna kedve, 

Bár az egész igazán áll, 

Hogy nincs szebb a pontosságnál, 

Nincs is szebb a pontosságnál, 
En is mindig azt beszélem. 
Régen mondom fűnek fának 
Mindenütt utón útfélen. 
Elismerem, meg is várom 



Hogy pontosnak lenni virtus, 
Hogy a legszebb tudomány a 
Számadás és logarithmus. 
És hogy a mig a világ áll, 
Nincsen szebb a pontosságnál. 

Az ügyvéd ur is azt mondja, 
Pipájából füstöt fújva, 
Acták retardatumai 
Halmazába fülig bújva, 
A mik évről évre késnek 
S várnak a szabadulásra. 
Pörös félnek bő alkalmat 
Adván a zúgolódásra : 
Hogy a mig ez a világ áll 
Nincsen szebb a pontosságú;!!. 

Kereskedő jelszavául 
Irta ezt fel ajtajára, 
Mig a rábízott vagyonnak 
Lassankint végére jára. 
Terminuskor hitelezők 
Üthetik a nyomát bottal. 
Ott vannak a jegyzökönyvek 
Égnek fordult állapottal, 
De azért, mig a világ áll | 

Nincsen szebb a pontosságnál, 



íl 



79 



Szabó mester karácsonyra 
ígérte a téli mentéd, 
Jól járnál, ha nyár felében 
Pünkösd tájon felvehetned. 
Három napig a gallérja 
Három hétig a hátulja, 
Egy egy hónap, mig elkészül 
A jobb újjá és balújja, 
De ám a mig a világ áll 
Nincsen szebb a pontosságnál. 

A vőlegény azt beszéli 
Alikor házasodni készül, 
Hogy dominiumot kapott 
Xagj'apjától osztályrészül. 
A menyasszony hozományát 
Elszámlálni alig birja ; 
Pedig annak van egy frakkja, 
Ennek meg egy krinolinja ; 
Hanem azért, mig világ áll 
Nincsen szebb a pontosságnál. 



Még a csillagrend sem pontos. 
Az is csupa hokuspókus ; 
Hiába számitotta ki 
Tavaly is az astromókus. 
Hogy jön az üstökös csillag 
Az sem jött el; pedig nyárra, 
Ez előtt félesztendővel 
Voltunk rá praenumerálva. 
Mondhatjuk, mig a világ áll 
Nincsen szebb a pontosságn il. 

Pedig tens nemes publicum. 
Olyan régen szoktatnak már : 
Fagyott repcze, hamis asszony. 
Hazug tavasz, elkésett nyár, 
Időjóslat, szinjátékrend, 
Rósz adósok, gőzös járás 
Hogy a pontosságbani hit — 
Csak babona, s lélekvárás. 
Azért kérlek igen szépen. 
Tőlünk ne vedd ezt rossz néven. 



Prolog. 

(Az Üstökös czimrajzáról.) 

Érdemes publicum ! Itt van az üstökös, 
Odafenn a rajza. 

Ez a czifraság itt minthogy lesz örökös, 
Megfejtvén értelmét, essünk által rajta. 

Az első betűben láthatunk két férfit. 
Szeges buzogánynyal kik tudniillik a 
Lábak alá gázolt könyvet agyoncséplik : 
Az ott — a kritika. 

A második betű tűzokádó sárkány, 
Satyra a neve, félnek tőle nagyon. 
Keresve keresi, mindenfelé járván, 
A kit megharapjon. 

A harmadik betű symbolumos képe 
Képviseli nálunk a viczczet és bonmot-t, 
A sok barbár csillag-kép között az égbe 
Ez is elfér kommót. 

Negyedik égi jegy, sokak által ismert : 
A tudósok szerint a belseje ó bor. 



80 



Örömest vizsgálják a poéták is, mert 
Ez a legjobb humor. 

Az ötödik betűt puskával kezében 
Nézlietnök vadásznak ; 
Az is ö és nem más, lövöldözvén szépen 
Hol «bakot», hol «kacsát» : neve újdondászat. 

Az előtte járó csudát nézi vadnak : 
Krinolin az alja, 

Paméla, napernyő a kettős pont rajta ; 
Ezen szörnyeteget nevezik divatnak. 

Végső hieroglyph versirók jelképe : 
Orrából, szájából ömlik a viz bőven; 
A szegény poéta áldás nómikép e 
Száraz esztendőben. 

Feje üstökösnek tarajos képével 
Hasonlatos ama jó kedvű madárhoz, 
Mely soha sem álmos 
S jó reggelt kiabál ablak alatt éjjel. 

Mert az üstökösök az égi kakasok, 
Mikor kell, bejárván az cg boltozatját. 
A sok csillagjércze azért tojja a sok 
Hulló csillagocskát. 

Érdemes publikum, megismertük egymást, 
Elejétől végig megértvén a dolgot. 
Adjon Isten erőt, egészséget folyvást, 
— Többi a te dolgod. 



A baraczkkérdés. 

(Opera károm felvouásbau,) 

I. FELVONÁS. 

(Pompás terem a majomkeuyérfa alatt, két oldalt feltört kókuszdiók 
trophaeumai.) 

I. jelenet. Don Talpascos, don Almarág,] a, don Rimário. 

Don Almaeágja. Kegyelmes és hatalmas ncgykezü úr. 
Minden makik közt legnagyobb maki, 
Tartsd fényes arczodat felém. 

Don Talpascos. Ne is beszélj, 

Érzem szagodról, hogy orángutáng vagy. 



I 



81 



Don Almarágja. Büszkén bevallom : ime az vagyok. 

Az én uram orángutángiának 

Kendermagokkal választott ura, 

Küld engemet hozzád követ gyanánt. — 

Minő dolog : a jámbor csimpajoknak 

Ki ette le a fáról a baraczkját? 
Don Talpascos. Ki ette le ? ördög bújjék belétek ? 

Hát látok én a majmoknak hasába ? 

Hát tartom én a szájukon kezem ? 

Baraczknak a szokása az, ha hogy 

Megrágatik, többé nem lesz baraczk. 

Lódulj pokolba, vagy ha megharagszom, 

Adok baraczkot a fejedre mingyárt. 
Don Almarágja. Ne tedd azt, oh hatalmas nagy maki, 

A népjog ellen vétenél vele. 

Az én bőröm mind talpig sérthetetlen ; 

Hogy engemet bánts, nem tanácsolom. 

Egész orangutangság rád rohanna. 

Éretlen alma- s zöld dióval el- 

Borítva városod, és népeid 

Fülét, farkát bizonynyal elharapná. 
Don Talpascos. No hát mi kell? beszélj, ha van füled. 

Mi a bajod neked a csimpajokkal? 
Don Almarágja. Nekem nincsen, de van nekik veled. 

Leettétek mind a baraczkjukat. 

Éretten és félig éretlenül. 
Don Talpascos. Ki látta piszkos, hogy mi ettük azt le? 

Tán más majomnak nincsen négy keze, 

Csak az enyimnek ? hol van a tanú ? 
Don Almarágja. Itt áll mögöttem, köp'nyegembe bujv' el, 

Reszket, mivel pofoncsapást remél. 
Don Talpascos. Reszket ? Hogy mer reszketni én előttem ? 

Hát mit tudsz ellenünk te vadkutya ? 
Don Eimário. Kegyelmes úr, bizony ti voltatok, 

A kik megettétek baraczkjaink. 

Meglestelek én egy bokor mögül, 

A hol épen dolgom volt egy kicsit. 

Ha nem hiszed, gyere oda velem, 

Ott látszik most is lábatok nyoma. 
Don Talpascos. Ejnye te szemtelen spion, hát még rám 

Mertél te leskelődni, kupczihér ! 

És most szemembe még ki is csúfolsz. 

Lábnak nevezve hátulsó kezem ? 

Fogjátok el s vágjátok kétfelé. 
Don Almarágja. Kegyelmes úr, ne tedd azt ő vele, 

Csimpajhon a mi oltalmunk alatt áll. 

Ha bántod Őt, velünk gyűl meg bajod. 

Bocsásd szegényt, látod hat gyermeke 

Jókai : Költemények. II. 6 



S'2 

Van otthon és kegyetlen hitvese 

Kivájná a szemét, lia tudta nélkül 

Meghalna testaraentomatlan. 
Don Talpascos. Jól van, nem kivánom megölni öt, 

De a mit már kimondtam, mondva van, 

Kettőbe vágni megparancsolám, 

Azért vágassék hosszú farka el. 

A többi hadd szaladjon, merre tud. 
(Tableaux díszmenettel i gyászzcne, török hangszerekkel ; dobpergés és sivalkodás j 

a csimpáj követ farka ünnepélyesen elvagatik ; fájdalmas finálé.) 
Don Talpascos. És most eredj haza és mondjad el 

Uradnak, hogy nem tréfa a dolog. 

Azért van négyesével a kezem, 

Hogy a mit érek, elvehessem azt. 
Don Almaeágja. Ha futni kell, majd láb lesz mind a négy. 
Don Talpascos. Ejnye te pernehajder, csúfolódó. 

Hát nem tudod te, hogy én ki vagyok ? 

Dobjátok át most mingyárt a sövényen. 

Hasítsatok jól egyet a fülébe. 

Ott a kapu (megrúgja) nesze a passusod. 
Don Almaeágja (visszafordnl, fogcsikorgatva). 

Meglátjátok : ebből még nagy dolog lesz. 



n. FELVONÁS. 

(Csatatér. Csimpajok, makik és orangutángok harczolnak, vadkörték 
hullanak a seregek fejére ; harczi zene és tableaux.) 

Csimpajok. Üsd, vágd, harapd, kapard ki a szemét, 

Kergesd, ha fut ; szaladj meg, hogy ha kerget I 
Makik. Ne félj maki, miénk a győzelem, 

Már elfogyott az ellen lőszere. 
ÜRÁNGUTÁNGOK. Elörc bajnokok : minden vitéz 

Egy burgonyát kap sülve ; — hogyha lesz. 

(Irtózatos csata keletkezik, melyet nem lehet leimi j a zene és melódia kimegy 

minden lehető tactasból és harmóniából, a mi nagyon szép ) a futó makik végre 

felgyojtják az erdőt, nagyszerű jelenet. Fut, a ki futhat, a szinpad lángba borul. 

G-örög tüz, bengáliai fény. Változás.) 

II. jelenet. Don Almarágja és don Harapdiő. 

Don jNlmarágja. Hosszú kezű orangutáng vezér. 
Az ellenséget tönkre vertük im, 
Elhiillott százezer ; nem számítom 
Az elhullott fülek és farkakat. 
Nem lábak és kezek tört csontjait. 



A míg közülünk egy esett csak el, 
Az is de felkelt és most kuty' baja. 
(Változás. Don Talpascos ndvara.) 

IIL jelenet. Don Talpascos és don Salmaséua. 

Don Salmaséna. Oh nagy maki, miénk a győzelem. 
Az ellenség egy lábig elveszett, 
Hirt mondani se' ment el egy is abból. 
Az égbe hánytuk őket egytül egyig, 
Ugy felhajítánk, hogy a földre nem 
Esett le többet egy is : ott maradt ; 
Nekünk meg a hajunk se görbüle. 



m. FELVONÁS. 
L jelenet. Donna Páviánná és harczosok. 

Donna Páviánná. Oh szörnyű nap, még meddig tart e harcz? 

Meddig omoljon még a jó majom vér, 

Dézsával és akóval szörnyükép ? 

S miért ? nem érdemes beszélni róla. 

Néhány rongyos kajszin baraczk miatt, 

Nem is belle ambroise vala pedig. 

Hanem csak hitvány kótybaraczk, 

A mit meszelylyel mérnek a piarczon, 

Egy árva polturáért itcze számra. 

Megálljatok, halljátok emberek ! 

Vagy mit beszélek, oh ti hősi majmok ! 

Én ettem im meg csimpajok baraczkját. 

Eossz volt, miként a vesztés. Álljatok meg, 

Hagyjátok abb' a harczot. Engemet 

Szaggassatok szét inkább portiókra, 

— De annyit mondok, hogy pofon ütöm 

Ki nyúl felém. — A megzabált baraczk 

Magját ágyamba egyig eldugám. 

Ott lelhetők a szalmazsák alatt. 
(E nemeslelkn felfedezésre a harczoló felek kibékülnek egymással, örülvén köl- 
csönösen, hogy abba hagyhatják szép szerével a czivakodást, s a baraczkmagok 

előhozatnak.) 

Don Almarágja. Nem addig ám az. Még egy hátra van. 
Megcsalni minket könnyen nem lehet. 
Az itt a kérdés : e baraczkmagok 
Ugyanazon baraczknak magjai. 
Miket ti csimpajoktúl elvevétek ? 
Édes magú baraczk volt, úgy tudom, 

6* 



84 

Tehát töressék egyenként fel ez, 

Kóstolni meg kell sorba mind szemenkint : 

Ha édes-e? nincs-e benne ravaszság? 
(Baraczkmagok egyenkint feltÖTetnek : magtörS zene, a magokat mind megeszik 

választott birák.) 
Don Almarágja. Bölcsen tehát mindent elrendezénk, 

Mind kölcsönös elégülésre szépen. 

Hnsát baraczknak ették a makik, 

Nekünk jutott az édes mag belőle, 

A csimpajok a héját megnyerek 

És visszakapják győzedelmesen 

Derék követjük elvágott nyelét, 

Mit elvihetnek nagy öröm között. 
(Donna Páviánná és Don Harapdió egymásnak kezet nyújtanak, fehérbe öltözött 
majmooekák virágos kosárkákból alma és körte hajat szórnak a boldog pár út- 
jára j menyegzői finale, általános bnkfenczhányással és korcsolyatáncznzal.) 



Az egyetlen ápoló. 

Végkép el voltam hagyatva ! 
Atyámfia, jó barátom ! 
Szeretőm és régi szolgám : 
Mind elhidegült irántam. 

Magam voltam, magam laktam, 
Még sem jártak látogatni, 
Pedig ott benn olyan szépen 
Lehetett volna mulatni. 

Csak egy ember volt hű hozzám. 
Eeggel, délben, este eljött, 
Megitatott, ha szomjaztam. 
Barátságunk ekép fejlett. 

Karon fogott, ha sétáltam. 
Úgy ügyelt rám, úgy segéljen. 
Mint a két szeme fényére ; 
Azt mondom, hogy soká éljen. 

De kivált a szabad légtül 
Igen jól meg tudott óvni, 
Mit e derék hü embernek 
Nagy érdemül kell felró vni. 

Az Isten is áldja öt meg, 
A mért értem annyit lábolt. 
Nevére nem emlékezem : 
Azt tudom, hogy porkoláb volt. 



85 



Árva fiú keservei. 

(1858. decz. 20-án.) 



Ad notam : «Soha sem Tetettem Székes- Fehérrárnak 
Mégis bejatottam lovas katonának.* 



Kenyeremnek javát immáron megettem, 

Harmincz és egynehány év maradt megettem. 

Kopaszul a tarkóm, szürkül a szakállam, 

A honestas lassan beköszöntget nálam ; 

Ilyenkor a honor elkelne már szépen, 

Meg is érdemelném, tudom én azt régen, 

Vártam is rá régen, hogy majd mostan — hm, hm. 

Engemet is — hm, hm ■ — tán csak mégis — hm, hm. 

Pedig nem vétettem a nagy Intrikusnak, 

Még sem jutottam be akadémikusnak. 

Pedig de kivántam, az Isten is látja : 

Miként menyegzőjét a szerelmes mátka. 

Boldogított volna egész életemre, 

Ha egyszer megkapom, soha nem vetem le : 

Hordozom magammal, vele alszom éjjel. 

Csak a halál karja szakít minket széjjel. 

Í^Iindig csak a felől ábrándoztam, hm, hm, 

Hogy legalább — hm, hm — levelező — hm, hm. 

Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak, 

Még sem jutottam be akadémikusnak. 

Pedig tudom jól, hogy érdemem is vau rá, 
Vidéki levelet két izben irtam már ; 
Viseltem okulárt, könyvek között háltam, 
Magyar Múzeumra is prasnumeráltam. 
S a hányszor az úri-utczán végig mentem, 
A Trattner-ház előtt kalapot emeltem. 
Úgy tiszteltem, mintha magam is ott hm, hm. 
Kis gyűlésen hm, hm, nsLgy gyűlésen hm, hm. 

Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak, 

Még sem jutottam be akadémikusnak. 

Oh pedig be híven megszolgálnék érte. 
Soha hívebb kebel e rangot nem kérte ; 
Minden felolvasást ott hallgatnék végig ; 
Nem érteném bár, de magasztalnám égig. 
Semmi újítással nem orczátlankodnám. 
Szavazatom mindig a többséghez adnám. 
Keresni kellene az ilv embert hm, hm. 



86 



A ki olyan — lim, hm — mint a milyen — hm, hm. 
Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak, 
Még sem jutottam be akadémikusnak. 

Pedig hát az nékik mibe került vóna ? 
Az a kandidálás ? az a kis diploma ? 
Az az egy karosszék — akárhol a falnál, 
Az a két arasznyi hely a zöld asztalnál ? 
Egy kis kalamáris, egy tubákos pikszis. 
Aztán rámondhatták volna : « fiat piscis ! » 
De nem zúgolódom, nem hánykódom — - hm, hm, 
Mert még utóbb hm, hm — megharagu . . . hm, hm. 
Majd kedvében járok a nagy Intrikusnak, 
Tán csak becsuszszanok akadémikusnak. 



Russico és Turcalotte. 

(Mutatvány egy készülőben lévő vígjátékból.) 

Kussico (halkan koczogtat a szerály ajtaján). Kisasszony ! szabad ? 

Turcalotte (felijedve), Ki az ? 

Russico. Én vagyok. Önnek régi imádója : Russico. 

Turcalotte. Nem megmondtam önnek már százszor, hogy 
nem megyek önhöz nŐül ! 

Russico. Hallottam igenis, de nem hittem el. Parancsolhat-e 
valaki az elolthatlan szerelemnek ? 

Turcalotte. Hát mit akar? 

Russico. Egy szót négy szem közt. 2 

Turcalotte. Nem lehet, pongyolában vagyok, elfogadásra f 

készületlen. 

Russico. Tudom, épen azért jöttem most : annál érdekesebb 
a találkozás. 

Turcalotte. Nem lehet ilyen sötétben. Sötétben minden em- 
ber fekete. 

Russico. 'Sz épen az a neutrális szín, például a fekete tenger. 

Turcalotte. No csak mondja el a kulcslyukon keresztül, mit 
akar? 

Russico. Nem lehet: olyan nagy dolgot akarok mondani, 
hogy nem fér be a kulcslyukon. Nyissa ki kérem. Kár volna 
ezért a magas kapuért, ha be kellene törnöm. 

Turcalotte. Nini ! Még fenyegetőzik ? Nem tudja, hogy itt 
van nálam Omér basa, meg lord Humhum ? 

Russico. Hah, vágytársaim önnél ! De már be kell rontanom, 
hogy azokat kihányjam az ablakon (az ajtó recsegni kezd), 

Turcalotte. Megálljon ! Ez itt salva guardia ! nekem itt a 
szabadságlevelem, öt tanutói aláirva, a hol garantirozva van 
hajadoni állapotom. 



87 

Russico (neki veti a vállát az ajtónak). De iszen beszélhetnek majd 
azután. 

TuRCALOTTE (kikiált az ablakon). Héj cselédek, odaliszkák ! Szer- 
vianka ! Eomaniszka ! Bosnyicza ! Hellena ! szaladjatok, lök- 
jétek ki azt az embert frissen ! 

Russico. Ne kiabálj angyalom. Azokat már én mind capaci- 
táltam. (Bezuhan ajtóstul együtt). 

TuRCALOTTE. Jaj csak addig várjon, míg összehúzok valamit 
magamon (fenn) egy kaftánt, (félre) vagy egy hadsereget. 

Russico. Világért sem ; így vagy te legszebb (epedve közeledik). 
TuRCAiiOTTE. Ne jöjjön közel ! gombostíí van nálam : meg- 
szúrom. 

Russico. Nem bánom én a gombostűt, csak a dárda-nyeleket 
a kezembe kaphassam. 

TuRCALOTTE. Héj ! scgítség ! Európa mami ! 
Russico. Ne bántsa szegény tensasszonyt; épen most köppö- 
lyözik, nem jöhet ide. 

TuRCALOTTE (küzdve). Héj ! lord Humhum ! 
Russico. Ne költse fel szegényt, nem hallja, milyen édesdeden 
horkol? 
TuRCALOTTE. Én protcstálok ! 

Russico. Azt szabad. Hanem elébb majd a kezeidet szépen 
megfogom kincsem, hogy ne karmolhass, így ni. 
TuRCALOTTE. Én sikoltok ! 

Russico. De 'isz azt nem hallja senki, mert nagy szél fúj. 
TuRCALOXTE (elájnl 8 maga a divánia esik, a kaimes-papirok pedig nem tndni 
hova?) 

Russico (miután diadalmaskodott, ráér versekben beszélni). 

Szép kedvesem, enyim vagy ! végre birlak ! 
Lármázhat most már minden angol hirlap. 
Itt ülünk már most ketten a divánon, 
Engem szeress, csupán csak azt kivánom. 
Ne félj tőlem, szemem hogy így forog. 
Azért én leszek híí protectorod. 
Híí férjednek igénye oly kevés : 
Nem kell neki, csak bosporos-leves ; 
Sőt a mire más férj irtózva gondol, 
Hogy szarvakat ne kapjon az asszonytól: 
Oh abban is kivétel lesz szivem : 
Az arany szarvat átveszem hiven. 
És most nincs hátra más, mint az ni : 
A Pester Lloyd «Nyilt Terébe » igtatni: 
«Herr Russico und Fráulein Turcalotte, 
Empfehlen sich als glückUche Verlobte- 



S8 



Diadal. 



Vége már a francziának ! 
Fennuralma törve lett : 
Nem lesz egyedúr ezentúl 
Az egész világ felett. 
Nem diktál Parisból többé 
Kalapmintát, koaffürt, 
Nem zsüpónt és türlütütüt, 
Nem volánt és garnitürt. 
Drezda, Lipcse, Norimberga, 
München, Gotha és Berlin, 
Elvété a frank divatot 
— Leveté a krinolint! 

A mért annyi éven által 
Annyi tinta elfolyott, 
A mi a férjeknek annyi 
Hadiadót okozott. 
Ez a bástya, ez a körsáncz, 
Ez a selyem fellegvár. 
Melynek semmi stratagema. 
Bomba és élez meg nem árt. 
Melyet hiába mókázott 
Ujságiró és gamin, — 
Összeomlott utoljára: 
Nincsen többé krinolin ! 

Összeomlott, kapitulált, 
A várörség feladta, 
A szuverén divat ellen 
Fellázadván alatta, 
Leereszté maga körül 
A felvonó hidakat, 



S áll előttünk vértezetlen 
A meghódolt dámahad. 
Mali, Netti, Fanni, Hánni, 
Milcsi, Lotti, Károlin, 
Felmondott a frank divatnak, 
Leveté a krinolint ! 

Győzedelem ! hurrah ! hurrah ! 
Szabadok vagyunk megint ; 
A dámák szoknyái miatt 
Nem szorulunk többé kint. 
Nem tolnak le már eztán a 
Trottoárról a sárba. 
Nem verik az ember lábát 
Kékre, zöldre a bálba'. 
Oh ez nagyobb győzedelem 
Mint milyet adott ColHn ; 
Három évi ostrom után 
Meghódolt a krinolin. 

Ámde én még félek holmi 
Ellenforradalomtól, 
A megbukott divat helyett 
Ki jön? mi jön? mi pótol? 
Hátha megint visszakerül ? 
Még halálra kerestet. 
Kezdem már egy kicsit bánni 
Hogy Írtam ezt a verset. 
Mert tudom a ,Pohár vizbÖl' 
Megtanított rá Bolin- 
brók, hogy mit tesz haragjában 
Egy leöntött krinolin I 



Iskolai bizonyítvány. 



Már azt pedig csak ne mondják. 
Hogy a magyar nem jó diák ; 
Mert oly rövid idő alatt 
Bámulatos sokat haladt 
Mindennemű tudományban, 
A mi csak a programmján van. 
Hol publice, hol privátim. 
El kell ismernünk barátim ; 



Hogy egyszer per istum cursum 
Annyit igyekeztünk sursum, 
Hogy magunknak egész bátran 
Kiadhatjuk a calculust : 
Hungarus baccalaureus 
Mindennemű tudományban, 
Eminens, eminentissimus. 



primis mint nyelvtanuló 
iltán megdicsérni való, 
ezen volt a grammatika 
olt is hozzá nagy praxisa, 

nálni, conjugálni, 
aelegálni. allegálni 
Olyan folyvást tud, mint a víz 
Kilencz ember közt mind a tiz, 
nincsen többé olyan bibast, 
i ne tudná a derdiedast, 
Azért tehát egész bátran 
Kiadhatjuk a calculust : 
f Hungarus baccalaureus 
A nyelvészet tudományban 
Eminens, eminentissimus. 



Földiratot különösen 

Tanulá szenvedélyesen. 

Soha sem kelt annyi mappa, 

Mint az idén s ötvenhatba ? 

Krimiában minden várost 

Olyan jól ismernek már most, 

S a leg^^énebb öregapó 

Megmondja, hogy hol foly a Pó? 

Hol van város ? hol nincs semmi 

Hol nem lehet tovább menni ? 

Merre mi a metropolis ? 

Ergo : stet hic a calculus : 
Hungarus baccalaureus 
A geographiából is 
Eminens, eminentissimus. 



Másodszor, mint nagy juristán 
Fér el rajta a borostyán, 
Megtanult sok új codexet. 
Mindenekben jól igyekszett, 
Küzdött paragraphusokkal 
Győzelmesen, pedig sokkal, 
Só't a concertatióban 
Volt eló' ttunk olyan jóban, 
Hogy magát a professort is 
Elakasztá. Fűit fortis ! 
Azért tehát hitünk szerint 
Kiadhatjuk a calculust : 
Hungarus baccalaureus 
A juridicumból megint 
Eminens, eminentissimus. 



Térvén nummismaticára : 
E tan se ment nála kárba. 
Tanult ismerni sok nummust 
Mi volt régen, és mi van most ? 
Kisebb nagyobb, réz és ezüst, 
Hogyan külön, hogyan együtt"? 
Mikor volt új, mikor lett ó? 
Mi most az értéke nettó. 
Ezt is megtanulta könnyen, 
Pedig nem is nézte könyvben. 
Azért tehát újabban 
Kiadhatjuk a calculust : 
Hungarus baccalaureus 
A pénz-érem-isme-tanbau 
Eminens, eminentissimus. 



Most jön az arithmetica ; 
Ennek sincs előtte titka ; 
Kis ujjában az algebra ; 
Nem kellett hozzá kathedra. 
Összeadást és kivonást, 
Sokszorozást és elosztást, 
A proportiot s törteket, 
A felsőbb egyenleteket, 
S a hármas aranyregulát, 
^ [ind praxisból megtanulá. 
Azért jó hiszemmel inde 
Adjuk neki a calculust : 
Hungarus baccalaureus 
Arithmeticából szinte 
Eminens, eminentissimus. 



Hátra vagyon a chémia, 

azt is jól tudja, mi a'? 

Hogy kell amalgamizálni ? 

Dissolválni, condensálni ? 

Levegőt consolidálni. 

Egyik éreznek mássá válni '? 

Hogy mi az a neutrálsó '? 

A száraz mennykő mire jó? 

A valami hogy lesz vizzé ? 

S a semmiből megint izé ? 

Tehát elismerjük nimis 

S feljegyezzük a calculust : 
Hungarus baccalaureus 
A chemiából imprimis 
Eminens, eminentissimus. 



90 

Végre — a philosophia Javultak erkölcsei is : 

Mintha neki volna irva : (Non rixatur cum sociis) 

Socrates, Aristoteles Azért kimondjuk in íine 

Bölcsészete nem oly teljes, Finali : vivát domine 

Diogenes megnyugvása, Hangáré sedule discipule ! 

Epicur testápolása, Numeris nempe oranibus 

Plató szép álomlátása, Eminens solutissimus ! 
Mind ennek van nála mása. 



Elégia az ágyúhoz. 



Nagyságos lyukas réz, puskák öregapja. 
Kénkővel illatos pokoltüznek csapja. 
Fordítsd felém kérlek — ne szád — ^ de füledet, 
Midőn énekelném fényes személyedet. 

Mert tudniillik, hogy te nagy úr vagy szörnyen, 
Kell, hogy a fejemet hizelgésen törjem. 
Mivelhogy afféle poéta én vagyok, 
Kiben mély tisztelőt találnak a nagyok. 

Termeted oly bájos, olyan tündér fajta! 
Ilyennek rajzolják a cherubimokat : 
Ilyen az alakjuk, mint a te derekad, 
A két kerék oldalt, — az a két szárny rajta. 

Hangodnak szépsége felülmúlhatatlan ! 
Abban minden ének és madárdal ott van. 
Fölséges éneked úgy lelkesít belől ! 
(Kivéve : a kiket elől-utól megöl.) 

Te vagy a világon most a fő tón-adó. 
Parancsodnak minden ember szófogadó. 
A kit te megvédesz, annak igaza van, 
A kit te elitélsz, az exequálva van. 

A te véleményed argumentum, mely dönt, 
Rá apellál minden kétes ügy a földön 
S motívumaidban, a miket felhoztál 
Az elmarasztalt fél meg is nyugszik aztán. 

Nagy úr, kicsiny ember előtted egyenlő. 
Szelídebb golyóval te egyikre sem lösz ? 
Rongyot, arany ruhát, szolgát, magas embert 
Te nem válogatod, mind egyformán sepred. 



i 



91 



S a hová be akarsz menni hatalommal, 
Zárt kapu betörik, sáncz omlik halomra. 
Előled nem lehet sehová elbújni, 
Mint nem a villámló mennykőt félrefújni. 

És mit a hajdankor prófétái bírtak, 
A miről a bölcsek annyi könyvet irtak, 
Azt a világnyelvet, mit megért mindenki. 
Oh te nagy népszónok ! te találtad azt ki. 

Hajdan a « seregek Urának* nevével 
Járultak a harczba ; most ezt te vevéd fel, 
Főpatronusának tart minden natio. 
Fejedelmeknél vagy ultimo ratio. 

En megtettem azt, hogy éneklék felőled, 
Holmi ajándékot nem kivánok tőled, 
A mivel te fizetsz, én nem kapok azon ; 
Inkább fizesd másnak, én utalvánvozom. 



Hamvazó szerdán. 



[ea culpa, mea culpa 
[0 mea maxima culpa. — 

Itt van már hamvazó szerda : 
Bohó álarczok, maszkurák 
Térjetek meg, bánjatok meg. - 
Eltemették Carnevált ! 
Kiki menjen haza szépen, 
Vegyen mustárt és lábvizet, 
Húzzon szépen flanellreklit. 
Fizetgesse a kontóját. 
Szürcsölgessen rántott levest, 
S olvasson ájtatos könyvet. 
Vége már a nagy galoppnak ! 
— A farsangnak vége van. 

Mea culpa, mea culpa, 
mea maxima culpa. — 
Itten van hamvazó szerda, 
^la a börze is zárva van : 
Haussiersek, baissiersek, 
Ivialuszszák ma a mámort. 
Az actiák contratáncza, 
Váltók, devisek, comptantok. 
Milliók s koldustarisznyák, 
S más syrének és koboldok 



Orgiája csendesül már: 
Papirosok megpihennek. 
Vége már a börzetáncznak. 

— A farsangnak vége van. 

Mea culpa, mea culpa 
mea maxima culpa. — 
Itten van hamvazó szerda. 
Ujságiró is pihen már. 
Nem babéron, csak papiron, 
Diplomata maszkurák 
Levetik a dominókat. 
Le a pánczélt és sarkantyút. 
S olyan józan képet öltnek, 
Mint ki vizet sem zavart ; 
Csörömpölő hadseregek 
Megtérnek a garnizonba. 
Vége már a fegj-vertáncznak. 

— A farsangnak vége van. 

Mea culpa, mea culpa 
mea maxima culpa. — 

Itten van hamvazó szerda. 

Ember, térj magadba szépen. 

Minden hivság ez világon. 



92 



(Nemo saltat sobríus.) 
Verd ki a mámort fejedből, 
Es békülj ki a papoddal : 
Mert az élet oly mulandó ! 
Ma a tiszta búza ára 
Négy forint és hetven krajczár, 
S holnap megint leesik 
Három forint kilenczvenre ! — 
— A farsangnak vége van ! 

Váljon lesz-e háború? 

Gazdaember a mezőket járja : — 

Mi fő a fejében ? 

Száraz a föld ; tán az esőt várja? 

Biz elkelne szépen. 

Körülnéz a láthatáron, 

Talán felhőt, vagy mit vár ott ? 

« Hogyan áll az én vetésem? 

Váljon lesz-e háború?* 

Kereskedő ül a kávéházban, 

Ott van most a dolga. 

Maradhat a boltja. 

Van ő annál sokkal jobban páczban, 

Körülnézi az újságot, 

Arkeletet, vagy mit vár ott : 

« Hogyan áll az én vetésem? 

Váljon lesz-e háború?* 

Holló, varjú, hosszú sötét rendben. 

Házak tetején ül, 

Eikács szava hangzik nagy rekedten 

Házak tetejérül, 

Szeme a ködöket nézi : 

Lát-e ? vagy csak szagát érzi? 

« Hogyan áll a mi vetésünk ? 

Váljon lesz-e háború ?» 

Jámbor férj megy haza a kocsraábul, 
Egy kicsit elkésett barátságbul. 
Pedig otthon várja 
Hű élete párja. 
Óráját aggódva nézi, 
Hangulata nem vitézi. 
« Mit csinál a feleségem ? 
Váljon lesz-e háború?* 



I 



93 



A la Bosco. 

Messieurs et mesdames 

Je vais vous fairé grandé production 

Én csinál productio nagy 

A magasabb mágiából : 

Physica és galvanismus, 

Double vue, somnambulismus, 

Indianer schwarze Kunste 

És a grandé metamorphose ! 

Béliében Sie place foglalni. 

— Én csinál mon compliment. 

Messienrs et mesdames ! 
Vous voilá un petit agneau ! 
Egy bárány : une drole de birka, 
Qui ne peut, que emeee* csinálni. 
Allez ! marcliez ! — egy minuta ! 
Lett belőle egy nagy ágyú, 
A ki csinál : drumdum bum bum ! 
És megteszi nagy massacre ! 
N'ayez pas peur ! nem kell futni. 
Changez ! tournez ! — en voilá : 

— Lett belőle megint bárány. 

— Én csinál mon compliment. 

Messieurs et mesdames ! 
Da habén Sie egy virág. 
Híják neki en botanique: 
• Actia Credita de Linné » 
(Lopvanősző, Cryptogame) 
Je vais vous fairé : hideg fújok 
Eá : elszárad ; en voilá. 
Allez ! marchez ! nincsen néki 
Egy csepp szaft se benne többet. 
Most lehellek rá meleg : 
Changez ! tournez ! en voilá ! 
Egy minuta, hogy kizöldül ! 
Lesz virág, arany gyümölcse. 

— Én csinál mon compliment. 

Messieurs et mesdames ! 

Je vais vous fairé : ki mind itt van, 

Ez az egész publikum, 

Fele mingyárt hosszú kép lesz, 

Másik fele gömbölyű. 



94 



Allez ! marchez ! tessék nézni : 
Egy tesz sirni, más nevet, 
Most minden fej elcserélem ; 
Changez ! tournez ! vous voila ! 
Hosszú kép lett gömbölyű, 
És a gömbölyű au contraire. 

— Én csinál mon compliment. 

Messieiirs et mesdames ! 
Vous voilá iine grandé Stiebel. 
Uno csizma ! S'il vous piait. 
Akarom egy lábra húzni : 
Ca ne va pas : nem megy rá. 
Most felhúzom kilencz lábra, 
Az mind ensemble belé megy : 
Még a magamé is elfér 
Tizediknek, en voilá ! 
Mais 9a fait mai pour les tyúkszem. 

— Én csinál mon compliment. 

Messieurs et mesdames ! 

Én csinál legszebb piéce most : 

La mystére egyptienne ! 

Je vais vous fairé : minden ember 

Álmodik sok furcsa dolgot. 

Allez ! marchez ! egész publique 

Somnambule lesz, háztetőn jár. 

Örvény szélin, egy szál deszkán. 

És beszél clairvoyant 

Tutto franco, a mit nem lát ; 

Changez ! tournez ! c'en est fait, — 

Csendes jó reggelt kivánok. 

Je vous souhaite bien le bon jour. 

A productio fini van. 

— Én csinál mon compliment. 



Grsefenbergi viszhang. 

Akár mit mond a rossz világ, 
Vizet inni dicső dolog ! 
Sok mennykő részeg poéta, 
Félre ! most vízről dalolok. 
Vizböl jövök, vizet ittam : 
Attul vagyok mostan józan. 
Aztán meg más valamiktől, 
A mik nem ide tartoznak. 



95 



Ki lesz társain e pohárhoz 
Én megittam már vagj' tizet: — 
Igyunk vizet. . . . 

Áldott orvosság az a viz ! 
A kihen heves vér nyargal, 
Kinek szive nagyon dobog, 
Lehűtheti egy itallal. 
Kit régi baj salakja fojt. 
Kinek fejét rossz gond fövi, 
Kit bánt megújuló sebe, 
Viz meggyógyítja, benövi. 
Hát az Európa-fájást ? 
Tán ezzel nem bir ? azt hiszed ? 
Igyunk vizet. . . . 

Vizböl vannak a tengerek : 
S ha tengerek nem volnának, 
Halnak nem volna lakni hol '? 
S parádézni a flottáknak. 
Vizböl vannak a könyek is ; 
Nagy uraknak módjukban van 
Megförödni, mikor tetszik, 
Ezen drága otkolonban. 
Viz a szivárvány, a remény : 
S a remény képénél mi szebb ? 
Igyunk vizet. . . . 

Pezsgőt igyék a franczia, 
Puncsot nyakalhat az angol. 
Német tölthet magába sert, 
Muszka élhet olvadt lánggal. 
Kik madmoazel Fortuna 
Asztalánál nyújtózkodnak, 
A jó ételre jó ital 
Nagyon felülik azoknak ; — 
Nekünk ott nem terítettek ; 
Ránk nem számolt a szép grisette. — 
Igyunk vizet. . . . 

I^ért azért, mert igen jó. 
Másért, mivel gazdaságos. 
Aztán, hogy mit Jancsi vétett, 
Azt most lebünhödje János, 
Negyedszer : mert úgy sincs borunk, 
A jég azt is elverte mind ; 
Csak vizet lát s — hitelezőt 



96 



Az ember, bár hová tekint. 
Mondjuk : czudar világ biz ez ! 
S igyunk vizet. . . . 

Kabbi Dsenemark. 

lü nem hallotta volna még 
llirét a nagy Díenemarknak ? 
A híres Hersch Daeneraarknak ? 
A ki felel bezárt könyvből, 
Megmondja hány sor van benne? 
Hány egész sor, hány negyedrész ? 
A ki belát a vesékbe, 
S megmondja, most ki mit gondol ? 
A ki jósol hat hónapra ; 
(Tovább nem, mert már az luxus) 
Kivéve ifjú szüzeknek : 
Mikor fognak férjhez menni ? — 

— Ez a nagy Hersch Dsenemark. . . . 

Nem hallották volna hirét 
A nagy rabbi Daenemarknak? 
A hires Hersch Daenemarknak, 
A ki beszélt herczegekkel, 
Császárokkal, királyokkal ! 
Érsekekkel, püspökökkel, 
Sőt a legfőbb szent atyával. 
Magában a Vatikánban ! 
S mindeniktől hozott irást ! 
Melyben az vagyon megírva : 
Hogy Hersch Dsenemark nagy ember ! 
Csodaember, Wundermanu ! 

— Ez a nagy Hersch Dsenemark. . . . 

Ki nem hallott volna róla, 
A nagy rabbi Dsenemarkról ? 
A hires Hersch Daenemarkról ? 
Kitől Napóleon császár 
Legelőször tudta meg : 
Hogy princzet kap nem sokára, — 
Hogy Szebasztopol felét 
Kapja csak meg — és kibékül, 
Es hogy harmincz louísdort 
Tart markában ajándékul ! — 
A ki a porosz királynak 
Egy egész Schützenbataillon 
Neveit elmondta mind ! 



97 



(Igaz, hogy százötven Mayer," 
Detto Schultz és Müller volt közt), 
Kivel még a nagy Humboldt is 
(^liksics Koszmoszát ki szerzé) 
Két óráig disserált ; — 

— Ez a nagy Hersch Díenemark. . . 

Az a liires rabbi Daenemark, 

Ki a porosz miniszternek, 

Mert sokalta volt az entréet 

(Tíz tallér volt egy személyre) 

Megjövendölé előre : 

Hogy mikor nem lesz miniszter ? 

Ki a komáromi várban, 

A generalstab eló'tt 

(Ott voltak a Vorstandok is 

Tisztelt asszonyságaikkal), 

Még a háború előtt, 

Előbb mint Szebasztoj)ol jött ; 

Még vontcsövű ágyú sem volt, 

Sem pediglen krinolin, — 

Megmondá, — bátran — merészen, 

Hogy ott amaz úri delnőn, 

A ki úgy kaczag beszédén, 

Kilencz alsószoknya van ! 

(Megszámlálták ; annyi volt.) 

— Ez a nagy Hersch Díenemark. . . 

Tehát ez a hires férfi, 
A nagy rabbi Daenemark, 
Megalázta volt magát 
Felkeresni Kakas Mártont ; 
Azt a hires Kakas Mártont, 
A ki ép oly virtuóz 
A mindent elfeledésben. 
Mint ő az emlékezésben. 
Jó barátságot köténk ; 
bemutatá nekem 

— Nem magát — de engemet: 
Leirt, hogy milyen vagyok ; 
Kivül belül csupa virtus ; 

Sok bennem a magnetizmus ; 
De a pénz nálam nem áll meg. 
• Az onnan van oh nagy rabbi, 
^lert hogy a pénz nincsen vasból ; 
Más különben mágnesemmel 
Idehúznám s itt maradna.* 
Ezt helyeslé rabbi Daenemark. . . . 

Jókai: Költemények, n. 



98 



Aztán monda a nagy Dajnemark : 

Vegyek elő holmi könyvet. — 

Minthogy vad-könyv kellc néki, 

Mit effective nem ismer : 

Odaadtam egy regényem, 

S ő megmondá stante pede, 

Hány sor van benn minden lapban ? 

Hány egész sor, hány üres ? 

(Féltem : még azt is kimondja: 

Hogy hány üres gondolat ?) 

Kitalált szobámban mindent, 

A mi irásféle volt ; 

(Még egy emléklapot is, mit 

A Nationalbank ád ki.) 

— Ezt tévé a nagy Hersch Daenemark i 

Aztán megtaníta rögtön 

Sok nagy és jeles titokra, 

A miket rejt a jövendő, — 

A nagy rabbi Daenemark, 

Arra kérve, hogy ne adjam 

Titkait hamar tovább. — 

«Légy nyugodt, nagy rabbi! én, — 

Mint afféle ujságiró, — 

Nem is tudnék, ha akarnék. 

Bármit úgy elmondani, 

Hogy jól meg ne toldjam ; arra 

Még magad sem ismersz többé. 

Aztán én bohó vagyok, 

A mit mondok, azt nekem 

A policzáj sem hiszi. 

Ez a legnagyobb szerencsém. 

Légy nyugodt nagy Daenemark. 

Azt mondja nagy Daenemark 
Arra, hogy «mi lesz belölünk?* 
— «Hogy a kinek pénze nincsen. 
Az szegény, az nem nagy úr l» 
(Eejtsd magadba ezt a titkot 
Olvasóm 1 s tovább ne add.) 
« Meddig tart az örök béke?» 
«« Addig tart, épen csak addig. 
Míg a háború ki nem tör. » » 
(Ezt a dátumot felirjuk.) 
«Mit csinál Napóleon most?* 
«/< Délután öt óra lévén. 
Épen most levest eszik.* » 
(Ezt nagyon jó volt megtudni.) 



99 



•Mire gondol az orosz czár?» 
««Arra gondol az orosz czár, 
Bárcsak ebből a melegből 
Ellehetne tenni télre. »» 
(Egyetértünk véle mink is.) 
tLesz-e ára a biizának?* 
€ « Mikor olcsó lesz az ember, 
Akkor drága lesz a búza. » » 
(Tessék már most válogatni.) 
« Melyik nemzet a világon 
A legmértékletesebb?* 
Felelet rá : « a magyar, 
Mert az elél reménységgel. 
Az pedig csak vékony czuspájz.') 
(Tudja mennykő ! mégis liizunk.) 

• Mikor fogja még a világ 
A magyart is emlegetni ?» 

• «Majd a mikor az a czinkló, 
Mit a honatyák emeltek 

A lovarda homlokán. 
Elkezd vezérczikket irni.»» 
(Arra pedig várhatunk.) 

• Mi változás lesz a honban 
Közel három hó alatt ?» 

« «Lesz igen nagy változás, 
Közel három hónap múlva, 
Mit megérez minden ember. 
Legyen kicsiny, vagy legyen nagy. 
Az, hogy három hónap múlva 
Fűteni kell mindenütt.* » 

Hyen szörnyű jóslatokra 

Oktatott meg engemet. 

Egy szép délutáni órán, 

A nagy hirü rabbi Hersch 

A wundermann Daenemark, 

Az egyetlen nagy Hersch Dagnemark. 

A dinnyeverseny. 

Hajdan tarfejeket szeldeltek harczos apáink, 

Most mink dinnyéket kaszabolni ragadjuk a — bicskát. 

Vágni ez is jó tán? vérbéle van ennek is cgj'szer ! 

És a pusztítás ebben háromszoros édes ! 

Boldog a hon, melynek dinnyéje van ennyi halommal ; 

Cantaloup és ananász, görög és más nemzeti dinnyék. 

Magjaikat külföld termé, de gyümölcse magyar lett, 

7* 



100 



És magyar ínyeknek szolgál kedves csemegéül. 

Űclv neked óh dinnycsz ! föld első vegytani bölcse, 

A ki a zord trágyát finom illatszerre varázslód. 

(h'izzen meg az ég a ragyától és a vakandtól, 

Nyári esőzéstől, zivatartól, földi kukacztól ; 

S szent Lőrincz védnök legyen hozzád hosszú kegyelmű. 



A pesti zsinagóga. 

Egyszerre kezdénk építtetni 
Egy templomot, ők is, mi is. 
Az övéké rég készen áll már. 
Miénknek még teteje nincs. 
Hogyan maradhatánk mi így el ? 
Ok arra lehet nagyon sok : 
Azt a hitelezők építek, 
Emezt pedig az adósok. 



Signor Horazio. 

Siguor Horazio nagy férfin : 

Ki szabadelvüségre nem hiú ; 

lü éltében egy eszméért küzde. 

És azt magának jelszavául tűzte : 

((Miként egy rendes status főjava 

Az izgazgatás borsa és sava, 

Az hogy mindenki kapjon sok botot. 

Nem tekintve semmi állapotot. 

Bot egyiránt kicsinynek és nagyoknak, 

Grófnak, parasztnak és újságíróknak, 

Ez tartja fel a statust egyedül. 

A nélkül minden rögtön összedűl. 

Nem rég e nagy signor Horazio, 

Kinek barátja volt Pancrazio, 

Egy szép verőfényes délelőtt 

A szent Vincenzió templom előtt, 

Signor Pancrazioval összejön : 

Pörölnek, mindakettö tűzbe jön, 

Összeszalad az egész promenád. 

Pancrazionál volt egy spanyolnád ; 

Signor Horazio aztán kaj)ott 

Botot hátára, igen sok botot. 

Azt talán még is nem kívánta meg. 

Hogy elvei ily nagyon győzzenek. 

De vigasztalhatá vele magát. 

Hogy lám Pancrazio elvbarát. 



101 



Tél közepén. 

1860. 



Tél közepén de meleg van ! 
Hogyne volna olyan meleg ? 
Mikor más nap süt az égen. 
Nem a régi kopott, rozsdás, 
Az a sápadt, életunt nap ; 
Hanem új nap, mely most kezdi, 
Tele tűzzel, verőfénynyel. 
Derék, felvilágosult nap, 
Nyájas és leereszkedő. 
Ellensége a sötétnek, 
És a fagj'nak és mindennek, 
A minek sötét s hideg kell. 

Tél közepén de meleg van ! 
Hogj-ne volna olyan meleg ? 
Mikor még a csillagok is 
Mosolyognak ! (Ertem őket, 
A kik itt az édes földön 
Bájos nők szemében égnek.) 
Oh e csillagok sugara 
Sokkal szebben ég ez évben ! — 
Óvja Isten e dicső fényt, 
Ezt a földi csillag- égést, 
Hogy ezt soha bánat könyje 
— E gonosz víz — el ne oltsa. 



Tél közepén de meleg van ! 
Hogy ne volna olyan meleg? 
Mikor a jámbor emberek 
Egész áldott \"ilágszerte 
Úgy fűtenek egymás alá. 
Hogy váljon mivel fűtenek ? 
Arról én már nem beszélek ; 
Mert az politika volna : 
A politikáról pedig 
Nekem szólanom nem illik ; 
Mert az nincs a programraombau. 
Azért annak hagyjunk békét. 

Tél közepén de meleg van ! 
Hogyne volna olyan meleg ? 
Mikor úgy szeretjük egymást 
(No — nem egymás feleségét ; 
Hanem minden derék embert.) 
S arról megint nem tehetünk, 
Hogyha minden magyar ember 
— Eo ipso — derék ember. 
S hát ennyi mülió szívnek 
Egy közösen összeérzett 
Szeretetben dobbanása 
Hogyne adna meleget ki ? 



Őseinkhez. 



Jó őseink, Álmos, Kund, Tuhutum, 
De már én tovább meg nem állhatom, 
Hogy meg ne kérdezzem kegyelmetek : 
Ázsiából ide mért jöttetek ? 
Miért kellett ottan felmondani ? 
Mit véthetett hazánk, a hajdani? 

A sáska lepte tán meg a hazát, 

S az mindent, a mi zöld volt, lekaszált? 

Viz önte ki? vagy a futóhomok? 

Nagy krinolint hordtak az asszonyok, 

Attul nem fértetek az ősi honban, 

S elhagytátok, hogy azt se tudni : hol van ? 



102 



Miért hagytátok el f Tán ottan is, 
Volt már jebúzeus, a kis hamis? 
Váltók, uzsorák, prolongátió, 
Restánczia és ekzekuczió 
A hypothékát már úgy benőtte, 
Hogy érdemes volt megszökni tőle ? 

A külső szomszéd volt goromba tán, 
A sok harczháborút megunatá ? 
Mongol, tatár, bolgár és pecsenyég 
Elszedte tőletek a pecsenyét ? 
Azt mondtátok : nohát legyen tied ! 
S pihenni jöttetek — épen ide ? 

Vagy tán Chinával gyűlt meg a baj ott. 
A sok bölcs mandarin ott sem hagyott 
Békét? ruhádat, ősi nyelvedet 
Kivánta, hogy kedvéért leveted ? 
ígérte, hogy czivilizálni fog? 
Arra aztán mind elfutottatok ? 

A chinai Presse s a pekkingi 
Algemeine -Zeitung (eb az ingi !) 
Addig kunírozott, szekírozott, 
Mig a flegmából végkép kihozott ? 
S nehogy rajok előfizetni kelljen. 
Inkább eljöttetek valamennyen ? 

.... Azt mondja erre az ős hagyomány, 

A melynek eddig indulánk nyomán. 

Hogy nem biz az, hanem Emős anyánk 

Álmodta egyszer, mikor? hajdanán : 

Hogy nékünk épen itt lesz jó helyünk, 

S arra mingyárt azt mondtuk, hogy « gyerünk* 

Már hiszen itt vagyunk, hál Istennek ! 
Napjaink szép örömek közt mennek. 
De én csak a mondó vagyok «ős mámi», 
Hogyha méltóztatott álmot látni, 
Az még magában nem volt nagy hiba ; 
— De — tette volna inkább lutriba I 



103 



Megintés. 



Debreczenben élt hajdan egy tanár Aztán letörlé a tintapettyet, 
Tudós, derék, okos férfi. Mely szétfecscsent az asztalán. 

A kihez tudós vitatkozásban Ezen egész incidensből 

fHozzá nem lehetett férni. Csupán annjdt gondola, 

?enger alatt, föld sötét gyomrában. Hogy az ilyen hajításnak 
Csillagos éjben és odább A neve : parabola. 

5zemély szerint ismert, mutogatott 



Minden állatot és csodát. 

['udott mindent, a mi történt 
ÍNoét^l Periclesig ; 
iCsak arról nem tudott semmit, 

[ogy házánál mi esik ? 

sen derék tudós férfiúnak 
Volt egy fia, épen olyan 
Kitűnő a korhelységben, miként 
Atyja a tudományokban. 
Iskolakerülő és csavargó, 
Ruharéz, pákosztos, betyár, 
A tiszteletes tanámé asszony 
Alig győzött foltozni rá. 
De a tudós nem törődött 
Egy cseppet is felőle. 
Nem stúdium a rossz kölyök, 
Nem tanulhat belőle. 



De beront a tiszteletes asszony 
S elkezd lamentálni szörnyen, 
Hogy azt a sok rakonczátlanságot 
Mint lehet venni oly könnyen ? 
• Kend nem gondol semmit a fiával, 
Müyen kárt csinált megint, né ! 
Ideje volna már egyszer kendtől, 
Hogy a rossz fiút megintné. • 
A tanár botot vett, kiment 
S egyet olyat ütött rá : 
Hogy a fiú menten elnyúlt 
S lelkét rögtön kiadá. 



Most már szelídebb időket élünk ; 
Nem intenek hasábfával. 
Ha épen a szép tiszta papirost 
Úgy izéljük be tintával, 
Hogy a tintamicsodák és pettyek 
Talán haragot költenek : 
Egyszer épen a rossz ficzkó megint Szelid czivihzált szokás szerint 
Betört valami ablakot ; Most csak Írásban intenek. 

A tanár nem vette észre, pedig De azért most is megesik. 
Épen az ő ablaka volt. Hogy az ember rá elesik. 

A lapda tintájába esett Azért tehát, drága kincs ! 



Az hitte, meteor talán ; 



Professor úr, meg ne ints ! 



Reményihez. 



Kedves drága barátom Reményi, 
Kinek bár elismervék erényi. 
Még is meghiúsultak reményi, 
Mivel a tens közönség merényi 
Miatt megromlának nyereményi ; 
Mert azt sok ember fel nem éri. 
Hogy a tapson kívül kell kenyér is. 



lOi 



Alólírt mindazáltal reményli, 
Újra fölléptét ismét megérni, 
S aztán még sokáig : tremain-y !i 



KÖSZÖNTŐ VERSEZET 

eő Nagyságához 

a szélesen kiterjedt familiájú 

VASSÁRNAPY UJSÁGH úrhoz, 

több tekintetes nemes vármegyék szivesen látott vendégéhez, 

10000 föbül álló prsenumeransi bandérium fővezéréhez, 

az egész világon történt minden újságnak rendes és örökös urához, 

a hirlap-bélyegrend nagy-kereszteséhez, 

az olvasó közönség belső titkos tanácsosához, 

ÁRVA VERSÍRÓK GYÁMOLÓJÁHOZ, 

én Maocenásomhoz, 

és legkegyelmesebb uramhoz, 

a midőn 

Dltső szVLetés napjának hatoDIK éVforDVLóJát 
VLLné VaLa VéLVnk e VIszontaXágos éVben. 

Jobbágyi tisztelettel 

az alábbirutt. 

Most liat esztendeje, midőn Aurora — 

Vagy miről beszélek ? Midőn korrektura 

Alá legelőször kefelevonatban 

Elém terjesztenek, azt mondván, hogy «itt van" : 

Kicsiny voltál akkor, kicsike és czirmos. 
Hangod sem volt akkor olyan ékes, mint most. 
Én tanítgatálak akkor járni téged ; 
Hogy ha megbotlottál, meg is szidtak érte. 

Albert táti, meg a Guszti keresztpapa 
Jobban nem szeretett tégedet kis baba ; 
Mint a Marczi bácsi, ki meséket mondott, 
Számodra képeket s más játékot hordott. 

Hogy kis diák lettél, nagy nebuló voltál, 
Kicsinyben múlt sokszor, hogy meg nem lakoltál. 
Holmi csin miatt már készen voltam egyszer, 
Hogy magamra vegyem helyetted a carcert. 

* Remain-y : «maradj itt!* angolul. 



Hogy megházasodtál, én voltam násznagyod : 
PoŰ de Tikay volt szép menyasszonyod, 
Kivel élsz e napig boldog házasságba' ; 
Bár még magzatokkal nincsen is megáldva. 

Voltam harczaidon, támadó riválok, 
Viszhangok, néplapok s más egj'éb Mihályok 
Országod határán beütének bárhol, 
Ám néped hü maradt, soha el nem pártolt. 

Keresztül ment rajtad sok nagy nehéz krizis, 
Holmi áremelés, söt még az új pénz is ; 
Nem ölt meg végtére ama csinos ordó, 
A mitől fejenkint jár egy krajczár portó. 

Voltál és maradtál, a minek születtél, 
Derék, bátor vitéz, a ki csak egyet fél : 
Mint oroszlán csupán a kakas szavától, 
Akként te is csupán a — vörös krétától. 

Kivánom : az Isten sokáig éltessen, 
Adózó népedből senki el ne essen ! 
Ne érjen tűzveszély, megintés, tilalom, 
Soha se apadjon a kézLrathalom ! 

Adjon Isten neked hires férfiakat : 
A kedvedért egy kis harcz is mindig akad ; 
Mert ha a világban künn — van polémia, 
A lapoknak vagyon jó dolguk e miatt. 

Mutass szép képeket — s ne légy képmutató. 
Legyen bölcs beszéded, de még sem untató. 
Légy mindig potior, és népszerű méges. 
Mondd az igazságot - — s szádat meg ne égesd. 

Hirdesd a magyarnak méltó virtusait ; 
A hősök jó hirét senki se bántsa itt. 
A mi hibája van, csínján tudasd véle. 
Hogy csak ő értse meg, és senki egyéb ne. 

Légy a magyar nyelvnek derék apostola. 
Hirdesse szavaid költők bájos tolla. 
S a mit kifeledett az irók permája : 
Olvasód a fehér sorokban találja. 

Aztán sokáig élj, még minket is túlélj ! 
A 'szellem számára nincs a siron túl éj. 
Ha egyszer meghalunk, ne félj ! még azontúl 
Correspondeálunk le hozzád — a holdbul. 



106 



iQstantia. 

A naphoz. 

Uram, kegyelmes Nap ! megtisztellek mélyen ! 

Pillants már, ha akarsz, egyszer melegebben. 
Az ember türelme elfogy, ugysegéljen. 

Ebben a fatális csikorgó hidegben. 

Hiszen jó a mi jó, szép a tél szánkázni, 
Meg bálokba járni, a mig a farsang áll. 

De már a böjt alatt nincsen kedvünk fázni, 
Jó volna már, ha egy kicsit alább hagynál ! 

Hiszen kiadhatta már a tél a mérgit ; 

Naponkint várjuk, hogy majd csak adsz meleget. 
S megint csak azt látjuk, hogy ó' kelme még itt! 

Küld vizitkártyákat, fehér hópelyheket. 

Ez a sürü köd is eltakarja orczád, 

S itten ül már rajtunk, nem tudom, mióta. 

Még csak sóhajtásunk sem jut tőle hozzád, 
Az eget előlünk úgy eltorlaszolta. 

Majd meg a goromba szélvész dühöng rajtunk, 
Dörömböz ajtónkon, a kéményben dúdol. 

Jógcsapokkal tele ragad bakombartunk, 
S bajuszunk megőszül az utczán a zúztól. 

Lehetetlen, hogy ez mind tudtoddal legyen : 

Fakereskedőkkel intrikázik a tél ! 
S Afrikának küldi mind azt a meleget, 

A mit te kegyesen számunkra rendeltél. 

Uram, nézz utána, mert itt mind megfagyunk ! 

Süthetsz már azután, hogyha nem lesz kinek ; 
Tekints a naptárba, márcziusban vagyunk ! 

Öt napra az ember már a télből kimegy. 

Füvek és virágok el nem képzelhetik. 
Miért tartják őket ilyen soká fogva ? 

Azok praetendálják a tavaszt ; ez pedig 

Nálad van ; könyörgünk : ne tartsd a markodba ! 



107 



A 4-ik 8. 

Hát én ki vagyok ? Mit '? Micsoda ? Hee ? 
Impertinens újságíró fajzat! 
Azon veszem észre, hogy — ninini ! 
Micsoda förtelmes csúnya zajt csap ! 

Ezer olló s vöröskréta-mennykó' ! 
Hát én rám már senki nem is gondol ? 
Azt hiszitek, hogy az tistökötök 
Már végkép kimaradt a markomból ? 

Szörnyű, borzasztó esetek ezek ! 
A parókám szála is mind feláll. 
Ez a tintavesztegetó' nemzet 
Szanaszét egyszerre hogy declamál. 

Még a miniszterről is mer szólni — 
Elmondja róla, hogy így meg így volt : 
Firtatja, hogy liát ez, meg hát amaz ? 
Miért cselekedte azt, hogy megholt ? 

Mennyi volt a pénz a ládájában ? 
Hányan voltak nála az akcziák ? 
Mit beszélnek felőle az utczán? 
Ipát, napát, vejét kinek híják ?- 

Még azt is kibeszélik felőle, 
Hogy a gyomrában miket találtak? 
Azt is utána mondják, hogy ő volt 
Ki a lapbélyeget feltalálta. 

Hah, vakmerők, hah csendháborgatók ! 
Hát nincs már többé semmi szemérem ? 
Azt hiszitek, hogy a gallérotok 
Én már talán többé el sem érem ? 

Én vagyok az erős boszuálló ! 
Rettentő negyedik paragrafus ! 
Mikor a nevemet hallod, ember, 
Megfordulj, elbújj ! jobbra balra fuss! 

Meg van irva bennem világosan : 
A ki ilyen urat bánt, megjárja ! 
Azokról csak jót szabad mondani. 
Punktum, szedtevedte sok bety 



lf»S 



Az új bor. 

Azt mondták, hogy «ez a bor már régi», 
Ezen már senki sem segít : 
Nincsen benne semmi czukorféle, 
Az Ínynek nem hízelkedik. 

Nemcsak, hogy nem hízelkedik, söt még 
Nagyon is goromba ficzkó ; 
Míngyúrt az ember fejének rohan. 
Lábról levesz és megpíszkol. 

Ezen már nem lehet segíteni, 
Senki sem csinálja lágyra. 
Nem való már ez semmi egyébre. 
Még csupán csak eczetágyra. 

De a mi bort majd mi préselünk ki, 
A mit majd mi készítünk el : 
Az lesz a bor ! Jót állunk felőle 
Alapos bölcseségünkkel. 

Gyönge, édes, czukros csemegebor ! 
Lesz jó idegen zamatja. 
Az ember ha más deviset ragaszt rá, 
Grinzingernek kiadhatja. 

«Az lesz a bor !» — Aztán neki álltak, 
A fürtöket meghámozták, 
S hogy mind egyforma szőlőszem legyen, 
Keresztűlereszték rostán. 

Vigyáztak rá, hogy semmi veres szín 
Ne vegyüljön a must közé, 
S akkor czukor, szirup és főtt mézzel 
Hatalmasan megöntözék. 

Raktak belé ürmöt, mustármagot, 
Zöld szilvát és ólomczukrot. 
Nem kímélték az ájnslógot tőle, 
A kénkövet, fehér szurkot. 

Kifőzték, lefőzték és lefojták, 
Elzárták a szabad légtől ; 
S hogy egymást el ne ronthassa, 
Külön palaczkra húzták a végből. 



Í09 



Azt bedugták, lekötözték clrottal, 
Szurokkal lepecsételek, 
S a pinczébe homok közé rakták, 
Mind a fejével lefelé. 

Ez lesz a bor ! Ezt már mi csináltuk, 
Mi neveltük, mi javítók ; 
Félre innen a goromba óbort ! 
Félre azt az erős vinkót.» 

Mikor aztán felhozták az újat, 
Alig tágult a fedele. 
Nem várta, hogy hiízzák : kinigta azt, 
Tele lett szem és száj vele. 

Az íQú bor sokkal tüzesebb lett 
Miként amaz a régi volt. 
És a mi a legnagyobb baj hozzá,. 
Még a palaezkbói is kifolyt. 

Az a titkos vegyészi tanúság 

Ezen megdöbbentő tusban : 

Hogy a magyar bort pancsolni nem jó, 

Mert abban sok spiritus van. 



A német kérdés. 

Tudjuk, hogy van olasz kérdés. 
Olasz kérdés, spanyol kérdés, 
Déli és nyugati kérdés, 
Miknek bajos megoldása. 
Oly gubancz az, oly csomólék. 
Ketté vágni ! így a legjobb. 
Német kérdés is vagyon már. 
Tán a dán és Slezvig-Holstein ? 
Nem : de egy kis mopszkutyáért 
Mostan történt, most a héten. 
tMégy az utamból, te piszkos !» 
Szól egy tiszt a kis kutyához ; 
•Hah, uram: enyim e kutyka!» 
Szól a másik felriadva, 
• Sértve benne én vagyok meg: 
Most ezért halálra vívunk.* 
És a két vitéz legottan 
Bajvivásra kelt, kiálltak 
Tíz lépés distantiáról 



110 



S lőttek négy ízben egymásra ; 

Jó szerencse, mindakettö 

Oly vékony volt, mint a nudli, 

Nem talált golyó beléje. 

Ily harag volt egy kutyáért 

Anno ezer nyolczszáz hatvan, 

A midőn a Bundestagban 

Harminhárom rizsmát írtak 

Arról : hogy (hohó, elég már ! Szcrk.) 



Signore Calatafimo. 



Eettenetes nagy vitéz volt 
Signore Calatafimo I 
Száz embertől meg nem rettent, — 
Hogy ha ő neki ezer volt. — ■ 
Mikor ellenséget látott 
Maga előtt a táborban : 
Elkergette ! s ha az nem ment. 
Akkor ő ment : még sem hagyta 
Hogy szeme elŐtt maradjon. 

S hogyha már jó messze elment 

Signore Calatafimo 

Honnan ellenség nem látszott, 

Akkor büszkén felkiálta : 

« Nincs ellenség ! ime eltűnt ! 

Megverénk őt — s elfutáuk. » 

S hogyha már nagyon kifáradt 
Ellenség kerülgetésben 
Signore Calatafimo : 
« Hol van hát az az ellenség ? 
Ördögattát nem találom ; 
Hozza ide valaki : 
A ki nekem ide hozza 
Ellenséges vezér fejét. 
Fizetek rögtön neki 
Ötvenezer aranyat.* 

Héj, ha olyan sok pénzed van 
Signore Calatafimo, 



Hogy golyóbisok helyett 
Már azzal lövöldözesz, 
Jó világ van úgy tenálad ! 
Ellenség vezére hát 
Maga vitte oda fejét, 
S fölvevé a díjat érte, 
meg adott egy aranyért 
Huszonnégyezer fejet. 

Fővárost és fellegvárat 
Elfoglalt már az ellenség, 
Signore Calatafimo 
Büszkén így telegrafiroz : 
«A kalózt, az Angyalbandit, 
A kinek nem volt elég. 
Hogy megöltem, hogy levágtam. 
Most bekergetem a várba. 
Ott vannak mind bekerítve I 
Átkozott rossz a helyük !» 

S midőn végre hazaére 
Tengeren át, gályahátán 
Signore Calatafimo, 
Büszkén monda ő urának : 
«Itt a kardom, fényes most is : 
Folt nincs rajta semmi vértől, 
Országodban mit rám bíztál 
Ellenségnek hire sincs már.» 
. , . S ekkor monda igazat . . . 



111 



Mese a czigányról. 

At kellett a Tiszán menni a czigánynak 

Rozzant lélekvesztőn ; 

Tisza pedig zajlott, partjait szakgatva 

Szörnyű hajmeresztőn. 

Ugy hányta a habot rajta észak szele, 

Mintha Garibaldi parancsolna vele. 

Jég közé beszorult a czigány csónakja, 

Most mingyárt elmerül. 

Senki sem segiti, nem megy érte ; pedig 

Kiabál emberül. 

Nézik s nem kivannak segélyére menni. 

Mintha «nagy hatalom* volna valamennyi. 

Hiába tördeli csáklyával a jeget, 

Megint csak új támad. 

Mintha volna a zaj dühös népfelkelés, 

Se vége, se száma. 

A kormány-lapátot eltöré, eldobá ; 

Mint egy vert tábornok, szöknék, csak vón' hová ? 

tOh alattamvaló viz«k ! kiált végre, 

Csak most eresszetek, 

Hogy ha csónakomat el nem merítnétek, 

Fogadnám tinektek. 

Hogy szent Nepomuknak, száraz földre száUva 

Olyan viaszgyertyát veszek mint egy szálfa. » 

Könyörült a Tisza, nem lett hajótörés. 

Partra jött a csónak. 

Ottan áUt a szent kép, no komé, most aztán 

Ura légy a szónak. 

•Jaj ! drágalátos szent, így volt az alkuba' : 

öly gyertyát Ígértem, miként egy szál gyufa. » 



Természet-histőria. 

Mikor a szarvorrú verekedni készül. 
Orrán levő szarvát sziklán köszörüli ; 
Pánczélái felölti, kemény lesz a bűri, 
így várja magára a harczot vitézül. 



112 



Czethalak csatája jár nagy kdszüléssel. 
Verdesik a tengert clébl) farkaikkal. 
Felszíják a vizet s fújják nagy szökéssel ; 
Fejét méregeti össze mindenik lial. 

Majomcsorda mikor hadakozást készít, 
Köveket gyűjt, magát fustélylyal ellátja. 
Csoportokra osztja barczképes vitézit, 
S haragos szándékát előre kiáltja. 

Kutyamarakodást nagy morgás jelenti, 
Elébb nagy szüksége van az ugatásra. 
Az oroszlán — fekszik, farkát sem billenti, 
Hanem azért mindig készen a csatára. 



Igen sok magyar úr emlékkönyvébe. 



Ültem rakott asztalodnál, Feleséged, leányaid 

Borod igen jó vala ; [van : Zongoráznak gyönyörűn, 

Hogy pinczéd legjobb rendben Fegyvertárad kincseinek 
Meggyőződtem általa. Az ember szíve örül. 



Utaztam a szekereden, 
Megnéztem az aklodat ; 
Gyönyörű szép a ménesed. 
Van sok telivér lovad. 

Dohányod jó, — pipatartód 
Valóságos múzeum ; 
Az ember nem is sejtene 
Ennyi műkincset falun. 



Ekéd, szántóvető géped 
A korral szépen halad. 
Minden sportsman kifogásán 
Túl van kopód, agarad. 

Angolkerted, üvegházad 
Növényzete ezernyi ; 
De könyvtárt az egész háznál 
Nem bírtam felfedezni. 



Török marsch. 

(Nem az a Rubinstein-féle.) 



Tram tam trara ! nagy uram . . 
Nyolcz havi zsold hátra van. 
A csizmának már nincs talpa, 
A bográcsban nincs piláf már, 
És egy aszper nincs a zsebben, 
A zsidónál nincs hitel. 
Tram, tam, tram ! 



Tram, tam, tram ! nagy uram 
Nyolcz havi zsold hátra van, 
A basának nincs mit enni. 
Sőt hihetlen, ámde úgy van ; 
Még a khazniar is szegény, 
Lopna ő, de nincs miből. 
Tram, tam, tram ! 



I 



?ram, tam, tram ! nagy uram, 
íyolcz havi zsold hátra van . . 
kajmesznek nincsen ára, 
[Frenk és izling összeszedte ; 

piaszter is odább állt, 
ÍCsak a rubelek forognak. 
Pram, tam, tram ! 

Tram, tam, tram ! nagy uram, 
Nyolcz havi zsold hátra van. 
^lit használ az ágyú, puska? 
^lit használ a hosszú lófark ? 
Mit használ a jól kifent kard, 
Hogyha nincs többé dicsőség"? 
Tram, tam, tram ! 



Tram, tam, tram ! nagy uram, 
Nyolcz havi zsold hátra van. 
Mit használ most a parádé, 
Czifra hadgyakorlatok ? 
Minek bámész népnek puffra 
Vesztegetni a sok lőport ? 
Tram, tam, tram ! 

Tram, tam, tram ! nagy uram, 
Nyolcz havi zsold hátra van. 
Jobb lesz, hogj'ha puskát, lőport 
Mind eladjuk, és mi szépen 
Haza megj'ünk szántani ; 
Neked is jobb lesz, nekünk is. 
Tram, tam, tram ! 



Könnyű nekik ! 



Könnyű nekik ! — 
Azoknak az angoloknak ! 
A kik ott a parlamentben 
Még magát a minisztert is 
Lehúzzák a gyapjuzsákról ; 
Kiknek ott van a Puncs, a Times : 
Aztán Heenan és Tom Sayers ! 

Könnyű nekik ! — 
Azoknak a francziáknak, 
Kiknek ott van a nagy t gloire*. 
Kiknek ott van harmincz szinház 
S abból a sok tantiémek ! 
Kiknek a nagy Bonaparte 
Légion d'honneurt osztogat. 

Könnyű nekik ! — 
Azoknak az olaszoknak. 
Kiknek ott van körül-tenger : 
Egész világ küldi nekik, 
A mi szemnek szájnak való ; 
A kiknek van veres blúzok ; ^ 
És más minden egyéb hozzá. 

Könnyű nekik ! - — 
Azoknak a németeknek. 
Kik született philosophok : 
Megszokták már bölcsek lenni ; 



Kiknek vagyon Bundestagjuk ; 
Kiknek vannak barbárjaik, 
A kiket civilisálnak. 

Könnyű nekik ! — 
Azoknak a törököknek, 
A kik már el vannak látva ; 
Kiknek épenmaradását 
Súlyos traktatumok őrzik ; 
Kiknek még akkor is muszáj 
Élni, ha egyszer meghaltak. 

Könnyű nekik ! — 
Azokn ... a csizmadiáknak, 
A kik megvarrják a csizmát. 
Kiverik a talpát szeggel. 
Ráütik a nagy sarkantyút, 
Kiteszik az auslagba : 
És eladják drága pénzen. 

De a szegény ujságiró ! 
Szegény magyar ujságiró, 
A kinek a gj'apjuzsákján 
Legfeljebb Hirsch etComp. ülnek; 
A ki nem kap tantiémet. 
Sem gloiret, sem érdemrendet ; 
A kinek nincs veres blúza : 
Vagv van, de csak nátha ellen, 



Jókai: Költfimények. II. 



114 



S azt csak az ing alatt hordja ; 
Ki nem doktor, sem philosoph, 
Kinek borét a párizsi 
Congressns nem biztosítá ; 



Ki szinte varr csizmát, szépet, 
De azt, mit legszebben kivarrt, 
Nem teheti az ablakba . . . 
Bezzeg nekünk ! 



A fertálybankó. 



"Uraml büntesd nieK a tormát. 
Miért keserű ? 



Uram, büntesd meg az ollót, 

Ezt a hollót, 
A ki engem eltépett ! 
Ne nézd, a bankópusztító 

Volt-e zsidó ? 
Magyar, román, vagy német ? 

Hosszában elrepesztének ! 

(Mely bús ének !) 
Aztán megint keresztben, 
Mint valami elitéltet, 

Szétmetéltek, 
Örök halálra estem. 

A jelvényes Austriát 

(Égre kiált !) 
Erőszakkal eltépték. 
Eképen nem irgalmaztak 

A szép sasnak 
Az alsó részem végén. 

Egyik részét az orczámnak 

És a számnak 
Holmi magyar tette el, 



Másik félfej, félkorona. 

Valahol a 
Szerbek zsebében fülel. 

Harmadikat félsasfejjel, 

(Kinom elnyel !) 
Tán egy román kapta meg ? 
A negyedik horváté lett, 

Gyászos életi 
Hogy leszek majd egy tömeg? 

S ha széttépett porczikáim, 

Rongyocskáim, 
Össze is ragasztanák, 
A Nationalbank értem. 

Ha jól értem, 
Többé egy garast sem ád. 

Mi legyek hát így elvetve. 

Szétrepedve, 
A kin mindenki túlad '? 
A ki már otthon sem kellek 

Hajh, mi legyek ? 
Tán szavazatczédula ? 



A két hiző. 

(Tréfás versezet.) 



Öreg Ártány bácsi, nem hallja ? zörgetnek ; 

Nyitják az ól-ajtót. 

Jön már a szolgáló a kukoriczával. 

Látom a szakajtót. 

Oi, oi I de jó ilyen ingyen élni : 

Délelőtt jóllakni, délután henyélni. 



115 

A többi miiid firad maga abrakjáért ; 

Ló húzza szekerit, 

Ökör szánt, eb strázsál, a ludat koppasztják, 

Némelyt meg is verik. 

Oi, oi ! nekünk áU a világ ingyen ; 

A helyünkbe terem, a mi csak kell, minden. 

A mint megéhezünk, hozzák a moslékot, 

Fáin jó habarék ! 

Tök, dinnyehaj, savó, korpával keverve 

S szilvamag egy marék. 

Lehet-e már ennél delikátabb trakta? 

Héj ! nagy bölcs lehetett, ki ezt összerakta. 

A mi gazdasszonyunk valami jó tündér, 

Kinek az a dolga : 

Hogy a mankusokat nagy kitüntetéssel 

Mindütt pártfogolja. 

Fülünket vakarja, hátunk czirógatja, 

S kend mindezt mogorván dörmögve hallgatja. 

Édes öcsém, süldő, igaz, hogy jól élünk, 

S nem fáradunk érte ; 

!Mit az ember kivan, mind helyébe hozzák, 

Még mielőtt kért€. 

Grum, grum ; mind hiába, nekem nincs étvágyam 

S csak lágy forgolódom ebben a jó ágyban. 

Szűk ez a mi ólunk, rekesz alatt tartják. 

Nem tetszik ez nékem. 

Szalonnám dicsérik, héj ez a fejemben 

Szeget ütött régen. 

Grum, grum ; csak az ólat rágom nagy veszetten 

S bánom, hogy üyen sok szalonnát felszedtem. 

Gonosz sejtelmektől viszket az én hátam, 

Sertém csak úgy borzong ; 

Ha nem is fáradunk, mért van, hogy ilyen jól 

Foly ez a mi sorsunk ? 

Grum, grum ; te csak habzsolj, mennyit gyomrod felvesz; 

De én már tudom, hog^ a kolbász miből lesz ? 



A politikus csizmadia mint táblabirő. 

Mivel hogy, és miután s úgy lévén. 
Hogy engem az elmúlt évnek végén 
Tekmtetes Fehérmegye és Pest, 

8* 



llf) 



S Koniárora s Baranya sem vala rest 

Megválasztani táblabírónak ; 

Engedjék, hogy én is beleszóljak 

Ebbe a tanácskozmányba, 

Magamban mindent jól meghányva. 

Mert hát nekem is van oklevelem, 

Bár azt mutatni nem igen merem. 

(Vittem csak laudabilisig.) 

Diákul is tudnék még egy kicsit. 

A kecskeméti coUégium-iiadba 

Sincs a nevem hiába faragva. 

Tehát arról foly\'án most a vita. 

Mi törvény kell? új, vei avitica. 

Erre én majd megfelelek, mondván : 

Tanultam én Verböcziust quondam. 

Minthogy a feltörvényszék már fennáll, 

De az alsó még csak apprehendál, 

Oda utasítsunk minden embert. 

Hogy felülről kezdjen meg minden pert. 

Ne is kezdje ; mingyárt appellálja 

Fel a septemviralis táblára. 

S hogy milyen törvényből Ítéljenek? 

Hát a pörös felek a milyenek? 

Zsidóra áll — a tízparancsolat, 

Magyar ember — a Verbőczy alatt ; 

A románnak — • szól a római jog, 

A németnek — maradjon a billyog. 

A ki mit feltalált, vegye hasznát. 

Mi nem övé, minek venné azt át ? 

A váltónál az legyen a törvény : 

Hogy eztán ne az adóst gyötörjék. 

Kerüljön fel ez ügyben akármi, 

A hitelezőket kell bezárni ; 

Az a bűnös, ki a veszekedést 

Kezdi ! Azé legyen a büntetés. 

Már pedig ki pénzt ád s váltót huzat, 

A czivakodásra okot az ad. 

Legyen az is szabályul kitűzve, 

Hogy addig a pert senki se fűzze, 

A mig az alpörös nem sürgeti ; 

Ez legyen a proczessus meneti. 

És a ki fizetni nem bír, 

Mondja ki rá a septemvir : 

Hogy az amnestiát kapjon ; 

Erre van szükség, de nagyon l 

Mert hiszen tulajdouképen 

A statusnak ellenében 

Az a legeslegfőbb vétkes, 



A ki fizetni ntm képes. 
Ez hát politikai bűn ; 
Ha amnestiát kap, megszűn. 
Sajtótörvény épen nem keJJ : 
Mi ugy vagyunk a mienkkel : 
Mikor kar vau nincsen vádi-'. 
Mikor van vaii nincs kárvallú. 
Vitéz beszédhez a ki ért. 
Többet íjzet a stempliért ; 
Mert több prajnumeransa lesz, 
S ez is a kormánynak ereszt. 
S így a statuscrt történik. 
Ha nem lesz sajtótörvényünk. 
Mi a criminalisokat 
Illeti, itt nem kell sokat 
Teketóriázni vele. 
Elég lesz a codex fele. 
Ha jön ilyen criminalis eset, 
Bot vagy börtönre való kereset : 
A bírónak legyen annyi esze, 
A feleket hogy kiegyeztesse. 
A substratum felét az alperes, 
Felét pedig kapja a felperes. 
Az ügyvéd se menjen el üresen ; 
Fogadom, hogy így kevés per leszen. 
Végre mi az árvaügyet nézi : 
Ennek szükségét szivem is érzi. 
Mert tudok egy igen szegény árvát, 
Kinek jószágait elprédálták. 
Pedig kincse vala töméntelen ; 
És most maga szolgálni kénytelen. 
A méltóságos konferenczia 
Reménylem, hogy ezt ismerni fogja. 
Rendbe szedi elárvult ügyeit, 
S a szegény elhagyatotton segit. 
S ha kincseit nem adja is vissza, 
De atyja házába visszahozza. 



Alázatos folyamodás tek. Nyáry Pál úrhoz. 

Kedves urambátyám ! Hallom, nagy tisztelet érte : 

Rabszabadít.óknál kínálták elnöki székkel. 

Oh be dicső hivatal ! Bizony Isten, jobban irigylem, 

Mint a követséget fényes budavári gyűlésre. 

(Az pedig egy lépcső, honnan Rájkszráth lesz az ember. 

S ez magyarázza, miért töri abba magát sok atyámfi 

Oly életre halálra nagyon ?) De nem errtil a szó most 



118 



Ám, hanem arról van, hogy ugyancsak Elnök uram bá' 

Lenne olyan jóval s gondolná meg, hogy 'isz én is 

Némi rokonságban állnék jóvoltu urammal ; 

Sőt mikor egyszer nagy melegek voltak vala, akkor 

Egy szekerén jártunk, s egy árokban borulánk fel. 

Ennyi rokonságért bizony azt már csak kivihetné 

Kedves urambátyám, hogy azon jó rabszabadító 

Társulat kegyeit terjesztné rám ki ezennel. 

«Mór» vagyok én is, uram, « szerecsennek » épen elég jó. 

Nemzetségemhez tartoznak nem tudom hányan? 

Hogy ha kikérdezném, biz azokból telne ki egy pár, 

A kik vélem együtt feketébbek Afrika minden 

Súvikszszal mosdott éjképü magzatinál is. 

Mert minket doktor, közügyér és hírlapot iró 

Befeketít. Nem elég. Vagyonúnkban is arra siettet, 

A mit műnyelven «feketének» hínak a börzén. 

Hogy ha különbség van köztünk s a vad szerecsen közt, 

A ki Havannában termeszt trafikot, mi meg itten. 

Az mindössze is az, hogy a néger « testi mivoltát* 

Vasalják pénzen, nálunk pénzért csak a « lelket » ; 

A hús, bőr és csont, azt szépen elviszik ingyen. 

Én hát instálnám : egy jó szót ejtsen el értem, 

A mit is én egykor még megszolgálni törekszem. 



Bizonyos nagyhírű Hashoz. 

Oh te országos hirű Has, 
Ki hogy magad jól meghízHass 
Azon voltál, hogy oda Hass, 
Hogy minket végkép megrontHass. 
íme nem véd már az a sas, 
Ki által lettél oly magas ; 
Ideje hát, hogy ne mulass 
öztKtink, oli te nagyhírű H .3. 



\V.) 



Árpád ujraébredése. 

Tiagoedia drámai levonások és operai fölemelésekben. 



Személyek : 



Primadonna cantatrice. 
Jallerina assoluta prima. 
Cöbb rendbeli ballerina non- 

assoluták. 
sgyszedő. 
legájis. 
)iák. 
Papsvezető. 



Dráinairó. 

Újdondász. 

Tudós. 

Bizonyos Árpád nevű régi vi- 
téz úr. 

1 szinész. 

Katona vasszobra. Satyrok és 
nynaphák. 



Történik itt és épen most. 
(A színház eleje látszik.) 



Primadonna énekel : 

[adsárog üsse nesszeti ! 
jécs itfeszelfesz eheli. 
jás nelfe csésze telme ti 
3s telje mexli vedremedrei. 



A librettó szerint : 

Magyarok dicső nemzete 
Légy üdvözölve e helyen, 
Lásd nyelved győzedelmet itt 
És teljen meg szived örömmel. 



PÁD (megfordul BÍrjában s szétrúgja a koporsóját). 

Dicső Hadúr ! minő káromkodás ez ? 

Ki szól ily szörnyű hangokon fölöttem? 

Bábelt építik újra ? vagy megint 

A pecsenyégek nyelve támadott fel? 

Mi ház ez itt ? vagy úgy ; — hisz ismerem : 

Itt voltam, a mikor felszentelek. 

Azt mondák akkor : « nyelvünk temploma » , 

Ott voltam benne és tetszett nagyon. 

Váljon tréfálnak mostan itt? 

(Be akar menni.) 
Hohó uram ; megáUj, hol a bilét? 
Mi szörny ez ? a nevét sem ismerem. 
Áhán ? talán te is poéta vagy, 
Ki irkafirkál s ingyen jár a házba? 
Igen. Én is irtam történetet 
S drámákat is, a mik tetszettek akkor. 
Akkor volt az ! Mostan uram fizess. 
Mivel abbonnement suspendu vagyon. 
Jutaimi játék. 

Hatszáz ötven forintig biztosítva. 
S most nincs a cassában több mint kilenczven. 
Azt gondolod : a más világról én 
Pénzt hordok át magammal? 



Jegyszedő. 

Árpád. 

•Jegyszedő. 

Ár.pÁD. 

Jeoyszedő. 



Árpád 



120 



Jegyszedö. Oh uram, 

Ha már a boldog más világon voltál, 
Ugyan minek j()ttél ide "? no várj : 
Mindjárt itt fog jönni a kalauz, 
Annak van freybilétje, kérd el attiil. 
Vagy mást ajánlok : menj a Zrínyibe, 
Ott osztogatnak egy csomó bilétet, 
Hogy többnek lássék majd a publikum. 
Ezért nem jár egyéb szolgálat, mint csupán 
Tapsolni a művésznek, a midőn 
Túl bömböli a trombitát s dobot. 
Mit ! Átkozott te ! E két kéz emitt, 
Mely egykor paizsot és kardot emelt, 
Most tapsra keljen, akkor, a midőn 
Szép nyelvemet ily undokul csúfítják? 
No hát bizony. Van itt elég derék úr, 
Kinek nagyapja szinte nagy vitéz volt. 
Tapsolnak ők is s nem restek kiáltni : 
Bravó, brava, bravi, bravissimo ! 
Szeretnék látni egyet. 

Ott jön egy ni. 
le a lépcsőkön egy áriát fredonnirozva). 
Egy szóra állj ! 

Kihez legyen szerencsém? 
Árpád vagyok. 

Vasz iszt dasz für á Mordkerl ? 
Árpás? Ártád? még ypsilonja sincs, 
Melyik családhoz tartozik, 
Hogy úgy csak confidenter j)er tu szólít, 
Tán anyja volt baronesz ? meglehet ; 
Mi ön? gróf? mágnás, gentleman? 
Több mindazoknál. Én szellem vagyok. 
Ah, szellem? szellem ! Az nem a 
Mi társaságunkhoz való. Tetszik talán ? 
Szeretném tudni, hogy mi czélra áll 
Itt most e ház? Miért járnak belé? 
Hát hét órától tizig az időt 
Elölni ; mert tanuld meg régi Brúder ;' 
A gentlemannek van külön cselédje 
Ki főz, ■ — másik, ki gyermekét tanítja, 
A ki helyette ir, s gondolkozik. 
Ezek pediglen itt olyan cselédink 
A kik mulatnak, — nem velünk ; — de minket. 
E czélra a színház mi jó találmány ! 

Árpád. És semmi másra nincs e ház hivatva ? 

Elegáns, Én nem tudom. De tán mégis igen. 
Az ember itten válthat biztosan 
Egymást megértő pillantásokat 



Árpád, 



Jegyszedö. 



Árpád. 

Jegyszedö. 

Elegáns (jön 

Árpád. 

Elegáns. 

Árpád. 

Elegáns. 



Árpád. 
Elegáns, 

Árpád. 

Elegáns, 



Felebarátja feleségivei. - — De most 

Bocsáss, mert talpam felbül és grippét kapok. 

ÁRPÁI) (ntána néz). Ezeket hoztam én ki Ázsiából ? 

Diák (jön a földszintről). Kinek kell a retoxirbüét '? 

Már én torkig vagyok ; (Árpádhoz) héj jó öreg ! 
Látom, faluról jött és pénze nincs: 
Ihol van a jegyem, menjen be értem ; 
Engem már a hideg kezd lelni gyöngén. 

Árpád. Ember vagy! kivánom, hogy az maradj. 

(Belép a nézdhelyre.) 
(A színpadon félmeztelen satyinsok és háromnegyed meztelen nymphák tánczolnak, 
szökellnek, lábaikat njrnjtogatják, tótágast állnak, czlgánykereket hánynak s más 
afféle boszorkányságot mivelnek. Pnblicus és publica tapsol és botjával dörömböz. 

Árpád szelleme piml.) 

Árpád. Káprázat ez ;? A földön élők álma ? 

Yagy átkos Ármány csába tüneményi, 
A mikkel hajdan Héla síkjain 
A jó magj'ar szivek szűz érzetét 
Kisértgeté '? Őrjöngés templomául 
Van bérbeadva most e ház '? s az oltár, — 
Mit egy hazug lepel takar, hazáról szóló, — 
Most szemvakító játékokra szolgál? 
Átfestett kárpit, melyre ez van irva : 
«E1 nemzet e hazán », ha felvonódik. 
Ily tüneménji; mutat ? így él a nemzet ? 
Ebben van a magyar nép élete '? 
Tánczban, zenében, bűvcsoportozatban? 
S nincs semmi többé, a mit a magyar 
E nagyszerű rámába tenni birjon, 
Csak táncz, bohóság ? nincs története ? 
Nincs nyelve, minden dalnál hangzatosb ? 
Nincs emlegetni méltó őse egy is? 
A tiszta erkölcs, a dicső erények. 
Szerelmi hűség, önfeláldozás. 
Azoknak többé nincsen itt szavuk ? 
És nincs, ki azt akarja hallani? 

Taps VEZETŐ. Ugyan lökjék ki onnan azt az embert. 
Mit dörmög ott, mi nem tetszik neki ? 
(Tapsonczok megragadják Árpád szellemét és kiveietik á színházból,) 

Árpád (keresi, hogy kinek panaszolja el a történteket, meglát egy borzas hajú dráma- 
írót, a ki nem restéi ott ácsorogni). 

Mennydörgő villám, Árpád szellemét 
Kizárni e csarnoknak ajtaján ! 
Drámaíró. Mit? Árpád szellemét? Sőt engem is f 
Engem, a drámaírót is kilöktek. 
On tűrheti, önnek nincs érdeme : 
Ön csak egy barbár Feldmarschal vala-. 



122 



De én poéta ! költő! és kilöktek! 
Es tantiémet sem kapok. 

Árpád. Ez is nehéz sor. 

Drámaíró. Mert azt jól tevék, 

Hogy elcsapák a kritikusokat. 
Ez átkozott faj csak hallétbe jár 
S mégis mindig csak a drámát hirálja. 
De ott jön egy ni; kérem szót se szóljunk, 
Mert tárczaczikké változunk legottan. 

Árpád. Nem félek a varázstól. (Hirkpiróhoz.) Jó barátom 

Ha az vagy, a kit tintás ujjad hirdet : 
A népnek néma szónoka, felelj meg : 
Minó' igézet fogta ezt a házat : 
Hogy szemfényvesztó'k foglalák el azt ? 
S miért nem tépitek szét e varázst ti ? 

Hírlapíró. Tudod uram, ezt könnyű érteni, 

Mert más a hangsúly és meg más az accent. 
A plastica szabályai megirvák, 
A tornüre, allüre és nüanszozás 
Első dolog és szinte múlhatatlan. 
A mimicából leczkét adhatok. 
A szinlapon ha van sajtóhiba 
Azt megfogom. Ha a súgó nagyon súg, 
Azt megrovom. Ha kell plaidirozok 
A szinházi cziczák ügyében ; 
De többre hivatásom nem nyúlik. 
Hiszen tudod, hogyan ne tudnád'? engem 
Nem tettének tudósnak az idén. 
Ha több kell, ott jön egy, beszélj vele. 
(Tudós ^közelít.) 

Árpád. Bölcs férfiú, lásd Árpád szellemét. 

S felelj nekem, őszintén, lelkesen : 
Miért lett itt e házban idegen 
Az én megoszlott szellemem ? 

Tudós. E tárgyon én fejem nem törhetem. 

Mert itt nem az a kérdés most jelenleg: 
Váljon vagyunk s leszünk-e magyarok? 
De az, hogy a finnek és gallusok, 
A skythák, czelták és az óriások 
Hajdanta mind magyarok voltak-e ? 

Árpád. Ha ez a kérdés, úgy én mondhatom, 

Hogy nem valának. 

Tudós (önérzettel). Már kikérem édes 

Árpád uram, azt mink csak jobban értjük. 
(Nagy dérrel-dürral odább me^.) 

Árpád. No hát gyerünk odább én szellemem. 

Ott kinn van még egy jámbor ember, a ki 
Nem hagyja el e szinházat soha: 



I 

I 



123 



Mivelhogy érczböl van. Ez bölcs lehet : 
Emelt kezével fölfelé mutatva, 
Az illetőknek ezt látszik tanítni : 
«Szép birtok a hold, csak hogy messze van. 
Jól összeillünk egymással mi ketten. 
Az egy szobor, ki megmozdulni nem bir, 
Bús szellem én, ki nem tud elpihenni. 
(Színészek jöimek hosszú csoportban ki a hátalsó ajtón,) 

Árpád. Hát ez minő borús csoportozat ? 

Kik vagytok és miért e sápadás 
Orczátokon, miként ha vélem együtt 
Eg5' ezreden át egy sötét tanyában 
Lakozva, most szélengenétek erre ? 
[1. színész. Vándor madárcsapat vagyunk uram, 
Jövendőmondó darvak, a kiket 
Fölvertek fészkeikből, s kik midőn 
Tovább repülünk, gyászos búcsuhangot 
Kiáltva, tán azt meg sem hallja senki. — 
Hajdan e háznak voltunk j)apjai. 

Árpád. Tán vetkezetek s méltó büntetés ért ? 

1. színész. Ha vétek a sok évi szenvedés, 

Ha bűnrovásra mennek a napok, 
Miket jó és bal sorsain e háznak 
Örökké tíírve, nélkülözve éltünk : 
Ha vétek a művészet hŐ szerelme, 
A lelkesülés egy szép eszmeképért, 
És a hazának hű szolgálatában 
Pazarul eltékozlott ifjúság : 
Úgy bűneinknek számát nem találod. 
De hogyha érdemünket kérdezed, 
Ez volt csupán csak egy : 
Az, hogy bohóczot s szolgát játszani 
Meg nem tanultunk. ^ 

Abpád. És ez ejte el. 

S hova indultok mostan ? 

.1 szES'Ész. Erre, arra ! 

Az Őszi szél, ha mondja a madárnak : 
•Eredj odább !» nem kérdi tőle, merre? 
Hideg parancsát megfogadja az, 
S tovább repül, vagy elvész ; azt ki tudja ? 
De bárhová megy, bárhogyan vesz el, 
A drága zengő hangot, melyben élt 
Mással nem váltja fel soha ! 

Árpád (szellemét fénykör fogja körül). 

Vezetni fog én fénylő szellemem ! 
Nem halt meg az, habár reá fogak is. 
Odább is van még nemzet ; lelkesült 
Kis városok keblükben tartosratni 



12t 

És kézrül-kézre adni fogják 
Mit elvetett o város, melyre bár 
Minden szellő, amely fíákos felől jő, 
Az ősök porló hamvait borítja: 
Lerázza — és nem érti, hogy mi az ? 

(Még többet is beszélnének, hanem a kapus inti őket, hogy idegeneknek tilos az 
itt-ácBorgás, tehát odább mennek, hó esik, nyomaikat eltakarja ; odabenn koszorn- 
és ■vers-szemét hnll a balletvendégnő, meg az énekesnő tiszteletére, taps és finálé. 
Katona szobra szeretné a fejét egy kicsit lesütni, ha a nyaka vasból nem volna.) 



Attila az araeopág előtt. 

Drámai jelenet. 
Személyek: Attila, egy pályadráma. Rhadamanthus, egy biráló. 

Rhadaman'iiius. Ember ! ki vagy? mi vagy? mi a neved? 

Honnan jösz ? hol születtél ? ki apád ? 

Nős vagy-e, avagy nőtelen ? 

Pápista-e, vagy kálvinista? 

Hány esztendő van hátadon ? 

Voltál-e már befogva máskor ? 
Attila. Nevem Attila, még pedig nem a 

Zsinóros dolmány ; Bendegúz apám ; 

Keresztapám neve itt e levélben, 

De azt ki nem szabad böffenteni. 

Nőm igenis vagyon száznegyvenöt, 

Négyszázhuszonkét esztendős vagyoI:. 

Soha sem voltam fogva ekkorig. 
Rhadamanthus. No no ! tagadni nem tanácsos ám : 

Avagy nem jártál múltkor itt meg itt 

A pesti színpadon hős Ildikóval ? 

Míg a lapok derék pandúrjai 

El nem fogának s gyilkosságidért 

Mind jambosustul négyfelé tőrének. 
Attila. Nem, úgy segéljen, én az nem valék. 

Más volt akárki, a ki jambuson járt. 

Hat lábú verseken járok magam : 

Kettő enyim, négy meg a lovamé. 
Rhadamanthus. Mutasd ki hát rögtön az alibit! 
Attila. . Taniim Thuróczi. Ott feküdtem akkor 

Üstben aranyban a halom alatt, 

Ott Hamzsabég körül, minden bizonynyal. 
Rhadamanthus. Most szólj : miért állíttatál elénk ? 
Attila. Azért, hogy nyerjek száz aranyt. 

Rhadamanthus. Minő beszéd ez már megint ? 



IJj 



Te, a kinek trilmtnmot adott 
Zsákkal aranyban Eóma és Byzancz, 
Nem restelsz százért föltámadni most ? 

Attila. Az régi pénz volt, nincsen cursusa. 

Ehadamaxthus. Hát tudod-e, mivel vádoltatol ? 

Megöltél száz meg százezernyi embert. 

Derék jámbor kegyes szomszédokat. 

Sok góthot, quádot, gepidát, 

Sok alánnst és raarkományt : 

Csak úgy kaszáltad őket, mint a szecskát. 

Igaz-e? ne tagadd! valót mondj. 

Attila. Igaz. Levágtam, nem tagadhatom. 

Csak azt bánom igen-igen nagyon, 
Hogy magnak hagytam meg belőle. 

Khadamaxthüs. Tudod e, hogy ezért a büntető- 
Törvénykönyv 109-ik, 
138-ik s következő 
§§-sa rögtöni halált 
Kárban s perköltségben marasztalást 
ítél reád. 

Attila. , Bizony bánom is én. 

Én már meghaltam, hát könnyen beszélek, 
Költséget a keresztapám fizesse. 

Bhadamaííthüs. Azonkívül az is kisült reád 

Önvallomásból és tanúk szerint : 
Hogy sok menyecskét vettél hitvesül. 

Attila. Vettem biz én s eltudtam tartani, 

Egy sem panaszkodott reám, tudom. 
Kinek mi gondja rá ? nekem baj az. 

Ehadamanthus. Ön immorális ember ! Hogy beszél ? 
Pirulni kényszeríti vallatóit. 
A többnejűség nálunk tiltva van : 
Tánczosnét, hogyha van költsége hozzá, 
Akár tizet ; de hitvest nem szabad ! — 
-;— Még másról is vádoltatik pedig : 
Ön gyújtogatni is szokott. 
Több város erről nagy panaszt teve, 
Miket leéget-ett ön a porig. 

Attila. Assecurálva voltak mind azok 

Reáchnál Bécsben. Nem tagadja el. 

Rhadamanthus. Még egy nehéz vád fordul ellened, 
Budát öcsédet meggvilkoltatád. 

Attila. Oh kérem ez csak allegória. 

Az a Buda öcsém nem egy halandó 
Ember, hanem prémes kabát ; 
A béke birkabőrös jelmeze. 
Biz az, ha viselik hát elszakad. 

PiHADAMAXTHus. Dc ám a főbűn most következik. 



126 

Te egy poétát, ki rossz verset irt, 
Máglyára küldél verseményivel. 
Ezért boszút aképen állanak 
Te rajtad az utókor lantosi, 
Hogy kényszerítnek téged önmagad 
Kegyetlen verseket elénekelni. 
Ezt úgy híják, hogy pcena talionis. 
Azért mostan halljad Ítéleted : 
Vagy máglyatüzbe mégy te is magad, 
Vagy büntetésül hosszú gálya- 
Rabságra jutsz a szinpadon. 
Szavalva hosszú verseket 
Szájtátó nemzetek előtt, 
Mulattató kedvszottyanásul. 

Attila (kardjához kap, de akkor jut eszéboi hogy hisz azt Salamon király anyja 
elajándékozta valakinek s rég dohányvágót csináltak belőle, kőlön- 
hen is meg van lánczolva kadencziás versekkel, hogy el ne szalad- 
hasson, hát csak megadja magát). 

RhadAMANTHTJS (kimondja a jelen esethői folyó jogelvet és tanulságot) i 
Mert büntetésük a hŐs gyilkosoknak, 
Kik hajdan nagy proportióban űzék 
E földön itt garázdaságikat 
Az, hogy halál után belőlük rendre 
Drámát csinálnak s itt kisértenek 
Héttől tizig, a deszkaszinpadon. 
Lámpás előtt, míg van rá publicum. 

Attila (jelen itélet kihirdetéséig és végrehajtásáig előleges fogságába visszavezei* 
tetik). 



Bécsi Pandurenwirthschaft. 

(Szegény-legény dal.) 

Augsburgból jöttem, 
Két út volt előttem, 

Egyik Bécsbe, másik Pestre visz. 
Lábam merre térjen ? 
Hogy malőr ne érjen, 

Erről egyről nem voltam gewisz. 

Augsburgi néni 
Und die alté Leni 

Tele lamentálták a fejem. 
Hogy a barbároknál 
Bot vagyon maroknál. 

Ottan megpüfölnek hirtelen. 



1-21 



Ha lopáson kapuak, 
Körmömről lekapnak, 

A Pandurenháuptling rám veret. 
Ki áll jót magárul, 
Hogy ily baj elhánil ? 

Jobb lesz hát csak ha Bécsbe megyek. 

Doctor minden ember 
Ott, kit senki nem ver, 

Zuchthausban lakni kellemes. 
Ha valamit vétek. 
Per schub kikísérnek, 

Bot nem ér, bár nem vagyok nemes. 

Jól is ment a gscheftüirk, 
Itt nem volt respektünk 

Szolgabíró s hajdú úr előtt. 
Eltünk vajmi vígan 
Mindaddig, a míg a 

Tu ferfluchti szabadság nem jött. 

Mig a doctor Berger 
Nem csinált nagy Aerger 

Wider allé Constitutión. 
Egy borbélylyal ketten 
Borotválni kezdtek. 

Halts ihn auf ! Der is a Spion ! 

Erre ganz natírlick 
Adtunk, a hogy illik 

Alkotmányos macska-harmoniet. 
A mulatság tetszett : 
A mig aztán egyszer 

Egy Herr zsandár jól nyakon szőrit. 

Marsch az árestomba, 
Ottan pedig nyomba 

Azt kérdik, wie heiszt er und wie alt ? 
Azzal padra húznak, 
S érzem botnak húsznak • 

Csattogását egy kis fütty miatt. 

Jobb lett volna nékem 
Barbárokhoz térnem, 

Húsz bot ott is épen annyit ér. 
Ha valamit vétek 
Ott is megkefélnek, 

De legalább megmondják, miért? 



lls 



Uj esztendei köszöntök. 

(A minőket ama bizonyos Napóleon szokott tartani.) 

1 . Édes bátyám, John Bull. 
Elmehetsz Kantonbul ! 

2. Édes öcsém Mikhel 
Tudod már, hogy mi kell ? 
Fél szemem a Eajnán, 
Bolond volnék, ha neked 

Hagynám ! 

3. Sógor iiram Viktor ; — 
Eztán jön a víg tor! 

4-. Hős vitéz Benedek : 

]iln is ott leendek ! 
,5. Beszélhetsz jó barátom Kowley folv. Kauli. 

En majd teszek, te meg haltsz mauli. 

6. Ne haragudj, orosz pajtás, 
En tőlem ne menj el 

^íert ha meghűlsz, megmelegszel. 
Ha rád kerül — lengyel. 

7. Érdemes szultán kollégám 
Hozzád volna szóm egynéhány, 
Próbáljunk meg nálad is majd : 
Flogy kerüljünk ki nagyobb bajt 
t'dvös lesz az tán, mit itélsz ? 

« Legelő elkülönítést » . 



Szerelem örülésig. 

Kivánj tőlem bármit e világon 
Lehetientől ■ — leglehetetlenebbig. 
Kivánod: hogy a « toronyóra] árúi » 
Hordjam le a betűt egytűlegyig. 

Ivivánjad, hogy dulakodó bikák 
Közzé menjek «békebirájának», 
Kivánd hogy a tó közepére üljek 
Minden bókák «absolut ezárjának.* 

Oh kivánd hogy Grönlandbul egy éjjel 
Hozzak neked élő j égimedvét, 
Kivánj mindent, mit halandó nem tesz 
Én megteszem angyali kedvedért ! 



12^ 



^ . . Nem kívánom Grönland, vagy toronyba 
Eiszkirozni drága életedet. 
Egj-etlenegy a mit én kívánok : 
Örökre hűd, — hogj'ha ezt megteszed. 

Ah ! parancsolj én szivem szerelme ! 
S ha nem tenném : menykö üssön hátba. 
. . . No, hallgass rám én szerelmem ifja. 
Egyre kérlek, eredj a tEeíxráthba.» 

JÉn teremtőm szerelmes szent atyám ! ! I 
Világosíts föl, hogy jól hallám-e ? 
... De már oda . . . kedves ifjasszonyka I 
«Nye pozwohm», nem megyek madame ! 



Az egész világ egy kadencziára megy. 



Syriában nagy bajt csinál most a Drúz, 

Montenegró azt feleli rá, hogy « Spúz ! » 

Ha még soká bosnyák basa rájáht nyúz, 

Muszka neki majd különös t nótát* húz. 

Sicílíát felzavarta veres blúz ; 

Rossz a példa, pedig közel van Abrúz. 

Jtíyughatatlan kezd lenni a gézengúz ; 

A nápolyi tréfa dolog, c'est ne qu'une rouse. 

X.amm Móricz úr kezét-lábát gyötri csúz, 

Napóleon billiárdozik a kúz ; 

Ezért most a diplomatzi nagy konfúz. 

O Angha zúgolódik és órrt dúz, 

Bundestagnak ez ijeszgetö krampúz. 

A ki utóbb, ha megbomlik, mindent zúz, 

- — Váljon ki lesz a játékban a makktúz ? 



:7ók»i : KAltomények. IL 



130 



Chinai románczok. 

írta ezeket ama híres chinai költő Kaó-koas-moár-taoní:. 



I. A SZOMJAS BÖLCS. 

Nagy erényes és tudós Kon-fú-csé 
Jára egykor a nagy pusztaságban ; 
Elmélkedvén, a hogy bölcshöz illik : 
A világról és a nagy világot 
Alkotó négy elementumokról, 
Úgymint : tűz, víz, föld és levegó'ég ; 
Vala ámde ottan a hol ö járt 
Csak a három e világelemből : 
Víz pediglen csak theoriában. 
És a bölcs ott szomjazék napestig, 
Száraz torkát vigasztalva azzal, 
Hogy a víz bár nem látszik : de megvan. 
Állván oxygén és hydrogénböl. 
Este későn nagy tikkadtan ére 
Egy pagonyba, szép zöld pálmafákból, 
Pálmafák közt volt egy htís vizíí kút. 
Azt merítek szép lánykák vederrel. 
Bölcs, erényes Kon-fú-csé megállt ott 
S első dolga volt : — jót inni ? óh nem. 
Megkérdezni, e kutat hogy híják? 
És feleltek néki a leánykák : 
Szép lapos szemű, piros leánykák : 
« Híják ezt zsiványok forrásának. 
Minden ember így nevezte azt rég.» 
Elszörnyedve fordult el Konfúcsé, 
És a nyújtott vedret visszatolta. 
«Nem ! erényes férfi oly forrásból. 
Mely ily rút nevet hord inni nem fog ! » 
S szomjasan tovább ment s másnap estig 
Járt, míg áldottabb nevíí kutat lelt. 
Ily erényes és bölcs volt Kon-fú-csé I 



131 



II. AZ OLCSÓ ISTEN. 

Van egy tartománya Toiping-Vangnak, 

Abban vagyon egy város Xieng-Fu. 

Ottan épült egy cserép -pagóda. 

Abban lakik egy bálvány Dsin-Hán-Mum, 

Ennek hoznak a buzgó hajósok 

Áldozatra csirkét és malaczkát, 

Friss halat és kecskék kis gidóit. 

Húsát ennek ők maguk elköltik, 

Bálványisten furcsa osztályrészt kap. 

Csirkelábnak kapja sarkantyúját, 

A malacznak a négy körme héját. 

A halaknak farkát és úszóit, 

A gidónak két szarvát egészen. 

Lehet-e már ennél olcsóbb isten. 

Mint e jámbor bálványkép, Dsin-Hán-Mum ? 



III. A KAJMÁNOK. 

Jan-cse-kjangnál, a széles folyónál, 
A két parton áll Tao-Ping város ; 
Nagy kemény híd tartja őket össze. 

— Túl a liidon a folyó mentében 
Egy sziget van, bámbuszszal benó've. 
Abban laknak kajmánok sereggel. 

— Alkonyatkor, hogyha feljön a hold, 
Százával kijönnek ott a vízre. 
Játszadoznak, s ismét elmerülnek, 
Farkaikkal a vizet locsolva 

És nevetnek százfogú torokkal 
E csinos kedélyes szörnyetegcsék. 

— Tao-Pingben, China városában, 
Esztendó'nkint tízezer leánynyal 
Több jön a világra, mint figy érmek. 

— Alkonyatkor, hogyha feljön a hold, 
Ott a hídról a két város-part közt, 

A fölösleges leány-cselédet 
Szokták szépen a vizekbe hányni, 
A midőn a kajmánok mulatnak. 
Hogy ne légyen több leány, mint féríi. 
Mert egy bölcsen ellátott országban 
Első a jó rend és szép egyensúly. 

9* 



132 



IV. A YAN-CHEUI SZÉPEK. 

Szebb vidék nincs Yan-cheu völgyénél, 

Szebb város nincs völgyben Yan-cheunál. 

S szebb leányok nem teremnek, mint itt. 

Olyan termet : — karcsú, mint a bánfa ; 

Olyan lábak : — ai^rók, mint az őzé ; 

Oly szemek : — tüzesek, mint a gránát, 

És olyan bor: — lágyabb a selyemnél ! , . 

-7- S nemcsak szépek a yan-cbeui lányok : 

Ámde forrón is tudnak szeretni; 

Azt. tanítják nékik iskolában. 

Csak szeretni és gyönyörnek élni. 

-;- S nem csak édes a yan-cbeui delnő, 

Am tudós is, A mi nöböz illik 

Drága himzés, liárfajáték, ének, 

Versirás kék és arany tintával. 

Fára és cserépre festés tarka mázzal. 

Ahhoz mind ért a yan-cbeui lányka. 

— S nem csak szépek, kedvesek, tudósok 

Yan-cheuban a szelid leánykák : 

Ámde szörnyű drágák is különben. 

A vásáron tízezertől százig 

És azonfelül is kelnek pengő pénzben. 



V. A CHIMLEANGI KOVITEZEK. 

Négy hadserge volt Xien császárnak, 
Mind a négy szép választott vitéz had, 
Gyalogjáró és lovon megülő. 
Hátán puzdra, mellén tigris képe, 
Hosszú dárdák, czifra, tarka paizsok, 
S mindegyiknek oldalán két jó kard: 
Ha az egyik eltalálna kopni 
Ellenséges nyak-leszabdalásban, 
Mindjárt ott legyen kéznél a másik. 
Négy hadából egyet elbocsáta 
Vad tatárnép szarvait letörni, 
S fogva hozni el Chuenzi khánt is. 
Azt Chuenzi khán levágta egyig ; 
Egyet küldött vissza hírmondónak. — 
Második hadát küldé a császár 
Sárga tengeren túl barbárokra, 
A kik a dicső theát nem isszák. 
Azt a serget elnyelé a tenger. 



133 



S hírmondót sem külde meg belőle. 
Harmadik hadát Tibetre küldé, 
Drága bálványistenért búcsúra ; 
Azt a forró szél megölte szomjan 
És sívó homokkal eltemette. 
Az utolsót ott tartá magánál, 
Védelemre és gyönyörködésre, 
Azt a sárga szellem Hontiáng-hu 
Sátraikban egyenként megölte. 
Ekkor elhagyá Xien a császár 
Gyönyörű trónját s fényes lakását, 
Mandarinjait és hölgyeit mind. 
Egy hegyormot hínak Chin-Leangnak. 
Arra felment s ottan a kövekből 
Vésetett magának harczi népet, 
Tízezernyi számú nagy csoporttal 
És azok közt éle mind halálig : 
A kiken sem ellenségnek ija, 
Sem vihar, sem hosszú út veszélye, 
Még a sárga szellem kardja sem fog. 
Most is áll még ott a sziklatábor. 
Most is ők ott a legjobb vitézek. 



VI. A CZUKORNAD TITKA. 

Rég termett már Chinában czukornád. 
Ámde ezt csak használták baromra. 
Ette szarvas állat és juh, nem más. 
Mert hogy ebből mit lehet kifőzni ? 
Azt az édes sót, a hófehéret, 
Mit czukornak lií a barbár ajka. 
Ezt a titkot Indiában tudták 
És tárták azt mélyen rejtegetve. 
Szörnyű sarczot húzva Csinból érte. 
Egyszer egy boncz egy szamárra ülve, 
China földén a tilosba hajta. 
A szamárt ott zálogban lefogták 
És a boncz, hogy zálogát kiváltsa, 
Felfedé a nádméz drága titkát, 
így ejté el népét nagy haszontól, 
így köszönhet China annyi czukrot, 
A mit eddig váltott jó ezüstért, 
Egy szamárnak — és a gazdájának ; 
— Gazdájának, a nagyobb szamárnak. 



134 



Vn. A SZERELMES PÁVIÁNOK. 

Csing-Makiakban a banán erdőben, 
Laknak óriási páviánok, 
Szörnyű majmok, szőrös emberarczczal. 
Hosszú karjuk majd a földig ér le, 
Négy kezük van négy lábuk helyében, 
Mind a négygyei oly jól tudnak lopni 
A hogy még Chinában sem tud ember. 
E majomfaj, e rút páviánok 
Hogy ha látnak szende női arczot, 
Sima képű lánykát, szép menyecskét, 
Ügy kisérik, úgy járnak nyomában ; 
Úgy sikoltnak, nyögnek és epednek, 
A bolond szerelmes páviánok. 
Mit használ, hogy oly nagyon szeretnek ? 
Mit használ, hogy oly forrón epednek ? 
Ok azért csak mégis páviánok. 



VIII. A HI-HONG VIRÁG. 

A Waoni völgyben a pataknál 
Part alatt, árnyékba rejtve nyilik 
A csodálatos Hi-hong virágszál. 
A midőn az első hajnal fényre 
A feselni kezdő bimbó nyílik, 
A zománczos, illatos kehelyből 
Egy madárka száll ki a szabadba, 
Melynek szárnya van, de lába nincsen. 
A madárka reggeltől napestig 
Repked egy virágról más virágra. 
Este ismét visszatér helyére 
A Hi-hongnak illatos kelyhébe ; 
Az zománczos szirmát összecsukja 
S benne alszik, bizton, a madárka. 
Nem találja orzó éj -madár ott, 
Nem zavarja fel sivó hideg szél, 
A Hi-hong ringatja őt szelíden 
S reggel ismét útnak elbocsátja, 
így virulnak, így örülnek együtt. 
A madár és anyja, a virágszál. 
Egyszer aztán a virág lefounyad. 
És a mint zománczos szirma elhull 
A madárka is lehull halottan. 
.... Ily madár én is szeretnék lenni. 



135 



IX. A BÖLCSEK SZIKLÁJA. 

<^hinában legelsők a tudósok, 

ük foglalják mind az első rangot, 

A kik tudják a csin alphabetnek 

Nyolczvanhétezerbatszáz betűjét. 

És kiszámítják a csillagjárást. 

És megírják tarka szép Írással 

JSogy mi történt reggeltől napestig, 

És oly biven jósolnak jövendőt : 

Hogy mi lesz, mint biven elbazudják 

A mi volt : ez nékik bivatásuk. 

És ezért ők állnak első rangban. 

És viselnek melleikre bimzett 

Baglyot, gólyát s más egyéb madárkát. 

•O utánuk jőnek rang arányban 

A vitézek, a kik lőni tudnak, 

És nyeregben megmaradni futva, 

S ellenség fejét levágni, bogyba annak 

Nincs az ellen semmi kifogása. 

Cbinában övék a második rang, 

Ók viselnek mind kitüntetésül 

Himvarrással, vagy mázzal kifestve, 

Melleiken, tigris, párducz, macska 

S más egyéb vérontó állatarczot. 

Történt egyszer, bogy vitéz Xi császár 

Sok badat viselvén barbárokkal, 

Azt adá jutalmul bős badának, 

Hogy jövőben első rangban álljon 

A vitéz és aztán a tudósok. 

Nagy biibánat lett Cbinában erre. 

Elborult a bölcsek lelke szörnyen. 

Ötszázan a legbölcsebb tudósok 

Összejöttek a feliér folyónál 

Egy magas kibajló sziklaszálon, 

S bánatukban ott a sziklaszálról 

Mind belé ugráltak a folyóba. 

Azt a víz fölé kibajló sziklát 

Most is ötszáz bölcs kövének biják. 

— Ob be nagy bolond volt mind az ötszáz I 



X. A VEN DARU. 

Ling Paonnak volt egy régi darva ; 
Vén madár volt, apjától maradt rá, 
És az is még apjától öröklé : 



136 



A madár volt már százhárom éves. 
Kérdi egyszer Ling Paon a darvat : 
«Vén madár, te szörnyen hallgató bölc, 
Mondsza nékem, hogy levél ilyen vén ? 
Hadd tudjam meg én is azt a titkot, 
Hogy legyek majd száz és három éves.*- 
Gazdájának ilyen szép szavára 
Megszólalt a darvak vénje, mondván : 
«Ugy értem meg száz és három évet. 
Hogy nem ültem gazdag asztaloknál, 
Tiszta rizsszem volt mindennap étkem^ 
Es italt csak tiszta vízből ittam. 
Nem törődtem senki más bajával. 
Nem hajoltam meg könyvolvasástól. 
Énekléssel nem rontám tüdőmet 
S nem gyötörtem éltemet szereimmel.* 
— ; Monda erre Ling Paon a darvnak : 
«Edes darvam, hogy ha titkod ez volt. 
Inkább nem leszek százhárom éves. 
Minthogy bort ne lássak, és lemondjak 
Patkány húsról s tengervízi pókrul, 
Es más drága ízes csemegékről, 
Hogy költők verseit ne olvassam 
Es azoknál szebbeket ne irjak. 
Hogy ne énekeljek lány szeméről 
Es szerelmes hogy ne legyek abba ; 
Inkább nem leszek százhárom éves.* 



Olyan bordal-féle. 

(Ajánlva Visontai Kovách László barátomnak és ellenségemnek.)*' 

Ide hát no azzal a pohárral ! 
Isten neki, ha már meg kell innya. 
Verset aztán ezen alkalomra : 
Legyen az bordal, — vagy mi a kinja . . . 
Ugy se voltam részeg életemben ; — 
Hadd látom hát, mi jó lehet abba' ; 
Azt mondják, hogy az egész világ más, 
Mikor az ember jól be van kapva. 
Már én pedig nagyon szeretnem azt, 

*■ Az 1861 -iki fölirat meíjszavazá^íi utAr, 



137 



Ha más volna ; ergo : igyunk rája ; 
Ha az ember az egész világot 
Eyen olcsó áron reformálja f 

Hozd a pezsgőt ! Azt iszunk ezúttal ; 
Drága bor ez : fogadásban nyertem, 
Én fogadtam, hogy a « felirat* győz; — 
Ügy lett, — s ime nyertünk mind a ketten. 
A komám nyert három szavazattal, 
Én meg nyertem tizenkét palaczkkal, 
Most ezt iszszuk ; — • mához negyven napra 
Majd a « másik » levét ütjük csapra. 

Koczintsunk hát, legyünk jó barátok ! 
Legyünk per tu, igyunk Bruderschaftot ; 
Hiszen ti is jó fiúk vagytok mind : 
Veletek megyek, ha el nem csaptok .... 
Mondtam valamit a dictiómban ? 
Öblitsük le ezzel az édessel ; 
Hisz csak azért dűltünk igy egymásnak, 
Hogy én se bukjam — és te se ess' el. 
Veszekedtünk ? A világ hadd higyje. 
Csitt ! ne erről a pohár közt többet ; •■ — 
Mert a pohár oly bolond portéka, 
Még megteszi : valamit kiböflfent. 

Koczintsunk no : éljen a jó német ! 
Ki oly híven ragaszkodik hozzánk ; 
El nem marad tőlünk. Isten éltess' ! 
Vétenénk, ha rá nem toasztoznánk. 
Kivel « annyi békét* kötöttünk már; 
A jó német ; de szeret is minket ! 
De oda is adnánk érte rólunk 
(Már a kinek még megvan) — az inget. 
A sors minket már egymásnak rendelt, 
Mig nem «solvet seclum in fa villa* 
Egymáséi vagyunk : puszit sógor ! 
Egymásé, — mint pecsenye és villa. 

Koczintsunk no : éljen a miniszter I 

A kit hiába interpellálnak 

A Eájxratban, mert ő nem ad hangot 

Kérdésre se Péternek, se Pálnak. 

Éljen Schmerling ! hiszen csak javunkat 

Akarja ö, de minden javunkat ; 

Nagy bolondság, hogy capacitálni 

Mi oly nehezen hagyjuk magunkat, 



138 



Ha ő vele szépen tudnánk bánni, 
Ez óta már régen otthon volnánk ; 
S kapnánk a sok menykü fáklyás zenét, 
Ki Pozsonyban, ki Kassán, ki Tolnán. 

Koczintsunk no : Az Isten éltesse 
A mi kedves rég várt vendéginket I 
Kik az új alkotmányt magyarázni 
Az országnak, vannak épen itten. — 
Ne mondjuk, hogy ez «executio». 
Ne nevezzük ezt «tatárj árasnak » ; 
A mit esznek, a mit isznak nálunk, 
Nevezzük azt vidám áldomásnak. 
Egyél igyál : minden előtted van ; 
Ne szegyeid magad, boné vicine ! 
A magyarnál sok vendégség esik : 
Némelyiknek épen tor a czíme. 

Koczintsunk még ! Ki akar még élni ? 
Most jelentse magát ! Iszom érte. . . . 
Éljen a liberális conclave ! 
S a nápolyi rabló bandák ! Mért ne ? 
Éljen herczeg Gorcsakoff ! (Meghalt már) 
Épen azért éljen. Milyen szép ez ! 
Mikor ilyen nagy úr is nem átal 
Meghalni s így leszállni a néphez. 
.... Éljen végre az a derék censor, 
A ki majd e verset megnyirbálja ; 
Hiszen, hogy az Isten azzá tette 
Az ártatlant, — nem az ő hibája ! 



Mit csinálnék én, ha király volnék ? 

Ha én egyszer, úgy rövid időre. 

Király volnék nagy Magyarországon, 

(Kérlek, édes szívem Török János, 

Ezért ne mondj trónkövetelőnek. 

Nem (íkivánomi) én azt, csak « teszem fel»). 

Hát én akkor is jó ember lennék. 

Ide jönnék lakni fel Budára, 

Budának a királyi várába, 

A toronyból a nemzeti szinü 

Zászló egész a Dunáig-érne. 



Ágyú akkor nem kandikálna ki 
A íőlyukon a szépséges Pestre, 
Dobszó senki álmát nem zavari 



lo:) 



Még az ajtómon sem állna strázsa ; 
Majd megőriznének a koldusok, 
A kik üres kézzel soh se látnak, 
És a kiket nem én tettem azzá. 

Minden reggel kihallgatást adnék, 
Összeszedném az instantiákat. 
Mikben kérnek natry hivatalt, rangot, 
Fölszámlálva érdemek csoportját. 
S mikor a szám menne ezeregj're, 
Akkor azt kiadnám egy kötetben, 
E czim alatt: « Ezeregy hazugság.* 

Országgyűlésem j^ermanens volna, 
Követeknek kolbászt osztogatnék, 
Hossziit annak, a ki röviden szól, 
Bövidet a hosszan beszélőnek ; 
És a mikor beszél Besze János, 
Akkor magam is mindig elmennék, 
Az ebédet rendelvén későbbre. 

Adót persze senki sem fizetne, 

Sem egyenest, sem pediglen görbét. 

A jó italt meg nem accisolnám, 

A jó dohányt meg nem trafikolnám. 

A papirost meg nem billogoznám, 

Ilát mi az ördögből élnék magam ? 

■ — Majd megmondom az énekem végén. 

Nagy háztartás nekem nem kellene, 
Egy miniszter — csizmát fényesitni. 
Más miniszter a lovat hajtani. 
A harmadik az ebédet főzni. 
Tanácsért a pénzem ki nem dobnám, 
Mert azt magam is adok magamnak. 
A többit hadd végezze az ország. 

Ha jönnének hozzám perlekedők. 

Kikkel a hétszemély sem boldogult, 

Elővennék lágy czipót, kulacsot : 

• Lélek adták, most egyezzetek ki, 

Itt a kulacs, szent legyen a béke. 

A substratum fele az actoré, 

A másik fele az incattusé. 

A mi megmarad, a prókátoré. 

Többet meg ne halljam, hogy czivódtok. 



140 



Censiirát ón bizony nem tartanék, 
Hogy' vigyáznék hát az újságokra, 
Hogy bennem fölséget ne sértsenek ? 
Mindegyikre én praenumerálnek ; 
Még a debreczeni Dongóra is, 
Mert tudom, liogy e derék czigányfaj 
Nem respektál senkit az ég alatt, 
— Csupán csak az előfizetőjét ! 

Katonára nem fogyna a pénzem, 

Azt én szépen haza ereszteném. 

Eredj fiam, örök béke van már, 

Mit czepelnéd azt a mangalétát ? 

Jó lészsz otthon kocsisnak, béresnek. 

Nagy kaszárnyák kórháznak, magtárnak, 

Ócska zászlók — magyar múzeumnak. 

S mivel védném magam ellenségtől ? — 
Ellenem ha jönne más potentát. 
Azt mondanám : «ha velem bajod van, 
Jól van ; gyere ki velem a gyepre. 
Nekem is van, neked is van kardod, 
Próbáljuk meg, melyiké fog jobban ? 
Fogadom : igy rövid háborúnk lesz.» 

Minden héten egy napot kikötnék. 
Hogy azon az "Üstököst szerkeszszem, 
Constitutiom ezt megkívánja : 
Mint a kőevést a strucznak gyomra. 
Üstökösre előfizetnének 
Mindazok, kik velem elégültek, 
(Tizenhat millió kerek számmal); 
Ez, per hat forint és harmincz krajczár, 
(Ez egy évi ára — helybeküldve) 
Teszen ugy circa száz milliócskát 
S az én nekem épen elég volna. 



Ahoz a másik üstököshez odafenn. 



Servus pajtás ! Hát te megint megjelentél 

Odafenn az égen ? 
Könnyű neked, mikor akarsz, megjelenni ; 
• Bezzeg nehéz nékem. 



141 



Eügem lefoglalnak, ha megharagszanak ; 

De téged ki ér el ? 
Az én mondásaim kitörlik tintával, 

Tiédet csak « vérrel ». 

Engem Mars megkerget, Jupiter betilthat, 

. Mercur megbillogoz ; — 
A te jelenésed a bujdosók között 
Szent reszketést okoz. 

Szegény coUegádnak a sok versenytárstól 

Elmegy itt a kedve ; — 
Veled nem concurrál ott fenn a magasban 

Se kis, se nagy medve. 

Mikor én hirdetek praenumeratiót 

Anekdotáimra : 
Lesem az ajtóból, jön-e már valaki, 

A ki aláirna ? 

Bezzeg a mikor te nyitsz eló'fizetést 

Harczra háborúra : 
A világnak minden nagy hatalmassága 

Praenumerál arra ! 

Láss hát dolgod után ; tudom te is sietsz ; 

De én is sietek. 
Adjon Isten aztán neked is, nekem is 

Bőséges szüretet ! . . . . 



Epistola Talérossy Zebulontól Mindenváró Ádámhoz. 

Kedves barátocskám, — ha meghallgattatik, — 
Ezen én levelem azért irattatik, 
Hogyha mig kitkedök volnának walakik, 
Azoknak a szive igy meglagyittatik. 

Tudya wan, hogy adresz altaladattatik, 
Competens titulus rea irattatik. 
Kit elnök igy Bicsbe felbocsattattatik, 
Legmagasabb helyen ő kihallgattatik. 

Ország kivansaga ott felbontattatik, 
Elejitöl vigig fel is olvastatik. 
Adandó felelet jol megfontoltatik, 
Schmerhng miniszter ur ott kinn hagyattatik. 



142 



Minden mi sírelmünk megorvosoltatik, 
Minden mi kirelmünk helybenhagyattatik, 
Sőt míg a mindenníl is több adattatik, 
Olyan is, a mirül nem is almodtatik. 

A ministerium mind kineveztetik, 
Külön hadügy, pinzügy, a mi csak kelletik, 
Kipviselö mind egy évre fizettetik, 
Detto a szallasbír, s liazaeresztetik. 

Ado soha többi tülünk nem kíretik, 
Sőt a mit fizettünk tizenkit ivekig, 
Bebizonyitvan, hogy törvintelen pedig, 
Az is nekünk szipen visszafizettetik. 

Eajxratba menetel nem szorgalmaztatik, 
Ki hivatalkípes, mind alkalmaztatik, 
Nemzetisig minden megohalmaztatik, 
Újságíróknak is megirgalmaztatik. 

A stempli vigkipen mind eltörültetik, 
Financz az orszagbul mind kivezettetik, 
A dohány szabadon aztán termesztetik, 
Kítfejü sas trafikán bemeszeltetik. 

Nemzetörsíg rögtön mingyart terveztetik. 
Minden kipviselö örnagygyá tetetik, 
A nagy paradival serget Ők vezetik. 
Habomba őket — dehogy — nem kergetik. 

Mingyart magyar bankó pinznek verettetik, 
Mind a két oldala tarkara festetik, 
A bankban ezüstníl többre becsültetik, 
Mi tarczank azokkal igen megtöltetik. 

Ezzel sok larmazo elhallgattattatik, 
Gyilkos Garibaldi útja elzaratik, 
Loyalis hazafi megvalogattatik. 
Szent István kereszttel ő dekoraltatik. 

Mind ez nem sokara mar megtudattatik, 
Telegrafus utján hírül adattatik, 
Agyuk által Budán százegy durrantatik, 
Miltoztasik kírem varakoznyi adig. 



J 



143 



1 



Az angyal kétféle imádság közt. 

Fogják a jó Mihály angyalt : 
ugyan szorítják két felöl, 
Majd lehúzzák lábainál 
Fogva a fehér lováról. 

Szól az egyik: «Jőjj uram mári 
Vidd el már ! hisz haldokük már ! 
Hálni jár belé a lélek, 
Elte czérnaszál, a melyet 
Csíik a moschus s az ének tart. 
Vidd, nem bánom, mennyországbri. 
Tedd a legszebb szentek közé. 
Látod, addig nem ülhetek 
A székébe, a mig ott van ; 
Pedig ülhetném nagyon már.» 

Jön a másik : • Jaj szép angyal. 
El ne vidd még, hagyd még élni. 
A lovadon sincs még patkó. 
Vasaltasd meg : itt az ára, 
Adok csizmát a lábadra, 
Adom anyám köpönyegét ; 
Csak ne jÖjj még, mulass ottho::. 
Látod: engem elkergetnek. 
Ha ö meghal, pedig még csak 
Most küldtem el ezer zsiványt 
Az Abruzból ; pénzembe' van. 
Ha meghal, ez mind kárba vesz. 
Látod : vigyázz ; te jó angyal,* 

Megint jön egy : «God by MylorJl í 
Ez már goddam sokáig nyúl. 
Megáll minden politika. 
Az egész diplomatia 
Mind erre vár, a mig ez nincs, 
Pihen minden conjunctura. 
A szent és nem szent alliance 
Nem tud hogyan alakulni. 
így soká már nem lehetünk. 
Uram, ez nem tréfa dolog. » 

Ujabb hangok ! De profundiá l 
Harangszóval, énekléssel, 
Bucsujárók, szent emberek, 



144 



Diplomaták mezitlábbal : 

«01i nagy angyal, óh szép angyal, 

Ide hallgass, hogy dicsérünk, 

S ez nagyon sokat ér neked, 

Ne jöjj még azzal a lóval 

A te szent Mihály lovaddal. 

Ne jöjj érte, ne jöjj érte.» 

Itt kardokkal csörömpölnek : 
« Mikor lesz már ennek vége? 
A kard régen éhezik már, 
Puska megterhelte gyomrát, 
Szíy teli keserűséggel 
Szomjú dics- és bosszúvágytól, 
Csak ez egyetlen egy élet 
Áll útjában. Angyal ! alszol? 
Nem hallod, hogy kiabálunk?* 

Megint másutt összeülnek 
Es írásban adják elé, 
írván hosszú okmányokat, 
A mikből az angyal lássa, 
Hogy sem joga, sem ideje. 
Sem oka, sem jó alkalma, 
Hogy nem üdvös, nem tanácsos, 
Nem illendő és nem szabad, 
S kiváltképen nem ildomos 
Most ezzel nagyon sietni. 
Mert majd ebből háború lesz. 
Sok ember meghal. Az égben 
A quártély nagyon megdrágul. 
Sok ember meg idö előtt 
Pokolra jut, a ki még tán 
Meg sincsen czivilizálva. 
Tessék tehát addig várni, 
Mig a Rájxrát lesz in pleno : 
Ott lesz egy akol egy pásztor. 
Akol, kiben csupa birkák 
S pásztor, ki megfej, — nyír és — nyúz. 

Jön a baissier-had ; « angyal! 
Stagnál börzeár, ágió. 
Hitelpapir meg sem mozdul. 
Fgy kis halált ! húsz proczenttel 
Eögtön felszökken az arany. 
Üémnk szépen, az ultimo 
Ha még igy lep, mind elveszünk.* 



145 



^«Ne hallgass rá», kiált a haiisso. 
« Éljen ! evviva még soká ! 
Er lébe hoch, most a Kredit 
153.60. áll 

Ha őszig húzza, felmehet 
161.36-ra 
Dicső angyal : hallgass reánk ! » 

«Nem, nem mi ránk ; ki vesz deviset?* 
« Velünk tarts angyal! Fél procent 
Mit az uj kölcsönön nyerünk, 
Számodra lesz provisio.x 
«Mink Ví-et adunk 
Ha meghal ö ! » 
<(Mi másfelet, ha még megél. » 
•Angyalkám, ide,» 

«De b'z ide !» 

Haragba jön de erre már 
Az árkiangyal s szertecsap : 
« Az angyalát ! Eresszetek ! 
Még elbódul az ember itt 
Az ördögnek legyen kedve 
Köztetek angyalnak lenni !» 



A Ritterek Nagy Károlynál. 

(Alt-deutsch Ballada.) 

Nagy Károly czár, németek nagy őse 
Alszik mélyen Schwarzwald barlangjába: 
Arra vár, mig Németország egy lesz ; — 
A szakálla asztalán is átnőtt. 

Hogyha addig mindig nő szakálla, 
Míg a német egy lesz, által is nő 
Akkor még a föld túloldalán is, 
S üstökösfark lesz belőle egyszer, 

Hébe hóba alvó német császár 
Földalatti fényes udvarában, 
Soiréekat ád a Kittereknek, 
Kik be vannak irva Staatsvisitre. 

Alvó császár alvilági Burgja 
Nincsen épen rendén bútorozva ; 
Hogyha sok vendége jő egyszerre. 
Azt se' tudja, kit hová ültessen ? 



J.'jkai: Költemények. II. 



xo 



140 



Ámde, mint tapasztalt házi gazda, 
Tudja emberét megválogatni : 
Egynek itten, másnak ott mutat helyt 
S eltalálja bölcsen, kit mi illet? 

«Hogy neveznek, és mi érdemed van?» — 
-;- Szól az első : «Ritter von Tatarfrass » . 
Én kezemmel sok hitlent levágtam. 
Czímeremben itt a kardra szúrt fö.w 

Szól a császár erre : «óha! respekt ! 
Ily vitéznek, érdemes lovagnak, 
Competál leülni jobb felemre : 
Itt a karszék ; tessék Platz zu nehmen.» 

«Hát te másik?!) — wEn nevem Bárenfang, 
Én urammal jártam vadra mindig ; 
Vadkan s medve körmitől megóvtam : 
Czímeremben itt a medve, vadkan. » 

«Auch gut)), mond a császár, «hogy ha ugy van. 
Ülj le : ott a medvebőr az ágyon. 
Hát te harmadik ki vagy?» — «Nevem Fliuk, 
Én uramnak vidám czimborája. 

Egyik őrzó ellenségtől őtet. 
Más vadaktól ; én a leggonoszabb 
Ellentől, — a gondtól. Együtt ittunk : 
Czímeremben azt jelenti a fürt.» 

« Brávó I brávó)), szól vigan a császár, 
« Érdemed nagy, meiner Sex! te vidám 
Czimborából származott Ritter von, 
Ülj le, ottan, — ottan áll a hordó !>» 

Negyedik szól: « Ritter von Goldregen 
A nevem, nem könnyű volt a munkám. 
Milliókat én szerzek uramnak ; 
Czímeremben most is itt a Schuldschein. » 

oSzappermán.')) mond Károly; ez nagy érdem: 
Olcsó a becsület, a kinek van ; 
Annak drága, a ki vette pénzen. — 
Tedd le hát magad a szekrényemre.* 

Jön de most egy vézna gyász vitézke, 
Hajlong ; orra szint' a földet éri : 
Oldalán nem kard, csak lineál van, 
S tolla nem sisak-, de fülre dugva. — 



147 

•Hát te !» — f Engem hínak Bertliold Leérnek, 
Nagy hirera van, most ütöttek azzá ; 
És még azzá ütnek jobban is tán : 
S hogyha ütnek, azt megérdemeltem. 

Pamphletirás nálam a nagj* érdem ; 
EUenség ölése nem szokásom, 
Csak bepiszkolása, a mi fájóbb, 
Czímerem van : — tintás három ujjam. » 

Végig néz a Ritteren a császár, 

S nyájas képpel, — (mint ki nyelt Jalappát 

S fél, hogy nem marad benn,) — hátra szól : « no 

Ülj le hát ott a — köpőládára. » 



Óda a rájxráthoz. 

Oh én szerelmem, hát te is elnapolsz, 
Fényes Olymposz istenit elhagyod, 
S mint egy eloszlatott diaeta, 
Lethe vizébe fürödni indnlsz ! 

Megharczolád im istenek harczait, 
Schmerling-Zeüsznek cyclopok ellenit. 
Deák Titán hadát leverted, 
S Péliont Ossa alá legyűréd. 

Az Dias csak felmutat ily hadat. 
Achaji hősök nagy tüze ily vala, 
Különbséget tudok csupán csak : 
Nem sikerült falovat bevinni. 

Dii majorum fölszabadultának 
Patent-mennykövel földre lesújtani. 
Az Ő erős haragjuk ellen 

Vajh ki merészlene felzúdulni ? 

Mavors ujonczot, Mercur adót vehet. 
Ceres financzol, billogot nyom Themis. 
Pluto meg uj kölcsönt kiirhat, 
S rendszerez uj tanodát Minerva. 

Te meg, szerelmem, már haza elmehetsz. 
«Omnes eodem cogimur!» néked is 
Charon kezedbe nyomja a bilétet, — 
(•Tempus erat !») — Phlegeton partjára. 

10* 

/ 



148 



Ki jött de vissza orcus odúiból ? 
Nincs ott szokásban holmi rctourbilét. 
Ab ez nem «Daum Elyziiimja». 
Cerberus «báromegy» ott a portás. 

Csak Orpheusnak volt szabad hozni el 
Egy lelket onnan. Tán hane téged is 
Az istenek ottan felednek 

Én leszek Orpheusod : csak várd azt I 



Nemes vetély. 

(Ballada.) 



Tiz granatéros czakumpakk, 
Fegyverrel és bornyúval, 

Helybetette magát immár, 
A madráczon elnyúlva. 

Újsággal tömve a madrácz ; 

Alszik, pedig nem is vadrácz, 
Az ártatlan granadír. 

Újságírók gazdájához 

Vannak kvártélyra vetve : 

Egy kis adó-restánczia 
Nem levén kifizetve ! 

Elfelejtek biz azt, vagy mi ? 

Mikor olyan jó «nem adni» ; 
Ez a legfőbb élvezet. 

Ez az «én executióm !» 

Siet hirdetni Napló. 
A miért ezt odaadná. 

Nem volna olyan vak ló 
«En Írtam sok kurucz czikket, 
Azért ejtek ezt a stikket. 

Most expresse én velem. » 



«Nem igaz I ezt nekem hozták i 

Kiált elébe Sürgöny, 
«Az egész executio 

Engem ragadt ma csürkön ; 
Én még stemplit sem fizettem 
Ugy segéljen, mind a ketten 

Osztozzunk a katonán. » 

«Hohó, hát én ki vagyok itt'?i 
Protestál erre Hirnök. 

«Ni még azt is elvitatnák, 
Mit felőlem a hír nyög : 

A katonát nekem küldik ; 

Csak ugy vagyok steuerschuldij 
Mint akármely rebellis. » 

Kis szobában a kiadó 
Magában szakkermentez : 

((Ni még összevesznek rajta, 
Váljon melyikre ment ez ? 

Elkapják a dicsőséget, 

Polemiáznak a végett ; 
S — rám marad a fizetés. 



Ki volt bátrabb ? 

(Panegyrikon.) 



Az-e, a ki legelőször 

Rá mert szállni a tengerre. 
Deszkaházban, evezővel 



Szél kegyére bizva lelkét, ^ 
Hullámoktól kérve utat ? 
Nem az volt legbátrabb emlj 



liu 



Az volt-e, ki legelőször 
Meg merte enni a rákot, 
Ezt a hátramászó szörnyet, 
Melynek még a latinoknál 
Egy neve van a fenével ? 

Nem az volt legbátrabb ember. 

Az volt-e, ki legelőször 
Doctort hivatott magához, 
S azt az ismeretlen mérget, 
Mit a patikábul hoztak, 
Be merte kanállal szedni ? 

Nem az volt legbátrabb ember. 

Az volt-e, ki legelőször 
Statuspapirost mert venni. 
Aranyt adva papirosért. 



S olyan adóst választva, kit 
Ha kell, nem bír exequalni ? 
Nem az volt legbátrabb ember. 

Az volt-e, ki legelőször 
Újságlapot mert kiadni, 
S nem félt, hajó lesz, becsukják 
Ha roszat ád, a publicum 
Ottan hagyja és megbukik ? 

Még az sem volt a legbátrabb. 

Hanem az volt a legbátrabb, 
A ki legeslegelőször 
Eljött királyi biztosnak. 
Hogy egy megyét föloszlasson, 
S még dictiót tartott hozzá. 

Ezt tisztelem le^rbátrabbnak. 



Oh Nadajda 



Oh Nadajda, oh Nadajda ! 
Hoztál engemet n&gy bajba: 
Keblem oly tág, mint egy pajta ; 
De nincs annyi ablak rajta, 
A mennyi azt mind kiadja. 
Mit szivem feléd sohajta, 

— Oh Nadajda! 

Oh Nadajda, oh Nadajda ! 
Ámbátor vagy muszka-fajta, 
Itt minden sziv rég ohajta : 
Dandyk és arszlánok vadja. 
Újságírók szörnyű hadja 
Kapott érted immár hajba, 

— Oh Nadajda ! 



Oh Nadajda, oh Nadajda ! 
A sok vad had rajtam hajta, 
Tudván rólam, hogy én hajda- 
— ^nában voltam nagy pceajta ; 
írjak verset hozzád majd a 
Fölléptedre ; — bezzeg sajt a ! 

— Oh Nadajda ! 

Oh Nadajda, oh Nadajda ! 
Törtem én a fejem rajta. 
De a múzsám már nem adja. 
Régen összetört a lantja. 
Ez a vers már csak a vadja. — 
Majd ir szebbet János Vajda. 

— Oh Nadajda ! 



Arthur és Chlorinda. 

Chlobinda. Monsieur ha elhagy engem, 
Keblem akkor megreped ; 
A bánatnak tengerébe 
Mélyen én lesülyedek, 

Arthur. a mieder megóvja keblét 
Szakadástól mylady ; 
S a tengerbe elsülyedni 
Crinoliu nem engedi. 



150 



Tüzes szerelmi vallomás. 

Szerelméről beszélt nagyon Jankó ; 
Választottját úgy híták hogy Janka ; 
Nem volt ugyan valami szép lányka ; 
De birtoka volt igen sok bankó. 

Mondta Jankó, hogy a szive mint ég ! 
Akár csak egy feneketlen katlan, 
Melyben Janka nagysám szakadatlan 
Tüzesíthet vasalókat mindég. 

A mint mondja, hogy a keble lángol : 
Egyszer csak kigyulad a kabátja, 
Érzi szagát, a füstjét is látja : 
Kigyúlt biz az a szerelmi lángtól. 

Hát egy csomag gyufa volt zsebében, 
Azt ö addig nyomkodta, dörzsölte, 
A szerelmi vallomás hevében, 
A míg egyszer lángra lobbant szépen 
S Jankó úrfi majd ott égett tőle. 



Névtelen ábránd. 

Oh be szép volt az az oláh leány, 

A kit én itt-meg-itt láttam : 

Nem tudom, hogy híják azt a falut ? 

Nem tudom, miféle forrás mellett? 

Nem tudom, mit vitt a fején ? 

Oh be nagyon szép volt ez a leány. 

Talán belé is szerettem volna, 

Csak valamivel kisebb lett volna egy ölnél ; 

De így fél az ember nagyon. 

Hogy az ilyen szörnyíi magas szépség 

Ha valamivel megharagítja, 

Úgy üti pofon, hogy arrul kódul ! 



Fapapucs. 

Magyarországon fapapucskészítő gyár alakul. 
De már ezt lehetetlen meg nem énekelnem : 
« Üdvözöllek oh hazánkban meghonosolt fapapocs ! 
A ki léssz köztünk és Európa civilizáltabb népei közt kapocs. 



A miben az ember igaz, hogy iigy néz ki, mint a medvebocs. 
De az is igaz, liogy benne egymás lábára nem tapocs. 
S bár a delnők lába ettül lesz, mint a lúdtalp, oly lapocs 
Ámde aztán nem is árt meg neki semmi locspocs. 
Azért lelkesülve fogadjon Mocs, Kocs és Magocs, 
Húzd fel múzsám te is s repülj benne : — tocscs ! . . . 



Spanyol románczok. 



A hirdetett szanyol iió don Pellicaiios 

Ide los Honendostól, 
(Eredetiben.) 
1 



ion Subláda, don Snbláda ! 

Grándissimo caballéró 
jonga spáda oldaláda 

Blánkissimo inggalléró. 



hiándo andar paripánó 

Par la longa promenáda, 
II gitáro en ló manó 
E cantátó serenáda. 

Donna Panna liallgatádó 
Chalugádró en abláquo. 

E magánó suspirádó 

Qui fa cuale gyékénykákó ? 

«Carissima donna Panna, 
Yo pido vuestra graczia. » 

Mai entende donna Panna 
E da ipsi una graiczár. 

Donna Panna, Donna Panna ! 

Bella donna in Valencia. 
Grácziára a grajczára 

Valde mala e cadencia. 

Ámde bene : andiarme ! 

Mio core sempre fáyó, 
II grayczáró impresarme 

Mortifico in mordáyó. 

Un durrantass ! — don Subláda 
Morte yace sobre palló, 

H grajczáró oldaláda 
Tristessimo borravaló ! 



Azok számára, kik a szauyol nyelvet 

nem birják, ide mellékeljük e remek 

románczot műfordításban. 

Subláda úr, Subláda úr ! 
Legnagyobb hős, lovag, vitéz 
Hosszú spádé oldalán szúr 
Inggalléra fehér, mint mész. 

Mikor sétál paripáján 
Ama hosszú promenádén, 
Az gitáré az kezében 
Énekelve szerenádét. 

Panna úrhölgy hallgatódzik 
Salugádros ablakából 
És magában sóhajtódzik : 
Ki énekel olyan bájjol *? 

« Drágalátos Panna úrhölgy 
Kérek szépen egy kis grácziát.» 
Nagyot hall de Panna úrhölgy 
És ad neki egy kis grajczárt. 

Panna úrhölgy, Panna úrhölgy ! 
Szépnőnye Valencziában, 
Grácziáért grajczárt adni 
Nagyon rossz cadencziának. 

Ámde jól van, elmegyek már ! 
Az én szivem mindig fajik, 
A mit adtál, egy mordályba 
Bele tömöm egy krajczárig. 

Egy durrantás, Subláda úr 
El esik mind a pallón, holt ! 
A krajczár oUalába ment — 
Szomorú borravaló volt. 



Í52 



Varsói vezérczikk. 

(Itt is jó!) 

A dolgok legnjal)!) rendé — hm hm. 

Azt kényszerít mondani, hogy — üm üm. 

Volna ugyan valami, de — hum hum. 

Jobb lesz mind a kettőnknek, ha — mum mum. 

Mert ha mi igy sóhajtunk, hogy — hej hej ! 

Arra nekünk egyszeribe — — ej ej. 

Ha nem tudunk szépen kérni ó ó. 

Az lesz belőle, hogy aztán — hó hó. 

Már most hát csak azt mondom, hogy — pszt, csitt. 

Méltóztatott prüsszenteni ? prosit ! 



Csendháborító vers. 

Tallérossy Zobuloné. 

Nem kell ám énvelem sokat tréfálozni ! 

Tudják meg maguknak ezt a tisztelt urak. 
Mert nem gondolhatják, hogy mi lesz belőle, 

Ha kitör belőlem egyszer bőszült harag ? 

Sokáig hallgatom, mi pufog ott hátul ? 

A míg észre veszem, hogy az az én hátam. 
De ha egyszer aztán azt mondom, hogy «elég !» 

Majd csinálok olyant, hogy soha se' láttam. 

Tehát most már ((satis !» — « doszt !» — • «genug !» — 

[« elég volt !» 

Vége türelemnek, kell puskához nyúlnom : 
Megtöltöm, felkapom, s elszánt haragomat 

Kitöltőm a síkon sok ártatlan nyúlon. 

Nem gyűlésezünk már, vége dictiónak. 

Tettek ideje van ! ülök a nyeregbe. 
Majd megmutatom még, hogy mi lakik bennem? 

Beíratom magam — a lóversenyekbe. 

Gyün királyi biztos? megtudjam hol lakik! 

Azonnal kardomat oldalamra kötöm : 
Szállására rontok, s megmondom szemibe' : 

« Kívántam alasan teni tiszteletűm.* 



I 



153 



S minthogy parancsolják az adófizetést, 

S dupla censort kapnak hírlapok, füzetek, 

Egy csapással két légy ! azzal opponálok : 
Se lapra, se könyvre elu nem fizetek ! 



Oda Slidell és Mason urakhoz 

(kik a Trent födélzetén elfogattak). 

Irta a Snmter kapitánya 
(ki ezúttal a Trenten megmenekült). 

Láttam barátim, fátumi sorsotok, 
Ott ültem akkor tonna hering felett. 
Mikor ti értetek bejöttek, 

S elvive szörnyen a San Jacinto. 

Hallgatni kellett, mit tehetek vala ? 
Ha közbeszólok, visznek el engem is, 
S mit nyertünk volna véle, mint hogy 
Tártli helyett preferanczozhatnánk. 

Baj ez barátim ! rosszkor esett nagyon, 
Kabszolgavásár kezdete épen itt. 
Gyapot megértt, lekéne szedni : 
Most mi az ördögöt csinálunk? 

Szétfut a néger, hogyha nem erezi 
Otthon a gazdát ; mind befogadja azt 
A most hozzánk nem édes Észak, 
S nem segit a «fugitiv slaw law» itt. 

Már a blokád is szörnyű veszély nekünk : 
Itt a finom sok czikk a rakóhelyen. 
De ha kiküldünk egy hajóval, 
Elkaparintja legott a káper. 

Az unio-párt szörnyen ujong ezen ; 
Nagy kárörömmel tapsra kel és kaczag : 
Hogy igy bevághatá az útját 
Két deli conföderált bajnoknak. 

Oh én barátim, érezem úgy magam, 
Mint a czigánynak a lova, a kinek 
Két társa már kidűlt, s magában 

Húz szekeret, s kap solo ostort. 



\:,\ 



Tóth Kálmán barátomnak 

niidön 18()1. évi deczemberben akadémiai tagságra Ítéltetett. 

No liát te is benn vagy, czélhoz értél, 

Ülhetsz : ott a széked. 
A mit vártál tavaly óta biven, 

Megadatott néked. 

Hiszen velem együtt neked is volt 

Sok érdemed rája. 
Hanem a mint ballom, bejutásod 

Még sem vala drága. 

Nem a «száz vers» vala a föérdem. 

Sem a pályadráma. 
Hanem (a mint ballik) csak egy czikked. 

Hogy ottan ülsz máma. 

Hazudnám, ha azzal bizelkedném, 

Hogy örülök rajta; 
Én bizony nem gratulálok hozzá : 

Ugy sem soká tart a. 

Ha egy hóig meg nem tartod a szék- 
Foglaló beszédet, 

(Pedig dehogy tartod !) egy hó múlva 
Kiteszik a széked. 

De^az boszant, hogy a mig más annyi 

Évig várakozhat : 
Te mingyárt az első intrádára 

Kvártélyt, fizetést kapsz.* 

Nélkülözések. 

Olasz város szinház nélkül, 
Jó lengyel nép templom nélkül, 
Magyarok alispán nélkül, 
Bécsi bankárok pénz nélkül, 
Francziák háború nélkül, 
Angol urak gyapot nélkül, 
Török hadsereg zsold nélkül, 
Eájxrát határozat nélkül : 
Már az emjjer véges végül 
Majd csak azzal is kibékül : 
Hogy el leszünk — minden nélkül. 

* Értendő akadémia helyett börtön a Károlykaszarnyában 
katonai törvényszék Ítélete következtében. 



155 



Haladunk. 



Félre közügy, politika ! 
Egészen más most a tér, 
Mikor hallgat a juss, akkor 
Egy kis pletyka sokat ér. 

Nem az most a napikérdés 
Az alkotmány hova lett ? 
Hanem az, hogy vájjon lesz-e 
szinháznál új balett ? 



Mit kapunk Olaszországból ? 
(Oh a csuklást el ne kezdd !) 
Stégert-e, vagy Csillag Eózát? 
Vagy miféle énekest? 

Heves vérű fiatalok 
Most is fáklyászenéznek 
Nem Deáknak, hanem egypár 
Szép nőnemű színésznek. 



A Journalok hadserege 

Erős csatára készül : 

Nem Schmerling, — csak a budai 

Direktorra, vitézül. 



Mégis bunda a bunda. 



[iforgatják, beforgatják, 
Jzegre teszik, sutba rakják, 
^égi divat, félrevetik, 
Viselését kinevetik. 
Hanem azért, már csak azért 
Mégis bunda a bunda ! 



Gumiköpeny csak takargat, 
De a havas zivatarba' 
Nem melegit. Olyan biz a : 
Mint az angol sympathia. 

Hanem egyszer, ha már egyszer 
Mindig bunda a bunda ! 



Hoznak helyébe más módot, Csuklya sem jobb felöltőnek, 

Paletót és mencsikófot. Ott nem takar, a hol kéne. 

Gumiköpenyt, csuklyás ruhát, A fejet igy ugy befedi. 
Ez kell, az kell ; vedd fel : no hát ! Többit ördög elviheti. 

Hanem azért, már csak azért. Hanem azért, már csak azért. 
Mégis bunda a bunda ! Mindig bunda a bunda ! 



A paletót gavalléros ; 
Hanem esőben elég rósz. 
Nem állja ki a zivatart. 
Biz az csak parádéra tart. 

Hanem azért, már csak azért. 
Mindig bunda a bunda ! 

A mencsikóf már jobb lenne : 
Csakhogy zsenánt járni benne ; 
Ki felölti, keze lába 
Mintha volna kalodába'. 
Es e mellett, mind e mellett, 
Mindig bunda a bunda. 



A kit egyszer ez betakar. 
Nem árt annak a zivatar ; 
Nyáron árnyék, télen szárnyék ; 
Aztán el is tart akár mé'g. 
Épen azért, de biz azért. 
Mindig bunda a bunda ! 

Úri gúnya arra való : 
Kiki magát begomboló ; 
De a ki ezt felveheti. 
Kedvesét is melengeti. 
Épen azért, de ám azért, 
Mindig bunda a bunda ! 



156 



Czifra nrak, uraságok, 
Hogy ezt hinni nem tudjátok ! 
Tudjátok. — Nem akarjátok. — 
Azért fázik az irhátok. 
Pedig azért, hej de azért, 
Mégis bunda a bunda ! 



Gaudium. 

(Arra a hirre, hogy a budai vizgyógyintézet átváltozand borgyógyintézetté.) 



])e már jobbra fordul sorsunk 
Borrá változik a viz ! 

Nem hiába danolt róla 
Csokonai és Hafiz. 

Nem itatnak, nem úsztatnak 
Vizekkel szemlátomást. 

Zuhany helyett a torkunkba 
Kapunk eztán áldomást. 



Mit a vizek elrontottak. 
Helyrehozzák a borok. 

Fordulni kell a világnak, 
Mikor minden fej forog. 

A ki eddig ellenünk volt, 
Változik barátunkká. 

Még a Donau-Zeitung is 
Tokayerwein -Zeitunggá ! 



A három Bakács. 



Héj de sokat is kell szenvedniök 
Thália szegény papjainak ! 
Hideg szobák és hideg közönség 
Könnyű ebéd, nehéz szerep 
A csúz, rheuma és a kritikus 
Előveszi és megkinozza 
Thália szegény papjait. 

Budán, a tisztes régi várban 
Van három testvér, áldott lelkek ! 
Mind három arra van hivatva. 
Hogy a mi fáj a szenvedőnek. 
Azt irral, szörppel és itallal 
Gyógyítsa. Ok könyörre váltak 
Thália beteg papjain. 



Az egyik testvér gyógyszerekkel 
Ellátta őket — és hitelbe ! 
Pedig javát adta a sassafrasnak, 
Féláron adta a jalappát, 
És mindent, a mi szemnek-szájnál 
Keserves, ő ellátta azzal 
Thália beteg papjait. 

A másik testvér fogta szépen : 
A kontót összetépte. Menjen ingyen 
Mi orvosság szegény szinésznek! 
A harmadik testvér pedig: tudíí 

[mit? 
Küldött nekik vagy két akó bort 
És ő kúrálta meg valóban 
Thália beteg papjait. 



A „Süsser Ungar" (édes magyar). 

Egy német városban ilyen czim alatt : 
Der « Süsse Ungar» (mily fránya gondolat !) 
Akkora palaczkban, mint egy bak- arasz 



157 

Árulnak tokajit, — ára tiz garas. 

Czímer a pecséten, vers az oldalán. 

Versbe kapaszkodva egy-egj- augyal áll. 

A bor árulója esküszik neki 

Hogy e máslást maga szenien-szedte ki. 

Lássuk hát minő ez olcsó asszubor? 

Édesnek csak édes, van benn sok czukor. 

Van szag is hozzája, menta, székifü : 

Derék herbaté lesz, hogyha jól kifő'. 

Van benne burgonyaszesz, s az jó eró's, 

A ki igy szereti, annak tetszetős. 

Van még benne minden drága töltelék 

Csupán csak hogy épen «bor» nincs benn elég. 

Jaj kedves barátom, drága németem ! 
E tsüsser Ungarrali csizmád kenheted. 
Megcsal ráragasztott czifra czimirat : 
Hasfájás, fejfájás lesz belőle majd ; 
Hogyha «süsser Ungar» keU, hát ott keresd 
Hol terem, s magad se légy Ízlelni rest. 
Aztán az árakban kissé válogass. 
Mert az «édes magyarom* nem tiz garas. 

Egy egy éves kis fiu 

születés napjára.* 

Felderült a hajnal szent Nesztor napjára. 

(Nem derült biz az, mert épen nagy kódjára. Szerk.) 

Eljőve a nagy nap, mit mindenki vára. 

(Hagyja el barátom, rég lehetett már a ! Szerk.) 

Rózsákkal hinteném ösvényedet mostan, 

(Csak hogy a kertésznél nagyon drága most az ! Szerk.) 

Szivemet küldenem arany papirosban. 

(De isz ilyen «frachtot» nem vesz fel a posta! Szerk.) 

Rád raknám az égnek minden csillagait. 

(No csak ezt az egyet a tornyon hagyja itt. Szerk.) 

Rád a napnak, holdnak minden sugarait 

(Csak adja ki neki apait, anyait. Szerk.) 

Fényesebbé téged azok sem tennének, 

(Sőt meglehet, hogy még tán el is sütnének. Szerk.) 

Azért szól felőled magasztaló ének. 

(No már ezek után ki ne szeretné meg ? Szerk.) 

* A Schmerling-féle összalkotmány kibocsátásának évfordulóján 



158 



Keveset éltél még, s még is mennyit tettél ! 
(Eddig csak azt láttuk, hogy mennyit megettél ! Szerk.) 
Egész időkorod : tavasz, nyár, ősz s egy tél. 
(Megnőhettél, mivel jól szoptál és fejtél. Szerk.) 

Hangzott dicséreted igen sokat szánkból. 

(Kerestünk is nagyon, csak hogy nem tudánk, hol? Szerk.) 

Mondták azt felöled, ez igazi angol. 

(Érték alatta: hogy betegsége angol! Szerk.) 

Ezután is nagy lesz reménységünk hozzád. 

(Nem mérnők megmérni se szélét se hosszát ! Szerk.) 

Mit várhatunk tőled, a napok elhozzák. 

(A javát már vettük, hát még majd a rosszát? Szerk.) 

Kívánjuk, hogy nyúljék te életfonalad, 
(Hosszú lehet, hogy ha hátra-felé halad. Szerk.) 
Mely bizony sok évig reméljük megmarad. 
(Ha valami nagy szél nem támad az alatt. Szerk.) 

Azért gratulálva járuljunk elébe. 
(El jönne az maga ; ne menjünk helyébe. Szerk.) 
S kiáltsuk fenszóval : éljen ! vivát ! lébe ! 
(Csak bele ne fúljon még valami lébe. Szerk.) 



Unokámhoz. 

Az igaz, hogy még fiam sincs ; de ki tudja? még lehet; 
Az megint feleséget vesz, — holmi jó fajta csehet, — 
S annak megintlen fia lesz, valami kis Nepomuk: 
Hát ez a kis Muki lesz az, kihez most szólni fogok. 

Nem született fiam fia ! te boldogabb vagy, mint én. 

A megholt öreg apámnál én is boldogabb szintén. 

Én amannál, mert már nem él ; te nálam, mert még nem élsz ; 

Levén domiciliumát még be nem vallott személy. 

Szegény jámbor öreg apám, akkor hunyá le szemét, 

Mikor a fekete bankó és más aféle sz — szelvény 

Réz forintos, régi poltra járt tenyérből tenyérbe. 

Egy pár csizma száz forint volt, s ha jól veszszük : megérte. 

Nyolczvanhárom esztendős volt, hogy igy szólt a jó öreg : 
«Már magamnak nagy időket Ígérgetni nem merek; 
A mit vártam évről évre, már én azt meg nem érem. 
Vártam rá fekete hajjal, nem várok rá fehéren. 



159 

De te legkisebb unokám, te Marczika, meglátod, 

A mire hiába lesett szegény öreg apátok, 

Ha majd megnősz, lia férfi léssz, hogy ha — kopasz fejed lesz ; 

Ide tekints, kezemre nézz, aztán jól megfigyeld ezt. 

Látod ezt a furcsa dolgot '? Nevét persze nem tudod ; 
Huszonnégy esztendeje már, hogy feledségbe jutott. 
Vártam soká, egész ország várta, hogy még előjön ; 
De már vége, nem látom én többet őt meg e földön. 

De te Marczi, kis unokám, él szivemben a remény, 

Hogy te megéred az időt, mint a hogy nem értem én, 

A midőn e rég óhajtott, rég hazavárt tünemény 

Ismét itthon lesz köztetek. Csókold meg s tedd el szegényt. » 

Azzal kezembe vándorolt ama csodás symbolum. 
De biz az már eltűnt tőlem azóta, ugy gondolom. 
Mindegy no, a neve megvan ; — én ugy kaptam névtelen, 
S utódimnak én a nevet tárgy nélkül végrendelem. 

•Tehát, Muki ! ide figyelj. Kopasz ugyan nem vagyok, 
Csakhogy épen a homlokom már a tarkómon ragyog ; 
De a mire ősöm ugy várt, már azt én se' remélem. 
Nálam az ily illusio el van temetve mélyen. 

Hegedült már arról Dávid, és még nem is az a szent, 
Hanem a ki föltalálta a mindenféle Taxent : 
Hogy a most élő ivadék a szinét lássa annak, 
A kinek megérkezése boldogságos soha-nap. 

De te, messze földön lévő kicsi unokafiúm ! 

Kinek születése is még pium desiderium. 

Te megéred, a mikor majd első zápfogat húzatsz, 

Hogy látni fogsz, mit én már nem, e földön — « ezüst húszast », 



A nemzeti színház igazgatója. 

Én vagyok Magyarországon, Mi lesz holnap, holnapután ? 

Én vagyok Európában, Ki lesz király, berezeg, lovag, 

Én vagyok a kerek földön Pásztor, kertész, inas, koldus? 

A legszánalomraméltóbb Mind nekem kell kinevezni ! 

« Függő, felelős miniszter.* És minden kinevezésem 

Csupán csak provisorium : 

Vagyok legeslegelébb is Egy esténél tovább nem tart. 
Saját belügyminiszterem : 

Tőlem kérdik, mi hol álljon ? Vagyok külügyminiszter is : 

Ki mit húzzon a lábára ? Mindenféle külhatalom, 



IfiO 



TíVíabb és szükehb casiuó, 
Erkélypublikiim ós páholy, 
A magyar Akadémia 
Es az uri lovar- egylet 
Influencíroz tanácscsal : 
Az egyik az operának, 
A másik meg a drámának, 
A harmadik a balletnak 
Jíivánná kitágítani 
Az ő világi hatalmát. 

Vagyok majd hadügyminiszter : 
, Van nagy ((Militár-vorlagom", 
A miből nehéz lehúzni. 
((Geniecorps)) a primadonnák ; 
«Zuávjaim» a művészek ; 
«Cavallériám» a ballet ; 
« Gyalogságom » a choristák; 
« Tüzérségem)) a zenekar ; 
Hát még a sok « népfelkelés* 
8 annak mindennap lénung koll, 
Különben nem hadakozik ; 
ITát még a sok várépités ! 
Hát a «Monturs-commissio!)> 
Tánczosnó'k egyenruhái ! 
Jaj — ne is beszéljünk erről. 

Vagyok pedig ezenkívül 

Igazságügyminiszter is : 

Van ám itt pör ! azt mondhatom, 

S akárhogy igazitom el 

Az egyik megharagszik rám. 

Vagyok Sanitáts-miniszter : 
Primadonnák rekedtsége, 
Ballerinák lábfájása. 
Mind rayonomba tartozik. 
Nekem kell megvizitálni, 
Hogy van fűtve az öltöző ? 
Nem kapnak-e benne náthát '? 
Nekem kell az ablakokat 
Becsukdosnom, hogy légvonat 
Ne jöjjön, mert ha rheumát 



Kap valaki, az én károm. 
Nekem kell a fellépőknek 
Katarrhczeltlivel szolgálnom, 
Hogy hangjukat jól kiadják ; 
Nekem kell a muzsikusok 
Mellcsontját megkopogtatnom, 
Merthogy mért nem fújják johba 
Nekem kell a színésznőknek 
Komplimenteket mondanoin ; 
Hogy jó humorral játszanalc, 
Oh — sok az én hivatalom. 

Hát a pénzügyminiszterség 
Ez még aztán a keserű. 
Előállni a budgettel. 
Innen oda, onnan ide, 
Egyik lyukat a másikkal 
Befoldozni ; ha deficit 
Támad, nem elég ha magam 
Vakarom meg a fejemet, 
Minden ember azt vakarja; 
Ha fölemelem az adót. 
Nem fizetnek, pedig hát én 
Katonai hatalommal 
Nem hajthatom azt be rajtuk. 
Aztán rajtam Maager ur sem 
Jön segitni öt proczentért. 
S van mind ehhez egy iszonyú 
Parlamentem : a sok újság. 
A sok szörnyű ujságiró, 
A ki mind oppositio, 
Iviben kormánypárt nincs soha 
Mind montagne, mind jacobim 
Ki detronisálni akar ! — 
Egy permanens parlamentem 
Es a kit, ha megharagít, 
Még csak szét sem kergethetek. 

Oh a pesti Kerepes-út 
Respublico-monarchicus 
Államának prezidense 
A legszánalomraméltóbb 
Potentátja a világnak I 



161 



Találós mesék. 

Találjátok ki, hogy mi ez? Hát ezt ki találhatja ki? 

Veres inge néki vagyon, Tavaszszal jön nagy táborral. 

Karddal körülvéve nagyon, Mikor nagy pusztítást forral ; 

Nem kell neki engedelem, Biztatják a föld népeit, 

Még is, a hol kell megjelen. Ölje meg, a hol teheti. 

(.ut?di|nj^) (-jpSoqajosQ 

Hát ezt mondjátok meg, hogy mi? Ezt is nehéz kitalálni : 
Nincsen veres sipka nélkül. Fiatalon börtönbe' volt. 

Hamar küzd, nehezen békül. Édes, kedves, nem is hajolt, 

Vagyon neki sarkantyúja. Vénségére a szabadban 

Az első riadót fújja. Fás, keserű, haszontalan. 

(.StJIÍTJX) (.'BSjt'dg' 

Hát erre ki ismerne rá ? 
Minden ujja veres plajbász. 
Nem barátja a haladás ; 
Olló is van a kezében, 
Ha megfog, — köszönöm szépen. 



Egy levél sorsa. 

(Jelenet egy készülőben levő uagyobbszerü drámából.) 

Személyek : 
WiLLi Sen, egy postás. — Kassenleeker, egy adós. 

WiLLi Sex. Nehéz bejutnom, már harmadszor itt 
Csengettem és inas pokolba el- 
Távozni indítványozott, nehogy 
Háborjam álmait kegyednek én. 
Itten van egy levél ; per extrapost. 

Kassenleeiíeu. Frankirozott-e ? azt tudatni vélem 
Előbb óhajtanám, elvem szerint 
Fizetni mert szokásom nem soha. 

WiLLi Sen. Küldé nagy ur, és még pedig rece- 
Pissével, ráirván cito, cito ! 
De markot nem nyomott rá, mondván 
Hogy itt fizettetik. 

Kassenleereb. Pokolba vidd. 

Tudom mi lesz levélben ? sürgetés ; 

Jókai : Költemények. II. 1 1 



162 

Lejárott tartozást fizetni meg. 

Add a kezembe, ám csupán azért, 

Hogy földhöz ón hajítsam. 
WiLLi Skn. Azt ne tedd. 

Uram, bolondozást ne kezdj ; mivel 

Nem tudhatod, nincs benne puskapor ? 

Elsül s repit a légbe, hogy ha csaptad. 
Kasöknleerer. Csapom pedig a földhöz én legott (levelet föld- 
höz csapja, az elsül s az egész színpadot görög- 
tüzbe borítja.) 
WiLLi Sen. Még ebből aztán, mondok, baj lehet. 



Mennyivel loyalisabb emberek vagyunk mi, mint 
a bécsiek. 

Ahol van ni, most látják az urak, 

Mi a különbség a Eájxrát között 

Meg a magyar országgyűlés között? 

A Eájxráttól kérdik, ad-e adót ? 

Dehogy feleli rá azt, hogy nem ád. 

Kinevez rá egy hosszú bizottmányt. 

Az szétoszHk albízottmányokra. 

Megvizsgálnak mindent pontrul pontra : 

«Ez nem jól van, ennek így kell lenni. 

Ezt kiveszszük innen s ide teszszük. 

Mit kivontunk, megint összeadjuk. 

Az elosztást ismét sokszorozzuk. 

Által nézzük az egész bilánczot, 

Mérlegezzük, rubricákba szedjük. 

Sortirozzuk a mi nincs helyén még. 

Minden pontot jól megdisputálunk. » 

S mikor már az elővizsgálatnak 

Halmazából a fülük se látszik. 

Kétségbeesve jajgat a miniszter : 

«Hol a pénz már?)> akkor feltekintnek, 

S elmondják, hogy hol nincs és miért nincs ? 

Ujjaikra szedve elsorolják 

Száz okát a «nincs»-nek s «nem lehet»-nek. 

Szólnak néki mindenről a földön, 

A kormány külpolitikájáról, 

Előhozzák a konkordátumot. 

De csak azt nem, hogy mi fán terem pénz ? 

Lám mi mennyivel loyalisabbak 
Voltunk : mingyárt megmondánk előre. 
Hogy nem adhatunk, és punctum ! Aztán 
Két hét alatt be is szedték rajtunk. 



16Í 



Concurrentia az Elysiumban. 

HORATIUS FLACCUS. 

Uram Zeusz, panaszszal én jövök 

Magas szemöldököd elé. Tudod, 

Hogy én poéta voltam hajdanán, 

A ki megírtam őszintén magamról 

Versgyűjteményem végin, (lásd alul) 

« Felépitém emlékemet, kinek 

Sem tűz, sem Zeusz haragja meg nem árt.» 

Nem ám a tűz, nem is Zeusz boszúja. 

De lásd, én itt már meg nem élhetek. 

Mit adnak egy ódáért "? öt forintot. 

Sok a poéta, mint az ürgefi, 

Van a ki ingyen ír, csak nyomva lássa. 

A konkurrentzja itten szörnyeteg. 

Azért uram, vagy adj konczessziót 

Egy hölgy divatlap szerkesztésire ; 

Avagy szerezz be szerkesztó'segédül. 

Korrektorul, vagy ujdonságirónak. 

Akármelyik solid lap csarnokába. 

Mert ugy segéljen, éhen elveszek. 



CICEEO. 

Uram Zeusz ; tudod, hogy én vagyok 

A hires juris utriusque doktor, 

A ki levertem egykor Catilinát. 

Ne hidd pedig, hogy ez tán két személy volt, 

Kiket Kati s Linának tisztelének, 

Mert ezt legyó'zni nem kell nagy vitézség. 

Ezért is páter pátriáénak hittak. 

Quid juvat ámde minden ékesszólás ? 

Mai világban ez foglalkozást 

Csupán nyelvünknek, nem fogunknak ád. 

Azért uram, a Styx "vizére kérlek 

Engedd, hogy censurát tegyek le mingyárt 

A váltójogból 8 nyissak irodát. 

Konyhára ez hoz, a mi sütni kell. 

S ha csödperek kerülnek asztalodra, 

Jó zsírosak, nevezz ki akkor engem 

Perügyelönek ; mert így elveszek. 



11^ 



164 



APELLES. 

Kegyelmes jó uram ! emlékezel 

Reám ? Hogy a mennyköbe ne, hiszen 

Ültél is, a mikor festettelek, 

Eu voltam házi pictorotl, Apelles, 

Az a hires, tudod ! no rég vala 

Biz ez ; most persze megkopám : 

Mert munka nincs ; kabátom a zsidónál ; 

Könyörgöm jó uram, csináld ki azt, 

Hogy itt a jó pokolban nékem is 

Szabad lehessen fölállítanom 

Egy kis atelier photographot. 

A jámbor művész most csak ebbül él, 

Megkérem majd Nagy Sándort, Hannibált, 

Ovidiust, Nerot s más fö urat. 

Hogy üljenek vizitkártyák szerint. 

Azt kapva kapja majd a publikum. 

S ha még megnyerhetem Aspasiát 

És Laist, Phrynét, Lollia Paulinával, 

Vagy még talán Didót és Messalinát, 

Hogy engedjék maguk lefényképezni 

Mindenféle poses academiquesben 

Etudes stereoscopiquesok gyanánt : 

Annak nagyon nagy keleté leend. 

Azt még te is megnézed, jó uram. 

Hát kérek egy photograph csarnokot. 



HIPPOCRATES. 

Uram, Zeusz ; Hippocrates vagyok, 

A hires orvos : az csak voltam egykor. 

Nincs mód megélni ebben a pokolban 

Mióta annyi charlatán került be. 

Minden hírlapnak háta tömve van 

A hirdetményeikkel ; kezdi egyik 

Legfennt a hajnál : « nincs többé kopasz fej !» 

Más szemvizet hoz, arczkenöcst komendál, 

A harmadik foggcseppeket ; megint más 

Csúzlánczot vállnak ; — hasnak speizepulwert ; 

Egy légió ((titkos bajok* -ba szolgál, 

A miknek én nevét sem ismerem ; 

Mig végzi az utolsó «tyúkszemen». 

Uram, nekünk itt semmi se maradt 

Gyógyitni és segíteni valónk, 

Azért, immár nekem sincs mit csinálnom, 



165 



Mint hogy néhány szeremre adj pátenst ; 
Van egy saját találta szappanom, 
A melytül ördög mosdhatik fehérre. 
Van egy kenőcsöm lelkiismeret 
Marása ellen, ez kapós leend, 
Aztán meg arra kérlek, add ki bérbe 
A kénköves fürdőid itt alant 
Egész saisonra, én azt mind kivenném, 
S gondoskodnám, mint orvos és arrangeur 
Vendégeid pokolkényelmiről. 



ACHILLES. 

Uram Zeusz ! A méreg elfut egyszer ! 
Hiszen tudod, hogy én vagyok Achilles, 
A ki megöltem Hectort a vitézt, 
S kiről Homérus versben eldalolta. 
Hogy annyi hősi vadhúst liferáltam 
Pokolnak asztalára hajdanában ; 
De most uram, ez átkozott dolog. 
Az ember élte itt a Styx vizén túl 
Nincs biztosságban ; minden léptemen 
Találkozom egy fránya yankeevel. 
Ki most került ujontan a pokolba. 
A ficzkó nem kerül ki ; meglököm : 
Az visszalök : én kardomhoz kapok, 
Az meg kirdnt egy hatcsövű revolvert 
S úgy át meg át lyukgat, mint egy szitát. 
Én itten igy meg nem maradhatok : 
Hisz minden ficzkó össze-vissza lő ; 
Azért uram, adj fegyver -engedélyt ! 
Hogy én is egy revolverért mehessek ; 
Különben itt csúffá tesz minden ember. 



DIOGENES. 

Uram ; — az az, hogy a magad ura. 
Diogenes vagyok, ha nem volnék 
Diogenes, szeretnék lenni inkább 
wBolond Miská»-nak, avagy « Üstökös »-nek. 
Rég volt az, a mikor helyembe jött 
Nagy Sándor és sok mamlasz úri ember, 
Hogy kérjenek egy kis gorombaságért ; 
Mostan helyükbe kell azt küldeni 
Keresztkötés alatt, előfizetve. 
Azért instállak, ha nem hánytad el, 



166 



Add vissza frissen a lámpásomat, 
Hadd menjek el prsenumeránst keresni 
Az élczlapomra. — Hol találok embert ? 



SAPPHO. 

Kegyelmes főuram ; nevem Sapplio, 
Zenemüvésznö voltam hajdanán 
És pengetem a lantot örülésig. 
Kimentem a divatból már uram, 
Öt húros kobzom nem hallgatja senki, 
Mióta minden frajla zongorát ver. 
Azért alázatos kérésem ez : 
Eendelj számomra is egy zongorát, 
Kilencz oktávás légyen, dobverővel 
És ressonance fenékkel : én azért 
ígérem néked, hogy szorgalmamat 
Éjen napon át arra forditom, 
Hogy kárhozottaidnak szenvedésit 
Egy újabb gyötrelemmel megnöveljem, 
A skálát verve megszünéstelen. 



CKOESUS. 

Uram, remélem ismersz ; én vagyok 
A Croesus, a hatalmas báró Croesus. 
Sokáig nem alkalmatlankodom. 
Tudod uram, hogy én gazdag vagyok, 
Randzsirozott ur, a hogy mondja más ; 
És mégis azt mondom, hogy megbukom. — 
Mióta ennyi bankár jut pokolba; 
Az én házamnak menten vége van. 
Ezek couponnal, lotterie papirral, 
Consols, creditlos, s más papirszelettel 
Úgy felvirágozák az alvilágot, 
Hogy pénzem többé senkinek se kell. 
Mind ott hever ládámban, azt se kérdik, 
Hányas procentre szoktam osztogatni, 
így én uram végkép elpusztulok. 
Engedd, hogy én is hadd vegyek papirt. 
S állíttass itt hamar börzét nekünk. 
Különben a sok raffinált üzér, 
Ki a földön kijárta iskoláit, 
Minket, kik oly régen vagyunk pokolban, 
Megcsal, kipusztít, végkép tönkre juttat. 



1»J7 



ASPASIA. 

Alázatos szolgálód ; szép atyám. 
Kívántam tisztelegni : csókolom 
A szép kezed, milyen jó szinbe vagy ma. 
Oly jól nézesz ki, mint mikor javában 
Tevéd a szépet mamzell Európának. 
Kegyelmesen kérnélek, nézz csak arra, 
Most jött a földről egy pár asszony ember 
Egészen uj divattal, minden férfi 
Bolondul és töri magát utánuk. 
Mi szélesek! van rajtuk mennyi abroncs ; 
Mellettük én, e szörnyen testhez álló 
Tuniqueben, a chlamysban meg se látszom. 
Ugy-e, te szép, te kedves kis Zeusz, 
Megteszed azt, légy jó, a kedvemért, 
Hozatsz számomra is egy krinolint. 
Ne egyet, hármat, ölnyi széleset. 
Meglátod, az mi jól fog állani? 
Hiszen műértő vagy nagyon e szakban. 
Kérlek tehát, szépen, egy krinolint. 



ZEUSZ. 

Ördög pokol I Hogyan segitsek én 

Ti rajtatok? Van is módomba' még : 

Mikor ez a fene Napóleon 

Minden hatalmat elvett a kezemből. 

Ha küldöm Hermest titkos missióval, 

Telegrafon elébb megtudja ő. 

Ha én határozok, ez igy legyen : 

Ő mást határoz, és az teljesül. 

Én kinzok itt csupán egy Tantalust, 

néki van húsz milljó Tantalussa, 

Kik a midőn már Róma ajkukig 

Ér, hozzá kapnak, s újra elrepül. 

S ha megharagszom, mennykőhöz kapok: 

Eszembe jut, vontcsövű ágyú van 

Az ő kezében ; nem jó bántani. 

Jánus öcsémnek volt csak két feje. 

De néki három : egyik a magáé. 

Az a melyik a békét prédikálja, 

A másik öcscseé, mely háborút mond. 

A harmadik szerelmes asszonyáé. 

Mely hirdeti a szent reactiót. 



IGS 



Egyszerre mind a hárommal beszél : 
Ilyennel ón nem concurrálhatok. 
Megtettem én is egykor, hátamon 
Hogy hordozám Európát, ámde ő 
Cselekszi, hogy Európa hordja öt. 
Még a sasomtól is megfoszta már 
S saját villámit küldözi velük. 
Barátaim és — néim, rajtatok 
Segítenék, de ucscse nem tudok, 
Magamnak is meggyült a nagy bajom 
Az átkozott nagy concurrentiával. 
A mi pediglen végleg illeti 
A rossz poéták, és váltóüzérek. 
A charlatánok, zongorát ütők, 
A photographok és a satyrák, 
A börzék nagyhatalma s még nagyobb 
Hatalma ellen a szörny krinoiinnak : 
S kiváltképen pedig a yankeek ellen. 
Már itten «ö» még rcaga sem segíthet, 
Nem hogy magam. Ketten se összevéve. 
Tehát nyugodjatok meg a pokolban. 



Hessencasseli történet. 



Mért akarsz kivándorolni? 
Ember, valld meg, ne tagadd ! 
Ki biztatott ily merényre ? 
Erre nem jöttél magad. 

«Igaz uram, biztattak rá, 
Dehogy hagynám tűzhelyem, 
Ha a dolgot elébb jól meg- 
Nem értették vón' velem. » 

Ki volt a rósz bujtogató, 
A ki erre rá beszélt ? 
Mindent kivallj ; mert külön - 
Fejedre hozasz veszélyt I [ben 



« Megmondok én uram mindent. 
Mit is titkolnám sokat. 
Van egy kis könyv, a mely 
A falukon bujtogat.* [minket 

Miféle könyv, ki terjeszti? 
Haditörvény fejére ! 
Legkevesebb öt esztendő'. 
Ha megkapjuk, a bére. 

« Nagyon jó lesz, én nem védem, 
Rávallok, az is igaz. 
Itt a nyugtalanító könyv : 
— Az adókönyvecske az. 



Csahosi úr. 

1861. 



Vörös toll a kalapjánál. 
Vörös beszéd a szájában. 
A szeme is vérben forog, 
Ha a zászlót lobogtatja. 



Nem kell semmi, nem fizetünk ! 
Üssétek le, a ki mást mond. 
Még a ki csak liunyorít is 
Az is mind hazaáruló. 



16í> 



Szidja a sok gyáva népet : 
Ezek a hitvány újságok, 
Ezek közt sincs egy, ki bátran 



Meetinget tart Deák ellen 
A kocsmában : «táblabiró! 
Conservativ ! Ahol van ni ! 



Megmondaná, — a mit ö mond. Még Budára is által megy !» 



Mind alkuszik, mind hízeleg ! 
Csak egyedül ő nem rendül. 
Csak ö opponál mindennek. 
Végre saját magának is. 



... De majd tisztelt citoyen ur, 
Ha más idő talál jönni ? 
«Ne féltsetek ti engemet : 
Ismertek már, hogy ki vagyok? » 



1862. 



Vedlett toll a körme között, 
Szelid betűk toUa alatt, 
A szeme lesütve szépen, 
Mikor a toll perczegve ir. 

t Alázatos véleményem" 
A ki ezzel egyet nem ért, 
Nem kár volna befogatni 
Mint gonosztevő lázitót. 

Az ostoba elvakult nép ! 
És ez a sok éhes firkász ! 
A ki csak azért agitál, 
Hogy sok praenumeranst 

[gyűjtsön. 



Mind opponál, mind veszekszik, 
Csak egy kettő loyolális. 
De még azok sem elég jók. 
Még a « Hírnök* is rebellis. 

Mindennek az oka Deák, 
A montagnardok vezére. 
Ki leginkább áll az útban. 
Hogy még sem mehetünk 

[Bécsbe. 

... De hát tisztelt honpolgár ur, 
Ha majd megint más idő lesz ? 
«Ne félts engem ; akkor megint 
Feltűzöm a veres tollam. » 



Haragszom rád. 



Van egy játék : « haragszom rád," 

Nagyon elmés tréfás játék ; 

Kendőt fognak, hajigálják, 

Ki a másiknak hajítja, 

Azt mondja rá: « haragszom rád. » 

Azután kell okát adni. 

Mért haragszik olyan nagyon ? 

Ha nem tudja okát adni. 

Vagy olyat mond, mit más mon- 

Azonnal megzálogolják. [dott, 



« Haragszom rád ! » Mért haragszol? 
« Azért haragszom rád nagyon, 
Mert nem akarsz odajönni, 
A hova én vezetnélek, 
Pedig ott jó dolog vagyon.* 

« Haragszom rád ! » Ugyan miért ? 
• Azért mert democrata vagy.» 
« Haragszom rád ! » Hát te miért? 
«Csak azért, mert úgy találom. 
Hogy nagy arisztocrata vagy. » 



170 

• Haragszom rád I» — Miért? — Mert nekem igen vörös vagy, 

[« Azért, Mert nekem igen fehér vagy. 

Mert Meródét bántod nagyon. Mert szabad vagy, mert szolga 

(•Haragszom rád ! » — Miért ? — [vagy, 

[« Azért, Mert nagyon lágy vagy, kemény 

Mert a zsidókat pártolod. » [vagy. 

« Haragszom rád, haragszom rád!» Azért, mert a világon vagy 1 . . . 

No majd ha egyszer rákerül 
A sor a zálog-váltásra. 
Akkor aztán csókolózzunk — 
— A szépekkel ; — a csúnyáját 
Elküldjük • — státuát állni. 



Önbírálat. 

Oh emberek ! veszendő emberek ! 

Ugyan mire nézitek a napot ? 

Soká bufogtam csak magamban eddig : 

Tovább a hallgatást nem állhatom. 

Elnézem reggel, este, nappal, éjjel 

Mi életet folytattok ? förtelem ! 

Csak enni, inni, és aztán heverni. 

Dolgozni semmit, s mennyi munka vár ! 

Mind esznek, isznak ! és még mily sokat í 

Miként ha életöknek czélja volna 

Csupán a hajukat nevelni meg. 

Egész nap isznak ! a mikor nem esznek. 

8 azt nékem itt az ólban nézni kell. 

Sőt van közöttük oly förtelmes is, 

Hogy a mikor nem birja lába többé, 

Magán kivül á sárban hentereg. 

(Óh mint szeretnék én ott henteregni !) 

Halljátok emberek, rossz emberek 1 

Megintelek még egyszer tikteket. 

Én, a ki nálatoknál jobb vagyok. 

Ha még tovább igy disznókodni fogtok, 

Csak a hizásra néztek, semmi másra ; 

Majd eljön a rettentő végveszély. 

Eljön reátok a szörnyű zsidó ! 

— Engem nem bánt, mert disznóhús vagyok. 

De tikteket megesz, befal, lenyel 1 

Óh emberek, ne disznókodjatok. 



171 



Toborzó pápai zuávoknak. 



Gyere pajtás katonának ! 
Nem megyek én, mert le- 

[vágnak. 
Ne félj pajtás, le nem vágnak 
Csapj fel pápai zuávnak ! 

Éljen a zuáv ! 

Zuáv élet a gyöngy élet. 
Kivált a ki Merődé lett ; 
Ellenségtől az nem félhet. 
Nem bántja, csak az itélet! 
Éljen a zuáv ! 

Adnak neki Péter-fillért, 
^lindmegannyi fényes tallért. 
Abból játszhatik gavallért, 
Ihatik is jó bortj sillert ! 

Éljen a zuáv ! 

Ha a lénungját felveszi, 
Fegyverét hüvelybe teszi. 



Nincsen aztán semmi neszi. 
Napóleon védelmezi. 

Éljen a zuáv ! 

Zuávok ott nem szolgálnak. 
Sem pedig nem táboroznak, 
A holott kanoniroznak. 
Csak a hol kanonizálnak. 

Éljen a zuáv ! 

Csapj fel hát ide pajtikám 
Ne félj, jó vár a Vatikán. 
Montebello ur sem czigány. 
ő ott « utolsó mohikán. » 

Éljen a zuáv ! 

S hogyha elfed a zöld pázsit 
Másvilágra nem fogy gázsid, 
Ott lesz Anton Nelli bácsid. 
Marával visz, mint bagázsit. 
Éljen a zuáv ! 



Epilog. 

A nemzeti színház 25 éves örömünnepének estéjén, 
elSadatik játék ntán, mikor már a közönség és játszószemélyzet hazament. 

Személyei : 

Első Deficit, Második Deficit, Harmadik Deficit, Negyedik 

Deficit, Ötödik Deficit, különböző atyáktól született testvérek. 

Miucz, a színházi czícza. Czínczi, a színház egere. Az éji őr. 



1. Jelenés. 

(Sötét vau, de hát minek is volna világos ? a karzati nézőtéren Czinczi, a 

színház egere keresi sorba a padok alját, elhullatott almacsutkák után ; 

nem találván pedig semmit, ilyen monológot tart.) 

Gyalázatos világ ! — csúf publikum ! 
S elkárhoztatandó igazgató ! 
Egyetlen egy almacsutkát se látok. 
Mióta ez a mágnás komité 
Megtiltotta az almaárulást. 



17ii 



A karzaton nincs semmi hulladék. 
Szegény egér megveszhet éhen itt ! 
S ez a hazafiatlan publikum 
Nem hogy zsebében hozna valamit, 
Mit közhaszonra itten elfogyaszszon ! 
Hajh ! hajdanán ez mind nem igy vala ! 
Lúdczombot is ettek a dráma mellé, 
S mig X kisasszony floribus vala, 
Tapsonczai helyén sajtmorzsa volt. — ■ 
Mind vége van ! Bejött a rósz idö. 
Ennek is az igazgató oka. 
Volnék csak ujságiró ! no iszen 
Uraim ! majd oda mondogatnám : 
Ha egeret akarnak tartani, 
Gondoljanak rá, hogy megéljen az, 
Én nem szolgálok, nem vagyok bolond. 
(Lyukába el.) 



2. Jelenés. 

MlUCZ, a színházi czicza (a súgolyuk előtt ül és zúgolódik). 
No ma megint szép kis bevételem lesz ! 
Még csak nem is mutatkozik egér ; — - 
Ez a sötét éj nem nekem viradt : 
Oly ritka már a patkánypublikum. 
Miként ha bérlet volna nyitva néki, 
Pedig hiszen én nem riasztom el ; 
Sőt a kit megfogok keblembe zárom. 
Talán attól futottak volna szét, 
A hogy most némely énekes üvölt ? . . . 
Gonosz világ van ! nem tudom mi lesz '? 
Gázsim csak van, de az mi ? Két forint. 
Es abból tiz krajczár megy stemplire, 
üt megy adóra, négy nyugdíjra le, 
Hat a fapénz, négy kollektára megy. 
Marad nekem csak egy forint huszonhét. 
(Körülbelül : — jambus nem üt ki máskép) 
Hát élhet ebből tisztességes macska. 
Ha nincs e mellett accidentiája? 
Én más utón keresni nem tudok : — 
Mit mondana felölem a világ ? ! 
S engem már ujságiró sem vesz el, 
Mert vén vagyok. Igaz : ruházatot 
A magas koraité ád ; ez igaz. 
S csupán ez, a miért kiállóm itt. 
Mert héj keserves lenni most művésznek, 
Mikor nem mind egér, ki czinczog itt. 



173 



3. Jelenés. (Elébbi; Deficit testvérek egymásután.) 

Első Deficit. Siccz macska innen ! mostan én jövök. 

Enyim ez a ház, és én az övé. 

No csak helyet! még többen is jövünk, 

Köszöntelek, nemes testvéreim ! 
Hakmadik Deficit. Köszöntsd apátok lelkét ! Mit beszélsz 

Te itt előttem ? 
Első D. Hát'szen én vagyok 

Első szülött. 
Harmadik D. Azért mégis csak én 

Vagyok közöttetek legöregebb. 

Mert én ötvenezer forint vagyok. 
Ötödik D. Ugyan kérlek ne veszekedjetek 

A rang felett, ki régibb és nagyobb ? 

Viszálkodás ily kérdések felett 

Csupán halandók jelleméhez illik 

S mi halhatatlanok vagyunk. 

Inkább beszéljünk arról, mit csináljunk 

Hogy itt örökké jó tanyánk maradjon, 

És évrül évre uj testvéreket 

Fogadhassunk fel diszes chorusunkba ? 

Beszélj te egyik, honnan támadál"? 
Első Deficit jestvér. Onnan jövök, hol csizmát varr szabó 

És kőműves munkát visz asztalos ; 

Hol tyúk tanitja úszni a kacsát. 

Mindenki abban fárad, mit nem ért. 

(Tekintetes nemes divántanács 

Szinházigazgatással mérgelődik.) 

Én ott születtem s jól meg is növék. 

A húszezernél innen meg nem állok. 
Második D. testvér. No oly magasan én nem kezdhetem. 

Mindössze is egy pár ezer vagyok, 

De érdemem, mit felhányok, bizonynyal 

Az, hogy olyan évben tudék születni. 

Midőn a manna hullott, pénz elég volt, 

És jó darab, zsúfolt ház, bérletek, 

Kevés hirlap, és semmi opera, 

És mégis tudtam lenni tudni én. 

Ötszáz pezsgős palaczk a padlaton, 

És a mi emlék ahhoz van csatolva, 

Tudják nagyon, hogy' birtam létre jönni ? 
Harmadik D. testvér. Jó gazdának szokták nevezni azt. 

Ki egy gyufával kétszer gyújt, a ki 

Nem szántat, hogy ne fogyjon arra napszám, 

S szénát, ha drága, épen nem fogyaszt ; 

Ki nem néz arra, hogy bevétele 



174 

Legyen nagyobb, csupán csak arra, honnan 
Lehetne még lehúzni valamit ? 
Hol a művészetet úgy ápolák ' ■ 

Mint Toldy Miklós a lovát. 
«Kevés a nép!» — ((Fújják az ittlevó'k 
Jobban ! fújják a nemlevők helyett is.» 
Fújták bizony, de a cassábul a pénzt ! 
Mig végre, szépen én maradtam ott. 
Negyedik D, testvér. kontrer ! Én, ki legnagyobb vagyok 
Beszélhetek pompáról, fényűzésről ; 
Vállalkozó szellem, vakszámitás, 
Kopott hang, megfizetve új ezüsttel. 
Költséges tánczczipők és gixerek ! 
Hát még a sok mennykő bukott darab ? 
A hány csak jött, megette Astarótli ! 
Csak engemet nem . S már azért 
Nem mondja senki többé aztatat 
Hogy e színháznak nincs igaz, valódi 
Tragoediája ; mert én az vagyok. 
Ötödik D. testvér. Ti a gazdáitokra vallatok ; 
Én a fogyasztókat magasztalom. 
A publikum s a jó ujságirók 
Nekünk barátink és keresztapáink. 
Mindenből az kell nékik, a mi drága. 
De pénzt is adni hozzá — más dolog. 
Ha venni kell művészt, ők árvereznek 
S ha jól rásózták, akkor meg levágják. 
Ha népszerűtlen az igazgató, 
Boszúból a színházat kell kerülni. 
Egymás zsidóját ütni jó dolog 
És végül illik, hogy az általános 
Szélcsendet, mely az alkotmányos élet 
Atmosphaeráját nyomja itt jelenleg, 
A szinház is szépen érezze meg ; 
Mert azt kívánja a hazafiság, 
Hogy a mikor nincsen országgyűlés 
Akkor fülét farkát elejtse minden. 
És igy születtem én, és még utánam 
Majd jönnek többen is, még hosszú sor 
Idem petentium decus. Most addig is 
Fogjunk kezet s üres lévén a ház 
(Hyen kell nékünk;) im kezdjük reá 
A kardalt, melyet mostan komponáltam: 

((Deficitet mond a status ; 

Mind a compossessoratus ; 

Színházi directoratus ; 

No czigány ! Erre húzz hát tust I 
(Da oapo al fínoi) 



4. Jelenés. (Elébbiek. :^i őr.) 

Éji ön. Ni ni ! ki czinczog itten a coulissák 

Között már ilyen késŐ éjszaka? 

Utolsó Deficit. Bakter, kimenj ! Ismerj meg : én vagyok 
A rettentő nagyságos Deficit ! 
Én itthon vagyok, és nekem, tudod, 
Hogy még a gazdád sem parancsol. Elmenj ! 
Mert hogyha még egy pár öcsém beáll, 
Kidobjuk innen mind, kit itt találunk : 
Színészt, igazgatót, publikumot. 
Még téged is, s magunk leszünk. Szaladj ! 

(Éji őr elm^y. Deficitek ott maiadnak ; szerző nem tndja őket hoTa tenni ?) 

(FSggőny hiába gördül lOi) 



Késő tanács. 

Oh te jámbor, jámbor ember ! Mentél inkább remetének, 

Milyen rosszul gondoskodtál Hivattad magad bolondnak ; 

Öregséged napjairól ! Termesztettél krumpht, répát. 

Mikor már a kezedben volt Jártál gyalog és rossz úton. 

Két királyság : elfoglaltad. Viselted a veres üngöt, 

S od'adtad egy harmadiknak. Hazát, népet emlegettél 

Nem tudtál már kérni tőle S vadásztál egy olyan sportban, 

Magadnak is valamicskét : A hol magadat fogtak el. 

Legalább egy herczegséget, S ülsz most státus börtönében. 
Excelenzás titulussal ? 

•Járnál most négy lovas hintón. Látod, a kik veled jártak, 

Volna frakkod, érdemrendes, Több eszük volt : elfogadtak 

Laknál fényes palotában. Rangot, kincset, palotákat. 

Tartanál jeles kutyákat. Azok isznak most torodra, 

Paripákat, szeretőket. Mégis vágtak — s kinevetnek. 

Rendezhetnél orgiákat, tAmo incipit ab ego.i 
És vadásznál szarvasokra. 



Ki mit álmodik ? 

De már akárki mit beszél Dicsőségről a franczia, 
Az álom nagy jótétemény. Olasz Rómáról álmodik. 

Csak hogy mikor javába foly, Amaz Mexicóban ébred. 
Akkor felébredni ne kén. Spezziában a második. 



170 

Az angol álma kincshalom. A muszka álma uj reform, 
Ébren mit lát, az éhhalál. Miből gyilokra ébredez. 

A szerb török várakra ront, A lengyel vár börtönnyilást : 
S ébren a régi kőfal áll. Pedig mi zörg : az uj retesz. 

Ujságiró álmába lát 

Sok-sok praenumeratiót, 
Pedig mikor felébred, hát 

Mit lát ? csak reclamatiót ! 



Az a szegény frakk. 

Elmúlt két tél, két nyár, 
Magam is megjövök már. 
A kezem már a kilincsen : 
Itthon vagy-e? vársz-e kincsem? 
Almodtál-e rólam sokat ? 
Fájt-e rám néha a fogad? 
Viszketette a tenyered. 
Hogy a nagy ternót megnyered? 
Csengett-e a füled néha ? 
S mondád, jó hirt hallok még ma ? 
No hát örülj : közelgetek : 
Hozok ternót, jó hirt neked. 

Mingyárt meglátogatlak. 

Az a Szegény frakk ! 

Attila és Zrinyi-dolmányt 
Meguntátok : jól látom már. 
Csak egy zsinór van legfelyül, 
Az, a mivel szegre kerül. 
Nincs már párta, nincs már mente, 
Boldog volt, ki levethette. 
Pitykés ingváll már nem hódit ; 
Visszajött a régi módi. 
Már a plundra megérkezett, 
A czilinder Ígérkezett, 
Hát kalucsni mit vétkezett ? 
En is velük fogván kezet 

Hazajövök czakumpakk 

Az a Szegény frakk. 

Garibaldi már elbuka ; 
Bimbasi lett Laka Vuka ; 
Nem lesz nekik amnestia, 
Bárha férjhez megy is Pia. 



177 



Lagerronjér győz Frankhonban, 
Lagerbier meg Némethonban. 
Az olasz egysége ott van 
Végig ostromállapotban. 
Nagyon jól mulat Metternik, 
De nagyon rosszul Qvatemik, 
Az egész hires Biamtz 
Mind csak az én malmomra víz. 

Most már én mondom, hogy • sakk I » 

Az a szegény frakk. 



Actio, reactio. 

(Etude joumalistique pour le pianoforte.) 



Actio ! actio ! 
Mi hát az az actio ? 
Beutazni Londont, Parist, 
Megnézni a boulevárt is ; 
Enyelegni szép grisettel, 
A ki vacsorát fizettet ; 
A closerie des Lilásban 
Örvendezni Delilával ; 
Conspirálni a Mabillban, 
Hol ezt tenni lehet nyiltan, 
Hol a sansculotte leánykák 
Tánczolják a hires cáncánt ; 
Pezsgőt inni Epernayben, 
Épen veuve Cliquot tövében ; 
Látni en passant lord Pámot, 
Mint Írja a telegramot. 
Megkérdezni szépen tőle : 
Hogy a sympathia rŐfe ? 
A törökök miből falnak ? 
S itthon éhen hányan halnak ? 
Megkerülni Svájczot, Turint, 
Megtapsolni a ballerint, 
A ki magyar szövetséget 
Tánczol : (ott van csak e végett.) 
S hazajönni lóhalálba, 
Nagy eszmékkel saturálva, 
Itthon sötét képpel járni, 
Sejtetni, de ki nem tárni, 
A mit elhoztunk titokba : 
— ■ Becsületünk van zálogba. 
Maradjon tmacska a zsákba' » 
Csitt ! ez nem való újságba. 

JAkai: Költemények, n. 



S Ülünk — de nem paripára 
S gyújtunk — hanem csak 

[pipára. 
Ezt nevezik actiónak. 
Eeactio ! Eeactio ! 
Mi hát a reactio ? 
Bécsbe és Berlinbe menni, 
A Daumban megpihenni. 
Dicsérni a Bockbier nedvét, 
Keresni pinczérlány kedvét. 
Megnézni a Niebelungot, 
Dicsérni a német Schwungot. 
Kiborotválni az állat, 
Dresszirozni a szakállat. 
Eeichsrathban karzatra menni ; 
Szép Kláránál bonbont venni. 
Meghallgatni, mit mond Mühl- 

[feld ? 
A jobb oldal hogyan ült fel? 
S tiz forintot rászentelvén 
Venni egy pár credit-szelvényt, 
Hazahozni egy pár bonmót 
S világpolgár blouset, mely 

[kommót. 
Elmondani, a mit láttunk ? 
Mit evett Giskra barátunk ? 
S hogy a derék Grammont 

[herczeg 
Nagy kedvelője a stercznek. 
S hogy még több is van in petto. 
Nem mondhatni el mind nettó. 
De hogy megfordul a világ 

12 



178 



Elébb utóbb, az marig áll. Mit tehet a szegény pára? 

A világ megy « hátrafelé » Hátramegy — és gyújt pipára. 

— Legkivált igy szüretfelé. Ezt hiják reactiónak. 



A csendes éj. 

Bim, bam í Hangzik az estharang : 
Elcsendesült — öröm, harag. 
Sötétség van köröskörül, 
Ennek bagoly, béka örül. 
Előjön pók és bőregér, 
Mind igy szól : az éj sokat ér ! 
Először is szól a bagoly : 
«En most éjjeli sas vagyok ; 
Mikor nem járhat más madár 
Akkor enyém egész határ. » 

Azután szól a denevér : 
«Most én vagyok égben vezér ! 
Minden csillag nekem ragyog ; 
Tetszik nekik, hogy szép vagyok.* 

«A béka mond: csend van, no most 
Énekeljünk egy huzamost, 
Ember alszik, nincsen füle : 
Lehetek most fülemüle. » 

Pók is örül : «igy most jól van ; 
Nem bántanak birtokomban. 
Ez a ház csak azért áll itt. 
Hogy rákössem hálóm szálit. » 

Jön végre az éjnek holdja. 
Görbe félkepét kitolja, 
S mint egy dinnye ketté vágva, 
Belemosolyg a világba. 

((Dicső éj, most én vagyok nap ! 
A másik ? az szállt pokolnak. 
Poéta rólam énekel ; 
Napról nem : — az neki se kell.» 

S aztán chorusba áll minden 
Boldogultan, elégülten ; 
<( Dicső idő, nekünk való ! 
Mért hogy nem örökké való? 



179 



Ha az ördögadta kakas 
Nem volna olyan nyersnyakas : 
Ha az nem kukorikolna, 
Tán sohasem lenne hajnal I» 



Az utolsó bolond. 



Voltak hét bolondok, 
Kik űzték a gondot, 

Mindnyájan jó pajtások. 
Zúgott a publikum : 
•Milliom Hellikon ! 

Hét bolond ! De ez má' sok ! 

Az egyik volt Ördög : 
Jött minden csötörtök. 

Ez volt spanyol tanitvány. 
A másik volt Bohócz, 
Bár bajusza volt kócz, 

De tréfája nem hitvány. 

A harmadik Leves, 
Ezen volt mit nevess. 

Ámbár vala fekete. 
A negyedik Tatár, 
Ha nem bánta katárrh, 

is tett, mit tehete. 

Ötödiket híják : 
íGarabonczás diák.» 

Most született, de már is 
Sok derekat mondott. 
Csak azért is hordott 

A fején kalamárist. 

Hatodik volt Miska, 
Bár nem kálomista ; 

De igen derék gyerek. 
Hetedik volt Márton, 
Ki ezen a párton 

Vala leginkább öreg. 

Mind a hét volt bátor ; 
Komédiasátor 

Látta csodatetteik, 



A publikum bámult, 
S fogadozott távul : 
Nyakát kitöri melyik ? 

Legelső' volt Ördög 

Ki szólt: «én csömörlök. 

Megyek én már pokolba. 
Többi ha bukottan 
Jön, legalább ottan 

Lesz, ki majdan ápolja.* 

Szegény Bohócz, neki 
Lába nem tőre ki. 

De elfogyott a szusszá. 
Hektikában halt meg. 
Adhat hálát égnek, 

Hogy nem — paragrafuszba'. 

Utána dűlt Leves, 
Vala nagyon heves, 

Elragadá a lova. 
I^ salto mortále 
Hejh, az hajitá le : 

Nem is tudni már, hova ? 

Aztán esett Tatár, 
Tartott pedig határt 

S nem igen volt goromba. 
Végső tréfája volt 
Hogy kétszer is megholt 

S csak ugy ment nyugalomba. 

Szegény Garabonczás 
Látták többek sorsát. 

Szólt : ^liska, nyelj el engem. 
S társa njdlt torkába 
Magát bele vágta ; 

Legalább volt melegben. 

V2* 



180 



Még egy kicsit párba, 
Miska s Márton járta 

Tojástánczot, bilánczot. 
Dg a tűzevéshez, 
Bicska elnyeléshez, 

Nincsen kedvük, kilátszott. 

Most a hét bolondból 
Már csupán egy gondol 

Sipkája csörgőjére. 
Forgatja kezében. 
Forgatja eszében 

De nem teszi fejére. 



Komédiás átor, 

Hol nagy zaj volt máskor. 

Olyan csendes, olyan bús. 
Bikficzsereg henczeg : 
« Lássunk no bukfenczet. 

Állj a fejedre Bamboche!» 

« Minek? fején járni 
Tudhat most akárki, 

Mikor én abbahagytam. 
Szebb bukfenczet hány most 
A világ, mint Bamboche ! 

Tapsolhattok miattam. » 



Mitől hízunk ? 



Volt egyszer egy kövér ember, 
Ki azért volt olyan kövér, 
Mert sok volt az ellensége, 
Kiknek megette kenyerét. 
Azok szidták és átkozták 
S mennél jobban átkozódtak, 
meg annál jobban hízott. 



Egyszer aztán ellenségi 
Elhallgattak és helyettük 
Támadának jó baráti. 
Kik dicsérték, hizelegtek, 
S ettül ugy megsoványkodott 
Hogy belehalt. Tanúság ez : 
Átok hizlal, hizelgés ront. 



Vae vse care páter, nunquam jam carmina dicam. 

Gyermek Ovid volt az, ki ezt énekelte, 
A mikor az apja jól elfenekelte : 
Majd adok én neked verseket firkálni ! 
Még majd ujságiró fog belőled válni : 
Gonosztevő leszesz, apád csúfságára, 
■ Anyád siralmára, statusnak kárára. 
Pedig én nevellek országos — izévé. 

«VaB, v8b!» 

Ilyen adta kölyke ! miben töri fejét? 
Hanem hisz a korbács majd veszi elejét ! 
Addig csépellek, mig csak el nem feledted. 
Hogyan kell rímekbe szedni a sonettet ? 
S ha neked jambus kell, eltöröm a lábad, 
Biczegö lábadból aztán jambus válhat. 
Az ilyen rossz csontért nem is tudom kár-e ? 

« Care ! » 

Ez még csak kismiska, ez még most csak korbács, 
De majd nagy korodban hogyha rajta kapnak 



181 



Az ily gonoszságon s érte jól megraknak, 
Az lesz aztán egyszer majd a fogcsikorgás. 
Akkor is lesz, ne félj, a ki érte rád ver, 

« Páter !» 

Mit nekem a múzsák ! az egy se megy férjhez. 
Inkább emeld szavad Ceres istennéhez. 
Készülj szolgálatra nagy kincsü Plútóhoz. 
Én is ott vagyok s a konyhára ez jót hoz. 
Pedig azért derék emberek vagyunk ám. 

«Nunquam!» 

A vers rosszra vezet, láthatsz elég példát : 
Egyik szerelmes lesz s megszöktet egy czédát, 
Másik drámát ir és kifütyülik vele. 
Mást meg leültetik hogy csak ugy nyög bele. 
S te még kapni akarsz a más ember baján ? 

« Jam ! » 

Látod, én szeretlek ; uj ruhát is veszek. 
Adok zsebpénzt, csakhogy jöjjön meg az eszed. 
Szivar kell ? puska kell ? circusba vigyelek ? 
Kivánj mulatságot, hisz nem vagy már gyerek. 
Mondd, mi kell? Megadom ; — legyen akármi. Na? 

« Carmina ! » 

Mert a kin az apa verése nem fogott, 
Majd kap a hátára a sorstól billogot, 
Versek mondásáért most csak hátad szenved. 
De ha e rossz szokást el nem fojtod benned. 
Később tested-lelked eldöngettetik ám ! 

•Dicam.» 



Fővárosi mulatságok. 

Babszem JaxLkó vagy Ki liát a másik gazdanap 

Személyei: Jean Piccolo, — Kiss Józsi, — Xaverl le Petit urak. 

Első jelenés. Jean Piccolo. 
(Hagysága 32 bfivelyk: jön és nagyokat lép. Maoatnozo.) 

Én ugyan kicsiny vagyok, 
Ámde nagy nyomot hagyok ! 
A hová lábam kihág 
Keng alattam a világ. 
Ellapulnak a hegyek 
Ha én rájuk fölmegyek. 



IS"2 

S a mikor megszomjazom 

Egy-egy tengert megiszom. 

S ha egyet trüsszentenék, 

Felhő mind repülne szót ! 
XaveRL le Petit. (Jön és nagyokat lép.) 

Hogy lehetett a napnak felkelni ? 

Hiszen máskor én szoktam emelni. 

Szél fuj ? nélkülem ? megfoghatatlan ! 

Cselekszi ezt tán más avatatlan ? 

Hej te másik, jó messze állj tÖlem, 

A levegőt elszivod előlem. 

Kicsiny a föld, nem férünk meg együtt ; 

Tudd meg, urad : Xaverl le Petit meg-gyütt. 
Jean Piccolo. (Stnpefatto.) Úr? uram? Hisz ez aristokráta! 

S még nekem ? oh patria ingráta. 

Nem tudod ? Én vagyok Zsán Pikkoló ! 

Moraliko-demokrátikkolo ! 

A ki a világot porrá törtem 

S egy seres pohárban felhörpöltem, 

Városokat földdel egyenlővé 

S publikumot változtattam kővé. 

Én vagyok a nagy regenerátor, 

Ki magát megenni vala bátor. 

S minthogy a hogy voltam, nem tetszettem, 

Saját magamat újra születtem. 

Menj előlem, mert téged is elnyel 

Bősz haragom s kevesebb léssz egygyel. 
Xavebl le Petit. (Crescendo.) Tudd meg : én nem én vagyok ; 

Én nagyon sokan vagyunk. 

Meg ne bánts, mert hogyha bántasz, 

Haragot hátadra rántasz, 

S ha engem megharagítasz, 

Meglátod, hogy akkor mit kapsz? 

Én oroszlánhussal élek, 

S elefántot csemegélek. 

Mig más kukacz eszik sajtot. 

Én vitézebb, eszem Sajtót. 

Ha szidlak, huszonnyolcz szám van. 

Mellettem nem is jösz számban. 
Jean Piccolo. Meg ne mérgesíts Xavéri, 

Mert rettentő lesz a béri. 

Ha én megharagszom, ezt az egész földet 

Kirúgom alólunk, soh se látod többet ; 

Puszta levegőben csüggve maradsz velem 

S ha akkor az egyik öklöm felemelem. 

Feldoblak a holdba, ott maradsz örökre. 

Könyöröghetsz aztán, hogy emeljelek le! 
Xaverl le Petit. Ha engem holdba dobsz, csillaggal dobállak 



183 



Orjon kaszájával onnan lekaszállak. 

Fiastyúk zápjával, tejuttal öntözlek. 
Jean Piccolo. Én meg tűzokádó hegygyei lövöldözlek ! 

De mit tűzokádó ? Minek ily nagy dolog ? 

Elég rá hogy meghalj, hogyha rád gondolok. 

Elfújlak a földről s lesz belőled semmi. 

Behunyom a szemem s azzal megszűnsz lenni. 
Kiss Józsi. (K5zbe lép ; piccicato.) Csitt, csitt, csitt 

Ki fecseg itt ? 

Hol van egy nagyitó üveg '? 

Azon át hadd szemléljük meg, 

IVIik ezek itt, a kis pontok ? 

Ázalékok, vagy porondok ? 

Ah ez két infusorium 

Ex classe rotatorium. 

Az egyik rotifer radicalis, 

A másik melicerta liberális, 
Xavekl le Petit. Micsoda csúnya sérelem ez ! 

Ön itt minket mit elemez ? 

Mégha az én czímem áll is, 

De amaz nem radikális 

Ez ellen én tiltakozom : 

Ha kell, mindgyárt idehozom 

Az auctoritásokat. 

Hozok sokat, nagyon sokat. 

Van én nekem patronusom 

Annyi, mint fa alatt a som ! 

Én vagyok a hivek ura. 

Öné csak a korrektura. 

No meg aztán a censura 

S végül a makulatúra. 
Kiss Józsi. (Eecitativo.) Micsoda, hát nem én vagyok a te prin- 
czipálisod, nem én fogadtalak fel famulusomnak ? 

Xaveel le Petit. Nem igaz, én fogadtalak fel téged princzi- 
pálisomnak. Enyim a comité. 

Jean Piccolo. Enyim a publikum ! 

Kiss Józsi. Enyém az abonnement ! 

Xaverl le Petit. Enyim a súgó könyv 1 , 

Jean Piccolo. Enyim a világítás ! 

Kiss Józsi. Enyim a garderobe ! 



Jaj, tisztelt publikum ! 

Jaj, tisztelt pubHkum! ha ez így halad, 
Akkor nekünk hátra semmi sem marad, 
Mint hogy nyitunk mink is oly abonomát. 
Milyet nyit szerkesztő, a ki még nomád. 



184 



Minthogy pénznek nálunk most nagy a liija, 
Elvétetnek minden uaturália : 
Bor, pálinka, búza, sódar, hurka, sajt. 
Málé, gyapjú, kender, kézimunka s a t. 

Egy akó borért jár vers vagy egy tuczat : 
Humorért humor ; — ez nem is áldozat ! 
Három sonka együtt: félév Üstökös ; 
Ki varr egy pár csizmát, évig örökös. 

A ki kendert küld be : adunk papirost ; 
Zsiros szalonnáért adomát zsirost ; 
Jó fametszetinkhez a ki küld be fát : 
Annak küldünk érte xylográfiát. 

Kolbászért vezérczikk ; (nyújtsuk végtelen !) 
Szalmáért cserébe szalmát ; — (megterem) 
Ki ebédre vár : elhordjuk a lapunk 
Annak a házához mi saját magunk, 

így aztán valahogy majd csak megleszünk : 
E sovány esztendőn igy-ugy átesünk 
S hogyha új évig gyűl bé búzánk elég : 
Akkor lesz belőlünk — nem költő ; — de pék 



Az első hó. 

Megjött tehát, a mire várt Örvend neki minden vetés : 

Minden jámbor hazafi ! Ez oly terhe a földnek, 

Minden áldás felülről jön : A mitől annak értéke 

Azt mondja Mirza Szafi. Nem lejebb száll; de fölmegy. 

Elárasztott minden földet. Csak a mérges házi urak 

Személyt nem válogatott. Káromolják a havat, 

Nem kereste, ki a magyar, Mert azt eltakarittatni 

Ki a német, ki a tót? Az ö nyakukra marad. 



Köszönet az év végén tagjaimhoz. (1862.) 

Legelőször is oh lábam ! 
Köszönöm neked ezerszer 
Hogy e bukdácsolásteljes 
Esztendőnek köveiben 
Meg nem ütötted magadat. 
Köszönöm neked oh talpam 



4 



18.J 



I 



Hogy a sikon el nem csúsztál, 
Köszönöm neked oh sarkam 
Hogy nem tanultál fordulni.' 

Másodszor (feljebb) oh térdem 
Köszönöm neked őszintén, 
Hogy halvány előtt nem koptál. 

Tovább köszönöm, oh májam 
Hogy nagyravágyási kínok, 
Spleen, unalom, kétségbesés 
S a mi rósz a májbul támad 
Nem hántottak ; szép volt tőled. 

Köszönöm neked, oh hátam 
Hogy ütlegre nem szolgáltál. 

Köszönöm neked oh gyomor. 
Hogy Ezsau lencséjeért 
Apád igaz örökségét 
Én velem el nem adattad. 

Köszönöm neked oh nyakam, 
Hogy hurokba nem akadtál. 

Köszönöm neked, oh körmöm 
Hogy nem irtál olyan tréfát. 
Melyért rád ütöttek volna. 

Köszönöm neked oh szivem, 
Hogy te régi szerelmedhez 
Nem változtál hütelenné. 

Köszönöm neked oh nyelvem. 
Hogy miattad fejem nem fáj. 

Köszönöm neked oh fejem, 
Hogy maradt néhány szál hajad. 

Köszönöm neked elmúlt év, 
Hogy élek, épkézláb vagyok ; 
De különösen köszönöm 
Hogy elmúltál. Ez volt t<)led 
A legokosabb gondolat. 



Nincsen nemes ! 

Öt forint és ötven krajczár ! 
Ez az ára egy aranynak. 
Ötvenötén, összegyűjtve 
Összecsapva, összegyűrve, 
Egymás hátához ragadva. 
Ezer kéztől bepiszkolva, 
Alig látszik rajtok írás. 
Itt is ott is lehasítva. 
Megtalpalva, megragasztva. 
Ötvenöt sötét papir jegy 



186 

Csakúgy puíTan, ha ledobják 
Bankár márvány asztalára. 
Szűz Máriás arany pénzt ha 
Odadobják : csak ugy zendül, 
Mintha sírna, mintha fájna 
Önbecsértö képnek ottan. 
Hogy már semmi nemes nincsen ; 
Még az érez sem, az arany sem. 
Zsíros, rongyos democraták. 
Ötvenötén leszavazzák 
Vótumát egy nemes pénznek, 
Sőt egy centralista ezres 
Még húszat nyom ellenében ! 

Eques Romanticus. 

Dráma. 
Első jelenés. Aurelianus, később Llucius.* 

AuBELiANUS. Hah dörgő Juppiter ! s te Piuto hah ! 

Dirák és Fúriák és Hárpiák ! 

Halljátok ezt ! E nagy rágalmazást ! 

Hogy én nem volnék tiszta színarany, 

Hanem csupán aranynyal futtatott. 

E szörnyű bántalom ma vért kíván 

Ha bár csak annyit, mennyit János Vajda 

Csatában onta ellenhús közül. 

Nincs mennyköved számára oh Zeusz ! 

Nincs ! Hát ne is legyen. Majd lesz nekem ! 

Kihívom öt ! Nem, még sem öt magát, 

Kihívom anyját, a miért szüle. 

Feleljen érte ! S hogy ha nem jön az : 

Kihívom a nagyapját, szép apáját ; 

Ha halva vannak, annál rosszabb rájuk. 

Mert akkor annál inkább megölöm. 

De én halottat látni akarok 

Ha akkorát is, mint egy holt vezérczikk, 

A mit könyörtelen veres palajbász 

Keresztelés előtt keresztbe szelt. 

Jöjj Llucíus, és halld boszum szavát. 
Llucius. Mi rósz tubákot szíttál, Goldeném, 

Hogy eként prüsszögsz tőle ? 
Aurelianus. Halld szavam. 

Megsérte engemet Severus ím. 

Menj és keress egy oly embert nekem, 

* Kecskeméti Aurél (Kákái Aranyos) és Reviczky Szevér pár- 
bajának a paródiája. 



Llucius. 



187 



A kit kihíjak s a ki el ne jöjön ; 
Útközbe térj be Aesculapiushoz 
S hozz nékem tőle sárkányok tejét, 
Azt hogyha ittam, bátor és dühös 
Olykép leszek, mikéüt Ajax, a bősz ! 
Szolgálatodra leszek Goldeném. (E1-) 



Második jelenés. Llacios. Severns. 

Sbvekus. a mit mondái Lluci, azon szivem 
Három hasáb örömre ömledez. 
Keblem vezérczikké dagad, s a mit 
E perczben érezek, nem férne bé 
Még a Jövó'be sem, oly hosszú az. 
Minő szerencse ! hogy szalasztanám el ? 
Engem kihívnak ! Hirt nevet kapok ! 
Arszlánja leszek a jurista bálnak. 
Beszélnek rólam körben, kaszinóban, 
Szép asszonyok távcsöve megkeres, 
Mikor színházban falnak dűlve állok. 
Jöjj Llncius keblemre, hadd ölellek. 
Mondd Goldenének : eddig csak gyűlöltem, 
De most szeretni kezdem. kihiv ! 
Megyek, verekszem, a hogy csak kivánja. 
Akármikor, akár mingyárt ma is. 

Llucius. No, no Severe, nem kell ugy sietni 
A Goldeném most hirdet uj lapot. 
Ha megtudná a jámbor publikum, 
Hogy életét eként koczkára tette. 
Azt hinné, meglövik és futts a pénz. 
Elébb hadd szedje bé az obolust 
A mikre felváltja talentumát : 
Aztán, majd aztán kezdjetek neki. 

Sbverus. Úgyis nagyon jó, addig még tovább 
Beszélhet a világ nagy dolgaimról, 
Iliket követni el majd én fogok. 
Oh boldog ember, ki hat héten át 
Lehet párbaj -szüléssel viselős ! 
Örök hálám fogadd el Llucius ! 



Második felvonás. Aorelianus, Llacins. 

AuBELIAJíUS (feksák és nyög). 

Oh Lluci ! mennykő üssön a szeredbe. 

]^Ii ördögöt hozál te Aesculáptól ? 

Nem sárkánytej volt az, tán pulykaméreg. 



188 

Bevettem, és most itt fekszem vele. 
Erőm java mind a lábamba szállt, 
Mi ördögöt itattál meg velem ? 
Ugy fekszik bennem, mint egy önbirálat, 
Egész gyomrom polgárosodva van ; 
S megy tőlem, mint egy véghetetlen programm. 
Llucius ; mikor verekszem én ? 
Oh mennyi sürgöny, mily polémia 
Belsőmben ez ! Nincs erre censura ? ! 
Ah jaj hasam ! Oh handabandaranda ! 
Llucius. No várj megállj. Én majd segitek itt. (Közönséghez) 
Nagyérdemű méltságos publikum, 
Ki lesni várni már méltóztatol, 
Kettő közül melyik száll Styx vizére ? 
Jelentem ássan, hogy a hirdetett 
Darab : Ajax vivása Hektor úrral, 
E napról elmarad, a hős beteg, 
Betegség által gátoltatva lévén 
A meghalásban, élni kénytelen, 
Majd hogyha lőnek — újság s falragasz 
Hirdetni fogja ; — cassa nyitva lesz. 



Harmadik felvonás. 

Aurelius, Heverus, Llucius és többen, történik a másik esztendőben. 
Történethely: Európa — Afrika. 

Llucius. A tér kimérve van ! urak ! Helyekre ! 

Háromszáz stádium az indulópont. 

A tengerpart a végső barriére ! 

Tetszés szerint lőhet, ki czélozott, 

A barriéreről. Marsz ! te légy jelen. 
AuRELIANUS ^megáll az Aetna tövében és lő), 

Nézz távcsöveddel Llucius utána : 

Mily porczikáján ment nyilam keresztül? 
Llucius. Oh Goldeném, te rettentő valál. 

Tollas nyilad szivének ment legott, 

S ha útba nem jön egy kis aquiló. 

Mely félre verte gyors futásiban. 

Keresztül verte és szegezte volna 

Ót Máriushoz Karthág romjain. 

Most ám vigyázz, mert ő fog visszalőni. 
AuEELiANUS. Jaj Llucius ! Nincs nálad egy parupü ? 
SevebUS. (megáll Karthágó romjain és -Tisszalö), 

Llucius. A nyil repül, süvöltve elközelg. 

Útközben egy felhőt ketté hasít, 

S egy mamzell íriszt lábáról leüt ; 

Most hajba mász Typhon dühös szelével. 



189 



Czigánykereket vágva áthaladja, 
Egy pár syrént is ráér üdvözölni 
Útközben és czélját nem veszti el. 
Vivát ! lo Paeán ! ime a hős 
Kucsmája prémibe furóda bé ! 
Szerencse, hogy útközben frictiótol 
Megoxidálva, elkopott hegye. 

utolsó jelenés. Mindnyájan. 

Mi édesebb mint dúló harcz után 
Megkötni békét hŐs felek között ? 
Barátaim, ez forró nap vala ! 
Sajnálom, hogy Homérus nem vagyok. 
Még csak Virgil sem, ex Szilágyibus, 
Hogy énekelnék most hőskölteményt, 
A mely háttérbe nyomja Iliást 
S az Aeneist tulzengené szavával ! 
Hol vennék méltó tollat éhez ? 
Inditványom tehát nemes barátim : 
Bizzuk meg e neves nap tettei 
Örök hetükbe foglalásival 
Martinus Cacust, az eposzirót. 
Az majd leirja, festi és szavalja, 
Papirra nyomja és beoltja fába. 
Ki is faragja és csizmának önti, 
A mit eként kezébe kaparint. 
Mi meg e helytt, nemes barátaim, 
A tért, melyet imént elfoglalánk . 
Ne hagyjuk el, kitartván itt, a míg 
— A mig utolsó csepp — borunkba tart. 
Bátran koczincsunk ! S ez legyen közöttünk 
A legutolsó összekoczczanás. 
Örvendj hazám ! A hosszú harcz után 
Nem folyt hiába vér ; im helyre állt 
A béke ! 
MixD. Éljen ! Élj te ! Éljek én ! 

(Általános ölelkezés ; függöny legördül.) 



Hamvazd szerdán. 

Itt van a nap, az a szent nap. 
Mikor minden ember egyszer 
Megbánja, a mit vétkezett. 
Ifjú asszony bánja nagyon — • 
Hogy pártáját elcserélte ; 



190 



Vén legény, — hogy ifjú férj lett. 
Görög bánja volt királyát, 
Kiért nem tud ujat kapni. 
Szultán bánja háremhölgyét, 
Ki elszökött muzsikussal. 
(A muzsikus is azt bánja.) 
Lengyel bánja, hogy énekelt, 
Muszka bánja, hogy ütlegelt, 
Kerepesi igazgató 
Bánja tenor s primadonna 
Elkifogytát s bánatában 
Diapasont alább hangol ; 
Drámajátszó szinész bánja, 
Hogy nem tanult énekelni. 
Bánja Mexicot franczia, 
Az angol a gyapot árát. 
Szaid pasa azt, — hogy meghalt; 
Handabanda, — hogy született; 
Ujságiró bánja, — hogy irt; 
S olvasó, — hogy pra^numerált. 



Kozák nóta. 

Kozák vitéz, derék kozák vitéz, 
A ki magadért vitézül kitéssz, 
Most ugyancsak érik a vetésed ; 
Nem szabad az aratásba' késned. 

Ha megindulsz, sírhatnak előtted ; 
Nagyot szól a puskád, ha kilőtted. 
A honnan jösz, ott nagy hallgatás van, 
Holt asszonyok, gyermekek rakásban. 

A mit meglátsz, az neked van adva : 
Arany, ezüst, minek ment a hadba. 
S ha ráuntál kedvetlen csatára 
Befogad a jó burkus határa. 

Eleted is vagyon biztosítva, 
A halál ex oflfo meg van tiltva, 
^ ha mégis kimúlnál harczi kínban, 
Feltámadsz — a hadi buUetinban. 



191 



A rabló. 

Sötét este, sötét házban 
Álnév alatt, álruhában ; 
Bekormozva arcza nincs bár 
De a körme betintázva : 

Mit mivel a sötét férfi ? 
Kezében kétélű fegyver, 
Ha jól veszszük, kétágú is 
Mit ollónak hí az ember. 

Nézd mi kapzsi módra indul 
A sötét munkát végezni. 
Turkál a más jószágában : 
«Ez jó nékem, hát még ez ni !» 

Belevág a hegyes vassal, 
Az áldozat meg se nyikkan, 
A kinek bélét kivágta. 
Eldugdossa a kuczikban. 

Azután a rablott kincset 
Atolvasztja, újra önti. 
Más betűt nyom hátuljára, 
Belé ne lehessen kötni. 

Ki e rabló ? ki e Patkó ? 
Hol egy patrol, hol egy bíró ? 
Hagyd szaladni : — nem zsivány ez. 
Hanem csak ujdonság-(ny)író. 

Lármáz másnap a károsult, 
Eáismervén lopott lóra. 
De biz arra nincsen törvény, 
Mely ezt venné fontolóra. 



Az elkárhozott. 

Töredék egy rémdrámából. 

Előjáték. I. Jelenés. Eét ismeretlen. 

Első ismeretlen. 

Oh mily előny nem lenni ismerősnek ! 
Mondhatni : engem még a légy sem ismer. 
Nem ismer engem varga és szabó ; 
Nem ismer quártély- koszt-adó madám ; 



192 

Nem ismer liáziur és nem mosónő ; 
Nem ismer steueramt és a ki ennél 
Még százezerszer félelmesebb ellen : 
A gyüjtöiv sem ismer engemet. . . . 

Második ismeretlen (vállára fit). 

Csalatkozol ! En ismerlek talán. 

Elsü ismeretlen. 

Hu, ördög ! Hát ez itten mit keres ? 

Második ismeretlen (sötéten). 

Ismerj meg, én vagyok rossz szellemed, 
Emlékezzél csak vissza rá, mikor 
Jurista voltál ! Körös-Kecskeméten 
(Húsz éve annak ;) tőlem kölcsönöztél 
Harmincz forintot, oly eró's kötéssel, 
Hogy minden hónap prima- s médioján 
Folyvást nekem ötöt le fogsz fizetni. 
Fizettél ámde eddig fungumot 
S húsz év alatt ily módon elmaradt 
Már négyszáz nyolczvan fixus terminus. 
Ezt sokszorozd, ha bírod, öt forinttal, 
S aztán ismerj reám szépen, s fizess. 

Első ismeretlen. 

Tyhtí, ördög és pokol ! Ezt elfeledtem, 
Én azt hivém, már régen meghálál. 

Második ismeretlen. 

Az nem szokásom. Eégen tartogatlak, 
Mostan megérve vagy ; mostan leszedlek. 

Elsö ismeretlen. 

Oh irgalom, mit fogsz velem mivelni ? 

Második ismeretlen. 

Ha megteszed, mit tőled én kivánok, 
Ugy tartozásaid elhallgatom. 
És nem vitetlek gályarabnak el. 

Első ismeretlen. 

Szólj mit tegyek ? sötét arczu Lugartó I 
Eladjam nőmet? kémnek menjek el? 
Legyek keritőd ? vagy hamis tanúd ? 
Szegődjem tán be gyógyszerkóstolónak, 
Vagy pláne azt kivánod, hogy kitérjek? 

Második ismeretlen. 

Nem. Mást kivánok tőled ime én. 

Nézd : hírlapot kivánok én kiadni. 

És ahoz nékem szükségeltetik 

Egy oly veszendő ember, mint te vagy, 

A kit helyettem érjen mind a baj ; 

Ki fusson értem, s üljön, hogy ha kell. 

Ki tűrje a czibálást, mosdatást 

És megkefélést nyikkanástalan. 



193 

A kit kihíjanak s beliíjanak 
Ha le, ba fel goromba voltam «én». 
Ily embert véltem feltalálni benned, 
Azért válaszsz ! Időd rövid. Tudod : 
Adósok börtönét már tisztogatják. 
Kérdés csupán : bogy itt, vagy ottan ülj ? 
Sorsod kezedben, üstököd kezemben : 
Akarsz-e lenni szerkesztőm nekem ? 
Gondold meg : csapj fel ; vagy felcsaplak én. 
£lső ismeretlen. 

Óh átkozott dilemma. 

^Folytassa, a kinek tetszik.) 

Négyen vagyunk.* 

Ne félj gazdám ! Mink is veled járunk, 

«Ottan» sem hagyunk magadra. 
Hárman vagyunk ; egy én, Zebulon más. 

Harmadik a jámbor varga. 

3Iihály gazda már is szavát adta : 

«Ott benn)) csinál eztán csizmát, 
ín, tudom, hogy örömest követlek, 

Zebulon sem támaszt schismát. 

így azután mindig négyen leszünk ; 

Kiegészült tarokkpartie ; 
3Iég sem szűkítjük meg a helyedet, 

Nem lesz tőlünk szűk a quárté. 

"Veled eszünk, veled iszunk együtt. 

Még sem fogyasztjuk a borod. 
3Iikor legjobban hallgatunk veled 

Legvígabb zaj lesz akkor ott. 

Soh se búsulj í Sok jó vidám ficzkó 

Járt ez akadémiában ; 
Pedig nem voltak olyan jókedvű 

Czimborái, mint mi hárman. 

Négy mosdótál. 

Négy mosdótál van a szobámban ; 

Pedig nekem nem kell, csak egy. 
Négy palaczk is van egysorjában 

És hozza négy öblös üveg. 

♦ A katonai törvényszék által elltéltelésre vonatkozik, úgy 
mint a következők. 

JTÓkai; ESUeméuyek. IL 13 



194 



A négy faczér mosdó lavórnak 
Felel meg négy tágas szoba, 

A melyek mind egymásba nyílnak 
Az ablakuk — nem tom — hova ? 

Négy tál s szobához ágy is annyad- 

Magával áll még üresen. 
Négy szerkesztő még otthon szunnyad ;; 
Pedig az ember mire virrad ? 

Azt nem tudhatja soha sem. 



Első május. 

Oh be szép vagy első Május ! Oh be szép vagy első Májns ! 

Zöld a mező, a fű között Lánykák szednek gyöngyvirágot 

Ezer millió pimpimpáré S osztogatják az ifjaknak, 

S rajta ezer millió bogár. Egy-egy csomót tíz krajczárért.. 

Oh be szép vagy első Május ! Oh be szép vagy első Májns f 

Fák belepve virághóval, Gazda alkuszik zsidóval 

Piros hóval a baraczkfák, Repczéjére, mely virágzik, 

Az orgonafák lilával. S gyapjújára, mely legel még. 

Oh be szép vagy első Május l 
Csattogány zeng minden ágon. 
Dallal, illattal dús a lég. 
— De nem ott ám, hol én ülök. 



Hogy beszélnek a nemzeti színházban? 

A színpadon : tótul, ráczul. 
Páholyokban : 
Németül és francziául. 
A kritika szól pogányul ; 
Vagyunk ugyancsak csúnyául. 



Búcsúzó az én jó porkolábomtóL 

Érdemes jó uram, én porkoláb uram 1 
Már nekem kifelé áll innen a rudam. 
Agyam összefűzve, ládám bepakolva. 
Kiteszik a szűröm innen már maholnap^ 



l 



195 

Nem mondom, hogy meg ne volnék elégedve, 
Az embernek ehhez vagyon elég kedve. 
Hiszen ha olyan jó nem volna itteneg, 
A szerkesztők ide mért is sietnének ? 

Szívesen fogadnak mindenkit e házban, 
Testi jóllétére nagj'on jól vigyáznak ; 
Bárha hűsre teszik, meghűléstől őrzik, 
Hej nagy sor lett volna itt mulatni őszig ! 

Kvártély és szolgálat, azt mondom, hogy jó volt. 
Hanem régi mondás : «keveset a jóból !» 
Mert már iigy négy szem közt megvallhatom titkon, 
Hogy bizony csak « otthon* mégis jobb mint « itthon*. 

Tiszteletem adja a tiszt uraknak is, 
Meghagyom, hogyha lesz, még a fiamnak is. 
Hogyha szerkesztő lesz, s nem marad szárazon : 
Kikötőül mindig csak ide válaszszon. 

Köszöntöm ordinánz Gyurkát is eképen, 
Ki speizczedlit hordott s elhordá ebédem. 
Tudom e jó fiu magában eleget 
Imádkozott értem, — hogy soká itt legyek. 

És most Isten áldja — sok szivességekér'. 
Pattog már az ostor, zörög már a szekér ; 
Én megyek. Helyembe majd jön tán a másik. 
Agyiő ! S ne mondjuk: «a viszontlátásig*. 



Vita a magasabb Regiókban, 

két hatalmas ur : Aeolus és Boreas között, 

a mint az tartatott múlt vasárnap itt a Széchenyi hegyen, 
fül- és szemtanuk előtt. 

Aeolus. Hhja ; igy én persze mit sem tehetek, . 
Én elég felhőt ide kergetek. 
De alig hogy megállhat s valamint 
Eséshez fogna, visszahajtja mind 
A Boreás, ki elvemet nem osztja, 
S a földet minden nedvéből kifosztja. 

BoRBAS. Ellenkezőleg áll a kérdés mingyárt. 
Ha én kifejtem annak csinját-binját ; 
Mert az nem ugy van, a hogy szól Aeolus, 
Aki rám nézve ellenkező pólus. 
Ó hajt csupán ködöket a világra, 

13* 



■lOG 



Aeolus. 



A melyből támad cholera és nátha ; 

Azoktól én tisztítom meg a léget, 

Fújok olyan sokat csupán e végett. 

Oh kérem ássan, ha szabad beszélnem, — 

Most harmat lesz a köd, nem dér mint télbon, 

S ha van a légben most elég miasma, 

Az én fuvásomnak van annyi haszna, 

Hogy mennydörgést hoz, attól lég lesz tiszta, 

Sok ammóniák száll a földre vissza, 

Fü és fa, sok azótot szí, ha dívik, 

Én is tudom mit taiiit erről Liebig? 

Felejtni tetszik, liogy igen gyakorta 

A nyárfelhöből jC!.jok esni szoktak ; 

Elpusztítják a íöUlmüves vetésit. 

No így meg nem pusztítják el, mert nincs mit. 

Dehogy nincs. Már uborkát is árulnak. 

Igen, a mit meleg-ágyban ápolnak. 

És öntözgetik reggel, este, délbe' 

De búza nem lesz. 

Hát lánczhordta népe. 

Öntözze azt is ! Mindent csak miránk biz ? 

Ott volt tavaly, de nem tetszett az árvíz. 

Miért nem szedte akkor cisternákra ? 

Most milyen jó volna az a búzákra. 

(Denique a vitának az lett a vége, hogy a két szemközt fúvó 
szél egynehány háznak a tetejét ledobta, egynehány szál fát ki- 
facsart, s eső csakugyan nem esett.) 



BOREAS. 



Aeolus. 

BoREAS. 

Aeolus. 



BoREAS. 



Mi okozza a szárazságot ? 

Vannak különféle babonák a népben : 
Egyik azt hiszi, hogy azért van szárazság. 
Mert a boszorkány mind eladta az esőt, 
S az esőkulcsot ott hordja a fülében. 

Másutt meg azt hiszik, vámpyrok járnak fel 
Puszta temetőből ; megrontják a felhőt; 
Azoknak egyenkint fejőket elvágják, 
A míg csak közülök egy a földre feljön. 

Van, a ki azt hiszi, hogy faültetéssel 
Lehetne segitni ezen a nagy bajon ; 
Más meg, hogy mióta Tiszát szabályoznak, 
Azóta nem terem kákát és sást Bajom. 

No én a babonát mindenkép tisztelem ; 
Hanem én nekem is meg van a babonám : 



I 



197 

Én tudom legjobban, mi rontja vetésem 
S mióta szárad ki tőbül a gabonám ? 

Ez a sok esernyő ! ménykü . . . majd mit mondok, 
Ettül nem eshetik, pedig lóg már sokszor ; 
De hogyha meglát egy paruplit a felhő, 
Azt hiszi, hogy ide talált jönni rosszkor. 

Az ég nekünk szánta az Isten áldását, 

S ezek nemhogy húznák az égből lefelé, 

De még visszatartják ! óh hogj- — majd megmondtam, 

Hogy mik és hányrétben csapkodjanak belé I 



Üdvözlő versezet. 

(A halhatatlan művészhez, Steckel-hez, ki a Eenz lószinházLan azokat a 
bámnlatos szökésekét mívelte.) 

Oh halhatlan nagy művész ! 
Ki csoda ugrásokat művelsz ; 

Ki szebben tudsz, mint bármely szinésznőni, 
Azért is érdemes téged megnéznőnk : 

Nem drágáljuk ám a vasútat 
Azért, a mit művészeted mutat, 

Sem odáig a fiákkert, 

S a két forintot a zártszékert ; 

Mert azt te igazán inegérdemled, 
Mikor magad a plafon dra felem 'led, 

S akkor magadon nagyot löx, 
S a circus túlsó oldalára szöx. 

Ez ám az ugrás egyszer, szakerment ! 
Az ember csodálattul majd megderment. 

így nem tudnak ugrani a mieink, 
Azért nem is tetszenek nekink. 

Azért is neked koszorút hányunk 
Kétszázan és még egynehányunk : 



Minthogy repülsz, nézünk angyalnak, 
Te meg vidd el hirét a mangyarnak, 



198 



Hogy sehol sincs oly lelkes publikum, miiit Váczon, 
Ezt küldi neked kétszáz férfi és vászon- 
Cseléd, ki oly messziről eljött eléd, 
Édes emlékünket oh vidd el veled. 



Ki tartozik hát hazafi lenni ? 

Ugyan bizony ki keresné nála, 
A szinésznél, hogy hazafi legyen? 

Játszszék jól és öltözködjék szépen, 
Ezzel beérik nála elegen ? 

Hát a varga miért lenne honfi ? 

A szabó mért lenne patrióta ? 
Nekem derék ember mind a kettő. 

Ha csizmám s kabátom jól befó'dta. 

Válogatom én a pékmesternél. 
Milyen az ö honfi conduitja? 

Azt nézem, hogy ki süt nagyobb kiflit ? 
A nemzetet tőlem bárhogy szidja. 

Kérdezem én tán a fiakkertől : 
Liberál-e, vagy aristokráta? 

Magyar-e vagy német? csak azt kérdem 
Melyik köztök legkevésbbé drága ? 

Nézem én a császárfürdő-bálban, 
A tánczosném honleány-e vájjon? 

Csak nekem legyen szép és szerelmet 
Akkor egyszer csak énnekem valljon. 

Vagy talán a j)oetától kérdem 

Hogy kit szeret és kire haragszik ? 

Meg vagyok én vele elégedve : 
Ha metruma jó és ríme hangzik. 

Ki tartozik hát jó honfi lenni ? 

Ha mind kihullunk a rosta-likon ? 
Tartozik jó honfi lenni csupán 

A tekintetes nemes publikum. 

Hazafiság a publikum dolga, 

Erre buzdítja öt minden kármen, 

tartozik rá « előfizetni* ; 

Akár tetszik ez neki, akár nem. 



it>a 



Mi a különbség a magyar és a zsidó között? 

Ha a zsidó észreveszi 

Hogy «egy az ö népe közül » 

Kapaszkodik fel a fára, 
Annak valamennyi örül. 

Iiegyen szinész — vagy hegedűs, 
író, doctor, vagy miniszter, 

Annak hírét minden zsidó 
Sokszorozni szokta tízszer. 

Uát a magyar? ha lát egyet 

Fajtájából emelkedni, 
Utána, rajta, fogd meg, csipd meg ! 

Húzd le, rántsd le, ne engedd. Ni ! 

"Taposd, törd el, hogyha mingyárt 

Rubintos vagy briliántos ! » 
A magyar igy szokott tenni, 

Példa reá T* és Xántus. 



Bécs csak megél. 

Xiadta a bécsi Gemeinderáth 

A ki nagyon előre lát, 

A rendeletet jó eleve. 

Hogy mivel Magyarországon jelenleg 

A felhőnek nem volt leve 

5 igy nem termett búza felesleg 
^ nagy lévén a szénahiány, 
Maradt minden marha sovány : 
Annálfogva megvizsgáltassék. 

Mit mérhet ránk még a hatalmas ég ? 

6 ha az alföldön nem terme semmi. 
Váljon Bécsben lesz-e mit enni? 
Xesz-e sör, ha hozzá Árpád 
[Ivadéka nem hoz árpát ? 

Megnyugtatón ütött ki a válasz, 
JBécsvárosa mi rosszat se várhat. 
Akármi történjék a világba', 
A börzét az mind nem alterálja. 
Tapircursus nem megy sem fel, sem le, 
Ea nincs kenyér, lesz helyette zsemlye. 



kk^ 



200 



S ha nem volna több tyúk a vidéken,. 
Mint csak a «fiastyúk)) fenn az égen. 
S Bécs kedvéért azt kéne levenni, 
Mégis lenne itt «pakene hendli)). 



A sáska és coUegái, 

SdsJca. 

Nagy panaszszal cziripel a sáskar 

Ezermilliom koldustáska ! 

No én most szépen felsültem : 

Itt van az egész Kanahán, — sülten. 

Nincs egy szál füve lerágnivaló, 

Mind megette már a birka s a ló, 

Már most nekem azt mondják, hogy «alór» 

Én reám már nem is gondolt senki ; 

Hát én már most hogyan telelek ki ? 

Vig czimbora. 

Felel arra « korty ondi fráter », 

Te csak megélsz, canis tota mater t 

De én, a ki ahhoz voltam szokva. 

Hogy a kocsim mindig be volt fogva^ 

Egyik úrtól, a másikhoz járva, 

Én voltam a legboldogabb árva. 

A mi a sáskátul megmenekült, 

Az jó martalékul esett nekünk. 

Mi eltűnt a makaó asztalon, 

Az ránk nézve nem veszett hasztalon^ 

De most ! csak a tarokkjáték járja, 

S játszák azt is ezrét egy krajczárba. 

Hogy éljek én, a tüzes tatárba? 

Olcsó szépség. 

Czudar világ ! Se fürdőn, se bálon 
Nincsen ur, mint szokott egyéb nyáron- 
Színházban szemem hiába keres, 
Sőt ki hinné, a Circus is üres. 
Más ilyenkor aratás multával 
Itt rajzott az úrféle százával, 
S mit meghagyott sáska és czimbora. 
Annak mi ránk következett sna 
Miből éljen a szegény hölgy má; ma,. 
Hogyha már az erénynek sincs ára?" 



I 



?01 



Uzsorác. 

Tüzes pokol 1 Xo ez szép esztendő. 

Ha ez igy megy, koplalhat a bendő. 

Azt mondják, hogy menjek exequálni, 

A mit lelek, mind enyim, akármi. 

Más évben már ilyenkor a gseftek 

Százhúsz percent fordítással mentek. 

Most pedig csak mindenütt a tPlájte !» 

Szép kilátás «für unsere Leute*. 

Máskor a mit hagyott sáska, pajtás, nimfa 

Az mind betakarult az én magtárimba. 

De ez az esztendő volt nagyon fatális, 

Elveszett az egész kapitális. 

Sőt a mi több, elveszett a kamat, 

Én most akár felkössem magamat. 

író. 

Ha ti négyen már így panaszoltok, 
Én ngy akár bezárjam a boltot. 
Máskor is csak az maradt számomr?., 
Mit ti el nem nyeltetek éhomra. 
De ha már ti sem tudtok élhetni, 
Akkor én megyek visszaszületni. 



Ebben a nagy melegben. 

Ad notam : ugyan édes komámasszony, 

Hért lett olyan s3váoy asszony? 

\ 

Azt mondotta Napóleon, Alom bántja Bismarck urat. 

Hogy ő bizony semmit sem mond Porosz junker fürdőn mulat, 

Ebben a nagy melegben. Ebben a nagy melegben. 

Lengyelekre lét és nem lét : Olasz király zergére les, 

Ki tartana mostan szemlét, Garibaldi hűsset keres 

Ebben a nagy melegben. Ebben a nagy melegben. 

Nemzetőrség és a gárda Jaj csak egy kis eső jőne, 

Parádét hiába várta. Hogy a fü megint kinőne. 

Ebben a nagy melegben. Ebben a nagy melegben. 

Sokkal jobb most otthon lenni, Mert e szörnyű porözönnél 
Jeges pezsgőnél pihenni, A zivatart is köszönnénk, 

Ebben a nagy melegben. Ebben a nagy melegben. 



202 



Hol legjobb most? 

Angliában, Angliában 
Az ember most él liiában, 
Még mostan sincs elég gyapot 
S ez a legrosszabb állapot, 
Ott nem jó nézni a napot. 

Francziában, francziánál 
Háborúban mit csinálnál ? 
A « gloire » mind egy emberé, 
S ki az ellenséget véré 

Falábbal jŐ liaza : c'est vrai ! 

Az olasznál, az olasznál 
Eosz mulatság mit se használ. 
Ott a szép uj tartományok, 
De bennük a sok zsiványok : 
Ottan járni sem kivánok. 

A porosznak, a porosznak 
Napjai lehetnek roszak : 
Kifelé oppositió. 
Befelé meg reactió ; 

De már ez k . ty . portió. 

Péterváron, Péterváron 
Elég meleg volt e nyáron : 
De közel van Sibéria, 
Az embert hamar éri a I 
Nem tetszik a libéria. 

Lengyelhonban, Lengyelhonban 
Lapot Írnak alattomban : 
Ha megcsípik a czikkirót. 
Neki fordítják az irónt, 

S őt törlik ki, nem, mit irott. 

Eománia, Románia 
Oda vágyni rósz mánia : 
Adót exequál ott Kúza, 
S kinél nincsen elég búza 
Még a bőrét is lehúzza. 

Szomszéd ozmán, szomszéd ozmán 
Még nálad se táboroznám, 



203 



I 



Nem kapni évszámra zsoldot, 
Viselni folt hátán foltot, 
S ugy szolgálni a félholdot. 

Amerika, Amerika 
Te is fából vaskarika 
Egy nemzet és tábor három, 
Szabadság és szolgajárom. 
Erted a tengert se járom. 

Magyar hazám, magyar hazám 
Benned sincs öröm igazán. 
De azért megsúgom titkon : 
Mert másutt még rosszabb, mint honn. 
Csak azért legjobb most itthon. 



A szamár büszkesége. 

Most beszéljen már velünk valaki. 
Most mondja már a juhász : «tala ki !• 
Ahnn van ni : lesz már szamártárlat. 
Ki mondja hát, hogy nem nemes állat? 
Parisban lesz, a dicső Parisban, 
Sok más helyen pedig már is van. 
Összegyűlnek notabilitások ; 
Mindenféle szamárfakultások ; 
A szamarak szépei nagj-jai 
Énekesei és szónokjai. 
Lesz ott bó've szénának, abraknak. 
Arany, ezüst medaljont is kapnak 
B a melyiknek legnagyobb a füle, 
Arra kimondják, hogy fülemüle. 
S szeretném is tudni, hogy miért ne ? 
Az öszvéreket is ideértve. 
Hiszen igen szép állat a csacsi, 
Tnlajdonképen ló, csakhogy kicsi. 
Nincs-e benne jósoló tehetség ? 
A kén' még, hogy ezt is elfelejtsék. 
Nem ó'-e a birkanyáj vezére, 
Mig a juhász alszik s vonul félre? 
Nem övé-e minden bogács, lapu, 
Mely szolgál a mezőnek alapul ? 
Nincs-e elég elhirhedett őse. 
Kikhez élte történetét kösse? 
Ott van Bálám, az már csak próféta, 
Mégis mikor eljárt, mint staféta, 



204 



Útját álló angyalt meg nem látta, 

Szamara volt, ki reá kiálta. 

Hát a liires szamáráll hol vagyon, 

Mely ezer filisztcust vert agyon ? 

Hát a hires Absolon szamara, 

A melyről a királyfi lemaradt ? 

Ki ne tudná Buridán szamarát, 

A ki balálra koplalta magát 

Két egyenlő szénaboglya mellett, 

Nem tudván hogy kezdje ki, de mellyet? 

Lám most is, hogy tisztel minden ember : 

Együtt a tisztelet az érdemmel ; 

A ki mond valami okosat márma 

Azt mindjárt elnevezik szamárnak. 

S ezzel nem az ember alacsonyul, 

De mi emelkedünk ; bebizonyul. 

Azért tehát föl Parisba gyorsan ! 

Készen áll már vasút, gözös, forspann. 

Nem soká összeül a koraité, 

A mely a szamarak fölött itél. 

Oszt dicsérő oklevelet, érmet. 

Kihez mennyi magasztalás férhet. 

Futtat velünk, s aztán versenyt rúgat, 

S oszt érette babér koszorúkat. 

Ez utóbbiak legjobban járnak : 

Azt jó lesz megenni a szamárnak. 

A krumpli megdicsőülése. 

Három piros forint egy véka krumpli 
Óh szép hazám, ezt is meg kellé érned! 

Ily nagyra tartja a krumpli magát már : 
A krumpli büszkesége ily temérdek l 

Máskor sertéseket hizlaltak azzal ! 

Most főurak asztalán csemegézik. 
A bölcs, tudós szakácsművész belőle, 

Hetvenhétféle uri ételt készit. 

Háttérbe mostan az ananászszal ! 

A burgonyának van egyszer divatji, 
A vendéglős a portzio rostélyost, 

A krumplihoz « mellékletképen* adja. 

Héj büszke is : héj nagyra is van az most ! 

Oda se néz immár a szegény embernek, 
Meg se hallja, ha nevén szólitják, 

A ki nem nevezi Gnádiger Herrnck. 



205 



Jól van, jó krumpli no, legyen ez egyszer, 
Hanem magad nagyon ne bizd azért el. 

Látlak én még téged fakó mondiirban, 
S örülsz, ha mondom rád, hogy ez is étel. 

Mert hogy most három forintjával mérnek, 

Ez már akárhogyan, de fait accompli. 
Hanem ha bár arany tányérra raknak : 
: Azért mégis csak krumpli lesz a krumpli. 



Szalmavers. 

(Jó ez iljen takarmányszük világban.) 

Most ne kérd: «széna vagy szalma'?* 

Az most nem a marhák alma, 

Mindennek megjön alkalma, 

Napóleon nagyot hall ma. 

Verve lengyel forradalma, 

Úrrá lett i\ kozák csalma. 

Angol szó csak fület csal ma. 

Hallgat a czigány czimbalma, 

Szól helyette urak siralma, 

Nem zöld Pannon hármas halma. — - 

Ha széna nincs : ur a szalma ! 



Egy anonym maradni kívánó státusféríi 
Raizonnementja. 

A mexicói örökség felöl. 

A bizony nagyon jó lenne! 
Ugyan mit veszthetnénk benne '? 
Ellenben nyerhetnénk sokat : 
Különféle indusokat. 
Ott szárnyas poloska terem ; 
Csörgő kigyót minden verem. 
Ember sárgaláztól fázik. 
Nekünk még csak ez hiányzik. 
Mi meg exportálnók oda 
A drágalátos borokat. 
Czifra debreczeni bundát, 
Hajókkal a Vaskapun át. 
És mi legjobb lenne nekünk, 
Lenne hová elküldenünk 
A sok mennykő ujságirót, 
Kivel az ördög se bir most. 



Felelet a büszke krumplinak a még büszkébb 
kukoriczától. 

Hát kend tartja magát ilyen nagyra? 
Hát ily nagyra magát miért tartja? 
Kendből csak az jó, mi föld alatt van ; 
Virágja, gyümölcse használhatlan. 

Hát én akkor hová legyek épen, 
Dicsőségem legfőbb mértékében ? 
A kiből a megfelelő dózis 
Szalonna lesz : s ez metempszichózis, 

A kinek a szalmájáért pedig 
Most egy részvényes gyár emelkedik, 
A kiből már készítenek most is 
Lisztet, vásznat, sőt még papirost is. 

«Mint papiros*, megveszem a földet, 
Melyen nőttem, s mely látott, mint zöldet, 
S ha belőlem már papiros támad: 
Eladom a tulajdon gazdámat. 



De már aligha nem lesz háború. 

A míg csak a nótákat küldözték 

Parisból Szentpétervárra : 
Azt mondtam éu, hogy csak nem lesz ebből 

Semmi más, mint egy kis lárma. 

Hogy a Monitor megharagudott 
S fölállt, hogy szerecsent mosson : 

Tudtam én, hogy a mi tinta, nem vér, — 
Marad ez a papiroson. 

Hogy lord Eussel nagy toasztot ivott. 

Azért, a mi el van játszva : 
Tudtam én, hogy nem lesz ebből árviz, 

A háború nem sakk-játszma. 

A míg az újságírók lármáznak 
«Kajta ! kardra ! lóra ! indulj !» 

Biz az ő szavukra csak egy bakancs 
Se' megy ki a'magazinbul. 



207 

De most egyszer jön az igaz ellen 

Föllép E*stein et Compani, 
Megtámadják a muszkát : hogy merte 

Az ő vasútjokat elrontani! 

Ez nagy eset. Ezek ám jól tudják 
Hogy mi a hausse. mi a baisse is ? 

Ha a zsidó akarja, hogy legyen 
Háború, már akkor lesz is. 

Nyelvtani gyakorlatok.* 

Kezdő francziák és angolok, meg egyebek számára. 

Én mennék, 
Te mennél, 
menne, 

Mi mennénk, 
Ti mennétek, 
Ok mennének. 

En mennék, ha te mennél, 
Te mennél, ha én is mennék, 
menne, ha mink is mennénk. 

Mink mennénk, ha mind jönnétek, 

Ti mennétek, ha mink mennénk. 

Ok mennének, ha látnák, hogy mink megyünk, 

En mennék, ha pénzbe nem kerülne, 

Te mennél, ha pénzed volna, 

menne, ha valami pénzt nyerhetne rajta. 

Mink mennénk, ha egymásnak hinnénk. 

Ti mennétek, ha nekem hinnétek, 

Ok mennének, ha hinnék, hogy mi megyünk. 

En mennék, ha te elöl mennél. 

Te mennél, ha én mögötted mennék, 

menne, ha mi a hátiinkon vinnök. 

Mi mennénk, ha nekünk olyan messze nem volna. 
Ti mennétek, ha nektek olyan közel nem volna. 
Ok mennének, ha olyan jól le nem telepedtek volna. 

En mennék, te engem ott hagynál. 
Te mennél, én téged ott hagynálak, 
menne, mind a ketten otthagynók. 

* Vonatkozik a lengyel forradalom alatti kuszolódására a. 
nagyhatalmaknak. 



áos 



Mink mennénk, ha menni akarnánk, 
Ti mennétek, hát én azt nem bánnám, 
Ók mennének, de ha nem mennek. 



Varula Jakab. 

Öt szobor áll a redut homlokán : 
István és László, a két szent király, 
Lajos, a nagy, és Mátyás, a dicső. 
Közepén de az ötödik kivál. 
Ez az ötödik — Varula Jakab. 

Ki volt, mi volt hát Varula Jakab ? 

Pest városa polgármestere. 
Ki mert a redutot épittetó 

Ezzel historjai nevet nyere. 
Igen is : derék Varula Jakab. 

Tanúság ebből, ifjú nemzedék ! 

Ha már a sors nem szült királynak is, 
Légy pesti polgármester, így neved 
Az utókor előtt nem volna kis. 

lm intő példa : Varula Jakab. 



Szomorú halotti búcsúztatója 

azou huszonkét magyar lapnak, a kik megboldogulának az Úrban 
Anno Dni ebben az esztendőben, MDCCCLXIII. 

— Két liberális lap, « Ország*, « Magyarország », 
Mentek túlvilágra : osztván egymás sorsát ; 

— 8 hogy ott se legyenek ellenőrizetlen, 
Követé útjokat «Vezér» és «Független». 

— Hasoulatoskép járt « Aradi Hiradó». 
A kinek élete volt hamar hervadó, 

— S ki, miként érdemdús elvtársa, a « Bihar », 
Szállá alá sirba, hová dönté vihar. — 

— Velük együtt mentek derék « Pécsi Lapok », 
Megszámlálva lévén számukra a napok. 

— J"j sorsban osztozott szinte jeles « Csatár », 
Elérvén számára a legvégső határ, 

— b mikor napilappá lett volna megnövő, 
Szomorúan véget ért velük a «Jövő». 

— Ennyi hősnek hullta gyászul maradauda. 
Ha utánuk nem hullt volna «Handabanda». 

— S a vele egykorú, egyliumoru « Szeged ». 
Egy sirba temették rokonul ezeket. 



í>(>9 



Jaj de kit siratunk, elmult » Tatár Péter". 

Ot is mint a többit, elnyelé az aether : 

Sőt intő például itt van fDiogénes*. 

A halandó lapok élete mi kényes. 

Lássátok kimúlva az «Uj Nemzedéket*. 

Oh pedig huszonnyolcz szerkesztőd volt néked. 

Hűlt porodbiü látjuk jeles t Szépművészet*, 

Mivé lesz az újság, hogy ha elenyészett? 

S bárha föltámadimk. mint « Budai Lapok", 

Ott is csak ránk simít a gnta, a lapos. 

Könyjeink hullanak érted « Divatcsarnok* 

Tégedet sem kiméit a halál, a zsarnok, 

S miként az ártatlan szehd « Gombostűnek » 

Napjaid a Lethe vizeibe tűnnek. 

Nem állta ki a dér jöttét « Kertészetünk*, 

Ki nélkül uborkát már nem termeszthetünk. 

Szomorún sóhajtunk feléd "Gyermekbarát*, 

Ki nem érheted meg a férfikor nyarát. 

Együtt alszol « Anyák Hetilapja* keblén, 

Majd Ítéletnapkor uj életre kelvén. 

Berekeszted e sort óh « Nemzeti képes*. 

Megtérvén orcusba, mely már ugyan népes. 

Ennyi hős kimultát bár miként sirassuk 

Mondván, hogy « huszonkét elmxüt újság! a' sok!» 

Csak az vigasztal, hogy mi maradtunk élve, 

A nagy cholerába', a szörnyű veszélybe' ; 

Őket nyugosztalja meg az egek ura. 

Minket pedig hagyjon nyugton — a censura. 



A hivatalviselő hölgyek. 

(^ Vígjáték a jövő századból.) 

Személyei: Vitézke, Bátorka. Szavaíka. Eirálka, Harapka, Ugorka, Csipke, 
I.epke, jövő századbeli hölgy-keresztnevek : Kakas Márton, egy 130 esz- 
tendős iflú, még mindig Tíjságiró ; Dünnyög, egy megvert ember; Ko- 
ronczó, egy káromkodó ember ; Hurok, egy hitelező ; Angolna, egy nem 
fizető adós ; Eozmáska, egy szakácsné ; Gtmár, Liba, egyik tolvaj, másik 
káros fél, de nem sül ki, hogy melyik az egyik, melyik a másik ; sok 

minden egyéb nép. 

Történik New-Esztergomban, Califomiában, mint már tizszer elmondtnk, 

a jövő század közepe táján. 

I. Jelenet. Vitézke, Bátorka, Szavalka, Birálka, Harapka, Ugorka, 
Csipke, Lepke. 

Szavalka. Ezer kilenczszáz hetvennégy az év. 
Mely elhozá a végtökély fokát, 
Hogy nemcsak férfi már eztán az ember. 
Mi is azok vagyunk, mi gyönge nők. 

JbitLÍ: Költ«méDjek. II. 14- 



210 

Elnyomva bár, de fogyva nem soha. 

Eég folyt a harcz brochürben, hírlapokban 

Nemünk ügyében. Végre síkra szálltunk. 

S kivántimk rá suffrage universellet. 

S minthogy (eléggé sajnos bár különben,) 

Az asszony több, mint férfi, a vibigon : 

Készünkre dőlt el im a szavazat : 

A férfinem pusztulni kényszerült, 

Bureaut, zöldasztalt, cancellariát, 

Sok vastag drága protocoUumot, 

S derékon átkötött aktáikat 

Engedte át a jog szerint nekünk. 

Eztán leány- ág tartja majd a törvényt. 

« Leány » distiugvo ! és nem asszony-ág, 

Mert hivatalra képes nem lehet, 

líinek már férje van, ki hord igát. 

Csupán leány, kinek férj nem parancsol. 

Bennünket im, nemes barátaim, 

Választa meg a szépnem népszava, 

Hogy hordják vállaink a hivatalt. 

Kendezzük hát legelsöbb eztet el. 

S aztán intézzük az ország javát. 
Lepke. Hol kezdjük el ? Ki kén porozni tán 

Az aktákat, s a pókhálót leszedni. 
' Szavalka. Csitt most, kisasszony ! mondok — ellenőr úr, 

Első teendőnk, szokták férfiak — 

Válaszszunk legelőbb korelnököt. 
Mind. Éljen Szavalka, éljen a korelnök. 

Szavalka (felpattanva). Mit ? Én korelnök ? Oh már azt kikérem. 

Én nem vagyok legvénebb itt közöttünk. 

Születtem csak tizenhat év előtt. 

Talán Vitézke .... 
ViTÉzKE. ^ Magát megkövesse ! 

Én még csak most leszek ha tizenöt. 
Bátorka. Én csak tavaly számítók tizre hármat. 
BiBÁLKA. Én egygyel, jól tudom, később születtem. 
Harapka. Nekem még az anyám sincs annyi mint ön. 
Ugorka. Én meg két évig itthon sem valék, 

S az e szerint nem számít. Tiz vagyok. 
Csipke. Úgy én azt mondom, hogy nem is születtem. 

Lepke, Többet mondok. Legifjabb én vagyok, 

Nekem még az anyám férjhez se ment. 
Szavalka. Szót kérek. Nemde «szép nem* a nevünk. 

Mondjuk tehát e szó helyett « korelnök* 

Azt, hogy «szép elnök » igy elfoglalom. 
BirÁLKA (Harapkához), 

Nézd, még legszebbnek vallja bé magát. 

Pedig kancsal a lelkem. 



üli 



H.UlAPKA (Birálkához). Sőt tudom, 

Hogj' a felső félsor foga hamis. 

ViTÉZKE. Ez ellen tiltakozni kell legott. 

Magát eként legszebbnek octroyálni, 
Alkotmányellenes bitor merénylet. 

Eátobk.\. Hivatkozhatnám a jurista bálra, 
Hol bálkirályné .... 

Ugorka. Az hirlap-kacsa ! 

Nekem de ötszáz vótumom vagyon, 
Melylyel mint legszebb maszk, elismerésül 
Az Ankerbálban első díjt nyerek. 

Csipke (esipósen). Vannak különben, kik álarczba' szépek. 

SzAVAi-KA (csenget). Csendet kivánok, lássunk dolgainkhoz. 
Ki van kivül? Jöjjön panasztevő. 



II. jelenet. Elébbiek. Dünnyög. Eoronczó. 

Li-pKE. Fi donc ! Minő mosdatlan ember ez I 

Ugorka. Goromba ficzkó, még csizmát se húz. 

Midőn hölgy-társaságban megjelen. 
CsEPKE. És átkozott fokhagyma bűze van. 

Ez ellen törvényczikket kéne hozni. 
iSzAVALKA. No mondja kend : miért jött, mit hozott? 
DűííNTöG. Dehogy hoztam, kisasszony, jaj dehogy, 

Magamat is úgy hoztak lepedőben. 

Agyonvert ember vagyok én, kisasszony, 

Agyonvert ember. 
SzAVAXKA. Hát ki vert agyon ? 

DüSNYőG. Itt az a akasztófára fel való, 

ü gyilkolt, döngetett. A sógorom. 
KoRONCzó. Huj erre, arra. szedtevette ! 
Szavalka. Ember, mi tiszteletlen szó ez ajkadon ! ? 
KoRONCzó. Hát ilyen atta, terringette, 

Mi a mennydörgős mennykő mást beszéljek ? 
Szavalka. Csitt ! Káromkodni itten nem szabad. 

Beszélj te másik. Hogy történt verésed ? 
Dünnyög. Hát egy nagy bottal, így ni. 
KoRONczó. Nem igaz. 

Nincs is megütve ; csak úgy hazudik. 
Dünnyög. De meg vagyok. 
Szavalka. Hol vagy ? 

Dünnyög. " Hát egybe itt 

Megmutatom az érdemes tanácsnak. 

Itt a lapoczkám. (yetköződni kezd.) 
Szavalka. Hejh az Istenért. 

Mit szándékoznál elkövetni ? Tán biz . . . 
Dünnyög. Igen, hát a hol meg vagyok sebezve. 

14* 



212 

MinD (elszörnyednek). Meg ne próbálja, itten le ne vesse 

A ködmenét ! az ingót. Itt előttünk. 
DOnníög (siránkoíva). De hát hogyan mutassam meg külömben ? 
Szavalka (szigorfan), Menjen. Fotografiáztassa le, 

S visum repertumát úgy adja be. 
KoBONczó. Ne fáraszszák vele a szedtevettét. 

Inkább adok neki még ráadásul 

Olyan helyre, a hol meglátszik aztán. 
Bátobka. Jaj, még itt összevesznek izibe. 
ViTÉZKE. Nekem a hátam borsózik belé. 
SzAVALiL\. Viselje kend magát illedelemmel. 
KoRONCzó. Én ? lánczos lobogós ! tüzes tatár. 

A. fűzfán fütyülő Argyilusát ; 

Én nem tudnám mi illik ? Szedte vette ! 
Ugobka. Jaj beh csiinyán káromkodik ez ember. 
DüNNxőG. Ugyan kérem, látják, még újra megver. 
Szavalka. Kend meg ne fenje orrát ködmenének 

Ujjához ; mert az dísztelen dolog. 
Dünnyög (siránkozva). De hát mikor megver. 
KoRONCzó, Meg én ! Megeszlek. 

A jégen kopogó Pilátusod ! 
Szavalka. Hallják kigyelmetek ; hallgassanak rám. 

(Hogyan rázzam le őket a nyakamról ?) 

Tanuljanak törvényt megrespectálni ! 

lm itt van egy forint saját zsebemből. 

Most menjenek el s azt együtt igyák meg, 

S aztán maradjanak csak jó barátok. 

Kend azt a másikat ne verje meg. 

Kend meg ne hagyja megverni magát. 

Kend itt ne sirjon. Kend ne szitkozódjék, 

S aztán legyen békesség. Dixi, punktum. 
DüNNXőG (Zoronozóhoz). JÓ törvény az, a hol meg is itatnak. 

Te, holnap megint eljövünk ide. 
KoRONCzó. Alásszolgájuk. Csókolom kezük. 

Eszem azt a hamis zúzájukat. 
(Mindketten egymást elviszik,) 



III. jelenet. Elébbiek. Angolna. Hurok, 

Szavalka. Az első ügy jól elvégeztetett. 

Protonotárusnő jegyezze be, 

Fractura margaréta végzeményünk. 

Sub littera A'B. ez így szokás. 

S Írjon végül Q. F. D. — t férfiasan 
BiBÁLKA. Mit értelmezzen e három betű ? 
Szavalka. Értelme ez : « Qurtán Fel Döntetett. » 

Most jöjjön másik fél elénk ! Mi baj ? 



213 



Ugorka (Hnrokra mutat), Iluh mily förtelmes púpos ember ez. 

Lepke (Angolnára mntat). S mi csinos ifjú im e másik itt. 

Ugorka. Az ottan nag>' gonosztevő lehet. 

Lepke. S ez itt bizony ártatlan szenvedő. 

Szavalka. No hát melyiknek van panasza itt ? 

HoBOK (dadog). Te-te-te-ki-ki-kin — tetetetetetetes 
Tötötötötörvény tatatatatatatanács ! 
Tititititisztete te teteietetem. 
Tututututudadadatotototom . 
Hisz ez beszélni sem tud ! 

Jaj be rút ! 
Most mindjárt elszakad a miderem 
Zsinórja, hogy ha nem nevethetek. 
Ha még ez ember ily furán beszél. 
Nem értünk az egészből semmit. Altér I 
Feleljen másik hát : ki a panaszló ? 
Én vagyok a panaszló, hölgyeim. 
Hisz oly szemek, minők e csillagok, 
]\rik rám tekintnek, arczvonásimou 
Olvashaták, hogy én panaszkodom. 
Ez ember itten az én üldözőm. 
Egy vérszopó piócza, egy hyéna, 
Ki emberhússal él, egy kannibál. 



Habapka. 

Csipke. 

Vitézéé. 



Szavalka. 
Angolna. 



Mind, 
Hurok. 

Szavalka. 

Angolna. 



Szavalka. 
Angolna. 



b 



Egy vampjT ez ! egy . . . egy hitelező ! 

Ah ! Ennyi rósz tulajdon egy személyben. 

Kekekekekérem szeszeszeszeszépen. 

Maga ne vágjon a másik szavába. 

(Angolnához.) Beszéljen ön, mi rosszat tett ez ember? 

Hát nem elég, hogy folyton-folyt kunéroz ? 

üldöz, nem enged egy perczig pihennem. 

Kirángatja fejem alól a vánkost. 

Lehúzná rólam még az ingem is. 

És az nem volna illendő. 

Nem ám. 
Most meg csupán azon hibám miatt, 
Mivel egy pillanatban önfeledten 
I^y ördögi hosszú papir fölé — 
A mit váltónak hínak a pokolban — 
Eáírtam a nevem ; mert esküszöm, 
Hogy semmi mást nem vétek, megrohan ; 
Személyem zár alá csukatni készül. 
Engem, kit ismernek nagyságotok, 
Ki minden bálban elötánczolok. 
Ki nagy ságtok parányi lábait. 
Eső után ha utczán sétikálnak, 
Fennhangon bámulván, magasztalom ; 
Ki nyáron landpartieket rendezek. 
Télen concertet és szánfuttatást. 



214 



VlTÉZKE. 



Angolna. 



Ki zongorázok thé estélyeken, 

Ki gazdagítok fodrászt és szabót, 

S imádok miudeu hölgyet, inclusive, 

Tizenhat és liatvanhat év között : 

Engem becsukni lyukba és sötétbe, 

Megvonni tőlem napfényt ; ragyogását 

Ily szép szemeknek, mint nagysádtokc. 

E szivet, mely mindenkiért dobog, 

Goromba durván áthurkolni egy 

Jogorva és mogorva porkolábnak ! 

E század ilyen botrányt nem tür el ! 

Ez, úgy hiszem, meg nem történhető 

A szent szabadság e nagy századában. 

Mi lenne akkor árva gyermekimből? 

Kik úgy mosolygnak mostan, mint az élet, 

8 kávécskát isznak minden reggelen. 

Akkor pedig rongyokban és mezítláb 

Futnának majd az utczán, kéregetve 

Járókelőktől «einen kleinen Kreuzei ». 

Szegény ifjú: balsorsa könyre indít! 

És vannak önnek apró gyermeki ? 

Oh vannak. 

Hát neje? 

Három menyasszonyom epedve vár, 

Kiket vezetni oltárhoz fogadtam. 

Szivök szakad meg, hogy ha nem jövök. 

Három menyasszonya ! És mind a hármat I 

Igen. Ker'mássan : én mormon vagyok. 

Az már egészen más, az már helyes. 
Csipke (érzeketyen). Van önnek tán ősz anyja is, kit ápol? 
Angolna. Az is van — négy. 

Mi az ? négy anyja ! 

Van egy anyám, aztán egy nagyanyám. 

Egy szépanyám, meg egy keresztanyám. 

És mind a négyet én tartom s ruházom. 

Ha engem végzetem börtönbe visz. 

Mind jutnak ők a Fraunferajn nyakára. 
Csipke (könyezve). Oh mily nemeskeblü ifjú ez itt. 
Szavalka (Hurokhoz). No's hát ön erre mit tud mondani ? 

Mivel^képes védelmezni magát?! 
Hurok. Én ? Én ? hiszen én én én én vagyok 

A vádló, a k-k-kreditor ; 

Ememez mememeg a dededededebitor. 
Szavalka (tekintélylyel). Tudjuk, nagyon jól tudjuk : irja fel 

Protonotárius úr ; vádlott maga 

Önkénytesen elismeré s bevallá. 

Hogy ő a kreditor. (Hurokhoz.) ^lajd rá emlékezzék. 

Hogy ezt eként benevokntiázta. 



Bátokka. 

Csipke. 

Angolna 

Ugorka. 

.Angolna 



Mind. 

Angolna. 

Szavalka. 



Harapka. 
Angolna. 



215 



S a confroutancián el ne tagadja. 
Mostan pedig vonuljon mind a kettő 
Előszobába vissza. S várjanak, 
Míg sorsukat el fogjuk dönteni. 
(Angolna, Hnrok el.^ 



IV, jelenet. Elébbiek az utóbbiak nélkül. 

SzAVAiKA. Ez ifjút még vallatni kell tovább. 

Csipke (Lepkéhez). Tetszik neki. 

Lepke. Magam is azt hiszem. 

Szavalka. De ám, hogy rendet tartsunk, s egy ügyet 
A mással ne hozzunk convictusba, 
A míg ez ügy végleg eldöntve lenne. 
Vegyük elő a számadásokat. 
A város j)énztárában még mi van ? 
És mikre kell kiadni múlhatatlan ? 
S ha nincs, honnan kell lenni okvetetlen ? 
Lepke, pénztárnok úr, olvassa föl. 
Ugorka, ellenőr úr, lásson hozzá. 

Lepke. De kérem, aztán semmi közbeszólás ; 

Mert akkor mindig újra kezdhetem. 
Tehát : primo, a pénztárban kevés volt. 
Sokan községadót még nem fizettek. 
Azt vetve, hogy sok, nem fizethetik. 
Ezen másképen nem segíthetünk, 
^lint indítványom értelmében akként, 
Ha azt, mi elmaradt nem fizetőknél, 
Kivetjük a i)ontosan fizetőkre. 
Ez logicai rendje a dolognak, 
Mert a ki nem fizet, az nem fizethet. 
De ki fizet, az többet is fizethet. 

Mind. Éljen ! Éljen ! Ez elfogadtatik. 

Szava LKA. Ez a mi Lepkénk nagy financztalentum. 

Lepke. Gondoskodám több kútforrásról is. 

Ha a világítás nem járja ingyen. 
Ha légszeszért mindenki megfizet : — 

— A holdvilágért is fizessenek. 
Eső ha kell, hétköznap, egy forint. 
Vasárnap ingyen. — Minden agglegény 
Fizessen annjit, mennyibe kerülne 
Egy asszonynak gombostíípénze és 

— Medio calculo — három gyerek 
Csizmája, a mit eként elcsikar. 

Ki jár gyalog, fizesse azt, a mit 
Megtakarít, mert nem jár bérkocsin. 
Ki nem dohányoz és bort nem iszik, 



216 



Fizesse azt, mit okvetlen kiad. 

Ha bort ivott s szivarral élt vala. 

Ki jár kopott ruhában, az fizessen 

Az új ruhától, melyet nem csináltat, 

S ha bárkitől ellopnak valamit, 

S tolvaj, lopott tárgy felfedeztetik : 

Először is a tárgy a státusé, 

Ki fölfedezte, mint res nuUiust. 

Másodszor : a tolvaj bírságot ád, 

Mivel lopott ; harmadszor, a kitől 

Loptak, az is fizessen büntetést, 

Mivel hogy jobban mért nem őrködött. 
Mind, Éljen, helyes lesz ! Elfogadtatik. 

Lepke. S most térjünk át a kiadásainkra. 

Harapka. Tekintetes hölgyi divattanács. 

Ne árulnók el a detaljokat. 

Nem mind nyilvánosság elé való. 

A mit kiadnak hölgyek néha napján, 

Szt nem szükség a publikumnak tudni. 
Mind. Igen, igen, halljunk csak számokat. 

Szavalka. Figyelmet kérek, mert most számozunk. 

(Mind oda dugják kecses fejecskéiket.) 

Lepke. Tehát : ne tessék kérem beleszólni. 

Háromszor három-harminczhárom : így ! 
Ötöt a hétből,- marad tizenkettő. 
Kettő, meg három, meg nyolcz, az kilencz. 
Kilencz elosztva négy felé, marad semmi. 
Semmi, meg semmi, aztán újra semmi. 
Aztán meg egy : az annjd mint ezer. 
Ezerben, hogy ha százat keresek. 
Azt nem találom benne, kérek hát 
Még másik semmit, s úgy lesz tizezor. 
Akkor kivonva, a mi fönmarad . . . 

(Az ablak alatt katonai zene szólal meg,) 

L'IiND (felngranak, ott hagyják a számadást). 

Mi ez ? Zene "? Huszárok "? Trombitálnak ? 
(Az ablakhoz futnak egymást törve.) 
Csipke. A hadnagy rám ismert. 

Harapka. IMelyik ? 

Csipke. Az ott. 

Harapka. Ah persze, az nekem köszönt. 
VrrÉzKE. De b'zon 

Csak én nekem. (Felsikolt). Jaj, hogy ledobta a ló. 
Bátorka. Vizet I Vizet ! A kapitány elájul ! 
SzAVAiiKA. Lássunk dologhoz ! Ez nem illik így : 

Elhagyni a zenéért működésünk. 



217 



Csipke (Harapkához). Nézd, még ő dorgál, pedig ö volt 
Ki legelébb az ablakhoz futott. 
A számadásokon keresztül estünk. 
Egy nulla a másik nullát fedi : 
A pénztár tiszta ; semmi benne nincs. 
Se' plus, se minus : — minden rendbe van. 
Pénztárnokunknak éljent szavazok. 
S ezt jegyzőkönyvbe felvétetni kérem. 



Ugorka. 



Csipke. 

SzAVAIiKA 



V. jelenet. 

Szavalka. Megvizsgálván a számadásokat, 

Nehogy egyik ügyet a másik mással 
Keverjük összevissza, tartsunk rendet. 
Hol is maradtunk ? 

Bátoeka. Ottan, a hol a 

Kis hadnagyot ledobta a ló. , 

SzAVAiiKA. Oh dehogy. 

Az ügyrendet kérdeztem én. 

VrrÉZKE. Megálljunk. 

Személyes ügyben kérek szót. 

Szavalka. ^ Tessék. 

ViTÉZKE. Én kénytelen vagyok lemondani. 

Szavalka. Miért? 

YiTÉZKE. Azért, mert ellenőr úr 

Iménti nagy rendellenes robajban, 
Feldönté ezt a szörnyű tintatartót ; 
S egészen betintázta kreppruhám. 

Szavalka. Az semmi baj, a tinta díszpecsét, 
Ha tintás ujjal és tintás ruhával 
Fogunk az utczán végig menni majd. 
Holnap divat lesz, s minden ifjú hölgy 
Keztyű helyett tintába mártja ujját. 
Senatrix úr, maradjon meg helyén. 
Hol is maradtunk ? Ugy ! a szép adós 
S a rút kamatvevő ! Ez van tapéton. 
Mi véleménye van nagyságitoknak? 

UooBKA. Szegény adóst meg kéne menteni. 
Olyan kár érte. Oly szépen beszél. 

ViTÉZKE. A másik valóságos földi ördög. 

Nem néz ki a szeméből semmi jó. 

Csipke. Elég sokáig grasszált a világon 

E csúnya rendszer, hogy mindig adóst 
ítéltek el, adóst üldött a törvény. 
Illő, hogy egyszer védelmére keljen 
Az üldözöttnek is a fenhatóság. 

UewRKA. Különben én még máig sem tudom, 
Mit vétett hát tulaj donkép ez ember ? 



218 

A tiz parancsolatból egy ee' mondja: 
Adósságot ha vettél, megfizesd ; 
Ez ember hát egészen bűntelen, 
S ki bűntelent üldöz, az a bűnös. 

Mind. Helyes ! igaza van ! Ez a helyes. 

Szavalka. Hivassék hát be mind a két bűnös. 



VI. jelenet. Elébbiek. Angolna. Hurok. 

Szavalka. Hallják önök meg az ítéletet. 
Anno idén deliberatum est : 
« Hurok, saját elismerése folytán, 
Egyike a legveszedelmesebb 
Kreditoroknak, a kik városunkat 
Tartják nagy rettegésben és sokakra 
Az utczán járást fényes nappal is 
Bátortalanná teszik, — rajt kapatva 
Flagrantibus egy üldöző merényen, 
Midőn már áldozatját fojtogatta, 
Továbbá, mint honáruló, mivel 
Szabadságot kivánt csorbítani, 
Börtönbe vágyva dugni patriótát, 
És végül mint szentségtörő, a ki 
Onnan akar venni, hol semmi nincs. 
S eként halandó kézzel semmiből 
Akar teremteni, nem egy világot. 
Mit könnyű még ; — de pénzt, a mit nehéz ! 
Annál fogvást e hármas büniért 
ítéltetik börtönre, s ülni fog 
Mindaddig, a míg csak debítorát 
Végkép ki fogja elégíteni. 

Hurok. De, de, de, de . . . 

Szavalka. Semmi közbeszólás, 

Másik incattus, mentségét tekintve, 
És az enyhítő körülményeket, 
S törvénybe lévén téve : senkit is 
A mestersége kellő eszközétől 
Megexequálni soha nem szabad. 
Kovácstól a pörölyt, szabótól ollót, 
Vargától kaptát, bőgőt a czigánytól, 
. írótól tollat, hölgytől szép ruhát 
Adósságban elvenni nem szabad : 
Mert az keresetéhez tartozik. 
S mivel előttünk álló debitomak 
Keresetmódja a kotillion, 
S két lába mestersége eszköze : 
Tehát azt exequálni nem szabad. 



219 



Hanem ezennel rá ítéltetik. 
Hogy a mivel ez úrnak tartozik, 
Azt nem hogy itt a börtönben leülje ; 
De : — jö a farsang — majd tánczolja le ! 

Mind. Bölcsen, nagyon jól van ! Fölségesen. 

HuBOK. De, de, de, de . . . 

Szavalka. El kell őt vezetni. 

Angolna (sorbtui kezet csókol a törréajszékBek). 

Oh mily nemes szivek. Hálám örök. 
Mit szivem érez, nyelvem mondani 
Nem képes azt ; de ime esküszöm : 
Hogy lábaim tettekben hirdetendik. 
(Csókokat szórra & tőrrényszék felé, el.) 



VII. jelenet. Jelenlevők, az eltávozottak nélkül. 



Szavalka. Elégülten Írhatjuk könyveinkbe, 

Egy jó tánczost megmenténk a világnak. 
Mostan Vítézke kapitány uram ; 
Tessék relatiót adandni hivatalból : 
Miket tapasztalt város kapítánylag 
A közbátorság és igazgatás, 
A rend és erkölcs állását tekintve. 

VrrÉzEE. Tehát, kérek mentül nagyobb figyelmet. 
Újonnan rendezett polítziánk 
És titkos rendőrségünk nyomán 
Én mindent megtudok, mit tudni kell 
Jól rendezett államban egy vigyázó 
Igazgatás államhölgyeinek. 
Primo : volt nagy kravall a Dörgiéknél, 
Szép Dörgíné megverte kedvesét. 
Mert későn jött ; aztán nagy lárma lett. 
Panaszra ment mindkettő végre is 
— A férjhez ; és a férj csítítta őket, 
Mondván, ne legyetek oly ingerültek, 
Béküljetek ki az én kedvemért. 

Szavalka. Ah ez nagyon érdekes tudomás. 

YiiÉzKE. Secundo : Prézliné, éjfél után 
Két órakor, öltözve férfinak, 
Ubáldi ajtaján bezörgetett, 
S kért szivszakadva bebocsáttatást. 
Ubáldi monda: xkincsem nem lehet, 
Feleségem ma itthon van, tudod. » 
De Prézliné mégis csak zörgetett, 
És zörgetett pitymalló hajnalig ; 
Utóbb is a boltőrök kergetek el. 
Azután, tertio : megtudtam azt. 



220 



Mind. 

VlTÉZKE. 

Mind. 

SzAVAIiKA 
VlTÉZKE. 



Szavalka 
Vitézre. 



Szavalka 

YlTÉZKE. 



Ugoeka. 



Mind. 
Szavalka 



YlTÉZKE. 



Kitől kapa Pillangi ballerina 

Az ujdonuj gyémántos nyakkötőjét. 

Ugyan kitől? 

Hát gondolnák-e azt ? 
A vén komoly Bunfordi Dánieltől. 
Ah ? szörnyeteg ! 

Ezt fel kell mind jegyezni. 
Eablás is történt. Bájfy Hirtelenke 
Jelenteté, hogy szivét elrabolták. 
A tettes már nyomoztatik. 

Helyes, 
Egészség állapotja városunknak 
Kivánatos. Meghalt e hét alatt 
Száz ember és azok között csupán 
Hetvenhét volt öngyilkos : ám helyettük 
Születtek százkilenczvenen, közöttük 
Van egy törvényes gyermek is ; az egy 
Azonban, nagy csodára, szerecsen ; 
Pedig szülői mindketten fehérek. 
E tünemény is feljegyzésre méltó- 
Kereskedelmünk nagy lépttel halad, 
Mióta a divat bejött : « sokat 
Mutatni abból, a mi szépw, kilenczven 
Perczenttel több rizspor fogyasztatik 
Mint eddig ; — jól ellensúlyozza ez 
Keményítő-fogyasztás veszteségét, 
Mit a bloomer divat, (utálatos !) 
A crinolint üldözve okozott. 
Protestálok ez ellen ! E helyen 
Bloomer gyalázatát ne halljam. 
Ez a helyes divat ! Ez korszerű. 
Ez szabadelvű századunkhoz illő. 
Igen ! De nem ! Úgy van ! Azért sem úgy ! 
(cBÖDget, Bok ideig liaszt&lannl), 

Urak ! hatáskörünkön át ne lépjünk. 
Divatról «itt» «mi» nem határozunk. 
Ez ügyben competens fórum csupán 
Az országgyűlés. — Majd ott küzdjenek 
A pártok ; ott vitassák meg, vajon 
Hosszú legyen az öltöny, vagy rövid ? 
Felül, alul mutasson-e sokat? 
Feszes, vagy bő ? sarkig conservativ ? 
Avagy tetőtül talpig liberális ? 
Ez a törvényhozásra tartozik. 
Addig mindenki korlátlan szabad 
S intézheti, a hogy szebbnek találja. 
Én kénytelen vagyok kimondani, 
Hogy ezt cabinet-kérdéssé teszem. 



221 



Mindenből engedek ; készen vagyok. 
De egy, miből nem ! hajszálnyit! soha ! 
Nemünk védbástyája, a krinolinból. 
Hallgassanak meg senatrix urak ! 
Hadd mondjam el állameszméimet. 



VIII. jelenet. Elébbiek. Kozmáska. 

KoZMÁSEA (megrántja Vitizke ruháját). 

Kisasszony ! A szakács azt kérdezi : 

Mi lesz mai nap a czuspájzon az auflag ? 

VlTÉZKE (felfónnedve). 

Menj a pokolba ; fogj egy ördögöt, 
Kántasd ki zsirba' és azt tedd reá ! 
Mit jöttök engem infestálni most. 
Mikor az ország sorsát rendezem ! 

KozMÁSK-^ (elszalad). 

VlTÉZKE. E njiveletlen vad leány-alak 

Egész' kivett a kontumácziámból ! 

Pedig még egy veszélyes lázadóról 

Kellett volna adnom relácziót, 

Ki országszerte lázít ellenünk. 

És izgató kiáltvány-záporával 

Árasztja el a békés népeket, 

Minket detronizálni szándokolva. 

Ki az •? hogy híják ezt a lázadót ? 

Martinus de Kakas gonosz neve. 

E hetyke név is azt mutatja már, 

Hogy ellenünk tör ; mert ha ő magát 

Kakasnak mondja, e nyilatkozattal 

Mi mindnyájunkat jérczéknek csúfol. 

Igaz ! Valót mond a főkapitány ! 

Ez ember minket régótátul óta 

Pikiroz és szekíroz versbe', képbe . 

Eretnek vallást hirdet ellenünk, 

Azt állítván, hogy minden arra jó. 

A mire a természet rendelé. 

Bor inni, alma, sonka enni jó. 

Kard vágni, asszony, lány csókolni jó. 

Hah, szörnyűség ! Minő blaszfémia ! 

Ez alkotmánysértés ! Ez főbe' jár! 

Valóban erre bölcs törvényeinkben 

Halál van írva. Ilyen izgatást 

Példátlan büntetéssel kell torolni. 

Rögtön Vitézke, mint rendőri fő 

Vévén magához assistentiának 

Hat markos kránczlis asszonyt, menjen el. 



Mind. 

VlTÉZKE. 



Mind. 

VlTÉZKE. 



Mind. 

VlTÉZKK. 

Szavalka 



i'22 

Keresse fel ez orszá,gháborítót. 

S vervén vasakra, hozza őt ide. 
ViTÉzKE. Elébb, bocsánat, mennem kell haza, 

Hogy más ruhát vegyek magamra még. 

Ily öltözetben csak nem mehetek — 

Egy bűnöst elfogatni, a ki férfi. 

Megszólna érte : más keztyüt húzok. 

Még azt hinné, hogy nem tudom, mi illik ? 
Szavalka. Vitézke rendőrfőnök habét rectum. 

Igaza van. Első az öltözet. 

Tehát csak gyorsan. 
Vitézke, Már a hogy lehet. 

Chignonomat fel kell süttetni újra, 

S az nem megy oly hamar. 
Ugorka. lm itt vagyon 

Chignondivatnak káros működése. 

A tituszfő fejdísze mindig ép. 

Most e miatt a vétkes elszaladhat. 
Szavalka. Már ismét a divat-kérdésre térünk. 

Engedjük ezt, már mondtam százszor is, 

Azon nagy függő kérdések között 

Lebegni, a miket majd rendre fog 

Eldönteni a kongresz, párizsi, 

Vagy londoni nagy konferenczia. 

Vitézke menjen és végezze dolgát. 
Vitézke. Megyek. Hol fegyverem ? Hol a napernyőm. ? 
(Megtalálva mindkettőt, el.) 



IX. jelenet. Elébbiek Vitézke nélküL 

Szavalka. E közben lássuk, mit végezhetünk még ? 
Csipke. Ott kinn vár egy pörös fél, férfi, asszony, 

A kik örökségük felett pörölnek. 
Szavalka. Bocsássák őket szépen szinünk elé. 



X. jelenet. Elébbiek. Gunár, Liba. 



Szavalka. 

GrüNÁE. 

Liba. 

GUNÁB. 

Szavalka. 
GlJKÁB. 



Ki itt a felperes ? 

Én. 

De b'z én ! 
De b'z én ! 
Halljuk hát a kend genelogiáját. 
Hát megkövetem átossággal; nekem volt egy apám, 
annak volt egy fia, annak a felesége volt ennek az 
asszonynak a nagyanyja, s annak az unokája volt 
az én testvérem, s annak az anyját vette el az én 



I 



sógorom, s attól született az én auyám, a ki két 
esztendővel hamarább meghalt, miut én születtem 
volna. 

Szavalka. Ez érthetetlen egy beszéd. Confusio ! 

Beszéljen asszony, hogy származtak így le '? 

Liba. Hát kérem alássan, majd én elmondom akkurá- 

tusan. Hát az én nagyapám apjának volt egy uno- 
kája, a kinek a testvérhúga volt az én bátyámnak 
a nagynénje, ennek az anyját vette másodszor 
feleségül az én első uramnak apai á-gról való nagy- 
apjának az unokaöcscse ; a kitó'l született az én 
kisebbik uram, a ki meghalt kukoricza-kapáláskor 
múlt esztendeje egy szombati napon, épen áldozó 
csötörtökön. 

Szavalka. Most már világos, most már érthető. 

Hogy van tovább '? Beszélje el jó asszony. 

Liba. Hogy van ? Hát csak úgy van, hogy ez az én meg- 

boldogult kisebbik uram hagyott nekem egy kecs- 
két, s ez az ember meg itt la szépen ellopta. 

Szavalka. Hát e szerint nem örökségi per. 

Hanem lopás. Legegyszerűbb lopás. 

GuNÁB. Nem úgy van ez nemzetes törvény kisasszony ! 

hanem úgy van, hogy az én öcsém testamentumot 
tett a barátok előtt ezen szavakkal : a kecskémet 
pedig, a kit nem találok, ha megkerül, hagyom 
Liba sógorasszonynak, ha pedig elveszett, hagyom 
Gunár sógornak. A kecske azután nem sokára 
megkeríilt, s a testamentom értelmében Liba 
sógorasszonyé lett. Ez ugy-e bár igazság? Igy volt 
neki oda hagyva. Egyszer aztán a sógorasszony 
lármát csap, hogy a kecske elveszett. No ha el- 
veszett, akkor az enyim. Mert a testamentom azt 
mondja, hogy ha elveszett, akkor legyen a Gunár 
sógoré. A sógor asszony ehsmeri, hogy a kecske 
elveszett : ha elveszett, akkor az enyún ; ha az 
enyim, akkor nem loptam ; ha nem loptam, akkor 
az enyim. 

Mind (összenéznek). Ez komphkánt dolog. Furfangos ügy. 

Szavalka. Kendtek mindketten szörnyű nagy bolondok. 

GrrxÁK. Hát 'sz épen azért jöttünk a bölcs tanács elé, hogy 

igazítsa el jobban, mint mi tudjuk, mert hát a tör- 
vényben kell erre lenni valaminek. 

Liba. Igen bizony, mi a kegyelmetek bölcseségében 

bizunk, törvénytudományuktól sokat várunk és 
Ítéletükben meg akarunk nyugodni. 

Szavalka (félre a törvényszékhez). 

Ezen parasztoknak szemében itt 
Jó volna most tekintélvt tartani. 



2i'4 

Beszéljünk csak diákul itt előttük. 

Ki mit tud, mondja el ; attól talán 

Majd respectusra térnek a gubók. 

Ergo (Bátorkához) «quousque tandem ?» 
J3ÁT0BKA. Hja! «beati postamentes ». 

Csipke (fontos arczczal). «Post scenam sta bis, vei passer meabis.t 
UoOREA (szőrszálhasogató mimikával). 

«Sapientis et consiliarium mutare in melius.» 
Harapka. «Incidit ancillam, qui vult vitare calypsim. » 
Bátorka (határozott hangon). «Caput ! alas ! pedes !» 
Szavalka (bevégzett tények hangnyomatával), 

«Ergo verő carthandlinem delendam esse censeo.» 
Ugobka. «Fiat justitia : mundus vult decipi !» 
SzAVAiiKA. Az Ítélet már kimondatott. 

Hallják meg hát : deliberandum est. 

Nyolez tagból álló deputatio 

Helyszínén megjelenni küldetik. 

Szemlét, vizsgálatot hogy tegyen ott, 

Ezeknek forspont, ostorpénz, diurnura. 

Kocsikenésre, expenzákra költség, 

Szabad koszt, széna, abrak a lovaknak. 

Mindkét felet terhelvén szolidum. 

Azok mindent eligazítnak ott. 

Mihelyt peres fél értök bé kocsit küld. 

GUNÁR 1 ... , , . 

-j- ' (összenéznek), 

GuiíÁR. Hallja kee : ezt már a férfiaktól tanulták el. 

Liba. Dejsz arra a kocsira várhatnak soká. (El,) 



XI. jelenet. Elébbiek. Kakas Márton. 

Kakas Márton (száz év mulva ki tndja milyen divatban 7) 

Alásszolgájuk szép törvényhozó-testek ! 

Mind (felriadnak). Mi az ? Mi az ? Hát ez hogy jött ide ? 

Kakas Márton. Megtudtam, hogy engem méltóztatik 
Kerestetni halálra, s eljövék, 
Nem fárasztván magamhoz oda fel, 
O karcsúságát, a főkapitányt. 

Szavalka, De hát hogyan tudhatta ön meg azt, 
Hogy érte küldtük elfogó parancscsal 
Vitézkét, a fő rendőrkapitányt ? 

Kakas Márton. Hát igen egyszerűen. O delisége, a főkapitány 
az alatt, míg átöltözött, elmondta azt a főfodrászné- 
nak, a főfodrászné odább adta a főszobaleánynak, 
a föszobaleány a főszakácsnénak, a föszakácsné 
pedig a főmosónénak. A fömosóné azután el- 
mondta a fotogr.afas hölgynek, a fotográfus hölgy 



a telegrafus hölgynek, a telcgrafus hölgy a typo- 

grafus hölgynek, az pedig már az én lötávolomba 

esik ; és így épen két és fél perczczel hamarább 

megtudtam én, hogy ö delisége értem akar jönni, 

mint mielőtt a sarkantjiis czipőit felhúzta volna. 
Mind (Bsömyüködnek). Hallatlan ez ! Mi szörnyű intrika ! 
Szavalka. Az államtitkot így bocsátani szélnek ! 

S mért nem szökött ön el, ha megttidá ezt ? 
Kakas M. Hölgyek elöl megszökni nem szokásom, 

Én csak hitelezők elÖl szököm. 
Szavaikká. Ez újabb sérelem, nem fél tőlünk. 

Kik töiTényt látunk most az ön fejére. 
Kakas M. Tehát «haragszomrád»-otjátszunk?«Kutbaestem!'> 
Szavalka. Csitt ! Sacrilegus ! Ön fejével játszik ! 
Kakas M. Rég elforgatták azt szépségetek. 
Szavalka. Nem ütjük ezt cl élczczel, vén bíínös ! 

Ez egyszer rímet majd nehéz találni. 

Valld meg : hogy összeesküvő vagy ellenünk. 
KIakas M. Inkább * velünk*, ezt tessék mondani. 
Szavalka. Csitt ! Nem te gúnyolod nemünket? 

Ránk fogva minden rút, gonosz hibát. 
KiKAS M. Hibák volnának, hogyha férfi tenné. 

Nőknél erény az mind, és úgy helyes. 
Szavalka. Magad vagy a megtestesült satyra. 
Kakas M. Tán csak satyr ? — satyra nőnemű. 
Szavalka. Még itt is gúnyol ! a vérpad előtt. 

Tanuld meg ember, végórád közéig. 

Mert most statárium előtt vagj' itt, 

S tudod-e, hogy mi a statárium? 
Kakas M. Tudom : mikor a szeles szobalyány 

Leönti a ruhát s rögtön pofont kap. 

Mikor álmos szakácsné a tejet 

Megkozmásítja, s aztán lábosostul 

Vágják fejéhez ; vagy mikor szegény. 

Bűnében elsülyedt férj haza jön 

Fél órával az engedély után, 

S hű társ saját botjával megveri. 
Mind. Nem kell beszélni hagyni ! Szót se többet. 

Szavalka. Én öntől ime a szót elvonom. 

És nyelvváltságban elmarasztalom. 

Egyébiránt tudatnom kell, ha még 

Nem tixdta volna : a statárium 

Oly institutio, a mely szerint 

Szavazni szoktak a bűnös felett. 

S ha ennyi tag közt, a ki fog szavazni. 

Egyetlen egy lesz, de csak egy csupán 

Ki a bűnöst .... 
Kakas M. Fölmenti? 



Jókai: Költemények, n. 



15 



226 

Szavalka. Nem biz a, 

Hanem ha egy lesz, ki halálra küldi, 

Csupán csak egy golyó ha fekete, 

Bizony halál lesz akkor a fején. 
Kakas M. Szörnyű, kegyetlen egy statárium. 

Szerencse, hogy 

Szavalka. Nos hát mi a szerencse ? 

Kakas M. Megmondom holnap. 

Szavalka. Még ma meghal ön. 

Kakas M. Fogadjunk rá, hogy holnap sem halok. 

Mind (türeimetlenül), 

Szavazzunk már, szavazzunk, végezzük ki. 
Szavalka. Kivégezendjük, Elvágjuk fejét. 

Máglyán megégetendjük ; összetörjük. 

Vérébe fojtjuk, kővel megkövezzük. 

Megöljük, megkinozzuk annyiszor, 

A hányszor ö is vétett ellenünk. 

Mindenki egy fehér és egy sötét 

Golyót kap. A fehér : árpaczukor ; 

De csokoládéból van a sötét. 

Itt a szavazat- szekrény. Ebbe vetjük 

Szavazatainknak jelvényeit. 

A másikat mindenki megeszi. 

(Kiosztja a szavazat-golyókat.) 

Eeszkess tehát, s imádkozzál halandó ! 
Bátorka (magában). Én kezdjek el halált szavazni most? 
Még egy csirkét se öltem én soha. 
S míg a növeldében voltunk, madám 
Leczkéin mindig rosszul lettem én. 
Ha az entomologiából prelegált. 
Meglátva gombostűre szúrt lepéket, 
S most embert szúrjak én ? Nem szúrhatok. 

(Megy szavazni,) 

Harapka (magában). Ugy kell neki, hadd érje büntetés. 
De én ne legyek annak indítója. 
A többi úgy is ellene szavaz. 
En lelkem mentem, és kezem mosom. 

(Megy szavazni.) 

Ugorka (magában). Olyan mosolygva tekintett reám, 
Expresse én rám. Tán azt gondola, 
Ez lesz, a ki engem halálra küld. 
Azért se lesz : daczból sem, truczra sem. 
Boszúból is fölmentem : lássa meg. 
(Megy szavazni,) 

Csipke (magában), Az elnöknö szörnyen dühöng reá. 

Hogy fogja majd boszantni ő kegyelmét, 



227 

Ha egy fehér golyót talál a sok közt. 

Hogy fog sziszegni: tmelyik dobta ezt?* 

S én majd magamban milyet kaczagok ! 
(Megy szavazni.) 
Lepke (magában). Két bonbon : egyiket szavazni dobjnk, 

A másikat pedig megenni keH. 

Melyik lesz jobb megenni? Én bizony 

Az árpaczukrot ki nem állhatom. 

lőszer roszul levek a soktól. — Csokoládé, 

Kivált ha töltve habbal, ízesebb ; 

Tehát hadd menjen a fehér golyó. 
(Megy stavazni.) 
Szavalka (magában). Kegyetlen arczot ölte mindenik 
■ Midőn szavazni ment. Ez mind halál ! 

De ám ne mondja a gonosz világ, 

Hogy asszonyok törvénye oly kegyetlen, 

Hogy nincs szívünk, túlságos a szigor. 

Legyen közötte egy fehér golyó ; 

Nem tudja senki meg, ki dobta azt ? 

Én a fehér golyóval ballotálok. 
(Megy szavazni.) 

Ember, most már itt van Ítéleted, 

Gyóntál-e? Testamentumot tevél-e? 

(Kihúzza a szekrény-fiókot, tartalmát kiönti az asztalra, csupa fehér 

golyók gnmlnak szét,) 
Mind (elámulva). Csupa fehér golyó ! Hogy lehet ez ? 
Szavalka. Én barnát dobtam. 
Mind, Én is, én is, én is. 

KvKAS M. Mondtam ugy-e, hogy holnap még beszélek. 
Szavalka. Még nem. Még nem ! Még hátra van Vitézke. 

Még néki is egy szavazatja van. 

Itt jön. Dühe kizár minden reményt. 

Mert önt nem foghatá el, most ezért 

Boszut fog állni. Mint forog szeme. 

Pirulva arcza, keble mint liheg. 

No ez nyakát le fogja vágni egybe. 



Xll. jelenet. Elébbiek. Vitézke. 

Vitézke (j5n nagy haraggal). 

Ah itt van ön ! Megkaptam, megfogám. 

Most nem szökik előlem többet el. 

Yasat lábára ! lánczokat, bilincset. 
Kakas M. Ön lábamat kívánja foglalóba. 

Én így fölül kerülök, és kezét 

Kérem s én ejtem foglyomul. 

15* 



228 



Szavalka. 


Mily vakmerőség 


Harapka. 


Insolentia 1 


UgOXUvA. 


Sőt attcntatum ! 


Csipke. 


Annál is nagyobb. 


Lepke. 


Felonia 1 



Valódi lázadás. 
VlTKZKE (meggondolva magát). 

Ha jól felveszszük, talán még sem az. 
Mert hisz törvényeinkben tiltva nincs, 
Nem ismerek olyan paragraphust, 
A melyben irva volna, bogy ha egy 
Gonosztevő' a rendörügynököt 
Nőül akarja venni, ne tehesse. 
E száz és harmincz éves ifjú, én nekem 
Ugy tetszik, mintha tetszenék ; tehát 
Inkább resignálom a hivatalt, 
S lába helyett kezét fogadom el. 
(Kezet nynjt.) 
INÍTND. Ez árulás ! Nyilvános árulás ! , 

Kakas M. Az én pöröm appellátába megy 
A harag s bosszú törvényszékitől 
A szerelem feltörvényszékihez. 
S ott, még mióta Ádám ős apánk 
Megosztozott volt Éva szép anyánkkal 
Az első almán, minden pör, tudom 
Amika útján komplanáltatik. 
S már most bevallom, összeesküvés 
Forraltatik az ujon alkotott 
Allamrendnek felforgatásira. 
Mivel hogy államhivatalt csupán 
Férjetlen hölgy, azaz, hogy lány viselhet. 
Mihelyt egy delnő hivatalba lép, 
Azonnal készen áll mögötte egy 
Alattomban közelgő konspirator, 
Ki őt nőül vévén, eképen im — 
Possibilissé tenni vakmerő lesz. 
Én voltam első. Cajus Miicius. 
Jön több is mindjárt : longus post me 
Ordo idem petentium decus. 
Aláminázva városháza már, 
S önök mind, Hymeu roppanó porával 
FelvettetŐdnek nagy kegyetlenül. 
Otthon, ha tetszik, oszt, mint eddig is 
Uralkodhatnak férfiak fölött. 
Közvetve országok, világokon. 
S rendezhetik, mint eddig rendezek 
Fináncziáink, minden budget és 
Conlrol, s utólagos jóváhagyás 



k 



22Í) 

Eeménye nélkül, ex officio. 

Más alkotmánynyal nem szolgálhatunk. 
SzATALKA (elkeseredetten). Mikor tör hát ki már e lázadás ? 

(Künn zaj,) MiND (ablakhoz Mnak). 

Hah ! Jönnek már ! Már jönnek ! Mit tegyünk? 
Szavalka (szigorúan). Mit? Mit? Hát a kaput, ha tán 

Be volna zárva, — felnyittatni kell. 

(Vége.) 

Végtableau concentrált gyémántfény mellett, a milyen száz év 
múlva fog a színpadokon divatozni. Hymen diadala Themisen, 
vagy a meghódított nőnemű tisztviselők kivonulása a tanács- 
teremből, meghódítandó lázadóik kiséretében. 



Vájjon micsoda új esztendei köszöntőt fog mondani Ö ? 

Azzal, hogy én mivel köszöntök be ? 

Úgy is tudom, nem törődik senki. 
Sokkal inkább megkívánják tőlem, 

Hogy mit fog szólni, azt vessem ki. 

Hát — azt találgatni nagyon könnyű ; 

Eltalálni ? No már azt nem mondom. 
Tessék választani a sok közül ; 

Nekem csak a tálalás a gondom. 

Vagy azt mondja, a mit belül gondol ; 

Vagy mást mond, és más marad in j)etto. 
Az operát a zenéje teszi ; 

A mit elmond, az csak a librettó. 

Vagy olyat mond, a mi igaz épen, 
S a mit épen azért el nem hisznek ; 

Vagy sokat mond, miket maga sem hisz, 
S a mik épen azért vízre visznek. 

Vagy olyat mond, mitől megijednek, 

Vagy olyat, a minek megörülnek ; 
Vagy olyat, mely igen szépen hangzik. 

De nem használ, csupán csak a fülnek. 

Vagy olyat mond, milyet én is tudnék. 
Vagy olyat, a minőt csak ő mondhat. 

Vagy olyat, mely hálósüveget húz, 
Vagy olyat, mely öreg ágyút vontat. 

* ISŐO óta m. Napóleon újévi köszöntői a diplomatiához igaz- 
gatták a politikai conjecturákat. 



230 



Vagy olyat mond, mely meglep mindenkit, 
Vagy olyat, mit előre tud minden, 

Vagy olyat mond, a mit nem ért senki. 
Vagy a mit jól megérthetnek kinnt, benn. 

Vagy pedig a publikumot azzal 

Tréfálja meg, hogy mikor igy lesnék. 

Kapja magát, épen nem szól semmit. 
Ezt azután találgatni tessék ! 



A váczi argonauták. 



Nyolczvan váczi Budára tart, 
Szinházba menni kész. 

Hol « ördög piluláira* 
A honfi vágyva néz. 

Medecz trafikja csarnokán 
Nyolczvan jegy váltatik. 

(Vala e nap Deczemberben 
A huszonkettedik.) 

Egész hajóteher vala 

A támadó csapat. 
A lánczhid is ingott belé, 

Mig rajta áthaladt. 

Megérkezének jó korán 
Lámpagyujtás előtt. 

Hogy párteren legjobb helyet 
Foglaljanak el ők. 

Zárt a kapu, zörgetnek ők. 

Nyiss ajtót, mink vagyiink. 
A váczi argonauták ! 

Eressz be, megfagyunk ! 



Nem nyittatik, nem nyil kapu, 

Süvölt az esti szél. 
Nyisd föl kapus ! Itt a bilét. 

Nyisd föl már, ne izélj. 

Nem nyil kapu, nem nyittatik, 
Bacchansnők nincsenek, { 

Hol késik oly soká ez a . . . 
Hogy a kő üsse meg ! 

Mig végre szól fiákker igy ; 

«Heut' ist ja Normatag !» 
Karácsonybőjt. Előadást 

Ily nap nem tartanak. 

Haraggal nyolczvan váczi megy 

Károm'lva ördögöt. 
Ki Norma napján Vácz elöl 

Ily csúful megszökött. 

S haraggal mind hajóra ül 

S vitorláz el haza. 
Nem látván ördögöt, kiért 

Idáig utaza. 



Farsangi buzdító. 

Vigan fiúk, kisasszonyok! 

Itt az idő : tánczoljatok ! 

Eövid a farsang, nagy a böjt. 
Kivált annak, ki kényszerült. ' 
Tél van, pihen minden munka, 
Idő van most vigalmunkra. 
Ünnep van a napszámosnak. 
Éhen szomjan elbukdosnak. 

Vigan fiúk ! 



231 



Vigan fiúk, kisasszonyok I 

Itt az idő : tánczoljatok ! 
Adott az ég jeget, havat, 
Korcsolya szánt, a szán halad ; 
Ostor pattog, csengő csörög, — 
Útfélen koldus könyörög. 
Fázik talán ? minden éjjel 
Öt hat fagy meg szerteszéljel ! 

Vigan fiúk. 

Vigan fiúk, kisasszonyok ! 
Itt az idő : tánczoljatok ! 

Selyem szakad, atlasz reped ; 

Varrnak pénzért még eleget. 

Kinek van, ha nekünk nincsen ? 

Jól mondjuk egymásnak: « kincsem*. 

Táncz kering, új divat röppen ! — 

Eongyos árvák a küszöbben. 
Vigan fiúk. 

Vigan fiúk, kisasszonyok ! 
Itt az idő : tánczoljatok ! 

Ki szolidabb, s unt a tánczra. 

Itt a kártya, hol a tárcza ? 

Eeggelre puszta lesz a bolt ! 

S ha nyert, vesztett, ki hogy kivánt, 

Olvashat akasztott zsiványt, 

Ki, mivel éhezett, rabolt. 
Vigan fiúk. 

Vigan fiúk, kisasszonyok ! 
Itt az idő : tánczoljatok ! 

Igyuk meg a külföld borát, 

Üljük meg a magunk torát. 

Kiáltsuk : «a magyar éljen ! ! ! !» 

Ha meghal is szomjan éhen. 

Ki ivott s tánczolt helyette, 

Kötelességét megtette. 
Vigan fiúk. 



Idöjóslatok. 

Ha Gyertyaszentelő napján 
Medve odújában marad. 
Negyven nappal a szokottnál 
Későbben látjuk a nyarat. 



Napóleon — vagy mit raonclok? 
Medve maradt odújában. 
Tehát a tél rövidültét 
Várja az idő híjában. 

Ha a pókok hálót fonnak, 
Tartós szárazságot jelez ; 
Apáink is azt tartották : 
Nagyon régi idöjel ez. 
Diplomaták — vagy mit mondok ? 
Pókok nagy sok hálót fonnak. 
Gazda ember elméjében 
Nagy oka van fó'ni gondnak. 

Ha a legyek és bögölyök 

Szokatlanul csipnek, marnak, 

Előjeléül vehetni 

Azt közelgő zivatarnak. 

Csipcsup lapok — vagy mit mondok ? 

Légy és bögöly csipnek nagyon, 

Minthogy elektriczitással 

A levegő tele vagyon. 

Ha György nap előtt mennydörög 
Jó aratást, termést várunk ; 
Keblünkben duzzad — a tárcza 
S tele lesz csűrünk, magtárunk. 
Ágyúdörgés — vagy mit mondok ? 
Mennydörgés már itt ott szollal ; 
— Adjon Isten búzát, marhát 
Tele csűrrel, tele óllal ! 



Váltó az Isten nevére. 

(Febrnár ll-én 18tí4., midőn az úrhölgyek bazárja megnyílt az alíölí^ 
Ínség javára.) 



Uram, fizess. Váltód lejára. 

E váltót Isten állitá ki. 

Ki sujtá Ínséggel hazánk ; 
S hogy népe sulyosult bajára 

Keressünk irt, azt bizta ránk. 
Soká ne készülj, gyorsan adj. 

Midőn az Úr hozzád izent. 
A népnek sorvadása nagy. 

... H az Isten megfizet ! 



Uram fizess. Ez a te váltód, 

E váltót Isten állitá ki. 

Emlékezzél sok jó tettére, 
A mikkel egykoron megáldott. 

Áldó keze mindenha ére. 
« Értéke tudva* nem tagadhadd. 

Adósa vag)', azt elhiszed. 
Mindenki ád, a mit csak adhat ; 

... S az Isten megfizet! 

Uram fizess. Váltód imitt van. 

E váltót Isten állitá ki. 

■ — Jó véle kötni üzletet ! 
Biztos hely, be van bizonyítva, 
^^ Ki a mit Ö nála letett, 
ad legnagyobb kamatot : 

Egy elvetett magért tizet. 
Tőkédet jó helyre adod, 

... Az Isten megfizet ! 

Uram, fizess. Váltód szerezd meg, 

E váltót Isten állitá ki. 

Kincsed, érték-papirjaid 
Ha meghalsz, por lesz, kárba vesznek, 

TJrokat mind elhagyja itt. 
Ez egy váltót árva lelkeddel 

A túlvilágra átviszed. 
Kezedben van, őrizd meg, tedd el. 

... Az Isten megfizet ! 



Disznóság ! 

Hallatlan eset Európában : 
Egy disznó fellökt' a szultánt. 
S hogy ki nem ontotta a vérét 
Csak egy kis hajszálon múlt ám ! 
Tyhüj disznó atta tette ! 

Szultán vadászni ment puskával. 
Eáduplázott egy emsére ; 
Az ártány megharagudott. 
Levén nagyon heves vére. 
Tyhüj disznó atta tette ! 

S neki rohana a szultánnak, 
És a földre letaposta 



231 



S tán a prófétához elküldi 
Azonnal per extra posta. 
Tyhüj disznó atta tette ! 

Szerencsére két kajmakám, 
Ki épen ott szájt tátott, 

A disznót ragadá nyakán, 
S meggátlá az attentátot. 
Tyhüj disznó atta tette ! 

Gonosz idökl Gonosz jelenségek, 

Hogy igy bátorodik a 
Prófétától utált fenevadak 

Legtisztátalanabbika ! 
Tyhüj disznó atta tette ! 

Igaz hivők ! Fel boszúra gyorsan I 
Pusztítsuk e carbonárit. 

üljük, süssük, nyársra húzzuk 
— A sonkát és karmonádlit. 

/ Hogy boszüt álljunk a disznón. 



A hazakerült medve. 



Ketten járták a világot. 

A talián és a medve : 

Még nagyon kicsiny korukban 

Szövetségbe keveredve. 

A talián dobolt, sipolt, 
Medve járta maga tánczát, 
A talián kapott krajczárt ; 
Medve kapott néha pálczát. 

Egyszer ketten az útfélen 
Leltek egy telt átalagot, 
Atalag volt tele borral ; 
De hozzá is láttak legott. 

Először leitta magát 
A talián holtrészeggé. 
Medve lánczát elereszté, 
S maga az útra lefekvék. 

Ml megmaradt, azt a medve 
Kortyantá fel egy liajtásra. 
Fejébe mciit, de egy kissé 
Többet birt meg, mint a társa. 



Óh be részeg volt a talján, 
Medvét szabadon bocsátva ! 
S óh be részeg volt a medve, 
Hogy vágyott a szabadságra ! 

Hogy vágyott erdőre menni, 
Hol medvék nem laknak ólban, 
S nyersen esznek répát, málét, 
S azt hiszik, hogy ez igy jól van 

Hogy a várost, a víg népet 
Eként el tudta felejtni. 
S visszaszökött rokonihoz, 
Vissza Urál hegyeibe. 
Csak a részegsége menti. 



Rokonmedvék megörültek, 
Sok utat járt öcscsük" látván ; 
Még az örve a nyakán volt, 
S a talján iszákja hátán. 



235 



Azt monda : ezek rendjelek. 
• Ti azt persze nem értitek ; 
Bajos azzal beszélni, ki 
Nem tud angolul és siket ». 

A medve nép mi hátra van ; 
^lás már ezóta hol halad ! 
Minden ló lovabb ezóta, 
És a bival lett bivalabb. 

Tanulj ! Müveid, engedd magad 
Czivilizálni általam. 
Nyisd fel szemed, tanulj mórest, 
Ne légy tovább világtalan ! 



^Mindeneknél elébb való 
A betű és a tudomány. 
Maczkó faját kimiveli 
Abéczével, skutikával. 

Medvebunda tárgya gxinynak ; 
Lám a pudli milyen ékes. 
Maczkó faját finomitja, 
Borotválván rendbe', sorba'. 

Csúf a régi ugrabugra, 
Maczkó öcscse, bátyja, nénje 
Uj szökéseket tanul be : 
S tánczol polkát és galoppot. 

Nyers szalonnát és gyümölcsöt 
Mivelt medve hogy harapna '? 
Maczkó tanit szakácskönyvből 
Főzni filéet, escaloppot. 

Osi ordítás sem illik. 
Medvéből lesz énekmester ; 
I>Iegtanitja lomha népét 
Kotta szerint üvölteni. 

Durva szokás fára mászni. 
Csak körömmel ; nem is illik. 
Medve megtanítja népét 
Fára mászni lajtorjával. 

Mindez semmi. Külső máz csak, 
^zép ha meg van ; ám de több kell. 



A művészet és poézis 

És tudomány még nem minden. 

Legfőbb a nemzetgazdászat ! 
Mindennemű vállalat, mi 
Másutt vagyon in floribus ; 
Nálunk is meghonosuljon. 

Hordjátok mind össze hozzám 
Ki mit elkuporinthatott. 
Én majd kseftet nyitok vele 
S adok tőle száz procentet. 

Malacz nálam csordát ellik, 
Bükkmakk nálam erdővé nő. 
Egy szem málé zsákot tölt meg, 
Egy szilva lesz szapu lekvár ! 

Ki mit hozott s nálam letett, 
Kap róla egy falevelet. 
Azt Őrizze, mert az nagy pénz ; 
Ha elveszti, nem kap semmit. 

Tél közelgett, részvényesek 
Közgyűlésre összejöttek. 
Kérdvén, mi a dividenda ? 
S mi a rezerv-kapitális? 

Dividenda, kapitális, 
És az egész áruraktár. 
Mind jó helyen voltának már : 
Az öreg maczkó hasában. 

Szegény medve ivadéknak 
Lábbadt a két szeme könnybe, 
És marada szája tátva. 
Midőn ezt a leczkét hallá. 

•Legdrágább kincs a világon, 
(Minthogy meg is fizetik jól) 
A nagy becsű tapasztalás : 
Adtam nektek ezt a kincset. 

— Hol nincs semmi, ott ne keress. 

— Voltért senki semmit sem ád. 

— A mit megfogsz, az a tied. 
Ez mind arany-ezüst mondás. 



2^6 



Ajánlok kicgyczkeflcst: Ha ez nem kell, pöröljetek, 

Adjatok még egyszer ennyit, Mint szokás mivolt világban, 

S esztendőre négyszer annyit, S osztozzatok a bundámon 

Adok, mint ma — négyszer semmit. —Ha tudn'illik megkapjátok. 



A régi fáraók és a mostaniak. 

A hajdani Fáraóknál, — még jóval a suezi 

Csatorna ásása előtt, — (hírüket rég szu eszi) 

Volt az a jó ősi szokás, hogy a víg lakománál, 

A mint ültek egyik másik sógornál, vagy kománál, 

A sok vidám vendég közé, az ittasult csapatba 

Egy nem ilyen helyre való vendég is volt hivatva. 

Egy komoly és néma vendég, ki nem eszik, nem mulat, 

Kinek arczán nem látszik meg futó mámor, indulat, 

Kit a festett arczu szépek bájai nem hevítnek, 

Kit a bornak istenítő tüze sem melegít meg. 

Ez a csendes néma vendég szokott lenni — egy halott. 

Első helyre, mint egy vendég ültetve az asztalon. 

ügy múmia, előhozva föld alatti lakábul, 

S odatéve vigadozó vendégeknek például, 

Hogy a mámor órájában láthassa szemtül szembe' 

A dölyfös, az elbízott szív, hogy mivé lesz az ember ? 



Sokszor Írják, fennyen hírlik : az udvarnál itt meg itt, 
Díszlakomán, vendégségen oda híva volt megint 
A nagy nevíí, jeles vendég ; látták, ott volt, megjelent. 
Fel volt rakva szépen minden egykor kapott rendjele. 
Szóltak hozzá a főurak, hittak tánczra, de nem ment. 
Ugy látszik, hogy van ő ott most igen nagy kegyelemben. 
Kicsoda hát? Egy egy lengyel . . Nekem ugy tetszik aztán. 
Hogy a hajdani múmiák helyét pótolja az tán. 
Kit a hajdani Fáraók asztalukhoz ültettek. 
Példát adni néma képpel a víg gyülekezetnek. 



Mi lehet egy csepp tintából? 

Egy tinta csepp, a mennyit Egy tinta csepp ! Adós vagy ; 

A hosszú orrú réztoll — Neved aláírása, — 

Egy húzómra behörpent ; Meg nem fizetsz, becsuknak. 

Mennyi minden lesz abból ! Egy tinta csepp a veszted. 



237 



Egy tinta csepp I Szeretőd 
Boldogító igen szavát 
Leirja: holtodiglan 



Egy tinta csepp ! Legyen meg, 
A miért a nép imát mond ; 
S utána liálakönyek 



Boldog — s papucs alatt vagy. Ragyognak földi úr felé. 



Egy tinta csepp ! Királyok 
Azzal hadat igennek ; 
S tenger-vér foly utána, 
Egy tinta csepp ha elfolyt. 



Egy tinta csepp ! Elejtve, 
Kit úgy hinak hogy « disznó* 
Ad mester érte körmöst, 
Hogy bekapod az ujjad. 



A szegény újságírók. 



No csak nincs oly elátkozott 
Mesterség, mint a mienk. 

Akkor van az aratásunk, 
Mikor más ember pihen. 

Vetünk minden évszakaszba' 

S összes aratásunk haszna 
Aztán olyan, a milyen. 

Szántóföldünk fél négyszög öl : 
Egy ív stemplis papiros. 

Abba mindenféle magot 
Nekünk elvetni tilos. 

Mert mindent olajba vetünk, 

Ez a mi szép keresetünk 
Hogyne volna hát zsiros ? 

Akad ugyan a földünkre 
Néha egy kis jó trágya : 

Holmi csendes háboruhir. 
Ez az olvasók vágya. 

Mindig akad egy kis bomlás, 



Hanem az az egy nagy hiba. 
Hogy akkor kötnek békét : 

Mikor szegény ujságiró 
Még nem kivánta végét. 

Mikor virágzik a vetés. 

Mikor az előfizetés 
Ideje három négy hét. 

Harmadéve Garibaldi 
Lövette meg a lábát, 

Mikor épen szétküldtük a 
Publikumnak az álbát. 

Lett is erre sovány termés, 

Még mi volt is, az a kevés 
Kapta magát, odább állt. 

Tavaly előfizetéskor 
Lenótázták a lengyelt, 

Ez is mi tőlünk egy pár száz 
Kegyes olvasót elnyelt. 

Minden papir hizott belé. 



Gondoskodik hol egy, hol más Minden remény ment fölfelé, 
Hogy az Isten megáldja. Csak a mienk szállt lejebb. 

Most meg hogy már a háború 

Érdekessé kezd válni. 
Mikor épen magyarázzuk 

Ez itt áll, az ott áll ni; 
Hát még aztán a franczia? 
Beüt a konferenczia, 

Megtudja ezt a publikum, 

Ottlion marad a falukon 

B nem jön prenumerálai. 



238 



Ez is csendes hét. 

Elhallgattak a színészek . . . Elhallgattak nagy hatalmak 

De helyettük itt is ott is Nótái és jegyzékei . . . 

Műkedvelő dámák, urak, Nem ijesztget sem egy sem i 

Énekelnek és szavalnak, Hanem annál jobban dörög 

Adóztatják a publikum Ágyú, puska Düppel előtt ; 

Erszényét, mely most pihenne. Most csinálják az ostromot 
Javára az éhinségnek, S küldözgetnek ajándékul 

Mely a hosszú csendes hétben Egymásnak sok piros tojást, 
Sem hallgat el ; hanem kiált. — A mit bombának is hínak. - 

Soha ilyen csendes hetet ! Soha ilyen csendes hetet ! 

Elhallgattak az újságok . . . Elhallgattak a harangok , , . 

Kritizálni nincsen most mit, Elvándoroltak Eómába. 

De a helyett összeütött No de itt maradt helyettük 
Csendes hét az abonnementval : A sok átkozott börharang. 

Most fogják a prsenumeranst ; Beszél ez, jár ennek nyelve ! 

Kinek jól jön : zöld csütörtök. Mendemonda, hamis újság, 

Kinek roszul : az nagy péntek. Pletyka beszéd, rémhír, álhí 

Lármáz, hirdet ez is az is, Tatárkacsa, Tendenzlűge, 

Hogy húsvétra minden elő- Kócztelegráf-hozta hírek. 

Fizetőjét feltámaszsza. Ily quantumban még nem vol 

Soha ilyen csendes hetet ! Mint ezen a csendes héten ! 



Kedves édes fiam uram. 

,Kedves édes apám uram, 
Hogy' leszünk a télen ?' 

(•Kedves édes fiam uram. 

Nem veszünk el éhen.» 

,Kedves édes apám uram, 
Kevés lesz a pénzünk !' 

« — Hát a mire pénz kellene, 

Olyasmit nem vészünk.* 

jNincsen czukor, nincsen kávé, 
Üres már a tonna !' 

« — Jó früstök lesz, fiam uram 

Kenyér és szalonna.* 

,Hugocskáim megszokták már 
A czukrot és kávét.' 

« — Czukrot kapnak — a méhesb.en 

S pörkölhetnek — málét. 



239 



.írten lesz a nevem napja, 

Hogyan iszunk Cliquot-t?' 

.' — Azt nem iszunk, hanem iszunk 
Ha szomjazunk, — vinkót.* 

,Ha nincs pénze az embernek 
Télen hogy kártyázik ?' 

* — Hát : — krétára fiam uram. 

Vesztünk, nyerünk százig. » 

,Drága Pesten most a szállás, 
Hanem azért még van.' 

« — Ingyen lakunk, fiam uram, 

Az ŐSI hajlékban.') 

.Nem mehetek bálba, mind ki- 
Maradok a tánczból.' 

« — Itt van fiam, az istálló 

S tehén, borjú tánczol.» 

,Szép leánynak mibÖl vegyek 
Télen szép bukétot ?' 

« — Hü arádnak nem kell búkét. 

Csak a szived, légy ott.» 

,Egész télen csak nem foszthat 
Itt az ember tollat !' 

« — Világért sem ; itt a könyvtár. 

Ülj le mellé s olvass. » 

,Hát a divat ? csak nem járok 
Az idei <idzsekk»-ben.' 

1 Mondok egyet, hogy segíthetsz 

Ebben az esetben '? 

Mit tavaly eldobtál, vedd fel, 
A magyar nadrágot, 

S csinálj abból uj divatot, 

S— hazafiuságot!» 



Május elseje. 

Itt volna már első május Máskor első május napján 

És még nem zöld semmi ág. Zöldült, virult minden fa. 

Conservativ bölcsességgel Bokor árnyába ülhetett 

Hátramaradt a világ. Szabólegény és nimfa. 



i>40 

Szilván, almán ezer virág Most azonban hallgat a fa, 

Hirdeté, hogy mennyi lesz, Kinyilt virág nem beszél, 

Hány kosárt kell hazavinni ? Nem csípi meg dér a nyakát. 

Még pediglen kétfülest ! Nem fejti ki fene szél. 

Aztán neki támadt szépen Fülemile ábrándjára, 
Szervácz,Pongrácz,]3onifácz. Pacsirta népdalára 

Ez a három fagyhozó szent, Meg se mozdul. A szolidabb 

A ki mindent leforráz. Kakukkot még bevárja. 

S agyiő volt a szüretnek ; Szemléljük a természetet, 

így jártunk még rendesen ; A tanulság benne nagy : 

Virágaink sokan voltak : «Uram Isten, uram ember, 

Gyümölcseink kevesen. Ne igérj már, hanem adj ! » 



A teremtés hét napja. 

(Siralmas történet az ujabb időkből.) 

Sötét és semmi voltak a zsebemben, 
S én elhatározám megházasodni : 
A semmiből teremtek egy világot ! 
Ahoz csupán kurázs kell, semmi más. 

Első napon a földet és eget 
Úgymint szép szállást pompás négy szobával, 
Padlással egyben — megteremtem én. 
Kontóra a teremtés vajmi könnyű. 

Másodnapon, nap, hold és csillagok : — 
Lámpások, gázvilágítás jövének. 
Nagy kisterek és kandeláberek. 
Hitelbe készült mind, azt mondhatom. 

Harmadnapon fák, füvek. — Bútorok. 
Függönyzet, szőnyegek, kaméliák, 
Azáleák és rhododendronok. 
Való, hogy mind aufschreibenre történt. 

Negyednap a teremtés rendeként 
Arany halak, s kanári madarak. 
« Slepp » a mi úszik, « Putz » a mely repül 
Szereztetének « drey Monat a dato » . 

Ötödnapon barmokra jött a sor. 
Vettem kocsit, lovat, vadászkutyát, 
Majmot, nyulat, mókust és ölebet 
Folyvást a semmiből, kontóra mind. 



241 



TTatodnap aztán embert is teremték : 
Inast, szakácsot, kuktát, szobalányt, 
Kocsist, vadászt, lovászt, komornyikot. 
A semmiből még ez is mind kitelt. 

Nyolczadnap aztán meghozám az asszonyt, 
S élek most, mint hajdan Ádám apánk. 
Még mielőtt megismeré vala 
Az első gyászos executiót. 

Most már csupán az a kérdés marad : 
Évám vajon olyan gazdag-e, mint 
Az apja monda? akkor ő bizonynyal 
Ha napja eljön, mindent kifizet. 

Avagy pedig ő is, miként magam, 
A semmiből teremte a világot ? 
Akkor következik, hogy mind a ketten 
Kilöketünk a paradicsomból. 



Oh szép Május! 

Jaj de szép vagy oh természet De furcsa kommaszácziót 
— Itt a kályha mellett. Csinálsz óh természet ; 

Hó is esik, a mint látom. Egy-egy évben kiveszed két 

No még csak e kellett. Évre való részed. 

Milyen szép zöld — ez a spinót. Tavaly anticzipáltál két 
Ember igy telel ki. Nyárra való rátát. 

Melegit — nem a napsugár. Idén meg két télre való 
De a flanell rekli. Fagyot, grippet, náthát. 



Mikor a szekér elakad. 

Mikor elakad a szekér. Lovak szidják a szekeret, 

Van akkor nagj- veszekedés, Éz oka, hogy igy megrekedt, 

A kocsist szidja a gazda, Ok jól húznak, az jár rosszul. 

Minek hajtott így a gazba? Négy kereke : egy se' fordul. 

Igaz ! Mért hajtott a gazba ? Igaz ! Ha egyszer nem fordul. 

Kocsis szidja a lovakat, Szekér szidja a jíocsétát, 

Itt az ok, hogy ö elakadt ; A ki gátolja a sétát. 

Jól hajt ő, de rosszul húznak, Gördülne az ő kereke 

Aztán kén' lenni vagy húsznak, De a sárnak nincs feneke. 

Igaz! nem kettőnek; húsznak. Igaz! Ha nincsen feneke. 

Jókai: ESltemények. II. 16 



242 



Sár mentegetőzik nagyon, 
Hiba nem ö benne vagyon : 
nem segíthet a bajon, 
Mért nem járnak rajta hajón ? 
Igaz ! Mért nem járnak hajón. 



Országunk czímere utáni keserv. 

(Egy vers, melylyel a censurát meg lehetne tréfálni, ha tudni- 
illik volna censura a világon.) 

Országunk czímere, óh te dicső czímer, 
A kit festünk fehér, zöld és vörös színnel. 
Jaj de foly i;tánnad magyar ember könnye, 
Hogy tőle vagy távol s nem jut hozzád könnyen. 
Voltál minden háznál magas tiszteletben 
Ünnepnap, vasárnap veled büszkélkedtek ; 
Egyik alkatrésze e földi életnek 
Minden honfi előtt elfelejthetetlen. 
Veled indultunk meg bármi hosszú télnek, 
De hajh ! száraz tavaly te sem termettél meg, 
Mert hogy káposztáról vagyon itten a szó. 
Azt ugy hiszem tudja minden férfi s asszony. 
Ki hallotta hírét, hogy a jó káposzta 
Hazánknak czímere ; áldott a ki hozta ! 
maga lévén : zöld, — tejfel rajta fehér. — • 
Piros : füstölt kolbász ; sok czímerrel felér. 
Kit is hogy szemeink nem szemlélhetének. 
Ez oka grasszáló gonosz betegségnek. 
Azért könyörögjünk a jó teremtőnek, 
Hogy adjon sok áldást ez uj esztendőnek, 
S országunk czimerét jó nagyra növessze, 
S tőle a jó kolbászt se állítsa messze. 
Ezt az egy két dolgot foglalván magába 
Szivünknek s gyomrunknak egy a kívánsága. 



Fuss, vagy fizess ! 

(Az 1864-iki lóversenyek emlékére.) 

Akár hová tegyük, ez korunk jelszava 

S azt sem mondhatnám, hogy ez volna a java. 

Sokkal szebb volt az, hogy «győzelem vagy halál !» 

De arról már azt sem tudjuk most, hogy hol áll ? 

Most minden járásunk, szerencsevárásunk 

E kurta szókból áll : 

«Fuss, vagy fizess !» 



f 



243 



Ezt tartja szem előtt, a ki kezd szerelmet, 
Mert bánatpcDz nélkül a verseny ott sem megy. 
«Tét» nélkül futtatni ott is lehetetlen. 
^^gy egyik, vagy másik, néha mind a ketten 
Megadják az árát, vagy kerüUk kárát 
Édes szerelemnek : 
«Fuss, vagy fizess !» 

Üzlet, gazdálkodás s tenyértörő ipar, 
Versenyez, mint legjobb tüzvérü paripa. 
Egyiknek az útját sem rózsákkal hintik, 
Elveszthetné rajta a Dárius kincsit 
(Futna, de nincs hova, fizetne, de nincs mit.) 
Ennek is azt mondják : ha fölvetted gondját, 
«Fuss, vagy fizess !» 

Diplomaták együtt ülnek csak a végett : 
Kivel fizettessék a hadi költséget ? 
Hogy' kell tollvonással seregeket verni. 
Papiroson tollal csatákat megnyerni. 
Bizony attul félek, hogy mind a két félnek 
Marad ott is ez ni : 
«Fuss, vagy fizess !» 

S te ki már e verset unod véghetetlen, 

S az utolsó lapra forditsz nagy kedvetlen. 

Ott is rá találsz e fatális jelszóra, 

Üstökös-re, új príenumeratióra. 

Mely jelent a félét, hogy lejárt a félév, 

Ezt vedd fontolóra 

S fuss, vagy fizess ! 



A fegyverszünet. 

Ez uraim tisztán maliczia ! 

Most kötni fegyverszünetet. 
Ez annyi, mint megölni valakit. 

Még mielőtt megszületett. 

Nem beszélek én most Dániáról, 
Nekem az nem sokat fáj itt. 

De értem a szinház ostromlását, 
A hogy vivják Eadnótfáyt. 

A politikus hirlapoknak 
Úgy sem volt semmi keleté. 

Lármázni csupán nekünk volt szabad, 
S csupán ez ellen lehete. 



16* 



sít 



Kis puskatuz, rakéta, kartács 

S a racgigért «öreg borúba » 
Egy kis változatosságot hozott 

É rettentő unalomba. 

S itt van ni ! iiuff ! most ennek is vége, 

Mellétünk zabot hegyezni. 
Egy hónapig csukva lesz a szinház, 

Hát nem kiszámitás ez ni ? 

Intendáns ur ! legyen hát keresztyén, 
Előadást ! Legyen az bármi rossz ; 

Tant mieux ! csakhogy teljék vele 
Ez az átkozott papiros. 

Tudja meg : a kritikus is ember ; 

Ember : a kinek élni kell, 
S a kinek csak akkor van élete. 

Ha van, a mi ellen kikel. 

Uram, ön emberölést követ el, 

Midőn a légtől megfosztja, 
Kinek a szinbirálat volt ezen 

ínség- évben napi kosztja. 

Publikumot, színészt kaphat megint ; 

Ha egy meghal, jön száz zseni, 
De kritikust nem tudom, hol vesz ön. 

Ha minket el fog veszteni ! 



Önkénytelen szatírák. 

Boldogságos Isten ! mit kell még megérnünk 

Nagy Magyarországon ? 
A mi máskor ingyen. 
Az most pénzért minden. 
A fizetés elől nincs hova kitérnünk 

Nagy Magyarországon. 

H:ijdan a háború csupán vérbe került 

Nagy Magyarországon. 
Most az is jár pénzzel. 
Még pedig nem rézzel, 
A győzelemért is fizetünk emberül 

Nagy Magyarországon. 



215 



IJajflan a tudomány olcsó aranybánya 

Nagy Magyarországon. 
Most a beiratás 
Többe kerül mint más- 
Korbeli embernek egész tudománya 

Nagy Magyarországon. 

Hajdan pipás ember dohányt, taplót nem vett 

Nagy Magyarországon. 
Most czindhelczli, trafi' 
Mind drága atyafi, 
Ki zsebébe nyúlni készteti az embert 

Nagy Magyarországon. 

Hajdan legalább a jó hírt adták ingyért 

Nagy Magyarországon, 
^lost a sok rettentő 
Hírlapot szerkesztő 
Rossz hírnek jó pénzért adásához mind ért 

Nagy Magyarországon. 

De már annak végre fele sem igazság 

Nagy Magyarországon, 
Hogy a kövér disznót, 
Kövér embert, asszonyt. 
Mint t világ csodáját* pénzért mutogassák ! ! ! 

Nagy Magyarországon. 



A kijavított Shakespeare. 

Hamlet utolsó jelenete, 

úgy a hogy azt a Monjjoye szerzője a mai kor ízlése szerint 
kidolgozta volna. 

KlüÁLY (mintán rákerült volna a sor, hogy megölessék). 

És most, Hamlet, megállj ! Ne tartsd felém 
Azt a bolond nyársat. Engedj beszélnem. 
Hadd adjak keÚö felvilágosítást. 
Én téged megöletni nem akartalak. 
Tanúságom reá, hogy élsz. Azonban, 
Mióta visszajöttél Angliából, ugy szeretlek, 
Hogy azt jambusban el nem mondhatom. 
Nem is tudod, egyszer midőn aludtál, 
Egy átkozott nagy dongó szállá rád, 
S megcsípte volna arczodat, ha én 
Atyáskodó kezemmel el nem űzöm. 



ii46 



Hamlet. 

KlUÁLY. 



Hamlet. 
Király. 

Hamlet. 
Király. 



Hamlet. 



Királyné ( 



Hamlet. 



Orvos. 

Hamlet. 

Orvos. 



S hogy egyszer tyúkszemedbe vágtál, s orditottál 

((Vatát ! Vatát !» • — En küldtem a vatát; 

Tulajdon slafrokombul téptem azt ki. 

Lefegyverzed boszúmat óh atyám. 

Apádat, — már azt nem tagadhatom — 

Hogy én segítem kissé gyorsabb útra 

A másvilági szép tájak felé ; 

De mint azt a törvényes látlelet 

A bonczolásnál constatirozá : 

Ó két év múlva ugy is meghalaudott, 

Gerinczagy- sorvadással párosult 

Szív-viszütér kitágulás miatt. 

En hát csupán azt tettem, hogy gyalog 

Teendő útja végső czéljához 

Egy extrapostát rendelek alá. 

No már ez aztán igy egészen más. 

És kifizettem adósságait. 

Nézd : itt a contók. Saldirozva mind. 

Nemes lelkű derék nagy mostohám ! 

így hát szegény már nyugodtan pihenhet. 

Szabók, csapiárok átka nem riasztja ! 

A mi anyádat illeti : igaz, 

Hogy nőül eddig nem vehettem őt, 

Bár együtt éltünk tisztességesen — 

Mert nem kaptam rá dispensatiót. 

De most áttérvén mormonok hitére, 

Megesküszünk nagy ünnepélyesen. 

A jegygyűrűt itt hordom a — izé — 

(Nehezen tudja elővenni,) 
A slafrokomnak madzagára fűzve. 
Ez már dicsÖ elégtétel nekem ! 
Úgy hát csak frissen hozzatok anyámnak, 
Ki, mig mi itt beszéltünk, herbatéját 
Czukor helyett mirenynyel sózva meg, 
Gyomorgörcsök művészi kinja közt 
Nagy némajátékokban remekel, 
Eczetsavas vaséleget, 
meglszsza az ellenmérget). Megéltem, 
Eczetsavas vaséleg a mireny 
Hatását közönyözte. Megbocsátok, 
Hol az a gyűrű, a miről beszéltél ? 

(Ölelkezés,) 
Megáldalak ! Legyetek boldogok ! 
Csak már Ofélia megvolna ! Most 
Egy fűst alatt én is megházasodnám. 
Uram, királyfi ! cl Ofélia. 
Ugyan ne mondd ! — Hisz most temettűk cl. 
Csak tetszhalott volt, és felástuk újra. 



2i7 



I 



Hamlet. De hisz a vizbe fúladt, úgy tudom. 
Oevos. Bedörzsölök arczát szalámi- szeszszel, 

Talpát kefével megcsiklandozánk, 

És most olyan fris, mint az ürge. 
Hamlet. Aztán — meg is bolondult; — vagy mi? 
Orvos. Nem. 

Csupán a tej mene fejébe. — Hisz — tudod — 
Hamlet. Vagy úgy? — Jó, jó. — Ne mondd «itt». — 

Úgysegéljen, 

Elvenném, csak ne volnék most megölve. 
Laertes (felemeli fejét). Ha csak ez a bajod, Hamlet, ne búsulj, 

Az a rapir, melylyel megszúrtalak. 

Nem volt mérges, csupán rozsdás. 
Hamlet. No hát 

Kelj fel te is, úgy én sem öltelek meg. 
LaebteS (felugrik, ölelkezBek). 

Sógor bocsáss meg a sebért ! 
Hamlet. Te is ! 

Ha fáj, tegyünk rá opodeldokot (kózsíorítás). 

De hol van már most szép Oféliám ? 
OfÉLIA (menyasszonyi díszöltözetben megjelen). 

Nem késtem, itt az ajtóban valék. 
Hamlet. Patvarba is ! De kicsipted magad ! 

No no, ne sírj. E nap emiékire 

Veszek neked egy szép saut-en-canot — 

Aztán ne, itt e gyürü. Felmegy-e ? 
OfÉLIA (elragadtatással). Hamlet ! (ölelkezés). 

(félre) Váljon numero 3 ez? 
MiMD. (sorba állnak) Es most alászszolgája, mind szerencsés 

Jó éjszakát kívánunk összesen. 

Csókoljuk a kezét, szép publikum. 

Adjö! Legyen szerencsénk máskor is ! 
Hamlet apja (a pódium alól megszólal). 

Hamlet ! Hamlet fiam ! Héj ! hallod-e ? 

Emlékezzél reá : — Péntek vagyon ! 

Drámai nap. Es minden pénteken 

Halászlevet kapunk a Zrinyiben. 

Hát vacsorálni aztán oda tarts ! 

(Függöny legördül. <( Mindnyájan » kitapsoltatnak.) 



A ki prókátor akarsz lenni, siess. 

Verik már a czapfenstreichot, Boldog, kinek Januárig 

Mingyárt zárják a kaput, Kezében a diploma, 

Szaladj ! ki be akarsz jutni, Benne még a «sufficiens» 

Mert majd nyitva nem kapod ! Is haszonra való ma. 



248 

Ki később jösz, számodra vár 
Két esztendei praxis. 
Ki kell ülnöd, akármennyi 
Lúdtollat elfaragsz is. 

Trancsirozol ludat, pulykát, 
Mit rád bíz princzipális. 
Udvarolni fogsz ex offo, 
Még az asszonyságnál is. 



A társad'lom nem ismert el. 
Csupán csak mint adjunctuni. 
Két évi körraölés után 
Mondván dolgodra « punktum ». 

Akkor is még megkérdezik, 
Hogy viselted magadat ? 
Melynek bizonyítására 
Kívántatik sok adat. 



Azért fráter, siess, tedd le 
Még ma azt a censurát. 
Mert holnap már be nem fúrod 
Magad, ha ma nem fíirád. 



Hasonszenvi közlönyök. 



Most indult meg, tán jár is már Hasonszenves nagy hírlapok. 
Egy uj » hasonszenvi közlöny* A mikben a mi kis jó van, 
Mely, mint egy hézagot pótló Kapja a jámbor publikum 
Mindenütt nagyon üdvöz lőn. Milliód dilutióban. 



Hiszen hasonszenvi hírlap 
Eddig is ördögi sok volt, 
A ki hasonszenvi cseppben 
Küzlötte a jót a sokból. 



Hasonszenvi divatlapok, 
Mikben egy egy csepp poézis 
Egy pint vízben van felosztva, 
Ugy hogy benne meg sem érzik. 



S a hasonszenves élczlapok, 
Mikben egy csepp élez a tejfel, 
Fölkeverve ítczeszámra 
Sziruppal, mandulatejjel. 



A tudósok mindent tudnak. 

A tudósok mindent tudnak, 
Csak jó időt csinálni nem ; 

Mindennek tudják az okát, 
Mi előjön a földszínen. 

Tavaly hogyan kitalálták, 
Mért nincs eső az alföldön? 

Nem is lesz már, ha csak velünk 
Egyet nem fordul a földgömb. 

Mivel lapos, nincsen hegye. 
Mely a felhőt odaszíjja; 



249 



És mert az ültetett fáknak 
Vagyon ottan szörnyű liíjja. 

^lert a Tiszát szabályozták, 
Kiszáraszták a sok mocsárt, 

A mely annyi egészséges 
Felhőnek való gőzt bocsát. 

Mert nincs cisternánk, csatornánk, 

Réteket öntöző árok, 
S végül mert — nyakasak vagyunk 

S hozzá — tudatlan barbárok. 

Aztán itt van ! tessék mostan : 
Azt a paruplit ! hogy' esik ! 

Pedig az alföld, mint tavaly, 
Most is csak olyan róna sík. 

Azóta sem nőtt rajta hegy. 

Szerb tövisből sem lett pálma. 
Legnagyobb hegy : trágyakupacz 

A hol tavaly csak ott áll ma. 

Tiszánk úgy van, a hogy megvolt. 
Árkunk ugy nincs, a hogy nem volt. 

Mesterséges fűvetésről 

Úgy nem tudunk, mint a megholt. 

Nyakunk is kemény, mint tavaly. 
Barbárok vagyunk mint tavaly. 

Még is már az országút is 
Olyan alattunk, mint a vaj. 

Most már úszunk, most azt kérjük 
Ne add uram olyan nagyon ! 

Engedj egy kis napot sütni. 
Hogy a szérű felszáradjon. 

Mit mondanak a tudósok, 

Hogy mostan hát mit csináljunk ? 
Mit ültessünk, mit árkoljunk ? 

Hogy fel ne kopjék az állunk. 

Biz az Írott tudományban 
Semmi segedelem nincsen : 

Legjobb gazda a jó idő. 

Legfőbb tudós, — az Ur Isten. 



250 



iServTis humillimus)) és «no mi baj?* 

Mindönkinek a nagy világban 
Van, a kihez menjen gálában 

Mondván : «servus humillimus !» 
8 ismét mindenkinek van olyan 
Kit neglizsében elfogadjon, 

így szólván hozzá : «no, mi baj ?» 

Szegény kosta a patronushoz 
Ha^megy, megmosdik, kaputot húz, 

És szól : dservus humillimus*. 
De hogyha mendikáns kopogtat, 
is papucsot húz, kopottat. 

És igy fogadja : «no, mi baj ?• 

Patronust, — ha megy udvarolni 
Főispánt, — fedi arany holmi 

És szól : «servus humillimus*. 
Kegyelmes ur slafrokkban várja, 
Midó'n az ajtót reá tárja, 

S félvállról kérdi : «no mi baj ?» 

Főurat fedi selyem bársony jelmez 
Midőn alászáll a — férgekhez, 

Mondván : «servus humillimus*. 
S az kabátot sem ölt magára. 
Egészen pőrén, czédán várja ; 

És azt sem kérdi : «no mi baj ?» 



Az új trójai háború. 

Nagysád ! szép múzsám ! Bátorkodnám, ha szerencsém 
Lenne ma nagysádhoz ; egy dalt négy kézre a lanton. 
Eposz lenne, ha elsülhetne. A tárgy igazán jó. 
Hexameterben azért kezdem, mert Virgil is igy tett, 
S nékem minden, a mi Virgil, volt s lesz a riválom. 
Hát az eset nagy sor : Sprinxfalviak régi viszálya 
Krixfalu népével. Legelőn ők vesztenek össze. 
Szomszédok voltak s veszekedtek rég a határon. 
Ebből sok baj lett ; csőszt megdöngette az egyik ; 
Tulkokat elhajtotta a más ; gyerekek pofozódtak. 
Egymás almáját kertekből széltire lopták ; 
Sőt hetivásáron amazon nép összekerülve, 
Éles nyelvekkel keserűen folytata harczot. 



2r,i 



És a kapott szitkot liazahordá ad referendum, 
lm, de minő képet látunk ? Most száll le az éjjel. 
Sprinxfalu férfiai kerekednek szörnyű haraggal, 
Vágó szerszámok kezeikben: Krixfalu reszkess ! 
Irtó harcz lesz ma ! Köszörülvék zord vasaik mind. 

(Közbeszólás) 

Miizsa siess ! gyorsan kikopunk ám a papirosbul ! 
Nyolcz sorban végezz ! Több nem fér képek alá ; licj ! 

Másnap hajnalban Krixfalva találta csodálva 
Éjjel kinn legelő lovait csúful lemetélve. 
Fark és fül nélkül. Ez volt amaz éjjeli boszú ! 
Sprinxfalu hó'sei meg hazatértek nagy diadallal 
S ellenségi csikók harczban elvett lobogóit 
Méltó hűhóval mutogatják dédiinokáknak. 



Minden ember prolongál. 



Jön a mérges hitelező 

Korán lejárt váltóval ; 
Jámbor adós pénzzel már nem, 

Győzi csupán szép szóval. 
Egyik addig kapaczitál 
Mig a másik megígéri. 
Hogy eziittal meg nem czitál 
S az új blanquettel beéri. 
S még ez egyszer prolongál. 

Harmadik hadvezér lépi 

Át már a Potomákot. 
Valamennyi együtt sem ér 

Egy szippantat tobákot. 
Mikor a hadra indul ki 
Van in jubileo dulci, 
S jövő évben megint csak ott 
Van, hol tavaly félrecsapott, 

Az az, — újra prolongál. 

Kapoleon minden évben 

Mond egy nagy orácziót, 
Produkálja nagy stentorral 

Az ultima rácziót. 
^Meglátogatja Rotschildet, 
Háborúi kölcsönt hirdet, 
A nagy csizmákba belépik, 



Hogy a Ehénuson átlépik 

S meg csak szépen prolongál. 

Garibaldi veres ingét 

Eózsaszinüre mosta 
A jó áldott békés idő 

És Visconti Venosta, 
A mióta Aspromonte 
Alatt se' Roma, se' morte ; 
Csak ide-oda utazik 
S azután ősztől tavaszig 

is szépen — prolongál. 

A sok hazai vállalat 

Fel-felüti a fejét, 
Nehogy a nagy hallgatilsban 

Még utóbb elfeledjék. 
Lelenczház, vasút, állatkert. 
Kiknek száma egész konczert, 
S a városligeti posvány ! 
Egymás sarkára taposván 

Jönnek — és jn-olongálnak. 

Hát a kedves ujságiró ! 

Ez még csak a főkorhely ; 
A ki mindig láb alatt van, 

Csak akkor nincs, mikor kell. 



252 



Hogy köti ebhez a karót ! 
Most lesz ! itt jön ! mingy' itt van 
Országgyűlés I Drága búza ! 
Jobb kor ajtaja nyitva ! 

S aztán — megint prolongál. 

Hanem a jámbor publikum 
A türelmes olvasó 



Kezd lassankint rájönni, liogy 
' Végetlen az olvasó. 
S csapván újságát a falhoz 
Rá ilyen hizelgést halmoz : 
De 'isz ilyen teremtette 
Nem szedsz engem rá többet t 
Es tovább — nem prolongál 



A «Pressei) levelezője Szliácson. 



Jó nép volna ez a magyar, 
Barátságos, szives nyájas, 
A férfia mind szakállas. 
Az asszonya mind oly bájos. 

Viselnek már pantalont is, 
H ruháikon semmi czafrang, 
Egymás közt németül beszél 
Ura, grófja, s a mi csak rang. 



Isznak sört is, és megvallják, 
Hogy sokban nem volt igázok, 
A mik voltak : már megtértek ; 
Bizonyára már nem azok. 

Szépen politizálnak is. 
Mennének már akárhova, 
Csak azt várja mind hogy hivjí 
Be is van fogva a lova. 



Tánczolnak már valczert, polkát, Mindenre készek ! Oh lehet 

Elhagyták a hetyke csárdást, Őket jól kapaczitálni, 

Cotillion vortánczerként Csak egyre nem, a mi legföl)!) 

Láttam kitűnni sok mágnást. A « Presse* -re praenumerálni. 



A pattagoniai király. 

Nagyon jámbor egy király volt Adott nekik rendes törvényt, 
O felsége a «TLÍz-földön», Behozta a Code Napóleont ; 

Mely föld igen gazdag volna. De azok az átkozottak 
Ha nem volna nagyon szegény. Nem jöttek meg, ha idézték. 



Millió alattvalónak 
Ott parancsolt ; csak az egy baj. 
Hogy ezek az átkozottak 
Nem fogadták a parancsát. 

Harczos nép volt, csupa bajnok, 
^lind katona : c»ak az a baj. 
Hogy elsötül utolsóig 
Az átkozott mind dezertált. 

Szép jövedelme volt ottan. 
Adót vetett minden fejre ; 
De azok az átkozottak 
Elfelejtek azt fizetni. 



Adott nekik főiskolát. 
Szerzett könyveket és rektortj 
Az átkozottak — megették 
Nem a könyvet, de a rektort. 

Végre összehívta őket 
Assemblee nationalera. 
Sokan voltak, összevesztek 
S végre is őt kergettek el. 

Szegény pattagonjai fölség 
Csodaképen menekült meg, 
S azóta az átkozottak 
Tán respublikát csmáltak. 



i 



253 



Pattagonja exkirálya 
jMost Párizsban azt cselekszi, 
Hogy \\] státus kölcsönt szed fc 
Váltóra Pattagónjának. 



S most ezek az átkozottak, 
A párisi prókátorok 
Be akarják öt csukatni, 
Mint hamis váltócsinálót. 



Wk- 



Az igazi világnyelv. 



it töritek jó tudósok ((Szép szó» a mit mindenki ért, 

A fejetek a titkon : Annál semmi se könnyebb, 

Hogy értse meg minden ember, A pénz szava : akkor a pénz 



Felebarátja mit mond '? 
Rég megvan már, mit kerestek, 
Annál semmi se könnyebb : 
Rég megoldva és használva 
Az igazi világnyelv. 

Kell barátság ? s idegenek 
Nem értik egymás szavát ? 
Mit kinoznáik még miatta 
A tudósok nyelvtanát ? 
Van, a mit mindenki megért : 
Annál semmi se könnyebb. 
Ott van a bor ! Akkor a bor 
Az igazi világnyelv. 

Szerelmes vagy ? és szeretőd 
Lengyel, franczia vagy rácz ? 



Az igazi világnyelv. 

Fáj valami? Panaszodat 
Nein érti az idegen. 
Szavadat a komor világ 
Fogadja nagy hidegen. 
Ha szavadat nem értette. 
Majd megérti a könyed. 
Oh mert a köny a valódi. 
Az igazi világnyelv. 

Mérges kutya a sarkodban. 
Bősz, irigy eb rád ugat ? 
Tudod, hogy szid ; bár nem ér- 
A kutyái hangokat. [ted 

Még ezzel is diskurálhatsz, 
Annál semmi sem könnyebb : 



Nem tudod, hogy szived titkát Ott van a bot, annak a bot 



Neki hogyan magyarázd? 
Szerelemnek van egy nyelve, 
Annál semmi se könnyebb : 
Akkor a csók a valódi. 
Az igazi világnyelv. 

Ráéheztél szomszédodnak 
Holmijére ? kivánod ? 
Odaadja, ne félj tőle. 
Ha a szép szót nem szánod. 



Az igazi világnyelv. 

S ha szemben állsz ellenséggel. 
Vagy ő esz meg, vagy te őt : 
Mind a beszéd, mind az érzés 
Idegen egymás előtt? 
Van egy szó, mit mindenki ért. 
Annál semmi se könnyebb : 
Akkor a kard az igazi, 
A valódi világnyelv. 



A hegedű párbaj. 

Múzsám, most hegedülj, ne dalolj ! Mert hős hegedűsök 

Harczait éneklem ; hozzám állván, te szekundálj 

S majd, a hol én már nem győzöm, Imzd rá ; — hol a gyanta? 

Zrínyi ! ki hajdantán láthattál másnemű harczot, 

(Értem a kávéház Zrínyit, s dákók pufogását 



254 

Régi dicső jurátus idők arany évei folytán.) 

Most nemesebb viadal fcnsöbb bírája levél már. 

Egyik liös volt Eácz, más konczertekbcn is ember, 

Hol kard a hegedű, klarinét a puska, öreg dob 

A töltött ágyú. Ott is prímót hegedűzött. 

Másik hős Ferkó ; (hogy mondják hát? « kicsiny a bors I 

Ámde azonban erős !») Bírájuk volt a közönség. 

(wTöjj, mérkó'zzünk meg, ki legény ebb ? szál hegedűre.* 

«Ott leszek.)) És ott volt mindkettő. Publikum is volt. 

Vér nem folyt; folyt bor; #hadd folyjon I» monda a csaplár. 

Hős Rácz íme kiáll, s elsőbb megereszti a mollból. 

Vékonyan a húr szól, oly éles, mmtha akarná 

Ellensége nyakát szépen simára leszelni. 

Vastagon aztán meg, minth' osztana puskatusával. 

Ám Ferkó sem rest, nótával viszsza riposztoz ; 

Oszt kegyelemvágást markában a hősi nyirettyű. 

Andante, piu maesztózo, aztán picicato ; 

Allegro, scherzo, staccato, majd furibundo. 

«Mind tudom ezt én is!)» Mondván, folytatja vitéz Eácz. 

S megzendíti a bús nótát ; vendég szeme lábbad 

Könybe, bús emléktől s tormás virstlik erejétől. [sem !» 

«Ily futamot ha csinálsz?* — «Futni? mond Rácz ; — hegedűn 

S mind a két viador placczát meg is állja napestig, 

A míg végre nem ők, a bajvívók, hanem inkább 

A párbajt megítélni hivott nagyszámú szekundáns 

Hull el a párbajban ; pad alá egy, asztal alá más. 

Győzte a kocsmáros ; hadi költség néki raaradvíín. 



Az 1864-iki lóverseny a pesti gyepen. 

Mindenütt, de mindenütt 
Nagy jelei az időnek ! 
A múltnak és a jelennek. 
És azoknak, mik még jőnek. 

Minthogy már szokás, s ki van hirdetve 
Hogy lófuttatás legyen szüretre : 
Meg is történt, le is fogyott máig. 
Jelen voltak a lovak — s gazdáik. 

jNlinthogy díjak is vannak kitűzve, 
Nyerjük el hát, de ne jöjjünk tűzbe 
S hol fél lófejet ki nem vehetnénk, 
Fúziózzunk ! s a díjt oszszuk ketté. 

S ha «egy» magát e pályára szánta, 
Semmiféle ellenzék ne bántsa 1 



255 



Mit hajszolná egymást annyi jó ló ? 
Az az egy ló hadd fussa meg solo. 

Fogadásnak is csak illik lenni, 
A fogadott összeg akármennyi. 
Nem arany, nem bankó ; hanem váltó, 
És az is még * drei monat a dato » . 

S hogy a lóárverés is meglegyen 
A híreért, — segíténk eképen : 
Q megvette X lovát nagy áron, 
S ugyanannyit Q-tól X vásárolt. 

Mindenütt de mindenütt 
Nagy jelei az idó'nek. 
A múltnak és a jelennek 
És azoknak, mik még jőnek. 



Mexikói verbungoé. 

Gyere pajtás Mexikóba ! Dohányt is kap minden fika, 

Lesz bőség puha czipóba' ; Mit nem látott a trafika 

Fán terem ott a szalonna, S ha kell neki, — pipa helyett,- 

Mindenkaktus egy bor- tonna. Egész tűzokádó hegyet. 

Ananászt kapsz prófunt helyett, Spékelt nyiil ott az ellenség, 
Früstökre elefánt-tejet Fogni kell, hogy el ne essék : 

S minden napra a menázsban S hogyha néha megütköznek 
Egy-egy pulyka-óriás van ! Gombóczokkal lövöldöznek. 

S a mi legjobb, itten soha 
Nem lesz senki közkatona, 
A mint felcsap, lesz őrmester, 
S onnan egyszerre óbester ! 



A vén asszonyok nyara. 

Ismét ismét sütkérezünk Fényes selyemszálak fenn a 

;Melegitő napsugáron, Levegőben szállnak, jonok, 

Nyájas ég mosolyg le őszszel, Azokból az ábrándozok 
A mely zord volt egész nyáron. Tündérfátyolokat szőnek, 

1 )e a bölcs gyanúval tekint De a bölcs jól ismeri már 

A mosolygó égre ; Hogy csak «ökömyáli az, 

Köpönyeget vesz, mert tudja, Köpenyéhez jó en-tout-cas 

Hogy a nyárnak vége. Doppelgangert választ. 



25fi 

Márcziusi ibolyákat Elbolondult fecskék, rigók 

Árulnak már az utczákon, Itt-ott újra megjelennek; 

Másodszori levél, virág Még bolondabb vad poéták 

llj tavaszt hirdet a fákon. Verset tudnak írni ennek. 

])e a bölcs nem keresi inost De^a bölcs nem tekint most az 

A virágos fákat, Éneklő madárra. 

Felkeresi Luczenbacliert Hízott ludat, pulykát keres 

S egy ölet bevágat. Kérdvén : «mi az ára?» 

Most lesz még mi régen nem volt : 
Két aratás egymás után ! 
Olyan vásár, a milyen csak 
Egyszer-egyszer volt Pest-Budán ! 
De a bölcs csak azt nézi, hogy 

A kályhában ég-e? 
S befűt a sok ujságczikkel, 

Mert a nyárnak vége ! 



Valyon ki lesz az első, a ki ? 

(Prózai végű vers.) 



Egy gondolat foglalkoztatja most 

Az ifjak és a vének szíveit 
Itt Pest Budán; s miként ismert dolog, 

Hogy Buda-Pest hazánknak szíve itt, 
Tehát egész hazánkat consequenter 

Kell lelkesítni e nagy gondolatnak. 
Mely már nincs olyan szörnyű messze épen, 

Sőt már a közel jövőben lappang 

« Valyon ki lesz az első, a ki? » 

A vének bölcs tanácsa e körül 

Fordul meg és áldoznak érte pénzt. 
Mert a mi czélt kitűztek, oly magas. 

Hogy ne is kérdjük, mennyi pénzt emészt ? 
De áldozattól ki riadna vissza. 

Midőn ezrek boldogsága a kérdés ! 
S ha őseink hasonlóul tevének. 

Reméljük, hogy ezen kérdés megért — és 
« Valyon ki lesz az első, a ki ? » 

Szép honleányka gyöngéd hókezén 

Előre készül már a koszorú. 
Kis gyermek volt, midőn remélte «ezt», 

S midőn betelt, ő is lett nagykorú. 



257 

És álmodik nagy fényes diadalról. 

Minőket anyjától hallott regélni. 
Még anno Pesti Hirnök ; mily öröm lesz 

Az újabb nemzedéknek ezt megérni. 
«Valyon ki lesz az első, a ki? » 

Az ifjúság egymás közt lelkesült 

Vitákban már régóta versenyez : 
Egynek elól kell menni ; és valyon 

Tehátlan elvégre ki legyen ez ? 
Már készen áll a küzdtér a teremben, 

Hol egykor annyi honfi-izzadás volt. 
A Redutban. — Ékszer gyűlés is volt ott. 

Alig férhettünk be a tolongástól. 

« Valyon ki lesz az első, aki? » 

a ki a jövő farsangon az első redutmegnyitási bálban az első 
tánczot, mint első Vortánzer fogja az első tánczosnéval meg- 
indítani ? 



Mikor volt a jó világ? 

Tanakodnak, találgatják. Akkor a hős nyári rokkját 

Ki emlékszik arra még : Oszszel elprezentelé. 

Mikor volt Mag}-arországon Téli mentéjét odaadta 

Az igazi arany év ? Czigánynak tavasz felé. 

Mikor mindenki volt boldog. Ez aztán tovább viselte 

Auslag nélkül a boltok, Es ez így ment országszerte. 

Mikor volt a jó világ. Akkor volt a jó világ ! 

3zól egy öreg táblabíró : De most mindenki elteszi 

« Akkor volt a jó világ. Jövő évre, a mi van ; 

Mikor tél-vízben a ezigány Tavaly nyárit előveszi 

Fehér pantallóba' járt, Jövő nyári lakziban. 

Nyáron pedig téli rokkot, A czigánynak nincs mit várni : 
Prémesbekecst, dókát hordott. Kénytelen most líjban járni. 

Akkor volt a jó világ ». Ez aztán a rossz világ ! 



A megdicsőített frakk. 

No már mostan csak nem mondhatjátok, 
Hogy valami nagy pikkünk van rátok ! 
íme megszűnt a régi nagy átok. 
Nagy örvendezésre vagyon hát ok ! 

Jókai: Költemények. II. 17 



258 



Hatvanban (60), hogy letevők a frakkot, 
Mink ide lent, s azok az urak ott ; 
S kiki sok gombot magára rakott : 
Most látjuk már, lövénk milyen bakot ? 

Most, a míg a bundánk el nem szakad, 
Addig mi sorsunkon lészen lakat, 
Ember ! tehát segíts rajtad magad : 
Mert, a ki kér, világ csak annak ad. 

ím sikerült megtörnünk a jeget, 

A frakk, kiről hittük, hogy fenyeget 

Szatiszfakcziót kapott eleget. 

Itt áll előttünk, s nem hátunk megett. 

Ali akadémia-ház homlokán, 
Czivilizált tudós, nem is pogány. 
Derékon frakk, csattos czipő bokán, 
Magam is rá ugyan bámulok ám. 

Én a magam együgyű eszében 
Azt gondoltam, hogy majd oda szépen 
Magyar tudóst raknak szoborképeu ; 
Frakk lett biz abból ; — hát ter soll lében !» 

Az pedig ott nem valami bíbicz, 

Nem is ((obsitos huszárból » a Fricz ; 

Hanem az a híres szörnyű Leibnicz, 

(Kár : magyarban nincs más rím, csak « kóficz » .) 

Mért tették öt oda s nem a fiát ? ? 
— lelte fel a filozófiát. 
Igazgató kimondta rá : «fiat !» 
A mi dolgunk rámondani : «fifát ! ! !» 



Napóleon császárhoz. 

(Arra a bín-e, hogy húsz ezer frankot akar elemehii innen a Julios 
Cffisarja magjar kiadásáért.) 

Óh uram ! hát Te is boltot akarsz nyitni ? 

A legnagyobb inség közepében, itt ni I 

Vagyunk itt elegen ! Alig élhetünk meg : 

S még ránk jösz, rontani a keresetünket? 

Egy-két könyvárus van, a ki még vásárol, 

A többi csak kátét s fényképeket árul. 

ö Te még a könyvedért kérsz húsz ezer frankot ! 



259 



Hiszen így egyszerre sprengolod a bankot. 
Ezért kapni most tíz ezer mérq árpát, 
Ezért ír száz könyvét Ozorai Árpád ; 
Aztán én is, más is, kiket a bátor Ráth 
Kikiad és nyakán vesz az egész Vorratb. 
Uram, ha én volnék olyan császár, mint Te, 
Az Írásnak dühe engem nem hevítne. 
Egész házamnál nem volna kalamáris, 
Tőlem irotl betűt nem látna meg Paris ; 
Históriát tudnék én magam csinálni : 
Győzné ötven iro utánam firkálni ; 
De ahhoz nekem nem kellene sok tinta 
S római Caesarok életéből minta. 
— No de jó ! ha egyszer nem állhatsz ellene, 
S szomjat költ melledben a szent Hyppocrene 
Hát írj, de csak ne kérj honoráriumot ! 
Ne adóztasd így is meg a publikumot ; 
Vagy ha fizetteted, fizettesd meg otthon. 
Fizessen a Német-, Belga-, Angol-, Skót-hon ; 
De szegény kuczorgó magyaroknak, nekünk 
Semmiféle könyvet drága pénzért ne küldj 1 

Gyémánt esö. 

Panaszkodunk, sopánkodunk, 
Hogy milyen nagy a szegénység. 

Magunk is koldulni megyünk 
Ha így növekszik az inség. 

Enyhítjük is, a hogy lehet, 

Bálokkal és konczertekkel, 
Kosztíímben és debardeurrel. 

Mert a publikumnak e kell. 

S aztán másnap megjelenik, 

A sok elvesztett-kereső, 
A ki tánczközben lerántott 
Egy-egy drága brilliántot ! . . . 

Valóságos gyémánt eső 1 



Nehéz jelei az időnek. 

(Financziális költemény.) 

Uraim, Uraim ! A számok beszélnek ! 
Ne ereszszétek a szavakat a szélnek ! 
Sokat elmondanak, a mit még nem tudtok, 

17* 



260 



Mikről pedig régen egész világ suttog, 

Es a miknek, kellő szempontbul észlelve, 

Vagyon nagy horderőt képező értelme. 

Ez évben, azt mondják a csalhatlan számok 

Két ezer mázsával kevesebb tubákot 

Szivott fel az ország, mint az elmúlt évben, 

S abban is annyival kevesebbet, épen. 

Száz szippantás egy lat, háromezer egy font. 

Hatvannégy millió szippantás, mit megvont 

Orrától az ország, a saját orrától. 

Százezerre megy, ki többé nem tubákol. 

Pedig ha a börzén nem volt semmi fix is 

Biztos consumens volt a tubákos pixis. 

Ez már nem bolondság ! Ezt meg kell gondolni : 

Miért nem akarnak többé tubákolni ? 

Ezt meg kell vizsgálni, végére kell járni. 

Ki kell deríteni az okát, akármi. 

Mert kik így agyiőt mondtak a tubáknak, 

Attul félünk, hogy most titkon — bagót rágnak. 



Az oláhországi lázadás. 

Kimondá miniszter Gryika, 
Hogy felálljon a trafika. 
Mire az lett a replica : 
Hogy épen nem kell nekik a. 
S bőszült lett a nép, mint bika, 
Hanem aztán jött a fika, 
S bebizonyitá a pika. 
Hogy még is « kell » a trafika. 



Az ország háza. 

Készül már az országháza. Mikor kényes tárgy kerül fel. 

Idestova fel is épül, «Ne szólj ! Zsindely van a tetőn. 

A pántlikás fát a falra 

Mostan tűzette ki Ybl. Lesz benne restaurateur is. 

Ott legalább restórálunk, 
Lesz hozzá külön bejárás Ha nem vármegyét, hát gyomrot, 

Publikumnak és Rendeknek, S így nem kopik fel az állunk. 

Hogy egy úton járni soha 

Kénytelenek ne legyenek. Lesz rajta villámhárító : 

Zivatarban az igen kő(ll) ; 
Bádogbul lesz a teteje, így legalább nem üt bele 

Hogy ne mondják fenyegetőn Egyhamar a bécsi mennykő. 



-20 1 



Lesz jó nagy padlása, hová 
Felrakhatjuk a sok aktát, 

A minek jó a padláson, 

S nem fizetünk értük raktárt. 



Csupán csak az egy baja, hogy 
Nem csináltak hozzá pinczét, 

A hová majd elrakhatná 
Ország sok leendő' kincsét. 



Fordíts a köpönyegen ! 



UtczTi rajta, hírlap varga ! 
Fordíts a köpönyegen ! 
A hogy eddig megrendelték, 
Mind ellenkező legyen. 
Elvitték tőlünk Schmerlinget, 
Csinálj te is hát «halb Unk»-et, 
S fordítsd ki a képedet. 
Ne folytasd a régi munkát 

Vitéz de Saldapenna. 
Máskép kell írni a tollnak, 
Hogy legyen «salda penna ». 
Lássad magad előtt Zerffyt.^ 
«Non nascitur, sed semper fit»' 
Az igaz journalista. 
Ne írj már több vezérczikket 
Magyarfaló nagy Orges ! ® 
^Csak egy betűvel kevesebb, 
Mint volt brigante Porges.) 
Hazament már a parlament ; 
A subventió balra ment, 
— Eléje kell kerülni. 



« Jó emberek a magyarok !» 
Szól majd Bonamy Price.* 
(Kivált ha bebizonyítják) 
«Au comptant* empyrice. 
Maga a vitéz Debraucz * 
Úgy tesz, miként az uczkuruez 
Megszottyan és megérik. 
Felpillant a magyar Corpus- 
Jurisból nagy Lusztkandel,* 
«0h pubhkum, a mit eddig 
Kaptál tőlem, azt hányd el ! 
A Bergrecht nem argumentum. 
A brochure nem sacramentum. 
Takarj bele szalonnát.* 
«Csak a magyar a jó ember. 
Csak Deák a nagy ember. 
Ük jártak az igaz utón, [zenberg. 
Nem Schmerling, Bach, Schwar- 
Igazuk van ! Éljen Majlát ! 
(Egy kis subventiót majd ád?) 
(De ha nem talál adni ?!?!)» 



Beamter dal. 

{Txú a Lajthán ama bizonyos ministeri körlevél után.) 



No már ez még is borzasztó, 
Rettenetes egy állapot ! 

Hisz így a mi kezeinkből 
Egészen kifordul a bot. 



Hogy én még azt a paraszttól 
^Kérdezzem, hogy: miként tetszik 
Általam kormányoztatni ? 
Ez volna a * starker Essig ! » 



* Londoni snbventionált lapok magyarázója. 

* Brüsseli síibventionált lapok magyarfalója. 
^ Angol subventionált brochure iró. 

* Debraucz de Saldapenna. A subventionált németországi lapok 
magyarfalója. 

^ Ismeretes nagyság. 



212 



Hogy még közgyűlést is tartsak, 
A hol kérdőre vonjanak, 

Fiskális nép, felforgatók : 
Miért voltam olyan hanyag ? 

Hová lett nálam ez amaz ? 

Hogy áll, mint áll a közcassa? 
Hogy azt palám et publice 

Paraszt, burger bírálgassa ? 

Hát az meg mi, hogy ezután 
((Nézzük a törvény szellemét?* 

Mintha az volna a magja, 
S a betű volna a szemét ? 



S végül : ez még az eczetágy ! 

Hogy én «tiszteljem a sajtót !» 
Hogy a kész veszedelemnek. 

Saját magam nyissak ajtót. 

Hogy sok firkász újságíró. 
Az én szörnyű vízözönöm, 

Mind rám essen, mind czibáljon, 
S én azt mondjam rá : köszönöE 

Hogy ők nekem antrájbolják 
Folyvást a szellemi pintset, 

S én őket még úgy tiszteljem, 
Mint tmegbecsűlh étlen kincset! 



Törvényszesz ? Hol főzhették ezt? Hej a régi jó miniszter 
Mi pálinka-nem ez, kérlek? Bezzeg nem így védett minket I 

Nincs is a kezem ügyében Adott ránk mindenikünkre 

Ehhez még spiritus mérleg. Vízhatlan, tűzmentes inget. 



Aztán nem az az én dolgom. 
Hogy én szellemet szemléljek ; 

Hanem, hogy a beadványon 
Rajt'-e a competens bélyeg ? 

A szóbeli érintkezés 

A paraszttal, ezt már értem ; 
Ha belép : «adsza, mit hoztál ?» 

Ezt különben is megkérdem. 

De hogy azt a reám bízott 
Tapintatot hogyan értsem ? 

Tenyérrel ? vagy viszsza kézzel ? 
Vagy újhegygyei? — Csak azért 

[sem. 

Hiszen csak az kellene még. 
Hogy a parasztot én kenjem ! 

Holott annak az ő dolga. 
Hogy ő kenjen szépen engem. 



Körülirt paragraphussal : — 

Újságíró beleakadt. 
Mihelyt hozzánk akart nyúlni ; 

S aztán támadt rajta lakat. 

Agyút, dárdát rendelt mellénk, 

— A ki ránk mert nézni görbéi 
Ha csak gondolni merte is : 

Már a fején volt a törvényi 

Nyársbahuzás, fűrészelés, 
Es mozsárba törés intek 

A megrögzött gonosz sajtót; — 
Még sem bírtunk velük mindég 

Hát még ha így ránk eresztik 
E gonosz népet constanter, |jj 
S mi siibjective ne bánjuk? " 

— Az ördög lesz így Beamterl 



Tallérossy Zebulon a választóihoz 

azon kérdésre, hogy ugyan mi dolga van az országgyűlésen' 



Méltóztat interpellálni. 
Miből szokott dolgunk állni ?- 
Fogok híven referálni 



Kell nekem verificálni, 
Debattálni, inquirálni, 
Prsenotálni, judicálni, 



Inquisitiót exmittálni, Protocollt authenticálni. 

Petitiót pertractálni, Kérni actát príelegálni, 

Commissiót iuformálni, Az alatt dispareálni, 

Documentát visitálni, BufiFetben praesideálni, 

Refutálni, absolválni, Gelatinót adnectálni, 

Nagy sessiókat praestálni, Marasquint ingremiálni, 

Galleriát critisálni, Festumokat respectálni, 

Votisálni, ballotálni, Clubba sokat intrikálni, 

IIol leülni, hol felállni, Diumumot acquittálni, 

Acclamálni, reclamálni, Állni, szállni, válni, mállni, 

Oppugnálni, repugnálni. Tessék most felcalculálni, 

Applaudálni, protestálni. Mit tesz: ennek mind helyt állni? 



Egy holta után szavazott 

é. ú. V — i választó tisztelgése a megválasztott képviselőnél. 

Nagyságos jó uram, tisztölöm alássan 

Csak azért jöttem, hogy még egyszer meglássam. 

Én is ott voltam a hírős választásban, 

Bár nem e világban lakván, hanem másban. 

Mert, hogy foglalóul kapék egy forintot, 

A mely nagyságodnak elzálogositott. 

Harmadnap az halál fejemre koppintott. 

Mondván « gyere, neked már több dolgod nincs ott !i 

Én hát csak megnyugvám abban, hogy meghalék, 
De mint a kortesúr fülébe ez hallék, 
Káromkodott szörnyen, azt mondván, hogy csálék, 
Meghaltam előle, ez neki nem elég. 

Lajstromába vagyok írva ; hát kell mennem, 
Párolás vótumot uraknál letennem, 
Lesz ott mindenféle ital- és ételnem, 
Azt nekem végig kell szintén innom-ennem. 

Mi volt mit tenni ? hát ha ugy parancsolták, 
Holtan is elmentem, az embert csak tolták ; 
Hallgattam, mikor a nevem kiáltották, 
Eámondtam, ki éljen ? s ők beassentálták. 

Azután, hogy holtan ily jól megfeleltem. 
Pörköltet bográcsból többivel megettem, 
Borbul is az illő portiót kivettem. 
Végre napidíjat is benn nem feledtem. 



2G4 



Az ég az ilyen jó nagy urot megáldja, 
Ki a szegényt nem csak élve megtraktálja, 
De még holta után is híven dajkálja, 
Soha se is fogyjon ki az ő táskája! 



A szónokok gyertyája. 

Volt hazánknak két hires embere, 
A tudomány s közélet bölcsei : 
Az egyik volt a tudós Szemere, 
Másik volt a lánglelku Kölcsey. 

Mind a kettő birta jól a nyelvet : 
A hon nyelvét és a magáét is, 
S ha magának bármi themát felvett, 
Tudott róla beszélni egy hétig. 

Konstituczió, vagy ikes ige ; 
Költészet, vagy megyei sérelem : 
Ha rákezdtek, nem volt annak vége, 
Csak hallgató kellett és türelem. 

És ők ketten összejártak este 

Disputálni ; de az «vita» nem volt. 

Mert hogy ha az egyikük elkezdte, 
Ugyanaz nap át nem adta a szót. 

Hasztalan lesé végét a másik. 
Hasztalan várt pontra, pauzára, 
S várhatott ugyan napvirradásig, 
Ha azt várta, hogy emez kifárad. 

Közbeszólás nem volt megengedve 
« Mostan én beszélek, még nincs vége.s 
Annak pedig nem lett vége vetve. 
Csak midőn a gyertya végig ége. 

«Ez igy nem jó», rájövének egyszer: 
Hogy egy szóljon egész gyertyahossziit ; 
Ők tehát tanácskozási rendszert 
Hyenmódon megegyezve hoztak : 

«Egy szál gyertyát feloszszunk nyolcz részre ». 
«Ne ! csak hatra ! elég lesz csak négyre !» 
Fertálygyertya jutván egy-egy részre, 
Mig az leég, ügyét addig védje. 



265 



S megjegyzek a hosszú gyertyaszálat, 
Tintával rovást csinálva rája. 
Eddig terjed egy beszéd határa, 
Itt kezdődik a más replikája. 

Es azontúl vitatkoztak szépen, 
Nem volt « zúgás », nem kellett « csengetni ». 
(Ilyen gyertyát országház termében 
Talán szinte jó volna égetni ?) 



Az irói karzatról. 

Hogy adót, ujonczot megszavaznak : 

Azt még sehogy sem találtuk rossznak ; 

Hogy a delegatiót megküldik : 

Még azért sem mondjuk ki, hogy «schuldig» 

De hogy a helyünk szűkebbre szabják, 

Ezért kirepülnek mind a szablyák. 

Hogy az Írókat igy szorongassák : 

De már ennek fele sem igazság ! 



Jő, hogy nincs pénz ! 

Minden ország készen volna Ürügy is volna rá elég : 

Az eldöntő viadalra ; A sok nagy kérdés égve ég ; 

A tartalék ugráskészen, Napóleon talentoma, 

A pattantyúsok a résen. Nagy Péter testamentoma. 

Köszörülve kard, panganét, Sőt hirlik, hogy a magyarnak 

Montírozva tiszt és kadét, Százezer bakancsot varrnak. 

Áll mindenki harczra készen, De a terv még heverészne. 
Csakhogy senkinek sincs pénze. Mert itt sincs senkinek pénze. 

Itt a sok öldöklő szerszám, Mert hamostan pénzünk volna. 

Hozzá millió emberszám. Agyú szólna, vér omolna. 

Elől-hátul töltő puska. Fegyvert addig le nem tennők, 

Gránát s egyéb vasgaluska, A mig egymást meg nem ennők. 

Gömbvető gép, harczborona, Nem férne ördög pokolba, 

Kakétafújó orgona. Annyian sietnénk oda. 

Puskaporhordók tetézve, Ugyan jó hát reánk nézve. 

Hanem senkinek sincs pénze. Hogy senkinek sincsen pénze. 



206 



A muszka kém ! 

(üjabbkori románcz.) 



Elindula a kapitán 
Éjjel muszka kémek után : 
Teli van velük az ország, 
Eubeleket csak ugy osztják. 
Hajh jó orrom, hajh ! 

« Mikor én még varga voltam, 
Bagariából dolgoztam, 
Az is muszka bagaria. 
Tudom a szagáról, mi a?» 
Hajh jó orrom, hajh ! 

Szemközt jön rá fáradt utas : 
«Ki vagy? mi vagy? passust mutass!* 
Nincs nála : — csak egy frájbilét 
Népszínháztól, — az nem elég. 
Hajh jó orrom, hajh ! 

((Ráismerek csizmájárul, 
Hogy ez ember rosszat árul, 
Nem más : muszka emisszárus, 
Fogja el kend, komisszárus !» 
Hajh jó orrom, hajh ! 

Vizitálják, kivallatják, 
A zsebeit kiforgatják, 
Hol a rubel ? hol a muszka 
Proklamáczió ? batyuska ! 
Hajh jó orrom, hajh ! 

Hajh nincsenek ott rubelek, 
Csapán jó bádog szexerek. 
S nem muszka proklamácziók, 
Csak versprenumerácziók. 
Hajh jó orrom, hajh ! 

Jaj neked vitéz kapitán. 
Nem is muszkát fogtál te tán ? 
De fogtál magyar poétát: 
Magadra döntéd a téntát ! 
Hajh jó orrom, hajh I 



26Í 



I 



Lesz ezért neked hadd el haíld, 
Rád támad újságíró had, 
Kiimak prózában, versben, 
A ki hogyan érti szebben ; 
Hajh jó orrom, hajh ! 

S hozzá még a magas kormány 
Küld számodra egy nagy orrmányt, 
S hogy azt a földre ne csüggeszd, 
Még magadat is felfüggeszt. 
Hajh jó orrom, hajh ! 



A fél proczent. 

Összeülnek, tanakodnak : De ugyan hát érdemes-e? 

Kezdik előbb csak szép szóval, — Kérdezi a magyar ember : - 

Koptatják a krétát, plajbászt. Ebben a disznó melegben 

Kalkulálnak, kombinálxiak ; Ottan ülni éjjel nappal. 

Bemutatják ad amussim. Kalkulálni, rubrikálni. 

Hogy bizony nem lehet többet; Nyakig ülni a számokban, 

Hivatkoznak törvényekre ; Mikből ugy se lesz pénz soha. 

Adatokat nyalábolnak ; Kunyorálni, veszekedni. 

Kiforgatják zsebeiket ; Kibékülni, ölelkezni. 

Könyörögnek, protestálnak ; Tisztelegni, hálálkodni, 

Azután teremtettéznek, Díszebédet végig enni, 

Megijesztik a németet ; Még toasztokat is mondani 

Míg végre az ijedtében Ama potom fél proczentért ? 
Enged nekünk fél proczentet. 

Másnap vissza disputálja Tudni kell hát, mennyi lehet 

A tegnapi fél proczentet. Az a vitatott kis fél szám '? 

Újra kezdik a kalkulust, A magyar akadémia 

Kifárasztják a türelmet. Összes tőkepénzinéi több. 

Ragadnak egymás hajába, S ha minden iskolamester 

Mig közbelép a miniszter, Magyarhonban összerakná, 

S meghíja őket ebédre. Mit esztendőn át éhezik. 

Ott azután jó bort isznak, A mivel adósa marad 

S nagy testvéri szeretetből Tudománynak, miveltségnek 
Megteszik, hogy ők engednek. Ország, nemzet, kormány, haza: 
S aztán hangzanak a ihoch»- ok Annál nagyobb összegre rúg 
A. kivívott fél proczentért. Ez a vitatott fél proczent. 



2r.8 



Bécsi dal. 

(A magyarokhoz.) 

Micsoda ? Még nem tetszik a kvóta ? 
Azt mondjátok, hogy nagyon sok vót a ! 
Hogy ha ennyit megeszik a kamat, 
Nektek csizmára való sem marad. 

Nem is telik a magyartul ? — hogy ott 
Mindenkinek pénzmagja elfogyott? 
Hogy már senki eleget sem eszik. 
Urnák pedig csak gúnyból nevezik ? 

Hogy ha a státus terhe nagyon sok, 
Magatok is vagytok ám adósok ? 
Bár csak ottan teljék az interes : 
Csak hét a szilvafa, s az is peres ? 

Utat, gátot, hidat épitnétek — ? 
Arra is kellene a pénz néktek — ? 
Tanár, néptanitó éhen hal ma, 
S a tudós is, ha nincs hivatalba — ? 

— De hát mindez mit tartozik mi ránk ? 
Hogy nincs : tudjuk ; mert eddig mi nyíráuk. 
De hogy legyen, az a ti dolgotok, 

Azért van már saját kormányotok. 

Mit nekünk : aszály, fagy vert a földhöz ? 

— Ha fagy van, füts ; — ha aszály van, öntözz, 
Mert van egy ur, ki több, mint fagy, aszály, 

S annak becsületes neve : muszáj. 

Arassatok háromszor egy évben ; 
Dolgozzatok tíz napot egy héten ; 
S ki csak egyszer koppasztád a birkát, 
Ne légy rest, egy évben hatszor nyirkaid. 

Tanuljatok spórolni, nagy kár van 
Járni olyan hosszú csizmaszárban. 
Jobb a frakk, mint az attila, dolmány. 
Ahhoz nem kell zsinór és gombolmány. 

Minek vasút? itt van «via Triest», 
Használatra átengedjük mi ezt ; 
S ha nincs otthon elég iskolátok. 
Fiaitok' csak ide hozzátok. 



269 



Az esik leginkább zokon nekünk, 
Mit tőletek el kell nyelegetnünk : 
Hogy mi csináltuk az adósságot, 
Mely már a Csimboraszszóig hágott. 

Háládatlan, feledékeny nemzet ! 
Mely a jókról igy megfelejtkezhet. 
Mintha nem a legjobban tudnátok, 
Hogy mindezt elkölténk — épen rátok. 

Számláljuk el az elfeledt jókat : 
Ti kaptátok a kilőtt golyókat, 
Behoztuk az oroszt — kedvetekért. 
Az is pénzbe került ; mibe ? ne kérdd. 

Hát sok évig ingyen szállást, kosztot 
Annyi magyar honfinak ki osztott ? 
Nem számitva mellékelt bihncset, 
Mely képviselt szinte egész kincset. 

Nagy serege osztrák beamternek 
Mondhatjuk, hogy az sem ingyen termett, 
Kik országotok' czivihzálták, 
S a kultúrát szörnyen propagálták. 

Mennyi pénzbe került financz, zsandár, 
Kiket használtatok, egész dandár, 
Hát még a sok spitzli mennyit költött ? 
Kik nálatok óvták az erkölcsöt. 

Mily költségbe verte az államot 
Tinálatok az ostromállapot ? 
Mi pénzt vert el ott a kormány rúdja ? 
Azt csak a provisorium tudja. 

Hadseregünk java nektek szolgált, 
Végezve az adószedés dolgát ; 
Háborúban is titeket őrzött : 
Be né törjön Kla . . . vagy ki az ördög? 

Ha veszténk, az is titeket terhel, 
Mért nem harczoltatok nagyobb kedvvel ? 
Hogy ha el nem veszett vón' Velencze, 
A kvótához most egygyel több lenne. 

S ha nem hagytok, hogy Burkus megdöntsön, 
Most ö kapna egy «önkénytes kölcsönt • ; 
Ti tőletek sem kémé most senki, 
Mennyit tetszik, mennyit nem, fizetni ? 



270 



így azonban egymásnak maradván, 
Fel kell osztanunk a kis maradványt, 
Azért hívtok így : « drága testvérünk*. 
Hogy legalább tudjátok : mit érünk? 

S minthogy most beleszólanod szabad, 
Kedves magyarom, fogadd el önként ; 
Mert különben rád vonod az önkényt, 
S akkor fizetsz — s nem lesz hozzá szavad. 



Kitört a véres forradalom. 

Nem is tudja a minisztérium : 
(Ilyesmi persze ott misztérium !) 
Hogy a mig ők mind fürdőkre járnak, 
S élvezik «holt idényét* a nyárnak, 
S iszszák a drága minerálvizet. 
Ez a hanyagság mire nem vezet ? 
Itt, itt, a lojális Budapesten : 

— Mit nem érünk még meg ? boldog Isten ! 
Kitör fényes nappal a zendülés : 

S nem holmi követválasztó gyűlés ; 
Hanem valóságos rebellió, 
Melynek elejét venni lenne jó. 
Kormányelkergetés, nyilt lázadás. 
Szántszándékos mindentfelforgatás ! 
Minek hallatára, ha megered. 
Az ember hajszála égre mered. 

De hogy kezdjem a rémhirt elején, 
Jelenjünk meg a lázadás helyén. — 
— ■ Nincs-e itt közel egy casino-tag? 
Azok ott ugy hiszem többször voltak, 
S szolgálhatnának most vezetőül. 

— No majd megkérdjük egy szerkesztőtül : 
Merre van bejárás a színpadra? 

(Még ott sötét van, mert csak fél hatra.) 
Most gyülekezik a balletsereg. 
Nőnemű mind : válogatott gyerek. 
A legbátrabb, szabadelvűbb nemzet. 
Kitől ugyan adót senki nem szed. 
Királya van, s mégis respublika ; 
Ámbár nagy ur köztük a kaczika : 
A hogy fütyöl, ugy tánczolnak rajta ; 
De hát mögött mind rebellis fajta. 
A színpadon mind angyal és néma ; 
No de ott künn, ott van aztán théma ! 



271 



Benn lábával beszél csak mímelve, 

De künn ugj'an fel van vágva nyelve, 

(S vannak sokan, kiknek a szép nemnél 

Szép láb jobban tetszik a gyors nyelvnél). 

Ámde térjünk egyszer tárgyainkra, 

S ne lengjen előttünk a lábikra. 

Hát nemrég a láboktató vezért 

Parisba küldték holmi jelmezért, 

S mert ily huzamos távollét alatt, 

Ily magas trón üresen nem marad, 

A legdélczegebb és karcsúbb «solo» 

Lett helyébe «sic jubeo, volo>». 

Mint altér ego és mint «Eegentini, 

A mi találtatott nagyon rendin. — 

Könnyű ám de uralkodni nőnek. 

Hol keze alá férfiak jŐnek ; 

De legyen csak királyné valaki 

Egy országban, hol csupa nő lakik I — 

Mert az asszony, még mikor nem kell is, 

Egymás irányában mind rebellis. — 

Tapasztalja ezt rögtön a «soIo», 

Lévén alattvalóihoz szóUó. 

Parancsol, de senki se hallgatja, 

Sok lányszó közt elenyészik hangja, 

Szól : nem hallják ; int : nem mennek oda ; 

Mérgelődik ; no de nem is csoda : 

A lélekzete is elmaradt már : 

Nem fogadnak szót. Mind Szabolcs, Szathmár ! 

Ha lábhoz szól, a kezet emelik ; 

Ha mimikát kivan, lenyelvelik ; 

Végrehajtás helyett remonstrálnak, 

Decretumokat csak fumigálnak ; 

Végre szigorhoz nyúlni kénytelen, 

Hogy megszeppenjen a dévaj elem ; 

Lévén köztük egy ördöngös Tóni, 

Miként ama bizonyos . . . tony, 

S mert ez ellen sajtópört nem kezdhet, 

Vele ilyen büntetést éreztet : 

« Mivel olyan pikánt vagy kedvesem, 

A mai solót tőled elveszem.* 

— «Mit? a solót? a két pirouettel?» 

«Ma én fogom járni !» — «Csak azt tedd el ! 

Miben engem háromszor kihínak?* 

« Téged?* — « Engem !» — « Ugyan kinek hínak?» 

« Tudhatnád ! Mert tetszem, mert tapsolnak !» 

«A karzatnak ? — «Casino páholynak : 

Mikor játsztam Makbetben a nimfát;* 

tigen a boszorkányt!* — «Das ist infám !» 



272 



«Mit? még sérted fejedelemnődet?* 
((Ugyan ne beszéljen ilyen zödetl» 
(( Te kis kakuk, most rögtön elcsaplak ! » 
((Én meg még rögtönebb pofon csaplak !» 
S nem is vára: lesz-e indemnity? 
Az igérttet rögtön kifizeti. 
Erre aztán a hogy hajba másztak, 
Nincs hatalma leirni plajbásznak : 
Tenyér csattant, repült kendó' kalap, 
Dübörgött a pad a küzdők alatt, 
Közbevetek magukat a pártok, 
Egyik másik mellett ütve pártot. 
S lett belőle általános csata, 
Melyben egy slepp épen nem marada. 
Egy krinolin össze nem töretlen, 
S egy szoknya ránczából letépetlen. 
A megczibált sinyon szőrt eresztett, 
A mint a hamis konty rajtavesztett. 
Végtére a dühös rebellis had, 
Adázhevében még fegyvert is kap, 
Lábukról a czipőket lerántják, 
S egymást azzal kegyetlen meghántják. 
Leverik az egész kormánypártot, 
A regensnőből csinálnak skártot ; 
Szegénynek az orrát is betörték. 
Rábombázván egy éretlen körtét. 
S igy felforgatván a társaságot. 
Kikiáltják a köztársaságot. 
Proklamálják, hogy ők nem tánczolnak, 
Felmondnak a casino -páholynak. 
Eztán tehát a kinek kell ballet. 
Maga járja hegedűszó mellett. 

Uraim, ez ám nem tréfa dolog. 
Ha alattunk a föld igy himbolyog. 
— Mert kravallt ha csak férfinép kezd el, 
Azt leveri egy pár puskás ezred ; 
De ha papucscsal a ribillió : 
Oda nem elég egész millió ! 



Szegény hajótörést szenvedettek dala. 

Nagy sor az uraim ; tessék elképzelni : 
Ha a hajófenék el kezd vízzel telni. 
Házmagas hullámmal bolondul a tenger. 
Fenyeget, hogy minden pillanatban elnyel. 



273 



S a tenger fenekén krokodilok, czápák, 
A ki belé esik, húsát megkivánják. 

No mi nem hányódtunk épen tengerárban, 
Megfeneklénk csupán iszonyú hinárban, 
S mesés fenekében c végtelen sárnak 
A vérivó szörnyek, a kik reánk várnak, 
Nem krokodil, czápa, vizek mai-talócza. 
Hanem leskeló'dik ránk a sok piócza. 

t Szivattyúhoz minden!* mondják a hajósok, 

Hajó fenekében ha a viz nagyon sok, 

S ha végre a hullám munkájuk' legyó'zte, 

Szétbomlik a hajó, darabokra válik, 

Uj mimkához fognak, dolgoznak halálig, 

S uj alkotmányt ütnek roncsaiból össze. 

Mink is szivattyúztunk, a hogy ember merhet. 
Tanúnk rá a kvóta és az államterhek, 
Még sem lett lengővé megfeneklett gályánk. 
Szétszedtük, s csináltunk abból uj alkotmányt. 
Csak tutaj biz az ; s most eképen folytatnánk. 
Ha egy kis szél fújna, keseredett pályánk. 

Hajótörötteknél szörnyű az állapot, 

Ha élelmi szerük lassankint fogy, apad. 

Mind szűkebbre szabják az ételadagot, 

A mint fogy a kolbász és nőnek a napok. 

Sőt nyomorultakon még az is megesik. 

Hogy mikor már nincs más, egymást is megeszik. 

A mi indemnitink is fenekét éri ; 
Csak tiz napra való czvibakk van még benne : 
A hajós nép, nehogy elfogyjon élelme. 
Bármennyire szánja egymás húsát, vérit, 
Kénytelen megenni önfentartás végett 
Naponként a többség a jó kisebbséget. 

Hajótört hajósok tengerbe dobálják, 

Csakhogy megmentsenek roncsolt tutajt, gályát, 

Mind a drága málhát, becses hajóterhet. 

Végre az ágyúkat, a sok nehéz fegyvert, 

Csak egy tárgyat vesz fel majd a mentő csónak : 

Drága lobogóját a sülyedt hajónak. 

Mi is bedobáltunk mindent a hinárba, 

A mi csak drágánk volt, az mind veszett kárba, 

Ereklyék és málhák, ágyúk, puskák, kardok, 

Jókai: Költemények. U. 18 



m 



Az ember magának semmit meg nem tartott. 
S végre, liogy kercsztülláboljunk a gázlón, 
Bizony beledobtuk a vizbe a zászlónk'. 



A négy «nem-es». 

Voltak pedig a főnemes urak 

Ezúttal fő «igen»-esek, 

A zsidóknak emanczipálása 

náluk is csak megesett. 
Ha már az alsó rendek elfogadták. 
Szabadítsuk fel hát az istenadtát. 

Egyiknek az jutott az eszébe. 

Hogy hisz a zsidó is ember, 

Annak is kell repcze, búza, gubics, 

S más afféle gyapjú, kender. 

S minthogy gyakran szükségünk van reájuk, 
Bánja patvar ! dugjuk be hát a szájuk. 

Másik azon meggyőződésben élt, 

Hogy a zsidók is szép leányok, 

Csak az a hagyma ... No de semmi 1 Majd 

Más erkölcsöt hozunk reájok. 
Karoljuk fel és nemesítsük őket, 
Hisz ebből még valami jó kinőhet. 

A harmadik magában gondola, 

Hogy hisz a zsidó is jó kortes, 

A jövő évi választásoknál 

Ez nem megvetendő csoport lesz. 
Ki maga méri a bort és pálinkát, 
Alsó házba minket választ leginkább. 

Csak négynek jutott az is eszébe. 

Hogy a zsidó uzsorás is 

Nem ád, csak ötven, sőt száz perczentrc ! 

A hatos kamat csak frázis. 
E négy nemes tevén lábát keresztbe. 
Kimondta ; ide zsidót nem ereszt be. 



^kú 



275 



Kiadta a rendeletet. 

(Ez nem vers, hanem igaz.) 

Kiadta a rendeletet 

Muravieff, Muravieff, 
Hogy a mely mesternek egy inasa elszökik 
És átmegy a rebellisekhez. 
A mester fejével lakol. 

Zdenko mesternek elszökött az inasa. 

Zdenko mester mit tehetett mást, 

Mint hogy maga is utána szökött 

A büntetéstől féltében, 
így csinált egy rebellisből kettőt 

Muravieff, Muravieff. 

Kiadta a rendeletet 
Muravieff, Muravieff, 

Hogy a mely családból egy elszökik 

És átmegy a rebellisekhez, 

A többi mind fejével lakol. 

Zdenko mesternek volt nyolcz bátyja, 
A nyolcz bátya mit tehetett mást, 
Mint hogy maga is utána szökött 
A büntetéstől féltében. 

így csinált egy rebellisből tizet 
Muravieff, Muravieff. 

Kiadta a rendeletet 

Muravieff, Muravieff. 
Hogy a mely házi urnák egy lakója 
Átszökik a rebellisekhez, 
Az mind fejével fog lakolni. 

Zdenko mester és bátyjai miatt, 

Tíz házi ur volt szökni kénytelen 

Fiastul, pereputyostul, 

A büntetéstől féltében, 
így csinált egy rebellisből százat 

Muravieff, Muravieff. 

Kiadta a rendeletet 

Muravieff, Muravieff, 
Hogy a mely faluból egy elszökik 
És átmegy a rebellisekhez, 
Annak népe kardélre hányatik. 

Zdenko mester falujáníi népe 

Í8* 



276 



Mit tehetett mást, kaszát ragadt 
Es mindenestől átment a fölkelökhöz, 
A büntetéstől féltében, 
így csinált egy rebellisből ezerét 
Muravieff, Muravieff. 



Egy szerkesztőhöz, a ki pénzt küld a publicumnak. 

Mit mivelsz barátom, lelkem Arany János ? 
Schismát támasztottál, lettél Ariánus. 
Visszaküldőd a pénzt, lapod megszüntetve ? 
Soh' se' történt ez még e földi életbe. 
Hisz ez veszélyes tan ! mindent felforgató, 
Hogy legyen az ember ezután kiadó ? 
Eddig ha egy gscheftünk mene nagyon roszul, 
Ilyesmit az ember olyanformán bőszült, 
Annak a kevésnek, ki előfizetett, 
Adott újság helyett valami füzetet : 
Legroszabb esetben egy kalendárjumot, 
Abból is lehúzván a honorárjumot. 
Két három lapunk volt, s gyönge a publikum ? 
Azt tettük, mit méhész gazdák a falukon, 
Kik három gyönge rajt beütnek egy kasba, 
így kitelel, ezt már tudja minden gazda. 
Két három újságnak gyönge közönségét 
Összeeresztettük, — s egy aztán csak megélt. 
Vagy kihirdettük, hogy ((plh árithatatlan 
Akadály !» s a többi . . . Értik azt mondatlan. 
A publikum látta ; nem mi vagyunk oka, 
S megnyugodott benne, — hogy a pénze oda. 
S te mostan iij vallást hirdetsz? «itt a bankó !» 
S visszaküldőd a pénzt, még pediglen frankó. 
Ez, barátom, hiba ; még pediglen izmos ! 
Pénzt széljelosztani ! Hisz ez communismus ! 



A falusi kis delegátus Bécsben. 

Jaj be szép az a Bécs, Istenem be szép, 
S benne milyen uri, s nem paraszt a nép. 
Összevissza jártam iitat, útfelet, 
Entrée mellett látni mindent meglehet. 
Emeletes süveg mindenik úron, 
Oly magas falunkban nincsen a torony. 
Egy kosárka almát küldött az anyám ; 
Eris almájának híják a tanyán. 



á77 



Ott hogy üldögéltem szerény delegát, 

Velem nyájaskodni sok nagy úr megállt ; 

Szép piros táblájú könyvük volt nekik, 

Igen szépen beszélt velem mindenik. 

Egyik azt kérdezte : «wo wohnst du babám ?» 

Másik eképen szólt: « kincsem, schau mi an.» 

fMorgen kommst du wieder?» szólt a harmadik, 

S többet is, mit tudni nem kívántatik. 

Hogj' adom az almám ? nem is kérdezek. 

Arán a miniszter rég megegyezek. 

Túlsó szögletén ült tőlem nem tova, 

S szintén almát árult vén német kofa ; 

Veszekedett szörnyen azzal, a ki vesz. 

Nem akarta hinni, hogy tiz a kilencz. 

Én, hogy megmutassam, milyen jó vagyok, 

Csak azért is tizre még egyet adok. 

De meg is dicsértek ám a nagyurak. 

Még nekem is piros könyvet adtának. 

Én magam nem értem, mert csupa betű. 

Majd otthon a rektor elmesélheti. 

Ott hogy üldögélek a kapu alatt, 
Hát egyszer azon egy czifra ur halad. 
Bajsza nincs, aranyos gallér a nyakon. 
Láttam ilyet ülni hintón a bakon. 
Arcza pedig nyájas, és nem marczona, 
Kardja is van, kurta ; még se katona. 
•Ejnye gyöngyöm adta, magyar delegát ! 
Szeret maga engem, a hogy én magát'?* 
így szólt, s még ebédre is meginvitált. 
Monda : soh'se láttam együtt annyi tált. 
S hogy a Shottenthornál szívesen fogad, 
Ott lehet még almát eladni sokat. 
De én szemérmesen rá azt felelém. 
Mind a két szememet lesütve elém : 
• Az anyám parancsa bement fülemen; 
Rajxrátba ha hínak, lányom, be ne menj. 
Mert ha oda bemégy, mint magyar leány. 
Nem is jösz ki onnan, mint magyar leány. 
Én ezt még nem értem, ártatlan vagyok, 
Itt a kapu alatt csak elguggolok, 
S mint anyám hagyá — ha kérdez valaki : 
Csak igent és nemet kell rá mondani.* 
A nagy úr lett erre nagyon szomorú. 
Nem is beszélt hozzám többet magyarul. 
Megette az almát és nem fizetett. 
Azt hiszem, hogy rám megneheztelhetett. 
No ha majd még egyszer anyám Bécsbe küld, 
Van még odahaza több almánk nekünk, 



i>78 



Kiválogatom a legszebb czikkeket, 
S a hatalmas úrhoz vele fölmegyek 
S elmondom : ezt küldi mind a mámika, 
Termetté a nagy fánk, a pragmatika. 
S Ígérem, hogy tőle nem félek soha, 
Mert hatalmas ur és még se katona. 



Bécsi induló. 

Már siess hazádba vissza Vertt seregem, 
Nékem ez a bécsi klíma Nem nem egem, 
A sok fránya Vorlagtól van Már melegem, 
Jó, hogy itten nem fogták a Köpönyegem. 

Bécs városát megtanítok Jól magyarul, 
Megemlegetjük mi egymást Még fanyarul, 
Megszavaztunk sok milliót Nagy hamarul, 
Utunk most már hazafelé Majd kanyarul. 

Egyik másik el is szökött Már eleve. 
Volt, ki inkább lábát törte, S el se jőve. 
Pót-tagoknak itt figuráit Csak a neve. 
Valamennyi fut, ha futhat Már lefele. 

Összevesztünk, kibékültünk Egy keveset, 
Megtámadtuk nagy vitézül Elleneset, 
Azután megretiráltunk, Csak megesett, 
Azt mondtuk, hogy mindig enged A nemesebb. 

Puskát, kardot csatatéren Mind ott hagyánk. 
Arát majd megveszi rajtunk Kuhn nagyatyánk, 
Kerülgettük, de hiába Válogatánk, 
Utoljára csak mindenre Dolegatánk.* 

Mit kívántunk, mind megkaptuk, Már semmi sincs, 
A punktumot is rátette Jó Grivisics. 
Most már aztán azt mondjuk, hogy Itt ne visíts ! 
Talpra magyar! várnak otthon. Marsch haza, sicczi 



* Miféle uj szavakat csinál kend Márton, az akadémia tudta* 
nélkül ? 



á70 



A hölgyek lovagjai. 

Múzsám ! segits. Magas tárgyrul szól az ének. 
Hölgyekrül. Szeretjük e tárgyat mi vének. 
Hölgyek jogaiért két dali levente 
Hosszú pipaszárát, Yenére favente, 
Egymásnak szegezvén, hogyan öszszefente. — 

Büszke szaraczénok leggyorsabbik hőse 

Nevét félve mondják Hali-Asz Bal-Thazár. 

(Ki vezeti szóval a fél-bal-balt : az áll.) 

Látván hogy a szótul más el nem áll : — ö se. 

Kirugtat a sikra : « hitetlen gyaurok ! 

Rettegjetek ! a hogy most közétek gyúrok ! 

S mint Botond a bárddal, egy dohányzacskóval 

Megüti a kaput, szólván ilyen szóval : 

iOh szegény asszonynép ; óh elnyomott nó'nem !i 

(Kit üldöznek mások, uccsegélyen : ó' nem.) 

Hát már mindennünen kifelednek téged ? 

Üsse meg a kő az ily miniszterséget ; 

Ki a pipának ád mascuHnum genust, 

Holott az illeti nem Mercurt, de Venust. 

Az emberiségnek a legszebbik felét 

Törvényjavaslatból szörnyen kifeledék. 

Az asszonyokat ők nem is veszik számba. 

Mondván : pipa való csupán az én számba. 

Nem. Ezt nem engedem. A szabadság éljen ! 

Ne tegyünk megbántást a fehér személyen. 

A mi nekünk megvan, az nekik is legj-en. 

S viszont viceversa : ezt kivánja begyem. 

Hogy ha mi pipázunk, ők a füstöt nyehk, 

Ez bizonyltja, hogy a füstöt kedvehk. 

Ergo pipázzanak. Ez jótétemény lesz. 

Pipától nem jutnak a pörlekedéshez. 

Pletyka kevesbedik, ha ó'k dohányoznak. 

S nem kérdik, hol jártál"? ha késó'n jön gazda. 

Könnyebben kezdó'dik minden ismeretség : 

Gyújtsunk rá kisasszony ! Kérek tüzet. Tessék. 

Feleségül kérés nem ád annyi vitát. 

Egyszerűn azt mondjuk : nem cserélnénk pipát '? 

S ti ezt gátoljátok, zsarnokok kegyetlen ! 

■ — Hogy pipátok szára legyen szeleletlen ! — 

Ti leszaggatjátok a családi békét : 

Özvegy alkotmányunk legbecsesebb ékét. 

Még elgondolni is borzasztó, például 

Ha egyszer egy delnő delf érj éhez járul 



280 



S mond: adsza kedvesem, ide a kostököt. 

Férj vakarja erre nagyon az üstököt. 

— Lelkem, én szívesen, nem egyszer, de tizszer. 

De tiltja a törvény, s a financzrainiszter. 

Rendelkezz szivemmel; de mi nálam kosé. 

Az a miniszteré. — - Hát ez igy okos-é ? 

Mit mond erre a nép, mit mond az asszonynéj) ? 

Alkotmányos létünk bizonyítsuk honnét ? 

Ha csak Bécscsel kötünk mindig «közös-ügyet», 

De haza nem viszünk semmi közös ügyet ? 

Azt mondják pecsovics valamennyi férfi ! 

S rebellál az asszony, pedig nagyon érti. 

Ha hát pecsovicsok nem akarunk lenni, 

Nö-pipa-képesség törvénybe fog menni. 

így szólt hó's Bal Thazár ! s a töltött kostököt 
Közéjük hajítá ; mint égő üstökös 
Vagy mint csóvás bomba repült a goromba, 
S mamelukok közé leütött. Azomba — 
Nem volt rest Zsarnoky, mamelukok khánja, 
Ki áll a fegyvernek s bátran visszahányja : 
«Mit? pipát a nőknek? Valyon Aphrodité, 
Kospallagit hosszuszárujából szitt-e? 
Diana a szűz tán makrával állt lesbe ? 
Szivarral foguk közt gráciák lefestve ? 
Tűzkövet markában csak Jupiter viselt, 
Júnónak markába ő sem adta, mi sem. 
Ha füst kell asszonynak, ott neki a konyha, 
Talál ott eleget, míg csak meg nem unja. 
A pipa disznóság ; füstös, kormos szerszám. 
Minket « csúnya nem»-et tökéletesítő. 
Ki a « rút-nem » tagja, leszen csupán ettől 
Tökéletesen rút s akként lesz emberszám. 
Ergo ez nekünk «kell)). Szólt s a vetett bombát 
Visszahajította. Szétpattant, megrongált 
Sok komoly harczokra készített kőfalat. 
Kik mind összedűltek a kaczagás alatt. 

En is elkészültem a vitéz tornával, 
Leirván azt szépen egy pipa kormával 
Egy száll fidibusra. Múzsám ! dohányzói már? 
Tessék, gyújts rá vele. 

vagyok alászolgád. 



28 1 



Táblabiró-király.* 

Az ám ! de most hol veszünk egy királyt, 
Szegény árván maradt rebellisek '? 

Van ugyan sok, a Kuntschaftsamt kivált 
Sok facér exrextől csak ugy pizseg. 

De egynek sincs elég jó Zeugnissa, 
Egyik korhely, a másik garázda ; 

Emez magát mindennap leiszsza, 
S nincs vele megmaradni egy házba. 

A negyedik szeretőkre költött ; 

Az ötödik a gazdáját csalta ; 
A hatodik : az is mindegy ördög, 

Mint a többi az is olyan fajta. 

Meg van ! itt van. akadtunk egy jóra. 
Ezt nem csapták, ez magától ment el. 

Eredj érte frissen jó D'Armora, 

Foglalózd le, s rakd szekérre, kendd fel. 

Tekintetes, fölséges Hernando, 
Volt király s szabolcsi táblabíró. 

Ez lesz Madridban uralkodandó 
('Sz lehet azért ott is táblabíró.) 



•Király urambátyám ! 

De szívesen látnám, 
A trónusnak, a spanyolnak 

A párnája lágy ám . . . .» 



Jaj kedves ócséim, vitézlő spanyolok, 
A királ}-mesterség nagyon erős dolog. 

Próbáltam : nem tetszett ; megköszöntem szépen 
S mentünk jobbra balra : én is, meg a népem. 

Koronátoknál jobb föveg a panama, 
Nem leszek én király, se Dalai Láma. 

* Vonatkozik Coburg herczegre, kit több magyar vánuegye 
^ megválasztott táblabírónak, s kit a megürült spanj-ol trónra hit- 
tak meg : de nem fogadta el. 



282 



Mostan kertészkedem, nézzétek a fáira, 
Mennyi alma rajtok, s aztán milyen fáin! 

— S egy sem Eris alma. Mindenféle fám van. 
Csak akasztófa nincs a faiskolámban. 

Nem leszek én király. Itt nincs ellenségem, 
Csak a hernyó, s attul országom megvédem. 

S egyetlen lázadóm, kit elpusztítandok, 
Mert mindent felforgat : a neve vakandok. 

A szőlőm is érik, s a mit sajtóm ereszt. 
Pedig censurám sincs, még sem leend eczet. 

Ha üres trónustok, töltsetek mást bele, 
Tisztelni fogom : de nem cserélek vele. 

Hadd maradjak én csak kertész s táblabiró, 
Nem biró, nem nyiró, de ám nem is siró. 

S hadd mustráljam dolgát a cserebogárnak, 
Mustrálja más dolgát a « cserekirálynak ». 



A pulyka-kakas-viadaL* 

1. Pulyka meglátja, hogy kakas tyúkot üldöz: 

«Ezt már nem engedem, váglak mingyárt földhöz !» 
Kakas pedig nyakas, fordul vele szembe ; 
Mert mind a kettőnek van nagy ellenszenve. 

2, Piécze-rucza ezt igy látva, összeröffen : 
Biznak erejökben ; mert vannak ők többen ; 
Közrekapott kakast szörnyen letájcsolják ; 
Kitépvén farkából sok szép tarka tollát. 

3. S azzal győzedelmes vezérökhöz mennek 
S megteszik újólag pulykárfömesternek 
S fogván közre kézre diadalhintóját, 
Elől nagyon húzzák, hátul jobbra tolják. 

4, Kakas ezt a dolgot nem hagyhatja abba : 
Gunár törvényszékre ö ügyét feladja. 
Gunár törvényszék tesz olyan igazságot, 
ITogy visszaítéli neki kakasságot. 

* A Szentkirályi Móricz, mint polgármester és Thaisz Elek fő- 
kapitány közötti versengés paródiuja. 



-283 

5. ítéletben meg nem nyugszik récze-nicza, 
Egyik jobbra húzza, másik balra húzza ; 
Elszakasztják ; mondván : « juszt is 1» Appellálnak ; 
S feljebb adják ügyet királyi pávának. 

C. A királyi páva nem ragyog hiába : 
Azért van kivül is arany a tollába ; 
Méltó bölcseséggel azt deliberálja. 
• Tyúk-, kappan- s jérczének kakas a királya.* 

7. Eéczerucza erre azt mondja : «ez már más ;» 
Újra gyűlést hirdet s az nem igen lármás ; 
Kakast hazahuzza diadalszekéren, 
Mondván: «ne tessék ránk haragudni, kérem.* 

8. Duzzog ám a másik, hogy ez ekkép történt: 
Fejére hogy merték olvasni a törvényt ! 
Deputatióban ruczák mennek együtt. 
Mondván, imi kendet is de azért szeretjük l» 

9. Pulyka szól : fKurr . . . majd megmondtam, mi anyátok? 
Nyárs a béletekbe ! Forró zsir reátok ! 

Átok ! Eám a szátok már ne is tátsátok ; 
Hordjátok irhátok innen ; — vakapátok f » 

10. Eécze-rucza hajba kap egymással bajba. 
Leköszönt a vajda, maga van a zajba. 
Oda a csatorna ! Felyül kap a torna ! 
Bárcsak most egy gólya közénk leugorna ! 



Tallérossy Zebulon. 

(Uj évi köszöntője a választóihoz.) 

Mentét, ködmönt, lajblit, ujjat. Kihez nagy örvendve nyújjad; 
Kibe magad bele bújjad ; — Huszár-, honvéd-vitézt ujjat, 
Szip nemzeti nótát ujjat, Kitül kebled lángra gyújjad ; 

Kit, a mikor búsulsz, fújjad; Ujjat kapja minden ujjad. 
Trafiktörlő törvint ujjat, — Csak képviselőt ne ujjat ! 



A záklyás fene. 

Kandikáljunk: hol van egy, kit ellenkandidáljunk? 
Fogtunk egyet ! Annak fáklyás muzsikát csináljiink. 
Itt egy hordó, bár nem bordó ; de azért nagy kincs ez ; 
írjuk fel rá a mottónkat: «in hoc signo vinces.* 

Léder, léder, bum, bum bumm ! 



284 



Czigány húzzad I szónok fújjad ! Kortes mondjad : « éljen !» 
Kinek fáklya van kezében, senkitől se féljen ! 
Ármány adta publikumtól a beszéd nem hallik, 
Szónok ordit, majd bereked gégéjében a lik. 

Léder, léder, bum, bum, bumm ! 

«Ti népszemét ! süsd ki szemét, a ki el nem hallgat* 
Utbanálló opponálló no most mindgyárt majd kap ! 
Ki nem tudta, megtanulja: mire jó a fáklya? 
Jó polgártárs azt egymásnak a hátához vágja. 

Léder, léder, bum, bum, bumm! 

ÜsdI nem apád ! — Ki mit kap, ád. Héj fordul a koczka I 
Összecsapnak, a szónoknak felfordul a poczka ; 
Kortes, fáklyász, éljenező sebsen elinalnak. 
Átengedvén a csatatért balnak, diadalnak. 

Léder, léder, bum, bum, bumm I 

Az elfoglalt fáklyás zene megfordul a rúddal, 
S felköszönti a « másikat)) mingyárást egyúttal, 
S a szomorú kedvezményből nép jókedve árad , 
Soh se látott ilyen tréfát, mióta van, Várad. 

Léder, léder, bum, bum, bumm! 



Induló. 

Már siess hazádba visszanyert seregem ! 
Nekem ez a magyar klima újra egem ; 
Bach-huszárok megmaradtunk még elegen, 
Most fogadnak ott bennünket csak melegen. 
Nem kell már az országnak a táblabiró. 
Az jó biró, stemplifélét jól a ki ró ; 
Táblabiró az ilyenben még csak tyiró : 
Iró-blró a mi hadunk, jól megnyíró. 



285 



Egy álom. 

Tüneményes színdarab a jövőben. 

Személyei : 

Zichy Tóiíi, Színházi Heródes. Erkel, kar(ezerlmester. 

Gyulai Pali, Confusionsrath. Böhm, tribunus plebís. 

Vadnai Kari, Pontius Pilátus. Lehman, egy nélkülözhutlen 
CsEPREGHY, egy ur. ember. 

Szigligeti, egy jó ember. Campilli, a viliik kii-álya. 

Feleki, egy jó színész. Pénztárnok. 

Szigeti, egy jobb(párti) színész. Signore Scaramuccio. 

(Történik jövő esztendőben egy igen szép napon.) 
(Ülésterem a színházban.) 



Zichy Tóni. Ugyan kérem édes Csepregby ur. 

Mi nap vagyon ma"? ha kérnem szabad. 
Csepkeghy. Hát kalendáriumja vagyok én az urnuk '? 
Szigligeti, Erkel, Feleki, Pénztárnok (sietnek felelni). 

Drámanap ! Operauap ! Hétfő ! Szombat ! Bcrlct- 
uap ! — Eossz nap ! Gázsi nap ! 
Zichy Tóni. Nem azt kérdeztem, kérem ! Hányadik van '? 
Pénztárnok. Mondtam már gázsi nap van. 

Február, 

Tizenhét tegnapelőtt volt ultimo. 
Zichy Tóm. Tyhü, mi a lelke ! Hisz ez születésnap, 

Közösügyes alkotmány napja ez. 

Ma díszelőadást kell tartani. 

Gyulai ur, hol van a hetirend ? 
Gyulai Pali. Hetirend ? hetirend ! Jobb zsebem ? bal zsebem ? 

Kis fiók? Nagy fiók ? Itt van a hetirend ! 
Szigeti. Hiszen kérem az a múlt hónapi. 
Gyulai. Igaz : — futok, szaladok, hova lett ? 

Vezérczikket irtam hátára tán ? 

Futok Keményhez. Azt biz ott feledtem. 
Szigeti. Hisz itt van az umak a kalapjába ni ! 
Gyulai, Igaz. Köszönöm. Ugvan hogy jött velem ez a kalap? 
Zichy. Lássuk tehát mi az előadás ? 



286 

Erkel. Ha díszelőadás, — ugy : opera. 
Szigligeti. Mit ? opera ? Egyszer már dráma is f 
Feleki (sagya). Ugyan ne rontsd magad. Gondolj reá : 

Egy nappal több «mezitlábos» siesta. 
Szigligeti (elhallgat). 
Zichy. Tehát minő operát adhatunk ? 
Erkel. Hja uram ! 

Miután ez most dráma nap, tehát 

Rendkivüli ! az egész zenekar 

Csak extra dijazásért hegedül. 
Pénztárnok. Extra? Hát a gázsinap ? 
Zichy. Legyen. Tehát adjuk Fideliót. 
BöHM. Az nem mehet, mert a tenor rekedt. 
Zichy. No hát az Észak csillagát. 
BöHM. Az sem, a primadonnánk is beteg. 
Zichy. Adják más donnának a szerepet. 
BöHM. Jajh ! hisz akkor meggyógyul ízibe. 
Zichy. Hát annál jobb. 
BöHM. De nem jobb, mert legott 

Felmond nekünk és elmegy Bécsbe. 
Vadnai. Hml 

Hát adjuk Telit, a Vilmost. Szép az is! 
Zichy. Az volna baklövés ! Ily szent napon 

Profán republikánus operát ! Miért ne mingyárt 

Bánkot, a bánt ; vagy Hunyady Laczit ? 

Gondolj reá, hogy eljön Nopcsa is. 

Adjuk a «Czár és ács»-ot, az loyaliis. 
Lehman. Azt semmiképen meg nem engedem 

A «Czár és ács» elő' nem adható, 

Mig tizezer forintnyi kortinát 

Nem festek hozzá. Mind uj diszletet. 
Mind (összenéznek). Hát mit csináljunk, ha nem engedi ? 
Zichy. Adjunk, nem bánom, a mit adhatunk. 
BöHM. Azt se lehet, mert Sasza mindben játszik 

S annak mindenhez kell egy uj ruhaL 
Zichy. Adjuk a szerepét Bodorfinak ; 

Jó ember, az rendesen kisegit. 
BöHM. Igen, de lány szerep ? Nadrág szerep, 

A melyet lyántól vár a pubhkum. 
Zichy. Legyen revanzs nekünk Vesztfáliért 
BöHM, Lehman, Erkel (ősszepakolnai). 

Vagy extrawurst, vagy nem lesz opera. 
Zichy {megpróbálja hogyan lehetne energiát kifejteni), 

No hát akkor adunk ma balletot. 
CampitIiT. Igen szívesen, én készen vagyok, 

Csak a tánczosnéim szedjék elő, 

De az ma mind a Neue Weltbe megy. 

Ott mindeniknek angazsmája van. 



2S7 



Zicny. Kiküldetik rájuk Gyulai ívc, 

Hogy rábeszélje őket szép szerével. 

Gyulai. Mit ? Én tánczosnékkal beszélni ? 

S még rábeszélni ? Soha életemben ! 

Zichy. No de ex ofifo ! 

Gyulai. Félek én azoktól, 

Kik nem tanultak tőlem a^sthesist. 

Zichy. Ugy hát ballet se lesz. Elvégre is, 

Eá kell fanyalodnunk a drámanapra. 

Egy hang. No, szervusz mára ferblitársaság ! 

Vadnai. Csináljunk a szükségből csendesen 
Nagylelkűséget és concessiót 
A nemzet dráma-muzsájának is. 

Zichy. Válaszszunk egy királyos darabot ! 

Vadnai. De hát kitől ? 

Gyulai. No Szigligetitől ! 

Szigligeti. Ah, szépen köszönöm. Ma diszelőadás, 
Tele szinház, de ingyenpublikum, 
Emlékezzünk meg egyszer másrul is. 

Vadnai. No hát itt vannak Dobsa, Hiador. 

Zichy. Barátom ! én ma nem tudom, mi lelt ? 
Két «balközépi» iró színmüvét 
Hogyan tudod nekünk ajánlani? 
Hiszen, ha igy teszek, kadencziát 
Csinál rám Kandó, és leszek bukandó ; 
A kormány elleneivel nekem 
Itt czimboráznom nem kell, nem szabad. 

Szigligeti. Legjobb lesz egy neutrális iró. 

Az angol Shakespeare ; adjuk Hamletet ? 

Zichy. Jó lesz biz az. Ki játsza Hamletet? 
Gyulai ur ! 

Gyulai. Ha Gervinus szerint . . . 

Zichy. Jaj ! Gervinusnál kezdi ! 

Vadnai. Lendvay játszsza. 

Zichy. Hüh, szent Apolló ! még ez kellene ! 
Baloldali színészt léptetni fel 
E szent napon ! Halomra döntenők 
Az egész boldog kiegyezkedést. 
Ugyan édes barátom. Szigeti, 
Ön kormánypárti hivünk, ugy tudora. 
Nem játszaná el nékünk Hamletet? 

Szigeti. Hogy kormánypárti vagyok, az igaz : 

De Hamletet azért nem játszom el. 

Feleki. Ej, mit keressük ? itt Mátyás diák. 

Ahoz szinész se kell, eljátssza mind, 
A sok szegény chorista, kis szinész. 
A publikumnak mindeg\' az, akárhogy, 
Ahoz van elég dekoráczió. 



288 

Sok régi ponyva és kopott palást, 

Királyi udvar drámai napon. 

Csak súgó kell még hozzá, s péklegény. 
Mind. Éljen ! Jól van. Lesz Mátyás diák. 
Zichy. No, hála Isten, csakhogy átesénk. 
Pénztárnok. Dehogy esénk. A choristáknak pénz kell. 
Zichy. Pénz ? pénz ? Minek nekik a pénz ? 
l'ÉNZTÁRNOK. Mert szokták, hogy egyenek. 
Zichy. Rossz szokás. 

Pénztárnok. S még hátra van a gázsijok. 
Zichy. De hát hol? 

Hát hol a pénzünk? Sok subvencziónk ? 
Pénztárnok. Az diszletekre ment, jó Lehmanunk 

E pénzt erdőknek felfestette mind. 
Zichy (elszörnyedve). Temesvári s határvidéki erdők ! (Vaduaihoz), 

Ezt jó lesz nem kürtölni. Tudja mit? 

A díszelőadás bevételét 

Addig is oszsza ki, mig újra szólok 

Az én miniszteremmel, s pénzt hozok. 
Signore Scaramuccio. Buono matino. Signori nobili ungaresi. 

lo sono il virtuoso waldhornisto Scaramuccio 

Sono recomendato del la signorina ministrcUa 

Al signore impresario e intendento, 

E tutti quanti signori comedianti. 
Zichy. Cscpreghy ur. Édes Csepreghy ur. 
Csepüeghy. Nem vagyok én mézes kalácsból. 
Zichy. Ugyan kérem hagyja egy perczig abba 

A fokhagymás szalonna pánizálást 

S beszéljen az olaszszal angolul. 
Csepreghy. Pro primo a konvencziómba' nincs, 

Hogy fokhagymás szalonnát ne egyem, 

Pro ultimo, hogy angolul beszéljek. 
Szigeti. Megálljunk ; majd beszélek én vele. 

Alsó signore Scaramuccio, 

Questo voluto in nostro theatro 

Parlato claro, a kutya-atto. 
Scaramuccio. Sí sí ! In quinto — atto ! Producato. 

Mio instrumento, il waldhorno. 

Signora ministrella e mia patrona. 
Szigeti. E quanti capati pro isto produciamento ? 
Scaramuccio. II bruttó medesimo della cassa nettó. 
Szigeti (tolmácsol). A fél cassát akarja a mai előadásból. 
Zichy. Ministerné ajánlja, mit tegyünk? 

Hadd fújja hát, s hadd szijja a felét. 
Gyulai. No én elébb megkísértem vele, 

Lealkudni a dijból valamit. 

Talán két harmadrészszel megelégszik. 
Zichy. Ugyan kérjük, de nagyon, tegye meg. 



1 



— TlÍüiI ma lesz nagy díszelőadás, 
Mi mind remekül fogunk játszani. 

(Egy hang, 'Egy része ferblit!-) Kedves Vadnai. 
Ha máról irsz, ne a violaszín, 
Hanem a zöld tintába mártsd a tollad. 
A Rákosit szerződtetem, ha hallgat, 
A többi kritikus szabad jegyet 

— Remélhet. — S most menjünk az iskolába. 
T.r.HMAX (Böhmhez). Üm, még ilyen igazgatót se láttam, 

Ki elmegy, itthágy, és ebédre nem hiv. 
EóHii. Be tudjuk ezt a szerződésbe néki. 
Egy hang. A békák egyszer léczkirályt kívántak. 
Más hang. Csak lesz eszük, hogy mással nem cserélik. (Mind eL) 
•Gyulai Pál (hátramarad, a hetirendet újra imj, Csepreghy diktandója ntán. 

Készen van, felngrik, a kalapot felcsapja a fejére). 

Vájjon ki vitte el a kalapom? 

És benne volt a hetirend pedig ! 

Yajjon mért hitt a miniszterné engem ? 

Vájjon mi lesz ma az előadás ? 
£s£PB£GHT (pánizál nagy nyugalommal és foghagymával s nem s^it rajta). 



A pestmegyei jobboldal megalakulása 

a gróf Teleki jutalomra pályázó vigjáték. 
Személyei : 

MiDFÁJ BÉLA 1 

Gróf Nehezteli 1 az országházon kivül rekedt 

Gróf Hegyrehczi I szónokok 

Peaefectus Feri j 
Gróf Titkár Laczi, pái-tmegfoltozó. 
Zsigánka Ivák, bankár. 
« Cs. KiB. PÁL, örök fiatal talentum. 
EosGOR, kortesvezér. 

Ispánok, kasznárok, kimaradt szolgabirák, plébánosok. 

I. Felvonás. 

U "GróF Titkár Laczi. Ezer milliom frankohungrian ! 
Az öreg ur megint papozni kezd, 
Az ifjú ur a börzén spekulál. 
S ennélfogvást, a mint természetes : 
Az ifjú ur szörnyen káromkodik, 
S ha azt meghallja az öreg urunk 
Ucscse ! még egy templomot épittet. 
Hü embere vagyok, muszáj neki. 

Jókfti: K5It«méi)Tek. If. ^^ 



2í)0 

Valami más időtöltést szereznem . . » 
Csináljunk egy jobb oldalt Pestmcgyében^ 
Ez is sport : és találni rá vadat. 
Urak, számláljuk meg hányan vagyunk. 

MiDFÁJ Béla. Hitem s erős győzÖdcscm szerint 
Ezt regen kellé tenni már nekünk. 
Nem termelt annyi körtét Szilassy, 
]\íint mennyi korszerű beszédet én. 
De nem levén piaczcza, hol eladjam, 
Aszalt beszéddé mind az töpörült. 
Ilyen gyümölcscsel majd szolgálhatok, 
Szónoklati susinkát mázsaszámra. 

Pkaefectus Feri. Én sajnálom, de fel nem járhatok: 
A klubba : szörnyű sok foglalkozásom t 
Epen most vettetem a tarhonyát, — 
S az ürük mostan kezdnek elleni ; — 
Tömérdek követ összehordaték, 
A mikből kőszenet égettetek. — 
Királyi tóba békalencse sok, 
Azokba mostan békát hordatok, 
Kik onnan azt a lencsét kiegyék. — 
A szénát is mostan csépeltetem, 
S a zab hegyét ren<Jén levágatom, 
Külömben a lovak hasát kiszúrja. 
Azt sem tudom még, ha tavaszfelé 
Szarvas s tehén a szarvát mind lehányja,- 
Honnan kéritek nékik másikat ? 
Nekem hát, kérem, békét hagyjatok. 

Gkóf Nehezteli. Eu ott leszek, s fogok mennydörgeni^ 
Akármiért. Nekem mindegy. Fogok ! 
Miért haragszom ? Mert tetszik nekem. 
Megmutatom ; nem félek Nyárytól. 

Geóf Hegyrehuzi. Hisz én se félek. GŐzsiklóra mondomi 
Csak politesseböl léptem vissza tőle, 
Mint éltesebb elől. Tanultam ekkép 
De hogy ha igy hizom mint indulók : 
Ma holnap ellenében túlnyomó 
Leszek és akkor aztán mérkőzünk. 

ZsiGÁNKA Iván. Mondok : Sprengolni kell azt a baloldalt^ 
Mienk a «besser!» rájuk beszszereljüuk! 
Halásznak és Eádaynak czupász ! 
Aztán ijeszteni fogunk. Kivágunk 
Egy filkót, a ki sánta, s egy Királyit. 
Hihesse bal, hogv négy van a kezünkbca.- 

Cs. KiR. Pál. Mi? Kérem ! Filkó ? 

Gbóf Titkár Laczi. Kezdjük elején. 

Számláljuk össze, hogy hányan vagyunk.- 
En és a grófom : egy. 



i 



291 



Midfíj Béla. Kettő magam, 

Beszélek mindig két ember helyett. 
Bongok. Én meg három helyett iszom. 
Gbóp Nehezteli. Velem jön minden ispán, számvevő. 

Minden korcsmárosom és bérnököm. 

Megannyi hirhedett kapacitás. 
Cs. KiB. Pál. Én biztositok három mimkatárst. 

De már Lászlóról jót nem állhatok, 

Mert az titokban olvas Üstököst. 

A bárót is beirom per procura, 

De már a metteur-en pageom baloldal. 
GnÓF Nehezteli. Számithatunk nyolcz plébánosra is. 

Magam papjával nem szolgálhatok, 

Mert az mind kálvinista. Nagy szerencse, 

Hogy a plébános már nem az ; mert igy megért. 
Gróf Titkár Lagzi. S igy összesen volnánk talán húszan. 
ZsiGÁNKA IvÁx. Eeszkirozunk vele. Arra elég. 

Dupla vagy semmi ! Leszünk negyvenen : 

Gubellirozzuk. Nyolczvanig kiüt ! 

Akkor egy perezre «restó». Retirálunk. 
GiíÓF Titkár Laczi. Tehát minthogy vagyunk immár húszan, 

Yálaszszunk egy száz tagú comitét. 

(Száztagú comité megválasztatik.) 

Gróf Titkár Laczi. Elnök legyen, ki nem lesz itt soha. 
Pénztárnok, a ki pénzt nem kér soha. 
És titkár, a ki semmit nem jegyez. 

Mind. Éljen. A jobboldal megalakult ! > 

Gróf Hegyrehuzi. Ha most piros sipkás bataillonom 
Megvolna még ! Rögtön fáklyás zenét 
Adnék magunknak és illuminálnék 
Háromezer suviczkos katulyával. 

Gróf Titkár Laczi. És most a kapitoüumba fel I 

H. Felvonás. 
(A kapitoliumban.) 

MiDFÁJ Béla. Hitem s erős győzŐdésem szerint 

Ezen teremben oly disznó meleg van, 
Hogy minden gondolat megsül bele 
S csak a szónok maga marad sületlen. 
Egy nagy előnye van a parlamentnek 
A vármegye gyűlései felett. 
Az, hogy az országházban buffet is van, 
Az énnekem erős meggyőzedelmem. 

Gróf Titkár Laczi. Tisztelt uraim és úrhölgyeim ! 
Ne higyjétek, én nem vagyok oroszlán. 

19* 



Í292 

Csak Schnock vagyok, a jámbor asztalos. 

EoUém szerint nekem bömbölni kell : 

De szépen ildomosán bömbölök. 

Orditok, mint egy mivelt fenevad. 

Tehát tőlem senki meg ne ijedjen, 

Midőn Tliisbe fátyolját összetépem. 

Thisbe ezúttal annyi, mint Tisza, 

Kit én, nagy tisztelettol bömbölök le. 
Jobboldali khóeus. Jól bömbölél oroszlán ! 
ZsiQÁNKA Iván. Én mondok : ott a sorban «siebene brennen.* 
Gróf Nehkzteli. Haragszom, hogy nem haragudhatom ! 

Csak tudnám, hogy miért s kire haragszom ? 
Cs. KiB. Pál. Urak, látom, kisebbségben vagyunk. 

De majd fordítok én e dolgon egybe. 

Itt a zsebemben épen egy vezérczikk, 

Mely a Pesti Naplóba szánatott. 

Ezt most felolvasom. Ha véget ér. 

Tudom megritkul tőle a közönség. 
ZsiGÁNKA Iván. De ucscse ! akkor én is elszököm, 
Khórus. Szavazzunk. Menjünk már ebédre I 

(Huszonketten feláldozzák magukat a «jobb)> ügyért.] 

Gróf Titkár Lagzi. Kevés biz ez : de ám épen elég 
Pepiniernek. Ez lesz a törzsjuhászat, 
Mely, mint Sztrokay rambouillet kosai, 
A többi nyájat megrambouilletozza. 
Itt elbukánk — Marschallnál fölkelünk. 

MiDFÁj Bbla. Hitem s erős győzödésem szerint, 
Nekem a gyűlés étvágyat csinál. 
Hát még ha országgyűlés volna! Szörnyű Vácz? 

(Gyúszdal, távol pohárcsengéssel vegyülve.) 



A pénzemberek. 

Hősköltemény. 

Pcnzország szép ország! vagyon abban minden; 
Senki sem dolgozik, a pénzt kapja ingyen ; 
Annak, ki bejutott a paradicsomba, 
A millió csak ugy terem, mint a gomba. 

Minden ember feje vagyon ottan pénzből, 
Az egyik aranyból, a másik csak rézből ; 
Részvényből épitnek szép fellegvárakat. 
Kinek mekkora kell, olyan nagyot rakat. 



■2dá 



A jámbor publLkum aranyg^-apjus birka, 
Akad gazdája is, ki mindig lenyirja, 
Bankárt gazdagitják zsiros differenczek ; 
S ki legjobban benczeg, abból lesz a berezeg. 

Pénzország berczegét, ki játszik a hausseon, 
Kegyeli Fortuna, jDogány istenasszony. 
Van vele bevallott tartós liaisonja. 
A börzei chorus legalább aszondja. 

Egyszer csak Fortuna megugrik ; elgördül 
A golyó s kegyenczét elüti a földrül, 
Papir buli, fellegvár dül, akezia porbad, 
Cborus ugyan ugrik, ki merre ugorbat ! 

Cborus gyászmarscbot fuj, beütött a krizis. 
Elébb csak egyenként, utoljára tiz is, 
S fújják keservesen : « elesett a Feldlierr ! 
Lónyay most segits ! Nem tréfa ez. Geld lier !» 

Lónyay -Plútónak mindig van sok pénze, 
Terem a bová nyúl, akár ne is nézze, 
Két tele marokkal gyászcliorusnak szórja, 
A szegény halott is feltámad e szóra. 



Elégia. 

(Tóth Kálmán bai-átomhoz.) 

Engedje Pegazra engemet ülni fel, 
Minden poéta ülje Pegazra most ; 
Hogy Pegazus-bandériummal 
Mink Te-Neked tisztelkedhessük. 

Minden Totók közt vagy Te leg a nagyobb ! 
Vilmost tiszteltem, azt az arany szakalt. 
Lőrinczt fogom, mihent pöröm lesz ; 
Am Tigedet minynyart tisztellek ! 

Minden poita, vers avagy próza volt, 
Krajczart fizette billegi czim alatt, 
S mig billegette lantja burját, 
Lónyay ötét billegelte. 

Te megperelted charoni vámszedőt. 
Ki megadóztat a fénye Helikont, 
Az obolust ledisputaltad 

S most mehetünk szabadon orcusba. 



291 



Vivát ! kiáltok. Ez dicsü munka volt, 
Csudát mivelted ! Nem de nagy csuda, 
Hogy a midőn nemzeti czimer 

Eulunk letűnik, — meg n^m siratjuk? 

Azirt soká ilj, ne legyen baja 
Soha Te Nikéd, csupán csak egy Baja, 
Is a mi mas «baj» lesz iltedben. 
Az legyen iles accentussal. 

Mi megüritsünk Irted ezen pobart 
(Telik mibül már) is kivanjunk nekünk: 
Hogy a mi most lebilleg ballag, 
Ránk vissza ne ballagjon ! 



Szusz Oppenheim. 

Volt egyszer egy derék, bölcs financzminiszter. 
Sokat emlegették ; de nem itt az Ister 
Partján ; nem is volt ám az valami cister — 
Cita barát ; hanem jeles német mister, 
Hittak öt Szusz Oppenheimnak. 

Szusz Oppenheim tudott ám bánni a pénzzel, 
Keverte erősen az ezüstöt rézzel. 
S a ki azt mondta rá, hogy ez rossz piczula, 
Az a kutyalyukba bizony elindula. 
Oda dugatta őt Szusz Oppenheim. 

Szusz Oppenheim úrnak minden pereputtyja 
Tudta, hogy merre van az Olympus útja? 
Ki hirt szerzett, népet és országot csalva, 
Azt ő mind berakta magas hivatalba. 
Ezt okosan tette Szusz Oppenheim. 

Behozta a dohány, só, és bor-monopolt, 
Ez még akkor új volt és nem igen kopott, 
Adót vetett kutya, ember és lófőre. 
És mind elkölté egy szép herczegnőre. 

Ilyen nagy gavallér volt Szusz Oppenhoim= 

Privilégiumokat osztott, de nagy pénzen ; 
Szabad lopás, csalás akárkinek készen. 
Országos elve volt, hogy « lopni bár szabad. 
De csak úgy, ha abból én nekem is marad. » 
Ez volt Szusz Oppenheim systemája. 



2o: 



Xladott föltlet, fát, vizet és bástyát, 
Eladta volna az a Krisztus palástját, 
Eladta volna az a királyt magát is. — 
iSzerencsére megbnlt, azt mondván, hogy «satisi, 
Megeléglette Szusz Oppenheimot. 

Ekkor aztán fogta magát a parlament, 
Szűz Oppenheim úrra (nem tréfált) rajtament. 
Miniszter palástját akasztá nyakába, 
A. sok érdemrendét köntös gomblyukába, 

Öt magát meg a kötélre, 

Ilyen bolondul járt Szusz Oppenheim. 



Excelsior ! 

(Előfizetési felhívás.) 



««Eölfelé 1» a kor jelszava. 
3íinden fölfelé törekszik : 
Borsó, paszuly ; még a tök is. 
■S miniszteri titkárokból 

Lesznek osztálytanácsosok. 
Fölfelé megy minden házbér. 
Fölfelé megy búza és liszt. 
Marha és más húsnak ára, 
Hizott disznó, részeg kortes, 

Mind drágább most, mint azelőtt 
Fölfelé megy a cselédbér, 
Étlapon a biftek ára, 
iSzinházban a gázsi, ántré, 
Fölfelé megy pénz kamatja : 

A bank még úgy sem adhatja. 
-Jó példával megy fölfelé 
A királyi civil lista. 
Miniszter sem marad hátul, 
Ó is siet fölemelni 

Valamennyi államadót. 
Adót emel a miniszter? 
Utána emel a város. 
Város után a háziúr, 
S megint minden emelkedik 

Circulus vitiosusban. 



nút csak «mi» ne emelkedjünk? 
Papir drágább, szedő drágább. 
Nyomda, festék és kihordó ! 
Csiriz ! Hogy ne is emh'tsük : 

Milyen drága most a jó élez ! 
Minden strájkolt már mi nálunk, 
Péklegények, és suszterek, 
Szabók és a betűszedők. 
Miniszterek is strájkoltak, 
. És megkapták a czuslágot. 
De b'zon mi sem élünk szélből : 
Nem lakunk miniszter zsebben ; 
(Ámbátor az is üres most.) 
Bankárunk sincs, kivel együtt 

Menjünk lopni : nem is kéne. 
Ergo nincs mit tennünk egyéb : 
Mint emelni az Üstökös 
Arát hatról hét forintra. 
A hetes szám szent ; hét bölcs volt. 

Hét vezér. — Legyen hét forint. 
Emelkedett jó publikum I 
Emelünk mi elég terhet. 
Emeld te is a mienket. 
Még ebből az emeletből 

Nem lesz emeletes házunk. 



290 



A béka. 

Bekapja a legyet éhes békatorok. 
Kirántja a partra menten éles horog. 
Békát körme közé kapja gróf szakácsa. 
Grófi gyomor fogja bekapni, nem kacsa. 
Tiszteletes úr van oda invitálva. 
Örült neki, hogy ma eszik nagy kanállal. 
«Ej de sok csontja van ennek a csirkének !)^ 
S nyeli őket sorra, mint nyelik a gémek. 
«Hát tiszteletes úr, jó volt-e a béka?» 
Nagyot ijed erre a szive tájéka. 
Utolsó falatot zsebre dugja páter, 
S ráül: «Itt kuruttyolj, canis tota mater. »• 
Hozzák a szájmosót ; hevenyén kiiszsza. 
Attul osztán béka de mind kerül vissza. 
De még álmában is kisérti a béka. 
Nem vágyik rá többet semmi ivadéka 1 



Bernát Gazsi a mennyországban, 

(T.efíenda.) 

Szilveszter utáni valamelyik napon. 
Zörgetnek erősen a mennyország kapun. 
Bunda alatt alszik nagy mélyen szent Pető. 
S horkol hatalmasan, csak ugy reng a tető. — 
«Ki háborgat megint? Mikor ugy alhatnám 
Hát azért van Pesten kholera-bizottmány ? 
Azt hiszem, nem is lesz már dolga halálnál : 
Lesz gondja felőle jó doktor Halásznak. 
Hát megint egy lélek ! Héj ez is eltévedt, 
Hogy a meghaláson kezdi meg az évet. 
Furcsa forsponton jött ; két szárnyas pegasus ! 
Soványak! Látszik, hogy legelőjük gazos. 
Ki vagy ? Mi vagy ? Mi kell ? Mit hoztál ? Ki hozott ? 
Van-e útleveled ? Rendén láttamozott ? 
S kapunyitási pénz? A mi legfőbb dolcg . . .') 
A kulcs a zavarban nagy-lassan nyikorog. — 
Megáll a szekérrel erre az igás pár 
S leszáll a ferhéczen át jó Bernát Gáspár. 
. . . Komoly, a milyen volt teljes életében ; 
Szent Petőt köszönti illendően, szépen : 



'29: 



I 



• Pálinkás jó reggelt, kedves urambátyám ! 
Odadnám ha volna, de nincs vizítkártyám ; 
Hát majd bemutatom magamat igy szóval. » — 
Azt mondta rá Péter : <(jól van öcsém, jól van.» 
«Eá érünk, mond Gazsi ! hisz az öröklétből 
Három fertály egyre csak most múlt éjféltó'l. ■ — 

— Hát nem küldött eugem semmiféle doktor : 
Nem komázok velük, félek én azoktól ; — 
Végeztem a dolgom odalenn a földön ; 
No, mondok, a telet már az égben töltöm, — 
Látom, ide fenn is roszul mehet minden : 
Itt sincs rendes budget, minden évben indemn. 
Miniszter sem esik odalenn, a mennyi 
Csillagot láttunk az égről futva menni. 
Egy kancza meteort sörényen megkapok. 
Annak a hátára hirtelen felkapok : 
Gyih a mennyországba ! Majd teszek én rendet ; 
A financziákat hozom én ott rendbe. 
De fele úton kidűlt a tüzes gebe, 

Jó, hogy e szellemi omnibusz felvéve. 

Jaj de rósz két pára ! poézis és próza ; 

Nem csoda : szegények ugy el vannak nyúzva. 

A tejúton pedig olyan sár habar van, 

Mintha a vármegye tartaná jó karban. 

Csakhogy az a latyak, mely a lovat kinzza, 

A tejúton csupa érett túró s brinza, 

Három perez az égig e két rossz paripán ; 

Holott fél pillantás áll itt a tariífán. 

Jaj de hátra vannak még itt az egekben ! 

Hogy elmaradtak a közlekedésekben ! 

No de itt vagyok már, majd lesz itt más dolog 

Ha én mindenüvé vasutat tracoolok: 

A fias-tyuktól le a kaszás csillagig, 

Innen a gönczölig, hol a medve lakik: 

A zodiacuson végig egy körutat, 

S a paradicsomon át egy sugárutat. 

Lánczhiddal átkötöm a Styx két oldalát, 

Vizvezetté teszem a Lethe italát, 

Kibaggereztetem a Phlegeton medrét, 

Tiszaszabályozom a Vizöntő vedrét. 

Mahomed édenét én expropriálom, 

A szentek számára újra parcellálom, 

S a sok facérrá lett szép húri számára 

Egy kiházasitó egylet lesz fundálva, 

Éneklő angyalok értékét felverem, 

Lesz számukra egy nagy akczientheáterem. 

Eész vényesek ezen tudom nem veszthetnek. 

Zsidó van itt elég s azok jól fizetnek. 



±>^ 



Képzelem, a kvártély szűk a mennyországba: 

Ábrahám apánkkal állok társaságba. 

Egy iij Baúbankot alapítunk együtt : 

És a mennyországot njra fölemeljük. — 

A csillagok is már sötétek mint látom : 

Gáz világítással az eget ellátom. — 

Panasz van a földön, hogy az imádságra 

Nagyon későn jön, ha jön, az indorsata ; 

Villanytelegraf az égbe leszen művem 

S azon imádkoznak ezután majd híven. 

Életbiztosító-bankot is fimdálunk, 

S az nagyon jó gscheft lesz itt, hol nincs halálunk. 

A pokolba meg egy tüzkár-aziendát ; 

Az ott népszerű lesz s ád szép dividendát. — 

Az idvezülteknek pezsgő -gyárt teremtek ; 

Abból ingyen isznak mindenféle szentek. — 

És hogy tökéletes legyen boldogságunk, 

A dinomdánomhoz czigányt importálunk. 

S hogy az áldott jó nap itt se teljen restül. 

Felhőket segítek fújni dohányfüstből. 

A poklot megveszem : a ki miért bent ül, 

Minden adósságát kifizetem szentül. — 

Legyen Generalquitt ! A vén Lucifernek 

Adok nyugdíj t : — menjen Gráczba hausherrnek. - 

S ne hogy e szép világ valaha elveszszen : 

Galvanoplastice in duplo megszerzem. — 

Fizetek per cassa ; mert ez tőlem telik ! 

Yan olyan erszényem, a mely mindig teli ; 

Mert az én ősapám volt az a Pharaó, 

Kiről megírta a hjeroglif-faragó, 

Hogy Mózses elszökvén tőle Egyiptomból 

Egy siklus pénzt elvitt tőle szép suttyómból, 

Ezt megkérem mostan. Ez a kamatjával 

Trillióm forint lesz, három húszasával. 

Ebből adok kendnek egy milliós bankót. 

Kisebbel nem fizet igaz úr, csak bankrót. 

Húzzon le ebből egy Kerkapoly-érmet : 

A többit tartsa meg majd Péterfillérnek ...» 

. . . Nem tudott há' lenni Péter bámultában : 
Még a pipa is kialudt a szájában. — 
«'Sz te Bernát Gazsi vagy! Angyal bújjék beléd! 
Gyere be hát frissen, — aztán igyál elébb !» 



i>99 



Hány láb? 

Atellenemben van egy kurta kocsma. 
Ott dolgozik bárom szál muzsikus ma, 
Egész éjjel húzzák a czeppelpolkát 
S tánczol reá, nem bánva az ország dolgát, 
Ki tudja bány láb ? 

Egész éjjel jár-kél a nép az utczán. 
Dördül az ágyú a Gellértbogy csúcsán, 
Rémülve néznek a robanó ái*ba 
S egymástól kérdik, a rém választ várva 
Ki tudja, hány láb? 

S én ágyúdörgés és zeneszó mellett 
Csinálok verset, a milyen most telhet. 
Híirmunk közül ki a nagyobb bolond ; 
ük vagy én, ki azon gondolkodom : 

A versem hány láb ? 



A nemeslelkü szabadító. 

Hozd ide mindenedet, nálam szárazra találhatsz. 

Pontosan itt őrzöm, s összeírom batyudat. 
A hol a szükség legmagasabb, ott én közel állok, 

Özvegyek és árvák könnye fogad, ha jövök. 
A mit megmentél, azt nem viszi tőled az árviz 

El ; hanem én csak : — adóexecutor a nevem. 



Hajdár effendi. 

Küldi a Szultán Hajdár effendi t : 
Hogy az majd valamit leudit; 

Vele van a nagy «irade» : 
De nem ad arra a «bráte» 

Semmit. Azzal jó Hajdár effendi 
Herczegovinát be nem veendi. 

De van Hajdár effendinek 
Zsebében még czifrább zsineg 

Az « európai garantia», 
Aláirva a diplomátia : 

Megkérik szépen a szerbet : 
fNe csinálj több haditervet 



300 



Csak fűzz szépen sligoviczát 
Es kultiváld a maticzát !» — 

De ezzel bizony Ilajdar eíYondi 
Herczegovinát be nem vcendi. 

No lia a szép szó nem használ : 
Máshoz nyúlnak a parasztnál ; 

Ha nem hallgat a szép szóra : 
Majd hallgat az ágyiíszóra; 

Hoz Hajdár basibozukot, 
Ki már koplaláshoz szokott. 

Új basát a hadseregnek, 

A kit soha meg nem vernek, 

Hoz magával tüzet vasat : 

A mi nem enged, az hasad ! — 

Jaj, de mind ezzel Hajdár effendi 
Herczegovinát be nem veendi. 

No végre megmutatja, 

Hogy mit tud az indulatja ? 
Ha nagyon makacs lesz a rácz, 

A tarsolyában kaparász. 
Abban van sok ezüst arany : 

— Ez nem marad hatástalan. — 
Ha ezen kezdi Hajdár effendi 

Herczegovinát még beveendi. 



Gömböcz és Csukli. 

1. Gömböcz ur sétálgat élete párjával ; 
Termete nevére egyszeribe rávall : — 
a gömbölyüség minta-remeke, és 
Miből neki sok van, van nejének kevés. 

2. Csukli ur fejével az eget meszeli ; 
Termete oly éles, hogy a léget szeli ; 
Ámde a karjáról csüggve nehezkendik — s 
Kiegésziti őt a bajos appendix. 

3. Véletlen összejön két heterogén pár, — 
Kikben sors játéka volt ((Paar oder Unpaar?i 
Hím hímet, nő nőstényt kölcsönben lenézi: 
Maga felsőbbségét mindenik jól érzi. 

4. Midőn beborulnak az egek esőre, 
Gömböcz ur komolyan szorul esernyőre; 
Kénytelen emelni azt a felső házig : 
Mig maga odalent con amore ázik. 



501 



5. Csiikli urnák sorsa hasonló esetben 

Még rosszabb ; a midőn felhők orra cseppen : 
Neki az egekből a földre leszállva, 
A dereka görbül s meghajlik a válla. 

6. Ha az ember nem lát, akkor szeme nincsen : 
Csak magát őrizvén, hogy másra tekintsen ; 
Egymásba ütődik a két vak paraplé, 

S idegen nyakba csurg a mennyei csap -lé. 

7. Jogászbál farsangban oly fényes epocha, 
Melyből igaz gentry ki nem marad soha. 
Gömböcz ur megjelen — egész parádéiba: 
S a hol Ádám ott van, el nem marad Éva. 

8. De Jialálos vétek volna Csukli iirtól, 

Ha ö ícznpászolna'), hol Gömböcz nem «furtol». 

Vele is megjelen bájos oldalborda : 

Igazi honleány, magyar köntöst hord «a». 

9. Gömböcz nrban feszit nemzet büszkesége : 
A mig egyet nem rúg, addig nem lesz béke, 
Egyet sodorint a fólbajiisza hegyén, 

S bemutatja magát, mint tánczvágyó egyén. 

10. Csukli urnák fejét az előzmény fúrja. 
Odamegy s megkérdi: « szabad-e egy tourra?* 
Eg\'más nejét két hős viszi és ragadja, 

A hogy csak hegedű és klarinét adja. 

1 1 . Gömböcz ITT a tánczban igazi karakán : 
Tánczosnéját fogja körül a derekán ; 

Kiáltja: «hogy volt, hogy?» megpörget, mártogat 
S leveri lábáról mind a szomszédokat, 
.12. De Csukli ur sem rest ; mint egy elszabadult 
Szélmalom, ugy viszi tánczosnéját vadul : 
Mint Debreczenben kétkerekű taliga, 
Vagy a miként pörög szilaj búgó csiga! 

13. Elbizakodásnak megadják az árát : 
Hanyattvágja magát és tánczoló párját 

, Gömböcz ur. Szerencse, hogy pulaára estek, 
Nem szenvedett semmi kárvallást a testek. 

14. Hasonló szerencse nem érhette Csuklit ; 
Mert midőn alóla a lába kicsuklik, 

A mi földre hullott, az bizony mind csont volt, 
S ugyan meglátszott ott egy hétig a bronz folt. 

15. A kölcsönös bukás okoz vitát már is, 

S a vita lett immár unparlamentarisch : 
Mind a két sértett fél kimondá nagy mérggel, 
Hogy az ily bántalom lemostához vér kell. 

16. Kiszállnak a sikra ketten egy szál kardra, 
És teszik magukat kegyetlen «en gardba». 
Szekundánsoknak volt annyi eszük sülve, 
Hogy kardokat hagyták ki nem köszörülve. 



302 



1 7. Gömböcz ur megtudja, mire jó a harczban, 
Ha az ellenfélnek a kezében kard van ? 
S az a kéz oly bosszú, liogy egy minutumra 
Altalcsap a túlsó liemispbíBriumra. 

18- Csukli ur meg azt a tapasztalást teszi, 
Hogy nem jó a lábat tolni nagyon messzi ; 
Mert ugy megütbetnek tyúkszemet, lábikrát: 
Hogy a többi szeme liány miatta szikrát ! 

19. Most Gömböcz ur Csuklit szinte felspékeltel 

— Szerencse, hogy «ott)) nincs az embernek lelke: 
Ugy mint a térde közt. Az is megharagszott, 
S adott a fejére egy nagy fabaraczkot! 

20. Mire mind a ketten egymást földre rántják, 
Kezekkel lábakkal szörnyen összebántják: 
Két ijedt szekundáns kiált « segítség »-etl 

S azzal siet híni a két feleséget. 

21. Békéltető felek gyorsan megérkeznek, 
Konferenczja nélkül liarczot elvégeznek : 
A terrénum lészen gyorsan demarcálva, 

S marad egy csomó liaj mindenik markába'. 

22. Ekkor kiki párját összeölelgeti ; 
Hősi viselt dolgát fenynyen emlegeti : 
Csak ne jöttek volna ; majd ád a másiknak ! 
Hogy az azt se mondta vón' többé, hogy «bikk-makkli 

23. S most már, a hogy illik gavallér embernek, 
Duellánsok egymás tenyerébe vernek, 

S míg a két férj koczint nagy békepoharat, 
Két hölgynél a békecsók is el nem marad. 
2-i, S pohárkoczintásra hogy támadjon viszhang, 
Ok békecsészéböl békekávét isznak ; 
A férfiak fogják békepipájokat, 
Es adnak egymásnak béke-tüz -csókokat. 

25. S hogy a béke legyen már felbonthatatlan, 
Levétetik maguk közös állapotban. 
Csukli urnák, mert a lába nem nyughatott, 
Csinált a fotográf lábakat vagy hatot. 

26. A két amazon is hasonlatosképen 
Megörökitteté magát «egy» fényképen^ 
Eá lehet ismerni egyre cziczájáról, 
Másikra pediglen a kis kutyájáról. 

27. Gömböcz ur e naptól elkezd levet csapni 
Csuklinénak : «ez a helyes kutyusz csak ni!» 
«Nem szabad harapni!* mondják a kutyusznak, 
S édes ábrándokban mind a ketten úsznak. 

28. Csukli ur revansból Gömböcznének schmachtol, 
Meg is czirógatja: nem fél a karmáktól; 
Elébb a cziczát. — Jön sor az asszonyra is 

És ugy tapasztalja, hogy egyik se' hamis. 



30: 



29. Gömböcz ur Imszár volt (v<agy lehetett volnr.) : 
Beveszi az első sánczot ostromolva, 

Elveszi a csókot, ha egyszer elérte ; 
Nem rest a sövényen átugrani érte. 

30. Csukli ur szerényebb : ő csak ölelkezik ; 
Megcsókolja csupán, ha szabad a kézit; 
Együtt sóhajt vele, arczát az arczához 
Szoritja, és mikor ennyit megtett, távoz. 

31. Szörnyű felfedezés, a mikor betoppan ! 
«Önök csókolódtak e helyütt titokban!* 
Csukliné asszonynak fekete a szája : 

Rajt maradt Gömböcz ur bajusz-conterfeija. 

32. De Gömböcz ur gyorsan megint felyül kerül, 
És a támadónak visszavág emberül ; 

Oda mutat Csukli urnák a képibe : 

«Hát ez a kis Schönheitsflaster hogy jött ide ? 

33. Pisztolyokra mennek, Gömböcz mert vastagabb r 
Húznak mellényére kréta vonalakat ; — 

A mely lövés e két vonalon túlesik. 
Az nem lesz érvényes, azt semmibe veszik. 
34'. Viszont Csukli urnák hosszabb a termete : 
Annak kabátjára, (mivelhogy fekete,) 
Krétával keresztbe húznak egy vonalat. 
Azon feljül lÖni — lehet ; de nem szabad. 

35. Gömböcz lő eló'ször : Ö a bátrabb bajnok ! 
Jól járt Csukli, hogy a dereka elhajlott ; 
A golyó épen ott surrant el mellette : 
Egy légy volt rajta, azt épen eltreffelte. 

36. Gömböczöt a golyó majd keresztül fúrta : 
Az a szerencséje, hogy a nyaka kurta ; 
Mert, hogyha a feje volna zsiráfnyakon. 
Az a rósz golyóbis csapta volna nyakon t 

37. Ezzel becsületnek mind elég lett téve : 
Jó hogy nem tettek kárt egymás életébe. 
A félreértésért bocsánatot kérnek, 

S együtt vendéglőbe nagy inni betérnek. 

38. Gömböcz ur azonban és élete párja 
Hymen rózsalánczát menten elnyirbálja. 

39. Csukli ur és neje szint igy zúznak lánczot 
S ezzel helyreütik a bomlott bilánczot. 

40. S kiki elveszi a hozzá illő társat. 

És tartják azontúl egymást jó pajtásnak, — 
Megelégedvén igy a symmetriával. 
Zengedezzük, mi is, hogy «Kiki párjával*. 



)0\ 



A Kaczér testvérek. 

1. Nagy hasonlatosság termetben és arczban ; 
De a természetük annál nagyobb harczban ; 
Mikor a büróban ülnek együtt szemben, 
Összetéveszthetők a legjobb hiszemben. 

Í2. Az öcs csak hévizál, a bátya majd kidül; 
Emez a munkábul, amaz a székibül. 
A büróséf téved, bátyát szidja össze : 
Csak nevet magában jó izün az öcscse. 

■3. Megharagszik erre az idősebb Kaczér, 
Levágja szakállát, változik az arczél. 
Az ifjabb utána csinálja profirját, 
S helyette megint csak bátyja urát szidják. 

4. Ha sár van^ az öcscse jár per comfortábel, 
A bátyja pediglen per apostol lábbei ; 

A fiakker nézi mind a kettőt egynek. 

És minden Fahrtaxát az öregen vesz meg. 

5. Megharagszik erre az öregebb Kaczér, 

S teljes pofa szakállt hagy magának azér ; 
Öcscse is hosszura ereszti szakállát, 
S helyette megint csak a bátyát taksálják. 
G. Ha vadászni mennek, a bátya lő nyulat, 
S a kutya a nyúllal az öcscséhez szalad. 
Az öcscse kalandoz félre a tilosba, 
S a bátya puskáját veszik el zálogba. 

7. Az öcscse csinálja a sok adósságot, 

S bátyja alól húzzák ki a párnazsákot. 
A bátya protestál, hogy ő ez, nem amaz. 
A végrehajtónak de bizony mindegy az. 

8. Megharagszik erre az idősebb Kaczér 

S levágja bajuszát, mint egy vénkürazér. 
Az ifjabb utána borotválja ajkát, 
S helyette megint csak a bátyját bolygatják. 
0. Beteg mindakettő. Az öcsnek a doktor 
Kendéi valami rósz keserű dekoktot ; 
A bátynak tokajit. Kettőt megcserélik : 
S akkor veszik észre, ha megitták félig. 

10. Szép hölgynek az öcscse dalol szerenádot: 
És a bátyja kapja meg a limonádot. 

11. Az öcs rug be szörnyen, s kurjáz utczán végij 
S skandalumért bátyját dutyiba kisérik. 

12. Az öcs ölelkezik édes pásztor órán. 
Neki varrja fel a gombot a varrólány: 

13. S a bátynak viszil^ az uj generatiót 
S tőle követelnek ahmentatiót. 



305 



14. Erre a haját leborotválja Kaczér, 

Az öcs azt nem teszi ; inkább marad faczér. 

15. Az igazi bűnöst ekkép csipik nyakon, 
S viszik oltár elé, hol végre meglakol. 

16. Megkülönböztetést az öregebb Kaczér 

Nem adná most aztán, nem egy zsák malaczér ! 



Uraság és kocsis. 

1 . Kruppa nr bandukol búsan a bűróba. 
Hatvan osztrák forint jár neki egy hóba. 
Abból bizony lovat nem lehet tartani. 
Hej ha lutrin nyerne, a lenne valami ! 

2. Egyszerre csak meglett a quintemós álom : 

• 5, 9, 25, 10, 20, 33!. 

Annyi pénze lesz, hogy Rotschilddal se cserél, 
Ennyi nem termett még, mióta ember él ! 

3. Aranynyal kihímzett mellényt szabat mingyárt ; 
Két lóra alkuszik, gróf Sándor a kin járt ; 
Hintó is lett hozzá : nem egy, hanem három : 
Mikor müyen idő ? ahhoz képest járjon. 

4-. Ló magában nem megy, bár milyen okos is : 
Ahoz kell kitanult és bevégzett kocsis. 
A grófé legjobb lesz, Kruppa ugy találja, 
S emelt fizetéssel azt elverbuválja. 

5. Ha már ló van, annak istálló is szükség : 

• Hogy ez a palota? Itt van a pénz : tessék!* 
Palotához pedig bútor : mahagóni ; 

A minek az árát jól fel tudják róni. 

6. És addig nem teljes a szép mobilia, 
Mig közé nem kerül egy bájos filia. 

Mert megosztva minden jó •jobb* az életben, 
így a champagnei is sokkal jobb duettben. 

7. Most már Kruppa umak van kit kucsirozzon ! 

— «Ha az «uri a kocsis és mamzell az • asszony* 
Ebből könnyen támad aztán konfúzió : 
Oly viszony, a melyet össze nem fűzni jó. 

8. Édes az embernek délutáni álma. 

Ha derék munkával jól meg van szolgálva ; 
S ha van, ki a legyet arczárói elveri, 
S tárczájának addig jól gondját viseli. 

9. Kruppa ur elbámul, hogy lett tárcza üres ? 
No de könnyen talál uj pénzt, a ki keres ; 
Csak egy köhintés kell, s itten van a Jakab, 
A ki nagy készséggel ilyen uraknak ad. 

Jókai: Költemények. II. 20 



;0(i 



10. Jakab után pedig, mint villámra zápor, 
Aként következik nyomban a prókátor, 

A ki nem kérdezi azt, hogy ki van itthon? 
Kettenetes irás, zsebéből a mit von. 

1 1 . Jön masamód, boltos, szabó, varga, pinczér ; 
S mind nem látogatni jön az, hanem pinzér, 
A földből is támad elé a sok kontó 

S mind fizetést kivan, mi nagyon boszantó ! 

12. Kruppa ur csinálta a sok debitumot ; 
Még is nem őt ütik meg ; hanem a dobot : 
A dobot ütik meg ; még is neki fáj az : 
így jár, ki magának nem jó helyre ágyaz. 

1 3. Kocsis megvesz mindent a nagy kótyavetyén ; 
Honnan vette a pénzt ? bizony nem tudom én. 
Végül a leányt is veszi feleségül 

— Biz ez nem történt meg babonaság nélkül. 

14. Kruppa csak azt sinyli az egész romlásban, 
Hogy nem járhat többé uri ekvipázsban. 

A hajdani kocsis megkönyörül rajta, 
S uri kocsisának rendén megfogadja. 

15. S most Kruppának újra van, kit kucsirozzon : 
Hátul az uraság s mellette az asszony ; 

Neki is egészen jó a libéria : 
Az egész termetét szépen beéri «a». 
10. S mikor azután a két lovat járatja, 
A szép tanulságon az eszét járatja. 
Mely e történetből magátul háromló : 
Miiven módon lészen két lobul három «ló». 



Az újságírók védszentje. 

A szentséges pápa, Pius, számra «kilencz», 

Mi előtt e földön minden napja kilesz. 

Téged adott nékünk, óh Salesi Ferencz, 

Ki víjságiróknak oltárára illendsz. 

Nem tudjuk, tudod-e, mi az ujságiró? 

Előfizetési programmokat siró, 

Újdonságot nyiró, publikummal bíró, 

A gonoszságban vén, az erényben tyro. 

De kérünk, őrizz meg minket minden rossztól : 

Kivált a nyakunkon veszett papirostól, 

Őrizz meg bennünket rettegett ((Sárkánytól*, 

A kitől legjobban reszket valahány toll. 

A sajtóperektől, ingyen koszttól Váczon, 

KrisztkindlitŐl, a kit nem hoz a karácson. 

A hirlapbélyegtől, concurrentiátul 



307 



A nyomdakontó is maradjon Icgliátul ! 

■Casino haragját, sürü dementiket. 

Fordítsd el mi rólunk, kérünk szépen Tíged ! 

Betűszedő strikenek jókor elejét vedd, 

A sajtóhibákat lapunkból kitépjed. 

Hárítsd el rólunk a plagiumon-kapást, 

Collega- és egyéb vadállat -harapást; 

Eeklamatíókat, visszaküldött lapot, 

Különösen pedig • madridi kalapot!* 

De adj pedig nekünk mindenféle jókat. 

Táborszámra gyűlő praenumerálókat, 

Kiadót, a kinek van sok potj'a pénze, 

Mire vesztegeti ? azt ne igen nézze. 

Térítsd meg a zsidót és egyéb hitetlent. 

Lapunk hátulját ne hagyja hirdetetlen. 

Maecenas cassája so' se legyen zárva. 

De nagylelkűsége sürün magyarázva. 

Adj hosszú háborút, hogy mondhassuk: « üssed !» 

És sok telegrammot, jó kövér betüsset ! — 

Rémes gyilkosságot, jubilaeumokat, 

Szerencsétlenséget és skandalumokat. 

Gyilkos polémiát, mely igazi port ver, 

Hajczihőt, hol arat az igaz reporter. 

Elfogyni so se hag^-j ! — Védj, ha lopni megyünk 

S mástól elcsent czikkre rányomjuk a jegyünk . 

Adj munkatársakat, kik dolgoznak ingyen. 

És hű pubhkumot, a kinek jó minden. 

Oh Salesíus szent Ferencz ! ugy védj minket, 

Hogy «ezen a földön* legyen ránk tekintet. 

A collegáinkat, kik pogányok, sújtsad ! 

(Még inkább, kik velünk egy kótábul fújnak!) 

Ne értsd másokra is a « plurálisunkat*. 

Hanem « minket* segíts, csupán csak magunkat. 

— S egy tiszteletpéldány majd akad valahol 

Számodra is : — csak azt ízend meg, hol lakol ? 



Phantasmagoria. 

Ha visszajönne ! 

Ha a hihetlen hír beteljesülne. 

Mit visszatérő lelkek elhozának 

Egy más ^^lágból, 

Hol tűz helyett jégből van a pokol. 

Hogy most is él az, a ki legnagyobb volt 

S nem alszik ott az 

Emléktelen halom alatt. 

20* 



308 



Hanem tör ólmot ott a Koliván part 
Rettenetes bányáiban, 

S aztán a hirnek szelletére 
Megszállná a fehér czárt valami : 
És visszaadná njra öt nekünk, 
Miként az áldott szultán kincseinket, 
A Corvinákat, visszaadta. 
Viszontorlásul tromfra tromfot : 
Harminczkét Corvinára «egy» Petőfit f 

Mert már nekünk szegény magyarnak 

Ilyen ajándék jut ki mindig, 

Elvesznek tőlünk valamit, 

Mi drága kincs volt, mit nagyon szerettünk. 

Mit megsirattunk, nem feledheténk, 

De csak azért, hogy egyszer visszaadva 

Nagy örömet szerezzenek vele. 

Ha élne még ! Es milyen életet '? 
Makacs, megölhetetlen életet. 
Mit vérvesztö seb s vérfelforraló 
Korbácsütés nem birt megölni, 
Sem ólomrozsda lassú mérge. 
Sem a szívnek rozsdája : kín, keserv. 
— Hisz a nyomor szívós ! 

Huszonnyolcz éven át Szibériában ! 
Hogyan telének ott az évek el ? 
Mind feljebb, feljebb vitték északig. 
Elébb gyalog, fogolytárshoz kötözve. 
Mindig tovább, a hol 
Ritkább az ember, üresebb a föld. 
Törpülnek a fák s nő az éjszaka, 
A hó nem vár a télre, ott az ősz 
Gyümölcs nem termő, zúzmarás ivad. 
S aztán, hogy lába nem birá odább. 
Szánon tovább, s tovább az éjszakába. 
Míg egyszer megvirrad a szürke ég. 
Ijesztő északfénye hajnalával ; 
Az ottan a hajnal kisértete. 
S az északfénynél elterülő tájra 
Azt mondák néki : itt van a hazád ! 

Egy róna, messze, messze oly fehér ! 
A láthatáron : fénylő jéghegyek ; 
Azontúl semmi, ott már nincs világ. 
S középen egy bércztömb, oly fekete- 



309 



Pekete hegyből lomhán kanyarog 
Fel a fehér füst, s földön elterül. 
Nem tűzokádó ontja azt. 
E szirt keblében szolgák ezrei : 
Eabok temetvék. Holtak, a kik élnek : 
Elkárhozottak, a kik vétkezének 
A földi isten ellen s btínhödésük, 
Hogy azt az erezet, mehmek hivatása 
Csatában ölni embert, fölkeressék. 
Az a fehér füst az ólomhnták 
Örök halálköde, kénből, mirenyből. — 

— S azt mondták néki : itt van a hazád ! 

<jondolt-e vissza Kárpát bérczire ? 
Xereste-e a Kunság rónatáját ? 
A kedves Erdélyt, Szamos szép vidékét ? 
A déhbábot és az ősz Dunát ? 
Hagyták-e nézni hosszú éjszakán át 
Merev szemekkel ezt a pusztaságot, 
S keresni rajta mindazt, a mi nincs. 
És mégis megvan, lelke látja azt, 
Csak a szemek szófogadatlanok 
S nem tudják látni azt, mi itt van : itt ! 
- — S ez ellenmondástól megtébolyodni ? 
Tagy jót tevének vele és becsukták 
Az ólomtárna süket mélyibe, 
Hol csak követ lát, és azt ütheti ? 

És lassan, lassan meg is szokta tán 

Uj honfitársait : a marmotát, 

A hosszan alvó táblabirót ; 

A jeges medvét : 

A hómezők futó betyárját, 

Király-palástnak való hermelint, 

Ivi büszke arra, hogy bőrét lehúzzák ; 

Es az állatvilágnak 

Rejtélyes számüzöttjét, az iramot, 

A ki igát húz, és mohát eszik. 

(Az is nagyot véthetett valaha, 

De már nem tudja mit, miként a többi.) 

S talán még az embert is. 

Es aztán várta, várta a napot, 
Egy évszakon át tartó éjszakának 
Megvirradását. Megjött végre az : 
Soká vajúdott ólom-szürkületben, 
Míg föl tudott a láthatárra mászni. 

— Hát ez a nap itt ? 



;iü 



Egy rőt lapos golyó, sugártalan. 
Nem a mosolygó isten képe ez ; 
Ki jön menyasszonyát felkölteni 
Az alvó földet : itt van a tavasz ! 
Ez egy részeg kozák veres pofája, 
A ki benéz a börtönablakon : — 
— A rabszolgák dologban vannak- c ? 
S alig bukkan fel a rŐt láthatáron, 
Lehúzza a feje s alunni megy. 

S aztán egyszer mégis csak itt a nyár. 

Mert hisz nyár van Szibériában is, 

S meleg van annyi, hogy ha zsákra raknák 

Egész telet kifüthetnék vele. 

A ftí itt is kizöldül, mint egyebütt, 

S a birka jóllakik. 

De a tavasznak nincsen csattogánya. 

Nincsen pacsirta, még csak béka sincs. — 

Még annak is édes melódiául 

Venné az ümmögését, hogyha szólna. 

Egy ismerős van itt csak a hazából : 

Az a prücsök . . . S egy közös jó barát : 

Az a kutya. A többi idegen. 

Sirály, viharmadár, és penguin. 

Lánczot talán nem tettek még reá, 
Hiszen láncz itt .a kerek láthatár, 
S a ráborított ég egy érczharang, 
A mely alól kifutni nem lehet, 
S az idegen nép egy-egy porkoláb. 
Hogyan szokhatta meg rabéletét? 
Az, a ki még a jó baráttól is 
Csak hódolást tűrt, a ki akkorig 
Az ellenmondást még a jó tanács 
Mézébe burkoltan se vette be? 
Ki gondolatjai vezérinek 
Csak önmagát ismerte, senki mást ? 
Ki a királynak visszafeleselt, 

S az isten rendelésit megbirálta, 

Hogyan szoká meg a hetman parancsát? 

Nevét elvették, — vagy meg sem találták. 
A név helyett, mely csillagul ragyog. 
Adtak neki egy néma számot. 
Azt a karjára kötve hordozá. 
Hogy értheté meg, a midőn neve 
Helyett kiálták azt, hogy « numero » ? 
Nem « semmi »; mert szám; ámde « senki », 



311 



Lánglelkü hősből egy rabszolgaszám : 
Mi rettentő metempsycliosis ez ! 

Dalolt-e még, költött-e verseket? 

GuByhó falára szeghegygyei felina? 

Vgyan miről ? Mit énekelne itt ? 

Bordalt talán ? Itt, a hol a kumisz, 

A poshadt lótej a mámorital ? 

Vagy tán szerelmi dalt? Uj •g\'öng}t)ket?» 

Kihez ? Az emberi nőstény e tájon 

Arczára, termetére, köntösére, 

Alig külömböző a himtől. 

S miért dalolna költő itt szerelmet, 

Hol a férj hitvesét vendéginek 

Aként kinálja, mint mi egy pohár bort? 

Mit énekelne itt meg ? 

A multakat tán ? Vagy reményeit ? 

Hisz az csak álomlátás mind a kettő. 

Az egyik nem volt, -;— és a másik 

Az, a mi nem lesz. Alom ; pára ; füst I 

Bolond az, a ki erről verset ir. — 

Hát a szabadságról tán ? Igaz ! Igaz ! 

Ez a növény mindenhol megterem. 

Legjobban ott, a hol legjobban irtják. 

Börtönfalán át fúrja gj'ökerét 

S az ónfödélen át indát ereszt. 

Szabadságdalt bizonynyal zenghetett ő, 

Azt nem temetheté magába el. 

Az olyan néki, mint a fülmiiének, 

Hogy a sötétben is kitör dala. 

S volt is kinek ! Hisz ott köröskörül 

Szabad nép lakja mind a pusztaságot. 

Kinek hazája : a nagy messzeség ; 

Városa : a hol sátorát lerakja: 

S oltalma : fegyver s futó paripa. 

Kirgiz, vogul, jakut és burjetán, 

Mind hősi népfaj : olyan, mint mi hajdan. 

Kevély. Koldus. És aristocrata. 

Azoknak, hogyha eg^' ünnepnapon 

Cserélni jöttek a tanyára fel, 

A távolhoni bárd elmondhatá 

Fellelkesítő költeményeit, 

A mik tudatták azt a szent valót, 

Hogy egy arany van csak, a mi igaz : 

S az a szabadság ! . . . . 

A mely nemzetnek szabadsága van, 

Mindannyi közt az a leggazdagabb. 

S a ]iős uomád nép érté jól a dalt. 



!13 



Es lelkesült rá: táuczolt, tapsra kelt, 
Feje fölött forgatta feg^^'verét. 
— Aztán eljött a hős nomád urakhoz, 
Szentpétervárról egy jó ottomáu. 
Hozott nekik tömlővel lángitalt, 
Es a dicső nép elcserélte szépen 
Aranyját, a szabadságot, 
Egy kortyanat pálinkáért. 

Mikor kivitték a hazából, 

Zsebében persze mit se hagytanak. 

Ott a határon, a mikor kilépett, 

Felvett a földről egy kis kavicsot, 

Azt dugta el, az volt a mindene. 

Sokszor nevették érte társai, 

Mit rejteget e sunda békasón ? 

Ó azt soha nem hagyta el magától. 

Kezébe hogyha ezt szoríthatá, 

Az volt ő nála az imádkozás ; 

Szívére hogylia tette a követ, 

Az volt neki remény, vigasztalás. 

Talán, hogy élte oly hosszúra nyúlt 

Ez a kavics volt benne a talizmán. 

A hosszú, hosszú évsorok alatt 

Talán maga is elfeledte már 

Hogy mit jelent a ködarab zsebében. 

Csak annyit tud még, hogy az kincset ér. 

Hogy az drágább kavics a Kohinoornál, 

És Paracels bölcsek kövénél is. 

De a nevét nem tudja senki sem . . . 

Tán álmodott is ? Mert a börtönök 

Még nincsenek eléggé jól bezárva. 

Éjjel, mikor elalszanak. 

Kiszöknek onnan a rabok : 

S nincs messze nékik semmi messzeség;. 

Kijátszák a határvámőröket ; 

Beszélnek elhagyott családjaikkal ; 

Ölelkeznek és csókolóznak ; 

Jóllaknak és bort isznak ; 

Nevetnek és örülnek. — 

Ez nagy hiánya börtöninknek. 

Ezen aként lehetne csak segítni, 

Ha minden alvó rabnak egy kozák 

Adatnék társul, a kinek megint 

Az volna a parancsa, hogy ha a rab 

Álmában elszökik haza : 

Álmodja a nyomába öt magát 



313 



S érje utol. Az gyalog álmodik, 

meg lovon. Ragadja meg, 

S álmodja a hátára kancsukáját. 

neki is leliettek álmai. 
Mi nagyra nőhetett már a • gyerek !» 
Hasonlít hozzá arczra, észre is ! 
Folytatja azt, mit apja elhagyott ! 
Dicsőségéhez iij sugárokat gyiijt ! 
S boldog — bizonynyal. Ugy lehet talán 
Ezóta már családot alkotott. 
S álmában kis csevegő unokát 
Ringat a költő. S annak mond olyan 
Dalt, a minőt csak álomhonba' hallunk ! 

Talán hite is volt, mi élve tartá. 

Lám Istent minden nép teremt magának, 

Ha Buddha, Bráma oly igen kevély is, 

Hogy csak urakkal állhat szóba, ámde 

A páriának is megengedik, 

Hogy olcsóbb istenkéket hadd faragjon 

S azoknak mondja el apró baját. 

Az eszkimó is hisz még más világot, 

Bundában járó angyalokkal. 

Hát az ólombányák rab népinél 

Miért ne lappanghatna hit ? 

Hit a feltámadásban ! — Mit mennyország ! 

Az is szép annak, a ki szenved t otthon*. 

A száműzöttnek a feltámadás 

Eszméje a haza! 

Még egyszer ott ébredni fel l 

Ezt a religiót nem irtja ki 

A máglya és az inquisitio. 

S kiknek mennyország a haza. 

Azok nem oly hosszú türŐk, miként 

Az égbe vágyók; nem tudják bevárni. 

Hogy angyal, tuzszekér, vagy nem tudom mi 

Szálljon le értök s szépen elvigye. 

Az nyughatatlan egy nép : összesúg. 

Jelekkel értesíti sorsosit. 

Kiválaszt egy viharos éjszakát, 

Mikor még a medve is elbújik, 

S keresztül ásva mesterségesen 

Börtönfalát, megindul futva-futvást 

A hómezőnek, merre nincs világ, 

A jéghegyek felé, ott tengerár van. 

A tengeren iiszó fából tutaj lesz, 

Élelmi szert adnak fókák, halak. 

Egy pár lőfegyver, egy kicsiny delejtű. 



;14 



I^s minden kész az útra. Milyen útra ! 
A földnek túlsó oldalára át ! 
Küzködve rozmárokkal, jégmedvékkcl, 
Embertelen hideggel és istentelen 
Emberfajokkal és tengerviharral. 
Szörnyű vad és leomló jéghegyek 
Irgalmat ismerének a futókkal. 
Nem úgy az ember. Mikor azt hivék : 
Most hál' az égnek partra eljutáuk, 
Itt megpihenhetünk és jóllakunk : 
Ott elfogák és szíjjra fűzték őket. 
A költő újra megtért börtönébe. 

Ekkor aztán már lánczot is kapott, 
Volt egy beszélő társa, a kivel 
Vitázzon a világ szép rendiről. 
S ha tán dühöngött, ottan volt a láncz, 
A jó tanácsadó, ki csendesíté. 
Hogy hangosan nem jó beszélni mindig. 
Az ember mindent mondhat ! Szörnyeket ! 
Akárkinek ! Kormányzónak ! A czárnak ! 
Sőt többet mondok : a hetmannak is. 
De úgy: szépen, ajk fog közé harapva. 
És hogyha a láncz végső gyűrűjét 
A falhoz pántolák, mily* hosszasan 
Volt gondolkozni való ideje 
Mindenről, a mi megtörténhetett. 
Egykor magasan állt, széles világot 
Látott körül ; — most aztán a veremben 
Folytathatá mindazt, mit eddig ismert. 
Gondolhatott ki történt dolgokat, 
Világhistóriát legombolyítva. 
Országok folytatott történetét, 
Képzelt, és néptelen vezéreikkel, 
Csatákat és bősz forradalmakat, 
. Népszónokokkal, a kik nincsenek. 
Eszméknek győzedelmet, mik kihaltak, 
S mikor fölépített egy ködvilágot. 
Ráfujt s ledönté. S mást rakott helyette, 
S megint egy új phantasmagoriát. 
Mely addig él, míg mécsbelét kifújják. 
— Ha ez nem a megőrülés : — mi hát ? 

De hát irgalmas Isten ! vége van 
A szenvedésnek. Három évtizedből 
Nincs hátra már, csak egy pár kurta év. 
Talán még addig élni is lehet. 
Parancs jön, hogy numero ez meg ez 



Vezettessék elő a mély veremből. 
Vegyék le rólu már a lánczokat, 
Bilincstörés helyét kenjék olajjal, 
S mossák le róla a penész szagot : 
Numero ennyi s ennyi haza megy. 
Talán nem is örül már annak ez ? 
Börtön sötétjét megszoká szeme 
S rosszul esik neki a napvilág ; 
A pókot, hosszú évi jó barátját 
Sajnálja ottan hagyni börtönében, 
S kivel beszéljen már, ha láncza nincs? 
Pedig beszélni kell. Nagy munka vár rá, 
Meg kell köszönni a kapott kegyelmet. 
Meg kell a térdét hajtani 
A földi Isten, a jó czár előtt. 
S alázatos tört hangon elrebegni 
i^y minden ólomsúlynál nehezebb 
Szót ; — ezt a szót, hogy « köszönöm !» 

Mit? 



Az lesz az országzengés, népkiáltás, 

Ha vissza jön ! Ha a haza határát 

Keresztül lépi. Nem marad virág, 

Az mind az ő útjára szórva lesz 

És nem marad szem könyezetlenül, 

Folyam lesz könyeinkből. Úszva jön meg. 

Váljon milyen alak lesz? 

Fehér haja, mellét verő szakálla? 

Teherhordástól görnyedt termete ? 

Ráismerünk? Vagy csak bámuljuk öt? 

Egy más világnak megcsodált lakóját? 

Ránk ismer-e, kik egykor a szívéhez 

Voltunk szívünkkel nőve rokonul ? 

Vagy elmélázva sorba kérdezi : 

«Ki itt e görbe hátú Ősz ? 

Ne mondd ! ez egy levente volt ! 

Hát az a kopasz idegen ?» 

« tÉn! Én vagyok! Nevem nem ismered?! » 

• Ugy rémlik : ismerém, már nem tudom !» 

Vagy tán nyelvünket nem is érti már ? 

Tenger idő múlt ; elfeledlieté, 

Ha senkitől nem hallá azt kiejtve 

S csak bámul és nem érti, mit beszélünk. 

Elé mutatják költeményeit, 

S azt kérdi, hogy mi az ? A czímlapon 

Saját arczképe, délczeg ifjii fő. 



316 



«Ki itt e büszke úr? Nem i.smereni !» 

Vagy tán annyit se mond? Mint annyian, 

Kik hosszú börtönéjböl megkerültek, 

Egyet tanult meg : nem beszélni többé. 

Csak egy van még, mire emlékezik : 

Mit örök hómezőre bámulás, 

S örök sötétje földalatti éjnek 

Emlékiböl ki nem törölhetett : 

«Hová tevétek nőm és gyermekem? 

Nem látom őket. Vagy nem ismerem. — 

Mutassátok meg ! Melyik ifjú itt 

Az én fiam ? Oly rossz már a szemem ! 

Tisztes matróna arczok itt körülem, 

Oh szóljatok, melyikhöz irtam én 

Egy verset? Nem tudom mit? Szó van abban 

Özvegy nö fátyoláról ; nem tudom mért ?» 

És aztán megmutatják néki majd 

A szép pázsitos halmokat; 

S a két kövön tanítják ó't betűzni, 

Míg megtalálja mind a két nevet, 

S azt kérdi : «mért tettétek ezt nekem?* 

És kérdi : 

« Számomra nem kész még a harmadik kő?» 

Vagy tán nem úgy lesz ? Szíve megmaradt 
A réginek. És lelke most is az. 
Mi volt. Azt meg nem törte semmi láncz. 
Lángoszlop, a mi volt, annak maradt. 
Daemon, ki a sorssal nem alkuszik, 
Daczczal kiáltja vissza: «Kezdjük ujra!» 
S megindul az országban szerteszét, 
Hogy lelkivel beszórja a világot. 

Az lenne országzengés, népkiáltás ! 
Követelné magának minden város 1 
Örök vendége lenne a hazának. 
Kire minden lakásban egy vetett ágy 
És minden asztalnál vár egy üres hely 
És minden szívben egy áldozatoltár. 
S a dics-toroknak és a lakomáknak 
Nem lenne vége-hossza évekig. 

. . . S a költő tán megannyit végig inná ? , . . 

Vagy a legelsőn fogná a pohárt 

S vágná a felköszöntőnek fejéhez ; 

Eülébe ordítván tele torokkal : 

«Hát még mindig csak isztok és beszéltek ! 

Csak nyelvetek tanult tornázni meg. 



317 



S szóköpködéssel lőtök czélba most is ? 

Ivásba' és kiáltozásba' hősök ! 

Ezt a hazát akarjátok kivívni 

Utóditoknak, vagj' a másikat ? 

A honnan én jövök most? 

Ha kell haza, annak nagy ára van : 

S ha elvesz is, azt nektek kell fizetni. 

Hadd csengjen már a kard, nem a pohár I' 

S mit szólunk ehhez, • tisztelt társaság!* 

Szakállunkat hosszabbra húzogatva 

Búsan mosolygiink? tA szegény bolond!* 

«Hisz nem csoda, ha meg van háborodva. 

Hagyjuk futni, egy várossal odább, 

S beszéljünk másról* ; — míg ő elbúsultan. 

Könnyekbe törve, keserűn kiált : 

«Ereszszetek ólombányámba vissza! 

Tömjéntek füstje engem émelyit. 

A kén, s mireny füstjét már megszokám. 

Ott jó barátim ! Vissza hadd megyek !* 

Vagy azt kiáltjuk néki: «menj tehát 
Előre, és egy nemzet megy veled. 
Hogy dobbanásitól megreng a föld, 
S agyaglábáról érczkolossz lehull ! — 
Kiálts hát ! — Kezdd reá dalod ? — 



Fölébredek. Kigóm ott a kalitban 
Fütyülni kezd egy dalt : « Búsul a lengyel U 
— Csak álom volt mindez. Ne féljetek. 



Gondolatok az o iv vigin, az uj kezdetin. 

Hő, hogy mozstanad in izs versbe kezgyek, 
Magamat szivembul jol kiveszekegyek. 
Agyak szabad paszust keserüsigemnek, 
Kinzonak nekemnek. 

Vin esztendő gyere, aljai csag hoptakba, 
Csinyalyunk komputust utolsó oradba, 
Mig nincsen közötünk lerázva a mirleg 
Egy tapotatra se bocsátalak innét. 

TJgyi bizom szipen kirtünk mikor gyüttél : 
Tégy valamit irtunk, a mi szent ügyünkér ; 



318 



Te köptil a markod, igirted, hogy ugy lesz, 
A te orszaglasod a többien túltesz. 

No ides barátom : hun a majoritás ? 
Piros fauteuil ? tarcza ? szótalanul mit alsz ? 
Nem is emlitek ászt, mit igirtil nekem : 
Mig ez esztendőben sectionchéf leszem. 

Igirted ászt, hogy lesz jo idö a tökre, 
Egy se fog leülnyi magának a földre, 
Hanem lesz felfutó mind egytülön-egyig, 
No ides barátom, nagyon jol van edig; 

De ladd-i : ot ülünk minnyajan a földön, 
S nincs van ra kilátás, hogy egy is felnöljön. 
Azutand ászt montad : pestis, dögvisz nem lesz, 
Párakat tisztito szellőket lehellesz. 

Szip leginy vagy ides, csolkolom a szádat, 
Ugyan megtartotad te a paraladat : 
Tisztito Széll-t ugyan a nyakunkra küldöd, 
De az letipazza hazunk- fedelünköt. 

Egy szo mint száz : jol ki firunzvanczigoltal ; 
Kisz a komputusunk, eloldaloghacz mar : 
Üssön meg a menykü, van ra idö mig ma, — 
Nem ismerjük egymást ; mars ! igyes do pekla ! 

— Uj esztendő, hozad meg csag az a szavam : 
Többet in nem hagyok rászedetni magam, 
Nem kirek sémit se, nem kell az áldásod. 
Te izs csag olyan vagy ! Próbálkozz mar mason, 
Instálok alason. 



A zólyomiak. 

Azért, ha nem magyar is valaki. 
Lehet derék hűséges hazafi ; 
Honszerelme, — bármi nyelven szóljon, — 
Miként lángol : megmutatta Zólyom. 

Azért, hogy ök ajkaikkal szlávok, 
Szívük hű : — nem lesznek muszka sklávok, 
Nem veszik be csábszó édes mérgit, 
«Hol van a szabad hon?» csak azt kérdik. 

Tudják, mi ez ország alkotmánya? 
Nem kell nekik oroszok bálványa. 



319 



Az « alkotmány » az a közös templom, 
Míg a tbálvány* minden népet elnyom. 

Ha nyelvük tót, de a szívük honfi, 
S karjuk tud még csak magyarul szólni. 
Az ellenség, kit öklük elagyalt. 
Megtanulta, hogy «ne bántsd a magyart ! 

Mert mellettünk harczoltak ök mindég. 
Ha megrohant «nem szeretem* vendég, 
S ha örömünk volt, vagy veszedelmünk, 
Együtt örült és sirt a «tót» velünk. 

Megbecsüld, óh magyar, ezt a népet. 
Testvérnek hivd, mikor jö elébed. 
Megkínáld ó't fehér kenyereddél, 
S fogadd szív szerinti szeretettel. 

Hazánk neki fekete kényért ád. 
De ö a hazáért piros vért ád. 
Euháján folt ; — de zászlónkon foltot 
Nem tűrt soha ! — Becsüld meg a tótot ! 



Hipparata. 

Színhely : Athene. Arseopag. 

Személyek: Alcibiades; — Hipparata, neje; — archonok. Körül 
Here (Juno), Artemis (Diana), Pallas (Minerva) márványszobrai. 

Aechon. Miért hivattad össze az araeopágot ? 
Hipponicus leánya, Hipparata, 
S okát add, mért idézteted elénk 
Alcmeonida Alcibiadest? 

HipPABATA. Dicső nagy archonok, engedjetek 

Lélekzetet vennem ; — mert a mikét 
Elmondani sértett szűm ösztönöz. 
Az mind nagy és súlyos, és hosszú lesz. 
Hozzád fohászkodom, óh Here ! Istenek 
Anyja ! a ki férjednek, nagy Zeüsnek 
Kész pénzül vetted, hogy leánya Pallas 
Az ő fejéből született, Hefaesztosz 
Pőrölycsapásitól. — Egy szót se szóltál. — 
De egy csodás virágot megszagolva, 
Annak teremtő erejétől 



320 



Viszont ajándékul adád Zeüsnek 
Arest, a harczok véres istenét. 
És hozzád szűz Artemis istenasszony, 
Ki legelőször férfi homlokot 
Szarvas agancscsal diszítél — Acta?onnál, - 
Segítsetek olympi ihletéssel, 
Mert mondhatom nektek négyszem között 
(S ti asszonyok vagytok, megértitek) 
Hogy ős Olympnak minden isteni, 
Együtt és összeséggel soha annyi 
Latorságot el nem követtenek, 
Mint az én férjem, Alcibiades. 
Cebes táblája volna a nevem 
Ha szeretői számát tartogatnám ; 
Ephemerides : kalendárium : 
Ha neveiket sorba följegyezném. 
Maga sem tudja, hányszor vétkezett, 
Hisz az neki mindennapi kenyér. 
Mered tagadni? hisz egész alphabét, 
Mit felszámlálhatok, kikről tudok. 
(lArsinoe, Bibhs, Camma, Diadora, 
Elpinice, Phyllis, Glycere, Heléna, 
Izmene, Jocasta, Latona, Mylitta, 
Nephele, Paphia, Eodope, Salmacis, 
Thais, Viviana, Xantippe és Zoe.» 
Ha mindegyiktől egy gyürüt viselne, 
Egy íz nem látszanék a két kezéből. 
.... Ez kérem, archonok, csak kivonat. 
Csak a javát szemeltem ki, kiket 
Méltó felemlegetni. Szépek is. 
De hát a rücskösök ! Szent Aphrodité ! 
Hisz egy nŐnek legnagyobb sérelem. 
Ha azt kell mondani, húh, mily pofa ! 
Ugyan jól járt Medúza, hogy fejét 
Levágta Perseus, mert hogyha élne, 
Elcsábította vón' Alcibiad ! 
A hárpyák, az eumenidák 
Nem biztosak, hogy el nem szökteti. 
Nem hányom a férjem szemére azt, 
Hogy egy királynét : Lakedaimon 
Királyának nejét elcsábított. 
A szegény Akis király baja ez. 
S ha ő belé nyugszik, hát én is úgy. 
Az ilyen vétek virtus számba megy. 
Szegény Timea : Leotichides 
Mamája majd jól megszenved ezért 
S Alcibiad fiát, ha egyszer 
Sparta királyi székre emeli, 



0:11 



Alcibiadcs nője Hipparata 
Királynénak képzelheti magát. 
Ezt hát bűnül be sem tudom neki. 
Köszönöm uram, ezt a koronát. 

Még a miatt sem emelek panaszt, 
Siciliában hogy viselkedek. 
Yesta szüzek szeplőtlen templomát 
Hogy változtatta Venus templomává. 

Hogy Thráczia és Paphlagonia 
Városaiban mi mindent mivelt ? 
Szoknyában járt ! Hosszú bibor szoknyában 
Miket csak babyloni abelérák 
Viselnek. — és világos virradattig 
Ivott versenyt a kecskelábúakkal, 
Faunokkal, pánokkal czimborázva, 
Midőn Pelloponesba elbocsáíám, 
Hogy hitvesi hűségét biztosítsam. 
Egy szál hajam bevarrtam tűhegyével 
Magam készítette gyolcs ingibe. 
(Ezt így taníták nékem delphicák.) 
Meg is került, megvolt az inge is 
S a hajszál is bevarrva a szegélybe, 
Csakhogy az én hajam koromsötét, 
S a mit visszahozott, aranyveres. 

No hát ezek mind magasabb bűnök 
A mikkel egy hitves még kérkedik : 
íAz én uram ilyen kapós !» — No lám ! 
De hát halljátok meg ez esetet ! 
Nem régiben a rabnÖm, a szakácsné, 
Sütő teknője előtt összerogy. 
A kakodémon szállta meg bizonynyal, 
A ki rendes katonaság híjában 
A szakácsnéknak udvarol. 
En, hogy el ne romoljon a kovász, 
Neki gyürközöm vállig, bedagasztok, 
S a mint dömöczkölöm a zsemlyetésztát, 
lőszer csak csókot érzek vállamon. 
Boszúsan hátra nézek : hát ki az ? 
Alcibiades férjem áll mögöttem. 
Megcsókolá (orczátlan !) a szakácsnét. 
Mert hisz nem tudhatá, hogy én vagyok. 
Szálljak-e még alább ? Akartok-e 
Pirulni tisztes archonok ? Emlékezetbe 
Hozzam a hires hierodulát '? 
A rőthaju Lyciscát Abydosból ? 
Ki itt az Orpheusról czímezett 
Aphitheatrumban serénykedék, 
Lábujj hegyével férfi sziveket 

Jókai: K<51teméD7ek.U. 21 



Eugdalni a galactea tej útig. 

Nem az törtéut-e, egy szép csillagos 

Nyáréjen, hogy előadás után 

Az athéni arany fiatalok 

Kifogták a lovakat kocsijából? 

Maguk ölték a hámot vékonyukra, 

S úgy vontaták haza a pantomimát. 

Kocsis volt a bakon Alcibiád ! 

— Nem ily quadrigát hajtott Pha^ton ! 

De most a végső terhelő tanút 

Idézem archonok elétek, ime : 

Látjátok rajtam ezt a clilamyst? No ugy-e? 

Pompás darab ! Tudjátok, hogy miből 

Van szőve ? Lenből ? vagy csalánból ? óh nemű 

Sem Indián termett selyemfonálból. 

Ez egy byssus szövet, melyhez való 

Fényes sörényt csak a tengerfenék 

Nemes kagylója termel: ritkaság! 

Ilyet csak a királykisasszonyok viselnek. 

Tapintsátok meg : úgy Ítéljetek. 

Felséges Pallas, a ki a szövés 

Művészetének istennője vagy : 

Nézd ! és becsüld meg : vakmerő Arachne 

Vesztére szőtt versengő fátyola 

E chlamys mellé téve, nemde kapcza ? 

Hát még a himzés rajta! Színarany ! 

Mely rózsaszínben ég, míg az ezüst 

Azúrkék. Persa mágusok nagy titka ez. 

S e gyöngyök itt, a melyek chlamysom 

Csücskein ránczot húzva függenek, 

Meleagrina margaritifera 

Csodás termékei : nagy ritkaságok. 

Ez a chlamys (már megbecsültetém) 

Királynék között is megér egész 

Hajótehernyi cinnamomumot. 

Ezt hozta én nekem ajándokul 

A férjem, a drága Alcibiád, 

A nagy királyvárosbul Ninivébül, 

Hová követül küldette magát. 

Nojszen tudjátok jó bölcs archonok 

Micsoda város az a Ninive ? 

Hol tárva, nyitva a kéj templomi : 

Nem a mi tengerszülte Aphroditénk, 

Hanem Baaltis, Mylitta fánumi. 

Már most ha van «psyche)) és «logica'> 

Hellásban és (diistcron proteron»; 

Ebből Ítéljetek, milyen nagyot 

Kellett egy férjnek véteni 



323 

A hitvesi hűség szegésiben, 

Hogy NinivébÖl haza vitorlázva 

Ily drága chlamyst hozzon a nejének? 

Ez a chlamys egy válóperre indok ! 

Én mindent bizonyíték fényesen 

És most követelem ti tőletek 

Vágjátok szét hymeni lánczaink. 
Archün. Mit szólsz ezekre Alcibiades ? / 

AlcibiAPES (odaugrik Hipparatához, karjára kapja s a piacz ujjongása között haza 
fut vele). 



21* 



FÜGGELÉK. 

A zsidó fiú. 

(Újra írva.) 

Indokolás. Mikor az összes munkáim kiadása terveztetett, azt 
hittem, hogy a legelső munkámnak a tervezete elveszett. Ez volt 
a íZsidó fiú» drámám. Szerettem volna pedig, hogy az is belo- 
jöjjön a munkáim sorozatába. Tehát hozzá fogtam, hogy majd 
emlékezetből újra megirom az egészet. Itt van a kezdete. 

I. Jelenés. Izsák, öreg zsidó. Márk unokája. 

(£épet matat Márknak.) 

Izsák. Nézzed te kis ijam-fiam, kis unokám 

E furcsa képei : egy mándrucz emberarczczal. 

Egy fenevad, ki emberszíveket rág. 
Márk. Öreg apám ! Tudod a szentírásból. 

Ne csinálj te magadnak képeket 

Azoknak formájára, a kik a föld felett, 

A vízben, vagy az egekben laknak. 
Izsák. Oh te okos fiú, hogy megtanultad 

A mit egyszer anyád felolvasott. 

Nem én csináltam ezt a képet itt, 

Olasz pamacsolótul úgy maradt rám 

Zálog fejében. Megtetszett nagyon. 
Márk. Óh nagyapó, én félek e csodától. 

Izsák. Ne félj tőle ; hanem gyűlöld 1 Ez 6, 

Népünk halálos ellensége ez. 

Fugger György. A nevét el ne felejtsd. 

Ezen vadállat itt ez emberarczczal 

Ez a sátán : a Béliái maga. 

S a kiknek a szívét im összemarja, 

Apád, anyád, és nagyapád. 

És majdan tenmagad ^ kis öcséd. 

Ha nagyranőttök. De még addig is I 



Mikor a gyermek roszat álmodik 

Nem a boszorka : Fugger ül a mellén. 
Márk. Óh nagyapó ! Ne rémítgess tovább. 

Izsák. Tanulj gyűlölni. Az korán erősít. 

A ki gyűlöl, az a sötétbe' sem fél. 
Márk. Hadd íjújjak el öcsém mellé az ágyba. 

(A lefüggönyözött ágyhoz siet, elrejtőzik. Künn kopogtatás hangzik. 
Izsák (Péterhez), Hallod ? Az ajtón zörget valaki. 

Eredj le : kérdezd, mi a «sibboleth?» 

Ha nem jól ejti ki, be ne bocsásd. 

A kemény szájú tEfraim» fia. 
Péter (kimegy és kinnmarad). 



Jelenés. Elébbiek. Salamon. 

Izsák. No hát voltál a fölovászmestemél? 

Salamon. Voltam. 

Izsák. Otthon találtad ? 

Salamon. Otthon. 

Izsák. No hát mit mondott a kegyelmes úr ? 

Salamon. Azt mondta, hogy zsidó kutya vagyok, 
Veledvél együtt és kirugdosott. 

Izsák. Azt megtehette. És aztán mit igért ? 

Salamon. Hát azt Ígérte, hogy ha még egy izromban 
Beteszem a lábam a küszöbén, 
Megkorbácsoltat a hajdúval. 

Izsák. S te erre mit cselekedél ? 

Salamon (fojtott dühvel). Mit én? 

Szerettem volna úgy kedvem szerint 
Szívében megforgatni késemet, 
De nem fértem hozzá hajdúitól. 
S a szolganép^ gúnyröhögése közt 
Jutottam el. Es mostan itt vagyok. 

Izsák. Nem jól cselekvél, édes jó íiam. 

Midőn megvert, megrugdalt, te neked 
Kezét-lábat csókolva kellett volna 
Elé borulnod ; térdét átölelned. 
Midőn pákosz kutyának nevezett. 
Szépen a czímet megköszönnéd. 
De lábait ölelő két karodból 
El nem bocsátnod, míg meg nem fizet. 

Salamon. Hiszen nem kegyfalatot, nem alamizsnát 
Kértem tőle, hanem sajátomat. 

Izsák. Épen azért rugdalt ki a nagy úr. 

Mert igazságod volt. Nagy vétke az 

Ügyefogyottnak, ha igaza van. 

Tűrd békével, ha bántanak : zsidó vagy. 



326 



Salamon. 



Izsák, 

Salamon, 

Izsák, 

Salamon 

Izsák. 

Salamon 

Izsák. 

Salamon 

Izsák. 

Salamon 

Izsák. 



Salamon 



Izsák. 
Salamon 

Izsák. 



Salamon 
Izsák. 



Érzem, Arczomra van írva. Az vagyok. 

Utczán ha járok, sárral hajigálnak. 

A pór kuvaszszait uszítja rám, 

A földesúr béres cselédjeit. 

S kinek nincs kedve hozzá, hogy megüssön : 

Kitér előlem, bélpoklos elöl ! 

Oh Jehova ! Miért teremtél engem ? 

A sátán fölemeli fejét 

Az Ur ellen : és durván zúgolódik. 

Születtem volna kőnek : nem zúgolódnám, 

De szívem van. Miért van ? Az sajog. 

Ah ! A zsidónak ne legyen szíve. 

Annak csak pénze legyen és esze. 

Hát Aisah hol van : a feleségem ? 

Elment a kamaráshoz, 
(ijedten) . Hova ment ? 

Mondtam. Zsigmond úrhoz, a kamaráshoz. 

Nem jól értetted, a mit kérdezek : 

Nőmet kérdeztem, Aisáht, hova ment ? 

Ertettelek jól, és úgy is feleltem. 

Aisah elment Zsigmond kamaráshoz. 
(két kezével hajába kap). Zebáoth Isten ! Védj az őrüléstöl 1 

Mit keres ez embernél hitvesem ? 

A harminczadok bérletét, fiacskám. 

Lásd : téged akárhová küldelek, 

A legnagyobb igazságomban is, 

Kivernek és elutasítanak. 

Nődet szerencsecsillag vezeti. 

A mit kért, meg nem tagadták soha. 

Soha? Hát ez nem az első eset? 

Hát Asmodái, a férjek ördöge 

Még sem veszett el örök időkre 

A halepének füstitől, mivel 

Elűzte Tóbiás ? S most is kisért 

A házastársak ágykamráiban ? 

Hát jó ! Mi bajom nekem ördög úrral ? 

Az ördögöt ám büntesse Jehova, 

De az asszonyt én büntetem : a férj ! 

Eszed tisztul ? Csendesen fogsz beszélni ? 

Parancsolhatsz- e a fölforgatott 

Tengernek? 

Ha fiam volna e tenger, 

Parancsolnék neki ! Én, az apa 

Királya vagyok a fiamnak. S a fiú 

Az ö apjának rabszolgája. 

De a férj is királya a nejének. 

No hát akkor viselje koronáját, 

A melylyel homlokát fölékesíti. 



.327 

Salamon (arczát két kezébe takarja). 

Oh hiszen rabszolgája voltam én neki, 

Milyen nagyon szerettem ezt az asszonyt ! 
Izsák (halkan mormogja megszokott imáját, félbeszakítva kSzbeszólásokkal). 

Régen, nagyon rég : negyven év előtt 

Olyan fiatal voltam, mint te most. 

S épen ilyen bolond. Majd negyven év után 

Te is ilyen vén lészsz és ilyen bölcs. 

Bolondság minden érzés a világon 

És semmi sem igaz. A becsület 

Pénz, melylyel a bolondokat fizetik. 

Hát az erény ? Portéka, a mit nagyra tartanak. 

Boldog, ki vásárost talál reá. 

Szeretet? Uzsorára adott pénz, 

Melynél a töke is elvész, kamattal együtt. 

Asszonyhűség? Szín, melyről a vakok beszélnek. 

Csak egy igaz a világon : — a pénz ! 

Csak egy marad örökké : — az arany. 

Óh az arany, az mindent kifizet : 

Ütést, fáradást, vesztett ifjúságot. 

Boldog az apa, a ki vermet ásott, 

Hogy eltemesse megholt gyermekét, 

— És a veremben aranyat talált. 
Salamon (örült módon felkaczag). 

Igazad van, öreg ember ! Aranyból 

Kellett volna alkotni Jehovának 

Az ember szívét ! Nem fogna rajt' a rozsda ! 

Mikor pedig idáig eljutottam, akkorra Gyulai Pál barátom fel- 
fedezte az Akadémia levéltárában a régi kéziratomat s boldoggá 
tett a megküldésével. Abba hagytam a további folytatását a meg- 
kezdett iij kidolgozásnak. Ezt annál könnyebben tehettem, mert 
az ötven év előtt irott munKámat jobbnak találtam, mint a 
mostanit. 



TAETALOM. 



ELSŐ KÖTET. 



I. Szózatok. 

Lap 

Liszt Ferenczhez, 1859 ™ ™ „ ,„. .„. _ .„ ..„ 3 

A tudománynak nincs háza, 185Í) „ „, 5 

Magyar divat, 1859 ™ „, _ _ .„. _ 6 

A Petőfi keresők, 1861™ „.. ™ „„ „„ .„ „, ,.. „. _ 8 

Kazinczy szelleméhez, 1862 _. ,.„ _ „ 9 

A nemtő szózata, 1862.,,. „ .,„ .,., ,„ ,,„ „ _ 10 

Megyeri szobrának leleplezésekor, 1864 ,„ .... „„ „„ .„ 14 

A. nemzet gazdasszonyaihoz, 1865— ._ ._. ..„ ..„„__ 16 

De én azért még mostan is szeretlek, 1865..,. .„ ™ „ „ 17 

Resurrexit, 1867 _ „„ „.. .... _ „. _ 19 

Garibaldi, 1867 „„ „ „ ,., ..„ „ 20 

Az aradi vértanuk emlékszobrának leleplezésénél, 1874 .„, 21 

Zenta — Mohács, 1877 .„ „,. „ ._. .„ 23 

Petőfi ébresztő, 1877 .... .„ _. 24 

A plevnai hősök, 1877 „ .... „ „ _ 25 

Apotheosis, 1877 .„. „,. ... „.. „ ..,. „ „„ „ 26 

Szeged feltámadása, 1881 „ .„ 28 

Első Lendvay Márton emlékére, 1881 „ _ .„. 32 

Ischia, 1883 _ _ „„ .... 34 

Király himnus, 1891 „ „. „ .„, „„ ..,. „. 38 

Korvin Mátyás, 1889 .„ „_ „ „_ ._. 38 

Fiume, 1893 .,.. _ _. „. _ ™ 41 



n. Hazafias költemények. 

Jaj be olcsó itt minálunk a föld, 1859 

A magyar nyelv ismét itthon, 1859 

De profundis . . . 1859 ._. .„ 



45 

46 

1-7 



Lap 

Az áldomás, 1859 _.___._._ _. 48 

Egy akol, egy pásztor, 1859 _. _ . 50 

Oh nem mindegy a halál, 18üU __ ... 52 

Széchenyi halálán, 1860 __ _„ .... __ .. _. 53 

Széchenyi galambjai, 18G0 53 

Nyolcz Széchenyi, 1860 _ 54 

Széchenyi Eequieme, 1860... 54 

Viszhang, 1860 .... „ _. ,56 

Magyar madarak Párizsban .._ __ 57 

Ki a vivát __ .. __ _ _ ,.. ._ _ 58 

Az 1848-iki kokárda „„„_.. _ 58 

Biztosított határok „_,„.. _ 59 

Utcza szögletén ül a csonka hős _ 60 

Ne csüggedj __ „_ .„ __ __ , g2 

Palóczy__ _„„„.. 63 

Montenegrói dal, 1861 63 

A pontuszparti hamvak 63 

A február .„, „ .... „. 64 

Az országos összeveszés „ 66 

Nagyok, nagyobbak, legnagyobbak 67 

Báró Eötvös József halála napján „.. ._. . 69 

Csokonai __.__„_.„ 69 

A korona gyémántjai .™ _ , 69 

Metempsychosis _ „ _, 70 

A két nagyD .„ .... „. „.. .._ _, 71 

A nagyszavu hazafiak, 1878 .... 72 



ÜL Politikai költemények. 

Hetesével jár a rossz, 1859 „ _. _.. _ 76 

Csak egy kis fegyverszünetet, 1859 _ 76 

Az uj aranykor, 1859 __. „.. ..„ _ _ __ ..„ 77 

Egy beteg kollégához, 1859 .... „ .... .... „ __ 78 

Auspicium, 1859 __ ._. __ .„. .._ ™ _ 79 

Mit hozott a Mikulás, 1859 __ „„ _._ ... _„__„„ 81 

Adjon Isten, fogadj Isten, 1860 _. .... ._ „ _„ „ 82 

A tékozló fiú és a kegyes apa, 1860._. __ .._ ... _„ „ „. 83 

Xeutralitas, 1860 ._ __ .... ._. „ _ _ _ _ „ 85 

Profeczia, 1860 .„ „ .._ _„ _ _.. „_ „ „ 86 

Legyen úgy, mint régen volt, 1860 ___„___„_ 86 

Miről beszéltek hát, 1860 „__„_„„__„ 87 

Közvélemény, 1860„ _.„„__„____„ 89 



330 

Tjnp 

Széchen, 1860,_ ._ ._ .... !»() 

Szekéren ment, gyalog jött, 1860 .„ ™ .. '.KJ 

Egy bomlott fali óráról „.. .,.. í)l 

Iskolába járj, kis fiam, 1860 .„ _. .„. „. .... .„ ™ 92 

Dionysius Siculus .„. .... „ „. . ,„ .._ .„. 94 

Induló, 1860 . „ „ .„. _ _ 95 

Búcsúszó ™ ™ „ .„ _. __ 95 

Jóslat ™ .„ .„ „.. .„ 96 

Mind hiába .... „ _ 90 

A cliinai mandarinok „ ., ._ 97 

A Karácsonyfa ._. „„ _. 99 

Ima 1861 kezdetén .„. .... „ .„. 99 

Nagy a hideg..,. .~ .„ .„ ™ .„ ™ 100 

Pro és contra .... ._, ._. .„ .„. ™ „_ .„ 101 

A monacói herczeg .~ .... .™ .— __ _ ._. -_ 104 

Magyar flegma .„. ,„. .... __ .... _.. .„ .... ™ „ 104 

Számtani rejtvény ._. .... ._. „.. .... .... 105 

Honvéd jelszók .._ „. ™ .... 107 

Ibis, redibis .„. ™ „ ~ .... ._. .... .... ._ „„ ..„ 108 

Schuselkához .... ..„ „ .... .... .... „. .... „ 109 

Mi tűrés, tagadás _ .._ .„ .... „, „ ..„ 110 

A muszka csak muszka „ „„ ... 111 

Kutya baj már 112 

A sziv politikája ._. .„ „ 113 

A légionárius dala ,„. „ ._. „ _ .... 114 

Ellenkezőleg ™ _ .„ „. I I H 

Apostolok oszlásának napján.™ „„ IKi 

Nincsen tehát sehol boldog ország .. ._. 117 

Szmolkához ..„ ™ .... .... .„ _ 118 

Ahoz a két Herculeshez .... .„. .... — ... _ ™ 118 

Fohász 1861. szüretkor .... .._ .... .... .„. ^ _ ^ ._ 119 

A kanczellár nótája ._ „ ~ 120 

Megint fűtünk hát ._- .... .._ ..„ ._. .„ 121 

Pörölj magad magadnak ™ „ „ „. .... 122 

Kriminális vallatás .... ..„__...,_„ .... „,„„__ ... 124 

Kénytelen kelletlen újévi köszöntő „. ™ ______ __ 125 

Szövetkezzünk, 1862 „„ .„. „. .._ „ „ ™ .... „ „ „125 

A huszonhárom dalidó városához, 1862 .... ._„_„_ 127 

Nagy hullás van Chinában _. „. .... „„ „.. .... _ _„ .... 128 

A kifáradt ember _ _. 128 

Nem soká tart már „. ._. _ _~ . . 129 

Tavaly ilyenkor „. . .„ _ „ 130 



331 

Lap 

John Bull galantéria és vegyes kereskedése _ .. __ „131 
Nix über die Commoditát __„____._.__..„_„ 132 

A csendes hét _,. __ _.. ._ - „.. .._ __ _ _ 133 

A beteg ember.- - 133 

Én nem szeretem a tavaszt . ... 134 

Mi hát az igaz barátság ™ 134 

A diplomatia dolga „ _ 135 

A négy elem képviselői _ „ _. , 136 

Egy urficska, a kinek nem akar lenni apnska _. ,. 137 

Egy szabad helvéta emlékkönyvébe _.. „ 138 

Pandúrén wirtschaft és civilisatió ._ __.„..__ 138 

Május 1. 1861. _. - - ._ - - - - - _ 140 

Lám megmondtam Angyal Bandi _ _ - _. _ 141 

Kölcsönös nyájaskodások ._ „ „. — ._. _. _. ,„ . 142 
Mikor lesz hát „ „. -. .___„_ .... _. ._. _.. „. 143 

A két hemisphaerium _ „ „ _ .... __ „ _. 143 

Ki megy Bécsbe „„___„„,._._ 144 

Szüreti dal— ..„___ — _ 145 

Non possumus _ _.. „ ..-. „.. __ .~. 145 

Szegény olasz lába _- - ._ — - - 146 

A szerény magyar ember és jó barátja ._ _ _ 147 

Vigasztalás _ _ — .._ — — -- _ — _- 148 

Ama stereotyp «egy halott* búcsúztatója ... 148 

így is baj, ugy is baj „ 149 

Inkább lennék _ - - - — — - 150 

Jóslatok „ - .- - - - - - -- 151 

Szüreti dal _ - - - 152 

A Mencsikoff paletója _ 153 

Vigasztalás az Ínségben _ - 154 

Az egyik fújja már a trombitát . — 154 

Muszka szerelmi vallomás „ _ 156 

Minek kellene neki lenni _ _. - ______ 156 

Különböző nemei a segítségnek - ~ 157 

Európa dajkája— _ _ — 157 

Semper idem.- . _ „ .._ 158 

Hé Lambert - — - 158 

John Bull ... - _ _ _ - - 159 

Prosit _ _ _ _. _ - _ -. 160 

A szibériai karbunkulusok _ ... „ _ „. 162 

Áldozó csütörtök — .._-_._ ~. _ _ _ _ 162 

Csak Monaco nem hódol meg _ _ _ .... — _ ._ _ 163 
Anglia janklija -_ — — — — — — — — --— 163 



332 

I.ap 

Vigjáték lesz-e vagy tragoedia?._ .„_,_„ 164 

Karácsony éjjel „ ._ _. _„ .„ _ 165 

A gonosz szívű magyarok „,. ._ ~ .„ . 166 

Nagy szilárdság .„ „ ~ .... 167 

A kunok zászlója _ .... _ - 167 

Tliurn és Taxis herczeg .... „. ._. _ _,. -. 168 

Carmen miserabile .„, ~ _ - 168 

Mező Kövesdnek ._. 169 

Tavaly és most ..- ,„ ~- — .-. _. .... 169 

Még is jobb így ._ „ „ „ ™ __ _„ „ „ 170 

Haragusznak _. ._ ™ — ._ _, ..^ Yl\ 

Kt, országgyűlési tánczmester _ ,_ ~ ™ __ __ __ 172 

Legyen úgy, mint még nem volt .._ .... .™ .„. ~~ _. ..„ 173 

A tavasz első fecskéi .^. -~ — ..-. — .... ~_ 174 

A felső ház és alsó ház ..~ _~ ~ 175 

Beüt-e már .„ - — — — _~ ~ 179 

Siralmas sillogísmus catenatus .,_ ™ „„ ™ ,~ „,. _„ ,„. 177 

A mama .... .„ ™ ™ .... - .~ ~~ — ~- ..~ ~~ 178 

Jönnek már .... ..~ .... ._ — __ _~ ™ _. .._ 178 

A király árnyéka .- 179 

Az európai karácsonyfa _ ~ .- _ ~ 180 

A koronázási domb _ — 180 

A koronázási fény ~~ .. 181 

Az ülésszak bevégeztén ~ .... 182 

Barátim, jertek haza 183 

Ahhoz, a kinél «a császárság a béke». 184 

Vigasztalás ._ - 184 

Emlékversek „ .„ — 185 

A kibékülés utolsó hetében .. 186 

1868 .... .... ._ 186 

Hivatalos rovat versekben 187 

Kakas Márton lemondása 188 

A szózat ~ 189 

A chemiából — 190 

A király és helytartója .~ 191 

A hajdani és a régi, 1867 .._ 191 

1871 „. .... 192 

Mi lesz a bukott miniszterekből _ „.. 193 

Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz 194 

A kemény fogások... 196 

Hogy elhallgat minden 197 

Szegény szász _. .„ — _~ .~. 198 



333 

Lap 

Fény és rongy _ 100 

A gyapjukérdés Jdl 

Csak a skartot _ _ „ . :201 

Sersianus! Serviamus ?._, .._ . 203 

Milyen fából faragják a bibornokot 204 

Keleti szomszédunkhoz 20^i- 

Várnánál __ „. _ . 206 

Nincsenek osztrákok . 207 



VI. Elbeszélő és leíró költemények. 

Románcz „_„_,_ ., „ _ __ 211 

A czethal csárda, 1858_, _. _. _.. ._ _.. ._. ._ __ _ 912 

A detonátai óriások, 1859 __„__„ „_._<. 212 

A király jobbkeze __..__„._.______ _.. __ 214 

Diogenes és a szobrok, 1860 ... „___„____,.__ 216 

A hóemlék, 1860 ._ _ __ .... __„_._„.„_„_ 217 

A bán futárja, 1860 ______ ... „._.__„„.„ 219 

Roscó, 1860„ _„__„_„ .... _.„__„_ 222 

Két kakas, 1860 „_____.____._„._.„ 223 

A hol a czitromfa virít, 1860 _.. _..___.____ _. 224 

Abd el Káder, 1860 _„ _ ___..„„„.„ ..„ 225 

A gazdálkodó vezér, 1860 _ „_„„.__„ 226 

•Uram, engedelmeskedem,* 1860 _.. __ .... _ ._. _.. _, 226 
A lengyelek fehér asszonya, 1861 _.._-____„„ 228 
Legenda, 1861 _-„„_.__„___„„_ 231 
Bábel, 1862_ _„___..„_.„__„__ 232 

A tiboldi vár, 1862 _ „ _ _ „ ._ „ ™ __ „ 238 

A három hadzsi, 1862 „ ._. „ _ „ ... 246 

A szibériai fekete halál .„ ._ _. _ _ _ 247 

Grófné és parasztleány _. __ _„.___„ 248 

A fehér hoUó, 1864 _„.___._..„_„____ 249 
A nagylaki iskolás fiúk _____.„___„ 250 

Dzsemüa szultána, 1864 ._. _. .. _ _. .._ _.. 251 

Dagmár, 1864 _ _ _ _ . .. _ 251 

Sánta hős és sánta tánczos _ . _. , 253 

Ezer év, 1867 ________ 254 

A hős pásztor _ _ _ „ ., -. _ 258 

Garibaldi ebédje _. _ _ _ _ . _. - ._ -_ _. _ 260 

A mármarosi vig asszonyok „ ___________ 261 

Bitó Mihály ,_ - . . -- _.__„_ 265 

Péter és Pál _„„„_„_„___„_ 266 



;);u 



Aben-Chamot és Yota — — __.__„__ ^ _ 267 

Holt költő szerelme, 1874 _ „ „ ..„ 271 

Hypparata „, „. ..„ „ _ „ _„.„„__ 275 

A király és bolondja, 1877 .,„ ._.__„„ _ .... 277 

Művész életpálya, 1877 .„ ... ._._ — .„.,„„.„_. 280 

A tüzes vaspróba, 1877 „. „, ._. .,., .,„ „ .,„ 281 

A ki sír és a ki nevet, 1877 .„ .„ ._ „, 286 

A vásárfia, 1877 ,. _., „, .,„ „ „ „ .,_ 288 

A czár érdemrendéi, 1877 .„ „ „ ,„, _„ ,.„ _ ..., „ 289 

Mátyás király és a szegény varga, 1880 -__-__„„ 290 

II. Mátyás megkoronázása, 1886 ..„ „ „.. __ _ 295 

Imetullah, 1893 .... -. ... ._. _ _ 296 

Puskás Kalári, 1882 .... _ „„ ._ .,_ .„ 312 

Oroszlánhűség ™ ._ .... ™ __ ,„ .„, __ ._ .„ ._. 324 

A koldusok királya, 1883 .-.. ._ ™ .... ,_ .... ..„ .... „ 336 

Mátyás diák és Bente úr .... _. .... .„ .... „„ „„ .__ „. 342 

A czinkotai kántor.„ „ 355 



V. Hangulatok. 

Minek jön az vissza a kit eltemettek ._. . 361 

Milyen szerények a halottak, 1850 362 

Szilveszter éjén, 1859 ^ „.. .... .,„ 362 

Arany emlékkönyvébe, 1860 .„ 364 

A lengyel kardja „.. ™ .... __ „„ „ 364 

Circus és szinház, 1864 ._ „„ „ .„ ... _.. 365 

Az uj kenyér .-„ .„. „ .... ™ ..„ .„ ..„ „ , 366 

Azért az « Üstököst » még is csak megirom, 1864 367 

Az árva ._ .... ., 368 

Óh Petőfi, ha most élnél _ _„ .... 368 

Az utolsó eszménykép, 1876 ., ... 370 

Nincsen farsang, 1877 _ ... 370 

Nincs az idén nagyböjt 371 

Az igazi «Jó sziv», 1888 ,.„ „ „ 371 



VI. Alkalmi költemények. 

Búcsúztató, 1859 .... .„. „. .„ .... „ . _ _ _. 377 

Prolog a budai szinház megnyitásakor _„ 377 

Magyarország primása _ _ __._,___ „. 379 

Boldog uj évet kívánunk ._ „ ... __„.__.„„ 380 



335 

Búcsúztató _________.„ _. _ „381 

Fáy András halálára _ _ __ .,.. __ . 382 

Prolog a debreczeni színház megnyitására __ __ — — __ 38á 
üj évkor _ ™ _. -_ -. __.___.__..__— 385 
Prolog a székesfehérvári színház megnyitására _ .. 385 

Az ezredik szám, 1877.... ___ _ __ ._ 387 

Tisza Kálmánnak, 1877 ._.„.._._--_- - 38S 

A bölcső, 1879 .___,_ _ - .... ^ 388 

Eötvös József, 1879 .___„.___ ... 391 

Az utolsó prológ, 188 1™ „ _ „ __ 39á 

Üdv Fiúménak, 1881... _.__-- 395 

n. Eákcczí Ferencz emléke, 1882 „-„___,_. 398 

Prolog a temesvári színház megnyitására, 1885_ . 400 

Lidérczfények, 1886 __.,_-__.__--_ 403 
Prolo" az erdélyi magyar színészet 100 éves jubileumára, 1892 415 



MÁSODIK KÖTET. 

Vn. Satirák. 

Szaladj, szaladj jön a billog __________ 3 

Brahma és Bajadére, 1858 _ ___„__-„.__ 3 

Farsangi nóta, 1859 _.____--_ — — — —-— 6 

Magyar filíster dal™ „____-__ — __-_ 7 

Okos emberek nótája, 1859 _.______ — -_ 8 

Szép vigasztalás, 1859 ___________ 8 

Oh mi szép szultánnak lenni, 1859 _________ 9 

Börzefájdalmak, 1860 _____----- - 10 

Ganzlicher Ausverkauf, 1860,._ „__._.____ 12 

A király pohara, 1860 _ _„__._ .... _ _ _ _ 13 

A Montemolinok, 1860 _ - _ _ _ _ _ _ 14 

Szikár úr___-- — — — ---- — — ~— 1^ 

Lassan járj, tovább érsz „___ — _ — ~~ — 16 

Az anya és gyermeke ______ — — —- 18 

A bécsi doctorum collegium consultatíója _____ 18 

Mit csinál most a magyar ember? _____.- 21 

Muzulmán fohász_ ______ _ ~~ — — 22 

A hős fiak anyja ______ — — — — — 22 

Ingady lovag ______ — — — — ~ — — 23 

Mi van eladó ?_____ — — — — — — — 2o 

Eukaczok versenye ____ — — — — — — — 25 



336 



Lap 

A ló tragoediája .„ .„ ,„ „ „„ _ ._ __ 28 

Két lengyel menekült ._. „. „ ., _ ..,. __ „ 30 

Meghalt az ördög ™ _„„.,__ ™ ™ „ _ „„ „ „„ 30 

Az örökösödési per „„ „_ .„ _ ,„ „„ _ „. „ ._ 32 

A hóhér fia, 1864 ._ ™ .„- ™ ™ _______ „ 33 

Mit hozasz atyácskám ? „. „., .„ .„ _,.„.„_„„_ 34 

Bolond Miska kollegához .„ „. .„. .„, .„ .„. _ 35 

A Concordia bál után .... ™ „. ™ ^ „,_„_„„ _„ 36 

Jaj be szép ez a Pest, Istenem be széj) .„ „, .... „ .„. 37 

A pesti állatkertben .„. _, .... ~ ._ „.. ™ ™ .„ _„ __ 38 

Csak dinnyét termeszszetek „ .„. .„ „, „, _ 39 

Mártzius 15-dikén .... — „,„_„„„„,„„__ .„, 40 
Kozakoíf orosz commissarius tudósítása a magyarországi 

állapotokról „ ,_ 41 

A dualisticus lud .... .„. „ ,„. .„ „,. .,.. „. 42 

A nagy veszedelem _„ .„ „, „, ._ 43 

Miniszteri számadás .... „„ _„ ..„ ,„, _ 44 

A zendülés a clubban ,_ „.. _„ ,„, .„, .__ _ „„ _ ,, 45 

Döbrögi (a bankkérdésről.)™ „„ _ ._ „, 49 

Az asszonyi hatalom... ..„ ._ _ „, ._ „ „„ „„ 51 

Az elkésett nadrág™ „. .... _„ ™ .... ,„ „ _„ 52 

A vörös herczeg ..„ .„. .„. „„ .„, .„ .... „„ „ , ,, 54 

Ki legyen a kávés ? .... .„ .„. .^ .... „ ..„ „. 55 

A siámi ikrek .,„ .„ _„ 57 

Paradicsomi bajok „,. ™ .„ .„. „ .... „, .... .„. 62 

Férges almák..., _„__„„. ™ _ ^ „, .„. „„ „ _„ 67 



VIII. Humoros költemények, farcsaságok, tréfák, ötletek. 

Zewrdewgh Gyewrgyh epigrammái ._ _. .„ .„ .... 77 

Eletphilosophia..., ™. ™ „. .... „, ™ .„, ™ .„ _, 78 

Pirongatorium __ ™ „..___ ™ ™ „._„.„_.„ 78 

Prolog, 1858 ....„„„..„„„ ™ „ ™ „ „ 79 

A baraczkkérdés (színdarab) .._ „ ™ .„ ™ _„ „ ._ 80 

Az egyetlen ápoló, 1858 „.. _ .„ „. ._, ._ ._ .„ „ 84 

Árva fiú keservei, 1858 ._ „ ™ „ 85 

Russico és Turcalotte, 1859 ._ „. _ ._ .... „. ._. __ 86 

Diadal, 1859 _. .... .... „ .... „. „. _. ..„ „._„___ 88 

Iskolai bizonyítvány, 1859 „. „ ™ „..„._.„ ™ __ 88 

Elégia az ágyúhoz, 1859 _ ____„„. „. .... „.. _ ._. 90 

Hamvazó szerdán, 1859 ._. _.. -.. _ ~ _ _. 91 

Váljon lesz-e háború? 1859 „„____„„. „„92 



337 

Lap 

A la Bosco, 1859 _________ ^ .._ 93 

Graefenbergi viszhang, 1859 ._ ________ 94 

Rabbi Daenemark, 1859 _____„______ 96. 

A dinnyeverseny, 1859 — ____..___ .„ .,.. 99 

A pesti zsinagóga, 1859 ___„_____, 100 

Signor Horazió, 1S59_ _________ 100- 

Tél közepén, 1860 _______.„_ „ . 101 

Őseinkhez, 1860 _ _ _ .... ______.__„,._ 101 

Megintés, 1860 _. _______.___.._. 103- 

Reményihez, 1860 ___....___._„„ .. 103: 

Köszöntő versezet, 1860 _ _ _ _ .„ 104 

Instantia a naphoz, 1860 _ _ _ _ .... lOft 

A 4-ik §. 1860 _________ _. 107 

Az új bor, 1860 ____.__.„__ 108 

A német kérdés, 1860 ________ 109 

Signore Calatafímo ______ 1 10 

Mese a czigányról, 1860 _____„,_ 111 

Természet-história, 1860 ._ _ _ _ _ 111 

Igen sok magyar úr emlékkönyvébe, 1860 _ „ 112 

Török marsch_ __________,.__. 112 

Könnyű nekik _____„.____„_ 113 

A fertály bankó ________„.. _„„._. 114 

A két hizó _____.,..____._ 114 

A politikus czizmadia mint táblabíró _ _ _ _ 115 

Alázatos folyamodás tek. Nyáry Pál úrhoz, 18G1 „ _ _ 117 
Bizonyos nagyhirü Hashoz ._, _ _ ._ .... 118 

Árpád újra ébredése, 1859 _ ._.__._. 119 

Attila az araeopág előtt, 1^59 __..__ 124 

Bécsi Pandurenwirthschaft ._ _ _ __ ._ 126 

Uj esztendei köszöntők, 1861._ _ „ _ _ _ 128 

Szerelem örülésig, 1861 __ — _ _ _ _ .. 128 

Az egész világ egy kadencziára megy _ _ _ 129 

ChJnai románczok, 1858 ___________ 130 

Olyan bordal féle. 1861 „ _ _ _ _ _ _ _ - .... 136 

Mit csinálnék én, ha király volnék ______ 138 

Ahoz a másik üstököshöz odafenn _. _ _. _ _ _ 140 

Epistola Tallérosy Zebulontól Mindenváró Ádámhoz _ _ 141 

Az angyal kétféle imádság közt ______ 143 

A ritterek Nagy Károlynál ... _______ 145 

Oda a Rajxráthoz, 1861 __________ 147 

Nemes vetély, 1861 __________ 148 

Ki volt bátrabb ______.__ — _ — -- 1*8 



JAluű: Költemények. II. 



22 



Oh Nadajdal „ _, ._ 149 

Arthur és Clilorinda „ ™ .„ „. _ 1Í9 

Tüzes szerelmi vallomás .„. .„ 150 

Névtelen ábránd .._ „ „, ,_. ..„ 150 

Fapapucs ~ ~. .„ ._ .... ._ .„. .-. .... ..„ .„. „. .„. 150 

Spanyol románczok .... .... ..„ „.. .... ... .„, .„ 151 

Varsói vezérczikk ._._._„ _ ._ .- _.. 15:i 

Csendháborító vers ..„ ~. .„. ..„ 152 

Óda Slidell ós Mason urakhoz... ™ „. .... 153 

Tóth Kálmán barátomnak _. „. .... _„ .... .... .... .... 154 

Nélkülözések ._. .... __ .... ._ .._ ..- .._ -.. .... „ 15Í- 

Haladunk ._ .-. .-. __ „. .~ ... _-. _. _. _-, ._ .... 155 

Mégis bunda a bunda „ .... ~ — .... _ ._ .... .... ._. 155 

Gaudium .~. _„ ._ ~.. .... .... ._ ..- .-^. 156 

A három Bakács .... — ... ~ .~ ..~ ._ ._. .~ 156 

A «Sűsser Ungar» .„ ..~ ._. ._. 156 

Egy egy éves kis fiú születésnapjára .-. ._. .... 157 

Unokámhoz .... „, ~. _. ™ — „, .„ .._ 1 58 

A nemzeti szinház igazgatója __ _ .._ ._ ._. „. .„ .... 159 

Találós mesék .... ^. .... „„ ™ „ .„ .„. ., 161 

Egy levél sorsa .... .„ „.. ._ .... .„. .„. .„ .... „. 161 

Mennyivel loyalisabb emberek vagyunk mi, mint a bécsiek 162 

Concurrentia az Elysiumban „. _. _, 163 

Hessencasseli történet .... .^ _„ .™ ._ ™ _ .„. „„ .. 168 

Csahosi úr „.-_ — „ ~ ____. ~ ™ .... ™ .... 168 

Haragszom rád ™ _., .„, ._ ..~ ^ .... .... „, ... löO 

Önbirálat ._ ..„ ._ ™ _ .„. ._. „.. .„ 170 

Toborzó pápai zuávoknak .... .... ... .... .... __ .... .„ ... 171 

Epilog a nemzeti szinház 25 éves örömünnepének estéjén 171 

Késő tanács .... „._„„, .... .... _.. -. 175 

Ki mit álmodik? „„,_„_ ._, 175 

Az a szegény frakk .„_„.„__-„ ™ .... ., 176 

Actió, reactió ~ ._ .... .„.....„_„ „ 177 

A csendes éj „. ™ _. ._. .„__.„... _ 178 

Az utolsó bolond ._ .... .... ... ._ . 179 

Mitől hízunk „. ™ „. .„ _. „. , 180 

Vae vae care páter, nunquam jam carmina dicam „ .... 180 

Fővárosi mulatságok.... _„ ,„ .„ _. 181 

Jaj, tisztelt publicum .... „.. 183 

A-z első hó ™ ._. ,,, __ 184 

Köszönet az év végén tagjaimhoz™ „ ., ... 184 

Nincsen nemes _-„_„„_.„ . 185 



;;.39 

Lap 

Eques romanticus „ 186 

Hamvazó szerdán ~ .„. 189 

Kozák nóta- „ __ _ .„ ._ !00 

A rabló ._ .„ _ ._ „. „. ._. ._. .„ 191 

Az elkárhozott.™ „_„_„_ „. .„. Í91 

Négyen vagyunk „ .„ _. ._ 193 

Négy mozsdó tál _. .„ __ — ._ 193 

Első május „_„„__„, 194 

Hogy beszélnek a Nemzeti színházban ? .._ ™ _ 194 

Búcsúzó az én jó porkolábomtól „ .„ __ _, ... ..„ 194 

Vita a magasabb régiókban ._, __ .„. „ „. 195 

Mi okozza a szárazságot _„ „ „ „ .... _, .„. 196 

Üdvözlő versezet ._ .... „_ __ _ .... .... ™ „ 197 

Ki tartozik hát hazafi lenni - __ „_ „ 198 

Mi a különbség a magyar és a zsidó között ? _. 199 

Bécs csak megél _.,____._„ ._ .„. .... 199 

.\ sáska és collegái „ „, __ .,_ ._ ._ 200 

Ebben a nagy melegben „ _ .„ ^ 201 

Hol legjobb most?. _. „ ™ „ , 202 

A szamár büszkesége.-, __ __ .... 203 

A krumpli megdicsőülése _. ._ ..„ 204 

Szalmavers „.. ._ _. „ _ .... _.. 205 

Egy anonym maradni kivánó statusférfi Eaisonnementje 205 

Felelet a büszke krumplinak a még büszkébb kukoriczától 206 

De már aligha nem lesz háború _ 206 

Nyelvtani gyakorlatok ._ .„ „- — ~ — ... 207 

Varula Jakab „.. .„__„._ .,„ 208 

Szomorú halotti búcsúztatója „ „ ._, 208 

A hivatalviselő hölgyek ._ ..„ ._. _ 209 

Vájjon micsoda uj esztendei beköszöntöt fog mondani ő ? 229 

A váczi argonauták ._ ™ __ ...- .- 230 

Farsangi buzdító .,-„__ ._. .... ..~ 230 

Időjóslatok ._„.__ — __ — ..- .-- ~ 231 

Váltó az Isten nevére ^ „ -.. — ~_ — 232 

Disznóság _. ~ — ~ .- — - 2>3 

A hazakerült medve ..____- — 234 

A régi fáraók és a mostaniak .-. __ — ._ 236 

Mi lehet egy csepp tintából ? _ ._ - — .... 236 

A szegény újságírók .... „.__„.._ — ... 237 

Ez is csendes hét ._. „ „ ._ _ .... ~ 238 

Kedves édes fiam uram „ _„ „. .... — 238 

Május elseje .„__.___—- .- - - 239 

22* 



;rio 



A teremtés hét napja „ ^ _ 
Oh szép május ._, ... __ ,.,. 

Mikor a szekér elakad— „ 

Országunk czímere utáni keserv.^ „ 
Fuss vagy fizess _, .„. „„ „. „„ 
A fegyverszünet ._,„„„_„ ... 
Önkénytelen satyrák ™ „ _ „ 
A kijavított Shakespeare _. ™ _ .„ 
A ki prókátor akarsz lenni, siess 
Hason szenvi közlönyök .„. _. „. 
A tudósok mindent tudnak ._ ... 
Servus humillimus és no mi baj „ 
Az uj trójai háború „. „„ _ .,. 
Minden ember prolongál.,. .„. „. „. 
A ((Presse* levelezője Szliácson _ 

A pattagoniai király, 1864 „, ... 

Az igazi világnyelv .„, ,„__,„ 

A hegedű párbaj ., „. .„ 

Az 1864-i lóverseny a pesti gyepen 

Mexikói verbungos „ ,„ 

A vén asszonyok nyara _„ . 

Váljon ki lesz az első, a ki . . . „. 
Mikor volt a jó világ ?.„. ™ „„ ._. 
A megdicsőitett frakk ._ .„ ™ .„ 
Napóleon császárhoz .... „. .„ ... 

Gyémánt eső „ „ _ „, 

Nehéz jelei az időnek .... „. „. .... 

Az oláhországi lázadás _„ _ 

Az ország háza .„._„_,„_ 

Fordít a köpönyegen ... .„, ._, _. 

Beamter dal ^ „. 

Tallérossy Z. a választáshoz ,.,. .„ „ 

Egy holta után szavazott ™ .... „_ 

A szónokok gyertyája „„ . 

Az irói karzatról .~ „ „, 

Jó, hogy nincs pénz ____„__ „.. 

A muszka kém__ „„,__._. _.. 

A fél proczent .._ „.. .„. „ 

Bécsi dal .... _„ ._ „ _„ ,„ 

Kitört a véres forradalom ._. „ 

Szegény hajótörést szenvedettek dala 
A négy «nem»-e8_ „. „_ 



2M 
á41 
24Í 
^42 
U-2 
243 
245 
245 
247 
248 
248 
2őO 
250 
251 
252 
252 
253 
253 
254 
255 
255 
256 
257 
257 
258 
259 
259 
260 
260 
261 
261 
262 
263 
264 
265 
265 
266 
267 
268 
270 
272 
274 



311 

Kiadta a rendeletet „.. _ ._. _. _ _ _ „. -llb 

Egy szerkesztőhöz, a ki pénzt küld a publicumnak— _ _ -276 
A falusi kis delegátns Bécsben __„„„.. _.. __ _ 276 
Bécsi induló __________„_„.._ 278 

A hölgyek lovagjai._ _,___.___...__„,. 279 
Táblabíró király ___„__„.____ .... 281 

A pulyka-kakas-viadal ___„___._„___„ 282 
Tallérossy Z. újévi köszöntője __„_.__„__ 283 
A záklyás fene_ „__.________„_«_ 283 

Induló _ _. ___„-_„___„„_.. 284 

Egy álom _ _ _ _ _„_______ 285 

A pestmegyei jobboldal megalakulása __„_____ 289 

A pénzemberek __ — _._ „„_.___ 292 

Elégia Tóth Kálmán barátomhoz ______ 293 

Szusz Oppenheim _____________ 294 

Excelsior _ ______________ 295 

A béka_ „„__„__..._____ 296 

Bernát Gazsi a mennyországban__ _.. _ ._ 2% 

Hány láb ?___._________ _ 299 

A nemes lelkű szabadítók _____________ 299 

Hajdár effendi __________ 299 

Gömböcz és Csukli ____________ 300 

A Kaczér testvérek __________ 304 

Uraság és kocsis _ _______"____ 305 

Az újságírók védszentje ________ .._ 306 

Phantasmagoria —„.__«._______ 307 

Gondolatok az o ív vigin, az uj kezdetin.,. _ _ _ _ 317 

A zólyomiak ____________ — _ _ _ 318 

Hipparata ______________ 319 

A zsidó fiú _ _ _ _ __________ 3:1 1 



rRMKUH TÍUUUT UWtrífL 




PLEASE DO NOT REMOVE 
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET 

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY 



PH 

3260 

a6 

1904 
V.2 



Jókai, Mór 
Költemények 



rx4n<MMMt«MM«MÍ 



> I »<i 'L' «| A A V J / «L j . f; 

mmmmtimtimáámmmim 






' 



;' ■ 



' i i ;i iii I > ' i ><| 




■ "'" ' "' j ' . ' .", ' , ' . * , ' , ' V ' , ' . ' , ' . ' , ' ' . ' .' ' , 1 . i /j H 



.•.v>>%<l.<»Mf«";«5W«)#